10 10 313 https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/4b05f56af7615907c252b1f161419c4a.pdf 47654f39603d0c225bb728eea435a1c3 PDF Text Text ��Tartalom „kávéházi szegleten.." Nyerges Gábor Ádám Ádám Tamás Repülési terv; Sztratoszférahatár; Félke; Kismotor; Ad­ dig élsz; Jegyzet egy Semprun-állandóhoz Szemeszterek a purgatóriumban Csüngve-takarnak Szávairatok Villanyóra, villám, villamos 10 Violet Cox arca 1., 2. A kinevezés Gyógyulás 16 20 25 Dukay Nagy Ádám 3 5 9 Próza és vidéke Tétényi Csaba Szalay Zoltán Kiss Zsolt „ezek a kedves kis portékák" Tóth Krisztina Grecsó Krisztián Ficsku Pál Tímár Zsófi muskátlija Messze szakadna / (Mellettem elférsz) Akinek nemet mondtak 30 33 39 Zrínyi Miklós Artúr király udvarában / (Jegyzet a Mikszáth-szövegek „intertextualitásáról") A labirintus bejárása / Nagy Pál vizuális művészete 42 46 Kutatóterület Tőzsér Árpád G. Komoróczy Emőke Találkozási pontok Baráthi Ottó Helyi gazdaság, helyi társadalom / Beszélgetés Brunda Gusztávval 60 Levél Lizsnyánszky Erzsébethez 69 Kép-tér Földi Péter Ami marad Nagy Csilla Koós István Halmi Nikolett Bedecs László Mizser Attila Gréczi-Zsoldos Enikő Csukovits Anita Bolvári-Takács Gábor Handó Péter „Csak ami nincs, annak van bokra" / Tőzsér Árpád: Csatavirág Esztétikai gubancok / Csobánka Zsuzsa: Bog „Elburjánzik" / Erdődi Gábor: Vénusz-udvarlás. Don Qui­ jote metamorfózisai Bolgár kalauz / Almák - kortárs bolgár elbeszélők antológi­ ája Határok, csendek, esték / Dobos Marianne: Sorsfordító karácsonyok (1944,1956,1989) Az újrarajzolt portré / Leleplezett mellszobor - Nyomozá­ sok Kazinczy birtokán „Pásztor családból származom..." / Lengyel Ágnes: Egy palóc pásztor öröksége. Gyurkó Pál számadókanász faragásai Visszaszámlálás / Popély Gyula: Felvidék1914-1920 Civil erő / Matúz Gábor A legbátrabb város 70 73 75 77 81 83 86 89 92 �Jelen számunk borítója Lizsnyánszky Erzsébet Gótikus kapu haldokló oroszlánnal (elől) és Cím nélkül (hátul) című alkotása felhasználásával készült. A borító belső oldalain az Omen III. (elől) és a Buborékban születve című munkái láthatók. A belső illusztrációt különböző technikával készült képei - Asszony, üveggömb és halott madár (8.); Variációk előző életem dalaiból (15.); Omen 1. (19.); Repülés csendben (24.); Csak szállunk az éjszakában (29.); Álmok kristályvára (32.); Éjszaka (41.); Kertem csigaházból nézve (45.); Omen II. (59.); örvényben (67 .); Negatív (68.); Nyugalom (76.); Egy kutyám emléke (80.); Lovak sorsa /-//. (88 .); Madársi­ rató (91.); Elvágyódás (91.); Elmúlás (91.); Tatus barátai (95.) - közül válogattuk. Főszerkesztő: Mizser Attila (attila.mizser@gmail.com) Szerkesztő: Handó Péter (handop@gmail.com) Lektor/korrektor Nagy Csilla (csillester@gmail.com) Főmunkatársak: Nagy Pál (Párizs) Pál József (Salgótarján) Tőzsér Árpád (Pozsony) A Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése irodalmi, művészeti, közéleti folyóirata. Támogatóink: Nemzeti Kulturális Alap Nemzeti Kulturális Alap Kiadja: Balassi Bálint Megyei Könyvtár és Közművelődési Intézet (3200 Salgótarján, Kassai sor 2.) Felelős kiadó: Molnár Éva Médiapartnerünk: Készült a Polar Stúdióban (Salgótarján) Levélcím: 3101 Salgótarján, Pf. 270; Telefon: 32/416-777; Fax: 32/416-482; Internet: www.bbmk.hu; e-mail: palocfold@gmail.com • Terjeszti a Balassi Bálint Megyei Könyvtár és Közművelődési Intézet; előfizethető, illetve a Palócföld Könyvek sorozatban megje­ lent kötetek megrendelhetőek ugyanitt • Budapesten megvásárolható az írók Boltjában (VI. kerület, Andrássy út 45.), Nógrád megyében a Kincsestár Könyvesboltban (2660 Ba­ lassagyarmat, Rákóczi út 61.), az Inmedio üzletében (3200 Salgótarján, Erzsébet tér 5.), vala­ mint a szlovákiai Phoenix Könyvesboltban (98401 Losonc, Kubinyi tér) • 2010-ben megje­ lenik 6 alkalommal • Egy szám ára 400,- Ft; előfizetési díj egy évre 1 500,- Ft, amely a postaköltséget nem tartalmazza • Kéziratokat és rajzokat megőrzőnk, de nem küldünk vissza • ISSN 0555-8867 • INDEX 25925 �„KÁVÉHÁZI SZEGLETEN..." D ukay N agy Á dám Repülési terv Föl akarom húzni, amíg még lehet, újra és újra a gép orrát. Aztán vissza, vissza akarok esni. Sztratoszférahatár Ez a zuhanás és a körpálya választóvonala. Innen már látszik a bolygó görbülete. Jég a cipőm és hó a subám. Ez az otthonom hidege. Félke Benőtte a szívemet a fű. Mélypontjaimat hó és fagyott alkohol borítja. Helyi érzéstelenítés, félkegyelem. 3 �Kismotor Hiába tankolok föl a gyújtással van baj. Csak rázkódik, nem jár, fenyőillatú füstöt köhögve kapkod levegőért a bordák hűtőrácsa mögött. Addig élsz Önkívületi állapotban kötsz majd szövetséget vele. Gyulladt szemed alá akkortól hét éven át mos földszínű árkokat az épp lakott bolygód fagyott egéből szitáló hó savas leve. Jegyzet egy Semprun-állandóhoz Egyszer, egy pillanatra mindenkit érez az ember. Mintha anyagtalan, negatív tér, mintha egy gödör volna a szíve helyén. 4 �N yerg es G ábo r Á dám Szemeszterek a purgatóriumban lezörög. 1. apró nyolcvanegynehány év soványságot rágicsáló kis öregek remegnek be zuzmarás templomokba cekkerrel jégvirágzó ólomszemüvegeikben kaparnak maguk alá minden szilánkléptet mínusz ötszáz fokban és a világ túlfelére hogy egyszer még ha belefér csak most az egyszer utószor megmártózzanak pár korty langy urukban ők még tényleg hiszik ők még valóban tisztán megrezzennek a tiszteletes minden szaván mint szűzkorukban a pajta mögötti disznó vicceken az arcukba fagyott verejték ha feltölti az egyremélyebb barázdákat megszépülnek kegyetlenül megszépülnek fájdalom szobrai szobrok fájdalmai ajkukról az áhitat minden kérget átitat és zsíroskenyeret visznek a Szűzmáriának a búcsúba hogy ne álljon csak úgy a hidegbe ha otthonra már nem is jut belaknak ók degeszre ezzel a vizenyős lukulluszi nézéssel így. 2. a szavakban persze csak szeretlekek meg örökkék néha sohák zöldvadonjában meglapulva libben át a vámon hogy a fülbe jutva már a dobhártyánál kihüljön mire a nagyagykéregbe ér már el is párolgott szenilis lekonyulása az igazi áhitatokra nincs szó na jó ott az áhítat de az sem ez ez nem érzés hanem ösztön fojtó kényszer mint az árva kölykök éhesmohó bújása a földreejtett kabáthoz a 5 �felöklendett ugatás ha a szemünk közé bámul vastaghájú röhögés mikor épp nem illene és bizonyos görög világutazók olthatatlan látnivágya mint a mittudoménmi olyan erő ez a torkomban ami normális körülmények közt világokat söpör el vagy életet szór szerteszét gyógyszerekkel ringat el utolsó pénzeket csikland ki a zsebből ami megnémíthat még amúgy igen szófosó költőket is 3. betiltott szavakat szamizdatírunk naphosszat egy füzetbe hogy rosszalkodjunk olcsó szórakozás tiltottgyümölcs unásig ismételgetni hogy magány, félelem, szerelem, szivéslélek, öröklét, boldogság, halál 4. templomba járok hozzád leggyakrabban gyónok is ha megjelensz nem kevésbé halványan mint bármely istenünk 5. Na akkor legyünk őszinték hogy egy ideje nem számít mikor kelek és hol mióta megvagyok szemüveg nélkül is mióta annyit se kell enni mint mióta nincs ok félelemre önsajnálatra bárki sajnálatára (ezen kívül) hosszú versekre... 6. a költők 7. na azok olyanok hogy tényleg sosem látnak másokat csak néznek néznek nyitott kabátban télvíz idején sapka nélkül hóban egy záruló világ utolsó madárijesztőiként hogy megessen magukon a szív (ük) de ugyebár nem 6 �és rögtön kiszúrják a feltűnőbb apróságokat hatványozzák hogy érzékletes legyen és kész holott kereshetnék a bőr alatt mazsolányi ékszerarcú szeplők közt a rángást. hogy mekkora kín és teher olyan nagyon nagyonnagyon (+ nagyon) nemszeretni tudni valakit olyan mélyen olyan híven tisztán vakon kifilézve kongani és korgani fázni olyan titokban tapintattal szenvedni át ugyanazon szerelem másik végén a szégyent mindennemű kiszolgáltatottságok szemperzselő ellentetjét egy egész életet kézen fektetni. éltében haldokló tetemet ringani. kézfogni. megóvni. Ödipusz anyjának lenni, múzsává fesleni. és mindezt harag nélkül kín nélkül mintha mi sem mintha mi sem így történtünk volna. Adj a nőknek szárnyat Esdeklem glóriát Hajukba virágszálat Gazdagabbak holmiját hogy ezt kibírják hogy . 8 úgy lakunk jól mint az emlőt élősködjük gyerekkorunkban kétévesen voltam felnőtt éhes voltam megjavultam férgek azok nem állatok akik más helyére születnek 7 �belémégtek mind akiket áltatok rájuk simultam szövetnek 9. sosem leszel az de mindig te leszel 6 10. vénasszonnyá lettem csúfságokat tettem nem volt s elvesztettem őt a nőt míg megtanultam szeretni. 8 �Á dám T amás Csüngve-takarnak Tőzsér Árpádnak Mégsem tetszenek azok a matrjosa-babák akiket ágyamba hajit a petróleum szagú este akik egy ritmusos nyögésért elviselik a párnatoll nehéz szagát ah a sóhajok(!) hallom én is Sylvia Plath sóhaját tán ellopom tőled neked s nekem is fájt a tű ami szemébe hatolt ah a sóhajok(!) zötyögő vonat löki ki kezedből Madáchot a harmadik szín pálmafás vidéke sem látható a becskei alagút miatt csüngve-takarnak az Ipoly fűzei(!) DE megtalálnak az osztott versek az osztott műfajok az osztott hangulatok lehet-e egyetlen szó egyetlen vers esszé(?) disznóbőrbe bújva várom a választ 9 �S závairatok S z á v a i A t t il a Villanyóra, villám, villamos Három napig hoztam a döntést. Mondhatnám, feltámadt bennem harmadnapra a megváltásom, fel, népek tengere. Voltam én már minden, hentes és mészáros, fod­ rász és hajszobrász, nóta- és operafa, de valahogy nem találtam meg a számításom. Voltam hobbimatematikus is. Tudni akartam, mennyi is a kétszerkettő. Néha öt. Elhihetik. Mármint, ha magázódunk. Márpedig senkit nem tegezek azok közül, akivel nem ittuk meg a pertut, akivel nem nyúltunk közösen az ipari áramba. Na, de itt is vagyunk a lényegben. Mondtam már, hogy egy ideig a számokkal ütöttem el az időt. Hazaértem a rendes melóból, a rendes életemből és szépen beleültem a matekos életembe. Ne kérdezzék, mi fogott meg ebben a különös világban. Talán az, hogy összetett dolgokról lehet agyalni, mint valami szabadversben, de úgy, hogy nem betűket használsz. A számok nyújtotta elvontság az, ami. És elhihetik e levél olvasói, nem semmi. Elsőként az jutott eszembe, hogy amit mondani szeretnék önöknek, elmondom számokban, el is jutottam az első két mondatig, de meggon­ doltam magam, mint a váltóáram. Amúgy gyakran gondolom meg magam. Ahogy egy jobban komponált másodfokú egyenletnek is lehet több megoldása. Nem sza­ bályos, de lehet. Ahogy az életnek is hány megoldása van, nézzen, kedves olvasóm, magára. Más azt mondja, szabálytalan vagy. Mégis vagy. Állsz a saját sorsodban, mint a felkiáltójel, állsz, mint az a bizonyos fallikus jelkép a lakodalomban. Vagy ne is ragozzam tovább, mint a villanypózna. És el is értünk a lényegibb dolgokhoz, a rejtélyekhez. Ilyen a villany is például. És mivel a villannyal való foglalkozás nem áll túl távol a számok világától, és ha már nem lehet megélni abból, hogy az ember otthon egy esti szoba és egy félig kész megoldóképlet homályában azon töri az agysejtjeit, hogy megfejtse a világ lényegét, marad valami más. Ami mégis közeli. Mivel tehát nem igazán hoz a konyhára a matematika, ha csak úgy simán magad­ nak osztol-szorzol. De, hogy mégis a számok közt maradjak, nem maradt más, mint dönteni, agyalni, szellemi egykétházás. És így jött a villannyal az ötlet. Mondhat­ nám villámcsapásként a felismerés, de nem mondom, nem vagyok én meteorológus. Zárójelben jegyzem meg, hogy volt a gyerekkoromban néhány homályos évtized, amikor meggyőződésem volt, hogy a meteorológus az a meteorokkal foglalkozik. Ciki ez azért. Ciki, mint egy megoldatlan másodfokú. De most ezt itt nem reklámo­ zom inkább. A számok világában nincsenek felhők, cirruszkumuluszok. Csak a té­ nyek, amik szárazak, hidegek, akár a macskakőre ragadt gázolt macska. Na, de hogy rövidre zárjam a dolgot, így lettem villanyszámlás, leolvasós. Mert mégis csak szá­ mok. Olvasom az adatokat, számlázok. Mivel elég nagyot hallok, vagyis pont az a lényeg, hogy túl kicsit, keveset, hát már a felvételnél hamar átugorhattuk azt a kér­ dést, hogy zavar-e a kutyaugatás, mert lesz erre példa nem kettő. Már az tetszett, hogy behozták a kettőt, mint számot, a gondolatmenetbe. Jó hely lesz, gondoltam. 10 �Aztán arra a kérdésre ugrottunk, hogy ha esetleg hamar kell áthaladni a keríté­ sen, szóval, hogy lenne erre ambíció, ha így alakulna valamelyik elszabadult házőr­ ző. Felszámolnának valami veszélyességi pótlékot, plusz juttatást. Nem gondoltam végig a dolgot, mivel már megint ilyen matematikás eszközökkel jöttek, mint a plusz. Hamar meglett a bizalom. Bizalom nélkül meg ugye nem megy. Mi lenne például, ha egy megoldásra váró feladat, felfedezésre váró matematikai törvény nem bízna az emberiségben, hogy mondván, itt vagyok, (ragyogok,) tessék megfejteni. A Bibliát is átnéztem párszor, mint villanyórás, hogy, szóval, ilyen szemmel. Azért, ha anno lett volna áram, azért sok minden nem így alakult volna. Bár, ki tudja, lehet, hogy volt ott áram, csak nem beszéltek róla, vagy ha nem is pont áram, hanem valami különös erő, amit addig nem értettek, nem tapasztaltak. Csak hirte­ len rájöttek, hogy van. Mint mikor belelépsz a villanypásztorba, addig csak simán nézed a tájat, szagolod a virágokat, virágzik a lélek és egyszer csak hoppá, odasül a papucsod a kábelhez. Te meg káromkodsz, de legalábbis olyanokat gondolsz el, amiket addig soha, legalábbis nem ennyire nyersen. Már a villámok is milyenek, tele van velük a Biblia. És tényleg, mikor viharban kimegyek a hetediken (ott lakok) az erkélyre, elsőként az jut eszembe, mikor elkezd csapkodni a ház körül, hogy odafönt az öreg biztos berágott valamire. Ugyanezt tanította nagyanyám is, hogy a villám, az az istenkének a haragja, rontom-botomja. Mondjuk kétségtelen, hogy ha berág az öreg, akkor szórja is rendesen. Főleg nyá­ ron. Ülsz a strandon, büfögöd fel a főtt kukoricát, nézed az eget, a fürge nyári fel­ hőcsordákat. Amik aztán összeállnak, mint a hónapos konyharuha, aztán kész a baj. Micsoda erő, gondolom ilyenkor, micsoda erők szabadulnak fel, micsoda be­ fektetés sül ki. Nem semmi. Rendesen megpörgetheti odafent a villanyórákat az ilyen csattogós nyári vihar. Hülyén hangzik egy villanyos szakembertől, de nekem a villany hozta közel a vallást. Hogy kellő távolságból néztem a kettőt ahhoz, hogy összefonódjanak bennem, a belső láthatáraimon. Lelki délibáb. Ez vagyok én magamnak, saját belső lelki déli­ bábom, remegős szellemi Hortobágy, ostorcsattogással, egy tehéncsorda büdöse, amit mindig érzel magadban és ez a legrosszabb, hogy ezt nem lehet lemosni. Erre nem gyógyír a domesztosz, a lakkbenzin. Próbáltam már mindkettővel fürödni. De csak bennem maradt, rajtam. Mert rájöttem, hogy ez belülről fakad. Tehát a villany, hogy ez is megfoghatatlan, mint egy délibáb. Remegős, nem látni a határait, csak azt, hogy csíp, meg zsibbad a vádli, düllednek a nyaki verőerek az izgatottságtól, hogy el kellene engedni a vezetéket, az meg nem enged, hűz magához. Úgy kell ordítani a műhelyből, hogy verjétek le seprünyéllel a biztosítékot. Mert mással nem lehet, így lett csinálva, alá van peckelve. Ne verődjön le. Csak ha kell. Kellni meg sose kell. Nem olyan világban élünk. Csak jönnek, folynak az események, mint az ipari áram. Tele feszültséggel. Az élet egy nagy stressz-teszt. Ez az én mottóm. Illetve olvastam valahol. Külön tetszik már az elejétől, hogy a villany egy titokzatos dolog, kiismerhetetlen, mint a tévéhíradók. Hogy egyik nap ezt mondják, egy héttel később már egész mást. Ennyire mozgásban van a világ. Egy este se történik úgy, hogy ne történjen valakivel valami, hogy aztán legyen mit szerkeszteni. Mindegy. Aztán felvettek a villanyvállalathoz. Rögtön az első nap kipróbálták, hogy hogyan tudom lenézni a villanyórákat. Különösen olyan esetekben, amikor van valami zavaró tényező, kutyaugatás, részeg lakástulajdonos, vagy éppen, ha én 11 �vagyok részeg. Szimulációkat is végeztünk, hogy milyen rövid idő alatt tudom felírni például kutyával a hátamban. Aztán úgy is mértük, hogy nem írom fel egy­ ből, odakocogok a villanyóraszekrényhez, közben fokozódik a zavaró körülmény, hopp lenézem, megjegyzem, majd szaladás közben írom be az ívbe, a megfelelő rubrikába. A végén azt modelleztük, hogy mennyi fröccs után tudom még megbíz­ hatóan beírni az óraállást. Másfél liter vörös után ötletszerűen változtak a nullák számai, hol kevesebb, hol több lett. Azt mondták a kiképzők, hogy majd ez alapján nézik az íveket hó végén, ki mennyit ivott. Külön kitértünk arra, hogy figyelni kell a fogyasztók körülményeit is, mennyire van kinyúlva a necc szatyor, mer’ ha na­ gyon ki van, akkor sokat vásárolnak, gyakran. Van tehát betevő, csak a villanyszámla befizetése késik, ugye. Meg, hogyha a háromemeletes kertes ház fogyasztá­ sa annyi csak, mint egy lakótelepi másfél szobáé, na, az ilyenek keltik a gyanút. Vagy éppen fordítva, hogy szoba, konyha, és annyi a fogyasztás, az órapörgés, mint egy kisebb üzemben. Tudniuk kell a kedves olvasóknak, hogy egy kicsit pszichológia is a villanyóra­ leolvasás, komplett képpel kell rendelkezni az emberi szellemet illetően. Hamar meglátszik az antiőszinteség, mikor becsönget a leolvasó, hogy bemenne leolvasni, hol van a szekrénye. Az meg zavart lesz, hogy a szekrénykulcsot véletlenül elvitte magával a gyerek, csak hétvégén jön haza, nem tudja kikulcsolni a villanyóraállást. Én meg ugye hamar bepörgök, ha nem látom meg azt a fajta pörgést, amiről a revi­ zori gondviselés szól, ami kicsiben a galaxis pörgését is eszünkbe juttatja, a villany­ óra lassú, de kíméletlen, a következetes, de bugyuta pörgését. Vagy amikor éppen a kiskertben magyarázza, nem is enged tovább, hogy minek kell neki az ipari állam. Mert egész nap szól a lakodalmas rock a garázsban, meg a nyárikonyha... Ja, ezer wattal rántottá t, mi? Legalább hazudni tanulnának meg, de nem, csak lopni a ká­ belt, maszek lekötés a ház mögött. Nem hiszik el, kedves olvasóim, hogy mikre képes az emberiség, ha egy hivata­ los személy bosszantására törekszik. Mert a villanyos-szakemberi lét, ha leolvasó is, nem fenékig tejfel, nem fenékig kettőhúsz a hivatás. Nem mondom, vannak kedves pillanatok, mikor megkávéztatnak a leolvasás után, mert ugye első a munka, vagy kicsit elbeszélgetnek velem a kiskertben, kapálnak, én támaszkodok a kerítésre, dicsérjük az időjárást, felolvassuk hangosan egymás horoszkópját egy eldobott újságból. De olyan is volt, hogy meghívtak ebédre, mondván, biztos megéheztem a nagy leolvasásban. Aztán, ha már bizalom, ugye, hát kicsit belevilágítottam nekik az áramszolgáltató vállalat belső publikusabb ügyeibe, érezzék a kölcsönös bizal­ mat, odaadást. Lényeges a kölcsönösség, a viszonzás. Mint mikor ráz az áram a fürdőszobában, borotválkozás közben, te meg visszarázol neki, ha kell, két kézzel is, íjjj, azanyád'. A szomszéd meg belát az ablakba, nézi, hogy minek ez a lelkese­ dés, de nem meri megkérdezni hangosan. Hiába, vannak kérdések az életben, amik válasz nélkül maradnak, illetve már önmagukban válaszok az ilyen kérdések. Hogy felteszed a kérdést, elgondolod, és inkább nem akarsz többet kérdezni. Munka közben velem is gyakran esik meg az ilyesmi. Hogy melyik ember miért olyan, amilyen. Mert vannak problémásak is. Hogy áramot vezet a kilincsbe, mikor megyek, pont áramot, pont, ami a gyenge pontom, nyúlok a kilincsre, hogy bemegyek leolvasni, és érzem az ütést, azt a lelki tökönrúgást, mint mikor egy jó darab Bibliával hátulról leütnek egy papot. Ilyesmit 12 �érzek. Lelki roggyanást. Amit elsőre el sem hiszek, hogy kilincsbe az áramot. De volt már más is. Dobostortába ipari áram bekötése, viccileg persze. Elsőre lakossági villannyal próbálkoztak, de a dobostorta nem vezette eléggé az energiát, hát felemel­ ték a tétet, hozták a fészerből a háromnyolcvanat, bele a tortába, felizzott a dekorá­ ció egyből, fortyant kettőt a tejszín, aztán az egész édesipari kacabajka fujtatva, sziszegve, recsegve szétdobta magát. Egy hónap múlva is találtak a konyaszekrény mögött kis marcipánfigura-darabkákat, egy angyalszárny-véget, kisbakancskát, apró, jobboldali kezecskét. Nagy dolog az áram, kétségtelen. A kocsmáros szerint az áram, az egy modern dolog, nemrég megbeszéltük. Nem vagyok kimondottan kocsmás, de két áramütés vagy leolvasás között azért odafér egy-két nagyfröccs, a néphagyomány nevében és a folyadékban megfogalmazott és meghatározott vidéki ivási esztétika karbantartása érdekében. Na. Van ez a csapiá­ rosunk, akiben külön bírom, hogy bármiről el lehet vele beszélni. Azt mondja, alig tér be hozzá napközben némi kóbor vendég (ez persze majdnem olyan, mint a kóboráram). Alig várja tehát, hogy ne csak magában agyaljon, töprengjen, mint az eltaposott gomba, hanem ilyenkor lehet hangosan is. Képviselni az álláspontot. Egy jó kocsmárosnak meg ezer az álláspont, illetve annyi, amennyi éppen kell. Majdnem olyan színes belülről, mint egy jól képzett leolvasó. Ő is leolvassa az arcokról, hogy, na, ez ma este mennyit fog inni. Vagy éppen, hogy mennyit ivott ennyit, mennyire feszülnek a szemekben a vérerek, mennyire vizenyős a tekintet, botlós a beszéd, botlós a járás. Én ezeket sajnos nem tehetem meg magamnak, tartás kell, ugye, tartás nélkül olyan a villanyóra-leolvasó, mint egy falból kiszaggatott vezeték. Van itt egy fontos dolog, múltkor gondolkodtam rajta. Hogy miért van az, hogy egyes hivatások, úgymond, szerencsések, mások meg inkább átkozottak, vagy, hogy diplomatikus legyek: nem túl jó a marketingjük, reklámjuk, null Werbungskosten. Hoppáré, kicsi dajcs is megy, kellett alapozni, mert egyre több a német a kültelkeken. Ők is alapoznak ungarise: faszkalap. Az egyik német így köszönt, hogy jó napot, faszkalap, ezt tanították neki a telepi gyerekek, hogy ezzel tessék kezdeni, német bácsi, mifelénk ebből már meg lehet élni. Na, a jól menők, az olyanok, hogy kémény­ seprő. A szerencsés szakmák egyike. Mondjuk ki még egyszer kéményseprő. Miről is szól a kéményseprés? A bosszúságról, a rosszul szellőző füstelvezetők világáról, mo­ csokról, a dugulásról, a kormos pofáról, az otthoni tárgyakról, melyeket napokig sú­ rolhatunk. A hülyéi meg azt mondják, társadalmilag, hogy cseszd meg, ez szerencse. Na, akkor a villanyóra-leolvasás az ehhez képest hol van? Sehol. Szerintük. Pedig nézzenek rám. Olcsó ruházatomat az egyik helyi, dinamikus árképzésű butikban vettem, ahol kínaiak az eladók, a tulajdonosok, a mindenek. Nem ám szolgálati adjusztírung, fenét. Minden nap bokszolom a szolgálati, vállról indítható bőrtáskámat, csak úgy csúszkál rajta a fény, ha megsüti a napocska, az éjjeli közvilágítás, vagy a közeledő éjszakai járat reflektora. Kezem-lábam ápolt, tessék, meg lehet nézni. Nem ám a retkes fekete körmök, mit körmök, kézpaták. Ide finomság kell, semmi durvulás, egy villanyóraszekrény, az nem disznóól, még ha néha úgy is néz ki belülről. Aztán meg a magyarázkodás van, ferdítés, mutogatás, hogy nem ő dobálta tele a szekrényt háztartási hulladékokkal. Akkor ki az isten, én? Türelem kell ezekhez, birkulás. Majd­ nem elfelejtettem valamit. Az is milyen má’, hogy ha kéményseprőt látnak ezek a társadalmiak, rögtön gombjaikhoz nyúlnak, mert szerencse, meg satöbbi. Ha engem látnak meg? Legfeljebb a kulcshoz nyúlnak, tekerik a zárban, hogy nincsenek itthon. 13 �Mielőtt beélesítettek, mondták a feljebbvalóim, hogy na tessék, lehet szépen menni leolvasni, még volt egy kis adminisztrációs oktatás, tudjam, melyik rubrika mire való, nehogy rossz helyre írjam a wattokat. Mindjárt gondoltam, hogy komoly lesz ez a reszort, hoppá, ezt is megtanultam, ők mondták, hogy Rodrigó úr, a maga reszortja egy nagyon fontos reszort a társadalomban. Majdnem olyan lényeges, mint a kéményseprő. Ebbe kicsit beleborzongtam, ez egy rossz párhuzam, vagy mi, aránypár, mindegy, ha még egyszer kimondják hangosan, hogy kéményseprő, én kikormolom belőlük, írmagját is kifüstölöm belőlük, ezt. Aztán volt egy kis oktatás a műhelyben, levitt egy ilyen (olyan) szaki, hogy megismerjem az alapfogalmakat. Kezdtük mindjárt azzal, hogy (és itt, még a következők előtt, szeretném felhívni az olvasók figyelmét, hogy itt egy meghatározó dolog fog következni) megmutatta a szaki, hogy hogyan van belülről a villanyóra, majdnem talajt fogtam, vagyis hát, majdnem leföldeltem magam a gyönyörtől. Ezt a precizitást, a szerszámok fáradha­ tatlan kattogását, berregését, közönyös munkáját. Kifordult a számon az elérzékenyülés, mondván, hogy ha az ország is ilyen precízen működne. Olcsó poén, de tegye az olvasó a szívére kezét, mindkét kezét, ha artistoid alkat, akkor mindkét lábát, hogy tehát az élet is operál néha olcsó poénokkal, ha poénok azok egyáltalán, mint például a műszálas pulóver. Hogy derülünk rajta, amiben sem­ mi vicces nincs, egy egyszerű fizikai jelenség, mint egy kisiklott tehervonat. Már gyerekként bevonzott a műszálas pulóver. Vigyázz, most emlékezni fogok. Úgy tizenéves lehettem, szüzességen innen, első áramütésen túl. A kocsmában sem úgy mondtam az első áramütést, mint ahogy az olcsó népek szokták, hogy megbaszott, nem. Alázattal kell az ilyesmiket felemlíteni, engem nem megbaszott a kettőhúsz, hanem megesett az első közös kontaktálás, kapcsolatba kerültünk (életre szólóra), mint a celebek a tévében. Ezt is, de utálom, ahogy mondják az emberi összefonódá­ sokra, hogy khm, őőő, kapcsolat. Volt egy kapcsolatom, vége egy kapcsolatomnak, jó lenne egy kapcsolat, beleremegtem a kapcsolatomba. Nyúltál volna ipari áramba, te barom, az lett volna az igazi kapcsolat, kiugrott volna a dauer a hajból. Na, nem mon­ dom, én is voltam ilyen kiugrós, ha (nem tudok menekülni a szótól) ifjabbkori kap­ csolataimra gondolok. Ha pontos akarok lenni, döntő részben a lányok ugrottak ki gyakrabban, ők húzták ki szerelmünket a konnektorból. Egyik kedvenc szavam. Mond­ juk ki még egyszer hangosan (magunkban): konnektor. Volt egy cicám, ez volt a neve. Konnektor. Tehát volt egy csajom sráckoromban, aki a megszokottnál hamarább farolt le. Akkor verte le a biztosítékot nála a témázás, mikor végre úgy alakultunk, hogy ketten voltunk egy szobában, csak ő és én, ráadásul sötétben, ami önmagában óriási lehetőség sok mindenre, esély, ne is ragozzam, dugásközeli állapot, belehelni mandu­ láig, bevillásdugózni a kiscsajt. A lényegre térve, a ruhákat dobáltuk le egymásról, mikor is megkértem a lányt, hogy tessen már megismételni a műszálas garbó ilyetén villámgyors levételét, olyan szépen dobálja a szikrákat, mutassa még egyszer. A lány felvont szemöldökkel, de ismét felvette, majd hirtelen mozdulattal lerántotta magáról, ordítottam a gyönyörtől. A recsegés, az apró felvillanások. Mint egy orgazmus. A lány zokogva ordított, hogy te érzéketlen barom, majd kiviharzott a szobából. Ott ültem a fotelben, mozdulatlanul, némán, mint egy kiégett neoncső. Akkor határoz­ tam el, mostantól semmi más: arccal a hivatás felé, pofával előre, mint a villamos. Volt egy érdekes rész a kiképzésen. De állj, gondoljuk csak el, hogy milyen szép az a szó: volt. Jó, oké, olcsó ezzel visszaélni egy olyan szövegben, ami egy villanyóra- 14 �leolvasó dolgait rögzíti, egy feszültséggel operáló levélben (már, ha ez egy levél). Hol volt, hol nem volt. Tehát az volt, hogy külön megtanították, kinek, milyen arcot kell vágnia, hogy a lehető legkedvezőbb benyomást keltse. Nekem is megmutatták, elpróbáltatták, belőtték (mint oroszok a rejsztágot,) és mondták, hogy melyik izmot hova kellene tartani, hogy a legelőnyösebb formáját, esztétikáját hozza az arcom. Ez még ment valahogy, nem kis munkával, de aztán ott volt, hogy nem zsipszzsupsz kell vágni a pofákat, hanem bizony egész nap ki kell tartani a kedvező be­ nyomást. Azelőtt sose hallottam még, hogy valakinek izomlázas lesz az arca, ne­ kem az lett. Na, mondtam, hagyjuk a francba az egészet. Egy villanyóra-leolvasó nem azért van, mert szép, hogy tehát szép legyen, hanem, hogy maradéktalanul leolvassa és lekönyvelje az óraállást. A revizori létezés sarokköve, hogy meglesz szépen minden elfogyasztott kilo­ watt (per há). Így, úgy, de meg lesz. Leélni egy életet a tudatban, hogy vigyázó vagy a vigyázottak felett, hogy az élet az alapvetően olyan, hogy felköpsz, aztán aláállsz. De fontos, hogy mit ettél előtte... Vannak bennem ilyen elgondolások. Csak néha nem jutok a gondolat végére, mert zavaró körülmények lépnek fel. Aztán megszakad az adás, mint mikor a gázosok eltépik árokásás közben a vezetéket. Egyszer csak hopp, és nincs tovább, vége. 15 �P róza és v id ék e T étényi C saba Violet Cox arca (Részlet a DCI című regényből) . 1 Violet Cox arca nem gyermekarc. Olyan ember arca, aki tud valamit, és a környeze­ tében nincs senki, aki méltó lenne rá, hogy megossza vele a tudását. Szenved a bezártságtól, de képtelen másra gondolni, csak arra az egy dologra, és az elmondá­ sába nagyon nehéz lenne belekezdenie. Úgy vettem észre, szereti a szüleit, de látja rajtuk, hogy nem lennének képesek megérteni, ha elmondaná. Ha egyáltalán el tudná mondani, ugyanis a verbális kifejezőkészsége megfelel a korának. Nekem kellene partnernek lennem, de ez szinte lehetetlen. Néha már-már elhittem, hogy tényleg valami külső tényezőről van szó. A beszélgetéseink már nem arra irányulnak, hogy az általam felállított diagnózisnak megfelelő lépéseket megtegyük, sokkal inkább a kölcsönös bizalmatlanság leküzdésére, hogy legyen miért beszélnünk. Nem volt még rá példa a praxisomban, hogy egy gyermek ilyen helyzetbe hozott volna. Egy-két perccel ezelőtt ment el. Ma történt némi áttörés, mivel felhasználtam az előzetes információkat. Általában csak elbeszélésekre és orvosi leletekre alapozha­ tom az elképzeléseimet, sőt, sokszor csupán a pácienssel folytatott beszélgetésekre. De ezúttal a birtokomban volt a Pilar által ismertetett könyvtárbéli eset, és a szemé­ lyes tapasztalat az azt kiváltó tárgyról. Akaratom ellenére a Violettel folytatott párbeszéd ma nem a szokásos pszichiáter és páciens szerepeket osztotta ránk. A kislány megérezte rajtam a rendhagyó izgatottságot, és hogy zavarban vagyok azt illetően, hogy a problémáit úgy kezeljem-e, ahogy eddig. Bűntudatot érzek. Való­ ban elbizonytalanodtam, hogy mi a teendő abban az esetben, ha annak a gyanúja merül fel, hogy a páciens nem beteg, csupán különlegesen érzékeny. Violet nem látta, mi volt a ládában, mégis olyasmit állított róla, ami, ha a gyermeki szóhaszná­ latát lefordítjuk, valamilyen értelemben megfelelt a valóságnak. Először történt meg, hogy Violet a legelemibb módon elárult nekem valamit. A gyanúmat az táp­ lálja, hogy ehhez meg kellett sejtenie, hogy tudni vélem, miről beszél. Minden szo­ rongása az arcára íródott, mikor fürkészve rám nézett, vajon igazán értem-e a sza­ vait. Egy rémítő pillanatra még az is megfordult a fejemben, hogy elmondom neki az igazat. Nem szabad, ez őrület lenne. Tudom, hogy nem szabad hinnem, mert ha tévedek, akkor már nem fordíthatom vissza a folyamatot. Márpedig valószínűleg tévedek a gyanúmat illetően. A megszokott módon kezdődött. Elhelyezkedett a karosszékben, és percekig hallgatott. Ilyenkor azzal próbálkozom, hogy könnyed fecsegésbe rejtett kulcssza­ vakkal eltereljem a figyelmét. Ha sikerül, úgy reagál, hogy maga sem tudja, mi keltette fel az érdeklődését. Ritkán válik be ez a módszer, és akkor sem kezd bele 16 �hosszabb mondatokba, csupán néhány szót mond. Igyekszem tompítani, hogy tulajdonképpen őrá irányul a beszélgetés, vigyáznom kell, hogy ne vigyem túlzás­ ba a kérdezősködést. Ma végig az volt az érzésem, hogy látja rajtam a feszültséget, azt, hogy valami egészen konkrét dologról szeretnék kérdezni, és várja, mikor ruk­ kolok elő vele. Felesleges és feltűnő lett volna leplezni. Megkértem, mesélje el, mi történt vele az elmúlt napokban. Körülbelül tíz szóban válaszolt. Említette, hogy járt a könyvtárban. Eldöntöttem, hogy nem titkolom el, amit hallottam az esetéről. Megkérdeztem, mit látott, és ő azt felelte, két embert a ládában. Ms. Guerrerónak csak egyet mondtál, emlékeztettem, a nagypapát. Hallgatott. A te nagypapádat láttad, kérdeztem. Azt mondta, nem. Nyilván idős férfira gondolt, és azt a szót használta, ami legelőször eszébe jutott erről, gondoltam. A másik gonosz, folytatta kis szünet után, rám függesztve a tekintetét, mint aki titkot mond el. Aztán feltet­ tem azt a kérdést, amiről, azt gondoltam, ő is tudja, mire irányul: hogy hogyan vehette észre, hogy egy bezárt ládában két ember van. Láttam, válaszolta olyan meggyőzően, hogy elsőre azt gondoltam, mi sem természetesebb, hiszen csak a vak nem látta. Nem rejtettem el, noha nem mondtam, hogy homályos módon összeér­ nek a titkaink, bár általában idegenkedem az ilyen bizalmaskodástól, de ezúttal nem erről volt szó. A későbbiekben másról is beszéltünk, de Violet nem adta jelét, hogy magyarázatot vár tőlem. Csupán húsz percet töltött itt, de nekem több órának tűnt. Nem tudtam feloldani a nyomást, ami ránehezedik, sőt, veszélyes területre tévedtem; lehet, hogy megerő­ sítettem benne azoknak a dolgoknak a realitását, amiket látni vélt. Illetve ő biztos abban, hogy látta, én gondolom csak, hogy látni vélte őket. Lehet, hogy a látás itt nem a szó szoros értelmében értendő. Borzalmas zavarban vagyok, bűntudat és az ismeretlentől való félelem váltakozik bennem. Rendeznem kell a gondolataimat. Violet Cox tízéves, elzárkózó, hallgatag, és azt a gyanút kelti akaratlanul az ember­ ben, hogy szörnyű titkot őriz magában, valamitől fél, amire nincs még szó gyerme­ ki szókészletében. Mivel a tünetek okát mindenki benne keresi, bizalmatlan, nem hiszi, hogy bárki is képes lenne megérteni a félelme valódi - általa valódinak tartott - eredetét, így nem is igyekszik kommunikálni azt. Ez a félelem láthatóan szünet nélküli, nincsenek nyugalmi periódusok. Egyedüllétében sajátos rítussal próbál meg szembenézni szorongásaival: retteg a tengertől, ezért néha kimegy a partra, és figyeli a vizet. Több esetben számolt be arról, hogy egy embert vagy embereket látott ott, ahol más nem, ahogy a legutóbbi esetben is. Ha hinnék a szellemek léte­ zésében, azt mondanám, szellemeket látott. Különösen idevágó lenne ez a mostani látomása vagy érzése, lévén ezúttal olyasmit vélt érzékelni, amit a puszta látás nem lenne képes. Ha játszani akarnék a szavakkal, azt mondhatnám, beleérzés, és ez annak a tudatában is értelmezhető, hogy mit tartalmazott a láda, és mire utaltak a tárgyak. Az inkvizítor a napló tanúsága szerint idős ember volt, mikor a kontinen­ sen partra szállt, ugyanakkor ez az esemény meglehetősen régen történt. Egy másik embert üldözött, aki, fogalmazzunk így, gonosz volt. Szellemek, vagy a tárgyak aurája, vagy csupán Violet fantasztikus meglátása volt, úgy gondolom, szavai eről­ tetés nélkül értelmezhetők úgy, hogy a talált tárgyak léte és jellege megerősítse azokat. Magamban persze, eljátszhatok bármely lehetőséggel, fenn is tarthatom a bizonytalanságot, de ha Violettel beszélgetek, sem egy esetleges döntés, sem a dön­ tésképtelenség nem marad titokban. Most tettem egy akaratlan, tétova lépést a hit 17 �irányába, és ez lehetetlenné teheti a kislánnyal való jövőbeni együttműködésemet. Nem lett volna szabad. De most legsajátabb vélekedéseim kerültek mérlegre, és pont egy bizonytalan pillanatban. Még senki sem hozott ilyen helyzetbe. 2. Felkeltem a földről. Fekve néztem végig a túlvilági jelenetet. Osbome távcsővel figyelte, és beszámolt mindenről. Nem tudom, mikor fordult elő velem utoljára, hogy gondolattalanul álltam tizenöt percig. Üres voltam, azt hiszem, így szokták mondani. Észrevétlenül lett úrrá rajtam a tágasság érzése, ugyanakkor a számkivetettségé is, a magányé. Az ujjaimban még éreztem a szorítást, a palást anyagát, a fülemben pedig hallottam Morgand hangját és az eső dobolását alkalmi ponyvánkon. Elmentek, ezt gondoltam először, ki tudja, hová. Végül mégis volt célja az útnak, eljött a végső pillanat, megtudtam, mi fokozódott elviselhetetlenül. Ha nem is vagyok tisztában minden részlettel, akkor is érzem, hogy ez tudás. Menjünk, vége, szólt valaki. Ekkor vettem észre, hogy nem tombol a vihar, szelíden, kitartóan esik csupán. Álltam a világvégi helyen, ahogy korábban elképzeltem, megtisztulva, megbékélve kételyeimmel, ami e rettenet nélkül nem történt volna meg. Még nem akartam menni. Később egyszerűbben gondoltam erre az állapotra, úgy véltem, csupán annyi tör­ tént, hogy hosszú ideig tartó, szünet nélküli szorongás után akkor végre nem féltem. Elértük az autót, és megállapítottuk, hogy az aszfalton törésnek nincs nyoma. A városba vezető úton mindannyian a karóba húzott emberek felbukkanását vártuk. Az egyik egy, az út fölé lógó ágú fa volt, az autó tetején ismét hallottuk a csattanást, a másik helyén pedig egy madárijesztő állt. Ők négyen mégis megegyeztek abban, hogy odafelé valóban karóba húzott emberi testek álltak ott, én pedig nem szóltam, mert bár még mindig kísértett a magamban ismételgetett „kollektív pszichózis" kifejezés, emlékeztem, hogy mit éreztem, mikor Violet torz mását megláttam a hátsó szélvédőn. Vajon el tudom-e dönteni ezt valaha? Megállapodtunk, hogy másnap délután találkozunk Osbome lakásán, ekkor hajnali négy óra körül járt az idő. Odaadták Pilarnak a náluk maradt két tárgyat, a Malleus Maleficarumot és az indián szobrocskát. Mindenkit hazavittem. A hirtelen jött megnyugvás végtelenül ellazított, mintha sokat ittam és belefáradtam volna. Valóban ittam, de csupán egy pohár whiskyt a tegnap emlékére. Mindössze az nyugtalanított, hogy már végképp nem tudtam, mit mondhatnék Violetnek. Mert abban biztos voltam, hogy nem ő volt az úton, ő kora este óta az igazak álmát aludta. És az is biztos volt, hogy látni fogja rajtam a változást. Megnéztem a noteszomban, délutánra volt előjegyezve. Délben felkeltem, és még mindig nem tudtam, hogy lemondok a folytatásról, vagy - félretéve minden szakmai averziómat - új alapokra helyezem a kezelést. Aztán kora délután telefonon kerestek a Cox-szülők, és kitörő örömmel számol­ tak be arról, hogy Violet viselkedésében fordulat következett be. Reggel tőle szo­ katlan vidámsággal ébredt, hosszasan elbeszélgetett szüleivel, és jó hangulatban iskolába ment. Meghívtak egy teára. Meglátogattam Őket, társalogtunk, szinte za­ varban voltam a hálájuktól. Egyrészt egyre növekvő feszültséggel vártam Violetet, akinek akkortájt kellett hazaérnie az iskolából, mert a saját szememmel akartam látni a gyógyulását, másrészt reméltem, hogy még csak utalnom sem kell az öröm­ teli változás okára. Megszabadult. Furcsa ezt gondolni, de megszabadítottuk, egé­ szen konkrétan az a bolond Osbome. Arra nézve nincs határozott elképzelésem, 18 �hogy hogyan is tartotta fogva az a valaki vagy valami, és miért pont őt. Nem me­ rem továbbgondolni, mi lesz, ha valaha találkozom még más hasonló „betegekkel", akiket hasonló módon lehet csak „meggyógyítani". Ez már nem a szakmám. Egy másik világba lépünk át. Nem tudom, hogy akarom-e. Belépett Violet, és valóban ragyogott az elevenségtől, egyszóval úgy festett, mint egy egészséges, vidám gyerek. Leült közénk, és ahogy köszöntött, beigazolódott a sejtésem: látszott rajtam, az arcomra volt írva minden. Nagyon komolyan nézett rám, és jelzés nélkül a tudtomra adta, hogy csatát nyertünk együtt. Tisztában va­ gyok azzal, hogy elfelejteni soha nem fogja, ami vele történt, és talán évek múltán el is mondhatom neki, ami velem esett meg a csatatér egy másik pontján. Bár nem biztos, hogy ez jót tenne vele. Azt is sejtem, hogy világos számára, hogy nem maga a kezelés okozta a változást. Feltettem néhány óvatos és elég jelentéktelen kérdést a látszat kedvéért, Ő ugyanabban a szellemben válaszolt. Közben sajnáltam, hogy négy társam nem láthatja az arcát. Azt azért megemlítettem, hogy Ms. Guerrero üdvözli, és szívesen látja megint a könyvtárban, noha Pilar nem kért meg erre. Búcsúzóul közöltem Mr. és Mrs. Coxszal, hogy Violet túl van a nehéz időszakon, és minden remény megvan rá, hogy nem következik be semmilyen visszaesés. Most első örömömben Osborne-hoz megyek. Valami arra késztet, hogy akárki is ez az ember, megosszam vele az élményt. Aztán felkeresem mindőjüket, bár csak holnap esedékes a találkozónk. Itt is vagyok. Éles csengőhang. Semmi mozgás. Újra. Semmi. Nyilván alszik, és még rajta van a sál. Majd holnap. Feltehetően a többiek is alszanak. Holnapig igazán várhatok. Akkor most hazamegyek, olvasok, és iszom egyet az egészségükre. 19 �Sza la y Z oltán A kinevezés „Engem már nem büntethetnek meg." Sámuel Beckett: A játszma vége (Kolozsvári Grandpierre Emil fordítása) Mindig is szerettem volna harmadik személyben beszélni magamról, hogy elhihessem, amit mondok. Harmadik személyben, ahogy erről a szigetről beszélek, erről a házról, erről az asztalról itt előttem. Ahogy a napról, amelynek kába sugarai hal­ ványan szivárognak át az állandóan a sziget fölött úszó holtszürke felhőkön. Időn­ ként súlyos, sötét esőcseppek hullnak a földre ezekből a felhőkből; ha az emberi bőrhöz érnek, sisteregve égetik meg, s nemkülönben falják a sziget szikláit, egyre csak arra készülve, hogy a tengerbe mossanak mindent. Harmadik személyben, ahogy a spájzban rejtőzködő, szűkölő félelmébe menekült fiúról, akinek hosszú, zsíros, fekete fürtjei a homlokába hullnak, a sarokban kuporogva hallgatja mozgá­ som neszeit, s közben halkan, fojtott hangon nyüszít, akár egy kivert eb. A tüskésgyíkokról, halk motozásukról, ahogy mindenütt ott sunnyognak, láthatatlanul, száraz mindenhatóságukban. Vagy ahogy a segédeszközeimről, a harapófogóról, a szikéről, a kézifúróról, a kézifűrészről, a sebészollóról, a csipeszről meg a ráspoly­ ról, amelyek itt vannak előttem állandóan az asztalon, és most már nem sok idő választ el tőle, hogy megtalálják a helyüket. Az asztal közepét három napja foglalta el a papír, amelyet a fél lábon ugráló hi­ vatalnok kézbesített nekem. Az arca majdnem olyan halott volt, ha nem halottabb, mint a sziget felett döglődő ég. Váratlanul érkezett, és még a nevét sem közölte, el sem hinném, hogy itt járt, ha nem lenne ott a papír az asztal közepén, a papír, amit hosszú, küzdelmes munkával érdemeltem ki. Először dühös voltam a hivatalnokra közönyös viselkedése miatt, ha már egyszer kitüntetnek valakit, annak közlése sem másodlagos jelentőségű eljárás, hiányoltam az aktusból az ahhoz tartozandó ünne­ pélyességet és leplezetlen magasztosságot; úgy nyújtotta át a borítékot, akárha a nyugdíjamat hozta volna. Később aztán, ahogy érzékeimet és tudatomat egyaránt megszelídítette a papírral való együttélés, tudatosítottam: aligha lett volna ésszerű­ en elvárható kellemesebb fellépés a hivatalnok részéről, hiszen egymaga tette meg ezt a kíméletlen utat a félszigetről ide, hozzám, hozzánk, a tüskésgyíkok szigetére; az utat, amelyet jómagam eddig mindössze egyetlen egyszer abszolváltam, ám ez is épp elég volt hozzá, hogy egy életre elborzadjak tőle. Harmadik napja szemezek a papírral, amelyet a hivatalnok látogatása után óva­ tosan húztam ki a gyöngybetűkkel címzett borítékból; a feladó helyén fenséges egyszerűséggel mindössze annyi állt, Központi Protokollhivatal, a címzett helyén pedig az én nevem, melynek olvastán menten libabőrözni kezdtem, mi ez a név, talán csak nem egy látható, észlelhető, hihető személy kulcsa? A finom merített papírt négyrét hajtva helyezték gondos kezek a borítékba, belegondoltam, ahogy a 20 �kecses, festett arcú hivatalnoknők hosszú ujjaik között tartják a részemre elküldendő iratot, talán még a minden reggel nagy munkával pontos ívbe rendezett szemöldö­ küket is felvonják egy hanyag pillanatra, s tisztelettel elegy kíváncsisággal gondol­ nak rám, vagyis erre a névre. A borítékot nemtörődöm mozdulattal a nadrágom bal zsebébe gyűrtem, mintha a tartalma, a papír maga elhalványítaná a kézbesítés processzusának minden egyéb nagyszerűségét. Nem olvastam, hanem úgy fogad­ tam magamba, akár a napfényt, a sorokat, amelyek kinevezésemről szóltak: tagja leszek a Testületnek, végre, annyi éves kitartó küzdelem után az eszükbe jutottam, gondoltak rám, vagy legalábbis a névre, amely talán még ma is engem takar. Most a kétezer-ötszázötvenedik napnál járok. Elsőként a harapófogó, utána a csipesz, a kézifúró, a sebészolló, a szike, a ráspoly, a kézifűrész. Az aljuk legyen egyvonalban, úgy adják ki a megfelelő formát, ennek az elrendezése pedig hosszú, keserves órákat vesz igénybe. Megelőzi azonban mindezt a lehető legalaposabb, minden kis részletre kiterjedő megtisztításuk, aminek feladata a reggeli ébredéstől folyamatosan izgalomban tart. Az elszórt, szabálytalan, olykor felettébb megtévesz­ tő kis piszokfoltok, kóbor ízeltlábúk undok nyomai, kellemetlen porlerakódások, a levegőben terjengő számtalan szennyszemcse, mind-mind szüntelen odafigyelést igényelnek. Talán ha le tudnék ülni, s úgy tudnék foglalkozni a segédeszközeim­ mel, föléjük hajolva, mint egykor, a laborban, még odaát, amikor nem ez az engesz­ telhetetlenül makacsszürke ég borult fölém, s ott voltak velem még a nyalka kis­ lányok is, a fiatalka hallgatóim, akik a gyakorlat előtt előző esti csókokról meg tü­ zes pillanatokról csevegtek kacarászva, s ott ült velük szemben a tárgyasztala fölé hajolva valaki, aki képes volt rá, hogy önmagát megálmodja. De nem. Itt és most csak állni lehet, ebben a házban, amelyben nincsenek felesleges síkok, felesleges szögek, felesleges idomok, csak egy központi helyiség, benne egy asztal, meg aztán egy spájz, odabent a lánnyal, aki hozzám menekült, rám bízta magát, s nekem egy­ szer kezelésbe kell vennem, itt van a harapófogó, a csipesz, a kézifúró, a sebészolló, a szike, a ráspoly, a kézifűrész, kezelésbe veszem, majd ha megtaláltam a helyes sorrendet, pontosabban: ha a segédeszközeim megtalálták a maguk helyét ezen az asztalon. A lány addig ott kucorog a sarokban, a földhöz lapulva, látom néha a kulcslyukon keresztül, ahogy hosszú, száraz szőke haja a padlót súrolja, akár egy elhasznált cirokseprű. S ahogy én idekint sürgölődöm, dörzsölöm a segédeszkö­ zökről a koszt, ő csak halkan vinnyog meg bőgicsél, s olykor összefüggéstelenül beszél, érthetetlen szavakat és mondatokat. Meg kell találniuk a maguk sorrendjét, a maguk helyét, minden nap csak egyetlen sorrend létezik, a harapófogó, a csipesz, a kézifúró, a sebészolló, a szike, a ráspoly, a kézifűrész, ez a kétezer-ötszázötvene­ dik, ma ez van soron, de hogy melyik az abszolút rend, csak a végén, az ötezer­ negyvenedik napon derül ki, s odáig még kétezer-négyszázkilencven nap, tehát hat év és háromszáz nap van hátra. Középre, az asztal közepére helyeztem az iratot, a kinevezést, hogy mindig a szemem előtt legyen, s hogy így könnyebben felfoghassam, miről szól az egész, miért pont most került rá sor? Talán csak nem sejtették meg, hogy miféle tevékeny­ séget végzek, s ki akarnak zökkenteni, szabotálni akarják a munkámat, meg akarják akadályozni, hogy megtaláljam a tárgyakban rejlő rendet? Miért küldték ki ezt a halovány arcú hivatalnokfiút erre a veszedelmes szigetre, amelynek tüskésgyíkjait az emberek nem értik, s iszonyodnak és rettegnek tőlük? Három nap fojtogató 21 �létremegés, három nap rémes lélekszáradtság, három nap gyötrelmes kibillentség. S közben a lehető legszigorúbb munkafegyelem mellett fényezni, csiszolni, karban­ tartani a segédeszközeimet, hogy dolgozhassanak a saját rendjükön. A tüskésgyíkok mintha egyáltalán nem vettek volna tudomást az eseményekről, továbbra is menetrendszerűen érkeztek minden reggel, hogy az első, rövidebb munkaszünet alkalmával beszedhessem a küszöb elől az élelmet. A hat tojást, mint rendesen, az asztal keleti csücskénél elhelyezett edénybe raktam, kettőt közülük azon nyomban feltörtem, s falánkan szippantottam magamba a félsűrű, kéken csil­ logó, kásás lét. A maradékból kettőt a spájz ajtajának alsó részén kialakított ajtócs­ kán keresztül szúrtam be az odabent reszkető fiúnak, aki még erre az időre sem hagyta abba gügyögő, selypegő vinnyogását. Korábban gondolkodtam rajta, nem keresik-e? Valóban nem hiányzik-e senki­ nek, hiszen már évek óta itt él, velem, annak ellenére, hogy nem hívtam ide, nem erőltettem az ittlétét, szinte ő maga kéredzkedett be hozzám, s azóta jól elvagyunk. Nyilván ő is tisztában van vele, miért van itt, s meddig kell várnia, odabent, abban a teljesen üres spájzban, a segédeszközökre, s arra a bizonyos végső kiteljesedésre, amelyben nekem is tevékeny szerep van szánva. A tüskésgyíkok furcsa módon kommunikálnak velünk, azelőtt sosem feltételeztem volna, hogy a vadonban ilyen tökéletes kommunikációs módszerek létezhetnek. Élelmeznek bennünket, s szünte­ len zizegtetik a pikkelyeiket körülöttünk, hogy létfeladatunk belénk ivódjon. Most már csak az a kérdés, a tüskésgyíkok is ki vannak-e szolgáltatva valakinek, tehát csak láncszemek ők is egy nagy, körkörös folyamatban, vagy tényleg ők azok, akik a piramis csúcsán állnak? Eleddig meg voltam győződve ez utóbbi variáció igazsá­ gáról, ám a kinevezés most minden korábbi hitemben megingatott, még azokban is, amelyekhez pedig a Testületnek semmi köze. Talán keresték a fiút. De ha bárkinek kell, mondja meg nyíltan. Mert jobb lenne egyszer s mindenkorra tisztáznunk, hogy a fiút nem adom. Ővele nekem itt dol­ gom van. Telik az idő, a súly rajtam egyre nagyobb. Senki nem akadályozhat meg semmiben. Bár kötve hiszem, hogy bármiben is meg tudnának akadályozni, az emberek, amennyire emlékszem, gyávábbak az utolsó törpecickánynál. Mint az a fickó. Kopogott az ajtómon, aztán, mikor nem válaszoltam, mert meg­ dermedve álldogáltam csak az asztal mellett, dörömbölni kezdett, és még szólongatni is, van odabent valaki, ilyesmit mondott, bátortalan, határozatlan, susogó hangon. Percek teltek el, mire összeszedtem magam annyira, hogy odamenjek az ajtóhoz, tervezgettem, mit mondok majd, ha meglátom a látogató nyálas ábrázatát, a homlokán tekergő, kamaszosan kusza tincseit, a világoszöld, csillogó madársze­ mét, a csúnyán elálló, hegyes fülét, a tömpe gyíkorrát, valahogy így képzeltem őt el; hogyan olvasok be neki, hogy nem hagy nyugtomat, beletapos a tüskésgyíkok szigetének kényes rendjébe. Gyors, heves mozdulattal nyitottam ajtót, egy pillanat­ ra lehunytam a szemem, mély levegőt vettem, s már készültem magamból kiadni mindent, mikor megpillantottam: egy hamuszürke arcú, álmos hivatalnok állt a küszöböm előtt, a kezében egy borítékkal. A Központi Protokollhivatal küldött, mondta előírásos modorral, hűvös, bágyadt hangon, mielőtt még bármire is rákér­ dezhettem volna. Ezt a küldeményt kell kézbesítenem önnek. Azzal átnyújtotta a borítékot, amelyet én habozás nélkül téptem ki a kezéből. Úgy állt ott, felhúzott jobb lábbal, akár egy álruhás gólya, s amint végzett az átadással, megfordult, 22 �s elszökdécselt. Nekem úgy tűnt, teljesen egészséges a jobb lába, ugyanúgy nézett ki, mint a másik, csak nem használta. Csak most, a harmadik napon hagyott alább a kinevezés nyomán támadt lelke sedésem: na és a tüskésgyíkok? Csak úgy elengednek innen? Több éve nem láttam már őket. Legutóbb akkor, amikor, számomra máig fel nem fogható oknál fogva, egy példány megjelent a házban. Az asztal nyugati lábánál mászott éppen, amikor figyelmes lettem rá, a kezemben tartott csipeszt azonnal az asztalra helyeztem, ahogy a csipesz tisztogatására használt törlőrongyot is. A tüskésgyík nem vett tu­ domást rólam, úgy mászott el az ajtóig, hogy nem mozdította a fejét. Tudtam per­ sze, mindez semmit nem jelent, hiszen a feje búbján lévő harmadik szeme biztosítja számára a teljes környezete figyelemmel követését, még akkor is, ha ez a szem nem olyan éles, mint a másik kettő, jobbára csak a fény-árnyék viszonyokat különbözteti meg. Minél öregebb azonban a tüskésgyík, annál rafináltabban tudja használni ezt a harmadik szemét, száz-száztíz éves korára szinte ugyanolyan hatékonysággal, akár a másik kettőt. Ez a példány, amely belopózott a házamba, lehetett vagy száz­ harminc éves, láttam az évek nyomait a megtépázott pikkelyein, meg a mozgásán, a lomhaságán. Ez a lomhaság nem fáradtságot jelentett, hanem sokkal inkább tapasztaltságot, jó értelemben vett hányavetiséget. Mikor az ajtóhoz ért, résnyire kinyitottam neki, s menten eltűnt a kinti szürkeségben. Azóta nem láttam egyet sem, de az a találkozás még jobban megszilárdította bennem a tüskésgyíkok iránt érzett tiszteletet. Na és a feladat? Na és a segédeszközeim? Na és a lány a spájzban, a lány, akire a harapófogó, a csipesz, a kézifúró, a sebészolló, a szike, a ráspoly, a kézifűrész vár? Ezek odaát teljesen megkukulhattak. Annak idején, míg még el bírtam viselni annak az életnek minden nyűgét, minden szégyenét, minden értelmetlenségét és természetellenességét, hosszú ideig hiába kilincseltem különböző illetékes helye­ ken, hogy legalább fontolják meg a Testületbe való felvételemet. Nem vettek észre. Hiába törtem magam a laborban, nem vettek észre. Nem érdekelte őket az sem, mennyire szeretik az óráimat azok a bájos, fiatal hallgatóim. Nem láttak meg, nem hittek el. S most, amikor ideát vagyok? A tüskésgyíkok szigetén? Most küldenek egy fél lábon szökdécselő, halott arcú hivatalnokfiút? Így akarnak az Őrületbe ker­ getni? Most már érzem, mozgolódnak a kövek a bőröm alatt. Eleinte azt hittem, csak a zsebemben felejtettem valami szemetet, szennyet, koszt, amiből annyi van ebben az üres házban, ezen az üres szigeten. Hogy kavics csúszott valahogy a zsebembe. De nem. Hiába vetkőztem anyaszült meztelenre, továbbra is ott éreztem a köveket. Eleinte azt hittem, csak három-négy, mostanra több száz van belőlük. Szúrnak, át akarják bökni a bőrömet, akárha darazsak rakták volna le a petéiket a bőröm alá, hogy az élő testemből táplálkozzanak. Mozgolódni kezdtek, a talpamtól a fejem búbjáig; nincs lázam, nem érzem magam betegnek, el tudom végezni a munkát, a segédeszközeim ott vannak a helyükön, harapófogó, a csipesz, a kézifúró, a se­ bészolló, a szike, a ráspoly, a kézifűrész, ez a mai sorrend, de a kövek, a kövek a bőröm alatt mozognak. Szét kell tépnem a kinevezést. Nem bámulhatom örökké, ahogy ott virít az asztal közepén, elnyomva a makulátlanra csiszolt és fényezett segédeszközeim csillogását. Nem hagyhatom, hogy kizökkentsen, nem hagyhatom cserben a lányt a spájzban, 23 �aki várja, hogy megcsiklandozzam, megsimogassam, megkarcolgassam, megnyirbálgassam, megmetélgessem, megcsonkítgassam, megfúrogassam, megreszelgessem, megtépázgassam a fiatal, zsenge testét. Egyedül vagyunk ezen a szigeten, nincs itt talán a lány sem, itt nincs tűz, itt nincs melegség, itt nincs ember, itt nincs szenvedés, itt nincs fájdalom. A kövek lassan, gyengéden mozgolódnak a bőröm alatt, szinte finom érzés. Most már el­ szántam magam: a kezembe veszem a kinevezést, és apró darabokra tépem, a cafa­ tokat aztán kiszórom a résnyire nyitott ajtón a ház elé, majd elsodorja a szél a ten­ gerre. Meg kell tennem, hogy közelebb kerüljek a feladat sikeréhez. S akkor talán beszélhetek majd harmadik személyben magamról. A harapófogó, a csipesz, a kézifúró, a sebészolló, a szike, a ráspoly, a kézifűrész itt vannak. Már csak kétezernégyszázkilencven nap. S azzal talán megnyílik nekem is a harmadik szemem. 24 �K iss Z so lt Gyógyulás Ott künn a Brezinán az a fekete folt, Fekete folt helyén valaha akol volt... Mikszáth Utoljára ez a régi, ismerős, százszor megjárt gyalogút, amin már csak egyetlen irányba rohanhatok, és megállás nélkül, vagy ha mégis megtorpanok rövid időre, az csupán egy pillanat lehet, amíg eszembe jut és elképzelem, és már látom is, aho­ gyan a tűz, ez a megérthetetlen elem, közepén a véglegességével, amiről nem tu­ dom pontosan, hol van, és mihez képest, talán ahhoz a mozdulathoz, amivel a gyújtót a papíron végighúztam, és a nád égni kezdett, most ez a tűz megnyúlva és kiszélesedve lángol előttem, aztán a közepe elmozdul, hogy elérje a csontokat, először a puha gyapjút és a bőrt, majd a húson át a legkeményebb rétegig jut, és azon keresztül a velőt falja fel, nem torpan meg, mint korábban a kezem, amikor levágtam egy-egy idegen birkát, aminek a húsa a bográcsba került, mert annak a méretlen húsnak a csontján megakadt a penge, ezért kirántottam, mintha a meg­ torpanástól eltelt időt vonnám vissza, aztán újra kezdtem és folytattam a mozdula­ tot, ahogyan folytatom most is, hogy az időt még előrébb tereljem, és mihamarabb túl legyek ezen a százszor megjárt gyalogúton, mindegy, milyen irányt választva, csak távolodva a kút aljától, aminek az iszapjában az akol kulcsa süllyed egyre lejjebb, felette pedig a lángok addig nőnek az akol falain, amíg a mohó szél megál­ líthatatlanul lohol mellettem, és hordja a fák törzsei között ezt a szokatlan pernyét a lassan elsötétülő erdőben. Valahol majd úgyis meg kell állnom, és mire odaérek, talán megint hajnalodik, de mintha ez a lábaimon múlna, hogy azok milyen gyorsak, a csontjaim feletti izmokon és inakon, amik megremegtek attól az ajánlattól, amitől még ez az erdő körülöttem, és azok a távolabbi hegyek is elszégyellték magukat. Talán nem volt hiába a remegés és a szégyen, hiszen mégsem fogadtam el a herceg ajánlatát, mert ha lépek, ha futok, ha állok, mindvégig ropog a tűz, akármennyire béget még néhány a bezárt akolban, azok legalább segítenek elképzelni, hogyan veszett el mind, mert még a tűz előtt elérte Őket a pánik, és most az üvöltést is hallom a ropogáson át. Vagy talán a csontom ez, ami roppan és beleremeg, vagy az agyam­ ban a velő mozdul, amikor az árkok felett ugrok, még ha itt nincsenek is árkok, csupán egy régen halott nőnek az árnyéka a földön, ami most már szétmállhat és eltűnhet a fák lombjaiban végleg, hogy többet ne tudja a fülembe, a szemembe, az agyamba súgni az erdő fái közül azon a titokzatos hangján: „Tamás!...", hogy ne kelljen tovább menekülnöm a szégyen elől, amiből nem maradhat semmi a rohanás végére, legfeljebb ez a szétfoszló pernye. Mert oda fogok érni, ahol majd tényleg meg kell állnom, és addig ez a szél a pernyével, vagy legalább a tűz hírével Bécs városába ér, valahogy be a kapukon és ablakokon át a palotába, és annak a szín­ arany falai között egyetlen szobába, az Anika és a herceg ágyáig, aztán megfordul, 25 �és visszarohan az Anikával együtt aki már nem talál akkor sem, ha keresne, nem lát, ahol korábban észrevett, hiába kérdezi, „Olej Tamás, hol vagy?!...", akkor már nem válaszolok, és nem látja az arcom sem, mert csak a hamu és üszök marad a csontok körül. Most megint hallom a bégetést a fák közül, és egyre közelebb jön hozzám az erdő, a sok fű az elszórt bokrokkal, és ez az ösvény is megváltozott, mert nem emlékszem arra, hogy mindig ilyen piros lett volna ez a föld és körben a bokrok, az a gödör és a lábnyom. Tegnap itt valaki biztosan átlépett egy gödröt, még ha nincs is itt gödör, csak ez a kiemelkedés, amit kikerült, vagy inkább keresz­ tülszaladt rajta, és közben észre sem vette, mert nagyon könnyű, szinte súlytalan lehetett az, aki erre járt. Talán az Anika volt? Vagy a régen halott anyja? Az anyja nem lehetett, mert neki csak a hangját hallom messziről, valamilyen érthetetlen mélységből, amit egyedül a buja férgek ismernek, akik alaposan megrágják jól megérdemelt eledelüket, amit maradékként a halál osztott nekik a fák között bo­ lyongó lelkekért cserébe, bár én nem egyezkedtem vele sem, és nem is tudom, a birkák most miért égnek, és talán már nem is égnek, hanem mind az ezer az akol kijárt padlójához ragadva fekszik a hamu és a bedőlt gerendák alatt, és azt sem tudom, miért van ilyen szokatlanul piros színe ennek a rég ismert földszalagnak a fűcsomók mellett, ahol a kusza aljnövényzet megtorpant, mert valaki folyton erre járt, és könnyű vagy nehéz lábaival kitiporta a frissen megkapaszkodó gazok csírá­ ját, mert itt egy mindig járható ösvénynek kellett maradnia, ami az Anika könnyű lábait vezette. Most éppen a saját kapkodó lábaim rohannak rajta, de már nem emlékszem, hogy a buckához képest merre, és megfordultam azóta, vagy sem, mióta eszembe jutott, hogy hova akarok futni, és minek, hát persze, hogy lássam a nyomot, amit az a könnyű cipő hagyott a talajban, amikor átugrotta, vagy kikerül­ te, a lépéseit, miután távolabbról észrevette, idejében úgy irányítva, hogy ott nem­ sokára bucka lesz az ösvényen, és úgy lépett tovább, csak én vagyok az, aki átugrom rohanás közben, közeledve az ismeretlen hely felé. Milyen piros mellettem a bokrok színe még mindig, és mintha az ösvény szalagja is pirosan csillanna vissza, amikor az alkonyati sötét lombokon át az átkozott nap fényéből még valami erre a rohanó ösvényre is hull, amin addig kell futnom, amíg megtalálom azt a helyet, bár nem akarok eltévedni sem, csak látni még egyszer, amihez már semmi közöm. Persze akkor minek is látni, mit akarok látni a piros ösvényen kívül még? Esetleg megfigyelhetem a saját rohanásom, ha lehajtom a fejem, és meglátom a lábaim, ahogyan szabadulni próbálnak tőlem, de nekik sem sikerül, mert én az eszeveszet­ ten rohanó lábaim vagyok. Legalább segítenének megszabadulni azoktól a csodála­ tos szörnyektől, a kígyóktól és sárkányoktól, amik a májamat és a tüdőmet akarják kitépni, hogy ne futhassak tovább, ha egyszer megállok, mert hiába nyújtom a kezem feléjük, nem ijednek el, és csak az üres levegőt markolom, vagy a pernyét a levegőben, ami szétmállik a kezemben, mert üresre égetette a tűz, és eltűnt belőle minden, ami víz volt benne. Elpárolgott vagy elszivárgott, mint a vödörből a kútnál, ahol annyiszor ismételtem a megszokott mozdulatokat, hogy most megállás nélkül is felidézhetem, hogyan engedtem le a vödröt, és vártam, hogy megteljen vízzel, azután felemeltem és máris töltöttem a vályúba, ezért akárhányszor telt meg, ugyanannyiszor ki is ürült, bármennyi vizet emeltem fel, csak addig tartottam a vödörben, amíg meg nem pillantottam a vízen át az alját, és azonnal öntöttem tovább, hogy lássam, ahogyan kiürül és eltűnik belőle a víz. Most már csak egy 26 �kicsit kell várnom, hogy elégjen és elfolyjon, ami maradt, azután beomlasztani és betemetni a romokkal a kutat, hogy többet ne lehessen a vizével feltölteni semmit, és ne ürülhessen ki az akol, ha egyszer tele van, már csak egy kicsit kell rohannom, hogy kijussak az erdő fái közül, és ezt a furcsa, piros ösvényt elhagyhassam végre. Talán ha felgyújtanám ezt a sok fát körülöttem, akkor nem kapaszkodnának belém az ágaikkal, hogy megállítsanak, inkább elpusztítanám az erdőket is, valahogy eltüntetném őket, hogy az örvénylő lombok, de még ez a fecsegő bokorcsemete, a sok aljas növényzet se suttogjon semmilyen egyezségről, amit nem kötöttem meg senkivel, mert nem alkudtam semmire, inkább segítettem mindegyiknek, hogy az útjára induljon, az Anika, a kilenc kolompos kos, a száz bársonygyapjas ürü, és a többi az ezerig. Addig nem állok meg, ameddig száll a pernye, és addig nem lesz vége az ösvénynek sem, és amikor elérem a végét, akkor már nincs pernye, nincs bégetés, csupán égett hússzag a hajnali füst alatt, és már csak néznem kell a mara­ dék fölött ezeket a fecskéket, hogy meghíztak tavasz óta, a farktolluk szinte két baltaék, sőt, annál is nagyobbak, késpengék azok, ahogy vágják szabadon ezt az öntelt szelet, ami még mindig a fülembe súgja az erdő fái közül: „Tamás!...". Hiába súgja, mert nem hiszek most már egyetlen hangnak sem, csak az utolsó foszlányt várom meg, amit körbefordulva elhoz, és addigra én is elérem az ösvény végét, és sóvároghatok a tegnapi brezinai akol után, milyen volt az valaha, mert sehol senki most annak a feketén foltos helyén, csak a füst és szag még innen-onnan, ami a tűzből maradt, aminek a hírét az a felszabadult elem olyan messzire viszi, egészen Bécs városáig, ahonnan majd visszalohol az Anika, hogy lássa a tüzet, és benne engem, mert én hagytam, hogy megszöktessék, lássa, hogy mi maradt a híres akolból, szagolja a maradványokat, és találgassa, ki az, aki a fekete folt alatt van, és úgy lapul ott, mintha már egy biztos helyen lenne, várva a megfelelő pillanatot, hogy előugorjon onnan röhögve, nem égtem el, ti viszont égni fogtok minden emléke­ tekkel együtt. De nem akarom mégsem, hogy égjenek ág, babér és lombozat, in­ kább még messzebb szaladok ettől a kifakuló folttól, ami most már így marad, mert ág, babér és vessző úgy hajolnak, mintha alattuk kripta, zöld-sárga, zöld-sárga színekben lángol körülöttük a minta, aztán hamuvá válik, mint a varrás az Anika levetett ruháján, amit az akolról szóló ajándéklevél mellett hagyott. Most már meg sem torpanhatok az ösvény végéig, hogy beleüvöltsek az örvénylő lombokba, mert a hangomra csak újabb hangok jönnének elő a fák közül, amik egy idegentől szár­ maznak, aki valami szokatlan elől menekülve próbálgatja, mit fog gondolni egy másik idegen, ha meglátja az üszkös foltot, és kérdezi, mit csinálsz és hova tűntél, hát futok, hogy a bokrok és vesszők közül az ösvény végére érjek, onnan a kút aljára, ahol tovább mondom, hogy nem futok többet senki elől, mert oda értem, ahonnan majd mások fognak futni, miután megismerik a félelmemet, és szaladnak tüskön-bokron keresztül, irány, cél nélkül bárhova, mert ez a félelem az akaratom, az akaraton túl a rohanásom, azon túl a kimerültség, a kimerültségem pedig ehhez az összekuporodáshoz vezet a bokrok tövében. Innen figyelem, hogy mikor érkez­ nek meg, itt várom őket, elbújva a csodálatos szörnyek, a kígyók és sárkányok elől, amik a bokrok alatt nem vesznek észre, és nem tépik ki a májamat és a tüdőmet, mert ameddig csak bokrok, fű és föld körülöttem mindenhol, addig nem találnak, és nem is fognak soha, csak tapadok a bokrok tövéhez, amíg fel nem ébrednek a halottak árnyai, hogy tovább bolyonghassanak, aztán a szél is feltámad, és elkezdi 27 �újra széthordani a nevemet az erdő fái közül: „Tamás!...", ez az átkozott örvény, ami a tüzet olyan szorgalmasan táplálja, a hírét pedig messzire viszi, egészen Bécs városáig, hogy onnan fordítsa vissza mindegyiküket, hogy végre megérkezzenek, mert elegem van az üres bámulásból a harmatos fűszálak közül. Az egyiken éppen egy bogár mászik felfelé, az árva szálon igyekszik az elvékonyodó csúcshoz, és én jól tudom, hogy miért, eleget figyeltem ilyen feleslegesen szorgoskodó bogarakat a Brezina legelőin, felér a tetejére, és mintha számítani se lehetne arra, hogy ott mit akar kezdeni, hirtelen kitárja a páncél alá rejtett szárnyait, és felszáll, én pedig ad­ dig figyelem, ameddig el nem tűnik a színes háttérben, mert ez lehet a célja, eltűnni onnan, ahol azelőtt élvezte a füvek labirintusai között az esztelennek és céltalannak látszó rohangálást, felszállt, és én nézek utána, amíg látom, amíg be nem fordul a tegnapi akol hamuval hintett udvarára a díszes hintó, lefékez az akol maradványai előtt, kiszáll belőle a fényes ruhájú Anika, aki egyenesen a romokig szalad, a kezeit az arcához emeli, talán mond valamit, de nem lehet ilyen messziről hallani a szava­ it, aztán a mögötte megálló herceghez lép, hogy vigasztalódjon, pedig lehet, hogy engem szólított, de hozzá fordul, aki mindennek az oka, vagy ha nem ő, akkor az átkozott föld és fű, patakok és sziklák, éjjel és nappal vándorló felhők, istenverte bokrok és erdők fái, amik között a szél újra csak a tehetetlenségem dallamát röpíti, ismétli és fenntartja, mintha arra várna, hogy leleplezzem magam, hogy odakúszszam a herceg elé, és kérjem, engedje meg mégis, hogy most már az enyém legyen a brezinai akol így, a maradványaival, a megfeketedett csontokkal, az üszkös ge­ rendákkal, a beomlott falaival az enyém. „Soha!... Soha!..." Inkább felugrom és futok az ösvény végén is túl, és meg sem állok az iszapig, csak odáig kell elvisel­ nem ezt a füstszagot, ami a fűszálak közül szivárog, mert a sok gaznak egynek sincs már megszokott illata, mindegyik szálanként kínálja magát a buja férgeknek, amik jönnek, és megrágják őket is, miután odalenn a fekete földben hamuszínű porrá őröltek mindenkit, meg sem állok, amíg ők ketten is a férgeké nem lesznek, bár addig úgy tesznek, mintha keresnének és találnának valamit az égett romok alján, de a gyakorlott szememet nem tudják becsapni, hiába találnak bármit, e ls ü l­ lyednek majd ők is az elrobogó fényes hintó keréknyomai alá, csak néhány sóhaj­ nak és vihogásnak a hangja marad, ami kiszűrődik a színarany palota falai közül, és fennakad az erdők fáin, az ágakon lóg addig, amíg a szél fel nem támad, és ak­ kor meghallja valaki, aki az utánuk fennmaradó szavaikra kíváncsi lesz, és eszébe idézi a fent bolyongó arcukat, ha lesz ilyen, miután porrá váltak. Nem rajtam mú­ lik, mert én csak rohanok a kútig, aminek az alján egyenlő leszek végre az iszapba süllyedő, hamuval keveredő porral, oda más nem jön utánam, csak akik már elég­ tek, elrothadtak, megsemmisítette őket a férgek nyája, ott nem hallom többet mind az ezret kiáltozni, sem ébren, sem álmomban, elsüllyesztem a bégetésüket is, mindet egyszerre és egyetlen helyre kényszerítve. Addig már csak a kísérő éneket enge­ dem a torkomon kifelé, aztán majd azt is vissza a tüdőmig, mindegyik hangot a némaságba préselem, miután végigénekeltem, ahogyan felállok, és eldúdoltam, hogy futok a zöld-sárga, zöld-sárga füvek és bokrok közül menekülve, hogy e ls ü l­ lyedjen velem együtt az utolsó bárányka, akinek bégetése üldöz, bundája megka­ paszkodik az ágakba, aztán patája dobban, és már nem látom, nem hallom az utol­ só felpattanó szikrát az akolban, szaladok a dallamból kifacsart gondolatok elől, kergetve a fekete parázson, a kialudt tűz felett, a bedőlt falak mellett tovább, ahol 28 �nincs harmatos fűszál, és nem lesz égő bokor, mert a túl régi, nagyon is ismerős, már százszor megjárt gyalogút elfogyott. Előttem a kútkáva, és felismerem a nyo­ mokat az akol körül, miközben teli tüdővel az ének a számból a torkomon át az ösvénnyel együtt megfordul, hogy visszataláljon a helyére, mert nem változhat azután sem, miután felugrottam a bokrok tövéből, és rohanok a porhanyós földön a kocsikeréknyommal keveredő birkapaták nyomai felett, amik egyre közelebb jön­ nek, még ha mozdulatlanok is, majd az iszapba süllyesztem mindegyiket, mielőtt tényleg megmozdulna és megszólalna újra, a brezinai veres fódelű akol, a kilenc vezér­ kos, a száz selyemürü és a többi birka mind a tiéd lenne, de a széllel váratlanul, s az üsz­ kös gerendák mögül a füsttel a mondatok megint a torkomig fel, zöld-sárga, zöld­ sárga, eltűnt a bárányka, mégis tovább az eszeveszetten rohanó lábaimmal, hogy egyre közelebb érjek a hamudomb melletti nyomokban a kúthoz, ahol végre meg­ torpanok és látom, hogy a körben majdnem minden úgy áll, mint azelőtt, szemben a bércek, alant a selyemrét a futó patakkal, a kerekes kút az udvaron, s a nagy vályú az akol mögött, csak az akol helyén maradt egy fekete folt, és amíg átvetem magam a kút peremén, hogy visszataláljon a helyére a dallam, addig tovább hordja a szél körü­ löttem, hogy minden, minden ott van, minden, minden úgy van, s még sincs ott semmi és még sincs úgy semmi, aztán a kút oldala mozdul, a talpam csúszik meg először, majd a nyirkos kő a tenyerem alatt, közben a sötét iszap felől a hideg felkúszik némán, és a kövekkel együtt zuhanni kezd a csattanás felé a falon és a tarkómon egyszerre, de a homlokom még kilát a hidegből, és addig nem csukódik, ameddig meg nem telik a mozdulatokkal a tört bordáimon át ez a szűk és keskeny, ami hirtelen hűl, egy légvételt csak, és ez rögtön a víz, hol van már Anika azóta, Bécs városa felé röpíti a vas­ út, és most elkezdi körülöttem az emelkedést a többi hullám és légbuborék, amíg lassan süllyedek a fenékhez, ahol a kulcs is merül, még mindig csúszik a fokozhatatlanul sötét iszapban, ezer ember közül egy, ha visszautasítana ilyen ajánlatot, és már lejjebb van sokkal, a vizenyős, tömör agyagig, a levegőtlen némaságon keresztül, a nyirkos föld mélye alá a markomban szorítva nyitott szemmel és szájjal a csodálko­ zástól a gondolatot, amíg eljut a szemem mögé, hallod-e, Isten, mutatok én még ma neked valamit, a fekete föld mélyére gyere utánam még lejjebb kúszva, ahova nyüzs­ gő nyájakként küldöd őket, hogy őröljenek a nedves, fénytelen iszapban hamuszí­ nű porrá névvel és hírrel együtt mindent! 29 �„ E Z E K A K E D V E S KIS P O R T É K Á K " T ó t h K r is z t in a Tímár Zsófi muskátlija Állítólag a szőke nőknek könnyebb, a férfiak jobban felfigyelnek a világos hajra. Zsófi ezt nemigen érzékelte, mert világéletében visszahúzódó volt. Az iskolában se számították a szépek közé, nem is viselkedett úgy. Péter viszont nagyon csinosnak látta, azt hitte, egy ilyen nő szóba se fog állni vele. De Zsófi nemcsak hogy szóba állt vele, egy év múlva feleségül is ment hozzá. Péternek még hátra volt két éve a főiskolából, úgyhogy arra gondoltak, Pestre köl­ töznek, így lesz a legegyszerűbb mindenkinek. Az albérlet hosszú távon túl drága lett volna, Kaposvár mellé meg nem tűnt érdemesnek visszamenni. A szülők össze­ adtak egy másfél szobás panelre való pénzt: kezdésnek jó lesz, gondolták. A panel Kőbányán volt. Zsófi nemcsak a hosszú buszozást szokta meg nehezen, hanem a kilencedik emeletet is. Otthon mindenhová el lehetett menni gyalog vagy biciklivel, és reggel rögtön kiléphetett a kertbe. Esténként sötétben zötykölődött a lakótelep egyforma házai között, aztán olvasgat­ ta a disznó feliratokat a liftben. Decemberben fölvetette Péternek, hogy mi lenne, ha lenne macskájuk. Az egyik kolleganőjénél született három, egyet hazahozhatna. Egy feketét. Péter azt mondta, szó se lehet róla, ő nem akarja szagolni a macskabűzt, kü­ lönben is kikaparná az új szőnyegpadlót. És ki vigyázna rá, ha ők nincsenek otthon. Ebben mondjuk volt valami, tényleg későn értek haza minden nap. Zsófi számí­ tógépes tanfolyamra járt, Péter egyre több munkát kapott. Azt mondta, ha félre tudnak tenni, egy-két év múlva vehetnek esetleg valami külső kerületben egy ház­ részt. Mind a ketten kertet szerettek volna, vagy legalább egy nagy, használható teraszt. A mostani lakásuknak még erkélye se volt, az csak a két és fél szobásakhoz tartozott. De azokat se használta senki, többnyire biciklit tároltak ott, vagy kitették a limlomot, néha a lerobbant hűtőt. Tavasszal az egyik lakó muskátlisládákat szerelt az ablakba. Zsófinak ez nagyon megtetszett. Minden este elmondta, hogy egész más lenne, ha reggel a virágokra látna. A lakógyűlésen egyébként szóltak, hogy tilos az ablakok alá kívülről szerelt virágláda, mert veszélyes, lesodorhatja a vihar. Ám az új divat mégis terjedni kez­ dett az épületben. Péter nagyon unta ezt a témát: várta, hogy elmúljon, ahogy a macska-kérdés is elmúlt. Zsófi pedig tényleg nem tette többet szóvá, ahogyan semmit az utóbbi időben. Se a hétvégi kimaradásokat, se az éjszakai sms-eket, ami­ kor Péter félálomban kinyúlt az ágyból és megnézte a kijelzőt. Így ment ez egész tavaszig. Péter késő éjjel jött meg, hétvégenként tréningre ment, Zsófi pedig szombatonként hazautazott a szüleihez és sápadtan hallgatott a leves mellett, ha az anyjáék arról faggatták, hogy mi a baja. Azt gondolta, a házasság ilyen. Majd lesz másmilyen is, csak ki kell várni. Nem faggatózott, nem kérdezett. Akkor, azon az estén se akart tudni semmit, mégse 30 �bírta megállni, hogy ne nyissa meg az üzenetet. Péter épp a zuhany alatt volt, han­ gosan szólt a fürdőszobában a rádió. Zsófi fölvette a mobilt. Képüzenet. Kinyitotta. Egy nagy mellű, fekete hajú nő félmeztelen képe volt. Állt a konyhában, nézett a képre és szinte megdermedt az idegességtől. Két másodperc múlva megszólalt a telefon, azonnal fölvette. - Na, hogy tetszik? - kérdezte a hang. Valamit szeretett volna felelni, de képtelen volt megszólalni, csak szuszogott be­ le, aztán lerakta. Percekig állt így, még akkor se mozdult meg, amikor Péter már felöltözve kijött és megkerülve őt, benézett a hűtőbe. Nem bírt mit mondani, hiába fogalmazgatta magában sorra a lehetséges kezdő­ mondatokat. Zárómondatok se lettek, a férje egyetlen szó nélkül költözött el, amikor ő nem volt otthon. Nem volt sok cucca egyébként, egy sporttáskában elfért minden. A közösen vett Ikea-bútorokat ott hagyta, egyedül a tévéállványért jött vissza valami­ kor. Küldött egy-két e-mailt, de Zsófi nem válaszolt rájuk, így aztán nem próbálko­ zott többet. Tavasszal megint üzent, hogy szeretne közös megegyezéssel elválni. Zsófi erre se reagált: úgy viselkedett, mint aki nem vesz tudomást a saját életéről. Ment, csinálta a dolgát, rendben tartotta a félig üres lakást, időnként hazautazott. Aztán ezek a látogatások is megritkultak, mert nem bírta elviselni, hogy a szülei folyton Pétert szidják, hogy állandóan sajnálkoznak és azt emlegetik, hogy Zsófi­ nak tovább kellene lépnie. Az volt a legrosszabb, amikor az unokákkal jöttek, meg a harminc fölötti szülések kockázatával: ilyenkor rendre a szomszédok rémtörténe­ tei következtek halva született csecsemőkről és nyitott gerincről. Zsófi ezekre se szólt semmit, csak felállt az asztaltól és kiment, egy idő után pedig havi egy alka­ lomra ritkította a látogatásokat. Egy év múlva Péter ismét küldött pár békülékeny, tapogatódzó üzenetet. Nem jött rájuk válasz. Abban se volt biztos, hogy a felesége nem változtatta-e meg az email-címet, elvégre semmi oka nem volt rá, hogy továbbra is egy zsofipeter nevű postafiókot tartson fenn. Hívni nem merte, azt gondolta, úgyse venné fel. Egy délután arra ment kocsival, felnézett a kilencedikre. Soha még tisztábban nem érezte, hogy szereti a feleségét. Akkor már hónapok óta egyedül volt, azoktól az alkalmi nőktől eltekintve, akiket reggel elvitt egy pontig a városban és soha többé nem hívott. Elővette a kesztyűtartóból a kulcsot és arra gondolt, fölmegy a régi lakásba. Szinte biztos volt benne, hogy a felesége úgyis rég kicserélte a zárat. Csak abban bízott, nem lesz tanúja a próbálkozásnak. Hogy nem lesz a lépcsőházban valami idegen, aki betörőnek nézi, vagy látásból ismert régi szomszéd, aki kajánul figyeli. Hevesen vert a liftben a szíve. Felért, odalépett a lakásajtóhoz. Elővette a kulcsot, sikerült beillesztenie. Kinyílt. Hirtelen pánik fogta el, hogy mit talál majd odabent. Érdekes, egészen eddig a pillanatig meg se fordult a fejében, hogy Zsófi esetleg már valaki mással van. Most viszont váratlanul rátört az aggodalom, hogy egy idegen férfi holmijai lesznek a lakásban. Az előszobában megcsapta az ismerős illat. A felesége illata. Levette a cipőjét, megilletődve állt a kövön. Elindult először a konyhába, aztán be a hálóba. Az ágy csak az egyik felén volt megvetve és letakarva egy pléddel. Rend volt mindenütt, 31 �a nappaliban egy nyitott szárítón öblítő illatú női holmik lógtak. A lilás magas sar­ kú cipőt a fal mellett nem ismerte: ez még nem volt meg, amikor elment. Ránézett a vekkerre: délután három volt, az ébresztő pedig hatra volt beállítva. Arra gondolt, hogy kéne hagyni valami üzenetet. Virágot. Vagy mondjuk egy kismacskát. Zsófi úgyis mindig macskát akart. A nőnek, egyébként, akivel fél évig élt, volt egy macskája, és tulajdonképpen meg lehetett szokni. Ekkor hirtelen eszébe jutott valami. Hirtelen felpattant, belelépett a cipőbe és próbálta végiggondolni, hol van itt a közelben valami barkácsáruház. Eszébe jutott, hogy pár percre innen van egy, pörgetni kezdte magában, hogy mi mindenre lesz szüksége. Amikor az elárusító azt kérdezte, futómuskátlit akar-e agy simát, nem tudta megmondani. Azt válaszolta, hogy rendeset. Az eladó megvetően vállat vont, adott neki tíz tövet. Virágföldből túl sokat vett, három tizenkét literes zacskót. A ládák­ hoz tartozott valami hosszúkás műanyagalátét is, a tartóvashoz pedig csavarok és tipli. Azt külön mondták, hogy a betonfalhoz másmilyen kell, de ezt már tudta, mert amikor beköltöztek, ő fúrta fel a fürdőszobaszekrényt. Haza kellett még ka­ nyarodnia a fúrókészletért, ráadásul visszafelé dugóba került. Fél öt múlt, mire megint kiléphetett a kilencediken a liftből. Kétszer kellett fordulnia a holmikért, aztán lóhalálában nekilátott a meglepetésnek. Először a hálószoba ablaka alá szerel­ te fel a hosszabbik ládát. Elég sok földet kiszórt, a porszívót meg egyszerűen nem találta, úgyhogy kézzel söprögette össze a maradékot a szőnyegpadlóról. Aztán az jutott eszébe, hogy a konyha lenne a legfontosabb. Ha Zsófi este leszáll a buszról és elindul a hosszú utcán hazafelé, akkor már messziről látja majd az ablakot. Fel fog nézni a kilencedikre és érteni fogja, mi történt. És akkor még mindig eldöntheti, hogy telefonáljon, vagy egyenesen hazamenjen. Ez az, a konyhaablakba muszáj tenni! Ha a két rövidebb ládát fölrakja, együtt szélesebbek lesznek, mint az ablak, de kicsit kihajolva a két véget is meglehet öntözni. Az elsőt hamar fölerősítette, a másodikkal viszont vacakolni kellett. A láda pereme megakadt valamiben és az istennek nem kattant bele a fém tartóba. Péter felállt az asztalra és kijjebb csúszott, hogy ránehézkedjen. A föld még hátravolt, oda volt készítve a nejlonzsákban. Ép­ pen ránehézkedett a bal oldali vasra, hogy helyére nyomja a ferde ládát, amikor meglátta lent Zsófit. Elég közel volt már, jött a megálló felől, át a zebrán. Nem né­ zett föl, valami szatyor volt a kezében. Egyszerre értek a ház előtti járdára, férj és feleség. Zsófi nem értette, mi történt. Még akkor se fogta fel, mi ez a hirtelen csődület, amikor fölpillantva észrevette a nyitott ablakot és az üres virágládákat. 32 �G recsó K risztián Messze szakadna (Mellettem elférsz) „Mert nem szeretném, ha messze szakadna tőlem." Mikszáth Kálmán Késő ősz van, vöröslik a gyár felé süllyedő határ, az ipari kéményeken ömlik a füst, és reggelre néha már olyan hűvös van, hogy gőzölög a műtavak áztatóvize. Sadi a Kleinék szatócsboltjában segéd, sokat tanul, imádja az anyagokat, kedvence a zsor­ zsett, a necc, a taft, a zsenília, jaquard, de már megvan a fegyelme az egyszerűbbek tiszteletéhez is: pamut, lenvászon, karton, kékfestő, nemez, velúr - ez is mind ked­ vére való. Ruhákat mutat a holtfáradt Benedeknek, aki napszámból jön, a Károlyi birtokra jár, Sadi anyja minden vásznát az asztalra teríti, tiszta kézzel simogatja végig, mintha törődni kéne a szövetek leikével. Kémlelően a barátjára néz, előveszi a kedvencét, olyan féltéssel hajtja szét, mintha bántalom érhetné, simogasd meg, mondja Benedeknek, aki már régóta nem figyel, a kelmékről szóló fejtegetés legele­ jén kinn maradt a tekintete, az utcai ablak előtt idegenek hajtanak el, és éppen ek­ kor benéz valaki. Benedek megismeri, az atya az, Benedek bólint, de a pap valami­ ért nem fogadja a köszönését, idegenül fintorog. Benedek ettől megriad, közben valami zavaró ismétlődés üti meg a fülét. Sadi harmadszorra is arra kéri, érintse meg ezt a csodálatos anyagot, és ekkor Benedek odanéz, az az értetlenség van a szemében, ami a papéban volt az imént, meglátja Sadi mozdulatát, ahogy a fiú összezárt lábbal, csípőből dől előre, mosolyog, szélesen, de már fáradtan, másod­ percek óta várja, hogy a barátja rá figyeljen. A széthúzott mosoly bemerevedik, őszinteségét csak az mutatja, hogy korábban olyan szélesre volt húzva, de inkább olyan, mintha kín, fájdalom és féltékenység szülte volna. És ott a kellemkedő moz­ dulat: ahogy kínálta a szövetet - az is megdermedt. Mintha Benedek csak most vette volna észre, milyen kifacsart, természetellenesen hajlékony Sadi teste, és mi­ lyen szemérmetlenül képes összefacsarni saját magát: húsos hasát, úszógumiját - és ha ennyire össze van zárva a lába - , valahová a heréjét is begyűri. Benedek magától talán észre sem vette volna ezt az egészet, Sadi régóta rajongott a ruhákért, és min­ dig ilyen különös teátrálisággal mutogatta, de most a pap fintora volt a fejében, és valami őt is taszította ebben a mozdulatban, és a helyzetben is. Már megint nem tartottak a többiekkel, itthon nézegetik a kelméket, ugyanazokat, mint legutóbb, hiszen Sadi szülei is szegények - honnan lenne új anyag a házban? Harmincegy nyara van, fullasztóan forró július, még este, munka után is remeg a futóvíz a földes telepi utcákon, és a munkások kinn ülnek a házak előtt, Sadi és Benedek elhatározzák, hogy lemennek fürdeni a halott vizekhez, a hűtőtavakhoz, az uradalom szélén, a gróf Károlyi birtokának földjéből föltört a termálvíz, és szaba­ don ömlik, a buzgár közelében forró, de messze elfolyik. A gépállomás körül már 33 �bírja a bőr. Benedek imádja a termál szagát, mintha az a víz ápolná, védené a lelket. Benedek öccse, Márton velük megy, és kivételesen a bátyjuk, Ignác is hazajött Sze­ gedről. A gépállomás oldalában egy akácerdő takarja a vizet, ide járnak fürdeni a fűrésztelep lányai is, meg a rakodók a vasútról, meglesik a fás lányokat, aztán rájuk rontanak. Benedek azt hiszi, sokan lesznek a víznél, de csak ők vannak, a három testvér, meg Sadi. Gatyára vetkőznek, de Ignác kiröhögi őket, a legidősebb fiú nem tűr ellentmondást, acélos hangon beszél, és most, hogy sokáig távol volt, a szavai, a hangsúlyai is idegenek. Anyámasszony katonái! Tudja, hogy az öccseit így nevezik a telepen, hogy Márton a lányok játszós babája, Benedek meg papnak készül, és ez a kövér, nyámnyila Sadi az egyetlen barátja - micsoda fából faragták ezeket a fiúkat? Rájuk parancsol, meztelenül kell fürdőzniük. Sadi félős és ügyetlen, percenként elismétli, hogy nem tud úszni, neki vigyáznia kell, de a víz derékig ér, nincs mire vigyázni. A gépállomáson elhallgatnak a gőzgépek, az akácos zúg, késő délutánra föltámadt a szél, a távolból a makói gőzös dudál, füstje fölszáll az akácok fölé, de nem oszlik el a levegőben, mint a gyár füstje. Ignác kitalálja, hogy fogózzanak, a szabály egészen egyszerű: érintésre cserélnek. Először Ignác vállalja magára a kergetést, a három legény szinte gyerekké változik, habzik mögöttük a víz, száll a permet, ahogy menekülnek előle. Ignác Benedeket veszi üldözőbe, Márton elhasal, prüszköl, iszik a fojtós vízből, de Ignác kitartó kopó, nem adja föl, Benedeket üldö­ zi, aki jajgat, kiabál, érzi a vesztét. A bátyja be is éri hamar. Benedek Sadira hajt rá, ő a legkönnyebb célpont, alacsony, és bizonyos, hogy ő fut a legügyetlenebbül. Sadi valóban lassú, de néhány lépés alatt azért nem lehet utolérni. Benedek meglepődik önmagán: milyen ingerülten várja, hogy utolérje végre, szinte azt érzi, hogy Sadinak kötelessége lenne azonnal megadni magát, essen el, ő különben is annyival fürgébb, mint ez a kövér gyerek - miért nem éri utol rögvest? Sadi ügyesen manő­ verezik, kihozza Benedeket a sodrából, Ignác és Márton csak állnak egymás mellett, nézik a különös párharcot, Benedek dühös, elszánt, mintha az élete múlna rajta, hogy néhány lépésen belül megszabaduljon a fogó szerepétől. Sadi viszont boldog, folyton hátrafelé néz, kacsintgat és nevet, annyira önfeledten, hogy Márton és Ignác egy pillanatra összenéznek, nem szólnak, csak mikor Sadi elesik, és Benedek végre utoléri, akkor suttog el valamit a legidősebb fiú. Márton nem érti, mit mond, azt figyeli, hogy Sadi most is Benedekre nevet, és Mártonban fölmerül, hogy így semmi értelme a játéknak, nem gondolja végig, hogy miért nincs, csak érzi, hogy valami nem tiszta. A fogóságnak nem lehet ennyire örülni. Aztán látja Sadi kezét, ponto­ sabban először a Benedekét, a fogóét, ahogy megérinti Sadi vállát, és azt kiáltja, te vagy az, és miközben ezt Sadi kacagva tudomásul veszi, odakap. Illetve egészen finoman, odanyúl, megérinti, Benedek kezére rakja az övét. Ezt látja Márton, és ő nem gondol semmit, csak azt, hogy így nincs értelme fogózni, ő egy tiszta, egysze­ rű lélek, és nem gondol a jelenetről többet, mint amennyit magától jelent, és igazá­ ból nem is érti a bátyját, hogy miért ismétli el még egyszer, most már hangosabban, jól érthetően, amit valószínűleg az imént is mondott. Ez a gyerek nem normális! A fogózásnak vége, még egy darabig fürdőznek, egyre haragosabban zúg az aká­ cos, a gépállomáson és a fűrész-telepen már elengedték a komondorokat, alkonyodik, Ignác kimegy, hogy száradjon, Márton és Benedek követik. Sadi nem. Ő csak deré­ kig emelkedik ki a vízből, és hiába parancsol rá Ignác, csak nevet, most nem fölszabadultan, ahogy fogózás közben, hanem kényszeredetten. Márton látja, hogy fél, 34 �és szánja a fiút. Sadit sokkal többet látja, mint a bátyját, őt ismeri, Sadival vannak közös élményei, míg Ignác már kamaszként a lányok után rohant, velük nem törő­ dött, Ignácból csak ezt a kevélységet látta mindig, amivel most is megalázza a ba­ rátjukat. Ignác hiába rátarti, nem tud mit kezdeni Sadival, vissza nem akar menni, mert vizes lesz, más eszköze meg nincs, a partról próbálja zavarba hozni a fiút. Szapulja, bénának, ostobának nevezi - öltöznek, öltözik a három testvér, és a két kisebbik inkább Sadival maradna, megvárná, míg kijön a vízből, hiszen csak szégyellős, bizonyosan az a baj, Sadinak mindig is ilyen szokatlan dolgai voltak, de ha arrébb mennének, kijönne ő is. Közben Ignác rájuk parancsol, hogy induljanak, Sadi meg, ha így tetszik neki, itt marad a vízben, a félhomályban. Mártonnak öszszeszorul a torka, meglepi, hogy Benedeken nem látszik semmi, hogy őt nem za­ varja, hogy itt marad a barátja, lehet, hogy a fogózást nem tudja megbocsátani neki. Nem érti, kegyetlennek gondolja Benedeket is, megáll, nézi a vacogó Sadit, Bene­ dek már elindult, néhány méterrel arrébb áll, csak Márton tétovázik... és ebben a pillanatban megérti Benedeket, mint egy villámcsapás, megrázza a gondolat, és indulna is már sietősen, szaporázza a lépteit, de sajnos késő, hibát hibára halmoz: most meg túl gyorsan akarja elhagyni a helyszínt. Ekkorra Ignác is rájön, hogy éppen azzal tudja zsarolni Sadit, ha marad, mert a fiú szégyenlős, nem mer kijönni a vízből, és ha elindulnak, akkor a kedvére tesz. Ignác felröhög, szinte ugat, a gép­ állomás kuvaszai fenyegetően felelnek, Ignác leül a partra és mosolyog, akkor f ürdőzzél, kisfiú, mondja fenyegetően. Benedek Mártonra néz, a fejét rázza, hogy lehetsz ilyen ostoba?, suttogja neki, pedig már nem kellene, Márton lelkében így is kés fo­ rog. Az ő ügyetlensége hozta lehetetlen helyzetbe Sadit. De mit tehetett volna? Benedek túl profi volt, az a megjátszott érzéketlenség, érdektelenség, ahogy távozni készült, megzavarta, Márton akkor úgy érezte, Sadi csak rá számíthat, hogy ezt a fiút most sorsára hagyták, és mire rájött, hogy éppen a tétovázásával hozza rá a bajt, addigra késő volt. Vagyis már majdnem késő, és akkor meg túl hirtelen indult el, és ez már Ignácnak is gyanús lett, addigra ő is összerakta a kirakó kockáit. Már­ tonnak sírás szorította el a torkát, hogy éppen a testvérük, a vérük, a család része, aki e szent nevet viseli, tud ilyen sötéten kegyetlen lenni. Gyertek vissza, nézzük együtt a bénát!, kiabálja Ignác, és követ, göröngyöt keres, hogy megdobálja. Sadi már vacog, folynak a könnyei, a nap egészen eltűnik a láthatár mögött, Ignác elta­ lálja a vállát, Sadi megijed, elesik és fuldoklik, csapkod, üvölt, nem bír fölállni, a három fiú egymást nézi, hogy most mi van, Ignác csak röhög, álljál már föl, te hülye!, kiabálja, de Sadi nem tud uralkodni az ijedtségén, rohama van, nem gondolkodik, hogy sekély a víz, és csak föl kellene ugrania. A három fiú még mindig tétovázik, Sadi egyre elkeseredettebben kapálózik, már fuldoklik, a sötétben a három tétova fiú sziluettje látszik, és mintha egyre hangosabban zúgna az akácos. A hármas tüdőgyulladást Ignác sem viszi el szárazon, Sadi szülei is óriási per­ patvart rendeznek. A telepen mindenfélét rebesgetnek, csak Ignác ruhája volt szá­ raz, csak ő egészséges, ki tudja, mit tett a fiatalokkal. Az idősebbik testvér vissza­ menekül Szegedre a kurváihoz, a három lázas fiú össze-vissza beszél, nem tudni, mi volt, mire meggyógyulnak nem érdekes az egész. Hogy Márton vagy Benedek ugrott-e hamarabb, nem tudni utólag, és bár lenne jelentősége, kideríthetetlen. Az utolsó pillanatban együtt gázoltak be a vízbe, és emelték ki az akkor már eszmélet­ len Sadit. 35 �A harmincas évek közepén két fiatal felnőtt cigarettázott a gyár kenderföldjei alatt, a tömbházformára rakott hatalmas boglyák között a lóvasút vékonyka sínje kígyózott, és ők a forgalmat figyelték. Itt különösen sok szamaras vagon járt, a csillék sejtelmes nyikorgását az egész telepen hallani lehetett. Az idegenek napokig nem tudták megszokni, rémülten néztek körbe, hogy mi ez, mintha sírt volna a vas, vagy valahol mélyen az anyagba vágtak volna, és ez a mozdulat, ahogy fölhasad a fém teste, újra és újra megismétlődne. Az idegenek, akik ritkán fordultak meg az uradalomban vagy a telepen - féltették a tüdejüket és különben sem keveredetek a zsellérek és gyári munkások izzadtságszagú világába - , különösen a gépállomás és a kendergyár között nyugtalankodtak. Egyfelől féltek a fura nyikorgástól, ami ezen a részen volt a legerősebb, de még ennél is ijesztőbb volt, hogy a telepiek teljesen megszokták a kemény anyagok vinnyogását, a sínkerék sistergését, súrlódását, a csille nyákos kilengését. A gyütt-mentek hiába kérdezték, mi ez?, nehezen tudták kideríteni. A telepiek füle megszokta, nem érzékelte a zajt, nem értették a kérdést. A hang belengte a telepet, mint valami nehéz szag. És nehéz szag is volt, persze, egész évben kenderbűz terjengett a telep házai között, a gyár húszméteres kémé­ nyei okádták a szürke füstöt, a műtavak áztatószagát és a halott vizek termálbűzét messzire elvitte a szél... itt a gépállomás fekete füstje, és olajszaga szinte éteri illat­ nak számított. A telepen mindenki érezte, hogy ennél csak szebb, kellemesebb vi­ dékek léteznek, de a gyárban és az állomáson volt munka, és akinek egyik helyen sem jutott, elmehetett az uradalomba, a grófi földekre dolgozni, mióta az öreg gróf rokona nem volt miniszterelnök, többet volt a birtokán. A kastély messze volt ide, Benedek és Sadi a kenderföldek határán feküdtek, a szamarakat figyelték. Estefelé járt az idő, fáradtak voltak, különösen Benedek, az utóbbi hetekben a gyárban kapott munkát, áztatós volt, nyirkos fájdalom járta át az ízületeit. Élvezte a meleget, és csodálta a szamarakat, hogy másodpercre pontosan tartják a tempót, sohasem tévesztenek. Az egyik éppen szegyig jön elő a boglya takarásából, mikor a teli csille sarka eltűnik a másik mögött, és ez egy órája így megy, soha egyetlen centit sem rontanak, csak mennek ezek a parányi lovak, szo­ morúan és szorgosan, nem vétik el a lépést. Benedeket kirázta a hideg, még melegí­ tett a nap, de már nem volt elég ereje. Arra gondolt, vajon nekik mennyi ideig kel­ lene ezt gyakorolni, hogy Sadival mindig ugyanakkor érjenek vissza az adott pont­ ra. Egy pillanatig szórakoztatta ez a gondolat, megengedő szeretettel nézte a sza­ marakat, de szinte ugyanebben a pillanatban az egész mechanikus körbejárás dühí­ teni kezdte, mintha a szamarak őt, az életét gúnyolnák, hogy itt van, helyben jár, nem jut egyről a kettőre, az egész egyházi karriert, a papságot csak emlegeti, de ahhoz sincs elég mersze, hogy belevágjon. Húzta-halasztotta, közben mentek körbe az évek, ahogy a kenderes kisvasút csilléi, ugyanazon a pályán, és ő mintha be lett volna zárva ide, szinte kötelezően Sadival barátkozott. A barátja nem érezte meg Benedek nyugtalanságát, behunyt szemmel élvezte a lemenő nap simogatását, a horizonton lassan eltűnt a nap, gyönyörű, suttogta Sadi, nevetnie kellett, olyan boldog volt, várt, míg az utolsó sugár is lassan eltűnik a láthatár alatt, és akkor, egészen ösztönösen Benedek vállára hajtotta a fejét. A két hangulat ennél jobban nem is kü­ lönbözhetett volna, az aurák feltöltődtek és összeszikráztak, csupa ellenkező irányú indulat, Benedek haragjában szinte fölhabzott Sadi boldogsága, a két erő kioltotta egymást, fölüvöltöttek, Benedek mérgében, Sadi pedig egyszerűen megrémült, 36 �fölpattantak, ott álltak a mező közepén, hirtelen egészen messzire, másfél méterre egymástól. Benedek az öklét rázta, üvöltött, mert úgy érezte, járomban van, rab­ ságban, kényszerpályán, örökre beragadt az élete, Sadi pedig úgy, hogy egyik perc­ ről a másikra, minden ok nélkül elvesztette az idillt, és annak a bizalmát, aki a leg­ fontosabb neki a földön. Semmi más nem történt, igazán el sem mesélhető, mert Sadi óvatlan mozdulatát akár a fáradtságnak is be lehetett volna tudni, hallgattak, nézték a lemenő napot, aztán egyszerre fölrobbant minden, ahhoz képest, hogy semmi sem történt, mind a két fiú érezte: valami örökre megváltozott. Benedek szervezte a bevonulását a papi szemináriumba, a minimális iskolája sem volt meg, de a szerzett kötelékben laikus testvérnek szívesen fogadták. Ez jóval sze­ rényebb, megalázóbb ajánlat volt, mint amit ő valójában szeretett volna, de a telep illúziójában szépen lassan ő is elringatta magát - se a család, se a telepiek nem értet­ ték, nem tudták, mit jelent az, hogy valaki laikus testvér. Sadin kívül mindenki áhítat­ tal hallgatta Benedek történeteit, hogy mit látott és hallott Pannonhalmán, és mikor azt mondta, legközelebb talán haza sem jön, az emberek elismerően bólogattak, vala­ ki ilyen sokra viszi innen. Elviszi a hírüket a gépállomáson túlra. Sadi esténként sírt, de hetekig tartotta magát, úgy csinált, mintha örülne barátja karrierjének, és Benedek néha el is hitte, hogy Sadi támogatja őt, ilyenkor újra úgy tudott rá nézni, ahogy a csillés este előtt. Ilyenkor nem érezte, hogy Sadi lenne az ő kerékkötője, élete gátja, kudarca, a jel, hogy helyben jár. Ilyenkor Sadi a régi, támogató, együttérző barát volt. Egy este elmentek a gyár talponállójába, verejtékszagú munkások és koszos asszo­ nyok támasztották a pultot, vagy ültek a trafók melletti billegős padokon. A kricsmiben vizes sört és savanyú csongrádi bort mértek, Benedek sört, Sadi bort kért. Benedeket ismerték a munkások, de Ruhás Sadit nem, ezek a férfiak ritkán jártak a faluban, és még ritkábban Kleinék szatócsboltjában, a finoman öltözött, olajos hajú Sadi nem illett közéjük. Rosszul is érezte magát, nem értette Benedeket, miért men­ tek oda. A barátja az utóbbi időben úgy viselkedett, mintha nem ismerné őt, vagy nem érdekelné, hogy bántja, mit akar, mire vágyik. Benedek két szutykos arcú, borostás férfival beszélgetett, és Sadi csak állt oldalt, a bor egyre melegebb lett a pohárban és mintha savanyodott volna, Sadi összeszorította a lábát, Benedek neve­ tett, a munkások is röhögtek, mikor megkérdezte valaki, hogy miért hoztad ide ezt a kis buzit? Sadiban ugyanaz az érzés futott végig, mint amikor a termálvízben állt, és Ignác gonoszan, méltánytalanul bánt vele, Benedekre nézett, hogy védje meg, hogy nem, ő nem buzeráns, de Benedek elfordult, nevetett, mire Sadi letette a poharat, elindult, ki a kocsmából, Benedek fölnézett a kéményekre, mintha óriási ceruzák lennének, és szürkére mázolnák az eget, nézd már, hogy rázza a kis seggét, mondta az egyik munkás, és Benedek odanézett, látta, hogy Sadi egy vonalra lép, nem úgy jár, ahogy egy munkás, ahogy egy telepi férfi - és ebben tényleg volt valami idegesítő. Sadi leesett lábról. Harminchét júliusa volt, ragyogóan szép és jó szagú nyár, Sadi belázasodott, mozdulni sem bírt, Benedek beköszönt hozzá, mikor az állomás­ ra ment, egy varrott vászonzsákban volt mindene, néhány váltás fehérneműje, ruhája, azt szorongatta, mint valami idegen testet, azt ígérte, majd ír. Sadi a fal felé fordult, két takaró alatt is vacogott, rázta a láz, nem szólt semmit, némán járt a szája, ekkor vallott először szerelmet, ekkor mondta ki, hang nélkül, amit maga előtt is titkolt, ami számára is új hír volt, miközben Benedek felszínesen udvariaskodott, elköszönt, néhány ostoba tréfát mesélt a szüleinek, Sadi suttogott, a fal felé 37 �beszélt, zokogott, és azt ismételgette, szeretlek! Sadi szülei szégyellték a fiukat, nem értették, hogy lehet ennyire elkeseredve, az öreg egyébként sem volt már olyan büszke, hogy a fia kelmékkel dolgozik, nagyon bántotta, hogy így viselkedik. Tu­ dat alatt sejtett valamit, amit talán tüzes vassal sem lehetett volna kiszedni belőle, de most, hogy az ünneplő ruhába öltözött Benedek itt állt a konyhában, és azt ismé­ telgette, nem akar ő zavarni egy beteget, meg hogy csak elköszönni jött, mert ki tudja, mikor tér vissza, a szülőket bántani kezdte valami. Sadi anyja megrémült, mert az ő első, igaz szerelme odaveszett a monarchia háborújában, de azóta tudta, ismerte azt a lángoló érzést, ami képes arra, hogy bedaráljon, eláruljon, eladjon minden mást, hogy súlytalanná, oktalanná, bolonddá tegye az életet. Ő is volt ennyire szerelmes, és most fölismerte a tüneteket. Nem akart róla tudomást venni, hiszen ez nem volt lehetséges. Érezte a levegő vibrálásából, hogy a fia szerelme itt van, hogy a fiának mindjárt megszakad a szíve, ha ők sokáig udvariaskodnak, búcsúzkodnak még Benedekkel, de nem akarta elhinni, mert ilyen mocskosság, természetellenesség, bármilyen szép dolog is a szerelem, az ő családjukban nem fordulhat elő. Sadi szü­ lei sokkal kedvesebbek voltak Benedekkel, mint az indokolt lett volna. Saját gyer­ mekükként búcsúztatták, miközben a fiuk remegett a féltékenységtől és a gyűlölet­ től, most megvetette, árulónak gondolta Benedeket, amiért elmegy, lenézi a telepet, amiért itt hagyja őt, akinek pedig semmi más nem fontos ebben az életben. Sadi mindenét neki áldozta, azóta, hogy első elemiben, mikor egymás mellé ültette őket a tanító, és ő ránézett, és megérezte, hogy nincs egyedül, mást sem tett, csak Bene­ deknek élt, ám most ez a hálátlan, alávaló áruló eltöri a szerelmüket. Benedek körbecsókolta Sadi szüleit, odalépett a fiú ágyához, és megérintette a vállát. Csak úgy, a két paplanon keresztül hozzáért. Sadi majdnem felkiáltott, a fájdalom és az öröm olyan hirtelen keveredett el benne, hogy összerándult a szíve, másodpercekig nem dobbant. Benedek elindult, ahogy ment keresztül a telepen, érezte, hogy valami nem tiszta, hibásnak, gonosznak érezte magát, pedig hitte, hogy jól döntött, de a szíve mintha mást mondott volna. A gyár melletti szélső portánál, amelyik fél év­ század múlva egy rövid időre az unokaöccséé lesz, megállt, nézte a kéményeket, a kenderdarálót, ahogy száll, remeg a melegben a szürke füst, és azt kérdezte magá­ tól, neki tényleg itt kellett volna megöregednie? Meg kellett volna halnia tüdőbaj­ ban negyvenévesen, ahogy a többi telepi férfinak? És a halálos ágyán kellett volna megkérdeznie magától, miért is nem vágott bele, miért nem valósította meg az álmát, hogy szerzetes legyen? A végletes gondolatok persze meghozzák a föloldozást, végignéz a pince mögötti fákon, melyek fél évszázadig még állni fognak, míg az unokaöccse ki nem vágatja őket, és most gyűlöli Sadit, mert az vissza akarja rántani, rabbá, kiszolgáltatottá, játékszerré akarja tenni, de köszöni szépen, ebből nem kér, soha többé nem fog kendert áztatni, erre megesküszik. Ebben az egyben igaza is lesz. Benedek nem dolgozik majd többé az államosított gyárban, sem a szövetkezetben, mely az uradalmi földekre épül, s melybe beolvad majd a gépál­ lomás, a gróf valamennyi háza, a kastélya, a földje, a fűrésztelep és még a termál tavak is, mert a föltörő forró vízzel üvegházakat fűtenek. Benedek fogadalma egy életre szól, a szocialista rendnek ő dolgozni nem fog. Ami viszont a vágyait illeti... azt éppen az őt megtűrő rend fogja szétzúzni. 38 �F icsku P ál Akinek nemet mondtak Soha nem maradt még egy faluban leány annyira szégyenben, mint Tóth Vanda. Tóth Vanda, aki élete végéig gyászolta magát. Pedig milyen szép leány volt. Dereka darázs, mellei érett körték, lábai, mint a legjobb faragványok, arca selyem, haja ében, tüzes nyíl volt a szemében. Egy nap alatt őszült meg később. A falvat, ahol Vanda élt, nevezzük Vének. Vé tulajdonképpen nem is falu volt már, hanem amolyan nyaralóhely, kétféle la­ kossággal. A vízözön előttiekkel, és a vízözön utániakkal. Az őslakosokkal, nevez­ zük parasztoknak őket, és az újgazdagokkal és nyaralótulajdonosokkal. Emberemlékezet óta egy forrás tört fel a falu határában, a Kénes réten, kis ta­ vacska alakult ki körülötte, szabálytalan iszapos partjával, oda jártak ki fürödni az emberek. A forró víz jót tett a munkábafáradt embereknek, a mindent elrejtő kénes gőz meg a szerelmeseknek. Lehet, hogy te is ott fogantattál, mondta egyszer Vandának az anyja, és attól kezdve a leány arról álmodozott, hogy ha férjhez megy, akkor az ő gyerekei is ott fogantassanak majd. Aztán valaki fölfedezte, hogy az a víz gyógyít, fürdő lett belőle, éttermek, szál­ lodák, elegáns villák, csak Alsóvé megmaradt házai emlékeztettek a régi falura. Tóth Vanda nem volt módos leány. Szegény édesanyjának egyetlen gazdagsága a leány szépsége volt. És egyetlen fájdalma is, tudta, hogy egyszer elveszik ezt a szépséget. És tudta, hogy ki is fogják használni talán. Vanda, mint minden véi lány, nyarait a fürdőben töltötte. Munkával és fürdés­ sel. Négy nap munka, három fürdés. Negyedik nap végén már alig várta, hogy kiáztathassa selymes bőréből a lángos, pörkölt, égett zsír szagát. Olyankor össze­ gyűltek a lányok, karikáztak a vízben, nevettek és önkéntelenül is kellették magu­ kat. Egyik este, fürdős nap volt, valami furcsát vett észre a lányon az anyja. Nem tudta, hogy mit, vidám volt, mint ahogy szokott, csacsiságokat mondott, mint ahogy szokott, nem értette ezt a furcsaságot. Vacsoránál jött rá. Vanda csuklóján egy karkötő volt. Ez meg honnan van, kérdezte az asszony. A lány nem válaszolt. Kamaszos pír ült ki az arcára. Kislányom, vetted? Szép. Finom volt a vacsora, próbálta meg elterelni a szót a karkötőről a lány. Kaptad valakitől? A lány szerette volna már lezárni ezt a karkötő ügyet, aludni akart, és álmodni. A fiúról álmodott, akitől a karkötőt kapta. Egyszerű kis ezüstkarkötő volt, de életében nem kapott még fiútól ékszert ajándékba. A fürdőben voltak, a lányok karikáztak, de neki most nem volt kedve hozzá, a sarokban ült, ahol a forró víz kijött a falból. Ha valami baja volt, vagy csak úgy gondolkodni akart, mindig ide 39 �jött. Lehunyta a szemét, átadta magát a lebegésnek. Amikor kinyitotta a szemét, egy fiú ült mellette, nem közvetlenül, de olyan érezhető távolságban. Nem kérsz egy kólát, fordult hozzá a fiú. A lány meglepődött, automatikusan válaszolt, hogy nem. A fiú kiment a lépcsőn, izmos teste volt. De hülye vagyok, gondolta a lány, régóta vágyott arra, hogy meghívják, ne csak a testéért, amit most úgyse láthatott, nyakig volt a vízben. Kimászott, lefeküdt a gyékényére, és elkezdett olvasni. Egyszer csak a fiú állt fölötte. Mit olvasol, kérdezte. Mikszáthot, mondta a lány. Tudod, azt az anekdotás írót, tanultad te is, ő a nem Móricz. Én nem tudok anekdotákat, nevetett fel a fiú, de ezt már akkor mondta, amikor egy asztal mellett üldögéltek. Tudod, én csak egy egyszerű kereskedésben dolgo­ zok, mondjuk úgy, autókupec vagyok. De te csodálatos lány vagy. A lány elpirult, amikor a fiú megérintette a kezét. Várj, mondta a fiú, mindjárt jövök. Néhány perc múlva visszatért egy kis ezüst­ lánccal. Az első anekdotáért, mondta, holnap itt a forró vízben a sarokban. Másnap ott ültek a forró vízben, a sarokban. Akkor mesélsz, kérdezte a fiú. Szomorú lesz, nem baj? A fiú intett a fejével. Az is a vízről szól, mint a mi itteni történetünk. Volt egymás mellett két falu, amelynek határán volt egy csodakút, amiben savanyúvíz volt. Ha férfi ivott belőle bornak érezte, ha nő, akkor még a gyermekágyi lázból is feléledt. A falubeli lányok korsóval jártak a kúthoz, a rossz nyelvek szerint azért, hogy illessék magukat. Kü­ lönösen akkor, amikor kupecek jöttek kereskedni. Itt elnevette magát. Képzeld el, itt, a fürdő parkolójában autóvásár lenne, meny­ nyi hozzád hasonló izmos csávó izgatná fel a lányokat. Volt a faluban egy irulós-pirulós lányka, akivel csoda esett. Nem nagyon szere­ tett ő vízért menni, aztán egyszer csak megszerette. Még a szomszéd öregasszony­ nak is ő vitte. Faluban hamar kiderül a dolog, a leghetykébb kupec miatt, Sás Gyuri miatt. Hát, rossz nyelvek szerint, amiből falun van elég, az első nap csak összebe­ szélgettek, másnap a Sás Gyuri pajkosan a kezecskéjére csapott, harmadnap pedig összecsókolóztak. Aztán eljött az indulás napja. Magammal viszlek, ha akarod, mondta Sás Gyuri. Szeretlek, megbecsüllek. A szelet sem engedném rád fújni, s még a helyet is megfújom, ahova ültetlek. Gyere velem, Magda. De ekkor megjelent az elkóborolt tehenük, azt meg haza kellene vinni. Haza megy az magától is, mondta a kupec. Esteledett. Magda elindult, hazafelé, de nem állta meg a szíve, hogy meg ne forduljon. Sós Gyuri még mindig ott állt a kútnál. A lány ment to­ vább, megint visszafordult, még mindig ott állt a szürkületben. Mire megint vissza­ fordult, már a kutat se lehetett látni. És őt is örökre elnyelte a sötétség. Azóta se látták hírét-hamvát. Szép, mondta a fiú. Átkarolta a lány derekát, és megcsókolta. 40 �Sose hagylak el. Két év múlva volt az esküvő. A lány hatalmas esküvőt szeretett volna, a fiú ért­ hetetlen módon szerényet. Hatalmas lett. Előre könnyező. Álltak az anyakönyv­ vezető előtt, egy sikeres autókupec és egy gyönyörű lány. Álltak az anyakönyvvezető előtt, és akkor a fiú nemet mondott, és a tanújával együtt kisétált a teremből. Soha nem maradt még egy faluban leány annyira szégyenben, mint Tóth Vanda. Tóth Vanda, aki élete végéig gyászolta magát. Pedig milyen szép leány volt. Dereka darázs, mellei érett körték, lábai, mint a legjobb faragványok, arca selyem, haja ében, tüzes nyíl volt a szemében. A lány egy nap alatt őszült meg. Bánatában és szégyenében. Egész nap ült a teraszon, rezzenéstelen arccal. Ott ült a szürkületben is. És egyszer csak elnyelte az éj. 41 �Kutatóterület T ő zsér Á rpád Zrínyi Miklós Artúr király udvarában (Jegyzet a Mikszáth-szövegek „intertextualitásáról") Az Ami a lelket megmérgezi című, korai Mikszáth-elbeszélést olvasom. A mű 1871-ben jelent meg először, a szerzője akkor mindössze huszonnégy éves. Kerekes Jancsi, a sokat olvasó, tehetséges parasztlegény a ponyvaregények be­ tyárromantikájába belebódulva maga is beáll betyárnak. Elhiszi, hogy Rózsa Sán­ dor, Zöld Marci, Bogár Imre és a többi szegénylegény csupa jótét lélek volt, életük­ ben egyebet sem csináltak, csak a szegényeket boldogították, az elesetteket gyámo­ lították. Elhagyja hát ő is jó szüleit, szép kedvesét, faluját, s felcsap zsiványnak. Miután azonban azok egy alkalommal éppen az ő kedvesét és annak öreg édesapját rabolják ki, keservesen kiábrándul a betyárromantikából, és beáll huszárnak. Nyolc év után hazatér, s úgy érezve, hogy már levezekelte a bűnét, megkéri Dulcineája, pardon, Erzsi kéje kezét, de mivel közben a leendő ara és családja egy bizonyos adóslevél elvesztése miatt koldusbotra jut, Erzsikének gazdagabb vőlegényt keres az apja. A kikosarazott huszárnak eszébe jut, hogy betyárkorában talált egy tarisz­ nyát, benne bizonyos adóslevéllel. Kiderül, hogy a levél az Erzsike apjáé, aki ezzel megvan mentve a koldusbottól. Ezek után Jancsi és Erzsike boldogan élnek, míg meg nem halnak. A huszonnégy éves Mikszáth Kálmán e szerint a történet szerint még fülig ro­ mantikus, de közben már romantikaellenes gyógyszereket is szed: a Don Quijotét olvassa. Kerekes Jancsi történetében lehetetlen fel nem ismerni a tettvágytól hajtott, de rendre inkompetens eszközökhöz nyúló spanyol hidalgót. A Mikszáth-életműben jelen levő világirodalmi hatásokról nemigen szokás érte­ kezni, a nagy mesélőről is olyasféle kép él az irodalmi köztudatban, mint Petőfiről, ő is a „természet vadvirága". Igaz, egy ars poetica-szerű vallomásában ő maga írja, hogy „Elbeszélni nem a regényíróktól tanultam, hanem a magyar paraszttól", csak­ hogy előzőleg ugyanabban az írásában már Jókait, Dickenst, Macaulay-t és Doszto­ jevszkijt nevezi meg legfőbb mestereiként, az idézett mondat pedig teljességében így hangzik: „Elbeszélni nem a regényíróktól tanultam, hanem a két történetírótól (ti. Macaulay-tól és Carlyle-tól, T. Á.) és a magyar paraszttól". (Főleg a múlt század ötvenes és hatvanas éveiben idézték csonkán a nevezetes mondatot.) Egyetemi oktatóként anno egy disszertációs munkában viszont azt olvastam, hogy a Szent Péter esernyője „metaforikus utalásrendszerének értelmezése - amelybe a szlovák beszélő neveket is bevontuk - Dante Isteni Színjátékával való intertextuális kapcsolatra is rávilágít...". S hogy „...a Glogovára vezető út... egy Golgotára tartó »keresztút«, illetve... egy misztikus utazás, azaz »mistico viaggio«...". Ez legalább annyira meghökkentett, mint a „természet vadvirága" minősítés. 42 �Mikszáth természetesen nem volt korát megelőző posztmodern intertextualista, de nem volt autodidakta őstehetség sem. Sokat olvasó, tudatos alkotó volt, aki jól ismerte a klasszikus és aktuális világirodalmat, s nem átallott abból impulzusokat átvenni, de az a saját szöveg, amelybe az átvett motívumokat ültette, hogy úgy mondjam: mindig aktív viszontmozgás volt, eredeti-analóg képzelet eredménye. Az Új Zrinyiászt például már a korabeli kritikák összefüggésbe hozták Mark Twain Egy jenki Artúr király udvarában című regényével, de az alapötleten (az idő­ ben, korokban eltévedt hős ötletén) kívül szinte semmi közös nincs a két regény­ ben: a „Jenki" egyértelmű és maró politikai szatíra, s ezzel az olvasó a mű első mondataitól az utolsóig tisztában van, egy pillanatig sem hiszi el a történetet - a tizenkilencedik század körülményei, konkrét politikai eseményei, korhűen részle­ tezett parlamenti kalandjai között feltámadó Zrínyi Miklós alakja viszont csaknem hiteles, esete elképzelhető történet: a nagyvonalú, történelmi ember, az óriás lélek a liliputiak országában! Mark Twaint igazságtalanul sértve, de az érthetőség kedvé­ ért kihegyezve a dolgot, azt kell mondanom, hogy miközben az amerikai író a pub­ licisztika felé tolja el az alaphelyzetet, addig a magyar elbeszélő érzelmileg, lélekta­ nilag, történelmileg „hiteles" mesét mond, modem mítoszt alkot S tulajdonképpen ez vonatkozik Mikszáth egyéb „intertextuális rájátszásaira is": nem kell nagy fantázia hozzá, hogy a Beszterce ostroma abszurd témája mögött is felfedezzük a világirodalmi mintát (a Don Quijoté-t), hogy a Kis prímás ötletében meglássuk megintcsak Mark Twain-t (ezúttal a Koldus és királyfit a kis Hyppolitot pontosan olyan romantikus körülmények között cserélik el Tálján Gergővel, mint Mark Twain királyfiját a szegény koldúsfiúval), s bizony, bizony, ha jól megnéz­ zük, még a híres Lapaj híres dudája sem más, mint Boccaccio sólyma, csak míg a sólyomhoz a szerelem, a dudához a szeretet bonyodalma és váratlan fordulata kap­ csolódik. Szóval Mikszáthnak bőven van olyan elbeszélése, regénye, amelyben a szerző egy­ szerűen tovább írja a világirodalmat, s nem fél a plágium vádjától, mert ha egy témá­ hoz ő hozzányúl (legyen az eredetileg bárkié), abból garantáltan Mikszáth-mű lesz. De mindezt Mikszáth természetesen nem a későbbi posztmodem intertextualitás tudatosságával teszi. Umberto Eco a Nyitott mű című tanulmányában szükségesnek érzi megkülönböztetni azokat a klasszikus műalkotásokat, amelyek még a szövegközi „szükségszerűség (értsd: a kifejezés természetes nyitottsága a másik kifejezés irányában, T. Á.) kimondott vagy kimondatlan poétikája szerint jöttek létre", s azokat a modem műveket, amelyek már egyenesen a „a meghatározatlanság nyitott kommunikáció­ jának a használataira építenek". Mikszáth azzal a természetességgel („szükségsze­ rűséggel") nyúl az idegen témákhoz és írja őket sajátjává, ahogy az irodalmi szöve­ geknek mindig is létmódjuk a kapcsolódás, az egymásrautaltság, de a szövegnyi­ tottságra való tudatos építést, holmiféle korai intertextualitást feltételezni nála ter­ mészetesen botorság lenne. S nagyjából ez a helyzet a szlovák folklór „mikszáthizálásával" is, s mi több, még a Mikszáth-művek szlovák fordításai is a Mikszáth-szövegek eredendő „szövegköziségéről" árulkodnak. Igaz, ez utóbbiak csak olyan tagadva állító módon. Mindenki tudja, hogy Mikszáth Kálmánnak sok elbeszélése, novellája (főleg a Tót atyafiak és a Jó palócok korszakából, de később is) szinte prózába oldott szlovák 43 �népballada,, de azt már kevesebben emlegetik és vizsgálják, hogy ez a „prózába oldás", pontosabban a szlovák nyelvű népballadák magyar nyelvű Mikszáthnovellákká transzponálása formailag mennyire meghatározó momentum, hogy az egykori Felsó-Magyarországon talán ezer éve létező magyar-szláv-szlovák „diglossziából" (a kuruc makaróni-szövegek és egyéb kezdemények után) először Mikszáth Kálmánnak sikerült érvényes esztétikai értéket, olyan magas irodalmat létrehoznia, amely a magyar prózában formailag is új minőséget jelent. S befejezésként a szlovák fordítások szövegközi „bizonyítékai"! 2007-ben és 2008-ban Mikszáth ismert szlovák műfordítója, Karol Wlachovsky és a kitűnő magyarországi szlovakista, Kiss Gy. Csaba két új szlovák kispróza-kötetet jelentetett meg a magyar klasszikustól. Az első címe Tvrdé kotrby (A kemény kopo­ nyák), a másodiké Fešáci (Gavallérok), mindkettőt az Albert Marenčin PT adta ki, Pozsonyban. Olvasom a két könyvecske darabjait, egyiket a másik után, a megadott sorrend­ ben, aztán hátulról előre lapozgatva, s nem tudok rájönni, hogy miért nem érzem az egyébként remek szlovák szövegeket Mikszáth-műveknek. Pedig pontosak, „fordításilag", filológiailag megbízhatóak, bőségesen jegyzeteltek, adatoltak, értel­ mező előszóval, utószóval ellátottak. Aztán végül a személy- és helynevek írásmódja indít a helyes nyomra: az erede­ ti, magyar szövegekben az általában szlovák beszélő nevek (azaz a szlovákul értő olvasó számára jelentéssel bíró toponímiák és tulajdonnevek) némák, pontosabban csak líraként (metaforákként) funkcionálnak, hoznak többletjelentést (bizonyos enyhe, „felvidéki" egzotikumot) az olvasó tudomására. Karol Wlachovsky szlovák fordításaiban ezek a nevek mintegy megszólalnak. Prakovszkynak, a süket kovács­ nak a neve (Prakovský) arról árulkodik, hogy viselőjének valamelyik őse „Parittya­ falva" (Prakov) lakója volt, A lohinai fű „mindentudó Hrobákjából" a szlovák fordí­ tásban Chrobák, azaz közönséges „bogár" lesz, s ha a Sipsiricábán (amelyből Wlachovsky szlovakizált szövegében megmagyarázhatatlanul és értelmezhetetle­ nül Šašorica lett) Druzsba Tivadar professzor úr (Wlachovskynál megintcsak érthe­ tetlenül: Bohdan Družba) Kutoraihoz (Wlachovskynál: Kutoraj), a pedellushoz „magyarul intézi a szót", de a bírónak azt mondja, hogy „bracsek szlatky", akkor a szlovák olvasónak nem kell szótárakat bújni, hogy megtudja, mit jelent e szlovák idióma, szótár nélkül is érti, hogy a „sladký braček" annyi, mint „édes öcsém". Csakhogy mindezzel a Mikszáth-szövegek elvesztik eredeti, a lexikális jelentésük­ től eltérő lírájukat, elszürkülnek. S ezt a szürkítő folyamatot még fel is erősíti a fordító (vagy inkább a kiadó?) ta­ pintható szlovakizáló hajlama és szándéka. Az ő szövegében még azok a magyar hely- és személynevek is szlovákos formát nyernek, amelyek segítségével pedig, az elveszett szlovák egzótikum (szövegköziség) pótlásaként, egy kis magyar egzótikumot (szövegköziséget) lophatott volna a fordításaiba. Így lesz nála az eredeti Krisznócból (fiktív helynév!) Kríznovce (Hluchý kováč Prakovský - Prakovszky, a siket kovács), Rákócziból Rákod, Nagyékból Nad'ovci, a Csatókból Čatóvci (Fešáci - Gaval­ lérok), s mi több: műfordítónk (vagy a kiadó?, a szerkesztő?), szlovakizáló buzgal­ mában még Mikszáth latin és német idiómáinak sem kegyelmez, s ahol az eredeti szövegben Mein Gott van, ott a szlovák fordításban Bože môjt találunk, s ahol grata persona áll, oda ő vítaná osobát applikál (Šašorica - Sipsirica). 44 �Azaz: Karol Wlachovsky Mikszáth Kálmán novelláiból hibátlan szlovák elbeszé­ léseket csinál ugyan, de ezzel a magyar írónak elvesz az a „szövegközisége" (ha úgy tetszik intertextualitása), amely műveinek egyébként és egyéb erényei között egyszeriséget, eredeti ízeket, hangulatokat kölcsönöz. A „nagy palócnak" ugyanis sikerült az addig inkább esztétikátlannak tartott „nyelvkeverésből" (lásd pl. a már említett makaróni-vers kifejezést mint lekicsinylő minősítést!) magas esztétikumot nyernie. Úgy működtet egy nyelvben (a magyar­ ban) két nyelvet és két kultúrát (a magyart és szlovákot), sőt többet (esetenként a németet és latint is), hogy ez a korai és inkább csak ösztönös „intertextualizmus" az ő kezében formaképző, -strukturáló erővé válik, s ezzel ő mint szerző „egyedüli példánnyá" nemesedik. Ezzel szemben a szlovák fordítók (azaz nem csak Karol Wlachovsky, Mikszáth szlovák fordítóinak a gyakorlata nagyjából már korábban is ez volt) az eredeti Mikszáth-szövegek szlovák elemeire tolva a súlyt s kilúgozva belőlük a „szövegköziséget", általában „tiszta" szlovák (s ezzel mintegy „tucat"-) íróvá teszik („honosít­ ják") a nagy palócot. Summa summárum: Az 1911-ben Amerikába látogató Apponyi Alberttal Roosevelt elnök állítólag csak a Szent Péter esernyőjéről volt hajlandó beszélni. Nem tudom, hogyan fordítot­ ták angolra a Mikszáth-regényt, mit mentettek át az „intertextualitásából", de az szinte biztos, hogy Roosevelt a magyar regényt nem egy, mondjuk, második Egy­ millió fontos bankjegyként olvasta, s szerzőjében nem Mark Twain duplikátumát látta, mert akkor nem emelte volna az egekbe. 45 �G. K om oróczy Emőke A labirintus bejárása Nagy Pál vizuális művészete Nagy Pál valóban nagyívű pályát futott be: műveiből a XX. század egyik legérde­ kesebb intellektuális művészének pályaképe bontható ki. Kezdettől fogva érdekel­ ték az alkotás elméleti problémái (is); mondhatnánk: teoretikus szemlélettel közelí­ tett a művek világához; a század formateremtő törekvéseit, műfaji újításait (ame­ lyeknek aktív részese volt) értelmezte, kommentálta. Tanulmánykötetek sorában vizsgálta, vizsgálja a modem művészet alapjait és létmódját; rendszerezte, rendsze­ rezi új műfajait, az alkotói szemlélet változásait s a hagyomány határait feszegetőtágító törekvéseit (korszerűség/kortárs irodalom - munkanapló, 1978; „Posztmodern" háromszögelési pontok: Lyotard, Habermas, Derrida, 1993; Az irodalom új műfajai, 1995; Az elérhetetlen szöveg - Prae-palimpszeszt, 1999; A virágnak agyara van - korábbi és újabb tanulmányok, 2005). Az avantgárdot nem korstílusként fogja fel, hanem az éppen érvényben levő tradícióval konfrontálódó művészi magatartásként (ugyanis többféle tradíció van; minden művész a hagyomány más-más rétegét tekinti érvé­ nyesnek a maga törekvései számára). Teoretikus írásaiban a modern művészeti jelenségeket, és a reneszánsz óta új s újabb hullámokban jelentkező poétikai megúj­ hodás különböző stációit összefüggő rendszerként láttatja. A tanulmányok zöme a modern művészet és filozófia egymást mélyen átható „rokonságáról" tanúskodik. Alkotói személyisége egészen kivételes a tekintetben, hogy mindaz a hihetetlen mennyiségű és mélységű ismeret, amelyet tudatos kutatómunkával, illetve szemé­ lyes tapasztalatszerzése során felhalmozott, visszahat művészi gyakorlatára, és fordítva. A maga korában él (ahogy Kassák mondta: „Éljünk a mi időnkben!"); ugyanakkor nem szakad el gyökereitől, az európai és nemzeti múlttól sem. Mélyen ismeri az ősi és a görög művészetet, a protestáns zsoltár-hagyományt, a reformáció irodalmát (nemhiába érettségizett Sárospatakon), az erdélyi emlékiratírókat; élve­ zettel forgatja Szenczi Molnár Albert, Bethlen Miklós, Kazinczy, Széchenyi műveit. A művésznek - véleménye szerint - az egész művelődéstörténeti hagyományt ismernie kell; újítása akkor hiteles, ha tisztában van vele, mihez képest újít. A múl­ tat a jelen szemszögéből értékeli. Hangsúlyosan felhívja figyelmünket arra, hogy a XX. század bonyolult társadalmi-politikai ellentmondásai váltották ki azt a valóság formálására, illetve egy új, virtuális valóság teremtésére irányuló alkotói magatar­ tást, amely Kassák indulásától, a tízes évektől kezdve egészen napjainkig szinte minden nemzedéket magával ragad. Az ifjúság természetes, konvenciók elleni lázadása a művészi lázadással felerősödve egy formabontó, ugyanakkor új formákat teremtő attitűdöt alakított ki, amely konok következetességgel szembeszegülve az elfogadott művészeti hierarchiával haladt a maga kísérletező útján. Természetesen, az időközben „megokosodottak és megfáradtak" (amint azt Kassák mondta volt) egy idő után lehiggadtak, s feladván újító lendületüket, belesimultak a már elfoga­ dott struktúrákba. Nagy Pált viszont - a Magyar Műhely alkotóival együtt - az új 46 �utak keresésének vágya ösztönzi mindmáig. Meggyőződése, hogy minél ellentmon­ dásosabbak az életviszonyok, annál bonyolultabb a művészet - az életre adott ref­ lexív válasz, amely segít eligazodni a valóság „labirintusában", s utat nyit a jövő felé. A modern művészt - az ősihez hasonlóan - „varázslónak" tartja, aki a semmiből teremt: új égtájakat nyit meg az emberi gondolkodás előtt, „kikémlelve" azokat a lehetőségeket, amelyeket az új technikai eszközök (a számítógép, videó stb.) kínál­ nak számára. Nagy Pál rendkívül fontosnak tartja az elektronikus irodalom kiala­ kulásához vezető út ábrázolását, a vizuális költészet műfaji sokféleségének bemuta­ tását. Az audiovizuális kommunikáció sajátos válfajaként elemzi a happening, performansz, költői akció különböző formáit, hangsúlyozza, hogy az akcióművé­ szet eredete (is) a régmúltban keresendő (rítusok, beavatási szertartások, kultikus ceremóniák, lovagi tornák, misztériumjátékok stb.), s bemutatja újabb formáit az első dadaista-futurista varietéktől egészen John Cage 1952-es „ős-happeningjéig" (a 4'33" csend című kompozícióig, amelytől egyenes út vezet a Fluxushoz (1960-78). Ekkor virágzanak fel az avantgárd új műfajai (akcionizmus, mazochizmus, francia újrealizmus, neo-nomadizmus, fónikus költészet stb.). 1961-ben hozza létre Hermann Nitsch az Orgia- és Mysterium-színházat, ahol a mazochista akciók a krisztusi szenvedést, a mártírium vállalását szimbolizálják („imitatio Christi"). A '70-es évek végén Jean Jacques Lebel bevezeti a „direkt költészet" fogalmát (a hap­ pening helyett), s megalapítja a Polyphonix alternatív művészeti fesztivált, amely­ nek rendezvényein rendszeresen részt vesznek a Magyar Műhely alapító atyái s a körükhöz tartozó ifjabbak közül többen is. Az USA-ban, majd Európában, sőt Közép-Európában gombamód szaporodnak az alternatív pinceklubok, kamaraszínhá­ zak. A '80-as évek óta a nagyobb amerikai és európai egyetemeken már tananyag­ ként oktatják az új vizuális médiumok felhasználási lehetőségeit a művészetben. A lézer-művészet, a holográfia, a fényművészet, a telekommunikációs, transzmisszi­ ós, illetve videó-kommunikációs akciók mára már az egész világot meghódították. A Nagy Pál főművének tekinthető Hampsteadi semmittevők a Magyar Műhely ki­ adásában 1968-ban, franciául pedig a Denoel Kiadónál 1969-ben jelent meg. A fran­ cia irodalmi közeg hatására (Joyce, Proust regény-technikai megoldásaival megis­ merkedve) úgy érzi: nem „történetet" kell mesélnie (tradicionális formában), ha­ nem azt az életérzést, benső tudatállapotot (szorongást, létidegenséget) kell megje­ lenítenie, amelyet a modern életviszonyok kiváltanak benne és általában az ember­ ben. A valóság nem pusztán az empíria síkján megtapasztalható külső objektivitás; sokkal fontosabb a valósághoz való személyes viszonyunk, a tapasztalás során ben­ nünk lejátszódó érzelmi-tudati folyamatok megjelenítése. Nagy Pálban ekkorra már egyértelműen tudatosult: nincsenek „tipikus" helyzetek, se „tipikus" hősök. A kisregényben több lehetőséget kínál fel hőseinek (sőt az olvasónak is). A munka nélkül tengődő, éhező, „semmittevő" előtt 3 lehetőséget nyit meg: 1. nem eszik semmit; 2. felolvas magának a szakácskönyvből; 3. iszik egy pohár vizet. Ó a 2. megoldást választja, így az elbeszélés ezen a nyomvonalon halad tovább. Az alter­ natívák másutt is felbukkannak, s az olvasó dönthet: befejeződjön-e (legalábbis számára) a mű a hős halálával, vagy folytatódjék tovább? Nagy Pál élesen elhatá­ rolja szerzői énjét hősétől (aki pedig bizonyos értelemben alteregója), elidegenítő módon mutatva be őt; vergődéseit látva az olvasóban sem ébred részvét iránta, így nem is él át katarziszt (ahogy Camus vagy Sartre hősei esetében sem). 47 �Az indítás szabályos belső monológ látszatát kelti: az elbeszélő én egyes szám 3. személyben „mesélni" kezd önmagáról: London egyik külvárosában, Hampsteadben francia órákat ad idősebb angol és amerikai hölgyeknek: „alig tudok valamit angolul, azért jöttem Angliába, hogy megtanuljak. (...) Nem vagyok francia, de a kiejtésem jó, évekig éltem ranciaországban". Ugyanez az önbemutatás - némi vál­ toztatással - többször felbukkan a kisregényben, s végül is ez zárja le: a szerkezet tehát körkörös, a történet folytatható (lenne) a végtelenségig. A cselekmény két szinten zajlik: a hős monologikus tudatáramában gondolatok peregnek; miközben az író, meg-megakasztva ezt a folyamatot, 3. személyben szenvtelenül beszél hőse viselt dolgairól, nagy kihagyásokkal, filmszerű ugrásokkal, tér és idő dimenzióinak felbontásával, éles sík-váltásokkal. Tipográfiai eszközökkel is fellazítja a szöveget: üres sorok, sőt oldalak, hol szöveghiány, hol oda nem illő szöveg-betétek, többször ismétlődő szöveg-darabkák, a tudatfolyamban görgetett gondolat-foszlányok, eseményfragmentumok szerepelnek. A linearitásnak nyoma sincs; az apró mozai­ kokból az olvasónak kell „kihámoznia" a történetet. Tulajdonképpen megrendítő, amit hősünknek el kell viselnie (nincs elég tanítvá­ nya, éhezik, nem tudja lakbérét fizetni; idejét többnyire a Hampstead Cemeteryben, a városrész régi sírkertjében tölti, ahol olvasgat, novellákat ír; de nyomorúságában már-már kéregetésre szánja el magát, és kilátástalan helyzetében a későbbiekben egyre drámaibb helyzeteket él meg). A megjelenített életanyag természetesen bizarr fikció (hősünk novella-kezdeményei kurzívval szedve kiválnak a főszövegből); de a bennük feltáruló tudatállapot - az ember elidegenedése a világtól s végül önmagá­ tól - jellegzetes XX. századi élmény. Sartre Émelygés című regénye állapotrajzát idéző visszatetsző leírásokkal érzékelteti az író a lélekre lassan rárakódó undor, fullasztó közöny bénító hatását, a hőse teljes lényét betöltő iszonyatos csömört. A francia nouveau roman szenvtelen ábrázoló eszközeivel élve, tárgyilagosan jeleníti meg az egész pokoli szituációt, amelyből nincs kiút. Az érzékek sötét labirintusá­ nak foglyaként vergődő hősét gyötrelmes álmok, hallucinációk, kényszerképzetek kínozzák; s mint Kafka Gregor Samsája a zsigerekig hatoló szorongás állapotában, már-már feladva személyisége utolsó támpontjait, önmagától is eliszonyodva egy­ fajta „állatias", lefokozott létbe süpped. Mégis marad - hiszen nincs más választása. A kisregényben érdekes szerepet játszik a Costa Munosban épp ez idő tájt zajló forradalom. Részben mint vágykép ködlik fel: hősünk képzeletben barátjával, Johnyval hajóra száll, s mintha már ott is lennének, büszkén mondja: „megmentet­ tük a felkelést". Másrészt viszont partra szállásukkor kiderül: a forradalmat lever­ ték; nem térhetnek vissza oda többé. E betét-részben több egyértelmű utalás van a magyar '56-ra: álomképek, a rádióban elhangzó hírfoszlányok („Győzött a forrada­ lom. Az országban tanácsok alakultak, a diktátort száműzték, szobrát ledöntötték és apró darabokra törték (...) kalapáccsal, vésővel estek neki, egy álló nap, egy álló éjszaka verték" stb. stb.). Érdekes a hős viszonyulása a forradalomhoz: a leverése miatti rémálmaival összekeverednek a szexuális gyötretés kínjai, amelyeket - úgy érzi - képtelen elviselni. Vergődését, nyugtalan forgolódását az író tipográfiai esz­ közökkel is érzékelteti: nagy kihagyásokkal mondat- majd szó-töredékek, betűhal­ mazok, végül csak szanaszét guruló betűk jelzik: nincs tovább... A szétesett szöveg fuldokló segélykiáltásként hat; a szétszórt betű-bokrok vagy magányos betűk mint hörgés törnek fel belőle: „a vér minde nhol szi vá rog az érhá lóza ton iszonyú kín 48 �a vér végi gfo lyik görcs ök le szé dül elvá gódik is meret len ny el ven yzen..." (és így tovább). A kisregény tehát a biológiai szférákban lejátszódó, a zsigerekig hatoló vegetatív élmények megörökítésével érzékelteti azt a végtelen kiszolgáltatottságot, létbizonytalanságot, amelyben az '56-os emigránsok vergődtek, míg rá nem találtak (egyéni) útjukra. Mintha kisebbfajta apokalipszist éltek volna át a forradalom leve­ résekor, majd menekülésük közben, amit a János jelenéseiből vett utalások jeleznek („Azokban a napokban keresik az emberek a halált, de nem találják meg azt, és kívánnának meghalni, de a halál elmegy előlük"). Mindazonáltal az egész kisregény szögletes zárójelbe van téve: a szerző mintegy kimetszi a megjelenített történetet az életfolyamatból, mint egy kis szürreális való­ ság-darabkát. Előtte is volt, utána is lesz még Élet; de az már másmilyen. Ilyen gyöt­ relmek után nem lehet többé folytatni semmit úgy, mintha mi sem történt volna. A keretben megjelenített, biztonságosnak tűnő polgári életforma (a hampsteadi kert, a rózsák, a gyönyörűen berendezett otthon, ahol a bájos fiatal úriasszonynak francia órát ad a nyelvtanár) tovaillant örökre. Nagy Pál a hampsteadi „kaland" megörökí­ tésével mintha nemcsak a hagyományos írásmóddal szakított volna, hanem végér­ vényesen leszámolt a rendezett, kényelmes élet vágyával is. A továbbiakban fenn­ tartás nélkül beleveti magát a bizonytalan írói létformába, s elszakadva a tradíció biztos támpontjaitól, nagyszabású „kísérletezésbe" kezd. A Hampsteadi semmittevők ilyen értelemben a magyar irodalmon belül mérföldkövet jelent a modem prózaszerkezet kialakítását illetően, messze megelőzve az időben a 70/80-as évek hazai „próza-robbanását", a „Péterek" jelentkezését. Széttöri a linearitást, s nemcsak a struktúrát alakítja át, hanem magát a nyelvi szerkezeteket is. A Joyce-i montázs­ technika alkalmazásával a különböző valóság-szintek között lebegteti a cselek­ ményt, s erősen naturális (mondhatnánk: szürnaturális) eszközeivel sokkoló hatá­ sokra törekszik. Nyelvi ficamai, kreatív szóképzései, a hangok (betűk) játékos görgetése, a szöveg tipográfiai átrendezése, a nyelvi normáktól való eltérése mind­ mind a magyar próza megújítását készítik elő. A Magyar Műhely hazai olvasói, a Műhely kezdeményei nyomán felnövő új nemzedék a 80-as években már mint „anyanyelvét" ismerte (és használta) azokat a metódusokat, amelyeknek születését épp Nagy Pál szövegformálásában láthattuk az elsők között. Az 1971-ben keletkezett Monologium még erőteljesebben nyit a „kísérletező" iro­ dalom irányában; feltehetően a 60-as években a Sorbonne-on hallgatott Mallarmészemináriumok is hozzájárultak ehhez. Jagues Scherer professzor előadásait hall­ gatva - aki 1957-ben rendezte sajtó alá Mallarmé kéziratait, az ő eredeti utasításai­ nak megfelelően - Nagy Pált egyre inkább foglalkoztatják a szöveg tipográfiai ala­ kításának kérdései, s miután ekkorra már Papp Tiborral együtt elsajátították a nyomdász-mesterséget, maguk is kísérletezni kezdtek a technikai lehetőségekkel. Nagy Pál a „szöveggyűjtemény" alcímet adja új művének, amelynek nincs se „ele­ je", se „vége". Az olvasó mindkét irányból elindulhat; bár egyik felől 132 (számo­ zatlan) oldalt talál, a másik felől csak 12-t - s az üres oldalakon vastag fekete tégla­ lap-alakú keretben a szerző neve. Az első szöveg (totenkammer) az utolsóval (nyílt tér) mintegy keretet alkot; de ha „hátulról" kezdjük az olvasást, akkor a kötet végén (vagyis az elején) ugyancsak a nyílt tér záró sorait találjuk, fejjel lefelé. A szöveg így mintegy megkettőződik, a szavak kivonulnak a térből, s a szó szétrombolásával lassan el is halnak - marad az üres, néma papírlap. A borító mindkét fele egyforma 49 �- maga a cím is mindkét oldalon szerepel (fekete alapon fehér betűkkel, illetve fehér alapon fekete betűkkel). Az első és hátsó lapon a fülszöveg is megegyezik ezáltal a könyv egésze a körkörösség képzetét kelti. A művészkönyv - mert annak szánja a szerző! - így többféle alternatív olvasási sorrendet kínál, ami a szövegek közötti kapcsolatrendszert dinamikussá teszi; az egymás mellé rendelődő olvasa­ tok együttese adja a műegészt. A szövegalkotási mód is eltér a korábbi művektől: Nagy Pál egyfajta utalásos jel­ rendszerrel bevonja szöveg-világába más, általa fontosnak tartott alkotók műveit; nem „vendégszövegek" beépítésével, hanem az adott mű bizonyos elemeinek sajá­ tos felhasználásával. A totenkammer Robbe-Grillet Útvesztő című regényéből merít; a les adieux de fontainebleau körkörös cselekménye ugyancsak Robbe-Grillet Tavaly Marienbadban című filmregényét idézi. A történet mindkét esetben nyitva marad; a love's bitter mystery című Joyce-palimpszeszt az Ulyssesből átvett szövegfoszlányok­ ból építkezik. Nagy Pál a magyar múltból - mint alkatát alapvetően meghatározó hagyományból - is merít: Apáczai Csere János előtt tiszteleg (A földi dolgokról), Weszprémi István felvilágosodás-kori orvostörténeti munkáját kommentálva a latin nyelvű töredékek közé rejti saját gondolatait (w-variorum); Bethlen Miklós végrendeletét idézve fejezi ki saját vágyát („testét hazahozzák" - omnis dies omnis hora). Az egyik legérdekesebb szöveg mégis a Conrad Ferdinand Meyer kiadatlan útinaplójából, amelynek alcíme: határesetek. Részint Határ Győző-betétekkel (a Pepito és Pepitából) tűzdeli tele, másrészt pedig búcsút mond benne a romantikának (ami­ re a C. F. Meyer Asszonybírójából, C.Mörike Prágai utazásából, valamint Ovidius Római naptárából átvett vendégszövegek utalnak). Ez az 1971-ben írt mű tehát „ha­ tárkő" saját munkásságában. A montázsszerűen összeállított darab bizonyos narra­ tív elemek szeriális ismétlődésére épül; kronológiai rendet egyáltalán nem követ, és számos képzőművészeti utalás van benne. Az írás egyébként sok önéletrajzi moz­ zanatot is tartalmaz (a család Nyugatra menekülése 1944-ben, majd hazatérése; az '56-os határátlépés stb.). A nyitva hagyott zárlat az olvasóra bízza az utak és lehető­ ségek továbbgondolását, s a félbeszakadó (elhaló) szöveg továbbépítését. Sok nyomdai jel és egyéb vizuális elem is beépül a műbe. A kötetzáró nyílt tér kifejezet­ ten arra utal, hogy a szerző nem azonosul korábbi munkáival, sőt bizonyos érte­ lemben egykori önmagával sem: „szöveg-azonosság sincs: elölről hátra megy a szöveg, megfordul, kínlódik, befullad". Kékesi Zoltán Nagy Pálról írt kismonográfiájában (Médiumok keveredése, 2003) különös jelentőséget tulajdonít a C. F. Meyer kiadatlan naplójából című szövegnek: a szerző itt „az epikai világalkotás újfajta lehetőségeit (...) szöveg és fikció viszonyának átrendezésében", az újszerű elbeszélés-technikai megoldások kiaknázásában látja. „Míg a képi elem alkalmazása (a Neptunium-sor beillesztése) a '70-es évek kép­ nyelvi kísérleteit vezeti be, a narratív síkok szövevényes egymásba fűzése, a külön­ böző fiktív világok határainak feloldása, az elbeszélői »képzelet« felszabadítása, az irodalmi, képzőművészeti, vallási, természettudományi és történelmi tudásrend­ szerek játékos keverése (...) a 90-es évek hazai törekvéseivel rokonítja az elbeszé­ lést". Azaz mintegy megelőlegezi a „posztmodern" felvirágzását (52-53). Nagy Pál tehát a vizuális irodalom irányában itt teszi meg az első lépéseket, amelyeket aztán a Magyar Műhelyben, folyamatosan publikált képszövegek sora követ. Többévi kí­ sérletezés után születik meg a SadisfactionS (1977): négyzetméternyi nagyságú, 50 �téglalap-alakú papíron szétszórt, több képi középpont köré szerveződő szöveg, amelyet többrét hajtva egy címlapként megtervezett borítékban, illetve papírhenger­ ben összecsavarva tesz közzé. A képi elemekből építkező tekercs valódi műtárgy, könyvtárgy, szövegobjektum. Rendező elve a bipolaritás: a hétköznapi valóságból kiindulva feszegeti élet és halál kérdését; spirális alakzatban mindjobban forgó szö­ veg, amely mintegy leképezi a sperma-robbanást: egy középpontból kilövellő, majd aláhulló szóeső. Érdekesség, hogy Bajomi Lázár Endre a Világirodalmi Lexikon de Sade címszavának megfogalmazásánál illusztrációként e kompozíciót használta. Nagy Pál vizuális költészete tehát a Magyar Műhely 1971/72-es irányváltásával párhuzamosan bontakozik ki. A lapban közzétett alkotásai mindinkább kísérleti jellegűek: megjelennek a labirintus-alakzatok, a permutált, kihagyásos szerkezetek, egyre fontosabb szerepet kap a vizualitás. 1974-84 között keletkezett vizuális szöve­ gei az 1984-ben kiadott Journal in-time című költői albumban kapnak helyet. Az al­ bum mint műegész könyvészeti tulajdonságaival is hat. Az oldalak változatos ti­ pográfiai megformáltsága, belső harmóniát sugárzó tisztasága, a variábilis grafikai megoldások (üres fehér mezőben sajátos „rendben" elhelyezett vonalak, sorok, szö­ vegtöredékek; behatárolt terek, rácsok, arcok a rácsok között és mögött, egymásra montírozott emberi figurák, fényképek stb.) sugallják: „a szó elfogódott / a szó félre­ lépett / a szó szótalan". A végtelen Térben, a Kozmoszban, csillaghullásban (fekete alapon alázuhanó fehér betűk, illetve fehér alapon cikázó-mozgó-villogó fekete áb­ rák), hegyvidékszerűen fcltüremkedő, jelzésekkel teleírt meggyűrt lapokon, labirin­ tus- és sugár-alakzatban elrendezett sorok épületegyütteseiben az emberi lét Teljes­ sége iránti szomjúság fejeződik ki. Nagy Pál úgy formálja, válogatja eszközrendsze­ rét, hogy az a befogadást is megkönnyítse; azaz „ne okozzon észlelési, fel foghatósági, nyelvi stb. problémát", s „a mai technika csodái között magát törpének érző, politi­ kai elnyomásnak, vak gazdasági erőknek kiszolgáltatott, szorongó ember önbizalmát úgy adja vissza, hogy megtanítja gondolkozni, játszani, alkotni, önmagán uralkodni" - amint azt Az új művészetben hangsúlyozza (in: Kassák Emlékkönyv, Bp. 1988.). S valóban: vizuális szövegmontázsai rendkívül tág teret hagynak az értelmező fantáziának. Tudatosítani kívánja bennünk, hogy bár eltorzult világban élünk, a művészet segítségével mégis megélhetjük a Teljességet, s életünket magasabb di­ menzióból szemlélve, megteremthetjük belső harmóniánkat. Az album élén álló kompozíció (zolderdó) - szándékosan torzítva az ékezetet - az „elsivatagosodott" természetet idézi meg. „Fordított világ" alakult itt ki - a XX. században az élet alap-trendjeit Doherdó (amire a zolderdó tudatosan rárímel) hatá­ rozta meg: „az erdő völgye sivatag"; ezért „dőre igyekezet" itt minden törekvés, amely a (természeti) világ helyreállítására irányul. „Vihar - villámlik - villanyóra"; „másodállásokat tornyoz a vihar a domberdőre / doberdóra". A kisvonat azóta is a „sebe sült / sebe sótlan kiskatonák ezreit szállítja"; „malom zokog mint pokol torná­ ca". A kompozícióba angol és francia nyelvű szövegrészietek is beépülnek (amint a többibe is); ezzel jelzi a költő: valójában a XX. században lepusztult egész Európa, s az I. világháború maga alá temette a szellemi Teremtő Erőt. A Városok ciklus még fokozottabban felerősíti ezt az élményt. A vizuális tabló bal sarkában H betűjel (Hungária), s itt is fájdalmas-ironikus szövegvariációk: „Hungarocsellel szigetelt háztető" a fejünk fölött, „féktávolságon belül folyik a csel/e patak", s „elár/v/ult gyerek a fák alatt" - valahogy minden nagyon megromlott körülöttünk. A költő 51 �hiába töpreng: „lesz-e méz? máz?" - (f)el kell ismernie: „a játszma vége" közel (uta­ lás Beckettre). A „sokknyomozó történelem" csak azt fedez(het)i fel, ami a jelenhez: a „végjátékhoz" vezetett, de megoldást ajánlani nem tud (kommentároka Jelenésekhez). Az aacheni pályaudvar éjszakai képe az atomizált élet, az elárvult, magukba forduló arcok döbbent, feloldhatatlan idegenségét, a kapcsolatteremtés lehetetlenségét árasztja magából: „létüres tér előregyártott tetemek sír szélén álló fiatalok trehányás bevégeztetett". Lelki halottak és valóságos holttestek, őrtorony, szögesdróttal kö­ rülvett kopár terek: ezek mind a XX. század ismerős tájai. A Házkutatás emlékezetem­ ben ciklus töredékes képsorokat, emlékrögöket villant elénk a múltból: apja-anyja, a gyermekkor mozaikfoszlányai, pisztolyos ember az ajtó mögött, élelem és ruha nélküli rohanások az óvóhelyre, rémálmok és rémfelriadások, háború, '56, végül az elhagyott otthon, „és ami mindig hívogat: az elmulasztott utolsó vacsora". A kötet egyik legizgalmasabb és legnagyobb szabású kompozíciója a József Attila emlékére készült, majdnem húszlapos imágó! (elaborintus). Azaz: a labirintus lebon­ tása, a József Attila-problémával való szembenézés. Ami voltaképpen a „felnőtté válás", a realitásokkal való birkózni-tudás kérdése. Egyetlen szellemi ember sem kerülhette meg e században a kérdést: vagy az Abszolútumhoz ragaszkodik (s akkor szükségképpen eljut az öngyilkosság gondolatáig); vagy elfogadja a realitásokat, de velük szembeszállva, tőlük függetlenítve magát, amennyire lehetséges, kiküzdi és megőrzi belső autonómiáját (ezt tette Kassák; Nagy Pál ezért tartja vonzóbbnak a kassáki szuverenitást, mint József Attila eszme-hívő fanatizmusát). „A világnak agyara van", idézi Kassák elhíresült sorát; a világ tehát - a Szépség álarcában ellenséges, támadó velünk szemben; ha nem tudunk védekezni ellene: végünk van. József Attila nem tudott. A világ-labirintust le kell győznünk: belső önvédelmi kört kell kialakítanunk magunkban vele szemben, vélekedik Nagy Pál Kassák nyomán. Épp ezért e vizuális kompozíciót ars poétikának, s egyszersmind ellen-ars poétikának is felfoghatjuk: az óriás-labirintusban elveszetten tévelygő József Attila a XX. század költőiségének szimbóluma. A kegyetlen és közömbös világba „kivetetten", mint lélekvesztőben imbolyogva, keresi a védettebb pontokat, sóvárog az „anyaméh" melegsége-otthonossága után. Nagy Pál magát a labirintus-szindrómát állítja elénk szuggesztív képszerkezeteivel, a legkülönfélébb labirintus-alakzatokkal, s Paolo Santarcangeli szövegeiből összeszerkesztett montázsai azt a boldog lelkiállapotot mutatják fel ellenpontként, amely „a mágikus mindenhatóság boldog káprázatában élni" fogalmát jelenti. Voltaképpen ez a „regressus ad uterum"-élmény, ami a férfinak szerencsés esetben megadatik. „A magzat szívesen maradna továbbra is az anyaméh­ ben ámde kegyetlenül a világba helyeztetik mint a világnak virága mint a szép híves patakra mint a lélekszerv lélekvesztőbe ül". A József Attila-szövegrészekből és a Ferenczi Sándor-féle pszichoanalitikus eszmefuttatások foszlányaiból összeállított kompozíció telítve van filozófiai utalásokkal (Platón, Protagórasz, Hermész Triszmegisztosz, János Jelenései, Nietzsche, Santarcangeli, Heidegger stb. vendégszövegei). Nagy Pál azt sugallja: az emberélet voltaképpen a kezdeti (gyermeki) boldog min­ denhatóság-érzet és a valóság állandó konfliktusainak színtere. Vagyis az öröm-elv és a valóság-elv konfrontációjából születik meg az, akivé egy idő után leszünk. Nagy Pál az „imago-mágia-tipográfia-topográfia" eszközeivel, az egymásba torkol­ ló labirintus-modellek felmutatásával érzékelteti: nem a labirintusból való szabadulás a végcél (ami csak a halál árán lehetséges), hanem a labirintus bejárása: „a felderítő 52 �út a gondolkodó agy tekervényein, a tudatalatti rejtett homályos járataiban a nyelv Ariadné-fonaIával". József Attila, Nagy Pál értelmezésében, útközben fennakadt „a Semmi ágán"; hazájától nem „fizetséget", csak megaláztatást kapott. Azóta folyvást „bőrtokban dübörög a vonat a Gát utca és a józsefvárosi teherpályaudvar között", egy véres főt görgetve maga előtt; s a költő „kéz és lábtalan", „világtalan" lohol „a Mindenhatóság boldogító káprázatában" álmai után. Példája „nem követendő"; mártíriuma mégis főhajtást vált ki a „krisztusi kort" túlélő utódokban. A labirintus­ variációk záró képében a költő „talpig feketében" fejet hajt a nagy előd előtt, elis­ mervén: „kora zseniális lélekszerv-mérnöke", akinek nemcsak emlékét, de műveit is élesztgetnünk kell, „hogy fehéren derengjen" árnyképe mindazokéval együtt, akik nem tudták elviselni a labirintus elviselhetetlen zártságát, és nem voltak képe­ sek keményen szembenézni felnőtt módjára a valóság kemény törvényeivel. Nagy Pál szemléletében továbbá a labirintus nemcsak az „életveszélyes bolyon­ gás", hanem a „kellemes időtöltés" színtere is lehet: felfoghatjuk betűláncnak, rejt­ vénynek, szójátéknak, találós kérdésnek stb. A vizuális költészetnek tehát ilyen szerepe is van: a szöveg külső képére irányítja a figyelmet, s míg annak megfejtésénértelmezésén töprengünk, feloldódik bennünk a szöveg-sugallta tragikum-érzet. Kultikus ábrák, kő-írásjelek, ősi szerszámok, őskori kövületek kelnek életre az al­ bumban. A múltból, amely „idők mélyébe vesző kaverna, emberszabású barlangla­ kók üzenete" árad felénk hihetetlen energiával; minden tárgy, jel az „emberiség­ folyamatba" ágyazódva kapja meg értelmét, jelentését. Talán a mi lepusztult ko­ runk is magában hordja a diadalmas megújulás ígéretét? Vagy egyre sivárabb lesz minden, amint azt a táj (hiányzó figurával) ciklus sugallja? A 14 képszövegből álló kompozíció-sorozatban az írás és a háttér (fehér lap, fekete betűk) viszonyának folyamatos átalakításával kapcsolódnak egymáshoz az egyes darabok (s nem a szöveg elemeiből állnak össze a képek). A fekete-fehér kontraszt-hatás a világ ellen­ tétekből álló dichotómiáját érzékelteti; a két alapszínre redukált valóság a „vissza­ vont létezés" riasztó leegyszerűsödését fejezi ki. Mintha a „fekete lyuk" máris el­ nyeléssel fenyegetné mindazt az értéket, amit évezredek kultúrája felhalmozott. A záróciklus (kézről kézre) mégis jelez egy kis reményt: ha a mai elkorcsosult vi­ lág el is pusztul (mint ahogy már több civilizáció összeomlott), a kultúra talán to­ vább él, hidat teremt múlt és jövő között, stafétabotszerűen nemzedékről nemze­ dékre továbbadva a bizonyosságot: „az Ige testté lett". Bibliai szövegrészietek, francia és magyar betűsorok, Mallarmé-, Maurice Roche-, Ady-, Kassák-, József Attila-vendégszövegek kanyarognak-kavarognak a kinyílt tenyér-sorozaton és a háttérben; a „négykezes" egymásba fonódó ábrája sugallja: talán még nem veszett el minden. Az albumot záró alkotói „üzenet" alternatívákat mutat fel: konzervativizmus/előrehaladás, dogmatizmus/szabadgondolkodás, individualizmus/közösségi tudat, nemtörődömség/felelősségvállalás (és így tovább). Rajtunk múlik, me­ lyik irányban indulunk el; „s bár a helyi adottságok erősen befolyásolják döntése­ inket, ezekre a világméretű kihívásokra egyetemes érvényű válasz keresendő". A kötetet záró önportré-sorozat a szerzőt kedvelt tevékenységei közepette mutatják, nyomdagépek, tipográfiai eszközök, számítógépes képernyők társaságában. Ezek Nagy Pál életének mindennapos, meghitt „kellékei": otthonosan érzi köztük magát, mint ahogy az urbánus létben is. Az utolsó fotó a nyüzsgő város dinamizmusát érzékelteti: hatalmas házak, száguldó autók a háttérben. Előttük zsebre tett kézzel 53 �áll a költő, arcán magabiztos, derűs nyugalom; az örök mozgásban-változásban az egyetlen biztos pont: ő maga. A kötet francia nyelvű változata (mint könyvészeti remekmű) 1994-ben jelent meg, ugyancsak a Magyar Műhely kiadásában. Itt már egybegyűjti időközben ké­ szült francia nyelvű vizuális munkáit is. Az albumban láthatók azok a videogrammák, fotógrammák is, amelyeket a szerző egy-egy videó-képszöveg megállítá­ sával a képernyőn lefényképezett, tehát digitálisból újra analóggá alakított. Könyve autonóm műalkotás, amelyben kép és szöveg egymás hatását erősíti; s így még azok is értik, akik számára a szöveg nyelvileg nem hozzáférhető. Nagy Pál tehát hosszú időn át könyv-tárgyban, könyv-egységben gondolkodott; nyilván Mallarmé: A kockadobás nem győzi le a véletlent inspirációjára (a kötetet a szerző eredeti utasításai szerint a Magyar Műhely jelentette meg első ízben). Mallarmé a könyv alapegységének nem az izolált oldalt tekintette, hanem a két könyvoldal együttesét (mint scripto-vizuális egységet). A dupla oldal percepciója újszerű olvasási folyamatot indít el: a szöveg-részek (szavak, szó-csoportok) elhe­ lyezése nem lineáris-síkbeli, hanem térbeli; helyük a szöveg logikája szerint változ­ hat (így többféle olvasatuk lehetséges). Az üres oldalrészek kiemelik a szöveget, s nagyobb hangsúlyt adnak a gondolat és a kép együttesének: a szöveget egyszerre kell nézni-olvasni, tehát együtt kínálja a képzőművészeti és irodalmi élményt. Nagy Pál mindkét albuma ennek megfelelően készült, így organikus egésznek (corpusnak) érzékeljük őket. A vizuális szövegalbum voltaképpen médiumként, a szemio­ tika eszközeivel szemantikai sugallatokat közvetít. * A '80-as évek derekán, végén Nagy Pál már a könyv kereteiből való kilépést fon­ tolgatja, figyelme egyre inkább egy viszonylag új technikai eszköz, a videó felé fordul. Úgy véli: a hangzás-látás-térbeliség-jelentésesség szintézisét a videó jobban megvalósíthatja, mint a könyv. Szombathy Bálint kritikája a Journalról (Új Symposion, 1987/11-12.) is jelzi, hogy a könyvformátum nem megfelelő a fenti szintézis megteremtésére; erre sokkal alkalmasabb a mozgókép, amelynek „irodalmi felhasználására a »műhelyesek« már tettek is kísérletet" egy videó-folyóirat (a p'ART, azaz Paris-ART) indításával. Nagy 1988-ban felvázolja programjukat (Új médiumok, új művészetek), amelyben hangsúlyozza: a p'ART a videó-kínálta lehetőségeket ki­ aknázó műhely; benne a videó-kliphez hasonló, de szövegközpontú művek, inter­ júk, a művészeti élet hírei stb. jelennek meg. Az írott szöveg új esélye: kilépni a könyvből; a tipografikus irodalom mellett „a képernyőn megjelenő képszöveg, az elektronikus írás, az elektronikus irodalom" egyre nagyobb jelentőségre tehet szert. A videó-folyóirat „minden olyan alkotásnak teret ad, amely a hagyományos kifeje­ zésmódokon, azok műfajain túl az új médium, a videó lehetőségeit kihasználva keres új megjelenési formákat." A p'ART szerkesztésében Nagy Pál (mint lapszerkesztő és tipográfus) mellett több művészeti ág képviselői is részt vesznek: Albert Pál irodalomkritikus, Dávid András filmes, a francia és a német televízió munkatársa, Major Kamill festőmű­ vész, Matolcsy Eszter zenész, Molnár Katalin író („civilben" számítógépes), Somlósi Lajos fotóművész. Így tehát valódi „összművészeti" teljesítményre vállalkoznak. Az 1990. márciusi duplaszámban feldolgozzák a Magyar Műhely történetét; 54 �ez mindmáig a legteljesebb és leghitelesebb kép folyóiratuk indulásáról, törekvése­ ikről, a hazai és a világ művészetében játszott szerepükről. A p'ARTnak összesen 9 száma jelent meg; az utolsó, az összevont 10/11. szám már nem jutott el az előfize­ tőkhöz, nyilván anyagiak híján (minderről bővebben lásd: él/eftem Ill.k. 51-60.). Bár Nagy Pál úgy véli: az irodalmi videó inkább a könyvvel, mint a filmmel ro­ kon, az új műfajt mégis „többdimenziós"-nak tartja, hiszen „a hagyományos könyvszerűség megbontásának lehetőségei a könyv szemiotizálásától egészen a könyv kinetizálásának különféle módozataiig (...) a könyvtárgytól a képszalagon rögzített szövegig, sőt az irodalmi performansz rögzítetlen műfajaiig terjednek". Épp ezért kilép a könyvkeretből: „Ez után a könyv mint olyan egyelőre kiszorult írói munkásságomból - emlékezik. - Minden időmet videó-képszövegek és kisebbnagyobb formátumú vizuális lapok készítésének, performanszok kidolgozásának szenteltem. A fesztiválokon és kiállításokon való (személyes vagy kazetta-köz vetí­ tette) részvétel is rengeteg időt vett igénybe; a könyvből való kilépés bizony bonyo­ lult és hosszan tartó folyamatnak bizonyult" (uo. 60.). Ekkor már Nagy Pál a leg­ eredetibb és leghatékonyabb műfajnak a képszöveget tartja. Legsürgetőbb felada­ tának éppen ezért az új médiumok, technikai eszközök-kínálta lehetőségek kiakná­ zását tartja: ha a művész egyszerre több irányból „bombázza" a befogadói tudatot, talán könnyebben kialakul értő / érdeklődő közönsége. Úgy véli: fontos, hogy „az autonóm művészet átalakulása, adaptálódása a XXI. századi felvilágosodás, az újítás, a kísérletezés, ugyanakkor a fokozatosság és folyamatosság szellemében menjen végbe". Sajnálatosnak tartja, hogy az elektro-akusztikus zenei stúdiók, jól felszerelt vizuális műhelyek a kultúr-ipar érdekcsoportjai kezében vannak mind Nyugaton, mind Keleten, és nem alakult ki a megfelelő terjesztői hálózat sem. Nagy Pál mélyen meg van győződve arról, hogy a jövő az „anyagtalan", vagyis „anyag-független" elektronikus művészeté. Az irodalom új műfajai című könyvében (1995) teoretikus felkészültséggel és naprakész tájékozottsággal mutatja be a vizuá­ lis költészeten belüli gazdag műfaj-skálát (konkrét vers, képvers, vizuális szöveg, képszöveg, vetített szöveg, vizuális performansz, videó-grafika, videó-performansz stb.). Az elektronikus művészet jelentőségét abban látja, hogy a számítógépen ké­ szült képszöveg (komputergrafika) a videóval szövetkezve a virtuális világba való behatolást teszi lehetővé, s így közelebb visz bennünket a mikro- és makrokozmosz játékos felfedezéséhez. Ő maga 1980-95 között 7 magyar és 7 francia nyelvű videó­ szöveggel számos európai és amerikai modern művészeti fesztiválon vett részt; repertoárján leggyakrabban az 1985-ben készült francia nyelvű Métro-police, illetve a magyar nyelvű Phoné (1988), valamint a szintén francia Derrida-parafrázis (Secrét, 1992) szerepelt. Itthon talán a legismertebb munkája a Bruno Montelssel közösen forgatott képszöveg (Autodafé, 1995), amelyet az ELTE Informatikai Intézete hatal­ mas, korszerű számítógépén sikerült „titokban" digitalizálnia. A Métro-police eredetileg francia nyelvű szövegtárgy volt (később magyar nyel­ ven is elkészült). Egy városról tudósított, amelynek alaprajzát hamuval festették a földre, körvonalai meghatározatlanok (jelképhálózata a kör és a négyzet elemi képze­ tétől a napváros, az égi város és az eszményi állam asszociációs köréig terjed). Az 1984-es Journalban az imágó!-sorozatban szerepelt mint képvers; az 1985-ben készült videó-művészeti alkotásban mint nyomóforma, illetve mint látható / hallható szöveg; majd az 1994-es Journalba is bekerült mint képszöveg. A szövegtárgyon a város 55 �valójában csak távoli körvonalakban látható, oldalnézetben; maga a szöveg pedig felülről nézve a betűkből bontható ki, így a város valamiféle alaprajza is kivehető. A videó-változaton (melynek alcíme: Journal in-time IX.) a nyomóforma először oldalról, az utolsó kockákon pedig, egy tükör segítségével, felülről látható. A kép­ sort itt ritmikus zajok kísérik, amelyek hol lábdobogásra, dobpergésre, hol vízcsepegésre, óra ketyegésre, hol szívverésre, esetleg gépi zörejre emlékeztetnek. Kékesi Zoltán kitűnő elemzésében (i.m. 82-69.) a képszöveg önmagán túlmutató összefüg­ géseire hívja fel a figyelmet: a szöveg a nyelv emlékezete körül forog, méghozzá ket­ tős értelemben: a nyelv által magában foglalt emlékezet, vagyis a dolgok tapasztalá­ sának nyelvi emlékezete; illetve a nyelv f önnmaradása-megő rződ ése értelmében. Tehát a város egyrészt a nyelv allegóriája, a wittgensteini felfogásnak megfelelően („nyelvünket olybá vehetjük, mint egy régi várost, mint zegzugos térséget utcács­ kákkal és terekkel, régi és új házakkal; az egészet egy csomó új előváros öleli körül, egyenes és szabályos utcákkal és egyforma házakkal"); másrészt viszont a nyelv szimbóluma, maga is emlék. „A «szimbolikus« értelmezés a várost képzeletbeliként mutatja be, emlékként vagy álomként, az »allegorikus« értelmezés a puszta test gépies működésével azonosítja. (...) A szöveg - amely a videón több, egymásra rétegződő, egyszerre hallható hang előadásában is megszólal - szintén összekap­ csolja a szervetlen, külsőleges nyomként, valamint a hangként, beszédként felfogott nyelvet". Kékesi magát a címet is többértelműnek tartja: a metropolis közismert jelentésén túl a Métro egy betűtípus neve, a police pedig régebben a betűk tárolására szolgáló rekeszt jelölte; így a két szó összekapcsolása a kész elemekből a betűk, képek, hangok, szavak „ragasztására", azaz: a mű collage-szerű felépítésére is utal. A nyelv tehát mint „város" szabvány szerint készült, kész („előre gyártott") mozgó elemek folyton átrendeződő együttese. A felvételsor lassan felépülő, majd ismét lebontott képek egymásutánjából áll össze („a szövegtárgytól az ólombetűkből összerakott szavakon keresztül a Métro-police látható és hangzó szövegéig halad, majd ismét visszatér a szöveg tárgyhoz"). A Phoné a görög Persephoné kettősségének játékára épül (félévet az Alvilágban tölt, félévet a napvilágon, mint fényt árasztó természetistennő). Történetébe a ho­ méroszi Déméter-himnusz szövegfoszlányai is beépülnek (Hádész egy nárcisz segít­ ségével csábítja le Démétert az Alvilágba), más jellegű hangokkal, hétköznapi szö­ veg-fragmentumokkal vegyülve. A képernyőn a görög mítosz-ábrázolások részletei és a számítógéppel előállított szövegek jelennek meg; a zárlatban egy nagy H-betű (Hádész, esetleg Hermész, a hírvivő jelképeként). Hermész, a lélek-vezető, a kultú­ ra, a szellem, a tudományok területén jártas „kalauz" az Alvilág követe - ő közvetíti számunkra a fény-sötétség ősi mítoszát, hidat képez a múltból a jövőbe, felmutatva a modernitás kultúrájának ősi gyökereit. Ugyanakkor arra figyelmeztet: utunk (egyéni és emberiség-szinten) a Hádészbe vezet. A mű „a katódcső (üres) sugárzá­ sával", a médium lassú elnémuló morajlásával zárul: a „fekete lyuk", mielőtt meg­ semmisülne, mindent elnyel. Kékesi Zoltán e mű elemzésében Hajas Tibor: A katódsugárzá s szépsége című munkájára utal (d'atelier, 1985), mint amelyben már megfo­ galmazódott a felismerés: a TV és a videó „egyetlen üzenete" a jövő apokaliptikus megsejtése. Kékesi úgy véli: a Phoné sok tekintetben kompaktabb mű, mint Nagy Pál többi videó-művészeti alkotása; ugyanakkor mégsem éri el a Métro-police össze­ tettségét, sokrétű jelentésességét. Ugyanis a számítógépes szövegalkotást nem képes 56 �szerves összefüggésbe hozni azokkal a felismerésekkel, amelyek a virtuális valóság fogalmát a közelmúlt egyik alapvető metaforájává tették. A mű inkább szöveg- és nem látvány-központú (ami azonban feltehetően nincs ellentétben a szerző alapvető szándékával (i.m. 90-95.). Nagy Pál legérdekesebb képszövege az általános vélekedés szerint a 6'-es Autodafé. A felvételeken Bruno Montels (aki Nagy Pál hallgatója volt a Collége Interna­ tional de Philosophie-n tartott képszöveg-kurzusán) arcának egészen közelről fényképezett, kinagyított részlete látható, előbb lehunyt, majd tágra nyitott szem­ mel. A háttérből egy monoton hangot hallunk, magyar mondatokat, kérdéseket sorolva, amelyeket a „médium" megismétel, anélkül, hogy értené a szöveget. Az arc mozdulatlan, a fiatal francia író láthatóan erősen koncentrál a hangok pontos kiejtésére; ennek ellenére az ismétlésben mind több az esetleges hangi torzulás. Kékesi arra hívja fel figyelmünket (i.m. 110-115.), hogy a médium mimikájában az idegenség, személytelenség - egyfajta színpadiasság - mm fejeződik ki; a háttérben beszélő hangja kissé erőszakolt: észrevehetően igyekszik hangján uralkodni, de ez nem mindig sikerül. „Nagy Pál alkotása hang és beszéd különbségére épít": a be­ széd (hanghordozás) többletet ad ahhoz, amit a szavak önmagukban kimondanak. Amikor a szereplő szeme kinyílik, tekintetének nyugtalan, kereső mozgása a hát­ térben beszélő „megfoghatatlanságának" bizonytalan érzetét jelzi. A felvevőgép­ készítette képsorozat a hanggal együtt a videó és a performansz összekapcsolásá­ nak sajátos perspektíváját kínálja; így a gép nem kizárólag a rögzítés eszköze, ha­ nem a performansz részét képező médium. Az Autodafé a test működésének külső­ leges mozzanataira irányítja a figyelmet; „arra, hogy miként szabnak korlátot az egyes szabályozó rendszerek (jelen esetben a nyelv »testbe írt« szabályai) a test »szabad« működésének". Így tehát a mű voltaképpen a „testművészet" (body art) körébe is sorolható. Az Autodafé esetében, Kékesi szerint „a testi tapasztalás szemé­ lyességét a mozgás és az érzékelés megkerülhetetlen (a »személytelen«, »idegen« nyelv alakította) szabályszerűségei teszik zárójelbe. A mű »kinetizálja« a szöveget, hogy a nyelvet a test kulturálisan szabályozott működéseként mutassa be". A videószöveg lényegében a 60/70es évek rituális performanszaihoz is kapcsolható, amelyekben a néző maga is szereplővé vált (a test megkínzása, a befogadó azono­ sulása a szenvedéssel). Ugyanis a videón szereplő író nem érti a szájába adott mondatokat, tehát számára kínzó erőfeszítés a szöveg lehetőleg pontos visszaadá­ sa. Így a látvány áttételesen azt sugallja a néző számára: „minden anyanyelv ide­ gen" annak, aki nem ugyanabban a nyelvi közegben él. A mű „üzenete" tehát: legyünk toleránsak egymás (anyanyelve) iránt, s ne tegyük ki inkvizitórikus gyötretésnek azt, aki nem a mi anyanyelvünkben otthonos. * Nagy Pál a nyelv természetéhez kapcsolódó tapasztalatait azonban hamarosan újra könyvformában teszi közzé (Nem görög a haraszt, 1998): „A könyvhöz való visszaté­ rés a spirál felfelé tartó ágán helyezhető el", hangoztatja; tehát nem „retrónak" szánja. Phoné című alkotásából átvett videogrammákat, de több más - mindkét Journal-albumából, valamint a Métro-policeból átemelt - szövegeket is közöl benne. Így mintegy szintézist teremt korábbi munkái között. Nem összefüggő, egymáshoz szorosan kapcsolódó szövegdarabokról van itt szó, inkább a részletek egymás közti 57 �viszonyának változtathatóságáról, a szöveg-összefüggések átstrukturálásáról (a moz­ gatható, kiemelhető, felcserélhető, újra felhasználható elemeket új szöveg-egységek­ kel variálja, egészíti ki), ő maga abban látja könyve újdonságát, hogy „a leállított videó-képszöveg képernyőről való fényképezésének módszerét" kiterjesztette egy egész kötetre, amelyben „a görög-római hagyomány eltűnéséről" ad számot: „Elsi­ ratom azt, de úgy, hogy egy kísérleti formával kísérletezem tovább: mozgóképet állóképpé, digitális (numerikus) képet analógikus képpé alakítok át" (él/e/tem IlI.k. 202-211.). Később a mű mítoszi vonatkozásait emeli ki. Ugyanazon téma kettős megjelenítését akár időszembesítésként is felfoghatjuk: egy 1977-ben a Kossuth Klubban tartott performanszában (Öröklét) beszél arról, hogy „sorsdémonunk" fokozatosan „haláldémonunkká" érik. Kerényi Károlyra hivatkozik, aki szerint „két Hermész létezik: egy fiatal és egy öreg. (...) A vázaképeken egymás mellett pillantjuk meg az öregebb s a fiatalabb Hermészt; mindkettő hírnök-pálcát tart a kezében". Csakhogy miközben megöregedett: elvesztette teremtő erejét. „Az élet phallikusan megjelenített eredete (...) lélekszerű volt már az archaikus görögség számára is". A „lélekszerű" viszont megfoghatatlan, így hát Nagy Pál szemében nincs ellentét az archaikus művészet és korunk virtuális művészete között: „A hálózat régóta létezik. Kezdetben labirintusnak nevezték. Később Selyemútnak, Fűszerek útjának. A római­ ak hadiútnak. A középkorban zarándokúinak. Az újkorban vasútnak, autóútnak. Ma internetnek hívják. Én intcr salutisnak nevezem: az üdvösség útjának. Anyagta­ lanná változott, de ugyanaz az út. Ugyanaz a háló. Ugyanaz a vírus. Ebben a kórban halt meg Keruac. Ebben halt meg Burroghs. Ebben Bakucz József és nemrégiben Maurice Roche. Sorsdémonuk haláldémonná érett" (Egy másik élet, 2009; 151-153.). Nagy Pál úgy véli: „gondolkodásunk kezd kétpólusúvá válni", s „a bináris ket­ recbe sajnos az emberi gondolkodásmód is könnyen bezáródhat". Ezért fontos számára a szöveg dinamikájának felfokozása, a sok-nézőpontú olvasat lehetőségé­ nek megteremtése a szövegösszefüggésen belül (a videogrammák élnek, helyet cserélnek, variálódnak; míg a lineáris szöveg csak egyféle olvasatot kínál). Szerinte maga az irodalom fogalma is átalakul majd a számítógépes érában, ezért zárja így a nem görögöt: „enter new date". Azaz: „Kezdjünk új időszámítást. Ha a helyzet átér­ tékelése után a dolgok újra a helyükre - új helyükre - kerülnek, akkor készek le­ szünk szembenézni az új kihívásokkal" (él/e/tem IlI.k. 210.). * Nagy Pál háromkötetes önéletírásában (Journal in-time, él/ e /l tem I-III.) emléket állít az „eltűnt idő"-nek. Nem annyira regény-szerűen, mint inkább a tőle elméleti könyveiben megszokott „történetírói" hitelességgel, „tudósi" alapossággal. Elbe­ széli családja történetét, saját gyermek- s ifjúkorát (I.k.), '56-os tevékenységét, majd menekülését, párizsi letelepedését, a Magyar Műhely alapításának körülményeit; kapcsolatukat a hazai irodalmi élettel; beágyazódásukat a nyugati kultúrába s az experimentális költészet élvonalába kerülésüket (Il.k.). Végül a rendszerváltás utáni hazai fogadtatásukat, a Műhely „hazaköltöztetését" s „örökül hagyását" az ifjabb nemzedékekre. Majd beszámol a maga személyes életének újabb fordulóiról, s bizonyos értelemben számvetést készít: annyi évtizeden át „tisztességesen dolgoz­ tunk, tisztességesen dolgoztam. Ennyi volt bennünk, ennyi volt bennem; kihoztam magamból a maximumot. Hogy amit elértünk (elértem) csak keveseket érdekel? 58 �Magasra tettük a mércét. (...) Nem az a fontos, hogy az új művészet, az új irodalom sokakat meghódítson, hanem az, hogy (talán keveseknek, de) mintául szolgáljon, példa legyen: így is lehet, ezen a színvonalon, megalkuvások, engedmények nél­ kül" (IlI.k. 304/5.). Emlékiratai folytatásának tekinthető a 2009-ben Egy másik élet, amelyben súlyos betegsége, felépülése utáni új életszakaszának termését láthatjuk (szerepelnek novellák, versek, képversek, esszék, tanulmányok stb., és amelyben úgy véli: az „átjárhatóságban", a kölcsönös kapcsolatokban, az eszmék ide-oda­ mozgásában megszületik a politikai és szemléleti határokat, korlátokat nem ismerő, embertől emberig közvetlenül terjedő „új művészet" és „új tudomány", amelyről Rimbaud s nyomában minden modern költő álmodott („modemnek kell lenni mindenestől"). Számára az avantgárd jelenti ma is „A" művészetet, hiszen az „se nem népies, se nem urbánus, mert nem nemzeti vagy társadalompolitikai, hanem esztétikai alapon szerveződik". Ez a művészet nem 'zsidó', nem 'kozmpolita', nem 'nacionalista', nem is 'hazafias': ez a művészet modem és experimentális. „Új stí­ lust hoz, új kifejező eszközökkel kísérletezik; alternatív lehetőségeket kínál a meg­ csontosodott irodalmi, művészeti eszmékhez és gyakorlathoz. Mind ars poeticájában, mind személyes életfilozófiájában vallotta Kassák már idézett felszólítását: „Éljünk a mi időnkben!". Nagy Pál szavaival: „Ízig-vérig a XX. század gyermeke vagyok. Átgondoltam eszméit, részt vettem fontosabb eseménye­ iben; megszenvedtem háborúit, forradalmait; dolgoztam, álmodoztam, harcoltam, raboskodtam benne, menekültem diktátorainak bosszúja elől; beutaztam a kor Európáját, szétnéztem a New York-i felhőkarcolók tetejéről" (é l /e / te m I.k. 44.) És: Édesgyermeke vagyok a mostoha magyar irodalomnak". Mert neki akkor is édesany­ ja az anyanyelv, ha az mostohán bánik vele. 59 �T alálkozási pontok Baráti O ttó Helyi gazdaság és helyi társadalom Beszélgetés Brunda Gusztávval Brunda Gusztáv életútja akár kánon is lehetne az első generációs értelmiségi számára. Szakmai pályafutása - talán autonóm személyiségéből következően is - az egyenes vonalú és a tételezett trendtől némileg eltér. Felfogásában a kultúra és a gazdaság kapcsolatát szimbió­ zis jellemzi. Újító, kreatív, nyitott személyisége nem vált mindig a javára, másként gondol­ kodása, kibeszélő-kritikai stílusa, szokványostól eltérő kifejezéskészlete nem mindenhol talált értésre. Tősgyökeres salgótarjániként - amíg igény volt rá - a helyi gazdaság és társadalom mobilizálásában és új fejlődési vonalra állításában vállalt szerepet. A vele folytatott beszél­ getés során Nógrád gazdasági helyzetét, társadalmi viszonyait - és az ide vezető folyamato­ kat - is igyekeztünk bemutatni. - Divat a „retro"... Mi jut eszedbe az 1970-es és 1980-as évekről, mint korszakról? - Egyfelől: az első szerelmek, az „Acélgyár", nagy horgászatok, forró kávé har­ matos vízparti hajnalokon, Hibó Tamás, Hegedűs Morgan, Csemniczky Zoltán, Szepesi Jóska, Lóránt János Demeter, Bedegi Győző, K. Tamás százados elvtárs, a vagány elhárító tiszt, filmek, dalok, de mindenekelőtt átütően, jól megfogalmazott gondolatok, amelyek maradandó nyomot hagytak bennem. Másfelől egy feldolgo­ zatlan, lezáratlan kérdéskör: az, hogy a 70-es, '80-as évek helyi és egyáltalán vidéki szellemi történéseiben, az akkori társadalom állapotában volt valami olyan disszo­ nancia, egymásnak feszülő problematika, amit jó lenne feldolgozni, feloldani ma­ gamban - persze, gondolom, ebben nem vagyok egyedül. Hogy pontosan mit? A nógrádi, salgótarjáni korszak középpontjában az akkori kádári rendszer és sajátos mutánsa, a túlhajtott, szervilis és igen kisstílű helyi politikai hatalom állt, ez képez­ te a mindennapi társadalmi létünk és viszonyaink szorongató keretét. - Miben nyilvánult meg leginkább a kor disszonanciája? - Az amúgy nagyon izgalmas, „kifeszített korszak" disszonanciáját, ellentmon­ dásosságát az adta, hogy éltünk egy zárt rendszerben, aminek megvoltak a belső szellemi örvénylései, történései, ebbe be-beszüremlett valami a külvilágból, Kelet­ ről, Nyugatról. Keletről nem látható „vegykonyhákban" előállított, már megtöppedt esszenciából szűrt-tisztogatott ideológiai ragacs, Nyugatról (helyzetünkből adódóan nekünk mindig) fénylő mozaikdarabok. Jó, nem sok, de mégis eljutott valami a végekre is. Mindebből nagyjából láthattuk, hogy a világ merre megy. Na­ gyon izgalmas időszak volt a '70-es, '80-as évek a társadalomtudományokban, a filozófiában, a művészetekben. Ahogyan emlékszem, zűrös, zavaros utórengések (1968 utózöngéi) zajlottak a fejeinkben, a fejlettebbnek hitt nyugati társadalomban pedig ezzel egyidejűleg formálódott az új globális világ, amit akkor még mi csak 60 �az új technológiák világának láttunk. Lényegében nem sokat értettünk a folyama­ tok oksági összefüggéseiből, a falakig láttunk, meg a falak fölé emelkedő „szellemi jegenyék" csúcsait csodáltuk. Az nyilvánvaló volt, hogy a '60-as évek közepéig kihúzódó modernitás után berobbant valami új. Éreztük, hogy átfogó megújulás zajlik, miközben a mi félig tudható, olykor országon belüli önmagunk elől is eltit­ kolt belső szellemi történéseink oda is köszönnek, meg nem is. Az óriási disszonan­ cia - a nyugati világ szellemi mozgásai meg a magyar társadalom belső szellemi történései között - egyértelműnek tűnt. Másfelől erről a helyi hatalom intézménye­ sen, formálisan szinte mit sem akart tudni. Tehát működött egy helyi hatalom, egy ideológiai erőtér, amely doktrínák mentén szervezte a helyi társadalmakat, behatolt a munka, a családok terébe. Létezett egy mindettől el-elrugaszkodni akaró, de a provincializmusba gyakran visszahulló helyi szellemi élet, és mindezeken túl volt a világ, ami teljesen másról szólt. Ez olyan háromszögelési pontot jelentett, amelytől izgalmasabbat az utóbbi évtizedek problémakörében el sem lehet képzelni. - E kornak és folyamatnak már a Palócföld folyóirat is részese volt. - Igen, két szálon is. A lap szerkesztői (kiváltképp Végh Miklós és Pál József) és köröttük az írói, alkotói gárda (Kelemen Gábor, M. Szabó Gyula, Kun-Szabó Ferenc újságíró, a költőkről - például a váratlanul berobbant Szepesi Józsefről - nem is beszélve), mint élő lelkiismeret voltak jelen a helyi szellemi életben. Volt a lap ma­ ga, mint irodalmi, művészeti, társadalompolitikai folyóirat, amely ma elképzelhe­ tetlen intenzitással hatott a helyi társadalmakban. Ugyanakkor a politikai hatalom pedig kedvére gyakorlatozott a lapon és készítőin. A Palócföld és körei (kiváló, de „izgága" művészekkel, mint Laczkó Pál, Hibó Tamás, Szepesi József és mások) értették, érezték a kor szellemi történéseit, viszont alkalmazkodniuk kellett a helyi hatalomhoz, ha egyáltalán megjelenni, alkotni és megmutatkozni kívántak, hiszen nyílt titok volt, hogy megfigyelték őket és működött a pártcenzúra is. - Szerinted a helyi politika kihatott a helyi gazdaságra is? - Hogyne. Jó példa erre az 1968-as gazdasági reform, amire a tervutasításos rend­ szer bűvöletében sajátosan mozdultak rá itt, Nógrádban. Nekem úgy tűnik, vissza­ nézve a dologra, hogy az óvatos megyei politikai kurzus távol maradt az új, „rendszeridegen" folyamattól, de mechanikájába mégis belekapott, hiszen a megyei tanács irányításával tervezetten, és szervezetten megtörtént a bányakorszak lezárását kom­ penzáló ipartelepítés, amiről árnyaltan és igen érdekesen Paróczai Péter tudna beszél­ ni. (Aki akkoriban a megyei tanács ipari osztályán mérnökként, majd egy tanácsi vállalat igaz­ gatójaként dolgozott. - B. O.) Ami fiatal éretlenként is látható volt, az 1973. évi világgaz­ dasági árrobbanás, az olaj világpiaci árának drasztikus növekedése, illetve következ­ ményei. A gyorsan kibomló tendenciák kivédésére és mérséklésére a világban megin­ dult az energiaigényes iparágak (kohászat, acélipar, gépgyártás stb.) leépítése és radi­ kális korszerűsítése. Magyarországon némi fáziskéséssel, Nógrádban meg jószerivel sehogyan sem. A nagyüzemek további fejlesztése, a mennyiségi szemlélet állt a helyi gazdaságpolitika fókuszában, a központi támogatások iránti koldulás, a „kijárás" intézményesítése. Nógrád gazdasága - korszerűtlen szerkezetének és gyártmányainak konzerválásával - már ekkor lépéshátrányba került, jövedelmezősége, piac- és ver­ senyképessége nem javult, még talán romlott is. A problémára teljesen rossz választ adtak, de kérdés, hogy a korszak adta intézményes és szellemi-ideológiai keretek között lehetséges lett volna-e relevánsán cselekedni? Nyilvánvaló a válasz: nem. 61 �- Ezt te már átélted? Hol voltál, mit csináltál pályakezdőként? - A '70-es évek elején (minthogy 1955-ben születtem) szerszámkészítő szakmun­ kásként kezdtem el dolgozni az acélgyárban. Azokban az időkben az úgynevezett első generációs értelmiségi tipikus útja volt a munkássorból való kiemelkedés. Én bányász-paraszt családból származom, apám aknászságig vitte, de korán, a '60-as évek közepén kinyugdíjazták, szilikózisa és szívproblémái miatt, miközben építkez­ tünk a „Rákosi fa" mellett. Nehéz évek voltak. Az ő értékrendje szerint a bányában az úr - ahogy mondta: a „munkás-arisztokrata" - a lakatos és a karbantartó volt. Ma már normálisnak tartom, hogy felfogásában a vájárságból, az aknászságból előrelépés volt a szakmunkás lét. Engem tehát presszionált, hogy szakmát szerezzek. Mondogattam én - hiszen viszonylag jó tanuló voltam hogy építész szeretnék lenni, de... így aztán az általános iskola befejezése után, 1968-ban a Mü.M. 211. szá­ mú Ipari Szakmunkásképző Intézetébe (ISZI) írattak be, és az akkor már Salgótar­ jáni Kohászati Üzemek (SKÜ) nevet viselő acélgyárban inaskodtam. Jó tanulóként a „szakma kiváló tanulója lettem", és a harmadik év utolsó félévében már ugyanitt üzemi-szakmai gyakorlatomat töltöttem, ezért a havi körülbelül 150 forint ösztön­ díj helyett 8-900 forint „fél fizetést" kaptam, ami nagy szó volt, hiszen minden fil­ lérre szükség volt a családban. 1972-ben kaptam szakmunkás-bizonyítványt, ám egyértelmű volt, hogy továbbtanulok. Így is történt, 1974-ben le is érettségiztem. Beszélgetőtársam derűsen emlékezeti, majd visszafogottabbá vált, amikor a viszontagsá­ gosabb időkről mesélt. Az egy év haszontalan szegedi katonaságról, ahol szinte minden „kiment" a fejéből. A külső inspirációra megkezdett műszaki egyetemről, itteni megpróbál­ tatásairól, ahol a második félévben rájött, ez nem az ő világa. Szinte jólesően emlékezett arra, amikor 1976 elején az ISZI-be került (ekkor Horváth László volt az intézet igazgatója B. O.)szakoktalónak, s noha élénk ifjúsági életet szervezett és kedvelték is tanítványai, újító szellemével, nyitott stílusával hamarosan „ persona non grata" lett. - Nagyon sokat köszönhetek az ISZI-től történő gyors elszakadásomnak. Felvet­ tek az egri tanárképző főiskola budapesti tagozatának népművelés-pedagógia sza­ kára, s ekkor találkoztam a József Attila Művelődési Központ (JAMK) igazgatójá­ val, Kicsiny Miklóssal, és az ifjúsági csoportvezető Kiss Gabriellával, a megyei művészeti főmunkatárs Tóth Csabával, akik felajánlották a központ ifjúságnevelési előadói státuszát, amit én örömmel elfogadtam. Ez volt az a pillanat, amikor kinyílt előttem a világ. Egy új közegbe kerülve, munkám során, a szakmai továbbképzések alkalmával inspiráló emberekkel, gondolatokkal találkoztam, bekerültem a szakma megújító trendjeibe, a népművelési intézet szellemi körébe, megismerkedtem tár­ sadalomkutatókkal, a művész társadalom számos kiválóságával. - Láttál, tapasztaltál másutt. Haza is hoztad, át is plántáltad? - Igen, igyekeztem. A JAMK-ban és szakmai környezetében próbáltuk adaptálni a tapasztalatokat, és magam bekapcsolódtam egy érdekes ifjúsági kutatásba is. Ekkor már könnyebb volt, hiszen a 70-es évek végén, de főként a '80-as évek elején már országszerte átalakulóban volt a gondolkodás, a pártapparátusokban egyre több szakember kapott helyet. Szakterületemen ennek egyik nyelvi-fogalmi jegye volt, hogy a népművelés kifejezést felváltotta a közművelődés. A pártirányítás is lazított a gyeplőn, rájött, hogy a rendszer társadalmi bázisát szélesíteni kell, nyitni kell a szélesebb társadalom felé. Ez az új szellemiség olyan fokon inspirált, hogy 62 �a főiskolát elvégezve, szinte azonnal jelentkeztem az ELTE népművelés szakára. Intenzíven tanultam és rengeteget olvastam, publikáltam, úgy éreztem, kreatívan tudok hozzányúlni bizonyos kérdésekhez, megszerzett ismereteim eredményeként egyes dolgok új megvilágításba kerültek. - A Besztcrce-lakótelepen is, de nem mindenki tetszésére. - 1981-re a JAMK-ban beállt egy politikailag erősen ellenőrzött helyzet, ami en­ gem nyomasztott, ezért inkább kimentem a Beszterce-lakótelepre, lakótelepi- és iskolai népművelőnek, s erős közösségfejlesztői attitűddel onnan szerveztem a helyi, telepi társadalmat. Aktívan részt vettem a Közösségfejlesztők Egyesülete és a Magyar Falufejlesztési Társaság megalapításában, dolgoztam az Erdélyi Falufej. lesztési Társaság létrehozásán. A lakótelepi ultrabalos BM tisztek „pillanatok alatt átlátták", hogy én „Petőfi-kört" szervezek. Holott „csak" sport- és környezetszépítő egyesületet, lakóklubokat szerveztem, közösségeket építettem. Rám állították a III/III tisztjét és fokozatosan ellehetetlenítették a lakótelepi munkámat. Amikor pedig meg­ szerveztem egy teázót, amely ellenőrizhetetlen közösségi térré vált, nem kívánatos lettem. Be kell látni, idegesítő volt ez a szokatlan és kontroll nélküli szervezkedés, pedig helyben még sok mindenről nem is tudtak. Persze a szálak valahogy mégis összeértek. Sok kiutat nem látva, a JAK Füzetek Helyi társadalom, helyi cselekvés című kötetébe megírtam az akkor teljesen új felfogásban végzett lakótelepi munkám összegzését, és ismerőseim megdöbbenésére elmentem segédmunkásnak az öblösüveggyárba. Az úgynevezett SKODA automata üveggyártó gépen segédgépészként 6,5-7 ezer forintot, több mint a dupláját kerestem, mint tanári beosztásban, népmű­ velőként. Ilyen volt a kor, az a hatalom a munkásosztállyal legitimálta uralmát. - Hogyan láttad akkor - a későbbi közgazdász szemével - a gyárat és a várost? - 1984-ben még futott az „Öblös" szekere, de már jelentkeztek az első piaci prob­ lémák, amit még kezelni tudott a vezetés. Az Öblösüveggyár a hiánygazdaságba öntött egyszerű tömegáruval, illetve a magas minőségű, hagyományos, kvalifikált kézműves munkát megtestesítő, művészi színvonalú üvegeivel, míg más gyáraink a szocialista árképzésből is adódó alacsony árszintű tömegtermékeikkel a nyugati országok piacain is vevőre találtak. Az SKÜ-ben korszerű acél-feldolgozási technoló­ giákat telepítettek. Ekkor még mérsékelt ütemben nőtt a hazai megrendelés-állomány és az export volumene is. Még létezett a KGST - benne a mindent lenyelő szovjet piac - , a bajok elkendőzhetők voltak a város más nagyüzemeiben is. Hogy milyen volt a város? A '80-as években Salgótarján még élhető volt, és a megyeszékhelyek között, urbanizáltságát tekintve az élvonalba pozícionálta magát. Aki akart, dolgozhatott, a keresetek reálértéken is emelkedtek. Még épültek önkormányzati lakások, az életkörülmények elfogadhatóak voltak. A nógrádi megyeszékhelyen - más hasonló nagyságú és szerepkörű városokhoz képest is - jól strukturált, színvonalas szolgál­ tatási rendszer alakult ki. A humán- és szabadidős infrastruktúra az országos át­ laghoz képest fejlett volt. A szórakozó helyek esténként tele voltak. A csodálatos természeti környezeten kívül az oktatás, a kultúra, az egészségügy ellátórendszere és a sport világa is hozzájárult ahhoz, hogy jól érezze magát a városlakó. A maga sajátos módján élt a város. - A gyárban jól kerestél, de nem onnan akartál nyugdíjba menni? - Hát nem. 1985-ben megpályáztam az akkor létesült SZMT Oktatási és Művelődési Központ szabadidős foglalkozást szervező népművelői állását és el is nyertem. Két 63 �éves működésem alatt megszerveztem a város első kortárs képzőművészeti galériá­ ját. Itt bemutattuk megyénk művészeti életét és felvállaltuk a magyar művészeti élet legizgalmasabb törekvéseinek, új irányzatainak támogatását. így többek között Tóth Menyhért és a magyar naivok művészetét, itt volt Bobály Attila műveinek első komolyabb kiállítása, bemutattuk Földi Péter, Hibó Tamás, Szujó Zoltán, Csemniczky Zoltán, Erdei Sándor és mások életművét. Rendkívüli volt a felhozatal, ismertté vált a galéria, a megnyitókra tömött helyi járati buszok jöttek ki a városközpontból. - Sikeres voltál, mégis váltottál. - Egyrészt nem tetszett a központ ideologizáltsága, bár Tóth Péter igyekezett laza igazgató lenni, de nem ő „fújta a passzát szelet", másrészt 1987-ben meghívtak a megyei közművelődési intézet művészeti osztályvezetőjének. Akkor még felkészült, nagy csapat volt ott, nívós zenei, folklór, képzőművészeti életet szerveztek és én nagy kedvvel belevetettem magam a munkába. Akkor nem tudtam elképzelni, hogy létezik szebb munka, mint például Országos Szabadtéri Szoborkiállítást szer­ vezni szeretett városom főterén. Rá egy évre dr. Horváth István beinvitált a megyei művelődési osztályra művészeti főmunkatársnak, ahol 1988-1992 között dolgoztam. Izgalmas korszak volt a közbejött gazdasági-politikai rendszerváltással. Ennek han­ gulatában kifeszíthettem azt a szerepkört is, ami hagyományosan működött, és megint csak részese lehettem jó pár izgalmas, újszerű folyamatnak. Többekkel együtt hozzákezdtem a művelődésotthoni hálózat megújításának. A '90-es évek elején el­ kezdtem a megye nemzetközi kapcsolatait frissíteni, a párizsi Világörökségek Világ­ kiállításán Hollókő pavilont építettem, egész estés műsort szerveztem az UNESCO Palotában. A Palócföldet próbáltam profi módon menedzselni, felkaroltam Oláh Jolánt (sokak értetlensége ellenére), Nógrád megyei egyesületkutatást végeztem az Eötvös József Alapítvány támogatásával (ez könyv alakban meg is jelent), társakat verbu­ váltam és megalapítottam a Balassi Bálint Asztaltársaságot. - A „megyeházáról" is tovább álltái. Mintha még mindig a helyedet kerested volna. - Nem a helyemet, hanem a teret, a felvonulási terepet és az új kihívásokat ke­ restem, mámorosán pezsgő volt akkoriban az élet. Ezért is pályáztam meg 1992-ben a Megyei Közművelődési Intézet igazgatói állását, de közben - posztgraduális képzés keretében - már a közgazdasági egyetem vállalkozásfejlesztés, innovációs menedzser szakközgazdász szakára jártam. Ennek tudatában akartam menedzseri beállítottságomat kifejleszteni. Egész egyszerűen élveztem, ha új dolgokat kezde­ ményeztem. Például 1994-ben kirándultunk Prágába az intézetünk munkatársaival. Érzékeltem, hogy a cseheknél már valami egészen más van; Prága nem Budapest. Láttam, milyen gyors kapitalista fejlődésen ment át a cseh ipar, hogy a Skoda autó­ gyár a Volkswagen művek nagyvállalata lett, és így tovább. Mi még észbe sem kap­ tunk itthon, ott már kialakult egy más típusú átmenet, kulturális pezsgéssel páro­ sulva. Hazatérve referáltam Korill Ferencnek, a megyei önkormányzat elnökének, elmondván tapasztalataimat, hogy szerintem a nógrádi gazdaság megismertetésé­ nek útja Prágán át vezet Németországba. Vette a lapot, és alapos előkészítő munka után -- például meghívtuk Nógrádba a vezető cseh gazdasági lapok újságíróit, me­ gyei kiállító vállalkozókat toboroztunk - került sor a Nógrád megye bemutatkozik Prágában című gazdasági és kulturális hétre. A rendszerváltás után először voltunk jelen ekkora súllyal külföldön, hírt adtunk magunkról, bemutattuk Nógrádot, érté­ keinket és lehetőségeinket. Prágai látogatásunk alkalmával és eredményeként - 64 �kulturális rendezvényeinkkel, kereskedelmi bemutatóinkkal, amelyek a reveláció erejével is hatottak - vállalkozóink közül többen is sikeresen szervezték és építették (ki és fel) üzleti kapcsolataikat. Például Angyal János salgótarjáni vállalkozó, aki a prágai bemutatkozás után lett (a cége által gyártott újszerű áramszedővel) a Tátra villamosok gyárainak beszállítója. Nem mellesleg kiállítást szerveztem Párizsban Földi Péternek és Csemniczky Zoltánnak, Oláh Jolánnak és Balogh Balázs András­ nak, Ács Irén fotósnak, Egyedné Baránek Ruzsenkával létrehoztuk a Nógrádi Nemzetközi Folklór Fesztivált, meghonosítottam a megyében a falugondnokság intézményét, és persze nem hagytam abba a helyi közösségfejlesztési folyamatok menedzselését. - Mi volt a következő állomás pályádon? - 1997-ben már zsebemben volt a szakközgazdász diplomám, amikor megpá• lyáztam és elnyertem az AES amerikai energetikai multinacionális társaság ma­ gyarországi vállalatának, a Tiszai Erőmű Rt-nek a vállalkozásfejlesztési igazgatói állását, kazincbarcikai székhellyel. Tevékenységi körömbe tartozott többek közt az iparterület-fejlesztés, befektetés-szervezés, új vállalatok alapítása és elindítása. Sajnos a szépen felfutó munka másfél év után megtört, mert a társaság perbe került a ma­ gyar állammal, ezért leállított minden alaptevékenységén kívül eső fejlesztési folya­ matot. Mindezek ellenére rendkívül fontos és hasznos tapasztalatokkal gazdagod­ tam, új szervezési technikákat ismertem meg és korszerű tudással gyarapodtam. - Hazajöttél Salgótarjánba. Hol helyezkedtél el? - A Nógrád Megyei Vállalkozásfejlesztési Alapítványhoz pályáztam alapítványi igazgatónak (NMRVA). Öt évig dolgoztam itt, és ez is egy igen küzdelmes alkotói korszakként maradt meg az emlékezetemben. - Öt év után mi történt? - Elgázolt a politika. Az történt, hogy 2002-ben a megyei hatalomba jött a szocia­ lista vezetés, s mivel a városban már korábban is ők voltak a meghatározók, a vál­ lalkozásfejlesztési cég vezetőjének sem kellett feltétlenül semlegesnek lennie, sőt. A szocialisták közel két év után - miközben a cég igazgatójaként egyre inkább meg­ nehezítették a helyzetemet és ellehetetlenítették a szervezet működését - úgy gon­ dolták, elérkezett az idő, hogy az érdekkörükbe vonják a Vállalkozásfejlesztési Alapítványt. Akkor úgy döntöttek, hogy bármilyen sikeres és bármilyen fejlődési pályát futott is be a Vállalkozásfejlesztési Központ, jöjjön egy, a pártvezetők bizal­ mát bíró ember. Hát jött, győzött, az alapítvány pedig a szétesettség állapotába hanyatlott. Amikor 1999-ben a cég élére kerültem, már-már fenntarthatatlannak tűnt, kevés árbevétel mellett jelentős tartozásokkal terhelt volt. Két év kemény munka után évről évre jött fel és fejlődött az alapítvány, nagyon összehangolt és összetartó csapatmunka eredményeként. - Hogyan értétek ezt el? - Nagyon tudatos szakmai építkezés, illetve a belső viszonyok újrafogalmazása mentén a cég kiteljesedett. Szerettünk együtt dolgozni, tudtuk, mit akarunk, és ettől jól ment a szervezet. Ez nagymértékben és elsősorban a munkatársaimnak volt köszönhető, hiszen lehetett motiválni őket, ha kellett szombat-vasárnap is „csúcsra jártunk". Nagyon jó pályázatokkal nyertünk és kitűnő programokat realizáltunk. Olyan erős pozíciót vívtunk ki magunknak, hogy felvállalhattunk regionális progra­ mokat. Volt olyan év, amikor az alapítvány 1,6 milliárd forintot helyezett ki a kis- és 65 �középvállalkozások részére, ami nagyságrendekkel nagyobb összeg volt a korábbi­ aknál. 2004-ben már úgy gondoltam, hogy a kialakult légkörben nincs is értelme folytatni a munkát. Közös megállapodással távoztam. Abban a helyzetben ettől nem látszott jobb megoldás. - Felkészültséged, a különböző munkaterülteken szerzett tapasztalataid alapján van „rá­ látásod". Melyek voltak Nógrád és Salgótarján pozícióvesztésének főbb összetevői? - Mindenkinek más az olvasata és a konklúziója is, hiszen a pozícióvesztésünk, sőt - mondjuk csak ki! - , a látványos leszakadásunk okai összetettek. Kezdem a radikális gazdasági szerkezetváltás - technológiai és gyártmányszerkezet korszerű­ sítés - elmaradásával, aminek már 1980-tól el kellett volna kezdődnie. Csakhogy a szükséges központi források elapadtak, a kellő igény és az erős politikai akarat a belső építkezésre pedig helyben sohasem volt meg! Azután 1990-re összeomlott a KGST, elvesztettük a keleti, benne a szovjet piacot, ami a mi termékeinket erősen érintette. Térvesztésünk okainak tekinthető a világos, reálfolyamatokkal releváns cselekvések hiánya, az irányítás tétovasága, a fantáziátlanság, az átfogó fejlesztés­ hez szükséges szemlélet hiánya, a politikai erők területi együttműködésének ala­ csony színvonala, gyenge hatásfokú térségi lobbi-ereje és érdekérvényesítő képes­ sége. Ide sorolható az infrastruktúra relatív fejletlensége, és az is, hogy nem voltak eléggé ismertek a válságkezelés és szerkezetátalakítás, a befektetés-ösztönzés mód­ szerei és technikái sem. Tehát makrogazdasági (vagy inkább mező-) szinten így tételezem leszakadásunk folyamatszerű bekövetkezésének komponenseit. - Ezért is sokan a hatalmi struktúrát kárhoztatják. - A rendszerváltáskor a politikai pozíciókba, a gazdasági élet vezető helyeire olyan emberek kerültek, akiknek fogalmuk sem volt, hogyan kell egy modem, kooperációs gazdaságot felépíteni. Nem tudták értelmezni nemhogy a világ, de még a körülöttünk lévő nagytérség gazdasági folyamatait sem. Sőt, motiváltságuk sem volt, hogy akarják értelmezni a történéseket. Különösen így volt ez Nógrád megyében és Salgótarján városában, ahogy már beszélgetésünk elején is használtam egy analóg mondatot. Nem volt tudás, nem voltak új technikák, elkezdtek működ­ ni a régiek. A kijárás és a politikai kapcsolati hálók újrafelépítése és -aktivizálása történt meg, és sajnos nem több. Nem az elavult struktúrát, működésképtelen rendszert akarták megváltoztatni, hanem előnyöket akartak kijárni a meglévő rendszer tovább éltetéséhez és működtetéséhez. A politikai és önkormányzati veze­ tés koncepciótlansága, a felkészületlensége, tétovasága és tudásának hiánya veze­ tett a pozícióvesztésünkhöz, végül leszakadásunkhoz is. Mondhatnám mindaz, amit ma látunk magunk körül, egy logikus és konzekvens eseménysor természetes következménye. Tehát nem véletlenről van szó: mindennek ez az eredménye. Pél­ dául a megye legfontosabb gazdasági és társadalmi szereplői között még ma sin­ csen intézményesített, rendszerszerű együttműködés, a területi gazdaság mene­ dzselésére nem áll rendelkezésre szakszerű kapacitás. Csak a csodálkozás van, hogy milyen rossz nekünk és milyen hátrányosak vagyunk. Többek között ebből kiindulva kezdeményeztem a Nógrád Gazdaságért Együttműködés keretében - a Gazdaságfejlesztő Testület elnökeként - a Nógrádi Gazdasági Kerekasztal életre hívását. Ennek összesen egy összejövetele volt. - Több mint 5 éve a Salgótarjáni Polgári Kör elnöke is vagy. Összefoglalnád az egyesület közelmúltbeli állásfoglalásának lényegét? 66 �- A városban zajló folyamatokat a civil szervezetek hasonlóan ítélik meg: a le­ épülés folyamatos. A továbblépés módjait azonban differenciáltan látják. Van, aki úgy gondolja, hogy itt már „elment a hajó", és itt már nem tehetünk sokat. Mások teljesen más alapokon dolgozva, még látnak valami reményt. A Polgári Kör ehhez a második véleménycsoporthoz tartozik. A város folyamatait hosszan lehetne ele­ mezni, akár szakterületenként is, de ezzel nem jutnánk előbbre. Mi a legnagyobb bajt abban látjuk, hogy nem érzékelhető kialakult, átfogó partnerség és konzekvens törekvés a folyamatok stabilizálása, majd megfordítása érdekében. Helyben élő értelmiségiek nem látjuk a lehetséges kimozdulás világos céljait, alapjait, módszere­ it, de széleskörű együttműködést sem, e nélkül pedig minden reménytelen. - Mégis, mire számítasz? - Arra, hogy mindez rövid időn belül alapvetően megváltozik és értelmes együttműködések, kompromisszumok mentén kialakul egy széleskörű összefogás Salgótarján és Nógrád megye hanyatlásának megállításáért. - Optimista vagy. Örülök és köszönöm a beszélgetést. 67 �U zsn yá n szk y művész, tanár. 68 E r z s é b e t (1 9 4 5 . augusztus 1 5 .- 2 0 0 9 . május 5 ., Salgótarján): képző­ �KÉP- TÉR Fö ld i P éter Levél Lizsnyánszky Erzsébethez Bözse! Maradéktalan mámor. Hiányzol! Első megrendülésemben ezt a három szót írtam kiállításod emlékkönyvébe, minden racionális meggondolás nélkül, csak úgy... ez jutott ott, akkor az eszembe. Persze vannak emlékek, nem csak az enyémek, sokakkal közösek, amik Hozzád kötnek, és talán indokolják az első gondolatot; A művészet maradéktalan hite, a szerelmes élet mámora. A napról-napra koptatott reménytelenség, és aztán a mű­ vésztelepek felszabadult eufóriája. Mű müvet szült, az egész évben elnyomott, visszafogott festői, grafikai indulat átszakítja a gátat, utat tör, és áradóan igazul. Igazul Benned, általad, megrendítő őszinteséggel és a teljes önfelmutatás kiszolgál­ tatottságával. Semmit sem titkoltál, mindened művé vált. És persze volt idő, amikor még jókat tudtunk röhögni, leginkább magunkon. Vi­ haros jókedved életet hozott a terpentinszagú rajzterembe, temperamentumod magával ragadott, életerő, dinamika áradt minden mozdulatodból. Hittük a művé­ szetet, hittük az életet és éltünk... Most meg: Hiányzol! Ahogyan Szujó, Hibó, Morgan, Iványi, Somoskőy, Feri és még milyen hosszú a sor. Sorsod művé szerveződött, életed üzenete így ránk ma­ radt, embert, országot, nemzetet igazíthat. Nem azért, mert ezt Te annyira akartad, hanem, mert ilyen léptékű. Próbálunk ehhez az értékhez mérten életben maradni. Isten Veled! Péter 2010. május 16. 69 �AMI MARAD N a g y C s il l a „Csak ami nincs, annak van bokra" Tőzsér Árpád: C satavirág Tőzsér Árpád 2009-es kötete mind tematikus, mind pedig poétikai szempontból szorosan kapcsolódik a szerző utóbbi években megjelent versesköny­ veihez. Mindenekelőtt a Léggyökerek (Helikon, 2006) köz­ ponti problémáinak tovább­ gondolását, továbbírását, az ott megjelent motivikus háló részleges újraszövését, valamint az elmúlás, és ehhez kapcsolódóan az emlékezés és felejtés elbeszélhetősége, megfogalmazhatósága iránti fokozott érdeklődést tekinthetjük a két verseskönyv közötti folytonosságot megteremtő sajátosságként. Ugyancsak sajátja, a szövegszerveződést nagymér­ tékben meghatározó eleme az utolsó kötetnek a mitológia, valamint az iro­ dalmi és történeti tradíciók megidézése, intertextusként vagy allúzióként való jelenléte a versszövegekben, továbbá az a retorikai-poétikai teljesítmény, amely a versbéli én pozíciójának, a szubjektum integritásának és önazonosságának meg­ bontása révén szól a tapasztalatról, a személyes és közösségi múlt feltárhatóságáról. De a Csatavirág a korábban fókusz­ ba helyezett témák és kikísérletezett alkotói technikák alkalmazásával ko­ rántsem csupán ismétel, hanem mint­ egy új kontextusba helyezi, elmélyíti, kiteljesíti a korábbi tapasztalatokat. A halál az egyik visszatérő témája a kötet öt ciklusba rendezett költeményei­ 70 nek, azonban (ahogy ezt az el­ térő kontextusokat idéző cik­ luscímek is jelzik) a motívum igen változatos nézőpontokból, eltérő interpretációkkal jelenik meg. Tőzsér Árpád voltaképp folytatója egy hagyománynak, ám a személyes történetre, életszakaszokra való reflek­ tálás azáltal válik egyedivé, hogy az elbeszélését mindig konnotálja vala­ mely másodlagos történet. Az első, Tiberius Rodoszon ciklus címe (és az azonos című vers) bevonja az értelme­ zésbe a Tiberius császár alakját és rodo­ szi önkéntes száműzetését, ezáltal az én-elbeszélő pozícionáltságát is árnyal­ ja: nem meglepő, hogy a ciklus versei­ nek mindegyike valamiképp a magányt és a számvetést tematizálja. Azonban ez a személyesnek tekinthető tematika az első ciklusban sajátos módon lesz eltávolítva a beszélőtől: a megszólalás mi­ tikus és történelmi szerepek, maszkok mögül (vagy egyszerűen azok jelzéssze­ rű megidézésével) történik. Nemezis, Endümion, Parisz vagy Antaiosz stb. szerepeltetésének funkciója az, hogy a személyes élményekből kikristályoso­ dott tapasztalat általános-kozmikus, időn és térbeliségen túlmutató ismeret­ ként táruljon az olvasó elé: „Mikor kilazulnak tartóoszlopaid, / kidől jele­ nedből amaz is, emez is: / beérnek szavadban, sírban, mítoszaik, / s beér �üldöződ is, a komor nemezis." (Neme- eszköze például a Téli kökény esetében, ahol az élmény (szakadék szélén a kö­ zis) kénybokor mellett megbújni) a metafi­ A Csatavirág (és általában Tőzsér Ár­ zikus létezés kiszolgáltatottságával, pád költészetének) legnagyobb erénye bizonytalanságával, az elmúlás tör­ az, hogy a versekben felhasznált szöve­ gek és motívumok sosem öncélúak, vényszerűségével párosul, emellett a konkrét tapasztalatot kozmikussá tágít­ mindig termékenyen mozdítják elő a jelentés szerveződését. A személyes ja: „Csont-ágon mi tart meg kökény­ szemet? / Hát téged? Vacog a lelked, történet és a mítosz (valamint a későb­ biekben, a Csatavirág, Félhomály téli fogad. / Téli kökény vagy, történeted: / képeken. Henye verbéna ciklusokban az túlélsz, lehullsz és gödör fogad." Az irodalmi utalás, például Babits vagy a emlékezés a múlt felidézésére, megtar­ tására irányul, azonban a múlt megőr­ Biblia, illetve számos kultúrtörténeti toposz) harmonikusan simul egymásba zése nem lehetséges az egyén számára, a versszövetben, ám oly módon, hogy mivel - ahogy azt a Szilveszteri emlék is példázza - az én nem képes integritá­ eközben az érintkezési felület számos, sát, identitását megtartani az emlékezés poétikailag reflektált, ám teoretikusan gesztusában (emlékezőként, és az em­ is végiggondolt, értelmezett (az olvasó lékezés tárgyaként alapvető élmény számára pedig nem megkerülhető) szálat, kérdést vet fel. Szerep és önazo­ önmaga széthullása): „Ketten... Még az nosság, a saját idő és a történetiség, óév sebében, / átömlőben más térbe, testbe. / Szétritkult éppen megkötött mulandó (én) és örök (mítosz és mű) Énem, s abban lett Én, ami csontig se­ ellentéte, amelyek az első ciklus versei­ ben nyitott kérdésként jelennek meg, a bezte." A metafizikus pozícionáltság kötet további verseiben is visszatérnek: számos remek, továbbgondolásra al­ összességében elmondható, hogy a kalmas szöveghely szervezője a kötet­ Csatavirág tétje nem kisebb, mint (a ben: „Minden, ami van, rajtunk kívül szövegek tapasztalata szerint többféle­ van, / általunk van, mint a geometria." képpen érthető) létezés alapjaira való (Kockák) „Áthajlani más, idégen létbe, / rákérdezés. (Olvasatomban az alcímhajóorrként: ős vizeket túrva, / sötét „Lét-dalok" szintén ezt a szerzői szán­ terekbe nyúlni, a múltba, / kihunyva, s dékot, befogadói lehetőséget jelzi.) újra csóvaként égve." (Az iv) Az alapok, a származás, a szülőhely A Csatavirág versei mind tematikus, azonosításának, felkutatásának igénye mind retorikai értelemben kiaknázzák jelentkezik azokban a versekben, ame­ az én pozícióváltásaiban, áthelyeződé­ lyek a múlt (sokszor a gyerekkor) emlé­ seiben rejlő lehetőségeket: az én versbé­ li megjelenésének módja (pontosabban: keit idézik fel. A történet-fragmentu­ mok bizonyos értelemben rokoníthatók módjai) a kötet legizgalmasabb megol­ a Tőzsér pályájának kezdetére jellemző dásai között tarthatók számon. Ez az Gömör-versek világával, azonban a aspektus a Tőzsér-lírát a késő modern tapasztalat, a belátás itt már egészen költészet, ezen belül József Attila költé­ más: a virágszimbolika, a gyerekkor szetével rokonítja, egyúttal (ahogy ezt eseményeit idéző tárgyi világ már nem számos kritikus is megjegyzi) a poszt­ az idill nosztalgikus ábrázolásában modem szövegszervezés vonásait is érdekelt. Az emlékezés sokkal inkább a magán viseli, hasonlóan azokhoz a mulandóság, a veszteség kifejezésének szövegekhez, amelyek az emlékezés és 71 �elmúlás tematikáját a mediális kérdésfelvetések segítségével teszik megfo­ galmazhatóvá. Tőzsér új kötetében visszatérő motívum a mű(alkotás), a tárgy maradandósága, valamint az én, a szubjektum mulandóságának feszültsé­ ge, egymást ellenpontozó jelenléte. A címében a görög mitológia alvilági növényét idéző Aszfodélosz a kőtáblák és amforák létét helyezi szembe a „szer­ ves" természet változó folytonosságá­ val: „Sziklák kőtábláin tízezer mítosz. / Számtalan Thitónosz, tücsökposzáta / ciripel: millió sípból sivítoz / az ember előtti Hold fény-szonáta (...) A föld tor­ kában zengnek a vizek, / egekbe hajló cédrust szél mos, / törött amforát for­ máz a sziget, / s az amforában aszfo­ délosz." A Félhomály téli képen című vers pedig épp a festmény „lebontásáról" és újrateremtéséről szól, miközben az idő és az identikusság kérdéskörében is jelent egyfajta választ: „A festő leveszi a lázadó színt a képről, / aztán, egy másik jelentéskörben, / újra vászonra rakja: / hó-kék chiaroscuróba törten. (...) Indul a lélek, az Egyes a hóra ernyed. Lehull a jéggel kitömött madár / az átértelme­ zett homályú képen." Az egyes szövegek különböző meg­ oldásokat, válaszokat jelentenek az idő és elmúlás tematizálása tekintetében, ám a nyelvi reflexivitás és önreflexivitás minden válasz-kísérletnek sajátja. Tő­ zsér sokat tud a nyelvről, az irodalom­ ról, mindkettő elméletéről, és ezek az ismeretek azért hatnak termékenyen a költészetére, mert valójában szervesen jelen vannak a szövegalakításban, ré­ szesei annak. Az Utazások vörös kocsikon például a nyelvhasználat konvencióit megkülönböztető jelekként és idősíko­ kat ütköztető szegmensekként alkal­ mazza, az absztrakt nyelvi jelekbe sűríti a temporalitás lényegét: „Első kocsid­ ban, a vörös Fiatban hárman ültetek. / 72 Kocsiban? Kocsin? Egyetlen hely ragban / fél évszázad. Amazt (az -n rágós kocsit) / a Rimába ragadták a megva­ dult agyvelő-lovak." A köteteimet adó vers a szöveg által teremtődő objektu­ mok, szubjektumok rendszerét (elhatá­ rolódását, érintkezését) értelmezi: „Csa­ tavirág - amíg irom, szubsztanciája mohó bimbót nyit. / Viszály a torzson a szirom, színesedik és határolódik. (...) A sarj a virág-én mozdulata. - Előtte más tett, utána más-én." A Nóna pedig miközben idő, állandóság, elmúlás áll a tematikus fókuszban - egy metanarratív mozzanattal a dialógust megdup­ lázza: a vers egyszerre szól a dialógus valamint önmaga korlátáiról, egyszerre tematizálja a nő és férfi, valamint jelen­ tés és jelölő elválasztottságát: „A vers, hölgyem, semmivel sem »egál«, / repül kőként, hová?, nem tudni, mondtam, / s éreztem, a sujtó nóna megáll / vala­ hol, mint ahogy a kés a csontban, / nem fut mélyebbre, vér nem válaszol - / s a rettenet, hogy visszapeng rimem, / hogy szó s tárgya között örök a kordon, / s marad minden, minden a régiben / a rettenet marokra fogta a torkom." Az első négy ciklus verseitől eltér, azonban a számvetés tematikájába né­ miképp illeszkedik az utolsó verscso­ port, amely tulajdonképpen Függelék, zárójeles címe A litotész szeme. A retori­ kai alakzat ilyen kitüntetett helyzete előrevetíti a szerzői szándékot: olyan szövegekre számítunk (és nem csaló­ dunk), amelyek valamiképp szembe­ mennek a kötetben szereplő szövegek beszédmódjával, a létezést és emléke­ zést, az időt tematizáló verseket olyan művek váltják, amelyek ironikusan, vagy ha úgy tetszik, a litotész néző­ pontjából vagy (-val) tekintenek a témá­ ra. A ciklus nyitóverse olvasási straté­ giaként is felfogható: „Az utolsó jelenet: a rendező felfut / a színpadra s csak áll. �(A troglodita / Ádám súg neki: Hahaha!) Nem jut / eszébe semmi, csak ez: Fini­ ta/' És: „Csak aki nevet, azonos magá­ val". Az ezt követő pastiche-ok, sírver­ sek, vegyes műfajú szövegek egy-egy költőtársat idéznek meg, sok esetben a stílust is átsajátítva, nem ritkán pajzán felütéssel. A megidézettek között sze­ repel Tőzsér Árpád is, amely gesztus tulajdonképpen a kötet egészén érintő problémát teljesíti be: a saját memoár­ ban rögzít egy identitást, amely azon­ ban sosem lehet „egál" az emlékező­ memoáríró azonosságával. Ez a para­ doxon épp annyira magától értetődő, mint a kötet hátlapján, egyfajta mottó­ ként szereplő versben maga a halál megértése: „Az lát, ki innen hal meg, / de túlról vesz magának optimétert." Tőzsér Árpád utolsó kötete tehát az eddigi poétika összegzésének tekinthe­ tő (amennyiben a korábbi költészetből ismert megoldások, mint a pastiche, a görög mitológia átmentése, a magyar és világirodalmi műveltség dinamikus működtetése jelen van), tematikusan pedig egyfajta számvetésről, kiegyezés­ ről ad hírt. Azonban, ahogy az idézett példák is mutatják, Tőzsér költészeté­ ben az összegzés újragondolást, poéti­ kai szempontból egy részben megválto­ zott alapállást is jelent. A Csatavirág éppen ezért magára a folytonos küzdés­ re is utal, nem annyira vissza, mint inkább előre mutat. József Attilát idéz­ ve: „csak ami lesz, az a virág". (Kalligram, Pozsony, 2009) Koós István Esztétikai gubancok Csobánka Zsuzsa: B og Csobánka Zsuzsa első köteté­ nek enigmatikus és asszociá­ ciókban gazdag címe izgalmas szövegvilág ígéretével kecseg­ tet. A szó egyszerre konnotál valamiféle kuszaságot, kiismerhetetlenséget, illetve a külön­ álló dolgoknak egy szilárd egységben való összekapcso­ lását. A jelentés összetettsége mellett a szó hangalakja is nagymérték­ ben hozzájárul a figyelemfelkeltő ha­ táshoz, hiszen a három hangból kettő felpattanó zárhang, ami erőteljes auditív dinamikát kölcsönöz a jelölőnek. A hangsor kicsi terjedelme szin­ tén izgalmas asszociatív vibrá­ lással jár, hiszen bár a bog önmagában is értelmes kifeje­ zés, mégis azt a benyomást kelti, mintha egy hosszabb, ki nem mondott szó eleje lenne (pl. bogár, bogáncs, Boglárka), így a hiányérzetből fakadóan kíváncsivá teszi az olvasót, és felkelti a folytatás utáni vágyat. A könyv szövegvilága azonban nem teremt semmiféle kontextust ehhez a re­ mek címhez, ezért a szó jelentését jobb híján összefüggésbe hozhatjuk a kötet 73 �esztétikai megformáltságával. Eszerint a Bog olyan mű, amelyben erősen eltérő színvonalú szekvenciák csomózódnak össze: a jól sikerült, ígéretes szövegré­ szek mellett nagy mennyiségben szere­ pelnek olyan szakaszok is, amelyeket talán érdemesebb lett volna elhagyni és amelyek miatt a kötet egy kissé olyan benyomást kelt, mintha egy később remélhetőleg jó költővé érő alkotó zsengéit olvasnánk. A Kandúr és ebben pl. nagyon érzékletes az önmagából ki­ vetkőző erdő leírása. A szerző finom érzékkel változtat kicsit a költői topo­ szon, amely szerint a fák ősszel levetik a ruháikat, a lombokat, vagy éppen színes maskarákba öltöznek (mint pl. Kosztolányinál): itt az erdő nem a ruhá­ iból, hanem önmagából vetkőzik ki. A leírás egyszerű, de nagyon érzéki, han­ gulatos. A szövegkörnyezet azonban széteső és kidolgozatlan, két verssorban előkerül pl. az idő motívuma, amely azonban nem kerül kapcsolatba a kép­ pel, és mindenféle mélység, kontextuális kapcsolat nélkül szerepel a szöveg­ ben. A Minden a mi tükrünk lesz ügyesen játszik az alanyokkal, a szöveg helyen­ ként olyan összetetté és paradox logiká­ júvá válik, hogy az mindenképpen figyelemre méltó: „Mint egy riválisról, / úgy beszélt magáról: / csökönyösen hallgatott. (...) Éreztem, tárgyiasul a vita, / ő ketten magával birkózik, / míg vetélkedésük alanya, / magamra ma­ radtam. //Az álom mely síkja való, / s melyike puszta vágy, / mire emlékezni vél a test, / aztán rögvest elfelejti?" Az ellentétes pólusok felcserélése, azonosí­ tása (mint a beszéd és hallgatás, az álom és a valóság), a versalanyok disszeminációja izgalmasan játékossá és szuggesztívvé teszi a szöveget, és ha sikerült volna jobban kidolgozni, elmé­ lyíteni ezt a játékot, valószínűleg nagy­ szerű vers születhetett volna. A címvá­ 74 lasztás viszont már egy kissé problema­ tikus, hiszen a szubjektum(ok)nak a külvilág képeiben való megsokszoro­ zódása, felnagyított jelenléte kissé avíttas-nyugatos ízt kölcsönöz a szövegnek. Szépek és plasztikusak az a. k. a. Lolita sorai: „Túl hamvas a bőre, rágni sem kell / azonmód olvadsz a számban, édes. (...) Vattacukor a számban, le akartam nyelni a tested". Ami zavaró a kötetben, az a szeceszsziós, gyakran kissé slágeres szövegré­ szek nagymértékű jelenléte. Ilyenek pél­ dául: „Egy szikra kellene csak, / hogy lángolva hamvadjak (Szalmakutyák); "S vallatnám napestig / minden titkomat" ( Várólista); „céda eperajak surrog" (Bi­ kavér,); „Gyötörnöm kellett álmok néma csendjét" (Viharsarok). Néhány helyen a popos-slágeres szövegek hatása ennél is inkább érezhető: „(Pedig csak el akar­ tam mondani, / hogy bírni kell szeretni téged)", ( Számvetés), „Mellém bújt, én cirógattam, látni akartam / az arcát, két kezem közt, ringatózni" (Szkafander). Némelyik verscím akár egy popzenekar lemezén is szerepelhetne, pl. a Hogy a csillagos eget el ne felejtsem vagy a Talált fény. Esetenként képzavarral is talál­ kozhatunk a kötetben: „A derekamat a tiedre fakasztom" (Abcug); „Ennyi pletykás sebet elhallgathatok még" (Szemfényvesztés); „furcsa póz / hagyta el a szám (Csak oda); „A konnektor az­ óta ráz, / mikor képeket dugdosok bele" (Farkasvakság); „A gyomromban dúskált a hideg" (Télutó). Kissé felületesnek tűnik az is, aho­ gyan a szövegek a hagyományt meg­ idézik. A Pilinszky- és Nemes Nagy Ágnes-verssorok sokszor eléggé funkciótlanul bukkannak elő, anélkül, hogy termékeny kapcsolatba lépnének a kontextussal. A jég végének Pilinszkyidézete pl. egy súlyos metafizikai mély­ ségekkel rendelkező, rendkívül összetett �szövegből származik, itt viszont egy olyan szecessziós-vallomásos jellegű kontextusba kerül, amely inkább szegé­ nyei, mint gazdagítja a szövegelemet. Hasonlóan funkciótlannak tűnnek a Nemes Nagy Ágnes-intertextusok a Hogy a csillagos eget el ne felejtsem, illetve a Kandúr és eb című költeményekben. A Bognak mindezek miatt talán egy kicsit erőteljesebb szelekcióra, a szö­ vegkorpusz szűkítésére lett volna szük­ sége, kicsit kevesebb, de jobban kidol­ gozott szövegre. A szerző következő kötetében remélhetőleg megváltoznak az arányok, és a fentebb említett jól sikerült szakaszok fognak dominálni. (Szoba Kiadó, Miskolc, 2009) H alm i N iko lett „Elburjánzik" Erdődi Gábor V énusz-udvarlás. D on Q u ijote m etam orfózisai Az elsősorban fordítóként tevé­ kenykedő Erdődi Gábor máso­ dik verseskötete a szerelmi költészet hagyományának fel­ elevenítését, újragondolását cé­ lozza. A cím ezt igen egyértel­ műen jelzi is: a Vénusz-ud­ varlás szókapcsolat nemcsak a vágyott, a trubadúrlíra kon­ venciói alapján meg nem ne­ vezett nő megudvarlására vo­ natkozik, hanem általában, a szerelem előtti „főhajtásként" is érthető. A kötet versei három ciklusba rende­ ződnek, melyeket egy Prológus előz meg, és egy Epilógus zár. A harmonikus szerkezet jelzi, hogy a különálló szöve­ gek egy folyamat leírásaként is elgondolhatóak. Az álam is szinte olvasási stratégiát nyújt az olvasónak, amennyi­ ben az első versre, a Prológusként fel­ tüntetett Don Quijotéra irányítja a fi­ gyelmet. A vers hívószavai utalnak arra, hogy Cervantes hősének beemelése az értelmezésbe a kötet egé­ szének olvasásához szüksé­ ges, az egymást követő sze­ relmes szövegek újabb és újabb ostromként, a választott újbóli megszólításaként érten­ dők, a soha be nem teljesülő lovagi szerelem eszményének jegyében: „Szélmalom harcom / A nők az élet |...J // Kardom a csörte / Semmibe vágom / Én, Don Quijote!" . Az Epiló­ gus, Don Juan szédülete mintegy ellenpó­ lusnak tekinthető: mind a szerelem értelmezésében, mind pedig a versbe­ széd és -forma tekintetében egy eltérő megoldást mutat fel: „Mi lesz, ha tes­ tem egy mágnes se vonzza / se egy lány szemének kéke vagy bronzzá [...] // s jutok már, összezavarva-kavarva / elébb a lehulló avarba, / és zsupsz - ím Don Juanként - a pokolra." A két végpont között szereplő ciklu­ sok (Napudvarlás-finis, Vénusz-udvarlás, 75 �Új pólusok felé) a szerelemről való be­ széd különböző megoldásait mutatják be (szerepelnek például fragmentumjellegű, epigramma-szerkezetű, dialo­ gikus, bökvers-szerű szövegek). Erdődi Gábor kétségtelenül sokat merített az általa fordított szerzők poétikájából, így például Blake, Dylan Thomas hatása is felfedezhető az új könyvben. A testi szerelem, test és lélek viszonya, a má­ sikkal való kapcsolatteremtés lehetősé­ gei és korlátai, és az önmagáról alkotott kép megfogalmazása áll a tematikus fókuszban, a vers beszélője sokszor „maszkba" bújva (a már említett Don Quijote, Don Juan és Beethoven, Szindbád stb. álarcában) szól a kiemelt témák­ ról. A szerző versalkotó technikájára jel­ lemző, hogy előszeretettel fordul a szim­ bólumok, metaforák, allegóriák jelentés­ szervező lehetőségei felé. Az általa hasz­ nált képek egy része a szerelmi költé­ szet trubadúr és vágáns hagyományá­ ból származik, gyakran használt toposz (pl. kulcs-kulcslyuk, lepke-báb, virág-ké­ pek, természeti képek), más részük a sa­ ját „mitológiának" alkotásában vesz rész, leghangsúlyosabban a csillagrendszer motívumai (a bolygók nemcsak önálló világokat, hanem egy-egy nőt is jelente­ nek, az első, Napudvarlás, Holdudvarlás című verseskötetből is érzékelhető ez). A költői képek többnyire az erotikus 76 tartalmak kifejezésében játszanak szere­ pet: amellett, hogy igen gyakran szóki­ mondó-pajzán szövegekkel találkozunk, a rejtett, „kódolt" testiség is megjelenik. Erdődi Gábor erénye, hogy bizton­ sággal bánik a különböző versformák­ kal, azonban a formai megoldás sok esetben nincs összhangban a tartalom­ mal, elnyomja azt. A legnagyobb prob­ lémát számomra az jelentette, hogy sokszor - rím vagy ritmuskényszer hatása alatt? - pontatlan, sőt zavaros megfogalmazásokkal találkoztam (pl. „A Nap kapuja nyílik / Tavasz van / a vér bimbója pezsgőz / Arany ikonok madonnája / ígér múzsát / Kövek nyá­ vognak / S mint szerelemben / Tejföl savanyítja a lángost"), más esetben pedig a szellemesnek szánt megoldás közhelyesnek bizonyul („Elburjánzik a gaz: oly képet vág: igaz"; „Lezajlott, mint / a jég / Két szerelem"). A sze­ relmi líra hagyományának újragondolá­ sa akkor működne igazán autentikusan, ha a tradíció tematikus feltérképezése mellett a nyelv és a poétika lehetősége­ inek fokozottabb kihasználása, megva­ lósítása is bekövetkezne - számos olyan sor található a kötetben, amely magá­ ban hordozza ennek lehetőségét is, egy esetleges újabb kötet számára. (Napkút, Kiadó, Budapest, 2007) �B ed ec s L á sz ló Bolgár kalauz A lm ák - kortárs bolgár elbeszélők antológiája. Válogatta: Maiina Tomova Nem szeretnék ünneprontó lenni, de ne legyenek illúzió­ ink: Magyarországon a bolgár irodalmat (legyen az akár klasszikus, akár kortárs) aligalig ismerik, azaz a két, a kö­ zelmúltban megjelent kortárs bolgár antológiának (Az Almák című prózaválogatásnak és a Madárezredes című dráma kö­ tetnek) kevés esélye van arra, hogy akárcsak az irodalmárok körében sikert arasson. De ez persze még semmit nem mond a kötetekben szereplő szövegek minőségéről, csupán arról szól, hogy a magyar átlagolvasó van annyira sznob, és van annyira lusta, hogy a keletről jövő művészetekre ne szenteljen figyel­ met. Az utóbbi években talán csak egy­ két kivétel volt, néhány román szerző, és például Viktor Jerofejev vagy Ludmilla Ulickaja, de utóbbiak inkább a nyugati sikereik után, részben azok következté­ ben érkeztek meg Magyarországra. Pedig éppenséggel lenne okunk, hogy a két antológia felkeltse az érdeklődé­ sünket, ha másért nem, hát épp azért, mert a magyar irodalmi diskurzusok még ma is nagyban függnek a németor­ szágiaktól, márpedig egynémely bolgár szerzőnek ezekben az években majdnem akkora sikere van Németországban, mint volt Nádas Péternek, Esterházy Péternek és persze Kertész Imrének a kilencvenes évek második felében. Azaz ha a hír igaz, hamarosan megérkezhetnek hozzánk is Georgi Goszpodinov, Ilija Trojanov, Cveta Sofroineva vagy Alek Popov munkái - és ebben akár már a kezünkben lévő antológiák is segíthetnek. De van még egy, sokkal méltányosabb esélye a köte­ teknek: az, hogy az itt elő­ bukkanó problémák sokszor nagyon is hasonlítanak a mai magyar irodalmat foglalkoz­ tató tematikai és beszédmód­ beli problémákra, azaz a bolgár próza és dráma Magyarországra az ismerősség előnyeivel érkezhet, miközben a közel­ múlt és a jelen Bulgáriájának szintén érdeklődésre számot tartó valóságáról is hírt hozhat. Természetesen ez utóbbi­ ban is rengeteg az ismerős elem - hiszen a két ország, ne feledjük, sokáig egy csapatban focizott. Az alábbiakban az Almákról, a prózaantológiáról fogok né­ hány mondatot mondani, mert úgy ér­ zem, ez a fontosabb, reprezentatívabb és nagyobb érdeklődésre igényt tartó kötet. (Mindamellett hadd soroljam fel a drá­ makötet szerzőit is: K. Pavlov, B. Papazov, H. Bojcsev, I. Kulekov, J. Dobreva, D. Dinev, E Rahnev, P. Dojnov.) És ha már a Magyarországon külön monográfiát kapott futball-irodalomnál tartunk, az Almák című kötetből hadd emeljem ki elsőként Palmi Rancsev Egy kis szerencse későbbre című sportos írását, mely két valamikori bokszoló, két egy­ kori bajnok keserű találkozását beszéli el. Kettőjük kis jelenetében minden ben­ ne van, amit az úgynevezett rendszerváltás veszteseiről szoktunk gondolni: a fényes múlt és a szánalmas jelen, az 77 �egykori remények és a keserű valóság, a karrier valamikor lehetősége és a puszta létért folytatott mai küzdelem, a filléres problémák, az egyre súlyosbodó szegénység, a folyamatos megalázottság. Az az egzisztenciális helyzet, melyből épp a régen volt sikerek édes emléke mutathat - talán csak illúziónak tekinthető - kiutat. A sport társadalmi szerepének változása mindeközben a társadalom egészének változásáról is beszél: ma már senkit nem hat meg egy, a szocializmus évtizedeiben szerzett sportsiker. A sikereknek jelenkorinak kell lenniük, most kell megszületniük, csak akkor érnek valamit. Én magam egyébként is érdeklődve kerestem a kötetben azokat az írásokat, melyek a zsivkovi idők feldolgozásáról, vagy épp a posztkommunista Bulgária mindennapjairól szólnak. Meglepeté­ semre elég sokáig kellett keresnem. A kötetben csak kevés olyan írást talál­ tam, mely a közelmúlt vagy a jelen dekonstruálását, leleplezését célozza, de még olyat is keveset, mely újrakonstru­ álni próbálná ugyanezt, azaz valós alapokra épülő fiktív játéktérként ke­ zelné a múltat. Előbbire példa a direkt megfeleltetéseket kerülő, és inkább csak figurákat, hangulatokat, helyszíneket megnevező Marija Sztankova Modem Antigoné című írása, melyben egy, az apját szegénysége miatt eltemetni kép­ telen lány beszél teljes kiszolgáltatott­ ságáról, a hivatalok, munkaadók és a szomszédok érzéketlenségéről és zsarnokoskodásáról. Hasonló nézőpontot használ Dejan Enev is az Ébressz fel augusztus végén című, az emlékezést közvetlenül is tematizáló, elégikus, mélabús novellájában, melyet akár az otthon és a család elvesztésének tragi­ kus történeteként is olvashatunk - de mindenképp olyan szövegnek, mely sokat tud a múlt folyamatosságáról, 78 arról, hogy ami valaha velünk történt, életünk végéig elkísér bennünket. Ugyanezt a problémát dolgozza fel, de más oldalról, a jelen újrakonstruálás igénye felől Alek Popov Mindenszentek Bankja című írása, melyben egy szokvá­ nyos kelet-európai pénzügyi csalás, egy piramisjáték a sztori kiindulópontja, hogy ebből egy részben szatirikus, részben mágikus szöveg kerekedjen, egy olyan én-én szituáció, melyben a beszélő elveszti az ítélkezéshez szüksé­ ges identitását, és épp ezért nem is próbál könnyen kapható morális szem­ pontokat érvényesíteni. Nem ítélkezik és nem helyezi magát a szövegen kívül­ re - ez írásának legfőbb erénye. De idekapcsolható Az emberek teste Krisztin Dimitrovától, benne az alvilági körök­ kel, az utcai leszámolással és a vacsorá­ ért való mindennapi hajtással - valami olyasmivel tehát, mely a sztereotip hírek alapján a mai Bulgáriát olyannyi­ ra jellemzi. Mindez persze kellő és tet­ szetős távolságból, egy ügyesen felépí­ tett sztoriba csomagolva. Dimitrova bizonyára jól tudja, hogy a nyugati olvasó nagyon szereti, ha egy bolgár szerző szövege saját előítéleteit erősíti meg, ha arról olvashat, amit maga is gondol, felületesen, Bulgáriáról. Na­ gyon cseles, ahogy ő elébe megy az előítéleteknek, erősíti őket, de csak azért, előítélet-voltukat leleplezze. A valóság, ha úgy tetszik, minden sztereo­ típiánál kegyetlenebb tud lenni. Ami az imént említett szatírát illeti, igen, a reprezentatív válogatás szerint ez a kortárs bolgár próza egyik legked­ veltebb eszköze. Vladi Kirov Három másodperc a hal életéből, Csavdar Cenov rövidprózái, vagy az egészen ragyogó novellakezdeteivel is feltűnést keltő Petar Csuhov („Önök nem ismerik ezt az embert. Én sem ismerem. De vannak emberek, akik ismerik."- írja például �a Doktor Lukasz elején) novellái egészen sokat tudnak ennek a poétikai eszköz­ nek a lehetőségeiről - élvezetes, szóra­ koztató, de kellően mély értelmű szö­ vegeket kerekítve a segítségével. Rá­ adásul Csuhov egy számomra különö­ sen érdekes mondatot is leírt, ráadásul szintén egy novella legelején, mellyel azonnal meggyőzött: „Nagymamám magyar volt." Csak nem? A többiekről csak címszavakban: Fi­ gyelemreméltónak találtam Emilija Dvorjanova Mondatkoncert című novelláját, merthogy manapság ritka a műveltsé­ get, vagy mondjuk úgy, az elitet játsza­ ni hívó próza, melyben például az a probléma formálódik meg, hogy az Amati vagy a Guernieri hegedűk Ahűrja szól-e szebb tónusban, netán egy Maggini. Még ritkább, hogy az efféle finomkodó problémák lényegében ön­ irónia nélkül kerüljenek egy szöveg centrumába. Ahogy annak is örültem, hogy a tizenhat szerző között hat nő is van, ez bárhol Európában dicséretes arány lenne. De még jobb hír, hogy a női szerzők írásai jók, frissek, bátrak, izgalmasak. Roszica Borkovszki Az utála­ tos kis Szofi című, a kegyetlenséget is színre vivő szövegében én Szofi nevében szándékosan hallom Szófia, tehát a város nevét is, Elena Alekszieva Tranzitrepülőtere a borzongató repülőút mélyén élet­ ről és halálról, testekről és félelmekről beszél, feszültséggel telten, sok-sok apró és meglepő megfigyeléssel, Jana Bukóvá pedig nem kevesebbel büszkélkedhet, minthogy ő írta a kötet címadó novellá­ ját, Az almákat. Ez még akkor is nagy szó, ha a kötetben szereplő másik, Kő­ negyed című írását én magam érettebb­ nek, töredékességében is kerekebbnek érzem, az ott megjelenő reflexiókkal teli prózanyelvet, illetve a „női szempont" érvényesítését pedig kifejezetten érté­ kesnek és érzékenynek. Ráadásul ebben a szövegben találtam végre egy pici ero­ tikát is, amit a kötetből nagyon-nagyon hiányolok. Sehol máshol egy vad csók, egy meztelen test, egy testnedv, de még egy romantikus randevú sem. Ennyire szemérmesek lennének a mai bolgár írók? Vagy a szerkesztő figyelmét ke­ rülték el a testről és a szexualitásról nyíltabban beszélő szövegek? Kíváncsi lennék, hol az igazság. Mert akárhogy is, a modern irodalom egyik legna­ gyobb vonzereje épp a felszabadultság, a tabuk figyelmen kívül hagyása, a test­ tel kapcsolatos szorongások és örömök nyílt megjelenítése - nehezen hihető, hogy a mai bolgár próza egyként kerüli ezt a témát. Jana Bukova írásában is csak nyomokban fedezhető fel, amit keresek, mégis, hadd mondjam azt, hogy ez az írás volt a kötetben az egyik legkedvesebb meglepetés számomra. A másik a melankolikus Miien Ruszkov Amerikai költők című, a kortárs vi­ lágirodalomban ugyancsak alapvető problémaként jelentkező kulturális kü­ lönbségeket is tematizáló, az utazást, a mássággal találkozást és a párbeszédet alapértéknek tartó írása volt. Szép, ahogy Ruszkov Plovdivról ír, jó, ahogy a tájföldi és az amerikai vendégeket Bulgáriáról beszélteti, és számomra nagyon szimpatikus az a csetlő-botló, önbizalom-hiányos figura is, aki saját otthonában is idegennek érzi magát. Georgi Gaszpodinov itt szereplő írá­ sai ugyancsak méltók szerzőjük hírne­ véhez. A történelem fehér gatyája című novellája pedig épp a fentebb már kere­ sett hetvenes évekbe kalauzol minket. Sőt ennél még messzebb: Bulgária egyik legkisebb városának akkori kulisszái közé. A novella korképként kei életre, kutyákkal, szeméttel, a házak ablakába teregetett száradó, színes ruhákkal, és persze rendőrökkel - mulatságos tükrét mutatva mindezzel egy abszurd világnak. 79 �Egy olyan világnak, ahol minden egy központi akarat szerint szerveződik, ezért még a legapróbb problémákat sem lehet egyszerűen és normálisan megol­ dani, a „józan paraszti ész" szerint kezelni. Remek szöveg ez is, büszke lennék rá, ha eredetileg magyarul író­ dott volna. Ami pedig a legfiatalabb írót, Angel Igovot illeti, három itt szereplő novellá­ jából elsősorban azt a kényelmetlenség­ érzést emelném ki, mely már-már erősebbem mutatkozik minden más érze­ lem lehetőségénél. A világ maga a kom­ fortnélküliség: kényelmetlen, mert bár­ mikor robbanhat mellettünk egy bomba, mert zajos és piszkos sugárutak vágják ketté a városainkat, mert van, aki életé­ ben sosem megy át a túloldalra. De legfőképp írónak lenni kényelmetlen, mert szűkek a műfaji keretek, a történe­ tek már kitalálásuk pillanataiban hallot­ tak, érdektelenek, és különben is: már 80 minden sztorit megírtak előttünk. Ez az ismerős lázadás, ez a kicsit szemtelen beszédmód nagyon is tetszik nekem. Az antológia tehát egy kihívó, izgal­ mas és érdekes bolgár novellairodalmat mutat be, olyan szerzőket és olyan szö­ vegeket, amelyek reflektálnak saját beszédpozíciójukra, tudnak arról, milyen nehézségei vannak a történetmesélés­ nek, az emlékezésnek és egyáltalán a nyelv használatának, van humoruk, és ami még fontosabb: többségükben van öniróniájuk is. A szerzők tudnak saját bolgárságukon vagy épp saját íróságu­ kon is nevetni, de mernek fájdalmat is okozni - akár saját maguknak is. Az antológia a szerzőkről készült kis port­ rékkal együtt tehát tökéletesen alkalmas arra, hogy Magyarországon új híveket szerezzen a bolgár irodalomnak. Ez az irodalom megérdemli ezt, nem kétséges. (Napkút, Budapest, 2009) �M izser A ttila Határok, csendek, esték Dobos Marianne: Sorsfordító karácson yok (1 9 4 4 ,1 9 5 6 ,1 9 8 9 ) Egészen különleges módja a múltfeldolgozásnak, a történe­ lemről való gondolkodásnak az a technika, módszer, ame­ lyet Dobos Marianne válasz­ tott a Sorsfordító karácsonyok (1944, 1956, 1989) című köteté­ ben. Nemcsak terjedelmében, hanem vállalását tekintve is impozáns kiadvány: a kötet­ ben szereplő, hét fejezetbe rendezett interjúk a címben jelzett dátumokhoz kapcsolódó személyes történeteket tárják fel, szálazzák szét, a könyv egé­ sze pedig a szövegek mellérendeltsége folytán „párhuzamos történetekként" ad képet történelmünk meghatározó időszakairól. A kizökkent idő fejezet írá­ sai arra mutatnak példát, hogyan képes a történelem kizökkenteni az egyént a mindennapi rendből; az Írók a felfordult világban tágabb értelemben, a sorsokon keresztül az irodalom pozíciójára kér­ dez rá. A Pilvax a Várban (1956) helyek és történetek érintkezéseit villantja fel, ahogy a Róma-Budapest (1988 karácsony) fejezet is a hely, a szellem vonatkozásait vizsgálja, A szeretet önkéntesei fejezet egy személyes példa és egy portré összeg­ zése, bemutatása a morális igazságok és értékek érdekében. A Szent István Archikon a különleges, Schéner Mihálylyal közös vállalkozásról ad hírt, és be is mutatja azt. A könyv utolsó fejezete, az Embereszményeim olyan portrékat tartalmaz, amelyek túlmutatnak a múlt­ idézésen, általános (örökérvényű em­ beri tapasztalatokkal szolgálnak. A 2009-es gyűjtemény nem tekinthető előzmények nélkü­ linek: célkitűzésében és tartal­ milag is Dobos Marianne ko­ rábbi, három részből álló so­ rozatához kapcsolható. A be­ vezetőben olvashatjuk: „Vizs­ gáztatom könyvemben az ün­ nep kisugárzó erejét, és egy­ ben az emberekben mégiscsak megmaradó ünnepet teremteni akaró elszánást. Kitartani az ünnep szellemi­ ségénél, és ugyanakkor megkeresni a minden egyes emberben benne élő erőt a jó keresésére, a szeretet isteni és em­ beri törvényének megélésére, a poklok ellenében feltűnő cselekvő erő fényes­ ségére." A portrék ezt a viszonyulást, szemléletmódot teremtik meg, egyfajta folytonosságról, hagyományozódásról adnak hírt. Ilyen értelemben kapcso­ lódnak az Akkor is karácsony volt (1944), a Bölcsészek 1956-ról és az Ádventre vár­ va, 1989 című kötetekhez, amelyek szin­ tén kiemelt történelmi események ap­ ropóján egybegyűjtött életút-interjúkat tartalmaznak, és az is kapcsolódási pontot jelent a szerző életművén belül, hogy a trilógia „szereplői" közül jónéhányan a Sorsfordító karácsonyokban is fel­ tűnnek, jól érzékelhetően azzal a szán­ dékkal, hogy a személyekről alkotott kép (és a megszólítottak történelemképe) a megváltozott kontextusban, elrende­ zésben új árnyalatot, fénytörést nyerjen. Hogy Dobos Marianne a komplex, sokoldalú ábrázolás híve, azt jól érzé­ kelteti - mind a trilógia mind jelen kötet 81 �esetében - a beszélgetőtársak, az emlé­ kezés útján felidézett szereplők kivá­ lasztása. A megszólaltatottak életútja, a felidézett pályák és teljesítmények na­ gyon változatos képet mutatnak, az egyes interjúk az alanyok eltérő tapasz­ talatai miatt különböző kiindulóponttal, stílussal, kérdéstechnikával rendelkez­ nek. Minden portré egy-egy (a mottó­ ként szereplő Nagy Gáspár-idézetből kölcsönzött kifejezéssel) „magánkaland", „végkimenetele fölöttébb kétséges". A riporter erénye az, hogy semmilyen sab­ lonhoz, mintához nem igyekszik igazí­ tani beszélgetéseit, amelyek így sokszor a kultúrtörténeti és történelmi tapaszta­ latok irányába tolódnak el (mint példá­ ul a Vas István, Szabó Magda, Nemes Nagy Ágnes, Páskándi Géza, Szabó Lőrinc történeteit idéző Az elhallgatott forradalom című írás), és a beszélgetések számára a feladat, ahogy az interjúban alkalmi kérdezőpartnerré előlépő Kabdebó Lóránt fogalmaz, „tetten érni azt a kiváltó, ihlető motívumot vagy motí­ vumegyüttest, amely egy-egy klasszi­ kus alkotás létrejöttében alapul szol­ gál." Más alkalommal a személyes ér­ tékrend jelenti a fő mondanivalót (mint például a Nemeshegyi Péterrel, Szentkuthy Miklóssal, Károlyi Amyval kap­ csolatos szövegek): Dobos Marianne ké­ pes arra, hogy egészen közel kerüljön a beszélgetőtárshoz, kérdései nyomán sok­ szor rendkívül megrázó, pontos szemlé­ leti tartalmak mutatkoznak meg, ilyen például Polcz Alaine halál-értelmezése is: „a halál felfogásának története egy­ ben az emberiség története is. Az egyes kultúrák, korok halálviszonya gondol­ kozásukat, életmódjukat, filozófiájukat 82 tükrözi. Halni tudni, annyi mint élni tudni, olvasható Szophoklész Phaidonjából. [...] Otthon halt meg a nagyma­ ma is. Jó halála volt. Az akkori értelem­ ben. Felkészült rá, a halálfogadás akkori rítusa szerint. Úgy, ahogy tette ezt a keresztény ember közel 2000 évig." Talán az eddigiekből is érzékelhető, hogy a kötet a szerzői szándék szerint több, mint egy történelmi korszakokat dokumentáló memoárgyűjtemény: a beszélgetésekből kibontható jelentésré­ tegek, olvasatok (személyes történet, közösségi emlékezet, művészet, morál, sőt sokszor vallás, elkötelezettség stb.) több regisztert szólaltatnak meg, emel­ lett, illetve ehhez kapcsolódóan számos segédanyag, illusztráció segíti és teszi élvezetesebbé, izgalmasabbá a befoga­ dást. Dobos Marianne, ahogy korábbi könyveiben is, számos szövegbetétet alkalmaz, amelyek a gondolatmenet követésében segítenek. A Schéner Mihály-beszélgetéshez kapcsolódó képi dokumentáció, amellett, hogy informa­ tív, a műalkotással való találkozást teszi lehetővé; a Szent István Archikon '88 közlése (többek között Nemes Nagy Ágnes, Szabó Magda, Esterházy Péter, Ágh István kéziratos szövegeivel) pedig igazi kuriózumnak tekinthető. Dobos Marianne könyve sokfélekép­ pen szól korszakokról, emberekről, sorsokról. Egyszersmind többfélekép­ pen olvasható: személyes tapasztalatok hordozójaként, a tudásunkat kiegészítő, árnyaló ismeretanyagként és mindenfé­ leképp az idő által ihletett kor ajándé­ kaként. (Ráció, Budapest, 2009) �G r é c z i-Z s o l d o s E n ik ő Az újrarajzolt portré Leleplezett m ellszobor - N yom ozások K azin czy birtokán 2009-ben ünnepeltük a szépirodalom önértékének rangot adó, sajátságainak törvényeit megalapozó, az irányjelölő, az irodalomban és a nyelvben a szép és a jó esztétikai értékeit hirdető Kazinczy Ferenc szü­ letésének 250. évfordulóját, ö r ­ vendetes, hogy az emlékévre elkészült a kritikai kiadás há­ rom kötete (I. Pályám emlékezete, II. For­ dítások Bessenyeitől Pyrkerig, III. Külföldi játszószín). A sorozat várhatóan folya­ matosan bővül. Kazinczy Ferenc hasonló nevű, Svédországban élő ükunokája, akit nagy őse emlékére neveztek el és nevel­ tek, bevallása szerint magyarul egyre kevésbé tud, de egykor ükapja fogságá­ nak naplóját és levelezéseit svédre fordí­ totta. Ő volt a díszvendége Debrecenben az évforduló alkalmából rendezett Ka­ zinczy Ferenc és kora című konferenciá­ nak, ahol örömmel adhatták át neki, mintegy az utókor hálás tiszteletéül, a kritikai kiadást. Mintha az egykori Ka­ zinczy Ferenc a maival összeérne, ami­ kor az ükunokával készült interjúban ezt a gondolatot olvassuk: „Ne féltsük a kis nemzetek nyelvét, különösen a ma­ gyart ne, mert elég erős és különleges ahhoz, hogy megvédje magát, s fenn­ maradjon." (Hajba Ferenc: Érzelemmel telített szavak. Interjú Kazinczy Ferenc­ cel. Népszabadság, 2010. április 29.) Egy fiatal, mégis tapasztalt kutató, Czifra Mariann, az ELTE irodalomtörténeti tanszékének munkatársa a szerkesztője az emlékév végére elkészült Leleplezett mellszobor című tanulmánykö­ tetnek, amely az MTA és a Debreceni Egyetem Bitskey István által vezetett Klasszi­ kus Magyar Irodalmi Textoló­ giai Kutatócsoportja pályáza­ tának keretében valósult meg. A szerkesztő részt vesz abban a 2007-től kezdődő munkában, amely Kazinczy Ferenc kézira­ tos leveleinek a felkutatásával kez­ dődött, közben két éve lezárult az öszszegyűjtött anyag digitális archiválása, s a kutatás a magyarországi és a külföldi közgyűjteményekben meglévő Kazinczy-levelek nyomozásával folytatódott. A munka a fellelt kéziratok feldolgozá­ sával, összeolvasásával, a filológiai kuta­ tásokkal ma is zajlik. Ennek egyik bizo­ nyítéka az a kötet, amelyet ajánlok mindazon olvasóknak, akik az eddig szilárdnak, elmozdíthatatlannak hitt Kazinczy-kép újrafestésének kívánnak tanúi lenni, s akik kíváncsiak a „Kazinczy-birtokon", a szövegek erdejében indult nyomozás hiteles bizonyítékaira. A Korunkban, annak szerkesztőjeként ajánlja az olvasók figyelmébe az eddig megjelent kritikai kiadás köteteit Keszeg Anna, aki a „nyomozók" közül az első, mármint tanulmányának helyét illetően ebben a kötetben. Rendhagyó, egyben a tudományosságot érdekességgel ötvöző írása a módi és a viselet összefüggéseit tárgyalja Kazinczynál. Tudjuk, hogy az íróról atillát, zekét is elneveztek, sőt neve a magyar divattörténeti szakirodalomban sem ismeretlen. A szövegekből 83 �vett, filológusi alapossággal elemzett citátumok alapján igyekszik megvála­ szolni a kérdést: divatos volt-e Kazinczy? Ezt a kérdésfeltevést - elsőre tudo­ mánytalannak tetsző volta ellenére - az is indokolhatja, hogy a viselet minden­ kor egy adott kultúra meghatározója; az öltözék a nemzetfelfogásban, az identi­ fikációban az önreprezentációs eszköztár része. Keszeg Anna jó érzékkel bizonyít­ ja, hogy ezek vonatkozásai követhetők a Kazinczy-szöveghagyományban. A XVIII. század végén már létezik „a divatos öltözködés" fogalma, ekkorra már meg­ jelenik a divatsajtó. Fontos fogalmakat rendel gondolatai köré a szerző: öltöz­ ködés-kultúra, társadalmi hovatartozás, funkcionalitás, forma, anyagi feltételek, s a Kazinczynál oly fontos jó ízlés, me­ lyek meghatározói a viseletnek. A ta­ nulmány szerzője textológiai kutatásában rávilágít arra, hogy a Bécsben tartózkodó Kazinczy az öltözködésbeli ízlés közve­ títését vállalja magára, de a divatos ruha itt válik számára először anyagi problémává. Ez a Török Sophie-val kötött házasság kontextusában is meg­ jelenik: Sophie a házasságkötés előtt az öltözködésre fordított kiadások mérsék­ lését ígéri, s az erre áldozható költség az író élete végéig problémát jelent, az ízlést követő öltözetről azonban maga Kazinczy sem mond le. Kazinczy szö­ vegeiben többször idéződik meg emlé­ kezetből egy-egy összejövetelen viselt ruha, a tanulmányban ezekből is ka­ punk ízelítőt. A dolgozat végén az öl­ tözködés korabeli regiszteréből összeál­ lított szómagyarázattal a Kazinczy-idézetek megértéséhez járul hozzá a szerző. Szilágyi Márton, az ELTE docense „nyomozóhoz" illően - filológusi kíván­ csisággal és pontossággal megírt dolgo­ zata a Fogságom naplója kritikai kiadását előkészítő munkálatoknak köszönheti megszületését. Riedel, nemesi rangú 84 tanár, II. Lipót gyermekeinek tanára, a bécsi jakobinus per fővádlottja 60 évi börtönt kapott, Kufstein, Graz és Mun­ kács falai között is sínylődött, ez utóbbi helyen a Kazinczy melletti cellában közel egy évig. A közös sors összehozta őket, később is leveleztek. A Párhuzamos börtöntörténetek címet viselő tanulmány szerzője a foglyok közötti kommuniká­ ció érdekességeit fejti fel. Részletesen bemutatja a falkopogtatás módszerét, amely a latin nyelvre - mint lingua francára - épült, annyiszor koppantot­ tak, ahányadik helyet az alfabétikus rendben elfoglal a betű, így kialakult egyfajta börtönábécé. Új szemléletű filológusi megközelítéseit azért is di­ csérhetjük, mivel ezek által bizonyítja a Fogságom naplója hitelességét. Egészen más kontextusban helyezi el a művet, mint ahogy ezt az irodalomtörténet eddig tette, mivel a jegyzőkönyvek és a memoárok (a korábbi és a későbbi viszszaemlékezések) összevetéséből újabb, eddig nem ismert összefüggések sejlenek föl. Ezek egyfelől szemléleti kü­ lönbséggel magyarázhatóak, másfelől Kazinczynak azzal a gondosságával, melynek hatására a retorikai és esztéti­ kai alapelveinek megfelelően alakította ki naplójának végső beállításait. Czifra Mariann a Tövisek és virágok epigramma-gyűjtemény új eredmé­ nyekre alapozott bemutatását célozta meg tanulmányában. Hangsúlyozza, bár a Kazinczy elveit ismerők jól tudják, hogy az értékek tisztelete, a szép és a jó kívánalma nála kötelező, s ennek a kritériumnak a szolgálatában szemlélte­ ti azt a munkamenetet, ahogy Kazinczy saját műveit - így a tervezett címén Nyilak és virágok verseit - is pallérozta, s ahogyan az alkotófolyamat során saját szövegeihez is kritikusan, a másoknak megszabott mércével állt. Az epigram­ mák készülésének igényes folyamata �tárul itt az olvasó elé a Kazinczylevelezés erre vonatkozó részleteinek fölelevenítésével. Ennek a dolgozatnak, de a tanulmánykötet további írásainak egyaránt nagy értéke a sok, eredetiből citált szövegrészlet. A kötet szerzőinek gazdag illusztrációs, hivatkozott anya­ ga szinte különálló szöveggyűjteményt képez a köteten belül. Vadema Gábor irodalomtörténész egy érzékeny barátságnak, Kazinczy és gróf Dessewffy József kapcsolatának a termé­ szetrajzát tárja az olvasó elé. A szerző célja, hogy a két költő levelezésének áttekintése után a kettejük közti viszony összefüggésrendszerének bonyolultságá­ ból és levelezésük értelmezési nehézsé­ geiből, ezen értelmezések ütköztetéséből, a vitáikból vázolja fel Kazinczy esztéti­ kai teóriáját, szemléletét. Vita volt a két verselő között többek mellett Csokonai­ ról, nem sokkal Kölcsey Ferenc bírálatá­ nak megjelenése után, de a tanulmány a Vörösmartyról és a Kisfaludy Sándorról alkotott véleményüket is bemutatja. Mindketten másképpen értelmezték a kritikát. Kazinczy - mintegy igazolva a jelen munkámhoz hasonló tevékenysé­ get - egyértelműen a recenziókban látja az irodalmi kritika jövőjét és az irodal­ mi ízlés csiszolásának útját. Szabó Ágnes modern szemléletű kö­ zelítésből, a pénz, piac és kultúrpolitika felől közelít Kazinczy vitát kiváltó szöve­ géhez, az Erdélyi levelekhez. Magánleve­ lezéseiben, majd publikusan a Tudomá­ nyos Gyűjtemény hasábjain töredékesen megjelenő Erdélyi levelekben elítéli a szá­ szokat, s ennek évekig tartó visszhangja lesz a szászok és a magyarok orgánuma­ iban. A megjelent részletek heves indu­ latokat váltanak ki a korabeli szászokból, ebből szinte forradalmi hangulat kere­ kedik. A tanulmány részletezi ezt a vitát, miközben a korabeli olvasóközönségről és mecenatúráról is képet kapunk. Völgyesi Orsolya, a MTA Irodalom­ tudományi Intézetének munkatársa Kazinczy hivatali szerepvállalásáról ír dolgozatában. A - többek között Nógrádban is birtokos - Kazinczy család a bene possessionatinak nevezett közneme­ si réteghez tartozott, és rokonságban álltak a szomszéd vármegyebeli birto­ kos családokkal, átfogva így az észak-, északkelet-magyarországi régiót. A Kazinczyak pozíciója, kiterjedt kapcso­ latrendszere alkalmas volt arra, hogy megfelelő szerepet biztosítson egy me­ gyei szerepvállalásra készülő fiatalem­ bernek. A családból többen vállaltak közhivatalt, írónk ilyetén pályafutása 1784-ben, Sáros vármegye táblabírói, majd Abaúj-Zemplén megyei aljegyzői kinevezésével indult. Érdekes, hogy éppen abban az évben (1785-ben) kezd­ te meg hivatali munkáját, amikor II. József a közigazgatásban a német nyelv használatát tette kötelezővé rendeleté­ ben. Mivel a Kazinczy mellett dolgozó hivatalnokok nem tudtak németül, így rá hárult az írásbeli ügyek intézése. Figyelemre méltó ebben az összefüg­ gésben, hogy mind Zemplén, mind Abaúj azon 20 vármegye közé tartozott, amely a nyelvrendelet ellen tiltakozó felterjesztésben a magyar hivatalossá tétele mellett érvelt. (A hivatalossá tétel, tudjuk, csak a következő évszázadban valósulhatott meg, melyben nem kevés szerepe volt Kazinczy munkásságának.) A tinta színe szimbolikus című tanul­ mányában Orbán László, a Debreceni Egyetem és az ott folyó tevékenység, a Kazinczy-kritikai kiadás munkatársa az író különböző autobiográfiáiból idézett összetartozó szöveghelyek variációiról, eltéréseiről értekezik. Igazodva a kötet címéhez ő is, akár egy nyomozó, igazsá­ gok felderítésével foglalkozik, az egyes szöveghelyek egybevetésével felfedi az ellentmondásokat, az „olvasókat 85 �tévesztgető útak"-at. Célja, hogy Kazin­ czy első ismert írásműve, egy 1764. december 3-án (ötévesen) írt levél és az utolsó ismert önéletírása, a Pályám emlé­ kezete között ívelő feljegyzések sorát elemezve a néhol egymást keresztülhúzó biográfiai vonásokból, a többféle értel­ mezésnek teret adó hálózatok szövedé­ kéből „az emlékezet kertjében" összeál­ lítson egy karakteres, határozott arcot. A kötet ezen utolsó tanulmánya hang­ súlyozottan, de kivétel nélkül valahány, rendhagyónak is nevezhető megközelí­ tés egy új, eleven, izgalmas személyiség portréját állítja elénk. A megkövült, hosszú évtizedekig változatlan Kazinczy-kép új rajza ez az egységes szer­ kesztésű tanulmánykötet. Néhány hete egy előadásom kapcsán a széphalmi birtokot és A Magyar Nyelv Múzeumát, a kiállításokat megtekintve, a Kazinczy- ról szóló többi előadást hallgatva, emel­ lett a bemutatott kötet tanulmányait olvasva is megerősödik bennem, hogy a „leleplezett mellszobor" megelevene­ dett arca egy sehol, semmilyen téren sem megalkuvó, mindenkor kritikus jellem vonásait mutatja. A sikeres, szép kiállítású borítón a kies széphalmi park előterében a szoborszemeivel előrete­ kintő arc, a szigorú, karakteres vonások mintha a kötet tanulságát hirdetnék: „Nekem az kecses, ami szokatlan; S kényesb vagy makacsúlt ízletem új­ nak örül. (...)a z újért Hamvamat a maradék áldani fogja, tudom.". (Kazinczy Ferenc: Szokott és szokatlan) (Gondolat, Budapest, 2009) C s u k o v it s A n it a rr Pásztor családból származom... // Lengyel Ágnes: E gy p a ló c p á szto r öröksége. G yu rkó P ál szám adókan ász fa ra g á sa i Irigylésre méltó helyzetben van a Palóc Múzeum és Lengyel Ágnes néprajzkutató. A palóc népművészet szinte kimeríthe­ tetlen tárházába különösen gaz­ dag és sokszínű anyagot tet­ tek a fafaragók. A faragásnak a táji adottságok is kedveztek, de a botok, fokosok, csanakok, gyufatartók, lócák díszítését a palóc tájakon kiemelkedően magas szín­ vonalon művelték a 19-20. században. 86 Barna János, Lőrincz Pál, Csábrádi József, Bertók János és Gyurkó Pál munkáinak értékét már a korabeli néprajztudo­ mány is felismerte, így szeren­ csére sok, jól adatolt tárgy került múzeumokba, többek között a Palóc Múzeumba. Ebből a gazdag anyagból Gyurkó Pál munkásságát tárta a Palóc fafaragás régen és m a - Gyurkó Pál számadókanász életműve és öröksége című, �a Palóc Múzeumban rendezett kiállításban az érdeklődők elé Lengyel Ágnes néprajzkutató, muzeológus. A kiállítás sajnos már nem látogatható, de az élmény a szép kiállítású kötetben tovább él. Gyurkó Pál hosszú élete (1869-1959) és gazdag, mintegy fél évszázadot átfo­ gó életműve jól nyomon követhető a könyvben. Az öntudatos, faragásaira büszke Gyurkóról viszonylag sokat tud a néprajztudomány: szerencsére mo­ nogramot és évszámot is faragott alko­ tásaira, s önmagáról is sokat elárult Madarassy László által följegyzett ön­ életrajzában. A kötet bevezető fejezetében a Gyurkóra vonatkozó eddigi kutatásokat és fennmaradt alkotásait, azok fellel­ hetőségeit összegzi a szerző. Gyurkó alkotásainak legnagyobb részét a Palóc Múzeum őrzi, de Nógrád megye többi közgyűjteményeibe, az egri Dobó Ist­ ván Vármúzeumba és a Néprajzi Mú­ zeumba is kerültek Gyurkó által fara­ gott tárgyak. A Pásztor családból származom... címet viselő fejezet végigkíséri Gyurkó életét születésétől kezdve. Ennek állomásai az iskola és írás-olvasás nélkül eltöltött gyermekkor, a korai munkába állás és megismerkedés a „pásztor-tudományok­ kal", a katonaság, a házasság, a több évtizedes szolgálat kanászként külön­ böző uradalmakban, a nyugalomba vonulás és városba (Hatvan) költözés, az ismertté válás. Gyurkó időskorának fontos eleme a múzeumi szakemberek­ kel való kapcsolattartás, a gondoskodás a tárgyi és szellemi emlékek megőrzé­ séről az utókor számára. „Kedveseim! Itt küldöm a legkedvesebb régi emléke­ zetes tárgyamat. Ha megkapják, fogad­ ják örömmel, mert már ilyet nagyon ritkán látni. Arra kérem magukat, hogy ennek nagyon viseljék gondját, ennek a tárgynak..." - íratta egy múzeumi aján­ déka mellé. Gyurkó Pál tisztában volt saját értékével és azzal is, hogy egy eltűnő világ képviselője. A kötet következő fejezete a pásztor­ élettel, annak szépségeivel és nehézsé­ geivel ismereti meg az olvasót. A régi pásztor tradíciókat hordozó Gyurkó nemcsak jó faragó, de remek elbeszélő, valamint kiváló énekes és dudás is volt. A pásztorkodás meghatározta minden­ napi életét, a dalok is erről szóltak; juhászokról, kanászokról, betyárokról, munkáról, időjárásról. Továbbá ivásról, mulatásról, zenélésről, boldog és bol­ dogtalan szerelemről. Alkotásain is visszaköszönnek ezek a jelenetek. A kötet legnagyobb egysége Gyurkó Pál életművének tételes bemutatása, Lengyel Ágnes fáradhatatlan kutató­ munkájának eredménye. Gyurkó hosszú munkássága alatt a népművészet jelen­ tős változáson esett át. „A népművészet 19. századi felvirágzása a pásztorművé­ szet kiteljesedését, önálló stílussá érlelődését is magával hozta. A faragó pász­ torok nemzedékeken át őrizték tradíció­ ikat, a megszokott tárgyakat, díszítőel­ járásokat. Művészetük azonban nem merevedett meg, hanem alkalmazko­ dott a változó igényekhez, és a pásztor már nem csupán maga és pásztortársai részére, hanem egyre inkább az érdek­ lődők, gyűjtők, más társadalmi rétegek számára dolgozott. Egyik-másik tárgy ezáltal elveszítette eredeti rendeltetését, emléktárgy, ajándék, szobadísz lett belő­ le..." - írja a kötetben Lengyel Ágnes. A funkció mellett változott a technika és a díszítmény is. Palóc vidékeken a vésés és karcolás helyére a domború faragás lépett. A mértani díszítményeket, hul­ lámvonalakat, rozettákat naturalisztikus ábrázolások váltják fel. A gazdag virág­ ornamentika mellett egyre több tárgyon jelentek meg a pásztorok, állataikkal együtt, valamint az őket körülvevő 87 �világ. A 19. század végétől kedveltek a nemzeti címer ábrázolásai is. Ez a vál­ tozás - a gazdag tárgyi emlékanyag révén - Gyurkó munkásságában is jól nyomon követhető. Gyurkó Pál vala­ mennyi díszítő technikában jártas volt, a vésés-karcolás, az áttört és a domború faragás, a fémintarzia egyaránt jelen van alkotásain. A keze alól kikerült tárgyak és motívumok sokszínűségét, változatosságát a kötet kiválóan érzé­ kelteti. A pásztorélethez tartozó botok, balták, dudák és csanakok bemutatása mellett a kötet ismerteti Gyurkó paraszti használatra készített tárgyait. Az áttört faragással készített karoslóca, a „palóc pad" nem hiányozhat Gyurkó életmű­ véből sem. A címeres-huszáros pad támláján egész faragott-festett regiment kivont karddal, nemzeti zászló alatt, kürtszóra vágtat talán egy képzeletbeli csatába. A Gyurkó Pál által faragott tárgyakon - pad, szék, gyufatartó, ka­ náltartó - gyakran felbukkanó címeráb­ rázolás mellett hazafias érzületét a fali­ képek ábrázolásai mutatják. Szent Ist­ ván, Ferenc József és Horthy Miklós is bekerült a faragott panteonba. A faliké­ pek hosszú vésett szövegeket is tartal­ maznak, melyek érdekességét az adja, hogy készítőjük írni-olvasni nem tudó ember volt. Talán ez az egyetlen kérdés, amelyre a kötetből nem kapunk választ... Az idősödő a Gyurkót körülvevő vi­ lág több változáson esett át, közvetlen közelségbe került az addig távoli or­ 88 szághatár, a hagyományos pásztorkodás funkcionális tárgyai helyett egyre in­ kább dísztárgyakat igényelt a környe­ zet. A tárgytípusok, a témák, valamint az alkalmazott motívumok köre is vál­ tozott. A vallásos ábrázolásokat tartal­ mazó tárgyak, a falra függeszthető ké­ pek ezen kései korszakban keletkeztek. A különösen a szakmabeliek számá­ ra fontos katalógus 70 tárgyat sorol fel, a csak stílusjegyekben hasonlóságot mutató, de nem egyértelmű tárgyakra csak utalás történik, a katalógusban nem szerepelnek. Bizonyára vannak még magánszemélyeknél is Gyurkófaragások, melyek ismertté válása eset­ leg árnyalná, de alapjában nem változ­ tatná meg a Lengyel Ágnes által rajzolt pontos és alapos képet. Lengyel Ágnes kitűnő - nemcsak a szakmabeliek, hanem a népművészet és a pásztorkodás iránt érdeklődő olvasó számára is közérthető szövege révén közel kerülünk Gyurkó alkotásainak hajdanvolt világához. A kötet értékét nagyban növeli a szöveggel párhuza­ mosan futó, jó minőségű és gazdag képanyag, mely Limbacher Gábor és Roboz László érdeme. A palóc népmű­ vészet gazdag örökségéből ezúttal Gyurkó Pál számadókanász élete és munkássága került bemutatásra. Érdek­ lődve várjuk a további válogatásokat kiállítás és kötet formájában is... (Palóc Múzeum, Balassagyarmat, 2007) �B o l v á r i- T a k á c s G á b o r Visszaszámlálás Popély Gyula: Felvidék 1 9 1 4 -1 9 2 0 Popély Gyula indulatos törté­ nész. Indulatos, amennyiben kutatásainak tárgyát - mint szlovákiai magyar értelmiségi - érthetően nem kívülállóként közelíti meg. De nem indulati alapú, hiszen szigorú forráskritikai bázisra támaszkodva kísérel meg fényt deríteni a történelem eseményeire, s a folyamatokat nem pusztán objektivádóként fogja föl, hanem a mindenkori emberi tényezővel is számot vet. A komáromi Selye János Egyetem és a budapesti Károli Gáspár Református Egyetem professzora az elmúlt két évtizedben alapvető fontosságú mo­ nográfiákat publikált (pl. Népfogyatkozá s. A csehszlovákiai magyarság a népszámlálások tükrében 1918-1945, Buda­ pest, 1991; Ellenszélben. A felvidéki ma­ gyar kisebbség első évei a Csehszlovák Köz­ társaságban (1918-1925), Pozsony, 1995, stb.), s a sort most a Felvidékért és Kár­ pátaljáért zajlott harc diplomáciai és katonai eseménytörténetével folytatta. A Felvidék 1914-1920 című kötet a Sza­ rajevótól Trianonig terjedő időszak áttekintésére vállalkozott, s mind tago­ lásában, mind megközelítésében újsze­ rűnek mondható. Ezt a témát a hazai marxista történetírás évtizedekig szinte tabuként kezelte. Az egykori szovjet blokkhoz tartozó, szomszédos államokkal kapcsolatos kér­ dések objektív, történeti forrásokon ala­ puló, előítéletektől mentes bemutatása az 1945 utáni dogmatikus történelem­ szemléletbe nem, az 1956 utáni liberálisabb felfogásba pedig csak korlátozottan fért bele. Csak emlékeztetőül jegyezzük meg, hogy a magyar történettudományban mérföldkőnek számító és nagy társadalmi nyilvánosságot kapott háromkötetes Erdély története (1986) aligha láthatott volna napvilá­ got, ha a főszerkesztő Köpeczi Béla éppen nem hivatalban levő művelődési miniszter. Az ő szakmai és politikai tekintélyével sikerült semlegesíteni azt a kultúrdiplomáciai nyomást, amelyet román politikai körök gyakoroltak a kötet megjelenésének leállítása érdeké­ ben. Ugyanakkor - a „kétfrontos harc" jegyében - Raffay Ernő Erdély 19181919-ben című kötete (1987) szinte ezzel egy időben éles bírálatot kapott, első­ sorban merész, az addigi tabukat fi­ gyelmen kívül hagyó szemlélete miatt. A Popély könyvének címében jelzett időszak (1914-1920) kezdő és záró évé­ nek történeti elhelyezése több egyszerű kronológiai kérdésnél. Ezek az évek ugyanis a korábbi évtizedek historiog­ ráfiai gyakorlatában sohasem fogtak közre egységesen tárgyalt periódust. Nemcsak azért, mert a marxista törté­ netírás az egyetemes történetben az 1917-es oroszországi „Nagy Októberi Szocialista Forradalmat" az újkor és a legújabb kor választóvonalának tekin­ tette, s ez szükségképpen determinálta a kutatási időhatárokat is, hanem azért is, mert érvényesült az úgynevezett 89 �„haladó hagyományokra" építő mun­ kásmozgalom-történeti szemlélet amely az 1918-19-es eseményeket eleve kira­ gadta az adott kor társadalmi-gazda­ sági folyamataiból. A trianoni kérdés­ körhöz kacsolódva természetesen jelen­ tek meg értékes és kevésbé értékes mű­ vek. Az időhatárokra vonatkozó alap­ elveket azonban - főleg a címekben mindig betartották. Nem volt kivétel ez alól Raffay Ernő idézett munkája sem, de megemlíthetjük Soós Katalin Burgenland az európai politikában, 1918-1921 (1971) és Ormos Mária Padovától Tria­ nonig, 1918-1920 (1984) című műveit Ami a kötet tartalmát illeti, az olvasó számára mindenekelőtt a szemlélet tűnik fel. A szerző az első résznek A csehek és a világháború címet adta, amelyen belül az első fejezet a háború előtti cseh aspiráci­ ókat tárgyalja. Ez a nyitány egyértelmű­ vé teszi, hogy a Felvidék sorsának láttatásához és megértetéséhez Popély kilé­ pett a magyarországi értelmezési kere­ tekből. Az első részben bőséges infor­ mációt szolgáltat a cseh emigráció Mo­ narchia-ellenes tevékenységéről, amely az antant országaiban nem kevés siker­ rel járt. Talán mondanunk sem kell, hogy ebben Tomás Garrigue Masaryk és Edvard Benes játszott főszerepet. Jellemző, hogy a háború utáni cseh igényeket megfogalmazó, hamis etnikai adatokon alapuló, angol nyelvű térké­ pet röpiratként terjesztették. A Ferenc Józsefet követő IV. Károly érdemben nem tudta befolyásolni a háború vég­ kimeneteiét, s az Egyesült Államok had­ ba lépése, illetve a központi hatalmak meggyengülése (Románia, Bulgária kapi­ tulációja) megpecsételte a Monarchia sorsát. Hangsúlyozzuk azonban, hogy a páduai fegyverszünet Magyarország határait sehol sem sértette, így a Tria­ nonhoz vezető úton a későbbi fejlemé­ nyek okoztak súlyos következményeket. 90 A sokatmondó című második rész (A történelmi pókerjátszma hazai színterei) lényegében nemzetiségi leltár. Benne képet kapunk a cseh politika fordulatai­ ról, a magyarországi szlovákok kivárá­ sáról, majd magára találásáról, s kite­ kintésként a németek, a lengyelek és a rutének önrendelkezési kísérleteiről. A politikai kereteket - tehát a Károlyikormány ténykedését - Popély az „agónia" kifejezéssel teszi plasztikussá. Az adott körülmények között persze aligha volt elvárható a későbbi követ­ kezmények minden tekintetben előrelátó megítélése, de az is tény, hogy a hazai politikai közvéleményt hamis illúziók­ ba ringatták, elaltatták az antantbarát Károlyi Mihály személyével kapcsola­ tos várakozások. A felgyorsult esemé­ nyeket a harmadik fejezet (Katonai és diplomáciai küzdelem a Felvidékért) rend­ szerezi, amely időben a belgrádi kato­ nai konvenciót (1918. november 13.) követő két hónapot íveli át. Ezen idő­ szak alatt fulladt kudarcba - nem kis részben a Szlovák Nemzeti Tanács erőfe­ szítései nyomán - a kompromisszumos magyar-szlovák kiegyezés, és került sor a Felvidék katonai megszállására (Vixjegyzék). A cseh csapatok előrenyomu­ lása akadálytalanul zajlott, s a majdani cseh-szlovák egység kibontakozását az 1918. december 11-én, Kassán kikiáltott, tiszavirág-életű és senki által el nem ismert Szlovák Köztársaság sem gátol­ hatta meg. A negyedik rész (Végjáték Párizsban, Prágában és Budapesten) kronológiai kezdete a békekonferencia megnyitása. A szerző sikerrel hozza szintézisbe az 1919-es év hazai és nemzetközi fejlemé­ nyeit egymásra hatásuk és ok-okozati összefüggéseik tükrében. Míg itthon a népköztársaság, majd a Tanácsköztár­ saság kikiáltása rendezi át a közéletet, a csehek és a románok - kihasználva �immár a bolsevizmus elleni harc ürü­ gyét - újabb területeket hódítanak meg. Az önvédelem effektusa csak ezután érvényesült ahogy Popély írja: „a nem­ zeti célok érdekében küzdő magyar Vörös Hadsereg volt az egyetlen erő, amely 1919 nyarán még képes volt vé­ delmezni a megtámadott és minden oldalról szorongatott hazát." Tegyük hozzá: sikerrel, bár a Tanácsköztársaság vezetőit elsősorban nem etnikai vagy nemzeti szempontok, hanem a közelgő világforradalomba vetett hit motiválta. Mindeközben a háttérben zavartalanul dolgozott a párizsi békekonferencia, amely folyamatosságával groteszk törté­ nelmi kereteket nyújtott a politikai rend­ szereket váltó, területeket elfoglaló és elhagyó Kárpát-medencei közösségnek. A Tanácsköztársasággal kapcsolatban három szempontot kell hangsúlyoz­ nunk, Popély megközelítése kapcsán. Elsőként azt, hogy a proletárdiktatúra jelentőségét a munkásmozgalom-törté­ neti szemléletű történetírás alapvetően a marxista fejlődéselmélet beteljesülé­ sében, azaz a munkásosztály hatalomra jutásában látta. Popélynál mindez első­ sorban a nemzeti önvédelem lehetősé­ geként jelenik meg. A másik szempont annak megítélése, hogy a Tanácsköztár­ saság ténye vajon befolyásolta-e a béke­ tárgyalások kimenetelét? A marxista tör­ ténetírás ennek nem tulajdonított jelen­ tőséget, illetve nemmel felelt, tekintve, hogy a határok már ezt megelőzően körvonalazódtak. Popély szerint azon­ ban a bolsevizmus felszámolására való törekvés igenis komoly tényező volt Párizsban, így befolyásolta az antant Magyarország iránti megnyilvánulását. S végül, míg munkásmozgalmi szem­ pontból az 1919. június 16-án, Eperjesen kikiáltott Szlovák Tanácsköztársaság a világforradalom realitását volt hivatott igazolni, Popély ezt „politikai szem­ fényvesztésnek" tartja, hiszen az adott hatalmi helyzetben ennek semmilyen gyakorlati jelentősége nem volt, ellenben tovább ingerelte a párizsi döntnököket. A könyv ötödik, egyben utolsó feje­ zete a Trianon címet kapta. A szerző bemutatja az Apponyi Albert által veze­ tett magyar delegáció sikertelen erőfe­ szítéseit, a békediktátum aláírásának körülményeit, s végül a hazai politikai és társadalmi visszhangokat, majd a parlamenti ratifikációt. Finis Hungariae - jövendölte Károlyi, s talán megbo­ csátható a recenzens megjegyzése: eh­ hez a témához magyarként lehetetlen érzelemmentesen viszonyulni. Popély könyve azért jó, mert bár szerzője, mint említettük, indulatos kutató, magának a műnek nem célja az indulatkeltés. Té­ nyeket vesz sorra, ezeket tartalmi, szemléletbeli és módszertani szem­ pontból egyaránt szintézisbe hozza, s olyan összefüggéseket világít meg, amelyek hozzásegítenek személyes tör­ ténelmi értékelésünk kialakításához. (Magyar Napló Kiadó - FOKUSZ Egyesület, Budapest, 2010) 91 �H a n d ó P éter Civil erő Matúz Gábor: A legbátrabb város Azt a kérdést tettem fel Matúz Gábor A legbátrabb város című - a csehek 1919-es balassa­ gyarmati kiverésének esemé­ nyeit felidéző - dokumentarista filmjének megtekintése előtt, hogy a rövid snittekhez szok­ tatott szemünk számára egy egész estét betöltő, történelmi eseményt felelevenítő és faggató film képes-e a figyelmet elka­ landozások nélkül lekötni? Tud-e a műfaj esetében bevált terjedelem kétsze­ resének az idejére a képernyő előtt tar­ tani? Nem mint a múlt eseményei iránt érdeklődőt, hanem mint tartalmas kikap­ csolódásra vágyót. Milyen filmes eszkö­ zöket lehet bevetni annak érdekében, hogy hiteles - de ne túlbeszélt - és fe­ szes - de ne a játékfilmes szórakoztatás irányába elvitt - legyen a végeredmény? Ahogyan Hamvas Béla fogalmaz: „első a kép, amely az ember egészét megragadja, s csak azután következik az érzelem, a gondolat, a hangulat, amelyet a kép az emberben fakaszt". Amennyiben „első a kép", milyen képi lehetőségekből komponál Matúz Gá­ bor? Az első filmkockákon a hó tiszta­ ságából egy csata szétszórt áldozatai­ nak, két kiégett épület maradványainak látványára fókuszál az operatőr. Ezt követően - vagonok, katonák, moz­ donyvezető - a frontról való hazatérés képei. Mintha játékfilm kezdődne, aztán Bükki Bence nemzeti gyászt, s valamifé­ le dacos lázadást ötvöző zenéje elhal­ kul, megszólal a narrátor: „Mindennek 92 vége... A háború elveszett..." A mozivásznon a(z) - 1914 június 28-i szarajevói merény­ let nyomán bekövetkező - vi­ lágégés utáni vesztes nemzet hazatérő fiait látjuk. Érzelem­ ben, gondolatban, hangulatban már megfogott a film. Ezt erősíti a vasúti sínek mentén játszó gyerekek csoportja, akik elsőként fedezik fel a leszerelő bakákkal begördülő szerelvényt. Miközben a csu­ pasz, halomba vágott akácágak között távoznak a katonák, Szabó János József hadtörténész az első világháború embe­ rekre, családokra gyakorolt hatásáról beszél, majd maga is feltűnik, mint a korszak ismerője, értelmezője. Tőle tud­ hatjuk meg, hogy az „utánpótlás" hiá­ nya miatt 1918-ra a hadra fogottak átla­ gos testsúlya 47 kg. Ezt követően archív csatajelenet tárul a szemünk elé, s a narrátor a háború nemzetre gyakorolt következményeit foglalja össze. Tehát Matúz Gábor három eszköz felhaszná­ lásával él: egyfelől narrált vagy dialó­ gusokban megelevenedő - az adott korszakról képet nyújtó - játékfilm­ betéteket szerepeltet, amellyel leginkább érzelmi és hangulati állapotot kíván elérni (és ér el), másfelől a dokumen­ tumfilmek esetében gyakran alkalma­ zott „beszélő fej"-es megoldásra, azaz a bemutatni kívántak legjobb szakértői­ nek megszólaltatására alapoz, amellyel ismeretet közvetít és elsősorban intel­ lektuális élményben részesít. Harmad­ részt az adott korszak felvételeinek �olyan részleteit integrálja a filmtestbe, amelyek a verbális felidézést hitelesíte­ ni képesek. Ezek dinamikus váltakoztatásával egy sűrű szövésű filmszövet jön létre, melynek - egy idő után - minden eleme az 1919-es balassagyarmati ese­ mények felé mutat. Miről beszél a szakemberek sora? A másodikként megszólaló Popély Gyula, a szlovákiai Selye János Egyetem törté­ nésze az Antant által támogatott kör­ nyező és/vagy az akkori Magyarorszá­ gon nemzetiségként jelen lévő népek igényeiről, területi mohóságáról. Ezt ecseteli tovább a narrátor a vagonokból távozó katonák, a fegyvereldobás viszsza-visszatérő képei alatt. Balassagyar­ mat esetében is a civil lakosság így jut egy zászlóaljra való hadfelszereléshez. Gere József vasúttörténész szerint a vasutasok találkoznak elsőként ezekkel a puskákkal, amit életmódjukból kö­ vetkezően begyűjtenek és elrejtenek. Paul Gradvohl, a franciaországi Nancy Université történésze a Károlyi Kor­ mány lehetetlen helyzetére világít rá: az ország védelmi eszközökkel nem ren­ delkezett, ugyanakkor blokád alá vet­ ték, a lakosság ellátása akadozott. Tyekvicska Árpád, a Nógrád Megyei Levéltár vezetője a városi munkásta­ nácsok létrejöttének és hatalomhoz jutásának okaként a közigazgatásban eluralkodó káoszt nevezi meg. Rudolf Kucera, prágai politológus Bene§ és Masaryk felismerését - a csehszlovák államon belüli szláv többséghez nélkü­ lözhetetlenek a szlovákok - elemzi. „Ezért született meg a soha nem létező csehszlovák államnak és csehszlovák nemzetnek a fikciója." Miroslav Jafábek, a brnoi Masaryk Egyetem történé­ sze szerint Benesékben a csehszlovák állam gondolata az első világháború alatt Párizsban Milán Rastislav Stefánikkal folytatott beszélgetések során merült fel először. Gradvohl a nem létező állam Antanttal való elfogadtatá­ sának elképesztő sikerén ironizál, majd felhívja arra a figyelmet, hogy sem „Csehszlovákiának", sem Romániának nem volt joga arra, hogy Magyarország területét megszállja csapataival. Az előbbinek nemlétezése, az utóbbinak hadban nem állása alapján. Kucera szerint a cseh(szlovák) igények a fran­ ciák érdekeit szolgálták egyfelől a bol­ sevik nézetek terjeszkedésével, másfelől a németek hatalmi helyzetével szem­ ben. Tyekvicska a csehek tudatos hely­ zetteremtésre való törekvése fontos részelemének tekinti a minél nagyobb terület megszállását. Romsics Ignác az intervencióval szembeni bátortalan el­ lenállásra, s ezek sikertelenségére hívja fel a figyelmet, Tyekvicska pedig a sikertelenség elsődleges okára: az állam katonai támogatása minden esetben elmarad. Az elfoglalt területek szlovák lakossága is tiltakozik, konfliktusba kerül a csehekkel - jelzi Szabó János József hadtörténész. A cseh haderő egyre közelebb került Balassagyarmat­ hoz. Ha átlépik az Ipoly-folyót, a demar­ kációs vonalat, ellenálljanak-e? - ez volt a legfőbb kérdés. A film történelmi előzményeket és a politikai feltételeket tárgyaló első harmadát követően Nógrád megyeszékhelyére visz az út, ahol rövid tanácskozás után úgy döntöttek, ellen­ állás nélkül átadják a várost az idegen megszállóknak, akik 1919. január 15-ére virradóra vonulnak be, foglalják el a stratégiai pontokat. Gradvohl felhívja arra a figyelmet, hogy Magyarország új határainak kijelölése egy vasúti térkép alapján történt, mert az Antant-barát csapatoknak tudniuk kell Oroszország felé mozogni. Balassagyarmat vasúti csomópont lévén, kiemelt fontosságúvá vált a csehek számára. A január 18-án kezdődő béketárgyalások szubjektív 93 �befolyásoló tényezőinek - narrátor általi - áttekintését követően Romsics Ignác a nemzetiségek dezintegrációs törekvéseinek megvalósulásában és az Antant-tagok Monarchia-ellenességében rejlő érdekazonosságokra hívja fel a figyelmet. Az idő előrehaladásával és a konfliktusok szaporodásával a vasuta­ sok szabotázsba kezdtek. Balassagyarmat Csehszlovákiához történő végleges csa­ tolása szinte elkerülhetetlennek látszott hiszen Rákóczy István kormánybiztos­ hoz Bazovsky Lajos zsupán (ispán) a település impériummá nyilvánításának dekrétumával állított be, s hamarosan a szlovák nyelv kötelező használatával kapcsolatos intézkedéseket foganatosí­ tott. Január 28-án Rákóczy a közalkal­ mazottakkal ismerteti a kialakult hely­ zetet illetve amennyiben továbbra is hivatalukban kívánnak maradni, hűségesküt kell tenniük a Csehszlovák állam mellett. A jelenlévők ezt elutasítják. Tyekvicska Árpád szerint ez az az ese­ mény, amely a 29-i felkelést elindítja. Ugyanezen a napon a vasutasok tárgya­ lásokat folytatnak a csehszlovák szervekket és szintén egyértelművé teszik, hogy nem fogják letenni az esküt. A gyerekkorú Petrovics Sándor segítségé­ vel felderítik a megszálló haderő nagy­ ságát, majd értesítik erről a közeli Magyarnándoron állomásozó magyar kato­ nák parancsnokait, Bajatz Rudolf és Vizy Zsigmond századosokat, hogy segítse­ nek a csehek kiverésében. A minderről tudomást szerző, Budapest felé tartó Rákóczy magához rendeli a katonatisz­ teket, s felhívja a figyelmüket arra, hogy a csehek minden ellenállást keményen megtorolnak, ne hozzák ilyen helyzetbe a lakosságot. A tisztek mégis úgy dönte­ nek, a vasutasok mellé állnak - a meg­ lepetés erejére építve megindítják a tá­ madást. Segítségért futárt menesztettek a Rétságon állomásozó haderő parancs­ 94 nokához, Pálmay Ernő századoshoz. A város határában egyesülnek a fegyvert fogott polgárokkal, s pontban hajnali 4 órakor megkezdik a város visszafoglalá­ sát. A csehek azonban felkészülten vár­ ják az érkezőket. „Ennek ellenére nem hátráltak" meg a laktanya ostrománál sem a 38-as bakák, sem a Vizy-különítmény tagjai, betörtek az épületbe, majd egymástól megriadva az épületen kívül vesznek föl lőállást. Onnan szólítják föl a cseheket a megadásra, akik ennek tanújelét adják, ugyanakkor a védelem­ ből előjövő magyar katonákat lőni kez­ dik. Ezt követően - agitátorok hatására - az életben maradtak feladják a küz­ delmet és visszavonulnak a magyarnándori szállásukra. Helyükre civilek lépnek, tűz alatt tartják a cseheket, a szökéseket megakadályozzák. A lakta­ nyába szorultakon mindinkább elural­ kodik a kétségbeesés. Közben Rákóczynak sikerül Budapesten elérnie, hogy ne hagyják magára az Ipoly-parti várost. Elsőként az iglói géppuskások kapnak parancsot és kelnek útra. A gyarmatiak azonban erről mit sem tudnak. Délután egykor, az iglói géppuskásokat szállító vonat megérkezésével egy időben a csehek telefonon megadják magukat, így a katonák ellenállás nélkül foglalják el a laktanya épületét. „Valahogy így tör­ tént. Volt egy város, amelynek a polgá­ rai, mikor látszólag már minden elve­ szett, képesek voltak leküzdeni a tehetet­ lenséget, összefogni, és fordítani egyet a történelem szekerén, megmentve nem csak Balassagyarmat, de egész Magyarország becsületét. Véráldozatuk nem tudta útját állni a külső és belső ország­ vesztésnek, Trianonnak és a vörös ter­ rornak, ám egy üzenetet mégis örökül hagytak az utókornak: a bátorság, a hit és a hazaszeretet nem ismer lehetetlent és sohasem hiábavaló. (...) Így követte a vesztes háborút győztes csata, és lett �Balassagyarmat a legbátrabb város, Civitas Fortissima" - nem alaptalanul. Matúz Gábornak ügyes szerkesztés­ sel, többszempontú megközelítéssel és megjelenítéssel érdekfeszítő filmet sike­ rült létrehoznia Nógrád megye egyik legjelentősebb XX. századi történelmi eseményéről - legendává emelve ezzel a civil kezdeményezés erejét. (Közép-Európai Média Intézet Kft., Balassagyarmat, 2009) „Egy nemzet intelligenciája csak akkora nagy, amekkorának irodalma mutatja (Mikszáth Kálmán) P Á L Y Á Z A T I F E L H ÍV Á S N ó g rád M eg y e Ö nk o rm án y zata, valam in t a Palócföld iro d alm i, m ű v észeti, közéleti fo ly ó irat szerk esztőség e a 2010. év re m eg h ird eti a M IKSZÁ TH -PÁ LYÁ ZA TO T. A p ály ázato n ed d ig n em p u blik ált, m ásh ol egyid őb en b e n em n y ú jto tt, m ikszáth i h ag y o m án y o k h o z k ap cso lód ó szép irod alm i m ű v ek k el, v a la m in t tan u lm án yok kal lehet n evezni. M axim ális terjed elem : 15 flekk (1 flekk 1350 karakter) A p ályam unkákat 3 példányban, jeligével ellátva (feloldását zárt borítékban) 2010. jú n iu s 15-ig lehet benyújtani a Palócföld Szerkesztőségének cím ére (3101 Salgótarján, Pf.: 270). A pályázatot a Palócföld folyóirat szerkesztősége bírálja el. A p ály á z a t d íja i: L n. m. 100 000 Ft 80 000 Ft 60 000 Ft Eredm ényhirdetésre 2010 szeptem berében, a N ógrádi M egyenap és K ulturális Fesztivál keretében kerül sor. A d íjazo tt m ű v ek k ö zlésén ek jo g á t a N ó g rád M eg y e Ö n korm án yzata Palócföld fo ly ó irat fen n tartja. P aló cfö ld Szerk esztő ség e 95 �Szerzőinkéről ÁDÁM T a m á s (1954, B alassagyarm at): K öltő, szerk esztő , ú jságíró. Jelen leg B u d ap esten él. A K om játhy Je n ő Irod alm i é s M űvészeti T ársaság v ezető je. L egu tóbbi kötete: Apám pornója (2010). GRECSÓ KRISZTIÁN (1 9 7 6 , Szeg v ár): író . Az Élet és Irodalom próza rov atán ak szerkesztője. T ö b b ek közt Jó z s e f A ttila-d íjas. L egutóbbi kötete: T ánciskola (2008). H a l m i N ik o l e t t (1984): író , kritiku s. N óg­ rád m egyében él. B a r At h i O t t ó (1944, H atvan): író , ú jságíró, k ö zg azd ász d ok tor. 1967-től pu blikál. S a lg ó ­ tarjánban él. L egu tóbbi kötetei: A Kálvária kálváriája (2 0 0 8 ); 5 0 év a P alócföld életéből (2008). a n trop ológ u s. Só sh arty án b an él. L egutóbbi kötete: A lvó konfliktu sok m ezején (2008). BEDECS LÁSZLÓ (1 9 7 4 , B u d ap est): Irod alo m ­ tö rtén ész, k ritik u s. L egu tóbbi kötete: N yelvek a végtelenhez (2009). KISS ZSOLT (1 9 7 3 , S o p r o n ):.ír ó . A 2006-os A lexandra n ovellapályázaton első díjat n y e rt Jele n le g B u d ap esten él. BOLVÁRI-Ta KÁCS G á b o r (1967, Sárosp atak): történ ész, m ű v elő d ésszerv ező , jo g ász. B u­ d ap esten d olg ozik , a M ag y ar T án cm ű vészeti Főiskola h abilitált főiskolai tanára. A Sáros­ p atak o n m eg jelen ő Z em pléni M úzsa cím ű KOÓS ISTVÁN (1 9 7 5 , M isk o lc): Irod alo m tör­ tén ész, kritiku s, k ép regén yrajzo ló. MIZSER A t t il a (1 9 7 5 , L o so n c): K öltő, író, szerkesztő. L egu tóbb i kötete: Köz (2008). társad alo m tu d om án y i é s k u ltu rális folyóirat alap ító fő szerk esztő je. L egu tóbbi kötete: M úzsák a ködben (2008). NAGY CSILLA (1 9 8 1 , B alassag y arm at): Irod a­ lo m tö rtén ész, kritiku s. K ötete: M agánterület HANDÓ PÉTER (1 9 6 1 , Salg ótarján ): K öltő, író, (2008). C siiK O vrrs A n it a (1965, Szo m bath ely ): N ép ­ ra jz o s m u zeo ló g u s. A váci PM M I T rag o r Ignác M úzeum m unkatársa. K utatási területe: n ép szo k ás, népi v alláso sság , népm ű vészet. DUKAY N a g y Á d á m (1975, Salg ótarján ): író, szerk esztő , elté v ed t zen ész. 1999 és 2004 között a P alócföld m unkatársa. Jelenleg Buda­ pesten él. Legutóbbi kötete: Hosszú eltáv (2002). FlCSKU PÁL (1967, D ebrecen): író. T ö bb ek k ö zt S z a b ó L ő rin c-d íjjal ism erték e l m unkás­ ság át. L egu tóbbi kötete: G yerekgyár (2006). FÖLDI P é t e r (1949, So m o sk ő ú jfalu ): F estő ­ m ű v ész, tanár. Szám o s szak m ai elism eréssel ren d elkezik. P éld áu l a M ag y ar K öztársaság A rany K eresztje (1998), a M agyar K öztársaság É rd em es M ű v é sze (2001), D erkovits-nívód íj (1980), M unkácsy- (1987) és Kossuth-díj (2007). G . KOMORÓCZY E m ő k e (1939): Irod alo m tör­ tén ész, 1990-től a z iro d alom tu d o m ányo k k an d id átu sa. L egu tóbbi kötete: A „tűrt és tiltott" határán (2010). N y e r g e s G á b o r Á d á m (1 9 8 9 , Budapest): K öltő. A z E L T E -B T K m a g y a r sz a k o s h allg a­ tója, a z A p okrif foly óirat fő szerk esztő je. Első kötete elő k észü letb en a z O rp h eu sz K iad ónál H elyi érzéstelen ítés cím m el. SZALAY ZOLTÁN (1 9 8 5 , D u n aszerd ah ely): író , jo g á sz . L egu tóbb i kötete: A korm ányzó könyvtára (2010). SZÁVAI ATTILA (1978, V ác): író. R étság on él. L egu tóbb i kötete: O ptikai tuning (2009). TÉTÉNYI C s a b a (1972, Budapest): író. Legutób­ bi kötete: A kkor sem biztosítási esem ény (2006). TÓTH K r is z t in a (1967, B u d ap est): K ö ltő , író, m ű fo rd ító, szerk esztő . T ö b b e k k ö z t Jó z se f A ttila- (2000), M árai Sá n d o r- (2 0 0 7 ) és A rtisju s Iro d alm i D íjjal (2 0 1 0 ) ism erték el m u n kásságát. L egu tóbb i kötetei: M agas labda (2009); H azaviszlek , jó? (2009). CRÉCZI-ZSOLDOS ENIKÓ (1974, K örm end ): N y elv ész, k ritik u s. A M iskolci E gyetem M ag y ar N y elv tu d o m án y i T an szék én ek a d ­ ju n k tu sa. S alg ó tarján b an él. K ötete: N ógrád TÓZSÉR ÁRPÁD (1 9 3 5 , G ö m örp éterfala): K ö ltő , szerk esztő , k ritik u s, m ű fo rd ító . T ö b ­ b e k k ö z t Fáb ry Z o ltá n - (1991), Jó z s e f A ttila(1 9 9 3 ) é s K o ssu th -d íjjal (2 0 0 4 ) tü n tették ki. P o zso n y b an él. L eg u tó b b i kötete: C satavirág várm egye nyelve a XV II. században (2007). (2009). 96 ��„Unja a túlságos jókat, Unja a nyugtalanokat S a sokszerű nagy álmodókat." Ady Endre � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document https://dkvt.bbmk.hu/pf/039bce66fe91bd7453533abf67b55112.pdf Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Dr. Mizser Attila Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 2010 Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Language A language of the resource hun Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Title A name given to the resource Palócföld - 2010/3. szám Type The nature or genre of the resource folyóirat 2010 folyóirat Irodalom Közélet Művészet Nógrád megye Társadalompolitika https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/27137f850c050d2b2699e6a5cc184d03.pdf 7650395e235296df1e3a0320944703ea PDF Text Text Palócföld Irodalmi, m űvészeti, közéleti folyóirat LVI. évfolyam • 2010/2. Hartay Csaba, Németh Zoltán, Petőcz András verse „Ezek a kedves kis portékák" Jenei László Kiss Judit Ágnes Kőrössi P. József Koós István tanulmánya Csehy Zoltán kritikája ��Tartalom „kávéházi szegleten..." N ém eth Z oltán Petőcz A ndrás H artay C saba Gressai Ferdinánd A z o n az ú to n ; N e m v o lt; M in d ig a z t h is z e m 3 A fö ld ö le lése 5 6 S z á v aiatok C sin n a d ra tt, fe n g su i, a n tib á b el S z e m h u n y á so k (9) H a rm a d ik a h é tb ő l (4 ) 8 9 „ezek a kedves kis portékák" K iss Ju d it Á gnes Jen ei L ászló Kő rössi P. Jó z se f P ista P e ste n N o b ilis idők 12 K u ty a sz a r 16 27 A v is z o n y la g o ssá g ta p a sz ta la ta Jó k a in á l 38 Kutatóterület K oós István Találkozási pontok N . T óth A nikó A re g é n y : h a la d é k / B e sz é lg e té s Z á v a d a P á lla l 58 É le t-je le k / N é m e th G é z a k ép e irő l 71 Kép-tér N ém eth Bozó A ndrea Ami marad C sehy Z oltán A b u s z so fő r h e ly e a M ú z s á k S z ö v e ts é g é n e k A la p sz a b á ly z a tá b a n / B a lá z s Im re Jó z s e f: F ogak nyom a 74 S zepes Erika H a g y o m á n y ő rz é s é s k a p c s o la tta rtá s / A R öpke Í vek 2 0 0 9 . é v i, ju b ile u m i a n to ló g iá já ró l Je le n é s e k k ö n y v e / R a d o s la v P e tk o v ic : A z em ber, a ki 77 A yhan G ókhan álm ában élt 83 B ódi Z suzsanna B io g rá fia , filo ló g ia , n ő i iro d a lo m / G a lc s ik Z s o lt: „A fájd alm ak leán y a..." . F erenczy T eréz élete és költészete G . T oron yi Ju d it H andó P éter (1 8 2 3 -1 8 5 3 ) S o k s z ín ű m ú z e u m / N eograd 2 0 0 8 —A N ógrád M egyei 86 M úzeum ok Évkönyve X X X II. 89 K é p b ő l é s b e s z é d b ő l k o m p o n á lt / S h a h T i m o r É let a szobrok között, lfj. S zabó István m űvészete 92 �Jelen számunk borítója Németh Géza Manipuláció című alkotása felhasználásával készült. A borító belső oldalain a Harc és a Ki vagy Te? című munkái láthatók. A belső illusztrációt grafikái - Egyensúlyozás 1. (7.), Cím nélkül 1. (15.), Egyensúlyozás 2. (26.), Cím nélkül 2. (37.), Cím nélkül 3. (73.), Atmoszféra 2. (85J, Fény a sötétségben (94.), Cím nélkül 4. (95.) - és ceruza rajzai - Rituális tánc (70.), G + A = Love (76.), Szerelem (76.) - közül válogattuk. A 8. oldalon Gressai Ferdinánd saját versillusztrációja látható. Főszerkesztő: Mizser Attila (attila.mizser@gmail.com) Szerkesztő: Handó Péter (handop@gmail.com) Lektor/korrektor. Nagy Csilla (csillester@gmail.com) Főmunkatársak: Nagy Pál (Párizs) Pál József (Salgótarján) Tőzsér Árpád (Pozsony) A Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése irodalmi, művészeti, közéleti folyóirata. Támogatóink: Nemzeti Kulturális Alap N em zeti K u ltu rális A lap Kiadja: Balassi Bálint Megyei Könyvtár és Közművelődési Intézet (3100 Salgótarján, Kassai sor 2.) Felelős kiadó: Molnár Éva Készült a Polar Stúdióban (Salgótarján) Médiapartnerünk: nógrád hírlap Levélcím: 3101 Salgótarján, Pf. 270; Telefon: 32/416-777; Fax: 32/416-482; Internet: www.bbmk.hu; e-mail: palocfold@gmail.com • Terjeszti a Balassi Bálint Megyei Könyvtár és Közművelődési Intézet; előfizethető, illetve a Palócföld Könyvek sorozatban megje­ lent kötetek megrendelhetőek ugyanitt • Budapesten megvásárolható az Írók Boltjában (VI. kerület, Andrássy út 45.), Nógrád megyében a Kincsestár Könyvesboltban (2660 Ba­ lassagyarmat, Rákóczi út 61.), az Inmedio üzletében (3100 Salgótarján, Erzsébet tér 5.), vala­ mint a szlovákiai Phoenix Könyvesboltban (98401 Losonc, Kubinyi tér) • 2010-ben megje­ lenik 6 alkalommal • Egy szám ára 400,- Ft; előfizetési díj egy évre 1 500,- Ft, amely a postaköltséget nem tartalmazza • Kéziratokat és rajzokat megőrzünk, de nem küldünk vissza • ISSN 0555-8867 • INDEX 25925 �„ KÁVÉHÁZI SZEGLETEN ..." N ém eth Z oltán Azon az úton Azon az úton, amelyen fölfelé mentünk, Azon az úton lefelé kellett volna menni, Arról az útról le kellett volna térni A mező felé, ahogy akartad is, Emlékszel? Abban a toronyban, amelyben fölfelé indultunk, Abban a toronyban volt az a szédülés, Abba el kellett volna indulnunk, Abba bele kellett volna vetnünk magunkat, Mi viszont kiértünk a kilátóra, És gyönyörködtünk a szerencsénkben. Te miért voltál más abban a testben, Amelyet az én szemem vetített rád és Én miért voltam más abban a testben, Amely belőled rám vetült? Késsel mentünk a húsnak, éveken át, Megteremtettünk egy férfit a nőnek, Kivéstük a húsból, elneveztük énnek, Megformáltunk egy nőt a férfinak, Kivájtuk a húsból, és elneveztük Ugyanannak az énnek. Elfelejtettük azt a férfit, Elfelejtettük azt a nőt, Elhagyott bennünket az a férfi és nő, Mert nem a mező felé, Nem a szédülés mélyére indultunk, Mert ami maradt, Azt kezdtük énnek nevezni, Azt a semmit, tudod. 3 �Nem volt Hallod, ahogy minden egyfolytában, Szakadatlan haldoklik körülöttünk? A szoba sarkába állított kétajtós szekrény Éppúgy, mint az orchidea a vázában, Amelyet másodszorra sem fogadtál el. Azon a fényképen még nem repült fel Egyetlen galamb sem a térről, Ma a rothadó hús és szárny szemétkupac Egy külvárosi szeméttelepen. A beton néma haldoklása talán félelmetesebb, Mint a patkány percekig tartó sikolya, Amikor a csapdából kirántva sóval Hintik be még lüktető, kiszúrt szemét. Viszont nemrég két Nobel-díjas kémikus Bizonyította be a National Science hasábjain, Hogy amikor két ember között elkopik a szerelem, Akkor egyetlen sejt sem pusztul el, Egyetlen atom sem. Hiszen nincs is, Sosem volt, tudod, kegyelem. Mindig azt hiszem Mindig azt hiszem, amit épp elhitetek magammal. Az idióta, aki körbetekeri nyálával a világot, hogy megízlelje. De te megszelídítettél, kidobtál a senkiföldjére, viszont az ízemet elvitted a nyelved hegyén. Megfésültem minden lomblevelű fát pár versztányi körben, mintha tükör előtt csinálnám. A nyolcadik emelet mindig különleges vonzóerőt gyakorol: még fel sem érek, máris zuhanok. Csupán azokat az embereket tettem boldoggá, akik híremet sem hallották. 4 �P etőcz A ndrás A föld ölelése Megérint a föld, megérintem a földet. Puha, zsíros és fekete. Szórom a megnyílt földszájba a földet, fekete koporsóra szórom, puha, zsíros és fekete, szétomlik ujjaim között, szinte a pórusaimba búvik. Befed és eltakar. Valahonnan jön valaki, siet valahova, onnan jön, ahova megy, hosszú futása menekülés és visszatérés. Tenyeremben szétterül a föld. A haza ez, itt: menekülés és visszatérés helyszíne. Amióta elmentem, azóta visszatértem. Amióta a puha, zsíros és fekete földemet a megnyílt földszájba hajítottam, azóta. Befed és eltakar. És csöndesen várakozik. A föld, ahonnan jöttem, mind-mind az enyém. Nyugodtan vár a test is, a koponya, az anyag, ami az apám volt, vagy épp maga az apám. A testem földje ez, puha, zsíros és fekete. Mikéntha saját magam. Én vagyok ez a föld! Puha, fekete, zsíros, porhanyós anyag, befedek mindent, betakarom az édesapám puha takaróval. Éhes száj, mohó bélcsatorna, mindent elleplezek, minden az enyém. Házak, kertek, virágok, földszáj meg sírkő. Viaszos, filmekből lopott szemgolyó. Minden én vagyok. 5 �Hartay C saba S z e m h u n y á so k (9) F o s z fo re s z k á ló p ó k n y itja a b á rsz e k ré n y t. O d a b e n t o v á lis ü v e g e k b e n z ö ld alk o h o l. V a tta c u k o r g ö rd ü l a h eg y rő l. O tt a p á lcik á ja is. K id ő lt, ő sz fa , a lv ó b ag ly o k k a l. Z se b lá m p a p á sz tá z z a a k u k o ricá st. D e e z e k n e m is k u k o ricá k , h a n e m lá g y s z á rú s á rk á n y o k . K e ré k p á ro so k em e lk e d n e k a lev e g ő b e . R e p ü lő n ü ln ek. A k a la u z síp o l, m a jd fe lk a p a sz k o d ik a v o n a tra . D e ez n e m is v o n a t, h a n e m eg y v ito rlá s. A tisz ta v íz en á t s ín p á r fén y lik a m ély b e n . A v e te rá n a u tó te tejé n ty ú k to llá sz k o d ik . F e le m e le m , m eg sz ú r. A s ü n to lla so d o tt m eg e n n y ire . A b a js z o s férfi o sto rra l csa p k o d ja p á rn á já t. T o lla k k a v a ro g n a k . N é h á n y p ih e b e le ra g a d a k iö m lö tt m á ln a sz ö rp b e. A p a k é t k islá n y á v a l ta rt a k ik ö tő felé. M á r v á rja ő k e t a z iz z ó bá ln a . A m a d á re te tő b e n tö rp é k tu rista cso p o rtja . A p r ó fo tó k k é sz ü ln e k o d a fen trő l. 6 �Üvegszobrot kapok. Észreveszem, hogy bele van fagyva egy teleirkált határidőnapló. 7 �G ressai F e r d in á n d * Harmadik a hétből 4 A szoba teljesen üres. Mostanra már a légköre is eltűnt az előző lakónak. Igaz, rég nem etetem, de még mindig gondozom. Ellenben a szobája már elfeledte. A hálátlan. A hitvány. A gyáva. Mégis olyan ez a hely, mint egy tátongó száj, ami be akar szívni magába. • Minden idők egyik legfiatalabb elsőkönyves szerzője a Magvető Kiadónál. 8 �S z á v a i A t t il a Csinnadratt, fengsui, antibábel A szomszéd Sehonnayval (szakmáját tekintve: biztonsági őr) mentünk plázázni, ne zavarjuk apát otthon. Egy torta elkészítéséhez nyugalom kell, halk rádiós hírek, papucsklaffogás, megfontolt (de laza) fűszerezési mozdulatok. Apa takarékossági okokból, továbbá a kellő minőség érdekében saját maga készíti el önnön születésnapi tortáját. Miután kijöttünk a pláza kávézójából (mert bent voltunk), tehát miután ma­ gunkhoz vettük a plázázáshoz szükséges vérnyomást és pulzusszámot, hamar feltűnt (nem is én lennék, nem is egy Rétschághy Vera), hogy miként változnak meg a városi lányok gyaloglási szokásai a plázában. Nagy kedvvel néztem például, hogyan nézik a csúnya lányok a szépeket. Hogyan nézik a kirakatban magukat és a menet közben jobbra-balra rángatott csípejüket. Az álszexuális tekintetekre direkt felhívtam Sehonnay figyelmét, nézze szomszéd, itt jön egy. Sehonnay meg: olyan volt a nézése, annyi szexualitással, amennyi egy merőkanál grízes tésztában van. Sehonnay főleg a divatos kistáskákon szokott mosolyogni a szájszagával. Szocioló­ gia ide, szociológia oda, vettem korábban egy ilyen kistáskát, amibe berakhatok csörömpölni pár csajos darabot, ciklámenrúzs, szempillaspirál, személyi, mobil, konzervnyitó, kilencvoltos elem, satöbbik, tamponok és egyéb női privátszférák. Évről évre fejtörést okoz, hogy apámat, a másfél szobás Tivadart mivel, milyen ajándékkal lepjem meg születésnapjára. Tivadar minden évben elmondja: nem kell őneki semmi komoly, nem eszik sokat százon, ő már elégedett, ha megvan neki az a kis levegője a tüdőben, ha városi, ha nehéz, kátrányos is, kellő vas a vérben, acél az idegben. Plusz némi kaja, zacskós tej, névnapkor és születésnapkor esetleg kol­ bászpuding, pingvinfiié. Mert nem az anyagi javakon múlik a jókedv, ahogy Tiva­ dar mondani szokta, elég, ha megvan az a kis kábeltévé, ha mindig van valami a szennyestartóban, szárítókötélen. Elég, ha naponta háromszor csenget a mikro, szisszen a szóda, görbül a konzervnyitó műanyagnyele. Aztán meg mi történt. Mint valami filmben. Figyelj. A hömpölygő, fortyogó em­ bertömeg ordenáré húsvéti áramlásában néhány pillanatra elveszítettem a bizton­ sági Sehonnayt. A biztonsági őr nem akart ordítani, hogy álljon meg a nászmenet, hasra mindenki, tudta szerintem, hogy nem lenne hatalma a tömeg felett. Itt más törvények uralkodnak, nem ám, hogy felszólítod őket sok szép nagy decibellel (mint mikor fazékra mész rá a korongvágóval) a biztonságos cselekedetre. Hogy álljon meg a csordulás, a csordáskodás, legyetek (maradjatok) emberek, kimondom még egyszer, Sehonnayul, mert olyan jó kimondani, kimondottan kimondottnak lenni: emberek. Embereknek maradni, ha húsvéti vásárlási láz is van (ettől külön­ böztök a csimpánzoktól: higgadtak maradtok, nem ám idegfeszülés, csinnadratt, neszóljá' be), hanem menni, folyni nyugodtan a bevásárlóközpontban, mint az �esővíz. Illatosan, ékesen. Mivel tehát, mondjuk így, nem akarta megzavarni a tö­ meget, nem maradt más, mint hogy Sehonnay megpróbálta minél magasabbra nyújtani magát a sokaságban, hogy ne veszítsen szem elől. Nem igazán foglalkoztam azzal, hogy nyomát vesztettem a biztonsági őrnek. Csak arra koncentráltam, hogy ne essek fel a lökdösődésben. Körülöttem mindenféle emberek - tehetősebbek, szegényebbek - veszekedtek, hangosan beszélgettek, példá­ ul: mit kell még venni a nagyinak, mit beszéltünk meg vele. Gyerünk arra, a háztar­ tási osztályra, új botmixer kellene, a múltkori leégett, mikor papi azzal keverte a glettet a konyhameszelés előtt, satöbbi. Az egyik kopott ruhás középkorú férfi, aki három szatyrot ráncigáit magával a két kezében, éppen az arcom előtt ordítozott az asszonyának, várj meg Ilonka, ne siessé'. Megcsapott a foghíjas szájból kilövellő nehéz, keserűre pállott, kolbász- és borszag. Képzeld magad a helyembe, a háttérben folyamatosan szóló vásárlási zenék kásás zaja, a morajló tömeg rendszertelen moz­ gása, az arcodba nevető tinik édeskés illata és mindenfelől villogó fényreklámok. Hamar kiszívták ezek így együttesen az energiáimat. Szájon át lélegeztem, hátam, tenyerem izzadt, egy pillanatra azt hittem, elájulok. Totál pánik. A tömegben ekkor felbukkant egy sötétruhás, kapucnis pulóvert viselő férfi. Arca vékony, de határozott volt, szakálla túl már a borostán, de még innen a bozontostól. Elejtettem a táskámat (csajos darabot, benne ciklámenrúzs, szempillaspirál, személyi, mobil, konzervnyitó, kilencvoltos elem, satöbbik, tamponok és egyéb női privátszférák). A lökdösődő tömeg többször belerúgott inkább, mint hogy segített volna felvenni. Végül a kapuc­ nit viselő férfi vette fel. Ekkor vettem észre, hogy a kézfeje be van fáslizva. Csuklótól, szépen megkerülve a magányos hüvelykujjat, majd két-három rétegben rásimult a kézfejre, nem láttam pontosan, majd a finom, fehér anyag visszatért a pulóver alá. Zárójel. Régi elméletem, hogy a világ egyik legmagányosabb élőlénye a hüvelyk­ ujj. Mert ott van ugye a négy kis haver, az emberi kéz végső állomásai. Együtt szok­ tak játszani, simogatni, remegni, nem is folytatom, a kis hüvelykujj pedig legtöbb­ ször csak akkor jut eszünkbe, ha fogjuk a kapaszkodót a villamoson, felmosunk, ha tehát meg kell ragadni valamit. Szerintem sokszor mérges is a hüvelykujj ezért, hogy adott például egy szombat este, filmközbeni ciróka, egyebek, sétálnak az ujjbegyek az erogén tájakon, (domb, meredély, szakadék, erdő, vagy éppen tarvá­ gás, ne is részletezzed, cserjés, apró dúvadakkal, kuss legyen). És a hüvelykujj csak onnét jön a terminusba, amikor már az oroszlánrészt kell csinálni, megfogni, meg­ ragadni a gyakorlatias, az ösztönös, a rutinos, és mechanikus mozdulatokkal. Ettől teljes az emberi kéz, hogy ötvöződik a játék és a gyakorlat, meg a többi, húzd meg eresztd meg, játék és muzsika tíz percben, bocs, tíz ujjban, tehát, amik percekből állnak össze egésszé, akár a kakukkos óra. Sokat elárul egy kéz, ha tudjuk, mit kell azon figyelni. Régebben is, ha unatkoztam a metrón, gyakran azt játszottam, hogy kiválasztottam egy, mondjuk férfi kézfejet és kerestem hozzá szakmát, hétköznapi mozdulatokat, táplálkozási- és szexuális szokásokat, egyebeket, sorsot, tehát életet képzeltem a kézhez. Majdnem kimondtam hangosan, hogy végzet, de látod, nem tettem, mert ezt, hogy végzet, hangosan, főleg, teljes meggyőződéssel, csak az an­ gyalok mondhatják ki. Ezért nem hallottam ezt még politikustól: végzet. Mert ebbe nem szólhat bele a politika. Zárójel bezárva. Jól van, nyugi, én ilyen pofázós vagyok. A kapucnis férfi felegyenesedett a bevásárlóközpont embertömegében, kezében a táskámmal. Ekkor láttam meg tisztán a férfi arcát, tekintetét. A tudást láttam a 10 �szabályos, szakállas, de ápolt, rendezett arcon. Mintha a nem túl idős férfi mindent tudna rólam és arról, mit gondolok, mit gondoltam az imént, időtlenség volt a férfi szemeiben. Mintha tudna Sehonnayról is, aki ki tudja, hol tekereg most. Mintha tudna az otthoni tortakészítésről, a hüvelykujj-magányról, a táskám tartalmáról (csajos darab, benne ciklámenrúzs, szempillaspirál, személyi, mobil, konzervnyitó, kilencvoltos elem, satöbbik, tamponok és egyéb női privátszférák) mindenről. Te­ kintetem a férfi kezére csúszott (ha csúszik az egyáltalán). Olyan kezet láttam a fáslitól függetlenül, amire a női magazinok azt szokták írni: finom, értelmiségi férfikéz. Vékony, de erős tenyér, hosszú ujjak, azokon szelíd ívű körmök. Az ilyen kézzel zongorázni lehet, vagy egyéb más olyat művelni, ami szellemi, lelki érték, aminek súlya van tehát. Szimpatikus volt a kéz, de félelmetes is, ismerős, de mégis idegen. A kapucnis férfi úgy állt a lökdösődő tömegben, velem szemben, mint aki közéjük tartozik, de mégis kívül áll rajtuk, felettük, vagy alattuk, de ott van ben­ nük. A tömegben, itt, ebben a Verában, a többi Verában, a többi Aloe családban, az emberi csorda minden tagjában. Mert nem nyáj ez már régen, csorda ez (gondolom a nehéz napokon), állati bőgés, karám és trágyaszag, ha kemény is ez így. Óráknak tűnt a néhány másodperc, amíg néztük egymást a férfival. Aztán lassan elindult felém a táskával. Így közelebbről is belenézhettem a férfi szemébe. Úgy öt méter lehetett köztünk. Tudást láttam a tekintetében, bölcsességet. Olyan volt belenézni a szempárba, mint mikor az ember beleül egy idegen szoba kényelmes foteljébe, becsukja a szemét és sóhajt egy nagyot, nem is, ez szomorú így, tehát: nagy, mély lélegzetet vesz, beszívja a szoba légkörét, tüdőre veszi a fengsuit. Végül valami különöset mondott a férfi. Már az is furcsa volt, hogy a körülöttünk szóló vásárlási zenék (egyszerre legalább négy szólt, innen-onnan), a jövő-menő, egymást lökdöső és túlkiabálni igyekvő emberek között a férfi hangját tisztán hallottam, holott több lépésnyi távolság volt köztünk, ami a plázai hangzavarban (igen, hasonló, noha egy pláza azért eléggé antibábel, mindegy) éppen elég, hogy ne értsed tisztán a másik szavát. Ennek ellenére a férfi minden erőlködés nélkül beszélt, nem ordított, nem magyarázott kézlóbálva, nem. Szobahangerőn beszélt, mely távolról érkezett hoz­ zám. Talán inkább belülről hallottam a szavakat, nem füllel. A férfi maga elé tartot­ ta a táskát, mintegy átadó mozdulattal indult felém és azt mondta: csak azt tartsd magadnál, amire feltétlen szükséged van, dobj el minden feleslegest, sallangot, vetkőzd le mindazt, amit árulásból, számításból, irigységből, félelemből rak rád a társadalom. Az ember elárulta saját magát, és engem is, téged, mindenkit. A férfi egészen közel hajolva folytatta: a népek most már csak magukban bízhatnak, csak rajtuk múlik, csak az őket alkotó egyéneken. Én mindenkiben ott vagyok, benned is, találj meg, fejezte be a kapucnis férfi, bal vállamra tette kezét, szemembe nézett, én az övébe (riadt kiscica a közeledő autó fényszórójába), majd gyors léptekkel megkerült, és a hátam mögött beleveszett a tömegbe. Szinte ugyanekkor került elő Sehonnay abból az irányból, amerre a kapucnis férfi távozott. Kérdeztem nem látta-e, merre ment. Sehonnay persze nem látta, azt mondta, most civilben van, semmi munka, oknyomozás, térfigyelés. �„EZEK A K E D V ES KIS P O R T É K Á K "* Kiss J u d i t Á g n e s Pista Pesten Államalapító királyunk egy napon úgy döntött, hogy odahagyja kis időre az örök királyságot, melyet csak egyszerű alattvalóként szolgált, hogy ezer év elteltével meglátogassa földi hazáját. Az égi király engedte is szívesen, mert bizony már odafönn is híre kelt amaz ország szörnyű romlásának. Útnak is indult hajdanvolt feje­ delme éppen a millennium évében együtt ünnepelni az utódokkal, de bár szentnek tisztelték földön és mennyben, a szentek között elöljáró nem volt, megelőzte még egy madaraknak prédikáló meztéllábas olasz is, gyalogszerrel érkezett. Bizony tíz esztendő is kellett hozzá, hogy valahonnét lovat szerezvén, mint jó gazda körbejár­ ja és megszemlélje a birtokát, végül átlépje észak felől a százéves határt. Mire az Országház elé ért, sok csatán verekedte át magát, maga is, lova is vihar­ vert állapotban voltak. A híre természetesen megelőzte, lesifotósok és újságírók hada várt rá, mikor a lezárt Margit hídon keresztüljutni nem tudván átúsztatott a Dunán. Persze hitték is, nem is, hogy maga Szent István jelent meg köztük, de hír­ nek mindenképp hír volt, jöttek hát csőstül a Kossuth térre, amely tüntetőt ugyan már látott ilyen feles számban, de kamerát meg hangfelvevőt biztosan nem. A kormányőrök nem akarták beengedni az idegent, hiába rázta a fejét meg a sza­ kállát a néhai uralkodó, a szavát sem értették. Már az sem tetszett nekik, hogy vizesen, csatakosan, lóháton érkezett, de mivel a közlekedési táblák csak a traktorok behajtá­ sát tiltották a térre, erre igazán nem hivatkozhattak, meg kellett tűrniük a betolakodót. A szent király, noha a Szent Koronával még nem találkozott, a köztársaság címe­ rére és a saját fejére felváltva mutogatva próbálta kilétét elmagyarázni, de hiába. Hogy Szilveszter pápát emlegette, az csak olaj volt a tűzre, azt hitték, a bolondját járatja velük, s tavasszal búcsúztatná nagy petárdadurrogtatással az óévet Hon­ nan, honnan nem, egy tízezres is előkerült, talán az egyik lelkes zsurnaliszta jóvol­ tából, de a rajta lévő arcmás feltűnő hasonlósága sem volt elég meggyőző, legin­ kább azért, mert az értetlen kormányőrök az első pillanatban korrupciós szándékra gyanakodtak, és kevesellték a nekik szánt összeget. Amikor a katolikus és ortodox egyház közös szentje térdre esve, kezét imára kulcsolva, keresztvetéssel, Jézus és Mária nevét ismételgetve akarta értésükre adni, hogy keresztény hitüket neki köszönhetik, a Bazilikához irányították a hitbuzgó idegent. Ott az egyik pappal aztán latin nyelven szót tudott érteni, aki végre érde­ meihez méltó tisztelettel és kellő hittel fogadta. A hivatalos álláspont nem volt ennyire kedvező. Az első nyilatkozatok minden fórumon provokációnak és politikai kampányfogásnak minősítették István megje­ lenését, az MTI pedig makacsul hallgatott róla, de a leghitetlenebb tamáskodókat is * A rovat a Mikszáth-centenárium előtt tiszteleg. 12 �meggyőzte végül az a DNS-vizsgálat, amely a szent király mumifikálódott jobbját, és feltámadott testének azonos részét genetikailag is azonosnak lenni bizonyította. Másnap estére aztán hangos volt a tévé és a rádió összes csatornája attól, hogy az or­ szág első uralkodója visszatért, és sajtótájékoztatót ad a Parlament kupolatermében. Megindult persze azonnal a suttogás is: visszatért az államalapító, visszaveszi a trónt, fejére teszi a Szent Koronát, Magyarországon királyság lesz újra, s ezt az SMS-ekben és netes fórumokon továbbadott üzenetet aztán ki-ki a saját szája íze szerint fűszerezte egyéb kommentekkel. A sajtótájékoztató napját harmadnapra tűzték ki. A hatalmas térben feszült volt a csend, csak a diktafonok surrogása, és a fényképezőgépek kattogása hallatszott. A meghívott politikusok feszengtek jólszabott öltönyeikben a komor tekintetű ural­ kodó előtt, aki felemelkedett, és ahogy szóra nyitotta a száját, erős, parancsoláshoz szokott hangja betöltötte a termet, és begerjesztette a mikrofonokat. „Lovu hata rea ülék, kernyül ez uruszágut jargalám, isa, az én jonhom kanyú." kezdte beszédét magyar nyelven a szent király. Ebben a pillanatban a nyelvészek között, kiknek az elhangzó mondatokat mai magyarra fordítani lett volna tisztük, heves vita robbant ki az utolsó szó jelentése felől. Márpedig ez a szó adná meg az egész mondat értelmét. Az egyik csoport teljes meggyőződéssel állította, hogy a kanyú, a könyű, azaz könnyű, könnyed értelemben a király megelégedését hivatott kifejezni, a másik szakértői társaság ellenben amellett kardoskodott, hogy a kanyú a hanyatlik, konyul igékkel rokon, és arra utal, mennyire csalódott a vendég. Hogy ez ügyben dűlőre jutni nem tudtak, de agyukban már készítették következő szak­ mai disputájuk témáját, más megoldást kellett keresni. Az államalapító maradváinak értetlenségét látva nehéz sóhajjal ismét latinra fordította a szót. Kis időbe került, míg a Magyar Tudományos Akadémia egyik legnagyobb klasszika-filológusát sikerült kiugrasztani farkasréti otthonából, hogy tolmácsul szolgáljon, de végre nem volt akadálya az ős és a leszármazottak közti megértésnek. Leírom én most e szavakat magyarul, ahogy nem sokkal a beszéd elhangzása után az index és az origo.hu látogatói olvashatták. „Lóháton körüljártam az országot" - kezdte immár latin nyelven a király. A tol­ mácsnak odahívott derék lingvista az első szavak hallatán hideg verejtékben kez­ dett úszni, a klasszikus, Julius Caesar-korabeli latin nyelv kiváló tudora lévén, nem pedig e megromlott kései latinnak. Vissza is kérdezett egyszer-kétszer, de becsüle­ tére legyen mondva, hogy némi izzadás és torokköszörülés kíséretében tisztesség­ gel küzdött a fordítás harcmezején, mivel igen átallotta volna valamelyik az egyhá­ zi latinban inkább jártas, fiatalabb kollégáját odacitáltatni. „Igen hamar körbeértem - folytatta a beszélő - mivel az ország felettébb kicsi lett." „Revizionista törekvések" - írta le gyorsan az egyik tollnok két vonallal alá is húzva a megjegyzést. Templomot látott ő eleget, beszélt tovább a szent király, többet is, mint amennyit hajdan ő építtetett, hanem azok mind konganak az ürességtől, hiába tette ő kötele­ zővé a vasárnapi misére járást, ha meg a pápát emlegette, néhol bizony még ki is köptek. „Kereszténydemokrata?" - jegyzetelt az egyik fiatal újságíró, aztán a de­ mokrata szót gyorsan áthúzta, s utána tett még két kérdőjelet. Innen aztán megeredt a szava a mennyből érkezettnek, a szegény nyelvészpro­ fesszor nem győzte a homlokát törölgetni, hogy mindent híven visszaadjon, és 13 �egyre jobban sercegtek a tollak, ceruzák és számítógépes egerek a sajtó munkásainak kezében, kik a felvételen rögzítettekhez új meg új jegyzeteket csatoltak. Beszélt a magántulajdonról, melynek védelmét hajdan törvénybe foglalta (kapitalizmus! véste papírra egy régivágású zsurnaliszta), és arról, amit fiának egyszer már örökül hagyott, most pedig az ország minden fiának szívére szeretné helyezni, hogy gyen­ ge az egynyelvű és egyszokású ország. „Kozmopolita" - pötyögte notebookjába egy ifjú titán, s a szent király neve másnapra kinn volt a kurucinfó nevű honlapon. Amikor a bajor hercegeket, és a német birodalmat kezdte emlegetni, szóvá tévén azt is, hogy német nyelven sem igen sikerült magát megértetnie még a tehetősebb népek között sem, megint megeredt a tolla a sok firkásznak. „Újnáci" - írta az egyik, „eurokomform" - írta egy másik, „idegenszívű" - így a harmadik, egy ne­ gyedik a germanofil neologizmussal csatlakozott a többiekhez, s aztán már bármit mondott a szónok, egymást érték a címszavak (stílszerűen mondva slágvortok) az újságírók jegyzettömbjein és képernyőin. Az öltönyben feszengő politikusok nem írtak le ugyan egyetlen szót sem, de az arcukról hasonló megbélyegző kifejezéseket lehetett leolvasni egyik-másik mondat elhangzása után. Mire beszéde végére ért, szegény üdvözült uralkodó úgy össze volt stemplizve, mint egy APEH-nak címzett részletfizetési kérelem. S ahogy a sajtó napszámosai kérdéseiket föltették, az is világossá vált, hogy bármit jelentett is a néhai felség első mondatában a kanyú, a fejedelmi férfi felettébb csodálkozik or­ szága jelen állapotán, s ebbe a csodálkozásba elégedetlenség is vegyül. Estére elkészültek a cikkek és riportok a nagy eseményről, a politikai pártok agy­ trösztjei is összeültek, hogy fordíthatnák saját hasznukra a zavaró jelenséget, hogy távolíthatnák el, vagy épp hogy állíthatnák egészen maguk mellé az államalapító, törvényhozó nagy királyt, még mielőtt nagyobb baj lesz a jelenlétéből, mint amekkora már most is van. És ha semmi egyébben, de ebben egyetértésre juttatván őket, István nagyobb jót tett a hazának, mint életükben csak kevesen a nemzetjobbítók közül. A honatyák végül arra jutottak, hogyha már se pénzzel, se hivatallal nem tudják megvesztegetni az örök birodalomból érkezett szentet, aki beleüti az orrát kéretle­ nül az ő dolgukba, a legjobb volna ártalmatlanná tenni. És mi volna ennek legegy­ szerűbb módja, ha nem a tévé, ahol megfelelő segítséggel magából a megváltó Jé­ zus Krisztusból is pojácát tudnak csinálni, ha meg nem tették még valamelyik Vi­ dám Vasárnap keretében? Nosza, ráuszították a jámbor királyra az összes sóment és sóvúment Stólandrástól a Mónikáig és vissza, szerződtettek melléjük olcsón egy-egy latinszakos egyetemistát tolmácsnak, akik aztán az unokáiknak is azt mesélték, milyen jól ke­ restek egyszer fiatal korukban bölcsész létükre. Rángatták stúdióról stúdióra, be­ szélgetős műsorról vetélkedőre, még boxmeccsre is a nagy uralkodót, míg folyt a retró jegyében a vízcsapból is a negyedszázadnál is öregebb, örökzöld rockopera. És aki legyőzte Koppányt és Ajtonyt, aki bölcsen békét kötött Aba Sámuellel, aki egy ország sorsát hajdanában eldöntötte, bizony értetlenül állt a záporozó kérdések kereszttüzében. Az emberek egyszerre nevették és ünnepelték, egyesek autogramot kértek tőle a tízezres bankjegyekre, mások térdre esve az áldását. Ámde nem azért volt első István király két egyház szentje, hogy ne lásson át hamar a szitán: bizony a neveletlen ük-ükunokák a bolondját járatják vele. Akkor aztán előrántotta a kard­ ját, s olyat bődült, hogy belereszkettek a tévéstúdió gipszkarton közfalai. 14 �„Isetüköt, urotukot, ki néktük ez uruszágot házoá, s mend jouben részet szerzett, imigyen szegyenülejtek?" - kiáltott rá a körülötte állókra indulatában anyanyelvén a király. - „Homus sziütöknek Isten ne jorgusson, pukulnek fii, ürdüng timnecüibe valouk!" Nagy, rémült csend lett erre, mert ha szavát nem is, de haragját elértették mind­ nyájan a hatalmas uralkodónak, csak a kamerák forogtak, hogy megörökítsék - bár szándéktalanul - e nemes kirohanást. És bizony megörökítették akaratlanul az utána következőket is. Mert megdördült akkor az ég, a stúdió mennyezete kettényílt, mint egy dinnye, s egy fénysugár hatolt be az égből egyenesen a király fejére, aki térdre hullott, és kitárta a karját. A mennydörgést pedig szélzúgás követte, melyből halk és szelíd hang hallatszott egy senki által nem érthető nyelven. Csak azt látták, hogy István arca ellágyul, a kardját óvatosan visszacsúsztatja a hüvelybe, aztán mindenki sze­ me láttára felemelkedik az égbe a plafonon keletkezett résen át, és eltűnik a felhők között. A felvételt a Nemzetbiztonsági Hivatal zárolta, a tévécsatornák népszerű filmek ismétlését tűzték műsorra a meghirdetett élő adások helyett, a hírportálok pedig elhallgattak, mint napfogyatkozáskor az énekesmadarak. Hétfő reggel a Blikk egészoldalas címlapfotóval jelentkezett, melyen az államalapító szent király látható, amint a Duna-korzón áll, mellémontírozva egy tízezres bankjegy, és egy, a Jégbüfében vásárolt hatalmas adag fagylaltot nyalogat. A kép fölött szalagcímként csak két szó éktelenkedett vastag fekete betűkkel: Pista Pesten. 15 �J en ei L á sz ló Nobilis idők Életünkből oly sok időt töltünk el úgy, hogy egyedül hagyjuk magunkat - azaz, nem figyeljük kívülről is, mit teszünk. Ha felveszünk egy csészét az asztalról, azt kell magunkban mondani, hogy felveszek egy csészét az asztalról. Még jobb, ha úgy mondjuk: látom, hogy felveszek egy csészét az asztalról. Az ember ül és hallja, hogy a felesége a körömreszelővei bontja a leveleket. Számlák lesznek, állapítja meg. Veszekedés lesz, teszi hozzá, miközben halkan kifordul az ajtón. Bert megjelent a kapuban, átsétált a téren, majd a Pénzjegynyomdánál befordulva négysaroknyit gyalogolt. A járásán is látszott, hogy semmihez sincs kedve. Apró és gyors léptei megritkultak és megnyúltak, szapora szívverése buborékokat lőtt föl a torkáig, gyors lélegzetvételre, köhögésre kényszerítette. Naponta próbálják heccelni az infarktus előjeleivel, hogy egyszer majd a nyílt utcán végzi, de az elmúlás min­ dig annyira távoli, mint a gyermekkori félelmek; például az a félreeső kapualj, ahol harminc éve vérfoltot látott. Elgondolkodva vágott át a parkon, a murván egy véres köpet vöröslött, a villanyoszlopon szél mozgatta, félig levált kortes plakát integetett. Meddő kapcsolatban élt immár hét éve; Bert utánanézett, a WHO szerint egy év után kapják a bélyeget, beleégetik a homlokukba. Úgy érezte, mindenki őt figyeli, ez elég volt ahhoz, hogy ő is figyelni kezdje magát. Órákat töltött azzal, hogy vissza­ keresse, merre járt aznap, kivel találkozott, ki láthatta a sebeit. Igyekezett felidézni, ki jött túl közel hozzá, emlékezni akart az öltözetükre, illatukra, arckifejezésükre; de az időjárás generatív szerepe is izgatta: szerinte ugyanis a hőmérséklet, a szélerősség, a páratartalom és a többi mutatószám igen szemléletesen emelik ki a találkozások érdemi mozzanatait. Általában este az ágyban összegezte a napját, sok mindennel árthatott volna még magának, de erről a vesszőfutásról nem tudott lemondani. A nők szeretik a szép szavakat, de gyorsan el is felejtik. Bert rég elhagyta ragyogó mondatait, tenni pedig nem volt mit; elment az orvosi centrum laborvizsgálatára, kikérdezték, megvizsgálták, megnézték a spermaképét, előtte öt napig nem üríthetett ondót. Nem esett a nehezére. Luri nem kapacitálta, a felesége, Bertha pedig már ré­ gen nem. Luri lemondó arckifejezésétől jobban tartott, nem csak azért, mert Leopoldnak, a párt egyik kommunikációs agytrösztjének, Bert főnökének volt a lánya. Felkavarta a fiatal nő arcbőrének lunatikus színe, vonzotta az ujját, simogatni akarta; annak ellenére, hogy az arc eleve a nyilvánosság elé tárt felület, azt kellett gondolnia, hogy a Lurié folyton lelepleződik. Mármint az üressége, hogy csak a tálkányi porcu­ kor vagy a hómező fehérsége vakítja, sivárságával minden érintésekor felébresztve benne az életösztönt, hogy a figyelmét kissé feljebb terelje, a hómezőbe csapódott meteorithoz, a fekete szeméhez. Nem mondhatná, hogy félt tőle, de séta közben mindig feljebb fogta Luri kezét: egyik ujját az orsócsonton futó verőérre helyezte. A gazdag lány fegyverletétele pártszerű körülmények közt zajlott. A joghallgató Luri apjánál vett részt nyári munkán a rá szabott, neki kitalált kommunikációs trénin­ gen. Senki sem merte megközelíteni, ha ránéztek, a következményeket látták. Egy éve történt, hogy Leopold kisfia hat hónapos korában meghalt, a korábbi házasságából 16 �született megfejthetetlen, elrontott lány maradt neki; Luriról egyszer azt mondta Bert előtt, hogy az csak kérdezni és csókolózni szeret. Egy bátor férfi helyzetét megkönnyíthette, ha felfigyel erre a finom engedményre, de Be rt világ életében szenvedett a defektusai miatt, a primer kihívásokat eleve kizárta, a továbbiakhoz pedig segítséget hívott. Most azonban valami azt súgta benne, hogy az akció meg­ úszható, jóra fordulhatnak a dolgai. Minderre nem abból következtetett, hogy a lány állítólag szeret csókolózni. Nem volt ráírva, és az apák annyi marhaságot akarnak a lányuk mellé adni, ki tudja, milyen megfontolásból. Ha Luri szeret is kérdezni és csókolózni, úgy látszott, hogy sem a válaszok, sem a kézre eső válasz­ tás nem hozza lázba. Ennek ellenére már az első nap után nem volt kérdéses, hogy a nő ki mellett tette le a voksát, csak azt kellett tisztázni még, miért történt mindez; Bert nem azt akarta megtudni, hogy a lány hová tette a szemét, hanem inkább arra volt kíváncsi, kit kíván büntetni a döntésével. A csapatépítő tréning első délutánján már Lurival teniszezett. A vörös salakon megejtően szép volt a lány, a nagy meleg ellenére kapucnis, színes filmnyomással bőven díszített teniszruhában játszott, a felsőajkán többször átszaladt a nyelve, mintha az orrába akarna túrni, és Bert kísértést érzett, hogy megkérdezze, ebben az áldott munkában részt vehetne-e. Este egy elegáns pubba mentek, ahol a tarka tiffany lámpák fényében végképp elárvultnak érezte magát, míg Luri a poharába mártott ujjal le nem fröcskölte. Sárgadinnye színű koktélról volt szó, Bertnek az ujjával kellett volna leválasztani egy cseppet az arcán ereszkedő léből, majd lenyal­ ni az ujját, de ez, számba véve az asztalnál ülők irigységét, és alig visszafogott gyű­ löletét, még azt a látszatot kelthette volna, hogy nem tart tőlük. Ráadásul ránézett a lányra, s a mosolyából is látszott, hogy az incselkedésében egyelőre sok az esetle­ gesség. Aztán a melegtől vagy a hitvány kotyvalékoktól Bertnek felkavarodott a gyomra, kiment a ház elé, felnézett, fel akart olvadni az égbolt egyöntetű feketesé­ gében, kioltani Luri világító arcának emlékét. Kis idő múlva a pub falának dőlve csókolóztak, majd Luri másnap reggel felhívta mobilon; Bertha katonás fegyelem­ mel hárította a férje szemében megvillanó rémületet - az időpont nem volt neki megfelelő az ütközetre. A helyzet az volt, hogy sok hazugsággal kellett volna le­ számolniuk, s ha az ember ilyenkor átnézi a dolgait, azt se tudja, mihez fogjon. Luri kedves hellózása a telefonban, és a nyilvánvalóan törzshelynek számító pub újbóli kijelölése, ezek jelentették az első lépcsőfokot, egyben az utolsót is, mert ez a lány azonnal odaadta a lelkét annak, akit szeretett. Pár napig ez ment, tenisz, izzad­ ság, koktélok, csókok; némi bizonytalanság csak akkor kerülgette, amikor látta, mi­ lyen erőseket tud ütni a lány, mennyire ösztönösen durva a hálónál. Bertnek nem volt hajlama arra, hogy az erőben stílust fedezzen fel, persze nem is kutatta a megfelelő alkalmakat, ahol gyakorlatozhatott volna - bárki mást hitetlenkedéssel töltött volna el, ha Bert elmondja, őt a politika még mindig a felszabadító szellemi méltóság megnyil­ vánulásaként érdekli. Luri viszont konzekvens természeti erőkről lihegett neki két csók között, azokról, amelyeknek foglyai és haszonélvezői ők is. Ellenállhatatlan volt, amikor lihegett. Sosem pirult ki, csak gyorsabban vette a levegőt és izzadt, amikor csókolózott, amikor teniszezett, amikor a hálóhoz jött kezet fogni. Bert mérgesen szívta vissza az orrából a folyós taknyot, jó nagyot lendült az orrán a szemüvege, míg odakocogott, de a kezét mégis boldogan nyújtotta át a hálón, és amikor tenyerébe simultak a vékony és nyirkos ujjak, gondolatban már a koktélt és Luri nyálát nyelte. 17 �És Luri bőven adott neki mindkettőből, e tekintetben még a Bert sikerén felbuz­ duló kanok versenyét is korlátozta, aminek pedig nagy-nagy szószólója volt az esti kocsmai vitákon. Csak az szegény, mondta egyszer, aki nem akar gazdag lenni. Úgy értette, hogy az elnyomottakat megigézi a hatalom, és ebben a tetszhalotti állapotban csak annyi telik tőlük, hogy kikérjék maguknak: nekik nincsenek gondo­ lataik! Bert az ijedtségtől hideg fülcimpákkal hallgatta, hogy ha képes kikapcsolni az agyát, mennyire az apja lánya Luri, a sovány hülyeségek, a beszédtechnika, a pattogó hadarás, s mindvégig egy merénylő ravasz rejtőzködése. Luri rajongott Bertért; magasról tett arra, hogy a kiválasztottja nős, de azt egy pillanatra sem veszítette szem elől, hogy az apja a főnöke. A párt egy különös élő­ lény, mondta egy brosúra komolyságával, szorosan együtt dobbanó szívek gazda­ teste, és ha Bert jó szakember, hiszen azt gondolta Luri, hogy a politika egy szak­ ma, akkor képes az ő szívét is magához emelni. Valamiből arra következtetett, hogy Bert kedveli az extravaganciát, erre kendővel kötötte le a haját és kerékpáros kesztyűben érkezett a találkozóra. Hogyne imponált volna ez egy olyan férfinek, mint Bert, aki legalább érezte, hogy történik vele valami, néha csak megállt Luri előtt, és hosszan, elgondolkodva nézte. Ha osztozik a vágyában, latolgatta, a nő erkölcsileg ízekre fogja szedni. Ha kilép a bontakozó kapcsolatból, a világ dolgai megmaradt szépségükkel sosem tudnák megvigasztalni, Berthát például azonnal el kellene hagynia. És akkor már nem csak a gyermektelenség miatt. Nemrég fel kel­ lett hívnia egyik volt munkatársnőjét, akinek mindig is irigyelte a tehetségét, tartott az éles eszétől. Átment egy üres irodába, ha megszégyenülne, ne legyen tanú. Nyomogatta a készülékén a gombokat, majd a fülétől kissé eltartva a telefont hall­ gatta, hogy a hívása célba ér. Készséges akart lenni és informatív, de semmiképp sem alázatos. Erre mi történt? A nő egykor mesteri árnyalatokkal díszített orgánu­ ma elcsukló könyörgéssé silányult, mögüle két csecsemő harsogott, és Bert belekós­ tolhatott, mi az állandósult instabilitásnak, a káosznak a lényege. Amikor letette a telefont, megkönnyebbülten sóhajtott föl: de hát mi közöm nekem a bűnbánathoz! Lurival dugni jó és tiszta ügy, minden úgy volt testhezálló, hogy alig kellett va­ lamin igazítani. Teherbe nem ejthette, ennek ellenére megbeszélték, hogy a lány rendben védekezzen, meg kellett beszélniük, lelkére kellett kötnie, hiszen csak nem árulhatja el neki, hogy egy csökkent értékű példánnyal hozta össze a sorsa. Azt mondta neki, hogy egy lány a tulajdonképpeni súlyát azzal kapja meg, ezzel nő a férfi fölébe, hogy felelősen bánik a testével. Bert felelősség tehát erre is kiterjedt, hogy miközben megvédte érdekeit, még nevelt is. Hiába, csodálkozott el gyakran a leleményességén, minden új helyzet voltaképpen olyan régi. Semmilyen lelkifurdalása nem volt az információ visszatartása miatt, hiszen volt a spermájában hímivarsejt, csak súlyosan csökkent a számuk; meggyötörten mo­ solygott, amikor elolvasta a centrum szolgáltatási kiadványában, hogy az automata eredményét kézi számlálással is kiegészítik. Kérhetném-e, hogy számolják újra, viccelődött kedvetlenül a halálosan száraz ápolónővel, s felrémlett benne a négy évvel azelőtti szavazókörzeti sakkozás, mellyel nevet szerzett a nagy tolongásban. Négy év kellett ahhoz, hogy a mai szintre jusson, pontosan ez a négy év, hitetlen­ kedett Bert, amikor minden egyéb összeomlott körülötte. A főnöke egy nagy párt purga tóriumában dolgozott, persze nem afféle személyzetis munka volt ez, a politi­ kában minden máshogyan van. Talán igaz, hogy a legfontosabb terület volt az övék, 18 �itt osztották ki a jövőbeni szerepeket, melyek nem rossz, azaz pokolra való és jó, azaz mennybe meneszthető emberek között tettek különbséget, hanem az időlege­ sen szükségessé vált taktikai áldozatok fölött rendelkeztek. Hasonló volt ez a castingokhoz, szerepekhez kerestek embereket, akik dolguk végeztével visszatér­ hetnek majd eredeti állományukba. Tegyük fel, kellett egy rossz ember, aki bevállal valami stiklit, s akit majd később újra keblükre ölelhettek, vagy egy, aki hirtelen megoldást talál valamire, s akit később majd csendben le lehet menekíteni a rival­ dáról. Nem annyira szövevényes az egész, csak érzék kellett hozzá, ráadásul szá­ mon kérni sem lehetett őket, mivel munkakörüknek nem volt rögzített szabályrendszere. A lelkekben turkáltak, a lelkeket manipulálták, legelébb a sajátjukat, hiszen valahol el kell kezdeni, majd a munkatársaikét, végül a népét, gyakran be­ hunyt szemmel, gondolatátvitellel, mert nyomok nem maradhattak. Bizalmi állás volt, jó néven vették, ha az újonc a párt nevét a fenekére tetováltatja. Szolgálatuk témák szerint szerveződött, Leopold pedig témafelelős volt, egy szűk kör, különös fából faragott társaság tartozott alá. Amikor bejött a mozikba a Becstelen brigantyk, azonnal mondogatni kezdték, hogy ők a különítményesek. Bert ennek az ideológiai magaslatnak a peremén kapaszkodott meg, bejárta a lépcsőfokokat, s pár hónapja kiemelték. Bizalmi állás volt, mondhatni, a fenekén már nem volt hely több tetoválásnak, tanult volt és diplomatikus, önérzetesség és alkalmazkodás helyes ará­ nyával, olyan, akit a hatalom nem tesz hangossá. Szóba sem jöhettek a könyvek, nem volt tere Jézusnak, Hitlernek, se Marxnak, de még Az alkotmányos alapismeretek köny­ vének sem, címlapján a dombornyomásos parlamenttel. Mindig csak egy ügy lebegett csukott szemük előtt, az éppen aktuális, aminek mindent alá kellett rendelniük. Nem láthatták át, miről van szó, teljes egészében sosem tudták, mit miért kell megszer­ vezniük, de a nagyság ott tündökölt a részletekben. Leopold jó főnök volt, belelá­ tott Bert leikébe, kikérdezte, majd megígértette vele, hogy nem lesznek titkai előtte. Luri azonban sok mindent titkolhatott a világ előtt, egy napon ugyanis azzal fo­ gadta Bertet, hogy terhes. A csuklóján színes party-karszalag, hajgumival lazán összefogott haj. Jobbjával futólag a hasára mutatott, nehogy félreérthető legyen. Péntek délután volt, és a péntek délután egyébként is olyan, hogy ég tőle a kebel­ ben bizonyos tűz. Luri hozzátette, hogy szólt az apjának is, hiszen nincs semmi az életében, amit ne oszthatna meg vele, mire Bert felnyögött. Túlzásokkal kellene ecsetelnie az odaadását, azonosulásra való készségét, sürgette magát Bert, de egy árva szó sem jutott eszébe, nemhogy a visszacsinálható megoldás. Na álljunk csak meg, mondta azért mégis bizakodva, az én számaim... - kezdte, de azonnal meg­ akadt, valahol olvasta ugyanis, hogy az ember háromszáz csonttal születik, de felnőtt korára csak kétszázhat csontja marad, és már akkor sem értette, hová a fe­ nébe tűnt a többi, most viszont felsejlett benne, mi van, ha e logikát követve bein­ dulhatnak ellentétes irányú folyamatok is, és itt nyilván a hímivarsejtszámairól akart szólni, közben azonban valamiféle kis boldogságon kapta magát. De hát nem lehet, mondta rögtön utána Bert, egyelőre csak magában, vagy mégis lehet? Leopold belátó volt, megvan a megoldás, nyugtatta Bertet, csak még nem mondhatja el. Ennyi luxusa lehet egy főnöknek. Ült a bőrfoteljében, jobbjában or­ szágalmaként tartotta kávéscsészéjét. Azt mondta, nagyon úgy néz ki, hogy a kívá­ natosnál közelebb kerültek egymáshoz. Közben folyamatosan ütögette a kanálká­ val a karimát. Közelebb kerültek egymáshoz, mint szabadna, s ezért haragszik, 19 �hogyne haragudna, de ő olyan ember, akinek a család is csak egy munkahely. Gyorsan az órájára nézett, talán fontos dolga lett volna valamelyik munkahelyén, ráncolta a homlokát, meg kellett szerkesztenie azt a tengelyt, amely körül a teendői forognak. Beljebb már nem akart volna kerülni Bert, ezért nagyon csendben volt. Fontos teendők, ha birokra kelnek, ugyebár, kiáltott fel egészséges örömmel a hangjában Leopold, s a csészét az asztalra csúsztatva felállt. Most mennie kell, de ha Bert gondolja, tartson vele, majd valamennyi közbeeső lépést megtervezik szépen. Halvány csíkos luxus zakója azonnal tudta, mit kell tennie, szolgálatkészen követte a férfi mozdulatait, sőt, Bert úgy látta, hogy néhány alkalomszerű gyűrődésével inkább mintegy megelőlegezte azokat. Az ilyen teljesítményért még irigykedni sem volt ér­ demes. Kifordultak a kapun, Bert is szaporázta a lépteit, aztán felvette az Audi mel­ letti formáját, úgy működött, mint egy luxus zakó, és erre nyomósabb oka volt, mint a kifinomult szövetnek, nyitotta az ajtót. Ülj csak be, mutatott maga mellé a főnök. A beszélgetés egyoldalú volt. Ismered X fiát, kérdezte Leopold, közgáz, majd jog, és most mit csinál? Hagyta beszélni a gps-t, majd egy erőteljes kormánymozdulat után Bertre meredt: vőfélyszövegeket gyűjt. Az apja nem sokkal előtted hívott, segít­ sek neki. Jó szervező a gyerek, csak eltévedt valahogy. Bert annyiszor hallott ilye­ nekről, hogy már nem is unta, eltévedni látszó fiatalok, öntörvényűség és kritikailag elsajátíthatatlan felfogások, mit kell ezen ennyit agyalni, a gyökereken kívül semmi nem nő lefelé, és kész. Bertha jutott eszébe, aki annyit görnyed a könyvei fölött, gyakran éjjel is másol és jegyzetel, a reggelinél pedig megpróbálja ütköztetni a férje tapasztalatait Mikszáth országgyűlési karcolataival. Kapargatja a pirítóst, játszik a késen képződő karcinogén felülettel, majd amúgy feketén, sunyi mozdulattal bele­ nyúl vele a lekvárba, megforgatja a kést a nehézkes anyagban. Fintorog, mikor ki­ húzza, az orrán lecsúszik a vastag fekete keretű szemüveg, fölötte néz rá. Egy fel­ kérés miatt feledkezett bele a témába, hónapok óta kutatja Mikszáthot, de többről lehetett szó, ez nem vitás. Máskor, ha nem ment neki az írás, megmutatta Bertnek, amivel addig elkészült, és tudtak róla beszélgetni. Egy hete nyomtatta ki neki az új tanulmány első fejezetét, és Be rt látta, hogy ez a ragyogó szellemű nő nagyon nagy bajban van. Hatalmi viszonyokról akart értekezni, de egyáltalán nem úgy sikerült, ahogy tervezte; bevezetőjében szó sem volt már konzervatívokról meg liberálisokról, a politika svindlereiről vagy a lehetőségeik fölött nagyvonalú gavallérokról - Mik­ száth és a felesége volt terítéken, meg a nagy kérdés, hogy valóban volt-e a törté­ netben legalább egy erkölcsi fenomén. Azt elemezgette, milyen dolog, hogy egy férfi nem fogad el kibúvókat, bután elfordítja a fejét a biztonságot adó kerülőutak felől, annyira akarja a karriert. És amikor már kész tény, hogy tönkrement minden, büszkeségből nem húzódik vissza, legalább időlegesen az egyetlen lehetséges vé­ dőszárny alá, hanem inkább eltaszítja a társát. Nem érzel ebben valami hamisságot, kérdezte Bertha, nem érzel ebben valamit, ami ránk is vonatkozik? Ugyan drágám, válaszolta Bert erőltetett nyugalommal, és ha csak arról volt szó, hogy Jókai után kellett neki a pokol? Bertha lecsapta a kést az asztalra, lekapta a szemüvegét, és remegő hangon, könnyes szemmel a férjére meredve kérte, váljanak el azonnal. A fekete szemcsékkel teleragadt lekvár lecsöppent a késről az abroszra. Szinte ve­ zényszóra megnyugodtak, Bertha a kezével felfogta a haját, lehajolt, nyelvét ki­ nyújtva tüntette el az apró foltot. Én is ezt a mérgező édességet érzem a nyelvem hegyén, mondta szinte közömbösen Bert. Na látod, válaszolta Bertha. Biztosítani 20 �akarta a férjét, hogy csak ennyiről van szó, ezért hozzátette, ha esetleg rájön, mi válthatja ki a gyereket, újra összeházasodhatnak. Aztán már csak a tanácstalan csendre emlékszik Bert, ettek tovább, mintha mi sem történt volna. Kemény tojás is volt, kettőt megtisztított, egyiket Berthának adta. Talán azt gondolták addig, hogy méltóságon alulinak fogják majd tartani ezt a vitát. Talán úgy képzelték, hogy határozottabban tiltakoznak majd. És most annyi­ ra eltávolodtak attól, amit mondani akartak, hogy a lehetőség teljes egészében oda­ lett. Ki sem kellett mondaniuk, hogy a megegyezésük érvénytelen; minél inkább egyetértenek, annál messzebb kerül a megoldás. Ez az ésszerűtlen lüktetés hasonlí­ tott valamennyire az Audi ringatásához - abban is hajlandó volt jelképes tartalma­ kat látni, ahogy ő utaztatja magát Leopolddal, ahogy az ő radikális másságuk az autó szűk terében érvényesült. Budán voltak, egy csendesnek tűnő utcában. A kocsi az út szélére húzódva állt, Leopold eleresztette a kormányt, két kezét az ölébe ejtette. Előre nézett, valahová az utca közepe felé, ahol, mint egyébként a soron végig, hatalmas házak álltak tisz­ teletet parancsoló kerítések mögött. Egy ilyen utcakép is tele van célzásokkal, csak Bertnek nem akarózott több szellemet kiengedni a palackból. A fák elnehezültek, egy felhő megakadt a Nap előtt, egyáltalán nem történt semmi, mintha az autó ablakára ragasztották volna a két házsor képét. A légkondicionálás hatása még tartott, elég hűvös volt a levegő. A bent ülők izmai ellazultak. Bert balra sandított, főnökének válla fölött a páratlan oldal egyik nyitott garázsába látott be, a falakon hentai poszterek, a lányok tekintetében a lelki kényszer utóhatása, pániktünetek, testüket menekülési reakcióra utaló gesztusok torzították. Csápok, hajfürtök és idomok szecessziós kavargása. Leopold néhány mély lélegzetvétel után végighúzta a száján a kézfejét. Az arcát érő első melegebb légáramlattal erősödött Bert gyanakvása, hogy itt valamiféle beavatási szertartás zajlik, próbára teszik, hogy megfelel-e, nem tudni minek, és bosszantóan nagy ellentmondást látott a maga lassú keleti temperamentuma és Leopold gyilkos erejű választékossága között. Ahogy például most előre mutatott, az egyik házra, ahol Bert látta a kerítésen átütő kecskerágó színeit, fölötte a házig futó kocsifeljárót, s a pár lépésnyi fiatal pázsitot, melyet a hamisciprus zöldeskék, éretlen tobozai pöttyöztek, és behunyta a szemét, hiszen ezt nem kell látni, ezt nem lehet látni, épp arról szólhat ez a mai délután, hogy a képességeit kell meghaladnia. Erről az erőfeszítésről szólt tehát ez az út. Rövid ideig háramlott rá valami a lénye­ gesből, eggyé válhatott ezzel a közeggel, érezhette, hogy nem fontos semmi más, csak ami éppen van, nem is az autóban ülnek, mert közvetlenül a feje fölött érezte a kék eget, s a lába alatt a sebhelyes aszfaltot. Nem tudta már elválasztani a rátörő remegést a másik férfi iránti rajongástól, csak annyit tudott, hogy letelt a próbaide­ je, és ennyi a jussa, kis ízelítő az azonosság erejéből. Ez a hihetetlen szellemi erőfe­ szítés, mely tán örökre összezavarja a gondolatait. Igen, szólalt meg Leopold, látja őt bent elég gyakran, de ez más. Megilletődötten elharapta a szót, és önkéntelen mozdulattal fejet hajtott. A kesztyűtartóból elősze­ dett egy flaskát, húzd meg, nyújtotta Bert felé. Utána ő is belekortyolt, majd újjá­ születve indított. Amikor befordultak az első sarkon, már ömlött belőle a szó. El­ mondta, hogy a kezdetektől feljár az Elnök házához, nem tehet róla, őt feltölti, a többiek meg gondoljanak, amit akarnak. Ő a közvetítő a két világ között, ebben 21 �merül ki a nagysága. Minden nap monitoringozza; eleinte még ügyelt rá, hogy ne vegyék észre, de pár hónapja szóltak neki, hogy tudják, és ráhagyják. Szóval biz­ tonsági kockázatot nem jelent, a furcsaságokból meg amúgy is annyi van a párt háza táján, hogy eggyel több nem számít. Ebben maradtak, Leopold még azt is bevallotta Bertnek, hogy bizonyos értelemben úgy állt ehhez a jóváhagyáshoz, mintha a rebesgetett kitüntetéséről megkapta volna a hivatalos értesítést. Ez az ő tetoválása, mondta, semmi pénzért nem hagyna senkit a seggéhez érni - és percekig úgy vezetett, hogy önfeledten röhögött maga elé. A székház előtt lett csak merevebb, beszélni azért nem kell róla, jelezte végül. Egyébként meg, nyögte, miközben szállt ki a kocsiból, sosem fogja veled senki sem közölni, milyen elhatározásra jutott. Aztán még átszólt a kocsi teteje fölött is, nem lehet tudni semmit, érted. Becsapta az ajtót, megmerevedett, majd nagyon lassan újra kinyitotta. Mintha minden eszébe jutott volna, legelébb is az, ki áll a kocsi másik oldalán, és neki mi dolga van vele. Teljesen új képlet szerint kezdett működ­ ni, odalett a rutin, az egész ember, mint egy másik mágnes vonzásába került vasda­ rab, elvesztette mozdulatainak karakterét, csak csúszott egy irányba - mondhatni visszazuhant az autóba. Beosztottja meg sem mukkant. Nem mert volna megesküdni rá, de mintha az ital, amit az elegáns, lézergravírozott fém flaskából ivott, kevert lett volna, leg­ alábbis amit felbüfögött utána, abban külön-külön megszenvedte a rumot és a csá­ szárkörtét. Visszaült ő is, pedig nem hívták, a megszokás kötötte, hogy amíg mást nem mondanak, menni kell a vezetőkkel. Ezzel a lendülettel tévedt oda a szeme, nem tehetett róla, meglátta. Jó lett volna valakitől megkérdeznie, hogy egy főnökre nézve dehonesztáló-e, ha megbomlik bőre mikroflórájának egyensúlya. A világhí­ res zakó vállán néhány aprócska fehér pötty éktelenkedett, Leopold fejbőrének epidermisz sejtjei ezek szerint elszarusodtak. A gondolattól is izgalomba jött, hogy friss benyomásai révén sikerülhet ebből a valamiből kihúzni a szelepet, leereszteni mindent újra kezelhető méretűre, a napját, a gondjait, Leopoldot, Lurit. És Berthát. Még egy visszafogott lázadás lehetősége is megfordult a fejében, olyan kicsike, áldozatok nélküli lázadásé, amit már-már kényelemből indít az ember, hogy tisztáb­ ban lásson. Miért is ne, ehhez az ücsörgéshez már túlképzettnek érezhette magát; csak az tartotta vissza, hogy minden új helyzet voltaképpen olyan régi, és ki tudja, most milyen mítoszban jár-kel, ücsörög. Energikus emberek kínlódása, a sérülékeny­ ség ilyen nyílt bemutatása láttán mindig provokációt sejtett, és ez itt, nézett Leo­ pold arcába, kevertet iszik, korpás a haja, és hát, ha jobban megnézi, roppant külö­ nös, rendellenesnek mondható kopások látszottak a kormánykerék oldalán, ahol a főnöke most is szakadatlanul kapirgált a körmével. Egészen másféle elkülönítő je­ gyeket ismert fel Be rt, de igazságos kívánt maradni, akkor sem lesz az a típusú férfi, aminek Leopold gondolja. Ő csak keveset fog kérni, és úgy, hogy közben az maradjon, aki volt. Csupán egy pillantás belülre, csak hogy legyen egy kis meglepetés - mindez jelen esetben nem a nagy magányosok alaptétele, hanem igenis a közösségi emberé. Audijuk mint kicsike sajka a hazugság tengerén, állt a pártközpont garázsában, s egyiküknek sem akarózott kiszállni. Annyi mindent elárultak magukról, hogy mind­ egy volt már, melyikük lepleződött le. Fordult a kocka, megvoltak az átváltozások, s nagyon nem szerették egymást. Hitetlenkedve hunyorogtak, milyen szarvashibákat vétettek; két savanyú, öreg arc. Nemigen emlékszem, mi történt, próbálta menteni a 22 �helyzetet Bert, de Leopold leintette, majd felhorkant: neked akkor most eljött az időd. Majd lenézően hozzátette, nem azzal érted el, hogy felcsináltad a lányomat, mert erről azért beszélhetnénk, lenne mit. Vágott egy grimaszt, vöröslő felsőajka kifordult, véres volt, mint a császárkörte húsa. Csak nem?!, képedt el Bért, honnan tudhatná? Amikor még Lurinak sem mondta el... Alvajáróként szállt ki, s indult el a lépcsősor felé. Haza szeretett volna menni, úgy gondolta, Bertha mellett lenne a helye. Mégis inkább Lurit hívta mobilon. A lány dühöngött, ordibált vele, megtisztelhetné azzal, hogy odamegy. Nem szorult indoklásra a követelése, nem volt abban semmi gőg. Kézenfekvő követelés, és mintha erősebb alapokon állna, mint a feleségéé, az egyik ugyanis produktív, míg a másik csak ott tart, hogy szeretne mással valóban pro­ duktív lenni. Valami ilyesmit egyébként mondott Bertha is, mikor kijött a zuhany alól, s meztelen hasáról leseperte a vízcseppeket: tudniillik hogy direkt vállalta el Mikszáthot, mert Mikszáth sem tudott valamit megadni a nejének, in concreto a pénzt, és ő, mármint Bert sem tud, in concreto a nagyszámú spermát, ideje hát Bertnek a nagy íróhoz, a morál bajnokához hasonlóan háttérbe húzódnia. Máshon­ nan nézve: ideje lenne ajtót mutatnia a feleségének. A forma nem számít, tette még hozzá. Tartozik Berthának ennyivel. Közben Luri rendületlenül harsogott a tele­ fonban, ott tartott, hogy a barátnői a g-pontjukat töltetik fel, ő meg leragad egy ilyen senkinél, de hiába, Bert csak arra tudott összpontosítani, milyen a rosszkedvű Bertha arca, amikor megnyúlik és áttetszővé válik, mint egy jégcsap. Vajon milyen határon merészkedett túl, vajon tényleg csupán Luri ölének bronz­ íve volt az a kapu, melyen innen kellett volna maradnia? Lehetséges volna, hogy Bertha megérezte rajta a másik nőt, és azért lett egyre bátrabb? Grillpartin voltak Leopoldéknál, egy nagyberuházás körüli politikai mizériát simítottak el, ezt ünne­ pelték, mindenki elvihette a feleségét is. Úgy kellett öltözni oda is, mint akinek ambíciója van. Bertha pedig semmibe vette ezt a szempontot, induláskor egy gothic lolita lépett ki a szobából, Bert alig kapott levegőt. Azonnal lefordította magának: bármit, de egy szemernyi fehér arcbőrt sem! Bertha este még erre is rátett, odalépett Leopoldhoz, és megkérdezte, miért nem tesz cukkinit meg padlizsánt a faszénre, pedig Bert pontosan tudta, mennyire nem vega a felesége, de ott vega akart lenni, ráadásul az ujjával meg is fenyegette a házigazdát, nem lesz ebből fogyás, ha ilyen étrendet követ. Egy politikusnak jól kell festenie, mondta enyelegve, mire néhányan még köréjük is gyűltek, vajon mi lesz ebből. Erős meggyőződés nélkül nem fog menni a fogyás, ne lásson már politikusoktól ilyen ambíciótlanságot; és rázta csak rázta a mutatóujját Leopold orra előtt, és a jelenetnek nem akart vége szakadni. Talán egy órával és pár koktéllal később elcsípte Berthának egy másik mondatát is, fiatal, jóképű férfi állt előtte, az egyik megyei szervezet vezetője. A politikus olyan moslékon él, amilyenen akar, de mi csak ne nyitogassuk a történelmet. Ezt mondta Bert lolitája, majd halkan sikkantott, mert leesett a fogpiszkálójárói az olívabogyó. Míg Luri vezényszavait hallgatta a telefonban, Bert legalább háromféleképpen volt féltékeny, hiszen csak kicsit vonakodott belátni, hogy valahol Leopoldra is az. Luri tiszta lap, legalább rajta nem kell sokat törnie a fejét, van két választása, elválik és elveszi, vagy szakít vele. Nem hihette, hogy elveteti a gyereket, és utána még vele marad, amilyen sziszegve esett neki, amikor végre találkoztak a két sarokkal délebbre lévő kávézóban, erre igazán nem számíthatott. Bertha... Az a gyönyörű színű, eszes kis has, amelyen oly szépen csillogott a víz, amikor kilépett a zuhany 23 �alól. Az a fojtogatóan eszes, élet és halál fölött döntő kicsi hasacska. Most akkor hogy van ez a termékenységgel, kérdezte Luritól, pedig nem tőle kellett volna. Lurit viszont nem érdekelték a csodák, fel sem fogta a dolognak ezt a részét, csak sorolta, mi minden vár Bertre, ha nem szán rá több időt, nem gondoskodik róla. Mikor első mérge elszállt, megenyhülve folytatta, hogyan álmodozzon majd vele, hallgassanak együtt zenét, tegye a hasára a kezét, a legkisebb félelem nélkül tegye csak oda a kezét; és ez volt az a perc, amikor elég lett a napból, Bertnek elege lett a megpróbáltatásokból. Felpattant a székről, valamit hebegett, hogy őt most valószí­ nűleg és bizonyos értelemben gyávának fogja gondolni, de Luri és az isten is bo­ csássa meg, nem tud ma már senkinek sem a hasznára lenni. Nem megy, mondta Bert nagyon fanyar hangon, nyűgösen, majd elszaladt. Lendületesen futott, feszítette egy hallatlanul súlyos ellentmondás, és szomorú volt, sírni szeretett volna, mert megint arról van szó, hogy nem a-ból b-be jut el, mely képletnek a tisztaságát példaként emelte maga elé, hanem csak az idő múlik, szimpla kis tragédiája meg nem akar elévülni. Úgy látta, hogy senkivel sincs tisztá­ ban, mikor pedig soha senkit nem akart belevinni abba, hogy lemondjon róla. Biz­ tos volt benne, hogy van ideje, Luri megeszi a süteményt, megissza a kávéját, so­ sem hagyott félbe semmit. Leopold sem lesz tehát egyelőre ráuszítva, egyébként is, fingassa csak meg a lányát, hátha abból is kisül valami. De Bertha? Egyszer hányt, és hányás közben nevettek, mert azt mondta neki Bert, hogy olyan színű, mint a vizeletmintája. Ez tetszett a feleségének, mert közösen csinálták azt is, laboratóriu­ mi praktikák, meg még a hányást is közösen csinálták, és Bert futás közben, míg kerülgette a háborgó gyalogosokat, ebben a közösködésben szerette volna felidézni az érdekeik közösségét is. Lassított, majd a meglepetéstől meg is állt. Menjen haza, és kapjon frászt attól, ahogy Bertha fogadja? Mert Bertha mindig úgy fogadja, s bizonyára így lesz ez most is, mintha egész napját követte volna, a napjának minden rejtett tizedmásodpercét valami csúcstechnológiás sasszemmel, vagy a kis konyhai televízióján, amit a reggeli pirítóskészítéshez kapott. Figyelhette és rögzíthette volna, mégpedig úgy, hogy máris megvan a kiértékelés is, melynek birtokában mondja azt, hogy: szia, jó napod volt. Holott Bert tudja, hogy a felesége ilyenkor egy mondat, vagy egy gondolat folytatását várja, hogy el ne veszítse a fonalat. Annak a mondatnak vagy gondolatnak a befejezését, amit Bert a lépcsőházban szakított félbe azért, hogy rettegve belépjen. Tudás és kíváncsiság, ez volt mindig Bertha arcán; ő igazán olyan asszony volt, akiről mondhatnák, hogy na­ gyon tud kérdezni, csak nem tudja senki a férjén kívül, honnan származik ez a tudománya. Ott állnának az előszobában - és ez is a fantasztikum világába tartozik: nyisson be bárhogy, csendesen, lopakodva, Bertha ott van az ajtó belső oldalánál. Mintha ez a jól ismert mondat éltetné, és nem tartana már túl sokáig a levegője, minél előbb szabadulnia kell a szavaktól: szia, jó napod volt. Pedig akárhogy is van, neki most haza kell mennie. Hiszen egyedül van. Leo­ pold adakozó pillanatai mögül sem kopik ki soha a stílus curialis, a lehető legki­ sebb erőfeszítéssel el lehet őt akár ebben a pillanatban is képzelni, hogy Bert aktája fölé hajolva díszes tollával aláhúzogatja a támadási felületet nyújtó tényeket, a jellemzések mélyrétegeiben megbúvó árulkodó árnyalatokat, és bizonyára különfé­ le jeleket helyez el lapszélen, melyeket csak és csakis ő ért, mert a prekoncepciói tekintetében kizárólagosságot akar élvezni, most és mindörökkön örökké. És Luri, 24 �akinek senki sem elég nagy ahhoz, hogy imponáljon, és akkor egy ilyen félkész emberbe, mint ő, aki nem szép, nem okos, és feltehetően még nem is jellemes, el­ lenben szúrós szaga van a vezeklés vágyától, és ha csak teheti, igyekszik temperál­ ni az indítékait, egy ilyenbe beleszeressen... Futott Bert, ahogy csak bírt, átszaladt egy piroson, még egyszer kimondta magá­ ban, igaz lehet-e, hogy beleszeressen. Nincs terebélyes és tehetős rokonsága, idejétmúltan önerőből érvényesülő típus, akinek épp ezért nem álláspontja van, hanem megélhetési gondja, egy svihák, egy meztelen király, számos sebből vérző moralis­ ta, hamis látszatok szerelmese, aki a hűtlenséget választotta az ihletett percek he­ lyett, s aki bűntudattal határolódik el a nyilvánvaló bűntől. Mindehhez még pacifis­ ta és halálbüntetés-ellenes. És hirtelen nagyon kicsinek érezte magát, kívülről, mi több, felülről látta magát, talán éppen ugyanazon a sasszemen át, mellyel Bertha követte. Látta az apró pontnyi kis emberkét, aki ebben a látószögben sem képes kitűnni semmivel, ruhájának színe felolvad a többi közt, az árnya is ugyanúgy sötétlik, a lihegése, a szava, de még a gondolata sem hallatszik föl semeddig sem, annyira minden nyithatatlan kapcsot magára fordítóan átlagos, hogy az felháborí­ tó. Látta, hogyan fut át egy újabb piroson, és oldalról milyen sebességgel érkezik egy kis piros Suzuki, még ez is, hogy egy Suzuki, és fentről bemérhette, milyen ívben repül föl az ütközést követően - hasztalan erőlködések ezek, ötlött föl benne utoljára, aztán sötét lett. A sas pislogott egyet. Mély és fáradt volt Bertha hangja. Szia, mondta álmosan. Bárhogy ragyogott is a szeme, csupa borulat volt minden a kórteremben. Ült a kórházi ágy szélén, nem ért hozzá semmihez, nem hiányoztak most az ígéretek. Aránytalan lett volna mindent kettejükre szűkíteni. Fáradtnak érezte magát Bert, de semmi különös tapasztalata nem származott abból, hogy életben maradt. Az viszont zavarta, hogy valamiért képtelen beszélni. Meg akarta fogni Bertha kezét, hogy a szorításából érezze, léteznek-e még azok a bizonyos törekvések. Elaludt, s mikor újra felnézett, Leopold fejét látta, elegáns motozását, tüsténkedését, pár fojtott hangú utasítását hallhatta. Nincs semmi baj, mondta aztán fölé hajolva, rendeztem a kis ügyeidet Egészen közönséges öröm sugárzott a tekintetéből. Tudod, mondta, ő a hamis látszatok mestere, amilyen fiatal, annyira ügyes ebben. Bertnek csak lassan esett le, hogy Luriról van szó. Gyerekként is sokat betegeskedett, az én Lurim ezért szereti annyira a kényelmet, ahogy az lenni szokott, a rosszat hozta ki belőle. Aztán meg... Hallani sem akar az érzelmi függetlenségről, pedig anélkül a mai világban... És amikor jött ez a kórság, ez a rettenet, ráadásul mindig is szorongó természetű volt, érted, babonák és sejtések, és akkor a huzamos idegfeszült­ ség, azt is mondták az orvosok, hogy sokat nyomott a latban, a fiatalkori rák nagyobb arányban üt halálosat, ha ilyen a páciens. Bert mozdulni se mert, nem is pislogott. Teenage cancer trust, hangsúlyozta büszkén az apa, a hatalmas Leopold, onnan is intéztem volna pénzt, ismerős mondta, de csak húsz év alattiaknak adnak. A politika meg tudod milyen, nem kérhet, csak elvehetne, de az a bukás. Ő tiszta ember. Egy­ szóval nincs zabigyerek, megnyugodhatsz, veregette meg Bert vállát széles tenyeré­ vel, majd meg is szorongatta kicsit. Te kis hülye, mondhattam volna azonnal is, lelep­ lezhettem volna előtted Lurit, de inkább téged akartalak leleplezni. Teszt volt. Érted? 25 �Most már meg akarta volna érinteni Bert is, csak hogy elhihesse, minden igazi körülötte, de képtelen volt mozdulni. Becsukta a szemét, de Leopold hangját nem tudta kizárni. Félt a drága, hogy a ráktól beszarsz. Hogy gondolhatta, hogy egy gyerektől nem szarsz be, nevetett fátyolosan. Szegény, mind sápadtabb, megfigyel­ ted? És lefogyott. Mostanában indultak a durvább kezelések. Hosszú csend következett. Na, te se aranyozod be a betegsége napjait, jól sejtem? Ezzel lezártnak vette a be­ szélgetést, felállt, kicsit nézte még, milyen makulátlanul fehér Bert arca, majd ki­ ment. Bert semmi mást nem akart csinálni, csak kívülről figyelni magát. Elmondani va­ lakinek, látja, hogy most itt fekszik az ágyon. Remegett a szégyentől, ha rágondolt. 26 �K ő rö ssi P. Jó z sef Kutyaszar* Szerda van, szerda reggel, szerdán délelőtt jön a szemetes. Minden szerda reggel Tajti összeszedi a kutyaszart. Kicsi, erre a célra rendszeresített lapáttal körbejárja az udvart, egyik kezében a kislapát, a másikban műanyagzacskó, abba gyűjti. Egy-egy útvonalat többször is bejár, így szedi össze. Nedves a fű, megritkult, kiégett a ku­ tyaszartól, tapad a tornacipője a sárban, a meglazult, ruganyos talajban. Most lá­ tom, lyukas a hüvelykujjnál, alig látszik. Egy-egy szerdán öt-hat maréknyi kutyaszart szedek össze, kölkök még, fosnak is, persze nem marokkal, kislapáttal. Két kölyökkutya. Kátyú, a tacskó, ebkönyve szerint, amit a körzeti állatorvos ál­ lított ki, tacskószerű. Inkább írta volna, hogy korcs, az jobban illene hozzá, olyan okos, gondolja ma is, amikor ránéz, a -szerű, az sértés. A másik törzskönyvezett puli, fekete. Szinte napra egyidősek, egymástól százméternyi távolságra születtek. Kátyúnak testvére is volt, Bucka (kiállása miatt talán cz-vel, Buczka), fehérfoltos fekete, vagy feketefoltos fehér, naná az is korcs, négyzetmilliméterre azonos mér­ tékben tölti be a testét a két szín, a fekete meg a fehér. Az anyjuk, Gödör, véletlenül került hozzám. A kocsmában, egészen pontosan a kocsmaudvaron akartuk elaltatni. Én is röhögtem a többiekkel, jó kis vicc lesz, ott a kezünk között elalszik, az a kis nyolchetes. Azt mondták a parasztok, legfeljebb annyi lehet, kölyök, kölyök még, legfeljebb nyolc hetes. Aztán, a mámor közepén, kivette az alkalmi parasztdoktorok kezéből, és azt mondta: Gödör. Ez jutott eszembe róla, Gödör, aztán hazavittem. Azok csak néz­ tek, vagy nem is. Hát akkor legyen Gödör. A szomszédok is elfogadták, maradjon az, úgy is bolondosnak, ha nem bolondnak tartják már csaknem húsz éve, amióta ide, ebbe a tótnak mondott faluba költözött Tajti, egy okkal több, hogy Gödör ma­ radjon Gödör. Az maradt. A sárga, égett zsemleszínű Gödör, csak könyvében tacs­ kószerű, ez bosszantotta, de nem szólt az állatorvosnak. Amúgy meg úgy is igazi tacskó, semmiképpen sem tacskószerű, legfeljebb a bozontos fekete csík miatt a farka derekán. Egeret hozott azonnal, még kölyök korában a küszöbre, ajándékba, hálából, később, mielőtt meghalt volna egy vakondokot. A szomszédok vették észre, hogy Gödör összeragadt. Összeragadt, de kivel? Azt nem jegyezték meg, az utcán, éppen a ház előtt, ahova a kerítés alatt kis testével még kivergődhetett. Jó, hogy nem ütötte el az élvezőket valamelyik részeg ámokfutó, van belőlük a faluban kocsmazárás után, este nyolc és nyolc óra tíz perc között. De az összeragadás kocsmazárás előtt történt, fényes nappal. Mindig rendbe akarta tenni a kerítést Tajti, miután az utcán találta őket, de ahhoz a szomszéd is kell, az meg Pestről télen ki nem merészkedik. Legalább valami deszkát ideiglenesen oda­ rakni, de mindig elmaradt. Nem gondoltam, mondta, hogy ez a Gödör ivarérett, * A történet saját, vagy mégsem. Néhány mondatot Mikszáth Kálmán A fekete folt, Az a pogány Filcsik, Szegény Gélyi János lovai, Hová lett Gál Magda?, A királyi kutyák, de leg­ főképp Lapaj, a híres dudás című novellájából vettem. 27 �hiszen tervezett elaltatása előtt a kocsmafiak azt mondták, legfeljebb két hónapos. Gyerekkutyát akartak ölni, s azóta alig két, legfeljebb három hónap, ha eltelt. Nem telt el annyi, túlzott, hogy mentse a kutyaerkölcsöt, meg saját tudatlanságát. Amikor meghalt, már Gather, Gedőr volt Gödör, inkább erre a névre hallgatott, Gedőr. Mégis el kellett altatni 8-10 hónapos korában, különben veseelégtelensége öli meg lassan, amíg ki nem szárad. Két zabikölykét hathetes korukig csak felnevelte, a végén már betegen. Valamit ivott, mondta az állatorvos, miközben szúrt. Tajti fia ásott neki gödröt, ő temette lepedőben el, hordott köveket a sírra (a „sírra"). A rangot nem adják ingyen. Az pedig megvan nekik, a kölyköknek, illő értékben. Például tisztességes neveik vannak, mégpedig nem olyan bolondos parasztnevek, hogy Tisza vagy Dráva, hanem igazi előkelő nevek, Gödör, majd Gedőr, Kátyú és Buczka, meg Kóc. * Minden szerdán összeszedem a kutyaszart, kihúzom a ház elé a kukát, fölviszem a komposztba a konyhában komposztálásra összegyűjtött anyagot. Visszamegyek a lakásba, kulcsrazárom az ajtót. Kulcsrazárom, pedig az ajtóval szemben egy nagy asztalnál ülök szinte egész álló nap. Várok, megjön-e? Rálátok az üvegberakásos ajtóra, meg a tornácra. Kulcsrazárom, mert rövid időn belül há­ romszor (négyszer is) ért meglepetés. Váratlanul a felesége jelent meg az ajtóban. Nem is az ajtóban, azt még elvisel­ tem volna, hanem azonnal a lakásban, rögtön a konyhában. Rányitotta az ajtót, és ott, azon helyben, ahol belépett, leült, mint akinek valami követelni valója van, lehetne. Mint a krisztusszobor a falu elejében, amikor ledöntötték, az is seggreült valahogy, és sohasem állt fel többé. Halleluja mesélte, és nem véletlenül. Csakhogy Tajti felesége nem Krisztusban, hanem nőben ült itt, és nagyon nőben, úgy értem, mondta később, hogy úgy ült ott, mint aki valamire elszánta magát. Ültőhelyében követelte a szeretőimet. Hol vannak? Itt vannak, ott vannak. Tessék, nincsenek itt. Ott sincsenek! Soha az előtt nem zárta az ajtót, a kaput se Tajti. Az első, a második látogatás után sem, de most a harmadik - vagy a negyedik után - eldöntöttem, legyen, ami lesz, ötödik alkalommal már nem szeretném megtépni, csak azért, hogy menjen, ha snassz is, nem, semmiképpen a nőt csak azért, mert azt gondolja, valami jussa van, és a tépés ugyanazon a jogon jár neki, mint kezdetben a csók, aztán az ölelés, majd a baszás, és a gyermekek. * Enni csak egyszer kapnak naponta, éspedig húst, csirkehúst, nyakat, mellcsontot, egész farhátat, ugyanannyi zabdarával, mikor már ki vannak merülve az éhségtől, kora reggel. Esznek, zabáinak, és szarnak, ebből lesz a kutyaszar, a szarból, amit megesznek. Kutyaszar nem mehet a komposztba, a kutyaszar büdös, a komposzt nem lehet büdös. A kutyaszar ront, a komposzt javít. Gyerekkorában Tajti úgy tudta, hogy a kutyaszart a bőr cserzésére használják. Járt is tímárműhely környékén, ahol olyan büdös volt, mint a kutyaszarban, semmihez sem hasonlítható büdös. A sárgás, zöldszínű szennylét nyálkájával együtt egyenesen a melegvizű patakba - a Pecébe? 28 �- engedték (a Sebes Körösbe, a Tiszába, Dunába, Fekete Tengerbe csorgott minden cseppje, és onnan hová minden fátyla), amit ő akkor nem tartott bűnnek, ma annak, főbenjáró bűnnek tartja. Lehet, hogy a kutyabőrt cserzették kutyaszarral, vagy nem kutyaszarral cserzették, csak cserzették. Fogalma nem volt Tajtinak. Tubifexért járt oda, a Pecepartra. Gyerekkorában hívták így azt a sok apró, kisebb-nagyobb csoportokban, inkább csomókban gyülekező, madzagvékony, vir­ gonc, csecsemőgilisztára emlékeztető lényeket. Ma sem tudja, miféle lény a tubifex, utánanézhetett volna. Ez akkoriban volt, amikor még az összes akváriumi halat aranyhalnak nevezték. Amióta neki is gyermekei vannak, Tajti tudja, hogy aranyhal csak egy van - meg egy másik a mesében - , az akváriumban guppik, szifók, zebra­ halak, gazdagabb medencékben gyémánt lazacok, lángvörös pontylazacok, citrom­ lazacok, karcsú díszmárnák, meg hozzájuk hasonló nem olcsó halak vannak. * Rossz házasság volt, de házasság, négy gyerekkel, a Tajtié. Házasság, amelyben sok szerelem és sok-sok szenvedély türemkedett mind a két oldalról. Közöny, viszontelutasítás, büntetés, mégis, mindent a szeretet tartott benne össze. Az asszony, akkor még lány, valami festőnek, na jó, nem valami, hanem a festő­ nek a kedvese volt, akitől el kellett csábítani. Elcsábította. Általam lettél asszony, szokta volt mondani neki Tajti, amikor még mondhatta. Ezt nem kellett volna. Egy­ szer sem kellett volna, nemhogy olyan sokszor. Az asszony nélküle is asszonnyá lett, lett volna biztosan, tudták mind a ketten, de gyermeket mégiscsak neki, Tajtinak potyogtatott, asszonnyá válásának utolsó, hosszú pillanataiban, harmin­ con alig innen és túl, négyet. Ezért kellhettem neki az utolsó pillanatban, azért, hogy szülhessen, magának szült. Na jó, meg a gyerekeknek, maguknak. A festő kedveseként egyet sem szülhetett volna, mert abban a házasságban volt már három gyerek, s megegyeztek, hogy a festőnek nem szül, szeretője, szebb napokra kedvese marad, így mutatkoznak majd be társaságban, ha minden jól alakul. A kedvesem, mondta volna a festő, ha jól alakul. Másképpen alakult, jól vagy roszszul, mindegy, mert az, ami a nő társasági bemutattatása előtt volt, az évek múltával egyikőjüket sem elégítette ki, hát el lehetett csábítani. Jókor jött a csábítás, jókor jöttem. * Tajti, miután összeszedte a kutyaszart az udvaron, kihúzta a ház elé a kukát, be­ ment a konyhába, magára zárta az ajtót, leült az asztalhoz, ahol kedd és csütörtök kivételével, órákat szokott ücsörögni, többnyire huncut semmittevéssel csavarva el az időt ide-oda, és várt. Tűzrevalót halmozott, gyökerestül kitépett egy fűcsomót a virágágyásból, virágot ültetett át egyikből a másik ágyásba, főzött legalább hat személyre, aztán meg rájött, nincs a hűtőben hely az ételnek, és akkor gyorsan za­ bavendégeket hívott a faluból, cigányokat is, nyáron az udvaron, esőben a fészer­ ben terített. Azért kedd és csütörtök kivételével, mert erre a két napra felkészült, összeszedte magát, kora reggel beült a kocsijába és felutazott Pestre, dolgozni, maga sem tudta miért. Azt sem, hogy miért megy ez olyan nehezen, ha abból él. A többi napokon várta a nőt, aki most már nem tud majd rányitni meglepetés­ szerűen, ha a kapun be is jön, mert azt még nem javíttatta meg. Ha elmúlt is a vesze­ delem, az idefelé vezető úton, tudta, maradt még az ördögnek egy gyalogösvénye. 29 �És ott lesz az arca, az a csalódott asszonyarc, amit, nem huszonnégy, kevesebb, sok­ kal kevesebb, tizenkét éve olyan jól ismer, a konyhaablak előtt, ott jelenik meg, kívül­ ről. Azt szerette volna látni. Vagy így. Nőalak suhan el a bokor mellett, még a kapu előtt, szemei az éjben, de nappal is, mint két szentjánosbogár villognak, ami megté­ vesztő is lehet, mert nem ritka itt. Termetére, ami már nem karcsú, ázott fehér lepedő simul, lecsüngő széle fodrozva lobog a szélben. Szerda van, szerdán jönnek a kukákért a kukások, kukás autóval. Utánuk szokott volt jönni a nő. És magától nem megy el. » Visszamentem a lakásba, megraktam a tűzet a cserépkályhában. Először a kémény nyílását tömöm meg újságpapírral, amit az anyámtól kapok több száz kilométerről. Galacsinokat gyúrok az újságokból, élvezem, ahogy a huzat kiszívja a még lángoló papírgalacsinokat. Rohannak föl a semmibe, mire felér, pernye lesz. Milyen végle­ tes átalakulás, pusztulás egy csőben, majd kiszabadulva (szabadulva) a kéményből, az elégett szabadság a szomszéd udvarán elterül. Baj csak akkor van, amikor éppen mosott ruhát terít a szomszéd. Gyakran futott ki az udvarra Tajti, nézte, hogyan száll a pernye a kéményből, ereszkedik le a háztetőre, gurul belőle jócskán a saját udvarára, a fűre. Belakja a pernye a zöld füvet, télen a havat, már amikor. Most, amikor a kutyaszart szedi össze, tél van. A pernye nem érdekli, mielőbb meleget akar, kutyaszarosat, persze, a maradékból. Miután a meleg levegő kiszorította a hideget a kéményből, begyújtok a cserép­ kályhában az előre megrakott rakás alá; újságpapír, kartondoboz nyesedék, vé­ konyfa. A vasajtót lezárom, a szelőzőt tárva-nyitva hagyom. Ekkor kiabál át a farácsos kapun Halleluja, a kocsmáros. Veszünk bárányt húsvétkor, komám? Hol van az még, mondja Tajti a küszöbre kitántorogva, térdünkig ér a hó. Az nem számít, ha nincs is még idő, röhög, idő lesz, készülni kell. Legyen, mondom, ha én választhatok. Az ott dől el, komám. Na, megyek már. Ennyi volt? Ennyi, ezért jöttem, délután meglátogat a juhász, tudom, mit akar, gondoltam megkötöm vele ezt az üzletet is. Az elmúlt évben nagypéntekelőtti napon mentek át a szomszédfalu fölötti ta­ nyára kocsival Tajti meg Halleluja. A juhász, akit Juhásznak hívnak, sorra megmu­ tatta a hodályban több apró karámban elkülönített bárányokat, aprókat és öreg birkákat, szopós bárányt, választott bárányt, toklyókat, köztük kost és jerkét, az anyajuhokat ellés után, az apácákat, a tenyészkosokat, az ürüket. Ezeket az olaszok viszik el még ma, tegnap is itt voltak, ezek a vásárról jöttek vissza, azok meg ezek­ kel együtt kapnak még egy esélyt, holnap, közülük választhatsz. Ezek meg itt, mu­ tatott a legkisebb csoportra, ittmaradnak, tenyészanyák lesznek. Beszélgettek még mindenféle paraszti gazdaságos ügyekről Halleluja meg a ju­ hász, a két szomszédos falu ügyeiről is. Mindent szidtak. Na, válasszatok, mondta aztán Juhász. Halleluja nagy lustán odalépegetett a tenyészanyáknak kialakított karámhoz és rámutatott az egyik aranyoskára. Azt! Juhász mosolygó arccal, de hitetlenkedve mondta, hogy nem eladók, válassz a piacosokból, vagy az olaszéból. Benne volt ebben az arcban a legyőzött vénember megadása is, aki tudja már ennek az alkunak a végét, pedig vén aztán semmiképpen sem volt (ötven lehetett). Nem, bátyám, mondta felemelt hangon Halleluja, nekem ebből a karámból kell, például 30 �az, mutatott ugyanoda, mégis egy másikra. Azt nem, anyák lesznek ezek mind, arra vannak kiszemelve, a legjobbak, barátom. Megváltozott a hangjuk. Ha te tud­ nád, mi munka van emögött, ebből a karámból nem adok. Tudom én aztat, munka mindennel van, komám, látod, itt vagyok, dehogy nem adod. Elmentek onnan, megint mindenféléről beszélgettek. Játékos mozdulataikból birkózókra következtettem, pedig testmozgásuk csak jövés-menés. A szívekben és a fejekben is csata folyt. Jöttek-mentek az apró karámok között, amiről most beszél­ tek, nem tartozott rám, elmaradtam tőlük. Visszafelé ismét megálltak az anyás előtt, ott beszélgettek, most a semmiről. Halleluja irányított. Na bátyám, nincs sok időnk, meg is kell még azt nyúzni. Meg, de nem azt. Azt, ha mondom. Juhász hoszszan nézte Halleluja arcát, az nem mozdult, tekintete rám is pillantott egyet, ki tudja mit látott, aztán átlépett és kifogta azt, amelyik már biztosan nem lesz anya, éppen azt, amelyikre Halleluja egyszer már rámutatott. Dühből, ott helyben fényes bicskával azonnal leszúrta, az udvaron könnyes szemmel, gyors mozdulatokkal nyúzta. Nem szólt. Testvériesen kettéosztotta, Hal­ leluja a belsőséget nekem hagyta. Vájlingban hoztuk el. Útközben, hazafelé, Halleluja megérezhette bennem a feszültséget. Juhász min­ den évben egyszer megbízza, mit hozzon neki a hódmezővásárhelyi állat vásárról. Bicskát, kést, miegyebet, szerszámokat, amelyeket nap mint nap használ. Minek neki minden évben új bicska, új kés? Azt is megmondja, melyik mestertől vegyem meg neki, kést nem ugyanonnan, ahonnan bicskát. Juhász vásárra nem jár, csak rendel a vásárról. Egyszer kérek egy évben, én is kérek. - Egyet megtanulhatnál te is a parasztembertől... - Kocsmáros vagy. - Attól még paraszt, baszki. Azt kell megvenni, amit nem akarnak eladni. - Baszki! » Fölhívja Tajti a fiát, a négy közül az egyik gyermekét, a többi lány. Elmondja, szere­ tője van, pontosabban most már kedvese, akivel elkerülhetetlen, hogy hármasban ne találkozzanak. Nem fogja titkolni, mint az azelőtti kalandokat, mert ez már, úgy alakult, nem kaland. Ne mondj semmit, nekem, persze jó, jó így, jó így is, mindegy. Ne mondd, mon­ dom, hogy ne mondjam. Mindent értek, mondja a fiú. De az, gondolja a férfi, Tajti, az apja, miközben a fia engedelmesen tiltakozik, de az a másik, az a másik szere­ tőm, mégiscsak az anyád, nekem az elmúlt időben mégiscsak az anyád volt, fiam. • Megjött a fagy, a fiúk, Kátyú (a tacskószerű), és Kóc, a fekete pulikölyök áthurcolkodtak a házukból a tornácra, a meleget kiengedő (a hideget behúzó) ajtó mellé. Min­ den rongyot áthoztak: az elkopott fekete hosszú nadrágot, a szakadt frottír törölkö­ zőt, a kockás flanelinget, amiről a gombokat, mielőtt bealmoztam volna az ólba, ollóval gondosan lecsippentettem, a nyári gatyát. Hajnalban a mínusz tizenhét ott találta őket egymás mellé kucorodva, egymásba görbülve. Berendezkedtek. Költöz­ ködünk? Költözködünk, fiúk, szólt hozzájuk Tajti, mert minden reggel, mogorván vagy kedvesen, szólni szokott hozzájuk. Kóc most fölugrott, ki a vackából, le a 31 �tornácról és beletúrta a pofáját a hóba. Visszaköltöztette őket a házukba. Nem sze­ retném, ha megjátszanátok a hajléktalan kutyafit, nem állna jól nektek, miközben jó kis lakásotok van. Hiába, mindahányszor visszahurcolkodtak az ólból a tornácra. Rossz Ielkiismeret ide, vagy oda, a parasztok szerint a mínusz 20 nem árt meg ne­ kik, ha kicsit rájuk ijeszt is. Legyen ez a tél a próba, a java fennmarad, ha a házuk­ ban maradnának, és ott a flaneling, meg pláne. Jó gazda vagy, mondták. Jó gazda, persze, mindennel el van látva, amit szeme-szája kíván, s mégis a leg­ szegényebb a világon (érez ilyet az ember), mert az egészség hiányzik s még vala­ mi: a szeretet. * Pedig nem is volt gazda. Semmilyen értelemben nem. Nincs gazdasága, nincs földje, nincs kertje. Ami van, mert mégis van valami, nem föld, nem kert. Gyümölcsfák, szilvák, amit a házzal együtt több mint húsz éve megvett, meg amit ültetett, újabban is ültet, az nem gazdaság. Nem is törődik vele. Sőt, elhanyagolja azt is, amit ültet. Lovak is voltak. Az elsőt első, akkor kilencéves lányának hozta a faluba, ő, a pes­ ti. A kocsmában jó előre elhíresztelte, Halleluja csak nevette, a bejelentett időpont­ ban a parasztok mégis várták az akkor még csak bérelt istálló előtt a lószállítót. Egy bolond pestinek kellett ide telepednie, hogy megint lovunk legyen, ezt az egyik féllábú kizárólagos vízivó mondta. Maga nevelése lett aztán mind, szemei előtt nőttek fel ilyen gyönyörűségnek, ő gondozta, fésülte őket szeretettel, megmosta a zabot, meg is rostálta mielőtt oda adta, kiszedte a szénából, sarjúból, ami nem jóízű, takargatta őket télen pokróccal, nyáron, távoli patakban megúsztatta, kis csikókorukban meg is csókolgatta őket. Most már nem csókolja, mióta az a bizonyos régi szerető került vissza a házhoz, aki, mert másé volt már egyszer, közben, kétszer legalább megint kedvessé lett. Most már nem csókolja, de él-hal a lovaiért most is, s nem adná azt a két lovat, Csillagot, meg Lindát egy ménesért. De jó, hogy oda nem adta a két lovat senkinek, pedig az erdészek hányszor kér­ ték. Csak nemrég is negyvenezer forintot raktak össze, hogy megvegyék és agyon­ üssék a határon. Hadd vesszen magva a különb fajnak! Grkuszi ló! Hát, ha rászo­ rult volna is, nem adta. * A szemét zavarta, ami utánuk, Kátyú és Kóc után maradt, nem a kutyaszar, hanem, amit összerágtak, a szemét. És mindent összerágtak, amit összerágtak, azt széthurcol­ ták, amit széthurcoltak, azt félig elásták. Újságpapírok, gatyák, meglépett ingek, egy kabát, botok, vesszők lógtak ki a földből, miután egyszer végre elolvad a hó. És a ku­ tyaszar. Ez zavarta Tajti szemét. Virágföld, műanyag virágcserép (sokat gondolok erre, gondolta nem egyszer Tajti: műanyag virágcserép), vászonzsák, ásványvizes flakon, kiteregetett ruha, pingpongütő, merthogy van egy rozoga asztal is a volt fészer alatt. Egyszer a fekete nagykabátját hurcolták végig a fiúk, nyomon követhetően az udva­ ron, ki is rágták, szerencsére legalul, ahol senki, legfeljebb a ruhatáros láthatná, ha még lenne színház, ahova jár. Ez, ez az, a szemét, ami zavarta, ami abból lett, ami ő volt, a férfi, a férfié valamikor, az az a szemét. Ezt gondoltam, gondolta Tajti, hogy gondolják rólam. Azelőtt, hogy a kutyaszar az udvaron termelődni kezdett volna. 32 �* Kiment a lovakhoz, át az udvaron, keresztül a kerten, nem a kitaposott ösvényen, azt egy ideje kerülte Tajti, a hó pedig elhagyta végre, utoljára a járt utat is, mégse arra. Ellenkezett az új társakkal. Mogorva, rideg embernek tartották, pontosan olyannak, amilyennek ő maga magát. Nem szeret ezen a világon a kutyáin kívül senkit és semmit, de azokat sem szereti. Nem tud szeretni, fecseg. Nehezen nyílott a felső kertkapu, de kinyílt. Több éve nem nyitotta, lova, egy, még van, mégsem jár ki a karámba, amit eredetileg ő épített. Ötvenhárom gödröt ásott, ötvenhárom oszlopot hurcolt fel a dombra, beöntötte a gödröket vízzel, a vizet, tízezer litert, lajtkocsival hozatta fel. Napokon át állítgatta be az oszlopokat, közben fröccsöt ivott, a szomszéd, Laci, segített. Kimerülten lefeküdt a százéves diófa alá, nyár volt, a mobiltelefonnak térereje kizárólag a harmadik oszlop alatt fekve. Szivárgást hall, nem érti. Szörcsögés? Mi ez a gáz? Az még nincs is, de mégis, akkor is olyan a hangja, ha nincs. Leszalad a házhoz. Nincs gáz, vezetékes víz sincs, csak víz. Vissza a dombra, ki a diófa alól a karámba. Elvágták, megfúrták a lajtkocsi műanyagcsövét, az szivárog. Nem szivárog, fröcsög, dehogy fröcsög, ömlik. Elfolyt hatezer liter víz, sokat aludtam. Tajti Rózsira gyanakszik, a hatodik szomszédra, aki elől a földet, ami a karámot tartja, megvette több évvel ezelőtt. Lement a kocsmába Hallelujához. - Mikor láttad utoljára? - Tegnap, hozzád jövet. - Köszönt? - Fogadta a köszönésemet. - Akkor nem Rózsi volt, nem is az unokája. Nem Rozsi volt, nem is az unokája. Két nap múlva, Halleluja nyomására, beje­ lentkezett egy tíz éves forma gyerek az apjával. Nem tudok mit kezdeni vele, pedig hidd el nekem, arany egy gyermekem, kisebb korában falhoz is csaptam én már őtet. Mivel tartozok? ♦ A feleség, akivel a leváltott festőművész után olyan gyorsan összekerült, hogy kedves sem lehetett, egy ideje nem zaklatja. Hiába várom itt, az ajtóval szemben, de az jó neki, ha eljut hozzá, hogy várom. Sohasem lehet tudni. Ő, meg az ördög, nem alszik, de ha elmúlt a veszedelem, ezen az úton van még az ördögnek is erre egy gyalogösvénye. Mindig éri meglepetés az embert. Ha letudtuk is egymást, gondolja Tajti. Akinek kedvese van, letudja azt, aki a gyorsuló idő miatt anya ugyan lehetett, de kedves nem lehetett, nem lehetett kedves, és nem lehetett kedvese sem. Az ajtót azért zárom nappal és éjjel, akkor is, amikor járhatatlan utakról ad hírt a rádió, hófúvásban, ólmos eső alatt is azonnal zárom magam mögött, mert ki tudja. A nemalvó nem alszik, mindig, folyton folyvást ott ül a küszöbön. Kicsit bennebb, már nem a küszöbön. És ő csak akarja, nem tudja, kettőtök közül ki, mire képes. » Én mindenre, a nevem Képes, mondja Tajti. Honnan tudod? Kérdezi a kedves, már az ágyban, az első alkalommal, amikor először jár a férfinél, és ez a kedves nem a feleség, aki mindig a küszöbön ül. Messzebbről jött, autóbusszal, kiment érte. Szívesen 33 �tette, akár még szerelem is lehet ebből, valami olyasmi, amit sohasem érzett, mert azelőtt, mindig szerezni szeretett, szerezni akart, nem szeretni. Tudta, hogy szeretni meg akarni szerelmet, azt nem lehet, pláne nem lehet akarni szerelmesnek lenni. Ez a magyar nyelv, gondolta, ez nem engedi másképpen gondolni (gondolni), amit mon­ danék neki, ha mondanám. Meg azt sem engedi megfogalmazni, hogy nem akarok többet szeretni szerelemmel, szenvedéllyel. Meg hogy rég tudom, hogy nem lehet, hogy nemtudok. Nem akarom, hogy még egyszer legyen egy, aki egy, és egyetlen is. Érezte ezt Tajti, és alkalomadtán, most, kimondta. * Dióznak a fiúk, Kóc és Kátyú, ők, szerelmek, maradtak. Kóc fölugrik a tornácon a padra, bele a dióskosárba, lábával hátraszórja a diót, leugrik, megtöri. Kátyú is kaparhat, ezért nem morognak egymásra, a tornác csupa dióhéj, jut a dióbélből a madaraknak is, ha merészek. De amikor kirakom a megfőzött csirkenyakat, a bőrö­ set, vagy a csupaszt, a farhátat, vagy a mellcsontot, mind a kelten, Kátyú és Kóc, arra hajtanak, hogy a másiknak, Kátyúnak és Kócnak ne legyen. Kóc elkapja az első darabot, elrohan vele, lerakja a farakásban, majd vissza a következőért. A harmadik elrabolt nyak után Kátyú nem enged, morog, áll a csont fölött, elszánt szemekkel őrzi, és nem! Aztán vagy összekapnak, vagy nem. Ha igen, Kátyú (a tacskószerű) kerekedik felül, (az állatorvos szerint ez az erő pozíció még nem hatalmi, változni fog, eltűnik, majd visszatér). Tépi, harapja, fogai között tartja Kóc (téli) bundáját, aki nagyobb, és ijesztőbb fogpofát mutat, mint Ő, Kátyú. Kátyút nem érdekli, vagy nagyon is, ettől - a pofalátványtól - lesz kegyetlenebb. Lábát vagy nyakát fogja, végül egy mozdulattal, szájával megragadja Kóc jobb hátsó lábát, kirántja, leteperi. Ez az, amire Kóc, bár számtalan esetben megtapasztalhatta, ismét nincs felkészülve. Kóc ekkor már hiába engedi le, hiába lógatja megadóan a lábát, hiába fekszik ha­ nyatt, hiába adta meg magát, hiába nem vicsorgatja koromfekete szája között hófe­ hér, metszően éles fogait, Kátyú, mint korábban a közös csontot, Kócot is őrzi. Egy darab ideig. Hányszor tapasztalhatom még ezen a télen, hogy egy kutyában több ész van, mint ötven emberben, s ha az emberekben igazságérzet lenne, kalapot emelnének a kutyáim előtt. * Egyik napról a másikra nagy hó esett, hetekig kitartott a földeken, az udvaron, alatta kutyaszar. Aztán egyik pillanatról a másikra elment, mint az a fővárosban rekedt gödölye, akit társai hagytak itt megfigyelőnek, lám, milyen a magyar tél, a kétezertizes években. Legközelebb esetleg ittmaradunk, Magyarországon, Buda­ pesten, Budán, ahonnan az Erzsébet hídon, alig két ölnyire a dugóban sorakozó gépkocsik fölött átmegyünk Pestre. És a kémgödölye, miután befagyott a Balaton, és befagyott a Velencei tó, azonnal megtalálta a szennyvízöblítésű Dunát. Vajon milyen parancsra? Nap mint nap a Szabadság-híd és a Lánchíd között ingázott, egyszer átrepült Budáról Pestre az Erzsébet hídon, a dugóban ácsingózó kocsik fölött 2-3 méter magasságban. Több mint háromméter fesztávolságú szárnya vitte, a látvánnyal dugót, koccanásos balesetek sorát okozva a hídon közlekedőknek. 34 �* Hete nem jönnek haza a srácok, Boltos, a cigánymindenes, ezermester, csábította magához őket, a hangjával, nem etetéssel. Énekes hangja van Boltosnak. Tajti meg­ fogadta, amennyiben harmadjára is Boltos hívására hallgatnak, ő nem keresi többet a srácokat, nem hívja füttyel. Neki, Boltosnak hagyja mind a kettőt, a legkedveseb­ bet is, ha nem is tudja eldönteni, melyik a legkedvesebb. Legyen a Boltosé, ha hecc is, amit művel velem, bassza meg a kutyáimat, van neki nyolc, köztük most már Kátyú, a tacskószerű, meg Kóc, a puli. Boltos másfél éve, még az egyik ősz előtt kezdte, dolgozni jár Tajtihoz. Kerítést javít, kaput, termőfölddel trágyázza az apokás talajt, amit a csákány is alig tör fel, fát hasogat, úgy tesz, mint aki kertészkedik, amikor az idő éppen megengedi, füvet nyír. Ha úgy érzékeli, alkalmas a hangulat, számítógépet kunyerál, jól dolgozok érted (nem jól dolgozok?). Nem is egyet, mert a családra is gondol, sok számítógép kell, Tajti gondoskodik. De a kutyaszart nem szedheti össze, szerdán nem jöhet Boltos, a szerda az enyém. Jön vigyorogva Boltos szerdán mégis, benyit. Szerdán nem jöhetsz, mondja neki Tajti. Nem is jönnék, de hiába hajtom, nem jönnek a kutyáid velem felfelé, se hét­ főn, se kedden, most mi legyen? Semmi, mondja Tajti. Semmi ne legyen. Nem lesz több kutyaszar! Kutyaszar! * - Mikor volt ekkora hó? - kérdezi a harmadik szomszédot Tajti, egy asszonyt. - Mikor? - gondolkodik. - Amikor Kővári Pali bácsi meghalt. - Biztos? - Hét éve. Biztos. Halasztani kellett a temetést. Tudod te azt, aranyos gyerme­ kem, két napon belül temetnek, nincs hűtőház. - Elröhinti magát. - Igaz is, akkor nem is kellett volna hűtni. Többet kellett volna ásni a hóban, mint a talajban, nem jutott eszükbe, azér olyan gyorsan. * - Siessünk! * 35 �* Komor őszi éj van. Elmúlt a tél, itthagyott a tavasz, itt a nyár is minden gyönyörű átkával, szomorú derűjével. A csípős szél hideg esőcseppeket vagdos Tajti arcához, de azért nem siet. Hallelujától jön, a kocsmából felfelé, gondosan kémleli a tájat, amit olyan jól ismer, de a kocsmából felfelé jövet mindig újra és újra fel kell fedez­ nie, a szembejövőknek gátlástalanul dicsérnie. Fogalmatok nincs, nem tudjátok hol éltek, ez az, ahol érdemes. Azok nem értik, hogy hogy nem tudják, hogy hol élnek. Nagyon is tudják. Zsákfaluban, és röhögnek, s ez az, ami Tajtinak is tetszik ezen a kocsmából, Hallelujától hazafelé, mondom, felfelé vezető úton. * Heti egy alkalommal, mondjuk csütörtökön megveszem a mellcsontokat az újpesti piacon, az kutyaeledel. Rengeteg a csonton a hús, amit aprólékosan lenyesegetek, levest, rizses, vagy tarhonyás húst készítek belőle, zöldséggel, hagymával, fok­ hagymával, répával kicsit édeset. A csontot külön főzöm meg, a fiúk kapják, Kátyú és Kóc, zavaros, barnamázos, maszatos leveséből meg a husadékból kapott most Kátyú. Hátha megmarad. * Ősz van, s a termények ilyenkor forognak a legnagyobb veszedelemben, mert min­ den valamire való tolvaj az ilyen kutyaidőt választja műveleteihez köpönyegnek. Koromsötétség festi feketére az egész világot Az embert incognito ütheti arcul akárki. Itt élünk, így élünk, magunk is örökös inkognitóban. Hallgat Tajti, figyel. Semmi nesz. Csak egy-egy káposztafő reped meg imittamott a túlságos áldás alatt, mely az égből csurog, vagy átfutó nyúl zörgeti meg alig észrevehetően a harasztot. De mégis valami olyasmit hall messze, ami hasonlít emberi léptekhez, melyek besüppednek a locs-pocsban, oly hangot adva nagyban, mint a lúgzó-kád potyogó csöppjei. * Elmúlt egy év, vagy kettő, még mindig, már megint az ajtóval szemben letett szék­ ben ül Tajti, majd feláll, mint mindig. A léptek elé siet, átles az ablakkeret fölött. Nagy gyakorlata van az irány kiismerésében: a házak felöl megint jön valaki a fo­ lyóvíz felé. Nincs is folyóvíz. Kutyák sincsenek már, lemondtam, mégis jön valami­ ért az a nő. Tajti kilép a ház elé. Tanácsos megállni egy mogyoróbokor mögött, nehogy saját lépteivel futamodásra serkentse a veszedelem elé siető tolvajt, mert az egy tolvaj, aminthogy nem is lehet más ebben a cudar időben, amikor kinn lenni csak az eb nem átall, meg ő, Tajti. Ő lenne az? Megérkezett. * Ö az, hazajött soknapos csavargás után, Kátyú. Napokig színét se láttam. Nem is hazajött, egyszercsak ott volt a vackában, felkecmergett a padra, észre­ vétlenül. Kitettem két tányérba a két mogyoróbokor közé a megfőzött csirkenyakat, csirkemellcsontot, tésztával. Nem mozdult rá. Ekkor lett másodszor gyanús. Meghal­ ni jött haza, mint az anyja, gondoltam, mint Gödör, aki másfél éve bujdokolt el, 36 �majd kiszáradni mégis előkerült. Megjött Kóc is, a puli, a magyar puli, merthogy puliból nincs más csak magyar, bezabálni a döglődő tacskószerűnek kitett kajából. Kátyú Kócra se mozdul. Ül a vackán összegörnyedve a tornácon, flanelingemen. Nagy baj van, meg hideg, remeg is, betakartam. Ledobja magáról. Vizet viszek neki helybe. A helybe, elveim ellen van. Nem adok ételt az asztalról, nem viszem oda neki se helybe. Se a vizet, se a csontot, se a húst, se a húslét, a gyereket se viszem helybe, orvoshoz se helybe. Kijelölt helye van az étkezésnek, kijelölt helye az abbahagyás­ nak. Mogyoróbokor alatt két tányér, számukra rendszeresítve, időnként elmosva. Főzök rájuk, ízesítem is az ételüket, só, hagyma, fokhagyma, zöldség, kapor. Nem kér vizet, rossz üzenet, meg se szagolja, még rosszabb. Betakarom, jó üze­ net. Ledobja, dacoskodik, rossz üzenet. Néz. Nem, nem tudom milyen szemekkel, talán, hogy próbálkozzak még, szeretné. Hozom a húslevesből a mellcsontnyesedék porcogóját. Ráharap, bekapja, nem kell rágni, rágja. Vissza a kamrába. A hűtő­ ből kiveszem a levest, belőle újabb mellcsontokat, nyesedékestül, viszek neki cafa­ tokat lével, levessel. Lefetyel, megrágja a csontot, nem mozdul, nem vackol, kerül­ geti, irigyli, kitől, a gondoskodást. Jól van Kóc, okos kutya vagy. Ennyi jár neki, nehogy, kihasználva erőfölényét, nekirontson a betegnek. * Kátyú megmarad - eszik, iszik, simogathatom. Viszem neki az ételt, érdekli, mint egyik dolog a sok közül. Kóc állandóan a közelében, kitúrná, ha hagynám, a jó kis helyről, aztán megunja az őrködésemet, lemegy a lépcsőre, elalszik, őrzi a kezem nyálát, nem mozdul, kátyul. De, amint megjelenek, betakarnám Kátyút, azonnal ott terem megint Kóc. Kátyú nem szereti, ha betakarom, azonnal levakarja, lemarja, küszködik, lemismásolja magáról a flanelinget, Kóc szereti. Maga alá gyűri, ráfek­ szik, megnyugszik, alszik, nem remeg. Sztm, gondolja Tajti, hűlére baszta magát a nagy szabadságban. Ezen a tavaszon is kizárólag szukát vadásznak a bakkutyák, mi mást, Kátyú kimerül, Kóc miért nem? * A szomszéd jóváhagyásával, lebontottam az alsó kerítést. Nincs több szökés, éljen, aki élt. Két egymásba engedett szabad kert van, a szomszédé meg az enyém, a sze­ reteté meg a szereteté, köztünk és köztünk gyümölcsösökkel. Fák meg fák, gyü­ mölcsfák. Kóc és Kátyú - betegen is, begyógyszerezve, hogy ne mondjam, bebaszva - őrzi a házat, a házát. Dehogy őrzi! Őriz engem, dehogy őriz. Hogy ne mondjam, a portát, Tajtit. 37 �Kutatóterüiet Koós István A viszonylagosság tapasztalata Jókainál Jókai Mórnak, a magyar nemzet nagy mesélőjének munkássága a csodálat és a lelke­ sedés mellett a kezdetektől fogva egy olyasfajta idegenkedést és rosszallást is kiváltott maga körül, amelynek fő tételei aztán ilyen vagy olyan módon, de mindvégig meg­ maradtak alkotásainak értékelésében. Ami a csodálatot illeti, termékenysége és fantá­ ziájának gazdagsága szinte felfoghatatlan. Jókairól szóló könyvében Szilasi László bemutatja, milyen erőfeszítéseket tettek a Jókai-kultusz fenntartásában érdekelt szakirodalmi művek, hogy megtalálják az alkotó nagyságát megfelelőképpen kifejező metaforákat, megteremtve ezáltal egy himnikus, kozmikus képekkel dolgozó, mármár vallásos nyelvezetet.1 Ez a lenyűgöző képzelőerő az alkotói munkának leginkább két területén mutatkozik meg: egyrészt a cselekmény áradó bőségében, a meglepő fordulatok sokaságának kiötlésében kamatozik, másrészt pedig a színhelyek, tájak kimeríthetetlenül gazdag tömegének megteremtésében manifesztálódik: „Tájleírásaival végigvezet a történelmi Mo. regényes vidékein a Fertőtől a Szent Anna-tóig, az Al-Dunától a Tátráig, de azonfelül bejárja mind az öt világrészt, a jövő századot vagy akár a pliocént (Fekete gyémántok).2 Az északi hómező dermesztő hidegéből (A kőszívű ember fiai) eljutunk a sivatag és a déli hegyek forróságába (Minden poklokon keresztül), a föld alatti barlangoktól (Szegény gazdagok, A három máruányfej) a levegő meghódítá­ sáig (A jövő század regénye). Ám a csodálatos képzelőerő és a termékenység egyúttal gyengeség is, hiszen az írót rutinosságra, könnyedségre csábítja. A színes, tarka for­ mák sokaságát végül éppen a sebes váltakozás irama olvasztja össze szürke masszává; az egyes elemek elvesztik egyediségük varázsát és a követhetetlen gyorsasággal pergő események mélység nélküli díszleteivé válnak. Különösképpen igaz ez a hetvenes évek közepétől, melyet korszakhatárnak tekintenek Jókai pályáján, és ahonnan (egy­ két kivételtől eltekintve, mint például A sárga rózsa), a Jókai-művek színvonalában megfigyelhető erőteljes hanyatlásáról beszélnek: „a história színes képeskönyvvé válik a kezében, amelyből elsősorban a kalandor jellegű alakokat és kuriózumokat válogatja ki."3 Péterfy Jenő megfogalmazásában „a rikító szín újabban annál jobban elömlik az író stílusán, leírásain. (...) Mintha a finom árnyalatok, az egyszerű részle­ tek iránt egészen érzékét vesztette volna; képzelme csak a vörös színre hévül."4 Szerb Antal ezzel kapcsolatban Jókai fantáziájának „dekorativitásáról" beszél.5 A meg­ hökkenés állandó vágya így a hasonló helyzetek és díszletek egyhangúságába vezet, illetve olyan fordulatok láncolatából összeálló szövegeket generál, amelyeknek meghökkentő erejét egyre kevésbé érzékeljük. Ezért írja Péterfy, hogy „Jókai tíz művét még érdekkel lehet olvasni, a tizenegyediknél már unatkozunk, a húszadiknál bosszankodunk; mintha álarcosok között mozognánk, kiknek titkát régen ismerjük".6 Ennél súlyosabb problémának tűnik Jókai jellemeinek kidolgozatlansága, egysíkú­ sága, amit Gyulai Pál és Péterfy Jenő fogalmaztak meg, akik a realizmus alkotásmódját 38 �tekintették követendő mintának és így viszonyítási alapnak is a művek értékelésé­ ben. Gyulai több írásában is foglalkozott ezzel a hiányossággal: „(...) alakjait hamar elrontja, mintha nem tűmé a természetest, az igaz emberit, csak ördögökben, an­ gyalok- és csodákban telnék kedve s a költészet czélját a képtelenségek elhitetésében keresné. Tiszta elbeszélő styljét sohasem rontja meg lélektani fejtegetésekkel, de magában a rajzban, a cselekvény szövésében legkevesebb súlyt helyez a lélektani fejlődésre. Személyei nem annyira jellemrajzok, mint inkább középszerű színészek szereplései. Sajátságos, bizarr jelmezekbe öltözteti őket, erősen kitömve, vastagon kifestve. Amelyik szép, az szebbnél szebb akar lenni, a rút a rútnál rútabb, a béna bénánál bénább, a vitéz vitéznél vitézebb, a bohó bohónál bohóbb."7 Máshol: „Jellem­ rajza éles és élénken színezett, de nagyobbára torz vagy túleszményített s tarkánál tarkább. Hősei kívül szemkápráztatók, de belül meglehetős üresek."8 Gyulai többek között a Szerelem bolondjai kapcsán beszél az írónak a különös, a bizarr iránti vonzal­ máról, ami miatt a regények szereplőinek rajzában és az alapszituációk megteremté­ sében Jókai a cselekvés, illetve az érzelmek motivációinak hitelessé, érthetővé tétele helyett a meghökkentésre törekszik. Csakhogy „a szokatlanabb körülmények két­ szeresen megkívánják a rajz erejét és pontosságát".9 A Szerelem bolondjainak Harter Elemérje elválik fiatal feleségétől, majd amikor az újra férjhez megy, őrülten belesze­ ret az asszonyba. Jókai azonban semmilyen fogódzót nem nyújt ezeknek az erőteljes érzelmi változásoknak a megértéséhez, nem tudunk meg semmit a szereplők lelké­ ben zajló lelki folyamatokból, így idegenkedve és értetlenül szemléljük az esemé­ nyeket10 Péterfy Jenő 1881-es munkájában a francia és angol realista regények össze­ tett jellemrajzával összehasonlítva Jókai stilizált jellemábrázolásának három kompo­ nensét azonosította: a kivételes fizikai erő és testi szépség, illetve az élet és a tudo­ mányok minden területét felölelő, a hősöket szülte mindenhatóvá tévő bámulatos ismeretanyag mellett még a rendíthetetlen morális alkat a jellemzője ezeknek a héro­ szoknak. Ezekkel a pozitív hősökkel szemben ugyanilyen stilizáltak a gonoszok is, akik egyoldalú feketeségük mellett is erőtlen ellenfelei a jóknak.11 Amit Péterfy kifogásolt Jókai műveiben, az egyrészt a szereplők valószerűtlensége és egyforma­ sága, másrészt a pszichológiai részletezés hiánya. Szilasi László elemzése bemutatta mindezzel kapcsolatban, hogy a Jókai-kultusz szövegei, amelyek a szerző zsenijének nagyságát magasztalják, valójában Gyulai és Péterfy kritikájával szemben pozicio­ nálódnak, az ő érveik ellen keresnek mentséget Jókai számára, ezzel viszont maga a kultusz „belül marad a cáfolni kívánt paradigmán".12 Száz évvel Gyulai után pedig Németh G. Béla a XIX. század második feléről szóló összefoglaló kötetében elődjei­ hez hasonlóan szintén a zsánerképek valósághűségében látta Jókai fő erényét, vagyis a realizmussal összefüggésbe hozott jellegzetességet emelte ki értékként (Jókai ilyen szempontból ugyanazt vitte véghez a regényben, mint Petőfi a maga verseiben). A főalakok egysíkúságában jelölte meg viszont Jókai művészetének gyengéjét: „A magyar regényforma egészének fejlődésére, különösen a cselekménynek, főképp pedig a központi figuráknak romantizáló szabványmegformálásával gátlóan ha­ tott."13 Németh G. Béla, aki szövegközpontú, poétikai szempontokat érvényesítő elemzéseivel és az általa kidolgozott terminusok bevezetésével (pl. önmegszólító- és időszembesítő verstípus) paradigmaváltást hozott az irodalomtudományban, a kor­ szakot a realizmustól a romantikáig vezető átmenetként írta le. (De Nagy Miklós néhány évvel korábbi Jókai-monográfiája is a romantika és a realizmus kettősségében 39 �vizsgálta az életművet, és így, miközben értékes új meglátásokat tett Jókai regénypoétikájával kapcsolatban, helyenként a Gyulai által megkezdett vonalon haladt tovább, például a Mire megvénülünk elemzése során, amikor számba veszi a szerep­ lők jellemének következetlenségeit, hiányosságait.14) Az a koncepció tehát, ami a valóság hűséges reprezentációjának elképzelésére, a mimetikus kód uralmára alapozott realizmust tette meg egy magasabb fokú fejlett­ ségi szint mércéjének a korszerűtlennek ítélt romantikával szemben, eléggé erőteljes interpretációs stratégiának bizonyult Jókai műveinek befogadásában, annak ellenére, hogy Sőtér István már a negyvenes évek elején meghaladottnak ítélte azt, Gyulairól és Péterfyről elmondva, hogy „jóhiszeműségüket nem vonhatjuk kétségbe, s mi több, vádjaik nagy része élét is vesztette a realizmus irányának szétbomlásával".15 A referencia elsőségének megkérdőjelezésével, a nyelv mimetikus illúziójának lebontásával, annak a felismerésével, hogy „az emberi tudat és a világ bármely jelensége között elvileg nem jöhet létre közvetlen kapcsolat",16 hogy az esztétikai objektum fiktív világát „nem lehet tapasztalati megfelelésekkel értelmezni",17 prob­ lematikussá vált a romantika és a realizmus kettősségére épülő irodalomszemlélet is. A valóság nem a tudattól, a befogadó perspektívától, illetve a közvetítő jelrend­ szertől független objektumok összessége, a nyelv pedig nem transzparens jellegű eszköze a reprezentációnak, hanem magának a megértésnek a közege, a műalkotás így nem a valóság tükre, hanem összetett esztétikai képződmény, amelynek jelentései bonyolult rendszerbe szerveződnek. Ebben az esetben viszont problematikussá válik az az értelmezési hagyomány, mely a regények szereplőit és az azokban színre vitt világot egy nyelven kívüli valósággal próbálja összemérni. Fried István a realizmus és romantika szembenállására alapuló olvasatokkal kapcsolatban felhívta továbbá a figyelmet arra is, hogy a két irányzat egyike sem, már önmagában sem tekinthető egyneműnek, a korszakban mindkét stílusnak számos, egymással bonyolult kölcsön­ hatásban lévő változata írható le,18 szembeállításuk ebből következően mindkét irányzatot egyneműsíti, ezzel pedig drasztikus mértékben le is egyszerűsíti azokat. Fried Jókai-könyvében elsősorban a nyolcvanas-kilencvenes évek regényeit vizsgálta, amelyek a fent vázolt, az irodalmi művet a mimézis jegyében értelmező stratégia számára dialógusképtelennek bizonyultak. Fried ezzel szemben többek között a ko­ rábbi szövegekkel kapcsolatot létesítő, azok egyes komponenseit rekontextualizáló intratextualitásban, az önéletrajz fikcionalizálásában, a műfaji kódokat (gyakran parodisztikusan) újragondoló alkotásmódban látja ezeknek a szövegeknek a meg­ határozó jellemzőit.19 A mimézis, a realista regényekkel való összevetés értelmezési hagyományával szemben egy másfajta megközelítés lehetőségét kihálta Jókai-köny­ vében Szilasi László is. Érdekes és meggyőző érvelése szerint egészen másként festenek a fentebb bemutatott jellegzetességek, ha a Jókai-műveket nem regényekként, hanem románcként olvassuk, amely műfaj egyik fő jellemzője éppen az, hogy a hősök emberfelettiek, olyannyira, hogy „átmenetet képeznek isten és ember között."20 Vagyis a románc egy kevéssé mimetikus forma, mint a regény, Jókai olvasásának ezek szerint nem a valóság megfelelő tükrözésének a számon kérése a megfelelő kódja. Szilasi szerint a Jókai-szakirodalom látens paradigmájában mindvégig jelen van ennek az olvasásnak a lehetősége, illetve jelen vannak ennek a műfajnak az ele­ mei, anélkül, hogy a románc műfajára vonatkozatott olvasásmód bármikor is expli­ citté válna, tudatosodna. Török Lajos a történelmi regény műfajára vonatkozatva az 40 �Erdély aranykorának értelmezése kapcsán vizsgálta a realista paradigma kereteit túllé­ pő interpretáció lehetőségeit, hiszen ennek a műfajnak a befogadástörténetében is a szövegvilág és a valóságosként tételezett történelmi korszakok közti megfelelés mér­ tékének kutatása adta az értelmezéseknek és az értékeléseknek a vezérfonalát. Jókai regénye ezzel szemben interpretálható olyan szövegként is, amely éppen a repre­ zentáció, a múlt objektív megjelenítésének problematikusságára figyelmeztet.21 Innen nézve érdemes visszatérni Péterfy szövegéhez, és megvizsgálni, milyen al­ ternatív megközelítési lehetőségek olvashatók ki abból. Péterfy a kritikában nem csak a jellemek eltúlzottságát és egyformaságát kifogásolja, hanem azt is, hogy a regények szereplői nem olyan identikus, szubsztanciális pszichológiai instanciák, akik saját összetett, következetesen megrajzolt személyiségük szerint cselekszenek, hanem a történet fordulatai szerint olyan folyamatos változásban vannak, ami nél­ külözi az alkotói következetességet: „Jókai egyáltalán kevesebbet gondol alakjaival, mint meséi érdekfeszítő voltával."22 Ez azt eredményezi, hogy az identitásuk teljesen felbomlik az események menetében, ennek a dezintegrációnak pedig Péterfy tanul­ mányából kiolvashatóan több módja is elképzelhető. Az első Péterfy Enyém, tied, ö n ­ elemzésében figyelhető meg. A regény, mint azt a kritikus hangsúlyozza, a „férfi sorsa a nő" tételt próbálja igazolni. Az írás főszereplőjének, Áldorfay Incének azon­ ban három különböző nővel van dolga a regényben, és a velük való kapcsolatában Ince egészen más embernek mutatkozik meg: „Szeréna Incéje, dalia, heros, Hannáé közönséges gyönge ember, Belle Ange-é őrültekházából való nyomorult."23 A regé­ nyek karaktereit tehát nem feltétlenül szubsztanciális identitásokként kell elképzel­ nünk, hanem olyan instanciákként, amelyeknek aktuális identitása mindig az adott szituációban vagy interszubjektív viszonyban konstituálódik. A másik lehetőség, hogy a szereplő személyiségének egyes jellemzői szétbontanak különböző részek­ re, amelyek a regényben olyan irányban fejlődnek tovább a saját útjukon, hogy azokból már nem lehet a kiindulópontként szolgáló eredeti identitást újra össze­ rakni. „Jókai ilyenkor igazi elválasztó pszichológiát űz. (...) mikor már azt hinnők, hogy az alak jelleme egészen megfeneklett bizonyos irányban, s hogy most ezt az irányt, a tehetetlenség törvényénél fogva is, végig követnie kellene, csak akkor csap át a másik indulatba, az ellenkező útra, és lesz saját magának negatív pólusa."24 A regények szereplői tehát lélektani egység hiányában lévő alakok. Jókai feláldoz­ za a hősei egységes identitását a mese kedvéért A különös azonban az, hogy a cse­ lekmény, mivel az ötletek túltengésének hatalma alatt áll, éppúgy nélkülözi a kohe­ renciát, amint a hősök jelleme is. Jókai művei nem realista regények, hanem mesék, amiknek hősei álruhás királyfik és királylányok. Szerkezetileg azonban nem a meg­ szokott értelemben vett mesék: nem az emberi létezés megbomlott és helyreállított ökonómiájáról, nem egy hiány megszüntetéséről szólnak, hanem elsősorban meghökkentésre törekszenek: a „meglepetést Jókai azáltal éri el, hogy az oksági kapocs helyébe, mely az életben a tények egymásutánját a jellemek cselekvését határozza meg - saját képzelmének törvényét b ú j t a t j a J."25ókai műveinek eseménysorai az idézet szerint nélkülözik az oksági viszonyokat, egy olyan különös narratív képződmény­ nyel van tehát dolgunk, amely a cselekményre épül, de mégsem metonimikus jelle­ gű. Viszont nem is a metaforikusság határozza meg, hanem az ötlet, ami a szerző fantáziájának terméke. Ezek szerint a szöveg koherenciáját a szerző tudatában le­ hetne keresni, de mivel ezt a tudatot kizárólag a meghökkentés intenciója és az 41 �improvizatív tevékenyég konstruálja („Jókai költészetét csakugyan improvisált hatások költészetének lehetne neveznünk"26), az egységet ez sem biztosítja. A Jókai regénypoétikájának legmarkánsabb elemét képező fordulat tehát olyan jelenség, ami a narratíva ellen dolgozik. A narratíva az egyes események (legyenek ezek egy individuális identitás, vagy egy kollektív, történeti individuum, illetve egy elvontabb folyamat eseményei) megszervezésének, integrációjának és így valamilyen egység megteremtésének, illetve az értelemadásnak az eszköze, Jókai fordulatai viszont nem a narratíva megalkotásában, hanem annak széttagolódásában érdekel­ tek. A kérdés ezek után az lehet, hogy a narratíva egyes elemei, melyeknek kon­ zisztenciáját a fordulat megszüntette, milyen másfajta értelemképző mechanizmu­ sokat működtetnek, milyen értelmezési lehetőségek létrejöttében működnek közre. Mint láttuk, a fordulatok összefüggnek az identitás széttagolódásával is, vagyis problematikussá teszik az identitást. Az identitás elbizonytalanodásának Péterfy írásából kiolvasható két módja (a szituációkban (újra)konstituálódó jellemek és az egyes személyiségjegyek szétbomlása) mellé érdemes itt most felvenni egy harma­ dikat is, amire Jókai regényei a példák sokaságát kínálják. Nagy Miklós írja a Jókairegények cselekményeinek jellegzetességeit tárgyalva, hogy a romantikus meseszö­ vés jellegzetes eszközei a nagy leleplezések, amikor „egészen más megvilágításba kerülnek az elbeszélés korábbi mozzanatai, mint eleddig láttuk őket: feltárulnak az ellenségeskedések, szenvedések titkos, az olvasótól nem ismert rugói, lehull a szín­ lelők álarca."27 Az idézetből gondolatmenetem számára a legfontosabb megállapítás az utolsó tagmondat, amely az álarcról beszél. Vagyis az identitással kapcsolatos bizonytalanság nem csupán a jellemrajz kidolgozatlanságának és a kellően össze nem függő eseményeknek a fejleménye, hanem sok esetben éppen ez teszi lehetővé a fordulatot, hiszen a lelepleződés, a hamis szerepek, álszemélyiségek alkalmazása a meglepetés okozásának egyik eszköze az író kezében. Jókainál rendkívül gyakori a szerepjátszás, az identitásváltás, a hamis identitás, az álnév, álöltözet motívuma, bár nem feltétlenül csak a lelepleződés formájában, hanem gyakran úgy is, hogy az olvasó be van avatva (ebben az esetben a többi szereplő várható meglepődésével, reakciójával kapcsolatos várakozás tarthatja fenn az olvasói érdeklődést). A regé­ nyek nagy részében találkozhatunk ilyesfajta jelenségekkel: az ismertebbek közül gondolhatunk itt Az új f öldesúr ál-Petőfijére, a Szegény gazdagok Fatia Negrájára, A névtelen vár Marie-jára és Vavel grófjára, vagy A kőszívű ember szerepcseréjére Jenő és Ödön között. Ám a többi regényből is kiemelhetünk példákat, íme néhány jellegze­ tes eset. A Szomorú napokban Kamienszka Mária tűnik fel a bakónál tett látogatása során először hóhérjelöltként, majd papként, később pedig rendőrként. Az elátkozott családban Gutai Lőrinc adja ki magát Katarkuthy Viktornak, hogy feleségül vehesse Malárdy alispán lányát, Herminát. A Mire megvén ülü n kben a főszereplő Áronffy Loránd él tíz évig Tátray Bálint álnéven Topándi Samunál; Kandúrról, a haramiáról pedig kiderül, hogy valójában Ciprának, a cigánylánynak az apja. A Szerelem bo­ londjaiban Angyaldy Emil és Lemmingné Malvina szólítják egymást álnéven a titkos találkáik alkalmával (Tihamér és Leona). Az Enyim, tied, övében a főszereplő, Áldorfai Ince régi iskolatársa és ellenlábasa, Stomfai Gideon változtatja kaméleonként az identitását: a szabadságharc alatt szabadcsapatnak álcázott rablóbanda vezetőjeként garázdálkodik, a császári haderő megérkezésekor női ruhába bújva asszonynak öltözik, később töröknek áll, a regény vége felé pedig cirkuszi idomárként bukkan 42 �elő a múlt homályából. Az élet komédiásaiban a főszereplő, Zárkány Leon játszik állandóan szerepeket, folytonos iróniájával megtévesztve a környezetét, de a szerep­ játék jellegzetes figurája a vaskakadunak csúfolt politikus is, aki komikus és esetlen figuraként bukdácsol a regény lapjain, miközben a kormány egyik legbelsőbb embe­ reként óriási horderejű politikai ügyek szervezője. Ezzel a regénnyel kapcsolatban egyébként már a kortársak is kiemelték a szerepjátszás motívumának jelentőségét.2* Az Egy az isten egy rövidke epizódjában Blanka és Rozina (másik nevén Caldariva hercegnő) határozzák el, hogy egymást titokban a másik nevén fogják szólítani, azt gondolva, hogy az mindkettejükre találóbb lenne, mint a sajátjuk; később pedig Adorján Manassé szembesül rémülten azzal, hogy a gonosz Diurbanu, aki falujának és feleségének életére tör, valójában régi ellensége, Vajdár Benjámin. A Szép Mikhálban Katzenreiter Henrik, az eminens diák válik apja hatására hóhérrá, később pedig a címszereplő él házasságban Babura Milka álnéven Kalondai Bálinttal. Az Akik kétszer halnak megben Opatovszky Kornél felesége, a spanyol arisztokrataként feltüntetett Atalanta di Pelargonio lepleződik le tizenöt év házasság után, amikor megtudjuk, hogy valójában csupán egy egyszerű parasztlány, eredeti nevén Muskatlinek Katalin. A lőcsei fehér asszonyban Korponayné parasztasszonynak öltözve altatja el Andrenach lovagot, a császár halálhíréről szóló iratot kicserélve Pintye Gregor, a betyár arcképé­ re. A három márványfejben Boboli János ölti fel Fráter Akteon szerepét, hogy kiszaba­ dítsa szerelmét a zárdából, a De kár megvénülni!ben Adelphe Philine-ről, az apácáról derül ki, hogy nem más, mint az elbeszélő főszereplő Fiatalkori szerelme, Amarillisz, aki bosszút kíván állni egykori kedvesén. A felsorolást természetesen lehetne még bőví­ teni, aszerint, hogy ki mit olvasott ebből a terjedelmes életműből, illetve hogy mennyit képes felidézni az olvasott szövegek eseményeinek és a szereplőinek sokaságából. Felvethető tehát a kérdés, hogy a szereplők személyiségével kapcsolatban elmon­ dottak, amik a realizmus szemszögéből hiányosságnak tűnnek, egy másik megkö­ zelítésben vajon nem értelmezhetők-e úgy, hogy Jókai műveit mint az identitás megalkothatósága iránti kétely szövegeit teszik újraolvashatóvá. A kérdésfelvetés mindenesetre nem teljesen új és önkényes, hiszen Szilasi László többek között ép­ pen ezt a problémát boncolgatta a Szegény gazdagok kapcsán. Miközben elvileg Fatia Negra és Hátszegi azonossága magyarázná meg az álarcossal kapcsolatos esemé­ nyeket, valójában mindkettejükről elmondható Szilasi kifejezésével, hogy „nonentitások,"29 egyikük személységében sincs egy hozzáférhető, megérthető, meghatározható belső mag, ahogy a tanulmány vége felé olvashatjuk: „A belső mag, a szerepekkel körülfont üresség, a csak bepólyálva látható láthatatlan ember örökre titok maradt. (...) A szerepek mögött a Semmi van."30 Kissé emlékeztet ez a megfogalmazás Sőtér István könyvének egy szöveghelyére, ahol arra kér minket, hogy „próbáljuk magunk elé idézni valamelyik hősét: a látszatra oly élő vonások mögül a semmi bámul ránk."31 Fried István is foglalkozott annak a lehetőségével, hogy az „úgynevezett túlzások és következetlenségek az egyneműség és teljesség megtörésének lehetőségeivel kecsegtetnek." Fried az Egy játékos, aki nyer kapcsán vetette fel a lehetőséget, hogy a főszereplő önazonossága megbomlik a különböző társadalmi szerepek és létszférák nyelviségében: „(...) a világban magukat leplező, maszkot öltő, valódiságukban nem mutatkozó személyiségek ágálnak, akiknek 'többnyelvűsége' nem a megértést segíti, hanem a rejtett célokat szolgálja." A ka­ landregényben pedig a „bármily játékosan 'végrehajtott' én-sokszorozódás (amely 43 �legalább egy időre zárójelbe teszi az ént) előbb a játékot mint a leplezés eszközét viszi színre, utóbb az én-ek által beszélt nyelvek hiteltelenedését eredményezi."32 Az identitás problémájának egyik legérdekesebb esete mindenesetre az előbb említettek mellett A tengerszemű hölgy, amely „a szerző önéletrajzának egy töredéke, amelybe be van foglalva a regény."33 Jelen kontextusban azonban nem annyira az önéletrajzi vonatkozások, vagy az önéletrajz és a fikció viszonya az érdekes, hanem a címszereplő identitása. Jókai, illetve az empirikus szerző regénybeli fikcionált alakmása kamaszkorában ismerkedett meg a szépséges Erzsikével, akibe egy ideig szerelmes volt. Erzsike azonban máshoz ment férjhez, és az elbeszélő le is mondott róla (különösen mivel rövidesen találkozott élete nagy szerelmével, Laborfalvy Rózával). Az évek múlnak, és Erzsike időnként fel-feltűnik a szerző életében, elme­ sélve mindazokat az eseményeket, amelyek a találkozások között megtörténtek vele. Az érdekes az, hogy Erzsike mindig más férfi feleségeként bukkan fel, valóságos házasságszédelgőként, mígnem az utolsó férjének meggyilkolása miatt börtönben végzi az életét. Férjeivel együtt az identitása is folyton változik: időnként áldozat­ nak tűnik (pl. Bagotay Muki mellett, vagy a KJatopillel kötött házasságában, ami­ kor a férfiról kiderül, hogy egy másik felesége is van), máskor könnyűvérű nőként cselekszik (amikor Gyuricza Péter kedveseként parasztasszonynak áll), aztán pedig vérfagyasztó kalandokba keveredve igazi önfeláldozó héroszként verekszi át magát a veszélyeken (Rengetegi helyett a szabadságharc alatt). Gyulai is kiemeli, hogy a regényben eldönthetetlen, hogy Erzsike kacér, könnyűvérű nő, vagy romlatlan lelkű lény, aki az igazi társat keresi. A bizonytalanság olyan nagy, hogy „Erzsikéből minden lehet már: tengeri szörny vagy légi tündér, csak olyan nő nem, akit meg­ érthetünk s aki iránt érdeklődhetünk." Ennek következtében tanácstalanul állunk a mű előtt: „Ha a cselekményt nem táplálja a jellemrajz ereje, csak események halma­ za marad, ha a jellemrajz nincs szervi kapcsolatban a cselekvénynyel, érthetetlenné vagy önkényessé válik."34 A szövegben tehát maradéktalanul megvalósul az identi­ tás megbomlásának a Péterfy által bemutatott esete, ahol egy adott szereplő teljesen különböző jellemvonásokat mutat a különböző szituációkban. A szöveg tehát Gyulai gondolkodásában eléggé jellegzetes és paradigmatikus esete volt azoknak a problémáknak, amiket Jókainál kifogásolt. A regénynek ezzel szemben egy egészen másfajta értelmezését dolgozta ki Fried István. Először is kiemelte a narráció összetettségét, hiszen a regénynek az említett eljárásból követ­ kezően több elbeszélője van: az elsődleges elbeszélő mellett Erzsike élettörténetét maga a tengerszemű hölgy beszéli el. Egy izgalmas epizódban azonban egy újabb narrátor lép fel: Erzsike kalandjait a szabadságharc idején Bálványosi is elmeséli a társaságnak, az ő előadásban viszont alapvetően megváltozik a történet modalitása. Erről az elbeszélésről pedig ismét Erzsike számol be, a történet elbeszélői tehát megsokszorozódnak. A többszólamú, többszintű elbeszélésben pedig „együtt lelhető fel az emlékezés, az elbeszélés és annak paródiája,"35 az eseményeket ilyen módon több különböző, de egymással egyenrangú perspektívából látjuk. A perspektívák többszöröződése mellett szintén egy decentralizált szövegvilág létrejötte felé mutat identitásának megragadhatatlansága is, amely többféleképpen is reflektálódik a szö­ vegben. Először is a központi metafora (a tengerszem) révén, amelynek hosszú leírása bevezeti a regényt: amellett, hogy a tengerszem örökké változásban van, ezáltal elle­ hetetlenítve saját reprezentációját, egyúttal elrejti saját mélységét, csupán a felületét 44 �kínálva fel a percepció számára.36 Érdekes módon a tengerszem ezzel lényegében a Sőtér által megfogalmazott paradox „felszín mélységének"37 allegóriája lesz. Másfelől, a metaforikus megjelenítés mellett a szöveg önreflexív módon is reflektál az identitás­ sal kapcsolatos dilemmára, hiszen Erzsiké a regényben maga kéri fel a szerzőt, hogy írja meg az ő életének történetét, feljogosítva őt arra, hogy a történetben csinálhat belőle bármit, angyalt és ördögöt egyaránt. A kettő között azonban nem könnyű dönteni, hiszen „mindkét lehetőség ott rejlik a személyiséggé válni akaró nőben, aki a körülményekre reagál: könnyelmű leány és hősnő, tévesztő és tévesztett, megcsalt és bosszúálló, naiv és számító, áldozat és gyilkos, mikor melyiket hívja elő a sors."38 A regényben azonban nem csupán a fentebb bemutatott módon kérdőjeleződik meg az identitás megalkothatósága, hanem igen érdekes megvalósulásaival találkoz­ hatunk az identitás elbizonytalanodásának azzal a harmadik lehetőségével, amire fentebb láttunk már néhány példáját. A következőkben Fried értelmezését tovább­ gondolva megkísérlem bemutatni azt a játékot, amelyet a szerző a szerepekkel végez. A szerepekkel való játék a nyolcadik fejezetben veszi kezdetét, amikor Erzsiké a Bagotay Mukival való esküvője után nem sokkal bekopogtat az elbeszélőhöz, hogy elmesél­ je rövidke házasságának történetét. Az egybekelés után rögvest kiderült, hogy a közös élet a férj léhasága miatt (iszik, kártyázik) pillanatnyi boldogságot sem hoz az újdonsült asszonykának. Az sem maradt sokáig titokban, hogy Muki összeszűri a levet a szar­ vasmarhacsordáját őrző gulyás, Gyuricza Péter feleségével Amíg ők ketten a tanya zárt ajtaja mögött egymás társaságát élvezték, Erzsike magára öltötte a gulyás feleségének levetett ruhadarabjait, és innentől kezdve ő lett Gyuriczáné, helyet cserél tehát a má­ sik asszonnyal. Ez a szerepcsere Muki hűtlenségétől függetlenül egyébként is ínyére volt Erzsikének, hiszen, mint elbeszéléséből kiderül, már az első találkozáskor sem hagyta hidegen a gulyás nyers férfiasságának, barna, izmos karjainak erotikus vonzere­ je. Ez a szerepcsere viszont újabb helyettesítésekhez kapcsolódik, amibe az elbeszélő is belekeveredik. Gyuricza neve valamivel korábban, a hatodik fejezetben Bagotay Muki szájából hangzik el. Itt még az esküvő előtt vagyunk, Bagotay és az elbeszélő egyaránt udvarolnak Erzsikének, és Muki azzal fitogtatja az erejét, hogy elmeséli, minden há­ rom mérkőzésben kétszer mindig legyőzi birkózásban a robosztus gulyáslegényt (később persze kiderül, hogy az ilyen győzelmek alkalmával anyagilag mindig kártérí­ ti az ellenfelét). Az elbeszélő néhány bekezdéssel később olyan heves vitába keveredik Mukival, hogy dulakodásba kezdenek, és sikerül a kanapéhoz csapnia riválisát. Ekkor hangzik el a szájából a mondat, miszerint „Vagyok én is Gyuricza Péter!"39 Ezt a mon­ datot a fejezetcímbe is kiemeli, majd újra leírja, miután Erzsiké elmesélte a Gyuriczával kapcsolatos eseményeket.40 Az elbeszélő itt nem közvetlenül azonosul Gyuriczával, hanem azáltal, hogy hozzá hasonlatos szerepet tölt be egy azonos szituáció­ ban. Ez az azonosítás hasonlatos a Freud Álomfejtésében leírt keverékszeméllyel, ami­ kor az álomban két személy azonosul egy közös elem (fizikai hasonlóság, hasonló cselekvés) révén.41 Az ilyen azonosítás mindig valamiféle elfojtott vágy kifejeződé­ sére szolgál (bárcsak az egyik személy lenne olyan, mint a másik, vagy lenne a másik helyében), és a regényben is egy vágyat fejez ki, hiszen a hatodik fejezet felől olvasva világos a jelenet értelme: ha Erzsike Gyuricza felesége, az elbeszélő pedig lehet Gyuricza is, akkor van rá esélye, hogy övé legyen az áhított nő (a hatodik fejezet végén még egyaránt vonzódik Erzsikéhez és Laborfalvi Rózához). Mindezek alapján úgy tűnik, hogy az identitás instabilitása a vágy jelenlétével függ össze. 45 �A továbbiakban azonban egészen másként alakul a szöveg, és a kilencedik feje­ zettől a tizennegyedikig tartó szakaszban az identitásváltások sorából kialakuló szerepjáték leválik a vágyról. Ez a szakasz Jókai Tardonai bujdosása idején játszódik. Az elbeszélő itt Benke Judit névre kap leveleket a feleségétől, Rózától. Amikor két földesúrral beszélget, már Benke Albert néven mutatkozik be. Albert nem más, mint Róza testvére, aki életét vesztette a szabadságharcban, és maga is színészként kereste a kenyerét. Ennek a beszélgetésnek a során kerül szóba Bálványosi Bálint, a színházigazgató, aki a forradalom alatt szőke haját feketére festette, nagy bajuszt és kecskeszakállat növesztett, és Rengetegi Tihamér néven harcolt a haza ellenségei­ vel. A direktor arra vár, hogy újra kinőjön az eredeti szőke haja, „akkor ismét elő­ jön, mint Bálványosi Bálint, s ki meri azt mondani, hogy ő valaha Rengetegi Tiha­ mér volt?"42 Nem sokkal ezután történik, hogy egy őszi napon az elbeszélő felmá­ szik festeni az Örvény-kőre (más néven Pagonyoltárra) a Bükk erdejében, és itt összetalálkozik a már emlegetett Bálványosi Bálinttal. A férfi azonban nincs egyedül: vele tart párja is, akiben a szerző megdöbbenve ismeri fel Erzsikét. Bálványosi, a szabadságharc vakmerő hőse hamar lelepleződik: amint két közeledő emberi alak tűnik fel a hegyen (akikről később kiderül, hogy pusztán békés erdőkerülők), elrejtő­ zik előlük egy barlangban. Ekkor meséli el Erzsiké Bálványosi (illetve Rengetegi) hőstettének és őrnaggyá való előléptetésének igaz történetét. Amikor a szabadságharc idején a férfit azzal bízták meg, hogy Komáromból egy fontos üzenetet vigyen el Debrecenbe a kormánynak, onnan pedig a válasszal térjen vissza Komáromba, ő kártyán elvesztette az utazás költségeinek fedezésére szolgáló ezer forintot. Erzsike ekkor elhatározta, hogy ő fogja megtenni Rengetegi helyett a veszélyes utat. Erzsike ilyenformán tehát a férfi megbízatását teljesítve Rengetegi bőrébe bújt, az ő helyét vette át, és Debrecenben tényleg az ő szerepében jelent meg. A szerepjátéknak itt bonyolultabb struktúrájával találkozunk, mint a már említett példák esetében, hiszen itt nem pusztán egyetlen személynek egyetlen szerepével van dolgunk, minthogy a nő itt egy olyan ember (Rengetegi) bőrébe bújik, aki maga sem valódi személy. Rengetegiként viszont egy további szerepet is eljátszik: az arcát sötétre festve mu­ zsikus cigánynak öltözve indul útnak, három valódi cigányzenész társat fogad maga mellé. A szerepek tehát megsokszorozódnak, és a szerepjáték eddig bemutatott, mondjuk így, horizontális struktúrája helyébe egy vertikális szerveződés kerül, ahol az egyes szerepek mögött mindig egy újabb szerep működik, az álarcok alatt újabb álarcok rejlenek. Nem egy személyiséghez kapcsolódik hozzá egy vagy több sze­ rep, hanem egymáshoz rendelődnek hozzá a szerepek, a szerepeknek vannak újabb szerepeik. A szerep nem a személyiség egy (mondjuk a szociális viszonyok által meghatározott) létezési módja, nem a személyiségben immanensen bennefoglalt lehetőségek egyik lehetséges kibontakozása, nem is egy lényegiség vagy egy ösz­ tönalkat elfojtásának eszköze, hanem az identitás destabilizációjának eszköze. A dolog akkor válik különösen izgalmassá, amikor Erzsikének Debrecenből viszsza kell térnie Komáromba. Ezen az úton, mint elmondja, nem mehet cigányként, hiszen nem lehetne magyarázatot találni arra, miért akar egy cigány az ostromlott várba bejutni. Ezért tehát útlevelet kér a katonaságtól Bagotay Jánosné nevére (Erzsi­ ké ekkor még nem vált el az első férjétől, Bagotay Mukitól), azt hazudva, hogy ő majd az asszonnyal együtt, annak kocsisaként fog bejutni a városba. Bagotay Jánosnénak (vagyis magának Erzsikének) ugyanis Komáromi lakosként vannak elintézni való 46 �dolgai a városban, ezért a várost körbezáró osztrák katonaságból senki sem gya­ nakszik arra, hogy magánügyei mellett titkos üzenetet is kézbesít. Erzsike most Rengetegi Tihamérként adja elő Bagotaynét, vagyis egy másik ember álszemélyisé­ gét alakítva, annak további szerepeként, álcájaként játssza el önmagát. A szerep és a személyiség konstitutívnak gondolt különbsége tehát felszámolódik, illetve pers­ pektivikussá válva dinamizálódik a szerepjátéknak ebben a labirintusában. A Ko­ máromba visszatérő Erzsike önmaga felől nézve azonos önmagával, Rengetegi perspektívájában viszont az ő, vagyis egy fikcionális személy újabb álneve, egy szerep szerepe. Amikor aztán Rengetegi tiszteletére díszlakomát rendeznek, a színészből lett ka­ tona előadja a közönségnek mindazt, ami Erzsikével történt az utazás során, külö­ nösképp kihangsúlyozva azt a borzalmas eseményt, amikor a cigánynak öltözött nőt kísérő két valódi cigányt éjjel az erdőben felfalták a farkasok: „Ő volt a cigányprímás, aki negyedmagával keresztülmuzsikálta magát valamennyi ellenséges táboron. (...) Hát mikor arra a jelenetre került sor, a farkasokkal! Az volt a draszti­ kus előadás. A valóság nem volt rettenetesebb, mint ahogy ő előadta. Hajmeresztő részletezés, borzadalmas fantázia."43 Bálványosi most lényegében az ő szerepét (Rengetegit, cigányként) eljátszó Erzsikét játssza el saját (újabb) szerepeként. A szerep tehát maga sem identikus fenomén, hiszen széthasad más szerepekké, egy szerepet többen is eljátszhatnak, aztán más személyiségek egy további áttétel eredményeképpen tovább játsszák saját szerepüket, amelyet előzőleg mások keltet­ tek életre. A szerepeknek ebben az állandó helyettesítésekre épülő játékában végül visszakereshetetlenekké válnak az igazi személyiségek. Csak szerepek léteznek, amiket többen játszanak el, mögöttük pedig nincsenek szubsztanciális, identikus szubjektumok. A cselekmény fordulatossága tehát, ami Péterfy szerint a szövegek széttagolódásához vezet, itt összefügg az identitás problémájának felszínre hozásá­ val, még akkor is, ha ez nem a reflexió vagy a poétikai megalkotottság, hanem az elbeszélés szintjén megy végbe. A szövegben minden meglepő fordulat egy-egy identitásváltásnak felel meg, és a mesélő(k) meghökkenésének vágya végül is egy modem probléma dramatizálását hozza létre. A tengerszemű hölgy szemének örökös változása tehát a jellemének megragadhatatlanságára utal, ami lehetővé teszi számára, hogy a regényben az önazonosság lehetőségét megkérdőjelező identitásváltások decentrált játékának generatív magja­ ként működjön. Ám Erzsike nem csupán a szereplők identitását rombolja le, hanem az elbeszélőét is. A tizennegyedik, A démon-csáb címet viselő fejezetben felajánlja az elbeszélőnek, hogy álnéven utazzon vele Párizsba. Ez nagy kísértés a szerző számára, hiszen utólag visszagondolva sem kétli (ezzel kiváltva Gyulai erőteljes iróniáját), hogy akárcsak hazájában, frankhonban is sikeres alkotó lehetett volna belőle. Ám a szerző elég erős morális alkattal rendelkezik ahhoz, hogy ellenálljon a csábításnak. A morális aspektus úgy kapcsolódik a döntés indoklásához, hogy az elbeszélő kifejti: a francia közönségnek csillogó, szatirikus, erotikus, egyszóval morálisan elítélhető regényeket írt volna, amik joggal váltanák ki a szülők felháborodását. "Ah! Mennyire más ember lett volna belőlem! Ha én akkor ővele elfutok, most én volnék a realista írók céhmestere: mert erotikus láng, szatír véna és luxuriózus fantázia bennem is volt annyi mint azokban; de nem használtam - azért, mert ma­ gyar közönségnek írtam. Ma milliók olvasnák a munkáimat, s átkoznának az apák 47 �és anyák, akiknek a gyermekeiket megrontám lészen. Én meg nevetnék rajtuk, a potrohomat ütve, amit mint idealista író nem bírtam megszerezni"44 Fried István felveti ezzel kapcsolatban a kérdést, hogy igaza van-e Jókainak, amikor azt állítja hogy nincs benne erotikus fantázia, hogy vajon tényleg hiányzik-e regényeiből mindaz, amiről itt beszél, Fried szerint ez a fantázia nagyon is megmutatkozik más regényeiben.45 Nos, szerintem nem kell ilyen messzire menni: maga A tengerszemű hölgy az a mű, amihez hasonló regények írását Jókai itt elutasítja. A szerző az idé­ zetben önmagát idealistának nevezi, a regényben viszont, ahogy Fried is hangsú­ lyozza, „hiányzik, de legalább is alig érzékelhető közvetlenül az a felsőbb erkölcsi instancia, amelyre hivatkozva meg/el lehetne ítélni Erzsike tetteit."46 Vagyis a mo­ rális meghatározatlanság, ami miatt az elbeszélő elutasítja Erzsiké kérését, végül is megvalósul magában a regényben. Amit az elbeszélő saját regényének szereplője­ ként, a regényen belül elutasít, azt megteszi mint magának a regénynek a szerzője. Az elbeszélő identitása meghasad, a regény kint-je és bent-je között feloldhatatlan ellentét keletkezik. Bizonyos értelemben azt is mondhatjuk, hogy a regényben sze­ replő Jókai nem az alakmása vagy a felidézett énje, hanem az álarca vagy szerepe annak a Jókainak, aki a regényt írja. Az elmondottak alapján nem véletlen, hogy az elbeszélő lényegében kétfélekép­ pen próbálja megörökíteni Erzsikét: egyrészt magában a regényben, másrészt saját regényének szereplőjeként azáltal, hogy megfesti őt. Jókainál, mivel fiatal korában maga is próbálkozott a képzőművészet ezen ágával,47 visszatérő motívum a festé­ szet, piktúrákat készít pl. Jenőy Kálmán az Eppur si muovében vagy Adorján Manassé az Egy az istenben (igaz, hogy ők a Jókai-hősökhöz híven sok minden egyéb területen is kiválóan teljesítenek). Itt azonban, ebben az önéletrajzi ihletésű szövegben Erzsike vizuális megragadásának kísérlete kudarcra van ítélve. Az arc leképezésével nem is lenne gond, ám a szemek kivonják magukat a reprezentáció ilyen eljárása alól: „Hanem aztán, ami ecsettel visszaadhatatlan: az a csodálatos szempár! Az engem egészen kétségbeejtett. Azt hiszem, hogy ha valóságos művész lettem volna, nem jámbor dilettáns, még akkor sem bírtam volna ennek a titkát kibúvárkodni. Mikor már azt hittem, hogy híven visszaadtam, egyet villant a sze­ me s kárbaveszett az egész munkám."43 A szem, ami (nem csupán itt, hanem álta­ lában is), leginkább meghatározza az ember külső megjelenését, lehetetlenné teszi az arc mimetikus leképezését, és ezzel megkérdőjelezi a mimézist. A tengerszem azonban nem csupán azáltal rombolja le a mimetikus kód érvényét, hogy tematikus értelemben véve (az ábrázolt természeti jelenség révén) állandó dinamikájával a festmény statikussága ellen dolgozik, hanem azáltal is, hogy egy metaforikus kép­ pel azonosítja a hölgyet. Mivel a tengerszem egyszerre utal a változó vízre és a személyre is, a metafora pólusai közötti nyelvi oszcilláció mintájára szerveződnek meg a regényben kibomló események is. Az identitás és a regény modalitásának állandó változása, a rögzíthetetlenség, az instabilitás ilyen állapota a nyelv külön­ böző aspektusai közötti oszcillációhoz hasonlatos. A tengerszemű hölgy mellett a Fekete gyémántok a másik mű, amelyben a viszony­ lagosság tapasztalatával találkozhatunk Jókai életművében. Az írással kapcsolatban, minthogy az első magyar regény, amelynek hőse mérnök és iparos, a szakirodalom szerzői egyrészt Jókai világnézete iránt érdeklődtek, a technikához, a kapitalizmus­ hoz, a szocialisztikus gondolatokhoz, a munkássághoz való viszonyát vizsgálták, 48 �másrészt pedig a főszereplő Berend Iván és Evila jellemével foglalkoztak. Ez utóbbi témában (Péterfy nyomán, aki Jókairól alkotott negatív véleményét jórészt erre a regényre alapozta) többnyire elmarasztalóak az ítéletek.49 Itt azonban nem ezekkel a tematikus kérdésekkel kívánok foglalkozni,50 és nem is az identitás instabilitásával, amire egyébként ebben a regényben is akad példa.51 Sokkal érdekesebbnek bizonyulhat itt annak a vizsgálata, hogy miként jelennek meg a műben a különböző világok, és ezek színrevitele hogyan függ össze a regény nyel­ vével, metaforikájával. A regény két helyen ad egy-egy hosszabb leírást olyan vilá­ gokról, amelyek radikálisan különböznek a kortárs társadalomtól, térben és időben elérhetetlen távolság választja el azokat Berendék világától, és ontológiaiig egészen más státusúak, minthogy egyikük sem valóságos. Az érdekes az, hogy a regény mindkét világgal kapcsolatban explicit utalásokat tartalmaz azok nyelvi megjelení­ tésére vonatkozóan, a következőkben ezeket kísérlem meg bemutatni és értelmezni. Az első ilyen szakasz a regény rövidke első része, amelyben az ősidőket írja le a szerző, amelyben még élőlények voltak azok a létezők, amelyek a történet jelen idejére szénné váltak. Ezt a szakaszt sokat dicsérték a fantáziadús leírása miatt, de el is marasztalták a tudálékossága miatt, a Borsszem Jankó például már megjelenésének idején közölt paródiát róla.52 A téma megjelenítésénél azonban érdekesebb a szöveg önreflexív aspektusa, mely a megjelenítés nyelvére vonatkozik. A regény egy a Tóra teremtéstörténetére való utalás révén egy másik könyv, a Biblia megidézésével kez­ dődik: „A Pentateuchnak igaza van a teremtés hatnapos voltára nézve." Erről az igazságról azonban rögvest kiderül, hogy nem szó szerint értendő, a napok metafo­ rikusán évszázadokat jelentenek: „Csakhogy a napokat isteni fövenyórával mérte, amiben minden lecsorgó fövenyszem: egy év. Az egész nap azután százezer év."55 A mítosz szövegének nyelve tehát alkalmas arra, hogy értelmezze, megjelenítse a világot, de maga is értelmezésre van utalva, hiszen nem szabad szó szerint vennünk, amit ott olvashatunk, mert az csak félreértést szülne. Néhány sorral később megjelenik egy másik, metaforikus értelemben vett könyv, ami nem más, mint maga a föld kérge: „Van egy nagy könyvünk: a föld kérge. Annak valóságos lapjai vannak, mint a könyvnek a levelei, egyik a másikra fektetve, minden lap tízezer, százezer (ki tudja, mennyi) évet képvisel. A vakmerő emberi tudásszomj keresztülfúrta e lapokat ásóval, kalapáccsal, vésüvel, fúróval. Minden lap tele van írva betűkkel, tudósítá­ sokkal, miket egyik százezred év a másiknak hagyott hátra: örök halott és örök beszélő tanújelekkel. Az emberi szellem megtanult azokból olvasni."54 A föld rétegei tehát egy könyv lapjaiként simulnak egymásra, anyagukkal és a bennük megőrzött materiális nyomokkal olyan jeleket alkotnak, amelyeket a kellő kompetenciával rendelkező befogadó, vagyis a tudós (a későbbiekben tudományos felkészültségét bizonyító Berend Iván) írásként képes elolvasni, a jelek ilyenkor néma, halott nyo­ mokból beszéddé válnak.55 A valóságos könyv metaforikus értelmű jelölői után egy chiasztikus áttétel révén tehát egy metaforikusán értett könyv jelenik meg, amely materiális jeleket, tényleges dolgokat tartalmaz. Bár a két könyv jelrendszere eltér egymástól, mindkét könyv a múltat teszi hozzáférhetővé a maga kódrendszerével. Az egyik a mítosz, a másik a tudomány nyelve. A két radikálisan eltérő nyelv ha­ sonló abban, hogy mindkettő értelmezésre van utalva, a mítosz metaforikusán szól hozzánk, a tudósnak pedig meg kell tanulnia olvasni a földtani jeleket: „Az eltemetett idők állat-és növényvilága ott fekszik kővé vált maradványaiban ez örök lapokon, 49 �s a vizsgáló szemei előtt hosszú sorban megelevenül mindegyik." A múlt tehát nem közvetlenül a maga objektív tárgyiságában áll elénk, hanem egy közvetítő jelrend­ szer segítségével. Az élettelen dolgok megelevenednek a tudós szeme előtt, az ol­ vasás tehát élővé varázsol egy halott világot, ám a jelenbeli materiális nyomok csak egy hermeneutikai aktus közvetítésével teszik fenomenálisan elérhetővé a múltat. A regényben a későbbiekben a tudomány és a mítosz, illetve az érzelmek nyelve több helyen is egybeíródik, a nyelvek közötti ilyesfajta fordítás adja a szöveg fő varázsát. Iván a regény elején az égitesteket modellezi otthon a szobájában. A fő célja az, hogy megtalálja a megoldást az állandóan fenyegető bányatűz ellen. Ehhez azonban magát a tűz jelenségét kell megértenie. A világmindenség alapanyaga a tűz, ebből állnak a napok, ebből jöttek létre a bolygók, a tűz az anyaga az üstökö­ söknek: „Az egész világot a tűz tartja fenn. A nap maga s minden állócsillag nem egyéb, mint tűz. Teljesen olvadt állapotban lévő anyag."56 Az őselem a tűz, és Iván úgy gondolja, hogy ha megértené, mitől alszanak ki időnként a világűrben a tüzek, akkor magát a tűz alaptermészetét értené meg, és ez képessé tenné arra, hogy meg­ fékezze a bányatüzet is. A tűz és annak tanulmányozása egyszerre folyik tudomá­ nyos és metafizikai szinten. Valamivel később, amikor Iván beleszeret Evilába, megpróbálja elfojtani ezt a szenvedélyt. Ám a szív szava erős, ezért a férfi ráparan­ csol a szívre, hogy ne zaklassa őt, megpróbálja az uralmat visszaszerezni a lázadó szerv fölött: „Végezd a dolgodat, szolga! Én vagyok a te urad és királyod! A te dolgod semmi egyéb, mint a kék érből felszivattyúzni a carbonicumot, átkergetni a tüdőre, a tejmirigyből átszívni a chylust, vért alkotni belőle, az artériákat ébren tartani, a vénák zsilipeit kinyitni! Bajodat atrófiának, hipertrófiának hívják, de úr nem vagy itt!"57 Berend belső küzdelme tehát nem pusztán az érzelmek szintjén folyik, hanem a különböző reprezentáló diskurzusok közötti versengés szintjén is: a tudat azáltal küzd az érzelmek ellen, hogy egy jelölőnek (a szívnek), ami metaforikusan az érzelmek diskurzusának központi figurája, referenciális, azaz biológiai értelmet ad. A nyelvek egymásba íródnak, de versengenek is egymással. Visszatérve a mű elején leírt őskori világra elmondhatjuk, hogy az őslények küzdelmének, élete jeleneteinek elbeszélése nem más, mint a néma jelek olvasata, ennek az olvasatnak a megjelenítése. A múltnak ez a színrevitele ugyanakkor nem független a jelen perspektívájától: az őskort a szöveg a jelenkor társadalmának metaforáival jeleníti meg. Ebben a metaforikában a múltnak megvan a nemessége a lovak őseinek formájában (hippotherium) megvannak az uralkodói a mamutok képében, a hangyák az őskor építészeiként gondoskodnak az 'indusztria' fejlődéséről, az ácsdarazsak az őskor kézműveseiként szorgoskodnak. Vannak komédiások is, akik a mamutok királyi udvaraiban szórakoztatják az uralkodó család megtermett egyedeit (a pithecusok és a szatyrok pl. pantomimeseknek, a kajdácsok szónokok­ ként jelennek meg).58 A múlt a jelek olvasásaként, megszólaltatásaként jelenik meg, de nem objektíven, a jelenkori világtól elválasztottan tárul elénk, hanem a jelenkor társadalmát megidéző jelrendszeren keresztül. Az olvasás tehát, mely ezt a világot élővé, hozzáférhetővé teszi, nem iktatja ki a befogadó nyelvét, hanem hangsúlyo­ zottan ezen a saját nyelven keresztül szólaltatja meg a nyomokat, ad hangot a néma jeleknek. A múlt mint nem referenciális, hanem fikcionált világ tehát csak nyelvek bonyolult összjátékában tárul fel az olvasó előtt, nem a maga közvetlenül hozzáfér­ hető tárgyiságában. 50 �Ehhez a regényen belül önálló szakaszként működő egységhez nagyon hasonlít az a fejezet ami Berend Ivánnak a Theudelinda grófnő estélyén felolvasott müvének szövegét tartalmazza, hiszen az is egy távoli világot jelenít meg, Delejországot írja le Iván felolvasása címmel.59 Míg az előző világ időben esett távol a miénktől, addig Delejországot a beláthatatlan térbeli távolság választja el attól. Berend idézett szövege azért is különös, mert éppen a fentebb említett értelmezői nyelvek közötti különbsé­ get és összjátékot teszi explicitté azáltal, hogy a regényen belüli szereplőket a szöveg befogadóiként állásfoglalásra készteti annak nyelvével és referenciális státuszával kapcsolatban. Látható, hogy a mérnök előadásának hallgatói egészen eltérően véle­ kednek arról: Géza gróf „esküvel fogadta, hogy ő behatol abba az éjsarki világba", vagyis ő a szöveg referenciális olvasatát reprezentálja, Eduárd báró viszont „bo­ londságként," vagyis fikcióként érti a szöveget, a tudósok a poézist, a költők viszont a tudományt sokallják benne. István gróf pedig egy újabb, méghozzá allegorikus értelmezés mellett teszi le a voksát, társadalmi szatíraként azonosítva a szöveget.60 Az a tény, hogy Iván nem reagál érdemben az értelmezésekre, csak mosolyog, jelzi azt, hogy mindegyik interpretációt elfogadhatónak tartja. A felolvasott mű többféle diskurzus egybeíródásaként képzelhető el: egyszerre referenciális, tisztán fikcionális, illetve allegorikus szöveg. Ahogyan egyes Jókai-regények szereplői kaméleonként változtatják az identitásukat, úgy változtatja ez a szöveg is nyelvi létmódját a külön­ böző befogadásmódok eltérő perspektíváiban. A legértőbb befogadónak mégis Angéla grófnő bizonyul, aki éppen az előadás nyelvének többsíkú jelentésmezejét ismeri fel, amennyiben az ott az elsősorban inkább a tudományos diskurzus fogalomkészle­ tébe utalt 'delej' kifejezést metaforikusan az érzelmi élet, az affektusok pszichológiai diskurzusába helyezi át, vagyis a különböző nyelvek közötti metaforikus átjárhatósá­ got teszi a saját beszédét működtető vezérelvvé: „De már most a delejnek két pólusa van: dél és éj. Úgy olvastam, az ellensarkak egymást vonzzák, az egyensarkak egy­ mást el taszítják. Tehát ha Delejországban az oly szivek, kik egymást vonzzák, egymást fel is keresik, s azt hívják szeretetnek, mely meg nem változik soha, akkor lenni kell gyűlöletnek is, mely éppen oly változhatatlan (...)".61 A grófnő ezzel felismeri a nyelvek közötti fordítás értelemképző lehetőségét,62 és ezáltal képes kommunikációs viszonyt létesíteni Ivánnal. Amíg az Őskort leíró szöveg a többféle nyelv együttműködését önmagán belül reflektálta, addig itt a szöveg befogadóiak olvasatai mutatják meg annak többnyelvűségét. A fordulatosság, illetve a narratíva törései, amit a fordulat eredményez, ebben a regényben is jelen vannak, hiszen az első és a második részt millió évnyi időbeli törés választja el egymástól, és Delejország betéttörténetként előa­ dott leírása is egy ilyen törést jelent. A regényben ezek a fordulatok, a fantáziavilágok megjelenítései felszínre hozzák a világ nyelvi megjelenítésének problematikáját. Jókainál a különböző távoli, illetve képzeletbeli világok halmozódása meghatározó jelenség, és ez a regény érdekes esete a tematikus jellegzetesség nyelvi reflektáltságának. A regény szövege tehát különböző nyelvek közötti mozgásként, többnyelvű szövegszerveződésként értelmezhető. Ebben a különös konstrukcióban a tudomány és a tudományon túli diskurzusok (mítosz, fantázia, költői szöveg) metaforikusán egymásba tűnnek, ezzel kimozdítják, dekonstruálják egymást. A tudomány is egy nyelv a több lehetséges nyelv közül, amelyek egyike sem adekvátabb a többinél, viszont képesek ironikusan egymásba íródni. A fantázia számára a tudomány fogal­ mai, felfedezési ugrópontként szolgálhatnak a kalandra, és a felvetett, de egyelőre 51 �megválaszolatlan kérdések is izgatják a képzeletet. A regény szövege így valami hasonló nyelvi működésmódot produkál, mint amit Lyotard a Freud harmadik korszakában keletkezett szövegek jellemzőjeként azonosít, ahol „a tudományosság kifigurázására kerül sor", a tudomány paródiájára,63 mivel Freudot nem annyira a tudományos meggyőzés és meggyőződés iránti igény, mint inkább a fantázia ka­ landja izgatja. A tudomány ilyesfajta paródiája egyébként Stanislaw Lem Kiberiádájára is emlékeztet, ahol a tudományos diskurzus fogalmai (bolygók, gala­ xisok, gravitációs erő, radioaktív sugárzás, űrhajók, csillagmérnök stb.) válnak mitikus/meseszerű történetek szereplőivé.64 A különböző nyelvek közötti átjáráshoz hasonlóan a regény címe is összetett, több különböző motivikus réteget összekapcsoló szókép. A fekete gyémánt egyfelől a szén, másfelől pedig Evila szemeinek metaforája, ám a két jelentésirány önmagában is meglehetősen összetett, dinamikus szemantikai struktúrában jelentkezik. Ami az első jelentést, tehát a szenet illeti, a figura értelmezését A fekete gyémántok rabja című fejezet elején olvashatjuk.65 A gyémánt áttetsző, a szén pedig nem, de anyagukban lényegében azonosak. A különbség azonban mégis óriási közöttük: „És mégis amaz a démon, emez az angyal. (...) Az a közvetítő szellem, akire az Úr rábízta, hogy hajtsa végre a teremtés nagy gondolatait." A szén óriási energiákat szabadít fel, hajtja az egész világot, így alapvető segítség az ember számára, aki a regény szerint tulajdonképpen az Úr teremtő tevékenységét folytatja. A gyémánt minderre nem képes, a két anyag közötti különbség tehát a morális értékben ragadható meg. Ez idáig érthető is, de a szöveg ennek elmondása után a következő, meglepő mondat­ tal folytatódik, amivel a szénre utal: „Azért a neve 'fekete gyémánt'. A gyémánttal való azonosítás most éppen azt az értékességet jelöli, amitől a két anyagnak a szembeállítása éppen a gyémántot fosztotta meg (hiszen ebben nincs benne Isten lelke). A gyémánt önmagában nem értékes, a szén viszont azért nevezhető gyé­ mántnak, mert megvan benne az említett érték. A gyémánt tehát csupán a szénre vonatkozatva jelöl értéket, jelentését (mint a különleges érték manifesztációja) egy metaforikus áttételben nyeri el."66 A regény címébe kiemelt gyémánt jelentése tehát hasonlóan jelölők között mozog, ahogy a regény szövegében is különböző nyelvek íródnak egybe. A jelentés tehát nincs jelen egyetlen jelölőben vagy nyelvben sem, hanem csak a közöttük lévő áttételekben, fordításban konstituálódik. A fekete gyémánt másik jelentése Evila szeme. Ez a jelentés egyrészt (az összetétel jelzői tagja révén) a színbeli azonosságra utal, másrészt pedig (a névszói tag révén) a nő különleges értékét fejezi ki, ami a szépségben és az erkölcsi tisztaságban je­ lentkezik. Mivel azonban a gyémánt fizetőeszköz is lehet, Evila eltárgyiasításának is metaforája, hiszen Kaulman Félix a lányt egyfajta eszközként használja a társadal­ mi és üzleti életben való boldoguláshoz. Az eltárgyiasulás, élettelenség, anorganikusság képzete egy másik módon is kapcsolódik Evilához: mivel a fekete gyémánt szenet is jelent, ezen az áttételen keresztül Evila szeme a szénnel is azonos lesz. A szén pedig alapvetően a halál metaforája, hiszen a regény két részét éppen az élet és a halál motívuma kapcsolja össze: az őslények, akik az első részben élnek, a má­ sodik részben anorganikussá, szénné válva vesznek részt. A címbeli metafora tehát bonyolult jelentéshálózatot létesít különböző motívumokkal. Talán éppen emiatt nem véletlen, hogy a nyelvi áttűnések mellett a test deformációi is nagy szerepet kapnak ebben a Jókai műben: Szaffrán Péter ereiben, mivel egyszer evett egy fiatal 52 �fiú húsából, egy másik ember vére is folyik, és úgy érzi, a „megevett húsdarab oda­ benn éhezik",67 Iván pedig arról fantáziái, hogy jó lenne Evila testéből kivonni az érceket, amelyekből karperecet készítene, amit mindig magán hordhatna.68 A metafora a regény végén válik igazán aktívvá, amikor az említett jelentésirá­ nyok dinamizálódnak a szövegben.69 Evila itt Iván karjaiba omlik, és azt ígéri neki, hogy örökre az övé lesz, ha meg nem hal, de érzi, hogy meg kell halni. Nem ka­ punk magyarázatot arra, hogy Evilának miért kell meghalnia, illetve miért érzi, hogy meg kell halnia. Ezután mindenesetre a következő történik: „Azzal Iván kar­ jaiba rogyott élettelenül. Arca, nehány perc előtt még olyan piros, sárga lett, mint a viasz; szemei az imént oly ragyogók, merevek lettek, mint a kő; termete, a múlt pillanatban ruganyos, mint a fakadó rózsa, lankadt lett, mint lehullt rózsalevél". Evila minden ok nélküli halála nagyon különös fordulat, még akkor is, ha Jókai regényeiben nagyon gyakran haláloznak el fiatal hölgyek egyik pillanatról a másik­ ra (pl. ebben a regényben Angela, A Névtelen várban Marie, Az új földesúrban Ankerschmidt lovag lánya, Hermine, az Egy magyar nábobban Fanny, A lélekidomárban Godiva, a Kárpáthy Zoltánban Vilma és Liza, A fehér rózsa címszereplője pedig képes arra, hogy halottá váljon, amint egy férfi közelít hozzá). Evila élettelenné válása mindenesetre a központi metaforában már bemutatott lehetséges jelentés­ összefüggés aktualizációjaként következik be, hiszen Evila gyémántszeme, amely a szénnel való metaforikus azonossága révén mindvégig a halál lehetőségét anticipálta, most ténylegesen kővé lesz, amint azt az idézetben olvashatjuk. Ám ez a halál sem bizonyos, mert a szöveg a következő, a főszövegtől tipográfiailag elválasztott mondattal zárul: „De nem halt m eg..." Tehát életben maradt, gondolhatnánk, csakhogy a mondat végi három pont ezt a lezárást is kétségbe vonja. A nyitva ha­ gyott lezárás többféle értelmezési lehetőséget enged meg, Zsigmond Ferenc szerint például „Berend Iván feleségül vette Evilát - és most is élnek, ha meg nem hal­ nak",70 a Várkonyi Zoltán rendezte 1976-os filmadaptációban viszont Evila életben marad, de nem lesz az Iváné (a film záróképében tovasétál a bányaváros utcáján), ezen értelmezés szerint Evila csak Iván számára hal meg (Evila szerepében Sunyovszky Szilvia, Ivánéban Huszti Péter). Nem ez Jókai egyetlen regénye, amelynek nincs egyértelmű befejezése, hiszen Az élet komédiásai is úgy végződik, hogy két különböző záró fejezetet olvashatunk, amelyekről a szerző egyértelműen kinyilatkozatja, hogy egyenértékűek egymással, és az olvasó dolga, hogy eldöntse, melyiket fogadja el megfelelő verzióként (az egyikben a szerelmesek megfagynak a Himalája havában, a másikban boldogan élnek tovább Kínában). A Fekete gyémántok kétértelmű lezárása viszont radikálisabb megoldás ennél, hiszen itt nincs két elkü­ löníthető narratív szekvencia, hanem úgy tűnik, mintha maga Evila maradna meg ebben a köztes, lebegő állapotban az élet s a halál határmezsgyéjén. Nem ez viszont a regény legvége, hiszen következik még egy záró fejezet, ami egyetlen mondatból áll, ez a mondat pedig a következő: „Ami gyémánt volt, gyé­ mántnak marad." Mit jelenthet ez? Tematikus szinten a szekvenciának az addigiak­ hoz való viszonya meglehetősen enigmatikusnak tűnik, ezért talán helyesebb arra gondolni, hogy egy túldeterminált metafiguratív instanciával van dolgunk, mely a regény nyelvére vonatkozik, nem pedig Evilára, a szénre vagy a reprezentált világ bármely más tárgyi elemére. A 'maradni' ige azért különös ebben a kontextusban, mert láttuk, hogy a szövegben minden változik, tematikusán és metaforikusán is. 53 �Mivel a maradás a 'metafora' görög eredetű szóban megtalálható 'forein', azaz mozgás ellentéte, a mondat az egyik lehetséges értelmezés szerint a tropologikus mozgás befagyasztását nyilvánítja ki. A regény befejezésével tehát megszűnik a figuráció játéka, lezárul a nyelvek közötti mozgás. Minthogy azonban a gyémánt, ahogy azt fentebb bemutattam, már eleve csak egy metaforikus átvitelben nyer jelentést, a mondat értelmezhető úgy is, hogy a jelentésnek ez a köztes állapota, vagyis az egyértelmű jelentés hiánya az, ami megmarad. Lényegében tehát az instabilitás, a nyelvek és jelölők közti átmeneti állapot az, ami stabilizálódik, a regény vége nem zárja le a nyelvek játékát, a sors nem teljesedik be sem az elnyert boldog­ ság, sem a végleges veszteség állapotában, a jelentés megmarad felfüggesztett álla­ potban, Evila pedig örökre megreked az élet és a halál közti meghatározatlan, meg­ ragadhatatlan átmeneti sávon. Ahogyan a regénybeli világok csak nyelvek közötti átjárások eredményként nyerik el fenomenalitásukat, és megmaradnak különböző diskurzusok perspektivikus jelentésképző keverékének, úgy a jelentés is megreked a köztességben, a nyelvek vagy jelölők közti átmenetben, ahogyan Evila szeme is, ami nem gyémánt, de nem is kő(szén), Evila pedig örökre birtokolhatatlan és elér­ hetetlen, nem lesz Iváné, nem lesz az életé, és a halálé sem. Jókainál tehát a tanulmány elején említett jellegzetességek, vagyis a szereplők problematikus identitása, a változatos helyszínek, a cselekmény fordulatossága, amelyek miatt az adott irodalomszemlélet elmarasztalta a szerzőt, alkalmasak arra is, hogy olyan konstellációkat hozzanak létre, amelyek egy másfajta olvashatóságot tesznek lehetővé. Jókai egyes szövegei vagy szövegrészei így képesek új arcukat mutatni, és dialógusképessé válni egy másfajta irodalomszemlélet számára. A ten­ gerszemei hölgy esetében a meseszövés fordulatossága az identitás újfajta tapasztala­ tának megfogalmazódásához vezet, a Fekete gyémántokban pedig a Jókaira jellemző eljárás, a sokféle helyszín, világ megjelenítése egy regényen belül a többnyelvűség és a nyelv figuratív teljesítményének dramatizálását eredményezi. Nem szeretném viszont mindezzel azt állítani, illetve nem szeretnék annak az elgondolásnak a naiv hitébe esni, hogy létezik Jókai regényeinek egy „hagyományos", „mimetikus" olvasásmódja, és van ezzel szemben egy „új" értelmezés, vagyishogy létezik egy „posztmodern" Jókai. Nem hiszem azt sem, hogy Gyulai és Péterfy kritikája „elavult" volna, hogy ne lennének ma is érvényesek a meglátásaik. A mimetikus kód és a nyelv reprezentációs elgondolására alapozott olvasásmód vé­ gül is nem feltétlenül csak a realista regények nyelvére, illetve a realizmuson isko­ lázott, továbbá a „naiv" befogadók olvasásmódjára jellemző. A valóságra vonatko­ zás, a koherencia utáni vágy valószínűleg minden olvasói tudatra vagy olvasási aktusra jellemző valamilyen mértékben, és ebből a szempontból Jókai regényei időnként tényleg bosszantóan következetlenek. Akhilleusz vagy Odüsszeusz pél­ dául nem realista szövegek hősei, de a jellemük azért összefüggésben áll a történet­ ben foglalt cselekvéseikkel, Jókainál viszont sok esetben egyáltalán nem jellemzőek az ilyen összefüggések, de az identitás megkérdőjelezésében sem olyan következe­ tes, mint A tengerszemű hölgyben. Az azonban elmondható, hogy Jókai nyelve és fantáziája eléggé gazdag ahhoz, hogy művei, vagy legalábbis azok egyes részei többféle megközelítésmód számára is beszédesnek és termékenynek bizonyuljanak. A szövegek helyenként képesek annyira összetetté válni, hogy rákérdezzenek saját olvasatuk interpretációira, saját nyelvükre is. 54 �Jegyzetek 1 S z il a s i László, A selyemgubó és a "bonczoló kés". Osiris-Pompeji, Bpv 2000.22-28. 2 Magyar irodalmi lexikon /. Fősz. B en ed ek Marcell, Akadémiai, Bp., 1963.535. 3 Uo. 532. 4 PÉTERFY Jenő, Jókai Mór. In: Összegyűjtött munkái. Első kötet. Kiadja a KisfaludyTársaság. Franklin-Társulat, Bp., 1901.100. 5 S z e r b Antal, Magyar irodalomtörténet. Magvető, Bp. 1934.371. 6 PÉTERFY, i. m . 78. 7 G y u la i Pál, Jókai legújabb művei. In: Uó, Bírálatok 1861-1903. Franklin-Társulat, Bp., 1912.82. 8 G y u la i , Újabb magyar regények. In: Uo. 100. 9 Uo. 95. Uo. 94. » PÉTERFY, i. m . 6 3 -7 4 . 12 S zila si , i. m . 46. 13 N ém eth G. Béla, Türelmetlen és késlekedő évszázad. A romantika után. Szépirodalmi, Bp., 1971.129. 14 N a g y Miklós, Jókai. A regényíró útja 1968-ig. Szépirodalmi, Bp., 1968. 252-255. 15 S ó tér István, Jókai Mór. Franklin Társulat, 12. 16 K u lc sá r S z a b ó E rn ő, A zavarbaejtő elbeszélés. Bp., 1 9 8 4 .9 . '7 Uo. 23. 18 F r ie d István, Jókai Mór és a világirodalom. In: „Mester Jókai. A Jókai-olvasás lehetőségei az ezredfordulón. Szerk.: H a n sá g i Ágnes, H erm an n Zoltán. Ráció, Bp., 18., 20. 19 F ried István, Öreg Jókai nem vén Jókai. Ister, Bp. 2003. » S z ila si , i.m . 1 0 5 -1 1 0 . 21 TÖRÖK Lajos, A történelem (félre)olvasása. Jókai Mór: Erdély aranykora. In: Romantika: világkép, művészet, irodalom. Szerk. S zeg ed y -M a szá k M ih ály , H a jd u Péter. Osiris, Bp., 2001.242-259. 22 PÉTERFY, í. m . 86. 23 2« 25 26 Uo. 83-84. Uo. 90. Uo. 76. Uo. 93. 27 N ag y , i. m . 337. 28 „Az Atheneum reklámszövege ezt írja 1876 február 17-én a Hon, s február 19-én a Bolond Istók lapjain(...): Az élet komédiásai oly emberekről beszél, kik álarcot viselnek. Másnak mutatják magukat, mint a minők valójában (....)." P e tr ó CZI Éva, Utószó. In: J ó k a i Mór, Az élet komédiásai. II. Unikomis, Bp., 1993.297. 29 S zila si , i. m . 1 2 4 -1 2 6 . » Uo. 131. 3» S ó t é r , i. m . 82. 32 F ried , Jókai és a világirodalom. 2 9 -3 0 . 33 G y u la i P ál, A tengerszemű hölgy. In.: i. m . 362. * Uo. 369. 35 F ried , Ö reg Jókai nem vén Jókai. 66. 36 Uo. 69. 37 „Ö rök é s kim eríth etetlen an y ag a a felü let v olt s ő tanított m eg b en n ü n k et igazán an n ak - m é ly sé g e ire ." SŐTÉR, i. m . 8 1 -8 2 . 38 Uo. 70. ✓ 55 �A tengerszemű hölgy. A k ad ém iai, Bp., 1 9 7 2 .6 2 . 40 Uo. 92. 41 Sigmund F r eu d , Álomfejtés. Ford. H o lló s István. Helikon. Néhány példa a keverék­ személyre. Freud egy álmában Irmát azonosítja annak egyik barátnőjével azon az alapon, hogy Irma hasonlóképpen áll az ablakban, ahogyan Freud a másik nőt látta (87). Egy másik álomban Freud az R. rövidítéssel jelölt R. barátját azonosítja régen nem látott nagybátyjával (106). 39 J ó k a i M ór, 42 JÓKAI, i. m . 114. 43 Uo. 179. 44 Uo. 193. 45 F r ie d , i. m . 68. 44 Uo. 73. 47 Sőt az irodalom és a képi kifejezésmód közötti határterületet képező sajátos elbeszélő forma, vagyis a képregény is foglalkoztatta, vagy legalábbis annak elődje, a rajzos képsor. Az Üstökösben közölte a képregény (egyik) szülőatyjának tartott Wilhelm Busch műveit, Jankó Jánossal pedig közösen tevékenykedett ebben a műfajban, önál­ ló hősökkel, mint például Gömböcz és Csukli. K e r t é sz Sándor, Comics szocialista ál­ ruhában. Kertész Nyomda és Kiadó, Nyíregyháza, 2007.20-22. 44 J ó k a i , i.m . 19. 49 Zsigmond Ferenc például Berend Ivánt és Az elátkozott családban szereplő Gutai Lőrincet tartja Jókai két leginkább eltúlzott hősének. Z sig m o n d Ferenc, Jókai Mór. A Ma­ gyar Tudományos Akadémia kiadása, 1924. 321. Gutai Lőrinc az említett regényben mindenkit ámulatba ejt gyönyörű énekével és orgonajátékával, könnyedén földhöz teremti az erőművészt, aki addig az egész világon nem akadt legyőzőre, a hosszú költeményt, amit elmondanak előtte, szó szerit visszamondja (egyetlen hallás után), a kezére tett bilincset játszva elhajlítja, folyékonyan beszél idegen nyelveken, jól úszik, percekig kibírja a víz alatt levegő nélkül stb. Berend Iván tudós, aki aszkéta életet él, de ha kedve tartja, mindenkit legyőz a kártyapartin, bármennyit iszik, meg sem lát­ szik rajta, miközben a többiek már alig állnak a lábukon, amikor párbajozik, oda talál a fegyverrel, ahová csak kedve tartja stb. 50 Nem tartozik a főszövegbe, ezért itt a jegyzetben megemlítem, hogy a személyes véleményem Berend Ivánról az, hogy személyiségének meghatározó eleme az a kivéte­ les megszállottság, amivel a tomboló elemek ellen küzd, hogy megfékezze a bányatüzet, és ezzel Victor Hugo A tenger munkásai című regényének főszereplőjével rokon, aki hasonló nekikeseredettséggcl harcol a vihar és a tenger ellen, hogy a gőzhajó motorját kiszabadítsa a szikla fogságából. A megszállottság szempontjából egyébként Berend építő jellegű ellentéte lehet a Minden poklokon keresztülben szereplő Lebeé László őrült szerelmi megszállottságának, ami elől a férfi még a Szentföldre is elmenekül. Hasonló­ képpen ritka Jókai regényeiben a fenséges olyan erőteljes megjelenítése, mint itt az égő bánya leírásai, talán csak a Nincsen ördög elejének borzalmas vasúti szerencsétlensége fogható ehhez. (Bár Jókainál gyakori a katasztrófák és a lenyűgöző természeti jelensé­ gek leírása, ezek legtöbbször csak a kalandok hátterét képezik, vagy olyan elemekként jelennek meg, amik fölött az ember könnyedén győzedelmeskedik). A pátosz és a fen­ séges erőteljes jelenléte mellett Jókai regényét rendkívül szórakoztató és hatásos ol­ vasmánnyá teszi az is, hogy ebben a regényben remekel a humor területén is, hiszen Csanta Ferenc hasonlóképpen kiválóan megalkotott, karakteres komikus figura, mint például A kőszívű ember fiaiban Tallérossy Zebulon, vagy az idős korában is szándé­ kosan selypítő, anyámasszony katonája Béni bácsi az És mégis mozog a földben, továbbá a gyászhíreken csemegéző, pletykafészek Mákosné asszony Az elátkozott családban. 56 �51 Érdekes metaforikus láncolat alakul ki a szereplők között: Angela grófnő elmeséli Ivánnak Gonzaga Júlia történetét, aki megölt egy lovagot, aki őt ellensége fogságából kiszabadította, mert a lovag meglátta a lábát. Gonzaga Júlia lesz Evila egyik szerepe, amivel meztelen lába miatt megbotránkoztatja Árpád édesanyját. A meztelen láb mo­ tívuma viszont felidézi Iván és Evila első találkozásának jelenetét, hiszen a narrátor itt hangsúlyozza a lány lábának szépségét. Szintén egy metaforikus struktúrában je­ lenik meg Angéla grófnő szörnyű halála: míg Iván a bánya lángoló poklában járva olyan tűzálló ruhát visel, amely megvédi őt a tűztől, addig Angela ruhája meggyul­ lad a kandalló tüzétől, és pokollá válik rajta. 52 Vö. a kritikai kiadás utószavával, i. m. 319-321. 53 JÓKAI Mór, Fekete gyémántok I. Akadémiai, Bp., 1964. 5. 54 Uo. 55 A szövegben a földtörténet emlékei továbbra is a beszéd, a nyelv metaforáin keresz­ tül, mint hanggal rendelkező instanciák jelennek meg. 56 Uo. 46. 57 Uo. 65. 58 Uo. 20-22. 59 Uo. 202-224. 60 Uo. 226-227. 61 Uo. 229. 62 Eisemann György A kőszívű ember fiaiból emelt ki hasonló eseteket, ahol a (német és magyar) nyelvek közti fordítás tematizálódik, pl. Ödön és Jenő nevének elvétése, il­ letve „Rideghváry Bence tisztsége, az administrator is két értelemre bomlik." E isem a n n György, „Elmondom, ahogy megértem." A forradalom elbeszélése Jókai Mór A kőszívű emberi fiai című regényében. In: Az elbeszélés módozatai. Szerk. J ó z a n Ildikó, K u lc sá r S z a b ó Ernő, S zeg ed y -M a szá k Mihály. Osiris, Bp., 2003.183. 63 Jean-Francois L y o t a RD, Apátia az elméletben. Ford. S im o n Vanda. In: Pszichoanalízis és irodalomtudomány. Szöveggyűjtemény. Szerk. Bó k a y Antal, E r ó s Ferenc. Filum, Bp., 1998.271-272. 64 A Hogyan kezdődött a ködök menekülése? című novellában például az univerzum tágu­ lásának tudományos témájára ad mitikus választ, ezzel megfosztva a tudományt lát­ szólagos autoritásától és a mítosszal szemben tételezett fölényével, amennyiben a tu­ domány önmagát a mítosznál adekvátabb világértelmezési módként gondolja el: a csillagködök a szöveg szerint azért tágulnak, mert az „előző világegyetemben" (!) élt két tudós, akik azon vetélkedtek, hogy melyikük az okosabb. Alkottak egy-egy ször­ nyeteget (az egyik atom nagyságú volt, a másiknak a terjedelme több galaxis), a lé­ nyeket egymásnak ugrasztották, és azok olyan hevesen harcoltak, hogy az egész elő­ ző világegyetem felrobbant, a robbanás pedig lényegében azóta is tart. 65 JÓKAI, i. m. 41. 66 A kő és a gyémánt közötti metaforikus játék egyébként nem csupán ebben a szöveg­ ben figyelhető meg: A kőszívű emberfiaiban például Baradlay Kazimír szíve válik referenciálisan (a betegség hatására) és metaforikusán is kővé, miközben Baradlayné szí­ ve is kőszív, de egészen másképp: „Kőszív, de gyémántszív! A gyémánt az a kő, aminek lelke van". Látható, hogy itt a tanulmányban elemzett mozgás inverze való­ sul meg, itt a gyémánt képviseli a morális értéket a kővel szemben. Az idézetet Eisemann György is elemzi. E isem a n n , i. m. 184. 67 J ó k a i , i. m . 71. 68 Uo. 64. 69 Uo, //. kötet. 263-264. 70 Z sig m o n d , i.m . 3 21. 57 �T alálkozási pontok N. T óth A nikó A regény: haladék Beszélgetés Závada Pállal - A köztudatba a Jadviga párnája című regényével került be, melynek megjelenésekor 43 éves volt. Mivel foglalkozott a Jadviga előtt? Miért váltott? - Hát én folyton váltottam, pontosabban a helyemet kerestem. Miután 78-ban végeztem a Pécsi Tudományegyetemen, amely egyébként a pesti Közgazdasági Egyetem kihelyezett tagozata volt, gyakornokként szociológiát tanítottam a Társa­ dalomtudományi Tanszéken. Ezzel együtt jelentkeztem az ELTE szociológia kiegé­ szítő szakára. A szociológiát imádtam, volt is benne gyakorlatom, hiszen egyete­ mista korunkban nagyon sokat kérdőíveztünk, interjúztunk Pécsett meg a környékén, aztán másfelé is. És hát ezt a szakmai fölvértezettséget használtam föl arra, hogy megint csak ne azzal foglalkozzak, ami ki volt nekem tűzve: a szocioló­ gia tanításával. Hanem Tótkomlóson nekiálltam föltérképezni a falum meg a csalá­ dom múltját, ezeknek az eszközöknek a használatával, ezek birtokában. Közben pedig Ferge Zsuzsa fölfogadott egy kutatásba, amit éppen akkor indított el a Szoci­ ológiai Kutatóintézetben. Ami azt jelenti, hogy én '81-ben pesti lettem, és tizenkét éven keresztül a Szociológiai Kutatóintézetben szociológus voltam. Ugyanakkor persze azt is sejtettem, hogy azt a fajta szociológiát sem fogom művelni igazán, mert nem vagyok egy tudós alkat. Jobban érdekelt, hogy könyvet szerkesszek mindabból, amit sikerül összeszednem, mégpedig könyvet a szociográfia eszközei­ vel. Ez lett a Kulákprés, ami eddig három kiadást ért meg. Az első '86-ban jelent meg, amikor Ferge osztályán dolgoztam, intézeti kiadványként, és rögtön nekikezdtem egy másiknak, amely a szlovák-magyar lakosságcserével foglalkozott volna, ha könyv lett volna belőle. De csak részpublikációk születtek meg. Ez volt nekem a nyolcvanas évtized. Közben csináltam az interjúkat, meg filmeztünk. Do­ kumentumfilmekhez interjúkat készítettünk Szlovákiában Tótkomlósról 1947-48-ban betelepült szlovák családokkal, főleg Galánta környéki falvakban és tótkomlósiakkal - Tótkomlósra főleg Érsekújvárról meg Vágfarkasdról települtek magyarok illetve az ott maradottakkal, arról is, hogyan fogadták be a betelepülőket. Érdekes időszak volt, már a rendszerváltás körüli évek. - Nem volt ez érzékeny, tabudöntögető téma? - De, biztos, viszont igény volt rá. Emlékszem, hogy a Duna tévénél nagyon örültek, amikor megtudták, hogy csináljuk ezt. Pénzt persze nem adtak, de akkor a rendező barátom azt remélte, hogy össze tud hozni egy koprodukciót valamelyik szlovák tévéadóval '91-92 táján. És aztán észrevettük, hogy akit mellénk adtak segítőnek, az enyhén szólva nem minket támogat, hanem valahova hírét viszi, hogy miféle interjúkat csinálunk. Nem kerültek elő a kazettáink, amiket leforgattunk, 58 �pontosabban a jó minőségű Be ta kazetták egyszer csak eltűntek. Nekünk megma­ radt a rossz minőségű VHS, abból még azért lehetett dolgozni, de hát az csak az interjúk egy részére vonatkozott. Voltak, akik elzárkóztak, egyszerűen nem akartak szóba állni velünk, ennyiben éreztük, hogy érzékeny a téma. De Magyarországon az ember a '80-as években már leszokott arról, hogy ilyesmit olyan nagyon tabunak tekintsen. Amióta az eszemet tudom, tehát amikor mi interjúztunk, akkor már ezeket a kérdéseket feszegettük folyton. - Hajlandók voltak erről beszélni az emberek? -Többnyire igen, persze ez attól is függött, ki milyen kapcsolatot tudott kialakí­ tani. A publikálással voltak inkább gondok. Volt egy dokumentumfilmünk, amit nem akart a Magyar Televízió levetíteni, később filmklubban le lehetett vetíteni, valamivel később aztán mégis előbb a Duna tévé, aztán az MTV is leadta. Ilyenek voltak inkább, hogy milyen nyilvánosság előtt jelenhet meg az ember ezzel vagy azzal. A nyolcvanas évtized bizonyos tekintetben az aranykor ígérete volt, szá­ munkra nagyon aktív és mozgékony időszak, meg nagyon kimerítő is. Ugyanúgy az egész tényirodalom, amit akkor műveltem, meg a film is... Később egy kissé elegem lett, meg is csömörlöttem a sok interjúban, és úgy éreztem, hogy fölösleges megkötéseket vesz az ember magára - hiszen amikor non-fictiont, szociográfiát írok, akkor nem illik költeni vagy kitalálni. Tehát ott olyasmiket írunk meg általá­ ban, hogy annak legyen valami - legalább interjú - alapja. Az már más kérdés, hogy vajon az igaz-e. De hát mégiscsak más játékszabályok meg más írói megoldá­ sok, írásszabályok is vonatkoznak a szociográfiára - és mások a szépprózára. A lényeg az, hogy talán azzal is összefüggésben, hogy akkor kerültem a Holmi című laphoz újoncként '90-ben - , volt egy újabb fordulat: a szociográfiát ezzel a félbeha­ gyott szlovák-magyar lakosságcsere-könyvvel, illetve ennek fejezeteivel abbahagy­ tam. Akkor kezdtem prózát írni. Novelláim egy része nyilván kapcsolatban állt tematikusan is, módszertanilag is a szociográfusi múltammal, más része nem anynyira, de mégis: amit az ember szociográfusként a világból megismert, vagy amerre mozgott, a különféle helyszínek, különféle figurák azért persze belejátszottak a novellákban megírt történetekbe, alakokba. Novelláskötetem - a Mielőtt elsötétül '96-ban jelent meg, de mivel több évet várt a sorára, a megjelenésekor én már javá­ ban írtam a Jadvigát. Akkor már otthagytam az intézetet, elég volt a szerkesztői munka, meg tudtam, hogy a tudósi karrier nem nekem való. Sokkal szívesebben olvastam irodalmat, és szívesebben szerkesztettem. Elég bizonytalan helyzetbe kerültem, mert a Holmi folyóirat szerkesztése nem jelent állást, a mai napig nem szerény fizetségért, örömből csináljuk, még társadalombiztosítás sem jár vele. - Akkor ezt az ember élvezetből vagy hobbiból csinálja? - Igen, élvezetből, meg hát a tanulásért, mert Réz Pál a főszerkesztő, meg hát ak­ kor még Domokos Mátyás is élt. És Fodor Géza is élt. Most már ketten, sőt hárman haltak meg, mert először '90-ben egy szociológus barátom, Vági Gábor halt meg, aki engem odavitt, pontosabban az ő helyére kerültem a Holmiba. A Holmi az én egyetemem. Azóta is ott vagyok, két-három-négy órát hetenként, Réz Pál lakásán. Szerintem az a titka a Holminak, hogy nincs szerkesztőség. Mármint helyileg nincs. Szerintem egy folyóiratnak nem kell, mert akkor ott kéne ülnie valakinek a szobában, és úgy csinálni, mintha történne valami, márpedig dolgozni szerintem irodában nem lehet, ahová bárki bármikor benyithat, meg telefon csörög, meg jönnek a haverok, 59 �megy a dumálás. Szerkesztőségekben én még érdemi munkát nem láttam. Tehát mindezt az ember otthon csinálja, a szerkesztést is, nem beszélve az írásról. A tele­ fon és a számítógép korában a szerkesztőnek kényelmesen lehet kommunikálni a szerzővel, találkozni meg akkor kell, ha az ember személyesen akar valakit látni. Úgyhogy ez nekünk nagyon jó, azért is, mert a találkozások rendkívül koncentrál­ tak, tárgyszerűek. Igaz, ehhez az kell, hogy a Réz kézben tartsa ezt az egészet, és úgy vezessen egy szerkesztőségi értekezletet, hogy én még soha, egy percig sem éreztem, hogy tékozlom a drága időt, és nem haladnak előre az ügyek. Meg hát rengeteget tanul az ember közben. Még akkor is, ha mégis van pletykálás meg történetmesélés... De mindez érdekes meg új. Mindenesetre nekem két dolog esett egybe '90-ben: akkor kezdtem a lapot csinálni és a prózát, mondjuk így, főtevé­ kenységben. Azután legalább hat-hét évig a saját stílusomat próbáltam kialakítani, '90-től '96-7-ig; egy csomószor átírtam mindent. A kérdés a kései kezdésre irányult: ez másfelől meg szerencse, tehát én egyáltalán nem bánom, hogy nem a húszas éveimben jelentek meg első zsengéim. A kollégák többségének mégiscsak legkésőbb már egyetemista korában nagyon kellett tudnia, hogy irodalommal akarnak foglalkozni. Főleg a költők, de prózaírók is elindultak már akkor. Azt kell, mondjam, sokkal nehezebb dolguk volt, hogy bejárták az összes grádicsot, és hát, tisztelet a kivételnek, de meg kellett írniuk a zsengéiket is. Két kivétel van: aki már fiatalon sem zsengét írt, másrészt meg akinek volt annyi önfe­ gyelme, hogy megírta ugyan, de nem adta ki, vagy hát ezeket ujjgyakorlatként köny­ velte el. De többnyire kiadták, s akkor utána ezzel szembesülni, elkopni benne, meg­ keseredni, hogy nincs visszhang, hiába várja, hogy írjanak róla, hogy beválogassák, elismerjék. Én tényleg szerencsésnek mondhatom magam, mert az én életemből ez teljesen kimaradt a szociográfusi évtizedem miatt. Amikor pedig már prózát írtam, úgy döntöttem, hogy azt is meg kell engednem magamnak, hogy beletörhet a bics­ kám, és akkor sem történhet különösebb baj. Persze így könnyű mondani, és nehe­ zebb aztán éppen szerencsétlenül járni. De tudtam, hogy ez másképp nem megy, a dolog nehezét is vállalni kell, ha úgy adódik. Hiszen annyian írnak, és annyian írnak jól, meg annyian nincsenek elismerve, méltatlanul... Tehát ambicionálni lehet munkát, de a sikert nem szabad elhinni, ha bejön, akkor sem. Ha éppen szerencséje van az embernek, akkor sem gondolhatja, hogy ez jár. Ez nem olyan, hogy elvégzek ennyit, és akkor jár ennyi. A művészetben nem így működik, nincs demokrácia, meg nem létezik a befektetett munka közvetlen elismerése, főleg nem a pénzzel való elismerése. És fordítva: időnként olyan dolgokért esnek le komoly összegek, főleg - ahogy szokták mondani - másoknak, hogy amögött az ember nem lát komoly munkát. De mondom, én örülök, hogy más sem sürgetett, és magamnak se kellett magamat sürgetnem. Nekem egy ilyen későn érő és magát lassan kitaláló figura­ ként mindig volt időm kikísérletezni azt, amit ki akarok gondolni, meg szeretnék formálni. Vagy addig gyúrni, amíg valahogy ki nem kerekedik az, amit el tudok képzelni, vagy el tudok már én is fogadni, illetve amit ki tudok próbálni, mint újat, vagy mint magam számára megfelelőt, érdekeset, izgalmasat, kísérletet. Meg a kiadóm is megfelelően türelmes ehhez. Egy prózaírónak tényleg nem szabad sietni. - A Jadvigánál bejött a siker, egyszerre két oldalról is: a szakma is elismerte, a széles ol­ vasóközönség is örömmel fogadta. Kellett ehhez hátszél is? Szerencse kérdése, hogy ez így bejöjjön? Kiadói marketing, reklám? Szerencsés véletlenek találkozása? 60 �- Nem tudom, ezek rajtam kívül álló körülmények. Szerencsés véletlennek az időszakot tartom, valami oknál fogva volt akkor, úgy látszik, egyfajta várakozás valami olvasnivaló iránt. Nagyon szép könyvek megjelentek, de biztos, hogy vala­ mi okból kedvező időszakban jelentkeztem. Azt gondolom, hogy ma már egy picit másképpen lenne egy ilyen könyvvel is. Tehát nagyon esetleges, hogy éppen ho­ gyan, mikor és mi az, ami sikerül. - Jó volt az időzítés... - Ezt nem én időzítettem, ez velem ekkor történt, amikor éppen fogékonynak látszott mutatkozni egy ilyen közönség. Komolyabb reklám nem volt, illetve hát magát gerjesztő módon történt. Azt hiszem, először egymásnak ajánlották az embe­ rek. Meg hát kaptam ajánlatokat, például rádióadaptációra. Azt megcsináltuk, kezdték adni a rádióban, azt mégiscsak többen hallják. Majd megjelent egy-két újságban. Aztán elég hamar híre jött, hogy filmet akarnak belőle csinálni. Ez is jót tett biztos. De hát nem tudom, ezek szerencsés csillagállások, közben meg hihetet­ lenül nagyszerű könyvekről nem lehet hallani. - Beszélt az előbb arról, hogy volt egy olvasói várakozás. Várakozás mondjuk a történetet visszaállító irodalom iránt? A recepció a szövegirodalom háttérbe szorítását emeli ki, és a történetközpontú prózát üdvözli ebben a regényben. Ez mennyire volt tudatos? - Én ezt egy kicsit leegyszerűsítő magyarázatnak tartom. Én is olvastam ezt, sze­ rintem mindig is volt történet is, a szövegirodalom mellett is, sőt a szövegirodalom részeként is: szerintem a Termelési regény telis-tele van történettel is... - Kicsit olyan, mintha paradigmaváltást akarnának ráhúzni. - Lehet. Nem tudom, milyen megfontolás áll valamilyen megfigyelésnek a ki­ emelése vagy ráhúzása mögött, vagy túlzott jelentőséget tulajdonítanak valaminek, ami szerintem egyrészt fokozatos, tehát nem ilyen éles váltást vagy fordulatot je­ lent, másrészt pedig aminek a gyökerei mindenképpen benne vannak az előz­ ményben. Tehát én egyáltalán nem szembeszegülve akartam menni, a történetet visszahelyezni a saját jogaiba, ilyen gondolatom egyáltalán nem volt, sőt éppen a szövegirodalomra, a modernitás formabontásának az összes eredményére nagyon is tudatosan támaszkodtam. Egyébként sem olyan szándékkal ül neki az ember írni, hogy mutassa be ezeknek vagy azoknak az életét. Meg hogy ábrázoljon bizo­ nyos sorsfordulókat. Vagy tűzze ki témául a különféle társadalmi traumákat, amikbe bele vannak vetve az emberek és így tovább. Tehát sem történelmi, sem múltfeldolgozási, sem szociálpszichológiai programot az ember nem tűz ki, sem társadalomnevelésit, hanem regényt ír, vagy hát irodalmat ír. És ugyanígy nem tűz ki módszertani vagy ízlésbeli vagy megformálási programot célul, hogy márpedig én most írok egy olyan regényt, amelyik szépen széthasogatja ezt vagy azt a para­ digmát, vagy új alapokra helyezi a narratívát, az elbeszélést, meg ezzel meg azzal eljátszik, meg relativizálja a történetet, a hőst, a figurát, helyzetet, időt. Az ember ezt nem tűzi ki célul, hanem hogy ha úgy adódik, akkor kipróbálja, hogy működike. És hát a szövegnek magának kell tudnia eldönteni, hogy ez akkor most ide kell-e, való-e vagy nem. Jó esetben azt a szöveg megsúgja, mit lehet vele kezdeni, hogy szabad-e vele azt csinálni, vagy érdemes-e vele azt csinálni, ami az embernek csak úgy eszébe jut, vagy nem szabad. Vagy ha csinálod, akkor rosszat teszel a szöve­ gednek. Hát ezek ilyen menet közbeni dilemmák, hál' Istennek, az embernek főhet a feje meg panaszkodhat, de hát örüljön neki, hogy ilyen gondjai vannak. 61 �- Népi írottak nevezi magát egy helyen, ha jól sejtem, némi iróniával. Éppen a népi írók mozgalmának ellentmondásosságára is utal a szövegeiben. Mennyiben látja ezt a hagyo­ mányt folytathatnak vagy nem folytathatónak? - Abszolút folytat hatatlannak tartom. Népi írónak inkább nem neveztem ma­ gam, hanem ez egy ilyen óhajtó mondat: bár élhetnék egy olyan világban, ahol ez olyan természetes volna. Végül is életutamat meg szociológiai körülményeimet tekintve én teljesen egy úgynevezett népi származék vagyok. Viszont az egyik bökkenő az, hogy az ember nem származás szerint tartozik ilyen vagy olyan cso­ portosuláshoz; ha pedig tartozik (legalábbis tudom, hogy volt ilyen meg ma is van ilyen), mégsem ez a leghelyesebb helyválasztási elv talán. Másrészt pedig proble­ matikus egy ilyen tradíció. A Palládium-díj átadásán elmondott beszédembe írtam ezt bele. A dijat A fényképész utókora című regényemért kaptam, amely ezt tematizáita, ha szabad ezt ilyen rondán mondani. Hogy volt ez a falukutatói és népi irodalmi, két háború közti tradíciókra épülő mozgalom, amelynek a művelői a háború után részben írók lettek, maradtak, részben társadalomtudósok lettek, ma­ radtak, illetve politikusok. Sőt, ez aztán sokszor úgy összegabalyodott, hogy szét sem lehetett némelyiküknél választani. Politikai meg ideológiai nézeteiket tekintve pedig az erősen balos, szocialisztikus, nemzeti, népi, nacionalisztikus árnyalattól egészen a nyilasig, sőt bizonyos szélsőjobbos funkcionáriusokig nagyon széles a paletta. Ez egy olyan tradíció, amelyik politikailag, társadalomtörténetileg sincs feldolgozva - talán még leginkább a történészek dolgozták föl. Ami az irodalom­ nak, a magyar szellemtudományoknak ezt az örökségét illeti, mindazzal, amit ezek az elődeink beszéltek, írtak és műveltek, azzal, hát enyhén szólva nincsen szembe­ nézve, az nincsen szétszálazva. Sajnos el lett követve velük egy méltatlan eljárás, rögtön jöttek a komcsik és elnyomták, elfojtották, elhallgattatták őket, na de hát a komcsik, ugye, mindenkit. Sőt Stadiensky Éva kutatásaiból az derül ki, hogy bi­ zony a népiekkel sokszor jelentősen megbocsátóbbak voltak, mint más ideológiai ellenfeleikkel vagy ellenségeikkel szemben. Tehát a népiek egyfelől a nyilasságért is, másfelől meg az ötvenhatosságért is hamarabb részesültek megbocsátásban, ha va­ lamilyen módon bezupáltak a kommunistákhoz - mert nagy szüksége volt a párt­ vezetésnek a népi, a paraszti szféra felé való legitimálásra. És ha erre éppen egy Veres Péter volt alkalmas, akkor őt, ha Németh László, ha Illyés Gyula, ha Féja Géza vagy Tamási Áron, akkor őt próbálták megnyerni - mikor kit mennyire. Sőt a tudósok, a politizáló, politikussá váló figurák közül Keresztury Dezső, Ortutay, Erdei Ferenc és mások - hát itt aztán igazán széles a paletta. De minekünk ezt mind úgy tanították, hogy milyen szép és jó és gazdag hagyomány... Ugyanakkor ebben, nagyszerű egyéniségektől kezdve, mint Szabó Zoltán, a Cifra nyomorúság szerzője, aki aztán Angliába emigrált, egészen vállalhatatlan figurákig, akik borzasztóakat írtak le, nagyon sok mindenki volt. Igen sokfélék voltak, és hát ez egy olyan szel­ lemi tradíció, amelyik - pontosan amiatt, hogy megkapta azt a stemplit, hogy a kommunisták elnyomták, majd pedig engedték ugyan, de hát mégiscsak valamiféle antikommunista ellenállási hagyományról van szó - manapság még egy hősi tradí­ ció mítoszával is felruházza magát, miközben időnként rendkívül zavaros értékek képviseletéről és továbbviteléről van szó. És ezek a nézetek ma bizony-bizony újra szárba szökkennek, noha a mi korunknak a szélsőjobbossága igazán nem mondha­ tó nagyon intellektuálisnak, hogy nagyon szüksége volna bizonyos elődök műveit 62 �olvasni, mert elvannak ők anélkül is, a gondolatmeneteket elég rövidre zárják. De abban, hogy ez a gondolatkör virulens lehet ennek a légkörnek a megőrzésében, kialakításában és újramegteremtésében, azért nagyon nagy szerepe van annak, hogy ez a mi tradíciónk kritikátlanul átültetődhetett napjainkba. Miközben a balos tradíció, vagy hát az eltorzulásnak ez a baloldali vonala persze ugyanúgy komoly kritikára szorul. De hát mégiscsak lezajlott egy rendszerváltó folyamat, és a dikta­ túra szélsőbalos eszméi azért mégiscsak társadalmi konszenzussal lettek eltemetve a mélybe, és ezek nem is jönnek elő. De az nem mondható, hogy a balosság és szél­ sőbalosság most társadalmi veszedelemmel fenyegetné - mint alulról jövő vagy szélről jövő horda - akármelyik poszt-kommunista országunknak a társadalmát. Ez most jobbról jön. Ami nem zárja ki, hogy máshonnan is jöhet majd, de ez most jobbról jön. Ez egy mai jelenség, de erre az ember nem szándékosan irányítja a figyelmet. Persze szándéktalanul nem lehet írni, de nem úgy ül le, hogy egy olyan regényt írjon, amelyik majd ezt fogja bemutatni vagy leleplezni. Különben is: egy regény eltart három-négy-öt évig, és hát, amikor elkezdtem, akkor még eléggé másképpen volt. Amikor elkezd az ember valami problémát boncolgatni, látja, hogy rímel a mai korra - holott én borzasztóan örülnék, ha kiderülne, hogy mire befejezem, már nyoma sincs az életben, én pedig itt állok aktualizálás nélkül. És akkor van egy áthallás nélküli könyvem. De nem így van, hát ezért is van egy sor áthallás ebben, mert most tényleg ilyesmik történnek. Hogy üzenni lehessen köny­ veken keresztül, ahhoz formát kell találni, mert különben sem az üzenet nem megy át, sem a mű meg nem marad, mert egymást szétrombolják - ha rosszul van elhe­ lyezve, vagy nincs megtalálva a formája, vagy egyszerűen leesik róla, ledobja ma­ gáról, vagy leleplezi az agitatív szándékot. Röpirat-szintre zülleszthet egy irodalmi művet az, hogy ha valamiféle politikai gondolat erőszakosan van ráoktrojálva a szövegre. De hát ez csak az egyik dolog, ami érdekli az embert ilyenkor, mert öszszetett szándékok jönnek kimondva-kimondatlanul, mikor az ember nekiáll írni. - Tovább kutakodva az írói műhelyben: mind a négy regénye rendkívül rétegzett tudásról tanúskodik. Nyilván ez gyűjtőmunkát feltételez vagy igényel, az író nem üthet a hasára. Milyen forrásokból dolgozik? Könyvtárba megy? - Könyvtárba is, meg a netről is olvasok, és ha már tudom, hogy melyek a szá­ momra fontos könyvek, akkor azokat megpróbálom megszerezni. Meg privát szö­ vegek is lehetségesek, akár családi archívumok. Az utolsó két könyvemhez úgy is olvastam, szándékosan, hogy mindenféle korabeli szöveget, amely valami egyéni hangot megütött, vagy elkezdett vitatkozni, vagy akár folyóiratvitákban, akár ta­ nulmányokban, akár publicisztikában, leginkább sajtóban megjelent szövegeket, akár levelezést vagy naplót, de olyasmiket, ahol érezhető, úgymond, a kor hangula­ ta, szaga, kifejezése. - Mindez nyelvként. Tehát nem a téma miatt. - Ez abszolút nyelvként. Egyik esetben például a narrátoraim dicsérnek valami szöveget vagy magatartást, véleményt, akkor nemcsak azt mondják, hogy milyen fontos, hanem azt is mondják, hogy mondjuk „áthatja erőteljesen a fajiság" - és a szóhasználat máris eligazít az észjárásról. Abban a nyelvi környezetben ez nyilván nem hangzott szokatlanul, noha másokat nyilván irritált, hogy egyesek így fogal­ maznak. Meg egyáltalán a mondatfűzés, meg a retorika különféle alakzatai, de hát leginkább a szóhasználat. 63 �- Ez is egyfajta dokumentumszerűség, nyelvi értelemben. - Persze. Viszont az eredeti szóhasználat a kollektív elbeszélőimnek, a többes számú narrátoraimnak a szövegébe, a kommentárokba is ugyanúgy beszüremlik, mint az általuk idézett megszólalásokba. Elmondjuk, hogy ő mit mondott, és mikor mi azt kommentáljuk, az is lenyomata a kor észjárásainak - tehát az egész szöveg úgy szerveződik, hogy áthatja a történelmi dimenzió. Ami azt jelenti, hogy az em­ ber mégiscsak mai szöveget állít elő, de lépten-nyomon belekever vagy beledarál a hagyományokból. Az írók régen is így dolgoztak, az író évekig kutatta például a török kort, utazott és mindent elolvasott, aztán megírta a regényét. Viszont régen ezt úgy csinálták, hogy amit összeolvastak, azt jól bedarálták, belekeverték a malterbe, és úgy falaztak, hogy abból kevésbé lehetett fölismerni a darabkákat, hogy mit honnan vett a szerző. De Móricz Erdély-trilógiájában például már inkább rá lehet ismerni bizonyos forrásokra. De én nem a felismerhetetlenségig darabolom az idézeteket, hanem szándékosan fölismerhetően hagyom őket: azok mozaikok, hogy lehessen látni, sőt. Mint amikor a sátortetős házat úgy vakolták, hogy bele­ nyomták a vakolatba a talált mozaikdarabokat meg a tükröcskéket - az más kérdés, hogy ez rondának minősül-e vagy szépnek, csak az eljárásra példa. Ehhez hasonló­ an helyezek el gondosan egy-egy darabot, három vagy négy egymást követő szót, és akkor az Németh Lászlótól vagy Szabó Dezsőtől van, és aki azt fölismeri, olvas­ ta, pontosan tudja, hogy honnan van - de aki nem ismeri föl, arra is hasson. Miköz­ ben a mondat nem tőlük való, mert az egy teljesen új mondat. Hát én ilyen formá­ ban is használtam a forrásokat és a felhasznált irodalmat. - Milyen tempóval dolgozik? Napi terjedelem, napi penzum van-e? - A napi penzum arra vonatkozik, hogy lehetőleg hasznosan eltölteni a munka­ időt. Az embernek vannak sajnos - néha nem sajnos, de sokszor sajnos - egyéb kötelezettségei. Például - ezt sose merem nagyon nyilvánosan mondani - a Holmi­ ba beérkező szövegek. Most, amióta már a neten is fogadunk, rengeteg novella érkezik. De hát ezt találtuk ki, ezt vállaltuk, amíg le nem mondunk, addig ezt csi­ náljuk. És akkor legalább elolvasni, rendesen komolyan beleolvasni - ezzel sok idő elmegy. Meg persze szerkeszteni, meg olvasni másokat, olvasni tényleg kollégákat, vagy olvasni olyanokat, akiket amúgy is szeretek. Ha lehet, még megjelenés előtt, mert hátha az ember mondhat még valamit. - Egy vérbeli szerkesztő mondja ezt. - Hát ezek általában felkérések is, nem direkt nyúl bele az ember, hogy add ide, még mielőtt megjelensz, mert mondani akarok valamit. Azért ilyen nincsen. - Sokat húz, újraír? - Hát újraírok. Amióta számítógéppel ír az ember, nem definiálható, mi az, hogy kihúzni. Megírta az ember, és aztán vagy eldobja, vagy nemcsak átírja, hanem nekiáll még egyszer megírni, vagy másképp, de lassan és nehézkesen, általában elég lassú tempóban. Elég sokat szoktam csiszolgatni a szövegeimet. Nem mondható, hogy nagyon elkapkodom. - Olyan nincs, hogy megunja? - Dehogynincs. - Hogy legszívesebben egy másikat... Ha ez ilyen elhúzódó folyamat... Mindegyikkel, vagy csak valamelyikkel? - Hát, majdnem mindegyikkel... De például a Milotábán voltak olyan kiágazások, amiket egyszerűen - sajnos - a beleunás fenyegetett. Amikor azokat észrevettem, 64 �igyekeztem visszamenteni, és elindulni más irányba. Meg voltak különféle kezde­ mények, amikből aztán nem lett semmi. Meg volt az, amikor az ember az újraírásba unt bele, és azt mondta, hogy most már legyen jó, legyen elég, mert innentől csak rontok. Vagy pedig amikor az ember örömmel kap egy ajánlaton: például a színpa­ di ajánlatok tudnak ilyenek lenni. Ez mindig nagy csábítás. - Nagyobb, mint a film? - Hát, bizonyos értelemben nagyobb, mert komolyabb. A film annyi mindentől függ, és ott azért jobban eltörpül az írói szerep, mint egy színpadi műnél, gondo­ lom én. Meg hát filmajánlat egyszer-kétszer van az életben... Színházban viszont gyakran mondják, hogy írjál darabot, mert szeretnének újat bemutatni, és aztán vagy sikerül írni, vagy olyat sikerül írni, hogy nem kell nekik... hát, rengeteg ilyen van. De hogy ha jónak látszik az ötlet, meg fogadókészség is van, akkor az ember szívesen kiugrik, és ír darabot. Akkor persze félbehagyja a regényt. - Vérátömlesztés is, ha közben mást csinál? - Valamennyire igen. Most volt a Nemzeti Színházban a tízparancsolat-felkérés, az például nagyon frissítő ötletnek bizonyult számomra. Azt a darabot lényegében az Idegen testünk anyagára támaszkodva írtam meg, de nem írtam volna meg, ha nincs ez a föl kérés. - Tehát csak úgy l'art pour l'art nem ír darabot az ember? - De írna, én szívesen írnék olyat is, csak éppen nem elégszer látszik jó ötlet. Vi­ szont aztán a színház nagyon könyörtelen, közlik, hogy nem jó, nem kell, vagy lehet, hogy jó, de nekünk nem kell. - Visszatérve a regényekre: nagyon érdekes a névválasztás. Sok a beszélő vezetéknév. A Koren például. A gyökerek vagy a gyökértelenség problémájára utal. - Igen, de magyarul nem biztos, hogy mindenki érti vagy tudja. Lehet, hogy ha szlovákul írnék, már nem mernék ennyire. - Itt az idegenséget, a más kultúrát is mutatják a nevek. De mondjuk a Jadvigában meg is magyarázzák az Osztatni nevet, Milota is lefordítja a nevét. Én a keresztneveket is meg­ néztem, amelyek magyarul hangzanak, illetve hát a Jadviga nem kifejezetten magyarul hangzó név. Viszont a Jadviga jelentése: harc. Ez például befolyásolta a névválasztást? - Persze, elolvastam mindent róla. - Miért Jadviga? Miért nem Hedviga? A Jadviga inkább lengyel név, ugye? - Igen, ez a lengyelből jön, mert azt gondoltam, hogy egy különleges név legyen, ne nagyon legyen használatos. Mintha egy asszony egy kis ékszert akasztana a gyerek nyakába, egy ilyen alig használatos nevet. A Jadviga nekem akkor valamiért beakadt Krakkóban. - Tehát ennek egészen Lengyelországban van a forrása? - Hát a hangzása. Direkt megnéztem a szlovák szótárban, hogy létezik-e szimpla v-vel, és létezett, és akkor beleírtam. Tudom, hogy a Hedviga a gyakoribb. Ezek részben véletlen, részben valamilyen hangzásbeli dolgok... - Csak ennek a jelentése is érdekes: mert a női figura külső-belső küzdelme is benne van valahogy. - A jelentés csak utána jön, amikor már írtam, akkor néztem utána, és láttam, hogy mik vannak itt. - Ilyen a Roszkos is például, a gyönyör szó. Nálunk van Gyönyör családnév. - Komlóson is van, tehát én onnan vettem. Ja, hogy magyarul is? És akkor le van fordítva a Roszkos? 65 �- Nem hiszem, hogy fordítás eredménye. Vagy vegyük a György keresztnevet, ami föld­ művelőt jelent. Apovka is György a Jadvigában, Milota is György, ami nem áll távol mond­ juk a foglalkozásuktól. - Hát erre őszintén szólva nem gondoltam, ezek tótkomlósi nevek. Tótkomlóson van öt-hat keresztnév, amit használnak, János, Pál, Mihály, György, András, kész. - Női? - Női is, ugyanígy: Anna, Mária, Zsófia, Erzsébet. Ezek a tradicionális nevek. A nagyszüleim nemzedékében lényegében ezeken osztozkodtak. Ja, még a Zuzka, igen. De hát öt-hat név elég volt egy családban, és ott mindegyik családban ugyan­ az ismétlődött, sőt, ha meghalt a gyerek, még megkapta a következő is. - Az irodalmi köztudatban a regénnyel, a nagyregénnyel kapcsolják össze a maga nevét. Sokan azt tartják, hogy regényt nagyon nehéz írni. Időben is sokáig tart, rengeteg munka van vele... - De haladék is. Ha valamit elront az ember, vagy valami rossz nyomon halad, akkor nem bukik le a következő hónapban, miután publikált egy novellát. A novel­ la azért nehéz, mert tömörebbnek kell lennie, másrészt ahhoz nagy önfegyelem kéne, hogy az ember eltegye még egy évig legalább. - E z a regényhez is kell. Meg idő is. - Ott meg nem lehet másképp. Igen, ott muszáj, hogy legyen idő, de a novellánál nem muszáj. Meg hát rövidebb terjedelemben nehezebb kitalálni, hogy mi az, amit másképpen csináljak, itt meg van elég tér, hogy az ember kiforogja magát. Meg nyilván összefügg a lassúságommal, valahogy a történelmi dimenzióval is, hiszen általában történelmiek, ha vannak mai nézőpontok, akkor is, és hát ehhez kell va­ lamilyen terjedelem. - A regény kihívás is lehet, mert nagyon nyitott műfaj, nincs zárt szerkezete, bármit meg lehet kísérelni vele, benne. A maga négy regényére is rá lehet mondani, hogy történelmi regény, hogy családregény, a szociografikus vonulat is érdekes, a társadalomszerkezeti vonal is jelentős, vagy éppen szerelmi regény - nem egyfajta regénykategória húzható rájuk tehát. - Hát igen, meg a fotó. Vagy a Milotába még belenyomtam egy darabot is, az is egy komoly próbálkozás volt, hogy működik-e. Erről megoszlanak a vélemények. - Melyik regénynyelvet, beszédmódot, megszólalást, narrációs technikát szerette a leg­ jobban, melyikben érezte legjobban magát? - Mindig a legutolsóval vagyok így, az van bennem leginkább, meg abból írtam most darabot, annak adtam most egy teljesen új formát: ott van egy kar, kórus, amely kötött formában beszél, tehát jambikus tizenkettesekben, és egy egészen új formát adni az egyszer már végiggondolt gondolatoknak - ez nagyon izgatott engem. - Volt olyan megszólalásmód is, amelyikkel nagyon megkínlódott? - A Milotában voltak, mert az egész eltartott vagy öt évig, és nem lett volna sza­ bad annyi ideig tartania; ott voltak olyan fázisok meg zsákutcák is. Meg hát voltak darabkezdemények is, félbemaradt forgatókönyvek. Mindenféle volt, persze. - Meglehetősen bonyolult szerkezeteket, rafinált regényszerkezetei talál ki. Darvasi Lász­ ló mondta egy interjúban, hogy a Milotának olyan a vázlata, mint a naprendszer. Előre megtervezi tehát? - Hát igen. Ez igazából láthatatlan. Voltaképpen a saját szórakoztatására csinálja az ember. Ha a bejegyzések dátumát fölírja, akkor folyton ellenkező irányban ha­ ladnak az Erkának és a Milotának a dátumai, és kétszer mennek végig egy időkörön, a végén pedig találkoznak. Ezek azt a fikciót próbálják beteljesíteni, hogy lehetséges 66 �legyen, hogy egy szöveg egy másik szövegre egyrészt válaszoljon, másrészt pedig kiváltó oka legyen annak a másiknak. Egyidejűleg születnek meg tehát, és egyide­ jűleg reflektálnak a másikra. Nem lehet eldönteni, hogy melyik van hamarabb, és melyik van később. Ez egy játék. Úgy gondoltam, valahogy szükségem van rá a kettejük viszonyának a szimbolizálásához. - A Jadviga is egy viszonylag összetett szerkezet... - A Jadviga viszont talán egy kicsit kevésbé spekulatív. Ugyanakkor meg szokáso­ sabb. Jó, hát a földarabolás drasztikus beavatkozás, de olyan van, hogy valaki az em­ lékeire visszatekintve ír, mint a Jadviga, és akkor elmond réges-régi emlékeket, el­ mond későbbieket, ezeket nem sorrendben mondja, és így időnként a jelen is bejön. - Ez az olvasó edzése is egy kicsit, nem? - Hát szándékosan edzeni olvasót... Az emberi gondolkodásnak egy bevettebb vagy gyakran privát célokra is használatos formája, hogy beszélünk régi dolgokról, gyerekkori dolgokról, aztán nem időrendben mondjuk a dolgokat, és a mából reflektá­ lunk rájuk. Tehát nem mindegy, mikor mondjuk. A narráció különféle technikáiban is lehetnek önkényes választások. Mert persze bevett választás az, hogy én-elbeszélő le­ gyen, egy vagy kettő vagy három. De hogy minden szereplőt, sőt minden alanyt édes­ apámnak nevezünk, az már nagyon erőteljes mesterséges beavatkozás valamiféle narratíváknak az átalakításába, vagy hát radikális újítás, holott nincs másról szó, mint hogy egyrészt lehet tudni, mindig lehet tudni, hogy most édesapám helyébe mit kell írni. Másrészt meg ezzel fejezünk ki valamiféle hasonló bekebelezést, hogy hát ez is én vagyok, az is én vagyok, ez is az apám, az is, ha mert az apám, akkor én is vagyok, ezek formai módon, anélkül, hogy ki kéne fejteni, el kéne magyarázni, nagyon erőtel­ jesen tudnak valamit jelenteni. Pedig formai dolgok, és nem pedig esszészerűen kifej­ tett gondolatok. Ezek az irodalomnak általam nagyon becsült megoldásai. És vannak olyanok, amelyek nem bizonyulnak termékenynek, nyilván az enyéim között is, vagy utólag visszatekintve kiderül, hogy folytathatatlanok vagy fölöslegesek. - Minden regényben hangsúlyosan jelen van a szerelem, általában a beteljesületlen sze­ relem, a szerelmi sokszögek, az incesztusok. - Amikor így összehasonlításképpen mondják nekem, rájövök, hogy számos esetben nem volt szándékos a regények efféle rímeltetése. Tökéletesen elfelejtkez­ tem, hogy a Jadvigabán hasonlóan volt. - Az apakomplexus például. - Igen, a Milotában egy alulról szerető női alak, a Jadvigábán pedig egy fölülről szerető női alak van, de egyiknek sincs apja, tehát én úgy gondoltam, hogy ez a két nő két különböző figura, mint ahogy nagyon különböznek is. És emiatt óvatlanul egyszerűen elfeledkeztem róla, hogy ismétlem azt, hogy egyiknek sincs apja. - Igazából az apát keresik. - Az apjukat keresik, és lehet, hogy szerelmi kudarcaiknak is ez az alapja, és hát persze, ha ezek egy kicsit excentrikus magatartással meg idegzettel párosulnak, akkor elmennek az apakeresés képzelődésében az incesztusig; ezek valószínűleg fantáziák pusztán, de minthogy Erka figurája erre épül föl, utána persze hogy idő­ vel észrevettem. - De már nem lehetett visszacsinálni a dolgokat. - Utána már nem. Meg hát abban is különbözik, hogy az egyiknek vannak gye­ rekei, a másik meddő. 67 �- Bár néha olyan, mintha Jadvigának nem is lennének gyerekei, mert azokkal sem tud igazán mit kezdeni, illetve hát az egyikkel, Marcival tud valamilyen szinten „szerelmes" viszonyba kerülni... - A másikkal meg leéli az életét. Hát így igen, vannak ilyen rímelések. - Regényeiben igen komoly szerepe van a szexualitásnak, a testiségnek. - Ha a forma ezt megengedi vagy lehetővé teszi, vagy ez az én-elbeszélőnek mondjuk könnyebben megy nyilvánvalóan, mint a mi-elbeszélőknek. Ezek a napló formájú szövegek mégiscsak intimek, létrejöttük valamiféle intimebb légkörben történik, egyedül írják őket, illetve a Milota szinte szónokol, de hát ő is elvonul, egyedül van. Ezekben ez lehetségesebb, mint azokban a retorikus szövegekben, amelyekben egyrészt többes számú elbeszélők vannak többnyire, másrészt pedig mint hogyha mindig sokan lennének jelen a szcénán. Tehát az elbeszélői helyzetek teremtenek egy folytonos nyitottságot és átjárhatóságot, és kevesebb az intimitás, úgyhogy persze, borzasztó fontos, és engem foglalkoztat íróilag, csak nyilván min­ dig ki kell találni valami hogyant, valami formát, mert ez talán a legsíkosabb talaj, ezen úgy hanyatt lehet vágódni... - Nagyon keskeny a határ... - Hát ez az! És ha az ember egyszer már valamit kiaknázott vagy kihasznált, egyrészt ezt nem érdemes ismételni, másrészt viszont ahhoz, hogy az ember ilyes­ mivel próbálkozzon, valamit tényleg megint ki kell találni. Például amikor az Es­ terházy kitalálta az Egy nőt, nemcsak tematikusán persze, hanem azt az elbeszélői formát találta ki, amit aztán a Harmóniában végigcsinált, akkor ez vadonatúj volt neki is. Úgyhogy az ember valami ilyesmikre vár, hogy ilyen fontos dologról, mint a test, beszéljen még egyszer. Vagy a Nádas, de ő egészen másképp. - Mi a helyzet a női írással? Merthogy itt írnak a nők. Naplót írnak, visszaemlékezést ír­ nak, levelet írnak; a női írás, férfi írás divatos különválasztása mennyire befolyásolta? - Amikor én műveltem ezt, az egy kicsit korábban volt. Most már nemcsak a szépprózában íródnak gyakrabban női szövegek, hanem teoretikusan is többet beszélnek erről. - Igen, de maga erről most mit gondol? - Szerencsére, amikor a Milotát írtam, nem igazán gondolkodtam erről teoretiku­ san. Valamiért, de lehet, hogy teljesen alaptalanul azt gondolom, hogy jobb nekem így. Ha ilyesmit most csinálnék, lehet, hogy egy kicsit jobban meg lennék ijedve, hogy női hangokat akkor én skrupulusokkal vagy azok nélkül hogy tudjak megüt­ ni. De hát persze az ember optimista, megpróbál kreatívan viszonyulni, tehát én­ nekem minden komoly fejtegetés e tárgyban azért elindította a fantáziámat. Ha a „női dimenzió" nem szűkíteni akar a lehetőségeimen, hanem abban érdekelt, hogy fölszabadítson, akkor az nagyon ösztönző vagy jótékony hatású lehet. Mint ahogy vannak bizonyos irigylésre méltó produkciók is e tekintetben, nemcsak teoretikus szövegek. De mondom, egyelőre bizonytalan vagyok abban, hogy mely szövegem tekinteném a magam számára fölszabadítónak, és melyek állítanának elő bennem görcsöket. Ezt ki kéne próbálni. - Nőirókat olvas? Szerkesztőként kénytelen... - Persze, hogy olvasok. Az ember általában írót olvas, de van, amikor vagy ma­ gát definiálja valaki nőíróként, vagy pedig egy ilyen csoportosuláshoz tartozik, vagy akként is föllép, akkor az ember persze, még azt a szempontot is figyelembe veszi, ha addig nem jutott volna eszébe. De azért általában eszébe szokott jutni, 68 �hogy ezt nő írta, és nem férfi. Már ha nem álnéven íródik. De persze, nagyon érde­ kes, izgalmas szempont. - Mondana olyan szerzőt, akinek tetszenek a szövegei, akit szívesen olvas? - Hát persze, tudom azokat mondani, akiket bármelyikünk mond. Mondok egyet, akit talán kevesen mondanak, ő Bán Zsófia, akinek az utóbbi időben meg­ kedveltem a szövegeit, habár őneki nem választanám teljesen külön a prózai meg például a Próbacsomagolás esszéinek a szövegeit, mert azok nagyon hasonló hangon vannak, csak hát mégis esszé és referenciálisan olvasandó, a másik meg nem. De nagyon rokonai egymásnak ezek a szövegek. Persze többen is vannak - Tóth Krisz­ tina meg Rakovszky, Rakovszkynak a regényeit nagyon szeretem, a novelláiból közöltünk is. Takács Zsuzsa. Kiss Noémit is említhetem - és akkor a csak-költőkről még szó sem esett. - A történelem jelenléte hangsúlyos a kortárs prózában, de nem feltétlenül a huszadik század érdekes, vagyis hát nagyon sok regényíró a török korba teszi a helyszínt. Itt meg a huszadik századról van szó elsősorban. Nyilván összefügg ez a szociográfusi kutakodásával. - Persze, részben azért, hiszen az összes tényirodalomból gyűjtött forrásom ezekre az időszakokra vonatkozik; ebből a korszakból még maradt, korábbiak meg nincsenek, másrészt pedig hát itt találtam én meg az engem izgató problémákat, gubancokat. A korábbi írók nyilván az ötvenes évek problémáit vagy '56-ot nem írhatták meg, azért választottak történelmi témát, és abba írták bele a maguk '56-ját. De hát nekünk ilyen trükkökre már nincsen szükségünk. Mondjuk, számomra teljesen természetes, hogy ha valamilyen történelmi összefüggéssel úgy érzem, hogy nekem dolgom van, akkor nem kell párhuzam-regényt kitalálnom egy más korba, hanem akkor lehet a huszadik században direkt módon elmélyedni, ami egyrészt kifogyhatatlan tárház... Kertész Imre most nyilatkozta ebben az interjú­ ban, amit a Die Weltnek adott, hogy képzelje, micsoda tőke ez a Buchenwald ne­ kem. Micsoda tőke! Egészen frivol megfogalmazás. Egy iszonyú gazdag tárház, abból aztán lehet dolgozni... Hát ilyen tőkénk nekünk az egész huszadik század. Kimeríthetetlen tárház. Ebben aztán minden van. Ezért is van a történelem, azonkí­ vül meg hát regényt elég nehéz úgy elképzelni, hogy ne legyen valami háttér, meg hogy mondjuk egy mai politikus legyen benne a főszereplő. Nem nagyon szeretek politikusokat emlegetni, de azért a legutóbbi regényembe, az Idegen testünkbe Tele­ ki Pál belefért. Hogy ne legyen elhallgatva a neve. Végül is az ő politikusi életmű­ vének a két pillérére alapul ez az egész regény, mármint társadalomtörténetileg: az egyik a második zsidótörvény, a másik meg Észak-Erdély visszacsatolása a máso­ dik bécsi döntés révén. Hát akkor legyen ott a neve is. Noha ki lehetett volna hagy­ ni. De olyat nem tudok elképzelni, hogy Gyurcsány Ferenc neve benne legyen vagy Orbán Viktoré, vagy Ficóé, Slotáé. - Egy kicsit a felejtés ellen is mennek ezek a dolgok, nem? - Hát igen, de nem ez a fontosabb, hanem az, hogy melyik az a közeg, ahol elég biztonsággal tudok közlekedni ahhoz, hogy kitaláljam a megfelelő formát az írás­ hoz. A forma kikeveréséhez kell valami körbekerített, kell valami biztonságos hely­ zet, kell valami, amiben az ember úgy érzi, hogy eligazodik. Nekem ez valamilyen múltba rakott helyzet vagy abban körbekerített helyzet. - Rengeteg elismerés, szakmai, olvasói díjak, Kossuth-díj, Palládium-díj, Príma Díj, Rotary felterjesztés, Nagy Könyv-lista, Digitális Irodalmi Akadémia-tagság - számítanak ezek? 69 �- Persze, csak nem kell számítani rájuk. Olyan értelemben nem szabad, hogy számítson, hogy az ember azt higgye, akkor most már neki minden jár. Például ebből nem következik az, hogy Németországban a könyveim sikeresek legyenek. Nem szabad elszámítani. Ami persze borzasztó nehéz. A Jadviga párnája németül nagyon gyér forgalmat bonyolított le, viszonylag kevés kritika jelent meg, azok is kicsit ilyenek, kicsit olyanok. De hát meg kell tanulni, hogy az ember ezt ne tekintse sérelmesnek. Mert aki azt hiszi, hogy neki ez is jár, meg az is jár, akkor a következő az, hogy Németországban mért nem írnak olyan szépeket az én könyvemről, mint a Darvasi Laciéról vagy a Bartis Attiláéról vagy a Dragomán Gyuriéról, hanem hogy az ember legyen büszke a kollégáira meg a barátaira, örüljön a sikereiknek. - Ez egy ritka írói magatartás. - Jó, ezt az ember úgy mondja, mintha a gyerekét tanítaná, hogyan kell visel­ kedni, noha persze, eszünkbe jut, hogy ugye, na ezt azért mégse, meg hogy is van ez... A fényképész le van fordítva, de noha elhúzódott, márciusban mégis megjelenik. - Németül? - Németül. És hát azt sem szabad várni, hogy valaki írjon róla. No, tehát ilyenek is vannak. Másfelől pedig jönnek dolgok, melyekre az ember egyáltalán nem szá­ mít, például Győrben a könyvtári kölcsönzésben a legolvasottabb író vagyok, és erre adnak egy díjat. Ilyenkor persze, az ember nagyon örül. Mert ez biztos, hogy nem egy lobbi, biztos, hogy nem a haverjaim, nem azért szavazott rám valaki, mert főztem neki vacsorát, vagy nem csak azért, mert egyvalakinek tetszettek a könyve­ im vagy három valakinek, hanem olvasók voltak. Ilyeneknek lehet örülni. - Miért ír? Kosztolányi válasza erre a kérdésre, hogy azért ír, hogy megértse a létet, Mé­ szöly meg azt mondja, hogy lelki higiéniából. - Hogy minek? Nekem azt jelenti az írás, hogy rátaláltam a mesterségemre, és borzasztóan rosszul érzem magam, ha nem dolgozok. Van például az elemi nem­ dolgozás vagy hanyag lustaság esetén egy egészen viszkető rossz érzés, ami akkor szűnik meg, ha az ember csinálja. De hát ettől még nem biztos, hogy az mindjárt jó is lesz. De biztos az, hogy nem volt még más munka, amibe ennyire bele tudtam volna mélyedni. És amely örömöt szerez. Hogy aztán másnak mit, az megint egy másik kérdés. - Nekem örömet szerez mint olvasónak. Köszönöm. A beszélgetést is. - Én is. Nyitra, 2009. november 9. 70 �N ém eth B o zó A ndrea Élet-jelek Németh Géza képeiről Mi, emberek, akik ideszülettünk a tér-idő hálójába, sokszor értetlenül állunk az itt uralkodó szabályok és törvények előtt, letörve a gátaktól, amik béklyóként bénítják lehetőségeinket. Közben talán felsejlik bennünk az érzés: létezik szabadság vala­ hol... S néhányunkban felmerül a feszítő kérdés: Mivégre ez a kettősség? Mi céllal kell, hogy ennek részesei legyünk? Ki akarta ezt így? Belekényszerültünk ebbe a helyzetbe, hogy itt éljünk a téridő korlátai között, szenvedve fájdalomtól, félelem­ től, betegségtől, szeretetlenségtől és a hiábavalóság érzésétől. Belezuhantunk az anyagba és elfeledtük valódi létezésünk okát, lényünk eredetét. Németh Géza képei jól tükrözik ennek az anyagba zuhanásnak a megrázó voltát. A művész benne találja magát egy idegen világban, ahol hamarosan rájön: küzde­ nie kell a megmaradásért - s nem csak a fizikai lét szabta paraméterek értelmében. Ám itt a lélek megmentéséért, a tudat tiszta fényének megőrzéséért folyó küzde­ lemnél jóval nagyobb a tét... Képei az emberi lélek élményeiről vallanak - sokszor megrázó őszinteséggel; az önmagával és a létezés miértjével küzdő lélek-tudat belső tapasztalásainak képi kivetítései. Igen, a küzdelem az egyik lételeme a dualitás­ ban való létezésnek. Dualitás: jó és rossz, fény és árnyék, angyal és ördög... Amikor a nap a legfényesebben ontja a földre a sugarait, akkor a legsötétebbek az árnyékok. Az emberi lélek legnagyobb kihívása: megtalálni a hidat a kettő között, s meg­ szüntetni a dualitás okozta belső feszültséget, kiszolgáltatottságot. Visszatérni a kétségből az egységbe. Németh Géza alkotásainak meghatározó eleme mind a dua­ litás, mind pedig az ebből fakadó harc problematikája. Szinte egész művészi mun­ kásságát ez határozza meg, számára maga az alkotás is ennek a folyamatnak a leképezése: képi formában fogalmazza meg a dualitásból eredő konfliktus és küz­ delem különféle aspektusait. Gyakori beszélgetéseink egyik fő témája a művészet szerepe, lényegi mivolta az emberi világunkban. Manapság ez nem egyszerű kérdés, miután azt is le kell szö­ gezni, mi a művészet, vagy legalábbis mi mit tartunk annak. Nyilvánvalóan erről már sokan leírtak sok mindent, s a különböző szemléletmódok más-más aspektust emelnek ki s tesznek központi helyre. Minden kornak, népnek, társadalmi csoport­ nak, sőt, ideológiának megvan a maga közérthető formanyelve, amivel saját életér­ zését ki tudja vagy szándékolja fejezni. A művészetet úgy is lehet értelmezni, mint eszközt - médiumot, amelyet valaki vagy valakik felhasználnak önnön eszmeisé­ gük közvetítésére. Olyan, mint az erő, intelligencia vagy mágia - lehet vele építeni és nemesíteni - és lehet rombolni is. Jómagam azonosulok azzal a véleménnyel, amely a legmagasabbrendű művészetet az ember lelki-szellemi produktumának 71 �kvintesszenciájaként fogalmazza meg (persze a kornak megfelelő formanyelven). Ez valami olyan teremtő mozzanat, ami őserővel tör fel az ember legmélyéből, amely nem adja el magát semmilyen kívülről jövő hamis elvárásnak. És megtisztít. Bár képletesen akár magát a poklot is elénk tárhatja - de mindig megfigyelő marad, nem azonosul a gonosszal, nem válik aberrálttá... És most kanyarodjunk vissza a művészhez. Korai műveitől kezdve jól nyomon követhető belső formálódása. Ezek az önvallomások azonban éppen azáltal univer­ zálisak, hogy nehezen érthető személyes mitológiák helyett általános belső tapasz­ talásokat közvetítenek. A bennük leírt folyamatok közül jónéhány nemcsak az ember személyes életében, hanem a mindenségben is zajlik. Aki saját belső útjait járja, sokszor magára ismerhet bennük. Néhány absztraktabb alkotást leszámítva, művészete jelképszerűen figura tív, leegyszerűsített alakjaival, formáival egyértel­ művé teszi üzenetét. Képein keresztül beszél a világhoz. Életjeleket ad, amelyek összefüggnek az em­ ber lényegi mivoltával. Kezdetben ezek nemegyszer a téridőbe vetett, s ott magára maradt „én" kétségbeesett segélykiáltásai. Vergődés a szakadék szélén, tomboló vágyak és indulatok, érthetetlen belső feszültségek, bénító gátak fogságában. Aztán szemügyre veszi szép sorjában a benne zajló folyamatokat. Érzéseket, indulatokat, vágyakat, ösztönöket. Először nem érti őket, nem tudja, miért kínozzák. (Az ember egy ideig a külvilágot, Istent, az embereket okolja szenvedéséért. Aztán jó esetben rájön: a pokol belül van, oda kell a fény.) Képek - vonalak, formák, színek - segít­ ségével megragadja őket - nyakon csípi - , mintha rajtakapta volna magát bennük. Kívülről szemléli belső világát. Lemerül önnön poklába, de már a kívülálló szemé­ vel figyeli, mi történik. A költő szavakkal fogalmazza meg a felsejlő ismeretlent, a művész képekkel. S így a megfogalmazott ismeretlennel ismerkedik. Ismerőssé teszi. Nem biztos, hogy baráttá. Lehet ellenség is - de már nem ismeretlen. Szimbó­ lumok segítségével megfogalmazza a dühöt (tüzet okádó halálfej), emésztő vágyat (fahasábok, melyeket bekebeleznek a lángok) és szenvedélyt (kidőlt fatörzset per­ zselő tűz emészt); szemügyre veszi, analizálja, milyen természetűek, hogyan mű­ ködnek, hatnak. Vagy a rabság. Hogyan lehet a sűrű rácsok szűk ketrecéből kijutni? S ha szilárd alakban nem megy, akkor cseppfolyós vízzé válva, de ki kell szabadul­ ni, s eggyé válni a végtelen tengerrel. Majd a katarzis - a megtisztulás élménye, a hit ereje. A magány feloldása: a másik ember jelenléte, a társratalálás, a hazatalálás. Lelke poklát megjárva, a fény felé indul. Ezen a ponton képei is kiszínesednek. Ehhez kulcsfontosságú a transzcendencia. A magasabbrendű erőben való hit nélkül nemigen tudja az ember magát hajon fogva kirángatni a sárból. Képein elő­ bukkan a transzcendens - néha jelképszerűen rejtve, aztán előlép a sötétségből, sugárzó fényalak formájában. Néhol, mint segítő Lény, máshol a sötétség erőivel harcot folytató Szent alakjában. A harc alapmotívuma lesz, mint ahogy az emberi létnek is jóformán egy állandó tényezője. A harc történhet a külvilágban, nemcsak háborúkor, hanem a mindennapokban is, nem feltétlenül fegyverrel, de szóval, szándékkal, cselekedettel akár. De zajlik belül is, a belső konfliktusok erőterében. Nem kell, hogy agresszív legyen. Jó esetben nemesít, a lélek tisztulását, emelkedését szolgálhatja. A spirituális értelemben vett harc valódi, lényegi, isteni önvalónkért zajlik. S a harctér - az ember lelke. A sötétség folyton lesben áll (az ördög nem alszik), hogy megtippelje leggyengébb pillanatunkat. Először saját árnyékunk leküzdése, 72 �átvilágítása kell, hogy megtörténjen: Harc című grafikáján döbbenetes tömörséggel ragadja meg a kettősség egységét. Kiderül, a glóriás fénylény és a sötét szörnyör­ dög egymást elpusztítani látszó alakjai egységes alakzattá egyesülnek, valójában egységet alkotnak - az ember fénnyel átitatott, isteni lényét saját árnyékrésze fe­ nyegeti, s azt a sötét árnyoldalt a fény nyilai képesek csak „megsebezni". Sötétséget oszlatni csak fénnyel lehet. Egy másik grafikán (Harc az ember leikéért) középkori szent alakja a fény közvetítője, a sötétség erői kívülről, a külső világból leselkednek. Amíg azonban a hit töretlen marad, s a fénnyel való egylényegűségét meg tudja őrizni, a sötétség szörnyei nem férhetnek hozzá. Feladatunk tehát visszaszerezni és megőrizni fényünket, hitünket, tudatunkat, szeretetünket, amely az egyedüli út önvalónk megtartásához. Azt hiszem, ez lehet az üdvözülés. De az ember, ha been­ gedi a romboló érzéseket, negatív ítéleteket, dühöt, (ön)vádaskodást, stb., elveszíti egyensúlyát, s ha tartósan otthont teremt lelkében ezeknek a sötét látogatóknak, egyre inkább belebonyolódik csapdájukba. Végső menthetetlenségét nevezhetjük elkárhozásnak. Ha időnként meg is kell tapasztalnunk a rosszat, az nem kell, hogy jelentse a vele való azonosulást. Nem könnyű ma sem művésznek lenni, s talán sose volt az. A művésznek, aki szólni szeretne az emberekhez, adni nekik valamit - egy élményt, gondolatot, érzést vagy éppen egy felvetett kérdést - , folyton szembesülnie kell az érzéssel, hogy műve pusztába kiáltott szó marad. Ezzel létjogosultsága forog kockán, s ha nincs szilárd hite, küldetéstudata, könnyen válhat meghasonlott, „megnemértett" művésszé. De választhatja sorsának elfogadását is: rábólintván a felmerülő nehézségekre, nem hallgatva mások fejcsóválására, vádló ítélkezéseire, csendes hittel tevén a dolgát, hívén, tudván, hogy végső soron mégiscsak van - s csak ennek van - értelme. 73 �A mi marad C seh y Z o ltá n A buszsofőr helye a Múzsák Szövetségének Alapszabályzatában Balázs Imre József: Fogak nyoma Balázs Imre József költészete bizonyos értelemben „bizton­ sági költészet": megbízható, belakható és profi módra kié­ pített terek sokasága minden­ nemű extrémizmus vagy fe­ lesleges dekorativitás nélküli, egyéni, jellegzetes, korallszerűen építkező versvilág. A Fo­ gak nyoma című terjedelmes kötet ezt a biztonságérzetet még jobban kiteljesíti (és pár szöveg révén meg is ismétli). A nyitóciklus (Vidranyomok) biztosítja a folyamatossá­ got a legutóbbi verskötet lendületével: a nonszensz főhős (egy vidra) ide is átté­ ved, igaz, nem elsősorban konkrét való­ ságosságában, sokkal inkább mint egy vágatlan film megvágandó képkockái­ nak szereplője: „Követik egymást a snit­ tek. / komoly karakterszerepe a víz­ nek". Ez a filmszerűség a kötet egészén eluralkodik: mintha a lét apró kockákra bomlana, melyeket a szimultán létbevetettség folytán képtelenség egységes történetté összedolgozni, hiszen maga a létezés is együttlétek sajátos konstellá­ ciója, melyből valóban nehéz kiszálazni a vezérnarratívát. De mi mást is tehet a költő, próbálkozik, még akkor is, ha a szimultán sokféleségből fakadó elmesélhetetlenségről - mint esetünkben határozott tudással is bír. 74 A fókuszálás ironikus mó­ don modellálja a szenzációhajhász média gesztusrendszerét: „A TV-Shoptól átcsábul a néző, / a vidra leköröz pár fittneszbajnokot." Épp ez a medializált szem teszi izgalmassá a kötet verseit: Balázs Imre Jó­ zsef gyakorta a közönség igé­ nyeivel számolva gondolko­ dik, és épp ez a médiás alap­ állás kölcsönöz átlátszó, épp ezért izgal­ mas attitűdöt a tárgy kifejtéséhez. Rá­ adásul épp ebből fakadóan a tárgy so­ sem közvetlenül létező nyers valóság­ ként válik a vers építőanyagává, hanem a maga stilizáltságában, ha kell emlék mivoltában vagy épp abszurd felszá­ molódásában („A vidrát az Animal Planet találta ki."). A fikció-referencialitás viszony megfordítása épp ezért válhat potens szövegalkotó eljárássá a Fogak nyoma című kötet verseiben: nem az a kérdés, hogy miként betűzhető ki valamiféle valóságmozzanat a fikciós alaptermészetű szövegből, hanem hogy miként tehető fikcióvá maga a dokumen­ tálható evidencia. Ez a mozgás számos meglepetést eredményez. Á vidranyo­ mok című vers a vidrafogak harapás­ nyomait „betűzi ki" (Fogak nyoma), s a testre írt fiktív sebek valójában valósá­ gos haikukká transzformálódnak. �A valóságillúzió és a fikcióvalóság a számítógépes térbe robban bele (Login: a vidra alakot vált), s átváltozások soka­ ságát képes generálni, miközben klaszszikus szövegek mentén halad: „vidrává lesz az ember, / lepkévé a báb, / és gó­ lyává a kalifa." A vidraság a folyamatos alkalmazkodókészség és a virtuóz átvál­ tozóképesség antropomorfizálódó elegye lesz egy olyan világban, mely részint az irodalom szövegszimultán áradatával, részint szóra váltott anyagtalanságával azonos. A Testté lett zápor című vers ezt jól érzékelteti: maga a szöveg Németh Zoltán játékos vidraversének Mikszáthpoénjából indít („a vidrák nagyon sze­ retik az esernyőket, nem is csoda, vízi állatok"), és az eső szó szerinti radikális verbalizálásában teljesedik ki: „nevek kavarogtak fenn, a felhőkben, / és mind az ábécé betűivel kezdődtek." A Találkozás a mélyben ciklus versei az utazás témájából bontakoznak ki: a valós terek azonban itt is nyelvi tapasz­ talatként mutatják fel önmagukat, erre int már az első vers paratextusa is: Liszszabon, 1940. Az álom, a nosztalgia és az utazáshoz köthető nagymetaforák szövevényes rendszere és játéka alakul ki és perszonifikálódik személyes sor­ sokká: „Anyád nem jól van. / Almában tigris látogatja, / csíkokat talál a testén hajnalonta." Az első idézett sorból is evidens lehet, hogy az utazás a bőrönd­ be kényszerített nyelv bizonyosfajta kopásához is vezet, mely bizarr módon egyszerre teremti meg az (idegenben beálló) otthonosság és az (idegenségből fakadó megszüntethetetlen) otthontaIanság képzetét. A kifejezetten kommentárversekként olvasódó A szél meséi Valdemar Daa lányairól című sorozat a gyerekversek közvetlenségével és tárgykezelési tech­ nikájával számol be egy misztikus me­ sebeli útról, mely a tudat mélyrétegeibe kalauzolva tárja fel egy káprázatosan finom, gyermeki emlékegyüttes erővo­ nalait. A ciklus kosztolányis gyengédsé­ ge, szecessziós, engem a leginkább kife­ jezetten Oscar Wilde meséinek bocsátandóan teátrális bűvöletére emlékeztető karaktere („rózsa, jácint, eggyéfűzött csokra: / úticéljuk tán a semmi bokra.") alig törik meg egy-egy regiszterkeve­ résnek szánt gesztus bevetésekor, s ez a ma kissé szokatlan káprázat sajátos patinával vonja be a légies verssoroza­ tot. Ez a légiesség olykor teljesen áttet­ sző versstruktúrákat eredményez, me­ lyek a kombinatorikus vagy a modifi­ kációs ismétlés számtalan retorikai alakzatát hozzák lendületbe, méghozzá a minimalista zenére emlékeztető repetitivitás eltökéltségével (HG-oratórium; Adósság; Két hangra; És én megmondom, ki vagy). A megismétlés mint gesztus nem pusztán az irodalmi hagyományhoz való újraírás-technikákban realizálódik, hanem a maga anatómiai feltérképezettségében is megjelenik. A Balndianaremix című sorozat erre kiváló példa: adott egy kiváló román vers, annak egy Hervay Gizella-féle fordítása, melyet előbb műfordítástörténeti szempontból ír felül egy Balázs Imre József-fordítás, majd pedig anatomizálja és atomizálja is a Hervay-verset: kioperálja annak akusz­ tikus struktúráját, és a magánhangzóira komponál egy hangzásra dettó Hervaykölteményt. Az akusztikus fordítás (ha ez nevezhető annak) ősi példáját Louis Zukofsky amerikai költő Catullus-fordítása jelenti, aki nem a latin szöveg ér­ telmét, hanem a latin szöveg angol hangzását fordította, alakította értelmi­ leg felfogható szöveggé. Ezt az eljárást a kötetet ismertető Péterfy Gergely kló­ nozásnak nevezte, s valóban találó is ez az elnevezés. A hangzás és a „tartalom" kettősségéből fakadó groteszk jelleg azonban nem pusztán egy alkalmilag 75 �működőképes beszédmódot hozott lét­ re, hanem az emlékezet egyfajta mo­ delljét is megteremtette, mely a kötet egészének hagyomány viszonyát meg­ határozza. Balázs Imre József játékossá­ ga a filológiai (olvasati) hagyományozódás mechanizmusait éppúgy le tudja leplezni (Hervay: „Milyen fegyelmezett halottaink vannak", Balázs Imre József: „Kinek kegyelmezhet a kokainadag?"), mint ahogy a groteszk keletkezéstörté­ netét is érzékelteti. A humor sokfélesége a kötet nagy erőssége: az alkotási folyamat deszakralizálása nem új jelenség még a szerző költészetében sem, de az a szenvtelen, eltávolító mechanizmus, mely révén a költő az ihlet romantikus jellegét bemu­ tatja, továbbra is figyelemreméltó: „A múzsa házi feladat, / ravasz szöveges példa, / ahol négy gáz-vízszerelő, / és négy kád víz a téma." A Múzsák Szö­ vetsége alapszabályban követeli vissza ősi jussát, s igyekszik hatalmi pozíciókat kiépíteni: a vers lényegében az írószer­ veződések értelmetlenségének fergeteges paródiája, hiszen ahogy az írás sem közösségi sport, úgy a múzsaság sem kollektív léthivatás. A szerző dramatur­ giai érzékét dicséri, hogy a poénhalmozó beszédmód megtörése végett az identitás és a szövegidentitás kérdéseinek tár­ gyalásakor tudatosan poéntalan szöve­ geket is beiktat (Mondd meg, ki vagy, és én megmondom, ki vagy), jobban mond­ va: a poént az elmaradt poén jelképezi. A kötet egyik fő attrakciója a Ki viszi haza a buszsofőrt? sorozat kiérlelt, narratív elemekben gazdag sorozata, mely alle­ gorikus módon az identitások sokféle, 76 egységes érvényét boncolgatja. A perem­ ről induló buszsofőr a költő alteregójaként szállít szövegeket a történetiségből a majdani történetiségbe, szenvtelensége csak látszólagos, hiszen létével van köze a létezők transzformációjához, haladá­ sához, mindaddig, míg maga is nem változik át szállítandó anyaggá, kiterje­ déssé, szöveggé. Az alaphangnem itt is Kosztolányi kisgyerekének szólamait idézheti: „de őt ki tűrné ki becézné / ki kérdezné meg: ki bántott / leikéről ki adna számot / s ki vinné hát haza őt / a buszsofőrszállító buszsofőrt?" A buszso­ főr megannyi cselekedete azonban nem a szövegekben megképződő én allegóriá­ ja csupán, hanem minden költőé: Adytól Szabó Lőrincig és Varró Dánielig. A költő azonos tárgyával, a matéria azo­ nossá válik a teremtőjével, ám mindez csak illúziónak bizonyul, egyfajta karne­ váli azonosságnak: „a buszsofőr ma busznak öltözött". A sorozat egyik sajá­ tossága, hogy a buszsofőr, noha a leg­ többször nem tényleges buszsofőri enti­ tásként működteti előirányzott önmagát, hanem szakmájával inadekvát létfunkci­ ókban jelenik meg, s fokozatosan álta­ lános jelentésszóródás áll be nála, mi­ nek következtében a megnevezés maga asszociatívvá haloványul, a primer azo­ nosíthatóságon túl elveszti funkcióját. Balázs Imre József kötete egy masz­ kos-nosztalgikus narráció íve szerint szerveződik, mely az elmaszkírozott identitás objektív és célzatosan kisajátí­ tott vagy modifikált változataival vet számot jelentős eredményekkel. (Koinónia, Kolozsvár, 2009) �S zepes E rika H agyom ányőrzés és k ap csolattartás A Röpke Ívek 2009. évi, jubileumi antológiájáról A Röpke Ívek 2009. évi, 30. stílus, ami nem zárja ki, hogy évfordulós ünnepi kötetét ne­ a szövegek átvegyenek vala­ hezebb egyetlen gondolat kö­ mit a kor meghatározó irány­ rébe vonni, mint a tavalyit, zataiból, de nem ezt tartják amelynek mintha témamegje­ fontosnak, hanem a közlendő lölése lett volna a „szociális célba érkezését, azaz az írások érzékenység" és a közállapo­ megérthetőségét. A posztmo­ tok feletti elkeseredés és düh. dem polgárpukkasztásnak sze­ Harminc éves a Komjáthy JenőIrodalmi és Művészeti Társaság rencsére nincsenek nyomai a A 2009. évi kötet - éppen kötetben. ünnepi jellegénél fogva szélesebb körből meríti a műveket: Egy ilyen összefoglaló értékelés nem tisztelettel adózik elhunyt pályatársak­ terjedhet ki minden egyes műre, legfel­ nak, műveiket az antológiába válogat­ jebb példákat hozhat fenti állításaim va, vagy éppen megemlékezéseket, igazolására. nekik ajánlott alkotásokat emel be a A hagyománytisztelet legnemesebb kötetbe. Esztétikai homogenitásról, példája Jobbágy Károlynak és művének egységes alkotói szándékról éppen a élre állítása, amivel valamiféle igazságot széles merítés miatt nehéz lenne be­ is szolgáltat a kötet a sokat szenvedett, szélni, mégis vannak olyan elvek, ame­ szinte élete végéig mellőzött költőnek. lyek összetartják a mégoly különböző Sorsa tipikus magyar sors: a jobbító írásokat. Ezek közül az első éppen az szándékú fiatalember ifjan a szocdem párt tagja lett, 22 évesen katonai szolgá­ évforduló ténye: egy harminc évre viszszatekintő társaság tart szemlét önmaga latra kötelezték, a háború végén orosz és teljesítménye felett, a többiek iránti hadifogságba esett. Háborús élményeiről írott versei miatt visszatoloncolták, és megértéssel és tisztelettel. Ritkaság és csak 1948 végén térhetett haza. Igazi, a nagy kincs ez manapság, a széteső, atomizálódó társadalom - és irodalmi legjobb értelemben vett népi költő volt, élet - korában egy-egy kis társaság végig hűséges ahhoz a társadalmi kö­ összekapaszkodása példaadó lehet. És zeghez, amelyből vétetett, és annak elve­ még egy esztétikai jellemző köti össze it, követeléseit az 1956-os forradalom programpontjaiban látta. 1956-os versei az írásokat: a szerzők csaknem mind­ egyikének realista látásmódja van. Ez, a miatt (Tigrisek lázadása - első megjelenés 1993!!!) ezentúl csak szamizdat kiadvá­ szó pongyolán használt közhelyessége nyokban jelenhetett meg. Megkísérelték ellenére jelentéssel bír: az alkotók hi­ beszervezni - sikertelenül - , ettől kezd­ szik, vallják a világ megismerhetőségét ve gátolták irodalmi pályafutását. Ta­ és néhányan bíznak megváltoztatható­ nárként dolgozott, versei szórványosan ságában is, ehhez társul a legtöbbjüknél bukkantak fel itt-ott. A kötet felelevenít egy megújított, nem 19. századi realista 77 �néhány olyan verset, amely a Nagy László-Juhász Ferenc vonulatba tarto­ zónak mutatja (a sors fintora, hogy a népképviseleti jobbító szándék ma, a posztmodern stílusdiktatúra korában ismét nem divat, ismét a feledésbe borí­ tanák képviselőit. Jó, hogy legalább szűkebb pátriája és mai lakói gondos­ kodnak emlékének életben tartásáról). A tiszteletadás másik szép módja a levél, az önfeltárás műfaja. A kötetben az embernek, szervezőnek, költőnek egyaránt kiváló Csikász István leveleit olvashatjuk Bálint úrhoz (természetesen Balassi Bálint a címzett, így ismét egy századokon átívelő „barátság" tart össze korokat, művészeket), amelyek modern képekben megőrizve a valóság lényeges elemeit, keményen és őszintén beszélnek egy önérzet geneziséről. Majd a világból kikerülését panaszolja, megint másutt nosztalgiával emlékszik vissza kamaszkorára, hogy aztán fáj­ dalmasan búcsúzzék felnőtt énjének egy szép kapcsolatától. Levélműfajban szól - és ez könnyíti őszinteségének befogadását - magán­ életének válságairól Ketykó István is, akinek hangja ismét Nagy Lászlót idézi: hosszú, belső ritmusú sorai erős képe­ ket görgetnek. Csikász István jelentős személyisége volt a társaságnak, erről tanúskodik T. Pataki László temetői beszéde Csikász István sírjánál. Okos, megszívlelendő szövege a Kis gondolkodók kora, amely­ ben kultúránk, nyelvünk fokozatos és folyamatos pusztulásáról, elszegénye­ déséről beszél. A kapcsolati ívek Csikász Istvánon keresztül más alkotókat és alkotásokat is összekötnek: Németh Péter Mikola Csikász István emlékciklusában visszautal Csikász Petőfi-poémájára, így a versen keresztül hármuk krédója szól az ország jobbításáért. A mottóban ide állítja Né­ 78 kV meth még Babitsot, Pilinszkyt és Nietzschét: egy egész művelődéstörténeti képtárat mozgósít a szent cél érdekében. Szőke Zsuzsa egy különös kapcsolat­ ról ír: Kezek című novellájában azt a pszichológiai-szociológiai megfigyelést támasztja alá, amely már Mrozek Tan­ gójának is az alapja volt: gyakori eset, hogy generációk úgy ragaszkodnak egymáshoz, hogy a köztes nemzedéket (szülők) kihagyják: nagyszülők és uno­ kák kapcsolatai árasztják azt a meghitt hangulatot, amelyet Szőke Zsuzsa írá­ sából ismerünk meg, és amely vissza­ köszön Annus Antal novellájában is (Hideg pálinka és akáctea). A fájdalmasan korán elhunyt, nagy­ tehetségű költő, Görög Imre szüleit örökíti meg négy szép versben, jól tud­ va, hogy a világhoz való hűség első és belső köre a szülői ház. A kötet általános depresszív, rezig­ nált hangjából friss szemléletével emel­ kednek ki Bacsik Katalin versei, ame­ lyek életszeretetről, a természet szeretetéről, az emberbe vetett bizalomról szólnak, megerősítve egy erős-kemény önmeghatározó verssel (Létezés). Merczel Erzsébet a mai magyar élet egyik legfájóbb kérdésére: a másság eltű­ résére, netán tiszteletére ad szép példát, szüleinek Mikszáth Kálmán utcai lakását felidézve: „békésen egymás mellett élt ott zsidó, cigány és szlovák, hivatalnok, iparos és parasztember. Mert a Mikszáth utcában rend volt, az emberek rendje." Pálfalvi Nándorról Kardos Gy. József írt értő bevezetőt, és közös hűségnyilat­ kozatként Ady szavait idézi: „Mi meg­ maradtunk a régi ideálok mellett. Mi csak a szárnyainkra emlékezünk, a repü­ lő, a szállva szálló szárnyakra." Akár­ milyen groteszkül, hihetetlenül hang­ zik: ebben a mai posztmodern világban Adyt választani példaképnek rendkívü­ li bátorságra vall, annak a vállalását �jelenti, hogy nem akarunk igazodni a felborított értékrendhez, a dezilluzionált világképhez, a polgárpukkasztó mű­ vekhez és eszközökhöz. Egy ilyen hit­ vallás teszi metaforikussá, általánosíthatóvá a Tea délután című novellát, amelynek „negatív hőse", korunk pol­ gármesterjelöltje, gyilkolni is képes lenne egy politikai előmenetelért. Tig­ rist leplez le ezzel a novellával Pálfalvi. Botz Domokos is megálmodott egy allegóriát: a Porcelánhold egyetlen nagy­ szabású, kozmikus méretű kép, amely­ ben az élettelen természet (a Hold), az elhalt növényzet, az avar, a károgó halálmadarak, a varjak millió halott madár tetemével pusztulnak együtt. A várakozás a tavaszra egy árulkodó mondattal az élettelen természetről az emberre viszi át a képet, „az elhulltakra ki emlékszik?", így válik a mű allegori­ kussá, és az „elhullt tetemek"-től viszszaolvasva az elejére átértékelődnek a képek. Másik verse, a Ki nem mondott szavak a modem ember magába zárkózásáról, érzelmeinek rejtéséről, a gyak­ ran a szánkba égett, bennrekedt szavak­ ról hoz hírt - a jelenséget, gondolom, valamennyien ismerjük. Nógrády Andor a hagyományos tör­ ténetírást azzal újítja meg, hogy az elbe­ szélést a végéről kezdi, és úgy halad visszafelé a múltba. A történelem szele­ tei tárulnak fel, különös oksági rendben, amelyben előbb ismerjük meg az oko­ zatot, mint az okot. Az idősíkok felbon­ tása a modern próza egyik - kimondat­ lan - követelménye, Nógrády ezt sajá­ tos módon nem a felbontással, hanem a sorrendiség felborításával oldja meg. Birtalan Ferenc jó költő volt, és egyre jobb lesz: kifejezésmódja letisztult, a lényegig leegyszerűsített, képei erősen összevontak, elliptikus szerkezetűek, sorai népdalszerűen rövidek, ritmikusak. A papír kussolt kakofemisztikus cím mö­ gött a költészet éltető erejét vallja meg egy gyönyörű képpel: a versek - parazsas madarak, bárd alá mennek (több­ szörös szójáték a walesi bárdokkal; a bárd szó kettős jelentése és a funkcióvál­ tás: nem a személyek vállalnak mártíromságot, hanem a versek). A Commedia dell'arte művészei e versben nem az utcai csepűrágók, hanem a csepűrágó sorsra ítélt költők. Az Imakísérlet elveszített világi hitünkért fohászkodik, abban a világban, ahol a városokat ellepik a szarkák (tolvaj madarak) és elűzik a rigókat (énekes madarak, azaz a költők). Az allegória mindenki számára átlátható. Egyik legszebb, legösszetettebb képe az Add a kabátod versben van: „Felakasztom a / kabátodat / vaksi előszobacsendre." Soós Géza klasszikus vezetésű, katartikus novellája (Lakbér) példabeszéd az emberi helytállásról, a gettóba toloncolt háziúrnak tartozásukat összegyűjtő lakók tisztességéről. Gyimesi László első versének címe: Keserves. A versek is ugyanilyen tömö­ rek, rövidek, keservesek. A címadó vers szűkszavú díszítetlen, lemondó. A rövid, öt szótagos sorok között vannak rímszerkezetszerűen (a szakaszok utolsó sorával kezdődik a következő szakasz) ismétlődő sorok: az artisztikus-míves forma ellenpontozza a személyes fájda­ lom keserűségét. Közéleti keservesként értelmezhető a Középre, a művészélet keserveiként a Fogak és fák közt, bravúros szójáték a dísz-szóval a Koronázási rig­ mus, amely az ország lesüllyedésének idején mindent díszbe öltöztet: mintha az ország jelenkori urai a minden eddi­ ginél díszesebb külsővel akarnák elfed­ ni a dísz alá söpört koszt és rongyokat. Konczek József őszinte költő. Tudja magáról, hogy szélsőségei elragadják. Beszél egy „vagabund őséről", akinek kalandozó, bohém, erős indulatait kö­ szönheti, és pontosan tudja, érzelmi 79 �életében a puszta testi szerelmen túl mily nagy fontossága van a két ember közti finom, lelki kapcsolatnak. Hz a szélsőséges kettősség végigvonul egész költészetén, amelynek felnevelő dajkája a Nagy László és Juhász Ferenc által kijelölt irányt követő Kilencek köre volt. Újabb kettősség: a születés meghatároz­ ta erős kötődés a népiséghez, népi lét­ hez, valamint megismerni és átvenni, sőt átárasztani a világirodalom súlyos egyéniségeinek hagyatékát. Ennek ér­ dekében sokat tesz maga is: kitűnő fordításokat publikál, elsősorban orosz nyelvből. A Röpke ívek számára egy ötrészes ciklust fogalmazott, amelynek összefoglaló címe: Pokolfa, egy népi hiedelemben gyökerező allegória. Po­ kolfa nem létezik, amiként nem létezik népköltészeti ellentéte, a Világfa (más néven Égig érő fa) sem, és Konczek, egész életét a Pokolfa alá rendelve mintegy vallja az ősi mondást: lehet, hogy a mennyben, ahová a Világfa ágai nyúlnak, jobb az éghajlat, de a Pokol­ ban jobb a társaság. És megjeleníti a Pokolfához kötődő énjének variációit, „fokozódó súlyossági" rendben: sze­ génylegény, betyár, cigánylány szerető­ je, végül a halálfia, akit a Pokolfa visz le az őt megillető helyre, a pokolba. A ciklust lezáró ötödik darab maga mellé szólítja azokat a barátokat, akik társai lehetnek a végső helyen, ahol kimondja egyik legsúlyosabbnak érzett bűnét: „Én is folyton változom" - mondja az a költő, akinek egyik legrokonszenvesebb tulaj­ donsága a hűség és az állhatatosság. Másik végletéről származnak a további versek: a szerelmi szakítást utólag érté­ kelő Maradtál; A költő mint virág, ami világunk elviselhetetlen gépesítését panaszolja fel; a Költő, ne halj meg! a magyar költészet egyik jellegzetes és erőteljes gesztusát adó „És mégis..." gondolattal szólít fel az ellenszegülésre. 80 * Romhányi Gyula az egyik legmar­ kánsabb, legszélesebb íveket átfogó költőegyéniség. A Héja-alkonyat kettős intertextus, két költőt is megidéz benne: a héja­ szintaxis elkerülhetetlenül felidézi ben­ nünk a Héja-nász az avaront, Ady egyik legfájdalmasabb szerelmesversét, a szö­ veg pedig Petőfi kétségtelenül legszebb szerelmesversét, a Szeptember végént. Nem is annyira a szöveg narratívájában, mint inkább szerkezetében: szö­ vegszervező elvévé avatja a már-még, már-de, már-ám ellentétpárokkal kez­ dődő szakaszokat. A Vagyok a termé­ szetben élő ember hangulatainak ter­ mészeti képekkel történő aláfestése, mely az utolsó, rövid szakaszban, azo­ nosulva az ínség vackára vetett vadál­ lattal, animális szinten kívánja-remélióhajtja a tavaszt. A Lao-ce áthallások a nehezebb gondolati költészet körébe tartozik: a napjainkban oly divatos Tao te King, a nyugati eszmékből kiábrán­ dult nyugati ember kapaszkodója a Kelet bölcsességébe. A Tao te King ihlette poéma alkalmazza a taoista elveket (el­ lentétek egysége és egymásra utaltsága; az út megtételének fontossága, hiszen az út mindig az életutat jelenti, az oxymoronos-paradoxonos jelleg: „Megérthetet­ len értelemmel."). A Tizenhetek cím alá foglalt miniatűr költemények lényege az átlagolvasó előtt rejtve maradt, holott - keleti érdeklődésű költőről lévén szó világossá válhatott volna, hogy a tizen­ hét szótagos haiku-ról van szó. Romhá­ nyi ismeri a haikunak nemcsak verselési, de műfaji követelményeit is, így a versek végén meglepetést hozó csattanó mellett kiépíti magánmitológiáját is. Ádám Tamás az erős érzelmek, súlyos indulatok költője. Kötetbeli sorozatának első darabja egy Radnótinak nem is a költészetét, hanem alakját felidéző gyer­ mekkori emlék (becsülendő őszinteség, �hogy nem kérkedik azzal, hogy ő már nyolc évesen is tudta, mekkora költő Radnóti): nosztalgikus és egyben a szegé­ nyes, silány valóságba visszarántó vers; a Parti harci kutyáknak arról a világról tudósít, amelyben a harci kutya fontosabb az embernél; az Összezárt triptichon az egymásba kulcsolódó szeretők különös képbe - oltári szentségbe - emelt alakja, és a Parkolás is „egy zöldtiszta szerelem" kölcsönös átélése. A Minden piros moso­ lyogtad portrésorozat egy kisfiúról, aki gyermekien lát és gyermekien raccsol. Gombár Endre Spórolós Katinkája en­ gem - talán nem az író szándéka ellené­ re - a shakespeare-i Makrancos Katára emlékeztet, szellemes, jól jellemző írás. Katona Ágota verseiben felfigyeltem valamire, ami a költőnőben nem is tu­ datosodott: rövid kis képeinek szereplői a színek, az első darab hófehérjétől jut el a „földet kiszínező" festékig, amely a „patakmedrekben folyik", a víz alatt „zöldebbé váló zöld"-ig, és ebben a tompán színezett, élettelen világban egyetlen szó utal az emberre, arra, aki­ nek azt lehet mondani: „szemed". Onagy Zoltán szövegei igazi, mo­ dem prózák, rövidre zárt mondatokkal, tény köz lésekkel, gyakori rövidítések­ kel. Helyenként sorjáznak benne a hiá­ nyos mondatok, mint a posztmodern szövegekben: „Szundít, ébred, ölel, szundít, ébred, ölel. Két kispárna közt, a lepedő alatt, kisrádió halkan. Most ő kiütve." Az elidegenítő stílus az elide­ genedett élet adekvát kifejezése, ezt segíti a gyakori szleng is, amikor a férfit pars pro totoként „faroknak" nevezi. Szunyogh Pál Hajléktalan szonettje gondolati ívében visszahajlik a tavalyi antológiához, amelynek egészében a nyomor, kivetettség, elembertelenedett körülmények voltak a témái, minthogy azonban a helyzet mára sem javult, nagyon is indokolt nem szégyellni szo­ ciális érzékenységünket, és verset írni az átfagyott hajléktalanról és az újszü­ löttjét a kukába gyömöszölő kamasz­ lányról. A Félárbocon lihegnek a szavak hatalmas antropomorfizált allegória az ember rossz közérzetét átvevő termé­ szetről - azazhogy fordítva: a rossz közérzetű ember kellemetlen érzéseit extrapolálja a külvilágra - , amelyben csak „kriptaszagú szívkamrában" jele­ nik meg két szóval az ember. Szávai Attila magán viseli generáció­ jának, a már nem kamasz, de még nem is igazán felnőtt férfinak minden rokon­ szenves, modem gesztusát: kisprózái­ ban a mai gúny, szatíra, irónia - olykor önirónia - eszközeit használja. A „kis­ próza" meghatározással megkerültem a műfaji hovatartozás pontosítását: pró­ zaversek ezek, intenzív kifejezésmód­ dal, erős képekkel, ismerős - tehát ma­ gyarázatra nem szoruló - reklámszöve­ gekkel, jelmondatokkal, intertextusokkal, ezek éppen ismertségüknél fogva képesek tömöríteni a fogalmazást. Az utolsó darab végén a szinonimahalmo­ zás közismert posztmodern módszer, ugyanígy az úgynevezett „csúnya sza­ vak", azaz a kakofemizmus használata is. Szellemes, lendületes írások. Fábián Berta a kötet egyetlen roman­ tikus lelkületű költőasszonya: érzelmei és kifejezésmódja a 19. századi almanach-lírával rokonítják. Szépre akar nevelni azzal, hogy szépen mondja el azt, amit szépnek gondol. Szabó Endre hangulatos, de szomorú novellája (Két asszonyt engedett világgá a szabómester) az igazi történetmondás mai létjogosultságát igazolja. Az élet tapasztalataitól megtört férfi nyolcvan éves korára jut el az önállóság, az auto­ nómia megőrzésének bölcsességéhez és büszkeségéhez. A történetet Szabó mikszáthi keser-édesben, anekdotikusan vezeti elő, igazán kellemes olvasmány. 81 �Nyikon Natasa önvallomásában viszszatér az a fogalom, amit a kötet beveze­ tőjében vezérfonalként jelöltem meg: a hűség és a hagyománytisztelet. Elmond­ ja, hogy Angliában töltött hónapok után vágyott haza, a szerelméhez, otthonához, szeretett társaihoz. Ha valaki ilyen derűs szívvel szánja rá magát a hazautazásra, annak szívében és versében otthonos az idill. Az Etűd szín- és illattobzódás, Kosztolányi és Tóth Árpád impresszio­ nista öröksége, a Leküzdve inkább a szim­ bolizmus hatását mutatja, a Város szimbo­ likus és egzisztencialista egyszerre. A jól megtanult és felhasznált eszközök felte­ hetőleg egyéni színt fognak kikovácsolni. Kasuba Klaudia Diána Az utolsó el­ ítélt című novellájában bravúrosan oldja meg a főszereplő váltogatását: hol ide, hol oda helyezve a figyelő fókuszát. Előbb egy börtönőrt látunk főhősnek, majd az elítéltre vetül a fénysugár, végül egy váratlan fordulattal, megke­ resve az okot és ezáltal a cselekményt 12 évvel korábbra helyezve, ismét a börtönőr válik protagonistává. Itt min­ denki bűnös és áldozat, büntetett és büntető. A bűn nem is derül ki. A szer­ ző érezhetően kedveli Kafkát, akinek hatását ez a novella még erősen tükrözi. Zonda Tamás aquincumi győztes pá­ lyamunkáját adta át a kötetnek, ami azért fontos, mert meghonosítja a Röp­ kében is az aquincumi játékok tizenkét éves tanulságát: bármilyen témát tűz ki a rendezőbizottság, a versenyzők nem hazánk felvirágzásáról írnak (még a Pannónia dicsérete igazán csábító címre se), hanem döglött macskatetemekről és büdös, üres konzervdobozokról. A tava­ lyi verseny igazán magasztos címe: Egy nap az Olümposzon Zondából a keserves földi élet megjavításának vágyát váltot­ ta ki. Irodalomtörténeti munkája, elő­ szava Lisznyay Kálmán Válogatott versei­ hez egyaránt kapcsolódik bele a hagyo­ 82 mányőrzés fősodrába, másrészt abba a nagyon fontos és rokonszenves törek­ vésbe, amely megmutatja, hogy a mű­ velődéstörténet során szerepet játszhat­ tak a nem teljesen élvonalbeli művészek is, ha megértették a kor hívó szavát. Vass Imre sorozatának, a Zavarnak 2. darabját olvashatjuk itt: ez egy könynyed, női csevegésnek induló idill képe, amelyről fokozatosan leválik az idill, előtörnek a sötét és még sötétebb emlé­ kek, pszichodrámává válik a könnyed párbeszéd, a két nő vetélkedése egy férfiért nem is azért válik tragikussá, mert olyan erősek volnának vonzalmaik, hanem mert titokzatos, fel nem derített haláleset fenyeget a háttérből. Jól megírt, szépen felépített, végigvezetett munka. Hrubík Béla a hazaszeretet, a hűség, az odaadás költője. Határterületen él, ott­ hona - hol is van? A Hajnal a Duna part­ ján című versben biztosan nem ott, ahol a vers íródik, hiszen távolra helyezi: „Ott­ hon, talán most / szúrja fel tövisére / a napot néhány magányos akác" Megható, szép vers. Harciasabb, kevésbé az eszté­ tikumra, inkább a politikára és az etikára épülő verse címét is Wass Alberttől köl­ csönzi: Adjátok vissza a hidaimatl A Várni kell még felpanaszolja a nem anyanyelvű otthonban megélt gyermekéveket, ami úgy múlt el, hogy nem is volt gyermek­ kor, egyenesen a felnőttkorba zuhantak a „fészket másoknak rakók". Az önbiz­ tatás nagyon is elkél a mai korban, ami­ kor ismét feszültebbé vált a viszony az északi rokon és hazánk között: „Neked fegyvered csak a szavak ereje." Nagy anyagot ölel át ez a jubileumi kötet, értékes, szép anyagot, amely egé­ szében azt igazolja, hogy az író embernek „fegyvere csak a szavak ereje." A Röpke Ívek szerzői éltek ezzel a hatalommal. (Madách Imre Városi Könyvtár, Balassagyarmat, 2009) �A yhan G ökhan Jelenések könyve Radoslav Petkovic: Az ember, aki álmában élt Rónay György 1949-es napló­ jában írja: „Szembejön velünk az Isten s mi úgy teszünk, mintha nem vennők észre; utánunk szól és úgy teszünk, mintha nem hallanók. Pedig nem Ót csapjuk be, hanem önmagunkat." Radoslav Petkovic könyvének elolvasása után vettem kézbe Rónay naplóját, és mihelyt szembesültem ev­ vel a mondattal, rögtön a szerb író elbe­ széléseire gondoltam. Az ember, aki álmában élt című, illusztris borítójú no­ vellagyűjtemény tavaly látott napvilá­ got a Jelenkor Kiadó gondozásában. Bár novellák egymás mellett, eléggé érezhe­ tő a szövegek közti kohéziós erő és a gondolata annak, hogy egy nagy törté­ netet fejtünk fel oldalanként. Az első novella Pál életében, a ke­ reszténység kialakulásának idején ját­ szódik, majd a Nyugat-Római Biroda­ lom bukása körüli történet a következő, mígnem az utolsó elbeszélésben elju­ tunk Krisztus születésének évfordulójá­ ig, ahol a középpontban szereplő Menyhért kíséretében tehetünk egy lélekutazást. A Pál Rómában című elbe­ szélés a Bibliából ismert atléta-hason­ latot felhasználva tesz humoros meg­ jegyzést (azért emelem ezt ki, mert a későbbiekben keresve sem találtam a szerző humorát sejtető részt) az apostol alkatára vonatkozóan. „Pál egyébként is gyakran emlegette a koszorúért küzdő atlétát; miközben testalkat tekintetében senki sem hasonlított kevésbé atlétára a szenátor lakomáján jelenlévők közül." Az úgynevezett törté­ nelmi novellák között elhelye­ zett írások bármelyik korban és időben, Szabadkán és Bu­ dapesten is játszódhatnának. Csodák és jelenések esnek meg a mindennapi élet leghétköz­ napibb helyzeteiben. „Megta­ láltatok - mondta az isten, és eltűnt. Ott maradt az üres hely a komó­ don, a nagy tükör előtt, ahol se baba, se isten." (Jelenés). Petkovié hétköznapian mutat be egy kevésbé hétköznapi ese­ ményt, tudniillik az istenszerű lény megjelenését egy házaspár életében. Magyar vonatkozásban ez a novella (abszurditásában) Örkény István egy­ perceseihez áll közel. Frithjof Schuon svájci születésű vallásfilozófus ír vala­ hol Isten közeledéséről (és nem fordít­ va), aki a bennünk élő önmagával sze­ retne kapcsolatba lépni. Észrevesszük-e magunkban a közeledő Istent? A hu­ szonegyedik század embere a modern­ izmussal, túlzott kényelemmel, médiá­ val kibélelt világában mennyire vehetné észre a csodák, jelentéssel töltött jelené­ sek feltűnését? Mennyire fognánk fel Jézus Krisztus újbóli megjelenését a földön? „Emlékezzünk erre a helyre a Szentírásban: a farizeusok jelet követel­ nek Jézustól. Ő nem hajlandó jelet mu­ tatni; nem a kegyesség hiánya miatt, hanem mert tudja, mennyire nincs ér­ telme. Aki azért követel jelet, hogy el­ kezdje a keresést, nem fogja megkapni; sőt, ha megtalálja, nem fogja meglátni. Radoslav Petkovic Az ember, aki álmában é t 83 �A jelet csak az látja, aki keres." „Azt hittem, belázasodtam, mert a hangja furcsa volt, mintha fentről jött volna, odanéztem. Tíz centire volt egy nő kővé vált arcától, aki az egyik második eme­ leti ablakon nézett ki. De a járókelők, megbabonázva, továbbra is a kirakato­ kat bámulták." (Teológiai párbeszéd mai keretben (2). Valóság és irrealitás met­ szetében játszódó történeteiben a sze­ replők tragédiája abban rejlik, hogy saját határain nem lép túl egyikük sem, nem érzik a megélt hétköznapiságtól az egyszeri és felfoghatatlan csodák jelen­ létét. Elképzelem (rekonstruálom ma­ gamban az elképzelhetetlent), ül velem szemben a teremtett világ teremtője, Isten, és én hogyan viszonyulok abban a szent pillanatban hozzá, a végessé­ gemmel hogyan viselkednék Vele, a végtelennel? Kávéval, konyakkal kínál­ nám? Felolvasnám Neki Kosztolányi verseit? A feltételezése ennek abszurd­ nak hangozhat, de korán sem hihetetlen. Radoslav Petkovic minden egyes no­ vellája a látomások nyelvén beszél. Az írásaiban létrehozott titokzatosság a kötetben való előrehaladással mélyül, és sokszor az írások tárgyaként tekinthető. Szereplői ebben a látomás-álomtérben érthetők meg, jellemük sajátsága a láto­ másosság légkörében rajzolható ki. Külön-külön nem igazán érezhető az író jellemábrázoló képessége, emiatt néhány­ szor ellaposodás és unalom jellemző a szövegekre. Ami felróható még a novel­ lák hibájának, az a jól, érdekesen induló írások látszólag csattanó nélküli befeje­ zése, mintha a szerző nem tudná, mit kezdjen a lezárásokkal nem tudná. Figu­ rái alaktalan, különösebb ismertető nél­ kül mozgó emberek, ebből kiindulva a novellák főszereplője sokkal inkább az őket keretbe foglaló történet Pál és Meny­ hért, bár névvel szerepelnek, nem igazán értelmezhetőek valós, hús-vér személyek­ 84 ként, inkább egy szimbólum, egy elmélet megtestesítői. Tájkép ez, emberek nélkül. Petkovié a Zsugorodás című elbeszé­ lésében mintha finoman Kafka törté­ netkezelését venné kölcsön, hozná já­ tékba a saját szövegével. Az olvasó egy ismeretlen, megállíthatatlan betegség halállal végződő lefolyásának lehet a szemtanúja. „Istenem, milyen kicsi, gondolta az ágynemű végtelen fehérsé­ gébe vesző test láttán, milyen aprócska ezek között a fénylő és mindenféle za­ jokat kibocsátó palackok és készülékek között, kicsinyke teremtés az ormótlan, hatalmas tárgyak világában, amelyek­ kel körülvették, állítólag hogy segítse­ nek rajta - és ebben a pillanatban már csak abban reménykedhetett, hogy mindaz, amit az asszonyért tettek, egy másodperccel sem fogja meghosszabbí­ tani azt, amit életnek hívnak, de csak fájdalom és szenvedés, és arra gondolt, nem tudja elviselni, a gondolatot, hogy valóban így történt, hogy a vizsgálatok, a számlálatlanul testébe döfött tűk, a belétömött értelmetlen gyógyszerek nélkül mindez rövidebb ideig tartott volna, és arra gondolt, hogy a jótéte­ mény, amit másokon gyakorlunk, az ő számukra rossz lehet." (Zsugorodás). Reménységem volt az olvasása elején a végére tervezett katarzis, „robbanás", nagy sajnálatomra ez elmaradt, pedig úgy hiszem, nagyot szólt volna, hogyha sikerül. Az alapötlet jó és ígéretes, a kimenetele viszont sajnos az ötlet kárára van. Nem igazán érzem a súlyosságát a feleség halálának és a férj megdöbbené­ sének, vagy esetleg az író, az érzékeny­ ség, hatáskeltés teljes felszámolásával mint eszközzel élt. „Egy reggel pedig felébredt, kinyitotta a szemét, és látta, hogy a szoba kisebb lett. Ekkor elmoso­ lyodott." (Zsugorodás). Csalódásomat növelik még az ígéretes címek is, mint például a Város, pirkadat �vagy akár a Krisztus Zimony fölött. Meg­ lehet, az író a címekkel visz a szövegek erdejébe, csalogat be, hogy aztán el­ vesszünk az álomszerű, képlékeny leírásokban, történetekben. „Úgy véli, hogy szinte mindenki vakon megy el a jel mellett?", teszi fel a kérdést „valaki" a Teológiai párbeszéd mai keretben (2) című írás végén, ezzel a tételszerű mondattal mindegy igazolva a könyv egyes novelláinak mibenlétét. A kötet címéül választott Az ember, aki álmában élt írás egy ember álomtörténetét mutat­ ja be gondolat-mondatokkal átszőve az egész szöveget. Utolsó mondata a könyv fontos tételmondataként értel­ mezhető, amennyiben „a téboly ragá­ lyos, talán afféle örvény, ami magába szív, és minden dolog és a dolgok min­ den kapcsolata más, felismerhetetlen alakot ölt, nem tudom - én is folyton ezt a kifejezést használom, nem tudom, és csak azt tudom, hogy a jövőben is gyakran fogom használni. És eltűnőd­ tem azon, hogy az életünk talán nem valóságos, de hogy ez igaz-e, az örökre rejtve marad előttünk, aztán váratlanul, teljesen indokolatlanul, mint ez idegen kikötőbe tévedt hajó, felbukkant az a gondolat, hogy létünket csak a szenve­ dés igazolja, és ebben a pillanatban az arcát takaró maszk fájdalmas grimaszba torzult" (Az ember, aki álmában élt). Nem tudom, Radoslav Petkovié írt e valaha verset, amennyiben igen, az jól észrevehető az egyes szövegrészek líraiságba hajló, az álomszerűség meg­ tartására törekvő mondatainál. Prózába tördelt szabadversek, könnyedén, gör­ dülékenyen, köszönhető ez a szerzőn túl Csordás Gábor kitűnő fordításának. Nem ismerve a kortárs szerb irodalmat, a felelőtlenek nyugalmával megkockáz­ tatom, néhol feltűnő hibái ellenére fi­ gyelmes olvasásra mindenképp érde­ mes könyv született, ha távolról is, de az álom-Kafka és az abszurd-Örkény méltó párja. „Ezen a világon minden idő utálatos, és nem tudom megmon­ dani, miért van így - azért-e, mert ez a világ utálatos, vagy az idő utálatos dolog, vagy az egész így együtt mérhe­ tetlenül utálatos - de az az idő, amikor megtörtént velem, amit el akarok me­ sélni, még ehhez képest is pocsék volt, legalábbis számomra." (Város, pirkadat). (Jelenkor, Pécs, 2009) 85 �B ódi Z suzsanna Biográfia, filológia, női irodalom Galcsik Zsolt: „A fájdalm ak leánya..." Ferenczy Teréz élete és költészete (1823-1853) A nógrádi helytörténetírás je­ lentős munkájával ismerked­ het meg az olvasó, ha kezébe veszi Galcsik Zsolt könyvét. A Nógád Megyei Levéltár mun­ katársa nem kevés Szécsénnyel kapcsolatos publikációt közölt már eddig is, melyek sorába jól illeszkedik ez a 2008-ban megjelent kötet, a ma már kevéssé ismert szécsényi költőnőről, Ferenczy Terézről. A köztudatban an­ nak ellenére sem sikerült feleleveníteni emlékét, hogy halála után 130 évvel, 1983-ban Praznovszky Mihály szerkesz­ tésében megjelent a Ferenczy Teréz Min­ den versei című kötet, vagy épp Fábri Anna tanulmányai, melyekben az író­ nők társadalomban betöltött szerepével foglalkozik, és elemzi Ferenczy Teréz életét, életművét is. Neve azonban, ahogy Galcsik Zsolt írja előszavában, továbbra is csak néhány lokálpatriótá­ nak és irodalomkedvelőnek mond so­ kat. Jelen kötet ezen a helyzeten kíván javítani, méltó módon összegezve a költőnőről szóló irodalmat, életművét, életrajzát bemutatva, gazdagon ellátva mellékletekkel. A borító, melyen Barabás Miklós raj­ za látható Ferenczy Terézről, háttérben az „Ó, ne kérjetek..." című költeménye kéziratával, kellemesen megalapozza az olvasó „időutazását" egy 19. század első felében élő nő formabontó életébe, lelkivilágának titkaiba, és nem utolsó sorban költészetébe. A könyv négy 86 nagy egységre tagolódik. Az első, legrövidebb rész a költő­ nőről szóló, nem is kevés iro­ dalmat ismerteti. Szerepelnek itt Ferenczy Teréz életében és közvetlenül a halála után meg­ jelent munkái, verseskötetei, cím és megjelenés szerint, melyeket a harmadik részben el is olvashat az érdeklődő. A szerző külön ismertetésben felsorolja a különböző - irodalmi és biográfiai lexikonokban fellelhető szócikkeket, rá­ mutatva azok pontosságára, vagy eset­ leges hibáira, tévedéseire, melyeket saját kutatásai és az összehasonlító vizsgáló­ dások alapján tesz. Itt említi meg az elsőként megjelent monográfiákat is, így Halmi Piroska 1903-as könyvét, és az egy évvel későbbi, a költőnő rokona, Ágner Lajos által kiadott életrajzot. Ezeket részletes elemzés alá veszi Gal­ csik Zsolt, utánajárva nemcsak a szerzők életrajzának, hanem kutatásuk motivá­ cióinak, tévedéseiknek, az általuk hasz­ nált forrásoknak is. A szerző felkutatta a különböző irodalmi művekben megje­ lent utalásokat a költőnőről, de például a biográfiai elemekkel foglalkozó mun­ kákat is, így külön taglalja például a halálával kapcsolatos híreket, az emlé­ kére írott verseket, vagy épp az arcképe megszületésével kapcsolatos írásokat. A fejezet legbőségesebb részét képezik a költőnőről megjelent életrajzok és tanul­ mányok, amelyek folyamatosan jelentek meg a halálától kezdve főként nőknek �szóló újságokban, így a Hölgyfutárban vagy a Divatcsarnokban, melyben egyéb­ ként a költőnő is publikált. Ugyanakkor a szerző országos lapokban - a Pesti Hírlapban é s a Vasárnapi Hírekben - is talált Ferenczy Terézről szóló cikkeket. Ezekben főleg halálának körülményei foglalkoztatták az (egyébként már ak­ kor is sokszor szenzációhajhász) újság­ írást. Ezek a cikkek aztán az évek múl­ tával megritkultak és abba is maradtak, majd hatvan évnek kellett eltelnie, hogy immár az újságírók helyett a kutatók látókörébe kerüljön a szécsényi költőnő és életműve. Helytörténeti kutatók kezdtek el ismét foglalkozni vele, így például Leblanc Zsoltné gimnáziumi tanár, aki a hetvenes években végzett levéltári kutatásokat. A könyv második része a szerző ku­ tatásai és a felsorolt irodalom alapján a költőnő életét mutatja be. Kitér család­ jának történetére is, melyet részletesen ismertet, alátámasztva bőséges forrással, sűrű lábjegyzeteléssel. Az olvasó kedvé­ ért megemlítjük, hogy Ferenczy Teréz Rimaszombaton született, szüleivel az 1820-as évek derekán költözött Szécsénybe, ahol édesapja könyvkötőként és gaz­ datisztként tevékenykedett a Forgách uradalomban. Részletes ismertetést ta­ lálhatunk a testvére, Lajos életéről s a szabadságharcban végzett katonai szol­ gálatáról, mely során egyébként életét vesztette. Ugyanígy külön alfejezetet szentel a szerző a költőnő és Ferenczy István szobrász kapcsolatának, szerelmi kapcsolatainak. Ez utóbbi témát részle­ tesen vizsgálja, annál is inkább, mert a költőnő öngyilkosságát szerelmi csaló­ dásra vezették vissza a korabeli nyomo­ zati vizsgálat során. Egyenként végig­ veszi a lehetséges jelölteket a különbö­ ző életrajzok, visszaemlékezések, újság­ cikkek alapján, és rendre kizárja, mint egy vérbeli nyomozó, sokszor életrajzi adatok alapján a lehetőségeket. Legrész­ letesebben a ferences szerzetes Kovács Bazil, és a költőnő állítólagos szerelmi kapcsolatát cáfolja. Arra a megalapozott következtetésre jut a nyomozati jegyző­ könyv, a versek, valamint a költőnő Esküszegő című elbeszélése alapján, hogy a nagy szerelem, a nagy csalódás Lisznyay Damó Kálmán költő személyéhez köthető. Galcsik bemutatja az osztrák lapokban megjelent, szenzációnak szá­ mító öngyilkossággal kapcsolatos cik­ keket, valamint közöl egy orvosi látlele­ tet a hivatalos boncolásról, szintúgy a főszolgabírói jelentést, mely szerint a lány „ábrándatos fellengző vólt régóta és hystericus bajban évek óta szenve­ dett". Ebben a fejezetben található az eddig nem közölt anyakönyvi bejegy­ zés, mely elmebajára utal, valamint egyéb személyes levelek. A szerző az utolsó heteket napi részletességgel tárgyalja, alátámasztva, hogy az ön­ gyilkossági szándék régóta érlelődött. Külön értéket ad ennek a fejezetnek az eddig nem közölt forrásokon kívül, hogy a szerző 150 év távlatából mostani igazságügyi orvosszakértővel elemeztette a boncolási jegyzőkönyvet. A második rész továbbá bemutatja a Szécsényben hozzá köthető emlékeket, emlékhelye­ ket a család egykori lakóházától kezdve a síremlékén át az emléktáblákig. Eze­ ket a témaköröket is a korábbiakhoz hasonlóan rendkívüli részletességgel ismerteti, számos forrással, fényképpel támasztva alá. Legizgalmasabb talán sírja története, melynek elhanyagolt állapotára halála után 50 évvel figyelt fel a Szécsényi Ifjak Szünidei Egyesüle­ tének elnöke, így ekkor végre kőkeretet kapott az emlék. A következő felújításra 80 évvel később, 1989-ben került sor, melyről már fellelhető az adományozók névsora, amit Galcsik is közöl. A kuta­ tás eredményeit lezáró beszámolóból is 87 �kiderül, hogy az alapos kutatómunka ellenére „számos nyitott kérdés maradt (...) Nem tagadom azt sem, hogy több feltevésemet kifejtettem még akkor is, ha kellő bizonyítékokkal nem tudtam a leírtakat alátámasztani. Ettől függetle­ nül úgy gondolom, hogy a célomat elértem. Sikerült sok új forrást közzétennem Ferenczy Terézről és a korábbi torz állításokat helyesbítenem." (99.) A könyv harmadik része a költőnő költeményeinek, prózai írásainak és leve­ lezésének a gyűjteménye. Ahogy a szerző írja, a költemények szempontjából filoló­ giai kiadásnak szánta ezt a részt, hiszen az első közléseket összehasonlította a kéziratokkal, valamint a különböző anto­ lógiákban közöltekkel, megtartva az eredeti szövegvariánst, de a mai helyes­ írással. Ezt a munkát a prózai írások és levelek esetében nem kellett elvégeznie, hiszen azok most jelentek meg először. A közlés szempontjai mellett a szerző felsorolja még a költemények korábbi kiadásait is, majd a versek előtt egyen­ ként, versenként haladva tételesen felso­ rolja a szövegváltozatokat, az egyes elté­ réseket a különböző közlések esetében. Nem lévén irodalomtörténész, a ver­ sekhez egy a Nyugatban fellelt idézetet tennék, melyet Kardos László 1935-ben Nagy Médea kötetéhez írt: „Nő-költők­ től a versolvasók mindig valami téma­ beli specialitást várnak, a megélt nőiség hű rajzát, - vallomást, amelynek realitása a legkitűnőbb férfiköltők legszerencsé­ sebb rásejtéseinéi is többet ád. Maguk a nőköltők is jobbára így látják sajátos feladatukat, s e szereposztásnak és sze­ repvállalásnak világos és bölcs értelme van, mégha elméletben küzdünk is min­ den művészeti forsrift [előírás] ellen. 88 Nagy Méda verseskönyve ilyen tipikusan női könyv: minden lapján az asszonyi lélek tájait festegeti, válságait bogozza, s ha nem ily sajátosan női téma bukkan elébe, azt is igyekszik - szerepéhez híven - asszonyi szemszögből látni és megfor­ málni." Ferenczy Teréz versei olvasha­ tók az idézet felől, jól tükrözik érzékeny idegrendszerét, lelki gyötrelmeit, gyako­ ri szomorú hangulatát, kedélyhullámzá­ sait, melyet a korábbiak során életrajzok­ ból és forrásokból is megtudhattunk. Az olvasó az életrajz után itt ismét szembesül ismét azzal, hogy Galcsik Zsolt mennyi­ re jó, jellemző címet adott a kötetnek. A versek után olvashatjuk a prózai írásokat. Ezek közül elsőnek az Eskiiszegő című novellát, mely, mint a korábbiakból kiderült, Lisznyay Kálmánnal való sze­ relmi kapcsolatáról, nagy csalódásáról szól, majd levelei és egyéb írásai követ­ keznek, így például emlékkönyvekbe írt bejegyzései. Végül, a negyedik részben kap helyet a Ferenczy-bibliográfia, mely rendkívül részletes, alapos és egyedülálló az érdeklődő olvasó, kutató számára. A kötetet névmutató és a mel­ lékletek zárják, melyek közt megtalál­ hatók képek, fényképek, iratok, sőt kották és egy kihajtható családfa is. A könyvet végigolvasva kiderül, mi­ lyen alapos munkát végzett a kötet írója, aki hihetetlen szívóssággal ment utána minden nyomnak, hogy egy hi­ ánypótló munkát hozzon létre, ennek érdekében összeszedett minden adatot, pontosította a korábbi kutatók tévedé­ seit, egy tisztább, pontosabb, árnyaltabb képet adva az utókornak Ferenczy Te­ réz költőnőről. (Magánkiadás, Szécsény, 2008) �G. T o ro n yi J u d it Sokszínű múzeum Neograd 2008 - A Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXXII. Neograd 2008 címmel 2009 októberében látott napvilágot a Nógrád Megyei Múzeumi Szervezet évkönyve. Az eddig megszokott egyszínű fekete megjelenést szokatlan külső váltotta fel. Birkás Babett kép­ zőművész, a fedőlap tervezője így vall erről: „A borító hátte­ reként a Somoskő váró című, egyedi technikával készített képemet használtam fel. A várról készített légi felvétel fóliára nyomtatott képét színes gyöngyökkel díszített gombostűk erősí­ tik a feszített festővászonhoz. Az idő­ igényes technika díjat nyert 2008-ban a Ráragasztott Reneszánsz című kiállításon (Pásztói Múzeum: Erzsébet-sorozat), valamint az idei Tavaszi Tárlaton (Nóg­ rádi Történeti Múzeum: Anatománia című képek). Az eredetiben 3 dimenzi­ ós kép felülnézetben látható a borítón (a szkennelés hatására), így csak a gom­ bostűfejek érzékelhetőek. Az ezüst pontok által hangsúlyozott körvonalak (a kép legvilágosabb színeként) szinte felragyognak, és tág teret adnak számos asszociációnak. Csillagokként, vagy izzó Szentjánosbogarakként keretezik a for­ mákat. Fémességük ellentétben áll a háttér bársonyra emlékeztető anyagsze­ rűségével, és sötétebb (elsősorban a lila és zöld komplementer kontrasztot meg­ mutató) színeivel. A logóhoz egy a Nóg­ rád várát megjelenítő grafika lett kivá­ lasztva. Az új név: Neograd, és a többi felirat is elegáns betűtípust (Palatino Linotype) kapott." A nem mindennapi külső után az eddigitől eltérő belső tartalmat adnak a kötet írásai is abból a szempontból, hogy idén csak muzeológusok írásai találhatók a kötetben. A szerzők nagy része a Nógrádi Múzeumi Szervezetben dol­ gozik, és e könyvben teszik közzé a történelemtudomá­ nyok és a közművelődés terén végzett munkáik legfrissebb eredmé­ nyeit. Ezenkívül két felvidéki muzeoló­ gus és az MTA Régészeti Intézetének munkatársa is színesíti tanulmányával a kötetet. Újdonság még a tanulmányok végén található angol és német nyelvű rezümé, ami tovább emeli a kötet értékét. Az egyes fejezetek címei az alábbiak: történelemtudomány, művészettörténet, régészet, néprajz, természettudomány. A szerzőket érdeklő témák igen válto­ zatosak, sem a korszakokat, sem az aktuális kutatási kérdéseket nem lehet egysíkúan behatárolni. A kötetben meg­ jelenő, a tudományos megemlékezés fi­ gyelmére méltó személyek között talál­ juk Hulita Vilmost, a füleki gyárigazga­ tót és politikust, a Zubovics-családot, és a pásztói képzőművészt, Fürjesi Csabát. Hulita Vilmos ellentmondásos szemé­ lyiségéhez kerülhetünk közelebb Agócs Attila tanulmányának köszönhetően. A „20. század egyik legismertebb, de mégis legismeretlenebb füleki szereplő­ je" (15.), akit a gazdasági- és a közélet­ ben is jól ismertek a korban, fordulatos és eseményekben bővelkedő életutat tudhat magáénak, magatartása a külső 89 �szemlélő számára olykor megmagya­ rázhatatlan. Egy igen erős és összetett egyéniség bontakozik ki előttünk, aki saját útját járva vállalja döntéseit, és azok következményeit. Paradox módon egyszerre vádolták csehofiliával, és tá­ madták azért, mert „csehszlovák állam­ polgárként a Csehszlovák Köztársaság létezésének 20 éve alatt (1918-1938) sem tanult meg szlovákul még köszönni sem" (9.). A tanulmány végén a szerző is jelzi, hogy egy ilyen gazdag életút további kutatásokat igényel még, hi­ szen számtalan „izgalmas társadalomtörténeti kérdést vet fel és hagy megválaszolatlanul"(18.). Szécsény méltán híres Komjáthyhagyatékának egyik értékes részét alkot­ ják az oldalági leszármazott Zubovicscsalád dokumentumai, amelyek a szé­ csényi Múzeumbarát Kör lelkes tagjá­ nak, dr. Zubovics Tibornak köszönhe­ tően kerültek a Kubinyi Ferenc Múze­ um gyűjteményébe. Kazareczki Noémi tanulmányában megjelenik a család legismertebb tagja, az 1846-ban szüle­ tett Zubovics Fedor, aki gyakran került az újságok címlapjára katonai hőstettei­ vel és feltalálói tehetségével. „Ha vala­ mivel előállt, véletlenül mindig volt ott egy újságíró is." (30.) Meghökkentő természete nem hagyta őt ismeretlenül a kortársak előtt. „Irodalmi műveikben nem kisebb személyiségek szerepeltet­ ték alakját, mint Krúdy Gyula, Herczeg Ferenc vagy Gárdonyi Géza"(31.), de barátai között tartották számon Mik­ száth Kálmánt is. A család hagyatéká­ nak a múzeumba kerülése is arról ta­ núskodik, hogy lelkes lokálpatrióták a múlt értékeit felismerve kincseket tud­ nak átadni a közgyűjtemények és a jövő nemzedéke számára. Kortárs művész alkotásait mutatja be Shah Gabriella, a Pásztói Múzeum mű­ vészettörténésze Fürjesi Csaba szemé­ 90 lyében. A pásztói származású szobrász és festőművész alkotásai közül a Profán mítoszok sorozatot, ezen belül az egye­ temes igazságokat megmutatni akaró témákat emeli ki a szerző, hangsúlyoz­ va, hogy „a mítosz jóval több, mint régmúlt korok meséje: kulcs az ember lényegének megértéséhez"(44.). Nógrád megyét a régészeti feltárások szempontjából a legkevésbé kutatott megyeként tartja számon a régészeti szakma. Az évkönyvben három feltá­ rásról is számot adnak a szakemberek, bizonyítva a terület leletekben gazdag voltát. A régészek leírásából megtudhat­ juk, hogy Erdőtarcsa-Daróczi-hegyen „számolhatunk egy közép európai Micoqui-utód jellegű (bábonyi?), egy idő­ sebb felső paleolit (aurignaci) és egy fiatalabb őskori megtelepedéssel" (61.). A pilinyi kultúrát két tanulmány is bemutatja. Köhler Kitti a késő bronzkori hamvasztott temetkezések antropológi­ ai vizsgálatának eredményeit ismerteti, míg Guba Szilvia kitér a sírokban talál­ ható tárgyak elemzésére is. összegzés­ ként megállapítja, hogy „a kerámiák töredékessége és a bronzok általános formája pontosabb kronológiai megál­ lapításokat nem tesz lehetővé. A temető anyaga azonban szervesen illeszkedik a Belső-Cserhát hasonló korú későbronz­ kori lelőhelyeihez (pl.: Buják, Szanda, Szirák)" (86.). A történettudomány társtudományaként jegyzett régészet nóg­ rádi eredményei a tanulmányok alapján arról győzik meg az olvasót, hogy a régészetileg feltáratlan Nógrád megye mélye múltunk sok kincsét rejti még. Bízzunk benne, hogy mielőbb minél többet megismerhetünk közülük. A magyar néprajz kétszáz esztendős története és több mint százéves önálló diszciplináris léte hatalmas ismeretanyagot halmozott fel. Az évkönyv néprajzi tanulmányai arról szólnak, �hogy ez a tudásmennyiség az, ami alapul szolgálhat újabb eredmények létrehozá­ sához. A balassagyarmati Palóc Múzeum számára rekonstruált ilinyi népviselet fényképről „levarrt" darabjain keresztül a falu lakóinak múlthoz kötődését is tetten érhetjük Lengyel Ágnes kutató­ munkájának köszönhetően. így derül ki számunkra, hogy Ilinyben „egy 1967-es szociológiai felmérés adatai szerint a palóc elnevezésért az idősebbek »haragszanak«, önmagukat nem azonosítják ezzel" (100.). A hagyományok újraélesz­ tése a múlt gyökereinek becsben tartá­ sáról tanúskodik, a tradicionális népvi­ selet őrzése a lokális identitás fontossá­ gát hangsúlyozza a külvilág felé. Mindennapjaink során az út mentén elhelyezett szakrális kisemlékek beépül­ nek szőkébb környezetünkbe, sokszor még a hívők sem kezelik jelentőségük­ nek megfelelő helyen. Pedig mennyire fontos lenne egy pillanatra megállni, elidőzni egy-egy út menti keresztnél vagy kis kápolnánál. A hétköznapok gondjai közepette egy magasabb dimen­ ziónak ez a földi szimbóluma olyan belső szükséglet és hit gyümölcse, amely „az etnológusok számára széles spekt­ rumot jelentő, hosszú távú kutatást igénylő munka"(135.). Dita Nociarová tanulmánya ezt feltétlenül alátámasztja. A nógrádi muzeológusoknak a ter­ mészettudomány területén meglévő komoly felkészültségét bizonyítja a Pásztói Múzeum két tudományos munkatársának, Hír János paleontoló­ gusnak és Pászti Andrea geológusnak a Múzeumi Évkönyvben megjelent kutatási beszámolója. A feltárások fényképekkel gazdagon illusztrált részletes leírása meggyőzik az olvasót, hogy Nógrád megye természettudományos múltjá­ nak kutatása megfelelő kezekben van. Az 1980-as évek végére datálja a sta­ tisztika a múzeumok látogatottságának csúcspontját, ami sajnálatos módon öt év múlva mélypontra kerül. Csak a '90-es évek vége hoz lassú emelkedést a múze­ umlátogatók számában. Ez a múzeumok által kidolgozott két kitörési pontnak volt köszönhető. A turizmusban rejlő lehetőségek mellett a múzeumpedagógia volt az az út, amin a múzeumok el tud­ tak indulni, és a kedvezőtlen folyamato­ kat vissza tudták fordítani. Ennek lé­ nyege, hogy a múzeumi gyűjtemények értékei beépüljenek az egyén kultúrájá­ ba, és ennek a legnagyobb sikerrel ke­ csegtető célcsoportja az iskolásoké. Az első lépés az igény kialakítása a fiatalok­ ban, hogy a felnövekvő generáció szá­ mára öröm forrása legyen a múlt emlé­ keinek megismerése, így törekedjenek az ismeretek megszerzésére. A Közle­ mények rovatba került be Tóth Zsuzsá­ nak, a balassagyarmati Palóc Múzeum egykori munkatársának a múzeumpeda­ gógiai tapasztalatokról szóló beszámoló­ ja. A Palóc Múzeum munkatársai Tóth Zsuzsa tapasztalatai szerint összehan­ golt munkával segítik elő a gyerekek ilyen irányú fejlődését, aktív közremű­ ködést várva és ambicionálva bennük. Az évkönyvben a balassagyarmati ta­ pasztalatokról olvashatunk, de a megye többi múzeumában is tartanak ilyen foglalkozásokat. A Pásztói Múzeum magas színvonalú múzeumpedagógiai munkáját idén az Oktatási és Kulturális Minisztérium és a Szabadtéri Néprajzi Múzeum Múzeumi Oktatási és Képzési Központja Nívódíjjal is jutalmazta. Az évkönyvet Szirácsik Éva a Nógrád Megyei Levéltár gyűjteményében talál­ ható uradalomtörténeti dokumentumok ismertetésével zárja. Bajthay István tiszttartó négy levelet ír földesurának, Koháry Istvánnak 1711-1713 között. A korszak történései, a szűkebb környezet eseményei és a levélíró viselt dolgainak tudósítása a korszak hangulatát is az 91 �olvasó elé tárja, amely így színes és érdekes olvasmány. Recenzensként feltétlenül figyelmébe ajánlom a laikusoknak és az egyes tu­ dományos területeken jártasabbaknak is a Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyvéi, amelynek tanulmányai mindannyiunk számára sok új információt adnak az olvasás során. (Nógrád Megyei Múzeumi Szervezet, Salgótarján, 2009) H a n dó P éter Képből és beszédből komponált Shah Timor: Élet a szobrok között. Ifj. Szabó István művészete „Ha a felvevőgép az emberi szem meghosszabbítása, látó­ képességünk váratlan kiter­ jesztése, akkor szükségképpen az emberi intelligenciáé is" (66.) - írja Bíró Yvette a Profán mitológia című kötetében, mely­ ben a film kultúrába ágyazottságát, a kultúrával kialakított konstruktív viszonyrendsze­ rét, a filmnek, mint mágikus gondolko­ dásnak a működését vizsgálja. Shah Timor kamerája is intelligens meghoszszabbítása az emberi szemnek, látóké­ pességünknek, vizuális eszközkészlete nyelvén mítoszt teremt; többnyire az ember mítoszát. Képalkotására - vélhe­ tően - jelentős hatást gyakorolt Gaál István filmrendezővel való kapcsolata, illetve a róla készült portréfilm forgatása során átadott, ellesett szakértelem, va­ lamint az a sajátos látásmód, ami mögött bizonyára ott munkál a hozott és a felvett kultúra kettősségéből táplálkozó affini­ tás, komponálási készség, amellyel rit­ must teremt és egységessé teszi a filmjeit. Legutóbbi, Élet a szobrok között. Ifj. Szabó István művészete című portréfilmje 92 a 83. életévében járó, Benczúrfalván élő alkotó munkásságá­ ba, művészetének viszonyrendszerébe avat be nyolc narratív és kilenc zenei-képi tétel egy­ másra rétegezésével. Az idén befejezett film aktualitását növeli, hogy a Munkácsy-díjas ifj. Szabó István 2009 őszén Nógrád megye díszpolgárává vált, szülőföldje - ahová számos szállal kötődött és kötődik, amelynek hagyo­ mányáért, kultuszainak életben tartásá­ ért dolgozott és dolgozik - elismerésé­ ben részesült. Nem mellékesen és az aktualitáson túl, Shah Timor kamerája méltó módon teremti meg ifj. Szabó István művész-mesterember örök jelen­ létét, amennyiben a film a múlt (állan­ dó) jelenné tétele, hiszen a forgatás időben megelőzi a megtekintést, ezért egy korábbi eseményről vetít úgy, mintha éppen zajlana. Shah Timor ezúttal is a dokumentarista filmek hagyományos szerkezetét alkalmazza, ezáltal könnyen befogadha­ tóvá, szerethetővé teszi alkotását. A film­ béli „elbeszélés" során a kezdeti verbális �dominanciát jó érzékkel teszi a végére vi­ zuálissá, amit egyfelől a narratív blokkok idejének folyamatos rövidülésével ér el, másfelől azzal, hogy a beszéltetett jelen­ létének képi megerősítéséről fokozatosan lemond, az alkotói szavakat az életmű láttatásával támasztja alá és erősíti fel. Feszes tempót diktál, a beszédmódvál­ tás intuitív ereje révén mitizációra al­ kalmas, s ezáltal a maradandóság igé­ nyével fellépő értéket hozott létre a szer­ kesztés során a rögzített anyagból. A film nyitányaként a benczúrfalvai táj és út képét villantja fel, s a megérke­ zést tudatosítja a települést jelző tábla mutatásával, majd a Benczúr-kastély láttatását követően belép az alkotó szo­ borteremtő hétköznapjába, megjelenítve a neves nógrádi történész és családfa­ kutató, Nagy Iván portréjának kifaragá­ sát a kastélykertben. Ezt követően ifj. Szabó István a kastély-műterem bejára­ ta előtti lépcsőn állva mintegy beinvitál az életébe, a műhelyébe. Szerszámok és kisplasztikák körében indul a „gyökerektől/-ről" az elbeszélés. Megelevene­ dik az édesapa személyisége, szobrászszá válásának kulcsmomentuma: a Sal­ gótarján külterületén, Baglyasalján élő Bóna Kovács Károly szobrásznál vég­ zett segédi munkája, majd az önállóso­ dását követő, népi fafaragók körében szokatlanul gyors fejlődése. Ez az örök­ ség indítja el ifj. Szabó Istvánt a szob­ rászművészi pályán a II. világháború után, 1947-ben. Ebben a közel tíz perces tematikai egységben az apa személyi­ ségén túl az első mesterek és megbíza­ tások elevenednek meg, s a családi album archív felvételei beúsztatásával sor kerül ezek hitelesítésére is. Az ere­ det ismertetéséből vezet át a műterem padlástéri feljárójának belső erkélyéről készített körkép, mintegy megmutatva a helyszínt, az alkotások születésének helyszínét, amely a második narratív egységen belüli szövegrendező elv. A település, a kastély, a műterem története mesélődik el, és a szülői hagyaték gon­ dozásának, egyben tartásának igénye, egy későbbi közgyűjteményi elhelyezés terve. Ennek az örökségnek a bemuta­ tása válik az ezt követő zenei-képi betét témájává. A harmadik narráció a „hol és mivel szeret foglalkozni a szobrászművész" kérdéskört járja be, miközben különböző munkafázisokat - szabadtéri faragás, belsőtéri vázlatkészítés stb. kész és készülőben lévő műveket mu­ tat. A mikszáthi és madáchi hagyo­ mány ápolásával kapcsolatos tervekbe pillantunk be, megismerjük a Madách Imre és Fráter Erzsébet alakját, kapcso­ latát megjelenítő kompozíció makettjét, végleges nagyságú gipsz-, illetve agyag­ változatát, kőbefaragásának szándékát. Fráter Erzsi szemének formázása köz­ ben halkul el a háttérbeszéd, s bomlik ki a film legszebb lírai betétje: ifj. Szabó István a műtermi padlásfeljáró erkélyré­ szének korlátjára könyökölve, tekinteté­ vel méregeti születőben lévő szobrát. A munka szeretete, a hivatás iránti rajon­ gás olvasható le minden gesztusáról. Ezt szövi tovább és realizálja a negyedik narratív blokk, melyben a szobortól való megválás a gyermek ébresztése­ ként fogalmazódik meg. A következő zene és kép összjátékából építkező elem a szobrairól gondoskodó, azokat ecsettel tisztogató művészt jeleníti meg. Innen fűződik vissza az ötödik narratív egység a műhely szerszámok és kis­ plasztikák színesítette világába, az alko­ tói folyamatba, az arról való gondolko­ dásba, miközben a szem számára köz­ téri alkotások, szobrok és kompozíciók rétegződnek egymásra. Az újabb zenei rész alatt az apai mesterség folytatását, a fafaragást, egy női figura favésővel történő formázását láthatjuk. A hatodik narráció egyfelől a nógrádi kötődést és 93 �ennek kifejezését hivatott érzékeltetni, másfelől visszakanyarodik az apához, mint identifikációs tényezőhöz, mint saját munkásságának viszonyítási alap­ jához. A következő zenei betét alatt az objektív tekintete átvonul a majdan köztéri szoborkompozíció gipszváltoza­ tára. Innen szövődik tovább a hetedik narratív elemben a szó a szakmáról, a szakmaiságról, a művész belső látásá­ nak, intuitivitásának fontosságáról, arról, hogy leginkább mesterembernek tartja magát. A film egészét uraló harmóniába egy negyedpercnyi disszonancia csúszik, amikor - feltételezhetően - a 2008-as horpácsi Kálmán-napi program részt­ vevőinek vizuális körbejárása ékelődik be szövegelválasztó elemként. Amenynyiben a feltételezés igaz, akkor ez a részlet ifj. Szabó István Nagy Ivánszobra - amelyet a film elején még a művész kőbe vésett - végső helyére, a Mikszáth Kálmán-, Mauks Ilona- és Szontágh Pál-szobor társaságába kerü­ lésekor készült. Ezt azonban semmi sem erősíti meg, ezért nem tekinthető a kompozíció szerves részének, azaz funkciótalannak tűnik ifj. Szabó István tömegen belüli kamerával keresése. 94 Innen az apa alakjának fába-faragása vezet vissza a művész benczúrfalvai életébe, amelyen belül kiemelkedő a szerepe feleségének, a szintén szob­ rászművész Nagy Máriának. Végezetül ifj. Szabó István beszél arról a privatizá­ ciós kényszerről, ami évek óta a kastély­ műterem más célú felhasználásával fenyegeti, s ennek megvalósulása egy­ ben a munkássága befejezését is jelen­ tené. Az utolsó képkockák felesége társaságában mutatják, a jövő reményé­ vel övezve. Shah Timor filmje logikusan, részle­ teiben is megkomponáltan építkezik, magas fokú vizuális intelligenciáról, megjeleníttető erőről tesz tanúbizony­ ságot. Bíró Yvette szerint az egyes kép­ elemek értelmét „a kontextus egészében való helyük szabja meg. A független létezés varázsa és a függő helyzet jelen­ téssokszorozó nyomatéka mindig egyi­ dejűleg determinálja a végső jelentést". (55.) Az ifj. Szabó Istvánról szóló port­ réfilmben kibontakozó végső jelentés leginkább a szülőföld iránti önzetlen hűségben ragadható meg. (Magánkiadás, Salgótarján, 2009) �„Egy nemzet intelligenciája csak akkora nagy, amekkorának irodalma mutatja." (Mikszáth Kálmán) P Á L Y Á Z A T I F E L H ÍV Á S Nógrád Megye önkormányzata, valamint a Palócföld irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat szerkesztősége a 2010. évre meghirdeti a MIKSZÁTH-PÁLYÁZATOT. A pályázaton eddig nem publikált, máshol egyidőben be nem nyújtott, mikszáthi hagyományokhoz kapcsolódó szépirodalmi művekkel, valamint tanulmányokkal lehet nevezni. Maximális terjedelem: 15 flekk (1 flekk 1350 karakter) A pályamunkákat 3 példányban, jeligével ellátva (feloldását zárt borítékban) 2010. jú n iu s 15-ig lehet benyújtani a Palócföld Szerkesztőségének címére (3101 Salgótarján, Pf.: 270). A pályázatot a Palócföld folyóirat szerkesztősége bírálja el. A p ályázat d íja i: I. 100 000 Ft II. 80 000 Ft III. 60 000 Ft Eredményhirdetésre 2010 szeptemberében, a Nógrádi Megyenap és Kulturális Fesztivál keretében kerül sor. A díjazott művek közlésének jogát a Palócföld folyóirat fenntartja. Nógrád Megye Önkormányzata Palócföld Szerkesztősége 95 �Szerzőinkről AYHAN GÖKHAN (1986, Budapest): Költő. A H aszn álati utasítás cím ű antológia szerzője. KOÓS Istvá n (1975, M iskolc): Irodalomtörté­ nész, kritikus, képregényrajzoló. Bó d i Z su zsa n n a (1974, Salgótarján): Törté­ nész. A Nógrád M egyei Levéltár főlevéltárosa. Legutóbbi kötete: S alg ótarján i esem én y ek 1 9 1 8 1919 (2007, társszerző: Cs. Sebestyén Kálmán). KŐRÖSSI P. JÓZSEF (1953, Nagyvárad): Költő, novellista, publicista, könyvkiadó. Legutóbbi kötete: N em ezt találtam - T örtén etek a z em berbar­ lan g ból (2003). CSEHY Z o ltá n (1973, Pozsony): Költő, műfor­ dító, irodalom történész, kritikus, szerkesztő. József Attila-díjas (2009). Legutóbbi kötete: H om okvihar (2010). N. TÓTH A n ik ó (1967, Zse líz): Író, irodalomtör­ ténész, egyetemi oktató. Ipolyságon él. Leg­ utóbbi kötete: T ü körkön y v (2008). G. T o ro n yi J ud it (1968, Salgótarján): Törté­ nész. A szécsényi Kubinyi Ferenc Múzeum igazgatója. CRESSAI FERDINÁND (1991, Salgótarján): Költő. Jelenleg Budapesten tanul. Kötete: C supasz oltalom (2010). Ha n d Ó P éter (1961, Salgótarján): Költő, író, antropológus. Sóshartyánban él. Legutóbbi kötete: A lv ó kon fliktu sok m ezején (2008). H a rtay C sa ba (1977, Gyula): Költő. A Békés M eg y ei H írlap munkatársa, 2010 Bárka-díjasa. Legutóbbi kötete: N yú lzu g (2008). JENEI L á sz ló (1964, M iskolc): Író. A M ű ú t folyóirat szerkesztője. Legutóbbi kötete: Szelle­ m ek és szerelm ek (2008). K iss J u d it ÁGNES (1973, Budapest): Költő, író. Legutóbbi kötete: Ü dvtörtén eti lexikon (2009). N ém eth B o z ó A n drea (1975, Losonc): M űvé­ szettörténész, antropológus. A losonci Nógrádi M úzeum és Galéria munkatársa. Füleken él. Kötete: H étszer fén y eseb b en . A szkíta állatstílu s (2004). N ém eth Z o ltá n (1970): Költő, kritikus. A Bél M átyás Egyetem tanára. Legutóbbi kötete: Á lla ti n yelvek, állati v ersek (2007). PETŐCZ A n d r á s (1959, Budapest): Író, költő, szerkesztő. Többek közt József Attila- (1996), Márai Sándor-dijas (2008), a M agyar Köztársa­ sági Érdemrend Lovagkeresztje (2010) kitünte­ tettje. Legutóbbi kötete: D im en zin oista m űvészet ( 2010). S závai A ttila (1978, Vác): Író. Rétságon él. Legutóbbi kötete: O p tikai tu n in g (2009). SZEPES ERIKA (1946, Budapest): Irodalomtörté­ nész, kritikus, szerkesztő. Legutóbbi kötete: A z örd ög g oly ó fo g sá g á ba n (2007). (1979, Ipolyság): A Jozef Vydra Iparművészeti Szakközépiskola kőszobrászati- (1995-1999, Pozsony), majd a Képzőművészeti Főiskola grafika szakán végzett tanulmányokat (1999-2005) Pozsony). Egy szemesztert a poznani Képzőművészeti Akadémián tanult szitanyomat technikát (2004). 2005-2006 között asszisztens a pozsonyi Képzőművészeti Főiskola grafika szakán, majd 2006-tól ugyanitt doktori képzésen vesz részt. Tagja a Szlovákiai Képzőművészek Úniójának, a Szlovákiai Magyar Képzőművészek Társaságának, a Magyar Képző- és Iparművészeti Társaságok Szövetségének. Egyéni kiállítása volt Pozsonyban, Ipolyságon, Balassagyar­ maton, Komáromban, Vácon, Léván, Rimaszombaton, Lendván, Vágsellyén. Többek közt csoportos kiállításon vett részt Szlovákiában, Csehországban, Franciaországban, Lengyrelországban, Kínában, Spanyolországban, Olaszországban, Bulgáriában, Szlové­ niában, Egyiptomban, Taiwanon, Magyarországon. Művei szlovákiai, szlovéniai, kínai és bulgáriai közgyűjteményekben is fellelhetők. Díjai: Ars Papirum'99 3. díja (1999, Sumperk, Csehország), 2. Rokycani grafikai biennálé Dr. B. Horán Múzeum díja (2004, Rokycany, Csehország), Aprógrafikai Biennálé CRAF1X Csehországi Képzőművészek Uniójának díja (2005, Bfeclav, Csehország), Nemzetközi Ifjúsági Művésztelep - LindArt Stimulating prize díj (2008, Lendva, Szlovénia), 15th International Exlibris Exhibition Certificate of Award for excellent art work díj (2009, Taipei, Taiwan). N ém eth G éza 96 ��Ára lőfizetkrés30F E négyszász foint í gy, e játék, az örökléten át, így, e léhaság, s túlél minket is. ■ II II I I IBII I I I II II ■ II Ilii 9*7 7 0 5 5 5 ''X S 60 I 511 Szabó Lőrinc � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document https://dkvt.bbmk.hu/pf/3243e1988f4556c8c6fa3f7acc8321a9.pdf Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Dr. Mizser Attila Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 2010 Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Language A language of the resource hun Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Title A name given to the resource Palócföld - 2010/2. szám Type The nature or genre of the resource folyóirat 2010 folyóirat Irodalom Közélet Művészet Nógrád megye Társadalompolitika https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/62d4f3c954c1ff7ca6d553c970b36556.pdf 400747ab6d5564c8a35d01f64b1fe154 PDF Text Text Palócföld Irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat LVI. évfolyam • 2010/1. Ayhan Gökhan, Nyerges Gábor Ádám, Sopotnik Zoltán verse Tétényi Csaba prózája Frivaldszky János, Balázs Beáta tanulmánya Nálunk elkezdődött: Mikszáthra száz... ��Tartalom „kávéházi szegleten..." Sopotnik Zoltán Nyerges Gábor Ádám Madár János Juhász Katalin Bondár Zsolt Ayhan Gökhan Ardamica Zorán Kávézó balra; Bonyolult arányok Zen; 1 999 999; Csellengés Vallomás a Mátrában A lift a tizediken Negatív elvárás [1J; Negatív elvárás [2]; Álló kivonás Gyerekszoba; Hát; Családteszt; Anya beszél ne menjünk inkább sehova főleg melóba ne menjünk 3 5 7 8 9 11 13 Szávairatok Bálszezon, kisfröccs, kukucska 14 Próza és vidéke Kozsár Zsuzsanna Ikrek könyve Tétényi Csaba Dr. William Salinsky utolsó utazása 1., 2. Weiner Sennyey Tibor Cattaro 18 25 31 Kutatóterület id. Frivaldszky János Költő a Hajnaloson 36 Nálunk elkezdődött: Mikszáthra száz! Szászi Zoltán Suhai Pál Balázs Beáta Mariska hazanéz; Mix? Hát!; Azok a békebeli sertéssültek! Egy kis Mikszáth-filológia Mikszáth Kálmán esete a dzsentrivel 46 50 53 Találkozási pontok „egy terápia is megvalósul'' k.kabai lóránt, Menyhért Anna, Péczely Dóra, Seregi Tamás, Urfi Péter beszélgetése Kemény István regényéről 64 „Útonjáró". T.Pataki László élt 75 évet Handó Péter Tarnóczi László Közös utak Aki fecskekilométerekkel hitelesítette világablakát 72 74 Négyzetre szabott lépések avagy honnan hová / Beszélgetés kusnyár eveline képzőművésszel 77 Kép-tér Ami marad Bazsányi Sándor Róna Z. Péter Balajthy Ágnes KenderessyLili Gréczi-Zsoldos Enikő Misterium Debreciense / Térey János: Jeremiás avagy Isten hidege A reprezentáció mozaikjai / Szászi Zoltán: A felejteni nem tudás gyönyörűsége és szomorúsága. Gépesített kisremény Démon a mozaikkockák között / Géczi János: Anekdota. Tiltott Ábrázolások Könyve „A halálról beszélek, uram..." / Benedek Szabolcs: Haláldekameron Tájirodalom / Pomogáts Béla: Magyar tájak - magyar irodalom 78 80 82 85 87 �Vincze Dániel Agócs Attila Élet-kép" / R. Várkonyi Ágnes: Zrínyi Ilona. „Európa legbátrabb asszonya" Hagyomány és újítás / Lengyel Ágnes: „Csak a rózsám járjon szép csinosan...". Ünnepi palóc öltözetek napjainkban 90 93 Jelen számunk borítója kusnyár eveline Úton (elől) és Önámítás (hátul) című alkotása felhasználásával készült. A borító belső oldalain a Szemle és a Puncs című munkái láthatók. A belső illusztrációt Karmann János (13., 30., 35., 71.) és kusnyár eveline (10., 12., 17., 49., 63., 94.) grafikáiból válogattuk. A T. Pataki Lászlót ábrázoló felvételeket (73., 76.) Földi Zsolt készítette. Főszerkesztő: Mizser Attila (attila.mizser@gmail.com) Nógrád Megye Közgyűlése irodalmi, művészeti, közéleti folyóirata. Szerkesztő: Handó Péter (handop@gmail.com) Lektor/korrekton Nagy Csilla (csillester@gmail.com) Főmunkatársak: Nagy Pál (Párizs) Pál József (Salgótarján) Tőzsér Árpád (Pozsony) Kiadja: Balassi Bálint Megyei Könyvtár és Közművelődési Intézet (3100 Salgótarján, Kassai sor 2.) Felelős kiadó: Molnár Éva Támogatóink: Nemzeti Kulturális Alap Nemzeti Kulturális Alap S z o lg á lt a tó - E lo s z tó K f t . ! Környezetbarát energiánk a z Ö n szo lgálatáb an % Médiapartnerünk: Készült a Polar Stúdióban (Salgótarján) Levélcím: 3101 Salgótarján, Pf. 270; Telefon: 32/416-777; Fax: 32/416-482; Internet: www.bbmk.hu; e-mail: palocfold@gmail.com • Terjeszti a Balassi Bálint Megyei Könyvtár és Közművelődési Intézet; előfizethető, illetve a Palócföld Könyvek sorozatban megje­ lent kötetek megrendelhetőek ugyanitt • Budapesten megvásárolható az Írók Boltjában (VI. kerület, Andrássy út 45.), Nógrád megyében a Kincsestár Könyvesboltban (2660 Ba­ lassagyarmat, Rákóczi út 61.), az Inmedio üzletében (3200 Salgótarján, Erzsébet tér 5.), vala­ mint a szlovákiai Phoenix Könyvesboltban (98401 Losonc, Kubinyi tér) • 2010-ben megje­ lenik 6 alkalommal • Egy szám ára 400,- Ft; előfizetési díj egy évre 1 500,- Ft, amely a postaköltséget nem tartalmazza • Kéziratokat és rajzokat megőrzőnk, de nem küldünk vissza • ISSN 0555-8867 • INDEX 25925 �„KÁVÉHÁZI SZEGLETEN..." S o p o t n ik Z o l t á n Kávézó balra Regényhős, véletlenek foglya. Eső, szegénység, tartalékon vagyok. Idegileg eső, tartalék. Az első kávézó balra, ami tulajdonképpen kocsma, ott vártunk egyszer Tündivel Cappára, akinek a katonai eskü csak a haját vágta le. A kávé és unikum mögött felsorakoztak az évek, majd Tündi, Cappa élettársa váratlanul megőrült. Semmi különös, szimpla eljárása az agynak. Gyógyszert, meg levegőt lehet venni rá. Állítólag az esély már ott volt régóta, mozgott benne a ferde biokémia. Néha, minden ok nélkül meztelenre vetkőzött, polgármesteri hivatalban, szigorú házibulikon, hentesnél. Pardon. Szerintem csak fontos szeretett volna lenni. Fontos szeretet. Ennyi. Ilyenkor még egy angyal is lámpalázas lesz. 3 �Az igyekezettől lenőtt hajáról a festék. Pár foga kiesett. Szimplán elvezették, azt mondták, bársonyos szanatórium. Ellenőrökkel néha kimehet. Cappa halála után meg akartam keresni. Úgy se mer elmenni hozzá senki, gondoltam. Nem mentem sehova. Nem száradt le a lábam. Bonyolult arányok Sovány árnyék egy kisfiú mögött. Mintha rá akarna ugrani. Akár egy betegség. 19 meg még két szám. Azóta ijesztgeti, csak azóta belülről. A tükörben alig látszik anyuka. Apuka fordítva beszél. Képek felülnézetből. Nem tartanak össze semmi fontosat. A kert az erdőszélig végtelen csík. Szeretet. Akadály- és kifutópálya. Mi az, hogy felnőtt férfi? Mi az, hogy végig roncsokból építkezett? 4 �N yerg es G ábo r Á dám Zen - antidal - nem kell hogy legyen értelme vagy hogy menjen a minden miért menne ha valakinek mégis akadna rád fél perce végül is nem kell lényeg a mindenbe ha amúgy magától is meglenne 1 999 999 Hófehér ég és sötét tető a szomszéd házon nocsak hogy reszketünk pancser tettető belülről fázom naná, ha egymilliókilencszázkilenc venkilencezer kilencszázkilencvenkilenc ember közt pihensz alszol és eszel annyira egyedül, hogy néha már a gondolat gyártja csak a néma ihletet a föléhúzott gond alatt míg mocorgok lélegzek hisz élek ilyen a jó nevelés de már csak magamban beszélek velem is. 5 �Csellengés mint mindig: Vörösnek egy ideje már nem bírom töményen így bevallom higítani kezdtem a nagy lírai szenvedést most is például egy joghurtot kanalazgatok meglehetős kifejezéstelen fejjel amolyan jajdeemberi lírai hatáselemként miközben felolvasztom kissé az egyéves szívszakadásokat mint anyám a hússal hogy kijön belőle még két vacsora nálam a vers na akkor lássuk például hogy még véletlenül sem olvasom a könyvet mióta visszakértem és a cédéd se hallgatom hogy még egy kicsit ne legyen értelme ennek az egésznek és közben mint kis kacsok körbeforrnak a hegek ahogy bebábozódva szipogok befelé jaj hát én annyira meghatódtam hogy most egy picit meg is állnék (hatásszünet) mégis mennyi esély van rá hogy Dickens egy kiadatlan regénye vagyok a hősszerelmes Twist Sirano Olivér akinek azt írták egyszer hogy próbálják szeretni ő meg azóta várja ti. a próbát (próba szerencse, aki a kártyában szerencsétlen, szeretnemszeret stb.) aki napokon át házalt a Köztársasági Elnöki Hivatal és a Parlament közt a hivatalos kérvénnyel hogy megfoghassa a kezed aki kiráncigálta a kezedből a kabátot hogy rádsegíthesse (elmorzsolva két basszameget a tűsarok feltalálójának) bambilelkű félkegyelmű akinek már előre lehetett unni minden gyógyszeresüvegcsörgésű lépteit aki satöbbi satöbbi már én is unom de most így versen kívül (és persze még bőven versben, hisz másképp már nem lehet) azért megjegyezném hogy fullasztóan hiányzik benned valaki egy menthetetlenül cinikus nagypofájú izgalmában magát el-elcincogó lány aki hogy így eltűnt ha csak tizedannyira szeretnéd mint én már neked is rég feltűnt volna 6 �M adár J ános Vallomás a Mátrában Ez az erdő szeret minket. Égbe kapaszkodó ágaival fölemel. Nézd a fecskék meg-megvillanó szárnyát! Gyöngéden kutat a fény, és szívünkre lel. Évszázados aranygyűrűiket hogy mutogatják a fák... Eljegyezte őket - veled, velem - a végtelen világ. Ne is szólj kitakart sebeinkről---- , csak nyíló virággá változzon szemed! A tavasz legszebb víztükrében arcunkat fölismered. Ott vagyunk mi már a kövekben, a szavakon átbukó lélegzet alatt. Ölelj át és csöndesen énekelj, énekelj - mint a Nap! Gyermekeink majd örökbe fogadnak minket. Kicsi kezükben csillag gyúl, és fölszántják-----szétszórt lépteinket. Áttetsző, fényes hullámokkal jön el az éj. De addig szívemben lüktess, a tűztől ne félj! Elhamvadnak tenyerünkben a hófúvások, mozdulataink rejtező üvegszilánkok lesznek. Megcsillan, ami nincs: örökzöld szárnycsapásait őrzi a fenyveseknek. 7 �J u h á sz K atalin A lift a tizediken* Ma félig úton, félig útban vagyok, határozott hangon vöröset rendelek, ha nagy leszek, majd magabiztosabban. A zenét kikapcsolják, szólt eleget. Ma világgá mentem, ügyesen megtömöm bendőm a maradékból. Senki nem szól. Kinézek az ablakon, lakótelep. A helyzet kulcsa nincs a zsebemben. A lift a tizediken, ahol hagytam, elnyel majd a tömbház-emlékezet, mely fölfelé araszolva feled. Firkáim falra száradt barlangrajzok. „Szeressen valaki engem!", de úgy, hogy nem az én időmben ketyegjen. A csillagokkal képzelek flörtöt, szeretőmnek csupa csillag a teste, a vállára vannak tűzve, több tízezer. Zsákomban teknősbéka pihen, és látom, hogy a folt, mit boros ujjammal húztam hét színben ragyog. Asztalon, égen csillagok. Nekik küldök most jeleket. Telik az este, mint ahogy máskor telne, lassan láthatatlan leszek, egyensúlyoz a lelkiismeret, érzem, megfizetek ezért. És amit kapok, nem vágom zsebre. A fények nem takarnak el, záróra közeleg. Takarítják a háborús romokat lelkemben. (Mit szépítsem, egy és negyed óra volt, amit öröknek hittem. Az alkony kiközösített, az égbolt lángolt, és a függöny mögül valaki figyelt. Nem jutottam két lépésnyire sem, és úgy esett, hogy csillagos posztókalapját védelmezőn fejemre helyezte.) Szemelvény a szerző legutóbbi kötetéből. 8 �B o n d á r Z so lt Negatív elvárás [1] Különbözésük egybezárva előretolta alkatát elképzelése nem saját, tagadással utal magára hátrál előítéletén: ez függetlenség elcsalása és semlegesebb vélemény, sablon terének méretén különbözésük egybezárva ahol is semmi birtoka csak meghaladva hellyel-közzel a birtoklás motívuma azaz egy értelmesebb közhely. Negatív elvárás [2] lendület adódik lendület feljavul megrohan ellene beiktat igazol átlagok készülnek amikor lendület. jellemző átlagok semleges állaga kívülre különül látszólag összesen átlagok készülnek lendület beiktat. látszólag összesen beiktat ellene birtoka kölcsönből lendület igazol fonákra működik számbavett birtokon. megtippelt fogalma hordalék terület ugyanúgy megnevez lendület feljavul terület alakja túlfordul összesen. látszólag átlagok modellje előrébb lendület adódik lendület feljavul személyes alkata teljesen idegen. 9 �Á lló k iv o n ás Ö O részletekben ott tartva anyagát annyi összes működése hogy azokat ne kombinálja mégse ha hiba akad odaér önmagába is visszaér által és rajta kívül szemtől a darabok megosztva szemben lényegükből terjeszkedni váltani hátradobni kezdenek kiválni általános egyhelyekben közepükre zuhannak ideát [ez a fölény megvédhetetlen kivonásra értelmezett a kevesebbnek bizonyult tárgy összege lényegetlen ha hiba akad odaér önmagába is visszaér ezt lépem át elégedetten] 10 �A yhan G ökhan Gyerekszoba anyánál soha nem lehetett tudni, játszótéri gyerekszoba, a talaj homokszíne otthon padló, szabadesés. a neveket felosztják, a szerencsésebb nem az anya nevet kapja, aki betölti a rászabott név korát, azt elviszi a rákja, a névnek megvan a maga betegsége, ez a fontos tulajdonsága. Hát apa háttal, örökké háttal, mint a fotelről, lehúzom róla, véletlenül se legyen hasonló. a keze között vesződött velem, sajnos, a hátán kívül többre nem tudok emlékezni, a szív legyen és akkor is csak ennyi, a kórház ablakán a tükröződés, vessen árnyékot az apaszív, szívja a hátam magába a fotelszagot. apa háttal, évekre tőlem, a széléről indulok, hogy kinőjem az apával járó ütött-kopott, fotelt, apa én vagyok. 11 �Családteszt mint akinek rossz a lelkiismerete. tele ment mindennel. és a minden árt. ismerem apát, a fotelkirályt, apám a szorongás legelső köre. mint akinek jó a lelkiismerete. tele ment anyasággal. az anya nem árt. ismerem nagyon, a fotelanyát, anya a nyugalom legelső köre. apa és anya tartománya zárt. Anya beszél gyógyszereket szedek, ebben a korban, a gyógyszer a legegészségesebb, szép, kicsi piruláim, nektek élek, nőjetek fel, mint a gyerekeim. induljunk sétára, egészséges nyáron süsse a hasatokat a nap, a fájdalom növessze meg a le lketek. a szív meg úgy guruljon el, mint a nyugtató doboza. 12 �A rdamica Zorán ne menjünk inkább sehova főleg melóba ne menjünk alkonyodik a jóreggelt keményre fagyasztja hóembert beleolvad a téli nap nob.zmeg mongya józsinak imádkozik a hóesés amely mint mindig oly mesés szélvédőd gyorsan vakard le mint azt a nőt vajon akart-e csillog a hó s a pupilla szemedben - szemben kamion van rajta húsz tonna demijon abban meg bor van kiömlik jönnek a mentők pupilla borban tocsognak kitágul kiömlik szíved a borra nob.zmeg józsi jóreggelt 13 �SZÁVAIRATOK S závai Attila Bálszezon, kisfröccs, kukucska Amália (a faluról frissen városba költözött lány) reggel arra ébredt, hogy (lám) kezdődik a bálszezon, lelki karnevál, farsang, nyakig farsang, habos fánk a jutalom. Maszkolódunk. Lehet vágni a pofákat, vágja is mindenki, egymásra, a bálra, bálki­ rálynőre, vagy csak simán a hétköznapokra, gázcsekkre, házmesterre, tehát a társasházkezelőre. Így mondják ma. A régiek nem szokták még meg ezt, hogy társasházkezelő, nekik csak házmester, simán házmester, Hausmeister, ausnützbar. Használt házmestert vennék, nevet Amália az elképzelt hirdetésen, vagy azon, hogy beöltözne házmesternek a másnapi farsangi bálban, új bekezdés. Minden nap egy új bekezdés, ha büdös, ha mézszagú is. Illatú. De hogyan néz ki egy igazi házmester, töpreng Amália, honnan a felismerhető, a messzirőli házmester. Hősnőnk nem látott még házmestert, falun ugye nincs ilyen­ re szükség. Mindenki önmaga házmestere, saját portán söprés. Amáliának a ház­ mester hallatán elsőre a fröccs jut eszébe, sőt, talán sokaknak ez jut, ha másodjára is. A huszonéves lány úgy döntött, hogy megkérdezi a szomszéd Sehonnayt, bizo­ nyára van tapasztalata, házmester ismerőse. Házmesternek fog beöltözni. Igen, mondta Sehonnay, van egy ilyen öreg bútorunk az elsőn, a Bélabá', az apja is házmester volt, megnézhetem, hogyan néz ki egy ilyen, így Sehonnay. Aztán bele­ lendült a mesélésbe. Nem egy modern ember az a Bélabá', nem tudja, mi az, hogy internet, különben is náluk, otthon a házmesteri fészekben a legbonyolultabb saját technikai eszköz a lábbal hajtható varrógép. Azt is hónapokba telt, folytatta Sehon­ nay, míg megszokta az asszony (Bélabá'né). Először csak a látványt, aztán a funk­ ciót. Úgy belejött, összevarrta volna az egész világot. És mivel a nénike kísérletező típus, próbált varrni mindenfélét. Képzeljed el, Amália, bólogatott a Sehonnay. Söté­ títőből kardigánt, selejt, bontott zoknikból sálat, kesztyűt, viaszosvászonra krepp­ lepedőt, kecskére káposztát. De Amália, inkább nézzed meg a saját szemeddel az öreg házmesterünket, ne legyen befolyásolás, javasolta Sehonnay, mivel fontosak a saját, priváti benyomások. Ez nem olyan persze, mint az alkoholisták mindennapi privát benyomásai, impressziói. Befolyni, mint a kisfröccs a Bélába. Ez a látvány fogadja Amáliát az öreg társasházkezelő lakásában. Bélabá' vezetékneve valami kimondhatatlanul szlávos, de Bélának Béla, a legBélább, minden Béla egyforma. A konyhában ültek, földszinti konyha, földszinti városzajjal, fékcsikor, villamoscsörömp, az öreg nyomatta a fröccsöt, de nem ám a házmester című italt: három deci bor és két deci szódavíz elegyét, nem. Az ember nem ihatja meg önmagát, mondta Bélabá' és, hogy miért jött az Amália, mi célból. A lány elmondta, hogy farsangi bálba készül, jelmezötletek kellenének, nem kizárt, hogy házmesternek fog öltözni. Mit hordott a Bélabá' anno, mi volt az adjusztírung a szolgálatban, mi volt a hacuka. Bélabá' kezében megállt a fröccs, nem volt éppen tréfa, kedves kishölgy, 14 �nem volt éppen lecsós fánk a házmesteri szféra, mondta az öreg. Pláne, hogy ugye nem volt privátszféra. Mert mondjuk egy csőtörés, vagy kéménydugulás, az nem válogat, nem nézi az órát, vagy a leselkedést. Volt, mikor hajnal kettőkor ugrottunk az anyussal (anyus, a felesége a kisszobában tévézett, valami egészségügyi sorozat hangjai szűrődtek ki a konyhába, kölcsöntévé, kölcsönsorozattal), mert valaki ki­ gyújtotta a kukatárolót. Vagy, nem volt mindig nyugodt alvás, mert jöttek az éjsza­ kai műszak feladatai. Lépcsőházfelmosás (nappal összemászkálják a szomszédok), kedves Amália, udvarseprések, rozsdamarózni a szőnyegporolót, szolidan bele­ hallgatni némelyik szomszéd estéjébe, ha ugye az érdek úgy kívánta. Bele a szabo­ tázsba. Mert néha az érdek ugye gumibottal követelte, és mondta a lapos állami hangjával, hogy Bélabá' elvtárs, csak egy kicsit jegyzetelni kellene, kicsi kukucska, fülelés, beépülni, mint az eternit. Nem volt tréfa kishölgyem, nem volt, csóválta kopasz fejét az öreg. A kommunizmus nem mindig volt humorfesztivál, Amálka, jegyezze meg kérem, maga jó megjegyzőnek látszik, nem volt kabarématiné, ma­ gyarázta a nyugdíjas házmester. És ami a szolgálati ruhákat illeti, jöjjön, kérem, mutatom. A nyikorgással nyíló beépített szekrényből, mint vízesés, dőlt a naftalinszag. Nézze kishölgy, ezekben voltam szolgálatban. A szekrényben hét váltás bar­ na, térdkalácsig érő, durva anyagú munkásköpeny lógott, egyenként külön vállfán, minden napra egy mese. A mellzsebekbe három-három golyóstoll és egy-egy darab grafitceruza tűzve, mint egyféle rangjelzés, nem ám házközlegény. Na, ehhez még van, Amálka, ilyen félünnepi, átmeneti műbőrcipő, amilyenben bátran (de titok­ ban) mentem a templomba, de megállja a helyét a piacon is, sepregetésnél, rozsda­ marózásnál, mondta Bélabá'. Azért átmeneti, mert ebben tudok leggyorsabban átmenni a macskakövön, ha éppen a trolibusz is akkor akar. Lehet benne futkározni, ha elmegy a tömbben az áram, tárcsázni a szolgáltatót. A tetejére van ilyen cipkás, tudja, a szelepes micisapka, barna, vagy kék. Alkalom kérdése, karácsony­ kor, búcsúkor, razziák, lépcsőházi helyszínelések alkalmával, szexuális pincébeni rajtakapások esetén kék, de amúgy mindig barna. Ilyen barna nincs még egy, nem szívja a nap, nem kopik a mosógépben, mint az álom, olyan barna ez. Bélabá' rágyújtott. Na, most képzelje el, kishölgy, adódott ez a lehetőség, ötven éve, vagy ötszáz, mindegy, hogy házmester, na, mondtam az asszonynak, itt van a lehetőségünk, érvényesülés, perspektíva, panelszomszédok, tömbtársak. Mikor először jöttünk megnézni a panelt, ahol szolgálati lakás lesz, azt hittem, lehet vá­ lasztani, hogy melyikben látjuk el majd a hivatalt. Nem, azt mondták, nem lehet választani, a bal alsó földszinti lakás lesz a miénk. Miért, kérdeztem, de meghúzgálta az asszony a vállam, hogy ne kérdezősködjek, még ezt is meggondolják a végén. Főzhetek magának egy kávét, Amálka? (Főzhetett.) Aztán sokat gondolkoz­ tunk a földszinti lakásban, hogy miért nem a legfelső emeleti lett, amit ki is néz­ tünk. Talán, mert egy házmesternek bőven elég, ha látja az ablak alatt gyalogló sapkákat, nem ám, hogy ellátni a vasúti töltésig. Elég, Amálka, ha látja, mikor tel­ nek meg a kukák, ki mit dobott a szemetes mellé. Sőt, úgy lehet az ablakban cigizni, hogy nem fordul fel a gyomor a panorámától, csak nézegetsz, csendesen, megfi­ gyelsz, jegyzetelsz, ki mikor ment a boltba, miket vett, mitől nyúlik a necc szatyra. Csak hát, kedves kishölgy, bennem valahogy nem eléggé keltette az érdeklődést a kifigyelés, hamar elálmosodtam, úgy kellett a szellemi fekvőtámaszokat csinálni, hogy ne aludjak el, ne dőljek rá a radiátorra. Képzelje. Ilyen volt például, hogy 15 �számoltam az autókat, mármint rendszámilag, hány duplaszámos ment el, 22, 55, satöbbi, aztán felírtam, hó végén statisztika. Vagy, hogy reggel megtippelni, hogy a szemben lévő akácfát hányszor hugyozzák le a sétakutyák. Már az is milyen, Amálka, hogy városon tartják az ilyen lakótelepi kutyákat. Állatkínzás ez, én mon­ dom. Este ugatják a kutyák a tévét, mert nem látják a teliholdat. Ugatják az egész­ ségügyi sorozatokat. Amália, mivel alapos családból érkezett, vitt magával diktafont az öreghez, ne­ hogy elfelejtsen valamit, meg Sehonnay is hangsúlyozta: fecsegős az öreg. A felvé­ telen halk közszolgálati rádió, utcazaj a háttérben (fékcsikor, villamoscsörömp). De, hogy rögtön a tárgyra térjünk, terelődjünk, Amálkám, adhatok magának egy ilyen barna szolgálati öltözetet, látom maga is ilyen nagy lóbaszó, oppardon, lány, jól megnövesztették az angyalok, így értem. Angyalom. Viszont meg kell tanítsam, hogyan kell házmesterként gyalogolni. A megfelelő gyaloglási technika tekintélyt sugároz, hatalmat, ne is mondjam, bizalmat. Na, jöjjön, mutatom, először csak itt az előszobában, aztán, ha akarja, kimehetünk élesben is, szituációzni, újra­ forralni a házmesteri géneket, a szociáltradíciót, Amálka, azt a jó büdöset. Na, tehát, nézzük, hogyan menne végig az udvaron, ha maga lenne felelős a la­ kossági életfeltételekért, a tömbnyugalomért, Amálka. Elsőre, kérem, onnan, a konyhaajtóból tessék elbóklászni ide a cipős szekrényig, lássuk, egy, kettő, hó-rukk. Jó, jó, de nem kell mindenáron nevetgélni, somolyogni, nem szabad egyből nyílt lapokkal játszani. Első lecke: meg kell tanulnia, Amálka, egy kicsit lemerevíteni az arcizmokat, kicsit keményebben kell nézdegélni, keményen, mint a postaláda. Anynyi érzelem legyen maximum a járásában, plusz a nézés, mint egy elefántfókáéba, jó, csak mondtam egy állatot, maga se látott még röhögő elefántfókát, lehet, hogy csak magukban röhögcsélnek, mikor meglátnak egy tankhajót, befelé vihognak, mint minden állat. Hadd jegyezzem meg, kishölgy, hogy nem egy tipikus városi neve van magácskának, ja, hogy faluról tetszett felköltözni, értem. Utoljára az állat­ kertben hallottam ezt, hogy Amálka, az egyik szarvasmarhát nevezték így, ne ha­ ragudjon, kicsit csapongós vagyok. Ne tessék pirulni, de kicsit tényleg tehenes a neve. Szóval, Amálka, annyi azért látszódhat a fejizmokon, tudja, a mimikán, hogy minden rendben, de azért nincs kolbászból a kerítés, hogy megesik a savanyú sző­ lő, a keserű tartós tej. Mert néha megesik. De alapvetően m i n den oké, derékszög­ ben áll a jellem, a lélek szőnyegporolója. Tessék csak jönni-menni néhány kört, szokni, hogy minden mozog maga körül, bemehet a konyhába is, de csak a tűzhe­ lyig tessék, onnét fel van mosva a kő, leejtettem a rakott krumplit. Addig készítek magamnak még egy kisfröccsöt. Tudta, hogy régen spriccernek nevezték, aztán Vörösmarty honosította meg a fröccsöt? Na, mostmá' tudja. Én meg azt nem tu­ dom, hogy miért nem lehet, mondjuk nagyfröccsöt, üvegeset venni a közértben, vagy dobozosat, zacskósat. De, jut eszembe, Amálka, az nem lesz-e baj, hogy maga, mint ugye nő, és ugye az alapvetően férfias házmesteri munkakör, nem lesz ez baj a farsangi bálban, jól van, csak kérdezem, mondjuk, amennyire fel van borulva a világ, hagyjuk. Tehát csak lépegessen, hátra is teheti a kezét, az amúgy is ilyen házmesteri mozdulat, spéci és praktikus koreográfia, sose láttam még olyan ház­ mester kollégát, aki csak úgy kétfelé lógatja, lóbálja a kezeit, mint valami díszma­ jom. Mert, Amálka, figyeljen közben, pszichológia van a hátratett kézben, a titokza­ tosság, a nyugalom, látszólagos bölcs közöny, a szakértelem, a szakiság, Amálka, 16 �férfiasan kitolódik, türemkedik a pocak. Ha valaki így látja szolgálatban a házmes­ terét, akkor egyből tudja (vágja), hogy helyén vannak a dolgok a világban, nem jöhet se a török, se a tatár, satöbbi vad népek. Hogy otthon, a lakásban bele lehet szépen ülni a fotelmeleg hétköznapokba, a csendes szobakonyhákba, csinálni szé­ pen a kávészagot, borotválkozni a kistükörben. Egy hátratett házmesteri kéz, az maga a biztosíték arra nézvést, hogy mindenki békén lehet a saját kis óljában, lakáskölcsönében. Na, elég lesz a sétafika, Amálka, egészen jól belejött, ahhoz képest, hogy egy fröccsöt se ivott még meg. Mert az is fontos, tudnia kell, hogy meglegyen a napi két szolgálati kisfröccs. Máris megvan a hajtóerő, szabadabban cikázhatnak a gondola­ tok, a spirális konspirációk, és nem utolsóként: nem fájnak annyira a visszerek, ha megvan az az angyalfingnyi bódulat, ami ott buborékol minden kisfröccsben. Lele­ dzik. A diktafon eleme itt kezdett lemerülni, még hallani lehetett, hogy krákog párat Bélabá', ahogy halkan koccan a mokkáskanál, és ahogy a rádió bemondja: kezdődik a bálszezon. 17 �P r ó z a és v id é k e K o z sá r Z su z sa n n a Ikrek könyve Neked, ikertestvérem. Tudod, miért. A mélyben Itt bent sötét van és meleg. Kezemmel végigtapogatom a falakat, ismerek minden repedést, minden görbületet. Titkok fala, tűz van benne és víz van benne, föld és szél, és mindez az enyém. Nem osztozom rajta senkivel. Csak veled. Szoríts egy kis helyet magad mellett, hogy elférjek ebben a kerek, zárt világban. A te világodban. A kettőnk világában. Itt még értjük egymást szavak nélkül is. Itt még a mozdulata­ ink beszélnek. Itt még olyan egyszerű. Mindent tudok rólad. Ismerem a gondolataidat, tested összes porcikáját felfedez­ tem már. Másoknak majd meg kell küzdeniük ezért a tudásért, ott, a világon kívül. Egyszerre dobban a szívünk, és ugyanazt gondoljuk, te meg én. Bátyó, mi lesz velünk, ha egyszer kikeveredünk innen? Aki szívednek kedves Tizenegy évesen lettem árva. Akkor halt meg az apám. Anyámat sosem ismertem, úgy mondják, nem élte túl a szülést. Egyesek persze suttogták, hogy lelépett, és itt hagyott minket, de sose hittem el. Láttam a sírját, a halála dátuma stimmelt. Mellétemették az apámat. Akkoriban haragudtam az istenekre, gyűlöltem őket. Nem akadályozták meg apám halálát, a híres csoda tévők. Hagyták, hogy árva legyek. Tizenegy évesen. Sokat voltam egyedül. Nagynéném, aki felnevelt, csak enni adott, fedelet a fejem fölé, ruhát, ha már leszakadt rólam. Amúgy „hallgass és tűnj el" volt a nevem. Mindig egy testvérre vágytam, aki megért. Aki úgy gondolkodik, ahogy én. Egy lánytestvérre. Mikor árva lettem, még jobban vágytam rá. Nem kérhettem az isteneket, tegye­ nek csodát. Nem hittem már bennük. Megteremtettem magamnak a húgomat egyedül. Sokáig tartott, míg apróra elrendeztem mindent. Részletesen elképzeltem a kül­ sejét, szőke haját, nagy barna szemét, a szeplőket az orra körül. De még fontosabb volt a húgom természete. A türelme, a humora, a nyugalma. A határtalan fantáziá­ ja. Ezen sokáig töprengtem, ábrándoztam, végül már jobban ismertem őt, mint magamat. Képzeletemben megelevenedett a kishúgom, és mindig velem volt. Nem voltam már többé egyedül. A környezetem bambának tartott. Sőt, hülyének. Nem érdekelt. 18 �Mikor elértem a nagykorúságot, nagynéném egyszerűen kidobott. Fel is út, le is út, eleget vesződött velem mostanáig, végre a maga életét akarja élni, boldoguljak, ahogy tudok. Előbb a delphoi jósdába mentem, itt ez a szokás. Meg kíváncsi is voltam a jövőmre. A jóslat zagyva volt, semmi értelme: megölöd, aki szívednek kedves, ha meg nem találod anyádat. Anyám húsz éve halott volt már akkor, és nem akadt a földön olyan lény, aki szívemnek kedves lett volna. Csak a húgom. De ő nem volt valóság, ábránd volt csak. Őt nem lehetett megölni. Gondoltam én már előbb is, hogy az egész jósda szélhámosság. De az emberek vakon hittek a bugyuta próféciákban. A véleménye­ met inkább megtartottam magamnak, csak képzeletbeli húgom tudott róla. Nem vágytam rá, hogy ízekre szedjenek a forradalmi nézeteimért. Azért szöget ütött a fejembe, hogy anyám múltjáról nem tudok semmit. Nyo­ mozni kezdtem a hajdan volt asszony után. Elmentem a szigetre, ahol született. Akadtak még, akik emlékeztek rá. Egy szobrász meg is mintázta márványból, mikor még fiatal volt az anyám és hajadon. Megtaláltam a szobrot: az én elképzelt húgocskám nézett rám a hideg kőből. Akkor eszembe jutott a jóslat megint, és eszembe jutottak a pletykák is. Hinni kezdtem, hogy anyám ma is él valahol. És él a húgom is. Ha az egyikhez eljutok, megtalálom a másikat is. Sokfelé jártam, míg anyám nyomát kutattam. Hittem abban, hogy ráismerek, nemcsak a szobor miatt, hanem a vérségi kötelék miatt is. A köldökzsinór, ami összekötött vele, erős, majd ez a kapocs figyelmeztet, segít ráismernem. Utam, bolyongásom során sok kaland ért, de ezekről nem akarok beszélni. Hős­ ködésnek tűnhetne. És nem is tartom olyan fontosnak, hogy szót ejtsek róla. Csak az utolsó kalandról akarok szólni, arról a végzetesről. Arról, ahogy Thébába értem. Egy szörny uralta akkoriban Thébát, egy szfinx, aki hülye találós kérdésekkel ri­ ogatta a népet. Amíg helyes választ nem kapott, naponta elfogyasztott egy városla­ kót. Mire én odaértem, már erősen hízásnak indult, Théba lakossága meg fogyat­ kozni kezdett, az ok-okozaü összefüggést nem volt nehéz kitalálni. A szívélyes városlakók annyira megörültek jöttömnek, hogy mindjárt feltálaltak a szörnynek ebédre. Ám annak már úgy el volt nehezülve a gyomra, hogy húzta az időt, ra­ gaszkodott a maga kitalálta rituáléhoz. Előbb a munka, aztán a szórakozás. Hall­ gassam meg a találós kérdést, majd aztán ebédelünk. Gyerekjáték volt kitalálni. Nekem, aki képzeletbeli húgommal és fantáziálással töltöttem a gyerekkort, legfeljebb azon lehetett eltöprengenem, mennyire gyéren működik a thébaiak agya. A szfinx, esküszöm, megkönnyebbült, unta már a thébai éghajlatot, azt mondta, hegyekre vágyik, friss levegőre. Engem királlyá koronáztak, minden tiltakozásom ellenére. Sajnos a trón amúgy nem volt üres, osztoznom kellett rajta a királynéval, aki túl volt már a zsenge ko­ ron, de annyira még nem volt öreg, hogy ne követelje a jogait. Valamikor szép lehe­ tett, erre gondoltam az ágyban, míg sietősen elvégeztem a dolgomat. Reggel aztán kellemetlen érzésre riadtam fel: egy kard feszült egyenest a tor­ komnak. - Meggyaláztad az anyámat! - ordította egy harcos amazon. Az arcát nem lát­ tam, álarc fedte, indulata alapján akár férfi is lehetett volna, de a melle remegett 19 �a felindultságtól, és annyira szép volt így, ismeretlenül, hogy nem tudtam paran­ csolni magamnak. Nem adta meg magát, harcolnom kellett vele, le kellett igáznom, mielőtt a ma­ gamévá teszem. Olyan gyönyört én még nővel nem éltem át. Így volt vele ő is, sikítozva követelte, hogy ne hagyjam abba. Csak órák múlva kegyelmeztem neki, teljesen kimerülten. - Ki vagy te? - kérdezte, csak hogy mondjon valamit. - Oidiposznak neveznek - mondtam, csak hogy mondjak valamit. Nagyobbat sikított, mint az önkívületi pillanatokban. - A bátyámat hívták így, akinek az apja elűzte anyánkat és az Őméhében engem is! Arcáról lehullott az álarc, és a megálmodott húgom állt előttem. De nem gyö­ nyörködhettem arcvonásaiban, mert felkapta a rég sarokba hajított kardot, és döfött. Csak védekeztem. Megöltem a húgomat. Bocsáss meg, lélek Szakadt az eső, és szüntelenül villámlott. A két megriadt kis árva szorosan össze­ bújt a pajtában. Éjszaka volt, de a villámok nem hagyták, hogy sötét legyen. Hara­ gos volt az ég, mint egy istenítélet. S ők ketten megremegtek minden csattanásra. Aztán belevágott a villám a pajtába, lángolni kezdett körülöttük minden, tűzvész az özönvíz közepén. Vakon rohantak ki a viharba. Johanna attól az éjjeltől fogva már sose volt többé régi önmaga. Rohamai voltak, és különös hangokat hallott. De nem szólt erről senkinek. Még az öccsének sem. ő persze tudta, hogy nővére más, mint régen, megérezte. De tiszteletben tartotta, hogy ez a téma, Johanna megváltozott énje, még kettejük közt is tabu. Mindig is elválaszthatatlanok voltak, erős kapocs volt köztük az árvaság. Ahogy cseperedtek, Johanna egyre szívesebben bújt fiúruhába. Túl szép volt, zavarták a mohó tekintetek, nem érezte magát eléggé biztonságban olyan öltözékben, mely minden testi előnyét csak hangsúlyosabbá tette. Az öccsét ez az öltözési hóbort nem zavarta, ellenkezőleg. Az ő szemében Jo­ hannának sose volt neme, lélek volt, nem test. Rokon lélek, a legeslegközelebbi emberi lény a világon. De a férfiruha sem védte meg Johannát saját belső hangjaitól. Évről évre erősöd­ tek benne, és velük együtt a mardosó kétségek is. Ki beszél? Isten? Sátán? Engedelmeskednie kellett belső hangjainak, ha fájt is. Mert fájt. Fizikai szenve­ déssel járt. Egy-egy hosszabb roham után hetekig mélyültek szeme alatt a fekete karikák, hetekig táncolt a gyomra, reszkettek tagjai. Ösztönszerűen engedelmeske­ dett, nem volt választása, ha túl akarta élni, ilyenkor bele kellett merülnie saját poklaiba. Az öccse sose hagyta magára. Mellette maradt a legnehezebb percekben is, szent borzadállyal nézte, mit művel Johannával a roham. Sosem félt tőle, ilyenkor sem, csak sajnálta, és még sokkal erősebben szerette. Nem tudta, hogy epilepsziás. Azt tudta csak, hogy testvérek. Kamaszok voltak, mikor Johannának világosan megmondták belső hangjai, mi a küldetése. Kiválasztott volt, hogy ostromra vezesse a katonákat, hogy kiűzze a hazából a bitorló angolokat. Csak a saját erejére számíthatott, önmagából kellett merítenie, és csodákat tennie. Saját belső poklából kellett új valóságokat építenie. 20 �Az öccse nem tágított mellőle, bár Johanna sosem beszélt neki a küldetésről, sem a pokoljárásról, sem a veszélyekről. Remélte, hogy nem ért semmit az egészből, hogy csupán a szeretet és a hajdani rettenetes vihar emléke tartja őket együtt. Csak ő kiválasztott. Az öccse ártatlan. Csak mikor fogságba kerültek, jött rá, hogy tévedett mégis. A hangoktól tudta, ki fog szabadulni egyszer, ha volt út lefelé, a szakadék mé­ lyére, lesz út felfelé is. Nem követelte, eresszék szabadon. Csak azt: ne tartsák fog­ va az öccsét. Az tévedés, őneki nincs köze csatákhoz, hangokhoz, poklokhoz. De az öccse csak ránézett, nyugodt barna szemében nem voltak kétségek. Tu­ dom, min mész keresztül. Hallom a hangjaidat. Azt is tudom, megszabadulunk. Johanna vadul nézett rá, ordított benne a kétségbeesés. Nem akarom, hogy a testvérem légy. Tagadj meg, fuss, menekülj. Különben véged. Nem az angolok ölnek meg. Az én bensőm öl meg, ha velem együtt akarsz pokolra szállni. Olyan terhet rakok gyenge vállaidra, amit nem visel el senki halandó, csak a kiválasztott. Tagadj meg, fuss, menekülj. Ne légy a testvérem többé. Soha, soha többé. Szabad vagy, menj már! A fiú nem mozdult, ahogy nem mozdult akkor sem, mikor Johannán úrrá lettek a rohamok. Maradok, és veled viselem terheidet. Ezért vagyok a testvéred. Nem tűrhette, nem áraszthatta rá a világ fájdalmait, meg kellett szabadítania. Erőt kapott hozzá, isteni, sátáni erőt. Ujjai vasmarokként kapcsolódtak öccse torká­ ra, kiszorították belőle az életet. Bocsáss meg, lélek, aki a testvérem akartál maradni. Meg kellett, hogy öljelek, hogy megmentselek magamtól. Nem követhetsz tovább. Máglya vár, az a rég be­ csapódó villám gyújtotta meg. Máglya vár, boszorkányok végzete, isteni, sátáni sors, nem való neked, halandónak. Csak így tudtalak megmenteni önmagamtól. Egy jobb világban talán találkozunk még. Ahol nem lesznek hangok, ahol nem leszek kiválasztott. Akkor újra testvérek leszünk. Ártatlanok. Haláltánc Elmegyek meghalni. Elmegyek meghalni. Lenn a mélyben jó volt. Magzat voltam, védett. Velem voltál, én testvérem. Most már sehol sem vagy. Hová tűntél? Félek. Kicsi voltam, védett. Te voltál a világ, a világ megértett. Magam vagyok. Élek. Nélküled mit érek? Elmegyek meghalni. Elmegyek meghalni. Gyermek voltam. Ártatlan. Bíztam mindenkiben. Játszot­ tam. Álmodtam. Felkeltettek. Levagdosták szárnyam. Szárnyaszegett vagyok. Ne gyere utánam! Elmegyek meghalni. Elmegyek meghalni. Lánnyá cseperedtem. Miért nem kellettem? Fiú nem várt soha. Kegyetlen mostoha volt a sorscsillagom. Most már maradj távol, ne kísérj utamon. Elmegyek meghalni. Elmegyek meghalni. Asszony voltam. Érett. Soha meg nem értett. Asszony vol­ tam, meddő, kínt, bánatot termő. Gyermekem volt, mégis elfordult az ég is. Nin­ csen maradásom. Elmegyek meghalni. Elmegyek meghalni. Öreg voltam, vénség, százesztendős szépség, ráncos emlé­ kezet. Ne adj most már kezet, ne keress, nem leszek. Elmegyek meghalni. Elmegyek meghalni. Elmegyek meghalni. 21 �Nézz rám Elviselhetetlennek érzem a tudatot, hogy az alvilágban vagy, Eurüdiké. Hogy vias­ kodsz a magad szörnyeivel, már-már legyőznek, utolsó erődből próbálsz kiemel­ kedni az iszonyatból, ami körülvesz, és én csak állok a szakadék szélén, nézem, ahogy egyre lejjebb zuhansz, és nem tudok segíteni rajtad. Csak mélyebbre taszíta­ lak, ha veled zuhanok én is. Orpheusz, ne félts. Itt vagyok a magam poklában, és jó itt nekem. Minden harc, amit a szörnyeimmel vívok, erősebbé, ellenállóbbá tesz, tudom. Ez a tudat boldogít engem. Sosem kérném, hogy zuhanj velem a mélybe, neked ott kell maradnod a szakadék szélén, és nézned, hogy lent vagyok. Te vagy a lelkem jobbik fele, neked túl kell élned, ha engem elnyelne az alvilág. Most még süllyedek, egyre mélyebbre, hogy később újra a magasban szárnyalhassak. Hacsak le nem győz a pokol mégis. Eurüdiké, nem nézhetem tétlenül, ahogy vergődsz, és bizonygatod magadnak, hogy minden rendben, ennek így kell lennie, neked a poklot meg kell járnod. Nem hiszek benne, hogy ezt érdemelted. Szeretném, ha mellettem lennél, mert szavak nélkül is értjük egymást. Lemegyek a pokolba érted. Orpheusz, nem engedem, hogy veszélybe sodord magad. Az én poklom csak az enyém, túlságosan fájna neked, nem vagy rá felkészülve. Neked a felszínen kell maradnod, hogy felnézhessek rád időnként, és tudjam, hova kell majd egyszer visszajutnom. Ha lesz visszaút. Az istenek megengedték, hogy belépjek az alvilágodba, a szörnyeid közé. Vakon kell odamennem, vak bizalommal, egyedüli támaszom a te szereteted lesz, Eurüdi­ ké. Nem szabad rád néznem sem, de te tudni fogod, hogy ott vagyok melletted, érezni fogod a szeretetemet. Kivezetlek az alvilágból, a felszínre hozlak újra, mert nélküled csak félember vagyok, nem élhetek a földön napfényben azzal a tudattal, hogy te egy iszonyatos szakadék mélyén gondolsz rám kétségbeesetten. Orpheusz, hát nem érted? Bűnös vagyok, mert túlságosan boldog voltam, és az akartam maradni, nem nézik jó szemmel az istenek, ha egy halandó a teljességre vágyik. Ne akarj értem jönni, ha megtisztultam lelkem szörnyeitől, újjászületek, és megint eljutok hozzád. Mennem kell, Eurüdiké, meg kell próbálnom a lehetetlent, nincs addig nyugtom, míg azon a szörnyű helyen vagy. Aggódom érted. Ne gyere, Orpheusz, kérlek, nem akarom. Felesleges. A saját poklommal magam­ nak kell megbirkóznom. Gyere utánam, Eurüdiké, kivezetlek, csak bízz bennem. Nem nézek rád, nem sza­ bad, mert akkor elveszíthetjük egymást. Csak kövesd a gondolataimat, és újra kiju­ tunk a fényre. 22 �Várj, Orpheusz, ne siess annyira, nem tudlak követni, mert türelmetlen vagy, két­ ségbeesett, elszánt, vezetsz akaratom ellenére is. Állj meg, Orpheusz, nézz rám. Csillapodj le, és nézz rám, kérlek. Ne érezd úgy, hogy bármit is veszítesz ezzel a pillantással. Mert én nem mehetek veled. Nem mehetek a fényre. Nekem itt van dolgom, az alvilágban. Engedd, hogy elvégezzem a dolgomat. Engedd, hogy egye­ dül jussak fel a mélyből, ha itt lesz az ideje. Ha lesz visszaút, találkozunk még. Ha nem sikerülne, akkor is mindig érezni fogom a közelségedet, a szeretetedet. Hát emeld fel a fejed, és nézz végre rám, testvérem, Orpheusz. Azt akartam, szeressen A sziget legmagasabb pontján, a magányos sziklán ült, a messzeséget kémlelte. Sasszeme volt, már látta a hajót, melyet úgy sodortak a haragos hullámok, mint egy dióhéjat, ó akarta így. Ő támasztotta a vihart. Az emberek, akik azon a hajón vol­ tak, megérdemelték a vesztüket. Egykor az életére törtek. Ő megmenekült, mert erősebb volt náluk, kiválasztott volt, akit a varázslás hatalmával vert meg a sors. Azóta élt a szigeten, mindenkitől távol, mindenkitől elfeledve. Nem volt vele más, csak Miranda. Már mikor először látta, tudta, hogy ő az egyetlen, a neki való társ. Bűbájosság­ gal érte el, hogy a lány a szigetre kerüljön, és ne emlékezzen semmire. Hogy csak őt lássa, senki más embert ne ismerjen. Miranda mégsem szerette. Nem érezte sose azt a borzongást, azt a hideglelést, amit ő, Prospero érzett, ha meglátta. Kedves volt, udvarias, figyelmes, de csak a kötelesség tudat vezérelte, semmi más. Varázslattal tán elérhette volna, hogy szeresse. De olyan balga volt. Arra vá­ gyott, önmagáért szeresse őt a lány és önszántából. Hogy ráébredjen egyszer, nincs itt a szigeten senki más, az egész világon nincs senki más, csak ő, Prospero, ő a neki való társ egyedül. Az igazi. De Miranda csak várt, csodára várt tán, nem kellett neki Prospero, pedig senki máshoz nem is szólhatott a szigeten. Keveset beszélt, inkább hallgatott a lány. Szeme mindig a messzeséget fürkészte. Álmodta egyszer, hogy jönni fog valaki, a nagy víz hozza el, és elég, ha belenéz a szemébe, minden választ megtalál benne, a kimondatlan feleleteket is. És érteni fogják egymást, szavak nélkül is, mert olyanok, mint az ikertestvérek. Szívesen üldögélt a sziklán, és most meglepődött, hogy Prosperót látja ott, Prospero nem szokott a sziklán üldögélni, neki mindig akad valami dolga, nem bámulja a messzeséget, nem vár senkire és semmire, Prospero elég önmagának. - Itt vagy? - kérdezte Miranda csalódottan, mert érezte, most hívatlan tanúja lesz az álmodozásainak. - Itt - hagyta rá Prospero. - Nézem a tengert. Haragos ma. Nem beszéltek többet, nem volt miről. Miranda az álombeli ifjúra gondolt, Prospero az emberekkel teli hajóra, mely hamarosan a hullámsírba száll. Várta már azt a pillanatot. Mikor gondolatait odairányítja a hánykolódó bárkára, és parancsot ad neki a megsemmisülésre. - Prospero! Mi az ott a vízen? - kérdezte izgatottan Miranda, ő még csak most kezdte látni a távoli pontot. - Hajó. Emberek utaznak rajta. 23 �- Emberek? Mint mi? - Emberek. - Idejönnek? - Nem hiszem - mondta Prospero. - Vihar van. Nem tudnának itt kikötni. Miranda egyre izgatottabb lett. Hátha mégis idejönnek. És ott lesz köztük az a valaki, az az egyetlen, akinek a szemében ott a világmindenség. - Prospero! Te olyan ügyes vagy! Te tudsz rajtuk segíteni, ugye? Prospero nem válaszolt. Gyűjtötte az indulatokat, összpontosított, tudta, minden erejére szüksége lesz egy hajó elsüllyesztéséhez. - Prospero, kérlek! - Miranda hangja még sosem volt ilyen. - Én tudom, érzem, azon a hajón van valaki, aki csak nekem született. Veszélyben van. Prospero, te meg tudod menteni. Csak te tudod megmenteni. Ránézett a lányra. Arca lángol, szemében is idegen tüzek. Megváltozott, még szebb lett, még távolibb, még idegenebb. Azt akartam, szeressen, önmagamért szeressen, gondolta Prospero. Nem kellettem neki. Pedig nem volt senki más. Min­ dent megtettem volna érte. Mindent. Elfordult a lánytól. Összeszedte az erejét, összpontosított, kinyújtotta a kezét, hogy elsüllyessze a hajót, az ellenségei hajóját, akik miatt ezen a szigeten kell élnie egy lánnyal, aki neki a mindenség, egy lánnyal, akinek ő semmi. Kinyújtotta a ke­ zét. Remegett. Ujjai mintha önálló életet éltek volna, mintha nem az ő keze lett volna. Nem tudta megtenni. Belenézett a lány szemébe, izgalom volt benne és bizakodás. Azt akartam, ön­ magamért szeressen. Pedig elvarázsolhattam volna. Újra kinyújtotta a kezét, összpontosított, minden erejét összeszedte. Lecsendesítette a háborgó tengert. A hajó egyre közeledett, Miranda lerohant a partra. Prospero csak állt a szikla mellett, kapaszkodott a kőbe. Nem varázsol többet. Soha. M int két fa Olyanok vagyunk, mint két fa. Állok a patak partján, leveles ágaimat belelóga­ tom a vízbe. Állsz a túlparton, ágaid a csillagokat keresik, a napot simogatják. Én le. Te fel. A patak közöttünk. Nézzük egymást vágyakozva, de nem mozdulhatunk, állunk, ahol belegyöke­ reztünk a földbe, állunk a patak két partján, mert ott a helyünk. Suttog a patak, viszi az üzeneteket, tőlem, tőled, egymásnak. Az én ágaim lefelé hajlanak, a te ágaid a magasba nyúlnak. Olyan különbözőek vagyunk. Olyan egyformák. Állunk mozdulatlanul, viharban, szélben, fagyban, napsütésben. Nézzük egymást. Köztünk a patak. Hozza, viszi az üzeneteket. Ötszáz évig, ezer évig. És néha lehajolnak hozzánk a csillagok. 24 �T étényi C saba Dr. William Salinsky utolsó utazása (Részlet a DCI című regényből) . 1 A bizonytalanság nem betegség. Legfeljebb tünet. Például bizonytalanok lehetünk abban, hogy amit látunk, az létezik, vagy úgy létezik, ahogy látszik létezni, de ugyanígy, hogy amit nem látunk, az nem létezik. Lehet, hogy csupán másutt van. Bár az, hogy amit látunk, nem létezik, elég paradox lenne. Talán az az igazság, hogy amiről azt gondoljuk, nem létezik, csupán másutt van. Úgy tűnik, az, hogy valami nem létezik, csak annyit tesz, hogy nem abban a világban, rendszerben létezik, amelynek elemeiről azt mondjuk, hogy léteznek. Változó, hogy éppen me­ lyik világot látjuk, melyik rendszert használjuk. A bizonytalanságunk pillanatnyi állapotától függ, hogy éppen mi létezik számunkra és mi nem. A bizonytalanság a miénk, szinte minden pillanatban létezik a számunkra. Olyan, mint egy hossztengely a világokon, rendszereken át. Azt hiszem, azzal a tapasztalattal gazdagod­ tam, hogy biztos tudok lenni valami olyasminek a létezésében, amit nem is láttam, még jelenlétének pillanataiban sem. Azt gondoltam, egy másik világból való, de lehet, hogy én jártam ott. Sőt, lehet, hogy a saját világom, rendszerem (ha van ilyen) létezőinek csupán elenyésző hányadáról tudok, s akkor nem történt semmi rendkí­ vüli, csupán gazdagodtak az ismereteim. Bizonytalan. A Hogan-, Cox- és Cardy-kezelések óta másfélszer annyi a páciensem, mint an­ nak előtte. Természetesen ezek hozzávetőlegesen hatvan százalékban továbbra sem ténylegesen kóros esetek, de a szelekciót nem lehet direkt módon végrehajtani. Most azonban felfüggesztettem a rendelést. Elutaztunk Arnhembe. Nem vagyok rögeszmés, de be kell valljam magamnak, hogy érint a nyomozás, bár oly módon mentem magam, hogy elkötelezettje lettem a társaságnak, melyet a közös megrázó élmény hozott össze. Megrettentem, mikor arra gondoltam, hogy a praxisom fo­ lyamán hány olyan betegem lehetett, akiről nem tudtam, hogy nem lehet megszün­ tetni egyes tüneteit, mert azok nem tünetek. De rögtön felmerül a kétely, főleg egy hónap távlatában (igaz, ez a fokozatos elhomályosulás elég jellegzetes), és ez az, ami folytatásra sarkall. A társaim némelyikén már megfigyeltem a változást, és úgy gondolom, lesznek problémáik. Nekem vajon lesznek-e? A repülőút nyugalmas volt. Mellettem Morgand az Indexet olvasgatta. Azt hi­ szem, elaludtam, mert már Amszterdam felett voltunk, amikor Morgand a vállamra csúszott, és erre felébredtem. Ha utaztam, mindig úgy tekintettem, hogy egyedül a pillanatnyi érdeklődésem osztja be az időmet. Most én is átszáguldottam a városon, akár a többiek, és eszem­ be sem jutott, hogy akarhatnék valamit ott, leszámítva az Arnhembe menő vonat megtalálását. Elfelejtettem nézelődni, csak ezt a négy embert vettem észre a kör­ nyezetemből. Kissé nyomasztó volt. Talán az akkori események fejlesztettek ki bennünk egyfajta céltudatosságot, és ez újra és újra magától bekapcsol. 25 �A gyorsulás egyre fokozódott, ahogy közeledtünk a célhoz. A helyi motelban az ágyra dobtam a táskámat, megmosakodtam, és mire magamhoz tértem, már a ko­ lostor felé tartottunk. Mintha szándékosan olyan tempót diktáltunk volna ma­ gunknak, hogy ne legyen esély a lankadásra, a másra gondolásra. A kolostor, mely hetven éve működik múzeumként, inkább erődnek látszott, nyomasztó épülete felidézte bennem Shannon Pagan szikár, érzelemmentes szavait a naplójából. Elő­ ször a pincét látogattuk meg. Közhely, hogy a tárgyak beszélni tudnak, de egyben alul is múlja az igazságot. Felismertem azokat a kínzóeszközöket, amelyeket Pagan ládájában is megtaláltunk, némelyiknek itt nagyobb változata volt látható. Ő csak egy útikészletet hordott magánál - ebből is van ilyen; akárcsak egy neszesszer. A legszörnyűségesebb eszközök azok, amelyeknek hosszas megfigyeléssel sem tudunk rájönni a működési elvükre, a funkciójukra; szakértelem szükséges a hasz­ nálatukhoz. A lakószinten kis cellák voltak, táblák jelezték, ki lakta őket. Láttam már ilyeneket egy katolikus monostorban Spanyolországban, kivétel nélkül mini­ mum fél méterrel alacsonyabban van a mennyezet, minthogy egy átlagos magassá­ gú ember ki tudna egyenesedni bennük. Eszembe jutott a palást; Pagan közel két méter magas volt. Bizonyára görnyedt volt a tartása, de mikor lesújtott az eretne­ kekre, félelmetesen kiegyenesedett. Egy élethossznyi meghasonlottság. Vagy éppen ellenkezőleg? Én is hajlott háttal néztem be ezekbe a cellákba. Mikor egy pillanatra felegyenesedtem, megláttam a táblát, épp előttem: Shannon Pagan. A képzeletembe szorítottam ennek az embernek a létezését, és most újra ott volt, dokumentálható valóságosságában. De lehet, hogy ismét képzelődtem. Elfogadom a tényt, hogy részben miatta vagyok Európában, mert túl hosszú mindez álomnak, de nem tudok szabadulni az érzéstől, hogy mégis van ebben valami álomszerűség. Ránéztem az órámra, hogy a modem tárgy ismerőssége visszarántson a megnyugtató tudatba, hogy múzeumlátogató turista vagyok. Felmentünk a könyvtárba, ahol a polcok és tárlók újszerűsége mellett meghökkentően hatottak a régi kötetek és tárgyak. Mind az öten lázas gyorsasággal futottuk át a könyvcímeket, pedig nagyon szűkös kis gyűjtemény volt ez. Három művet ismertünk fel az Index listájáról, talán azért jegyeztük meg őket, mert a legkülönösebb címeket viselték. Forgattuk őket egy darabig, idegenek voltak, hidegek, éreztem, milyen nehéz lehet a közelükbe fér­ kőzni. Pilar felvetette, hogy készíttessünk róluk fénymásolatot. Elképzelhetetlennek tartottam, hogy engedélyezik. Odamentek Osbome-nal és Hendersonnal a könyv­ tároshoz, és kínosan sokáig tárgyaltak vele. Igyekeztem nem odanézni, inkább más könyveket lapozgattam. Kettőnek az elején ismerős kézírásra bukkantam, kicsit kirázott a hideg, meg is mutattam Morgandnek, ő is alaposan ismerheti Pagan betűit. Az ő könyvei voltak, vagy legalábbis annyit használta, hogy az aláírásával látta el őket. Átnéztük mindkettőt, és az egyikben glosszákat is találtunk tőle. Sze­ rettem volna végigolvasni őket, de visszajöttek, láthatóan sikerrel jártak. Meg vol­ tam győződve róla, hogy pénzzel vették rá a könyvtárost. Pilar suttogva odahívott egy asztalhoz, amin egy Paganéhoz hasonló iránytű volt kiállítva. Engem is foglal­ koztatott, hogy miként kell használni, de ő most döntésre akarta vinni a dolgot. Megállapíthattam, hogy érdeklődése intenzívebb az enyémnél, mert felszólított minket, hogy fedezzük, és nagy megrökönyödésemre egy kis sebet ejtett magán, majd egy csepp vért helyezett a kanálba. Aztán Morgandtől elkérte a Malleus Maleficarum kivonatából azt a részt, amely a működtetéshez előírt imát tartalmazza, 26 �és fojtott suttogással felolvasta. Éreztem, hogy engem is elönt a forróság, odanéz­ tem. Működött. Nem gondoltam volna, hogy egyszer a saját szememmel láthatom. Az egész kapkodó sietséggel zajlott, mint egy diákcsíny, emlékszem, mennyire idegenkedtem az ilyesmitől a középiskolában. De ez a hasonlóság azonnal semmi­ vé foszlott, mikor Pilar iszonyodó arccal és remegő kézzel letörölte a kanálról a nyomát. Az ő agyán is átfutott, hány helyen hagyhatta ott a teste egy mikroszko­ pikus darabját. Keresztet vetett. Úgy néztem a tárgyra, mint egy pokoli kutyára, ami a világ végére is képes követni áldozatát. Milyen szörnyű hatalom lehet ez? A könyvtáros beléptekor Pilar megremegett. A motelszoba is a konspirálós hangulatot fokozta. Kicsi volt, zsúfolt, ülni csak az ágyon és az egyetlen széken lehetett, egymástól negyed méterre, egy-két cigaretta összefüggő füstfelhőbe vont mindent. Hozzászoktam, Dustmote-ban néhány pácien­ sem csak dohányozva tud beszélgetni. Aki nem dohányzik, az is végez valami féligmeddig önkéntelen manuális tevékenységet. A csomagbéli három mű egyike teljesen megfejthetetlen volt számunkra, csupán Henderson tudta megállapítani, hogy kínai nyelven íródott. A másik olasz volt, Massa di Requiem per Shuggay címmel, 1768-ból, amelyről az Index annyi megjegyzést tett, hogy egy olasz zeneszerző operájának librettója és zenéje, melyet egyszer próbáltak megszólaltatni, de előadhatatlannak nyilvánították - ezt a megállapítást némileg alátámasztották az átláthatatlanul bonyo­ lult hangjegysorok, melyeket minduntalan hosszas zeneszerzői utasítások szakítottak meg. Nem értem, miért került fel a tiltott művek közé, hacsak nem tartalmaz a vallással összeegyeztethetetlen szövegrészieteket. Önmagában egy zenemű ezek között elég meglepő lenne. A zenei hangok bizonyos sorozata is lehet istenkáromló? De Vermiis Mysteriis, Ludwig Prinn írása 1542-ből, latin nyelven, ez volt az utolsó. Láttam Osbr n e-on, hogy valami erősen foglalkoztatja. Aztán elmondta, hogy em­ lékszik erre a címre, Lovecraftnál fordul elő. Talán lassan elfelejtette volna ezeket a kamaszkorában olvasott novellákat, ám mivel egyre több elem bukkant fel való­ ságosnak tetsző összefüggésben, a folyamat megfordult, és egyre több részlet akti­ vizálódott az emlékezetében. Ráadásul kiderült, hogy Lovecraft több mint egy író, finoman szólva. Mindvégig éreztem valami baljósat abban, ahogy ültünk, és halkan beszéltünk; fáradtan és tanácstalanul vártam, mikor történik valami. Pilar azt találta ki, hogy próbáljunk meg egy iránytűt készíteni, hozzá is fogtunk, de a kísérlet kezdet­ leges volt, nem működhetett. Végül javasolták, hogy kövessük tovább Pagan útját. Heidelberg a következő állomás. Talán épp ez okozta a balsejtelmemet. Mit hoz­ hat, ha újrajátszunk egy sötét, szörnyűségekkel terhes történetet? 2. Utazás közben kipihentem magam, oldódott a feszültség, a mindennapos teendők megnyugtatóak voltak. Pagan vonatkozó feljegyzéseit is úgy olvastam, mint egy történelmi érdekességet. Mikor az egyeteméről híres Heidelbergbe érkezett, az elővárosban pestisjárvány tombolt. Úgy tekintette, ez Daemon kézjegye, mint ahogy az útja során látott tűzvészt, halált, összes szörnyűséget neki tulajdonította. Furcsa üldözési mánia, ironikus módon az üldözőé. Mániákus üldöző. Neki való­ színűleg egy perc nyugta sem volt attól, amit érzett, és ez megerősítette bennem a gyanút, hogy Pagan legalább annyira őrült és veszélyes volt, mint az állítólagos Daemon - az „állítólagos" szóra, mint egy visszatérő fájdalom hasított belém, amit 27 �a dustmote-i parton láttam. Az, ami számomra egy másodpercnyi felvillanás, szá­ mára állandó fenyegetés volt, minden mozdulatát meghatározta, mániákussá tette. Egy pillanatra érteni véltem, milyen legalább fél lábbal egy másik világban állni. Képtelen vagyok eldönteni, jól láttam-e, amit láttam, és ugyanígy, hogy ő jól látta-e, amit látott. De az ő egész élete tanúság, hogy nem láthatta másképpen. Vajon megéreztem valamit az akkori ember gondolkodásából? Vagy csak egy kiválasztott vízióit vetítettem magam elé? A járvány terjedésének megakadályozására a belvá­ rost tűzbarikádokkal vették körül, de a „deák" átrepült felettük, és bejuttatta a kórt. A városba mindenfelől papok érkeztek, szent ereklyéket hoztak, és miséket celeb­ ráltak. Pagan találkozott egy ismerősével, bizonyos Gutzi nemesúrral, akinek a szobája előtt posztoló őrön felfedezte a betegség jeleit. A rettegő öregembert igye­ kezett megnyugtatni, és felkészíteni az elkerülhetetlenre. Ez az első jele annak, hogy talán tényleg papi személy volt. Eddig afféle különleges ügynöknek tűnt. Szavai elképesztő feszültségről árulkodnak, noha csak annyit mond, érzi, hogy most találkozni fog vele. Járta a várost. Vajon csak ő tudta, kivel áll szemben, vagy mindenki tisztában volt vele, hogy mi történik? Nem lényegtelen kérdés; az utóbbi esetén megmentőként nézhettek rá. De vajon tudták-e, ki ő? Félrehúzódtak előle, a rettentő inkvizítor elől? Vagy látszatra csupán egy volt a városba érkezett papi méltóságok közül, és csak szükség esetén nyilvánította ki a hatalmát? Először állt szemtől szemben ellenfelével, mikor végre rátalált. Talán az is kereste őt. Nem valószínű, hogy az inkvizítor hatalma nagyobb lett volna a boszorkánymesterénél. Mikor először értem ehhez a részhez, még nem értettem, miért oly diadalmas, hisz legyőznie nem sikerült, csupán megsebeznie. A kolostorbeli kísérlet óta tudom, mit jelent ez. Láttam magam előtt, ahogy a gondosan megőrzött vért, miközben az imát mormolja egyre eszelősebben, az iránytű kanalába cseppenti. Lehet, hogy rosszul képzeltem el. Talán hideg volt és kemény, kérlelhetetlen és tudományos, mint egy vadász, aki egy ritka, veszélyes ragadozó állatot cserkészik be. Nem, mégsem hi­ szem, hogy így lett volna. Nem hihetem, hogy a vadász hideg marad, és nem ra­ gadja el az őrület. Épp attól oly feszült, hogy kordában kell tartania indulatát, hogy hidegvérrel cselekedhessék. De nem tartozik-e hozzá a szent vadászathoz elvá­ laszthatatlanul a csillapíthatatlan indulat, nem abból nyeri-e az erejét? És mennyire befolyásolta a feladatban rejlő felelősség, hiszen emberek ezreit vélte megmenthetni a siker által? Gondolt-e rájuk, vagy csak az ellenfele először látott arca járt az eszé­ ben? Azaz, gyűlölte-e Daemont? Felmerül az is, egyáltalán emberi volt-e Daemon arca, alakja, lehetett-e gyűlölni, ellenfélként tisztelni, vagy csupán iszonyodni lehe­ tett tőle, sőt, még azt sem, talán csak eltiprandó élősködő volt üldözője szemében. Amit én láttam, az maga volt az elmondhatatlan iszonyat, amely még ki sem rajzo­ lódott egészen. Pagan nem írta le. Magától értetődő volt a számára. Nehéz elkép­ zelnem, de nem zárhatom ki, hogy a hosszú évek tapasztalatai jóvoltából már mást mondott neki egy-egy arc, mint a hétköznapok emberének. Talán látott nem emberi arcot, amelyben felfedezte a tiszteletet parancsolót, vagy éppen a gyűlölni valót. Talán meglátta az emberi arcban a nem emberi vonásokat. És ha Daemonnak több arca volt, képes volt észlelni a különbözőkben az azonost. Talány. A heidelbergi jegyzetek végén csak annyi áll, hogy a járvány az egyik napról a másikra megszűnt. Alighogy megérkeztünk, elfogott a rossz előérzet. A külvároson áthaladva láttam egy házat, melynek bejáratát sárga szalagok zárták le, előtte mentőautó. Tudtam, 28 �hogy ez karantént jelent. A szállásunk melletti kioszkban vettünk egy napilapot, amely címoldalon figyelmeztetett a fertőző agyhártyagyulladás miatti járványveszélyre. Milyen más, ha az ember szinte számít az ilyesmire. Hasonlót éreztem, mint Pagan érezhetett, csak én nem hittem el, hogy valóság, sőt, vártam, mikor válik bizonyossággá, hogy nem az. A motelban Pilar újra előállt az iránytű készíté­ sének ötletével. Azt kellett hinnem, hogy ő teljesen biztos benne, hogy találkozunk valakivel vagy valamivel, és még elébe is akar sietni. Ekkor ismertem fel, hogy Pilar Guerrero fél, meglehet, egy hónapja szünet nélkül. Talán mindannyian így va­ gyunk. Félek, kérdeztem magamtól, de nem tudtam a választ. Mitől félnék? Nem tudom. Igen, Pilar megdöbbentően biztos benne, hogy találkozik vele, bárki is az, bár ő valószínűleg határozottan számít egy konkrét valakire. Különben nem ismé­ telgetné, hogy játsszuk újra Pagan történetét. Miközben egy régiségkereskedőnél megfelelően átalakítható tárgyat, alkatrésze­ ket keresgéltünk, Pilar odasúgta, hogy azt gondolja, az iránytűt meg is kell szentel­ ni, amit logikusnak tartottam. Tanácstalanságunkat látva a nem túl bizalomgerjesz­ tő kereskedő megkérdezte, mit is szeretnénk voltaképpen, és annyira nehéz volt körülírni, hogy végül lényegében bevallottuk, aminek nem örültem, mert a férfi tekintete már-már riasztóan gyanakvóvá vált. A pincehelyiségben berendezett, rosszul megvilágított üzlet illett hozzá. Aztán, legkevésbé sem titkolva az ügy rendhagyó voltát, felajánlotta, hogy szerez egy eredeti iránytűt. Pilar igyekezett uralkodni az arcán, és a látszat kedvéért alkudni próbált a borsos árból, de a boltos éreztette vele, hogy ez nem alku tárgya. Mereven néztem a cipőmet. Idegen ez a világ. Ha mágikus erejű szent tárgyra van szükségem, csak ismerni kell egy jó boltot. Néhány óra múlva itt lesz, mondta. Talán el kellett mennie érte a külvárosi raktárba, ahol bedobozolva áll egy tucat, két polcnyi összehajtogatott inkvizítorpalást mellett? Levegőért kapkodtam, mikor kiléptünk az utcára. Az egyetemi könyvtárban belépőt váltottunk. A kopaszodó, idős férfi ránk né­ zett, konstatálta, hogy öt napijegy, majd a tömb fölé hajolt. A nyaka merev maradt, a fejét rendellenesen ferdén tartotta. Két másodpercig azon gondolkoztam, mi baja lehet, de a diagnózis helyett az őr jutott eszembe Gutzi úr házában, és hátra kellett lépnem, mert a pánik első hulláma elöntött. Leültünk a földszinten. Mindenki látta. Tudom, hogy az elme kiutat keres az ilyen rémületes pillanatokban. Ám a kiutat kínáló ötlet nem volt megalapozatlan. Nem figyeltem, ki volt, lehunyt szemmel szagoltam a kávét, és csak hallottam, hogy egyikük felvetette, mi van, ha ezek is hasonló „érzékcsalódások", mint azon az estén, útban az indián temető felé. Én nem láttam az összese t, mindannyiunk érdekében igyekeztem teljes mértékben a vezetésre koncentrálni, így csupán hallomásból tudok némelyikről. De a felvetés betalált. Beindította agyam elemző működését, és visszataláltam a stabilitáshoz. Viszont nem tagadhatom magam előtt, hogy én is részese vagyok egy kollektív, a vártnál intenzívebb felidéző, reprodukáló tevékenységnek. Szétszóródtunk a különböző tematikus gyűjteményekben. A Pagan korabeli pestisjárványt leíró kró­ nikások nem tudtak az inkvizítor és a boszorkánymester párviadaláról, de képet nyújtottak a város lakosságának szenvedéseiről. Nem is hiszem, hogy bárki végig merte volna nézni a párbajt, vagy ha mégis, akkor felismerte volna annak jelentő­ ségét. Az a pamflet volt a legérdekesebb, amely ugyanakkor jelent meg egy meg nem nevezett diák tollából, természetesen illegálisan. Szabadszájú, hangos, gúnyos 29 �írás volt a túlkapásokról, magát az inkvizíció intézményét nyilvánította istentelenségnek. Számos jelentős szerzőnél találkoztam ilyesmivel. Vajon ők tudtak-e Shannon Paganról? Nem valószínű, sőt, azt hiszem, az egyházi személyek nagy része sem. Akár egy titkosrendőrség, úgy működhettek társaival, és ebben az értelemben esetleg pontatlan az inkvizícióhoz való sorolásuk. Talán helytállóbb lenne őket „Az Inkvizítorok" megnevezéssel illetni. Nem tudom. Keveset tudok ahhoz, hogy megértsem. Reméltem, hogy a régiségkereskedőnél másodjára már nem időzünk sokat. Rajta kívül egy kalapos férfi is volt ott, az egyik sötét sarokba húzódva. Ő hozta az irány­ tűt, de nem beszélt, csak megnézett minket. A szerkezet majdnem ugyanolyan volt, mint Pagané, kifizettük. A másik férfi jelenlétével még gyanúsabbá vált az ügylet, egészen a szállásig kémleltem, nem követnek-e minket. Körbeültük az iránytűt. Pilar ismét ki akarta próbálni. Végignézett rajtunk. Amikor én kerültem sorra, za­ varba hozott a sötét szemében csillogó megszállottsággal, de meg is győzött, belát­ tam, nincs mit tenni. Ünnepélyesség lett úrrá rajtunk, a szertartás alapvető kelléke. Pilar megvágta az ujját, és vért csöpögtetett a kanálba. Morgand olvasta az imát. Az eredmény kifogástalan volt. Én harmadikként kerültem sorra. Ilyesmit csak nagy egyetértésben lehet csinálni, és bennem is megvolt a teljes bizalom. Újszerű volt az érzés. Ránéztem a tűre, de az nem mozdult. Tapintható volt a zavartság a szobá­ ban, és én nagyon egyedül voltam. A következő Morgand volt, ezért nekem kellett felolvasni a szöveget. Rettegtem, hogy hibázom, a kezem remegett, a tenyerem izzadt. Mit gondoljak akkor, ha most sem működik, tettem fel a kérdést magam­ nak. Velem van baj? Pokoli rossz előérzetem volt, de nem vétettem a szavalásban, és a tű Morgand felé fordult. Az utolsó próbálkozás is sikert hozott. Javasolták, hogy kíséreljük meg velem még egyszer, bizonyára csak elvétettünk valamit. Elő­ ször bosszantott a dolog, de hagytam magam. A második próba is negatív lett. A harmadik is. Tudom, hogy bolondság, de kétségbeestem, hogy pont velem történik ez. Miért vagyok én más, mi hiányzik belőlem, vagy éppen mi van bennem még, ami elronthatta a varázslatot? Jelent ez valamit, mondjuk, a jövőre nézve, vagy csupán a múltam nyilatkozik meg ekképpen? 30 �W e in e r S e n n y e y T ib o r Cattaro Alexander Bródynak „...ha a költő szavai felzaklatják őket, akkor mindnyájan csöndben eltávoznak tőle, valami szent iszonyat parancsára (under a holy dread)." Részlet a Brodie jelentésből A kéziratnak - amelynek felfedezéséről most be fogok számolni - utolsó részletét már jóval korábban megtalálta egy argentin író a Lane-féle Ezeregyéjszaka (London, 1840.) első kötetének egyik példányában. Vannak dolgok, amikről csak később derül ki, hogy mi is a valóságtartalmuk, mégis leginkább a valóság az, amelyről sosem tudjuk eldönteni, hogy mi is tulajdonképpen. Más a te valóságod, és más az enyém. Mégis valóságaink a végtelen térben és az idők valamelyikében metszik egymást. Cattaro egyik rossznevű garniszállójában vettünk ki olcsó szobát néhány éjsza­ kára, s szolid vacsoránkat a Citadella korcsmában töltöttük el, melynek csak a neve volt elegáns. Cattaro a középkorból ittragadt időkapszula, s felületein és a mélyiben folyamatos bomlás figyelhető meg, mely bomlás talán a legjellemzőbb európai sajátosság a középkor óta. A korcsmában a kis Lizettem halat, én njegosi sonkát rendeltem, s mindehhez egy palack óvörös vranacot a közeli dűlőkről. A szomszéd asztalnál egyedül ült egy unatkozó, angol úriember, akivel a bor természetesen összehozott. Kisebb pakli kártyát szorongatott, amely hamar felkeltette az érdeklő­ désem, hiszen olyan volt, mint egy korai, francia tarok-kártya, csak éppen közel dupla annyi lappal. Amikor megengedte, hogy átlapozzam, eltűnődtem azon, hogy egyetlen lap sem ismétli egymást, és soha nem találok ugyanarra a lapra, amit ko­ rábban kihúztam belőle. Miközben Lizette szóval tartotta angolunkat, én egyre jobban elmélyedtem a különös kártyapakliban. „Játszunk?" - kérdezte egyszerre gyanús mosollyal az angol. Próbáltam elmagyarázni neki, hogy mekkora ellenér­ zést érzek a kártya iránt, nem csak én, hanem egész családom, mióta 1828-ban egyik, kissé felelőtlen ősünk meglehetősen nagy kártyaadóságba verte magát, s melynek következményeként a hétszáz éve féltve őrzött birtokot el kellett adnunk. De mindhiába. Az angol játszani akart. Végül Lizette meggyőzött, hogy „a párti ártalmatlan", hamar beletanulunk a szabályokba, időnk van, s a szűk garniszálló, áporodott levegőjével éppen várhat még. A játékszabályokból egy kukkot sem értettem, de hasonlított a pasziánsz és a lovi keverékéhez. A lapok egymásra kerül­ tek, s a „befutót" kellett megtippelni, ami meglehetősen abszurdnak tűnt számom­ ra, miután a lapok minden keverésnél változtak. Ez azonban csak nekem tűnt fel. A játék hevesedett, s az angol arra kért, tegyünk föl valami tétet. Lizettnél volt némi készpénz - feltettük. Újabb keverés, megint ismeretlen lapok, Lizette vesztett. Sze­ rencséjére. Az angol ismét győzködött, hogy tegyünk fel valamit. Még egy palack 31 �vranacot kértem, és feltettem a füzetem és a toliam. Az angol elkomolyodott. Elő­ vett egy hasonló, ám erősen sárgás, régi mintákkal borított ócska noteszt, amelyből mindenféle cetlik lógtak ki, mint a belek. A noteszre rátette az eddig nyert pénzt is. Újra kevert és újra osztott. A játékból szinte semmit sem értettem, csak azt vettem észre, hogy bár megfogadtatta velem édesanyám, tekintettel a családi hagyományok­ ra, hogy ne fogadjak lovin, ne kártyázzak, s lehetőleg semmilyen szerencsejátékkal ne próbálkozzak, most írásaimat és toliamat tettem fel egy partira a cattaroi Citadella korcsmában. Hiába, a vér nem válik vízzé. Ám ekkor talán Fortuna kacsintásának hála, mikor megkérdezte, hogy mi lesz a befutó, valami azt súgta, hogy azt mondjam: „The Fool" - és íme: az lett. Amikor a második lapot kérdezte, válaszoltam: „The Magican" - és az lett. Lizett majd kiugrott a bőréből az örömtől, ám ami meglepőbb volt, az angol arcán is láttam valami homályos megkönnyebbülést, midőn össze­ szedte a kártyát, és odatolta elém a visszanyert pénzt és a koszos noteszt. Gyana­ kodni kezdtem. Kéziratokkal, noteszekkel szemben való szkepszisem már igencsak megerősödött az elmúlt években, amióta különböző lapoknál szerkesztősködtem. Főleg az olyan noteszekre gyanakodtam, amelyek kicsit is hasonlítottak az enyémre. Ez pedig olyan volt. Mintha az enyém lenne, csak mondjuk legalább száz éves. A beszélgetés hamar véget ért, az angol eltűnt Cattaro sikátoraiban, mi is lassan be­ húzódtunk. Az éjszakát az ablaknak dőlve, szivarozva és olvasva töltöttem. Felismer­ tem a noteszt, mivel már egy részletet olvastam belőle az említett argentin kutató, író és költő cikkében. Azt gondolnánk, hogy az argentin csak kitalálta különös törté­ neteit, s semmi alapjuk nem volt, és most, íme, itt van a kezemben az eredeti kézirat, éppen csak egy részlet hiányzik belőle, az, amit már publikált Jorge Luis Borges. Minden kétséget kizáróan David Brodie, Aberdeenből származó skót hittérítő naplóját, néhány levelét és rajzait tartalmazza a notesz. Az utazások során - melye­ ket gondosan leírt - Velencét, az adriai tenger több kikötőjét, Afrikát és DélAmerikát érintette. Járt a cattaroi öbölben is. Én természetesen ezt a részt kezdtem el olvasni, nem kevés borzongással szívemben. Saját noteszembe le is fordítottam a szöveget, eltekintve a Biblia egyik versétől, s egy latin résztől, amelyben szexuális szokásokat írt le Brodie. A lefordított részt, mint a Brodie-jelentés egy hiányzó rész­ letét most közreadom. A rajzok absztrakt, de mégis figurális volta a modern kép­ zőművészet alkotásaira emlékeztettek, önmagukban is igen érdekesek, amennyiben van lehetőségem, akkor néhányat ezek közül is közétennék a fordítás mellett. Ha a nyomdatechnika vagy a szerkesztői elv ezt nem tenné lehetővé, elég az hozzá­ juk, hogy számomra meglehetősen nyugtalanítóak. „...Ragusát hátrahagyva az öbölbe hajóztunk, amely szintén a Monarchia része. Cattaroban töltött éjszakánk után, testvéreimmel megismerkedtünk a helyi pópák vezetőjével, aki rendkívül megtisztelő vacsorán fogadott minket. Engem beenged­ tek a könyvtárukba, ahol az egyik pópa ékes latinsággal mesélt gyülekezetük ko­ molyságáról, s a hely és környék történetéről. Kisvártatva kitért a helyi pogány legendákra, amelyek komoly problémát okoznak Jézus igéjének akár ortodox, akár római, akár protestáns terjesztésében. Különösen a risani közösség különcségére panaszkodott, akik folyton bizonyos Teuta királynőtől rettegnek, s továbbra is po­ gány szokásokkal ünneplik a napfordulókat, bármilyen túlvilági szenvedéssel fe­ nyegetik is őket a papok. Mikor megkérdeztem, hogy messze van-e ez a Risan?, a pópa elmosolyodott, s megígérte, hogy másnap átvisz a ladikjával. Ködös hajnalban 32 �indultunk, egy helyi legény evezett, s közben a pópa több babonát is mesélt. Így értünk el Perastig, ahol megcsodálhattam a Szirti Madonna és a Szent György szi­ get szépségét. A z öböl túlsó részének bejáratánál, egy sárgaháznál kötöttünk ki, amely nem oly rég még valami befolyásos hajóskapitány háza lehetett. Az új lakók őrülete a villa falaiba is beszivárgott. Apácák fogadtak minket, vezetőm hosszasan beszélt velük, bevezettek egy szűk és dohos szobába, majd teát szolgáltak föl. Kis­ vártatva megérkezett egy félbolond halász, akit itt tartanak fogva, szemében homá­ lyos őrület szikrázott. A pópa lassan és tagoltan beszélt hozzá, kérdezett, és csak hosszabb idő múltán kezdett fordítani nekem: Azt mondja ez a féleszű, hogy Teuta királynő éhes serege lakik az öböl mélyén, akit ki kell engesztelni a kakasok véré­ vel, különben lányaikat ragadják el, vagy a halászokat. A pópa vigyorgott, látva zavarodottságomat, és intett, hogy hozzák a következőt. Egy helyi fiatal lányt hoz­ tak be, aki csonttá volt soványodva. A lány meglátván a pópát, térdre borult és ortodox szokás szerint keresztet vetett magára. Az atya is, majd ismét hosszabb kérdések sora jött. De a lány lehajtott fejjel éppen csak pityergett, válaszolni nem akart. A pópa felmérvén a helyzetet, intett az apácáknak, hogy elvihetik, kifelé menet a lány visszaszaladt hozzám, megfogta reverendám, s könyörögve sikítozott, amiből csak egy szót értettem: Teuta. Nyolc vagy tíz bolondot hoztak még, jellegze­ tes dalmát figurákat, s a pópa sorban kérdezgette őket. Az öbölmély, Teuta király­ nő, és a vér volt mindezen szerencsétleneknél a közös idea. Amikor már kezdett a kihallgatás monotonná válni, a pópa intett, hogy várjak, s hallgassunk meg még egyet, egy fekete hegyi embert. Két méter magas, bajszos, szikár, szigorútekintetű, de mégis mélabús és megtört férfi lépett be a kicsiny szobába. A pópa kérdezett és a férfi tömör igenekkel és nemekkel válaszolt. Nem tűnt bolondnak, s ezt meg is jegyeztem, mire a pópa óvatosan figyelmeztetett, hogy ez a férfi egy szál baltával irtotta ki a családját, feleségét és két lányát, miután a risani öbölben töltöttek egy éjszakát. Mikor a pópa befejezte a vallatást, azt mondta nekem: «Ugyanaz. Nem más.« Bólintottam, s én is feltettem egy kérdést: Mi van az öbölben? - a pópa fordí­ tott. A válaszból csak annyit értettem: Teuta. Hol lehet vele találkozni? A férfi lehaj­ totta fejét. A pópa határozottan rákiabált. A férfi mondott valamit, s a pópa komo­ lyan elgondolkozott. Azt mondta, nagyon nehéz lefordítani. Amikor visszaszálltunk a csónakba már esteledett, s éppen ráláttunk az öbölre, s a pópa különös mo­ sollyal az arcán rám nézett. Megvan - kezdte - , azt mondta a fekete hegyi ember, hogy »ahol a szarvasok futnak a hold tejébe«. Tejébe? - kérdeztem. Igen, azt hi­ szem... bólogatott, s ő is beugrott az ingatag csónakba. Lassan indultunk vissza Cattaro felé, de akkor megláttam egy vízesést, ami éppen a túlparton hömpölygött fehéren, egyenesen bele az öbölbe. Megkértem őket, hogy menjünk arra. Összenéz­ tek. Midőn átértünk, besötétedett, a karsztból kivágó, nagy hozamú vízesés mellett kötöttünk ki. Kimásztam a partra, és elkértem az egyik lámpást. A pópa mondta, hogy megvárnak a csónakkal, menjek csak, de ők oda már nem jönnének. Miért? kérdeztem. Valakinek a csónakra is kell vigyázni - válaszolt és mosolygott tovább. Soha többé nem láttam. Elindultam felfelé a sziklákon, itt-ott nagyon óvatosan kellett lépkednem, mert rendkívül csúszós volt az a szűk kapaszkodó, amin a víz­ esés szája felé tartottam. Végre felértem a nyolc láb széles és négy láb magas bar­ lang szájához, melynek közepéből nagy sodrással ömlött ki a víz a hegy gyomra felől. A folyás mellett szűk járást véltem felfedezni. Elindultam befelé. 33 �A vízesés hangja bent megháromszorozódott. A zúgástól még saját gondolataimat sem hallottam. Egyre beljebb jutván a barlang szűkülni kezdett, s minden rendkívül csúszóssá, nyálkássá, s hideggé vált. Akkor aztán, mikor már meg tudtam érinteni a plafont, megláttam azt, amit sejteni véltem korábban. Végig a sziklákra, a víz sodrása felett szarvascsordákat festettek fel, éppen csak fekete körvonalakat, hosszan, egymás mögé. A csorda a barlang szája felé szaladt, s kicsit beljebb valami másfajta alakzatra lettem figyelmes, ahogy közelebb próbáltam férkőzni, megcsúsztam. Mindaz, amit ezután tapasztaltam, meglehet, nem más, mint merő vízió, amit annak köszönhetek, hogy erősen beütöttem a fejem, s társaimnak se nagyon mer­ tem róla beszélni. Mindenesetre némely - naplómban is leírt - korábbi tapasztala­ tom azt bizonyítja, hogy a Teremtés kimeríthetetlenül gazdag, s Isten, ismerve az embert, csak csekély részt tárt fel, vagy engedett az emberi kíváncsiságnak megsej­ teni belőle mindezidáig. Megcsúsztam tehát, s úgy sejtem, a nagy sodrású víz ma­ gával ragadt, majd sebesen lenyomott az öböl legmélyére. Olyan volt, mintha egy fényes szálat követtem volna, mintha egy áttetsző hártyán léptem volna keresztül. Amikor először tértem magamhoz, egy romos, ősrégi város csillogó utcakövén találtam magam. Fáklyák világították meg az éjszakánál sötétebb éjt. Éreztem a fejemből kibuggyanó vér melegét halántékomon, és a tompa sajgást, amely egyre élesebb lett. Amikor nagy nehezen feltápászkodtam, és egy falnak dőltem, kezdtem kivenni a házakat magam körül. A kövek, amelyekből építették őket, szinte mind feketék voltak, így elnyelték azt a kevés fényt is, ami ki tudja honnan szivárgott szerte. Ám igazán érdekes formájuk volt, mert igen különböző, de valamiféle tuda­ tos geometria szerint kiszabott köveknek tűntek, melyeket minden kötőanyag nél­ kül illesztettek egymásra. Itt-ott egy-egy halom ilyen fekete kő, tökéletes tompaságúvá csiszolva hevert szanaszét, s az emberben ez még nagyobb szomorú­ ságot keltett, mint a tömör és minden fényt éhesen elnyelő út menti házak. Nagyon gyorsan mélységes bánat lett úrrá rajtam, nehezen feltápászkodtam, s elindultam a kis utcákon a város lüktető, zajos szíve felé. A szédülés erőt vett rajtam, és kény­ telen voltam néha megtámaszkodni, mígnem néhány utca megtétele után erőmet vesztettem, s feladni készültem a bolygást e fekete labirintusban. Lépések zörejét nem hallottam, de egyszerre azt éreztem, hogy néznek. Két feketeköpenyes ember nyúlt a hónom alá, és valami archaikus nyelven szidni kezdtek. Talán részegesnek mondtak, meg mámorosnak, majd figyelmeztettek, hogy egy szót se szóljak, és hogy ők beszélnek helyettem is. Bölcsnek láttam, ha csöndben maradok. Nem tudom pontosan, mennyi időt töltöttem teljes némaságban közöttük, de közben megfigyelhettem életüket, szokásaikat. Ez a város kívül-belül fekete. En­ gem talán papi reverendám mentett meg, vagyis annak színe. A városban két ko­ molyabb erő uralkodik, számunkra nem fedezhető fel különösebb különbség kö­ zöttük. Hogy miért harcolnak egymással, az nem egészen világos, az viszont igaz, hogy rendkívül kegyetlenek kölcsönösen. Nincs nagyon tudomásuk a fekete városon kívüli világról, a felszínről és a Napról sem tudnak semmit, de mindez különöseb­ ben nem is érdekli őket. Érdekes, hogy mégis mindkét fél részéről vannak portyázók, akik időnként áldozatokat szednek a part menti népek közül. Különösen a fiatal lányokért vannak oda, és amikor elfogják őket és lehozzák ide, akkor (...). A fekete város közepén egy lávafolyó ömlik keresztül, mely a mélyből gázokat hoz a felszínre, és melegíti a fekete köveket, ennek mentén nőnek azok a rosszillatú, 34 �zuzmószerű félig-növényi, félig-állati képződmények, talán valamilyen gombák, melyekhez hasonlatost sosem láttam, amit a város lakói esznek. Láthatóan kéjes káprázat ül ki sötét arcukra, amikor ebből a (nevezzük jobb híján így) gombából rágcsálhatnak. Létük kimerül abban, hogy ezt a gombát gondozzák és szaporítják, illetve, hogy időről-időre esznek belőle. Néhányan foglalatoskodnak még a lassan összeomló házakból előbukkanó különös kövek halomba szórásával, de láthatóan komoly gondot okozna nekik, ha a házakat újra kéne építeniük. Időről-időre van közöttük olyan, aki valamiért nem eszik rendszeresen a gombából, s aki - talán éppen ezért - ellenállhatatlan vágyat érez és kiáll a központi térre, a lávafolyam mellé, és néhány szót szól. Hangosan és érthetően. Ezek a szavak lefordíthatatlanok. Az illető többé nem tagja egyik klánnak sem, nem ehet többé a gombából, és bárki megölheti. Leginkább maguktól bujdosnak el ezek a költők, de lehet, hogy rögtön a lávába ölik magukat. Mikor már a teljes apátia vett rajtam erőt, s a város hangulata pedig, mint valami betegség, megállíthatatlanul beszivárgott a szeme­ men keresztül a szívembe, láttam, hogy két út van előttem. Vagy eszek a gombából, vagy kiállok a térre és mondok valamit. A tér közepére botorkáltam, s bár még nem ettem egy falatot sem, úgy éreztem, minden végtagom kihűlne, ha megszólalnék, ha ellent mernék mondani annak a mélyből feltörő, hömpölygő erőnek, amelynek ez az egész város a rabja. De hiszek Istenben, és ez megmenthetett. A kiáltás, amit már idekerülésem óta visszatartottam, egy dal részlete volt, amit az éj, a sötétség közepén énekeltek a hívők. A dal annyi fényt hordozott, annyi erőt, hogy hirtelen megpattant a burok a város körül, s az öböl vize beáramlott. A risani sárgaházban, az apácáknál tértem magamhoz. Bekötözték a fejem, imádkoztak értem, enni adtak. Nem szóltam semmit. Rendtársaim Cattaroba szállí­ tottak, s megvárták, amíg felépülök. A pópáról, ki tolmácsom volt, senki sem tudott semmit. Felépültem, és tovább indultunk a napfényes Délre..." Eddig a fordítás. Sokféle kéziratot találtam már, de kártyán - különösen ilyen kártyajátékon - még csak ezt az egyet nyertem. Talán, ha lesz egyszer alkalmam visszatérni Cattaroba, s nyugodtan lehetek ott, mondjuk egy hónapig, akkor lefor­ dítom a teljes noteszt, David Brodie elfelejtett noteszát. 35 �K utatóterület ID. FRIVALDSZKY JÁNOS Költő a Hajnaloson Madách Imre barátja, Bérczy Károly, az Anyégin fordítójaként ismert költő, novel­ lista és újságíró életművének felmérése akkor vált lehetővé, amikor kéziratait benne 56 publikálatlan verssel - örökösei 1970-ben a salgótarjáni Nógrádi Történeti Múzeumnak átadták. A hagyatékot Kulcsár Ildikó leltározta fel, ennek alapján helyezte el Kerényi Ferenc Bérczyt kortársai között, Madácsy Piroska ennek alapján írhatott róla monográfiát. Bérczy diákkora óta volt barátja Madáchnak, együtt kezdtek el - meglehetős modoros stílben - verselni. A megyéjébe visszavonuló drámaíró, valahányszor Pesten járt, Bérczyék vendége volt. Bérczy olvasta fel Madách akadémiai székfogla­ lóját, ő mondta később emlékbeszédét is. Megjelent versei alapján Bérczyt a 20. század elején egyszerűen „szentimentális költőnek" könyvelték el, akinek gondola­ tai ugyan vannak, ám érzelmei, rímei erőltetettek, kifejezései pedig keresettek.1 Igaz, a kortárs Arany László sokkal méltányosabb volt az elhunythoz: „Írói tehet­ sége különben sem tartozott azok közé, melyeknek termékei önkényt, a természet áldása által buzognak elé, mint a bő vizű forrás habjai. Azok sorába tartozott, akik­ nek kitartó, szorgalmas, rendszeres munka által kell az eredményt fölszínre hozniok, mint az artezi kút vizét, de aztán ennek fölfakadó forrása nem kevésbé üde, erősítő. Bő és jótékony lehet, mint amazoké."2 Azt azonban Paulovics István is észlelte, hogy a jóval később megjelent Anyéginnek már „oly könnyű a verselése, abban a bonyolult versformában, kevés kivétellel, oly tökéletesek a rímei, hogy rajtuk parányi nyoma sincs a keresettségnek, a mely pedig eredeti verseinek egyik árnyoldala."3 Az irodalmi közvélemény később sem tagadja, hogy e fordításnak „olvasója majd száz év után, Áprily Lajos pompás, új átültetésének versenye ellenére is, bőven akad. A »magyar Anyegin« Kosztolányi­ val szólva »igazi csodája az átköltésnek«, s helye ott van Arany Hamlet és Vikár Béla Kalevala fordítása mellett. Költői szépségét ma sem vonhatjuk kétségbe."4 Ám Bérczyről, a költőről alkotott képet mindez már nem módosítja, hiszen itt nem ere­ detiről, csak műfordításról van szó. Kerényi Ferenc a kiadatlan versek ismeretében viszont arra mutat rá, hogy Madách Lantvirágok (1840), sőt, Petőfi Cipruslombok Etelke sírjára (1846) című kötetei, valamint Bérczy kéziratban maradt Búhangok ciklusa egymással párhuzamos alkotások.5 Ma­ dácsy Piroska még további hasonlóságokat is talál: „Bérczy is, Madách is alapvetően lírikus egyéniségek, de mindkettőjük számára a líra csupán kísérlet önmaguk meg­ találására." Észleli továbbá azt is, hogy mindkettőjük költészetében a negyvenes évek közepén fordulat történt.6 Ami Bérczyt illeti, ekkor - 1846 tavaszán - lép be a Petőfi által létrehozott - rövid életű - Tizek Társaságába. Ekkor ismerkedik meg a Svábhegyen nyaraltában Ninával is, későbbi feleségével. Kerényi a kéziratban maradt 36 �Búcsú Hajnáloslól című versről még azt is megállapítja, hogy a természettel való talál­ kozás a Svábhegyen, „szentimentális én-léte díszletes képsorai valóságosabbakká válnak". A természet amellett „filozófiai tartalmak, kérdésfelvetések hordozására is képes."7 Elemzését azonban egy kérdésfeltevéssel fejezi be: „Hogy Bérczy töredékben maradt tervei miért nem valósultak meg, arra az életrajz nem ad maradéktalan vá­ laszt." „Az expozíció sikerült volta mindenesetre sajnálatossá teszi a folytatás hiá­ nyát." Az újságírói tevékenységet ugyanis, amibe Bérczy költői és novellistai korsza­ kának lezárulása után fogott, csupán megélhetésnek tekinti8, mint mindenki más. A közvélemény szerint - bár vadászújságíróként „olyan szavakat köszönhetünk neki, mint a mezőny vagy a lőtávol - , mégis, lehangoló e fordulat az irodalomtörténet szá­ mára."9 Még a saját lapjában megjelent nekrológ is úgy látja Bérczyt, „midőn nagyobb tehetségűek kisebb szerepre vállalkoznak, mint sem millyet betölteni hivatvák."10 A fenti kutatások után fennmaradó feladat ezért tehát kettős: bemutatni Bérczy 1846-i fordulatát követő, ismeretlen költészetét néhány eddig publikálatlan vers közlésével, másfelől megkísérelni mégis életrajzi választ találni sikeres expozícióját követő lehangoló fordulatra. Kezdjük a Hajnalossal, amelytől Bérczy elbúcsúzik. E nevet Döbrentei Gábor adta a nagy budai dűlőkeresztelőn, egy 362 m magas kiemelkedésnek, a szintén általa elnevezett Zugliget felett. Itt nyaralt Bérczy 1846-ban hivatali kollégáival, s itt is­ merte meg a szomszédban nyaraló Annát, amint ő nevezte: Ninát, első szerelmét, Frivaldszky Imre természettudós lányát. Bérczyt akkor nemcsak a természet ragad­ ta el, de a szerelem is. Éppen 1846-ban történt, hogy az addig írt - s különböző lapokban csak részben publikált - eredeti verseit és fordításait egy „Emlékkönyvbe" írta össze, egy rokonleánynak ajánlva. Nem lehetetlen, hogy eredetileg kötetként akarta kiadni őket, s csak az új leány-ismeretség hatására állt el e tervétől; belátva, amit Petőfi is hasonló helyzetben: „Költői ábránd volt, mit eddig érzék." Később azonban még ebbe a gyűjteménybe másol öt, 1848-ban illetve 1850-ben írt verset, a 217-226. lapokra - amelyeket viszont családi vonatkozásaik miatt nem szánt ki­ adásra, s mostanáig nem is lettek kiadva.11 Bérczy a szerelemtől szárnyakat kap. 1847-ben a Helytartótanácsnál töltött há­ rom évi díjtalan gyakornokoskodása után fogalmazóvá nevezik ki a közlekedési bizottságban, Széchenyi Istvánnak lesz a „tollvivője". Eljegyzi Ninát. Amikor egy hétre el kell utaznia, így ábrándozik róla a Nádor gőzösön: „Isten veled viruló fő­ város! Isten veletek ti sötét zöld hegyek, Hajnalos berkei és erdői, 's közöttük le a magasbul felém lefejérlő lak légy hű virágedénye a legkedvesebb liliomszálnak. (...) A zúgó hullámokba meredtem, 's hozott rózsámat közéjük vetém. (...) Kis rózsa! ha elúszol Hajnalos alatt, súgj tőlem hő üdvözlést a hegyekbe suhanó szellő­ nek!" - írja egy naplótöredékben.12 Nina négy lány közül a második. Nővére, Matild 1848 nyarán megy férjhez Putnoky Móric gömöri főszolgabíróhoz. Bérczy erre az alkalomra verset ír.13 Ez „alkalmi vers", ám egyáltalán nem ennek a műfajnak a színvonalán. Van benne egy fontos, képben kifejezett gondolat: buzdítja a menyasszonyt, hogy hágjon fel a hegyre, ahol kitárul előtte a házassággal egy ismeretlen, új világ. A buzdítás azon­ ban inkább magának, a költőnek szól, akinek valóban egy hegyre kell felhágnia majd az esküvővel, a Hajnalosra, ahol leendő apósa háza áll. 37 �Az idilli Hajnalosról 1848 novemberében azonban már aggasztó, borús lelki kör­ kép tárul fel hazájának jövőjéről.14 E hegy jelképévé emelkedik mindennek, ami szép számára, amitől most búcsúznia kell. Természet és haza, lélek és önátadás magasztos költeményt formál, amit ha egy ismertebb költő írt volna, talán az isko­ lában is tanítanák. Szépen felépített, a közepén és végén megjelenő könny-motívum két részre osztja, s igazat kell adnunk vejének, a Madách-unokaöccs Balogh Károlynak, amikor apósa nagyfokú nyelvkészsége mellett formaérzékét is kiemeli.15 A köl­ temény melódiáját Bérczy kedvelt keresztrímei adják, ritmusa viszont nem a nála megszokott jambus vagy trocheus, hanem magyar tizenkettes. E monumentális verset két miniatűr követi. Nina húgának, Szerafinnak tizenha­ todik születésnapjára egy kis leheletkönnyű heinei dalt ír.16 Ninának pedig egy virtuózan megformált zálogot ad, amelyen a neki addig írt összes versét kiváltja.17Zálogról van szó, nem őrjegyről. E visszavett Nina-verseknek a hagyatékban ugyanis nincs nyomuk. Színvonalukról szerzőjük nem lehetett nagy véleménnyel, így sorsuk feltehetőleg a kandalló lett. Annál figyelemreméltóbb viszont az a körülmény, hogy az itt közölt alkalmi verseket fennmaradásra ítélte az Emlék­ könyvben, sőt, külön másolatban is. Illő tehát, hogy az utókor is így tekintsen rájuk. Bérczyt Buda visszafoglalása a Hajnaloson éri, ahol Görgey főhadiszállása volt az Óra-villában, innen küld ujjongó beszámolót Ninának Putnokra, ahol az nővérénél tartózkodik.18 Ennek az élménynek a gyümölcse egy gyújtó, hazafias vers is, aminek publikálásáért később bujdokolnia kell. Július 2-án menekül Hajnalosról a bevonuló ellenség elől, előbb Vanyarcon, sógoránál húzza meg magát Július 12-től egy hóna­ pot ölel át a Vanyarci napló. A háborús hírek közepette menyasszonyára gondol, panaszolja, hogy a zongoraszót Ninával együtt nélkülözi, aki Beethoven, Chopin darabokat játszott. Helyette „czívódás és pör hajnaltól éjjelig foly, melybe baromfi zaj és ebugatás versenye szeretetreméltólag vegyül". A töredék augusztus 13-án fejező­ dik be, amikor az egészet elküldi Pestre menyasszonyának, s benne két neki szóló, „Jánoshegyén a csendes nyári estre" ill. a „Halvány arczod" kezdetű, cím nélküli verset.19 1849/50 telén egy ideig az üres Frivaldszky-villában húzza meg magát. A ház gazdája óvatosságból családjával együtt e télen egészen nyárközépig az itáliai Meránban tartózkodott. A tudóst ugyanis feljelentették 1848-as magatartásáért.20 Amikor Bérczy innen a Putnokyak birtokára távozik, ismét hegyszimbólumos, ismét hajnalosi búcsúverset ír, ez azonban - a reménytelen politikai helyzet ellenére - tele van reménnyel, hiszen a jövő az ibolyakék szemű Ninával kötendő házassággal kecsegteti. Mindez igen leheletfinoman jelenik meg a háttérben, miközben a vers­ ben a hegy - mint férfi - és a völgy - mint leány - nászát jelzi a közelgő tavasz.21 E hét, életében nem publikált verset önmagában tekintve is egy sokkal jelentősebb költő áll előttünk, mint amilyennek az irodalomtörténet ismeri. Még sürgetőbb ezért az a kérdés, hogy mi lehetett az oka annak, hogy a költészettel felhagyott. Miután Pestre visszatért, egzisztencia nélkül állt. A Széchenyi-vezette Közleke­ dési Minisztériumban félbeszakadt pályafutását az új urak alatt folytatni nem akar­ ja. Sőt, annyira szemben áll azzal a rendszerrel, hogy még a Magyar Írók Albumába (Pest, 1850) is elhelyez három, a Szabadságharc mellett kiálló, bátor írást. Tulajdonképpen miben bízott? Úgy tűnik, Nina apjában. Nina már elérte azt a 21-22 éves kort, amikor a Frivaldszky-lányok férjhez mentek, s leendő apósa pedig - úgy látszik - komolyan vette a vőlegényt. Ez azonban nem volt magától értetődő. 38 �A magyar irodalom története tele van jómódú apák által elutasított „éhenkórász poétákkal". Bérczynek sem volt sem vagyona, sem nemessége, miközben Nina apja igen jómódú nemesember volt, a többi lányát földbirtokos nemesekhez adta. Bérczyt mindez foglalkoztathatta is, hiszen novelláin keresztülvonul a polgár-arisztokrata szerelem konfliktusa, a Bitorlott szerelem (1840) kiadatlan színműtől kezdődően a kései Gyógyult seb kisregényig. Az a bizonyos - 1847-ben elkészült - Frivaldszky-lak pedig valójában kastély volt. Jókai így ír róla: „Itt egy roppant lovagkastély tűnik szemeink elé, amelynek igazán nagyszerű körvonalai, mint hajdani vár, emelkedik ki a mellette levő nyári lakok közül: ez dr. Frivaldszky tudóstársasági tag birto­ ka."22 Az akadémikus azonban nemhogy rossz szemmel nézné lánya vonzalmát, ellen­ kezőleg, 1850-ben 640 katasztrális holdas birtokot vesz számukra a Szolnok-megyei Pópusztán 61000 Ft-ért. A birtokhoz urasági ház, gazdatiszti ház, három cselédház, kovácsműhely és több gazdasági épület tartozott. A vidéki élettől az orvos végzett­ ségű leendő após még gyógyhatást is vár veje szívbetegségére.23 Bérczy és Nina 1851-ben házasodik össze, leköltöznek a birtokra. A gazdálkodó életforma azonban nem felel meg a költőnek, 1851 őszén vissza is térnek Pestre, ahol Nina családja Szervita téri házának második emeletét foglalják el, nyáron pedig a kastély tornyát.24 A tudós após tudomásul vette, hogy vejének nem való a „vidéki földbirtokos" sze­ repe. Zokon sem nagyon vette, ha a család befogadó, megértő légkörét tekintjük, amit Balogh Károly kifejezetten kiemel: „E sorok írója minden érzelmes szépítés nélkül elmondhatja, hogy aligha forraszthat össze bármi érdek egy-egy nagyobb családot oly együtt érző egésszé, mint ahogyan a szeretet - az emberi erények ezen legszebbike - Frivaldszky Imréék (...) leszármazottait is egybekovácsolta. Ennek felismerése Bérczy megítélésénél is latba esik. (...) Bérczy Károly írói egyéniségét is akkor érthet­ jük meg legjobban, ha bepillantunk magánéletébe, ha családi körében szemléljük őt."25 A természettudós após nem volt a humaniórák ellensége, köréhez több író tarto­ zott, az említett Jókain kívül Eötvös József is, akik a szépprózán kívül a közírás területén is tevékenykedtek. Igaz az is, hogy költő nem tartozott közéjük. Kemény Zsigmond és Gyulai Pál segítségével Bérczy a Pesti Naplónál így lesz külpolitikai rovatíró, majd innen kilépve 1854-ben megindítja Pákh Alberttel a Politikai Újdonsá­ gokat. 1855-ben Világkrónikát ír, lényegében a Krími háború eseményeiről, amelyben a magyarok az oroszok ellen küzdőkkel éreztek egyet. Közben megjelenik két novelláskötete is, Élet és ábránd (1852), Világfolyása (1854) címen. 1857-ben fordulat történik: önálló lapot alapít, a Vadász és Versenylapot, s ezzel a novellaírást s a publicisztikát is abbahagyja. Ennek magyarázata azonban - úgy tűnik - az irodalomtörténet keretei közt nem adható meg. A megoldáshoz Paulovics megfigyelése vezethet, aki szerint Bérczynek hivatása „hazafiúi"26 volt, azaz nem annyira „írói, költői" természetű. S mint Kulcsár is észrevételezi Bérczy naplójának 1848. febr. 12-i bejegyzése alapján, már Széchenyi melletti szolgálata alatt is azt mérlegelte, hogy vajon ezzel, vagy inkább az irodalommal használhatna-e jobban.27 Most az inga a legnagyobb magyar szellemi örökségének továbbvitele irányába lendült ki. A lóverseny éppen ebbe a körbe tartozott. Az első cikket a Versenylapba maga Eötvös József írta. A lap igen népszerű lett az arisztokrácia körében.28 Balogh utal Bérczy döntésében apósának hatására is: „Apó­ sával s annak baráti körével való állandó együttléte viszont bővítette ismereteit, 39 �szélesbítette látókörét a természet jelenségei iránt. Ennek, mint a Vadász és Verseny­ lap szerkesztője, jó hasznát vette."291860-ban jelenik meg Vadászműszótára, amelybe a használatban lévő német szavakat és azok magyar fordításait gyűjtötte össze. Az előszóban sajnálattal állapítja meg, hogy a régi magyar vadásznyelv kihalt, holott a vadászat a magyarság ősi foglalkozása volt, nyilván saját kifejezésekkel. A megváltozott helyzetben „vasszorgalommal magáévá tette az angol nyelvnek e tárgyra vonatkozó mű kifejezéseit, mű nyelvét."30 Bérczynek kifejezetten imponált apósa lelkesedése saját szakterülete iránt. Egy­ szer így nyilatkozott Nendtvich Károlynak: „Nem ismerek szerencsésebb embert ipamnál: ő még most is ugyanazon szenvedéllyel fürkész és búvárkodik, ugyan­ azon szeretettel viseltetik kedvenc tárgyai iránt, mint azt csak egy 24 éves fiatalember teheti."31 Ez a természettudományos lelkesedés őt is magával ragadhatta. 1865-ben jelenik meg Méneskönyve, amely igazi természettudományos mű. Az irodalmi közélet Bérczyt minden irányváltása ellenére változatlanul a magá­ énak tartja: 1859-ben a MTA levelező tagjává választja.32 1860. november 16-án tartja akadémiai székfoglalóját Az irodalmi humorról. Említi ebben már az Anyegint is. Az a bizonyos inga most tehát visszalendül. Amikor 1862-ben a Kisfaludy Társa­ ság tagja lesz,33 székfoglalóján bemutatja az első éneket is belőle.34 Oroszul tanul ugyanolyan szorgalommal, mint korábban angolul. Tagja lesz a MTA drámabíráló bizottságának. 1863-mal kezdődően, néhány éven át, egy régi iktatókönyv üres lapjaira ma már azonosíthatatlan magyar szerzők színdarabjairól ír rövid ismertetéseket, kritikákat.35 „Nyugodt, átgondolt kritikus volt. Mindig abból a magasabb szempontból fogta föl a kritika föladatát, mely javí­ tani, felvilágosítani törekszik, de nem visel irtóháborút a hibák ellen. S ő javított is mindig, szeretettel, jóakarattal."36 Az Anyégin tekinthető életműve szintézisének, kicsit úgy, mint Az ember tragédiá­ ja Madách Imréének. Nem véletlen, hogy ő mondta el, a jóbarát, Madách emlékbeszédét, amely min­ den Madách-interpetációnak kiinduló pontja lehet: „Maga mondá nekem egy ízben féltréfásan: »Anyámnak köszönheti Éva, hogy kirivóbb színekben nem állítottam elő!« 'S valjon nem e befolyásnak tulajdonítható e az ihlet ama szerencsés sugara, mely a pessimismus nyers kifejezéséül készülő müvet a' kiengesztelődés fényével árasztotta el, midőn költőnknek azt sugallá, hogy az egészet a' Lucifer karján hala­ dó Ádám álomképleteiként tüntesse fel, melyeket a' rosz szellem az első ember előtt megrontása, kétségbeejtése 's benne egész nemének megsemmisitése végett tár fel (...) 's ha addig azt hivők, hogy kárhozatos bűnbarlangban tévelygünk, a' sötétségen átvillanó sugár fényárt ömleszt a' képre, 's mutatja, hogy Isten szép földén állunk, hol a' folytonos küzdés közt a' jótól el nem szakadhat az ember a' nélkül, hogy a' gonosz martalékául ne essék."37 Jegyzetek 1 Paulovics, 12. 2 Arany, 12. 3 Paulovics, 72. 4 P. Szathmáry, 329. 5 Kerényi, 671. 40 �6 Madácsy, 1984,208. 7 Kerényi, 673-674. 8 Kerényi, 682. 9 P. Szathmáry, 328. 10 Keglevich. » Emlékkönyv, 1846. NTM 83.11.335. ‘2 Naplótöredékek, 1847/48. NTM 83.11.334. 13 Frivaldszky Mat ildnak menyegzője napján. NTM 83.11.3 53 és 83.11.3 35,217-218. 14 Búcsú Hajnalostól. NTM 83.11.357 és 83.11.335,223-226. •5 Balogh, 1941,303. 16 Frivaldszky Szeráfnak. NTM 83.11.353 és 83.11.335, 219. November 9-én volt a szüle­ tésnapja. 17 Zálog váltás. NTM 83.11.353 és 83.11.335,220. 18 NTM 83.11.383; Közli: Kozocsa 125-126. 19 Napló. NTM 83.11.362; Részközlés: Balogh, 1935, amelynek kézirata: MTA Ms 10.264/ü. 20 Eredeti katonai bírósági irat: OSzK: Fond 224/7/3. 21 Frivaldszky-lak tornyán. NTM 83.11.355. 22 Balogh, 1941,307.; Jókai 1855. 23 OSZK: Fond 224/14. 24 Balogh, 1941,307.; Jókai 1855. 25 Balogh, 1941,302-303. 26 Paulovics, 3. 27 Kulcsár, 76. 28 Paulovics, 51-55. 29 Balogh, 1941,302-303. 30 Keglevich. 31 Balogh, 1941,298. 32 Oklevél. NTM 83.11.363. 33 Oklevél. NTM 83.11.364. 34 Kulcsár, 77. 35 Színdarab ismertetések. NTM 83.11.344. 36 Paulovics, 64-65. 37 Madácsy, 2001,42. Hivatkozások MTA Könyvtár Kézirattár (MTA). Nógrádi Történeti Múzeum (NTM). Országos Széchényi Könyvtár (OSZK). Arany László: Bérczy Károly emlékezete. 1876. MTA. Balogh Károly: Bérczy Károly ismeretlen naplója. Nyugat, 1935/3,214-222. Balogh Károly: Bérczy Károly életéből. Budapesti Szemle, 1941. október, 294-310. Bérczy Károly: Madách Imre emlékezete VIII. Madách Szimpózium, 2001,26-46. Jókai Mór: A budai Svábhegy. Vasárnapi Újság, 1855. szept. 9. Keglevich: Bérczy Károly. Vadász és Versenylap, 1867. dec. 20.558. Kerényi Ferenc: Bérczy Károly írói hagyatéka. Irodalomtörténet, 1971,668-682. Kozocsa Sándor (szerk.): A szabadságért mindhalálig!- Művelt Nép, 1952. Kulcsár Ildikó: Bérczy Károly hagyatéka Salgótarjánban. Palócföld, 1971/1,75. 41 �Madácsy Piroska: Madách Imre és Bérczy Károly. Irodalomtörténeti Közlemények, 1984/3, 204-209. Madácsy Piroska: Újabb adalékok Bérczyről és Madáchról. VIII. Madách Szimpózium, 2001, 15-25. P. Szathmáry Károly: Bérczy Károly. A magyar irodalom története. IV. 1849-től 1905-ig. 1965, 327-329. Függelék Bérczy Károly kiadatlan versei Frivaldszky Matildnak menyegzője napján Június 5-én. 1848. Mért e napon e méla könny szemedben Holott szívednek idegen a bú? Megfejti azt szavaknál ékesebben Fürtidben a' menyasszony koszorú Zöld és fehér levélből összefonva Egy új élet előbeszéde az; Miként a' fák fehér virágú lombja Jő hírnökül: hogy itt az új tavasz. 'S ha e tavaszba majd belépsz, feltárva Leend egy ismeretlen új világ: Mint annak nő meg távol láthatáron Ki völgy öléből, hegytetőre hág, Fenn a' hegyen kezet nyújt vőlegényed, Lenn sok szeretted búcsú szava zeng, Fel hogy ha nézsz, szivedbe öröm éled 'S a' visszanéző szemben könny mereng. A' hegyre fel! itt élted boldogsága, Ott pályád, ott az ismeretlen hon! Legyen számodra annak csak virága Áldás kísérjen minden útadon. 'S ha férjed karján 's keblén feltaláltad A' boldogságot, üdved, édened: Lelkünk mélyébe az öröm megárad Mert meglelé szived, mit érdemelt. 42 �Búcsú Hajnalostól N ovem ber 1848. ... le deuil de la nature Convient à la douleur et plait à mes regard. Lamartine. Istenvéled erdők suttogó magánya, Felpirosló lombok, hullatag levelek! Eljöttem még egyszer, talán utoljára, Ki tudja, nem hullok én is le veletek? Istenvéled völgyek hűvösárnyú keble! Hol emlékeimmel annyit elbeszéltem, És a' kék magasba hosszan felmerengve Múlt jelen 's jövőnek álmodozva éltem. Istenvéled szép hegy! ti ismert ösvények Iszalagos tölgyek rezgő árnyékában, Hol rigódal kísért és víg madárének Ha fel a tetőre vitt bolyongó lábam. Sokszor álltam én itt ünnepélyes csendben Én 's az áldozó nap utolsó sugára, Mely a' méla holdtól búcsúzása közben Aranyos fényt hinte a' hegyek ormára. Hegyek ormairól a' szem messze lát el, Hegy-orom magánya zaj-ábrándok hona. Honnan messze szállnak, mint a rózsafelleg, Mondani ki tudná, honnan, merre, hova? Mondani tudnám e hova gondolkodtam? Túlszárnyalva eszmém a földi határt is, Lelkem kéj-érzet volt egy szép szellemhonban Arczámon a könyű édes is volt fájt is. Leborultam ilykor hő imát rebegve Névtelen érzésim kéj vegyületébe, Hő imát éretted szívem szent szerelme, 'S felvirulásodért hazám földe, népe! Eljöttem még egyszer, nincs többé rigódal, A' sápadt naptányért őszi köd takarja, Kóró lett a' virág, a' természet elhal. Temetési gyászhang: észak vad viharja. 43 �Felcsörög a haraszt mintha panaszolna A' rideg tél dúló zsarnoksága ellen, Mintha e hang hazám sóhajtása volna, Hogy dús földén pusztít, rombol az ellen. 'S én a láthatárba búsan kimeredvén Szorongó kebellel némán eltűnődöm, Eltűnődöm a' sors változó kegyelmén 'S harczi lángban égő szép hazám, jövődön. Balviszályok átka ezredévig űze, Régen vár remélt és szenved árva népünk, Ha e csaták lángja a tisztító tűz e Melytől boldog honba szebb jövőbe lépünk? Vagy békódat é hon tán örökre hordod 'S tűrnöd kell ha kebled zsarnokok kifosztják? És megosztjuk égbe felkiáltó sorsod Megfeszített Krisztus árva Lengyelország? Lelkem ily aggályok ostorozzák, tépik, Kettős beteg vagyok a' beteg hazában, Vágyam véled élni utolsó csepp vérig, 'S halni ha kell véled egy perczel korábban. Élsz e halsz e hazám? haljak e vagy éljek? Nem tudom magamnak mily jövőt ohajtsak, A' tarolt vidékbe szemmeredve nézek 'S arczámon a' könnycsepp nem édes már - fáj csak. Frivaldszky Szeráfnak November 10.1848. Álmaidban szép az élet Ébren szépek álmaid. Ifjúságod rózsabimbó Játszi lepkék vágyaid; Teljesüljön élted álma 'S az mit ébren álmodok 'S örökös lesz boldogságod 'S ajkaidon a' mosoly. 44 �Zálog váltás Arámnak. Karácson-ünnepén 1848. Mit szende kék szemed Sugára elfoglalt Bírsz tőlem hő szivet És egy csomócska dalt. A kis csomó dalért Ohajtott váltságbért E tíz sorban veszed: De szívem válthatlan Üdvöm, hogy nálad van 'S örökre a tied. Frivaldszky-lak tornyán Hajnalos-hegyen. Február 28.1850. Délczeg ifjúként tekint e bájlak Kedvesére a' szép völgybe le. És a' völgynek a' szerelmes lánynak Felhullámzik hozzá kebele, Ífjúdad szerelmük nincs kivallva Erre szót még nem találtanak 'S mint az első érzet bűv-hatalma Néma a' völgy, néma még a' lak. Ámde lenge szárnyán a' szellőnek A' tavasz jő vidám nász gyanánt, Új ruhát hoz ő a' völgymezőnek Ave zenészül: rigót, csattogányt 'S ha e lak meglátja ibolyáit Szótlan ajkán megzendül a szó 'S akkor a' lak, völgy és minden ág itt Dal 's örömtől lesz visszhangozó. Jöjj tavasz, jöjj enyhe szelleteddel Jöjj szelídebb napok mosolya! 'S együtt jőnek tiszta kék egeddel: Kék szemű lány és kék ibolya Népesíts be vélük termet, völgyet, Vígan zengjen a nász-ünnepély! És te bájlak! bírva ékes tölgyed Háborítlan boldogságnak élj! •45 �N álunk elkezdődött : M ikszáthra száz ! S zászi Zoltán Mariska hazanéz Ki látott már fényes pünkösd idején szomorkodót? Pedig van. Mariska, a szklabonyai temető harmadik sorában, süttői halvány márvány alatt nyugvó Mikszáth Mariska az. Mariska hazanéz. A régi, egykoron zsúpfödeles, mára piros cseréptetős, kis karcsú oszlopokon az udvar felé támaszkodó ámbituson muskátlit nevelő kúria felé nézdegél, hogy ugyan mi újság járja otthon, miféle vendég érkezett éppen? Mariska hazanéz, látja, hogy Ő, aki édesanyjának legnagyobb öröme volt, s meg­ halt éltének 17. évében, 1867. június 11-én (édes istenem, ugyan mi érhetett egy tizenhét éves leányt, hogy virágkorában a sírba borult?) békét kívántak hamvaira. Abban az évben az ő kedves Kálmán bátyja - akit ekkor még nem ismert sem Nógrád, sem pedig Magyarország olvasóközönsége - éppen a huszadik esztendejét töltötte be. Ma a homlokzaton emléktábla tanúskodik róla, hogy a kedves fiútest­ vér, a nagy író 1852 és 1872 között ebben a kis kúriában töltötte ifjúkorát. Mariska hazanéz, és mesélni támad kedve a régi szép időkről. Meséje a süttői márvány sírkő tövében a borzolgató északi szél hajlítását könnyen viselő kenyérke virágról szól, vagy az udvar szegletiben a bokrok alatt ezüsthálókat szövögető álmos pókokról, a gyerekhadról, arról a mindig csivitelő aprónépről, amely hol tótul, hol magyarul énekelve, libát, bárányt, borjút terelgetve, hempergődzve és bolondozva ment le az út mentén Zsély felé, az urbariátusi rétekre legeltetni. A holtak fölé állíttatott büszke köveken, betonkeretekbe foglalt lapokon ma már bizony alig van magyarul írott név, a szklabonyai lutheránus, jámbor hívek mennybeszállását segítő ige. Mariska neki kedves és ismert magyar szót alig-alig hall szállni, ha meg is csendül olyan, akkor az csak általában olyankor, mikor a neves bátyjára emlékezők megállnak a kúria előtt, és oda rögvest való bebocsátta­ tást kérnek. Mariska hazanéz, s látja, bizony talán még Szent Péter esernyője se tudna már itt csodát tenni, ha kitennék valamelyik napon hagyott csecsszopó vé­ delmére, csúful az is megeshetne, hogy félretaposnák azt az ernyőt, vagy ellopná valaki. Nem szükségből, hanem csak úgy, gonoszságból. Mariska tudja, a nagy székesfővárosban, a hallgatag Duna csillogását figyelő bérkaszárnyák, tülkölő automobilok egyikében, ott, alig száz kilométernyire az ő végső nyug­ helyétől, egy taxisofőr is bejelentkezik még néha a telefonba Mikszáth Kálmán néven. Mert él az élet, mert a kitörő tavaszok még a makacsul a sírkövekre tapadó mo­ hákat is virágzásra késztetik. Kálmán bátyja idén éppen száz éve, hogy elköltözött a nagy csendességbe, ahol minden móka, játék és kacagás, érzés és íz, illat és tapin­ tás, ének és ima libegő felhővé változott, ahonnan haza lehet nézni, figyelni, mi is történik a kis kúriában, kik is érkeztek éppen megtekinteni a mindig tavaszias han­ gulatú kis házat. Mindég van virág, koszorú az ő süttői márványból faragott míves sírkövén is, meg mécses is pilákol olykor a nagy síri sötétség felett. 46 �Mariska a végtelen múláson csalókát mosolyog, s arra gondol, mit is hozhat, mi­ lyen híreket sodorhat onnan, észak felől, a Balassiak ősi fészke, Kékkő felől a megint lecsapó hűvös fuvallat. Talán megint kifundáltak valami okos huncutsá­ got az atyafiak... Mix? Hát! Csak belecsavarog néha Görbeországba a kíváncsi utazó, s ha már egyszer csava­ rog, hát nyitott szemmel, jó szót hallani vágyó füllel figyelget szanaszét. S hol más­ hol is lehetne a leges- de legeslegjobban megismerkedni a jó palócok jelenkori szoká­ saival, búbánatukkal, vígságuk okaival, ha nem a jó emlékezetű falusi korcsmában? Palócföldnek a peremén (már most ne várja el tőlem a kegyes olvasó, hogy pon­ tosan megmondjam a falu nevét, én oda akkor többet lábamat se tehetem be, mert még véletlen elnáspángolnak szavam járásáért, ha nem is sértő, akkor is) minap hordott be az északi szél az egyik Ipoly-menti faluba. Mivel éppen szomjúhoztam s meg is éheztem, betértem hát a korcsmahivatalba, hol is meleg ételt kínált a cégér. Igaz-igaz, minden nagyon cicoma, minden nagyon szép, meg minden nagyon jó volt, akár mindennel meg is lehettem volna elégedve, de amilyen morcos és morgós, meg igényes vagyok, mindig találok hibát. A színmagyar falucskában lévő csárdában bizony nem magyarul volt a kínálat. El nem veszhet, éhen nem pusztulhat gara­ bonciások unokája, hát gondoltam, kérdezek. Mikor a csinosnak még éppen mond­ ható, de fiatalkának már nem, kiszolgáló leányasszonyt megkérdeztem ízes szóval, mit is tudna nekem éhségemre kínálni, bizony pironkodva vallotta be, hogy ő ugyan nekem fel is olvassa a maga nyelvén az étkek nevét a drága műbőrbe bekötött éteklapról, de már ne várjam én azt el tőle, hogy magyarul is megmondja, mi mi­ csoda, vagy netán, hogy miből készült, s már azt meg végképp ne várjam, hogyan?! Gondoltam, elvek miatt éhen csak nem maradhatok, s mivel magam is némi, egészen pontosan egynegyedrésznyi tót vért csergedeztetek ereimben, mely más­ negyedrészt német, harmadnegyedrészt ki tudja milyen fajta, negyedik negyed­ részt meg magyar őseim vérével elegyedik igencsak békésen, hát megkegyelmez­ tem, s úgy döntöttem, az étlapon szereplő hús mix kerül rendelésre. - Aztán mondja kedves, jó az a hús mix? - Hát! - szólott a válasz. S elballagott a konyha felé a csinosnak még éppen mondható, de fiatalkának már nem, kiszolgáló leányasszony. Ekkor hirtelen és gyors beszélgetésünkből egy tikk-takk szókapcsolat kezdett ketyegni a fejemben. Mix - hát, mix - hát! Nini, hát ez teljesen úgy hangzik, mintha azt mondanám, Mikszáth! S mikor ez a tikktakkoló szó már egészen végig­ ketyegte bennem azt az örömöt, hogy énnekem itt, Görbeországban, annak is a peremén, éhségem miatt éppen ide kellett betérnem, hogy ez így megvilágosodjon bennem, azt gondoltam, az a békés tekintetű bácsi, akinek olyan szép kackiás baju­ sza van, meg úgy tud mosolyogni erre a szigorú világra, ez a jó Mikszáth bácsi, ez bizony megtréfált itt most engem. De milyen jó is az, hogy megtréfált! Előhozta hát egy makrapipa elfüstölésére éppen alkalmatos idő után a csinosnak még éppen 47 �mondható, de fiatalkának már nem, kiszolgáló leányasszony az én megrendelt mix húsomat. Mondhatni - mivel semmit se vártam - , hát igen kellemesen meglepőd­ tem a mixen. Volt abban ilyen is, meg olyan is, de legfőképpen sertéshús, kis darab rántva, diója pecsenyének, szűzérméje kolbászhússal töltve. Hozzá pityóka, saláta, paradicsomkarikák, szép zöld póré, na meg el ne felejtsem a petrezselyem zöldjét, amivel végig megszórták a tányérom peremét. Mix - hát, mix - hát! Jó biz az, ha az embernek nagy éhségében, nagy útonlevésekor, az ő kicsi karosszékétől igencsak messze, az idegen csárdában Mikszáth Kálmán bácsi hozza meg a jó kedvet, az étvágyat, az emlékezés tehetségét. Isten áldja meg érte, haló porában is! Azok a békebeli sertéssültek! Bizony, hol van ma már olyan becsülete a magyar írónak, mint volt a hímes pillan­ gószárnyon, az elrévedő nagy múltba repdesett aranykorban?! Amikor a magyar írót még megünnepelték, amikor országos csinnadrattával, nagy traktákkal, bruderivásokkal, az asztalfőnél üldögélő nagy emberre való vég nélküli koccintgatásokkal éltették a toliforgatót, a mesemondás mesterét! Elmúlt már az, elvitte a Kékkő felől a Kürtös patak völgyébe még nyár közepén is akármikor berobogó zimankós szél. Elfelejtődött, ahogy beborította már azt a kis halmos, fekete márványoszlopot borostyánnal a Kerepesi úton a mindenek felett való természet, amelyik alatt az író pihengél két fiával. Elaltatta a régi nagy kedvet már réges-régen a holdat ugató kutyákhoz hasonlatos hangú politizálás. Pedig micsoda sertéssültek pironkodtak még akkoriban az asztalon, mikor is a legnagyobb palócot hívták lakomázni végig a nagy, kincses országon, Nógrád girbe­ gurba dombjain, meg a karcsú kis Ipoly kanyarulatában meghúzódó Balassagyarmat megyeházájától indulva, Buda s Pest cigányprímásos kávéházain, szivarfüstös szer­ kesztőségein át, le egészen a ringató Tisza partján az árvíztől ódzkodó Szegedig! Micsoda pazar lakomáknak adták oda magukat a zsenge libák, saját zsírjukba fullasztott gyenge májacskáikkal! Lakomák, hol is az asztalokon a felhordott porce­ lán tálakban aranytallér zsírfoltú húslevesek szivárványszínébe csillogtak bele a százkarú gyertyatartók pislákoló fényei. Hol az az idő, amikor csak úgy, fog alá való bekezdésnek feltett sonkák halmán, hó gyanánt frissen reszelt tormát halmo­ zott a szakács, hogy a levesek, sültek, mártások és körethegyek után végül is a kihagyhatatlan, lucskos, tejföllel megbólintott töltött káposzta megkóstolását ki nem hagyva - csörögefánk puha fehér tésztája, csokoládétorták csíkos cikkjei, meg az elmaradhatatlan feketekávé illata koronázzák együtt a nagy író nagy ünneplését. Micsoda idők voltak, micsoda hősökkel, micsoda evésekkel! Mi - akik ma csak valamiféle száraz pogácsát morzsolgatunk, meg ki tudja hon­ nan idehozott, szőlőtőkét soha nem látott, a bor nevet meg sem érdemlő italokat ímmel-ámmal fogyasztgatunk mindenféle ünneplésekkor, mikor is valamelyik író barátunkat (vagy éppen, ne adj isten, no, hát ellenségünket) köszöntik - mi már azt sem tudjuk, milyen is az igazi mulatság. 48 �Bizony mondom, a béke hibádzik belőlünk, a jókedv, az istennek áldását fogadni való készség! Tudása annak, mikor kezdődik a kálvinista, no meg a lutheránus böjt, ami tudvalevőleg akkor lép érvénybe, amikor a kamrában elfogy a disznótoros! Nem kvaterkázunk mi már, nem gyújtjuk meg kényelmes karszékben a jó száraz fát pattog­ tató kandalló mellett a hosszú szárú tajtékpipát, amibe a jóféle, finánc sose látta szűzdohányt magunk vágtuk a barnára érett dohányvágó deszkán, amelyik mindig a kiskamra ajtajába van akasztva, mert pipás vendég is járhat, s milyen jó is az, ha érkezik! Hanem baj az, hogy a nagy loholásban még a kalapunkat se emeljük meg a má­ siknak megpillantásakor, nem sietünk oda egy-egy régen látott atyafinak köszönté­ sére, amikor az útja során betér a villogó-csillogó kávéházba. Nem olvasunk újsá­ got se, miként beszélgetni is csak kevéskét beszélgetünk. Kiváltképpen meg nem eszünk már olyan jókat, mint aminőket Mikszáth Kálmán urambátyánk ehetett. Igaz, igaz, már mikor gyötörte őt a baj, akkor nem lett volna szabad oly mértéktelen módon csatába mennie a sertéssültek, borjúfrikandók, töltött káposzták, palacsin­ ták, libamájak, dobostorták meg csörögefánkok alattomos, elébb megadó, de végül orvul hátbatámadó seregével. Nem kellett volna, de hát, ha így van ez megírva, hogy ott, abban a jóízű csatá­ ban áldozva végül a bőségnek, a megrendült egészség elparancsolja a lelket a test­ ből, akkor, ahogy lenni kell, legyen hát úgy! Ha úgy mondjuk, szép kort megélt, ha így mondjuk, ma még fiatalon halna, alig 63 évesen. Negyven évig írt. Lankadatlan. Híven az ő palócaihoz. Megvívva a csatát egész Magyarország kissé későn érkező, értékelésben is hiányos, de azért csak sírig tartó lelkes, vendéglátó és traktáló szeretetével, s elesve, mint egy trójai hős, az ünneplő országjárásban megfárasztva. Megmaradva joviális mosolyú, kackiás bajuszú, mo­ solygós, szép öregemberként a mindenkori emlékezetben. Mikszáth Kálmán. 49 �SUHAI PÁ L Egy kis Mikszáth-filológia Levél Praznovszky Mihálynak Nem tudom, eszedbe jutott-e már valamikor (s bárkinek is), hogy egy Mikszáthverskiadásba talán nem csupán a korai versek (Rejtő István vagy Petrolay Margit által kutatott) nyilvánvaló példáit kellene besorolni, hanem az elbeszélésekregények versbetéteit is. Itt a próza ritmizálásának nem azon közismert eseteire gondolok elsősorban, amelyeket a tankönyvek is említeni és elemezni szoktak, méltán, mint pl. a Szegény Gélyi János lovai vagy a Hova lett Gál Magda? esetében („- Irgalom, segítség! Ó, tartsd azt a gyeplőt! - sikolt fel Vér Klári. - Itt a hegysza­ kadék, jaj, ott is egy örvény!.." , illetve: „Hogy alant repültek, sok apró madárnak lett a temetője... temetőnél rosszabb sok bodoki lánynak"). Bár talán e példák is megérnének egy külön misét, itt most mégis a versbeszéd azon válfajára szeretném a figyelmet terelni, amelyben a művek elbeszélője, illetve ilyen vagy olyan szerep­ lője maga is kommentálja a versformálás tényét, ebből következően pedig az idézet az elbeszélésben vagy a regényben tipográfiailag is versként jelenik meg. Ezek némelyikének eredetét a Krk. (a kritikai kiadás) egyes kötetei tárgyi ma­ gyarázatokkal is ellátták, mint pl. A vén gazember alábbi dalbetétjéről szólván: Tudod-e drága nagyapám, Hová adtál? Véres rózsák ahol teremnek, Rózsának szántál. Tudod-e drága nagyapám, Mi az ebédem? Pecsenyém lóbul, Italom hóbul, Ez az ebédem. Tudod-e drága nagyapám, Milyen az ágyam? Jéghideg kövön Egy durva köpeny, Ez az én ágyam. A 17. kötet tárgyi magyarázatai között e versről a következőket olvasom: „A Szent Péter esernyőjében [...J az ének szerelmesdal-változatát [...] mint »melan­ kolikus tót dalt« közölte Mikszáth. [...] Szlovák népdalfordítások számos más mű­ vében is előfordulnak". Ez így teljesen korrekt, de vajon kitől származnak ezek a „szlovák népdalfordítások"? Az eddigi sejtések és sejtetések szerint Mikszáthtól. 50 �A fönti idézet eredeti változatáról ezt határozottan állíthatjuk is: Párizs alatt címmel a Vasárnapi Ujság 1871. február 19-i száma közölte (mint a „tót népköltészet" „leg­ újabb keletű termékét", melyet „tót eredetiből fordítva [...J Mikszáth Kálmán úr küldött be lapunk számára"). Jó másfél évtizeddel később viszont ugyanez az úr, immár híres író, a Pesti Hírlap szerkesztőségének „összes tagjaihoz" címzett, tehát nagyon is nyomatékos levelében jelentette ki, hogy ő nem „tót", s nem is tud „tó­ tul". Soha nem is tudott, még tarokkozás közben sem - „akármilyen veszedelem­ ben is volt a pagátom". Ilyen nyomós érv előtt meg kell hajolnunk. És mégis ő for­ dította a verset (s regényei-elbeszélései nem egy betétdarabját)? Vagy írta? Egyelőre a Krk. korábbi köteteinek nagyvonalú „megajánlása" ellenére sem adhatunk e kér­ désre megnyugtató választ („csak azt tudjuk, hogy nem tudjuk"). Talán a Mikszáth-versek mindeddig halogatott összkiadása megoldja majd e filológiai rejtélyt. Addig is kijelenthetjük azonban: akár tudott Mikszáth „tótul", akár nem - tudott „költőiül". Ezért szerepelhetnek műveiben (hogy Téged is idézzelek, kedves Meste­ rem) „számolatlanul lírabetétek". Még egy esetet említek. A Különös házasságban diáktréfaként szerepel a Marseillaise szövegének halandzsa-változata (a cenzúra kijátszásának furfangos példája­ ként). E „zagyvalékról" a mű elbeszélője állapítja meg, hogy „az összehalászott szavak valóban nemcsak a dallamhoz simulnak jól, hanem az eredeti francia szöveget is utánozzák" - nyilván hangzásban, de ezt már én teszem hozzá. Ha pedig idézem e versbetét részletét, és mindjárt melléje teszem Weöres Sándor egy rögtönzését (ez utóbbi kézirata az én tulajdonomban van), nyilvánvaló hasonló­ ságra bukkanunk itt is - a „semmilyen nyelvű, modern lettrista vakszöveg" logi­ kájára (az előbbi meghatározás is Weörestől származik). Nézzük először Mikszáthot: Gyúrótábla, rézfazék, Rántó lábas, vasreszelő - Frau Mutter! Frau Mutter! A kávé, Krampampuli, limonádé, Puncs, friss virsli, Rántás, mártás, jó eledel. - Véber Kádi, Matilde! Jáger Lizi, tous le trois! - Matilde! Patront ás Aridone Simonide, Brixit Mátyás, Setzgetz Vencel, Amzát húzta Drei Matador... S mindjárt Weöres is melléje (más ritmusban ugyan, de mintha csak folytatása lenne): 51 �sóher benci kauffmann berci schlagnicht pikki trágár jancsi meg flangál pancsi koszlott pincsi de húzdmeg tercsi s ideoda karcsi hétrét manci marhula marcsa tigris mancsa fekete a kecske tyukszemlencse Nem kell kételkednünk, Weöres nyilván olvasta a Különös házasságot, de hogy közvetlen hatásról lenne itt szó, azt éppen az ő esetében kizárhatjuk - rá mindenki hatott (vagy ő hatott mindenkire!). Ami pedig mindebből Mikszáthra, a Mikszáth-filológiára és ebben az esetben, különösen a Mikszáth-verskiadásra vagy -kiadásokra következményként vonatko­ zik, az csupán ennyi: Mikszáthban a tudományos közvélekedéssel szemben a tanulóévek és a pályakezdés után sem hallgatott el a „költő", sőt, ekkor támadt fe l igazán. Prózájában. Ebben élt tovább. Nem tematikusan-motivikusan csupán, ahogy egyesek érteni vélik, hanem önmagára találva, megerősödve, tulajdonságaiban kibontakozva, egy sokszálú epika egyik szólamaként. Összetevőjeként annak a modern elbeszélői hangnak, amelyet az újabb elemzé­ sek az író legsajátabb tulajdonságaként emlegetnek, s amelynek révén „végig a »glissandónak«, az egyik hangról, az egyik szólamról a másikra való átcsúszásnak a stiláris közegé­ ben érezzük magunkat". Talán nem kell bizonygatnom, hogy mennyire egyetértek Csűrös Miklós utóbb idézett, Mikszáth elbeszélői hangját általában jellemző megál­ lapításával, amelyet itt aktuálisan szeretnék a „költői összetevőre" is vonatkoztatni. Végül, talán csak hogy befejezhessem ezt a kéretlen gondolatmenetet, eszembe jut T. S. Eliot is, aki egyik esszéjében, melyet a költői drámáról írt, megkérdőjelezi a moliére-i forrásból, Jourdain úr nevetséges kiszólásából táplálkozó közhelyet, mely szerint az emberek „prózában" beszélnének. Nem. Az emberek nem prózá­ ban beszélnek (ugyanúgy, ahogy versben sem). A próza a folyó beszéd megköltése, a szépirodalmi (igényű) alkotások sajátossága a köznapok beszédével szemben. E megköltés okán (Eliot állítása, de Mikszáth művészete is tanúság rá) néha egé­ szen közel kerül a vershez, a költészethez (ha nem is a lírához). A jó prózaírók (s természetesen Mikszáth is) vagy maguk is költők, vagy költők rokonai. 52 �B a lá z s B eá ta Mikszáth Kálmán esete a dzsentrivel Tanulmányomban szeretném bemutatni a dzsentriábrázolás sajátosan mikszáthi jellegzetességeit, és annak megjelenési formáit a három legismertebb dzsentri tárgyú alkotása tükrében. (Beszterce ostroma; A gavallérok; A Noszty fiú esete Tóth Marival.) A célom, hogy jól láthatóan körvonalazódjon ennek a társadalmi rétegnek a mentalitása, életformája, világhoz való viszonyulása, jellemei sokszínűsége, va­ lamint meglétének jelentősége a magyar irodalom történetében. A problémát az okozza, hogy a „dzsentri" mint értékkategória került bele a köz­ tudatba, mélyen átitatva esetleges aktuálpolitikai színezettel, amelytől aztán köz­ hellyé vált, illetve közhellyé törpült értékítéletek kapcsolódtak hozzá. Tarjányi Eszter hangsúlyozza, hogy a dzsentrikérdés a magyar irodalom történetének talán egyik leginkább kitüntetett témája, melyet e kiemelt helyzete miatt „ki kellene ra­ gadni az eddigi beszédmódok közül, és meg kellene tisztítani a rárakódott, vagy erőszakkal rárakott jelentéstartalmaktól, hogy nyitottá váljon az új értelmezések előtt. Ezt a tapogatózást a történelemtudomány már elkezdte, de az irodalomtu­ dományban nehezebben megy végre a paradigmaváltás"1. Ehhez a folyamathoz szeretnék hozzájárulni írásommal, és rámutatni, hogy a dzsentrikérdés újragondolása jelenkori irodalmunkban elengedhetetlenül fontos, aktuális probléma. M ikszáth és a dzsentri A kiegyezés utáni évtizedek újabb akadály elé állították az átalakulóban lévő társa­ dalmat, és gyökeresen megváltoztatták a közfelfogást. A hetvenes, nyolcvanas években a nagyobb földbirtokkal rendelkező középnemesi családok egyre súlyosabb anyagi körülmények közé kerültek, életmódjukon viszont nem voltak hajlandóak változtatni, s bár egyre rosszabb gazdasági helyzetbe kerültek, nem voltak hajlandó­ ak idomulni a polgárosodó, kapitalizáló körülményekhez. Azért vált olyan súlyos problémává ennek a rétegnek a sorsa, mert „a politikában betöltött szerepe szerint épp a nemesi középosztály volt, mely elkezdte a liberális átalakulásért folyó harcot. Az alapvető ellentmondás abban áll, hogy amíg a kapitalizálódás új osztályt juttat hatalomra, addig új uralkodó osztály nem alakul ki. Amíg az állami vezető tisztsé­ geket a dzsentrik töltötték be, addig kicsúszott alóluk a gazdasági hatalom, mely már a kapitalizmus fő értékmérőjévé vált".2 1867-től szinte az első világháborúig terjedő időszakot minden problémájával és fonákságával együtt Mikszáth ábrázolja a legnagyobb művészi hitelességgel és életszerűen.3 A dzsentri sorsa így válhatott Mikszáth írásainak egyik leggyakoribb témájává, hiszen eleinte „ebben az osztályban látta a nemzet törzsét, mely ha elvész vele együtt vész el a nemzet is"4. „Ez a társadalmi osztály pusztulásra volt ítélve"tudjuk és mondjuk mindezt közel másfél évszázad távlatából, de ez a 19. század emberének korántsem lehetett ennyire egyértelmű. Mikszáthnak is meg kellett küz­ denie azzal a zavarral, amely az egész korszak felfogására jellemző volt. „Általában • 53 �nem bántja dzsentrit, kedélyes szatirikus hangja nemcsak ezt a társadalmi réteget teszi felelőssé, hanem rámutat a megváltozott környezet torzító hatásaira is"5. Ezzel magyarázhatjuk, hogy amíg A gavallérok hangnemére az elnéző megmosolyogta tás a jellemző, addig a „Noszty fiú esetében a dzsentrit már nem védelemre szoruló­ nak, hanem elpusztíthatatlannak és támadónak látja"6. Voltak, akik kárörömmel nézték, de a többség sajnálkozva tekintett arra az osz­ tályra, mely évszázadokon át a nemzetfenntartó szerepét töltötte be. „Mikszáth belülről, atyafiságos indulattal szemlélte a dzsentrit, hozzátartozónak érezte magát és ebből jogot merített annak bírálatára is. Egy-egy írásában a pusztulás romantikáját emeli ki, nyugodt melankóliával, máskor maga is mulat a dologtalan dzsentri nagyzolásán, legtöbbször viszont éles szatírával mutat rá a hibákra, mint előidéző okok­ ra. Ezek között az ő ítélete szerint első helyen áll a politika, kártya és a nő. Mikszáth közvetlen közelről látta, hogy úsznak el vagyonok és ezzel szemben, hogyan tud egy újfajta típusú üzletember meggazdagodni. Bár a dzsentri is megpróbálkozott kapcsolatot teremteti az üzleti világgal, szorgalom és hozzáértés híján inkább kínos ügyekbe keveredett"7. S bár anyagi bázisát elvesztette, de az évszázados úri menta­ litása segítségével mindig sikerült megőriznie befolyását és évszázados nimbuszát. A korabeli társadalomra nagy hatást gyakorolt a dzsentri modora, sajátos becsület­ kódexe, amely főként a korszak férfiideálját határozta meg. „Ez az eszmény a civil foglalkozású, de a katonai viselkedési mintát követő fiatalember, aki jó családból való, elegáns, bátor, lovagias és nagyvonalú. A pénzzel ugyan könnyelműen bánik, de annál többet ad úri becsületére. Szeret udvarolni, cigányzene mellett mulatozni, és mindig kész az erejét másokkal összemérni. De még a két világháború közötti magyar filmekben is szinte nélkülözhetetlen a »snájdig«, bokacsattogtató, dzsentrisen felhúzott könyökkel kezet fogó fiatalember"8. Hiszen a polgári réteg mindent meg­ szerezhetett: vagyont, üzleti összeköttetéseket, sajátos státuszt a gazdaságban, de amit sosem tudott elérni, hogy nemesként tekintsenek rá, s hogy pusztán a szárma­ zásával tiszteletet váltson ki környezetéből. A polgárság ezt a hiányosságát hasz­ nálta ki a dzsentri, s fordította a maga javára, szórakoztatta magát, s tehette ezt addig, amíg színjátékaival nem okozott visszafordíthatatlan károkat környezetében. Mikszáth szemlélete is ezen tények függvényében változott, „sajátos demokra­ tizmusa fokozatosan fejlődött ki, abban a mértékben, ahogyan a dzsentri iránti rokonszene - annak viselkedése miatt - csökkent és lassan szatírába hajlott"9. Mik­ száth a „dzsentri útját nem a Kaffka Margit Színek és évek című regényének a sorok között bujkáló fájdalmával írja le, nem hirdeti a polgári osztályba való beleolvadását sem"10. Mindezek helyett inkább szórakoztatni kívánta az olvasóközönséget, „nem akart az erkölcsprédikátor szerepében tetszelegni" u, nagyszerűsége abban rejlik, hogy a döntés felelősségét nem vállalja magára, hanem jó író módjára átru­ házza azt az olvasóra, bízva annak megfelelő ítélőképességében. A dzsentri, mint irodalomtörténeti kategória Már a bevezetőben is érintettem azt a problémát, ami a dzsentri fogalmát jellemzi, mégpedig az, hogy értékkategóriaként került a köztudatba, eleve terhelten a téves beidegződésekkel, a hozzá tapadó elavult érvrendszerekkel, ideologizált beszéd­ módokkal. A téma sajátos helyet foglal el a társadalomtörténetben, s e kiemelt helyet figyelembe véve megkerülhetetlen, hogy ne foglalkozzak a téma ezen oldalával is. 54 �Már 1848 előtt is erősen differenciált nemesség jelentős része az ötvenes-hatva­ nas években elveszítette létalapját. A feudalizmus felszámolásakor hozzávetőleg 130-140 ezer nemesi származású család élt az országban, az 1869-ben készült föld­ birtok-megoszlási kimutatások adatai azonban azt bizonyítják, hogy a föld csak minden ötödik-hatodik család számára biztosította továbbra is a megélhetést. Az újabb magyar társadalomtörténeti irodalom három fő ismérvet jelöl meg, ame­ lyek alapvetően jellemzik e csoport tagjait: a társadalmi státus, illetve pozíció, az életmód és a mentalitás. Ezekből következően az úri középosztályhoz tartozás leglényegesebb kritériumai: a nemesi cím, a földbirtok vagy valamilyen állami­ törvényhatósági hivatal, mindezek hiányában a tisztes polgári vagyon, a diploma vagy legalább az érettségi bizonyítvány, amely már egyéves önkéntesi szolgálatra jogosítja fel, s ezáltal párbajképessé teszi tulajdonosát.12 A téma sajátos irodalmi jellege tagadhatatlan: „a magyar irodalomban olyan erős vonulat, regénykorpusz figyelhető meg, amelynek szereplői hagyományosan dzsentrinek tarthatók. A dzsentri elnevezés azonban mára már erős társadalomkri­ tikai állásfoglalást szuggerál, hiszen a dzsentriregények kizárólagos olvasási mód­ jává vált a bírálat megfigyelése, s ennek erőssége alapján történt meg rangsorolá­ suk, kánonbeli helyük megállapítása"13. Ezeket a téves sztereotípiákat erősítik az egyoldalú megközelítésből levont általánosítások, amelyeket kritikus szemmel kell olvasnunk: „Mint a közélet legfeltűnőbb szereplői ők határozták meg a társadalmi ideológia vázát, a közízlést és az életmód külső és belső tartalmát. Nacionalizmu­ suk és antiszemitizmusuk, az ezeréves supremácia gondolata, a haladó eszmék ellenfele lett."14 A dzsentri elnevezés, amely a „liberális érában a rendiségre emlé­ keztető - tehát reakciós felhangú - nemesség fogalmat váltotta fel", manapság szint­ úgy rosszízű hangsúllyal párosul.15 Az egyes művek értelmezésekor ugyan látható a dzsentriző értelmezések meg­ kerülése, de „a dzsentrit övező, makacsul hagyományozódó, egyre inkább egyolda­ lúnak és hamisnak látszó értékrendszer átfogó felszámolása még nem történt meg. Nem szabad, hogy a dzsentri továbbra is úgy éljen a köztudatban, mint a nemzet testének kóros elváltozása, s ezt a tudatot az irodalomtörténet még tovább erősítse. Nem elég pusztán, társadalomtörténeti illetve irodalomtörténeti szempontból vizs­ gálni a témát, engedni kellene, hogy az olvasó a saját kritikai érzékére támaszkodva ítélje meg a társadalmi réteg jó és rossz tulajdonságait, s előre közvetített ideológiák ne befolyásolhassák az olvasás élményét. Sajnos mára a dzsentriről szóló értékítéle­ tek a zsigerekbe ivódtak, irodalmi müvek olvasataiként evidenciává válhattak. „A hajdani elvek felett eljárt az idő, de hatásuk még nem enyészett el, talán azért is, mert hiányzik a hagyományos beszédmódot felszámoló egyértelmű artikuláció. Nemzedékek oltódtak és oltódnak be a dzsentrizéssel, szinte egyetlen kizárólagos olvasásmóddá szegényítve Mikszáth főbb műveinek értelmezését"16. Az álcázás művészete Ahogyan az állatvilágban is lépten-nyomon találkozhatunk a létüket féltő, bujdosó, valamilyen álcát felvevő élőlényekkel, addig a 19. század társadalma sem nélkülözte a mimikrit, mely létének alapelemévé vált, és sokáig a belső romlást, üszkösödést is jótékonyan eltakarta. De az állatvilággal ellentétben, ahol a préda igyekezett men­ teni a bőrét az ellenség megtévesztésével, a magyar viszonyokban a helyzet épp 55 �fordítottan alakult; hiszen épp a ragadozó volt az, mely egy jól megválasztott jel­ mez segítségével ejti csapdába áldozatát. A dzsentri-mimikri olyan természetes velejárója lett a mindennapi életnek, hogy lassan az álcát viselő sem tudta már, melyik az álca és mi a valóság. Sokkal nehezebb dolga volt az átlagembernek, aki ritkán látott át a jól el maszkírozott valóságon, és gyanútlanul sétált bele a megren­ dezett színjátékba. A dzsentri-nemesi léthez a kezdetektől hozzátartozott egyfajta szertartásos, színházias jelleg, a dzsentri lecsúszásával, ha a vagyont nem is sikerült megtartani, legalább a külsőségekben igyekeztek a maximumot nyújtani. Ahogyan A gavallé­ rokban is elhangzik: „Mert mi sárosiak nem érünk rá a szegénységünkre gondolni, ahelyett örökké abból tartunk főpróbákat, hogyan csinálnánk, ha gazdagok len­ nénk. És ha sikerül az előadás, örülünk neki, tapsolunk magunknak, s ha látjuk, hogy valóságnak tartja az idegen, tudjuk abból, hogy hiba nélkül játszottunk." (Gav. 126: 31-35) A három mű közül leginkább A gavallérok vezérmotívuma a lep­ lezés, amelyben a menyegzői mulatság az elejétől a végéig egy hatalmas színjáték, kitűnő színészi alakításokkal és megfelelő jelmezekkel. De a mű magának a szá­ zadvégi magyar társadalomnak is a leleplezése, hiszen a keletkezési időpontja a millennium idejére esik, a honfoglalás ezeréves évfordulójára, amely ünnep szinte jelentőségét vesztette, és végül csak a túlfeszített ünneplés, nagyzás és a múlttal való kérkedés maradt, mely célja a korábbi századok szégyenfoltjainak eltakarása lett.17 A szereplők azt mutatják fel a tettetésben, amivé lenni szeretnének: jómódú, nagyvonalú, pompakedvelő hölgyek és urak, nem pedig lecsúszott, filléres gon­ dokkal küszködő hivatalnokok.18 A misztikus színpadiasság a mítosz időszerűtlenségébe emeli a történéseket, és ezzel azt szemlélteti, hogy a dolgok a mindennapi események felett játszódnak.19 A játékhoz szükség van díszletre (négylovas hintó, fejedelmi vacsora, pazar éksze­ rek, sok ezret érő kötvények) és jelmezekre. „Gubó legyek, ha ez nem az úgyneve­ zett „sárosi-őrszem"-nek a szeme, ki arra vigyáz a park szélén, hogy befordul-e a jegenyefák perifériájába vendég, mely etetben bekiáltja a kastély népének „Chlapci do liberiji" (libériába gyerekek), s egy szempillanat alatt finom kiborotvált komor­ nyikká változik az öreg béres, ki még az imént trágyát hordott, s fehér szakácská­ ban és kalapban habot ver az ámbituson, mint kukta a mindenes, aki előbb még fát vágott." (Gav. 94: 31-37) Ám, hogy a színjáték ne veszítse el minden realitását, és ne támadjon fel az olvasóban/szemlélőben az az érzés, hogy irrealitás, amit olvas (vagy éppen lát), Mikszáth gyakran ad a szereplők szájába olyan mondatokat, me­ lyekkel elodázzák a megjátszott pompa jelentőségét, bagatellizálják saját erőfeszíté­ seiket, s ezzel a cseles dramaturgiai elemmel az olvasó, vagy épp szemlélő elbi­ zonytalanodása helyett, annak további érdeklődését, csodálatát keltik fel. „Szegé­ nyek vagyunk, így élünk közönségesen, és végre is azt eszik az ember, amije van. Nem szeretem a flancot. Úgyis azt fogják ránk, szegény sárosiakra, hogy nagyzolunk. Az ember rá se mer már gyújtani egy jóravaló szivarra." (Gav. 100: 3-6) A nyelvi heterogenitás is az álcázás különleges módozataira hívja fel a figyelmet, az eltérőnek bizonyos mértékben való egybeolvadása. Egyfajta nyelvi multiplikáció, mely tulajdonképpen a nyelv olyan mérvű „átöltöztetése", ami leginkább képes a karneváli jelleg fenntartására.20 „ - Ozaj dusa moja! (Ugyan lelkem!) hova gon­ dolsz? Hiszen az anya könyvvezető és a pap már egy órája várnak. Hiszen a párizsi 56 �ruha már itt van, és én szeretném is, ha rajtatok volna ha már egy szer kifizettem. De végre is a családban vagyunk, ruha ruha. Um Gottes Willen, most csak nem kezdek levetkőzni és újra felöltözni. Daj pokoj, Annuska! (Hagyj békét, Annuska!)" (Gav. 109: 28-33) Mikszáth finom utalása - „Ilyenkor, ha elhagyta magát, és nem vigyázott, igen rosszul beszélt magyarul, de ha összeszedte magát, alig ejtett jelen­ tékeny hibát." - a szerepből való kiesésre tovább erősíti a színjáték jelleget, de elő­ revetíti annak a lehetőségét is, hogy elérkezik az idő, amikor legördül a függöny, lekerülnek a jelmezek, és az alkalmi színészek visszatérnek a valóságba, a régi éle­ tüket folytatva, de újabb darabokra készülve. „Hová lettek fényes, nyalka ekvipázsok. Csak vagy négy kocsi jött, de mind kétlovas, s azokon hatan-heten ültek, összegyömöszölve, mint az arató tótok. A hetyke ragyogó nevű urak, a Kevinczkyek, Pruszkayak, Nedeczkyek, Niczkyek, akik mind külön fogaton mentek tegnap, s úgy indultak vissza ma. Hát csakugyan valami gonosz dzsinn nyelte el a prüszkölő, tüzes lovaikat, társonyos, cifra huszárjaikat, útközben, ahogyan Bogozy mesélte." (Gav. 124: 20-26) Mikszáth ugyan eufemisztikusan egy dzsinnre fogja az átalakulást, a hirtelen leszegényedést, de mindenki tudja, hogy a humoros megjegyzés mögött milyen kegyetlen igazság rejlik. Kevésbé egyértelmű a Beszterce ostroma főhősének megítélése, abból a szempont­ ból, hogy ki, hogyan, mikor és miért játszik el egy szerepet. Mikszáth többször utal arra, hogy nem egyértelmű a tény, hogy Pongrácz István színleg bolond-e, vagy valóban megtébolyodott, s ebből következik, hogy az sem egyértelmű, hogy bo­ londként valóságosnak véli-e az őt körbevevő színjátékot, vagy tébolyt színlelve csak önmaga szórakoztatására talál ki és követel meg várúri rituálékat. „Bolond volt- e Pongrácz István? Ki tudja! A vélemények megoszlottak efelett a környéken. Bolond-e valaki azért, mert úgy él, mint egy király? Normális agyvelő volt-e, egy kis különcködéssel, vagy pedig tényleg hiányzott egy kereke? Meglehet, hogy az embereknek nemcsak a sorsát gyúrják át a viszo­ nyok, hanem az agyvelejét is. De különben az őrültség relatív dolog. Az abnormális embereknek a rendes em­ ber látszik különösnek. S az abnormális emberek volnának többségben, akkor talán a rendes eszűeké volna a Lipótmező." (Beszterce 17:10-15) Mikszáth okfejtésében itt sem az elítélő hangnem kerül fölénybe, ehelyett szelíd megértéssel és következetes magyarázattal mintegy elismeri, hogy bármilyen a gróf állapota, az nem kizárólag az ő hibája, hanem egy sor körülmény tehető felelőssé érte. A nedeci várúr és a gavallérok álcázásában a sok közös vonás mellett jelenté­ keny különbségek is fellelhetők. A gavallérok tettetése csak akkor válik sikeressé, ha ezzel a külső szemlélőt a legteljesebb mértékig el tudják kápráztatni, hiszen mindannyian tisztában vannak a másik anyagi helyzetével, egymás előtt nem kihí­ vás a produkció, olyan lenne, mintha üres nézőtérnek játszanának. Ellenben a né­ zőközönség elismerése, ámulatba ejtése indukálja a még hitelesebb színészi játékot. Pongrácz Istvánnak pedig nincsen szüksége nézőkre, de színjátékra annál inkább, hiszen a történelemből való kiesés érzete mindinkább arra ösztönzi a grófot, hogy minél hitelesebb eszközökkel bizonyítsa elsősorban magának, másodsorban kör­ nyezetének, hogy a saját maga által kreált világ az a valódi életközeg, melyben biztonságban érezheti magát. Annak eldöntése pedig, hogy megbomlott-e az elméje vagy nem, azért válik megválaszolhatatlanná, mert számára eltűnik a válaszvonal 57 �a valódi és a játszott lét között, s miközben környezete tisztában van a különbség­ gel, addig a gróf már nem képes - s egy idő után már nem is áll szándékában eldönteni, melyik pólus milyen viselkedésmintát követel meg. Mindenesetre olyan máslétet, másik pozíciót képvisel, amely a többiek felől „különcnek" tűnik, miköz­ ben a többiek számára is az önmeghatározás lehetőségét nyújtja.21 Pongrácz szerepjátszása a gavallérokéhoz képest mélyebben átélt, ezért tragikusabb. A gavallérok alakjai nem olyan robosztusak, az „ábránd teremtette nagyság is hiányzik belőlük"22. A történelmi szí njátékjelleg is többféleképpen értelmezhető. Egyrészt a korral való összeférhetetlenséget szimbolizálja, ahol „a múlt még mindig élőbbnek és megmentésre érdemesebbnek tűnik"23, mint a jelen, másrészt a jelen és a múlt irreális együttesét, összeférhetetlenségét mutatja, melyben a „megjátszók és megjátszottak örökös kényszerben élnek; folyvást helyettesítenek valami: jelenük­ kel a múltat, a múlttal jelenüket"24. A Pongráczot környező szereplőkor a látszatte­ remtés jegyében működik, olyan helyzet előállításán buzgólkodik, amelyben az „őrült" rögeszmék kielégülnek, tápot nyernek, az „élethazugság" fenn tud maradni. Különleges mikszáthi bravúr az „ostrom" utáni jelenet leírása, melyben minden létező szereplő, tárgy és rituálé végtelenül nevetségessé válik, s egyszerű, jelenték­ telen, minden értéktől megfosztott színházi kellékekké amortizálódnak. A szerző­ dés megpecsételésére szolgáló rituáléelemek, a víz, a fű és a besztercei föld a nagy honfoglalás-mítoszt parodizálják. A füvet a győztes vezér lovacskája megelégedet­ ten ropogtatja, a földet Pongrácz a földre szórja, és a győzelem jeléül lábával meg­ tapossa, a rossz, poshadt vízzel éppen csak megnedvesíti a száját.25 Amíg a gavallérok és Pongrácz gróf csalása inkább tekinthető öncsalásnak, mint a másokat megkárosítani szándékszó színészkedésnek, addig a Behenczy urak és Noszty Feri az utóbbi kategóriába tartozik. A szereplők itt saját önös céljaikat elő­ térbe helyezve képesek arra, hogy másokat megtévesszenek. Noszty Ferit az egész család segíti, hogy megszerezze Tóth Mari vagyonát. Olyan nagyszabású színjá­ téknak lehet az olvasó szemtanúja, melyben minden szereplőnek megvan a testre szabott feladata, de a fő cél mégiscsak az ifjú Noszty hozományhoz juttatása. Kopereczky Izrael Izsák feladata, hogy Ferit szolgabírói állásba emelje, hogy a biz­ tos egzisztencia látszatát keltve a milliomos lányának közelébe jusson. Bubenyik, a ravasz tót komornyik vándorórássá maszkírozza a huszárhadnagyot, hogy bejut­ hasson a mezernyei szanatóriumba. S mint ahogyan a színdarabból nem hiányoz­ hat a fő intrikus sem, ezt a szerepet esetünkben Homlódyné Labikán Amália tölti be, aki azt tanácsolja unokaöccsének - aljasul kihasználva a női lélek rejtelmeit, érzékenységét - , hogy hitesse el Tóth Marival, hogy a lányt nem a milliói miatt szerette meg, hanem saját szépségéért, önmagáért. Ez ezért vált, olyan lényegessé a tettetés során, mert Marinak az volt a rögeszméje, hogy csúnyának képzelte ma­ gát, ezt a rögeszmét próbálta saját hasznára fordítani Noszty Feri. A csel sikerült, Mari csapdába esett, pont úgy, ahogyan a Noszty-család forgatókönyve megköve­ telte. Drenken Fruzsi mamának boldogan mesél, képzeleg, meghatottan veszti tudomásul, hogy az ismeretlen leány, akiről Noszty oly nagy szeretettel beszélt, ő maga. Feri pedig „oly természetesen adta a meglepetést, hogy egy nagy színész­ nek is becsületére vált volna." A színjáték azért hajlik drámába, mert Mari önérzete, sértetlen bája, őszinte léte szöges ellentétbe áll a huszárhadnagy léha, hozományvadász viselkedésével. Noszty 58 �bűne azért nagyobb mindegyik dzsentri szereplőénél, mert a csalás és az álcázás olyan erkölcsiséget akar megrontani, mely ellenkezik a jóérzés törvényeivel, így szükségszerűen bukásra van ítélve, mind a színdarab, mint a főszereplő. Bár az alakí­ tás kitűnőre sikerült, de az évezredes szabályoknak nem lehet ellentmondani, hiszen a rossz nem győzhet a jó fölött. De a felelősség nem elsősorban Ferit terheli, ő csupán egy folyamat elindítója (váltóhamisítás), mely után már nincs lehetőség arra, hogy kikecmeregjen a család és az ismerősök által megszőtt pókhálóból. S előre mene­ külni még mindig könnyebb, mint visszafordulni, mert bármi baj éri is, a sikeréből hasznot remélők úgyis megtalálják a módját, hogy elhárítsák az akadályokat. Így lehetséges az, hogy egy dzsentrinek még mindig kényelmesebb másokra bízva magát egy színjáték részévé lenni, észrevétlenül elaljasodni, mint kapcsolata­ it, önnön találékonyságát, furfangját kihasználva, munkával biztosítania saját eg­ zisztenciáját. Szim bólum ok, szatirikus jelképek „Apró, púpos emberke volt, nyájasan mosolygott, amikor bemutattam magamat. Hogy megkínáljon kivette szivartárcáját a zsebéből, melyen egy méh, a takarékos­ ság jelképe volt emailokkal kirakva. Olyan furcsa volt a sok címeres tárca után, melyeken griffek, sasok, zergék és oroszlánok ágaskodtak, ez a méh... Egy méh? Sárosban? Mit szemtelenkedik itt egy méh?"(Gav. 127: 13-18) Valóban szemtelenségnek hathat egy olyan fenségesen pazar színjáték után egy méh képével találkozni, mint amilyet Mikszáth maga is átélt. A szorgalom, a taka­ rékoskodás szimbóluma nem épp Sáros nevéhez köthető, mint ahogyan Kubányi Sámuel igazgató urat sem lehet egy lapon említeni a már megismert gavallérokkal. Amíg dzsentri kishivatalnokaink minden apró részletben nemesi eleganciát pró­ bálnak sugározni, addig a háttérben mindez csak koplalás, nélkülözés árán lehetsé­ ges. Ezzel áll szemben az apró, púpos emberke, aki minden tekintetben kilóg a nagyzoló társaság közül, talán még nemes felmenője sincs, de szivartárcáján lévő méh mindig emlékezteti arra, hogyan jutott el odáig, ahol egykor a dzsentri állt. S ahogyan a dzsentri kihasználta Mikszáth tájékozatlanságát, úgy Kubányi úr is magából a dzsentriből él és használja ki azt a mentalitást, amely a züllés szélére jutatta az egykor nagyreményű társadalmi osztályt. A Mikszáth-szövegekben oly gyakorta előforduló darázs (méh) sokszor közhe­ lyes és elcsépelt jelképes használata azonban ebben a szövegben egy metaforasort, mitopoetikus szimbólumrendszert alkot. Feltűnése a szövegben (a történet végén) a dzsentri állapotáról, létmódjáról sugall egy metaforikus történetet. A számos nép hagyományában, meséjében - sok más mellett - az emberi lelket is megtestesítő vagy a közvetítő szerepét betöltő méh, más esetben Krisztus-szimbólum, a dzsentri színeváltozásának is egyfajta kifejeződésére is utalhat.26 A csalás és öncsalás Sáros vármegyében jól jövedelmező foglalkozássá nőtte ki magát. Nem véletlen, hogy a megye neve tulajdonnévként és az azt minősítő melléknévként is értelmezhető,27 ugyanúgy, mint Bontó vármegye elnevezése, mely az erkölcsi normák feltartóztat­ hatatlan bomlására igyekszik felhívni a figyelmet. Várdai megfogalmazása szerint olyan ez a mű, mint egy szimmetrikusan kigyúló, majd kialvó tűzijáték, melyben a tűzijáték pompás fényei oda hullnak vissza, ahonnan magasba szálltak: a sárból. Az esküvői pompa és annak levedlése is egy 59 �szimmetrikusan felépülő folyamat metaforikus átértékelése. Az vőlegény kocsikon, a honfoglalás kori vezérek neveit hangoztató barátok, rokonok társaságában indul el a menyasszonyért, csodás hintókon, melyekben, ahogy a nemesi illem megkíván­ ja, nem lehet kevesebb, mint négy ló befogva. Így közelednek a kényszerű végkifej­ lethez, melyben a tűzijáték összes rakétája felrobbant, s a darabokra tört szilánkok szédületes erővel hullnak vissza a sárosi földre. Az esküvői pompa mintegy levedlik róluk, összezsúfolódva kocsikon, szekereken igyekeznek a hajnali szürkeségbe, vissza a hivatalnok28 életükbe. Nem marad semmijük, csak a nevük, mely nem más, maga is szimbólum. „Folyt hát a tánc, a játék, az ivás egész a kakasok megszólalásáig. Akkor kezd­ tünk aztán egyszerre hazakászmálódni.../,(Gav. 121: 1-2) Mint a népmesék motí­ vumai, melyben a kakas figyelmezteti a gazdát, hogy szövetsége az ördöggel ha­ marosan megpecsételődik, a gonosz eljön a jussáért, és már nincs menekvés, nincs szerződésszegés. A természetleírások egy része külön metaforasorként is olvasható: a természet ősi ritmusát, de főként annak megbomlását sugalló tájleírások egyben a természet­ tel, a babonákkal szerves egységben élni tudó régi világ, társadalmi intézmények, szokásrend eltűnése felett érzett fájdalomról beszélnek.29 Ezt támasztja alá nap­ szakok szimbolikája, a ködös, homályos reggel, mely előrevetíti a hivatalnoki lét hétköznapjainak szürkeségét. A környezetrajz érezteti, hogy itt nincs helye elítélő humornak, szatírának, itt egy dráma expozíciójáról, egy társadalmi osztály halál­ táncáról van.30 Olyan kegyetlen haláltáncról, mely szimbolikusan a Königgratz apó halotti céduláin van jelen. Az egyes szimbólumok használata egyfajta értékmegvonást közvetít, melyet Mikszáth sok esetben gúnyos szólamokkal erősít: az ifjú Behenczy által lőtt „ártat­ lan borjú", mely az éhhaláltól mentette meg a báró urakat, olyan ironikus utalás mely azokra az időkre emlékeztet, melyekben a nemesek csupán kedvtelésből va­ dásztak, s kedvükre válogathattak a nemes vadak közül. Nem kevésbé ironikus, már-már szatírába hajló a pók és a Noszty fiú rejtett párhuzama, nem véletlen, hogy a huszonharmadik fejezet egy szimbolikus értelmű címet kapott: Mit csinál a pók, ha a hálóját összetépik. A hozományvadászat tulajdonképpen egy hálókészítési folyamat, melyben egymásra szövődnek a szálak, s egyre nehezebb a belőle való szabadulás, egészen addig, amíg egy olyasvalaki nem fut bele (Tóth Mihály), aki bátorsága és a birtoká­ ban lévő erkölcsi meggyőződés segítségével ki tudja tépni magát belőle, és azokat a kisebb, gyengébb áldozatokat is megmenti, akik nem voltak ilyen körültekintőek, s a vergődésük során kisebb-nagyobb mértékben meg is sérültek. Bár a pók és a Noszty fiú közötti összefüggések tagadhatatlanok, hiszen őt is a préda becserkészése villanyozza fel, ugyanakkor az első kiszámított lépéseknél mégis lelkiismeretfurdalása támad, de sikeresen elűzi magától ezeket az érzelmi alapokra épülő gon­ dolatokat, mert a környezete által sugallt szemlélet fölébe kerekedik ezen eltéve­ lyedéseknek.31 Sokkal jobban jellemzi Ferit a magára öltött vadászjelmez, melyben Tóth Marit igyekszik meghódítani. A vadász-szimbólum itt inkább az érzelmi síkon mozgó férfi karakterét emeli ki, a szebbik nem utáni férfiúi vágyat, mely az állandó prédalesésben jelentkezik, mintha belső lénye öltene testet a jelmezben. Ezzel szemben Mari parasztlány öltözéke a valódi énjének takarására szolgál, egyfajta 60 �duplicitást eredményez. A két jelmezbe bújt fiatal találkozása így már előrevetíti a regény végén beigazolódó összeférhetetlenséget. Egyfajta összeférhetetlenséget sugall Pongrácz István alakja is, akiről a regény végéig nem derül ki egyértelműen, hogy valóban őrült, vagy csupán egy különc, őrültségnek látszó rigolyákkal. Az előző fejezetben az őrültség mint színpadi kér­ dés került előtérbe, s mint színészi teljesítményt vizsgáltam, de az őrültség, mint értékkategória egyfajta metaforikus szimbólumértelmezést is hordoz. „Bolond volt-e valóban, vagy csak játszotta néha a bolondot azt magam sem óhajtottam teljesen eldönteni. Hadd maradjon ez is titoknak. Elfér a többi között." (Beszterce 171: 8-10) Azzal, hogy egy viselkedésmódot bolondságnak minősítünk, megszűnik problé­ mának lenni. Akiről sikerül bebizonyítani, hogy őrült, azt be lehet zárni a bolondok házába, ki lehet iktatni a világból, következésképpen az általa képviselt viselkedés­ vagy látásmódokkal többé már nem kell foglalkozni.32 Ha vizsgálódásaink során az őrült szót kicseréljük a dzsentrivel, nem sok kü­ lönbséget tapasztalunk a megállapításban. Ennek megvan a megfelelő magyarázata is; Mikszáth nem szerette a didaktikus, „erős mondanivalójú" műveket33, ehelyett csupán árnyalatokkal dolgozott, melyek inkább sugalmaztak, mint konkretizáltak. Ezek közé tartoznak a metafizikai szorongásérzetet kifejező egyetemes jelképek: kígyó, ördög. Isten, nap, hold, csillagok. A gróf úgy hiszi, hogy egy kígyó él benne, az ördög közellététől retteg, Istennel kártyázik, a hold helyett a nap ellopására biztat, az elkövetkező örök éjre készül.34 Nem célom a teljesség igényével vizsgálni a Mikszáth-művek jelképi- és szimbólumvilágát, de vizsgálódásaim arra engednek következtetni, hogy az író által használt jelképek és szimbólumok m i n den tekintet­ ben a művek mélyszerkezeti mondanivalójával szoros összefüggésbe alkotják azt az értelmezési struktúrát, amely ismerete egy-egy regény elemzéséhez elengedhe­ tetlenül fontos. * A mikszáthi életmű rendkívül érdekes és gazdag, még akkor is, ha csak egy szeletét emeli ki a vizsgálódás. A dzsentri-problémát a szakirodalom megosztott nézőpont­ ból kezeli, egyes, máig élő sztereotípiák befolyásolják az értelmezést. Dolgozatom­ ban igyekeztem szövegközpontú elemzéssel rámutatni a dzsentri fő jellemzőire. Ebben a tekintetben termékenynek bizonyult a szereplők és jellemek vizsgálata, kiderült számomra, hogy Mikszáth a dzsentrit sosem egysíkúan ábrázolja, hanem rendkívül árnyaltan, emberközelien. Maga sosem von le egyoldalú, általánosító következtetést, és az olvasóját is óvja ettől. Mindezt a humor nyeli eszközeivel, teszi érzékletessé a szemlélő számára. Gondoljunk csak arra, hogy a mai olvasó több mint egy évszázad távlatából látja a mikszáthi Magyarországot, de ennek ellenére az semmit sem veszít időszerűségéből. Tulajdonképpen, amikor a dzsent­ riről van szó, voltaképp egymást követő korok, és azokba gyökeresedett életszem­ léletek, mentalitások tűnnek fel. Munkámat nem vezérelte, és nem is vezérelhette a teljesség igénye. A szakirodalom által kevésbé érintett témákat akartam felvillantani, melyek további szemlélő­ désre ösztönöznek, és elősegítik Mikszáth írásművészetének feltárását. 61 �Jegyzetek 1 T arjányi Eszter: A dzsentri exhumálása. Valóság. 49. évf. 2003. 5. szám. 38. (További­ akban: Tarjányi, i.m.) 2 FÁBRI Anna (1983): Mikszáth Kálmán. Budapest. 141-142. (Továbbiakban: Fábri i.m.) 3 Bisztray Gyula (1961): Mikszáth Kálmán 1847-1910. Magyar Helikon. 20-21. (Továb­ biakban: Bisztray i.m.) 4 V éber Károly (1997): Mikszáth Kálmán élete és művei. 73. (Továbbiakban: Véber i.m.) 5 Lengyel Miklós (1971): Dickens hatása Mikszáth elbeszélő művészetére. Palócföld. 1972/1. 32. (Továbbiakban: Lengyel Miklós i.m.) 6 F ábri i.m. 144. 7 Schöpflin Aladár Mikszáth Kálmán. Franklin Társulat. 99. (Továbbiakban: Schöpflin i.m.) 8 N agy Ildikó (1998): Az úri középosztály - A dualizmus korában. Rubicon. 9. évfolyam 7. szám. (Továbbiakban: Nagy Ildikó i.m.) 9 Bisztray i.m. 23. 10 Katona Jenő: Mikszáth Kálmán. In: Tanulmányok. 14. számú tanulmány. Egri Főegy­ házmegyei Könyvtár. 258.002/14-es jelzet. 727. 11 S chöpflin i.m.101. 12 N agy Ildikó i.m. 55. 13 T arjányi i.m. 38. 14 Kiss Aurél (1972): A dzsentriábrázolás néhány stílusproblémája Mikszáth műveiben. Nógrád Megyei Múzeumi Közlemények. 1972/18.5-24.7. 15 H anák Péter (szerk.): Magyarország története 7. Budapest. 1978.449. 16 T arjányi i.m. 39. 17 A rató László (1999): Mikszáth, a nagymester. Iskolakultúra. 1999. 9. évf. 12. szám. 20-28. 21. 18 Eisemann György (1998): Mikszáth Kálmán. Budapest: Korona Kiadó. 19 A rató i.m. 21. 20 E isemann i.m. 107. 21 Eisemann i.m. 76. 22 Kozma Dezső (1977): Mikszáth Kálmán. Kolozsvár. 109. 23 VÉBER Károly (1997): Mikszáth Kálmán élete és művei. Nesztor. 24 Eisemann i.m. 78. 25 N yilasy Balázs (2006): A komikus románc két arca (Mikszáth Kálmán: Szent Péter eser­ nyője, Az aranykisasszony, Beszterce ostroma). Hitel, 2006. (19. évf.) 5. sz. 104-118. = http://www.hitelfolyoirat.hu/dl/pdf/20060518-77593.pdf 26 Bényei Péter (1999): Egy irányregény „iránytalansága" - Relativizmus és metaforikusság Mikszáth Kálmán Különös házasságában. Irodalomtörténeti Közlemények, 1999. 3-4. sz. 291-313. = http://epa.oszk.hu/00000/00001/00009/benyei.htm (2007. április 10.1430). (Továbbiakban: Bényei i.m.) 27 Eisemann i.m. 103. 28 MARVÁNYl Judit (1996): Kopott gavallérok. In: Márványi Judit: Arcokfényben és sötétben. 7. 29 Bényei i.m. 30 Benedek i.m. 19. 31 VÁRDAI i.m. 141. 32 Hajdu Péter (2002): Két kronotoposz találkozik az úton (Mikszáth Kálmán: Beszterce ostro­ ma). Irodalomtörténeti Közlemények, 2002. 5-6. sz. = http://epa.oszk.hu/00000/ 00001 /00011 /hajdu.htm (2007. április 10.14.30) 62 �33 B ényei i.m. 34 N yilasy Balázs (2006): A komikus románc két arca (Mikszáth Kálmán: Szent Péter eser­ nyője; Az aranykisasszony; Beszterce ostroma). Hitel, 2006. (19. évf.) 5. sz. 104-118. = http://www.hitelfolyoirat.hu/dl/pdf/20060518-77593.pdf (2007. április 10. 1430) (Továbbiakban: Nyilasy Balázs: A komikus románc két arca) 63 �T alálkozási pontok „egy terápia is megvalósul" A József Attila Kör 2009-es szigligeti táborában, augusztus 28-án kritikai beszélgetés zajlott Kemény István Kedves Ismeretlen című regényéről (Magvető, 2009), ennek szerkesztett változatát közöljük. A beszélgetés részvevői: k.kabai lóránt, Menyhért Anna, Péczely Dóra és Seregi Tamás, a moderátor Urfi Péter volt. Urfi Péter Ennek a regénynek meglehetősen szélsőséges a kritikai visszhangja. Mivel Kemény Istvánnak nem ez az első prózai munkája, hiszen húsz évvel ezelőtt is megjelent egy regénye, Az ellenség művészete, afelől érdeklődnék a meghívottak­ tól, hogy milyen viszonyban áll a két kötet egymással? Vannak-e kapcsolódási pontok vagy radikálisan más ez? És az életmű lírai részével össze lehet-e olvasni ezt a regényt? Menyhért Anna: Szerintem Az ellenség művészete igazából nem volt regénynek nevezhető, inkább valamiféle próbálkozásnak, a Kedves ismeretlen viszont a hagyo­ mányos értelmében vett regény, mely abszolút beleilleszkedik az életműbe. Nem éreztem, hogy ez a próza ne illene a versekhez, vagy hogy más lenne a szemlélet, sőt, pár olyan mondatot is felfedeztem, melyek rímeltek bizonyos versekre. De nekem az volt az alapvető kérdésem, miközben ezt olvastam, hogy vajon milyen fogalmunk van nekünk a regényről, mit akar a művelt úri közönség, kinek szól ez a regény, kik a megcélzott olvasói? Mert nem a nagyközönség, bár elég olvas­ mányos, de ez azért mégsem az a könyv, amely nagyon nagy tömegeket vonzana. De mi az az irodalmi közeg, amelyhez ez a regény szól? Milyen regényt akar ma­ napság az irodalomértő közönség olvasni? Ilyet, ez lenne az? k.kabai lóránt: Visszakérdeznék: a „milyen?" mögött mi az a vákuum, amit te érzel? Mi az, amit te elvártál volna ettől a regénytől? MA: Nem vártam ettől a regénytől semmit, nem volt semmilyen elvárásom, vi­ szont érzékelek egy vákuumot, ez való igaz, melyet az én ízlésem szerint nem tölt be. Én olyan könyvekre várok, melyek olvasmányosak is, és tényleg visszahozzák a nagyközönséget az irodalomhoz. UP: Nem olvasmányos ez a könyv? MA: De, csak túl magas. UP: Kicsit egyszerűbbre kellett volna írni? MA: Nem ezt mondom, hanem hogy ez egy „irodalmi" regény. Úgy látszik, hogy még mindig ez a divat. kkl: Milyen legyen egy regény, ha nem irodalmi? Nemzedéki? Azt gondolom, hogy alapvetően rossz hozzáállás az, hogy itt egy nemzedéki regényről lenne szó. Elég so­ kan ezt állították, és pont ez az én legnagyobb problémám a recepcióval, hogy nemze­ déki regénynek van beállítva valami, ami egyébként nem akar az lenni, és nem is az. Péczely Dóra: Aki véletlenül nem tudná, annak kénytelen vagyok elmondani, hogy mélységes elfogultsággal kell, hogy itt üljek, mint a könyv szerkesztője. A véleményem nyilvánvalóan az elfogultságon alapszik, miközben nem is szokás 64 �egy kritikai vitára meghívni a szerkesztőt, érintett lévén, de amikor kitalálódott ez a beszélgetés, akkor már megszülettek az első kritikák. Igazából azért vállaltam, hogy magáról a kritikáról is beszéljünk, mert olyan szempontok jelentkeztek, illetve olyan mondatok hangzottak el a regény kapcsán egyes kritikákban, amelyek a kritikán kívüliek. És arra gondoltam, hogy erről mindenképpen kell majd szót váltanunk, ezt valószínűleg meg is fogjuk tenni, de most Péter kérdésére válaszol­ nék Az ellenség művészete kapcsán. Amikor elkezdtünk dolgozni, akkor újraolvas­ tam Az ellenség művészetét, amikor pedig a kéziratot olvastam, megdöbbentem azon, hogy egy költői nyelven megírt problémakörből, egy már-már szürreális szövegből hogyan készült egy szerintem olvasmányos szöveg húsz évvel később. Anélkül, hogy tételmondatok ismétlődnének, és anélkül, hogy ezért különösebb erőfeszítéseket tett volna a szerző. Az, hogy valaki ugyanazokkal a problémákkal ilyen szinten újra foglalkozni kezdjen, számomra döbbenetes volt. Amikor szervez­ tük ezt a beszélgetést, volt egy olyan kérdése Péternek, hogy melyik regénnyel olvasnánk össze, és erre ketten egymástól függetlenül is azt mondtuk, hogy Az ellenség művészetév el És ez a válasz már sok érdekes kérdést vet föl. A másik pedig, itt Annához kapcsolódnék, én is azt gondolom, az alapkérdés, és erre a kri­ tikák egyáltalán nem térnek ki, hogy mi a regény. A fülszövegben mi is besoroltuk valahová, támpontokat adtunk az olvasó kezébe, vállalva azokat a problémákat, amelyek a kritikákban rögtön meg is jelentek. UP: A fülszövegben van műfaji besorolás, három is: nevelődési regény, kaland­ regény és történelmi regény. PD: Igen, adtunk háromféle címkét, majd a kritikusok is próbálkoztak újabb be­ sorolásokkal, de a kritikákban, úgy láttam, nem találtak fogódzót ahhoz, hogy iga­ zából hogyan kellene hozzányúlni ehhez a regényhez. Egy olyan nyelvvel találkoz­ tak, amire Radics Viktória azt írta például, hogy egyetlen egy olyan mondatot nem talált a regényben, ami számára érdekes volna. Innen indulunk. kkl: Tegnap sokadszorra újraolvastam Radics Viktória kritikáját, és az járt a fe­ jemben, hogy valószínűleg volt egy prekoncepciója, melynek mentén kiragadott bizonyos részleteket és aztán nagyon profin megírta a kritikát, úgy, hogy az meg­ győző is. Azonban magához a dologhoz, amiről éppen beszélünk, viszonylag kevés köze van. UP: Őt is meghívtuk, de nem tudott eljönni. Szerintem érdemes erről beszélni, mert az egyik legdurvább ledorongoló kritika, amit olvastam. kkl: Nem az egyik, a legdurvább. MA: Én korábban olvastam Viktória kritikáját, mint a könyvet, mert elküldte nekem és akkor teljesen elkeseredtem, hogy ezt a regényt nem fogom elolvasni. Hogy lehetséges ez, miközben Kemény István mennyire jó költő? - körülbelül így reagáltam. Nem akartam ezt az imidzset lerombolni. De most, hogy elolvastam a könyvet és újraolvastam Viktória kritikáját, azt gondoltam, hogy benne alapvető­ en ez a nemzedéki elvárás működött, azt várta, hogy ez lesz a nemzedéki regény, amely őt valamilyen módon kifejezi, és csalódott. Ellenpéldaként idézte a végén Ginsberget, hogy az mennyire jól kifejez valami életérzést. Számomra nagyon ér­ dekes volt, miért történik meg Kemény Istvánnal, hogy az emberek azt várják tőle, hogy a nemzedéki életérzést kifejezze, és amikor kapnak valamit, elégedetlenek, majd eltelik jó pár év, és azt mondják, de ez tényleg az volt, ez tényleg kifejezte, 65 �megmutatta a mi nemzedékünket. Ugyanez volt a versekkel is: zavaros, javítsa ki, pontatlan, nem az kell, nem azt kell ide írni, aztán csordogál az idő, és akkor fel­ bukkan ugyanaz a vers egy ilyen nemzedéki ikonként. kkl: Olyan, mintha Viktória egy kulcsregényt várt volna, ez a várakozás egyéb­ ként több recenzióban is megjelent, és azt hiszem, innen jön az a nem egészen egészséges hozzáállás, hogy ez nemzedéki regény akarna lenni, pedig azt gondo­ lom, alapvetően nem erről van szó. Másfelől ami István versei alapján várható volt mint „epikai hozadék", az száz százalékosan meg is van, persze nem olyan formá­ ban, ahogyan klasszikusan a prózát elgondoljuk. És ahogy Anna is mondta, a ver­ seivel nem tudtak mit kezdeni, és azt hiszem, mindmáig nem igazán tud mit kez­ deni a recepció, ezért még nagyobb zavarban van a regénnyel kapcsolatban. Seregi Tamás: Az első kérdésre visszatérve: azt gondolom, a két regényt az köti össze, hogy mind a kettő a fiatalokról szól. Ami viszont nagy különbség, hogy a szerző ebben a regényben különböző korszakokat akar megmutatni. Ami a lírájá­ tól megkülönbözteti szerintem, hogy Kemény István költészete messze túl van már ezen a problémán, a legutóbbi kötete egy rendkívül érett, takarékos és nagyon me­ rész költészetet mutat, amelyik mer olyan dolgokat használni, amelyekről az ember el se hiszi, hogy még lehet használni, és olyankor engedi el ezeket a dolgokat, ami­ kor egy közepes költő még egyet akarna rajta csavarni. Ami miatt a regény sikerü­ letlen, mert szerintem az, hogy Patai és az Olbach házaspár maradnak meg az em­ ber emlékezetében, vagyis az igazán emlékezetes figurák nem a fiatalok. kkl: Szerintem a regénynek az egyik legfontosabb momentuma, hogy az idősek lesznek valóban emlékezetes alakok a szó eredeti értelmében, és a fiatalok jó okkal nem maradnak olyan emlékezetesek. ST: Pont ez a kérdés, hogy el tudja-e hitetni a regény azt, hogy ez jó okkal van? Mert szerintem nem. Vannak olyan regények, amelyek azt akarják megmutatni, hogy a szereplőik csak afféle sablonok, de itt még csak ezt sem érzem. Ezeknek a fiataloknak nincs igazi egyéniségük, nincs történetük, tulajdonképpen nincs arcuk. PD: Kimondtad a lényeget, az idősebb generációval, a sokszor emlegetett nagy­ történet résztvevőivel szemben ott van a fiatalok arctalansága, ez a tükör, a nagy­ történettel szembeni mikrovilág. ST: Igen, de a regény kétharmad részét ennek az arctalanságnak a meglehetősen kaotikus bemutatása teszi ki, ami egyszerűen sok. Pontosan azt a takarékosságot, azt a lényegre törést nem érzem benne, amit a Kemény-lírában érzek. PD: Én azt kifogásolnám még a kritikákban, hogy mintha a kritikusok egy része elfelejtette volna, hogy volt fiatal. És részben épp erről szól a szöveg, hogy elfelejtjük a bizonytalanságokat, a saját arctalanságunkat, a saját kérdéseinket, és azt is elfe­ lejtjük, hogy van egy olyan időszak, amikor az ember azt gondolja, azért született, hogy megváltsa a világot. És fogalmunk se volt, hogyan kezdjünk ehhez hozzá, de én azt gondoltam, hogy ennél kevesebbért nem érdemes fölkelni. Egyetlen kritika sem reflektált erre, mintha ez nem lenne már lényeges; mindenki annyira eltávolo­ dott attól a hihetetlen alapkérdéstől, hogy azokban az években, amikor még illúzi­ ók léteznek, azok talán fontosak voltak, és nagyon nagy baj, hogy ezt elfelejtjük. ST: Persze, baj, hogy elfelejtjük, csak az a kérdés, hogy egy 460 oldalas könyvnek mekkora részét szánjuk ennek bemutatására. Én untam. Bár egyébként találtam benne nagyon emlékezetes mondatokat, a kétszázadik oldal után elkezdtem unni 66 �azt, hogy már megint kavarnak valamit, de sehogy sem jön össze semmi. Nem történetet vártam, nem klasszikus jellemeket vártam, de nem láttam a szövegnek azt az irányát sem, amit intenciónak neveznék. MA: Egy kicsit néha én is unatkoztam, nem a kétszázadik, hanem a háromszá­ zadik oldalnál, ott már én is vártam, hogy legyen végre valami. Volt bennem olva­ sói kíváncsiság, de volt bennem hiányérzet is. kkl: Miközben szerintem a regény iszonyú pontosan meg van komponálva, a történetmesélések pedig - érzésem szerint - mindig, mindenütt önmagukért va­ lók. Ez a regény mintha úgy működne, hogy van egy fontos történet, azt el akarjuk mondani, sikerül elmondani négyszáza kárhány oldalon, de ennek olyan mellékszá­ lai vannak, amelyeket végig kell vinni. És ezt olyan, számomra nagyon szimpatikus szabadsággal és fesztelenséggel csinálja a szerző, hogy miközben valóban burjánzanak a történetek, maradnak „hiányosságok", maradnak kérdőjelek, amelyekre kitért számtalan kritika, hogy mi minden nincs kifejtve. Viszont maga a fő történet mégis megvan és szerintem jól is működik. Én például nem éreztem unalmat egyetlen oldalon sem, sőt. De ez nyilván a habitusunk különbsége. Egyébként azt gondolom, hogy a kifejtetlen részletek a legpozitívabb hozadékai a regénynek, és egyfajta hiánypoétikával kellene számolni, amihez talán még nincs meg a fogalomkészlet a magyar irodalmi közgondolkodásban. PD: Lóri nagyon pontosan elmondta, azt feltételezni, hogy ez a regény nem veszi észre magán, hogy a nagy, sorsfordító pontokat direkt nem írja meg, abszolút nevet­ séges. Mert ugye azt mondja az elbeszélő, hogy a nagy történetek mindig ott zajla­ nak, ahol én nem vagyok. És nem veszi észre, amikor benne van a nagytörténetben, hanem valóban elvész a részletekben, nem tud fölállítani egy sorrendet, vak. Vak arra, hogy mikor van ő benne abban, amire mindig is vágyott. Szerintem is az az egyik legnagyobb erénye a regénynek, hogy a szerző észreveszi, hogy nem írhatja meg részletesen például az Emmával való összejövés történetét. Anna fontos kérdé­ sére válaszolva, hogy kinek is szól ez a regény, azt mondanám, hogy mindenkinek. Erősen éreztem a szerzői igényt, hogy bárkinek szólhasson, mert - és visszatérek a monomániámhoz - mindenki volt egyszer fiatal. Ez egy olyan dolog, ami minden­ kinek megvolt, megvan, a regény nyelve pedig tényleg bárki számára olvasható. kkl: Radics Viktória viszont nem tudott mit kezdeni a párbeszédeknek a köznapiságával. Miközben komoly erénye a regénynek, hogy amikor nem leíró akar len­ ni, hanem dialógikus, akkor valóban olyan párbeszédekkel találkozunk, amelyek kapcsán Viktória a tévés múltat hozza elő, szerintem viszont ezek abszolút megáll­ ják a helyüket. PD: Azért is volt furcsa ez, mert Kemény költészete is ezekből az elemekből építkezik, ezért álltam leginkább értetlenül szakmailag a kritika előtt, hiszen ebből a szempontból egyáltalán nem távolodik el a saját poétikájától. UP: A hétköznapiságról beszéltetek, viszont nagyon fontos, hogy van egy misz­ tikus rétege is a regénynek, mikor a Duna kiárad és meglátogatja az árterületét. Ez a két réteg szerintetek milyen kapcsolatban áll egymással, szervesen illeszkedik a regénybe ez a misztikus szál? kkl: Valóban misztikus szál lenne ez? Mert maga a szöveg beszél arról, hogy ez nem valódi kiáradás, nem akar belefutni az úgynevezett mágikus realizmus csapdájába, hanem metaforaként szerepel ott ez a kiáradás - nem hinném, hogy ez 67 �misztikus lenne. Van egy nagyon erős magánmitológia, ami működik ebben a re­ gényben, de ugyanez működött a húsz évvel ezelőtt megjelent regényben is, sőt véleményem szerint ez működik végig a Kemény-életműben. Emiatt számomra ezek mind a helyükön vannak. Másutt azt olvashatjuk, hogy „lélekáradás", „talán ez a legjobb szó"; azaz nem pontos fogalmat akar alkotni, csak szavakat keres. PD: A „szeretet" szó rengetegszer szerepel a regényben, emblémaszerűen is: „tö­ rekedtem a szeretetre"; viszont többen kiemelik, hogy ez mennyire alulstilizált a szöveg többi részéhez képest. Valóban az? Én ezt egy költői sorként értelmeztem az első pillanattól kezdve, bár lehet egy olyan olvasata, hogy ez egy direkt alulstili­ zált mondat, viszont a „szeretet" szóval se nagyon kezdett semmit a kritika, pedig azt gondolom, hogy ez igen fontos lenne. Tehát mindaz, ami a mi kultúrkörünket meghatározza elvileg, a jézusi tanítás aspektusa, egyszerűen kimaradt a kritikák­ ból. Most itt térnék vissza a „mi a regény?" kérdéséhez, amit most nem fogunk megválaszolni, tudom, de az, hogy valaki egyértelműen bibliai vagy újszövetségi aspektusból ír egy regényt, és ezzel meg sem próbálunk bármit is kezdeni, engem egy kicsit elgondolkodtat. Mintha nem lennének eszközeink ehhez. Pedig ha felso­ rolnánk három nagyregényt a világirodalomból, majdnem mindegyik ugyanitt kezdi. Ez az aspektus mégis teljesen kimaradt a kritikákból, pedig nemcsak az a kérdés fontos, hogy mi a regény. kkl: De a szeretet szerencsére a regényben sincs ennyire explicite kifejtve. És jó az is, hogy többször elhangzik a mondat, „törekedj, te marha", de teljes kontextusa kellően későn jelenik meg. Másfelől ilyen hosszan elnyújtva ezt, kissé ironikussá is válik a katolikus dogmatika szeretettana; ahogyan a regényben idézett páli szeretethimnusz is egy messziről Bibliának nézett könyvbe lett beírva, melyről kiderül, hogy „csak" egy József Attila bibliofil kiadvány. A regényben kerülgetjük a monda­ tot, hogy „törekedj, te marha", és nem tudjuk, mire is kellene törekednie ennek a marhának, pedig már az elején ott van, hogy „a szeretetre, mondta valaki mellet­ tem, de akkor nem hallottam", és reflektál is, „ezt húsz évvel később mondtam én". Megépül valami kvázi-időgép ezzel a regénnyel, mert ez volt az elbeszélő célja, viszont ő maga sem jut a dolgok végére. Azt mondja, hogy ezt csinálom, mert ezt kell csinálnom, de nem jut a végére, és nincs igazából olyan végkimenetele a dol­ goknak, amire azt mondhatná, hogy valóban megvolt az a bosszú, amit megígér­ tem a családomnak. Az egyik legjobb húzás ebben a regényben, hogy miközben néha tényleg időgépként működik, és egy én-elbeszélőt hallunk folyamatosan, a regény nagy részében a klasszikus egyes szám harmadik személyű elbeszélő pozíciójában áll. Megteheti, hiszen idejében kijelentette, hogy bármilyen eszköz megengedett számára. Ilyen még, azt hiszem, nem volt az irodalomban, hogy úgy beszél valaki egyes szám első személyben, hogy közben mindent tudó narrátor is. MA: Igen, de volt olyan kritikus, aki szerint ez hiba. UP: Tamás, te mit gondolsz erről? ST: Lórántnak jó gondolata volt az, hogy a mágikus realizmussal szemben itt nagy a távolságtartás. Amit én nagyon jónak tartottam, hogy tulajdonképpen két mintától távolodik el a regény. Az egyik az lenne, hogy „az értelmiség útja az osztályhatalomhoz", itt fiatal értelmiségiekről van szó, akiknek fel lenne kínálva ez a helyzet, és nem is csak hogy kudarcot vallanak ebben, hanem ez egy irreleváns szempont ebben a regényben. Meg se próbálják, nem is kerül ez szóba. És a másik, 68 �ennek mondjuk az ellentéte, az az ottliki minta lenne, kialakítani egy olyan esztéti­ kai szemléletet a világgal szemben, hogy hát történjen, ami történik, én ezt tulaj­ donképpen csak szemlélem, úgy nagyjából biztonságban vagyok ebben a világban, és lesz, ami lesz. Ez a két szélsőség mintha irreálissá válna pont ebben a korban. Pontosan a '80-as években vagy a '80-as évek vége felé, amikor már elindultak bizonyos események, viszont ezek a fiatalok ezek nem nagyon indulnak semerre. Van ugyan egy-két utalás az ellenzéki mozgalomban való részvételre, de az is telje­ sen ironikus. És az előbb szó volt a hétköznapiságról, hát a hétköznapi világnak és a hétköznapi életnek a szintjén maradunk mindvégig. Az, hogy ennek van-e törté­ nete, vagy hogy a hétköznapoknak van-e egyáltalán története, tulajdonképpen filo­ zófiai kérdés. MA: Szerintem nincs, azaz nincs is történet, amit a regény el akarna mondani. És ezt szerettem ebben a könyvben, úgy éltem meg, hogy békén hagy engem, nem akar tőlem túl sokat. Viszont a Dunához visszatérek, mert a kérdés teljesen elsik­ kadt. Szerintem szép az, amikor Emma sír, de jön a Duna és megvigasztalja. És van még olyan is, amikor nagyon vicces és nagyon ironikus, és ezekhez képest vannak benne üresjáratok. PD: A Dunával kapcsolatban a másik fontos szál a folyó elterelésének az ötlete. Itt fel tehetném a kérdést, mennyiben történelmi ez a regény. A Duna elterelésének ötlete irracionális, és ez szintén egy történelmi hozadék - szerintem. Számomra a '80-as évek az abszurd ötletek időszaka volt. Itt van az az ötlet, hogy elterelik a Dunát, igazából itt indult el a történelmi szál, hogy ezzel a metaforával annak a korszaknak az irracionalitását sikerült nagyon pontosan megfogni, illetve a csalá­ di vonalon pedig a különböző tervekkel. Mindenki meg akar csinálni valamit, füg­ getlenül attól, hogy pontosan tudja, ezek miért nem fognak létrejönni, lásd időgép. És ez is egy életérzés volt, sokan megpróbáltak valahogy kitömi abból a közegből, amelyben élniük kellett, és mindenki, aki értelmiséginek gondolta magát, külön utakat keresett. S ezek is gyönyörűen és sokféleképpen jelennek meg a regényben, például hogy az egyik nővér belekerül egy filmes világba, szintén csak egy illúzió. Az időgép ügye eléggé egyértelmű, a könyvek, amelyek sosem íródnak meg mindez szerintem nagyon finoman jellemzi megint azt, milyen elképzelések voltak arról, hogy túl lehet élni azt, amiről akkor még senki nem tudta, hogy milyen korán véget fog érni. kkl: Azt gondolom, hogy itt bárki bármit próbál csinálni, és mindegyik szereplőt fel lehetne sorolni, az csak kisszerűen működik. A legdurvább helyzetben ebből a szempontból a legördögibb, egyébként valamiképp mégis csak kedvelhető sze­ replő, Patai van. Mert nem lehet többet tenni, hiába van meg az a kevés látszatlehe­ tőség, hogy valóban változtassunk, mert egyre kevesebbek vagyunk hozzá. Azt gondolom egyébként, ha szabad ilyet mondani, a Kedves Ismeretlen igazából arról szól, hogy hogyan nem találja az ember meg önmagát. Kedves Ismeretlen maga az elbeszélő is, aki próbálja önmagát összerakni, és amikor befejezi a regényt azzal, hogy üvöltött x-ért, y-ért és z-ért, ad egy szép nagy felsorolást, ott sem igazán talál­ ja meg önmagát. Viszonyítási pontokat talál, hogy ki miatt próbál bármit is csinál­ ni; és ha visszanézünk, hányszor utal arra, hogy ő miért is próbál regényt írni, mi­ ért próbálja a saját időgépét megalkotni ilyen módon, akkor marad valami komple­ xus, amely korábban megjelent az apánál, aki „csődöt mondott", és megjelenik 69 �folyamatosan a család történetében, abban a családéban, mely „hagyományosan gondolkodott és a férfi kellett megmondja, hogy mi történik és hogyan." Ha a férfi­ ak egy ilyen környezetben csődöt mondanak, akkor minden csődöt mond. UP: Azt hiszem, most a közönségnek is megadom a lehetőséget, hogy hozzászóljon. Tamás Zsuzsa: Kicsit elfogult hozzászólást intézek mindenkihez, de úgy érzem, hogy ez a beszélgetés méltatlan volt ehhez a regényhez, mert mégiscsak valami nagy dolog került a kezünkbe, ehhez képest van egy ilyen fanyalgás, másrészt meg nem jó, hogy a másik oldalt, a pozitív véleményt pont a Dórának kell képviselnie, aki szerkesztője a kötetnek, mert ez így aránytalanul jön ki. Kiindulunk abból, hogy a hülye kritikusok azt erőltették, hogy ez nemzedéki regény-e, és akkor elhangzik ennek a beszélgetésnek az elején, hogy nem, nem az, utána viszont újabb prekon­ cepciók vagy elvárások kerülnek terítékre, amelyeknek szintén nem felelt meg a regény, vagyis ugyanazok ismétlődnek, amik a kritikákban olvashatók voltak, de egyszerűen nem látom azt a pozitív olvasási attitűdöt, hogy mi az, aminek viszont örülni lehetne ebben a regényben, mi volt ez a regény. Szerintem nem kell bedőlni a fülszövegnek, még akkor sem, ha a szerző maga írta. Nyugodtan fel lehet vetni új szempontokat is, és meg lehet kérdezni, hogy mi van, ha ez egy családregény, vagy ha ez a családregény vége Kemény István megfogalmazásában? Mi van, ha a kisszerűség tragikuma a család tragikuma, tehát feltételezem, hogy nagyon is szól ez valamiről, egy sajátos nyelvezeten, csak az a valami más, mint ahonnan ezt boncol­ gatni próbáltuk. Akkor nem egészen értem azt a felvetést se, hogy regény-e - nyil­ vánvalóan nem tudjuk definiálni, hogy regény-e vagy sem; számozott mondatokat, annyi kacifántos dolgot olvasunk regényként, miért pont itt, ráadásul egy elmon­ dott történet esetében akadunk fenn azon, hogy regény-e? Ne már! Szerintem meg­ állapodhatnánk, hogy regény. Másfelől arról, hogy túl „magas": én egy kicsit gya­ lázatos dolognak érzem, de ez az én magánvéleményem, hogy mondjuk Spiró György a korábban megírt nagy regényeit lebutítja egyszerű mondatokra, egyszerű szerkezetre - ki tudja, mi lesz belőle - , hogy mindenkihez szóljon. Most akkor az jobb? Mert akkor többen olvassák? És ha többen olvassák, annak bármi jelentősége van? Lehet, hogy ezt most kevesen olvassák, lehet, hogy kevesen értik, de attól még nem kell egy olyan szempontot számon kérni rajta, hogy kit akar megszólítani. MA: Nem számonkérések voltak, hanem kérdésfelvetések. Azért tisztázzuk, hogy most te kérsz számon, én meg feltettem egy kérdést. TZs: Nem veled veszekszem, hanem a helyzet zavar, túl sok nulladik kérdés volt, amin nem sikerült továbblépni, miközben nagyon sok lényegi dolog, azt hi­ szem, elsikkadt. Csak azt szeretném mondani, hogy a szeretetelven túl, úgy látom, benne rejlik a szövegben két kulcsmotívum az egész értelmezéséhez. Az egyik az a bizonyos meg nem írt regény, Emma nagyregénye, ami ugye egyszerre akar nagytörténet lenni és kicsi is, egyszerre akar a történelem egészéről meg a kis dolgokról is szólni, legyen benne titok stb. - azt hiszem, elolvastuk azt a receptet, Emma cél­ kitűzéseként, ami tökéletesen megvalósul Kemény István regényében. Szerintem ebben egy gyönyörű tudatosságot feltételezhetünk. A párbeszédek hétköznapiságáról annyit, hogy Ottliknál ugyanezt a fajta szöszmötölést imádjuk, lehet, hogy el kell telni egy kis időnek, míg felfedezzük, hogy itt nem a Barátok közt szereplői beszélgetnek, hanem az a szöszmötölés van benne, hogy minden egyes rohadt szó mögött, a mi buta, hétköznapi szavaink mögött is mindig ott van az egész ember 70 �az egész családjával és minden rá nehezedő súllyal, és minden mindig sokkal töb­ bet és mást jelent. És egy sajátos szerepbe kerül a mesemondás a könyvön belül is, tulajdonképpen egy meseterápiás szituációban gyógyítja meg Emmát a nagymama, s azt gondolom, hogy lehet szeretettel viszonyulni ehhez a szöveghez, mert ezzel a mesélőkedvvel, ami négyszáz oldalon hömpölyög, egy terápia is megvalósul. PD: Mindannyian ugyanazon az anyagon vagyunk, értjük. Engem rettenetesen megdöbbentett az általam olvasott kritikákban, hogy a Pryck és Gríga című fejezettel senki nem foglalkozott. Amikor ezt a fejezetet elolvastam, akkor úgy gondoltam, hogy mindenki erről fog írni, olyan mértékig megkerülhetetlen ez a történet. Ez egy betéttörténet, ami nagyon messzire vezet, egy csodálatos és megrendítő fejezete a regénynek, hátborzongató mind nyelvileg, mind a történet maga. Ez egy sorsfordító jelenet, és én innen olvasnám, nekem innen virágzik ki a történet, innen kell újra­ kezdeni az egészet, ezt a történetet kell szem előtt tartani ahhoz, hogy kapjunk egy kulcsot az egész szöveghez. Azt hittem, hogy most előtérbe fog kerülni, és ez megint nem történt meg. Krusovszky Dénes: Szerintem van egy erős mitologikus olvasati lehetőség eb­ ben a könyvben, természetesen magánmitológia, ismerős is a versekből. De lehet ezt úgy is olvasni, hogy a Duna, mint démon, meséli el neki a történetet. Mert az elején ki is mondja az elbeszélő, hogy van a Duna, a démon, én pedig gyűjtöm a kérdéseimet, melyeket húsz év múlva fogok feltenni neki. Zsuzsa hozzászólásá­ hoz pedig annyit, hogy a szeretet nagyon fontos, ez is egyértelműen ki van mondva a regényben, és nagyon jó helyeken van kimondva. Több fontos helyen lett a szere­ tet említve, de van két olyan mondat, amelyek jó esetben bármelyik olvasóban megragadnak. Az egyik az, amikor az apjáról mondja, hogy vágott egy fintort és azért vágta ezt a fintort, mert „apám nem szeretett engem, de erre megvolt minden oka" - ez elég súlyos mondat egy gyerektől, illetve egy gyerek pozíciójába vissza­ helyezkedő narrátortól. A másik pedig a végén szerepel, amikor a karácsonyfát vásárolják, hogy „ha nem lesz szeretet, akkor megette a fene egészet", mármint az életét. És ez egy fejlődési regény, egy családregény, egy történelmi regény, a szeretet kapcsán ez a két pozíció van kijelölve benne, határozottan jól megoldva. (Szerkesztette és rövidítette: k.kabai lóránt.) 71 �„Úto njáró ". T. P a t a k i L á s z l ó élt 75 évet H a n d ó P éter Közös utak Sokféleképpen lehet úton lenni, de járni csak egyenes derékkal, nem hajolva, maka­ csul és pontosan tudva, hogy az ember honnan és hová tart, és viszi magával a szövetségeseit. Alku nélkül, szent meggyőződéssel, különben vész az ügy, vész az élet. És csakis totális jelenléttel. Egy Útonjáróval mindenkit összehoz a sors, aki egyszer elindul, próbál haladni. De ha áll, akkor is. Az Útonjáró figyel, és észreveszi a mozdulatokat. Ott van, és korrigál. Harcol a járni tanulókért és a járókért. Az állókkal nem törődik, nem fecsérli az idejét. S mindez láthatatlanul történik. Csinnadratták nélkül, észrevétlen. Szinte természetes, hogy voltak egymást keresztező útjaink. Még az 1980-as évek elején, egy közös barátunk vitt föl T. Pataki László 5. emele­ ti lakásába, ahol a házigazdán kívül egy nagytestű kutya és átható dohányillat fogadott. Ekkor ifjúsági klubot vezettem, verseket és a „csapat" alkalmi ünnepeire 5-10 perces darabokat írtam, amelyek emlékként kedvesek, de szakmai szempont­ ok alapján szörnyszülemények voltak. Ezeket szorongattam, nyújtottam át. Türel­ mesen elolvasta, majd kritizált. Kegyetlenül kimondva, amit gondolt. Én - mint afféle titkosított forradalmár - durcásan elhallgatva, mit gondolok. Csak később rágva meg a szót és elfogadva igazságát. Aztán úgy hozta a sors, hogy 1986-ban kollégák lettünk egy rövid időre, ó azzal a tervével érkezett a salgótarjáni József Attila Művelődési Központba, hogy megcsinálja a megye első színházát, ahol hangés fénytechnikával is foglalkozó villanyszerelő-karbantartóként dolgoztam. Szív­ ügye - úgy tűnt - szívügyünk. Belevetette magát a szervezésbe. Májusban országos diáktalálkozóra került sor Egerben, ahová Nógrád megye különböző előadóművészeti ágakban tevékenykedő középiskolás csoportjainak műsorából kellett egy háromnapos programot szerkeszteni. Erre volt egy hétvége a Balassagyarmat melletti Nyírjes Úttörőtáborban, valamint a színjátszókkal egy fény- és hangtechni­ kai próba a munkahelyünkön. Hihetetlen volt, ahogyan két nap alatt átalakultak, megerősödtek az egyes produkciók. Egerben tarolt Nógrád megye ifjúsága, minden elképzelhető dijat bezsebelt. Aztán koraősszel egy felvidéki „munkakiránduláson" vettünk részt. A társaság kissé szeszgőzös éjszakai vitája során a salgótarjáni szín­ játszás ügye is terítékre került. Pro és kontra érvek sűrűjében egyre világosabbá vált, színház-elképzeléseihez kollégái támogatására alig számíthat, s az a vár, amelynek építésére alkalmazzák, nem épülhet föl, mocsarat adtak alá. Másnap hazaérkeztünk. Nem sokat teketóriázott, kikérte a munkakönyvét. Nem munkabér­ re volt szüksége, hanem érdemi munkára és az ezt biztosító feltételekre. 1992-ben népművelőként kezdtem el dolgozni a sóshartyáni önkormányzat al­ kalmazásában. Alberti Zsolt pedagógus vezetésével cigány fiatalokból szerveződött egy színjátszó csoport, amely az 1993-as Ki mit tud? televíziós válogatójáig jutott 72 �a saját maguk által írt színművel, ahol tizenkét szereplőből csak tizet engedtek fel a színpadra. Természetesen a néhány perc alatt átstrukturált darabbal képernyőre már nem kerültek. De ettől még megmaradt a lelkesedés, a csoport középiskolás motorjai újabb és újabb ötlettel rukkoltak elő. Néhány ember kiejtésével azonban baj volt. Éppen egy 1956-ot felelevenítő műsoron dolgoztak, amiben több volt, mint egyetlen helyi előadás. Felhívtam T. Pataki Lászlót, hogy nem tudnának-e segíteni feleségével, Kerner Edittel a fiataloknak, mert amit én tudok a színpadi játékról, az kevés. Már másnap beszédgyakorlatra mentünk. Helyszínt az akkori Népjóléti Központ biztosított. Figyeltem, ahogy a rendező, az előadóművész és a „lányaim­ nak" érzett színészpalánták kölcsönösen tűzbe hozzák egymást. Laci dirigált, Edit hanggyakorlatokat tartott. A szó legnemesebb értelmében izzott a levegő. Végül december 8-ai salgótarjáni bemutató és egy filmfelvétel született a találkozásból. Úton voltunk, s most már csak én. Mellé, de valahol - ha nem is mesterségben, mesterségbeli tudásban, csak útonlevésben - a helyére is álltam. 2008 tavaszán Csongrády Béla, Pál József és Sándor Zoltán azzal szólított meg, hogy T. Pataki László rám gondolt a salgótarjáni Szerda társaság szerkesztőségének bővítésénél, mert súlyos beteg. Harmadízben futottak össze a kultúrtájba rótt vonalaink. Most már bizonyosan utoljára, s örökre. Elmaradt beszélgetések nyomában, annak remé­ nyét hagyva hátra, talán még odaát lesznek közös útjaink. 73 �T a rn ó c zi L á sz ló Aki fecskekilométerekkel hitelesítette világablakát Reménytelenül esik, de indulnom kell. Hónapok óta halasztgatom ezt a találkozást, de Editke azt mondta, hogy siessek, mert talán már nem is lesz rá másik alkalmam. Csillagtalan az este, kocsim ablaktörlője a legerősebb fokozaton csapkodja a víz­ függönyt. Nem sokat látok az útból. Mintha minden kamionnak Losonc felé lenne most dolga. Elvakítanak, és a kátyúkban nőtt tócsákat szétterítik a szélvédőn. Erő­ sen fogom a kormányt, hogy a szél közelebb ne lökjön hozzájuk. Jól van ez így - nyugtatom magam. Amikor tizenöt évvel ezelőtt ugyanígy, mik­ rofonnal a táskámban Alsótoldra tartottam, nyár volt. Szikkasztó meleg, s épp azon gondolkodtam akkor, miért nem olvastam már hónapok óta semmit T. Pataki Lacitól. Egy tárcát vagy egy sziporkázó glosszát, ha már drámaírásra csak ritkán fogta magát De akkor már elfogyott körülötte a levegő a megyei lapnál. Az Axel-Springer struktú­ ráját nem fogadta el, miatta meg nem változtattak azon. A hirdetések közötti lukra írás neki rangon aluli volt. Élete teljében inkább nyugdíjba ment, pedig addigra már többször végighasalta Nógrád megyét. Benézett minden kő alá, s aztán visszament, mert hátha történt időközben valami ott. Azt mondta, az újságírás lelkiismerete a viszszatérő riportázs. A szakmáról beszélt, de már csak úgy, mintha idegenvezető lenne egy paleontológiái múzeumban. Ahol persze a vitrin mögött a mamutok közt magára is ismerhetett. Akkoriban kezdte kikérni magának, ha újságírónak nevezték. Pedig még előtte állt egy rövidke időszak főszerkesztőként a Nógrádi Krónikánál, amiben megint csak nem sok volt a köszönet. A politikai megrendelések, a pénztelenség, a kollégák hiánya miatt, s mindazon feltételek híján, ami ahhoz kellett volna, hogy egy jó megyei lapot készítsen, délibábbá lett előtte a lehetőség, ami után menni sem akart. Ültünk a frissen ültetett szilvafái közt a fűben, unokájának ácsoltatott valami ki­ látófélét, és arról gyártott legendát, hogy a Tepke oldalából miként látja majd Toldi alakját, mert persze hogy nem véletlen a faluval a névazonosság... A legendáit pedig beletapasztotta a házuk falába is. ócska épületet vettek meg, lehetett vagy kétszáz éves a rogyadozófélben lévő ház. Mérnököt hívott, mindent pontosan le­ mértek. Aztán lebontották és az eredeti állapotban újra felépítették - így talán újabb kétszáz év múlva is láthatják majd. Szerette az idő múlását. Napsütötte tavaszi reggel lehetett, amikor készülő alsótoldi házuk ablakainak beüvegezéséhez jutottak. Hetek óta nem jártak már a portán, eközben a nyitott szoba gerendájához fészket raktak a fecskék. A mesterek azt mondták, verjék le a sárból hordott madárlakot, s haladjanak a munkával. Nem hagyta. Még a hozzá látogató idős Bolsa grófot sem engedte be a szobába, nehogy elijesszék az akkor már költő madarakat. Így aztán a verandán ülve beszélték át a világ dolgait. Az ablakszárnya­ kat pedig csak szeptember végén tették föl, amikor már útra keltek a fecskék, akiket gyakran és szívesen „kihallgatott". Azt mondta akkor, hogy ő az ablakát egymillió fecskekilométerrel hitelesítette. Ezen az ablakon keresztül tekintett ránk, s ezen keresztül figyelte dolgainkat. S ha nem is kérték rá, és sokszor nem is örültek neki, mondott véleményt mindenről. 74 �Lobbanó szenvedéllyel kezdett dolgaihoz, bármihez is fogott. Legyen az újságkészítés, pódiumműsorok szerkesztése vagy színházcsinálás. T. Pataki László sok mindent hagyott hátra. Nevéhez fűzódik a Csikász Pistával közösen alapított balas­ sagyarmati Varietas Pódiumszínpad. Öt évvel ezelőtt pedig a salgótarjáni Vertich Színpadstúdió létrehozása, amelynek rendezője és színészmesterség-tanára volt. Feleségével, a beszédtechnikát is tanító színész P. Kerner Edittel a losonci Kármán József Színházhoz is elszegődtek. Azt a történelmi abszurditást ugyanis sohasem fogadta el, hogy a megye északi fele egy másik ország, amihez kevés közünk lenne immár. Újságíróképzést szervezett a CSEMADOK-kal, megalapította a Rákóczi Szövetség salgótarjáni-losonci szervezetét, s közös színházi együttműködésen dol­ gozott, hogy ha már egyedül képtelenek vagyunk rá, akkor a felvidékiekkel együtt egyszer professzionális társulatot szervezhessünk. Ösvényeket taposott, amit utakká kellene járni. Amikor a tiltott, a támogatott és a tűrt kategóriákba sorolták az alkotó emberek teljesítményét, munkái legtöbbször ez utóbbiba kerültek. Számára elég jó munka volt, hogy a Duna Televíziónak és a Miskolci Rádiónak dolgozhatott barátjával, Kulcsár Józsival, a nézettségi, hallgatottsági indexek nem érdekelték. Elismerése­ kért sem állt sorba, bár azokból így is jutott neki: a határon túli magyarok kulturális életében betöltött szerepéért, újságíróinak oktatásával például kiérdemelte a Ma­ gyar Kultúra Lovagja címet. Nógrád Megye Önkormányzata Madách-díjjal ismerte el tevékenységét, a megyeszékhely vezetése pedig tavaly Salgótarjánért Emlék­ éremmel köszönte meg a munkáját. Hetvenöt éves volt éppen, amikor az Úr ítélő­ széke elé került. Orvosainak hála, egy évet jutalomjátékként kapott. S nem csupán ő, hanem a környezete is, hogy felismerje ennek az életpályának a teljességét. Talán megteszi. Ha őt kérdezhetném erről, aligha bíztatna ilyesmivel. Amikor az utolsó interjúra érkezem, megörül. Ágyban fekszik, felül, saját pálin­ kájával kínál. Jó, hogy nem ihatok a vezetés miatt, úgysem tartana velem. Neki már évek óta nem kellett alkohol a mámorhoz. Késő estére jár. Editke azt mondta, ezek azok az órák, amikor Lacinak kisebb a fájdalma, s mivel az éjszakát virrasztással tölti, legalább könnyebb lesz neki. Sejtettük, ez lesz az utolsó interjú, ahol elmond­ hatja üzeneteit. Azért még rákérdez, mireföl is az a mikrofon a kezemben. Tudja jól, de hallani akarja, milyen választ izzadok ki. Meg aztán arról ismerszik meg az újságíró, hogy kérdez. Sután válaszolok, halálos ágyon fekvő emberrel még nem készítettem interjút. Szabadkozik, hogy nem jó a hangja. Kétségei vannak, rádióban hogy szól majd mindez. Megnyugtatom, rendben lesz, miközben tudom, hogy kínzom a jó monda­ tokért, mert tényleg nem lesz másik alkalom. Arról beszél, hogy kiszáradt a diófája, meg arról, legenda csupán, hogy az ember az unokáknak ültet diófát. Ez az ő fája volt, amit látott meghalni. Aztán az EMKE-környéki kávéházi élete kerül szóba, amit még pesti srácként élt, meg az, hogy miként szerveztek kölyökszínházat a háború után a házukban a később a Madách Színház Jászai Mari-díjas színészévé lett Koltai Jánossal. Meg valami hajógyári munka került szóba, amit a fiatalon el­ hunyt barátjával, a hajózástörténeti könyveik kiadásával kapcsol össze. Merthogy tiszteletbeli hajós is volt. Hosszú történeteket mond, amelyeket türelmesen hallgat felesége, nyilván ezredszer. De Editke tán soha nem figyelhetett rá jobban, mint most. Örülne, ha még újra és újra hallhatná ezeket. 75 �Laci azt próbálja megértetni velem, hogy miért is lógott ki mindig a környezeté­ ből. Amikor a győri szerkesztőségben dolgozott, akkor Sopron, Szombathely meg Kőszeg volt számára az igazán fontos hely. Nógrád neki a választott szülőföldje, temetőföldje. S bár nevére vette városát, Salgótarjánt - hisz a neve előtti „T." való­ jában tarjánit jelent - , itt Balassagyarmat érdekelte igazán. Elsősorban ezért, mert akkoriban az sebezhetőbb, kiszolgáltatottabb, kegyvesztett szerepben lévő város volt. Ezért írt arról, meg az Ipoly ártéri gazdáiról, meg arról, hogy mozgalmat kel­ lene indítani, hogy a köveket visszahordjuk oda, ahonnan egykor azokat elvitték. Várakat, kastélyokat, lebontott templomokat kellene visszaépíteni, s kihozni a mú­ zeumok raktáraiból azokat a kincseket, amelyeket csak az egerek láthatnak, mert akkor lenne miért a vidéket járni. Saját magával kapcsolatban a szembenézés utolsó óráiban egyetlen kérdés fog­ lalkoztatta: végzett-e a dolgaival, megfutotta-e a köreit. Küzdő típus volt. Ha a „Nem" lett volna erre a válasz, bizonyára még marad egy kicsit. Hogy feladta, csak azt jelentheti, útja itt véget ért. Azt mondta, elég, ha annyit megőrzünk róla, hogy so­ hasem alakoskodott. Hogy a bujkálás nem volt kenyere, s amit meg kellett monda­ ni, azt megmondta, még ha ez nem is vált mindig előnyére. Búcsúztatása volt az utolsó saját rendezése. Irodalmi kávéházat meg a Kassák­ kört szervező társával, Sándor Zoltánnal, és tanítványával, Sándor Zsomborral a főpróba nélküli előadás minden részletét kidolgozták. Losonci színésztársai, s a füleki irodalombarátok is egyetértettek a taps nélküli finálét követően abban, hogy Kassák groteszkjéből, a kulcslyukon megszökő halottról hitelesebb történetet nem is szólaltathattak volna meg az őt búcsúztató szertartáson. Az Útonjáró sokér­ telmű szó, s nem csupán a megyét bebarangoló könyvének címére utal. Az igaz­ ságkereső embert olvasta ki ebből a nagy rendezőhöz vezető út előtti szertartást végző pap, Varga András is. T. Pataki László az alsótoldi sírkövére is maga válasz­ tott idézetet. Mégpedig Krúdy Szindbádjának soraiból: „Sokat utaztam, most elfárad­ tam." Halálának másnapján utolsó interjúja szólt a Magyar Rádió Miskolci Stúdió­ jából. Januártól a regionális szerkesztőségekben nevét is őrzi egy új műsor, az Úton. 76 �K é p -t é r Négyzetre szabott lépések avagy honnan hová Beszélgetés kusnyár eveline képzőművésszel - A legújabb kiállításod képein vegyes technikát alkalmazol. Milyen lehetőségeket nyit számodra ez az alkotói módszer? - Legtöbbször tussal dolgozom, de tavaly, 2009-ben technikát váltottam mun­ kamódszeremben. Ennek oka a folyamatos érdeklődés az ötleteimnek jobban meg­ felelő megoldások iránt. A digitális fényképezés adta élénk színek egyszerűen meg­ babonáznak, ennek megtartása érdekében pedig a festészet ősi eszközeit is felcse­ réltem a digitális fotó színvilágához közelebb álló hatással működő számítógépes technikára. - Mennyire figyelsz a hazai és nemzetközi trendekre? Mennyire tudsz függetlenedni az irányzatoktól? Voltak/vannak meghatározó művészek a környezetedben, akik hatottak rád? - Grafikai munkám elindulásában egyértelműen Kovács Alfonz képei játszottak nagy szerepet. Sokat tanultam még Pénzes Gézától és Csemniczky Zoltántól. Sze­ gedi tanulmányéveim alatt pedig Lázár Pál volt, aki egyengette művészeti utamat. 2000-ben úgy érkeztem a Szegedi Tudományegyetemre, hogy festeni igazából nem szerettem. Bölcs tanárom azonban a kísérletezés oldaláról kezdte el tanításom, így hamar rákaptam a technika adta szabadságra. - Szerinted van ún. „női" művészet? Hogyan értelmezhető számodra ez a fogalom? - Hiszem, hogy van női művészet, vállalható, csak éppen a helyét nem látom a rengeteg irányzat között. - Min dolgozol, mifoglalkoztat most? - 2010 februárjában kiállításom nyílik Pásztón, s bár sok téma van, ami foglal­ koztat, jelen pillanatban redukálom őket. Munkáimra jellemző, hogy a világ né­ hány, számomra fontos eseményére reflektálnak. Képeim egy része a környezettudatosság jegyében szólal fel. Az emberi alak, azon belül is leginkább a lábak alkotta tér, felület érdekel: az emberi láb, ami a természet pusztításában nagy szerepet játszik, nem érintkezhet a fűvel. A kép pedig számomra a világnak egy négyzetes kivágása, melyen keresztül rálátunk a dolgokra. Nem áll szándékomban azonban sok magyarázattal szolgálni, fontosabb számomra az elgondolkodtatás, az egyéni meglátás. (encsé) 77 �AMI MARAD B a zsá n yi S á n d o r Misterium Debreciense Térey János: Jeremiás avagy Isten hidege. Misztérium nyolc képben* Van egy eléggé jó című ta­ nulmánykötet: Erővonalak az alábbi alcímmel ellátva: Közelítések Térey Jánoshoz. Azért ez, tekintve a ha­ sonló jellegű könyvek szaba­ tos műfajmegjelöléseit, elég­ gé különös. „Közelíteni" va­ lakihez, névvel ellátott húsvér személyhez, akinek, elvi­ leg, csak a műveit ismerhet­ jük. És hogy a gyakorlatban ez miként van, arról meg, ha nem mu­ száj, ezúttal ne essék szó. Mert mihez is „közelíthetnénk" leg­ inkább a fent nevezett személy kapcsán, jóvoltából? Főprofilírozott verseihez? Érett fővel megtagadott önéletrajzias regényéhez? Verses regényéhez? (Most készül a második.) Drámai költeményé­ hez? Vagy egyéb színpadi műveihez? Vagy mégiscsak, leginkább, a „Térey János" névvel jelölt erőforráshoz, ener­ giaközponthoz, őskohóhoz, magához a - most így mondom, mert így is gondo­ lom - született költőhöz? Aki tehát elsősorban költő, és aki így, költő mi­ voltában mindezen - többnyire vers­ anyagú, versalapú - műfajokban is jelesebbnél jelesebb teljesítményeket mondhat magáénak. Most például egy jövőben és Debre­ cenben, a jövő Debrecenjében, a maradandóság városának futurisztikus cí­ 78 vishiperbolájában játszódó misztériumjátékot írt, nyolc képben, Jeremiás avagy Isten hidege címmel. Volt gyerekkoromban egy kedves képes-verses mese­ könyvem (Kormos Istvántól), a Butácska Jeromos. Benne egy szeleburdi kiskutya találko­ zott sorra korosabb állattársaival, akikkel szemben min­ dig pórul járt: a pulyka meg­ csipkedte a fülét, a cica megkarmolta a pofáját, a kisegér megharapta az or­ rát... Térey új darabjának hőse, a deb­ receni születésű, jelenleg országgyűlési képviselő Nagy Jeremiás is szépen-sorra szembesül fiatalsága és férfikora legfon­ tosabb szereplőivel: anyjával, húgával, barátokkal, ellenfelekkel, egykori sze­ relmével, aktuális szeretőjével... Akik­ kel, miként Butácska Jeromos a ház körüli állatokkal, többnyire szenvedé­ lyesen vitázik, összeakaszkodik (olykor még fegyvert is ránt); mely verbális csörtéknek - tudhattuk eddig is, és e tudáshoz, miként eddig, úgy most is jókora élvezet társul - Térey igazán nagy mestere. Ráadásul Jeremiásnak, Butácska Jeromostól eltérően, számos jelzője (kö­ vetkezésképpen számos tulajdonsága) van: Szomorú Jeremiás, Szigorú Jere­ miás... Vagy éppen - ahogyan szerető­ je, Debrecen főpolgármester-asszonya �nevezi egy ízben (történetesen saját halála előtt) - Nyomorult Jeremiás. De nevezzük inkább egyszerűen, vezeték­ nevének súlyos jelzőjével - Nagy Jere­ miásnak. Nagy Jeremiás egy helyütt így hárítja el legjobb barátja közeledését: „Ne súrlódjon a rózsaszínű bőröd a bőrömmel. / Van olyan belső kör, / Amely már csak kettőnket tartalmaz, / És olyan is, amely már csak engem rejt." Térey misztériumjátékának központi miszté­ riuma, legbensőbb köre: Jeremiás ma­ gánya, már-már prófétai egymagában állása. Ennyiben, de csak ennyiben, távoli rokona lehet Sarkadi Oszlopos Simeonjának - persze a '60-as évek obiigát oszlopretorikája (számunkra immár ó-retorikája) nélkül. A 2000-es évek színházának Térey-féle újretorikájával, amely azonban - felforgató játé­ kossággal - mégiscsak a régmúltba, a Debrecen városával azonosítható re­ formáció időszakába, és azon keresztül az ószövetségi időkbe nyúlik vissza. Az ószövetségi érzületű, újhitű prédi­ kátorok városában az ószövetségi nagypróféta nevét viselő negyvenöt éves férfi (a szerepleírás szerint: „egy nagy gyerek") egyáltalán nem úgy beszél, nem úgy viselkedik, ahogyan azt elvár­ hatnánk tőle - ha nem tudnánk, hogy a debreceni születésű, onnan idejekorán (mondhatni még éppen jókor) elszár­ mazott Térey reaktív érzületű és hangütésű darabjával állunk szemben. Mert hát mit is kezdjen magával az a debre­ ceni diák, aki nem akar debreceni diák lenni. Nem akar a beállt hagyomány megbízhatóan és kiszámíthatóan szorgos üvegházi kertészévé válni. Ugyanakkor nem akar úgy sem tenni, mintha nem lenne köze a városhoz, annak látványo­ san kerek, ámde nyomasztóan súlyos s így nem éppen gurulékony, leginkább valamiféle mozdíthatatlan vasgolyóhoz fogható hagyományához. Fordít hát egyet az időkeréken, és a jövő cívisvá­ rosáról beszél, mégpedig a fel-feldobott és visszahulló kő módjára Budapest és Debrecen között ingázó Jeremiás egy­ szerre belső és külső nézőpontjából. Helyszín: a debreceni metró. Időpont: rettentően forró nyári nap. Helyzet: általános közlekedési sztrájk. És hogy a darab egyik vissza­ visszatérő retorikai formulájával éljek: Tessék vigyázni, az ajtók záródnak. Térey János misztériumjátéka követke­ zik/ Sötét. Hallani, amint egy szerelvény el­ robog. (Magvető, Budapest, 2009) •Elhangzott a Nyitott Műhelyben, 2009 decemberében. 79 �Róna Z. P éter A reprezentáció mozaikjai Szászi Zoltán: Afelejteni nem tudás gyönyörűsége és szomorúsága. Gépesített kisremény A találkozás kezdete vizuális. Adott a borító barnás árnya­ lata, a két világégés közötti kispolgári miliőt árasztó fotó, amely mintegy ráfeszül a könyv gerincére, ami a szemek sarkának vonalában metszi el egy copfos lányka fejét, lehe­ tőséget teremtve arra, hogy előre is, hátra is tekintsen egyegy szemével, és adott két kontyot vise­ lő nő, akik szinte egymás alteregói, elől valami kontyot körbefutó szalaggal (ka­ lapszéllel?), huncut mosollyal a szemek­ ben és a száj szegletében, hátul a létezés szomorúságát tükrözve, fedetlen fővel; s hozzá a cím: A felejteni nem tudás gyö­ nyörűsége és szomorúsága. Elől a gyönyö­ rűség, hátul a szomorúság? A kezdet gyönyörűsége és a befejezettség szomo­ rúsága? S közte az a gyerek, aki emlé­ kezik? Akkor is, ha a szerző, a gondo­ lat- és emlékesemények „főhőse" férfi? Különösen akkor? Szászi Zoltán 2009 decemberében, a füleki Plectrum Kiadónál megjelent könyve „gépesített kisreményként" defi­ niálja magát. Miért? Ehhez a tartalom szolgáltat kulcsokat. Elsőként talán azt, a mű számítógépen íródott, mintegy gépiesítetten született. Ennél azonban fon­ tosabb a gép alaptermészete: program szerint működik, cselekvésében mint­ egy ismétli önmagát. De vajon az élet nem ismétli-e önmagát? Van programja az életnek? Van benne valami, ami visszatér? S az élet szövegesüléséhez, 80 irodalommá válásához kell-e jól futó program? Kellenek-e a szövegbe olyan pontok, ame­ lyek visszacsatolást jelentenek, spirálszerűvé teszik az olvasói mozgást a nyelvi folyamon belül? Amelyek rétegekként rakódnak le? Szükséges-e a gép alaptermészetére utaló ismét­ lődés, mikor az élet íródik le? Kell-e az élethez „kisremény"? Az 1980-as években Hamvas Béla esszéi kapcsán tudatosult bennem elő­ ször, bár számtalan irodalmi példa, különösen a költészet már korábban is ráirányíthatta volna a figyelmem, hogy a ritmus, a szövegelemek ismétlődése, mintegy recitáltatása, mantráztatása egy olyan dimenziót képes megnyitni, amely nem közvetlen következménye a műnek. Újabb és újabb kontextusban a jelentés rétegeket vesz fel, s ezek tágít­ ják a befogadás terét. Létrejön egy transzcendentális éra, ahol az ember Földi Péter festőművész megfogalma­ zásában - elkezd egyre mélyebbre ásni, hogy a felszínen lévő fényzajt a kút mélységével elnyomja, és egyre tisztáb­ ban lássa az eget. Azaz beavatódik. Belép egy világba, amely egyszerre idegen és az övé. Jelenvalólétet kap. A vegetálódásban egy tudatosulást. Kisreményt. Az emlékek elbeszélésében rejlő teremtődés reményét. „Ez itt, kérem, nem száz év magány. Nem is akar az lenni. Magában az, ami, íme a modern kor, s mivel magából �idéz, maga az öngerjesztő posztmo­ dem." (13.) Egyszerre több idődimenzió: az írásé, a személyes és környezet által megörökített (ős), szavakban és/vagy fényképfelvételeken rögzített múlté, az álomé, és lehetséges jövőfoszlányoké. Mindez mozaikokban, rajzolva a XX. századot, valamint a belőle élő, önmaga meghatározásával foglalkozó XXI. szá­ zadi embert, akinek rengeteg története van. Csak ezek a történetek nem vala­ honnan valahová tartanak. Hirtelen felés eltűnnek. Ha van befejezésük, az halál, totális elidegenítéssel: „olyan nagyon idős sem volt, mikor földi szer­ kezete egy meghibásodott és önjavítás­ ra már képtelen levegőcserélő miatt eltakaríttatott a párjához. Azzal szintén belső hiba végzett, ott az anyagcserét végző szerkezet lyukadt ki önfoltozásra alkalmatlan alkatrészként." (108.) Ám az elidegenítés minél irreálisabb, annál mélyebben tud fájni, „beégetődni a lemezbe", amit akarva vagy akaratlanul újra- és újrajátszik magának és magá­ ban az ember. Ismétel. Ismétel. Ismétel. Mint ezt: „a bolond azt írja, amit tud, a bölcsnek tudnia kell azt, amit ír"(12., 47., 109.) K é p - l e - írás (14.) vagy Út - le - írás (81.) formájában. Az emlékezés hiányból fakad, „egyedül ülve". Miközben felidéz és pozitívvá polarizál, a jelent teszi még inkább láthatóvá, azt, ami elveszett, ami már csak a felidéződésben van. E fel­ idézés nélkül minden üres, kiürült, holtakkal telített. Nem jelent vigaszt, hogy „úgyis az van, amit az ember gondol, nem az, ami ténylegesen törté­ nik" (26.). Ez az intellektuális játék, játszma, öngerjesztés válik szöveggé. Ám ott marad az örök kérdés: „Mire jó ez az egész? Mitől lehet érdekes má­ soknak? Beidézi magát magának, mint­ ha lenne valaki. Mintha lett volna vala­ ki." (39.) Önigazol: jelenléte jelenvaló­ lét. Akkor is, ha a családi album fény­ képeit faggatja - kit ábrázol, milyen eredettel bír, miért őrződött meg, ho­ gyan válhat részévé saját történetének? ha őse viszontagságos életét fikcionálja, ha múltjának egy-egy morzsáját eleveníti fel. Velük és általuk őrlődik, halad az időben, a tudattérben, hoz létre egy zsigeri világot, egy generációs emlékezetet, amelyben leginkább a XX. század reprezentálódik. Szembesít. Rövid, esszéisztikus és hosszabb, leíró szövegmozaikjai révén arra késztet, hogy az Utazó történeteiből kirakjuk a saját múlt-terrakottánk, hiányaiba bele­ íródjunk, emlékezzünk arra, amit el­ kenne bennünk a létezés elemi ösztöne, az, amiről Nietzsche beszélt: a sors elviseléséhez szükséges a felejtés. „El kell távolodni. Túl személyes élmény­ anyagba csapódott bele, érezte, ez így félelmetes lesz. Mindent újra kell élnie, mindent, amit a holtak és mindent, amit az élők tapasztaltak. Sok lesz. Hajaj, sok lesz ez rád, Öcsi!" (120-121.) Tele van megfejtésre, dekódolásra, összeillesztésre váró elemekkel Szászi Zoltán A felejteni nem tudás gyönyörűsége és szomorúsága című Gépesített kisreménye. Kapaszkodókat, kulcsokat éppen az ismétlésekkel, ismétlődésekben ad. Ilyen a cigaretta, melynek foltja ott barnállik Utazón. „Madár Lajosék (...) akit elfog­ nak, annak csikket nyomnak el a ke­ zén." (33.) A különböző kontextusban visszatérő mondatrész: „egy doboz Haj­ nal fantázianévre keresztelt, lókörömszagú, a proletariátus legkedveltebb márkájaként számontartott, olcsó, de ütősen erős cigaretta" (40., 41., 58., 59., 60., 61., 63.), ami dohányzáson túli többletjelentést kap, amikor egy ka­ tasztrófával végződő gyermekkori für­ dőzést, fürdőztetést (65-70.) felelevenítő nővel találkozik. „Az egyiket - a vízben mindig sikongató, keskeny kezű, szív 81 �alakú arcú, aki talán a legkevésbé vál­ tozott meg az elmúlt három évtized alatt - Zorának-Hajnalnak hívták, ugyanúgy, mint az erre a fantázianévre keresztelt..." (70.) - s recitál. Végül a katonaidő vésztartalékaként (148.) kerül elő a Hajnal. De ilyen a címadó mondat is. Föltűnik. Utal. Kontextualizál. Az olvasás során folyamban állunk. Szászi szófolyamában, mágiájának sod­ rásában, ahol: „Víz visz, súly fog. A kavics? Le sem szarja ezt az egész filo­ zofálást, lévén minden gondolkodás nélkül teremtetett anyag." (pl. 13. és 158.) Lévén... A létezés pulzálásában, beolvasódva. (Plectrum, Fülek, 2009) B a l a jt h y Á g n e s Démon a mozaikkockák között Géczi János: Anekdota. Tiltott Ábrázolások Könyve Anekdota: Tiltott Ábrázolások Könyve. Titokzatos, enigmatikus cím. Mindemellett isme­ rős, hisz Géczi János 2008-as kötetének borítóján is ugyan­ ez a jelzős szintagma szere­ pelt, ott az alcímbe került a műfaji meghatározás - Egy regény töredékei. Már a két mű így megmutatkozó kapcsolata is olyan kérdéseket vet fel, melyek a szövegek olvasása során to­ vább szaporodnak: Egy könyv-e a Til­ tott Ábrázolások Könyve, vagy több van belőle? Milyen a viszony a másolat, az átírat, s az eredeti alkotás között? S létezik-e egyáltalán az eredeti, igazi ábrázolás? Egyik mű sem igazodik teljes mér­ tékben azokhoz az elvárásokhoz, ame­ lyet a címében szereplő műfaji definíció automatikusan felkelt az olvasóban. Az Egy regény töredékei esetében sokkal inkább a töredékesség érvényesül, mint 82 a regényszerűség hagyomá­ nyos szerkezeti-poétikai ismer­ tetőjegyei. A nyelv deszemiotizálását megkísérlő, neoavantgárd szövegfragmentumok, a Cholnoky-fivérek fivérek fik­ tív biográfiájának részletei, állatmesék, keleti történetek, útirajz-fejezetek laza együt­ tese mögött csak halványan sejlik fel valamilyen, őket egy értelemre hozó narratíva képzete. A 2009-ben kiadott Anekdota sem egy rövid, csattanós, humoros elbeszélés, az alcím sokkal inkább arra utal, hogy a szöveg Prokopiosz bizánci történetetíró Justinianus és Theodora életéről írott, azonos nevet viselő munkáján alapszik. A könyv címe és alcíme egyaránt idézet tehát, úgy, hogy mindeközben egyikük jelentése felidézi a másikét, hisz az anekdota szó eredetileg „kiadatlant" vagy - ahogy latinra fordították - „tit­ kos történetet" jelentett. �Ez a játék folytatódik a bizánci cse­ lekményszálat bevezető kerettörténet­ ben is, amelyből kiderül, hogy az elve­ szett kézirat toposzának megfelelően a régebbi szövegnek csak másolatát ol­ vashatjuk. „Abban bízom, hogy a más által lapokra vetett, s egy másik ember keze nyomát viselő textus ugyanazt a históriát beszéli el" (6.) - hangzik a másoló ártatlannak tűnő óhaja. A csá­ szári pár történetének elbeszélésekor a szerző nem szakad el a Prokopiosz-féle krónika tartalmi elemeitől, annak cselek­ ményvázát dúsítja fel, egészíti ki további, az atmoszféra teremtéshez hozzájáruló részletekkel. Művében feltárul előttünk a bizánci udvar intrikákkal, botrányokkal, képmutatással teli világa, középpontjá­ ban két figurával, akik mérhetetlen gonoszságukban úgy magasodnak alatt­ valóik felé, ahogy mozaikportréik szép­ sége halványítja el a többi képét a San Vitale-székesegyházban. Olyan könyv ez tehát, melynek hősei nincsenek, csak antihősei: a boszorkányos erővel bíró, férfifaló, kegyetlen Theodora, és a fur­ fangos, kapzsi, telhetetlen Justinianus, akiket valamilyen különös, ellentmon­ dásos szerelmi viszony fűz egymáshoz. Az ismert történelmi személyek és ese­ mények szerepeltetése ellenére a szöveg befogadását nem feltétlenül a hagyo­ mányos történelmi regény alakzata határozza meg: a császári pár bűntettei­ nek krónikájában a cselekményszövés fordulatossága helyett mindinkább az elbeszélés rafinált megalkotottságra terelődhet az olvasói figyelem. A króni­ kás könyvének elején egyfajta alternatív történetírásként mutatja be tevékenysé­ gét, célját abban jelöli ki, hogy „csupa­ szon és emléktelenítetten" (8.) tegye közzé a valódi, botrányos, zsarnokok által meghamisított eseményeket. Rend­ kívül artisztikus, tetszetős alakzatokban és képekben bővelkedő nyelven számol be a bizánci történésekről, de épp ez a retorikusságot végletekig felfokozó nyelvhasználat teszi kétségessé azt, hogy „az igazság megalkotásának vá­ gya" (8.) beteljesülhetett munkájában. Az események „csupasz" elbeszélését minduntalan a vádbeszéd meggyőző­ hatáskeltő nyelvi stratégái vezérlik, a császárnő mágikus erejének leírása erő­ teljes hiperbolákba torkollik: „Theodora (...) tudott vak szelet támasztani, és az orkánt végigkergette a városok utcáin (...) Ha akarta, a Nap elé tolt egy óriás­ serpenyőt". (71.) A retorikai effektusok működése azonban attól válik igazán érdekessé, hogy nem korlátozható a vádbeszéd által kijelölt funkcióra, sőt visszahat ellene: a befogadót mindunta­ lan elbizonytalanítja annak tapasztalata, hogy miközben a legelrettentőbb go­ nosztettekről olvas, nem tudja kivonni magát a megfogalmazás finom kimun­ káltságának, vagy tisztán jóhangzásának gyönyörködtető hatása alól. Mindez azzal jár, hogy az elbeszélő saját történe­ téhez való viszonya is összetettebbnek bizonyul a kezdetben feltártaknál. Amennyiben a retorika - ahogy Barthes állítja - a szenvedély nyelvi kilengései­ nek kordában tartása, kérdéses, hogy csupán a szenvedélyes gyűlölet fegyel­ mezett megnyilatkozásaként hatnak-e az ilyen mondatok: „Mandragóra bur­ jánzotta a mellén, annak bozontos gyö­ kere az asszonyi szívből táplálkozott" (71.) Az Anekdota tehát többek közt azt problématizálja, hogy milyen követ­ kezményekkel jár az, ha szépen beszé­ lünk a rosszról: a morális és esztétikai állásfoglalás össze nem illése keltette feszültség mindvégig áthatja olvasását. A könyv eme tétjének szolgál kicsinyítő tükréül a gonoszságot tündöklő szép­ ségként megjelenítő ravennai mozaik. A császári portrék emlegetése nem véletlen, a mozaik a szöveget behálózó 83 �önreflexiós trópushálózat központi ele­ me. Hisz a mozaik, mint ábrázolás, a történetírás, a nyelvileg meghatározott emlékezés metaforája: „a világ sok képe közül egyetlenegy kiválasztott jelenet alapján elkészített képet ajánlanak fel a jövőnek, s ezzel kényszerítik a jövendőt: amikor a múltra emlékezik, azt úgy képzelje el, ahogy a kép lehetővé teszi". (110.) Az elbeszélő reflexiós megjegyzé­ sei minduntalan kétféle (ön)olvasási stratégia megmutatására futnak ki, mely legszemléletesebben szintén a mozaik­ allegóriában bomlik ki: a császár elkép­ zelése szerint az ő ábrázolása „egyér­ telmű, megmásíthatatlan és kiegészíthe­ tetlen", ezzel a behatárolt olvasásmód­ dal szemben a Theodora által megren­ delt képek az olvasó produktív, kiegé­ szítő, újrarendező tevékenységét igény­ lik, mert „Theodóra elbújik a részletek között, az egészről nincs mondanivaló­ ja". (111.) Az elbeszélés ilyesféle metafiktív alakzatai önmagukban meg­ lehetősen ismerős, a posztmodem hori­ zont felől nem sok újdonságértékkel rendelkező meglátásokat közvetítenek. Izgalmasan szövődnek azonban bele a történetmesélés szólamba: az Anekdota úgy olvastatja magát műalkotás és be­ fogadó viszonyát boncolgató szöveg­ ként, hogy mindeközben sikeresen fenntartja egy távoli korban „mondatot mondat után róva ellenálló" (105.) kró­ nikaíró erőfeszítéseinek illúzióját. Az önreflexió játékterét bővíti a ko­ rábbi Géczi-művek címének felbukka­ nása a könyv lapjain, mely nélkülözi például Esterházy hasonló gesztusainak (ön)iróniaját, inkább az életmű külön­ böző darabjai közt húzódó határok felszámolását célozza meg. Az Egy regény töredékei kontextusában való olvasást támogatja a narrátori szituáció elbonyolítása is: a kerettörténet fényé­ ben eldönthetetlen, hogy ki(k)nek - 84 Prokopiosznak, az ő nevét használó Romanosznak, a Cholnoky-fivéreknek, vagy épp életrajzírójuknak - tulajdonít­ hatlak a fiktív világán keretein belül az elbeszélői megnyilatkozások. Géczitől már megszokhattuk a szerzői névvel való játékot, nem véletlen hát, hogy az Anekdotabán is felbukkanak olyan mel­ lékszereplők, mint Ja-no, vagy Géc, bár „hogy maradt-e belőle egy betűnyi is, az kétséges, mint holmi vezetéknév végén a c, a z, avagy az i". (76.)Valóban, a szöveg befogadása során folyamato­ san azzal szembesülünk, hogy ismétlés és idézés érzékelésének betűhöz, anyagi hordozóhoz kötött voltáról nem tudunk megfeledkezni. Gyakran eldönthetetlen, hogy ugyanaz a betűsor egyazon sze­ replő nevét jelöli-e, azonosítható-e a cselekmény egyik fordulata során fel­ tűnő Theodosius a másikkal, s ez a folyamatos bizonytalanság arra irányít­ hatja rá a figyelmünket, hogy az értelmi összekapcsolás tevékenysége alapvető­ en materiális meghatározottságú. Még összetettebbé teszi az azonosságok és különbözőségek problémáját egy, mond­ hatni ellenkező irányba ható jellegzetes­ sége a szövegszerveződésnek: a történe­ tet olvasva azt tapasztaljuk, hogy más­ más nevet viselő szereplők alakjához ugyanazokat a képzeteket kötjük, ne­ vük eltérése ellenére majdhogynem fedi egymást az egyformán boszorkányos természetű Rosáról illetve Theodoráról kialakult képünk. Vajon „azért, mert a hús-vér nőknek azonos démon adja a lelkét" (113.)? A démon rendkívül vál­ tozatos jelentéstartalmakat játékba hozó trópusa a szövegnek, alakítójává válik a metafiktív utalásrendszemek - mikor Justinianus megfogant, anyjánál „démon járt", akinek „Theodora szerint Prokopios a neve" (64.) - , és az irodalmiság mibenléte körül forgó reflexióknak. A mozaik szimbolikus tartalmakkal telített. �szakrális, örök érvényű ábrázolás, még­ is ott él benne egy démon, mely, ha akarja, értelmet nem hordozó, csak anyagiságukban létező kavicsokra szedi szét a képet: „Így került be minden templomba a démon képe." (110). Az Anekdotában tehát a démon hatalmáról olvashatunk, amely azonban nem biz­ tos, hogy az emberekben munkál: in­ kább az emberekről írott történetekben, mint anyagszerűségük és jelentésessé­ gük viszonyának rögzíthetetlensége, a többértelműségek szédítő játéka. Géczi szépírói munkássága kapcsán gyakran emlegetik társtalanságát, elszi­ geteltségét a kortárs kánontól. Az Anek­ dota talán Krasznahorkai László írásaival, elsősorban a legutóbbi, Seiobo járt oda­ lent című kötetével rokonítható: párhu­ zamot teremt köztük a bennük meg­ mozgatott hatalmas kultúrtörténeti tu­ dás, a távoli, idegen kultúrák bemutatá­ sának szándéka, a műalkotás ontológiá­ jának központi kérdéssé emelése, s nem utolsósorban a nyelvhasználat lenyű­ göző megmunkáltsága. Krasznahorkai elbeszéléseinek sűrítettsége, feszessége után azonban kissé terjengősnek tűnik Géczi műve, mintha a szerző kevesebb arányérzékről tenne benne tanúbizony­ ságot. Az Anekdota mégis okos és élveze­ tes olvasmány, elgondolkodásra kész­ tet, akár „az Hagia Sophia ragyogó mozaikképe". (15.) (Gondolat, Budapest, 2009) K enderessy L ili „A halálról beszélek, uram ..." Benedek Szabolcs: Haláldekameron Benedek Szabolcs új regényé­ ben az emberi lét haláltáncá­ ról olvashatunk, ahol farkasszemet néz egymással a győ­ zedelmes halál és a sírba szálló áldozat. A Haláldekame­ ron borítóján két összekapasz­ kodott, karját ellentétes irány­ ba lendítő „árnyéklény" képe a vízparton sejtelmességet hor­ doz magában, mintegy fokozza a meg­ ismerési vágyat a regény iránt. Ha általános igazságot vagy valami­ lyen konklúziót próbálnánk megfogal­ mazni a regény alapján, nem lenne szerencsés kategorikusan azt állítani, hogy a „nagy pestis" idejét mint az emberiség katasztró­ fáját jeleníti meg a mű. A szerző szavaival élve, inkább azt a mögöttes tudatot erősíti, hogy „a sokkból föltápászkodva tulajdonképpen lélektani értelemben kezdődik és foly­ tatódik minden ugyanúgy. A következő csapásig. Az ember évezredek óta ugyanolyan, csak hiszi, hogy változik. A történelem egy nagy körforgás." A „halál kihajózott Kínából" utalhatnánk Hajnóczy Péter kisregényére, de nem­ csak a cím lehetne hasonló: ugyanarra 85 �a kérdésre keresi a választ mindkét regény, arra, hogy miként tud az ember különböző sorsdöntő helyzetekben ön­ maga maradni, a csábításokat kerülve és leküzdve önmagához, elveihez hűen, szabadon választani, és hogyan képes, képes-e függetleníteni döntését a mások véleményétől. A történet epizódjainak apró moza­ ikdarabkáiból épül az egységes történetkomlexum, és bár időben a 14-15. század fordulóján járunk, talán a jelen­ kori párhuzam lehetséges rémképe miatt is, a sorok időtlenséget sugallnak. Ahogy maga Benedek Szabolcs is fo­ galmaz; „Oscar Wilde óta tudjuk, hogy az élet utánozza az irodalmat. Már a nyomdában volt a könyv, amikor az első hírek jöttek egy űj járvány lehető­ ségéről. Rémálmaimban sem gondol­ tam ilyen aktualitásra. A Haláldeknmerowban annak a ragálynak a történetét szándékoztam megírni, ami a XIV. század közepén kipusztította a fél vilá­ got, és általában pestisnek szokták ne­ vezni, noha mostanában egyre többen mondják, hogy talán nem az volt." A járvány által teremtett világ tükröt tart a korszak embere elé, vajon képes-e számot vetni addigi életével, vagy az élet elmúlását egy utolsó orgiával kö­ szönti, netalántán büntetésként tekint a hirtelen jött „ítéletre". A rendkívül olvasmányos füzért nem csak szépirodalmi, de a történeti hűség is élvezetessé teszi. A csőrdoktor misz­ tikus alakja a rejtélyes kór furcsa kísérőjelensége, ugyanis „a teremtménynek majdnemhogy emberi külseje volt: bő lebernyeget viselt, a fejét széles karimá­ jú kalap borította, arcát pedig álarc fedte, hosszú csőrrel az orrán, résnyi nyílásokkal a szemei előtt." A sajátos „fertőzésregény" főszereplője azonban, átvitt értelemben a halál, de a fő rende­ ző elv a pusztulás okozta sokk sajátos 86 pszichológiai folyamatainak vizsgálata, és megerősítése annak a ténynek misze­ rint „senkitől nem kérdezték, kiféle, honnét származik. Nem számított. Még az se, hogy mi a neve. A halálban min­ denki egyforma volt és névtelen." A ragály fizikai értelemben vett szimptómái kevésbé érdekesek, mint a közös­ ségi létre gyakorolt hatása. A társadal­ mi közösségek anatómiája olykor az emberi testnél is bonyolultabb műkö­ désmechanizmussal üzemel: vér helyett érdekek, önsajnálat, szeretet, dac, kihí­ vás és félelem munkál benne. A beteg­ ség és a sokk által kiváltott magatartásformák egyike a misztériumok felé fordulás, és a vallásba vetett túlbuzgó hit: azért lopóztak ide, (...) mert szeret­ nék elvinni Messinába Szent Ágota ereklyéit.(...) a vész elmúltával azonnal visszaadnák, és busásan megfizetnék a cataniaiak nagylelkűségét." Az orgiák borgőzös világa a halállal való „minden mindegy" találkozást testesíti meg, ahol a testi élvezetek elhalványítják a közel­ gő pestis rémképét: A társaság egy része mámoros hangon bordalokat és pajzán nótákat énekelt (...) mások tán­ coltak, alaposan megtaposván a padlón szanaszét heverő, eldobált, vagyonról és gazdagságról árulkodó színes, pompás ruhákat (...) közvetlenül az ajtó mellett egy elképesztően sovány férfi közösült egy elképesztően kövér nővel (...)" A halálos betegség olykor csupán eszköz, s a magát „mindenhatóvá pre­ desztináló" ember bűnbakot keres, vádol és ítélkezik, viselkedése a halálé­ val válik hasonlatossá. Amíg azonban a halál válogatás nélkül szedi áldozatait, az ember kiválasztja és meggyanúsítja, a deicídium vádjával szembesíti, és rögtön elítéli vélt ellenségeit. „A zsidók vakok. Akkor sem látták Krisztust, amikor feladták a keresztre. (...) Ha már egyszer nem tudja, mi az a bűn, �mutassátok meg neki, azután pedig tanulja meg azt is, hogy mi a büntetés!" A „karanténba zárt" olvasó szemlé­ lődése már korántsem tisztes távolság­ ban történik, hiszen a „jelenbe oltott történelem" - ahogyan Onagy Zoltán Benedek Szabolcs regényeinek szubsz­ tanciáját összefoglalóan megnevezi - ott kopogtat az ajtón, így a korabeli útle­ írást, mint egy használati utasítást is igyekszünk forgatni, s ez adja az egyik magyarázatát annak is, miért van az olvasóra ennyire szuggesztív hatással a regény. (Pont Kiadó, Budapest, 2009) G réczi-Z soldos E nikő Táj irodalom Pomogáts Béla: Magyar tájak - magyar irodalom A Lilium Aurum Kiadónál amelyben a „LandschaftsthePom ogátsBéla Pomogáts Béla összeállításában orie" szellemiségében kívánná MAGYAR megjelent szöveggyűjtemény bemutatni egy táj irodalmát. T Á JA K a magyar irodalom regionaliNem értelmezhető könnyedén tásában gondolkodva ad iro­ Pomogáts Béla bevezető tanul­ MIRODALOM agyar dalmi válogatást az olvasó mányának gondolata: „A most következő írások a magyar kezébe. Egyéni gyűjteménye ez a „regionális irodalmak", irodalom regionális rendsze­ réről próbálnak képet adni." avagy a „kulturális regionalizmusok", a „tájirodalom" ma­ (21.), mivel a válogatás lénye­ gyar nyelvterületen megoszló sajátos­ géből adódik, hogy az nem alkalmas ságainak, szellemiségének. A nemzeti átfogó rendszer alkotására. A szerkesz­ irodalom történeti tájegységek szerint tői szándék pontosabb megfogalmazását kialakult változatainak léte vitatható is megkapja az olvasó: „Olyan írásokat alapállása e kötetnek. „Helyi színekről" (...) válogattam egybe, amelyek a ma­ evidensebb beszélnünk, mintsem „szel­ gyar irodalom tájegységeinek történelmi lemi, irodalmi decentralizációról"; a és szellemi hagyományait, mentalitását határon túli magyar irodalom jeles és irodalmi örökségét értelmezik és kutatójának, Pomogáts Bélának a felfo­ elemzik." (21.). A válogatást összeállító gásában „irodalmunk »trianoni« rend­ Pomogáts Béla neve a címlapon is meg­ szeréről", „a magyar irodalom poli- jelenik, szerzőként a 21 oldalas beveze­ centrikus modelljéről" kapunk itt képet. tő tanulmányt tudhatja magáénak. A sajátos válogatás egyéni szűrőt felté­ A kötet nem újszerű ötlet terméke, telez, bizonyára valahány irodalomértő elődjének tekinthető az 1921-ben Kosz­ és -kedvelő más-más szerző más-más tolányi Dezső szerkesztésében megje­ munkáját emelné egy olyan kötetbe, lent Vérző Magyarország című antológia. 87 �Ebben a mintegy 250 oldalas, Magyar magyar nyelvű szövegeket sorol ebbe a írók Magyarország területéért alcímet gyűjteménybe. viselő kötetben Babits Mihály, Tóth A kötet fejezetei, a régiókra bontás Árpád, Gárdonyi Géza, Karinthy Fri­ ugyan a különállóságot, az elkülönítést gyes és irodalmunk több jeles alakja idézi az olvasóban, a szövegek mégis vallott arról, hogy miként élte meg hirdetik, hogy a Dunántúl, az Alföld, a Trianon sebét, erkölcsi és lelki drámáját. Felvidék, Kárpátalja, Erdély és a Délvidék Hasonló céllal, jeles szépíróktól való irodalmát-szellemiségét a benső egység, versek, prózai alkotások gyűjteményével, az egykultúrájúság, egy identitás hatja a trianoni sebek irodalmi feldolgozása­ át, valahányat a test szorosan kapcsoló­ inak válogatásával hozott hírt a lelki dó végtagjaiként értelmezhetjük. Pomo­ sérülésekről Pomogáts Béla - a jelen gáts Béla összeállításából vitathatóan emelkedik ki Budapest. Ugyanilyen egy­ kötetnél korábbi - 1996-os vállalkozása, a Trianon és a magyar irodalom. Querela ségként számos határainkon belüli és Hungariae című antológiája. A 2008-ban túli magyar város mint kultúrtér kie­ napvilágot látott gyűjtemény arról tesz melhető lenne, hozzá kötődő, ott alkotó, tanúságot, hogy a szétszabdaltság okoz­ a város szellemi arculatát meghatározó ta csúfos seb ma is lüktetve tátong a egyéniség, fórum, orgánum körvonalaz­ magyar irodalom testén. A '96-os kötet­ hatna egy-egy újabb egységet. Ugyanígy be csupán szépirodalmi alkotásokat a kötet III. fejezetében különálló régió­ válogatott, a múlt évben megjelent ként jelenik meg a Balaton, még ha egyet­ könyv - vélhetően annak folytatásaként len, ugyan terjedelmes Illyés-szöveg - esszéket, tanulmányokat tartalmaz. prezentálja is ezt. Bár kiemelése nem kapcsolódik szervesen a válogatáshoz, Az előzőhöz hasonló kiadás a Trianont ledöntjük című, A magyar fájdalom versei mégis örvendetes itt olvasni Illyés Gyu­ la Bevezetés a Balatonhoz című esszéjét. alcímet viselő antológia 2001-es megjele­ nése, amelyben verses irodalmi alkotá­ A szerkesztő az általa megjelölt régi­ sok illusztrálják ugyanezt a problémát. ókhoz - bár nem kritériuma - nem A szocioökológia és a szociográfia . egyenlő arányban rendelt tanulmányo­ kat és esszéket: Kárpátalját csupán há­ alapvetése a táj-társadalom-ember egy­ séges rendszerbeli, egymást meghatáro­ rom, a Felvidéket és a Délvidéket, vala­ mint - a magyar nyelvjárások atlaszán is zó megjelenése. Az ennek nyomán ki­ alakuló kultúrtér Berényi István megha­ fekete foltként megjelenő - Budapestet négy írás, az Alföldet öt, a Dunántúlt tározásában az a „területi egység, amely az önálló történelmi fejlődés során sajá­ hat, Erdélyt hét alkotás mutatja be. A válogatott szerzők között író, költő, iro­ tos anyagi és szellemi kultúrát hoz lét­ dalomtörténész, kritikus, esszéíró, szer­ re" (B erényi István: Az alkalmazott szocikesztő egyaránt felismerhető. A szerzői álgeográfia elméleti és módszertani kérdései. paletta, melyen többek között Szerb An­ Bp., 1992. 127). Jelen kötetben nem az tal, Kosztolányi Dezső, Babits Mihály, irodalom a hangsúlyos, még ha annak Móricz Zsigmond, Krúdy Gyula, Ady tetszik is, hanem a kultúrtáj. Ha repre­ Endre, Németh László (akinek a neve zentánsa volna a regionális irodalmak­ nak, a magyar irodalom helyi változata­ egyébiránt helytelenül írva jelenik meg a tartalomjegyzékben) adja a színeket, a inak, akkor lehetőségünk volna tágabb kötetet magas színvonalúvá teszi, an­ időkeretben gondolkodni, a szerkesztői nak forgatására indít. szándék azonban csupán XX. századi 88 �A két, régiótól független bevezető írás egyikében Sárkány Oszkár irodalomtör­ ténész a tájtípus fogalmáról értekezik. Szerb Antal tanulmánya a természet és a táj fogalmának elkülönítésével, azok definiálásával jó felütése a táji irodalom fundamentumára építő kötetnek. A budapesti szellemiség bemutatá­ sában Kosztolányi Dezső szemléletes, érzékletes Pesti képeskönyvével indít a szerkesztő. Cs. Szabó László különféle kultúrák, népek, nemzetek szemével mutatja be a fővárost; Szabó Zoltánnak, a magyar szociográfiai irodalom kiváló egyéniségének Budapesti dolgok című tanulmánya nyelvészkedő-névtani indít­ tatású írás, a nevekben rejtőző várost igyekszik láttatni; Komlós Aladárnak Budapest ihlette verseket egybegyűjtő írása zárja a sort. A Dunántúl bemutatásában vezérelv­ nek tűnik a Rónay György által címként megjelölt, Cholnoky Viktortól megfo­ galmazott pannonizmus gondolata: Babits Mihály és Sőtér István írásai egyaránt az itáliai és pannóniai kontrasztivitást regisztrálják. Ehhez szorosan kapcsol­ ható a Várkonyi Nándortól idézett egyik írás: a Dunántúl történeti hivatá­ sáról szóló esszé. Szabó Zoltán írása is beilleszthető ebbe a gondolatkörbe, bár ez utóbbiban Európa adja a keretet, annak részeként mutatja be a dunántúli földet. Várkonyi Nándor másik írása, a dunántúli tájköltészetet Baróti Szabó-, Berzsenyi-, Babits-, Arany-, Vörösmarty-, Kisfaludy-idézetekkel bemutató tanul­ mánya tetszik ki a sorból, bár az olvasó örömét leli a szövegben. Az Alföld - nem meglepően - Mó­ ricz Zsigmond leírásával indul, majd Krúdy Gyula Nyírsége idéződik meg, ezt Kodolányi János kirándulás-élmény­ beszámolója és Veres Péternek az alföl­ di parasztságról írt, néprajzi-antropoló­ giai ihletésű esszéje követi, zárásul Sinka István Üzen a tanya... című írását olvashatjuk. A kötet szerkesztője az erdélyi iroda­ lom jeles kutatójaként eme magyarlakta terület bemutatását hét szerzővel kép­ viselteti. Jelen van Kós Károly kihagy­ hatatlan Kiáltó szó című manifesztuma, valamint Tamási Áron Erdélyi jelentése. Ebben a gyűjteményben is helyet kapott a szilágysági Ady Endre nagyhatású írása, az Ismeretlen Korvin-kódex margójá­ ra. Makkai Sándornak, az erdélyi iroda­ lom nagyjának, a református püspök­ nek, az „erdélyi gondolat" nagyhatású kifejezőjének írásában különösen fontos kérdés merül föl: vajon van-e erdélyi szellem. Értekezésében a lelki és szel­ lemi erők felvonultatásával tesz hitet mellette. Cs. Szabó László, akinek írása­ it több régióhoz is hozzárendeli a szer­ kesztő, az urbanitás, a városlakó lelki alkatát mutatja be. Kuncz Aladár írása ezt a terminológiát használva - az erdélyi magyar irodalmat érinti, amelyet Né­ meth László - tanulmányában - ne­ mesnek és eredetinek nevez. Cs. Szabó László híd-metaforája emeli a Felvidéket mindenik régió fölé, mond­ ván: „a hídnak az a dolga, hogy össze­ kössön" (253.). S minthogy a tanulmány utolsó gondolatai éppen Kassára irá­ nyítják a figyelmet, folytatásként követi a válogatásban Márai Sándor Kassai őrjáratának egy részlete. Fábry Zoltán Szlovenszkói küldetése annak a fontos gondolatnak a kijelölése, mely szerint az írói bátorság azonos a politikai bá­ torsággal. Szalatnai Rezső a csehszlo­ vákiai magyar magatartásról és iroda­ lomról írva megrajzolja a felvidéki iro­ dalomtörténet ívét. Gondolata mintha ellentmondani látszanék a szöveggyűj­ temény összeállítójának koncepciójával: „Egy nemzet irodalma egységes, össze­ függő folyamat, egyetlen vérkeringés..." (280.). Mégis mintha keretként fogná 89 �közre ez a végső gondolat és a szerkesz­ tői bevezető utolsó mondata igazolva az elgondolás helytállóságát: „a magyar irodalom szellemi egysége azokra a sajátos hagyományokra épül, amelyeknek a történelmi régiók az otthonai" (21.). (Lilium Aurum, Dunaszerdahely, 2009) V in c z e D á n ie l „Élet-kép" R. V á rk o n y i Á g n e s : Zrínyi Ilona. „Európa legbátrabb asszonya " Magyarország és az Oszmán birodalom kapcsolatrendsze­ rének különleges szeletét ké­ pezi azon személyek sorsa, akik a Habsburg-ellenes füg­ getlenségi harcok zászlóvivői­ ként írták be magukat a törté­ nelembe, ám a csatazaj elhalá­ sát követően az ősi ellenfél, a „hostis naturalis" karjainak ol­ talma alatt leltek menedéket. Elég csak II. Rákóczi Ferencre, Kossuth Lajosra vagy Thököly Imrére és hitvesé­ re, Zrínyi Ilonára gondolnunk. A most ismertetésre kerülő kötet azon sorozat befejező tagja, amely a magyar történe­ lem neves, török emigrációba kénysze­ rülő tagjainak életrajzát tárja a nagykö­ zönség elé kétnyelvű, magyar-török kiadás formájában, a Magyar-Török Baráti Társaság gondozásában. Mivel 2010-ben Pécs és Essen mellett Isztanbul is elnyerte az „Európa kulturális fővárosa" díjat, így ezen oknál fogva a kötet sok helyen kerül felolvasásra Törökország-szerte. Zrínyi Ilona egyénisége nem csak a múlt fáradhatatlan kutatóinak figyel­ mét keltette fel. Közel másfél évszáza­ da, hogy az első, máig jól használható 90 monográfia Horváth Mihály munkájának eredményeképp napvilágot látott, az azóta el­ telt idő alatt pedig Munkács hős védőjének emléke a re­ gény- és drámaírókat éppúgy megihlette, mint a matemati­ ka tudományának képviselőit. Tetteit, jelentőségét már sok­ szor leírták, megírni azonban még csak keveseknek sikerült. Horváth ígéretes kezdeményezését ugyanis sokáig nem követte méltó foly­ tatás, a fejedelemasszony iránt érdeklő­ dők közül pedig napjainkig bezárólag csupán a könnyedebb műfajok rajongói érezhették elkényeztetve magukat. Mind­ ezek okán Zrínyi Ilona azon nagyjaink sorát gyarapította, akiket bár a törté­ nelmi emlékezet kegyeibe zárt, ám dacára fényes csillaguk nem halványuló ragyogásának, a professzionális törté­ netírás területén históriai félárnyékba szorultak. Mindezek miatt már régóta időszerű volt, hogy a magyar historiog­ ráfia „újra felfedezze" alakját. Az eltelt 139 év adósságának törlesztésére talán méltó elégtételt jelent, hogy a koraújko­ ri történelem úttörőjeként számon tar­ tott - nem mellesleg Nógrád megyei �gyökerekkel rendelkező - R. Várkonyi Ágnes volt az, aki ezt a feladatot magá­ ra vállalta. Tudva, hogy a tudományos kutatás ínséges évtizedeivel ellentétben Zrínyi Ilona alakja az ismeretterjesztő- és re­ gényirodalomban töretlen népszerű­ ségnek örvendett és örvend jelenleg is, felmerül a kérdés: vajon egy akadémi­ kus tollából származó monográfia a szűkebb szakmai körökön kívül a könynyedebb hangvételhez szokott közön­ séget is meg tudja, illetve meg kívánja-e szólítani? A szigorúan diszciplináris keretek között értelmezett történetírás ugyanis nem mindig hordozza magá­ ban az ismeretek széles olvasótáborhoz való közvetítésének képességét. Épp ezért fontos kiemelni, hogy e munka azon kevesek közé tartozik, ahol e két, egymástól gyakran elváló, esetenként elválasztott tényező nem kioltja, hanem erősíti egymást. R. Várkonyi Ágnes tudományos-ismeretterjesztő alapokon nyugvó, epikus jelleggel, a szöveg mö­ gül kikacsintó közlési formákkal és prózai elemekkel kevert művével olyan falakat tör át, amelyekből mind több és több magasodik napjainkban tudósok és közönségük között. Koncepciójának eredményként az általa megjelenített Zrínyi Hona nem elsősorban mint „hős asszony," „történelmi személy", a szi­ gorú szabályok szerint elrendezett adat­ tengerből az olvasó fölé magasodó, megfoghatatlan alak, hanem mint egy három évszázad távlatából is megérthető és érzelmeiben megismerhető, művelt, reneszánsz egyéniség bontakozik ki. A szerző annak érdekében, hogy jobban feltáruljanak munkája főszerep­ lőjének lelki mozgatórugói, nem csupán Ilona személyiségét, hanem az őt kö­ rülvevő közeget, a rá hatást gyakorló környezetet is képes volt megfogható közelségbe csempészni az olvasóhoz. A könyvet kezükbe vevők így semleges külső szemlélőből tud titkon kívül az események részeseivé is válhatnak egy­ ben. Erre legfőképp a mű első harmada támaszt igényt, ahol ez a módszer nem csupán stilisztikai eszköz, de a körül­ mények által diktált szükségszerűség is egyben. A legnagyobb kihívást ugyanis egy történész számára az ismert átérté­ kelése mellett a még meglévő, folyama­ tosan teret vesztő, de soha el nem fogyó ismeretlen feltárása jelenti. Zrínyi Ilona életrajzában ez utóbbi tényező fiatal korának, élete 1670-es évekig tartó sza­ kaszának megírása során a források szűkszavúsága miatt jelentkezik leg­ hangsúlyosabban. „Élet-rajz", „élet-kép" - két hasonló hangalakú, ám eltérő jelentésű összetett szó. Találó, és a képzeletet megmozgató frazeológiák is egyben. Minden élet-rajz ugyanis számtalan kis élet-képből, azok sokaságából épül fel. Ha Ilona fiatalko­ rának ábrázolását egy festőművész te­ hetségére bíznánk, az minden bizonnyal csak homályos, elmosódott pasztellformákat alkotna, olyasfajtákat, ame­ lyek mögött egy kis képzelőerő segítsé­ gével felfedezhető lenne egy kép felol­ dott kontúrja, ahol a félreértelmezhetetlen fő vonások mellett a kisebb alkotó­ elemek minden szemlélő számára mást és mást jelenthetnének. Anélkül, hogy nagyon eltávolodna eredeti témájának céljától, képzeletbeli művészünk vá­ laszthatna másik módszert is. Ennek során amorfnak tűnő alakzatokat illesz­ tene egymáshoz oly módon, hogy az általuk körülhatárolt üres tér tartalmát akár a fantázia, akár a környező formák­ ból levont racionális következtetések segítségével könnyű legyen megtölteni. R. Várkonyi Ágnes eljárása is hasonló módszert követ. A források okozta hiány áthidalására egy korábban használt, már II. Rákóczi Ferenc gyermekkorának 91 �leírása során is bevált fogást alkalmaz: ha nem tudjuk, hogyan is élt pontosan a kérdéses személy, nézzük meg, hogyan élhetett. Művének első harmadában neveltetése, az őt körülvevő atmoszféra, mikro- és makrokörnyezet bemutatásá­ val igyekszik felvázolni, milyen is lehe­ tett a fejedelemasszony életének első két-három évtizede. A szerzőt dicséri az, hogy ezeket az esztendőket úgy volt képes felvonultatni, hogy az olvasóban nem keletkezik kínzó, tények és adatok után sóvárgó hiányérzet. Az évek mú­ lásával azonban a képzeletbeli festmény bizonytalan vonalai Zrínyi Ilona jelen­ tőségének növekedésével párhuzamo­ san határozott alakot öltenek. Innentől kezdve már a sokak számára ismerős, ám új elemekkel átszőtt részek köszön­ nek vissza modem megvilágításban. Az 1680-as évek hatásai, amelyek az özvegy Rákóczinéból, majd Thökölynéből a nemzetközi közvélemény előtt is önálló, szuverén, cselekvő és befolyásos egyé­ niséget, „Európa legbátrabb asszonyát" megalkották, nem csak küzdelmes, embert próbáló mivoltukban, hanem személyiségformáló tekintetükben is megmutatkoznak. Nehéz erre a perió­ dusra úgy tekinteni, hogy akár az írót, akár az olvasót ne érintse meg a szélse­ besen mozgó, hol egyik, hol másik vég­ pontjáig kitérő történelmi inga hatása. Történettudományi szempontból ki­ váltképp a monográfia utolsó része, a száműzetést bemutató fejezet mutat fel új eredményeket. Ebben R. Várkonyi Ágnes módosítja azt a régóta meggyö­ keresedett képet, mi szerint az emigrá­ ció időszakára a világtól való elzártság lett volna jellemző, e helyett sokkal inkább az önálló diplomáciát folytató, szüntelenül próbálkozó és tervező nő alakja bontakozik ki a könyv lapjain. A recenzeáló kötelessége a dicséreten kívül indokolt esetben a kellő, építő 92 jellegű kritika gyakorlása is, bár ennek mértéke jelen esetben csupán a felszín kisebb egyenetlenségeit érinti, az alatta megbúvó értéket viszont már nem éri, nem érheti el. E témakörön belül két terület érdemel csupán említést: a hivat­ kozási gyakorlat és a már említett korai évtizedek ábrázolása. Az elsőnél az kifo­ gásolható, hogy a mű jegyzetelése több helyen nem következetes. Egyes állítá­ sok valamilyen oknál fogva kiérdemel­ ték, hogy azonosítást nyerjenek, mások viszont nem. Ez már csak azért is érthe­ tetlen, mert az oldalankénti jegyzetek átlagos száma nem éri el az egyet sem, ami egy szakmunkánál rendkívül kevés, egy ismeretterjesztő kiadványnál viszont sok és felesleges. Továbblépve a fősze­ replő korai életszakaszának bemutatá­ sára, meg kell említeni, hogy a szerző korábban dicsért technikája helyenként önállósodik és magával ragadja alkotó­ ját is, aki a történelmi művekben meg­ szokottaknál jóval több „talán"-nal és feltételes mondattal fejezi ki magát. Ennek hatására a „bizonyosság" és a „valószínűség" kényes, de stabil egyen­ súlya néhol felborul, átadva helyét a „feltételezhető", az „elképzelhető" ingo ványos talajának. Ezen apróságok vi­ szont semmit sem vonnak le a mű érté­ kéből, ami a maga nemében egy hiány­ pótló és régóta várt munka is egyben. Zárásként talán kijelenthető, hogy Zrínyi Ilona élete a ma embere számára nem csupán kitartásból és hűségből mutathat példát, hanem azt is bizonyít­ hatja, hogy bár senki sem születik arra, hogy az utókor szemében vagy saját lelki csatamezőin hőssé váljon, ám aki­ ben van bátorság és akarat, hogy vál­ toztasson a benne lévő vagy az őt kö­ rülvevő világon, azzá válhat. (Magyar-Török Baráti Társaság, Budapest, 2008) �Acócs A ttila Hagyomány és újítás Lengyel Ágnes: „Csak a rózsám járjon szép csinosan...". Ünnepi palóc öltözetek napjainkban El tudjuk-e vajon képzelni, milyen gazdag tudásanyag állna ma rendelkezésünkre a századforduló népi kultúráját illetően, ha a korabeli nép­ rajzkutatók nem kizárólag a még terepen fellelhető archai­ kus elemekre koncentráltak volna, hanem a kor teljes­ ségben - tehát tradíció és innováció mindenkori elegyeként - élő jelenségeit vették volna lehetőségeik szerint számba? A budapesti Néprajzi Múzeum épp ezt a kihagyhatatlan lehe­ tőséget felismerve indította el MaDok elnevezésű jelenkutatási programját, melynek célja megalkotói szerint a kor­ társ tárgyi világ múzeumi dokumentá­ ciója. A programhoz csatlakozott Len­ gyel Ágnes 1996-ban megkezdett nép­ viseleti változásvizsgálataival a balas­ sagyarmati Palóc Múzeum is. Mint köztudott, a népviseletből való kivetkőzés folyamata - néhány kivéte­ les survival jelenségtől eltekintve - az 1950-es évek elejére a palócok által lakott területen is befejeződött, a ha­ gyományos öltözködési kultúra funkci­ onális rétegződése felbomlott. A viselet azonban új - színpadi - környezetében élt tovább a neofolklorizmus folyamatai­ nak kellékeként. Lengyel Ágnes kutatá­ sai során az ünneplő öltözetek felújítása iránti igény új közösségi rendezvények kapcsán való fokozódását kísérte figye­ lemmel. A hagyományőrzők színpadi viseletéit „a recens kor parasz­ ti-falusi ízlésvilágának tükrö­ zői" -ként dokumentálta, az „átminősült hagyomány" je­ lenkori lenyomatainak tartva azokat. Az interjúkészítés, résztvevő megfigyelés és fo­ tózás során eredeti és újravarrott elemekből összeállított viseletekről kérdezte adatköz­ lőit, melyekben az átélt jelen természe­ tességével (és főként gyakorlatiasságá­ val) simul egymás mellé az 1920-as években - a még elő hagyomány keretei között - megvarrott „kecele" (kötény) és az egykori Csehszlovákiában vásá­ rolt „Italian design" feliratú bolti cipő. A Palóc Múzeum számára 20062007-ben megvásárolt újravarrott hol­ lókői és érsekvadkerti viseletkollekció­ kat az intézmény azonos című kiállítá­ sán mutatta be 2008. október 3. és 2008. december 31. között. A most bemuta­ tásra kerülő kiállítási katalógus beveze­ tőjében a szerző rámutat az újravarrott viseletek új funkcióira - „a szocializmus évtizedeiben deformált hagyományos falusi önidentitás" rehabilitálódásában játszott szerepükre Érsekvadkert, és a „világörökségi helyszínen marketingeszközzé" való átminősülésükre Holló­ kő esetében. A továbbiakban a gyűjte­ ménybe került 94 darab új viseletelemet mutatja be színes képekkel gazdagon illusztrálva, egy-egy konkrét összeállítás (pl. leányviselet, menyasszonyviselet, 93 �menyecskeviselet, férfiviselet) elemei­ ként egymás mellé állítva azokat. A kötet anyaga 21. század eleji pillanat­ képként szép példája annak a néprajz­ tudományban mára tényként elfogadott tézisnek, hogy a hagyomány és az újítás 94 nem ellentétes, hanem egymást kiegé­ szítő folyamatok. (Nógrád Megyei Múzeumi SzervezetPalóc Múzeum, Salgótarján-Balassagyarmat, 2008) �„ E g y n em z et in te llig en c iá ja c s a k a k k o r a n ag y , a m e k k o r á n a k iro d a lm a m u ta tja ." ( M ik s z á th K á lm á n ) PÁLYÁZATI FELHÍVÁS Nógrád Megye Önkormányzata, valamint a P a ló c fö ld irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat szerkesztősége a 2010. évre meghirdeti a MIKSZÁTH-PÁLYÁZATOT. A pályázaton eddig nem publikált, máshol egyidőben be nem nyújtott, mikszáthi hagyományokhoz kapcsolódó szépirodalmi művekkel, valamint tanulmányokkal lehet nevezni. Maximális terjedelem: 15 flekk (1 flekk 1350 karakter) A pályamunkákat 3 példányban, jeligével ellátva (feloldását zárt borítékban) 2010. június 15-ig lehet benyújtani a P alócföld Szerkesztőségének címére (3101 Salgótarján, Pf.: 270). A pályázatot a P alócföld folyóirat szerkesztősége bírálja el. A pályázat díjai: I. 100 000 Ft II. 80 000 Ft III. 60 000 Ft Eredményhirdetésre 2010 szeptemberében, a Nógrádi Megyenap és Kulturális Fesztivál keretében kerül sor. A díjazott művek közlésének jogát a P a ló cfö ld folyóirat fenntartja. Nógrád Megye Önkormányzata Palócföld Szerkesztősége KUSNYÁR EVELINE (1982, Balassagyarmat): Képzőművész. Budapesten él. A balassagyarmati Rózsavölgyi Márk Művészeti Iskola növendéke volt, majd a Szegedi Tudományegyetem Juhász Gyula Tanárképző Főiskolai Karán diplomázott 2004-ben rajz-művelődésszervező szakon. 2008-ban a Magyar Képzőművészeti Egyetem vizuális nevelőtanár szakán szerzett oklevelet. Számos csoportos és egyéni kiállításon vett részt, többek között a Karton-Art De­ sign Galériában, a Present Galériában és az Olof-Palme házban (Budapest), a Károlyi Galéri­ ában és a Garázs Galériában (Szeged), az aMATOR aRTIUM és a „Művészetek Szerelmesei" Országos Képző- és Iparművészeti Tárlatokon (Salgótarján) és a Balassagyarmati Nyári Tár­ laton. 2001-ben és 2007-ben a Szécsényi Őszi Tárlaton elnyerte Balassagyarmat város különdíját, 2003-ban és 2005-ben a salgótarjáni Képző- és Iparművészeti Tárlat díjazottja. Karmann JÁNOS (1948, Galgaguta): Képzőművész. A Képzőművészeti Akadémián Basilides Sándor festőművész tanítványa volt, majd Farkas András festőművész képzőművészeti önképző körébe járt. A grafika, a festészet és a szobrászat is foglalkoztatja. A Balassagyarmati Nyári Tárlat és a Szécsényi Őszi Tárlat rendszeres kiállítója, utóbbin háromszor díjazták műveit. Az ország különböző településein közel száz alkalommal szerepelt alkotásaival. 1969-től tagja a Nógrád Megyei Amatőr Képzőművészek Stúdiójának. A Komjáthy Jenő Irodalmi és Művészeti Társaság alapító tagja. A Magyarországi Szlovák Írók és Művészek Egyesületéhez 2000-ben csatlakozott. 95 �Szerzőinkről AGÓCS ATTILA (1978, Losonc): Néprajzkutató, muzeológus. Füleken él. Legutóbbi kötete: A fü le k i v á r évszázad ai (2009). ARDAMIC á ZORÁN (1970, Losonc): zenész, mű­ fordító, egyetemi adjunktus, a Plectrum kiadó alapítója és vezetője. Füleken él. Legutóbbi kötetei: S zellem i rezervátu m ok (2008), P erspek­ tívaváltás a szlovákiai m ag y ar irodalom ban (2008). AYHAN G ö KHAN (1986, Budapest): Költő. A H aszn álati utasítás című antológia szerzője. B a l a j t h y ÁGNES (1987, Miskolc): A Debreceni Egyetem magyar szakos hallgatója. Kutatási területe: kortárs próza. Balázs Beáta (1984, Salgótarján): Költő, kri­ tikus. Etesen él. B a ZSÁNYI SÁNDOR (1969, Miskolc): Irodalomkritikus. A PPKE-BTK Esztétika Tanszékén oktat Legutóbbi kötete: „Fehéret, fek etét, tark át..." V áltozatok az iróniára (2009). BONDÁR ZSOLT (1987, Békés): Költő. Mezőberényben él. A K örkörös című antológia szerzője. ID. Frivaldszky JÁNOS (1936, Budapest): Mér­ nök, történész, újságíró. Legutóbbi kötete: A M ag y ar P arnasszu son . F rivaldszky Im re, a term é­ szet ku tatója (Bálint Zsolttal közösen írt, 2009). GRÉCZI-ZSOLDOS Enikő (1974, Körmend): Nyel­ vész, kritikus. A Miskolci Egyetem Magyar Nyelvtudományi Tanszékének adjunktusa. Salgótarjánban él. Kötete: N óg rád várm egye n yelve a X V II. század ban (2007). Handó PÉTER (1961, Salgótarján): Költő, író, antropológus. Sóshartyánban él. Legutóbbi kötete: A lv ó kon fliktu sok m ezején (2008). JUHÁSZ Katalin (1969, Rimaszombat): Költő, szerkesztő. A S zőrös K ő irodalmi, művészeti lap egyik alapítója, később főszerkesztője, a Magyar Köztársaság Kulturális Intézetének munkatársa, a Szlovákiai Magyar Írók Társaságának tagja (1994). 2001-ben Madách Nívódíjjal ismerték el munkásságát. Legutóbbi kötete: Látod, du zza d (2009). Kozsár Zsuzsanna (1970, Kassa): Író, szlovák nyelvű fordító, tolmács. Dijai: Assitej-díj (2004), Madách nívódíj (2006), a Magyar Művelődési Intézet reneszánsz drámaversenyének 1. dija (2008) , a Zsolnai Bábszínház szlovák nyelvű gyermekdráma-versenyének 1. díja (2009). Legutóbbi kötete: H arm in chárom a p o k r if (2005). MADÁR JÁNOS (1948, Balkány): Költő. A Rím Könyvkiadó vezetője, a K elet F elől című irodal­ mi és művészeti folyóirat alapító főszerkesztő­ je, a Bátonyterenyei Írók Körének vezetője. Legutóbbi kötete: H u llong a z id ő (2008). NAGY CSILLA (1981, Balassagyarmat): Irodalom­ történész, kritikus. Kötete: M agán terü let (2008). NYERGES Gábor ÁDÁM (1989, Budapest): Költő. Az ELTE-BTK magyar szakos hallgatója, az A p o k rif folyóirat főszerkesztője. Első kötete előkészületben az Orpheusz Kiadónál H elyi érzéstelen ítés címmel. RÓNA Z. PÉTER (1961): Nógrád megyében élő író, kritikus. SOPOTNTK ZOLTÁN (1974, Salgótarján): Költő, író. Tatabányán él. Legutóbbi kötete: Futóalbum (2009) . SüHAI PÁL (1945, Bezenye): Költő, tanár, tan­ könyvíró. Legutóbbi kötete: T u d ósítások a kated ­ ráról (2007). SZÁSZI ZOLTÁN (1964): költő, újságíró, a www.rovart.com kulturális galéria szerkesztője. Rimaszombaton él. Legutóbbi kötete: A felejten i nem tudás g y ön y örű ség e és szomorúsága (2009). SZÁVAI Attila (1978, Vác): Író. Rétságon él. Legutóbbi kötete: O p tikai tu n in g (2009). TarnóCZI László (1963, Miskolc): Újságíró, riporter. 2008-ban Nógrád Megye Sajtódíjával tüntették ki. Salgótarjánban él. TÉTÉNYI CSABA (1972, Budapest): Író. Legutóbbi kötete: A k k o r sem biztosítási esem én y (2006). Kenderessy Lili (1984): kritikus. Nógrádban él. VINCZE DÁNIEL (1984, Salgótarján): Történész. Az ELTE Történelemtudományok Doktori Iskolájának PhD-hallgatója. Mátraszelén él. K.KÁBÁI LÓRÁNT (1977, Miskolc): Költő, író, vizuális művész, a M ű ú t folyóirat irodalmi szerkesztője. Legutóbbi kötete: hiba nincs (2006). WEINERSENNYEY Tibor (1981, Eger): Költő, író. Az Irodalm i Jelen szerkesztője. Legutóbbi kötete: A tengerszint fe le tti m agasság m eghatározása (2008). 96 ��Ára : E lőfizetőkrészére30Ft négyszáz foint „Majd minden író után marad olyan munka, molyról az a vélemény, hogy ha egészen kidolgozza, szépet adhatott volna. De ezt az illető író már nem hallja." Mikszáth Kálmán � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document https://dkvt.bbmk.hu/pf/55c1cf704e855c8446db66d00c299463.pdf Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Dr. Mizser Attila Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 2010 Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Language A language of the resource hun Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Title A name given to the resource Palócföld - 2010/1. szám Type The nature or genre of the resource folyóirat 2010 folyóirat Irodalom Közélet Művészet Nógrád megye Társadalompolitika https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/95926cd42f673bf056efba3d6d146df6.pdf 6bf4b9cae0bc1d22de5c3496b8d7be84 PDF Text Text Filip Tamás, k. kabai lóránt, Nyilas Atilla, Tandori Dezső versei Darvasi László, Kiss Judit Ágnes prózája Koós István, Révész Anna tanulmánya ��Tartalom „kávéházi szegleten..." k.kabai lóránt Nyilas Atilla Filip Tamás Szunyogh Pál Változatok / Itt: a híd alatt I.; Változatok / Itt: a híd alatt II.; Változat / Jól ki nem mondtam; „Mindenki sziget" ütött fejembe / Tégy Szemüveget cukorkreml; только так просто Családmesék Vesztegzár; Vajon melyik?; Fejbenjárás; Vizsgatétel; Retró Őszi levél Dórához Szávairatok Eperhárom 14 Halk ország A riksa 16 23 Tandori Dezső 3 7 8 10 13 Próza és vidéke Darvasi László Kiss Judit Ágnes „most már a Mű a mérték" - Radnóti/száz Csapody Tamás Papp Lajos „Ennyi az emberi élet!" / (második rész) 26 A karhatalom partitúrái Marafkó László Sulyok László Az írnok balja A remény és a borzalom napjai / Pofosz-tagok 1956-os emlékeiből 38 41 Kutatóterület Lászlóffy Csaba Koós István Révész Anna A már (még) együtt töltött félévszázad / Kovács András Ferenccel A csodák korának vége / Darvasi László: Virágzabálók A narrátor vizsgálata Németh László Gyász című regé­ nyében 51 53 59 Találkozási pontok Baráthi Ottó Életpályakép / Beszélgetés dr. Gajzágó Aladárral 71 Mint maga az ember / RAJZOK Ceredről 76 Kép-tér K. Peák Ildikó Ami marad A tizenhetedik történet / Vlagyimir Szorokin: CukorKreml Szőke Kornélia Amerika-illat és tercrokon moduláció / Esze Dóra: Kurt Cobain kardigánja Vincze Dániel Múlt század / Megtorlások évszázada. Politikai terror és erőszak a huszadik századi Magyarországon Shah Gabriella Carpe diem / Album Fürjesi Csaba művészetéről Orbán György János Háttérzene / dobroda 1 Nagy Csilla „60-ról 70-re lépni" / Beszélgetés Bucsok Lajossal Molnár Krisztián 78 79 83 85 88 91 �Jelen számunk borítója Fiirjesi Csaba Hang a liget mögött című festménye felhasználá­ sával készült. A borító belső oldalain Stefanovits Péter Jelkép 1956 és Fürjesi Csaba Ötórai tea című alkotása látható. Illusztráció: Szemethy Orsi Libasor-ozat című grafi­ kai sorozata (13., 15., 40., 52., 87., 95.). A 37. oldalon található fotót Csapody Tamás készítette 2009. február 9-én. Főszerkesztő: Mizser Attila (attila.mizser@gmail.com) Nógrád Megye Közgyűlése irodalmi, művészeti, közéleti folyóirata. Szerkesztő: Handó Péter (handop@gmail.com) Lektor/korrektor: Nagy Csilla (csillester@gmail.com) Főmunkatársak: Nagy Pál (Párizs) Pál József (Salgótarján) Tőzsér Árpád (Pozsony) Támogatóink: Nemzeti Kulturális Alap Nemzeti Kulturális Alap Kiadja: Balassi Bálint Megyei Könyvtár és Közművelődési Intézet (3100 Salgótarján, Kassai sor 2.) Felelős kiadó: Molnár Éva Készült a Polar Stúdióban (Salgótarján) Levélcím: 3101 Salgótarján, Pf. 270; Telefon: 32/416-777; Fax: 32/416-482; Internet: www.bbmk.hu; e-mail: palocfold@gmail.com • Terjeszti a Balassi Bálint Megyei Könyvtár és Közművelődési Intézet; előfizethető, illetve a Palócföld Könyvek sorozatban megje­ lent kötetek megrendelhetőek ugyanitt • Budapesten megvásárolható az Írók Boltjában (VI. kerület, Andrássy út 45.), Nógrád megyében a Kincsestár Könyvesboltban (2660 Ba­ lassagyarmat, Rákóczi út 61.), az Inmedio üzletében (3100 Salgótarján, Erzsébet tér 5.), vala­ mint a szlovákiai Phoenix Könyvesboltban (98401 Losonc, Kubinyi tér) • 2009-ben megje­ lenik 6 alkalommal • Egy szám ára 400,- Ft; előfizetési díj egy évre 1 500,- Ft, amely a postaköltséget nem tartalmazza • Kéziratokat és rajzokat megőrzünk, de nem küldünk vissza • ISSN 0555-8867 • INDEX 25925 �// K á v é h á z i s z e g l e t e n ... T a n d o r i D ezső Változatok Itt: a híd alatt I. Itt: a híd alatt. Ott: dombvonulat. Vonatok jönnek-mennek. Beleborzongok. De boldog vagyok. Itt a hídnál lehetek. Vonattal haza. A dombok sora. Köd, szűrt fény ne fogadjon. Kértem annyiszor. Jönni-menni sor, Szer végre békén hagyjon. Most ennekszerén. Egybe. Vagyok én. Sehovai utazó. Egybeírhatnám. Mintegy úrhatnám. Hogy nekem már ennyi jó. Mindig ugyanaz. Tél, ősz, nyár, tavasz. Semmi az életen túl. Életen innen. Végre elhiggyem. Lélekfogytom szét nem fúl. Nem érkezem meg. Helyt itt lehessek. Erre tanuságomul. 3 �Változatok Itt: a híd alatt II. Itt: a híd alatt. Ott: dombvonulat. Vonatok jönnek-mennek. Beleborzongok. De boldog vagyok. Itt a hídnál lehetek. Vonattal haza. A dombok sora. Köd, szűrt fény ne fogadjon. Kértem annyiszor. Jönni-menni sor, Szer végre békén hagyjon. Most ennekszerén. Egybe. Vagyok én. Sehovai utazó. Egybeírhatnám. Mintegy úrhatnám. Hogy nekem már ennyi jó. Mindig ugyanaz. Tél, ősz, nyár, tavasz. Semmi az életen túl. Életen innen. Végre elhiggyem. Lélekfogytom szét nem fúl. Ne érkezzem meg. Helyt, itt lehessek. Erre, tanuságomul. 4 �Változat Jól ki nem mondtam Jól ki nem mondtam. Kétséget hagytam. Kár is volt igyekeznem. Lennék a hídnál. Nincs, ami „túl” vár. Városomba érkezzem. Ne „haza”. Itthon. Lehessen rónom. Utcát. Otthon lehessek. A gazdag „lehet”: Lehetetlenebb. Nincs, hogy mit is szeressek. Írtam: emlékek. Bőséggel jönnek. Mit nem akarok most már? Kopogósabban. Mit se dúsabban. Mint mit veszteni nem kár. Nekem ez telje. Veréb. Főmedve. Lakásom. Pár megszokás. Gazdag városok? Szobám kopogóbb, Ott, mint bármi ily írás! 5 �„M indenki sziget” ütött fejem be Tégy Szemüveget Tégy szemüveget. Mindenki sziget. Amott épp süti a nap. Jönnek. Fájások. Már változások. Fej és fa törzs összecsap. Ennek két éve. Sincs. Már elérve. Fájások által. Vagyok. Sziget mindenki. Egy-szemüvegnyi. Fogadja az egy-napot. Élek. Hány napot. Hagytok. Fájások. Egy nap beálltok végleg. Még minden. Részlet. Még szigetének. Állhatnak az állandók. De már múlandó. De már tudható. Mindig tudhattad. Magad. Fa törzs és fej összecsap. Valami reccsen. Fájdalmak. Fejben. 6 �K.KABAI LÓRÁNT cukorkreml - no, legények, mennyi kétszer kettő? na, hadd halljam, kabai fiam! - kétszer kettő az huszonhat, bátyuska. - üljön le, kabai! nagyon rossz válasz, kétszer kettő az négy. no, legfeljebb öt, esetleg hat, na jó, nyolc, talán tizenkettő, ha minden kötél szakad. de sehogyan se huszonhat, maga ostoba fasz! - no, legények, erre válaszoljanak: az úr munkára vagy élvezetre teremtette az embert? na, hadd halljam, kabai fiam! - munkára, bátyuska. - na és miért? - hát ugye az úr tíz ujjat adott az embernek, de csak egy fütyköst. - helyes válasz, kabai, de a magyarázat gya-lá-za-tos! (italom van, de nem iszom, ételem van, de nem eszem, álmom van, de nem álmodom.) только так просто чёрное небо и чёрное море, чёрные деревья и чёрный дом, чёрный животный, чёрный человек, чёрная радость, чёрная печаль, чёрный металл и чёрный камень и чёрная земля и чёрные деревья, чёрный муж и чёрная супруга — хуй мой выходец из этого выхода. 7 �N yilas A tilla Családm esék Március A karácsonyi lapok még el se fogytak a polcról, s már megérkezett az első húsvéti. A fonéma szerepe „Gyere csak egy kicsit, Matyi szeretne tőled kérdezni valamit!" - Fölkelvén az íróasztalomtól, átmegyek könyvtár­ dolgozószobámból az étkező-nappaliba (ittlakásunk első telén Mócitól kapott családi nevén: a karácsonyfás szobába), leülök a gyerekasztal melletti fotelbe, s jobb kezében a műanyag kiskanállal hadonászva, a bal hüvelyk- és mutató­ ujjával a macis mélytányér oldalához nyomva, a többi hármat legyezőszerűen széttárva végre megfog egyet, óvatosan kiemeli, komolykodva néz, s nagy át­ éléssel, élesen tagolt, emelkedő-szökőeső-emelkedő-ereszkedő hanglejtéssel kérdezi: „Ez hoked-li vagy noked-li?" A Hajógyári-szigeten Ezt nem lehet elmondani. Hogy a világ! A világ veszélyes, 8 �nagyon. Például a csúszda. Beveri a fejét abba a rúdba. Megvédeni legalább amíg élek, legalább mikor vele vagyok, legalább attól, amit elérek ugyan mitől tudod megvédeni. Még magadtól se. Mert éppen én verem be a fejét abba a rúdba. Én vagyok a világ. Úgy látszik, én vagyok rá a legveszélyesebb. Magamtól kéne megvédeni, legelébb és leginkább magamtól. Álomvár „Én egyből kiszúrtam, hogy ez olyan, mint ahol a pónik laknak! Nekem ez a vár a barátom.” A karó kiáll a főidből, a kötél laza, egy erősebb szél alákap megmenteni ugrani, fölcsúszni, testemmel védeni „Apa, én most éjszaka, pizsamában, álmomban elmegyek a Hajógyári-szigetre, aztán visszajövök, és a szobádban a számítógépből kiszedem az összes pólyás pónit, meg nagy pónit, és elviszem őket abba az ugrálóvárba." 9 �FILIP TAMÁS Vesztegzár Darazsak szárnyára támaszkodik a tavasz, és ahogy röpdös velük, fehérre, zöldre festi a fákat. Aztán a szitakötők jönnek, behurcolják a nyarat, elkapja ember, állat, s csak a három hónapig tartó karantén után derül ki, hogy senki sem lett beteg. A kert fényes tutajként úszik, és kiköt egy nem létező szigeten, ahol már száz éve keresem a láthatatlan tücsköket. Sose volt forgószél emel a lombokig, hátha ott fenn megtalálom őket, aztán meg titokzatos erők zsugorítanak össze, hogy bele tudjak nézni a föld repedéseibe, de hiába meresztem a szemem, nyilvánvaló, hogy tücskök nincsenek. Láttam viszont, hogy a lombok szintjén béke van, de egymást tapossák a gyökerek. És van egy jégtömb a mélyben, nem tud kiolvadni, hidege fölsajog - fázik a föld a talpam alatt. V ajon melyik? Én a hamuról beszélek, nem illik hozzám a trombita. Talán a zárlatos kapcsoló volt, talán egy aljas gyújtogató belső könyvtáram porig égett. Most azt találgatom, hogy milyen lehet, mikor a hamuban egy apokrif bibliára akad valaki? 10 �Beleolvas, látja egy másik isten parancsait, s közben ki nem érdemelt stigmákat vesz észre magán, és sehogy se képes eldönteni, vajon melyik küldhette őket? És azt sem érti, hogy tudhat mégis egyszerre kételkedni mindkettőben? Fejbenjárás Szívtévesztő vagyok, mondta, s könnyezett. Engem a hídpróbára várnak, válaszoltam, miközben azt se tudtam, kivel beszélgetek. Sietnem kell, odakötöznek a híd alá nemsokára, mintha én terveztem volna. Reszketni fog, ahogy a harckocsik végigdübögnek rajta, és én abban ringatom magam, hogy erős, mint a halál. Azt mondják, a szívünk ég legtovább, nehezen gyullad meg, és a lángok csak rostonként képesek végezni vele. Végül olyan lesz, mint egy kicsinyke, megszelídített gömbvillám. De miket is beszélek, biztosan nem érti, hogy jutnak ilyenek eszembe. Talán mert mindegyik könyvemet egyszerre olvasom, és mindegyikben még csak a tizedik oldalon tartok. Pedig mindjárt este lesz. 11 �Vizsgatétel Onlájn tereken át repülni aranyfüst-puhán a kor-bonctan auditóriumba, húzni egy tételt Hars Poétikából, s röpke felkészülés után kifejteni a vén professzornak, amire amúgy készülni se kéne, hiszen szünet nélkül örvénylik fejemben évek óta. Nagyon fájl, mondani végül jó hangosan, majd összezárni szemet és szájt, érezni, ahogy a kipréselődött könny arcomon végiggurul. Most még rész vagyok, egészen az! - fűzöm hozzá még hangosabban. Kéri az indexem; tudom, mit ír bele. Szégyellem magam, hogy most se a tételemről beszéltem, mégis jelest kaptam érte. Retró (Izzó erdőbe űztek árva lécnek, paneltrolira ültettek kalauznak. Erőlegényeket küldtek rám álmomban rabosítottak.) (Ázok, féltem a köpenyem, hogy megint letépi vállamról a vihar. Látott már annyi esőt és havazást, megérdemelné, hogy süsse a nap.) (Szökőnapon fogsz itt maradni, szétszivárogsz a füstfalakba. Letüdőzzük, amit kileheltél, kiisszuk üres poharadat.) 12 �SZUNYOGH PÁL Őszi levél Dórához Hátratett kezekkel fészkelődnek a sorok Recseg-ropog a vers korhadt padsora Ajaknyi döbbenet - Zuhanás minden Csattog pillantásod szelíd ostora. Tántorog az est a bánat pohár szélén Hallgat és én is hallgatok Fogyatékos jambusok között Az igék süketek, a főnevek vakok Fagott borong, megfojt nagyon Keresetlen mord nyugalma Magamba gombolom ordas haragom Szavam marad torkomhoz lapulva Dülöngél bennem egy bágyadt dallam Ócska xilofon koppan lá-ról ti-re; ti-ről dó-ra Ránctalanra vasalja arcomat a fény Alkonyatra érkezem, vagy holnap virradóra 13 �SZÁVAI RATOK S z á v a i A t t il a Eperhárom Adott egy matektanár. Mármint, hogy létezik, van. Van több is, persze, de ne veszszünk el ennek a ténynek a filozófiai útvesztőjében. Aki létezik, az veszti az utat, tanárúr? Igen, de nyeri is, fiam, elöl is vannak felezővonalak, pláne kátyúk, elgázolt kiskutyák (egészen a szemben lévő dombig futnak, kivéve a kiskutyák), nem csak hátul. Használjuk tehát édes anyanyelvünket: egyes szám harmadik személy (vagy, ahogy gyerekkorom nyelvtanóráin mondtuk: eperhárom), és mondjuk ki, kvázi figyelmeztetésként, tájékoztatásként állítsuk az út szélére, lassan mondom, „minidenki” lássa: Ő. Eperhárom. Ő. Adott tehát egy matektanár, aki többnyire csak számokkal hajlandó kommuni­ kálni a világgal és családjával. Egy idő után a família betűkkel írta ki a számokat, de nem lehetett átverni (aho­ gyan átvered magad egy másodfokú egyenlet erdején, ösvényein, zuhatagjain, aknamezőin, nagy forgalmú kereszteződésein, ahol nem mindig működnek a jelző­ lámpák). Nekem, mondta a matematikus, számokat rakjatok az életembe, ne betű­ ket, minek születtek volna az arab zsenik, ha betűkkel, tőmondatokkal, alannyal és állítmánnyal vezetnénk le egy egyenletet, hogyan kérném az olcsó párizsit a bolt­ ban, egy fikarcnyit, tenyérnyit, kérek egy lábszárnyi füstölt kolbászt, és tekerném fel a nadrágszárat a hentesnél? Addig rakja a mérlegre a nedves árut, amíg a muta­ tó északra nem mutat? Észak meg merre van? Hát, kinek merre, nem vagyok én földrajz szakos; erőszakos, az igen, de csak, ha kell, ha muszáj, ha a szükség tör­ vényt bont. A matematikus egy időben azzal szórakoztatta magát, hogy ha olyan nyilvános helyen volt, ahol nagyobb méretben számok voltak feltüntetve valami jól látható helyre, akkor rögvest munkához látott a látott számokkal kapcsolatban. Volt, ami­ kor az őszi búcsú déli miséjén kezdte el megdolgozni azokat a számokat, amik az egyik szobor melletti táblán voltak láthatóak, mutatván, hogy hol található az adott rész az imakönyvben. Felütötte kölcsönkért imakönyvét (az általa látogatott vallási szertartások száma egyjegyű egész szám a pozitív tartományban), majd miután fejben végiggondolta a folyamatot, a processzust (ahogy ezt nevezni szokta: a procit; fejbeproci, várj egy pillanat, átprocizom, tejbeproci, utóbbit a tejből készült kásaszerű ételekre mondta, mintegy közös nevezőre hozva azokat, tejbeproci, kész, kétszer aláhúzva) heves jegyzetelésbe kezdett. A szertartás azon részén, mikor kezet kell fogniuk a hívőknek (a béke jeléül), ő vastagon belefeledkezve a munkába, görnyedve a padban, sűrű, remegős, apró mozdulatokkal irkáit az imakönyvbe. Kérdezte is a mellette ülő hívő, hogy mit tetszik csinálni, az imakönyv nem ólajtó, hogy összefirkáljuk, összemarháskodjuk, komoly dolog ez, kérem. Hősünk halkan elmagyarázta, hogy felülről (ott, a szobor 14 �mellett) a második számhoz készít éppen egyenletet, megfordítva a folyamatot, megoldáshoz feladatot, ez ám a szellemi munka, nem csak az, amit maguk - a hívő itt leintette, ne is folytassa. A matematikatanár megragadta szomszédja karját, majd közelebb hajolva mondta ki a szavakat: talán van egy világ, egy másik dimenzió­ ban, más törvényekkel, ahol az Istent nem imákban imádják, hanem matematikai képletekben, számokban, gyökjelekben, plusz, mínusz, koszinusz, satöbbi, ami kell. Ahol, ha bűnös vagy, mert az vagy, mindenki az, akkor a penitenciát nem szavak­ kal mondod, hanem levezetsz, khm, kézen fogva lekísérsz a logika márvány lépcsején egy rövid kétismeretlenest, illetve annyit, amennyi szükséges a feloldozáshoz. Érted? Érted. Ki másért. Egy matematikai feladványban (mint például maga az élet is) az a szám a vég­ eredmény, amit kétszer aláhúzott a számoló. Előbb-utóbb mindenki kiszámolódik, megfejtődünk, hogy aztán kétszer aláhúzódjunk, vége, be lehet könyvelni a többi eredmény közé, amiből aztán újabb képletek, képlettagok lesznek, újabb számo­ lókkal, számításokkal egészen a végtelenségig, ezt nem szeretik a matektanárok, bocs, tehát nagyon sokáig, bizonytalanul sokáig, olyan mennyiségű sokáig, aminek mindig változó a vége. Tehát addig, ameddig (szép volt, diplomatikus, ebbe nem lehet belekötni, viszont megfoghatatlan, érvényes és bizonytalan, mint a ma szüle­ tett bárány). Gondoljunk egy szerencseszámra. 21 (huszonegy). Adott tehát egy szerencse­ szám. Mármint, hogy létezik, van. Van több is, persze, de ne vesszünk el ennek a ténynek a filozófiai útvesztőjében. Aki létezik, az veszti az utat, tanárúr? Igen, de nyeri is, fiam, elöl is vannak felezővonalak, pláne kátyúk, elgázolt kiskutyák (egé­ szen a szemben lévő dombig futnak, kivéve a kiskutyák), nem csak hátul. A 21 egy szerencsés szám. És az sem kisebb szerencse, ha egy héttagú társaságban (akik, mondjuk, egy belvárosi szórakozóhelyen találkoznak) üdvözlésképpen mindenki mindenkivel egyszer kezet fog, szeressük egymást gyerekek. És, ha egy 7 tagú társaságban mindenki mindenkivel egyszer kezet fogott, hány kézfogás történt? 21 (huszonegy). 15 �P r ó z a és v i d é k e D a rv a si L á szló Halk ország Azt hallotta róla, hogy ölt. Vagy csak látta, hogy mások ölnek. Talán látta az akasztást, amiről a többiek az iskolában is sugdolóztak. Megverték a hullákat is, leköpdösték az élettelen testeket. Nem mertek erről hangosan beszél­ ni, csak sugdolóztak. Vagy nem is látta az apja, hogy ölnek, de ahogy mindenki a környéken, a házban és a szomszéd házakban, hallott ilyesmikről. Már ez is elég volt ahhoz, hogy bajba kerüljön. Ennyi is elég lehetett. Akármit is tett az apja, nem volt biztonságban. Így mondták, nincs biztonságban. És aztán, nem sokkal a harcok elcsitulta után, valóban elment. Ahogy utoljára még föléje hajolt, megcsapta a ka­ bátból gőzölgő naftalin szaga. A naftalin szaga vele maradt egész télen, ha megjött az utcáról, akkor is húzta magával, mint valami nehéz, kávészínű fátylat. Az apja álla rendesen kék volt a borostától. Reggel világoskék, este már ibolyakék, vagy fémszínű. A naftalint nem tudta elűzni az októberi lőporszag, sem a decemberi köd, és a januári fagyok sem, amik csúf virágokat karcoltak a gangablakra. Most február volt, verőfényes és hideg nap, a férfi az ajtóból döntötte vissza a fel­ sőtestét, zavartan suttogott, ami ijesztő volt. Egy ideig nem látsz, mondta, ide-odajárt a tekintete. Ő nézte, hogyan ugrik meg az ádámcsutkája, mert szőrszálak ma­ radtak rajta a kapkodva elvégzett borotválkozás után. Az apja még a hajába túrt, remegtek az ujjai, és tényleg elment. Nem is nyikordult az ajtó. Pedig mindig szo­ kott. Rokonoknál aludt néhány napig, mert az anyja kijelentette, a lakást renoválni kell. Fúrni és faragni fognak, és ez zajjal jár. Talán éjszaka is dolgoznak a munká­ sok. Anya rekedten beszélt, gombóc volt a torkában, közben az ujja hegyét végig­ húzogatta a gyerek arcán, mintha a bőrét is meg akarná győzni, higgyen neki. Egy kicsit megváltoznak a dolgok, mondta végül, és szorongó mosolyra húzó­ dott a szája. A házat még novemberben találat érte. Tele volt kővel az udvar, téglával, egy kőkerítés leomlott. Azon is dolgozni fognak. A ház falán, a lakásokon, a pincén, a bejárati kapun, a lépcsőn is dogozni fognak. Ő meg arra gondolt, milyen érdekes lenne, ha valaki feltalálná a halk kalapácsot. Kitalálnák a halkan fűrészelő fűrészt, a halk faragót, a hangtalan reszelőt, a néma satupadot, a halk építkezést. Meg se hallaná senki, olyan gyorsan épülne fel a ház! Megfordul az ember, és lám, ott ka­ nyarog mögötte egy utca, ott terül egy város, az egész, halkan felépített ország. Az anyjának igaza lett, mert a hét után, amikor hazatért a rokonoktól, mintha minden kisebb lett volna. És csak tessék-lássék hozták rendbe a házat. Nem akart elülni a por, mintha éjszaka is táncolt volna, nehéz volt, savanyú szaga volt, rossz por volt. És valóban megváltoztak a dolgok. Kisebb bútorok, kisebb ablakok és ajtók várták otthon. Vagy talán csak ő nőtt meg. Nem halkul a világ, csak kisebb lesz. 16 �Tényleg itt laktunk mi?, kérdezte, olyan valószerűtlennek érzett mindent, ami történt. Az anyja elhúzta a száját, hát persze. Miért tesz úgy, mintha nem szólt volna előre?! Olyan fáradt volt a szeme, és már nem viselte a karikagyűrűt. Neki most már nem lesz kistestvére. Az apja mielőtt még elment volna, azt mondta, hamarosan kistestvére lesz. De most már nem lesz. Apa ölt? Nem tudom, mondta az anyja. Nem mondta? Nem. És te? Mit én? Te mit gondolsz? Nem tudom, mit gondoljak. El kellett mennie. Látszik valakin, ha ölt? Nem tudom. Lehet hallani? Nem értem. Hogy olyan halkan ölnek. Miről beszélsz?! Olyan halkan ölnek, hogy nem lehet meghallani. De az anyja hallgatott, és ő azt várta, hogy elsírja magát. Az anyja nem sírt. Nem baj, ha kisebb lesz minden. Akkor egy ideig kicsi utcák kanyarognak egy kicsi ég alatt. Nem sok idő kellett ahhoz, hogy egy csöndes, ám egyre nagyobb szabású mámor részévé váljon. Rendületlenül kezdte várni a napnyugtát, majd a naplementével együtt járó csöndes, de fájdalommal teli napszakot, amikor a fény feladja a harcot, és elfogy. S az anyja mind növekvő aggodalma, később kifejezett rémülete ellenére a napnak e szakában sokáig üldögélt a szobájában, az ágy szélére kucorodott, nem gyújtott villanyt. Talán félt, de jó volt mégis. S míg félt, arra is gondolt, ha feltalálnák a halk kalapácsot, a halk fűrészt, a halk építkezést, akkor biztosan feltalálnák a halk háborút is. Olyan halkan halna meg az, akit megölnek, hogy senki sem hallaná. Akkor már tudta, hogy nincsen egyedül. Nem hallotta, soha nem hallotta. Nem hallotta, hogy lélegzik, hogy megmozdul, hogy él. Nem hallotta, de tudta, hogy van, és hogy közel van. Állt a szoba közepén, szinte már sötét volt, és ő tudta, hogy akár érinthetné is az a másik, titokzatos lény, akivel együtt élnek. Tudta, hogy figyeli őt. Nem félt tőle. Néha, ahogy belépett a szobába, köszönt neki, jó estét kívánok. Jó estét kívánok! Állt a szoba közepén, s mintha lassan őt is levetkőztette volna a sötétség. Mintha a dolgai határozott készséget is mutattak volna, hogy egy másik, ismeretlen és titkos történetbe lépjenek át, és mást is szolgáljanak, ne csak őt. Amikor végül a lámpáitól és a lakásfényektől megfosztott körudvar felől is csak a sötétség ömlött be hozzá, az ő szo­ bájába, akár egy néma folyó, melynek egy-két kósza villanás díszíti a hátát, akkor érez­ te, hogy jó, mert nincs, és talán már soha nem lesz egyedül. Majd némi morfondírozás 17 �és egyezkedés után létezésének egész birodalmát felajánlotta ennek a láthatatlan és hallhatatlan másiknak. Odaadta mindenét, az ácsceruzákat, a színes köveket és kavi­ csokat, a csigaházakat, a rézhuzalokat, a szögeket, a radírgumikat, a hasas tintátartót, vagy azt a néhány, többnyire sérült vagy festékét vesztett ólomfigurát, melyek az asztalán álltak a kalandregény-sorozat könyvei mellett. És ez olyan megnyugtató volt, hogy néha kiabálni kezdett örömében, a tiéd ez is, a tiéd. Aztán észbe kapott, és csak tátogott, neki, tessék a ceruzahegyezőm, tessék a tintatartóm, tessék, tessék. Az iskolában gyakran mondták neki, hogy álljon fel. Ő felállt, és aztán nem ülhetett le a csengőszóig. Eleinte néhányan vigyorogtak, később rá sem pillantottak, és ő büszke volt, mert tudta, hogy olyan halkan áll a számoló, olvasó, maguk elé motyogó társai között, hogy nem is lehet észrevenni. Vége lett az órának, és a tanár úgy viharzott ki, hogy nem mondta, fiam, leülhetsz. Egy este az anyja a fülébe suttogott villanyoltás után. Apa Ausztriában van. Mit csinál ott. Van ott egy tábor. Ott él. Átmenetileg. Hazajön? Hazajön, suttogta az anyja. Nem jön haza, suttogott vissza. De hazajön. Nem. Te nem akarod, hogy hazajöjjön?! Nem válaszolt. Olykor hamarabb ért haza a szokásosnál. Váratlanul lett vége a tanításnak, a ta­ nárok lőgyakorlatra vagy tanácskozásra gyűltek össze, és ő csavaroghatott volna a ligetben, vagy a szigeten, mégis hazafelé vette az irányt. Szinte sütött a lakásban a másik néma jelenléte. Az ő illata lengett a nagyszobától a konyháig, mintha a búto­ rok is melegebbek lettek volna, a karosszék mélye őrizte egy test körvonalát, a terítő pedig megtartotta a sokáig rajta felejtett kéz formáját, s az előszoba tükrében látni vélte az elmosódott arcot, amely idáig fürkészte magát, csak aztán meghallotta az ő fütyörészését, vagy cipője csattogását a folyosón. Amikor korábban érkezett a szokásosnál, akkor is hagyott időt. Addig matatott a zárral, mígnem biztos lehetett, a másiknak sikerült visszatérnie abba a világába, ahonnan idáig merészkedett. Aztán az előszobában is állt még, s az egy-két reccsenés és sóhajtás után a lakás mélyébe indult. Tudta, nem érheti meglepetés. Semmi nem mozdult, békésen szi­ tált a por, fényfolt remegett a szobapálma levelén. A fotelbe vetette magát, és soká­ ig ült csendben, egyenletesen lélegezve, hogy eltöltse a szokásos állapot, hogy azt érezze, kívül kerül a testén, de e bizonytalanságban is pontosan és élesen érezze és tudja, hogy egy valaki egy megmenekített létezés mélyéből figyel rá. Szemmel tartotta a másikat. De abban is biztos volt, hogy a másik sem lát többet belőle, mint ő. Mintha egy falon ejtett résen bámulták volna egymás részleteit, melyek nem válnak egésszé, egymás hiányai voltak. Beszélhetett is volna hozzá, de nem volt kedve olyan szavakat vesztegetni, melyekre nem lehet szavakkal válaszolni. 18 �Könyveket hagyott neki, kinyitva bizonyos, nem véletlenül választott fejezeteknél. Nem mindig ugyanoda volt visszahajtva egy könyv. Látta az olvasás nyomát. Vagy kihajtotta neki a Bibliát, mert volt Bibliája is, éppen csak az iskolába nem vihette, illetve a lakásból sem vihette ki, nem volt szabad, csak otthon forgathatta. Egyszer ennél a soroknál hagyta nyitva Máté evangéliumát: „Te pedig a mikor imádkozol, Menj be a te belső szobádba, és Ajtódat bezárva, imádkozzál a te Atyádhoz, a ki titkon van; és a te Atyád, a ki titkon néz, megfizet né­ ked nyilván.” Aztán üzeneteket kezdett hagyni neki másképpen is, nyilvánvalóan és szemér­ metlenül, egy üres papírt, rajta ceruzát hagyva a szobaasztalon. És nem hiába. Ész­ revette a lap sarkába rajzolt pici pontot. Észrevette a halvány vonalat, amely ke­ resztülfutott a lapon. Hullámok, halvány karcok jeleztek neki. A virágok is tudtak róla, tudtak a másik emberről. Amikor a növényi test megereszkedik, amikor las­ san elveszti a sejteket kifeszítő vizet, a virág ráncosodni, puhulni kezd. Tudta ezt. Mert tanulták. Így tanulták. Az anyja mindig is feledékeny volt, nem érdekelték a növények, ő pedig tudatosan nem öntözött. Nem locsolta a futókat, a pletykákat, a hosszú levelű, pálmás virágokat, a kaktuszokat, a filodendront. És mégsem száradt ki a földjük. Képtelenség, hogy anya nem veszi észre. Üzentek egymásnak a rádió keresőjén. Ő Prágába ment. A másik Párizsból jel­ zett. Ö Párizsból Londonba utazott, a másik visszatért Luxemburgba. Ez már nyílt társalgás volt. S aztán egy nap nem egyedül érkezett haza. A sarki boltban, ahol néha savanyúcukrot vett, már korábban is gyakran botlott a férfibe. Ez a férfi többnyire cigarettát kért, pörgette a fehér dobozt az ujjai között, és a pörgésnek nem volt hangja. Gyö­ nyörűen csinálta. A férfi egyszer rámosolygott. Hosszú, sárga volt a haja, és az ujjai is sárgák voltak, a nikotin befestette őket, s ez olyan furcsa volt, hogy nem tudta róla levenni a szemét, csak bámulta. A másik észrevette, elnevette magát. Mit nevetsz? Nem nevetek. Most is nevetsz. Most már nem. Én azért hallom. Hallja? Nem nevetsz, de hallom. Ő csak rázta a fejét. Hallom, hogy nevetsz. Nem nevetek. Nevetsz, én hallok, mindent. Amikor menni akart a trafikból, a férfi utánanyúlt. Nem volt durva, de határo­ zott volt. Gyorsan mozdult a keze, nem is lehetett látni. Miért nem magyarul beszél velem? Este nézte az anyját, vacsoráztak, a villa neki-nekikoccant a tányérnak, a grenadírmars kockái sápadtan világítottak. Az anyja csinált limonádét is. Szeretett a 19 �citrompótló tablettáival játszani. Néha elszopogatta őket. Az anyja nem is rágott, inkább elnyomogatta a krumplit a szájában, fekete csík húzódott a szeme alatt. Anya, te hallod, ha nevetek? Nem értelek. Ha nevetek, hallod? Nem nevetsz. Nagyon régen nem nevettél. Ha nevettem volna, hallottad volna? Hallottam volna. Most hallottad? Mit? Nevettem. Nem... igen, hallottam. Nem hallottad, csak mondod. Egyél. Aztán egy nap fölhívta a sárga hajú férfit a lakásba, aki azt mondta, hogy hall mindent. Hosszú, világos kabátja volt, mintha puha, piszkos vattából varrták volna, de a férfi alacsony volt, levette a kalapját, amikor belépett az ajtón. Állt egy kicsit a küszöbön, és megcsóválta a fejét. Mint aki azt mondja, ejnye, ejnye. Elmosolyodott. Szép, mondta beljebb lépve, már járt a tekintete. Mi szép? Szépen éltek, mondta a férfi. Nem tudom, mondta ő, nem tudta, milyen az, szépen élni. Felkelnek, elmennek otthonról, hazajönnek, lefekszenek. Lehet hallani gyárdudát, villamosnyikorgást, autókat. Vagy szól a rádió, focimeccs van, akkor lehet hangosabban hallgatni. A szomszéd bekopogtat, kér ezt meg azt, a szomszéd kislány leselkedik a gangabla­ kon, ez szép? A képek a falon szépek. Nagypapa, nagymama, apa. Apa képe is a falon lógott, az anyja nem vette le, egyszer akarta, de visszatette. A kurva anyátok, mondta az anyja, amikor visszatette apát a falra. De aztán soha nem porolgatta. Nagypapát és nagymamát mindig letörölte, apát nem. Anya nem ért apához. Beszélj magyarul, mondta a sárga hajú. Jó, mondta, magyarul fogok beszélni. Szóval itt élsz. Itt lakom. A férfi úgy forgolódott, mint aki jártas az ilyesmiben. Nem a tárgyakat nézte és vizsgálta, vagy vette egyenként számba, hanem átnézett rajtuk, mögéjük és beléjük pillantott. A tekintete lassan és megfontoltan siklott végig a lakáson, a tekintete tapogatott és simogatott, és ő izgatott lett attól, hogyan tud nézni ez az ember. Ezt majd megtanulja ő is, így nézni, ilyen áthatóan, ilyen csöndesen. Ott van a fiókban a Bibliája, biztosan látja azt is. Az asztalához lépett, de a férfi rászólt. Nem, ne húzd ki a fiókot. Ne? Tudom, mi van benne. Honnan tudja? Látom, mondta a férfi, és most nem mosolygott, nagyot sóhajtott. Cigaretta­ paklit húzott ki a zsebéből, és finoman a tenyerébe ütögette a szálat. Aztán a szája 20 �sarkába illesztette, de nem gyújtotta meg, úgy beszélt. Ő meg nézte, hogyan jár fel s alá a cigarettaszál vége. Egyedül vagy? Anyám dolgozik, mondta. Beszélj magyarul, ingatta a fejét a férfi. Bólintott, és mintha hallott volna valami közeli sóhajtást, mint amikor egy pince szomorúsága felszáll a napfényes világhoz. Apád? Elment. Hová? Nem tudom. Miért ment el? És ha segítenék neked visszahozni? Ha együtt visszahoznánk?!, a szeme most pajkosan csillogott. Zsebre dugta a kezét. Egyszer csak már az ajtóban állt, a körudvarról bezúduló fény egészen valószerűtlenné tette az alakját. Mintha a küszöb fölött lebegett volna. Neki meg később jutott az eszébe, hogy valami nagyon fontos történt akkor, ennél a látogatásnál. Lassan mérte föl a dolog jelentőségét, súlyát. Valami megtört, valami kibillent akkor. A dolgokat és az események rendjét irá­ nyító és kordában tartó egyensúly szűnt meg, akkor kezdődött a korlátlanság és a rendetlenség időszaka, akkor kezdődött a káosz, mert mintha az a titokzatos és nem hallható másik, az ő diszkrét és mégis jelentőségteljes létezése, melyben épp­ úgy megférlek a titkok, mint a hétköznapi mozdulatok, másképpen kezdett volna élni. És minden mozdulata, a létezésének legegyszerűbb megnyilvánulása is iszo­ nyatos zajjal és hangerővel járt. Nyomasztóan kezdte hallani őt. Már akkor is hal­ lotta a szívverését, ahogy felerősödik és szinte feldübörögni kezd, amikor a sárga hajú férfi a lakásukba lépett. Hallotta, hogyan zihál, hallotta azt a furcsa kis recscsenést is, az öklére harapott, csak hogy ne kiáltson félelmében. Aztán a sárga hajú elment. Szag maradt utána, mint amikor a könyvek sokáig hevernek a szekrény mélyén, nyelik, magukba szívják a port, az időt, sárgulnak, magukba fordulva múlnak, és illatuk lesz. Szellőztetett. Kinyitogatta az ablakokat, kereszthuzatot csinált, boldogan lebegtek a függönyök. Ezt jó volt látni. Csönd volt, és a függö­ nyök olyanok voltak, mint hatalmas szárnyak, és ők szálltak, szálltak. De a rend már felbomlott. Hallotta a másikat. És úgy érezte, megsüketül tőle. Csalódott is volt. És aztán hazajött az anyja, és végre este lett, elhalkult a körfolyosó, a rádiók is elhallgattak, vagy lecsavarták őket. Edény zörgött valahol, aztán az is abbama­ radt. Csak a másik lélegzése, szívdobogása nem maradt abba. Úgy érezte, megsü­ ketül. Mi van, suttogta a sötétbe az anyja, mi van?! Nem tudom, suttogta vissza, pedig tudta. Másnap sokáig gyakorolta, hogy úgy rajzoljon, hogy ne hallja. De most hallotta ezt is. Felemelte a fejét, és hallotta a könnyeket is, a közelében sírt az a másik em­ ber. Az a másik most nyilván bámul maga elé, és magában zokog. Folyik a könnye. És nem meri letörölni. Csepeg le a kék áliáról. Túl hangos. Írt apa, suttogta az anyja este, villanyoltás után, melegek voltak a szavai, s mint­ ha egy idegen földről érkeztek volna. 21 �Azt mondja, egy Bronx nevű városrészben lakik, egy piros házban, aminek az oldalán fekete tűzlépcső kanyarog. A ház a Sullivan testvérek kereskedésétől balra van, különben az egész utca piros. Mindenütt piros házak, és fekete tűzlépcsők vannak. A buszok sárgák és kékek. Azt írta apa, milyen érdekes, hogy a Sullivan testvérek ikrek, az egyik mégis kövér, a másik sovány, de így is hasonlítanak egy­ másra, gyakran mondogatják egymásnak, ha én kövér lennék, én így gondolnám, ha sovány lennék, az persze más lenne, és így tovább. És apa ölelte az anyját. És apa ölelte őt is. Reggel megnézte apa képét. A kép nem volt poros. Az anyja nem tisztogatta, és mégsem volt poros. Délután arra ért haza, hogy a sárga hajú a kapuban áll. Nem volt egyedül. Volt vele egy magasabb, szürke arcú ember, akinek hasonló kabátja és kalapja volt. És kissé oldalra tőlük, állt egy munkás is. Anya?, kérdezte ő önkéntelenül. Mi van, megtanultál magyarul? Anya hol van? Majd jön, mondta a sárga hajú. Később jön. Aki vele volt, nem szólt. Rezzenéste­ len arccal nézte őket. A munkásruhás férfi pedig zavartan állt egyik lábáról a má­ sikra. Köhécselt, krákogott, de nem mert köpni. Inkább nagyot nyelt. A sárga hajú kissé megdöntötte a fölsőtestét, így szólt hozzá. Ő meg belátott a nyaka alá. Látta a vöröses, ritkás mellszőrzetét. De nem az anyád az érdekes, hanem az apád. Apa, mondta a gyerek. A munkásruhás köhécselt, a svájcisapkáját igazgatta. Levette, visszatette. Ne idegeskedjen már, Szabó. Igen, mondta a munkás. Nem bontott még falat, Szabó? De bontottam, mondta Szabó. A sárga hajú nézte a kőművest, és nem kérdezett semmit. Akarod, hogy anyád hazajöjjön, kérdezte váratlanul a szürke arcú. A sárga hajú könnyedén elmosolyodott, majd lett egy mozdulatot, hogy felesleges ez. Hogy ennek már nincs értelme. Ő nem válaszolt. A szekrény mögött van, mondta ő. Tudjuk, mondta a sárga hajú. Miért árultad el? Túl hangos, mondta ő. Mi sem leszünk halkabbak, mondta a szürke arcú. Tudom, mondta ő. Gondoltam. Menjen előttünk, Szabó, intett a sárga hajú, és ők beléptek a kapunk, ráfordultak a lépcsőkre, haladtak fölfelé. Firkák, hulló vakolat, mocsok. Zörögtek a tányérok. Rádió szólt. Az emeleten a kőműves megállt. Merre? Balra. Álltak az ajtó előtt, benyitottak. Az apja a konyhában ült, cigarettázott, mosolyogva nézte őket. Az asztalon do­ bolt az ujjaival. Ő meg hirtelen boldogság lett. Nagyon boldog. Nem hallotta az apja ujjainak hangjait. 22 �Kiss J udit A gn es A riksa Az első találkozásra emlékszem a legélesebben. Nem a történetekre, amiket Jonathan mesélt, nem a vicceire, sokkal inkább a szakadásokra a vonatfülke zöld műbőr ülé­ sén, a megfakult fekete-fehér képre a falon, a narancssárga csíkos lenvászon nadrágom­ ra - é s persze Jonathanra. A tekintetére, ahogy néha felém pillant, az ujjaira, ahogy beletúr hullámos, szőkésbarna hajába, a nevetésére, ahogy a fogai kivillannak, mikor beszél, mintha csak az öccsét szórakoztatná, pedig az előadás nekünk szól: a nővé­ remnek és nekem. Reméltem, hogy inkább nekem. Próbáltam másra figyelni, de nem tudtam nem mosolyogni, és képtelen voltam levenni róla a szemem. Azt hi­ szem, azóta se láttam szebb arcot az övénél. Combközéptől hiányzott mindkét lába. Mire beértünk az állomásra, tudtam, hogy szerelmes vagyok. Bámultam Jonathant, bár akkor még egy szót sem váltottunk, a nevét sem tudtam, de azon gondolkoz­ tam, zavarna-e szeretkezés közben, hogy nincs lába, rám tudna-e feküdni ügy, hogy csak a karjával tartja magát. A vonat lassított, én rettegtem, hogy Jonathan anélkül száll le, hogy megszólíta­ na, hogy sosem találkozunk többet. Egy összecsukható tolószékben emelték le a szűk lépcsőn, pattogó vezényszavakkal utasítgatta az öccsét és a türelmetlen, izza­ dó kalauzt. Egész kis közönség gyűlt köré, ő nagy hangon dirigált, láthatólag élvez­ te, hogy magára vonja a figyelmet, de úgy éreztem, a szeme sarkából engem néz, ott vagyok-e még. Szorongva vártam, valami ürügyet kerestem, hogy megszólít­ sam, amikor határozottan felém fordult, és azt kérdezte: látjuk még egymást? Jonathan szeme felcsillant, mikor legközelebb meglátott, gyönyörű barna szeme volt, rám mosolygott, és abban a pillanatban tudtam, hogy ő is akar engem. Egy percre sem maradhattunk kettesben, az öccse végig velünk volt, de Jonathant ez, úgy tűnt, nem zavarta. Olyan véd- és dacszövetség volt köztük, mintha össze lettek volna nőve, mintha Jonathan lába Jónás csípőjéből nőtt volna ki. Az öccse istenítet­ te, Jonathan meg úgy kezelte, mintha egyszerre volna testvére, meghosszabbított testrésze és megbízható szolgája. Egész délután beszélgettünk. Nem mertem rákérdezni, mi történt a lábával, hogy betegség vagy baleset, talán nem is akartam, nem volt fontos. Jonathan tény­ ként kezelte, mintha így született volna, minden másról beszélt, meg nem is na­ gyon hagyott szóhoz jutni. Mindenféle történeteket mesélt, főleg arról, hogyan szoktak meglógni otthonról úszni, kirándulni, vagy biciklizni, hogyan menekülnek a szülők vagy az őket kereső rendőrök elől. Nagyon sokat nevettünk, és Jonathan néha megfogta a kezem. Este megint azzal búcsúzott el: látjuk még egymást? Jonathan nem hordott műlábat, azt mondta, megszokta az ülést, még szédülne ott a magasban, ritka a levegő. A kerekesszéket makacsul tolószéknek hívta, néha riksá­ nak, vagy megveregette, mint egy lovat, azt mondta, sosem akar másikat. Az orvos ráhagyta azzal, hogy úgyis növésben van, majd a végső magasságához kap protézist. 23 �Mikor először találkoztunk kettesben, már vége volt a nyári szünetnek. Koráb­ ban néhányszor beszéltünk telefonon, én sokkal felszabadultabb voltam, mint ami­ kor Jónás is velünk volt. Jonathan egyedül jött, és olyan magas volt, mint én. Műlá­ bakon járt, csúf, idomtalan műlábakon, amik egyáltalán nem is hasonlítottak lábra, de Jonathan hosszúnadrágot hordott, messziről nem is lehetett annyira észrevenni, csak azt, hogy kicsit bizonytalanul mozog. Ahogy melléértem, szájon csókolt, és most már tudtam, hogy összetartozunk, nem kellett megbeszélni semmit, csak sétáltunk egymás mellett kézen fogva. Néha mondtam, hogy álljunk meg, vagy üljünk le valahova, de Jonathan határozottan azt felelte, hogy még szeretne sétálni. Csak utólag jöttem rá, mennyire kínlódott, mennyire fáradt volt, de nem akarta, hogy esendőnek lássam. Akkor ebből semmit nem vettem észre, szédült voltam az örömtől, hogy velem van. Már nem emlékszem, miről beszélgettünk, csak a bol­ dogságra, hogy Jonathan szeret. És arra, hogy végül csókolózni ültünk le egy pad­ ra. Jonathan remegett, biztos voltam benne, hogy a vágytól, pedig lehet, hogy egy­ szerűen csak elfáradt a gyaloglásban. Este anya félrevont vacsora után, és azt mondta, döntsem el, mennyire akarom komolyan venni ezt a fiút. Jonathan nem olyan, mint a többiek, bárki mással megte­ hetem, hogy elhagyom, de Jonathannal nem, ő nem heverné ki olyan könnyen. Gon­ doljam meg, hogy vele tudok-e maradni akár egy életen át, hogy vállalom-e őt, mert ha nem, akkor tisztességesebb most elhagyni. Elgondolkoztam, de csak azt éreztem, mennyire szerelmes vagyok, csak az arcát láttam magam előtt, és igent mondtam anyának. Jonathannak is igent mondtam volna, az oltár előtt is igent mondtam volna, és nem volt kétségem, hogy Jonathan ugyanazt érzi, amit én. Tizenhat évesek voltunk. Egész együttlétünk alatt igazából nagyon kevés időt töltöttünk kettesben. Olyankor, amikor elmentünk sétálni, Jonathan felcsatolta a műlábakat, bár nagyon kényelmet­ len volt neki, és tényleg zavarta, hogy magas, magasabb, mint egészséges korában volt. Ha tehette, visszaült a tolószékbe, a riksába, és hangos parancsszavakkal utasítgatta az öccsét, hogy merre tolja. Nekem sosem engedte meg, hogy segítsek. A legtöbbször hármasban voltunk, tulajdonképpen nem történt más, mint hogy részese lettem az ő kalandjaiknak. Jonathan volt az értelmi szerző, Jónás pedig gondolkodás nélkül követte. Én is. Eszembe sem jutott, hogy féltenem kéne, hogy volna mitől féltenem, Jonathan minden ilyesminek fölötte állt. Úgy látszott, a ve­ szély mindennél jobban vonzza, azért nem akar egyedül maradni velem. Most már tudom, hogy félt. Nem a bányató átúszásától, nem a motorozástól, az idegen gyü­ mölcsösök kifosztásától - az én elvárásaimtól szorongott. Hogy férfiként kell helyt­ állnia előttem. Akkor ebből semmit nem vettem észre, nem is erőltettem. Vágya­ koztam, boldoggá tett a jelenléte, és elfogadtam a játékszabályokat. Jonathan mindent megtett, hogy bizonyítsa: ér annyit, mint az egészségesek. Jónás sosem beszélt erről, de mindenkinél jobban értette, jobban, mint az aggódva sopán­ kodó vagy hisztérikusan fenyegető szülei. Meg sem próbálta lebeszélni, bármilyen veszélyes dolgot ötlött ki a bátyja, a legőrültebb vállalkozásról sem, de az egész élete arról szólt, hogy őt biztosítsa. Bárhová mentünk, nekem csak mögöttük volt helyem. Egy patakon keltünk át. A híd nem a víz fölött ívelt, rajta sodródott néhány szál lánccal összekötött deszka. Jonathan egyszerűen kiugrott a székből, a riksából, amit Jónás a hóna alá csapva vitt át a patakon, hasra feküdt, és a két karjával húzta át 24 �magát a túlpartra. Közben folyamatosan beszélt, tréfálkozott, engem próbált meg­ nevettetni, mintha ez a világ legtermészetesebb dolga lenne. Én mentem utoljára, mindig engem hagytak sereghajtónak, mintha mindegy volna nekik, ott vagyok-e, vagy sem, mintha nem számítana, én meg tudom-e csinálni, amit ők. Eszembe sem jutott haragudni érte, természetesnek vettem, egynek a játéksza­ bályok közül, hogy ilyenkor nem törődnek velem. Most először, ezen a hídon ret­ tentem meg: keskeny volt és ingatag. Nem mertem rálépni, de tudtam, hogy nem kezdhetek el nyafogni Jonathan és Jónás előtt, segítséget sem kérhetek tőlük. Hasra feküdtem, ahogy az előbb Jonathan, és a két karommal próbáltam áthúzni magam a túlpartra. Persze sokkal nehezebben ment, nekem nem voltak olyan erős karizmaim. Mikor átküzdöttem magam, felnéztem. Jonathan már a riksában ült, összeszű­ kült szemmel, kutatóan nézett rám. Azon gondolkozott, miért így jöttem át a pata­ kon, nem belőle űzök-e gúnyt. Nem szólt semmit. De attól kezdve még inkább vigyázott rá, hogy semmilyen gyengeségét, még az egészséges emberek esendőségét se láthassam rajta. Én is óvtam a büszkeségét. Egyszer rettentő hasmenés tört rá, telezabáltuk ma­ gunkat cseresznyével, felmásztunk a fára egy ismeretlen telken, onnan loptuk, az öccse rohanva tolta egy benzinkút felé. Mire a kasszából előkerült a kelletlen pénz­ tárosnő, és kinyitotta a mozgássérültek vécéjét, már késő volt, az arcukon láttam, mikor kifelé jöttek. Azt mondtam, várjanak meg kint, az én hasam is csikar, aztán bementem utánuk a vécébe. Bűz volt és mocsok. Összelopkodtam a takarítószere­ ket, és kitisztítottam utánuk mindent. Nem akartam, hogy bárki lenézze, vagy saj­ nálja Jonathant. Mire végeztem, már nem voltak ott. Sosem kérdeztem meg, miért. Utoljára barlangászni mentünk. Tudtam, hogy megint megszöktek otthonról, hogy Jonathant valami intézettel fenyegetik, ahol folyamatos felügyelet alatt lenne, és tudtam, hogy ebbe sosem törődne bele. Akkor már két napja csöveztek a piacon. Nyár vége felé jártunk. A barlang agyagos volt, csúszott, Jonathan az ölében vitte a lámpát meg a kötelet. A riksával lehetetlen volt az első pár méternél tovább jutni, otthagytuk a barlang szájánál. Jonathan a két karjával húzta fel magát a köteleken, Jónás biztosította, szokás szerint én mentem legutoljára. Sokan jöttek érte, nemcsak a szülei. Idegenek is, meg rendőrök kutyákkal, akár­ csak valami hajtóvadászaton. A nevét kiabálták, a kutyák ugattak, hallottuk a csörtetésüket, mint a vaddisznókét. Aztán megjelentek a fények a mi kis fejlámpáink mellett. Olyan világos lett, mint odakint. Az egyik rendőr kezében, mint bűnjel, ott volt a riksa, Jonathan tolószéke. Jonathan a barlang tetejénél járt, mikor rajtunk ütöttek, a két karjával tartotta magát a kötélen, az öccse lentről irányította. Rám nézett először, aztán az ordítozókra, az üldözőire, és elengedte a kötelet. Lezuhant az alatta lévő párkányra, és gurulni kezdett a barlang göröngyös falán. Én egy kiálló peremen ültem, Jonathan teste rám gurult, aztán onnan is lezuhant tovább, még lejjebb. Azt mondták, nem volt elég erős a keze, véletlenül csúszott ki belőle a kötél. De én láttam, hogy ő engedte el, mert nem akarta, hogy előttem megalázzák. Sosem tudtam meg, milyen lett volna szeretkezni vele, zavart volna-e, hogy combközéptől hiányzik mindkét lába. Akkor egyszer feküdt rajtam egy pillanatra, mikor a bar­ langban rám gurult. Azt hiszem, akkor már halott volt. 25 �„M O ST MÁR A M Ű A M ÉRTÉK " - R A D N Ó T I/SZÁZ C sa po d y T a m ás - P a pp L a jo s „Ennyi az emberi élet!" (második rész)* A „Berlin” táborban reggel megkaptuk a burizs1 levest, egyik nap így, másik nap úgy, és megkaptuk a 70 dkg-os kenyeret egész napra. Ebédre volt leves, főzelék, és hozzá pörkölt, de volt krumplifőzelék hússal is. A kecskehús ment. Hogy honnan vettek annyi kecskehúst? Néha a piacon valami szalámifélét is lehetett kapni. Gon­ dolom, kecskeszalámi volt az is. Talán ötször, ha voltam azon a piacon. Este krumplilevest vagy paradicsomlevest adtak, sokszor a déli levest, a főzeléket meg a pörköltöt este kaptuk meg, vagy paprikás krumplit hússal, volt csontleves tésztával és pörkölt rizsával, vagy a burizs rizzsel. Máskor krumplistészta volt burizzsal, abból egy csajkával kaptunk. Az jó volt, mert jóllaktunk, annak örültünk. Ugyanazt kaptuk, mint a zsidók, de a keretlegénynek külön volt konyhája. Móczár testvérünk volt a keretlegények szakácsa, Kocsis bácsi meg a zsidóknál volt konyhás: olykor hozott egy kis maradékot, krumplilevet, örültünk neki. Amikor lecsendesedett a tábor, a szakácsoknak szabad mozgásuk volt. A nazarénusok közül ez a kettő volt ilyen helyen. Én napos ügyeletes voltam Papp Bálinttal, Foltai Szabó Imre pedig mindig a cipészműhelyben volt, mert nagyon szép csizmákat csinált a tiszteknek, én magam is láttam, szép munkája volt. A hegyen Bálinttal meg Gumbér Pistával és Csizmánszki Jánossal voltam. Arra is emlékszem, hogy a Csizmánszki szerb gyerek volt, kisszácsi2, karácsonykor szerbül beszélt a pallérral, aki hol német volt, hol szerb, most éppen szerb, és mondta neki, hogy engedje meg, hogy ne dolgozzunk karácsony napján. Megengedte. Sokat tett, hogy tudott szerbül beszélni vele. Reggel hatkor keltünk és hétkor indultunk. Voltak mosdók a barakkunkban. A zsi­ dók mosdóját is láttam, amikor borotválkoztak. Be volt vezetve a víz. Nekünk nagyon elit barakkot csináltak, még Balogh alezredes is ott volt, mesteremberek építették, gondolom, hogy szerbek. A munka este hatig tartott, egy órás ebédszünettel, amit a munkahelyen töltöttünk. A kenyeret kivittük, emlékszem, azt ettem abban a meleg­ ben, száraz volt, nem akart lemenni a kenyér. Amikor megkaptuk a vizet, vagy én lementem vízért, akkor tudtuk csak megenni. A Balogh-időszak és a Marányi-időszak között az élelmezésben nem volt különbség. Az ellátást a német keret intézte, akkor nem tudtam róla, hogy lopják az élelmet. Csak utólag olvastam, hogy a keret meg­ vámolta az ennivalót, mielőtt bevitte a konyhákra. A zsidó konyhán nagyon nagy kondérok voltak, talán 500 literesek, abban főtt az étel, hát hogyne, 3600 embernek!3 * Csapody Tamás interjúja Papp Lajos 88 éves, volt bori munkaszolgálatos nazarénussal. A Csapody Tamás bevezetőjével, szerkesztésében és lábjegyzeteivel ellátott inter­ jú első részét előző számunkban közöltük. 26 �Balogh idején egy fényképezés volt, később már nem lehetett. A fényképeket, amik készültek, meg lehetett tartani, én az út végéig megőriztem, hazahoztam. A fénykép hátuljára az van írva, hogy „emlék Bálint, István, Imre, Lajos, János idegen földön valahol. Ellenőrizve” - és valaki zöld filccel aláírta. Nekem nem vették el a bakancsomat, de a zsidóktól sokszor, volt ott minden, volt, hogy mezítláb mentek. Fatalpú bocskort kaptak. Nekem utászcsizmám volt, és a belgrádiak hoztak egy pár cipőt is. A keretlegények nagyritkán mentek szabadságra. Mi nem bíztuk meg a keretle­ gényeket levél- vagy csomagküldéssel. Borban egyszer megszámoltam 400 bombázó repülőgépet, együtt jöttek Bulgária felől, angol vagy amerikai, nagyon nagy gépek. Előttük haladtak a vadászgépek, hogy utat csináljanak. A németek föllőttek, és egyet eltaláltak, leesett egy ház hátul­ jára ott, Borban, a négyes km-nél. Azt is láttuk, hogy hogyan ugrálnak ki a gépből a pilóták. A németek elkapták őket. Miután abbahagytuk a munkát, szeptember 17-én elindultunk Magyarország fe­ lé. A menetnek Pataki főhadnagy4 úr volt a parancsnoka. Átmentünk Belgrádon, és eljutottunk Zimonyba, a nemzetközi pavilonba. Zimony az első nagyközség Belgrád mellett.5 Ott pihentünk, azt hiszem, két napot. Utána nem Bácskának indul­ tunk, hanem Pancsovának, Bánátnak6. Ugyanúgy ment a menet, mint ahogy jöt­ tünk, az elején és a végén is géppuskák voltak. Arra emlékszem, hogy amikor kiju­ tottunk Belgrádból, még Pancsova előtt, volt, aki lemaradozott, mert fájt a lába. A keretlegény egynek odalőtt, hogy megijessze a többieket, hogy ne maradjanak le, a combját találta el. Szegény gyerek nem tudott menni. Fölemelte és úgy vitte két fiú. Utolértek bennünket, és felsorakoztak mögénk. Később valamilyen kétkerekű ko­ csit kaptak egy szerbtől, és azon tolták ezt a gyereket. Később mégis vége lett neki. Pancsován megálltunk, amit megtudott egy nazarénus pékmester, nagy sütödéje volt, és kihozott egy kocsi kenyeret, azt ott osztotta szét. Kapkodták a szegény gye­ rekek! Aztán még egy kocsi kenyeret kihozott. Vitte, aki érte. Mi azért nem éhez­ tünk úgy, mint a zsidók. Mi azért egy kicsit jobban kaptunk, egy kis kenyeret a keretlegénytől, itt-ott. Nem bántak velünk rosszul, nem mondhatom. Pancsováig minden szépen ment, de mikor elhagytuk, mi történt? Mellénk sze­ gődtek, az ezred mellé, fekete ruhás németek, svábok. Állítólag ezek bácskai svá­ bok, akik be lettek hívva, őket rendezték az ezred mellé7. Úgy emlékszem, hogy 50 méterenként egyet-egyet, azért, hogy vigyázzanak, a magyar falukban szökés ne legyen. Honnan kerültek oda, nem tudom, de a németek biztos előre lerendezték. Föl voltak szerelve kis pisztollyal és géppisztollyal. Előttem egy komisszár volt, fekete ruhás sváb. Fekete katonasapkájuk is volt. Rosszindulatú emberek voltak. A menet haladt, és ez a komisszár, ahogy én fogtam a lovam szárát, mindig két mé­ terrel előttem ment, és előtte két méterre volt az ezred vége. A mi keretlegényeink közül is egy mindig ott volt hátul, velünk. Ahogy megyünk, azt mondja a komisz­ szár: „Kóbi, nem tudsz menni már?" - belerúgott egy zsidó bokájába. „Na jó, nem tudsz menni." Elővette a pisztolyát, és ott, a szemem előtt tarkón lőtte. Aztán azt mondta: „Gyerünk kidobni, hogy tudjak menni a két lóval és a kerekes géppuská­ val." Megyünk tovább, előrébb, aki nem tudta mi történt, elment a dolgát végezni. Előttünk gyorsan leült. A komisszár mondta, hú de jó, és már vette is a géppuskát a válláról, és ott agyonlőtte. A menet csak ment tovább. És akkor mondja: „Na kóbi, 27 �nem tudsz menni?" - és azt is lelőtte. Ez így ment, jó darabig. Hogy előrébb mi volt, azt nem tudom. Weisz doktor korábban ott volt előttünk. Jó erős ember volt, ment, meleg volt, kifeküdt, és meghalt. Ezzel a menettel mentünk Verbászon, Szivácon keresztül. Egyszer a baloldalon láttam, hogy egyik helyen öten ki voltak fektetve, agyon vol­ tak lőve. Úgy emlékszem, Szivácon ott hempergett az árokban egy zsidó fiú, élt, csupa vér volt, kisgyerekek dobálták kővel. Nem tudott kikelni az árokból, a szerb gyerekek játékból dobálták. Odébb mentünk, megint ott feküdtek, így feküdtek sorban, öten-tízen. A magyar keret nem szólt rájuk, a feketeingesekre még a főhad­ nagy sem mert szólni. Itt már nehéz volt a levegő, mindenki nagyon félt, nem tud­ ták, hogy mi lesz. Mi békességben jöttünk el, de aztán ilyenek történtek. Aztán odaértünk Cservenkára8. Minket, nazarénusokat nem is bántottak, tudták, hogy mi magyarok vagyunk, nem zsidók. Igaz, hogy nem fogtunk fegyvert, de ezért minket nem bántottak. Nem mondhatom, hogy valakit is megvertek volna közülünk. Sem a magyar, sem a né­ met keret. A feketeingesek csak a zsidók mellé voltak állítva. A mi századunk min­ dig a menet legelején vonult a szombatistákkal és a Jehova Tanúkkal együtt. Nekik sem esett különösebb bántódásuk. Én egyszer sem akartam megszökni, eszembe sem jutott. Aztán mondták, hogy megyünk haza, és nem tudtuk, hogy milyen itt­ hon a helyzet. Mindenki, még a zsidók is haza akartak jönni, elég volt a másfél év ott, Borban. Ilyen tudattal volt mindenki. A lisztjeink, a Pataki főhadnagy úr, ő sem tudta, hogy mi van itthon. Beértünk Cservenkára, és már ott volt az SS. Ott a feke­ teruhás katonáknak már nem is kellett működni. A Jehova Tanúk voltak a menet f elején, beszállásolták őket a cservenkai házak padlásaira9. En is az ezrednek az elején voltam. A zsidókat a téglagyár egész területén helyezték el éjszakára. Dél­ után értünk oda, még jó világos volt. Minket, a hátvédet, meg az elöl lévő Csizmánszkiékat bent, Cservenkán, egy nagy vendéglő udvarán, a lovainkkal együtt szállásoltak el. Valamennyien nazarénusok voltunk olt, meg négy ló. Az elmondá­ sok szerint este 10 órakor kezdődött a kivégzés a cservenkai téglagyárban. Mi nem voltunk ott, és hallótávolságon is kívül voltunk, mert a cservenkai falu végén volt a téglagyár. Állítólag huszonötösével állították oda a fiúkat, a géppuskások el voltak rejtve. Arccal kellett a gödör felé állniuk - az beszélte el, aki ott volt -, és mondták, hogy úgy 1100 embert végeztek ki, lőttek bele ebbe a téglagyári gödörbe10. Nem tudni, miért hagyták abba a kivégzést, miért ennyi volt betervezve. Én úgy el voltam foglalva a lóval, annyira kellett vigyáznom, hogy nem is tudtam másra figyelni. Egy túlélő zsidó orvos mesélte ezt nekem, aki mellém lett beosztva. A nevét nem tudom. Őt kimentették onnan, rendes magyaros ruhát kapott, és puska volt a vállán. A Pataki főhadnagy úr adta rá ezt a ruhát. Nagy, tudós orvos volt. Nem a gödörből, hanem a tömegből emelte ki Pataki. A Pataki megkereste a századnál, és minálunk öltöztette át a vendéglőudvarban, ott, ahol nem látták. Úgy állította be, mintha ő egy keretlegény lenne. Mi csak néztük! Őgyelgett az én lovam körül. Őrt állt, na­ gyon össze volt törve, de mégis szabad ember volt. Mivel magyar keretlegénynek nézett ki, senki se szólhatott hozzá11. A Pataki főhadnagynak micsoda lelki állapota volt, hogy meg merte tenni, rögtön halál lett volna, ha ezt megtudják a németek, hogy ő egy zsidót magyar ruhába beöltöztet. Pataki főhadnagy szentesi volt. Nem tudom, mi lett vele. Talán katonaként kikerült Svájcba, és meg is menekült. 28 �Ránk Cservenkán senki se vigyázott. Sőt, Csizmánszkiék és Papp Bálint elmentek egy boltba venni valamit, mert szabadok voltunk. A boltban megkérdezték őket, hogy maguk kik? Honnan jönnek? Mi nazarénus hívők vagyunk, a zsidókkal voltunk Borban, fenn a román határnál. Azt mondják, hogy ők is nazarénusok. Kiderült, hogy közös ismerősünk is van, Z. Nagy Ferenc. És tudtuk, hogy egyezünk. Winterstein Emil bácsi volt az, meg a leánya, Leonka, svábok voltak. Ő Szegedre ment később férjhez, mivel kitelepítették őket, és Szegedre mentek, aztán innen Németországba. A magyar keret a téglagyár környékén, a mezőn volt elhelyezve. A téglagyár ke­ rítésén kívül, hallótávolságban. A keret a kivégzés másnapján adta át a zsidókat a németeknek. Addig a magyar keret volt ott, a kivégzéshez jött az SS. A németek és a magyarok között nem volt konfliktus. Másnap a keretlegénységnek kellett össze­ szedni a megmaradtakat, és beosztani a századokat. Az első század volt a jehovista. Kivégzés utáni reggel, amikor világos volt, kimentek Zombor felé. Azt mondták az SS-katonák: „Mi ez a század, miért nincs rajtuk csillag vagy sárga karszalag? Miért vannak csak civil ruhában? Már megtörtént a zsidó kivégzés, miért van itt ez a század?" Akkor látták meg az SS-katonák, hogy milyen század az. Mondták a ma­ gyar keretlegények meg a tisztek is, hogy ezek nem zsidók, ezek magyar emberek, csak nem fogtak fegyvert, ezért voltak itt a zsidókkal. Azt is mondták a keretlegé­ nyeink: „Nyugodtan agyon lehet őket is lőni! Ezt a századot is agyon lehet lőni!”. Én az étterem udvarán voltam, ezt nem hallottam, egy jehovista mesélte. Az SSkatonák azt válaszolták erre: „Mi magyar vért nem ontunk, csak zsidót". És nem is bántották őket. A Pataki főhadnagyék fölmentek Zomborba, a magyar parancsnokságra autóval megkérdezni, mitévők legyenek, a német SS-katonák elvették tőlünk a zsidókat a kivégzés után, és nekünk el kell számolnunk a századokkal. A parancsnokságon azt mondták, hogy: „Uraim, nem mi vagyunk itt az urak. A németek megszálltak bennünket. Mi nem vagyunk senkik. Úgyhogy semmit se tehetünk. Menjenek vissza, és hozzák a századukat, semmit se tudunk csinálni". És akkor megindult a menet Zombor felé. Zomborig együtt jött velünk a zsidó menet, és a mi keretünk kísért tovább. Bánhegyi Géza századparancsnok velünk volt, Pataki főhadnagy úr viszont nem. Ha nagy vonalakban összeszámolom: 3600-an indultunk Borból, láttam, hogy itt feküdt, ott feküdt, elesett kb. 500 ember. Ahogy nekem mondták, 1100 került a gödörbe Cservenkán, akkor még mindig megmaradt 2000 ember. A mi csoportunk­ ban 1100-1400 zsidó lehetett. Zomborig nem értünk utol csoportot, ott pedig levál­ tunk a zsidókról. Nem tudom, hogy miért! A zsidók elindultak Zomborból Mohácsra és Bajára12. Zomborban minket bevagoníroztak egy marhavagonba, ott csak a naza­ rénusok és Jehova Tanúk voltak13. A vonatban kb. 190-en voltunk a 10 keretlegénynyel együtt, a lovam és kocsim az első kocsiban volt, Csizmánszkié a hátsóban, én a mozdony utáni vagonban voltam. Zomborban kb. délelőtt 10 órakor volt a bevagonírozás, október 20-a körül. Szentkirályszabadjára vittek, Szolgaegyházánál megállt a vonat, mert ránk rohantak a repülők, és a vonatot végigsorozták. Nem hosszában, hanem keringve, nekik a mozdony volt a fontos. Megállt a vonat, az egyik keretle­ gény őrmesterrel kiszálltam a vagonból és elszaladtam. A lovakat ott hagytam, volt egy gödör, abba belebújtunk. A repülő belelőtt a mozdonyba, ami kipuffadt. A fejem mellett ment el a sorozat, a porát éreztem magamon, és ha kicsit odébb megy, mindkettőnk fejét szétlövi. Amikor fölkeltünk és megnéztük a mozdonyt, annak 29 �hajtókarjából nagy lövedékek álltak ki. Tönkrement! A vonatból senki sem szállha­ tott ki, sérülés nem volt. Előttünk nem sokkal volt egy híd, és a repülők meglátták, hogy a híd alja tele van menekült emberekkel, belőttek a híd alá. Olyan vérfolyás, ami ott volt! A hidat viszont nem tudták széjjellőni. Nem lett semmi bántódásunk, új mozdonnyal továbbmentünk, és megérkeztünk a szentkirályszabadjai állomásra. Ott iskolákban helyeztek el minket. Volt egy zsi­ dó tábor is, ahol a repülőteret csinálták a munkaszolgálatos zsidók. Minket is kivit­ tek oda dolgozni, és ott voltak olyan nazarénusok is, akiket a börtönből vittek15. Nem tudom, hányan, de közöttük volt Kovács Károly atyafi is. Papp Bálinték ki­ mentek meglátogatni őket. Én nem mehettem ki, mert a százados úrnak, a szentkirályszabadjai reptér helyettes parancsnoknak, Alpár Zoltánnak16 parádés kocsisa lettem. Szombathelyi bankigazgató volt civilben, két kisgyermekkel, Zoli­ nak és Tibinek hívták őket. A felesége terhes volt, később megismerkedtem vele is Szombathelyen. Én is voltam kinn hintóval a táborban, és arra is emlékszem, hogy ez a százados jókedvében a hintóból csak ügy lövöldözött. Nem emberre lőtt, csak játékból. Nem jó ember volt! A Pataki főhadnagyom bezzeg egy nagyon kedves, aranyos ember volt, most is összecsókolnám, olyan volt. Annyira szeretett, de én is őt. Bánhegyi Géza, aki olt maradt Szentkirályszabadján, azt mondta nekem: „Lajoskám, maga nagyon vigyázzon, mert bevágják magát ebbe a zsidó ezredbe, és maga meg nem menekül. Ha azok között, akiket visz, rosszindulatú van, akkor azt mondják, hogy majd ők visszavezetik a lovat". - „Mit tudok csinálni, főhadnagy úr?" Négyen voltak, de nem bántottak. Tisztek voltak. Egyik sem volt olyan rossz­ indulatú irányomban. Szentkirályszabadján nem találkoztam bori zsidókkal, de szombatistákkal és Je­ hova tanúkkal sem, mert elszakadtam tőlük, lovaskocsival jártam. A többi nazarénus atyafival együtt voltam. Novemberben mentünk tovább. November elején jött hozzám az öcsém és a nő­ vérem, de közben engem kivezényeltek tiszteket szállítani, mert a megmaradt zsi­ dókat Ausztriába kellett vinni. Nekem ez volt a dolgom, a liszteket vinni az ezred előtt. Szentkirályszabadján egy vak százados volt a parancsnok, nem tudom a ne­ vét, nem is kívántam tudni. Jött a parancs, hogy vigyük őket tovább. Én hajtottam a kocsit, mögöttem ült Alpár Zoltán főhadnagy úr, aki korábban nem volt velünk Borban, Szentkirályszabadján volt táborparancsnok-helyettes. Előre mentünk, mert szállást is kellett csinálni közben. Mögöttünk jöttek gyalog Radnótiék. Veszprémvarsányon ál haladtunk, és a menet jött utánunk. Jóval előttük mentünk, én Radnó­ tit sem láttam, de benn volt ebben a menetben. Vagy kétezren voltak, mert Bajáról, a Pandúr szigetről is felhozták őket17. Győrön is átmentünk. Kb. 1800-an lehettek, bori zsidók, akik a 3600-ból megmaradtak. Alpár Zoltánnal a kocsin nem lehetett beszélgetni, elöl ültem, magasan a bakon, és semmit nem hallottam, hogy ők mit beszélnek. Csomagjaik nemigen voltak. Nem kellett, mert pár nap volt az egész. Két napig tartott az üt, és a harmadik nap éjszaka Mosonmagyaróváron szálltunk meg.18 Aki nem tudott menni, azt föltették a kocsira. A zsidók közül senkit sem ismertem, nem volt érintkezésünk. Én mindig ügy elvoltam, mindig látóközben voltam, és nem tudtam velük érintkezni. Mi az Ausztriába vezető úton Mosonmagyaróvárra mentünk, a határban adtuk át a zsidókat a németeknek. Semmilyen papíron nem rögzítették az átadást. Előtte 30 �nagyon hideg éjszaka volt, és ezek a szegény zsidók kinn, a deres réten voltak el­ szállásolva. Én a mosonmagyaróvári valamilyen gyárban lettem elszállásolva, ott is voltak zsidók, ötven körül: kisgyerekek, lányok, fiúk. Mentek arra emberek, kér­ deztem, hogy kik ezek, azt mondták, zsidó gyerekek, és viszik őket Auschwitzba. Ők meg kérdezik, hogy kik azok a réten? - „Borból jövünk, zsidó emberek. „Olyanok, mint az állatok.” - „Igen, - mondom - olyanok!” Volt, akinek nem volt lábbelije, le volt rongyolódva abban a hideg éjszakában. Idáig kellett hozni őket, itt átvették őket a németek, vitték tovább az egész menetet. Alpár Zoltánt és a három altisztet visszahoztam Szentkirályszabadjára. Egy nap alatt leszaladtunk, gyorsan mentünk - egy nap alatt száz kilométert megtesz a ló. Amikor visszakerültem Szentkirályszabadjára, megindultunk a saját jehovista szá­ zadunkkal gyalogmenetben Jánosháza19 felé. Bori zsidók már nem voltak. Nazarénus atyafiak is jöttek ezzel a menettel. A nagybátyám is lovat hajtott, ott ment el előttem. A lovai egy boltba voltak bekötve, én is oda kötöttem az enyémeket. Az ő menetük elment Sopronkőhidára, oda irányították. Minket pedig Szombathelyre. November végén már Szombathelyen voltunk, együtt a hét nazarénus, itt váltunk el egymástól. A többiek dolgoztak, én ott is parádés kocsis voltam Alpár Zoltánnál. Ő már odavitte a családját is! Volt egy istállóm, bekötöttem oda a lovat, és az volt a dolgom, hogy reggel menjek a főhadnagy úrért, aki végezte a katonai munkáját. Bombatámadás is volt, a lovaim fölágaskodtak, én meg a jászol alá bújtam. Nagy bombázás volt Szombathelyen.20 A Rumi utca szőnyegbombázást kapott, és lerom­ bolták. Nagy temetés volt. 1945 áprilisáig voltunk Szombathelyen. Ott a főhadnagy rokonaihoz is mentem dolgozni. Nagyon jó helyem volt! A fiúknak sem volt rossz. A Jehova tanúk is dolgoztak valahol. Az egyik oldalról a németek lőttek „hitlerfurulyával”, a másik oldalról az oroszok „sztálinorgonával". Szombathelyről ki kellett mennünk a Csatár21 nevű községbe. Szombathelyen gyönyörű szép lakásuk volt a Szent Imre utca 3. szám alatt. Mert voltam ám már náluk, miután megnősül­ tem, 1952-ben. Már vasutas voltam, és vonattal elmentünk meglátogatni őket. Csatáron bementünk egy malomba. Oda már nem hintóval, hanem felpakoltuk a kedves feleségét, a gyerekeket, élelmet és ruhát. Fölmentünk a malomból Ausztria felé a hegyre.22 Ott letelepedtünk egy pincé­ nél. Leküldött Csatárra a lovakkal, a malomba. Menjek le, és hozzak a lónak a há­ tán egy zsák lisztet, sütünk belőle pogácsát, mondta. Két szombathelyi emberrel mentünk le. Ahogy a malomból eljöttünk, az úton egyszer csak azt mondja valaki: „Állj!" Egy német őrmester mondta ezt magyarul, kérte az igazolványt. Mondta nekem, hogy te partizán vagy, mert lisztes a ruhád, ott dolgozol a malomban. De nem bántott, pedig nem volt igazolványom, akkor már katonaszökevény voltam, kivetkőztem a katonaruhából, rögtön agyonlőhetett volna. Azt mondta, hogy me­ hetek, de elveszi a lovakat is, meg a lisztet is. A főhadnagy úrnak mondtam, hogy mi történt, de nem izgultak rajta. Kivetkőztem már a katonaruhából és a főhadnagy úr is, civil ruhában voltunk akkor. Azt mondtuk, hogy mi már nem megyünk ki Németországba, így határozott a főhadnagy úr. Eldugtuk a katonaruhánkat a padláson, Csatáron. Ott maradtunk egy éjszaka, és másnap jöttek az oroszok, odaért az elővéd. Odajött hozzánk az orosz, egy magas fiú. A bajonettjével mutogatott és a két karóra kellett neki, a fő­ hadnagy úré és a feleségéé. És ezzel elment, otthagyott bennünket. Aztán kimentem: 31 �látom, hogy ötvenesével jönnek az utcán, de azok már nem jöttek oda, a németeket nyomták, nyomultak előre. Ezzel átmentek az oroszok rajtunk. Nincs semmi más, gyalogmenetbe vissza. Csatárhegyből lementünk vissza Csatárra. Tanakodtunk, Csatáron mit csináljunk? A Tibike meg a Zolika 5-6 évesek vol­ tak,23 úgy gondoltuk, reggel gyalog fogunk megindulni Szombathelyre. Féltünk, kivel találkozunk? De erdőkön keresztül, nyugodtan, szép szerencsésen hazaérkez­ tünk Szombathelyre estefelé. Amikor beléptünk a főhadnagy házába, láttuk, hogy ki van rabolva. Szombathelyen már az oroszok voltak az urak. A főhadnagy azt mondta nekem: „Itt alszol és holnap reggel te is útra fogsz indulni”. Másnap reggel a főhadnagy úr bejött velem a városházára, és azt mondta, hogy én katona voltam, de nem akartunk kimenni a németekhez, ezért kér igazolást. Őt ismerték, szombathelyi bankigazgató-helyettes volt. Adtak egy papírt, és ezzel a főhadnagy úr elbo­ csátott. Elköszöntem a családjától. Papp Bálint és a Cumbér átkerült Ausztriába, a jehovisták pedig szétszéledtek. Csizmánszki az oroszokkal tudott beszélni. Az öreg Móczár bácsi meg Kocsis bácsi hazakerültek. Később Bálinték is visszakerültek Ausztriából, aztán a Szovjetunióba kerültek hadifogságba24. Én elindultam Jánosháza felé, amerre hintóval szoktam járni, azt az utat ismer­ tem. Majdnem egészen kiértem Szombathelyről, amikor azt mondta egy öreg bácsi: „Fiatalember, hová megy?" Mondom neki - mit törődik az ember egy öreg bácsival -, hogy katona voltam, nem akartam Németországba menni, levetettem a katona­ ruhát, és haza szeretnék menni, de előtte még Jánosházára. Azt mondja az öreg: „Mit akar? Jánosházára? Hát ne csináljon ilyent, rögtön Oroszországban lesz, ott már 40000 olyan embert összeszedtek, mint maga, viszik őket Szibériába. Minden­ hol keresik az oroszok az olyan fiatalokat, mint maga." - „Jaj, nagyon köszönöm, bácsikám!" Visszafordultam a Rumi utca felé, ahol szintén jártam hintóval, de amint kiértem a városból, az út közepén két orosz katona megállított. Azt mondták: „Föl a kezekkel, sztoj! Davaj dokument!" Meg voltam ijedve! Odaadtam a papírt, kitártam. Nem tudta elolvasni, de elég volt neki ez a papír, és elengedett. 100 mé­ tert mentem, aztán lefordultam a berekbe a fák közé, többet ki nem mertem menni az országútra. Egyszer egy hegyre értem, bementem egy házba. Volt ott egy orosz, meg egy néni is, akinek nem volt férje. A néni azt mondta, hogy ne menjek el, úgy fél ettől az orosztól. Az orosz meg azt mondta a néninek, hogy a néni mondja meg nekem, hogy hozzak neki bort. A nénike adott egy üveget, és megmondta, hogy honnan hozzak bort. Egy idős bácsihoz mentem, és adott egy üveg bort. Visszajöt­ tem, kopogtam, de nem voltak. Benyitok az istállóba, a sarokban ott áll a néni, az orosz meg... Végeztek. Odaadtam a bort, ivott a katona. A néni azt mondta: „60 éves vagyok, de megerőszakolt". Az orosz azt mondta, hogy: „Davaj, davaj!". Amikor kijöttek, köszöntem a néninek, és elmentem. Több orosszal nem találkoz­ tam, végig a Zala folyó partján mentem, édesanyám szülőfaluja irányába, Nemesboldogasszonyfára. A fák között lassan hazakerültem, végig a berkeken. Előtte még a nagypapám pincéjéhez értem, ahol az ángyikám éppen válogatta a krumplit. Április vége, május eleje lehetett. Közben három szerb fiúval találkoztam, útköz­ ben, a mezőn, ők is német foglyok voltak. Nagypapám szőlőjébe is eljött velem ez a három. Egy km-re volt a falu. 32 �Az ángyikám fia 16 éves volt, elvitték leventének Németországba. A férjét, az édesanyám testvérét, Lajosnak hívták. Mikor megjöttem Borból Szentkirályszabad­ jára, ő és egy másik atyafi, Arnold bácsi, eljöttek engem meglátogatni. Vasárnap volt, mondtam nekik, hogy ne menjenek el, mert a Mári néni, a nagypapám testvére, rosszul van. Mondtam nekik: „Ha el kell menni, menjetek, de egyre kérlek titeket, ha röpülőt hallotok, és megáll a vonat, akkor rögtön hagyjátok el a vonatot, mert a vonatot támadja a repülő". Úgy is csináltak! Megállt a vonat, Lajos bátyám már ment is ki az ajtón, odaért a repülő, és szíven lőtte. Ott esett össze. Arnold bácsi kilépett utána s mondta, hogy „Lajos, hogy megyek haza nélküled", és sírt. Jött a másik repülő, kupán lőtte és holtan ráesett. Én ekkor nem voltam ott, amikor viszszaértem Szentkirályszabadjára, egy hívőtársam mondta, hogy meghaltak az atya­ fiak. Alsóörsnél vannak eltemetve. A vonaton sok halott és sebesült volt. Amikor az ángyikámmal hazamentünk Nemesbe, otthon voltak a gyerekek. Két napig ottmaradtunk, kimentünk az erdőbe és hoztunk fát, segítettünk fát vágni. Reggel indultunk Keszthely felé, gyalog a három szerb fiúval. Onnan Balatonszentgyörgyre mentünk, aztán lefordultunk Kaposvárra. Ezek a szerb fiuk a helyén voltak, az oroszokkal beszéltek. Kérünk vonatot, mondták, mert mi német foglyok voltunk. Válaszoltak, hogy ekkor és ekkor megy a személyvonat, és fölültettek rá. Kaposvártól Szentlőrincig együtt mentünk. Szentlőrincen azt mondtam, gyerekeim, én itthon vagyok, van nekem itt egy jó ismerősöm, egy nagybirtokos, hozzá beme­ gyek. Ők bementek Pécsre, és mondták, hogy a szüleim nincsenek otthon, ki van­ nak telepítve. A Dráva mentén volt a falu, Zaláta, kettős kapocsban, innen a néme­ tek, onnan a partizánok. Mondták, hogy tudják, hogy hol vannak, nem messze tőlünk, Magyarmecskén25, oda telepítették ki az egész falut. Az egyik fiukat el is küldték, hogy szóljon, itt vagyok. Jöttek is a testvéreim, már megnőttek, mióta el­ mentem Borba. Jött édesanyám, beszélni se tudtunk, hogy is tudtunk volna, amikor meglátták a bori fiukat. Csodálatos volt. Itt lett vége. Ez volt 1945 májusában. Nem volt halott a családban. A testvéreimet nem érte semmi. A fiúk még kicsik voltak, a lányokat nem bántották. Hála érte, mert az ilyen fiatal lányokat az oroszok megerőszakolták. Védelemben voltak, valahogy megmenekültek. Egyetlen fiú voltam, aki elment, 25 éves voltam akkor. Teljesen egészségesen jöttem haza. Volt pedig úgy, hogy a szemétdomb szélén az eldobott kenyér héját megettem, annyira éhes voltam. Itt vagyok most, 84 évesen és 6 hónaposan, mert szeptember 14-én születtem. Nem nyújtottam be kárpótlást a bori munkaszolgálatért, mert nem voltam zsidó, a magyar államnak én megvetettje voltam, mert nem védtem a hazámat az oroszok ellen. A nazarénus egyház tagjai tudták, hogy nem szabad fegyvert fogni, hogy nem kell embert ölni. Az oroszok elvitték a holminkat, amink volt. A kocsinkat is elvitték, csak egy vak lovat hagytak meg. Gyönyörű szép volt, de vak. Azzal mentem 10 hold földet szán­ tani, vetni, de csoroszlyán húzattam az ekét. Megkezdtük a vetést, ősszel vetettük a búzát. Öt hold volt a Dráva közelében, és 5 hold a falu közelében. Volt munka bőven, de ezzel az egy lóval szépen megcsinálgattam. Apukámat szépen kiváltottam. Kézzel vetettünk, édesapámmal termeltünk, jó termés lett. A tehenek megmaradtak, azokat nem vitték el, pedig a teheneket is sokszor elhajtották Magyarbicskére. 1946-ban én már el-eljöttem Bajára. De közben, '46-ban az édesanyám elment Beremendre egy unokatestvéremhez, aki ott volt férjnél, aztán én ott, az állomáson lettem váltókezelő. 33 �Szép, új nazarénus gyülekezet volt ott. Amikor hazajött, azt mondta nekem: „Te Lajos olyan szép helyes lányt láttam Beremenden, hogy azt elfogadnám. Ismeretlen is elvitt vendégének, és úgy ellátott ez a kislány, úgy megszerettem. Próbáld meg­ nézni!”. Vinkovics Ilona és a családja Szerbiában élt, de magyarok voltak, és mikor visszajöttek Magyarországra, magyarosították a nevüket. Így lett Végvári Ilona, ő csak szerb iskolát járt, magyart nem. Volt egy kollégám, akinek mondtam: „Nem jönnél-e el velem biciklivel Beremendre?". A vonat nagyon drága volt. Biciklire ültünk, Beremend 50 km-re van Zalátától. Pár óra alatt ott voltunk, az Ilonáéknál Beremenden. Volt 15 holdjuk és egy hosszú, nagy házuk, gyönyörű szép pincéjük a hegyen, de ők nem voltak otthon, mert béreltek a jugó határ mellett három kilomé­ terre egy tanyát. Kibicikliztünk oda, meg is találtuk őket. Ott megláttam a kislányt. Beírtam a szívembe, de hogy mikor lesz belőle valami, vagy hozzám jön-e, nem tudtam akkor. Gyönyörű karcsú lány volt, nem nagy mellekkel, formás, jómozgású. Vasárnap volt, nem dolgoztak. Két pár lovuk volt, annyi földre sok munka volt. Kedves volt, mondta, hogy menjünk be a faluba, Beremendre. Ott összehívta a barátnőit. Az én leendő feleségem sötéthajú lány volt, nekem a barnák tetszettek mindig, meg a feketék. Fölmentünk a hegyükre, ott, a parton elbeszélgettünk. Ott volt az ismerkedés. Utána ő is Bajára jött, a családba, a gyülekezetbe. A feleségem kislány korától járt a nazarénus gyülekezetbe. Nagyon tiszta lány volt, őneki se volt más az életében csak én, és nekem se volt más, csak az én feleségem. Mert mi úgy nőttünk fel, hogy 12 éves korunktól gyülekezetbe jártunk. Nem volt világi életünk. Ő a gyülekezetben ott ült elöl, nagyon szép hangja volt, a második hangot énekelte, kirívóan szép volt. Hú, megtetszett mindenképpen! A nazarénusoknál nem úgy van, hogy én kérem meg a lányt, hanem a gyülekezet vezetője megkérdezi tőle, hogy vannak-e nehezményei, van-e valami, amin segíteni kellene. Megmondja, hogy nincsen, betegségem sincsen, és akkor átadja azzal, hogy igent mondott a nőtestvérünk. Igent mondott, hogy a menyasszonyom lesz. Az érsekcsanádi Szabó János bácsi adott össze minket Beremenden, 1947. szeptember 13-án volt a polgári, 14-én az egyházi esküvő. 1948. július 4-én megszületett első gyermekünk, Lajos, aztán még két leánygyermek lelt, '50-ben a Hajnalka, '53-ban a Sárika. Ők is, mint az én kilenc testvérem, nazarénus hitben nőitek fel. A fiunk, aki Pécsett van, nem mindjárt, hanem amikor megnősült, akkor tért meg, de nem a nazarénus gyülekezet­ be, hanem a Hit Gyülekezetbe. Hidegburkolónak tanult, aztán leérettségizett, tanár lett, most már 57 éves, ipari tanulókat tanít Pécsett. Sárika lányom Bajára ment tanulni a középiskolába. Hajnalka lányom, először Siklóson tanult, utána ő is Bajára ment. Beremenden építettem fel a házat, de eladtam, és én is Bajára költöztem. 1950 augusztusában mentem a vasútra. Mindjárt bekerültem váltókezelőnek. Ehhez komoly vizsgát kell tenni, nem is Beremenden, hanem Pécsett. Igyekeztem jól tanulni. Amikor levizsgáztam, és indultam haza, mire hazaértem, már letelefo­ náltak a beremendi főnöknek: „A Papp elvtársat tessék szíves tovább képezni for­ galmi szolgálattevőnek, mert igen jó vizsgát tett!”. De akkor én megköszöntem, nem akartam tovább menni, mert a váltókezelőé a legfőbb felelősség, az ő kezében van a vonat, meg a népek élete. Ezzel a szakmával nem lehet játszani! Beremenden szolgáltam 20 és Pörbölyön 13 ével, hála érte, 34 év és 285 nap munka után mentem nyugdíjba, és semmi balesetem nem volt. Egyszer majdnem lett! Bajáról egy vonatot indítottak Bátaszékre. Pörböly a két állomás között van, olyan állomás volt, ahol 34 �minden gombnyomásra ment. Itt szolgáltam. A Bajáról bejövő vonat olyan hosszú volt, nem fért be. Nagyon figyelmesnek kell lenni, mindig ki kell nézni. A menet­ tisztem azt mondta: „Lajoskám, a vonaton nem kell mást csinálni, mint nézni és menni. De nem szabad spórolni a lépéseket és a nézést". Be is tartottam! Kiszalad­ tam gyorsan az irodámból, és szóltam: „Vezér úr, benne van a közelgő vonat útjába a maga mozdonya". Közeledett a Budapestre közlekedő gyors, sötét volt, a vezér úr visszatolatott, és én akkor nyomtam a vonatnak a zöld jelzést, ami már ott is volt, és áthaladt Borbolyon. Kaptam is kitüntetéseket a vasúttól, nem is egyet. A szüleim tősgyökeres nazarénusok voltak, én is egész életemben nazarénus vol­ tam. 26 éves koromban lettem szolga Zalátán, de nem tanító26, hanem egyházi szolga. A bajai nagy gyülekezetben, amiben 140-150 körüli fő volt, 1970 májusában kezdtem szolgálni, 1973-ig tanítottam a nazarénus gyülekezetben, de vén már nem lettem.27 Egy kicsit előrehaladottabb vagyok a hit terén, mint nazarénus őseim. A nazarénus gyülekezetben azt mondtam: „Testvérek, nem mondja senki, hogy csak nazarénus fog a mennyországba jutni azon a napon". Akkor megkérdezték: „Lajoskám, meg­ nyugodnál, ha levennénk a szolgálatból?". Persze, hogy megnyugszom, mondtam, hogy semmilyen sértődés nem lesz, öten-hatan voltunk lelkészek Baján. „Nem kell semmit csinálni, helyeden is maradhatsz a gyülekezetben, csak ne szolgáljál", mondták. (Mert akik tanítanak, elöl ülnek.) Így - válaszoltam nekik - „elfogadom testvérek". Örültek. Meg is tettem, azzal a különbséggel, hogy a helyemet elhagy­ tam, és hátrább ültem két sorral. 1976-77-ben megkezdődött a kizárás a nazarénus egyházon belül. Az országban 120 embert zártak ki, közülük hetvenen pestiek vol­ tak. A kizártak jelentős része a Hit Gyülekezetébe ment. Ott egy kicsit szabadabb világ van, a gyerekeim és unokáim is ott vannak. Az unokatestvéreim is olt vannak, Sárika lányomnak is mind a hat gyereke. Hajnalka lányomék is, aki kinn él Ameriká­ ban, és ott is, és itt, Magyarországon is van három gyereke, ők is mind oda járnak. A hadsereg 1945 után is keresett, decemberben behívtak katonának. Igen ám, de igen nagy hó volt, késett a vonat. Amikor megérkeztem Pécsre, megkérdezték, miért érkeztem később. Megmondtam. „Tetszik tudni, miért hívtuk be?", kérdez­ ték. „Aknaszedésre." Mondtam nekik, hogy éppen megfáztam, jobboldali vizes mellhártyagyulladásom van, orvos kezel, van róla papírom. Mutatom a papírt (Légrádi, a zalátai orvos kezelt). Lábon hordtam ki, nem volt semmi különös, csak adott rá gyógyszert. Mondtam neki: „Főhadnagy úr, nem lehetne engem itt kezelni, ott fizetnem kell". „Sajnos nincs rá módunk, hogy a honvédség gyógyíttassa", vála­ szolta. Én nem is akartam, csak mondtam neki! Na, erre azt mondta: „Tessék szíves lenni haza menni, ezzel nem vihetjük aknát szedni". Így nem kellett aknát szed­ nem. Többet aztán soha nem kértek. Vége (Szeretnek köszönetet mondani Papp Lajosnak és Papp Bálintnak, valamint mindkettőjük családjának, továbbá Hrováth Ferencnének és Kránitz Katalinnak, akik az interjúkat számí­ tógépbe vitték. Csapody Tamás) 35 �Jegyzetek 1 Burizs: hántolt búza. 2 Kisszács (Kisac): Újvidéktől 16 km-re északnyugatra lévő település. 3 A források 2800-3600 fő közé teszik az ún. első lépcsőben elinduló munkaszolgálato­ sok létszámát. 4 Pataki Ferenc főhadnagy (anyja neve: Horváth Rozália, Szentes, 1913.-?). 5 Zimony (Zimun) városa ma Belgrád egyik kerülete. 6 Pancsevo mintegy 12 km-re nyugatra fekszik Zimonytól (Zemuntól), a Duna bal partján, és egyben a Duna és a Temes találkozásánál, a németek által megszállt Bá­ nátban lévő város. 7 Ők a Volksbund, a német Népi Szövetség fel fegyverzett sváb tagjai, más néven „volksdautschok" voltak. Belőlük szerveződtek a menetet kísérő sváb, népi-német „polgár­ őrségek", „rendfenntartó alakulatok", a Deutsche Mannschaftok (DM) vagy a Heimatschutzok. 8 Az Újvidék és Zombor közötti gyalogút által érintett helyiségek helyes sorrendje: Verbász (Vrbas), Kula, Cservenka (Crvenka) és Szivác (Sivac). 9 Túlélő Jehova Tanúk közlése szerint a cservenkai téglagyár egyik épületének padlá­ sára zárták be őket. 10 A cservenkai téglagyárban 1944. október 7. éjjelén 700 magyar, bori zsidó munka­ szolgálatost végeztek ki német katonák, magyar katonák közreműködésével. A kivég­ zetteket két alkalommal exhumálták: 1944. októberében és 1957. november 4-5-én. Mintegy 700 munkaszolgálatos földi maradványait a zombori zsidó temetőben he­ lyezték végső nyugalomba, és közös síremléküket 1964. április 14-én avatták fel. A cservenkai téglagyár mai bejárati épületének falán szerb és magyar nyelvű tábla em­ lékezik a mészárlásra. 11 Dr. Zoltán László (Budapest, 1904. 09. 19.-Budapest, 1976. 04. 02.) idegsebész, c. egyetemi tanár, az Országos Idegsebészeti Tudományos Intézet igazgatója. 12 Papp Bálint pontosító közlése szerint a magyar keret kísérte Cservenka és Zombor között az 1100-1400 zsidóból és kb. 200 kisegyház-tagból álló munkaszolgálatos cso­ portot. Zomborban a zsidók felügyeletét átvették a németek, akik Bajáig és Mohácsig kísérték őket. Zomborban a magyar keret a „hívő századot" vonatra tette és Szentki­ rályszabadjára kísérte. 13 A szombatisták Belgrád előtt megszöktek. 14 Szolgaegyháza: a Fejér megyei település 1948. június 1-jétől Szabadegyháza néven szerepel. 15 Katonaság megtagadásért bebörtönzött nazarénusok. 16 Alpár Zoltán tartalékos főhadnagy, vaskereskedő és takarékpénztári cégvezető (any­ ja neve: Marton Anna, Szombathely, 1909.06.18.-?) korábban az Erdélybe vezényelt 103/5.-ös zsidó munkaszolgálatos század parancsnoka. Alpár Zoltánt a szombathelyi népbíróság 1946-ban felmentette népellenes bűncselekmények elkövetésének vádja alól, azonban a népbíróság Alpár Zoltánnak kizárólag az erdélyi időszakban tanúsí­ tott magatartását vizsgálta. Vas Megyei Levéltár, Szombathely: Nb. 337/1946. 17 A Cservenkán szétválasztott bori menet egyik részét a németek Bajára, a másik részét - köztük Radnóti Miklóssal - Mohácsra kísérték. 18 A Szentkirályszabadja és Mosonmagyaróvár közötti út valószínűleg három napnál több időt vett igénybe. 19 Vas megye keleti része, Celldömölktől délre kb. 20 km-re. 36 �20 Szombathelyen 1945. március 4-én 118 bombázó, öt hullámban összesen 259,6 tonna bombát dobott le. 20 perc alatt Szombathely 4471 lakóházából 3575 sérült meg, 312 ház teljesen elpusztult, 1028 komoly károkat szenvedett. A támadásnak 303 halálos áldozata volt. 21 Csatár: Szombathelytől 18 km-re lévő Felsőcsatár kisközség, amely közvetlenül a magyar-osztrák határ mellett található. 22 Felsőcsatári Vas-hegy. 23 A gyerekek 7 és 4 évesek voltak. 24 Szovjet hadifogságba (málenkij robot), Sztálingrádba került volt bori munkaszolgála­ tosok: Gumbér István, Papp Bálint és Szabó Imre (1944. november). Két és félévi, il­ letve három és félévi kényszermunka után érkeztek vissza Magyarországra. 25 Dél-Baranyában, Szentlőrinctől 13 km-re délre lévő falu. 26 Tanító szolga: a választott nazarénus férfi elöljáró, az egyházi szolga felettese, aki olvassa és hirdeti az igét. 27 Vén: idős kort elérő nazarénus férfi, tanító szolga, vallási elöljáró. Papp Bálint (elöl) és Papp Lajos 2009 februárjában Budapesten. 37 �A KARHATALOM PARTITÚRÁI M a ra fk ó L á szló Az írnok balja Az írnok nem a fáraó, hanem az ezredparancsnok szolgálatában állt. Az alezredes, mi tagadás, kedvelte a ránézésre nyüzge, de inas legényt, mert számos „nemszere­ tem" munkát is rábízhatott. A században irigyelték a bizalmi helyért, így amikor éleslövészet után, térdelő helyzetből leadott egyes lövése nyomán a lőtábla egyéb­ ként elég szerencsétlen kinézetű, festett katonaalakja állva maradt, odaszóltak: „Na, remeg a kéz a sok körmöléstől?" Az írnok nem szólt vissza, általában keveset beszélt, mintha tartaná magát egy behívás előtti fogadalomhoz: a katonaságot észrevétlenül kell megúszni. Késő ősszel, a termékeny laposkúszás és a teljes menetfelszerelésben és gázál­ arcban végrehajtott, levegőspórolós gyalogsági rohamok évszakának tovatűnte után a századparancsnoka odabökte Kandász őrmesternek: „Őrmester, megszer­ vezheti az ezred bokszbajnokságát." Kandász amolyan „széle-hossza egy" típusú altiszt volt, valahonnan Kelet-Magyarországról, amilyeneket fénykorában a nép­ hadsereg előszeretettel rendszeresített kiképzőként. A verseny - az ételekhez hoz­ záadagolt brómadagok mellett - évek óta a fölös energiák kordában tartásának bevált eszköze volt. Sajátos felmenő rendszerének kidolgozásában magának Kandász őrmesternek is volt némi szerepe, ugyanis a szakaszok párharcaiból kike­ rülő legjobbak közül csak azok juthattak tovább a századok közti viadalokba, akik legalább egy menetet kibírtak a versenyen kívül induló, ám a verseny egészét, mondhatni tisztaságát mégis ellenőrző, bivalyerős Kandász ellenében. Aki aztán nagylelkűen a végküzdelmekbe is beszállt, ahol a korábbi pofonjaival már jócskán eligazított élmezőny előtt rendre megnyerte a bajnokságot. Az írnok soha nem vett részt a versenyen, amiért aztán meg is kapta a nyápic alakokat megillető valamennyi minősítést. A meccseket a raktárhelyiség melletti öltöző vasszekrényekkel körbevett tágas helyiségében tartották, amiből rögtön nyílt egy zuhanyozó is, üdvös közelségben, ha az elalélt versenyzőt elsősegélyben kellett részesíteni. Már egy hete tartott a selejtező, mikor az ezredparancsnoknak jelezték, napokon belül váratlan leltárellenőrzést kap. Az alezredesnek több évtizedes tapasztalatok súgták, hogy a papírok és valós raktári helyzet összhangba hozása ennyi idő alatt csakis rutinos eljárással oldható meg. Teljes jogkörrel felruházva mindezzel az írnokot bízta meg, aki reggeltől napestig az iroda és a raktár között ingajáratban közlekedett. Minden áthaladását a harcostársak kórusa kísérte, a legfinomabb utalás az volt: „selyemkesztyűt neki!" Ám az írnok tudta, legjobb, ha betömött füllel jár, mert ha az ellenőrzés bármit is találna, akkor az ő védett helyének is befellegzett. Egyébként Kandász leplezetlen gyűlölettel próbálta már a gyakorlótéren is meg­ alázni, most meg igazán a saját pályáján érezve magát, újdonsült megbízatásának 38 �második napján vállával megbillentette, mintha az ezredparancsnok kedvence ütközött volna neki. „Mi van, csonti, hiányzik a pofon?” - nézett aztán rá. Az írnok szeme elkeskenyedett, arrébb lépett, és bocsánatot kért a vétlen testi érintés miatt. Az őrmester szemében tűz lobbant, nem akarta kihagyni a helyzetet, s még a kötelező magázódást is félretette: „Na, nem próbálod ki a kesztyűt? Olyan, mint a koton, csak ezt más húzza fel, és nem ugyanoda..." A harsány röhögés ezál­ tal az írnok képességeinek megkérdőjelezését mintegy kiterjesztette az altestére is. Az írnok az ajtó közelébe ért, egy pillanatra megállt, az ott ülők látták, kicsit sápadtabb a megszokottnál. „Éppen megpróbálhatom" - mondta az írnok, mire csend állt be, hogy nyomban ajzott zsongásba csapjon át. A felmenő rendszer eddi­ gi menete a megszokott végkifejlet unalmát ígérte, ám ez a kijelentés új izgalommal kecsegtetett. Az írnok levette a zubbonyát, atlétatrikója sovány testet takart, de meglepetésre mozdulatai közben játszottak az inak és izmok a karjain. Az izgatott hangzavarban fel sem tűnt, hogy nem tanácstalankodik, hanem természetes mozdulattal kinyúj­ totta mindkét kezét. Felhúzták rá a fekete, kopottas, disznóbőr kesztyűket, a cipő­ fűzőként lógó zsinórokat feszesre rángatták, megkötötték. Az őrmester már készen állt. Összecsattintották a kesztyűket, s még az sem lepett meg senkit, hogy a pipogya alak vajon honnan ismerheti a kezdés könnyed aktusát. Az őrmester, láthatóan, a kezdeti ijesztgetés mellett döntött, ezért imbolygó mozgással, leeresztett karokkal lépett az ellenfele felé, aki könnyed sasszéval hát­ rált, oldalt mozgott, úgy, hogy fél perc múlva a jó szeműek rájöhettek, hogy egyet­ len ütés bekövetkezése nélkül tulajdonképpen a cingár alak vezeti a behemót moz­ gását. Kandász maga is érezhette, hogy hovatovább nevetségessé válik, ezért az egyik sarokban meglendítette a balját, bár mindenki tudta, hogy iszonyatos a jobb­ ja. Ám az írnok egy könnyed tánclépéssel elhagyta a veszélyes övezetet. Az öltöző elcsendesedett. Az őrmester hol a bal, hol a jobb karjával imitált egy-egy nagyobb ütést, de iga­ zából még nem zúgatta el egyiket sem, ám növekvő dühe egyre inkább látszott a szemén. Aztán hirtelen meglengette a jobbot. Az írnok, mint egy kígyó, egyetlen billenéssel elhajlott előle, s kitáncolt a sarokból. „Te, ez fordított alapállású" - nyög­ te be a csendbe egy hozzáértő a kispadról, akit meglegyintett az ütés szele. Elkövetezett a második menet. A szokásos módon: levegőt hasító ütések itt, könnyed eltáncolások a másik oldalon. Az őrmester arca vörös volt a szokatlanul elnyúló harctól meg a bekiabálásoktól: „Na, mi lesz? Ez nem tánciskola!” Mivel a küzdőteret nem kötelek övezték, csak egy krétával felrajzolt csík, az egyik képletes sarokban az őrmester úgy döntött, dűlőre viszi az ügyet. Terpeszál­ lásban lezárta az írnok vélhető útját, jobbját rettenetes erővel, széles ívben eleresz­ tette, hogy akkor se tévessze el a cingár alakot, ha az kilépne a ringből. Az írnok, mintha gumiból lett volna a dereka, majdnem hátrahidalt, de a padló felett félkört leírva kibújt a légiveszélyes övezetből, s az őrmester mögé került. Az öltözőben recsegtek a tornához használt padok. Kandász szeme vérben forgott, látszott, hogy egyetlen ütéssel akarja nem is padlóra, a másvilágra küldeni ezt pipogya férget. Most már mellmagasságban tartotta kesztyűit, rándított egyet a balján, aztán elindí­ totta a jobbot. A közelben ülők látták, hogy az írnoknak - hátradőlés közben - a feje szinte kinyúlik a testéből, de az ütés milliméterekkel elviharzott az arca előtt. Az 39 �őrmester érthető módon teljes testével követte a lendületet, nemcsak az erejét, ha­ nem minden indulatát is beleadva az ütésbe. Eközben azonban egy villanásszerű jobbhorog kötött ki a gyomorszájtájékán, s ugyanabban a pillanatban az írnok balja villámgyorsan lecsapott Kandász orrtövére, amitől a dőlő test felgyorsult, az őr­ mester feje hatalmas csattanással érte el az előtte levő öltözőszekrény lakattal lezárt ajtaját, amely nyomban behorpadt. A mozdulatlan arcból lassú vérszivárgás indult el a betonpadlón. A szivaccsal felszerelt legények moccanatlanul álltak, az addig fészkelődő közönség döbbenten meredt a tehetetlen testre. Az írnokhoz odalépett az a fiú, aki az utolsó éleslövészeten beszólt neki, s elkezdte leoldozni a kesztyűjét. Másnap az írnok, amikor a raktár felé ment, hogy folytassa a leltározást, mindújra azt érzékelte, hogy a szembejövők rendre kitérnek előle. Lelkifurdalása lett, de a leltárt meg kellett csinálnia. Egy hét múlva, a sikeresen átvészelt ellenőrzés után, mikor az alezredes három nap jutalom eltávozásban részesítette az írnokot, csak úgy mellékesen megjegyezte: „Hallom, újabban ad a kondijára." „Alezredes elvtárs, jelentem, ugyanazt a kosztot eszem, mint a többiek. Annak idején egy súlycsoporttal feljebb akartak indítani, de nem voltam hajlandó felszedni pár kilót. Nem szeretek túl sokat enni." „Pedig nem kellene spórolni a néphadseregnek. Ezt még kibírná" - mondta az alezredes. Az eltávozáskor az őrparancsnok odasúgta: „Ha pár órát késel, én nem fogom észrevenni." És az írnoknak megint keserű lett a szájíze. Hogy nem mondta meg annak a behemótnak: erőből meg méregből nem szabad. Abból csak sérülés meg altatás lesz. De az a szerencsétlen nem hagyott rá időt. Meg kellett hát előzni a bajt. És még évekig, ha eszébe jutott a nagydarab fickó, belül szégyellte magát. Vagy negyven év múltán, amikor az írnok épp reumakezelésről ment hazafelé, a pályaudvari gyümölcsstandnál megállt, mert megkívánta az érett barackot. Az árus arca vörös volt, talán az elfogyasztott italtól, talán a vérnyomásától. A szeme is furcsán megvillant. Az írnoknak az az engesztelhetetlen fehérsége tűnt fel. Meg­ kérdezte volna, vajon nem Bajmócon volt-e katona, s talán magyarázat is következ­ hetne villámló öklökre, de mögötte még vagy hatan álltak a sorban, így aztán fize­ tett. A barackot meg később otthagyta az elővárosi vonat kupéjában, mert az aljára rothadtakat csempészett az a vörösképű. A szeme is talán a szégyentől villant. Bár ki tudja? 40 �S u lyo k L á szló A remény és a borzalom napjai Pofosz-tagok 1956-os emlékeiből „Ledöntött útjelző vagyok / Sötét kor főútja szélén. / Lassan enyészve korhadok, / S fény dereng, nyíltáblám végén. / Gyönge fényecske az éjben / Béhúnyt szemű népnek jelez. / Holtak közt gázoltok vérben, / Hóhérok s szolgák útja ez! / Akarj! Merj!... Emberré lenni! / Teremts magadnak szép jelent!..." Jecsmenik Andor versének címe Ne álmodj, nép! Olyan ember írta, aki örökké ál­ modozott, aki a békétlenséget is vállalta az álmaiért. Magát „gumiBOTcsinálta munkásköltő"-nek nevezte. Tizennégy évet és egy hónapot ült a Kádár-rendszer börtöneiben. Ars poeticának is beillő költeményét negyvenedik születésnapján, 1966. augusztus 8-án vetette papírra. Az 1956-os forradalom és szabadságharc egyik Nógrád megyei - elsősorban nagybátonyi - főszereplője nem terjesztésre szánta. Csakhogy az írást munkahelyi öltözőszekrényében tartotta - naivan, óvatlanul -, miközben a rá állított besúgók mindvégig a nyomában voltak. Kutattak a cuccai közt, ráakadtak a lázító versre, kilopták. Két évet kapott érte, és le kellett töltenie a korábbról elengedett büntetését is. A versrészletet összeállításunk mottójának szántuk. A társadalmi elégedetlenség nem 1956. október 23-án kezdődött. Előzményei viszszanyúlnak az 1945 után mesterségesen és erőszakkal kialakított politikai helyzet­ hez. A megértés kulcsa abban az országra erőltetett politikában, kíméletlen törtetésben és hatalomgyakorlásban rejlik, amely az úgynevezett népi demokratikus korszakot, a kommunista hatalomátvételt és az utána következő éveket jellemezte. Az ország irányítását olyan személyek kaparintották a kezükbe, akik alig ismerték - vagy sehogy - a hazai társadalmi viszonyokat, a magyar nép lelkületét és vágyait, következésképp idegen szellemiség követését tették kötelezővé. A Magyar Kommunista Párt céljainak elérése érdekében - háta mögött a szovjet dominanciájú Szövetséges Ellenőrző Bizottsággal - számos esetben törvénytelen eszközöket is igénybe vett, s agresszív előrenyomulását, arroganciáját és gátlásta­ lanságát a polgári és szociáldemokrata erők, a demokratikus pártok képtelenek voltak ellensúlyozni. A kommunista demagógia folyamatosan félrevezette a világ­ háborúban csalódott, s a jobb élet ígéretében aktivizálódó tömegeket. A negyvenes évek végére így a többpártrendszeren alapuló parlamentáris hatalomgyakorlás sorsa megpecsételődött, és kezdetét vette a kommunisták totális diktatúrája. Egy akaratnak volt alárendelve minden, élő és élettelen: a kommunisták új szervezeté­ nek, a Magyar Dolgozók Pártjának, ezen belül a Moszkvából hazatelepített, és mindvégig onnan inspirált, irányított Rákosi-Gerő-Farkas-Révai klikk akaratának. A más véleményt formálókra akasztófa, börtön, kitelepítés, internálótáborba zá­ rás, kényszermunka, alacsonyabb munkakörbe helyezés, elbocsátás, a megalázás és az ellehetetlenítés megannyi változata várt. Érdekeik szerint a pártvezérek szekér­ tolóikat, saját elvtársaikat is felakasztatták. Az Államvédelmi Hatóság, közkeletű 41 �nevén az „ÁVÓ", mint állam az államban létezett, élet és halál uraként ítélkezett élők és holtak felett. Az ország fejlődését eltorzító személyi kultusz, a szektás, voluntarista pártpoli­ tika kiváltotta társadalmi elégedetlenség az ötvenes évek közepére elérte forrpontját. 1956. október 23-án délután három órakor Budapesten megkezdődött a tüntetés. Az egyetemisták megmozdulásához csatlakoztak a gyári munkások, a tisztviselők és alkalmazottak, az értelmiségiek. Jelszavakat kapott fel és vitt szerte a szél: „Függet­ lenség, szabadság, lengyel-magyar barátság!", „Vesszen az önkény, éljen a törvény!", Nincsen ingünk, se gatyánk, Rákosi volt az apánk!", „Nagy Imrét a kormányba, Rákosit a Dunába!", „Szovjet sereg menjen haza, Sztálin-szobrot vigye haza!" A régi módon már nem lehetett kormányozni... - Tele voltunk reménnyel, amikor megtudtuk, hogy Budapesten kitört a forrada­ lom - lelkesedik újra a 71 éves Sípos Dávid, aki egy kis hegyi faluban, Mátramindszenten élte át a sorsfordító eseményeket. - Mozgásban volt mindenki... „Kossuth Lajos azt üzente,/ elfogyott a regimentje..." Énekeltük a nótát, és leszedtük a vörös zászlót meg a vörös csillagot a középületekről, helyükbe meg kiraktuk a háromszínű magyar zászlót. Jól emlékszem: a lakosság kilencven százaléka változást akart; életünk jobbra fordulását reméltük. A falugyűlésre, a tanácsudvarban, összejött a falu apraja-nagyja. Külön álltak a párttagok, külön a változást akarók. Amazok voltak vagy tizenöten, mi meg voltunk nyolcvanan, vagy százan... Azok hallgat­ tak, közülünk szólaltak fel páran. Én amellett érveltem, erre emlékszem, hogy a kuláklistát meg kell szüntetni, mert igazságtalan, kértem, hogy ne háborgassák a parasztot, termelje csak az élelmet, meg hogy a hatalom fejezze be az ártatlan em­ berek elhurcolását... Jó okom volt erről beszélni, mert a családunk megkapta a rendszerellenes jelzőt. Óriási bűn volt ez a Rákosi-rendszerben. Édesapáméknak hét hold földjük volt, s apám ki akart törni a szegénységből, beiratkozott a jogi egyetemre. Két év után azonban anyagilag nem bírták a taníttatását. Elment bá­ nyásznak. Mivel értette a paragrafusokat, sokan jártak hozzá tanácsot kérni. Gyak­ ran ügyvédnek nevezték, pedig csak vájár volt. Hívták a kommunista pártba, nem fogadta el; más volt a gondolkodása. 1948-ban őt választották meg a Független Kisgazdapárt helyi elnökének. Ezek miatt aztán sok igazságtalanság ért bennünket. Mindig a szégyentáblán volt a nevünk, ha megérdemeltük, ha nem... Az 1956-ban történtekről nem sokat tudok mondani. Tudja, ezekről a dolgokról később nem lehetett beszélni, ezért aztán nem is nagyon maradt meg az emlékezetemben. Leg­ feljebb az a keserűség és kín, amely a forradalom leverése után következett. Mert az ártatlan emberek elhurcolása nemhogy megszűnt volna, mint a falugyűlésen óhaj­ tottam, hanem felerősödött, és elért engem is, valamikor márciusban, 1957 elején. Bevitték Tarjánba, a városi rendőrkapitányságra. Ott agyba-főbe vertek kivétel nélkül mindenkit. Ezután levittek a megyei kapitányságra, ott kaptuk a második verést. A falhoz állítottak, vagy három órán keresztül. Nagy tócsa keletkezett a lábam alatt, annyira könnyezett a szemem, ahogy beleütöttek. Lent a pincében tizenketten voltunk egy kis fogdában. Felváltva lehetett leülni, aludni. Egy kazári ember szólt az őrnek, adjanak a szememre valami orvosságot. Az volt a válasz, hogy ez nem szanatórium, itt nincs orvosság... Tíz napig tartottak fogva, kihallga­ tás nélkül... Örülhettem, hogy visszaengedtek a bányába. De mindig piszkáltak, 42 �beiéin kötöttek, évtizedekkel később is. A sok megaláztatástól kikészült az idegrendszerem, és egészen fiatalon nyugdíjba kényszerültem. Óvjon meg az Isten mindenkit az ilyen élményektől! Szécsi István 18 éves siheder volt 1956-ban, óriási közösségi sikerekkel a tarsolyá­ ban. A tarnaszentmiklósi parasztgyerek az általános iskola elvégzése után került fel Budapestre, ahol szűkebb és tágabb családjának már több tagja is élt, és kitanulta a szerszámkészítő mesterséget. Budapest legjobb ifjú sztahanovistája lett, országosan második helyezett. Neve rendszeresen olvasható volt a Vörös Szikra dicsőségtáblá­ ján, munkamódszer-átadásokra járt, 1954. május elsején Sztálin és Rákosi fényképe között vitték az övét. Tele volt ötlettel, energiával. A pártemberekkel mégsem igazán értette meg magát. Ez egyrészt önálló véleményformálási készségével függött össze, másrészt azzal, hogy édesapját kulákként bélyegezték meg. 1955-ben egy békeköl­ csön-jegyzés körüli huzavonában megorrolt rá a gyári pártvezér, és nevét azon melegében áthelyezték a szégyentáblára. Az eset csak növelte népszerűségét. Ak­ kor már érlelődött egy másfajta Magyarország. S ahogy teltek a hónapok, úgy erő­ södött a társadalmi feszültség, a politikai elégedetlenség, a Petőfi körös értelmiségi igazságkeresés. -Találóan mondjuk: fejétől büdösödik a hal... Október 18-án hallottuk a rádió­ ban, hogy a szegedi egyetem jogi karának hallgatói a budapesti egyetemi ifjúsággal kívánnak tárgyalni a jövőbeni kapcsolataikat illetően. Ezt ifjúsági találkozónak nevezte a mi rádiónk, míg a külföldi sajtó úgy értelmezte, hogy mozgolódás van az egyetemi ifjúság között. Október 22-én este már lehetett tudni, hogy másnap tünte­ tés lesz. Állítom és vallom, hogy ez békés kimenetelű lett volna, ha egyes, nagyon szélsőséges és rendkívül radikális baloldali személyiségek nem ragadtatják el ma­ gukat; ha a Rádiónál nem adtak volna ki tűzparancsot... Szeretném hangsúlyozni, hogy október 23-ára országosan olyan hazugságáradat és félelemkeltés, olyan tö­ meges nyomor alakult ki, amilyen a magyar történelemben talán még soha nem volt. Nagyon sok emberben olyan érzés támadt, hogy ennél rosszabb már nem lehet, nincs mit veszíteni. Az egyetemisták, műveltségük hatására, arra az állás­ pontra jutottak, hogy ahogyan kezelik őket, az nem tisztességes, ahogyan élniük kell, az nem normális élet. Jogot akartak maguknak, tisztességes tájékoztatást és emberséget. És akkor, amikor brutális módon rájuk, ránk támadtak, a megaláztatás, az elnyomattatás olyan erővel tört föl, hogy nem volt erő, tizenkét napig, amely visszatartotta volna. Nekem az a véleményem, hogy ez a tizenkét nap dicsőséges időszaka Magyarországnak, és nemcsak a ma élők, hanem az utánunk következők is büszkék lehetnek az őseikre, akik olyan emberek voltak, hogy életüket adták a szabadságért, a hazájukért, egy szebb jövőért... De azt kijelenthetem, hogy akikkel én együtt voltam a váci börtönben, nem ilyen jövőt akartunk... mint ma van. Ami­ kor az ötvenedik évfordulót nem lehetett méltóképpen megünnepelni... Mi igazi semleges, demokratikus Magyarországot szorgalmaztunk. A semleges azt jelentet­ te, hogy az ország önálló politikát folytat, és sem a jobboldalról, sem a baloldalról nem enged beleszólni a hatalomba. Egyes társaim a váci börtönben éppen ezért és ebben a szellemben tanulmányokat írtak arról, hogyan kellene egy igazán demok­ ratikus országot felépíteni, fenntartani és működtetni. Különbek lehettünk volna, mint Svájc... A forradalom engem motorbaleset után, zúzódásos, begipszelt lábbal 43 �ért el. De motorral végigjártam Budapestet, a legfontosabb színhelyeket. A gyári munkástanács rám bízta a nemzetőrség megszervezését, s nekem kellett az igazga­ tóval közölni, hogy nem kívánnak tovább együttdolgozni vele. Október 30-án nem adtam át a gyár védelmét egy szovjet harckocsival érkező magyar századosnak, és sok olyan dolgot tettem, ami nem tetszett a későbbiekben. Az ügyész a legsúlyosabb ítéletet kérte rám, mert olyan tulajdonságaim vannak, fröcsögte, amelyek károsan érinthetik a stabilizálódott államhatalmat... Másodfokon tizenöt évet kap­ tam, s 1963 májusában szabadultam. Pap Gyula 77 évvel ezelőtt született Zagyvapálfalván. A bányalelepi fiatalember számára természetes volt, hogy a bányagépgyárban helyezkedik el. Itt élte át a reményteljes napokat, egészen az 1957. márciusi elhurcolásáig. - Gépkocsivezetőként és anyagbeszerzőként dolgoztam, s október 24-én Buda­ pestre vitt az u t unk. Hajnali 4-kor indultam oxigénpalackokkal, oxigéncserére. A tarjáni pártbizottság Pobjedája a Zsidó-hegyen előzött meg, és amikor mi Balassa­ gyarmatra értünk, a városházához, az utasai már a falhoz voltak állítva, két géppisztolyos őrizte őket. Továbbhaladva elég sok akadályba ütköztünk. A rétsági laktanya őrsége kint az útszélén várt mindenkit, igazoltatott. Budapest felől több százas, vagy talán ezres tömeg áradt a 2-es úton Rétság felé. Budapesten, a Váci úton, az oxigéngyár előtt fegyveres őr állt, ez már a forradalom jele volt, nem akart beengedni. A győzködésnek végül engedett, de az irodába azt telefonálta, hogy erőszakkal mentünk be. Ennek ellenére megkaptuk az oxigént. Nélküle leáll a ter­ melésünk, érveltünk. Tizenhét palackot hoztam el... Elindultunk a Nehézipari Minisztérium felé, de a Károly Róbert körútnál letérítettek bennünket. A híd lábá­ nál orosz katonák álltak, betereltek a körútról az első utcán balra, majd a következő utcán megint balra, a Teve utcai rendőrkapitányság felé. Előttünk két, fiatalokkal megrakott, nyitott platós Csepel teherautó ment. Ahogy befordultunk, a rendőrka­ pitányság felől golyószóró- és géppuskatűz várt. Az előttünk levő autókról ugrál­ tak le az emberek, én pedig gyorsan rükvercbe vágtam a Rába 98-ast, és tolatva jöttem vissza a mellékutcába. Megálltam egy háztömb előtt. Onnan csak estefelé tudtunk kijönni, az orosz katonák előbb nem engedtek. Hazafelé már ügy jöttünk, hogy szinte minden kilométerkőnél géppisztolyosok állítottak meg, mindenhol igazoltattak. A karom vérzett, mert üvegszilánkok érték; kilőtték a szélvédőt is. Hetvenkét lövést számoltam meg a gépkocsimon... Másnap meg az utána követke­ ző napokban a munkahelyemen már nagy mozgolódás volt. Leszedték a tetőről a vörös csillagot. Én fiatal voltam, elég sportosan mozogtam, felmásztam a tetőre, és a csillag helyére kitűztem a magyar zászlót. Később ez lett az egyik legfőbb bűnöm. Jött aztán hozzá, hogy a gyárőrség, majd a belőle alakult nemzetőrség tagja voltam, hogy beválasztottak a bányagépgyári munkástanácsba. Bűnömül rótták fel, hogy a bányatelepi párthelyiségről szintén leszedtem a vörös csillagot, a faluban szervező­ je voltam a szovjet hősi emlékmű ledöntésének, a gyáron belül sztrájkra uszítottam, és agitáltam a megalakult munkás-paraszt kormány ellen... Január elseje után ren­ desen megindult a munka... majd elérkezett március 5-e. Lementem az élelmiszerboltba vásárolni. Félúton rendőrök állítottak meg, letartóztattak. Elvittek egy elbe­ szélgetésre, ahogy mondták, és 424 nap lett belőle. Arról nem akarok beszélni, hogy ezek az elbeszélgetések mivel jártak. A kihallgatásokról szinte nem is emberekként 44 �kerültünk vissza a fogdákba. Mindenkit megtörtek, összevertek. Be akartak léptetni a rendőrséghez, de nem írtam alá. Kistarcsára internáltak, majd Tökölre vittek, amikor elkezdődött az ottani internálótábor építése. A legszörnyűbb élményem az volt, amikor gépkocsivezetőként kijártam a városba egy hadnagy rendfokozatú anyagbeszerzővel, s a Vörösmarty és a Majakovszkij utca sarkánál, ahol a nővérem lakott, kint ült az édesanyám a járdán, én pedig rabként nem szánhattam ki a ko­ csiból, hogy odamenjek hozzá. Nyalka legény volt valamikor a Karancs völgyében a ma 85 éves Pilinyi Sándor; faluszerte ismerték, mivelhogy futballozott. Bányászgyerek. Mint családjának legtöbb férfitagja, megpróbálkozott ő is a föld mélyével. De szerette a fát, csodálta az ácsok munkáját, ezért kitanulta a mesterséget. Így kereste családjának a kenyeret, míg­ nem 1956 októberében megválasztották a munkástanács elnökének. A megtorláskor rajta kérték számon munkatársai szeretetét, rajta bosszulták meg, hogy szerették. - Édesapám nyitott szemmel járt, mindent megnézett, mindent meglátott. Gergén a '30-as években ő szervezte meg a szociáldemokrata pártot. Amikor Rákosi vissza­ jött a Szovjetunióból, és megszervezte a kommunista pártot, olyan erős lett, hogy a szociáldemokrata pártnak be kellett olvadni. Így lettünk tagja, a testvéreimmel, a Magyar Dolgozók Pártjának. De én és az édesapám 1954-ben kiléptünk, mert az „ÁVÓ" lesöpörte a padlásról a búzát. Ezt hozta a dicső Vörös Hadsereg meg Ráko­ si: a hitleri fasizmusból mindjárt beléptünk a sztálini kommunizmusba. De az még rosszabb volt; Sztálin több embert meggyilkolt, a testvéreiből, a fiaiból, az elvtársa­ iból is, mint Hitler... Hogy voltak-e errefelé nyilasok? Hogyne lettek volna! Csak felszívódtak, épp a kommunista pártba. De ez kényes téma, erről nem beszéltünk se akkor, se most... Én is inkább arról mesélek, hogy mi történt velem '56-ban... A Karancskeszi Állami Gazdaságban dolgoztam, s megválasztottuk mi is a munkástanácsot. Ki legyen az elnök? Többen felálltak: a Pilinyit javaslom. Egyhangúlag rám szavaztak. Én mindjárt visszautasítottam, szellemileg nem vagyok én arra érett ember, hangoztattam. Ezzel szétszéledtünk. Másnap szólt az irodából egy kislány, menjek fel az igazgatóhoz. Baj van, Sanyi, mondta, sztrájkolnak a tehenészek. Mi­ csoda? Azért hívattam, mert maga a munkástanács elnöke. De én nem vállaltam. Akkor is, itt magának kell csinálni valamit... Biciklivel kimentem a tehenészetbe. Útközben végiggondoltam a dolgot. A tej kell Tarjánban, a gyerekeknek, a dolgo­ zóknak, kell a kórházba, a tehenet reggel, este etetni, fejni kell, itt nem lehet sztráj­ kolni... Kint odaköszönök: Józsi bátyám, miért sztrájkolnak? Még te kérdezed? Te sztrájkolsz! Hogyhogy én, hát én munkában vagyok. Mi téged megválasztottunk a munkástanács elnökének, mondja az öreg, ezt te nem vállaltad; no, ha te nem vál­ laltad, akkor mi sztrájkolunk... Hát ennyiből állt... Vállalnom kellett... A forrófejű­ eket igyekeztem csendesíteni, a vitás dolgokat emberségesen, igazságosan elintéz­ ni... November 7-én aztán jött Kádár, átvette a prímet, és egyre keményebb lett a helyzet. Azt szavaltuk akkoriban: „Frissen sült a meleg lángos, / Le van szarva Kádár János." Uszításnak vették, és máris adták érte a két év börtönt. Pilinyi Sándor tíz hónapi internálással megúszta: a „szavalást" is, meg forradal­ mi szerepvállalását is. Előtte ötször vonultak ki a lakására a pufajkások, bevitték a salgótarjáni városi kapitányságra, felpofozták, agyba-főbe verték; a lila foltoktól szinte nem látszott a háta. 45 �- Tősgyökeres dejtáriak vagyunk - fogalmaz lokálpatrióta öntudattal Zólyomi Fe­ renc, akinek kilenc és fél évtized terheit rakta vállaira az élet. - Szegény emberek voltak a szüleim. Édesapám nem is válogatott a munkában soha. Korán munkára fogtak. Földünk nem volt, napszámba jártunk. Életemben fordulatot az hozott, amikor 1936 októberében bevonultam katonának. Két évre rá részt vettem a ma­ gyar hadsereg felvidéki bevonulásában. Az egységem Szécsénynél lépett át az Ipoly túlsó oldalára... Leszerelésem után nem sokkal, 1939-ben aláírtam, továbbszolgálatos lettem. Tanultam, tiszthelyettesi rangot kaptam, kineveztek határva­ dász őrsparancsnoknak. Az orosz frontra őrmesterként vittek ki 1942-ben, amikor feltöltötték a 2. magyar hadsereget. Több katonai kitüntetést kaptam. Nem adták ingyen. Kétszer hajtottam végre önkéntes vállalkozást. Három hónapon keresztül hetven méterre voltunk az orosz állásoktól. 1944 őszén a tordai ütközetben hátge­ rinc- és fejlövést kaptam. Orosz fogságból kerültem haza. Megnősültem, született két szép gyermekem. Határőrkatonaként, őrsparancsnokként szolgáltam, míg öszszetűzésbe nem kerültem a községi párttitkárral, aki rendszeresen beleszólt a mun­ kámba, amihez nem volt joga. Felfüggesztettek, kirúgtak. A háború után viszont a rendőrségnek kellettek a képzett, tapasztalt emberek, toborzók járták a vidéket, engem is megtalált egy. Átképeztek, majd itt is őrsparancsnok lettem. A rendőrka­ pitányság őrszemélyzeti osztályvezetője azonban összeszűrte a levet az egyik rendőröm feleségével, amit én erélyesen kifogásoltam. Még neki állt feljebb, meg­ fenyegetett... és neki lett igaza. Belekapaszkodtak egy háborús cselekményembe, letartóztattak. A hat vádpont közül azonban csak egyet tudtak rám bizonyítani, mert azt meg is tettem, vállaltam. Tizenegy hónapig tartottak különböző fogdák­ ban. 1952. január 9-én engedtek ki, s két hónap múlva elítéltek: egy év börtönt kap­ tam, a közügyektől eltiltottak, vagyonom egy negyedét elkobozták, lefokoztak. Népellenes bűntett. Csak 1991-ben mentett fel a Legfelsőbb Bíróság, bűncselek­ mény hiányában... Gondolhatja, mennyire örültem a forradalom kitörésének. Vég­ re eltakarodnak azok, akik minden bajomnak az okozói voltak: az oroszok meg a kommunisták. Pedig eleinte még hittem is nekik. Azt gondoltam, úgy vannak a dolgok, ahogy ők mondják... Dejtáron az én nevemhez fűződik a forradalom. Ok­ tóber 26-án láttam a felvonuló tömeget Balassagyarmaton, és másnap elkezdtem szervezni az embereket. Kerékpárral végigmentem a falun, beszóltam a házakba, hogy kilenc órára jöjjön mindenki, aki magyarnak érzi magát... a postához, ott lesz a forradalom... ott kezdődik a felvonulás... Este a falugyűlésen megválasztottak az ideiglenes forradalmi tanács elnökének. Szereztem fegyvereket, megszerveztem a nemzetőrséget. Ügyeltem arra, hogy egy pofon se csattanjon el. Nem bántjuk a kommunistákat, illeszkedjenek be ők is a munkába, az új rendbe... Elégedettek voltak velem a faluban, mert november 7-én megválasztottak a végleges forradalmi tanács elnökének, két és fél hét múlva pedig a végrehajtó bizottság elnökének. Pe­ dig novemberben már Kádárék dirigáltak. A 1956. december 8-i véres salgótarjáni pufajkás sortűz után már olyan nyomás nehezedett rám, zsarolás, fenyegetés, hogy december 20-án összehívtam a végrehajtó bizottságot, és lemondtam, a többiek meg követtek. Az év végi ünnepek elmúltával gyorsan beindult a felelősségre vonás. Zólyomi Ferencet a rendőrségi kihallgatásokon, Balassagyarmaton annyira összeverték, meg­ kínozták, hogy a börtönorvos nem is volt hajlandó befogadni. Így került a kórházba: 46 �„kóros elme- és idegállapotban". Elektrosokkos kezelést is kapott. Két évig folya­ matos zaklatás volt az élete, s csak alkalmi munkákat kapott. Isten, család, haza ez a hitvallás - jelszó! - állította talpra, hozta egyenesbe az életét. A Karancsalján lakó Tóth Zoltán egyik túlélője az elvakult pufajkás vérontásnak: - 1956. december 8-án a Salgótarjáni Tűzhelygyárban dolgoztam, mint könyvelő. Abban az évben érettségiztem. Az eset megértéséhez tudni kell, hogy abban az időben, az egész megyében sztrájkoltak a gyárak, a bányaüzemek, tiltakozásul, hogy az oroszok leverték az 1956-os forradalmat, egy hónappal azelőtt. Ezzel a ténnyel nem tudott mit kezdeni a pártbizottság. Úgy döntöttek tehát, hogy megfé­ lemlítik a lakosságot... Persze, azt csak később tudtuk meg, mi hogyan történhetett, noha az események résztvevői voltunk. A nagy dolgok a fejünk fölött intéződtek... Az történt, hogy telefonon értesítették a gyárak és az üzemek dolgozóit, hogy jöjje­ nek tüntetni a megyeháza és a rendőr főkapitányság épülete elé, mert a Nógrád Megyei Forradalmi Bizottság egyes tagjai le vannak tartóztatva, a kapitányságon tartják fogva, kérjük ki őket. (A két letartóztatott személy Gál La jos és Viczián Tibor volt. Gál aknászként dolgozott a kisterenyei bányaüzemnél. A mérsékeltek közé tartozott, ennek ellenére a megyei rendőrkapitányság nagybátonyi őrse december 5-étől figyeltette minden mozdulatát, mígnem december 8-ára virradóra a pufajkások letartóztatták. A másik letartóztatott, akit szintén munkástanácsi vezetőként emlegettek, Viczián Tibor volt, s nem Kisterenyéről, hanem szúpataki lakóhelyéről hurcolták el a karhatalmisták, Gállal csaknem egy időben. Viczián soha nem volt bányász Kisterenyén. 1950-től börtönbüntetését töltötte. Fiatalemberként a közigazgatásban dolgozott, de belekeveredett egy kisgazda monstre perbe, és ez jogi egyetemi tanulmányainak és értelmiségi karrierjének a végét jelentette. 1956. október utolsó napjaiban engedték szabadon a forradalmárok követelésére a csolnoki rabbá­ nyából, és tért haza Szúpatakra, a szülői házba. - S. L.) El is jöttünk szépen, szervezet­ ten a munkahelyeinkről, és megtöltöttük az utcaszakaszt. Békésen folyt a tüntetés, mígnem megjelentek a pufajkások és az orosz tankok. A pufajkások a megyetanács előtti járdán felsorakoztak, egymástól körülbelül egy méter távolságra, géppisztol­ lyal, szemben az utcán álló tömeggel. Miután felsorakoztak, egy rövid idő eltelte után a megyetanács előtt elhangzott egy - utólag már ügy gondolom - jeladó, rövid sorozat. Ezt mi, akik a főkapitányság előtt álltunk, nem láttuk; nem láttuk, hogy ki lőtt, csak hallottuk a lövést. És a rövid sorozat után közvetlenül, rögtön megindult a sortűz. Az összes pufajkás egyszerre elkezdett lőni a tömegbe. Mindenki futott, menekült, mentette az életét, oda bújt, ahova tudott... Én egy lépcsőházba akartam beszaladni, többedmagammal. De akkor már mellettem hullottak az emberek, mint a legyek. Más kiutat nem találtam, hasra vágtam magam, ott feküdtem a földön, és ott ért a lövés... Haslövést kaptam... Mégpedig ügy, hogy hátul bement a golyó, és elöl jött ki. Ezen kívül kaptam még egy haslövést és két comblövést. Az eszmélete­ met szerencsére nem veszítettem el... Mivel egyszerre kezdtek lőni a pufajkások, egyszerre fogyott ki a tár, és bekövetkezett egy kis tűzszünet. Akkor vettem annyi erőt magamon, hogy felálltam, és odabicegtem az egyik lépcsőházi bejárati ajtóhoz, le akartam menni a pincébe. De nem kellett lemennem, mert közben ért egy újabb találat a combomon, a negyedik lövés; összerogytam, és lebuktam, lecsúsztam a lépcsőn a pincébe. Valakik még követtek, meg előttem is voltak lent... Abban a kis tűzszünetben vagy hárman-négyen mehettünk le, pontosan nem tudom megmon­ dani... Érdekességként elmondom azonban, hogy akiknek sikerült bemenekülni, és 47 �még nem érte golyó őket, annyira kétségbe voltak esve, hogy szinte meg voltak bolondulva. Ott szaladgáltak össze-vissza, tapostak rajtunk, földön fekvő sebesül­ teken... Körülbelül fél órát töltöttünk ott. De most már pontosan nem tudom meg­ határozni, mert az idő akkor valahogy másképp telt. Szóval egy félóra múlva civi­ lek jöttek, összeszedték a sebesülteket, és teherautóval, busszal meg egyéb szállítóeszközzel elszállították a kórházba őket... a halottakat persze a temetőbe... Én egy Ikarusz buszra kerültem, néhányad magammal, azzal vittek be a kórházba. Ott a kórtermek már megteltek, így engemet a hordágyon letettek egy lépcsőfordulóban. Olt kaptam injekciót több alkalommal is. Később bevittek egy kórterembe, véletle­ nül épp egy nőibe. Körülbelül tízágyas lehetett, a közepén elég nagy hellyel. Oda tettek le bennünket, sebesülteket, hármunkat vagy négyünket. Vártunk az operáci­ óra... Rám este nyolc-kilenc óra körül került sor. Akkor operáltak meg először. Bélműtét. Sikerült. Igen ám, de nekem hátul, ahol bement a golyó, egy mellékütőeret is elszakított, az viszont nem vérzett, mert azon feküdtem egész idő alatt az ágyon, és beforrt, benőtt a sebhely. Egy tumor képződött azon a helyen, ahova a vér nyomódott, és ügy lüktetett, mintha ott dobogott volna a szívem. Viccképpen még mondtam is: ijedtemben ide szaladt a szívem... Emiatt még egyszer meg kel­ lett operálni, el kellett kötni azt az eret. Felvágtak a combom tövénél, lekötötték a fő ütőeret, akkor felnyitottak hátul, elkötötték az eret, mint egy zsák száját, és azóta is így van... Több mint két hónapot töltöttem a kórházban, és utána több hónapig voltam betegállományban... Hát én így éltem meg december 8-át!... (A rendszervál­ táskor 1956. december 8-n a „Salgótarján legtragikusabb napja" elnevezést kapta, bár a történtek ismeretében kiérdemli a legsötétebb napja elnevezést is. - S. L.) Felépülésem után visszamentem a tűzhelygyárba, majd pár hónapra otthagytam, önszántamból. Elmentem műszerész-tanulónak. Sikeresen szakmát szereztem, és rádió-, tévémű­ szerészként dolgoztam egy munkahelyen, egészen a nyugdíjazásomig. Németh László a Salgótarjáni Vasöntöde és Tűzhelygyár áruforgalmi osztályvezetője volt, amikor kitört a forradalom, s a lendülete magával ragadta. Megválasztották a gyári munkástanács titkárának. A hatalomba visszakerült kommunista vezetők „a téglagyáros fia"-ként, „ellenforradalmár"-ként emlegették. Gúnyból, becsmérlés­ képpen. A 89. életévében járó, az orosz frontot is megjárt forradalmár 1956-os em­ lékei közül december 8-a történetét elevenítjük fel. - Sokáig nem lehetett erről beszélni. Magam is csak nemrégiben döbbentem rá, mennyire elő volt készítve ez a rettenetes tragédia... Reggel hatra jártam be dol­ gozni vonattal, mindennap. Telefonáltak, majd nyolc óra körül újabb telefon érke­ zett. A munkástanács egyik vezetőjét keresték, akkor én voltam közelebb a készü­ lékhez, nem az elnök, Szabó Béla, én vettem fel. - Kérünk benneteket - hallottam a telefonban -, ti is gyertek - ismételték meg a kérést -, az acélgyár már indul. - Hát jó, ha ők mennek, akkor mi is megyünk! Nem kételkedtem. Bár ma sem tudom, ki beszélt a telefonban... Én úgy értelmeztem, a szöveg alapján, hogy az acélgyárból hívtak... Mi akkor csak annyit tudtunk, hogy két kisterenyei munkástanácstagot letartóztattak, és a megyei rendőrkapitányságon tartják fogva őket, oda kell men­ nünk, tüntetni és követelni a szabadon bocsátásukat. Az egyiket, a Gált még ismer­ tem is, a bányatröszti munkástanács tagja volt... Tájékoztattam az embereket az üzenetről. Másfél-két óra múlva összejött vagy 5-600 ember, csaknem az egész 48 �délelőttös műszak. Elmondtam nekik, hogy semmiféle provokációnak ne dőljünk be, próbáljunk meg higgadtan, nyugodtan viselkedni... Úgy fél tizenegy tájban érkeztünk a rendőrség elé. Akkor már elég sok ember tartózkodott ott: tefusok, palacküveggyáriak, kisterenyei és nagybátonyi bányászok. Vagy kétezer-ötszáz ember, a polgári iskolától le, egészen az öblösüveggyár kerítéséig. De az acélgyáriak - és így utólag mondom: szerencsére - nem voltak ott... Mi már csak a rendőrség­ nél kaptunk helyet. Két harckocsi állt előtte... Mintegy félórás várakozás után kez­ dődött el a sortűz. Előtte folyt a hangoskodás... A pufajkások az épület előtti járdán helyezkedtek el, míg a túloldali járdán jártak-keltek az emberek. Azok, akik nem a felvonulásra jöttek: sétáltak, nézelődtek. Középen pedig, az úton, tartózkodtak az úgynevezett felvonulók... Semmire sem haladtunk a kérés-követelés során. Akkor valaki azt ajánlotta, alakítsunk egy ötfős bizottságot, és tárgyaljon az a kiszabadí­ tásról, bent a rendőrségen. De erre már nem került sor. Mert mire minden jelenlévő üzemen, a sorokon végigfutott a hír, hogy kit kellene jelölni, akkorra eldördült a sortűz... A rendőrségi bejárati ajtónál, a lépcső mellett van egy kiugró rész, oda rövid időre, körülbelül négy-öt percre kijött néhány ember az épületből. Nem tu­ dom, kik voltak. Egy hang próbálta meggyőzni a tömeget, hogy oszoljanak széjjel, menjenek haza. Nem tudom, ki beszélt, de magyarul mondta. A tömegből elég sok helyről azt kezdték kiabálni újra, hogy engedjék szabadon a letartóztatottakat. Két szovjet tank mellett álltam az úttesten, a tankok fedele nyitva, a kiskatonák kint ültek a nyílás szélén. Amikor azok öten visszamentek a rendőrségi épületbe, a kis­ katonák magukra húzták a fedelet. A jó ég tudja, meg volt-e beszélve, vagy sem, a lényeg, hogy utána egy-két percre rá elkezdődött a sortűz... Az első lövéseket a megyetanács felőli részről hallottuk... Állítólag egy eldobott kézigránátra ezzel reagáltak a pufajkások. Azt mondták, hogy ijedtükben lőttek... Néhány másod­ perccel később nálunk is elkezdtek lőni. Amikor a pokol elszabadult, az emberek egy része a földre vetette magát, a másik része menekült. A rendőrség előtt, ahol én álltam, árok is volt, viszonylag frissen kiásva, benne szovjet katonák. Körülbelül három méterre voltak tőlünk. De - ahogy vissza tudok emlékezni - mi nem ezektől a kiskatonáktól kaptuk a lövést, hanem az ablakokból, a rendőrség épületéből. Az árokból, nekem úgy tűnt, mintha a levegőbe lőttek volna... Ezt én így láttam. Ak­ kor, amikor lehasaltam, és egy pillanatra feléjük néztem... Amikor az első sorozat véget ért, iparkodtunk menekülni, tovább, mert azt hittük vége. De nem volt még vége!... Az első és a második sortűz között olyan harminc másodperces szünet lehetett. És sokan még be sem értek a házba a menekülők közül, amikor megkapták a lövést a második sorozatból. Nagyon is elképzelhető, hogy ez még több embert megölt, mint az első. Emlékezetem szerint ez a második sorozat hosszabb volt. Az első sorozat pár másodperc lehetett, ez pedig olyan három perc... Akkor még nem volt beépítve a bérházak közötti terület, ott láttam, hogyan futnak, menekülnek az emberek. Én meg vártam, hogy mi lesz, befejeződik-e a lövöldözés. Végül az első lövéshullám után befutottam a házak közé. Ott ért a második sorozat. Sok ember feküdt a földön, a járdán. Mi, a tűzhelygyáriak egy csoportja, elosontunk a házak mögött, hátul a patakparton, az öblösüveggyár mögött. Akkor éjszaka én nem is mentem haza. Nem tudtuk, mi lesz. Többen bent maradtunk a gyárban, s megdöb­ benve, órákon keresztül beszélgettünk. Nagyon zaklatott lelkiállapotban voltunk. Nem tudtuk elképzelni, hogyan történhetett ez a borzalom. Abban a pillanatban 49 �még azt sem tudtuk, nekünk mennyi veszteségünk van. Később, amikor a helyzet tisztázódott, akkor derült ki, hogy hét halottunk lett; összesen pedig nyolcvan ha­ lottról beszéltünk, akkoriban... Végül is pontosan nem tudtuk, sem akkor, sem később, hogy hányan haltak meg. Teljesen a hatóságok számadataira hagyatkoz­ tunk. Azok pedig manipuláltak voltak... Persze, akkor még nem voltunk olyan nyomás alatt, mint hetekkel, hónapokkal később, hogy ne mertük volna megmon­ dani, amit ezek a pufajkások csináltak. Az emberek nagy ellenszenvvel viseltettek irántuk. Kerek perec kimondtuk: fegyvertelen emberekre lőni gyilkosság... A kommunista restauráció Németh Lászlót a tűzhelygyári „ellenforradalom" fő­ szereplőjének nyilvánította, és másodfokon 7 év börtönnel sújtotta. Büntetéséből 5 év és 3 hónapot töltött le. A szörnyű események után évtizedekkel sem hagy bennünket nyugton a kérdés: miért? Miért kerülhetett sor erre a tájainkon példátlan mészárlásra? A magyarázat nagyon egyszerű, és politikai: a szovjetek által levert szabadságharc után kialakult kettős hatalom felszámolása volt az ok, a konszolidáció lehetőségének megteremté­ se a Kádár-kormány számára. Persze ez is csak évtizedekkel később világosodha­ tott meg, kerülhetett nyilvánosságra. A Nógrád Megyei Munkástanács küldöttsége 1956. december 8-án hajnalban utazott Budapestre, hogy tárgyaljanak Kádár János kormányfővel a nógrádi iparmedence dolgozóinak aktuális követeléseiről, vala­ mint részt vegyenek a munkásküldöttek országos értekezletén. Marosán György államminiszter, a tőle megszokott erőszakos harsánysággal, ekkor vágta a szemük­ be: Mától kezdve nem tárgyalunk, mától kezdve lövünk. Fenyegetése még aznap valósággá vált, szinte a szavaival egy időben. Salgótar­ jánban a Kádár-kormány karhatalmistái, a rendőrök és a szovjet katonák a fegyver­ telen munkástömegbe lőttek. Férfiak, nők, gyermekek tucatjai haltak meg. Az áldo­ zatok többsége fiatal - és munkás. Ez a kettős sortűz jelentette nyitányát a kettős hatalom kíméletlen felszámolásának. S hogy Salgótarján volt a leszámolás első áldozata, azt megfontolt, tudatos lé­ pésnek tekinthetjük. A nógrádi iparmedence „kis Moszkvának" hazudott szíve ugyanis a forradalom, az ellenállás egyik fontos vidéki központja volt, ahol a mun­ kások és a bányászok csaknem egyöntetűen kiálltak a munkástanácsok mellett, és a legvégsőkig ellenálltak a Kádár-kormány szirénhangjainak. A kormány a salgótarjáni sortüzet követően több városban is belelövetett a fegy­ vertelen munkásokba, majd gyorsan feloszlatta a munkástanácsokat, és megkezdte vezetőik letartóztatását. Egyúttal azonnal, szinte már a sortűz idején, elkezdődött a történtek tudatos torzítása, elferdítése. Ennek taglalása azonban túlnő adott kerete­ inken... 50 �Kutatóterület L á sz ló ffy C sa ba A már (még) együtt töltött félévszázad Kovács András Ferenccel* Az elkallódott memoárból A megkerült halott barátok ártatlanul lebegő árnyai: mindegy, hogy szerelembe alámerülő eszelősöké vagy fanatikus karrierre vágyóké; az álom vizéből fölfölbukkanó, találkára váró kedves arcok; a megkerült kamaszkori kalandok s az égdarab a haragos zivatar villámlásaival sújtott Házsongárd felett, és egy másik temetődomb szétágazó, ázott füvű ösvényein megkerült, bosszantó egykedvűség­ gel mászó, nyálasan araszoló csórécsigák; a sötétedő tordai sikátorban megkerült rongylabda, s egyáltalán: az a megkerült fülledt nyári délután; Kiss néni Szamosba ölt csipás kismacskáinak kétségbeesett karmolásai és megkerült nyivákolása, ami­ képpen nagyapám vonalas irkájának lapjairól az antiklerikális reakciónak hadat üzenő NEP-korszakból előkerült, panteista hangulatú bibliamagyarázatok. Megke­ rült régi rögeszméim, lángoló fűszálak; egy elhamarkodott, fagyos hangvételű búcsú megkerült visszhangja (nem a tihanyié), vízkórságban szenvedő apám sírbatétele előtt; életem áttekinthetetlen, zilált napjainak megkerült forgatókönyve; a megújuló jégvirágok a kitört konyhaablakon, és a hallássérülés ellenére megke­ rült hangok (fülemben az obsitos idők sóvárgást legyőző dübörgése); mint ahogy a pozdorjává tört korondi bokály cserépdarabjai, lám, megkerültek, s miután a bűvös anyai kéz egymáshoz illesztve összeragasztotta őket, a nagyszobában futballozó fiunk megúszta a büntetést. A megkerült lyukas zoknik s verstöredékek; az elmu­ lasztott ölelések és letiltott Szent István-napok, az átvirrasztott éjszakák megkerült csillagábrái Illyefalván, akárha a vérhasból, flekktífuszból felépült és hazavánszorgó hadifoglyok útját világítanák meg azóta is, s a végre megkerült hazát. Kényszerünnepek emlékezete Esti séták suttogásos nyelvtana, közben a rézrozsda s az ónos eső látszólag mindent elöntene, elborítana. Iszonyúra méretezett tömegek robajló szétesése a kiagyalt tömbből, s a fogyatékos agyakra jellemző gyarló kísérlet - vagy inkább megkísértés -: koholt domborművekkel való leplezése a szüntelen fogyatkozásnak. Egy szelíd vigyorü, hibbant eszű hajadon bedagadt gégével is buzgón kiáltaná világgá a ki­ hűlt közhelyeket; lila ujjaival a tribün deszkakorlátjába kapaszkodva valósággal élvezi, ahogyan a szél a kiürült tribün fakult-piros vászonbevonatát valamint az ő hason színű ruhájának rojtjait cibálja. * A Palócföld ezzel az írással köszönti az 50 éves Kovács András Ferencet. 51 �Elázott, nyúzott zászlók, semmi sem serkent lebegésre, a madarak súlyos szár­ nyakkal köröznek, a sebességét vesztett képzelet tehetetlenül úszó hártyája megse­ besítve, hiszen egy ilyen ünnepnapon minden, ami eszményi, veszélybe került. Félreértett tiltások, uszítások? De hát, ami félre nem érthető: a hajlongva bukdá­ csoló öntudat. A visszahozhatatlan hit, a bemocskolt önérzet és hagyománytiszte­ let, a megaszalódott évek hitele, s az örök búcsú az egyenhacukában öregesen ücsörgő ifjúságtól. (Mert nem elég a kalciumot helyesen adagolni s az ásványi só­ kat, a meg nem nevezhető elemek - önemésztés, kockázat, veszélytudat és szabad akarat - mind-mind elengedhetetlenek a végtelent megcélzó, nem egyszer önveszejtő suhanáshoz.) Ki dönti cl, hogy mi a tartós élet tartozéka?... Járjátok be a temető ösvényeit, és kérdezzétek meg a csonka karú sírásót, akinek ilyen Isten-kísértő komisz időben is vétek félrehallani vakondtúrással vetekedő mozdulatait. 52 �Koós I s t v á n A csodák korának vége Darvasi László: V irá g z a b á ló k Tíz évvel Darvasi László első nagyregénye, A könnymutatványosok legendája után, 2009-ben végre kézbe vehetjük a szerző új történetfolyamát. Várakozásunkba és izgalmunkba némi szorongás is vegyül, hiszen A könnymutatványosok olyan magas­ latot jelentett, amelyet nehéz túlszárnyalni vagy újra elérni. A kötetben a végletekig fokozottan mutatkozik meg az a két írói adottság, amely Darvasi prózájának utánoz­ hatatlan egyediségét és varázsát adja: a váratlan fordulatokban bővelkedő, csodála­ tos eseményekkel és teremtményekkel teli történetek szinte átláthatatlan sokasága, illetve a jellegzetes nyelv, amely a legkülönbözőbb regisztereket képes magába olvasztani, és amely kiszámíthatatlanságával, szeszélyességével és fantáziájával az egyes mondatok megformálásának szintjén is állandó meglepetéseket okoz. A könnymutatványosok állandó meghökkentésre törekszik, és bízvást lehet ezt a könyvet is az irracionalitás enciklopédiájának nevezni, ahogy Hans Robert Jauss tette a Száz év magánynyal1 A műben elmesélt történetek ezerféle módon (sőt, néha az az érzésünk, hogy minden lehetséges módon) mondanak ellent a valóságos világról alkotott tapasztalatainknak. Ilyen pl. a test természetellenes megváltozása (ami Pilinger kasztrációjának vagy Jancsó Farkas testének eltorzulása kapcsán jele­ nik meg); a tárgyak ontológiai instabilitása, identitásváltása (a dolgok egyszerre több különböző létező tulajdonságaival rendelkeznek, pl. a könny egyidejűleg méz és láng); az organikus és anorganikus, illetve a kicsi és a nagy közötti határ eltörlődése (erre az a kő lehet a példa, amelyet Jozef Bezdán helyez Levendel Pekics mel­ lére, és amely minden szívdobbanásra növekszik valamennyit, illetve példaként szolgálhatnak Jozef Bezdán hajszálai, amik saját maguknál sokkal nagyobb térfoga­ tú tárgyak sokaságát foglalják önmagukba). A regény világában maga a halál sem jelent visszafordíthatatlan eseményt, hiszen a török kém, Brazina képes arra, hogy feltámadjon, illetve arra, hogy napokra meghaljon, a halálból figyelve az életei, de a próféta Karácsony György is rendelkezik a halott feltámasztásához szükséges ter­ mészetfeletti erővel. A fogalmak, affektusok, pszichikai fenomének fizikai létező­ ként viselkednek: Jozef Bezdán és a többi kém például képes álmokat csempészni más emberek koponyájába, esetleg mások álmait ellopni, vagy elcsenni és megna­ gyítva visszaadni Achmet fejfájását. Bahaj pedig szelet és napsugarat kever az ét­ kébe (Freud az álom egyik jellemzőjének tartotta, hogy a fogalmak, a szavak tár­ gyakként viselkednek). A szereplők megváltoztatják a létmódjukat, így Angelo, aki emberből tündérré változik. Szintén találhatunk példákat a Freud által a lélek irra­ cionális, démonikus tevékenységeként leírt ismétlési kényszerre: Pilinger Ferencet lényegében kétszer éri baleset a nemi szervével kapcsolatban, Jánossy György pe­ dig kétszer kerül extrém helyzetbe az emberi anyagcsere végtermékével. A Virágzabálók hasonló várakozásokat ébreszt, hiszen akárcsak elődje, ez is egy korábbi történelmi korszakban játszódik, és a hasonlóan nagy terjedelem, valamint 53 �a könyv fülszövege is a legendák, a mítoszok parttalan áradását ígéri. A könyv azonban szerkezetileg és tartalmilag lényegesen eltér az elődjétől, olyannyira, bogy bizonyos poétikai összefüggésekben mintha éppen az ellenpontja lenne annak. A legszembetűnőbb eltérés a szerkezet tekintetében mutatkozik, hiszen az öt részből négy a főszereplők életének összekapcsolódásáról mesél (Pelsőczy Klára és három szerelme, a három testvér, Imre, Ádám és Péter). Minden rész a négyes va­ lamelyik tagjával foglalkozik, így a közös élettörténet egyes eseményeiről többször is olvashatunk, a szereplők különböző perspektíváiból szemlélve azokat. Ennek a szerkesztésmódnak vannak neves elődei, mint Wiliam Faulkner regénye, a Hang és téboly, illetve Kurosawa Akira 1950-es filmje, A vihar kapujában. A könn y mutatványosokban érezhető volt, hogy Darvasi azelőtt elsősorban novellistaként gondolkodott, hiszen a tömören előadott, meglepő ötletek, gyors fordulatok a novelláinak szerke­ zetére emlékeztetnek. A regény egyszerre olvasható novellaciklusként és regény­ ként: a szerkezet látványosan decentrált, a mű rövid szövegelemekre tagolódik, amelyek a (gyakran csattanóval végződő) lekerekítettség, a viszonylagos lezártság és a nyitottság különböző skáláin helyezkednek el. Egyes történetek, mint Stephan Speer mesteré a kötet elején, vagy Diótörő Irina egyszeri, lázálomszerű jelenése (igaz, ő később újraszületik Rudica néven) egyértelműen lezártak, más történetek szintén lezártnak tűnnek, ám később meglepetésszerűen folytatódnak. Szerkezeti szempontból a rész és egész, a nyitott és zárt közötti oszcilláció, narratív dinamika az, amely a regény átütő erejét adja. A Virágzabálók viszont a négy szakaszban lényegében egy történetet mond el, amely azonban nem válik igazán koherenssé. Itt nem a meginduló, megakadó, újrainduló szakaszok dinamikája működik, hanem egy lassabban, ráérősebben hömpölygő történetmesélés, amelynek folyamai helyenként összetalálkoznak, majd szétválnak, az az érzésünk, hogy ez eleve nagyobb formátumra szabott szöveg, a szerző intenciója szerint eleve regénynek készült, legalábbis azt mondhatjuk, hogy közelebb áll a regényformához, és nem lehet eltekinteni a szélesebb kontextustól. Részben ezzel is összefüggésbe hozható, hogy a Virágzabálókban visszaszorul a csodás elemek alkalmazása. Bár a csoda még megvan, de már nem olyan bizarr és letaglózó módon, mint az előző műben (vagy a szerző más műveiben, pl. A lojangi kutyavadászokban, ahol olyan lenyűgöző tárgyakkal találkozhatunk, mint az örökké változó vagy az egész világot ábrázoló festmények, amelyek Borges képtelen tár­ gyaira emlékeztetnek, mint a végtelen lapból álló könyv vagy az a korong, amely­ nek csak egyetlen oldala van). Másfelől azzal is összefügghet ez a jelenség, hogy a mű a 19. században játszódik, a modern világ születésekor, amikor a modern tu­ domány térhódításával és a nagyvárosok születésével a világ „varázstalanítása" beteljesült. (Ekkor, II. Napóleon uralma alatt idején építette át Hausmann Báró Párizst, kialakítva a nagy sugárutakat, eltűnt a városból a Csodák udvara, amelyről Hugo A párizsi Notre Damejában olvashatunk; valamint ekkor írta Baudelaire Victor Hugonak ismert sorait: „Párizs megváltozik"). Imre és Schütz doktor beszélgetésé­ ben szó is esik az új világ születéséről, a vasút, a gőzgépek korszakáról: „Azt akarja mondani, Kigl, hogy ebben a robbanásszerűen érkező új rendben nem lesz helye az olyan lényeknek, mint Mama Gyökér, Levél úr vagy Féreg úr?, kérdezte Imre." „A működése morajától megaittasult anyag felzabálja a meséket, folytatta Imre (...)." (294-295.) Amikor pedig a regény vége felé Péter bűvésztrükköket gyakorol (509.), 54 �mintha a könnymutatványosok egy kései utódját látnánk, aki ügyességgel és gya­ korlással próbálja helyettesíteni a varázserejét. Érdekes módon a csoda a cigányok betéttörténetében van jelen, itt viszont teljes erejével működik. Ennek a szakasznak köszönhetően Darvasi művészete bizonyos értelemben kezd valóban enciklopédikussá válni, hiszen a népek sokasága, ame­ lyektől prózája hemzseg, itt újabb embercsoporttal bővül. Az irracionalitás enciklo­ pédiáját pedig ez a szakasz leginkább a meghökkentő meselényekkel gazdagítja, mint a tulipánhal vagy az aranyférgek, amelyek a szem tükrébe hordják az emberi testben található aranyat, illetve a halálvirágpók, amely tenyérnyi nagyságú, mégis el tud bújni a női hajban. A tulipánhal maga a halál, amelyet egy hosszú hajszállal ki lehet halászni az ember testéből. A színváltoztató (és nem fekete, ahogy a szeré­ nyebb fantáziájú ember gondolná) lény rendkívül szuggesztív teremtmény, és a szerző ügyesen kapcsolja össze egy figurában a halál fenyegető jelenlétével a re­ gény különböző motivikus területeit, pl. a víz (a Tisza fontos szerepet játszik a szövegben) és a virágok motívumkörét. Ebben a szakaszban Klára és Imre is belép a csodák birodalmába, hiszen Klára az, akiből a tulipánhalat kihalásszák. Igazmon­ dó Habred, az öregen született csecsemő mintha az ijesztő Pep Velemir testvére lenne, Aranyfogú pedig valamiféle irracionális, de a lélek legmélyét érintő szoron­ gást vált ki az olvasóból, amihez hasonlót azokban az álmainkban érzünk, amelye­ ket felébredve felidézni is rettegünk. A könnymutatványosok csodáiból mégis megmarad valami, ezen a részen túl is: ez pedig a sors érthetetlen hatalmának való alávetettség, illetve a saját létünktől való elidegenedés jellegzetes érzése. A könnymutatványosokban a szereplők állandóan ki vannak léve a varázslat rémítő erejének, pl. a test megmagyarázhatatlan eltorzulá­ sának (Pep Velemir vagy Pilinger Ferenc). Ugyanez megvan a Virágzabálókban is, csak nem ennyire morbid és varázslatos módon: a karakterek nem képesek értel­ mezni a saját életüket, és nem tudnak azonosulni saját sorsukkal. Imre nem érti, miért zárták börtönbe, nem érti a hatalom gépezetének működését; Ádám úgy érzi, nem tud láthatóvá válni, Péter pedig bukott emberként tekint önmagára, és küzde­ nie kell a saját hatalmas teste feletti uralomért. Azok az események, amelyek a sze­ replők közös történetének kulcsfontosságú elemeiként tűnnek fel, szintén meghatá­ rozatlanok maradnak: nem derül ki, pontosan hogyan és miért halt meg Ádám (Péter és Koszta Néró egyaránt lehet a gyilkosa), illetve hogy miről beszélt Imre a végzetes előadáson (egyesek szerint a Virágzabálók című írásáról, mások szerint virágokról, megint mások pedig úgy emlékeznek, egyetlen fűszál volt a téma). A történelem is úgy jelenik meg, mint egy telosz és irányító szellem nélküli, arctalan hatalom: Ádám megjárja a szabadságharcot, de ez nem egy nemzeti szellem harca, nem a dicsőségért és szabadságért vívott küzdelem, hanem kietlen hómezőkön való végtelen menetelés. A könnymulatványosokban az emberi létezés irracionális természetű, de a csoda, amelynek a szereplők kiszolgáltatódnak, paradox módon mégis törvényszerűnek tűnik. Itt viszont az elidegenedés mintha erőteljesebben, egyértelműbben mutatkozna meg. Hasonlóképpen az új regény esetében a címben kiemelt központi motívum is egészen másként működik. A „könnymutatványban” két olyan jelölő kapcsolódik össze, amelyek egyesítése izgalmas feszültséggel jár, hiszen a könny a fájdalomra, a mutatvány pedig az örömre utal. Ez a kettősség önreflexív módon is működik, 55 �hiszen a regény világa tobzódik az erőszakban és a fájdalomban, de az olvasásban ennek a lázálomszerű világnak a megjelenítése mégis erőteljes örömérzetet okoz, ahogyan a könnyek, amelyek eredetüket tekintve valamiféle fájdalmas léttapasztalat reprezentációi, tárgyiasult formájukban viszont sokféle színes, gyönyörködtető ala­ kot ölthetnek, változhatnak pl. lánggá, mézzé, kis kövecskékké. Ez akár Arisztote­ lész tézisének allegóriája is lehet, miszerint a visszatetszést keltő jelenségek a mű­ vészi reprezentációban öröm forrásokká válhatnak.2 (Nem véletlen, hogy a könyv több értelmezője is az olvasás öröméről beszélt a szöveg kapcsán: Szilasi László az események és a történetek kapcsolataiban megmutatkozó bonyolult, mindkettejük identitását megbontó viszonyokban, illetve a nyelvi megformáltságban fedezi fel ezt a gyönyört,3 Bazsányi Sándor pedig a szöveg retorikai kidolgozottságához, illetve a nyelvi bőséghez kapcsolja az olvasás örömét.4) Mutatvány az irracionális események, meglepetést okozó átváltozások kiötlésének művészi aktusa is, és mu­ tatvány maga a könyv abban az értelemben is, ahogy Radvánszky Anikó rámutat, hogy különböző elbeszélésmódok keverésével egy sajátos szövegmutatványt hoz létre: „(a mutatvány) nem pusztán a mű fabuláris szálait összerendező funkcióval bír, hanem - mint a szöveg legfontosabb önmetaforája - performativitásával a tör­ ténet és elbeszélés szintjét egyaránt alakító tényező."5 A mutatvány tehát egyszerre tematikus elem, és magának az alkotásnak is metaforája, több összefüggésben is. A „virágzabálók" összetétel kevéssé meghökkentő (aszociálhatunk vele kapcso­ latban a szerelmi bánatában rózsákkal táplálkozó Florentino Arizára Marquez Sze­ relem a kolera idején c. regényéből), de egészen másként is kapcsolódik a szöveghez. Míg a könnymutatvány különböző szövegszinteket integrál, addig a virágmotívum egy egészen eltérő poétikai struktúrát artikulál, olyan asszociatív/metaforikus hálót hozva létre, amelynek egyes elemei vízinövények virágjaiként hálózzák be a szöveg felszínét. Kissé egyszerűsítve így azt mondhatjuk, hogy a mutatvány inkább vertikális, a virág pedig inkább horizontális szerkezetű szervezőelem. Ez a metafo­ rikus háló nem hordoz egységes jelentéseket, célja inkább a kiszámíthatatlan kap­ csolatok megteremtése. Az asszociációs fonalak egyes szemei időnként olyan várat­ lan, csodálatos villanásokban egyesülnek, mint amikor az Ádám nyakán látható folt, amely egyszerre seb (Koszta Nérótól) és virág is, egy megvilágosodásszerű pillanatban azonossá válik a Klára tenyerén látható piros folttal (473.). A halak, a szirmok és a sebek időnkét azonossá válnak egymással, a virágok hallá alakulva repülni kezdenek, a sebek szirommá változva átkerülhetnek egyik emberi testről a másikra. Az egyes motívumok sem identikusak, hiszen a seb egyszerre kapcsolódik a halál és a fájdalom képzetköréhez (pl. a már említett tulipánhal révén, illetve amikor Péter testi fájdalma szörnyű virágként fenomenalizálódik (582.)), és a szép­ ségéhez is. A virágszirom mágikus kapcsolatot teremt a szereplők között (egy virág­ szirom viszi hírül Klárának Ádám halálát is), de elválasztó, elidegenítő instanciaként is működik, hiszen Imre diskurzusában a virág olyan jelölő, amelyhez egyfajta félreértésben, a hatalom diskurzusának átvitt értelmezésében a lázadás jelentése társul, és amely így Imre megmagyarázhatatlan szenvedéséhez vezet. Maga a vi­ rágevés is sokféle értelmet nyer, amelyek csak nagyon lazán, asszociatívan kapcso­ lódnak egymáshoz: a szereplők időnként virágot esznek, de virágzabálók a szar­ vasmarhák is, és egy utalás szerint Virágzabálók volt Imre művének a címe, amiről a végzetes előadáson beszélt. 56 �A stílus tekintetében a két kötet részben hasonló, részben pedig eltérő jellegze­ tességeket mutat. A könnymutatványosokban a szerző olyan összetéveszthetetlenül egyedi és magával ragadó stílust teremtett, amely különleges varázsával egyetlen bekezdés után is rabul ejti az olvasót, ám oldalak százain keresztül sem veszít ere­ jéből. Az állandó meglepetés, ami jelentkezik az események szintjén, megfigyelhető az egyes mondatokon belül is: az egyes mondatrészek, szavak, hasonlatok a lehető legváratlanabb, legellentmondásosabb módon követik egymást, a mondat második fele gyakran megkérdőjelezi vagy viszonylagosítja az elsőt. Az elbeszélő hang egy rendkívül különös, mert meghatározatlan, köztes szituációban artikulálódik: a szöveg legtöbbször egyszerre olvasható az adott szereplő belső monológjaként és az író reflexiójaként. Emellett a mondatok modalitása is kettős: gyakran (az író oldaláról) érthető a szöveg ironikusként, a szereplő oldaláról a modalitás tragikusan intonálandó. A mondatokban gyakran egymás mellé kerül a költőien finom metaforika és a vulgaritás, a szentenciaszerűség pedig gyakran felkiáltásokkal, átkozódásokkal együtt van jelen. A regény sokat emlegetett jelen ideje is ezért érdekes, mert a jelen olyan sajátos idő, amely (Szent Ágoston nyomán azt mondhatjuk) ma­ gában hordozza a múltat (mint emléket) és a jövőt (mint várakozást, vágyat vagy látomást), a regény jelene így lényegében oszcilláció a különböző idősíkok között. A legmeglepőbb azonban az a kettősség, ami a szentenciakánt elmondott enigmatikus vagy paradox mondatokat jellemzi, amikor egy csodaszerű, vagyis kivételes, a megszokottat felülíró eseményre olyan reflexiót ad, amely az adott kivételt mint törvényszerűséget, kinyilatkoztatásszerű igazságot kezeli. A könnymutatványosok nyelvének jellemzője tehát a mondatokon belüli váratlan kapcsolatoknak a nagy mennyisége, a hang köztes szituáltsága, a modalitás kettőssége, viszonylagossága, illetve a csoda- és törvényszerűnek a mondat modalitásban való egyesítése. A Virágzabálók sok tekintetben továbbviszi ezt a stílust, de eltéréseket is mutat at­ tól. Megrendítő például Ádám halálának leírása, ahol az említett paradox stílus csillámlik (484-485.): „Talán valóban akad olyan pillanat, amikor az egész életünk csupán emlék, amikor még minden megvan, de amikor már semmi nincs. Nem múlt el az élet, de már nincsen. És ha elérkezik ez a pillanat, mennyire csodálko­ zunk, hogy meghaltunk. Hiszen ez is megtörtént már velünk, ez a végső pillanat is ott sötétlett minden eddigiben, ez is megvolt már nekünk." Ez a szövegrész egy­ szerre olvasható Ádám belső monológjaként és a szerző reflexiójaként, illetve ügy, mint valamiféle kinyilatkoztatás, a végső dolgokon való meditáció. A halál pillana­ tának létmódja ezerszeresen paradox, hiszen egyszerre hozzá is tartozik az élethez, meg nem is. Ez a pillanat egyszerre meghökkentő (csodálkozunk rajta) és ismerős (hiszen már megtörtént velünk), olyan egyedi pillanat, ami ugyanakkor benne van minden más pillanatban, egyszerre jelen idejű (mert a regény mostjában történik, illetve mert csak jelen időben megtapasztalható) és múlt idejű (hiszen már megvolt nekünk). A halál pillanata megszüntet mindent, megszünteti a létet, miközben ő maga benne van a lét minden pillanatában. Megszünteti az embert, de az ember csodálkozik rajta, hogy ez megtörtént, ami viszont felülírja a halál hatalmát. Ez a szövegrész megmutatja, milyen soksorosan összetetté képes válni Darvasi nyelve néhány mondaton belül. Mindez egyébként nagyon hasonlít A könnymutatványosok egyes szövegrészeire: Tonuzopa utódai, a tomajok például képesek úgy megölni valakit, hogy az észre se veszi, hogy meghalt. Szilágyi Katinka és Somolyai Boldizsár 57 �halálakor pedig ezzel a meghökkentő mondattal szembesülünk: „Eszmélésük nin­ csen arra, hogy meghaltak. Pedig igen. Meghaltak, és most már örökre halottak lesznek." Mintha a szerző a szereplőkkel vitatkozna, akik nem hisznek saját halá­ lukban. Visszatérve Ádám halálára, az említett szakaszban olvasható még egy ele­ mi erejű mondat, külön bekezdésbe kiemelve: „Visszatérhetsz hozzám, Isten." A különös itt első szinten az a megfordítás, hogy nem az ember az, aki a halálban megtér Istenhez, hanem az Úr az, aki az életben elhagyja az embert, aztán visszatér (vagy, ha úgy tetszik, megtér) az emberhez. Ez a meghökkentő, fonák gondolat összekapcsolódik a mondat kettős modalitásával: a mondat egyszerre megengedő (visszatérhetsz, ha akarsz) és felszólító, kérő (kérlek, hogy gyere vissza, mert itt az idő) hangnemű. Az egyik intonáció szerint Isten az, aki vissza akar térni a teremt­ ményéhez, a másik szerint pedig az ember az, aki vágyik a transzcendenciával való kapcsolatra. Az, hogy a szerző egyetlen, végletesen egyszerűnek tűnő mondatban ilyen összetettséget képes létrehozni, jelzi a stílus kivételes erejét. A mondatot pe­ dig tovább gazdagítja, hogy Isten visszatérésének motívumáról arra a történetre is asszociálhatunk, amelyet a cigány beszél el arról, hogy Istent meg akarták ölni az emberek, ezért Isten elrejtőzött a cigányok között. Ez a mítosz rendkívül ötletes módon ironizál a modernségnek azzal a meghatározásával, hogy Isten (vagy Heideggernél a lét) elhagyta a világot, illetve hogy (Nietzsche szerint) az ember megölte az Istent. Ez a lélekemésztően tömör, skizoid módon sokrétű és összetett, lázálomszerűen gyönyörű nyelv adja a regény szépségét, mintha egy isteni festő ecsetnyomait látnánk, ahol az ecsetkezelést, a színkeverést tudjuk elemezni, de a technika mégis megfoghatatlan és titokzatos marad. Sok helyen azonban a stílus nem olyan varázslatos és sűrű, mint A könynutatványosokban. A szerzői hang nem olyan összetett: mintha a Virágzabálókban Darvasi kissé egy hagyományosabb, omnipotens elbeszélő pozíció felé mozdulna el: „Rémülten vette észre, hogy imád­ kozik. Szégyenkezve némult el, a homlokán ér lüktetett" (106.). A Virágzabálók ezért sok szempontból hasonló, de sok szempontból egészen más regény, mint A könnymutatványosok legendája. Lassabban haladó, kevésbé meghök­ kentő mű, amely más irányokba mozog, egy hagyományosabb regényírás felé ten­ dál. Talán épp azért, hogy a valóságosban találja meg a csodát. Jegyzetek 1 „(...) olvasható fantazmagórikus enciklopédiának is, mely a nem kanonikus tudás minden regiszterét felvonultatja: mágiát, mirákulumot, csodahitet és babonát, va­ rázslást, alkímiát és előjeleket, allegorézist szanszkrit, és prófétálást nosztradámuszi forrásból." Hans Robert JAUSS: A z irodalmi posztmodernség. In: Uó: Recepcióelmélet esztétikai tapasztalat - irodalmi hermeneutika. Bp.: Osiris, 1997, 223. 2 A r is z t o t e l é s z : Poétika. 48b. 3 S zilasi László: „Minden, amit külön dobtam." In: Holmi, 1999/12, 1581-1582. 4 B a z s á n y i Sándor, Álliistóriai legendárium, mint regényszimulakrum. In: Holmi, 1999/12, 1589-1590. 5 R a d v á NSZKY Anikó: A mutatvány senkié, tehát mindenkié. In: H o r v á t h Kornélia, S z i t á r Katalin (szerk.): Szó - elbeszélés - metafora. Műelemzések a XX. századi magyar próza köréből. Bp.: Kijárat, 2003,258. 58 �R év ész A nn a A narrátor vizsgálata Németh László G yász című regényében „A jövő kutatói számára megkerülhetetlen lesz az, hogy mi a genezise a különböző formaelemek, a kü­ lönböző kompozíciós megoldások váltakozásának Németh regényeiben." (Sándor Iván) Németh László Gyász című regényében különleges narratív technikák szerepelnek, amelyek jelentőségét a narrátor vizsgálatával bizonyíthatjuk. A műről alkotott ké­ pet ez a (szakirodalomban kevésbé domináns) megközelítésmód árnyalhatja. A narrátori tulajdonságok (pl. mindentudás, közlékenység, megbízhatóság), a narrá­ tor megnyilvánulása (pl. anticipál, a tárgytól való különböző távolság) vagy a narrációs szintek váltakozása meghatározó következményekkel jár az interpretáció tekintetében is: kivételes státuszban látszik az expozíció, megváltozik az olvasó és a narrátor ítéletalkotási mechanizmusa, feszültségszabályozó szerepet kap a változó tudásadagolás, különleges jellemleíró eszközzé válik a narrátornak a szereplőkhöz fűződő viszonya. Külső narrátor Amikor a narrátor (vagy a külső narrátor1) kifejezést használom, Mieke Bal elméle­ tét elfogadva nyelvészeti szubjektumot, funkciót értek alatta, s nem személyt, amely a nyelven keresztül fejezi ki önmagát. A Gyász narrátora így nem Németh László, s nem egy látható, fiktív „én", olyan történetmondó, aki tetszésére interferál vagy szereplőként részt is vesz az akcióban (ez csak egy verziója a narrátori funkció­ nak). A narrátor a szöveget képező nyelvi jelekben megnyilvánuló közvetítő. Hogy a narrátor utal-e önmagára vagy sem, az ebből a szempontból nem lényegbevágó kérdés. Amíg nyelvről s elbeszélőről beszélünk, aki él vele; amíg nyelvi jelek alakít­ ják a narratív szöveget, addig narrátorról, elbeszélő szubjektumról is beszélnünk kell. Ezen elbeszélő szubjektum pedig grammatikai szempontból csakis első személyű lehet. Bal egy egyszerű példával világít rá a „harmadik személyű narrátor" kifejezés abszurditására: Holnap huszonegy éves leszek. Elizabeth holnap huszonegy éves lesz. A két mondat, ha a narrátor explicit (öntudatos) megnyilvánulásának jegyében fogalmazunk, a következőképpen írható át: (Én mondom:) Holnap huszonegy éves leszek. (Én mondom:) Elizabeth holnap huszonegy éves lesz. A narrátor mind a két esetben első személyű; míg azonban az első mondatban önmagáról beszél, addig a következőben egy másik személyről. Nem a narrátor beszél első személyben vagy harmadikban; a „harmadik személy" kifejezés az 59 �elbeszélés tárgyára irányul. Az elterjedt fogalom helyett Bal a 'külső narrátor' beve­ zetését ajánlja, amely azért is szerencsés, mert egy narratív szöveg több különböző narrátort is működtet. Leghagyományosabb formája ennek a szereplők beszéltetése; amikor a szereplők is elbeszélőkké, narrátorokká válnak - helyesebben „beágyazott narrátorokká". Innen származik a 'szereplőnarrátor' kifejezés; így a külső és a sze­ replői megszólalások különböző narrációs szinteket hoznak létre. Első szinten min­ dig a külső narrátor beszél („a külső narrátor »mondja«, hogy a szereplő mond­ ja..."). Írásomban ennél az oknál fogva használom a 'külső narrátor' kifejezést. Mindentudás és anticipáció A regény elsődleges elbeszélője tudását tekintve mindentudó; ezt gyakorta anticipáló kijelentésekkel fitogtatja. Mindjárt az expozícióban Kurátor Zsófi egészséges tervezgetését, optimista attitűdjét (gyászruháját készül levetni) egyetlen kijelentés­ sel erőteljesen megtöri: „Csakhogy azoknak a színes ruháknak nem az volt a sor­ suk, hogy Zsófi még egyszer fölvegye őket." (559.)2 Az olvasó már az első oldala­ kon értesül arról, hogy Zsófi a rítus kellékeit fenntartani kényszerül. A feszültséget ('suspense') ettől kezdve nem a „mi", hanem a „hogyan" táplálja: „Hogyan lehet­ séges ez? Mi akadályozza meg az özvegyet a gyász feldolgozásában? Egyáltalán: megbízható-e az előrevetítés?" (A narratív szöveg egészének ismeretében kijelent­ hető: megbízható külső narrátorról beszélhetünk.) Az előbbi példához hasonló erőteljes prolepszus a narratív szöveg egészében ritka: jóslatszerűségek végigkísérik a szöveget, de konkrétságát, nyers erejét inkább finomabb sejtetések váltják fel, amelyeket gyakran a közlés forrásának elbizonytalanításával (Ki mondja: a szereplő vagy a külső narrátor?) és a fokalizációval ér el. A sejtetés gyakran valamely szereplő tudatán keresztül történik, valamely karakter fokalizációjában; így az előrevetítés s annak megbízhatósága tompul; a jóslatszerűségek ilyen „letompítása" pedig a feszültség alakításában játszik nagy szerepet. Ilyen „tompa anticipáció", sejtetés például a következő: „Ilyenkor este eszébe jutott a körülötte szöszmötölő gyerek, s meg­ próbált foglalkozni vele. Olyan különös volt ez a fiú. [...J Egészséges, erős, és Zsófinak néha mégis úgy rémlett, mintha egy szél is elvihetné." (600.)3 Kitűnik a halál képzeletkö­ rére utaló motívumok gyakorisága. A fekete és a fehér színek, a dermedés, a szoborsze­ rűség szerves jelenléte, illetve az olyan kifejezések, mint a „vészjelző fekete zászló", a „mintha a Végzet fektette volna öt le" stb. a történet tragikus kimenetelét sugallják. Bi­ zonyos tekintetben még a nevek jelentése is (a kiszela a „tótságban" a kolerát, a „fekete asszonyt" jelenti, a kurátora felügyelőt, bírót, Móri Zsuzsi4 neve pedig a memento morit idézi) értelmezhető sugalmazásként. (K. Szoboszlay Ágnes Tulajdonnevek Németh László regényeiben és társadalmi drámáiban című tanulmányában többek között a szereplők nevének hangrendjét vizsgálja, s megállapítja, hogy még a név hangrendi tulajdonsága is „kapcsolatba hozható viselőjének jellemével és sorsával. Kurátor Zsófinak nincs visszaútja a gyászból", s míg „Kárász Nelli borzalmas áron tör ki a világ mocskát rákenő házasságból, Égető Eszter a »földi paradicsom« a környezete számára."5) Utasi Mária a regényépítkezés, az epizódokra való elkülöníthetőség egyik célját az események előrevetítésében látja, és az epizódok hátterében az évszakok atmoszferikus sugárzására hívja fel a figyelmet.6 Olasz Sándor szintén a motivikus szerkesztés ciklikusságát hangsúlyozza, amely már-már ritmust biztosít a szövegnek, és egyút­ tal szemantikai síkra emeli a történet értelmezhetőségét.7 Varga Emőke, aki a Gyász 60 �balladisztikusságát analizálja, kiemeli a balladai homály, a sejtetés és a jelekből való olvasás jelentőségét. Amint a balladákban, úgy ebben a regényben is érzi a „balla­ dahős" s az olvasó a rossz bekövetkeztét.8 Már a legelső bekezdés rendkívüli finomsággal, mégis célratörően sűríti az expozí­ ció legfontosabb elemeit: „Alig néhány hónap telt el az ura halála óta, és Zsófinak már erőltetni kellett az eszét, hogy arra a napra s ami azelőtt volt, vissza tudjon emlékezni. A gyerek sok dolgot adott, s az öregasszony, amióta a fia úgy járt, keveset mozdított a gazdaságban, még botot is vett, csakhogy mutassa, mennyire megtörte a baleset: nem tud ő már a majorság után szaladgálni. Zsófi nem zúgolódott, hogy a mamának nagy bánata mellett olyan szép piros a bőre. Még kapóra is jött neki, hogy az öreg kihúzza magát a dologból: hajnaltól estig sürgött-forgott, úgy cl tudott feledkezni a munkában, mint régebben soha." (553.) A tér és idő megjelenítése minimalizált (vidéki gazdaság; néhány hónapja halt meg a férj), voltaképp csak keretezi a szereplőket. A bekezdés tartalmazza a főbb karaktereket: Zsófit, a gyereket, az öregasszonyt; s bele­ helyezi őket a gyász szituációjába. Felvillantja a szereplőknek a gyászhoz való viszo­ nyát, Zsófi nehézségét az emlékezést illetően, illetve a - talán nem annyira őszinte gyászolás külső megjelenítésének fontosságát. A rítus kellékeket („botot is vett, csak­ hogy mutassa, mennyire megtörte") és közönséget igényel (a megmutatás címzettet feltételez; aki Zsófi is lehet); a kellék valamilyen testi jegy („szép piros bőr") reláció­ jában válik jelentőssé. A férj a múlté, a gyermek a periférián halványan megjelenik; az előtérben az özvegy és az öreg, akik között a kommunikáció jellege („nem zúgoló­ dott") és egyfajta érdekviszony („kapóra is jött neki") hangsúlyozódik. A „hangsú­ lyozó" maga Zsófi: ő a fokalizáló. A szép piros bőr megemlítése a bánat oppozíciójában azt implikálja, hogy az özvegy perspektívájában a testi jegy interpretálható. Az első döntő esemény a Gyász esetében a két asszony elvadulása; gyűlölködő állapotukra Zsófi elköltözése hoz megoldást. A szereplők egymás közötti feszültsége ezek szerint kezeletlen marad, változást és megnyugvást nem a konfliktus kezelése, hanem egymás elkerülése (költözés) hozza.9 Az expozíció a 'bemutatás' mellett pár­ huzamot képez a történet további részével; funkcióját illetően a drámabeli felvonás­ hoz hasonlítható. A klasszikus felvonás exponál, fokoz, lezár, mégis előre mutat a következő felvonásra - sa regénybeli expozíció éppen így strukturálódik.10 Funkciója szerint az expozíció a tükörszöveghez is hasonlítható: mintha mindaz, ami lejátszó­ dik a mű elején „kicsiben", a későbbiek során majdnem ugyanúgy ismétlődne meg „nagyban". Ezek szerint bizonyos mértékben az előrevetítést is szolgálja - jóllehet a párhuzamot az olvasó csupán a teljes történet ismeretében képes felismerni. A distancia11. A narrátori pozíció elhomályosodása Kocsány Piroska a szereplők beszédével kapcsolatosan érdekes észrevételt tesz: a narrátor a „dialógusokat arra használja fel, hogy velük és általuk különféle cselek­ vések és történések menjenek végbe. [...] A párbeszédek mindegyikét jól meghatá­ rozható, és az elbeszélő kommentárban többnyire ki is fejtett szándék motiválja, valamennyi pontos stratégia szerint halad egy adott cél felé, amelyet vagy sikerül elérnie, vagy valami ok miatt félresiklik, hogy egy újabb cselekvést készítsen elő." Kocsány megállapítja, hogy „minél súlyosabb az elhangzott szavak következmé­ nye, annál visszafogottabb, annál csöndesebb maga a párbeszéd."12 61 �Az elbeszélői helyzet különös megnyilvánulása tapasztalható akkor is, amikor Zsófi az édesanyjától hallja vissza a róla mondott pletykát, s az anya ezt ravaszul a saját kérdéseivel és szidalmával béleli ki: „Kurátorné most már nem korholta magát; legyőzte öreges gyávaságát s ravaszul nyomult előre, csak a régi, felelősségre vonó anyai tekintélyt bugyolálta óvatos általánosságokba. Így vigyázzon az ember, hogy mit tesz. Mert itt nem az igaz, ami igaz, hanem amit mondanak. Juj, hát még maga föl is tételez olyat, hogy az én Marimnak majd épp az őrmester kell. Meg hogy a Zsófi a Mari neszével szerez magának embert, ha kell neki. Tisztességes özvegy­ emberek ajánlkoztak, nem ilyen béresfi, aztán hallani sem akart róla. Majd épp ő ereszkedik össze a kerítésnél azzal a lópofájúval. Aki ismerte szegény vőmet, nem is tesz fel ilyet róla." (576.) Összegző, retrospektív időkezeléssel elevenedik meg egy régebbi esemény, Pordánné és Kovácsné beszélgetése. Ezt az eseményt Kovácsné beszéli el, akinek elbeszélői megbízhatósága - amint a kontextusból kiderül kérdéses. Míg a történet ezen pontján Kovácsné a lányának beszél, a két asszony párbeszéde megidéződik, de anélkül, hogy Kovácsné ezt egy kommentárral beve­ zetné. Tényleges idézetek tűnnek ki, kihallatszanak a múlt „foszlányai", de elbeszé­ lői kommentár nélkül („S akkor mondtam neki, hogy..."), csökken a „valóságha­ tás", s ráirányítja a figyelmet a külső narrátor konstruáló és közvetítő aktusára. Megfigyelhető azonban egy másik probléma is: kihez köthető az olyan mondat, mint az „Így vigyázzon az ember..." vagy a „Mert itt nem az igaz..."? Legnagyobb valószínűséggel Pordánnéhoz; kizárható-e azonban, hogy Kovácsnéhoz; esetleg Zsófihoz vagy pusztán a külső narrátorhoz? Ez az „eredetbeazonosítási" nehézség, a „Ki beszél?" problematikussága akkor is megfigyelhető, ha a szereplők „belső beszédét" vizsgáljuk. A keltőt, vagyis a sze­ replők „tényleges" beszédének és gondolatainak megidézését érdemes különvá­ lasztani.13 Elemzésem során azonban nem Dorrit Cohn ismert terminológiájával14 élek, hanem a jól ismert tipológiával, amely szerint a cohni „idézett monológ" az egyenes beszédhez hasonlítható; a „tudati analízis" a függő beszédhez, az „elbe­ szélt monológ" a szabad függő beszédhez.15 E tipológia jól használható a tudati tar­ talmak idézésének megjelölésére is, legfeljebb kevés változtatással (pl. a következő­ képpen: „szabad függő belső beszéd" vagy „szabad függő gondolat"). Bal ezt az „észlelhető" és „nem észlelhető" kifejezések bevezetésével hidalja át: a szereplői narráció észlelhető-e más szereplők számára vagy sem (ez utóbbi a „belső be­ széd")16. A Gyászban, bár a beszéd felidézésének narrátora gyakran beazonosíthatatlan, vagyis a külső narrátori és a szereplői beszéd közötti váltás elhomályosul, ad­ dig a beszéd „lokalizálhatósága", vagyis hogy az észlelhető-e vagy sem más karak­ ter számára, minden esetben világos, sőt formai jelölés (gondolatjel) különíti el. A regényben tehát e nem észlelhető szinten is folyton-folyvást elmosódik az egyenes beszéd és a szabad függő beszéd (vagy átélt beszéd) közötti határ. Noha a szabad függő beszéd éppen ezt jelenti: az egyenes és a közvetített beszéd köztes formáját. Mégis számtalanszor lehetünk tanúi annak, hogy ami először tisztán egyenes beszédnek tűnt, az hirtelen átvált szabad függő beszédre (vagy fordítva): „Ez még a végén is megkaparintja a Mari harminc holdját, tűnődött egy márciusi délután is a ház előtti kertben dolgozgatva. Meg is érdemelnék az öregek, amiért az Ilussal olyan nagyra vannak. Végre is, ha a Marinak ez kell!" (572.) A részlet első látásra Zsófi gondolatát szó szerint idézi, a mondat első részében ugyanis az idézet 62 �az eredeti alakot őrzi; a temporalis elválasztottság eltűnik a történet és a történet­ mondás között, az „ez" névmás, az élőbeszédszerűség („Ez még a végén is") azt feltételezteti, hogy megváltozott a közlés alanya. E feltevést erősíti a második tag­ mondatbeli narrátori kommentár, a szereplő feltételezett alanyiságának tárggyá alakulása (egyes szám harmadik személyben jelenítődik meg), a múlt időre váltás. Mintha csak az olvasót segítő klasszikus írásjelezés, az idézet formális jelölése ma­ radt volna el. A második kijelentést így önkéntelenül is ismét a szereplőhöz kötjük; ugyanígy a harmadikat is. A bekezdés utolsó állítása a lelki folyamatok felidézését ismét egy külső narráto­ ri kommentárral zárja: „Még jó, hogy a Sanyika megmaradt neki, s mintegy hálá­ ból, hogy él, lehajolt a gyerekhez, aki a kis ásójával az ágyások közti út kemény rögét piszkálgatta." (572.) A narrátori kijelentés tehát keretbe foglalja, bevezeti és berekeszti azt a részt, amely a szereplői gondolatokat idézi fel. Olybá tűnik, az idézett beszéd leghagyo­ mányosabb formájával találkozhatunk. Csakhogy a két szereplői kommentár kö­ zötti részt mégsem, vagy mégsem teljes mértékben egyenes beszéd „tölti ki". Előbbi gondolatmenetünket ugyanis megcáfolja a következő sor: „Ezek a mai lányok már okosabbak, mint ők voltak, egy se akar paraszthoz menni." (572.) Az „ők" (amely Zsófira és a „régi" lányokra utal) felhívja a figyelmet a narrátor közvetítő jelenlété­ re. Mi történt tehát az első részletben, amelyet tényleges idézetnek feltételeztünk? Most váltott át a narrátor a szabad függő beszédre, vagy eddig sem beszélhettünk volna „tényleges idézetről"? Hogy melyik eset érvényes, annak eldöntése lehetetlen; mivel az első monda­ tokban a közlés alanya grammatikailag nem jelölt - épp e jelöletlenség, valamint a perszonális nyelvi helyzet indokolta a feltételezést, hogy a közlés alanya a szereplő. Mindennek következménye, hogy a (fiktív) olvasó elbizonytalanodik a közvetítés „távolságát" illetően. A Gyászát- meg átszövi a szabad függő beszéd, amely azt lehetetleníti el, hogy azok a szövegek, amelyeknek eredete bizonyos, elkülönülhes­ senek azoktól, amelyeknek eredete nem az. Így képtelenség megállapítani az egyes információkat illetően, hogy azok szereplőhöz vagy narrátorhoz köthetők-e; nem dönthető el, mi a tisztán narrátori beszéd; hogy az „ő" véleménye hallik-e ki, vagy a szereplőé. Váltott-e az elbeszélés a szereplői narrátor pozíciójából a külső narráto­ réra, vagy a pozíció mindvégig ez utóbbié volt? - Nem állapítható meg. „Egyetlen nyelvi struktúrán belül két különböző irányultságú és értékhorizontú szólam hal­ latszik" - ismétli Bahtyin megállapítását Osztroluczky Sarolta.17 Példánkban ezt a bizonytalanságot, ezt a „megragadhatatlanságot" az egyenes beszéd és a szabad függő beszéd relációjában vizsgáltuk, de megfigyelhető ez más esetben, amint az alábbi részletben is, ahol a függő (Cohn: „tudat analízis") és a szabad függő beszéd („elbeszélt monológ") vagy a függő beszéd és az „egyszerű" narrátori kijelentés (amely saját véleményt nyilvánít ki, nem pedig felidézni akar) kapcsolódásának kérdése vetődik fel: „Közben maga is csudálkozott, hogy mért találja ki ezt a ha­ zugságot. Csak azért, hogy megint nevessenek, s Mari is nekibátorodjék." (573.) Az elbeszélő pozíciójának elhomályosodása, mint fentebb látható, azt okozza, hogy a külső narrátori és a szereplői megszólalások szinte összeforrnak, szétválaszthatatlanok. Bal nyomán, aki a fokalizáció esetében „a külső fokalizáló és szereplő fokalizáló ere­ detének elbizonytalanodásáról vagy kettősségéről" beszél, bevezethető lenne „a külső 63 �narrátor és a szereplőnarrátor eredetének elbizonytalanodása vagy kettősége" kifejezés. Nem dönthető el tisztán, ki közöl: a szereplő elbeszélő vagy a külső elbeszélő a sze­ replő „háta mögül".18 Ez felveti a következő kérdéseket is: milyen „arányban" ágya­ zódik be a tényleges idézet; a közvetített beszéd vagy tudati tartalom milyen viszony­ ban áll a valamikor elhangzottal/elgondolttal; mennyire megbízható a narrátori idézés. Az irodalomban a narrátor rejtett, „láthatatlan", „átlátszó" megnyilvánulásával szokás leírni a külső narrátornak azt a gesztusát, hogy egyrészt a szereplők szájába adja a történetüket, másrészt a külső narrátori megszólalás határát elbizonytalanítja, a szereplőiről való véleményének fitogtatását korlátozza. A külső narrátor az ítéletal­ kotói kiváltságát, amely elsődlegesen omnipotens pozíciójából származtatható, a sze­ replőnarrátorok nézőpontjának ütköztetésében s narrátori véleményének csupán sejtetésében elsődlegesen az olvasóra ruházza.19 (Így ambivalens módon bizonyos narrátori technikák korlátozott közlékenységhez, mások közlékenységéhez20 vezet­ nek.) Tehát a szereplők direkt analizálása helyett szereplői párbeszédek és tudati tartalmakba való betekintés révén jellemez; ítéletalkotói funkcionálását a közlő pozíciójának beazonosíthatatlanságával elhomályosítja; minimalizált direkt jellemzést inkább redukálja szituációkra, mintsem a szereplő egész személyiségéhez fűzne kommentárt. E korlátozott öntudatossággal, láthatatlansággal szemben ugyanakkor egyszerre érvényesül a fikcionalitás lelepleződése is. Maga a szabad függő „belső" beszéd jelensége, vagyis amikor tudati tartalmak kerülnek „felidézésre" egy heterodiegetikus narrátor által, abszurd: egy szereplő gondolatai, amelyek nem percipiálhatók a cselekményvilág többi tagja számára, miként lehetnének tolmácsolhatóak? A narrátor beazonosíthalatlanságának következtében különleges helyzetbe kerül a fiktív olvasói pozíció is: a kérdés az, hogy reflektál-e a közlés forrásának elhomályosulására, és hogyan dönthető el, a közvetített beszédből vagy tudati tartalomból mennyi a tényleges idézet; hogyan reflektál a narrátori közlés megbízhatóságának kérdésére; a korlátozott öntudatosság miatt megerősödő ítéletalkotási szabadságra. A narrációs szintek váltakozása és funkciói Az elbeszélő úgy tűnik fel, mint aki mindent tud a történetről; fölényben van tehát mind az ábrázolttal, mind a befogadóval szemben. A szöveg grammatikája külön­ leges finomsággal ötvözi a külső, omnipotens narrátorhoz és a szereplőhöz kötött (egyenes idézet) megszólalást, valamint e kettőt elbizonytalanító szabad függő beszédet. A szereplők ábrázolása (nemcsak Zsófié) így egyszer külső, omnipotens elbeszélő által megjelenített, máskor pedig maga a szereplő az elbeszélő; az ő tudatá­ nak, belső világának képeivel, jellemző szófordulataival találkozunk, mintegy mani­ puláló közvetítéssel („közvetítetlenségét", átlátszóságát fitogtatva). A szöveg erejét, feszültségét éppen ebből az ambivalenciából nyeri. Funkciója van annak, hogy az elbeszélés gyakran váltogatja a narrációs szinteket, s ezzel szoros összefüggésben, más és más szereplőt tesz meg fokalizálónak, amely a „tudáselosztás" módszere. A narrációs szintek váltakoztatásával a külső narrátor a mindentudását juttatja ér­ vényre, amely egyben közlékeny gesztus is: tudásához legközelebb az olvasót enge­ di (nem a szereplőket)21: „A regény világában omnipotens, egyes szám harmadik személyű elbeszélő ugyanis folyamatosan aláássa a szereplők megnyilatkozásait azzal, hogy a kijelentések után gyakran azokkal szemben homlokegyenest más „igazságot" tár az olvasó elé."22 Takács Miklós megállapítását nyugodtan tágíthatjuk: 64 �nem pusztán a gyászoló attitűdöt (mint a szubjektum és a közösség ütközését), hanem a hétköznapok minden apró rezdülését is (pl. a „jó anya" fogalmának való megfelelési kényszert) ezek az igazságütközések kísérik - bár természetesen a gyász az, amely mégis mint felülről ható kulturális elvárás elsődlegesen nyomul be a mindennapokba, és határozza meg azokat, még ha közvetetten is.23 A mindentudás érvényre juttatása és a közlékenység mellett a narrációs szintvál­ tásoknak „felülíró" funkciója is tapasztalható: a külső narrátor a szereplők dialógu­ sát felülírja (Takács Miklós kifejezésével élve: „aláássa") pl. egy tömör narrátori közléssel és/vagy gyakran paralingvisztikái24 és kinezikai25 jegyek leírásával. A szereplői megnyilatkozások lelepleződése egyúttal azt jelenti, hogy míg külső nar­ rátorunk „megbízható", a szereplőnarrátorok „megbízhatatlannak" bizonyulnak. A szereplők primer feltérképezési stratégiaként a nonverbális jelek felé orientá­ lódnak - miközben biztosnak vélt interpretációs készségük e téren korántsem meg­ bízható, s miközben ők maguk hazudtolják meg legelőször a törvény igazságát. Megnyilatkozásaikat vizsgálva azonban a befogadó lényegesen fölötte áll az egyes szereplők tudásának, hiszen, hogy mit gondolt, vagy mi motiválta a karaktert az éppen elhangzottakra, arról a legbiztosabb forrásból értesülhet: származzon tudása a szereplői narrációból, a mindentudó narrátor direkt állításából vagy a kettőt elbizonytalanító elbeszélésmódból. A leleplezés mozzanatában a narráció meghazud­ tolhatja, megkérdőjelezheti, vagy szimplán dekódolhatja az állításokat26: [Meghazudtolja:] No, no, maga nagyon feketén látja, szereti magát a gyerek vigasztalgatta Kiszeláné. Felhőződő arcán ott szigorkodott az ítélet: van szíve azt a szegény lányt átkozni azért, mert ő hanyag, szívtelen anya, akinek a gyereke he­ lyett ki tudja, min jár az esze." (627.) [Megkérdőjelezi:] „Ugyan, ilyesmivel igazán ne eméssze magát - felelte Kiszelá­ né újkeletű jóindulata. A hangja elnéző szívességén azonban átcsörrent valami diadal; hát most már ő is belátja, hogy nem tudott a gyerekkel bánni." (703.) [Dekódolja:] „Ha kérdezték, hogy megy sora, egy szót sem szólt esti szorongásai­ ról. - Amióta nem vagyok más keze-lába, kicsit könnyebben. Akár senkit se lássak, ha ez a kis csöppség velem lehet. - Ez az »akár senkit se lássak« persze az öreg Kovácsnénak szólt, hadd kenjék az orra alá." (567.) A kimondhatatlan hátsó szándékok mégis teljesen nyilvánvalóak a beszédpart­ ner számára is; sőt nemegyszer épít a beszélő arra, hogy a „felszín" alatt is érti a partner a tartalmat. Játsszák a szerepüket, miközben átlátnak egymáson, s valami­ lyen szinten hagyják is, hogy átlássanak a „konvencionális közbeszéd, a groteszkké üresedett, hipokrita (»szertartásokban«, »színjátékokban«, »produkciókban«, »színpa­ dias« jelenetekben tobzódó) gesztus- és rítusrendszer"27 során. „A használatos nyelv nem értékeken alapszik, nem magasabb értékektől függ, hanem ösztönökön, emóció­ kon, érdekeken, efemer élettörekvéseken tenyészik, azokkal eggyéolvadva; az élet­ világ, az elsődleges élet- és érdekviszonyok ravasz ügyeskedésekkel (kimondhatatlan hátsó szándékokkal és fondorlatosan önös számításokkal is) használt eszköze".28 A szereplők világában komoly mérkőzések folynak, ahol a tét a másik legyőzése, manipulálása. Az eszköz a nyelv, a szó, s a játékosok mind idegenek egymásnak nincs család, nincs rokon, nincs barátság; csak az én van, s a többi mind ellenség. A regény első bekezdésében olvashattuk: „az öregasszony, amióta a fia úgy járt, keveset mozdított a gazdaságban, még botot is vett, csak hogy mutassa, mennyire 65 �megtörte a baleset: nem tud ő már a majorság után szaladgálni. Zsófi nem zúgoló­ dott, hogy a mamának nagy bánata mellett olyan szép piros a bőre" (553.). A mű­ ben nagy hangsúlyt kapnak a gesztusok, a testtartás, a szemvillanások leírása; minden egyes megszólalást, rezzenést érzelmekkel jól leírható, besorolható tekintet kísér: „S azt Zsófi is látta, hogy érdeklődése másfelé tért a Sanyika betegségéről, mert egész más képpel járkált, mint eddig; a szeme csillogott, izgalmas gondolatok bujkáltak az arca mélyén." (664.) Osztroluczky Sarolta ugyanezt ismerte fel: „A Gyász narrátora - mikor éppen nem beszélteti azokat - látja és láttatja hősei testé­ nek valamennyi expresszív, árulkodó momentumát, az öltözetükben, járásukban, testtartásukban, gesztusaikban, mimikájukban és tekintetükben kifejezésre jutó »beszédet«. A testfelszín »jelei« és azok »olvashatóvá« tétele, a szavakat kísérő, értelmező és átértelmező szerepe a regényi alakformálás szerves része, ezért az elbeszélő kezdettől fogva reflektálja a hősök metakommunikativ tevékenységét."29 A kinezikai és paralingvisztikai jegyek interpretálása a falubeliek számára magától értetődő tevékenység. A cselekményvilágban „a szem a lélek tükre" közmondást kitá­ gítják bőrszínre, testtartásra, testsúlyra stb. A következő fázis az ezzel a tétellel való manipulálás: hogyan lehet elrejteni, megmásítani azt, amiről tudjuk, hogy attól várják a dolgok hitelét? „Zsófi a hátába szegzett tekintetek alatt kissé begörbítette a dere­ kát" (555.). „Egypár napig mélyebben hordta a fejkendőjét" (558.) „Talán mégsem egy közönséges gyomorrontás, doktor úr? - jegyezte meg édeskés hangon, s kerítői mosollyal tompította a kérdésben bujkáló perfidiát." (656.) „Merev, gondolatrejtő arccal hallgatta a szolganét. [...] Az egykedvűen sötét arca mögött azonban elégté­ tellel szikrázott az öröm." (610.) A szereplők tudatosan „ráncba szedik" arckifejezé­ seiket, s esetleg kiegészítő kellékekkel (bot, kendő) erősítik a manipulált benyo­ mást. A kiinduló tételt képesek meghazudtolni, kifordítani - ám ha nem vigyáznak, kibukik az igazi arcuk, s lelepleződhetnek. A legbizarrabb lelepleződés-jelenetnek Sanyi betegágya mellett lehetünk tanúi egy hirtelen lámpagyújtásnál: „Egy szemvil­ lanásig mindhármójuk arcán ott maradt a telten ért érzés. Kiszelánén: a dulakodás káröröme, Zsófin a kétségbeesett düh, Kurátornén a buta bámulat. Aztán mind a hárman észbe kaptak, s a kurta zavar visszahozta arcukra a helyzethez illő képmu­ tató érzéseket: a részvétet, az aggodalmat és a nyájasságot." (643.) Ennek a „tekintetbesorolási eljárásnak" feladója a mindentudó és közlékeny külső narrátor, elsődleges címzettje pedig az olvasó. Maguk a szereplők - ellentétben az előző pontban tárgyalt verbális kommunikációval - a saját indulataikon kívül nem isme­ rik, nem sejtik a más karakter érzelmi-gondolati állapotát. Az előbb említett lámpa­ gyújtási jelenet zavart okoz nekik, majd azonban megerősítését involválja a játék további szükségességének. A többlettudás tehát a mindentudó külső narrátortól származó olvasói kiváltság, aki a meghazudtolás, megkérdőjelezés vagy dekódolás aktusát gyakran a nonverbális kommunikáció hangsúlyozásával éri el. Habár a hipotézisalkotás folyamatának vizsgálata nem tartozik szorosan a narrá­ ciós szintek váltakozásának funkcióihoz, mégis úgy tartom helyesnek, ha a kinezikai és paralingvisztikai jegyek szerepét hangsúlyozva megemlítésre kerül az olvasói hipotézisalkotás történetkonstruáló aktusát is meghatározó funkciójuk. A temetéstől pünkösdig tartó részben Zsófi tekintetének, hallgatásának vagy megszólalásának, nonverbális kommunikációjának elbeszélése továbbra is ugyanolyan intenzitással folytatódik; ezen a területen a narrátori közlékenység semmiképp sem hagy alább. 66 �(„Mintha valami olvadozott volna a fagyos külső alatt. Nem szólítja, nem keresi, de a szemében valami összefut, amikor rája néz, s elfordítja a fejét." (721.)) A befogadó feladata, hogy az előzetes tapasztalatai alapján relevánsán értelmezze e kommuni­ kációt - noha a cselekmény világában az olyan szereplők, mint Kiszeláné, éljen bár testközelben a fiatalasszonnyal, s funkcionáljon fokalizálóként, félreinterpretálja Zsófi pirulását, tekintetét, hallgatását stb. A befogadó feladata, hogy felülbírálja Kiszeláné benyomásait, interpretációit: előzetes tudása arra a felismerésre késztet­ heti, hogy e figurák nem minden esetben képesek helyesen dekódolni e jeleket; s mert a perspektívaváltások révén már volt lehetősége meggyőződni a látszat és a valóság hatalmas kontrasztjáról. A „felülírás" mint a jellemzés eszköze. Az 'igazságérték' Az egyes karakterekről saját önjellemzésükből, más szereplő, valamint a külső narrátor jellemzéséből szerezhető információ. A külső narrátor azonban, mint lát­ tuk, folyamatosan felülírja a szereplő megnyilatkozását vagy a megmutatkozását; meghazudtol, megkérdőjelez vagy dekódol - sokszor kinezikai vagy paralingviszti­ kai jegyek közlése révén felerősítve azt. A Gyászban az egyik problematika: mi az igazságértéke a szavaknak, olyan-e valaki, amilyennek mutatja magát, sőt: amilyen­ nek véli önmagát (ez utóbbi újabb kérdéskört ágyaz be: hamis-e a szereplő önképe; vagy őszinte önmagával szemben, s „pusztán" tudatosan hazudik másoknak). A regény világában egyszerűen nem létezik „igaz" figura. Az irodalomelméleti „igazságérték" alapján az „igazság" a létezés és a megmutatkozás metszetében nyilvánul meg; „igaz" az, aki ténylegesen olyan, amilyennek mondja magát vagy amilyennek megmutatkozik.30 (Ez azt is jelenti, hogy „igaz" az a szereplő is, aki „létében" gonosz, s gonosznak is mutatkozik meg.) Ilyen figura nincs a cselek­ ményvilágban. Zsófi a gyermek ágya melletti katarzisélményben megtisztul, „megigazul" (belső állapota és annak külső megmutatkozása összeér), de idővel e két tengely görbéi ismét eltávolodnak egymástól.31 A „történet" egészének ismeretében Zsófi nem nevezhető „igaznak", mint ahogy legtöbbször32 az egyes figurák kom­ munikációja sem (legyen az verbális vagy nonverbális). Előfordulhat, hogy egy-egy pillanatra „valóságot" közöl valaki más szereplőkkel (pl. Zsófi az anyósa összeboronálási szándékát emlegeti Pordánnénak, amellyel nem hazudik), de e szegényes igazság a hazugságba ágyazódik (az anyós üzengetése, a beperlés, az anya lebeszé­ lése stb.). Azzal kapcsolatban, hogy mi hajtja Zsófit ön- és mások becsapásában; mi motiválja, hogy szerepet játsszon, bőséges szakirodalom áll rendelkezésünkre, amely hangsúlyozza a főszereplő büszkeségét. A büszkeség a köznyelvi, legáltalá­ nosabb értelemben valamilyen birtokolt vagy ismert érték feletti öröm jelentését konnotálja. A regény világában azonban a „büszkeségnek" nincs valódi tárgya, nincs mire, mi felett büszkének lenni. Pragmatikailag minden esetben az őszinteség oppozíciójában jelenik meg. „A tehetetlen fájdalom megalázkodása" - olvashatjuk Kiszeláné panaszairól, amelyeket feltár Zsófi előtt. Az őszinteség ezek szerint meg­ alázó; a büszkeség pedig gátolja két szereplő között az egyenes kommunikációt. A büszkeség akadályozza, hogy Zsófi elsősorban önmagához őszinte legyen. Befész­ keli magát minden kapcsolatba, s a legszorosabb kötelékeket is megszaggatja: „Mert ha valaki elejt egy igaztalan vádat, Zsófi harciasan túlfeszített-túlhajtott (s önmagát sem kímélő) hadműveletekkel akarja azt mindenáron a szaván fogva 67 �leleplezni, megszégyeníteni, leforrázva megleckéztetni, rádöbbenteni kijelentése helytelenségére, ürességére, álszentségére. Szinte mintha az egész életével az első alaptalan ráfogásokat, téves megítéléseket, ostoba rágalmakat akarná megcáfolni, ráébreszteni környezetét hamis meglátásaira, tévképzeteire, intrikáira, bajkeverő kis gonoszságaira, s önáldozatával hazudtolni meg a fecsegő pletykálkodókat."33 Zsófi személyiségének és kommunikációjának „igazságértéke" hamis (más, mint amilyennek megmutatkozik). Hamisságáról első szinten a külső mindentudó narrátor révén értesülünk. Így állapítható meg, hogy Zsófi hamissága gyakran tudatos (kép­ mutató; mást mutat, mint amilyen valójában), gyakran azonban, önsebzési és önbecsapási mechanizmusának köszönhetően, mindinkább torzuló énképéből fakad. Tragé­ diája abban rejlik, hogy úgy dönt tudatosan egy szerep fenntartása mellett („a feke­ te ruhás asszony"), hogy torzuló énképe mellett sem lesz képes azzal teljes mérték­ ben azonosulni; minden elfojtási kísérlete mellett sem éri el, hogy „igazzá" váljon. Összefoglalva, a külső narrátori és a szereplőnarrátori pozíciókat szétválasztva, láttuk, hogy a regény elsődleges elbeszélője tudását tekintve mindentudó, s ezt gyakorta anticipáló kijelentésekkel fitogtatja. A mindentudás érvényre juttatása és a közlékenység mellett a narrációs szintváltásoknak „felülíró" funkciója tapasztalha­ tó: a külső narrátor a szereplők dialógusát felülírja (meghazudtolja, megkérdőjelezi vagy dekódolja) - gyakran paralingvisztikai és kinezikai jegyek leírásával, amellyel a szereplők igazságértékét világítja meg. A narrátori pozíciók azonban nem mindig különíthetők el tisztán, amely révén a külső narrátor az ítéletalkotói kiváltságát, amely elsődlegesen omnipotens pozíciójából származtatható, a szereplőnarrátorok nézőpontjának ütköztetésében és narrátori véleményének csupán sejtetésében el­ sődlegesen az olvasóra ruházza. Közlékenysége így a szereplők direkt analizálása helyett a szereplői párbeszédek és a tudati tartalmak megismertetésére terjed ki; ítéletalkotói funkcionálását a közlő pozíciójának beazonosíthatatlanságával elho­ mályosítja; minimalizált direkt jellemzést pedig inkább redukálja szituációkra, mintsem a szereplő egész személyiségéhez fűzne kommentárt. Jegyzetek 1 Írásomba Mieke Bal narrátorral kapcsolatos elméletét erőteljesen beépítettem. Mieke B a l : Narratology. Introduction to the Theory of Narrative. Toronto: University of Toronto Press, 2007,16-75. 2 Minden esetben a következő kiadásra hivatkozom: N é m e t h László: Negyven év, Horváthné meghal, Gyász. Szerk. D o m o k o s Mátyás, Bp.: Magvető és Szépirodalmi, 1969 (Németh László munkái), 545-763. 3 Az idézet a történet kezdetén helyezkedik el. Két másik példa, szemléltetésképpen: „- Te már megint itt kinn bóklászol; de fázz meg nekem! - Sanyi nem találta meg a bizonyta­ lan mondatokban azt a vészjósló következtetést, amelynek tanácsosabb engedni." (628.) „Kiszeláné azonban olyan szótlanul paskolta, készítette az ágy szélére Sanyika hálóingét, mintha maga a Végzet fektette volna őt le." (635.) 4 Ld. bővebben: T a k á c s Miklós, Léthé, mnémoszüné, melankólia. In: G ö r ö m b e i András (szerk.): A prózaíró Németh László. Debrecen: Kossuth Egyetemi Kiadó, 2005,162. 5 K. S z o b o s z l a y Ágnes: Tulajdonnevek Németh László regényeiben és társadalmi drámáiban. In: Névtani Értesítő, 1995,17. sz., 39. 68 �6 Mária: Az aszkétikus életidegenség regénye. Németh László Gyász című művéről. Üzenet, 1979/3,114-116. 7 O l a s z Sándor: Időfelbontás és motivikus szerkesztés Németh László Gyász c. regényében. In: Uő : A regény metamorfózisa. Bp.: Nemzeti Tankönyvkiadó, 1997, 73-81. 8 V a r g a Emőke: Egy másik gyökér. Megjegyzések Németh László Gyász című regényének balladisztikusságáról. In: Kortárs, 1996, 8. sz., 108-111. 9 Az expozíció és a történet további része közötti párhuzam alapját képező „közös" elemek vázlatszerűen a következőképpen foglalhatók össze: az özvegység mint alap­ helyzet - a főbb karakterek: Zsófi és a lakótárs - a gyermek mint mellékszereplő - a tér és idő minimalizált bemutatása - a gyász rítusának hangsúlya - a rítus és a lélekállapot differenciája - az egyén és a közösség (mint „közönség") szembenállása - a kommunikáció konstitutív szerepe - a kinezikai és a paralingvisztikai jegyek hangsú­ lyozása - a kinezikai és paralingvisztikai jegyek interpretálhatósága - a lényegi ese­ mény a két asszony kapcsolatában rejlik - a két asszony gyűlölködésére nincsen konstruktív megoldás-a megoldást a kapcsolat megszűnte hozza. 10 E miniatűr „felvonás" egyben „szín" is, mivel a helyszín elsődlegesen egy helyszínhez, a Kovácsék portájához köthető. Így az expozíció határa a helyszín megváltozásával még inkább kiélesedik (az új „szín" Vargáék régi háza, amelyet Kurátor megvett a lányának. 11 A distancia ('távolság') a külső narrátornak az elmesélt történettel szemben kialakí­ tott attitűdje, a közvetítés módozata a tárgytól való távolság szempontjából. 12 KO C SÁN Y Piroska: A szerző hangja, az elbeszélő hangja és a szereplő hangja. Németh László: Gyász, Móricz Zsigmond: A betyár. In: Szathmári István (szerk.): Stilisztika és gyakorlat. Bp.: Nemzeti Tankönyvkiadó, 1998,182. 13 „A kettő különtartására vagy legalábbis funkcionális elkülönítésére azért van szükség, mert a szereplői beszéd megidézésével szemben a szereplők belső világának vagy én-központúságának megidézése esetében másképp merül fel a (narratív) közvetítés kérdése. Ugyanis a tényleges idézettel szemben, a szereplők tudati tartalmai megidézésének esetében a narrációs közvetítés sok­ kal ambivalensebb jellegű. Noha ez a közvetítés szinte mindig úgy jelenik meg, mint a szereplő »belső beszédének« az idézése, az egyáltalán nem kézenfekvő, hogy egyrészt miként lehet valaki­ nek a gondolatait felidézni, másrészt hogy az ígyfelidézett »belső világ« tisztán nyelvi természe­ tű-e. A belső beszéd felidézése esetén ebből következően kissé megváltozik a közvetítés kérdése." Fűzi Izabella, TÖRÖK Ervin: Bevezetés az epikai szövegek és a narratív film elemzésébe. Sze­ ged, 2006. Digitális tananyag. = https://christal.elte.hu/curriculum2/Magyar/58F% FCzi/Vizu%E1lis%20%E9s%20irodalmi%20narr%Elci%F3%20(E)/tankonyv/tartalo m.html, 2008. október 2. 14 Dorrith COH N: Áttetsző tudatok. In: T h o m k a Beáta (szerk.): Az irodalom elméletei II.. Pécs: Jelenkor, 1996,81-193. 15 Ezen terminusok megfeleltethetőségét Fűzi Izabella és Török Ervin állításainak szel­ lemében jelentem ki. Fűzi, Török, 13. jegyzetben, im. 16 B a l , im., 16-75. 17 O s z t r o l u c z k y Sarolta: Színjáték és árnyjáték (Szerepformálás, diszkurzivitás és irónia Németh Lász Ió Gyász című regényében). In: Irodalomtörténet, (87)2006, 3. sz., 402. 18 Bal, int., 16-75. 19 Ezt hangsúlyozza Osztroluczky Sarolta is: a poliglott jelleg, a két vagy több nyelv egy szó­ lamon belüli összeolvadása „az értelemtulajdonítás területén bizonyos szabadsággal ruházza fel a befogadót." Osztroluczky a szabadságnak elsősorban a következő aspektu­ sát emeli ki: a befogadó „a közvetített egyenes beszédben elhangzó megnyilatkozásokhoz többféle intonációt is társíthat. Ugyanazok a szavak, melyek Zsófi szájából tragikusan U t asi 69 �vagy felháborodottan hangzanának, az elbeszélő zónájában ironikus felhangot is kap­ hatnak." OSZTROLUCZKY, im., 404. Osztroluczkyn kívül Olasz Sándor is megjegyzi, hogy az elbeszélő megnyilvánulása s a megváltozott létérzékelés az olvasót tudatosan elbi­ zonytalanítja abból a szempontból, hogy a narrátor nincs a körön kívül, nincs mindent átfogó magatartása, nincsenek abszolút igazságai. O lasz Sándor: Változatok az egzisztenciá­ lis regényre. Egy analógia körvonalai: Kosztolányi és Németh László. Tiszatáj, 1993,7. sz., 87-90. 20 David Bordwell a narrátor fő ismérveit a tudás, a tudással kapcsolatos közlékenység, a megbízhatóság és az öntudatosság foka alapján határozza meg. Ld. David BORDWEL:, A z elbeszélés alapelvei. In: Uő : Elbeszélés a játékfilmben. Bp.: Magyar Filmin­ tézet, 1996, 61-75. 21 Ehhez kapcsolódik Görömbei András észrevétele is: „A regényvilágban egyszerre jelenik meg valamely esemény és annak összetett, leleplező értelmezése." Görömbei András: Egy magatartás buktatói. Németh László: Gyász. In: Uő : A szavak értelme. Bp.: Püski, 1996, 128. 22 T a k á c s , im ., 157. 23 Marton Mária, Görömbei András és Osztroluczky Sarolta ezeknek az igazságütközte­ téseknek ironikus funkcióját emelik ki, ld. Marton Mária: A mitológiai szimbolika for­ rásai és struktúraszervező szerepe Németh László Gyászában. Acta Historiae Litterarum Hungaricum, (26)1990, 149-158.; Görömbei András: Egy magatartás buktatói. Németh László: Gyász. In: Uő : A szavak értelme. 125-132.; Osztroluczky Sarolta: Színjáték és árnyjáték (Szerepformálás, diszkurzivitás és irónia Németh László Gyász című regényében). Irodalomtörténet, (87)2006, 3. sz., 392-410. 24 Hangindítás, hanglejtés, hangsúly, hangszín, hangerő, tempó, egyéb hangadás, ak­ centus, elakadás és szünet stb. 25 Arckifejezés, szemmozgás, gesztusok, testtartás. 26 T akács, im., 157. 27 Bertha Zoltán: A létszerű ambiguitás regénye, In: Görömbei András (szerk.): A prózaíró Németh László. Debrecen: Kossuth Egyetemi Kiadó, 2005,142. 28 Bertha, in t., 142. 29 O sztroluczky, im., 397. 30 Bal, im., 206. 31 Ehhez kapcsolódik az időfelbontás problematikája. Zsófi a jelen események sűrűsé­ gében nem ér rá a múlton rágódni; amint az események lelassulnak, ritkulnak, fi­ gyelme ismét erőteljesen a másik és az én konfliktusára koncentrál, s az események felidézésére, átértelmezésére - ekkor távolodik el újra a 'megmutatkozás' a 'létezés­ től'. (Olasz Sándor emeli ki, hogy a kisfiú betegsége s a temetés időszaka alatt nin­ csenek emlékképek, „a drámai gyorsasággal pergő események nem kedveznek a múltidézésnek." O lasz, im., 78. 32 Azért „legtöbbször", mert Zsófi esetében ez a fia temetése után megváltozik. Mások­ kal kapcsolatos véleményét egyenesen kommunikálja, köntörfalazás és képmutatás nélkül; ezért veszik össze Kiszelánéval és Ilussal. Ily módon kommunikációja 'igazzá' válik. Mégsem állítható, hogy a főszereplő személyisége egészében 'igaz', mert ép­ pen a „gyász" fenntartásában marad 'hamis': egy olyan rítust követel meg magától, amely ellen teste és érzelmi állapota a valóságban lázad. 33 Bertha, im., 143. 70 �T alálkozási pontok B a rá th i O ttó Életpályakép Beszélgetés dr. Gajzágó Aladárral Interjúalanyomat négy évtizede ismerem. Beszélgetésünk apropója, hogy az idén ötvenéves Nógrádi Történeti Múzeum egykori jogelődje élén elsőként dr. Gajzágó Aladár állt. Az alábbiakban - a vázlatos pályakép mellett - egyfajta korlenyomat, Salgótarján helytörténetének egy vékony szelete is feltárul. - Beszélne gyermekkoráról? - Örmény vér folyik az ereimben és erdélyi értelmiségi famíliából származom. Erre büszke vagyok. A vízaknai születésű édesapám ügyvéd, édesanyám a krasznamihályfalvi tanító lánya volt. Szüleim az első világháború után költöztek Budapestre, ahol, bátyám után, 1922-ben én is megszülettem. Gyermekkoromat - édesapám 1925-ben bekövetkezett halála m iatt-a már Romániához tartozó Erdélyben, a nagyszüleimnél töltöttem, s csak hét éves koromban kerültem vissza Budapestre, ahol iskoláimat is végeztem. Kötelező volt jó tanulónak lennem, a körülöttem zajló drámai történések csak növelték akaraterőmet, a sok olvasás gazdagította fantáziámat. Az iskolai nyári szü­ netekben dolgoztam, munkatapasztalatokat szereztem, s csak arra kaptam fel a fejem, hogy 1942 júniusában - a József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Gazdasági Szaktanárképző Intézet Gyakorló Magyar Királyi Állami Kereskedelmi Fiú- és Leányiskolában - kezembe vehetem az érettségi bizonyítványt. Ezt követően a Közgazdaságtudományi Kar Tanárképző Intézetének hallgatója lettem. Örömömbe azonban hamarosan üröm is vegyült. Egyetemistaként ugyan egyik kezemben ott volt a katonaság alóli felmentés, ám a másikban már a behívóparancs. 1943. október 1-jén be is vonultam a budapesti Ferenc József laktanyába az I/1. páncéltörő gyalogsághoz. - Gondolom, hamarosan le is szerelt, hiszen felmentése volt. - Amit nem vettek figyelembe, így katonáskodásom kalandosra és hosszúra si­ keredett, amely egy külön történet lehetne. A lényeg, hogy közel két év után, 1945 júniusának elején érkeztem meg a kelenföldi pályaudvarra. Néhány nap alatt erőre kaptam, aztán állás után néztem. Elhelyezkedni azonban nem sikerült, így alkalmi munkákat vállaltam. Közben a különböző minisztériumokban is állás után kilincsel­ tem, ennek eredményeként, 1947 augusztusának elején a kereskedelmi és szövetkeze­ ti miniszter kinevezett tanárnak a Salgótarjáni Állami Kereskedelmi Középiskolába. - Egy ismeretlen vidéki városba? - Idegenkedtem is a kis Moszkvának titulált új otthonomtól, de kellemesen csalód­ tam. A kezdeti nehézségeket leküzdve, lassan beilleszkedtem a vidéki életbe, kezdtem megszokni Salgótarjánt, a napi megélhetési gondokat. Ugyanis olyan kevés volt a fizetésem, hogy például cipőtalpalási segélyért kellett fordulnom az Országos Peda­ gógus Szakszervezet főtitkárához. Némi fizetés-kiegészítést jelentett, hogy 1948-ban 71 �- az országban elsők között - szövetkezetügyi tanfolyamot szerveztem a munkahe­ lyemen. Meglévő szakképzettségem bizonyításaként A magyar bauxit közgazdasági kérdései címmel doktori értekezést készítettem, majd meg is védtem azt. Így 1948 januárjában, Budapesten, a József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Közgazdaságtudományi Karán doktorrá avattak. Erre felfigyelve átirányítottak a Du­ nántúlra. Az 1948-as iskolaévet már a Paksi Állami Kereskedelmi Középiskola tanára­ ként kezdtem meg, ahol salgótarjáni „mintára" az esti tagozaton is tanítottam. 1948 decemberében a Gazdasági Szaktanár-vizsgáztató Bizottság előtt gazdasági, jogi isme­ retek és gazdaságföldrajz tantárgyakból szaktanári oklevelet szereztem. - Hol és hogy élte meg a híres-hírhedt '50-es éveket? - Először is 1950-ben visszahelyeztek a salgótarjáni iskolába. Még az egyetemi évek alatt megismerkedtem a Fülekről elszármazott Jedlicska Ilona tanárnővel, akit - ugyancsak 1950-ben - feleségül vettem, ami elősegítette beilleszkedésemet. A biztos háttér inspirált; igyekeztem kivenni a részemet a város értelmiségi életéből, egyes szakmai szervezetek munkájába is bekapcsolódtam. 1954 szeptemberében, felkérésre elvállaltam a Társadalom és Természettudományi Ismeretterjesztő Tár­ sulat Nógrád Megyei Szervezete szaktitkári teendőinek az ellátását. A szervezet - a szakosztályok megalakulásával és munkájukon keresztül - megérintette és mobili­ zálta a megye értelmiségének egy jelentős hányadát. Ám a TTIT megyei apparátu­ sát is elérte az akkori idők racionalizálási hulláma, aminek következményeivel nem tudtam azonosulni, így visszaadtam titkári megbízatásomat. Ezt barátaim „bátor lépésnek" titulálták és a várható retorziókra célozgattak. Hogy ennek egyike volt-e a baglyasaljai általános iskolába helyezésem, azt nem tudom, de amikor 1957 júliu­ sától a Heves Megyei Gyermekvédelmi Intézet felügyelőjévé neveztek ki Egerbe, az már gyanús volt. Ezek nem voltak könnyű idők, de mindkét intézményben igye­ keztem sértődés nélkül, a legjobb tudásom szerint végezni a munkámat. 1959. március 15-ei hatállyal a Nógrád Megyei Tanács VB. az újonnan alapított salgótarjáni múzeum élére állított. Az új munkakör, az intézmény fő funkciója - a múlt értékeinek megmentése, összegyűjtése és megőrzése - nagyon közel állt habitu­ somhoz. Ez volt az országban az első munkásmozgalmi múzeum. Különösen tetszett, hogy profiljába tartozott a hely- és ipartörténet, amivel én már korábban is kacérkod­ tam. Viszonylag rövid idő alatt - munkatársaimnak is köszönhetően - jó eredménye­ ket sikerült felmutatnunk. Ugyanakkor nem gondoltam arra, hogy új fejezet kezdő­ dött az életemben, mert tudtam, hogy a hatalom rövid idő alatt más pályára állíthat. - Hol kapott helyet a múzeum? Hogyan, miként, kik segítették a munkáját? - A kezdet nagyon nehéznek bizonyult, hiszen a városban korábban nem volt múzeum. A megye vezetése a Tanácsköztársaság 40. évfordulója alkalmából döntött egy munkásmozgalmi gyűjtemény létesítése mellett. Befogadására először a kijelölt és államosított, jószerivel romos állapotban lévő Jankovich-kúriát kellett helyreállí­ tani. Ám az egész épület - ami a mai „csillagházak" helyén állt -, fekvéséből és álla­ gából következően, a rekonstrukció után sem felelt meg értékmentő funkciójának. Legfontosabb feladataink egyike volt, hogy feltérképezzük a városlakók birtoká­ ban lévő, a múzeum profiljának megfelelő tárgyakat. Egyértelmű volt, hogy a leendő gyűjtemény alapjait csak Salgótarján lakossága segítségével tudjuk lerakni. Készí­ tettem egy plakátot, a rajta megfogalmazott felhívás sikeresnek bizonyult. A várt­ nál többen vettek részt a gyűjtőmunkában és az önkéntes „beszolgáltatásában". Sok 72 �ipartörténeti tárgy, muzeális emlék, írásos visszaemlékezés, régi fotó került elő. Mun­ kámat Sándor Rudolf főfoglalkozásúként és egy fiatalasszony félállásban segítette. - Az elért eredményeket alátámasztaná néhány konkrét példával is? - Először is: a tervezettnél több kiállítást szerveztünk. Ma is élénken emlékszem az első kőszénbányászati és üvegipari gyűjtemény néhány darabjára. Másodszor: meg­ rendeztük a Nógrád megye az 1919-es Tanácsköztársaság idején című és tárgyú kiállítást, az országban elsőként. Harmadszor: a Pécskő-dombi ásatások során a Nemzeti Múze­ um régészei értékes bronzkori leleteket tártak fel, amelyeket bemutattunk a nagykö­ zönségnek is. Továbbá: a múzeum profiljába tartozott a tudományos és publikációs tevékenység. Ez gyakran inspirációt kapott kívülről is, például akkor, amikor a síküveggyár főmérnöke - aki egyben a megyei tanács tagja is volt - látogatásakor javasolta, hogy a múzeum munkatársai helytörténeti munkaként dolgozzák fel és tudományos igénnyel írják meg a Nógrád megye területén egykor épített - az ország védelmében fontos szerepet játszó - várak történetét. Dr. Patay Pállal, a Nemzeti Múzeum főrégészével nagy elánnal láttunk a munkának és alig két év alatt tető alá hoztuk A nógrádi várak története című, 205 oldalas kéziratot. Elkészült 101 darab klisé, jobbára saját fényképezésem alapján. A három színnyomatú kötet fedőlapja Iványi Ödön képzőművész míves munkája volt. A kéziratot már szedték a nyomdában, amikor a megyei tanács illetékes osztályvezető-helyettese leállítatta a munkát, mond­ ván, ezt a művet ötven év múlva is ráérünk kiadni. Lényegében hasonló sorsra jutott A nógrádi szénmedence az októberi forradalom és a Tanácsköztársaság idején című, 211 oldal terjedelmű kézirat is. Publikációs tevékenységünk értékes példájaként említ­ hetem viszont a részben saját toliam alól kikerült és szerkesztésemben elkészült, a múzeum kiadásában megjelent A salgótarjáni iparvidék című, közel 300 oldalas kötelet. - Ez volt múzeumi tevékenysége utolsó, ám maradandó műve. Hogyan értékeli a múze­ umigazgatói munkáját? - Valóban, a fentebb említett kötet volt az utolsó munkám a múzeumi időmből. Ugyanis még a megjelenés évben, tehát 1962-ben átszervezték a megyei múzeumi szervezetet, központja Balassagyarmatra került, és mást neveztek ki az élére. Öszszességében megfeleltünk a várakozásnak, sziszifuszi munkát végeztünk, és lerak­ tuk egy Salgótarjánban addig nem létező intézmény alapjait. Ugyanakkor az is tény: szerények voltak a történeti és muzeológiai ismereteink. Ezeket a hiányossá­ gokat azonban a begyűjtött tárgyak és értékek, ezek emocionális hatásai elfeledtet­ ték velünk és felettes szerveinkkel. „Menet közben" több elismerést kaptunk, mint bírálatot, bár jószerivel senki nem tudta, hogyan is kell „múzeumot csinálni". - Mi történt ezek után? - Felajánlották az esti gimnázium igazgatóhelyettesi státuszát, amit kénytelen-kel­ letlen elfogadtam. Egy megkeresésre, 1963. január 1-jétől elvállaltam a Nógrádi Szénbányászati Tröszt üzemgazdászi munkakörét. Ám nem sok sót ettem meg ebben a beosztásomban sem. Március 15-én reggel még megkaptam a minisztériumi értekezlet­ re a rendelvényt és a napi ellátmányt, ám délután negyed háromkor - átszervezésre hivatkozva - felmentettek állásomból. Az eljárást igazságtalannak és törvénytelennek tekintettem, ezért minden létező fórumon kerestem az igazamat és az orvoslás lehető­ ségét. Idegtépő levelezés- és tárgyalássorozat kezdődött, miközben elhelyezkedni csak fél év múlva, 1963 augusztusában sikerült, a helyi gyors- és gépíró szakiskolában. Itt értesültem a Nógrád Megyei Bíróság ítéletéről, amely némi „fájdalomdíj" fizetésére 73 �kötelezte volt munkáltatómat. Méltánytalan elbocsátásom híre eljutott a Népszava országos napilaphoz is, amely világgá kürtölte kálváriámat. A Művelődésügyi Mi­ nisztériumban is felfigyeltek az esetre, és Ilku Pál miniszter rendelkezésére 1964. április 1-jei hatállyal állományba vett a Salgótarjáni Közgazdasági Szakközépiskola. - Talán a sors ajándéka volt, hogy visszatérhetett abba az iskolába, amelynek jogelődjénél 1947-ben megkezdte a tanári pályáját. - Igen, hiszen az iskolában megnyugodott háborgó lelkem, újra minden energi­ ámat az oktató-nevelő munkának szentelhettem, s nem ritkán szabadidőmet is, mivel a tantestületben én tanítottam a legtöbb szaktantárgyal, közel egy tucatot. Tankönyveket írtam és szerkesztettem - a tantestület és tanulóink megelégedésére. Rendszeresen vezettem belföldi és külföldi tanulmányi kirándulásokat. Az utóbbiak közül főleg Romániába, Bulgáriába, Lengyelországba és Csehszlovákiába. Éveken keresztül elláttam az iskola könyvterjesztői munkáját, vezettem bélyeggyűjtő szak­ körét. Több cikluson át voltam az iskola szakszervezeti titkára. 1983. augusztus 31-én nyugdíjaztak, ám ezt követően még egy ideig oktattam a közgazdasági szakközépiskolában, máshol pedig német nyelvet, gyorsírást és jogi ismereteket. - Hogyan ismerték el tanári munkáját? - A legnagyobb elismerés és öröm tanítványaim figyelme, tudásvágya volt. Egyébként a pedagógiai munkámért kapott kitüntetéseimet felsorolni sem tudnám. Közülük legfeljebb csak kiemelhetem például a miniszter által adományozott „Pe­ dagógus Szolgálati Emlékérmet" és a szakközépiskola igazgatójától kapott Táncsics Emlékplakettet. Utóbbira vagyok talán a legbüszkébb, minthogy azt „az iskola életében meghatározó jelentőségű" munkámért ítélték nekem - tulajdonképpen a kollégák. Szerencsére azonban nem csak a tanári tevékenységemet ismerték el, más munkaterületeken végzett tevékenységemet is díjazták. - A kitüntetésekből az is kiderül, hogy az iskolán kívül megfordult más munkaterülete­ ken is, mintegy polihisztorként működött. - Mindig igyekeztem kivenni a részemet a társadalmi munkából, folyamatosan azon voltam, hol és hogyan tudom a felkészültségemet hasznosítani, tudásomat és tapasztalataimat a város és lakói, a helyi közösség javára fordítani. Több évig vol­ tam a városi tanács kereskedelmi felügyelője és népi ellenőrként is hosszú időn keresztül tevékenykedtem. Előbbi megbízatásom középpontjában a vásárlói érdekvédelem állt. Ezt a munkát kizárólag a kora reggeli és késő délutáni órákban végez­ tem. Nem így a népi ellenőri munkámat, amelyet a Salgótarján Városi Népi Ellen­ őrzési Bizottság felkérése alapján és „kikérője" birtokában folytattam. E munkám során - közgazdász képzettségemet hasznosítva - a legszívesebben a vállalati gaz­ dálkodás, a termelékenység és hatékonyság vizsgálatára irányuló ellenőrzésekben vettem részt, javaslataimmal is segítve a feltárt hiányosságok kijavítását, a hatéko­ nyabb működést. A '60-as évektől voltam aktív tagja, 1965-től óraadó tanára a TTIT Nógrád Megyei Szervezetének. Ez év második felében indított a szervezet Salgótar­ jánban egyéves időtartamú, heti egy munkanap délutáni órájában tartott titkárnőképző tanfolyamot, ahol a két fő tantárgy - a többi között - a levelezés, valamint a gyors- és gépírás volt, amelyeket én tanítottam. Kivettem részemet a TIT által szer­ vezett idegen nyelvoktatásból is. Ezeken a kurzusokon német nyelvet oktattam. Gyakori előadója voltam az üzemek, gyárak munkaközi szüneteiben megtartott, ismeretterjesztő céllal szervezett programjainak. Az itt végzett munkámat is több 74 �kitüntetéssel ismerték el, például a TIT Országos elnökségének aranykoszorús jelvényével. - Beszélne a tudományos kutatásairól és az ezzel összefüggő publikációs tevékenységéről? - Ezt a munkámat és egyben hobbimat elősegítette a megyei tanács művelődési osztályának (mindenkori) vezetése, amelynek kezdeményezésére és támogatásával a közgazdasági szakközépiskola hetenként egy napot biztosított tudományos tevé­ kenységem különböző céljaira és formáira (utazás, kutatás, publikáció, előadás...). Nagy lehetőség és jó esély nyílt előttem, amikor a Magyar Tudományos Akadémia egy évig ösztöndíjat biztosított kutatási célra, jelesül a salgótarjáni medence gazda­ ságföldrajzának feltárására. Éltem a lehetőséggel. Az ekkor végzett munkám ered­ ményét jó néhány helyi és országos fórumon előadás formájában ismertettem, illet­ ve lapokban publikáltam. Így például A salgótarjáni medence szénbányászatának jelen­ legi helyzete címmel előadást tartottam az MTA Gazdaságföldrajzi Szakosztálya 1958. február 21-én megtartott ülésén. Ugyanezzel a címmel látott napvilágot a szakmai körökben komoly visszhangot kiváltó dolgozatom is, amit Nógrád megye távlati tervezési munkái során is felhasználtak. Segítette kutatómunkám hatékony­ ságát, hogy a budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem Gazdaságföldrajzi Tan­ székének tanáraival külső munkatársként ápoltam a kapcsolatot. Nagy elismerése volt az addig végzett tudományos munkámnak, és megtiszteltetés, hogy a Magyar Földrajzi Társaság választmánya 1963-ban felvett rendes tagjai közé. Kedvenc kuta­ tási területem volt a gyár- és üzemtörténet, ezen belül is elsősorban a legpatinásabb salgótarjáni cégek történetének kutatása, feldolgozása és közkinccsé tétele. E körben született dolgozataim közül megemlíthetem A Magyar Vasötvözetgyár, a Zománcipari Művek Salgótarjáni Gyáregysége, a Salgótarjáni Üveggyár című monográfiákat. Utóbbi elkészítésével a gyár fennállásának 100. évfordulója alkalmából a cégvezetés bízott meg. Az első írásaim egyike a Palócföld folyóiratban jelent meg, amelynek megszü­ letésénél magam is bábáskodtam. Dolgozataim közül szívesen emlékszem az Elet és Tudomány hetilapban megjelent Salgótarján, illetve a Rákóczi palócainak mezővárosa című írásaimra. És hogy ne hagyjam ki a napilapokat sem, a mai Nógrád Megyei Hírlap jogelődjeiben volt olvasható a Nógrádi várak története című - korábban már említett - munkánk több részlete. Dolgozataimra felfigyelt a Századok - a Magyar Történelmi Társulat közlönye - szerkesztősége is. - Már akkor is világjáróként ismerték, amikor mások még a szomszédos szocialista orszá­ gokba is ritkán jutottak el. - A '60-as évektől beutaztam az említett országokat, később pedig megfordultam Európa nyugati országaiban is, hol szakmai delegáció tagjaként, hol turistaként. Szakmai konferencián vettem részt a Szovjetunióban és Mongóliában. Az ezredfor­ dulón eljutottam Új-Zélandba, ahol családfakutatást végeztem. Egyik felmenőm, dr. Gajzágó Salamon Ignác, az egykori számvevőszék első elnöke volt. Szintén a családfakutatás révén ismertem meg az Állami Számvevőszék mai elnökét, Kovács Árpádot, és kerültem vele egészen közeli kapcsolatba, mondhatnám, jó barátságba. - Mivel telnek mostanában napjai? - Rendezgetem a gyűjteményeimet, az iratanyagaimat, talán írni is szándéko­ zom még. Nagyobb és pláne hosszabb távra szóló elképzeléseim már nincsenek, a 87 éves kor nem a tervezgetés, legfeljebb az elmélkedés ideje. 75 �KÉP- TÉR K. P eak I ldikó M int maga az ember RAJZOK Ceredről* A RAJZ minden művészi tevékenység eredete és kezdete, minden műfaj alapja. Amikor erről beszélünk, egyszerre gondolhatunk Michelangelo Anghiari csatájá­ nak híres előtanulmányaira, az ókori egyiptomi művész által a gyönyörű falfres­ kókhoz cserépdarabokra készített vázlatrajzokra, az ún. osztrakonokra, vagy akár korunk építészeti tervrajzaira. A RAJZ, mint a már klasszikussá nemesedő „nagy" művek előtanulmánya s a végleges alkotás formáinak előzetes, grafikai úton törté­ nő kipróbálása több évezredes múltra tekint vissza. A RAJZ azonban nemcsak vázlat, előkészület, hanem egyben nagyon is önálló műfaj. Az ősember még számtalan RAJZOT készített - pontosabban karcolt - rén­ szarvascsontokra, mammutagyarakra, megörökítendő a megszerezni kívánt zsákmányállatot, vagy az őt nagyon is foglalkoztató termékenység-szimbólumokat. E tárgyak többségén nem találtak a régészek festéknyomokat, így valószínűsíthetően e faragványokat tekinthetjük a legősibb önálló, egyedi grafikáknak. Az ókorban s az azt követő történelmi és művészettörténeti korszakokban (a romantikától a ba­ rokkig bezárólag) a RAJZ elvesztette önálló jelentőségét, hiszen e korok ízlése a tökéletes befejezettet, a valósághűség szándékát és akarását preferálta. A RAJZ, mint önálló műfaj tulajdonképpen a legújabb kor képzőművészetében tért vissza, és az utóbbi száz évben élte s éli virágkorát, napjainkra megtalálva he­ lyét, mint a legspontánabb, az alkotó keze nyomát leginkább önmagán viselő mű­ vészi tevékenység. A XIV. Cered - Salgótarján Nemzetközi Művésztelep és Vendé­ gei kiállításán is többségében az önálló, invenciózus rajzi gondolattal találkozunk. Hangsúlyozni kell a fenti megfogalmazást, hiszen nemcsak papíralapú, ceruzával, tussal készült grafikákat látunk itt, hanem térbelieket is. Ugyanúgy tekinthetjük Csemniczky Zoltán egymásba gabalyodó, szinte organikusan önálló életre kelő drót kompozícióit, Rabóczky Judit nagyon kontúros, zilált, tépett felületekkel hatá­ rolt vas szobrait térbeli rajzoknak, mint ahogy szintén a rajzi gondolkodás jegyében születtek Christofer Eckelt berlini fotós monumentális hangulatú, a látványt a kö­ zéptérben elhelyezett épületre redukáló fotói, vagy Tóth Tünde Cered környéki növényi anyagokat is felhasználó installációi. A Művésztelep idei kiállításán négy ország tizenegy településéről, helyszínéről mutatkoznak be alkotók, a telepen dolgozó tíz művész mellett vendégek is részt Elhangzott a XI. Cered-Salgótarján Nemzetközi Művésztelep és Vendégei kiállítás meg­ nyitóján, a salgótarjáni Nógrádi Történeti Múzeumban, 2009. október 10-én. 76 �vesznek a tárlaton. Ez évben a festészet és a grafika, a plasztika, a film és a fotó mellett performansz és a land art műfajában is készültek alkotások. A telep mostani bemutatkozása - ahogy az előbbiekben említettük - elsősorban a RAJZRÓL, az általa nyújtott lehetőségekről szól. A korábbiakban jelzett formai megoldások mellett is rendkívül sokrétű ez a kis válogatás, mely a rajz világát an­ nak sokféleségében kívánja és tudja is megragadni. Figurativitás és nonfigurativitás, absztrakció és a narratív előadásmód egyaránt jól megfér e teremben, kiegé­ szülve a gazdag, sokszínű témaválasztással. A müvek hangvétele is sokféle, mint maga az ember, akiről valamennyi bemuta­ tott alkotás végső soron szól, s akiben - úgy tűnik - nem kell elveszítenünk hitün­ ket, hiszen a kiállításban találkozunk a jó értelemben vett (ön)iróniával is. Erről vall a bejáratnál elhelyezett térkép, mely tulajdonképpen a telep eseményeit, helyszíneit dolgozza fel, szeretnivaló, csipkelődő humorral. Szintén a humor jelenik meg Sze methy Orsi egy mesebeli Cered színhelyeit felvonultató Libasor-ozatán, mely tulajdonképpen egy focimeccs története, képregény formában, ahol állatfigurák személyesítik meg az egyes szereplőket. Mégsem bántó a mű, inkább szeretettelje­ sen ironizáló. Szemethy Imre filmkockáin felvonuló árnyképszerű alakok szintén a groteszk tárgykörébe sorolhatók, bár hangulatuk komorabb. Hasonlóképpen az irónia sötétebb oldalát mutatja meg Varga Mátyás Időszerűtlen című sorozata, melynek három tanulmánya háromféle alkotói megfogalmazást - konstruktívat, lírait és dühödten expresszívet - mutat meg. A kiállítás természetesen nemcsak groteszkből és ironikusból áll. Földi Péter már klasszikusnak számító, letisztult, kiérlelt tusfoltjaira válaszként Fürjesi Csaba abszt­ rakt expresszionistának bátran nevezhető rajzain dinamikus, heves gesztusok, foltok kavarognak. Krnács Ágota megnyújtott, szinte gótikus formái, melyeken fej és test különválik, egyfajta transzcendens hangulatot tükröznek. Másféle, a valósá­ got átértelmezni tudó képességről tesznek tanúságot Palik Eszter széles keretbe zárt, idézőjelbe tett tájképe, illetve dobozszerű, textilbe foglalt formája. A fenti felsorolás nem teljes igényű, inkább a XIV. Cered-Salgótarjáni Nemzet­ közi Művésztelepen keletkezett müvek és a kiállításon bemutatott alkotások sokré­ tűségét, sokszínűségét, többszólamú voltát kívántuk érzékeltetni néhány jellemző példával. A tárlatot végignézve felismerjük, mennyi - mindeddig kiaknázatlan lehetőség rejlik a rajzban s a rajzi gondolkodásban, mind a kifejező eszközök, mind a megjelenítendő témák terén. Ez a gondolatgazdagság és friss, mindig megújulni tudó, kicsit pimasz, ironizáló szellem, úgy gondolom, a kezdetektől sajátja volt e művésztelepnek, s ez tartja mindvégig fiatalon. Kívánom, hogy ez a szellemiség megmaradjon még hosszú időn keresztül, hogy segítségével az alkotók új meg új, ötletben és színvonalban gazdag művekkel ajándékozzanak meg bennünket. 77 �AMI MARAD M o ln á r K risztiá n A tizenhetedik történet Vlagyimir Szorokin: Az olvasó már az antiutópia, disztópia kapcsán kérdéseket vethet fel magában, miközben Szorokin ez idáig utolsó, a Gondolat Kiadónál megjelent kötelét forgatja. Aki olvasott már a szerző tárházából írást, az nem lepődik meg a CukorKreml történetein, hisz azok leginkább egyfajta kiegészíté­ sei, jegyzetei az Opricsnyik egy napjának, a kötet annak mint­ egy tanulmány- és háttérrajza. De viszszatérve az elejére, egyre inkább, mi­ közben a Kremlről olvasok, keresetlen pillanatokban felidéződnek bennem a Parlament, az ún. Országház kandírozott díszlépcsői, süvegcukros kupola­ terme, oszlopsora, fantáziámban a mintegy kilencven külső szobrát próbá­ lom - természetesen gondosan beosztva - reggeli teámba aprítani. Amiben csu­ pán az a meglepő, illetve nem, hogy nem is annyira lehetetlen - és valami­ képp így számolódik fel az a Szorokin írásai kapcsán emlegetett, vélhetően félreértéseken alapuló állítás, hogy a Szorokin-mű csak némi groteszk, fantasz­ tikum, és negatív utópia kevercse lenne. Tizenhat történetet olvashatunk, il­ letve nyugodtan állíthatjuk, egy tizen­ hat történetből álló regényt, ahol is mozaikszerűen gondosan szétrakva, osztva, de ugyanakkor egy képpé for­ málva rajzolódik ki a 2028-as évek el­ képzelt, a szerző által remekül meg­ konstruált Oroszországa, ahol a törté­ 78 C u k o r -K r e m l nelmi hagyomány és a jövő bizarr együttese épp a Nagy Falat építi, és rendületlen har­ cát vívja a külső, és az annál ádázabb belső ellenséggel szemben. Az opricsnyikok ideje itt igazán meghatározó, remek az a kaleidoszkóp­ ábrázolás, ahogy a hatalom vs. az ellenállás bevett misztériu­ mait, stációit láttatja az író. A dramaturgiai szál maga a Cukor-Kreml, szó szerint. Az Uralkodó édesen torz szuvenírje. Ez ragasztja össze, olvasatomban, korrekt regénnyé a szöveget. Miközben az ország „épí­ tői", ellenállói, hóhérai, prostituáltjai, elnyomói és áldozatai ártatlanul szopo­ gatják, törik szét az ország egyik, kvázi kegyként osztogatott szakrális attribútumát, ugyanazt átélve, de teljesen ellentétes utakon jutnak el az észlelés­ hez, legyen az valós, vagy mestersége­ sen keltett illúzió. Tizenöt és egy kerettörténet formálja ezt a különös díszletet, ahol a hatalom arroganciáját már meghaladó koreográ­ fia szinte mindennapos és megszokott, bármely választott szituáció is legyen az alapja. A tizenhetedik történet, a mindenkori olvasó története lesz maga a regény, privát mód, személyre szabot­ tan, lehet, épp magától az Uralkodótól kiérdemelt: Cukor-Kreml. Jó szopogatást! (Gondolat Kiadó, Budapest, 2009.) �S z ő k e K o r n é l ia Am erika-illat és tercrokon moduláció Esze Dóra: K u rt C o b a in k a r d ig á n ja Van valami, ami első látásra szemet szúr Esze Dóra leg­ utóbb megjelent (immáron szám szerint hatodik) köny­ vében. Ez pedig egészen egyszerűen a következőkép­ pen fogalmazható meg: az írónő sutba dobta a regény­ formát, és a novella terepén próbálkozik. Ez nem teljesen idegen tőle, a 2005-ben megjelent Alex­ es Alex a föld körülben is a gondolatainak tömörítésére törekszik. Habár az Alexnovellák is önálló kis történetek voltak, mégis a kronológia, a tematikus szabá­ lyosság - úgymint az alaptörténetet is kezdő és záró írások - regénnyé gyúr­ ták össze a novellákat. Legújabb könyve viszont több szem­ pontból más, és úgy tűnik, valami újnak a kezdete. Egymással nem összefüggő és az asszociációs kapcsolatot tekintve is csak egészen halvány szállal összefű­ zött - novellái többi írásához képest újszerűek, meglepőek és olykor nyomasztóak. Hiszen Esze Dóra bennük és velük egyszerre akar mindent. Ez az igyekezet persze nem rossz, sőt nagyon is dicsértre méltó, hiszen sokszínű lá­ tásmódról, új horizontok és megközelí­ tési módok bekapcsolásának vágyáról árulkodik. Másrészt a széttartó szerkezet/forma/értelem miatt nagyon meg­ terhelő is lehet egy ilyesféle szöveg az olvasónak. Az az érzésünk támad ugyanis, hogy az írónő szeretne igazán nagyot fogni egy novellán belül: egy­ szerre kísérletezik a formával, és csalja lépre a nyelvet, teszteli az olvasó asszociatív képességeit, és úgy, hogy közben állandó­ nak - olykor erőltetettnek is mondható - témája a zene (és azon túl csak igazán kis rész­ ben a Nirvana), ami körül mi­ nimális cselekményét bonyo­ lítja. A zene nála kimeríthetet­ len eszköztár, feneketlen kút, amely csak mellékszálként bír temati­ kus jelentőséggel, az írónő komolyan nem mélyed el benne, s bár kötetének alcíme: Történetek zenére, a zeneiséget sokkal inkább ő maga produkálja pél­ dául rímeivel és prózaritmusával, mint­ sem szimbólumként vagy értelmi szer­ vezőerőként termékenyen alkalmazná. A könyv fülszövegén az a megállapítás olvasható, hogy nemzedéki könyvvé az avatja Esze Dóra új kötetét, hogy a popkultúra életérzését és ikonjait emeli be a szövegekbe, illetve írásmódjával amelyben a felnőtté válás női tapaszta­ lata, és a női lét esendőségének epikus megidézése jelenik meg - hozzájárul a ma divatos női irodalomhoz. (Zárójel­ ben megjegyzem, nem biztos, hogy szerencsés női irodalomról beszélni, és ab ovo azon belül pozícionálni a kötetet, még akkor sem, ha a szerző és a novel­ lák narrátora történetesen egy nő. Arról már nem is szólva, ha van is olyan, hogy női irodalom, az szintén cáfolat tárgyát képezheti, hogy vajon divatos-e manapság.) Kritikámban elsősorban arról kívá­ nok szólni, hogy mi az, ami igazán 79 �sikerült Esze Dórának ezekben a novel­ lákban (jelzem, ezek túlsúlyát tartom erősebbnek) és röviden arról is, hogy mi az, ami talán kevésbé. Úgy vélem, a kötet legnagyobb erénye más oldalról domborítható ki, mint az idézett fül­ szöveg frappáns összefoglalása. S bár félrevezető az a megfogalmazás, hogy ez az erény a tartalom helyett inkább a formában, a belbecs helyett a küllemben tapasztalható, mégis ez a leegyszerűsí­ tett jellemzés nem áll távol attól, amit jómagam felfedezni vélek ezekben a szövegekben. A játék, az újszerű fino­ mítása, a sokirányú próbálkozás tapint­ ható ki ezeken a novellákon, amely kísérletezés a formával, a nyelvvel és az asszociációkkal, érdekes szövegképződ­ mények megszületéséhez vezet. Első lépésben lássuk a formát. Egyik interjújában Esze Dóra így nyi­ latkozott a kötetéről, és a Nirvanához fűződő személyes rajongásáról: „Az egyik cél néhány olyan mondat, amely felér ötvennel. Amelyből nem is kell olyan sok. Olvasóként is erre ugrom." És valóban, novelláiban nem halmoz el minket fecsegő leírásokkal (ez nem is várható cl sem tőle, sem mástól). In­ kább sűrít, sőt túlsűrít, mindent el akar mondani gyakran többszörös asszociá­ ciós vagy szimbolikus áttéten át, úgy, hogy minden szónak keresi a helyét, mintha verset írna. Tárgyilagossága, rö­ vid mondatai és szűkszavúsága a törté­ netbeli szituációhoz alkalmazkodik, mint Az élet menet-e című auschwitzi tábor dokumentumszerű leírásánál: „Hátrahaj­ tod a fejed: hát ez az a zuhany. Négy rózsa. Szebben beszél. A kürtőt, a ké­ ményt. Ellépsz tőlük kissé. A falakról nem tudod levenni. Annyiszor elképzel­ ted. Megérteni. Tovább, latrina szalma, prices, rabruha mélyen deportált blúz emeletes ágy." Vagy amikor felidéz egy találkozást egy gyerekkori szerelmével, 80 ahol a dialógust festi le szintén ironi­ zálva: „Azóta megcsinálta, ügyvédboj­ tár lett a negyvenkettes munkaközös­ ségben - de már annyit keresett. Az a sok szép emlék, érzemény, alig tudta kiverni. A fejéből. Tényleg, nincs ked­ vem bekapni? Valamit? És már sodort is magával, már kanyarodtunk is a Kiskörúton..." (Őszi ének). Megszokott - korábban például a Két tojás ban és az Alex-novellákban megfigyelhető - nar­ rációs eljárás a két vonalon történő cselekménybonyolítás ebben a köteté­ ben is jelen van. Az egyik szál mindig az egyes szám első személyű elbeszélő nő, a másik olykor egy-egy híres (Vi­ valdi, Kurt Cobain, Maria Callas) vagy fiktív személy (például Kürthy Esme­ ralda vagy egy Jayne Mansfield álarcát felöltő traveszta) éleiéhez kapcsolódik. Formai játékához tartozik, hogy az eltérő gondo latszálakat, történeteket szerkezetileg is elhatárolja egymástól: az egyes szövegdarabokat beékeli a másikba, világosan jelezve azt, hogy azok csak betétek, nem oda tartoznak. Gyakori például, hogy új bekezdésbe vagy zárójelbe foglalja a „másik törté­ netet", az is előfordul, hogy elhagyja benne a központozást. A két történet viszont valahogyan mindig összefügg, egymásra vonatkozik. így például a Hárs című novellában is, ahol a kínai fahoroszkóp ciprus- és hársleírásával párhuzamosan egy - az év hónapszá­ mának analógiájára - 12 részből álló szerelmi történetet is gombolyít: „mivel a harsfa nyugodt jol megalapozott viszszavonult életről almodik a ciprus impulziv heves vitalitása tarsasagi elet utani vagya allando feszultsegeket teremt kapcsolatukban a harsfa egyre feltekenyebb lesz nem csoda hogy a ciprus egyre messzebbre fut tole. Ti­ zenkettő: Így futottam tőled messzire, kitéptem a gyökereket, ki az aszfaltból, �ki a Bajcsyról, kibaszott fák, rohadjanak meg a kertek, rohadjon meg minden város, minden belek, minden ír, a su­ hanó sárga-fekete tollak a fejem felett." Vagy ugyanígy a kettős történetvezetés figyelhető meg a Csobormenta teaház című novellában. A(z egyik) történet szerint Kurt Cobain nem halt meg azon a bizonyos áprilisi napon, sőt egészen „normális" ütemben éli mindennapjait: „Kilenc nappal azután, hogy mégsem találták meg a holttestét a fóliakert felett, Kurt Cobain kilépett a háza ajta­ ján, és elindult az ötödik sugárút felé." Egy időben Kurt Cobain fiktív élettör­ ténetével a pasziánsz kártyajátékról is olvashatunk: A pasziánsz olyan játék kezdetű zárójeles bekezdések mind­ egyike egy-egy szabályt, a játékról szóló rövidebb kommentárt ír le, amelyek az egykori énekes mindennapjairól szóló leírások közé illeszkednek. A képzelet­ beli alaptörténetben a Nirvana felosz­ lott, Kurt és Courtney elváltak, a csapat két másik tagja Novoselicés Gohl pedig önálló karrierbe kezdett: egyikből poli­ tikus, a másikból zenész lett. A beillesz­ tett kommentek, a pasziánsz leírása arra szolgál, hogy érzékeltesse: akár így is alakulhatott volna Kurt és a Nirvana sorsa. Az élet kártyajátékhoz hasonló. „A pasziánsz olyan játék, mindegy, mikor és hol. Ha kiválasztottad a ked­ venceidet, és megtanultad a szabályo­ kat, gondolsz egyet, terítesz, már kész is. A számmal, figurákkal és színekkel ellátott lapok azonban annyiféleképpen el tudnak rendeződni, némely leosztást vissza kellene keverni az ismeretlen­ ségbe. Olykor már elsőre látszik, könynyűszerrel meg lehet nyerni, a szabá­ lyok és elrendezés adta lehetőségek szerint. Éppen ezeket a játszmákat kel­ lene elegánsan elfelejteni, nem meg­ nyerni, nem is elveszíteni. Mintha so­ sem léteztek volna." Néhol a szerkezeti játék összecseng a tartalommal, ahogyan a Nem pedig című novellában, ahol az írónő egyenes uta­ lással a szövegbe építi be a novella formájára vonatkozó attribútumot. „Igen, minden bizonnyal ez a legnehezebb: igazat mondani érkezés és távozás ta­ lálkozási pontján, nem létező dimenzi­ óban lebegő keresztutakon, látni a valót ott, ahol pontról szó sincs [kiem. tőlem Sz. K.], csak mindig változó szabálytalan ábrákról, talán az északi csillag semmi­ lyen geometriát nem követő ágaira hasonlít a legjobban..." A novella ezen része hosszan fejtegeti a szerelmi árulás és csalás - „a parazita, tolvaj élet" állapotát, a hazugságra épülő bizonyta­ lanságot. A hosszan egymásra vetett, vesszővel tagolt mondatai az érzelmi hevességet zaklatottságot fejezik ki („az igazság morzsái, a realitás forgácsai összeesküdtek ellenünk, amitől aztán az idegenség tetszik ismerősnek és a közelit hisszük ismeretlennek, ahol barát hazája az undor, és ahol a nehéz mégis kívánható"), és amely kaotikus helyzetben az igazmondás, a beismerés jelentené a megnyugvást, a „végső pontot". Az egész alfejezetben is csak ez az egyetlen mondatzáró pont van, ezen a hangsúlyos helyen. Ezt az eljárást még szemléletesebben mutatja ugyanez a novella második része, amely a felszó­ lítást követően („nézz szembe a kérdés­ sel") egészen az alfejezet végéig csak kérdő mondatokat tartalmaz: „bizonyos értelemben megérkeztél, határokról már szót sem érdemes ejtened, szigorú­ an ezért nézz szembe a kérdéssel: ha Szopka Eszter alakját regényben kellene ábrázolnod, mitévő lennél, merre in­ dulnál, hová nyúlnál? Ha végeztél a színekkel, és megfestetted Eszter arcát, Csordás Eszterét, akit egy regényben úgy hívnának, Vera? Ha odakennél néhány bekezdést magadról, Eszterről, 81 �Borbás Eszterről, idegen, sötét üres néven, amely pével kezdődik?" A szerkezetet érintő játéka mellett, kísérletezésének másik terepe a ritmus. Zenét érintő szövegei így önmagukban is zeneiek a belső rímeknek és próza­ ritmusnak köszönhetően, ahogyan az Őszi click című novella egyik sora mu­ latja: „nagyzsebbe gyűrt molier, förtel­ mes zöld orkán, kapja be a bölcsészkar és akadjon a torkán." A ritmusra maga is felhívja az olvasó figyelmét az Akvamarin című novellájának alcímében: dallamos, bár kissé bánatos makáma. Il­ leszkedve az alcímhez, a novella sorai egytől-egyig egymásra rímelnek, és ehhez hasonló zenei hatású sorokat hoznak létre: „Marinát megpillantván magában felnevetett, púrtotál giccs, gondolta, ilyen szemeket, ilyen kéket ő még csak kókuszos reklámban, trópusi csokinév hűs feliratában, tengerré vált ég alatt, élvezet minden falat... a nevé­ ben meg azúr, hát ilyen nincs - s már kattant is lelkén az encián bilincs." Ha a forma mellett figyelmünket a tartalomra is fordítjuk, általában el­ mondhatjuk, a történés gyakran valami­ lyen kamaszkori emlékhez vagy hangu­ lathoz kötődik. „Ma megszagoltam a trikómat és egészen váratlanul és indo­ kolatlanul Amerika-illata volt." Kétség­ telen, hogy beszélhetünk a női tapaszta­ lat megszólalásáról (sőt e mondatot olvasva eszünkbe is juthat a Nirvana első igazán híres száma a Smells Like Teen Spirit), de ez valódi kamaszos tapasztalat: fiúkkal, füves cigikkel, Mar­ tinivel és Quimbyvel. Egyelőre nincs szó felnőtté válásról, vagy annak bármi­ féle mérlegeléséről: a mondanivaló so­ sem igazán mély, az írónőt a kamaszkor árnyoldalai sem foglalkoztatják (kivétel 82 az Aneurizma című novella), és csak egészen ritkán találkozunk hasonló mon­ datokkal, mint a „Tulajdonképpen sajná­ lom, hogy ilyen szigorú pillanatok kö­ zött létezem." Ha van is ilyen, a mondat kiváltotta kesernyés hangulat rendsze­ rint iróniával vagy nyelvi játékkal ülte­ tik agyon, mint ahogy az idézett mon­ dat folytatása is a következő: „Hogy túl sok múlik egy gombnyomáson s levitézlett, örök másodikká előlépett számí­ tógépemen. Hogy már-már annyi a szívdobbanás, ahány klikk a lézeres egérrel. Vagy lúzeres macskával." Úgy vélem, ezeknek az írásoknak is megvan az Amerika-illata (értve ezen a kamaszos életérzés kifejezését, ha tet­ szik a grunge és minden egyéb alterna­ tív rock műfaj nyújtotta bárminemű élmény megjelenését), de az írásokban egy másik jelenség is felsejlik, legalább ennyire erőteljesen. A szövegek formai­ szerkezeti újszerűségére gondolok, ame­ lyet néhány oldalról igyekeztem az előbbi sorokban megvilágítani. Erre a jelenségre szintén Esze Dórától (Tótehén január) kölcsönzőm a tercrokon modu­ láció fogalmát, amely a zenei szaknyelvben az egyik hangnemből a má­ sikba való átmenetet jelenti. Az új tona­ litás megjelenése az alapmotívumot más funkcióba helyezi át, az előzmé­ nyeket eltérő megvilágításban láttatja, és a visszatérésnél az eredeti hangnem­ nek is megváltozott jelentést kölcsönöz. Sajátos írásmódjával Esze Dóra ponto­ san erre törekszik: nyelvi/szerkezeti eszköztárának segítségével moduláló váltásokat tesz novelláin belül, egészen meglepő ügyességgel. Kíváncsian vár­ juk a folytatást. (Kalligram, Pozsony, 2008) �V INCZE D á n i e l Múlt század M e g to r lá s o k é v sz á z a d a . P o litik a i terro r és e r ő s z a k a h u s z a d ik s z á z a d i M a g y a ro rsz á g o n Sokak fülében talán még ma­ napság is idegenül cseng az a kronológiai szempontból néz­ ve kétségkívül helyesen hasz­ nált, ám a közbeszédben csak lassanként általánossá váló ki­ fejezés, amely egy nemrégi­ ben magunk mögött hagyott, ám jelenkorunk egyetlen szeg­ menségtől sem elválasztható korszakot hivatott jellemezni: „múlt század". Vannak, akik számára bizonyá­ ra a nagybetűs, korábban kicsit talán titokzatosnak tekintett „Történelem"-hez fűződő viszonyuk átrendeződését jelen­ ti, ha szembesülnek azzal, hogy szemé­ lyes élményeik, tapasztalataik hogyan tükröződnek vissza a folyton változó kollektív emlékezetben, és a történelem­ könyvek lapjain. A naptár által jegyzett időhatárok azonban csakis az önmaguk által alkalmazott szabályrendszerben képezhetnek merev választóvonalat, mivel az anyagi és szellemi világ szá­ mos folyamata, alkotóelemeinek egysé­ ge és szimbiózisa rajtuk kívül álló té­ nyezők segítségével nem megbontható. Ezen, időszámításunk szerint már magunk mögött hagyott, de sokak em­ lékezetében még jelenleg is élénken élő múlthoz, illetve a 20. század történései­ hez sorolhatóak az 1956-os forradalom eseményei, amelynek 50. évfordulója al­ kalmából számos tudományos konferen­ ciát és emlékülést szerveztek 2006-ban országszerte. A rendezvények közül az előadók személyét és a szakmaiságot tekintve - kiemelkedik a Sal­ gótarjánban megtartott tanács­ kozás. A helyszín kiválasztá­ sának apropóját a megyeszék­ helyen egykor lezajlott véres sortűz adta, amelynek említé­ se úgy a magánjellegű társal­ gásban, mint a publicisztiká­ ban sokáig a kerülendő, sőt tiltott témák körébe tartozott, most azonban, hajdani szerepével szem­ befordulva épp az emlékezést, a megér­ tést, és további kérdések felvetését szolgálja. A Megtorlások évszázada című tanul­ mánykötet a háromnapos diskurzus során elhangzott előadások szerkesztett változatát tartalmazza amely azonban nem korlátozódik csupán az 1956-tal kapcsolatos témák felvonultatására, hanem annál mind időhatárát, mint tematikáját tekintve szélesebb elemzést tűzött ki céljául. A kiadvány a 20. szá­ zadi magyarországi megtorlások fo­ lyamatának, eszköztárának és szellemi­ ségének bemutatására tesz kísérletet, mindvégig megtartva a konferenciát életre hívó alapeseménnyel, a forrada­ lommal kapcsolatos vizsgálatok relatív túlsúlyát. Az antológia szerzőinek névsorát át­ futva rábukkanunk - a teljesség igénye nélkül -, Szakály Sándor, Okváth Imre, Germuska Pál, Gyáni Gábor vagy Valluch Tibor nevére. A kötet tematikus szempontból négy részre tagolódik, amelyek közül az első fejezet fogja át a 83 �leghosszabb időszakot, közel fél évszá­ zad eseményeit felölelve: a Tanácsköz­ társaságtól kiindulva az 1960-as évek elejéig bezárólag mutatja be a magyarországi megtorlások különféle típusait, összefüggéseit és különbségeit. Ezt követi a második szervezeti egység, amely a második világháború, majd a forradalom nyomában kialakuló, a fegyveres testületeket érintő leszámolá­ sokra és belső hatalmi harcokra világít rá. A harmadik nagy témakör időkörét tekintve már szűkebb határok közt mozog, kizárólag az 1956-os és az azt követő eseményekkel foglalkozik, mely­ nek során a megtorlások társadalmi rétegekkel kapcsolatos aspektusait, to­ vábbá az egyes bírósági ügyek lefolyá­ sának gyakorlatát és elveit tárja fel. Az utolsó fejezet legfőképp a az egyéni és a kollektív társadalmi emlékezés, társa­ dalmi tudat témakörét veszi nagyító alá, amelyen belül túlnyomórészt 1956-hoz kapcsolódó írásokat vonultat fel, de ta­ lálkozhat az olvasó a délvidéki magyaro­ kat ért megtorlásokról, valamint a poli­ tikai diktatúrákat kísérő erőszakos jelen­ ségek vizsgálatáról szóló munkával is. Az első, Vörös-Fehér-Zöld-Vörös - A megtorlások alakváltásai címet viselő feje­ zet nagy érdeme az, hogy ellentétben napjaink sok esetben helytelenül hasz­ nált, osztások nélküli mércéjével, egyen­ lő teret biztosít a tárgyalt korszak min­ den, üldöztetést és hányattatást elszen­ vedett népcsoportjának esetében a velük kapcsolatos események bemutatására, ügy a magyarokkal, mint a németekkel és a zsidókkal kapcsolatosan is. Az e témakört képviselő alkotások körén kí­ vül két szerző munkáját kívánom ki­ emelni. Az első Szerencsés Károly, aki írásában kitűnő érzékkel helyezi egy­ mással kontextusba a magyar miniszter­ elnökök - Batthyánytól Nagy Imréig ellen foganatosított politikai bosszúállás 84 típusait, míg a második Stark Tamás, aki egy idáig méltatlanul keveset kuta­ tott témáról, a „malenkij robot" magyarországi lefolyását és hatásait ismerteti. A Katonahalál, leszámolás a fegyveres testületek tagjaival című fejezet a máso­ dik világháborút és az 1956-os forra­ dalmat követő, a katonatiszti állományt érintő eljárásokat, hatalmi harcokat, leszámolásokat mutatja be. Ezen egysé­ gen belül Okváth Imre és Tyekvicska Árpád müveinek szentelnék elsősorban figyelmet. Okváth tanulmányából azt tudhatjuk meg, hogyan iktatta ki az ÁVO a versenytársának tekintett Kato­ napolitikai Osztályt - ismertebb nevén „Katpol"-t -, Tyekvicska Árpád pedig a főnemesi származással büszkélkedő, majd gyökereit megtagadó, hithű kom­ munistává váló és nevel változtató PalIavicini-Pálinkás Antal életét tárja elénk, akit azon ideológia nevében küldtek bitó alá, amely miatt feladta korábbi életét. A harmadik, Munkások, parasztok, ér­ telmiségiek - az 1956-ot követő megtorlások társadalmi méretei címmel ellátott fejezet írásai között Kahler Frigyes és Szabó Csaba jóvoltából a forradalmat követő perek felépítésébe, mechanizmusaiba nyerhetünk betekintést, Germuska Pál pedig az ELTE Bölcsészkarán végbe­ ment fegyelmi eljárások módszertaná­ val ismertet meg. Az utolsó nagy tematikus egység az Emlékezés és nem emlékezés - Megtorlás és társadalmi tudat címet kapta. A fejezet­ ben fellelhető értekezések közül nem hagyható ki Kovács Csaba és Standeisky Éva tanulmánya. Kovács a mai napig kevéssé ismert, a második világ­ háborúban a délvidéki magyarokat érő atrocitásokkal kapcsolatos visszaemlé­ kezések anyagait tárja föl, Standeisky pedig az író Déry Tibor börtönbéli ön­ vizsgálatát, forradalomképének válto­ zásait teszi elemzése tárgyává. �Ha nem a mű tartalmi, hanem az ol­ vasás folyamatához való viszonyát szeretnénk elemezni - már csak temati­ kus tagoltsága miatt is - a kötetet azon alkotásokkal sorolhatnánk egy csoport­ ba, amelyek nem kifejezetten a minél gyorsabb „fogyasztást", hanem inkább a lassú, megfontolt szellemi táplálko­ zást szolgálják, meghagyva a szükséges időt, a minőségi falatok bevitele közt, azok kellő szintű feldolgozására is. Zárásként kanyarodjunk vissza a ki­ adványt és az azt megelőző tudományos tanácskozást életre hívó történésekhez, az 1956 eseményeihez. Ugyanis az, hogy a konferencia épp Salgótarjánban kapott helyet, nemcsak a véres, a megyei ÁVH munkatársai által csupán „összecsapás"ként emlegetett sortűz emléke kapcsán lényeges momentum, hanem amiatt is, hogy a Kádár-korszak propaganda- és nevelőgépezete Nógrád megyében talán még az átlagosnál is hatékonyabban dolgozott, amely hatásnak méltó ellensú­ lyozása a kötet itteni megjelenése. Azt pedig, hogy a tárgyalt időszak célzott, büntető-formáló-megalkuvó, és felejtést siettető hatású intézkedései - kihasználva az emberi természetben rejlő számos le­ hetőséget - milyen alapos munkát végez­ tek szűkebb hazánkban, jól érzékelteti egy Kisterenye területén működő ügy­ nök hangulatjelentése 1987-ből: „általában ma már nem igen foglalkoznak '56-tal. Inkáb (sic!) sokan panaszkodnak, hogy mi lesz velünk, ha Kádár papa meghal". (Nógrád Megyei Levéltár, Salgótarján, 2008) S h a h G a b r ie l l a Carpe diem Album Fürjesi Csaba művészetéről A Magyar Képek Kiadó Fürjesi Csaba festőművész 40. születésnapja alkalmából rep­ rezentatív albumot jelentetett meg, amely képet ad az alko­ tó eddigi pályafutásáról. A pásztói származású Fürjesi Csabát a nógrádi közön­ ség leginkább a ceredi nem­ zetközi művésztelep művé­ szeti vezetőjeként ismerheti. Ám egyéni alkotóként is hatalmas művet tud már maga mögött, amelyet gyönyörűen rep­ rezentál az idén megjelent kiadvány. A bevezetőben Zalán Tibor azt a gondolatot veti fel Fürjesi Csabával kap­ csolatban, hogy „az idő meg­ fogásának kísérlete a szubjek­ tum tünékeny-könnyű lepke­ hálójával egy művész számára élete, munkássága tétjévé, értel­ mévé válhat, vagyis morális kö­ telessége egy alkotónak". Sánta László a Látványon túli élmé­ nyek, avagy imaginárius ismere­ tek című, kötetzáró esszéjében az album címszereplőjét médiumként említi, illet­ ve az új reneszánsz emberének nevezi. Az album korszakokra bontva tárja az érdeklődők elé a Fürjesi-életművet. 85 �Minden fejezet egy rövid összefoglaló esszével indul, melyek ráhangolnak a művekre és Fürjesi Csaba művészetére. Az 1999 és 2003 között készített művek a Gyökerek összefoglaló címet kapták. A korszak elején jellemző az absztrakció, színek, gesztusok fejezik ki a lelki és hangulati állapotokat. Ennek lényege a tudatalatti képzetek közvetlen, drámai kifejezése, amellyel Fürjesi elsősorban nem tanulságot kívánt szolgáltatni, mint inkább az érzelmekre akart hatni. Megfogalmazhatjuk úgy is ezt az alko­ tói periódust, hogy látványosságszámba menő rituális gesztikuláció. Pallag Márta művészettörténész a könyvben úgy fogalmaz ezekről a korai képekről, hogy „egy-egy kép vagy képrészlet erejéig az időt felfüggesztve - feladva saját korunk képzőművészeti vívmá­ nyait - olyan különös hatást vált ki, mintha elmúlt idők forrásaiból meríte­ ne. A német expresszionisták, a francia fauves-ok vagy a nagybányai „neósok" műhelyének sok jellegzetes egyéni for­ télyát csillogtatja meg". A Profán mítoszok sorozatot Földi Péter és Fürjesi Csaba érdekfeszítő műtermi beszélgetése vezeti be. A Profán mítoszok az emberiség mítoszaiból, eredetlegen­ dáiból, a kozmosz és a világ keletkezé­ sének és működésének mechanizmusa­ iból az emberben lerakodott üzenetei, világi megfogalmazásai. Fürjesi szemé­ lyes mítoszrendszerrel foglalja össze a benne képpé váló karaktereket, emlék­ lenyomatokat, élményfoszlányokat. Eze­ ket az elemeket szubjektív szempontok, egyéni nézetek szerint rendezi, azaz megélt élményalapra épülő mítoszok ezek. Szimbolikus állatalakokkal ábrá­ zolta a hétköznapokat, az ünnepeket, a téli és a tavaszi napfordulót stb. A kötet következő fejezete a Megsza­ kadt idő címet kapta. Az ide sorolt mű­ vek ihletője Fürjesi Csaba egyiptomi tartózkodása. A festészeti anyagot be­ 86 mutató utolsó fejezethez, a Tér résekhez, Paksi Endre Lehel írt tanulmányt. Fürjesi Csabát állandó kíváncsisága és a képzőművészet iránti elkötelezett­ sége hajtja, hogy országhatáron túl is megismerje a kortárs törekvéseket. Min­ den egyes hely, szituáció és alkalom le­ rakódik benne, mely valamikor - ahogy Fiirjesi Csaba mondja - üzenetként elő­ jön. Ugyanígy az elmúlt évek folyama­ tos utazása is. A salzburgi nyári és az egyiptomi téli egyetem lelkes résztve­ vője volt, melynek eredménye a hatal­ mas élményanyag; míg a bécsi és berlini tartózkodásának a technikai fejlődés és tökéletesedés volt a legfőbb hozadéka. A Tér-rések sorozat darabjai a profán mítoszokból nőttek ki, hiszen ezek is mítoszok, de kortárs mítoszok. Elegyed­ nek a 20. század elejének egzisztencia­ lista filozófiájával, melynek lényege ma is érvényes lehet. A Tér rés címmel jelölt sorozat lényege az idő- és térnélküliség. Ezeken a képe­ ken egy színtérben vannak a motívumok, tehát nem utal semmi a szituáció körül­ ményeire. A helyszín nem fontos - ját­ szódhat bárhol. Történhet bárkivel, bár­ mikor. Ami az időt illeti, az az örök jelen. Most zajlik minden, most öt órakor isszák a teát (Öt órai tea, 2009,150x150 cm, olaj, akril, vászon), most van a napfo­ gyatkozás (Napfogyatkozás, 2008, 200x150 cm, akril, vászon), most vezetik be a trambulint (A trambulin bevezetése, 2008, 200x150 cm, akril, vászon). Ez az, amire rámutat Fürjesi Csaba, amit világjárása során megtapasztalt: az ember akárhol él: ember, aki éli a reggeleket, délutá­ nokat, napfelkeltét, napfogyatkozást, ugyanúgy várakozik a másikra, örül a jöttének (Hát mégis eljöttél, 2009. 100x150 cm akril, vászon), ugyanúgy kerül vég­ letes pozícióba (Végletes pozícióban, 2008, 150x150 cm, olaj, akril, vászon) Nógrád megyében, a Palócföldön, a fővárosban, vagy akár Fayumban vagy Berlinben. �Bárhol fogyaszthatja az ötórai teáját, vagy ülhet - képletesen szólva és ábrá­ zolva - a szikla tetején, egy karosszék­ ben, ahol ügyelni kell, hogy az egyen­ súly fel ne boruljon, hiszen az minden­ hol végzetes. Mert az ember saját lelkét viszi magával minden útra; örömeit, bánatait, s ehhez igazodnak az oltani mindennapjai. S itt válik igazzá Fürjesi Csaba festményein a nagy egzisztencia­ lista filozófus, Sartre mondata: az em­ ber azzá lesz, amivé teszi magát: mivel a szabadságunk adott, lépten-nyomon választanunk kell, ami felelősséggel ruház fel bennünket. Idézhetjük Fürjesi Csaba Hang a liget mögött című festmé­ nyét, hogy megyünk-e a liget mögötti hang után, vagy nem. A természet ve­ szélyforrást jelent-e vagy megtalálja a helyét benne, ahogy Sartre A dialektikus ész kritikája című művében ezt boncol­ gatja. A témák hétköznapiak, de ilyen típusú egyéni feldolgozásban inkább felmagasztalódnak, s ünnepi vagy nagy szerepet kapnak ezek a hétköznapiságok a képeken. Ennek a ciklussorozatnak a mottója lehetne akár az, ami egyik mü­ vének a címe: Carpe diem. Mégpedig a Seneca-féle bölcsességgel: aki elmulaszt­ ja a pillanatokat, végül elmulasztja egész életét. Az élet - akár egy pillanat - mu­ landó; s miért ne élnénk szépen a kicsit, ha abból áll össze az egész? Tehát ne hagyjuk, hogy napjaink értelmetlenül teljenek, keresni kell az élet igazi célját és minden aprónak tűnő pillanat örömét - mondják tehát Fürjesi Csaba művei. A kötetben helyet kapott grafikákat Szemethy Imre ajánlja Peremtorna monotípiák és anyagnyomatok címmel, a szerző rámutat arra, hogy a változatos műfajú grafikák átjárót képeznek a festészeti program bővítéséhez. A háromnyelvű, igényes kivitelű al­ bum méltó összefoglalója Fürjesi Csaba eddigi munkásságának. Fürjesi Csaba születésének kerek évfordulója alkal­ mából fogalmazzunk most inkább így: legyen ez az album a Fürjesi Csaba művészetét bemutató sorozat első kötete! (Magyar Képek Kiadó, Budapest, 2009) 87 �O rbán G yö rg y J á n o s Háttérzene d obroda 1 Azon kapom magam, hogy ujjaimmal dobolok a volánon. A reg nem hallott, igen feszes­ nek tűnő, székely verbunk tem­ pója késztetett a műanyag bevo­ nat koptatására, pedig ilyesmire igen ritkán vetemedek vezetés közben. Mostanában inkább másféle ze­ néket hallgatok vezetés közben. A Kárpát­ medence autentikus népzenéje most is ugyanúgy melengeti szívem, mint har­ minc évvel ezelőtt, csakhogy napjaink médiájában gyakran szorítja háttérbe a divatos, folklór alapokra épülő ún. világ­ zene az archaikusabb hangzásvilágot. Pestig még legalább egy óra, már csak azért is, mert a régi hármason megyek. Ilyen korán még alig van forgalom. Hogy elüssem a ködös-esős unalmas órát, kí­ váncsiságból betettem a Dobroda CD-jét az autó lejátszójába. Néhány hete kaptam ajándékba bará­ taimtól a zenekar első, saját kiadványát. Az együttes tagjai valószínűleg nagy várakozással tekintenek a párszáz da­ rabot számláló ezüstös lemezkére. Alig három éves működés után érezték, valami más is kell a mai médiacirku­ szos világban egy tervekkel, vágyakkal teli együttesnek, a táncosok „élő banda" igényének kielégítésén kívül. A táncház­ mozgalom 1972-es indulása óta a szín­ padra került táncos néphagyományokra épülő előadások jó minőségű kíséretén túl, számtalan jól felkészült zenekar próbálta már meghódítani a közönséget, piacot, megélhetést szerezni önálló pro­ dukciókkal. A Karancslapujtőn 2007-ben 88 indult zenekar nem volt ije­ dős, amikor a harmincegynehány éve indult Sebő, Muzsi­ kás, Kalamajka, Gereben, vagy éppen az általuk is jól ismeri salgótarjáni Dűvő nyomába eredtek. Hihetetlen konkuren­ cia az, amivel szembenéznek. 60-ast mutat a kresztábla, leveszem a lábam a gázról, alábbhagy a motorzaj. Hallgatva a gömöri hallgató tájat idéző dallamát, rájövök, más szemszögből kell értelmeznem az egész anyagot. A zene keltette emóciókra érdemesebb figyelni. Szabó János vendégénekes egyébként ő is néptáncos a Nógrád Táncegyüttesből - csalhatatlan tájszó­ lással idézi a Mátrától a Felvidékig húzódó terület hangulatát. Hirtelen éles váltás, Erdély, annak is a túlsó vége szólal meg a hangszereken keresztül. A Dűvőtől már jól ismert, virtuóz szászcsávási dallamok, hasonló sorrendben, ahogyan Hrúz Dénestől hallottam. Kár, hogy csak a sorzárlatoknál érződik ki a második hegedű, ifj. Gelencsér János precíznek tűnő játéka, mert ettől más igazán a Dobroda csávásija, valamint édesapja, Gelencsér János különleges ritmusú „háromhúros mezőségi kontra­ játéka" miatt. Irigylem a könnyed csuk­ lót, ami ehhez adottságként szükségel­ tetik. - Emlékeim szerint ettől a hang­ szertől és sajátos ritmusképleteitől mindig ájuldoztak a nyugat-európai népzenészek. - Apa és fia egy bandá­ ban! Ez igazán autentikus vonás egy népzenét játszó zenekarban. Meglepő �módon a még tinédzser hegedűs a le­ mezanyag választásának ötletgazdája. Nem kis merészség. Vajon mi az új a Dobroda játékában, előadásmódjában? Saját bevallásuk sze­ rint belső természetes szükségletük hozta létre a CD-t. Lehet valami ebben az érzésben, mert ami az első hangok után ujjaimat dobolásra ingerelte, az a frissesség, ami ifjú, tehetséges prímá­ suk, Tóth Ádám játékának lendületet ad. Hihetetlen energiával tör ki belőle a zenélés vágya. Ha arra gondolok, mi­ lyen volt annakidején a „Nomád-nem­ zedék" népzenei vonulata, egyfajta retro-érzés vesz rajtam erőt a játék hal­ latán. Ismét fékeznem kell, s mintha a for­ galom is a lemezre ritmizálódna, lassú szám következik Bogártelkéről (Erdély). A címe: In memoriam Boros Samu. Emlé­ kezés egy neves erdélyi prímásra, akitől sokan tanultak a mai népzenészek közül. Nyilvánvalóan hangzóanyagról. Gon­ dosan harmonizált, pátosszal teli, méltó tisztelgés a nagyközönség előtt ismeretlen cigányzenésznek. Már egyszer hallgat­ tam ezt a CD-t, s visszaemlékezve az akkori élményére, vannak benne furcsa­ ságok. Különösen a stílusok közötti, szo­ lidan érvényesülő eltérések provokál­ tak. Leginkább Hegedűs Barbara ének­ hangja tűnt leckefelmondásnak, annyira vigyáz a hangmagasságokra. Nem iga­ zán meri elengedni magát, pedig viszszafogott többlet érződik a hangjában. Az Erdély keleti részéről, magyarszovátiként eredeztetett dalok stíluskülönb­ ségekkel, bonyolult sorvégi hajlításrendszerükkel térnek el környezetüktől. Kodály és Bartók óta köztudott, hogy a magyar népzene közel nyolcvan száza­ léka hangszer nélküli énekes dallam. Van tehát bőséges elemeznivaló. Talán az alkalomszerű közös együttmuzsikálás, vagy az eredeti hangzóanyag-hall­ gatás és -elemzés ritka lehetőségéből, esetleg a stúdió szokatlan, rideg légkö­ réből adódhat ez a túlzott koncentrált­ ság. Valójában nem zavarja a lemez szerkezetét, sőt, izgalmas kontrasztot teremt a bogártelki és a bonchidai iga­ zán eltalált, méltóságteljes brácsa-bőgő kíséretével. A keleti-palóc területre eső magyarbődi, jellegzetesen újstílusú dal­ lamai sem mutatnak jelentős stíluselté­ rést az előadás technikájában, bár eze­ ket a dallamokat mintha könnyedebben adná elő a csoport. Mindenképpen figyelemreméltó a cimbalom statikus, biztonságot adó játéka, amivel gondo­ san kordában tartja zenésztársait. Gyak­ ran elkövetett hiba ennek a tájegység­ nek az interpretálásakor a csárdásdal­ lamok túlhajtása. A Dobroda viszont átgondolt tempóban, nagyon élvezhe­ tően - túlfűtött táncosoktól nem hajtva - igazi zamatot adott a válogatásnak. Apropó, cimbalom; az első, székelyföldi összeállításban említett feszességben is Balázs Barna a „ludas". A nagyon vé­ konyra párnázott, vagy talán párna nélküli(?), csilingelő hangot adó cimba­ lomütők vibráló játéka feszítette ki a tempót, táncra késztetve az ujjaimat. A 7. számként jelölt bonchidai válasz­ tásban kissé hiányolom a romános zenei jellegzetességet, és a falu elkülönülten ismert dallamait, amiről igazán híres lett a Széktől néhány kilométerre lévő mezőségi község. Széken és a Mezőség nagy részén ugyanis egészen más stí­ lusban, a középkor óta alakítottak ki komplett táncrendeket muzsikus-táncos generációk. Tudni vélem, hogy a bonc­ hidai gyűjtés eredetileg román prímástól való, aki a legenda szerint „románul és magyarul is tudott muzsikálni". Így is kellemes érzés volt hallani. A már emlí­ tett kontrakíséret mellett a bőgős, Novák György pontos összjátéka támasztotta meg a hegedűk játékát. A cimbalommal 89 �együtt ők hárman, adták meg a bonchi­ dai hangzást. Hozzá kell tennem, hogy még markánsabban szólna, ha a klaszszikus bőgővonó helyeit a szegényebb erdélyi bandákra jellemző, nehezebb, duplaszőrű, saját készítésű, vaskosabb bőgővonót is bátran használnák. Persze, ez egy stúdiófelvételen egy tapasztalat­ lanabb technikus számára rémálom a rengeteg reccsenő, sipító felhang miatt. Nem véletlen, hogy a száz évvel ezelőtti fonográfos gyűjtések idején az ilyen zeneszerszámokat használó zenekaro­ kat nevezték „erdélyi hamis bandák­ nak". A bőgő ott van, ahol lennie kell. A tábla szerint Palócföld déli határá­ nál járok a Galga völgyében, s termé­ szetesen ismét palóc dallamok csendül­ nek a hangfalakból. Cím szerint, Kazár­ ról. Nos, nem nagyon van mit hozzá­ tenném. „Rozmaringnak csak az a szo­ kása..." dúdolom Barbarával együtt, s otthon érzem magam. Lassúcsárdás, majd friss, s a két hegedű egymásnak feleselgetve képeket idéz fel bennem: rebbenő szoknyák, fényes csizmák, főkötök, mosolygó arcok. Kissé kopott kultúrházak huzalos levegőjét érzem. Csak most veszem észre, hogy bekap­ csolva hagytam a légbefújót. Gödöllőt elhagyván tempósabbá válik a forgalom a 3-as főúton, akárcsak a mezőkölpényi színpadra kívánkozó nóták. Teljes tánc­ rend; férfitáncok, forduló, lassú és friss csárdás több mint hét percben. A hege­ dűsök élvezik a zakatoló kíséretre húz­ ható, tetszés szerinti virgaváltozatok ismétlésre sarkalló, hangulatos variáció­ it. Avatatlan fülnek egy kicsit hosszú, pedig igazán jól kigyakorolt összjátékot 90 hallok. Ennél a darabnál éreztem a legerősebben a tánckísérel iskoláját. Tulajdonképpen az egész repertoáron uralkodó volt a kísérő-zenekari előélet. Rendre legényes, lassú csárdás és friss az építkezés alapja. Hogyan oldható fel ez a kötöttség? Természetesen lakodal­ mi hangulattal. És lám, poén az utolsó, a különös módon vasvári verbunkkal indító, majd a Nógrádban is nagyon ritkán hallható „ugrós" tempójú csár­ dásba váltó dallamegyveleg. Magától értetődően palóc anyag (Kürt) a finis. Tréfás, immár a hallgatósággal kacsint­ gató, a zenei produkciót célba vevő vőfélytószttal a cimbalmos szájából. Lehet, hogy az egész lemez szerkeze­ te hagy némi kívánnivalót maga után, mind felépítésében, mind stílusértelme­ zésben, hiszen „csak" erdélyi és palóc anyagot tartalmaz. Az elöregedett épü­ letfára vetülő zenekari logó-hegedű árnyéka a CD borítón találóan harmo­ nizál az eredeti, nyersebb hangzást megvalósító hanganyaggal. Itt olvasha­ tó, hogy a Dobroda zenekar céljának tekinti az egész Kárpát-medencei ma­ gyar terület népzenéjének autentikus formában való tanulását és bemutatá­ sát. A lemezen hallható két tájegység területileg is igen nagy, hihetetlenül sok kisebb, sajátos hangzásvilágot őrző kistájjal, faluval, etnikai elkülönültsé­ gekkel. Sok lemezidőre lesz még szük­ ségük. A dobroda 1 első nekifutásnak nem is rossz! ...Hm, már az M3-as be­ kötőjén vagyok. Azt hiszem, hazafelé is meg fogom hallgatni. (Magánkiadás, Budapest, 2009) �N a g y C s il l a „60-ról 70-re lép ni" Beszélgetés Bucsok Lajossal Bucsok Lajos a Nógrád Volán Zrt. vezérigazgatója. Vezetői tevékenysége eredményeként nemcsak Nógrád megye közlekedésének feltételei változtak rendkívül pozitívan, hanem szá­ mos kulturális és sportrendezvény megvalósulását is elősegítette, elősegíti. Bucsok Lajost a 60 éves Nógrád Volán Zrt-ről, eddigi pályájáról, az irodalomhoz, a kultúrához való viszo­ nyáról kérdeztük. - Egy közlekedési cég vezérigazgatójától meglehetősen szokatlan a kultúra iránti elkötele­ zettség. - Eléggé humán beállítottságú vagyok, mindig is az voltam. Ez nagymértékben köszönhető Pál Jóskának, a Palócföld egykori főszerkesztőjének, jelenlegi főmunka­ társának. Cereden éltem, ahogy ő is, szomszédok voltunk. Nagyon sokat beszélget­ tünk, azt mondhatom, sokat tanultam tőle, olyan értelemben, hogy Jóska sokat olvasott, és a tudását tulajdonképpen megosztotta velem. Már akkor is nagyon művelt volt, és ezt megtapasztalni számomra megerősítés volt. Én is szerettem olvasni, de valljuk meg őszintén, falun nem nagyon volt dicséretes, ha valaki, pél­ dául, nyáron, félrevonult egy hűvös helyre egy könyvvel. Azt mondták, hogy az a gyerek lusta. Jóska megmutatta, hogy az olvasás, a művelődés is érték. Eleinte tanárnak készültem, földrajz és a történelem voltak a kedvenc tantárgyaim, akkori­ ban ilyen témájú olvasmányaim voltak, bár nem voltam rossz fizikából, matemati­ kából sem, de nem fordítottam rá annyi energiát. Később persze, a pályaválasztás után felismertem, hogy milyen fontos lett volna a reál tárgyakkal is foglalkozni, de szerencsére (és ez a tanáraimnak köszönhető) az akkor megszerzett ismeretek na­ gyon jó alapokat adtak a későbbi tanulmányaimhoz. Ugyanis nem humán irányban tanultam tovább, bár a nagyapám, aki nagyon okos, tájékozott ember volt, a hetve­ nes évek közepén azt tanácsolta nekem, hogy vagy mérnök, vagy tanár legyek, mert lehet bármilyen világ, erre a két szakmára mindenképp szükség lesz. Úgy hozta a sors, hogy a jármű kezdett el érdekelni, édesapám buszvezető volt a Volán­ nál, így a kötődés nagyon könnyen kialakult. Abban az időszakban indult be a fejlődés a közlekedésben, szakirányú középiskolába jelentkeztem, ahová könnyen bejutottam, mert végig jó tanuló voltam általános iskolában. Később Pécsen, a Janus Pannonius Tudományegyetemen főiskolai diplomát szereztem személyügyi szer­ vező szakon, majd egyetemi kiegészítő humán szervező szakot végeztem, valamint a Corvinus Egyetemen mérnök-közgazdász diplomát vettem át. - Mikor került jelenlegi munkahelyére? - 1972-ben kerültem a Nógrád Volán jogelődjéhez, tanulóként, ez az első mun­ kahelyem. Emlékszem, amikor először beléptem ide, ugyanott volt a bejárati ajtó, de akkor még lengőajtó volt. Harminchét éve dolgozom itt, teljes időszakom alatt az autóbusz-közlekedéssel foglalkoztam, a műszak és a személyforgalom terén, 91 �mind fizikai, mind pedig szellemi munkával. Kezdőként, 1975-től autószerelő vol­ tam, közben iskolába jártam, tovább tanultam. Amikor friss szakmunkásként kike­ rültem az iskolából, az az időszak egybeesett a szakma fejlődésével, és a fejleszté­ sek, a műszerezettségek, diagnosztikai feladatok alkalmazásáról szólt. Mindezt már tanultam elméletben, és az ismereteket tudtam alkalmazni a gyakorlatban a mun­ kahelyemen, és volt is pénz a fejlesztésekre. Egyre több műszer volt, fiatal szakem­ berként naponta ilyenekkel dolgoztam, a fogyasztást is műszerrel mértük. Akkor is nagyon jól kellett gazdálkodni, tulajdonképpen ezzel foglalkoztam akkor, amikor javítottam és diagnosztizáltam az autóbuszokat. '79-ben fizikai munkakörből szel­ lemibe kerültem, energetikus lettem, majd a nyolcvanas évek közepén a forgalmi irányítás területén dolgoztam. Annyiból nehezebb volt akkor ez a munka, hogy még nem volt számítógépes infrastruktúra, és például menetrendváltozás esetén kézzel kellett megírni azokat az indulásjegyzékeket, amik kint vannak a megállók­ ban, a tartókban. Ha végiggondoljuk, hogy Salgótarján és Balassagyarmat autó­ busz-állomás között mennyi megálló van, ráadásul két oldalon... És tussal kellett megírni, hogy a nap ne szívja ki könnyen, valamint többször újraírni, ha letépték. Ma két kattintással ki lehet nyomtatni. De azt mondhatom, fontos volt ez, szakem­ berként nagyon nagy tudásszomja van az embernek, lépésről lépésre tanultam meg az elméletet, amit aztán hasonlítani tudtam a gyakorlathoz, és a kettő között a kü­ lönbséget is megtanultam felmérni, így tudtam, hogy mit kell változtatni, javítani. Ilyen szempontból nagyon hasznos volt ez az időszak. - Vezetői beosztásba mikor került először? - 1988-ban a helyközi salgótarjáni közlekedésnél kineveztek forgalomvezetőnek, vagyis a személyszállítás területén kezdtem dolgozni, egészen 2007 januárjáig. Üzletágvezető is voltam, Salgótarján helyi és helyközi közlekedése tartozott hoz­ zám. Az üzletágvezető feladata a napi közlekedés operatív lebonyolítása, valamint a munkáltatói jogkörgyakorlás, amelybe beletartozik az emberek irányítása, a napi szervezés, az önkormányzatokkal való kapcsolattartás is, a menetrend-egyezteté­ sek, menetrendi tájékoztatások miatt. A Nógrád Volánon belül a salgótarjáni üzlet­ ág a legnagyobb. A helyi járati közlekedés 44 autóbusszal működött, a helyköziben 100 körül volt az autóbuszok száma, a kollégáké pedig meghaladta a 300 főt. - 2007-ben vállalta a vezérigazgatói megbízást. Vezérigazgatóként milyen alapelvet tart szem előtt? - A csapatmunkában hiszek. Nyilván a vezérigazgató személyes felelősségét nem lehet megosztani, de az, hogy a Nógrád Volánnál csapatként tudunk működ­ ni, nagy előny. Akik mögöttem vannak, azokkal nagyon jól tudunk együtt dolgoz­ ni, ha megnézzük a vezetői kört, azt mondhatom, a gazdasági igazgatónk első munkahelyes Nógrád Volános, mint én, a forgalmi igazgató szintén, a műszaki igazgató is több mint 20 éve itt dolgozik, ez tulajdonképpen a menedzsment. Na­ gyon sok olyan, '55-56-os születésű kolléga van, akik kötődnek a céghez vagy a jogelődjéhez. Akit a busz füstje így megcsap, az elválaszthatatlan ettől a munka­ helytől, ezért tudunk csapatként együtt dolgozni, és a kihívásoknak megfelelni. A másik fontos dolog, hogy nyitott ajtó mellett dolgozom, a kollegáimnak nem kell bejelentkezni, és ez igaz nemcsak a vezetőkre, hanem a többiekre is. Mivel nagyon sokukat régóta ismerem, emberileg is közvetlen viszonyban vagyok a legtöbb munkatárssal. Mellettük nőttem fel, együtt dolgoztunk, és a személyes nexus nem 92 �változik annak függvényében, hogy kinek mi a titulusa. Azt szeretném, hogy ezek a kapcsolatok valódi kohéziót jelentsenek, ami a cég számára fontos. Foglalkozni kell a fiatalokkal is, segíteni kell őket, mind a műszaki, mind a forgalmi területen, folyamatosan figyelemmel kell kísérni, hogy ki hogyan fejlődik, hogyan találja meg az adott munkakörben a helyét. A fiatal szakemberek a későbbi vezetők lesznek, nagyon fontos, hogy átadjuk nekik a megfelelő tapasztalatot. - Ezek szerint elkerülhetőek a konfliktusok? - Konfliktusok, nehézségek természetesen vannak, a munkatársakkal, az utazóközönséggel is. A munkáltatói jogkörgyakorlással kapcsolatos feladatokban ez megkerülhetetlen. Persze amikor az embert kinevezik vezetőnek, akkor tudomásul veszi, hogy ezzel a pozícióval járnak jogok és kötelezettségek is, és ennek része az is, hogy ha valaki valamit nem megfelelően csinál, akkor azzal szemben cl kell járni. Nem kevés olyan helyzet adódott eddigi pályám során, hogy egy-egy kolle­ gától el kellett köszönni, vagy figyelmeztetni kellett, ezek az ügyek a konfliktus lehetőségét is hordozzák. De arra ügyeltem, hogy mindig őszinte és nyílt legyek a kollegákkal szemben, egyrészt, mert így fogalmaztam meg az elvárásaimat is, más­ részt, mert ha hozzám jönnek valamilyen problémával, azt segítek megoldani, de azt nem szerettem sosem, ha meg akartak kerülni, és ügy próbáltak elérni dolgokat. Annak felelősségre vonás volt mindig az eredménye. Más jellegű nézeteltérések lehetősége állt fenn például a salgótarjáni helyi közle­ kedés átszervezésénél, sok vívódás, sok szakmai egyeztetés eredménye volt az átalakítás, de szakmai kihívás is volt erre felkészülni, ennek elegei tenni. Ahogy a menetrendváltozásokat is utasszámlálások, nehéz döntések előzik meg. Azonban ezek a feladatok olyan értelemben hasznosak, hogy mindenből tanul az ember. - Eljutnak Önhöz az utasok visszajelzései? - A pozitív és a negatív visszajelzés is eljut hozzám, ha nem is személyesen hoz­ zám, de eljut, mert én erre figyelek. Különösen nagy hangsúlyt tulajdonítok ennek, mert, ahogy említettem, több mint 20 évet forgalomszervezéssel, operatív irányítás­ sal foglalkoztam. Megtapasztaltam a közvetlenséget: ha azt akarjuk, hogy előre lépjünk, minden ügyet meg kell vizsgálni, le kell vonni a konzekvenciát, hogy mi­ lyen módosításokat kell tenni, mert egyetlen cél van, hogy az utas elégedett legyen. Az utaselégedettségi vizsgálatok célja nem az, hogy magunkról kiállítsunk egy bizonyítványt, hanem hogy felmérjük az igényeket. A közszolgáltatási szerződé­ sünkben is szerepel, hogy minden problémás ügyet kivizsgálunk, és erről adunk tájékoztatást a minisztériumnak is. Az, hogy a Volánnak most olyan vezérigazgató­ ja van, aki a személyi forgalom terén dolgozott, nyilván nagyobb érzékenységet jelent, ez előny. Nem hagyom, hogy ezt perifériás tevékenységként kezeljék, hiszen ez az alaptevékenységünk. Fejlesztésre is sokat költöttünk, regionális operatív program keretében pályáztunk, nyertünk, egyéb forrásokból három autóbusz­ állomást adtunk át 2007-ben, az utasok és a kollégák megelégedésére. Az ÉszakMagyarországi Operatív Program támogatási rendszeréhez benyújtott pályáza­ tunkkal, ha nyernénk, jelentősen javítani tudnánk az utastájékoztatás rendszerét, az operatív irányítás lehetőségeit. Nagyon fontos, hogy az önkormányzatok együtt­ működnek ebben, együttműködési szerződéseink vannak a városokkal. Az épp alakuló pályázattal is azt szeretnénk elérni, hogy mind a hat kistérségben történjen valami pozitív változás. 93 �- Az elmúlt 37 évben, pályája során több szerkezeti átalakításon esett át a Nógrád Volán. Jelenleg terveznek valamilyen strukturális változtatást? - Az autóbusz-közlekedés rendszerének mindig követnie kell az igényeket, és igazodnia kell a lehetőségekhez. Az első jelentős szerkezeti változás a rendszervál­ tást követően történt. Nógrád megyében a recesszió nagyon jelentős volt, az ipari termelés csökkenése, a bánya bezárása miatt. Akkor áruszállításból és személyszál­ lításból állt a Nógrád Volán feladata, személyi állománya és eszközparkja is sokkal jelentősebb volt. 1992-ben azonban csak az autóbusz-hálózat maradhatott meg, ál kellett szervezni a struktúrát, és ez a felülvezérelt átalakítás nagyon nagy munkát jelentett az elődöm és a cég számára is. Közben átalakultunk, a tulajdonosok is változtak, most a többségi tulajdonosi jogokat a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. gyakorolja. Úgy kellett a tevékenységünket racionalizálni, hogy a korábbi vesz­ teséges évek után legalább minimális nyereséget érjen el a Nógrád Volán. Ez 2005-ig eltartott, de ügy gondolom, az a legnagyobb eredmény, hogy az elmúlt két évben a Nógrád Volán pozitív mérleget teljesített, véghez tudtuk vinni a nagy fejlesztéseket saját erőből, új számítógépes rendszereket tudtunk bevezetni, amik segítik a mun­ kánkat, és színvonalasabb utaskiszolgálást biztosítunk. Sok üj autóbuszt állítottunk forgalomba, az utasok megelégedésére, Budapesten is dolgozunk a BKV-nál, meg­ rendelésre, ezt sikerül a megrendelő igényei szerint ellátni. Erre egyébként pályáz­ ni kellett: javasoltam az akkori vezérigazgatónak, hogy nyújtsuk be a pályázatot, mert ehhez értünk, csak a feltételrendszert kell összerakni (hiszen eszközök, irányí­ tó személyzet, humán erőforrás, operatív terv kell hozzá). A pályázaton nyertünk, és jelenleg negyven busszal dolgozunk Budapesten. Azonban, sajnos, mindig azzal küzdünk, hogy mennyi pénz áll rendelkezésre a tevékenység finanszírozásához. A közút és vasút most is elvonásokat szenved el, amely nyilván a Nógrád Volán működését is befolyásolni fogja, és meg kell talál­ nunk a válaszokat ezekre a változásokra. Azt tapasztalom, hogy évről évre keve­ sebbet költünk a tömegközlekedésre, pedig nyugaton tendencia a közösségi közle­ kedés fejlesztése, mivel az egyéni közlekedés részaránya annyira előtérbe került, hogy az már a városok élhetőségét veszélyezteti. Sajnos, Nógrád közlekedési adott­ ságai nem túl kedvezőek. A második legkisebb megye az országban, ahol nagyon sok zsáktelepülés van, ezeket az autóbusz kétszeres költséggel tudja kiszolgálni, és az utas ezt nem fizeti meg. Nagyon sok mellékvölgy van, ahol nem tudjuk jobban megszervezni a közlekedést, mert csak bizonyos települések megkerülésével érhe­ tőek el az egyes völgyek. Van, ahol egy út mellé felfűzhetőek a települések, de van, ahol nem, és ez kevésbé szerencsés. A topográfiai viszonyok is hátrányt jelentenek, hiszen dimbes-dombos Nógrád megye, ami az üzemanyag-fogyasztást tekintve kedvezőtlen. Felülről vezérelt változások jelenleg is folyamatban vannak, régiósítani kell a közlekedést, és - míg eddig a közlekedési minisztérium és a városok voltak a megrendelők - regionális szinten fogják decentralizálva megrendelni a járatokat. Bár a közlekedés lehetőségei szempontjából vannak problémák, ugyanakkor Nóg­ rád nagyon szép, és aki itt lakik, aki magának érzi, az nagyon ragaszkodik hozzá. - Ön is így érez? Említette, hogy Cereden töltötte gyermekkorát. - Igen, én nagyon ragaszkodom Nógrádhoz, hiszen Salgótarjánban születtem, itt végeztem a középiskolát, és a családommal születésemtől fogva Cereden élek. Ab­ szolút nógrádi vagyok, a beszédemen is lehet érezni, de én szeretem, ha hallani a 94 �tájszólást. Azt mondhatom, hogy a szülőhazám ez a vidék, itthon vagyok Nógrád megyében, nagy öröm, ha látom, hogy szépül, fejlődik. - Ennek köszönhető, hogy a Nógrád Volán elkötelezte magát a kulturális és társadalmi ügyek támogatásának? - Úgy gondolom, hogy mivel a Nógrád Volán egy megyei cég, kötelessége segí­ teni, ha tud. Támogatunk dolgokat, amennyire az anyagi lehetőségeink engedik. Például, a Közlekedik a család közlekedésbiztonsági verseny hagyományosnak mondható, minden évben ott vagyunk, és díjat ajánlunk fel. Nemrég egy szívátültetéses bátonyterenyei beteg kisgyerek és szülei utazási lehetőségének javítására kerestünk megoldást. De a tarjáni körszínpad finanszírozását is fontosnak tartot­ tuk, hiszen Nógrádnak nincs színháza, és így nagyobb választékkal tudnak ide előadásokat hozni, nem kell Budapestre utazniuk az embereknek. Ugyanígy szem előtt tartjuk a versenysport segítését, most a kosarasokét és a futballistákét. Számos kulturális célú támogatást is nyújtottunk, nyújtunk, hiszen a kultúrának is kell a mecénás. Persze mindent mi sem tudunk ebben a széles palettában felkarolni, de igyekszünk minél többel tenni, viszont nagyobb anyagi lehetőségekkel többre len­ nénk képesek. - Végezetül megkérdezném, milyen tervei vannak az elkövetkező évekre a 60 éves Nógrád Volánnak? - A közvetlen cél, hogy a társaság közszolgáltatási szerződése kerüljön meg­ hosszabbításra 2016-ig, hogy ha megnyílik a szabad versenypiac, akkor a cég meg­ nyerje a lehetőséget, és végezhesse a személyszállítást, hogy 60-ról 70-re tudjunk lépni. Mindehhez persze csapatmunka és családi támogatás kell, akkor lehet kitűz­ ni és megvalósítani célokat, úgy tudunk küzdeni az előttünk álló feladatokkal, hogyha van mögöttünk egy stabil bázis. A munkahelyem megadta a lehetőséget a tanulásra, és a családom is, szerencsére mindenhol biztosították a nyugodt hátteret. Azt gondolom, így lehet odáig eljutni, hogy az ember a felső szakvezető székében ülhessen, és felelősséggel, elhivatottsággal tudja végezni a munkáját. A 60 éves Nógrád Volán kellemes karácsonyi ünnepeket és boldog újévet kíván a Palócfóld olvasóinak! 95 �Szerzőin kről Baráth i O ttó (1944, Hatvan): Író, újság­ író, közgazdász doktor. 1967-től publikál. Hatvani József néven is ír. Salgótarjánban él. Legutóbbi kötetei: A Kálvária kálváriája (2008) ; 50 év a Palócföld életéből (2008). Csapody T amás (I960, Sopron): Jogász, szociológus, a bori munkaszolgálat kuta­ tója, a Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézetének adjunktusa. Darvasi László (1962, Törökszentmiklós): Író. Többek közt József Attila- (1998), Má­ rai Sándor- (2008), Magyar Köztársaság Babérkoszorúja- (2009) és Rotary Irodalmi Díjjal (2009) ismerték el munkásságát. Legutóbbi kötete: Virágzabálók (2009). Filip T amás (1960, Budapest): Költő. 2004ben Nizzai Kavics-díjat kapott. Legutóbbi kötete: Saját erőd (2008). K. PeáK ILDIKÓ (1965, Szeged): Művészettörténész. A salgótarjáni Nógrádi Történe­ ti Múzeum munkatársa. K.KABAI LÓRÁNT (1977, Miskolc): Költő, író, vizuális művész, a Műút folyóirat irodal­ mi szerkesztője. Legutóbbi kötete: hiba nincs (2006). Kiss J udit Ágnes (1973, Budapest): Költő, író. Legutóbbi kötete: Üdvtörténeti lexikon (2009) . KOÓS ISTVÁN (1975, Miskolc): Irodalomtör­ ténész, kritikus, képregényrajzoló. Lászlófy Csaba (1939, Torda): Író, költő, drámaíró, esszéista. Többek közt József Attila-díjjal (2005) ismerték el munkássá­ gát. Kolozsváron él. Legutóbbi kötetei: A Waterlooi ganajtúró bogár (2009); A nevető ló mint rejtély (2009). M arapkó L ászló (1944, Győr): író, szer­ kesztő. Budapesten él. Legutóbbi kötete: Észsömör (aforizmák, 2008). Molnár Krisztián (1979): A határvidék mentén élő irodalmár, kritikus. 96 N agy Csilla (1981, Balassagyarmat): Iro­ dalomtörténész, kritikus. Kötete: Magánte­ rület (2008). Nyilas Atilla (1965, Budapest): Költő. Legutóbbi kötete: Az Egynek álmai. Álmos­ könyv (2009). O rbán G yörgy J ános (1952, Gyoma): Rajzföldrajz-mozgófilm és média szakos tanár, grafikus, népzenész. Munkái: alkalmazott grafikák, hangfelvételek. Salgótarjánban él. RÉVÉSZ Anna (Kiskunhalas, 1983): Iro­ dalmár, középiskolai tanár. Érdeklődési terület: narratológia, 20. század eleji mo­ dern magyar irodalom. Szekszárdon él. S hah G abriella (1975, Salgótarján): Mű­ vészettörténész. A Pásztói Múzeum mun­ katársa. Salgótarjánban él. Kötete: Csohány Kálmán (1925-1980) (2009). SULYOK László (1944, Nagybátony): Író, újságíró. A rendszerváltás első éveiben több Nógrád megyei napilap főszerkesz­ tője volt. Salgótarjánban él. Legutóbbi kötete: Hollókő legendái (2009). S závai Attila (1978, Vác): Író. Rétságon él. Legutóbbi kötete: Optikai tuning (2009). Szőke Kornélia (1982, Szolnok): Irodal­ már, kritikus. A Műgond kritikai műhely egyik alapítója, a Miskolci Egyetem PhDhallgatója. Miskolcon él. S zúnyogh Pál (1963, Balassagyarmat): Költő. Tereskén él. T andori Dezső (1938, Budapest): Költö, író, műfordító, a magyar irodalom meg­ újulásának egyik legeredetibb képviselője. Legutóbbi kötete: A Rossz Reménység Foka (2009). VINCZE DÁNIEL (1984, Salgótarján): Törté­ nész. Az ELTE Történelemtudományok Doktori Iskolájának PhD-hallgatója. Mátraszelén él. ��Előfizetők részére 300 Ft Ára: négyszáz forint "Azt hitte, ha e felfordulásnak legalább egyetlen szeletét végre világosan látja majd, máris könnyebb lesz tájékozódnia..." Krasznahorkai László � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document https://dkvt.bbmk.hu/pf/d5e60ee3dda72b43f04c561847a94d4e.pdf Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Dr. Mizser Attila Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 2009 Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Language A language of the resource hun Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Title A name given to the resource Palócföld - 2009/6. szám Type The nature or genre of the resource folyóirat 2009 folyóirat Irodalom Közélet Művészet Nógrád megye Társadalompolitika https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/1f623b5765f2defd9aa3cf0645f15867.pdf 613ee827dea8c0ce35b0c27e41e5337c PDF Text Text < Palócföld Irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat LV. évfolyam • 2009/5. Csobánka Zsuzsa, Fecske Csaba, Payer Imre, Szászi Zoltán, Vass Tibor verse ■ N. Tóth Anikó beszélgetése Hunčík Péterrel ■ Bedecs László, Lapis József tanulmánya ��Tartalom „kávéházi szegleten..." Vass Tibor S z á s z i Zoltán Augusztusi avar; Sötét, előre bukó; Fülledt négysoros Kései; Rege a szívről; Az idő homályos ablaka; Meg­ történt velem Konyha és kredenc; Ultrahang; Előhívás; Senkim Egé­ szen Szisztéma R.M. 100 7 12 15 Szávairatok Körbe-körbe (karikába) 17 Jolán gyereket vár Ár Napok 19 23 26 Payer Imre Fecske Csaba Csobánka Zsuzsa 3 4 Próza és vidéke Frideczky Katalin Zsibói Gergely Novák Zsüliet „most már a Mű Csapody Tamás Csapody Tamás Papp Lajos Balázs Beáta Lapis József a mérték" - Radnóti/száz Papp Lajos 30 „Ennyi az emberi élet!" / (első rész) Diagnózisok Radnótira, avagy a Radnóti-életmű hely­ zete a magyar irodalmi kánonban Az évszakok retorikája / Csend, hó, halál Radnóti Miklós két költeményében 32 43 Eltékozolt Gyöngyök vagy egy sosem volt lehetőség? / Adalékok Pyrker János László irodalmi tevékenysé­ géhez Keresztény és közép / Közelítés Lanczkor Gábor köl­ tészetéhez 59 52 Kutatóterület Vincze Dániel Bedecs László 73 Találkozási pontok N. Tóth Anikó Vitézek, kémek, atléták: kamaszok a léleklabirintusá­ ban / Ipolysági beszélgetés Hunčík Péterrel Határeset című regényéről 77 Ami marad Búzás Huba Csehy Zoltán Csongrádi Béla Kísértetek kora / Néhány szó Suhai Pál költészetéről A térfigyelő kamera szeme / JuhászKatalin: Látod, duzzad „Minden ember külön világ" / Gyertyán Ervin: Viszszajátszás 87 89 92 �Jelen számunk borítója Gábor Balázs Kapcsolatok című, vegyes technikával készült grafikája felhasználásával készült. A belső oldalakon Kovács Bodor Sándor 3001 Ürodüsszeia című fotója, és Bakos Ferenc Tér-szín - szín-tér című akvarellje, valamint Kovács György grafikái - Barokk börtön (14); Január (16); A híd (18); Angyal (22); Átvál­ tozás (29); Judit és Holofernes (54); Sirató (72); Zsuzsanna és a vének (95) - láthatók. A 27. oldalon található fénykép Papp Lajos tulajdonában van. Főszerkesztő: Mizser Attila (attila.mizser@ginail.com) Nógrád Megye Közgyűlése irodalmi, művészeti, közéleti folyóirata. Szerkesztő: Handó Péter (handop@gmail.com) Lektor/korrektor: Nagy Csilla (csillester@gmail.com) Főmunkatársak: Nagy Pál (Párizs) Pál József (Salgótarján) Tőzsér Árpád (Pozsony) Támogatóink: Nemzeti Kulturális Alap Nemzeti Kulturális Alap Kiadja: Balassi Bálint Megyei Könyvtár és Közművelődési Intézet (3100 Salgótarján, Kassai sor 2.) Felelős kiadó: Molnár Éva mb. igazgató Médiapartnerünk: Készült a Polar Stúdióban (Salgótarján) Levélcím: 3101 Salgótarján, Pf. 270; Telefon: 32/416-777; Fax: 32/416-482; Internet: www.bbmk.hu; e-mail: palocfold@gmail.com • Terjeszti a Balassi Bálint Megyei Könyvtár és Közművelődési Intézet; előfizethető ugyanitt • Budapesten megvásárolható az Írók Boltjában (VI. kerület, Andrássy út 45.), Nógrád megyében a Kincsestár Könyvesboltban (2660 Balassagyarmat, Rákóczi út 61.), az Inmedio üzletében (3100 Salgótarján, Erzsébet tér 5.), valamint a szlovákiai Phoenix Könyvesboltban (98401 Losonc, Kubinyi tér) • 2009-ben megjelenik 6 alkalommal • Egy szám ára 400,- Ft; előfizetési díj egy évre 1 500,- Ft, amely a postaköltséget nem tartalmazza • Kéziratokat és rajzokat megőrzőnk, de nem küldünk vissza • ISSN 0555-8867 • INDEX 25925 �//K á v é h á z i s z e g l e t e n ... P a yer Im re A ugusztusi avar A szélben augusztus-sárgán hullt falevelek forognak. Éppen előttem esnek úttestre. Sza-ka-do-zot-tan kattognak a másodpercek. Édes nyáridő honol. Holtpontszorongatottan. Ősztől küldött hírvivő, korai avar. Szétcikázza a zúgó forgalom. Sötét, előre bukó Sötét, előre bukó haj. Éber kábulat. Láthatatlan megindul benne valami. Szinte játékosan halálos figyelem. Az izzó cigarettavég megrebben, s a megnyíló tenyérbe belenyomódik a csikk. Fülledt négysoros Fülledt öltözőben molyette jelmezek Bizonytalanok ők, peremen billegők. Zajkiemelte szó, hullámzik és inog. Beriglizett homály: ennyi a végtelen. 3 �F ec sk e C sa ba Kései vonzalom vagy csupán kíváncsiság a szunnyadó érzések kései ébredése amit egy váratlan már-már drámai esemény idézett elő amikor szinte véletlenül (akaratlanul) a férfi ajka a szájához ért a füstszagú csöndben fülükben a muzsika partra vetett halakként vergődő hangjaival a kimerült zongora mellett édes borzongás futott át rajta a tócsaként árválkodó szemekben kisütött a napráncai finom pókhálójából mosoly szabadította ki az egykor szép és sima arcot a férfit mintha áram rázta volna meg gyöngéden eltolta magától tilosba tévedt megriadt de azért élvezte a kísértést s a tékozló fiúként hosszú idő után visszatért érzést öröm és kétség munkált benne pincetűz erejével konokságával hosszan bámult ki az ablakon az idegen házban a zöldjében pompázó tiszafára mely a nő kertjének ékessége volt szomorúbb napok néma tanúja a nőé aki szép lassan tétovázva bár és bizonytalanul új érzésekkel kezdte bebútorozni sivár üres életét aki röstelkedő örömmel nézte a feldúlt ágyat a vánkos összekuszálódott csíkjait Rege a szívről a szív ez az ócska garniszálló vajon hány kétes alaknak szegény páriának nyújtott menedéket s táplált hitvány örömökkel ugyan kik húzták meg magukat itt arcukat nevüket eltitkolva-feledve piti tolvajok lopott órák kétes hírű hősei 4 �cseréltek mosolyt és fájdalmat sub rosa vajon hányuknak sikerült becserkészni a sehol sem honos boldogságot hány arc merült el a félhomályban zaklatott éjszakákon hány fülbe sugdosott szép szó hamvadt el nyom nélkül mint a fuldokolva szívott cigarettavég hány sors szikrázott föl egyetlen pillanatra bár olcsó öröm drága vágy ellenében ki tudná megmondani kik hozták ide veszett fejsze nyeleként életüket s próbáltak eljutni egyik pillanatból a másikba száraz lábbal tisztán - Az idő hom ályos ablaka akkor még gőzmozdonyok jártak a Tiszai pu. szén- és füstszagú már Sajóecsegnél lement a nap homály és korom szemerkélt unokahúgom barátnőjének orra körül szeplők legelésztek idilli táj az orr kecses kis kápolnájával ékeskedő arc a két csitri mindenen vihogott nem tudom mi lehetett olyan mulatságos talán a pu. vagy én ők biztosan tudták én nem a villamoson a barátnő a szemembe nézett elfordultam és bámultam ki az ablakon ahol az esti város lassan fénybe öltözött a Kun Béla és a Vörösmarty utca kereszteződésében laktak utcára nyíló kopottas sarokházban az utca végén kukoricaföld falusias táj földre boruló kék ég unokahúgom Amerikába ment férjhez megözvegyült de kint maradt ott könnyebb az élet ha nem is fenékig tejfel barátnője nem tudom hol él már a nevét is elfelejtettem csak a szeplői maradtak meg bennem egy gazdátlan szempár néz rám merően és én elfordulok bámulok ki az idő homályos ablakán 5 �M egtörtént velem a nyitott ablak üvegén megjelenik valami furcsa kép lehetnénk mi is te meg én mindenben magunk látjuk voltaképp beletörődő utcazaj autózúgás kutyaugatás idén jövőre meg tavaly másik sorsot élnék ha volna más étel és benzin szaga száll az öregotthon csöndben álmodik hal mondod s azt hallom halál akkor is le vagy az ha nem vagy itt megszokott dolgokat látok megkopott hangok szagok és képek megteremtem a világot egyszerűen csak azzal hogy élek szótlan régi ránc arcomon vadvízként csillogó két riadt szem kékje itt mindent kékbe von miközben szép csöndesen öregszem ez volt hát az a nyár amely kettőnkkel múlt el durván hirtelen meggyötört testem volt a hely ahol életem megtörtént velem 6 �C so bá n ka Z suzsa K onyha és kredenc Azt mondják, a szagok hiánya lesz belakhatatlan. Vegyük például ezt az asztalt a három székkel. Normális esetben csak fatárgyak, székek és asztal, de a normális szót is magyaráznom kéne, hogy megértsd, mit értek alatta. Normális például a rétes, amivel a néni kínál, vagy a vágott virág, anyádnak üzen veled azzal. Normális, emberi. Minthogy azt a régi házat lebontották. De hogyan lehet emberi néhány fatárgy? A bőr zsírjától, a nyáltól, ami rácsepeg? A zihálástól vagy a szagoktól, amiket belőlem csikartál ki felette? Ez már emberibb. Kicsikarni őket. Emberi, mert esendő és pontatlan, mert bárhányszor mesélném el, sosem lenne ugyanaz. Mintha egy asztal és néhány szék mindig más és más lenne. Zihálás vagy hörgés, szagodból méz, összesűrűsödött, elkenhetetlen. A szagokról tudom, felidézhetők. Az ember valahogy ösztönösen úgy él, szereti a szépet, az összecsengőt. Ezért figyel a szagokra, figyelmeztessék. Mert ha a konyha szagtalan, színtelen, azon a kredencen a húst hiába csontozzák. A húst feldolgozni emberi különben, enni kell, mint sötétedésben várni pilótát. Ha már itt lesz, felkavarja a levegőt. Újakat hoz, propellere balkán vagy trópusi, olykor hideg is és északról való. Mindenképp szerethető. Legjobban, ahogy a kredencre ültet, úgy mesél, merre járt, hajnalig. 7 �Ultrahang Ebben a hullámban csak a kék van. Megrágott egerek folyton motoszkáló tetemei. A bőrönd az előszobában kölcsönben, és fogalmam sincs, mikor jönnek érte. De érte jönnek, és akkor elviszik. Üres műanyagdobozokkal van teli, holnap reggel majd belepakolom mind kislapáttal. Bele az anyát és a kicsinyeket. Vigyék el úgy, azt hiszik, azok a dobozok üresek, mikrohullámmal bizonyos fokig melegíthetők. Csak a szelekkel nem számolnak, a keleties sarkiak a legváltozékonyabbak. Felhalmozódik a nehéz, hideg levegő, magas légnyomás. Pucold ki a sarkokat, fertőtleníts. Láss kéknek mindent, az a víz színe. Merülj el benne, hallgasd, gyomra mit zenél. Tanulj tűrni. Tapaszd be a füled. Tanulj újra megéhezni, éhes lenni. Menj át vakon a zebrán, hordj a zsebedben tintát, meríts most abban, papírmasét. A jövendőmondás fekete mágia, de te hallgasd az előrejelzést, esőket mond, záport, zivatart. Olyasmiket akartam még mondani, hogy beszakadt az asztal, annyit néztem. Tanulom, a hiány emlékezete nagy és súlyos. A kedd tehát hűs, kékítő, hétfő este megint a legjobb lesz futni. Milyen sokat tudsz te rólam, én épp csak eleget. Az épp elég az annyi, hogy még kevésnek is sok, soknak is kevés. Semmi, semmi, semmi. Alattad az izmok szépen fejlődnek, átlát az orvos a bőröndön, nézi anya is, és mosolyog, közben elkékül a szája széle. Kék lesz az arca, kék a szembogara, kékesen dereng foga fénye, még nem királyi korona, saját, szuvas. Meg fogok születni ebben a kékben. 8 �Lesznek lábaim, útravalók, lesz két kezem kulcsokkal matatni, ablakból inteni le, ha mennek, mint ágaikkal a fák, kezükben kölcsönbőrönd, bőröndben plasztikdoboz, abban hűthető, melegíthető szívem. Mert az is lesz. Bizonyos fokig. Hozzá küretnek a szemed, az a vízkék. Annyi más színt szerethettem volna meg. A teljesség alatt egy valaha volt konyhaasztal beszakad. Előhívás Mióta fürdőkbe jársz, vakon kapkodod magadra a testem. Lecsupaszodni majdnem lángoló vakond, ha lenne még erdő, ha a vakond nem lakna a földben. Szorult szív. Én itt most huzalban ülök. Ez megint neked esne jól a gőz után, ajtót, ablakot kéne zárni, harcban edződjön, fogja a szelet. Terpeszben állok a strázsán, el ne dőljek, minél szélesebb szöget, annál jobb lesz ebben a huzatban. A nagy számok törvénye szerint lépek, közben mintha menne föl a lázam. Amit hullani látsz, nem égi példa, csak a szél verte le a fáról a vizet. Egyszerre riadhatott minden angyal, mert egyszerre hullik, az isten szemmel verdes. De szép. Bottal üthetem nyomát. Olyannal, mint mivel a diót verik, fáról vizet, diót, fészket és angyalkát. Lepedőbe csavart testem utánad hűl ki. Ezek a képeid. A kontúrok mindig elmosódnak, van, hogy fészeknek látsz, 9 �máskor diónak, angyalnak. A bottal sem az a baj, hogy fáj, hurkásra lilult hátam ismered. Tied gyógyítani is, majd ha, mint a filmben, méla báj, előttünk a gyufakockák leperegnek, amikor már könnyű lesz az elviselhetetlen, akkor már tudni fogom, jobb, hogy hajlítottad, mintha törted volna, száz botütés jobb, mint egy fokos balta. Mert azzal kivágják az erdőket, és a sok csupasz kisállat saját vackába tébolyul bele, mert eddig védte őket, takarta, és most nincs semmi, mi takarja, ki nem lehet menni, itt áll a levegő. Lenne bár huzat. A fészekbe szálakat szőni kell, feltörlek, kicsi, kemény dió, számban puhulj, ha jön az ősz. Az angyalok várnak a sorsukra, jöjjön az isten. Senkim Egészen Szabó Lőrincnek küldöm: K.E. A rettenetét elhiszem, hogy így igaz. Szeretlek, de vezeklésed szánalmas. Gyilkos vagy. Mit törődöm a rekviemmel vagy a csapzott éjjelekkel; rabodból börtönőr, ennyi év telik, húsodról húsomra a bőr, törvényünk, átvetkezik. A birtoklásról nem nyitok vitát. A szerelem esetleges, kínos a maskara, pilótám, 10 �ez a nácihideg. Az elengedés művészete bénul, lábadozik a vágy szakadatlanul, Senkim Egészen, valakiből istent az Úr így csinál, részegen teremt, majd eltipor, nem bírja a konkurenciát. Törékeny nő vagyok, szorongó, nyűgös. Ujjaimmal magamban matatok, téged idézni, gyönyöröm. De a térdem, majd ha ráng, s billennek gerinc mentén csigolyák; áldozni akkor tanulsz alázatot, ujjaim féltékenyen akkor markolod előlem, s hörgőd, örömöm belőled fakadjon, bosszúból szétharapod a szám, az ölem. Mert a gyávaság bűn. Hát kimarom belőled, míg oltárom nem lesz űr, míg gerinced egyenes nem lesz, míg nem vagy, talált tárgyam, olyan, halott és akarattalan, addig sajtolom tested, a drágát, addig kínozlak kéjjel, addig, míg már bolondulnál. Ki megbékél, üdvözlöm azt, a fészkeket. Mint végképp betört állat, olyan leszek, szeressél meg. Mint égetnivaló avar, buja, mohos, lankás, pazar, nem szólok, nem sírok, e bonthatatlan börtönt ne bántsd. Hóhérjaink mondják, az eleven vágyak, ha gyónsz, azt isten is megbocsát. Ereszkedj térdre. Hátha. 11 �V a s s T ibo r Szisztém a Nem ismerek magamra, rendszeresen leragadok halálos balesetekről készült fotók előtt, korábban soha nem tettem ilyet, a környéken hetente leragad vér az aszfaltra, közel hajolok a monitorhoz, a monitor előtt már szemüveges vagyok, közel kell hajolnom, ezt naponta többször megteszem, beállítom az automata képlejátszást öt másodpercre, ezt hetente, meresztem a szemem, van merszem, merszemem bámulni, mi maradt emberekből, hol hevernek és milyen cuccaik. A környéken egy rendőr teszi ugyanezt hivatalból, ugyanezen az oldalon, például egy szervezet betiltása okán szervezett szimpátiatüntetés képeihez hajol közel egészen más célzattal, naponta vagy hetente, nekem heti öt perc, neki napi ötszáz is lehet, képment, nagyít, nyomtat, lefűz, szövegmentek, nagyítok, nyomtatok, lefűzök, örülök, hogy egy képen sem ismerek magamra. A barátom cipőjével kezdődhetett az egész, ismerős cipőjének a monitoron való merszemezésével, holttestének takarása alól kilógott az ismerős cipő, közel hajoltam a monitorhoz, pedig még nem voltam szemüveges, merszemeztem a kép legapróbb részleteivel. Legutóbb szertegurult narancsokat analizáltam, a holttesttakarók alól még éppen kilátszó héjrészleteket bámultam közelről, az átlagnál hosszabb ideig, meg-megnyomtam a pauzét, redőket bámultam és színeket, narancsredőket és narancsszíneket. A narancsszínt kivált ember miatt kedvelem, ahogy az életet is általában kivált emberek miatt kedveljük, ha olyan van rajtam, a narancsszínről beszélek, 12 �az olyan, mintha velem lenne akkor is, amikor nincs, belső redők színeit képzelem el, mintha kifordíthatnám a világot, fonákja lenne a színe, a szerelem automata képlejátszás ötmásodpercenként. Egészen más lett véleményem a narancsról, meg talán több minden másról is, mióta véletlenül rajtam maradhat a szemüveg. Például ha szárnyast vágni indulok, a színek általam konkrétan érzékelhető hordozóit figyelem, olyan fonákokat és valóságokat tapintok, amikről a környéken a dolgok nevükön lettek nevezve, hollandrózsaszín, búzavirágkék, dióbarna, cirmos, borókazöld, cseresznye, fazékkék, csibesárga, tolifehér, hamuszürke, halálfekete, vérvörös, dérfehér. (A húgysárgáról jut eszembe, régen beírtam volna egy versbe, hogy régen kakáltam, mert most fos jön, ókula, a régi kakához meg a szemüveghez az ókula jól jönne, de mondom, formálódtam, se egyik, se másik. Például a hamismásikat innen már automatikusan elhagyom, hamismás-honlapot, mélcímet szüntettem.) A szemüveget, ha már csak akkor veszem észre, hogy rajtam maradt, amikor az állat utolsókat rúgva vágja rá a vért, egy darabig nem veszem le, mintha büntetésből hagynám magamra ismert magamon, egy darabig tévesszen meg a másképp érzékelt tér, meg amiket az utóbbi időben megélek, másféle magasságok, mélységek, élességek. Tamáska, nőkacsám felszisszen, valahányszor elszakítok mellőle egy tagot, adott a napi szisztéma. Ha visszafelé indulok a tiszta holttesttel, eszembe jut, hogy félek, kicsúsznak kezemből vergődő állatok, kivált emberek, szemüveg helyett szélvédőre verődik a vér, narancsok gurulnak szerteszét, pedig lehet, csak attól félek, hogy jönne a környékről az a rendőr, aki boldog, mert éppen nem képment, nagyít, nyomtat, lefűz, s a narancsokat, amiket kezdtem volna bontani, úgy tapossa, rúgja szanaszét, 13 �hogy cafatuk sem gurulna a nejlonok alá, apró részlet sem következne, látszana abból, ami valósággal az utolsó percekben történhetett, őzzel merszemeztünk például, és színleg sem lenne érdekes, érdemes szanaszét heverő tagjainkhoz senkinek közel hajolni. 14 �Szászi Z oltán R.M. 100 sírodra írok az ég is összetöri látod fehér kondenzcsíkok hálója messze zivatarfelhőket írt ott fekszel a földben málló kabátban kétszer kitárva védő szárnya alól te sokszor meggyötört hát ily messze búvó otthoni táj pár száz méterre tőled Petőfiék meg Vörösmarty Mihály mind rög sré vizaví Karinthy röhög színes tintákat álmodó sírján messze a Logodi utca oly sok gép száll fel pisztolylövésnyire Ferihegy 2 óránként húsz is a parcellaszámnál mi 41 egy ottfelejtett nyírfaseprő rigó danol nap süt rögöt cipel dolgos hangyák hada meleg üt homlokon gondolat szavakat csatol borostyán nő nők hervadnak törökszekfűk illata hull szürkül travertin nem virraszt éji felleg csak a temetőőr kertészek öntöznek hamvakat hord szét vízsugár 15 �május van századik járkálj csak öregeket ölel a halál elmúlnak századok le se nézel fentről 16 �S z á v a i r a to k S z á v a i A t t il a Körbe-körbe (karikába) A szobameleg banki tóparton kismama sétál, egyik kezében gyermeke, másikban egy háromkerekű műanyag játékmotor. Utóbbit legalább olyan odaadással fogja, mint a kislányt (vagy kisfiút, hátulról minden gyerek és minden játékmotor egy­ forma). Szerkesztőmmel a minap beszélve annyiban maradtunk, hogy valami őszi­ es anyagot küldjek, borongósat (mint egy vödör vízbe esett túrórudi) és az sem lenne baj, mondta, ha mélabúsnak tetszek lenni, üljön ki a mindenszentek és satöb­ bik a homlokzatomra. Én nagyon (roppant) sajnálom, de ha így látok megfogva egy háromkerekű műanyag játékmotort (motrot?), ennyi bájjal, finomsággal, keccsel, szeretettel, elég lesz, értik: ha ütnek, se tudok borongani. *** A halál, az olyan valami, mint mikor elviszi a hal a csalit, botostul. Ezt így a hor­ gász mondta unokájának, a stég padján ülve. Aztán tovább suttogott, nehogy el­ ijessze a halakat. Öreganyád (tipikus városi öregasszony) szerint azért is kellenek a gyertyák, hogy az elhaltak (ezt is ez az urbanizált kisnyugdíjas szokta így) visszata­ láljanak. Figyelj, ha én vissza akarnék találni, biztos nem a temető lenne az, ahová. Inkább valami vidám helyre. Mondjuk ide a stégre, pszt, ne kuncogj. Szerelném otthon a mosógépet, oké Rozi, visszadughatod a konnektorba, húznám meg a csa­ vart kombifogóval, baszki Rozi, húzd ki, rángat az áram. Aztán hopp, és kész, kam­ pec. Majd a szokásos alagút, fény, túlvilági négyes metró (kérem, vigyázzanak az ajtók; a metróban az a jó, hogy ha várod, akkor mindig szemből jön, csak fejjel jó irányba kell fordulni, ja, a fény felé, pofával a fotonoknak, kérem, vigyázzanak, a zárójelek záródnak) után egy stégen ülnék. A tó tele lenne kopoltyús angyalokkal, Istenke, mint halőr, ülne a tóparton láthatósági mellénykéjében, Szent Péter, mint polgárőr, a fényesre suvickolt bakancskájában, és éppen beszélgetnének az élet (és a halál) nagy dolgairól. Messziről integetnének (nógrádi sós ropit majszolva) min­ den új horgásznak, így nekem is, vagy annak, akinek. A zsinór végén meg olyan és akkora hal lenne, hogy másodszori nekifutásra is megnyalnád minden ízlelőbim­ bódat. És jegyezd meg jól, kisunokám, folytatta a horgász, miközben kapást jelzett az erre rendszeresített műanyag karika, tehát a jelzést követően kapásból azzal folytatta (fejezte be), hogy minden fogás egy lehetőség, hogy minden görbülő hor­ gászbot a remény feszültségét hordozza, és minden kifogott hal az élet folytonos­ ságának, körbe-körbe rohangálásának, add ide a szákot, a jelképe. Akkor ma este jelképből fogsz halászlevet főzni, körbekörbéből, reményből, szép feszes halászlét, kérdezte az unoka. Igen drágám, ezekből, ha úgy nézzük, simogatta 17 �meg a gyerekkobakot az idős ember. Végül színes reklámszatyorba helyezte zsák­ mányát (szatyormányát), mely tátogott, mint lehalkított tévében az angyalnak öl­ töztetett operaénekesek. *** Itt már annyian akarnak jót az országnak (először és utoljára fogok e felületen poli­ tikával foglalkozni), mármint fent a padlásbüdös politikában, frankózni, tulizódni, közéleti überűber, hogy nemhogy gyerekestül a fürdővizet, de legalábbis húsleveses­ tül a lerágott csontot. Be is fejeztem. Mi meg csak nyelünk, büfögünk, nyel, büfög, nyel, büfög, hagyd abba. *** Bánk, tópart, vasárnapi ősz. Egy idős nő fekete (hulla) zsákba (szerűbe) szedi össze, túrja be a lehullott, majd összehúzott (négykézláb ereszkedni az avarba, nagyleve­ gő, majd teli torokból, kétpofára ordítani: húúúúúú, hogy minden levél összehúzó­ dik, remegni kezd - mint a nyárfalevél) faleveleket. A sok őszi sárga folt megtalálta tehát zsákját. A művelettel járó zaj, édes zizegés-recsegés sokáig visszhangzik fe­ jemben. Előbb-utóbb mind találkozni fogunk a nagy közös fekete zsákban. Vannak zsákozók, és vannak zsákozottak, 'jingjang' (mint a pingpong), ki-be, szépen, ahogy Csilla megy a réten. Csak úgy lehet. És ne csodálkozzunk, ha a bánki vadkacsák hangos, önfeledt röhögésben törnek ki, mikor ránk néznek. Háp-háp-háp. *** Közelebbről hamar kiderül: az idős levélszedő nő egy sápadt zöld háztartási sze­ meteslapáttal túrja zsákjába az avart. Az előbbihez visszatérve, némely kacsa már előre azon röhög (hápogásnak álcázva: háp-háp-háp), hogy a világűr nagy folya­ mataiba (tudod, zsákolok, zsákozottak) hová helyettesíted majd be a sápadt, zöld háztartási szemeteslapátot. Háp-háp-háp. Bosszúból (pontosabban: szégyenkezve) inkább nem helyettesítesz semmit sehová. Majd a nagy helyettesítő elintézi, lezsí­ rozza ezt is, miként a mennyben, azonképpen itt a földön is. Ámen. 18 �P r ó z a és v i d é k e F r id e c z k y K a t a l in Jolán gyereket vár Jolán nem használ fogamzásgátlót. A nőgyógyásza szerint csekély a valószínűsége annak, hogy valaki teherbe essék az ő korában, ami 40 és 50 közé tehető. De ezt inkább ne firtassuk, Jolán jól tartja magát. Illetve, amióta elvált, a barátai tartják jól. Félreértés ne essék, nem eltartják, nem is kitartják. Jolán mindig is ingyen szeretett. Jolánnak ezidőtájt két barátja is van. Az egyik, Lajos, magas, tagbaszakadt, ro­ busztus férfi, afféle Zorba. Hajdanán Jolán avatta őt férfivá. Lajost ez bizonyos hálára és hűségre kötelezi iránta, immár 25 éve. Éppen egy ezüstlakodalomnyi idő, amit nem egymással éltek le. Házasságot másokkal kötöttek, értelemszerűen azok­ tól is váltak el - egymástól soha. A partvonalról végigdrukkolták egymás életét, barátságuk egy percre sem sza­ kadt meg. Most, hogy Jolán elvált, Lajos elérkezettnek látta az időt, hogy barátból visszaminősüljön szeretővé. Jolán eleinte húzódozott, aztán mégis beadta a derekát. Meghatotta őt Lajos töretlen hűsége, kitartása. És, mi tagadás, mint kiderült, szere­ tőként is nagyot lépett előre. Lajos, háromgyerekes családapa létére, mindig szakított időt arra, hogy Jolánnal legyen, s együttléteik ne szorítkozzanak holmi röpke szexre. Gyakran mutatkoztak nyilvános helyeken is, vállalva, hogy ismerősökbe botlanak, netán kameraközeibe kerülnek, ami fatális módon igen gyakran megesett velük, akár koncerten, tömegrendezvényen, vagy kiállításmegnyitón jelentek meg. Egy ízben éppen békésen andalogtak egymást átölelve egy árnyas utcán, amikor váratlanul előugrott egy alkalmi riporter, nekik szegezve a kérdést: - Önök szemmel láthatóan boldog és szép pár. Árulják el a kedves nézőknek, va­ jon mi ennek a titka? - Egyszerű! Otthon hagytuk a házastársainkat! - volt már-már Jolán nyelvén a frappáns válasz, de aztán mégis inkább egy mosoly és egy elhárító kézmozdulat kíséretében szótlanul továbbhaladtak. Jolán végre boldog volt. Viharos házassága után valóságos gyógyírként hatott Lajos biztonságot, megértést, szeretetet, gondoskodást, erőt és védelmet jelentő közelsége. Nem beszélve arról, hogy Jolán kamaszlánya is elfogadta Lajost, mint apapótlékot. Klárika, 15 évének bölcsességével jótékonyan nem látszott tudomást venni arról, hogy anyja és a hűséges barát közti kapcsolatban netán minőségi változás állt volna be. Ez az idilli állapot immár 3 éve tartott. Ezalatt Lajosnak néha lelkifurdalása tá­ madt, hogy leköti Jolánt, Jolán pedig titokban szerelemre vágyott. A mindennapi kenyér nagy áldás, de a kalács, az ünnep! Nos, a kalács is megkelt valahára, Zsolt személyéban, aki üstökösként robbant be Jolán életébe, szintúgy 20 év távlatából. A jelek szerint Jolán jól sáfárkodott az ifjúságával. 19 �Jolán és Zsolt közt 20 évvel azelőtt platói munkahelyi szerelem szövődött, az is inkább csak Jolán részéről, bár ő addigra már asszony volt. Zsoltot örömmel vegyes aggodalom kerítette hatalmába Jolán terebélyesedő szerelme láttán, mely a fulladá­ sig elborította volna őt, ha idejében be nem dobja a mentőövet, melyre a következő felirat volt festve: Ne tovább! Mást szeretek! Akkor Zsolt megmenekült, sőt elmenekült. Olyannyira, hogy - Jolán elől, vagy se - más városba költözött, szakállt öltött, gyorsan megnősült, és három gyermeket nemzett. Mindez azonban mégsem volt elegendő ahhoz, hogy Jolánt végérvényesen leírja magában. A férfit már jóideje nosztalgia és vágyakozó kiváncsiság hajtotta, hogy ezt a hajdani „bianco-szerelmet" valahogy beváltsa. Munkája újra a fővárosba szólította, ahol hamarosan a fülébe jutott, hogy Jolán elvált. Zsolt, abban a hiszemben, hogy 20 éve őrá várnak, a színre lépett. Nem csalódott. Jolánban elementáris erővel lobbant fel a régi láng. Zsoltot ugyanúgy megriasztotta ez, mint annak idején, de gondolt egy nagyot és merészet - lesz, ami lesz - , fejest ugrott a lángokba. S amire mindket­ ten oly régóta vágytak - ki szerelemből, ki kíváncsiságból -, egymáséi lettek. Jolán és Lajos sosem érintkeztek óvszer nélkül, de mivel Lajosnak a gumi nem volt igazán ínyére, legtöbbször valami áthidaló megoldást kerestek egymás boldogítására. Mindezt csak azért bocsájtjuk előre, hogy mindenki előtt világos legyen, ha Jolán valakitől teherbe esik, hát nem Lajos lesz az! „Az” Zsolt sem akart lenni, ezért aztán ő bezzeg állandóan be akart „öltözni" ak­ tus előtt, amit Jolán mindannyiszor nagyvonalúan elhárított. Tényleg, miért is nem írjuk le Zsoltot, amint az kötelességünk lenne? Mert egyszerűen ő az Isten! Legalábbis Jolán szemében. Zsolt egyébként közepes termetű, vékonydongájú, rőtszakállú, zavaros tekintetű értelmiségi, aki eme státuszához mérten kellőképpen paranoiás, kisebbségi komp­ lexus és vátesz-tudat felváltva fekteti két vállra egymást benne, enyhe tudathasa­ dással és depresszióval fűszerezve. Éppen ez az a koktél, ami Jolánt megőrjítette 20 éve, és most is. Zsoltnak semmit sem kell csinálnia. Ő a fény, Jolán pedig pilleként ájul belé. Számára szeretkezéseik minden pillanata szent misztériummá lényegült, akár­ hányszor megdicsőült könnyeket csalva szemébe. Imádta, hogy Zsolt és őközé még egy vékonyka gumi sem férkőzhet, hogy megmártózhatnak egymásban, élvezhetik közös illatukat. Szeretkezés után végigbecézték egymás gyönyörtől ellazult testét, s kéjesen fúr­ ták arcukat a másik ölébe, hogy egyesülésük friss, meleg szagából mélyeket szip­ pantsanak, s benne megkeneckedjenek. Jolán nemegyszer ment mosdatlanul egy-egy ilyen csodás szeretkezés után a munkahelyére. Tetszett neki az öléből föl-fölpárolgó illat-emlék. Fülében visszacsengett Zsolt hangja, mely a gyönyör pillanatában szakadt ki belőle, s ez mindannyiszor meg­ borzongatta a gerincét, és mellkasában azonnal elindult a hinta. Arca mályvaszínt öltött, szeme könnyben úszott, minek következtében munkájában az egyik hibát a másik után ejtette. Törődött is ő azzal, ha más is észreveszi rajta a mámoros bol­ dogság jeleit! Sőt, mintha egyenesen hivalkodott volna velük: Idenézzetek, így kell élni, ti tisztességben megfrigidült asszonyok! 20 �A két férfi együttes jelenléte az életében kizárólag szervezési gondokat jelentett. A moralizálásról már rég leszokott. A nőgyógyásznak - úgy tűnt - igaza van. Jolán nem esett teherbe, vérzése szabá­ lyosan megjött, egészen a legutóbbi alkalomig. Lajos, a Zorba számontartotta Jolán ciklusait, elsőnek neki tűnt fel a kimaradás. Tréfásan meg is jegyezte: -C sak nem vagy terhes? - Ugyan kitől lennék? - vágott vissza ügyetlenül Jolán. Hazudni, hát azt sosem tudott igazán. De ennyiben maradtak, Lajos tapintatos lélek, nem firtatta a dolgot tovább. Az első kimaradt napon Jolán csak ennyit mondott magának: Hm... El is szá­ molhattam magam. Lássuk csak, hány napos a május? (Érdekes, a lányom is má­ jusban fogant.) A második napon föllapozta a noteszét, és számbavette Zsolttal való találkozása­ it, melyeket rejtjelesen ugyan, de mindannyiszor feljegyzett. Szép számú trófea gyűlt össze a noteszban, akármelyik ludas lehetett a dologban: Éppenséggel lehet­ séges... terhes vagyok, miért is ne? A harmadik nap Jolán hosszasan vizslatta az arcát a tükörben. Megnézte a szemealját. Karikás? - Karikás! Vajon attól, hogy hamarosan „megjön", vagy az utóbbi hajszás, kialvatlan napok miatt? Megemelte a keblét, méricskélte a súlyát, feszességét. Duzzadt. És kemény. Súlyos. Jócskán nagyobb, mint általában. A ter­ hesség első jelei? A negyedik napon Jolán kiment Csillaghegyre, úszott egy nagyot, majd fölballa­ gott a dombtetőre, ahol midizni is lehet. Lustán elnyúlt fürdőlepedőjén, hallgatta a rigók fáradhatatlan, bőbeszédű, és változatos fütyörészését, és elábrándozott: Is­ tenkém, lehet, hogy mégis? Lehet, hogy újra magamhoz szoríthatok egy édes, selymes meleg csecsemőfejecskét? Lehet, hogy újra babakocsit tologatok, és nap­ hosszat énekelek majd? Jolán gondolatban végigsétált a babakocsival a környék utcáin, elbeszélgetett a kismamákkal a baba súlygyarapodásáról, szopási, alvási és emésztési szokásairól, mint az egyetlen értelmes témáról, amiről beszélni egyáltalán érdemes. Hirtelen felrezzent: Zsolt! Vajon vállalja-e? Biztos!... Biztos?... Botrány lesz! Három szép gyermeke kiveti magából az édes­ apát, örök törés az életükben, jaj! Én meg „az a nő" leszek. A „kurvája". Pénz... Lesz-e elég? Már így is éjjel-nappal dolgozom, Klárikát taníttatnom kell! Óriási lesz köztük a korkülönbség. Mire megszülöm, Klári 16 éves lesz... nem be­ szélve rólam! Mit szólnak majd a kolléganőim? Bizonyára összeröhögnek a hátam mögött, amint egyre növekvő pocakommal csörtetek előre: - Nézzétek a nagyanyót, unokát szül magának! - Felelőtlen, mindig is az volt! Zsolt inspirációjára - mellesleg mindent az ő inspirációjára csinál - hetek óta rendszeresen tornázik. Teste kezdi visszanyerni feszességét. Jolán bízott a testében. Fiatalos, egészséges test ez, miért is ne termékenyülne meg? A nőgyógyász elmehet a fenébe! Hülye! Ábrahámné, Sára asszony biztatóan mosolygott rá a Bibliából: Ne törődj semmi­ vel, gondolj rám, és bízzál! 21 �És Jolán bízott. És akart. És félt, és reszketett: Ha terhes vagyok, elmegyek egy genetikushoz. Ha nem Down-kóros, vagy valami egyéb, megszülöm! Szeretem Zsoltot, a legtermészetesebb, hogy megszülöm a gyerekét! Gondolatban már válogatta a Zsolt vezetéknevéhez legjobban illő leány, és fiúneveket: Botond? Örs? Vagy Réka? Esetleg Olga? Végigvette az ismerősöket, akiktől babakocsit, járókát, gyerekholmit várhat. Lesz, aki becsülni fog a bátorságomért, és segít majd! Jolán épp az érintettel - Zsolttal - nem közölt semmit. Biztos akart lenni a dolgá­ ban. Nem mintha a helyzettől azt remélte volna, hogy Zsolt ezentúl hozzáköti az életét. Nem. Ő ezt a gyereket magának akarta. Magának? Micsoda képtelenség! Egyáltalán, él-e addig, ameddig egy gyereknek szüksége van anyára? Meddig van szüksége egy gyereknek anyára? Majd Klárika fölneveli. Megterhelhetem én őt ezzel? Miért ne? Klárika amúgyis mindig kistestvért szeretett volna. Hát most megkapná! Lánykorom cigányasszonya is két gyermeket jövendölt. Anyám. Sokat segített annakidején. Most már öreg. Nekem kéne őt istápolnom, nem pedig babázni! Eljárt fölötted az idő, Jolán! Nem! Éppenséggel most jött el az én időm! Fogtok ti még csodálkozni! Lajos el fog hagyni, ha megtudja, hogy megcsaltam. Zsolt visszafut a feleségé­ hez. Egyedül maradok. Nem baj. Ha gyerek van, minden van. Az elkövetkező napok a gyermek utáni eszelős vágyakozás jegyében teltek. Jo­ lán már szinte a nagydolgát sem merte elvégezni, nehogy az erőlködéstől elmenjen a baba. Aztán megvigasztalta magát. Hülyeség,jól be van az ágyazódva, nem megy el olyan egykönnyen. Klárika. Hogyan mondjam meg neki? Ha a terhességem a tudomására jut, egy­ szerűen undorító disznónak fog tartani, aki „azt" képes volt csinálni. Méghozzá Zsolttal, aki fiatalos, Klárikának is tetszik titokban. Féltékeny rám. Meg fog gyűlölni. A kimaradás óta hat nap telt el, és az aggodalmak ellenére Jolán ügy járt-kelt a világban, mint aki nagy titkok tudója. Megszépült, szeme csillogott. Hol elrévede­ zett, hol talányosán nevetgélt. Hogy is mondja tréfásan Klárika? Anyám termé­ keny, mediterrán típus. Az vagyok, igen! Termékeny! Mediterrán típus... A hetedik nap reggelén mélyvörös, olajos foltok pettyezték a WC-kagyló alját. S mint zsírkarikák a húslevesen - egyetlen nagy, és könyörtelen pecsétté álltak össze. 22 �Z s ib ó i G e r g e l y Ár - Vastag felhők gyűlnek a hegyek felett - mondta a nagyszakállú vándorbotos ember -, olyanok, mint a gyapjú. A kocsmában lézengők csak legyintettek: - Ne bizakodjunk. Egy évtizede is van, hogy komolyabb eső köszöntött volna a vidékre, azóta is száraz minden. A föld alig ad valamit, az állatok gyengék, s a folyó is, amely a falu felelt folyik, úgy összehúzta magát, hogy más vidéken legfel­ jebb pataknak mondanák. Csak Fehér Bálint kérdezte, akit világ életében akadékoskodó embernek ismertek: - Mit szólnak a hegybéliek. - Nagy esőt jósolnak, többnaposat. - Ne adj a szavára - bökte oda Erős Tamás a pult mellől - , csak a pálinkáért mond nagyokat. Fehér Bálint csak hümmögött: - Hiszen nem is azért... csak a gát... Erre meghalkult az ivó zsivaja, az emberek dolguk után néztek, és estére már úgy megülte a hír a falut, mint a kémények füstje télen. A napnyugtára megtérő Bujdosó Jánost azzal várta felesége, hogy holnap menni kell gyűlésbe, összeülnek a vének, s izentek érte. Másnap úgy is indult Bujdosó János, mint a falu első gazdája, mint akiről hírlik: nem sok kell, hogy ő elnökölje a véneket, pedig negyven is alig múlt. De úgy indult Erős Tamás is, aki korban s tekintélyben alig maradt el a másik mögött. Meghánytavetette a tanács a hírt, s annak lehetséges következményeit. Nem riadtak meg túlságo­ san: egy nagyobb esőt csak-csak kibír a gát, s a földnek sem ártana a kiadósabb áztatás, hanem, ha Bujdosót megnyugtatja, menjen ki a falu fölé, vizsgálja meg a töltést. - Egyébként is - toldotta meg Erős Tamás -, nem kell adni egy csavargó szavára. Bujdosó János magához vette a nagy tudású Eke Gáspárt, mondana valamit a gát állapotáról, de odafönt az csak fejét csóválta, s kiköpött: - Nem bír ez semmit. Ügyelni kellett vón, hogy ne jöjjön ilyen állapotba. - Hiszen mondom én évek óta - szívta fogát Bujdosó János -, s mit értem vele? Alánézett a falura, a másik követte a pillantását. - Ha a gát átszakad, megtelik vízzel ez a teknő. Még lefolyása sincs. Azoknak se vót sok esze, akik ide telepítettek falut. - Nem az a baj, Gáspár, jó helyen van ez a falu, itt a legzsírosabb a föld, s mi va­ gyunk a legközelebb a hegyekhez; mi etetjük őket gabonával, hússal. Ami kell az élethez, mind innen kerül oda. Miből épült volna az a sok cifra porta odalenn? De a gát... a gátra ügyelni kellett volna. Ameddig visszanyúlik a falu emlékezete, min­ dig a gát dolga volt az első, csak mióta ez a nagy szárazság van, felejtettük el ma­ gunkkal szemben a kötelességünket. Hiba volt. Nagy hiba. Sőt, bűn volt az. - Még vezeklése is lehet-szúrta a végére Eke Gáspár. Aztán megbeszélték, amit tenni lehet, s azt Bujdosó még aznap elévezette a tanács előtt. 23 �A vének hümmögtek, aztán csak megszavaztak vagy harminc embert. - Kevés! - csapott mérgesen az asztalra. - De hát meg kell értenie - mondták -, dologidőben több embert elvonni nem le­ het a földekről. Kárukat ki fizeti? - Lesz itt még kár, és nem akkora! - Jó, jó... - kötötték meg magukat a vének -, de ilyen melegben, hisz még a macs­ ka is liheg az udvarban, legfeljebb kiadós zivatar várható, ezt tapasztalt gazdaként maga is tudhatja - érezni lehetett, amint Bujdosó János nagy tekintélye csorbult egyet. Erős Tamás ki is használta, s röhögve törölgette izzadt-kopasz nagy fejét: - Ni, hogy megáztam. - Vannak itt, akik évről évre elmismásolták a gát dolgát, hát legalább most ne akadályozzák a helyrehozatalt - szúrta Bujdosó János a másiknak, s már félő volt, egymásnak mennek. Csak a vénebbek csendesítettek, s aztán megtoldották még hússzal a gátat erősítők számát. Másnap ki is vonultak a töltésre, de kedvetlenül, s csak ímmel-ámmal dolgoztak a férfiak. Félbe maradt a munka a földeken, s idekint rekkenő volt a hőség; már a harangszó előtt - ha nem figyelt oda - morgolódni kezdtek Bujdosóra, s délebédkor néhányan el is szöktek. Háromfelé járhatott az idő, mikor felhősödni kezdett az ég a hegyek felől, s egy órára rá már úgy dörgött-villámlott, hogy olyanra a legvénebbek is alig emlékeztek a faluban. Pap Bertalant saját udvarán vágta agyon a mennykő, amikor a megriadt libákat terelte biztos helyre, Fésűs Ferenc magtára meg porig égett. - Nemhiába - suttogták az ijedt falusiak, ők voltak a legfőbb ellenzői a gát dolgának. - Az Erős-portára kellett volna sújtson elsőbben - morogta Fehér Bálint, s mások óvatosan bólogattak. Egész éjjel esett, nagy, tócsát verő cseppekben, ám másnap hajnalban majd szá­ zan - erős férfiak - kint álltak a töltésen. Dolgoztak, verte őket az eső, de most sen­ ki sem morgott Bujdosó Jánosra. A folyó szintje alig emelkedet, még medrét sem töltötte ki. Az emberek bizakodtak. - A nagy eső a hegyekben esik, az még nem ért ide - mondta Eke. - Az bizony igaz - bólongattak, s tovább erősítették a gátat. - Elkéstünk vele, János, nem fog kitartani. - Mi legyen? - Zsákok kellenek. Elszaladt néhány ember, de csak keveset hoztak. - Nincs több. - El kell menni a szomszéd falvakba, s ami van, elhozni. Ki is jelölt néhányat, Erős Tamás is köztük volt. - Te csak ne cibálj engem ide-oda! - vicsorgott a kopasz. - Hagyd, igaza van - szóltak az emberek. - Menjünk inkább. Aztán estére elállt az eső, de csak hogy hajnalra újrakezdje, erősebben, s amikor reggel Bujdosó János számba vette csapatát, az foghíjasnak mutatkozott. - A többiek? - kérdezte bosszúsan. Az emberek zavartan álltak egyik lábukról a másikra, végül Fehér Bálint csak kibökte: - Hát elmentek... 24 �- Hová a nyavalyába?! - Hát el... el a faluból. Aztán napközben is egyre többen tünedeztek. A zsák kevés volt, a homok is, majd lassacskán az emberkéz is. A folyó kitöltötte a medrét, és tovább emelkedett. Bujdosó János este éppencsak hazanézett egy tányér levesre - egész nap egy falatot sem evett. A felesége is azzal fogadta a leves mellé: - Mindenki megy, János. Nekünk is csomagolni kéne. - Hát csomagolj - csapta földhöz a kanalat. - És te? Válasz helyett visszarohant a töltésre, ott azonban már senkit sem talált, hát újra megindult visszafele: legalább a feleségének segítsen. Az utcákon sár, összevisszaság, szitok, vinnyogás - emberi, állati, vegyesen. „És dörgött az Úr a mennyekben, és a Magasságos zengett; és jégeső hullt és ele­ ven szén. És kibocsátá nyilait és elszéleszté azokat, villámokat szórt és megháborítá azokat. És meglátszottak a vizek medrei s megmutatkoztak a világ fundamentomai; a te feddésedtől, Uram, a te orrod leheletének hívásától..." - ötlöttek eszébe a vasárna­ pi szentbeszéd zsoltár-szavai. Szép, zengő hangon mondta a Nagytiszteletű Úr, aki most, íme, itt szalad maga is. Csomagjából egy ládika leesik, kiszóródik belőle minden, de hátra nem néz. Menekül. A falu hajnalra lecsendesedett, csak az egyre távolodó tanácstalan kutyaugatás, s az ijedt barmok bőgése, körme csattogása futott vissza az országútról. Az eső elállt, csupán az ég maradt viaszos utána. Bujdosó János végigjárta a porták nagyját, be-belépett tárva feledt kapukon, hátha hall még emberi szót, de csak egy-egy macska ug­ rott meg előtte. Megborzongatta a nedves szél. Szellemfaluvá lett élete színtere. Az­ tán mégis talált valakit; a templom lépcsején a vándorbotos ember ült - a hír hozója. Evett éppen. Bujdosó János csak biccentett, ment tovább. A vénember összecsoma­ golta a batyut, de aztán csak legyintett, s odahagyva a lépcsőn, követte. Letelepedtek a falu utolsó házánál. Odalátszottak a sebtében széthagyott zsákok, s a meggyengült töltés oldala, amelyből, mintha golyó ütötte volna rajta a sebet, patakzott a víz. - Délre áttöri - jegyezte meg Bujdosó János, majd dohánnyal kínálta a mellette ülőt. - Maga mért nem áll odébb? - Mert nincsen hová mennem. Társa bólintott, s míg dohányát szívta, eljátszott észben azzal a gazdagon hím­ zett kendővel, melyet ide-oda sodorintott a szél. Drágán adhatta egykor a boltos. - Látja, éveken át gondtalanul éltünk. Elringattuk magunkat. Mert szárazság ide vagy oda, díszesebbek lettek a porták, és itt egy marhával, ott egy tyúkkal - min­ denkinek rendje szerint -, de gyarapodtunk. Csak arra nem ügyeltünk, hogy mind­ ezt megóvjuk. Pedig a szemünk előtt volt, s mégsem számoltunk a fenyegetéssel. Bűnösök vagyunk mindannyian: asszony, ember, fiatal és öreg. Csak a csecsszopók..., csak azok nem. A karonülők sem. Az örökségünket most vetjük oda a víz­ nek. Bűnösökké lettünk. Magam is. Mert hiába szóltam, ha nem elég hangosan. És ha szóltam is, nem minden tekintéllyel a latban. Hát megmérettünk... - És most? - kérdezte a másik a repedező gátat vizsgálva. - Most? - töltötte maradék dohányát Bujdosó János. - Most várunk. 25 �N o v á k Z sü liet Napok Három napja nem beszélünk. Jobban bírod, mint én. (Remélem, ugyanezt gondo­ lod.) El kellene költöznöm. Ahányszor kilépek az ajtón, mindig a tiéd látom. Lámpa­ vagy monitorfény. Semmilyen utat nem mutat. Írok. Kattan az öngyújtód, szatyorcsörgés. Összeszeded a szemetet. Pléhcsörgés. Megint iszol. Kulcs fordul a zárban. Csak állok a háromszor összehajtogatott, visszaadandó pu­ lóverrel a kezemben, és nem ordítok, hogy elmentél. Tart fél percig, visszaérsz, először megkönnyebbülök. Csak a szemetet vitted le. Leülök az ágyra. Gyűlöllek, amiért megijedek. Eldöntöm. Ha bejössz, kidoblak. (Aztán még fürödni sem merek kimenni.) Az első napon magamra voltam dühös. Megint elvesztettem a fejem. Bár igazat adtam a háromszor átgondolt érveimnek. Rádvágtam az ajtót, te pedig dúvadként föl-le járkáltál. Testem mégis az ajtó előtt elsuhanó sziluett után kívánt. Bosszúból maszturbáltam. Nem feltételeztem, hogy nem lesz kibékülés, de semmiképpen sem akartam, hogy kiéhezettségem neked okozzon elégtételt. Este buli. Julcsi szerencsére nem kedvel. Szólt is néhány rossz szót az érdeked­ ben. Kár hogy sosem hallgatok rá. Flört csapossal, pultnál ülő selyemfiúval. 2 sör és rövid után már haza akartam menni. Az ajtóban még megbeszéltem egy randit egy Sándorral. Jól jött az önértékelés-mérlegre. A második napon összefutottunk. Rád nézni sem tudtam. Gyors kérdésedre: „Éhes vagy?" Még gyorsabb válasz: „Nem." Ez közeledés-kísérlet volt? Fürdés, olvasás, amiből föl-fölnézek, hogy telepatikus üzeneteket küldjek át. Álmos vagyok és kitartó. Gyere át, és csak feküdj mellém. Minden izmom és csontom fájdalmasan nyújtózik ki, ahogyan rájövünk, hogy elaludtál. Negyedik nap. Szóval ennyi volt. Akkor hagyjuk. Nem vagyok az a küzdő típus. Elveszi az erőm, és menekülnék otthonról, hogy ne kelljen szembesülnöm a helyzettel. Ha nem lennék olyan nagyon fáradt. Nem tudom, téged féltelek-e még, vagy magam. 26 �Hogy megint visszavonhatatlanul beleszokom az egyedüllétbe, megint egyre nehe­ zebben fogom felölteni az ál-élő-mosolyt, míg kimérten és lassan kanalaz a ma­ gány. És mert a büszkeség kódolhatatlanná teszi a kiáltást, marad a testi és lelki igények külön-külön kielégítése. Ahogyan a te véged is hasonló lesz. Nem tudom, téged féltelek-e még, vagy magam. Hát gyertek vissza hozzánk, ti olcsó és drága örömök. Ötödik nap. Kerüllek. Mert ennyi idő után már kérdéseknek és válaszoknak kellene követ­ keznie. Egyre hangosabban nevetek, egyre hangosabban fürdök, és kopogok tűsa­ rokban. Hangosan bontok bort, és vágom falhoz a poharat. Szeretem ezt a hangot. Kár hogy nem lehet ezt az egész lakást veled együtt a falhoz vágni, és levizelni a szilánkokat. De persze farkam sincs. Guggolva pedig mégsem olyan elegáns. Nyílik az ajtó, és megállsz a küszöbön. Nem nézel rám, nem szólsz. Felállok, üveg­ gel a kezemben. Nem vagy egyedi. Sem erős, sem szép. Megnyugszom. Ha nem is békét érzek, legalább nyugalmat. - Szeretlek - mondod. Csépelt szó egy csépelt helyzetben. Talán kicsit stíluso­ sabb lehetne, ha a szemembe mondanád, nem a festett lábujjkörmeimnek. Elkoptat­ tuk. Már abban a helyzetben vagyunk, amikor kötelességből viszont kellene mon­ danom. Érzem a várakozást. Tehát kilyukadt a kettőnk között lévő, már amúgy is kevéssé feszes szó-szövet. Mindig is hajlamosak voltunk túlzásokba esni. - Zoknit húzok - válaszolom. -Tessék? - Mondom, zoknit húzok. - Épp szerelmet vallottam! - Nekem meg épp a lábam fázik. - Bunkó vagy. - Csak a szokásos - vonom meg a vállam. Játszott nyugalommal rádhajtom az ajtót, annyira elegánsan, amennyire egy nőnek egy borosüveggel a kezében, mezítláb ez lehetséges. Zoknit húzok. Leülök a szőnyegre, nekitámasztom a hátam a falnak, és bámulok az ablakra. El kellene húznom a függönyt, hogy lássak valamit. Végül nem számít. Eltávolodtál. Eltávolodott. Már nem ismerem. Nem vette észre. Nem vette észre, hogy ugyanabban a hangszínben, és ugyanazzal a hangsúllyal szólt a „szeretlek", és a „zoknit húzok". Hát tényleg ennyi volt. Hatodik nap. Reggel valami gyerekes bátorság lett rajtam úrrá. Fekete és rózsaszín hangula­ tom lett. Gonosz öröm, és boldogság, ugyanakkor várakozó és ujjongó érzések. Végre újrakezdhetem ezt az egész ostoba cécót, a csábítással, a megértő hallgatás­ sal, a szempillapaskolós nézéssel, amikor ismét elmagyarázzák, hogyan kell ízlelnem 27 �a bort, az étteremben pedig segítőkészen lefordítják az olasz étel nevét (bár én is el tudnám olvasni a zárójelben a magyar jelentését). Kinyitottam az ablakot. A levegőnek frissebb illata lett, mint máskor. Nem volt türelmem kávét főzni, csak tejet melegítettem. Bele nesskávé, némi méz, és csak álltam a beépített gardróbszekrény előtt. Alul Prada csizma, ami lenullázta a szám­ lámat, bár járni sem tudok benne. Fölötte Patrizia Peppe kosztüm. Az legalább kényelmes. Tehát ruhát és cipőt nem. Fehérnemű. Visszatérésemet a jelenkori vadászmezőre fehérneművel ünnepe­ lem. Kell nekem egy ésszerűtlenül drága, kényelmetlen, szúrós, budoáros, feketerózsaszín együttes. Ami értelmet akkor kap, ha egy másik erkélyajtó előtt, egy má­ sik ágyban, egy másik testtel fekszem az én kívül-belül unalomig ismert porcikáimmal, amire legfeljebb üj csipkét tudok aggatni. Néha aggódom, hogy meddig tart ez az elégedetlenség, és mikor kapom meg ezekből a folyton változókból azokat a válaszokat, amikre még kérdést sem mertem föltenni. Bár az a dacos gondolatot, hogy én majd megmutatom a szüleimnek, hogyan kell ezt az élet-dolgot csinálni, egyre távolabb kerül. Amíg attól tartok, nagyobbat bukhatok, mint ők, addig inkább veszek egy új akció-fehérneműt. Megint. Bugyi, vastag, fekete harisnya, kámzsanyakú, vaníliasárga angórapulóver, fekete szoknya, és bokacsizma. Kényelmes sarok, hátulján szolid bőrmasni, ami azt a pajkosan magabiztos hatást kölcsönzi, ahogyan egy nő elindul egy teljesen értel­ metlen, ám jelentőségteljes vásárlásra. Úgy könnyedén. Régen kinéztem magamnak az Andrássyn egy üzletet, amitől az tartott vissza, hogy a kirakatban valahogy mindig egy nullával többet láttam, mint amennyit ért az az anyagdarab. De most szabadságot vásárolok. Sokat kell költenem. Mély levegőt vettem és beléptem. Semmi sem történt. Nemhogy egy anyáskodó, meleg eladó nem jött oda selypítve, de még egy tapasztalt szemű, középkorú nő sem mondta azt, hogy: - Drágám, tudom, mire van magának szüksége. Mindezek híján unott arccal odavetettem, hogy csak nézelődöm, és vizslattam a vállfán lógó formátlan ruhákat. Elmélkedtem, melyik darabol vagyok képes meg­ tölteni élettel, és melyikben lennék annyira nevetséges, amilyennek egy kifutón látott darab hat egy átlagos külsejű gimnazistán a metrón. És megláttam. A pulton feküdt. Egy vállfán a melltartó és bugyi, ami orvul ta­ karta az egyes részek szépségét. - Elnézést, ez elkelt? - Nem, most próbálták. Ez rosszul esett. Egy nekem szánt ruhadarabot csak ne próbálgassanak föl min­ denféle nők! Lecsaptam a csipkecsodára, és bevittem a próbafülkébe. Lassan vetkőztem le, hi­ szen még csak ismerkedünk. Háttal a tükörnek vettem föl, és behunyt szemmel fordultam meg. 28 �Először csak a ball nyitottam ki (azzal rosszabbul látok), aztán gyorsan a jobbat is, és legszívesebben hangosan ujjongtam volna. Az alapja fekete szaténból féltanga, nem simul bele közönségesen a fenékbe, ugyanakkor enged láttatni annyit a sima bőrből, ami után már valószínűleg nem kell túl sok szól vesztegetni arra, hogy mi fog történni. Körbefut az alsón egy fekete csipke, ami álnokul elegáns francibugyinak mutatja azt, ami valójában semmit nem takar. És persze a tetején egy vékony, rózsaszín szaténszalag körbefut. Eltűnik, föltűnik a fekete anyagban, és automatikusan megnézem a fonákján, oda bújt-e. Nem. Valahol el-elveszik a szaténban, majd ismét kibújik 2 centi után. A melltartó persze hasonló. Alig-alig takarja a mellbimbót egy csöpp anyag, majd arra ráhagynak az elegánsan kurvás, átlátszó csipkéből, és vállakon pedig az átlátszó hazugság, a lányos, rózsaszín sza­ lag ugrál le, föl, le, föl. Bekopognak, hogy minden rendben van-e. Persze, gyorsan lekapom magamról, hogy kifizethessem, hogy végre a magamévá tegyem, és rohanjak vele haza. Otthon kiveszek egy üveg Irsai Olivért a hűtőből, beviszem a szobámba, fölveszem az ajándékom. Fekszem az ágyon, melengetem kezemben a túl hideg fehérbort. Próbálok írni. Apró skicceket vetek a papírra, keresem azt a mondatot, ahonnan el tudok indulni. Semmi. Lefolyik a pára a borospohár oldalán az ágytakaróra. Kicsit savas. Apró buborékok képződnek az alján. Udvarias kopogás. Rosszul érint. Egy tökéletes nap romlik el. Köntöst veszek föl, és inkább kimegyek én, mintsem beengedjem. A konyhaasztalon múlt heti reklámújság. 229 Ft volt egy kiló banán. Ő közben gyönyörűen pózol. Sugárzik a fájdalom. Nézi a kezét, ahogy magyaráz miértekről, megértésről, büszkeségről. A belátás, és az alapvetően jó ez a kapcsolat résznél a térdemet nézi. A hallgatást természetesen beleegyezésnek véli, így legug­ gol elém, és a köntösöm övét bontogatja. - Egy pillanat, azonnal jövök - állok föl. Készségesen félretérdel. Visszamegyek a szobámba, óvatosan leveszem az ehhez túl szép szerzeményem, és beteszem a szekrénybe. Visszaveszem a köntöst, úgy megyek vissza hozzá. 29 �„MOST MÁR A MÚ A MÉRTÉK" - R a DNÓTI /SZÁZ C sa po d y T a m á s Papp Lajos A ma 88 éves Papp Lajossal három évvel ezelőtt találkoztam először Baján (2006.01.17-18.). A következő hosszabb beszélgetésre idén került sor, Budapesten (2009.02.09.), a volt bori munkaszolgálatos társánál, névrokonánál, a vele egyidős és szintén nazarénus Papp Bálint budapesti lakásában. Papp Lajosnak az itt két részletben közreadott visszaemlékezése, valamint általam írt életrajza a Baján és Budapesten készült, digitális diktafonnal rögzített interjú általam szerkesztett és lábjegyzetekkel ellátott, továbbá Papp Lajos által jóváhagyott, és hozzájárulásával közölt anyaga. Papp Lajos (anyja neve: Kovács Mária, szül.: Gyenesdiás, 1921.09.14.) kilenc gyermekes, nazarénus parasztcsaládból származik. Anyai ágon már a nagyszülők is tagjai voltak a Magyarországon a XIX. század elején meghonosodott nazarénus egyháznak. Édesapja az első világháború után lett baptista, majd a fegyvertelenség parancsát követő Jézus Krisztusban Hívő Nazarénusok Gyülekezetének tagja. Papp Lajos 12 éves korában kezdett el nazarénus gyülekezetbe járni, és 20 évesen keresztelkedett meg. Gyenesdiáson végezte el a hat elemi iskolát. Itt kellett részt vennie a kötelező levente foglalkozásokon, ahol a puskát nem volt hajlandó megfogni. Ezért megalázták. 1933-ban került el otthonról, és munkába állt. Családja 1940-ben elköl­ tözött a Baranya megyei Zalátára. A második világháború kitörése után, 1942. ok­ tóber 5-én hívták be katonai szolgálatra a tokaji utász laktanyába. Megtagadta a katonai eskü letételét és a fegyverfogást, ezért fogdába zárták, majd a miskolci börtönbe került. A hadbíróság először végrehajtandó halálbüntetésre, majd öt év szabadságvesztésre ítélte. A miskolci (1942. október - 1943. március 17.), majd az ungvári (1943. március 17. - 1943. július vége) börtönbe került. Itt találkozott több, a katonaság megtagadásért elítélt nazarénussal, akikkel később a kassai börtönbe, majd pedig Jászberénybe szállítják. Innen a szerbiai Borba viszik nyolc nazarénus, a katonaságot megtagadó társával együtt, 1943. július végén. A katonaságot szintén megtagadó Jehova Tanúkkal és szombatistákkal együtt, az ún. „hívő századdal", a központi bori lágerbe, a „Berlin" táborba kerül, mint munkaszolgálatos. Kényszermunkás, a bori bányaművelés különböző területein dolgozik, a szintén 1943-ban Borba vitt, 3000 zsidó munkaszolgálatossal együtt. Borból 1944. szeptember 17-én, az ún. első lépcsőben indul haza, azzal a gyalogmenettel, amelyben Radnóti Miklós is ott volt. A visszaemlékezésben résztelesen közli, hogyan jutott el Cservenkára, majd Szentkirályszabadjára, ahonnan 1944. november elején indul el Hegyeshalom irányába. Papp Lajos a hajtója annak a lovaskocsinak, amely mögött a gyalogmenet vonul. A gyalogmenetben haladt Radnóti Miklós is. Így járja meg a Szentkirályszabadja-Győr-Abda-Hegyeshalom útvonalat oda-vissza. Nazarénus munka­ szolgálatos társaival együtt Szombathelyre kerül, és annak környékén szabadul fel. 30 �A katonaságot megtagadó, bori munkaszolgálatos, nazarénus társai közül többeket a szovjet katonák hadifogolynak minősítenek, és „málenkij robotra" viszik őket a „fasiszták által elpusztított" Sztálingrád újjáépítésére. Papp Lajosnak sikerül meg­ szöknie, és szerencsésen hazaér Zalátára. A németek és oroszok által kifosztott faluban lesz földműves. Feleségül veszi a környékbeli, nazarénus Végvári Ilonkát, 1947. szeptember 13-án. Beremenden telepednek le (1947-1969), ahonnan később Bajára költöznek át. Három gyermekük születik. Egészségügyi problémái és kisko­ rú gyermekei miatt többet nem kell katonai szolgálatot teljesítenie; a Krisztusban Hívő Nazarénus Gyülekezetei pedig a Kádár-rendszer állami elismerésben részesíti (1977). Papp Lajos vasutas lesz, és váltókezelői munkakörben dolgozik évtizedeken keresztül. Nyugdíjba vonulásáig (1981) háromszor tüntetik ki „Kiváló Dolgozó" jelvénnyel. A beremendi, a bajai nazarénus gyülekezetben ún. szolga, majd a gyü­ lekezetből való hivatalos kizárása után (1973), népes családjával együtt a bajai Hit Gyülekezetének elismert tagja. Egyszerre érzi magát mindkét egyház tagjának. A képen szereplők (balról jobbra): Papp Bálint, Gu m b é r István, Szabó Imre (ül), Papp Lajos, Csizmánszki János nazarénus munkaszolgálatosok 1944 januárjában, Borban. 31 �C s a p o d y T a m á s - P a p p L a jo s „Ennyi az emberi élet!" (első rész) A születésnél kezdeném, mert az élet ott jött létre. A Balaton partján, Keszthely városától 4 km-re születtem, Gyenesdiáson, 1921. szeptember 14-én. Kilencen vol­ tunk testvérek, édesapám Papp János. Ahogy jött a háború, 1914-ben rögtön bevo­ nult katonának, és kikerült az orosz frontra. A frontvonalban a magyar és orosz katonák találkoztak. Édesapám parancsnoka egy főhadnagy volt, akit egyszer az orosz már elfogott, és azt mondta az édesapámnak, hogy dobja el a fegyvert, mert rögtön meghal. A parancsnok ugyanis látta, hogy édesapám mögött az orosz fel­ emelte, ráfogta a fegyverét, és agyon akarta lőni, és ő eldobta a fegyvert a patakba. Édesapám akkor még katolikus volt, nem nazarénus. Az orosz tiszt megmotozta, utána rögtön küldték Szibériába. Ott volt négy évig, Volgográdnál1. Télen-nyáron fát vágtak az erdőben, és bunkerban laktak, 1914-től 1918-ig. A bunkerba oroszokat is bezártak, és közöttük baptisták is voltak. Beszéltek a Bibliáról, és mondták, hogy meg kell térni, mert meghal az ember, és a pokolra jut, vagy a mennyországba. Ott megkeresztelték őt a baptisták. Nagyon örült, hogy megismerte Istennek a munká­ ját. Úgy jött haza, mint egy hívő ember, és keresett baptista gyülekezetét, de Keszt­ helyen nem volt. Nazarénus gyülekezet viszont igen, elment oda, és azt mondta, „testvérek, én is hívő ember vagyok". Mondta, hogy baptista hívő. Azt válaszolták, hogy ők egy kicsit mások, és újra megkeresztelték. 1918-ban beépült a nazarénus gyülekezetbe. Mindjárt megtért édesapámnak egy fiú és egy nőtestvére, ugyanúgy katolikusokból. Édesanyám a gyülekezet vezetőjének a lánya volt. 1919-ben 18 éves volt, édesapám 32, mikor megkérte a kezét, férjhez adták neki. Kovács Rezső volt a nagypapám. Hatan voltak testvérek, mind a hatan nazarénusok. Szüleim első gyermeke 1920-ban született, Mária, az én nővérem, és utána kilenc gyermek lett, én vagyok a második. Három testvérem már meghalt, hatan vagyunk még meg. A szülők nazarénusként élték le az életüket. Édesapám egész életében földműves volt, szőlője volt a Balaton-parton. Mikor vége lett a háborúnak, hazaengedték a foglyokat. 50 fokos hideg volt té­ len, sokan meghaltak. Édesapám átvészelte, de a tüdeje gyenge maradt a megfázás miatt. Volt egy kis birtoka Gyenesdiáson, nem volt szegény ember. Harmincban házat épített, majd behívták katonának Tapolcára. 54 éves volt, és amikor kiderült, hány családja van, rögtön hazaengedték. Akinek nem volt annyi gyereke, azt be­ börtönözték vagy vitték a frontra. A nagybátyáim is az orosz fronton voltak. Akiket bebörtönöztek, azok a nem harcoló elvet2 komolyan vették. Otthon sokan voltunk! Én az édesanyám falujába kerültem Nemesboldogasszonyfára3, ahol a nazarénus vallás kezdődött 1840-ben. Egy gazdag emberhez kerültem szolgának, mint második gyerek. 10 pengőt kaptam ott minden hónapra. A nagyapámékkal szemben lévő házban dolgoztam: 30 hold föld volt, lovagoltam, szántottam, vetettem, mindent megcsináltam, és az istállóban aludtam végig, 13 éves koromtól 19 éves koromig. 32 �Mert a jószágra kellett vigyázni! A gazda hívő volt. Villany nem volt a faluban, csak teflonlámpa. Jó helyem volt, megbecsültek, egyedüli fiú voltam, nem volt családjuk. Édesapámnak adták a 10 pengőt, nekem nem kellett, megvolt minde­ nem. Koszt, ruha, bor, sör, pálinka, minden. Együtt mentünk a gazda hintóján a gyülekezetbe, a 7 km-re lévő Keszthelyre. Ez volt az én gyerekkorom! Édesapámék Gyenesdiásról 1940-ben elköltöztek Baranya megyébe, Zaláta4 köz­ ségbe, és nekem ott kellett ezt a helyet hagynom. Gyenesdiáson eladtak mindent. Zalátán jómód volt, kibéreltek 24 hold földet. Én a lovakkal a földeken dolgoztam. Gyenesdiáson 13 éves koromtól levente voltam, de ott sem fogtam meg a fapuskát. A jobbra át, a balra át - azt csináltam. Szekeres volt a főoktató. 1939 novemberében jött egy rendelet, hogy lezárják a gyülekezeteket5. Karácsonyra már nem is lehetett menni a gyülekezetbe. A Dráva-parton hídőrséget kellett állnom a katonákkal. Leventének voltam beosztva. Zalátánál vezetett át a híd Jugoszláviába, de amikor a németek bementek Jugoszláviába, 1941 húsvétjára fölrobbantották a híd másik felét6. A gyülekezet nem szűnt meg, vigyázva elmentünk egy páran házakhoz, és ott tartottuk meg az összejövetelt. A csendőrség figyelte, és ha leleplezték, a gyüle­ kezetek vezetőit internálótáborba vitték Nagykanizsára. Akiket elvittek, talán más­ fél évig voltak ott. Édesapám nem volt vezető, őt ez nem fenyegette. Érződött Hit­ ler nyomása Magyarországon is. A nyilasok már fölléptek: a kovács fia, Gazda Sanyi, akinek az apjához édesapám lovat patkoltatni járt, és aki velem járt iskolába, 16 éves volt, amikor belépett a nyilas pártba. A Pesti úton, mert Gyenesdiáson már akkor betonút volt, rajzolta a horogkeresztet az útra. Közben elütötte az autó és meghalt. Behívtak katonának 1942. október 5-én Tokajba, az utászokhoz. Az állomásról bekísértek minket a hegyekben lévő laktanyába. A Bodrogra kellett lemenni hi­ dásznak és utásznak. A pontonhíd vezetését kellett megtanulni, két hétig jártunk le a folyóhoz tanulgatni az építést. A hegyekbe pedig gyakorlatozni jártunk, puska nélkül: jobbra át és balra át. Két hét elteltével osztották a puskákat. Mondták, hogy „egy köpeny, egy csizma, egy csajka, és a köpenybe takarja össze. Most jöjjön a Papp Lajos!" Azt válaszoltam: „Főhadnagy úr, jelentem, én a hitbeli meggyőződé­ sem és Jézus Krisztus tanítása miatt nem ölhetek embert. Tehát ha nem ölhetek embert, akkor fegyvert miért fogjak, mert én nem akarom becsapni az államot, hogy amikor kivisznek a frontra, lövök, de nem lövök. Agyon kell lőni az ellensé­ get. Ezt nem tudom elfogadni." Azt válaszolta: „Hát fiam, ez nem így van, katonák vagyunk, háború van, tudja-e? Jól van, fiam, megértettem." Major nevű főhadnagy volt. Délben megebédeltem, és lementem, hogy a csajkámat elmossam a Bodrog­ ban. Major főhadnagy lejött utánam, és azt mondta: „Fiam, nagyon-nagyon sajná­ lom ezt a dolgot, nem tudom mi lesz, de nehéz helyzet ez. Meg kell fogni a fegy­ vert, mi katonák vagyunk." - „Főhadnagy úr, én nem tudom elfogadni, én nem tudom megtenni!" - „Lajoskám, én is Istenfélő ember vagyok, én is ismerem a Bib­ liát, de most háború van." - Ilyen szépen beszélt a főhadnagy! Fölértünk a Bodrog­ tól, és sorakozót rendelt el mind a három századnak. Szólított: „Papp honvéd, jöj­ jön előre!" Ott volt egy asztal, megállt előtte, és azt mondta: „A fegyvert akarjuk átadni, mert ez a kötelességünk. Ön kijelentette, hogy a hite, meggyőződése miatt nem fogja meg a fegyvert." Az ott álló őrmester megszólalt: „Micsoda?". Rám vágta a fegyvert, és szíjjal kezdte rám kötni. A főhadnagy azt mondta erre: „Őrmester, ki 33 �parancsolta magának, hogy tegye rá erre a fiúra a fegyvert? Vegye le azonnal!" „Igenis főhadnagy!" - összesült az őrmester. A főhadnagy azt mondta neki, hogy távozzon, nekem meg azt: „Fiacskám, meg van próbálva minden, tehát nem tudja elfogadni, én ezt értem, de az a következménye, hogy be kell, hogy zárjam a fogdá­ ba." Be is kísértek a fogdába. Ott voltam két hétig. De közben Major főhadnagy bejött, és megkérdezte: „hogy van, fiam?" Minden reggel kihallgatás volt, a Fickó nevű százados vezette, századparancsnok, aki nagyon gonosz ember volt, rúgott, vágott, azt mondták a katonái. De engem a százados soha nem fogadott, azt mond­ ta, maradjak a fogdában. Egy alkalommal bejött értem egy őrmester, és azt mondta, hogy el fog kísérni Miskolcra. Vonatra ültünk, a falujában leszálltunk, elment a családjához. Nekik azt mondta rólam: „Viszem a börtönbe ezt a fiút, mert el fogják ítélni." Talán adtak valami harapnivalót, és indultunk tovább, a miskolci körletlaktanyába. Az őrmester átadott a kunsároknak7, Nándori és Osvald szakaszvezetők­ nek. Nándori szakaszvezető azt mondta: „Már megint a hívők!" És ezzel megkez­ dődött a harc. Ahogy csak bírt, ököllel ütött, úgy, hogy nagyon megdagadt a fejem. Belökött az egyes zárkába. Ott csak egy ágy és egy szék volt. Három-négy nap elteltével éreztem csak a fejemet, annyira feldagadt. Aztán a húszas, fogadó zárkába tettek. Itt voltak vagy negyvenen. Kérdezték a fiúk, hogy miért hoztak be, mon­ dom, hogy hívő vagyok, és nem fogtam fegyvert. „Micsoda? Nem fogtál fegyvert?" - csendőrök voltak oda bezárva. - „No, majd megfogatom én veled a puskát!" Mondom nekik, hogy maguk is olyan rabok, mint én. Kiabáltak velem. Figyelte ezt két, a váci fegyházból odakerült idősebb férfi, Filéner és Frigmann bácsi. Azt mond­ ták a csendőröknek: „Tűnjetek az ágyatokhoz. Papp, gyere!" - és közibük vettek, köztük feküdtem. Mondták, hogy hozzád senki nem fog nyúlni. Nem tudom, miért voltak olyan kedvesek, hiszen betörők voltak, három évet kaptak. De senki nem bántott többet. De egyszer Osvald szakaszvezető adott egy nagy pofont. Hazulról küldött édesanyám csomagot, jó kis finom körte volt benne. Azt mondta az Osvald, ebből ő is kér, mert előtte kellett felbontani. Nem volt rosszindulatú, de hogy a pofont miért adta? Hát adta! Aztán áttett a 18-as zárkába, ahol mind veszélyes rablók, gyilkosok voltak. Miközben elkísért, azt mondta: „Fiam, azért teszlek közi­ bük, hogy vigyázz rájuk, ha valami történik, zvirkli8 van az ajtón, az őr meg állan­ dóan sétál körül, és ha valami történik, te azonnal kiabálsz! Ezek olyanok, hogy kiszedik a falat, és elszöknek. Amikor észreveszed, hogy bontják a falat, szóljál ki, de finoman, csak akkor, amikor az őr odaér, különben agyonütnek ott." Korábban volt egy falbontás, és többen átszöktek, később mindet megfogták, vastag lánccal kellett sétálniuk. Nem került rá sor, hogy kiszóljak, pedig ott voltam öt hónapig. Aztán egyszer fölhívtak a tárgyalásra. A kapunál volt a hadbíróság, hat személyből állt, mind magas rangban voltak. A hadbíró azt mondta: „Megértjük, hogy kinn a századnál nem fogadta el a fegyvert, de mi most felkínáljuk, ha most elfogadja, semmi baj nem lesz, és mehet vissza a századhoz. Sőt, amikor visszamegy, még szabadságot is kap haza." - „Bíró úr, hitbéli meggyőződésem, Jézus Krisztus tanítása azt mondja, még az ellenséget is szeretni kell, nemhogy azt, hogy aki nem ellenségem, azt agyonlőjem. Én nem tehetem meg, hogy elfogadjam a fegyvert" - válaszoltam. Kérdezték, hogy tudok-e arról, hogy háború van: „Tudja azt, hogy statárium, rögtön ítélő bíróság van?" - „Tudom." Föltették a kérdést, hogy: „Elfogadja-e a fegyvert, 34 �vagy Jézus Krisztust?" Mondtam, hogy nem tudom elfogadni, és akkor már gépel­ tek, rózsaszínű papírra, és aláíratták velem. Halálos ítélet volt, rögtön, golyó által végrehajtandó. „Inkább a halált válassza, mint Jézus Krisztus tanítását megtagadja" - ez volt az ítéletbe írva. Amikor vittek kifelé, hallottam, hogy azt mondja az egyik tiszt: „Bíró űr, most öljük meg ezt a fiatalembert? Az anyja nevelte így, hogy nem szabad embert ölni." Finoman mondta, de jó fülem van, így meghallottam. Mondta, hogy adjanak nekem öt év próbaidőt. Ráállt a bíró! Visszahívtak, és azt mondta: „Fiam, gondolkodtunk az ügyön, és arra gondoltunk, hogy fölfüggesztjük ezt a kivégzési állapotot, adunk helyette öt év börtön gondolkodási időt. Elfogadja?" „Elfogadom, bíró úr!" Akkor újra írtak egy papírt. Ez volt 1942 novemberében, az ítéletemről a papírt a nagy háborúban elveszítettem. Én nem is remegtem, úgy álltam, mint egy honvéd, sima derékszíjjal, katonaruhában, utászcsizmában, teljes fölszerelésben, csak puskám nem volt. A miskolci börtönben volt akasztás, két embert büntettek, a börtönablakból rá lehetett látni a bitófára az udvaron. Az elsötétítés alatt loptak, elrettentő példának szánták az akasztást. Akkor velem két nazarénus is be volt börtönözve. Az egyik Gyemrócki Mihály, jugoszláviai fiú volt, ő lett az alezredes börtönparancsnoknak a kertésze. Szabadon kijárt. Odajött a zárkaajtóhoz, és hívott engem, a nazarénusokban megbíztak. A másik nazarénus, akinek a nevét nem tudom, az is jugoszláviai volt. Az előző évben pedig volt egy bajai fiú, Vidákovics Mátyás, aki kikerült a börtönből az orosz frontra, ott volt szanitéc. A 18-as zárkából elvittek, mert jött egy rendelet, hogy elszállítanak hét embert. Velem ott 20-22-en voltak, fiatalok, vala­ mennyien köz törvényesek. Közülük hatot kezüknél fogva összekulcsoltak, én a végén hetedikként egyedül voltam, és egy katona lekísért minket a miskolci állo­ másra, ahonnan Ungvárra indultunk. Kulcsár őrmester azt mondta nekem - annyi­ ra megbízhatóak voltak a nazarénusok -: „Erre a hat emberre te is vigyázz, hogy el ne szökjenek!". Fölértünk Ungvárra, ahol nagyon gyönyörű börtön volt, a csehek építették. Üvegből volt még a tető is. Olyan tisztaság volt, olyan gyönyörű volt, csak hát börtön volt. 400-an voltunk. A börtönparancsnok azt mondta, ha valaki talál egy tetűt, az szabadságra mehet, akkora tisztaság volt. Én házimunkás lettem, ami annyit jelentett, hogy járkálhattam szabadon a folyosón, és csajkákban osztot­ tam az ebédet. A foglár neve Rátkai volt. Hatan voltunk a zárkában, jó nagyidős köztörvényesekkel voltam. Minden reggel félórás séta volt, körbe-körbe. A dévaványai Papp Bálinttal is ott találkoztam, meg Szabó Imrével9. Papp Bálint is öt évet kapott. Külön zárkában voltunk. Bepirosodott a lábam, és bekerültem a gyen­ gélkedőre. Aki ott meghalt, azt a lábánál fogva vitték le a lépcsőn, csak úgy kalim­ pált a feje. Én hálás vagyok, mert adtak valamilyen kenőcsöt, amitől jól meggyógy­ ult! Igaz, ha rákentem a lábamra, csak úgy füstölt, úgy be volt gyulladva. Papp Bálint is odakerült rühességgel, ott ismerkedtünk meg. Ungváron kiadták miniszte­ ri rendeletben, hogy munkásokat kérnek Borba10, ezt én nem tudtam. Fegyveres őr kísért minket Kassára, ahová más börtönből is hoztak nazarénusokat. Itt találkoz­ tunk össze Móczár Lászlóval, Gumbér Istvánnal és Kocsis Jánossal. Átadtak egy olyan főhadnagynak, aki akkor jött meg a frontról. Azt mondta: „Ötven embert öltem agyon, titeket is rögtön agyonlőlek, ezért kaptam a szabadságot." Rúgott, vágott bennünket, de közben ott volt egy szakaszvezető, és azt mondta, adja neki ezeket az embereket, majd ő elintézi őket. „Jó, átadom, vigye őket, és lője agyon 35 �őket, ahol akarja" - mondta a főhadnagy. „Jó, köszönöm! Fiúk, utánam!" - vála­ szolt a szakaszvezető. Mentünk egy jó darabon, miután odaszólt: „Atyám fiai, csak csöndben legyetek." Baptista szakaszvezető volt, a baptisták fognak fegyvert. Ka­ tonai raktárba tett minket munkára. Egyszer megjelent ez a hadnagy, és mondta: „Szigorúan tartani ám őket!" Egyetlen napig voltunk Kassán, innen átirányítottak minket Jászberénybe, de még akkor sem tudtuk, hogy miért. Egy nap alatt értünk Jászberénybe, ott zsidók is voltak, de már elmentek. Július eleje volt, már ott volt a Jehovista század, a szombatisták, összegyűjtötték az embereket11. Négy-öt napig maradtunk. Móczár bácsinak a felesége jött látogatni, messze lakott, ezért jött bicik­ livel. Tudtam édesanyámnak is üzenni, és ő is jött. Hozott egy kis csomagot. Tilos volt a területről kijárni, de benn szabadok voltunk, a jászberényi zsidó iskolán be­ lül, ahova el lettünk szállásolva. A nagy területen 160 Jehova Tanú, 18 adventista és 8 nazarénus volt. Ez tette ki a századunkat, ami végig is kísért bennünket12. Szökés nem volt. A Jehovista zónaszolgák13, vezetők ketten föl voltak húzva egy oszlopra, felkötötték őket a tűző napon. Ott lógtak, mert nem fogtak fegyvert, és nem vették föl a katonaruhát. A magyar keretlegénység tette. Az egyik Garai vol14. Aztán jött a rendelet, hogy vonatra kell ülni, és kísérettel cl kell menni Ercsibe. Semmit nem mondtak, hogy hova visznek, csak hurcoltak. Ercsiben mondták meg, hogy ettől a naptól kezdve a hajón utazunk Bor városába, ami annyit jelenteit, hogy a bori réz­ bányába megyünk dolgozni, ahol már zsidók is vannak, egy hegyet fogunk clhor­ dani. Mindezt a századparancsnokunk, tartalékos tiszt, hadnagy Bánhegyi Géza15 mondta. A hajó Baja felé ment le. Miután elindultunk, már semmi különös nem volt, a hajó belsejébe is lehetett menni, meg a fönti részre is. Mi, nazarénusok mind fönn voltunk16. Egyszer csak hallottuk, hogy a magyar katonák lenn ütik a jehovistákat, Garait is. Fölszaladtak. Jókedvükből ütötték őket. Amivel mentünk, egy nagy, szabályos gőzhajó volt, ez az egy, a 801-es munkás­ század ment vele, zsidók nem voltak közöttünk. Hat keretlegényről tudok meg egy tisztről, náluk volt kézifegyver. Mi, nazarénusok katonaruhában voltunk, a jehovisták és adventisták17 mind civilben. Az adventisták fölvették volna a katonaruhát, de valahogy nem kötelezték őket. Mind idősebbek voltak, csak be leltek hívva, mint tartalékosok. Úgy emlékszem, hogy az adventisták közül ketten elfogadták a fegyvert, beálltak a keretlegények közé. Kaptak fegyvert, ruhát, és a keret befogad­ ta őket, mert magyar emberek voltak, nem zsidó emberek. Nem tudom, mi lett velük, mert amikor jöttünk haza, már nem voltak velünk. Csak azért fogadták el a fegyvert, hogy jobb legyen a dolguk, de semmi keménységet nem mutattak. A hajó először Prahovoba18 ment, Ercsiből délelőtt indultunk, és másnap délben ott is vol­ tunk.19 Addig nagyon jó volt az út, kaptunk egy kis ennivalót. Onnan vonattal men­ tünk Zajecsárra20, innen kisvasutat építettek Borba, ami jó 50 km-re ment, a he­ gyekben21. Borban a szombatisták nem akartak szombaton dolgozni22, ezért kettőt kikötöttek. Bilinccsel gúzsba kötötték őket. Mozdulatlanok voltak, és fellökték őket. Borzasztó volt, és egy óra hosszát tartott. Utána önkéntelenül ugráltak, rázkódtak, miután levették róluk a bilincset, elsenyvedt mindenük. A többi szombatistát nem kötötték ki. Csak ezeket, elrettentésként. Utána elfogadták a munkát, és szombaton dolgoztak, a vasárnapunk volt szabad mindannyiunknak. Borban láttam, hogy a vagonok meg voltak rakva vastag rézlemezekkel. Ragyo­ gó tiszta réz volt, és ment a németeknek. Egészen idáig, Prahovoig és Borig, zsidók 36 �nélkül utaztunk. A bori állomásról a városon keresztül kísértek a „Berlin" tábor­ ba23. Ott óriási, régi fa barakkok voltak, 20-30 is talán a nagy területen, a franciák építették. A mi századunk egy olyan barakkba ment, ami elől volt. A zsidók akkor már olt voltak. Ez 1943. július 18-a körül volt, és a zsidók kb. egy hónappal előbb érkezhettek24. Emeletes ágyak voltak, és én fenn aludtam. Nagyon csíptek a polos­ kák este, amikor a villany már el lett oltva. A vánkos alól jöttek elő, és csíptek. Saj­ nálom, hogy a zsidók mind ezekben a barakkokban maradtak, de nekünk, mint magyar embereknek, szombatistáknak, jehovistáknak és nazarénusoknak, új ba­ rakkokat csináltak. Még egy tiszta, új barakkot építettek az orvosi rendelőnek, a cipész-műhelynek, és a különböző ipari műhelyeknek. A két barakk egymás mellé került. A szombatisták voltak az egyik végén, a keretlegények oldalán, a jehovisták voltak hátrább25. Az út menti barakkok mellett helyezkedett el a temető. A szerbek siratták a ha­ lottaikat, zapéváztak26, kivitték az ételt, rátették a sírra, megehette bárki. Ez a kul­ túrájuk! Reggel fölébredtünk, és fölhallatszott, hogy siratták a halottat, zapéváztak. A táborparancsnok, Balogh András alezredes27 elsőrangú ember volt. Amikor beértünk a táborba, az ortodox zsidók istentiszteletet tartottak abban a nagy ba­ rakkban. Fölkötötték a fejükre és a kezükre a szíjakat, imádkoztak. Az alezredes megengedte nekik. Balogh alezredes 170 cm magas, széles vállú, kicsit molett, jó állású bácsika volt, kb. 50-55 éves lehetett. Szemüvege nem volt. A hangja nem volt durva. Megjegyeztük azt, hogy megengedte, hogy a zsidók istentiszteletet tarthas­ sanak. Ilyen szabadság volt, ilyen volt a kezdet! 1943 végén elvitték haza, mert ilyen jó embert nem hagynak ott. Helyette jött Marányi Ede, gyilkos alezredes úr, aki egy nyilas, egy németpárti, végtelenül gonosz ember volt28. Balogh alezredes távozása előtt elment egy főhadnagy is, mert a levegő rezgett a kéngáztól, és a fő­ hadnagy nem bírta, meg akart halni. Ez attól volt, ahogy égették a követ, abból jött a füst, teli lett egész Bor városa. Csak azt zavarta, akinek gyenge volt a tüdeje. Föl­ mentünk a hegyre, és ott már nem volt füst. Minden századnak volt egy szolgálatvezetője, nekünk Zbranek Béla29. Mellettük általában 6-8 keretlegény szolgált, de olyan is előfordult, hogy tízen voltak. Egyszer dolgoztam a bányánál, mint robbantó, máskor, mint lovaskocsis. A bányavasúton karbantartó voltam, talpfákat vertem a sínek alá, mert a szállítás köz­ ben meglazul az altalaj. Végig kellett járni az egész pályát, és figyelni, hogy hol lazul. Nemcsak én csináltam, hanem az egész csapatom. Voltam napos ügyeletben is. A leghosszabb a robbantós munkám volt. 1944 márciusától szeptember 17-ig, amíg el nem indultunk, robbantós voltam. A táborunk a várostól két km-re volt, a munkahelyünk pedig kb. egy km-re a tá­ bortól, az aranyhegyen. A bányában aranyat, ezüstöt és rezet bányásztak. Elérkez­ tünk a bányához, az első lépcsőhöz. A lépcső fölött 8 méteres fal volt, és így tovább, 8 emeleten keresztül, míg fölértünk a hegycsúcsra. Teraszos volt. Minden teraszon kisvasút vezetett kis csillékkel. És minden ilyenen egy bagger30, kanalas gép, ami a követ rakta a csillékbe. Nekem furatot kellett csinálnom a hegy jobb- és bal oldalán, és középen, fúrógéppel a kemény kőbe. Utána donaritot, robbanószert tömtem bele, vezetéket teltem bele, és meggyújtottam mind a hármat. Félre mentem, és kirob­ bant egy kb. 6 méteres anyagdarab, amit talicskával kitoltunk. Aztán bementünk a hegybe, mindkét oldalon három métert, és azt is kirobbantottuk. A komolyabb 37 �robbantásokat a partizánok31 csinálták. Szerbül kiabáltak nekünk, hogy dolgozzon a nép, a padkán, ami egy kilométer hosszú volt. Zsidók voltak a mozdonyvezetők, és a völgyekbe vitték ki, ahol kiborították, töltötték a völgyeket fel. A vonaton kb. 10 csille volt. Ez mind törmelék, mind meddő kő volt. Mi végig, egészen szeptem­ ber 16-ig ezt csináltuk. A sziklákon 50-60 fokos meleg volt azokon a nyári napokon. Azért volt ilyen meleg, mert a kőhegy visszavágta. Amúgy ott sohasem volt tél, mondták a szerbek, hogy plusz ötnél télen sem ment lejjebb. Télen is egy ingben jártunk, olyan meleg ott lenn a táj. 1944. január 15-én a gyepen egy ingben hevertünk a barakkunk előtt, munkaszüneti napon. Január 17-18-a körül Magyarország felől jött egy hideghul­ lám, és esett egy kis hó is. Ennyi volt a tél. Olyan idő volt, hogy éppen hogy csak nem olvadt el a hó. Egy kicsit megmaradt, aztán el is ment. Úgyhogy a hideggel nem is kellett küszködnünk. Katonaruhában dolgoztunk, nem is fáztunk. Balogh, amikor kiértünk Borba, tartott egy nagy előadást, és azt mondta: „Fiúk, ezt a hegyet öt év alatt kell elhordani! Arra vigyázzatok, fiúk, hogy ott fönn vizet ne igyatok, mert van ott víz, fel van nyomatva, de az maláriás. Egy ember mindig menjen le a völgyekbe, és a jó forrásvízből hozzon fel a csapatnak." A mozdony húzta a csillét, és kiért a völgyekhez. A vasút mindig odébb lett rukkoltatva, mindkét végén. Itt is dolgoztam. Alá kellett verni a stiperfáknak32, hogy ne mozogjanak, és ki ne essenek a csillék. Ezt kellett figyelni, egyengetni. Javítottuk végig a pályát, ami egy kilométer hosszú volt. A cél az volt, hogy nyitott bánya legyen, és a rezet megtalálják. A német munkamesterekkel csináltuk a vasutat. Egyszer az egyik megfog, int, hogy oda álljak. Kicsit tudott magyarul, azt mondja: „Mindig csak te fogsz dolgoz­ ni?" Mert látta, hogy én mindig mozgok, mindig hajolok. Nem egyforma az ember, mások elálldogáltak, nem hajtottak annyira, csak azt látta, hogy én mindig csiná­ lom. Álljak félre, azt mondta, nem engedte, hogy csak én csináljam, pihentetett. Nekem nem volt panaszom rá. A réz, az arany és az ezüst együtt ment a kohóba, és ebből olvasztották ki az aranyat, rezet, ezüstöt, külön-külön. Egy kis követ én is letörtem, és meg tudtam menteni ennyi viharon keresztül33. Annyira elhordtuk a hegyet, hogy ebből az anyagból már egy ház kidomborodott, úgyhogy ez már nyitott volt. Jól spekuláltak a németek! Ezért dolgoztunk mi a zsidókkal együtt. Mi nem mehettünk a zsidó barakkokhoz, a zsidókkal nem beszélhettünk, megtil­ tották. Nem tárgyalhattunk velük, azt mondták, hogy mi magyar emberek, magyar katonák vagyunk, és nekünk a zsidókhoz semmi közünk. Nem is dolgoztunk együtt. Aránylag becsben tartottak minket, ezt lehet mondani. Zbranek Bélára semmi rosszal nem tudok mondani. Marányi utasítására Bánhegyi Géza volt a parancsnokunk. Jól végeztük a munkát. Az egész századunkból egész idő alatt egy szökés sem volt. Elrendelték, hogy éjjel-nappali szolgálatot kell a barakkban teljesíteni. Közülünk, nazarénusok közül választottak ki szolgálatost. Bálinttal34 én voltam egy-huszonnégyet, aztán ő pihent egy-huszonnégyet. A dolgunk az volt, hogy vigyázzunk, senki meg ne közelíthesse a barakkunkat, se kívül, se belül. Állandóan ébren kellett lenni a partizánok miatt. A fegyveres őrséget kellett mentesíteni. Elegen lettek vol­ na, de azt akarták, hogy szolgáljunk mi, hogy ők pihenhessenek. Az volt a címünk, 38 �hogy napos ügyeletesek. Ez ment egy jó darabig. Jött a Marányi alezredes, aki azt mondta, hogy mi nem lehetünk őrök, csak fegyverrel. Azt mondtuk: „Bánhegyi főhadnagy úr, hát azért vagyunk itt, mert nem fogtunk fegyvert. Nem lennénk itt, ha puskát fognánk, akkor szabad emberek lennénk." Marányi azt mondta erre neki, akkor irány ki az aranyhegyre dolgozni. Csak könnyebb volt napos ügyeletben lenni, de vége lett ennek. Saját keretlegényük került ügyeletbe. A fehér karszalagos zsidókat időnként megkülönböztették, ők lehettek őrök is. Tudom, hogy Weisz doktor fehér karszalagos volt. Nekem jóbarátom volt, doktori címe volt. Mérte a hegyet, nem dolgozott. Beszélgettünk, mondom neki, hogy „Tudja-e, hogy a zsidóknak miért van ez a nehéz nyomor? A régi izraeli engedet­ lenségből! Az Isten így rendelte!" Azt mondta: „Jaj, Lajos, ha Isten volna, akkor mi nem lennénk itt." A zsidók ledolgozták reggeltől estig a munkaidőt, és utána a keret fölzavarta őket a hegyre, és a hegyre hason gurították le őket. Kínozták őket, az elfáradt embereket. Marányi idejében két szökés volt. 50 km-re voltak tőlünk a partizánok és át akar­ tak menni hozzájuk. A hegyekben a németek elkapták őket, átadták a magyar pa­ rancsnokságnak, és az egész tábornak össze kellett állni, és végig kellett nézni a kivégzésüket. A munkahely felé eső hegy tövében volt a kivégzés. A mi századunk került oda éppen a kivégzőasztalhoz. Azt mondták: „Két zsidó barátotokat halállal bünteti a magyar törvény." A hegyoldalban gépfegyverek vettek körül, hogy ne­ hogy lázadás legyen. 15 méterre voltam, négy őrmester és a bíró kiadta, hogy „a halálos ítéletet végrehajtani!" Két keretlegény elővezette az elsőt, a négy őrmester felé fordította, kettő a szívre, kettő a fejre célzott. Kiloccsant az agyvelő. Ahogy a másikat vezették, a kísérő katona el akart ájulni, ügy, hogy egy másiknak kellett kísérni35. Ott már meg volt ásva a gödör, el is temették. Tehát nem a temetőben, hanem ott temették el őket. Bánhegyi Géza azt mondta nekem: „Na, Lajoskám, ennyi az emberi élet!" Őtet is megrázta! Marányi idejében a tábornak volt egy óriási étkezdéje. Mi a saját barakkunkban étkeztünk, az ő étkezdéjükbe nem mehettünk. Egyszer láttam, hogy az étterem közepén magasan egy vasrúd volt áthúzva, kb. 2 méter magasan. Ezen a vasrúdon lógtak a zsidók, oda voltak kikötve36, ez mindennapos volt. Nazarénusok közül egyet sem kötöttek ki, és a jehovisták közül sem. Mi szerettük a zsidókat, sajnáltuk őket. A tisztek szállása Borban volt, 2 km-re a „Berlin" tábortól. Egyszer egy puskát vittem be egyedül a városba az alezredes úrnak. A város közepén volt a nagy tiszti szállás. Ott is zsidók dolgoztak. A Marányi azt mondta „Nézd a kóbit, nem bírja!" mert a zsidók nem bírtak valamit fölemelni. Gúnyosan mondta! A piac az úttól 100 méterre húzódott, oda el lehetett menni, vásárolni ennivalót. Kaptunk tíz napra 60 dinárt, és marmaládát, 20 dekát, és jó kecskesajtot. Mi nem dohányoztunk, akárcsak a jehovisták és a szombatisták, nem is kaptunk dohányt. A hívő század nem do­ hányzóit. A latrina a táboron kívül volt, a mi barakkunk fölött kb. 100 méterre. A latrina 200 méter hosszan ment fölfelé. Oda járt az egész „Berlin" láger, kivéve a keretlegényeket. A nyolc nazarénus igencsak összetartott. Sok idő nem volt, de mindenki elmondta, hogy az egyháznak mi a célja. A jehovisták azt mondták, ha eljön az ezeréves király­ ság, akkor a jehovisták fognak fönn kormányozni, nekem ezt magas volt elgondol­ ni. Mi az Ige szerint mennyországról beszélünk és pokolról. Hitvitákat lehetett 39 �volna tartani, de mi nem bocsátkoztunk bele. Tudtuk, hogy nem lehet őket meg­ győzni. De ők azért próbálkoztak! A szombatisták nem próbálkoztak, velük egy volt a hitvilágunk. Annyi volt a különbség, hogy ők szombaton ünnepeltek, mi meg vasárnap. Nem sikerült senkit megtéríteni sem közülünk, sem a zsidók közül. A zsidókkal ők sem barátkozhattak. A nazarénusok között nem volt nézeteltérés. Vasárnap délelőtt mi lementünk a folyóhoz istentiszteletet tartani. Ott énekeltünk, Bibliát olvastunk. Belgrádból nazarénusok jöttek hozzánk, hogy honnan tudtak ró­ lunk, nem tudom. Hoztak ruhát, ennivalót. Beengedték őket a táborba, és átadhatták. Balogh alezredes idején a zsidók szabadságra jöhettek haza tízes csoportokban. Ez ment is egy darabig. Aztán az történt, hogy nem jöttek vissza, és megszüntették a szabadságokat. Voltak, akik visszajöttek, csak nem mindenki jött vissza, és ezt szökésnek vették. Amikor megjött Marányi, már szó sem lehetett szabadságról. A hívő századnak nem adtak soha szabadságot. A zsidók vonattal mentek Prahovoba, és onnan tovább. Kaptak papírt, de a keret nem kísérte őket, munkaszolgálatos katonák voltak. Úgy emlékszem, hogy az elsők még visszajöttek, de a harmadik, negyedik csoport már nem jött vissza. A Straflágerben37 voltak a Titoéktól elfogott partizánok. Azok is foglyok, meg­ bízhatatlan emberek voltak. Elfogták őket a németek, behozták őket egy külső lá­ gerbe, munkára. Szegény gyerekek, téli idő volt, a csille leesett, kiszakította a vasat, és legurult a hegy oldalába. Kötéllel húzatta a mester a hegyoldalban 20-30 emberrel. Nekik német volt a parancsnokuk. Ez az egy alkalmam volt, hogy találkoztam szerbekkel. A hátukon egy nagy „S" és „T" betű volt, azt jelentette, hogy Strafláger, hogy büntetőtáborban vannak. A „Bregenz" táborban is jártam, kb. 20 km-re vol­ tam Bortól38. Egy darabig én is voltam lovaskocsis, két lovam volt. Befogtam a lo­ vakat, és egy tizedes jött velem, el kellett hoznom a „Bregenz" lágerből, már nem tudom mit, Borba. A négyes kilométernél, Bor városától 4 km-re délre volt a nagy kohó, oda mi nem mehettünk. A kohó üvegfala 100 m hosszú volt, éjjel láttuk, aho­ gyan gyönyörűen hömpölygött benne a tűz. A kibányászott köveket oda vitték, ott lett cseppfolyóssá. Amikor az érc kifolyt, finomították, a négyes kilométerkőnél volt a finomító39. Ott voltak asztalosműhelyek, nagyobb üzemek is, ezeknél zsidók is dolgoztak. Az egy elit hely volt, mert ott már komoly dolgok történtek, az arany és az ezüst szétválasztása. Arra mentünk ezzel a kocsival, és elkanyarodtunk a „Bregenz" tábor felé30. A hegy belsejében ezek a „Bregenz" tábori zsidók csinálták az egyenes vasutat. A német egyenes alagutat akart, hogy ne kelljen kerülni az áruval. Az egyik zsidó gyerek megtudta, hogy én megyek, nem vinnék-e el egy kis csomagot, egy kis élelmet, amit vett a piacon, a „Berlin" táborból egy kollégájának a „Bregenz" táborba? Én betettem az ülésbe. Amikor kivettem a „Bregenzben", meglátta a tizedes, mondtam, hogy az egyik kolléga küldi a másik kollégának. „Micsoda, tudja, hogy magának ezért halálbüntetés jár?" - „Csak nem?" - kérdez­ tem. „Zsidótól elvenni ilyet? A zsidókat pártolni? Többet ilyet ne csináljon, nagy baj tud lenni ebből." Mondtam, hogy bocsánat. Nem jelentett föl. Az élelmet nem ám hogy odaadta volna, hanem eldobta. A „Bregenz" tábor jobb volt, mint a „Ber­ lin" tábor31. Kisebb, rendezettebb, szép erdők, fák között. Ott csak egy század volt, amely 200-220 emberből állt. 40 �Jegyzetek 1 Volgograd, 1925-től Sztálingrád, a Volga jobb partján elterülő város. 2 Nem harcoló elv: a katonai eskü, a fegyveres kiképzés és egyben a fegyveres katonai szolgálat nazarénusok általi elutasítása (a fegyvertelenség parancsa). 3 Nemesboldogasszonyfa: Hévíztől 4 km-re nyugatra lévő, ma Alsópáhokhoz tartozó település. 4 Zaláta: a magyar-horvát határ és a Dráva közelében, Drávaszabolcs határátkelőtől kb. 30 km-re nyugatra lévő falu. 5 Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter 1939. december 2-án kiadta a 363.500/1939. VII. a számú rendeletet. Ebben az antimilitarista tanokat valló, és a honvédelmi érde­ keket sértő kisegyházak (nazarénusok, adventisták /szombatisták/, szombatosok, Jehova Tanúk, Istengyülekezet, őskeresztények, pünkösdisták) működését azonnali hatállyal betiltotta. A vallás- és közoktatásügyi, valamint az igazságügyi miniszter ezt követően számos rendeletet adott ki ezen gyülekezetek ellen. 6 A forgalmas vasúti Dráva-hidat a németek 1941. áprilisában robbantották fel. 7 Kunsár: foglár, börtönőr. 8 Zvirkli: a börtönkörlet ajtaján lévő, kívülről elhúzható, kör alakú, 5-8 cm átmérőjű kisméretű üvegablak. 9 Papp Bálint (anyja neve: Boros Julianna, szül.: Dévaványa, 1921.11.26.) és Szabó Imre katonai szolgálatot megtagadó nazarénusok. 10 Bor: Belgrádtól 210 km-re délkeletre, a szerb-román-bulgár határnál lévő szerbiai település. 11 Jehovista század („jehovások", hívő század): a katonai szolgálat megtagadásért be­ börtönzött Jehova Tanúkból, szombatistákból (reformadventistákból) és később na­ zarénus munkaszolgálatosokból álló munkaszolgálatos század elnevezése. 12 A felsorolt kisegyházak tagjaiból állt a Borba vezényelt 801-es különleges munkás­ század (klgs.), amely 1943. augusztus elején érkezett Borba. Az első zsidó munka­ szolgálatos századok 1943. július 12-én megérkeztek Borba.A következő év tavaszán újabb 3000 zsidó munkaszolgálatos érkezett Borba, köztük Radnóti Miklós. 13 Zónaszolga: A Jehova Tanúja Egyház 1938 és 1941 között ún. zónaszolgákat bízott meg azzal a feladattal, hogy a gyülekezeteket rendszeresen végiglátogassák, és ezál­ tal velük körforgásszerűen foglalkozzanak. 14 Garai Mihály Jehova Tanú, aki szintén Borba került, és túlélte a munkaszolgálatot. 15 Bánhegyi Géza hadnagy (anyja neve: Hartl Etel, Budapest, 1914.08.08.-?). A budapesti népügyészség háborús bűncselekmények elkövetése és hivatali sikkasztás bűntette miatt vádat emelt ellene 1945-ben. Nem ismeretes ügyének további kimenetele. 16 A Papp Lajoson kívül Borba vitt nazarénusok: Csizmánszky/Csizmánszki János (Vajdaság/Szerbia: Kisszács), Gumbér István (Bakonycsernye), Kocsis János (Nagydorog), Móczár László (Tarnaörs/Jászárokszállás), Papp Bálint (Dévaványa), Rancsár Mihály (Vajdaság/Szerbia: Kölpény), Szabó Imre (Dévaványa). 17 Borban reformadventisták vagy korabeli nevükön szombatisták voltak. A reformadventisták 1914-ben kiváltak az adventista egyházból, mivel ragaszkodtak a katonaság megtagadásához és a vegetáriánus étkezés szabályához. 18 A vízi szállítás a Szeged-Titel-Belgrád-Pancsova-Prahovo (Tisza-Duna) útvonalon történt. 19 Prahovo: A szerb-román-bolgár hármashatár közelében, a Duna jobb partján lévő, szerb folyami kikötő. A hajó valószínűleg 1943. július 30-án indult, és a prahovoi 41 �megérkezést és a vasúton történő utazást követően, a munkaszolgálatosok augusztus 5-én érkeztek meg Borba. 20 Zajecsár: A Timok folyó völgyében, a bulgár határ közelében, Bortól légvonalban kb. 35 km-re délkeletre lévő város. 21 A Zajecsár és Bor között a hegyeken át vezető, 30 km hosszú, keskenynyomtávú vasút 1969-ig működött. 22 Az adventisták és a reformadventisták (szombatisták) a hét hetedik napjának a szombatot tekintik. Vallási előírásaik szerint szombaton nem szabad dolgozniuk. 23 „Berlin” láger: Bor központjától két kilométerre északra létesített munkatábor, a bori magyar táborcsoport központi tábora. Maradványai ma is megtalálhatók. 24 Az első öt zsidó munkaszolgálatos század 1943. július 12-én érkezett meg Borba. 25 A 801-es klgs. munkásszázad barakkja a „Berlin” tábor legszélén, annak délnyugati oldalán volt. A bánya terjeszkedése miatt a tábornak ez a része megsemmisült. Az adott századra felügyelő keretlegénység a munkaszolgálatosokkal egy barakkban, annak elkülönített részében lakott az új táborfőparancsnok megérkezéséig, 1944 ja­ nuárjáig. 26 Zapévázás: az ortodox vallás előírása szerint vallási énekek éneklése a meghalt sze­ mély sírjánál. 27 Balogh András alezredes (anyja: Schmidt Irma, Gyöngyös, 1895.12.12.-?), a bori tá­ borcsoport első csoportparancsnoka. 28 Marányi Ede alezredes (anyja neve: Dörgő Katalin, Pétervárad, 1896.10.07.-Markdorf /Németország/, 1985.10.20.), a bori magyar táborcsoport második parancsnoka (1944. január-szeptember). 29 Zbranek Béla őrmester (anyja neve: Zbranek Anna, Budapest, 1905.02.16.-?). A Nép­ bíróságok Országos Tanácsa (NOT) népellenes bűntett elkövetése miatt négyévi bör­ tönbüntetésre ítélte Budapesten, 1949-ben. Az előzetes letartóztatásban töltött idő alapján a kiszabott büntetést a NOT letöltöttnek ítélte. 30 Bagger: kotrógép. 31 Elfogott és kényszermunkára kötelezett, volt partizánok. 32 Stiperfa: vasúti talpfa. 33 Az arany, ezüst és réz szemcséket tartalmazó, kb. 3x3 cm-es rögöt magam is láttam. Baja, 2006.01.17. 34 Papp Bálint. 35 Reisset és Friedmann zsidó munkaszolgálatosok kivégzésére 1944 elején, más forrá­ sok szerint 1944 tavaszán került sor. 36 A kikötés a magyar hadseregben használt büntetési mód: a munkaszolgálatost a két, összekötött kezénél fogva, hátulról, egy rúdon keresztül felhúzták 1x2 vagy 2x2 órá­ ra. A lábujjak érinthették a talajt, de a kínzás fokozása érdekében gyakran a testet magasabbra húzták, így a lábujjaik nem érintették a földet. 37 Straflager: büntetőtábor. 38 A láger „Bregenz” kb. 26 kilométerre északnyugatra volt Bortól. 39 Az ún. négyes kilométer pontosan 4 km-re délre van Bor központjától. Az utak el­ ágazásánál lévő pontot ma is így hívják, és az itt felépült egészségháznak a Radnóti Miklósról elnevezett parkjában áll a költő szobra. 40 A „Bregenz" tábor felé vezető, ún. régi út ma is használható. 41 A „Bregenz" táborban 1944 júniusától voltak magyar zsidó munkaszolgálatosok. (folytatjuk) 42 �B a lá zs B eáta D iagnózisok Radnótira, avagy a R adnóti-életm ű helyzete a m agyar irodalmi kánonban A címben jelölt fogalom, bár nehezen definiálható, mégis beszédes és egyben tanul­ ságos is; állhatna itt címként például, hogy Radnóti 2009, de ez túlságosan leegysze­ rűsítette volna a meglehetősen összetett, s főként időszerű mondanivalót. Nyilván­ való a tény, mégis hiba lenne megelégedni azzal a számszerű információval, hogy száz évvel ezelőtt született a költő, és az idei év ennek megünneplése lesz. A kérdés az, hogy az emlékévnek sikerül-e kissé fényesíteni Radnóti életművét az egyszázadnyi mostoha bánásmód után, hiszen sokáig nem volt esélye Radnótinak olyan rangra emelkedni a magyar irodalmi kánonban, mely valóban megillette volna. Származása és identitása közötti különbségek végképp eltávolították a véglete­ kig letisztult fekete vagy fehér csapásiránytól, ami a politikai korszakok függvé­ nyében az irodalmat is erre a kétszínű, taktikus sakkjátszmára kényszeríttette. Nem véletlenül vált egy magyar költő „idegenben” népszerűvé, saját nemzeti irodalma pedig szégyenteljesen hanyagolta. Persze az igazsághoz az is hozzátarto­ zik, hogy az Egyesült Államokban (a külföld definíció alatt elsősorban az iméntit kell érteni) is főleg a magyar származású, '50-es években emigrált irodalomtudo­ mányban jártas klientúra karolta fel. A származása és az élettörténete miatt is nép­ szerűvé vált költő hazai mostoha bánásmódjával ellentétben több változatban for­ dították verseit, kutatták életművét, számos nagy volumenű monográfia született, a hazai vékonyka, Pomogáts-féle ismeretterjesztő irodalom ellenében. Tanulmá­ nyomban a teljesség igénye nélkül szeretnék pillanatképszerű betekintést nyújtani a külföldi Radnóti-kutatás eredményeibe, felvillantani néhány, a magyar közvéle­ mény számára újszerűként ható felvetést, továbbá szót ejteni a holocaust irodalom Radnótival összefüggésbe hozható terminusáról és értelmezési lehetőségeiről, a 2007-ben Radnótiról készült dokumentumfilmről, és magukról a költővel foglalko­ zó kutatókról. Írásom célja, hogy választ kapjak arra a kérdésre, mennyire jár elől a „nyugati" irodalom a költő életművének kutatásában a hazai tanulmányokhoz képest, a centenárium fényében, és lerázható-e a politikai billog az életmű megha­ tározott korszakairól.I. I. Bevezetés Egy nemzet és egy nemzeti irodalom sem képes múltjának megtagadására, csupán jótékony elkendőzésére. A „tagadva megőrzés" taktikája leginkább Radnóti élet­ művének szándékosan elnagyolt, több helyen elmosott, féligazságokat közhelyekké degradált interpretálásban érhető leginkább tetten. A Radnóti-jelenség (engedtes­ sék meg így nevezni) a politikai klientúra majd minden időszakát érzékenyen érin­ tette, s ez maga után vonta irodalmi megítélését is. Kereszténynek mondani me­ részség lett volna zsidó származása miatt, a holocaust magyarországi irodalmának „kirakatköltőjeként" pedig túlságosan vallásidegen, a zsidó hagyományokat nem 43 �folytató, a zsidó identitást tagadó személyiségnek tűnik. Emblematikus figuraként így egyik korszak sem szívesen példálózott vele. Szegedy-Maszák Mihály az egyetlen olyan jelentős költőnek nevezte a holocaust irodalmából, aki igyekezett távol tartani magát a zsidó kultúra hagyományaitól, és „munkásságában szinte sehol sem lehetett érezni azt az elégedetlenséget a nem zsidó kultúrával szemben, amely a holokauszt irodalmára olyan jellemző”1. Ugyanakkor felmerül a kérdés, mi is tulajdonképpen a mostanában gyakran emle­ getett „holocaust líra" vagy más néven a „holocaust irodalom"? E két fogalmat, illetve az ezzel kapcsolatba hozható alkotókat és alkotásokat csak utólagosan lehet ide sorolni, és a főbb jellegzetességeket is csak utólagos nézőpontból lehet megal­ kotni.2 Érthető, hogy a külföldi, de olykor a hazai szakirodalom is a Radnótiéletművet a holocaust irodalomba tagolva képes leginkább az olvasóhoz közel vinni, de ezen értelmezés kizárólagossá tétele megfoszt az egyébként is időszerű paradigmaváltás lehetőségétől. Az effajta megközelítések figyelmen kívül hagyják az életmű korai szakaszait, jellegzetességeit, a versciklusokat. A Radnóti-életműnek is csak az utolsó szakasza lenne beilleszthető egy esetleges holocaust irodalomba, de, tekintve, hogy a költő 1944-ben meghalt, mikor az előbb használt irodalmi foga­ lom még csak nem is létezett, vitatottá válik a további feltételezések sokasága. A holocaust líra kánonjába leginkább beilleszthető alkotók közé tartozik Paul Celan és Nelly Sachs, akik, mint a második világháború ezen időszakát túlélők, írnak a történelmi traumáról, és költészetükben a sokk feldolgozására törekednek.3 Poétikájuk beleillik a már létező irodalmi fogalomba, amibe Radnótit közelebbi kategória híján, úgy tűnik, csak belekényszeríti az irodalomelmélet. A két történel­ mi paradigma közötti különbség nem kevesebb, mint az eseményektől való eltávo­ lodásból adódó látásmódok váltakozása. S bár kései lírájának mértékadó versei kialakítottak egy olyan irodalmi közhelyet, mely ismeretében Radnóti Miklós „a magyarországi holocaust arcává lett"4 addig a közelebbi vizsgálat kideríti, hogy Radnóti a költészet segítségével a múltat, a harmóniát varázsolta vissza a valóság­ ba, Celan és Sachs viszont a jelen ismeretében a múlt visszahozhatatlanságát hirde­ ti. Mindezek okán érthetővé válik, miért hiányzik Radnóti személye és művei a zsidó költők Jerome Rothenberg által összeállított antológiájából is. (A Big Jewish Book: Poems and Other Visions o f the Jews from Tribal Times to Present, 19785) Pedig kijelenthető, hogy Radnóti Miklós a legtöbbet fordított magyar költő. Noha valót­ lanság lenne azt állítani, hogy mindennek oka, hogy saját korának legkiemelke­ dőbb alkotójáról van szó. A magyarázat továbbra is abban rejlik, hogy személye elválaszthatatlan a holocaust-irodalom kánonjától, és a magyar történelem sokat emlegetett korszaka ideológiai túlterheltsége miatt még inkább fokozta elhanya­ goltságát, vagy, pontosabban fogalmazva, elnagyolta jelentőségét. A Radnóti Miklóssal foglalkozó szakirodalom többnyire éppen ezért az angol­ amerikai kultúrkörben látott napvilágot, a magyar származású irodalmi körök közreműködésével. Ennek következtében a külföldi irodalmárok is főleg az utolsó évek alkotásaiból merítenek, és a hangsúlyt az életút és versek szoros összefüggése­ ire helyezik, ez az eljárás viszont mind irodalmilag, mind politikailag, mind eszté­ tikailag „túlsúlyozott" fogalmak használatához vezet. A földrajzi és eszmeiségbeli távolság az életmű többféle megközelítését tette lehetővé. Az Ady Endre alkotta találó „kompország" elnevezés más kontextusba helyezése tökéletesen illik a költő 44 �hazai, illetve nemzetközi megítélésére, hiszen Radnótinak is nyugaton kellett ahhoz „kikötnie", hogy életműve hazai népszerűségre tegyen szert. Bár a nyugati irodal­ mi körök sokszor kritikatlan dicsérete, és alapfeltevéseik bírálat nélküli elfogadása - mindössze azért, mert éleiben tartották a magyar irodalom egyik legjelentősebb 20. századi alakját - felelőtlenség lenne, azt mindesetre el kell ismerni, hogy egy­ részt ezen kutatások hatására indult meg Radnótinak a magyar irodalmi kánonba való beillesztése. Az első igazán színvonalas hazai monográfia Ferenczi Győző Radnóti Miklós élete és költészete című, 2005-ben az Osiris Kiadó gondozásában megjelent, úgynevezett kritikai életrajza, mely az utóbbi évtizedek után felvállalja a hiánypótló szakirodalom szerepét, „hiszen más hasonló átfogó erejű tanulmánnyal nem büszkélkedhet a magyar irodalom"6. Ezzel szemben külföldön legalább négy angol nyelvű mono­ gráfia látott napvilágot magyar származású irodalomtörténészektől. Zsuzsanna Ozsváthtól Orpheusz nyomában, Radnóti Miklós élete és kora alcímmel (In the Footsteps of Orpheus: The Life and Times o f Miklós Radnóti)7. Ez utóbbi Takács Ferenc szerint több tárgyi tévedést és pontatlanságot tartalmaz, de legnagyobb hibája, hogy a „szerző nem tudja következetesen a munka célközönségére vonatkozó világos elképzeléshez igazítani tárgyalásmódját: köztudottként kezel olyasmit, amiről megcélzott olvasójának sejtelme sincs, vagy ellenkezőleg, hosszan magyaráz ott, ahol számíthatna olvasója ismereteire.8 Ozsváth Zsuzsanna könyve nyilván az angol-amerikai, illetve az angol nyelven is olvasó-író nemzetközi tudományosság­ nak, kritikusoknak, irodalomtudósoknak, irodalmároknak szól, mégis gyakran - és önkéntelenül - hazabeszél. „Azaz úgy beszél, mintha magyar szakember-olvasóhoz vagy művelt laikushoz szólna, aki tudja, ki volt Babits, van némi fogalma a Nyugat jelentőségéről, s ha megszorongatják, talán még azt is meg tudja mondani, hol szü­ letett Vörösmarty Mihály"9. Említhető továbbá Emery Gerorge Radnóti költészete: Összehasonlító tanulmányok ( The Poetry o f Miklós Radnóti: A Comparative Study), Ma­ rianna D. Birnbaum: Radnóti Miklós költészetének életrajza (Miklós Radnóti: A Biography o f His Poetry), Georges Gömöri és Clive Wilmer Radnóti Miklós élete és költészete: Tanulmányok (The Life and Poetry of Miklós Radnóti: Essays). További kér­ désfelvetéseket tartalmaz George Gömöri Radnóti Miklós és a Biblia című tanulmá­ nya (Miklós Radnóti and The Bible), melyben az alkotói korszakok, ciklusok és a bib­ liai jelképek összefüggései tematizálódnak. Magyar fordításban a Parnasszus folyó­ iratban jelent meg, és legfőbb érdekessége az Emery George 1986-os hipotézisére való hivatkozás továbbgondolása, mely szerint Radnóti gyermekkorának olvas­ mányemléke a Teremtés könyvének testvérpárja, Káin és Ábel története nyomot ha­ gyott néhány versén, és magát Káinnal azonosítva, predesztinálva érezte sorstra­ gédiáját: édesanyjának és ikertestvérének elvesztését.10 Mindezek fényében még érdekesebbnek tűnhet Koczkás Sándor 1954-es tanulmánya, mely a tények ellenére is jelentéktelennek minősíti a biblikus motívumok szerepét, katolicizmusáról pedig említést sem tesz.11 Az előbbi kérdésfeltevés kibővítése Zsuzsanna Ozsváth Káintól Náhumig, Változtatások és változások Radnóti költői látásmódjában (From Cain to Nahum: Shifts and changes in Radnóti's poetic vision) című értekezése.12 Emery George a Hölderlin és Radnóti versei közötti összefüggések és kapcsolódási pontok miben­ létét, a közös bibliai olvasmányélményből kiinduló képszerű összefüggésekre keresi a választ, kapcsolódva a Zsuzsanna Ozsváth-tanulmányhoz, s Náhum Könyvét nevezi 45 �meg közös kiindulási pontnak.13 Egy másik tanulmányában hangsúlyosan foglal­ kozik az utolsó időszak verseivel és a költő halála előtti napok eseményeivel a Tö­ redék, a Hetedik ecloga, illetve a Levél a hitvesnek című versek tükrében. (Emery Geor­ ge: Miklós Radnóti's last poems and final days, 1989) II. Ismerhette-e Radnóti Levet életművét? A Hölderlin és Radnóti versei közötti összefüggések és kapcsolódási pontok vizs­ gálata bizonyította, hogy a korok és irányzatok egymáshoz simuló láthatatlan réte­ ge minden alkotó műveinek mélyén megtalálható, és bár az egyediség fő követel­ mény, a már meglévő ismeretre adott önreflexív válaszokból építkezik egy-egy alkotó egész életműve. Éppen ezért találom érdekesnek azokat a felvetéseket, melyek párhuzamot próbálnak látni két, esetleg több alkotó műveinek életrajzi, téma- vagy stílusbeli hasonlóságai között. Különösen figyelemfelkeltő, és a téma szempontjából külön fejezetet érdemel Marianna D. Birnbaum alig két oldalas cikke, és főleg en­ nek továbbgondolása. A Hungarian Studies című lapban megjelent írás arra keresi a választ: előzmények nélküli-e Radnóti Razglednicák című, négy versből álló ciklu­ sa („final series"), vagy Henry Jean-Marie Étienne Levet (1874-1906), XIX. századi francia költő tíz hasonló szerkesztésű verséből álló ún. Cartes postales ciklusának ismeretében íródott.14 A cikk szerzőnője eredeti nevén László Marianna Daisy, magyar származású, 1956-tól az Egyesült Államokban publikáló irodalomtörténész, akinek a nevéhez számos jelentős tanulmány fűződik, mint például az Esterházykalauz, Elek Artúr pályája, Janus Pannonoius, költő és politikus című müve, The Long Journey of Gracia Mendes, és nem utolsó sorban Miklós Radnóti, A Biography of His Poetry című, az előző fejezetben már említett, 1983-as müncheni tanulmánya. A Did Miklós Radnóti know the work of J.-M. Levet? (Ismerhette-e J.-M. Levet munkásságát Rad­ nóti Miklós?) című cikkének kérdésfelvetése többek között kitér a két költő lírájában fellelhető „couleur locale" elemekre; értve ez alatt az idegen szavak gyakori hasz­ nálatát, a megjelenő szimbólumok meghatározó szerepét. Leginkább említésre méltó összefüggés, hogy mind a Radnóti-féle Razglednicák, mind pedig a Levet-féle Cartes Postales képeslap formátumban hordozza azokat a sajátos költői expressziókat, melyek az alkotókat utazásaik során érte. A két költő között életrajzi vonatkozású megfelelésekre is ráirányítja a figyelmet: mindkét életműben nagy szerepet játszanak a személyes élményekre adott poézisbeli válaszok. Marianna D. Birnbaum szerint Radnóti Ikrek hava című művének több epizódja hangnemileg meglepően hasonlít Levet munkamódszeréhez. A személyes élmé­ nyek túlsúlyán kívül mindkét szerzőnél előfordul egy képzeletbeli barát, aki alteregóként szerepel a műben. További adalék, hogy az említett hősök katolikus vallásúak, és amiért nem elhanyagolható ez az információ, ismét a két költő életrajzából fakad, hiszen mindketten izraelita vallásból tértek át a katolikusra. A cikk írójának azonban nem az a célja, hogy bizonyítsa a két író közötti párhuzamok létjogosult­ ságát, mindössze a tényekre hagyatkozik, és támpontokat szolgáltat a széleskörű kutatómunkához. Maga is elismeri, hogy a direkt hatás hiányzó bizonyítéka az lenne, ha választ kapnánk arra a kérdésre, mi volt a még ismeretlen modern poéti­ kai kódrendszer, mely tájékozódási pontul szolgálhatna a két alkotó diskurzusában. Ennek vizsgálata viszont nem egyszerű, tekintve, hogy Henry Jean-Marie Étienne Levet neve nem cseng ismerősen a hazai irodalomkutatás számára. A Világirodalmi 46 �Lexikon még csak említést sem tesz róla. A helyzetet tovább nehezíti, hogy családnevét publikációi kedvéért Henry Jean-Marie Levey-re változtata. Ráadásul a cikkben cím nélkül említett epikai mű, mely módszertanilag az Ikrek havával mutat rokonságot, egyes források szerint elveszett. A L'express de Bénarés című novellában (ha esetünkben erről van szó) valóban fellelhető Levet alteregoja a Thomas W. Lance nevű szereplőben, ami mutathat rokonságot Radnóti müvével, de az eredeti szöveg vizsgálata nélkül ezt nem lehet megállapítani, ráadásul a novella publikációjához Levet szülei nem is járultak hozzá. Levet 1874-ben született a Loire menti Montbrisonban, jómódú család gyermekeként. A fiatalember kedvenc elfoglaltsága a szobájában való elmélkedés volt, különböző térképek és földrajzi témájú könyvei között. Ez a hely volt számára az a menedék, ahol képzeletbeli tájakat barangolhatott be. 1894-ben, húsz évesen állt Franciaország szolgálatába, hiszen tisztában volt azzal, hogy diplomataként esélye lesz eljutni azokra helyekre, melyekről kisfiú korában csak álmodozhatott. Eljutott Indiába, Vietnámba, a Fülöp-szigetekre, Argentínába.15 Levet csak néhány évvel volt idősebb Léon-Paul Fargue-nál, akivel 1895-ben ismerkedett meg, és mély barátság fűzte hozzá. Ugyanebben az évben jelentek meg Fargue első versei Tancréde címmel. Fargue minden újra fogékony, és ezáltal sajátos formanyelvet kialakító költőként figyelt fel a még csak verselgető Levet-re. Elmondásaiból kide­ rült, hogy Levet „imádta a térképeket, az iránytűket, és mindent, ami az utazáshoz, felfedezéshez kapcsolódott. Jellegzetes volt gyönyörű angol szabású öltönye, amit olyan gyakran viselt"16. Erre a korszakra - ahogy hívni szokás - Belle Époque egyaránt jellemző érdekes­ ség volt az anglománja és az angolgyűlölet egymás mellett élése, ezért nem kell csodálkozni Levet rajongásán, mely hatására angolosította Levey-re a nevét. Hogy Levet neve és művei legalább a francia irodalomban fellelhetők maradtak, sokban hozzájárul az előbb említett Léon-Paul Fargue-val való barátsága, és Valéry Larbaud rajongása Levet versei iránt. Larbaud élvezettel olvasta Levet verseit, és izgalommal várta az írónak kiküldetéséből való hazatérését. Sajnos Levet hazajöve­ tele nem vált szerencsés kimenetelűvé: egy fertőzés következtében elvesztette beszédképességét, majd lassan erejét, és nem sokkal hazatérése után meghalt. Fargue és Larbaud valóságos „irodalmi zarándoklatként" (literary pilgrimage) látogattak el szülőházába Levet halála után. A két francia író utólagos megállapítása méltó he­ lyére emelte Henry Jean-Marie Étienne Levet személyét a francia irodalom nagyjai között, „hiszen költői mivolta egy következő nagyon fontos láncszeme a modern irodalom irányvonalának Whitmantól kiindulva Rimbaud-n át Lafourge-ig." Larbaud továbbá azt is kiemelte, hogy „Levet lírájának különlegességét többek között az adja, hogy jellemzően fantáziadús, érzékeli és érzékelteti az emberek, országok, »fajták« közötti eltéréseket, képes nemzetközivé válni, és alkalmas Whitman mellett és helyett a gúny eszközeit az irodalom szolgálatába állítani, s így méltó örökösévé előlépni a már említett Rimbaud-nak, Lafourge-nak és természetesen Whitman-nak"17. Összegzésképpen elmondató, hogy a szűkebb értelemben vett Henry Levetéletmű igazából 11 oldalnyi, ebből nyomtatásban is megjelent, és Cartes Postales nevet viseli az a verscsokor, melynek első angol nyelvű fordítása Kirby Olson nevéhez fűződik és következő verseket tartalmazza: Outwards, British India, 47 �Homewards, Possession Française, Afrique Occidentale, Algérie - Biskra, République Argentine - La Plata, Égypte - Port-Said - En Rade, Côte d'Azur - Nice, Japon Nagasaki. A versek túlnyomórészt a költő utazásainak emlékeit rögzítik sajátos poétikai jelzésekkel, intertextuális üzenetekkel. A Radnótival való összefüggések vizsgálatát azonban célszerű azzal a ténnyel kezdeni, hogy a földrajzi tényezők változásait mindkét költő esetében másodlagosan kezeljük és a „lélektani helyzet­ változásokra" helyezzük a hangsúlyt. III. A fordítás fonákságai, avagy hogyan lesz a T ajték os ég ből F elh ős ég bolt A Radnóti-életmű külföldi népszerűsége a versek fordításainak sokszínűségéi von­ ta maga után. Kétségtelen, hogy főleg az utolsó korszak versanyaga, kifinomult képrendszerével megnehezítette a fordítók dolgát, még akkor is nehéz volt átültet­ ni angol nyelvre a Radnóti-szöveget, amikor magyar származású, szakavatott, a magyar nyelv jellegzetességeit, morfológiáját jól ismerő fordítók nyúltak a szöve­ gekhez. Pilinszky János szerint, akinek neve gyakran kerül párhuzamba Radnótié­ val, valós vagy vélt hasonlóságok okán, az egyetlen személy, „aki hiteles fordítását tudta volna megalkotni az életműnek, már halott". Az illető Sylvia Plath, aki Pi­ linszky mellett a legjelentősebb nem zsidó származású költőnő, aki az idő távlatá­ ból is rendkívüli módon képes volt azonosítani magát a genocídium áldozataival.18 Mindkét költő (Plath és Radnóti) egyfajta pszeudó-identitásban élve alkotott, mely Sylvia Plath személyét valóban alkalmassá tette volna az angol nyelvre való átülte­ tésre. További problémát a Clive Wilmer angol költő, fordító által érzékelhető ne­ hézség okozhat, miszerint sok helyütt a klasszikus időmérték („the quantitative metres of Latin") átváltása miatt ütközik a fordító áthághatatlan akadályokba, hi­ szen a huszadik századi költők közül nem ismeretes olyan, aki görög-latin vers­ formákkal dolgozott volna.19 Szegedy-Maszák a gondolatsort elindító tétel alátámasztásaként azt a megállapí­ tást teszi, miszerint „általánosságban azt lehet mondani, hogy Radnóti versei közül a legnehezebben fordíthatók a legkésőbbi művei"20. (A kritika részéről sok bírálat éri korai zsengéit formai, képi kidolgozatlansága miatt, így a hangsúly akarvaakaratlanul az utolsó idők versbázisára terelődik.) A Clive Wilmer-féle fordítások alapelve az újraalkotás volt, ennek jegyében született meg a Forced March (Erőltetett menet) című angol nyelvű verskötet 1979-ben. Azóta a fordítók bővítették a versek listáját, és átdolgozták az addigi versformákat, így nyolc további vers fordítása jelent meg a Hungarian Studies című folyóiratban. (Utóbbi lap bő forrásanyagot szolgáltat a Radnóti-életművel kapcsolatos kérdésfelvetéseknek. Itt kapnak helyet a külföldi irodalomtörténészek angol nyelvű cikkei a versekkel, életrajzzal kapcsola­ tosan, sajnos ezek fordításai kis számban, igen szegényesen jelennek meg a hazai irodalomelméleti lapokban.) A fordítás nehézségeit figyelemmel kísérve megálla­ pítható, hogy a formahűség sokszor a szemantika rovására mehet. Bár a már emlí­ tett Clive Wilmer és fordítótársa, George Gömöri érzékenyen figyeltek a versfor­ mák és a képek megtartására, a két nyelv közötti különbségek prózaibb megoldá­ sokat eredményeztek. Az Együgyű dal a feleségről című vers átültetett címe, Simple song o f My Wife, az elnagyoltság érzetet keltheti, mivel a melléknév eredeti címben szereplő specifikus jelentéstöbbletéhez képest az angol cím nem képes azt vissza­ adni. Ez a hiányosság köszön vissza a Levél a hitveshez angol fordításában, mely a 48 �következőképpen fordítódott: Letter to My Wife. A hitves szóban felfedezhető „hit" főnév, ebből következően a hinni ige a házasság szentségén nyugvó hinni tudás és hinni akarás felbecsülhetetlen értékét hivatott kifejezni, amíg a „feleség" főnév csekélyebb hatókörű érzelem többletet sugároz az olvasó felé. A Nyugatlanul őszül cím szójátékon alapuló egyedi tartalma teljesen elvész az Autum Begins Restlessly angol verzióban. A homonim „ősz", bár mindkét jelentésben, mint az ősz haj vagy őszi évszak az elmúlást érzékelteti, az angol cím elsikkad a homonimitás rejtett lehetőségei fölött.21 Különösen érzékelhető a másodlagos jelentés kiiktatása Emery George és Stephen Polgár fordításaiban. Elég ehhez példának a Tajtékos ég című vers, mert fordításai közül sem a Clouded Sky sem pedig a Sky with Clouds-fé le vál­ tozat nem fejezi ki a „tajték" metaforikus értelmezhetőségeit. A változatok közül a Foaming Sky tűnhet a legjobb megoldásnak, mert érzékelhető a „tajték" érzelmi állapotot, fékezhetetlen, elemi erővel robbanó dühöt kifejező, átvitt értelmű jelenté­ se.22 A Csak csont és bőr és fájdalom című, Babits Mihály halálára írt vers első szava („látjátok") az idegen nyelvű olvasó számára semmi jelentőséggel nem bír, de a magyar nyelvű eredetiben központi szerepet tölt be, hiszen az első magyar nyelv­ emlék, a Halotti Beszéd nyitósorára utal, érzékeltetve a két szöveg, illetve a két életkörülmény közötti összefüggést. Még csak a versek címeit vizsgáltuk, de ebből is levonható az a következtetés, hogy Radnóti verseinek angol fordításai grammatikailag, morfológiailag, és főleg szemantikailag képtelenek átadni a Radnóti szóhasználatára, képalkotására olyan jellemző metaforikus többletet.23 Ebből is látszik, hogy a főleg utolsó időkből származó versek képi világa nagy­ mértékben telítődött metaforikus érték- és érzelemtöbblettel, amely köszönhetően nyelvünk formagazdagságának, rendkívüli módon teszi élvezetessé a Radnótiszövegek olvasását, és különleges trópusainak vizsgálatát. Elmondható, „ahogyan nincs egyedül helyes értelmezés, ugyanúgy egyedül helyes fordítás sem létezhet. Fordítás és kánon viszonyát végül is egy kettős igazság határozza meg, amelyet így összegezhetünk: a költészet lényegénél fogva fordíthatatlan és ugyancsak lényegé­ nél fogva mindig fordítás."24 IV. Neither Memory Nor Magic - Sem emlék sem varázslat „/ will not look back now, for neither memory nor magic will protect me from these omens in the sky." - Miklós Radnóti „A költészet létjogosultságának bizonyítékaként olyan művészt próbáltam keresni, akinek élete és alkotói évei a háborús időkre, a genocídium és a politikai ellehetet­ lenülés időszakára estek. Radnóti a lehetséges költők között szerepelt, de gyorsan kiderült, hogy az ő személye a legjobb választás, mely a témához szorosan kapcso­ lódik" - nyilatkozott elismerően Hugo Perez, amikor a Radnótiról szóló film témaválasztásáról faggatták.25 A filmet az Egyesült Államokban Neither Memory Nor Magic (Sem emlék, sem varázslat) címmel a közelmúltban, 2007-ben mutatták be. A rendezője és producere Hugo Perez, kubai származású rendező, aki nem kisebb személyiségek „tanítványaként" alkot, mint Gabriel Garcia Marquez, és sok esetben 49 �működött már együtt a Pulitzer-díjas novellistával, William Kennedyvel. Magyar gyökereit kutatva az is kiderül, hogy Vámos Miklós diákja a Yale Egyetem Szó, kép, gondolat című kurzusáról, éppen ezért magától értetődő, hogy a volt mentor is meg­ szólal a dokumentumfilmben.26 Perez Radnóti halála előtti utolsó verseit használja, hogy elmondjon egy igaz történetet egy olyan emberről, „aki még képes volt hinni a költészet erejében, abban a pillanatban is, mikor farkasszemet nézett a halállal". A kérdésre, miszerint hol hallott először Radnóti Miklós történetéről, és mi késztette arra, hogy egy magyar költő tragédiájáról forgasson filmet, Perez a következőkép­ pen válaszolt: „A költészet a legrégebbi időkig nyúló művészeti önkifejezés eszkö­ ze, és kérlelhetetlenül tűnőben van a gyorsételek és a reality show-k világában, amiben kényszerűen élünk. A költészet ilyen mérvű, kényszerű eltávolítása az élettől, arra késztetett, hogy olyan témát és személyt találjak egy dokumentumfilm elkészítéséhez, aki életével és költészetével képes megcáfolni az előbbieket, és ezál­ tal képes érzékeltetni, hogy a költészet ereje túlmutat a papírra leírt szavaknál. Olyan ember, aki a legsötétebb időkben is bízik a költészet erejében - amíg körülöt­ te ölik az embereket -, példát állíthat mások elé, kiemelve az alkotó művészet létjo­ gosultságát és egyetemes értékeit."27 Perez elmondásából kiderül, maga is nagy kihívásnak tekintette a film elkészítését, hiszen azelőtt még csak Magyarországon sem járt. Ennek ellenére számára mégis az jelentette a legnagyobb feladatot, hogy a film révén egy olyan költő életútját mutathatja meg a világnak, aki azelőtt csupán csak egy kis európai országnak a lakói körében volt ismert, az Egyesült Államok­ ban az akadémiai berkeken kívül szinte teljesen ismeretlen. Perez elismerően szól a magyar vagy magyar származású, a filmben megszólaló szereplőkről, akik interjú­ ikkal hozzájárultak az elkészítéshez. A több mint 60 interjúalany mindegyike hoz­ zátett a film értékéhez. Különösen Ozsváth Zsuzsanna személyét emeli ki, akinek Radnóti angol nyelvű versfordításai szolgáltak alapul a film forgatókönyvének elké­ szítéséhez, valamint szintén az ő nevéhez köthető az egyetlen angol nyelvű Radnóti-életrajz is. Nagy segítséget jelentett a már említett Ferenczi Győző közreműködé­ se, és a filmben Andai Ferenc megszólalása, aki Radnóti sorstársaként ugyanabban a munkatáborban raboskodott. Hugo Perez maga tett látogatást Szerbiában, hogy saját szemével láthassa a munkatábor helyét. Munkája alaposságát sokban segítette az igény egy olyan film megalkotására, amely élethűen ábrázolja a holocaust kora­ beli és járulékos hatásait. A rendező fontosnak tartotta, hogy mottóvá emelje az 57 perces film az Erőltetett menet című versből vett zárszavát: „Don't go pass me my friend - tonight the moon is so round! Shout! and I'll come around!" („A hold ma oly kerek! Ne menj tovább, barátom, / kiálts rám! s fölkelek".) Figyelembe véve a film emblematikus címét, s a tényt, hogy magyarországi premierje azóta is várat magára, a Radnóti-emlékév fontos tételeként a következő gondolat is helyet követel az elraktározandó, megfontolandó és az életműből megmentendő emlékek között: „Semmim se volt s nem is lesz immár sosem nekem, / merengj el hát egy percre gazdag életen; / szívemben nincs harag már, bosszú nem érdekel, / a világ újraépül, - s bár tiltják énekem, / az új falak tövében fel­ hangzik majd szavam; / magasban élem át mindazt, mi hátravan". 50 �Jegyzetek 1 S zegedy-M aszák Mihály: Radnóti Miklós és a holocaust irodalma. „A magyar zsidó iroda­ lom létformái" címmel, 1996. január 8-9-én Budapesten rendezett ülésszakon elhang­ zott előadás szövege. In: Uő : Irodalmi kánonok. Csokonai K., Debrecen, 1998. = http://nyitottegyetem.phil-inst.hu/lit/holoc.htm 2 Pócsik Anett: Radnóti Miklós kései lírájának lehetséges kánonbeli helye a német nyelvű holokauszt-irodalom tükrében. Szkholion. 2007/1. szám 48-63. 3 Uo. 4 VÁRI György: „Mert annyit érek én, amennyit ér a szó", Kultusz, figuráció és kulturális emlékezet összefüggései Radnóti Miklós költészetében, Jelenkor, 2002, 319. s Miklós R a d n ó t i : Forced March (Book review) Translated by George Gömöri and Clive Wilmer London: Enitharmon Press (in association with The European Jewish Publication Society). Hungarian Studies 2004. (18..) 1./121-123. 6 Hatos Pál: Radnóti újraértelmezéséről. Kommentár 2006/1.111-116. 7 O zsváth Zsuzsanna: Orpheusz nyomában - Radnóti élete és kora. (Hernádi Miklós fordí­ tása) Akadémiai Kiadó, Bp., 2005. 8 T akács Ferenc: Halálhír. Mozgó Világ. 2002. február. 28. évfolyam, 2. szám. 9 Uo. 10 George Gömöri: Miklós Radnoti and the Bible. University of Cambridge, Cambridge, U.K. Hungarian Studies 1996/11. 11 Hatos Pál: Radnóti újraértelmezéséről. 115. 12 O zsváth Zsuzsanna: From Cain to Nahum: Shifts and changes in Radnoti's poetic vision. School of Arts and Humanities The University of Texas at Dallas, Texas, U.S.A. Hungarian Studies 1996/11. 29-44. 13 George Emery: Mikos Radnoti and Friedrich Hölderlin as readers of the Book of Nahum. The University of Michigan, Ann Arbor. Hungarian Studies 5/1. (1989) 91-118. 14 Marianna D Birnbaum: Did Miklós Radnóti Know the Work of J. M.- Levet? Hungarian Studies, 1993. (8. évf.) 1. sz. 158-160. = epa.niif.hu/01400/01462/00013/pdf/153-158.pdf 15 Henry J.-M. Levet = http://www.excentriques.com/levet/chapitre01.html 16 Postcards ...ten poems by Henry J.-M. Levet = http://jacketmagazine.com/18/levet.html 17 Uo. (saját fordítás) 18 Pilinszky János: Radnóti Miklós. Tanulmányok, esszék, cikkek. 11. kötet, 266. 19 Miklós RADNÓTI: Forced March 121. 20 S zegedy-M aszák Mihály: Irodalmi kánonok. Csokonai K., Debrecen. 1998. = http://nyitottegyetem.phil-inst.hu/lit/holoc.htm 21 S zegedy-M aszák Mihály, ua.; Miklós RADNÓTI: Forced March (Book review) Translated by George Gömöri and Clive Wilmer. Hungarian Studies, 2004. (18. évf.) 1. sz. 121-123. 22 S zegedy-M aszák Mihály: National and interenational implications in Radnoti's poetry. Eötvös Loránd University, Budapest, Hungary (The translatability of Radnoti's poetry). Hungarian Studies, 1996. (11. évf.) 1. sz. 13-28. 23 Uo. 24 Szegedy-M aszák Mihály, un. 25 Neither memory nor magic by Hugo Perez = http://www.indiegogo.com/ filmpanelnotetaker/view/53180 26 Száz éve született Radnóti Miklós = http://www.hunpressz.com/hirek.php?id=77 27 Neither memory nor magic by Hugo Perez = http://www.indiegogo.com/ filmpanelnotetaker/view/53180 51 �L a p is J ó z s e f Az évszakok retorikája Csend, hó, halál Radnóti Miklós két költeményében „Körülnéz néha s felsikolt az év, / körülnéz, aztán elalél. / Micsoda ősz lapul mö­ göttem újra / s micsoda fájdalomtól tompa tél!" - írja Radnóti Miklós Tajtékos ég (1940. június 8.) című, a kötetnek is címet adó versében. Jelen tanulmányban két olyan költeményt vizsgálok, melyek szoros összefüggést mutatnak e sorokkal, mégpedig oly módon, hogy egyfelől datálásuk a Tajtékos éget megelőző őszre és télre esik, másfelől a versek szövege, retorikája a megjelenített évszakok közegében ad számot az idézett részben (és a vers egészében is) megmutatkozó világtapaszta­ lásról. A lét terének visszaszorulását, a korábban dinamikus élet-áramlás statikussá válását rendre olyan metaforák érzékeltetik, melyek a mozgás megszűnésével áll­ nak kapcsolatban. Merevség, fagy, tompaság, lassúság, szemlélődés az aktív, pezs­ gő, vibráló tevékenység helyett. Az élet csodálása óvatosan csodálkozássá alakul. A kiáltások, pogány evoék halk szavakká, kérdésekké szelídülnek. A szerelem extatikus élményét a menedékérzés váltja. Radnóti két, kevesebb figyelmet kapó, ám a tropológiai összetettséget tekintve igencsak izgalmas költeményének olvasásakor ezúttal elsősorban arra vagyok kíváncsi, hogy a szövegek hogyan, milyen poétikai eszközökkel, az évszakszimbolika milyen természetű fölhasználásával szólnak a halál, illetve a szerelemmel karöltölt halál tapasztalatáról.1 Szerelem és múlás őszt idéző egymásba vetülésének egyik legszebb esete a Sze­ relmes vers (1939. október 2.).2 Szerelmes vers Ott fenn a habos, fodor égen a lomha nap áll még, majd hűvösen int s tovaúszik. És itt a szemedben a gyöngyszínű, gyönge verőfény permetegén ragyog által a kék. Sárgán fut az ösvény, vastag avar fedi rég! Mert itt van az ősz. A diót leverik s a szobákban már csöppen a csönd a falakról, engedd fel a válladon álmodozó kicsi gerlét, hull a levél, közelít a fagy és eldől a merev rét, hallod a halk zuhanást. Ó, évszakok őre, te drága, szelíd, de szeretlek! s nem szeretek már soha mást. 52 �A vers címe elsődlegesen műfaji jelölőként hív fel értelmezésre. A szerelmes vers elvárásait a versszakonként egy-egy sorban megjelenő egyes szám második személy­ re vonatkozó alakok, és az ehhez kapcsolódó gyöngéd képzetek és toposzok („sze­ med", „válladon álmodozó kicsi gerle", „szeretlek") megfelelően beteljesítik, alapve­ tő értelmezési keretet adva a szövegnek. Ezt a szcenikát azonban megbontják, elbi­ zonytalanítják bizonyos, látszólag nehezebben oda illő elemek - például az őszmo­ tívum. Nemcsak itt, hanem más Radnóti-versekben (például Októbervégi hexamete­ rek) is lehetséges (nem kötelező) szövegelőzményként állnak elő Petőfi Sándor Szep­ tember végén, illetőleg Itt van az ősz, itt van újra című, az ősz és elm úlás témaköreit a szerelemmel összekapcsoló, a kettőt finom líraisággal ötvöző versei. Utóbbi épp azáltal válhatott a meghittség, otthonosság emblematikus versévé, hogy az őszhöz kapcsolódó konvenciórendszer elemeit a körkörös idő keretébe helyezte, és ezáltal kiemelte azokat a lineáris időszemlélethez kötődő elmúlás-tradícióból (melynek a magyar irodalomban is olyan előzményei vannak, mint Berzsenyi Dánieltől A köze­ lítő tél). Ezért társulhat az ősz képzetéhez itt a nyugalom, pihenés érzete - van belőle felébredés. Az álomként elgondolható tél - mely gyakorta válik a halál jelölőjévé hiányzik, nem találunk utalást rá (még téli álom képében sem). A szövegben az álom íródik rá a halál allegóriájára (illetőleg az elszunnyadás, elalvás a meghaláséra), mely szintén jellegzetes toposza az irodalomnak: az álom így azzá a hellyé válik, amely képes teret adni a halálról való beszédnek, amely helyettesítője annak. Az ősz mégis elsősorban a tűnő idő emblémája - a Szeptember végén inkább ezt az aspektust emeli ki, a szerelmes gyászt megjelenítő sírköltészeti tradícióhoz is csatlakozva. A Szerelmes vers esetében is úgy tűnik, legalább annyira az ősz, mint a szerelem a költemény központi témája, illetőleg a kettő szoros összefonódása, együttműködése jellemző. Az egyszerre Petőfi említett versét és Kosztolányi Dezső Őszi reggelijét is mesterien idéző sor („Mert itt van az ősz.") elsősorban a tárgyias évszakleírás felé alakítja az olvasói elvárást. A leírás és a szerelmes tapasztalás egybejátszása már az első négy sor párhuzamos szerkesztettségében is megfigyelhető, és különösen a gyö­ nyörű 3-4. sorban: a felhőkkel tarkított kék égen halvány fénnyel ragyogó nap a má­ sik szeméről verődik vissza, s a fény a versbéli beszélő szemében alakul képpé. A kettő közötti közvetítésért éppenséggel a nap „gyönge verőfénye" felelős, a tükörfe­ lület (a szem) kékje pedig a benne visszhangot kapó ég kékjével egyesül. Ez a sokszo­ ros mediáció, a közvetítettség szétszálazhatatlansága nagyon érzékletesen adja vissza azt az összetett, érzékiségen és értelmi reflexión egyaránt alapuló tapasztalást, mely két ember viszonyában a szerelem allegóriájával írható le hagyományosan.3 Ez a kölcsönös egymásba játszás megelőlegezi két elem, az őszi világ és a szeretett személy szoros egymásmellettiségét, összefonódását, egymásba vetülését, egymás általi tük­ röződését. A nap személyesítődik meg ezekben a sorokban („lomha nap áll még", „hűvösen int s tovaúszik"), „intése", mint a napsugár, egészen a szemig ér. Az én megjelenítése történik meg a perszonifikálódott napnak4 a grammatikailag jelölt másikban (az élő tükörben) való tükröződése, ennek megnevező észlelése által. „Mi­ ként a nap sem választható cl az általa létrehívott alakoktól, amelyek valójában a szemmel azonosak" (173), nem választható el a megnevező én az általa megnevezettől (mely valójában a szemmel azonos, de szinekdochikusan a Másik jelölője). Az én ebben a költeményben eleinte csak a metalepszis alakzatán keresztül (az okozaton keresztül megjelenő ok, a megnevezésből következő megnevező, a következmény 53 �előzménnyel való megjelölése5) jelenik meg. A harmadik strófában található első sze­ ntélyű megszólalás („szeretlek") is egyértelműen a Másikra irányul - és ahogy látni fogjuk, ez a „másik" egyaránt lehet az évszak és a kedves (valamint az általuk allegorizálódó halál és szerelem) is. Az első strófa utolsó két sora helyezi őszbe a jelenetet. A második versszak a már említett tárgyias, elidegenített hangvétellel indul, ám később feltűnik benne a Petőfi-versre is jellemző lírai regiszter is („engedd fel a válladon álmodozó kicsi gerlét"). A „már csöppen a csönd a falakról" sor - a Kosztolányi-vers hagyományát folytatva - felhívja a figyelmet önmaga anyagszerűségére és hangzósságára is: az alliterációk és a hangutánzó szó használata egyszerre kerül ellentétbe a „csönd" fogalmi némaságával, ám pontosan a hangzósság jelöltsége, valamint az ige és az alany szógyökének (,,csö-„) azonossága miatt válhat a kép érzékien szemléletessé, imaginatívvá - megérthetővé (mindez persze nem működ­ ne az őszi szoba nyirkosságának tapasztalati indíttatású képzettársítása nélkül). A strófa utolsó három sora pedig - erőteljes hangulati váltásként - úgy szól az ősz negatív hatású aspektusairól, hogy, egymást erősítve, mind a hangzósság keltette asszociációkban („hull a levél", „merev", „hallod a halk"), mind képiségében („zu­ hanás", „eldől") a halál és a halott képzeteit hívja elő. A harmadik, rövid versszakban már szétszálazhatatlan a kettős értelem, mert egyazon jelölősorhoz kapcsolható: a megszólítás grammatikailag egyaránt vonatkoz­ hat akár a kedvesre, akár az őszre (és ezáltal a halálra). Ilyen értelemben újbóli rele­ vanciához jut a „szerelmes vers" cím: ha a kedvesre vonatkozik, akkor ő az „év­ szakok őre, ha pedig magára az évszakra, akkor egy különleges, őszhöz írott szerel­ mes vallomást olvashatunk.6 Hozzá kell tenni azonban, hogy retorikailag a „kedves" tűnik valószínűbb megszólítottnak, különösen a jelzők miatt („drága, szelíd"). Az utolsó sor magában hordozza egy más típusú jelentésszóródás lehetőségét is: a „nem szeretek már soha mást" vonatkozhat a korábbi megszólítottra, mint egyetlen szere­ tett lényre, de az is benne van, hogy a beszélő az életben többé már nem szeret senkit - így újra a halál lép be a szöveg terébe. A halállal fokozatosan töltődik fel a szöveg az által is, hogy a beszélő szubjektum eleinte alig van jelölve grammatikailag: az első két strófában csak az egyes szám második személyű alakok („szemedben", „vállad", „engedd") vonják szükségszerűen magukkal a megnevezőt és felszólítót. A harma­ dik versszakban a korábbi tárgyias beszédmód hirtelen erőteljes személyességbe csap át, és a szubjektum saját hatókörébe utalja a szerelemhez, őszhöz és halálhoz való, korábban csak áttételesen megjelenített viszonyokat. E reláció az énnek a megneve­ zett másiktól való függőségét is maga után vonja. Az én a prosopopeia és az aposztrophé (megnevező, létesítő erővel bíró) alakzatain keresztül válik egyre inkább jelenvalóvá, kerül bele határozottan a versbe, az „itt" és a most világába. Szemben az „ott fenn" világába tartozó, éppen eltűnő nappal, azzal a távoli (távolodó) „másik"kal, mely az „itt" „másik"-ában, a kedves szemében lel időleges menedéket. Mint a halál Csönd ül szívemen és lomha sötét takar, halkan koccan a fagy, pattog az erdei út mentén a folyó, tükre sajogva megáll s döfködi partját. 54 �Meddig tart ez a tél? fázik a föld alatt régi, szép szeretők csontja s el is reped. Mély barlangja ölén borzas a medve, jajong, sír a kis őz is. Sírdogál a kis őz, ónos a téli ég, felhők rojtja libeg, fiija hideg sötét, meg-megvillan a hold, szálldos a hószinü rém s rázza a fákat. Lassan játszik a fagy s mint a halál komoly, jégből gyönge virág pattan az ablakon, hinnéd, csipke csak és súlyosan omlik alá, mint a verejték. Így lépdelget eléd most ez a versem is, halkan toppan a szó, majd röpül és zuhan, épp úgy mint a halál. És suhogó, teli csönd hallgat utána. A Mint a halál (1940. február 27.) című, szapphói strófákban íródott versben a tél toposzai a halál helyévé is válnak, és az utolsó strófa nyelvi önreflexiói folytán minderre allegorikusan ráépül a jelentésmozgás megfagyásának képzete: „Így lép­ delget eléd most ez a versem is, / halkan toppan a szó, majd röpül és zuhan, / épp úgy mint a halál. / És suhogó, teli csönd / hallgat utána." A kétszeres hasonlatban a vers egyrészt hasonul a télhez/fagyhoz („így lépdelget..."), mely viszont az előző strófában már hasonult a halálhoz („Lassan játszik a fagy s mint a halál komoly"), majd a szöveg konkrétan a halál hasonlítottja lesz („épp úgy, mint a halál"). A vers aa tropomorfizációs alakzataiban és tropológiai mozgása során mintha a nyelvi működés elégtelensége, a szó dadogása, elnémulása történne meg7 - a szöveg reto­ rikája azonban nem enged(het)i ezt a jelentésességet teljes mértékben érvényesül­ ni.8 A „csönd ül szívemen és lomha sötét takar" valamint a folyó „tükre sajogva megáll" sorok a váltakozások helyére a változatlanságot, az alakulás helyére a sta­ bilitást, változtathatatlanságot állítják, a versbeli beszélő köré is némaságot és sötét­ séget szőve. Bár a beszédmód a strófák nagy részében alapvetően leíró jellegű, az első strófa egyes szám első személyű személyragja („szívemen") után mégis eltéveszthetellen a megszólaló szubjektum személyes hangoltsága, s így a tél—halálszöveg allegorikus jelölőlánc erősen kötődik e szubjektum létfeltételeihez.9 A szö­ vegalakítás maga nem független a versbeli én körülményeitől (erre a kötöttségre utal például a „versem" szóhasználat), s e lehetőségeket elsősorban a megjelenített (és allegorikusán halálként is referált) téli természeti környezet szabályozza. A hasonlatként működő verscím (Mint a halál) vonatkozhat egyrészt a szöveg szemantikai mezejében foglaltakra, a beszélő létállapotára, de magára a versszöveg­ re is, ami jelen esetben azért különös, mert a vers „önprezentációja" szerves része az említett mezőnek.10Jelen esetben megkülönböztethető az az önprezentáció, mely az utolsó strófa (a télhez kötődően allegorikus) megszemélyesítéseiben nyilvánul 55 �meg (azaz a beszélő által közvetlenül jellemzett szó és vers), illetve a szöveg retoricitása által megmutatkozó önreflexív potenciál, mely egyébként, mint már említettem, természetszerűleg felforgatóan (illetve az értelemképzés temporalitása miatt módosítóan) hathat az említett önfelmutatásra. (Azaz a történő szöveg mást mutat meg, mint amit bejelent - a némaság, a mozdulatlanság helyett éppenséggel a beszédszerűséget, az áramlást.) De azt is mondhatjuk, hogy ez utóbbi retoricitás is részét képezi az önprezentá­ ciónak,11 és így része az önprezentációs jellegnek az a paronomáziás jelenség is, mely megnyilvánul például az „épp úgy, mint a halál" sorrészletben. Ez esetben a hangzóssági hatáseffektusok a leírt értelemmel némiképp ellentétes jelentéseket is beleírhatnak a szövegbe, mely jelentések a szöveg egy módosult önreflexív jellegé­ hez járulhatnak hozzá. Az „épp úgy" - ép úgy párban a nyomatékos, már-már azo­ nosító hasonítást kifejező „épp" szó a halálhoz a szakadozottság, mozzanatosság, hirtelenség, váratlanság és végérvényesség képzeteit társítja („lépdelget", „halkan toppan", „röpül és zuhan"), míg az „ép" szó egészséget, teljességet, hiánytalanságot rendel hozzá. A hasonlító mindenképpen a vers maga lesz („versem"), így az így létrejövő önreferenciális alakzatban a hangzóssági hatás jelentésszóró potenciállal bír. Mindez természetesen retorikailag a tél-vers-halál allegorikus mező összetett­ ségére és kevésbé transzparens voltára is felhívhatja a figyelmet, ami egyfajta viszszacsatolást jelent az első sorhoz is („Csönd ül szívemen és lomha sötét takar"). Hasonló disszeminatív teljesítménnyel bír a költemény - közvetlenül az előbb elemzett passzust követő - utolsó része is: „És suhogó, teli csönd / hallgat utána." Ebből a sorból a „téli csönd" visszhangzik ki, mely így az évszakra,12 és ezen keresz­ tül a halálra utal vissza. Míg az előző példában az „ép" visszhangja a teljesség képze­ tét lopta bele a jelentésmozgásnak inkább a részlegesség, megszakítottság felé irá­ nyuló áramlásába, addig itt a „teli csönd" által részben megképződő egész-ségből von vissza a „téli" jelző. A „teli csönd" szókapcsolathoz a beszédes, várakozó, érte­ lemmel bíró csend asszociálható, míg a „téli csöndhöz" (elsősorban a vers egészének tükrében) inkább a sivár, ember nélküli, kellemetlen zajok által meg-megszakított csend.13 Radnóti költészetének kontextusában a csönd ezúttal az értelem csöndje lehet, mely - nála - minden esetben az írás, a szó képtelensége is egyben - efelé mutat a „csönd ül szívemen" felütés is. A csend azonban nemcsak a beszélő, hanem a befogadó oldalt is jellemzi, mely - a meg nem hallgatás félelme - szintén visszaté­ rő eleme Radnóti késői lírájának. Két helyen találunk a versben egyes szám máso­ dik személyre utaló kifejezést: az utolsó előtti strófában a „hinnéd" ige, majd az utolsóban az „így lépdelget eléd most ez a versem is" sor.14 Utóbbi meghallgatásra, olvasásra való felhívás is egyben, és ennek fényében nem tűnik jelentéktelennek a „teli csönd" - téli csönd paroncmáziának korábban boncolgatott jelentésessége, mely a befogadó és a meghallgatás lehetőségének bizonytalanságát árnyalja. Azért csak árnyalja, mert a „csönd hallgat utána" zárószavak - a válasz, a párbeszéd kizárásá­ val, kétszeres negatívumot tartalmazva - a megértés sikerességét illetően nem hagynak bizonytalanságban. Ebben a megközelítésben a tél a megértés mozzanatát kevéssé tartalmazó, elzárkózó idegenség szimbolikus helye, ideje. Épp úgy, mint a halál, mondhatnánk. 56 �Jegyzetek 1 Ehelyütt nem elemzett, ám kapcsolódó, gyönyörű vers a Nagy Etel emlékére írt Ősz és halál (1939). A költemény nagyon szépen viszi végig a „kettős búcsúztató" motí­ vumát, mely szerint a beszélő személyes gyásza összekapcsolódik a nyár elmúlásá­ val: „Az alkony most is két emléket ringat, / a földrehulló nyár futó szagát / s egy jámbor illatét... / lejtett utánad az, mikor a hűtlen ég / tested a hűvös földnek adta át." A gyász helye, emlékműve maga a költemény. Az Októbervégi hexameterek újra határozottabban a meghitt szerelem kontextusában közelít a főszövegben tárgyalt je­ lenséghez (például néhány részlet: „féltelek én is a tél hidegétől"; „Lassú, okos va­ gyok én is e lassú, okos ragyogásban"; „a szádon a mondat elalszik / s ébred a csók"; „Feketén jön a hó, jön a tél, feketéinek / sarkai máris az őszi nagy égnek"). 2 Bori Imre a Szerelmes vers kapcsán is írja az alábbiakat: „Szerelmes verseinek külön jelentőségét éppen az adja meg, hogy tisztábban hordozzák a költő pikturális tenden­ ciáit, s ezek, ha a halálmotívummal találkoznak, képesek azt is átlényegíteni, befutni azzal az éteri villódzással, amely a Radnóti-verseknek oly jellemző vonást kölcsö­ nöz." (Bori Imre: Radnóti Miklós költészete, in: uő : Bori Imre huszonöt tanulmánya, Újvi­ dék: Forum Könyvkiadó, 1984, 205-335. Itt: 304.) 3 „A nap hasonmása azonban csakis a fény tükreként felfogott szem lehet. (...) Mivel a nap maga egy tükrös struktúra, a szemről elmondható, hogy a természeti formák vi­ lágát hozza létre." - írja Paul de Man Shelley The Triumph of Life című költeményéről (Paul de M an: Az eltorzított Shelley, in: Újragondolni a romantikát, szerk. Hansági Ág­ nes és H ermann Zoltán, Kijárat, 2003,159-188. Itt: 172-173). 4 Érdekes módon, ellentétben J. Hillis Miller általánossá váló párhuzamával (Prosopopeia in Hardy and Stevens, in: Tropes, Parables, Performatives, Durham: Duke University Press, 1991, 245-260.) - a nap mint arc, mint prosopon, vö. James S. Paxson: The Poetics of Personification, Cambridge University Press, 1994. -, ebben a versben a nap nem arccal, hanem végtagokkal rendelkező emberrel azonosítódik (antropomorfizáció), mely a szemben visszatükröződő napsugár fenoménjában nyer érzéki, szemléletes jelentést. 5 A metalpeszissel kapcsolatban lásd például Gérard G enette: Metalepszis - Az alakzat­ tól a fikcióig (ford. Z. Varga Zoltán), Pozsony: Kalligram, 2006, 5-7. 6 A cím grammatikailag megengedi a „szerelmes" jelző nem műfaji, hanem állapotsze­ rű vershez rendelését is. 7 A verset röviden, az itteninél kevésbé részletesen és némiképp más összefüggésrend­ ben értelmeztem egy korábbi tanulmányomban: Lapis József: „Másról igyekeztem írni" (Radnóti Miklós: Tajtékos ég), Alföld, 2006/4. 45-61. Itt: 51. Ferencz Győző az alábbi módon jellemzi röviden a verset monográfiájában: „A vers a fagy, a halál, a némaság ellenére is megszületik, csakhogy amit közölni tud, az a fagy, a halál és a némaság." FERENCZ Győző: Radnóti Miklós élete és költészete, Budapest: Osiris, 2005, 469. 8 E szempontból hasonlatos ez a vers az Ötödik eclogához, melyben párhuzamba kerül a „vers hidege" és a szótól való „rettegés" a „dermedő szív"-vel, a „Mégsem tudok írni ma rólad!" zárlatot pedig maga a vers tényleges megtörténése, a róla szóló beszéd (írás) látható működése ellenpontozza. 9 „A külvilágról (...) az derül ki, hogy az allegorikus nyelv (...) »teljesen a saját céljai­ nak rendeli alá«" - írja a de Mant idéző Kulcsár-S zabó Zoltán (Ismétlés, intratextualitás, inskripció, Alföld, 2005/10., 54-77. Itt: 55). 10 Kulcsár-Szabó Zoltán nyomán használom az idézőjelbe tett terminust: Metapoétika. Önprezentáció és nyelvszemlélet a modern költészetben, Pozsony: Kalligram, 2007, 9-12. 57 �11 Bár ez esetben viszont ügy tűnhet, hogy a nyelv (kiküszöbölhetetlen) létesítő erejének effektusait is a prezentáció részévé tesszük, mely eljárás megnehezítheti az önreferenciális alakzatok vizsgálatának (irodalom)történeti relevanciáját és haszno­ síthatóságát. 12 Felmerülhet az elírás esete is a szóval kapcsolatban, de ez a vers ritmikájának vizsgá­ lata után kevéssé tűnik valószínűnek. 13 Kapcsolódó szövegelőzményként, párhuzamként a nevezetes Vörösmarty-sort lehet­ ne említeni: „Most tél van és csend és hó és halál." (Előszó) 14 Érdekes kérdés, hogy hogyan fenomenalizálható a vers Te-je, egyes szám második személyű utaltja („eléd"). Ferencz Győző is a gyász-versek között említi a Mint a ha­ lált (i. m. 433.), de szerintem a szapphói strófa, a líra eredetvidékének meghatározó műformája rendelkezik egy sajátos intimitással, ugyanakkor zaklatottsággal, ami a beszélő és a megszólított közötti kapcsolat felfokozottságát sugallja - s így a szeretett másik képét is belerajzolja a beszédviszonyba. Bori Imre is a szerelemmel hozza öszszefüggésbe a verset: „Ha eddig a táj hozta a szerelem motívumát, most a szerelmes gondolat idézi a tájat, amely az elveszett paradicsom emlékeként merül fel a tudat­ ban újra és újra, s azt ennek a paradicsomi tájnak, a költői képzelet e szép szülöttének elborulásában, a baljóslatú jelek feltűnésében énekli meg a költő, magánügyként, amely több mint a halál gondolati kifejezése" (i. m. 305.). 58 �Kutatóterület V INCZE D á n i e l * Eltékozolt G y ö n gy ö k vagy egy sosem volt lehetőség? Adalékok Pyrker János László irodalmi tevékenységéhez Egy nép létének, fennmaradásának és egyben nemzeti irodalmának legalapvetőbb feltétele a nyelv, amelynek használata nemzetet képes kovácsolni egy kultúrközösség tagjaiból. Az irodalmi nyelv volt az az erő, amely a reformkor ébredő magyar nemzeti öntudatának az alapját szolgáltatta. A 19. század első felében tevékenyke­ dő íróink, költőink nevei kitörölhetetlenül beíródtak a magyar szellemi élet történe­ tébe, emlékük pedig mindörökre összeforrott a Kárpát-medence és a magyar ajkú lakosság kultúrájával. Ám besorolható-e a magyar irodalom nagyjai közé egy olyan szerző, aki ma­ gyarországi születése, neveltetése, az itt eltöltött húsz év, és az őt ért számos, mély kulturális impulzus ellenére összes művét németül írta a magyar irodalmi nyelv ébredésének korában? Ezen kérdés az utóbbi másfél évszázadban is nagy vitákat kavart, ám az azokra adott válaszok és ítéletek az idő múltával, a véleményt mon­ dók, formálók alakjával együtt, folyamatosan változtak. Pyrker János László egri érsek, örökös heves megyei főispán nagyobb ismertségre és hírnévre tett szert köl­ tőként külföldön, mint hazáján belül, ennek utóhatása pedig mind a mai napig érződik, ugyanis az eddig napvilágot látott, a tevékenységét tárgyaló szakmunkák nagyobbik része is német nyelvű,1sőt, a külföldi szakirodalom kutatási eredményei ez idáig még nem gyűrűztek be a magyar tudományos közéletbe. írásomban egyrészt a közelmúltban külföldön megjelent, Pyrkerrel foglalkozó munkák új eredményeit kívánom bemutatni, másrészt az író könyvtárának és né­ hány levelének feltárásával azt vizsgálom, milyen lehetett az idős érsek viszonya a kortárs magyar irodalomhoz, és hogy magyar költőként megállta volna-e a helyét. Pyrker János László2 1772. november 2-án látta meg a napvilágot a Fejér megyei Nagyláng3 településen, édesanyja és apai nagyapja révén német vér csörgedezett az ereiben.4 Gimnáziumi tanulmányait Székesfehérváron végezte, majd Pécsre került, nem sokkal később pedig helyhatósági gyakornoknak állt, ám mivel a budai kan­ celláriai hivatalba nem nyert felvételt, így 1792-ben elhagyta Magyarországot, és egy palermói gróf titkáraként Itáliába indult. Szándékát viszont hamar megváltoz­ tatta, és már ugyanebben az évben az alsó-ausztriai Lilienfeld kolostorában találjuk a ciszterci szerzetesek sorai közt. 1796-ban papnak szentelték, 1807-től türnitzi plébános, majd 1811-ben visszatért Lilienfeldbe, először, mint perjel, majd, mint apát. 1818-tól két évig újra Magyarországon tartózkodott, mint szepesi püspök, ám * A szerző a Palócföld 2008-as Madách-pályázatán Salgótarján Megyei Jogú Város Önkormányzatának különdíjában részesült. 59 �1820-tól már velencei patriarchaként láthatjuk viszont, egy évvel később pedig e méltóság melleit a dalmát prímás és császári titkos tanácsos címeket is viselte. 1827től egri érseknek nevezték ki, amely tisztséget húsz esztendőn keresztül, egészen 1847-ben bekövetkezett haláláig viselte. Magyarországi tevékenységéhez számos pozitív tett köthető, ezek közül elég csupán a legjelentősebbeket, az egri bazilika felépítését, az egri tanítóképzés megindítását, illetve páratlan képtárának a Nemze­ ti Múzeum számára történő felajánlását megemlíteni. Pyrker legjelentősebb irodalmi alkotásai külföldi tartózkodása alatt születtek. Először drámával próbálkozott, az 1810-ben megjelent Historische Schauspielen című gyűjteményben három magyar vonatkozású témát, Kis Károly, a Hunyadiak és Zrínyi halálának történetét dolgozta fel. Ezt követően az epikára tért át, hexameteres ala­ pokra építve írta meg 1816-ban a Tunisias, 1821-ben a Die Perien der heiligen Vorzeit, majd 1824-ben a Rudolph von Habsburg című műveket.5 Élete végén kisebb hatású munkákat alkotott, a Lieder der Sehnsucht nach den Alpen című versgyűjteményt, továbbá két vallási témára épülő epikus művet.6 Az érsek neve 1827-es, Egerbe való érkezése után ismertté vált a magyar olvasóközönség előtt, ám Pyrker minden bizonnyal ebből a fajta hírnévből aligha kért volna. 1831-ben ugyanis szokatlanul kemény hangú vita bontakozott ki a Kritikai Lapok hasábjain: a „pör" elindítója a „G." álnév alatt publikáló Toldy Ferenc volt, aki egyaránt támadta az érseket és Kazinczy Ferencet is. Kazinczy ugyanis prózá­ ban lefordította Pyrker híres eposzának, a Die Perien d e r heiligen Vorzeit-nevet vise­ lő műnek néhány strófáját Szent Hajdan Gyöngyei címen.7 A legfőbb vád egyrészt azért érte a nagy nyelvújítót, mert egy magyarul írni nem hajlandó költő művét fordította le annak anyanyelvére, másrészt pedig, mert prózába költötte át a he­ xameteres formában megírt eposzt. Mint az utólagos kutatások kiderítették, a támadás fő célja nem Kazinczy vélt vagy valós költői hibái,® hanem a fiatalabb, feltörekvő nemzedék és a régi generáció közti hatalmi és stílusbeli harc volt.9 A vita részleteire itt nem kívánok kitérni, mert azt a magyar szakirodalom kellő alapossággal feldolgozta már, csupán röviden kívánom annak legfőbb történéseit bemutatni. Az egyébként német származású, nevét Schledelről magyarosító Toldy azt vetette Pyrker szemére, hogy nagy tudásával egy idegen nemzet nyelvét és kultúráját öregbíti ahelyett, hogy a magyart szolgálná.10 Ugyanebben az évben jelent meg a Kritikai Lapok hasábjain Vörösmarty névtelenül megírt epigrammája, a Híres német-magyar költő, amelynek célpontja egyértelműen az egri egyházmegye első embere volt: „Merre van a te hazád, vendég szózatnak írója? Kedves-e áldozatod és kik az isteneid? Bujdosol és nem fogsz, boldogtalan, érni hazába: Akit imádsz, bálvány, füstbe megy áldozatod.”11(részlet) A vita továbbgyűrűzését mutatja, hogy a Felső-Magyarországi Minerva lapjain 1831-ben egy álnév alatt publikáló szerző, majd nem sokkal később12 egy német nyelvű lapban Rumy Károly György13 is Pyrker mellett foglalt állást. A téma fon­ tosságát jelzi, hogy Bajza József 1833-ban a „pör" teljes anyagát közzétette a Kriti­ kai Lapokban. Megjegyzendő, hogy ekkor még csak alig egy évtized telt az azóta, hogy az Egyházi Értekezések és Tudósítások 1821-es számának egyik szerzője még 60 �annak a Pyrker az anyanyelvéhez való ragaszkodását dicsérte,14 aki épp ezen téma okán került most a támadások kereszttüzébe. Vajon ha nincs a Pyrker-per, akkor sem közeledett volna az érsek hazatérte után a magyar irodalomhoz? - telte fel a kérdést a vita hátterét feldolgozó Erdélyi Ilo­ na.15 Ám felvetése ez idáig megválaszolatlan maradt. Segíthet viszont a külföldi szakirodalom, amelyet az e témakörrel foglalkozó tanulmányok szerzői müveik megírásakor még nem ismerhettek, és amelyek alapján megtudhatjuk, hogy nem csupán a magyarországi vita volt az egyetlen olyan hatás, amely döntő befolyással volt a költő pályafutására. Az első említésre méltó eseményre 1824-ben került sor, amikor Pyrker összeütközésbe került régi barátjával, a híres osztrák költővel, Franz Grillparzerrel,16 akivel Bécsben, az irodalmi és társasági élet központjának számító Caroline Pilcher írónő szalonjában sokszor találkozott, és akivel 1818-ban és 1820-ban együtt múlatta az időt a gasteini gyógyfürdőben. 1824-ben ugyanis a két férfiú szinte egyszerre jelentkezett saját - merőben hasonló témájú - müvével. Pyrker ekkor adatta ki Rudolph von Habsburg című eposzát, míg Grillparzer König Ottokars Glück und Ende című munkájával állt a nyilvánosság elé. Mindkét írás egy és ugyanazon történelmi eseményt - a Habsburg birodalom megalapítását megelőző rivalizálást és háborúskodást - örökíti meg Habsburg Rudolf és a cseh uralkodó, Ottokár közölt, különböző szemszögből. Pyrker állítólag nem titkolta örömét a vetélytársa munkáját érő negatív kritikák okán, Grillparzer pedig tudomást sem véve a Rudolph von Habsburgról, sehol sem tett említést pályatársa művéről. A kette­ jük közti viszony idővel annyira elmérgesedett, hogy Grillparzer 1831-ben - az érseket ért magyarországi támadások első évében - szatirikus verset írt Pyrkerről: „Den Bischof und den Dichter vergleic' ich ohne Müch' So Ein' ais Anďrer dichtet, auf Glauben rechnen sie. Doch glaubt man nicht dem Bischof, so bleibt ihm doch sein Amt, Der ungeglaubte Dichter is darum schon verdammt,"17 (részlet) A Grillparzerrel megromlott viszonyért kárpótolta Pyrkert az 1825-től kezdődő itáliai siker. Ebben az évben a kor elismert olasz költője, Vincenzo Monti,18 majd több költőtársa is lefordította a Tunisas egyes részeit,19 a velencei patriarchát pedig már egy francia nyelvű átdolgozás terve is foglalkoztatta.20 Épp ekkor, 1826-ban jelent meg német területen a Rudolph von Habsburg második kiadásával kapcsolato­ san egy éles kritika, álnéven,21 amelynek legsúlyosabb megállapítása szerint az eposz, mint műfaj, idejétmúlt.22 Pyrker itáliai elfoglaltságai23 miatt jó ismerősét, a bambergi könyvtáros Joachim Henrich Jacket kérte meg, hogy egy bizonyos, „tu­ dós és jóakaró barátjától" a számára érkezett ellenkritika német területen történő kiadását érje el.24 Jäck teljesítette a kérést, amelynek eredményeképp 1827-ben a lip­ csei kiadású Isisben, majd nem sokkal később önálló brosúrában is napvilágot látott az ismeretlen „jóakaró" írása, „W." álnév alatt. Csakhogy, mint arra a közelmúlt kutatásai fényt derítettek, az antikritika szerzője maga Pyrker volt.25 Egy évvel később a Dresdner Morgenzeitung hasábjain megjeleni Jens Baggesen26 dán költő­ nek a patriarchát dicsőítő írása, amelyben az eposz nagy képviselőjét, Klopstockot az északi, míg az egyházi férfiút a déli német Homérosznak nevezi. „Du, der ein Sänger empor über die neusten ragst Pyrker! Der südlichen Deutschen Homer, wie der nördlichen Klopstock!"27 61 �Pyrker elégedett volt, hiszen végre egy olyan kritikai hang is felszólalt mellette, amely véleménye szerint ellensúlyozta az őt ért támadást,28 ám a látszólagos béke nem tartott sokáig. 1827-ben újabb éles hangú cikk jelent meg az Allgemeinen Literatur-Zeitung hasábjain, ahol az írónak gazdagságát és széles kapcsolati rend­ szerét vették a szemére. Az írás szerint a patriarcha elegendő pénzzel és befolyással rendelkezett ahhoz, hogy folyamatosan átírt, kijavított műveit újra meg újra kiadja, és terjessze.29 Pyrker ekkor ismét elkövette azt a hibát, hogy „R-I" írói álnév mögé bújva 1827 decemberében az Allgemeinen Zeitung hasábjain megpróbálta önmagát megvédeni. Ez azonban végzetes lépésnek bizonyult: ellenfelei ugyanis stílusa alapján megfejtették az ellenkritikák szerzőjének valódi kilétét. Mint megállapítá­ sukat indokolták: „melyik antikritikus lenne arra képes, hogy vegye a fáradtságot, és 8-9 évre visszamenőleg az itáliai, francia és német földön megjelent, a szerzővel kapcsolatos írásokat összegyűjtse?"30 A sértett költő ezt követően az őt ért támadások szerzőjének tartott Friedrich Wähnert31 pénzzel próbálta rábírni a pálfordulásra. „Ha egy részletes kritikát [...] az én három művemről egy külföldi jelentős irodalmi folyóirat számára kívánna adni, kellőképpen megfizetném a fáradozását. Nem túl­ buzgó dicséretet, hanem jogos értékelést kívánok tőle" - írta Jäcknek.32 Csakhogy az írások szerzője nem Wähner, hanem egy Adolph Müllner nevű publicista volt.33 Ezt követően megpróbált olyan kritikust keresni, aki kiáll mellette Müllner támadá­ saival szemben. Ám a külföldi lapok tartottak a vita további eldurvulásától, Müllner 1829-es halálával pedig a visszavágás lehetősége végképp szertefoszlott. Az érsek maga visszafogottan nyilatkozott utólag bírálójáról, bár azt azért megjegyezte, hogy Müllner tevékenysége mennyi kellemetlenségbe és kiadásba került számára.34 Pyrkernek a folyamatos irodalmi harcok mellett még egy kedves példaképben is csalódnia kellett: Goethében. Annak a Goethenek a mítosza, akit olyannyira csodált fiatalkorában, az évek múltával folyamatosan vált semmivé a szemében. Az érsek ugyanis a híres német újabb műveivel már korántsem rokonszenvezett, sőt azokat egyenesen olvasásra alkalmatlannak találta.35 Bitskey István Pyrker ezen megnyil­ vánulásáért a két költő közli ízlésbeli különbséget okolta,36 ám azon tény mellett elsiklott, hogy Pyrker nem csupán Goethe költészetére, hanem az általa képviselt magatartás és eszmeiség változására is kemény megjegyzéseket tett. „Az az igazi, tiszta német, aki a Napóleon elleni háborúkban oly derekasan harcolt és lelkesítően szavalt, most a puhán kipárnázott pamlagon heverészik és a saját házvezetőnőjét veszi feleségül. A nagy Goethe!"37 Láthatjuk tehát, hogy amikor külföldön úgy tűnt, elcsitulnak az érsek tekintélyét aláásó események, szülőföldjén máris újabb támadásokkal kellett szembenéznie. Vajon hogyan reagált ekkor? Csupán utólagos vizsgálataink engednek következtetni arra, hogy az a személy, aki oly sok alkotással gazdagította Magyarország szellemi és anyagi kultúráját, hogyan viszonyulhatott ezen történések után a kortárs magyar irodalomhoz, és nem mellékesen arra is választ kaphatunk, milyen olvasmányélmények befolyásolták irodalmi érdeklődését. Pyrker fiatal korában, diákként meglepően közel került kora legjelesebb irodalmi személyiségeihez, Ányos Pálhoz és Virágh Benedekhez, akiknek a keze alatt tanult a székesfehérvári gimnáziumban. Róluk mind utólagos önéletrajzában,38 mind 1821-ben, az Egyházi Tudósításokban megjelent cikkben rendkívül pozitívan emlé­ kezik meg.39 A két költőn kívül még Verseghy Ferenccel való személyes kapcsolata 62 �érdemel említést.40 Azonban már egészen fiatalon megismerte a jelentős külföldi alkotókat is, első élményének azt tartotta, amikor egy barátja német klasszikusokat adott neki kölcsön, többek között Wielandot, amelynek nem várt mohósággal esett neki.41 Egy ismerőse könyvtárba is eljárt, ahol Wielend, Klopstock és Ossian műveit olvasta, de itt ismerkedett meg Goethe, Schiller és Lessing munkásságával is. Pyrker már ekkor franciául és olaszul tanult,42 budai tartózkodása alatt pedig írt egy „heródiát".43 Pyrker azonban ekkor saját bevallása szerint egy sort sem volt képes leírni tökéletes németséggel, amely így gátat szabott hivatali alkalmazásának is.44 Az igazi lehetőségek Lilienfeldbe kerülésével nyíllak meg, ahol a görög és hé­ ber mellett autodidakta módon angolul és franciául tanult, így az eddig nehezen értelmezhető írók - mint Milton és Shakespeare - művei is élvezhetővé váltak a számára. Ezzel kapcsolatosan említi meg, hogy míg korábban Tacitus, addig újon­ nan Shakespeare és Homérosz voltak azok, akik a legnagyobb hatást tették rá, sőt, az angol költőt egyenesen a legnagyobb zseninek tartotta.45 A német nyelv jelentette akadályokat erre az időre tökéletesen leküzdötte, a metrikus alapú verselést gyako­ rolta, amely utólagos bevallása szerint is rendkívüli kihívás volt a számára,46 de mint a történelem azt utólag igazolja, remekül teljesítette a kitűzött célt. A költő irodalmi tevékenységét a legalaposabban feldolgozó svájci Alexander Läuchli az epikus műveket illetően felsorolta azokat a szerzőket, akik véleménye szerint hatottak az érsek munkásságára. Läuchli a müvek, a levelezés és Pyrker önéletírása alapján Homérosz, Vergilius, Dante, Tasso, Shakespeare, Milton, Klopstock, Wieland, Goethe és Voss hatását mutatta ki.47 Irodalmi olvasmányok mellett azonban történelmi témájú kiadványok is nagyban formálták világnézetét, témaválasztását. Pyrker első jelentős művét, a magyar múltat felidéző Historische Schauspiele-t is történelmi tárgyú olvasmányok ihlették, ám ezek pontos beazonosí­ tása meglehetősen vitatott.48 Legkiforrottabb történelmi tárgyú művei a Rudolph von Habsburg és a Tunisias a Habsburg-ház dicsőségét hirdették. A témaválasztást ez esetben a császári ház iránt érzett, a külföldön töltött évek során megerősödött mély tisztelet, és olvasmányok, gyermekkori élmények motiválták.49 A Tunisas V. Károlyról és Tunisz 1535-ös, a törökök elleni ostromáról és bevételé­ ről szól. Az író nem csupán a képzeletére hagyatkozott a mű megalkotásakor, ha­ nem történelmi témájú szakmunkákat, kortárs írók műveit is felhasználta, mint pl. Jovius Paulus,50 Sepulveda51 vagy Robertson munkáit.52 Mint Pyrker egy későbbi leveléből megtudhatjuk, már 1797 óta foglalkoztatta a történet megírása. Ezen kívül meg kell említeni, hogy már 1792-ben, első itáliai útja során eredetiben olvasta Torquato Tasso,53 a romantikus epika első jelentős képviselőjének Jeruzsálem felszabadí­ tásáról szóló könyvét,54 amely stílusában, karakterisztikájában, témájában is hatott a Tunisas írójára.55 Ám ahhoz, hogy Pyrker valódi ízlését és ismeretanyagát egy-egy témával kap­ csolatosan megismerjük, meg kell vizsgálnunk, mit is olvasott valójában. Az Egri Főegyházmegyei Könyvtár Kézirattárában található az a hagyatéki lista, amelyet az érsek halálát követően 1848. március 14-én az Udvari kamara kirendeltje vett fel az elhunyt tulajdonát képező művekről.56 A listán eredetileg 4639 mű szerepelt, ame­ lyet egy későbbi, újonnan elvégzett leltár 5276-ra írt át.57 A könyvtárban fellelhető kiadványok kilenc nagy kategória szerint kerültek beosztásba, ám azt nem tudni, ez a rendszerezés eredetileg Pyrker, vagy a leltárt végzők műve volt-e. Tartalmuk 63 �szerint találkozhatunk egyházi, bölcsészeti, természet- és orvostani, esztétikai és nyelvtani, törvénytani és szépirodalomi művekkel, továbbá külön csoportot alkot­ nak az olasz remekírók és az ún. vegyes tartalmú könyvek. A korabeli, megszokott gyakorlattól eltérően a legnagyobb tételt azonban nem a vallásos témájú kötetek,58 hanem a szépirodalmi kiadványok tették ki a maguk 32%-ával. A gyűjtemény tar­ talma a következő módon oszlott meg: Műfaj Szépirodalom Teológia, egyházi írók, egyháztörténet Történelem és földrajz Esztétika és nyelvtan Természet- és orvostan Olasz remekírók Bölcsészettan Törvénytan Vegyes tartalmú művek Összesen Kötetek száma 1699 1134 898 301 258 255 52 43 637 5276 Százalékos megoszlás 32,0% 21,8% 17,0% 5,7% 4,9% 4,8% 1,0% 0,8% 12,0% 100,0% A vallási témájú müvek relatívan alacsony arányára magyarázatot adhat arra is Läuchli szerint - , hogy annak ellenére, hogy Pyrker kötelességtudóan és példa­ mutatóan töltötte be magas egyházi méltóságait, sem önéletrajzában, sem müvei­ ben, leveleiben nem találhatunk mély, vallási meggyőződésére utaló nyomokat.59 Feltehető a kérdés, hogy vajon mely említésre érdemes nyomtatványok'10 foglal­ tak helyet az egri érsek könyvtárában, illetve mekkora volt ezen belül a magyar nyelvű kiadványok aránya, kiváltképp a szépirodalmi részen belül? A szépirodal­ mi tétel összesen 1699 kötetet foglalt magában, bár néhány mű még beleszámítható ebbe a csoportosításba az olasz remekírók és a vegyes tartalmú írások közül, amelynek hatására közel 1800 kötetre kell becsülnünk a teljes állományt. A szépiro­ dalmi blokk esetén Pyrker korábban megemlített olvasmányélményeit láthatjuk visszatükröződni. Szembetűnő az angol és a német nyelvű irodalom túlsúlya, számbelileg Walter Scott 160 kötetnyi gyűjteménye a legjelentősebb, de magas számmal képviselteti magát Charles Dickens (68), Wieland (53), Herder (61), Shakespeare (42), Goethe (51) Cooper (31), Byron (31) is, míg Klopstock 20-, Schiller 17-, Caroline Pilcher munkái pedig 16 kötetet tettek ki.61 A gyűjtemény számunkra fontos részét képezik azon szerzők - ha jóval kevesebb kötettel is -, mint Tasso, Milton, Voss, Dante62 vagy az ókori klasszikusok (Homérosz, Tacitus, Livius, Vergiliis) alkotásai is, akik szintén nagy befolyással voltak a főpapra. A szépirodalmon belül - csakúgy, mint az egész könyvtár állományában - meg­ lepően kicsiny a magyar nyelvű művek, illetve a magyar szerzők aránya, amely a hagyaték egészét tekintve is 10% alatt van, a szépirodalom terén viszont csak elvétve találkozhatunk velük. A megnevezett mintegy 270 szerzőből63 mindössze 15 (5,5%) volt magyar származású, ezen belül is csupán 11 (4,7%) írt magyar nyelven. A főpap volt tanárai, vagy fiatalkori ismerősei - Ányos, Virágh, Verseghy -, továbbá Kölcsey 64 �Ferenc képviseltetik magukat a legnagyobbak közül, ám sok más, meghatározó név hiánya is szembeötlő lehet, mert sem Vörösmarty, sem Toldy, Bajza, Berzsenyi vagy más, korabeli nagyságok neveivel nem találkozhatunk. Kazinczy Ferenc, a Szent Hajdan Gyöngyeinek fordítója is önnön munkáján kívül csupán egy magyar szótárral64 és pannonhalmi útleírásával tűnik fel az idegen nemzetek fiainak tenge­ rében. Ám a bemutatott szerzőkön kívül nem sok említésre méltó személyt tudunk felsorolni. Horváth Endre terjedelmes hexametrikus műve, a Pyrker stílusához közel álló Árpád hősköltemény, vagy Szalay Imre, Czuczor Gergely vagy Sujánszky Antal neve tűnhet fel egy-egy mű erejéig, ám velük kapcsolatosan meg kell említe­ ni, hogy mindnyájan egyházi személyek voltak,65 így vagy ezért, vagy személyes ismeretség, ajándékozás révén is Pyrkerhez kerülhettek írásaik. Rajtuk kívül Kisfa­ ludy Sándor, Homonnay Imre,66 Vári Ferenc67 nevei csenghetnek még ismerősen.68 Az irodalommal kapcsolatosan szólnunk kell még a szakkönyvekről is. Pyrker ugyanis nem pusztán tehetségére hagyatkozva igyekezett jó költővé válni, hanem több kortárs szakirodalmat is beszerzett e tárgyban. A német nyelvvel és verseléssel kapcsolatosan több kiadványra is felfigyelhetünk,69 de találunk négy magyar nyelvészeti művet, Ivánszky Antal Stylisztikáját, Szalay Imre Nyelvtudományát, Deáky Zsigmond Grammatica Ungheriaját továbbá Toldy Ferenc Handhuch der Ungarische Poetia című, a magyar költészetet németül bemutató könyvét. Az érsek általános érdeklődését rendkívül sokrétűnek ítélhetjük meg olvasmá­ nyai alapján. Több olyan mű is megtalálható volt a gyűjteményében, amelyek ko­ rántsem illettek bele egy 19. századi főpapi könyvtárba, ilyenek a mágnesességről,70 a mágiáról71 vagy a tetszhalottak felélesztéséről szóló művek,72 de találkozhatunk Korán-fordítással,73 Galilei Opera című munkájával, az evangélikus vallásszabadsá­ got a zászlójára tűző Thököly Imre életrajzával74 vagy az abszolutikus uralkodói hatalmat hirdető Machiavelli müveivel 10 kötetben.75 A könyvtár híven tükrözi vissza az író természet iránti, a költészetében is megnyilvánuló mély vonzalmát,76 mivel gyűjteménye számos ország- és útleírást is tartalmaz, Szentpétervártól Brazí­ liáig.77 A középpontban - a viszonylagosan nagy számú magyar témájú kiadvány mellett - itt is a német nyelvű területek és az Alpok állnak.78 A történelem tárgy­ körében a Habsburgok és Ausztria történetével foglalkozó müvek79 túlsúlya érvé­ nyesül, néhány magyar,80 angol és itáliai, egyetemes történeti és ókori témájú írással kiegészítve. Külön figyelmet érdemelnek Pyrker közeli ismerősének és barátjának, Hormayrnak, és a kor legnagyobb oszmanistájának, Joseph Hammer von Prugstallnak81 a művei. Említésre méltóak továbbá a költő történelmi tárgyú alkotásaihoz, a Rudolph von Habsurghoz82 és a Tunisashoz83 témában közel álló kiadványok is. A könyvtár tételei alapján tehát jól látható, hogy Pyrker annak ellenére, hogy húsz évet töltött magyar földön, és egzisztenciája révén lehetősége volt szinte bármilyen mű beszerzésére, alig mutatott érdeklődést a magyar irodalom alkotásai, a magyar nyelvű írás, költészet technikája iránt. Vajon az őt ért támadások egyenes követ­ kezményének tulajdoníthatjuk mindezt? Vizsgálódásainkból kiderül, hogy az érsek a néhány évvel korábbi magatartásával szemben itt már nem vett részt közvetlenül a vitákban, bár a vele, műveivel kapcsolatos eseményeket aktívan nyomon követte. A hagyatéki jegyzékből megtudhatjuk, hogy 29 nyomtatott tételt tettek ki a külön­ böző, Pyrker munkáit érintő „fejtegetések és bírálatok", emellett a tulajdonát ké­ pezte az Élet és Literatúra,84 valamint a Kritikai Lapok több száma is. A nyomtatott 65 �sajtótermékeken kívül kézzel írott jegyzetek is fennmaradtak a külföldön megje­ lent, a költővel foglalkozó pozitív és negatív kritikákról egyaránt.83 Az érsek tehát „naprakész" volt a róla szóló sajtóvisszhanggal kapcsolatosan, és minden bizony­ nyal a Gyöngyök magyar fordítására is büszke volt, mert az egyik ausztriai levelezőtársának, a würzburgi teológiai szeminárium igazgatójának, Franz Georg Benkertnek86 reklám és hírverés céljából elküldte annak egy példányát 1830-ban.87 Pyrker élete hátralevő részében sem kezdett el magyarul írni, magyar fordításban is csupán a Tunisias jelent meg 1839-ben.88 Ezen kívül alkotott még néhány - elődei­ hez képest - kisebb sikert arató biblikus témájú eposzt, ám ez nem jelenti azt, hogy minden motivációját elvesztette volna: a főpap egri évei alatt a „ködös Albion" felé fordult az érdeklődése. 1846-ban levélben kereste fel a Magyarországon sokat időző angol diplomatát és írót,89 Joseph Andrew Blackwellt,90 és segítségét kérte a Tunisias angol nyelvű kiadásával kapcsolatban, ám ez a terv nem valósult meg. Sejthető, hogy Pyrkernek összetett szándékai voltak Angliával, mert - nem tudjuk, pontosan mikor - ő maga, vagy számára valaki más elkészítette a Gyöngyök néhány strófájának angol nyelvű fordítását, amely a Tunisiashoz hasonló sorsa jutott.91 A külföldhöz való közeledés azonban a hazai irodalomtól és a magyar nyelvtől való távolodást is jelentette. Az érsek hagyatékából halála előtt nem sokkal különös precizitással tüntette el magyar nyelvű levelezését,92 és sokat mond az, hogy ön­ életrajzi írásában sem a Magyarországon ellene folyó vitáról, sem híresebb magyar írókról nem tesz említést. A memoárban a magyar személyek, még az írói munkás­ sággal rendelkezők is, mint pl. Apponyi Antal, Cziráky Antal Mózes, Kopácsy József, Lonovics József, csupán mint tisztségviselők szerepelnek. Rajtuk kívül ma­ gyar vonatkozásban csak a már említett Ányos Pál, Virágh Benedek, Verseghy Ferenc, továbbá Liszt Ferenc zeneszerző nevei kerülnek említésre. Összegzésként elmondhatjuk, hogy abban, hogy Pyrker hazatérése után nem kap­ csolódott be a magyar irodalom vérkeringésébe, minden bizonnyal szerepe volt az ellene folytatott irodalmi támadásoknak, a külföldön töltött 35 évnek, és egyre roszszabbra forduló egészségi állapotának is. Tudjuk, hogy Pyrker a magyar költők közül többeket - Kazinczyt és Kölcseyt - is mélyen tisztelte, ám ennek ellenére 1827-es Egerbe érkezésekor azon véleményen volt, hogy a magyar nyelv állapota még nem alkalmas színvonalas művek előállítására.93 Tegyük hozzá, hogy Pyrker külföldi tartózkodása miatt kimaradt a magyar irodalom megújulásából, és ezért nem értette, nem is érthette meg annak változásait. Ha volt is szándéka arra, hogy fordításokban közreadja néhány művét, az őt ért kritikák dacos ellenszegülést váltottak ki belőle, amelyet jól tükröz önéletrajza, könyvtára és levelezése is. Az a költő, aki német ajkú közösségbe született, felmenőit tekintve túlnyomórészt germán ősökkel büszkélked­ hetett, aki élete jelentős részét hazájától távol töltötte, és akire a világirodalom és kora legnagyobb írói, költői, művészei tettek személyes hatást, eszmeiségében pedig egyfajta világpolgár volt, véleményem szerint nem hibáztatható azért, hogy hazájá­ tól távol, azon a nyelven tört költői babérok felé, amelyhez jobban értett, amelyen többeket tudott megszólítani. Dolgozatom végén Madarász Flóris véleménye mel­ lett foglalnék állást, amely szerint valódi költő csak egy nyelven lehet igazán vala­ ki.94 Pyrker valós énjével, identitásával kapcsolatosan pedig talán végrendelkezését tekinthetjük irányadónak, amely szerint testét Lilienfeldben, a szívét viszont Eger­ ben helyezték örök nyugalomra - az minden bizonnyal a magyar földért dobogott. 66 �Jegyzetek 1 A legátfogóbb Pyrker életrajz, és a legteljesebb irodalmi elemzés egyaránt német nyelven látott napvilágot. Erre nézve lásd: Alexander LÄUCHLI: Der Dichter Johann Ladislaus Pyrker (1772-1847). Abhandlung zur Erlangung der Doktorwürde der Philosophischen Fakultät. Zürich, 1994. (Továbbiakban LÄUCHLI: i.m.). Roland DOBERSBERGER: Johann Ladislaus Pyrker: Dichter und Kirchenfürst. St-Pölten-Wien, 1997. (Továbbiakban Dobersberger: i.m.) Kisebb részben elemez, inkább válogatott mű­ részleteket közöl: E.J. Görlich: Ladislaus Pyrker: Mit Krummstab und Leyer. „Das österreichische Wort". Stiasny-Bücherei 27. Graz und Wien, 1958. A Pyrker-életmű egyik legalapvetőbb forrása magának Pyrkernek német nyelvű önéletírása: Johann Ladislaus Pyrker: Mein Lehm 1772-1847. Herausgegeben von Alader Paul Czigler. Fontes Rerum Austricarum. I. Abteilung: Scriptores 10. Band. Wien, 1966. (További­ akban Pyrker: i.m.) Magyar nyelven lásd: C zigler Ábel: Felső-Eöri Pyrker János László 1772-1847. Bp., 1937. (Továbbiakban: C zigler: i.m.) Madarász Flóris: Pyrker és a ma­ gyar írók. Eger, 1908. (Továbbiakban: MADARÁSZ: i.m.) Pyrker Emlékkönyv. Szerk: Hö LVÉNYI György. Eger, 1987. (Továbbiakban: Pyrker-emlékkönyv.) 2 Született Pircher János László, nevét csak jóval később, egy állítólag 1816-ban a tud­ tára jutott nemesi származásáról szóló információ miatt változtatta meg. Dobersberger: i.m. 15-16. 3 Napjainkra ilyen nevű közigazgatási egység már nem áll fenn, helyette Kisláng önál­ ló település és Soponya Nagyláng, mint Soponya falu része helyezkednek el egymás mellett. 4 T . ERDÉLYI Ilona: Egy kései kiengesztelés kísérlete. Irodalom történeti Közlem ények 1996/5-6. 635. Továbbiakban: T. E rdélyi : i.m. 5 Ezen művek többszöri megjelenésére és fordításaikra nézve lásd: DOBERSBERGER: i.m. 631-634. 6 Legenden der Heiligen auf alle Sonn-und Festtage des Jahres. In metrischer Form von Johann Ladislaus Pyrker, Wien, 1842., Bilder aus dem Leben Jesu und der Apostel Von Johann Ladislaus Pyrker, Erzbischof von Erlau. Leipzig, 1842. 7 A fordítás a Muzárion lapjain jelent meg. Lásd: Muzárion IV. 1829. 247-282. 8 K a z in c z y Ferenc: Tunisias ein Heldengedicht in zwölf Gesängen von Johann Ladislaus Pyreker. Tudományos Gyűjtemény, (Továbbiakban: TGY) 1821/1. 78-83. Később Ka­ zinczy is előveszi azt az ütőkártyát, amellyel őt két évvel később az SzXXXn álnéven publikáló író a Kritikai Lapok hasábjain megvédi majd, és megemlíti, hogy még a híres ókori római írók is írtak görögül, „nem mivel hazájok nyelve iránt hidegek voltak, hanem mivel az kévésé vala elkészülve mint az idegen, s ezen mint azon több mível olvasóhoz szólhatának". Uo. Ugyanezt tette szóvá 1831-ben, a Tudományos Gyűjte­ mény lapjain is, ahol a német költő, Friedrich franciául írt műveit hozta fel példaként, szavai szerint: „bár ő a német nép királya, idegen nyelven írta munkáit". K a z in c z y Ferenc: A Szent hajdan Gyöngyei Bírálata. TGY 1831/11.125-126. 9 Erre nézve lásd: T . ERDÉLYI: i.m., B l e y e r Jakab: Kazinczy Ferenc polémiája az Aurorakörrel 1830-ban. Filológiai Szemle 1901. 655-669., 788-800. K a jt á r Mária: Pyrker János László és a magyar irodalom. In: Pyrker-évkönyv. 179-194. (Továbbiakban: K a jt á r : i.m.) Kajtár álláspontját idézve: „A támadás igazi oka [...] történeti és elméleti vonatko­ zásban a nemzet és a magyarság kérdése, az irodalomban pedig a már végnapjait élő klasszicizmus és az őt felváltó romantika viszonya." K a jt á r : i.m. 188. 10 „A költő neve arra fogja az olvasót emlékeztetni, hogy a mit olly örömmel szeretne, amivel mint nemzeti kincsivei büszkélkednék, attól idegen hanghoz-szokás fosztotta 67 �meg". Majd pedig így folytatja: „A külföldnek azt kellene látni, hogy egy magyar, ki­ nek bölcsőjét Muza rengeté, szűkebbnek ítélte nyelvét, mint hogy nagy szellemének benne hangokat találjon". Kritikai Lapok (Továbbiakban KL) 1831/1. 15-16. 11 KL 1830.1.159. Újabb kiadása: Vörösmarty Mihály összegyűjtött művei II. Bp. 1960.155. 12 SzxxxN: Töredék-jegyzetek a Szent-hajdan Gyöngyei felett elmondott bírálatokra. Az ismeret­ len szerző így érvelt az érsek mellett: „Magyar könyvet külföldön nem olvasott, nem olvashatott, (most is ritka helyt) nyelvét sem grammatikai törvények, sem szebb pél­ dányok után nem emelheté. [...] Mint szorgalmas Főpapnak, mint férfinak késő volt egy virágzásba most indult nyelvnek hosszas s tán sikertelen stúdiuma által költői nyűgös nyelvet formálnia magának, s így tanult nyelvében inkább akará adni a szé­ pet, mint igazgatni hagyni magát dolgozásiban a neki nem könnyű nyelv által." Fel­ ső-Magyarországi Minerva 1831. 825. 13 Dr. Rumy: Patriotische Rüge. Der Spiegel für Kunst, Eleganz und Mode. 1831. Nr. 33. Megjelent még: KL 1833. 88-93. 14 Az ismeretlen szerző a Szepesi egyházmegye új püspökének megkésett bemutatása végett írta cikkét, amelyben külön megemlékezett Pyrker hazaszeretetéről: „El nem szívlelhetem, hogy itt e nagy Méltóságra emelt Hazafinak mind Honnyához, mind Anyanyelvéhez való különös és indulatos ragaszkodását érzékeny tisztelettel ne em­ lítsem." Egyházi Értekezések és Tudósítások. 1821.1. 194. 15 T. Erdély: i.m. 645. 16 Bitskey István még csupán kettejük szoros barátságáról, és az egy évben megjelent, hasonló témájú műről tesz említést. Bitskey István: Pyrker János László és az európai irodalom. In: Pyrker Emlékkönyv. 201. 17 LÄUCL I: i.m. 38. Grillparzer állítása szerint Pyrker viszonyuk megromlását követően mindent megtett annak érdekében, hogy őt a császár kegyeiből kiragadja, amiért állí­ tólag 1833-as Auf die Genesung des Kronprinzen című verse volt a felelős. Miközben te­ hát Grillparzer az udvar ellenszenvét érdemelte ki, addig Pyrkernek az egyik legna­ gyobb magyarországi egyházmegyét bízták a gondjaira. Az idézett vers címét egyéb­ ként közli Láuchli, ám azt megemlíti, hogy költeményét Grillparzer először 1831-ban írta Gastein-i szobája falára, ami aztán később bekerült a költő összes müvét felvo­ nultató összeállításba is. 18 Vincenzo Monti: 1754-1828. 19 Dobersberger 1831-ig bezáróan hétféle itáliai kiadványt szám olt össze. DOBERSBERGER: i.m. 631. 20 Dobersberger: i.m. 292-293. 21 A kritika a Hermes című irodalomkritikai folyóiratban látott 1826-ban napvilágot. „Hermes oder kritisches Jahrbuch der Literatur", 26. Lepzig, 1826. 245-278. 22 DOBERSBERGER: i.m. 293. Pyrker csak később tudta meg, hogy egy Willibald A lexis nevű író (1798-1871), a német történelmi novellák, a történelmi realizmus műfajának későbbi jeles képviselője állt az írás mögött. 23 Pyrker ekkor épp a velencei patriarcha székét töltötte be. 24 „Ein gelehrtet und wohlwollender Freund schickte mir die beilegende Antwort auf eine Rezension in dem Hermes 2." Pyrker Jäcknek, 1826. október 16. Dobersberger: i.m. 294. 25 Dobersberger: i.m. 295-296. 26 Jens BegGESEN: 1764-1826. 27 DOBERSBERGER: i.m. 297. A költemény a magyar olvasók előtt is hamarosan ismertté vált: Muzárion IV. (1829) 280-281. 68 �28 „Endlich, endlich, werden hie und da die Stimme laut, die Gewicht haben". D obersberger : i.m. 297., D ietrich : i.m. 171. 29 D obersberger : i.m. 297. 30 D obersberger : i.m. 298-299. 31 Korábbi Dessau-i protestáns lelkész, 1823-tól nyugállományú, ezt követően Becsben telepszik le és ott élete végégig kritikai lapok számára dolgozik. 32 „Wenn er eine so detaillierte, wie jene ist, über meine drei Werke für eine ausländische bedeutende Lit. Journal liefern wollte, ich würde ihm seine Mühe gut bezahlen. Ich fordere von ihm kein übertriebenes Lob, sondern nur eine gerechte Würdigung." Pyrker Jäcknek, 1829. március 2. A teljes levelet lásd: Adolph P. D ie t r ic h : Briefe von Ladislaus Pyrker an Joachim Heinrich Jack. Eine literarisch biograpische Korrespodenz. Cistercienser-Chronik 1931. (43). 209. (Továbbiakban: D ietrich : i.m.) Idéz belőle: Dobersberger : i.m. 299. 33 Adolph M ü l l n e r (1774-1829) Kritikus és drámaíró. 34 „Wahrlich, der Herr Adolf Müllner hat mir vielen Verdruß und Unkosten verursacht." Pyrker Jäcknek, 1830. január 4. D ietrich : i.m. 214, Dobersberger : i.m. 301. Pyrker jó ismerőse, Hormayr viszont nem tartotta be a „halottról vagy jót, vagy semmit" elvét, és éles hangon becsmérelte az elhunytat, akit olyan veszett kutyához hasonlított, amelynek a rosszindulat volt az egyedüli olyan közege, ahol ügy tudott mozogni, mint hal a vízben. Dobersberger : i.m. 214. 35 Az történi ugyanis, hogy Pyrker elküldte a készülő Rudolph von Habsburg egy verzió­ ját Goethének még 1820-ban, aki megköszönte a müvet, és ígérte, hogy elolvassa azt, azt követően azonban a patriarcha kétszeri megkeresésére sem reagált. Az érsek 1837 körül írt egyik visszaemlékezésében egyaránt dicsérte és támadja is Goethét, akinek egyes műveit kifejezetten jónak tartja, ám megjegyzi, hogy a szerző jobban tette vol­ na, ha 40 kötetnyi műve helyett csupán tizet adott volna ki, mert így csak az igazán jó bírálatok láttak volna napvilágot, de így a 40 kötet több mint a fele a könyvszekré­ nyek mélyén fog porosodni, olvasók hiányában. P y r k e r : i.m. 252-259. B it s k e y : i.m. 200-201., Läuchl i: i.m. 59. 36 B itskey : i.m. 200-201. 37 P yrker : i.m. 252-259. 38 Pyrker m ég azt is érdem esnek találta m egjegyezni, hogy Ányos néhány nappal a halála előtt szám ára az im akönyvébe egy kisebb verset írt. Pyrker : i.m. XXIX. 39 Egyházi Értekezések és Tudósítások. 1821.190. 40 K a jt á r : i.m. 182-183. 41 P yrker : i.m. XXXIII. 42 O lasz nyelvre egy itáliai zsoldoskatona oktatta. P yrker : i.m. 5. 43 P yrker : i.m. 5. Pyrker idegen nyelvi alapjai ekkor még meglehetősen gyenge lábakon 44 45 46 47 álltak, így valószínűsíthető, hogy első műve magyar nyelven születhetett meg. Bár Pyrker ezen költeményt egyáltalán nem őrizte meg, sőt - mint írja utólag - örült an­ nak, hogy ez elveszett, és nem maradt az utókorra. C zigler : i.m. 27. B itskey : i.m. 199. „Früher Tacitus, jetzt Shakespeare war en die drei Autoren, denen mein Geist am tiefsten huldigte, doch dünkte mich Shakespeare das größte Genie aller Zeiten!" P yrker : i.m. 36. P yrker : i.m. 41. LÄUCHLi: i.m. 98-102. 69 �48 A magyar szakirodalomban az a nézet vált elfogadottá, mi szerint Pyrkert ezen műve megírására közeli ismerőse, a történész Joseph Hormayr 1807-1809 közt megjelent Österreichischer Plutarch című munkája inspirálta, amelyben Hormayr az általa életre hívott „monarchikus eszme" jegyében Ausztria legjelentősebb történelmi alakjainak életrajzát gyűjtötte össze. K a jt á r : i.m. 181-182. Kajtár egyébként - mint azt maga is megemlíti - a Czeigler által megfogalmazott véleményt vette át. Láuchli kutatásai alapján viszont erősen feltételezhető, hogy Pyrkerre nem ezen művek olvasása volt hatással, mivel valószínű, hogy 1810-ben kiadott drámái már jóval Hormayr munkája előtt, az 1790-es évek közepén elkészültek. Läuchli egyrészt Dobersberger személyes adatközlésére hivatkozik, aki szerint Pyrker valószínűleg az 1790-es években készít­ hette alkotásait, másrészt pedig összeveti Hormayr munkáit a Historische Schauspielevel, és alapvető különbségekre mutat rá, amely alapján véleménye szerint Pyrkernek minden bizonnyal más forrásokat kellett olvasnia, és aligha használhatta ihlettként Hormayr írásait. L ÄUCHLI: i.m. 65-67. 49 Pyrker önéletírásában egy korai, gyermekkori élményt említ meg, amelynek során egy trinitárius szerzetes érkezett szülei házába, aki az afrikai kalózok fogságában szenvedő keresztény rabok kiszabadítására gyűjtött. Eközben ő egy képes könyvet lapozgatott, amely éppen V. Károly arcképénél volt kinyitva, aki 1535-ös tuniszi ak­ ciójával több ezer keresztényt szabadított ki. Pyrker : i.m. XXXIV. Utólag még azt is megemlítette, amikor meghallja V. Károly nevét, rögtön felcsillan a szeme. Dobersberger : i.m. 140. Pyrker levele Andreas Pilcherhez 1815. február 20. A Rudolph von Habsburg esetében még az Ottacker von Horneck-féle, korabeli verses krónika hatását is érdemes megemlíti. C ZIGLER: i.m. 96. 50 Giovio Pao lo : (1483-1552) olasz történetíró, munkái kivétel nélkül a török elleni háborúkról szóltak. 51 Juan Genesio SEPULVEDA (1490-1572/1574): Spanyol történetíró, De rebus gestis Caroli V. című, 1780-ban kiadott műről nevezetes. 52 P yrker : i. m . 41. 53 P yrker : i.m. 6. 54 Torquato T asso (1544-1595): Fő műve a Gerusalemme liberata című eposz, amelyet 1575-ben adtak ki először. 55 LÄuchli: i.m. 105. 56 Nagyméltóságú Felső-Eőri Pyrker János László Egri Patriarcha Érsek ő Excellentiája magán könyvtárának jegyzéke. Egri Főegyházmegyei Könyvtár (Továbbiakban EFK), Ms 2127/1. Nr. 107. Albert Ferenc 4054 műről ír, amelyek 7054 kötetet tettek ki, ám kije­ lentése forrását nem határozza meg. Albert Ferenc: Heves és Kiilső-Szolnok törvényesen egyesült vármegyéknek leírása. Eger, 1868. 125. (Továbbiakban: A lbert: i.m.) 57 Ez meglehetősen nagy létszámú könyvgyűjteménynek számított akkoriban, hiszen Eszterházy Károly püspök hagyatéka (amelyet halála után a Főegyházmegyei Könyvtárhoz csatoltak, csakúgy, mint Pyker könyvtárát) is csupán 4300 kötetet tett ki, amellyel együtt az intézmény 20293 kötettel rendelkezett 1799-ben. A lbert: i.m. 124. Az egri jezsuita rend könyvállománya jó fél évszázaddal ezelőtt még ennél is ki­ sebb, mindössze 3291 kötetes volt. S ugár István: Az egri jezsuita könyvtár a rend felosz­ latásakor, 1774-ben. Magyar Könyvszemle (Továbbiakban MKSZ) 1981/4. 328-332. Összehasonlításképpen: a Főegyházmegyei Könyvtár állománya egy 1819-es leírás alapján húsz év alatt növekedett annyival, mint amennyit Pyrker magángyűjteménye tett ki. A könyvtár 1819-es, névtelen látogatója szerint „a nyomtatott könyvek száma közel huszonöt ezerre megyen". TGY 1819/V. 16. 70 �58 Az egyházi gyűjteményekben általában a teológiai témájú művek vezették a rang­ sort, kiváltképp a 18. században. Szarvasi Margit: Magánkönyvtárak a XVIII. században. Bp., 1939, 50. Érdekes megjegyezni, hogy Pyrkert megelőzően egy 18. századi egri kanonok könyvhagyatékában - habár az egyházi művek ez esetben túlsúlyban voltak - már számos érdekes szépirodalmi és történeti munka is felbukkant, mint pl. MÉSZÁROS Ignác : Kártigám című müve, továbbá P ray György, Kéri Ferenc vagy P et­ rarca munkái. Bitskey István: Androvics Miklós egri könyvtára 1777-ben. MKSZ 1974/3-4.325-331. 59 LÄUCHLI: i. m. 17-18. 60 Az itt közölt műveknek csupán szerzőik neve, és címeik első két-három szava került a hagyatéki leltárba, a kiadási hely vagy év megjelölése nélkül, így amelyik mű csak kevés alkalommal került kiadásra, annak teljes bibliográfiáját közlöm, a nehezen be­ azonosítható példányok esetén viszont csak a leltárban talált adatokra támaszkodhatom. 61 Előfordult, hogy egyes művek több példányban, illetve több nyelven is szerepeltek, mint például Shakespeare összes művei, amelyek egyaránt hozzáférhetőek voltak angol és német nyelven is. 62 Tasso művei 15, Miltoné 7, Danteé pedig összesen 11 kötetet tesznek ki. 63 Voltak azonban olyan kiadványok, amelyek szerzőit nem nevezték meg, és több alkalommal is megtörtént az, hogy néhány tucatnyi vékony, füzetszerű aprónyom­ tatványt szerző és cím nélkül regisztráltak, így a szépirodalmi tételen belül kb. 300 szerzővel számolhatunk. 64 A mű leírása: KAZINCZY Ferenc: Magyar szótár. A jelzett dokumentumot ismereteim alapján nem sikerült kétséget kizárólag beazonosítanom, mert Kazinczy munkássá­ gában nem sikerült ilyen című kiadványra bukkannom. 65 Sujánszky Antal kanonok, Horváth Endre pap, Szalay Imre apát, főesperes majd a veszprémi káptalan őrkanonokja, Czuczor Gergely pedig benedekrendi szerzetes volt. 66 Homonnay Imre (1784-?): Pedagógus, író, latin és német műveket fordított. 1840-től Egerben élt, így lehet, hogy e tény is okolható műve felbukkanásáért Pyrker könyvtá­ rában. 67 Vári Ferenc nevéhez egy bizonyos Carmina Varia című mű volt kapcsolva, bár én a szerző kilétével, munkásságával kapcsolatosan semmilyen adatra nem bukkantam. 68 Terjedelme miatt megemlítendő a Jahrbücher der Literatur című irodalmi folyóirat, amelyből 179 példányt számoltak össze. 69 Ezek közül néhány: K. F. Moriz.: Versuch einer deutshcen Prosodie. Berlin, 1786. Karl Friedrich Becker: Die Dichtkunst aus dem Gesichtspunkt des Historikers. Berlin, 1803. Felbukkan Pyrker nagy példaképének, Vossnak a munkája is, amely a németül törté­ nő időmértékes verselés módszerét elemzi. J.H. VOSS: Zeitmessung der Deutshen Sprache. 1802,1831. Königsberg. 70 Joseph Der Magnetismus. Leipzig, 1819, 1844. Ferenc: Katechismus der Vital-magnetismus. Leipzig, 1845. 71 Joseph ENNEMOSER Geschichte der Magie. Leipzig, 1844. 72 Flór Ferenc: A tetszhalottak felélesztéséről szóló tanítás. Pest, 1835. ENNEMOSER: : Szápáry 73 G edeon G yörgy: A l-K orán ford ítás. Kassa, 1831. 74 Mercwürdige Geschichte des Lebens des Grafen Enterich von Thököly. Potsdam, 1793. 75 E mellett még számtalan, a reformációval, a protestáns és az evangélikus vallással foglalkozó kiadvány is megtalálható a gyűjteményben, ám ez az a korabeli egyházi gyakorlatban előszeretettel alkalmazott „ismerd meg ellenséged" elv jegyében kerül­ hettek beszerzésre. 71 �76 L ä UCHLI: i.m. 58, Pyrker: i.m. 41. 77 J. F. Spix: Reise nach Brasilien. 1823-31. München. 78 Ezekből megemlítendő a bambergi könyvtáros, J.H. Jack 85 kötetes útikönyvsorozata, J.H. J ack: Taschen-Bibliothek der See und Landsreisen. Nürnberg, 1828-31. 79 Johesph Arneth: Geschichte der Kaiserthums Öesterreich, Wien, 1827. Joseph Müller német történetíró egyetemes és német területekkel, a pápák történetével foglalkozó összesen műve 40 kötetben volt megtalálható a gyűjteményben. Johannes von Müllers sämmtliche Werke. Stuttgart, 1831-1835. 80 Magyar szerzők vagy magyar témáról írók közül Fejér György nevére figyelhetünk fel többször is, rajta kívül említést érdemel még: Ujj Péter: Kun történetek. Pest, 1828. Kovács Marthin: Biographia Joannis Hunyady, S. 1. Valamint Majláth János több mun­ kája. 81 Hammer olasz és német nyelven 37, Hormayr pedig németül összesen 44 kötettel képviseli magát. 82 O. F. H. Schönhut: Geschichte Rudolphs von Habsburg. Leipzig, 1842. 83 William Robertson: The history of Charles V. Első kiadás: 1749. 84 Ezen művek ma is megtalálhatóak az Egri Főegyházmegyei Könyvtárban, B VIII. 69-72, Vv. X. 75-76. jelzetek alatt. 85 A drezdai Abend Zeitung és a Zeitung für die elegante Welt 1819-es kritikája a Tunisiasról: EFK Ms 1039/19. A francia Revue Encyclopédique 1820-as cikke a Tunisiasról. EFK Ms 1039/21. A Katholische Literaturzeitung 1825-ös leírása a Gyön­ gyökről: EFK Ms 1039/23. Pyrker ezek mellett gyűjtötte az őt dicsérő költeményeket is, pl: Bauernschmick: An der Sänger Lillienfelds, 1814. EFK Ms 1039/33., Helmina C hezy: An der erlauchten Sänger der Rudolphias. 1829. EFK Ms 1039/36-37. Stierle Hohmeister: Dent holten Sanger Ladislao Pyrker, 1836. EFK Ms 1039/51. 86 Franz Georg Benkert :1790-1859. 1823-1838 a szeminárium igazgatója. 87 Roland DOBERSBERGER: Briefe von Franz Georg Benkert an Johann Ladislaus Pyrker von 1828 bis 1847. Würzburger Diözesan-Geschichtsblätter 1980. (42). 401. Benkert Pyrkernek, 1830. augusztus 27. Meg kell említeni, hogy Benkertnek több folyóiratban és a helyi egyetem diákjai között is lehetősége volt egyes műveket bemutatni, terjesz­ teni, így Pyrker minden bizonnyal jó lehetőséget látott a vele való kapcsolatban. 88 Magyarul mindössze a Tunisias f o r d ítá s a látott napvilágot 1839-ben. UDVARDY János: Pyrker Tunisiása. Buda, 1839. 89 Blackwell 1841-ben magyar témájú drámát írt Joseph of Vanosnay címmel, amelyet Londonban adtak ki. Életére nézve lásd: Kabdebó Tamás: Blackwell és a magyarok. Bu­ dapest, 1990. 90 Blackwell Pyrkerhez, 1846. július 29. Blackwell itt Pyrker előzetes megkeresésére hivatkozik. EFK Ms 1040/89. 91 A fordítás mintegy 25 fóliót tesz ki, és csupán az eredeti német címét viseli, a keltezés dátuma nincs rajta megjelölve. EFK Ms 1039/16. 92 Kajtár: i.m. 181. 93 Pyrker: i.m. 317. Közli még Bitskey: i.m. 201. 94 Madarász: i.m. 11. 72 �B edecs L ászló Keresztény és közép Közelítés Lanczkor Gábor költészetéhez Mint előttem már sokan elmondták, és nyilván utánam is még többen árnyalni fogják, az elmúlt négy-öt évben jelentkezett fiatal költők a lírának a korábbinál mozgékonyabb, izgalmasabb, tagoltabb terét alakították ki, de ezzel együtt a költé­ szetről folyó beszéd és beszélgetés lehetőségét is megnövelték. Szándékosan írtam lírát, hiszen talán ebben, a hagyományos lírai megszólalás kereteinek újragondolá­ sában, illetve az újragondolás igényében találkoznak a harminc alatti költők leg­ jobbjainak törekvései. Úgy értem, a kilencvenes években ez ellen, azaz a líraszerű, érzelgős, emelkedett, pátoszközeli megszólalás ellen dolgozott az akkori pályakez­ dők verse - legfőbb eszköze az irónia, az allúzió, a nyelvi humor vagy épp a for­ mában rejlő játék volt. A könnyűség, a felszabadullság, a költészet lazítása, öröme volt előtérben például Varró Dániel, Orbán János Dénes, Karafiáth Orsolya vagy akár Király Levente köteteiben, nem is kevés eredménnyel. Másoké mellett azonban Lanczkor Gábor könyvei is azt mutatják, hogy ennek a szerintem jelentős poétikai eseménynek a vonzereje javarészt megszűnt, valami más, kicsit komolyabb, kicsit súlyosabb, kicsit szenvedélyesebb, valamivel sötétebb, azaz a tragikusra is nyitott jöhet, sőt már jött is. Könnyű lenne azt mondani, hogy itt van újra a nyugatos-újholdas költészetek igazából soha véget nem ért ideje, a bel canto verselésnek, a tiszta, kerek formák keresésének, a műveltség mint érték viszszanyerésének, a verszene előtérbe kerülésének ideje. De a változások nem ebbe az irányba mutatnak, bár nyomaiban ezek a poétikai jegyek is felfedezhetők az újabb magyar költészetben. Lanczkor Gábor verseinek legfeltűnőbb, azaz a többiekétől ezeket megkülönböztető jellemzője a vallás vagy a természet újszerű vonzása mel­ lett a korábbiakhoz képest is merőben más műveltséganyag, mely szinte minden szövegének szilárd alapot kölcsönöz. Hadd közelítsek most ezen a problémán ke­ resztül ehhez az egyébként a szerelem, vagy a gyász megverselésében is komoly eredményekig jutó, végső soron még személytelenségében is az önmegértésért, az önmeghatározásért küzdő költészethez. Elég talán annyit mondanom, hogy Lanczkor könyvespolcán Petrarca és Zrínyi igen előkelő helyen áll - merthogy ez rögtön két olyan szerző, aki igencsak ritkán kerül elő a kortárs magyar költészetben, ha egyáltalán előkerül. Aztán ott vannak a reneszánsz és barokk festmények, melyek bevonása a verskötet(ek) terébe (mert igen, már a kamaszosnak mondott, feleselő-játékos első kötetben, a 2005-ös A tiszta észben is megidéződnek a később még fontosabbá váló festmények), szóval mindez nehezen értékelhető másként, mint az elit felé fordulás gesztusaként. De gondoljuk meg, miközben tíz éve még azt üdvözölte a kritika, hogy a vers demokratizálódik, sokak­ hoz eljut, több szinten érthető és élvezhető, ezek a kötetek már csak egy egészen szűk réteget céloznak meg, azokat az olvasókat, akik képesek képzőművészeti alkotáso­ kat is olvasni, fogékonyak egy, az irodalomtól eltérő jelrendszerre is, érdeklődnek 73 �a művészeti ágak közötti átválthatóság problémái iránt, és a többi. Bár az is igaz, hogy a költészet manapság eleve csak szűk rétegekhez érhet el, de még ha nem így lenne, akkor sem lehet a könnyed befogadhatóság igényét elé állítani. Úgy tűnhet viszont, hogy Lanczkor túlságosan könnyedén dobálózik a nevekkel, tökéletesen otthon van a festmények világában, Rembrandttal kel, és Caravaggióval fekszik, de az igazság valójában az, hogy nagyon is személyesen érintett, az esetlegesség esé­ lyét minimálisra csökkentő választásokról van itt szó. Igen, ez csak részben hajtja el a sznobizmus árnyait. Merthogy az efféle gesztusok eleve növelik a költő szerepét, nagyítják személyisége súlyát, komolykodóvá és hivalkodóvá teszik a beszédet magát. Nagyon vékony jégen jár az a szerző, aki erre a területre merészkedik. Lanczkor Gábor azonban körültekintően, reflektáltan, a lehetséges veszélyeket szám­ ba véve jár el. Arra ugyan kevés eszköze van, hogy eltávolítsa versbeli beszélőjétől a nagy szavakat, a nagy ambíciókat, a nagy pózokat, magyarán alig-alig alkalmaz önironikus gesztusokat, ám arra megvannak az eszközei, hogy a beszélő személyét és figuráját elbizonytalanítsa, és arra is, hogy a nem ritkán magasan kezdődő szö­ veget egy-egy nyersebb szófordulattal lerántsa - vagy fogalmazzunk inkább úgy: a helyére tegye. Hogy egy versen belül két vagy akár három nyelvi regisztert is megszólaltasson, mint például egyik legfontosabb versében, a Folyamisten címűben. Mert mit szeretne Lanczkor a klasszikusokról mondani? De lehet, hogy inkább a kérdés inverze releváns itt: mit tudnak azok róla magáról mondani, az ő verséhez hozzátenni? Miféle ajánlat ez az olvasónak? Annak az olvasónak, aki, tegyük fel, alkotó és cím alapján csak a képek kisebb részét tudja felidézni. Vagy az is lehet, hogy mindez csak játék, a pózok ironikus próbája? Ha az, az irónia alaposan el van rejtve benne. Még a kilencvenes években történi: Kukorelly Endre arról írt vagy nyilatkozott a Narancsban, hogy németországi útjain egy-egy Wagner-operát hall­ gat a kocsiban, gondolom, kazettáról, és még énekelgeti is a jobb részeket. Bán Zoltán András egy csípős glosszában jelezte, ezt nem hiszi el neki, írói túlzásnak véli, a klasszikus költői nyelvhasználattól oly messze kerülő költő, és az önmagát a legtöbb allűrrel kitüntető zenei klasszikus ironikus egymásra kacsintásának. Kukorelly ezen nyilvánosan megsértődött, válaszlevelében közölte, hogy már csak azért is, ezentúl még hangosabban szól majd Brünhilda ébresztése Bécs és Berlin között. Nyilván így is volt, és így van azóta is. De azért mi ma is megmosolyogjuk a dolgot - és ebben igazán nem személyeskedés van, hanem a művészetről való gon­ dolkodásunk tükre. Először hasonlót éreztem Lanczkor gesztusában is: ő azt nyi­ latkozta, pár hónapot (nem tizenegyet!) Londonban töltött, reggeltől dolgozott, majd délutánonként futott a múzeumba, ellágyulni egy kicsit. Ez érthető is - vagy ismerünk olyat, akinek Londonban ennél jobb program is eszébe jutna? Ugye, nincs ilyen? Merthogy mindnyájan úgy gondoljuk, ennél hasznosabb, értékesebb és épí­ tőbb időtöltés a kultúra egyik fővárosában nem létezik. Pláne egy költő számára. Ha Madonna, akkor a Madonna gyermekével a tizenhatodik századból, és nem pop­ zene, ha vacsora, akkor Az emmausi vacsora, és még véletlenül sem szusi. Egyszóval igen, elsőre kicsit túlzónak éreztem a versek lelkesedését a múzeumok iránt, de aztán valamelyest el tudtam fogadni ezt is. Talán a különbség miatt, ami Kukorelly és Lanczkor költészete és habitusa között van: utóbbi például sohasem írt az elitisla művészetfelfogás ellen, sohasem próbált az alulstilizáltsággal célba érni, a „szép" ellen szólni. Azaz első kötetétől kezdve intellektualizáló, a kanonikus müvekkel 74 �párbeszédet kezdeményező, plasztikus költészettel kísérletezett. Sőt, a kísérletezés szó nem is jó itt: Lanczkor voltaképp biztosra megy, bár ezen belül olyan területek felé tájékozódik, melyek rejtenek kockázatokat. Ilyen például a vallásos témák nagyon finom, nem provokatív, mégis szokatlan kezelése. Utóbbi a Fehér daloskönyv legátgondoltabb, A kereszt című ciklusában (Kukorellynél egy ilyen cím a fagyipénzt adó keresztanyára utalna...), és persze a Londonkönyv nagy, bibliai témájú verseiben bukkan elő. De már a Daloskönyv első versének első sora a templomok világát idézi meg: „viaszként olvadnak széjjel" stb. (Megjegy­ zem, a „széjjel" a „szét" helyett megint csak látványosan irodalmiaskodó, a képet kiszínező, megemelő megoldás.) Orcsik Roland a kötetről az Alföldben közölt kriti­ kájában kiszúrta, hogy ez a sor is idézet, ráadásul, ha jól értem, kétszeres: egy isme­ retlen protestáns barokk költőtől, illetve egy Bornemissza Péternek tulajdonított versből származik. Itt újra feltehető az imént már érintett alapkérdés: lehet-e idézet­ funkciója egy olyan idézetnek, amit a világon alighanem egyedül Orcsik Roland ismer fel - de a kérdésnél érdekesebb, hogy valaki manapság miért használ egyál­ talán efféle szövegeket saját versének felépítéséhez, és nem, mondjuk, olyan reklámszlogeneket, melyek az utóbbi években nagy karriert futottak be a szépirodalmi müvekben is - és amelyekkel egyébként Lanczkor első kötetében még találkozhatunk. A költő nyilván azt mondja, ő megdolgozott ezért a műveltségért, igyekezzen az olvasó is. Igen ám, de ma a műveltség egészen mást jelent, mint a huszadik század elején jelentett, amikor jóformán a görög-latin örökségre, a bibliai örökségre és a tizennyolc-tizenkilencedik századi európai kulturális horizontra korlátozódott. Ma kicsit árnyaltabb a helyzet: ha nem tudsz megnevezni legalább egy dél-amerikai, netán afrikai írót, ha nem ismered a szitárművészet klasszikusait, ha nem tudod, ki nyerte a focivébét 1962-ben, vagy hogy a Star Wars hány epizódból áll, könnyen kerülhetsz kellemetlen helyzetbe. Ellenben ha nem ismersz fel egy latin idézetet, sejthetően kapsz majd egy mentő kérdést. Tehát egészen más a műveltség struktú­ rája ma, mint akár csak ötven éve volt. Ma már könnyen átírhatják Jókait egysze­ rűbb, mai nyelvre, és talán az az idő sincs messze, amikor a galériákban festenek ál mai színekkel és formákkal régi mestereket, hogy az érdeklődő ifjúság kedvet kap­ jon hozzájuk. Persze, ha Lanczkor Gábor kötetein múlik, nem történhet ilyesmi, hiszen nála éppen az értékek visszanyerése, visszahelyezése, illetve a populáris kultúra kiszorítása folyik - tehát egy egészen más irányú folyamat, mint amit lép­ ten nyomon látunk, hovatovább a művészetben is. Mindez például egy határozott és figyelemre méltó választás Lanczkor Gábor részéről. Dunajcsik Mátyás él hason­ lóval, amikor nem adja alább Thomas Mannái és Proustnál, no és persze Velencé­ nél, ami nála, úgyszólván, a koraújkori európai művészet szimbóluma. Az efféle műveltség-játék tehát innentől akár tendenciának is tekinthető. De az is érthető, miért lehet néhol patetikus a Lanczkor-vers megszólalása, miből táplálkozhat a kétely nélküli műgond, a pontos, kimért beszéd. Miért érezhetjük úgy, hogy a kép­ zőművészeti alkotások a szövegesülés során a sajátjává válnak, hogy partnere és nem csak rajongója a mestereknek. Mindehhez még annyit, nagyon tanulságos, hogy az utóbbi két Lanczkor-kötet milyen szorosan kapcsolódik az új média lehetőségeihez, konkrétan az internetes felületek kínálta művészi térhez. Annak nem tulajdonítok komolyabb jelentőséget, hogy a második kötet először az internetre került fel, és csak rá egy évre lett 75 �könyvvé, bár nincs olyan kritika, amelyik ezt a mozzanatot nem említi. Ebben pusztán technikai és nem poétikai kérdést látok. Ebben a versvilágban ennek nincs igazi tétje. A harmadik kötethez tartozó web-albumnak viszont annál inkább, itt valóban meghatározó, hogy a könyvben ugyan nincsenek ott a reprodukciók a versek mellett, ám egy viszonylag jól kezelhető oldalon ezek is lapozhatok - igaz, ott meg a versek nélkül. A képzőművészeti alkotás egyedisége az irodalmi alkotás­ sal szemben, a műalkotás anyagisága a szövegszerüséggel szemben, a szobor térbe­ lisége a róla készült fotó két dimenziójával szemben, a műhöz való hozzáférhető­ ség, a mű mibenléte - pl.: látta-e a Mona Lisát, aki csak egy plakáton látta? -, mind­ mind olyan kérdés, amit a Vissza Londonba című kötet nagyon élesen vet fel, habár, még egyszer mondom, elsősorban nem az efféle művészetfilozófiai kérdések moz­ gatják. Hanem a személyes, mélyen megélt problémák. Az olyanok, mint egy múló szerelem, egy hiányokból épülő test vagy a halott apa emléke. S mindez egy egyfelé mutató, átgondoltan építkező, az irodalomról is intenzíven gondolkodó, és el­ gondolásait bátran vállaló költészetben. 76 �T alálkozási pontok N. T óth A nikó Vitézek, kémek, atléták: kamaszok a lélek labirintusában Ipolysági beszélgetés Hunčík Péterrel H a tá r e s e t1 című regényéről - A fülszöveg szerint ez a szerző első regénye, miközben tudható, hogy korábban is kacérko­ dott már szépirodalommal, hiszen publikált verseket, sőt a színház tartományában is kalan­ dozott dramaturgként nem is egy alkalommal. Régebben volt egy elmélet, mely szerint a regényíráshoz hatalmas életanyag kell, ami az életkor előrehaladtával egyenes arányban gyarapodik. Ebből következően a regényíró úgy negyven éves kora körül vagy után érik be (lásd a hrabali példát). Ezt az elméletet az utóbbi időben persze elég gyakran cáfolják az egyre fiatalabb szerzők kitűnő regények megjelentetésével. Miért pont most álltái elő ezzel a regénnyel: régóta dédelgetett tervet valósítottál meg, vagy hirtelen felindulásból álltái neki? - Hogy mi volt az indíték? Adatott egy különleges állapot, mely nélkül valószínű­ leg soha nem kezdek bele, annak ellenére, hogy évek, sőt évtizedek óta csak ezt hor­ dozom a fejemben. Én másról nem tudtam sem verset, sem esszét írni, sem beszélni, sem gondolkodni. Nekem évtizedekig Ipolyság, a szülővárosom volt a legmeghatáro­ zóbb élményem. Az íráshoz pedig kellett nekem az a különleges körülmény, amit 2002-ben, 2003-ban Kanada nyújtott. Heti három, aztán hat órát kellett tanítanom, ami ideális állapot, ilyen 40 éve nem volt az életemben. Az órákra készülve rengeteget olvastam, jegyzeteltem éjjel kettőig is. És egyszer ülök az ablakban, és nézem a kana­ dai estét. Kanadában korán jön a tél, október eleje volt, kezdett szállingózni a hó, ab­ szolút csend volt, és egyszer csak az utca benépesedett: jöttek az emberek messziről, és ahogy közelebb értek, azt mondtam: szent Isten, ez nagyapa, ez meg a nagymama, ez Imre bácsi, és jöttek az ismerősök, ismeretlenek, és ha hiszed, ha nem, elkezdtek be­ szélni. És jött a gondolat, hogy ezt most írni kell. És elkezdtem írni. Olyan intenzitással jelentkezett mindez, a távolság olyan nagy volt, és ettől olyan tónusokat és kontrasz­ tokat kapott a dolog, hogy négy hónap alatt megírtam 150 kéziratoldalt. Aztán de­ cemberben hazajöttem, és teljesen elfeledkeztem róla. A következő két évben aztán megismétlődött mindez. Kellett tehát ez a második méhen belüli állapot, amit a család biztosított számomra, az a végtelen tolerancia - ott tényleg éreztem a szereletet. És 67000 km távolságból szinte megszépült az egész. Attól féltem, hogy egy idillikus kép jön majd ki ebből, és akkor el kellett egy kicsit viccelődni. Szóval ez volt az egésznek a genezise. Amikor 500 oldalnál tartottam, akkor kezdtem regényként gondolni a kéz­ iratra. Regényként, annak ellenére, hogy minden sorát valóságnak is elfogadhatom, de minden sora kitaláció is. Valóban regényről van szó, foggal-körömmel tiltakozom az ellen, hogy ebben valaki valamiféle dokumentáris művet lásson, mint szegény anyám, aki folyton beleköt, hogy ez nem így történt, nem is így volt. Az egyik ifjúkori barátom pedig a testvéreivel meg a barátaival összeállt, és fogadóirodát épített a Vasárnapban2 megjelent részletekre, tippelgettek, hogy ki kicsoda, 200 korona volt a tét... 77 �- Számvetés ez a szöveg? - Igen. Nézd, ez egy adósságnak a lerovása. Tartozom ezzel konkrét emberek­ nek, akiktől valamit kaptam. Egy Imre bácsinak például, aki megtanított angolul. Annak idején franciául is tanított meg németül is, de én azokat elfelejtettem Nem­ csak nyelvekre tanított, hanem a magatartásával nagyon kemény, nagyon pontos, megfogható értékrendet képviselt. Rajta kívül vannak jónéhányan, akiknek tarto­ zom, és úgy éreztem, hogy egyszer meg kell fizetni ezt az adósságot. Nagyon sok­ szor voltak kríziseim írás közben: egyáltalán milyen szöveg ez? Van értelme befe­ jezni? Többször biztattak a barátaim, és nem az irodalmi értékkel jöttek elő, hanem inkább azzal az erkölcsi igénnyel, hogy én ezeknek az embereknek ennyivel tarto­ zom. Másrészt önmagammal szemben nyilvánvalóan számvetés, hiszen 57-58 éves korban az ember már csinálhat számvetést. Te magad említetted Hrabalt. Hraballal nagyon jó kapcsolatban voltam a nyolcvanas években. Sokat tanultam tőle, néha nagyon furán is éreztem magam, szinte szégyenkeztem, amikor vele beszélgettem, mert Hrabal bácsi a németről lazán átváltott franciára, röpködtek a latin és görög kifejezések, Nietzschét idézgette, Hegelt, összehasonlította őket. Mindig attól fél­ tem, hogy egyszer visszakérdez valamit. Én akkor harminc körül voltam, és na­ gyon büszke arra, hogy az öreg folyton fölhívta Szigeti Lacit3, hogy vigyen magával Prágába. Amikor meghalt, akkor döbbentem rá, hogy igazából csak konzultáns voltam a halálához. Tudniillik a tízéves kapcsolatunk során megszámlálhatatlanul sokszor beszélgettünk az öngyilkosságról. Hrabal az öngyilkosság minden fajtájá­ ról kikérdezett, mindig megkért, hogy valami morbid esetet hozzak neki; az nem volt számára érdekes, hogy valaki felköti magát. Egyszer azt meséltem, amikor valaki bepréselte magát a vaskályhába. Előzőleg persze betette a fát, megöntözte benzinnel, majd magát is meglocsolta, bepréselődött a vaskályhába, maga alá gyúj­ tott és bennégett. Aztán amikor kinyitották a kályhát, a szemei kipattantak. No, ez a sztori nagyon tetszett neki, azt mondta, hogy ez egy izgalmas öngyilkossági forma. - Ehhez képest az ő öngyilkossága poétikus volt... - Igen, madarak etetése közben kihajolt az ablakon és kiesett. - Elszállt a madarakkal. - Igen, elszállt a madarakkal. Akkor döbbentem rá, hogy egy író nemcsak a halálá­ ra, hanem az életében mindenre, az írásra is hosszasan készülődik. Én úgy tudom, Hrabal negyvenhat éves volt, amikor megjelent az első könyve. Ezért én úgy gondol­ tam, hogy a felgyorsult időben én is megtehetem ezt harminc évvel később, ötvenkét éves koromban. Mondom, a számvetésnek az igénye ott volt, az adósság lerovásának igénye ott volt, ennek a kettőnek a szerencsés elegye és az említett távolság, ami hál' Istennek nem szépítette túl, nem lengte be rózsaszín fénnyel az egészet. Tehát ennek a három dolognak a keveredése eredményezte, hogy ezt le tudtam tenni az asztalra. - Van egy ígéret is a regényben, amit az egyik narrátor tett az előbb már emlegetett Imre bácsinak. Imre bácsi ugyanis ráhagyományozta a legendás kockás füzetét, melybe belekerült mindaz a tapasztalat, amit kalandos élete során a világról szerzett. Egy rendkívül titokzatos figuráról van szó, egy világpolgárról, aki 13 nyelven tud. Egyébként utakat és hidakat tervez a nagyvilágban, amely foglalatosság nem csupán az építőmérnöki hivatásának velejárója, hanem jelképes jelentése is kiemelendő: emberek, népcsoportok, nemzetek között próbál uta­ kat, kapcsolatokat teremteni. Tehát Tomi narrátor ennek az Imre bácsinak tesz egy ígéretet, hogy a kockás füzetben összegyűjtött tapasztalatokat egyszer majd a világ elé tárja, és hogy megírja a város történetét. A könyv az ígéret beváltása? « 78 �- Igen, mindez benne van. - A regénynek rendkívül összetett címet adtál. - Sokáig nem is volt címe a szövegnek. Hirtelen jött az ötlet, a szónak az angol fordításából: a borderline syndrome az elmegyógyászatban használatos szakkifeje­ zés. A 20. század egyik legproblematikusabb szindrómája, tünete, betegsége? A borderline büntetőjogilag is az egyik legkérdésesebb elmegyógyászati kategória: ennek mérlegelése alapján dől el, lehet-e büntetni valakit, vagy ez már betegség, és akkor mentesül a büntetés alól a vádlott. A határeset a normális és az abnormális közötti olykor szűk, máskor szélesebb mezsgye, ahol nagyon inogva jár az ember, és nem tudja, hogy a következő lépéssel nem lép-e vastagon bele a kórosba, a pato­ lógiásba, az abnormálisba, vagy a biztos talajon marad, és normálisan, kiegyensú­ lyozottan él. Ennek a kettős értelmezése a kisvárossal és a mi létezésünkkel kapcso­ latban rendkívül egyértelmű. Az egyik oldalon ott vannak olyan emberek, mint pl. Imre bácsi, akinek nem kell egy kicsit sem szégyenkeznie, ha elmegy Rio de Janeiróba, Aucklandbe, Szingapúrba, vagy Londonba, ugyanis mindenhol otthonosan mozog. Könnyedén cseveg Hitlerrel és Churchill-lel, bármit mond, odafigyelnek rá. Azt hiszem, ez a mi kisebbrendűségi komplexusunkkal szembeállítható és szembe­ állítandó prototípus: igenis tudunk annyit, hogy odafigyeljenek ránk bárhol a vilá­ gon, csak ezt cl kellene hinnünk önmagunknak. - Vagyis lépjünk át a saját határainkon? - Igen, túl kell lépnünk a saját árnyékunkon, és egy Imre bácsi túllép és vállalja is. A másik dolog: hogy tudatában van ennek a borderline-nak, annak, hogy Európának egy olyan zugában élünk, ahol állandóan változnak az államhatárok, az értékek, a szimbólumrendszerek. Nos, ez minden embert, a legerősebb, acélidegzetű embert is erodálja, minimálisan berozsdásodik, szóval nincs ember, aki ne sínylené meg azt, hogy ide született. Szemben egy angollal, egy franciával, egy kínaival, egy orosszal, akiknek van egy konkrét, világos műltjuk, világrendjük, az értékek többé-kevésbé állandóak. A szegény oroszok esetében persze számítsuk le a hetven évet, és akkor láthatjuk, azért van valamijük, amire támaszkodhatnak. Nálunk ez a támaszkodás nem volt olyan egyszerű sohasem. Ettől lett az egész olyan határeset. Szóval gyakran Münchausen bárói teljesítményt kell végrehajtani, hogy ha süllyedek a lápba, akkor megpróbálom magam a saját hajamnál fogva kihúzni, mert nekem kell a szabályokat is megalkotni. Ami végeredményben persze nagyon jó. No de közben a világ kegyet­ lenül számonkér tőlem, és szembeállít önmagámmal. Tehát innen a cím, hogy mi tényleg ebben a borderline-ban vagyunk. A regény alapfilozófiája viszont az, hogy a legsúlyosabb esetet is meg tudom fordítani, amikor az egész humorossá válik, pozi­ tívumok jönnek ki belőle. Az is benne van ebben a határesetben, hogy sokszor hal­ vány dunsztunk nincs, mi történik a világban, tehát kitaláljuk a saját verziónkat, amit vállalunk. Ott van Imre bácsi, aki büszke világpolgár értékeire, de mellette ott van Feri bácsi, aki a magyar, a csak a miénk értékeket vállalja büszkén, és akkor ennek a ket­ tőnek az összetűzése megint határeset. A szerencsétlen kisgyerek pedig kire nézzen föl: arra, aki azt mondja, hogy Ady Endre, Kossuth Lajos, Kölcsey, és sorolja a nagy magyar gondolkodókat, vagy azt mondja, hogy Homérosz és Arisztotelész és Seneca, és sorolja a világ nagy filozófusait és tudósait, művészeit. Tulajdonképpen mindket­ tőre büszke lehetek, mint emberre és európai polgárra, illetve magyarra, és mind a kettő érvényes példa. Ám nagyon sokszor úgy van szembeállítva, hogy az egyik üti 79 �a másikat, és választanom kell. Ez a könyv a választás kényszeréről is szól. Én viszont nem óhajtok választani. Nem azért, mert kényelmes vagyok, hanem mert nem tudom a választ. Nem hiszem el, hogy egyértelműen tudok válaszolni a világ kihívásaira. - A Vasárnapban, amely magazin jellegénél fogva viszonylag széles közönséghez eljut a szlovákiai magyarok körében, sorozatban megjelentek a regény részletei. Pontosabban igazá­ ból nem lehetett tudni, hogy ez regény lesz-e vagy anekdotafüzér, esetleg visszaemlékezés­ sorozat, netán novellaciklus. Voltak-e olvasói reakciók menet közben? - Említettem az ipolysági fogadóirodát. Aztán voltak a csallóköziek4, akik ismer­ nek, és azok próbálták rekonstruálni az életemet, és ők is tippelgettek, ki kicsoda, anélkül, hogy ismernének bárkit az én egykori életemből. És volt, aki nagyon ponto­ san ráérzett, mert azt mondta, hogy most már nem csodálkozom, doktor űr! Mond­ tam, ne is csodálkozzon, mert maguk azt soha nem fogják megtapasztalni, amit mi otthon megtapasztaltunk. Hát nézd, ebből a könyvből is kitűnik, hogy én mélysége­ sen csodálom ezt a várost. Mert nemcsak nekem, hanem ennek a társaságnak meg­ volt a magunk Olümposza: a Börzsöny. Zeusz is ott volt valahol fönt, és hát nyilván ez a központja a világnak, amit nagyon sokan nem tudatosítanak. Olyan nyelvhasz­ nálati apróságok is bizonyítják ezt, hogy Magyarországon általában mindenki fel­ megy Pestre, leszámítva az ipolyságiakat, akik lemennek Pestre. Mármint az Olüm­ poszról. Egykor nekünk irtózatos magabiztosságot adott ez az Olümposz-tudat. A szereplők többsége nem esik hasra a világ előtt, könnyedén veszi a labdát, és akár vissza is dobja, legyen az filozófia, legyen az építészet, legyen az a legbonyolultabb történelmi eseménysor. Mindannyian tudják ugyanis, hogy itt a helyük. Ezeknek a figuráknak nincs kisebbrendűségi érzésük, hogy nem mernek megszólalni, mert görcs van a gyomrukban. Ezekben tényleg benne van mindaz, amit adott ez a város. Ez egyfajta üzenet, illetve egyfajta hódolat annak a közösségnek, amely itt élt. - Én a dokumentum és fikció arányait, a finom egybecsúszásokat tartottam rendkívül érde­ kesnek. Sok a dokumentumként is felfogható dolog. Kifejezetten élvezetesek az olyan részek, mint pl. amikor Imre bácsi találkozik Hitlerrel. Lehet, hogy nem találkoztak, de találkozhattak volna. Ugyanilyen Géza bácsi esete Kurt Vonneguttal. Ott is van egy beszélgetés a fogoly­ táborban, ami lehet, hogy nem hangzott el, de miért ne hangozhatott volna. Hogy működött ez nálad: a fantáziát tartottad-e fontosabbnak, érdekesebbnek, vagy a dokumentálást? - Mind a két szándék benne volt. Nagyon hálás vagyok a szerkesztőnek, Csanda Gábornak, aki felhívta a figyelmem, hogy van néhány hely, ahol nagyon komolyan bele kell lépni, mert kifejezetten elrontanám, ha a dokumentáló szándék válna erő­ sebbé. Arról van szó, hogy ez a regény ebben a kisvárosban játszódik, de párhuza­ mosan játszódik az egész huszadik századi világban vagy Európában. Nyilvánvaló, hogy van egy része ennek a történéssornak, ami saját élmény, és a saját élménynek a továbbélése egy regényben, más részét meg tanultam, olvastam, hallottam. Pon­ tosan 132 könyvet olvastam azzal a szándékkal, hogy adatokat gyűjtsek ehhez a könyvhöz. Persze előfordul, hogy két-három könyvből lett egy fél mondat, egy-egy odavetett megjegyzés, de ezekre a részekre nagyon büszke vagyok. - Miért választottad a gyermeki nézőpontot? - Döbbenetes, hogy egy gyerek értékrendje mennyivel tisztább, validabb, fénye­ sebb, biztosabb a felnőttekénél. És amikor ezt a kettőt ütköztetik, akkor az ember először elmosolyintja magát, nem baj, majd felnősz, akkor megérted, fiacskám, de ha végiggondolom, akkor jobb lenne, ha nem nőnék föl, és nem érteném meg, mert amit meg fogok érteni, az már hazugság lesz. Ezt a módot nem én találtam ki, a Bádogdob 80 �című könyvtől kezdve a gyereket gyakran alkalmazzák arra, hogy a világot szem­ besítsék önmagával. Ez nagyon hálás dolog tehát, de nincs benne semmi úttörő. - A regény világképét két nagyon erős mítosz határozza meg. Az egyik mítosz a város történetével kapcsolódik össze a titokzatos vitézek révén, akik föld alatti alagutakban laknak, és S betűt viselnek a mellvértjükön vagy a köpönyegükön. Mint valami misztikus alakok vagy látomások, időnként előbukkannak a föld alól, általában olyankor, amikor igazságtalan­ ság történik a felszínen. Ez kitaláció, vagy a gyerekkorodban valóban volt egy ilyen legenda a sigillumos vitézekről? - Ez így nem volt legenda. Legenda arról volt, hogy a város alatt alagútrendszer húzódik egészen Drégely váráig, és aki valaha itt élt és mozgott, ezeket az alagutakat használta. Az alagutat bele akartam tenni mindenképpen, hiszen a mindennapjaink része volt. Az embernek egy védekező stratégiája egyébként, hogy mitikus, transz­ cendens elemeket visz az életébe. A hitünk voltaképpen erről szól. Amikor valamit nem tudunk megoldani, ha valami túlnő rajtunk, akkor Istenhez folyamodunk. Ha ez az Istenem, segíts! mélyről jön, az alagutas vitézek kiérzik, hogy segíteni kell. Kialakul így egy nagyon izgalmas lelki kapcsolat. Amikor a második világháborús harcmezőn kritikus helyzetbe kerül egy szereplő, egyszer csak megjelenik a vitéz, magához öleli, és elviszi őt, mert meg kell védenie. Mi annak idején kritikus hely­ zetben az alagútba menekültünk, és gyerekként pontosan tudtuk, miért kell ez nekünk: egyrészt olyan romantikus volt, másrészt az embernek egész életében megvan az elmenés, eltűnés titokzatossága iránti vágya. Az alagút tehát nekem az összetettsége, bonyolultsága miatt volt izgalmas, ezt csak én ismerem, ez nekem nyújt menedéket. Ha baj van, oda vissza lehet vonulni. Ráadásul ezek a vitézek örökéletűek, tehát évszázadokon át segítenek, ami nagyon szép mítosz. Megmon­ dom őszintén, időnként megtorpant a regény, és akkor az volt, hogy vigyék tovább az alagutas vitézek. Tehát nekem a regényíráshoz is segítettek. - És hát ók a városhoz való hűség emblematikus figurái. Sokszor hangsúlyozott érték a regényben a valahová tartozás biztonsága, az itt élő emberekkel vállalt sorsközösség, szolida­ ritás. Vagyis összetartó erőt is jelentenek ezek a sigillumos vitézek. A pecsét tehát meghatá­ roz és kötelez. - Ez a könyv arról szól, hogy van kohéziós erő, belső tartás, vagyis nem csupán a külső körülmények préselik egybe az embereket. Van egy városi értékrend, ami a huszadik századra is ráillik egyben, és tulajdonképpen Új-Zélandtól Dél-Amerikáig az egész világon érvényes, annak ellenére vagy éppen azért, mert határesetek vol­ tunk. Kénytelenek voltunk kimunkálni olyan túlélési stratégiát, ami működik a maorik között is, az indiánok között is, az eszkimók között is... - A fasiszták között is... - Igen! A fasiszták között is. Nagyon érdekes felfedezés, tudod, és ez nem vélet­ lenül került be. Kapcsolatban voltam egy Roger Fischer nevezetű úriemberrel, akit a konfliktuskezelés pápájának tartanak. Van egy nagyon híres munkája, a Mondj igent vagy a sikeres tárgyalás alapjai. Ez a Fischer a Harvardon tanított, és egyszer mesélte, hogy ha annak idején megkérték volna, hogy Hitlerrel beszéljen, ő valószí­ nűleg elment volna tárgyalni Hitlerrel is, mert beszélni mindenkivel kell. Ha valaki okosan beszél, ügyesen forgatja a szavakat, akkor nagyon sok információt nyer az illetőtől. Sőt időt nyer azoknak, akiknek idő kell. Tehát szó esik arról is ebben a regényben, hogy hányszor volt az ember kezében az a lehetőség, hogy változtasson a 81 �huszadik század menetén. És nem tette meg. Hiúságból, ostobaságból, félelemből, kishitűségből nem változtatott, pedig egyértelműen lehetett volna változtatni. - A másik mítosz a sport. Gyakran szóba kerülnek a test biológiai folyamatai, a fizikai fej­ lődés, a test fejlesztése. A sport egyfajta rátermettséget jelent, férfias teljesítmény-igényt is, amit saját magukkal szemben támasztottak ezek a fiatalok. Illetve voltak elvárások is a család vagy a közösség részéről: a rendszeres edzés, a versenyre készülés, a rekord, a győzelem. Egyéni sportágakat is lehet itt látni, tehát atlétikát, diszkoszvetést, súlyemelést, bokszolást, és vannak csapatjátékok, elsősorban a foci. Ezek a sportrendezvények vagy események pedig rendre kihozták a nemzetiségi konfliktusokat. A sport szerepeltetése valójában egy regényfo­ gás volt, hogy rávigyen erre az útra, hogy erről beszélj? - Persze, de mindenekelőtt arról akartam emlékezni, hogy ennek a társaságnak volt egy görögös világképe, ami a test és a lélek harmóniáját jelentette. A másik szeg­ mens: ezek az emberek végig azzal küzdenek, hogy kitörni, kitörni, valami ered­ ményt felmutatni, bizonyítani. Nem véletlenek pl. az edzési naplók: itt mindenki dokumentál mindent. A harmadik dolog pedig tényleg az, amit mondasz, vagyis a nemzetiségi problémák, főleg ebben a határhelyzetben. Ha akarom, ha nem, kihozza. - Csakhogy ez itt nagyon speciális, mert pl. szó esik a szlovák edző helyzetéről magyar csapatban, vagy a szlovákiai magyar sportolót is magában foglaló csehszlovák csapatról Magyarországon - most akkor csehszlovák, vagy szlovák, vagy cseszkó, vagy magyar, vagy miféle keveredés, etnikai káosz ez? - Hát igen. Nem is akartam mást, mint ennek az abszurditását megmutatni. Ve­ gyük a szlovák edző esetét: a többségében magyar játékosokból álló csapata szlovák városban játszik, erre jól fejbevágják az esernyővel, meg lekurvamagyarozzák, miközben egy szót sem tud magyarul. Vagy amikor egy koncentrációs táborból épp hazavergődőtt szereplőnek kiveri a csendőr az aranyfogát, mert megszólal a Fő téren magyarul. Ez még a koncentrációs táborban sem történt meg vele. A csendőr meg azzal védekezik, hogy ő bizony nem antiszemita, hiszen a magyaroknak is kiveri a fogát. Ezek az abszurd dolgok tehát a sporton keresztül nagyon világosan előjönnek. A sportban nem döntetlenre játszunk. Hacsak nem bundáról van szó. A bundameccseket leszámítva a sport arról szól, hogy üssem ki a másikat, ha bokszoló vagyok, rúgjak gólt, ha focista vagyok. Ha ehhez hozzáteszem az etnikai paramé­ tert, pl. 11 magyar gyerek játszik 11 szlovák gyerekkel, abban a pillanatban hábo­ rúvá fajul a dolog. Ez a könyv viszont azt is megmutatja a város egykori miliőjéről, hogy a sport terén magyar-szlovák egyetértés volt. Volt atlétacsapat, volt focicsa­ pat, ahol tényleg mindenféle nációba tartozó ember megfordult, és nemzetiségtől függetlenül közös célért küzdött. - Etnopszichológusi tapasztalataidból mennyit tudtál hasznosítani? Merthogy itt nem­ csak a szlovák-magyar viszonyokról van szó, hanem különböző nációkról. Egyáltalán miért fontos neked, hogy ezeket a dolgokat megmutasd? - Egyrészt azért, mert az igazsághoz hozzátartozik, hogy itt különféle nációk élnek. Erről a városról már született egy-két irodalmi alkotás, egyiket-másikat kemény kritika is érte amiatt, mert vagy így, vagy úgy mutatta be ezt a problémát. Az itt élő nációk bizonyos helyzeteket viszont feloldhatatlan konfliktusban élnek meg a mai napig. Mi a konfliktus oka? Ma már mindenki tudja, hogy a határokat változtatni nem lehet. Ha változtatásra kerülne sor, akkor Európában 134 helyen kellene ezt megtenni. Ha változtatni kezdenénk a szlovák-magyar határt, abban a pillanatban előjönne a magyar-román határ, a német-francia határ, a spanyol-francia határ... 82 �Ezek a dolgok a sporton keresztül is bejönnek. Bizonyos dolgokat szükségszerűen máshogy látunk, és egész egyszerűen nincs lehetőség kibékülni olyan értelemben, hogy fogjunk kezel és öleljük meg egymást. Trianon kérdésében pl. egy szlovák és egy magyar nemigen fog egyetérteni, mert az egyiknek ez élete nagy győzelmét jelenti, hiszen megszületett Csehszlovákia, a másiknak viszont ez volt élete legna­ gyobb vesztesége, hiszen megszűnt Nagy-Magyarország. Mit lehet csinálni? Úgy tűnik, megoldás nincs. Egyetlen megoldás talán lehetne, amit szintén megpróbál­ tam felvetni. Lányom, Gabika Kanadában elvitt egy indián csoportba. Nagyon érdekes volt velük együtt dolgozni. Egyikük azt mondta nekem, hogy csak úgy lehet megérteni a másikat, ha belelépsz a mokaszinjába, és jársz benne egy kicsit. Én tényleg beleléptem a mokaszinjába, és jártam benne. Tehát nem véletlenül ke­ rült bele a szlovák szereplő, hiszen a szlovákok itt vannak. - Nekem nagyon rokonszenves, hogy nem egy oldalról mutatod be ezeket a viszonyokat. - Nagyon féltem ettől. Nem akartam sablonos lenni, nem akartam a hivatalos szlovák álláspontot se beleírni. Szerettem volna megtudni, hogyan élték meg ők ezeket a dolgokat. Az ember rájön, hogy nem volt ez olyan borzasztóan egyszerű dolog, főleg ha a saját nagyapámról is kiderül, hogy a szlovák társaság egyik osz­ lopos tagja volt. Hunčík nagyapa '38-ban elment, aztán '46-ban visszajött, és akkor szembesülnie kellett a ténnyel, hogy a saját fia nem hajlandó szlováknak vallani magát. Szóval kíváncsi voltam, miket élhettek meg itt ezek az emberek az identitá­ suk megőrzése érdekében, milyen irtózatos fontos volt ezeknek azt mondani, hogy magyar vagyok, szlovák vagyok, katolikus vagyok, zsidó vagyok, miközben tisztá­ ban voltak azzal, hogy a kimondás akár az életük veszélyeztetésével is jár. Bele­ mentek olyan helyzetekbe, amikor tudatosították a veszteségeket. Ez a mai világ­ ban már kicsit hihetetlennek tűnik. - Számomra a nemzetkarakterológiai eszmefuttatások is érdekesek ebben a regényben. Többször szó esik arról, hogyan látnak egyes nemzetek más nemzeteket. Nem csak a magyar­ szlovák együttélés nehézségei tematizálódnak. A 2. világháború eseményei, a hadifogolytábo­ rok, a különböző frontvonalak bemutatása ad apropót, lehetőséget arra, hogy pl. egy francia, aki soha nem találkozott még magyarral, elmondja, mit gondol a magyarokról. Vagy ugyanez a figura a bortermő vidékek határaival húzza meg Európa határait, barbároknak tartva a sörivó nemzeteket. Nagyon izgalmas dolog mindig a másik szemével is látni önmagunkat. Ez a narrátor-figurákkal is megtörténik, ők saját magukat kívülről is próbálják nézni, külö­ nösen az egyik. És nem szépeket állít magáról, hanem bevallja a negatív tulajdonságait is. Ha külső nézőpontból figyeljük önmagunkat, talán tudunk változtatni a magatartásunkon, a jellemünkön szerinted? - A minimum az, hogy próbáljunk meg egy kicsit eltávolodni önmagunktól. Ha megvan az a szándék, hogy önmagunkat egy kicsit felülről vizsgáljuk, megfelelő könnyedséggel és humorral nézzük, és a változtatásra való szándék is megvan, akkor igen. De ehhez először körül kell nézni. És tényleg arról van szó, hogy mi nagyon ritkán nézünk körül. Mondjuk a körülnézésünk maximum annyi, hogy ti, szlovákok, mi, magyarok. Ti zsidók, mi katolikusok. Beszélünk a magyar történelem­ ről, mi vagyunk Európa legtöbbet szenvedett népe, folyton védjük Európát, kiállunk érte, cserébe pedig mindig kitolnak velünk. Nagyon érdekes volt ebben a kanadai tapasztalat. Ott év végén esszéket íratnak, nem vizsgáztatnak, és a diákjaim között a kanadaiak mellett mindig akadt egy-két lengyel, magyar, szlovák. A második­ harmadik évben már az első tíz mondat után tudtam, milyen nemzetiségű írta, nem is 83 �kellett megnéznem a diák nevét. A lengyel és a magyar esszében ugyanaz a szöveg ment, csak a lengyelek éppen az oroszoktól védték Európát, a magyarok meg a törö­ köktől. A lengyelek a bolsevik meg az ortodox, a magyarok meg a muszlim hatástól féltették a hazát. A lengyelek a Visztula partján folyatták a vérüket, mi Nándorfehér­ várnál. Nem véletlenül alkotunk magunkról idealisztikus képet: ezt meg lehet tenni akkor, ha nem nézünk körül. Mi volt a nemzetiségi elnyomásban mondjuk egy ír­ angol konfliktus a miénkhez képest? Egy ír elsőligás mérkőzésen bemegy egy angol tank a pályára, és körbelő. 1922-t írunk. Ott így oldják meg az ír kisebbség kérdését. Vagy ott a baszk-katalán probléma, az okszitán probléma. A franciák azt mondják, náluk nincs nemzetiség. Ők csak a francia nemzetet ismerik el. Vagy a szerencsétlen ukránok, akiknek az oroszok tényleg a nyakukra ülnek. De az ukránok meg ráülnek a ruszinok nyakára, és azt mondják, hogy nincs ruszin nemzetiség. Mint egy matrjoska, így ülünk egymás nyakára, és így szenvedünk és versenyzőink egymással abban, hogy ki szenved többet, ki ártatlanabb, ki nyomott el több népet. Ez a hülye játék pedig néha nevetséges helyzeteket produkál. Szeretünk kategorizálni, azt is szeret­ jük, ha mi vagyunk mindig fönt, és mindig magunkhoz hasonlítjuk a világot, és ha valaki egy kicsit másképp fogja a kezében a villát, azt már nem tartjuk normálisnak. - Nem igazán tiszteljük a másságot. - Igen. Ezen a hozzáálláson szeretett volna ez a könyv túllépni némi humorral, mert ezek a dolgok sajnos az elmúlt száz évben tragédiákhoz vezettek. - Ebben a könyvben kiemelten fontos szerep jut a zsidóknak. Miért érdekel téged a zsidóság mint téma? - Én gyakran elgondolkodom azon, hogy élt velünk itt egy népcsoport, amely hozott egy nagyon fontos kulturális értéket, amely a világgal kommunikált, néha helyettünk is, amely hidat jelentett a világ felé, épp azért, mert másfajta etnikai értékei voltak: az etnikumot nem földhözkötötten vette, hanem világpolgárként határozta meg magát. Az előbb említettem, hogy 132 könyvet elolvastam, de százá­ val olvastam újságokat is. Helyi újságokat is. Gondold el, hogy valamikor 1938-ban az ipolysági újságban megjelent egy vezércikk, melyet az újság magyar szerkesztője egy szlovák kollégájának címzett: a cikk pedig arról szólt, hogy szedjék már le szegény magyarok nyakából a rohadt zsidókat a szlovák testvérek. No, most ha ezt olvasom itt, felfordul a gyomrom. Közben pedig tudjuk, hogy pl. az ipolysági gyökerekkel rendelkező Winter Lajos megalapítja a pőstyéni fürdőt. Vagy elég megnézni, hogy ebben a városban mit hoztak a kereskedelemben, a kultúrában, világlátásban tanárok, jogászok stb. Közben folyton győzködni kell a tudatlanokat, a gyanakvókat, az előíté­ leteseket, hogy gyerekek, fogadjuk már el őket. Mert ők is emberek. Nem elég, hogy már meggyilkoltuk őket. A következő dolog pedig a másik cipőjében járás: az em­ bernek alapkötelessége odalépni, ha nincs reprezentáns, és azt mondani, hogy segí­ tek. Ez a zsinagóga5 is arról szól. Ennek itt egykor helye volt, és ha lenne itt egy erős zsidó közösség, akkor az ember azt mondaná, hogy csináljátok meg magatoknak. De mivel nincs, én azt gondolom, hogy ennyivel tartozunk az egykor itt élők emlékének. - Anti még érdekes volt számomra, az a Führernek és a Vózsgynak, Hitlernek és Sztálin­ nak a személyiségrajza, amit megkomponálsz ebben a regényben. Megmozdult benned a pszichiáter, és hallatlanul izgalmas dolgok derülnek ki ezekről a vezetőkről. - Arra nagyon vigyáztam, hogy ebben a könyvben ne lépjenek az előtérbe a szakmai dolgok, az okoskodás, hogy én ehhez értek. Ez az egyetlen eset, amikor 84 �megmozdult bennem valóban szakmai énem. Harminc-harmincöt éve foglalkoztat ennek a két embernek a személyisége, az a paradox jelenség, hogy két hatalmas, jóravaló, tisztességes nép - az oroszt se becsüljük le, vegyük számba, mit hoztak irodalomban, művészetben, zenében - szóval jó lenne ezt a sztereotípiát is átérté­ kelni, tehát két ilyen nép nyakába ül két ilyen fickó, és tökéletesen ki tudja forgatni mindenéből. Az ember óhatatlanul felteszi a kérdést, hogy valóban ilyenek va­ gyunk? Ennyire gyengék a gyökereink, hogy ki lehet tépdesni, ennyire meg lehet változtatni az alapértékeinket? Ennyire gumigerincűek vagyunk? Egyáltalán mi ez: gumigerinc vagy patológia? Istennek valami torzszülöttjei vagyunk? Ugyanaz a nép, amelyből Goethe, Bach, Beethoven, Rilke lép a világ elé, az milliókat küld a gázkamrába, a másik meg a gulágjaiban gyilkolja le a saját embereit. Ennek a pszi­ chés rajzát megalkotni és megérteni - ez tényleg nagyon sokat foglalkoztatott. Per­ sze a megoldás itt is nagyon nehéz volt, próbáltam elkerülni a szakmai rajzolást. Hála Istennek, segített egy Imre bácsi, aki intellektuálisan van olyan szinten, hogy felülemelkedett, és bonyolultabb lélektani elemzéseket is képes volt alkotni... - Még kettő dolgot mondanék a regénnyel kapcsolatban. Az egyik a nyelv működtetése. Ebben a világban volt egy családi nyelv, és volt a nyilvánosság nyelve. A családban teljesen másképp mutattak be dolgokat, mint az iskolában, a tankönyvekben, ill. a közélet vezető személyiségei másképp interpretáltak bizonyos dolgokat, mint a családtagok. Az egyik narrá­ tor-figura ki is mondja, hogy rohadt nehéz a két nyelvet egyszerre használni. Továbbá az is nagyon fontos, hogy itt az idegen nyelvek is erősen jelen vannak, nemcsak az egymás mel­ lett élő népek esetében, hanem Imre bácsi kapcsán fontos tanulság az idegen nyelvek bírása, hiszen csak kommunikációval lehet megoldani a konfliktusokat Másrészt felhívnám még a figyelmet az irodalmi példákkal való kapcsolódásra is. Ebben a regényben nagyon erősen benne van a mikszáthi anekdotizáló hajlam. Kipillant a sorokból Márai Sándor is, szándék tekintetében párhuzam vonható a kassai polgári életet bemutató Egy polgár vallomásai és a te regényed között a vallomás és az emlékirat műfaj miatt. Emlegettük Hrabali, aki egy közép-európai derűs mesélés képviselője volt, ez is előjön ebből a regényből. Aztán Thomas Mann, akivel Imre bácsi személyesen találkozik, és ami nyilvánvalóan fikció. Thomas Mann azért is érdekes, mert ő írt egy generációs vagy családregényt, a Buddenbrook-házat, illetve egy esszéregényt a különféle ideológiák összecsapásáról, ez a Varázshegy, amiről szó is esik, és hát ott van a fasizálódó Németországnak a rajza a Mário és a varázslóban. De talán nem is ezek a műfaji áthallások az érdekesek, hanem érzékelhető itt is az irónia, ami a Thomas Mann-i világot működteti. Valamint ne feledkezzünk meg a groteszk, a fekete hu­ mor kapcsán Vonnegutról, aki szintén szerepel ebben a regényben. A felsoroltakból levonha­ tó tapasztalat: megírni a dolgokat pátosztalanul, ami ennek a regénynek egyik fontos erénye. Ha a pátosz elragad, akkor nyavalyogni kezdünk, és nem oldunk meg semmit. - Mikszáth, Thomas Mann, Vonnegut - hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem hatottak, mert hát hogyne játszottak volna szerepet az életemben. De érdekes do­ log, ez se úgy működik, hogy Thomas Mannt kiválasztom, mert szeretem. Ezek a szereplők teljesen automatikusan jöttek. Vonnegutról pedig van egy nagyon szép történelem. Életemben egyszer át kellett esnem egy operáción, egyszerű kis műtét­ ről, izomfelvarrásról volt szó. Engem azonban az altatás miatt elfogott egy erős szorongás. Amikor közölték velem, hogy operáció, kétségbeesésemben végrendel­ kezni kezdtem. Életem utolsó kérése pedig az volt, hogy szeretnék beszélni Vonneguttal. El tudod képzelni ezt a baromságot? Kurt Vonnegut a világ egyik legismertebb írója, én meg fekszem a dunaszerdahelyi kórházban. A Vonneguttól 85 �való búcsú érdekében fölhívtam Soros Györgyöt, akit a 90-es évek óta ismerek, szerezze meg nekem a Vonnegut számát. Negyedóra múlva már hívhattam a kór­ házi ágyról. Beleszól, hogy Hallo, Kurt is speeking, énnekem meg halvány dunsztom se volt, mit is akarok tőle. Hebegtem-habogtam, elmondtam, hogy megyek egy nagyon súlyos operációra, meg ilyesmi, ő közben: de hát mit akar?, és én mondtam, hogy semmi mást nem akarok tudni, csak azt, hogy emlékszik-e az apámra, aki ott volt Drezda bombázásánál. Erre Vonnegut: hát ott sokan voltak... Szóval hápog­ tam neki erről, és meghallgatott. A döbbenetes az volt, hogy másnap, mikor föléb­ redtem a narkózisból, csengett a telefon, a vonalban Kurt Vonnegut volt, és meg­ kérdezte, hogy élek-e. Szóval ez volt az esetem Vonneguttal, aki a huszadik század egyik legmegrázóbb regényét, Az ötös számú vágóhidat írta Drezda bombázásáról. Apám többször mesélte, hogyan élte túl Drezda bombázását. Ebből jön a sztori a könyvemben. A huszadik században tényleg minden megtörténhet, itt nálunk ugyanaz, ami Amerikában, tehát mindenki ennek a határesetnek a résztvevője, kiszolgáltatottja. Egyszóval én ezeket a történeteket gyerekkorom óta hordom ma­ gamban. Ezek a történetek pedig arról szólnak, hogy túl kellene élni. Ami persze bonyolult, nincs rá recept, jó lenne enni is, jó lenne nevetni is, milyen jó lenne olvasgatni, tanulni, szeretni, élvezni valamit azért az életből. Es nem tudjuk ezt meg­ csinálni, mert a másik ugyanazt akarja, az érdekek ütik egymást, és ebből nagyon sok vér és nagyon sok tragédia származott. Az ember viszont megpróbálja keresni a megoldást, megpróbál minél többet rögzíteni abból, hogy ez hogyan csinálta, az hogyan csinálta, én hogyan csinálom, és nem tudom, ebből melyik a legalkalma­ sabb stratégia. Hrapka Tibor, a borító tervezője nagyon jól ráérzett a dizájnra; meg­ próbáltunk rajzolni, festeni, írni, följegyezni, kockás füzetbe, bármibe... - Végszóképpen annyit mondanék, hogy Péter már megajándékozott bennünket egy vir­ tuális vizuális világgal itt a zsinagóga környékén, ami egyrészt az Ipolysági polgár szobrával a helyi hagyományokat, a zsinagóga épületében a folytonosan bővülő Saag Galériával a kicsit tágabb nemzeti-kulturális hagyományokat mutatja és őrzi meg, az Európa Udvarban pedig az európai kultúra legfontosabb, legalapvetőbb elemeit hozza össze. A regényben szintén jelen van a hármasegység: a várostörténet, a tágabb értelemben vett állam, amiben sok nemzetiség él, valamint Európa sőt a világ polgári értékeinek a hármasútján találkozhatunk önmagunkkal. Jegyzetek 1 A könyv a Kalligram Kiadónál jelent meg 2008 novemberében. Az ipolysági beszélgetére 2008. december 2-án került sor. A Határeset 2009-ben megkapta a Szlovák Irodalmi Alap Madách-nívódíjat, valamint a Posonium Irodalmi és Művé­ szeti Díj különdíját. Hunčík Péter novemberben veheti át a Bródy-díjat az Alexander Brody által 1994-ben létrehozott alapítvány jóvoltából. A díjat elsőkötetes prózaíró kapja előző évben megjelent munkájáért. 2 Szlovákiában megjelenő hetilap, családi magazin. 3 Szigeti László a Kalligram Kiadó igazgatója, Zsebcselek címmel jelent meg Hraballal készült mélyinterjúja. 4 Hunčík Péter a Csallóköz központi városában, Dunaszerdahelyen él. 5 Hunčík Péter 2001-ben Sigillum oppidi Saag - Ipolyság Város Pecsétje néven alapít­ ványt tett Ipolyság kulturális hagyományaink és értékeinek őrzésére. Az alapítvány felújította a Bartók téri status quo zsinagógát, mely Menora Saag Centrum Artis néven a mellette kialakított Európa Udvarral együtt kulturális rendezvényeknek ad otthont. 86 �A MI MARAD B ú z á s H uba Kísértetek kora Néhány szó Suhai Pál költészetéről Szerb Antal írta valahol, hogy a kritikus, az esszéíró már akkor értékel, amikor eldönti, kiről beszéljen és kiről ne; míg, ha nem szól, cserbenhagyja az olvasókat, akik szeretnék meg­ tudni, mit érdemes olvasniuk, és miért éppen ezt vagy amazt, és nem mást. Amikor eldöntöttem, hogy Suhai Pál - a ma már hatodik X-én is túllépett költő - Kísértetek kora című verseskötetét (valójában lírája egészét) teszem kissé megkésett elem­ zésem tárgyává (a kötetet 2005-ben adta ki az Orpheusz Kiadó), megvallom, nem annyira a miért éppen ezt, inkább a miért nem mást Szerb Antali indíték vezetett. Elkerülhetetlen ugyanis, hogy miközben róla szólok, ezzel a választás­ sal ne mérjem fel a távolságot közte és kortárs irodalmunk más, nála akár „felkapottabb" szerzői között. Suhai Pál verseinek arca van, mar­ káns arca. A Kísértetek kora válogatás eredménye, mintha jó érzékkel tallóz­ nánk Suhai korábbi műveiből. Egyaránt őrzi A magunk kenyerén c. antológiában (Szépirodalmi Kiadó, 1971) megjelent Suhai versek lélekrobajlásainak lenyo­ matait, melyekből Csoóri Sándor köz­ életi költő indulására következtetett, valamint későbbi kötelei vallomásait. Vészi Endre az Élet és Irodalomban 1974 márciusában - jelentős tehetségnek nevezve a költőt, így ír: „Úgy látszik, Suhai Pált, ezt a nehe­ zen leltározható költőt, több­ ször is fel kell fedezni... Vak­ merő fogalomtársításokkal új fogalmakat teremt, s a maga építette mitológiában napjaink világa jelenik meg." Úgy vélem, nemcsak Vészi Endre, ill. azóta én, hanem sokan mások is többször felfe­ dezik még e költészet eredetiségét, esztétikai és fogalmi értékeit. Az erede­ tiség - korábbi, más írások viszonylatá­ ban az ún. meglepetés-hatás - idővel elenyészik ugyan, mindössze történeti értékké merevedik, mégis fontos illóolaja a művészeteknek, hisz egy-egy új hang nyomán különböztethetők meg a költői arcélek. Suhai a régi formakincs egyes elemeinek uralkodó kifejezési formává emelése révén egy sajátosan új szemlé­ letmódot teremtve közelít világunk felé. Íme, részlet egy - szerényen szólva is „meghökkentő" verséből: „Én vagyok az. / A lukából kipiszkált féreg. / Thészeusz híres állata. / Most rács mögül csodálom / világotok, / látvány bentről is annyi, / mint kintről / akad. / Állat vagyok. / Négy lábam cölöphöz hasonló, / s fejem bunkó, / mely földbever." (A Minótaurosz ajánlása) Öntörvényű líra; nehezen besorolható lelkiállapot. Régi konvenciókat roppan­ tanak össze e sorok. Akár az üldözött 87 �(Magvető, 1984) c. kötetének írószövet­ ségi bemutatóján Vészi Endre a Suhaiversvilág egyik legkarakteresebb jellem­ zőjére világított rá, amikor kijelentette: ez a kötet bizonyíték a szemlélet- és eszközmegújítás képességére, majd így folytatta: „Ez a megújulás független a másoknál tapasztalt, olykor felületesen integrált post-avantgarde törekvésektől, az importált külföldi divat-hatásoktól... folyamatosan törekszik a maga modern költői világképének megteremtésére". Az Élet és Irodalom 1984. júliusi számában Bella István hasonlóképpen „érett és kiforrott műként" köszönti a kötetet. És valóban: az új szemléleti forma a kötet egyes opuszaiban újszerű szerkezeti formációkat öltve toppan elénk, amelyek viszont - és ez a legfőbb érték - érzékle­ tes látomásokat, kedély-korbácsoló indu­ latokat, azaz valódi esztétikai értékeket hordoznak. „Súlyos tömbökben áll itt a magány, / mint folyóparton a kő. / Ha madár száll erre, / biztosan nekiütődik. / S át­ vérzik lassan a levegő." (Súlyos tömbök­ ben) Paul Valéryt idézhetnénk e sorok hallatán: „A forma a művek gerince. Vannak művek, amelyek gerinctelenek. Minden mű meghal; de azok, amelyek­ nek csontvázuk van, jobban állják az idő múlását a merőben puhatestűeknél". Suhai Pál e versének erős csontváza van. Ugyanakkor költészetének fogalmi értékei (verseinek tematikus jelentése, értelmi hatásuk) se lebecsülendők. Anynyira nem, hogy ez talán a költő szel­ lemiségének egyik legsajátabb vonása. Lapozzuk csak fel Műhelytanulmány és a Mint búvár c. verseit, egyszeriben fény vetül gondolati gazdagságára, az alkotó lélek irdatlan mélységeinek vívódások­ kal teli feltárására, érzékelhetjük e ter­ mészetes nyíltsággal megfogalmazott lírai feltárulkozást. E versek - sok más­ sal egyetemben - egyszerre a létélmény, 88 a megrendültség életérzésének, a pilla­ natnyi lelkiállapotoknak, néha a csönd bensőséges hangulatának, és minden­ kor egy emelkedett gondolkodású ér­ telmiségi attitűdjének lírai "lepárlásai": „munkámba elmerülve mélyen, / mint aki csupán játszogat, / a Semmi szélét kicsipkézem, / elérni végül így remé­ lem, / valóság, szörnyű partodat." (Műhelytanulmány) „(...) ha szólok bu­ borék szivárog / számból, s gyöngyöz­ ve ellebeg. // Itt zsíros halszemek a lámpák, / az arcok elsüllyedt kövek, / szakállas vén szörnyek csodálják / csak szörnyű emberségemet." (Mint Búvár) Suhai Pál versei ezzel együtt telítve vannak emocionális attitűdökre valló eleven vonatkozásokkal: „Önnön fé­ nyében ázva, / mint óriási, zöld, / féregtelen gyümölcs, / kinőtt a hold az ágra." (Menthetetlen) „Ez volt a ház, ma romjait / csupán idült hiánya ássa, / de bennem ép, mert felnagyít, / közelhoz minden távolit / a veszteség fordított optikája." (Ez volt a ház) Újra meg újra végiglapozva a kötetet, több okból nem érthetünk egyet Bella István - már említett, Bajuszt Mona Lisának! c. - cikke azon kitételével, amely hibaként rója fel a szerzőnek "a szépség, a tökéletes forma aggályos tiszteletét", mert évezredek óta a szép­ ség minden műalkotás sine qua nonja, továbbá, mert bírálatában elfelejti kifej­ teni azt, hogy szerinte konkrétan mely formák tisztelete aggályos, ill. mit ért tökéletesen avagy tökéletlenen. Utal­ tunk rá, hogy Suhai költészetére egy­ részt újszerű szemlélet jellemző, amely gyakran újszerű szerkezeti formákat öltve jelenik meg. Ezen - elsődlegesen belső formai elemeket szokás érteni. Ezek újszerűsége mellett merőben elha­ nyagolható tényező az ún. külső jelle­ gekhez (pl. a szonett-formához, vagy más szokványosabb strófa-szerkezetek �használatához, stb.) való ragaszkodás hagyománya, mert éppen az újszerű belső és a hagyományos külső formai elemek ütköztetése egy-egy műben ad­ dig nem ismert izgalmakat lobbanthat fel, új esztétikai élmények forrása lehet. (Gondoljunk csak arra, hogy a termé­ szetben számtalan forma látható, de nem számtalan struktúrán alapulnak. A művészetben sincs másként.) Másrészt Suhai, bár törekszik a szépre, de nem a forma-tökélyre. Eddig idézett - egyéb­ ként megejtő szépségű - versrészleteinek ritmikai elemzése is rávilágíthatna szándékosan ejtett, vagy a teremtés lázában gondatlanul elkövetett műhibá­ ira. Úgy véljük, szükségtelen tehát Mona Lisának több bajuszt rajzolni. Fodor András írta Suhai Pál Porba irt sorok című kötetéről 1994-ben: „A cím­ adó, tizenhárom részes versfüzér ön­ magában is igazolja: a szerző rászolgált a fülszövegen ciláit jeles pályatársak (Bella István, Deák László, Vas István, Vészi Endre) bizalmára és dicséretére." Fodor András sorai óta tizenöt esztendő telt el, ideje hát felfedeznünk újra a Kísértetek kora szerzőjét, bár: „Megtorló­ dik az idő, megreked árja / egy-egy bozótban - árkok mélyén, / (...) Tűnt arcok és nyarak kísértenek, / elfeledett, régi ízek a szádban / s föld alatti dobo­ gás hangja füledben, / s míg kezedben az unt kaleidoszkóp / a széthullott képeket újra kirakja, / és látod a múl­ tad, a változatlan hatalma / bekerít, és most már ez nyargal / rajtad át: a moz­ dulatlan." (Kísértetek kora) (Orpheus, Budapest, 2005) C sehy Z oltán A térfigyelő kam era szem e Juhász Katalin: Juhász Katalin költészete korallszerű következetességgel építkezik: makacssága van és természetes ritmusa, mely mintha valamiféle biológiai meghatározottságból adódna. Vagy a cím motívumát felhasz­ nálva: előre meghatározott, ki­ mért nagyságban duzzad. Vers­ világa koherens, melyen belül sosem váltásokról, legfeljebb finom elmozdulásokról beszélhetünk. Az idill lecsupaszítása, kizökkentése, a térfigyelő kamerák jelenlétébe kény- Lá tod, d u z z a d szerült létszorongatottság új kötetének éppúgy domináns tárgya, mint az előzőekének, ám ami egészen új keletű, az a nosztalgia foszlányos megjele­ nése, illetve az emlékezés­ technika modelljének megvál­ tozása. Az emlék e kötetben a korábbiaktól eltérő módon gyakorta azonosítódik az idil___ livel („előszedek valahonnan / egy idilli pillanatot/ és elidőzöm benne / a kávé közben kicsepeg"), ám megjegyzendő, hogy Juhásznál az idilli 89 �korántsem jelent különös minőséget, hanem lényegében a hétköznapi nyuga­ lommal lefedhető alapboldogság vagy egy emlékképben felderengő kellemes elidőzés gyűjtőszava. Az idilli a leg­ többször egyszerűen a spontaneitás maga. A térfigyelő kamera továbbra is rögzít („a térfigyelő kamerák által / rögzített képet / rég letörölték helyet csinálva / újabb meséknek"), de a mese kitörlődik, mert eseménytelen vagy cselekménytelen. A térfigyelő kamera szeme és a lírai én látásmódja kétségte­ lenül rokonítható technikákat működ­ tet: és ami különlegesen izgalmas, az az, hogy Juhász Katalin a belső érzelmi rezdülésekről is ügy beszél, mintha a szavak között kellene megfogalmaznia a versel magát. Lírája ellene megy az én-lírának, miközben eredendően ala­ nyi költészetet művel. Egy nyomköve­ tővel ellátott test, egy bekamerázott élet, egy koordinátapontok alapján bemérhető egzisztencia mozgását fi­ gyelhetjük meg, mely keresi és hiszi a transzcendencia irracionális világát. A művészet vagy a költészet lényegében ezt a szerepet tölti be ebben a rendszer­ ben: „hulladékból csinálok szobrot". A „recycle" verscím egy költői eljárási technikát is kifejez: a látókörben lévő, a kamera terébe kerülő valóságmozzana­ tok felhasználhatóságát hivatott de­ monstrálni. A Lomtalanítás című szöveg hasonlóan önreflexív, és ha tetszik metanarratív költemény: a lét ereden­ dően csak „szobányi" lehet, mely kiis­ merhetetlen tartalmakat, tárgyakat, együttlétezőket, autentikus és kínos pillanatokat zsúfol össze emlékké, idő­ vé vagy jelenvaló ballaszttá. És mi is jöhetne hozzá még ehhez? Természet­ szerűleg a vágy, mely tárgyiasulva jelenik meg: „pakolgatom a tavaszt / lassan sehová sem fér be / teszem a felső polcra hogy nehezen / lehessen 90 felérni ésszel". A vágyról szóló beszéd Juhász Katalinnál mindig önironikus, szégyenlősen maszatolós, éppen ezért titokkal teli. Az előbbi szakasz szójátéka ezt kiválóan demonstrálja nyelvi szin­ ten is. A Taktika című vers ismét egy központi fogalmat kínál, mégpedig a birtoklást, mely a vágytól és a kényszer­ től elválaszthatatlan minőségként tematizálódik ebben a költészetben. Az „enyém" létezése a fentiek alapján meg­ lehetősen kétséges, legalábbis folytonos, és bizonyos értelemben agresszív rá­ kérdezést igényel. A térfigyelő kamera (legyen az a nyelv szeme akár vagy magának a világteremtőnek a pupillája) mindig fe­ gyelmez is, az ilyen létezés tétje tehát az, hogy miként sikerül eltüntetni a nyomokat, vagy odáig gerjeszteni a dolgokat, hogy sikerüljön elfeledni a megfigyeltség tényállapotát. Ez a szín­ lelés a versek titokzatosságát hivatott fokozni, és a Juhász-féle költészet egyik legizgalmasabb karakterjegye: „Közben úgy tennék / Mintha csak / Véletlenül/ Keveredtem volna / Abba a drága / Porcelánboltba / Elfutnék ha kérdenék / Mit parancsolok". Vagy: „a szenve­ désre való képtelenséget / rég felfedez­ tem már / magamban." Külön metafo­ rarendszert alkot a „konyhanyelv": az evés, a táplálkozás, a telítődés a nyelv­ vel való eltelés, a nyelvvel való munka metaforáivá lesznek. A kijátszott fo­ gyókúrák, a „tartósított zamatok" a „boldog lapátolás" mintha a mindenütt jelenlevő létszorongatottságot játszanák ki ügyes technikával, illetve illúziójáté­ kaikkal, miközben okozói is annak, ami ellen hatnak. A létezés mint folyamatos valóságshow tételeződik, melyet termé­ szetszerűleg a valóságosság valóságától megvéd a nyelvi stilizáció. A nyelv mint rendező, mint médiaszakember jelenik meg. A Lakatlan kutyaól ezt jól �példázza: „Sztárosan felszegem fejem, / rejtem kínom a papírzsepibe. / Aztán csendben, büszkén / bennégek zöld ruhámban." A méltóságteljes viselkedés groteszksége a hétköznapiság territóriu­ mában érvényesül igazán. Juhász Kata­ lin költészete nem ismeri a tág teret, a mitológiai dimenziókat: emberléptékű, szinte metaforátlan, nyelvileg „precíz nyomrögzítő", a költő szerepéi a hely­ színelő mesélő mondja el vagy a egy­ szerűen eliminálja a térfigyelő kamera újrahasznosítandó szalagja. Láthatólag e költészet nagyban motivált az angol­ szász hagyomány által, s egy nem kü­ lönben erőteljes forrásként kell megem­ líteni a többé-kevésbé underground zene világát (erre már a cím is utal). Zenei műfajok, hangzás- vagy hangef­ fektusok sokasága jelenik meg egész konkrétan is, pl.: „cuppogó reggae lök­ dös előre". Olykor maga a zenei műfaj­ okkal való játék teremt metaforikus feszültséget, pl. a Majdnem című vers­ ben: „vagy mikor valami / valós blues hallatszik / nyúlósan sután-bután / kacér kupié helyett". A zene itt a szö­ veg és a test valamiféle tápláléka, moz­ gatója, és absztrakt mivoltánál fogva a legtöbbször a transzcendencia letéte­ ményese is. Egy radikálisan prózai alapokból töltekező versnyelv termékenyen fogadja magába a zenei inspirációkat (és allúzi­ ókat), miáltal a kötet nyelvi univerzuma egy egészen sajátos muzikalitásra tesz szert. Juhász Katalin úgy stilizálja át ezt a populáris regiszterbe tartozó világot, ahogy például John Corigliano dolgozta fel klasszikus zenei apparátussal Bob Dylan dalszövegeit Mr. Tambourine Man című dalciklusában. A populáris regisz­ ter azonban nem pusztán mint nagy­ mértékben intellektualizált utalásrend­ szer jelenik meg a kötetben, hanem mint a groteszk látásmód alapszegmen­ se is hatványozottan jelenvaló. Olykor szinte az a látszat uralkodik cl, hogy a „szobányi" világ szeme a tévén keresz­ tül lát bele a semmibe. A nosztalgia vagy az emlékezet tere is olykor a mé­ diaszokások vagy a média gerjesztette közösségi megnyilvánulások belső ideje szerint tagozódik, pl.: „Mikor még cím­ kék / gyűjtésével tengert s partot / nyerhetett az ember / Nem nyert per­ sze". A roppant, média formálta közös­ ségi játszmák Juhász Katalin groteszk világában a történelmet magát teszik idézőjelbe, írják felül. A virtuális tér fokozatosan válik életvilággá és vi­ szont: ez a felcserélhetőség a leggyak­ rabban jelöletlen. A virtuális tér ura (ha tetszik Istene) éppoly elérhetetlen krí­ zispillanatokban, mint bármilyen ha­ gyományos fogódzó: „Tanácsot kérnék Öntől / de megint nincs fent a szkájpon / Mikor szükségem lenne / mosolygó ikonjaira / mindig kijelentkezik". A kapcsolat többé nem feltétlenül igényli a test konkrét bekapcsolódását az érzé­ kelésbe, és ez a társas viszonyt is átér­ telmezi: miközben a testben gyűlik a fokozódó magány traumatizáló ereje, az elme, a ráció nem ezzel köti le magát, hanem a virtuális tér belakásában pró­ bál meg átmeneti boldogságot találni. De még a precízen szabályozott virtuá­ lis világban, a percekre kimért örömben is bekövetkezik a csakis a költészet révén kezelhető válság, hiszen előbbutóbb elkerülhetetlenül „valami ősi misztikus / köd borul a monitorra" vagy elviselhetetlen hangerővel „csiko­ rog a dolog logikája". Lukács Zsolt kitűnő illusztrációi mintha ugyanezt sugallanák. (Madách-Posonium, Pozsony, 2009) 91 �C s o n g r á dy B éla „M inden em ber külön világ" Gyertyán Ervin: „Számos példa tanúsítja, hogy nem lehel sokszínű, bonyolult, különböző egyéni változatok­ ban gazdag folyamatokat le­ egyszerűsített formulákba, kép­ letekbe sűríteni, hogy minden ember külön világ, más életút", szögezi le a Visszajátszás című könyvében Gyertyán Ervin író, zsurnaliszta, aki a kötet megjelenésekor már igencsak érett korú, nyolcvanhárom éves. Az ő sokrétű - de főképpen a filmközelben kifejtett teoretikus jellegű pályaképét sem lehel semmilyen kaptafára ráhúzni, s ha bizonyos helyzetekben azonos módon, de legalábbis hasonlóképpen gondolko­ dott, cselekedett is másokkal, merőben egyedi utat járt be. Hogy milyet és miért, az többé-kevésbé kirajzolódik új köteté­ ben. Azért „csak" többé-kevésbé, mert ez a számvetés elsősorban az 1957-tel kezdődő ötvenéves időszakra vonatko­ zik, élete addigi harminckét évével (enynyi volt kedvenc költője, József Attila, amikor Balatonszárszón halálra zúzták a vonatkerekek) Lidérc és ingovány címmel már jó tíz évvel ezelőtt „el- és leszá­ molt". S azért is viszonylagos e „leltár", mert szűk kétszáz oldalon, tíz fejezet­ ben öt évtized minden lényeges moz­ zanatát lehetetlen - még az említés szintjén is - visszaidézni. A kötet, noha önéletrajzi indíttatású, ennélfogva kifejezetten személyes hang­ vételű - amolyan „vallomás-, gyónásfé­ le" - , nem nélkülözi a dokumentumjel­ leget sem. A korszellem jellemzői persze 92 V issz a já tsz á s akkor is a szubjektum tükré­ ben jelennek meg, ha a szerző arra törekedett, hogy feltárulkozása „őszinte és tárgyilagos legyen, ne riadjon meg az olykor fájó önelmarasztalásoktól sem, de ne essen az ön­ marcangoló lelkiismereti mazochizmus csapdájába sem." Csupa olyan esetet, szituációt „mesél el", amely kikényszeríti, de leg­ alábbis feltételezi az erkölcsi, etikai állásfoglalást. Ez azonban nem szokott könnyű feladatot jelenteni: Gyertyán Ervinnek sem volt az. Különösen, hogy bevallottan kommunista - ha nem is ortodox, a szociáldemokrácia marxista öntudatával rendelkező - előélettel 1956/57-ben és utána „öntudatos hitehagyottsággal", Nagy Imre szellemi örökségének vállalásával volt kénytelen tudomásul vermi „az úgynevezett létező szocializmus" ideológiai felépítmény­ ének teljes összeomlását, s mint sokak­ ban, benne is „felerősödött az igény az új, reálisabb eszmei fogódzók keresésé­ re, amelyek, fenntartva azokat a huma­ nitárius vágyakat, törekvéseket, ame­ lyek (...) kivezetnek az eszmei zsákut­ cából egy emberibb világba és egy nyi­ tottabb, kritikusabb, előíléletmentesebb, pragmatikusabb világlátáshoz segíte­ nek." Csakhogy a pőre valóság számára is egy ideig az állástalanságot jelentette, együtt járt a számonkéréstől való féle­ lemmel, tekintve, hogy ötvenhat decem­ berében - tiltakozásul három kollégája elbocsátása ellen - kilépett a Népszava �szerkesztőségéből. S minthogy nemcsak egyszerűen csak írni, publikálni szere­ tett volna a továbbiakban is, hanem elsősorban megélnie kellett családjának, elkezdődött számára is az elhelyezkedés - személyi vonatkozásokban sem szű­ kölködő - kálváriája, amelynek végén az akkor indult Filmvilág kritikusa lelt. E biográfiai tény hátterében azonban meglehetősen bonyolult szituáció rejlik, tekintve, hogy a lapot Hámos György aki az Irodalmi Újság legforradalmibb számának a szerkesztője volt - számára csinálta a politika. Még kacifántosabbak azok az. epizódok, amelyekről A negye­ dik „T" ellen című fejezetben szó esik. Az egyik írás az 1961-ben bemutatott Megöllek egy leányt című filmet idézi fel, amelynek sztorija a salgótarjáni acélgyá­ ri és bányatelepi munkások konfliktusára, szembenállására épült. A filmkritikusok - soraikban Gyertyán Ervinnel - egyön­ tetű elismeréssel fogadták az alkotást, honorálva, hogy annyi sematikus mun­ kás- és parasztfilm eszményített bábfi­ gurái helyett végre hús-vér, erényekkel és hibákkal leli emberek jelentek meg a vásznon. A pártközpont azonban kemé­ nyen megrótta azokat, akik nem mutat­ tak rá a film kártékony szellemiségére. A kritikusok ellenszegültek, sőt Gyer­ tyán javaslatára díjjal ismerték el a fő­ szereplő, Pap Éva alakítását. E fejezet­ ben, s a továbbiakban is sok utalás tör­ ténik a külföldi emlékekre, a negyvenes évek végi időszakkal is összefüggő franciaországi, jelesül párizsi tartózkodá­ sokra, az ottani barátokkal való kapcso­ latokra, találkozásokra. A világjáró uta­ zások viszont jobbára filmügyben történ­ lek. Különösen sokszor járt Cannes-ban, olasz, szovjet városokban. Az átélt és visszaidézett élményekben akarva-akaratlanul feltárulnak a korszakra, a két merőben különböző világrendszerre, és azokon belül az egyes országokra jel­ lemző momentumok is. Érdekes példá­ ul, hogy a Szovjetunióban még a leg­ elegánsabb szállóban is, az étlap kínálta nagy választék ellenére csak néhány ételt lehetett ténylegesen rendelni, és a filmművészetben is egyszerre volt jelen a szocialista realizmus érvényesítésének és meghaladásának igénye. Gyertyán Ervin négy évig volt alelnöke, majd elnöke a FIPRESCI-nek, a filmkritiku­ sok nemzetközi szervezetének, amely­ nek kereteiben sokat lehetett lenni a (saját értékei jogán eleve rangos, ko­ moly presztizsű) magyar film nemzet­ közi elfogadtatásáért is. Jó példa erre, hogy amikor a hetvenes évek végén, Cannes-ban Gábor Pál kitűnő filmje, az Angi Vera mindössze egy szavazattal, tehát nem meggyőző arányban kapott kevesebbet, mint a jugoszláviai Kusturica első alkotása, Gyertyán Ervin azt javasolta, hogy adjanak ki megosztott díjat. Így is történt. Az elmúlt években napvilágra került, úgynevezett III/3-as ügyek ismeretében különös arról is ol­ vasni, hogy a filmrendezőként magasan jegyzett Szabó István a Budapesti mesék című alkotása sajtófogadásán „nekiron­ tott a magyar filmkritikának", holott „nem volt oka panaszra, vele mindig is kesztyűs kézzel bántak". Messzire is vezet, a jelenben is jár a Giccsek rémuralma című fejezet, amelyben a szerző visszanéz húsz könyvére, s ezek tükrében mindarra, amivel évtize­ deken át nem egyszer kezdeményezőn, úttörő módon, s egyáltalán nem sikerte­ lenül, és nem visszhangtalanul foglal­ kozott (pl. versfordítás, regényírás, Jó­ zsef Attila-kutatás, esztétikai, filozófiai, filmkritikusi munkásság). Álszerénység nélkül állapítja meg, hogy a József Atti­ lával kapcsolatos írásaiban, könyveiben egy új megközelítésnek, képnek nyitott kaput. Duális viszony fűzte - a mások mellett Raynord Áronon és Kornai 93 �Jánoson is iskolázott - Gyertyán Ervint Lukács Györgyhöz: hol védelmezői, hol vitatói közé tartozott. Végletesen leegy­ szerűsítve: elismerte antisztálinizmusának értékeit, és bírálta leninista korláto­ zottságát. „Lukács azért is kényes és izgalmas téma számomra, mert intellek­ tuálisan megemelten találkozom életé­ ben és munkásságában azokkal a prob­ lémákkal, amelyek az én életemnek is középponti problémái voltak. De ha a kérdéseink lényegükben meg is egyez­ nek, válaszainkban eltérünk egymástól. Én kiábrándultam, ő nem (...). Én nem tudom a „kispolgári moralizálást meg­ kerülni állásfoglalásaimban. Ellentétünk főleg ebből fakad (...). Elidegenedetten is lehet jól élni (...) nyomorban, éhínség­ ben, népirtásban csak elsorvadni, elpusz­ tulni lehet. S, hogy a legrosszabb szocia­ lizmus is jobb a legjobb kapitalizmus­ nál, ez a lukácsi formula Sztálin, Mao, Kim Ir Szen, Pol Pot stb. regnálásai után nemcsak elképesztő, elriasztó, de hihe­ tetlen is." A következőkben Gyertyán számos általa betöltött munkakör elő­ nyeiről és buktatóiról értekezik, ugyanis - azonkívül, hogy megannyi lap kulturá­ lis, filmes rovatában gyakorlatilag fo­ lyamatosan publikált - öt esztendeig volt az MTV filmosztályának vezetője, és dolgozott a Magyar Filmintézetben is. Egy önálló fejezet foglalkozik a munkásmozgalmár és ideológus Demény Pál­ hoz fűződő változó viszonyával, rehabi­ litációjával, míg a Nyugtalan évek már a rendszerváltást követő, már nyugdíjas­ ként kifejtett tevékenységét veszi górcső alá. Mint az egész könyvre, ezekre a részekre is jellemző a keményen, hatá­ rozottan bíráló attitűd, egyrészt a szűklátókörű politikai érdekekkel, kártékony eszmékkel - mint éppen az antiszemi­ tizmus - átszőtt társadalmi jelenségekkel kapcsolatosan, másrészt a saját tevé­ kenységét, hibáit, kudarcait, vélt vagy 94 valós megcsalattatásait, fájdalmait ille­ tően is. Kevesen merik önmaguk és a nyilvánosság előtt is kijelenteni: „Ha egy szóval kívánnám megjelölni fő kifogáso­ mat saját pályámmal szemben, a kapko­ dást emelném ki. Lehet, hogy ettől szí­ nesebb, változatosabb is lett teljesítmé­ nyem, de felületesebb, elnagyoltabb is." Vajon kinek van nagyobb szerencséje, aki tollforgató lévén képes magából kiírni, sőt, közzé is tenni múltját, vagy annak, aki magába zártan készít mérle­ get, vagy egyáltalán nem is néz vissza, nem foglalkozik azzal, amit telt, illetve nem tett? Az emberek jó része nyilván­ valóan az utóbbi kategóriába tartozik, fel sem teszi ezeket a kérdéseket és éli min­ dennapjait, végzi éppen aktuális teendő­ it. De az írósággal szinte „foglalkozási ártalomként" jár együtt a felelős önval­ lomás kényszere (is), amellyel ráadásul úgy kell élnie, hogy a megfogalmazott, leírt gondolatok ne csak olvasmányél­ ményt jelentsenek, - túlmutatva önmagukon - általánosítható tanulságokkal is szolgáljanak. Persze e sajátos műfajú könyv, mintegy „lelkiismereti regény", értelemszerűen mást mond azoknak az olvasóknak, akik az adott korszakot nem ismerhetik, mert akkor még nem, vagy csak éppen hogy éltek, és azoknak, akik felnőtt fejjel voltak kortársai Gyertyán Ervinnek, és a konkrét történések mellé saját tapasztalataikat is képesek fel­ idézni. A recenzensnek - minthogy az utóbbi kategóriába soroltatik - nagyon érdekes volt belátni az egykori beszéd­ témák kulisszái mögé, megismerni, hogy ki - példának okáért a nem véletlenül sokat emlegetett Aczél György, Nemeskürty István vagy Fejtő Ferenc -, mikor, mit mondott, hogyan viselkedett, leg­ alábbis Gyertyán Ervin emlékezete és értelmezése szerint. Nyilván mások másként láttak és látnak visszanézve is bizonyos eseteket, egykoron fontos, �vagy mindmáig érdemes embereket, azt az életeivel azonban mindenképpen meg kell tanulni a szerzőtől, amelyet a beve­ zetőben idézett sorok folytatásaként írt le: „nincs olyan rendszer, nincs olyan helyzet, nincs olyan akció, amelyben nem lehet az adott korlátok között hu­ mánusan és hasznosan cselekedni". (Balassi, Budapest, 2008) 95 �Szerzőinkről BALÁZS B eáta (1984, Salgótarján): Költő, kritikus. Etesen él. Kamaraművészi tevékenységet végez, és szabadidejében írással is foglalkozik. BEDECS LÁSZLÓ (1974, Budapest): Irodalom­ LAPIS JÓZSEF (1981, Sárospatak): Kritikus, versificator, a Zempléni Múzsa és a Debreceni Disputa folyóiratok szerkesztője, a LÉK irodalmi kör tagja. történész, kritikus. Legutóbbi kötete: Nyelvek a végtelenhez (2009). BÚZÁS HUBA (1935, Medgyesegyháza): Költő, irodalomkritikus. Veszprémben él. Legutóbbi kötete: Tépd le a napot! (2009). Csapody T amás (1960, Sopron): Jogász, szociológus, a bori munkaszolgálat kutatója, a Semmelweis Egyetem Magatartástudomá­ nyi Intézetének adjunktusa. CSEHY ZOLTÁN (1973, Pozsony): József Attila-díjas (2009) költő, műfordító, irodalomtör­ ténész, kritikus, szerkesztő. Legújabb kötete: Poggio Bracdolini: Elméncségek (fordítás, 2009). Csobánka ZSUZSA (1983, Miskolc): Költő, író. Budapesten él. Tagja a József Attila Körnek. Legutóbbi kötete: Bog (2009). CSONGRÁDY BÉLA (1941, Hatvan): Újságíró, író, közíró, a Nógrád Megyei Hírlap nyugal­ mazott főszerkesztője, a Nógrád Megyei TIT Egyesület és a Madách-hagyomány Ápoló Egyesület elnöke. Legutóbbi kötete: Vigasz­ ágon (2004). NOVÁK ZSÜLIET (1983, Budapest): Író, riporter. N. TÓTH ANIKÓ (1967, Zselíz): Író, irodalomtörténész, egyetemi oktató. Ipolyságon él. Legutóbbi kötete: Tükörkönyv (2008). PAYER Imre (1961, Budapest): Költő, iroda­ lomtudós, tanár. Tagja a Magyar Írószövet­ ségnek, alapító tagja a Szépírók Társaságá­ nak és a Kelemen Kör elnökhelyettese. Leg­ utóbbi kötetei: A fehér cápa éneke - The Great White Shark's Song - válogatott versek angolul és magyarul (2009); Pattanni, hullni (2009). SZÁSZI ZOLTÁN (1964): Költő, újságíró, a www.rovart.com kulturális galéria szerkesz­ tője. Rimaszombaton él. Legutóbbi kötete: Kamasz (2009). S závai Attila (1978, Vác): Író. Rétságon él. Legutóbbi kötete: Fészercsend (2008). V a s s TIBOR (1968, Miskolc): Költő, képző­ művész, a Spanyolnátha művészeti folyóirat főszerkesztője. József Attila-díjas (2009). Legutóbbi kötete: Nem sok sem (2008). FECSKE CSABA (1948, Szögliget): Költő. József Attila-díjas (2008). Tagja a Széchenyi Iro­ dalmi és Művészeti Akadémia Miskolci Területi Csoportjának, vezetőségi tagja a Magyar Írószövetség Észak-Magyarországi Csoportjának. Miskolcon él. Legutóbbi köte­ te: Visszalopott idő (2008). V lN C Z E D Á N IEL (1984, Salgótarján): Törté­ nész. Jelenleg az ELTE Történelemtudo­ mányok Doktori Iskolájának PhD-hallgatója. Mátraszelén él. FRIDECZKY Kataun (1950, Budapest): Zon­ ZSIBÓI GERGELY (1974, Kolozsvár): író, költő. goraművész-tanár a Liszt Ferenc Zeneművé­ szeti Egyetem Bartók Béla Gyakorlóiskolában. A kisterenyei Váci Mihály Gimnázium tanára. Kisterenyén él. Kötete: Csönd-szilánkok (2007). K o v á c s G y ö r g y (1948, Budafok): Szobrász. Mestereinek Kafer István irodalomtörténészt, Dilong Sándor faszobrászt, Szakái Ernő és Szabó C. Mária szobrászokat tekinti. Salgóbányán él. Köztéri munkái: II. világháború emlékműve (1993, Balf); Díszkút (1998, Fertőboz); Dr. Cseke Béla portrészobra (Sopron, Erdészeti Egyetem); A nyugat-magyarországi harcok emlékműve (2001, Sopron); Mil­ lenniumi emlékmű (2001, Fertőhomok); Népszavazási emlékművek (2002, Nagycenk, Fertőrákos); 1526-os utóvédharcok emlékműve (Pusztamarót); Dr. Igmándy Zoltán mykológus egyetemi tanár domborműve (Hajdúnánás); 1956-os emlékművek (2006, Zsira, Fertőd-Süttör). 96 ��Előfizetők részére 300 Ft Á ra: n égyszáz forin t „távoli, kétes tájakon ...” (Pilinszky Ján os) � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document https://dkvt.bbmk.hu/pf/4face27bfd15912ec782da03eda31cef.pdf Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Dr. Mizser Attila Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 2009 Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Language A language of the resource hun Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Title A name given to the resource Palócföld - 2009/5. szám Type The nature or genre of the resource folyóirat 2009 folyóirat Irodalom Közélet Művészet Nógrád megye Társadalompolitika https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/588063c9e82972e6f515baf44e917e4e.pdf 2dc5e2ae32b1001bbe2bf60cb940af5a PDF Text Text Palócföld Irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat LV. évfolyam • 2009/4. Lackfi János, Polgár Anikó verse * Katona Ágota, Szabó Andrea prózája Cserjés Katalin, Varga Emőke tanulmánya Földi Péter festőművész 60 éves ��Tartalom „kávéházi szegleten..." Menyhért Anna Közkönyvtár; Az adóhivatal balladája A császárkor szépségideálja; Heléna Hermionéval A fokhagymás lángos illata „Ami előtte és ami utána volt" / (Menyhért Anna három verse elé) És ő is integet; Közte; Az is én vagyok Szávairatok Posványság, földút, decibelológia 12 Ház az út mellett Újkori triptichon Szonatina; Variációk Frankensteinre E mint erdő; minden vasárnap; Túl sok arc 14 18 26 30 Madách Imre Tragédiájának legrövidebbik színe / Az Űr Az idő transzparenciája avagy a változóban felismert állandó / Bálint Endre Tragédia-illusztrációiról Lector in fabula / A rejtőzködő olvasó Kazinczy Bácsmegyeyjében és Kármán Fannijában 34 Lackfj János Polgár Anikó Hodossy Gyula Mizser Attila 3 5 6 7 8 Próza és vidéke Lukáts János Szabó Andrea György Norbert Katona Ágota Kutatóterület Cserjés Katalin Varga Emőke Bódi Katalin 46 54 Kép-tér Hanti Ferenc Csach Gábor Pál József Fésületlen sorok születésnapra / - Földi Péternek Adiabolikus manus / útilapu Földi Péter legújabb műve­ ihez, ágyaspálinkájához és anaphoz Az élet tüneményeiből / Naplóbejegyzés F. P. 60. szüle­ tésnapjára készülvén 62 64 68 Találkozási pontok Nagy Csilla „Örökösök vagyunk" / Beszélgetés Becsó Zsolttal 71 Ami marad Debreceni Boglárka Szabó Edina Balázs Beáta Balajthy Ágnes Laczkó Pál G. Toronyi Judit Open reading / Turczi István: Minden ablak nyitva. Válo­ gatott versfordítások Mag-maradás / Turbuly Lilla: Szélrosta A „kizil elma" regénye / Péterfy Gergely: Halál Budán Evergrín nosztalgia / Hasítás. Huszonhat magyar író novel­ lája a rockról. Szerkesztette BékésPál és Tóth Krisztina Politika és publicisztika / Ardamica Zorán: Szellemi re­ zervátumok Életpálya levelekben / Vekerdi László: Fülep Lajos levele­ zése 80 82 84 87 91 93 �Jelen számunk illusztrációit az idén 60 éves Kossuth-díjas festőművész, Földi Péter alkotásaiból válogattuk. A borító a Kútbanézők (elől kívül) és a Hangyaboly (hátul kí­ vül) című festmények részleteinek felhasználásával készült. A belső oldalakon a Fanyűvők felesége, a Kútbanézök, a Harmadnapon című képek egy-egy részlete, valamint a festőművész ceruzarajzai láthatók. Főszerkesztő: Mizser Attila (attila.mizser@gmail.com) Nógrád Megye Közgyűlése irodalmi, művészeti, közéleti folyóirata. Szerkesztő: Handó Péter (handop@gmail.com) Lektor/korrektor: Nagy Csilla (csillester@gmail.com) Főmunkatársak: Nagy Pál (Párizs) Pál József (Salgótarján) Tőzsér Árpád (Pozsony) Támogatóink: Nemzeti Kulturális Alap Nemzeti Kulturális Alap Kiadja: Balassi Bálint Megyei Könyvtár és Közművelődési Intézet (3100 Salgótarján, Kassai sor 2.) Felelős kiadó: Molnár Éva mb. igazgató Médiapartnerünk: Készült a Polar Stúdióban (Salgótarján) Levélcím: 3101 Salgótarján, Pf. 270; Telefon: 32/416-777; Fax: 32/416-482; Internet: www.bbmk.hu; e-mail: palocfold@gmail.com • Terjeszti a Balassi Bálint Megyei Könyv­ tár és Közművelődési Intézet; előfizethető ugyanitt • Budapesten megvásárolható az Írók Boltjában (VI. kerület, Andrássy út 45.), Nógrád megyében a Kincsestár Könyves­ boltban (2660 Balassagyarmat, Rákóczi út 61.), az Inmedio üzletében (3700 Salgótarján, Erzsébet tér 5.), valamint a szlovákiai Phoenix Könyvesboltban (98401 Losonc, Kubinyi tér) • 2009-ben megjelenik 6 alkalommal • Egy szám ára 400,- Ft; előfizetési díj egy évre 1 500,- Ft, amely a postaköltséget nem tartalmazza • Kéziratokat és rajzokat megőrzőnk, de nem küldünk vissza • ISSN 0555-8867 • INDEX 25925 �K á v é h á z i s z e g l e t e n ... L ACKFI JÁ N O S Közkönyvtár Zsolnai Györgynek Belépek, és köröttem, mint intim budoárban, A könyvek, könyvek, könyvek selyem-műbőrruhásan. Kivillan a fehér hús a felhasadt gerincen. A cím, a név kacsintgat: „kicsim, vigyél el innen!". Hótestüket a polcról leemelheti bárki, Laponként vetkeződnek, titkaikba belátni. Margókon tetoválást pergamenjük villogtat, Míg színlelt sóhajokkal betűik elsuhognak. Kacéran cérnarojtok felajzni hivatottak, Vonaglik vontatottan, és kitárul a sok lap. A diák kézremegve belétúr izgatottan, Kapkodva olvas, ugrál, arcán lázrózsa lobban. Van, kinek asztalán most nagy tornyok magasodnak, S ő szenvedélybetegként sápadtan imbolyog csak. Perverz intim terében a kutatófülkéknek Cellulózra tapadtan beesett szemű lények. Az óriás kupleráj, a könyvtár, mint a kaptár, Kitámolyogsz kiégve: kis pénz - kis kéjt ha kaptál. Büfé-fasírt émelyget, rossz kávétól fejed fáj, És mint akit megvertek, érzed, megint elbuktál, Pedig hányszor fogadtad, hogy ide soha többet, De erre hord a lépted, a busz erre zötyögtet! A beteges tudásvágy, kicsinyes vizsgadrukkod Mindegyre azt susogja, hogy újra el kell buknod! Míg valahol a kéjenc irigy magányban éppen Szűz kötetet szagolgat, lapozgat háremében. 3 �Az adóhivatal balladája Főhajtás Robert Burns mester előtt Jött a Terrorista, bizony nem kismiska, kezében nem bicska, hanem láncos bomba, dől a székház romba, égbe röppen, hajjaj, pokolra az adóhivatallal! Vígak, mint négerek, legény, lány, vén, gyerek, nincs adószám, remek, megkérik az árát, de nem adnak számlát, pörögnek zsivajjal, pokolra az adóhivatallal! Nem kell állni sorba, mint nyáladzó csorda, kedvünk sose csorba, van házi bor, lekvár, a gigánk le-fel jár, Isten hozzád, jaj-baj, pokolra az adóhivatallal! Adótisztek szépen keringőznek égen, és a tánc hevében csordul verejtékük, nem packáznak vélünk, száll sok íróasztal, pokolra az adóhivatallal! 4 �P o l g á r A n ikó A császárkor szépségideálja A tenger alól hozták fel valamennyi Aphroditét: egy görög mester szobrának tizenkét kópiája. Mindegyik csonka. Talán vérzik is, ha megkarcolom. Forrón lüktet a félbevágott hús. Fejük - ha van - oldalra billen, a haj fésületlen, tengervízben ázott. Horzsolt, kicsinyke mellek, lekopott hajfesték és amputált tagok. Tükrök közé fogjuk kirakni őket, körbe, hogy nézzék saját hibáik. A test kelleme a lélekből fakad. Heléna Hermionéval Látszik az arcán: untatja ez a szoptatás, de a festőnek pózol, mosolyog. Ragacsos ez a tej és nehezen kimosható, átüt minden ruhán, melltartóbetéten is. Ha az egyik melléhez hozzáér, már a másikból is ömlik, fáj és kemény, Meneláosz meg csak nyúlkál, könyörög, hogy engedje megsimítani, de hát az urát mégse kérheti meg, hogy fejje le. Ha pedig Hermioné, hogy levegőt vegyen, a mellbimbót a szájából kiengedi, anyjának arcára fagy a mosoly, s a tej sugárban fröccsen a festő vásznára is. 5 �H o d o ssy G yula A fokhagymás lángos illata Miközben könyvet olvastam az orromba lágy lángosillat csapott sok t-vel. Tó, természet, turista, telefon, meredező talptenger. A víz, mint az ölelés, a napolajtól fénylő románc, gyerek kacag, nő mutogatja magát, a férfi meg mérgelődik, hogy az takarja már el, majd jólesően legurítja papírpoharas sörét. A zuhany hideg vize, elnyomja a fiú motyogását, a lánynak így is tetszik... Elgondolja milyen is lesz... Erősödik a lángosillat, s a partra úszik egy hattyúcsalád, a felfújt matrac leereszt, hamis finomkodás, perzsel a Nap, hempereg az unalom. Miközben könyvet olvastam, azon vettem észre magam, hogy a leírt betűk közé tolakodtak a nyaralás szavai: egyfajta fokhagymás illatú csendéletként festve meg azt. 6 �„Ami előtte és ami utána volt" (Menyhért Anna három verse elé) Nem szokásom versek elé ajánlást írni, az esetleges olvasási lehetőségek számbavé­ telével. Itt, ebben a helyzetben mégis éreztem ezt. A kényszert. Hogy kéne, hogy kellene. Egyrészt, mivel örülök annak, hogy pár vers erejéig hozhatunk némi ízelí­ tőt egy nagyon merész, szinte a napokban megjelenő kötetből. A kiragadott korpu­ szok mindig izgalmasak, ugyanakkor bennük az az eshetőség, esendőség, hogy a kontextus egy része leválasztódott róluk. Ami előtte és ami utána volt. Másrészt nincs is. Ezért itt ez a pár sor. Olvassák vagy nézzék el nekem. Menyhért Anna nyelve kísérletező nyelvhasználat, ami sok esetben szándékol­ tan szembemegy a jelenlegi trendekkel. Nagyot vállal: olyan tradíciókat ért újra és emel be, amelyek nem sajátjai az érvényes kortárs (női) beszédmódnak. A népi­ mitologikus hagyomány felfedezése, vagy a késő modern poétikai konstrukciók felelevenítése a versekben többféle olvasatnak ad termékeny terepet, de csak akkor, ha mintegy legitimálja saját érvényességét - azaz az olvasónak túl kell jutnia azon, hogy a szövegek nem adnak teret az eddig működtetett olvasási stratégiáknak. Pedig, a szimbolikus-metaforikus nyelv, a motivikus háló, a motívum mint vers­ szervező elem tendenciózusan jelenik meg. Például az És ő is integetben, ahol álom, emlék, szorongás fonódik össze és határozza meg a szövegszerveződést, ahol a versszakok szinte csak impulzusok, és utalások szintjén a kollektív tudatból szár­ mazó elemek képezik a jelentést. A cselekmény és a mai női lírában szokványosnak mondható önreflexió szinte teljesen hiányzik (és ahol szerepet kap, ott szinte paró­ diája a hagyományban pozícionálódó beszédmódnak). A szövegszerveződésre jellemző, hogy leköveti a tematikát: a szűk fókuszú, cselekménytelen, inkább asszociációkra, benyomásokra építő sorok jellemzően alulretorizáltak, fragmentáltak, a versek nyelvileg is kettősséget hordoznak, amennyiben a képes kifejezésmódnak adnak terepet. A testiség megjelenítésére is ez jellemző: a ma szokványosnak mondható nyílt női beszéd a testről, a szexuali­ tásról itt sokszor hiányzik, a versek újszerűsége az, hogy ebben a tekintetben is egy korábban érvényes tradíciót szólaltatnak meg. Tulajdonképpen semmi sincs ki­ mondva, és ez a visszafogottság kiválóan alkalmas a fojtott vagy rejtett szexualitás, a nőiség nagyon is eredeti kifejezésére. Bizonyítania kellene, több hasonló szöveggel, hogy valóban egy koncepcióról van szó, illetve hogy a megszólított hagyomány „élő", és helyet követel magának a mai lírában. Én azt gondolom, Menyhért poétikája képes erre a lehetőségre, és a közeljö­ vőben megjelenő kötete ennek lesz a bizonyítéka. Eleget tesz neki. Még nem tudni, mi lesz ennek a lírának a referenciája, de az egyedisége nagyon is érzékelhető, hiszen olyan hangot szólaltat meg a magyar lírában, amely szinte teljesen eltűnt, amely vállal­ ja az ellentétes polaritást, szemben a tipikusan maszkulin beszédmóddal, ugyanakkor a női beszédmód lényegét, pozícionáltságát nem az 'ellen-férfi-beszédben' érti. Sőt. A kóstoló még addig mindentől mentes, ami egyfajta elkötelezettséget jelentene. Megosztana. Elosztana. Ajánlom figyelmükbe. Ez van. Közte. (Mizser Attila) 7 �M enyhért A nna És ő is integet I. Egyszer volt, hol nem volt, fényes-napos réten, három testvér, élt gyönyörűségben, túl az Óperencián. Elindult az egyik, ment, ment, hegyeken át, kis piros autóval, tengeren, csillagokon túl. Szép városba érkezett, gyöngyös házba telepedett, hívta a többit, jöjjenek. Indult akkor a második, de félúton, a csillagok előtt, az autója leállt. Bújik a kisfiam a paplan alá. Visszavontatta az autómentő. Úgy elfáradt, ott maradt. A harmadiknak nincs jogosítványa. Hívja a nagy a kicsit s a középsőt gyakran telefonon, mesét mond a gyöngyös házról túl a csillagokon. 8 �IL Fényes kupolájú stadion, a sor széléről integetsz, azt üzened, drukkolnak a csillagok is veled. Lenézek az emeletről, az Andrássy út sötét, kihalt, világít lent a kisfiam csizmáján a piros tűzoltóautó. Engem keres. Messze van. Nem öt nézem. Fekszik ott valaki, az út közepén, a hasa kiáll, talán baleset érte, nem tudom. A feje tetejéig húzzák a cipzárt? Kapocs van köztünk, meghalt magzatom, itt vár rám a kisfiam, az a valaki én vagyok. Három ütés a szívre. „É n pedig szaladtam, felcsöngettem, a hetedik szobába, gyere le. ” Kapocs volt köztünk, meghalt magzatom, a nagy vízen átvittelek, kis fehér csomag, csónakon. 9 �Közte Vezetés közben, hazafelé, felnézek az útról, csillog a beton, esik az eső, s kétoldalt szokatlannak tűnik a táj, mert hirtelen nem tudom, hogy jutottam ide. Nem emlékszem az előző pillanatra, csak az előző előttire. Nem találom magam. Szomorúság ez, megvagyok, de néhány másodpercig mintha nem lettem volna. Keresem az emléket, ott lehetett a benzinkút meg a közért, nem láttam: tudom. Kell-e ez a keresés, kellek-e minden másodpercben, vagy elég a biztos, ami megvan? Baj-e, hogy az idő darabos, engedhetem-e elfutni, ahogy a vizes betont Újpalota és a György utca között? Felálltam akkor is, bánjam-e tovább, hogy nem tudom, az a másodperc, mielőtt a szívhez ért az ütés, messzire vitt-e, hisz csak az maradt, ami előtte és ami utána volt. Van-e titka az elveszett időnek, elveszett idő-e, amiről nem tudok, más lettem-e, vagy csak, ahogy a táj fut, mentem. Talán magam nélkül is én vagyok, akkor is, ha elfelejtem, s nem szorongat tovább az idő, ami közte volt. 10 �Az is én vagyok Aki ott a földön fekszik, görcsben, hideg végtagokkal, aki a mentőautóban, lefelé döntött testtel, arra folyjon maradék vére, aki a műtőasztalon, kollaptiform tünetekkel, aki megint a mentőben, aztán becsövezve az intenzíven, aki harmadnap felkel, akit hajnalban új osztályra áttol részeg ember, aki a sötétben aludni nem mer, s a folyosón bolyong éjjel, aki álmában, felemelt kézzel, az ágyrácsba kapaszkodik, aki sikít, eltömődött a centrális véna, elfolyik a vére, s aki ezt írja, s aki írni is fél, s aki nem tudja, az étel akad el benne, vagy az emlék. 11 �S ZÁ V A IRA TO K S z á v a i A t t il a Posványság, földút, decibelológia Bánk, üdülőövezet, kisház, kiskonyha, mehet minden egybe, mint a most készülő lecsóba (a kis dolgokra mindjárt visszatérünk még). Tudod mi a nyolcadik főbűn, kérdezte tálalás közben a feleségét. A posványság. Miután elköltötték a vacsorát (vagy, ahogy a férfi szokta mondani: az esti takar­ mányt), így szólt az asszony szeretett urához: ma este ügy fütyülök, ahogy te tán­ colsz. A férfi ezt valami szívességfélének vélte, majd hangosan tette hozzá, Jolá­ nom, látod te ezt itten? A szív helyén egy tábla libegett, rajta felirat: rögtön jövök. Jolán nem értette meg elsőre, viszont a lecsó jól sikerült. *** Az emberiség egy jelentős hányada túl sokat látja magát a kirakat üvegében, ezt a csálé, áttetsző tükörképet, szatyrokkal, kispolgárisággal, hogy pontosan tudja, hol van a helye (huja) ebben a kádnyi mézes vérben, amit világnak neveznek a tudo­ mányos emberek. És a kisembereknek legtöbbször ilyesmikre futja csak: kis pénz, kis család, kis élet, kis kutya, kis traktor, kis mellű poszterlányok a barkácsműhely falán. *** Kél hét szeptemberig. A bánki földút mellett vastagra hízott napraforgótábla. Mint megannyi (mennyi, nagyon sok) sárgasörényű szomorú tinédzser, lehajtott fejjel bámulják a talajt. Mintha magukban számolnának vissza tizennégytől nulláig. *** Augusztus harmadik szombatja van. Azzal a tervvel, sanda gyanúval (kábé), pláne reménnyel érkezem a bánki tópartra, hogy folytatom ezt az írást itt. Három perccel múlt negyed hat. A tóparti színpadon este popzenei koncert lesz, folynak az előké­ születek (az előkészületek úgy általában valóban folynak? Nem zajlanak? Vajon zajlik-e egy előkészület? Fejezd be). A technikusok borzas fejjel és meglehetős lel­ kesedéssel dresszírozzák a hangtechnikát (régen volt már kettőspont): néhány per­ cenként gázt adnak a felszerelésre, hogy zizegni kezdenek a tóparti plakátok. Így legalább akkora kihívás dolgoznom, mintha közben fát (vasúti talpfát) vágnának a hátamon, vagy ugyanott szíjat, kétsorosat, nagy, fényes csattal. A technikusok decibelisztikus (decibelológiai, decibelipari, megint kezded) munkája, ha nem fi­ gyelek, könnyen elverheti bennem azt a belső hangerőt, ami az íráshoz minimáli­ san, alaphangon szükséges. Érdekes, hogy tíz hangtechnikus közül nyolc esetében az élet bármely közegében (hurkatöltés, második emeletről történő szemeteszsáklevitel, rejtvényfejtés, akármi, na, akármi azért nem) első ránézésre látszik, szembe 12 �ötlik (szembe Ottlik, nem rossz, kihasználható, írható, megírjuk majd), hogy tehát az illető hangtechnikus. A decibelek, az összetekert kábelkilométerek spiráljai, a cisz mollok és potméterek (ha így kell írni egyáltalán), nagy valószínűséggel, tu­ dományosan kevésbé igazolt, de jól észlelhető módon nyomot hagynak egyes arco­ kon. Ahogy egy vérbeli böllér arcában is van valami egy oldal abált szalonnából, és ahogy minden valamire való néger síkfutó arcvonásain megtalálható a startpisztoly otromba dörrenése. *** Vannak pillanatok, mikor olybá tűnik (szép ez a két szó így), az írott szó nem sokkal több egy nedves frottírtörölközőről lepöckölt apró bogárnál, máskor meg épphogy kevesebb egy marék tejszínhabos méznél. Ki érti ezt. Próbálkozzunk hát barátaim (hölgyeim és uraim), próbálkozzunk, mint kiskutyák, mint tanulóvezető a szembeforgalomban. Mondhatnám, a próba szabaddá tesz, mondom is. A világ sem több ennél, talán Isten is csak egy próbát tett a hét nappal, hogy nézzük, hátha. Hátha. Ez a hátha egyre gyakrabban köszön vissza a világfolyás követése, figyelése köz­ ben. Az angyalok unott-nyúlott tekintettel nézik a tévét, egyikük bal fülét vakarja. *** Kivételesen egy dobozos sör társaságában ülök itt a stégen. Van ebben valami böfögtető ünnepélyesség. *** Nem tétlen az emberiség a szomszéd stégeken... És ült csak ott magára ragadva, miután a lány nemet mondott neki a stégen... *** Van valami harmónia, büszkeség, tehetség a bánki miliőben. Az utcák szagában, a fiatal lányok mozgásában, a fecskék röptében, a kidobott fazekak horpadásaiban, a tóparti séták papucs-klaffogásaiban, a kocsmafalra kiakasztott focicsapat tekintete­ iben, a strand ember-morajlásában, a tóparti stégek tartásában, a vízből kikecmergő fürdőzők tószagában (mindjárt vége) és a kacsák, ó igen, a kacsák lábtartásában, miközben leszállnak a tófelszínre. 13 �P ró z a és v id é k e LU K Á TS JÁ N O S Ház az út mellett Volt András, amikor kiért a városból, mindig lekapcsolta autójában a rádiót. Útja dombok között vezeteti, apró erdőkön át, völgyek fölött, kanyarok enyhítették az egyhangúságot. Volt András ilyenkor a csöndet választotta a tomboló rádiózene helyeit, beszéljenek a természet színei és formái. Minden héten ezen az úton járt, ismerte a reggeleket és a délutánokat, a fényeket és az árnyékokat, tudta, miként követik egymást az erdőzugok, hol látni hosszan maga előtt az országút futását, és hol bukkan ki egy-egy pillanatra a vasút fényes sínpárja. Péntek délután édesanyjához utazott haza, a kis Heves megyei faluba. Egy óra volt talán az út, mégis teljesen átformálta Volt Andrást. Amikor kocsijába ült a fővárosban, problémákat hordozó és döntésekkel küszködő intézetvezető volt, maga ura, maga felelősségével. Amikor alig ötven perc múlva, lelassított a családi ház előtt, és megkönnyebbülten hátradőlt az ülésen, már a gondoktól egérutat nye­ rő menekült volt, tagja a családnak, része a falunak, fia a vidéknek. Nem tett sem­ mit, hogy ez a változás, ez az ördöngös személycsere megtörténjék benne, csak ki kellett futnia abból a világból, amelyet ő szervezett maga köré, át abba a másikba, amely láthatatlanul körülvette és magába zárta. Először mindig anyját kereste, a családi házat - a két fogalom természetes mó­ don fonódott össze tudatában. Édesanyja szerényen meghúzódott, lassan mégis kiszorult a házból, amelyben az egyre növekvő nagycsalád lakott, de ők éltek a szomszéd házban, meg a szemköztiben, meg a hozzáépült toldaléképületben is, meg még sokfelé a faluban. Volt Andrásnak a ház anyját és a saját gyermekkorát jelentette. Ide jött mindig haza. Először ide, anyjához, aztán legtöbbször mégis elcsalta, magával hurcolta a család többi tagja, akiket nem akart megsérteni, meg akiknek az öröme-gondja azért foglalkoztatta a péntekenként hazatérő, hétfőnként eltávozó fiút, testvért, sógort. Ahogy haladt az úton, Volt András szeme megakadt egy házon. Nem volt új a ház, bizonyosan ott állt korábban is, de eddig a tekintetét soha nem vonta magára. Domboldalban kanyargott itt az út, a ház a völgybe nézett. Szépen épített ház volt, terméskő lábazaton állt, a völgy felé még egy szint volt alatta, garázs talán vagy pince. Körülötte gondozott kert, gyümölcsfákkal és díszcserjékkel, szigetként álló bokrokkal. Ápolt fű zölde l lt a ház körül, ritkán rakott kerítés, közei semmit se tit­ koltak el, a napjárta sarokba talán sziklakertet akart rakni, aki a kertet létre hozta. A ház zárva volt, embernek nyoma se látszott. Egy labda, egy ásó, egy locsolócső vagy megterített asztal nem volt sehol. Volt András lelassított, aztán meg is állt. Nem a ház előtt, egy kicsit túlszaladt rajta. Hirtelen odaképzelte magát a házba. Gondolatban kinyitotta az ablakot, először az út felé, és kinézett a ház előtt álló kocsijára. Elmosolyodott, aztán a völgy felé 14 �néző ablakon át soká-soká nézte a patakot, odalenn a bozótosban. A füzes tavaszi barkáit, azt a két farakást, amelyik már évek óta ott mohosodik az erdő szélén. A völgyből feldohogott a Nógrád felé kanyarodó szárnyvasút, sípolt egyet, Volt And­ rás fölrezzent szemlélődéséből, képzeletében bezárta a ház ablakát - aztán egy mély levegőt szívott és indított. Hosszúkat hallgatott odahaza ezen a hétvégen, szórakozottan a kezébe fogta édesanyja kezét, mint aki valahová a távolba figyel. Volt valami rejtélyes a Volt András mosolyában, édesanyja fürkészve nézett a fia szemébe. Hétfőn hajnalban, a főváros felé menet egész kocsisort előzött Volt András, szemét se vette le az or­ szágútról, és elsuhant a ház mellett. A következő pénteken lassított a háznál, le is tért az útról, volt ott egy szélesebb fűsáv, olyan parkolóféle. Most a másik oldalról vette szemügyre a házat, innen szép terasz kapcsolódott az oldalához. Kőbabák álltak négyszögben, a falhoz pedig egy összecsukott napernyő támaszkodott. Az egyetlen tárgy volt, amely emberi jelenlétről vallott. Volt András a szabadságra gondolt, amelyből egy hétvégi háznyi talán neki is ki­ járna, ha akarná. Egy ilyen ház. Ez a ház. Igen, ez a ház, amelyet talán nem is az ő álmai szerint építettek, de amelyhez ő, Volt András, mostantól a saját álmait igazítja. - Megveszem és beleköltözöm. Mostantól ez leszek én, a magam képére átfor­ málom, - gondolta, de valójában semmit nem akart megváltoztatni a házon. A ház tökéletes volt. - Magamat fogom a házhoz alakítani. Heverni benne és gondolkod­ ni, pihenni benne és dolgozni, de leginkább nézelődni, előre és hátra. De hiszen itt minden irányba előre van, innen végtelen a kilátás, mindenhol közel a völgy, közel a domb és az ég. De közel a kert és közel az út, és a fűzbarkákért is csak ki kell nyújtanom a kezemet. - Volt Andrást korábban nem érdekelték a fűzbarkák, most magáénak kezdte érezni a völgy rezgő-bomló ajándékait. - Megveszem - rövid számvetést is csinált, nyereséges esztendőt tudott maga mögött. - Idejövök, naponta idekocsizni ugyanannyi idő, mint kidöcögni a mostani lakásba, az elővárosba. Idehozom anyámat is! - szőtte tovább a gondolatot. - Ne kínlódjon a családdal az öreg házban, ahonnan előbb-utóbb úgyis kitúrják. Innen naponta bevihetem a fővárosba, hetente hazautazhat a faluba, a sajátjában lakhat. A kert ad munkát, örömet, elfoglaltságot, évente azért hivatok egy kertészt, az el­ végzi a munka nehezét. Volt András kiszállt a kocsiból, elment egészen a kerítésig, meg is markolta a fa­ ragott fadárdákat. A kert csendes volt és nyugodt. Előre került a kapubejáróhoz. Névtáblát nem látott rajta, az ajtó üveges részét és az útra néző ablakokat függöny takarta. Volt András a ház körül nem látott kutyaólat, ezen csodálkozott. Édesany­ jának borzas kutyája volt, olyan puliféle. Mesélt anyjának a házról. Mondta, hogy szép ház, masszívan megépített ház, tá­ gas és teraszos, ott a patak a völgyben, és hogy a távolsági autóbuszmegálló is alig száz méterre van, az elágazásnál. Hallgatta a saját szavait, mosolygott hirtelen támadt ékesszólásán. Anyja érdeklődéssel figyelte, hol álmélkodva, hol hitetlenkedve ingatta a fejét. - Megérdeklődöm a faluban! - suta volt a mondat, Volt András ezzel vásárlási szándékát jelezte édesanyjának. Hogy az övé legyen az a szép ház ott, az út mel­ lett. Hétfőn később indult vissza a fővárosba, mint szokott, nem volt ideje semmit 15 �megkérdezni, de egy pillantást vetett a házra, a reggeli fény most a másik oldaláról érte, mint péntek este, szinte lebegni látszott a ködpárás völgy fölött. Mindennap gondolt a házra, perceket lopott el maga számára a munkaidejéből, fölidézte a ház egy-egy részletét, elhessegette magától a gondolatban fölépített képet, aztán ismét előbányászott emlékezete mélyéről valami apróságot. A jogá­ szuknál óvatosan érdeklődött „az ilyen vidéki házak" felől. Pénteken hosszabban húzódott el a délutáni tárgyalás, mint Volt András számí­ tott rá, már esteledett, amikor kocsijába szállt. Aggódott, vajon megismeri-e este is a házat. Persze, hogy megismerte, az alkony sötétbe borította az erdőt az út másik oldalán, de a ház kifehérlett a félhomályból. Ráadásul aznap korán jött föl a hold, éppen a völgy fölött állt. Volt András, mint a sajátját nézte a házat az út mellett, és elégedett volt választásával. Valami jóleső örömmel ölelte meg az édesanyját, és mintha ő is másképp fogadta volna fia érkezését, várta a híreket a titokzatos házról, amely már kastéllyá vagy csodás mesekertté vált az elbeszélések során. - Megnézzük, anyám! -erősködött Volt András. - Meg, meg, fiam! - biztatta és nyugtatta egyszerre az édesanyja. - Holnap elkocsikázunk és körüljárjuk! - Volt András a gyors döntések embere volt. - Holnap sütök, fiam, hiszen tudod. De legközelebb... - az idős asszony szeme nevetett. A fia örömének, meg a magáénak. Hétfőn reggel a községi önkormányzatot zárva találta Volt András, haragosan ült vissza a kocsiba. A hét folyamán kétszer is próbált beszélni velük telefonon, de se a címet, se a tulajdonost nem tudta, így nehezen értettek szót. Volt András azért bement a bankba, meg utánanézett néhány kinnlevőségének is. Pénteken, kora délután beállt a kocsisorba, araszolt hazafelé, araszolt az út menti ház felé. Amint odaért, kiállt a füves parkolóra. Kezét a kormányon nyugtatta. A házban és a kertben emberek nyüzsögtek. Hangos ordítozásuk túlharsogta az elsuhanó autók zaját, és megrettentette Volt Andrást. A ház ablakai nyitva, bentről tomboló zeneszó áradt kifelé, kintről két táskarádió nyávogott vissza másféle hangzavart. A fűben félmeztelen férfiak hevertek, legtöbbjük mezítláb, kezüket-lábukat szétvetették, körülöttük szerte sörösüvegek, meg egy letört nyakú demizson. Valaki széttaposta a bambuszcserjéket, amikor közibük zuhant. A kerítés lécei közt egy pocakos férfi hosszasan vizelt kifelé, mit se törődve a kocsisor álló autóival. A kert sarkában a sziklakert köveit széthajigálták, egy kiszakadt cementes zsákból szürke por szállt föl. Bentről csúnya asszonyi veszekedés és időnként még riasztóbb, éles hangú rö­ högés hallatszott. Kövezetre zuhanó fazekak csörömpölése riasztotta föl Volt And­ rást. Elrettenve nézett körül, és gyomra összerándult a fülsértő zajokra. A terasz sarkánál szerelmespár nyelvelte egymást, hevenyészett szeretkezésbe kezdtek, miközben ki-kilestek a kert felé, és be-bekiabáltak az ablakon. A kert másik oldalán szabad tűzön főztek valamit, a fűre fekete koromfoltot ége­ tett a tűz. Egy férfi gázolajat öntött a pislogó tűzre, a láng huhogva fellobbant, a gáz­ olaj bűze Volt András orráig hatolt. A láng elborította a kondért, amely a tűz fölött himbálózott, a férfi a kondér láncához kapott, siettében az egészet a földre rántotta. 16 �A támadt zajra két asszony iszonyú ordítással rohant ki a házból, a férfira támad­ tak, és útszéli mocskolódások közepette ütlegelni kezdték. Az elhaladó autókból kifüttyentettek és rájuk dudáltak, biztatták egyiket-másikat, tanácsokat üvöltöztek a kertben mulatozók felé. Volt András megkövülten ült a kormánynál, kesztyűjén átütött a veríték. Nem mozdult, az autó se mozdulhatott az egybefüggő kocsisor mellett, az útszélre szo­ rítva. Szeme előtt sorra bukkantak föl és sorra omlottak össze a ház, a kert részletei, szemét-fülét bezárni, lelakatolni akarta, hogy ne tudjon semmit erről az irtózatról. Már csak a visszapillantó tükröt nézte, amint tehette, visszasorolt az autófolyamba. Szeme rezzenetlenül tapadt az előtte araszoló kocsi lámpáira. Bekapcsolta az autórádiót. 17 �S zabó A ndrea Újkori triptichon Ez a gyökér más volt, mint a többi, a föld fölött burjánzó, s ott számtalan ágban tovább bomló, kuszán kígyózó gyökérzet. Más, mint a parti fűz bogosan omló, a folyó medrére dúsan hajló gyökerei. Ez a gyökér ívben állt ki a földből, távol a többitől, mintha nem lenne kezdete, sem vége. A parti fűz, melynek életét köszön­ hette, s melynek ő hordta odaadóan az életadó nedvet, valószínűtlenül messze magasodott fölé. Társai lenn a föld alatt ágaztak szerte, egyedül ez az egy gyökér tört fölfelé rövid hajlásban a meder szélén. Amilyen hirtelen bukkant elő, ugyanolyan váratlan volt az eltűnése is, visszaszármazása a folyó közös, helyenként agyagos partfalába, ahol többé már nem is mutatkozott, nyomtalanul veszett el a meredek falban. A csuklónyi vastagságú gyökér simára koptatott volt, mintha hajlatában sok-sok emberkéz kereste volna a kapaszkodót, amikor a vízhez akart lejutni. Híd a folyónak ezen a szakaszán nem épült. Mélyen tisztelt Barátom, Egy régi jó barátom, Török Cyrill, a kőszegi bencés gimnázium igazgatója hozzám fo ­ lyamodott, hogy jelesen végzett fiának a Kollégiumba kerülését elősegítsem. A távol lévő Pataki Jánossal együtt kérünk, légy kegyes gondjaidba venni a fiút. Az atyjáról, akit nagyon jól ismerek, lévén falumbeli, eszes parasztgazda, jelenleg a falu bírája, a legjobbakat mond­ hatom. Akár rá üt a fiú, akár nagyatyjára, a szintén bíró Jeremi Gáborra, s nem esik messze az alma a fájától, akkor méltó lesz az intézményre. Szívből üdvözöl, igaz tisztelettel: Pócza Zoltán Amikor Tatárka László igazgató kézhez vette Pócza Zoltán négyrét hajtott vízje­ les levelét, még nem tudhatta, hogy a fiú, aki a nyári hónapokat otthon, az alpokalji kis falu szülői házában töltötte, a jó szándékú tanári ajánlással egy időben, szigorú­ an hivatalos levelet lesz kénytelen átvenni: saját katonai behívóját. Mivel a katonai mozgósítás már július utolsó napjaiban megkezdődött, Jeremi Gábor, aki az aratás fülledt napjainak egyikén töltötte be tizenkilencedik életévét, már számított a kiértesítésre. - Megyek utánad én is - mondta este az asztal mellől az apja -, napok kérdése az egész. Édesanyja mozdulatlanul állt fölötte, kendőjét a szája elé gyűrve, szótlanul hallgatott. Vörhenyesen csillogó, még mindig szép, erős szálú haját, melyet hátul fonalba tűzve hordott, végig simította a fia: - Ne sírj. Többen rukkoltak be a faluból, de útjaik már az első órákban különváltak. A szombathelyi pályaudvaron végeláthatatlan sorokban kavargott a sok ember, akik mind behívásra, a csapattestükhöz tartva várták a vonatok indulását. Először Pest­ re utaztak, majd még ugyanazon a napon, késő délután, hosszú szerelvénybe zsú­ folódva folytatták útjukat Nagyváradra. 18 �Jeremi Gábort a nagyváradi gyalogezred II. századához osztották be, és mint szakaszparancsnok azonnal hozzálátott a század ruha- és felszereléskészletének biztosításához. A front eseményeiről, a folyó ütközetekről ezekben a tébláboló he­ tekben, melyeket egyedül a délelőtti hadgyakorlatok tettek némileg változatossá, csak részleges, hiányos ismeretekkel rendelkeztek. Mondta is a századparancsno­ kuk, a derék és mindig jókedvű Szentmiklósi Kálmán főhadnagy: - Fiúk, még lehet az is, hogy dobozban marad a töltény. A fejenkénti százhúsz darab éles töltény azonban szeptember 16-án mégis kiosz­ tásra került és a téli kötött alsóruhával, s a tartalék élelmiszeradagokkal együtt a borjú megindult a katonák hátán Galícia felé. A kaszárnyai édes élet néhány nap múlva elérhetetlen messzeségbe olvadt a katonák emlékezetében. Jeremi Gáborra és társaira hideg, szálkás eső hullott a Dnyeszter partján, és hosszú meneteléssel vette kezdetét életükben a háború. Az agyagos sár a legerősebb bakancsnak is szag­ gatta a talpát, ruhájuk átázott és elrongyolódott. A tűzkeresztségen október 13-án estek át, miután maguk mögött hagyták a San folyót, melynek derékig érő hideg vizében lóháton és gyalogosan, teljes felszereléssel keltek át. Az előző éjszakát egy major udvarán töltötték, a magukra húzott sátorlap oltal­ mában szenderegtek hajnalig, míg a szemerkélő, s egyre sűrűbb eső fel nem ébresz­ tette őket. A tábori konyha kocsijai a ködös, saras utakon eltévedtek, így éhesen és átfagyva indultak neki a reggeli szürkületnek. Hosszú szántáson vitt át az útjuk, s ekkor már tudták, hogy a baloldali ritkás erdőszél mögött, egy domb fedezékében ott az oroszok rajvonala. Az erdő szegélyét elérve beásták magukat a földbe, és Szentmiklósi Kálmán főhadnagy rövid, pattogó szavakban utolsó utasításait oszto­ gatta katonáinak. Délelőtt kilenc óra volt. Jeremi Botka Zoltán mellett térdelt a lövészárokban, mely már megtelt vízzel, a saras lé becsurgott a csizmájukba. A kisújszállási fiú válla szorosan Jeremi Gáboréhoz tapadt, s Jeremi nem tudta eldönteni, a maga szívdobogását hallja-e, vagy az átázott katonaköpenyen keresz­ tül a társáét. Ugyanazon testhelyzetben hajoltak előre, a puska tusa mélyen a vállgödrükben, kezük elől a závárzaton, másik a fegyver ravaszán. Az oroszok az erdő felől jöttek, a fák tövében kúsztak előre, s tőlük mintegy háromszáz méterre, mikor már az egész erdőszélet elfogták, sűrű csatarendben előretörtek. A fegyverek és gépfegyverek ördögi kattogása zúgott végig az egész vonalon. A katonák feje felett az áthatolhatatlan, fülsiketítő golyózáport is túlkiabálva Szentmiklósi Kálmán főhadnagy erélyes vezényszavai hangzottak. Jeremi éles süvítést hallott a füle mellett, s a hanggal egy időben érezte, hogy tár­ sa vállának szorítása hirtelen megenyhül, teste súlyosan, magatehetetlenül csúszik befelé az árokba. Utána nyúlt, de már későn, Botka Zoltán teljes hosszában végig­ vágódott a vizes árokban. A kisújszállási fiút elborította a saras lé, s hiába birkózott vele Jeremi, hogy köpenye gallérjánál fogva felültesse, a test az árok faláról élette­ lenül visszanyaklott a vízbe. Közben az oroszoknak sikerült ágyúikat a domb tetejére vonni, s onnan, az erdő csupasz koronái fölött lőtték a magyar haderőt. Tört a gally, a forgács, a srapnellal és gránáttal együtt hullott az erdő maga is, vastag ágak fúródtak be lándzsaként előttük a földbe. A hátravonuló csapat rendszeresen ráfizet a hátrálásra, így volt ez az ő esetük­ ben is, ahol a visszavonulás a szántás közepén, nyílt terepen történt. Ekkor kapott 19 �halálos sebet Szentmiklósi Kálmán főhadnagy is, kit másnap reggel katonai tiszte­ letadás mellett ravataloztak fel egy rutén család udvarán. A halottak között volt Karádi tizedes, békési fiú, a legbátrabbak egyike, Molnár Károly szakaszvezető őrmester, aki minden embere fölött egyformán őrködött, és Jeremi magában mé­ lyen meggyászolta Botka Zoltánt. A következő nap új parancsnokot kapott a század, Gáldi Lajos főhadnagy sze­ mélyében. Ennek a széles járomcsontú, magas embernek gyönyörűséget okozott katonái megalázása. Minden csekélységért kiköttette embereit az útszéli fához és saját kezűleg botozta meg őket. Alkoholizmusa alkalmatlanná tette a legegysze­ rűbb döntés meghozatalára is, zsigerből, indulatból, dühből ítélkezett, s mint álta­ lában a jellemhibás emberek, mélységesen gyáva volt. Hideg, esős október végi nap volt, amikor egy fáradtságtól elmaradozott, s vala­ hol fáradtságát röpke időre talán ki is szusszantó katona csatlakozott a századhoz. Szürkült már, de a dombhát, ahol a katona elérte alakulatát, kopár volt, így Gáldi már messziről észrevette imbolygó alakját. A legdurvább szitkozódás közepette hason rúgta, majd a szerencsétlent egy fához állíttatta és letolatta vele a nadrágját. Az ütéseket ezúttal is maga mérte, ingujjra vetkőzve oly kegyetlenül, hogy a bot darabokra forgácsolódva hullott a lába elé. A század némán, megfagyottan állt. Tehetetlen düh zárta vasra az állkapcsokat. A látvány borzongató volt, megmagyarázhatatlanabb, mint az öldöklés, melynek már hónapok óta voltak kényszerű részesei voltak. Ha Jeremi Gábor akkor közbeugrik és fellépésével megakadályozza a szerencsétlen férfi ütlegelését, Gáldi azon­ nal hátraküldi a front mögött felállított hadosztálybírósághoz, ahol a legrövidebb tárgyalás után főbe lövik. Erre gondolt Jeremi, ahogy a bajtársát nézte, aki elenged­ ve a fát, ott hempergett előttük üvöltve, vérbe borult alsótesttel, miközben Gáldi már a kardlappal verte eszelősen. Mindezt átgondolta Jeremi, de az idő túl rövid volt ahhoz, hogy a döntést, amit magában meghozott, tartani is tudja, így egy al­ kalmas pillanatban álmarkolta Gáldi csuklóját és minden erejével megállította a sújtani kész kart a levegőben. - Te mocsadék - lihegte felé Gáldi, s csuklóját kisza­ badítva Jeremi markából, most már a kard élével Jeremi felé vágott. A vágás Jeremi fejét érte és mély sebet ejtett Jeremi koponyáján. Arcát azonnal elöntötte a vér, s ahogy vére melegen végigfolyt rajta, bőségesen elborítva mellét is, hosszú, ájult álomba zuhant. Mikor magához tért, nem emlékezett semmire, mintha hályogon keresztül látta volna a világot, épp csak érzékelte társai jelenlétét. Elviselhetetlenül zúgott a feje. Ahogy kezét óvatosan a vágás felé emelte, jókora kötésben botlottak meg ujjai. Egyikük, a bajtársak közül észrevette karmozdulatát, fölé hajolt és kulacsából meg­ itatta. - Meggyógyulsz, de sok vért vesztettél, pihenned kell - hallotta távolról Horváth tizedes hangját. Hogy tábori kórházba szállítsák, arról szó sem lehetett, azt egyenesen Gáldi til­ totta meg, aki maga is tartott az incidens következményeitől. Egy csenevész fenyő oltalmában hagyták tehát, mivel a századból csaknem mindenki az erődök építésé­ vel volt elfoglalva, mert az újabb orosz támadás bármikor esedékes volt. Horváth kétszer is cserélte a kötést Jeremi fején, fél tucat téli takarót gyűjtött össze a készlet­ ből, azokba göngyölte szorosan a testét, és a kis tábori forralóból sűrűn hordta neki a teát. 20 �Aznap egyáltalán nem esett, a nap végig fent volt az égen, fénye megsütötte a katonák elpiszkolódott köpenyét. A kép a legelésző lovakkal a nyugodó nap rőt fényében egy idilli táj békéjével halott. Gáldi Lajos főhadnagyot egy hónap múlva orosz golyózápor szelte ketté. Míg a vezetésére bízott katonák elől a tűzvonalban harcoltak és ontották vérüket, Gáldi, mögöttük száz lépésre egy gödörbe fúrta be magát, a századát fenyegető oldaltá­ madást észre sem vette. Akkor bújt ki a gödörből, amikor az oroszok zárt láncban jobb oldalról felfejlődtek. Ekkor soroztak belé egyszerre több fegyverből is. 1915 novemberében Jeremi százada, mely a galíciai harcokban szinte teljesen kivérződött, új katonákkal kiegészülve menetelt a hátizsák súlya alatt Doberdó felé. Alkonyat után érték el a hadosztályparancsnokságot, ahol rövid pihenőt tartottak, enni, inni kaptak, majd a sötétség beálltával felszedelőzködtek és elindultak Montefalcone irányába. Nyomott hangulatban, szótlanul bukdácsolt az ösvényen. A hajnali órákban, szemben velük hordágyakat cipelő szanitécek csoportjára lettek figyelmesek, a völgyből ereszkedtek lefelé, s útjaik egy ponton keresztezték egy­ mást. Vastag gézpólyákban összezúzott, megcsonkított testek feküdtek a hordágyakon, nyöszörgő, jajgató emberi roncsok. Mindvégig folyamatos ágyútűz alatt meneteltek, le-letérve az útról és csak nehezen, nagy kerülőkkel érték el egy patak köves medrét követve a rajvonalat. Hónapokig tartó állóháború vette kezdetét, riadalom és bénult fásultság osztozott a lövészárok homályában, amelyben az idő ugyanúgy elvesztette jelentőségét, mint a halálba küldött emberi élet. Karácsonykor az egész vonalon elhallgatott az ágyú, ünnepélyes csend ülte meg a front mindkét oldalát, valószínűtlenségével úgy tele­ pedve a fegyverek és az emberek közé, mint egy könnyű álom a hajnali ébredésben. 1916 márciusában Jeremit és századát néhány napos pihenőre visszahívták a raj­ vonalból. Az összeszámlálásnál derült ki, hogy az 1250 emberből alig találtak 450et, akik a zászlóalj roncsát képezték. A legjobb emberek odavesztek. Ahogy vonul­ tak csúszás-mászásban, rongyosra vásott ruháikban a front mögé, a fennsík köze­ pén Doberdó község mellett vitt el az útjuk. A falu házai már rég nem állottak, szétmállott, lyukas, ablak nélküli falai megroggyantan térdeltek a földre. Ahogy lépdeltek lassan, sorban egymás nyomában, a romok között mind több hullába botlott a tekintetük. Csoportokban, négyesével, ötösével feküdtek a földön, lábaik, kezeik feketén nyúltak ki a törmelék alól. Némán haladtak el a halál tenyészete mellett, egyedül Horváth sziszegte fogai között: - A keservit, hiszen mink is itt fekhetnénk. Május második hetében a parancsnokság Jeremi századából tizenhat embernek két hetes szabadságot engedélyezett. Más századok katonáival együtt összesen hatvannégyen, közöttük négy tiszt indult útnak szabadságos levéllel, két hétre járó illetménnyel a magyar határ felé. A szabadságos katonák között utazott Jeremi Gábor is. Az indulásukat követő második napon egy füstös emeletes állomásépület homlokzatán pillantotta meg a vonat ablakából az első magyar település nevét. A Kelenföldi pályaudvar kijáratait fegyveres katonák állták el tömött sorokban és igazoltatták a frontról érkezetteket. Miközben szabadságos levelének bemutatásá­ val tipródott a többiek között, fél füllel hallotta, amint a hangosbemondó a szom­ bathelyi vonat indulását közli az utasokkal. Épphogy elérte az utolsó kocsit, már húzott is ki a szerelvény, gomolygó füstjébe burkolva a peronon állókat. 21 �Jeremi nagy örömére az egyik fülke ablakában felfedezte Kele Jóskát, kivel még a nagyváradi poros laktanyaudvaron ismerkedett meg. Galícia óta nem találkoztak. Megölelték egymást. - Másutt is megsebesültél, vagy csak a fejeden? Jereminek el kellett mondania Gáldival való összetűzését. Szőke, rövidre nyírt hajában, mint kanyargó kis ér futott a fejtetőn a forgóig a vágás nyoma. - A szentségit ezeknek az űri hadnagyoknak! - köpött ki Kele Jóska, de barna, kerek arca rögtön megenyhült, hogy Jeremire nézhetett - , azért volt közöttük rendes is. Veszprémig beszélgettek, akkor újra megölelték egymást és Kele erős tenyerét magasan a feje fölé tartva so­ káig intett bajtársának. Ajka, Devecser, Boba, Celldömölk, Sárvár. Gyorsan fogytak egymás után az ál­ lomások. Az ablakokat leengedték, nyers földszag áradt be az utastérbe, és Jeremi szorosan az ablak mögött állva most érezte meg először, mellet szorítóan, hogy az élet újra az övé, megtalálta, vele van, nem veszélyezteti senki és semmi. Rétek, akácerdők szaladtak elébe, az élet kínálta fel harsogó színeiben magát, az élet, me­ lyet megindító teltségében hosszú időre nélkülöznie kellett. A töltés mellett a zöl­ dellő vetésben nyulak kergetőztek, mulatságosan emelték szökdelés közben pamacsos tomporukat. A dohogó mozdony füstje függönyként be-bekúszott a szeme elé, de a füstön át is bizsergő évszak, a tavasz fogta körbe, az érett, zsongító május. Lüktetve áradt szét benne a visszakapott élet, a suhanó táj mind ismerősebb lett, ahogy kattogva haladt a vonat előre, s az ismerős táj látványával egy időben érke­ zett el az emlékezés. Ezen a vidéken már járt az apjával egyszer, amikor ő még nagyon kisfiú volt, talán épp olt, annál a hatalmas vadkörtefánál állt meg a két erős fekete ló, Csákó és Huszár, amikor a szétszedett hombár deszkáit vitték szekéren a nagynénjéhez. Nehéz volt a teher, s az apja vizet húzott a két kifáradt lónak a gémeskútból. A kút kávája még megvolt, a gém felcsapódva, ostorfa nélkül horgadt a magasba. Az ülésdeszkán az apja mellett ült, aki egyik kezében a gyeplőt fogta, a másikkal őt ölelte át, nehogy leforduljon mellőle, ha a kátyúkkal tarkított földút meghimbálná a szekéraljat. A plébános úrtól kapott kis latin szótárt böngészte fenn a kocsibakon, az apja a kalapja alól pislantott rá, no, megy-e már, kérdezte moso­ lyogva, s ő vállát húzva elégedetlenül csóválta fejét. Ez a régi szekeres út újra eszébe juttatta a szüleit, akikre egykeként a legtöbbet gondolt maga mögött hagyott énjének világából odakint a fronton. Édesapja, kora miatt - 55 éves volt a mozgósítás idején, a hadkötelesség felső határán járt - végül is nem kapott behívót, mint bíró tevékenykedett továbbra is a faluban. Április vé­ gén kapott utoljára hírt felőlük: a folyó megáradt, kiöntött, felszaladt egész a kertek aljáig - írta az édesanyja. Ezt a levelet már nem válaszolta meg, ekkor már tudta, hogy a katonai parancsnokság kedvezően bírálta el szabadságos kérelmét, indulhat haza. Nem írta meg a nagy hírt, szülei nem is sejtik az érkezését, s ez az érzés most az ajándékozás örömével tolakodott előre, mind nagyobb részt követelve magának a lelkében. Szombathelyen, a peronon karszalagos fegyveres katonák igazoltatták újból. Át­ adta szabadságos levelét, hosszan kérdezgették, aztán útjára engedték. Mehetne vonattal tovább, a szélső vágányon most fűtik fel a kis vicinális mozdonyát, de ő már nagyon türelmetlen, tizenkét kilométer ide a faluja, megy inkább gyalog. Majd kilép. Ment ő egy nap hatvan kilométert is borjúval, éles tölténnyel, fegyverrel a hátán. 22 �A faluja határában járt, amikor érezte, hogy nincs egyedül. Fojtott, suttogó han­ gokat hallott a háta mögött, ágak reccsenését, csizmaszárak súrlódását. Kaszálónak való rét füvében, fűzfák alatt lépdelt a folyó irányába. Kétszer is maga mögé nézett, de a fekete törzsű fák között nem látott senkit. A folyó megkerülte a falut, a part­ nak ezen a szakaszán keskeny gázlón átjutva kerülhetett az ember a kertek alján a falu szélső házai közé. A réten, ahol végighaladt, közvetlen a gázló közelében, távol a többitől, már csak egyetlen parti fűz állt, hatalmasabb, mint társai, bogos gyökerei elértek egészen a folyópart faláig, és öreg ujjként futottak le a löszfalon. Egyedül egy gyökér állt ki ívet képezve közvetlen a partszegélyen, alkalmas kapaszkodót teremtve az arra járónak a vízhez való lejutásra. Jeremi pontosan ehhez a gyökér­ hez tartott, ismerte gyerekkora óta, itt ereszkedett le társaival, ebbe a gyökérbe kapaszkodva nyári fürdőzések idején a folyóba. Már látta is előbukkanni kengyel­ ként kiálló formáját, s ujjai abban a pillanatban fogták át a gyökér csuklónyi vastag­ ságú, simára koptatott ívét, mikor a megállj, és a levegőbe lőtt puskagolyó metszőn visszhangzó hangja eljutott hozzá. Két alak vált ki a parti fűz tömbje mögül, ezt még látta, két csendőr, s egyikük még egyszer megálljt parancsolva, előre ugrott. Talán, ha szól, ha mond valamit, vélekedtek az eset után a faluban, másként alakul minden. - Kerülőutakon ment, mint a szökevények - vallották később a csendőrök. A závárzat fémes hangja, a hátratolt, felhúzott szerkezet jól ismert reszelő katta­ nása töltötte meg a rét virágporos levegőjét, s Jeremi a másik alak mozgásában érzés nélkül, tompán vette tudomásul az elkerülhetetlent. A golyó a homloka közepét fúrta át, a világ bezárult körülötte, s hogy élettelen teste nem csúszott lefelé a mere­ dek löszfalon, az azért történhetett meg, mert keze továbbra is a gyökeret szorította. * ** Nagy forróság, rekkenő hőség volt azon a nyáron. A dűlőutak felett vibrált a leve­ gő, a kátyúk repedezetten tátongtak a szekérutakon a határban, a kis békás tóból kiszáradt a víz, partjáról a sás. Eső egy csepp sem, annyi sem esett már hetek óta, amikor az egyik nap délelőttjén a falu állomására megérkeztek nyitott vagon ko­ csikban az új malom hajtószerkezetének első darabjai. Tengelyek, fogaskerekek, vasvázak kerültek le a vagonok platójáról, olaj és zsírszagú gépalkatrészek. Hogy a régi, kis teljesítményű malomból korszerű, a szomszédos falvak igényét is kielégítő malom lehessen, le kellett bontani a korábbi épületet, s új, kiegészítő építményekkel kellett kibővíteni. Az alkatrészek Győrön keresztül a Csallóközből utaztak idáig, és a szerkezetelemekkel együtt csallóközi munkások érkeztek a faluba. Öten. A bon­ tást, majd a falak rakását, a bakok kialakítását, a tengelyek, alkatrészek beemelését már a csallóköziek irányításával az alvég szegényei végezték, napszám fejében. Már helyükre kerültek a malom alkatrészei, folyt a beüzemeltetés, a falu népe kint sündörgött szabadidejében a malom épületénél, melynek falaira az ácsok fel­ helyezték a tetőszerkezetet és hozzáláttak a cserepezéshez, amikor váratlanul irdat­ lan mennyiségű víz zúdult alá az égi csatornákból. Sűrű függönyként vonult a zivatar, mozgó sötét oszlopa alighogy felkomorlott, a szomszéd határban már elér­ te a falut is. Hideg levegőt kergetve maga előtt, cikázó villámlás, dörgés kíséretében áthatolhatatlanul ömlött a víz órákon keresztül. A zuhogó, szakadó esőben eltűnt minden, ami percekkel korábban még jelenvaló volt a tájban: a házak, az emberek, a rét fái. Azok, akiket kint ért az eső a folyóparton, behúzódtak a malom ereszének 23 �oltalmába, arra a kis részre, amit a cserepezők épphogy be tudtak fedni. Egymást is alig látták, nemhogy a kinti világot, de a falu felől jövő riadt emberi sikolyra vala­ mennyien felkapták a fejüket. A Kárász Jóska hangja hallatszott egyre élesebben, egyre közelebbről, túlkiabálva a tomboló ítéletidőt. Látni nem látták, de a hang mozgása után nyomon követhették útját a malomgátról ki, a rétre. - Péter, Péter - üvöltötte a fia nevét -, merre vagytok? Kárász Jóska egy volt a fa­ lu legszegényebbjei közül. Az alvégen lakott egy kicsike házban, kamaszkorú Péter fiával és a felesége emlékével. Két éve halt meg az asszony egy balesetben. Egyetlen tehenüket még délelőtt hajtotta ki fia a rétre, a parti füzek alá. Ott még volt fű a forróságban, és ott volt egyedül árnyék is a napon. A hang még egyszer felcsapott riadtan, kétségbeesetten, aztán a zuhogó vízben teljesen elenyészett, nem hallat­ szott többé. Késő délutánra elállt az eső, a vihar elvonult, a megáradt folyó iszapos, sárga lett, felszínén letört ágak, ól deszkák úsztak. Az emberek kimerészkedtek a malom eresze alól és az átázott földeken megindultak csoportosan hazafelé. Ketten közülük abba az irányba vették útjukat, ahonnan utoljára hallották Kárász Jóska kétségbeesett hangját. A folyó kanyarulatánál, ahol a löszfal alatt összetorlódott a sok uszadékfa, s a sárga víz mocskosan tajtékzott magasan a part vonalában, gug­ golva a földön Kárász Jóska zokogott. Előtte, lábaival még a vízben, felsőtestével már kint a parton, az iszapos aljnövényzetben, a fia feküdt megmerevülten. Saras inge ráfeszült a bordázatára, karjai hosszan kinyúltak előre, egyik kezével a parti fűz ívben kiálló gyökerét markolta görcsösen. Ahogy a tragédia mozaikokban a falu száján a későbbiekben összeállt, Kárász tehene a meder egy alacsonyabb szakaszán lejutott a folyóhoz, de visszajönni már nem tudott. Péter utána ment, és akkor olt, a folyómederben, kiszolgáltatottan, védtelenül elérte őket az irdatlan eső. A tehén megriadhatott, hiába találta meg a partot, az iszapos mederből minduntalan visszacsúszott a hömpölygő vízbe. Végül, nagy sokára a víz emelkedésének köszönhetően sikerült horzsolt oldallal és véres lábakkal a partra vergődnie. Péter mindvégig a nyomában lehetett, de az ömlő áradat legyőzte, kimerítette, amúgy sem volt nagy úszó, s mikor maradék erejét összeszedve ösztönösen ráakadt a parti fűz gyökerére, már késő volt, gyomra, tü­ deje megtelt vízzel. Minden munka leállt a faluban, amikor Kárász Jóska fiát temették. A nap szépen sütött, már nem volt olyan meleg, mint napokkal korábban, az eső kellemesre hűtötte a levegőt. Egy kis szél járt a temető akácfái fölött, amikor a szerencsétlenül járt fiút a pap búcsúztatta. Sokan voltak a temetésen. A gyászolók között a hátsó so­ rokban olt álltak a csallóköziek is, akik közül az egyik, kifelé menőben a temetőből, még hosszasan elidőzött a fiatalon elhunyt honvédkatona, Jeremi Gábor sírjánál. *** - Fogd meg a sárkányomat! - szaladt előre a kisfiú a folyóparton. A nádvázas, papírbevonatú, madzagfarkú sárkány szeszélyesen cikázott fent a magasban, amint a fiúcska a feszülő zsineggel alatta bukdácsolt. Az apa egy kicsit magát is vizsgáztatta, amikor fia unszolására a készítésébe fogott, tud-e még olyan sárkányt csinálni, mint tucatjával gyerekkorában, fog-e repülni, röptetése okoz-e örömet a gyereknek. Megnyugvással látta, hogy igen, fia szerfelett élvezi a sárkányeregetést. 24 �Friss tavaszi idő volt, a rét odvas fái feketén nyújtóztatták ágaikat az ég felé, raj­ tuk az üde zöld levelek, mint gyöngysor hullottak a fűszálak fölé. Régen több fűz állt a réten, egész kis erdő, aztán ahogy öregedtek, úgy dőltek ki, hasadtak ketté, vágták ki őket. Mára már csak hat fűz magasodott a folyó rétjében, köztük a legvastagabbak legelöl, a víz medrénél. - Lassan megváltozik minden - gondolta az apa, ahogy szétnézett szórakozottan a rét fölött a falu felé. Régóta máshol élt, jobban érzékelte a változást, mint az idevalósiak. A templom karcsú tömbje ugyan még a régi, de a házakból egyre többet bontanak le, utcácskák tűnnek el és új utcák nőnek ki a ha­ tárban a semmiből. A malmot is szétszedték, gyerekévei legizgalmasabb színterét, ahol a világban működő rendet, a mozgást, de talán magát az időt is, először érezte meg valóságosan. A malomgát roncsa felé tartottak, ahol a régi zsilipház betonoszlopa rozsda szürkén éktelenkedett a folyó fölé. A papírsárkány most körözni kezdett fia feje felett, egyenletes mozgása megtorpant, egyre szűkebb köröket rajzolt az égen, egy­ re alacsonyabban, majd hirtelen a földre hullott. - A farka szakadt le egy darabon mondta az apa a fia fejénél állva - , majd otthon teszünk rá hosszabbak A folyóme­ dernél jártak, amikor a kisfiú elengedte az apja kezét. Mióta a malmot lebontották és felszedték a zsilipeket, a folyó vize vékony érben csörgedezett a meder alján. Hogy megszűnt a sodrás, a löszös partszakasz is észrevétlenül feltöltődött, de a régi löszfal szélén mint öreg bordacsont fehérlett a parti fűz gyökere. - Milyen jó kis gyökér! A fiú lovaglóhelyzetben ült rá a gyökérre, két tenyerével szorította elől, mintha hintalovon ülne. Föl-le himbálta magát rajta. - Gyere, állj föl onnan - szólt rá az apja - , veszélyes hely az! - Jó kis gyökér - nevetett szőkén a fiúcska. - Jó - mondta az apja elnyújtottan és leguggolt fia mellé. A fejük összeért. A fo­ lyón át szabályos alakzatban vadkacsák húztak el felettük. Nézték őket, míg csak kis pontokká olvadva el nem tűntek a láthatáron. Az apa csöndesen magához húzta a fiát, s amit nem szokott, hosszan megcsókolta szösz haját. - Na, gyere menjünk! Lassan megindultak a falu felé. 25 �G yörgy N o rbert Szonatina (az utolsó előtti mozdulat) Bár odakint már virrad, a lefüggönyözött szobában a fényviszonyok semmit sem változnak: az asztali lámpa „falra kent" sárga parabolája és a konyhában égve ha­ gyott villany, valamint az üveges szekrényen mindezek reflexei konstans és ele­ gendő lux-mennyiséget termelnek az események technikailag pontos rögzítéséhez. Csend van, Norbert a fotelben ülve alszik. A reggeli átható motorberregések és ajtócsapódások bosszantó koncertje még nem kezdődött el; azon rövid és bűvös szakasza ez a napnak, mikor az űzött egzisztenciák is elnyugszanak egy kis időre, és önnön rettegett démonaikkal átmenetileg beszüntetik a harcot. Nyilvánvaló persze, hogy Norbert számára e megváltó öntudatlanság nem fog sokáig tartani. És így is történik: előbb alig észrevehetően mocorogni kezd, majd óvatosan kinyitja a szemét. Kissé hunyorogva még, később hosszan, kitartva, a helyiség egy meghatá­ rozott pontjára szegezi tekintetét. Úgy tűnik, tisztában van a szerepével. E lénynek némiképp ellentmond, amikor mintegy mellékesen, ám annál váratlanabbul kije­ lenti, hogy megéhezett. Éhes vagyok, mondja, azzal feláll, és a konyhába megy. Hallani, ahogy előbb a jégszekrényben kotorászik, majd az evőeszközök között. Feltehetően a konyhaasztalhoz indul, de meggondolja magát, és visszajön a szobába. Mintha nem tudná, mitévő legyen, álldogál olt egy ideig, aztán visszaül a fotelba. A lábost az ölébe veszi, lassan kanalazni kezd. Ritkán dolgozom rögzített állásokból, jobb szeretem, ha magam is aktív részese vagyok a történéseknek, bár az ilyen típusú, leginkább a belső montázsra és a mélységgel való játékra utaló komponálás sem okoz különösebb nehézséget. Egyébként itt Norbert külön kérése volt, hogy mellőzzem a kézi kamerát, s ha le­ het, egyetlen beállításból oldjam meg a feladatot - és mindenekelőtt, hogy cellulo­ idra forgassak, ami azért is macerás kissé, mert a negatívot, egyéb lehetőségek hí­ ján, magamnak kell laborálnom. Ez a Pathé Electronic SD 8-as, amit nem kis nehéz­ ségek árán sikerült e célra beszereznem, ugyan már múzeumi darab, de a paramé­ tereit és az expozíciós tulajdonságait tekintve még most is professzionális felvevő­ gépnek számít; egy szó, mint száz, nem egy olcsó mulatság, de végül is belátom, egy ilyen szolid, nagy műgonddal felújított parasztház szelleméhez mégiscsak jobban illik a hagyományos technika, és a visszafogottabb, „klasszikus" ábrázolásmód. Mindezek után mondanom sem kell, mennyire meglepődtem, amikor fittyet hányva az előre megbeszélteknek, fogta magát és kiballagott a frizsiderhez, hogy harapjon valamit. Előbb arra gondoltam, leállítom a felvételt, de aztán úgy döntöt­ tem, hagyom, s reménykedtem, mielőbb észreveszi magát. Így utólag már elmond­ ható, hogy e rövidke intermezzo még jót is lett a snittnek: mivel térmikrofonokat használtam, a lakás legtávolabbi zugából is végig hallható volt minden, képileg, pedig e néhány perces hiátus jótékony feszültséget teremtett a „gyanútlan" nézőben. 26 �Egyetlen apróság miatt aggódtam még, hogy a szobába visszatérve ugyanazon az oldalon lépjen majd be a képbe, mint amelyiken kilépett onnan, magyarán, hogy ne kövessük el a tengelyugrás amatőr hibáját, de itt már bíztam Norbert szépérzék­ ében. Nehéz megmondani, hogy maga a táplálkozás aktusa, mint főmotívum, hogyan és mikor fokozódik le szimpla mellékszólammá, mindenesetre abból, ahogy Norbert szinte rágja a levest, és minden egyes nyelésnél küzd a hideg zsírdarabokkal tisztán érzékelhető, hogy itt az étek elfogyasztása már semmiféle jelentőséggel nem bír, s mint cselekvés tulajdonképpen inkább megszakad, mintsem befejeződnék számára, amikor egyik pillanatról a másikra egyszerűen elengedi a kanalat. A történések innen már felgyorsulnak, és korai befejezést sejtetnek. Norbert még ugyanazzal a lendülettel feláll, a lábost kanalastól az asztalra teszi, majd könnyedén fellép a konyhaszékre, amelyet már korábban odakészített a szoba közepére, kicsit igazít a mestergerendához erősített kötélen, majd ügyesen a hurokba dugja a fejét, nyakán szorosra húzza azt, de mielőtt kirúgná maga alól a már említett ülőalkalmatossá­ got, még egy afféle csendes és ösztönszerű utolsó előtti mozdulatként száját beletörli a kézfejébe. Variációk Frankensteinre Vannak bizonyos kihívások, mint a kör négyszögesítése, például, melyek megoldá­ sához már-már a konoksággal egyenlő roppant kitartásra és erőfeszítésre van szük­ ség, így fölösleges azon csodálkozni, ha az úgynevezett csendes többség az efféle fárasztó szellemi csatározások helyett inkább a konfliktusmentes kispolgári lét biztonságára szavaz. Nem is beszélve arról, hogy semmi garancia, hogy az ered­ mény minősége valaha is arányban lesz majd az elvégzett munka mennyisége alap­ ján keletkező jogos elvárásoknak, ami ugye, a mai teljesítményorientált világunkban nem egy elhanyagolható tényező. Norbert számára az ilyenfajta okoskodások per­ sze semmit sem jelentenek, mivel személyében, ha nem is a pótolhatatlan lángészt, melyből koronként kettő-három ha akad, de mindenképpen egy domináns alkotói fantáziával megáldott teremtményt üdvözölhetünk. „Nekünk, Örökös Kiválasztot­ taknak", írja egy kiemelt helyen, „akik természetes adottságainknál fogva szeg­ mensei vagyunk a Jónak, kötelességünk, hogy teljes mértékben támogassuk a talen­ tumot, a tiszta, sziporkázó gondolatot és a kockáztatni sem rest kísérletező kedvet, mi által fokozatosan bevilágíthatunk a jövő útvesztőiben tévelygő furcsa alakok agyának legsötétebb zugaiba is". Egy másik alkalommal a döntés szabadságáról és annak szükségességéről értekezve a téma kapcsán mintegy összegzésként meg­ jegyzi, hogy „nincs erő a Földön, amely a cselekvésben meggátolhatna, s legfőkép­ pen az olyan cselekedet végrehajtásában, melynek helyességéről a legmesszebb­ menőkig meg vagyok győződve". Nem kell különösebb jóstehetségnek lenni, hogy megállapíthassuk, Norbertet aligha fogja eltéríteni bármi is az általa gondosan 27 �előkészített aktuális terv kivitelezésétől, ha az ötletként benne egyszer már megfo­ galmazódott, és mint döntés zöld utat nyert. Mindez persze nem jelenti, hogy itt-ott ne merülnének fel kételyei a megoldandó feladattal kapcsolatban, de e látszólagos és szórványjellegű „bizonytalankodások" mögött kizárólag a teremtő géniusz min­ denre kiterjedő figyelme és alapossága manifesztálódik. „Egy dinamikus alkat számára, kinek lételeme az akció-reakció szülte folytonos dialektika, és e mozgás­ ban lappangó forradalmi ígéret, nincs elviselhetetlenebb dolog a világon, mint az elme fáradt csoszogása és a tétlenségből fakadó indulat, ergo maga a frusztráció, mint olyan, minek következtében bárki, még az arra leginkább rátermettebbek élete is szemvillanás alatt a kétségbeesés szakadékának legfenekén landolhat". A „végső cselekvést" azonban paradox módon épp a cselekvés szándékos mellőzése, mi több, annak radikális megszüntetése által képzeli el, s egyfajta „klasszicizálódó folyamat" keretén belül, fokozatosan és önként lemond a fizikai lét kínálta lehető­ ségekről. „Megszabadulni a fölös mozdulatoktól, és minden elálló vagy kitüremkedő testrészünktől, mint a gondolkodást nagyban hátráltató extrémitásoktól, hogy kizárólag a spirituális tett minősége határozza meg értékünket, és ne egy test pri­ mer szükségleteinek dekadens kielégítése." Fölöttébb látványos, s egyben tanulsá­ gos az a folyamat, ahogy Norbert megküzd ezen emberfeletti kihívással, és ahogy erejét megfeszítve igyekszik felülkerekedni az évmilliók alatt belékódolt önfenntartói ösztönök és beidegződések genetikai rendeletén. „Füleimtől, orromtól könnyen megválhatok", magyarázza, „sőt, ha arra kerül a sor, a fütyimet is ügyesen lenyiszszanthatom, de a végtagjaimat, különösen e felső kettőt már nehéz lesz szakszerűen eltávolítani, mivel az inak elmetszése, a csontok izületi szétválasztása, az ütőerek azonnali precíz elkötése alapos anatómiai ismereteket követel meg minden mű­ kedvelő sebésztől. S tetejében még ott a feloldhatatlannak tűnő dilemma, hogy ha például a jobb kezemmel levágom a bal karom, mivel vágom majd le a jobbot?" Eredetiségére jellemző, hogy eszébe sem jut megkerülni a felmerülő technikai ne­ hézségeket, és nem igyekszik a problémát kizárólag elméleti síkra terelni. „A gatter alá, bár kedvem lenne hozzá, nem fekhetem, mivel itt a kritikus vérveszteség elke­ rülése miatt nélkülözhetetlen a tagok tövében történő előzetes és kényelmetlen önzsinegelés, ráadásul e metódus esztétikai értelemben is hagy némi kívánnivalót maga után. Hasonló a helyzet a vasúti sínekkel kapcsolatban is, ahol ugyan pontos illesztés esetén az elhaladó jármű kerekei az amputáció pillanatában egyúttal kellő mértékben össze is préselik a csonkot, így a vérzés gyakorlatilag el sem kezdődhet, de a dolgoknak ilyenfajta bombasztikus és flagráns kezelése igencsak távol áll tő­ lem." A rafinált szerkezet, amely mellett Norbert végül is elkötelezi magát, szavai­ val élve „átmenet a szivarvégvágó és a guillotine között, amihez egy speciálisan megkonstruált villanyárammal működő miniatűr kohó tartozik még. A masina leleménye abban áll, hogy az aláhulló súlyos metszőkés, amelyet egy szimpla ön­ indító szerkezet segítségével, s a még ép kezünkkel mintegy alányúlva hozhatunk mozgásba, a beépített szenzor által a megfelelő pillanatban a magas hőmérsékletű kemence zsilipajtaját is kinyitja, minek következtében a csonkolással szinte azonos időben a kauterizáció is megtörténik. És a végeredmény? Egyrészt teljes mértékben kizárjuk bárminemű fertőzés lehetőségét, a keletkezett látvány pedig önmagáért beszél." 28 �Norberte t később többen is a város parkjában, a frissen avatott 48-as honvédemlékmű közelében, egy lócán látták üldögélni. A beszámolók szerint tartása nyugodt volt, feszültségmentes. Szemében továbbra is ott lobogott az a bizonyos tűz, amely mint tudjuk az eltökéltség és a fokozott szellemi jelenlét attribútuma, bár itt-ott mintha némi melankólia is keveredett volna a fel-felcsapó lángnyelvek közé. Persze meglehet, mindez csak pillanatnyi benyomás volt, és annyit sem jelent, mint egy kósza falevél a langyos őszi szélben. Ami viszont, teszik hozzá némi malíciával, a korábbiakhoz képest, mint különbség azonnal feltűnt, hogy Norbert megborotvál­ kozott. S bár maradt az arcán annyi szőrszál, hogy szökött fegyencnek nézhessék, nos igen, az első lépést megtette. Úgy tűnik innen már nincs visszaút. 29 �K aton a Á g o ta E mint erdő H. Erzsébet azt írta a naplójába, hogy: „Beleolvadhatnék egy növénybe, aminek nem egyforma a két oldala. Nagy növénynek lenni jó lenne, mert nem kellene mo­ zogni, csak zöldnek lenni kitartóan, és addig nőni, ameddig csak lehet. Nem állni meg másfél méternél. Egy növényé olyan test, ami segít, nem határol." És egyre nagyobbak nála a növények, a szoba már szinte tárgyakkal díszített dzsungel. Egyre zöldebb, egyre inkább otthon neki. A pálmák gyökerei szétfeszítik a dézsájukat, a leveleik majdnem a plafont érik. A fűtést H. E.-nél nem lehet lejjebb venni, mert elromlott a kapcsoló, nem javít­ tatja meg, nem is fogja. Neki őserdőre van szüksége, a szobanövényeinek pedig jó melegre. Nem kellenek egynyári növények, hanem nyár egyhuzamban, januártól decemberig minimum huszonöt fok. Broméliák, diffenbacchia, dzsungelharang, dohányvirág, és könnyezőpálmák tenyésznek nála. A növény olyan, mint egy fénykép, egy rég elmúlt arcról, ezt vallja H. E., ezt nem értem, szerintem ő sem érti, biztos minden látogatójának elmondja. Bár nem hiszem, hogy sokan jönnek hozzá, alig lehet közlekedni a kicsi lakásban a növé­ nyektől. Mióta gyűjti őket, kérdezem tőle. Hiába tagadja, néhányat biztosan vásárolt vagy ajándékba kapott, nem teremnek csak úgy trópusi növények egy salgótarjáni panellakásban, H. E. nyugdíjazott ta­ nárnőnél, de hiába faggatom, másról kezd el beszélni. Ő nagyon szép lány volt, meséli, csak úgy loholtak utána a fiúk, le se tudta rázni őket, hatalmas virágcsokrokat kapott tőlük, és elhívták moziba, a kisvárosban, ahol felnőtt, nem volt akkor mozi, el kellett menni a nagyobb városba, kocsival vitték őt, a sok lány csak irigykedett, amikor felvette a saját maga készítette, narancsvirág­ színű ruháját, beült a fiatalember mellé a kocsiba, és integetett. A barátnőinek inte­ getett, akik a főtéren sétáltak péntek délután, hátha valaki szemet vet rájuk a vá­ rosból. Valamiért mindegyik fiúval szakítottam, az egyik túl nyegle volt, a másik iszákos, mesélte. Valaki csak megfelelhetett volna a sok év alatt, mondom, ő csóválja a fejét, szar alakok ezek mind, szűkítsem le a listámat nullára, ha jót akarok magamnak. Fényképeket sosem mutat, mit tudja ő, hol vannak azok, valami szekrényben ta­ lán, vagy elvesztek. Ha így lenne, annak igazán örülne. Nem vesztek el. Egy kicsi szekrény fehérneműs fiókjában tartotta őket, összevissza elszórva. Néhány növényfotó is volt köztük, az egyik könnyezőpálma alig húszcen­ tisen. Az új tulaj meg akarta tartani a pálmát. Nem adtam neki, mit képzel. Drága egy ilyen szépen fejlett növény. Ugye nem itt halt meg a néni, kérdezte tőlem a csaj, mondtam, hogy nem, a kór­ házban. Még szerencse, hogy hamar megtaláltam, nem volt még semmi szaga, csak úgy feküdt ott az ágyon, szabadidőruhában, mintha ledőlt volna délután aludni egy kicsit. Talán így is volt. A növényei az ágya fölé lógatták óriás leveleiket. 30 �Mennyi szép növény, mondta az új tulaj. Nem igaz, hogy már megint ezzel jön, gondoltam. Megmondtam, hogy nem kap semmit. Egy hónapja alig locsolom őket. Kár értük. Biztos átfutott valami kis árnyék az arcomon, mert a lány megkérdezte, hogy a nagymamám volt-e H. E., azt hazud­ tam, hogy rokon, pedig csak az vagyok, aki az öreg, szagos bútorokat és a növé­ nyeket hivatalos rendelkezés szerint, papíron is örökölte. A bútorokkal együtt pedig a szétszórt fotókat, H. E. szüleinek esküvői képét, a tablóképet és fiatalkori arcképeket. Furcsa metszésű, görbe orr, széles arccsont, és apró szemek, pont, mint öregkorában, nem volt szebb fiatalon sem. Csúnyának sem mondanám; ez az arc jóindulatú. Ha megtehette volna, talán beleköltözött volna az egyik szobanövény testébe. Remélem, nem azt választotta volna, amit elajándékoztam. Az új lakó ugyanis ki­ követelt magának egy illatos virágú, erősen mérgező dísznövényt. Fizetni akart érte elég sokat, de nem fogadtam el. Kérdezte, hogy hogyan kell gondozni, mondtam neki, hogy semmi hideget ne kapjon, egész évben nagy meleg, jó sok víz, és akkor semmi baja nem lesz. minden vasárnap gergely nyugtalankodik szövegek és képek mikéntje miatt. átfesti a szobáját hófe­ hérre, és a falra fényképeket aggat, olyasmiket, amelyekre egy józan ember azt mondaná, hogy ködös, elvont marhaságok. se egy szép táj, se semmi, csak néhány négyzet, eltévedni készülő járókelő, furcsa szögből fényképezett, átszínezett tárgy. széttépi a könyveket és átrendezi a lapokat. legyen a szöveg a rajz vonalaihoz ha­ sonló. követni lehessen, tudjon kanyarogni. szakadjon meg néha. mi a csuda nem jó neked ebben, kérdeztem gergőt. az, hogy kívül állok rajta, mondta ő. nem kellenek ilyen ától zéig történetek. tizenhat év kell egyetlen pilla­ natban, ordítozta. a földön kezdte el egymásra rakosgatni a polcról levett könyveket. tudod, mi a baj vele, vette kézbe a fényképalbumot, amit a születése óta vezetek. az, hogy kívül állok rajta. és rettenetesen rosszak a hátterek. pacsmagolt mintás drapéria a szokásos évi iskolai fotón, itthon meg az óriási naptárad, amin hülye tájképek és horoszkópok vannak. és ezek a fotók nem mondanak többet egy pilla­ natnál. és nem is én vagyok rajtuk. ezek a könyvek meg unalmasak, nem folynak egymásba a szövegek és nem lehet kalandozni közöttük, mutatott a könyvhalmokra. örülök, hogy a kedvenc regényeimre mondta ezt. valamibe be akarja sűríteni a kis életét, ezt beszéli. kamasz, mondja rá az öcsém. nemsokára meg fogja növeszteni a haját, és megva­ lósítja magát egy rockbandában. szerintem énekes lesz. kiabálni remekül tud. 31 �én inkább attól félek, valami művészféle akar majd lenni. aztán elkezd majd nem tanulni. mi lesz így belőle? még jobb, ha művész lesz. legalább a depressziója sem fog elmúlni. azt akarod mondani, hogy eszelős lesz? nem, nem, csak egy kicsit letört. és sosem lesz pénze. és zseninek fogja képzelni magát. most is ezt csinálja. mintha nem is az én gye­ rekem lenne. szerinted befolyásolja valaki? valamelyik tanár, vagy egy osztály­ társa? nem hiszem. bár, ki tudja. az is lehet, hogy olvasott valamit. nem olvas semmi normálisát. unja a könyveket. azt mondja, a kémiakönyv iz­ galmasabb, mint a kedvenc krimim. hát normális ez a gyerek? ez jó. na látod, lehet, hogy kémikus lesz. egyenes úton a nobel-díj felé. jaj, ne hülyülj már. alig tudott megtanulni olvasni, olyan nehézfejű volt. mindent visszafelé kezdett el olvasni. azt se tudja, merre van a jobb és a bal keze. nem hiszem, nézett be a férfi gergő szobájába, nézd meg, milyen szépen szétvá­ lasztotta a regényeket a verseskötetektől. egyiket a bal, másikat a jobb oldalra tette. ami szerelemről szól, azt pedig mind a kukába. még a stendhalt is. gergő becsukta a szobája ajtaját. gúnyolják ki nyugodtan. az ablaka egy játszótérre nézett, nem látszott az egész, csak az a rész, amit piacé­ nak neveznek, ott szoktak görkorcsolyázni az iskolatársai, de ő nem ment ki közé­ jük. kitette az anyja könyveit az ajtó elé, és bezárkózott. semmihez nem volt kedve. nézte magát a tükörben, nézte a földet, a villanypóz­ nákat, a szobájába besütő nap fénypászmáját, a benne kavargó felvert porral. röhögjenek csak. Túl sok arc Jó lenne, ha nem szomorú kötelességként élné meg, ha utcára kell mennie. Nyaralsz, mondogatta magának Karolin, ez csak nyaralás, idegen ország, né­ hány hét csupán. A régen még ismeretlen nagyváros egyre kisebbnek tűnt. Végeláthatatlan lakóne­ gyedeiben nem volt semmi látogatásra méltó. A belváros pedig már nem csak tér­ képként létezett a fejében. Mintha lefilmezte volna magának. Elég volt egy helyre gondolnia, máris megjelent előtte egy nappali kép, járóke­ lőkkel, és egy képzeletbeli éjszakai, egyik szórakozóhelyről a másik felé tartó fiata­ lokkal, akiknek ilyenkor nincs arcuk. Sokszor nézett le rájuk a hálószobája ablaká­ ból, amikor nem tudott aludni. Csak terek, járdák, konténerek, néhány ember, forgalom, ennyi ez a hely. 32 �Pedig egy nap még csodavilágnak látta az utcát, ahol a lakik. Főleg a közeli par­ kot, ami igazából nem volt park, csak pár elszórt fa az épületek között, és egy kis kiégett fű. Filmeket írt a fákhoz. Ha arra ment, gombnyomásra indult néhány, de a vágások rosszak voltak, és valaki mindig kilógott a képből. Karolinnak ezernyi valakije volt. Senkinek nem mondhatta ezért, hogy te, túl sok, túl sok arcra emlékezett. Az időpontok és a helyszínek mellé nevük volt, hogy körvonalazzák benne a tagadást. Már nem. Ismeri őket. A rossz filmekből nincs is kit megjegyezni, és az övéi rossz filmek, szereplői mégis bárhol feltűnnek, nyughatatlanok és tehetségtelenek. Te itt, kérdezi tőle egy volt rokona. Új szerepet játszik az ország idegenebbik felén. Te nem szoktál ilyen helyekre járni, Karolin. Mit keresel itt? Vagyis kit? A negyvenes férfi csak volt rokona, mára megszűnt az lenni, új öltönye van és új állása. A közelség nyelvén nem beszél többé. Nem veled akartam randizni, feleli Karolin, és odébb ül eggyel. A vele szemben lévő helyre került férfi is épp akkor ül le. Szeretem a szolid nőket, mosolyog Karolinra, aki megijed a ránéző kéjsóvár arctól, és visszaül a volt rokonával szem­ ben lévő székre. Ugye-ugye, mondja ő. Dehát mit vársz egy zsinórranditól, kérdezi. Kimarad a selejtesebbje, itt gyűlnek össze. Egymásra találnak, haha. Mesélj inkább, hogy vagy. És most megint tavasz van, olyan meleg, hogy nem lehet megmaradni. Legyen ma élő a város. Induljak csak úgy el valamerre, mondja magának Karolin. Csak úgy, mint egy másik országban, ahol valami mindig menthetetlenül idegen. Ebben a kerületben nem látni virágágyásokat, csak cserepes növényeket, tulipá­ nok és jácintok hervadoznak az árusoknál, meg lehet venni őket, és mint valami instant tavaszt, az ablakpárkányra tenni egy mintás váza mellé. Ilyen ennek a városnak a márciusa. Karolinnak a harminckettedik, de itt az első. A kilincsre akasztotta a táskáját, mint mindig, amikor munkába indulni készül. Mégis visszafordult. Cipőstül gázolt végig a lakáson a fürdőszobáig, a szőnye­ geket sem kerülve ki. Egyszerűen ronda, mondta a tükörképének. Nem baj. Ebben az utcában nem látta még kétszer ugyanazt az arcot. Holnapra elfelejtik úgyis a szembejövő csúnya, máshová való nőket. Mint egy távoli országban. De nem, mégsem. Ma szombat van. Nem megyek sehová, ha nem muszáj, gon­ dolta. Nem szerette hallani, ahogy a lépéseit visszhangozzák a célszerű terek. 33 �K ut a t ót e r ül e t C s e r jé s K a t a l in * Madách Imre Tragédia jának legrövidebbik színe Az Űr A szerzői utasítás (Az űr. Földünk egy szelete a távolban látszik, mindég kisebbedve, mígnem csillagul tűnik csak fel, a többiek közé vegyülten. A szín félhomállyal kezdődik, mely vaksötétté válik lassankint.) Szóból színezett festményeket olvasunk a Tragédia1 fejezeteinek élén; úgy tűnik, a költemény előrehaladtán mind szebbeket, baljósabbakat, vizionáriusabbakat. Képzelet által létre álmodott s szóba öntött képek ezek: imaginációk, melyek azután a szó ereje révén képzeletünkben újabb (az előbbivel nem teljesen megegye­ ző) képet generálnak. Ebből a szó-kiváltotta fantázia-látványból tárgyiasul majd valami a színpadra, a zsöllye nézője számára, a rendező/díszlettervező munkája révén. Szerzői utasítás, háttér-kép. A szó-kép viszonyok legrégibb- s legelőkelőbbikének, az ekphraszisznak (képleírás) ellenkező aspektusa ez: „fonák játék"2 résztve­ vői vagyunk. Mert bár szóban áll, általa megképzett itt is a kép; szó által teremt látványt itt is az író; a metaforák meg a szintaxis együtt hoznak létre, illetve szándékoznak létre­ hozni egy más entitást. Képet, látványt, ámde olyat, mely korábban egyáltalán nem létezett, még a szerző sem állítja róla, hogy tárgyiasult valaha: csak a látvány elkép­ zelése és leírása; belső imagináció: egy táj, egy szobabelső, egy szívszorító naple­ mente, átsuhanó árnyék egy arcon, mely korábban csupán az alkotó képzeletében élt, ott teremtődött. Van egyszer a mondat a fehér papiroson: abjekció. Másrészt van, amit a nyomta­ tott papír fölé hajló olvasó figyelmes fantáziája megképez; és ez a létrejövő kép/képzet elkülönböződik az eredetitől - kettőféle lesz; pontosabban: a befogadók száma szerint sokszorozódik meg, és válik már-már megfoghatatlanná számtalanságában. Marad végül mégis, az azonosítás zálogaként, a belükkel telerótt ékes papír. Nemcsak Madách Imre szerzői utasításairól beszélek. A fent mondottak a szavak által festő irodalom természetrajzát írják körül. Át kell váltanunk gondolatban a szavakat képre. Aki e tevékenységet olvasóként nem végzi el, sosem fog „írás által láthatni". * A szerző a Palócföld 2008-as Madách-pályázatán I. díjban részesült. 34 �Az ember tragédiája színpadi utasításainak sorsa végül betelik: színpadképpé vál­ nak egy látványtervező keze alatt. A Madách által leírt szavaknak egy másik, kongeniális alkotó-szubjektumon többszörösen átszűrt leképezései a díszletek, még­ hozzá immár vállalva s akarva is e szubjektivitást, hiszen a rendező saját értelme­ zése valamennyi előadás. Oláh Gusztáv 1926-ban3 misztériumdrámának fogja fel a Tragédiá t, és gyorsan pergethető jelenetekben gondolkodik, amihez a háromsíkú, átalakítható színpad a megfelelő: a középkori misztériumjátékok hármas tértagolá­ sa (menny/föld/pokol) szerint tervez díszletet Hevesi Sándor rendezéséhez a Nemzeti Színházba. Az alap-díszlet állandó volt, ezen belül bizonyos modulok átrendezése, ikonok behelyezése jelentette az egyes színeket. 1908-ban Hevesi Sán­ dor1 még klasszikusabban fogalmazta díszleteit: a London haláltánc-jelenete festett panoráma előtt fekszik el, élőképként, a Feszty-körkép háttér-előtér viszonylataiban. A festett hátlapból alakok látszanak kilépni, kétdimenziós festményből vagy árnylétű mögöttes-figurákból szoborrá, később élő emberré tárgyiasulnak. Legelöl a három főszereplő végképp elhagyta háttér-szövetét: eleven, mozgó-cselekvő figurák az állókép előtt. De említhetem Jankovics Marcell 1989-es filmjeit5, ahol a mozi- és az animációs technikák kínálnak fel szinte korlátlan lehetőségeket a madáchi álom képre váltásához. Beke László egy helyütt6 azon a meghökkentően egyszerű(nek tetsző) dolgon elmélkedik (s ajánlja továbbgondolásra), hogy mekkora sikerrel tudnánk szavakkal elmagyarázni például valakinek, hogy mi a lila. S egy születésétől vaknak: hogy mik a színek? M egjegyzések a Tragédia Űr-jelenetéhez „Vetés az örvénybe" a nagy mű 13. színében: a retro-prospektív Elméleti széljegyzetek. tükör. (...) A célt, tudom, még százszor el nem érem. Mit sem tesz. A cél voltaképp mi is? A cél, megszűnte a dicső csatának, A cél halál, az élet küzdelem, S az ember célja e küzdés maga. Ezek miatt a sorok miatt választottam témaként a Tragédia Űr-jelenetét. Nem lá­ tom, hogy bárhol, bármikor kellő alapossággal foglalkoztak volna e sorok ellent­ mondásos, lesújtó vagy nagyszerű jelentéseivel. „Korántse vonz oly dőre képzelet", hogy én volnék, aki véglegesen feloldja e dilemmát. A Tragédia egyébként is a nyi­ tott, megválaszolatlan kérdések tárháza. A magam számára keresek alternatívát, „némi grammatikai aprómunkát"7 sem sajnálva. A szöveg „örvényébe vettetve"; önként belevetődve. Lenyűgözve ugyanakkor a színkezdő szerzői utasítás víziójától. Mintegy elméleti frissítésként, lehetséges új aspektusként fel tudom használni Lucien Dällenbach ismert tanulmányából8 az intertextualitás szempontrendszerét árnyaló kategóriákat. Az un. mise en abyme eljárásra gondolok. A francia szerző Jean Ricardou nyomán gondolkodva, méltán különbözteti meg az általános intertextualitást (a különböző szerzők szövegei közt létesülő kapcsolatokat) 35 �és a korlátozott intertextualitást (ugyanannak a szerzőnek a textusai közt megvalósu­ ló viszonyokat). E két szövegközi világ intenzíven él a Madách-korpusz lapjain. Dällenbach nem érzi azonban elégségesnek e két kategóriát: hiányzó harmadikként az autotextualitást nevezi meg, alatta pedig azt a (számunkra most fontossá váló) övezetet érti, melyet „egy szöveg önmagához való lehetséges viszonyainak összes­ sége határol körül".9 Az autotextus belső megkettőződés. Az ön-idézetről, a variánsról és a rezüméről vagy kicsinyítő tükörről mint alcsoportról van szó, mely izgalmas kategóriák vala­ mennyien jelen vannak a madáchi műben, most azonban essék szó csupán az utol­ sóról! A kicsinyítő tükör francia elnevezése, melyet Gide is alkalmaz, mikor az eljárást használatra ajánlja, a mise en abyme, s amit ez a megnevezés magyarul jelent („ve­ tés az örvénybe"), illetve, hogy ez a kifejezés a címerpajzsok világába visz - külö­ nösen kalandossá teszi a fogalom körül kialakult aurát10. „Az elbeszélés témájának tükrözés jellegű megkettőzése." A belső tükör önmagával lépteti dialógusba a mű­ vet. Példák bizonyítják, hogy az öntükrözés (nemcsak tükör által) a jelhasználatnak olyan változata, mely meglehetősen elterjedt a művészetben11. Önarckép és tükör, kép és szöveg, mely magában foglalja szerzőjét, a tükör által pedig azt látjuk, ami nincs, nem lehet rajta a festményen (a primer szöveg megképezte térben). „Az ön­ tükrözés teszi lehetővé, hogy a képen a láthatatlan láthatóvá, a regényben az elbeszélhetetlen elbeszélhe tővé váljék."12 A fikcionált másolat különleges vonása (s ez a mi mostani esetünkre, a Tragédia vonatkozó helyére par excellence igaz), hogy az időt térré alakítja, az egymásutániságot egyidejűséggé változtatja. Így reprezentálja az idő és tér szétszakíthatatlanságát modellező fogalmat, a félműit elméleti gon­ dolkodásának leleményét: a kronotoposzt. E fogalmi lelemény újszerű tér-idő aspek­ tussal növeli olvasói képességünket a mű megértésére. Gide híres mondata 1893-as naplójegyzetéből való: „Meglehetősen kedvelem, ha egy műalkotásban ugyanennek a műnek a tárgya újra megtalálható a szereplők síkján (...). Semmi nem világítja meg jobban az arányokat, semmi nem ad ennél szilárdabb alapozást nekik. (...) Kicsit más módon ugyanez mondható el Velázquez l as Meninas című képéről. Azután ott van a Hamletben és jó néhány más darabban a színészek szerepeltetése"13. Gide mondatai és ajánlása a képzőművészet eljárását viszik át az irodalomra: a 19. század végén rögzítik az átjárhatóságot és e párhu­ zamos szerkezeteket a két diszciplína közt. Termékeny írói eszközről van szó, de megjegyzendő, hogy a szövegbelső repro­ dukciónak redundáns (és - épp Madáchnál - didaktikus) hatása is lehet. Olyat ismétel(het), amit már tudunk, hallottunk, és érteni vélünk. „Irodalom vagyok jelenti - és az engem magába foglaló elbeszélés is az!" Szűkre szabott térben egy egész könyv témáját adja, de mivel ugyanazt a dolgot képtelen önmagával egyidőben kimondani, így másutt mondja („rosszkor mondja"). Ezzel szabotálja a megszakítatlan előrehaladást. Végül minden kicsinyítő tükör anakrónia. E vonat­ kozásnak esik áldozatul az Űr Ádámja is. Története kikerül, ki-vetődik a mű világán kívülre (a szó szoros értelmében), a tükör a kozmosz jeges terében képződik meg. Eltöprengünk: nem kicsinyítő tükör-e valami mód minden belső kis-történet. Mi másért állna ott, zárványként vagy épp a szövegbe simulva (nem egy e két lehető­ ség is?) a betét, ha nem azért, hogy magában mint cseppben, kristálygömbben rejtse 36 �és mutassa a műegészt; az Egészről mondjon el valamit? Tekinthetjük így is, és némi engedménnyel vagy empátiával mise en abyme-ek (önálló epizódok) foltoz­ zák a Madách-korpuszt: a főtörténet elején, közepén vagy végén: épp, ahogy Dällenbach írja. „A kicsinyítő tükör - mondja - egy textuális zsoldos"; vagy: „a szöveg kellős közepén celebrált kozmikus liturgia".14 A szerző e varázsszer haszná­ latát leghatékonyabbnak akkor tartja, ha egyszerre képes előre és hátrafelé hatni a főszövegben, a megvilágító munkát (az álommunka sűrítő és eltoló tevékenységén túl) retro-prospektív módon, azaz a textus térbeli közepén egzisztálva végzi: „(...) a középpont nem az a hely-e, ahol egy átfogó pillantás a legjobbkor elégítheti ki az olvasó értelemszükségletét?"15 A kicsinyítő tükör nagy kohéziós erővel rendelke­ zik, autonóm történettel bíró reprezentáció, mely analógiás tevékenységet végez, és arra készti olvasóját is. Lássuk ezt (az így, tágan felfogott kicsinyítő tükröt) Madáchnál, választott szö­ veghelyünkön, mely csaknem a nagy mű vége már, tizenötből a tizenharmadik szín. A történet javán túl vagyunk, de még nem láttunk mindent; a tükör, méltán mondhatjuk: retro-prospektív, egyszerre tekint visszafelé és előre is. A szó szoros értelmében: a korpusz belsejében celebrált kozmikus liturgia. Így, egy szeletébe pillant­ va kapni képet a műegészről, mely - Szerb Antal mondja - mint „drámai költe­ mény" nem annyira olvasásra, ellenben kommentálásra, együtt-gondolkodásra készült. Az Űr előzményei. Utolsó mozdulatok a Falanszterben A Tragédia szerkezetének egyik meghatározó eleme, hogy Ádám az adott szín vé­ gén mély kiábrándultságában kritikát fogalmaz, s megválik egy valaha álmodott, de torzan megvalósult világtól. (A másik rendező elv, a keret-, illetve belső /történelmi és utópikus/ színek szerinti, egyébként teljesen egyértelmű tagolás jóval többször hangsúlyozódik a Madách-irodalomban.) A keserű Ádám így min­ den felvonás végén levon egy következtetést, és megfogalmaz egy újabb tervet és reményt: az eddigiek ellenkezőjét. (A dialektika nevében mondhatjuk azt is, hogy a szellemi természetű dolgoknak, melyekről itt szó esik: sokfajta, sokirányú ellentétük van.) Nagyon kell hát figyelni a színek végszavait! „Álomkép, ne mozdulj!" - Lucifer Ádám „vállára teszi kezét, ez megdermed". A meg­ hökkentő, ím, Ádámot óvó, a végzetes beavatkozástól visszatartó mondat többér­ telmű. Lehetséges, hogy Lucifer Ádámot nevezi álomképnek, ki szellemi, testetlen lényként járja (álmodja?) végig a valós történelmet. Ekkor a történelem, még az utópia falansztere is - valóság. Ádám ellenben: álomkép csupán. De lehet, hogy a létrejött szituációt nevezi az Ördög álomképnek, utalva az utazás egészének álom-voltára, melyet, akár egy filmet, eszerint egy kézmozdulattal meg lehet állítani (vissza is lehet pörgetni?). Lucifer óvni akarná Ádámot? Holott egy színnel később kacag az Ember halálos ájulatát látván! Meghalhat Ádám, ki csupán álmodik? Álombéli halál; halálos álom. Miltiadészként, Dantonként is halnia kellene a szín végén, de Lucifer mindig időben lép közbe, ha nem is ily látványosan és talányosan, mint itt, a Falanszter csarnokában. Lucifer, meglehet, nem is gyűlöli Ádámot; vonzódik hozzá, s idővel e vonzalom nőttön nő? Vannak rá jelek. Mint ahogy arra is vannak, hogy Ádám és Lucifer kö­ zött a távolság egyre csökken a történelmi jelenetek, majd az első utópikus szín 37 �során. Nem azért, mert Ádám át kíván állni Lucifer oldalára (bár Rómában erre is voltak jelek). Inkább, mert kettejük lényegi rokonsága egyre nyilvánvalóbb. Valaha tán Lucifer is Ádám, egy Ádám volt: ezért ismeri útját elejétől, gondolkodásmódját tövéről hegyére. Lucifer végigjárta hajdan Ádám pályáját; csak Ádám megkísértőjének szerepét próbálja most először. E kétes kitérő után, ismét: mivel zárja Madách hőse számára a 12. színt? Szerel­ mese mellett ágálva védi magát Ádám, újólag lelkesülten: Miénk Ez őr ülés; (...) Szellembeszéd az, mely nemesb körökbül Felénk rebeg, mint édes zengemény, Tanúja, hogy lelkünk vele rokon, S megvetjük e földnek hitvány porát, Keresve utat a magasb körökbe. A Kozm osz örvényeiben; alant távol: a Föld Az új eszme, mely az ismét csalódott, ismét elvágyó Ádámot a falanszteri törpe rendből ellendíti, fel, a magasba száll, afelé a szellemvilág felé, melyből az ember jobbik énje származik. Fel tehát! Ehhez képest mily bántó konkretizálás, hogy a 13. szín valóban fent, az Űrben játszódik! A magasba vágyás profán fordításban valósul meg, a vágyott szerelem pedig odalent maradt: hát így valósulnak meg Ádám ideái! Sajátos motivációval bír e szín a Tragédia rendjében: esetlegesnek tűnhet, mivel egy szándékos félreértés következménye, és mint ilyent, csak Lucifer generálja; mégis, a mű legteljesebben metaforikus, rövidségében az álommunka sűrítettségére emlékeztető kicsiny-tükör jön így létre, mely a szöveg kései pontján magába kon­ centrálja a drámai költemény összes problémáját. Nem lehet véletlen, hogy épp e projekció legbensejében hangzik fel kibontva a (főként más szöveghelyről) híressé vált küzdés-gondolat. Itt lépünk ki a földi térből, és itt az időből is: az Űr a keretszínek rokona; mond­ tuk: kozmikus szertartás celebrálódik a textus örvényében, a forgás centrumában. Külön érdekessé teszi mindezt, hogy az Űr-jelenet elhelyezkedése aszimmetrikus: szó sincs róla, hogy a darab közepén vagy más kiszámítható pontján állana. Választott színünk elején Ádámot sértődött, panaszos gyermeknek látjuk. Szavai ennek mulatják, holott a szerzői utasítás idős embert fest. Egy aggastyán szárnyal az Űrben, a Sátán társaságában, a vaksötét távolok felé: hogyan lehetne megképezni e látványt a színpadon? Talán a film lehetne az a mé­ dium, mely közvetíteni tudna; mely nyomába szegődhetne fantáziánknak, mit Ma­ dách fantáziája generál. Than Mór képén16, a rossz kópiák miatt, eleinte úgy véltem, arc nélküli, arcát végleg eltakaró Ádám röpül az éjben. Tévedtem, bár a köpönye­ get fejére borítja-fújja a csillagok szele, s arca korántsem egy aggé, méghozzá röpte egy álló alakot idéz. És nem mulatságos, mint lenne az színpadon, köpönyegbe burkolva, felfüggesztve, a patás ördög mellett; háttérfüggönyön a vetített földgolyó látható. Than-nál még közel a Föld, völgyeivel, lankáival, s harmadik alakként ott lebeg a Teremtő is, szakállasan, ha nem a Földszellem az, óvó-intőn emelve kezét a rémbe burkolt, ifjúként parafrazeált Ádám mellett. Ádám testére fény hull; arcát homály fedi. 38 �Nem így Zichy Mihály víziója17! A lobogó hajú, izmos démon itt valóban egy ag­ gastyán-testet taszít el merev tetemként, ki, a bolygóközi térbe. Míg Than képe a vertikálisokon, ez a horizontálison s az átlóson alapoz. A sok illusztráció közül mégis leginkább Kéméndy Jenő 1905-ös grafikája az, mely a röpülést és kivettetést, az Űrbe történt abjekciót és mise en abyme-ot (szó szerinti értelmében) számomra közvetíteni tudja. A szerzőről és művéről egyelőre semmit sem tudok (keveset tudok)18, István Mária cikkében19 láttam illusztráció­ ként a filmkockára emlékeztető áttűnést a Sátán-karolta, felszegett fejjel tovasuhanó Ádámról. Miért nem okul Ádám korábbi csalódásaiból? Miért panaszos már itt, a szín ele­ jén, holott ő nem látja oly tisztán Lucifer durva kívánság-leképezését, mint mi, olvasók az imént? Okul-e, sőt, emlékezik-e Ádám a Tragédiában? De hisz azt sem tudjuk pontosan, mit, mennyit élt át a világtörténetből. A Falanszterben Mohamed valaha-volt lovát említi; szó esik róla, hogy egykor Szemiramiszt, Aszpáziát ölelte. Lucifer okkal példálózhat előtte Brutusszal, Leonidasszal, Hunyadival (a Tragédia egyetlen magyar utalása): Ádám tud róluk, mindőjüket ismeri. Mit fájlal hát Ádám a 13. szín elején? Panasza feloldhatatlan emberi ellentmon­ dást foglal magába: érzi a por, az anyag okozta korlátokat - s mégis fáj az elszakadás. (...) S nem látok célt, nem érzek akadályt. Szerelem és küzdés nélkül mit ér A lét. Itt állunk a Tragédia legfontosabb gondolatánál. Az Úr szállóigévé vált szavai a mű végére biggyesztve kétes értékűek. A Teremtő már Luciferrel szemben sem tudott meggyőzően érvelni saját igaza mellett az 1. színben. Köteles-e a világegye­ tem ura bármit megindokolni? Aligha. Mégis örvendünk, mikor felismerjük: a nagy mű küzdés-gondolata a Teremtő zárszavait jóval megelőzve, át- meg átszövi a textust20, és itt, az Űrben mint Ádám sajátja mondatik ki. A Londoni színig Ádámot mindvégig küzdeni látjuk. Helyesebb ezt mondani: Ádám Londonig történelmi nevet és szerepet viselő, cselekvő hős. Még ezen is pontosítanunk kell: küzdeni és cselekedni tulajdonképpen sosem látjuk Ádámot - töp­ rengeni, választani, dönteni látjuk. Maga a tett: Miltiadész csatái, Tankréd vitézke­ dése a színfalak mögött zajlanak. Aminek szemtanúi vagyunk: a gondolat tusája, a tettet megelőző érvek és ellenérvek küzdelmei. Kimondás-tett: performáció. Ebben az értelemben a London sem cezúra: az eszméért s az eszmében folytatott harc mindvégig megmarad. Tusáihoz csakis a Föld a terep, s Ádám vissza akar térni, csupán Lucifer gúnyos szavai képesek megtorpantam. Visszarettenni pedig a halál fizikai megtapasztalásá­ tól retten. Ádám a halál torkában, az őt megmenteni kívánó egyetlen lény, a Föld­ szellem előtt a dacolok szót használja (e szót szegezi majd Isten mellének a 15. színben is21). Szabad szelleme nevében száll szembe Isten végzetével. Hajiunk rá, hogy elfo­ gadjuk: ez intellektus és érzékenység az emberbe Isten lényéből került. És ez az „isten­ csonk" (Vajda János) - nem kétséges - hajtja most mégis az Isten és a teremtés („mely olyan, amilyen"/Camus) elleni lázadásra Ádámot. Hősünk e ponton kész meghalni. 39 �Lucifer Ádám halálát akarja? Mit kezdhet a Sátán egy halott győzelmi trófeájá­ val: mennyivel nagyobb triumfus, ha Ádám átáll az ő oldalára, vagy legalábbis Ivan Karamazovvá válik! A Földszellem, ki az isteni kegyelem szünetelésének interregnumában a vigyázó szerepét tölti be Ádám mellett, az istenkísértés veszélyeire figyelmezteti az első embert: Ádám, Ádám, a végső perc közelg: Térj vissza, a földön naggyá lehetsz, Míg, hogyha a mindenség gyűrűjéből Léted kitéped, el nem tűri Isten, Hogy megközelítsd őt - s elront kicsinyül. Ádám replikája: tudja, úgyis meghal majd, nem sikerült a Második Fáról is sza­ kítani. Továbbrepülés és megtorpanás egyaránt halált jelent. Meghalni most, sza­ bad akaratból: tragikus akció a függetlenség elnyerésére. A Földszellem vén hazug­ ságnak nevezi a halált, fölháborodva Ádám merészségén. „Itt a szellemvilágban" az „egész természet átborzadna tőle": itt nincs halál, s az anyag örök-keringő voltával korábban Lucifer is vigasztalta már az embert. Ádám azonban kész e szentelt pecsétet feltörni. Már nem a halhatatlanságra vágyik, hanem a halált akarja. És el is jut a halál partjaira, a halál árnyékának kapuihoz. Lucifer kacag, Ádám halálát látva: „Győzött hát a vén hazugság." Ádám por-teste a Sátán bolygójaként kering tovább az Űrben: Madách természettudományos megsej­ tései hátborzongatóak. A világűrbe kellő sebességgel kilépő test pályára lép, és bolygóként fog keringeni, mondja a fizika. Ádám mint a történelem vándora. Ádám mint az Űrben szárnyaló-emelkedő aggastyán, a lét határain. Ádám mint bolygó... A Földszellem viszont, bölcs pedagógusként, saját kárán kívánja Ádámot a he­ lyes útra visszatéríteni. Mutatott egy didaktikus példát, s a megéledő ember reak­ ciója: Élek megint. - Érzem, mert szenvedek (...) Nem illendő egy klasszikus mondatot csonkán idézni s ekképp szemlélni. Csak­ hogy ez az önkényesen félbehagyott mondat fájdalmasan igaz, és annyira 20. szá­ zadi, hogy akár Beckett tolla alól kerülhetett volna át e lapokra22. A megrendült Ádám riadtan fogadkozik, akár egy kisgyermek: édes még a szenvedés is, mert élet az a vaksötétbe zuhanás után. Űrbe vettetés; örvénybe vettetés; előre- s visszatekintő tükör a mű végső harmadán, konklúzió és újrakezdési vágy. Itt hangzanak fel Az ember tragédiája kulcsmondatai, a sokat idézett küzdés­ program, mely a kései utód, Ady hiába, s mégis-ét evokálja. Ugyanakkor most lesz szükség az ígért „grammatikai aprómunkára" is. 40 �Az Űr nyelvtana; közel-hajolás egy híres idézethez A célt, tudom, még százszor el nem érem. Mit sem tesz. A cél voltaképp mi is? A cél, megszűnte a dicső csatának, A cél halál, az élet küzdelem, S az ember célja e küzdés maga. Merhetem-e állítani, hogy pontosan értem a fenti sorokat? Erre utaltam dolgoza­ tom elején, mikor azt mondtam: e fontos rész szövegelemzése jobbára elmaradt, s érteni vélem, miért. Magáról az Űr-színről is kevesebb szó esik, mint a többiről, holott rövidsége23, tömör volta, a benne koncentrálódó küzdés-gondolat, de a struktúrában elfoglalt helye is kiemelten fontossá teszi. A fenti idézetben ötször szerepel a cél szó, minden sorban egyszer. A szöveg be­ szélője, méltán, felteszi önmagának a kérdést, mi is a cél voltaképp, és/vagy: hogy e sokszor ismételt cél szó mit takar. Mintha inkább ez utóbbi, nyelvészeti jellegű kérdés kerülne előtérbe. Saját kérdésére ez a beszélő, ez a töprengve narráló hang kétféle/kétértelmű elbizonytalanítóan (és inspirálóan) többjelentésű választ ad. Egyfelől kijelenti ez a predikatívum, hogy a cél: megszűnte a dicső csatának, az­ az: a cél - halál. A célként rögzített (s e kijelentésben meghökkentő, hátborzongató és kísérteties) halállal szemben az élet meghatározása: küzdelem (ami ebben a konstellációban csak még felértékelődik). Utána viszont rögtön az hangzik fel, hogy „az ember célja e küzdés maga". Ha az egyenletet rövidre zárjuk, kénytelenek va­ gyunk a küzdést a halállal azonosítani: az élet céljaként neveződik meg mindkettő. Furcsa, egzisztencialista (vagy „futurista"?) tétel, de nem hihetek itt Madáchnak, vagy: a madáchi grammatikának. Az egyik célnak más jelentést kell keresnünk! Pár sorral feljebb láttuk, haláltapasztalata miatt Ádám átmenetileg megfeledke­ zett a megtett út kudarcairól, eszméinek új- s újbóli veszéséről. Tartalom helyett mert azt beismeri, hogy küzdelmeinek örökkön változó tárgya elüresedett - a pusz­ ta formában óhajt élni. A küzdés megszűnik határozott téttel bíró cél lenni: létfenn­ tartó forma lesz. Az életben maradás záloga és egyetlen lehetséges módja: azaz maga az élet. Az élet: a küzdés maga. Tartalom nélküli, illetve örökkön változó tar­ talmú küzdelem, melynek értelmes, céllal bíró voltában nehéz immár hinni. De küzdeni mégis kell, mert míg ez tart - tart az élet is. Míg élsz, harcban állsz, hitek nélkül, üres marokkal, nyakad Isten meztelen talpa alatt. Élek; tehát élem a küz­ delmet, küzdelem és élet azonos, s az élet végén ott a halál: a „cél-halál", s a cél szó jelentése itt, úgy vélem, a véggel azonos. Nem lehet véletlen, hogy Ádám ekkor mondja ki először a drámai költemény során az indifferens, kétes értékű szót: mindegy. Öt sor alatt kétszer is kimondja: (...), de mindegy, bármi hitvány Volt eszmém, akkor mégis lelkesített, Emelt, és így nagy és szent eszme volt. Mindegy, kereszt vagy tudomány, szabadság Vagy nagyravágy formájában hatott-e... 41 �Relatívvá válik itt a megtett út. Keserves volt, de nem született belőle semmi, de nem is születhet, mert a tartalom nem releváns, a küzdelem puszta forma csupán. Így is lehet olvasni a Tragédiát: a „grammatikai aprómunka" ezt is megengedi. És hogy a szószerkezet szerzőjét más tekintetben is ide citáljam: Alexa Károly fent említett tanulmányában így summázza alsósztregovai tudós közönsége előtt a költeményt: „Madách művének megítélése legyen kanonizáló és rajongó, elítélő vagy kire­ kesztő, mindig ebben a definitív kérdésben fogalmazódik meg: optimista-e a mű vagy borúlátó témáját (az emberiség egzisztenciáját) illetően, hívőn emelkedett avagy pesszimista." Fent egy pesszimista, legalábbis kétkedő olvasatot fogalmaztunk. Holott Ádám lelkesedése sürgető: „Oh, vissza hát a földre, új csatára!" Siket ez az ember Lucifer utolsó próbálkozásaira, melyekkel ki akarja józanítani a „gyermekkedélyüt": a Föld élte véges, sorsa a fagyhalál; és ha segítene is a tudomány, gondolj rá, micsodás világot szült az értelem Falanszter falai közt... Ádámot feltámadó életösztöne teszi újólag lelkesültté. De Lucifer készíti már az Eszkimó-színt. Léteznek, szerencsére, a Tragédiának ennél bizakodóbb olvasatai is... Színünk végére értünk, lassan a tollat is le kell tenni. Az irodalomelmélet szenv­ telenebb vizeire visszaevezve (némi képzavar árán), lássuk közelebbről az örvényt, melybe mint kicsinyítő tükörbe az Űr veti a Tragédia olvasóját. Egy mellékletet, melyben indoklást nyer, miért tekinthetem kicsinyítő tükörnek az Űr-színt, holott fentebb felvetettem: nem kis-tükör-e mindaz az epizód, amit a szövegépítmény betétként tartalmaz. Jelesül épp a Tragédia, mely önálló, kerek képződményekből láncolódik egésszé. Appendix A befejező részt összefoglalásnak is szánom, s bővebbre szedett vázlatpontokban hozom. Már így is túlontúl hosszú a dolgozat, s e megjegyzésemet vegye olvasóm nyugodtan a szerző metalepszisének24: alászálló határátlépés, transzgresszió és bizal­ mas hatókör-túllépés: a gojzervarrások25 feltárása. Az Úr- szín form ai/mérhető/szám Iálható/rögzíthető param éterei: Ez a Tragédia legrövidebb színe (említettem, 151 sor). Ez a 13. (sic!) szín; az utópikus- vagy jövő-színek legközepe (vagyis hát: helyzete mégiscsak frekventált). E szín tartozik mind helyszíne, mind beszédmódja miatt legintenzívebben a ke­ retszínekhez. Egyedül e színben szakadunk el a Földtől: Ádám mint repülő, itt más létmódban azonosítódik. Éva egyedül e színben nem szerepel, bár eszmei jelenléte mint sóvárgás megha­ tározó. Ádámot itt látjuk először öregnek. A jelenet fokozatosan sötétedik a vak feketeségig: a szín egy adott pontjától már csak hangokat feltételezhetünk. 42 �A szín tartalmi gócainak rögzítése; tükrök, önreflexiók: „Tükör az örvényben": Anteusz mítosza26. Ádám kilép/kiszakad/kitör a Föld vonzásteréből. Most először akar önként meghalni (több ízben állt már álmai közepette a halál küszöbén); következőleg majd az Eszkimó-színben bágyadt aggságában; végül a 15. szín öngyilkos szándéka. „Életes" röpte után a halál peremére sodródik, meghal/megéled. Visszakapja éltét a majdnem' halálban: még két mise en abyme (halál az álomban; élet a majdnem-halálon belül). A küzdés mint lét-esszencia. A nagy mű gondolati summázata itt hangzik el, itt fejtődik ki. Eszmék újbóli vágya, e vágy mint élet-alap rögzítése, de: eszm ék, és nem egyetlen, az egész jelenetet uraló eszme. S közéjük a mindegy jele tétetik. A Tragédia során számolatlan alakot öltő Ember-Ördög viszony összegzése és továb­ bi aspektusai; Lucifer át-ismétlő, didaktikus szerepköre (világunk négy évezred után megfagy; csupán a tudomány segíthet; emlékezés az Éden 2. fájára; utalás a történelem Ádám által igen, de általunk nem látott szeleteire: az „öltések" szabadon hagyása). A színek végén tapasztalt lelkesülés megismétlése itt is, de egészen más nemben, más előjellel. A színek legabsztraktabbika (tán még a Menny, a Teremtő-Ördög vitával): modell-jelleg, erős stilizáltság, allegorikusság. Egyáltalán nincs (belső, fiktívként elfogadott) történet, helyette nagy replikák, döntetlennel végződő csörték. Harmadik színbéli feltűnése után itt szerepel újólag a Földszellem. Ádám egyszerre gyermek (Lucifer bélyegzi így gondolkodásmódját), férfi (sze­ relmében és az illusztrációkon) és élemedett korú ember (a színek előrehaladtán megfogalmazódó madáchi szándék szerint). Az ember tragédiája - akár a Faust, a Hamlet - koronként változik; változik a ko­ rokkal27. És olvasói által. Mert és sőt: „Mi a könyv, ha nem olvassák? Olyasvalami, amit még nem írtak meg. Az olvasással eszerint tehát nem újraírjuk a könyvet, hanem elérjük, hogy a könyv m egíródjék..."28 Az újraírás, sőt meg-írás reményével és szándékával köszönök el olvasóimtól és a - Tragédiától. Jegyzetek 1 M adách Imre: Az ember tragédiája. Teljes, gondozott szöveg. Szerk. és jegyz.: Kerényi 2 3 4 5 Ferenc. IKON Kiadó (Matúra klasszikusok), Bp. 1992. A kifejezést Antonio T abucchi novellája címéből kölcsönöztem. In: uő: Fonák játék. Ford. Lukácsi Margit. Noran, Bp., 2001. A gondolkodás itt Velázquez Las Meninasa ürügyén folyik, de Borgesra emlékeztet. 1926, Nemzeti Színház, H evesi Sándor felújítja Tragédia-rendezését. A Népszínház-Vígopera mint a rendezés helyszíne, Esterházy-díszletek között, a meiningeni hatásra készült jelmezek s a színpadi kompozíció képzőművészeti asszo­ ciációkat kelt. Ld. Bódis Mária: Két színházi siker a századelőn. Bp., 1984. J ankovics Marcell 1989 óta kisebb-nagyobb megszakításokkal dolgozik a Tragédia m egfilm esítésén, pl. 13. szín, Az űr, 1990, 7,5 p; 4. szín, Kő és homok, 1992, 11 p, 40 mp stb. 43 �6 Beke László: Műalkotások elemzése. Tankönyvkiadó, Bp. 1986-tól forgalomban. 7 A lexa Károly más tárgyú tanulmányából vettem az instrukciót. A lexa Károly: (Rekonstruált (olvasó)napló. Mozgó Világ, 1980/12.110-113. 8 Dállenbach , Lucien: Intertextus és autotextus. Ford. Bónus Tibor. Helikon, 1996/2. 51-67. 9 Dállenbach, 52. 10 A címerek gyakorta magukban foglalják önmaguk kicsinyített mását. E belső megket­ tőzések ún. „bemélyítő" („en abyme") eljárással készülnek, és a mesterek sokszor ki­ fejezetten elrejtik ezeket a „védjegyeket" az avatatlan szem elől, de épp ennek az emblémának a megléte hitelesíti aztán a címert. 11 Festményen: Jan van Eyck: Az Arnolfini házaspár; Hans Memling: Madonna és gyermeke; Diego Velázquez: Las Meninas; uő.: Vénusz; A szövőnők; Jézus Márta és Mária házában. Irodalomban: Novalis: Heinrich von Ofterdingen (a remete provanszál nyelvű köny­ ve); Émile Zola: A hajsza (a Phaedra-előadás); J. W. Goethe: Wilhelm Meister tanulóévei (bábjáték: Dávid és Góliát komédiája drótosbábokkal, mindjárt a mű elején, azaz prospektív tükör; előadták egy ünnepélyen a kastélyban); E. A. Poe: Az Usher-ház bukása (felolvasás Rodericknek); Virginia Woolf: Felvonások között (La Trobe kisasszony színműve /elképzelt műalkotás/); Julian Barnes: A világ története tíz és fél fejezetben (Géricault A medúza tutaja című vászna mint ön-tükör). 12 S zegedy -M aszá K Mihály: Ottlik Géza. Kalligram, Pozsony, 1994. 125. 13 S zegedy -M aszák Mihály idézi Gide szavait. S zegedy-M aszák Mihály: Ottlik Géza. 123. 14 DÄllenbach , i. m., 54-55. 15 DÄllenbach idézi Flaubert-t, i.m. 60. 16 T han Mór: Ádám az Űrben. 173x2002; 1863. Magyar Nemzeti Galéria tulajdona; Or­ 17 18 19 20 21 22 23 44 szágos Széchényi Könyvtár. Z ichy Mihály: Illusztrációk Madách Imre Az ember tragédiájához. 1887. A képet közli Lyka Károly a Művészetben. Szerk. Lyka K. 6. évf. 1907. 2. szám, 106— 118. Facsimile. A Huszadik Század Színpadja: Az ember tragédiája. Lucifer és Ádám az Űrben, az Új Színpadon. István Mária: Az ember tragédiája látványvilága. Színről színre, Bp. 1999.11-22. A küzdelem kényszere a Paradicsomból való kiűzetés következménye, ahogy a Ha­ lotti beszédben is olvashatjuk (Haraguvék isten és vetevé üüt ez munkás világbelé és léün hálálnék és pukulnek fészé és mend üü nemenek.) Az ember ezentúl nem megkapja, ha­ nem szenvedve-küszködve megszerzi a dolgokat. Mi másért utasítaná el Ádám a 3. színben a tudás (ismeretszerzés) Lucifer által felkínált első formáját - a világegyetem és a Föld anyagi erőinek tűzijátékszerű felvonultatása -, ha nem azért, mert színjá­ téknak érzi, amelynek csak szemlélője lehet: „Mit ér, mit ér e játék csillogása, / Előttem melyfoly, nem hatok belé. - / S nekem csak egy rejtéllyel több jutott. „ÁDÁM: Megállj! Mi eszme villant meg fejemben - / Dacolhatok még, Isten, véled is. / Bár százszor mondja a sors: eddig élj, /Kikacagom, s ha tetszik, hát nem élek." C lov felfedez egy embert a végleg kihaltnak vélt földi téreken A játszma végében. Samuel Beckett : A játszma vége. Ford. Kolozsvári Grandpierre Emil. In: uö: Drámák. Európa Könyvkiadó, Bp., 1970. 151-199, 185, 195. Meg akar győződni felőle, él-e, és nekiindul a csáklyával, hogy kivégezze. Az ember mozdulatlan, a köldökét nézi. Úgy tűnik, sír. Sír - tehát él, akár az emberroncs Nagg a kukában. A lexa Károly számolja meg és veti össze 1996-os mátrixában a Tragédia számlálható paramétereit. Az Űr adatai: 151 sor; a következő legrövidebb szín a Menny, 153 sorral. �24 25 2ft 27 28 A Tragédia leghosszabb színei: Konstantinápoly/490 sor; London/592 sor: ennek az Űr közel negyedrésze csupán. Színünk a társai közül a küzdés, harc, csata, vívás, dac szavak kiemelt gyakoriságával tűnik ki. In: Madách optimista? Vagy pesszimista? (Egy ötlet táb­ lázatokban). IV. Madách Szimpózium. Madách Irodalmi Társaság - Fráter Erzsébet Középiskolai Leánykollégium, Bp.-Balassagyarmat, 1997. „A klasszikus retorika a metalepszis kifejezést használva az alászálló határátlépésre gondolt, amikor is a szerző beavatkozik saját fikciójába (...)" Amikor a szerző „társul hívja az olvasót vagy a hallgatót az elbeszélő aktushoz." In: G enette, Gérard: Metalepszis. Az alakzattól a fikcióig. Ford. Z. Varga Z. Kalligram, Pozsony, 2006. 23. 31. lábjegyzet. MÉSZÖLY Miklós beszél például erről az írói tekintetvetésről, amikor egyik szerző pontosan látja a másik munkájában a kiválóan elhelyezett tűzésnyomokat, „gojzervarrást". (In: SZERDAHELYI Zoltán: Beszélgetések Hajnóczy Péterről. Nemzeti Tankönyvkiadó, Bp., 1995. 128.) Amikor, sok esetben, az alkotó olvasójának is látni engedi szö­ vege technikai működését. Ez probléma a bricolage kérdéskörével érintkezik. Antaios apja Poseidon volt, anyja pedig maga a Föld: erejét is anyjától kapta a hős. Valahányszor teste a földet érintette, még nagyobb erő ömlött belé. Héraklés fölvette vele a harcot: nem engedte, hogy Antaios a földre essen, s ha mégis leesett, nyomban fölemelte. Végül elfogyott az óriás ereje, s Héraklés legyőzte és megölte. (K eréNYI Károly nyomán. Görög mitológia. I. Történetek az istenekről és az emberiségről. II. Hérósztörténetek. Ford. Kerényi Grácia. Gondolat Kiadó, Bp., 1977. 291-292.) Ez a mí­ tosz mozog, belső generátorként, Ádám sorstörténetében, az Űrben: a Földszellem­ mel folytatott dialógban. S zerb Antal szavait idézem szabadon a Magyar irodalomtörténetből. Magvető Könyv­ kiadó, Bp., 1978, 6. kiadás, 428. Blanchot , Maurice: Az irodalmi tér. Kijárat, Bp., 2005. 45 �V arga E m ő k e* Az idő transzparenciája avagy a változóban felismert állandó Bálint Endre Tragédia-illusztrációiról Bálint Endre Tragédia-illusztrációi1 különleges helyet foglalnak el a Madách-műhöz kapcsolódó képi hagyományban. Az egyes Bálint-monotypiák témái és formai megoldásai nem követik azt a Zichy Mihály rézkarcai óta alakuló kánont, amelyet többnyire a szcenikusságon alapuló képkompozíciók jellemeznek. Ezen kívül első pillantásra a sorozat elemeinek önálló képi státusza meghatározóbbnak látszik a „megengedettnél": az úgynevezett diszkurzív komponens, vagyis az illusztráció szöveg- és nyelvfüggősége, a textusra tett utalásai háttérbe szorulnak a figuralitás funkciója (a jelölő autonomitása) mögött2. Úgy tűnik, ez a két ellendetermináns tényező (tehát a Tragédia vizuális kánonjától való elhajlás és a szövegfüggőség komponensének visszaszorítása) felelős azért, hogy Bálint Endre Tragédia-olvasatának megközelítése nem tetszik egyszerű feladatnak. A színek harmóniája és a formák reduktív egyszerűsége miatt a szemlélőnek az a benyomása, mintha minden csak és kizárólag a látási észlelésnek lenne adott, miközben mégis azt érezheti, rejtve maradnak előtte a szöveg keltette művészi emóciók. Az expresszivitásnak legalábbis az az erőteljessége, és a diszkurzivitásnak az a kétségtelen megléte, amely más Madách-sorozatokban több helyütt, és a XV. szín illusztrációjánál különösképp megfigyelhető (lásd pl. Zichynél a sziklaszirtről leugrani készülő Ádám affekcióit, Buday Györgynél a valamiféle belső fénytől átszellemült Ádám-arcot, Kass Jánosnál a végső kiáltásba mint egyetlen időpilla­ natba sűrített történést, stb.), Bálint Endrénél hiányzik. Elég az utolsó montázs statikusságára és szereplői kilétére utalnunk: az Ádám-Lucifer, vagy az Ádám-Éva, Ádám-Úr dinamikus figura-viszony helyett az angyalok kara szinte semlegesnek, homogénnek tűnő alakegyüttesét látjuk. Mindezekből következik, hogy értelmezésünk irányát szükségszerűen az a kérdés fogja meghatározni, amely a kétszeres „elkülönbözés" okát firtatja, miközben ter­ mészetesen kíváncsiak vagyunk arra is - el nem vitatva a monotypiák diszkurzív teljesítményét -, hogy ezek a képek mint illusztrációk Az ember tragédiáját miképpen teszik hozzáférhetővé az interreferenciális természetű befogadás számára. Véleményünk szerint (értelmezésünknek ez lesz a kiindulópontja) Bálint Endre Tragédia-olvasatát - a hermeneutika szófordulatával élve - a „megelőzőttség élménye" dominálja, pontosabban szólva a megelőzöttségre való rádöbbenés, amely a mű­ vésznek a textushoz fűződő olvasói viszonyát részlegesen felülírja.3 Egyéni sorsunk­ ban és tapasztalásunkban egyszer csak elénk jön a felismerés, hogy a legfontosabb kérdések, a küzdés értelmére, a bizonytalanság bizonyosságára, a folytonosságba * A szerző a Palócföld 2008-as Madách-pályázatán II. díjban részesült. 46 �vetett hitre vonatkozók, csak mint már eleve, mint a megszületésünket már meg­ előző és mint örökké nyitott problémák adottak számunkra. A Tragédiának ezek az ember nembeliségét érintő végső kérdései Bálint Endrét mint a saját sorsban már munkáló, mint az egyéni tapasztalásba már korábban bevont problémák foglalkoz­ tatták. Meglátásunk szerint ezért van az, hogy illusztrációi nem annyira a drámai mű textusára reflektálnak, mint inkább a mű és a képsorozat közös „eredetére", közös egzisztenciális kérdés feltevéseire4. Talán ilyen megközelítésből magyarázhatók a művész elsőre önellentmondónak tűnő mondatai is arról, hogy hogyan lehet illusztrátorként hitelesen tolmácsolni egy irodalmi alkotást. „Tökéletes műválasztásra, gondos előtanulmányokra van szükség ahhoz, hogy az illusztráció jó legyen, no meg olyan benső tartalmakra, amelyekkel a grafikus kiegészítheti az irodalmi művet. Számomra az ideális meg­ oldás az lenne, ha a művész odaadna valamit egy bizonyos könyv számára, ami esetleg nem is ebben a kontextusban készült, de mégis rokonítható az irodalmi alkotással. Különböző világok találkoznának, felelnének egymás szavára."5 Az irodalmi művel kapcsolatos gondos előtanulmányokról, illetve a minőségi, de szövegfüggetlen képekről szóló koncepciók logikai szempontból nyilvánvalóan ellentmondóak, ám épp ebben az allogikusságban érezhető meg a művészi intenció ereje és lényege: a művészi kifejezésnek, az alkotásnak mint a művészi folyamat eredményének mindenek előtt való hitelessége. A hitelességet a Tragédia-illusztrációk esetében pedig - a művészi szubjektum nézőpontjából kiindulva - úgy tűnik, leginkább az egyéni felismerést az időben eltávolító és megsokszorozó tradíció biztosíthatja mind tematikus, mind formai szempontból. Ellenkező irányból szemlélve a kérdést, az újként előálló régi, a ráismerés és felismerés aktusa után bevonódik az egyéni mítosz kereteibe, és ott elnyeri aktuális formáit. A művész vallomása a Tragédia-illusztrációk esetében - egyébként számos más Bálint-montázs keletkezéséhez hasonlóan6 - ezt a megállapítást látszik igazolni. „Bizonyos, a népművészethez kötődő motívumok alkalmazása törvényszerűnek tűnt, hiszen akár a Biblia, a Tragédia is az általános emberi sorsban gyöke­ rezik, tanulságai is általánosak. Ilyen meggondolásból használtam fel például a »cselédfolklór« vagy »stelázsifolklór« megoldásait, azaz az olyan mintákat, ame­ lyeket a polcot takaró papírcsíkokba vágnak ollóval a háziasszonyok. Ádám és Éva arcát is azért nem egyénítettem, mert nem a karakterek, hanem az általánosítható tanulságok a fontosak."7 Bálint Endre számára tehát a kisvárosi-népi életforma egy homogén közösségi kultúra rekvizítumainak tára, és ezen felül médium, az ősinek, a régmúltban rejtőző kezdeteknek a közvetítője az egyéni felé. És mint erre már utaltunk, nemcsak a szemléletrendszert és a szellemi tájékozódást határozza meg az ilyesféle retrospektív irány, hanem a formavilágot is. „Az új forma tehát kényszerhelyzet - vallja Bálint a személyiség keresi múltját, jelenét és jövőjét, hogy megta­ lálja helyét, szerepét az idő folytonosságában, és az önismeret totalitása teszi »igazzá« művészetét. Minden olyan forma, amely a kifejezés koncentráltságának köszönheti létét, továbbá megkeresi a Terra incognita felfedezéséhez szükséges - és az időben állandóan változó eszközöket, művészetnek nevezhető, természetesen tudomásul véve, hogy az »ismeretlen föld« és az odasegítő »eszköz« nincsenek meg egymás nélkül, sőt némi bátorsággal azt mondanám, hogy azonosak egymással".8 Mint az ars poeticából is kitetszik, a hagyománnyal való viszonyképzés kérdése, mind 47 �szemléleti mind formai szempontból, Bálint számára megkerülhetetlen kérdés, és ebből ugyanakkor az is következik, hogy az egyéni, a mindenkori aktuális által is szükségszerűen meghatározott. A tradíció egyidejű megtartását és felülírását a Madách-monotypiákon figurális szempontból elsősorban az angyal- és ördögalakok valamint a XII. kép robotszerű lénye jelzik, amelyek, bár többé-kevésbé szövegrefe­ rens figurák, metaforikus erejük mégis ikonikus, képi természetű. Az ördög ugyan­ is Bálint Endre gyermekkori „macskutya" rémének továbbélése, az angyalok mint „papír-angyalok", „sablon angyalok"9 már korábbi Bálint-képektől fogva jelen vannak, a robot teste az említett stelázsipapírok mintájának és a rém fejének egyé­ ni, ikonikus ötvözete. Emellett itt vannak persze az általános képi metaforák is, például a piramis, a távcső, a guillotine ábrája, amelyeknek vonalstruktúrája leginkább megfelel azoknak a mentális képeknek, amelyeket a Tragédia egy-egy szavának, nyelvi metaforájának olvasásakor, és korábbi látványi észleléseink alapján is elképzelünk magunknak. A szövegfüggőség ezeknél a közérthető képi metaforáknál működik leginkább.10 Eddig elsősorban a teória (az intermediális kutatások néhány nézőpontja, az ars poetica, az oeuvre alapkérdéseiről szóló kritika) felől közelítve állapítottuk meg, Bálint Endre Tragédia-illusztrációi inspirálnak arra, hogy az ismétlés mint olyan - ti. az egzisztenciális alapkérdések megismétlődése - tapasztalatában és tudatában, elsősorban tehát ebből a szorongást keltő nézőpontból olvassuk újra Madáchot. Nézzük most a művészi kifejezés felől közelítve ugyanezt a kérdést, vegyük számba a formai analógiák és komplementerek, a színesemények, a műfaj-referenciák (tér, idő, szcenikus értékek) valamint a képi metaforák és szimbólumok néhány példáját! A formákat határoló vonalstruktúrákat szemlélve legelőször is az tűnik fel, hogy a képek lényegében alig néhány geometrikus formát és jellemző vonalvezetési irányt variálnak. Kevés kivételtől eltekintve mindent a kör, a háromszög, a négyzet és egy különös pipa-vonal ural. Kicsiben és nagyban is láthatjuk mindegyiket. A pipa-vonal a fák formájában (II.)11, mindenütt a vállak és a karok ívében, a szárnyak vonalában (I., XV.), a halott lábának kontúrjában (VII.), az ablak boltívében (X.), vízszintes irányban az épület ívében (VIII.) és elszögletesítve a robot testsémájában (XII.) is jelen van. A kör mint a gömb síkbeli vetülete jelezheti az égitesteket, a Na­ pot, a Holdat, és a csillagokat, kettős észleled képben a földgolyó-ágyúgolyó képi jele is lehet (X.), a fa lombkoronája és gyümölcse (II.), a toronyóra számlapja (XI.), a mikroszférában hópehely (X.) és vérfolt (VII.). Egyenes vonalak mentén rendeződve díszítőfunkciót is betölthet, vagy szimbolikus utalások ikonikus jelölőjeként jelen­ het meg (XII., XV.). A háromszög-forma tiszta és független reprezentációja csak a IV. és XV. képen látható, de kombinációira, különösen a körformával való együttes megjelenésére sok példát találunk, főként az ördögarcok formációiban. A négyzet (vagy négyszög) az ördög szemének ívét (II., III.), a piramis tégláit (IV.), az ablako­ kat (VIII., XI.), a guillotine vázát és a zászlókat (IX), a robot fejformáját (XII.) írja körül. Az analógiák sorát Bálint Endre egy ritkán alkalmazott képszerkesztési eljá­ rással tovább fokozza: a figyelmet a háttér ikonikus elemeinek önértékére tereli, néhol ugyanis a formák negatívját (komplementerét) is a képi jelentésképzés szol­ gálatába állítja, ezzel az észleled képek megkettőződnek, arcok mögül arcok tűnnek elő. Az I. illusztráción az egyszerre angyali és ördögi lény szárnya alól figyel ki 48 �ránk egy különös szempár. Mindezt akkor láthatjuk, ha a transzparens „háttérnek" a jelentésképzés folyamatában félúton megrekedt jelölőit is figyelembe vesszük, vagyis az áttetsző körformákat egy új rend szerint szemiotikai kapcsolatba hozzuk egymással. A szempárhoz tartozik egy orr, amely mérete és formája miatt akár fallikus szimbólum is lehet,12 és így, bár deszakrális módon, de a teremtés képzet­ körét is felidézi a kép, hiszen hajlamosak vagyunk ezt a felsejlő arcot az Úr rejtett reprezentációjaként elfogadni. A III. illusztráción a síkfelület középső harmadában elhelyezett vörös színű folt­ csoportnak a transzparens fekete felülettel folytatott játéka indítja be a kétirányú szemiotikái folyamatot. A folytonos vonallal határolt vörös felületet a Paradicsom kerítése/fala peremének épp ügy láthatjuk, mint egy sejtelmes ördögarc kontúrvo­ nalának. Ha azonban jobban szemügyre vesszük a képet, ugyanezeknek az ikonikus elemeknek az összjátéka folytán egy harmadik jelentéssel bíró formát is felfedezhetünk. Ehhez azonban követni kell Lucifer mesterkedéseinek logikáját, fejtetőre kell állítani a képet. Az ördögarc felbukkanásai az első három illusztráción ugyanis az óramutató járásával megegyező irányban már „megcsavarták" a képe­ ket (álló helyzetű, fentről belógó, jobbról balra bekandikáló alak), nekünk csak folytatnunk kell a virtuális mozgást. Lucifer fejsémája most váratlanul az Úr arcá­ nak részévé válik, és amint a síkbeli értékek felcserélődnek (a lent és a fent átértel­ meződik), az ördög arca az Úr álarcává lesz. Értelmet nyer a vékony, színes vona­ lakkal behálózott fehér felület is (az álló képformához tartozó puszta jelölő szerepe, ti. foltértéke most jelöltre talál), szájként, az Úr szomorú arcának részeként érzékel­ hetjük, ugyanakkor láthatjuk szivárványnak is. A formai analógián alapuló észleleti kettősség így a kép nyelvén arról szól, amiről eredete a Tragédia, egyrészről teremtő és teremtése (arc és szivárvány) összetartozásáról, másrészről a jó és a rossz, a tézis és az antitézis, az isteni és az ördögi elválaszthatatlanságáról, komplementer voltá­ ról, és még valamiről: észre kell vennünk, a kép most rejtett módon diszkurzív. Az ördögarc formasémájának ismétléseivel és nagyításaival (háromszoros reprezentá­ ció ugyanazon a képen) az irodalmi mű transzcendens folyamatai (lásd az ember­ párnak a III. szín végéig fokozódó transzcendens tapasztalatait) erősödhetnek fel a befogadó mint olvasó-néző számára. A formák feloldása, a formakontúrok fellazí­ tása révén pedig (ilyen mértékben ezt másutt nem tapasztalhatjuk) a III. monotypia az álomképek elmosódottságát idézi fel. Tehát ebből a szempontból is diszkurzív, hiszen Madáchnál Ádámra a III. szín végén bocsát álmot Lucifer. Láthatjuk tehát, hogy Bálint Endre illusztrációsorozatának formai analógiái (ha­ sonlóságok és komplementerek) események helyszíneit és szereplőit hozzák refe­ rens helyzetbe, mégpedig úgy, hogy ebben a speciálisan a képi médiumra jellemző szemantikai folyamatban képesek kiiktatni az idő dimenzióját. Lucifer, az Úr és a robot (lásd a fejformákat); a növényi és a kozmikus világ (lásd a körforma analógiá­ it); a demagógok és a próféta (lásd az V. és VI. kép testséma-variációit) és más, egymástól távoli vagy egymásnak ellentmondó jelenségek és dolgok ugyanannak a teremtésnek időtől függetlenül létező arcaiként mutatkoznak meg. De nemcsak a formaanalógiák teszik újjá a befogadó előtt az egykor voltat, és ál­ lítják megkerülhetetlenül elénk jövőnek, időtlennek a nagy kérdéseket, ugyanezt eredményezi az illusztrációknak a szcenikus- és térviszonyok kiépülését meggátoló síkszerű kompozíciója is. Mivel általában a kép az időt leginkább a térviszonyok 49 �kialakításával tudja kifejezni, ennek kiépítetlensége az illusztrációkon eleve, már az egyes képeken is, kronotopikus bizonytalanságot eredményez. A monotypiák többségén az előtt-mögött térviszonylata a két dimenzió fent-lent irányára reduká­ lódik (pregnáns, ahogy a VII. kép alján a művész elhalványítja a fekete színt köz­ vetlenül a perem mentén, és ezzel a csuklyás alak és az előtte fekvő holttest térvi­ szonyai bizonytalanná válnak), másutt a dekoratív, árnyalatlan foltok (IX., X.) vagy éppen az ár, a lebegés tematizálása (XIII.) tartja síkban a látványt. A képek, különösen drámai művek illusztrációi, a szcenikus kompozíció révén is kifejezhetik az időt, ám Bálint Endre képei ezt a lehetőséget is elutasítják. A monotypiák vagy eleve egyalakosak, vagy ahol emberi viszonylatokat tükröznek, ott a beállítások oly mértékig kanonikusak, sőt banálisak, hogy sem a mozdulatok­ ból, sem a testhelyzetekből nem következtethetünk többre, mint ami ténylegesen ábrázolva van, ami általánosan leolvasható egy felemelt kar (V., VI., VII.) vagy egy bandukoló emberpár látványából (III). A sokalakos képek pedig (az V. és a XV.) avval játsszák ki a műfaji szabályokat, hogy az alakok monoton ismétlésével a for­ mára és nem a formák közti viszonyra helyezik a hangsúlyt. Az athéni szín (V.) szereplői például a pontos forma-ismétlés, az egyforma csimpaszkodó testhelyzet ábrázolása miatt inkább látszanak egy ketrec állati lényekre emlékeztető foglyai­ nak, mint individuális és dialógusra képes emberi lényeknek. A vizuális alkotások időbeli folyamatok ábrázolására egymásközti narratív vi­ szonyok kiépítése révén is képesek lehetnek, erre azonban, úgy tűnik, még kevésbé tesznek kísérletet Bálint Endre illusztrációi, mint az előbbi két megoldási módra: nincs pl. azonosan ábrázolt főhős és tárgyi környezet, az eseményeknek alárendelt nézőpontstruktúra stb., amely mindezt biztosíthatná. Annál inkább megfigyelhetjük viszont a képeken az időtlenítés, mint az eddigiek­ kel ellentétes irányú művészi eljárás ikonikus nyomait, helyeit. Bár az eddig el­ mondottakból erre a képi folyamatra (tehát az időtlenítésre) eleve következtethet­ tünk, ám mindezidáig csak azokról a strukturális és formai tényezőkről szóltunk, amelyeket Bálint Endre nem használt ki, pontosabban szólva megkerült a képalkotói eljárásban. Éppen ezért, pozitívan fogalmazva, a továbbiakban arra érdemes figyel­ nünk, mi az, amit viszont kihasznált és felhasznált koncepciója érvényesítése érdeké­ ben. Válaszunk a színviszonylatok és a vizuális szimbólumok értelmezésére irányul. A képek háttere, illetve a hátteret helyettesítő színes felületek sehol nem egyne­ műek, a „színek rendkívül egyéni alkalmazása, transzparenciája" itt is, mint a Bálint-festmények többségén, védjeggyé válik.13 A transzparens felületkezelési eljárás, tehát a hengerrel felvitt nyomdafesték-rétegek áttetszővé tétele, a mediálist, az anyagszerüt a jelentésképzés érdekében használja ki. Bizonyítja ezt, hogy éppen az idők kezdetéről, a végtelenbe nyúló temporalitásról (is) szóló I. illusztráció felülete a leginkább átsejlő, a másutt két-, esetleg háromféle szín (II., XI.) helyett itt négy-, helyenként ötfélét is láthatunk, sőt az egymáson rétegződő fehér, rózsaszín, kétféle kék és arany összjátéka a kép figuráit sem hagyja érintetlenül. A kép nyelvén szól­ va az idő maga, változatlansága és végtelensége, minden emberitől független foly­ tonossága jelképeződik. Meglátásunk szerint a színek Bálint Endre monotypia-sorozatában önmagukban is képesek a XV. képhez mint végső ponthoz elvezetni a nézőt. Azontúl ugyanis, hogy ez a kép tipografikus és diszkurzív értelemben is evidensen zárókép - hiszen 50 �az 1972-ben megjelent kiadásban utolsóként köl i k, valamint figurációi lehetséges­ sé (ha nem is szükségszerűvé) teszik a Tragédia záró jelenetéhez való diszkurzív tarozást - a képsorozat színeseményeinek is célja a bizarr rózsaszín megtalálása. Ez a fehér színnel transzparentált, egyszerre a reménységet jelentő, mégis bárminemű dolognak a komolyságát, sőt a hitelességét is megkérdőjelező szín ott bujkál mind­ végig a képek mögött, és néhol, a nemes, de elvetélt eszméket jelző képi metafo­ rákban részlegesen már korábban is érvényre jut. Funkciója változatlan: a művészi emóciók és reflexiók érzékivé tétele; az 1. képen az Úr kinyilatkoztatásait kísérő angyali szólamok ideái, az „Eszme"; az „Erő", a „Jóság", a VI. képen a Péter apos­ tol hirdette szeretet, a IX. képen a szabadság-egyenlőség-testvériség elvetélt eszmé­ jének ikonikus-reflexív jele. A XV. szín transzparens felülete tehát a rózsaszín szimbolikájának általános és viszonylag állandó, úgy is mondhatnánk, köznapi jelentését hozza működésbe, egyszerre válik a remény és a bizarrá lett érzések és eszmék kifejezőjévé. Ugyanez a helyzet a ráapplikált figurák, a papír-angyal-sémák szemiózisával. Önmagában ugyanis az angyalnak mint képi metaforának az alkalmazása, főként az utolsó ké­ pen, köznapi és magától értetődő: az angyalok diszkurzívan utalnak a Madách által „angyalok kara"-ként megnevezett szereplőcsoportra. Ám a sötét színek és a for­ marészletek meghökkentőek. A „stelázsi-motívum" apró négyszögei fegyvertartó szíjat idéznek, halottra, csontvázra vagy csuklyás emberre emlékeztet az üres szemgödör, a lábak szárának megduplázása pedig a növényi (lásd gyökér), vagy az állati (négy láb) létre asszociáltat. A szárnyak csonkák, többségük a halandó ember váll- és karformáját idézi, párjuk pedig egyszerűen „lemaradt" a képről. De nem megnyugtató a két sértetlennek tetsző szárny látványa sem: harci és védelmi fegy­ verek, pajzsok formai analogonjai. A színanalógiák is negatív kontextust teremte­ nek: az angyalokat a demagógokkal, a gyilkos bizánci „baráttal" és a londoni ár­ nyéklénnyel hozzák kapcsolatba. Újabb többértelműségre bukkanunk a képen, ha a háromszögeket mint a síkmértani szerkezetegész által kiemelt formációkat szemlél­ jük. Bálint Endre itt ismét egy köznapi szimbólumot használ fel egyéni módon. A transzcendens képi metaforának látszó felső háromszög olyan, mintha gyermekko­ runk háromszögvonalzójának lenyomata lenne, az angyalok - akik közül az egyik talán „jó" is, hiszen teste nem fekete - ezt a játékszerű reprezentációt „cipelik", védelmezik. A Tragédia vonatkozó helye ez lenne: „az Úr dicsőülten, angyaloktól környezve".14 A hangsúlyozottan formasémákat és szimbolikus-ikonikus reprezentációkat tar­ talmazó, jelölőivel az imaginatív szférát megcélzó képen „valóságosnak" egyedül csak a képsíkba alulról benyúló háromszög látszik. A telített szín, és a vonalirányo­ kat síkmértani helyzete miatt is határozottan egybetartó, és így erőt kifejező forma legalábbis ezt sugallja: egy háromszöget látunk, amely nem akar másként feltűnni, mint ami. Az erőteljes formai absztrakcióival a jelentéspotencialitások betöltését meggátoló, illetve bizonytalanná tevő, avagy éppen megsokszorozó képsorozat itt, a „valóságos" háromszöggel, a forma szokatlan elhelyezése révén is hat: az egyenlő oldalú háromszöget a monotypia alsó peremére illesztette a művész, és a tér rend­ hagyó szegmentálása és az intenzív szín nemcsak ide vonzzák a tekintetet, de ki is vezetik a képkereten túlra. Kivezetik, vagy éppen bevezetnek onnan a képvilágba, és bizonyára nem véletlen, hogy éppen az egyenlő oldalú háromszög szakrális 51 �jelképén keresztül, amelyet már a kereszténység előtti időkben Xenokratész görög filozófus „isteni"-nek nevezett.15 Amennyiben ez így van, tehát a „valódi" három­ szög Bálint Endre képén az Urat szimbolizálja, úgy a félig-meddig az angyalok testére transzparentált felső háromszög is elnyerheti helyét a képi szemiózis folya­ matában. Ez a másik háromszög, amely a „valóságos" háromszög félig sikerült lenyomatának, a háromszög mint képelem ikonikus megjelenítésének, tehát a rep­ rezentáció reprezentációjának látszik, természetesen ebben az értelemben a „dé­ moni" megfelelője. Ezt a feltételezést megerősítheti az a tény, hogy bár a felső há­ romszög a színviszonylatok miatt az alsó másának látszik, formai szempontból mégsem függ tőle teljesen, hiszen nem egyenlő oldalú, hanem egyenlő szárú há­ romszög, és ekképp, a szimbolikus hagyományban, nem az isteni, hanem épp ellen­ kezőleg, a démoni szimbóluma. Hogy mi a jó és ki a rossz, avagy ki a jó és mi a rossz? Tapasztalhattuk, erre a kérdésre az ikonikus absztrakciók inkább jelentéspotencialitásokat, semmint egyér­ telmű választ kínálnak. A bizonytalanságot illetve többértelműséget ugyanakkor a XV. kép komplementer formajátéka sem hagyja elcsitulni. Ha jobban megnézzük ezt a monotípiát, ha hatni engedjük nemcsak az alakokat, de az alakok közti viszo­ nyokat is, akkor láthatjuk, hogy a negatív, komplementer formák szíveket rajzolnak a képre (lásd a felső sor angyalainak szárnya által elkeretezett síkrészeket), és ha még tovább szemléljük a XV. illusztráció különös kompozícióját (hol a pozitív, hol a negatív formákat hagyjuk érvényre jutni), egyszer csak fel fogunk fedezni egy többszörösen rejtett, ismert formát is. A két háromszög orrnak és szájnak felel meg, a két „cipekedő" angyal egy-egy szemnek, a pajzsok vonala és a fenti angyalok szárnya által elkeretezett rész pedig arc és szarvak kontúrjának. Ezeket a forma- és arányviszonyokat már ismerjük. Lucifer néz ránk, és pontosan olyan alak­ konstellációban sejlik föl, amilyenbe Madách művének alapkoncepciója is állítja. Lucifer az Úrnak mondja: „Ott állok, látod, hol te, mindenütt" (I. szín).16 A mindent végképp elbizonytalanító helyzet, amelyet Ádám leginkább a XV. szín elején él át, a drámai hezitáció, a miben és kiben lehet bízni gyötrő kérdése, Bálint Endre monotypia-sorozatán időllenített kérdéssé válik. A befogadó a képek formaanalógiái, a formai komplementer viszonyok, a síkszerkezeti megoldások és a színek, általuk az idő transzparentálása révén a „volt-vonatkozások szorongáskeltő bizonytalanságába"17 helyeződik. A megértés folyamatában a szép kolorit, az alak­ variációk és a diszkurzív utalások elindította mozgás az egykor volt felől indul el, és egy jövőbe kiterjesztett jelenbe érkezik, ahol a Tragédia egzisztenciális alapkérdé­ sei újból megjelennek, és mindig új eltéréssel ismétlődnek. A mindig változóban megmutatja magát az állandó. Jegyzetek 1 Bálint Endre 1971-ben elkészült monotypiái abban a textológiai szempontból sokat vitatott Tragédia-kiadásban jelentek meg, amely Szabó József nevéhez fűződik, és amelyet a Szépirodalmi Kiadó adott közre 1972-ben. 2 A diszkurzivitás és a figuralitás komponensének elkülönítésével kapcsolatban Id. Norman B ryson : Word and Image: French Painting o f the Ancien Regime. Cambridge: Cambridge University Press, 1981. 3 Bálint Endre nyilatkozatát Id. P. S zabó Ernő: Madáchi pillanatok. In: Palócföld. 1983/1.38. 52 �4 A Sorsomról van szó című kötet néhány oldala szinte a Tragédia egy-egy kérdésének és szituációjának prózai parafrázisaként olvasható. Vö.: Bálint Endre: Sorsomról van szó. Bp.: Magvető, 1987. 11., 131-132. 5 P. S zabó Ernő: Madáchi pillanatok, 38. Ugyanerről lásd még Bálint Endre vallomását, Az illusztrátor mint fordító. In: RÁKOS Sándor (szerk.): Tanulmányok a műfordításról. Bp.: Magyar írók Szövetsége, Műfordítói Szakosztály, 1975. 6 A tradíció és az egyéni mítosz viszonyát a bálinti életműben részletesen tárgyalja a kritika, lásd például a Művészet 1977/6. számának tanulmányait és Román József monográfiáját (Román József: Bálint Endre. Bp.: Képzőművészeti Alap, 1980.). 7 P. S zabó Ernő: Madáchi pillanatok, 38. 8 B álint Endre: Sorsomról van szó. 102-103. 9 Román József a gyermekkor jellegzetes motívumai közt (például varázsló vándorle­ gény, léggömb, lófej, kerék, temetőfal, stb.) tartja számon a „macskutya" rém figurá­ ját, és a népi tradíció figurái közt (például mézeskalácsszív, parasztház, kapu, főkö­ tők, stb.) a papírangyal-motívumot. Román József: Bálint Endre. Bp.: Képzőművészeti Alap, 1980. 10 Ehelyütt csak említést teszünk a monotypia-sorozat azon képi metaforáiról, ame­ lyeknek értelmezése túlmutatna a dolgozat tárgykörén, noha a sorozatot hosszasab­ ban szemlélve kétségtelenül észrevehetünk olyan formákat is, amelyek kettős jelen­ tést hordoznak, és amelyeknek „másodlagos", a képegész szemiózisától elhajló jelen­ tései különösen ironikussá, helyenként játékossá teszik a képeket. E kettős jelentések szándékoltsága mellett épp úgy érvelhetnénk, mint ösztönös, akaratlan voltuk mel­ lett. Nem nehéz például az Athéni szín oszlopformájában egy emberi orr- és szájfor­ mát észrevennünk. A vizuális metafora itt különösen szokatlan (főként a textus felől nézve szokatlan és nondiszkurzív) jelenségeket kapcsol össze. Itt pontosan arról az észlelési jelenségről van szó, amit Schuster így ír le: „az elsőként megfejtett jelentés körül szerveződik az azt követően tudatosodó jelentés észlelése, aminek folytán in­ gerelemeit átdefiniáljuk, másképpen látjuk" (Martin Schuster : Művészetlélektan. Bp.: Panem, 2005. 93.). 11 A római számok a monotypia-sorozat egyes képeinek sorszámai, amelyek, mivel Bálint Endre a Tragédia strukturális tagolását követve színenként egy-egy illusztrációt készített, megegyeznek a Madách-mű színeinek sorszámával. 12 Beke László Bálint Endre montázsait értelmezve arról szól, hogy az oeuvre bővelke­ dik archetipikus szimbólumokban, és hogy többek közt szexuális elemekkel, nyílt erotikus utalásokkal is találkozhatunk a képeken. (B eke László: Élet-bontás: Lifemontázs. In: Művészet. 1977/6. 24.) 13 A transzparens felületkezelésről, tehát az áttetsző, átlátszó festékrétegek egymásra építéséről, és Vajda Lajos művészetével való kapcsolatáról ld. Román József: Bálint Endre, 104. 14 M adách Imre: Az ember tragédiája. Bp.: Szépirodalmi Kiadó, 1972. 302. 15 Vö.: Hans BIEDERMANN: Szimbólum-lexikon. Bp.: Corvina, 1996. 151. 16 M adách Imre: Az ember tragédiája. Bp.: Szépirodalmi Kiadó, 1972.14. 17 Az ismétlésről mint Kierkegaard filozófiájának egyik alapkérdéséről szólva jegyzi meg Bacsó Béla: „Így szabadítja meg Kierkegaard az énfelfogást az identitás kénysze­ rétől, és helyezi bele az ént a volt-vonatkozások sokszor szorongást keltő bizonyta­ lanságába." BACSÓ Béla: Ismételhető-e az ismétlés? In: Határpontok. Hermeneutikai eszszék. Bp.: T-Twins Kiadó - Lukács Archívum, 1994. 68. 53 �B ó d i K a ta lin Lector in fabula A rejtőzködő olvasó Kazinczy Bácsmegyeyjében és Kármán Fannijáiban „Egy nap, mi ketten, egy könyvet lapozva, olvastunk benne Lancelotto rejtett szerelméről, nem is gondolva rosszra. Szemet ez gyakran szememen felejtett s arcunk az olvasásba belesápadt; de főleg egy pont lett, ami megejtett. Szent mosolyáról olvasván a vágynak, mely csak egy csókra szomjazik bolondul, ez, aki tőlem többet el se vállhat, ajkon csókolt, remegve izgalomtul. Igy Galeottónk lett a könyv s irója. Aznap többet nem olvasánk azontúl." (Dante: Isteni színjáték) (az olvasó kétszer) Dante Isteni színjátékában a Lancelot és Guinevra szerelmét feldol­ gozó középkori lovagregényre utaló passzus a művet és a szerzőjét Galeottóként jelöli, aki a könyvben a szerelmesek egymás iránti érzelmeinek közvetítőjeként szerepel. A történet okozta élmény nyomán egymásra találó Paolo és Francesca szomorú sorsának története a következő évszázadok olvasási tapasztalatának is címzett példázat az irodalmi szöveg befogadásának veszélyeiről. Az olvasóra ilyen közvetlen hatással bíró regény legendája a XVIII. század második felében kerül újra előtérbe, immár valós olvasók részvételével: a Werther, valamint gyorsan elterjedő fordításainak megjelenése nyomán öngyilkossági hullám söpör végig Európán.1 A megrázóan szenvedélyes történetek iránti olvasói igény ez idő tájt már általánosan jelen van az irodalomban és, vagy éppen ezáltal a hétköznapi életben: az 1770-es évek elején többek között Rousseau is odaadóan lelkesedik egy rövid újsághírben megjelenő történet iránt.2 A tudósítás egy lyoni szerelmespár tragikus haláláról számol be, akiket szüleik tiltottak el egymástól, a jegyesek egy vidéki kápolnában vetettek véget életüknek a ruhájukhoz rózsaszínű szalaggal erősített pisztolyokkal. A könnyfakasztó történetek az óriási táborra szert tévő érzelmes románokban, levélregényekben, memoárokban, sőt a heroidákban is helyet kapnak. Ezek az ese­ tenként végzetes hatású, regényekben szereplő vagy legendává váló történetek felhívják a figyelmet az olvasott szövegekben rejlő mechanizmusokra, amelyek eredménye az olvasó érzelmeire tett elemi befolyás. A levélregények esetében meg­ lehetősen feltűnő ez a törekvés, amelyet elsősorban az autodiegetikus narráció, valamint a szöveg köré teremtett fikció hangsúlyoz. Ez magától értetődően egy bizonyos olvasói magatartást rendel magához: azt a fajta naiv olvasást, amelynek során a befogadó valós történetnek tételezi olvasmányát, s az így alapvetően és 54 �szükségképpen visszahat viselkedésére. Éppen ezért minden olyan értelmezésnek, amely ezt a szövegtípust kíséri, mindig számot kell vetnie az olvasóval. Tehát az olvasó. Aki nélkül persze egyetlen értelmezés, de egyetlen irodalmi szöveg sem jöhet létre.3 Pontosabban kell tehát rögzíteni a napló- és levélregények evidenciaként kínálkozó olvasását, amelyben előrébb vihet egy olyan kitérő, amely ezt a tautologikusnak mutatkozó megfogalmazást oldhatja fel. Az irodalmi szövegek interpretációjának történetét szemlélve látszólag egyszerűen megérthetjük a szerző-mű-olvasó közötti kapcsolat különböző összefüggéseinek időbeli vizsgálatával.4 Az autonóm irodalom három összetevőjének valamelyikét kiemelő, koronként, értelmezői koncepciónként változó mértékű megközelítési módok azonban termé­ szetesen könnyen félrevezetővé válnak, amennyiben az értelmezés kizárólagosan érvényes szemponttá teszi a választott kiindulópontot. Szerzőt, művet avagy olva­ sót az irodalmi elemzés origójává avatni persze nem feltétlenül az éppen érvényben lévő értelmezői diszkurzusok kényszerítő erejét követve lehetséges, hanem úgy is, hogy megpróbáljuk felismerni a szöveg által felkínált olvasásmódok egyikét. Magától értetődőnek tűnhet, hogy mindenfajta értelmezés elsősorban az olvasó teljesítményén múlik, ugyanakkor bizonyos, hogy az interpretáció mindig a szöveg függvénye is, amennyiben az mindenképpen határokat szab vagy lehetőségeket kínál a befogadásnak. A szöveg ilyesfajta korlátozó hatása természetesen mégsem feltétle­ nül negatív hatású, sokkal inkább felfogható az általa felajánlott olvasásmód egyfajta, a felfedezés utáni helyzetből visszatekintve evidens interpretációs irányként. Bizo­ nyosan különbözik ez a felkínált értelmezési lehetőség minden egyes irodalmi szöveg esetében, de talán érvényes lehet az az elgondolás is, hogy egyes műfajokhoz, szűkebb szövegcsoportokhoz szorosabban kapcsolódik egy-egy megközelítési lehetőség. A napló- és levélregények elemzése során az olvasó szerepe vagy inkább az olvasó­ nak szánt szerep számos esetben előkerül a különböző szempontokat felvető értel­ mezésekben. A szövegek poétikai-narratológiai leírásakor könnyen belátható, hogy elengedhetetlen az olvasói teljesítmény formáinak körüljárása. Ezen evidenciaként jelentkező irányok mellett azonban a vizsgált szövegekben rendre előfordulnak olyan passzusok, amelyek - mintegy elidegenedve az elbeszélt történet vonalától - kizáró­ lag a regény olvasójához, és nem a levelek címzettjéhez, illetve nem a személyes fel­ jegyzéseket őrző naplóhoz szólnak. Összegyűjtésük és szerepük értelmezésének hozadéka egyértelműen a műfaj pontosabb leírásához járulhat hozzá, így persze nyil­ vánvaló, hogy nem függetleníthetők sem a valóságvonatkozás, sem a narráció elem­ zésének eredményeitől. Hiszen egyrészt a valóságvonatkozást felfüggesztő, másrészt a történet narrációját biztosító szöveghelyekről van szó. A felvetett elemzési irány, vagyis a szövegek értelmezése az olvasó szerepének körüljárásával persze rögtön pontosításra szorul, hiszen az alábbiakban nem kifeje­ zetten a napló- és levélregények korabeli olvasóközönségéről vagy a szövegek által igényelt olvasói teljesítményről lesz szó. Ez az olvasáspróbának is nevezhető meg­ közelítés ennél sokkal direktebb. A műfajt képviselő darabok egyikében ugyanis rendre előfordulnak olyan passzusok, amelyek figyelmesebb átolvasása arra enged következtetni, hogy azok kifejezetten a mindenkori olvasó szövegértését segítik elő. Az érzékeny levélregények egyikéről, a Bácsmegyeyről (illetve majd részben a Fanniról) van tehát szó, amelyekben a visszatérő történetséma egyértelműségét kell biztosí­ tani, elsősorban a metonimikus elbeszélés egyértelműségével. A fragmentumokra 55 �bomló szöveg ezt a törekvést viszont eleve aláássa, vagyis a töredékesség olvasási tapasztalatára egyszerűsíthetjük ezeket a szövegeket. A metonimikus olvasást elő­ segítő részletek a szövegdarabokban lényegében észrevétlenül foglalnak helyet, hiszen az alapvetően ilyen típusú elbeszélésmódokon nevelkedő olvasó számára ezek fel sem tűnnek, azonban a műfaj poétikai leírása által igényelt mélyrehatóbb olvasás következtében elkülönülnek a szövegeken belül. Ezek a rejtőzködő részle­ tek tehát az olvasó szövegbeli rejtekhelyei, s mint olyanok, szükségképpen redun­ dáns passzusok, hiszen szerepük a történet érthetőségének biztosítása, egységes irodalmi művé formálása. Ezzel pedig - végeredményben - fölül is írják azt a szer­ zői szándékot, amely a szöveget egy spontán, nem irodalmi alakulatként közvetíti annak az olvasónak, aki a szándék szerint hiteles történetként tételezi a textust. Az olvasó helyzete ezáltal paradoxszá válik, hiszen egymásnak gyökeresen el­ lentmondó szerepekben jelenik meg a szöveg körül, sőt abba beleírva: egyrészt indiszkrét leskelődőként, aki elfogadja a felkínálkozó imitált önéletírói paktumot5 a nagyon személyes, publicitást elvileg kizáró történetben. Másrészt viszont egy „klasszikus" regényolvasó is beleíródik a szövegbe, aki számára szükséges a törté­ net logikus és egyszerű megértése. Ez a kettősség viszont egy olyan feszültséget hoz létre a napló- és levélregényekben, amelynek végül az egész műfajra van hatá­ sa, így megjelenik ezáltal annak poetológiájában is. (lineáris írás) A levélregények narratív technikájából adódóan a szövegekben mind­ végig hangsúlyos a narrációs aktus jelenléte, vagyis az elbeszélt történet mellett a történet elbeszélésnek eseménye is kiemelten jelen van.6 A narrátor jelene és az elbeszélt történet ideje csaknem egybeesik, hiszen a levélíró vagy a naplóbejegyzé­ sek készítője a fikció szerint időről időre, az események bekövetkeztével rögzíti a körülötte zajló eseményeket. A történet ily módon zajló bemutatása elvileg az egyéni tudat korlátai által van leszűkítve, s csak a folyamatos történés pillanatnyi állapotait, tehát egy viszonylagos jelent közvetít a narráció: a levél- vagy naplóíró azt tudja, amit az írás pillanatában érzékel és megért.7 Ez tartozik ugyanis hozzá a kizárólagos mindentudó elbeszélői instancia megszüntetéséhez. Ez a kvázi jelent közvetítő narráció több irányú. Ilyen lehet például az írás pilla­ natának referenciális és metaforikus leírása, amely kifejezetten nem-diegetikus jellemzőkkel bír, a leírás „annak az általában elbeszélő szövegnek az összekötő eleme, amelyikben szerepel."8 A napló- és levélregényben ez az általában mellékes, sőt funk­ cionálisnak értelmezhető szövegtípus fontos szereppel bír: inkább a nemdiegetikus elemek azok, amelyek uralják a mű egészét. Kiválóan érzékelhető ez a technika a Fanni hagyományai bejegyzéseinek számottevő részében, ahol a természet leírása összekapcsolódik a lélek állapotának megmutatásával: „Szép vólt a' Reggel. A' Hajnal könyvező Szemmel költt-fel. Frissítő Szellők lehellettek. Az Illatok' Fellegei széllyel haboztak a' nedvesített Mezőkön. A' megvidított egész Teremtés mosolygott. Víg vólt az én Szivem is. - Határos a' Mezőkkel, mellyek Kertünk mellett elterülnek, egy kedves Fiatalas. Az Allya puha zőld Hanttal kipárnázott, és tiszta. Az én sok reggeli Szarándokságim' Helye. Egy Könnyvvel Kezembe' lépegettem elé a' Gyönggyel kirakott Térenn, míg az Erdőtskének Boltozatjai alá jutottam."9 A Bácsmegyeyben kevésbé jellemző a természetre való gyakori hivatkozás, de ott is megjelenik a levélíró aktuális érzéseinek közlésére: 56 �„Nékem úgy tetszik Barátom, hogy nemsokára által-esem szenyvedésimen. Itt a ’ hideg ősz; 's ha a' fáról eggy harasztot látok le-esni, úgy tetszik mintha az életnek eggy erejét veszteném-el, - 's nem mondhatom-ki m illyen kedves nékem ez a' vélekedés."10 A Fanni’ hagyományaiból vett példa is a kronológiájában töretlen, a megírás pilla­ natával szinkron elmélkedés és közel egyidejű események közlését mutatja: „Az Ember' Nyomorúságai véghetetlenek! - Szegény szenvedő Barátném! Most már el­ hiszem, hogy Vég nélkül nyomorúltt vagy. Még mots-is hallom Szavaidat, midőn Történe­ tedet le-beszéllted."u (beszédes anakróniák) Leegyszerűsítve az mondható el tehát a levél és a napló elemi természetéből adódóan, hogy az ilyen típusú szövegek időkezelése12 a történet­ mondást vizsgálva lineáris, amelyet nyilván megerősít adott esetben a dátumozás, illetve az eseményekre való utalásban az idő múlásának explicit kifejezése.13 Viszont, s itt térek vissza a probléma felvázolásakor már röviden körülírt problémához, ezt a linearitást a Bácsmegyeyben a szöveg időről időre megbontják olyan szövegrészek, amelyek tehát elsősorban az olvasó rejtekhelyei. Vagyis elsősorban az olvasónak, és nem a levelek fiktív címzettjének szólnak, hiszen szerepük a történet egyértelművé tételére, az egyetlen jelentés pontos fenntartására irányul, s mint ilyen, kifejezetten az érzékenység diszkurzusát hordozó levélregény-típusra jellemző eljárás. Ehhez a leggyakrabban az elbeszélés narratív anakróniákat, vagyis a történet és elbeszélése közötti sorrend megbontását alkalmazza.14 Az analepszisek, azaz a már korábban bekövetkezett eseményekre történő utalások funkciója az olvasó emlékezetének megerősítése vagy akár helyettesítése lehet. A Bácsmegyeyben a Marosyhoz szóló levelek rendre analepszisekkel terheltek, elsődleges témájuk a panaszos vallomá­ sosság, amelyhez viszont folyamatos igényként jelentkezik a korábban már elbe­ szélt múlt felidézése. Az első idézett részletben Bácsmegyey azt indokolja, hogy miért éppen Marosyhoz szólnak bizalmas levelei, a második passzus pedig a Mancival ellehetetlenülő kapcsolat tragikumát idézi újra az olvasó emlékezetébe (egyébiránt mindkét levél Marosynak van címezve): „Nagy indiscretio az én bennem, látom én azt magam is, édes Marosym, hogy én néked, boldog Szeretőnek, panaszlom azokat a’ kínokat, mellyek szegény szívemet martzangolják. [ ...] Marosy, mondám gyakran ollyankor, édes Marosym! nyitva tartod é te nékem ezeket a’ karjaidat ha boldogtalan találok lenni? Szent szívre-szorúlással esküdted te azt nékem, - ’s imé most midön szerelmem’ gyötrelmeit magam többé nem hordhatom, imé eszembe jut esküvésed, 's ez nyugtatja-meg szívemet, ha miattad engemet vádol.”15 „Ó Marosy, tsak te tudod azt, mit szenyvedek én. Ezer meg ezer embert látok magam kö­ rül, hogy ők munkás botorkázással szédelegnek körültem, egyedül állok e ’ közt az ezer meg ezer közt, 's haszontalan tekintgetek körül, ha nem látok é eggyet, a ’ ki nékem, úgy mint te, kezet nyújtson, 's a' koporsóhoz késérjen, melytől már úgy se vagyok távol. Mantzi! Mantzi! ha nékem akkor, mikor először láttalak, mikor úgy tetszett hogy fel-találtuk egy­ mást, te el-pirúltál, én pedig mindjárt akkor ki-beszéllhetetlen szerelemmel szerettelek, 's te az után azon az estvén, eggy ollyan tekintettel, a' melly belső részeimen is keresztül-hatott, nékem a ’ szerelem’ leg-első tüzes tsókját adtad, úgy hogy nékem eszem és mindenem el veszet; - ha nékem akkor Mantzi! valami jó Lélek meg-súgta volna, hogy te ezzel a ’ tsókkal szívem­ be el-ólthatatlan tüzet öntessz, a' melly éltem’ virágját el-tépi, ’s minden kívánságaimat 57 �utána d való örökké tartó szomjúsággá változtatja, - borzadással fejtettem volna ki maga­ mat karjaid közzül, mintha a halál' hideg karjai öleltek vólna-meg, 's szaladtam volna szaladtam vóln a .----------- " 16 Az olvasó szövegbeírása ugyanakkor az anakrónia ellenkező időirányú típusá­ ban, vagyis a prolepszisekben is rendre megtörténik. A prolepszisek lényegében anticipációk, vagyis a később bekövetkező események előzetes bemutatásai,17 azaz lényegében a történet tétjének felülírói. Ezek az anticipációk a történet szempontjá­ ból lényegében a levélíró önjellemzéseiként működnek, mivel ezek a helyek részle­ tesen tematizálják a szöveg íróját. A Bácsmegyeyben ez az önmeghatározás csak a másikban való önmegértés hermeneutikai aktusán keresztül válik lehetségessé: ez a másik egyfelől önmaga megkettőzése, másfelől pedig egy hozzá hasonló léthelyzetű szubjektum. Megkettőződése tehát az önmegértés egyik lehetséges tere, de rend­ szerint egy proleptikus narratívában:18 a kívülről való önmegpillantás kimondhatóvá teszi önmagát önmaga számára. Ez egyrészt az álmaiban valósul meg, ame­ lyeknek főszereplőjeként saját sorsát látja virtuálisan megvalósulni: „Mantzi az Istenért! ha bé-találna telljesedni, a' mit álmodtam! Azt álmodtam, mintha más tsókolt volna meg, te pedig édesen mosolygottál reá, én eggy hosszú fejér ruhában vóltam, 's messze állottam tőlled. [...] Kiáltani akartam rád, de nem vólt szavam, ebben a' rettenetes el-tsüggedésben lábadhoz borúltam, 's fel-ébredtem."19 A másikban való önmegértés másfelől a Bácsmegyeyhez hasonló léthelyzetű emberek megismerésében jön létre. Bácsmegyey gyakran ír szerencsétlenül járt szerelmesek tragikus történetéről, amelyeken keresztül megérti életérzése végze­ tességét. Egy temetési menet látványa is önmeghatározása alapjává válik: „Ma reggel eggy fiatal szép lyány’ koporsóját vitték-el ablakom alatt [...] Te boldog boldog vagy! kiálték! 's le-hallatszék kiáltásom. Te is utánna mégy. [...] Ó! el-beszéljem é, mit láttam? - Mantzit magános szobájában az el-hervadtt, meghóltt Bácsmegyey felett láttam sírni."20 Erzsus és Jászai története és a sorsukba történő beavatkozás ösztönzi Bácsme­ gyeyben azt a végső felismerést, hogy szerelmének beteljesíthetetlensége életének megszűnését jelenti. Mindezek a prolepszisek egyben kicsinyítő tükörként is működ­ nek, s mint ilyenek, az olvasót irányítják, vagyis az ő rejtekhelyeiként értelmezendők, hiszen egyetlen értelem, vagyis az érzékeny történet teleologikumát erősítik.21 A Fanni esetében is felismerhető ez a szereplőt és az olvasót is karakterizáló nar­ ratív eljárás, ráadásul éppen az idő és egyben a történet linearitását tematizáló passzusban. Fanni saját sorsát megjósolva ebben a prolepszisben kilép a természet körforgásából, ami története céljának beteljesülését jelenti: „Derűl a' Kikelet. Elevenség és Élet terjed mindenfelé tőle. Én bennem az éltető Erő Nap­ ról Napra fogy. Elestek Tetemeim, szegény Szívemet durva Héjj borította-bé... Mint repdesett másszor Tavasz' Eljöttére! A' legelső Fetske, melly mellettem elcsapongott, a' legelső Gólya, melly a' Levegőbe' evezett, édes Andalodásba hozott... A ’ Patsirta fennyen járó tsavargó Éneke Öröm-Hírmondó volt. A' Rózsabimbó, a ’ Kikirits, mellyet legelőször meg­ láttam, örvendező Kiáltásra fakasztott. Most megrezzent a ’ Fetske, a' Gólya Képzelődésem' félrevezeti, és a' Messzeség, Elválás, Elreppentés Képeit támasztja fe l bennem. A' Patsirta 58 �halálos Éneket dalol. A' Kikirits és a' Rózsabimbó (így sohajtok) talán a jövő Tavaszkor Síromon nyílik. — Hová lettél gazdag Képzelődésem! a' melly akkor is gyönyörködtető valál, midőn édes Szomorúsággal árnyékoztál be! Kiapadott e' szép Folyamatod? - vagy ki zavarta meg tiszta Kristályodat?— A' tavaszi Fellegek, mellyeket a' Magasság' Üregében a' Szellő renget, bús Árnyékot hánynak a' tsirádzó Mezőre, és széjjelszaladoznak zöld Táb­ láján... Mint ezek, eggy Pillantatban, úgy múlik el az én Életem is. A ‘ Múlandóság' szomo­ rú Képei követnek itt, a ’ hol L ábam alatt, Fejem felett, 's körültem ezer Élet ered, és minden új Életre felkel." (276.)22 Az olvasó tehát nem csak leskelődőként, a valóság illúzióját élvezve rejtőzködik a szövegben, hanem paradox módon meg is szólítja őt a szöveg a befogadás meg­ könnyítése végett, ami viszont éppen a napló- és levélregény műfaji paktumának érvényességét ássa alá. A Bácsmegyeyben és a Fanniban is felismerhető rejtőzködő olvasó tehát elvezethet az érzékeny napló- és levélregény leírásának újabb vonat­ kozásaihoz, illetve egyáltalán annak megerősítéséhez, hogy az olvasó személye éppen azáltal megkerülhetetlen, mert mindig ott rejtőzködik minden szövegben. Jegyzetek 1 Az extenzív olvasás információszerzésre, illetve időtöltésre irányuló tapasztalata mellett visszatér a népi olvasás egyik alapvető vonatkozása, vagyis a szöveg és a be­ fogadó intenzív kapcsolata, amely itt a XVIII. században kifejezetten érzelmi síkon valósul meg. Éppen ezért nevezhető ez a recepció érzékeny vagy empatikus olvasás­ nak, melynek eredménye a szövegélmény intenzív behatolása a befogadó életterébe. Vö.: Roger C hartier , „Népi" olvasók, „népszerű" olvasmányok a reneszánsztól a klasszi­ cizmusig, illetve Reinhard W ittmann , A z olvasás forradalma a 18. század végén? = Az ol­ vasás kultúrtörténete a nyugati világban, szerk. Guglielmo C avallo és Roger C hartier , ford. S ajó Tamás, Budapest, 2000., 305-347. 2 Vö. Littérature française, Le XVIIIe siècle, vol. II , 1750-1778., éd. par. Robert M auzi et Sylvain M enant, Paris, Arthaud, 1977., 69. 3 A napló- és levélregények kapcsán azonban mégsem annyira felesleges ez a kijelen­ tés. A levél létében ugyanis a valakihez szólás, a szöveg elolvasásának bizonyossága definitív módon van jelen, ilyen szempontból tehát erős metaforája is irodalmi mű és befogadás történésének. A napló viszont eredendően nem engedi meg a megírás ak­ tusán kívül a szöveg befogadását. Irodalmi műfajként is természetesen beleíródnak a textusokba ezek az eredeti konstituáló elemek, azonban nyilván módosult formában, magával hozva egy szélesebb körű befogadás következményeit. 4 Vö.: Bókay Antal, Irodalomtudomány a modern és a posztmodern korban, Budapest, 1997., 66-69. 5 Philippe Lejeune azokat az általában autodiegetikus narrációt választó szövegeket sorolja az önéletírói/autobiografikus paktum (vagyis az olvasó felé a szöveg által implicit módon közvetített műfaji keret, értelmezési mód, sőt olvasói szerep) körébe, amelyekben a szerző, a narrátor és a szereplő személye deklaráltan identikus, az el­ beszélt történet pedig ebből adódóan referenciái is. Az ebbe a körbe sorolható szöve­ gek, felvetve az irodalmiság mértékének kérdését is, elsősorban a bennük rejtező ol­ vasói paktum által foghatók egybe, s kevésbé a belőlük elvonható egységes műfaji kritériumok alapján. Így természetes módon nyílik meg az út a „fikciósnak" nevezett 59 �6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 60 alkotások felé. Philippe L ejeune, Le pacte autobiographique, nouvelle édition augmentée, Éditions du Seuil, Paris, 1996., 26-27. Genette hívja fel a figyelmet az elbeszélés vagyis a récit összetett jelentésére, amelynek hozadéka éppen az általunk vizsgált műfaj szempontjából lehet érdekes. A szó egyrészt narratív közlést, vagyis egy szóbeli vagy írásbeli eseményt közvetítő műfajt jelöl, más­ részt az elbeszélt történetet, harmadrészt pedig a narráció aktusát, a történet elbeszé­ lését. Gérard G enette, Figures III., Paris, Éditions du Seuil, 1972., 71. Vő.: Regina Bochenek-Franczakowa, Le roman épistolaire à voix multiples en France de 1761 à 1782: Problèmes de forme: destinateur-destinataire, Krakkó, 1986., 32-38. A szerző egyébként az Új Héloïse-tól a Veszedelmes viszonyokig megjelent francia levélregénye­ ket elemzi kifejezetten a narrátor, a szövegbeli befogadó és az olvasó szerepeinek szempontjából. Vö. még: Dorrit COHN, Áttetsző tudatok, ford. CSERESNYÉS Dóra, = Az irodalom elméletei III., szerk. T h o m k a Beáta, Pécs, 1996., 81-193. B a l , Mieke, A leírás mint narráció, ford. H u s z a n a g ic s Melinda = Narratívák 2.: Történet és fikció, szerk. T h o m k a Beáta, Budapest, 1998., 170. Fanni' hagyományai = Uránia, s. a. r. S zilágyi Márton, Debrecen, 1999., 182. Kazinczy Ferenc, Bácsmegyeynek öszve-szedett levelei. Költött történet, Kassa, 1789., 235. Fanni’ hagyományai, i. m., 184. Genette az Ordre vagyis az időrend című fejezetben tárgyalja az elbeszélő műfajok­ ban a történet időrendjének, illetve a történetmondás időrendjének egymáshoz való viszonyát, konkordanciáját és diszkordanciáját. Gérard G enette, Gérard, Figures III., Paris, Éditions du Seuil, 1972., 78-79. A Fanni' hagyományaiban az évszakok említése, illetve néhány dátum, a Bácsmegyeyben pedig a következetes dátumjelölés erősíti a történetmondás időrendjének egybe­ esését a történetével. Gérard G enette , m„ 79. Kazinczy Ferenc, m ., 71-72. Uo., 63-65. Gérard G enette, i. m., 105. Genette elemzésében ugyanitt megállapítja, hogy ez a fajta narratív anakrónia sokkal ritkábban fordul elő a nyugati irodalomban, vagyis az euró­ pai civilizáció elbeszélő irodalmát jellegzetesen a nemtudás izgalma és a jelentéskeresés fogalmai írják le. A szerző ezt a némileg elnagyolt kijelentést hamarosan pontosítja annyiban, hogy a XIX. század klasszikusként értelmezhető regényirodalma nyomán rögzült koncepcióhoz köti a prolepszis kizárását. Todorovot idézve a proleptikus elbe­ szélést „intrigue de prédestination "-na k, vagyis eleve elrendelt cselekménynek is nevezi. Az anticipációhoz kötődő önértelmezésen felül a tükör ad lehetőséget saját maga elemzésére, amelynek természetesen nincs köze a narratív anakróniához. Bácsmegyey a Mantzi bátyja rendezte bálban pillantja meg magát a tükörben, s önmaga felismeré­ se döbbent rácsodálkozással párosul: „Véletlenül eggy nagy tűkörbe találtam tekinteni. Istenem! mint nem ijedtem-el! Tovább tekintettem, 's minden tűkőrben az én képemet - az el­ hagyott, meg-utáltt kedves képet, - el-sárgúlt ortzámat, 's szemem' kétségbeesett pillantását láttam." K azinczy Ferenc, m., 56-57.) Uo., 17., lásd még 225. Uo., 171-172. Ugyanakkor érvénytelenítik is a történet tétjét, hiszen azt mindvégig kimondják, így, amint már fentebb utaltam rá, az elbeszélt történetről az elbeszélés módjára, vagyis a nyelv alakítottságára helyez(het)ik át a figyelmet. Fanni' hagyományai, i. m., 276. �Földi Péter festőművész 60 éves 61 �K é p - tér H ann F er en c Fésületlen sorok születésnapra - Földi Péternek - Jól tudjuk, hogy a számoknak mágikus-misztikus jelentésük van. Különösen igaz ez Földi Péter bonyolult, alapvető létigazságokat felfedő festészetére, mely lénye­ gében az ember és a kozmosz kapcsolatát, a létezés mibenvalóságát, a születés és a halál (s az eközben megtett végtelenül egyszerű s mégis végtelenül bonyolult cse­ lekvéssorok) misztériumát beszéli el. Sok mindent jelentenek a számok. A zérus (a tojás) az őslétezést; a hármas, a he­ tes jelentését mindenki ismeri, aki a magyar népmeséken, s nem a Simpson család bárgyú történetein nevelkedett. A 60-as szám a mi - kinek kies, kinek kietlen - tájainkon csak egy puszta szám, leginkább korjelző: nemzedékünk a hatodik évtizedét tapossa. Van, aki vigad ilyenkor, van, aki elkomorodik, némelyek tortát sütnek, mások meg boraikat hörpintgetik; bizony immáron csak lélekben gyarapodunk (csak a hazugoknak növek­ szik az orra olcsó vicclapok hasábjain). * Földi Péter festő és gondolkodó 60 éves lett. Nem nagyon hiszem, hogy ettől fellelkesülne, de azt sem, hogy elbúsulna. Még azt sem, hogy valamiféle számvetést csinálna, mivel az leginkább a kettőskönyve­ lők foglalatossága. A Nap éppúgy kel fel és éppúgy nyugszik le augusztus havának tizedik napján, mint az azt követőn, az Aranykapu éppúgy nyitva áll a beavatottak előtt, mint az idők kezdetén, s az a nyomorúságában is méltóságteljes női figura pontosan úgy kapaszkodik fel az égi lajtorján ma is, mint amikor beköltözött a képbe 2003 kitudjahanyadikán. Nincs szükség tehát számvetésre, mert ez az évszám csupán biológiailag jelent valamit, hiszen a pályaívben nincsenek bakugrások, cikkcakkok (ami egyébként jelentős művészeknél is elő-előfordul), semmi nem fejeződött be és semmi nem ért véget; ez a valóságot is valamiféle szakrális mezőbe telepítő drámai „színdarab" rendületlenül megy tovább, a „rendező-író", mondhatnánk, nem en­ ged a negyvennyolcból (hogy lazuljunk egy picit a számmisztikában). * Voltaképpen már a kezdetek kezdetekor eldőlt, merrefelé indul el a festő. Hazai előképei nem nagyon voltak. Főiskolai mesterei (Blaskó János és Seres János) „legfeljebb" az etikus művészi magatartást, mint megkerülhetetlen, kötelező mintát adták át neki (s ez egyáltalán 62 �nem lebecsülendő dolog), van Gogh pedig a festői hitet, a festői erőt, a világi hívságokkal való szembenállás lehetségességét... És még valamit: azt, hogy a legbanálisabb, legföldhözragadtabb tárgynak is helye lehet a magas-művészetben. (Földi Péter a hetvenes évek derekán a Salgótarjáni Öblösüveggyár KISZ klubjá­ ban állította ki a Termés című munkáját. A képen egy Rembrandt-barna tónusokkal megfestett szakajtóban halmozódó hagymakupac volt látható, erős felülnézetben. Van Gogh Borinage-ban rajzolt szakadt bakancsai jutottak eszembe azon a délutá­ non.) * Hogy később mi történt, azt megírták a művészettörténet-tudomány legjobbjai, elsőképp Supka Magdolna, Manna (néni), aki bizonyára az égi mezőkben sem ké­ pes lemondani vágáns betétekkel tűzdelt igaz és okos mondatairól, Nagy Pali író és mecénás, a Párizsba szakadt kiváló barát, Pap Gábor, a misztikus bölcselő, és más jeles elmék. De derekas munka H. Szilasi Ágota kitűnő tanulmánya abban a summázó szán­ dékú albumban, melynek végtelenül egyszerű címe tartalmazza a lényeget: FÖLDI. Post scriptum: Kedves Péter! Isten éltessen! 63 �CSACH G á bo r Adiabolikus manus útilapu Földi Péter legújabb műveihez, ágyaspálinkájához és a naphoz A napraforgók a nyár ezen időszakában Gyarmatról Somosra haladva délután keletre néznek. Megbolondultak? A kelet-nógrádi kozmoszon vágtató holdezüst Astránk odafelé nem látja arcukat, csak a sárga taréjkoszorú szélét, mint valami ellenfény sziluettjét. Minden más feledhető. A jótékony légkondicionáló és a kinti kánikula antagonisztikus ellentéte amúgy is zavart okoz az ember és a természet harmonikus szimbiózisában, gátolva ezzel az időben Miklósunk által diktált maxi­ mum 90 km/h sebességű csorba okozta akklimatizációt. Az akklimatizáció hiánya érzékennyé tesz - ez Csemniczky Zoltán pipájából ki­ szagolható. Mármint egy óra multával az újabb Somoson, mely elhagyta a Nagy Testvért, s magában ugrott a lét végtelen s a finanszírozás véges kihívásai elé. Földi Péter a falu közösségének embere is: élcsapat és identitás, haver és ikon egyszerre korszerűség és hagyomány. Aki főiskolai tanulmányai után visszatért a röghöz, először csak egzisztenciális könnyebbség (állás és szállás), majd talán élete végéig, örök hálát adóan a szülőföld és a szülőfalu szaga, íze, arca, ihlete és hitele miatt. Hol minden nyúlcsapás a kocsmába vezet. Nem, nem a rókák, hanem a metafizikai tény miatt. Mondjuk, mert itt (ott) közel az Isten, legalábbis az isteni. Példának okáért Péter három éves ágyasa, a pálinka is. Amitől a változás szívvel látható: a légkör tőle stabil. A függőleges hőmérsékleti gradiens az adiabatikus (hőt cserélni akaró) állapotváltozáshoz képest meredekebb. A légrétegek függőleges irányú elkeveredése gyenge, télen a kéményből kilépő füstcsóva nyílegyenesen felfelé mozogna. Nyáron viszont lecsüccsen tőle a vendég. Többek közt hatalmas olajképek előtt. Egyenként a hat alakuló előtt sorban, mint a gyerekek. Alibi gya­ nánt, hogy 59 tavasz elszaladt, amit a néma hajkorona séma is bizonyít. Egyre job­ ban hajaz a mester képeinek kútkáva bugyraira. E féreglyukakra, világsémákra, nő/férfi egységre, nap/holdra, melyen át vándorolnak a dimenziók, az időé meg a téré, mindegy (illetve nem mindegy, de most ehhez tízezer karakter kevés). Kábé ennyi látogatásunk indoka. Földi Péter klasszikus értelemben vett táblaképfestő. A messziről érkező első im­ pulzusa, hogy mesterségének kézművese, briliáns technikusa is. Elvégre matekta­ nár is. Nála a 4-5 négyzetméteres képek is simák és feszesek, vetemedés nélküliek, a farostlemezre kasírozott vászon nem hajlik fel, a festék nem pereg, a száradási idők tiszteletben tartva, a fésűs faktúrájú felületek (életfák, kévék) sziszifuszi módon több ezer ecsethúzással tökéletesre formázva, a lazúrok zavarba ejtőek, mint a sok­ szor kontrasztos színfoltok átmenetei, vagy a kontúrok. Ez a hollandus virtuozitás pluszerőt kölcsönöz a képeknek, hiszen egészen közelről is olyan fantasztikus rész­ letgazdagság tárul fel rajtuk, ami távolról sem válik kaotikussá: a szín és formavi­ lág gondos alakítása, mérlegelése miatt. Pedig nincs hely a nagy képek messziről 64 �való szemléléséhez. Marha meredek domboldalon van a ház. Péter festékallergiája miatt ugyan a két fedetten túl két szabadtéri műteremrész is akad, ám a távlat ezekben sem ideális, 4-5 méternél nincs mód messzebb menni. Ráadásul a fényre is folyton ügyelni kell, minden helyszín csak bizonyos napszakokban használható. Két legutóbbi nagyméretű pannóját a debreceni egyetem aulájában kiállítva tudta igazán ideális körülmények közt megfigyelni. Ezt a látványt ilyenkor elraktározza, és visszaemlékszik az akkor megfontolt változtatási szükségletekre. Ennyiben csú­ szik program a képek alakulásába, de zömmel a Somoskőújfalun létrejövő mester és műve közti interaktív alkotó folyamat szüli az alakulásokat. Ráadásként Péter reliefnyi festékmennyiséggel dolgozik. Ez pedig lassú száradást, az idő pedig adott esetben színváltozást is jelent. Úgyhogy emiatt is, de persze a befejezetlenség érzete okán is évekig készülhetnek a képek. A Földemlék például három éve. Most hat képen dolgozik. Három óriási álló formátumú pannon, és három meg­ szokott nagyságú fekvő formátumú képen (Csemniczky hozzáértő hermeneutikai megjegyzése szerint az álló formátumok időskor felé egyre gyakoribb preferálásá­ nak a Viagra kékjéhez hasonló freudi inspirációi vannak - de én kontra: „70 felett is vadul szexei a gyönyörű Jane Fonda"). A hat kép között eddigi legnagyobb méretű munkája a már-már absztrakt Földendék-Harmadnapon. Az ismert sámándob/életfa/nap motívum fehér síkra helyez­ ve, e köré komponált a bordóba hajló barna terű pannó. Öt fekete/bordó bugyorból felbukkanó (abba merülő) állatfej emberszemekkel. Négy mögött egy-egy kukucs­ káló őrző. És mindez az újjászületés narrádójában: az alászállástól a körön kívüli égbemenetelig. Megismert gyötrelmek saját (örök) feltámadásáról, a madaras figu­ ra megfelelő méretéről, erős és halvány kontúrokról, picassoi formagyúrásról. Másik kép a ragyogó olívzöldbe mártott (ez is nóvum, hisz oly ritka a zöld Föl­ dinél) Fanyűvők felesége tavaly kapta az első ecsetet. A '89-es Fanyűvő párja. Fehérlófia közismert barátai, a nagy erejű férfiak bumfordi (mégiscsak óriás) hölgye, amint a törékeny életfa tetején a madártoll-lombba kapaszkodik. Nem a férfiember által kirántott, hanem a szájában nevelt, mint Jessze ágyékából kinőtt mitikus fa. Tíz kacsa, öt férfifej és tizenkét fácska közt. Lent van, és Fent van, a kép középső har­ madában csak a szederjes kígyós fatörzs. Asszociációs paradicsom. Harmadik a Kútbanézők, mindössze egy hatalmas kör (kútkáva), s benne fehér foltban két arc, úgy mint a Földemléken, az egyik, a háttérből kukucskáló őrző. Egyszerű gyerekkori kép, a nagymamával a kútvíz világító tükrébe néző festő gyermekként. De lehet Isten egére nyíló opeion, mint a római Pantheonban, vagy a mantovai Camera degli sposi Mantegna freskóján. Nekik mi kút, nekünk ők égbolt, nekik mi mélység, nekünk ők szabadság, pedig a tükör miatt mindkettő mi vagyunk. A kép legalább kétharmada fémesen izzó rembrandti bronzfelület, mintha agyagban formázott öntvény lenne, reprodukálhatatlan faktúra. Eszünk­ be jutnak a Friedrich festette semmik. Most még a kép 2005-ös párja is: A kútásó az égre néz. A Harmadnaponnál a húsvét misztériumáról mesél, a nagypénteki harangzúgás­ ról. Az Én istenem... Krisztusa dobra feszülve Leonardo Vitruviusi figurájának parafrázisaként. Néhány ceruzavázlat a korpusz formájáról, ahogy tökéletesedett A lápvidék táncosán megismert síkba kifeszült kéztartás, s ahogy végre dinamikus lett az Ugrókötél I. főhőséhez hasonló lábtartásával az „áldozati figura". 65 �Mellette a földön a Panelfecskék kékje egy újabb kísérlet. Egyrészt először fest absztrakt részletet: egy stilizált panelházzal. És egy trükk is: mintha kézzel festett festékfelrepedezések lennének a megszokott űrháttérben. De nem, ez is a mester anyagismeretét dicséri: a különböző száradási idejű, állagú és színű festékek ügyes egymásra hordásának eredménye. A Hangyaboly '90-es években megismert fehér fény-térárját már a tetőtéri műte­ remben mutogatja. Jókedvűen merülünk egy valóban egymásra épülő társadalom­ ba, Isten legkisebb városlakóihoz. Oly odaadón, mint a Földi pályája elején pingált babszemek és hagymák. „Van Gogh úgy fest mint a gyerekek, a teremtés pillanata és gesztusa nem válik szét, gondolat és gesztus egységben van" - ez az ideális alkotó folyamat. „A fest­ mény meditációs objektum, a képek ősi mitikus tulajdonságait hordozó varázserő központ. Ha nem az, értéktelen" - ez pedig a minden művész által vágyott remek­ mű ismérve. E kettős mérce közé feszül minden más a népi hímzések dekoratív színvilágától a hagyományok szabad összemeséléséig. A kétszer is feldolgozott feltámadás téma az örökös újjászületés drámáján túl óha­ tatlanul összekapcsolódik azzal, hogy Földi Péter odahagyta a civil világot. Har­ minchét év tanítás (általános, majd főiskola) után, fél éve nyugdíjba vonult. Ezzel (illetve Szurcsik távozásával) Egerben lényegében megszűnt a legerősebb kézmű­ ves képzőművészeti műhely hazánkban. Az új vezetés elektronikus (virtuális, intermediális) koncepcióját nem tudta magáévá tenni. Eszközrendszer, mint tarta­ lom, Földinek túl öncélú - igazából azt hiszem, hülyeséget mondott. Művészetét végigkövető aktív pedagógiai munkája véget ért, tehát valami újra kezdődik. Ezt a már csak a festészetre csupaszult világi tevékenységet, a Kossuth-díj és a Prima Primissima jelölés okozta megfelelési kényszert (József Attila-i, Bartók-i rang) kény­ telen ötvözni immár a hatvanadik esztendővel is. Mert „a vidékiségnek is van olyan súlya, amire érdemes odafigyelni". Nagy kereszt ez, de Péter elbírja. Vidá­ man, mint a tököt cipelő afrikai fecskék a Gyalog galoppban. Persze sokan csak a vérbő humorra emlékeznek. A székelyekhez hasonlatos pi­ káns, szelíden trágár Földi mondatokra. Pedig ezek semmi mást nem szolgálnak, mint a sokszor fájdalmasan mély valóságmegfejtéshez szükséges figyelem ébren­ tartását, vagy a túl komolyan vevés okozta szakbarbár elhülyülés oldását. Megérkezett Tomkapityu is a jövőből jövő kék Ladájával. Közben Földi új szob­ rával dicsekszik Zolinak: drótból van. Na tessék, a drótszobrász Csemniczky nim­ busza is kusza! Talán buddhista bölcsesség, hogy a férfi legyen híd a kozmosz és a föld között. Teremtsen egyensúlyt a véges és a végtelen, a technika és az idea között, vagy leg­ alábbis elmélkedjen róla, törekedjen rá. Időt és teret teremtsen erre is. Így legyen teljes. Úgy szeretni, hogy mást ne kelljen gyűlölni miatta. Valóban felemelni, felmu­ tatni valamit, de nem úgy, hogy minden mást nyomunk lejjebb, hanem valódi mér­ céket állítani s hinni bennük. Ellentmondani a sátánnak, de közben megőrizni az erényeket. Gyerekként mennyire ment ez, fejtegetni a felhőket, a csillagokat, bambulni a fűszálakon, a baromfiól kerítésén, elmerülni a létezés tiszta egyszerűségé­ ben, végiggondolni a valóságot. Legtöbbünknél ez a képesség már az iskolában elromlik, ahol nem a példa ereje és a teljes szemlélet, hanem a lexikonok felmondá­ sa, az elvárások elfogadtatása megy. „A 4-5 éves korra kialakuló vizuális nyelvet 66 �kellene megerősíteni, gazdagítani, s nem azt, ami van: egy művészképző modellt erőltetni". A tanító Földi a horizontális perspektíva törvényeinek bemagolása he­ lyett diákjait körbevitte a faluban, megsimogattatta vele az állatokat, a házak, kerí­ tések falát, meséltette az öregeket a diákoknak, hogy minden érzékükkel értsék a valóságot. Nem ő találta fel, de csinálja, megéli, felmutatja! A Földiről elmélkedők, miután lejegyzik az egyre gyarapodó formai analógiákat - Van Goghlól Csontváry-ig, Klee-től Tóth Menyhértig, a sumer plasztikáktól a tibeti mandalákig, s a különböző népművészetektől a gyermekrajzokig - szinte mindegyikük etikáról kezd el diskurálni minduntalan. Már-már szerelmesen elme­ rülve Földi valóban hiteles, egyszerre bukolikus és heroikus személyiségében. Állócsillagszerű egyéni mitológiát, formanyelvet teremteni klasszikus táblakép festésze­ ti eszközökkel a kortárs művészetben, ahol a műkereskedelem és a globális kultúrpolitikák félévtizedenként dobnak piacra gyakran igen silány művészeti divatokat, új technikai eszközrendszert, médiafelületet - nos, ez valóban stabil etikát igénylő férfimunka. Adiabolikus manus kell hozzá, aki nemcsak kezében, de jelenvalóságá­ ban is maga az igazi - nem csak keresztény értelmű - angyali ártatlanság. Hazafelé menet Somosról Gyarmatra, most a holdezüst Astrával szembenéznek, ismét keletre a napraforgók. Röhej! A fényérzékeny növényekben, mint a naprafor­ gó is, sok auxin nevezetű növekedési hormon van. Ez az anyag csak az árnyékos oldalon tud vándorolni, mert fény hatására elbomlik. Tehát a napsütéssel ellenkező oldalon az auxin hatására nő a növény, ezért ez az oldala hosszabb lesz, így a vi­ rágzat a fény felé görbül. Hát ezért kellene fény felé forognia a napraforgóknak. Na de este nyugat helyett keletre követni a Napot? Mintha Somoson lakna? Micsoda bódult allegória ez? Augusztus tizenegy után már a Földi is előbb lesz 100, mint 59, de napnyugtának nyoma se! Rendkívüli természet. Isten éltesse! 67 �PÁL JÓZSEF Az élet tüneményeiből Naplóbejegyzés F. P. 60. születésnapjára készülvén Mindig hadilábon álltam az Idővel. Mostanában - egyre sűrűbben - arra a kényszerű felismerésre jutok, ha be is áll köztünk ideig-óráig a tűzszünet, tartósnak ritkán bizonyul. A fegyvernyugvás múltával pedig részleges vereségeim a csatavesztések során egyre súlyosabb vesz­ teségekkel járnak. Valójában nem volt ez mindig így. Pontosan emlékszem kései gyermekkoromnak arra a hajnalára, amikor örökéle­ tűnek hitt 93 évet élt nagyapám hosszan exitált. Mire megvirradt, a gyermeki idők teljességének áttetsző burka, amely addig óvón körülvett, mint Hieronymus Bosch csodákkal teli kertjében valamely lényeket a buborékgömbök színes kerekdedsége, hirtelen odalett, volt-nincs mesebeli gyorsasággal elillant a múlhatatlanság érzete. Azóta élek tartósan az idővel vívott küzdelem biztos kimenetelű fegyverzajában. Szerencsémnek tarthatom, ha az olykor-olykor mégis beálló látszatbékék idején olyan rezzenéstelen tudok lenni hétköznapjaim nyergében, mint amilyen rezignációval poroszkál Dürer 1513-as rézmetszetén az ördögtől és a haláltól riogatott lovag, hű kutyájától kísérve. Zaklatottságomat fokozzák, esélyeimet gyengítik, veszteségrátámat nagyság­ rendekkel növelik, ha a hozzám közelállók körében látom, mások is vívják, velem párhuzamosan, ugyanazt a küzdelmet, ki-ki a saját arzenáljából sebtében előkapott fegyverekkel. Bizonyos évfordulók az éjszakai levegőeget pásztázó, harci repülőket csapdába ejtő reflektorok élességével mutatnak rá az Idővel vívott csatározásaink valódi esélyére. A 60. születésnap is ilyen képzetekkel sajog bennem, ha nem az enyém is, akkor is. Földi Péteré különösen. Azért, mert a kortárs alkotók közül elsőként éppen az ő festészetében értem tetten, sűrűn aztán a mögöttem hagyott évtizedekben, hogy a gyermekkor zavartalan világegészre képes öntudatlan képzetrendszere, egyféle magasabb szintre emelt teljesség, amely már-már a kozmológiai állapotot formáz­ za, miként állítható helyre, szinte a derűig és önfeledtségig fokozva. Magyarán: gyermekkorom sebzetlen világát volt képes visszaadni múló éveim zavarodott mindennapjaiban. Néhány zenemű, egy-egy vers, jelesen emlékezetes regényszele­ tek, magunk választotta múzeumzugokban némely műtárgy, önkényes képkivágá­ saink a természetből, s persze a csillagos ég fölöttünk, társulva jó hittel a lelkünk­ ben, szóval nem sok minden, alig pár teremtett dolog képes erre a csodára. Földi Péter művészete, miként - szokásrendemmel ellentétben - kitárulkozóan bevallottam, megtette velem ezt a csodát. Ezért is sajnálnám, ha idősavanyította lelkem mélabút vinne (illetlenül) a saját ünnepébe. Hetek óta, magamnak is meglepő hévvel, kutattam hát, milyen ékességet tehetnék eléje, amely emelhetné jeles ünne­ pe fényét. Először arra gondoltam, felolvasom neki a belgák népszerű írójának, 68 �Felix Timmermans nálunk is hozzáférhető Pieter Bruegelről írott életrajzi regényének Pieter gyermekkoráról szóló oldalait. Idillinek képzelem el a jelenetet. A 2009-es év hőgutával sújtott nyara után már enyhületet hozna az őszelő alig észlelhető jelent­ kezése. F. P. hegyoldali kertjének lejtőjén a legendás festőfészer kínálkozna hely­ színként. Ő zavartalanul festene, jómagam pedig óvatosan recitálnám neki Timmermans sorait a brabanti tájról, ahogy Pieter szemével láttatja velünk az író: „Önkéntelenül is érezte, hogy az emberek és az állatok élete a földhöz kapcsolódik, a földhöz vonzódik, s hogy parányi és tehetetlen mindaz, ami tovakúszik a földgo­ lyó tágas kérgén, melynek belsejében a pokol lakozik. Csak mint egy nagy egész részeit ismerte a tárgyakat és embereket - mint a táj és messzeség részeit, ahogy a fák lombozata is levelekből áll. És mindaz, amit ezután rajzolt, olyan, mintha a padlásszoba ablakából látná az ember. Heves vágy lopakodott szívébe magaslatok, fák, malmok, templomok után." És így tovább, felvonultatván Brabant minden ékességét. Aztán mégis a véletlen segített. A nyár elháríthatatlan és reményt hordozó, min­ dent kitöltő feladataként óvodás korú kisunokáimmal telt az idő, aminek múlatásában egyik kedvenc elfoglaltságunknak a képzőművészeti albumok lapozgatása, a reprodukciók tárgyi világának megnevezése bizonyult. Egyik alkalommal Hokusai színes metszetei kerültek elénk. Akkor villant az emlékezetembe a zseniális japán mester kortársak által följegyzett jeles mondása. Abban azonban máig nem vagyok biztos, vajon olvasmányaim rögzült emlékeként, avagy társasági alkalmak ingyen ajándékaként, esetleg gyermekkorom valamelyik bölcs parasztjának emlékezetem által átértelmezett szavaiként kezeljem-e Hokusai mester megnyugtató előrelátását. Holott úgy tudtam, jól eszembe véstem Montaigne ironizálását azon ostoba szoká­ sunk fölött, ahogy különbséget teszünk a „Hallottam" és az „Olvastam" között, más súlyúnak tartván egyiket a másikánál, ahelyett, hogy az állítás igazát latolgatnánk. Mintha a gyermekkorom szappanbuborékját tartanám szalmaszálon, úgy óvtam a távolkeleti mester megvilágító szavait, amíg a kicsik délutáni alvásideje alatt tollhoz-papírhoz juthattam végre: igen, ez lehet az én méltó születésnapi ajándé­ kom! Mert haladékot ad, mert elveszi a leélt idő szakaszjelző határának keserédes ízét, mert újabb feladatkijelölésre buzdít, s nem taszít a múlandóság miatti melancholiába; és még dac sincs benne - sokkal inkább Kelet bölcs nyugalma. Szóval, japán kiválósága egyszer úgy vélekedett (arról nem tudok, hány éves le­ hetett ekkor), 80 éves korában jut majd el a dolgok mélységéig, és 110 éves lesz, amikor munkáin minden pont és minden vonal, a tárgyak, alakok, tájak valóban élővé válnak, s onnantól így lesz ez mindennel, ami a műterméből kikerül. Így hát, miért is keseregnék (mi okom lenne rá), F. P. hatvan évén? Az pedig egyenesen dőreség lenne a részemről, ha esendő elemzésem tárgyává tenném, amit eddig a nyilvánosság elé engedett kezei közül. Hiszen a java még hátra van, eztán következik! Legyek inkább életének egyik tanúja (hol közelebbről, hol távolabbról) igaz, nagy pörében - szól a magamnak szóló szerény célkitűzés. Amúgy is meggyőződéssel vallom, már elég régóta, hogy egy olyan léptékű művész esetében, mint F. P., életé­ nek számításba veendő tételeihez nem pusztán az alkotói folyamat csupasz vég­ eredménye - a mű! - tartozik, hanem számos más megnyilatkozása is, szóljon az bármiről a hétköznapok kietlenségében. Hiszen a mindennapok veszendő lim-lomjait 69 �éppen a Mű emelte új dimenzióba, amelyek onnantól már nem tartoznak a lomtalanító Idő hatáskörébe. Sokkal inkább a megőrző gondosság nemes feladatai közé. Bevallhatom magamnak, F. P. hatvanadik születésnapjára készülvén, a nyár rit­ kán adódó zavartalan órái többnyire a hozzá fűződő írott és íratlan emlékeim feltérképezésével teltek. Miközben látóteremből egy percre sem esett ki, amit eddig létrehozott. Ahhoz azonban könnyen nélkülözhető a magam kommentárja. Az alkalmi kritikákon, méltatásokon túl bárkinek a rendelkezésére áll Hann Ferenc alapvető kötete, Supka Manna szenvedélyes tanúságtétele F. P. művészete mellett, valamint a H. Szilasi Ágota által jegyzett nélkülözhetetlen életmű-katalógus. Nem mintha az eddigi pályáról mindent elmondtak volna már, s nem lehetne új szempontú véleményt formálni eddigi munkásságáról. Jómagam szerény ambíciója azonban nem a századik vélekedés közreadását célozza. Sokkal inkább azt, hogy életének tanúságtevőjeként a megírás előtt álló új kommentárokat segíthessem. Majd. F. P. nyolcvanadik és száztizedik születésnapjáig azonban van még időm. Koncentrált figyelmem elé történetesen épp az ő művészetének segítségével (is) igyekszem a derű és önfeledtség védőpajzsát tartani, miközben egy percre sem felejtem lappangó sejtésemet: immáron szakaszolható pályájának újabb keletű vo­ nása az antinómiák kiéleződése, a tragikus veszélyeztetettség kendőzetlen jelenléte, s nyomában a szakralitás irányába nyitó tájékozódás. Míg korábban egy-egy rövidebb-hosszabb pályaszakasz módszeres problémafeltáró műveleteit követően - a sajátosan egyéni panteizmusának jegyében - időről-időre olyan lezáró, összefoglaló mű született, amelyben a kiegyensúlyozás és az új harmónia megteremtésének lehetősége a bizonyosság erejével hatott. Mostanában azonban az Idő új fenyegeté­ sei és azok változatai mintha nem simulnának el a vásznain az újra meglelt harmó­ niában, hanem megmaradnának a válaszkeresés bizonytalanságában - nagyszerű, sokáig érlelt vásznakon. Ezért is vélem úgy, messze még a végső számvetés ideje. Higgyünk Hokusainak. 70 �T N agy a l á l k o z á s i p o n t o k C s il l a „Örökösök vagyunk" Beszélgetés Becsó Zsolttal Becsó Zsolt politikus, közgazdász, Nógrád Megye Közgyűlésének elnöke, or­ szággyűlési képviselőként a sport- és turisztikai bizottság tagja. A Kulturális Turizmus Evében a megye jelenéről és múltjáról, lehetőségeiről, perspektíváiról, az elkövetkező kultúrtörténeti évfordulókról, valamint a hagyományhoz fűződő viszonyáról kérdeztük. - Az Ön életeben meghatározó jelentőségű a kultúra, és Nógrád megye fejlesztésében is hangsúlyos szerepet szán az irodalom-, a néprajz- és a történettudománynak. Mire vezethe­ tő vissza ez az elköteleződés? - A kultúra gyermekkorom óta fontos szerepet játszik az életemben. Pásztón nőttem fel, édesapám a művelődési központ igazgatója volt 1970 és '82 között, 15 éves koromig. Szinte nem volt olyan hónap, hogy több, országosan is ismert szí­ nész, énekes, zenekar ne lépett volna fel Pásztón, az akkori szóhasználattal élve, a sztárok döntő többsége „haknizott" a nógrádi kisvárosban. Szerencsés helyzetben voltam, kisgyermekkoromtól kezdve részt vehettem ezeken a programokon. Pél­ dául egészen fiatalon voltam először Piramis és Illés-koncerten, személyesen talál­ koztam többek között Szécsi Pállal, Bitskey Tiborral, Drahota Andreával, Maros Gáborral, a Záray Márta-Vámosi János kettőssel és Hofi Gézával. Nem csak néző és előadóművész viszonylatában kerültem kapcsolatba a művészekkel, hanem meg­ volt a lehetőségem arra is - ennyi előnyöm édesapám révén volt - , hogy a műsor előtt vagy után bemenjek az öltözőbe, tehát egyfajta személyes nexus is kialakult. Ilyen értelemben viszonylag korán a hétköznapjaim része lett a színház, ez azonban megváltozott, amikor középiskolásként Békéscsabára kerültem. Bár Csabán állandó társulat működött, a Jókai Színház, mégis viszonylag kevés előadásra jutottam el, hétvégén inkább hazalátogattam a szüléimhez. Később, amikor felkerültem Buda­ pestre, a főiskolára, ismét fontos lett, azt mondhatom, nem volt olyan színház ak­ kor a fővárosban, ahol ne fordultam volna meg. Sajnos, ma már egyre kevesebb időm jut erre, de mindig nagy élmény, ha a hivatalos rendezvények mellett sikerül beiktatnom egy-egy ilyen programot. Legutóbb egy salgótarjáni jótékonysági elő­ adáson voltam, amelyet a forgószínpad kialakításáért szerveztek. Pindroch Csaba rendezte, olyan Salgótarjánból és környékéről elszármazott és országos ismertségre szert tett művészek segítségével, mint Szorcsik Viktória, Pokorny Lia és Görög Zita. A könyvekkel hasonló a helyzet: a munkám mellett nem mindig van módom könynyedebb hangvételű művek olvasására. A napi sajtót viszont kivesézem, minden napilapot olvasok, nemcsak jobboldali vagy baloldali orientáltságú kiadványokat, 71 �hiszen az újságolvasás hozzátartozik a szakmámhoz. A hétköznapokban többnyire az interneten keresek rá különböző témakörökre, az érdeklődésemnek megfelelően, a családi nyaralásokra azonban mindig magammal viszek két-három könyvet. Olvasni egyébként mindig szerettem, kisiskolásként nagyon érdekeltek az indián regények, Karl May összes műve ott volt a könyvespolcomon. De vásároltam kép­ regényeket és detektívregényeket is, például a Hód-sorozatot Mattyasovszkytól. Akkoriban persze aktívabb kultúrafogyasztó volt mindenki, mert kötelező olvas­ mányként végig kellett olvasni a hazai és a világirodalom nagyjainak valamennyi regényét. Néhány nagyon tetszett ezek közül, és többször is olvastam, ilyen volt az Egri csillagok, amely véleményem szerint cselekményessége révén kiválóan alkal­ mas arra, hogy valóban élménnyé tegye az olvasást a kamaszok számára, hasonló­ an a Rómeó és Júliához és más Shakespeare-művekhez. - Pásztón végezte általános iskolai tanulmányait. Humán beállítottságú diák volt? - Olyan értelemben igen, hogy leginkább a történelem érdekelt, nemcsak a ma­ gyar, hanem az egyetemes történelem is. Az egyik kedvenc területem a második világháború volt, ehhez kapcsolódóan sok irányba tájékozódtam, rengeteg életrajzi regényt és dokumentumkötetet elolvastam. Nagyon szerettem a testnevelést, de a mozgás egyébként is hozzátartozott a mindennapokhoz: abban az időben Pásztón, sőt Budapesten is voltak olyan grundok, terek, ahová kimehettek a gyerekek fociz­ ni, ugróiskolázni. Pásztón egy viszonylag új, a hetvenes évek elején-közepén épült városrészben éltünk, sok kisgyermekes család volt a szomszédságunkban, és velem egykorúak egész sokasága tűnt fel napról-napra a téren, tehát mindig ki tudtunk állítani egy futballcsapatot. A nyár nagy részét viszont a nagymamámnál töltöttem Ecséden, egy hevesi faluban, ahol szintén a szabadtéri időtöltés élvezett prioritást. Minden sportot szerettem, szeretek, a tájfutást pedig versenyszerűen is űztem, 15 éves koromtól. Bár Pásztón is volt tájfutó egyesület, én Békéscsabán ismerkedtem meg ezzel a sportággal. Meglehetősen sok versenyen részt vettünk, Magyarorszá­ gon szinte minden tájegységet bejártunk, és külföldön (Olaszországban, Horvátor­ szágban, Szerbiában, Szlovákiában) is többször megfordultunk. - Hogyan emlékszik vissza a pásztói évekre, mennyiben volt más a fiatalok helyzete a het­ venes, nyolcvanas években? - Az akkori lehetőségeket igazából nem lehet összehasonlítani a jelenlegiekkel. Merőben más célok, érvényesülési módok, időtöltési szokások, és részben más gondolkodásmód jellemezte a hetvenes-nyolcvanas éveket. Hogy csak néhány alapvető különbséget említsek: nem volt szólásszabadság, csak nagy nehézségek árán tudtunk külföldre utazni, a televízióban hétfőnként nem volt adás, és persze olyan modern technikai berendezések sem álltak rendelkezésre, mint a mobiltele­ fon, a számítógép, az internet. Egy autóra, amely nélkül ma nem tudjuk elképzelni az életet, akkor évekig kellett várni, emlékszem, micsoda büszkeséggel töltött el, amikor megjött az első Zaporozsecünk. Igaz, apám azzal ébresztette reggelente a szomszédságot, amikor kiállt a garázsból, de mégis, azzal a kis Zaporozseccel be­ jártuk Szlovákiát, Lengyelországot. Én és az öcsém bent aludtunk a kocsiban, a szüleim pedig egy kétszemélyes sátorban. Ilyet most nehéz lenne elképzelni. Ab­ ban az időben egyébként lényegesen több szervezett (igaz: perspektíváját tekintve a mainál lényegesen szűkebb) szórakozási, időtöltési lehetőség nyílt a fiatalok szá­ mára. Szerintem a nyári táboroztatás hihetetlenül jó dolog volt: nem is emlékszem 72 �olyan nyárra, amikor diákként valamilyen táborba ne mentem volna. 1979-ben egy hónapot töltöttem el ilyen keretek között Zánkán, korábban pedig három hetet Parádsasváron, a Károlyi Kastélyban, amely most ötcsillagos szállodaként funkcio­ nál. Ez utóbbi afféle napközis tábor volt: bent laktunk a kastélyban, tanultunk, és különböző programokon vettünk részt. Így jutottam el Kőszegre is, de természete­ sen Nógrád megye kedvelt ifjúsági táboraiban is eltöltöttem hosszabb-rövidebb időszakokat. A Balassagyarmat melletti Nyírjes, valamint Salgóbánya rendkívül népszerű gyermek- és ifjúsági centrumok voltak. Később az érdeklődésemnek meg­ felelően tematikus programokra is jelentkeztem: a hetvenes évek végén, nyolcvanas évek elején újságíró táborban, majd KRESZ táborban voltam. Osztálykirándulások keretében eljutottam Miskolc-Tapolcára, Szlovákiába, Zakopánéba. Ennek is meg­ volt a maga hangulata: szinte mindenki klumpát vásárolt, a piacon hátul ment a csencselés, az árusok forintot váltottak zlotyra. Amikor a családommal először voltam külföldön, Losoncon, több rétegben kellett öltözködnünk, mert melegítőket hoztunk haza, és persze ruszlit, meg „Gömör" sört. Ilyen utat évente kétszerháromszor tehettünk, mostanra pedig kinyílt a világ: bárhová bármikor elutazha­ tunk. De ez új igényeket is teremt: a kitágult, felgyorsult világra fel is kell készülni, új ismeretekkel. A nyolcéves kislányom például angol nyelvi táborba megy egy hétre, azt követően informatikai táborba, ezek azonban egészen más keretek között működnek, mint az egykori táborok. Látom, hogy micsoda teher most az iskolának, micsoda teher a szülőnek a nyári tábor megszervezése, finanszírozása. Jó esetben az iskolák megyén belül egy egynapos kirándulást tudnak lebonyolítani, és akkor sem biztos, hogy minden gyerek részt vehet a programon. Régen ez természetes volt. Jó tanáraink voltak, de - hozzá kell tennem - akkor még volt tekintélye a pe­ dagógusnak. Ez sajnos a rendszerváltást követően elveszett, az oktatási rendszer liberális átalakítása következtében ez a szakma jelentős mértékben vesztett a presz­ tízséből. De a gyerekeinket a pedagógusokra kell bízni, és egyáltalán nem mindegy, hogy milyen körülmények között végzik ezt a hivatást. - Hogyan viszonyult az iskolához, a tanáraihoz? - J ó tanuló voltam. Persze voltak kevésbé kedvelt területek, de alapvetően nem volt olyan tantárgy, amiből jónál gyengébb minősítést kaptam volna, mondhatjuk, hogy az „élcsapathoz" tartoztam. Talán egyszer, általános iskolában, hatodik osz­ tályban kaptam egy darab hármast. Érdekes, hogy ténylegesen kitűnő általános iskolában sosem voltam, először az egyetemen vittem haza színjeles bizonyítványt. A középiskolában azonban - ahogy szinte mindenkinél - nálam is beköszöntött egy lázadó korszak, kabáttal, jelvényekkel és hosszú hajjal. Lázadás a tanárokkal, az iskolával szemben: ez jellemezte a csapatot, a közösséget, amelyhez tartoztam. Ennek eredményeként kis híján kicsaptak a középiskolából, de aztán leváltam erről a társaságról is, és véget ért a lázadó időszak. Egyébként a hetvenes, nyolcvanas évekről elmondható, hogy alapvetően két csoportra tagolódott a fiatalság: egyrészt voltak popperek, félrefésült hajjal, akik divatosan öltözködtek, előnyben részesítet­ tek egy meghatározott zenei stílust és szórakozóhelyeket; másrészt volt egy, a pop­ perekhez képest vadabbnak, provokatívabbnak mondható irányvonal, a „csöve­ sek". Én (és a társaságom) valahol a kettő között voltunk, ami a zenei ízlésben is megmutatkozott. Leginkább Beatlest hallgattam, de érdekes módon nagyon szeret­ tem a Hungáriát is mint stílust - emlékezetes számomra az 1981-es táncdalfesztivál, 73 �amelyen nagyon nagy sikerük volt, sőt a Limbó-hintóval meg is nyerték a döntőt. De szerettem az Omegát is, nagyon jó számai voltak az Eddának, a Piramisnak, a Beatricének - annak a korszaknak számtalan híres zenekara volt, és mindenevő voltam. Ha tehettük, koncertre is elmentünk: akkor a szórakozást tekintve is volt „tér" a fiatalok számára. Ilyenek voltak a kisvárosi klubok Pásztón, de tudjuk, hogy mi­ csoda pezsgő élet volt Salgótarjánban is, például a Karancs Hotelben, vagy Beszter­ cén. Tele voltak a szórakozóhelyek, rengeteg program volt, nem csak a kultúrházakban, és nem csak kulturális jellegű: lehetett sakkozni, csocsózni, voltak kispá­ lyás klubbajnokságok, lehetett együtt zenélni. Utólag én is mosolygok, de saját zenekart is alapítottunk, annak ellenére, hogy nem igazán tudtunk zenélni. - Nyomdaipari középiskolában érettségizett Békéscsabán, első diplomáját is ezen a terüle­ ten szerezte, 1996-ban pedig marketingközgazdászként és közgazdászként (egyetemi és főiskolai képzésben egyszerre) végzett a Budapesti Közgazdasági Egyetemen. - Nem állítom, hogy nincsenek nagyon tudatos kamaszok, de véleményem sze­ rint egy tizenéves esetében általában a szülői pályaorientáció a meghatározó. Én is szüleim indíttatására jelentkeztem a békéscsabai nyomdaipari szakközépiskolába, és miután elvégeztem, csak az volt számomra kérdés, hogy szakirányban tanuljak tovább, vagy pedig visszatérjek a kedvenc tárgyaimhoz, a történelemhez és a test­ neveléshez. Mindkettőre volt lehetőségem, de végül a nyomdaipari főiskola mellett döntöttem. A diploma megszerzése után dolgozni kezdtem, és nagyon erős készte­ tést éreztem a továbbtanulásra, hogy újabb területen szerezzek jártasságot. A jogi és a közgazdasági pálya között őrlődtem, de mivel ez utóbbi gyakorlati oldalát tekintve közelebb állt hozzám, a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetemre ad­ tam be a jelentkezésem. Februárban bevonultam, úgyhogy márciusban csak enge­ déllyel felvételizhettem, így kezdtem el, sorkatonaként, szeptemberben az első sze­ mesztert. Két és fél éves alapképzés után választani kellett, hogy főiskolai vagy egye­ temi karon folytatjuk tovább a tanulmányokat. Úgy döntöttem, hogy mind a kettőt egyszerre végzem el - egyébként nagyon kevesen választottuk ezt a lehetőséget. Ott maradtam az egyetemi karon, de közben elkezdtem a főiskolát, ahol másfél év múlva marketing közgazdász végzettséget szereztem. Tovább folytattam a tanulmányokat, és két év elteltével szereztem meg a következő, egyetemi szintű közgazdász diplo­ mát, akkor ugyanis még hat éves volt ez a képzés. Nagyon érdekelt a gazdaságtu­ domány, annyira, hogy az egyetem után, a kilencvenes évek közepén a Kereske­ delmi és Vendéglátóipari Főiskola szállodaipari szakközgazdász képzésére is felvé­ teliztem, és néhány évvel később abszolutóriumot szereztem. Akkoriban a felsőok­ tatás biztonságot és tényleges előnyt jelentett a hallgatóknak: az érettségizetteknek csak a tizede tanult tovább, akik a képzés végeztével biztosan el tudtak helyezked­ ni, az egyetemi és főiskolai végzettség karrierlehetőséget jelentett. Manapság, úgy látom, sokak számára már csak pótcselekvés a felsőoktatás, nem az igazi érdeklő­ dés vezérli a fiatalokat, hanem az, hogy szerezzenek valamilyen magasabb szintű „papírt". Sok esetben a diploma mögött nincs valódi teljesítmény és érték, ez az, ami miatt devalválódik a felsőoktatás ma Magyarországon, és ez nem vezet sehová. Miközben a másik oldalon nincs megbecsülve a szakmunka: kiváló és képzett szakmunkásokra lenne szükség, azonban a szakképző intézmények presztízsvesz­ tése miatt egyre kevesebben választják ezt a pályát. Alaposan át kellene gondolni az oktatási rendszert, hiszen számos probléma ennek eredményeként jött létre. 74 �- Ez bizony már nem csak gazdasági kérdés. A politika mióta játszik szerepet az életében? - A rendszerváltoztató nemzedékhez tartozom. A nyolcvanas években érzékel­ hetőek voltak a kimondott vagy leplezett politikai konfliktusok, visszásságok, ter­ mészetesen én is tapasztaltam ezeket, sokszor a saját bőrömön. Középiskolás ko­ rom egyik legemlékezetesebb problémája - a generációmból biztosan sokan értik, miről beszélek - a március 15-i kokárda viselésének kérdése volt, a fiatalabbak el sem tudják képzelni, hogy egykor ez nem volt annyira természetes gesztus a társa­ dalomban. Nem voltam hivalkodóan rendszerellenes: az ellenzéki kategória az egypártrendszerben, a kommunista diktatúrában azt jelentette, hogy az ember bekapcsolódik valamilyen ellenzéki körbe, nálunk, a főiskolán azonban ilyen kör nem volt. Természetesen a főiskola vezetése (ahogy általában valamennyi intéz­ mény vezetősége) masszívan rendszerhű emberekből állt, akik azokat a tanulókat favorizálták, akik párttagok vagy pártközeliek voltak, egyes hallgatók pedig a KISZ-ben próbáltak érvényesülni. Emlékszem, volt egy szoba a kollégiumban, ahol a párt tagjai tömörültek, mit is mondhatnék, ment a zrika közöttünk, a nem párt­ tagok és a párttagok közölt. Éles konfliktusokra nem emlékszem, az összeütközé­ seket akkor már viszonylag könnyen kezelni lehetett. Annak ellenére, hogy az élet­ kor is igen vegyes volt: nemcsak az én korosztályom képviseltette magát a főisko­ lán, hanem voltak nálunk jóval idősebbek, a párttagok között is. Az évfolyamomon például volt nálunk tíz évvel idősebb hallgató - ő „munkás fiatalként" került ér­ telmiségi pályára, miután a párt „kiemelte", az életútját példázatnak szánták. Egy­ szer engem is megpróbáltak beszervezni, a katonaságom idején: azzal biztattak, hogy a párttagoknak plusz két nap eltávozás jár. Ez a komolytalan ajánlat is jelzi, hogy a nyolcvanas évek végén már tapasztalható volt egyfajta enyhülés, nyitás. A katonaság protokollján egyébként szépen lekövethető volt a helyzet fokozatos vál­ tozása: amikor bevonultunk, elvtársak voltunk, Nagy Imre temetésétől bajtársak, majd amikor leszereltünk, urak. Érdekes, zavaros időszak volt. Még a katonaság alatt beléptem a Fideszbe. - Ettől kezdve. 1990 és 2009 között meglehetősen sokféle feladatot végzett: politikai szakértői és kampányszervezői feladatokat látott el, majd a megyei választmány elnökévé választották, több alkalommal is. Nógrád Megye Közgyűlésének tagja volt, 1995-től alelnöke, majd 1998-tól 2002-ig elnöke, és a megyei területfejlesztési tanács vezetője. 2002 és 2006 között koordinációs tanácsnoki és frakcióvezetői tevékenységet folytat, majd 2006-tól ismét elnök. 1998-tól folyamatosan országgyűlési képviselő, jelenleg a sport- és turisztikai bizottság tagja. Elfoglaltságai mellett jut ideje arra, hogy a sporttal és a turizmussal ne csak hivatalból foglalkozzon? - A sportot (különösen a futballt) már inkább csak nézőként élvezem: a televízi­ óban mindenképp, de néhány nagy stadionban, nagy meccsen is megfordultam már. Voltam például UEFA-kupadöntőn, jártam Manchasterben, Stuttgartban, Salzburgban, sőt Münchenben, az Allianz gyönyörű stadionjában is. Szeretnék eljutni egy olimpiára, egy világbajnokságra és egy EB-re, az a tervem, hogy 50 éves koromig mind a hármat abszolválom. Fanatikus nem vagyok, de a focit, azt szeretem. És bár eléggé elfoglalt vagyok, azt hiszem, csak rajtam múlik, hogy már nem sporto­ lok rendszeresen. Kellene venni egy mély lélegzetet, jó lenne járni focizgatni, kicsit úszni, teniszezni, és jó lenne visszatérni a tájfutáshoz is... Vannak azért még ilyen terveim. Utazni viszont szoktam: a családommal, feleségemmel és kislányommal, amikor csak időt tudunk rá szakítani, elmegyünk valamilyen távoli vidékre. Belföldre 75 �vagy külföldre, ez szinte mindegy - a fontos az, hogy együtt van a család, a közös kikapcsolódásra mindig szakítok időt. Vannak helyszínek, ahová rendszeresen visszatérünk: a feleségem húga például kint él Németországban, Stuttgart mellett, nála többször megfordultunk, évente egyszer pedig elmegyünk tengerparti nyara­ lásra is. Van egy jelentősebb baráti társaság, amellyel szintén kirándulok, és persze hivatalból is nagyon sokat kell utaznom. Egyébként, legyen szó külföldi vagy bel­ földi utazásról, nem szeretem, ha központilag szervezett a program: a családdal és a barátokkal is, általában magunknak tervezzük meg az utat. Krakkóba visszajá­ runk: ez egy gyönyörű város, mindig újabb arcát mutatja, ügy érzem, mindig va­ lami újat ismerek meg belőle. És minden út alkalmával igyekszünk minél több helyszínt érinteni: így jutottunk el Auschwitzba, Birkenauba, Wadowicébe, II. János Pál pápa szülővárosába. Zakopané pedig sztenderd. Ezek egyébként általában gasztronómiai utak is, minden állomáson megkóstoljuk a helyi ételspecialitásokat, és a tradicionális italokkal öblítünk - Lengyelországban például meg kell ízlelni a pirog nevű tésztát, és a helyi vodkaféleséget, a Zubrówkát. Érdekes, ott az ember az éttermekben is megtapasztalja, hogy mi a nemzeti öntudat: Zakopanéban, és más városokban is, sokszor lengyel népzene szól, és a legtöbb helyen lengyel sört csa­ polnak - persze kaphatóak a legismertebb európai sörök, de a csapolt, az lengyel. Ami semmivel sem jobb a magyar sörnél: mi, magyarok az gondoljuk, hogy azért hozunk be külföldi sört, mert a hazai termék gyengébb, ez egyébként vonatkozik minden egyéb másra is. Globalizálódott ez az ország, ezért szükség lenne a hazai értékek előtérbe helyezésére. - Véleménye szerint Nógrád megye is rendelkezik olyan gasztronómiai tradíciókkal, ame­ lyek egyfajta innováció alapját képezhetik? - Természetesen. Éppen most készül egy kiadvány, egy album, amely összefog­ lalja a Palócföld specialitásait. De már a tavalyi évben törekedtünk arra - az ún. identitásprogramunkban is szerepelt ez a pont - , hogy a különböző, kulturális és szórakoztató jellegű fesztiválokon helyet kapjanak a Nógrád megyére jellemző ter­ mékek. Nem gondolom, hogy gasztronómiai nagyhatalom vagyunk, hiszen a legtöbb jellegzetes étel, amit magunkénak tekintünk, eredetét tekintve nem palóc. A palóc gulyásnak például nincs sok köze a megyénkhez: Mikszáth Kálmán ihlette, Gundel János készítette először. De mi magunkénak érezhetjük, hiszen felénk igen elterjedt, mint ahogy Mikszáthot, a nagy palócot is abszolút magunkénak érezzük. A nógrádi falvakban tradicionális sütemény a túrós lepény és a herőce, de ugyanígy nagy hagyománya van a haluskafőzésnek is, függetlenül attól, hogy ez utóbbi nyilván a szlovák konyhából került át. Az italokat tekintve, a gyümölcspálinka-főzés a legjel­ lemzőbb ezen a vidéken, és rendkívül sokféle összetételű, változatos ízvilágú pá­ linka készül. Bár egykor mi is történelmi borvidék voltunk, manapság már nem beszélhetünk Nógrád megyén belül borturizmusról. A palócok mindent ízesen főznek, bármely népcsoport ételét készítik, éppen ezért ezek a termékek - a tészta­ félék, a palóc leves és a pálinkák - mindenképp érdemesek arra, hogy az ország más területein élők megkóstolják, az idelátogatóknak véleményem szerint nagy élmény, ha kipróbálják, ha részesülnek a palóc vendéglátásból. Vannak gasztronómiára épülő fesztiválok is a megyében: Vanyarc község Haluskafesztiválja, a szurdokpüs­ pöki Libafesztivál és a kazári Tócsnifesztivál tradicionálisnak mondható, ugyan­ csak sok vendéget vonz az ország minden tájáról a kétbodonyi Szilvaszombat. 76 �Magyarországon nagyon sokfelé készítenek szilva alapanyagú ételeket, a szilvás gombóc is általános, de én például Kétbodonyban szerettem meg ezt az ínyencsé­ get. Gyerekkoromban nem tartozott a kedvenceim közé, később sem fogyasztot­ tam, de egy ilyen fesztiválon láttam, hogy frissen nyújtják a tésztát, előkészítik a tölteléket, és amikor elkészült a gombóc, mákkal hintették meg - megkóstoltam, és azóta az egyik kedvenc desszertem. De fantasztikus gancát (más néven nyögvenyelőt, különleges ízvilágú törtkrumplit) tudnak készíteni a szarvasgedeiek, és kiváló gulyásfőző versenyek vannak megyeszerte - a nógrádi ízek kavalkádja páratlan, erre lehet építeni. - Hogyan, milyen módon illeszthetők be ezek a programok Nógrád megye kulturális és néprajzi jellegű tervei közé? - Vannak magas színvonalú, úgy is mondhatnám, tömegeket vonzó rendezvé­ nyek, mint például a bánki Jazzfesztivál, a több helyszínen megrendezett Nógrádi Folklórfesztivál, a balassagyarmati Palóc búcsú Szent Anna tiszteletére, a Nemzet­ közi Dixieland Fesztivál Salgótarjánban, a herencsényi Palóc Kereszt Ünnepe, a Szondy várjátékok Drégelypalánkon, és még sorolhatnám. Széles a paletta, csak csemegézni tudok belőle. Ezeken a programokon éppúgy megjelenik a gasztronó­ mia, ha nem is játszik főszerepet. A probléma az, hogy ezek (legyen szó kultúráról vagy gasztronómiáról) egységes csomagban nem jelennek meg. Pedig nyilván az lenne a cél, hogy az egyes rendezvények ne fedjék egymást. Most van olyan hétvé­ ge, hogy a praxisomból adódóan nyolc helyre kellene mennem egyszerre, máskor pedig egyetlen program sincs. Előfordult, hogy egy nap alatt öt programon meg tudtam jelenni, de ez igen szerencsétlen megoldás, hiszen mindenhol csak kevés időt tudtam eltölteni, és valószínűleg a rendezvények közönsége is megoszlik ilyen esetben, ami nem túlságosan előnyös. Van egy éves programnaptárunk, kiváló rendezvényekkel, amely elkezdődik a Hollókői Húsvéti Fesztivállal, és bezárul a szeptemberi Haluskafesztivállal, ezen belül azonban előfordul, hogy torlódnak a rendezvények. Persze az év második felében is vannak programok, de az időjárás nem teszi lehetővé, hogy ezek is hasonlóan nagyszabásúak, szabadtériek legyenek. Szerintem alapvetően úgy kellene ennek az egésznek működni Nógrád megyében, hogy a tartós, hagyományos rendezvények erősítsék egymást, ne vonják el egymás­ tól a közönséget, így a tartósság feltétele (a financiális háttér) is könnyebben bizto­ sítható lenne évről évre. Hiszen ebben az évben is elmaradt anyagi okokból több rendezvényünk. Az lenne a jó és az üdvözítő, ha ezeket a programokat fel tudnánk fűzni egy láncra, tehát együtt kellene kilépni az idegenforgalom piacára, hogy akik Nógrádba érkeznek, vagy egyáltalán érdeklődnek, lássák, micsoda kulturális, tör­ ténelmi, természeti értékekkel rendelkezik ez a kis megye, amiről gyakran mond­ juk, hogy varázslatos világ. Igazából a fesztiválok, a rendezvények húzóerőként jelennek meg, de hozzá kapcsolódóan szükséges a turisztikai infrastruktúra fejlesz­ tése, szükség van újabb, színvonalasabb szálláshelyek kialakítására, létrehozására. Szükség van arra is, hogy a közutak állapotán tudjunk változtatni, és hogy minél több, ízharmóniát biztosító vendéglátóhely működjön a megyén belül. Nagyon sok, kuriózumokat bemutató múzeum és kiállítóhely van Nógrádban, de ahhoz, hogy a vendégeink ezeket fel tudják keresni, nyitva is kell lenniük a megfelelő időszakban és napokon, és cél az is, hogy minél színesebben reprezentálják az értékeinket. Van néhány páratlan termékünk, ilyen Hollókő vagy akár Ipolytarnóc, ezekhez sok 77 �mindennel lehet kapcsolódni a programok és a kínálat terén, és ebben a fesztiválok is fontos szerepet töltenek be. Természetesen az az érdekünk, hogy az ide látogató turisták minél több vendégéjszakát töltsenek el nálunk, hogy tényleg időt, energiát fordítsanak ennek a vidéknek a megismerésére. Ez okból is célszerű, kívánatos lenne, hogy összehangoljuk a rendezvényeket, és a vendég számára tulajdonkép­ pen meg kellene terveznünk a programsorozatot, felkínálni a lehetőségeket, meg­ mutatni, hogy melyek azok a helyek, amelyeket érdemes felkeresni. Ilyenkor át is léphetjük a határokat, a turista úgysem észleli, sem az országhatárt, sem a megye­ határt, és, feltételezem, nem is érdekli. Kalandozhatunk a felvidéken, a történelmi Nógrád területén, a Palócföld egészén, vagy akár felfedező utat tehetünk a Duna­ kanyarban. A cél persze az, hogy nálunk legyen a bázis, hogy a vendég nálunk töltse el az éjszakáit, hiszen a turizmus egyik pillére az eltöltött vendégéjszakák száma. Más desztinációkhoz képest több szempontból sokkal gyengébb állapotot mutatunk, de vannak egyedi ajánlataink, és szervezési, strukturális oldalról sokat lehet javítani a helyzeten. - Véleménye szerint megvalósítható, működtethető a történelmi Nógrád egészét érintő kulturális hálózat? - A határok mostanra jelentőségüket vesztették. Mármint, azzal, hogy az európai unió teljes jogú tagjává váltunk, megteremtődött a határon átívelő együttműködés, úgymond újraegyesülés lehetősége. És ez nagyon fontos. Nógrád esetében egy ezer éves megyéről van szó, amelynek közigazgatási határai folyamatosan mozgásban voltak az utolsó százéves története során. És az ezer évből kilencszáz a történelmi Nógrád megyét jelenti. Mi, az utódok nem lehetünk érzéketlenek az ezt megelőző kilencszáz évre: én mindig is vallottam, hogy történelmi Nógrád vármegyében kell gondolkodni. Azt mondhatom, működnek kapcsolatok, település és település kö­ zött, például a folklórfesztivál az utóbbi időben (mostanra ez tradicionálisnak mondható) a történelmi Nógrád területét, Szlovákiát is érinti. Idén Losonc, Divény, Ragyolc és Fülek szerepel a programban. Emellett vannak szakmai együttműködé­ sek, múzeum és múzeum, könyvtár és könyvtár, középiskola és középiskola, folyó­ irat és folyóirat között, amelyek természetesek. Annak azonban szimbolikus értéke, üzenete van, hogy amikor a megyei folyóirat főszerkesztői posztjáról döntöttünk, egy felvidékire, a történelmi Nógrád egy prominens városából származó fiatalem­ berre esett a választás. Láthatólag a határok itt e tekintetben is eltűntek. - Válság idején a kultúra sínyli meg a legjobban a korlátozásokat. Döntő az, hogy meny­ nyire ápoljuk az ilyen jellegű értékeinket? - Persze. A kultúra legfőbb intézményei, a múzeumok, nem zárványok, és tulaj­ donképpen azért működnek, hogy a múlt egy szeletét, a tudomány, a kultúra javait minél nagyobb tömegek számára bemutassák, elérhetővé tegyék. Ma már nem mennek be bárhová, bármikor az emberek. Rivalizálás van a múzeumok között is, tehát egyre látványosabbá, interaktívabbá kell tenni magát a kiállítást. Kísérőprog­ ramokra van szükség, hogy ne mindig csak ugyanazokat az embereket szólítsuk meg, hanem újabb és újabb társadalmi rétegeket érjünk el, hogy fontos legyen el­ menni akár a Bányamúzeumba, akár a Palóc Múzeumba, vagy elutazni egy kiállítá­ sért Pásztora. Szélesíteni kell a kínálatot, egy muzeológusnak most már egyfajta kulturális menedzsernek kell lennie. Nem elég az, hogy létrejön egy kiállítás, azt el is kell adni. Önmagában a tárgy sajnos nem elég, marketingmunkát kell végezni, és 78 �folyamatosan tartani kell a kapcsolatot, egyrészt a médiával, másrészt, ami a leg­ fontosabb, a látogatókkal, bogy minél többen felkeressék ezeket a kulturális színte­ reket. Ugyanez vonatkozik a könyvtárakra: már a könyvtárak sem csak a könyv kikölcsönzésének intézményei. Az író-olvasó találkozók egyfajta kommunikációs közegként jelennek meg, a könyvtár átvállal a művelődési központtól bizonyos közösségi funkciókat, és egyre több, az aktuális ünnepekhez, évfordulókhoz kötő­ dő színes program van, például Anyák napja vagy a Gyereknap alkalmából. Ez a törekvés jellemzi a megyei könyvtárat és a városi könyvtárakat is. A közgyűjtemé­ nyek is nyitnak a népszerűbb rendezvények felé, a Nógrádi Történeti Múzeumban például már volt jótékonysági koncert. De rendeznek bálokat, szerveznek nagyobb tömegeket vonzó programokat. Persze ehhez a feltételeket biztosítani kell, kellene. Több olyan intézmény van, amelyre ráférne egy jelentősebb felújítás, rekonstrukció, és emellett természetesen sok esetben tartalmi megújulásra is szükség lenne. Ebben azonban nagy lehetőségek rejlenek, Nógrád megyében is: a kínálatunk eléggé szé­ leskörű, szinte minden társadalmi réteget el tudunk érni. A néprajz, a régészet, a történelem és a természettudomány tárgyi emlékei egyaránt jelen vannak a kiállí­ tóhelyeken, de van szlovák és palóc tájház, illetve olyan irodalomtörténeti emlék­ helyek is a múzeumi programok helyszínéül szolgálnak, mint Csesztve és Horpács, és különböző kis kiállítások is vannak, például vasaló-, orsós magnó-, motorkerék­ pár- és képeslapgyűjtemények. Széles a paletta, de talán minden területre ráfér a szemléletváltás. Ma, amikor az interneten szinte minden elérhető, egy statikus dologért nem mennek be az emberek a múzeumba vagy a könyvtárba. Ahhoz olyan, nem győzöm hangsúlyozni, kulturális színtér kell, amely a társadalom kü­ lönböző tagjait is arra inspirálja, hogy ott legyenek, tapasztalják meg, legyenek részesei ezeknek a programoknak. - Jövőre lesz Mikszáth halálának 100. évfordulója. Fontos éve lesz ez Nógrád megyének? Tud élni vele? - Fontossá tehetjük. Mikszáth Kálmán, a legnagyobb palóc, ezer szállal kötődik Nógrádhoz, és rajta keresztül számtalan helyre el tudunk jutni, számtalan izgalmas programot tudunk nyújtani. Mert a barátja volt Jókai, mert Erdélyben választották meg országgyűlési képviselőnek, mert szülőfaluja már a felvidékhez tartozik, Szlo­ vákia területén található. Nagyon sok középiskola névadója Mikszáth Kálmán, nemcsak a megyén belül, hanem az országon belül is számtalan köztéri alkotás készült az íróról, a könyveit megfilmesítették. Mikszáth az egyik legismertebb nóg­ rádi irodalmi személyiség, éppen ezért magára a Mikszáth-évre egy nagyon szín­ vonalas, tartalmas, egész éves, minden korosztály érdeklődésére számot tartó prog­ ramsorozatot tervezünk építeni. Az irodalmi-történeti programok mellett filmfesz­ tivál, képzőművészeti fesztivál, interaktív és gasztronómiai programok szerepelnek a terveink között. Tehát én azt gondolom, hogy tudatosan készülünk a 2010-es jubileumi évfordulót méltó módon megünnepelni. A feladat egyébként mindanynyiunk számára ismert, a határok átjárhatóak, és ebben a tekintetben élnünk kell vele. Örökösök vagyunk. 79 �a m i m a r a d D ebrecen i Boglárka Open reading Turczi István: Minden ablak nyitva. Válogatott versfordítások Turczi István Minden ablak nyitva című fordításkötete a Palatinus Kiadó gondozásában jelent meg, az idei könyvfeszti­ vál egyik jelentős kiadványá­ nak tekinthető. A kötet alcíme jelzi, hogy a József Attila-díjas költő huszonöt év műfordí­ tásainak a legjavát tárja az olvasók elé, más országok költői tevé­ kenységének a megismertetését már egyetemista éveiben is hivatásának te­ kintette. Remenyik József „siker-könyv­ ként" emlegette Turczi új kötetét, jelen­ tősségét az Áthatásokéhoz (2007) hasonlí­ totta, mivel mindkét munka pályatársak motívumait közvetíti, bár más koncep­ ció szerint. A Minden ablak nyitva nem a magyar költészet kiemelkedő alakjai felé nyit, hanem a kortárs külföldi líra nagy­ jainak munkásságába enged betekintést. Ausztrália, Finnország, Izrael és Skócia Turczi István életének meghatározó színhelyei, a kötetben megjelenő mun­ kák ehhez a négy „visszatérő" hely­ színhez köthetők. A hős Odüsszeusz négy olyan táj felé evez, amely a magyar műfordítás területén még jóformán szűzföldnek számít. Az általa meghódí­ tott vidékeken fordítóink korábban rit­ kábban kalózkodtak, mint Amerika vagy egyes európai országok földjein, az ún. „nagy nyelvek" (francia, német, olasz, spanyol, szűkebb értelemben véve az angol) hazáiban. 80 Korábban nem született olyan fordításkötet, amely ha­ sonlóan szerveződik, és kevés olyan látott napvilágot, amely ilyen széles spektrumon mo­ zog, mint Turczié. A kiadók nehezen vállalkoznak ilyesfaj­ ta, a szakmának is fontos mun­ kák megjelentetésére, mivel nem számíthatnak nagy érdeklődésre olvasói részről. Tóth Krisztina, Lackfi János, Spiró György, Petőcz András fordításai időről időre jelentősen szélesítették az iroda­ lomszerető közönség horizontját, Csehy Zoltán beavatta olvasóit a görög és a latin erotikus líra, az epigrammák vilá­ gának rejtelmeibe. Dívik az „újra fel­ idéző" tendencia is, Tóth Éva, Szabó T. Anna vagy Térey János szívesen térnek vissza klasszikusokhoz. Ez utóbbi tö­ rekvések, bár nem hoznak újat abban az értelemben, hogy a már meglévő isme­ retanyagot bővítenék, fontosak, mivel gazdagítják az értelmezéseket: a mű­ fordítás nem pusztán rekonstrukció, a fordító mindig a saját személyiségén keresztül szűri át a szövegeket. A fordító „szűrője" már a választás esetében is működik. Turczi olyan ver­ seket választott, amelyek közel állnak hozzá, új kötetének fontos eleme tehát a személyesség, olyan értelemben is, mint az alkotókhoz fűződő személyes viszony. �Manapság egyre gyakrabban merül fel a kérdés, mennyire „torzítja" a fordí­ tás a szöveg értelmét, egyre többen adnak hangot annak a jogos elvárásnak, hogy célszerű lenne az irodalmi alkotá­ sokat eredetiben ízlelgetni. A fordítások azonban hozzájárulnak az érdeklődés felkeltéséhez, így legtöbben, miután elolvassák a „ferdítéseket", kézbe ve­ szik az eredeti műveket, amennyiben megfelelő nyelvismerettel rendelkeznek. A fordítóra tehát felelősség hárul, nem mindegy, miként közvetíti a lírai alkotá­ sokban rejtező gondolatokat, és a tarta­ lom mellett vissza tudja-e adni például egy vers zeneiségét, formai jegyeit. Turczi István a kulturális, mentali­ tásbeli másságra érzékenyen „domesztikálja" a szövegeket, saját nyelvre (kul­ túrára) fordítva azokat, átvitt értelem­ ben is. Ő maga így fogalmaz: „Szókra­ tész szemében már a rhapszodoszok is azért voltak irigylésre méltóak, mert nem pusztán az »isteni költő« szavai­ nak közvetítése volt a feladatuk, hanem - és mindenekelőtt - a homéroszi szavak értelmén való munkálkodás. Nagyon egyet tudok érteni azzal a megállapítás­ sal, miszerint, »ha igaz, hogy bármely szövegnek a nyelvbe kell visszatérnie ahhoz, hogy közölni tudjon valamit, sokszorosan igaz a műfordításra (...)«". A fent említett „személyesség" mel­ lett megfigyelhető, hogy a választott művek hangvétele többnyire eltér a Turczi-líráétól, mind tónusában, mind szerkesztettségében, ami arra utal, hogy a szerző valóban képes elfogadni a „mást", a költői nyelv másságát, a „sa­ ját" ellenében. Alázattal közelít, hű marad a versformákhoz, megtartja a jellegzetes karakterjegyeket. Kiváló példa erre Dorothy Hewett ausztráliai szerző szerepjátékokkal és alakváltások­ kal teli költői világának a megidézése. Hewett-től nem áll távol a szexualitás megjelenítése, ahogyan Turczitól sem, melankolikusan áradó, olykor szenvte­ len, máskor lírai motívumai azonban más tónust adnak a költészetének: „le­ iszom magam az ágyban (a vőlegény hosszú alsógatyában / az anyja után nyögdécsel), és a nászút merő rémálom. / Rosszul szabott egyenruhában indul a frontra, / én házasságtörő szenvedélyt mímelve hentergek a parton, / eltitkolt abortuszok, / úgy nézek ki, mint Marlene Dietrich a nyomorúságban, / egy fekete barettes, durva fickó a társa­ ságom, / Huszonöt Éves Buick-ja dacol a sivataggal (...)" (36) Turczi érdeklődéssel fordul a ma­ gyar vonatkozású szövegek felé, olyan élményeket közvetít, amelyek ténylege­ sen közösek lehetnek, ezáltal még in­ kább tudatosítja, hogy a másságban mindig benne rejtőzik az egyezőség, de a tétel fordítva is igaz. Thomas Shapcott Himnusz Pulszky Károlynak című látomásos alkotásában a Szépművészeti Múzeum hajdani igazgatójára emléke­ zik, a megvádolt és száműzött műgyűjtő öngyilkosságának a körülményeit vizs­ gálja, Ebéd egy szentendrei teraszon című versében pedig a szentendrei május hangulatát örökíti meg. Éjál Meged izraeli író több ízben járt Magyarorszá­ gon, nagy hatást gyakorolt rá a magyar táj szépsége. A Balaton tényszerű köz­ lésnek ható, egyszerű mondatai mögé az emlékezés motívumát beemelve megidéz egy egész életet, melynek szépségei „a nyárutó vöröslő rojtjai" mögül sejlenek elő. Nem lehet megkerülni Edwin Morgant sem. A skót költészet fénykorát éli napjainkban, mégis ritkán találkozhat­ nak az érdeklődők Morgan-interpretációkkal, annak ellenére, hogy Morgant József Attila, Weöres Sándor, Juhász Gyula fordítójaként tartják számon, és a 20. századi költészet kiemelkedő alakjai 81 �közé sorolható. Szamócák című opusa a kötet egyik leggyönyörűbb, egyszerűen nemes megnyilvánulása: „a nyitott franciaablak / lépcsőjén ülve / egymás­ sal szemben / térdeim között a térded, / ölünkben a kék tányérok / a szamócák csillogtak / a forró napsütésben / cu­ korba mártottuk őket/egymásra néz­ tünk / nem siettettük az ünnepet / kö­ zeledett anélkül is / az üres tányérok / egymásra téve a kövön / benne a két villa keresztben / és én feléd hajoltam / édes illat a levegőben / és a karjaimban / akár egy gyermek, felengedtél (...)" (207) A Minden ablak nyitva című kötetben harminc költő mintegy százhetvenkét verse szerepel. Judith Wright, Bruce Beaver, Dorothy Hewett, Thomas Shapcott, Les A. Murray, Kevin Hart, Philips Hodgins az ausztráliai, Sirkka Turkka, Risto Ahti, Caj Westerberg, Jarkko Laine, Arja Tiainen, Ilpo Tiihonen, Hannu Kankaanpää, Hannu Salakka, Arto Melleri a finn, Zerubável Gilád, Itamár JáozKeszt, Jákov Besszer, Áser Reich, Éjál Meged, Ronni Szomek, Sálom Rácábi, Rivka Mirjám az izraeli, Edwin Morgan, Iain Crichton Smith, Robin Fulton, John Burnside, Gael Turnbull és Tom Leonard a skót költészet legizgalmasabb alakjai, érdemes megismerkedni munkásságuk néhány kiváló és kevésbé érdekes da­ rabjával, mert, ahogyan a kötet fülszö­ vegén olvasható Benedetto Croce-idézet rávilágít: „A fordítások olyanok, mint a nők, vannak közöttük csúnyácskák, melyek hűségesek, és vannak közöttük hűtlenek, de gyönyörűek." (Palatinus, Budapest, 2009) S z a b ó E d in a Mag-maradás Turbuly Lilla: Szélrosta Két regény után 2008-ban ver­ seskötettel jelentkezett Turbuly Lilla. Három versciklus, negy­ venkét költemény - ez a Szél­ rosta mérlege. A kötet egy olyan nagyszabású lélekmunka lenyomata, amelyben a távo­ labbi és közelebbi múltban történtek súlyozása-elrendezése-megrostálása történik, a mű­ veletek szoros összefonódásá­ ban, váltakozásában, és amely munká­ nak a lényege és eredménye: kíméletlen számvetés és az ezt kísérő józan belátások 82 nyomán megképződő saját, letisztult gondolatiság, egyfajta privát életbölcselet. Nagyfokú koncentráció, vala­ mint lényeglátó érzékenység, humoros önirónia és kiváló (ön)elemző készség jellemzi a szerzőt. A legprecízebb sebé­ szek erényeivel bír, amikor is befelé tekint: a meglepően me­ rész önfeltárás, a pontos eszkö­ zökkel és eljárásokkal történő közelmúltboncolás, szétszálazás, a tulajdonkép­ peni „rostálás" folyamatát élhetjük át �magunk is a kötet három ciklusának (Színház utca; Szélrosta; Csillagászati ősz) versein végighaladva. Meglátásom sze­ rint a cikluscímeket viselő versek a leg­ mélyebbek, vagyis a legjobbak: a kötet többi darabjának együttesében is meg­ búvó lényeget magába sűrítők, egyszó­ val a legkidolgozottabb gondolatiságot magukban hordozók. A távlatok, a gon­ dolati keretek igen szélesek, és főként a természeti létezés elemi alapélményei­ vel analógok: a születés és halál, a kap­ csolódások és elszakadások, a hanyatlá­ sok (romlások) és újrakezdések (épülé­ sek) egyéni szemléleti módjai mentén zajlik a belső rendeződés, rendezkedés. A szerző egyik jellemző alapélménye a következő. A különféle létezési konfi­ gurációkban, viszonylatokban az „én"ben eltérő jellegűeknek tűnnek fel a különféle, vagy az azonos, de már más­ hogyan „azonos" tér- és időviszonyok, mint ahogyan az idő múlásával az em­ beri-társas viszonyok is más-más dimen­ ziókként (létformákként, mintegy „új re­ inkarnációkként", váltakozó le- és fel­ merülésekként) tűnnek fel. A szeretett szülőkkel kapcsolatos élmények megje­ lenítésében is találunk hasonló hangula­ tokat, nagyon érzékletes képeket (By-pass; Szív, ritmus, zavar). De különösen jellemző módon az elvesztett, megszakadt (fő­ ként: szerelmi) kapcsolat(ok), illetve az új szerelem élményeinek reflexiói kö­ zött erőteljesek a már szinte paradoxiális élmények (Búcsú a várostól; Színház utca; Négy hangra; Merülősúly; Szélrosta; Csil­ lagászati ősz; Sakkóra; Hét és fél). Mindig újabb, vagy párhuzamosan egymás mel­ lett lévő, de nagyon eltérő dimenziók kerülnek egymás fölé, mellé ezekben a versekben. A lehangoló tapasztalat, me­ lyet a versek együttese fejez ki: nincs „örök" léte senkinek és semminek, min­ dig az „örök jelen" van csupán, hasztalan így bármiféle túlzott ragaszkodás: sze­ mélyekhez, emlékképekhez, megélt hely­ zetekhez. Minden változik az időben és a térben, így valódi „önazonosság" sincs, de a „közös" élmények is csupán illúziók - mindenki másképp érzi, szemléli, szer­ vezi és éli az idejét, a kapcsolatait (Elté­ vedt Hold; El; Félbeszéd; Írás a falon; Az elhagyott lakás; Merülősúly; Szélrosta; Szün­ idő; A hosszú pányva; Két ősz között; Ös­ vény; Függő beszéd; Fordított; Sakkóra). Ezen tapasztalatok ellenére az elégikus színezet helyett inkább egyfajta intim meghittség, megértő viszonyulás és a bölcs derű jellemzi a lírai hangot, mi több: egy alapvetően nyugodt maga-szemlélés attitűdje sugárzik a kötet verseinek összességéből, a különféle formájú, de azonos hangoltságú Szélrosta-versekből. Panta rhei: minden mozog, minden változik. Ami mégis visszatér, az sem olyan már, amilyen volt. Ez a kötet másik, talán még jellemzőbb alapélmé­ nye. A fájó emlékeket idéző, múltba húzó nosztalgia és az ösztönös szükség­ letként jelentkező megújulás kettős, együttes igénye az a jellemző feszült­ ségforrás, ami a verseket is élővé teszi, energetizálja, mozgásban tartja. Ez a magyarázata a versek általános felépí­ tésének is: a kezdő vershelyzet egyfajta vívódás, „problémafelvetés" és leírás, majd ezt követően jelenik meg a versek zárásában, a tulajdonképpeni „kifejtés­ ben" a szentenciózus ellenpontozás mint belátás, mint konklúzió, a várt fel- és megoldás. A belső vita, feszültség így oldódik fel, osztódik szét „szövegként" a kis formákban, egy ilyen terápiás jelle­ gű versgenerációs folyamatban. Akár­ csak a szélrostában válik külön a még szükséges és a már szükségtelen anyag: a mag és a pelyva. Változik hát minden, és mi magunk is változunk, hosszabb-rövidebb időszakon­ ként ugyanis váltanunk kell - sugallja a szerző. Ha nem is akarnánk, akkor is: 83 �az idő játékai folytán (búcsúzások, elvá­ lások, természeti váltakozások, halál­ esetek stb.), és a fontos kapcsolatok megszűnésével szoros összefüggésben a terekéi (költözések, utazások) is ki­ kényszerítik olykor a sorsfordulókat. Turbuly Lilla egy ilyen, igen összetett lelki-tapasztalati összefonódottságokat is felmutató, kibontó, szétszálazó él­ mény-együttesét és lelki térképét osztja meg olvasóival e jelentős kötetében. És hogy a lezárt múltak után milyen új jövendők jönnek? Azt mindig csak sejteni lehet. A kötet záró versében a szerző már a következő, még bizonyta­ lannak tűnő új kezdetnek, egy valami­ kori „újabb múltnak" megy elébe: „És mert nem bírtam elaludni újból, / pe­ regni kezdett lassan, ami volt; / nem én akartam végignézni hússzor, / fejemben mégis két film zakatolt. // Szemcsés nagyon, mert régi már az egyik, / hi­ ányzik sok kép - az idő vágta meg. / Forgatjuk még a másikat, de meddig? / S ha elkészül, poros raktárba megy? // Dobozba zárul, és nem látszik előre, / ha készül új, kinek jut főszerep, / hogy most adódik vagy talán jövőre / a véletlen­ nek kedvező terep. (...)" Hullik a múlt szét, mint a pelyva rostáláskor. De biz­ tos, hogy van egy „állandó" is: a tömör kis mag, sokadik reinkarnációjában. (Parnasszus Könyvek, Budapest, 2008) B a lá zs B eá ta A „kizil elma" regénye Péterfy Gergely: Halál Budán Fragmentumok hullámzó soka­ sága Péterfy Gergely regénye, amelyből olykor-olykor kiemel­ kedik egy olasz hős, Michele D' Aste, aki talán Odüsszeusz, vagy Aeneis, nem kevésbé Achilles vonásait egyesíti ma­ gában: „Sokat hallottam már a különös ifjúról, aki csak a leg­ ádázabb csaták kellős közepén érzi jól magát; aki zsákmányra, rablott holmira, fogolyra ügyet sem vet (...) pusztán az öldöklés kedvéért veti magát a harcba (...) aki munkája végeztével az éjszakát nem alvásra fecsérli, hanem az antik klasszikusokat tanulmányozza (...) s aki jóakaróinak könyörgésére sem haj­ 84 landó vértet vagy páncélinget ölteni..." Michele alakja nem­ csak heroikus, hanem megle­ hetősen misztifikált: egy he­ lyen vélt vagy valós színe­ változása Jézus alakjához kö­ zelíti: „Szeptember tizenkette­ dikének reggelén, mikor még zavartan hüvelyeztem az ál­ mot, érkezett a különös hír, hogy Michele D' Aste mellsebe fényleni kezdett." Odüsszeuszként mint a harcok láng­ elméjű hőse bolyong háborúról háború­ ra, egyik kihívásból a másikba, békét és kikötőt nem lelve, és Achillesként - a sors által felvillantott lehetőségek közül �- a halált választja a nyugodt, asszony­ szoknya melletti élet helyett, predeszti­ nálva saját magára vonatkozóan a borí­ tón is megtalálható idézetet: „Minden férfiért ketten harcolnak: a szerelmes nő és a halál angyala. A férfi végül mindig megadja magát." A történéseknek azonban nincs köze a görög mitológiához, sokkal inkább kapcsolódnak a magyar történelem 17. század végi eseményeihez, de kimarad részint az összes jelentékenyebb magyar szereplő és egyszersmind a magyar né­ zőpontot is nélkülözi. Péterfy regényéből egyfajta pszeudó-Don Quijote-történet bontakozik ki, sajátos szereplőrendszer­ rel, amelyben a kóbor lovag tulajdonsá­ gait kétségtelenül a már említett Michele olvasztja magába hajszolt hírnévkeresé­ se, a sorssal folytatott szélmalomharca révén. A történet uszadékfái között evickél Solari gróf, Michele D'Aste hűséges Sancho Panzája, a törökellenes háborúk hőse, aki az ideák világát csu­ pán hírből ismeri. Solari gróf a ledér nők rabja, élveteg és nekrofil hajlamokkal van megáldva, ahogy az alábbi idézet is bizonyítja: „A lovag végig simította a holttest karját, aztán tovább halad a vállakon és a nyakon (...) szétnyitotta a combokat, besiklott a test hűvös mély­ ségébe, arcát a szegycsontra szorította, a nyugodt és kegyelmes csöndre; egyre mélyebben zuhant ebbe az ölelésbe, és már nem tudta, hogy ő-e az eleven, vagy ő a holt." Továbbá szerepel egy angol utazó (Salisbury János), aki ka­ landvágyból indul háborúnézőbe. Vég­ tagok nélküli szörnyszülött, a cirkuszok legotrombább lénye, aki nyomorúságá­ val másokat szórakoztat és jatagánnal a fejében ostoba gúnydalt szaval: „Én vagyok a hős a János, / kinek teste hiá­ nyos, végigharcoltam a frontot / együtt sok bátor vitézzel, / minket egy szent cél vezérelt, / hogy a pogányt verjük széjjel." A Dulcinea-szerű női főszereplő itt vázlatos alak: Dido Anna asszony sze­ repeltetése azért is nagy jelentőségű, mert megbontja a regény egységét. Azt az érzetet kelti, hogy Michele és az asszony románca mintegy figyelemelte­ relés, a néző tudatos elbódítása annak sejtésétől, hogy a regény szerelmi motí­ vumai nem csupán a herceg és a her­ cegné viszonyában érhetők tetten. Azaz: a nő megjelenése mintegy ellenpontoz­ za, ezáltal pedig leleplezi a regényben bújtatott vonzalmakat. Ez a megállapítás akkor nyer különleges értelmet, ha ész­ leljük, hogy a feltűnéséig csak férfi sze­ replői voltak a regénynek. Az oly sokáig késleltetett, a történet utolsó harmadá­ ban kibontakozó szerelmi szál, a Michele D'Aste és a Sirmiensis Dido Anna aszszony közötti érzelmek mintegy eszkö­ zül szolgálnak, hogy rávilágítsanak az eddig csak leheletfinoman érzékeltetett kapcsolatra, amely Solari grófot és az angol fiatalembert köti a rejtélyes D'Astehoz. A tisztelet és a csodálat veszélyes, már-már határokat súroló keveréke a főhősre irányuló érzelmek/vágyak bonyolult hálózatát jelzi. A fragmentált szerkezet sajátossága, hogy az adalékok, a történet részletei fokozatosan derülnek ki. A fokozatos­ ság és késleltetés egyik legfőbb eszköze a levélműfaj alkalmazása. Solari gróf Michele édesanyjával folytatott levele­ zése például mintegy megelőlegezi a történet végét, már a mű elején találunk utalást Michele Buda ostrománál bekö­ vetkező halálára. Azonban a levelek funkciója az árnyalás is: hangnemük, magasztosságuk, a gróf nevének jelen­ tése (a solaris jelentése naphoz tartozó) egyaránt csalóka sugarak, inkább vakí­ tanak, mint segítik a tisztánlátást. A regény szubsztanciáját keresve számtalan alternatíva kínálkozik. Ká­ rolyi Csaba az ÉS-ben említ néhányat: 85 �„A halál regénye. A szenvedély regé­ nye. A keresés regénye. Az élet szépsé­ gének, gyötrelmeinek és értelmetlensé­ gének regénye. A világ förtelmességének regénye. A barátság esendőségének, a szerelem megélhetetlenségének regénye. A bátorság és a gyávaság, a győzelem és a vereség regénye. Mely­ ben a vaskos földközeliség és a káprázat egyszerre, egyenértékűen van je­ len." (Károlyi Csaba: „Nehéz elképzel­ nünk". In: Élet és Irodalom, LIII. évfo­ lyam 5. szám, 2009. január 30.) Ha folytatni kellene a sort, a követ­ kező állhatna a felsorolásban: az „arany alma" (törökül a „kizil elma") regénye. Történelemi ismeretekre alapozva tud­ ható, hogy a török szultán számára Bécs volt az áhított cél, az európai hódítás csúcspontja, az elérni kívánt arany alma, amelyet mindig csak ujjheggyel sikerült érinteni, így értékelődött fel jelentősége a későbbi harcok során is. Azonban min­ den, a regényben megjelenő szereplőnek megvan a maga óhajtott kizil elmája: Solari gróf nőimádata, Sirmiensis Didó Anna asszony védelmező utáni vágya, 86 D'Aste a dicsőség utána hajszája a figurák életének mozgatórugója, amelyhez mind­ annyian megszállottan ragaszkodnak. A névtelen angol utazó definiálhatatlan kötődése Michele-hez misztifikálja az olasz alakját, elérhetetlen magasságba emeli, és vakhite sejteti mindkettejük majdani sorsát: „Halál, nagy űr, ez a te birodalmad. A nap torzulva hull a kusza fákhoz. Nehéz elképzelnünk Budát 1686 nyarán, de azért bizonyos részletek egész jól rögzíthetők. A szárnyas ördö­ gök megsuhogtatják pikkelyes, küz­ delmektől cakkozott szélű - mint az öreg kandúrok fülcimpája - szárnyaikat (...) a Duna megremeg, s mintha egy láthatatlan gömb hullana bele". Péterfy művében ne keressünk álta­ lános érvényű tanulságot és morális kérdésekre adható sablonos válaszokat. Értéke abban a heterogén rétegződés­ ben keresendő, amelyben határsávok nélkül feszül egymáshoz írói és olvasói képzelet, és válik értelmezőből értelme­ zetté maga a regény is. (Kalligram , Pozsony, 2008) �B a l a jt h y Á g n e s Evergrín nosztalgia Hasítás. Huszonhat magyar író novellája a rockról. Szerkesztette Békés Pál és Tóth Krisztina Úgy tűnik, a tematikus anto­ lógiák korát éljük. A könyves­ boltok kirakatai teli vannak az édesanyákról, jó borokról, leg­ szebb magyar városokról szóló, és még ezernyi hasonló témá­ hoz kapcsolódó válogatások­ kal. Míg azonban ezek a gyűjtemények - tisztelet a kivételnek - dekoratív, keményborítós, ám unalmas kiadványok, amelyekkel a gimnáziumi osztályfőnö­ köket szokás meglepni ballagáskor, addig a Magvető Hasítás című antológi­ ája miatt még egy Nirvana-pólós, gitár­ tokot cipelő tinédzser is hajlandó meg­ állni néhány percig. Tóth Krisztina és Békés Pál ugyanis egy nagyszerű ötlet által vezérelve arra kért meg huszonhat kortárs írót, hogy a rockról írjon szöve­ get a kötet számára - márpedig olyan téma ez, amelyről mindenkinek van véleménye, amelyről mindenkinek van valami vad emléke, és amelyről min­ denki szívesen olvas. A cím nyomán feltámadó olvasói lelkesedést tovább fokozza a Hasítás bravúros borítója is: a könyv mint tárgy, egy bakelitlemezt formáz, és a fedőlap olyan együttesek nevével van teliróva, amelyeknek zené­ je annak idején valóban ezen a hordo­ zón terjedt el. A fél siker tehát már az­ előtt garantált, hogy az olvasó fellapoz­ ná a könyvet - a hangszerek felhangol­ va, a nézőtér tele, sör mindenkinél van. A kérdés már csak az, hogy képesek-e valóban rockzenészhez méltóan zúzni kortárs íróink a színpadon... Nos, mielőtt elsietném a válaszadást, megjegyezném, hogy nem volt olyan könnyű dolguk a felkérést elfogadó alkotóknak, nagyobb a tétje a feladatnak, mint gondolnánk. Adva van egy médiumötvözet, zene, szöveg, látvány mindig újrarendeződő kevercse: ezzel kellett valamit kezdeniük a vállalkozó kedvűeknek a nyelv médiumában. A nyelvében, mely­ nek használata ezen a szinten bizony éppannyi profizmust igényel, mint a basszusgitáré - és a novellák egyikemásika a nyelvi ügyetlenkedés, a mon­ datok sutasága miatt válik kevéssé élvez­ hetővé. Persze, huszonhat szerző esetén a színvonal-ingadozás elkerülhetetlen. Nem is a heterogenitás zavart engem a Hasítás olvasása közben, sokkal inkább a vegyes szépírói teljesítmény mögött meg­ húzódó, nagyon is egységes meglátás arról, hogy mi a rock'n roll. Mert mi is? Izzadtság, félhomály, ritmus, amely úgy veszi birtokba a testet és a lelket, hogy közben mindenféle más időtapasztala­ tot kikapcsol. Vagy egy konkrét, törté­ nelmi időszakhoz kötődő szubkultúra, mely Magyarországon úgy a rendszerváltásig virágzott. Hogy egy újabb rock'n roll-definíciót idézzek fel: addig, amíg volt mi ellen lázadni. A Hasítás szerzői szinte kivétel nélkül a rock'n roll utóbbi, „történeti" fogalmát érvényesí­ tették írásaikban, melyek így a régi szép időkre való emlékezés újabb és újabb változatait megteremtve sorakoznak a 87 �kötetben. Az emlékező attitűd a novel­ lák szerkezetére is rányomja bélyegét, legtöbbjük retrospektív elbeszélés, odavissza tekintgetés a főhős jelenlegi sa­ nyarú sorsa, s a régi, Led Zeppelintől hangos gimnazista iskolabálok/házibulik/NDK-s nyaralások között. „Szívha­ sadás és evergrín nosztalgia" (17) Balázs Attila kötetnyitó novellájának (Számmörtájm) ez a mondata mintha az egész könyv summája lenne, szerencsé­ re azonban az írás a jól sikerültek közé tartozik: élvezetes, szlenget és pátoszt játékosan keverő szöveg a jugoszláv Janis Joplin iránt érzett, soha el nem múló szenvedélyről. A nosztalgiával azonban, ha evergrín is, érdemes óvato­ san bánni: Kiss László írásában (Bédek­ ker) például túl sok van belőle. Még a sörösdoboz is „nosztalgikusan szisz­ szent" (181), és mikor a békési metálosok ismét ellátogatnak a Szigetre, (mely, mellesleg visszatérő motívum a kötet­ ben) természetesen arra ébrednek rá, hogy „Öregek vagyunk, dohogósak" (190). Grecsó Krisztián The Toors című elbeszélése épp azért válik a kötet egyik kellemes olvasmányélményt nyújtó darabjává, mert retrospektivitása elle­ nére sem akar mindenáron keserédesfilozofikus hangvételű emlékművet állítani az egész hetvenes-nyolcvanas éveknek, plusz az első szerelemnek, plusz a fiatalságnak, plusz a házibuli intézményének, ehelyett „meglepetésszerű és vidám", akárcsak az azonos nevet viselő banda utolsó koncertje. A történet szerint az alföldi gimisekből álló The Toors annyira rossz, hogy az már jó: Grecsó felszabadultan él a szto­ riban rejlő lehetőségekkel, a Toors le­ hengerlően idióta számcímei és abszurd dalszövegei az underground rock leg­ szebb hagyományait idézik fel. (Szemé­ lyes kedvencem a Szekszi Csokoládé, de a Horváth bútorhetek és a Szopóref lex címe 88 is sokat ígérő.) A múlt-jelen oppozícióra épülő novellák egyike Bárdos Deák Ágnes nyíltan önéletrajzi jellegű szöve­ ge, amelyben a nyolcvanas évek ma­ gyar undergroundjának prominens képviselője tulajdonképp nem tett mást, minthogy gyorsan összegezte, mi is történt vele húsz-harminc év alatt, és felsorolta, hogy közben kikkel találko­ zott. Nem tudni mért, de a dőlt betűk­ kel szedett „barátunk, Demszky Gábor” fordulat többször visszatér a szöveg­ ben, akárcsak az érfelvágás motívuma. Az a gond, hogy ami hatásos egy rockdívától a színpadon, az erőltetett önfelnagyító gesztussá válik az irodal­ mi szövegben - már A rock'n roll Jeanne D'Arcja címben is van valami komikus, akárcsak az Agnus Dei/Femme Fataleféle önszcenírozásban. Amennyiben - ahogy az a fentiekből is kitűnt - a rock mibenlétének megha­ tározása nehézségekbe ütközik, még inkább igaz ez a „rocknovellára". Érde­ kes megfigyelni azt, hogy az antológia különböző szövegei milyen eljárások segítségével igyekeznek „rockirodalom­ ként" pozícionálni magukat. Az egyik megoldás az, hogy a szerző egy az egy­ ben egy létező rockegyüttesnek szenteli írását - ez jellemzi Esze Dórát is, aki Nirvana-rajongását élte ki a kötet egyik leggyengébb darabjában. Az biztos, hogy ez nem novella - talán inkább esszé, melyben töménytelen lábjegyzet és angol rockmagazinokból származó idézetek sokasága igyekszik hozzájá­ rulni a távolságtartás illúziójához. A látszólag szenvtelen megfogalmazású mondatok azonban túlzásokba vagy közhelyekbe futnak ki, a rajongói atti­ tűdre való reflektálatlanság és az irónia teljes hiánya teszi hiteltelenné a Nirvana és az irónia viszonyát taglaló sorokat. Esze Dórának magával a nyelv haszná­ latával is gondjai vannak: az „All in all �is all we are" Nirvana-sort úgy fordíta­ ná, hogy „egyikünk sem több, mint mindent egybevetve", és egy íráson belül sem tudja eldönteni, hogy most akkor „legnirvanább" vagy „legnirvanásabb". (Persze, a kritikus objektivizmusa alól itt is kilóg a lóláb: jelen sorok írója ügy érzi, hogy a Nirvana ennél többet érdemelt volna...) A „rocknovella" megközelítésének egy másik, gyakran alkalmazott módja az, hogy szerzőink intarziaszerűen építik bele novelláikba egy-egy jól is­ mert nóta szövegének sorait. Azért izgalmas ez a megoldás, mert jó esetben mintegy odacsempészi a zenét a befo­ gadás élményébe: komor Pink Floyddallamok emléke kúszik elő abból, aki Békés Pál szívszorító történetét olvassa egy hétköznapi tragédiáról (A Hold túloldalán). Sajnos legtöbbször azonban a beidézett dalszövegek mintha csupán arra szolgálnának, hogy olyan írásoknak biztosítsák a „rocknovella" státust, ame­ lyeknek egyébként nincs közük a rock­ hoz, és vendégszövegként nem igazán járulnak hozzá a jelentésalakításhoz. Tóth Krisztina merész, ám finom arány­ érzékkel megszerkesztett novellája egy „női tapasztalat”-antológiában valószí­ nűleg a legerősebb darabok egyike len­ ne, itt azonban mégiscsak zavaró, hogy az írás akkor is tökéletesen működne, ha kitakarnánk a belehelyezett Doors-sorokat. Szerzőink nagy része az angol sza­ vak fonetikus átírásán kívül azzal sem tudott mit kezdeni, hogy idegen nyelvű szövegtestet illesztett bele magyar nyel­ vűbe. Kivételt ez alól Bán Zsófia képez, akinek egy leszbikus szerelmi történet elbeszélése közben tett érzékeny megfi­ gyelése magyarázta meg számomra azt, hogy a szerzők többsége mért ragasz­ kodott az eredeti szövegek eltorzított, magyaros kiejtést rögzítő változatához: „»A tankok kigördülnek, a Stones be­ g ö rd ü lj ez volt most a szlogen. Magya­ rul persze nem olyan blikkfangos. Roll out, roll in, Rolling Stone. Nyelvében él a nemzet. Vagy a mások nyelvében, ha a nemzetből épp mosogatórongyot csi­ nálnak. Kengetnó. Szetisz feksön." (Egy este Erika nélkül - 23) A visszaemlékezés különböző alak­ zataival operáló szövegek között üde színfoltként jelenik meg az a néhány novella, amelyben az elbeszélő saját, jelenkori identitásának részeként beszél a zenéről, elkerülve így a rock hanyatlá­ sával járó értékveszteség tematizálását. Podmaniczky Szilárd a Képzelt riportban egy rockmítoszok sorozatát felidéző, közép-európai módon tragikomikus családtörténetet ad narrátora szájába, ügy, hogy annak „rockersége", szub­ kultúrához való tartozása a szófordula­ tok szintjén is megmutatkozik: „A Manfred Mannt bevágtam a zaciba, ki nem állhatom azt a nyálas zenét. A Nazareth határeset, ügy gitározik a pasi, mint a szöcskefing" (238). Hasonló módon hozza létre az „ősdzsudászos" figuráját Dragomán György is a Hevimetálban. Ez a remekbe szabott novella tényleg ügy szól, mint a Painkiller: „ami­ kor először beraktam öcsém, a volkmenről leesett a szivacs öcsém, érted, leesett a fejhallgatójáról a szivacs, mer lelökte a hangerő, komolyan mondom, bazzeg" (60). Dragomán szövegének sikerül a maga médiumában színre vinni a metál esszenciáját. A szenvedélyes Judas Priest-rajongó hörli dévidzonos megdi­ csőülésének szürrealisztikus történetét olyan nyelv beszéli el, amelyben a ref­ lexszé váló szlenghasználat, a kérdések és felkiáltások refrénszerű visszatérése, a bravúros, sajátos ritmussal bíró mon­ datszerkesztés mind-mind ahhoz járul hozzá, hogy az olvasó végül az elbeszé­ lővel együtt elégedetten így sóhajtson fel: „Ja bazmeg. Hevimetál" (68). 89 �Szinte szimbolikus az, hogy mindkét szöveg esetén van címzettje a narrátor megnyilatkozásainak: valakinek mesélnek a rock viharvert harcosai. Az antológia legtöbb darabja azonban kizárja annak lehetőségét, hogy dialógus létesüljön az olvasó világa és a régi, igazi, élő rock n' roll között. (A harminc év alatti olvasó hiúságának ez olykor bizony derogál. Mert tudjuk, hogy biznisz lett a zenéből, hogy teljesen más érzés letölteni egy albumot az Internetről, mint határon átcsempészett nyugati bakelitet hallgatni zárt ablakok mögött. Mégis - nincs-e valamiféle rokonság, leszármazási vi­ szony a régi nagyok és a Kispál vagy a Tankcsapda között?) Gyakran ráadásul az volt az érzésem, hogy a rock itt csak jelölő, és jelöltje egy kor, amelynek legfőbb attribútumai: a csencselés az NDK-s árukkal, a harc a Rózsika nénik­ kel, a „nehézateizmus", a zenegépbe ejtett bélás, ésatöbbi, ésatöbbi. Ha a 90 Hasítás alcíme valami olyasmi lenne, hogy „novellák a kései Kádár-korszakról”, talán kisebb csalódás érte volna a ma­ gamhoz hasonló olvasót, aki a retro helyett zene és irodalom viszonyára lett volna kíváncsi. Amennyiben Garaczi címadó, gyengécske elbeszélését, sőt, a szövegek nagy részét - csak felsorolás­ képp: Kapecz Zsuzsáét, Salamon And­ rásét, Kis Ottóét, és a sort még folytat­ hatnám - vesszük figyelembe, ez a témamegjelölés minden bizonnyal in­ dokoltabb lett volna. Nincs tehát zúzás, nincsenek húrszakasztó gitárriffek. Olyan jubileumi koncert ez, mint ami­ lyenről Háy János is megemlékezik meglehetősen fáradt írásában. Szerző­ ink kiállnak, és nosztalgikus arckifeje­ zéssel ráhelyeznek egy-egy lapát földet a rock'n roll sírjára. Pedig egy-ketten közülük azért majdnem feltámasztották. (Magvető, Budapest, 2008) �L aczkó Pál Politika és publicisztika Ardamica Zorán: Szellemi rezervátumok Mindig becsültem a határon túli (nincs erre soha jó termi­ nológia) magyarság azon tollforgatóit, akik az irodalmi-mű­ vészeti áttételesség, a rejtőz­ ködés, az allegorizmus, a kó­ dolt beszéd helyett a nyílt publicisztikát (is) választották társadalomkritikájuk és a helyi létállapot (ti.: van ilyen...) elemzésének terepéül. Szemléltető példaként azért nem állí­ tok ide gazdag névsort, mert se holtat, se élőt nem hagynék ki szívesen. Annyit azért kockára tennék: Ardamica Zorán (a továbbiakban A. Z.) mégis felírható (nem mintha számítana is, amúgy) a listámra. Akár egyetértek vele, akár nem. Helyzetem egyszerű. Legtöbbször egyetértek vele. A kisvárosból ingázó entellektüel szerepköre például finom öniróniával kialakított (ön)rendezői szereposztásra vall. A gyalázatosan alulfizetett értel­ miségi pályák - érdekvédelmi (valódi) szervezetek (híján) feladatkörét felül­ múló! - pártfogolása kelet-európai fel­ adat. A leghétköznapibb jelenségekből felmutatni a hiányt, az emberi torzulást, az már szépírói teljesítmény. Önmaga­ mat tagadnám meg, ha nem azt dicsér­ ném, ami mégis a legfontosabb nekem ebben a kötetben: az „aktuálpolitika" éppen feladott labdáinak éber leütését. Mert a publicisztikának lehetnek ugyan szerteágazó feladatai, különféle formai köntösei, amelyek szaknevekkel címkézhetők, de A. Z. nem a műfajinak nevezett határokra ügyel. Sok­ kal inkább a mindennapokat döntően befolyásoló „nagypo­ litika" viselkedésére, magatar­ tásának rikító jegyeire. Mert térségünkben így megy ez. Erős civil szféra nélküli világunkban. Ahogyan a Marsról visszatérve ebben a 85 írásban olvashat­ nám. Rögtön tudnám, hogy a „fenséges", mint esztétikai (kidolgozatlan) kategória, korántsem alkalmazható az emberi nem­ re. És lassan a bennünket körülvevő ter­ mészetből is kilúgozzák/-zuk. Holott... De ne tovább! Következetes publiciszti­ káért és főként szatíráért kiált itt minden. Azt azonban remélném, hogy az élet spontaneitása és némi szervezettség, individuum és kollektívum párosításá­ nak 20. századi kudarcai a tanulságok­ kal talán jobb eredményre vezetnek elődeink nekirugaszkodásainál. Az élet csillámló apróságaiban felfedezett szer­ kezeti zárványhibák kimutatása ele­ gendő lenne egy publicista autonómiá­ jához. A. Z-nak azonban politikai véle­ ménynyilvánításba áthajló ideológiája is van, ami lényegében minden írásában működik, és körülrajzolja portréját. Óvatos kísérletet tennék ennek kö­ rülhatárolására. Kiindulópontom az a csillogó szabadság-eszme, amely talán régebbről birtoka az európai gondolko­ dásnak, mint azt tanítják, és amely a gyűjtemény eligazító sugárzását adja. Olvasás közben úgy gondoltam, semmi másból, mint ebből, levezethető minden írás, tehát a kötet egészének szellemisége. 91 �Szorgalmas újságolvasó lévén, szere­ tem, ha göcögő, fojtott kuncogásra kész­ tetnek. Ahogyan A. Z. az éppen aktuá­ lis államvezetés egyetlen tagját sem kíméli, különösen a legfőbb állami mél­ tóságokat nem, az igazán kedvemre való. Az is, amiként két állam kultúrá­ jában, napi politikai életében otthono­ san mozog, így helyezvén el publicisz­ tikai nyilait a (sajnos) túl sűrű céltáblá­ kon. Egyszóval (leszámítva némely aktuálpolitikai félreértést): az állam ilyen fokú következetes bírálatával már régen találkoztam a nem teoretikus műfajokban, és különösen kisebbségi, kárpát-medencei közegben. Magyarán: a napi újságírás szintjén. A kötet minden erénye mellett, itt érhető tetten a gyengéje. Mi több: a jövő történészeinek is itt nyílik tér... Van abban valami szellemesen szó­ rakoztató, ahogy egy jelentős állami múlt nélkül egzisztáló fiatal ország ér­ telmiségi polgára következetesen állam­ kritikus. Nem egyszerűen arról van szó, hogy Slota Szlovákiájában kell a publi­ cista. (Nagyon kell. Kell. Kell!) A sza­ badság elvont fogalma, mihelyt egy önálló államiságát éppen elért nép or­ szágában tárgyiasul, hirtelen új konflik­ tusmezőket terít szét. Miként térségi tapasztalataink bizonyítják, a kisállami öntudat kései felhorgadásai - némi kép­ zavarral élve - pallérozást igényelnek. 92 Felelősen gondolkodó közegben ebből a helyzetből a megoldás felé egyedüli kiutat ki tudna mutatni? Publicistánk­ nak raknánk az ingázó hátizsákjába ezt a tehertételt is? Tartozása inkább önmaga felé érvé­ nyes. Térségi tanulságok fakadhatnak abból, ha Szerzőnk tágabb terepek sze­ repvállalásává tágítja erős kritikai érzé­ két, felhagyva az írásaiban jelenlevő neo­ liberális gőg egyenfelütéseivel. Minden esélye adott az újra mindig fogékony, mai Európa keretei között. Miben látom az új szerepre találás lehetőségét? Kiművelt értelmiségiként felismerni az élethelyzetéből következő, kínálkozó irányokat. Jelenléte több kultúra napi jelenségeiben új horizontokat nyithat, önmagának, s talán olvasóinak is. Vajon a publicisztika terepén követ­ kezetesen sarlózó becsült Szerzőnknek nem kellene-e új és új régiókba emelnie felkészültségét és tapasztalatát? Mond­ ván: a kisváros, a kisállam univerzum, és én az univerzum közepén lakozom. Tehát tágas téregységek kínálkoznak itt még, középkori várak tövéből? Fülek és (mondjuk) Brugge nem lenne, igazából, túl messze egymástól? Ardamica Zo­ ránnak tudnia kell a választ. Ha időbe telik is. (Nap, Dunaszerdahely, 2008) �G. T o r o n y i J u d it Életpálya levelekben Vekerdi László: Fülep Lajos levelezése Fülep Lajos művészettörténész levelezésének dokumentációja hét kötetben jelent meg az MTA Könyvtára és Művészettörténeti Kutatócsoportja kö­ zös vállalkozásaként. Az első kötet 1990-ben, az utolsó 2007ben. A kutatói és szerkesztői munka jelentős részét F. Csanak Dóra végezte, aki tanít­ ványként személyes kapcsolatban is állt Fiilep Lajossal. A levelek összegyűjtésé­ vel a Fülep-életmű nem csekély részét tárták azon olvasók elé, akik nemcsak a korszakot, de az országos hírű művészettörténész gondolkodását és személyisé­ gét is közelebbről szeretnék megismerni. Az egyes kötetek megjelenése hosszú időt vett igénybe. Vekerdi László ezeket figyelemmel kísérve írta meg recenzióit az egyes levelezés-gyűjteményekhez kapcsolódóan, amelyet a nagyszabású szerkesztői munka is megihletett. A recenziók a Tiszatájban és az Új Forrásban láttak napvilágot. Az elemzések össze­ gyűjtve az Új Forrás könyvek 40. kötete­ ként, Fülep Lajos levelezése címmel jelen­ lek meg a tatabányai József Attila Me­ gyei Könyvtár gondozásában, 2009-ben. Fülep Lajos (1885-1970) igen hosszú életpályát futott be, és szerteágazó tevé­ kenységi köre, másokra gyakorolt hatása olyan szellemi kisugárzásról tanúskodik, amelyet a kötetekbe foglalt levelekből is nyomon követhetünk. Református lel­ kész, egyetemi tanár, akadémikus, pub­ licista, műfordító - számos olyan tevé­ kenységet folytatott, amelyek lehetővé tették számára azt, hogy talál­ kozzon a szellemi életben ki­ vételesnek tartott kortársaival. Leveleiből megismerjük ko­ rának híres és kevésbé ismert jeles képviselőit. A levelek emberközelivé teszik például Lukács Györgyöt, Füst Milánt, Illyés Gyulát, Németh Lászlót. Fülep több, egymást követő generációra tudott hatást gyakorolni, és széleskörű műveltségével példát mu­ tatni a magyar szellemi életben. Írásai­ ból a kultúra iránti teljes elkötelezettség, a nagy egyéniségek keresése és tisztelete sugárzik. Tekintélyét még az első világ­ háború előtti években alapozta meg, amikor Budapesten a korabeli művészi élet kíméletlen tollú kritikusaként tűnt fel, majd Ady Endre költészetének első méltatójaként híresült el. A második világháború után az ELTE professzora és az MTA tagja volt. A Fülep-levelezés kiadását figyelem­ mel kísérő Vekerdi László a hét kötetről szóló recenziók gyűjteményét négy feje­ zetre osztja. Az első 1904-1919-ig terjed, a második 1920-1944-ig, a harmadik 1945-1960-ig, a negyedik 1961-1970-ig. F. Csanak Dóra aprólékos munkáját méltatja a recenzens, amikor a részletes jegyzetekben közölt bibliografikus ada­ tok sokaságára hívja fel a figyelmet. Ennek fontosságát azért is hangsúlyoz­ za, mert a Füleppel kapcsolatba került személyek ilyen sokoldalú bemutatása, a személyes adalékok a „jegyzetekkel együtt (...) ablakot nyitnak a század 93 �eleji Európa társadalom- és mentalitástörténetére". (15) Az első fejezet címe Hazára találás Itá­ liában 1904-1919, amely a levelezés első kötetét recenzálja. Vekerdi László ki­ emeli a szerkesztőnek azt a gyakorlatát, hogy részletesebb ismertetést az isme­ retlen szereplőknél közöl, az ismertek­ nek inkább csak életrajzi adatokat ad meg, és bővebben csak Füleppel való kapcsolatukat glosszázza. „Így az olvasó is szinte beavatást nyer egy különös, vibráló, előkelő, ün­ nepi, titokzatos, idegen és valahogyan mégis szinte ismerős világba." (12) A tudós szellemi szülővárosaként tartotta számon Rómát és Firenzét is, ahol több évet töltött, és tagja lett a pezsgő szel­ lemi és társadalmi elitnek. A Füleplevelekből elénk tárul ennek a korabeli művészetet meghatározó körnek a mindennapi élete, gondolkodása, és megközelíthetőbb lesz általa. Ebben a fejezetben tudjuk meg azt is, hogy Fülep Lajos édesanyja súlyos beteg. Bensőséges kapcsolatukról ta­ núskodnak a levelek. A tudományos közéletnek szánt írásaiban szenvedé­ lyes kritikáiról és a kultúra iránti elkö­ telezettségéről ismert tudós - „öntörvé­ nyű géniusz" - olyan oldalát ismerjük meg, amely bizonyára sokak számára meglepetést jelent. Erre a személyes aspektusra a szerkesztői kommentárok jó érzékkel hívják fel a figyelmet, és Fülep sokoldalú bemutatását Vekerdi is méltatja. A fiatal Fiilep tágas térben mozgott, nem csupán intellektuálisan, de fizikai­ lag is. A leveleken keresztül nem biztos, hogy sikerült volna nyomon követni ezt a mozgást F. Csanak Dóra informatív szerkesztői megjegyzései nélkül. Joggal dicséri őt Vekerdi László alapos tényfel­ táró és leíró munkájáért akkor is, ha a háború idejéről csak néhány levél ismert, 94 hiszen jobbára a szerkesztői jegyzetekre kell hagyatkoznunk az események kö­ vetésében. A második fejezet (Két Trianon között 1920-1944) a második, a harmadik és a negyedik kötetről írt recenziókat tar­ talmazza. Ebben a korszakban már beszűkül a horizont, a mozgástér csak Magyarországra korlátozódik. A szer­ kesztői vonalvezetésre továbbra is nagy szükség van, hiszen a személyes kap­ csolatok nem egyszerűsödnek. A bibliografikus adatok teszik lehetővé azt, hogy a levelek érthetőek és követhetőek legyenek. Ezért kerül ismét méltatásra az a szerkesztői döntés, amely Fülep Lajos medinai, dombóvári, bajai és zengővárkonyi lelkészi posztját egy egységként kezeli. Ugyanígy tematizáltan kezeli a más helyszíneken, de azo­ nos témában játszódó eseményeket, megkönnyítve az egyes életszakaszok megvilágítását. A szerkesztői magyará­ zatok elengedhetetlenek a személyes hangú levelekben szereplő utalások, a múltban történt eseményekre vonatko­ zó hivatkozások megértéséhez. „A jegyzetek nélkül a Fülep-levelezésben menthetetlenül eltéved az em­ ber, és nem egyszerűen csak az előfor­ duló személyek és hivatkozások bősége miatt. Tán még inkább azért, mert FL levelei többnyire napi gondok, ügyek, történések zaklatottságaiban fogan­ nak." (37) Így derül fény arra, miért vonult vissza a tudós férfi a lelkészi pályára. A feltételezésekkel szemben nem a sértő­ döttség, nem is 1919-es professzori kinevezése szorítja háttérbe. A levelek és F. Csanak Dóra alapos munkája nyomán tárul fel a tudós emberi nagy­ ságát bizonyító tény. Tudatosan a falut választva, hivatástudatból lépett Fülep a lelkészi pályára. A szerkesztő által kiválogatott idézetek jól alátámasztják �ezt az elhivatottságot, amit méltán dícsér a recenzens is. Teszi ezt a dicsé­ retet úgy, hogy közben azért kiemeli a szerkesztő szemérmes távolságtartását is a mélyebb, lelki és morális aspektu­ soktól. Az utolsó két fejezetben, amely az 1945-től Fülep haláláig terjedő idősza­ kot öleli fel A koalíciós demokrácia és a diktatúra évei, valamint Az utolsó évtized címmel, F. Csanak Dóra szerkesztő nevével még többet találkozunk, mint eleddig. „Jól idéző jó filoszként" emle­ geti az erre az időre már Füleppel sze­ mélyes ismeretséget tartó szerkesztőt. Sőt! F. Csanak Dóra a „gondosan, meg­ bízható források alapján készült jegyze­ teivel, a levelek és a jegyzetek követke­ zetes és kis gyakorlat után könnyen kezelhető számozásával, a hivatkozá­ sok és utalások egész kötetre figyelő összehangolásával a VII. kötet szerző­ társává nő: történetet beszél el. Nem kizárólag FL-ét. (...) Korunkét, ahogyan azt FL látta és megítélte". A kötet végén a szerkesztőről szóló méltatásokat joggal így összegzi Vekerdi László: „Ahogy hűséges és nagy tanít­ ványa, Cs. D. lege artis összegyűjtötte és még a világszerte általában színvona­ las levelezéskiadásokban is kiemelkedő­ en precízen szerkesztett, ötletesen és kezelhetően jegyzetelt, internetes adat­ bázisokhoz hasonlítóan sokoldalú és bőséges utalásokkal és keresési lehető­ séggel ellátott hét kötetben kiadta." Vekerdi László úgy ítéli meg recenzió­ jában, hogy a levelezéseknek a szellemi életben termett gyümölcsét „Fiilep Lajos Egyetemének Levelező Tagozataként" is megközelíthetjük. F. Csanak Dóra jegyze­ teivel pedig ez az egyetemi anyag olvas­ mányossá és izgalmassá is válik egyben. Ajánlom a kötetet mindazoknak, akiket érdekel a két világháború közötti pezsgő szellemi élet, és egy olyan kivé­ teles életpálya, amelyet Fülep Lajos befutott. (Új Forrás könyvek, Tatabánya, 2009) A N Ó G R Á D I T Ö R T É N E T I M Ú Z E U M p ro g ra m ja i szeptember-októberben (3100 Salgótarján, Múzeum tér 2.; www.nogradi-muzeumok.hu) •• Állandó kiállítások: N Ó G R Á D A Z ÚJ K O R B A N - Történeti kiállítás 7 képben. K É P T Á R - Vá­ logatás a Mihályfi-gyűjteményből. •• Időszaki kiállítások: (H )A R C - Robert Capa kiállítása (szeptember 10-től november 15-ig). • XIV. S a lg ó ta rjá n -C ered N em zetk ö zi M ű v észtelep és v en d ég ein ek k iá llítá sa (szeptember 15-től október 31-ig). • N É P Ü N K G E N E T IK A I C S A L Á D F Á ­ JA - A magyarság eredete (szeptember 28-tól október 11). • 5 0 É V K IN C S E I - Válogatás a N óg­ rádi Történeti Múzeum gyűjteményeiből (december 31-ig). •• Programok: K U L T U R Á L IS Ö R Ö K S É G N A P JA I (Szeptember 19-20.). • M Ú Z E U M O K Ő SZ I F E SZ T IV Á L JA (Október 1-től november 15-ig). Benne „A N A G Y R A JZ O LÁ S" (Október 10. 9 óra), a XIV. Cered-Salgótarján Nemzetközi M űvésztelep megnyitója (október 10.). • A M Ú Z E U M O K D É L ID Ő B E N so ro za t vendégei: dr. H ír János paleontológus: A z em b eriség fe jlő d é sén ek em lék ei É sza k M a g y a ro rsz á g o n (október 6. 12 óra); A l Ghaui Hesna tudósító: E gy h irrip o rter a 21. szá za db ó l - V á ls á g ö v e z e t e k s z ó b a n , k é p p e l (okt. 12. 12 óra). •• A N Ó G R Á D I T Ö R T É N E T I M Ú Z E U M B Á N Y Á S Z A T I K IÁ L L ÍT Ó H E L Y E (3200 Salgótarján, Zemlinszky út 1.). • Állandó kiállítások: SZ É N B Á N Y Á S Z A T N Ó G R Á D M E G Y É B E N A K E Z D E T E K T Ő L 1946-IG . • F Ö L D A L A T T I B Á ­ N Y A M Ú Z E U M . • K Ü L S Z ÍN I G É P P A R K . 95 �Balajthy Ágnes (1987, Miskolc): A Debreceni Egyetem negyedéves magyar szakos hallgatója. Kutatási területe: kortárs próza. Balázs B eáta (1984, Salgótarján): Költő, kritikus. Etesen él. Bódi Katalin (1976, Salgótarján): Irodalomtörté­ nész, a Debreceni Egyetem Magyar Irodalom- és Kultúratudományi Intézetének tanársegédje, A Vörös Postakocsi szerkesztője. Kutatási területe: 18. századi irodalom. Első kötete előkészületben van (Egy műfaj apológiája. A 18. századi magyar levélre gény és kontextusai). CSACH Gábor (1969, Salgótarján): Művészettörté­ nész, a Kinopuskin élcsapat tánczenekar igazgató­ ja, 1998-2003 között a Gyarmati TV stúdióvezetője, Balassagyarmat alpolgármestere. Legutóbbi műve: Tűzoltókrém (2007). Cserjés Katalin (1954, Budapest): A Szegedi Tudományegyetem Modem Magyar Irodalomtör­ téneti Tanszékének oktatója. Kutatási területe: a félműit és napjaink rövidprózája, kép-szöveg viszonylatok, kortárs képzőművészet. A Hajnóczy-életművet tanulmányozó hallgatói műhely vezetője, a műhely kiadványainak szerkesztője. Tagja a Madách Irodalmi Társaságnak. D ebreceni Boglárka (1981, Salgótarján): Író, költő, kulturális antropológus. Jelenleg Budapes­ ten él, a Petőfi Irodalmi Múzeum munkatársa. Kaleidoszkóp díjas (2007). G. T oronyi J udit (1968, Salgótarján): Történész, fő­ levéltáros, a Nógrád Megyei Levéltár munkatársa. G yörgy Norbert (1972, Losonc): Madách-nívódíjas író. Füleken él. Legutóbbi kötete: Klára (2004). H ann Ferenc (1944, Nagybánya): Művészettörté­ nész, muzeológus. Szentendrén él. A Szegedi Tudományegyetem Tanárképző Karán egyetemes és magyar művészettörténetet tanít. Legutóbbi kötete: Jósza y Zsolt (2002). Hodossy G yula (1960, Dunaszerdahely): Költő, a szlovákiai magyar irodalmi közélet szervezője, a Szlovákiai Magyar Írók Társaságának elnöke, a Lilium Aurum Könyvkiadó Kft. alapítója. Leg­ utóbbi kötete: Fátyla jókedvem nek (2004). Katona Ágota (1989, Balassagyarmat): Költő. Tagja a balassagyarmati Komjáthy Jenő Irodalmi és Művészeti Társaságnak. Jelenleg az ELTE-BTK hallgatója. Lackfi JÁNOS (1971, Budapest): Író, költő, műfordí­ tó, szerkesztő. 1996 óta tanít a Pázmány Péter Kato­ likus Egyetemen. A Nagyvilág világirodalmi folyó­ irat szerkesztője, a dokk internetes irodalmi kikötő egyik alapítója, a Műfordítók Egyesülete elnökségi tagja. Legutóbbi kötete: Apám kakasa (2009). L aCZKó PÁL (1950): Nógrádi író. Kötete: Sza lma­ komisszá r (1981). L ukáTS JÁNOS (1943, Budapest): Író, szerkesztő, kritikus. 1981-1983 között a Berlini Humboldt Egye­ tem lektora. Legutóbbi kötetei: Emberfa (2009), A sziget ember (2009). M enyhért A nna (1969, Budapest): Költő, iroda­ lomtörténész, szerkesztő. Legutóbbi kötete: Elmon­ dani az elmondhatatlant. Trauma és irodalom (2008). M izser At tila (1975, Losonc): Költő, író, szerkesz­ tő. Legutóbbi kötete: Köz (2008). Nagy C silla (1981, Balassagyarmat): Irodalomtör­ ténész, kritikus. Kötete: M agánterület (2008). PÁL JÓZSEF (1950, Cered): Író, költő, 1989-2000 között a Palócföld főszerkesztője. Salgótarjánban él. Polgár A nikó (1975, Vágsellye): Költő, műfordí­ tó, irodalomtörténész. A nyitrai Konstantin Filozó­ fus Egyetem Magyar Nyelv és Irodalom Tanszék­ ének adjunktusa. Dunaszerdahelyen él. Legutóbbi kötete: Philosztratosz: Erósz szárnyai. Ógörög szerel­ mes levelek (fordítás, 2008). S zabó A ndrea (1965, Balassagyarmat): Író, újság­ író. 2001 óta a N ógrád M egyei Hírlap munkatársa. Legutóbbi kötete: Az emlékezés iszapja (2008). S zabó Edina (1982, Sátoraljaújhely): Irodalomtör­ ténész, kritikus. A Miskolci Egyetem Irodalomtu­ dományi Doktori Iskolájának végzős doktorandusza. S závai Attila (1978, Vác): Író, Rétságon él. Leg­ utóbbi kötete: Fészercsend (2008). V arga Emőke (1968, Pincehely): A Szegedi Tudo­ mányegyetem Juhász Gyula Pedagógiai Karának docense. Kutatási területe: szövegek és képek intermediális kapcsolatai, kortárs magyar iroda­ lom. Székesfehérváron él. Kötete: Kalitka és korona. Kass János illusztrációiról. (2007) Földi P éter (1949, Somoskőújfalu): Képzőművész. Első mentora Somoskői Ödön. Az egri Tanárképző Főiskola matematika-rajz szakán végzett Blaskó János, Seres János, Nagy Ernő tanítványaként; tanulmányait a Magyar Képzőművészeti Főiskolán fejezte be. 1995-től az Eszterházy Károly Tanárképző Főisko­ la docense. Publikációiban a gyermekrajzok világát tanulmányozza. Munkássága elis­ meréseként 2007-ben Kossuth-díjban részesült. 96 ��Ara: négyszáz forint A Előfizetők részére 300 Ft „Aztán megnyugszik: ez most már így lesz egy darabig." ✓ Bodor Adám � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document https://dkvt.bbmk.hu/pf/9d2dcca20132b03dcddbf772191b0497.pdf Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Dr. Mizser Attila Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 2009 Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Language A language of the resource hun Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Title A name given to the resource Palócföld - 2009/4. szám Type The nature or genre of the resource folyóirat 2009 folyóirat Irodalom Közélet Művészet Nógrád megye Társadalompolitika https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/3afd7d461c353b91ab897dc1ca28ba83.pdf 7a4e538a764111474a9994f4b8e9675e PDF Text Text Palócföld Irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat LV. évfolyam • 2009/3. Ayhan Gökhan, Nyilas Atilla, Tandori Dezső, Turczi István, Vass Tibor verse ■ Kappanyos András, Menyhért Anna tanulmánya ■ Halmai Tamás, Szávai Attila prózája ��Tartalom „kávéházi szegleten ..." Turczi István Lászlóffy Csaba Ayhan Gökhan Nyilas Atilla Tandon Dezső Vass Tibor A hatodik kvark; Az ammoniták tengere; Az idegen A Nagy Buli szapphói strófában / Obsitos holog­ ram / Rejtély rímek közt Mai; Címadás-galopp; Prága Egynyári jegyzetek Szétfoglaló vers; Weöres-emlékversek Oldalas vers 3 5 7 10 20 28 Tizenkét séta Hogy a viharba ne 29 38 Szerelem és kánon között / Erdős Renée Másodszorra elvesz az első? / A „klasszikus" avantgárd és a neoavantgárd közötti kontinuitás kérdéséhez 40 Próza és vidéke Halmai Tamás Szávai Attila Kutatóterület Menyhért Anna Kappanyos András 68 Kép-tér Handó Péter Világosított képek / Gondolatok a 30. Salgótarjáni Tavaszi Tárlatról 75 Találkozási pontok Dukay Nagy Ádám Ha egy percre kinézek a monitorból / Vass Tibor­ ral e-mail szemtől szemben 77 Ami marad Suhai Pál Nagy Csilla Vincze Dániel Baráthi Ottó Bozó Andrea Nagy Pál Egy könyv képesítése / L. Simon László: Japán hajtás Az elfelejtett város / Szabó Andrea: Az emlékezés iszapja Vámbéry - komplex' / Hazai György: Vámbéry inspi­ rációk Kép, identitás, érték / Könyvek, sorozatok Nógrádból Értő Fülek / Magyar Zoltán - Varga Norbert: Ami­ kor még szűk vót a világ. Mondák és hiedelmek F ülek vidékén „...hírnév nélkül maradnak..." 82 84 86 88 90 94 �Jelen számunk a salgótarjáni Nógrádi Történeti Múzeumban rendezett 30. Salgótarjá­ ni Tavaszi Tárlat (2009. április 25-2009. augusztus 29.) anyagának felhasználásával készült. A borítón Szilárd Klára Fekete vonalak és Oláh György Rónabánya, Luló nagy­ mamával című munkái láthatók. A belső oldalakat Bárdosi Katinka Léptek III. (első borító belső); Szenti Ernő Vendégvárók III. (67); Birkás Babett Kétlaki I. (81); Budaházi Tibor Fal (részlet, 93); Fejér Ernő Veduta Ferenczi Sándornak (95); Lóránt János Demeter Pirosmunkás (hátsó borító belső) című alkotásaival illusztráltuk. (Fotó: Buda László.) Főszerkesztő: Mizser Attila (attila. mizser@gmail.com) Szerkesztő: Nógrád Megye Közgyűlése irodalmi, művészeti, közéleti folyóirata. Handó Péter (handop@gmail.com) Lektor/korrektor: Nagy Csilla (csillester@gmail.com) Támogatóink: Szerkesztőségi titkár. Hidasi Mónika (telefon: 32/416-777) Főm unkatársak: Nagy Pál (Párizs) Pál József (Salgótarján) Tőzsér Árpád (Pozsony) Nemzeti Kulturális Alap Nemzeti Kulturális Alap Kiadja: Balassi Bálint Megyei Könyvtár és Közművelődési Intézet (3100 Salgótarján, Kassai sor 2.) Felelős kiadó: Molnár Éva mb. igazgató M édiapartnerünk: Készült a Polar Stúdióban (Salgótarján) Levélcím: 3101 Salgótarján, Pf. 270; Telefon: 32/416-777; Fax: 32/416-482; Internet: www.bbmk.hu; e-mail: palocfold@bbmk.hu • Terjeszti a Balassi Bálint Megyei Könyv­ tár és Közművelődési Intézet; előfizethető ugyanitt • Budapesten megvásárolható az Írók Boltjában (VI. kerület, Andrássy út 45.), Nógrád megyében a Kincsestár Könyves­ boltban (2660 Balassagyarmat, Rákóczi út 61.), az Inmedio Lapker Zrt. (3100 Salgótarján, Erzsébet tér 5.) hírlapboltjaiban, valamint a szlovákiai Phoenix Könyvesboltban (98401 Losonc, Kubinyi tér) • 2009-ben megjelenik 6 alkalommal • Egy szám ára 400,- Ft; előfize­ tési díj egy évre 1 500,- Ft, amely a postaköltséget nem tartalmazza • Kéziratokat és rajzokat megőrzünk, de nem küldünk vissza • ISSN 0555-8867 • INDEX 25925 �// K á v é h á z i s z e g l e t e n ... T u r c z i Ist v á n A hatodik kvark Az anyag végső építőköve? S a lehellet, a fölötted repdeső lepkeszárny? A Víz hatalmas, zöld szeme, a koponyaformájú szigetek, a Föld, az Ég, az elemek találkozása? A szívekben égő csipkebokor, a földöntúli fegyvercsattogás, a Tűzmadár és más szimbólumok? A gamma-sugarak hatása a százszorszépekre? Az elektrosokk, mely korántsem metaforikus? S a mindent eldöntő plazmaállapot? Kérdéseim termeszjárataiban képletek, hálók, tudós előítéletek közt eligazodni egyre nehézkesebb. Materiális nyomor és szervetlen élvezet. Csipetnyi berillium rádiummal és önbizalommal keverve — hozzá némely lelkiállapotban fémes hidrogén. Kész a túlélés-recept - - - - - - - - - - - - -? Az anyag végső építőköve csak a lélek lehet. 3 �Az am m oniták tengere Csodálatos látvány volt! Korallzátonyok sora szegélyezte a partokat. Átfénylett a só a dermedt víz színén. Hatalmas kagylók, keményvázú szivacsok építettek a felszínen lebegő élőlények védelméül vastag mészkőréteget. A polipszerű tünemények idővel ellepték a tengereket. Szelíd ragadozók voltak, folyékony fényben éltek és megtűrték egymást, bölcs víziösztönnel, boldog-öntudatlanul. Esténként visszatértek tányércsiga formájú házaikba és gondoskodtak utódaikról miközben pajzsot vont köréjük a világóceán. Ez történt a földtörténet sötét középkorában, kétszázmillió évvel az utolsó háború előtt. Az idegen Tükörbe néztem. Mióta a Földön vagyok, öregedtem néhány évezredet. Rég megszűnt a lávafolyás, magmává szilárdultak vonásaim. Szám áramlásvonala mentén már repedezik a gránit, a gneisz. Szememből dinoszauruszok haltak ki, s már a kontinensek sem közelednek. Szemgödreimben mészkő és dolomit üledék. Ez már a vég. Arcomon lassan süllyedő, apró szigetekkel tarkított tengerfoltok: korallok, mészvázú csigák, kagylók, rákfélék lakhelye. Homlokomon hegyek gyűrődései. Mióta a Földön vagyok, ért némi energiaveszteség, hővezető képességem sem a régi, és újabban fellépett bennem valami mágneses rendellenesség. Ez már a vég? Radioaktiv bomlás indult meg sejtjeimben; a folyamat, úgy tűnik, visszafordíthatatlan. Gépiesen szólva: irreverzibilis. Ez...m ár...a vég. Magammal és az Idővel szembenézve talán ez az utolsó t e k t o n i k u s mosoly. Egyedül, dolgom végezetlenül, mégis ősi derűvel állok a teremtés tükre előtt, és utasításaid várom, ha lesznek, Uram. 4 �L á sz l ó ffy C sa ba A N agy Buli szapphói strófában Koczka Györgynek Mérgező város. S te, a szél ezüstös úti porától patinás tünemény(!) - táncosan, mint régi idők mezőin: hol vagy, elődöm? Ujjainkban és az agyunkban is gép zakatol vagy búg; de se vér, se tinta (persze, nincs is - ha elavult a toll már mit belemártsunk). No, de ez a zaj? A közöny sisakja rejti arcuk, s jaj, unalom/ha költők eleven, megnőtt hada hörg időnek fergetegével!/ Boldog-é álmuk letarolva végképp? (ott van a helyük, üres, íme, mégis). Gerlepárok, lecsupaszítva minden intimitás és minden érték szétszoratott. Ma nincs jobb: tűrjük elfajult cudarok dagályát! (Hajlított terror, nagyidő sokunkat, számtalan csapda s fergeteg villámtüze várt, s a szellem olykor egy ócska esernyő alatt, ha félt, igaz, csak fél-szavakat, de súgott társa fülébe). Kint a kicsiszolt cinikus világban mint csellengő eb, fut a zord jövőkép, dörgölődik üzletelőkhöz... S űrré tágul a seb bent. 5 �O bsitos hologram Kitárt kar, ajtó, meddig terjed lényed (mint hőség, természeti hatalom) a korban s kortalanban? - éned tükörképe: ős akarat vajon? A viszolygások, a veszteségérzet s a féltés! - már nem is az anyaföld hívószavát, kódolt parancsát érzed, mint annyiszor, ha „bicskád beletört". A firmamentum lepattogzott hányszor; s te mégis mélyben, a fenéken itt a múlt morzsái után kotorászol, elorzott tengerek kavicsait keresnéd alábukva - „nem maradtak kifúrandó ellenhajók?" - ma is. Testőre volnál - kinek! - önmagadnak? Elernyedsz, mozdulatod rég hamis. Rejtély rím ek közt Gyulladt szemmel visszapillantani, amerre a körforgást még sejteni lehet. A sóhajtások is megkoptak; kár megalázkodni, ha már a legegyügyűbb hódításvágy sem hiteget. Egy régi rémmese, egy ódon borospince, egy igaz sem volt mosoly a madárijesztőnek kölcsönzött kalap alatt. Bár korhadó gyökér lehetnél még valahol(?) a semminél az sem lenne bizarrabb. 6 �A yhan G ökhan M ai „még egy szajhát is elvennék, ha szeret." Mácha holnap találkozás sűrű ege a repkény mögül matatás vészfékje a karlendítések fél zárójelében fogsor-koccanás nyugvópontja meredek úton sietek csúszik a lábam a hótól tábortűz a ház szélén a hideg levegő-pára összemosódik a benti dolgok zajával a délutáni film olyan hatást tesz rám négyszer elsírom magam kusturica cigányai cigány-tragédiái Zitával beszéltem telefonon és már ezt unom ezt a magammal-foglalkozást miért viszem ennyire túlzásba ma egész nap nem történt semmi csak két rossz álom éjszaka tegnap tegnapelőtt az agy fülledt gömbkarikái mint a cigarettafüst ajándékosztás tegnap Kecstől egy sapka egy kék törülköző örültem neki Ő a Szorokin könyvnek a szerzőt nem ismerem de miatta el fogom olvasni a tegnap jó volt a mai nap nyugtalan unalma kilendít a saját időmből Zitával holnap a Móricz Zsigmond körtéren a budaörsi busz megállójában nem tudom hogyan-történet alakulása nem tudom a kimenetelét a találkozás egyenes arányban függ az állapotomtól engem a hozzáállás nem téveszt meg de ezt a verset azonnal befejezem mondjuk annyit érzek tőle az írása miatt csak annyit hogy írtam rendben van megírtam de minek? 7 �C ím adás-galopp „a szó totem. " Frejdenberg Tudom, egy nő milyen kockázatokat járat maga után, milyen bennfentes fájdalmak sokszorozzák a követését, azért nem azt értem ezzel: nem vagyok hajlandó, mert legfőképpen az vagyok testi-lelki minőségben— a hótól eltorlaszolt utak, hajnali korán és kényszerkelések, kávé-szín hajkefék társaságában jogot formál hozzám az alig-biztonság-lehetőség a szerelem kockázatára, kockáztatott egyedüllétem romantikája behatárol, a fürdővíz közben kihűl, persze csak attól függ, mennyi időbe telik megírni ezt a verset, karácsonyt megelőző gyorsfürdés, terápia a testtel, annak érdekében, de (nem, nem, nincs semmi érdekében cselekvés, pótszer,) a kilábalt betegségek a gyerekkorból fülledten térnek vissza, mint az asztma amiből azóta tart a kilábalás-pótcselekvése, nem, nem gyógyult tüdővel veszem a hideg téli levegőt a Jézus születése előtt, a lánytól bepállom, az apja labdájára gondolok, egy széles, elhagyatott focipálya alkonyatfelé a belengetett éggel, Bob Dylan zenéjére az egészet, napok óta ezek a hosszú versek, tényleg, a kávét hogyan is? talán hosszan, mint a szervek a folyadékok kiválasztását a testből, nem ismerem eléggé a lányt, de valahogy nem szűnő várakozás-hangsúlyt kap a vele kapcsolatos érzés és végkifejlet-fejlemény, körcikkeim a focipálya haragzöld gyepén, miért is haragzöld? erre nem fogok választ keresni, az írása azonban ennek a szövegnek minden eshetőség ellenére a Várhegy utcai focipályát láttatja velem, miért pont azt? mennyire rég jártam arra? vagy a lány apja? nem, nem tudom a válaszokat a képre vonatkoztatni, inkább elvonatkoztatások parcellái vezethetnének a helyes megoldáshoz, nem tudom mikor járt Zita arra, vagy Zita apja, én utoljára a Széchényi könyvtár valamelyik emeletén, vagy a nem messze található étteremben, egy bablevesért, mindegy, nem erre ment ki a játék, akkor meg mire, mi a fenére erőltetem magam? a játékhoz szükséges intelligencia most kiszorult belőlem, egy szuflára kifújtam tüdőből, lélekből, magamból. 8 �Prága „mi a gerincoszlop, mi a költészet. " Jakobson A bajjal kapcsolatosan, a bajjal kapcsolatosan csak annyit, amennyit Max Broda doktor utcáin sétálva éreztem, a középkor jellegű, bástyatornyos Prága turista negyedében, az éttermek sárga knédliét lobkowiczel, pilsner urquellel, napnyugta után a Moldva jéghideg szelével, kereszt-sinek a mellékutcák hálójában, Prága, Prága, mondogatom magamban, az araboknál abszintot egy üveggel, magyarázom L-nek, jól figyeljen, mert becsapják, és valóban ne vigyük túlzásba a bizalmunkat, a szobánk kényelmes, húsz euró egy nap, alig lenne sok itthon, a Slavia kávéház ablakából rálátás a folyóra, szállodaszobából is hasonlóra vágyik az ember, na most belebonyolódom a leírás-gyakorlatba, soronként veszem a várost, az ó-város harangjainak uvuláit, a térkép-gyűrögetés a szokás hatalma, egyszerű ujjgyakorlat, a zsidó negyed góleme előtt fényképezés, a zsinagóga drága, nem megyünk a több évtizedes sírkövek közé, biztosítom a fájdalom-galopp ellen az utazással a helyzetet, Holan utcája az utolsó napra marad, szűrt napfény a lengésben, utolsó átsétálás a Károly hídon, végső kereszt-pillantás a tájra, víztől iszamos kövekre, grog úszik a gyomromban, dobre den, dobre den, mondom, mintha Maxe Broda doktor állna mellettem, a buszpályaudvar az utolsó állomás, a csomagokat angolul veszik el, néhány sör, édesség, üveg, hét decis abszint a táskában, a füzeteim mellett, könyvek magyarul, a játékszabályok alapján elhelyezkedem az ülésen, hét órás út haza, Pozsonynál tíz perc várakozás, szendvics a büféből, az eladó nő tud magyarul, de forintot nem fogad el, korona, euro, éjfél-közeiben otthoni szín a városban honvágy-mechanizmus, hogy vissza oda, tehát az ó város térre, hol a doktor üdvözöl, Maxe Broda. 9 �N y il a s A t il l a Egynyári jegyzetek (2008) 1 Idén elutazunk is meg nem is — idei nászutunk részben (el)utazás, részben nem ([el]utazás). A nyaralást itthon kezdjük, Kajászón folytatjuk, s itthon fejezzük be. Itthonról teszünk kirándulásokat, a nyaralás elején és végén itthon lesz a szállásunk. (Kajászóról meg majd ide kirándulunk Budapestre a kölcsön ház pótkulcsaiért, s a békásmegyeri falansztert tekinthetjük meg.) 2 Föltámadt a szép. 3 A Mondó nem bemondó, nem kimondottan lemondó, ritkán felmondó, messze nem úgynevezett megmondó, de ezt-azt elmondó átszellemülten mondó, ördögre bizony rámondó; a Mondó nem idemondogató, 10 �sem odamondogató (apropó mi az, hogy szétmondó?), noha mondhatni hol összemondó, hol visszamondó. Amondó vagyok, hogy a Mondó mondó, ő a mondó, a Mondó, ő amondó. (Tegnap vendégül látott egy amondó.) 4 (Kis kényszeres a lg o -ritmus) A feladat: munka, hat és munka, öt és munka, négy és munka, három és munka, kettő és munka, oké, rendben van, látható, akarok-e itt most még valamit csinálni a munka előtt önmagamon: nem, felszerlésemen: nem, lakáson: nem, kell-e innen még valami: nem, továbbírni: nem, föloldás, gyéelhá (= gyorsított elhagyási fázis), a feladat: munka, hat és munka, öt és munka..., kettő és munka, egy és munka, oké, rendben van, látható..., oké, oké, oké, oké, oké, rendben van, látható..., kettő és munka, oké, rendben van, látható, halálom után közölhető, intézkedést nem igényel, egy és munka, oké, rendben van, látható, 11 �akarok-e itt most még valamit csinálni..., nem, nem, nem, nem, nem..., oké, rendben van, látható, nem, továbbírni nem..., oké, rendben van, látható, nem, továbbírni nem — és most munka, ez a munka, szóval munka (< úgy tudom, szláv múká 'kín, szenvedés'), ez a mókás munka. („Zseni vagyok!") 5 Szartál-e már, szamuráj?! 6 Meghozza majd a nyár a maga játékait. Vizet ad és vakondtúrásokat, sarat dagaszt, csigát búgat, üres tésztásdobozokat gurigat. 7 Jöjjön a béke. Jöjj, béke. Jöjj el, béke. Jöjj, béke, jöjj. Jövel béke. Béke, béke. 12 �8 A béke, a béke, a felhő szegélye, a béke, (Frontin a teljes fronton.) 9 (Istenbizonyíték) Ha megtapasztaltad már az abszolút szeretetet, ez a bizonyság Isten létéről. Ha nem tapasztaltad még az abszolút szeretetet, ez a bizonyság Isten létéről. 10 Anikó nem akar a testéből élni. (Bulvárlap maradt a ládán.) 11 Téged nézlek a tévé tükröződő képernyőjén. (Sejtem már, hogy később kínomban be fogom kapcsolni.) 12 Viharérett. 13 �13 „De már olyan álmos vagyok, hogy fogat, meg arcot, meg kezet mosni nem bírok." * „Nem akarok enni! Elment az étvágyam, és már soha többé nem jön vissza egész életemben!" 14 Vak vezet világtalan kutyát. 15 Áldott jó dohányillat. Keresztmamáék régi szekrényében, amely otthoni nappalijukból kerülhetett, lecserélvén, a hétvégi házba, pácolt cigaretta és műanyag játékok illata, finom, mint volt a hosszú mezítlábas Pall, Mall, és talán kamilla. Kőbányán, mikor elvitt sétálni Papa, a nagyapám, kinek fia utóbb örökbe fogadott engem, nagy kört bejárva sorra látogattuk a Pongrácz úti lakótelep kerti törpéit, s utunk vége felé, a lépcsőházunktól nem messze eső házikónál kérlelésemre rendre megállva, kiadott nekem a bácsi egy zacskó fröccsöntött emberi figurát, egyet választhattam mindig. Forint volt darabja. Római harcosok, kereszteslovagok, indiánok és kávbojok, közéjük tartozott egy kis türkizkék bankrabló pénzes táskával kezében, 14 �és a modernebb fegyvernemek, puskás, géppisztolyos, gránátos, ágyús különböző harci pozíciókban — de egyikük fegyvertelennek látszott, egy négyzetes talpú, zsebre dugott kezű, tányérsapkás, világosbarna tisztféle, őt anyai nagynéném udvarlójáról Tominak neveztem el. Annak a trafiknak volt ilyen áldott jó illata. 17 Mindenfelől süt rám a nap. Süt rám a delelő nap. Süt rám az alkonyi nap. Süt rám a felkelő nap. Amilyen sötét völgy vagyok én, süssön rám a te napod is, hátha bevilágít ennyi fény. 18 „Nem a szép vezényli a kötélzet férfikórusát." 19 „Manócska elment Mazsolával vadászni." 20 (Mr. Július) Amíg a denevértől való félelmedben nem mersz fölhozni a pincéből egy üveg bort, addig nem lehetsz alkoholista. 15 �21 Egy ükapám csendőr volt, a nagyapám rendőr, én határőr vagyok. A másik ágon határőr nép határőr sarja. Mélyen az országban, privátschengeni belső határon. 22 Ki mondta, hogy a sás­ ka nem tud repülni? 23 Aki nem boldogul a gyerekneveléssel, az könnyebben válik a testi fenyítés hívévé. 24 „Ebből lesz valami. Hát igen, az ég tud produkálni mindent." 25 (Az Álmoskönyvből) A Plakátfiú zongorázik, a Kapitány zongorázik, Héphaisztosz zongorázik, jól játszanak a hangszeren, különösen a Plakátfiú, mintha simogatná a klaviatúrát, 16 �a többiek inkább tépik-verik, zeng a hangversenyterem, mint jó szélben hajó, megindul, a Kapitány ügyeli, hogy a zene a vitorlákat röpíti-e — (Délután pedig meghallom Kazovszkij halálának hírét.) 26 Kínai vietnámi balzsam. 27 Szófogadatlan prókátor. 28 „Korán ebédelünk, ... ebben a hidegbe jól fog esni a hideg almaleves." 29 (Székesfehérvári etimologizálás) Hermina Hermin Hermi Hermó Hermóca Móca Mód Mátyás Matyi Matyó Maty esz Macesz Maci Móci 30 - Eltöröttem... - Matyi, nem eltörötted! 17 �31 „Szép volt, és erre a szépségre én nem voltam érzéketlen." „Nézd, hogy csillag a vízcsepp a füvön." 32 Noha hitvesem nem hozta magával Kajászóra cseles edényét, utolsó este már nem futott ki a tej. 33 Én nem írok, ő meg nem olvas. Így megmarad az egyensúly, ha egyensúly. 34 A nőt nem ütni, hanem lefogni kell. 35 „Csak a kávéfőzőt és a gyerekvécédeszkát itt ne felejtsük Kajászón." „Vigyázz, hogy hova lépsz, mert mindenhol minden van." 38 Margitsziget Gyermekkorom aranyhala, bukkanj elő életem sekély, zavaros vizéből. 18 �39 Fényképezőgép a jegyzetfüzetem. 40 Szökőkút Apáca ringatja magát a mind magasabbra lövellő sugár előtt. * „Nagyi, olyan hatalmas volt az a vízesés, hogy te is eljöhettél volna velünk!" 41 Felhők rajcsúroznak az égen. A Nap nem tud aludni tőlük, felkel. 42 (Gyakorló szülők) „Esztergomba sok a gomba: rókagomba, Esztergomba..." „... Matyi, ez egy nagy templom! Atya, Fiú, Szentlélek! Itt van a Jézuska is!" 19 �T andori D ezső Szétfoglaló vers (Bövezethóő) Palócföld az avangárom, ha nincs, ha van nadrágom, farcsigolyám ha szét járom, nyomom havon a járom, de még jobb, ha latyakban egynéhány hű jégdarab van, alapost megtapadtan. Vállam zúzom, cömbón tövét ónzom, tűröm szert, neszét, szétfoglalom, nyomorégk. Feketiil csukló aláig, kis híjá embóliáig. Orvoshoz nem viszem el, nem tudom, nem hiszem el. Hiszen, e-ly: az avangárom őszzel, tavasszal-nyáron, télen élem seggenülésem, kis madaram fél lábon, magam is megutánzom, de mégh élekh, rehmelélekh, jó lélekh, a szart is rágom, ha tárom hű nadrágom, latyak alatt a jéglakat, jómadár fog halakat, jégmadár, orvvadászom, agyonlövő gögybögyölőm: talászom/megtalász honn. 20 �szétfoglaló 2 Nardágom zöldhatárom, höldzatárrom, hölgyfutárrom, akárhonnét megrágom, dömbfutárom, völgykufárom, fehérlünk jó tufákon. Tufaturfok hevélye, főcsatorna zöld mélye, házrnegingás penésze, megmaradunk így is részbe, mi lenne a veszélye. Újra mesélt beszélybe befér Főcsatornás három, hely, kárpátyi zoltárom, Baradlaji csepp kőbarlang, kifordítom Zalábon, fél lábon. Avangárom lapozom, lap ózon a földgolyón, lyukad minden betűvel, betűzők, mi basztuk el, betűztük jelzéseinket, egy-két fokon hadd hevülnek. Alpesek, felpesek, alperesek, felpecsek, hallgassátok keveset, mert ha már lenulláztam nem hallhatjátok köbre emelt versemet, főleg ha fületek közül kiüti a Kor a fejt. Koponyát, lukra teszi poharát. 21 �W eöres-em lékversek Politics-cz Az erőszakról avagy az erőszak áldozatairól való gondokodás, A humanitárius gonoszság ellenszere hárítás. Az igazság és a fog a szemet-szemétre jog, esélyegyneműséget, lőesély egyezséget. Irak hábor, olvasak, józanság, nem háborgás, elmeél, kardél, lehányás, felhányás, háborodás. Kontinentális talapzat kisebbségmelegedése, ne kérdezzük, a f.a.s.z.nak, bensőből a belébe. Emlékparcella karéja, lemék kicsit söntésbe, szarok a pancájparéjra, egynek is két a vége, vagy a felnégyelése. 22 �A kör négyszögesítése Környezet, négyszögnyeze t, köröm, négyszögöm, körút, négyszgút, pöfezset, eböszkelögöm. Körvasút, négyszögvasút, körtánc, négyszögtánc, puseny jupil, hagasarúd, szunyen vicinálsz. Körpéter, négyszögpál, futymen, körandrág négyszögendrág, körepöngye, négyszöggyöngye, purgyen, kéggyöngy, négyszöngág. Körepí, körém, négyszögém, köréd, köré, négyszögé, négyszögé, négyszögünk, pöpém, tekelunka gugyulé. Fontos körbúi pontos négyszög, pontos huncból pntos krik, Pontos figyelmedből képöt, öt kép négy szöget fingik. Ennek végén voltunk itt. Kör négyszögesítése, négy kör szöges viténye. Négyszögcigiből körcsikk. 23 �Setykom, szocimáligó Adónál, nációnál, sozicál, szivi de jó, aggregátum resszionál, kell egy kis regresszió. Máskülönben dodocuncál a pisszó ára folyó. Szól Hérakleitosz, folyt: Folyt. következik, hol folyt. Vízbe fojt. Fucinál, dolgozók párja, arbeiter és honfierő, telő szivi bugyellája, szar ottan nem jön elő, mind bennmarad, gyönyörnek, ő kit mi sem gyötör meg: Szépen szól Hetérokleita: Klejdem, klejtorisz, csiku-csiklus ajtó, rissz, rassz, vegjisebbség teszisz. Art E Miss. Ingyán indán, ingván, kiinkán, kapaszkodik kécejrenc, elfigál kakundi mingyán, lesz itt rend, trend, nacijenc, szociál és arbejtérol, lever jühtácsköztaság, Szól pitbüró, politbullul: Ferceng, sankt! Nincs felmentés, akárki erőszaktergő, mit tűrönk, mi eltekergo, ego, ergő, pezsgő, mit? Tűrünk erőszakot itt? Azt az indián-bögyit! 24 �Ha megérint erőszkak Hargem réti nekőrszag, akár a kikericszag, eltömi szád, érzékedet, szét se kell tenni lábbeled. Lábbeled, lábbilidet, pucolt a kézbelidet. Krumplipucolásra jöttek púzó felszabadítók, kirámolták a kompót, a ruhőkat kardra tyók! Hülye tyók! Nem volt csók. Mentek rögtön a lényegóg. Kigumizódott a jéger, a jáger orvhalászott, befutyált a szervezettel, alapított társágot. Csinált nem trágárságot, hitelekből élt, kifosztotta, köz-segéllyel, aki takarélt. Finomult az erő-szag, már parfőmöset fingtak, államok megingtak, Puff. Duff. Muff. 25 �Weöres-böff Licsitálok lecsótálon, cilikamat hetyúmle, jer keblemre, ingyen adom, te kotyogóköves bögre. KRÍZISHELYZETBEN KRIADTA MAGÁT. Kotyogd álmod, megkívánod, megputyálod, legkapod, vegyél ingyent más bőrére, háború helyett lesz ok. NEM LESZ BAJ? HA VAKUL, HA LÁTL. Minden szarra lesz majd ok, életed is leszokod. MEGFENYEGET A REND, ELGYAH. Úgyis leszokom éltemet, ha Vájdloon, ha Kutyargón, amíg leszoknom lehet, élet-halál oltalom. ELHAGY, OLTOTT OLTALOMG. Oltalom az oltott mész, hitelesek után mész. A szót is hogy megcsúfolták, azt a szót, hogy tiehels, ELMÉSZ AZTÁN, ANGYALOMG, azt, hogy tiehels, hogy zaguh, hazug, ez hogy „hiteles", igazság, hogy hazugság, szekfűk, seggfűk, lázrózsák. AZÉRT LÓGSZ A SZÁRNYADONG. Szaros zásk a valóság, ennyiben arányos kzsák. 26 �Harmegégint rókaszaralr Ma hegérint rózsakarral, hérégint rókaszírral, rókazsírral hikelandnt, pakurái tiranittal: jav.: kelandant, andante, rózsaakarással te. • Zsírjával a renge zsóka, zsenge róka, pírjával, kije lett hall, ál-adósa, pityallamt elillával: jav.: kaland e lilával, kocsányon kocsonyával. Ha megérint rókaszarral, tudd, lehet ő még angyal, jégen kalupázol farral, hidd, epézen férg aggyal: jav.: por légy, féreg aggyal ne pofátuzz, fófutázz, hordja hamvad hófucsátás, jégpocsátás zutty, ragázs. 27 �V a ss T ib o r O ldalas vers Ha egyoldalas verset kívánnának tőlem, elillannom illene, de most külön jólesne egy oldalas miatt rövid pórázra kívánnom magam, különben is, pár hónapja egy a kortárs szomszédfalvas irodalomban járatos nő okítása óta szívesen rövidprózáznék, utánanézni kívánnék nagyon, mitől hatnak a nagyok. Szerinte ki kell kísérleteznem, hogy lehet ökonomikusan alkotni, éppen folyamatban lennék, ízlelnék útmutatására szavakat és szókapcsolatokat, különös és újszerű párokat keresve. Jelentem, egyre jobban tudok gyönyörködni a jelző és a jelzett szó együttesében. Lásd: ónodi vásár. Ódoni is, kacatokat veszek, a nőnek ismeretlen életbe li referencia, gyönyörködöm. Sajnos abban is, ha hallom a jelzettben az Elzettet, el vagyok cseszerintve valszeg végleg. Meg jönne a nő, hol a Lásd után a jelzés. Vettem lakatot, kínai kacatmagyar. Az ónodi vásár azért ónodi, mert Ónodon van, országos állat és kirakodó, vásár is, meg marhára ökonomikus is, marhát lehet venni és sok minden igazi mást. A nápolyinak nem tudom, van-e köze Nápolyhoz, a tegnap éjféli, mekdrájv-ablakból kiadott szendvicsnek Hamburghoz, azt tudom, hogy egy hernádkakinak a szarhoz nincs, hacsak nem szar alak, de olyat itt nem ismerek. Egy szomszédfalu más lehet. Nápolyban, Hamburgban nem jártam, ezügyben nem vigasztal, hogy nápolyiak meg hamburgiak se járnak gyakran Kakon, vagy ha igen, biztos nincs köztük szar alak. Szar alakú volt a mekis szendvicsemben egy zöldségdarabka, de megettem, örültem, hogy éjfélkor meleget ehetek Pestről Kakra hazafelé, pedig színe is arra emlékeztetett, régi sajátjaim alakjáról, színéről beszélek, epe híján színt is váltott a székletem. Tudjak megválni a tölteléktől, ezt is okította a nő, okítársulván egy szomszédfalvas elváráshoz. Ó, ha tudná, a nőről beszélek, napjában hányszor és hogy tudok, a szabadulásról beszélek, rajongana érte. Sajnos, ebben meg Onga van. Francba a szomszéd falvakkal. Fostalicska, mondta kollégám egy emberre az éjjel, még a szendvics előtt, elvagyok ezzel a szóval, látom magam előtt, az érintett hogy talicskázza a fost. Ha ebben a farostot hallom, vége az ökonómiának. Ónodon oldalast eszünk meg csülköt, melegen, állati, ahogy kirakodunk. Országos haverokkal futok össze, szóval több minden beüt. Nápolyit eszek utána, ha úgy jön ki a lépés, a sok savam lépéséről beszélek. Egy rendőrnő evett mögöttem, egy rendőrnő-egyenruhában debreceniző nő, gusztustalan, marha nagy ón fülbe­ valókkal, nem azokkal evett, azok a füleiben lógtak. Nem mondom, hogy állatian evett, azzal kutyáimat sérteném, szebben esznek, pedig folyton szolgálatban vannak. Több övtáskája volt, a rendőrnőről beszélek, mint egy kaki haverokkernek, a kaki haverokkernek marha sok övtáskája van, és üvöltözött a cébéje, recsegett, ropogott, mint kutyáim fogai alatt az oldalas- és csülökcsontok, amiket hazaho­ zunk, jusson Ónodból Kakra is, kiszarják a kutyáim, a csontokról beszélek, meg a rendőrnő cébéjéről. Ónból is jut mára, klipszilonnal írt vezetéknevek fülbemászó zenéjéből, éljen rövidpróza, rövid póráz, Kakifosy, Szaralaky-Kertibudy, OldalasyKortársfalussy. 28 �P róza és vi dé ke H a lm a i T a m á s* T izenkét séta „Oly szépnek tűn t az elébem táruló reggeli világ, mint­ ha most látnám először. Amint megpillantottam, kelle­ mes benyomást tett rám, a kedvesség, jóság és fiatalság képét nyújtotta. Egykettőre elfeledkeztem róla, milyen komoran tépelődtem még az imént odafönn szobámban, az üres papírlap fölé hajolva." Robert Walser: A séta „Nincsen, azt gyanítom, határ, legalábbis abban az ér­ telemben nincs, ahogy mi szoktuk gondolni. Nincsenek megtorpantó kőfalak, elválasztó völgyek, sem utunkat álló nagy hegyek. Meglehet, úgy lépem át a határt, hogy észre sem veszem, s csak megyek tovább, mint aki nem tud semmit." Dino Buzzati: A hét hírmondó 1. Esti mese Hol volt, hol nem volt... De akkor éppen nem volt. S mert ügyetlen mágus az idő (visszavarázsolni semmit se tud), nézzünk más mese után! Hol volt, hol nem volt (nem az előbbi, ami nem is volt, hanem egy másik, ami véletlenül akkor éppen igen), volt egyszer... Egyszer? Ha csak egyszer volt, biztos-e, hogy volt egyáltalán? Hányszor kell lennünk, hogy egyszer biztosan legyünk? Vagy ez már egy harmadik mese? Vagy csak harmadik, anélkül, hogy mese volna? Ki tudhatná. A nyelv csak a szavakig lát, mi pedig... Arról jobb nem is beszélni. Úgyis csak beszélni tudnánk róla, egyebet aligha. Ami tehát hol volt, hol pedig nem (esetleg hol nem, hol pedig igen), az akkor és éppen valóban volt. Mikor? Fontos ez? Rendben van. A saját idejében. Ennél ponto­ sabban a svájci órásmesterek céhe sem tudna fogalmazni. Legfeljebb tovább gon­ dolkodnának a kérdésen. És mosolygósabban válaszolnának. Azt válaszolnák: a saját időnél nincs pontosabb. És hozzátennék: nincs saját idő. Szerencsére. (Ezt már mi tesszük hozzá.) Hol volt, hol nem volt... Mint bármi, ami volt vagy nem akármikor is. A dolgok oly hasonlóak. Csak a szavak szeretnek különbséget tenni. Ez „alma", mondják. Ez „körte", hümmögik. Ez pedig a mese vége. (Ezt is csak mi tesszük hozzá. Vagy vesszük el belőle? Miből is?...) * A szerző a Palócföld 2008-as Mikszáth-pályázatán I. díjban részesült. 29 �2. H áz a tónál Minden út oda vitt volna, ebben biztos voltam. Indulhattam volna északnak vagy délnek, toronyiránt vagy el a katedrálisoktól: ott kötöttem volna ki végül. Persze, ez csak sejtés, s ilyesformán igazolhatatlan. De ígértem valaha, hogy igazolni fo­ gom a sejtéseimet? Az az út mindenesetre kétségeket kizáróan vitt oda. Vitt, írom, de kivételesen gondolom is a szavakat, nem csak használom őket: nem kellett megmozdulnom, fölkerekednem, elindulnom, járnom és haladnom: nyugodt lélekkel (és nyugtalan szívvel) bízhattam rá magam az ösvényre. Tudta a dolgát; szemmel láthatóan nem először tette meg ezt az utat. (Tette meg magát? Ennyire a szavak sem lehetnek se bölcsek, se nevetségesek. Nem akarhatnak ennyi­ re lenni bármifélék.) A ház a tó partján állt. A tó az ég partján. Én pedig az ajtóban. Egyszer valaki azt mondta: ha angyal nyomába lépsz, előbb-utóbb angyal lép­ ked majd a nyomodban. Azt nem tette hozzá: ugyanaz az angyal-e. Én nem lépked­ tem senki nyomában, most mégsem kerülhetem el, hogy komolyan vegyem ezt az akkor csak elnéző mosollyal illetett mondatot. Határozottan úgy éreztem, követ valaki. Mindvégig követett. Úgy, hogy észre ne vegyem, ugyanakkor ügyelve arra, hogy tudjak a jelenlétéről. Ha tudásom nem is, tudomásom legyen róla. (Ha a tudomás és a remény valamely kihalt indián nyelvben szinonimák volná­ nak, szíves-örömest sajnálkoznék azon, hogy nem abba a törzsbe születtem.) Angyal. Angyal. Kétszer leírva sem hihetőbb a dolog. De mire valók a szavak, ha nem arra, hogy hitté formázzák örökös aggodalmain­ kat? Angyal. Ezt suttogtam magam elé, amikor lenyomtam a kilincset. A víz felől szárnyak neszezése hallatszott. Nem mertem hátrafordulni. Menekültem mindentől, ami víz volt és szárny lehetett. Az ajtó halkan nyílt ki. A belépő halkan sóhajtott föl. Angyal. Ezt mondta, ezt mondtam. Aki a kis asztalka mellett ült a régi karosszékben, kezében a frissen nyitott, ódon borral, szemében a várakozók megfejthetetlen türelmével, pontosan értette, mire gondolok. 3. E b é d h e ly e tt Mozdulatlan fények. Ragyogásba ütköznék, ha csak fölemelném a kezem. 30 �A dél mégiscsak a paradicsomi idő alakváltozata volna? Vagy rejtjeles üzenet atlantiszi jövendőmondóktól? Akik a napra bízták a titkot - hogy égjen el, s aztán tündököljön vakítóan más, boldogtalanabb korokban is? Miféle titkot? A gondolat is nehézkesen moccan, a képzelet sem igyekszik elrontani gondta­ lanságunk örömét. Nem mozdul, nem mozdulhat most semmi és senki. A szemközti asztalnál fiatal pár. Nem engedik el egymás kezét, nem engedi el egymást a kezük. Kicsit arrébb idős, öltönyös férfi; a levesen már túl, a másodikkal nem siet. A pincéreknek sem sürgős. Állnak, megállnak ebben a hirtelen intimmé váló örökkévalóságban. De a madarak? Nekik csak szükség a szárnycsapás, ők csak teljesíteni kénytele­ nek a túlélés parancsait... És - nem. Lebegnek, mint az ég fölöttük, mint a föld alattuk. Várnám, mikor fogy el alóluk a kegyelem. Várhatom: most kifogyhatatlan, ami van. Hajnal óta növő éhség zavart be ebbe a kedélyesnek tetsző vendéglőbe. Most nemhogy éhséget: meglepetést sem érzek. Jó. Ezt érzem. Fények. Lassan fizetnem illenék. 4. M o z a i k Legfelül senki sem állt. A hajó harmadik fedélzeti szintjére csak a gyerekek keveredtek föl néhanap, játék közben; meg most én, de nem játék közben, nem is játékot keresve. A korlátnak kellett támaszkodnom. Ki is fulladtam, mire a meredek lépcső tete­ jére értem, s a szél is élénkebben fújt odafönt. Nem ezért jöttem. Vagy csak nem tudtam, hogy ezért leszek majd itt. Az út kevésbé vonzott, mint a lehetőség, hogy vonzalmaim ellenében cselekedhetem. Néhány szüksé­ ges holmin kívül csak könyveket hoztam magammal. Egyiket sem nyitottam ki, per­ sze, pedig már tizennégy napja voltunk vízen. Vízen? Épp ennek akartam utána járni. Mi az, hogy vízen. Mi az, hogy hajó, út, utasok. A délelőtti nap kellemesen me­ lengetett; szétnéztem végre. Alattam napozó, sétálgató, bámészkodó utastársak. És napozó, sétálgató, bá­ mészkodó matrózok. (A viszonylagos eseménytelenség ezekben az órákban szá­ mukra üdvös dologtalansággal járt.) A hajó körül tenger. Kissé távolabb: tenger. És egészen a látóhatárig: tenger, tenger, tenger. Látóhatár, mondom, holott az ég és a víz határa a nyílt óceánon jobbára csak közmegegyezésen alapuló becslés tárgya. Behunytam a szemem, és belül is a tengert láttam. S mintha a levegő se lett volna egyéb: ritkásabb víz. 31 �Arra kellett gondolnom: milyen nagyszerű, hogy itt és most semmire sem kell gon­ dolnom. Semmi nem kényszerít semmire. Senki se tesz ellenemre, és én se árthatok senkinek. Hunyorogtam a gyönge fényben. Nem, nem is én hunyorogtam: a fények pislákoltak mindenfelé, hogy aztán fölragyogjanak újra. A lentiek is ezt érezhetik? Kevés híja volt, hogy le nem kiabáltam. Névről alig ismertem valakit, de kezdettől megbíztam minden arcban. Minden arcra kiterjedő bizalom: ez volt a titkos fegyverem. Ritkán éltem vele, ám akkor egyvégtében, esztendőkön át. És akkor megtörtént, amitől - gyógyíthatatlan partlakó - szakadatlan féltem, ami­ ben szorongva reménykedtem: úszni támadt kedvem (nekem, aki nem tudok úszni), társalogni a delfinekkel (akiknek legendás szelídsége bizonyára olyas zavarba ho­ zott volna, hogy a fesztelen kommunikáció képességének a fogalmát is rögtön elfe­ lejtem), elmerülni és feloldódni abban, ami nem én vagyok, ami sose voltam én. A mozaikdarabkákat, amelyekre az óvatlan önismeret időről időre szétesni haj­ lamos, a szél abban a pillanatban olyan könnyedén söpörte messze ki, a tenger fölé, hogy még most, harminc évnyire a hajóúttól s talán csak néhány órányira a sötétebb tengertől sem vagyok benne biztos: akadt-e erő azután, amely visszaterelgette s helyükre rakosgatta őket. 5. A kapu Szilárd meggyőződés? Ha valakinek, hát nekem sose volt. Mert mi lehetne szilárd annak, aki az időben él? Aki egyik pillanatban még angyalokkal értekeznék örömében a világ csodáiról, a következőben meg már irgalmat nem ismerőn szitkozódik, csak mert némi kis mustár fröccsent az ünnepi ingére. Mi lehetne szilárd annak, aki se nem angyal, se nem isten, de még csak időtlen növényi türelem sem lakozik benne? Nem is a meggyőződés hajtott. Talán inkább az unalom. Vagy a kíváncsiság? A feltételezés, hogy az elhanyagolt ház szellemek tanyája lehet, mulattatott. Igen, ha sokáig él egyedül, saját téveszméin is elszórakozik az ember. (Az egyetlen nem szórakoztató téveszme az ilyen ember életében az, hogy muszáj egyedül laknia.) A falakat középkori alapokra húzhatták fel; valami legalábbis sajátos méltóságot kölcsönzött a romos, kietlen és kihalt épületnek. És hát a kert. Buja aljnövényzet, így mondják. Affélét gyanítottam a kerítés vi­ gasztalanul sötét és átláthatatlanul sűrű rácsozata mögött. Pókhálós tölgyeket, tövükben kiérdemesült csontvázzal. A kertész hűsége! - elmosolyodtam ezen az újabb badarságon. Se meggyőződés nem vezetett tehát, se szilárdnak mondható hit nem ingerelt arra, hogy próbát tegyek. Senki sem kért, hogy legyek bátor. Hogy azon a hajnali órán a kapuhoz lépjek. Hogy körbenézzek, nem jön-e arra valaki. Hogy megérintsem a kilincset, és megrázkódjam a rozsda hidegétől. És lenyomjam a kilincset, és centiméterről centiméterre kinyissam a kaput, és be­ lépjek rajta, aztán óvatosan behúzzam, mint utolsó bűnjelet, magam mögött. Várjak, míg szemem hozzászokik a kerti sötéthez. Türelemmel viseljem a másodperceket, míg a hajnal piszkos homálya és a levélzet alkotta káosz megadja magát a tekintetnek. 32 �S akkor elinduljak. Beljebb, egyre beljebb. Lassan, egyre lassabban. Egyre szaporodó szívveréssel. Ág reccsen? - megálljak. Árny suhan? - utána meredjek. Ott legyek, a szellemek között, egyes-egyedül. Senki se kért rá. Senki se kért, hogy én legyek, aki szellemet lát, s fölsikolt. Senki se kért, hogy leheveredjem a tölgyek tövében, nem is messze a csontváztól, és ne mozduljak onnan soha többé. 6. Tenyérnyi zöld Hajnalban csináld. Ne tudjon róla senki. Jobb, ha el se tervezed. Előző este ne is sejtsd, hogy ez lesz. Gyanútlan közönnyel térj nyugovóra. Ne gondold ki; ha kigondoltad, ne mondd el; ha elmondtad, eskesd titoktartásra a boldogtalant. Meg fog érteni vagy nem fog megérteni: te megtetted a magadét. Az órát pedig ne húzd fel. Ébredj magadtól. Ébredjen magától valami benned. Mielőtt felkel a nap. Hajnalban csináld. Még neszek se a világból. Mintha egyedül volnátok, te és a sötét. Te és a csöndben magadra igazgatott ruhák. A kulcs, amellyel bezárnád az ajtót, s amelyet benne hagysz végül a zárban. Minek bezárni. Ki elől és kinek az érdekében. Különben se mégy messzire. Közel a hely, ahol meg kell tenned. Tovább nem halogatható kötelesség. Ne tétovázz. Ne furdaljon a lelkiismeret. Ez a hajnal a legalkalmasabb mind közt. Puhán lépkedj, gondold azt, hogy repülsz. Csoszogó szárnyak a levegőben? El­ mosolyodhatsz, ha tudsz még feltűnés nélkül. Mindjárt megérkezel. Már csak egy sarkon kell befordulni. Mögötte nem kezdő­ dik újabb utca. Ezért kell a hajnal. Ne legyen ott senki, csak az alvók lélegzete, a távolból, fehér ködökbe gyűlve. Hajnalban a legszebb. Megérkezni, leülni, mennyire otthonos egy rét, ahol eddig csak délután jártál, vagy délelőtt, de többnyire soha még. Ha tenyereddel helyes szögben támasztod meg magad, a harmat a füvön majd elmondja a többit. 7. Napszél Véletlen boldogság. Azt kell hinnem: abban volt részem. Akkor, amikor a legke­ vésbé sem számítottam efféle ajándék kegyre. Amikor úgy éltem, mint aki legszíve­ sebben egy diófával beszélné meg a gondjait: álmatlan egyedüllétben, fölöslegesen és rosszul. A séta ötlete sem tőlem származott; igaz, a tulajdon fejemben bukkantam rá. Az ilyen óvatlan pillanatoknak nem lehetünk eléggé hálásak. Hogy mit rejtünk (és mit rejtegetünk, magunk elől is), ritkán tudódik ki. Mégis, ezek a ritkás kitudódások jelzik, hogy van értelme a ráhagyatkozásnak. Akkor minden erőmmel ráhagyatkoz­ tam növekvő gyengeségemre. És ez a gyengeség sétálni hívott. Néhány utcácska fényben és porban; aztán földút, fényben és porban. Az erdő közelebb volt, mint emlékeztem rá. Megbízhatatlan emlékező: minden magányos 33 �ember ilyen, ezért igyekszik nem is emlékezni semmire, hiszen leginkább a semmire igyekszik úgyis. Fák biztató jelenléte. Ösvény, vándorok finom lépteivel kijárt. Levelek közt beszüremkedő fények. Lombokon szűri át magát a nap, törzsek között keres utat a szél: ez az erdő becsületének alapja. Itt semmi nem beszél félre, és semmi nem érez késztetést, hogy igazolja a létét. Ami van, az van; ami nincs: az is. Arcom elől angyal hajtja el az ágat. Hogy az én kezemmel? Számít ez? Nem tudtam, most sem tudom, mennyi idő telt el. Az erdőben a fák időszámítá­ sa érvényes. Azok pedig nem számítanak időt, mert nem számolnak vele. Véletlen boldogság. A zöldben játszó harmónia másik nevét találtam föl, remé­ lem. Zöld, és barna, és sárga, és piros, és kék - itt elakadtam, mert láttam olyan színeket is, amelyeket a nyelv még nem. Különös szerzet a sétáló ember: azt hinnénk, sorsa elől menekül, a tudatlanok könnyednek mímelt járásával. Holott, ha van sors, akkor az a sétában testesül meg. Cél híján tartottam az egyedül lehetséges felé. Barátkozni a széllel, és belesétálni a napba: szándékaim ellenére akartam ezt. S mint aki tisztásra ér ki, melyet nem jelölnek turistatérképek: kristályos örömmel tapasztaltam, hogy tisztább lett min­ den, tisztább kívül és belül. Megálltam, s mielőtt visszafordultam volna, hogy mihamarabb számot adhassak élményeimről a kertemben álló diófának, nagyokat kortyoltam a levegőből, a fények­ ből, derűs hódolattal adózva az ösvények és tisztások világának, világosságának. A visszaüt előtt még éltem kicsit. 8. B é ly e g Tükör nélkül élni: ártatlanoknak fönntartott kegyelem. S talán még a bűnösöknek. De semmiképpen sem neked, olvasó. Fordulj csak balra: mit látsz a falon? Vagy emeld föl asztalodról a minden könyv mellé odakészítelt pohár vizet: mire számítasz, mi fogadja tekinteted? És most nézz vissza ide, rám, a papírra. Betűk, sorok - vélnéd. Szöveg - enged­ nél a gondolat szorításán. De nem játszhatnád sokáig ezt a kellemes játékot. Valóban azt hitted, nem a tulajdon arcod fog előrajzolódni minden egyes leírt sorból, minden egyes zajtalan oldalon? Miben bíztál: olvashatsz mást is, mint ami te vagy? Mondhat mást egy könyv, mint téged? Késő lapozni, nincs már ideje, talán sose volt, a szökés kényelmének. Menekülő­ re fogni magunk: ha más nem, a menekülés velünk marad. Csukott szemmel sza­ badító varázsigéket mormolni: ha egyebek alól fölszabadulunk is, a mormoló én nem veszti benső súlyait. Angyaliakat foglya, aki olvas, s jobb, ha áldást látunk ebben. Látod, ugye, te is, olvasó? Még akkor is, ha a mai napod nem ügy sikerült, mint tervezted, s a ma veled tör­ téntek anyád húsz év előtti álmaira sem hasonlítanak. A látás akkor is képesség marad, amikor képtelenségnek rémlik minden. Amikor ügy tétovázol ebéd és két­ ségbeesés közt, mint akiből éjjel, míg aludt, kiszökött a lélek. És legalábbis Venezu­ eláig meg sem állt. Emlékezz a bölcsek szavára: „Valahányszor egy ember meghal, valaki lemond a szerelemről." És gondold hozzá a magad bölcsességét. Például azt: Valahányszor egy könyv megnyílik, valaki meglátja benne az arcát. Vagy: Bárki 34 �néz farkasszemet az írással, az írás tekintete bírja tovább, rezzenetlenül. Pára és homály: ez a szem sorsa. Látni a párán és homályon át: ez a tiéd. Nem akartalak elszomorítani. Nincs is indoka az elhangolt kedélynek; elvégre csak tükörről, könyvről, lélekről beszélgettünk. A sötét leplek igazságáról talán legközelebb. Most pedig jobbra tekints. A kezed ügyében van, szemernyi fáradságodba sem kerül, hogy használd. Miért tartanál borítékot az íróasztalon, ha nem azért, hogy beletégy valamit? Mint most ezt a könyvet. Nem lehet okod panaszra: téged illet a címzés szabadsága; s még a bélyeget is magad választhatod ki. 9. P r iz m a Merőleges fények közt aludni. Az alvó szemét semmi se bántja. Az alvó más világba tartozik. Válla ívére nin­ csen földi képlet. Fehér szemhéja nem nekünk fehér. Elveszti nevét, s nemtelen az alvó. Álma vízhatlan, bűn nem mossa el. S teste hiába tengerpart, a tengert nem látni. Túl sötét van a szavakban. Vakító sötét: újabb metafora a nyelvre? Vagy együgyű cselvetés csak? Jámbor próbálkozás, megtudni valamit a nyelvről, magunkról? A fények közt alvó nyugalma háborítatlan. Nem forgolódik, nem nyöszörög. Nem vet cselt és nem próbálkozik. A tiszta létben mindenki aludni fog? És párna sem kell majd hozzá? Nemsokára megtudjuk. Légy türelemmel. Sokféle mindenség készül földerülni. De most még: csak aludni, mint csukott könyvben a sorok. Boldog, akit párosan hajt be az égi olvasó. Merőleges fények közt aludni. Párban vagy egyedül: akkor nincs magánya senkinek. Egyebe is csak módjával. Fehér szemhéj alatt vízhatlan álom. A reggeli feltámadás pedig: feladat, nehéz és örömteli. Merőleges fények közt ébredni: ne is álmodjék róla, aki alszik. Gondosan kerüli el szerencséjét a bátor. Megtörni a fényt vagy megtörni a fény­ ben: elvéteni a hálát nincs alkalmatlan óra. Eleven prizma mind, aki világosságban él. Eleven prizmák, alvók, álmodok. Álmot őrizni jön fel éjszaka a nap. Azon az éjen nem én vigyázok rád. 1 0 . M i n d e n v a r á z s la t Tündérek hajoltak fölé, arcukon kristályos aggodalommal. Erre ébredt. Fölnyíló szemében óvatos tanácstalanság tükröződhetett. Az erdei lények elmosolyodtak. Gyönge karjukba vették még gyöngébb testét, s szó nélkül útnak indultak vele. Közben beszéltek hozzá. Grófnőnek szólították. Ezen már meg sem lepődött. S azon sem, hogy kérdezni is elfelejtett. Hol van, s miféle akarat vetette ide? Hova viszik a szelídek? A legendák bíbor lovasaira gondolt: ha ők fogukat összeszorítva viseltek átkot és vihart, szenvedélyt és elmúlást, ő sem maradhat szégyenben. Azt, ami mesés, kü­ lönben sem ördöngösség békében túlélni. 35 �Hamar megérkeztek. Az őszi erdő közepén kicsiny templom állt. Inkább csak kápolna; aranyló kövekből rakott, a lombokig nyújtózkodó. Eleven tanúság arról, hogy csak építeni lehet. Aki nem épít, az rombol. S aki rombol, maga sem épülhet. A következő pillanatban már az oltár előtt álltak. Ő és a négy tündér. „Minden varázslat. Csak csoda van. Szent, aki boldog" - gondolta, anélkül, hogy fölkészült volna rá. „Hazátlan fények nincsenek" - felelte a legbájosabb tündér. Még sosem beszélgetett tündérekkel. Hát még gondolatok útján! Lehunyta a szemét. Már nem félt a haláltól. Mert az élettől sem. Mikor újra kinyitotta, örült mindennek, amit látott. Az eddig oly vigasztalan kórházi ágyat most kifejezetten kényelmesnek találta, a kórtermet pedig határtala­ nul otthonosnak. - Hazatértem - fordult a szomszéd ágyon fekvőhöz. A kisfiú felrezzent, azután elmosolyodott, ahogy csak tündérek és bíbor lovagok tudnak. Hetek óta először fogták meg a kezét, s még soha ilyen puhán. 11. Terepnapló A leállósáv ontológiája mindig lenyűgözött. Út - veszteglőknek. Azoknak, akik sejtik: amit mérföldes messzeségben lát a szem, jobbadán csak karnyújtásnyira van. Akik mindennap szabadon engednek egy gondolatot, hátha - egyszer, csodák csodá­ jára - hit lesz belőle. Sávnyi távlat, amely helyben maradni ösztökél. E különös szabadságban a pas­ cali paradoxonok nemes reménytelenségével vetekszik minden gondolat. S ke­ gyelmi állapot tündérkedik a gondolattalan szerencsésekkel. Mióta várok itt? Öt perce, tíz éve? Vagy előző életeimből maradtam e helyt fele­ dékeny hírmondónak? Nincs min sajnálkoznom: szenvedélyek sáros örömét és szavakkal mérgezett levegőt hagytam hátam mögött. Olyan világot, amelyben anya nélkül idegen minden isten. Már a belső napfény árapálya sem oly föltűnően végzi műveleteit bennem. Ölelések és olvasások: ennyi csak, ami hiányzik. (Talán csak azért nem több, mert nincs is több?) Önös érdek, de idegen akarat vetett ide. Ezzel csitítom szégyenem, ha könyvek és társak (a kettőt ritkán van erőm szétválasztani) jutnak eszembe. A másik létbe senki sem maga illeszti át tagjait. Én pedig csak összefüggeni akar­ tam. Ítélet után, irgalom előtt - mikor is máskor, ha egyszer az időben. Jó, ha más is van, mint ami tükör által. Poros, jókedvű autó halad el mellettem. Olyan komótosan, hogy a portugál dalt, amely a rádiójából szól, elejétől végéig meghallgathatom. Zene gitárra és angyalokra. Iskolázatlan boldogság tölt ki, tetőtől talpig. A fado hangjait követni: bolondság volna egyéb alkalomra ácsingóznom! Beindítom a motort. Kezem újra a kormányon. Szoknom kell még. A kormányt is, a kezemet is. Lassan gördülök előre. Lassan és figyelmesen. Vigyázva, hogy sose érjem utol a hangokat. S hogy közben az, aki veszteg marad, elejétől végéig fültanúja lehessen, amint az egyszerű dallamot dúdolom. A visszapillantó tükörben, ha bele mernék nézni, láthatnám, ahogy a leállósávot tenger önti el. 36 �12. Tanítványok Egyszer a tanítványok azon tanakodtak, hol lehet a mester. Napok óta nem látta senki. Egyikük ügy vélte, elutazott, s most titkos küldetésben jár el. Erre többen bólo­ gatni kezdtek. A másik azt gyanította, fölhúzódott a hegyekbe, hogy magányra vágyó lelkének kedvezzen. Kétkedő moraj fogadta szavait. A harmadik szerint köztük, a tanítványok között vegyült el. Ő t kis híja volt, hogy meg nem verték tiszteletlen szavaiért. A negyedik, aki szerint nincs, és soha nem is volt mester, már meg sem mert szó­ lalni. Másnap az első tanítvány váratlanul elutazott. A második fölvonult a hegyekbe. A harmadik észrevétlenül vegyült el társai között. A negyedik... Nem, negyedik tanítvány nem volt. * Egyszer két tanítvány azon vitatkozott, mi lesz a könyvek sorsa tíz, húsz, száz év múlva. Hogy a dilemmát eldöntsék, a mester elé járultak tanácsért. A mester behajtotta a vaskos könyvet, amelyet épp olvasott, s ingerült mosollyal emelte tekintetét a belépőkre. Miután figyelmesen végighallgatta aggályaikat, érve­ iket és ellenérveiket, lehunyta a szemét - talán, hogy ne lássák benne a lemondást vagy a gúnyt, esetleg a kettő óhatatlan elegyét -, és azt mondta: - Aki kevéske idejét arra tékozolja, hogy vitatkozzék, ahelyett, hogy olvasna, megérdemli, hogy ne kapjon választ a kérdéseire. Most pedig menjetek; ma még nem világosodtam meg. A tanítványok elkullogtak. Ha van bennük bátorság hátrafordulni, láthatták volna, amint a mester kinyitja a könyvet, s önfeledt derűvel tovább rendezgeti benne legféltettebb kincsét, a préselt levelekből álló gyűjteményt. * - Mester, miért mondtad meditáció közben, hogy csukjunk be minden ablakot? - Mert félek a darazsaktól. - A darazsaktól?... Télen?... - Aki télen nem gyakorolja, hogyan kell félni a darazsaktól, nagy bajba kerülhet, amikor eljön a napos idő. Az írnok kezében (akinek egyetlen feladata az volt, hogy lejegyezze a mester minden szavát) megremegett a toll. De nem mert hangosan felnevetni. A mester dühétől tartott? Vagy a darazsak bosszújától? Az írnok keze (akinek egyetlen fel­ adata, hogy lejegyezzen mindent, ami a mesterrel, a tanítványokkal és az írnokkal történik) megremeg a billentyűzet fölött. De nem mer hangosan felnevetni. A mes­ ter dühétől tart? Vagy a darazsak bosszújától? Az olvasó (akinek egyetlen köteles­ sége az olvasás) okkal nevethet fel. Csak aztán ne csodálkozzék, ha utoléri a mester dühe vagy a darazsak bosszúja. 37 �S z á v a i A t t il a H ogy a viharba ne A lányom hetvenéves létemre elvitt egy jazzkoncertre, hogy legyek végre emberek között, ne csak otthon üljek a szobában. Azt mondta, már nem bírja nézni, hogy nem megy bennem a világ. Szerinte, ha így folytatom, megáll bennem az evolúció, és akármennyire is jóképű vagyok, azért még nem állna jól nekem a ravatalozó. Könnyen beszél, nem neki halt meg a felesége két éve, hanem nekem. Neki nincs is házassága, csak éli az életét, mint hal a vizet, azt mondja: nem szabad a halálra gondolni, szerinte a halak sem gondolnak a halászlére, mikor halazzák magukat a tóban. De hát hogy a viharba ne gondolnék a feleségemre egyfolytában, főleg a hiányára. Ez mégsem olyan, mint mikor nem raknak tésztát a halászlébe, mikor te úgy szoktad enni, és levesnek leves, de mégsem olyan, mintha tészta lenne benne. Ez annál komolyabb azért. Amúgy ezek a szobában ülések nem mindennaposak. Néha rám jön, hogy nem megyek sehová, és akkor ülök a szobában, mint egy üres fotel, vagy nézem a tévé­ ben, hogy csinálják ki magukat idegre az emberiség elkövetői. A pszichológus azt mondta, a süllyedő hajókon mindig van valami bútordarab, amiben meg lehet kapaszkodni, a lényeg, hogy ne a tévékapcsolót fogja az ember, ha süllyed a víz­ ben, a távkapcsoló még nem mentett meg senkit. Valahogy jól esik nem mozdulni, csak lenni egyhelyben, mint egy focipálya. Ha az emberben nagyon mozog a lélek, legjobb, ha nem megy sehova, csak hagyja, hogy dolgozzon a szellem. A nagy gon­ dolatok sem hullámvasúton születtek, pláne céllövöldében. Bár, mikor a baromfiudvarra nézek és eszembe jut, hogy atombomba, azért arra is gondolok, a feltaláló inkább lett volna valami vidám helyen, mondjuk farsangi bálban, talán nem ezt gondolta volna ki, hogy magfúzió, hanem azt, hogy enni kéne egy jó kis fánkot. Aztán lehet, hogy pont fánkevés közben jutott eszébe a gombafelhő. A tudósokban az a furcsa, hogy nem látod, mire gondolnak. Megállítanak a buszmegállóban, hogy megkérdezzék a menetrendet, de közben meg lehet, olyanokra gondolnak, hogy horganyfőzelék. Mindegy, megvan nekem a magam baja is. Tükörbe nem nézek, mert attól tartok, valaki visszanéz, és én már jó ideje nem bírom az ilyesmiket idegileg. Bezzeg az asszony odavolt a kísértetekért. Hiába, egy Galkovics lány csak akkor ember a (42-es) talpán, ha szereti az ilyen transzcendens izéket. Sokat tanultam az asszonytól, ezt a szót is, hogy transzcendencia, tőle tanul­ tam. Két nap után tudtam csak magabiztosan kimondani, addig mindig az jutott eszembe, hogy transzformátor, noha mindkettő az átalakulásról szól, csak az egyi­ ket már bizonyították. Én nem vagyok ellenére a társas életnek, de itt a koncert előtt azért túl sok már az emberi kapcsolat. Régen láttam már ennyi embert, újra meg kell szoknom, hogy mások is gyalogolnak egy helyiségben, nem csak én. Olvasni úgy szoktam meg, * A szerző a Palócföld 2008-as Mikszáth-pályázatán Balassagyarmat Város Önkor­ mányzata különdíjában részesült. 38 �hogy közben gyalogolok a szobában, mint valami turista. Erre az iskolában szok­ tam rá, pontosabban, ezzel a módszerrel érettségiztem le. Anyám azt mondta, nem érdekli őt az a néhány hepp, amit kialakítottam a hétköznapokra, de azért az már sok, hogy az év végi vizsgák előtti hetekben elkoptatok egy pár papucsot. Hiába mondtam neki, hogy azok a papucsok nem vesztek el, csak átalakultak, ott vannak a padlón, a parkettán, nem kopik legalább a fa, és nem csúszik el az ember a vastag lakkrétegen. A lányom hetvenéves létemre elvitt egy jazzkoncertre, hogy legyek végre embe­ rek között, szerintem meg nem telt el kellő idő az ilyesmihez. Különben sem va­ gyok én az élőzenéhez szokva (a halott zene az meg már milyen). Utoljára akkor hallottam élőzenét, mikor a Galkovicsék rokonsági zenekara játszott valami lakoda­ lomban. Előtte sose láttam még cimbalmot, azt hittem, pengetik, mint a hegedűt, úgy kellett rájönnöm, hogy lábakon áll, mint egy disznó, és úgy ütik a húrozatokat rajta. Akkor tudtam, hogy a zene, az valami jóval komolyabb dolog, mint addig hittem. Korábban volt ugyan kapcsolatom zenei hangokkal, de a feleségem dalolását, azt csak nagy nehezen tudtam úgy zenének nevezni, hogy közben nem röhögtem ki szegényt. Azt mondta, mikor megismerkedtünk, hogy ő egyszer nagyon híres énekesnő lesz. Nem tudom pontosan, mekkora hírnév a helyi hagyományőrző kórusban énekelni, de csinálta szorgalmasan, hiába mondtuk többen neki, hogy inkább menjen hátra a tyúkok közé, ha közösségbe akar járni, ne ingerelje a hang­ jával a lelkileg érzékenyebb hallgatókat. Azt mondta, akkor fogom csak értékelni az ő művészetét, ha már nem lesz, fogsz te még engem visszasírni, ahogy gyakran fenyegetett. Persze sokszor sírtam eleinte, sirattam a hiányát, csak ő jutott eszembe, bármit csináltam, repedést láttam a falon, vagy ránéztem egy öreg fésű foghiányá­ ra, pláne a bekapcsolt rádió műsornélküli susogására. Ha nagyon nagy volt ben­ nem a hiányérzet, bekapcsoltam a kukoricadarálót, hogy legyen valami, ami jól tereli a figyelmet, de miután már ledaráltam az utca összes kukoricáját, megint csak a magányt kapartam magam körül, mint valami nagy üres kertet. Jó ez a koncert, kicsit füstös a helyiség, de jól muzsikognak a zenészek, úgy te­ szek, mintha érdekelne, nem akarom, hogy a lányom rosszkedvűen menjen haza, a végén még hascsikarása lesz. Csak nézem a dobost, ahogy aprítja, aztán fűzi fel a ritmust, és arra gondolok, inkább valami nagy kertben kellene most lenni. Egy kertben, ahol akkora a csend, hogy alig marad hely a növényeknek. Csak ásni, ásni, gereblyével húzni mintákat a földbe, és a feleségemre gondolni, a hangjára, ahogy énekel a tyúkudvarban. 39 �K U T A T Ó T E R Ü L ET M enyhért A nna Szerelem és kánon között Erdős Renée Haladó, formabontó és konzervatív, erotikus versek, vidéki, szegény, ortodox zsidó család és katolizálás, polgári életmód, mély vallásosság, neuraszténia, labilis idegrendszer és lelkierő. Sikamlós témák, szex, fetisizmus, női ruhába öltözött, feléksze­ rezett férfi, anyjába szerelmes fiú, leszbikus szerelem, gyilkosság, házasságtörés. Mégis mindig a határon innen. A normákat áthágni nem akaró olvasókat még nem riasztja el, de felsejlik az is, ami a túloldalon van. Erdős Renée - milyen nőkről írt? Milyen nőket írt meg? Milyen nő volt ő maga? Hol vannak azok a nők, azok az író nők, írónők, azok a hősnők, hős nők, akikben mintát találhatunk, akiktől tanulhatunk, akiket megtagadhatunk, akiket kinőhe­ tünk, akikhez felnőhetünk? Idegen. Semmitmondónak érzem a korabeli kritikákat, nem tudok ráhangolódni, nehezen találom a nyelvet, amin írjak róla. Teljesen idegen, nincs háttérinformációm, nem olvastam tőle korábban semmit, nem tanultam róla az iskolában, az egyete­ men sem, pedig más korabeli nőírókról igen, Török Sophie, Bohuniczky Szefi, Gulácsy Irén, Kosáryné Réz Lola és persze Kaffka Margit. Ők léteztek. Léteznek. De Erdős Renée nem. Ő nincs. Most kell úgy írnom, hogy legyen. Most úgy kell írnom, hogy legyen. Erdős Renée-nek van egy háza Rákoshegyen, ma múzeum. Van benne egy em­ lékszoba. Sárga a ház, nagy a kertje, kevés benne a fa, szépen ápolt a gyep, parksze­ rű, nyilvános hely, nem az övé már, és mégis az övé. Autóval mentem, télen, rossz időben. Kis külvárosi utca, egyszintes vagy tetőtér-beépítéses házak, az ő háza meg kimagaslott, van egy tornya. Földszint, emelet, aztán tetőtér, fakorlátos erkély, s mellette a torony. Titokzatos, pláne, mert nem lehetett bemenni, jött a kertben egy munkatárs, nő, kezében vödör víz, most zárva vannak, kiállítás-megnyitó lesz szombaton, de még benn vannak a festők is, most végeztek. Az emlékszobába hiá­ ba mennék be, nem láthatok ott most semmit. Üres. Sajnos az internetre nem tették fel, hogy nincsenek nyitva, elnézést. Hát így írok most, emlékszoba nélkül. Erdős Renée könyvei eladásának bevételéből vette a villáját, s onnan intézte iro­ dalmi ügyeit titkárából lett, nála tíz évvel fiatalabb második férjének segítségével. Az üzleti ügyeket is. Hiszen ő a könyveinek eladásából élt, ritka dolog, akkor is, ma is, és különösen egy nő esetében. Nagyon népszerű írónő volt. A legolvasottabb az 1920-as években, „olyan példányszámot ér el, mint senki".1 A Petőfi Irodalmi Mú­ zeum és a Széchényi Könyvtár kézirattárában vannak kiadói elszámolások, melyik könyvéből mennyi fogyott. Erdős Renée üzletasszony, könyveinek eladási listáját 40 �gondosan ellenőrzi. Sokat ír. Sok pénzt keres. A könyveket egyenként aláírja, csak az aláírt példányokat lehet eladni.2 A kiadók réme, túl sok pénzt kér a könyvekért, a felolvasásokért. Sokszorosát kereste annak, ami a korszakban a biztos polgári megélhetést jelen­ tette. Szerződései szerint a bolti eladási ár 15-20 százalékát kapta írói tiszteletdíj­ ként, a könyvek minimum 3000 példányban jelentek meg, és ha a készlet 300 alá csökkent, a kiadónak az adott könyvet újra kellett nyomnia, „hogy az ön könyve a könyvpiacról egy napig se hiányozzék."3 1926-ban, amikor egy mezőgazdasági munkás évi 600 pengőt keresett,4 és amikor a havi 200 pengő fix a polgári élethez elég volt, ő a kiadótól havi 30, majd 40 millió koronát, vagyis 3200 pengőt5 kapott. Ami a forgalomban levő könyvek számát illeti: 1926-ban Erdős Renée kiadót vál­ tott, a nehéz helyzetbe került Dick Manótól a Révai testvérek Irodalmi Intézetéhez került. Révaiék számára az volt ebben az üzlet, hogy elkezdték kiadni Erdős Renée összegyűjtött műveit sorozatként.6 A két kiadó ügy állapodott meg egymással, hogy Dick Manó visszagyűjti a példányokat az üzletekből, és készletét Révaiék a bolti ár harminc százalékáért megveszik tőle.7 Az ezekről a példányokról készített összesítésből kiderül, hogy 91 ezer pengő értékben volt a boltokban tizenháromféle könyv, összesen 17713 darab.8 A Petőfi Irodalmi Múzeumban védekeznek, mondják, az ellen, hogy akárki kéz­ be vehesse ezeket a papírokat. Ha túl sokan kézbe veszik, elkopnak, egyenletes hőmérséklet kell nekik, 17 fok, különben az utókor majd nem tudja kézbe venni, ha akarja. Ezért engedély kell. Kapok, pedig nincs is munkahelyem, az kellene. így nem tudom beírni, kinek a megbízásából kutatok. De van nevem, irodalmi nevem. Múzeum, kézirattár, így van meg nekünk Erdős Renée, engedéllyel. A kánonban nincs. Az irodalomtörténetben sincs. Elfelejtettük, a titkát sem tudjuk. Hogy miért volt olyan sok olvasója. A regényeit kiadták a rendszerváltás után, női könyvek, női lektűr, már a borító elárulja, a Szabó Ervin Könyvtár fiókjaiban a szerelmes regény-polcokon állnak szépen, sorban. A nagy sikoly, Brüsszeli csipke, Santerra bíbo­ ros, Lavínia Tarsin házassága. Olvasgatják a szerelemre szomjas nők, ahogy akkor is olvasták. Pedig egyáltalán nem szerelmes regények, nem Júlia-füzetek - nincs happy end, a hallgatás, hogy ne tudhassuk, ami a házasság után jön, az sem egy­ szerű. Sőt, leginkább a problémákról van szó, a nő szexuális problémáiról, a házas­ ság értelmezési lehetőségeiről, a különböző női életutakról - igaz, hogy olvasmá­ nyos, érzelmes, fogyasztható módon, sokszor naplószerű személyességgel, eseten­ ként túl hosszú párbeszédekkel, sematikus alakokkal, nagy mennyiségben, ingado­ zó minőségben. De mégis: senki más nem írt annyit és olyan szókimondóan a női szexuális élet problémáiról a 20. századi magyar irodalomban, mint Erdős Renée. Mit tudhatunk ma Erdős Renée-ről? Erotikus nőíró, osztályidegen, kispolgári si­ kerszerző, aki „az írói felelősség parancsát nem ismeri",9 a „gyóntatószék-erotika" művelője,10 „vulgár-ornamentális elő(hölgy)futár",u „híresen rossz" „giccs".12 „Zseniális poétalány".13 „Zsákutcába jutott",14 saját életében és műveiben egyaránt. És mit nem tudunk Erdős Renéeről? Milyenek a versei? Milyenek a regényei? Lehet-e más szempontokat találni az olvasásához, olyanokat, amelyek nyomába eredve más eredményre jutunk? Módosulhat-e az irodalomtörténet-írás Erdős Renéeről alkotott képe? Hogyan került Erdős Renée a kánonba és miért hullott ki belőle? Mit mond ez a kánonok és az irodalomtörténet-írás természetéről? Ezekre 41 �a kérdésekre a választ részben az irodalomtörténeti elvárások, normák módosulá­ sának története, részben pedig Erdős Renée élettörténete adja meg - persze nyo­ mozni kell, igazi filológiai munka nekem is - szép bizonyítékául annak, hogy a kánoni rang, s a mögötte álló kritikai és irodalomtörténeti értékelés nem az irodalmi szövegek „tiszta" esztétikai értékének következménye - lévén hogy ez az esztétikai érték maga is a normák és kánonok függvénye. * Erdős Renée tizenhét évesen, 1896-ban került Győrből Budapestre, színiskolába, de nem bizonyult tehetséges színinövendéknek. A Somorjai családnál lakott, ott ismer­ kedett meg Kadosa Marcell újságíróval, s az ő segítségével jelentek meg első versei a Magyar Géniuszban, 1897-től kezdve. Verseire és személyére felfigyelt Eötvös Károly, a tiszaeszlári per védőügyvédje, képviselő, újságíró, író, szerkesztő, a „Vaj­ da". Ő lelt Erdős Renée pártfogója: leszerződtette az Egyetértés című laphoz tárca­ írónak, s 1899-ben saját költségén kiadta Erdős első verseskötetét, a Leányálmokat., előszót is írva hozzá. Erdős Renée hamar ismert alakja lett az akkori pesti irodalmi életnek, barátai vagy szerelmei - között ott volt Molnár Ferenc, Jászi Oszkár, Szabó Ervin. Kiss József is pártfogolta, Erdős Renée mesterének tekintette őt. Kiss József segítségével kerül kapcsolatba Erdős Pfeiffer Károllyal, a Pallas Kiadóvállalat igazgatójával is, aki második kötetét Versek címmel 1902-ben kiadta, s aki - Erdős önéletírása szerint - szerelmes lett belé. Mielőtt kapcsolatuk komolyra fordulhatott volna, Pfeiffer Erdős Renée kötetével az éjjeliszekrényén - öngyilkos lett. Ekkor lép be Erdős Renée életébe Bródy Sándor,15 akihez aztán három évig tartó, nem egyszerű sze­ relmi viszony fűzi. Szakításukat követően Erdős Renée neuraszténiás lesz, mai szóval idegösszeom­ lást kap, évekig nem tud írni, külföldre utazik, majd zárdába megy és katolizál, Bródy pedig nem sokkal később öngyilkosságot kísérel meg. Saját bevallása szerint ennek oka nem Erdős Renée volt, hanem az, hogy azt hitte, súlyos beteg, hátgerinc­ sorvadásban szenved: „Nem asszonyért akartam az ügyeket hirtelen befejezni, mint ahogy ezt asszonyok terjesztették. Igaz, hogyha egy igazi asszony lett volna mellettem és pénz lett volna a zsebemben bőven, alkalmasint várok még egy jó darabig. De ez igazi, a főok - tanulságos, azért mondom el - egy rossz diagnózis. Azt hittem, hogy a vidám és nagyon élő férfiak betegsége, a hátgerincsorvadás felé közeledek. És nem akartam, hogy ez a megalázó kórság beérjen."16 Bár van Bródynak egy másik, kevésbé ismert, érdekes szövege is erről, amelyben először anyagi nehézségeket említ fő okként, majd pedig, ugyanannak az írásnak a végén „revideálja" magát: „Megöltem magamat, mert csúnyának láttam magamat, és női szemel és érzülettel nézve a férfiút - enmagamat -, nem voltam többé kívánatos."17 Bródy barátai - ami egyben az Erdős Renéet körülvevő irodalmi közéletet is je­ lenti - egyértelműen a nőt hibáztatták. Az utókor viszont - Bródy ismertebb vallo­ másából kiindulva - már kifelejti ebből a történetből Erdős Renéet: Bródy monográfusa18 nem is említi, fia, Bródy András enigmatikusan nyilatkozik az ügyről, amikor a Jövendő szerzőiről beszél: „[...] Erdős René, akit a pesti fáma édesapám új szerel­ mének tart. (Hogy ez igaz-e vagy nem: nem tartozik ide. A valóságot tudom, de nem tartom ildomosnak e helyen közölni.)"19 42 �Krúdy Gyulánál, a Bródy Sándor, vagy a nap lovagja című ironikus regényben azért feltűnik O. Gy. M., más néven Buksi kisasszony, aki győri színésznőből akart pesti költőnő lenni, s akinek költészete „talán éppen azért volt pikánsnak mondható, mert női név volt szenvedélytől fülledt költemények alá írva, öregedő urak és ser­ dülő kamaszok mulattatására."20 Az élettörténet egyben irodalmi pozíciótörténet is: Erdős Renée verseit sokszor közli Kiss József lapja, A Hót. Már 1901-ben címlapon hozzák a fényképét, elismerő szavakkal méltatják a költészetét, csipkelődő humorral mutatják be őt magát: „Annak a fiatal hölgynek a nevét, ki mai számunkat díszíti, olvasóink közel három éve ismerik. A Hét sűrűn hozta szebbnél szebb költeményeit, melyek közül egyik-másik szinte megdöbbentő őszinteséggel tárja elénk egy gazdag, szenvedélyes női kebel vívódásait. [...] Egy lírikus nő, aki hazudni nemhogy nem akar, de nem tud, mert lírikus voltánál fogva lényének minden idegszála a beismerésre készteti. Egy vallomás ez a nő, a fá­ tyol csücskének föllebbenése, egy parányi rés, melyen át a női lélek misztériumába bepillanthatunk. A konvenciókkal nem sokat törődik. Mi szabad a poétának, mi nem szabad - nem kérdezi. Mit szól hozzá a tisztelt közvélemény - azon túlteszi magát. És nem holmi inczifinczi, vékonydongájú, filigrán teremtés, illatból és napsugárból és édes, limonádés sentimentokból összeszűrve, hanem egy nagy darab vászoncseléd, csupa izom, csupa erő, csupa lüktető élet és egészség! És amilyen egészséges a teste, olyan ép egészséges a lelke is. Ő nem filozofál, nem követi se Nietzschét, se Schopen­ hauert. Nem Buddhista, nem keresztény, nem zsidó, ő az abszolút asszony. Most még ártalmatlan. Valamikor talán valakinek a Delilája. Ki merné az ellenkezőjét állítani?"21 A Jövendő, Bródy Sándor lapja, Erdős Renée és Bródy Sándor viszonyának idején, indulásától kezdve közel két éven át majdnem minden számában közli Erdős Renéet. Az első, 1903. március 1-ei számtól kezdve folytatásokban a 34. számig az Egy leány élete című regényt, és ugyanebben az időszakban tíz számban verseket is - vagyis ilyenkor Erdős Renée egy lapszámban két különböző szöveget is publikál; ez más szerzőkre nem jellemző - majd a következő számokban Asszonyi jegyzeteket, néhány novellát, verseket, s az év utolsó, 46. számától kezdve az 1904/17. számig folytatásokban a Kleopátra című Lyrai regényt, s közben három részletben A színész­ nő és a költő című darabot. Ez után még öt számban olvashatók versei, és kettőben A rokkantak című színdarab. Innentől - az 1904/30. szám után - viszont többet nem jelenik meg a Jövendőben. Az első számban olvasható a Versek című kötetet ajánló szöveg: „Erdős Renée az új kor költészetében: jelenség. Egy egyedül álló, magányos, arcképe után ítélve szép és fiatal leány élettörténete megkapó és megrázó dalokban elbeszélve: ez a »Versek« mint olvasmány, amelyeken szinte élő, vérző és lobogó frissességük dacára ott a jel: a megmaradás jele. Az, hogy aki ezeket írta, az nem hirtelen feltűnő és gyor­ san múló jelenség, hanem új lap a magyar irodalomtörténetben. Ám azzal, hogy klasszicitást ígérünk a »Versek«-nek, nem apellálunk a jelen ellenében a jövendőre: a ma, az Erdős Renée-é. Az utolsó években ő volt az, aki a napi újságok közönségét rászoktatta a versolvasásra. Aki töredékeivel is oly elemi erővel hatott: mint fog hatni most, amikor teljes egészében és gazdagságában jelenik meg! Most látjuk csak, hogy kit bírunk benne."22 Ez az időszak Erdős Renée tendenciózus népszerűsítésének időszaka a Jövendő­ ben. És ennek hozadékaként a nőirodalom kérdése is napirendre kerül a lapban: 43 �az 1904/15. számban a szerkesztő, Bródy Sándor egy fiatal költőnő, Janda Matild verseinek méltatását gyakorlatilag Erdős Renée magasztalására használja: itt már Erdős kortársaira gyakorolt hatásáról és világirodalmi párhuzamairól is szó esik, s nem utolsó sorban arról, miként kellene az irodalomtörténetnek az effajta női költé­ szethez viszonyulni. „[...] mondanivalója lényegében ugyanaz, ami az Ada Negri-é, a Vivanti-é, az Erdős Renée-é és Marie Madelaine-é. Ezek mind az asszonyi álszemérem - nem ritkán szemérmetlenség - lázadói, valamennyien férfias természetek és azért küz­ denek a férfiak ellen - hogy végül esetleg azok rabjai lehessenek. Nagy harmónia nincs e lyrában, de annál több kifejező és jellemző erő, új csapások az érzések vagy érzékek - rajzában és az érzékiségnek olyan glorifikálása, amelyhez költő, aki férfi, nem érthet igazán. Victor Hugo mondja: »A férfi teste - az asszony.« Ezek a nőnemű költők ennek a testnek a simphoniáját éneklik női tudással és férfias mű­ vészettel és nekik köszönhető, ha Heine után a lyra még új színre, más terrénumra tudott szert tenni. Nemcsak az érdekességük, hanem az érdemük és jelentőségük is nagy ezért. Az irodalom-történet, - melyet végre is férfiak írnak mindig - kellemetlenkedni fog nekik, de ha tiszta képet akar adni: ugyancsak számolnia kell velük. Különösen áll ez a magyar irodalom-történetírásra, amely - ha egy kis becsület van benne - kénytelen lesz konstatálni, hogy az utolsó öt év legjobb, formailag is legművészibb versírója a »Kleopátra« szerzője [Erdős Renée], aki nem csupán a gyenge női versírókra, de erőteljes férfi-kollégáira is ugyancsak hatott. Tüzes pathosza, bátor érzelmessége bizonyára bátorította új kartársát, Janda Matildot is."23 A cikkből kirajzolódó másik történetszál az Erdős-Bródy szerelmi viszonyra is vonatkoztatható, illetve ez a viszony lehet a magyarázata, amely - Erdős Renée önéletrajzi regényciklusának, az Ősök és ivadékoknak második részéből, Az élet ki­ rálynőjéből legalábbis ügy tűnik - ilyesféle mintázat, lelki mechanizmusok alapján működött. E szerint a szerelmes regényekre hajazó, mai Júlia-füzetekben is alapvető strukturális elemként funkcionáló narratíva szerint a nő csak azért küzd a férfi ellen, hogy aztán végül a karjaiba hullhasson. Amíg tehát a női erotikus költészet ebben a sémában megtartható, vagyis a férfit valójában nem veszélyezteti, addig bátran magasztalható, és így tulajdonképpen az is felmerül, hogy az őt megillető irodalomtörténeti helyet elfoglalhatja. Másoknak azonban más volt minderről a véleménye: erre a cikkre válaszul a kö­ vetkező, 1904/16. számban Szász Zoltán - a Jövendő belső munkatársa - A nőírók ellen című írását közlik a szerkesztő kommentárjával (ezt követően megjelennek Ada Negri és Annie Vivanti versei is). Szász Zoltán azzal vádolja Bródyt, hogy az, hogy a nőírókat dicséri, pusztán „esztétikai udvarlás": „[...] értem, hogy kedves, önnek tetsző nőknek bemond jó nagyokat, mivel ez önnek is jól esik, nekik is jól esik, anélkül, hogy ezáltal ön rosszabb, a hölgyek pedig jobb írókká válnának."24 Szász szerint nem állja meg a helyét az az állítás, hogy a nőíróknak köszönhető a líra Heine utáni megújulása, mert a „nő-írók Ada Negritől Janda Matild kisasszonyig egy érdekes és némileg új szociális jelenség tünetei, mint írónők azonban csak mér­ sékelten érdekesek s egyáltalában nem újak."25 „Kedves szerkesztő úr, ön tudja, hogy én imádom a nőket, tehát tudni fogja azt is, hogy nem gyűlölködő antifeminizmus mondatja velem ki azt az alapevet, hogy a nő alsóbbrendű, mint a férfi. Nem zárja ki ez azt a meggyőződésemet, hogy a nőknek 44 �minden jog megadassék. [...] bármely téren működjenek férfi és nő együtt, a férfi átlagban mindig értékesebbet produkál. Még a sajátosan női pályákon, a nőiruhavarrás, főzés, házvezetés terén is, a legelsők a férfiak. [...] Szerintem a nőknek egyenjogúsításra s nem felmagasztalta tásra van szükségük. Nem gondolja a nők alsóbbrendűségének minden téren való eme jelzése után, hogy kissé furcsa volna, ha éppen a költészet terén s éppen a tizenkilencedik század második felében, a nők vezetni kezdtek volna?"26 [...] „Nem az az érdekes, amit írnak, hanem az, hogy írnak. [...] adja ki az írásaikat, de ne dicsérje őket agyon. [...] Van egy működés, melyben a férfit tökéletesen leve­ ri a nő, melyben a férfi nem konkurrálhat vele s mely, úgy tudom, lyrailag még nem igen van értékesítve. Ez a működés: az anyaság, melyhez még távolról hasonló érzést se élt át a férfi, valóban érdemes volna, hogy költőileg feldolgozódjék. Világ­ rendítő ez se volna, a férfiak átlagos elsőbbségét még ez a női költészet se döntené meg, de űj volna s nem férfi-utánzás."27 Szász Zoltán ezzel az utolsó javaslattal a Janda Matildról szóló írás záró részére reagál, amely szerint egy „asszonyi nemhez tartozó poéta" esetében nem lehet tudni „a fejlődés menetét": a „szépe kezdet" után „Lehet, hogy korszakos lesz, egy űj Sapho, lehet hogy férjhez megy - és nincs többé klavír."28 A Jövendő egyébként máskor is beszámol a feminizmushoz és a nő-férfi viszony­ hoz kapcsolódó kérdésekről - ez a kor a magyar nőmozgalom fellendülésének ideje. Az 1903/32. számban Hevesi Sándor A szerelem jövője címmel ír arról, hogy a nő felszabadításának feltétele a férfi szerelmi életének reformja, és az, hogy a lá­ nyokat a szerelmi életre neveljék: ne tudatlanul menjenek a házasságba.29 Az 1904/3. szám Feminizmus és mikosizmus30 című írása egy orvosnő esetét ismer­ teti, aki be akart lépni az Orvosi Kaszinó tagjai közé. A kaszinó választmánya nem tudott dönteni, ilyenre még nem volt példa, rendkívüli közgyűlést hívtak össze. A probléma: „férfi doktorok társalgását feszélyezné a női kolléga jelenléte." „Mi az ördögről szokás társalogni az Orvosi Kaszinóban?" - kérdi a cikk írója. Ferenczy Sándor kritikusan ismerteti, a „pathologikus lélek beteges megnyilatkozatá"31-nak tartja Ottó Weinenger a korban nagy hatású nőgyűlölő, mizogin gondolatait: „A nő lénye egészen és mindig sexuális. A párosodás, a fajfenntartás - a férfihoz s gyermekhez való viszony - egész lelkét leköti. [...] [Weininger] A nőket két válfajra osztja: az egyik az anya-typus, a másik a rossz-nőtypus. [...] Az anya-typus szempontjából a sexualis élet eszköz a célhoz, és ez a cél: a fajfenntartás. A rossz-nő típus álláspontjából a sexualis élet öncél. E szerint az előbbi életgerjesztő, - az utóbbi életölő princípium. [...] határozottan beteges lélekre vall Weiningernek a következő kijelentése: »A nő nem a Tagadás, hanem a Semmi; - se Igen, se Nem. A nő nem lehet bűnös, - a nő maga a bűn.«"32 * Erdős Renée is olvasta Weiningert,33 akinek gondolatait viszont is láthatjuk A nagy sikoly egyik szereplőjének, a püspöknek a női szexuális vágy kielégíthetetlenségéről megfogalmazott véleményében, illetve egy másik, női szereplő, a titkos szeretőket tartó, saját fiatal unokaöccsét is elcsábító művész Tonia sorsában, aki öregedvén ön­ gyilkos lesz.34 És Erdőst nemcsak későbbi regényeiben, hanem már ezekben az évek­ ben is foglalkoztatták a nő-férfi viszony problémái, a nő társadalmi szereplehetőségei, 45 �az író-lét és a szexuális szabadság esélyei és akadályai - nyilván, mert saját személyes életében is ezek a kérdések voltak a legégetőbbek. A Jövendő 1903/45. számában közölt Ellenségek című novella például arról szól, hogy egy ünnepelt író titokban novellákat író felesége fejezi be férjének drámáját, megoldva benne azt a problémát, amit a férj nem tud, nevezetesen, hogy engedjen-e a közönség óhajának/ízlésének és életben hagyja a főhőst, avagy hű maradjon saját elképzeléséhez, és ölje meg a főhőst, azon az áron, hogy műve így kevésbé lesz sike­ res, és kevesebb honoráriumot hoz majd. A férfi ezért az alkotói dilemmáért a nőt hibáztatja, hiszen ő és a gyerekek „igénylik" a pénzt. Mikor a férj dúltan eltávozik mulatni, a nő befejezi a szöveget: egy harmadik verziót talál ki. A férfi ezen felhábo­ rodik, mondván, egy nő ne írjon, mindenki maradjon meg a maga terepén. Erre a nő levelet ír egy ismerős kritikusnak: segítsen neki novelláit - álnéven - kiadni. Kissé didaktikus ez az írás, legalábbis ma annak tűnik, de valós problémákat tárgyal, tetejében olyanokat, amelyek Magyarországon ma is létezőek. A köztes megoldás - amely kétszer is megjelenik a szövegben: egyszer a férj szövegének befejezésekor, másodszor pedig az álnéven való publikálás esetében - lesz az a séma, amelyet Erdős Renée később regényeiben is érvényesít, és ami miatt mai értelmezői csalódottan reagálnak könyveire, mondván, zsákutcába jutott, részben ő maga az oka annak, hogy elfelejtettük. „Korai, a nők testi szerelemhez való jogát hirdető merész verseit hamar megta­ gadta, hogy szándéka szerint egy űj lelkiséghez vezető útra terelje kínzó vágyaktól gyötört, jobb sorsra érdemes olvasóit - és főként önmagát. Döntésével saját életéi éppúgy zsákutcába vitte, mint művészetét, így maga is sokat tett azért, hogy a ma­ gyar irodalom megújításában játszott nem jelentéktelen szerepe ellenére a női szer­ zőkkel szemben amúgy is gyanakvó irodalomtörténet-írás kilökje a számon tartani érdemes írók sorából." - írja róla Kádár Judit,35 a következőket pedig Erős Kinga: „a szerző, bár fondorlatosán de megfojtja kreált hőseit, s vissza tuszkolja őket ha nem is ugyanazokba, de lényegileg hasonló megalkuvásokba, mint ahonnan könyve elején próbáltak szabadulni."36 A nagy sikolyt elemző Jolanta Jastrzçbskánál és Kemenes Géfin Lászlónál merül fel az ezt a képet árnyaló szempont: „Egyfelől találkozunk azzal a kényszerű lezá­ rással, amely szerint a hősnő meghajolni látszik a patriarchális ideológia s az azt megtestesítő katolikus egyház által előírt társadalmi és biológiai normák előtt, más­ részt viszont a meghajlás-belenyugvás módozatai, ha rejtetten is, de megkérdőjele­ zik s burkolt kritikával illetik az egész társadalmi-vallási rendszer legitimitását. [...] a női nemiséget kordában tartó burzsoá-katolikus metanarratíva kritikája maguk­ ból a regényeken belül fellelhető negatív toposzokból olvasható ki, szinte a szerző programatikusan vállalt szándékával ellentétesen."37 Ez az utóbbi vélemény rímel arra, amit köztes megoldásnak neveztem: ez az az írói technika, amelynek révén Erdős Renée egyszerre lehetett sikeres szerző, aki a normákat, amelyekkel olvasói azonosulnak, át nem hágja, de ugyanakkor felforgató szerző is, aki szóba hoz olyan kényes kérdéseket, amelyeket mások nem, és amelye­ ket az adott korban más módon nem is lehetett: ezt ő elsősorban saját életében tapasz­ talta meg. Hiszen korai, a női testi szerelmet szabadon hirdető versei a kezdeti olva­ sói lelkesedés és A Hét és a Jövendő támogatása után kemény elutasításba ütköztek. Nem véletlen az önéletrajzi regényciklus harmadik részének címe: Berekesztett utak. 46 �A Berekesztett utak hosszan foglalkozik azzal, hogy a férfiak - az irodalmi életben döntési pozícióban lévő férfiak, mint Havas Henrik, a Bécsben élő zsidó sajtómágnás, vagy Moszolyi, a pesti író, a következő párbeszéd szereplői, akik a főhősnőről, Érseki Benoite-ról beszélgetnek - mit gondolnak arról, ha egy nő ír: „[...] Az asszonyi tehetségekről megvan a magam véleménye. Hány éves ez a hölgy? - Lehet vagy huszonhat vagy huszonhét - mondta Moszolyi. - Úgy? Akkor hát elhiszem, hogy tehetséges. A nők addig tehetségesek, míg fia­ talok vagy amíg nem helyezkedtek el jól az életben. Ha egyszer idősebbek vagy rendbe jött a szénájuk, sikerült férjhezmenniök, egyszóval ha a fizikai egyensúlyuk helyrebillent, akkor a tehetségük ügy eltűnik, mint a kámfor és helyet ad annak a jó kis kotlóstyűkhivatásnak, amire minden asszony született. Hány ilyen esetem volt már Úristen! Ezek mind abból a centrumból írnak, festenek mintáznak és szaval­ nak, amelynek a problémája a legfőbb problema az életükben, anélkül, hogy tudo­ mással bírnának róla. Még engem is sikerült becsapniuk egyszer-másszor. Igazán olyan nőket ismertem, akik leánykorukban a legvérmesebb ígéreteket hozták ma­ gukkal. Hova lettek, mi lett belőlük? Asszonytehetség! A világ leglabilisabb intéz­ ménye és nem akarom megnevezni azt, ami rögtön fordít rajta egyet."38 Egy másik alkalommal Érseki Benoite beszélget Havassal (Havas alakjának Hatvany Lajos, Bródy Sándor barátja lehetett részben a mintája), akinek támogatá­ sát kéri - de nem tudja, hogy az volt szerelme, Bártfy barátja, és hogy éppen ő volt az, aki Bártfy Benoite-ot átkozó szavait hallgatta annak betegágya mellett: Az nem fontos, hogy én ismerjem a verseit. Lektöreökkel, hála Istennek, el vagyok látva. Különben sem szeretem a nőírókat. Ezt mindenki tudja Bécsen, sőt Pesten is. Nem tartok róluk semmit. - Engem mindenki tehetségesnek tart - mondta Benoite ijedt sértődéssel, mialatt Havas a könyveket kivette kezéből és maga elé tette az íróasztalra. - A tehetségesekről sem tartok semmit. Minden női tehetség efemer jellegű. A kérészekre és a tiszavirágokra gondol az ember velük kapcsolatban. Nőnek nem való az alkotás. Vagy komolyan célnak tekinti és akkor tragédiává változik számá­ ra, vagy eszköznek tekinti és akkor visszaél vele és megszentségteleníti. De mégis inkább tartok valamit azokról a nőkről, akik eszköznek tekintik, hogy általa eljut­ hassanak a saját életcéljaikhoz, ami a legtöbb esetben egy fényes házasság vagy egy kiváló férj. Ezeket előre kellett bocsátanom, hogy ne legyenek túlságos vérmes reményei irányomban. Ha ön az úgynevezett dicsőséget hajhássza, bennem rossz közvetítőre talált."39 Az Ősök és ivadékok negyedik része, az Ave Roma! Érseki Benoite Olaszországban bekövetkező megtéréséről és kikeresztelkedéséről szól. De az, amit Erdős Renée minden bizonnyal őszintén átérzett, hiszen egzisztenciális és pszichés helyzete és állapota is indokolta, hogy szakítása, bukása és íróként való elutasíttatása után valamiben - a korban kézenfekvő módon a vallásban - keressen és találjon fogódzót, a kortársak szemében csak egy újabb furcsa, hiteltelen gesztusnak tűnt, amelyet beállítódásuknak megfelelően értelmeztek. Az antiszemita Hoványi Béla, aki külön könyvként kiadott tanulmányt írt Erdős Renéeről, azért, hogy a „különb szellemi táplálékra méltó olvasóközönséget"40 figyelmeztesse, milyen károsak is ezek az olvasmányok, úgy véli: „[...] mondanivalójának lényege ezután is az marad, ami volt: az érzéki gyönyör hirdetése. A kereszténység csak staffage, csak technika az 47 �együgyűen naiv és hiszékeny olvasó megtévesztésére. [...] Egész munkássága ezután is a kereszténységgel kendőzött zsidó lélek romboló hatású megnyilatkozása."41 Krúdy regényében Bródy Sándor kikeresztelkedésre biztatja a boldogságot kereső Buksi kisasszonyt „mert valami szokatlan örömet érzett abban, hogy ő zsidó létére egy zsidó nőt rábeszél a kikeresztelkedésre," mondván, akkor „többé nem lesznek öngyilkossági gondolatai, mert egy vallásos katolikus nő sohasem lehet öngyilkos", és arra is célzást tesz, hogy talán a böjtölés sem ártana neki.42 És Kaffka Margit is gúnyos jóindulattal vélekedik Erdős Renéeről, 1911-ben, egy Hatvany Lajosnak írott levelében: „Ma ez a bolond asszony, ez a Renée volt nálam. Érdekel, de sohase fogom megszeretni. Agresszív, szertelen nekem, és nincs benne annyi önfegyelmezés, hogy őszinte lehessen. Ez akármit el tud hinni magamagá­ nak! Mennyivel intelligensebb és emberebb a mi Málink! Mi van az ő mesésköny­ vével? És Magával úgy - egyébkülönben? Unatkozik még? Tudja-e, hogy ilyen időkben csakugyan egy trappista kolostorba volna jó bevonulni egy esztendőre! Nem próbálná meg? Renée majd ad tanácsokat. De ő - ma úgy láttam - szíveseb­ ben férjhez menne most már; mert lássa, az élet összes bolondságán végig kell ám menni, csak esetleg fordított sorrendben."43 Az utókor sem vélekedett erről másképp; csak a „zsidó" szó cserélődött, a kor tabusító kívánalmainak megfelelően, „lipótvárosi új főnemesség"-re Rónai Mihály András 1956-ban írott soraiban: „A maga idejének hangos szenzációja volt nálunk Erdős Renée »megtérése«: nemcsak anyakönyvileg, hanem írói magatartásában is lármásan vállalt katolicizmusa. Ami hitel s művészi érték e megtérésben - eleinte akadt, a Fiorettinek, Assisi Szent Ferenc legendáriumának fordításában, irodalmunk e becses gyarapodásában ki is merült. Mert máskülönben s a későbbiekben ennek a katolicizmusnak - ennek a nagyon elegánsan olasznak, sőt rómainak, barokknak és szagosmisésnek - még a francia újkatolikusok kétségkívül átérzett kereszténységé­ hez s irodalmiságához sem volt köze. Ez a megtérés magyar volt, budapesti polgári megtérés [...]. A lipótvárosi új főnemesség könyvespolcain csakhamar úgy pihegtek Erdős Renée regényei - e »vallásosan« d'annunziós fülledtségben párolt bestsel­ le r e k - , mint asszonyaik keble a briliáns kereszt alatt."44 Erdős Renée 1913-ban feleségül ment Fülep Lajoshoz, két gyermekük született, majd elváltak. Körülbelül tíz évvel gyermekei születése után lett aztán ismert re­ gényíró; az 1920-as években írta meg önéletrajzi regényeit (illetve a gyerekkorát feldolgozó első részt, Új sarj címmel 1915-ben) és a máig hírnevét adó Santerra bíbo­ rost (1922), A nagy sikolyt (1923), a Teano Amaryll egyszerű életét (1925), a Lavinia Tarsin házasságát (1927), a Brüsszeli csipkét (1930) és még jó néhány társukat. Ezekben a regényekben visszatér eredeti - női - témájához: a szerelem, a szexu­ alitás, társadalmi szereplehetőségek, a nő mint művész és mint anya kérdéseihez, de már olyan módon, hogy ez az olvasók számára, köztes megoldásokkal, elfo­ gadható legyen: ne lépje túl a határt, csak jelezze, hogy az ott van; s hogy ez köz­ ben neki magának és gyermekeinek megélhetést biztosítson, még ha irodalomlörténeti-kánoni elfogadottságot nem is. Bár azért majdnem mindegyik regényéről írtak kritikákat, többről a Nyugat is. Lehet, hogy ahogy kritikusai írják, mindez megalkuvás, a piaci siker választása, lemondás a magas-nemes irodalmi célokról, gyáva visszakozás a patriarchális diskurzusba, de én nem annak látom. Hanem annak az egyetlen köztes megoldásnak, kompromisszumnak, amelynek révén 48 �Erdős Renée ezzel a témaválasztással Magyarországon író maradhatott az 1920-as években. A regények két szólamot mutatnak fel, rejtetten, a különböző szereplők vélemé­ nyeként: a női szereplőkbe belülre beépült, örökölt normák, társadalmi elvárások és azt ezt áthágni kívánás szólamát. A két szólam közötti feszültségben ismerhettek magukra valójában korabeli olvasói, ebben a női szereplehetőségekre vonatkozó folyamatos feszültségben. S hogy ez Erdős Renée részéről nem kis mértékben tuda­ tos lehetett, arra bizonyítékul hadd említsem a következő, nyíltan ironikus példát: a Brüsszeli csipke főszereplője, Adrienne, konvencionális házasságában nem jut szexuá­ lis kielégüléshez, ahogy A nagy sikoly főszereplőjének, Dórának is ez a problémája. Dóra A nagy sikoly végén lemond a szexuális örömről, visszamegy a férjéhez, a nő fő hivatásának az anyaságot tekintve. A Brüsszeli csipkében pedig saját korábbi könyvére hivatkozik, annak megoldását ironikusan megkérdőjelezve, Erdős Renée: „Vérmes természete kívánta az asszonyt és csak úgy, mintegy megszokásból, min­ den különösebb hangulatkeltés nélkül. - Öt perc az egész - szokta mondani neki, ha történetesen már késő volt és más­ nap reggel fontos dolgai voltak - és már alszom is. És mert valóban így volt, hogy öt perc múlva már aludt, az asszony lefojtotta ma­ gában ellenkezését, összeszorította a száját, lehunyta a szemét és megadta magát az unalomig ismert tempónak; tűrve, hogy átviharozzon felette az egész nem túl poétikus dolog s utána kirohanhasson a fürdőszobába. Mire onnan visszatért, a férjét már rendszerint a másik oldalára fordulva találta, komoly előkészületben az alvásra. Néha egyetlen csók, egy hízelgő szó, egy simogatás nélkül történt meg közöttük minden s utána az asszony kétségbeesett nyugalommal, mozdulatlanul feküdt még órákig az ágyban. Nem volt álmos, undort és fáradtságot érzett, néha egy kicsit sírt is. De ha aztán mégis elaludt és reggelre kissé kipihente magát, az egész ügyet elfe­ lejtette és megint kedves volt az urához. De megtörtént az is, hogy szelíden, szégyenkezve figyelmeztette őt ezekre az egyoldalú, nem formás és hirtelen szerelmi kitöréseire, amire az ura nagyokat hahotázott. - Hát mi a szösz, talán egy hosszú kérvényt nyújtsak be előbb? Vagy pedig azt mondta: - Örüljön neki, hogy ilyen jó paraszti ura van, akinek elég, ha magát maga mel­ lett tudja! Baj van már ott, ahol hosszú előkészületek kellenek! Nem vitatkozott vele, csak azt kívánta, hogy őt minél ritkábban érje ez a kitünte­ tés, amiben semmi öröme nem volt, sőt ellenkezőleg, megalázta. A férje nem sokat törődött azzal, hogy ő ezekből a szerelmi idillekből teljesen örömtelenül került ki. Ha mégis szóvá tette, mindössze annyit mondott: - Hát ez már így van! Ez a természet rendje! A legtöbb asszony ilyen. Hiszen maga olvasta a Nagy sikolyt!"45 * Bródy Sándorral való szakítását követően Erdős Renée irodalmi karrierje megtörik. Ez a szakítás valamikor 1904 végén-1905 elején történhetett. Erdős Renée az 1904/30. számban publikál utoljára a Jövendőben. Ezt követően önálló vállalkozásba fog: egyszemélyes lapot indít, ő írja és adja ki, az írások könyvét. Bródy is csinált 49 �korábban, 1900-ban hasonlót, a Fehér Könyvet. Az írások könyve havilap, az első szám 1904. december 1-én jelenik meg. Az MTA Könyvtárban megtalálható pél­ dányt, úgy néz ki, senki nem olvasta előttem: nem voltak felvágva a lapjai. De kap­ tam papírvágó kést hozzá. Az Írások könyvében van vers, mese, följegyzések, egy folytatásos regény, a Jezábel, és egy dráma, az Egyedül. Minden nagyon érzelmes, szerelmes, zaklatott benne. Az 1905. májusi szám belső borítója szól Az olvasónak: a szerző megköszöni olvasói érdeklődését és támogatását, főként mert „sok minden, ami óhajom és tervem e laphoz fűződött, nem teljesülhetett úgy, amint azt elgon­ doltam: fájdalom, ez idő alatt többet voltam beteg, mint egészséges, a munka és minden vele járó izgalom tiltva volt s úgyszólván csak lopva dolgozhattam egy-egy órát, olyankor, mikor a nagy fáradság alább hagyott." Most viszont meggyógyult, s kéri az olvasókat, újítsák meg az előfizetéseket. Ez után még fél évig, 1906. januárjáig jelenik meg a lap - amikor is, ha jól rekonstruálom a történteket, Erdős Renée betegen vidékre, majd külföldre megy. Hogy Erdős Renée pontosan tisztában volt azzal, betegsége és távolléte mit is je­ lent irodalmi karrierje számára, arról a Berekesztett utakban esik szó. Érseki Benoite Bécsben, az idegfeszültséget okozó munkától eltiltva lábadozik, neki ír levelet ba­ rátnője, a leszbikus Homolay Katalin (aki először Benoite verseinek volt rajongója, majd szerelmes lesz Benoite-ba, de kapcsolatuk plátói, Katalin támogatja Benoite-ot, amikor az összeroppan s megbetegszik). Ez a levél minden bizonnyal Adyra utal: „És hallotta-e Benoite, hogy odahaza Pesten ezalatt felfedeztek az ő, Benoite bará­ tai, egy új költőt? Ez nem asszony, férfi és valóban csudaszép verseket ír. Eddig is írt, már évek óta, de vidéken élt és részben Párisban s hogy szavát nem hallották meg: az amiatt a lárma miatt volt, amit Benoite körül a tömjénezők csaptak. De hogy vigyázzon Benoite, ez a fiatalember csakhamar elfoglalja az ő helyét, elszedi előle babérjait és - mivel férfi - nem rongyos asszony - valószínűleg túl is szárnyal­ ja őt. Szóval, jó lesz fölébredni az álmodozásból és a bizonytalan irányú és értékű verseket otthagyva, erősen és komolyan az alkotás felé fordulni."46 Az önéletrajzi regényciklus második darabja, Az élet királynője tanúsága szerint Érse­ ki Benoite az ünnepelt íróval, Bártfy Lászlóval való szakítást még kiheverte, hiszen részben ő maga akarta: nem tudta a kapcsolatot folytatni a férfi gyötrő féltékenysége és megbízhatatlansága miatt; azt azonban már nem tudta kezelni, hogy a szakítás írói pályájára, s megélhetésére is kihatott: az őrjöngő Bártfy bosszúból letiltja Érseki Benoite hírlapi cikkeit, hatására a kiadók szerződéseit felbontják, illetve az álnéven, kevés pénzért való megjelenés lehetőségét kínálják. A könyvben szó esik egy Bártfy-cikkről is, amely Érseki Benoite-t teljesen megsemmisíti: „A cikk gyilkos dolog volt és arról szólt, hogyan kerül útvesztőbe az új magyar irodalom, azoknak a kártékony és romboló ele­ meknek hatása alatt, akik a Part pour l'art elvével jönnek és valóban művészit produ­ kálnak és éppen ezáltal válnak veszedelmessé. Hogy a magyar irodalomban elharapó­ zik az erotika és pedig az a rosszfajtájú, ami egyenesen az olvasóközönség alacsonyabb ösztöneire spekulál. És, sajnos, ennek az iránynak a képviselőit nem annyira a férfiak, mint inkább a nők között kell keresni és irtani kell, ahol lehet, mert különben ez a hang és ez a szörnyű szabadosság beveszi magát, már csak kedveltető és művészi külső formája miatt is az egész közéletbe és megmételyeződik tőle - satöbbi, satöbbi."47 Ennek a regénybeli cikknek lehet a valódi párja az, amely a Jövendő 1905. július 16-i számában jelent meg. Nem valószínű, hogy ezt Bródy Sándor írta, lévén hogy ő 50 �július 5-i öngyilkossági kísérlete után ekkor szanatóriumban volt, sokkal inkább arról lehet szó, amiről Az élet királynője is beszél, hogy Bródy barátai Erdős Renéet hibáztat­ ták a férfi öngyilkossági kísérletéért. Ez a szöveg, ahhoz hasonlóan, ahogyan korábban a Janda Matildról szóló is, egy másik női szerző apropóján beszél Erdős Renéeről. Csakhogy ez, az eddigi összes dicsőítéssel ellentétben, az erotikus női költészettel való leszámolás, antiszemita felhangokkal, Tormay Cecile Apró bűnök című novelláskötete kapcsán: „A helyes irányba terelődő magyar irodalom egyik széles körben nagy ha­ tást tett termékével állunk itt szemben, amelynek szerzője elvetette magától az utóbbi évek nőíróinak sablonját s helyes irányban mutatja be az élet megannyi apró bűnét. Az érzéki irány letűnőben van, helyt kell engednie a helyesnek, az egyedül jogosult­ nak, annak, amely visszatér az emberi lélek édes bús jelenségeihez s oda hagyja a hús és vér kultuszát, amely lábrakapott. [...] Nem lehet itt ezalatt a mérsékelt égöv alatt, meghonosítani az idegen kultusz [sic]. [...] Mert ebben a könyvben, amelyet minden­ kinek el kell olvasnia, csak édes suttogásról beszél az írónő és nem mámoros, kéjes lihegésről, a nő ajkáról itt legfeljebb szerelmi vallomás röppen el, de ez korántsem a másik nem hivatása. Nem az élet nem ismerése az, ami Tormayt jellemzi, hanem ellenkezőleg, arról tesz tanúságot, hogy ismeri az életet és mindenesetre jobban isme­ ri, mint többi írónő társa, aki a kéjre váró passzivitást mutatja be a nőben."48 Az irodalomtörténet-írás az 1920-as évek végétől kezdve Erdős Renée kezdeti si­ kertörténetét úgy állítja be, mintha az, hogy a lapok közölték és hogy kötetei nép­ szerűvé váltak, csak Bródy Sándor támogatásának lett volna köszönhető. Különö­ sen hangsúlyos ez az értelmezési vonal Hoványi Béla antiszemita véleményében: „[...] Bródy Sándor nagy sajtóbeli tekintélye biztosít neki széleskörű nyilvánossá­ got, kivételes írói honoráriumot és magasztaló kritikát. Bár enélkül a barátság nél­ kül is érthető volna a faji sajtó bőkezű elismerése [...]. A Bródyval való szakítás azonban nehéz sors elé állítja az írónőt. Részint azért, mert a terrorizált kiadók se könyvét, sem cikkét nem merik vállalni, részint azért, mert a barátságból folyó idegbetegsége hosszú ideig képtelenné teszi az írásra. Az 1906-1909-ig terjedő há­ rom év alatt egyetlen könyve sem jelenik meg. Egészsége visszatérésével új orientá­ ciót kell keresnie, életét nem folyathatja ott, ahol abbahagyta. Újraéledő vágyaival szeretne bemenekülni a megengedett szerelem csendes derűjébe, irodalmi ambíció­ inak pedig szeretne az elveszett régi helyébe új piacot szerezni. Belátja, hogy eddigi irodalmi karrierjét csak barátainak köszönhette. A zsidók nagyságot csináltak belő­ le is, mint minden közülük valóból, de a zsidó sajtófejedelemmel való szakítása elég volt ahhoz, hogy többé egy sor írását se tudja elhelyezni. Jövője tehát attól függ, fel tud-e emelkedni ezek segítsége nélkül."49 Valószínűleg Hoványit követve vélekedik hasonlóképpen Bánhegyi Jób Magyar nőírók című könyvében: „Bródy Sándorral való barátsága nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a jórészt zsidó kézben levő sajtó készséggel nyújtott teret a fiatal írónőnek és gondoskodott elismerő és magasztaló kritikáról. Ennek a viszonynak a megszakítása azonban nehéz helyzetbe sodorta Erdős Renéet. [...] a hatalmas sajtófejedelemtől megfélemlített kiadók sem könyvét, sem cikkeit nem merik elvállalni kiadásra I...]"50 Krúdy regényében, A nap lovagjában is ez a verzió olvasható: a költőnőnek azt javasolják, hogy „igyekezzen a divatban levő Bródy Sándor közelébe férkőzni, ez a mézesmázos szavú, cifra beszédű, lókupec-rábeszélésű regényíró sok mindent tehet majd az érdekében [...]."51 51 �* Erdős Renée azonban már Bródy Sándorral való megismerkedése előtt ismert és elismert költőnő volt. És Bródy sem volt sajtófejedelem, hanem egy folyton pénz­ gondokkal küszködő, rossz idegállapotban levő, nőügyeiről hírhedt elvált férfi, és persze ismert és elismert újságíró, regényíró, s ahogy ma az irodalomtörténet-írás látja, a szubjektív szemléletű, modern újságírás meglapozója. Öngyilkossági kísérle­ te után többet nem is talált magára, s mivel ez éppen a Nyugat megalakulása körüli időre esett, a Nyugatból ki is maradt - de érdekes momentum, hogy létezik egy kéz­ írásos vázlata egy Nyugat című folyóirat impresszumáról, tervéről.52 A költő Erdős Renée sem lett a Nyugat szerzője - noha regényeiről később rendszeresen írt a Nyugat - valószínűleg éppen azért is, mert a Nyugat megalakulásakor külföldön volt, gyó­ gyulni. Magánéletük alakulásának tehát nagy szerepe volt abban, hogy mindketten kimaradtak a 20. századi magyar irodalomnak a Nyugat által kanonizált máig elis­ mert legfőbb vonalából. A két összetört ember közül azonban az utókor szemében, a legkézenfekvőbb sztereotípiáknak megfelelően, a férfi sajtófejedelemmé változik, a nőről pedig egy ideig az hagyományozódik tovább, hogy költői sikereit csak a férfinak köszönhette, aztán lektűrszerzőként beskatulyázzák, és elfelejtik. Azt, hogy Erdős Renée az olvasók körében valóban sikeres költőnő volt, saját visszaemlékezése és önéletrajzi regényei mellett - amelyeket tarthatunk elfogultnak is - , alátámasztja az is, hogy - és hogy milyen - verset írt hozzá Somlyó Zoltán és a diák Babits Mihály is. B a b its M ih á ly : E rdős R enée Izzó szivű poéta-lány, Minden dala szívemet érte — Izzó szivű poéta-lány, Fogadd el ez eggyemet érte! Nem oly égő, mint a tiéid, Nem szőtte biborszinü szállal, Kire lantját és a kedélyit Örökíté Lesbica által. A lantom, oly ifju, naiv lant, Teveled hogy' szállna ki még ő?! Tereád csak félve ha pislant, Te örök, te asszonyi, égő! Zendítni szived zenehúrját, Míg víg gyönyör újjai késnek, Vérszínü virágkoszorúját Kötözöd sóvár epedésnek. Olvastam e lángkoszorúból, Szivemben az illata most is, Égetve, akárcsak az űj bor, Édessen, akárcsak a must-íz. 52 �Izzó szivű poéta-lány, Minden dala szívemet érte — Izzó szivű poéta-lány, Fogadd el ez eggyemet érte!53 Som lyó Zoltán: E rdős Renée h ez „Tudod-e, hogy versed minden egyes szója A lelkem hurjának igaz szószólója, Tudod-e, hogy versed mindenik sorába' Valaki a lelke vigaszát találja?... Sírva panaszkodol az édes anyádnak, Sírva rebeged el százszor az imádat... Sírva írod versbe: „Édes anyám, látod Valaki nem tudja szeretni a lányod"... S a panaszod elszáll, messze... messze... messze. És visszaszáll hozzád, szivedet epesztve. Mint a pacsirtáé, olyan a Te hangod, Elringat, elaltat a Te bűvös lantod... Hanem a lelkedet fájdalom takarja: Sorvasztó bűbánat ekéje szánt rajta... * ...Tudod-e, hogy versed mindenki sorába' Valaki a lelke vigaszát találja?..."54 Babits verse kiadatlan zsenge, de Somlyó Zoltáné megjelent a Magyar Géniusz­ ban, 1902-ben. Mindkét vers rajongó hangvételű, s mindkettő arról beszél, hogy Erdős Renée versei az olvasónak azt a „lélektől lélekig" élményt nyújtják, amely a századfordulós költészet fontos eleme - ennek elvesztéséről beszél Tóth Árpád verse 1923-ban.55 Babits verse egyébként Erdős Renée saját versét idézi meg: Izzó szívű... Izzó szívű poéta-lány Csak pengetem egyre a lantom. S akármi vígan szól a dal, Reszketve kíséri hangom. S az égő könny csak egyre hull És végig foly lassan a hárfán, A sok bolondos, víg szöveg Árván hagyja lelkemet, árván. 53 �És mégis szól és egyre szól A nóta, a víg, a keserves, És aki hallja, azt hiszi: „Lám, Iám, a poéta szerelmes."56 Komlós Aladár idézi Laczkó Géza visszaemlékezését fiatalkorának emlékezetes olvasmányélményeiről, Babits és Somlyó reakciójához hasonló olvasási tapasztala­ táról: „Majd belerobbant ebbe a zavarba egy új irodalmi folyóirat: Bródy Sándor Jövendő-je. Mindjárt az első számban Gárdonyi Géza vakmerően őszinte életrajza gyerekéveiről s egy fiatal, a lángoló vér nimbuszában ragyogó költő lánynak, valami Erdős Renéenek önmagát meztelenre vetkőztető, görög szemérem-nemismeréssel csók és beteljesülés után sikoltó gyönyörű formájú versei lávazuhatagok gondosan faragott hűvös márvány-csatornákban."57 A kritika pedig nemcsak - Bródy feltételezett hatására - magasztalta Erdős Renéet, hanem problémákat is megfogalmazott: elsősorban is szemére vetette ver­ seinek túlzott erotikusságát, másodsorban hangvételének férfiasságát, vagyis nem eléggé nőiesen szemérmes szerelmi költészetét, harmadrészt pedig azt, hogy túlsá­ gosan egy témára, csak a szerelemre koncentrál:58 „Nemde különös, hogy éppen egy női szívet tud lefoglalni ez a versbe öltöztetett sivár bölcsesség, hogy éppen ő előtte nincs semmi magasabb, kívánatosabb, fölemelőbb, mint a test virulása, a hús és vér izgalmai, a szerelem érzéki gyönyörei. [...] még sem tartjuk arra valónak, hogy az édes anya, leányainak, habár felnőtteknek is, olvasmányul adja. Korán ismernék meg e könyvből (s nem előnyükre), amit később az életből ismerve sem szoktak dobra ü tn i..."59 „Könyvét nem ajánlhatjuk fiatal leányoknak olvasmányul. A mi világunkban költészet rejlik abban, ha a férfi, az erős barbár, meghódol egy gyönge asszonynak. De bármint erőltetjük is magunkat, nem tudunk nagy lelki momentumot találni abban, ha a nő még oly szép versekben is dicséri egy férfi szemét, kezét, fürtjeit. Elösmerjük, hogy ez a mi hibánk lehet." - Lyka Károly“ „A mit poétahölgyek mamájoknak el nem mernének mondani, azt prózában és versben piacra viszik."61 „Kívánjuk Erdős Renée-nek, hogy tudja levetni asszonyiságát? Akkor talán egy poéta halna meg, aki mégis csak poéta. Révedező, kínlódó és fogoly, de új és érde­ kes poéta. Hogy fogoly ő, érzi maga is. A magasságok útját sorvadozva kívánja, s neki talán már a legúnottabb az örökös turbékolás. [...] Nem kívánjuk, hogy az effeminált férfiak idejében Erdős Renée - férfiú legyen. Szerelmes érzéseinek kérlelhetetlenségében úgyis túlontúl férfias ő. De dobjon el sokat a szép szavakból, s vegyen fel egy keveset más érzésekből is, mint a hím után való vágyódás. Bizonyisten nem érdemli meg a mi géniuszunk ezt a sok verset, s bizonyisten olyan sok ezer érzéki, kéjes, nagy érzés van, melyhez a partner nem kell és nem hiányzik. Lopja meg a maga leányos hangulatait, intellektusának elálmodozásait: meglássa, hogy többen s a valakik közül valók fogják legjobban szeretni." - Ady Endre62 * A huszadikszázad.hu, egy a huszadik századot korabeli lapok anyaga alapján bemu­ tató weboldal-folyóirat 1910. márciusi „száma" öt költőtől közöl verseket: Babits 54 �Mihály, Ady Endre, Kosztolányi Dezső, Erdős Renée, Juhász Gyula verseit. Az itt most lábjegyzetben63 olvasható versek alapján vajon miért nincs a „négy nagy" mellett Erdős Renée ott az irodalomtankönyvekben? Nem látok óriási különbséget: Erdős Renée talán kicsit régiesebb, olyan, mint Babits és Somlyó Zoltán hozzá írt versei, érzelmes, sok három pontot használ - de alapjában véve, innen, a mából nézve, ugyanabban a hangfekvésben ír, nem tűnik ki a többi közül. Erdős Renéevel kapcsolatban a mai napig, ezektől a korai kritikáktól kezdve, a leg­ fontosabb címke, sztereotípia az erotikus írónőé. Erdős Renée maga egyébként, sajátos módon, zsoltároknak gondolta verseit - „[Pfeiffer] nem használta azt a ver­ seimre állandóan alkalmazott, gyűlölt és elbírhatatlan erotikus jelzőt. Ő úgy olvas­ sa ahogy én írom a verseimet, mintha az ünnep énekei lennének, zsoltárok." - írja az Ifjúságunkban,64 „Az élet forró, táncos dalait / Én miként zsoltárt énekeltem" írja az Aranyveder című versben.65 A szerelmes vers és a zsoltár fogalmának ez a szi­ nonim használata nyilvánvalóan hozzájárult ahhoz, hogy kritikusai katolicizmusá­ nak hitelességét megkérdőjelezték. Míg a korai versek esetében az erotikus vonulat eleinte újdonságot és ezért érté­ ket vagy kifogásolni valót jelentett, vagyis mindenképpen említésre és irodalomtör­ téneti rögzítésre érdemes tény volt, regényei esetében ez a kánoni rang ellenében hatott - sikeres, nőknek szóló erotikus regények nem tartoznak az irodalomtörténet által tárgyalandó témák közé. Ez volt 1942-ben Várkonyi Nándor véleménye: „[Er­ dős Renée] Versekkel lépett fel, amelyekben újszerű volt az erős, szabadon lobogta­ tott érzékiség, testiség; ez a hajlam meg is maradt egyénisége fő vonásának. Megté­ rése egy időre megváltoztatta érzéki hevességének költői tárgyát, vallásos miszti­ cizmusba merült, s a felújuló katolikus lírának jelentős művelője lett. De a szenzuális misztika sem kötötte le sokáig, áttért a regényre, s ezt a műfajt azóta is nagy termé­ kenységgel műveli. Első regénye (Az új sarj) sok írói becsvággyal íródott s komoly értékeket is hozott; életrajzi regény, a konzervatív keresztény környezetbe csöppent zsidólány életnek indulását rajzolja; itt mondja el emberről, életről első tiszta élmé­ nyeit. Többi regényében egyre jobban túlteng a szexualitás, amelytől soha többé nem tud szabadulni, - és a giccs, amelyben kifogyhatatlan. Ezek a munkák a nőol­ vasók bizonyos rétegének szólnak; az irodalomtörténet nem tarthatja őket számon."66 S Török Sophié, 1932-ben: „Erdős Renéet mégis kiemelésre méltóvá teszi nem egész jelentéktelen múltja. Fiatalkori verseiben, valamikor még Ady Endre feltűnése előtt oly tüzes és modern színek akadtak, oly meglepő és erőteljes lendület, mellyel egy kiváló költő útjára is elindulhatott volna. De e kevéssé kiadós dicsőséget hama­ rosan elhagyta a biztos tömegsikerért, s eltért a kritika útjából is, hiszen a kritika számára az effajta irodalom legfeljebb kortünet, vagy egy félmondatnyi hasonlat anyaga."67 Ez az irodalomtörténet véleménye máig, pontosabban, ilyen az irodalomtörténet önmagáról alkotott képe máig. Az erotikus női sikerszerző címkéje visszamenőleg a verseket is kiírta a kánonból. Nem vált be tehát Rónai Mihály András 1956-os jóslata: „Irodalmunk története aligha fogja megtagadni tőle, hogy költészetében irodalmunkba a nő lírájának új típusa vonult be [...]. A társadalomfejlődésnek szinte naptári pontosságával lépett fel benne - női változatban - a feltörekvő, a hatalomban egyenrangú részt követelő, modern és mindinkább radikalizálódó polgárság új költészete: a polgári nőnek a maga 55 �nő-mivoltát már-már álszemérem nélkül vállaló s annak legmélyéről zengő lírája, tehát immár igazi költészet, melyben már az egész nő érzésvilágából is megszólal valami."68 A Jövendő, a maga szecessziós célkitűzéseivel és irodalomeszményével az új iro­ dalom lapja volt, Erdős Renée pedig az új, szecessziós női költő, aki nyíltan beszélt a nők szerelmi életéről, az erotikáról. Egyes szám második személyben, sokszor parancsoló hangon szólította meg a férfit, s a szerelmet két egyenlő fél viszonyának mutatta be. Kádár Judit69 meggyőzően érvel amellett, hogy Erdős Renée Adyt megelőzően, elsőként alakította ki azt a költői nyelvet, amelyet az irodalomtörténet-írás Adyhoz kapcsolva a modern magyar líranyelv alapjának tart, s hogy igazából az ő hatása volt az, ami Adyt kimozdította költői válságából, az ő hatására lett Ady azzá, ami. Ez az érvelés engem most nem húz ki a bajból - mert részben annak az irodalomtör­ téneti szempontrendszernek a foglya marad, amelynek a kitágításán fáradozik. Azt bizonygatni, hogy az Ady-féle modern líranyelv nem Adynál jelentkezett először, hanem Erdős Renéenél - még akkor is, ha ez nagyon fontos észrevétel - azt jelenti, hogy az értékelő szempontok maguk nem változnak meg, ugyanabban a rendszer­ ben mozgunk, amelyikben eddig is. Csak az elsőbbség válik vitatott kérdéssé. Azt adottnak vesszük, elfogadjuk, hogy egy női szerzőt az irodalomtörténet elfelejt. Erdős Renéet be lehet így illeszteni az ismert korabeli férfi költők közé, de ez nem magyarázza meg, miért nem emlékszünk rá. Csak még kérdésesebbé teszi. Ahhoz pedig, hogy megtaláljuk - létrehozzuk - a női írás ma működőképes és továbbörö­ kíthető hagyományát, azt is tudnunk kell, hogy ez eddig miért nem sikerült. * És igen, arról nem sok szó esett mostanáig, hogy milyen verseket is írt Erdős Renée. Halogattam eddig, várakoztam én is, hátha megérik bennem, mit is gondolok, úgy, hogy sose tanultam, most olvastam először, s hogy Kádár Judit tanulmányán kívül semmilyen mai szakirodalom nem foglalkozik ezekkel a versekkel. Magamra va­ gyok hagyva, de nem a megszokott magamra: újra kell gondolnom azt is, ha tet­ szik, s azt is, ha nem: mi lehet az oka, honnan olvasok én, egy olyan irodalmi ha­ gyomány mostani, 2009-es pontján, amelyik nem tartotta meg ezeket a száz éve írott verseket. Kiválasztottam három verset. Valójában nem az ilyenek vannak többségben, ha­ nem a 19. századi, utóromantikus vallomásos élménylírához jóval közelebb álló darabok, az emlékkönyvköltészet utórezgéseivel: szerelmes dalok, amelyek újdon­ ságértéke valóban csak abból származik, hogy egy nő írta őket, s nem egy férfi. (Bár az utolsó sor ismétlése jellemző technikája Erdős Renéenek, és később Adynak is.) Ezek ma túlontúl ismerősek, Ady felől is, hiába korábbiak valójában, most már csak Ady felől/utánról lehet őket olvasni, így alakult, s tetejében még a mai dilettánsok költői nyelvében is érződik a hatásuk. Szerelmesem, ha visszatérsz, Ölelve vár a két karom; A legtüzesebb csókom ég Az ajkamon, az ajkamon.70 56 �Persze, lehetne ezeknek is helye az irodalomtörténetben, a tragikus, az elégikus, a nemzeti stb. kánonok mellett létezhetne egy „könnyedebb" női vonal, a női sze­ relmi költészet, vagy az anyaságról szóló versek kánonja-hagyománya, de hát nincs ilyen - ha lenne, jóval könnyebb lenne ma nőként verset írni, de talán kevésbé ér­ dekes. Visszamenőleg viszont ezeket beépíteni - ma - nem lehet és nem érdemes. Olyan verseket választottam tehát, amelyekben Erdős Renée egyedi hangját hallom. 1901-ben írt így Erdős Renée: Óh h a g y j f e l ... Óh hagyj fel édes, a magasztalással! Szavamra mondom: szót sem érdemelnek Ezek a furcsa, tarka-barka versek Tele sóhajjal, könnyel, kacagással. Ha dalaimat suttogod örökké, És nem látod meg, hogy tüzel az arcom... Meglásd, a költőn bosszút áll az asszony! Meglásd, nem írok verset soha többé! Mondd, hogy az ajkam pirosabb a lángnál. Mondd: a fogaim, mint a gyöngy, fehérek, S pillantásom izzóbb a parázsnál. S én nem haragszom. Ám ha hétről-hétre Szüntelenül a verseim dicséred: Az ember mégis féltékeny lesz végre...71 Feltűnő az egyes szám második személyű, megszólításos beszéd és annak hatá­ rozott, ám nőies, friss és kissé kacér hangvétele, s a dilemma, amely Erdős Renée és sok más női szerző - pályáját végigkíséri: a nő és a költő kettőssége, belső el­ lentmondása; itt a magára való furcsa féltékenység. S a vers érdekes módon értel­ mezi a költészetet, amikor sajátos viszonyba állítja egymással a szót, a dalokat és a férfi-nő kapcsolatot. Amikor azt mondja, „Mondd, hogy az ajkam pirosabb a láng­ nál. / Mondd: a fogaim, mint a gyöngy, fehérek" - mintegy arra szólítja fel a mási­ kat, hogy az költőként, versben beszéljen, költői képekkel - róla, a nőről; ne pedig az ő „dalait suttogja", vagyis az ő verseit ismételje. A férfi beszéljen költőként a nő­ höz, ahogy a nő is költőként beszél a férfihez, ebben a versben magában is. Ez a pár­ beszéd kívánt formája, ez maga a költészet, nem pedig a versekről való beszéd, amely „szót sem érdemel". Jöttem hozzátok... Jöttem hozzátok, messze idegenből S magammal hoztam őserdők dalát. Ismeretlen ég távoli csillagfényét, Nagy, különös virágok illatát. Velem jöttek a rege-éjszakáknak 57 �Tündöklő árnyai - egész sereg! S én köztük éltem és nekik daloltam. S ti nem ismertetek. Oh, gyönyörűség volt az én magányom! És szegénységem pompával tele. És álmaimra lángoló rózsákat Hintett a vágyak kóbor istene. Minden reményem hófehér sirály volt S magasan szállt vizeitek felett. Mindent akartam és mindenre vágytam. S ti nem ismertetek. S jöttetek hozzám mind, a csengő dalra. Mely hívott, bűvölt, csábított, igért. Ünnepi díszben, kérkedő babérral Imádtatok s nem tudtátok, miért. A csengés-bongás lelketek befonta. De az erős szó elszállt, elveszett. Én rózsáimat közétek dobáltam S ti nem ismertetek. Idegen voltam köztetek. Mi lelkem lángra gyújtotta: attól fáztatok. Mert nem áldoztam oltáraitoknál, Ti hajlékomra üszköt dobtatok. Az erkölcsös hazugság bálványának: Ki nálam kisebb, az hajtson fejet. Az én hitem, erkölcsöm: az Igazság Ti nem ismertetek. Hát elmegyek. Úgy ahogy jöttem egykor Csöndben, hogy többé ne is lássatok. A ti világtok emléke velem jön És nálatok maradnak a dalok. A dalok, mikről botorul azt hittem, Hogy általuk majd sziveket nyerek. De én siettem - kissé korán jöttem S így nem ismertetek. K étez er év es gyön gy a n y akam on Kétezer éves gyöngy a nyakamon Már Egyiptomban is viseltem. Öröktől fogva én viseltem. De egyszer elvesztettem valahol. 58 �Akkor kinyitották a sziklasírt, Amelyben boldogan pihentem, Ahol rejtelmesen pihentem. S egy hang kiáltott - és valaki sírt. S a sarkophagom ékes födelét Ujjongva leemelték rólam, Remegve leemelték rólam És valaki rám tette a kezét... S a gyöngysor eltűnt. Eltűnt. Vándorolt. Amíg egyszer csak megtaláltam. Nagy Róma földjén megtaláltam. S oly szép, amilyen hajdanába' volt. Rajt' Isis istennő titkos jele. A Nilus szent jogara rajta. Ptah isten szent jogara rajta, S ezer emléket rejt minden szeme. Magányos csöndben egymásra lelünk, S kérdem tőle: „Hol vándoroltál?" S kérdi tőlem: „Hol vándoroltál?" De nem felelünk. Jaj, nem felelünk. S nagy Róma földjén most így vándorol Egy gyöngysor, mely kétezer éves, Egy asszony, aki kétezer éves, Míg ismét elszakadunk valahol...72 Ez a két vers a Jöttem hozzátok (1909) című kötetből való. A versek megírásának körülményeiről értesülhetünk a Berekesztett utakból, a regény ugyanis bőségesen, bőbeszédűen tárgyalja és idézi az Olaszországban újraéledő Érseki Benoite költe­ ményeit. Ezek a versek tehát egyrészt a Bródyval való szakítást követő időszak lenyomatai, másrészt a gyógyulásé, de még az ezt követő megtérés-korszak előttiek (a vallásos versek első gyűjteménye az 1910-es Aranyveder). Ez a kötet szerintem Erdős Renée legérdekesebb verseskötete. Kortársai közül a Lehotai álnéven író Kosztolányi gondolja hasonlóan, majd később, az Aranyvederről írva, Kaffka Margit. „Itália nyugodttá és bölccsé tesz - írja a kötetről Kosztolányi. [...] Aki [...] igazán megszereti és örökre ott marad rabul, szelíd, ábrándozó és nyugodt lesz s szemét nem a napfény, nem az ég sötétkéksége, nem a múzeumok kincsei kápráztatják, hanem a múlt és a földen alvó energia s ebben önmagát tanulja megbecsülni. Ezek a szunnyadó erők arra intenek, hogy nézzünk saját mélységeink­ be. Egy velencei kilincs mellett, melyen az ötvös talán egész életét koptatta el, semmivé törpülnek a mi kis hangos, rakoncátlankodó bánataink, s a római templom­ ablakok fájó sejtelmeket ébresztenek bennünk. Azt keressük, mi van az ég, a csók és az élet mögött. Elnémulunk, magunkba révedünk és dalolunk."73 59 �Gellért Oszkár viszont elégedetlen vele: bosszantják a „programvers" - a Jöttem hozzátok címűt nevezi ennek - „férfias szemrehányásai" és a „keserű asszonyi hiú­ ság" „sírása". (Olyan mérges, hogy csak négy kurta bekezdést ír, egy flekket.) „Mit akar hát tőlünk, akikhez »jött«? Mi, olvasói, nem »ismertük« volna? Hiszen ő az, egy személyben kritikusa a benne lakozó költőnek, aki immár buzgón igyek­ szik rá nem ismerni a múltra: nem szereti a régi dalait."74 Valóban: mit akar az olvasóktól Erdős Renée? Büszke és kétségbeesett a vers be­ szélőjének a hangja, fensőbbséges és sértett. Jön és megy, s mintha érintetlen ma­ radna, s mintha már nem akarna az olvasóktól semmit. Megvonja magát, kilép a dialógusból, s a múlt felé fordul, a múlt fényében, a „kétezer éves gyöngyöt" viselve értelmezi újra nőiségét. Nincs szüksége a férfira, az addig megszólítottra, az olva­ sóra ahhoz, hogy magát nőként lássa: támpontjait a régmúltban találja meg. Nem akar az olvasóitól semmit - elfordul tőlük. Éppen ő, aki korábban a „lélektől lélekig" érzését tudta olvasóinak adni, meg tudta őket szólítani, mint aki válaszra vár. S aki a férfitól azt kívánta, az legyen költő, ha róla akar beszélni - legyen egyenrangú társa, költészetben és szerelemben is. A Jöttem hozzátok első versszaka felsorakoztatja a szecesszió legfontosabb elemeit: az idegenből érkező, a távoli, ősi, természeti erőkkel teljes dalok, a különös virágok, a regék, árnyak mint a költő saját közege, amelyet „ti" nem ismerhettek. A szeceszszió a jövőre irányul, az új művészetet hozza - a költő a jövőt hozta volna, a távoli idegenből, az ősi, mesés múltból. De akik dalait szerették, nem értették, csak a „csengés-bongás" varázsolta el őket, a szép hangzás, nem pedig az „erős szó" igazsága a költő így idegen maradt. Elmegy tehát, otthagyja dalait, s viszi az emlékeket. Ugyanabban az évben jelent meg ez a kötet, mint Ady Szeretném, ha szeretnének című kötete, s benne a nyitó vers, a Sem utódja, sem boldog őse. Ha Ady arra kéri olvasóit, „szeressék", Erdős Renée azt mondja nekik, most már „ne szeressék". Ha Ady mindenkinek juttat a költő különleges tulajdonságaiból: „Vagyok, mint min­ den ember: fenség, / Észak-fok, titok, idegenség", Erdős Renée pozíciója mindenki más feletti, mindenki másénál nemesebb, tisztább: „Minden reményem hófehér sirály volt / S magasan szállt vizeitek felett. / Mindent akartam és mindenre vágy­ tam. / S ti nem ismertetek." „Idegen voltam köztetek." Ady idegensége feloldandó idegenség, „Szeretném, hogyha szeretnének / S lennék valakié", Erdős Renée meg­ tartja, keserűen, az idegenségét: „Hát elmegyek. /Úgy ahogy jöttem egykor / Csöndben, hogy többé ne is lássatok. / A ti világtok emléke velem jön / És nálatok maradnak a dalok. / A dalok, mikről botorul azt hittem, / Hogy általuk majd sziveket nyerek." Ady adni szeretne, „szeretném magam megmutatni", Erdős Renée már adott - s most nem ad tovább. Kissé túl direkt ez az olvasat, elismerem, de igazából nem is az enyém: versek első olvasásakor létrejöhet egy ilyesfajta szó szerinti olvasat, ahogy az ember először szembetalálkozik a mondatokkal. Gellért Oszkár véleménye mindenesetre egy ilyen első reakciónak tűnik. Ezt igazolni látszik az is, ahogy Kaffka Margit tér ki erre a versre és fogadtatására kritikájában: „Ki tudna pontosan végére járni, mi hívott ki hangosabb és riadtabb esztétikusvétókat egy időben az Erdős Renée költészete ellen; a köntöst mellen feltépő és kitáró kezek-é, vagy a hátraszegült fej gőgje? Hol a jogcím, - kérdezték, - e csókokról csat­ togó költészetben a prófétanői, ószövetségi pátoszú hanghoz: «Jöttem hozzátok!«... 60 �Holott, egyszerűen szólva, mindahhoz, amiről ő hajdanta dalolt, sokkal bensőbb köze van szegényke életünknek, mint például sajátos ízű mivelődéséhez a nemzet­ nek, ahová tartozunk. Holott a »Kevesebb hitványság és több szépség az ölelés körül !« jeligéjű harc semmit sem komolytalanabb a legszebb kultúrforradalomnál. Holott aki megleli önmagát és kifejezi viszonyát a szerelem helyzeteivel szemben, nyújtott legalább olyan érdekeset, mint aki fajával szemben fejezi ki önmagát és például fajából-kinőttségére lel új, teli, szabadító formákat. - A költőt az örök irritáltság kagylótragikuma avatja fel; azért a betegek állandó maganézelődése jár vele. De magahit, fontosságérzés, kijelentésszerűség és prófétagőg nélkül honnét is ven­ né az önigazolást, hogy mindig önmagáról beszéljen, mások helyett, sokakat kifeje­ zőn éljen és szóljon. »Jöttem hozzátok!«"75 S mintha a másik vers, a Kétezer éves gyöngy a nyakamon azt mondaná el, mi is tör­ ténik az olvasóit és szerelmét elvesztett költővel: az elveszített és újra megtalált gyöngysor: tulajdonképpen a költészet, a már működésképtelen korábbi dalok, és a megtalált régi-új, amely a múltból táplálkozik, a női múltból. A vers végére az aszszony is „kétezer éves", mint a gyöngy. Dialógus ez, de már nem a férfival való dia­ lógus, hanem a saját költészetével - a gyönggyel, a nyugodt, férfitől nem függő nőiséggel, a múlttal és a hagyománnyal. A gyöngysoron Ízisz „titkos jele" s Ptah „szent jogara" - a női isten, a sorson is uralkodó istenanya és a teremtő erő istene, a művé­ szek pártfogója, és a Nílus, a víz, a női őselem. Itt tehát a nő és az alkotó közötti belső konfliktus, amely a korábbi versben volt fontos, a múlt, a mitológia segítségével fel­ oldódni látszik. De a helyzet azért itt sem egyértelműen pozitív: a belső dialógus nem mindig működik, a kérdésekre nem érkeznek válaszok, múlt és jelen, költő és alkotás egymástól elválasztott marad: „Magányos csöndben egymásra lelünk, / S kérdem tőle: »Hol vándoroltál?« / S kérdi tőlem: »Hol vándoroltál?« / De nem felelünk. Jaj, nem felelünk." Megint a kvázi Adyt idéző hang az utolsó sor ismétlésében, a jaj-ban. A különválás időszaka nem elmondható, arról nem lehet versben beszélni, az meg­ marad, eggyel több rejtett emléknek, eggyel több gyöngyszemnek, ahogy ez az érde­ kes, kétértelmű kép mondja: „ezer emléket rejt minden szeme". Az utolsó versszak hozza azonban a legérdekesebb képet, amikor az „elszaka­ dás" kettős értelmével játszik: „S nagy Róma földjén most így vándorol / Egy gyöngysor, mely kétezer éves, / Egy asszony, aki kétezer éves, / Míg ismét elszaka­ dunk valahol..." Az elszakadás jelenti itt az egymástól való elválást, amely ezek szerint bármikor újra bekövetkezhet, s a gyöngysor elszakadását is. Mivel pedig a gyöngysor a vers végére az asszony szimbólumává válik, a vándorló asszony „elszakadásának" - az otthontól való elszakadásának és lelki törésének - képzetét is előhívja. Kaffka Margit mintha a vándorló asszonynak erre az alakjára is felelne, amikor Erdős Renée mellé állva arról beszél, bár kissé nehezen kihámozhatóan - legalábbis, amíg nem nyomoztam ki mindezt, amit ebben az írásban leírtam, nem értettem -, és az Aranyvederrel kapcsolatban fenntartásait is megfogalmazva, hogy az Erdős Renée nevéhez fűződő botrány, a Bródy-ügy is hozzájárult kritikusai róla alkotott képéhez. A cikk végén pedig szinte bocsánatot kér tőle mindezért, s jelzi, a magyar irodalom visszavárja: „Minden évtizednek érzésdivatja van, uralkodó szele, mely felé hajladoznak a deré­ kon töréstől félők. Ezerfelé-figyelő ravaszdi játék lett a szent együgyűségű, ősi dalköl­ tés. A poétának hozzá kell stilizálnia életsorsát is a költészetéhez és magánviszonyaival 61 �igazolni versköteteit; meg kell konstruálnia élete regényét [...] jótékony félködben kell tartania magánélete ügyeit és szereplőit, mert ugye, megbocsáthatatlan volna például versbe foglalni egy olyan, - igen megrázó és sötét, - szerelmi dráma esetét, amelyről, s benne a költő szerepléséről már, mondjuk, napilapok hírrovata is tu­ domást vett. [...] De jaj annak, aki az ősi lantiélek gyermeki és nagy egyszerűségét, gőgjét, mértéktelenségét, alkuvásra, vagy a félig elmondás ingerlő amatőrfogásaira nem hajlandó voltát hozta magával. Keze a keblén és homloka a magasságok felé fordítva, - de hosszú tunikája sárral keverődik utána és kövek repkednek koszorús feje körül. [...] Erős, derék megmaradások, útahagyások és új útra lelések vigasztalóbbak, ritkábbak is, - tüneményes kezdeteknél. Egy évtized van az Erdős Renée költői eljutásai mögött, s ez volt nálunk a nagy lírai átformálódás megáradt és megsűrűdött időszaka. Hat-nyolc éves, akkoron újnak és szépnek hatott verseket éreztünk harminc évesekké vénülni e rohamos előrejutásban [...] Az Aranyveder pedig íme, üdének és fiatalnak hat, meglep és megörvendeztet. Egyre többen érez­ zük úgy itthon, mintha tartoznánk neki valamivel, mintha kihagytuk volna vala­ miből és keressük meg rokonszenvezőn az ő alakját is a nagy lend ülések mögött, hatón és hatásokat befogadón, - de beletartozva a kórusba és teljesebbé téve azt."76 * Visszamentem az emlékszobába. A múltkor is beengedhettek volna, csak akkor koszos volt a festéstől a külső szoba. Az emlékszobában nem történt semmi. Ha valóban fel akarok menni a legfelső szintre, megnézhetem most, de lefelé kötelező megnézni a kiállítást, rákosmenti festőkét, meg a földszinten a helytörténeti gyűj­ teményt. (Egy parasztház van berendezve a villa földszintjén, nem illik ide, de a helytörténeti gyűjteményt ide helyezte az önkormányzat, mert az eredeti házat lebontották. A munkatársnő hangjában tisztelet, megmentették a parasztbútort, és nem tetszik neki, hogy én kelletlen vagyok.) Mondjam már meg, ki vagyok, miért érdekel ez a szoba, nincs ott igazából semmi. Az emlékszoba egy kis sarokszoba, a torony alatt, egy lépcsőfokkal lejjebb van, mint a nagyobb szoba, amelyikből nyílik, benne egy íróasztal, komód, egy fénykép, Erdős Renée, a szembefalon egy másik, két szőke gyerek, Erdős Renée gyerekei. Vitrinben néhány kötet. Semmi sem az övé, a munkatársnő főnöke szerezte a bútort. Van még a télikert, az tárgyaló, oda egy másik múzeumból jött a bútor. Szépek a szecessziós falidíszek. Erdős Renée igazi dolgozója most iroda, benézni nem lehet, csak a főnöknek van kulcsa. Próbálok az oldalablakból kukucskálni. Nem látnék semmit, felesleges. Három könyvét árulják, a színes borítós Garabonciás kiadósa­ kat, amelyek 1990-ben jelentek meg, 1000 Ft az egységár. A ház kiadványai, mondja a másik hölgy, és már végképp nem szeretnek, amikor kételkedem. De hát nem fizetnek a kiadónak az eladások után, mondja, csak a ház adhatja ki. Ha Pista bácsi, a gondnok, nem ment volna nyugdíjba, mindent elmondana nekem, hogy Erdős Renée mikor lakott itt, ők sajnos már nem tudják. Könnyen megnézhetnék pedig a bejárat melletti emléktáblán. Vagy a museum.hu-n, a házat ismertető weboldalon: „Erdős Renée 1927-ben vette meg rákoshegyi villáját. Későbbi írásaiban élete leg­ boldogabb szakaszaként említi az itt töltött éveket. A negyvenes években azonban származása miatt már csak írói álnéven publikálhatott. Itt tartózkodásának utolsó 62 �dokumentuma egy 1944. március 31-én innen keltezett levél, amelyet Serédi Jusztinján hercegprímásnak írt, hogy emelje fel szavát a katolikus hitre tért zsidók érdekében. A vészkorszakban vidéken bújtatták, Rákoshegyre már nem tért vissza, Budapestre költözött." Ez az eufemisztikus „nem tért vissza" - ahogy Erdős Renée 1945-ben és 1946-ban írott leveleiből kiderül - arra utal, hogy a villából először is mindent elhordtak a környékbeli lakosok, amíg őt orvos lánya kórházban, majd barátnője vidéken búj­ tatta; majd pedig a házat elfoglalták az oroszok, amikor aztán kimentek onnan, „magánember ekkora házban már nem lakhat[ott] többé".77 Azt írja Erdős Renée, 1946-ban, hogy szeretne újra dolgozni, kiadót találni, hiszen a könyvei iránt változatlanul nagy az érdeklődés, a „rongyos példányokat egy kiló zsírért árulják az antikváriusok". S így számol be a napjairól: „Mi itt evickélve küsz­ ködünk az árral, hol fel, hol le, de még mindig vagyunk. Az ember a legszívósabb állat a világon és mindenhez hozzátörődik. Munkáról természetesen szó sincs. Az ember ideje lemorzsolódik azt sem tudja hogyan. Nincs értelme annak, hogy reggel fölkel és este lefekszik, de mert így szokta, tehát folytatja tovább. íme az életünk." Szomorú vagyok és csalódott. Miért nem irodalmi hely ez? Valami olyat vártam, mint az Ady-emlékmúzeum, vagy Moszkvában a Tolsztoj-ház. Édesanyám szokta­ tott rá az ilyesfajta múzeumokra - ezek azt az illúziót keltik, hogy valamit el lehet lesni az illető életéből. Persze, csoda is lett volna, az írónőknek nincs emlékszobájuk, mondja bennem a sértődött női író hangja. De azért itt is meg lehet tudni valamit: azt, hogy a ház van. De ez csak névleges. Erdős Renée-ház. De Erdős Renée nincs meg. Bár, talán, most, hogy írtam róla, nekem már megvan. Van. Otthon azért a biztonság kedvéért megnézem a neten, beírom a Google-ba, hogy emlékmúzeum. Pörgetem az oldalakat, van-e olyan nő, netalántán írónő, akinek van emlékmúzeuma. Van, kettő, Bajor Gizi és Tolnay Klári. Színésznők. Nem hiába mondja az Ifjúságunkban Somorlay Carola, a volt színésznő, több mint száz éve, az 1900-as évek elején a következőket: „A színpad [...] egy már kiépített pálya a nő számára, ahol régóta vannak sikerei. Az irodalom olyan terrenum, amit most kell a nő számára kiépíteni."78 A Petőfi Irodalmi Múzeum üdvözlőlapján magyar írók fényképei vannak. Ezzel kívánnak kellemes ünnepeket. Ady Endre, Jókai Mór, Illyés Gyula, Babits Mihály, Déry Tibor, Karinthy Frigyes, Petőfi Sándor, József Attila, Krúdy Gyula, Radnóti Miklós, Kosztolányi Dezső, Mikszáth Kálmán, Márai Sándor, Pilinszky János, Mó­ ricz Zsigmond. Emblematikus arcképek, a tizenötből csak kettőt nem ismerek fel kapásból, a többi mind az enyém, tankönyvi anyag volt. Az én irodalmi hagyomá­ nyom. Meg mindenkié. Egy nő sincs köztük. Nők nincsenek a panteonban, az iro­ dalomtörténet emblémái, kitűzői, matricái között. De ki maradjon ki, kérdezi isme­ rősöm, akinek mutatom a lapot. Arany János sincs rajta, felelem. Ez meggyőzi. Ha úgysem teljes a paletta, akkor legyen benne egy-két nő, nem úgy van, hogy valaki­ nek - egy férfinak - a helyét veszik el. Kaffka Margit, Nemes Nagy Ágnes, ebben maradunk, hiányoznak. Ha egy ilyen képeslapon csak nők képei lennének, rá lenne írva, magyar nőírók. Erre nincs odaírva, magyar férfiírók. Nincs odaírva semmi. Nem kell. Úgyis tudjuk. Ez a magyar irodalom múzeuma. 63 �Je g y z e te k 1 Balassa József: Erdős Renée csodálatos élete. Literatura, 1926/4.10-12.11. 2 ILLÉS Endre: A gyóntatószék-erotika írója. In: Uő: Mestereim, barátaim, szerelmeim II. Bp.: Magvető, 1983. 591-598. 596. 3 Szerződés 1925-ből. Erdős Renée üzleti levelezése Dick Manóval. OSZK Kézirattár, Analekta 1427. 4 És egy adat a skála másik végéhez, de sajnos csak tíz évvel későbbit találtam: egy gyárosnak 1935-ben évi 250 000 pengő jövedelme volt. Vő.: S zántó Ferenc: Lakások, bérek, árak. Életviszonyok az 1920-as években egy iparvidéken. História, 1981/1. http:/ /www.tankonyvtar.hu/historia-1983-01/historia-1983-01-lakasok 5 A pengő: 1926-tól, az inflációt meggátolandó váltotta fel a koronát, 1 pengő 12 500 koronának felelt meg. 6 Erdős Renée üzleti levelezése Dick Manóval. OSZK Kézirattár, Analekta 1426., 12. 7 Révai testvérek Irodalmi Intézet Részvénytársaság Nagyságos Dick Manó könyvki­ adó úrnak, 1926. augusztus 5. Erdős Renée üzleti levelezése Dick Manóval. OSZK Kéz­ irattár, Analekta 1426. 8 Dick Manó a Révai testvéreknek, Budapest, 1926. dec. 8. Erdős Renée üzleti levelezése Dick Manóval. OSZK Kézirattár, Analekta 1429. 28., 30. 9 A magyar irodalom története 1915-től napjainkig. Szerk. S zabolcsi Miklós, Bp.: Akadé­ miai, 1966.166. 10 ILLÉS Endre: i. m. 11 Iszlai Zoltán: Könyvek pizsamában. Santerra bíboros. Magyar Napló, 1990/6. 2. „Aki nem úgy unja az illóolajú, dunsztos erotikát, mint a mostani dezodorszagú, például amerikai vagy német újbestsellereket, pihentetőül ezeken is piheghet." Lásd még: Iszlai Zoltán: Az orgazmus történetisége. Erdős Renée: A nagy sikoly. Élet és Irodalom, 1990/4., 11. 12 Radnóti Sándor: Erdős Renée: A nagy sikoly., Polcz Alaine: Asszony a fronton. Holmi, 1991/10.1369-1372.1369. 13 Kádár Judit: A „zseniális poétalány". Erdős Renée szubverzív lírájáról. Alföld, 2001/6. 57-67. 14 K ádár Judit: Erotikus, katolikus. Erdős Renée, 1879-1956. Elsüllyedt szerzők V. Magyar Narancs, 2006/45. http://www.mancs.hu/index.php?gcPage=/public/hirek/hir.php&id=13858 15 A Bródyval való megismerkedéssel végződik Erdős Renée élete végén, hetvenhét éves korában írt visszaemlékezése, amelynek alapján az életrajzi adatokat ebben a két bekezdésben összeállítottam. Erdő S Renée: Ifjúságunk. Gépirat. Petőfi Irodalmi Mú­ zeum Kézirattár, 366. f. 16 Bródy Sándor: Előhang. In: Uő: Lyra. Bp.: Singer és Wolfner, é. n. [1911.] 13-23. 19. 17 B ródy Sándor: Megölöm magamat. In: Uő: Cilinderes Tiborc. Válogatott cikkek és tanul­ mányok. Szerk. Bródy András. Bp.: Magvető, 1958. 514-520. 520. 18 J uhász Ferencné: Bródy Sándor. Bp.: Akadémiai, 1971. 19 Bródy András: Bródy Sándor, az újságíró. In: Bródy Sándor: Cilinderes Tiborc, i. m. 5-29.22. 20 K rúdy Gyula: Bródy Sándor vagy a nap lovagja. Bp.: Noran, 2004. 98., 100. 21 Erdős Renée. A Hét, 1901/43. 714. 22 Jövendő, 1903/1.94. 23 A szerkesztő közlései, Janda Mat ild. Jövendő, 1904/15. 51-52. [Kiemelés M. A.] 24 S zász Zoltán: A nőírók ellen. Jövendő, 1904/16.11. 25 Uo. 12. 64 �26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40 41 42 43 44 45 46 47 48 49 50 51 52 53 54 55 56 57 58 Uo. 13. Uo. 14. A szerkesztő közlései. Janda Matild. Jövendő, 1904/15. 51-52. Dr. H evesi Sándor: A szerelem jövője. Jövendő, 1903/32. 17-22. Feminizmus és mikosizmus. Jövendő, 1904/3. 8-10. Dr. F. S.: A két nem kétféle jelleme. Jövendő, 1904/43. 46. Uo. 44., 45. Erdős Renée: Ifjúságunk, i. m. 167/84. Erről lásd: BORCOS Anna: „Mi ez a nagy sikoly?" Nőiség, testiség és pszichoanalízis háború előtti magyar nőírók müveiben. In: Laikus olvasók? A nem-professzionális olvasás értelmezési lehetőségei. Szerk. Lóránd Zsófia-SCHEIBNER Tamás-VADERNA Gábor-VÁRI György. Bp.: L'Harmattan, 2006. 61-64., és Agatha Schwarz : Shifting Voices. Feminist Thought and Women's Writing in Fin-de-siècle Hungary. Montreal & Kingston-London-Ithaca: McGill-Queen's University Press, 2008. 89., 173-182. K ádár Judit: Erotikus, katolikus, i. m. E rős Kinga: Könyvbölcsőm. Bp.: Magyar Napló, 2007.17-18. K emenes G éfin László-Jolanta J astrzíĘbska: Erotika a huszadik századi magyar regény­ ben, 1911-1947. Bp: Kortárs, 1998.110. E rdős Renée: Berekesztett utak. Ősök és ivadékok III. Bp.: Dick Manó, é. n. [1923.] 45. Erdős Renée: Berekesztett utak. i. m. 50. H ová NYI Béla: Erdős Renée. Irodalmi tanulmány. Miskolc: Magyar Jövő. 1927. 32. H oványi Béla: i. m. 17. K rúdy : i. m. 103., 104. K affka Margit levele Hatvani/ Lajoshoz, 1911 ősz. In: Levelek Hatvány Lajoshoz. Vál., szerk. H atvany Lajosné. Bp.: Szépirodalmi, 1967. 132-133. Rónai Mihály András: Erdős Renée - Az első asszony. In: Uő: Magyar lant. Bp.: Szépiro­ dalmi, 1984. 223-225. 224. E rdős Renée: Brüsszeli csipke. Bp.: Garabonciás, 1990. 82. E rdős Renée: Berekesztett utak. i. m. 65. E rdős Renée: Az élet királynője. Ősök és ivadékok II. Bp.: Révai, é. n. 2. kötet, 135. Tormay Cecile novellái. Jövendő, 1905. 29. 44. Hoványi Béla: i. m. 9. Bánhegyi Jób: Magyar nőírók. Bp.: Szent István-Társulat, 1939. 93. K rúdy Gyula: i. m. 99. MTA Könyvtár Kézirattár, Ms 377/102. OSZK Fond III/2356. 20. f. rektó (az Angyalos könyvben a Troubadour-kor című füzet 1903. jan.-márcz. című részében, de a márcz. című rész előtt), tintaírású tisztázat. Kö­ szönöm Kelevéz Ágnesnek, hogy rendelkezésemre bocsátotta a Babits-vers szövegét. Somlyó Zoltán: Erdős Renéehez. Magyar Géniusz, 1902/4. 57. „Ó, jaj, barátság, és jaj, szerelem! / Ó, jaj, az út lélektől lélekig! / Küldözzük a szem csüggedt sugarát, / S köztünk a roppant, jeges űr lakik!" E rdős Renée: Versek. Bp.: Pallas, 1902.149. Laczkó Géza: Királyhágó. Bp.: Grill Károly, 1938. 194. Idézi Komló S Aladár: Erdős Renée. In: Uő: A magyar költészet Petőfitől Adyig. Bp.: Gondolat, 1959. 391-394. 393. Ehhez lásd még: KOVÁCS Jenő: Erdős Renée. Magyar Géniusz, 1902. december 4. 827828. Klsujfalusi Ödön: Erdős Renée: Versek. Huszadik Század, 1903. január-június, VII. kötet. 243-246. v. g. [VOINOVICH Géza]: Erdős Renée: Versek. A Hét, 1902/49. 788-789. 65 �59 O.: Erdős Renée: Versek. Pallas, 1902. Budapesti Szemle, 1903. 314. szám, 307-313. 311., 313. 60 Lyka Károly: Két költő. Erdős Renée - Harsányi Kálmán. Új Idők, 1902/51. 547. 61 Y. F. Erdős Renée: Új dalok. Kleopátra. Budapesti Szemle, 1906.350. szám, 305-308.305. 62 A dy Endre: Erdős Renée. Budapesti Napló, 1906. január 21. 63 A verseket, a szerkesztő, Szabó Ágnes közlése szerint, a Vasárnapi Újság 1910-es évfolya­ mából válogatták, http://www.huszadikszazad.hu/index.php?apps=cikk&cikk=7067 Babits Mihály: Esti dal Ma szép a nap, gyönyörű szép; / Ily napon volna halni szép! // Csillog a fák mögött a ló; / Haljunk meg együtt, jer Kató! // Derűs az est, színes az ég; / Minden szép, hogyha vége szép! // Minden jó, hogyha vége jó; / Haljunk meg együtt, jer Kató! // A nap, az tűz, a nap, az ég; / Az este hűs, az este szép! / Haljunk meg együtt, jer Kató; / Csillog a fákon át a tó! Ady Endre: Fehér asztal búcsúztatója Boros asztal, fehér asztal,/ Telt poharak, kaczagva bongók, / Víg, hős, legényi éjsza­ kák, / Villámos kedvűek, csapongók, / Már elhagylak benneteket. // Szíves órák, duzzadt órák, / Rólatok már gyakran lekések, / Elmulasztom örömötök / S a régi, szép feledkezések / Ritkán jönnek, alig-alig. // Boros asztal, fehér asztal, / Frigyeskedésünk hajdan-hajdan / Képzelt gondokban született, / Örömnél is jobb if­ jú bajban / S most mint bagoly hit szétszakad. // Szíves órák, duzzadt órák, / Komorabbak s higabbak lesztek / S a régi boros üvegek / Nyújtóznak, mint vén sírke­ resztek / Vén temetőben valahol. // Ritkább-ritkább lesz a kortyom / S megtelek már síri malaszttal / S oly furcsa a ravatalom: / Egy boros asztal, fehér asztal / S vir­ rasztóim telt üvegek. Kosztolányi Dezső: Terzinák Rövidre nyírnám a hajad, / Mint egy vezeklő zárdaszűznek, / Hogy engem láss csak és magad. //És megvakítnám a szemed, / Ezt a két ledér éji pillét, / Mely czifra lámpákhoz lebeg. //És hátrakötném a karod, / Hogy csendesen magadba fordulj / És úgy feküdj, mint egy halott. // Akkor borulnék csak reád. / Halott szemed bús éj­ jelében / Ragyogva ölelnélek át. Erdős Renée: Vannak leányok... Vannak leányok, remegő szüzek, / Csókot nem adnak soha senkinek. / Vágyuk fe­ hér, miként az imádságuk, / Őrangyal őrizi az álmuk, / S tavaszszal, ha a hóvirágok nyílnak / S ébred a kert: magukban sírnak. / Ilyenkor szomorúk, halványak / És vő­ legényre várnak. // Vannak asszonyok, szomorúk, szüzek, / Csókot nem adnak so­ ha senkinek. / Vágyuk bíboros, mint az alkonyég, / Szemükben hideg, szent csillaga ég / Az eltemetett, elfeledett múltnak, / Ritkán mosolyognak. Sok titkot tudnak, / A szavuk zengő, mint egy régi óra / Finom ütése. Kedves, szép halottak. // Becsukott kertek...alvó paloták... / Lelkükben egy színes mesevilág / Csodái múlnak és fakul­ nak... / Fák, mikről ismeretlen, nagy virágok / Hímporos szirmai hullnak... / Bennők minden áldás - és minden átok. / Csak nagyon jót és nagyon rosszat láttak, / Korán őszültek, korán elfáradtak, / És bucsut mondtak a világnak... // Vannak leá­ nyok, remegő szüzek... / S asszonyok, a kik semmire se várnak... / Juhász Gyula: Annára gondolok A csillagokra gondolok / És Annára, ki elszállt búcsu nélkül, / A boldog, néma csilla­ gokra, / Melyek lenéznek mosolyogva / Reám a babonás, bús téli égrül. / A csillagokra 66 �64 65 66 67 68 69 70 71 72 73 74 75 76 77 78 gondolok. / Melyeknek lángja régesrég kiégett, / Csupán fényük ragyog / S Anná­ ra gondolok, / Ki rám ujjongva nézett / S egy csillagos őszi éjen elhagyott. //A csillagokra gondolok. / Kiégett, elsuhant, tört csillagokra, / Annára gondolok / S a könnyem úgy ragyog, / Mint elhunyt csillagok, ha ég az éji pompa! (http://www.huszadikszazad.hu/index.php?apps=cikk&cikk=7067) Erdős Renée: Ifjúságunk, i. m. II. 272/144. E rdős Renée: Aranyveder. Bp.: Révai. é. n. [1910.] 7. V árkonyi Nándor: Az újabb magyar irodalom 1880-1940. Bp.: Szukits, 1942. 311. [Ki­ emelés M. A.] TÖ RÖ K Sophie: Nők az irodalomban. Nyugat, 1932/24. http://www.epa.hu/00000 /00022/00548/17166.htm Ró NAI Mihály András: i. m. 223. K ádár Judit: A „zseniális poétalány". Erdős Renée szubverzív lírájáról. Alföld, 2001/6. 57-67. XVIII. In: E rdős Renée: Versek, i. m. 139. A Hét, 1901/43. 707. Megtalálható a Versek című kötetben is, i. m. 161. E rdős Renée: Jöttem hozzátok. Bp.: Franklin, 1909. 74-75. L ehotai [Kosztolányi Dezső]: Erdős Renée: Jöttem hozzátok. A Hét, 1909/7.123. Gellért Oszkár itt a Nem szeretem című versre utal. G ellért Oszkár: Erdős Renée: Jöttem hozzátok. Nyugat, 1909/13. http://www.epa.hu/00000/00022/00035/00868.htm Kaffka Margit: Erdős Renée: Az aranyveder. Nyugat, 1910/12. http://www.epa .hu/00000 /00022 /00058/01662.htm Kaffka Margit: i. m. Erdős Renée levelei Kornis Gyulának, 1945. dec. 27; 1946. jűl. 26. MTA Könyvtár Kézirat­ tár, MS 4285/148;4287/50. E rdős Renée: Ifjúságunk, i. m. I. 79/159. 67 �K a ppa n yo s A n drás M ásodszorra elvesz az első? A „klasszikus" avantgárd és a neoavantgárd közötti kontinuitás kérdéséhez A jelen előadás* alapja egy vita-szituáció. 2008-as avantgárd-könyvemben egy kiáltvány-jellegű szöveget bocsátottam közre arról, hogy milyen módon képzelném el az avantgárd-kutatás jövőjét.1 Ez a szöveg listaszerűen felsorolta a magyar avantgárd-kutatás néhány olyan, érdemi megvitatás nélkül adottnak vett, megüle­ pedett léteiét, amelyek véleményem szerint a továbbgondolkodás, a mélyebb meg­ értés útjában állnak. A felsorolásban szereplő, tévhitként megbélyegzett gondolko­ dási automatizmusok egyike az volt, hogy nem veszünk tudomást a tízes-húszas évek klasszikusnak is nevezett avantgárdja és a hetvenes-nyolcvanas évek neoavantgárdja közötti kontinuitásról. Megtisztelő recenziójában Deréky Pál külön részt szentelt ennek a kiáltványnak, amelyet egészében véve egyetértéssel fogadott, de kételyét fejezte ki a Kassák-féle avantgárd és a neoavantgárd között feltételezett kontinuitás tekintetében.2 A vita­ kérdés tehát esszenciális formában így hangzik: van-e kontinuitás a huszadik század első és utolsó harmadában folytatott avantgárd tevékenység között, különös tekin­ tettel arra, hogy a középső harmadában ilyesminek vajmi kevés nyomát találni. Ha a válasz keresését azzal kezdjük, hogy saját történészi pozícióinkat vizsgáljuk meg, akkor meglehet, hogy a kérdésből a voltaképpeni vita akár ki is vonható. Az avantgárd fogalma ugyanis utólagos történészi konstrukció, amelyet Kassákék és kortársaik nemigen használtak önmegnevezésként: többnyire sajátos izmusaikkal, illetve az „új" fogalmával definiálták magukat. Mivel az avantgárd fogalmát művé­ szet-, irodalom- és művelődéstörténészek teremtették (és nem teremtették igazán zártra és véglegesre), itt sokkal kevésbé kötnek bennünket a szigorú tények, mint például a modern fogalmánál, amely már a kortársi használatban is elterjedt volt. Az avantgárd fogalmát módunkban áll bizonyos keretek közt a saját céljainkhoz alakítani, s így a kérdés arra módosul, hogy nyerünk-e bármit, jutunk-e értékes belátásokhoz és felismerésekhez a kontinuitás hipotézise révén, azaz egy olyan avantgárd-fogalom megkonstruálása révén, amely a kontinuitást magában foglalja. Úgy vélem, hogy nem is cél valamiféle végső verdikthez jutnunk: már a kérdés megtárgyalása is további kérdések felé vezet, élelmességéhez és termékenységé­ hez így aligha férhet kétség. A további kérdések az eredeti kérdés részekre bontása, felosztása révén jönnek létre. Ez a felosztás három tengely mentén látszik kézen­ fekvőnek: a földrajzi helyek, az egyes izmusok, végül az avantgárd mivolt lehetsé­ ges alapismérvei szerint. Ezután próbálhatjuk meg értelmezni a magyar avantgárd és neoavantgárd kapcsolatának speciális esetét. * Az előadás elhangzott a Petőfi Irodalmi Múzeumban rendezett Kassák-konfe rencián, 2009. március 20-án. 68 �A földrajzi felosztás látszik a legegyszerűbbnek. Az avantgárd orosz-, olasz- és né­ metországi bázisaira legkésőbb a harmincas évek elején teljes súlyával ránehezedett a politikai diktatúra, és kisebb részben eltorzította, nagyobb részben teljesen elfoj­ totta törekvéseiket. Ennek lefolyása persze jelentős eltéréseket mutat. Olaszországban a betagozódás, Németországban a teljes likvidálás, Oroszországban pedig a kettő sajátos vegyüléke volt a jellemző. Olaszországban elsősorban Marinetti köre jelentette az avantgárd bázisát, a fő­ ideológus politikai nézetei voltak meghatározóak. Náluk - úgyszólván kivételes módon - az avantgárdot mindenhol jellemző elitizmus nem öltött baloldali, inter­ nacionalista és pacifista jelleget, sőt Marinetti és követői épp ezekkel ellentétes elveket vallottak. Így szinte természetes módon simultak bele Mussolini propagan­ dagépezetébe, és bár néhányuk kiemelkedő művészi kvalitásaihoz nem férhet két­ ség, a mozgalom későbbi pályájáról jószerével csak annyi jó mondható, hogy némi színt vitt a birodalmi klasszicista giccs szürkeségébe.3 Intézményesülésével teljesen megszűnt provokatív, innovatív, szubverzív szerepe, vagyis tevékenységének vol­ taképpeni avantgárd eleme. A németországi avantgárdok - az expresszionisták, a dadaisták és a bauhausosok egyaránt - alapvetően baloldaliak, internacionalisták és háborúellenesek voltak, ami akkor is igaz, ha mindehhez rendkívül színes ideológiai háttér társult, az utópisztikus kommunizmustól a polgári radikalizmuson át a keresztény miszticizmusig.4 Így a nemzeti szocializmus térnyerése, majd hatalomátvétele - ideológiai hátterüktől függetlenül - megpecsételte a sorsukat, noha előbb még kiváltotta egy harcos anti­ fasiszta irányzat megszületését. A rendkívüli gyorsasággal és hatékonysággal kiépí­ tett totális államnak gondja volt rá, hogy kiválogassa a megvetendő „elfajzott" mű­ vészet képviselőit, műveiket és személyüket nyilvánosan megbélyegezze.5 A mű­ vészek és mozgalmak számára a magasztos esztétikai kérdéseket egyik pillanatról a másikra felülírták az életben maradás riasztóan földhözragadt kérdései. Az orosz futuristák egy jelentős részét magával ragadta a forradalmi pátosz, és a bolsevik kultúrpolitika is késznek mutatkozott elfogadni szolgálataikat: Maja­ kovszkij és Rodcsenkó például olyan lelkesedéssel álltak az újfajta „alkalmazott művészet" szolgálatába, hogy nemcsak a politikai, hanem a kereskedelmi reklám­ plakátok készítése sem tűnt túl alacsonyrendű tevékenységnek a nagy, közös cél szolgálatában.6 Tatlin futurisztikus főműve, a III. Internacionálé emlékmű-tornya pedig a szovjetállam egyik legfontosabb nemzetközi propagandaikonja lett. A ké­ sőbbiekben azonban nyilvánvalóvá vált, hogy egyetlen, az avantgárd jegyében indult életmű sem teljesedhet ki zavartalanul: meghasonlás, emigráció, félreállítás és tisztázatlan halálesetek, eltűnések jellemzik az egyes életpályákat. Annyit máris bizonyítva láthatunk, hogy az avantgárd „bukásáról" beszélni - mi­ ként azt néhány tekintélyes elemző teszi - nemcsak pontatlan, hanem méltánytalan is. Hogy a kreatív energiák nem merültek ki, azt számos emigrációba kényszerült, eredeti csoportjától és közegétől elsodródott művész továbbra is felfelé ívelő pályá­ ja mutatja. Hogy a mozgalmi energiák kimerültek volna-e, azt nemigen lehet meg­ ítélni olyan mozgalmaknál, amelyeknek nem is volt módjuk elérni ebbe a fázisba. Az avantgárd nyílt, mozgalmi kontinuitása tehát az eredeti bázisok közül eleve csak Amerikában, valamint (a megszállásig) Franciaországban volt lehetséges. Ehhez járult még néhány később indult csoport, mint például Hollandiában a dadaizmusba 69 �is belekóstoló, de alapvetően konstruktivista De Stijl.7 Franciaországban a mozgalmi jellegű avantgárdot a húszas évek közepétől az André Breton vezette szürrealista csoport monopolizálta, habár a kiemelkedő művek megszületését és alkotóik érvé­ nyesülését egyre kevésbé befolyásolta a csoporthoz való tartozás.8 Valódi, megtöretlen kontinuitásról voltaképpen csak az Egyesült Államokban beszélhetünk, amelyet mind a diktatórikus államszervezetté, mind a hadszíntérré válás elkerült. Itt is voltak ugyan olyan periódusok, amelyek kedvezőtlen körülmé­ nyeket teremtettek a szubverzív művészeti mozgalmak működése számára (mint például az alkoholtilalom időszaka, a gazdasági válság, a nacionalista hullámok), de az európai lehetőségek beszűkülése, az üldöztetés, majd a háború mégis a mű­ vészi kreativitás nettó importőrévé tette Amerikát. Az emigráns művészek révén sok tekintetben az európai mozgalmak kontinuitása is Amerikába helyeződött át. A magyar művészek közül talán Moholy Nagy László a legjobb példa erre, aki Chicagóban újraalapította a Bauhaus iskolát, megőrizve és továbbadva az egyik legfontosabb hagyomány-szálat. Nehéz volna vitatni, hogy az eredeti és a neoavantgárd közötti folytonosság leg­ főbb személyes letéteményese Marcel Duchamp volt, aki ugyan már a húszas években felhagyott a festészettel, személyes karizmája révén mégis nemzedékek elindulásának ihletője lett a legkülönfélébb művészeti ágakban9, ráadásul össze is kapcsolta az amerikai (főként a New York-i) kulturális szcénát a legtovább fennma­ radó és leghamarabb újrainduló európai központtal, Párizzsal. A hatvanas években kezdődő művészi törekvések egy részét, melyek részint a pop artba, részint a fluxus­ ba, részint a concept artba vagy más izmusokba torkolllak - épp erre a nyilvánvaló hatásra tekintettel -neo-dada névvel illette a kritika. Ezzel máris elérkeztünk az eredeti kérdés irányzatok szerinti felosztásához. Egy-egy izmust történeti szempontból legegyszerűbben úgy foghatunk fel, mint bizonyos művészi technikák és bizonyos ideológiák sajátos konglomerátumát. Úgy tűnik, neo-változatot, afféle belső reneszánszot általában azok az irányzatok képesek létrehozni, amelyeknek az ideológiai magja érdekes és vonzó marad az eredeti mozgalmi hullám lecsillapodása után is. Így az olyan irányzatoknak, amelyekben a technikai oldal volt a döntő súlyú (például kubizmus), vagy amelyeknek ideológiai alapja diszkreditálódott (például futurizmus) nemigen alakult ki neo-változata. A nevek és címkék - melyeket rendszerint a kritikusok adnak - gyakran félrevezetőek. Az absztrakt expresszionizmus ideológiájának egyes összetevőit például többé-kevésbé vissza lehet ugyan vezetni a voltaképpeni expresszionizmusra, eredményei azonban viszonylag ritkán mutatnak rokonságot (például Arshile Gorky láthatóan Kandinszkij kezdeményezéseit folytatja). Másfelől maguk a művé­ szi gesztusok is félrevezetnek, hiszen Francis Picabia „Szent Szűz" címmel ellátott tintapacája például aligha elődje Jackson Pollock fröcskölt és csurgatott vásznainak: nagyon különböző elgondolás áll a hátterében.10 A századelő izmusai közül leginkább a konstruktivizmus és a dadaizmus ideo­ lógiai és technikai nyomai és hatásai fedezhetők fel a háború utáni művészi kez­ deményezésekben. „Neo-konstruktivizmus" nincs ugyan, de részben azért, mert a konstruktivizmus (és a vele rokonítható Bauhaus) elveiből sok minden közvetlenül bevonult az alkalmazott művészetekbe, az építészetbe, tárgytervezésbe, tipográfiába. 70 �A funkcionalitás, a racionalitás elve, az emberi környezet megváltoztatásának igénye máig is velünk van. Autonóm művészeti elveinek némelyike (főként a monokróm, geometrikus alakzatok alkalmazása) felbukkan az op artban és a minimalista plasz­ tikában, de néhány évtized elteltével ezeket az alkotásokat (például Vasarely mun­ kásságát) jobbára színvonalas díszítőművészetnek látjuk, normasértést, szubverziót alig érzékelünk, nemigen jut eszünkbe róluk az avantgárd terminus.11 A konstrukti­ vizmus folyományaként létrejött törekvések egy részének tehát sikerült az, ami számos avantgárd kísérlet számára elérhetetlen álom maradt: oly módon változtat­ ták meg az életet, hogy a részévé váltak, beépültek a mindennapokba, ám közben lekopott róluk az idegenség, a furcsaság aurája: megszűntek avantgárdnak lenni. Úgy tűnik tehát, hogy a klasszikus avantgárdból elsősorban a dadaizmus az az irányzat, amely avantgárd mivoltát, radikális szubverzív jellegét megőrző neováltozatot volt képes ihletni a század második felében. Ehhez az összefüggéshez számos bizonyítékot lehet fűzni, a legevidensebb talán a neo-dada terminus elter­ jedt használata Amerikától egészen Japánig.12 A kontinuitás szimbolikus kulcsfigu­ rája a már említett Marcel Duchamp. A dadaizmus különösen azért alkalmas erre a szerepre, mert eredetileg sem volt önálló formanyelve és módszertana, mint például a kubizmusnak vagy a konstruktivizmusnak, sem zárt ideológiai elgondolásai vagy preferált tematikái, mint a futurizmusnak vagy a szürrealizmusnak. Magába ol­ vasztotta a korábbi eredményeket, feltöltötte őket a radikális szubverzió, a polgárpukkasztás energiáival, majd továbbadta a rákövetkező, körülírtabb mozgalmaknak. Saját mozgalmi lendülete - többek közt épp az új mozgalmak, a szürrealizmus és a konstruktivizmus térnyerése révén - megtört, de a fennálló viszonyok ellen forduló düh és kajánság sajátos vegyüléke továbbra is ihlető erő maradt. Néhány évtized­ del később ez az energia új indíttatást, új célpontokat talált, és természetes gesztus­ sal vette birtokba és fejlesztette tovább a dadaizmus vívmányait. A hatvanas évek­ ben központi szerepbe került néhány olyan művészi módszer, gesztus és műforma, amely a húszas években az eredeti dadaizmus köreiben bukkant fel, de szokatlansága miatt akkor még periférikus maradt. A neo-dada azonban már klasszikus elődökkel rendelkezett e tekintetben, tehát módja volt kifejleszteni az assemblage, az akkumuláció, az environment, a performance, a happening, a ready-made, az autonóm tipográfia, a fónikus költemény, a direkt politikai akció, az utcaszínház módszereit, valamint ezek számos kreatív kombinációját. A neo-dada végső soron nem volt önálló művészeti mozgalom (ezt a nevet legalábbis az európai kultúrkörben - a plágiumvád miatt tartósan nem is vállalta volna fel senki), inkább egy gondolkodás- és magatartásforma, amely számos irányzaton belül megjelent, a pop artban és a fluxusban bevallottan és vitathatatla­ nul13, máshol látensebben, de azért nyilvánvalóan. Erre a jelenlétre paradox módon épp az hívja fel a figyelmet, hogy az immár idős eredeti dadaisták milyen gyanak­ vóan és ellenségesen fogadják utódaikat: bitorlót, plagizálót, parazitát látnak ben­ nük, a szellemi örökség aprópénzre váltóit.14 A kontinuitás hangsúlyozása itt épp az eredetiség elvitatásával lesz egyenlő. Duchamp-ék korosztálya úgy látja, hogy a polgárpukkasztás egykori formulái értelmüket vesztették, hiszen a polgár immár nem hajlandó pukkadni, hanem alkalmasint jó pénzt fizet a szubverzívnek szánt műalkotásokért. Hans Richter általános szkepszisén például jószerével csak egy Allan Kaprow happening megtekintése tud áttörni: a működő, valóban hatást keltő 71 �rituáléval szemben értelmetlenné válik a plágium és az üzletiesség vádja.15 Történeti távlatból látható, hogy az ős-avantgárdok vádjai nem voltak teljesen alaptalanok, ugyanakkor e vádak szem elől tévesztették a neoavantgárd törekvések nemzedéki jellegét, a pop tömegkultúrával ápolt kapcsolatait, a tömegmédia iránti érzékét és az ebben rejlő lehetőségeket és energiákat, amelyek révén az egykori elitista elvek egy új, korábban elképzelhetetlen szinten kerültek kapcsolatba a közönséggel, azaz a társadalommal. Ezek után kísérletet tehetünk a magyarországi helyzet áttekintésére. A fennálló konszenzus szerint a klasszikus avantgárd 1927-ben, a Dokumentum megszűnésével ért véget, így a feltételezett kontinuitásnak több mint négy évtizedet kellene átível­ nie, hogy eljussunk Erdély Miklós körének első performansz-kísérletéig. Ez a kon­ szenzus egy másik megülepedett és revízióra szoruló tételen alapszik: azon, ame­ lyik feltétel nélkül egyenlőségjelet tesz Kassák tevékenysége és a magyar avantgárd közé. A Dokumentum nagyszabású szintézis-kísérletének kudarcát súlyos, de nem végzetes csapásként kell elkönyvelnünk a magyar avantgárd történetében. Ehhez a kudarchoz hozzá kell számítani, hogy 1920 után a magyar avantgárd legfényesebb, valóban nemzetközi színvonalú teljesítményei a magyar kultúra eleven, minden­ napi életétől lényegében elvágva, emigrációban jöttek létre. A Kassák által elképzelt szintézisnek a hazai kulturális életben nem épültek fel az alapjai, éppen azért, mert akik felépíthették volna (élükön magával Kassákkal), emigrációba kényszerültek. De az avantgárd nem egyenlő Kassákkal. Palasovszky Ödön - Róna Magdával, Hevesy Ivánnal, Bortnyik Sándorral és másokkal együtt - csaknem egy további évtizeden át szervezte a Zöld Szamár Színház, majd a Cikk-cakk- és Új Föld-estek eseményeit. Palasovszky tehetsége, tekintélye és hatása természetesen nem volt Kassákéhoz mérhető, de tevékenységét épp olyan területre koncentrálta, ahol Kas­ sák köre viszonylag szerény eredményekkel büszkélkedhetett: a színházra, a táncra, a szavalókórusra, egyszóval az esemény-jellegű megnyilvánulásokra. Történetileg így inkább Kassák törekvéseinek folytatóját és kiegészítőjét, mintsem Kassák riváli­ sát láthatjuk benne. Míg Kassák köre - a Ma késői, konstruktivista korszakának logikáját folytatva - lemondott az elitista mozgalmi tevékenységről, és bizonyos meglévő intézményi formákba (munkás-dalárdák, szavalókörök, kultúrcsoportok) többé-kevésbé beolvadva próbálta szélesebb körben terjeszteni az elveit, addig Palasovszkyék hűek maradtak a kiszámíthatatlan, sokkoló művészi akció elgondo­ lásához és gyakorlatához. 1945 után Palasovszkyék a legelső adandó alkalommal színháztermet béreltek, és egészen az államosításig folytatták kísérletező politikai színházukat. Az akció­ elvű, mozgalmi avantgárd tehát, ha korlátozott hatókörrel is, Magyarországon is fennmaradt mindaddig, amíg az adminisztratív hatalom végképp el nem lehetetlenítette, és azonnal újra felbukkant, amint valamelyest enyhült a nyomás. A neo­ avantgárd indulása sem feltétlenül a hatvanas évek végi, budapesti performanszokhoz köthető, hiszen a politikailag szabadabb, nyugat felé nyitottabb Vajdaságban már korábban felbukkantak ilyen törekvések, amelyek nyilván hatással voltak a ma­ gyarországi kezdeményezésekre. Hasonló áttételes hatása lehetett a párizsi Mag yar Műhelynek, amely fiatal ötvenhatos emigránsok kezdeményezéseként indult, és közvetítőként szolgált a nyugat-európai trendek és a magyar underground kultúra 72 �között. Sőt Erdély Miklós 1956-os önkéntes pénzgyűjtő akcióját is besorolhatjuk a művészi-politikai happening műfajába, noha az adott pillanatban a közvetlen poli­ tikai-morális jelentés feltétlenül felülírta az esztétikai, reflektív konnotációkat. Értelmetlen volna vitatni, hogy a magyar avantgárd kontinuitása a huszadik század középső harmadában megtört, de ezt a törést akkor tudjuk valóban értékén kezelni, ha összevetjük a magyar kultúra egészét ért töréssel, különösen azzal, hogy az „ötvenes évek" totalitárius kultúrpolitikája teljességgel felfüggesztette a magyar kultúra természetes önszervező-önszabályzó rendszereit. Az avantgárd kontinuitá­ sa azért szenvedett súlyosabb károkat, mint a kultúra egészének kontinuitása, mert az avantgárd teljesítményeknek - épp permanensen újító, szembeforduló, szubverzív jellegük miatt - sosincs módjuk olyan mélyen megkapaszkodni a kultúra történeti szövetében, mint a klasszikus műveknek. (A klasszikusság fogalma volta­ képpen épp ezt a mély beágyazottságot fedi.) A növekvő fenyegetettség légkörében a kultúra (amely mindenkor az aktuális művelőin keresztül nyilvánul meg) termé­ szetszerűleg jobban ragaszkodik az identitása mélyrétegeit meghatározó klassziku­ sokhoz, mint az identitását megváltoztatni próbáló, folyamatos és változékony kihívást jelentő avantgárdokhoz. A viharba került, süllyedő hajóból előbb dobják ki a Punaluát, mint a Toldit. Ehhez hozzájárul még az is, hogy az avantgárd egész aurájában központi helyet foglal el a közvetlen hatáskeltés igénye, és a neoavantgárdban különösen fokozott szerepet kap az eseményszerűség. Nagyon nehezen képzelhető el egy asztalfiók számára készülő radikális avantgárd mű - művészi események meg végképp nem történnek asztalfiókban. A hatvanas években meginduló neoavantgárd tevékeny­ ség jellegzetesen közösségi jellegű volt: a lakásszínház vagy a kápolnatárlat volta­ képpen kibővített, közösségi asztalfiókként is interpretálható, de szűkössége, zárt­ sága, földalatti jellege ellenére mégiscsak nyilvánosságot jelent, és ilyenformán a magányos irodalmi vagy képzőművészeti tevékenységnél sokkal jobban kontrol­ lálható. Az ezt megelőző évtizedekben nagyszerű irodalmi és képzőművészeti alkotások születhettek a műtermek és dolgozószobák nehezen ellenőrizhető magá­ nyában, vagy szélsőséges esetben a szerző elméjében (mint Faludy György börtön­ versei), az avantgárd eseménynek azonban ennél tágasabb tér kell, például lakás vagy kápolna, mindenesetre interperszonális tér - ez pedig már könnyen ellenőriz­ hető és megvonható. Mindennek a következményeit azonban méltánytalan az avantgárd gyengeségé­ nek vagy eleve elhibázott koncepciójának tulajdonítani, hiszen eleve sem az volt a célja, hogy felülmúlja vagy leváltsa a klasszikusokat, hanem hogy kizökkentse a gondolkodási automatizmusokat, amelyek révén kritikátlanul tekintünk például épp a klasszikusokra. A kontinuitás csak egy szó, különösebb értékmozzanat nélkül. Úgyszólván megál­ lapodás kérdése, hogy a feltárt történeti tényekből milyen végső verdiktre jutunk (van vagy nincs), de az bizonyos, hogy a feltárt és feltárandó tények és összefüggé­ sek érdekesebbek magánál a végső válasznál. A kontinuitás kérdése vezérfonalat adhat, amelynek mentén haladva megvizsgálható, hogy Erdélyék miért elsősorban a performansz, az efemer művészi akció irányában tájékozódtak? Volt-e ebben 73 �szerepe Palasovszkyék hagyományának, vagy inkább a kortárs nyugati kultúra establishment-ellenes nemzedéki-közösségi mítoszai vonzották őket? S ha ez utóbbi a helyes válasz, akkor helyzetük (a világ kulturális gazdagságára, az alkotás sza­ badságára való rácsodálkozás a periféria hosszas elzártsága után) vajon nem pár­ huzamos-e az 1920-ban Bécsbe vettetett Kassák-csoport helyzetével, s vajon nincs-e rokonság a felismerésekre adott válasz radikalizmusában? Az a válasz tehát, amelyet a kontinuitás kérdésére adhatunk, voltaképpen az absztrakció szintjétől függ. Kikutathatjuk, hogy Erdély hányszor és milyen körül­ mények közt találkozott az idős Kassákkal vagy Palasovszkyval, de az ilyen faktuális kutatások mélyén mindig valamiféle bevallatlan miszticizmus sejthető: mintha valamilyen titok, egy spirituális talizmán átadásától függne a folyamatos­ ság. Holott a gondolkodás automatizmusait, a diktatúra görcseit radikális provoká­ ciókkal szétoszlatni kívánó, a dadaizmus dühét és kajánságát magukban hordozó, eredeti művészek akkor is rokonai egymásnak, ha sohasem találkoztak. Je g y z e te k 1 K. A.: Tánc az élen. Ötletek az avantgárdról. Bp.: Balassi Kiadó, 2008. (Opus, új sorozat, 11.) 163. 2 Deréky Pál: Magyar avantgárd irodalom. Buksz, 2008. tél. 320. 3 Jellemző példa „ A futurista konyha kiáltványa" 1930-ból. Lásd S z a b ó György (szerk.): A futurizmus. Bp.: Gondolat, 1962,190-198. 4 A dadaizmuson belül is igen széles a skála - mondjuk Franz Jungtól Hugo Ballig. 5 Vö. Stephanie Barron : Degenerate Art. The Fate of the Avant-Garde in Nazi Germany. New York: Harry N. Abrams, 1991. 6 A Gumitröszt számára készített reklámplakátjaik megtalálhatók például a Larisza Oginszkaja által szerkesztett Majakovszkij: Oroszország, a művészet és mi című kötet­ ben (Bp.: Corvina, 1979). 7 Itt kell említést tenni róla, hogy a csoport vezéralakja, Theo van Doesburg konstruk­ tivista festő egy külön, dadaista identitást is kiépített magának I. K. Bonset néven. 8 Érdekes megfigyelni, hogy a kor számos kiemelkedő hatású művésze épp a Breton által kizártak, elutasítottak közül kerül ki, mint például Artaud vagy Cocteau. 9 A legszűkebb lista is feltétlenül tartalmazza John Cage, Merce Cunningham és Robert Rauschenberg nevét. 10 Picabia a szeplőtelenségre a teljes negativitás jegyében épp a „szeplő" kizárólagossá­ gával válaszol - ez azonban a gesztus vadsága ellenére hidegfejű, kiszámított akció. 11 Napjainkból visszatekintve nehéz is megmagyarázni, miért váltottak ki ideológiai alapú üldöztetést ezek az ideológia-közvetítésre oly kevéssé alkalmas törekvések. 12 A terminus talán éppen Japánban volt a legnépszerűbb, ahol a hatvanas évek elején létezett egy Neo-Dada Organizers nevű művészcsoport is. 13 Ben Vautier egyik szöveg-festményében (Since Duchamp...) meg is nevezi a Duchamp-Cage-fluxus kontinuitást. 14 Lásd Hans R ichter Dada: Art and Anti-Art című könyvének a neo-dadáról szóló feje­ zetét (London: Thames and Hudson, 1965, 203-214.). Richter kerti törpékhez hason­ lítja a neo-dada termékeit. 15 Uo. 212-213. 74 �K é p - tér H a n d ó P éter V ilágosított képek Gondolatok a 30. Salgótarjáni Tavaszi Tárlatról A képzőművészet nyilvános kiállítóterei számára aligha létezik nagyszerűbb vál­ lalkozás, mint sokszínűségből egységet teremteni. Különösen igaz ez akkor, ha a megnyitó jubileumi. Egyfelől a kiállítás rendezését 1981-től magára vállaló Nógrádi Történeti Múzeum idén 50. életévébe lépett, másfelől a Salgótarjáni Tavaszi Tárlatra immár 30. alkalommal került sor. Miképpen megnyitószövegében Kováts Albert hangsúlyozta, a termek látogatói „számos friss benyomással" gazdagodhatnak. „Örömmel regisztrálhatjuk a magyar művészet sokszínűségének megnyilvánulása­ it, mind a törekvések széles skálája, mind a korosztályok változatossága, valamint a technikák, eljárások, műfajok gazdagsága tekintetében." Ezt fölfoghatjuk akár a jövőre vonatkozó garanciaként is, hiszen - Bertrand Russelltől kölcsönzött gondo­ lattal élve - a kultúra fejlődése „elképzelhetetlen sokféleség nélkül", mert „a kultu­ rális fejlődés [...] a szerzett különbségeken alapszik. Ha ezek eltűnnek, akkor hiá­ nyozni fog a kiválasztódás alapanyaga". A művészet még éppen a kiállítás kapcsán jelzett sokszínűségén keresztül képes a kilátásainkkal kapcsolatos bizalmat megtar­ tani, vagy akár újraéleszteni is. A szakmai zsűri ezúttal mintegy hatszáz alkotásból százhatvanegyet válogatott be a 2009. augusztus 29-ig látogatható tárlat anyagába, amely száztíz művész szem­ lélet- és megjelenítésbeli változatosságából, és a 2007-es esztendő nagydíjasának, a festőművészként közismert, Kossuth-díjas Földi Péternek a bronzszobraiból szer­ veződött egységgé. Utóbbi alkotások hűen tükrözik az idén hatvan éves művész képi világát, szemléletét. Ugyanakkor a bronzban a vászonról ismert formák terem­ tődnek újra, izgalmas térelemmé alakulnak. Például A Kocsis lánya című szobor utal a vele azonos című festményre: bár a szobor elvesztette a festmény ég- és napszíne­ it, valamint a rúdjánál fogva égbe meredő szekér és az első kerékpár tengelyén ülő személy aránya is némiképp módosult, a körüljárhatóság, a három dimenziós mű­ iét az életmű újragondolására, filozofikus tartalmainak szélesebb körű kibontására is lehetőséget teremt. A számos kitűnő mű közül mindenképpen említésre érdemes a Salgótarján Me­ gyei Jogú Város Önkormányzata idei nagydíjasának, Birkás Babett grafikus- és textilművésznek Kétlaki I-II. című akrilja. A kettős kép mintegy elvárja befogadójá­ tól, hogy a képzőművészeti alkotás érinthetetlenségével kapcsolatos beidegződése­ ket megszegje, a képtérben elhelyezett „ITT NYÍLIK" felirat felnyitja a kép elsődle­ ges rétegét, a mögöttes tartalom válik felfedhetővé, a rétegezettséggel/a rétegezettségben éppen ez vizualizálódik. A mű szinte kívánja: a másodlagost is látni kell. A Nógrád Megye Önkormányzatának díjában részesülő Bakos Tamara Mélység I-III. 75 �című, körtefából hasított-faragott térkompozíciója ugyancsak a látvány megtöbb­ szöröződését, a lét metszeteinek viszonyát jeleníti meg. A körbejárás során a lehet­ séges nézőpontok az átláthatóság különböző változatait teszik érzékletessé, s ezen szemszögből a megismerés perspektívafüggőségére kérdeznek rá a szobrászat eszközeivel. A Salgótarjánba „hazajáró" Lóránt János Demeter az Oktatási és Kul­ turális Minisztérium díját vitte el Az utolsó fuvar és a Pirosmunkás című, fa és olaj felhasználásával készült festményeivel. Az első kompozíción egymás felé közelítő, egymásra tekintő állati és emberi figurát „vág el" egy, a kép központi terébe türemkedő síkkal, mintegy fenti és lenti világra osztva a tért. A második alkotás sváj­ cisapkás, csonkig égett csikket szipákoló, rosszarcú térdelő munkást ábrázol. Mind szín-, mind formavilága a rendszerváltás előtti időkre utal, a háttér és az alak vi­ szonylatában az elesettséget, a pusztulást idézi meg üzenetértékűen. A Magyar Alkotóművészek Országos Egyesülete elismerését Répászki Ferenc vette át a Remi­ niszcencia I-III. című, c-print technikával készített grafikáiért. Fejér Ernő grafikusművész Valuta Sigmund Freudnak és Veduta Ferenczi Sándornak című, jelképekből felépülő, finom rajzolatú munkái - a klasszikus grafikai hagyományokba ágyazód­ va, azt mérnöki precizitással, egyénileg átértelmezve - méltán nyerték el BorsodAbaúj-Zemplén Megye Önkormányzatának díját. Végül Balassagyarmat Város Önkormányzatának elismerésében Tornyos Márta festőművész részesült az Erőfitogtatógép című, vegyes festészeti technikával készült alkotásáért, amely a mo­ dern kor sokak vesztét okozó játékgépére asszociál. A kép centrumában mint „ag­ resszív fogak" merednek a billentyűzetek a néző felé. Az alattuk húzódó, vörös „nyílból" kiinduló spirál örvényként fogható fel, a játékszenvedély és a hozzá tár­ suló „erőfitogtatás" jelképeként. A sor folytatható lenne a további 106 alkotó kiállí­ tási anyagára vonatkozóan is, ha a terjedelem nem szabna gátat a kép nyelvi meg­ határozásának sikertelenségét átmenetileg feledő szövegelő előtt. Kerüljön tehát ide néhány aktuális és kölcsönzött sor. Hamvas Béla szerint „első a kép, amely az ember egészét megragadja, s csak azután következik az érzelem, a gondolat, a hangulat, amelyet a kép az emberben fakaszt". Szintén ő fejtette ki egyik esszéjében, hogy a jó kép a meditáció objektu­ mává képes válni. Ernst H. Gombrich azt hangsúlyozta, „bár a világ nem olyan, mint a kép, a kép mégis lehet olyan, mint a világ". Ennek a látszólagosságnak, lehe­ tőségnek Karl Theodor Jaspers sem mond ellent, mikor úgy fogalmaz: „A világ maga nem válhat képpé". Számunkra ez a három állítás a salgótarjáni 30. Tavaszi Tárlat anyagával kapcsolatosan három dolgot tehet egyértelművé: 1. az alkotások jelentős része képes „az ember egészét" megragadni, s ezáltal meditációra, elmé­ lyedésre ösztönözni; 2. a kiállítás képei, szobrai a világ sokszínűségét idézik fel, mint ennek a sokszínűségnek egy-egy megidézései; 3. a világ nem kép, de a kép világ - és hihetetlenül erős tükör. Peternák Miklós nyomán tudjuk, a kép két történeti pályán keresztül írható le: az emberhez és a világhoz való viszonyában, de ugyanígy leírható a „látás tanulása, a tekintet útja vagy a szem kalandja kifejezések segítségével" is. Legyen a Nógrádi Történeti Múzeum a látás, a tekintet, a szem kalandjának helyszíne 2009. augusztus 29-ig - bizonyítandó, hogy a képzőművészetben, a képzőművészet által történő gondolkodás eredményes és termékeny lehet a jövőre nézve is. 76 �T al á l k o z á s i pontok D u k a y N agy Á dám Ha egy percre kinézek a m onitorból Vass Tiborral e-mail szemtől szemben Tíz éve követem - lényegében folyamatosan, de legalábbis hónapról hónapra - Vass Tibor munkásságát. Kábé ennyi ideje is ismerjük egymást in real life (IRL), ahogyan a szerepjátékosok mondják, s ami a mi esetünkben (is) azt jelenti, hogy a(z irodalmi szerepjátékon innen és túl, a valónak mondott életben is. Ritkásan találkozunk, de annyira azért nem, hogy ne tudtam volna elképzelni: velem szemben ücsörög, és közösen kortyoljuk azt a palack bort, amit pedig IRL egyedül kortyolgattam. Ki­ emelkedő irodalmi munkásságáért Vass Tibort József Attila-díjjal jutalmazták. A költő-szerkesztő-képzőművésszel többi közt ennek kapcsán beszélgettem a virtuá­ lis térben, ahová persze magunkkal vittük a real life-ból való tapasztalatainkat is. - Ez az interjú e-mailen, nem szemtől szemben készül, úgyhogy menjünk, kérlek, él­ ményszámba! Mikor és hol vagy Te most, amikor gépeled a válaszokat? Hogy korrekt legyen: én az aktuális bérleményemben csücsülök - Újlipótvárosban, a Victor Hugo utcában -, itt fogalmazok, de nem innen, hanem a sarki sörözdémből fogom postázni a kérdéseimet, mert a lakom nincs bevilághálózva, a bár viszont igen. - Elményszámba épp folyóirat-városodban, a 30. Salgótarjáni Tavaszi Tárlat munkái között kéne mennem, élményszemben haladnék egy grafikai sorozatommal. Ehe­ lyett ímélszemtől ímélszemben a hernádkaki öreg cseresznyefám alatt élményülök, szándékosan az első, lestrapált laptopom társaságában, amelyen nincs internet­ csatlakozási lehetőség. Elvileg lehetne, wifigyelem óvja a kerti légteret is, légtére is a háló mindenhol utolér. Ám ha a wifigyelő laptoppal jövök ki, elvileg végem: terelődik a figyelmem, be-bekacsintok a hálóra, be kell lesnem, él-e a még a Spa­ nyolnátha. Lényegesnek tartod megemlíteni a földrajzi helyet, ahol írsz, ahonnan mélezel, mert tudhatod, ez nekem mennyire fontos. Hadd legyek érte hálás, elárulok egy titkot, még miért is ez a laptop: Esőnap című kötetem nyitója, a K. jó vers, melyről azt mondják, sokat idézettségének köszönhetően emblematikussá lett, a közönség számára kultművé nőtt, ezen a laptopon íródott, és a Te Palócföld-idődben látott napvilágot. Hány kilométer egy Vass-vers, kérdezted Új Forrás-béli kritikádban; s a K. jó vers ezzel a „problémafelvetéseddel" lett kult- és kulcskérdés számomra is. Mondhatnám, most azért ezen a gépen írok Neked, mert kettőnk ímélszemköztjében így helyénvaló, így tisztességes, de arról is szó van, hogy magamnak így megyek (nagyobb) élményszámba :-) A mai napig vannak sorok, melyeket az első írógépemen pötyögök le először. Az enter-gomb leütése helyett meghúzni a sorváltó kart, erővel képezni a szöveget, figyelni, ahogy a vers szalad, igazi élményszám. A számítógépen 77 �nem akad össze a billentyűzet, nem kell a két összeakadt betűszárat kiakasztani. Hiányzik az írás mint fizikai ténykedés? Ténykérdés, az írást képkészítéssel pihe­ nem ki, és fordítva is így működik. Nem feltétlenül a magam versének gépeléséről beszélek. Élményszem, ez van most az emlékszem helyett, élményszem, ha szeret­ tem volna mélyebben érezni szöveget, beleírtam az Erikába. Erika Kaffka, Erika Füst, Erika Szabó így került intim-közelembe, megsúgtak sortöréseik hangján va­ lami finomat. Talán a földrajzi hely lényegét is úgy értem, érzem meg, mint a szá­ mítógépet: alkotórészeit, összefüggéseit írás közben elemzem. Hogy visszatérjek a salgótarjáni képsorozatra: hiába számítógépből jön ki a végeredmény, az elektrográfiák készítése közben nyomhagyó eszközként mind a mai napig ragasz­ kodom a gépeléshez kötődő anyagokhoz: írógépjavító festékkel, indigóval dolgozom. - Mit számít egyébként, mennyiben számít, hogy - Heidegger szép szavával - éppen hol s mikor lakozol költőként? Mert, tudod, mintha mindegy volna, hogy vonaton, itt Pesten, miskolci otthonodban vagy a hernádkaki házadban tartózkodsz-e. Néha azt érzem, hogy bármikor ki tudsz emelni egy verset a kívülből - A hol mikorja, a mikor holja alapvetően számít. Egyik legfőbb élmény a hely, ahol vagyok, ahonnan az akármire reflektálhatok. Akármiről írok, az ahonnannak számomra régtől fogva ki kell derülnie. Ez nem arról szól, hogy később bármikor visszaolvasva egy-egy verset, annak keletkezési helyét be tudjam azonosítani; arról sem, hogy az mások számára a konkrét helynevek által beazonosíthatóvá váljon. Kézzelfogható hosszúsági és szélességi fokok nélkül számomra nem létezne Észak­ fok, nincs fenség, nincs idegenség, nem lenne titok. Nevetném, hogyha nevetnének: könnyű dolgom van, régtől fogva nem a kívülből kell kiemelnem verset. Szánalma­ san patetikusan hangzik, mégis mintha mosolygás nélkül ki lehetne mondani, hogy egy nagy, összefüggő szövegem a lakozás, melyből kedvező időben és helyen kira­ gadhatok nekem tetsző részleteket, teszem azt belülről-szövegek keletkeznek olyan kívül-helyeken, mint büfékocsi, Pest, Miskolc, Hernádkak. Nincs vers-tervszerűség, nincs örömtelenül végzett írásmunka. A magamé szeretnék lenni, egészen, csupán. Nincs olyan, hogy leülök, és írnom kell. Olyan van, hogy élnem kell, mert nem vers-, hanem élet-csinálás van, bárhol képes vagyok rögzíteni, ha közben ezt a bár­ holt is rögzíthetem. Felnőttem ahhoz, hogy térben és időben felelősséggel tetten érhető legyek. Nincs mesterkéltség, erőlködve szerelt modoros szöveg, cselek­ ményvezetéseken való hamis agyalás. A Hamismás óta tudok írni, ahogy élek, és élni, ahogy írok. Szeretem, ha a pepecselés meglátszik a szövegen, de legyen az a szöveg tanújele: akkor vagyok elégedett, ha az írás élet-azonos akcióm lehet. - A József Attila-díj, ami talán menthetetlenül beirodalmiasítja, kánonba emeli a szerzőt , mit gondolsz, be- és kiirodalmasodik majd a szövegszerkesztődbe, illetve -ből ? - Nem a díj maga, hanem annak valóságsava-borsa wordülhet be. Wordülj ide, mátkám asszony, az irodalmazódhat be, hogy szavaborsa összegéből a tetves tyúk­ jaim köré építtettem tisztességesebb kerítést, öntettem alájuk három köbméter készbetont. 2006-os NKA-ösztöndíjam a házam körüli kerítésre, meg az alá való betonra ment rá, most mondja valaki, hogy azért vagyok alávaló, mert nem kerítek elég figyelmet az állatságaimra. Pár napja, a tyúk-kerítés elkészülte után mondom a páromnak, te pár, van egy új, marha nagy álmom. Na, mi az, mondjad már, közben bizonyára felkészült egy hol­ landiai kirándulás bejelentésére, vagy hogy végre kinyögöm, megvesszük a sparheltet, 78 �vagy tényleg elhozunk az ónodi vásárból egy fekete gyerekpulit Sárához, a ku­ vaszhoz. Benyögöm, hogy szeretnék téglából egy kerti budit, ne homorú farost lenne már, hanem egyenes tégla, nem lenne bent akkora szél. Hülye vagy, mint szél a budiajtót, mindig ez jut eszembe odabent, s nem ennek kéne. A pár nevet. Micso­ da vágyaid vannak, mondja, és nevet, a pár boldog lett a marha nagy vágyamtól. Ez irodalmazódhat be, nem a díj maga. - Név vagy a szakmában, így mondják, azt hiszem, kit rang - könyvtárnak, művháznak, galériának, folyóiratnak - vendégül látni. Hogyan viseled az egyre inkább rád rakódó hiva­ talos-hivatásos költő „bácsi" szerepet? Hogy diákújságírók, diákköltők rakják eléd kéziratai­ kat, kérik az interjúkat, a „nagy" irodalom meg az új verseidet, a köszöntőket, a megnyitó­ kat, a vitaindítókat stb. várja, határidőzteti. Mennek ezek is élményszámba, vagy azért ki­ kizökkentenek abból a szemlélődésből, ami, én azt gondolom, egyik alapföltétele nem csak költői, de képzőművészi munkásságodnak is? - Valóban a szemlélődés a kulcsszó. Igazából nem az irodalom-közeli munkák zökkentenek ki, hiszen kevés kivétellel mindent olyanként élek meg, s szeretettel, alázattal igyekszem őket elvégezni. Erre szinte csak a magukat, helyzetüket, „nagy­ ságukat" alaposan félreértő emberek ostobasága képes. Ez az a típus, amely lelkes íméljeiben rehabilitál, bocsánatot kér, amiért korábban nem olvasott, aztán hívatla­ nul odatolakszik a házadba, hízeleg, s mivel többedszerre sem kapja meg, amit szeretne (verset a lapjába), és mikor felérzi, hogy a nyíltan tudtára adott jellemhibái miatt tőled soha nem fog kapni, akkor támadást indít. A munkától napokra képes elvonni a figyelmem az ilyen igazságtalanság, ami még veszélyesebb, ha sznobiz­ mussal párosul. Nagyon az agyamra tud menni, ha ez a fajta csak azért szervezi körbe magát mások által nagyra tartott nevekkel, mert saját legitimizációjának útját ebben látja. Az sajnos napokra lefoglal, ha azt tapasztalom, hogy akit ez az ember a kiszemeltjei közül egy bizonyos idő után nem tud becserkészni, azt tiporni igyek­ szik. Ha a díj első anyagi hozadéka egy a korábbinál esztétikusabb tyúkkerítés, akkor az első emberi, hogy megtapasztalhattam: kinek őszinte az öröm, ki büszke és miért, kinek közömbös, kinek hogyan ad csalódásra okot, kinek pofáraesés, s emiatt kinek a díj fikázása, kinek az én fikázásom. Igen nagyon kevés kivétellel olyan munkákat nem vállalok el, amelyekre a díj előtt nem kértek volna fel. Azt nagyon nem tolerálom, ha miatta olyanok keresnek meg, akik korábban nem, vagy másképpen tették. Kevésbé érdekel, mennyire (nem) bírják, ahogy ezt a tudomá­ sukra is hozom. - Ugorjunk újra a hálóra: nettelenül mit érnél te? Csak merthogy éltél, értél úgy is: 1989-től, egy főiskolai diákíró-verseny megnyerésétől számítod, ha jól tudom, pályádat, s akkor még aligha sejthetted, hogy a XXI. században a spanyolnátha(.hu) miattad üti majd föl újra Európában a fejét. - '89 nagy év volt számomra: a főiskolai irodalmi pályázat első helyezése, állam­ vizsga, bevonulás, versem megjelenése egy jegyzett, országos antológiában. Inter­ netnek se híre, se hamva. A köztársaság kikiáltásakor szolgálatban voltam, jelképes volt azon a hűvösön a rádióból hallani a szabadságról szóló beszédeket. Leszerelé­ semet követően ennek is köszönhetően kezdtem újragondolni a szabadság, a sza­ badosság fogalmait. Mire felocsúdtam, már '96-ot írtunk, s ímélcímem volt. Jókor érintett meg a hálózattudat, bőven volt időm kiagyalni a Spanyolnáthát, egy kizárólag az interneten megjelenő médiumot. '97-ben írásaim, képzőművészeti munkáim jelen­ tek meg a hálón, ám ezek legjava nem kimondottan oda készült. Izgatott, milyen 79 �lehet bizonyos műveknek kizárólag ott jelen lenniük. Hálózattudatos gondolkodá­ som a Marcelland (Nemzetközi Művészeti Gyűjtemény '98-as) megalapításával, projektjeivel kezdődött: egy nemzetközi küldeményművészeti kiállítás katalógusát alkottam meg az interneten. Ez azonban csak kiegészítője, járuléka volt a „földi" projektnek. Belga, holland, luxemburgi művészeti akciók aktív résztvevőjeként kezdtem kutatni a net mint elsődleges műalkotás-közlő médium jelentőségét. Rá­ ébredtem, hogy helyzet van. Nemzetközi projekteket kezdtem szervezni, mígnem önálló alkotói honlapomon, a hamismas.hu-n vettem a bátorságot kizárólag a netre fejlesztett akciókat bemutatni. 2004-ben a hamismas.hu szanaszét folyó művészeti üdvözlőlapjaként, hívószavakra született alkotások, tematikus lapszámok közlésé­ vel indult a Spanyolnátha. Jó érzés hallani, hogy a Spanyolnátha sikertörténet, hivat­ kozási alap, megkerülhetetlen médium lett. Hálózat nélkül máson a g y a ltam volna. Nem a hálózatnak köszönhetően lettem számomra az, ami, de nélküle alapvetően másképp alakult volna az életem. Izgalmas kihívás volt negyedévről negyedévre, lapszámról lapszámra kimunkálni, tökéletesíteni a netes folyóirat-közlés vezérelveit; borzongatóan jóleső érzés tapasztalni, ahogy az idén ötödik születésnapját ünneplő folyóirat vívmányait az újonnan indulók kész tényékként, etalonokként alkalmaz­ zák. - Kérdeznélek a terveidről, de mindig keveset beszélsz a távlatiakról, aztán amikor talál­ kozunk, mert nem csak e-mailezünk, rendre kapok egy újabb Vass-kos könyvet... Ne mondd el, ha nem akarod, de azért megkérdem, mert az ember (ide vessző) azt hiszem, érzi ezt: mit gondolsz, mit tapasztalsz, merre vezet, vezetett a világnak azon leképezése, megírása, aho­ gyan azt te tetted, teszed? Igaz rád, engem ez kivált foglalkoztat most, hogy annyit értesz meg a világból, amennyit sikerül belőle megfogalmaznod? S mi az, amiről úgy érzed, annyi­ ra nem érted, hogy föltétien meg kell fogalmazd? - Vagy ritkán találkozunk, vagy gyakran van új könyvem. A tavaly megjelent Nem sok sem kétharmada az 1997 és 2004 között megjelent kötetekből válogat, me­ lyek egyenként is generáltak igen tisztességes figyelmet, egyikük sem maradt a kritika kitartó, számottevő érdeklődésén kívül: közel félszáz írás jelent meg róluk, s egyetlen rosszindulatú (ugyan miért ne épp Miskolcon megjelent) reflexió kivételé­ vel azt mondják, jó úton haladok. A kedvező kritikai visszhang dacára megfonto­ landó, mennyire a korábbiak mentén kell útvonalat tervezni: megnyerjen-e engem a munkámról másokban kialakult kedvező kép annyira, hogy továbbra is a bevált módon éljek, írjak. Ha szerep lenne, amit élek, meg ahogyan, alaposabban gondol­ nám meg. Így is megteszem, de ahogy íráskényszerem nincs, úgy szerepek föltétlen-megfogalmazásai sem izgatnak. Kun Marcella, a laptopmodell erre azt monda­ ná, ne félj, amíg nem vagy a saját váteszed. Egyre inkább megvan a védettségem a hízelgéssel és a rosszindulattal szemben is, de ha a szülővárosomban ostoba iro­ dalmi emberségbe botlom, az hosszabb távra képes kibuktatni. Távol áll tőlem, hogy a városban, illetve vonzáskörzetében, vagy Zuglóban, vagy épp útközben elhiggyem, a világból csak annyit értek, értsek meg, amennyit szóban, képben a magam elvárásai szerint képes vagyok megfogalmazni, illetve amit ebből érteni, érezni vél a kritika. Ám amiről szólok, azt kétségkívül jobban értem annál, mint amiről nem. Megette volna a fene az egészet, ha ez arra vezetne, hogy ha nem értek valamit, kezdjem el körülírni, hogy hátha attól majd jobban értem. Nem akarok mindent mániákusan megérteni, pláne nem a dolgok megírhatóságán, leképezhetőségén keresztül. Az alkotás számomra nem problémafelvetés, 80 �vagy nyugtalan kerülgetése a megérteni kívánt dolgoknak. Nem kételyeket támasz­ tok, hanem megoldásokat keresek. Ha valamit kiadok a kezemből, azt megoldot­ tam. Azt, és nem azzal valamit. A dolgok megértéséhez persze a fogalmazáson keresztül is vezethet üt. Az alkotás megnyugtat, talán azért is, mert közben igazá­ ból nem műalkotni törekszem. Soha nyugodtabb nem voltam, mint írás közben. Ha egy percre kinézek a monitorból, az éppen látottakból több mindent megértek, mint azelőtt. És így vagyok a kritikával is. De nem feltétlenül arról írok, amit így „kinézve" értek meg. Sőt. Lehet, gyakran azért is vágyom írni, mert tudom, hogy akkor nyugodt vagyok. Ám azért leülni írni, hogy megnyugodjak, s majd azáltal értsek jobban dolgokat, na, olyan még sosem volt. Ne is legyen. 81 �AMI MARAD SUHAI PÁL Egy könyv képesítése L. Simon László: Japán hajtás Lacikám! Könyvedet (rossz szokásom szerint) egy kissé gyanakodva vettem kézbe, aztán meg nem tudtam le­ tenni: egy ültő helyemben vé­ gig kellett olvasnom. Már az első oldalon megadtam magam. Ez az ember varázsló, gondol­ tam. Látom, hogy' csinálja, s mégis minduntalan rászed. Nem tudom rajtakapni. Aztán, persze, már nem is akarom. Várom, ami olyan természetes és hétköznapi itt: a lebegést ég és föld, kint és bent, lent és fönt, én és nem-én, én és én között. S folyvást gyönyörkö­ döm az alig megjátszott szerep eleven, épphogy megemelt dikciójában, amely­ re csak azért van szükség, hogy (mint a köztéri szobrok esetében az 5:4-es mé­ retre) életnagyságának és életszerűnek tűnjék a kompozíció. Pedig micsoda kifinomultság és ra­ vaszság a mesterségben és mesterke­ désben. Ha ezt veszem, nem is tudom eldönteni, hogy irodalommal vagy kép­ zőművészettel van-e dolgom. Miféle könyv ez a Japán hajtás? Könyv-e egyál­ talán vagy könyv-tárgy (bookwork)? Talán nem veszed rossz néven, ha az utóbbi határozott törekvését látva is (megrögzött irodalmár!) a költői műről szeretném leginkább a fátylat föllebbenteni. (Bevallom.) Mégis és éppen hajtogatós játékod, e különös könyv-origami az, ami gondolkozóba ejtett. Vajon túl 82 divatokon, a vizuális narráció szerepével, lehetőségével kap­ csolatos ilyen vagy olyan elmé­ leti feltevéseken mi szüksége lehet egy kétségtelenül jó és megszolgált költőnek ilyen „gyerekes" időtöltésre? És ez az-e? T. S. Eliot Költészet és dráma című tanulmányában olvasom, hogy az igazi verses drámában a metrumnak is „éppen hogy dramaturgiailag kell iga­ zolnia magát". Versesköteted vizuális megoldásait, a „japán hajtást" ilyen értelemben, vagyis költőileg látom iga­ zolva, ha úgy tetszik, „dramaturgiai" funkciójában. Ez a határozott benyomá­ som könyved versvilágának egyébként is jellemző sajátosságáról, a reflektáltságról (melyet a szokatlan könyvészeti megoldás csak külsővé tesz, egyúttal persze reflexió tárgyává is avat). Mint­ ha a címadó vers tanúsága szerint nem lenne elég számodra „a margótól mar­ góig tartó élet", a szavak „szigorú ke­ retbe zárt" sora - a lapot még „félbe" és „négyrét" is kell hajtogattatnod vala­ mely „fonnyadt kézzel", hogy az a valami, „ami sosem volt a mienk", leg­ alább ilyen formában (vagy ilyen for­ mában is) érzékelhetővé váljék. Avatatlan szemnek vagy fülnek akár meghökkentő is lehet a „reflektáltság" e kijelentése, hiszen az egyes versek a leg­ közvetlenebb valóságélmények illúzióját �keltik. Talán éppen a föntebb már em­ legetett köznyelvi, éppen hogy csak „megemelt" versbeszéd révén és okán. Ebben aztán végképp nincs semmi mesterkéltség (vagy mesterkedés). Sze­ rep talán, de az is tökéletesen átélt. A legtermészetesebb, a legközvetlenebb élőbeszéd ez. Akárhol is ütöm föl a könyvet, ilyen sorokat találok: „Egy lány vetkőzik a lugas alatt", „befáslizott kezemmel / magamhoz húzlak", „La­ cika is meg fog érkezni a diófavágó felől", „Utánad csak második lehet az ember", „Beesteledett", stb. A leghitele­ sebb és legszemélyesebb tárgyi és ala­ nyi valóság megszólítása és megszólal­ tatása e hang érdeme. De ha a versek nagyobb csoportjait, a könyv egyes fejezeteit veszem is, a családi és baráti „krónikát", vagy akár az utolsó két ciklus zsoltár-parafrázisait és négysoro­ sait, szintén a valóság-közeliség meg­ nyilvánulásait láthatom (pl. az „ottho­ nok" közötti ingázás, a nagyanyai sírlá­ togatás vagy „az öreg szőlőműves" vasárnapi munkájának szinte „doku­ mentarista" bemutatásában). Egyfelől tehát a „reflektáltság", más­ felől a „közvetlenség" nagyon is beszé­ des megnyilvánulásai jellemzők köte­ tedre: e kettő egymásra vonatkozása. Alany és tárgy állandó helycseréje. Mintha egy végtelenített szalagot száznyolcvan fokban előzőleg megcsavartál volna, és most ennek kópiájáról vetíte­ néd elénk a jól megszerkesztett s leg­ alább ennyire spontán és minden ízé­ ben mozgalmas képeket. Sohasem lehe­ lünk biztosak abban, hogy amit látunk, „kívülről" vagy „belülről" jön-e. Sok­ szor csak nézőpont, értelmezés kérdése. Mint pl. a Cím nélkül következő részle­ tében is: „látom, ahogy egy tó közepén / mind csónakba szállunk, / s egyedül evezünk a partra, / ugyanarra a partra, / de más-más oldalra". Mintha az em­ lékezés vagy az álom lenne L. Simon egyetlen valósága (amelynek a vers „beszélője" persze egyszerre szerzője és szereplője is). A címadó vers paravánja is ugyanezt az ambivalenciát érzékelte­ ti: a „festett szőlő" „gyümölcsös illatát". A fönti témára (végül) muszáj még egy hosszabb részletet is idéznem A régi ház című versedből (bizonyítékként talán már fölöslegesen is, kizárólag saját gyönyörűségemre). „Ismeretlen embe­ rek terheit cipelem, / így könnyebb, / könnyebb elviselni, / hogy minden kép és költemény, / hogy bentről nézem, / ahogy kint fogócskázunk, / kergetünk valamit, / de egy pillanatra megállók, / s belesvén a borostyánnal körbenőtt / kis ablakon / egy régi ismerős / néz rám vissza, / s egyszerre kérdezzük meg: / én ki vagyok?" Versbeli kérdésedre tulajdon szava­ iddal válaszolhatok: „kép a képben, / vendég a szövegben" és: „világ" és „egy lehetséges olvasata". És minden, amit a kezed elérhet, Lacikám! De az is, amit művészet soha - legföljebb látha­ tóvá tehet, az erkölcsi komolyság (va­ lami életszentség, és nem csak a „zsoltáros improvizációkban"). Azt hiszem, ez is (vagy éppen ez) a hitelesség titka verseidben. (Csak azért persze, mert a szavak felhasználásában is ez mutatko­ zik, gyakran a szimmetria legkülönfé­ lébb stiláris alakzataiban akár.) Stb. Nem folytatom. Nagyon tetszett a könyved. Gratulálok. És barátsággal üdvözöllek is. Ui.: Ami a szövegek hátoldalára mentett és rejtett képeket illeti, ezeket még tüzetesebben végig kell kukucs­ kálnom. (Jó alkalom lesz a versek újraolvasására.) (FISZ - Kortárs Kiadó, Budapest, 2008) 83 �N a g y C s il l a Az elfelejtett város Szabó Andrea: A z em lékezés iszapja Az emlékezés iszapja Szabó Andrea 2003 és 2008 között írt esszéit tartalmazza. Az egybegyűjtött, egymáshoz lazán kap­ csolódó írások mindegyike arra a kérdésre keresi a választ, hogyan lehet elbeszélni a helyet, amelyben élünk, illetve amelyre emlékezünk: a kötet egy kisváros, Balassagyarmat mintázatát tárja elénk, amely nem kizá­ rólag térbeli konfigurációként jelenik meg, hanem összetett hálózatként, amelyben kultúrtörténeti szegmensek (helyek, tárgyak, személyek), hétköz­ napi tradíciók (a kisvárosi életforma kódjai), ellentétes értékrendek (jelen és múlt, gyermekkor és felnőttkor széttar­ tó értékei) szövődnek össze. A város Szabó Andreánál korszakok találkozási pontja, a személyes és a közösségi em­ lékezet része, az elvesztett idő iránti nosztalgia létesülésének apropója. Erre utal a köteteim is, amely Remenyik Zsigmond Ősök és utódok című regényé­ ből származik: „Az idő ügy hömpölyög el felettünk, akár egy nagy, lusta folyó, lassú kavargással - vastag rétegekben ülepedő iszapot rakva le az emberi lélek szakadozott partjaira: az emléke­ zést." A fülszöveg szerzője, Bedecs László is utal rá, hogy az emlékezésben a mindenki számára létező mai város mögött feltűnik egy „másik" város: az olvasás során a két Balassagyarmat egymásra vetülése (átfedése és elmoz­ dulása) rajzolódik ki, Szabó Andrea rendkívül plasztikus, élvezetes nyelvén. 84 A város történetisége Szabó Andrea szövegeiben nem el­ vont tartalmakat, filozofikus gondolatmeneteket jelent: szá­ mára minden esetben az egyéni élethelyzetek, köznapi sorsok teremtik meg a múlt és jelen ütköztetésének lehetősé­ gét, az értékek devalvációját. A Rendjét vesztett világ például azt a tapasztalatot jelzi, hogy a globa­ lizáció, a kvantitáselv, a negatív érte­ lemben vett kapitalizmus nem választ­ ható le a mai kisvárosi miliőről. A Vér­ beli kereskedők a társadalmi struktúra átrendeződéséről közvetve, a személyes tapasztalat, emlék felidézésével szól: „Kényszerűségből viszonylag gyakran betérek szülővárosom egyik üzletébe, ahonnan legszívesebben az első pilla­ natban kifordulnék. [...] Bezzeg gyer­ mekkorom kedvenc boltjának kereske­ dője! Amikor 10-12 éves koromban kér­ tem tőle, mondjuk, 20 dkg parizert, a kedves idős úr - füle mögött ceruzával a kiszolgáláskor nyílt mosollyal így szólt: »Köszönöm.« Megtisztelve éreztem ma­ gam, hogy nekem, a gyermeknek köszö­ netet mondanak a 20 deka parizerért. Kérdeztem is otthon, vajon miért köszö­ ni meg a vásárlást? Mert vérbeli keres­ kedő - hangzott a válasz." Az ötvenes évekbeli kisvárosi kereskedő öntudata, vásárlóbarát mentalitása, üzleti érzéke karakteresen különbözik attól a fo­ gyasztói kultúrától, amely a 21. századi Balassagyarmatot jellemzi, és amely együtt jár a szakmaiság fogalmának �jelentésvesztésével, a szakemberek tár­ sadalmi pozíciójának megrendülésével. Hasonló módon a minőség és a tár­ sadalmi rend kérdését érinti, és a ko­ rábbi értékek elvesztése iránti aggoda­ lomnak ad hangot A tanító rendek titka, és a Megcsúfolása »ifjúi hiteknek« című esszé is, ahol azonban a globális válto­ zások a kultúra szerepváltásával is öszszefonódnak: az esszék állásfoglalása szerint a technicizálódás, a multimediális információhordozók jelenléte mintegy felváltja a klasszikus kultúrtechnikákat. Példázatként is érthető a Teljes a káosz: a szerző itt gyermekkori karácsonyára emlékszik, amikor szüleit egy töltőtollal lepte meg. A toll összetett szimbólum: egyrészt jelöli a család összetartását, az ünnep jelentése manifesztálódik benne („boldogságot, békét sugároznak e tárgyak, akárcsak az asztal körüli be­ szélgetések"); másrészt a kultúra, a művelődés, a kifinomult kézi írás és az értelmiségi család életformájának a jelképe („ez az általuk legtöbbet hasz­ nált tárgy"). A töltőtoll eltűnése Szabó Andrea esszéjében a humanitás elvesz­ tésével párhuzamos: „Kíváncsi lennék, hogy ma, a DVD-k és MP3-as lejátszók korában megmarad-e még a családok­ ban az emberi szó [...]?" A tárgyak (olvasmányok, filmek, fotók, használati tárgyak) mint a múlt bizonyítékai szá­ mos esszében feltűnnek: a Kislány fehér kutyával például egy régi fénykép leírá­ sa, amelynek az eredete (illetve hogy kiket ábrázol) már nem egészen világos, az esszéíró is bizonytalan - a szöveg azért nagyon izgalmas, mert képes felmutatni az emlékezés narratív, önké­ nyes jellegét, illetve rámutat arra a tényre, hogy önazonosságunk a múlt tárgyi bizonyítékai által konstruálódik. Ahogy a töltőtoll és a fotók a szemé­ lyes múlt felidézésének eszközei, úgy a helyek, intézmények a kulturális, kö­ zösségi emlékezet szegmensei, és a kisváros „hőseinek" emlékét őrzik: a kötetben a város kulturális tradícióit, identitását meghatározó személyiségek (Komjáthy Jenő, Szabó Lőrinc, Mikszáth Kálmán, Madách Imre illetve Jobbágy Károly, Szabó Károly, Markó Iván stb.) mellett megjelennek azok a névtelenek, akik az egykori város szellemiségéhez járultak hozzá. A helyek és személyek között rejtett kapcsolódások vannak, amiket a szerző nagyon finoman érzé­ keltet (anélkül, hogy a történelmi­ társadalomtudományos és kulturális ismeretek, amelyeknek a szerző birto­ kában van, terhelőek lennének). Iskolarendszer és történelem/politika össze­ függését jelzi, hogy a város közel más­ fél évszázados gimnáziumának történe­ te összefonódik a holokauszttal (taná­ rok, diákok áldozattá váltak, hasonlóan az egykori zsidó értelmiségi és keres­ kedői réteghez), a zsidó temető történe­ tével. Szabó Andrea könyvében az imp­ licit módon megjelenő történelmi ese­ mények közül talán épp a fasizmus az, amely a város múltja-jelene szempont­ jából a legmeghatározóbbnak tűnik: az ötvenes években még fellelhető értékek (legyen szó a szakmaiság, a kultúra, a műveltség vagy a tradíció aspektusáról) a 20-21. század fordulójára tűntek el egészen. Ebből adódik a kétség és a nosztalgia („Megmarad-e, megmaradhat-e egy város szelleme?"), az esszék funkciója pedig az identitásképzés: az emlékek részletező lejegyzése bizonyí­ ték arra, hogy vannak gyökerek. És van jövője a kisvárosnak is, hiszen Szabó Andreánál - és emiatt lesz érvényes, egyedi, a Balassagyarmatról szóló írá­ sok között is hiánypótló ez a kötet életre kel a másik, a szerethető, a „nem ismert, elfelejtett, elsüllyedt város". (Napkút, Budapest, 2008) 85 �V INCZE D á n iel V ám béry - kom plex' Hazai György: V ám béry in sp irációk A történelem számtalan példát szolgáltat arra nézve, hogy egy nem megfelelően megfo­ galmazott kritika hogyan ké­ pes befolyásolni egyes tudo­ mányos tézisek vagy művészi értékek sorsát, hogyan szorít­ hat méltánytalanul háttérbe olyan alkotásokat, amelyek ér­ vényesülését megtiltani nem, csupán késleltetni lehet. Ilyen bírálat volt az is, amelyet Budenz József írt 1861-ben a Tarih-i Ungurusról (a Magya­ rok története címen fordítható 16. száza­ di török krónikáról). Ezt a művet a híres keletkutató és utazó, Vámbéry Ármin juttatta a Magyar Tudományos Aka­ démia birtokába, Budenz pedig a mű tartalmi hibáit és vélelmezett csekély történelmi értékét rótta fel, egyes pozitív tulajdonságainak megemlítése mellett. Budenz állításai nem voltak alaptalanok, ugyanakkor pontosnak sem voltak mondhatóak, mégis, az elemzés hosszú időre megpecsételte a mű sorsát a histo­ rizmus és a pozitivizmus légköre által uralt Magyarországon (ahol a történelem megismerhetősége, a források és kritiká­ juk egyeduralma volt jellemző). A fenn­ álló helyzetet csak tovább nehezítette a 20. századi történetírás meghatározó alakjának, Szekfű Gyulának a török kút­ fők hitelességét általánosságban bíráló véleménye - a kettős hatás eredménye­ ként ez a becses forrás sokáig lappan­ gott az akadémia raktárának mélyén. De hát mi is az a Tarih-i Ungurus? A válasz legalább olyan összetett, mint 86 maga a mű. A kézirat szerzője egy magát töröknek valló személy, aki egy bécsi zsidó kereskedőcsalád tagja, portai diplomataként, tolmácsként nagy karriert futott be. Segítő­ társa kiléte meglehetősen rejté­ lyes. A mű forrásait és for­ máját tekintve a korabeli ma­ gyar és világkrónikák, to­ vábbá máig ismeretlen szövegek kompilációjaként jött létre, azok átszőtt, átírt és kiegészített változatának tekinthető. Másrészt egy sajátos stílusú, török kön­ tösbe bújtatott alkotás, amely verses­ prózai formája miatt a klasszikus keleti hőseposszal, a desztánnal mutat szoros rokonságot. Rendeltetését tekintve alko­ tója szándéka minden bizonnyal az volt, hogy igazolja Nagy Szulejmán világhódító terveit, és az uralkodó szá­ mára kedves könyvet hozzon létre, maga pedig ily módon előrébb léphes­ sen a hivatali ranglétrán. A szerző ezt a célját nem érhette el, de talán méltó jóvátétel számára, hogy a művét kelet­ kezése után több mint 450 évvel azok is olvassák, akikről szól. És bár Budenz szerint a kézirat nem más, mint a kora­ beli magyar krónikák átírt, sok helyütt hibás változata, mégis, csak részben érthetünk egyet az állítással. A Magya­ rok Krónikája számunkra történelmi szempontból kiemelkedően fontos, hiszen számos olyan apró részletet tartalmaz, amit nem írhatunk a szerző fantáziájának számlájára: ezek akár arra is utalnak, hogy léteztek máig ismeretlen �források, amelyeket a szerző szintén felhasznált művéhez. Több mint egy évszázadnak kellett eltelnie ahhoz, hogy a kimagasló értékű kézirat nyomtatásban is napvilágot lás­ son. Erre először 1982-ben, Blaskovics József munkájának köszönhetően került sor, aki azonban - ahogy ezt maga is kijelentette - csak a közönségnek szere­ tett volna kedveskedni művével, a kró­ nika kritikai kiadását az utókorra, illet­ ve a feladatot már akkor magára vállaló Hazai Györgyre hagyta. Az ő tevékeny­ sége révén vehették kézbe az olvasók első alkalommal 1996-ban, majd - a kiadó érvei szerint - a nagy érdeklődésre való tekintettel 2009-ben újra magyar nyelven a mű immár kritikai(bb) válto­ zatát, amely a történelem, a keleti kul­ túra és költészet iránt érdeklődők szá­ mára egyaránt különleges értékkel bír­ hat. Maga a kiadvány hármas tagolású: a krónika eredetét, tartalmát vizsgáló előtanulmány, a Tarih-i Ungurus fordí­ tása és jegyzetei, továbbá egy Vámbéryéletrajz kap benne helyet. Három mű, három különböző olvasási élmény is egyben. Míg a bevezető értekezés iz­ galmas elemzései és oknyomozása a kézirat létrejöttét, szerzőségét és célját illetően számos új ismerettel szolgálhat az ezen a területen kevésbé járatos ol­ vasó számára, addig a krónika keleti elemei és fogalmazásmódja, történelmi tárgyú mondanivalója egyszerre nyújt az irodalmi és a történelmi különleges­ ségek iránt érdeklődők számára ritka csemegét. Mint tudjuk, minden jelentő­ sebb műalkotás magában hordozza alkotója egyéniségét és stílusjegyeit, ennek következtében a két fordítás - Blaskovicsé és Hazaié - jelentősen eltér egymástól. „Si duo faciunt idem, non est idem", vagyis ha ketten teszik ugyanazt, az már nem ugyanaz - tartja a mondás. Hazai fordítása eredetinek mondható, jelentősen eltér a Blaskovicsféle átültetéstől, a különbség mind tar­ talmi, mind pedig módszertani szem­ pontból érzékelhető, az elemző, magya­ rázó részek, a jegyzetelés szintjén is. Hazai György munkájának elisme­ réssel kell adóznunk, a kötet kompozí­ ciójával és külalakjával kapcsolatban azonban bizonyos észrevételeket kell tennünk. A szakmai szempontok figye­ lembe vételével közölt fordítás és annak kísérőtanulmánya véleményem szerint több mint elegendő értékkel bír ahhoz, hogy önálló műként, saját címével le­ hessen azt kiadásra bocsátani, hasonló­ an az 1996-ban megjelent első kiad­ ványhoz. A kötet végén lévő Vámbéryéletrajz önmagában véve is izgalmas olvasmány, ennek ellenére rövid össze­ foglalója csupán az utóbbi években javarészt éppen a kiadónál megjelent - a keleti utazót és tudóst bemutató mun­ káknak. A könyv külseje, fedőlapja sem árulja el a tájékozatlan szemlélő számá­ ra értékes tartalmát, csupán Vámbéry Ármin neve, illetve a gerincen helyet kapó Vámbéry inspirációk felirat hívhatja fel a téma iránt érdeklődők figyelmét. Úgy gondolom, rendkívül fontos, hogy ne csupán a kereskedések, hanem az olvasók polcaira is eljuthasson ez a munka, amely méltó arra, hogy ha több évszázados késéssel is, de elnyerhesse a neki járó figyelmet. (Lilium Aurum, Dunaszerdahely, 2009) 87 �B a rá th i O ttó Kép, identitás, érték Könyvek, sorozatok Nógrádból Esztétikus füzetek láttak napvi­ lágot a Nógrád Megyei Önkor­ mányzat kiadásában az elmúlt év őszén, amelyek a nógrádi identitás erősítése jegyében mutatják be - Nógrád törté­ nelmi eseményeit, tárgyi emlé­ keit és értékeit, jeles személyi­ ségeit - mindazt, ami a tan­ könyvekből kimaradt vagy kisebb hangsúlyt kapott. A Nógrád: A varázslatos világ könyvsorozat első darabja a Nógrád megye történeti jelképei című kötet, amely két elkü­ lönülő tanulmányt tartalmaz, ahogy a címlapon szereplő két ábra is jelzi. Első részében dr. Á. Varga László levéltáros a nógrádi pecsétekről és címe­ rekről értekezik. Kialakulásuk országos előzményeit és megyei történetüket rajzolja meg a leggyakoribb jelképek varián­ sainak elemzésével, majd az elemzett címereket ábrákon is bemutat­ ja a szerző, és lelőhelyeiket is taxatíve felsorolja. A második részben dr. Szvircsek Ferenc ny. címzetes múzeumigazgató Nógrád megye zászlója címmel a vármegye zászlójának történetét tárja elénk: „A megyei Levéltárban 1976-ban őriztek egy zászlót, amely kivitelénél fogva is megérdemli a figyelmet", en­ nek részletező bemutatását tartalmazza a kötet. Sajnálatos, hogy nem szól a szerző arról, van-e ma „felszentelt", hiteles zászlója Nógrád megyének, és 88 amennyiben van, hogyan néz ki, melyek a főbb ismérvei, látható, sajátos jegyei. A sorozat második füzete Reiter László „Nógrád a közügyért Források az egykori vármegyeháza történetéből című írá­ sát tartalmazza. A szerző Balassagyarmat és Szécsény városának és térségének múlt­ ját kutató szakemberként - az egykori balassagyarmati vármegyeháza történetével ismer­ tet meg. Gazdag forrásanyagra építő munkájában nem feled­ kezik meg a megyegyűlések előző helyszíneinek (Fülek, Szé­ csény, Hollókő, Szügy) meg­ említéséről, és az 1763-tól a megyei disputákat jó tíz éven át rendszeresen befogadó szügyi épület bemutatásáról sem. Mint írja, az épület alkalmatlanná válása után, 1790-től költöztetik a levéltári és élő iratanyagot, valamint magát az igazságszolgáltatás apparátusát is Balassagyarmatra, több kisebb épületbe. Az űj megyeháza épí­ tése 1834 elején indult meg, a hivatalos megnyitási ceremóniára 1835 októberé­ ben került sor. Reiter László a közel két évig tartó építkezés körülményeit, ese­ ményeit is felidézi. Végül a balassagyar­ mati Nagy Iván történész nyomán meg­ világítja Nógrád egykori megyeházának építészeti jellemzőit, tárgyi emlékeit. A sorozat harmadik darabjában Szirácsik Éva az 1705-ös szécsényi országgyülés �című dolgozatában az 1703-1711 közöt­ ti Rákóczi-szabadságharc egyik sors­ fordító eseményéről, az 1705. év őszén Szécsényben megtartott országgyűlés történéseiről tárja elénk a kutatási eredményeket. Teszi ezt - a Szécsény felé című bevezetője, majd a helyszín, az úgynevezett Borjúpást bemutatása után - az országgyűlés napirendjének tár­ gyalásával. A szerző ezzel áttekinthető­ en tagolja kötetét, de a tágabb történel­ mi kontextusban is segíti az eligazo­ dást. Jelzi ugyanis: többek között itt kellett dönteni arról, hogy a szabadságharcot folytatják, vagy békekötésre kerül sor, és I. Józsefet királyként elis­ merik, illetve megoldást kellett találni az ország számos súlyos belső problé­ májára is. Bár itt nem mondták ki a Habsburgok trónfosztását, de megte­ remtették az önálló magyar állam reformokkal is harcoló - egységét. Vé­ gül emlékeztet az országgyűlés 300. évfordulójára, a Szécsényben, 2005 szeptemberében tartott emlékülésre. A 4. füzetben Tari Lujza Rajeczky Benjámin című emlékezése olvasható, amelynek alapját képező előadására Pásztón, 2008. november 11-én, a zene­ tudós születésének 107. évfordulója al­ kalmából rendezett emléknapon került sor. A szerző, a pásztói születésű népze­ nekutató az előszó utáni első fejezetben Rajeczky Benjámin (1901-1989) biográ­ fiáját - a hosszú és változatos életút fontosabb állomásai dátumszerű megje­ lölésével - ismerteti. Ezt követően a zenetudós családi hátterét, gyermek- és tanulóéveit, az egri cisztercita gimnázi­ umi és innsbrucki egyetemi tanulmánya­ it idézi fel, betekintést nyújt tanári pályá­ jának egyes szakaszaiba. A legnagyobb hangsúlyt Rajeczky zenetanári, népzene­ tudósi és -kutatói munkásságára fekteti. Végül a palócvidéken végzett tevékeny­ ségéről szól és méltatja azt. Utal arra is, hogy Pásztó városa példamutatóan ápol­ ja a jeles polihisztor-mentor emlékét. A sorozat 5. tagjaként megjelenő öszszeállításában Szabó János - salgótarjáni sportszakíró - Nógrádi olimpikonok című, az olimpiai játékokon különböző minő­ ségben - sportvezető, edző, versenyző stb. - résztvevő nógrádiaknak, vagy Nógrádhoz valamilyen módon kötődő sze­ mélyiségeknek állít emléket. A tanul­ mányt három egységre bontva teszi átte­ kinthetővé. Első „dicsőségtábláján" a Nógrád megyei egyesületek 14 olimpi­ konját helyezi el. Őket az életrajz­ ismertető részben Deák Gáborral, az ÁISH és a MOB egykori elnökével „ve­ zetteti fel". A második szakaszban a Nógrád megyei születésű, de nem nóg­ rádi egyesülethez tartozó olimpikono­ kat veszi számba. Végül azokat a szemé­ lyiségeket mutatja be, akik életük során, munkásságukban kötődtek, kapcsolód­ tak Nógrád megyéhez és az olimpiai mozgalomhoz. A sorozat 6. füzetében Bódi Györgyné dr. Pillanatképek a losonci Kaszinó és Vigadó életéből című dolgozata szerepel, amelynek jelentősége abban áll, hogy nemcsak magát a címbeli patinás épüle­ tet mutatja be, hanem a „Felvidék Deb­ recenének", Losoncnak a történelmén is végigvezeti olvasóját. Megtudjuk: Losonc városa a 19. századi vérzivataros évtize­ dek után, az 1850-es évek elejétől éledt újjá főnix módjára. A Kaszinó és Vigadó működése az 1885. évi felújítás után élénkült meg igazán. Ekkor például már gőzfürdői szolgáltatást is kialakítot­ tak az épületen belül, és elismertségét bizonyítja, hogy szerepelt a német nyel­ vű idegenforgalmi kiadványokban is, ekképp: „Aki ma Losoncra látogat, gyö­ nyörködhet a felújított Kaszinó és váro­ si Vigadó szálló műemlék épületegyüt­ tesében [...] új funkciója az egykoriakat idézi, vendéglő, cukrászda, boltocskák, 89 �csodálatos konferencia terem és magas színvonalú szálloda fogadja a látogatókat." A Nógrádi kincsestár című, fotókat tar­ talmazó kiadvány - az előbbi sorozaton kívül, de ugyancsak a nógrádi identitás erősítésének jegyében - a „Nógrád a varázslatos világ!" szlogennel az első oldalán látott napvilágot M. Szabó Gyu­ la szerkesztésében. A bevezetőt jegyző Becsó Zsolt, a Nógrád Megyei Közgyű­ lés elnöke közvetlen hangnemben szól az album olvasóihoz, ezzel is jelezve a kötetet létrehívó nemes szándékol: „Kitárva áll az ezer éves Nógrád megye kincsestárának képzeletbeli ajtaja. Ké­ rem, lépje át a küszöbét, hogy saját szemével győződhessen meg arról, hogy a fotográfusok valós, csodás érté­ keket örökíttek meg." A pompás, 136 oldal terjedelmű, nagyalakú, színes kötetben egy-egy egész oldalon kaptak helyet a megye önkormányzattal bíró települései, melyhez rövid - magyar és angol nyelvű - történeti leírás kapcso­ lódik. Az albumot címerrajz, természeti, táji és épített környezetet bemutató fotók színesítik. Egyetérthetünk Becsó Zsolttal, aki bevezetője végén ekképp fogalmaz: „Ha figyelmesen végiglapoz­ zák a fotóalbumot, bizonyára azonnal megértik, miért mondják: »Nógrád a varázslatos világ!«" A füzetsorozatot és a Nógrádi kincses­ tár című albumot ezúton is ajánljuk mindazoknak, akik tájhazánk, Nógrád megye értékeire, szépségeire fogéko­ nyak, és a kiadványok forgatása során feltöltődni, épülni kívánnak. (Új Műhely, Salgótarján, 2008, 2009) Bozó A n d r e a Értő Fülek Magyar Zoltá n - Varga Norbert: A m ikor m ég sz ű k vót a világ. M o nd ák és h ied elm ek F ülek vidékén „Magyar Zoltán és Varga Nor­ bert munkája a palócföldi szövegfolklór első, egy adott tájegység teljes vonatkozó mű­ faji hagyományát bemutató mondakötete, mely a palóc régió egy eddig jóformán isme­ retlen belső tájegységének, Fü­ lek vidékének néprajzi vizsgá­ latát tűzte ki céljául." A könyv hátoldaláról származó bevezető idézet után engedtessék meg nekem, hogy egy olyan írást közöljek, amelynek nem 90 elsősorban a szakmai értékelés a fő feladata. Azon kívül, hogy szeretném felhívni az olvasó (helybéli azaz palócföldi, palóc és nem palóc, határon inneni és túli földijeim, csakúgy mint bárki más érdeklődő) figyelmét a kötet jelentőségére, néhány személyes gondolatot és él­ ményt is megosztanék vele, amelyekre a könyv olvasása indított. Először is le kell szögezni: a gyűjtés abban az időben történt (nagyrészt az �utóbbi évtizedben), amikorra a néprajz által gyűjthető folklóranyag általános érvényűén javarészt sírba szállt az idő­ sebb nemzedékekkel, és rohamos gyor­ sasággal szinte teljesen kikopott a köz­ gondolkozásból és világszemléletből. Ehhez képest az először 2007-ben nap­ világot látott kötet 775 szövegfolklór alkotást publikál, amely még mindig csak töredéke a felgyűjtött anyagnak, és mindez a televízió, számítógép és a hagyományos közösségek széthullása idején. Igaz, a gyűjtők többnyire inkább csak az idősebb (helyenként középkorú) nemzedék tagjainak elbeszéléseire tá­ maszkodhattak, amint ez a könyv végi adatközlők mutatójából kiderül. Érde­ mes tehát fellapozni a könyv végi jegy­ zeteket és mutatókat is az adatközlőkről és a gyűjtés helyeiről. A jegyzetekből megtudhatjuk, melyik történetnek ki az elbeszélője és ki gyűjtötte, az adatköz­ lők mutatójából kikereshetjük születési évüket és a gyűjtés évét. Ez nemcsak annak felméréséhez érdekes, hogy me­ lyik generáció milyen mélységig tudja felidézni a mondahagyományt, hanem a nyelvi kifejezésmód miatt is, mivel a szövegek jórészt fonetikusan vannak legépelve, és sokszor hordoznak már kihalófélben levő nyelvi archaizmusokat, amelyeket megfigyeléseim szerint már csak elszórtan használnak, a fiatalabbja pedig egyáltalán nem, vagy leg­ feljebb csak tréfálkozás céljából. A be­ vezető utolsó fejezetében a mondák őrzőiről kicsit bővebben is szó esik. Egynémelyükről egyebet is megtudha­ tunk, és a szerzők maguk is vallják ahogy az a hosszabb ideig tartó rend­ szeres látogatások során a kutató nép­ rajzos és adatközlője között lenni szo­ kott - személyes emberi kapcsolatok alakultak és mélyültek el. A tudomány emberét ilyenkor lelke mélyéig meghat­ ja az a tudás és lelkület, amellyel a régi, elmúlt paraszti és pásztorvilág utolsó képviselőinél találkozik. A könyv végi fotóillusztráció némi ízelítőt nyújt ezek­ ből a találkozásokból. Meglepő a narratívák sokrétűsége. A szerzők nyolc nagy csoportba osztá­ lyozták őket, amelyek közt persze időnként átfedések is vannak. Eszerint olvashatunk itt eredetmagyarázó, történe­ ti, helyi, bűn- és bűnhődés típusú mondá­ kat, betyármondákat, kincsmondákat, hiedelemmondákat és legendákat. Nemcsak szöveggyűjteményről van azonban szó. Magát a szöveggyűjtemény részt ugyanis egy értékes, színvonalas szerzői bevezető és kommentár előzi meg, amely sok hasznos információval szolgál (nemcsak a szakmabelieknek), ugyanakkor behelyezi a gyűjtést egy szélesebb szakirodalmi kontextusba. A Fülek vidéki palócokról szóló bevezető fejezet bemutatja a szélesebb palóc terület szerves részét képező Fülek-vidékének táji, történeti, néprajzi vonatkozásait, és az azt vizsgáló kutatók vonatkozó mun­ kásságát a 19. századtól napjainkig. A további fejezet viszonylag részletesen kommentálja a szöveggyűjtemény egyes fejezeteinek tartalmát, ill. némely szöve­ gekhez, a bennük szereplő motívumok­ hoz fűz magyarázatot, és sokszor igen érdekes információkat tartalmaz egy-egy történet vagy motívum eredetéről, a gyűjtés körülményeiről. A szöveg a témát érintő szakirodalomban való ala­ pos jártasságról tanúskodik. A történeti vonatkozásoknak is nagy figyelmet szentel, mivel a gyűjtött szövegek jó része történelmi eseményekhez, szemé­ lyekhez kapcsolódik. Gyakran bebizo­ nyosodik, hogy a népi emlékezet igen régi időkbe, a középkorig is visszanyú­ lik, lásd a Szent Lászlóról szóló legendá­ kat, vagy a tatárjárás idején Fülek várát birtokló legendás Fulkó lovag alakja köré szövődő mondahagyományt. 91 �A helyi mondák azok, amelyek hűen illusztrálják a helybéli ember (sokszor mitikus) viszonyát szűkcbb hazájához, a tájhoz, melyhez ezer szállal hozzákötöt­ te az élet. A történetek többsége (temp­ lomok csodás építése, haranghoz fűző­ dő csodák, alagutak, sárkányok jelenléte stb.) még a mitikus időkbe nyúlik viszsza, amikor még a tudást nem a felülről irányított oktatási rendszer intézménye­ iből merítették. A kötet címe: Amikor még szűk vót a világ - ahogy ezt az egyik adatközlő megfogalmazta - elgondol­ kodtató. Bár térben ma jóval nagyobb távolságokat át tudunk hidalni, de... Környezetünket, életünket nem szűkí­ tettük-e be azzal, hogy mindent lecsu­ paszítottunk, elszemélytelenítettünk, ra­ cionalizáltunk? És mi az, amit a mai ember tud a környezetéről? Személyes élmények ma már alig kötnek bennün­ ket hozzá. Jobb esetben talán kiolvastuk a honismereti könyvből egy-egy hely kőzettanát, a rajta élő növény- és állatvi­ lág összetételét, vagy egy templom datálását, a korszak stílusjegyeit, és azt hihetjük, mindent tudunk. Rosszabb esetben felcseréltük valós környezetün­ ket egy virtuális világra, és így egyre inkább elszakadunk tőle. Valóban tágabb lelt azóta a világ? Kiemelném még a hiedelemmondák­ ról szóló fejezetet, amely mind a szö­ veggyűjteményben, mind pedig a beve­ zető kommentárban a legterjedelmesebb részt foglalja el. Ez azt bizonyítja, hogy a mágikus gondolkozásról és a mitikus lényekről szóló hiedelmek igen gazda­ gok voltak a vidéken. Különös történe­ teket olvashatunk itt nemcsak a boszor­ kányról, hanem a táltost helyettesítő garabonciásról (barboncás) és tudós emberről is, kísértetekről, lidércről, tüzes emberről, sárkányról stb. A legen­ dákról szóló részben pedig a Krisztusról és Szent Péterről szóló legendamesék 92 mellett a környékbeli vallásos ájtatosságok csodával megjelölt helyszíneiről tudhatunk meg többet. A kötet nemcsak szakmai szempont­ ból hiánypótló. Nekünk, itt élőknek különös jelentőséget hordoz, akár fel­ ismerjük, akár nem. Bizonyára sokunk­ ban olt csengenek még gyermekkorunk történetei, amelyekre annak idején fel­ kaptuk a fejünket, amikor nagyszüleink, szüleink vagy más felnőttek meg­ pendítettek egy-egy régi történetet. Sokszor már csak töredékekben jutott el hozzánk: egy-egy kifejezés, név ismerő­ sen hangzik, mint mondjuk a „morkoláb", a „kókó", vagy a „tüzes ember", vagy Nagyszemű Paja, a vidék betyárjának neve. A könyvet olvasva felderengenek ezek az emlékmorzsák, és sokszor teljes történetté állnak össze, mivel a szöve­ gek többsége kontextusukba behelyez­ ve szerepelteti őket. Akaratlanul is felmerül az emberben a kérdés: hogyan hangzanának ezek a történetek, ha száz, vagy akár ötven évvel ezelőtt gyűjtötték volna fel őket? Meny­ nyire lett volna szerteágazóbb, gazda­ gabb, vagy akár egységesebb? Hogyan befolyásolja a kor a szövegfolklór értel­ mezését az adatközlők részéről, azaz mit jelentenek nekik ezek a történetek? Me­ sebeszédet, lehetséges igazságot, amely­ hez azonban személyes tapasztalás nem fűződik, vagy megélt valóságot - a kom­ mentárokból sokszor előviláglik, hogyan viszonyul a történet tartalmához maga a mesélő. Mit jelent benne élni egy mű­ veltségben, amelynek szerves részét ké­ pezik az itt olvasott történetek, és meny­ nyire tekintünk minderre másképp mi, akik azóta gyökeresen átformálódott, „felvilágosodott" életmódot élünk, vagy vagyunk kénytelenek élni egy nagymér­ tékben átstrukturálódott társadalomban? És milyen lépcsőfokok vezettek idáig, és milyenek kell hogy következzenek? �Végezetül fontosnak tartom kihang­ súlyozni, amit a szerzők is megemlíte­ nek a bevezetőben: az itt kötetbe sze­ dett szövegfolklór alkotásokat ugyan a mai Szlovákia területén gyűjtötték fel, de mivel határmenti területről van szó, hiba lenne ezt a gyűjtést a közel eső magyarországi részektől elszigetelten, kizárólag a felvidéki palócságra vonat­ koztatni. A történelem ismeretében jól tudjuk, hogy a tárgyalt területhez törté­ neti-földrajzi szempontból a Salgótarján környéki falvak is hozzátartoznának, ha a mesterségesen meghúzott államhatár nem szólt volna közbe. Sajnos a gyűj­ tőmunkák nagy része a határ meghúzá­ sa után zajlott, így szinte alig fordul elő olyan gyűjtés, amely az egykor szervesen összetartozó részeket együttesen vizs­ gálná (itt hadd említsem meg a könyv­ ben is szereplő Nagy Zoltán nevét, aki évtizedeken keresztül áldozatos mun­ kával gyűjtött népdalt és szövegfolk­ lórt, és amennyire akkoriban a körül­ mények engedték, nem állította meg az államhatár sem. Amint arra a szövegek is rámutatnak, a felvidéki rész monda­ hagyományában éppúgy benne vannak a magyar történelem alakjai, él Csanyi Feri, a ceredi gyógyító alakja, vagy Vidróckié, vagy a mátraverebély-szentkúti búcsújáró hely és egyéb, a mai Magyarországon található helyszínek. Az idő­ sebb generáció még megélte a 1938-as visszacsatolást követő időszakot, amikor is a két terület egymással újra össze tudott forrni, így tehát ha összevetnénk a határhoz közeli magyarországi részen felgyújtott azon mondahagyományt, amely a határt megelőző időkben kelet­ kezett (ha lenne ilyen nagyszabású és alapos gyűjtés), nyilván kevés különbsé­ get észlelnénk. Ennélfogva tehát ez a könyv nemcsak a felvidéki rész szellemi örökségét őrzi, hanem tulajdonképpen az egész történeti Nógrád megye palócságáét is, ahogy az egyetemes magyar népi szellemi kultúrának is szerves része. A szerzők közül Varga Norbert Füle­ ken él, szociológiát végzett, néprajzi gyűjtőmunkával több évtizede foglako­ zik, feleségével együtt már 14 éve veze­ tik Füleken a Rakonca néptáncegyüttest. Magyar Zoltánnal együtt társszerzője volt a 2006-ban megjelent „Három szem klokocska. Egy gömöri pásztor hiedelemvi­ lága és történetei" című kötetnek. Magyar Zoltán, a szerzőpáros másik tagja nép­ rajzkutató, az MTA Néprajzi Kutatóin­ tézetének főmunkatársa. Már több gyűj­ teménykötete is megjelent, ahol a felvi­ déki szövegfolklór hagyományt fűzte csokorba, pl.: Torna megyei népmondák (2001), A mindentudó fű. Zoborvidéki mondák és hiedelmek (2002), Bucsek József mesél. Kiskovácsvágási mesék és mondák (2004), Népmondák Medvesalján (2006). A gyűjtő- és szerzőpáros második közös kötete, Amikor még szűk vót a világ. Mondák és hiedelmek Fülek vidékén, 2007ben látott először napvilágot, tekintettel azonban a nagy érdeklődésre, tavaly megjelent a második kiadása is. (Lilium Aurum, Dunaszerdahely, 2007) 93 �N a g y P ál „ ...h írn é v nélkül m a ra d n a k ..." (Platón, Lakhész) Bandi öcsém emlékének. A platói dialógusnak egyik-másik szereplőjének szinte csak a neve maradt fenn: Euthüphrón, Lüszisz, Menón. A létező: a telt, a szilárd; a név az űr. Hír? Név? Hír­ név? „Hír nélkül maradnak." Pedig Szókratész beszél hozzájuk. Belső árnyak? A neves költő nem marad hír nélkül. (Hírnév nélkül.) Nevezetes lesz. Bátor. Gyerekkoromban sokat fociztunk a Báthori-szobornál. Báthori persze nem focizott velünk, ő híres ember volt. A híres ember nem focizik. A neves költő költ. Sokat vagy keveset. Az a híres költő, aki neves. Anonymus névtelenül ül szobortalapzatán. Szókratész (jó) daimónja. Szókratész daimónja a tüsszentés volt. Volt, aki vele­ született. (Démonával.) Az én démonom virágsuhogás volt. Virág. Mária. Fehér liliom. Ma a tűzlilioni a kedvenc virágom. Felesleges. Felesleges azon őrlődni, hogy ki a neves, ki a névtelen. Zokszó nélkül viselem, hogy nem ér a nevem. Vagyok, aki vagyok. Am I that I am? - mint öreg barátom, Brion Gysin mondaná. Veled. Veled mindig úgy éreztem, hogy fiatal vagyok. S akkor mindegy, hogy az ember neves vagy névtelen. Ma már: nem ér a nevem. Nem játszom. Nem koc­ káz(t a t )ok. (Mégis nehezen viselem. Ez az igazság.) Hetvenkét éves névtelen. Nevesincs. Nefelejts. „Hírnév nélkül maradnak" a temetetlen holtak. Hírnév nélkül ma­ radnak mindazok, akikre nem mosolyog a szerencse. Akik nem keresik Fortuna ke­ gyét. Nem kegyencek. Állvány nélküli festő. Szerződés nélküli futballista. Szókratész, akinek nincs daimónja. Desdemon(d)a. A felfedezetleneknek beesteledett. A karthau­ zi névtelen. A névnek is árnyéka van. (A hírnévnek.) Íriszből koszorú. Bodzavirág. (Édes is, mérges is.) Hír és név nélkül maradunk. Maradona, a szerződés nélküli futballista. Ide-oda pattan a labda. Felerősítjük a táskarádiót. Lelőjük a békegalambot. Ennek már a fele se tréfa. Fele se. Trèfle: három levelű lóhere. Törődik vele a fene. Név a dialógusokból: Lakhész, az éhenkórász. Hallgatnak a névtelen bölcsek. „A római államokban a rabszolgákat jog szerint nem illeti meg név, mert nem léphet­ nek fel önálló személyiségként." (Cassirer) Névtelen az írás rabszolgája. Zsengellér neves futballista volt. Telepes rádió: név szerint fölsorolják a hírekben mindazokat, akik bármit is tettek a tettek mezején. „Mezei futballista" - mondták annak idején, persze nem Zsengellérről, nem Zsákról. (Rossz név egy kapusnak. Rossz ómen. Oláh Géza jobb nevű kapus volt, neves portás.) Most indul a következő világbajnokság. Bajvívó bajnokoknak jó daimónja van, jó lelke. Lelkesednek a jó szellemért. A szellemi javakért. A javasasszonyokért. Az aszszonyokért. (Az enyémnek most is érzem illatát. Szaga van, mint az ibolyának.) Ibo­ lyán túli sugarak. Petőfi mondta Teleki Sándornak: „druszám, igyunk egy sugárt!" 94 �Sugárterápia. A fényes szelek nemzedéke. Nemzedékek kisugárzása. Bánom is én! (Bánom.) „...hírnév nélkül maradnak..." Érem nélkül. Az aranylábú fiúk. A ganajtúró bogarak. Almagest. Gesztus. Gesztenye. Nyári piros almagest. Párta alatt, nyári piros párta alatt. A fa alatt. (Mennydörgéskor.) Almás. Pita. Alattomos be(le)csúszások. Petőfi mondta Teleki Sándornak. A fa alatt. „Nyári piros alma." Derekas helytállás. Bajnokok leszünk. A bajnoknak daimónja van. B a jn o k -d a im o n ja . Fair play-díjas javasasszony. A fa alatt. Érzem a szagát, „...hírnév nélkül marad­ n ak..." - szélről legeljetek! Báró Sobri Jósika. Erdély. (Jelenleg nem kapható.) Nem kapható semmi jóra. Jósika. A hunok királya. Heléna a kertek alatt. Nyári piros alma. Kolorádóbogár. Szemet szemért. Szemérem testedért. Pecsovics. Vicsorít. Szagol. Alulról szagolja Ibolyát. (Rózsát.) Kockatészta. Tész­ tagyár. Zsák. Almagest. Szusza Ferenc is jó futballista volt. Házi szőttes. Házi túrós lepény. Telepesek. Rokkant telep. (Itt születtem.) Hadi­ rokkant telep. Teleprádió. „Zsengellér halott. Halottak az istenek." Zsong a pálya. Kezdődik a világbajnokság. Maradona a kezdő tizenegyben. Marad még két-három „helyzet". Maradona kapura lő. Az argentinok nagy esélyesek. Furcsa pasas ez a Jósika. Bakucz Jósika. Lőtéri eredmények: három halott. (Bakucz, Parancs, Siklós.) Sugárkezelés. Öcsém szénné égett arca. (Torokrákja volt.) Kórházlépcsők. Folyosók. Kerekes széken tolták. „Rosszabb, mint a mérges gáz / Megöl, mint a Gauloise." Vagy a Gitane. Fejére tették a sisakot. Mégis szénné égett az arca. Leég a pofámról a bőr, mondta. (Egyébként nem panaszkodott.) Mentőmel­ lény. (Ha anyánk ott lett volna.) Égett szag a mentőautóban. „Az ember az istenek tréfája és játéka" (Platón). Szirének hangja. A halál közelsége. (Hirtelen halt meg.) Urna. Urnája a dunavecsei temetőben. „A lélek úgy vívja meg az élet harcát, mint egy atléta: csak akkor kapja meg az őt megillető díjat, ha már véget ért a küzde­ lem." (Plutarkhosz, Szókratész daimónja). Nagy András. Élt hatvankét évet. 95 �Szerzőinkről A YH AN G ö KHAN (1986, Budapest): Költő. A N a g y CSILLA (1981, Balassagyarmat): Irodalom­ H aszn álati utasítás című antológia szerzője. történész, kritikus. Kutatási területe: késő mo­ dern magyar líra, kortárs magyar irodalom, kép és szöveg viszonya. Kötete: M agánterület (kritikák, tanulmányok, 2008). B a r á t h i O t t ó (1944, Hatvan): Í ró, újságíró, közgazdász doktor. Salgótarjánban él. 1967-től publikál. Hatvani József néven is ír. Legutóbbi kötetei: A K álvária kálváriája (2008); 5 0 év a Palócfö ld életéből (2008). BOZÓ ANDREA (1975, Losonc): Művészettörté­ nész, antropológus, a Losonci Múzeum m unka­ társa. Füleken él. Kötete: H étszer fén y esebben . A szkíta állatstílu s (2004). D u k a y N a g y Á d á m (1975, Salgótarján): Író, szerkesztő, Budapesten él. 1999 és 2004 között a P alócföld munkatársa. Legutóbbi kötete: H osszú eltáv (2002). HALMAI T a m á s (1975, Pécs): Í ró, költő, iroda­ lomkritikus. Legutóbbi kötetei: V ersnyelvtanok E lem ző esszék kortárs versekről (2008); K özelítések, távlatok (2008). H a n d ó PÉTER (1961, Salgótarján): Költő, író, antropológus. Sóshartyánban él. Legutóbbi kötete: A lvó konfliktusok m ezején (2008). K a p p a n y o s A n d r á s (1962, Budapest): Iroda­ lomtörténész, M T A Irodalomtudományi Intézet tudományos főmunkatársa, a Miskolci Egye­ tem Modern Irodalomtörténeti Tanszékének docense. Legutóbbi kötetei: T ánc az élen - Ö tle­ tek az avantgárdról (2008); A m agyar irodalom kép es atlasza (2008). NAGY P á l (1934, Salgótarján): Í ró, műfordító, tipográfus, a M agyar M ű hely alapítószerkesztő­ je. Párizsban él. A M agyar Köztársasági Ér­ demrend tisztikeresztje (1996) és a József Attila-díj (2000) birtokosa. Legutóbbi magyar nyelvű kötete: A virágn ak - ag y ara van! (2005). N y il a s A t il l a (1965, Budapest): Költő. Leg­ utóbbi kötete: A z E gyn ek álm ai. Á lm oskönyv (2008). SUHAI PÁL (1945, Bezenye): Költő, tanár, tan­ könyvíró. Legutóbbi kötete: T u dósítások a kated­ ráról (2007). S z á v a i A t t il a (1978, Vác): Í ró, Rétságon él. Legutóbbi kötete: F észercsen d (2008). T a n d o r i D e z s ő (1938, Budapest): Költő, író, műfordító, a magyar irodalom megújulásának egyik legeredetibb képviselője. Legutóbbi kötetei: K alandos A n gliák (2008); K ilobbant sejt­ c s o m ó k - Virginia W oolf ford ítója voltam (2008). TURCZI ISTVÁN (1957, Tata): Í ró, költő, műfordító, szerkesztő, művelődésszervező, egyetemi dok­ tor. József Attila-díjas (2006). Legutóbbi kötetei: Ezt a nőt nagyon - han goskön yv (2008); M inden ablak nyitva - V álogatott versfordítások (2009). LÁSZLÓFFY C s a b a (1939, Torda): József Attila-, Berzsenyi- és Arany János-díjas, Misztótfalusi Életműdíjas író, költő, drámaíró, esszéista. Kolozsvárott él. Legutóbbi kötete: B estseller vagy a bestia nem alszik (2008). MENYHÉRT A n n a (1969, Budapest): Költő, iroda­ lomtörténész, szerkesztő. Legutóbbi kötete: Elmon­ dani az elmondhatatlant. Trauma és irodalom (2008). VASS T ib o r (1968, Miskolc): Költő, a S panyol­ nátha művészeti folyóirat főszerkesztője. Leg­ utóbbi kötete: N em sok sem (2008). VlNCZE DÁNIEL (1984, Salgótarján): Történész. Mátraszelén él. Jelenleg az E LT E Történelemtudományok Doktori Iskolájának PhD-hallgatója. „Nyéki Lajos-emlékestet rendeztek a Párizsi Magyar Intézetben, 2009. április 8-án. A hat hónappal ezelőtt, 82 éves korában elhunyt, balassagyarmati származású francia egyetemi tanárt és magyar költőt francia és magyar kollégái (François Nicoullaud, Bemard Le Calloc'h, Tverdota György, Kassai György, Szende Tamás) valamint a Nyéki-család tagjai búcsúztatták. Nyéki Katalin, nemzetközi hírű, elektromos grafikával foglalkozó művész számítógépről vetített jelenete­ ket édesapja életéből. Nyéki Lajos nevét franciáknak írt magyar nyelvkönyve, tanulmányai és élete végéig magyarul irt versei őrzik." N. P. 96 ��„ez az a hely, ahol vagyok és minden igaz." Lászlóffy Aladár � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document https://dkvt.bbmk.hu/pf/1afef7e272fdda6f63f7164c71803459.pdf Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Dr. Mizser Attila Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 2009 Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Language A language of the resource hun Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Title A name given to the resource Palócföld - 2009/3. szám Type The nature or genre of the resource folyóirat 2009 folyóirat Irodalom Közélet Művészet Nógrád megye Társadalompolitika https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/8ca934ec31fe51db07db7b3063a6e11a.pdf 63a569b8fb18e8134a9e935707b6b954 PDF Text Text I rodalmi, művészeti, közéleti folyóirat LV. évfolyam • 2009/2. Balla Zsófia Csehy Zoltán Nemes Z. Márió Tőzsér Árpád verse Benedek Szabolcs prózája ��Tartalom „kávéházi szegleten..." Balla Zsófia Tőzsér Árpád Csehy Zoltán Kupcsulik Ágnes Nemes Z. Márió Barcsai László Palágyi László Wiepersdorf Az ész csele Orpheusz lélekprotézis; Kanalak és kések Csonthasznosító Fény függőség 3 5 6 13 16 17 18 Szávairatok A brácsás 19 Madárka A szobrász vonatkozásai 21 28 Próza és vidéke Benedek Szabolcs Szeifert Natália Kutatóterület Lövétei Lázár László Végh Károly • „Költő" volt-e Arany János? Irodalom és identitás / Egy irodalomtörténész - Czine Mihály - irodalomközelítése 37 Az Open Art - avagy a rajtakapott művész Miről beszélnék, ha tudnám, hogy igazam van? / Bi­ zonytalan előszó az Open Art - 2008 Nyilvános Nemzet­ közi Szimpóziumhoz 49 53 Lazán / Beszélgetés Csach Gáborral, a Kinopuskin együttes frontemberével 56 43 Kép-tér Bozó Andrea Zalán Tibor Találkozási pontok Kárpáti Etelka Ami marad Balázs Beáta Kenderessy Lili Debreceni Boglárka Koós István Nagy Csilla Halmosi Krisztina Róna Z. Péter Molnár Krisztián Handó Péter „Jó nekem, hogy élsz. Szeretlek nézni, amikor be­ szélsz." / Kurdi Imre: Áttetsző, világosszürke árnyalat (Versek, 1982-2007) „Hallgatni Petőfi. Hallgatni Arany..." / Vass Tibor: Nem sok sem Szervizkönyv / Használati utasítás. Versantológia Látomások kijelentő módban / Filip Tamás: Saját erőd Tizenhétre lapot húzni / Zalán Tibor: Váz / Ősi fenyő. Japán haikuk Vihar Judit fordításában Alkonyzóna / Kakuk Móni: Holdvilág Nyitogató / Ablak Tibetre „ami lepereg" / Tűzoltókrém 1987-2007. A Kinopuskin élcsapattánczenekar első húsz éve Létfikció / Barbara Reynolds: Dante - a költő, a politikai gondolkodó, az ember 61 63 65 68 70 72 74 76 78 �A borító Tóth József (Kassa) Dobozban című festménye felhasználásával készült. A belső illusztrációkat a salgótarjáni Nógrádi Történeti Múzeum Open Art című kiállítás anyagá­ ból - Kalocsai Enikő (Salgótarján) Talán égbolt (első borító belső); Fürjesi Csaba (Budapest) Az ünnepi fogás ötletei (12); Renate Rosenbauer (Bécs) Cím nélkül (15); Petra Richar (Bécs) Lichtung (16); Harald Gmeiner (Wolfurt-Vorarlberg) Cím nélkül (18); Palik Eszter (Buda­ pest) Tájkép (20); Jozef Suchoža (Besztercebánya) Tér (27); Sánta László (Cered) A félszemű patkány (52); Szabó Ottó (Kassa) „Égig érő fa" (55); Kun Cecília (Budapest) Túlvilági csúcs (hátsó borító belső) - válogattuk, valamint Petró György grafikasorozatából, amelyeket a Tűzoltókrém 1987-2007. A Kinopuskin élcsapattánczenekar első húsz éve című könyvhöz készí­ tett: Tűzoltósmacskás (61); Tűzoltó (61); Artisták (61); Kinoszakirodalom (70); A pásztor röhög (70); Élőszók (75); Leszek veled bio (75); Repülőhalak (75) Miniszoknyalámabőr (78). Főszerkesztő: Mizser Attila (attila.mizser@gmail.com) Szerkesztő: Handó Péter (handop@gmail.com) Lektor/korrektor: Nagy Csilla (csillester@gmail.com) Nógrád Megye Közgyűlése irodalmi, művészeti, közéleti folyóirata. Támogatóink: Szerkesztőségi titkán Hidasi Mónika (telefon: 32/416-777) Főmunkatársak: Nagy Pál (Párizs) Pál József (Salgótarján) Tőzsér Árpád (Pozsony) Nemzeti Kulturális Alap Nemzeti Kulturális Alap Kiadja: Balassi Bálint Megyei Könyvtár és Közművelődési Intézet (3100 Salgótarján, Kassai sor 2.) Felelős kiadó: Molnár Éva mb. igazgató Médiapartnerünk: Készült a Polar Stúdióban (Salgótarján) Levélcím: 3101 Salgótarján, Pf. 270; Telefon: 32/416-777; Fax: 32/416-482; Internet: www.bbmk.hu; e-mail: palocfold@bbmk.hu • Terjeszti a Balassi Bálint Megyei Könyv­ tár és Közművelődési Intézet; előfizethető ugyanitt • Budapesten megvásárolható az Írók Boltjában (VI. kerület, Andrássy út 45.), Nógrád megyében a Kincsestár (2660 Balas­ sagyarmat, Rákóczi út 61.), Líra és Lant (3100 Salgótarján, Bem út 2.) Könyvesboltokban, valamint a szlovákiai Phoenix Könyvesboltban (98401 Losonc, Kubinyi tér) • 2009-ben megjelenik 6 alkalommal • Egy szám ára 400,- Ft; előfizetési díj egy évre 1 500,- Ft, amely a postaköltséget nem tartalmazza • Kéziratokat és rajzokat megőrzünk, de nem küldünk vissza • ISSN 0555-8867 • INDEX 25925 �K á v é h á z i s z e g l e t e n ... B a l l a Z s ó f ia Wiepersdorf Öt miniatűr I Parkon, kastélyon átcsapott áttetszőn rezeg, foszlik a hajnal kocsonyája. Szórt jövőmön fényes aszpik. Az óriás fák csurogva állnak a langy esőben. Sikálja csüngő lombjukat ezer csöpp leesőben. Gőzöl a törzs, melyet síiket vihar pányvája rángatott. Rázza sörényét a fa, úgy üget, s az égre fröcsköl minden csillagot. II A tó ködös szemhéja feltörött. A vízfenékről kinéz valaki. Ébredni próbál a hunyorgó sík fölött egy férfi, és a mélynek inteni. 3 �III Lecsúszik az ég torkába a nap. Nézem a csendet, hogy dől a fákból, zsigerekből. Fenyőkbe zúzott álom füstje kap. Fény férceli a fák közét, elvarr minden nyilást. Az ég az irtás felől kibuggyan. Amit nem láthatunk, úgy tűnik, messzeség. IV Hajszolt közelség villant távlatot. Hajnali köd fon át, az életem lapít. Elfeledném a mulasztásaim bedagadt gyűrű, le nem húzhatom. V A hűvös levegőben néhány bogárka dörren, kipattogzik söréttel, madárhang füttyög, tördel, csattog ezer karáttal látatlan, szórt madárraj felhőknek szánt csapatban, kiszórva hosszú távra, isten elébe tártan hazából hazaszárnyal. 4 �T őzsér Á rpád Az ész csele „Csillapodjék, Hontalan elvtárs!" (Bulgakov: A Mester és Margarita) Próba-halálok, próba-létek, s halált sem ígérő pokol, téves keresztfa minden élet, s ki most itt nyög a Bronnaján, talán Pilátusért lakol Mísa ekképpen gyakran érvelt, áthágva legendát, teret. Latolt krudélis vagy-vagyot: Pilátust és Jézust. Hidat vert közéjük kor- s önismeret. És aztán meglátta a sínt, rontott feléje az iszony, rátiport az alkalmasint sátán-vezette villamos, a tárgyára uszult viszony. S a levágott feje talán (mint az ostinai uton ama Pálé a bibliában) hármat ugrott a Bronnaján, hol, dermed ten, magam is álltam. S Annuska miatt az egész!, villant bennem, amíg gurult a véres fő. A cseles ész a szív által öl, napraforgóolaj a síneken a múlt. 5 �C SEHY Z o l t á n * Orpheusz (szimfonikus variáció Vergilius negyedik eclogájára) Segítsetek, anyám halhatatlan! Leírni a hellén éjszakát (incipe, parve puer), a meleget, amit tücsökszó bélel, a tücsköt, akit a meleg bélel, a vattával bélelt tüzet, ahogy kapaszkodik fel-fel a levegő-semmibe, mint egy minduntalan megcsonkolt retorikus küszónövény, a megbélyegzett reménytelenséget, melybe a még fiatal, izmos test szaga tágul bele (meddig?), képtelenség. Nem akar énekelni a szőlőfürtök alatt (rubens pendebit sentibus uva), a dal túl automatikus ahhoz, hogy értelme látsszon, hogy ellenőrizhetetlenül hasson, túlságosan hozzánőtt, mint a hónaljszőr. Kifelé a telítettségből, kifelé az ismerősből, ne halljuk meg a hangját - szinte magakellető szenvtelensége mégis, míg él, marad, mint mellkason a mellbimbó haszontalan pöttye, mely kizárólag azért van, hogy a férfit anyjára emlékeztesse. Itt sertepertélünk mi, (nautica pinus mutabit merces) akik kifogtuk az éneklő fejet a mítoszból, a hálónkba akadt véres fejet, koszos halászok, hal- és pikkelyszagúak, magunk is pikkelyesek, halak, kocsmákban rostokolók, a tenger felgyorsított tésztáit dagasztok, a világtájak ismerői, urai betörő ritmusoknak, a víz gyökerei közt kotrók, akik, akár a keringek, sóban tartósítják magukat, akik, akár a só, heringre vágynak, nyaranta csónakban hálnak, napokig mosdatlanok, és lágy következetességgel ingó * A szerző a Palócföld 2008-as Mikszáth-pályázatán II. díjban részesült. 6 �bárkákban basznak. (cedet et ipse mari vector) A mi kérges kezünk fogta ki az éneklő emberfej-halat, mi hoztuk e rosszhírű leszboszi szentélybe, - hogy gondját viseljék a rosszhírű tribádok közé. Segítsetek, anyám halhatatlan! Mindent megtett, hogy kitessékeljen, kirakjon a testéből (matri longa decem tulerunt fastidia menses), hogy eltakarítson magából, hogy kipakoljanak ebből a szerszámosládából, ebből a varródobozból, ebből a szennyesruha-tárolóból, ebből a levelesládából, ebből az elefántcsont pixiszből, mint itt, ezt a hullát a fekete, nejlonzsákban, valami szerzetes, szépen játszik vele a fény, egy csuhás, nincs feje, nincs neki feje, súgnak össze páran, a feje helyén semmi fejszerű sincs, ki fogja köpni őt a föld, mert megveti szülőanyja csontjait. (casta, fave, Lucina) Szép arca lehetett, jelzi a test, alig napszítta szakálla, lakatlan fekete, s ajkai tán most is szóra nyílnak, de végül a csönd fröccsen szerte a szélbőr hullámtörőjén. Senki se írt nála szebb verseket, kontakiont az istenszülőről, oikoszt a szögről, mely a forró remegést általverte, hogy végre érezzen valami biztosat, hogy végre érezze a fát. (tuus iam regnat Apollo) Álmélkodik (iam redit et Virgo), és gyökeret ver a lába, aztán így beszél: Üdvözlégy, angyaltollal bélelt fészek, üdvözlégy, szentlélek csiklaja, üdvözlégy, legszentebb, katolikus mandragora, üdvözlégy, trónusa ad hoc metaforáknak, üdvözlégy, szellemi bélsáron átnőtt lelki jácint, üdvözlégy, fehér liliommal megkörnyékezett búzaasztag-vagina, üdvözlégy, jácintos kövek fényével megékesült melege a napnak, üdvözlégy, mézel folyó tej és tejjel főtt méz, üdvözlégy, te szeplőtlen, ki tisztába tetted fiadat, üdvözlégy, magasztos, ki sírását, szeszélyeit tűrted, 7 �üdvözlégy, pirosló öröm, üdvözlégy, te kik keresztfát és szöget szültél, meg töviskoszorút, üdvözlégy, önmagadban lakó mélység. Ámult a szűz, és ahogy meg volt írva, ahogy szüzek általában, tényleg nem értett semmit. Nem illenek hozzá a köznapi dolgok: gyanús füveket párlatolt ki, egy szőke novíciussal váltott mély értelmű pillantásokat, vagyis a pillantások váltották meg őt, néha ki is tartotta a nézést, a nézés kitartottja volt ő, időben határozottá tette, határozott idővé tette, valóságos szentkép volt előtte, valóságképes jelenés, tizenkét drágakővel kirakott, elefántcsont-keretes, titkos értelemmel bezárva a 13. századba, vagy inkább egy Versace-reklám örökkévaló, barokk tömegébe. Orpheusz ő, (Thracius Orpheus) és ebből lesz érthető a lénye, antik a bizánci létezésben, (talia saecla currite) aki minden gesztusában a visszatérést készíti elő, mondhatni, a visszatérésen dolgozik, mint egy dallam vagy minimalista motívumzönge. Fénylik a zsák, mint egy kopott bőrnadrág (kopott bőrnadrág az ember, írta Pindarosz) még ismeretlen mitológiai lény felelőtlen nyugalma frissen lemosott hulla. Beleragyog augusztus kegyelmébe, (iam croceo mutabit vellera luto) mely kurziválja a tájat, dőltbetűzi a létezést, és csak annyit tud szépíteni, amennyit a hangzáson javíthat, s jártas lévén az összhangzattanban, ez nem kevés. 8 �Művészete? Ugyan. Túl introvertált, ódivatú, az ént úgy alázza porig, hogy csak a kárhozat tartja egybe, mint narancsgerezdeket a héj. Merő fiziológia, folytathatatlan, eleven húscafatok, műtét után a potyadék, és a testben a potyadék hiánya, kiegészíthetetlen torzók, vagy torz kiegészítők, kész ásatás, archeológiai gyakorlaton szikkadt-agyagos talajon fűzetlen sportcipőben, valahol Szaloniki mellett, makedón tájakon, míg végre előkotrod azt a kibaszott, cseréptöredéket, s mi van rajta?, egy atlétapöcs, egy szánalmas atlétapöcs az izmok feszülő tömegében, derék alatt látod, térdig, egy váza része, részlete, derék váza, vázlata valaminek, olykor azért megindult a vér, a keringés, s a torzók, korcsok, törmelékek élniakarása túltett a föld (lasciva puella) termékeny vágyain. Metaforái közt természetellenesen tévelygett az ember, szinte fajtalanul hatott, idegenvezetés nélkül, mégis volt benne valami báj, ahogy a félreértett filozófusok megsejdített téziseit a magas költészetig variálta. Én egész mást láttam, mondta a festet körmű nő (Galatea) (valahol félúton a liba és a harisnyája veszett kultúrpina közt), éterinek éreztem a testét, mert ő a levelei által létezett, akár az őszvégi fa, (meus ignis) és én elnyúltam a szokásos taplóboldogságban. Eurydice, Eurydice, kiabálta egyszer álmában, de hajnalban már úgy kavart farba, ahogy azt a pásztorköltők vagy maga a mézeskörte-beszédű Longosz írta le. Micsoda huzatja volt, Pireusban, a matrózok között, ahol a kétnemű Dionüszosz tévelyeg, ahol a test határai gyakran elmosódnak, vagy az elmosódások 9 �kapnak testet bizonyos határokig. És ebben a mozgó örökkévalóságban mégis úgy döglött a férfi, mint a légy, (a betegségek, a háború, az ital ) új ember került könnyen, mert csak szültek, csak szültek s így vigasztalódtak akkor az anyák. Ő sokáig volt jelen a változásban, (lovis omnia plena) már-már katalizátora volt a változásnak, nem fogott rajta pestis, hepatitisz, vérbaj, ivott, tette a dolgát, de többet beszélt a kelleténél. Testvérét (Amyntas) szeme láttára ölték meg, kicsi volt még, s a kukák közé futott, évek óta érezte a heves, rugós, hideg kést a nyakára forrva, a torkán, s az évek során egyre beljebb csúszott az éle, s mire harmincöt lett, már csak a markolata látszott. Csak a féktelen váteszektől mentsen meg az ég, mondta ismét Galatea, akik minden szót a nulla örvényébe vetnek, s akár egy delejes szemű cigányasszony a Verdi-operákban, fürkészik, összezárul-e, mint szülés után, a semmi. Végül is van rá gyógymód, van orvosság, van megoldás rá, mondta az időn áthajoló orvosprofesszor (rubens hyacinthus), a sokkterápia, a lobotómia, a hormonok, és lassan elveszíted magadból a nőt. (Mindet.) Lesznek, persze, emlékek, lesz mire visszagondolni, a tornacsarnok porának melegére, a Hellász-érzetre, a tipikusan görög bárhol-maradásra, mely tetőt ad bárkinek, ágyat, s kitart, ha képes valódi szerelemre. Görög vagyok, menthetetlen. Tornaszer szavakon csüggök, 10 �a gránátalmafa ágain lódítom előre magam, és csak időnként jövök le a fáról. Childe Harold nem állt meg értem, és Manfréd se, nem háltam Byronnal, mint Lukasz Khalandritisz, nem láttam vízbe dögleni a szép álszent igazságát, az igaz-szép Keats-t, pedig többnyire nem áhítottam mást, ráadásul a más-áhításom szépsége nem volt igaz, és az igazam minden, csak nem szép volt, végül a hellén beütésekkel terhes bölcs Seneca maradt, ahogy felmetszi ereit, ahogy szétfeszül a hús, mint hentes kapcsain, ha a gerincet baltázza végig, képtelen voltam rá, de a bacchánsnők végül megszántak és végeztek velem. Szabályosan feldaraboltak, széttéptek, mint egy kutyát, a nemtelen Dionüszosz lányai, jövendő sorsom letéteményesei. De jaj, a dugáshoz nem kell Rózsa lovag, Mr. Keats, vagy Daphné fává feszülése, Myrrha bája, elég a szervek botrányos önműködése és a nemes hagyomány. De én hol az anyámban voltam? Kikászálódott lassan, kikászálódott Orpheusz, mint mítoszából egy alacsonyabb rendű isten, egész tisztességesen megúszta idáig irodalmi afférjait, mint a gyermeteg kígyómese (occidet et serpens), úgy vedli le mítoszait, hogy meglásd benne a vallást, (redeunt Saturnia regna) és menthetetlenül elszégyelld magad. Nem akarok meggyógyulni. A rothadás Narcissusa vagyok: a szag virágzása a tó bőrén egészen a begyűrűző képzavarig. Az időtlen tekintetet keresem, ahogy belefagy a szó a képbe és kiterjeszti szabad kapacitásait. A végtelenített 11 �szavakat keresem férfiként és nőként, amikor illetlen dolgokat teszek ágyban, szaunában, sötét és világos szobákban, kertekben és Árkádia zugain, amikor azt kívánom, hogy megtaláljam a pontot, melyben, mint egy anyaölben, láthatatlan köldökzsinór táplál. 12 �K u p c s u l ik Á g n e s * lélekprotézis megyek haza pestieknek a munkából de ez itt a vidék irogatsz még kérdezi ismerős irogatok felelem hogy előbb szabaduljak mosolygok majd neki mondom el nemhogy nem írogatok nem is írok csak elevenen boncolgatom magam tollal még mindig ugyanis a klaviatúrának nincs hegye szóval munkából hazafelé már nem gondolok a vevőre akinek segítettem kiválasztani a jobb oldali szilikonos mellprotézisét lehetett volna szimmetrikus kétoldali is de a hónalj-árok kiegyenlítésére megfelelőbbnek találtam a jobb oldali aszimmetrikust súlya épp mint a még meglévő balé ha viseli hátfájás és gerincferdülés nélkül élhet grátisz hogy felveszi a mell természetes formáját fekvő helyzetben is és mindezért nem is fizet túl sokat csak a kihirdetett tébé ár és tébé támogatás különbözetét plusz áfa hogy formára meg nem is hasonlít ki reklamálna a teremtőnek sem sikerült tökéletesen ez a művelet az asszony szelíden vetkőzött a próbafülke behúzott függönye mögött én készültem átadni a gyógyászati segédeszközt majd ne tessék megijedni tőlem mondta levetettem a parókám (hát nem önbecsülésünk miatt palástoljuk fogyatékosságunk csak nem akarunk riogatni másokat) akkor ijedtem meg de kiválóan tudok halálos nyugalmat színlelni olyan egyszerűen húztam el a függönyt beleborzongok jól van ez így hogy szenvtelennek gondol a vényt a gépben rögzítettem * A szerző a Palócföld 2008-as Mikszáth-pályázatán III. díjban részesült. 13 �lefagyott a dög eszkép szóval jövök munkából szemem véreres a monitortól nem is tudtam hogy ökölbe szorult a kezem csak később vettem észre a körmök vágta lila cakkos mintát tenyeremben három dében átmetszve élet- sors- és fej vonal a szív nem rám fért egy ital jóleső meleg öntötte el a gyomrom ez a melegség szétáradt átjárt és valahogy magától kinyílt a kezem jézus most simogatni vagy ölelni is tudnék Kanalak és kések Megborotválkozol. Nem mondom, hogy fáj a fejem. Teszek-veszek míg el nem alszol. Megbotránkozol. A telefon süket. Kikapcsolta a szolgáltató. Mindig van cigire való. Talán innom kéne. Órák veszekedése! Kattog a ház! Itt nem lehet aludni! Te későn jössz, én nem ébredek fel. Holnap fizetésnap töltött káposztával. Néhány sejtelmes fényű csókot gyújtok a szobában. Pezsgőt bontunk csak úgy. Párnád alatt óvszer. Majd spontán szeretkezünk. Háztetőnk fedezékéből az utolsó sugár felperzselte a szemközti erdőt. Minden fa derékig vérben áll. 14 �Ledőlök. A kutya hozzám bújik. Oda, ahol a legjobban fáj. Az égető mellékterméke füst. Millió asszony gyönyörű fél mellét belélegezzük. Világ halottai hörgőcskéim aljáról röhögnek. Rágyújtok. A szembejövők nem köszönnek. Egymással váltott pillantásaink rövidülnek. Ez mindent megmagyaráz. Azonnal látnom kell egy újszülöttet, még nincs benne félelem. Ő végtelen hosszan néz, én végtelen hosszan nézhetem. Nem saját mocskunkat rejtegetjük, a másét meglátni rettegünk tehát. Tányér a Hold, villa a fa ága. Terítek vacsorára. 15 �N e m e s Z . M á r ió Csonthasznosító „Ahol nem éltek őslakók, mit keres ott a régész?" T.T. Ha nitrátos a lánygyerek, akkor kint hagyják éjszakára, hogy kimásszanak belőle a vízfejű rokonok. Ilyenkor csak a locsogást hallani. Ez nevezhető udvarlásnak is. Suta mozgásnak az aljnövényzetben. Persze a csonthasznosító mögött, minden más. Oda nem téved gyerek, nitrát meg soha. Az őr arca, mint a szarvasmarha. Kicsit kergetőzik, valami hasznos talán ráragad. 16 �B arcsai L ászló Fény A nap forró fénnyel öklendezi teli az utcákat, erkélyre lépsz, pupilláid sisteregve szűkülnek. Halkan. Ujjaid közé hosszú hamut ellik a mozdulatlanság. Hűsbe vonulsz. Nyakad anyajegyei parázslanak, antennák tűzdelte égen bolyongó fecsketánc. 17 �P alágyi L ászló függőség a reggel lassan megfogalmazódik a szőnyegre ömlenek a szavak de máris a plafonon vannak mint amikor méhek áradnak a fölborzolt kaptárból pedig jó volna még szótlanul feküdni itt mint két hamupárnán pihenő cigarettacsikk a párkányra már fölkapaszkodott a nappal lángvörösen újra ránkgyújt a hétfő 18 �S z á v a iratok S z á v a i A t t il a A brácsás Van egy brácsásom. Úgy brácsáil brácsázódik, brácsázik, brácsásodik férfi létére, mint az Isten. Próba után mindig külön megdicsérem. Szeretem ezt a brácsásomat, szépen játszik. Úgy tud ülni az árokban a székén, mint akit karóba húztak, de legalábbis hátba vágtak a felmosó nyelével. Nem hittem volna, hogy egyszer még rokoni szálak (húrok) fog­ nak kötni ehhez a brácsásomhoz. A brácsával, mint közlési lehetőséggel, amúgy is elfogult vagyok. Elfogult, mint az angyalok. Ha egy angyal mérges lenne (ez általában nem kenyerük, nem áll rá a szárnyuk), bizton úgy beszélne veled, vagy akivel, ahogy brácsát húznak végig egy töretlen kukoricáson. Tompa, mély esseket és ákat zúgna, amiket nehéz szavakba önteni, formálni (brácsolni): sáberol, sábolás, de legalább ilyen szép az, hogy sagriníroz, vagy mikor mondod a feleségednek: te sztereofonikus suhogás. Ezt a brácsásom is tudja. Mindig hallani a játékán, hogy milyen a kedve, ha szerelmes, olyanokat húz, mint­ ha mézbe mártaná a vonót. Máskor meg csak rángatódzik a medve termetével, a hangszer meg úgy szól, akár a vízesés. Viszont kiváló megfigyelője a munkahelyi (munkaároki) és a privát életbeli klikkesedéseknek, szerinte ez is egy igazi hungarikum. Múltkor a próba előtt, hangolás után mondta: kísérleti célból, ha egy átlag magyar embert magára zárnál egy szobába, tuti így is klikkesedne. Nemrég írtam ezeknek (a zenekaromnak) egy zenei darabot, amiben volt egy ilyen vízeséses rész a brácsás szólójában, a darab közepe felé. Nem mondhatja senki, hogy nincs nálunk művészi szabadság. A megzenésített történet (mániám, hogy zenében fo­ galmazom meg az olyanokat, hogy évi várható csapadékmennyiség, hanyatt-tarló, lúdzizegés) szerint a főhős úgy érzi magát belül, mint egy vízesés, és valahogy vissza kellett adni ezt a lelki áradást, állapotot, hogy megértse minden kisnyugdí­ jas. Olyanok vagyunk mi komolyzenészek, mint a közszolgálati vízállásjelentés a rádióban: javarészt, leginkább és voltaképpen csak kisnyugdíjasok hallgatnak min­ ket a koncerteken, több százezer megfáradt evezőlapát, rozsdás propeller. Szóval ott tartottam a mesében, hogy a vízesés zenei megfogalmazása. A brácsás ötletét találtuk a legjobbnak, miszerint elkérte az otthoni szomszédjától a csiszológépet, hogy azzal fog hangokat gyártani a hangszeren. Mindannyian elámultunk a pró­ bán, hogy másodpercenként ennyi hang ki tud jönni a brácsából. Van egy lányom. Van egy lányom, aki olyan szépen lánykodik, lányozik, lányosodik, lányozódik (mostanában inkább nőződik), mint az Isten. Pirszing van a szájában, hiába kérdez­ tük, nem fél-e, hogy viharban belecsap a villám. Egyre inkább ingadozik a hangula­ ta, reggelente morog, de ebédkor rendre olyanokat mond, mint akit halántékon csókolt egy angyal. Összejött a brácsásommal, miután azt mondta, nem csak az * 19 �enyém (a brácsás). Lányom szerint az egész kerületé, az egész városé a brácsás, ez a kopaszodó, száznyolcvan centi magas korpás fejbőr, ez a tíz mosatlan lábujjköz, főzési mánia: turbinahurka, halogéntej. Mert a brácsásom szereti a hasát és moso­ gatás közben szépen fütyül, akár a lyukas kazán. A lányunk is szereti a brácsásom hasát, pödörni a durva szőröket tévézés közben. Kazánt még nem láttak együtt szerintem, de majd leviszem őket a pincébe, lássanak csodát, miből lesz a szobameleg. Együtt főznek. Sokat kinézek a brácsásomból, de, hogy kötényben szaggatni a nokedlit, azt csak sokadszori nekifutásra. Mindenesetre együtt járnak; kelnek, fekszenek, két eleven cuppogás, pirospozsga, pszichotündér, puszipolifón. A lányunk nemrég szakmai szempontokból vizsgálta egy csalási veszekedésün­ ket, hiába, ilyen iskolába jár. Színész akar lenni, tubí or nattubí, ez itt a rémkép. A brácsás szedte rá a világot jelentő deszkákra. Tehát, mikor ott tartottunk a konyhai családveszélyeztetésben, ahol már csak a sírás segít (bőgni-zokogni, mint egy el­ hangolt brácsa), a lányunk megállította a szellemi családirtást. Azt mondta, most hallgassuk vissza a magnóról és elemezzük az alábbiak szerint: dramaturgia, ha­ táselemzés, esztétika, pszichológia, beszédtechnika, hangképzés, kreativitás. Ilyen nincs, csaptam a homlokomra teli tenyérrel, aztán a kislábas aljával. A brácsás meg csak röhögött nekitámaszkodva a hűtőszekrénynek. A brácsásom viszi bele az ilyesmikbe a lányunkat, pedig jelentős gyerekszobája volt ennek a kiscsajnak, nem ügy, mint a többinek a lakótelepen, épp csak egy csirkeólnyi hely a műanyagszemű barbibabáknak. Nálunk a panellakásban lapátolni lehetett a babákat, húzni össze gereblyével, húztam is sokat (ehejúhnyem). A múltkor arról beszélgettek a konyhában, hány kiló lehet New York. Aztán meg a lányom leendő művésznevén gondolkoztak, felírták egy papírra, hogy szok­ ják: Űberné Sztereó Típia (rövidítve: Sztípia). Hallottam már, hogy vacsora után ez a tömör arcú zenész így becézte: te kunkorgó árvalányhaj (Stipia capillata). Nem rossz ember ez a brácsásom, de lelököm a székről, ha idő előtt csinál a lányomnak anyasági támogatást. 20 �P r ó z a és v i d é k e B en edek Sza bo lcs Madárka Kuntsen bíró jó ember volt. Madelaine legalábbis is ekképpen gondolt reá. Gyakran ellátogatott hozzájuk, olyankor leült a konyhai asztalhoz, és elbeszélgetett Apács­ kával. Anyácska közben ott siirgött-forgott körülöttük, harapnivalót készített, s olyan ételt is odatett Knutsen bíró elé, amilyet ők igazából csak ünnepnapon ettek. Ezek szerint - vonta le minden alkalommal a következtetést Madelaine - Knutsen bíró látogatása ünnepnek számít. Ő és a testvérei rendre az asztal körül ólálkodtak, igyekeztek elcsenni egy-egy jobb falatot, amire Apácska is, Anyácska is látszólag nagyon haragudtak. Dühöngtek, mérgelődtek, kiabáltak velük, ám Madelaine és a testvérei mindig érezték, hogy ez nem igazi harag, csak azért perelnek velük, mert itt van Knutsen bíró, aki ilyenkor nagyokat hahotázott, megsimogatta a gyerekek fejét, aztán odaadta nekik a tányérjáról azt, ami után éppen ácsingóztak. Madelaine ezen kívül még azért is örült ezeknek a látogatásoknak, mert Knutsen bíró mindig szívesen beszélgetett vele a sirályokról és a többi madárról. Ha a szülei előtt hozta szóba ezt a témát, azok általában ingerülten elhajtották, annyira torkig voltak már vele. Arról nem beszélve, hogy Anyácska többször is kijelentette, hogy ő rühelli a madarakat. Amit Madelaine persze nagyon bánt, és sajnálta, hogy Anyácska ilyen lekicsinylően, sőt dühvei beszél az ő kedvenceiről. Abban az időben, amikor Madelaine majdnem elfelejtette, hogy milyen is volt Madelaine-nek lenni, arra még mindig élesen emlékezett, hogy egy csöndes kora nyári délutánon Knutsen bíró lélekszakadva rohant be hozzájuk. Ilyen sosem volt azelőtt. Knutsen bíró mindig méltóságteljes lassúsággal lépdelt, beszélt és cseleke­ dett - addig el se lehetett róla képzelni, hogy képes futni. Még ha ideges vagy ha­ ragos is volt, csupán abból derült ki, hogy megemelte a hangját. Ezúttal azonban úgy rohant, hogy majdnem kiköpte a tüdejét. Berúgta Madelaine-ék házának ajta­ ját, és a küszöbről ordított befelé: - Wiik! Itthon vagy? Apácska otthon volt. Nemrégiben érkezett haza, de csak azért, hogy pihenjen egy keveset, aztán már mennie is kellett volna vissza a hajóhoz, mert a háló még mindig tele volt. Erre azonban aznap délután már nem került sor. Knutsen bíró levegő után kapkodva elmondta, hogy nem messze a várostól egy hajó zátonyra futott, sőt nem is zátonyra, hanem egyenest kirohant a partra, úgyhogy most ott fekszik összetört orral a homokban. Messziről nem vehető észre mozgás körülötte, ami roppant külö­ nös, ezek szerint a legénység odaveszett az ütközésben, pedig legalábbis távolról nem tűnik olyan nagynak a sérülése, viszont akik látták, mind azt mondták, hogy már a tengeren bevonta a vitorláit, és a hullámok vitték ki a partra. „A hajó formáját tekintve angolok lehetnek" - tette hozzá Knutsen bíró, és ennek Anyácska és a gye­ rekek is megörültek, hiszen ha angol hajót kellett kipakolni, Apácska mindig hozott 21 �valamit, leginkább gyapjút vagy meleg ruhát, amiről azt mondta, hogy a kereskedők a munka fejében adták neki. Anyácska ilyenkor olyan arcot vágott, mint amilyet akkor szokott, amikor Madelaine-ék próbálták megértetni vele, hogy miért vereked­ tek össze: úgy tűnt, hogy nem hitte el, de ezt sosem tette szóvá. A pihenésből ilyenformán semmi nem lett. Apácska megkérdezte Knutsen bírót, hogy ne várják-e meg inkább a holnapot, meg tudnak-e fordulni még a sötétség leszállta előtt, mire Knutsen bíró letromfolta, hogy ugyan már, ilyenkor a leghoszszabbak a nappalok, és különben is, sietni kell, aki hamarabb ér oda, azé a zsák­ mány. Úgyhogy Apácska elrohant Knutsen bíróval, meg pár emberrel, akiket Knutsen bíró szedett össze a környező házakból, és csak éjszaka érkezett haza, amikor ő is és Anyácska is azt hitte, hogy a gyerekek már alszanak. Madelaine azonban ébren volt: ha Apácska este, a lefekvés idején nem volt még otthon, ő rendszerint vagy nagyon nehezen, vagy egyáltalán nem tudott elaludni - ezúttal sem, így hát a takaró alól figyelve észrevétlen szem- és fültanúja volt Apácska ha­ zaérkezésének. Apácska nagyon izgatott volt, legalább annyira, amennyire Knutsen bíró délután, ő is hadarva és kapkodva beszélt, és olyanokat mondott, hogy ilyet még sose látott ezelőtt, a hajón mindenki meghalt, azonban nem az ütközéstől, hanem egész más miatt: halottak feküdtek a fedélzeten és a kabinokban, de valami irtózatos rondák, megfeketedett arccal és foltos végtagokkal, a koponyájukon a csontig aszott a bőr, ezen felül pedig hányadék és vér mindenütt, egyszóval, rette­ netes látvány volt még Knutsen bíró, meg azok számára is, akik már részt vettek hadjáratokban, és találkoztak ott pár borzasztó dologgal. - Nem voltunk sokáig, így aztán nem is hoztunk semmit haza - tette hozzá Apácska, és Madelaine a takaró alól mentegetőzést hallott ki a hangjából. - Nem is néztetek szét? Azt se állapítottátok meg, hogy milyen hajó volt? - Angol hajó. Ezt már Knutsen bíró is megmondta délután, nem figyeltél? Apácska ingerülten fölemelte a hangját. - Azt is a bíró mondta, hogy menjünk innét gyorsan, ne nyúljunk semmihez, a legjobb volna a hajót fölgyújtani a hullákkal és a rakománnyal együtt, viszont ki tudja, lehet, hogy az is veszélyes, a füst megmér­ gezheti a levegőt, ennek Knutsen bíró még alaposan utána fog járni, majd kérde­ zősködik a fatemplom frátereinél. - Nem értem... Miért kellene fölgyújtani a hajót? Megijedtetek néhány megfeke­ tedett holttesttől? Madelaine nem hallotta tisztán az erre a kérdésre adott újabb izgatott és hadaró választ, arra azonban később is emlékezett, hogy Apácska még inkább ingerültebb lett, vitatkozni és veszekedni kezdett volna Anyácskával, aki azonban csitította, hogy maradjon csöndben, fölébreszti a gyerekeket. „Én nem alszom" - suttogta Madelaine a takaró alatt, aztán néhány másodperccel később elaludt, és reggel, ami­ kor fölébredt, Apácska nem volt sehol. Madelaine szerette volna megkérdezni Anyácskát, hogy miről beszéltek még Apácskával, amit ő esetleg nem hallott, ám bármennyire furdalta az oldalát a kíváncsiság, inkább csöndben maradt, nem akarta elárulni, hogy hallgatózott. Apácska egész nap a tengeren volt, Knutsen bíró sem mutatkozott, majd amikor este megjött, Apácska elmondta, hogy a bíró emberei még­ is csak fölgyújtották az angol hajót. Madelaine ekkor megkérdezte, hogy akkor még­ se mérgezi meg a füst a levegőt, de amint kicsúszott ez a száján, már meg is bánta, hiszen a szülei ezáltal rájöhettek arra, hogy kihallgatta az éjszakai beszélgetésüket. 22 �Azonban vagy nem vették észre a lelepleződését, vagy nem törődtek vele, ehelyett Apácska elmagyarázta, hogy Angliában nagy betegség pusztít, amit úgy lehet el­ kapni, hogy az ember belélegzi a korábban megbetegedettek holttestei és használati tárgyai által megmérgezett levegőt, Knutsen bíró pedig attól tartott, hogy a füst szanaszét viheti ezeket a mérgeket. Azóta viszont értekezett a fatemplom tudós frátereivel, és úgy döntött, hogy jobb, ha fölégetik a hajót, mert egy esetleges ebbéli mérgezésnek kisebb a kockázata, mint annak, hogy mások odamennek Bergenből vagy a környező falvakból, és nem törődvén a hullákkal, bemásznak a raktérbe, és széthordják a méreggel telítődött rakományt. Aznap este Madelaine korán elaludt, méreggel meg betegséggel álmodott, és amikor fölébredt, rettenetesen megrémült, Apácska ugyanis a szokásától eltérően otthon volt, lázasan feküdt az ágyában, és még beszélni is alig tudott, nem hogy fölkelni vagy járni. Madelaine ijedten gondolt arra, hogy a betegséget ő hozta Apácskára ezzel az álommal, úgyhogy amikor Anyácska vagy a testvérei nem fi­ gyeltek, sűrűn fohászkodott Jézushoz, hogy múlassza el az álom rontását, és vigye el Apácska betegségét. - Wiik, merre vagy? - hallották Knutsen bíró méltatlankodó kiáltozását már az utcáról, majd miután a bíró benyitott, nem ment beljebb, hanem megállt a küszö­ bön, és egyre nagyobb sápadtsággal hallgatta Anyácska beszámolóját Apácska betegségéről. Nem is volt ott sokáig, sebesen keresztet vetett, és falfehér arccal, szinte futva távozott, Anyácska pedig elküldte Madelaine-t a kikötő végén maga­ sodó fa templomba, hogy hívja el valamelyik frátert, olyat, aki ért az orvosláshoz. Madelaine nekivágott az útnak, ám a szíve szerint először a fölégetett hajót nézte volna meg. Először el is indult a fatemplommal ellenkező irányba, aztán eszébe jutott, hogy Apácska nem mondta meg pontosan, hogy merre ért partot a hajó. Úgyhogy mivel nem akart a fölösleges keresgéléssel időt veszíteni, és ezzel kivívni Anyácska haragját, megfordult, és elsietett a fatemplom felé. Útközben többször is az eget nézte, figyelte a sirályokat, ahogy köröznek a tenger és a kikötő fölött. Ész­ revette Knutsen bírót is, épp nagy hévvel magyarázott Gilke halásznak, és az ő házuk felé mutogatott. Madelaine, amint elhaladt mellettük, udvariasan köszönt, ők azonban nem viszonozták a köszönést, hanem elfordultak, és mintha még ar­ rébb is lépdeltek volna egy kicsit. Eriin fráter jött el a fatemplomból Madelaine-nel. Mikorra megérkeztek, Apácska még rosszabbul volt: becsukott szemekkel, félig öntudatlanul nyögdécselt az ágyon, Madelaine testvérei körbeállták, és elképedve, tágra nyílt szemekkel bámulták, mi­ vel még soha nem látták Apácskát ennyire gyöngének és erőtlennek. Anyácska gyorsan elhessegette a gyerekeket az ágy mellől, utat engedve Eriin fráternek, aki megtapogatta Apácska testét, majd közölte, hogy lázas, ami attól van, hogy összesű­ rűsödött a vére. Anyácska ekkor valamelyest megkönnyebbülve megkérdezte, hogy ezek szerint ez mégse az angliai betegség, mire a fráter komoran, de határozottan megrázta a fejét, és kést kért. Belemetszett Apácska karjába, Anyácska pedig gyor­ san hozott egy edényt, amivel fölfoghatta a vért. A fráter várt egy keveset, majd miután úgy vélte, hogy elegendő vér folyt ki Apácskából, bekötözte a sebet, és meg­ hagyta Anyácskának, hogy ha inni kér, adjon Apácskának vizezett sört, ételt azon­ ban keveset, sőt jobb volna most egyáltalán nem ennie, nehogy ismét besűrűsödjön a vér. Itatni viszont föltétien kell, és amennyiben nem javul az állapota, hívják el őt 23 �újra néhány nap múlva, akkor majd megint eret vág, egyébként meg imádkozzanak buzgón a fölgyógyulásáért. Eriin fráter távozott, Madelaine pedig arra gondolt, hogy ha Apácska nem kap enni, akkor végképp legyöngül, és nem tud dolgozni, aminek Knutsen bíró nem fog örülni, sőt nagyon mérges lesz, és azt fogja mondani, hogy neki nem kell gyön­ ge halász, keres inkább Apácska helyett valaki mást. Ez viszont azt jelenti, hogy Apácska nem kap Knutsen bírótól pénzt, és ha pénz nincs, Anyácska nem tud en­ nivalót vásárolni a piacon, tehát nem csak Apácska nem fog enni, hanem egyikük sem, s ettől mindnyájan legyöngülnek majd. Eme aggodalmait azonban nem merte Anyácskával megosztani, félt ugyanis attól, hogy Anyácska az Apácska feletti ag­ godalmában megdühödik reá, és veszekszik vele. A következő eseményekre Madelaine később már nem tudott egészen tisztán visszaemlékezni, bizonyos dolgok összefolytak az emlékei között. Annyi bizonyos, hogy Anyácska nem tudta betartani Eriin fráter utasításait, ugyanis még aznap este ő is ágynak esett. Neki is láza volt, gyöngyözött a homloka, Madelaine alig győzte törölgetni. Apácska ekkor már vért hányt, tiszta mocsok lett a ruhája és a takarója, Anyácska pedig a láz okozta rohamok közötti tiszta perceiben azt hajtogatta, hogy Eriin fráter bizonyára tévedett, ez mégse vérsűrűsödés, hanem az angliai betegség. S arra is még emlékezett Madelaine, hogy másnap reggel, amikor Apácska már nem hánykolódott, nem csapkodott, csak feküdt csukott szemekkel, mozdulatlanul, és fekete meg sötétvörös foltok borították nem csupán az arcát, hanem a testét mindenütt, Anyácska a forró láztól alig érthetően, halkan és helyenként összefüg­ géstelen, körülményes mondatokban arra kérte őt, hogy menjen el megint a kikötő melletti fatemplomba, és hívjon el egy frátert, de lehetőleg ne Erlint, hanem valaki mást, aki meg tudja az angliai betegséget gyógyítani. Madelaine azonban nem tu­ dott se fráterért, se bárhova menni, ugyanis alig lépett ki a házuk ajtaján, ott termet­ tek előtte Knutsen bíró emberei, és durván visszalökdösték, de nem a kezükkel, vagy úgy, hogy hozzáértek volna, hanem hosszú botokkal és lándzsanyéllel ütle­ gelték meg döfködték, hogy azonnal kotródjék vissza a házba. Madelaine sírva fakadt, hogy neki el kell mennie a fatemplomhoz, mivel Anyácska is, Apácska is betegek, bizonyára elért idáig az angol hajó máglyájának a füstje, és mégis csak megmérgezte náluk a levegőt, azonban Knutsen bíró emberei mintha meg se hallot­ ták volna, a botokkal és a lándzsanyelekkel visszataszigálták a házba. Aztán valaki becsapta az ajtót, és a következő pillanatban Madelaine gyors kopácsolást hallott. Az ajtót onnantól fogva nem tudta kinyitni, ugyanis beszegezték, csakúgy, mint az ablakokat. A házra a verőfényes nyári napsütés ellenére is sötétség borult, Madelaine még hallotta, amint a bíró emberei elrohannak, azután az alig félho­ mályban csupán Anyácska és Apácska nyögése és sóhajai hallatszottak, és a gyere­ kek hamarosan üvöltéssé fajuló síró zokogása. Onnantól fogva lassacskán elfoszlott az emberi emlékezet, és Madelaine egyszer csak arra eszmélt, hogy ő voltaképpen egy madár. A testvérei ordításának szünetei­ ben a sirályok csivitelését hallgatta a tenger felől, majd egy idő elteltével hirtelen az jutott eszébe, hogy a madarak magasan repülnek, a tenger fölött köröznek, csapdosnak szárnyaikkal a kéklő ég alatt, úsznak a levegőben a Nap felé, és nem egy sötét házban rostokolnak naphosszat. Odament hát az egyik bedeszkázott ablak­ hoz, és csőr híján az ökleivel ütni kezdte. Sokáig ütötte, egészen belesajdult a keze, 24 �a sötétben azonban nem vette észre, hogy föl is sebesedett, és lassacskán elborítja a vér. Mivel semmit nem ért el az ütlegeléssel, és a madár továbbra is fogságban volt, sírni kezdett. Aztán belealudt a sírásba. Amikor fölébredt, nem csak bent, de kint is sötét volt. Nagyon megéhezett. Utol­ jára akkor evett, amikor a szülei már nem szóltak és nem is jajgattak többé, és a testvérek a sötétségben botorkálva kipakolták az éléskamra maradékait. Találtak még némi szárított halat, ám mert nem látták, mit tesznek a szájukba, egyikük tor­ kán megakadt egy szálkával teli falat - fulladozni kezdett, azután hörögni, s ami­ kor elcsöndesedett, a másik kettő nem tudta eldönteni, hogy elaludt-e, vagy ő is abba a némaságba és mozdulatlanságba zuhant, amiben Apácska és Anyácska is voltak. Nem sokkal később a másik gyerek is belázasodott, onnantól fogva Madelaine egyedül bolyongott a sötét házban. Ami harapnivalót még talált, azt fölfalta, azonban rövidesen minden elfogyott, nem csak az élelem, de a sör és a víz is, úgyhogy a faltól falig verdeső madarat nem csupán a rabság kínzó érzete, ha­ nem pokoli éhség és szomjúság is gyötörte. Talán az utolsó erejét szedte össze, amikor az éjszaka közepén a keze ügyébe került székkel ismét ütni kezdte az egyik bedeszkázott ablakot. Sokáig, nagyon sokáig ütötte, közben annyira elfáradt, hogy a fáradtságtól öntudatlan állapotba került, onnantól fogva teste magától cseleke­ dett, nem érzékelte sem az ütések súlyát, sem ritmusát. A hátsó ablak deszkáinak rései között már megjelentek az első fénycsíkok, jelezvén, hogy új nap virradt, ami­ kor az órák óta csépelt deszka egyszeriben engedett, és hangos reccsenéssel elvált a faltól. Az így keletkezett keskeny résen át friss levegő árasztotta el a házat, s behoz­ ta a tenger illatát. A madárka megpróbált még tágítani a nyíláson, aztán amennyire csak képes volt rá, összehúzta magát, és keresztülmászott a lyukon. Az sem állítot­ ta meg, hogy a deszka szilánkjai össze-vissza karistolták. Az ablakpárkányról a ház előtti fövenyre zuhant. Ott, letaglózva a friss tengeri levegőtől, azonnal elaludt. Sok évvel később, amikor az emberek még mindig újra meg újra borzongva és elbűvölve mesélték egymásnak a történetét, rendre azt tartották a legnagyobb cso­ dának, hogy Madelaine egyetlen pillanatra sem esett kétségbe. Ismerte Bergent, akár a tenyerét, tudta, mit hol kell keresnie ahhoz, hogy kielégítse szükségleteit. Bár azelőtt soha nem rakott tüzet, a szüleitől elleste, miként kell csinálni, úgyhogy miután a part melletti csónakok ott maradt hálóiból kiszedegette a halakat, meg tudta sütni azokat. Jó érzékkel Knutsen bíró házát választotta első számú lakhelyé­ ül, ott aztán nagyon sok hasznos és használható dolgot talált, onnan röpdösött ki nap mint nap élelemért (ami többnyire halból és a különféle épületekben talált szárított ételekből állt, valamint erdei bogyókból és fenyőmagokból), illetve vízért a patakhoz. Bejárta a város minden zegét-zugát, fölkereste és összeszedte magának, ami hasznosítható. Egyedül a Wiik család hajdani otthonába nem ment be, azt mindig elkerülte, még csak rá se nézett a bedeszkázott ablakokra. Azon se rémült meg - legalábbis így beszélték később az emberek -, hogy nem talált sehol senkit. Először, az üres utcák és kikötő láttán azt gondolta, hogy a töb­ biek a házaikban vannak, ám hamarosan szembesülnie kellett azzal, hogy a város teljesen kiürült. Nem csak a lakói mentek el, de onnantól fogva a hajók is elkerülték Bergent. Madelaine egyedül, árva madárként bolyongott előbb heteken, majd hó­ napokon át keresztül-kasul az elhagyatott utcákon és tereken, fölfeszített minden ajtót, és minden házba bement, de hogy pontosan mit csinált, és az élelemgyűjtésen 25 �túl mivel foglalkozott, az nem derült ki soha. Madelaine se beszélt később erről. Miután hazatértek, Bergen lakosai mind észrevették, hogy jártak a házukban, ám az élelmen és egyes ruhadarabokon kívül lényegében nem hiányzott semmi, csak azt látták, hogy a szekrények nyitva vannak, egyes bútorok nem a megszokott helyü­ kön állnak, és hogy ültek a székükben és feküdtek az ágyukban. Azt is csak vélet­ len félmondatokból tudták meg évekkel később, hogy télen Bergen néma utcáin fölbukkantak a farkasok, és Madelaine, a rabságból szabadult magányos madár ekkor jókora máglyát rakott Knutsen bíró udvarán, hogy távol tartsa őket a háztól. A farkasok élelmet kerestek, és betörtek a Wiik család házába, fölfalták, amit oda­ bent találtak, nem sokkal később pedig összerogytak az utcán, és keserves hörgések és vonítások közepette elpusztultak. Bergen hazatérő lakói hónapokkal később látták is az elaszott, kiszikkadt tetemeket, amelyeket nagy elővigyázatossággal gyorsan elégettek, gondosan ügyelve arra, nehogy hozzájuk érjenek. Már jócskán kitavaszodott, amikor visszatértek. Majdnem egy évig voltak távol, és kevesebben jöttek haza, mint ahányan elmentek - ami elől menekültek, az ott, az erdei rejtekhelyen, a hegyek takarásában, a völgy mélyén megbúvó elhagyatott, hajdani falu házaiban ugyan nem érte utol őket, ám, különösen az öregek és a gye­ rekek, nem bírták mind erővel a mostoha viszonyokat. Knutsen bíró ismerte a he­ lyet, ő vezette oda Bergen lakosait, akik csodálkoztak, hogy mennyire eldugott; közel van a városukhoz, ám mégis távol a világtól, csak az talál ide, aki tudja, hol és mit kell keresni. A házakat üresen, de egész jó állapotban találták, ami arra utalt, hogy a faluban néhány évvel vagy évtizeddel ezelőtt még laktak emberek, és hirte­ len hagyhatták el, legalábbis erről árulkodtak az üszkösödés és a hajdani tűz jelei. Néhányan azt suttogták, hogy a település rajtaütés áldozata lett, rablólovagok vagy katonák fosztották ki és űzték el a lakóit, és Knutsen bíró onnét ismerhette ezt a helyet, hogy ő is a rajtaütők közé tartozott. Akár így történt, akár nem, semmi jelen­ tősége nem volt a dolognak, az emberek addig is tisztelték Knutsen bírót, onnantól fogva azonban egyenesen a m egm entő jükként tekintettek reá. Innentől kezdve még inkább hallgattak a szavára, és ellenvetés nélkül engedelmeskedtek az utasításai­ nak. Azt is Knutsen bíró döntötte el, hogy mikor térjenek vissza: a tél elmúltával, amikor már teljes pompájában virágzott a tavasz, és noha semmit nem tudtak a külvilág dolgairól, joggal remélhették, hogy eltelt annyi idő, hogy az Angliából érkezett dögvész elvonult, és ők nyugodtan haza mehetnek Bergenbe. Megpillantották Madelaine-t, és azt hitték, kísértetet látnak. A lány ott állt a fő­ utcán szakadozott, a testméreténél jóval nagyobb ruhában, és amikor meglátta őket, csapdosni kezdett vézna karjaival, mintha azok szárnyak lennének, azután elfutott. Csak két napra rá bukkant újból elő, akkor a kikötőben tűnt föl, egészen váratlanul, az egyik halász vette észre, miközben ellenőrizte otthagyott bárkájának állapotát, hogy a szomszéd csónakban áll, és őt nézi. Akkor már nem félt, legalább­ is nem szaladt el, a hazatérők közül pedig többen megismerték, hogy ez bizony Madelaine, Olaf Wiik lánya. Közönyös pillantásokkal fogadta, hogy páran tisztes távolságból körbevették, és azt mérlegelték, hogy vajon ő is elkapta-e a kórt, és nem volna-e jobb kövekkel halálra dobálni. Eriin fráter azonban azt mondta, hogy a betegségnek rég ki kellett volna rajta ütköznie, vagy ha időközben ki is ütközött, akkor bizonyára már kigyógyult belőle. Így hát nem bántották. Próbáltak beszélni hozzá, kérdezgették, mi történt vele, hol volt eddig, mit csinált, ám Madelaine nem 26 �válaszolt, csak csapkodott a karjával rendületlenül, mintha azok szárnyak lenné­ nek, és nyitogatta a száját, mintha az csőr lenne. Azt is ugyanígy, jószerivel közönyösen nézte végig, hogy Knutsen bíró utasítá­ sára fölgyújtották és porig égették a Wiik család hajdani házát, amely ekkor már nem volt teljesen bedeszkázva, azt azonban akkor még nem tudták, hogy azt a nyílást, amelyen keresztül Madelaine kimászott, később a bent heverő tetemekből táplálkozó farkasok tágították tovább. Madelaine-t hosszas tanakodás után Ingvild anyó fogadta be, akinek a háza a ki­ kötő legszélén, a város határában állt, és akinek férje és felnőtt fiai évekkel korábban, egy balul sikerült halászat során, egy fölborult bárka alatt, a tenger hullámai között lelték halálukat. Hosszú évek teltek el, míg Madelaine végleg fölhagyott a karcsapdosásokkal, és végre megszólalt. Knutsen bíróhoz azonban soha nem szólt, míg amaz élt, rendre elkerülte, hiába próbált a bíró olykor szép szóval, máskor erőszako­ sabban közeledni hozzá. Csupán Knutsen bíró halála után, már felnőtt fejjel, a férjé­ nek árulta el, hogy igazából soha nem haragudott reá, hiszen a bíró nem csinált egyebet, mint teljesítette a kötelességét, és megmentette a várost a pusztulástól. Csak hát - magyarázta Madelaine - valamennyire mégis csak ő volt az oka annak, hogy el kellett töltenie néhány sötét napot a szülei és a testvérei fekete foltokkal és jókora daganatokkal borított hullája mellett. Minden éjjel erről álmodik, és sokszor nem tudja eldönteni, hogy melyik az álom: az, hogy a házban van, a ledeszkázott ablakok mögött, vagy pedig az, hogy mindez már évekkel ezelőtt véget ért. 27 �SZEIFERT N atália A szobrász vonatkozásai (noteszlapok farzsebből) Ha író volnék, Luca, írnék neked egy egész könyvet. Megírnálak nekem-magadnak, te volnál a nőalakom. Mosolyogsz, azt mondod, bolond vagyok, tudom, hogy an­ nak tartasz, mikor az összes szépségedet csak tapogatom az anyagokban. Mindig, mindegyikben. Ugye, látod? Ha beléd vágyom, és te épp a piacon diskurálsz a zöldségesfiúval, kifaraglak káposztatorzsából. Meg sárgarépából. A gyerekeknek tetszik. Mohón felfalnak. Olyankor, mintha sosem lettél volna velem, sosem lehettem volna benned, újra csak megpróbálom elképzelni. És elkezdem formázni az arcod, agyagból tapasztalak össze, agyagból, anyagból gyúrlak, és féltékenyen pofozlak vizes kézzel. Sikamlós ajkakat formázok rád, és egyre csak csépelem az arcod. Aztán a zöldségesre gondolok, és a tíz ujjamat merítem beléd, ökölbe szorul a kezem a koponyádban. A részeidet külön-külön akartam érteni, azt hittem, ez lesz az útja, ahogy formá­ lódsz a kezeim között, és soha el nem készülsz, Luca. Dühödten gyúrom a melled fehér anyagát, a bikinid pántjának nyomán húzom az ujjam a nyakadig fel, hogy hányszor panaszoltad, nyafogtad, hogy karcsúbb, vékonyabb nyakat szeretnél. Bolond. Aztán kifaragtalak, keskenyebbre vettem, csak azért, hogy örülj, de végül nincs eredmény, egy karcsúbb nyakkal, kisebb fenékkel nem te vagy. Vagy ha mégis, hát nem tetszel, Luca. És újra a bikinid pántjának fehér vonala nyomán Horvátország, ahogy a lapos sziklán fekszünk, az ujjbegyeimen a bőrredők ordítnak érte, hogy a bőrödhöz érjenek, és persze nem bírom ki, simogatni kezdem a vállad, odagördülök melléd szorosan, felkönyökö­ lök, és a bőrömön keresztül, az ujjaim és a tenyerem bőrén keresztül magamhoz veszlek. A kezeim a gyökereim. Aztán rám szólsz, hogy elfogom a napfényt. Hogy ne fogjam már el. Hogy ne vessek rád árnyékot. Igazad van, de egy kicsit, egy egész kicsit hagyhattál volna még, hogy a tenyeremmel beborítsam a melledet, ha már így födetlenül hagytad, ha már beúsztunk eddig a lapos szikláig, hogy kedvedre levehesd azt a felsőrészt, hogy napoztasd magad. Hogy érjen a fény. Ezért úszunk be minden nyáron. Neked a nyár mellnapoztatás. Én tulajdonképpen örülök neki, hogy nem veszed le a parton a melltartódat. Ez a kék bikini, amit alig akartál felvenni, hogy neked az nem való, nem áll jól, és hogy túl sok látszik ki belőled, nekem kéttenyérnyi feltárulkozás, ahogy sétálok veled, hanyagul lóbálod a szalmaszatyrod, és nézd, te nyálzószájú, napágynyitogató, bronzra barnult ifjú a parton, te tanulófiú, te csak nézd a kék bu­ gyiban ringó csípőt, milyen finom és tömény. Luca, a csípőd az enyém. Ököllel döngetem az agyagfeneked a műhelyben, megpaskolom, közben ki-kinézek a kisablakon, hogy jössz-e már a piacról, a karo­ don a kosárral, a kosárban a káposztával, és a hússal. 28 �Amíg élt, mindig arra gondoltam, hogy milyen jó napja lehetett a szemtelen zöldségesfiúnak. Annak a mamlasznak, akinek az apja is zöldséges volt, és még most is ott ténfereg a stand körül, néha arrébb húz néhány ládát. A fia meg akkorára nőtt, hogy leehette a fejéről a licsit. Lichit? Ez az új mániád, hogy a licsi szépít. Hogy attól maradsz fiatal, és bájos, mert az ám valami mennyei dolog, pedig Luca, az én testem, az én sejtjeim adnak neked fiatalságot. Minden sejtem, az ondóm például, amit kipréselsz belőlem, az ajkaidra kenem, és elmázolom az arcodon, olyan vagy, mint a félkész fejed a műhelyben, piros, nedves, simítani, fogdosni való. A melleid, amiből a gyerekeket tápláltad, minden nyáron a szemem előtt napoz­ tatod, és arra gondolok, milyen nehéz voltál nekem akkor, azokban az időkben, amíg a vártuk őket. Egyre csak távolodtak a titkos örvényléseid, és az utolsó hóna­ pokban már a vállamon, a mellkasomban, a gyomromban, a beleimben hordtalak. Kihordtalak téged és kihordtalak titeket együtt, két embert, a fiunkat és az anyját, aki akkor nem volt azonos veled. Két formában léteztél, a lényed kettévált, az én Lucám egy zárt nő lett, mint egy halványuló, lepréselt virág az örökkévalóságba merevített szépségével. Persze nem örökkévaló voltál, minden gyűjtemény, min­ den metszet elporlad, a lapok megsárgulnak és egyszer aztán nem lehet újra fella­ pozni, mert egy érintéstől azon nyomban szétesne az egész. Megkönnyebbültem, amikor újra hasonlítani kezdtél magadra. Hónapok teltek el a szülés után. Nem volt szép tőlem az a türelmetlenség. De nem mondhatom, hogy megbántam, nem, azt azért nem mondhatom. Sajnáltam eleinte egy kicsit, de már látom, hogy megerősödtem benne, gazdagodtam. Az anya-lényed, mint valami ősi tenyészállat, lassan fejlődött. A gyermeked akartam lenni, ahogy egyre súlyosabbá alakultál bennem. Tudtad, az első perctől azt mondtad, fiunk lesz. Boldog voltam, és rettegtem. Gyűlöltem a fölényedet. Makacsul, kidobhatatlan gombócként gyűrögettem magamban a mosolyodat, ami­ vel a tükröt jutalmaztad, ahogy nézegetted benne a kerekedő hasad. Néha utáltam, a semmibe kívántam a kiskölyköt odabenn. * Talán emlékszel még a tragikus sorsú szomszéd Endrére. Hogyne emlékeznél... A cselédlakásban lakott mellettünk, és valamelyik menő étteremben dolgozott, azon kívül meg állandóan csak edzőterembe járt. A teste vitathatatlanul szép volt, a bronzos bőre, a széles háta is. De ahogy rád tudott nézni, attól újra olyanná vál­ tál, mint a tükör előtti pózban. Messzinek éreztelek hirtelen, és esélyesnek a félre­ lépésre. Nem, Luca, nem mondom, hogy igazságos vagyok. Én a férfi táplálékát vettem olykor magamhoz, állat módra. Tudom, betokosodott baromnak hívsz emiatt, és igazad van, az is egy állat. Nem vitázom veled, és nem vagyok igazsá­ gos. De ahogy az az Endre rád nézett, éreztem a szex szagát a levegőben. Elég volt kedvesen köszönnie neked, vagy mellettem lehajtott fejjel elrohannia a lépcsőház­ ban, egyszerre nem éreztem magam a birtokos elismerésre és irigylésre méltó sze­ repében, egyből én lettem az ostoba uralkodó. A háta mögött kikacagott király, a nevetséges bohóc, aki nem csinál mást naphosszat, mint farigcsál és hagyja, hogy a legjobb asszonyt más csókolja. Ilyenkor is csak a butaságom ostromolt, az döngette a váram kapuit, az ürítette ki a szellemi éléskamrát. 29 �Az az Endre a zselézett, szőkés hajával, a félig nyílt fehér ingeivel. Ha nem lett volna olyan... olyan, amilyen volt, talán még jóban is lehettünk volna. Barátok sosem lettünk volna, de lehetett volna valamiféle jószomszédi viszonyunk, ki tudja, talán meg is mintáztam volna... az az igazság, hogy néha... így is befurakodott a kezem alá, bosszantóan, idegesítően, kihagyhatatlanul jöttek a válla vonalai, a szé­ les szája, a feszes karjai. A mellkasának azok a rohadtul gladiátori arányai. Addigra már igazán gyűlöltem. Boldog voltam, ha nem éjszakázott otthon és nem képzeltem el, hogy ott alszik meztelenül a fal mögött valahol, az elképzelt legénylakásában, selyemágyneműben. Amikor a balesete történt, nem éreztem semmit. Lezuhanni részegen a harma­ dikról a belső udvarra, nem valami rendes dolog tőle. Nem tudtam sajnálni a tör­ ténteket. A szánalom leghalványabb jele sem volt bennem, de az örömé sem. Örül­ hettem volna, hogy nincs ott többé, mint egy állandóan fenyegető árnyék, vagy inkább fehéringes szellem görögisten-testtel, de nem örültem. Egy kevés, a meg­ könnyebbüléshez fogható érzés fogott el, aztán valami idegen szomorúság. Nem az a mély, igazi, elkeserítő, inkább olyan, mint térdig vízben járni, megsúlyosbodik tőle a haladás, gyötöri ugyan az embert, de nem kínozza igazán. És nem tehet elle­ ne semmit. Ilyen üres-féle szomorúság volt ez, és ez is csak legfeljebb azért, mert végül is, fiatal volt. Harminc körül az embernek ne loccsanjon szét a koponyája a kövön. De nem tudtam arra gondolni, mi állhatott előtte. Baljós semmi vette körül, és nem éreztem azt, hogy bármi is kimaradhatott volna az életéből. Bármi olyasmi, ami egyébként még várhatott volna rá, ha tovább él. Semmi. Minden ugyanúgy ment tovább, mint mielőtt megszületett, s ez volt az én diadalmam. A bezzeg-énemé. * Összekeverik, Luca, összekeverik az érzékelést a félelemmel, és elhanyagolják a jelentőségét. Nem vallják be a szükségművészetet, nem csak nem vallják, de szé­ gyellik. Letagadják, hogy mind félelemből kezdtük el. * A komplexitáson gondolkodom. Ahhoz hasonul egyszerre minden, hogy én példá­ ul mindig csak ugyanabban az egy trikóban tudok aludni. Jól ismered ezt a fehér trikót, a kis lyukat is rajta, jobb oldalon, alul. Ezt még szex után is magamra húzom, azt mondod, hogy ez az én alvósmackóm. Egy alvósmackó-csökevény, minden éjszakára testközelben, egyszer páncélnak is nevezted. Ez az a trikó, amit mindenre rá lehet húzni. Az én fehér trikóm, ami ki tudja, mi a csudától fehér még mindig, biztosan ismersz erre egy varázslatot, és arra is, hogy összetartsd a szálait szövet­ ként ennyi éven át. Ez hasonlít legjobban arra, amit most komplexnek gondolok. A lökött Betár Tóni mondta mindig, hogy valami komplexet kell létrehoznunk. És megfont két, karszékszerű, egymásba illeszkedő szobrot, falemezekből, mintegy illusztrálandó, mire is gondol. Emlékszem, azt mondtad egyszer, a fémes tárlatnyitón, hogy olyanok vagyunk, mint két hülye buzi. Olyanok voltunk, például többször is aludtunk együtt a műhelypadló szivacsán Tónival, ha hajnalig beszélgettünk. Összebújtunk, ha hideg volt. 30 �Végül csak ő beszélt, és villogott a szürke szemében a kétségbeesés. Nem tudtam, mi villog benne, akkor még nem tudtam, csak néztem, ahogy az állát a levegőbe döfte, hegyes orrának cimpái olykor vadul kitágultak, és csak beszélt és beszélt. Csontos ujjaival százszor is megmarkolta a levegőt. Azt hittem, hogy zseni. Vé­ gigkísértem a futamait, és elhittem, no, bevallom, elhittem minden tüzét és minden hanyagságát. Valahogy, Luca, még az is megfordult a fejemben (és ezt csak most neked vallom be, és csakis ennyi év távlatából), hogy az, amit magamban érzek, mindenem, ami az anyag megmunkálására törekszik, nem is bennem van meg, hanem őbenne. A Betár Tóniban. A munka közben és nagy megtorpanások kilátástalan völgyeiben, amikor az ember minden addigi munkájának (sőt önmagának) a létjogosultságát is megkérdő­ jelezi, ő volt előttem. Azt hittem (tudom, hogy ez furcsa lehet tőlem, Luca), hogy nekem így kell talál­ koznom a való életben a tehetséggel, rajta, az egykori évfolyamtársamon keresztül. Az is megfordult a fejemben, hogy nekem kell őt istápolni. Az ellenállhatatlan teremtő erő ugyanis benne lakozik, tehát azzal tehetem a legtöbbet a szent szobrá­ szat asztalára, ha egy idő után már csak neki dolgozom, segítem őt mindenben. Igen, nevetségesen patetikus ez, mint egy szerelem utólag, főleg, ha arra gondolok, hogy azt latolgattam, mikor hagyjam abba az alkotást, s ajánljam fel örök szolgála­ taimat a barátomnak. Akkor aztán, egy este, mintha hideg szél fújta volna meg a szívem burkát, olyan dermesztően hallottam ki a szónoklatából a félelmet. És az akarást, a rosszabbik fajtából, idegenül, hogy ez a fiú nagyon akar valamit csinálni, nagyon ki akar találni. Akkor vettem észre, hogy kifogyott a kedvenc mes­ tereink szavainak újraértelmezéséből, és meghallottam, egyszerre jégtisztán, hogy a srác csak és kizárólag önmagát próbálja kitalálni. És a lehető legrosszabb úton jár. Elment a kedvem a szó legszorosabb értelmében mindentől, alig ettem, hetekig alig beszéltem. Veled se álltam szóba, nem kerestelek. Megérezte persze ő is, tudta, biztos vagyok benne, hogy tudta, hogy egyszerre átláttam rajta. Akkor találta ki a márványt. A komplex-rögeszme napernyője alatt utazott el Carrarába. Azóta hazajött, márvány nélkül, kétszer nősült, és most furcsa cserepeket meg kővázákat gyárt valami tetőműhelyben, amit az apósától kapott. Ismered a csalá­ dot. A Tóni a díszmajmuk. Ahogy Ottó mondja. A gazdag család befogadott művé­ sze. A toleranciájuk és sznobériájuk élő bizonyítéka. Legutóbb a Bem moziban futottam vele össze, ott iszogatott hétköznap este, mondta, hogy van valami prog­ ram, de valójában nem érdekelte, van-e vetítés. Megittunk két fröccsöt, és nem beszéltünk. Aztán hazajöttem. Ki tudja, lehet, hogy odalent, Carrarában őrzi egy darab márvány a keze nyo­ mát. Remélem. A belé vetett hitem pont megerősödött, mielőtt kidurrant volna, mint egy lufi, akkor, amikor a fémfeldolgozó mellől lopott acél- és vaslemezekből dolgoztunk. A boldog idők! Flexszel hasogattunk mobil- és függőszobrokká temérdek le­ mezt. Ma is ott lógnak a bontásra váró, kis állomásépületben, meg ácsorognak mel­ lette a gazban, a kőkerítésnél, ha csak össze nem szedték őket a fémgyűjtők, s el nem adták kilóra. Ismered ezeket a munkákat, ott voltál a „tárlatnyitón". Hehe. 31 �Emlékszem, nem is foglalkoztam veled. Nem váltottunk egy félmondatnál többet. De tudd, hogy ha nem lettél volna ott, nem éreztem volna jól magam. Igazad volt, mint két rossz buzi, úgy villogtunk egymás oldalán a Tónival. Ezek voltak az utolsók. Mint gigantikus emlékeztető-cédulák, ma is ott lógnak valahol a lezárt állomáson, nekem biztosan. Lógnak, és itthon, a műhelyben, a bar­ na asztal fiókjában ott vannak a fotók is, amiket a Cseh Ica készített, és le is hozták valamelyik lapjukban. Milyen boldogok voltunk, meghaladva a kiállítóhelyeket, a köztereket, dobol­ tunk a fémen, mint két urbánus bennszülött, kantáros munkásnadrágban, pucér felsőtesttel, borostásan és részegen. És utána, amikor az üresség félelme teljesen kétségbeejtett, akkor láttalak meg igazán téged. Téged, Luca. Az addigi néhány összefekvésük hirtelen mind egy-egy vallásos erejű szertartássá emelkedett az emlékezetemben. Egy szempillantás alatt megéreztem az ízeidet, a Nagy Munkába vetett, csúfosan szétfagyott, széthagyott hitem helyét elkezdte betölteni a kettőnk zamata. Újfajta illatokra és érintésekre lettem érzékeny, és a flexszel együtt elengedtem a Tóni kezét is. Bánni és sajnálni kezdtem, hogy addig nem voltam elég jó hozzád. Megijedtem, hogy talán örökre kiiktattalak az életemből. A fémek után hetekig nem láttalak. Szívtam a fogam, mint amikor jeges víz ér hozzá, ha arra gondoltam, milyen os­ tobán érzéketlen voltam, amikor az első kapkodó szex után azt akartam a tudtodra adni, hogy jó lennél szeretőnek. Nem csak lennél, inkább, mintha azt mondtam volna, hogy megengedem neked, hogy legyél a szeretőm. Alkalmilag, hiszen nem vágyom másra, mint a munkámmal való bizalmas, háborítatlan viszonyra. Hidd el, nem akartalak bántani, se így, se úgy, mégis. Tudod, tudod te jól, hogy nem akartalak, hiszen a te okos jóságod megtartotta köztünk ezt a testiségből font vékonyka fonalat, amivel beléd kötődtem, s te ezen a láthatatlan hosszúpórázon elengedtél. Sírtál miattam, tudom. Mi lehetett az, ami miatt mégis megmaradtunk, főleg, ami miatt te megmaradtál nekem-velem? Rejtély, Luca, titok, láthatatlan. Talán csak te tudod. Vagy te sem. Sugárzott belém az addig ismeretlen, de édes, otthoni érzés. Attól fogva a gon­ dolataim hátsó szobájában te ültél, álltái, vagy feküdtél, szétvetett lábakkal, állan­ dóan izgalomban tartva engem, mint egy vérszomjas kopót, és mint egy kisfiút, aki a kebledre vágyik térni, s megmarkolni, ha a behízelgő mosolyára kitárod a karod. Onnantól sejtés voltál bennem, az életem megsejtése és egy időre a félelem is el­ tűnt a szememből. Nem is dolgoztam, emlékezz csak, de nem voltam szomorú. Ellenkezőleg. Bol­ dogan vettem neked az édességet a pénzből, amit az egyik acéllemezért kaptam. Ott, a vasút mellett, a helyi múzeum vette meg, mint modern alkotást, és szépen kibiggyesztette a báboskorláttal körbefuttatott udvarára. Közben az elmélkedéseim hátsó szobájából, a hálószobából, a konyhába költöz­ tél, a szent és biztos tűzhely mellé, és számomra megnyílt az új út, de még hónapo­ kig nem fogtam fel. Talán emlékszel rá, mit érezték Én azt, hogy az ősiségeddel vezetsz, és persze férfiasan újra kétségbeestem. Minden, ami volt, fémes-idegenül kongott mögöttem és nem láttam előre. Igen, azt hittem, miattad nem tudok dolgozni. Pedig irtó nagy munkát végeztem így, 32 �irtottam és dolgoztam, míg végre összeálltak a cserepek. Az anyagok és agyagok. Rájöttem az újdonsült érzékeim történelmi, sőt történelem előtti gyökerére. Rádéreztem, a testedre, és az anyagra. Azóta nem vész el a fonal, még, ha úgy is érzem, sosem szakad el, legfeljebb meglazul. De tartani kell, nekem is tartanom kell, nem elég már a te erőd ehhez. Tartom is, a magam brutális, meg szerencsétlen, meg botladozó módján, úgy, ahogy sikerül. * A részletekben csaholó kutya vagyok. * Amikor tisztába kerültem a helyzettel, rögtön magamat kezdtem formázni, barok­ kosan eltúlozva az arányaimat, különösképpen az orrom nagyságát, görbületének mértékét, és a szám szigorú vonalát. A bronzöntvények meglepőek lettek, a kiége­ tett figurák nevetségesek. Aztán meghalt anyád. Egyszer mindenkinek meghal az anyja, mondtad, és nem akartad, hogy veled menjek a temetésre. Csak amikor gömbölyödni kezdett a ha­ sad, amikor minden nap a tükör előtt állva nézted, mintha a belsődbe látnál, akkor szoktad mondani, hogy milyen kár, hogy nem érhette meg. Mogorva apádtól úgy loptalak el. Elloptalak, történelmi felhangokat ütve bele a történetünk talapzatába, raboltalak, hogy ne is vedd észre, ne tiltakozhass, csak akkor eszmélj, amikor már menthetetlenül velem élsz. Nem volt nehéz dolgom, bánatodban átölelni a dere­ kad, épp csak egy könnyed emelés a lovam nyergébe, és már nálam is voltál. És nem zavart a műhely kosza, a koromfoltok a sarokban, a hideg padló és a rongyos matrac. Aztán persze a lakás, az mind a te érdemed. Az, hogy most a kölykeinknek otthonuk van, minden a te kezed munkája. Kettőnk közül talán te vagy a szobrász. Magadat tökéletessé alakítottad a terhesség alatt, tökéletesen gömbölyödő has­ sal, dagadó mellekkel. A húsod felpuhult és a vonalaid meglágyultak. Bennem pedig felrobbant valami. Az első gyermekem születése, a fiunké. Tudtad, előre tudtad az egészet, s én kí­ vül az üvegfalon tipródva morfondíroztam a múlandóságon. Az anyaghoz való közvetlen közelkerülésen. Kerülhettem-e valamihez közelebb annál, mint amikor a kezembe adták a fiunkat? Gyötrött voltál, a szád kicserepesedett, s a tested is, mintha kiszáradt, égetetlen agyag lettél volna, táplálni akartalak, megtölteni életnedvvel. És félretenni. Életre kelteni, de nem élni veled. Fiunk lett, megmondtad, hogy fiunk lesz, és úgy lett. Megmondtad, hogy másként fogok rád nézni, és úgy lett. Kicsit gyűlöltelek. Nem lehet kicsit gyűlölni. Formálódtál bennem, izzottál és széthevültél, mintha öntés előtt lettünk volna állandóan. Folyékony voltál és félelmetes. Néha, mint egy betegség, feküdtél az ágyon. Féltem tőled. Anyám volt a felmentő sereg, hiába kérted, hogy ne hagyjalak vele magadra. Hagytalak. Tudtad, hova megyek, a Sarkiba mentem, az Ottóval meg a Kemessel. Gizi nyaka, gyűrött krepp papír, ahogy csapolja a sört, néztem a vékony aranyláncát, és elfogyott a cigim. Mindig ez volt, és hiába kértük, hogy tartson másik márkát is, azt mondta, nem éri meg, és el kellett gyalogolnom két utcányit az éjjelnappaliba, ahol a dagadt nő ül. 33 �Ül, dagad, és mindig ugyanúgy kérdezi, hogy mit adhatok. Szívtunk, persze (a Kemesnél mindig akad egy kis fű). Néztem a boltban a nő dagadt kezét, ahogy püföli a pénztárgépet, hogy hányszor csinálta végig ezeket a mozdulatokat, néztem, a saját kezemre gondoltam, a bejáratott kezeimre, amik sosem csinálnak egy mozdulatot ennyiszer, ha csak nem az öngyújtóval. Hogy az én kezemet is így kéne betanítani, be kéne gyakorolni valamit, így kéne besimulni a munkába, valahogy belelopni a gyakorlatba a formák újulását. Állandóan gyakoro­ lok. Csak erre tudtam gondolni, hogy gyakorolok, de nem jól csinálom, nem min­ dig ugyanazt gyakorlom, hanem mindig valami mást, így aztán nem is gyakorlás, az egész egy elcseszett újra-újrakezdés, és én is meg kéne hogy kérdezzem minden nap száz meg száz embertől, hogy mit adhatok. A dagadt nő mindig megkérdezi. És mindig ad. Én meg, ehelyett, megkúrtam a Vikit a raktárban. Ő tulajdonképpen azért volt ott. Néha lehet az ilyesmit tudni. Ő is tudta, én is tudtam, hogy hátramehetek segí­ teni kihozni egy rekesz valamit. Annyira egyértelmű egy ilyen helyzet, hogy talán el se tudod képzelni. Még a Gizi is tudta. Aki a Viki anyja lehetne, de nem az. Ha az lett volna, lehet, hogy nyakon vág, de így csak odaadta a kulcsot az övtáskájából. Szeretnék valami olyasmit írni, hogy rád gondoltam, legalább, habár ez minden­ képpen ostobán venné ki magát. Erre mondja Ottó, hogy ez olyan, helyzet, amiből sehogy se jössz ki jól, Bandibazmeg. Ha a Sarkiban ülünk, én vagyok a Bandibazmeg, mert szerinte azon a helyen ezt a nevet kell viselnem. Alliterál, rímel, passzol. Már hogy velem. A bazmeg. Ottó szerint. Jó, hogy ő az író. Az Ottó olyan hülye név, hogy arra úgysem lehet kitalálni semmit. Ott is hagytam őket a Kemessel és hátra­ mentem a raktárba. Segítőkész vagyok. Mit adhatok, ugye, egy orgazmust a Viki­ nek például. Gerincre vágtam a rekeszek közt, durván, és amikor már éreztem, hogy remeg belül, amikor úgy voltam benne, ahogy benned szoktam, akkor nem történt semmi. Kemes mesélt párszor hasonlót, és nem hittem el neki, hogy a fűtől lehet ilyen. A farkam lassan konyulni kezdett, Viki lihegett alattam, olyan volt, mint egy lufi, valahogy az egész, mint egy leereszteni készülő lufi. Úgy próbáltam csinálni, mintha élveztem volna és kiszálltam belőle még mielőtt igazán rám tudott volna nézni. Lehunyta a szemét, minden nő lehunyja, te vagy az egyetlen, aki úgy tud élvezni, hogy a szemembe néz. Veled tudok csak úgy élvezni, hogy a szemedbe nézek, Luca. Így aztán hónapokig nem is próbáltam újra. Veled a lassú újrajátszások következtek. A fiunk hízott, gyarapodott, és bömbölt, meg aludt, ahogy kell, és én naphosszat el tudtam tűnődni azon, hogy milyen lenne megint beléd hatolni. Rendesen. Nagy, kövér nőket formáztam, akkor csináltam azt a mamma-szobrot, amit úgy szerettél, és a másikat, amit meg ki nem állhatták pe­ dig szerintem hasonlóak, csak a második sokkal jobb. Abban, amit kedveltél, több volt a lágyság, kevésbé volt félelmetes, mint a mamma kettő, amitől állítólag undorodsz. Megnézted és azt mondtad, undorító. Egy szobor, ami undorító. Én csináltam. Ragyogó. A legerősebb női szobrom, a legdurvább rettegés formája. A tömör hús kétségbeejtő ereje. Az áthatolhatatlan nő. Ezen a Kemessel legalább egy órán át röhögtünk. Hozott egy kis szilvapálinkát az apósától, aztán leültünk a műhelybe, és röhögtünk. Közben azon gondolkodtam, ha a Kemessel ketten iszunk, mindig röhögünk. Ha az Ottó is ott van, inkább sírni volna kedvünk. Egyikük nélkül sem 34 �bírom sokáig. Költözz össze velük, azt üvöltötted, jól emlékszem, amikor Panna lányunk megszületett. Költözz össze velük, bazmeg, menj. Megszülted, hazahoztuk, néztem, és még a fürdetés előtt mondtam, hogy jön anyám, engem meg várnak a Kemesék, hogy megigyuk az áldomást az újkislányra. Rohadt geci voltam, te is megmondtad. Ahhoz képest, mennyire vártam, és meny­ nyire örültem a kislánynak, annyira sok lett hirtelen. Két gyerekünk lett, Luca, és kettő az sok. De az csak akkor derült ki, amikor ott volt, és kicsi volt, szerencsétlen, puha, és tudtam, hogy éjjelente megint bömbölés lesz, és pelenkaszag reggelre, meg fürdetések és tápszerkevergetés, popsikenőcs vásárlás, védőoltás, büfi, há­ nyás, mászás, állandó vigyázás. Ti nők erre képesek vagytok. Képesek, legalábbis képesnek kell lennetek. Neked képesnek kell lenned rá, az egész óvva gondoskodásra, míg én... mihez értek én. A lányunktól megijedni tudtam csak. Még jó, hogy fiunk lett először. Kis tökös, a pelenkázón ide-oda gördítve, nézegetve, tapogatva, a végtelen finomságú anyagot, a lehetetlent. Lehetetlen, hogy ebből egy erős, hatalmas férfi legyen valaha. A fiad. A fiunk. Megszokható. Nőtt, és erősödött, és két év múlva már igenis lehetett látni, hogy ember lesz belőle. De a lány... ahogy kicsomagoltad otthon, ahogy tisztába tetted, csak álltam, és megfagytam a tudattól, hogy egy újszülött nőt látok. A lába közt a dundi ajkakkal körülvett kis nyílás, istenem, hogy mennyi bajt hozhat még neki, és mennyi jót, és egyszerre csak erre tudtam gondolni, Luca, és megijedtem. Neki is én vagyok az apja, de már egyáltalán nem tudtam, mihez kezd normális ember ilyen helyzetben. Mit kezd egy apa egy leánygyerekkel? Amíg a fiamat megtanítom fára mászni, meg focimeccset nézni, vagy egyáltalán focizni, vagy úszni, vagy csúzlit csinálni, vagy vízipisztollyal a harmadikról fejen találni a kopasz bácsikat, meg megtanítom arra, hogy ne húzgálja a lányok haját, addig egy lányt, mire taníthatnék? Legyen a te dolgod. Minden legyen inkább a te dolgod. Már a fiamat sem akartam annyira tanítgatni, mert mindig ott lesz egy lány is. Valahogy mindig ott lesz körülöttünk. Velünk. Kénytelenek leszünk vele is lenni. És persze, te tudtad. De én nem tudtam, Luca, honnan tudhattam volna, hogy ez pont így lesz jó. Hogy a lányom is öröm, hogy nem csak feladat, hogy ő is megta­ nulhat csúzlizni, és pláne, hogy tőle mi mindent megtanulhatunk mi... nem tud­ tam. Féltem, Luca, nagyon féltem tőle. Egészen addig, míg rám nem mosolygott, míg azt nem mondta, apa, sőt, még később is, de addig biztosan rettegve figyeltem, hogy gyarapodik, és azt kívántam, bárcsak örökre csecsemő maradna. Nem maradt, szerencsére nem, és egy napon azon kaptam magam, hogy leg­ alább tíz gyereket szeretnék, csupa lányt. Persze hallani sem akartál több gyerekről. Nem vagyunk nyulak, mondtad. Nem vagyunk. Csak mégis, honnan ez a gyávaság úgy egyébként. A gyerekekbe tudtam felejtkezni egész délutánokat, ha nem voltál otthon, eszem­ be jutottak a legjobb játékok, amiket csak velük játszhattunk. Nem kellett felnőnöm, és ezt megint csak neked köszönhetem. És már iskolába írattuk a fiunkat, amikor újra visszafordultam. Visszaléptem a műhelybe, a saját csendjeimbe, a saját falaim közé. Egyszerre éreztem, hogy letisztultak a dolgaim, hogy gyerekem van, felfog­ tam, valahogy akkortájt és aztán újra meg újra fel kellett fognom. Hogy gyerekeink vannak, és egyszer csak nem vagyunk felelősek, ahogy talán eddig se voltunk azok. 35 �Néztem a fiam hátát, ahogy kézen fogva elindul veled az iskolába, néztem per­ sze a fenekedet is, bámultam utánatok, a ház oldalát néztem aztán, ami előtt elha­ ladtatok, foszladozott a vakolat, nemsokára felállványozták, de akkor még a régi szürke festéket dobta le magáról, néhány helyen kilátszott a tégla, és elindultam a műhelybe és tudtam, hogy semmit, de semmit nem fogok aznap csinálni. Elszívtam két doboz cigit, ismeretlenül szédelegtem az állványok és padok közt, az anyagokhoz hozzá se értem. A formák egyszerre végtelenek és értelmetlenek lettek, és túl sok értelmük lett. Es arra gondoltam, hogy ez mind ugyanaz, Luca. Hogy valahogy el kéne mondanom. Hogy minden üres és minden bennünk van. Réges-rég. Hogy talán nem is érted. Hát nem érted, hogy minden iskolával és leckével csak arra készítjük fel magunkat, hogy vágyakozzunk a felejtésre? Nem érted, hogy elkezdi az ember ott, hogy leül egy fallal szembe, hogy az mindent kitakarjon, minden lényegtelent és minden lényegest, és pont így derül ki, hogy valójában semmi sem fontos. Ami fontos, már megvan, és akkor viszont olyan elkeseredettül tudtalak éjjel kúrni, ahogy még soha, ahogy soha senkit, hát nem érted, hogy ez a szerelem? Hogy fájt? Na persze. Nekem is. * * Mind a ketten hallgatunk. Most mind a ketten másról hallgatunk. Én az összes idegen érintésről. Nem is fontosak, nem azért nem beszélek róluk. Neked nem fontosak, nekünk nem fontosak. Nekem fontosak annyira, mint bármi­ féle táplálék. Hallgatok a hazugságokról, pont így hallgathat, pontosan ugyanígy a szar a gazban. Vikikről, Zsuzsákról, kocsmákról, munkákról hallgatok most mé­ lyen. És arról is, amennyire te tudsz fontos lenni. Ilyesmiket nem lehet mondani. S te talán a szomszéd Endréről hallgatsz. Vagy a zöldségesről. Jól teszed, ha ró­ luk. De ha mégis, ha rólam is hallgatsz, azt nem tudom, jól teszed-e. Ha rólunk nem beszélsz, ha magadról is hallgatsz, azt rosszul teszed. Érdekel, minden érdekel, azt akarom mondani, hogy ha azért hallgatsz, mert ügy gondolod, ahogy azon a nyári estén egyszer mondtad a fűzfák alatt, hogy te jobb, ha meg sem szólalsz, mert ép­ pen nincs semmi magasztos dolog, ami eszedbe jutna, illetve ami mégis, azt én már előre elmondtam (mert annyit beszéltem akkor, ügy berúgtam a tücskök zenéjétől meg a jó zalai pálinkától, amit az Ottótól kaptunk ajándékba, és aztán kicsit el is szégyelltem magam), ha ezek miatt nem szólalsz meg, hát szólj inkább. Tudni aka­ rom, hogy kell-e az az újfajta epilátor, vagy szeretnéd-e befesteni a hajad. Sosem tudtam, hogy szólítsalak meg, Luca. 36 �K utatóterület L ö vétei L ázár L á szló * „Költő" volt-e Arany János? Miután az Olvasó magához tért a cím okozta sokkból, kérem, olvassa el az alábbi interjú-részletet1: A történelem egy kalap szart nem ér, a technika összes csodái és vívmányai egy kalap szart nem érnek a művészet által létrehozott értékekhez viszonyítva. Vannak műalkotások - ezeket nem én csináltam és nem is én fogom csinálni - , amelyek a teremtéssel ugyan nem állnak azonos szinten, de hát Bach, mondjuk, majdnem azonos vele. Mozart talán kevésbé, de ő is nagyon a közelében. Ez a rend kíméletlenül hierarchikus. - Az írók közül kiket mondanál ilyennek? - Shakespeare, Tolsztoj, Kafka, Csehov, Dosztojevszkij, vannak rengetegen, akik az emberről valamit tényleg elmondanak. Illetve hát nagyon kevesen. Moliére, Gogol. Akik az istenek közelébe érnek. - Magyarok? - Magyarok? Költők. Mindenképpen költők. József Attila. (...) - Arany? - Arany, igen, Arany. Talán Petőfi és József Attila állnak a hierarchia csúcsán. Ady. Arany nagyszerű mesterember, az isteni szikra benne inkább a szó technikai vagy formai értelmében működik. Vagy valamilyen konstelláció nem kedvező. Konstelláció kérdése is ez." Nos, ezért a „nagyszerű mesterember"-ért szerepel a címben az a furcsa kérdés. Most már csak azt kell megmagyaráznom, hogy miért akadtam fönn ennyire ezen az interjú-részleten. Hiszen ha a klasszicizmus korában élnénk, egy ilyen minősítés a legmagasabb kitüntetés lenne, amit költő kaphat! Sietek is leszögezni, hogy eszem ágában sincs polemizálni Nádas Péterrel. Mindenki olyan „világítótornyot" választ magának, amilyent akar. (Nekem is vannak kedvenc szerzőim/olvasmányaim ábécsédérendben: Arany, a Biblia, Csehov, Dante...) S Babits óta amúgy is tudjuk, hogy „nálunk az esztétika bizonyos fokig vérmérséklet kérdése": „[Horatius] mindeddig a lírának egyetlen egy s utolérhetetlen mestere" - írta egyik levelében Berzsenyi, Shakespeare kapcsán viszont csak az angol költő „csúf fantazmáit" és „boszorkányait" említette meg. Nyilvánvaló, hogy Shakespeare túl „romantikus" volt a klasszicista neveltetésű Berzsenyinek. Aztán eltelt harminc év, s Petőfi már azt írta Nemzeti színház című cikkében, hogy „Shakespeare egymaga fele a terem­ tésnek". Vörösmarty még tovább ment: „Shakespeare jó fordítása a leggazdagabb szépliteratúrának is felér legalább a felével". És mit csinált mindeközben Arany? * A szerző a Palócföld 2008-as Madách-pályázatán III. díjban részesült. 37 �„időmet (...) Homérom és Shakespeareem társaságában töltöm el" - írta Petőfinek 1847 februárjában. Tehát egyszerre olvasott „klasszikus" és „romantikus" szerzőt ez a „nagyszerű mesterember"... Nádas véleménye Aranyról azért érdekes, mert nyelvközpontú (szöveg)irodalmunkban nagyon furcsán hat elmarasztalni egy nyelvzsenit. Csakhogy mára elmúl­ tak azok az idők, amikor még valamiféle nyelvfilozófia állt a „szövegelésünk" mö­ gött (azt is mondhatnám: az epigonizmus erdejébe jutottunk), úgyhogy mélyen egyetérthetünk Nádas Péterrel, amikor elvárja egy költőtől, hogy valami fontosat is közöljön az emberről. (Berzsenyit idézve: „nincs rútabb teremtmény, mint a poéta, ha csak poéta, s mellette nem filozófus is".) Ugyanakkor Arany lemesteremberezésével Nádas tulajdonképpen irodalmunk egyik legnagyobb közhelyét ismétli meg: a magyar irodalom szereplőinek 99%-a ugyanis (író és olvasó egyaránt) mesterségbeli tudása miatt becsülte/becsüli Aranyt. „Mondani tudása abszolút volt, mondanivalóját mindegyre vitatják" kesergett Németh G. Béla, Arany talán legjobb ismerője. „Nála minden a mestersé­ ge nagyságába szorul" - mondta Ignotus Arany századik születésnapján -, de „nem oly emlékezetes, mint Rembrandt, Balzac vagy Tolsztoj, nem oly feneketlen, mint Dante, Michelangelo vagy Dosztojevszkij, nem oly látomásos, mint Zola". Nem oly emlékezetes, nem oly feneketlen, nem oly látomásos... Egyik korábbi, szintén Aranyról szóló esszémben még azt írtam, hogy nem tudom, miért épp Aranyba szerettem bele. Azóta is elég sok időt töltöttem Arany társaságában, ezért amikor elolvastam a Nádas-interjút, először megsértődtem, majd mélyen magamba szálltam, s elhatároztam: újraolvasom Aranyt. Hátha tisztábban fogok látni néhány kérdést. Például hogy Arany tényleg csak „nagyszerű mesterember" volt-e, vagy pedig kijár neki is a „költő" megnevezés? (Azé a költőé, aki a százötven év roman­ tikán nevelkedett olvasó képzeletében megjelenik.) Hogy képes volt-e ismeretlen szépségek megmutatására is? Illetve hogy tudott-e tényleg valami fontosat is mon­ dani az emberről? Kezdjük a mesteremberséggel. Ady „majdnem géniuszos hajdú-ivadék"-nak ne­ vezte Aranyt, talán Babitscsal is vitázva, aki híres, Petőfi és Arany című esszéjében a magyar irodalom egyik legszerencsétlenebb (és végtelenül igazságtalan) bon motjával hívta föl magára a figyelmet: „Petőfi nyárspolgár a zseni álarcában. Arany zseni a nyárspolgár álarcában". Számomra teljesen közömbös, hogy Arany zseni volt-e (Weöres kétségkívül zseni volt, mégsem épült be az emberiség közös tudatá­ ba). Talán szerencsésebb, ha Arany kapcsán (is) az „ihletett" költő fogalmát hasz­ náljuk. Persze, mi az ihlet? Szabó Lőrinc szerint: „a logikus levezetés lépcsőinek gyors átugrása". Próbáljuk meg visszavetíteni ezt az axiómát száz évvel korábbra, s nézzük meg, vajon találunk-e logikai „ugrásokat" Aranynál? A kérdés természe­ tesen költői; csupa ilyesmivel van tele az Arany-életmű! Gondoljunk Arany oximoronjára, a „boldog csalódás"-ra! Vagy olvassuk el A lejtőn gyönyörű hasonlatát: „Nem magasba tör, mint másszor Éltem lejtős útja ez; Mint ki éjjel vízbe gázol S minden lépést óva tesz..." 38 �Normális esetben ennyi is bőven elég lenne, hogy Aranyt nagy költőként emle­ gessük. Hiszen már itt is kevésnek bizonyul az értelem, „a gondolat elvész csodás sejtelemben" - ahogy Arany írta Dante című versében. „S minden lépést óva tesz" kérem az Olvasót, ha teheti, jegyezze meg tíz percre ezt a mondatot... Később még hasznát veheti... Miután elfogadtuk, hogy „ihletett" költőként Arany valóban képes volt ismeret­ len szépségekre is rányitni az olvasó szemét, nézzük meg, mit tudott - mondjuk, a kortársakhoz képest? Válasz: mindent, amit a XIX. század közepének nagy költői tudtak! Még a költészet értelmén (fölösleges voltán?) is elgondolkodott. Erről „szól" A dalnok búja című verse, melyben saját lelkiismeretével „vitatkozik". Roszszabbik énje tudja, hogy mi a költő feladata („Tettekre híni fel a vásott / Idők fiát szent hivatásod"), jobbik énje viszont retirál a „küldetéses" költészet előtt: „Én a kifáradt küzdelemnek Hanyatló korszakán merengek, Szemem alátekint... Késő, habár láttam virágát, Biztatnom a kidőlt fa ágát: Virágozzék megint." Alig van „dekadensebb" költője a világnak Aranynál: „Egyhanguság, egyformaság; A nappal egy világos éj; Nem kék az ég, nem zöld az ág, Menny, föld határán semmi kéj; Csak sír az égbolt ezután Örök unalmu lanyha cseppel, Míg szétolvad..." - írta Ősszel című versében. Nincs a világirodalomnak ennél „spleenesebb" vers­ szaka! „Ki hinné, talán Arany maga sem hitte volna, hogy a szűkös életű tanár ugyanabban a bajban sínylődött, mint a XIX. századnak nagy romantikus poétái, Byron, a lord, Chateaubriand, a vicomte és Musset, a nagyvárosi dandy? A francia kortársak úgy hívták e kórt: maladie du siècle, az angolok meg ügy hogy: spleen" mondta Hatvany Lajos. A romantika vagy a szimbolizmus korszaka még beérte volna annyival, hogy elkesergi a válság, az útvesztés líráját, Aranynak viszont több kellett. „(...) tartózkodik a totális, egyértelmű eszményfosztástól, eszménytagadástól. Baudelaire-ről, értőn, végletes dezillúzióját fájlaló cikket fordított és tett közzé saját folyóiratában. A teljes tagadáson át való állítást (...) sem alkata, sem nevelteté­ se, sem helyzete nem engedte meg" - olvashatjuk Németh G. Bélánál. Örök szeren­ csénk, hogy Arany nem érte be (mert nem érhette be!) a tagadással. Hogy nem lett „nihilista", annak ellenére, hogy néha kacérkodott a gondolattal („Kívánom ma­ gamra a megsemmisülést" - Mint egy aléit vándor). Ő „mandátumos" költő volt. Őt már Petőfi is „Homér-Arany János"-nak nevezte. De a múltba se tudott teljesen belefeledkezni (mint például kortársa, Wagner a germán mitológiába), nála mindig maradt valami „vaskosan reális": tudta, hogy legfontosabb vállalkozása (a hűn trilógia) mennyire anakronisztikus (másképp nem maradt volna töredék), mégis 39 �kínozta a „nemzeti epikát". Éppen ő, aki rühellte a prófétaságot. Aki semmiben sem volt biztos: „...engem titkos métely Fölemészt: az örök kétely; S pályám bére Égető, mint Nessus vére" - ahogy az Epilógusban írta... Azt hiszem, Arany legfontosabb tudása - tetszetős szófordulattal élve - éppen a nem-tudása volt. A bizonytalansága. A kételkedése. Nem áll szándékomban fölfe­ dezni a spanyolviaszt, de tényleg nagyon jó lenne, ha szakavatott elmék egyszer alaposan megvizsgálnák, tanult-e Arany valamit Hume-tól vagy Kanttól, a nagy kételkedőktől, vagy veleszületett a tudása. Én az utóbbira fogadnék. Vizsgáljuk meg futólag Arany költői életművét ebből a szempontból is. Az elveszett alkotmányban éppúgy elítéli a maradiakat, mint a haladókat. Erre még lehet azt mondani, hogy bírálata az Eötvös-féle centrista eszmékben gyökerezik. Aztán következik a Toldi... 1847. január 23-án díjazzák a Toldit, 1847. május 27-én pedig (alig négy hónappal a díjazás után) már azt írja Petőfinek, hogy „egy Toldit akarok még írni, Toldi Estéjét". Vajon miért ennyire sürgős neki Toldi megbüntetése?!... Következik a forradalom és szabadságharc: Szabadság zengő hárfája címmel ponyvára küldi harcra buzdító verseit, szinte jakobinus lesz, beáll nemzetőrnek („Tenni kevés, de halni volt esély"), Álom való című (1848 végén írt) versében mégis a következőket írja: „S míg legyez szárnyával borongó pillámon, Körmével szorítja keblemet az álom." Ezt nevezem forradalmi meggyőződésnek! Majd következik a Bolond Istók első része, a világirodalom legsötétebb verse, illetve A nagyidai cigányok, minden idők leggyilkosabb önkritikája. Az 1850-es évekből olvassuk el a Reményem című verset: „Lelkem, a tenger hajósa, Retteg újabb kikötőtül... El, el, a bizonytalanba! Rengj, hajóm, szabad hullámon." Egyik levelében meg is magyarázza, mire gondolt a versben: „keresem a bizony­ talant, mert ami bizonyos, az kétségbe ejt". Mennyivel emlékezetesebb, feneketle­ nebb, látomásosabb gondolat ez (1850-ben!), mint Rimbaud „részeg hajó"-ja, vagy Ady „új vizek"-je! S akkor a sok bűnhődő, Arany-féle ballada-hősről nem is beszél­ tünk! A Buda halálában is a túlzott magabiztosságot rója föl Etele bűnéül („Úr az egész földön, ha ez egy hibáján"). Majd következik tíz év hallgatás. „És szóljon az, hogy hallgatok" - ahogy Arany írja. Visszájára fordítva a mondat értelmét: tényleg van miről szólnia ennek a hallgatásnak: ebben az időben fordítja Shakespeare-t és Arisztophanészt. Shakespeare-től vajon miért épp a Szentivánéji álmot választja? (A János királyt nem számítom ide, mert azt Arany már az 1840-es évek közepén fordí­ tani kezdte.) Lehet, hogy Arany néha úgy gondolta: a tündérmesékben találhatjuk meg a végső menedéket (talán ezért maradt élete végéig Rózsa és Ibolya című meséje 40 �a legkedvesebb műve). Persze, a tündérek közé is befurakodik a való világ: „Be bolond az ember faj" - mondja Puck. Arany le is fordítja gyorsan a Hamletet. Majd következik Arisztophanész. Tudjuk, hogy Arany valamiféle ősi, patriarchális társa­ dalmi berendezkedésben reménykedett („Festeném a népet szabadnak, nemesnek, fegyverforgatónak... a fejedelmet atyának, patriarkának, elsőnek az egyenlők kö­ zött..."). Arisztophanészt fordítva Arany is láthatja, hová süllyedt Athén magabiz­ tossága miatt az idilli görög demokrácia! Ezek után nem csoda, hogy azt írja a Bolond Istók második részében: lusta mélabű temeti, „mely elefántnak néz szúnyognyi bajt". Nagyon fontos tudása ez Aranynak! Hiszen sokkal „emberibb" jellemvonás szú­ nyognak nézni az elefántnyi bajt! Nem pesszimizmus Arany tudása, őt még a peszszimizmus sem elégítette ki (másképp nem ugrott volna neki folyton a félbemaradt munkáknak, a sok nagy „kerített fenek"-nek). De azt is tudta, hogy bizonytalanko­ dásra nem lehet egy életművet építeni. Hol tartana a világ, ha mindenki annyit hezi­ tált volna, mint ő? Még a kerék sem lenne föltalálva! („Milyen jó is lenne!" - mon­ dom én, az ordenáré humanista.) Mennyire szeretett volna ő is határozott, magabiz­ tos, erős jellem lenni (csupa ilyen - elbukó! - erős jellemmel van tele az Arany­ életmű)! Legalábbis ez derül ki Arany egyik utolsó, Ez az élet... című verséből: „Ez az élet egy tivornya: Inni kell, ha rád jön sorja, Az örömbül, bűbánatból, Karcos borbul, kéjzamatból... Inni hosszút és körömre, Kedvet búra, bút örömre; Sok megissza vad-őszintén: Egy-kettő vigyázva, mint én. Kivel egykor én mulattam, Többnyire már pad alatt van: Én, ki a mámort kerűltem, Helyt maradék, hol leültem. De, ha végignézek romján: Oly sivár, dűlt e tivornyám! Mért nem ittam úgy, hogy jó-rég Én is a pad alatt volnék..." * Csehov Unalmas történet című kisregényében nagyon fontos párbeszédet olvasha­ tunk: Kátya, a zsákutcába jutott lány segítséget vár gyámjától, Nyikolaj Sztyepanovicstól, az öreg, tapasztalt orvosprofesszortól: Segítsen - zokogja, miközben megragadja a kezemet, és megcsókolja. - Hi­ szen maga az apám, az egyetlen barátom! Hiszen maga okos, művelt, hosszú életé­ ben sokat tapasztalt ember! Tanár volt! Mondja meg, mit tegyek? - Őszintén beszélek, Kátya: nem tudom." 41 �Lehet, hogy ezt a Csehov-féle (a XIX. század végén már őszintén bevallott) nem­ tudást sejtettem meg Aranyban is, amikor beleszerettem. Talán Arany is sejtette, hogy nem tudja a választ a legfontosabb kérdésekre, mégis mindegyre nekirugaszkodott a feladatnak. Miközben a kétely folyton munkált benne. Szerintem épp ez a „lassí­ tott mozgás" Arany legimponálóbb vonása. Még akkor is, ha ennek aztán az lett az eredménye, hogy töredék maradt az életmű! Apropó töredék: manapság nagyon divatos az a vélemény, mely szerint az Arany-líra autonóm teljességének és tökéle­ tességének lehetőségét csak és kizárólag a „töredék" műfajában tudjuk megjelölni. Ezt a vélekedést minden további nélkül el lehet fogadni, de a lényeg mégiscsak az, hogy akinek füle van a hallásra, a töredékből is kihallja Arany tanítását. Mondják: Aranynál nem volt „központi mag", ami felé gravitálhattak volna a dolgok. Nem értem, hogy ez miért baj, tudván tudva, hogy eddig még minden, „központi mag" köré szerveződő szép eszme holtvágányra jutott. Én épp a központi mag hiányában látom az Arany-életmű napjainkban is érvényes tanítását. Nem Aranyon múlt, hogy ez a tanítás nem került be a „Bibliánkba". Sem itthon, sem a nagyvilágban. Állítólag a magyar irodalmat nem lehet lefordítani. Dehogynem! Petőfi alig kezdett verset írni, máris kötete jelent meg németül (sőt, Brahms és Nietzsche egy időben Petőfi-versek megzenésítésével is foglalkozott). Aranyt is lefordították (nyilván, a „Körötte ég földszint az ég"-szerű sorokat nem lehet lefordítani), meg is kapta a magáét. Arany tanítására (amelynek travesztált változata kb. a „Lassabban a test­ tel!" felszólításban foglalható össze) süketek voltak a kortársak, és süketek vagyunk ma is. Tudta ezt Arany is, másképp nem írta volna meg Dal fogytán című versét: „Mi haszna is, mi haszna Kél egyhangú panaszra Belőlem a dal? Majd még szememre lobban: »Közöld, ha ily bajod van, Az orvosoddal.«" Tudta, hogy az ember „ember" szeretne lenni, azaz határozottan, céltudatosan menni a maga feje után: szeretne mindent kipróbálni - még akkor is, ha fontos ta­ pasztalatokra néha csak iszonyú tragédiák árán tehet szert. S hogy mégsincs túl nagy baj, az - mások mellett - épp Aranynak köszönhető. Igaz ugyan, hogy a Kondorosi csárda mellett kezdetű dalt és az első Toldit leszámítva Arany nem nagyon szivárgott le a nép körébe, ennek ellenére, ha néha jobbik énünk szemével nézzük a világot, jó esély van rá, hogy fölsejlik előttünk az Arany-életmű hatalmas felkiáltójele is. Jegyzet 1 Keresztury Tibor - G yöre Gabriella: A szabadság hűvöse. Nagyvizit Nádas Péternél, (www. litera.hu) 42 �VÉGH K á r o l y Irodalom és identitás Egy irodalomtörténész - Czine Mihály* - irodalomközelítése Nyírmeggyesen született 1929. április 5-én, egy juhászcsalád tizedik gyermekeként. Hároméves korától Hodászon nevelkedett, a tanítóképzőt Nyíregyházán végezte. Életútját meghatározta az őt indító - emberséggel teli - szegénység élménye, meg­ tartó ereje, a magyar protestantizmus közösségi szemlélete, az első generációs ér­ telmiségivé válás élménye. 1948-tól az Eötvös Kollégium lakója. 1952-ben magyar-történelem szakos diplo­ mát szerez az Eötvös Loránd Tudományegyetemen. 1952-től 1955-ig aspiráns, 1956 és 1964 között a Magyar Tudományos Akadémia Irodalomtörténeti Intézetének munkatársa. 1955-56-ban az Új Hang című folyóirat rovatvezetője. 1964-től az Eöt­ vös Loránd Tudományegyetem XX. Századi Magyar Irodalomtörténeti Tanszékén tanít mint docens, 1974-től, mint egyetemi tanár majd 1988-tól tanszékvezető. 1972 és 1999 között a Látóhatár című folyóirat főszerkesztő helyettese. 1973-tól szerkesz­ tette a Magyar Tudományos Akadémia Irodalomtudományi Intézete Irodalomtör­ téneti Könyvtár című sorozatát. 1986-1991 között a Magyarok Világszövetségében tölt be több tisztséget, 1989-90-ben annak alelnöke, 1990-91-ben elnöke. Az Anya­ nyelvi Konferencia egyik létrehívója. 1989-től a Dunamelléki Református Egyházkerület főgondnoka, a Magyar Református Egyházak Tanácskozó Zsinatának alel­ nöke. Jelentősebb kitüntetései: József Attila-díj (1954,1986), SZOT-díj (1968), Művészeti Alap Irodalmi Díja (1980), Szabolcs-Szatmár Megyei Tanács Alkotó Díja (1989), Magyar Népköztársaság Zászlórendje (1989), Krúdy-emlékérem (1990), Széchenyidíj (1994), Bethlen-díj (1998). Ez évben lenne nyolcvanéves. Czine Mihály a huszadik századi magyar irodalomtörténet meghatározó személyi­ sége volt. Olyan szuverén egyéniség, aki a teljes magyar nemzeti kultúra értékeinek a védelmére törekedett, aki nem tűrte a szellem, a gondolat szabadságának korlá­ tozását. Első irodalomtörténész, aki a kisebbségi magyarság kultúráját a magyar irodalom elidegeníthetetlen részének tekintette. Elsőként fogalmazta meg a határon túli magyarság irodalomtörténetét. A kor egyik legjelentősebb irodalmi ismeretter­ jesztője volt, következetesen művelte a közérthető irodalomtudományt. Tudósi pályája, irodalomképe alapvetően négy területre irányult: a nyugat ple­ bejus íróira, mindenekelőtt Móricz Zsigmondra és Ady Endrére; a népi írómozga­ lom nagy egyéniségeire: Illyés Gyulára, Németh Lászlóra, Tamási Áronra, Szabó Pálra, Veres Péterre; 1945 után fellépő új népi nemzedék munkásságára, Juhász Ferencre, Nagy Lászlóra, Simon Istvánra, Csoóri Sándorra, Sarkadi Imrére; és a* * Születésének 80., halálának 10. évfordulója alkalmából emlékezünk Czine Mihályra. 43 �kisebbségi létben alkotó írókra: Kós Károlyra, Balogh Edgárra, Sütő Andrásra, Fábry Zoltánra, Dobos Lászlóra, Csuka Zoltánra, Herceg Jánosra... Sajátos irodalomközelítés, felfogás jellemezte, amelyben jelentős helyet kapott a ma­ gyarságtudat, az identitás kérdése, a történelmi szemlélet, az emberi-közösségi értékek. Czine Mihálytól először az Arcok és vallomások sorozatban megjelent, Szabó Pál­ ról írt könyvét olvastam. Elragadott sodrása, stílusa, hangvétele, megközelítési módja. Lehet így is írni az irodalomról? Hisz ez - a megfogalmazás csak később kristályosodott ki bennem - maga az élet, az, amit én is kerestem az irodalomban, ízes, hiteles, élettől duzzadó, nem száraz, agycsikorgató tudományoskodás. Szár­ nyaló stílusa mellett erkölcsiséget sugallt, nagy összefüggésekre hívta fel a figyel­ met, történelmi folyamatokba ágyazta mondanivalóját. Azt éreztük, hogy előadásait mindenki érti; az irodalom mindenki ügye lett, azt mondta ki, amit mi is éreztünk, szerettünk volna. Tudtuk már, hogy az irodalom, az irodalomtudomány formáló és megtartó erő. Meggyőződésem, hogy a „plebe­ jusnak", sőt „nacionalistának" vádolt gondolkodó a magyarság, az irodalom érté­ keinek újszerű bemutatásával, a legnehezebb világból induló közösség vállalásával és felemelésével a legmodernebb, legeurópaibb lépéseket tette meg. Elvitathatatlan tőle az érdem, hogy az irodalom nemzetalkotó elem lett. Ady Endre így jellemezte a szatmári parasztságot, ahonnan Czine egy juhászcsa­ lád tizedik gyermekeként elindult: „Bölcs világ ez, legmagyarabb világa a világnak. Itt az emberek nem hazudnak akarattal, ha keserű a szájuk, köpnek, ha viszket a tenyerük, ütnek, s nem őrajtuk múlik, ha az életről nem rángatódik le minden ko­ médiás rongy... Ez itt magyar föld, az első foglalóké, magyar, tehát véres, szomorú, fáradt, sivár, de harcos, de szép, de elpusztíthatatlan." Czine tudatosan kereste az indíttatás élményeit, a gyökereket. Minden értéket meg kell tartani, - vallotta - fel kell mutatni, és továbbvinni mindazt, ami arra érdemes, hiszen jövőt építeni csak a múlt megtartó értékeire lehet. Ady és Móricz szülőföldje az ő világa is volt. Későbbi témaválasztásai - a népi irodalom, a kisebbségi-nemzetiségi irodalmak - erre a fundamentumra építhetők. A fő kérdés mindig a magyarság értékeinek megtartása, felmutatása, oly módon, hogy az soha ne süllyedjen provincializmusba, értéktelenségbe. Czine az irodalomtörténeti igazságok felismerésén túl Ady és Móricz életmű­ vében saját pályájának a programját is látta. Példaképet helyes szemléletre, hozzá­ állásra, látásmódra, azt, hogy mindenki merjen önmaga lenni. Ady - Czinét idé­ zem - „a művészetet eszköznek, fegyvernek tekintette, a teljes életért, a mindenért folytatott harcban." A közéleti szenvedélyű, néppel együtt élő értelmiség példáját látta benne. Azt a felismerést, hogy a kelet-európai kis népeknek, a magyaroknak, a románoknak és a szlávoknak össze kell fogniuk a Kárpát-medencében. Móriczról szóló monográfiájának is az erősségét az adja, hogy a művek elemzé­ sén túl jelentős kor- és társadalomrajzot ad, komplex tudományos módszer, és, ahogy a tárgyához közelít, tartalmi gazdagság és szemlélet jellemzi. Ezek már túl­ mutatnak a móriczi életművön. Hisz például Móricz stílusának elemzésekor fo­ galmazza meg, hogy a realizmus és a modernség nem egymást kizáró, hanem egymást feltételező fogalmak. Őt idézem: „az új csak a hagyományokba ágyazottan lehet igazán életképes, a magyarság és modernség nem egymást kizáró fogalmak. Magyar író modern csak magyarul lehet." 44 �Czine Mihály akkor van igazán elemében, mikor nagy távlatokban, nagy ívben, széles összefüggésrendszerben tudja vizsgálni az irodalmat. Szerves, fejlődő egész­ nek látja azt, és fogalmilag tisztán tudja kibontani annak áramlatait, fejlődését. Czine Mihály életművének egyik súlypontja a népi irodalom kutatása, értékei­ nek felmutatása és annak védelme volt. Szükség is volt erre a védelemre, hisz a mozgalom eredményeit gyakran elhallgatták, félreértették, tudatosan elferdítették. 1993-ban Szárszón az 1943-as találkozóra emlékezve mondta: „a népi irodalom a magyar irodalom egészét örökségnek tekinti, a reformáció irodalmában, a Zrínyi­ nél, Csokonainál, Vörösmartynál, Petőfinél, Aranynál, Adynál, Móricznál, József Attilánál fogalmazott problémákat hozta tovább, vagyis voltaképpen a magyar irodalom sok százados útjának folytatását jelenti. Sok árnyalata volt és van, az alaphang, a nevező azonban - ahogy Illyés is mondta - mindegyik alatt közös.... A jó haza, a méltó haza megteremtése volt a céljuk. Természetesen nemcsak a paraszt­ ság, de a magyarság minden rétege számára. S a magyarságot Ady módján értel­ mezték: mindenkit magyarnak tudtak, kit magyarrá tett sors, szándék, alkalom." Szabó Pálról szóló könyvét említettem már. Így kezdi azt: „Begyűrjük a süve­ günket, álljuk az időt. Nagyra eresztjük a kaszánkat, falat húzunk, tetőt foldozunk, menyasszonyt szöktetünk, s rendet vágunk a kocsmában. Nekünk muzsikálnak, a szellő is nekünk fúj. Lehetetlent nem ismerünk. Átmegyünk a folyó tetején is, száraz lábbal, ahogyan Jézus sétált a háborgó tengeren. Nem sikerült? Majd sikerül más­ kor." Lehet egy monográfiát így is kezdeni, az irodalomtörténetet így is megközelí­ teni? Mintha csak beszélne hozzánk azzal a természetes, szép stílusával. Szeretettel írt könyv ez, minden során érződik, miközben a szépség mellett a szakmai igényes­ ség egy jottányit sem csorbul. Valamiféle másfajta tudatosságról van itt szó. Béládi Miklós fogalmaz pontosan a könyvről írt kritikájában: „Czine számára az irodalom mindenekelőtt életet jelent: emberi tartalmat, élményt, társadalomfelfogást, erkölcsi világrendszert. A huszadik századi magyar irodalom közösséghez szólását. Az iro­ dalomtörténet halott iskolamesteri foglalkozás, ha erejéből csupán a művek lajstro­ mozására és rendszerezésére telik. Párban járhat viszont az irodalommal, ha szigorú módszerességet, objektivitásra törekvését, műelemző készségét föl nem adva, az eszmék közvetítéséről sem mond le." 1945 után Czine Mihály az első magyar irodalomtörténész, aki a hazánkból ki­ vált kisebbségek irodalmát kutatni kezdte, és ezt az irodalmat az anyaország iro­ dalmával együtt szerves egésznek tartotta. Pályakezdése óta ezen munkálkodott, nem törődve azzal, hogy a nacionalizmus bélyegét akasztják rá. A kisebbségi ma­ gyar irodalmakról az első áttekintő képet ő rajzolta meg. Különösen érzékenyen figyelt arra, hogy az irodalom és a sorsformáló történelem hogyan függ össze, ho­ gyan alakítja egymást. Mi formálta, mi alakította a kisebbségi helyzeteket, magatar­ tásformákat? Az egyén és a történelem kapcsolatáig hatolt, hogy összefüggő ma­ gyarázatokat tudjon adni. Tisztázó szándékkal teszi ezt, hogy lefejtse róluk a ráta­ padt előítéleteket. Ezért tudta észrevenni a környező nemzetek progresszív értel­ miségének értékeit is, és azokat mindig hangoztatta. Nem a népek egymás ellensé­ gei, hanem a politika a politikának. Vizsgálódásaiban ezért nem érinti meg az előí­ télet, mert hatalmas tudásanyagra, a tényekre épített, és önálló véleményt alkotott. Ebben nem engedte magát befolyásolni. Az első, aki állandó jelenlétével szerezte meg tapasztalatait, személyes kapcsolatokat alakított ki az élő irodalommal, akik 45 �elfogadták őt, elismerték, becsülték munkáját. Herczeg János, Fábry Zoltán, Kós Károly, Dobos László, Sütő András, Farkas Árpád és szinte minden kortárs alkotó. Együtt vallották, hogy a magyar irodalom soha sem darabolható fel, egységes szel­ lemi territórium az, jóllehet, hogy a határok, a különbözőképpen alakuló történelmi helyzetek, személyes sorsok sokféleképpen alakíthatják, formálhatják. „Az irodalom egy hagyományból táplálkozik. Ezer év közös tradíciója köt össze bennünket..." - vallotta. Czine mint pedagógus iskolateremtő egyéniség volt. Pedagógiai gondolkodásmódját Ady, Móricz, Németh László, Illyés Gyula eszméi formálták. Akit magával ragadott stílusa, az végleg hívévé, tanítványává, sőt rajongójává vált, ám voltak olyanok is, akik nem értették világlátását, mondanivalóját. A későbbiekben is két véglet jellemezte a hozzá való viszonyt: a szinte feltétel nélküli elfogadás, vagy a merev elutasítás. Németh László írta, hogy „az eklézsiajárások szép szokását szeretném folytatni". Czine ezt az „eklézsiajárást" követte. Egyik tanulmánykötetének is ezt a címet adta: Németh László eklézsiájában. A hetvenes évektől kezdve - ahogy sűrűsödtek az ellene indított támadások - egyre gyakrabban vállalt vidéki és határon túli előadásokat. Tudta azt, hogy az ismeretterjesztő munka megrövidítheti a kutatásra fordítható időt. Mégsem tartotta azt elfecsérelt időnek, hisz az „a filológia művelőjét az élet dolgaira figyelmezteti - mondta. - Minden irodalomtörténészt fenyeget ugyanis a veszedelem: a »tudni nem érdemes« dolgok tudósává öregszik fiatalon, s azzal bíbelődik, amire senki sem kíváncsi [...] Az irodalom engem leginkább az élet ré­ szeként érdekel." Czine Mihály egyedülálló jelenség volt. A Czine-jelenséghez alapvetően a világ­ ról való gondolkodása, ítéletalkotása és annak közlése teremtett egyedülálló alapot. Erkölcsi tartás és kiállás ötvöződött a tudós ember gondolkodásával, személyiségé­ vel. A kettő szétválaszthatatlanul forrt össze benne. Valami konok elszántság vezérelte, származásának, sorsának tudatos vállalása, amiből még a kudarcok és megpróbáltatások után sem a keserűség kerekedett felül, hanem egy életet akaró, azt vállaló, és abban hívő, azt szerető ember. Harcosság, nyílt, őszinte véleménynyilvánítás és szinte reneszánsz életszeretet kettősége jól megfért benne. Meghatározó, szuggesztív, életigenlő egyéniség volt. Az őt küldő világnak a legfőbb értéke közösségi voltában rejtezett. Ezt az összetartó erőt vitte magával élete folyamán, ezt vetítette ki gyakran vizsgált tárgyára, az irodalomra, annak alkotóira és kérte tőlük számon. Tamásira hivatkozva többször mondta: „Aki embernek hitvány, magyarnak alkalmatlan." Közösségi gondolkodás és cse­ lekvés nélkül jó író nem létezik. Czine bízott abban, hogy a második világháború után egy új nemzedék indulhat útnak, amelynek munkája kiteljesedhet. Hihette, hogy ő is hozzájárulhat ennek a nemzedéknek a munkájához. Egy biztos; ez a nemzedék egy új irodalomtörténet­ írást is teremtett. Hangjában, ízében, közelítésmódjában is másat. Az új hangot viták sora követte. Ezért nem engedték az akadémiai magyar irodalomtörténetbe, a „spenótba" a Czine által írt, romániai magyar irodalomról szóló fejezetet bevenni. Görömbei András úgy véli, hogy „az irodalommal való kapcsolatot a lélek ünne­ pévé avatja". A Czine-jelenség egyik kulcsmondata ez. Ünnep a mondanivaló fon­ tossága miatt, és mert hitte, hogy az irodalomnak életalakító küldetése van. Ezt nem 46 �lehet, nem szabad száraz „metanyelven" közvetíteni, mert nem jut el azokhoz, akik­ nek szánták, és megfosztja őket az élmény lehetőségétől. Czine különösen értett ah­ hoz, hogy közérthetően - sajátos és utánozhatatlan Czine-stílusban - közvetítse az irodalomtudományt. Nála a befogadás örömmé válik, élménnyé. Sajátos intellektuá­ lis nyelvet teremtett: került mindenfajta tudományoskodást, távol állt tőle a lenéző attitűd; a dolgokat a lehető legtermészetesebb formában közvetítette, megtartva min­ den lényeges mondanivalót, hangsúlyt, felismerést, tudományos eredményt. Érezhe­ tő, hogy mögötte munkál a filológiai alaposság, a hatalmas tudásanyag. Tartalmában mindig a nagy összefüggésekre, a folyamatokra figyelt, a történelmi beágyazottságra, és hogy ebben milyen értéket képvisel az az alkotó vagy mű, amelyikről beszél. Nyelve, stílusa utánozhatatlanul szuggesztív. Magával ragadta olvasóját, hallga­ tóját. Gyakran ünnepélyes ez a hangnem, szándéka szerint is, hogy a mű értékeire irányítsa a figyelmet. Ugyanakkor sohasem öncélú: mindig az alkotó és a műve kerül a fénybe, nem az ő személye. Nem az eszköz, hanem a mondanivaló erősö­ dött fel. Ez a stílus és megközelítési mód gyökeresen átalakította nála a használt esszényelvet: szépírói eszközök, megközelítési módok kerültek egyenértékű eszkö­ zökként a tudományos fogalmak mellé. A stílus retorikai elemei nem öncélúak, sokkal inkább a jellemzést, a megerősítést, a meggyőződést, a figyelemfelhívást, az emocionális befogadást hivatottak elősegíteni. Ettől alakultak át kezében a műfajok: egy halotti búcsúztató, egy köszöntő is az esszé, a tanulmány elemeit hordozta magában. Nem a műfaj megszokott keretei fontosak számára, hanem a mondaniva­ ló. Élőbeszéde - mint ahogy azt Sütő András és mások utaltak rá - szinte kész, átgondolt tanulmányként is felfogható. Szerkezete, íve van, hangsúlyai. Több alkotó - Németh László, Sütő András, Nagy László - leírták, hogy Czine állásfoglalásai, értékítéletei mennyire bátorítólag, erősítőleg hatottak rájuk. És még egy momentum: különösen esszétanulmányaiban tetten érhető, hogy Czine az alkotói folyamatokra, azoknak alakulására is figyelt. Például Nagy Lászlónál be­ mutatta, hogy az élmény hogyan, milyen metamorfózison keresztül alakul át vers­ sé. Ezzel nemcsak a beavatottságát akarta jelezni - sőt ennek a gondolata állt tőle a legtávolabb -, hanem emberközelbe akarta hozni az alkotás folyamatát, az ember­ től elszakított, istenítő, üres kultusztól megfosztani az irodalmat, és helyébe valós tartalmakat ültetni, amelyek az alkotónak és a befogadónak egyaránt fontosak: a közösségi érzést, a nemzeti összetartozást és identitástudatot, politikai tisztánlátást, hazugságoktól mentes irodalomértékelést, a valós esztétikai értékeket és a mindent átszövő katarzist, élményt. És ez a gondolkodás már elvezet az irodalom egészéről vallott nézetéhez, ahhoz, hogy az irodalom maga az élet: „Az író egy személyben lehet művész és politikus, még próféta is. S az írás egyszerre lehet művészet, tudo­ mány és társadalmi tett, s az írásban fogalmazott »szépség-igazság«: örök. Az író a maga testben, lélekben vállalt közösségének legtermészetesebben vállalt kifejezője lehet, a politikának távlatot adhat; meglátásaiból történelem lesz." A magyar sors és a magyar történelem is azt hozta, hogy a népi írók is teljessé­ gükben mutathatták be a nemzet problematikáját, a megoldásra váró kérdéseket, a legjelentősebb, legprogresszívebb, legtisztább, sokszor a legnaivabb szándékok is itt munkáltak. Az írói sorsok legtöbbje hasonlított az övére: a mélyből törtek a ma­ gasba. Soha nem azok mellé állt, akiket a hivatalos irodalompolitika emelt fel. Vá­ lasztásai mindig értékszempontúak voltak. 47 �Munkált Czinében, hogy az ötvenes-hatvanas-hetvenes évek irodalomfelfogását új értékrendbe ágyazza. A népi írómozgalomra - a hivatalos politikai állásfoglalás ellenében is - nagyobb hangsúlyt helyezett. Olyan alkotók mellé állt, akiket az akkori irodalompolitika rangján alul ítélt: többek között Nagy László, Juhász Fe­ renc költészetét tette méltó helyére. Nagyon kifejező - megközelítését és szemléletének lényegét híven visszatükröző - tanulmánykötetének címe: Nép és irodalom. Ennek nem mond ellent, hogy alapjai­ ban Toldy Ferenc, Gyulai Pál, Horváth János, Keresztury Dezső, Halász Gábor, Sőtér István által alkotott irodalomtörténeten nevelkedett, ezeknek az alkotóknak a szellemi értékeit vitte tovább. Érdemes figyelmet szentelni annak is, hogy Czine a magyar művelődéstörténet­ ből milyen példákat tartott említésre méltónak. Ezek közé tartozik a kálvinista hagyományoknak, a református kollégiumoknak a szelleme, ahová „csizmás" diá­ kok is bejuthattak, példát szolgáltattak a népi tehetségek felemelkedéséhez, a népi értelmiség megteremtéséhez. A nagy hatású személyiségek példatárait érdemes külön is szemügyre venni, hisz hatásában képes a művelődési-szellemi hangsúlyo­ kat, értékrendeket áthelyezni. Czine népi-közösségi indíttatású témaválasztásai, tanulmányai, előadásai alkalmasak voltak ezeknek a korábban kialakított iroda­ lomelméleti és történeti hangsúlyoknak az átrendezésére. Arra kényesen ügyelt, hogy a kiválasztott, felmutatott, a példává emelt művek mindig a legmagasabb tartalmi, esztétikai és erkölcsi minőséget képviseljék. Jóllehet fontos értéknek tartot­ ta a szociális, politikai, morális indítékokat, de a megítélés értékrendszerében az irodalmi mű minősége volt a mértékadó. Nem fordult elő, hogy ezeket valamilyen okból felcserélte volna. Végezetül tőle szeretnék egy rá oly jellemző rövid idézetet leírni, amely az iroda­ lom és az identitás kapcsolatáról szól, és Szárszón, 1993-ban A magyar irodalom jövője címmel hangzott el: „Az irodalom, az irodalmi kultúra mindenütt őrzi az identitást, mindenütt kínálja a szívbéli haza lehetőségét [...] Egy emberi magatartás meghatározói. Irodalmunk ismeretében mindenki osztozhat az Ady által fogalma­ zott hitben: »A magyarság szükség és érték az emberiség, s az emberiség csillagok­ hoz vezető útja számára.« Ezért volt lehetséges irodalmunk segítségével, még a legnehezebb időben, a leg­ nehezebb helyzetben is; számkivetve is - hazát teremteni. Hazát a szívben. Hazát a magasban - ahogy az Illyés vers mondja. Míg az ember nehéz helyzetben verseket tud mormolni az éjben, s sok százados irodalmunk szellemében cselekedni, addig biztosan érezheti lába alatt a földet. S az eget is a feje fölött; biztosan járó csillagok­ kal. A kultúrának egyik fő ismérve ugyanis - rég tudott igazság -, hogy részesét felvértezi a legkülönbözőbb eshetőségekre. A győzelemre és a vereségre is. Az életre és a halálra is." 48 �K ÉP- T ÉR Bozó A n drea Az Open Art - avagy a rajtakapott művész 2008 októberében és novemberében egy nem szokványos rendezvény részesei le­ hettek a Nógrádi Történeti Múzeum látogatói. Az Open Art Nyilvános Nemzetközi Szimpóziumon résztvevő művészcsapat tizenegy tagja Magyarországról, Szlovákiá­ ból és Ausztriából érkezett, hogy a múzeum nagy kiállítótermében a nézők szeme elé tárja munkája mikéntjeit, azaz lehetővé tegye, hogy bárki figyelemmel követ­ hesse azt a folyamatot, aminek során az adott 2x2 méteres fehér vászonfelület meg­ telik színekkel, vonalakkal, formákkal. Szervezők: Ars Longa Művészeti Egyesület Cered. Hozzá kell tenni, hogy a rendezvényt a helyszínen kiállítás követte, s az elkészült tizenegy vászon tovább vándorolt a losonci Nógrádi Múzeum és Galéria kiállítótermeibe, majd útját folytatja Magyarország és Ausztria egyéb helyszíneire. A képzőművészet manapság is elsődlegesen a kiállításokon bemutatott kész munkák által jut el a nagyközönséghez. Magába az alkotói aktusba és a mű kelet­ kezésének körülményeibe azonban ritkán nyílik alkalom belepillantani, netán fi­ gyelemmel kísérni az egész folyamatot. A kortárs képzőművészetben ismert ugyan az akciófestészet műfaja, amelynél a hangsúly magára az alkotás folyamatára he­ lyeződik, az adott pillanatban történő cselekvés spontaneitását próbálja megragad­ ni. Részben talán odarokoníthatjuk az említett módszerhez az Open Art Nyilvános Nemzetközi Szimpózium történéseit, amennyiben itt a szokványos szimpóziumokhoz képest rendhagyó módon nemcsak a kész műveket, hanem magát az alkotás fo­ lyamatát is kiállítás „tárgyává" tették. Képzeljünk el egy nagy múzeumi teret, mint egy nyilvános műtermet, amely a kívülálló előtt felfedi azt a folyamatot, ami egyébként rejtve, a művész meghitt magányában - otthon, műteremben, esetleg művésztelepeken - zajlik, s csak az eredmény kerül közszemlére. Itt viszont más volt a feladat, és egyáltalán nem lehetett könnyű: alkalmazkodni kellett az új kör­ nyezethez, a nyilvánossághoz és egymáshoz is, s persze mindez az alkotói folyama­ tot is áthatotta - s ugye, ez esetben ott, a nagy nyitott műterem atmoszférájában a képekbe beleszőhette magát jelenlétével a néző is. Ki-ki a maga módján fogott a feladatnak: volt, aki előzetesen vázlatot rajzolva konkrét elképzeléssel indult neki, volt, aki viszont hagyta, hogy a pillanat érzései és intuíciói vezessék a kezét, felol­ dódva a színekben és az ecsetvonások lendületében. Az eredmény: tizenegy egy­ mástól témában (ha van ilyen), stílusban, kifejezésmódban különböző alkotás. Petra Richar (Ausztria) szellemszerűre festett csecsemője kísértetként tűnik elő a koromfekete háttéren - amely első pillantásra ijesztően hathat, annál is inkább, mi­ vel a csecsemő az új élet, a kezdet jelképe. Bizonyára sokunknak felkavaró élményt jelent ez a kép, s talán éppen ez volt az alkotó szándéka is: a halálfélelemmel való szembesülés és szembesítés. Ezzel szemben Kun Cecília Túlvilági csúcsa a túlvilágtól kissé nem várt élénk színekben pompázik, ami ironikus színezetet ad a három nem 49 �evilági alak találkozójának. Némelyik képen a valóság elemeivel találkozunk: Kalo­ csai Enikő nagy gonddal felvitt finom színfoltjaiból maga az égbolt nyílik ránk, mintegy ablakon keresztül. Fürjesi Csaba festményén különös módon állnak össze a legkülönfélébb elemek és művészi szándékok. A téma egzotikus: egymással gesztu­ sokkal kommunikáló arab ruhás nők, kiragadva környezetükből, semleges élénkzöld háttér elé festve - hozzá a cím: Az ünnepi fogás ötletei - arra késztet min­ ket, hogy mi magunk olvassuk bele a tartalmat a három elfátyolozott nőalak beszél­ getésébe. Palik Eszter Tájképe képzeletbeli tájat idéz meg, ahol a táj elemei nem a szokott módon kapcsolódnak egymáshoz. Szabó Ottó (Szlovákia) Égig érő fája grafi­ kus vonalakból épül fel, amelyek egymáshoz hasonló világokat hoznak létre a kép alsó és felső térfelén, a gyökérzet és a lombozat helyén, mert hát ugye - ahogyan fent, ügy lent. Az eget és a földet a fa törzse köti össze, amely felfelé (és lefelé) veze­ tő útnak is értelmezhető. Sánta László Félszemű patkányának története is mese-, illet­ ve mitikus elemekkel tarkított Szimbolikus állatok, történelem mélyéből felbukkant lovasok idézik meg az irracionalitás világát, míg a bal térfél a racionalitás szférájába tartozó technikai konstrukciókkal van kitöltve, mindez kiáltóan élénk színekkel. Tóth József (Szlovákia) Doboznak harmonikus színvilága ellenére is nyugtalanítóan hat a fájdalmasan hátrahajló alak és a széteső, önnön identitásukat elvesztő formák. Harald Gmeiner (Ausztria) festményén a formák már jócskán elmosódnak, majd Renate Rosenbauernél (Ausztria) teljesen felszívódnak az ecsetvonásokban. Ezzel szemben Jozef Suchoža (Szlovákia) képén a leegyszerűsített geometrikus forma uralja a teret, amelyet a fény és árnyék üzenetével színez át. S hogy teljesebb legyen a kép, megkértük Fürjesi Csabát, a szimpózium egyik szervezőjét és festőművészkénti résztvevőjét, beszéljen a megvalósulás körülmé­ nyeiről és a hozzá kapcsolódó személyes élményeiről. Háttérbeszélgetés Fürjesi Csaba festőművésszel - Hogyan jött az ötlet az Open Art szimpózium megszervezéséhez? - Az ötlet nem új, már régebben kitaláltuk, illetve folyamatosan foglalkoztat, hogyan lehet újszerű tartalmakat bevinni a hagyományos művésztelepi munkába vagy a szim­ póziumok rendezésébe. Bár eddig sem volt jellemző, hogy hagyományosak, netán unalmasak lennének a ceredi művésztelepeink, vagy más egyéb általunk szervezett akciók, kiállítások. Sok új elképzelés van még, amiket ki akarunk próbálni a jövőben. - Ezúttal milyen célokat akartatok megvalósítani, milyen tapasztalatokra kívántatok szert tenni? - Itt most elsősorban a hangsúly arra esett, hogyan lehet eredményes alkotói te­ rel és légkört kialakítani ugyanazon a helyen, ami kollektív műteremként és kiállító térként is funkcionál; mindez időben egyben és egymás után. Meg kellett figyelni, hogyan működik az alkotás az előre meghirdetett kettőször-kettő méteres vászna­ kon, illetve a múzeumi körülmények függvényében. Milyen további lehetőségek vannak még a jövőre nézve. És maguk az alkotók hogyan vélekednek az esemény­ ről. És még sok-sok egyéb fontos dolog, amikre nem is gondolhattunk előtte. - Mit jelent egy művésznek művésztársakkal együtt dolgozni? - Ha visszatekintünk a művészet történetében, akkor rengeteg példát látunk arra, hogy a művészek - bármely korról és műfajról legyen is szó -, sokszor hoztak létre 50 �spontán vagy tudatosan csoportokat, alkotóközösségeket hosszabb-rövidebb időre. Ezek a társulások később stílusirányzatok, iskolák elindítói vagy éppen művésztele­ pek alappillérei lellek. Szemléletbeli hasonlóság vezette a résztvevőket, és az a fajta szellemi tér kialakítása, amelyben nemcsak az alkotói közösségük, de maguk a tagok is kamatoztatni tudták saját karakterük jelentőségét. Művészi problémáikra olyan válaszokat és visszajelzéseket kaptak, amelyet csakis egy közösség felszabadító és inspiráló ereje adhat. Így fejlődött és teljesedett ki a szellemi dimenziójuk az egyiittlét során. A hagyatékukat, művészi munkásságukat most múzeumokban csodáljuk. De ez a folyamat nem állt le, és a közösségre való támaszkodás vagy tartozás ma is aktuális. Az már sajnos egyfajta társadalmi tünet, hogy visszatekintve hitelesebbnek lehet találni ilyen típusú eseményeket, mint együtt élve velük, felismerni őket. De ezt most hagyjuk. Ebből a szempontból az Open Art 2008 egy időben és összetétel­ ben változó, alkalmi közösség volt, hiszen a két hónap alatt folyamatosan változtak a jelenlévő művészek, mindig más és más dolgozott éppen együtt. Ennek értelmé­ ben alakultak ki egymásra hatások, kapcsolatok, közös élmények. - Miért ezeket az embereket gondoltátok belevonni? - Az első évben a szomszédos országok azon művészeire gondoltunk, akikkel már több éve van kapcsolatunk. A meghívásokban döntő volt az is, hogy ki tudja vállalni az utazást és az alkotást a kollektív légkörben. Az egyedisége miatt nem mindenkire szabott rendezvény volt ez. Végig kellett többször gondolni a sok jelölt közül, kit lehet meghívni. Több kör is volt, de minden országban volt és van segít­ ségünk, akik további alkotókat ajánlottak be. így alakult ki a végleges névsor. - Létezik-e egy közös nyelv, amit ti, művészek használhattok egyfajta kommunikációképpen? - Természetesen. Itt most arra a vizuális nyelvre gondolok, ami csak a látványra hagyatkozik. Ha egy kép jó, akkor mindegy, hogy az alkotója milyen nyelven beszél, mely országból jött. Elismerést vált ki, megteremti a kellő hangulatot, és utána már könnyebb a verbális kommunikáció. Ezt már sokszor tapasztaltuk a lassan tizenöt éves művésztelepi ténykedésünk alatt. Megfigyelhető, hogy mindenki ilyen-olyan módon meg akar felelni, és megpróbálja a legjobbat nyújtani. Így volt ez most is. - Mi a különbség a műtermi és a nyilvánosan, kívülállók szeme láttára zajló alkotás között? - Az Open Art lényege pont ez, hogy nem a szokványos alkotási keretek között történnek az események. Hagyományos értelmében minden művész otthon, a mű­ termében készült alkotásokat küldi be egy-egy kiállításra. Ezt fordítottuk meg most. Az alkotó a helyszínen, a kiállító térben készítette el a művét s utána felakasztotta a falra, hogy ilyen egyszerűen fogalmazzak. És ezt még az is fűszerezte, hogy az ér­ deklődő járókelők, bámészkodók köriilvehették a festmény születése közben is. - Mit adott mindez nektek, művészeknek, és mi az, amit ti adni szándékoztatok vele a kö­ zönségnek? - A legfontosabb, hogy megvalósult, és nem maradt meg csak az ötlet szintjén. Az alkotóknak ez az atipikus alkotói körülmény mindenképpen szellemi kalandot jelentett. Végig kellett gondolniuk, mit fognak alkotni, milyen eszközökkel, mennyi idő alatt, hogy jutnak el Salgótarjánba, és a múzeumba stb., és akár „B" verziót is fel kellett állítaniuk annak érdekében, hogy a megadott keretek között végezzenek. Ez egy strukturált tematika, ami mostanában eléggé ritka jelenség. A közönség szempontjából pedig az, hogy ez egy kulturális esemény, amelyben ők nemcsak a végeredmény - a záró kiállítás - szemlélői, hanem a teljes folyamatra ráláthatnak, 51 �szabadon bejárhatnak - egy számukra addig rejtve maradt tevékenység megfigye­ lésére - szintén egy speciális élménnyé vagy akár társadalmi jelentőségűvé is vál­ hatott, és azzá válhat a jövőben is. - Nógrádban mennyire van egy ilyen eseménynek visszhangja? - Az előbb már utaltam rá, hogy nagy dolognak tartom azt, ha valaminek a jelen­ tőségét időben megérti a mecenatúra és a közönség. Itt nem elsősorban anyagi tá­ mogatásra gondolok - vagy a forrás hiányára való hivatkozásra, s e miatti tétlenség­ re. Sokkal inkább arra, hogy mik azok az egyéb lehetőségek, csatornák, szócsövek és folyamatok, amelyek felhívják a figyelmet erre vagy egy másik hasonló típusú ren­ dezvényre. Ha ez az esemény tőlünk nyugatabbra, vagy a tengerentúlon történt volna, akkor annak a tálalása minden valószínűség szerint igen jelentős lenne. De ez most saját ötlet, saját szervezés és most ennek ki kell használni minden előnyét. A jövőben ezek kulcskérdések lesznek. Mert ha úgy vesszük, ez egy kvázi tükör, amit az alkotók megfestettek az itt tartózkodásuk alatt. A művekben benne van az alko­ tók benyomása a múzeumról, Salgótarján városról, az ideutazásról és az itt eltöltött napokról. Beleszűrődnek a hangulatok, az élmények, amellett, hogy minden művész a saját „stílusát" folytatta a festészetében. Ebből a szempontból a jövőben nagyobb visszhangot tartanék kívánatosnak, de ez persze a szervezőkön is múlik. - Hol mutattátok és mutatjátok még be a kiállítást? - A Salgótarjáni kiállítás után a Losonci Múzeum és Galéria következett, most pedig a zalaegerszegi Zsinagógában lehet látni a kollekciót. Tervek és egyeztetések szerint lesz még szlovákiai helyszín is, és következik majd az ausztriai szereplés. - Mi lesz a folytatás? - Ami leginkább valószínű, hogy biennálé keretei közt menne tovább az eredeti ötlet. Ennek megvannak az okai. Nagyon sok függ attól is, hogy időben összeállnake a fizikai és az anyagi feltételek a jövőre nézve. Megtörténtek az első lépések az irányba, hogy a Visegrádi négyes országai legyenek azok, ahonnan a művészeket bevonnánk. Most a társrendezők szándéknyilatkozatai alapján lépünk majd tovább. 52 �Z alán T ibor Miről beszélnék, ha tudnám, hogy igazam van?* Bizonytalan előszó az O p en A r t - 2 0 0 8 N y ilv á n o s N e m z e tk ö z i S z im p ó z iu m h o z Egy idő óta, ez az óta talán 19. század végét jelenti, a művészetekben, és ez alól a képzőművészet sem kivétel, sőt, a művek ön-érdekessége mellé az alkotói érdekes­ ség, mint az alkotás része, kapcsolódik. Ez részben arra vezethető vissza, hogy a valóság rá akar kapcsolódni a virtuálisan megteremtett valóságra, részben pedig arra, hogy a művész akar részt kérni alkotása létformájában. Amikor tehát tizenegy képzőművész két hónapig úgy alkotja műveit, hogy kitár­ ja ajtaját az érdeklődő közönség előtt, nem tesz mást, mint bejelenti, hogy az alko­ tást létrehozó folyamat csakúgy része az alkotásnak, mint a majdani néző, akinek a hiányában a létrehozott munka csak egy meghatározott formába zsúfolt anyag­ egyveleg. Megvallom, a hátam borsódznék, ha írás közben nyitva kéne hagynom az ajtót, hogy bejöhessenek rajta az olvasóim, akik köszönnének, én visszaköszönnék - mert ugye, aki dolgozik, háttal áll/ül annak, aki nézi, belepillantanának a papíromba, hol tartok, hány javítás van a szövegben, s rákérdeznének, mi lesz a folytatás, netán a befejezés. Az persze még rosszabb lenne, ha épp csak ülnék az ágyamon, és újsá­ got olvasnék, vagy szalonnát katonáznék kovászos uborkával az ölemben, mert akkor végképp kiderülne, hogy a gondterhelt alkotómunka helyett hedonizál. Első meghajlásom tehát a 11 bátor emberé, aki ügy élte le a két hónapját a Törté­ neti Múzeum Nagytermében, hogy nem a hely, ahol alkotott, hanem ő, az alkotó volt az átjáró ház. Nem tudom, mire inspirálta az akcióra vállalkozókat az őket alkotás közben ma­ teriálisán is megérintő figyelem. Az eredmény igazolta a vállalkozást, a falakon lévő anyag erős, és ahányan festettek, annyiféleképpen vannak most itt jelen. Ami megint nagyon jó. Azt már jobban szeretném, ha formai kikötéseim lennének, mint nekik. A két méterszer két méteres négyzetformák, melyek között világukat ki kellett alakítaniuk, majd létre kellett hozniuk, feltétlenül ráerősíthetett munkájuk eredményességére. A négyzet majdnem olyan tökéletes forma, mint a kör, bele is lehet rakni, bele is szokták, tehát az ebben való mozgás bizonyos művészi szakralitást indukálhat. Ráadásul, ez a méret meglehetősen nagy felületet kínál - és követel meg - az alko­ tónak, az alkotótól. Nem látom, mert nem láthatom, de érzem, és érzékeimben megjelenítem a 12x12 méteres termet, ami, természetesen, szintén négyzetforma. Nagy négyzetben a kisebb, de nem kicsi négyzetek! Ember volt, aki kitalálta! * Elhangzott 2008. december 12-én, az Open Art Nyilvános Nemzetközi Szimpózium kiállításmegnyitóján a salgótarjáni Nógrádi Történeti Múzeumban. 53 �Ugyanakkor, nem tudhatom, a véletlen, vagy a tökéletesség unalmától való féle­ lem okozta-e, hogy csak 11 alkotó munkái vannak jelen a falakon, s nem tizenkettő. Én ennek azért örülök, mert így el tudok játszani a számokkal. A kiállítás időpontja 2008. A számjegyeket összeadva tízet kapunk. A tízet eggyel haladja meg a művé­ szek száma. A falak hossza 12 méter, ami eggyel haladja meg a művészek számát. A képek mérete kétszer két méter, ami, ugyebár négy. A tizenegy művész tizenegy képe éppen 44 négyzetméter. A tizenkétszer tizenkét méteres terem területe 144 négyzetméter. Ne higgyék, hogy játszom. Ha ez a véletlen számmisztikája, akkor az akció fölött jó csillag áll. Ha a szervezők tudatossága, akkor a kiállítás fölött jó ke­ zek őrködtek és őrködnek. Ha már a szervezőknél tartunk, és a magamra vonatkoztatás kényszere a távol­ ság kényszere miatt működik benne, és engedem, hogy működjék, kiválónak gon­ dolom, hogy azon kívül, hogy ott kellett és úgy kellett készíteniük művüket a mű­ vészeknek, ahol és ahogy, utóbbin a nyitott ajtót értem, semmiben sem kötötték meg az alkotók kezét. Az ilyen kötöttségeket nagyon tudom szeretni. Mondtam volt, ahány alkotó, annyiféle kép, stílus, stílusrombolás, stílusparódia, stílusfeltámasztás, stílusteremtés - és sehol stílustalanság. Az egyik mű például rendkívüli színességével, agresszivitásával, ugyanakkor gyermeki világot megidéző álnaivságával tűnik ki számomra. Ennek csak látszólag szöges ellentéte az a munka, amely tüntet puritán két-színűségével, valaki benéz vagy kinéz egy ablakon, szent szeme, vagy egy rabé, nem tudjuk, előtte a fal kint van-e vagy bent, le van-e már öntve fekete anyaggal, mondjuk, szurokkal, vagy épp most folyik, csorog lefelé rajta az anyag, a halál fekete anyaga. Emitt egy transzparenciás kép arc-ember-hús-zsír-háj-hatalom-kiszolgáltatottság kompozíció­ ja sem kevésbé zárul és tárul előttünk, mint a többieké, sokkoló színvilága expreszszionista emlékeket ébreszt bennünk. Egy másik alkotáson, hegy lábánál, talán barlangban, valaki alszik vagy ébred éppen, sugarak cécójában, emelkedetten, mégis valami szomorúság marad a szájban utána. Valaki nekiáll, és megfesti az eget, a maga végtelenségével, mintha egy barokk templom nyitott boltozatán át néznénk az eget, csak épp a művész lefelejtette, vagy kiiktatta az angyalokat és a szenteket ebből a nagy és sokféle kékségből. Emitt egy konstruktivista triptichon­ ban három elrajzolt, szakrálisnak feltűnő alak elfestett színek között, mögöttük, a táj hármasságában egymásra merőlegesen meredő festékvonalak, élénkségükben és opálosságukban szomorúak itt is, ott is. Azután eltűnődhetünk a hatalmas, húsára vetkőztetett alakon, aki, vagy ami a klasszikus átlós szerkezetet gúnyolja, rajta pedig átüt a gyerekkor világa, szomorú kis arccal, szomorú nagy állattal a kép elő­ terében. Űrhajósok lebegnek így az űrben, ahogy ez a kis emberke lebeg, feltehető­ en a halálban, s nem az anyaméh melegében, hiszen kegyetlenül fekete körülötte minden, arcát, testét mintha fólia takarná, de az is lehet, csak ő üt át a halál takaró­ ján. Míg ez elengedi az életet, a másik kép hatalmas grafika-fája kétféle létezésbe akar belekapaszkodni, nem platonikus értelemben, földbe-égbe lombosodik egy­ szerre, ahogy az ember álmodja, hogy léte a földön örök is lehetne. Valaki dobozt teremt képén a doboz-térben, rajta arcára maszkot emelő figurával, teste szakad szét, mint Dali híres képén, de ő ezt Picasso humorával és rejtett szenvedésével éli meg. Azután nézem a valóságon túli zöldben álló-lépő asszonyok gyönyörű ütemek­ kel képre rakott hármasát, ruháik ünnepi ragyogásában, arcukat titokká nemesítő, 54 �vagy szomorító fekete kendőikben, és meglátom a kép pasztelljei közül kimeredő hófehér kezet, mely üdvözöl vagy ellökni igyekszik magától, és itt is összeszorul a szívem. Eddig és ne tovább. Villanások, melyekkel nem untatni akartam Önöket. Csak je­ lezni, a meg sem kezdett gondolatok is mennyit elárulnak abból a sokféleségből, sokszínűségből, amit ez a kiállítás felmutat. Nem csak az ajtó nyitott, értem meg, itt a végén, hanem a benne kiállító művészek világa, egymáshoz viszonyítható művészi elkötelezettsége is. Fogadják nyitott szívvel a felkínált szépségeket - és nem utolsó sorban a képekben elrejtett gondolatokat, melyek az Önök megfejtésére várnak. 55 �T alálkozási pontok K árpáti Etelka Lazán Beszélgetés Csach Gáborral, a Kinopuskin együttes frontemberével Egy éve jelent meg Tűzoltókrém 1987-2007 címmel a „Kinopuskin élcsapat táncze­ nekar első húsz esztendejéről" szóló könyv. A maga műfajában kiemelkedő balas­ sagyarmati alternatív rock együttes történetét bemutató kiadvány gazdagon illuszt­ rált korrajz is egy magyar kisvárosról a 80-as 90-es évek Magyarországán. A kötetet szerkesztő, a zenekart alapító Csach Gábor szabadidejében nemcsak gitáros-énekes, vagy épp fuvolista, hanem alkotó képzőművész, tollforgató is. Végzettségét tekint­ ve művészettörténész, sokáig a gyarmati Városi Televízió stúdióvezetője volt, de a rendszerváltás óta tevékeny részese Nógrád megye politikai életének is. Balassa­ gyarmat idén negyvenéves alpolgármesterével, kétszeres apukával, a tavaly megje­ lent Kinopuskin könyv kapcsán beszélgettünk. - Ismerőseid mondták, hogy már iskolás korodban érdekeltek a zenekaros dolgok. Hány éves voltál, mikor megalakult a Kinopuskin? Előtte volt esetleg más formáció? - A rock'and'roll megszületése óta úgy tízévente vannak nagy zenekar-alapítási hullámok Magyarországon, nem volt ez másként Balassagyarmaton sem. Ahogy '66-ban megalakult a Florida majd a Ciklon, a hetvenes években a Centrum, a Mi­ nerva, a New Man Group és a Penész, a nyolcvanas évek elején a polbeat Heb Dajör és a metálos Stem, mi a rendszerváltás körüli évekbe csúsztunk bele. A kor­ osztályunknak ez természetes volt, akkor alakult az Erogén Zóna, az And Band, az Essequtya, a rétsági Szfinx vagy az El Coyote. Én a szocreál bútorunk bárszekrény tükrében kezdtem a rockandrollt a bátyámmal: apám kislemezeire plébekeltünk a tollasütőt gitárként tartva. Ez volt akkor a karaoke. Aztán 1980-ban lelőtték John Lennont, apám ekkor előszedte régi Beatles poszterét és kirakta a falunkra. Egy évre rá bátyám kapott egy Jolana Galaxis elektromos gitárt, és onnantól kezdve nem volt menekvés. Egyébként mindketten szorgalmasan jártunk a zeneiskolába. 7-8 évig két-három hangszeren is tanulva. Sőt nagy énekkarosok is voltunk. Elsős gimnazistaként az azóta is zenélő Cseh Marcival, a terényi Mogyorósi Janival és - a maga műfajában ma szép sikereket elérő népzenész - Szedlák Józsival megalakítot­ tuk az Én Te Ő-ke és a Marcell zenekart. 1986-ban beléptem Gordos Jani, Kecskés Ernő, Pistyúr Attila, Kecskés Ede és a bátyám zenekarába, az akkor már dadaiz­ musra hajazó Heb Dajörbe. Ennek gyors feloszlása vezetett az Erogén Zóna és a Kinopuskin zenekar megalakulásához. Ede, Gyula, néhány középiskolás haver és jómagam megalakítottuk Suba Öcsi fotóműtermében, 1987 szeptemberében a Kinopuskin zenekart, azzal a szépséghibával, hogy Gyula éppen sorozott katonája volt a népköztársaságnak. Én akkor még nem voltam 18 éves, a dobos Suba Egon 56 �14 volt, nővére Viki 16 és Ede is csak 20. Akkor nem volt ez ilyen hosszú életűre tervezve. Nem volt internet, nem voltak kereskedelmi tévék agylágyító műsorok­ kal, úgyhogy csináltunk mi színházat, kamarakórussal jártunk utcazenélni a Vö­ rösmarty térre, bejártuk stoppal az országot, zenekarokat alakítottunk és naponta váltottuk meg a világot a város kocsmáiban tizenöt-húsz fős társaságban. - Kik hatottak rád leginkább azokban az években? És itt nem csak a zenére gondolok. - 1983-ban kerültem be a gyarmati Művház fotószakkörébe. Mai főnököm, Medvácz Lajos vezette. Itt megismerkedtem Csemniczky Zolival, az ő szabadiskolája fertőzött meg a képzőművészet iránti feltétlen rajongással Giottótól-Duchampig, végül is őmiatta lettem művészettörténész. Eközben hospitált nálunk egy szentendrei srác a suliban, nyolcadikos koromban, ő mutatta meg nekem a KEX zenekar egyet­ len kislemezét és az Emerson Lake and Palmer Bartók opuszát, az Allegro Barbarát. Így kezdtem el egyre jobban az avantgárd iránt érdeklődni. Csemniczky Zoli vitt be a Komjáthy Jenő Irodalmi Társaságba, ami akkor még a beliigy által figyelt helyi különcök és csodabogarak bohém gyülekezete volt Csikász Pistával, Görög Imrével, Zonda Tamással. Reveláció volt pelyhedző kamaszként megismerni a '7 9 -'8 2 kö­ zötti Mozgó Világot, a JAK füzeteket, Arthur Rimbaud-t vagy Friedrich Nietzschét. Hamar törzsvendége lettem az Irodalmi Színpadi Napoknak, ahol 87-ben már díjat is nyert egyik színházas szösszenetünk. Rigó Zoli filmklubjában alapélményünk lett Fellini szürrealizmusa, Bunuel brutalitása, Godard lazasága vagy Woody Allen humora. A Balassi Bálint Gimnáziumban Kovács Ferenc volt az igazgató, hihetetlenül inspiráló és szabadelvű iskolába kerültem. Vass Imre tanár úr rocktörténeti előadá­ sain, meg a bátyámtól ismertem meg a könnyűnek nevezett zenét a bluestól a kor­ társ punk zenéig. Fűrész Pista szerettette meg velem Cseh Tamást és a Weather Reportot. Benedek Ilona a matekot. Aztán egyre többször frissültünk fel a fővárosi underground szubkultúrában. Meghatároztak minket az újhullámos zenekarok: a Beatrice, a Bizottság, a Kontroll, az Európa Kiadó és a Neurotic. Azt éreztük, hogy végre benn vagyunk a világmindenségben, olyan frissek és fésületlenek voltak, mint Lou Reed, David Bowie, Talking Heads, a Sex Pistols vagy a Roxy Music. - A nyolcvanas években, a rendszerváltás környékén nagyon érdekes, mondhatni forron­ gó politikai, kulturális élet zajlott az országban és a városban is. Emlékszel, milyen élethely­ zetből, érzésekből születtek az első album dalai? Például a Sivatag a Kwai folyón, meg a 89-es Matiné című lemez többi száma? - Nagyon ellentmondásos kor volt ez. Ropogott recsegett a rendszer, de azért még diktatúra volt a javából. Mindenki a maga módján lázadt az áporodott tespedtség, a látszólag elfogadott autoritás ellen, tudva, hogy már nem tart ez örökké. Bilecz Endre, filozófia tanárunk Beszélőt terjesztett, Wágner Béla tanár úr senkit sem buktatott meg oroszból. Tyekvicska Árpi megkezdte '56-os feltáró munkáját a városban. Szóval szép lassan rájött az ember, mekkora hazugságban élt, megérezte az idők szavát, a törté­ nelmi pillanatot. Mindezt a kamaszkor finisében, fiatal férfiként, amikor a hormonok azért elsősorban mégiscsak a párválasztás technikai és lelki problémái köré kényszerí­ tik az ember fiát. Balassagyarmatot minden vonzereje ellenére csak egy rendőrökkel teli koszos kisvárosnak láttuk, ahonnan menekülni kell. Nem sokban különbözik egy mai gyarmati 20 éves fiatal érzés világától a Matiné zavaros feelingje, talán csak annyi­ ban, hogy akkor még többen próbáltunk meg változtatni a dolgokon. Ma már, sajnos érthető okok miatt, lélekölő a közöny és a belenyugvás. 57 �- Igazán karakteres nevet választottatok. Emlékszem, mondtad egyszer, mennyire szere­ ted elnevezni a dolgokat. Miért éppen Kinopuskin? - Miután ezt mindenki megkérdezte, mindenféle elmebeteg magyarázatot kita­ láltunk az elmúlt években indoklásként - az Észak-Tasmániában élő Kinopu nevű rágcsáló herezacskóbőrétől az azonos nevű török partizánig. Persze az elején nem volt ez ennyire szofisztikáit. A Cukor, a Téesz és a Dinamokijev elvérzett, így ma­ radt a Kinopuskin. Nyilván jó fricska volt, hogy Puskin mégiscsak orosz író, hogy abszolút nem rockzenekaros a hangzása, hogy a pesti Puskin moziban láttuk elő­ ször a Gyalog galoppot. Biztos számított az is, hogy Alekszandr Szergejevicset épp 150 évvel korábban, egy nő miatt lőtték le egy párbaj során. Meg hát kötődése is van errefelé, hiszen a gyarmati Bérczy Károly fordította le először az Anyegint. - Számomra az sem igazán nyilvánvaló, miért lett Tűzoltókrém a húsz éves Kinopuskint összefoglaló könyv címe. - A negyedik lemezünkön hallható az ugyanilyen címet viselő dal. Ennek a számnak a zenéjét Szandai Matyi írta, aki ma az egyik legkiválóbb magyar jazzbőgős, és a szövege miatt is szerintem a legaranyosabb szerelmes dalunk. Nem egy szószátyár nóta, és már maga a szó is számtalan asszociációt indíthat el. Tűzoltó­ krém: egyrészt a tűz közvetlen oltására szolgál, másrészt prevenciós céllal a tűz keletkezésének megelőzésére, harmadrészt bizonyos nedvekre utal, amelyeket ki kell „vonni" mondjuk egy szervezetből a teljes elhamvadás megakadályozása vé­ gett. Vagy akár a tűzoltók réme, és még sorolhatnánk. Nem beszélve a tűzoltók köré fűzhető, a művészettörténetben eleddig méltánytalanul elhanyagolt ikonográ­ fiáról, melyet aztán közösen felépítettünk a nagyszerű Petró Gyuri grafikáival a könyvben, ő találta ki a Repülő halak című fejezet illusztrációját is: a tűzoltót, aki épp egy szárnyas pontyot készül reptetni. Hát nem gyönyörű!? A könyveim is természetesen tükörírással van, ahogy a tűzoltóság felirat is a katasztrófa elhárítás járműin, hogy a kocsi visszapillantó tükreiből is elolvasható legyen. Hiszen ez a könyv is visszapillantás egy gyönyörű, húszéves, tűzoltókrémet szállító, katasztró­ fa elhárító művészeti produkcióra. - Úgy tudom, a szövegeket te írtad, a bátyád, Gyula volt a zenész a csapatban. Mi volt az első felállás? - A zenekar eleinte inkább egyesületként funkcionált, hiszen 1987 és 1998 között pontosan 29 tagja volt. Az első koncerten, amely a Balassi Bálint Gimnázium első 1987-es gólyabálján volt, dob, gitáros-énekes, basszus, két fúvós (Gulya Pali és Zonda Tomi), énekeslány felállásban játszottunk. A második koncerten már heten voltunk, új dobossal (Adorján Gábor) és két új énekeslánnyal (Sziládi Kriszta, aki azóta a feleségem, és Márton Móni). Aztán Gyula bátyám letöltötte sorkatonai szolgálatát, így 1988-ban ő lett az első gitáros. Az első lemezen '89-ben már kilencen voltunk, aztán a lányok leléptek, a fúvósok ritkultak. Sokáig hatan, majd 1993 óta négyen vagyunk klasszikus gitárzenekar-felállásban, azzal a különbséggel, hogy jómagam gyakran fuvolázgatok is. 1998 óta a bátyámon túl a dobos Varga Zsolti és a basszeros Petői Pál szorgoskodik a zenekarban. Az első repertoár az én agyamból pattant ki, a Matinén már volt bátyám által írt dal, majd azóta legalább a zenék felét valóban Gyu­ la írja. De nálunk a zeneírás általában csak alapötletet jelent, a dalok teljes szabadság­ ban, a próbákon, mindenki kreatív ötleteitől válnak véglegessé. Egy nagy közös csa­ patmunka a szöveg kivételével, az valóban az én privilégiumom maradt. 58 �- Hogyan került hozzátok a ma már széles körben ismert dzsessz-zenész, Szondái Mátyás? - Hát úgy, hogy ő is balassagyarmati, Varga Zsoltinak volt a haverja. 1995-ben nagyon zűrös időszakunk volt, mindenféle családi konfliktusok, a zenekart kétszer kirabolták, mindez rendkívül lehangoló volt. Ugyanakkor én éppen hiperaktfv korszakomat éltem, utolsó éves az egyetemen, meggyűlölve a fővárost. Zsolti meg gyakran prüntyögött a moziban Matyival, szórakozásból, aki zenei konzisként basszusgitáron is igazi zseni volt már akkor. Úgyhogy egyszer beszálltam én is, így alakult meg a mi kis gyönyörű crossover triónk: a Soft Petting zenekar. Képzett zenészként lényegesen gazdagabb harmóniákban utazott, de legalább olyan virtuóz volt, mint akkori kedvencünk, Les Claypool, a legendás Primus zenekar basszerosa. Nagyon izgalmas és nehéz Frank Zappás dalokat nyomtunk, őrült váltásokkal. Szinte naponta próbáltunk, akkor majdnem megtanultam gitározni is. Aztán egy évvel később a Puskin akkori bőgőse, Kovács Laci szerelmes lett, és elhagyta a zenekart. Így került Matyi, és vele a Soft Petting is evidenciaként a Kinopuskinba. Negyedik, Aszpik című lemezünket 1997 végén meghatározta a személye: három saját kompozíciója, hangszerelései, briliáns játéka és zseniális muzsikustársai, a billentyűs Németh Gergely vagy a szaxis Ágoston Béla. Matyi akkor egyszerre járt stúdióba a Grencsó István Big Bandjének felvételeire és a Kinopuskinéra. Az ország a Kinopuskin basszusgitárosaként ismerte meg, így haverkodott össze Lovasi Ban­ dival is, akinek aztán játszott a szólólemezén. Matyi 1998-ban bekerült a zseniális szaxofonos Dresch Mihály kvartettjébe, onnantól már nem volt ideje popzenére, akkor jött közénk Petői Palika. Egyébként Matyi öccse, Dodi dobos, ő is játszott velünk néhányszor beugróként. Édesapjuk, a herencsényi Szandai Jóska, világi cimborám, a Belső-Cserhát palóc falvainak őrzője, méhész lovag és a megyei köz­ gyűlés képviselője. Nyilván ezek sem véletlenek. - Ha már említetted Lovasi Andrást, emlékszem, egyszer azt mondta a zenétekre, még a ko­ rai években, hogy a kevesebb több lenne. Valószínűleg egy kicsit letisztultabb hangzást hiányolt. - Ezt Mies van der Rohe mondta először, a funkcionalista építészet géniusza, és ez ízlés, ha úgy tetszik, funkció kérdése. Szép közhely, de általánosítani akkora marhaság, mint egy barokk festőtől elvárni az egyszerűséget. Pázmány Péter kör­ mondatok nélkül. Lovi* feltehetően és jogosan arra gondolt, hogy többet kellene próbálnunk, mert a Kispál és a Borz zenei világától tényleg körmönfontabb, zsúfol­ tabb Kinopuskin kompozíciókhoz nagyobb pontosság és alázat szükségeltetik. Nem beszélve arról, hogy a magyar hangmérnöki szakma a kilencvenes években még katasztrofális volt: két gitárt nem tudtak rendesen szétszedni a hangfelvétel közben, nemhogy egy bonyolultabb hangszerelést. Jó példa erre a negyedik leme­ zünkön a Funky pozitív, aminek a hangszerelését jórészt Szandai Matyi készítette, és a három fúvósból álló kórus alig érthető, például a basszusklarinétot nem is lehet hallani. Nyilván csinálhattunk volna Huligános gagyikat is, azt jól meg tudták volna keverni és be is lehetett volna futni vele, de eszünk ágában sem volt ez. A Puskin dalok belőlünk fakadtak, mint Rubensből az elhízott csajok, úgy voltak jók, ahogy voltak. Arról viszont gyakran beszélgettem Lovasival, hogy a magyar pop­ zenének mik a rákfenéi, hogy milyen pici a piac, hogy mekkora meló, tele komp­ romisszummal, ha ezt hivatásszerűen akarja valaki csinálni. Lovi egyébként rajong ’ Lovasi András 59 �a slágerekért, az egyszerű nótákért, például imádja a Republic Szállj el kismadarát. Én viszont nem csípem az ilyesmit, és azt hiszem, a többiek sem. - Szerinted milyen irányba változott a zenétek az elmúlt húsz év alatt? Milyenné akar­ tátok formálni? - Nagyon jóvá, és ennek köszönhetően nagyon jó is lett (nevet). - Akkor mi volt az oka, hogy az alternatív zenei körökben ismert és elismert Kinopuskin mégsem tudott igazán befutni? Miért nem jött össze az utolsó lépés? - Hát feltehetően azért, mert nem is akartuk meglépni. Leonardo azt mondta, hogy az invenció fontosabb a megvalósításnál. Elképzelni és kitalálni nagy dolog, megfesteni, megvalósítani már csak rabszolgamunka. Viccet félretéve, az élő zene élettere olyan kicsike lett '96-97 után Magyarországon, hogy a befektetett energia nem állt egyenes arányban az anyagi vagy erkölcsi megtérüléssel. Családos embe­ rek lettünk, a negyedik lemez után, 1998-99-ben dönteni kellett: egy méltánytala­ nul rossz infrastruktúrájú piacon próbálunk megélni, vagy marad a polgári érvé­ nyesülés. Ugyanakkor nem lehetett abbahagyni sem, hála az Úristennek, vagy saj­ nos, de nem vettük magunkat halálosan komolyan. Mindezek ellenére a „Magyarock története" című kétkötetes alapműben, mely a '60-as évektől napjainkig foglalja össze Magyarország rock kultúráját, megjelent lemezeink mindegyike az adott év legjobb lemezei közt van kiemelve. Több ezren hallgatják a Kárpát-medencében nyilván sokan csak nosztalgiából - ma is a balassagyarmati Kinopuskin lemezeit. Ez azért nem rossz mérleg. - Kipróbáltad magad sok területen: irodalomban, képzőművészetben, zenében, politiká­ ban. Melyik áll hozzád a legközelebb? Ha muszáj lenne köztük választani, melyiknél ma­ radnál? - Attól függ, mi az a muszáj. Ha csak mérlegre kéne tenni a dolgokat, és pusz­ tán elméleti síkon kéne dönteni arról, hogy akkor mostantól nincs zene, vagy nincs képzőművészet, vagy nincs politika, akkor lehetetlen választani. Az emberfia hu­ zamosan csak olyasmit szokott csinálni, ami közel áll hozzá. Úgy vagyok ezzel, mint a „kevesebb több" elvárással. Mérleg vagyok, az egyensúly érdekében kell, hogy sok minden legyen a serpenyőimben. Egy művészettörténész semmit sem ér, ha nem tapasztalta még soha az alkotás keserveit. Biztosan örülne néhány Kinopuskin-rajongó, meg festő, ha szakítanék a Fidesszel, ahogyan vannak a jobb­ oldalon sokan, akik szerint nem méltó a rock'n'roll egy alpolgármesterhez. Vannak ilyen vélemények. Szerintem viszont az lenne a legnagyobb csacsiság, ha bizonyos nyilvánvaló társadalmi elvárás vagy haszonszerzés érdekében váltana az ember személyiséget, filozófiát. Annak mindig rossz vége szokott lenni, az irodalomból ez jól megtanulható. 60 �A mi ma r a d B a lá zs B eá ta „J ó nekem, hogy élsz. Szeretlek nézni, amikor beszélsz." Kurdi Imre: Á tte ts z ő , v ilá g o s s z ü r k e á r n y a la t Kurdi Imre kötete már első kézhezvételkor is szoborszerű nyugalmat, megfontolt magabiztosságot, „angyali melancholiát" (lásd borító) és szofisztikus mélabút áraszt. „Az elszabott ruhájú angyal / épp most ér­ kezhetett egy nagy csomaggal, / plusz még cipelheti szárnyait, / úgyhogy leült pihenni egy kicsit, / mivel eddig ilyet még úgyse látott. / Bámulja a félbehagyott világot." Ez utóbbi világ magának a költőnek is ismerős, ebben él és alkot, persze nem önként vállalva, csupán szembesülve és elfogadva a mások által is olyan sokszor tapasztalt „százegyszer, százszor-tört varázs"-t. „Isteni ókulán nézve" igyekszik érzé­ kelni, s ezzel önmagától is távolítani a sosem átélt pillatok lélekdöngető súlyát. Az angyal, mint misztikus jelkép, másra is figyelmeztethet: „a személyi­ séged mögötti végtelen áramok, ha hozzájuk férkőzöl, angyalként, ha az élet salakjait föléjük halmozod, ördög­ ként viselkednek". Ennek fényében nyer új értelmet a címben található szürke szín: a fehér angyali, a fekete ördögi szimbólum, a szürke árnyalat pedig pont a válaszúton áll. Olvasás nélkül is konstatálom, a sorok ritkán érnek el a lapszélig, s nehéz elhin­ ni, hogy ez a karcsú kötet huszonöt alko­ (Versek, 1982-2007) tói év gyümölcse. Pedig ott a válasz a sorokban, hisz az alkotó - mintha maga is érezné olvasója bizonytalanságát - kér­ déssel felel: „Hány év is múlt el néhány perc alatt?" S bár a kötet leginkább az időtlenség látszatát sugallja, olyan letisz­ tult, mértani pontosságú alak­ zatok, tökélyre csiszolt formák jellemzik, melyek megszületé­ séhez - érthető módon - ez a negyedszá­ zadnyi idő volt szükséges. Épp ennyi idő szükséges ahhoz is, hogy az egészből mindössze egy „félbehagyott világ" ma­ radjon, s ebből építkezzen a verses kötet. Bár a kötet műfaji megnevezésével kis­ sé vitatkoznék, inkább nevezném versek­ ből dialogizált életműdrámának, melyben minden, a műnemre jellemző eszköz fellelhető. A lírai én az elviselhetetlen létbe vetettségétől, az „új" első pillanatra megszokhatatlan különösségétől önma­ ga analízise révén jut el a dráma katartikus végkifejletéig, mely ugyan több, mint megkönnyebbülés, de kevesebb, mint önfeloldozás. „Egyszer majd elmú­ lik ez is: / ez a már fájdalomnak / is alig nevezhető, mi is, leginkább /talán hiánya / valaminek, ami volt, ha igaz, / s amire már csak úgy / emlékezünk, hitetlenkedve, mint / régi fényképekről vissza­ néző / egykori önmagunkra, akit szám­ talan / réteggel takart el immár az idő." 61 �Ebben a mennyiség- és időorientált világban nehéz objektívnek maradni e sovány könyvecske láttán, s természe­ tünkből fakadóan olyan könnyen ítélke­ zünk, de kétségtelen, Kurdi Imre eseté­ ben remekműről beszélhetünk. Melyről ismertetőjegyei révén bátran elmondhat­ juk, hogy ebben a kötetben „az alkotó és a műélvező képzelet közvetítésével, az időtlen dereng át az időbeli világba". A címadó idézet - alfaként az omegáig - a kötet utolsó versének zárósora. Akarva-akaratlanul a teljességben megnyu­ godott lezártságot sugall. A szürke szín újra felbukkanó, megkerülhetetlen jelen­ tőségére a színszimbolika adhat választ, s eloszlathatja az ezzel kapcsolatos közhe­ lyes állításokat, hiszen az elhatárolódás, egyedüllét, szabadság, titkolózás vágyára utal. A magányosság színe. Aki ezt a színt részesíti előnyben, nem akar feltű­ nést kelteni. Kurdi Imre valóban nem akar kirívó lenni, a maga alabástrom formáival képtelen a céltalan túlbeszélésre, ahogy maga is fogalmaz: „elindult bennem ez a vers". Nincsen mit magyarázni, mert legtöbbször maga a vers a történés. S vannak olyan történések az életben, amit nem kell magyarázni: „egy kap­ csolat, amely idővel, negyedszázadnyi idővel, szétkapcsolódott (...) s hogy egy kapcsolat halála mindig része egy kap­ csolat életének. Így lezárt". Mindezek tudatában és függvényé­ ben válik a kötet mindent meghatározó rendező elvévé az a bizonyos „egyes szám második személy"-jé misztifiká­ lódott alak, aki a lírai én minden fi­ gyelmét leköti, és ezáltal beleég a ver­ sek mindegyik sorába. „Állj az ablakhoz, és nézd az éjszakai utcát - a tenger helyett, amit soha nem láttam meg veled." Képzelt vagy megtörtént találkozá­ sok meghatározhatatlan ideje, a patta­ násig feszült idegek játéka, a végső belenyugvás gyilkos magánya, szófu­ 62 karságra ítéltetett sorok rezonanciái mindannyiunkban előidézik saját éle­ tünk drámáit, megérkezés nélküli pilla­ natait, melyek parabolaszerűen állnak előttünk és minden pillanatban új ítélet­ re várnak. „Csak a fáradtság marad: a gyomor­ ban / bujkáló nyugtalanság / a megér­ kezésig. És rendszerint nincs megérke­ zés, / csak valami őszi / spektákulum kint felejtett / fák, katonai táborok - / mozgótájképszínház / indulás után. / És rendszerint nincsen / indulás sem." A fájdalom okozta kábulat minden porcikát megremegtető érzése, melyben előbb-utóbb „használódik, mondhatni szinte, lassanként a lét el". Semmi sem maradhat már ugyanaz, a költő több, de ezáltal kevesebb is. Olyan, mint a tó, melynek tükrét kavics fodrozza, a vízfelszín idővel megnyug­ szik, de a tó maga több lett a kaviccsal. Ez a gondolat foglalkoztatja a lírai ént, tudja, érzi a jelentőségét: „mintha vélet­ lenül elhoztam volna egy darabot ma­ gadból bennem", de nem szeretne egyedül maradni ezzel az érzéssel, így természetszerűen vetődik fel a gondolat: „A kérdés / mármost csak az, vajon én / miféle darabot hagytam ott neked / belőlem magadnak?" A minden idegszálat megtépő felidé­ zés, a kérdések megválaszolásának vá­ gya, a pillanat újbóli átélése talán meg­ váltást hozhat, mindez csak akkor jár­ ható, ha az út feketéből az áttetsző vilá­ gosszürke árnyalaton keresztül a fehé­ rig ér, nem pedig fordítva. „A porszem kicsiny-e, vagy bennem van-e a kicsinység, mit e porszem fel­ idéz? A hegy nagy-e, vagy bennem vane a nagyság, mit a hegy felidéz?" Az utolsó szó jogán teszem fel min­ den olvasónak a kérdést: Kurdi Imre kötete öntanulság-e, vagy bennem van-e az a tanulság, amit e verscsokor felidéz? (Tipp Cult Kft., Budapest, 2008) �K e n d e r e s s y L il i „Hallgatni Petőfi. Hallgatni Arany..." Vass Tibor: „A Véleménynyilvánító vers­ ben / Ön a véleményét nyilvá­ níthatja,/ melyre írásban és szóban / a benne megjelölt helyeken kap lehetőséget (...) írásban most nyilváníthat véle­ ményt:" Köszönettel veszem az iménti lehetőséget, s bár nem vagyok rest eleget tenni a szerző biztatásának, mégis kel­ letlenül ülök le a klaviatúrához, hogy elkezdjem sorra venni gondolataimat a verscsokorról, hiszen nagyobb munka ez, mint hosszában-széltében átjárni Vass Tibor kötetét. Mert szó szerint át kell járni, bele kell gázolni, nyakig el­ merülni benne, hagyni, hogy átjárjon a „Vass-szag", úgy kell kezelni, mint egy tömörített fájlt, ki kell bontani, ízekre szedni, a mélyéig kell hajolni, a szagá­ val táplálkozni, minden formátumát megismerni, s ha tetszett írásvédetté tenni, archiválni magunknak. Próbáltam minél alaposabban meg­ ismerni Vass Tibort, olvastam róla, isme­ rem az általa adott összes interjút. Ne­ vezték már miskolci „kultcápának", a Spa nyolnátha szülőapjának, helytelenül bár, de festőnek. Elsők között 1996-ban már e-mail címmel rendelkezett, így saját vallomása szerint - „pályakezdé­ sem annyira a géppel, a nettel függ össze, hogy számomra nélkülük az alkotás elképzelhetetlen." Így lehetséges, hogy egyes versei va­ lóságos e-mailpoézisek, tömör, ténysze­ rűségen alapuló villámüzenetek. Pilla­ natnyi élménykomplexumok, melyek oly N em s o k sem mértékben szorítkoznak Vass Tibor életére, mint saját elektro­ nikus posta fiókunk a mi egyedi életünkre. „(...) négy óra van, / eltelt nem egészen / tíz perc, / indulok a fiamért / az óvodá­ ba, / tíz perc, / míg odaérek általában." Kénytelen-kelletlen jut eszembe kisiskolás korom, mikoris előszeretettel kaptunk utasítást olyan részletes fogalmazás megírására, mintha egy földönkívüli olvasná mun­ kánkat. Kétségtelen, hogy Vass Tibor „lírai katalógusa" tökéletesen kielégíte­ né a mi földönkíviilink kíváncsiságát, hiszen „eszköztelen szabad verseiben" pontosan tájékoztat minden élményéről: „Rossz vonatra szálltam, / Miskolcra tartok Pestről Győrön át, / interszitiről van szó, Győrben áll meg legközelebb. / A modern kor embere, / ha rossz vonatra száll, alaposan megbánhatja, / modern korban az állomáshelyek távol esnek egymástól". Aprólékos helyzetismertetése egy sor új kérdést is felvet. Mire ez az „örök át­ utazó" érzés? Miért szükséges minden eseményhez effajta jegyzőkönyvszerű leírás? Honnan a pillanat ilyen mérvű csodálata? Mértani pontosságú helyzetek, körzővel szerkesztett szituációk, szerep­ lők. Miért van szüksége Vass Tibornak a pillanat ilyen szintű rögzítésére? Valószínűbb, hogy ezzel az eljárással olvasói számára nyújt fogódzót és a kötettel mintegy tükröt tartva irányítja a figyelmet a saját világunk alaposabb 63 �átvizsgálására. Az „ilyet én is írhatnék"érzés önvizsgálatra, belső nézelődésre sarkall, és megtaníthat arra, hogy belülről közelítsük meg a külső világ állapotait. Sok nehézségtől mentesít a költői önvallomás is, az olvasónak nem kell azon törnie a fejét, hogy ars poétikát erőltessen valamelyik alkotásra, hiszen az a költői vallomás, amelyben az olvasó meglátja azt. A kötet címe több mint elgondolkod­ tató, a szerző erre vonatkozó válasza sem kevésbé: „Utalását fölfejteni, attól árnyaltabban, sokrétűbben, netán éppen sokkal konkrétabban, mint ahogyan a versek, illetve a versek helyett álló ver­ sek utalnak erre, nem érdemes. Annyit azonban hadd tegyek hozzá: talán nem kizárólag mennyiségi egységet jelölhet." Mindenesetre „csámcsogni töltelék­ szavakon nem illik", én is szorítkozom a versekre, a bennük fellehető élethely­ zetekre, családi állapotokra, a környe­ zet, a barátok sziluettjeire, melyek mármár József Attilás Curriculum Vitae-ként. rajzolják elénk Vass Tibor sajátosan Borsod megyei miliőjét, átvészelendő karácsonyait, macskája esetét kaktusza­ ival, a verébgyilkosságot és találó szójá­ tékait, melyek sokszor még a verseken is továbbmutatnak. „Alkáli fémek lát­ ványa. Antibiotikum. Stan- / és Panop­ tikum." „Kinek a papné, kinek a wap." „Káin és kábel". Olyan aprólékos leírást kapunk a szerző életéről, hogy magunk sem hiszszük, ehhez valóban közünk lehet. Eb­ ből következően, mint egy mini-valóságshow-t követjük nyomon, és lap-lap után böngésszük a sorokat. Egyszer­ egyszer megbotránkozunk, és megfo­ gadjuk, letesszük a versnél, melyben Isten neve egy sorban szerepel egy-egy vulgárisabb jelzővel, vagy egyéb testi szükségletek esetenkénti leírásával, hiszen ennél mélyebb kitárulkozásra 64 nem vagyunk kíváncsiak, de a biztonság kedvéért új verset olvasunk, csak hogy bizonyítsuk magunk előtt saját igazukat és biztosak legyünk benne, hogy csak annak érdekében, hogy minél maróbb kritikát fogalmazhassunk meg, olvastuk végig a kötetet. Itt tulajdonképpen el is érte a célját a szerző ügy, mint a valóságshow-k producere: saját képére formál, élvezettel nézed és olvasod má­ sok életének történéseit, mert lehet, a sajátod sem könnyebb és nem is nehe­ zebb a másikénál, csak utóbbinak mersze van mindezt közkinccsé tenni. Vass Tibor mindezekkel tisztában van, nem fél kimondani az olvasó fejében megfogalmazódott gondolatot, amit eddig én is csupán csak eufemizáltam: „jobb kezemmel kapjak a fejemhez, / bárhol is tartózkodom, / és mondjam azt jó hangosan, / hogy jaj, édes iste­ nem, / milyen hülye ez a Vass Tibor". Nyilván badarság az efféle hasonla­ tok fejtegetése, sőt talán még irodalmiatlannak is nevezhetnénk, de vajon mennyire irodalmias testi szükségletek kielégülését taglalni hosszú versszako­ kon keresztül, vagy éppen az Olvasó fölöslegességét ecsetelni. A lényeglátó tudja, hogy Vass Tibor művészete nem attól függ, hogy olvassák-e műveit, törődnek-e vele, mert a „művészet hazája, nem lét, az »esse«, hanem lehe­ tőség, a »posse«, s ha létben megnyil­ vánul, attól a lét lesz gazdagabb". Ezt nem tisztem eldönteni, de tény, hogy létezésünk olykor-olykor hosszadal­ mas formattálásra szorul, az elveszett információ pótlására pedig pont ez a verseskötet való. Ezek után, ha alkalmasint Miskolcon sétálgatva összefutnék Vass Tibivel, biztosan megkérdezném tőle, mi hely­ zet vele. Mire ő csak annyit válaszolna: Nem sok sem (mi)! (Tipp Cult Kft., Budapest, 2008) �D ebrecen i Bo glá rka Szervizkönyv H a s z n á la ti u tasítás. V ersa n to ló g ia signor Rekesz Sör tántorog tiefengrab út zsuzsinka persze nyitott sportkocsiból pislog grízli vagy tengeri medve (Korpa Tamás) A Használati utasítás című versantológia létrehozásának ötlete Turczi István József Attila-díjas költő nevéhez fűző­ dik. A Parnasszus folyóirat főszerkesztője a tavalyi évben (2007 őszén) kereste fel javas­ latával a Palatinus Kiadót, „ha már a magyar költészet gaz­ dagon termeli a tehetségeket, egyszer-egyszer érdemes pillanatképet készíteni arról, hogy a mai folyóiratok, műhelyek kiket tartanak felfedezettje­ iknek" - nyilatkozta Reményi József Tamás, a kiadó főszerkesztője1. A fiatal költők munkái tehát húsz irodalmi műhely, az Alföld, az Argus, a Bárka, az Élet és Irodalom, a Hitel, a Holmi, a Jelenkor, a Kalligram, a 2000, a Kortárs, a Korunk, a Magyar Napló, a Mozgó Világ, a Műhely, a Prae, a Spanyolnátha, a Tiszatáj, az Új Forrás és a Vigilia ajánlásával jutot­ tak el az antológia szerkesztőihez, Re­ ményi József Tamáshoz és Turczi Ist­ vánhoz megmérettetésre. A bírák még tovább „karcsúsították" a beérkező anya­ gokat, így végül huszonhat költő: Ayhan Gökhán, Becsy András, Csobánka Zsu­ zsa, Győre Bori, Horváth László Imre, Király Odett, Klujber Balázs, Korpa Tamás, Kőrizs Imre, Lesi Zoltán, Magolcsay Nagy Gábor, Marsó Paula, Mezősi Miklós, Miklya Zsolt, Molnár Illés, Nagy Zsuka, Svébis Bence, Szolcsányi Ákos, Szöllősi Mátyás, Szőllőssy Balázs, Tamás Zsuzsa, Tari Gergely, Tatár Balázs János, Turai Laura, Váradi Nagy Pál és Veres Máté versei kerülhet­ tek az antológiába. Az igényes megjelenésű kötetnek Kőrizs Imre egyik költeménye lett a címadója. A Használati utasítás egy teljesen prózai cím. Amikor az ember használati utasítást vesz a kezébe, álta­ lában gyakorlatias jellegű teendőknek néz elébe, a „mottót" első ránézésre valószínűleg nem társítja képzeletében a fennköltséggel, jelenleg azonban meg­ torpan, elfilozofálgat és elvonatkoztatni kényszerül. Az olvasás (mechanikus cselekvésforma helyett) mint élvezeti cikk jelenik meg a fogyasztói szférában. Micsoda gag, mekkora átverés! A cím egyébként tökéletesen illesz­ kedik a kötet profiljához. A Holnap, a Nyugat, az Est hármaskönyve, az Első ének antológiákhoz híven, a Használati utasí­ tás megjelenésével folytatódik és meg­ újul egy hagyomány, ám a korábbiak­ hoz hasonló jellegű, a progresszivitást, az aktualitást, az eladhatóságot ennyire árnyaltan, archaikus módon kifejező 65 �„felütések" bizonyára gúnyos mosolyt csalnának az olvasó arcára. A mai vi­ lágban a mában kell élni, kozmopolita­ ként a fényes, ragyogó nappalban és egyébként is ki emlékszik már az első énekre? A mai világhoz használati uta­ sítás kell, nem metaforák, andalgás, rímfarigcsálás, és (mára) üresen csengő frázisok, nem esztétizálás, hanem távol­ ságtartás, nagy adag higgadtság és (ön)irónia! Néhány kritikus szerint az új nemzedék „olvasásához" kell az útmu­ tató. Azok, akik így gondolják, valószí­ nűleg lemaradtak egy klasszissal, sőt, néhány generációval, így nem vettek tudomást a rohamsebességben változó világról sem, ezért nem javallott szá­ mukra a használati utasítás kézbevéte­ le, mert valószínűleg nem értenek azon a nyelven, amelyen íródott. Először tehát meg kell tanulni, érteni a modern magyar líra nyelvezetét és meg kell ismerni az eszköztárát, a feelingjét, az „indítékait". Nem lehet cinikusan vagy félvállról legyintve elutasítani a jövőt, mert, mai szóhasználattal élve, ez van (ezt kell szeretni). A vértelen, álmatag, filozofikus, időtlen vonaglást, vagy éppen az ellenkezőjét, az ironikus, ör­ vénylő, szókimondó, ellentmondások­ tól feszülő, érthetetlen képzettársításo­ kat, a furcsa jelzőkkel teletűzdelt játéko(sságo)t. Íme, a jelenkorból táp­ lálkozó homo ludens. Az alkotók hétköznapi történeteket mesélnek, szólnak szerelemről, öreg­ ségről, halálról, családi tragédiákról, hitről, reményvesztésről, természetről, virtuális valóságról, magányról, életfi­ lozófiáról - a maguk módján. Mindenki a maga módján szól. Saját történetek, közös történetek a fókuszpontban. Va­ riáns köz(érdekű) monológok ezek a költemények, stilizálás nélkül. A téma­ világ hagyományos, a megközelítés módja (adott pillanatban) modern. 66 A fiatal költők (is) egyéni hangon hagynak jelet. Sokszor nem eltörölhetetlen jelet, hiszen „tömegtermelésben" élünk, de aktuális jeleket hagynak, és: hagynak. Ez a nemzedék nem arctalan, arcmá­ sa tükröződik az élet tavának (ha úgy tetszik, posványának) a felszínén, vagy, a költő az élet vize, amely visszatükröz? Hol ez, hol az, ami bizonyos, hogy a víz felszínén lebegő fények nem mindig öltenek konkrét formát, alakot, ahogyan az érzések vagy a történetek sem min­ dig körvonalazódnak teljes mértékben. Néha hiányzik valami... „fogalmam sincs, mi fáj, (...) valami kéne, ami még megvolt" (Veres Máté) Mindenesetre könnyebb lenne krumpliszsákként utazni a buszon vagy törtetni mind­ halálig, mint érzékelni, érzékenynek lenni, „egyszerű akarok lenni az előttem járó / sarkára taposni és anyázni a so­ ron / következőt amikor az enyémre / lép hogy a körforgás meglegyen én / megteszem majd érte" (Győre Bori). Olykor az élet rutincselekedetek gó­ cába merevedik, ólomlábakon lépkedő analógia. „Úgy nyúlok feléd, lo mposan, kuszán, / mintha az öngyújtóm keres­ ném, de / csak a Petri-kötettel osztom meg / fekhelyem már napok óta. / A nők tudniillik. A hölgymenyétek. / Feleség-féleségek. Asszonykacatok. " (Molnár Illés) Az ironizáló, könnyed hangvételű munkák mellett akadnak tragikus hang­ vételű lírai költemények is, mint például Horváth László Imre munkái, akinek a következő két sora érzékletesen jellemzi a kiábrándult bölcsész-értelmiségi élet­ érzését. „Megszoktam már itt, magam alatt. / Berendezkedtem." A fiatal, húsz év körüli alkotók ese­ tében elmondható, hogy sokszor ráta­ lálnak érzékletes szókapcsolatokra, összességében azonban lírájuk még �kiforratlannak tekinthető. Mindenesetre nem hezitálnak, nem retusálnak, nem szépítgetnek, néven neveznek, leírják azt, ami van, ami nincs, még ha mindez azzal is jár együtt, hogy alpárinak tar­ tott, kakofón, korábban a szépirodalmi alkotások esetében megengedhetetlen­ nek tartott szavakat, kifejezéseket hasz­ náljanak. „Én nő vagyok - ha kell - s ez összetart / Igaz, hogy hisztizek és néha vérzek / s éjjel nem mindig húzom le a szart." (Mondja Király Odett, aki neve alapján nőnek tűnik, mégsem az.) Tagadhatatlan, hogy a kötetben publi­ kálok munkáin, gondolkodásmódján fölfedezhető az elődök hatása. Korántsem előképek nélküli, gyökértelen költészet az övék, s már a Spanyolnátha kritikusa, Fecske Csaba, Perényi és maguk a szer­ zők is rámutattak előképeikre, élő(haló?)képeikre (az Újholdasoktól kezdve a kassáki avantgárd törekvéseket képvise­ lőkön vagy a Nyugat szellemiségében alkotókon keresztül, a mail-artosokon át az úgynevezett népies vonulatig). A válogatás többek között azért te­ kinthető nagyszerűnek, mert (javarészt) huszonéves fiatalok kaptak lehetőséget arra, hogy mintegy lavina-szerűen rázűdítsák önmagukat az olvasóközönségre, ismertessék a korosztályt foglalkoztató gondolatokat az életet tanulmányozó autodidaktákkal, kontárokkal, öregekkel, nagymellényesekkel (stb.), vagyis mind­ azokkal, akik megvásárolták, megnyer­ ték, netalántán ajándékba kapták ezt az elromlásra hajlamos, elnyűhető, de tar­ talmas, programozható és dizájnos, álom­ szép kacatot, az életet. Ennek ellenére igazat lehet adni Kő­ rizs Imrének abban, hogy a költőknek kötelező manapság a PhD, ellenben a PhD hallgatóknak (vagy a magyar sza­ kos hallgatóknak) nem kötelező a köl­ tés, mert minden rovar bogár, de nem minden bogár rovar... Turczi István a következő fülszöve­ get mellékelte a „késztermékhez": „Végy huszonhat fiatal vagy annak mondható tehetséges költőt. Törj borsot az orruk alá azzal, hogy az általuk kül­ dött opuszokból eléggé el nem ítélhető módon a saját szájízed szerint váloga­ tod szét az érésre alkalmas és alkalmat­ lan részeket. Adj hozzá egy púpozott evőkanál toleranciát, majd bolondítsd meg egy kis házilagos mániával. Jól keverd össze, hogy még véletlenül se hasonlítson egyetlen korábban kóstolt recept hagyományosnak címkézett ízvilágára. Ha mégis hasonlít, ne maga­ dat okold: a valóság összejátszott a képzelettel, és ellopta eredetinek vélt, dédelgetett ötletedet. Higgadj le, dőlj hátra, hagyd egy darabig, hadd érlelőd­ jön még, ami arra érdemes. Közben ügyelj arra, hogy szerkesztőtársad ízle­ lőbimbói is ki legyenek elégítve. Gon­ dold azt, hogy van időd, időben vagy, ahogy ugyanebben az időben létezik az a huszonhat, különös anyagból gyúrt ember is, akikből igyekeztél nem maszszát csinálni. Na, itt állj meg, tudato­ sítsd magadban, mi is az igazi tétje ennek az egésznek. Ha idáig eljutottál, talán nem dolgoztál hiába, és a „kész­ terméket" jó szívvel ajánlhatod mások­ nak is." (Új Palatinus Könyvesház, Budapest, 2008) Jegyzet Győre Gabriella: A költészet napjait éljük... A Palatinus Kiadó a Könyvfesztiválon. (Interjú) http://www.litera.hu/object.5dc06583-202a-42f7-a748-5b22e6f57956.ivy 67 �Koós I s t v á n Látomások kijelentő módban Filip Tamás: Filip Tamás kötetének elsődle­ ges poétikai jellemzője a leíró jelleg és a kijelentő mód. A versek mindig egy képet, egy szituációt, vagy egy rövid cselekvéssort rögzítenek. A ki­ jelentő mód egységesíti a kötet hangnemét, bár a versek kö­ zött kisebb modalitásbeli kü­ lönbségek érzékelhetők. Egyes szövegek elmozdulnak az apo­ kaliptikus hangnem felé, mint pl. a Metszéspontok, a Séta idegenben, az Élet és, a Tér. Iszony. Ezzel együtt jár egy olyan (leginkább a modernségre jellem­ ző) látásmód sejtelme, mely a nagyvá­ rost mint az elidegenedés, az otthontalanság metaforikus terét jeleníti meg (A jéghegy talpa; After Eight; Egy találkozás megbeszélhetetlensége). Ehhez a modali­ táshoz a képalkotás terén a látomásos­ ság társul, mint pl. a Séta idegenben ese­ tében, ahol az óriási medúza, a tengeri szerencsétlenség mitikus víziói montíro­ zódnak egybe a nagyvárosi tematiká­ val; ilyen látomásos kép A horror vakui bálnahullákkal zsúfolt tengerpartja fölötti kávéház-terasz vagy a Metszés­ pontok meteoritja. Ez az apokaliptikus hangnem azonban nem válik átfogóvá a kötetben, mert ellensúlyozza azt a na­ gyon finoman megjelenő irónia, illetve a játékosság, pl. a Valakit visz a víz álomszerű képében vagy a Villámcsődületben. A kötet tehát óvatosan egyensú­ lyoz e két lehetséges modalitás között, amihez harmadikként társulnak olyan versek, amelyek olyan enigmatikus 68 S a já t e r ő d képeket tartalmaznak, amely­ hez nem lehetséges sem egy­ értelmű modalitást, sem egyér­ telmű jelentést rendelni. Ezek a versek esetenként egy köz­ ponti képet vagy szituációt írnak le, máskor több külön­ böző tematikus szakaszra ta­ golódnak. Ilyen enigmatikus motívum pl. a Két szoba alkimistája, a Részlet titokza­ tos piramisa és koldusai, a Tanúk szob­ rászának mutatványa. Ezen leírások között helyenként igen különös, ma­ gukkal ragadó képeket is találhatunk, pl.: „A halál avantgarde festő, aki a vászon helyett a keretre fest, ám / jön s letörli egy holtfáradt bizottság" (A sír mellett). Ehhez a viszonylag egységes modali­ táshoz tartozik a versek lírai énjeinek magatartása. Sok versben a lírai én nincs jelen, ha mégis találkozunk vele, akkor legtöbbször valamilyen egyszerű cselekvés közben látjuk őt, gyakran csak szemlélődik. Sok esetben sétál vagy autót vezet (pl. Reggel; Hazafelé; Hol volt, hol nem volt), a világhoz való viszonyára tehát nem annyira az inter­ akció, mint inkább az érzelemmentes befogadás a jellemző, hiszen a szubjek­ tum mozgása a változó horizont miatt az objektumok sokaságának, szerkeze­ tüknek felmérését jelenti. Ez a magatar­ tás általában együtt jár az adott léthely­ zetbe való beletörődéssel, a veszteség, az idegenség érzetének elfogadásával, pl.: „Vesztett fogadás után vagyok, / �mégse bosszankodom (Tavaszkodás), „harcmodorom mostantól belenyug­ vás" (Végszomj). Ebből a szempontból lényegében nincs is különösebb jelentő­ sége, hogy a szövegekben megjelenő cselekvő első, második vagy harmadik személyű, mindegyikre találunk példát. A legérdekesebbek azok a szövegek, ahol a különböző tematikus vagy motivikus világok között valamilyen átfedés, áttűnés alakul ki. Ilyen szöveg mindenekelőtt a Tűz van, ahol a tűz különböző jelentései íródnak egybe. A tűz egyébként is állandóan visszatérő motívuma a kötetnek, és sokféle össze­ függésben tűnik fel: lehet mesterséges tűz (pl. a hegesztés a Városképek eseté­ ben), lehet a pusztulás eszköze (Met­ széspontok; Nem jutunk át; Esemény után), de arra is akad példa, hogy maga a lírai én jelenik meg lávaként („Magamban hordom hamvaim"). A tűz itt jelen van az ősi mágikus értelemben, miközben a tűzoltó révén a modern világot is meg­ idézi, mely hatalmába keríti a természet erejét, a horoszkóp említése révén pe­ dig stilizált formában is értelmeződik. Hasonló áttűnésre épül a Nézni című szöveg, ahol a film mint a vizuális köz­ vetítés médiuma révén a versbeli „mi" egyszerre van jelen megjelenített képként („Itt lenn, nagy csukott albumokból / nézünk kifelé"), miközben ez a többes szám a cselekvője is a kép létrehozásá­ nak: „vágunk és ragasztunk", olvashat­ juk, ami a filmkészítés folyamatára utal. Az ösvény vége. esetében a reprezentáció és a reprezentált között jön létre hasonló viszony: a tervező, aki a rajzon dolgo­ zik, egyúttal materialitásában is alakítja a reprezentált világot: „Szikéje metszett, / dőlt a vér", a tervrajz itt élő szövetté alakul át. A Függő időben a „remegő levegő" egyszerre van jelen a lírai én által olvasott könyvben és a beszélő valóságos környezetében, mintha a lírai én egyszerre lenne az olvasott könyvön belül és kívül is. Filip Tamás kötete tehát egy egységes hangnemű, poétikai bravúroktól vagy látványos tematikától távol álló, vissza­ fogott, de egyenletes színvonalú könyv, amely helyenként egészen szép költé­ szeti pillanatok produkálására is képes. (Tipp Cult Kft., Budapest, 2008) 69 �N a g y C s il l a Tizenhétre lapot húzni Ő si fe n y ő . Zalán Tibor: V áz. Japán haikuk Vihar Judit fordításában Egy műfaj meghonosítása, app­ zünk: a természeti vallások likálása, átültetése a hazai iro­ szemléletét idézve az ember dalmi nyelvbe sosem probléés a külvilág harmóniáját jeleníti meg, legyen szó a mátlan vállalkozás: fordítás- és Z«Í<WTÍ«» művelődéstudományi toposz, természetben vagy a modern y világban létező emberről. hogy a nyelvi (és az idegen A Napkút Kiadó gondozá­ kultúra sajátosságaiból szerve­ sában megjelenő Japán Cédrus ződő) kontextus szükségsze­ o rűen módosul a közvetítés sorozat a keleti irodalmi során. Különösen jól érzékel­ tradíció magyar költészetben hető ez olyan műfajok való megjelenését mutatja be. esetében, amelyek formai és Az első két könyv - Zalán tartalmi kritériumai szorosan Tibor Váz című haikukötete és az Ősi fenyő című antológia, kultúrafüggőek. Ilyen a haiku amely Vihar Judit fordításá­ is, amelynek szerkezeti és ban, válogatásában, előszavá­ verstani sajátosságait meghatá­ val a haiku japán klassziku­ rozza a japán kép- és szótag­ sait mutatja be - reprezentatív írás, és az ebből adódó szemantikai jegyek (például minta, a tradíció kétféle értel­ mezését mutatja meg. A Vihar többértelműség és sűrítettség, a jelek egyedi jelentése, illetve kombi­ Judit által szerkesztett könyv célja a műfaj bemutatása, egy átfogó kép, fejlő­ nációik eltérő értelmezési mezeje); te­ déstörténet kialakítása. Ezt egyrészt a matikus szempontból pedig olyan mű­ könyv végén található szerzői tabló és az fajról van szó, amely elsősorban a mito­ alapos bevezető tanulmány jelzi, amely lógia, a tradíció, a kollektív tudat és a műfaj kialakulását, tematikus és poéti­ emlékezet tárgyainak alkalmazására kai jegyeit is bemutatja. A haiku a hoszépül, komplex teológiai (sintó, buddhis­ szabb terjedelmű vaka műfajából alakult ta, kis mértékben keresztény elemeket ki egyes sorok önállósodásával, azonban vegyítő stb.) bázist sejtet, és olyan poé­ nemcsak formailag különbözik a vakától. tikát működtet, amelyben az én pozícioVihar Judit műfaji jegyként említi az náltsága, ellentétben az európai tradíci­ évszakszót, az időre és a természetre ókkal, nem hangsúlyos: a „szubjektum" semleges közvetítőként van jelen, va­ egyszerre utaló, ám a magyar olvasó számára nem mindig értelmezhető tra­ gyis a lehető legnagyobb mértékben kivonja önmagát az ábrázolásból. A dicionális kifejezés jelenlétét (pl. cseresz­ nye, hó, őszibarack); valamint a hasító­ haiku tárgya a világ, amelyben léte­ zünk, pontosabban, amivel együtt léte­ szót (fordításban általában gondolatjel M 70 �helyettesíti), amely egyfajta retorikai funkcióval bír, két gondolati egységre bontja a tizenhét szótagos verset, és dialektikus viszonyt alakít ki közöttük. A haiku eredetileg a természet megra­ gadását célozza, ám a modern szövegek a kor tárgyait is alkalmazzák, vagyis a társadalmi-történelmi változások bizo­ nyos mértékig hatással vannak a haikura, új kontextusokat hoznak létre. Az eredeti és a modern műfajfelfogás közötti különbséget és lényegi azonos­ ságot érhetjük tetten, ha a kronologikus szerkesztést végigkövetve olvassuk a kötetet. A lineáris olvasás során először a 17. században élt Macuo Basó versei­ vel találkozunk, akit a műfaj megalkotó­ jaként tartanak számon, és aki a hai-i-t, a szubjektum és a külső világ dialektikus kapcsolatát, illetve ennek kifejezését helyezte a középpontba, amelyet azóta szintén műfaji jegyként tartanak szá­ mon (Vö. Toszihiko és Todzso Izucu: Haiku, az egzisztenciális esemény. Uj Symposion, 1991/1-2.) A kötet három évszázad szövegeiből válogat, az utolsó versek kortárs haikuköltők művei, ame­ lyek az ősi hagyomány mellett köznapi szimbólumokat is tartalmaznak: „Te meg én / láthatatlan - a fűrészt / löködjük, ó, jaj!" (Jaszui Kódzsi haikuja). A letisztult forma, a nominális, hangzósságra épülő szerkezetek miatt a művek egyszerűnek, könnyen befogadhatónak tűnhetnek, azonban a képi­ mitologikus világ, amelyet megidéznek, sokkal komplexebb és rendszerezettebb, mint ahogyan a magyar olvasó sejti. Az ismétlődő, variálódó motívumok a kontemplatív tapasztalat lejegyzésén túl olyan problémákat rögzítenek, mint idő és tér viszonya (mozgás és mulan­ dóság, megállás és maradandóság), érzéki és érzékelhető viszonya, a haiku átültetése rendkívül összetett feladat. Vihar Judit fordításaiban a japán tradí­ * ció autentikusan működik, olykor köze­ líthető valamely magyar hagyomány­ hoz, amely a játékos, élményszerű olva­ satot is erősíti: „Róka koma, gyere ki / játssz a gyerekekkel - / hú, de álom­ szuszék vagy!" (Japán gyermekdalok) A japán tradíció újragondolása a hu­ szadik század első felétől (Kosztolányi­ tól) tárgya a fordításnak. A haiku mint forma könnyen lekövethető, működtet­ hető, műfajként azonban olyan kategó­ riákkal kell számolnunk, amelyek az eredeti szövegekben kódokként, imp­ ressziókként működnek, és amelyek helyettesítésére, átültetésére nincs be­ vált szótárunk. Másrészt, a haiku szub­ jektumot, ént, beszélőt, retorikát háttér­ be szorító tradíciója idegen a magyar versnyelvtől, ezekkel az okokkal ma­ gyarázható, hogy a hazai haiku sok szempontból különbözhet a japántól. A haiku kreatív átsajátítására jó példa Zalán Tibor gyűjteményes kötete, amely - miközben Zalán Tibor munkásságának egy vonulatáról is árnyalt képet ad - azt mutatja meg, hogyan értelmezhető ez a műfaj a saját irodalmi tradíciónkban. Zalán Tibor szövegei rendszerint köve­ tik a tizenhét szótagos formát, számos esetben az évszakszó, a hasítószó, sőt a hai-i jelenléte is meghatározza a szöve­ geket: „Bogáncsmagányban / Lassan könyörtelenül / a harmat súlya" (Kö­ nyörtelenül) Azonban a legtöbb helyen személyesség hatja át a természeti ké­ pet, amely mozgalmassá válik, és funk­ ciója a vissza tükrözés vagy épp ellen­ pontozás: az én és a természet dialekti­ kus viszonyában az én helyzete válik hangsúlyossá, „Az eget nézte / Szemé­ be szilánk zuhant / át a szívéig." (Hit), ám az is előfordul, hogy a természeti képet a japán haikuban közvetve feltű­ nő transzcendencia vagy keresztény hagyomány explicit módon helyettesíti (Edény; Póz). Ezek a szövegek egyedi 71 �módon szólnak az időbeliség és a dol­ goktól való távolodás élményéről, veszteségről és formálódásról, vágya­ kozásról és halálról is, ezzel együtt pedig - ugyancsak az európai versbe­ szédet kontextualizálva - az én és a másik viszonyát, az emlékezés és ábrázolhatóság kérdését is tematizálják. A versek kaleidoszkópszerűen mutatják fel a személyes tapasztalás mozzanata­ it, illetve eközben arról is képet ad a kötet, hogy milyen változatos megol­ dásokat foglalhat magába a magyar haiku. A két kötet együttes olvasása termé­ szetesen eltérő tapasztalattal szolgál, ám így válhat teljesebbé a kép, amelyet a haiku magyar jelenlétéről alkotunk. (Napkút, Budapest, 2008) H a lm o si K risztin a Alkonyzóna Kakuk Móni: Kakuk Móni első regénye témaválasztását és beszédmódját tekintve is ezoterikus irodalmi hagyományokat idéz. A főhős, Don Antonio misztikus utazá­ son vesz részt, amely során világokat, értékrendeket, létfor­ mákat ismer meg, és eközben saját személyiségének, „lénye­ gének" határait is felméri: min­ den világban új testben szüle­ tik újjá, eltérő múlttal, sorssal, célokkal rendelkezik. Az utazást amely a tudás megszerzésének, a fejlő­ désnek, az emberi léptéken túlmutató kozmikus lét felfedezésének a toposza nem önállóan hajtja végre: segítője a titokzatos Werter, aki - mint Mefisztó vagy Lucifer, hogy csak a legismertebb „kísérőket" említsük - természetfeletti hatalommal és különleges tudással ren­ delkezik. Don Antonio és Werter együtt­ működése egyfajta beavatás: az utazás 72 H o ld v ilá g során Antonio felnőtt férfiból csodagyerekké (kislánnyá) vá­ lik, sőt egy-egy fejezet erejéig kőrisfa és madár formájában is feltűnik, miközben a létről való tudása egyre mélyül. A világ mint álom vagy illúzió, az „önmagam" megis­ merése a földi, testi burok mögött - ez a kiindulópontja Kakuk Móni parabolájának, de sajnos a teológiai és filozó­ fiai kontextussal is rendelkező téma ki­ bontása felületesen történik: a misztikus események, amelyeknek a főszereplő részese, ritkán értelmezhetőek, ugyanis sem a narráció, sem a szöveg belső összefüggésrendszere nem ad kapasz­ kodót. A cselekményvezetés nehezen átlátható, ez részben az ezoterikus iro­ dalom szimbólumokra, képiségre, „szó­ mágiára" épülő szövegszervező techni­ kájának, a sorok között elrejtett tartalom �felismerését célzó, olykor közhelyekbe forduló retorikának köszönhető. A Bevezető - egy táltos ló emlékezései című fejezet első mondatai jól érzékeltetik ezt a szándékolt homályosságot: „Azt hi­ szem, minden, ami elmúlt, elenyészett, egy új folyású idő kősziklái maradnak csak. Alapok, amelyekre telepedhet az új élet: a moha, a zuzmó. Az új remé­ nyek, álmok, amelyek felülemelkedtek a múlt porán, s egy új dimenzióba ma­ nifesztálódnak, jelen idejű mágusok követeként." De nemcsak ez a kortárs irodalmi be­ szédmódoktól nyilvánvalóan elkülönülő nyelv okoz nehézséget a megértésben (hiszen az szerencsés esetben akár ter­ mékeny is lehetne), hanem az is, hogy a szövegszerveződéssel együtt a szerkezet is aránytalan. A fentebb idézett első, és a hozzá kapcsolódó utolsó fejezet - vagyis a kozmoszt átszelő táltos ló én-elbeszé­ lése - az örökkévalóságba távolítja a cselekményt, és lazán kapcsolódik Don Antonio utazásához. A történetek rendje szintén nem meggyőző, ahogy az sem, hogy a fejlődés állomásait jelentő alteregók milyen okozatiság szerint követik egymást. A főszereplő „jelmezei" (ez a kifejezés jelöli az alakváltozatokat) mintha csak Werter szeszélyeit követ­ nék, ez azonban hiteltelenné teszi a regény által sugallt tanítást, vagyis hogy a tapasztalható világ mögött léte­ zik és számunkra is hozzáférhető a valódi rend. A fejlődés értelmezését, az egyes állomásokon szerezhető tudás feltárását gátolja, hogy Don Antonióról semmit sem tudunk: nincs múltja, igazi személyisége, nagy tettei és bűnei sem, így nem világos, miért válik kiválasztot­ tá, illetve hogy mi a cél, amit az út vé­ gére teljesít. Hasonmásai sem rendel­ keznek igazi jellemmel, megszólalásuk, tudásuk többnyire valószerűtlennek tűnik, vagy kevéssé differenciált. Az Anne nevű kislány-alteregónál például zavaró, hogy gyerek így nem beszél; máshol a madár-szabadság párhuzam nyilvánvaló, de pont ezért nem mond túl sokat. A fejezetek vagy egy egyszerű (közhelyes) motívumot alkalmaznak, próbálnak túlbonyolítani, mint például A csodaszarvas (itt az ősi jelkép, Erdély, Attila, Árpád egy történetben szerepel), vagy pedig épp az a baj, hogy túl sok interpretációval élhetnénk. A szimbó­ lumok és a többletjelentést hordozó mondatok önkényesnek tűnnek, túlzsú­ foltságuk a jelentések korlátlan sokszorozódását eredményezi például A vad­ rózsa részben, ahol a művészet, a vallás, a szertartás, a véráldozat, a virágszim­ bolika, színszimbolika elemei; álom és valóság egymásba játszó síkjai között kellene rendszert keresnünk, ha komo­ lyan szeretnénk venni ezt a regényt. Érzékeljük, milyen céllal született Kakuk Móni könyve: a morális tarta­ lom kifejtése mellett a szerző kísérletet tesz filozófiai és teológiai ismeretek, tézisek megfogalmazására, sőt ütközte­ tése. A törekvések azonban kudarcba fulladnak, nemcsak az ezoterikus jelleg miatt, amely sajátosan érti ezeket a tudományokat, hanem a prózapoétikai hiányosságok miatt is, amely a jellem­ formálást, a konstruált helyzeteket, a cselekményvezetést, a nyelvezetet jel­ lemzi. Ezzel az első kötettel talán várni kellett volna. Még nem holdvilág, al­ konyzóna. (Noran, Budapest, 2008) 73 �R ó n a Z. P éter Nyitogató A b la k T ibetre A tél lakásba szorult tespedtsége után alig van jobb dolog, mint ablakot tárni. A beáradó friss levegő élettani hatásához hasonló effektusokat vizsgál­ hatunk az Ablak Tibetre című kötet kapcsán - két értelem­ ben is. Egyfelől mennyiben képes üdítően hatni a magyar olvasóra, másfelől mennyiben új a hagyományos tibeti szöve­ gekkel szemben? Mindkét kér­ désre választ kapunk a könyvvel történő ismerkedés során. Mint azt Madaras Takács Réka kötet­ záró tanulmányából megtudjuk, 1950 előtt tibeti nyelven csak vallásos szöve­ gek születtek, s még ezt követően is három évtizednek kellett eltelnie, hogy megszülessen a modern tibeti irodalom, amely a politikai hatalom kínálta mar­ xista esztétikát képes levedleni. A '80-as években fellépő, 20-as éveiben járó nemzedék már a modernitás és a ha­ gyomány konfliktusára figyel, az úton levésre, az ebből adódó köztes létre, léthelyzetre. Nemcsak a rendszer szocia­ lista realizmus és forradalmi romantika irodalmi megjelenítésére irányuló elvá­ rásaival szakít, hanem a klasszikus sko­ lasztikus stílussal is, amennyiben szö­ vege az élőbeszédhez közelít. Másfelől korábban nem létező műfajokat - re­ gény, novella stb. - honosít, szinkronba kerül a világirodalmi tendenciákkal. A kötetben szereplő tíz szerző közül néhány (Alai, Geyang, Tashi Dawa, Yang Zhen) a „kulturális forradalom" 74 nyelvén - amely majd egy fél évszázadon keresztül a tibeti oktatatás kizárólagos nyelve is - publikál, mintegy közve­ títő szerepet vállal a kínai társadalom felé. Alai - Kína legnagyobb irodalmi elisme­ rése, a Mao Dun Irodalmi díj (2000) első tibeti kitüntetettje - Szélfútta legelő című elbeszé­ lésében a felelősség külön­ böző aspektusait veti fel egy olyan világra kivetítve, ahol a „csend a legerősebb védelem a természet erői­ vel szemben" (92). Írásában a himalájai hágó és a hóvihar fogságában három ember, valamint lovaik ragadnak. A fiú (akit az öreg postás azzal eresztett útjá­ ra: „Bármi történjék is, ne állj meg [...] Különben, különben... holnap az aszott ajkad mögül kivillanó fogsorodra kel fel a nap" (94)), a szerzetes, aki buddhista hitét a kolostori élet állami felszámolá­ sát követően is megtartotta, és „hitehagyott" útitársa. A fiú többek közt Whitman költészetének „mantrázásával" dacol az időjárással, elerőtlenedett lová­ ról leveszi a málhát és maga kezdi ci­ pelni, majd amikor a levelek közé kap a metsző szél, kabátjával védi a külde­ ményt, s mikor ereje elfogy, lovával húzatja a bebugyoláltál és összefagyott testét. Akár élete árán is felelősséget vállal a reá bízott hegyi faluba történő kézbesítéséért. Szintén az ember be­ vagy nem beteljesített feladatáról folyik a szó a szerzetes és társa között, miközben szimbolikus halálaikat vetítik egymás �elé, tüzet próbálnak gyújtani a vihar és az éjszaka hidege ellen. Alkalmi tábor­ helyükről érzékelik a bajbajutott idegen lovának segélykérő nyerítését. Azzal, hogy megmentik a fiút, megmentik önmaguk is - nem csak azáltal, hogy a fiú öngyújtójával sikerül tüzet gyújta­ niuk, s így elkerülni a fagyhalált, ha­ nem a sorsban való osztozás, a felelős­ ségvállalás miatt is. A másik csoportot azok alkotják, akik elsősorban tibetiül, Tibet irodalmi nyel­ vének megteremtése céljával írnak. Mi­ képpen Puntsog Tashi, nevelni akarnak, „felhívni a figyelmet a társadalmi prob­ lémákra" (292), egyszerű, világos nyel­ vezetükkel népszerűsíteni az olvasást. Sebő A csónak című elbeszélésében az örök visszatérés buddhista gondolatát fogalmazza bele egy kirándulás történe­ tébe, melyhez és melyből révész segítsé­ gével kell átkelni nap-nap után, mintegy bejárni a nirvána bekövetkeztéig tartó életutakat. Tsering Döndrup Fergeteges közönségsiker című munkájában a ha­ gyományos tibeti delog (élők közé viszszatérő holt lelkekről szóló történetek) témához nyúl, s azt konvertálja át. Mű­ vében a Holtak Ura elé került megyei kormányzó lelkének testébe való vissza­ téréséért korteskednek. A korrumpáló­ dott világban a halál mintegy elértékte­ leníti, fizetőképességétől, hatalmi pozí­ ciójától megfosztja az embert. De a túlvi­ lág sem működik másképp. A kapuőrök, a döntéshozók megvesztegethetők. Még a legfőbb űr is hezitál és „szakértőket" kér fel annak eldöntése érdekében, hová sorolja Lozang Gyacot. A „per" során a fehér karma-angyal szűkre szabott vé­ dőbeszédeit rendre tromfolja a fekete karma-ördög, s az elkövetett gazságok tucatját tárja fel. Hiába a bölcs tézis „akik közömbösek a karma törvénye iránt, olyanok, mint a fűszál az agyagfa­ lon, arra dőlnek, a merről a szél fúj" (205) -, Alak Drong Rinpocsé is - kolos­ tora számára némi további haszon eléré­ se reményében - beveti szerzetesi képes­ ségeit az elhunyt túlvilágról történő visszahozatalára. Végül eredményesen korteskedik, a Holtak Urától hazatérve a halottra lehel, s ezzel föltámasztja azt. Ám „néhány nap múlva a Holtak Urá­ nak eszébe jutott, vajon mi a helyzet Lozang Gyaco bűnbánatának és erény­ gyűjtésének ügyével? [...] látja, hogy Lozang Gyaco olyan lett, mint akit ve­ szett kutya harapott meg. [...] a Tan Királya pedig rettentő haragra gerjedt, kinyújtotta kezét, nyakon csípte Lozang Gyacot, s a Pokol üstjébe vetette. Ezt látva a közönség fergeteges tapsba és éljenzésbe tört ki" (216). A szokatlan, misztikummal átszőtt, vagy a tibeti világ nyerseségét kegyetlen realizmussal ábrázoló elbeszélések ugyan „mellbe vágóak" - miképpen Geyang apácatörténete vagy Puntsog Tashi ván­ dorának kocsmai találkozása gyerme­ kével és egykori asszonyával - , s lezá­ ratlanságukkal továbbgondolkodásra ösztökélnek, inkább nyomasztóak, mint felüdítőek. Ugyan tartalmukban elérik a művészettel kapcsolatosan kialakított határképzetünk, ám ez a határ túlságo­ san ködös marad ahhoz, hogy borzon­ gásunk feloldja a tavasz katarzisa. (Noran, Budapest, 2008) 75 �M o ln ár K risztiá n „ami lepereg" T ű zoltókré m . 1 9 8 7 -2 0 0 7 . A K in o p u sk in élc s a p a ttá n c z e n ek a r e ls ő h ú s z év e. Szerk. Csach Gábor A recenzió írójának kamaszkorában nem sok mélyreha­ tóbb kép rögzült be az ún. alternatív zenekarok szövegei­ ből, persze ez így nem teljesen igaz, de ha az Ifjúsági Maga­ zinra gondol, akkor minden­ képp, de ott az „ajjajjaj ez a dal megtöm marasztal és a hajnal csak pettingezik a hajaddal" kezdetű korpusz ütött, ame­ lyet valamikor a kilencvenes években közölt a fentebb említett lap, amelyet a recenzió írója nem sűrűn olvasott. Az ún. alternatív zenekarok viszonylatában pedig még annál is gyérebben. Most meg itt egy könyv, kevés elütéssel, ami tudja jól azt, hogy nem minden, és nem úgy marad a helyén, ha eszünkbe jutna álmodon, például a recenzálandó könyv címe alapján az a sor, amely a legendás balassagyarmati Kinopuskin zenekar egyik legsikeresebb számából, a Mindenkiből származik. „Itt nem arról van szó hogy a múlt a jelen vagy a jelen a múlt", visszhangzik tovább a dalszö­ veg, ami a tavaly megjelent jubileumi kiadvány mottója is lehetne, hiszen a Kinopuskin több mint húsz éve műkö­ dik, koncertezik - igaz, kevésbé megha­ tározóan, és rendszertelenebből, mint a nyolcvanas-kilencvenes években, de a folytonosság (műfajilag, hangzásilag, a tagok szempontjából), és a folyamat szándéka a zene örömét (mintegy ön­ célját) tekintve megkérdőjelezhetetlen. Talán csak recenzense bánja a hiátusok gyakoriságát. 76 Az alcím jól érzékelteti, hogy a Tűzoltókrém korántsem a történetet, csak épp annak egy aktuális fejezetét zárja le, a könyv azonban így is hor­ dozza az értékelés, összegzés, leltározás igényét, amely azon­ ban - ez az egyik nagy erénye a könyv­ nek, és dicséri a szerkesztőt, Csach Gábort - nem mentes az öniróniától sem: az első oldalon található „önmeg­ határozás" voltaképp nyelvi játék, amely során a Kinopuskin szó valós és fiktív kontextusai idéződnek fel, példá­ ul a Puskin mozi vagy a „kinopu maori nyersanyag". Identitás- és nimbuszkép­ zés persze van, a kötet további fejezetei ezt jelzik: a zenekar tagjaitól (Csach Gábortól, Csach Gyulától, Petői Páltól, Varga Zsolttól) és a meghatározó sze­ mélyektől (Siklós András, Rigó Zoltán, Csemniczky Zoltán) származó szemé­ lyes szövegek mellett rengeteg publi­ cisztika, esszé, recenzió, katalógusszerű (pl. a zenekarban hosszabb-rövidebb ideig zenélő tagokat, koncerthelyszíne­ ket, eseményeket listázó) jegyzék, kvázi statisztika alakítja, tarkítja a Kinopuskinról kialakult képet. Az írások rend­ kívül informatívak, és nemcsak az együttes és az együttes köré szerveződő szakmai és baráti társaság véleményét, illetve egykori és jelenlegi helyzetét ismerjük meg, hanem egy, a magyar könnyűzenében meghatározó, megke­ rülhetetlen korszak is elénk tárul, a zenekarhoz irányzatilag vagy „együtt �zenéléssel" kapcsolódó kultikus együt­ tesekkel (pl. Kispál és a Borz, Ladánybene 27, Ugatha Christie, Erogén Zóna), fontos helyszínekkel (Fekete Lyuk, Tilos az Á, a miskolci Vian, a pécsi Dante, a salgótarjáni Galaxis, a balassagyarmati Rock Táncház), meghatározó médiu­ mokkal (Petőfi Rádió, Ifjúsági Magazin, Wanted, Drót, Magyar Narancs, Rockinform). A cikkekből, levelekből az is kiderül számunkra (illetve felidézhetjük), hogy milyen irányzatok határozták meg a Kinopuskin zenéjét, a Magyarock törté­ nete 2. kötet szerint például annak az underground hullámnak képezte/képezi a részét az együttes, amelynek a Kispál és a Borz, a Pál utcai fiúk, az F. O. System és a Quimby. A hangsúly - a gazdag appa­ rátus ellenére illetve mellett - valóban a zenén van: a négy Kinopuskin album szövegeit (Matiné, 1990; Aha oe feii, 1992; Cinema vendetta, 1994; Aszpik, 1998) meg­ találjuk a kötetben, de meg is hallgathat­ juk a dalokat, mert a könyvhöz DVDmelléklet is tartozik. A korszak megidézése sem csak verbálisan történik: a DVD-n szerepel Kovács Bálint és Mada­ rász Gábor évfordulós dokumentumfilm­ je, interjúkkal, koncertfelvételekkel, kli­ pekkel. A Tűzoltókrém című könyv pedig tulajdonképpen album: Petró György művészi grafikái, Tornyos Márton borítóterve és rengeteg fotó szerepel a törzs­ szöveg mellett, vele összhangban, for­ mában, rendben. Idomul. Ha ilyen lehetőségek lettek volna anno, talán ez a könyv és ez az írás sem lenne, gondolja a recenzió írója, eldünynyögi még, hogy „ma te légy a kedvem legalább rohadjon a kéz törjön a láb minden nap csak az évszám az ami rohan" (sivatag), ettől valamiképp meg­ nyugszik. Megsimogatja a míves kötet gerincét. A többi meg majd az élet filmje... (Runner Média Kft., Balassagyarmat, 2007) 17 �H a n d ó P éter Létfikció Barbara Reynolds: D a n te - a k ö ltő , a p o litik a i g o n d o lk o d ó , a z e m b e r Egy hét évszázada szövődő történet újbóli felelevenítését melyhez az alapokat Boccaccio fektette le Dante életművének gondozásával, és azzal, hogy életrajzát „oral history"-s mód­ szerek bevonásával készítette elő - elkerülhetetlenül kánonok és tabuk övezik. A vállalkozó szellemű irodalomtörténész ezek ismeretében jelöli ki saját szem­ pontrendszerét, nyúl a művekhez és szerzőjük életútjához. Vagyis a meglévő denotációkhoz és konnotációkhoz való illeszkedés, mint a szakmai karrier feltétele, behatárolja a lehetséges értel­ mezések horizontját. Ettől meg- és fel­ szabadultan cselekedni alig lehet. Vagy fiatalos forrófejűség kell hozzá, vagy a befutott tudományos pálya olyan foka, ahol az ismeret a gondolkodást már inkább felszabadítja, mint keretek közé szorítja. Barbara Reynolds angol italianista, a XIX. századi olasz irodalomtörténet neves ismerője, Dante-kutató és -fordító kilencvenkét évesen megjelentetett Dan­ te - a költő, a politikai gondolkodó, az ember című tanulmánykötetének előszavában ekképp határozza meg értelmezői pozí­ cióját: „miután kötelességtudóan to­ vábbadtam mindazt, ami a tudomány bevett álláspontjának számít, egyszer csak ügy döntöttem: még egyszer vé­ gigolvasom Dante valamennyi művét, függetlenítve magam minden előfelte­ véstől" (11). Azonban nem válik meg attól az „intellektuális poggyász"-tól, 78 melyet a témában való sok évtizedes elmélyülés révén birtokol. Interdiszciplinaritást nem nélkülöző munkájában összefüggéseket keres és tár fel a mű és a szerző, a mű és a kor, a mű és a kultúra között, mintegy keletkezéstörténetet ír. A korai évek című fejezetben az indíttatás anekdotákkal támogatott belső és külső alapelemeit veszi számba. Beszél a költő szociális hátteréről: családról; Firenze középkori metropolisz-miliőjéről, melynek - mi­ képpen Európa-szerte - része a nyilvá­ nos kivégzés, kínzás; ifjúkori olvas­ mányélményekről; személyiségekről, akik gondolkodásának irányát kijelölik; s arról, miképpen térnek vissza ezek az impulzusok a későbbi költészetében. Csontmaradványok és képek alapján készült antropológiai leírásban mutatja be Dante biológiai adottságait. Beatrice személyére kérdez rá korai szonettjei tükrében. Társadalmi kapcsolathálóját elemzi, az utat, melynek révén „bebo­ csátást nyert az új formákkal kísérletező költők társaságába" (28). Megállapítja: „Az öröm és rettenet közötti éles kont­ rasztot tükrözik személyiségének kü­ lönféle összetevői is: egyfelől realista volt, földhözragadt és érzéki, másfelől erényes, idealista és látomásos. [...] A lángelmére nincs magyarázat" (38). A második részben Dante a korszak avantgárd csoportosulását vezető Cavalcantihoz fűződő barátságának szálait bontja ki, és végzetét. Ezen keresztül �megismerkedhetünk a líra performanszjellegével, előadásra-szántságával, mely­ től sem az ének, sem a tánc nem idegen; a való élet megjelenítése dantei újításával, felfelé ívelő irodalmi pályájával, Az új élet számmisztikái és Szentháromságtan­ nal kapcsolatos összefüggéseivel; a nők költészet- és életbeli, líra- és valóságbeli szerepével. „Dante és költőtársai a férfi fejével gondolkodtak és írtak. [...] Hogy a nők mit gondolnak, az, ügy tűnik, nem volt tárgya a költészetnek." (51) A katasztrófa című fejezetben Firenze politikai játszmáit tárja elénk a szerző. Ekkoriban a polgári lét velejárója volt a társadalmi szerepvállalás. Dante is mint elismert és megbecsült költő ennek megfelelő életbe kezd, azonban 1300-ra „a nemzetközi politika olyan örvényében találja magát, amelyre semmilyen befolyással sem lehetett, ám amely egy csapásra megváltoztatta egész életét" (67). 1301 októberi sienai béketárgyalásáról már nem utazhat haza szülővárosába és családjához. A száműzetés első éveiben a költő otthonába való visszatérésének alternatíváját, a ghibellinekkel kötött szövetségét, az 1303-as vesztes csata előzményeit és következményét, a szakítást és Cino da Pistoiával létrejött, új alkotói lendületet adó barátságát, s mindezek történeti hátterének összefüggéseit világítja meg. A Nyelv és költészet című fejezetben Dante bolognai tartózkodásáról (amely állítás - miképpen Kelemen János is megjegyzi A f üvező próféta című könyv­ kritikájában - a legjelesebb Dantekutatók eredményeinek ellentmond), az ottani egyetemen folytatott vendégokta­ tói tevékenységéről kapunk áttekintést. Itt fejti, ki gondolja tovább az irodalmi népnyelvvel kapcsolatos téziseit. A történeti megalapozást követően Dante Vendégségben kifejtett bölcseleti, etikai és művészetelméleti szövegei és olvasa­ tai mentén haladhatunk tovább, mint­ egy beváltva a bevezetőben foglaltakat. A Dante, a rendező című fejezetben a firenzei kormány nyomására Bologná­ ból is távozni kényszerült költő a szo­ morú emlékű Sarzanába költözik, oda, ahova Cavalcantit száműzték (ehhez maga is hozzájárult), s ahonnan barátja csak meghalni tért haza. Innen tovább­ vándorol Poppiba, a Guidi család várá­ ba. Közben megismerkedhetünk né­ hány pokolbéli és purgatóriumi szerep­ lő evilági életével, illetve a korszak pokolképével, s azzal, hogy ezt Dante miképp használja fel, értelmezi át. Szín­ játékának alvilági vezetőjévé Vergiliust választja, ám Paradicsomon belüli útjá­ hoz „olyasvalakire volt szüksége, aki­ nek számára személyes jelentősége volt" (164-165). Ez korai szerelmi lírá­ jának alakja. Költészetében való vissza­ térésével „Beatrice a szerelem által megdicsőített teremtés eszközévé és képévé vált" (167). Reynolds gondolatmenetével mélyen beleszövődik a Boccaccio által isteni jelzővel ellátott Színjáték keletkezéstör­ ténetébe. Lenyűgöző, ugyanakkor ol­ vasmányos alapossággal tárja elénk Dante anyagi és társadalmi helyzeté­ nek, politikai indíttatásának párbeszéd­ ét, kölcsönhatását a főművével. Feltárja azt a számmisztikával áthatott rend­ szert, mely hétszáz év távlatából is még számos rejtély megválaszolásának lehe­ tőségét kínálja. És termékeny vitáét, amit a Dante - a költő, a politikai gondol­ kodó, az ember című tanulmánykötetben tett kijelentés (a költő kábítószerrel generálta látomásait stb.) idéz(het) elő. (Európa, Budapest, 2008) 79 �Balázs Beáta (1984, Salgótarján): Etesen élő költő, kritikus. Balla Zsófia (1949, Kolozsvár): Költő, író. Román és német nyelvre fordított könyveivel együtt 18 kötete jelent meg (versek, gyerekversek, bábdarabok). A Jelenkor-folyóirat szer­ kesztőbizottsági tagja. A Scolar Kiadó világiro­ dalmi sorozatának társszerkesztője. A Boros­ tyán-estek beszélgetés-sorozatának (Stúdió-K Színház) házigazdája. Többek között József Attila- díjjal (1996), és a Magyar Köztársaság Babérkoszorú díjával jutalmazták (2008). Leg­ utóbbi verseskönyve: A harmadik történet (2003). Bábdarabja, az Arany János meséje nyomán írott Rózsa és Ibolya nemrég jelent meg a PallasAkadémia Kiadó gondozásában. BARCSAI László (1988, Miskolc): Költő. Jelenleg a Miskolci Egyetem hallgatója. BENEDEK Szabolcs (1973, Budapest): Legutóbbi kötete: Budapest vőlegényei (2008). Bozó Andrea (1975, Losonc): Füleken élő művészettörténész, antropológus, a losonci Nógrádi Múzeum és Galéria munkatársa. Köte­ te: Hétszer fényesebben. A szkíta állatstílus (2004). CSEHY ZOLTÁN (1973, Pozsony): József Attiladíjas (2009) költő, műfordító, irodalomtörté­ nész, kritikus, szerkesztő. Legújabb kötete: Parnassus biceps (2007). Debreceni Boglárka (1981, Salgótarján): író, költő, kulturális antropológus. Jelenleg Buda­ pesten él, a Petőfi Irodalmi Múzeum munka­ társa. Kaleidoszkóp díjas (2007). Halmosi Krisztina (1984): Író, kritikus. Nógrád megyében él. HaNDÓ PÉTER (1961, Salgótarján): Költő, író, antropológus. Sóshartyánban él. Legutóbbi kötete: Alvó konfliktusok mezején (2008). Kárpáti Etelka (1967): Pest megyében élő író, publicista. KenderesSY Lili (1984): Nógrád megyében élő kritikus. Koós (1975, Miskolc): Irodalomtörté­ nész, kritikus, képregény rajzoló. Jelenleg a székesfehérvári Árpád Szakképző Iskola és Kollégium Szent István Szakképző Iskolájában tanít. ISTVÁN Kupcsulik ÁGNES (1965, Salgótarján): Költő. A salgótarjáni Balassi Bálint Asztaltársaság tagja. Kötete: Egy asszony monológja (2007). LövéteiI Lázár László (1972, Lövéte): József Attila-díjas (2009) író, költő, szerkesztő. Leg­ utóbbi kötete: Két szék között (2005). Molnár Krisztián (1977, Mélypatak): Író, kritikus. NAGY Csilla (1981, Balassagyarmat): Balassa­ gyarmaton élő irodalomtörténész, Kötete: Magánterület (2008). kritikus. NEMES Z. MÁRIÓ (1982, Ajka): Költő, író, kriti­ kus. Kötete: Alkalmi magyarázatok a húsról (2006). Palágyi László (1989, Királyhelmec): Költő. Jelenleg Budapesten egyetemi tanulmányokat folytat. RÓNA Z. PÉTER (1961): Nógrád megyében élő író, kritikus. Szávai Attila (1978, Vác): Rétságon élő író. Legutóbbi kötete: Fészercsend (2008). SZEIFERT Natália (1979, Zirc): Író, költő, kép­ zőművész. TóZSÉR ÁRPÁD (1935, Gömörpéterfala): Po­ zsonyban élő Kossuth-díjas költő, szerkesztő, kritikus, műfordító. Legutóbbi kötete: Szent Antal disznaja (2008). VÉGHKÁROLY (1949, Budapest): Irodalomtörté­ nész. A Nógrád megyei Diósjenőn nevelkedett. Jelenleg a Petőfi Irodalmi Múzeum munkatársa. Hét önálló kötete jelent meg, a legutóbbi: Rajki (Rajki László szobrászművész munkássága) (2009). Zalán Tibor (1954, Szolnok): Budapesten élő költő, író, szerkesztő, dramaturg. Többek közt József Attila- (1987), Madách- (1988) és Szép Ernő-díjas, a Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztje (2005) birtokosa. Legutóbbi kötete: Váz (2008). PETRÓ GYÖ RGY (1979, Balassagyarmat): Szobrászművész. 2004-ben a Szegedi Tudományegyetem Juhász Gyula Tanárképző Főiskolai Kar, Rajz- és Művelődésszervező szakán végzett. Több hazai csoportos és egyéni kiállításon szerepelt munkáival. Fontosabb díjai: Balassagyarmat város díja (Szécsényi Megyei Őszi Tárlat, 2003; 29. Salgótarjáni Tavaszi Tárlat, 2007); SZTE JGYTFK TDK, Szeged, Művészeti Kisplasztikái és Grafikai Szekció I. helyezés (2003); XXVII. Országos Tudományos Diákköri Konferencia, Szeged III. díj (2005). 80 ��Ára: négyszáz forint Előfizetők részére 300 Ft Mit málló kőre nem bízol: mintázd meg levegőből. W eöres S án d or � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document https://dkvt.bbmk.hu/pf/916cfceefa0e566dc402a040d5b807b9.pdf Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Dr. Mizser Attila Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 2009 Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Language A language of the resource hun Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Title A name given to the resource Palócföld - 2009/2. szám Type The nature or genre of the resource folyóirat 2009 folyóirat Irodalom Közélet Művészet Nógrád megye Társadalompolitika https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/6776dddc90bcd6f6ace0710894780c01.pdf 27d6f6fb99340b3129eaef9a81372275 PDF Text Text Irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat LV. évfolyam • 2009/1. Lapis József Suhai Pál Vida Gergely verse Csepregi János prózája Bedecs László tanulmánya ��Tartalom MMS / Madách, Mikszáth soros Mizser Attila 3 „kávéházi szegleten..." 6 7 9 10 11 Madár János El, föld YAMAHA 1200 Sötét anyag A helyrerázódás kísértete; Kinyomott időtubus történések idején; műházak Szobor-alakban; Arisztophanész vén ganajtúrója; Casanova visszanéz Énekhez hajló tájban Szávairatok Infláció, hónaljszag, gőzkazán 15 Lapis József Vida Gergely Kiscseri Mihály Szenti Ernő Katona Ágota Suhai Pál 12 14 Próza és vidéke Csepregi János Szászi Zoltán Vadas Vera Ardamica Zorán Szájhely Zsolt Born to be wild / Ebek harmincadja III. fejezet Szemhéj mögül a másik Határidők; Kár érte A hullatetováló Latencia 18 22 28 35 37 Esterházy János helytállása A múlt mint alakzat / - A magyar próza „rendszervál­ tása", 1989-2008 - 39 Kutatóterület Petővári Ákos Bedecs László 47 Találkozási pontok Bedegi Dea Levéltárlatozás / Tyekvicska Árpád közelről 51 Ami marad Szepes Erika Nagy Csilla Dósa Annamária Szirácsik Éva Orbán György János Fűzfa Balázs Várszegi Tibor Balázs Beáta Róna Z. Péter Handó Péter A Röpke ívek a mélybe hajolnak / A Komjáthy Jenő Irodalmi és Művészeti Társaság 2008 évi antológiájáról Közérzet a kultúrában / Menyhért Anna: Elmondani az elmondhatatlant. Trauma és irodalom Az össze nem illő szerelmesek / A rútság története. Szerk. Umberto Eco Isten a tudománytörténetben / Alister McGrath: Dawkins Istene. Gének, mémek és az élet értelme A paradigmaváltás gyümölcse? / Matyikó Tibor: Val­ lomás a természetről ecsettel és ceruzával Az idő örök szilánkjai / García Márquez:Száz év magány Kedves Balázs, / Fűzfa Balázs: „...sem azé, akifu t..." „Azóta kúszva közelítek meg minden mondatot..." / Miklya Zsolt: Cérnatánc Halál-alakváltozatok / Sophie van der Stap: Ma szőke vagyok - lány kilenc parókával Szenvedésmantra / Az árva Mariska napjai 57 61 64 66 68 70 72 74 76 78 �A borító Karácsony Attila Turján by night című festménye felhasználásával készült. A belső illusztrációkat Simon Réka cím nélküli alkotásaiból válogattuk. Főszerkesztő: Mizser Attila (attila.mizser@gmail.com) Nógrád Megye Közgyűlése irodalmi, művészeti, közéleti folyóirata. Szerkesztő: Handó Péter (handop@gmail.com) Szerkesztőségi titkár: Hidasi Mónika (telefon: 32/416-777) Főmunkatársak: Nagy Pál (Párizs) Pál József (Salgótarján) Tőzsér Árpád (Pozsony) Támogatóink: Nemzeti Kulturális Alap Nemzeti Kulturális Alap Kiadja: Balassi. Bálint Megyei Könyvtár és Közművelődési Intézet (3100 Salgótarján, Kassai sor 2.) Felelős kiadó: Bódi Györgyné dr. Készült a Polar Stúdióban (Salgótarján) Levélcím: 3101 Salgótarján, Pf. 270; Telefon: 32/416-777; Fax: 32/416-482; Internet: www.bbmk.hu; e-mail: palocfold@bbmk.hu • Terjeszti a Balassi Bálint Megyei Könyvtár és Közművelődési Intézet; előfizethető ugyanitt • Budapesten megvásá­ rolható az Írók Boltjában (VI. kerület, Andrássy út 45.), Nógrád megyében a Kincsestár (2660 Balassagyarmat, Rákóczi út 61.), Líra és Lant (3100 Salgótarján, Bem út 2.) Köny­ vesboltokban • 2009-ben megjelenik 6 alkalommal • Egy szám ára 400,- Ft; előfizetési díj egy évre 1 500,- Ft, amely a postaköltséget nem tartalmazza • Kéziratokat és raj­ zokat megőrzünk, de nem küldünk vissza • ISSN 0555-8867 • INDEX 25925 �M iz s e r A t t il a MMS* Madách, Mikszáth soros** (kísérlet értékelésre) Nincs a Palócföldön precízebb forma az idő mérésére, rögzítésére, mint a kétévente kiírt Madách- és Mikszáth-pályázat, amely az utóbbi időben - némi allúzióval páratlan évekre esik. Páratlan ez az idei év is. Pontosabban a díj átadásának éve. A Mikszáth-pályázatra összesen kétszázharminchárman neveztek, a Madáchpályázatra több mint negyvenen. A Magyarországon élő alkotók írásain túl érkez­ tek munkák a környező országok magyarlakta területeiről, ugyanakkor többek között Angliából, Németországból és az Egyesült Államokból is. A sor, nagy örö­ münkre, hosszú, a pályázaton résztvevők száma páratlan. A számol, önmagukért beszélnek. Különösen akkor beszédes a résztvevők nagy száma, ha figyelembe vesszük, hogy 2008-ban az első Palócföld-lapszám áprilisban jelent meg, így - a kései kezdés okán - a Palócföld és a partner médiumok a megszokottnál rövidebb ideig tudták közzétenni a kiírást. Persze innen szép nyerni, mind a pályázóknak, mind a szerkesztőségünknek, nemkülönben a lap fenntartójának és a pályázati díjak mecénásának (Nógrád Me­ gye Önkormányzatának), a különdíjak adományozóinak (Balassagyarmat és Salgó­ tarján Városnak), illetve a díjak átadását biztosító Madách-ünnepség szervezőinek, akik segítségével kétévente lehetőség nyílik az alkotói és tudományos munka mél­ tatására. A 2009-es Madách- és Mikszáth-pályázat legnagyobb változása, hogy a pályázati kiírás módosult. A Palócföld - ahogy ez 2008 áprilisa óta talán nyilvánva­ lóvá vált - szereti az izgalmas helyzeteket, kihívásokat. A pályázat jeligés lett, pon­ tosabban visszatért a korábbi hagyományokhoz, többek között abban a tekintetben is, hogy az elbírálást a szerkesztőség magára vállalta. Ennek legfőbb előnye az, hogy ily módon rugalmasan tudunk válaszolni a beérkezett művekkel kapcsolatos kérdésekre, másrészt fontosnak tartjuk, hogy az arra méltó szövegek a folyóirattal is megtalálják a közös hangot, kontextust. Szükséges megemlítenünk azt a tendenciát, törekvést, amely alapján próbáltunk ebben a közel háromszáz pályamunkát összefoglaló halmazban egyfajta perspektí­ vát keresni. Olyan értékrendet igyekeztünk kialakítani, amellyel nem lépjük át azt a hagyományt, tradíciót, amely Madách és Mikszáth nevét jellemzi; ugyanakkor il­ leszkedik a Palócföld arculatába, azaz képes dialógust találni a kortárs irodalmi ká­ nonnal, hanggal és nyelvezettel. Fontos tapasztalat az irodalom és valamennyi mű­ vészeti ág esetében, hogy az idő nem áll meg. Nem őrizgethetjük, vigyázhatjuk, nem ügyelhetünk egyfolytában rá: a madáchi, mikszáthi stíl adott, megvan, megíratott. * MMS-ben mobiltelefonon képet, hangot, videót és szöveget tartalmazó ü z e n etet küldhet. ** A díjátadáson elhangzott szöveg írott, szerkesztett, bővített változata, mutációja. 3 �Nem kell azt élesztgetni, nyelvezetét imitálni, hisz tudjuk jól: náluk ezt senki nem tudná jobban. Épp ezért szép feladat erre a felhívásra jelentkezni, megpróbálni a két pont - a tradíció és az aktuális, érvényes megszólalás között - valamifajta viszonyu­ lást keresni, amely értő módon alkalmazza a megidézett tradíciót, és egyszersmind előre mutat, az irodalmi megszólalás, vagy adott esetben a tudományos és ismeretterjesztő célkitűzések vonatkozásában egyaránt. A Madách-pályázat kapcsán főleg olyan tudományosan elkészített munkákat, vagy eredeti gondolatmenetet feltételező, ezzel bíró esszéket kerestünk, amelyek­ ben jelen van egy sajátos, olykor provokatív kérdésfelvetés, amely termékenyen lép diskurzusba az eddigi kutatásokkal, a témára vonatkozó elképzelésekkel, és hor­ dozza a lehetőséget, hogy majdan előre is mozdítja azokat. A díjazott munkákat stiláris és nyelvi egység, pontos szerkesztettség jellemzi, szerzőjük magas színtű felkészültségéről adnak számot. Cserjés Katalin tanulmánya, amelyet a bizottság első díjjal jutalmazott, egy kompozicionális kérdésfelvetést helyez a középpontba: Az ember tragédiájának felépítését, komplex filozófiai téziseket felvonultató gondo­ latmenetét vizsgálja a legrövidebb szín kontextusában, azt tekintve kiindulópont­ ként. Ez a termékeny felvetés és olvasási stratégia igen érdekes, figyelemre méltó eredményre vezet. Varga Emőke a Tragédia illusztrációs hagyományaihoz szól hoz­ zá, egy illusztrációsorozat narratív, retorikai, vizuális, mediális elemzésével. A munka hiánypótlónak mondható, hiszen a mű szövege számos dramatikus és képi megformálás lehetőségét hordozza, ahol minden illusztráció egy interpretáció, ahol eszköz és stílus, megjelenítés és elhallgatás jelentőséggel bír, és amelyeket a Madách-kutatás még nem tárt fel teljes mértékben. Lövétei Lázár László egyéni hang­ vételű, szellemes esszéje, amelynek címe, „Költő" volt-e Arany János?, a provokatív kérdésfelvetést követően érzékeny megállapításokkal, sziporkázó gondolatmenet­ tel fejti ki tárgyát, munkáját harmadik díjjal értékeltük. Salgótarján különdíjasa Vincze Dániel, aki dolgozatában Pyrker János László munkásságával foglakozik meglehetős alapossággal. A Mikszáth-pályázatnál olyan műveket kerestünk, amelyek az említett tradíció­ val valamifajta kontinuitást tudnak felmutatni, és amelyeket egyidejűleg egy po­ tens, izgalmas prózanyelv, koherens, arányos kompozíció jellemez. A díjazott írá­ sok - legyen szó líráról vagy epikáról - újragondolják a klasszikus formák, témák, filozófiák újraélesztését célzó kifejezésmód lehetőségeit, és egyfajta összhangot teremtenek meg az alkalmazott költői képek, retorikai fordulatok, valamint a - jó értelemben vett - vidék és egyén viszonyának jellegzetes, akár öniróniától sem mentes tematizálása között. Ez több esetben sikerült. Halmai Tamás első díjas, Ti­ zenkét séta című novellaciklusa a séta filozófiai dimenzióját eleveníti fel, ahol a pon­ tos szerkesztettségű, eredeti gondolatmenetet és nyelvi leleményt, stiláris érzékeny­ séget tükröző szövegek egy feszes egységgé, kompozícióvá állnak össze. Csehy Zoltán Orpheusz (Szimphonikus variáció Vergilius negyedik eclogájára) című versével második helyezést ért el. A versszerveződést a klasszikus poétikai eljárások alkal­ mazásának és megújításának kettős, ellentétes irányú folyamata jellemzi, ahol a retorikai, ritmikai és poétikai alakzatok rendkívül pontosan illeszkednek, egy iróniá­ tól sem mentes eleven versbeszédben. A harmadik helyezett Kupcsulik Ágnes vers­ ciklusa friss, újszerű megszólalás, amely a kortárs lírai beszéd kontextusában is egyedi, izgalmas nyelvi megoldásokat, a női látásmód közvetítésének érzékeny 4 �képességet, a kompozícióhoz való reflexív viszonyt jelzi, ezért harmadik díjjal ju­ talmaztuk. Balassagyarmat Város Különdíját Szávai Attila nyerte el, aki a vidékről való prózai beszéd hagyományát sajátos motívumrendszer alkalmazásával és az irónia, az abszurd lehetőségeinek maradéktalan kiaknázásával újítja meg. A nyertes munkák hamarosan olvashatóak lesznek a folyóirat hasábjain, és min­ den bizonnyal annak idején önmagukért beszélnek majd, hasonlóan azokhoz a művekhez, amelyeket ezúttal nem tudtunk jutalmazni, ám mindenképp az olvasó elé kívánkoznak, és remélem, a folyóiratbeli közlésük valamit kárpótolni fog. Ad­ dig ez a pár sor helyettesíti a képet, hangot, videót azoknak, akik nem láthatták, hallhatták a díjátadást, nem tudtak részt venni rajta úgy, de a pályázatokkal, jelen­ létükkel mindenek felett... Így. Köszönjük! 5 �// K á v é h á z i s z e g l e t e n ... L a p is J ó z s e f El, föld Ahogy ráközelít a tél, elbizonytalanodik a kéreg a fán. Csarnokaink vize árad, tetteinkbe belekúszik a merev ég, emlékeinkbe a zuhanás. Lusta fénydarabok az ághajlatok izzadt dérfoltjain. Térdben hangszer, hideg remeg, félfülben a villanyáram. Minden nadrágszárban valcer. A fák arca törékeny, a monitoron újra nyár van. Milyen lenne befonódni. Óvni, folyni, kötni, törni, vagy legalább fertőződni. A rák harca töretlen. Szakadós bennünk ma a szál. Szépen termő holdudvarban évről évre isten kaszál. Nagyítnánk a boldogságot, se nem szőke, se nem lárma. Részleteink elmossa a közelítés rombolása. Rákeresek. Túl kevés találat. Minden szervünk berendezett halállak. Pici szárnyas bogaraink óvatlanul megszeretnek, lárváiknak otthonukként ránk találnak. Mintha mindnek szeme volna. Előjáték-életünknek szépen lassan megbocsájtnak. 6 �V id a G ergely YAMAHA 1200 Sokan vélekednek úgy, hogy a legérdekesebb gyermeknapi játék a kötélhúzás. A küzdő felek gyermekként gyűlölik egymást. Eszükben az elnyerhető édesség jár. A fiúknak a lányok is. Lányoknak fiúk. Győzelem esetén biztosan lenne esély. Mármint minden egyes fiúnak például minden egyes lánnyal. A tiszta új YAMAHA 1200 pólóját Ilka még nem is látta. Miért, akkor majd hogyan néznének egymásra Ráadásul nyerni is kéne. Akkor a barátnőit még jobban lehetne utálnia. Mintha végérvényesen odanőttek volna a kötélhez. Akik egy csapatba tartoznak, nem is látják egymást végig, egyrészt mert háttal állnak, másrészt mert csak magukkal törődnek. Felismernék-e egymást, ha egyszeriben szembekerülnének? Biztos nem. Bármilyen arcuk lehetne. A kötélhúzás férfisport. Nem is nézik a fiúk, ha a lányok. A szebbek nem is állnak be, de azért tanácsot azt osztogatnak, azt játszák, a dologban ugyanúgy benne vannak, mint a kövérek, a sportos típusúak, meg az olyan barátnőik, akik még éretlenek a szerelemre. Olyan kis izék. Sikítva drukkolnak. 7 �A röhikcsélő fiúkra, akik éppen semmilyen versenyszámban nem versenyeznek és szándékosan arra lődörögnek, rá-rávillantják szemüket. Azok is vissza. Némelyik pont az Ilkára. Vannak gyors menetek. Ilyenkor az egyik csapat egyszerűen átrántja a másikat saját térfelére. Valamikor viszont, hiába 1200 lóerő, győzelemre feltett élet, patthelyzet alakul ki. Hol az egyik, hol a másik fél kerül közelebb az origóhoz, Így járnak, fel-le. Azonban abban az esetben, ha elmerevül egy ín, s nem sikerül a kötél újrafogása, az ilyen küzdelem is végleg eldőlhet. Az okok közt az is felmerülhet, hogy a tilitolit elunja valamelyik gyerek, s egyszerűen kiereszt. Külső szemlélő számára amúgy a megingás e pillanata, és ezzel együtt persze a hibázó személye, csak nagy szerencsével szúrható ki. Kivéve ha nem éppen őt nézi. 8 �K is c s e r i M ih á l y Sötét anyag* avagy áltudományos kozmológiájából Ami koron Univerzumunk galaxis­ csillárai mind kihunynak Amikoron végsőt lobban csillag­ tűzijátékunk Kire marad - az elillant nehézfémek vasízű szagemlékében a csend Kihűlt hulló pernyénk kinek a lelkére rakódik le S akkoron mely sarokba támasztódik a fénylobbantó gyertyaoltogató koppantója Marad-e munkája utánunk Avagy kiújul gyerekes piromániája És lesz újra tét - a játék komoly­ ságához illő És ezúttal is minden - leg­ alább is bizonyos ideig -, minden lehetséges? Lesz ki elhiszi? Majdan. Ádám monológja az. elmaradt színből ( - a Halász Gábor-fé le 1942-es M. I. Összes műveibe nem vétetett föl, Andor Csaba pedig ezidá ig nem lelt a nyomára), miután Lucifer a világhálóról a szeme elé tárta a Hubble-teleszkóp hipermélyűri felvételeit, Éva soros viselőssége közben. Madách körmönfont apokrifjeiből közreadva (A. J. átigazítása nélkül) a Tragédia bemutatójának III. évez­ redbéli első jeles évfordulója alkalmából. Hubay Miklósnak és Kerényi Ferencnek, valamint Magyar Filozófiának, szemérmes gyöngédséggel, egy tágít­ ható episztemológia jegyében. ( - K. M.) 2008. július 17-augusztus 14. Salgótarján, Nyugati városrész 9 �Szen ti E rnő A helyrerázódás kísértete Nem jött fel és késve ment le a Nap, testedet nem tisztította meg a víz. A tűz sütött, de nem melegített, másnak ígérkezett el a lélegzet. Már tegnap jelezte jöttét a halántékán vérző baj. Mindent magad mögött tudsz, magad előtt soha, semmit. Kiegészült a találgatások ideje. Ott energiatöbblet, itt veszteséges életérzés. Vesztét érezve is röpköd a győztes. Öntudatszépülésbe fogott a vesztes. Kinyomott időtubus Kinyomott időtubus, visszavont ígéret. Vállalta az odakint a benti lét rendbetételét. Sisak és siserahad. Jó képet vágott falhoz. Telített kevesbülés, súlytalan sokasodás. Északi sark délidőben, Déli félteke fagyos szélben. Amit lelkedtől vettél el, szánja-bánja tested. 10 �K aton a Á gota történések idején a történések idején nem kell elemezni, csak felszállni bármilyen járműre, és elhinni az utasok beszédfoszlányait, az utcaneveket egytől egyig. a történések idején kár beszélni, befogadni kell, mint aki üres, de megtelni kész azzal a világgal, melyet nem ő teremtett. műházak a szemközt lévő házban leszakítják a függönyöket, aztán a kilátást, képpontonként. néha érzem, egész utcák ablaktalanok. a falépítés időszakában születtem. olyankor a megfigyelő létrákat láthat az emeletig, és gondolatban felmászhat egy ál-lakás erkélyére. néha érzem, folyók mellett lakni olyan, mint mozgólépcsőn állni. már beburkolóztam a késő esti lámpafénybe. híddá váltam, hogy létrának ne kelljen lennem, és városom partjait elönti az ár. 11 �SU H AI PÁL Szobor-alakban Hitte: a győzelmet magát faragta versbe: kőből, kőrisből szép fejét, amint bólint, és ahogyan kilép: repülne már, s külön a peplosz rajta, ha föltámad a szél és lobogtatja így vitte őt, szobor-alakban, át a városon, így húzta kocsiját a pusztaságba és a forgatagba. Gördült a négy kerék, gördült mögötte, gördült a láthatár is: látta, vitte, hátrált előle s híven visszatért. Egy rossz kocsi, egy diadalszekér gördült az úton, s ment egy bonviván, utak szerelmese, apostolok lován. Arisztophanész vén ganajtúrója Arisztophanész vén ganajtúrója, trágyával hizlalt mocskos paripa, ha égbe visz az ó-komédia, tiszteletét előtted is lerója. A trügaioszi rafinéria s a pártharcok érdeke nemhiába röptetett istenek honába: bűzödnek ott kell megtisztulnia. Ott, vagy sehol. Amit te ott tanulsz - trágyát ha falsz, trágyába fúlsz -, majd lenti rokonaid hasznosítják: a napot gyúró szent skarabeusz, s mi, emberek, kissé gyanús lovasaid, profán mihasznák. 12 �Casanova visszanéz Gyulai Líviusz rajza alá A test föltámadását, mindig ezt kutatta, főleg asszonyban, s lányban legkivált. A nőt rágatlan nyelte, s ment tovább, ha jóllakott, s a hússal jóllakatta. Ment és maradt. Hiába űzte, csalta (hiába és mégse) a baldachinos ágy: hogy mit tegyen, csapongó férfivágy mutatta - s hogy kicsoda: a maszkja. Kivénhedt konflis-ló ma már: fejét leszegve húz egy roskatag kocsit: az ideált - az ideál a veszte. A telt kebel varázsa. Mindig ezt kereste, ettől nem nyughatik. Bár hogyha visszanéz, s a nyűtt banyára lát: inkább pihenne. 13 �M adár J ános Énekhez hajló tájban A csöndből, mint a fénnyel született hajnal, kibomlott szépen tiszta arcod - és elindultál felém gyöngyből szőtt ruhában. Minden léptedet isten őrzi az énekhez hajló tájban. Törékeny ágak, levelek: harmattal erezett tenyerek hirdetik meztelen vállad. A szerelem édes trónusán nincs szebb kegyelem nálad. Mert te vagy a tűz, és te vagy a hatalom, te vagy a tűz, és te vagy a hatalom. Micsoda máglya éget, szememben őrzöm a tengert és a messziséget. Ujjaim közt az ég és a végtelen, nem lehetek már sohasem védtelen. Nem lehetek már megbillent, árva, csöndes lélegzeted a szívembe zárva. Megéreztem ízét a hajadról szétpergő időnek -jövendők fájnak. Engem, az új honfoglalót, a mátrai hegyek kék fenyvesei hazavárnak. 14 �S závairatok S z á v a i A t t il a Infláció, hónaljszag, gőzkazán Új év, új nyomor, régi váróterem a régi betegségekkel, a vécében ferdén ragasztott új kalendár, rá a tavalyi helyére. Fülledt fertőtlenítő- és köhögésszag. A néhány légköbméternyi tüsszentési inger, szipogási reflex, pocsolyás tekintet egyszerre fordult a bejárati ajtó felé. Galkovics érkezett éppen, testében nátha, fejében versek, hátha így könnyebb viselni a kínokat. A verseket ő írta (először a gázszámla hátul­ jára, aztán tisztába) valami pályázatra. Műveit megmutatta a doktornak is, mégis csak egy felvilágosult ember lehet, aki egy nap ennyi kanalas orvosságot kiutal, ennyi köptetőt felír, ennyi ajtónyikorgatás után is ilyen szépen tudja mondani, hogy kérem a következőt. Galkovics sokat járt orvoshoz mostanában, hogy megke­ resse a baja gyökerét, amitől, ahogy mondani szokta: nem kerek az IFA-felni. Az ilyeneket képletesen érti, a felesége meg abszolút nem. Gyakran mondja is, hogy te drága csibemalac, ha több eszed lenne, rájönnél, hogy talán a Mindenható is csak képletesen értette az igét, mikor ott tartott a mondásban: Galkovics-porta. És talán ezért van itt ez az év eleji egészségügyi botlás bennem, amihez valami egészen jelentős angyalflotta kellene, hogy aztán újra flottul menjen a vitalitás (vagy, ahogy korábban nevezte Galkovics: vitaiizmus). Hogy tudjam, jegyezzem meg: az élet nem mindig térerő, avarpálinka, szafaládészirup. Pláne, hogy oké, ha úgy véli a Galkovics: a londoni skót ezred tulajdonosa Erzsébet királynő, de azért az alapvető összefüggések is fontosak. Mégis kórház lett a vége. Nem a történetnek, megsúgjuk, a Galkovicsnak sem, csupán az eddig kitartó hosszú, kórházmentes, antihospitál évtizedeknek. Mert, ahogy a nap felkél, ahogy zöldell a fűknek tengere, ahogy nincs disznótor pálinka nélkül, és ahogy a lábszárba vágott kapa kedvezőtlenül befolyásolja a vörösvértestsüllyedést, ugyanolyan természetes, hogy az ember, még, ha Galkovics is: meg­ öregszik előbb-utóbb. Galkovics nagy ritkán került csak kórházba, dacára annak, hogy élete nem ép­ pen steril viszonyok és keretek közt zajlik. Születését követően, amit háromnapos családi ünneplés követett, csak tizenéves korában került újra a közeli város kórhá­ zába, vagy, ahogy Galkovics nevezte: ahol a vagdalthúskonzervet készítik ampu­ tált végtagokból. Az öreg, illetve az akkor még fiatal Galkovics szent meggyőződé­ se volt, hogy egy kórház nem csak az olyanokból áll, mint tolni betegen az infúziós állványt a folyosó feszes neonfényében. Nem csak az ügyeletes szobából kiúszó kávéillat, nem csak a kórtermek gyógyszer- és a finoman érezhető betegségszaga, nemcsak a beöntést követő lihegés, vagy a linóleum tompán tükrös ábrái a folyosó­ kon, amiken, mint hívatlan vendég: végigcsúszik a halál nedves árnyéka, nem. Galkovics hajlamos volt az összeesküvés-elméletekre, noha ezt a kifejezést nem értette pontosan, úgy magyarázta el neki a családpszichológus, aki egyben a helyi 15 �állatorvos is. Egy igazán felvilágosult ember, ahogy Galkovicsék nevezték mindig, tehát olyasvalaki, aki tudja, mik működtetik az ösztönöket, miből lesz a kukorica­ daráló, pláne miért indul el csengetésre a Galkovics, mikor hozza a postás a nyug­ díjat. Azzal jött ki tehát a szakember irodájából a folyosón várakozó Jolán lábai elé, hogy Jolánom, valami olyasmit jelent ez a kifejezés, összeesküvés-elmélet, amit mi kicsit félre raktunk magunkban, gellert kapott a szellemen. Valami olyasmit mon­ dott a pszichológus, hogy hiszel valamiről valamit, és kiderül, hogy mégsem az ami, csak máshogy néz ki, mint ami valójában. Hazafelé még néhányszor kimond­ ták félhangosan, hogy összeesküvés-elmélet, hátha pontosabb lesz a megértés, de nem kerültek sokkal közelebb az igazsághoz. Abban megegyeztek, hogy ha az ilyen kifejezéseket színhez, formához, szaghoz tudnák kötni, könnyebben menne a memorizálás. Nyomban elhatározták, hogy eztán amit nem értenek a világegye­ temben, ha lekonyul a felfogás, pláne kicsorbul a berögződés, valamihez kötni fogják a fentiek közül az értetlenség tárgyát. Ezeket már a kórház rendelőjében magyarázta Galkovics az őt értelemmel és derűvel szemlélő doktorembereknek. Hamar kiderült, hogy például az infláció szót akkor értik meg maradéktalanul, ha közben valami langyosan savanyú hónaljszagra gondolnak. Amiből odahaza annyi volt, hogy a szomszédok szerint még a kertnek is hónaljszaga van. Hiába mondta a Galkovics, hogy ti is, ha ennyit dolgoznátok huszonnégy órában, mint a kertem, semmi másra nem gondolva, feszült humusszal és gyökérzettel, hogy alma-alma, málna-málna, ti is beleizzadnátok, hiába beretváljátok konyhakéssel a hónotok legalját, azt a sikamlós gombalúdbőrt. Azt, hogy összeesküvés-elmélet, nyomban kötni akarták valamihez, mint ebet a sárkaparóhoz, ki ne vesszen az értelmezés, kellenek a fix pontok az életben. Ezt együttesen bólogatva hallgatták a Galkovicsot kezelő orvosok és ápolók. Büszkén mesélte, miközben rákötötték az ékágéra, hogy szerinte a házassága is ezzel kezdő­ dött a fészerben, mikor igent mondott neki a Jolán kukoricafosztás közben: ezzel elméletben már összeesküdtek. Mielőtt beverte volna Galkovics a fejét a kinyitott ólajtóba, még magához húzta az elméleti feleségét és lihegősen a fülébe mondta, hogy olyan lesz a mi házasságunk, mint egy tehervonat. Nem olyan súlyos, hanem, mert nem ismer majd akadályokat, gurulnak majd a végzet tonnái, suhognak majd a kenetlen csapágyak, csúszik meg szépen a napfény majd a rozsdamarta matt felületeken, a falu megnyalja majd mind a két hónalját, ha rájuk gondolnak. Min­ denki elégedett volt a történettel. Galkovics is, pláne, mikor rápillantott a vizsgálat eredményét mutató papírszalagra. Boldog, felhőtlen, foghíjas örömmel tárta szét karjait, úgy mondta ki a végkövetkeztetést, ami egyben tartja az univerzum maga­ sabb rendű törvényeit, félig sikoltva ordította, hogy benne folyamatosan földrengés van, nézd Jolánkám, milyen erők működnek közre abban, hogy reggelente beköp­ hessek a mosatlan edények közé. Nézd édesem, te lélekpumpa, te szarufogú tü­ dőshal (Ceratodidae) életem gőzölgő óceánjában, lásd a fordított véket, talán azt mutatják: végzet, csak fejjel lefelé, mint otthon a konyhaszekrény. A pontosság kedvéért, a Galkovics azért került kórházba, mert odahaza téve­ désből belekóstolt a befőttesüvegben tartott rovarirtóba, amely botlást a korára fogta, a benne elkopott évekre. A gyomormosást különös nyugalommal viselte, azt mondta, nem kis dolgok ezek és, hogy mindig is fogékony volt az új dolgokra, ettől 16 �csak több lesz az ember, még ha valójában pár literrel kevesebb is. Hangosan oktat­ ta ki a gyomormosást végző doktort és nővért, tudva, hogy az iránta érzett szána­ lom a legjobb táptalaj a nagyobb kinyilatkoztatások, a jelentősebb összefüggések megértéséhez. Ezt gyerekkorában tapasztalta, mikor feleléskor olyan csöndben volt a tábla zöldje előtt, mint egy villanykályha. És az első pedagógusi fülhúzást köve­ tően - állva az osztály megvető pillantásait - mindig könnyebben jegyzett meg dolgokat. Például, hogy a tanítónő szájában a bal felső híd nem illeszkedik tökéle­ tesen a sorvadt ínyhez. Ezt a fülhúzás során tapasztalta, mivel a tanítónő közben erősen vicsorított. Galkovics a vérvétel előtt vicsorított kissé, mivel nem volt hozzá­ szokva, hogy fémeszközök kerüljenek a testébe, mondta is a nővérnek, ne ilyen kis ampullát tartson oda, de legalább egy lábast hozzon a bő vérnek. Mert ha egyszer utat tör magának valami, ami a Galkovics belsejében van, akkor nincs bocsánat, nem léteznek határok, sem pedig deszkakerítés, ami a telket összetartja. Nézze meg drága nővérke ezt a férfialkart, duzzadnak az erek, mint a gőzkazán. A vérkép rendben lett aztán, a gyomor péháértéke is realizálódott, ahogy mon­ dotta Galkovics, az orvos hátba veregette kifelé menet, hogy Galkovics úr, vigyáz­ zon magára, nem kell mindent meginni, ami folyékony, öregember nem rakéta, továbbá, jön még kutyára kutyavilág. 17 �P r óz a és v i d é k e CSEPREGI JÁNOS Born to be wild Ebek harmincadja III. fejezet Mostanában rosszul mennek a dolgok. Ebből a bénázásból már nagyon elegem van. Ideje új életet kezdeni. Újat, méghozzá olyat, amiben nincs helye a gyengeségnek. Hatodikosként talán még nem késő. Sőt, biztosan nem az, de világgá menni ennyi idősen azért mégiscsak tök ciki, nem léphet meg az ember csak úgy titokban a ván­ dorcirkusszal vagy ilyesmi, de akkor meg hogy a fenébe? Na, először is most ünnepélyesen elhatározom: többet nem köszönök előre a nyolcadikosoknak. Eldöntöttem. Nem és kész. Beszólnak? Nem érdekel. Megvernek? Nem érdekel. Újra megvernek? Kit érdekel? Én mostantól kemény leszek, mint a guruló kő. Régebben nekünk, a Feri haverjainak még előre is köszöntek a suliban. Most meg csak röhögnek rajtam a nagyok, ha jajgatni kezdek a tornaöltözőben, mert nem bírom ki a rókabajuszt tömegsport után, vagy azért, mert kicsordulnak a könnyeim a dühtől, ha az iskola kapujánál belerúgnak a nejlonszatyromba, amiben a suliba még ősszel behozott cserepes virágot cipelném haza. Gúnyolódnak, pedig ez csep­ pet sem olyan, mint amikor a lányok bőgnek, de hiába is magyaráznám nekik: nem fogná fel egyik sem. Szóval új életet kezdek. Újat még akkor is, ha jól tudom: az ilyesmi nem könnyű. Sőt! Simán megeshet, hogy a végén majd totál magamra maradok. Talán elhagynak a legjobb barátaim is! Esetleg meghalnak még fiatalon, mert nem bírják az új éle­ temmel járó nehézségeket, mondjuk ők iszák meg a mérgezett kólát, amit nekem szántak a rosszak, valami. De akkor is: muszáj. Mennem kell; már nincs visszaút. Persze jól tudom: egy napon majd az én kalandom is véget ér, mert azért fran­ kón nem könnyű dolog valóban szabadon élni még egyedül sem, előbb vagy utóbb, de megkopnak majd a reflexeim, s akkor biztosan jön valaki, aki még nálam is gyorsabban húzza meg a ravaszt. Az lenne a legbaróbb, ha kint a sivatagban érne utol a halál, egyedül a lovam lenne mellettem azon az utolsó éjszakán. Aztán per­ sze ő is beadná a kulcsot. Hogyan is tudna a gazdája nélkül élni, akivel olyan jó barátok voltak sok-sok éven át? Harcostársak, akik soha nem csapták be, soha nem röhögték ki, soha nem hagyták cserben a másikat. Na meg persze nem írtak sze­ relmes levelet a másik nevébe a Dancs Vikinek, ahogy az a rohadt Sanya csinálta velem a múlt héten. Szemétláda! Örök harag! 18 �A magányos hős, csak így emlegetnének halálom után, s egy kereszt állna a sí­ rom fölött, a bezárt homokdomb mellett, ahová régebben kitekertünk krosszozni délutánonként, mikor még haverok voltunk, én meg a Sanya. Nem is, inkább még messzebb temetnének el, a falu határán lévő szennyvízteleptől is jó nyíllövésnyire, a kis erdő fele. A Danes Viki meg minden áldott este kijönne a sírhoz, hogy ott bőgjön, míg csak rá nem köszönt az új nap. De hiába átkozná magát szüntelenül, amiért nem járt velem annakidején, mikor még esélye lett volna rá, a lelke már soha nem találna békét. Ráadásul még a szél is mindig a szennyvíztelep felől fújna, s minden ruhája magába szívná azt az eszméletlen bűzt, amitől nincs ember, aki egy órán belül ki ne dobná a taccsot. És hogy miért nem járt velem? Csak mert magasabb volt nálam egy fejjel? Hát, ha kicsit is figyelt volna bioszon, akkor biztosan tudta volna, hogy a fiúk később érnek... Én ezek után már fix, hogy nem adnék neki ötöst évvégén, ússzon csak el a kitű­ nője, megérdemli, annyi szent! A Kucsa tanárbá pofájáról meg egyszerűen egyik napról a másikra lesülne a bőr, hogy egy ilyen fickóval, mint amilyen én voltam, újra csináltatta a periszkópot annak idején, csak, mert még a beadás előtt fekete filccel rárajzolt egy koponyát két keresztbe tett lábszárcsonttal. Szóval a Kucsa kinyuvadna a saját kicsinyességétől, mint valami dög nagy béka, ha ugyan a va­ rangyokkal előfordulhat egyáltalán ilyesmi. Na igen, lehet, hogy egyszer leáldozna az én csillagom is, hogy meghalnék, hogy kinyírnának, csak, mert mondjuk egyszer megszántam valami gonosztevőt, aki az életéért könyörgött, de azért az engem legyőző hálátlan kutya se úszná meg szára­ zon a dolgot. Miután hasba lőne - állítólag ez a legfájdalmasabb sérülés, én azon­ ban fel se szisszennék, sőt meg se érezném, úgy megedzene addigra az élet, meg a sok száz tű, kézkicsavarás stb. -, odaállna föléin, hogy jól kiröhögjön meg elvegye a varázsamulettemet, amit egyszer egy hatalmas indián törzsfőnök - a Danes Vikinél legalább milliószor szebb - lányától kaptam ajándékba szerelme zálogául. Igen, attól a lánytól, akit évekkel azelőtt ennek a fickónak a bandája rabolt el, de én ki­ szabadítottam, hiába voltak vagy ötvenen, én csak egyet hagytam futni közülük; megsajnáltam, s úgy látszik: hiba volt. Aztán az a mocsok röhögve megállna fölöt­ tem, de egy utolsó, végső erőfeszítéssel még ráemelném a coltom; aztán tfffú! Az arcát persze végig nem látnám, mert direkt úgy állna, hogy a háta mögül tűzzön a lenyugvó Nap, de a hangját, a hangját azt megismerném: annak az ABC-ben dolgo­ zó tuskó Komár Gézának a hangja lenne, aki kedden alaptalanul meggyanúsított, hogy csokit loptam a boltból, de bocsánatot, azt már nem kért, miután kipakoltatta velem az összes zsebemet. Biztosan mindenki azt hitte rólam, hogy tényleg elrak­ tam valamit, én meg nem tehettem ellene semmit sem. ó meg csak annyit mondott foghegyről: - Nem kell úgy mellre szívni kis szaros! Utána meg elégedetten, már-már gyönyörködve nézte, ahogy a számba harapok. - Csúzli? Csapágygolyók? Tubák? Taknyos ruhazsebkendő? Ezek közül melyik van innen, a ti tanyasi közértetekből, bunkókám? - törte meg a csendet váratlanul egy mennydörgő hang, ugyanis Feri ordított rá magából kikelve abban a pillanat­ ban, ahogy szélvészként beszáguldott a boltba, s ennek a nagydarab, ostoba, rossz­ indulatú hegyomlásnak elakadtak a szavai. Aztán a Feri - mint a villám - előrántot­ ta a tomahawkját az övéből, s egy ügyes dobással beleállított a Géza feje mellett a 19 �falba, s azt mondta neki, hogy kivágja a nyelvét közben pedig még meg is skalpolja - ami pedig egyszerre tökre nem könnyű -, ha még egyszer be mer szólni nekem. Ja, és ezután, egészen haláláig minden áldott reggel tíz zacskó tejport kell a kezem­ be nyomnia, hogy soha ne feledje el; kivel hogyan beszélhet. - Érted? Nem hét, nem nyolc! Tíz. A Géza meg rögtön könyörgőre fogta, s megígért neki mindent, miközben fehér köpenye alól kivillanó Tisza tornacsukáját sebesen terjedő, sárga tócsa kezdte kö­ rülölelni, s az a melák úgy remegett, mintha hitlerszalonnából lenne... Na jó, tomahawk nem volt. Meg fenyegetőzés se, sőt be se vizelt az a rohadék Géza. Sajna, igazából semmi sem történt, csak álltam lefagyva hosszú percekig, mint valami hülye, aztán csigalassúsággal hazavánszorogtam, közben meg végig azon járt az eszem, hogy milyen jó is lenne meghalni. Pedig tényleg jól beszólhatott volna neki a Feri, ha ott van. Ha ott lehetett volna. Ha ott lehetett volna, hogy meg­ védje a haverját. De a Feri már nincs sehol, nem megy sehova. Ahogy most elképzelem, a Feri olyan rendíthetetlenül állt volna a felvágottas pult előtt, mint Gojko Mitic az Osceolában. Legalább úgy, vagy talán még vagá­ nyabban, mert tőle még az is kitelne, hogy lefőzze a Gojkot. Azt a Gojkot, akiről egyébként azt a hazugságot terjeszti a Kucsa tanárbá kismotor fakton, hogy igazá­ ból nem is olyan izmos a hasa, csak valahogy damillal megcsinálják, hogy kockás­ nak nézzen ki, s ha egyszer a Lakóhelyi Olimpián összemérhetnék az erejüket, hát egész biztos, hogy lenyomná azt a kis Mitic-két, lenyomná bizony, mint a bélyeget. Hülye. A Kucsát még a Csársz Bronzon is lenyomná, mint a bélyeget, nemhogy a Gojko. Én úgy képzelem: mikor az utolsó lövésem után még egy utolsó utáni erőfeszí­ téssel, fogcsikorgatva felmászom majd hűséges hátasom nyergébe, hogy együtt induljunk el az örök vadászmezők felé, akkor valahonnan a levegőből megszólal az a klafa kis fütyörészős, szomorú zene, amit egyébként is úgy szeretek. S akkor hir­ telen, mindenki bőgni kezd, aki életében akár csak egyszer is csesztetett. Mi szép csendben poroszkálunk ki a faluból, s lassan teljesen eltörpülnek mögöttünk a po­ ros utcán szoborként álldogáló, könnyes tekintetű, néma emberek. Én persze nem látom őket, mert nem nézek hátra. A hátam mögött az izzó Nap lassan eltűnik a szalmakalapgyár szürke épülete mögött, sötétség borul a világra, mégsem kapcsol be a közvilágítás, ahogy rendesen. Ez az egész tegnap az esti film után jutott eszembe, míg mentek a feliratok és szólt az a kellemesen szomorkás zene. Nagymamának persze nem szóltam az elha­ tározásomról, arról: hogy ezek után már valóban holtbiztos, hogy új életet kezdek. Higgye csak nyugodtan azt, hogy még mindig tévészerelő akarok lenni. Minek fájdítanám a szívét? Még fürdés után, ágyba bújva is sokat agyaltam ezeken a dolgokon: becsszóra, mostantól minden más lesz! De tényleg! 1. Ezután mindig röhögve utasítom majd vissza a menzán a finomfőzeléket, s kiverem a balhét, ha nem kapok ivóléből vagy krinolinból repetát. 2. A bicajomról leszedem a sárhányókat egy tizenkettes franciakulccsal, s ha vé­ letlenül koszos lesz az úttörőszerelésem egy esős hajnalon - esetleg reggelen -, hát többé már nem számít, annyit elárulhatok. Mikor Kucsa osztályfőnöki órán rákér­ dez, csak megvonom majd a vállam: - Gringó, ilyen az élet! 20 �Félek, hosszú út vár még rám, de akkor is, holnaptól tényleg minden más lesz. Valahol csak el kell kezdeni, nem? Én leszek mostantól az árnyékban megbújó harcos, s csak akkor fedem fel majd a kilétemet, ha elég erős leszek már, s ha ké­ szen állok, hogy ellovagoljak akár a halálba is. Addig is esténként légpuskával járom majd az utcákat, s aki rosszban sántikál, az nem jut messzire. Ahogy indián testvéreim mondanák túl a Nagy Vízen: - Szóltam. 21 �S zá szi Z o ltá n Szemhéj mögül a másik „Az Utazó a szemhéján átszűrődő fények közül most az aranyszínűeket kereste. Ha kicsit nyitni próbálta a szemét, az aranyszín sima sárgás, tojásszín felé tolódott, ha összébb húzta, akkor mélypirosba omlottak át a fényfoltok, ha még jobban szorítot­ ta a pilledt szemhéjat, akkor püspöklila ornátusba öltöztette a fényt. Sokszor ját­ szott így gyerekkorában is, sokszor csak ez volt minden játéklehetősége. Barna foltok tarkították a lepedőjét, derekából csövek vezették el a műtét utáni váladéko­ kat, vért, mindkét karjában infúzióstűk kipreparált helyei, itt folyt a fájdalomcsilla­ pítás be, innen kapott némi élethez szükséges tápanyagot. Megszokta már, hogy félig ájult, félig éber állapotban kénytelen a világban lenni. Megszokta, nem fájt már igazán semmi sem, csak nehéz volt. Nehéz a test, nehéz a lélek. Nem is tudta már lassan, van-e még lelke, csak arra emlékezett, volt, tudott az repkedni is, tudott mást is, talán még. Álmok kusza szövevénye hozta elé olykor gyerekkorát, most is ilyen álomból bukdácsolt előre az ébrenlét felé, talán újra élni akart, talán azt hitte sikerül megmaradni. Utazni akart még. Ha másképpen nem, képzeletben. Úgy, mint régen. Mint akkor, abban az idillinek is mondható időben. Akkor tudott más­ képpen is még. Mozogni. Futni. Talpával érezni az utcát. A mélybarna sínfejeket. Meztéláb a sínen. Nyáron, mikor harminc fok dúlt árnyékban, a sínek feje, majd­ nem mindig ötven fok körüli lehetett. A bandába csak azt vették fel, aki tíz talpfaköznyit képes volt végigmenni déli harangszókor. Hogy miért pont akkor, erre nem emlékezett, talán nem is volt ez lényeges, nem kell mindig és mindenben a misztikumot keresni. A sínek a kisváros mellett futottak el, a kisváros mellett egyébként minden elfutott, vagy átszaladt rajta, de az idő, az mintha megállt volna. Ebbe tudtak kapaszkodni. A változatlanba. A majdnem az örökkévalóba. Voltak ismétlődések. Kisgézuéknál, az egykori cselédudvarban például, a kirothadó vá­ lyogtéglák közt sütkérező gyíkok légyfogó technikáját tanulmányozták és légpus­ kával próbálták őket vadászni. Ez a nyár unatkozós napjainak programja volt. Né­ ha mindezt persze felborította Kisgézu apjának dühöngése. Amikor már a kikor­ hadt kapu nyikorgása után hallani lehetett a Befütyült a vonat, be az állomásra szövegű örökzöld cigány sirató nótát, akkor jobb volt minél gyorsabban menekülni még a környékről is. Ilyenkor előfordult, hogy Kisgézu nem aludt otthon, nem is nagyon lett volna hol, mert ezek az alkalmak rendszeres bevételt biztosítottak a bútorkereskedőnek, egyetlen épp szekrény, asztal, szék vagy ágy sem maradt Kisgézuék amúgy is lepattant lakásában. A rendőrök ilyenkor inkább az utcán várták meg, míg az öreg Géza felaprítja a berendezést, felpofozza éppen soros aszszonyát, (Kisgézu édesanyja a szomszéd utcába menekült el a nagyszülőkhöz, de a fiút az apja nevelte), hogy aztán a fáradt és alkoholtól legyengült egykori könynyűsúlyú országos boxbajnokot bevigyék a detoxikálóba. Kisgézu nem tudott mit kezdeni az apjával, egyszer, kint a vegyianyagraktár mögötti kiskertekben viszont egy emberfej méretű káposztát rugdosott szét, foga közt azt morzsolva, így verem szét az apám fejét is, így verem szét az apám fejét is. A síneken való meztélábfutást 22 �Kisgézu találta ki. Emberpróba. Így nevezte el. Aki nem teljesítette, nem volt ember előtte. Soha senki nem látta, hogy ő megcsinálta volna a sínfutást, de kénytelen volt elhinni neki mindenki. Ő volt az erősebb, így hát aki belevágott, az inkább futott. Csak kelten voltak eleinte. Két lakli, de mégis kiskamasz. Egyetlen nyár alatt tíz centit nőttek, fájt a növés, semmi nem fájt úgy még az életben és soha semmi nem tud úgy már fájni. Mégis szépnek mutatkozott az egész. Némasági fogadalmat tettek, egy egész napig nem szóltak, csak mutogatással, esetleg a porba karcolt jelekkel üzentek egymásnak. Az állandó por emléke most megint előbukott. Az ablakot éppen kinyitotta egy nővérke, szép formás lábain már jeleztek a visszerek, pedig alig tűnt harmincnak. A redőnyök lapjairól zuhogott alá az aranyszínűbe olvadó por. Mint régen, mint akkor, a cselédudvar és a kiskastély közötti utcán, amikor átrobogott egy Tátra 111-es, kockaorrú, studibakkerre hasonlító, kávédaráló hangú teherautó. Ilyen gázolta halálra Kisgézu húgát, alig volt négy éves, madarat kergetett, fent szállt az égben egy pacsirta, dalára örömet lehetett fűzni, Kisjuh pedig rohant, rohant, kartonruhácskában, piros-fehér szalaggal a hajában, egyene­ sen a Tátra kerekei alá. Azt mondták, akkoriban egyetlen éjszaka megőszült az öreg Géza, aki akkoriban még fiatal volt, Kisgéza is csak hatéves volt talán. Nagy teme­ tés volt, a fél város leste a tragédia lefolyását, a sofőr állítólag csak három évet ka­ pott, tán le se ülte, mert amnesztia volt a rákövetkező évben. Talán nem is tehetett igazán róla, csak annyit lehetett tudni, inkább elköltözött a kisvárosból szabadulása után. Az öreg Géza megígérte, megöli. A por vidám hullámai pont olyanok voltak, mint azon a pacsirtás délutánon. A nővérke fáradt kézmozdulattal rántott még egyel az ablakon, a kinti világ nem jött ettől közelebb, csak egyetlen hervadt fenyő csúcsa lett látható, meg a szemközti pavilon erkélyein sütkérező nőgyógyászaton fekvő betegek. - Valaki ma is biztos meghalt az osztályon, ugye? - szólalt meg az Utazó. Ko­ pott, rekedt volt a hangja, nem használta már két hónapja. A nővér, akit régóta ismert már, kétnaponta ő járt be szolgálatba erre az osztályra, ijedtében leejtette a szennyes lepedőkből kötött batyut. - Doktor úr, a kettes, megszólalt a kettes, tessék gyorsan jönni! A por ugyanúgy szállongott, mint azon a délutánon. Kisgézu húgát nem trancsírozta szét a gép, csak apró, szöszi feje koppant neki a hatos lemezből hajlított ütkö­ zőnek. Egyetlen piros folt maradt a homlokán, meg a tarkója horpadt be. Orrán kicsit szivárgott a vér. Mindketten látták a futást, a pacsirtát, a koppanást, mindket­ ten szembenéztek a halállal akkor, belebámultak a mulandóság kopott foncsorú tükrébe. Talán egyetlen pillanat alatt hatévesből aggastyánok lettek. Kisgézu az eset után módszeresen gyilkolta a pacsirtákat. A varjakat szerette csak, mert ron­ dák voltak, szemtelenek és a földön ugrándozva keresték az ennivalójukat, csak ritkán rebbentek fel, alig pár métert szárnyalva akkor is. Utazó még nem tudta ekkor, hogy egyszer lát egy olyan festményt, amelynek Pacsirta a címe. Az égre néző nőbe később beleképzelte Kisgézu hugát, mint érett asszonyt. Megint vissza­ zuhant abba a köztes létbe, amelyben már nem szeretett lenni. Beszélni akart, menni, futni, vagy csak gyalogolni, kimenni a baglyokról elnevezett domb oldalába, bebújni a kökénybokrokkal körbekerített száz éve elhagyott zsidótemető buckás és akácos nyugalmába, az almáskertek illatába, a lepusztult szőlészet filagóriájából nézni a távolból a távolba menő, az állandóságot és a változást hozó-vivő vonatokat. 23 �Korábban sokszor utazott vonaton. Munka és szerelmek után egyaránt. Nem tudott már elszakadni mindattól, ami ő volt, nem is próbálta megtagadni magát, csak az elhibázott tettek és szavak súlya ilyenkor olyan intenzíven nyomta el, hogy ájulásszerű, fájdalmakkal kihímzett éjszakák hulltak rá, amikből verejtékes reggelek vol­ tak az ébredések. Most is ilyen éjszaka várta. Azokkal a múltbéli szellemekkel kel­ lett ismét birkóznia, akiknek már a gondolata is tébolyba kergetett volna bárki mást. Utazó tudta, nincs kiút, ezt az utolsó éjszakát még meg kell vívni, aztán vagy felkel és jár, vagy soha többé nem lesz képes emberként gondolkodni. Hirtelen sötét hullt rá, karjában meleget érzett, biztosan újabb fájdalomcsillapító, biztosan megint fogai közt morzsolva a szavakat istent káromolta az elviselhetetlen fájda­ lom miatt, biztos megint a kis vöröshajú, gyakornok doktornő van bent szolgálat­ ban, csak az szokott ilyen meleg hatású injekciókat beadni neki. Elhullt benne az idő, elcsúsztak a terek és valahol egy hegy tetején, egy régi gyaloglás utáni élmény gomolygott elő. A Tátra, (ezúttal a hegység) még havas csúcsai észak felől, délre egy napnyugtát ringató folyóvölgy, melynek peremét sziklák csipkézik a látóhatár közelebb eső részén, a világ peremén kék buckákként a Mátra, jobbra a veres koronájú nap, balra sárga cintányérként az égre felguruló telihold. Tavaszi napforduló tájéka az időpont, a bakancsok súlya mérhetetlen, a frissen felbontott rumosüveg félig üresen kotyog a lábánál. Szél fúj, amúgy csend van, talán csak annyit hallani, hogyan nyújtózkodnak a fűben újjászülető lelkek. Valami szép. Aztán mély és át­ láthatatlan erdő, vizes kövek és sunyi vízmosásokat takaró levélzuhatag. Majd zuhanás, majd megint csend, de most már fekete. Mikor volt? Mikor lehetett? Miért volt? Miért ne lett volna? Gipszágy. Megint mintha reggel lenne, minden olyan vizes, mint azok a kövek. A rum íze milyen lehet? Milyen volt? Milyen a kint? Kié ez a láb? Utazó panasztalan és hallgatag, most már tudja, ha akar, megszólal, de nem akar. Minek? Megint megriasztaná a nővéreket. Az a kis szőke mindig moso­ lyog. Majd elunja. Még pár év, aztán lehasznált, morcos, darócmodorba megy át, mert ez van, mert így megy ez. Madárdal. Megint pacsirta. Szeretné megnézni, hol repked, hol dalol. Megint meghalt valaki, itt mindig akkor szólalnak meg a pacsirták, amikor meghal valaki. Halálmadár. Most éppen nem fáj. Az utca képe úszik elő, a becsukott szemhéj pirosába film vetítődik. Kisgézuval a sziget védel­ mére készülnek. Lajosék, Madár Lajosék üzentek, ki kell menni a kastély angol­ parkjának mocsaras tavával körülvett szigetről. Pedig azt ők, Utazó és Kisgézu takarították ki. A kötelet, ami a kétméternyi széles, békanyálas víz fölött a közlekedést biztosítja, a festett bajuszú pedellus, korábban kötélverő mester régi műhelyéből lopták. Jó vastag kötél volt. Lajosék, Madár Lajosák durvák, sokan vannak, cigarettáznak, állítólag akit elfognak, annak csikket nyomnak el a kezén. Utazó bal kezén egy fillérnyi barna folt. Most kinyitja a szemét és megint a pacsirtát hallja. Edénycsörgés, talán ebédidő van. Nincs nyála, nem tud megszólalni. Csen­ getni próbál, soha nem telt még ilyet, nem akar terhére lenni senkinek sem. Most mégis. Egyszerűen éhes. Hónapok óta csak a csövek táplálták, rágni akar, most harapni akar, inni akar, ízeket, színeket akar, talán élni akar. Zuhanás. Azt a zajt hallotta most éjjel. Magában, bent magában gurul az ember, nincs megállás, fekete­ ség van, arc elé emelt kéz van, fájdalom van, tehetetlenség van. Kishugi repkedő copfokkal fut a pacsirta után, fékzaj, kávédarálószerű motor bőgése, sikoly, koppanás, csend, orrlyukból szivárgó vér. Filmszerű. Mint akkor, mikor Katival Pesten 24 �valami idétlen filmet néztek testületileg a gimi válogatott diákjai. Nem tudni, hogy került Kati mellé. Langaléta, fél fejjel magasabb lány, élvetegen széles ajkakkal, derékig érő, barna, loknikba forduló hajjal. Egy évvel idősebb is, Öcsi nővére, Öcsié, akivel különben haver, de mindig irigyli, mert Öcsi egyszerűen zseni. A film pereg, a híradó unalmát evéssel töltötte ki. A véletlen Kati. Akit igazán még soha meg sem nézett jobban, egy az, idősebb, kettő meg, magasabb. Valami ócska sze­ relmes szállal is átszőtt történelmi film. Kivégzés kockái. Kati keze hirtelen megra­ gadja az övét, aztán, mint aki eszmél, hogy ez hülyeség, el is engedi. Az érintés éget. Próbál közelebb csúszni. Véletlenszerűen ügy lógatni a kezét, hogy megérint­ hesse a Katiét. Ez borzasztóan fárasztó. Szerelmet leplezni mindig az, ezt megtanul­ ta. Aztán valahogy egymásra találnak az ujjak és kezdődik a játék. Kati mutatóujja végigsiklik a hegen. Lajos, Madár Lajos kegyetlen emlékeztetője, két óra sárgombócos csata után bezúdultak mind a heten a szigetre. Kisgézut hárman fogták le, ha­ rapott, rúgott, nem adta magát. Utazó mintha szelíden várta volna a vereséget. Bátyjától azonban tanult egy alattomos fogást. A felé nyúló egyik Madár gyerek kezét elkapva a hüvelykujját befelé törte, ami irtóztató fájdalom. Ha megdögleni, akkor nem olcsón. - Dehogy fog maga megdögleni! Tessék, mit óhajt, lessék, beszéljen, tudom, hogy tud, csak nem akar beszélni! Ez már a vöröshajú nővérke hangja. Mennyi idő telt cl? Az edénycsörgések zaja nincs tovább. Pacsirta szól. A nővér azt a kezét törölgeti nedves szivaccsal, amelyi­ ken a fillérnyi hegedés látszik. - Ez itt micsoda? Cigarettát nyomtak cl rajta? - Azt, még kölyökkoromban, a Mőszkertben. Ha tudja, hol van. Utazó úgy beszél és beszélt mindig is életében, mintha mindig mindenki tudná az ő álmait, múltját, jelenét, jövőjét. Az idő és tér, a befogók soha nem voltak szá­ mára lényegesek, mindig minden történt, történik és történni fog. A többi dőreség. Vanitatum vanitas - persze minden hiábavaló, senki nem láthatja azokat az arany fényeket, pirosakat, lilákat, amelyeket ő lát szemhéja mögött. - Tudom hol van, egyszer a játszópajtásaim a kastély pincéjébe csuktak be mondja a kisvörös, majd hirtelen felteszi a bal lábát az ágyra, a rövid kis nővérke­ ruha felcsúszik, oldalt fordul és egy öt-hat centi hosszú forradást mutat a formás és napbarnította lábon, miközben az örök vágyak kútját takaró féltenyérnyi hófehér háromszög alsónemű alól domborulat izgalmas látványát is feltárja. - Én ezt a sebet szereztem ott. Kicsit elpirul, istenem húsz éves biztosan elmúlt és még elpirul, talán ő is sejti, többet mutatott, akarva-akaratlan, mint szándékozta. Kisgézu a húga temetése előtt még soha nem látott bugyit. Ezt akkor mondta, amikor az egész ceremónia után fehér ingben ballagtak Utazóval a temetőkapunál. - Benéztem. Benéztem szobába, anyámat láttam, apám a fejét fogta, apró ruhákat dobáltak, a hugiét dobálták ládába tegnap. El fogják égetni. Apám mondta. Ha meghalnék, az én cuccomat is elégetnék? Utazó nem tudott választ adni, annak az öt-hat centiméteres, vöröses hegnek a rajzolata úszott állandóan elé, amit a kis vörösön látott. Már megint nem lehetett tudni, mennyit aludt, vagy feküdt ájultam Egy furcsa kép zúgott elő a kiesett időn át. A lebontott patakhíd alatt rákásznak, nyár van, Pecsiékkel ment le a patakra. 25 �Pecsi haver, régi haver, apja traktorista, mindig ő szántotta Utazóék kertjét. Tény­ leg, volt kert is, jutott eszébe Utazónak. Mikor utoljára az anyjánál járt, megriadva látta, mennyire összement minden. Az anyja, a ház, a garázs, a kert, az udvar. Szin­ te semmi nem maradt meg eredeti méretében. Csak az anyja szomorúsága nőtt az elfolyt idő alatt. Pecsi húga is ott volt, barna - piros oldalra dűlő háromszöges min­ tás, egyrészes fürdőruhában. Zsuka, igen Zsukának becézték, ki tudja, mi lehet vele, biztos elsodorta valamerre a térbe a gúnyolódó idő, de oly mindegy. Zsuka nem vette észre, hogy folyásiránnyal szembe próbálnak a fiúk rákokat találni, a padmalyok alatt. Utazó indult szembe elébb az árral, Pécsi egy fűzfabokor töve alatt kotorászott. Zsuka a híd betonpillére mögött éppen a barna-piros oldalra dűlő háromszöges mintás vizes fürdőruháját vette le magáról. Ült a fűben, a betonpillér árnyékában, széttelt lábakkal, s lába közt éppen akkora, forradásszerű, hússzínű vágás, körötte napszínű apró, szőkésbarna bodrok, mint a kis vörös combján a forradás. Elfojtott sikoly, majd hirtelen mosoly és teljesen kitárt combok. A hússzínű forradás kettéválik, Utazón pedig valami soha nem tapasztalt érzés didereg végig. Ezután soha többé nem szólt Zsukához. Talán négyen is sürgölődnek az új beteg körül, állványok koccannak diszkréten, surrognak a cipők, határozott szavak próbálják elriasztani azt a furcsa árnyékot a fekvő, magatehetetlen alak mellől. Ha megint rákezd a pacsirta, akkor ennek is vége. Varjak szállnak. Szemtelen varjak, beszoktak a városba, vetést már nem is láttak, itt keltek ki a kórház szemétkukái felett a nyárfákon. Amiket kivágtak éppen nemrég. El kéne már innen menni. Elvágyni, mint régen, aztán csak bedobálni pár cuccot a kopott zöld hátizsákba, besöpörni a zsebbe a maradék aprót és indulni. El innen a fenébe. Tizenhat évesen kié lehet a végtelen, ha nem az övé? Kövecsesig gyalog, majd személyvonattal Fülekre. Éhség. A Tulipán utcai romák enni adnak. Hozzád adjuk a Rózsit, ha hazajössz Nyugatról. Ezt az öreg Pípás mondta. Rózsi, a Tulipán utcai Rózsi, leszakításra váró bimbó. Tizenöt éves, jólfejlett cigánylány, mellei szinte átdöfik a vékony blúzt, éremnyi mellbimbók májszín árnyéka sejlik az anyag alatt. A Rózsi kicsit idétlenül vihog, van magához való esze, billegeti magát máris, mint egy menyasszony, úgy karol belé Utazóba, röhögnek, majd pálinkát isznak, mindenki pálinkát iszik, még a tizenkét éves Öcsi is, akit Utazó éppen fél­ órája lementett a várhegy egyik sziklájáról. Eleinte félt, megölik, vagy ki tudja, mit csinálnak vele ezek a Tulipán utcai cigányok, aztán már tudta, nem lehet itt semmi baj. Csak énekelni kell, csak énekelni, a Befütyült a vonat, be az állomásra... című nótát, siratót, mert ez megmentheti. Pénzt kapott, ételt csomagoltak, egy kopott pulóvert is, néhány címet megtanítottak neki, nem írták le, nehogy lebukjanak. - Ha Bécsbe érsz, Kárit keresd, mondjad neki, a Pípás küldött, majd ad neked pénzt, aztán mehetsz németbe, elintézi neked. Majd letudjuk, ha hazajöttél, nem tart már ez soká, fiam, majd elveszed a Rózsit! Már megint ezzel a Rózsival jönnek. Ki a fene látott olyat, hogy tizenhat éves gye­ reket valaki meg akar házasítani?! Rózsi megint vihog, egyszerre undorító és kívá­ natos. Rövid nyári éjszaka. A hajnali gyorshoz megy ki, aztán hirtelen ötlettől ve­ zérelve egy nemzetközi gyorsteher, egy csupa szovjet-oroszországi hűtőkocsiból összerakott vonat egyik fékezőfülkéjébe ugrik mégis. Nem kerül legalább pénzbe, de az isten se tudja hol áll majd meg legközelebb. A gyorsteher előnyt élvez a KassaPozsony gyorsvonathoz képest, s mivel az késik is, jó tíz perccel hamarább engedik 26 �ki. Huzal, halbűz, robogás. Gyorsan zsibbadni kezd a láb, mozogni nem nagyon lehet, ha kinyitja az ajtót a talpfák szédítő gyorsaságú keresztcsíkjai zuhanni hívják, marad a félszeg és megbánt meredt ülés egy szál deszkán, kapaszkodva a fékezőke­ rékbe, lilára szorított ujjakkal." - Marhaság az egész! Magam sem hiszem el, magamról sem hiszem el, hogy ilyen lett volna. Pedig pontosan tudom, hogy mindez így volt. Így van. Megfellebbezhe­ tetlenül. Mindörökké ámen. Vagy hogy is mondják ezt azok, akik hisznek is vala­ miben. Utólag inkább a folyamat érdekes. A rálátás és az értelmezés, a hozzáérzés lehetősége. Huzatos agyamból hogyan szállnak ki és szabad repülés után hogyan érkeznek vissza soha fel nem fogható, fel nem dolgozható élmények, amelyekbe máig kapaszkodom, ahelyett, hogy elengedném őket. Baromság. Magamnak is hazudnék? Megszépíteném? A valóságot próbálom újraértelmezni, egyetlen szót sem kell megtagadni, minden igaz. Akkor viszont mire jó az egész, mitől lehet érdekes másoknak? Beidézem magam magamnak, mintha lennék valaki. Mintha lettem volna valaki. Mintha... Mindig ez az örökös mintha érzés, ez a semmire se jó, sohasem valós, nem tapasztalható, csak mintha mintha lenne. Érdektelen. Fá­ rasztó. Unalmas. Zsibbaszt. Megöregedtem? Nyilvánvaló a fáradt hozzáállás. Min­ den idegesít, legjobban én magam magamat. Félálomban szeretek ücsörögni, állan­ dóan félig behunyt szemmel, játszani a fénnyel. Akkor ez mégis igaz? Mégis ismer­ ném magam? Mégis lehet valamilyen kapcsolatot, időutazást szervezni azzal, hogy visszafordítom magamban az idő furcsa és soha el ne fogadható egyirányúsítását, aztán usgyi?! Mintha élnék. Mintha éltem volna. Megszólaltak a pacsirták, csessze meg, megint elpatkolt valaki az osztályon. Szemhéján átszűrődő fény? Nincs. 27 �V a d a s V era Határidők Határidők. Míg a halál el nem választ. Éjszaka kettőig, néha fél négyig dolgoztam az utóbbi három hétben, egyébként sem szokott megállítani az éjfél. Munkamániás lettem, menekülök az életem elől, nem akarok szembenézni a magánéleti problémáimmal. Persze meglett a böjtje a hosszúra nyúló, kizsigerelő hadműveletnek, a szervezetem föladta a küzdelmet, az agyam viszont, felfokozott idegállapotomnak köszönhetően, túlpörgette magát, rosszul lettem. Túlhajtottam magam, ezért tört rám a rosszullét csütörtökön. Depillepszia. Mostanra túl vagyok mindenen, leadásokon, rohamokon, saját halál imitáción. Mini pedig folyton hívogat. Mióta hazajött Argentínából már kétszer találkoztunk, a fönt említett ominózus csütörtöki napon például otthagyott félholtan. Lényegtelen, hol, bárhol otthagyott volna, a történet kulcsmozzanata az otthagyás. Aznap elhívott egy szakmai programra, hazahozott és feljött a lakásomra. Mindez azért érdekes, mert az utóbbi három hónapban büntetésben voltam. Nem térdepeltetett kukoricán, de találkozásaink a hetente egyszer a kocsiban beszélgetünk című műsorra reduká­ lódtak. Két hónapon keresztül ültünk az Avensziszben, általa meghatározott idő­ közönként. Mindig a legváratlanabb pillanatokban kezdődött a közös ülés, hogy leellenőrizhesse, otthon tartózkodom-e, várom-e, mikor parkol le az Avenszisszel a ház előtt. Olyankor két perc alatt mosakodtam ki a hagymaléből, vettem át szakadt, festékfoltos melegítőnadrágomat, fésülködtem meg és zuhanyzás helyett intim törlő­ kendővel törölgettem a hónaljamat. Azért büntetett, mert nem voltam elég alázatos. A Pascalon veszítette el véglegesen a türelmét, amikor dacból rágyújtottam, miköz­ ben a fagyialtos bódétól a medence felé sétáltunk, mert nem hagyott időt fagylaltozás után dohányzásra. Éppen egy órával korábban ecsetelgette, mennyire undorítónak találja, amikor egy nő menet közben cigarettázik. Nem is tudom, miért gondoltam, hogy megtorlás nélkül marad a tett, hiszen ennél jóval kisebb léptékű dolgokkal is mérhetetlenül fel lehet bosszantani. Kitört hát a parasztgyalázat, aztán két hónapig tartott a parasztfelkelés leverése. Később már nem voltam büntetésben. Próbatételnek lettem alávetve. A próbatétel semmiben sem különbözött a büntetéstől, csak a neve volt más. Azt mondta, ha kibírja a kapcsolatunk, akkor... Itt elharapta a mondatot. Éreztem, ha kibírom ezt a sok megaláztatást, akkor kapok egy puncsos fagyit. Han­ got adtam az elképzelésemnek, ő meg nevetett, milyen édes, utoljára az oviban hal­ lotta azt a szót, hogy puncsos fagyi. A puncsos fagyi egyébként olyan, mint a punci, azt is az oviban hallotta utoljára, Varga Zsuzskától, élete nagy szerelmétől, amikor Zsuzska letolta a bugyiját a homokozóban és megmutatta neki a puncit. Szóval, Mini három hónap rögeszme után fölmerészkedett a Rózsa utca huszon­ négy ötös számú, első emeleti lakásába. Féltem attól, hogy kellemetlen helyzetbe hozom magamat azzal, ha fölengedem, aztán visszautasítom, mert bizonyára nem lennék képes elviselni az érintését, ha hozzám érne az undorító kezével, amivel a kocsi kormányát fogja, és divatos üzeneteket írogat ahelyett, hogy néha megsimogatná a 28 �hajamat. Naiv elképzelés, soha nem simogatná meg a hajamat, nehezen viseli, an­ nak ellenére, hogy nem ő viseli, szerinte nem elég modern a frizurám, le kéne vágni a hosszú, szőke tincseket, mint Tündérszép Ilona aranyhaját. Olykor látom a lelki szemeimmel, amint alattomosan közelít az ollóval, amikor alszom, mint Delila Sámson felé. Előre elterveztem, hogy megölöm, ha hozzám ér. Nem voltam elég erős. Amint beléptünk az ajtón, magához húzott, még le sem vettük a kabátunkat, már átölelte a derekamat, és én nem tiltakoztam, mert kíván­ tam az érintését. Még soha nem kívántam ennyire, undorral vegyes szenvedéllyel vágytam arra, hogy neki adjam mindazt a kéjt, amit gyűlöletcseppenként gyűjtö­ gettem, mint Ágnes asszony az esőcseppeket a hordóba, az orchideáknak. Mini egészen megtáltosodott. Kiválóan sikerült az este, büszkén viseltem a ka­ romon vöröslő véraláfutásokat, a körme által hagyott karmolás nyomokat a bal lapockámon, a borostás áll után maradt barázdákat az államon. A barázdákból szivárgott a vér. Az én vérem. A spanyol menyasszony jutott eszembe. Valóban bele lehet szeretni minden férfibe, azonban, ha egy férfi rögeszméit magunkévá tesszük, annál nehezebb kiszerelni belőle, mert imponál, hogy jogot formál az emberre, még akkor is, ha agresszívan interpretál, sőt, annál inkább imponál, minél agresszíveb­ ben interpretál. Ezt a félelemmel vegyes, rajongó beletörődést nem értheti meg az a nő, akit kényeztetnek. Mert az a nő nem tartozik elszámolással. Viszont véraláfutások sem borítják a testét. Nem értheti meg ezt az, akit elnéznek, eltűrnek, meg­ tűrnek, élni hagynak. Engem nem hagynak élni. Engem folyamatosan taposnak, én pedig folyamatosan bizonygatni akarom az életképességemet, az élni akarásomat, a rátermettségemet, ezért veszek részt egy eleinte izgalmasnak tűnő, aztán a végte­ lenségig húzódó és végtelenül unalmas társasjátékban, aminek az a neve és lénye­ ge, ki nevet a végén? Józan paraszti eszem nincs, ennek ellenére fölfogom, hogy en­ nek a játéknak csak vesztese lehetek. Elegánsan kilépni, valami jó indokkal, ez a cél, mert nekem ez már nem sikk, jobb lenne a játék közben nevetni. Elmeállapotomban annyira zavarodott, összezavart, megzavart vagyok, hogy az elegáns távozást vere­ ségként könyvelem el, mint a bokszoló, aki rosszul védekezik, hagyja magát kiütni, és mivel fáj minden porcikája, ahelyett, hogy fölállna és folytatná a küzdelmet, inkább tízig számol magában, aztán kikúszmálkodik a ringből, megfutamodik. Mini állhatatlan dirigenciája tényleg az őrületbe kerget lassan. Éhes, szomjas, melege van, a szokásos kiséji hiszti. Minden egyes találkozás allúzió, korábbi talál­ káinkra vonatkoztatott témavariáns, állandóságot követeLő, biztonságérzetet terem­ tő szűkölés. Ilyenkor azt gondolom, bármelyik pillanatban megdőlhet Arisztotelész folyóbalépés elmélete, és Kleopátrának érzem magamat, a Níluson. Fogom a hala­ kat és hopp, azt képzelem minden egyes büdös, nyálkás hal a csónak fenekén hö­ rögve fulladozó Antonius, aki gülü szemekkel néz rám, és kétségbeesett tekintettel könyörög szánalmas kis életéért. Antonius, kapuzárási pánikban, ez Mini. Egész nap éreztem, hogy valami nincs rendben, a szervezetemben felbomlott az egyensúly, szédültem, elhomályosult tekintettel bámultam a monitorra. Összefoly­ tak az arcok, a betűk. Megmértem a vérnyomásomat, átlagos értéket mutatott, ami az alacsony, nyolcvan per hatvanhoz képest ötven pluszt jelentett. Határidő. Míg a halál cl nem választ. Otthon elszívtunk egy cigit, az tette be a kiskaput, az érzékelő képességem kis kapuját, eltűnt a parányi rés, ami még összekötött a külvilággal, szédültem, a világ 29 �neonfényekben rezgeti a szemem előtt. Elindultam, hogy előkeressem A perverzió méltósága című könyvet, Mininek, aki az asztalnál ült és arról szónokolt, mennyire zseniális, ő. Tudtam, hogy el fogom veszíteni az eszméletemet, eltűntek a neonfények, megtántorodtam, próbáltam az asztal felé venni az irányt, holott tisztában voltam azzal, hogy sok az a két méter, nem érek oda időben, mert nincs arra mód. Elment a han­ gom, kétségbeesetten kerestem valamiféle kapaszkodót a levegőben, a titkos átjárót a másik dimenzióba. Mini eltűnt, a fény maradt egyedül, azon sejlett át az alakja, megkérdezte, mi az, rosszul vagy, kicsim? Érezni lehetett a hangján, hogy ez csak egy udvariassági kérdés, valójában egyáltalán nem érdekli, hogy vagyok. Kisvár­ tatva megismételte, rosszul vagy, kicsim? Nehogy rosszul legyél, nehogy elessél, kicsim! Automatizmusok. Azt hiszem, éppen abban a pillanatban terültem el a szoba közepén. Elestem, bevertem a fejemet a garderobe szekrény ajtajába. A koponyámban visszhangzott az ütés hangja, jó nagy lehetett a becsapódás ereje, mert az agyam berezonált, de nem éreztem fájdalmat. Feküdtem a földön, képtelen voltam meg­ mozdulni. Mini rohangált föl-alá a szobában, miközben óbégatott, macika, macika! Meztelen lábával placcsogott körülöttem, akár egy jól megtermett varangyos béka, cuppogott a talpa a hajópadlón. Nem nyúlt hozzám, inkább kinyitotta az ablakot, szaros bottal se piszkálta volna meg aléltan heverő, merev testemet, amibe egy órával korábban préselte be magát, kétségbeesetten nyomorgatva tomporom. Ma­ gába olvasztott és megsemmisített. A combomon még éreztem a sok kallódó kis zsenit. Szűkölni tudtam volna, mégis örültem, hogy egy kölyökkel és sok gonddal kevesebb. Kellemetlen. Felettébb kellemetlen eset. Miközben a padlón hevertem, Mini agya valószínűleg azon kattogott, miként lehetne feltűnés nélkül semmissé tenni az ügyet, eltusolni, vagy feltűnés nélkül lelécelni. Amikor látszólag tudattalan állapotban heverek a földön, az a legrosszabb, hogy képes vagyok gondolkozni. Távolról szűrődnek felém a hangok, zúgó fülemen keresztül, mégis felfogom a szavak értelmét. Olyan, mint amikor elbóbiskol az ember a tévé előtt éjszaka. Már nincsen adás, mégis, hallom a zúgást, a zúgáson keresztül a gondolataimat és mindazt, ami az utcáról beszűrődik, a zárt ajtókon és ablakokon keresztül a tudatomba, csak beszélni nem tudok, és mozogni, és a sze­ memet sem tudom kinyitni, mert cselekvésképtelen állapotban fekszem. Kóma. Egyszerre Mini megunta a rohangálást, fölém állt, most már elég, keljek fel, ke­ ressem elő a könyvet, amit kért, mert szüksége van rá. Egy darabig ismételgette, hogy keljek fel, elég ebből, végül rájött, hogy nem fogok fölkelni, mert nem cirkuszolok. Akkor új mondókával állt elő, jaj, macika, mennyire beverted a fejed. Közölte, bemegyünk a szobába, lefekszünk szépen az ágyra. Fölráncigált a földről, behúzott a hálóba, ráfektetett az ágyra, betakart. Fogalmam sincs, miként zajlott az egész, egyedül arra a mozzanatra emlékszem, hogy fekszem az ágyon, ő meg kiráncigálja alólam a paplant, takargat, motyog, úgy, szépen, pihengessél kicsim. Később a fürdőszobában folyatta a vizet, és a kezembe nyomott egy nedves töröl­ közőt, törölgessem meg vele az arcomat. Látta, hogy nem mozdulok, mert továbbra sem tudok megmozdulni, így ráigazgatta az ujjaimat a törölközőre, behajlította a könyökömet, az arcomhoz tette a karomat. A hűvös rongydarab a homlokomhoz 30 �ért. Kellemes érzés volt, hirtelen meg tudtam mozdítani a fejemet, végig húztam az arcomat a törölközőn. Ekkor jelentette be, hogy el kell mennie. Lassan nyitottam a szememet, bágyadtan. A nevét ismételgettem. A nappaliban öltözködött, éppen a nadrágját húzta. Sokáig ismételgettem a nevét, attól való fé­ lelmemben, hogy magára rántja a kabátját és bevágja maga mögött az ajtót, addig, amíg végre benyitott hozzám. Gombócok gyűltek a torkomba, fojtogattak. Beda­ gadtak a manduláim, úgy éreztem, nem kapok levegőt, légszomjjal küszködtem. Magányosabbnak éreztem magamat abban a pillanatban, amikor megláttam az ajtóban, indulásra készen, felöltözve, mint akkor, amikor vártam, mikor parkol le a ház előtt az Avenszisz, de nem jött. Kértem, ne menjen el. Ne menjen el. Mellém feküdt az ágyra. Meghúzta a derekát, üvöltött. Miközben szitkozódott hozzá bújtam, ráfeküdtem a karjára, rátapadtam, mint egy kis pióca, mintha akkor nem menne el többé. A testéhez simultam, átfogtam széles vállát, csimpaszkodtam rajta, a hatalmas bálnán, apró polipként. Megsimogatta a fejemet, a hátamra húzta a paplant. Két percig feküdt mellettem, csak aztán hagyott ott, félholtan. Bárhol otthagyott volna, a történet kulcsmozzanata az otthagyás. Mielőtt kilépett az ajtón, mákos kalácsot evett a konyhában. Kár érte Mióta csalom a férjem, kitágult számomra a világ. Tíz évig rá se néztem más férfire, csak Jancsit ajnároztam. Reggel hatkor keltem, reggelit készítettem neki, hemendegszt, vagy pirítós kenyeret sajtkrémmel, mostam hozzá paprikát, paradicsomot, hétvé­ gén hagymásrántottát sütöttem, megterítettem, facsartam a narancsot, töltögettem a narancslevet, főztem a kávét, német szokás szerint, filtereset, fél liter vízzel, öszszekészítettem a tízóraiját, aztán, miután szélnek eresztettem, indultam a munkahe­ lyemre. Egész nap robotoltam, mégis lenézte a munkámat, ha néha elmeséltem neki, milyen nagy a hajtás, cinikus megjegyzéseket tett már a mondókám kezdete­ kor a nők munkamoráljára, amivel elvette a kedvemet a beszámolótól. Az én mun­ kám, az semmi, bezzeg az övé! Igaz, nem ő tárgyal reggeltől estig a bankban a kekeckedő ügyfelekkel, nem viszi gépbe az adatokat műkörmökkel, nem nyomtat adatlapokat kőkorszaki nyomtatóval, ami folyton becsípi a papírt, sőt, még hétről hétre sem képezi magát gyorstalpaló tanfolyamokon, hétvégenként. Ugyan honnan tudhatná, mennyire megerőltetők az ügyfélszolgálatosok mindennapjai, ő egész álló nap parolázik, ebből áll a munkája. Teniszmeccseket, fallabda és golf partikat játszik, órákon át ebédelget exkluzív éttermekben, eltölt egy-két hetet a luxusjacht­ ján az üzletfeleivel, néha bevállal egy-két tárgyalást, melyek technikai hátterét ter­ mészetesen az asszisztencia készíti elő, a szövegeket pedig a tanácsadói írják meg helyette. A férjem nem tesz mást, mint gyakorolja a hangos olvasást, és kikanyarít egy-egy szignót, két kanyarintás közben pedig engem szid és egrecéroztatgat. Ko­ rábban azzal nyúzott, mennyire elhanyagolom magamat, miért nem járok fitnesz 31 �terembe, szépségszalonba, vellneszezni? Jópofa, kíváncsi lennék, az általa készített napirendembe miként biggyesztette volna be az ép testben ép lélek programot. Este ötkor, amikor végeztem a munkahelyemen, fölhívtam telefonon, mit kíván, beugrottam a sarki ábécébe, bevásároltam, hat körül hazaértem, főztem a vacsorát. Hiába ebédelt Jancsi luxus éttermekben, elvárta, hogy estére főtt étel legyen az asztalon, mikorra hazaér, sörözés után. Ezt szokta meg, a kényelmet, az erőn felüli áldozathozatalt, a lemondást, más részéről, az alá-fölérendeltségi viszonyokat, a gondoskodást. Az anyja túlságosan elkényeztette. Esténként, mire megfőztem, teljesen leamortizálódtam, elment az étvágyam, nem beszélve az életkedvemről, mégis forgott tovább a mókuskerék. Edzőterem, vicces. Amíg ő egy bárban koktélozott, vagy a belvárosi éjszakai klubok valame­ lyikében meresztgette a szemét, a farkát, én halálra robotoltam magamat, mert annyira sóher volt, hogy nem fizette meg a bejárónőt. Takarítottam, mostam, mo­ sogattam, nyírtam a füvet a kertben, locsoltam, vasaltam az ingeit, kikészítettem másnapra a ruháját, fölaggattam a szobainasra a rongyait, bevetettem az ágyát, kihívtam a szerelőket, intéztem a redőnycserét, átültettem a virágokat a balkonon, megetettem a kutyát, körbetelefonáltam a családot és dobtam egy táv puszit min­ denkinek a nevében is, mert a drága férjem, ugyebár, annyira elfoglalt mindig. Este tíz órára már jártányi erőm sem maradt. Ezt várta el egy asszonytól, a robo­ tot. Helyesbítek, mindezt elvárta tőlem. Kár, hogy a kezdetek kezdetén elfelejtette velem közölni, mire számíthatok, jogvesztésre, a kötelességeimre házasságköté­ sünk után derült fény, addig jöttek-mentek a takarítónők, a szakácsok, a kertészek, a bejárónők. Inam szakadtáig küzdöttem, azért, hogy neki jobb legyen! Rajtam spórolt, en­ gem tartott az összes cseléd helyett, hogy a vérem szipolyozásából finanszírozza a szórakozásait! Bezzeg ő eljárt kozmetikushoz igazgyöngypakolásra, kezelésre, masszázs szalonokba shiatsu és thai masszázsra, fodrászaiba hajat festetni! Kellett a cicoma a megjelenéséhez, tőlem meg még a fizetésemet is elszedte, élére állította a pénzemet! Vagy inkább nyakára hágott a pénzemnek. Kaptam egy bankkártyát, amivel a tankolást, és a bevásárlásokat intéztem. A számlakivonatokat Jancsi leel­ lenőrizte minden hó végén, nehogy elragadtatásomban holmi csecsebecsékre kezd­ jek áhítozni, vagy bánatvásárlásba kezdjek. Aztán egyik nap bejelentette, hogy találkozni fog egy nővel, aki a Gastro nevezetű német nagyvállalat magyarországi képviseletének az ügyvezető igazgatója. Kicsípte magát, hátha megtetszik az asszonynak, akkor könnyebben összejön az üzlet. Nem tartottam a nőtől, láttam már korábban, Kovács úr estélyén, százhatvan centi, száz kiló, fejre lapuló, zsíros hajjal, szódásszifon szemüveget visel, ízléstelen göncöket hord. Az üzlet aznap nem jött össze, a nő sokáig kérette magát, húzta-vonta a férjemet, vacsorázni, cukrászdákba, Jancsi kísérgette az operába, kiállításokra, hangverse­ nyekre, színházba, estélyekre. Velem sose ment sehová Jancsi, még moziba sem, állítólag ki nem állhatja a kultúrát, persze nekem azt mondta, herótot kapott a nyenyerészéstől, pontosan így fogalmazott, a mázolmányoktól, a nyarvogástól, a színházi flancról meg nem beszélve. Unalmas ember alapjáraton a férjem, de a legnagyobb baj az, hogy még büszke is a kultúrálatlanságára. Aztán egyszer csak szöget ütött a fejembe, vajon mit eszik az én érdekemberem ezen a loncsos nőn, aki úgy néz ki, mint egy jól megtermett dromedár. Jancsi adta 32 �az ártatlant, jaj, drágám, viszek neki néhány szál virágot, hátha megenyhül, aláíra­ tom végre a szerződést. A néhány szál virág hatalmas vörös rózsa csokorrá duz­ zadt, szív alakú üdvözlőkártyával, velem hozatta el a virágárustól, a szemét. A postás Gizike, azt hitte, a tizenötödik házassági évfordulónkat ünnepeljük. Ráhagy­ tam, szégyelltem bevallani neki, hogy egy dromedárnak viszi a férjem a rózsacsok­ rot, ráadásul valóban a házassági évfordulónk napján, de ez a számomra kitüntetett fontossággal bíró dátum Jancsinak eszébe se jutott. Gizike csupán azon az aprócska részletkérdésen csodálkozott, szó szerint így mondta, miért velem viteti haza és fizetteti ki a virágot a férjem, ha meg akar lepni? Aznap este Jancsi haza se jött. Lelécelt este nyolckor, aztán hajnali fél kettőkor te­ lefonált, erősen illuminált állapotban, hogy a nő grillezéssel egybekötött medencés bulit szervezett a kertjében, ott maradna, ha nem gond, már ivott, ittasan nem akar autóba ülni. Hazudott, természetesen, mert egy medencés bulin nagy a hangzavar, ráadásul oda nem szólóban szoktak menni. Mindenre kész válasszal rukkolt elő, céges összeröffenés, mesélte, közösség-összekovácsoló csapatépítő tréning, a zenét pedig azért nem hallom, mert bement a vécébe telefonálni. Nevetséges. Hajnali négy körül fordította el a zárban a kulcsot. Fölébredtem a neszekre. Kiej­ tette a kezéből a súlyos kulcscsomót, ami a mettlachin landolt. Ránéztem az órára, negyed ötöt mutatott. Jancsi még mindig kotta részegen dülöngélt, a cipőfűzőjével bajlódott. Megkérdeztem tőle, hol volt, mit művelt? A nőnél járt, csókolóztak. Eztán megkérdeztem, miért nem feküdt le vele? Azt válaszolta, mindjárt itt a reggel, haza kellett jönnie átöltözni, zuhanyozni, ilyen kinézettel, büdösen nem mehet villásreg­ gelire. Bűzlött a pacsulitól, az inge nyakát ciklámen színű, zsíros rúzsfoltok tarkí­ tották. Még nem láttam ilyen állapotban azelőtt. A konyhaszekrényhez léptem, kinyitottam az üveges almárium ajtaját, abban tartottuk a száz éves Zsolnay készle­ tet, amit a férjem nagyanyjától kaptunk, nászajándékba. Megjegyeztem, hogy ez nem jó válasz. Kivettem az egyik ezernégyszáz fokon égetett, a kínai porcelánhoz hasonló finomságú, elefántcsontszínű mázzal bevont, madártollal festett, élénk virágmintákkal tarkított, aranyozott szélű kávéscsészét és teljes erőmből a földhöz vágtam. A csésze ripityára törött a konyhakövön. Ezt elbasztad, nyúltam a második csésze felé, azt is földhöz vágtam. Öröm volt hallani a cserepek csörömpölését a padlón. Miután mind a hat csésze hasonló sorsra jutott, mint az első, következtek a csészealjak. Vigyáztam, nehogy elveszítsem a fejem, higgadt maradtam. Nem ezt kellett volna mondanod, Jancsikám. Upsz, egy repülő csészealj! Azt kellett volna mondanod, hogy nem csaltál meg, hopp, egy másik, mert szeretsz engem, három, mert tisztelsz engem, négy, mert tiszteletben tartod azt a köteléket, ami összefűz minket, öt, mert én vagyok az egyedüli nő az életedben, hat, hasad a pad. Nesze, itt a kanna is. A teáskészlet következett. Tudod te egyáltalán, mit mondtál az imént, tisztában vagy vele? Azt állítottad, hogy azért nem csaltál meg, mert haza kellett jönnöd, átöltözni. Nem azt mondtad, hogy eszedbe se jutott, hogy sosem tennél ilyet! Azért nem csaltál meg, mert zuhanyozni szerettél volna, itthon, az ottho­ nunkban, abban a zuhanykabinban, amit én súrolok tisztára Ultradermmel, amiből én kaparom ki minden áldott este az atkás szőreidet, a szőröket, amiktől tizenöt éve, minden áldott este felfordul a gyomrom! Kifordul a belem, hánynom kell tő­ led, János. Na, már csak a teáskanna maradt, szóval, csókolóztatok. Lesütött szem­ mel mondta, csókolóztunk, én pedig leejtettem szép nyugodtan a teáskannát, és az 33 �eozin bevonatos, szkarabeuszszínű virágvázát is, és ott hagytam a romhalmaz kö­ zepén. Mielőtt elegánsan átléptem a romhalmazon, megkértem, takarítsa össze a szemetet. Azóta nem készítek se reggelit, se vacsorát, nem dolgozok a bankban, de a ház­ tartásban sem, kondizok, szépítkezek, kulturálódók, vásárolgatok, és, ami a legfon­ tosabb, pasizok ezerrel. Az ominózus eset óta természetesen csalom a férjemet. Fogalmam sem volt korábban arról, miből maradtam ki eddig, mégis boldogtalan az életem. 34 �A r d a m ic a Z o r á n A hullatetováló A hullatetováló nem volt mindig hullatetováló. Eredetileg más, hasonlóan szép hivatásnak élt. Egyetemi adjunktusként főleg a szlovákiai magyar irodalom törté­ netével foglalkozott. Azelőtt meg gyerekeket tanított szülővárosa egyetlen magyar iskolájában. Amikor az egyetemre került, őszintén örült, hogy végre főállásban foglalkozhat az irodalommal. Aztán rájött, hogy az nem is egészen ügy van, hogy nem oda Buda, s nem oda egyetemi város sem. Az egyetemi könyvtár kisebb volt, mint a sajátja. Legalább nyolcféle tárgyat oktatott, kedvenc diszciplínájára, fő kuta­ tási területére alig jutott energiája. Majd jöttek a bizottságok, tanácsok, testületek, gyűlések, az adminisztráció, a publikálás és a konferenciák. S amikor már cseppnyi ideje sem maradt, még olvasni sem - csakis autóvezetés közben, a zöld hegyek közötti kanyarokban lapozgathatta könyveit - , finoman jelezték odaföntről, hogy ideje lenne doktorálni. Jó. Doktorált egyet. Egy kicsit, egyetemit. De aztán nagyob­ bat is kellett. Belevágott, tanult, írt, s amikor már majdnem nagyobbat is doktorált, akkor kevésbé finoman és kevésbé hivatalosan jelezték, hogy nem oda Buda és nem oda egyetemi város és nagyobbat doktorálás sem. Mert akkor kétségbevonhatatlan papírja lenne arról, hogy ért a hivatásához, az pedig más hozzáértők állásaira nézve fenyegetésként minősíthető. Megígérte hát, hogy ő bizony nem fenyegeti senki nyamvadt pozícióját, amely a piramisok stabilitásával rendelkező állami bértábla szerint alig pár száz talléros többletbevételt biztosít szegény, a fenyegetettség miatt állandó stresszben élő, vitathatatlanul magasan képzett kollégáinak, s nyomatékul otthagyta az egyetemet. Eleinte utcaseprésből, majd utcazenélésből, később útbur­ kolásból tartotta fenn magát, s bővítette könyvtárát. Esténként, hétvégenként szor­ galmasan olvasott, tanult, írt. Mivel azonban egyik munka sem hozott eleget a konyhára, noha mindegyik munkakörben többet keresett, mint adjunktusként, elkezdte bújni a hirdetéseket. Talált is egy érdekeset. Vadonatúj szakma! Teljesít­ ménybérezés! Nincs állami éhbértábla! Jelentkezett. Felvették. Hát így lett belőle hulla tetováló. Előbb külföldön, később idehaza is. Amikor aztán odaállt az illetékes bizottság elé nagyot doktorálni, a bizottság minden tagja csodálkozott, mit keres ott. Hiszen már hullatetováló, nem adjunktus. S bár disszertációja az első változat­ hoz képest kifejezetten jó, hatalmas szakmai fejlődésről tanúskodik, minek egy hullatetoválónak doktori titulus?! Miért - kérdezett vissza - , minek egy hullának tetoválás? És mégis minden hullának joga van tetováltatnia magát. Ugyanúgy meg­ illeti ez a jog, mint bárki mást. Mivel azonban a bizottság sem a joghoz, sem a hul­ latetováláshoz nem értett, tagjait lehetetlen volt meggyőzni. A hullatetoválónak rá kellett jönnie, hogy bizony ő itt nem fog nagyobbat doktorálni szlovákiai magyar irodalomból. Összekapta magát, s egy másik neves egyetemen három éven belül ledoktorált hullatetoválásból, s nemsokára az ország legjobb, legmüvészibb hullatetoválója lett. Rövid időn belül docensként, azt követően professzorként tanított az ország legrangosabb egyetemének hullatetováló tanszékén. Ő írta meg az első el­ méleti és módszertani tankönyvet, s valamivel később a hazai hullatetoválás addigi 35 �történetét is. Időközben roppant módon divatba jött a hullatetoválás. Történt egy­ szer, hogy egy fiatal pszichopata irodalomtörténésznek ugyanaz a bizottság utasí­ totta el a disszertációját, amelyik a hullatetoválóét. Ez az ideggyenge, fiatal iroda­ lomtörténész bosszúból legyilkolászta a bizottság minden tagját. A spenót hatodik kötetével verte őket halálra. Az állam térdig köztiszteletben álló elnöke a nép sza­ vának és a divatnak engedelmeskedve poszthumusz khithünthethéskhénth a leg­ művészibb tetoválást adományozta az ünnepélyes búcsúszertartáson a tudósok­ nak. Ezeket a kitüntető tetoválásokat történetünk főhősénél rendelte meg az elnöki hivatal, ő , az ország legművészibb hullatetováló professzora napokig tervezett, készült, rajzolta vázlatait, magyarán húzta az időt, mint Odüsszeusz felesége a kérők agyát, s amikor a tetemek már oszlófélben, tehát tetoválhatatlan állapotban voltak, úgy döntött, demonstratíve nem vállalja a megbízást. Mert minek a hullák­ nak tetoválás?! Hát még az ilyeneknek! így esett, hogy a hulla tetováló másnap visszatért szülővárosába, s tudományos és művészi karrierjét feladva visszavonult kedvenc könyvei közé. Végre van ideje játszani két szép szlovákiai magyar gyer­ mekével. Nem tetovál és nem ír tanulmányokat az irodalomról. Csak olvas. Mert szeret olvasni. Felesége tartja cl. Boldog. 36 �S z á jb e l y Z so lt Latencia* Az ágy nem nyújthatott többé vigaszt. Betegsége talán végső stádiumába érkezett, de magának sem volt hajlandó bevallani. Reggelente fejgörccsel ébredt és égő fáj­ dalmat érzett minden vizelési inger közeledtével. Szemhéján különös filmeket pergetett újra és újra. Egy fiú képe jelent meg me­ chanikus ismétlődéssel. Egy fiúé, ki alig volt több öt súlyos évnél, de úgy tűnt, ebben az öt esztendőben virágzik az élet, minden fájdalmával, csalódásával, hiába­ való vágyakkal és a testi szükségletek gyarló, elrejthetetlen hieroglifáival. (Egyszeri és ismételhetetlen.) Bénulás teljes odaadással, emlékképek rükvercben, a fájdalom mocska önnön ar­ cába vágódott. Hideg víz a poros asztalon. Vizes légy a száraz pohárban és immár a tudatban. A televízióban egy régi, elcsépelt spagetti-western, de Morricone, az egészen más. És Verdi! Az álom, mely mézes hazugságokkal kecsegtet, most távol járt a lest ketrecétől, egy nő képe, egy ismeretlen asszonyé, húsába égetve a halott nővér utáni gyermeki sóvárgás minden reményvesztettsége. (Föl kéne kelni, és inni egy pohár bort, kiszáradok.) És úgy döntött fölkel, kezében gyűrött lapokkal Joyce Ulyssese, a szem rezzené­ seiben el nem pöfékelt cigaretták füstjelei. „Miért a távolság, ha egyszer úgyis az élet végére érünk?" - kérdezte önmagától, s úgy sejtette az emberi fajra mért bibli­ kus stációk bizonyos fokú megnyugvást jelenthetnek azok számára, akik reggel fölébrednek és eme hatalmas Glóbuszon besétálnak az önbecstelenítés csapdájába. A fürdőszoba jégszín csempéi hívnak vagy ez már a Fehér Ruhás Hölgy mézédes kecsegtetése? („A három kurva. Ajjaj!") Talán nem is lényeges semmi, talán a táj festmény, az a piszok a csempe tört ere­ zetén gyehennai illúzió és talán a belülről fakadó sárgás folyó sem több az emberi elme felfoghatatlan megcsúfolásánál. De akkor miért menekült egy nő egy férfi karjaiba még az Édenkert gyümölcsfái között, hagyjuk a bordát, ez testi szükséglet volt, a lét legelső folyamából lészen a testvériség rendje, mely századok talpa alatt szétszéledt a négy égtáj felé. Valaki meghalt egy ügyért, melyben hitt, később milliók pusztultak egy ügy mi­ att, mely nem volt a sajátjuk. De egy őrült hitte. („Mely általános, kéttagú egységgel lehetne létező vagy nem létező tulaj­ donságainak összességét kifejezni?") Láttam házakat az est bársonyán pihegni. Láttam ablakok mögött rekedt asszo­ nyokat és férfiakat. Ha egy gyermeket magára hagysz, sírni kezd a sötétben, hát sírjon az emberiség is, ugyanis Isten magára hagyta. * Az idézetek James Joyce Ulysses című művéből valók. 37 �Ne értsenek félre. Nem vagyok hívő. És a deista filozófiát sem vallom. Csupán átutazó vagyok önnön tudatomban. Felhő a horizont ajkán, elmúlás az öröklét cirkuszában. Egy lámpás, melyben a Dzsinn nem teljesít kívánságokat. („A szellemi tevékenységnek miféle munkarendje volna megvalósítható ez­ zel párhuzamosan?") A kérdés feltétetett. Aki ismeri a választ, szóljon, ugyanis úgy tűnik, süllyedünk. Ki-ki a maga szigetén. Mint több milliárd elátkozott Robinson. 38 �Kutatóterület P ető vári Á kos Esterházy János helytállása Küzdelme a nem zetiségek egyenrangúságáért Gróf Esterházy János megváltozott politikai körülmények között kezdte pályafutá­ sát. Szülőföldje, Nyitraújlak Csehszlovákiához került. Önként vállalta a kisebbségi sorsot, hű maradt a szűkebb pátriájához és a magyar kisebbségi közösséghez. Sokszor vádolták azzal, hogy nem állt ki a csehszlovákiai demokrácia mellett, ő a prágai kormány kisebbségi jogokat megnyirbáló politikájával szegült szembe. A kezdetektől támogatta a szlovákok autonómia iránti vágyát. Mindig vallotta, hogy a magyaroknak és a szlovákoknak közös a sorsuk, az együttműködést szorgalmaz­ ta. A szlovákiai magyarok, a „sorstestvérek" kisebbségi, hitbéli jogaiért szállt síkra, ezért a támadásokat vállalta. Tehát el kell utasítanunk azt a vádat, hogy Esterházy János nem volt demokrata. Az 1935 májusi nemzetgyűlési választáson került be Kassa képviselőjeként a prágai parlamentbe. Első beszédét június 25-én mondta el. Abból a tételmondatból indult ki, hogy a kisebbségben élő magyarságnak a panaszait a koalíciós kormá­ nyok nem orvosolták, pedig a jogokat a békeszerződések biztosították. A szlovák képviselők hol anyanyelvükön, hol magyarul szóltak közbe, Esterházy több eset­ ben szlovák nyelven verte vissza a bírálatokat. Beszélt Ruszinszkó mérhetetlen nyomoráról, a kenyér hiányáról. Végül indula­ tosan kimondta: „Mi tizenhat év óta azon az állásponton vagyunk, hogy Szlovenszkó autonómiáját ki kell vívnunk!"1 Súlyos szavakat mondott ki a kor­ mány politikájáról: leállította a szlovenszkói ipart, hogy a cseh és a morva ipart támogassa. A Szózat a Cseh-Szlovákiában maradó magyarokhoz az Új Hírekben jelent meg 1938. november 6-án. Valódi szózat ez, szóismétlésekkel, fokozással, felsorolással. A mondatok arról tanúskodnak, hogy a politikus stílusa milyen változatos, lírai, emelkedett. Vállalta a Szlovákiában maradt magyar néptöredék vezetését. Újra kifejtette véleményét a magyar és szlovák nép egymásrautaltságáról: „Nekünk éppúgy, mint nekik, a keresztény nemzeti gondolat a kiindulási alapunk; ez az alap pedig nem tűrhet meg bizalmatlanságot vagy bármilyen olyan túlzást, amely ve­ szélyeztethetné két olyan népnek békés együttélését és együttes építőmunkáját, amely két népet nemcsak lelki azonosságok, de gazdasági, földrajzi és egyéb kö­ rülmények is arra kényszerítenek, hogy a bennük rejlő nagy és értékes erőket ne egymás ellen fordítsák, hanem azokat egyik a másikért gyümölcsöztesse."2 Azokban a napokban rendkívül felgyorsultak az események. November 11-én a magyar képviselő jelképesen „átadta" Kassát Horthy Miklós kormányzónak. Beszé­ dében kérte a magyarországi szlovákság jogainak teljes tiszteletben tartását. A de­ cemberi választáson jutott be a szlovák parlamentbe. Mivel a Magyar Párt működését 39 �akkor meg nem engedélyezték, a Szlovák Néppárt listáján szerepelt. A következő időszakban felszólalásai többségét nagy felháborodás kísérte. 1939. március 14-én Jozef Tiso miniszterelnök bejelentette az „önálló" Szlovák Köztársaság megalakulását. A diktatúra a kisebbségi sorban maradt magyarokat másodrendűként kezelte. Az elkövetkező időszakban német mintára fasiszta állam jött létre. Galántai Esterházy János gróf a kisebbség összefogását tartotta elsődleges céljának. 1939-ben lett a Magyar Párt elnöke. Abban az évben hirdette meg a Magyar Házak mozgalmát, a töredéktársadalom tagjainak családi összefogását óhajtotta. A Magyar otthonok Szlovákiában című írás hirdette gondolatát a Felvidéki Magyar Hírlapban. „Hogy ezt a családiasságot mint nemzeti életeszmét megvalósíthassuk, ott, ahol a magyarság a városi lét forgatagos életében él, és ahol mint a nemzetek közötti kultúrversengés tényezőjének érvényesülnie kell, magyar otthonokat, magyar háza­ kat, kultúrhajlékokat kell létesítenünk."3 A kultúrházak ápolták az összetartozás gondolatát, érzését a magyarlakta településeken. A magyar házak alapításához az anyaországi magyaroktól kért és kapott anyagi segítséget. 1940-ben a budapesti rá­ dióban azzal érvelt, hogy a szlovákiai magyarok „történelmi hivatásukat teljesítik". Minden erejét arra fordította, hogy a felvidéki magyarságot védje a fasiszta eszmétől. Pártja irányította a sajtót. Az újságcikkek reményt ébresztettek az olva­ sókban, erősítették a közösséget. A cenzúra azonban egyre jobban nehezítette az írások megjelenését. Csak egy napilapot adhattak ki magyar nyelven. Az Esti Újság Pozsonyban jelent meg 1938-tól. Somos Elemér volt a főszerkesztője. A politikai lap munkatársaként dolgozott a két kiemelkedő antifasiszta újságíró, Peéry Rezső és Szalatnai Rezső. A szlovenszkói magyar értelmiség közösségért érzett felelősségét főleg az ő műveikből ismerhetjük meg. Az Esti Újságot mindvégig a keresztény szellemű antifasizmus jellemezte, ezért a támadások kereszttüzében állott. A ható­ ságok 1941-ben végleg betiltották. Utódja a Magyar Hírlap lett ugyanazzal a főszer­ kesztővel és kiváló munkatársakkal. A gróf az. erőszakos német és szlovák sürgetésre sem akarta pártját nemzetiszo­ cialista mintára átszervezni. A német szélsőjobboldali eszme utánzásáról így véle­ kedett a Felvidéki Magyar Hírlap hasábjain 1939 júliusában: „Mi a kereszt helyére nem helyezzük a nyilat, mi megmaradunk a krisztusi kereszt mellett, az a mi jelvé­ nyünk, a nyíl pedig teljesítse továbbra is hivatását, mint a járműforgalom szabályo­ zásának igen alkalmas eszköze.""1 Az „önálló" Szlovákiában a magyarok politikai és kulturális lehetőségei egyre jobban szűkültek. Esterházy János újra és újra felemelte a hangját, ha a sorstársai nemzeti öntudatát, méltóságát sérelem érte. Megállapította, hogy a magyar nyelv használatát erősen korlátozták. A szlovák parlament 1942. május 15-én tárgyalta a zsidók deportálásáról szóló tör­ vényjavaslatot. Az egyedüli magyar képviselő úgy érezte, hogy ezt semmiképpen nem szavazhatja meg. Véleményét dr. Martin Sokolnak, a parlament elnökének mond­ ta cl az ülés előtt: „A magyarság Szlovákiában nemzeti kisebbséget alkot, és ezért teljesen lehetetlen, hogy elfogadjon és magáévá tegyen olyan törvényjavaslatot, mely a többségnek jogot ad arra, hogy egy kisebbséget ki telepítsen." (A zsidók deportálásáról szóló törvényjavaslat elutasításának indoklása)5 Közismert, hogy egyedül ő nem szavazta meg a törvényjavaslatot a parlamentben, mert istentelennek és embertelennek tartotta. 40 �Innentől cselekvési lehetőségei egyre jobban szűkültek. 1944. december 27-én kénytelen volt lemondani a pártelnöki tisztségéről a megváltozott politikai körül­ mények miatt. Ezzel az intelemmel búcsúzott sorstársaitól a Szózat a szlovákiai ma­ gyarsághoz című írásában a Magyar Néplap hasábjain: „Ne felejtsétek el egy pillanat­ ra se azt, hogy magyarnak születtetek, és mint magyarnak kell meghalnotok. Ilyen szellemben neveljétek gyermekeiteket, mert egyedül ez biztosíthatja nemzetünk fennmarádá sát. " 6 A nyilasok átmenetileg letartóztatták Budapesten, majd a Gestapo kereste a világ­ háború végén, ezért illegalitásba kellett vonulnia. 1945 áprilisában a csehszlovák ható­ ságok állították elő, majd átadták a szovjet katonáknak, akik szibériai táborokba hur­ colták. Két esztendő múlva Csehszlovákiában halálra ítélték távollétében. A szovjetek kiadták a csehszlovák hatóságoknak. A köztársasági elnök az ítéletét életfogytiglanra változtatta 1950-ben. Esterházy János az ország számos börtönében senyvedett. De Istenbe vetett hite és a felvidéki magyarság iránt érzett mélységes humanizmusa soha nem apadt. 1957. március 8-án halt meg hosszú szenvedés, súlyos betegség után a morvaországi Mirovban. Emlékét ki akarták törölni az emberek emlékezetéből. A kortársak nézete Esterházy Jánosról Beneš dekrétumát és Esterházy János gróf ügyét a mai napig nem zárták le meg­ nyugtató módon Szlovákiában. Fábry Zoltán, Peéry Rezső és Szalatnai Rezső egy­ aránt szolidaritást vállalt Esterházy Jánossal. Erről főleg Fábry Zoltán titkos naplója és A vádlott megszólal című esszéje tanúskodik. Szalatnai Rezső A csehszlovákiai ma­ gyarok 1938 és 1945 között című memoranduma is részletesen ír Esterházy János érdemeiről, bátorságáról. Ezért elemzem e művek motívumait és bemutatom az alkotások utóéletét. Fábry Zoltánt némaságra ítélték az „önálló" Szlovákiában, de nem szólalhatott meg a második világháború utáni első években sem - ezúttal magyar származása miatt kellett tovább hallgatnia. De ekkor is dolgozott: naplót írt, A vádlott megszólal című memorandumát fogalmazta és levelezett. Hazánkban pedig többször is pub­ likált! Több jelentős levelet írt Szalatnai Rezsőnek és Peéry Rezsőnek. 1945 telén kezdte az Üresjárat című naplóját fogalmazni. Keserűen állapítja meg, hogy hosszú esztendők óta a napló az egyetlen létformája. Az Üresjárat című alkotás­ ból jobban megismerhetjük a jogfosztottság éveit, amelyekről viszonylag kevés írás született a Felvidéken. Az író világnézeti fejlődését követhetjük nyomon a műben. A szlovákiai magyarok és németek sorsa 1945 elején tragikusra fordult. Fábry Zoltán ezt a szláv fasizmus uralomra jutásával magyarázza. A politikai eseménye­ ket értelmezi, általánosítja, erkölcsi alapon ítélkezik. Indulatait zaklatott kérdések és felkiáltások érzékeltetik. A magyar nemzetiség sérelmeit elemzi. Úgy látja, hogy a szlovák sovinizmus célja a magyarok kisemmizése. Az író fasiszta megnyilvánu­ lásnak tartja azt az eseményt is, amikor a kassai dóm faláról leverték a Rákócziemlékművet, Löffler Béla alkotását. Szerinte a lakosságcsere sérti az emberi jogokat. 1946 februárjában, az egyez­ mény aláírásának napjaiban előre látta a tragédiát. A kisebbség ártatlansága mellett érvel. A felvidéki magyarok a demokráciát képviselték magatartásukkal a világhá­ borúban. Sokan közülük fegyverrel is küzdöttek a német fasizmus ellen. Fábry Zol­ tán érvei az 1946 májusában írt A vádlott megszólal című alkotásában is szerepelnek. 41 �Naplójában többször is ír Esterházy János érdemeiről. Először visszaemlékezik a korábbi évek fenntartására: „Van egy tehertételük, és van egy felmentvényünk. Ez mindkettő egy személy, egy név. Esterházy János."7 Fábry Zoltán a következő no­ teszlapokon Esterházy gróf németellenes pártjáról így ír: „A Magyar Párt természe­ tes aktív ellenállása a DP-vel szemben a gyújtópontokon, a magyar és német érint­ kezési felületeken tört ki. Mecenzéf-Stósz, Szepesség, Pozsony... Mecenzéfen, ahol Karmasint megkövezték, a hatóságok sose engedték be Esterházyt. Stószon mind­ össze tíz percig volt szabad maradnia."8 A Magyar Párt nagyon fontosnak tartotta, hogy a cipszer és mánta csoportokkal rendszeres kapcsolatot tartson. A stósziak és a mecenzéfiek elhatárolódtak a Karmasin vezette Karpathendeutsche Partei náci politikájától. A két falu német lakosai magyarnak vallották magukat, ezzel tiltakoz­ tak a fasizmus ellen. A naplóíró később így reagál a gróf munkásságára: „Micsoda demokrácia az, mely Jászit nem engedi be Magyarországra és nálunk egy Esterházynál nem veszi tudomásul reakciós tegnapját feledtető bátor változását."9 A napló legszebb gondolatai a békevágyról, szabadságról szólnak. A műben makacsul visszatér egy motívum: Van-e még értelme a vox humana jelszavának? A magányos író megpróbálja leküzdeni bizonytalanságát, elkeseredettségét. Titkos naplóját életében nem adták ki, csak a rendszerváltás után nyílt lehetőség erre. A vádlott megszólal az egyik legjelentősebb felvidéki alkotás az 1945—48 közötti időszakban. Fábry Zoltán a védőbeszédet a cseh és szlovák politikusoknak, értel­ miségieknek címezte 1946 májusában a szellem szolidaritására és az emberségre hivatkozva. Szlovák fordításban küldte el nekik, Szalatnai Rezső és Peéry Rezső aktív segítségével. A memorandum mégis visszhang nélkül maradt a Felvidéken. Csak szamizdat formájában, néhány példányban terjedt. A mű még így is bosszan­ totta a hatalom birtokosait. Az író a megalázott sorstársai ügyét képviseli, logikusan érvel. Igazságot kér ne­ vükben. Műve a felvidéki irodalom egyik legértékesebb esszéje. Művészi megnyi­ latkozás, a polgári szabadságjogok ügyében szólal fel. A magyar kisebbség elvett jogait követeli vissza. Csehszlovákia megalakulásától 1946-ig elemzi a kínzó történelmi kérdéseket. A felvidéki magyarság érdemeit nevezi meg. Csehszlovákia létrejöttétől a magyarok mindig európai embereknek vallották magukat, a haladás eszméjét őrizték. 1945 után más országokban csak a háborús bűnösöket vonták felelősségre. A Hlinka párt bűneiért nem kellett az összes szlováknak bűnhődnie. Az író fölveti a kérdést: Akkor miért büntetnek minden szlovenszkói magyart? Olyan vitás ügy olvasható a memorandumban, amelyet a mai napig nem zártak le Szlovákiában. Gróf Esterházy János és a Szlovákiai Magyar Párt tagjai ellenálltak a fasizmusnak. Az író elismerően szól arról, hogy a párt a keresztény humanizmust képviselte. Bizonyságként idéz Esterházy János egyik parlamenti beszédéből és az Esti Újság­ ban megjelent írásából. A gróf egyedül nem szavazta meg a szlovák parlamentben a zsidók deportálását. Lapjában mindig az igazságot közölték. Fábry Zoltán emlé­ kezteti a politikusokat, hogy a gróf nem menekült el az oroszok elől, a helyén ma­ radt. - 1945-ben pedig a szovjet hatóságok elvitték a munkatáborba. Fábry Zoltán kijelenti, hogy a Felvidéken a magyarság volt az egyedüli népcso­ port, amely szembeszállt a hitleri fasizmussal. A szlovákok tehát alaptalanul vádol­ ják őket. A haladó magyar írók a világháború alatt a humánumot és az európai 42 �összetartozás gondolatát hirdették. A memorandumban Fábry Zoltán több alkalom­ mal idéz Peéry Rezső és Szalatnai Rezső fasizmusellenes műveiből, amelyek főleg a pozsonyi Esti Újságban és a Magyar Hírlapban jelentek meg. Az ő véleményüket állítja szembe a fasiszta szlovák állam hivatalos nyilatkozataival. Tanúként idézi barátait. Peéry Rezső 1946 márciusában Magyarországra menekült. Abban az évben írt egy levelet Fábry Zoltánhoz. A vádlott megszólal kéziratát átadta Illyés Gyulának. Az ő javaslatára a Valóság folyóiratban akarták megjelentetni az esszét. Ezen kívül a három barátnak a korról írt memorandumait Peéry Rezső egy kötetben tervezte kiadatni. „Nagyon köszönöm, kedves barátom, hogy ilyen remek vértezetben in­ dulsz érettünk csatába: kísérjen szerencsével a lealázottak és szenvedők Istene."10 Ma már tudjuk, hogy Peéry műve, a Hét sovány esztendő gazdag termése Posoniensis álnéven megjelent a Valóság hasábjain 1946-ban. A vádlott megszólal című esszét a Felvidéken először az Irodalmi Szemle közölte az 1968-as forradalom évében. Sza­ latnai A csehszlovákiai magyarok 1938 és 1945 között című tanulmányát csak 1990-ben adták ki a Regio című folyóiratban. A három mű feltűnő hasonlóságot mutat, különösen a történelmi háttér megraj­ zolásában. Mindhárman felidézik a kassai kormányprogram legfőbb vádját: a né­ metekkel szövetkezve a magyarok árulták el a Csehszlovák Köztársaságot. A vá­ dakkal szemben a szerzők érvekkel bizonyítják a magyarok fasizmusellenességét. Mindhárom író keserűen emlékezik vissza rá, hogy az „önálló" szlovák államban a kormányt az uszítás jellemezte. Peéry Rezső Hét sovány esztendő gazdag termése című memoranduma az értekező próza legértékesebb hagyományait folytatja. A szlovákiai magyarok második kisebbségi korszakának tanulságai (1938-1945) alcímet kapta. A mű a szlovákiai magyarok kol­ lektív háborús felelősségének kérdéséből indul ki. Tényekkel bizonyítja be, hogy a magyar közösség a fasizmus éveiben ésszerű és erkölcsös magatartást tanúsított, megőrizte nyugalmát. Pedig nehéz éveket élt át a magyarellenes légkörben. Peéry Rezső emlékeztet a szlovákiai magyarság sajtójára. A Magyar Hírlap Esterházy Já­ nos pártjának hivatalos fóruma volt. A lap munkatársai a szlovák-magyar kultúrközeledés híveiként rendszeresen közölték a szlovák irodalmi alkotásokat. Az újság tárgyilagosan hadi eseményként számolt be az 1944-es besztercebányai szlovák nemzeti felkelésről. A cikkekre mindvégig a humánus hang volt jellemző. Szalatnai Rezső A csehszlovákiai magyarok 1938 és 1945 között című memoranduma elején beszámol a felvidéki magyarság megpróbáltatásairól, amelyek a kassai kor­ mányprogram intézkedéseiből adódtak. Egy év eseményét mutatja be 1945 áprilisá­ tól. Az készteti írásra, hogy a bírák nem ismerik az igazságot. Visszatérő motívum a műben, hogy a kisebbségbe szorult magyarok a demokráciát, a kereszténységet, az emberséget képviselték. Szerinte csak kevés szlovákiai magyar volt németbarát, a többségük hamar felismerte a valóságot a bécsi döntés után. Részletesen elemzi, hogy a Szlovákiában maradt töredék magyar közösséget hogyan fosztották meg kivívott jogaiktól. A lakosságcsere elképzelését is ekkor vetették fel. Hosszan ír Esterházy János érdemeiről, tevékenységéről. Kiemeli, hogy a magyar képviselő elzárkózott pártja nemzetiszocialista mintájú átszervezésétől. A szerzőnek egy mondata azt mutatja: egy korábbi felszínes vélekedéstől hogyan szabadult meg: „Esterházynak kezdettől fogva volt olyan ellenzéke, amely ilyen irányban szorítani kezdte, de ez a politikus, aki az első Csehszlovákia korában reakciósnak és nyegle 43 �arisztokratának számított a magyar baloldal szemében is, most meglepő férfiasságról, bátorságról s a fasizmussal szembeszálló magatartásról tett tanúbizonyságot."11 A szerző hivatkozik Fábry Zoltán memorandumára. Azokat a sorokat idézi, amelyeket barátja gróf Esterházy János pártjáról írt. Ennek döntő szerepe volt ab­ ban, hogy a magyarok ellenálltak a fasiszta fertőzésnek. A 3. részből kiemelt mon­ datok így kezdődnek: „A fasizmus győzelmes órájában Esterházy János és pártja, a Szlovákiai Magyar Párt, nem kooperált és ezzel a szlovákiai magyarság teljes egé­ szében az antihitlerizmus egyetlen itteni kollektív hordozója lett. Ki tud erről?"12 Fábry Zoltán a magyarországi sajtóban több alkalommal is publikált ezekben az években. Két írása is megjelent az Új Otthon című hetilapban. A Szlovákiából átte­ lepített magyarok érdekeit az Új Otthon képviselte. Budapesten jelent meg 1947-49 között, Sándor Dezső szerkesztette. A Csehszlovákiában élő magyarok is hozzá tudtak jutni. A Felvidéken maradt vagy áttelepült írók többsége publikált az újság­ ban, így Peéry Rezső és Szalatnai Rezső is. Fábry Zoltán A vádlott megszólal című alkotásának egy részletét Mi volt a szlovákiai magyarság? címmel adta ki az Új Otthon 1947. augusztus 16-án. A memorandum második részét közölték a címlapon. Az írás a szlovákiai magyarok antifasiszta múltjáról, emberséges magatartásáról tájékoztatta a közvéleményt. A legutóbbi évekig a kutatók többsége megfeledkezett Fábry Zoltánnak egy írá­ sáról, amelyet publikáltak ebben az időszakban. Az Esterházy János emlékkönyvben azonban idézik egy Magyarországon megjelent cikkét. Az 1997 márciusában tartott parlamenti emlékülésen Balogh Sándor kijelentette, hogy Fábry Zoltán reagált írá­ sában a leghitelesebben a történelmi helyzetre.13 A Magyar Nemzet 1947. október 5-ei számában jelent meg az Esterházy János halálos ítélete című tudósítás. A végén Fábry Zoltán név nélküli nyilatkozatát így vezetik be: „Esterházy elítélésének közlése után 1947. szeptember 17-én a szlovákiai kommunis­ ták egyik régi, erkölcsi alapon álló, őszinte vezető egyénisége az Esterházy-perrel kapcsolatban a következő nyilatkozatot tette:..."14 Az író a cikkben szolidaritást vállal a Szovjetunióban raboskodó gróffal, amikor a Szlovák Nemzeti Bíróság halál­ ra ítélte. A cikk a naplóhoz hasonlóan indulatos hangvételű, tiltakozik az igazságta­ lanság ellen. Fábry Zoltán tehát nem hallgathatott, az írás megjelenését akarta! A nyilatkozat napján hosszú levelet írt Szalatnai Rezsőnek. Ebben az időben barát­ ja Pozsonyban élt, a felvidéki magyarság ügyét ott akarta képviselni. A cikk és a levél egyes mondatai szinte szóról szóra megegyeznek. Egy fontos gondolatot kiemelek a levélből: „Az áldozatok újra mi vagyunk, mert Esterházy személyében az egész szlovenszkói magyarságot ítélték el: a kötelet mindnyájunk nyakába dobták."15 Szalatnai Rezsőnek 1947 elején megírta, hogy A vádlott megszólal kiadható Magyarországon, mert Szlovákiában a címzettek megkapták a fordítását. De az idézeti 1947 szeptemberi levelében így foglal állást: „Ne felejtsük el: memorandumom megjelente­ tésének egyik magyarországi követelménye épp az Esterházy-komplexum kihagyása, illetve megváltoztatása. Ez a belerondítás ma egyenlő lenne a szlovák halálos ítélet jóváhagyásával!" A levél végén megerősíti, hogy műve csak egészében adható ki. 1948. december 15-én először jelenhetett meg a magyar nyelvű Új Szó Csehszlo­ vákiában. Fábry Zoltán végre újra közzétehette művét. Tóth László vette észre, hogy az Üzenet című írást cenzúrázták. A következő gondolatok hiányoznak: a szerző a cikkében büszkén írja le, hogy a felvidéki magyarság megőrizte erkölcsi 44 �tisztaságát a hallgatás éveiben. Megmaradt a vox humana népének. A bátor helyt­ állás példájaként Esterházy János parlamenti tiltakozásáról ír nevének említése nélkül: „És amikor jött a fasizmus próbája: a szlovenszkói magyarság egyöntetűen állta a sarat, mártírokat adtunk, és koncentrációs táborokat népesítettünk Illavától Dachauig; a szlovenszkói zsidótörvényt ugyanakkor csak egy magyar vétó bélye­ gezte."16 Itt Fábry Zoltán saját sorsára utal: kétszer is elhurcolták az illavai várbör­ tönbe, ahol a Magyar Párt tagjaival raboskodott. A csorbítatlan szöveg végül Az első szó címmel jelent meg a Vigyázó szemmel posztumusz kötetben, megjegyzés nélkül. 1948 után a kommunisták gyanakodva szemlélték Fábry Zoltán munkásságát A vádlott megszólal című alkotása miatt. Mindig bántotta, hogy műve megjelenése késik. Ezért a legfontosabb motívumokat az új írásaiba beleépítette. Esterházy Já­ nosról az Antisemitizmus című hosszú irodalompublicisztikai esszéjében írt újra 1964-ben. Az esszé a szlovákiai magyarság történelmi-társadalmi helyzetét elemzi. Egyik legnagyobb alkotása ez, melyben a felvidéki magyarságot védi. A műben a Csizma az asztalon című fejezet a legbátrabb rész. A fejezetben a felvi­ déki magyarok sorsát a fasizmus éveitől mutatja be. Feltárja az összefüggéseket, népe jogai mellett érvel. A fasiszta rendszer idején üldözték a magyarokat, ki akar­ ták telepíteni őket. Nevének megemlítése nélkül ír gróf Esterházy Jánosról, aki a szlovák parlamentben egyedül szavazott a zsidók deportálását elrendelő törvény ellen: „És miért épp csak ennek az oppozíciós kisebbségnek egyetlen parlamenti képviselője lehetett az, aki egymaga szavazott a Nürnbergből importált Globke-féle embertelen zsidótörvények ellen?! És - kérdezhetném tovább - miért épp ez az egyetlen ember nem kapta még meg a neki kijáró történelmi elégtételt, jóvátételt?"17 A fejezet leghatározottabb része az, amelyben a kommunista törvénytelenségekről ír. „A sztálini csizma a magyarság asztalára került". A diktátor szabadkezet adott a sovi­ nisztáknak a magyarok kitelepítésére. Pedig ők a szocializmustól egyenjogúságot vártak. Fábry Zoltán azt kifogásolja, hogy a magyarok még nem kaptak elégtételt a jogfosztottság éveiért. Kimondja, hogy a magyar nyelv és kultúra csak papíron egyen­ rangú a szlovákkal. Az esszét egy szlovák szerző, Juraj Zvara keményen megbírálta az Irodalmi Szem­ lében. A történész az Irodalmi sematizmus ellen történelmi sematizmussal? című cikké­ ben elfogultan érvel Fábry Zoltán művével szemben. Főleg a Csizma az asztalon című részt bírálja. Zvara egész írását a kioktató és ironikus hang jellemzi. A fasizmusellenes Esterházy János grófról így nyilvánít véleményt: „Lehetetlenség nem látni, hogy az ún. szlovák állam alatt Esterházy gróf Horthy utasításait követte."18 Szerinte elfogadhatatlan Fábry Zoltánnak az a kijelentése is, hogy a szlovákiai ma­ gyarság még nem kapott elégtételt. A vádakat Turczel Lajos utasította el az Irodalmi Szemlében megjelent tanulmá­ nyában.19 Védelmébe veszi Esterházy gróf Magyar Pártját, amely nyíltan fasizmusel­ lenes volt, a keresztény eszmeiség jegyében. Többször is határozottan kijelenti, hogy Fábry Zoltán jól látja a jogfosztottság éveinek kérdéseit, bár hangvétele sokszor nem higgadt. Sajnos még ma is azt kell mondanunk, hogy a jogaitól megfosztott magyar­ ságot évtizedek óta nem követték meg Szlovákiában. Az 1968 januárjában elkezdődő megújhodási folyamat idején a felvidéki magyar kisebbséget a szlovákok „a köztársaság bomlasztásának" vádjával illették. Úgy tűnt, mintha a történelem ismételné önmagát. Ezért határozta el az Irodalmi Szende 45 �szerkesztősége, hogy kiadja A vádlott megszólal című memorandumot. Úgy ítélte meg, hogy a magyar csapatok augusztusi bevonulásakor a felvidéki kisebbség bebizonyította a szűkebb pátriájához való hűségét.20 1989. november 17-én kitört a „bársonyos forradalom" Csehszlovákiában. Ott is kártyavárként omlott össze a kommunista diktatúra. Az irodalmi alkotásokat végre tárgyilagosan, az esztétikai értékeiknek megfelelően lehet értékelni. A RegioMadách-Kalligram gondozásában megjelent Üresjárat nagy feltűnést keltett. Esterházy János igazságáról évtizedeken át hallgatni kellett Szlovákiában és Ma­ gyarországon. A tevékenységét és a magyar kisebbség szenvedéseit bemutató mű­ vek csak késve jelenhettek meg. Mindig fennhangon hirdette a szlovák-magyar megbékélés, a közös alkotómunka gondolatát. Humanista felfogása a mostani, megváltozott világunkban is megszívlelendő. A kisebbségben élő magyarság hűen őrzi emlékét. De hivatalosan a mai napig sem állították vissza a becsületét, jó hírét Szlovákiában. Jegyzetek: 1 Esterházy János: A kisebbségi kérdés: Válogatott írások, beszédek, interjók. Válogatta, összeállította, az utószót és a jegyzeteket írta: M O L N Á R Imre. Bp., Isler, 2000, 42. 2 Uo., 129. 3 Uo., 136. 4 Uo., 155. 5 Uo., 215. 6 Uo., 269. 7 Fábry Zoltán: Üresjárat. = F. Z. Összegyűjtött írásai. Összeállította: FÓNOD Zoltán. XII., Madách-Posonium, 2001,425. 8 Uo., 430. 9 Uo.,484. 10 Peéry Rezső levele Fábry Zoltánnak. Bp., valószínűleg 1946. május-június = Peéry Rezső: Gondolatok a tehervagonban, avagy Védőbeszéd a szlovákiai magyarok perében. Jegyz., utó­ szó: T óth László. Pozsony, Kalligram, 1993, 182. A Hét sovány esztendő gazdag termése című memorandum olvasható a könyvben. 11 S z a l a t n a i Rezső: A csehszlovákiai magyarok 1938 és 1945 között. Regio, 1990. szeptem­ ber, 168. 12 Uo., 172. 13 B a l o g h Sándor: Esterházy János és a felvidéki magyarság sorsfordulói. = Esterházy János emlékkönyv. Szerk.: E S T E R H Á Z Y M alfatti Alice és T örök Bálint. Bp., Századvég, 2001, 142. 14 Magyar Nemzet, 1947. október 5., 1. 15 Fábry Zoltán levele Szalatnai Rezsőnek. Stósz, 1947. szeptember 17-én, gépirat, Szalatnai Rezső hagyatéka, MTA Kézirattár, Ms 4252/359 jelzet. 16 FÁBRY Zoltán: Az őrhely megszólal: Napló, emlékiratok, cikkek, levelek 1945-1948. Összeál­ lította, szerkesztette, az utószót írta: T óth László. Pozsony, Kalligram, 2007, 312. 17 Fábry Zoltán Összegyűjtött írásai. IX., Pozsony, Madách, 1990, 300. 18 Juraj Z vara : Irodalmi sematizmus ellen történelmi sematizmussal?. Irodalmi Szemle, 1964, 7. sz., 618. 19 TURCZEL Lajos: Egy vita ütközőpontjainak vizsgálata. Irodalmi Szemle, 1965,1. sz., 39-43. 20 Fábry Zoltán A vádlott megszólal című memorandumához a szerkesztőség bevezetőt írt. Irodalmi Szemle, 1968, 7. sz., 577. 46 �B edecs L á szló A múlt mint alakzat* - A magyar próza „rendszerváltása", 1989-2008 A kilencvenes évek legeleje, azaz a politikai, társadalmi ás kulturális változások legintenzívebb időszaka a magyar irodalom új korszakának kezdetét is jelentette. A szabadság élménye, azaz a cenzúra megszűnése és ezzel párhuzamosan könyvki­ adók tucatjainak és új folyóiratok százainak (!) indulása alapjaiban rendezte át az irodalmi nyilvánosságot, változtatta meg az irodalomról folyó diskurzusok lehető­ ségét és tette a korábbinál változatosabbá az irodalom témáit és beszédmódjait. A kódolt beszéd szükségességének megszűnése tehát egy oldottabb, kérdésfelvetése­ iben is változatosabb irodalmat hozott létre, ami persze az ideológiai-politikai sza­ kadások és a pártoskodások korát is magával hozta. Ebből a több szálon futó törté­ netből én itt azoknak a műveknek egy részéről szeretnék beszélni, melyek a múlt feldolgozásával, azon belül is a Kádár-kori Magyarország néhol abszurd működé­ sének megértésével próbálkoztak, szembenézve eközben történetírás és regény, valóság és fikció, önéletrajz és én-elbeszélés különbségeivel. Könnyen tehetem ezt, hiszen az utóbbi húsz évben született, igazán jelentős magyar regények majd mindegyike kapcsolódik ehhez a problémához. De hadd kezdjem egy kicsit korábbról. A rendszerváltás éveiben mindenki na­ gyon várta a korábban tabunak számító témák felbukkanását, például 1956-os for­ radalom regényét, a Kádár-kor regényét, a börtönök és az internálótáborok irodalmiasított történeteit, vagy még inkább azokat a remekműveket, melyeket addig - évekig? évtizedekig? - az asztalfiókok rejtegettek; köztük a Nyugaton élő emigránsok korábban hozzáférhetetlen szövegeit. A nagy áttörés azonban elma­ radt. Megjelentek persze azelőtt tiltott művek, egyiknek-másiknak sikere is volt, szenzációnak számított, de katarzisról szó sem volt: ezek a könyvek nem tudtak meghatározó hatást gyakorolni a magyar próza fejlődéstörténetére. Ez azonban nem jelentette azt, hogy a szocializmus évtizedeinek irodalmi feldolgozására ne lett volna mindennél erősebb igény: az igazán jelentős művek jó egy jó évtizeddel ké­ sőbb, a kilencvenes évek végén meg is születtek. Ezek nézőpontja, alapkérdése nagyon hasonló: milyen volt gyereknek lenni a hatvanas-hetvenes évek Magyaror­ szágán? Avagy: hogyan lehet az önéletrajz kódjait használva a közös múltról be­ szélni? Garaczi László Lem úr-regényei, Németh Gábor Zsidó vagy?, Kukorelly Endre TündérVölgy vagy Esterházy Péter Harmonia Caelestis és Javított kiadás című munkája is ezt a kérdést kerülgeti, az eredmények és a távlatok azonban természetesen mások-mások. De Nádas Péter nagyregénye, a Párhuzamos történetek is jelentős részben az 1956 utáni viszonyokkal foglalkozik, Kertész Imre pedig maga nyilatkozta, hogy a holokauszt-regényként számon tartott Sorstalanság voltaképp a Kádár-rendszerről * A szöveg egy készülő, hosszabb tanulmány eredetileg előadásként elhangzott válto­ zata. 47 �szól - ily módon a már a Nobel-díj után megjelent, 2003-as Kertész-regény, a Feltámadás is kinyit efféle horizontokat. A legújabb sikerkönyv, Dragomán György A fehér királya pedig megint csak egy gyerek nézőpontjából beszél a diktatúra műkö­ déséről, igaz, annak romániai változatáról. De megemlíthetők még Uáy János A bogyósgyiimölcskertész fia vagy az elsőkötetes Szakács István Történtek dolgok című könyvei is, melyek a vidék, a falu életét, nyomorúságát és persze örömeit tematizálják. Esterházy Péter Harmónia Caelestis (2001) című regénye és az ahhoz szorosan kap­ csolódó Javított kiadás (2002) az elmúlt két évtized magyar irodalmának két (egy?) kulcsszövege. A Harmónia olyan összegző, az ezredforduló magyar irodalmiságát mintegy magába sűrítő, katalogizáló, tablózó, szintetizáló munka, mely nem csak a jelenkori magyar prózát, de az elmúlt évtizedek, sőt alighanem a következő évek irodalmának megértését is meghatározza. Ami az összegzés tényét illeti, ezt, furcsa módon, a könyv körül kialakult plágium-vita igazolja leginkább, merthogy egyes becslések szerint a regény mintegy hatvan százaléka - mások szerint ennél is na­ gyobb része - jelöletlen idézetekből áll. Ezt egyesek a posztmodern szövegalkotás radikális eredményeként ünnepük, mások viszont, főleg az érintett írók, jogi prob­ lémaként kezelik. Külön érdekes, hogy számos ünnepelt Esterházy-mondatról derült már ki, hogy valójában (eredetileg) nem Esterházy-mondat, azaz ma már egyetlen mondatról sem állítható biztosan, hogy ebben a regényben olvasható elő­ ször. Mindez jelentősen átrendezte a kortárs magyar irodalom önértését, de ennél itt fontosabb számunkra az a munka, melyet ez a két Esterházy-könyv a közelmúlttal kapcsolatban, szinte törtészi ambíciókkal és eredményekkel elvégez. A Harmónia egy arisztokrata család meghurcoltatásának, kitelepítésének és megaláztatásának törté­ nete, avagy egy apafigura hősiességének, ellenállásának, erkölcsi tartásának és kényszerű bukásának eseménysora. Az első könyv nagyszerű játéka az, hogy az „édesapám" szó univerzális jelentésűvé tágul, helyettesíthet bármilyen tulajdonne­ vet a történelemben, a Javított kiadás viszont épp azt mutatja meg, hogy a Kádár­ rendszer nem hagyott senkit hőssé válni: az apa évtizedeken ál kényszerült titkosszol­ gálati jelentéseket írni a benne legjobban bízó barátairól és családtagjairól is - azaz végső soron mégis behódolt az őt bedarálni igyekvő kommunistáknak. Az első eset­ ben az alakváltások végtelen variációja - „édesapám" hol püspök, hol kiskatona, hol benzinkúti rabló, hol a bolgár Georgij Markov esernyős gyilkosa - azt jelzi, hogy az apa mindent és mindenkit jelent: kultúrát, nyelvet és történelmet is. Ezt a heroizált alakot formálja át a titkosszolgálati beszervezés története, de még inkább maguk a regényben szintén helyt kapó jelentések, melyek gyomorforgató képet mutatnak a hetvenes-nyolcvanas évek magyarországi hétköznapjairól. A csalásokról, a hazug­ ságokról, az állandó bizalmatlanságról és a reménytelenség miatti önpusztításról. Esterházy nyelvi tehetsége, műveltsége és humora az egyének szintjén tudta bemu­ tatni a szocializmus kegyetlenségét, ostobaságát és kisstílűségét, a Kis Magyar Porno­ gráfia valódi arcát. Ebből láthatjuk, hogy az apa - bár talán maga is gyenge volt - a kommunisták miatt nem lehetett az, akinek lennie kellett volna, nem lehet ott, ahol lennie kellett volna, merthogy „a történelem folytonosan kitúrta saját életéből". Végső soron ez a diktatúra, azon belül is Magyarország huszadik századi történeté­ nek legautentikusabb és legfájdalmasabb tapasztalata. Merthogy mindenkinek csak 48 �egy élete van. Azt hiszem, az állandó ide-oda hullámzás az, amitől Esterházy műve - mi, magyar kritikusok szeretnénk azt hinni - a közép-európai tapasztalat legfonto­ sabb, világirodalmi mértékkel mérhető dokumentuma. Kukorelly Endre regényére, a TündérVölgyre (2003) is igaz az a kortárs iroda­ lomban megfigyelhető jelenség, hogy az elbeszélő nem pusztán szemlélője a törté­ netnek, nem kívülálló, hanem résztvevő, aki mintegy elszenvedi az általa elbeszélteket. Ez az alaphelyzet viszont természetszerűleg az önéletrajz felé viszi a szöve­ geket. Kukorelly a Rom. A Szovjetunió története (2000) című kis könyvében már megpróbálta a „puszta emlékezés" révén visszaidézni a szocialista rendszer hét­ köznapjait, a hatvanas-hetvenes évek légkörét, hangulatát, tárgyi és szellemi vilá­ gát, lehangoltságát, reménytelenségét, jellegtelenségét. Az elnyomás és az ostoba­ ság, a bezártság-érzet és a szorongás abban a műben anélkül is tapintható, hogy a politikáról közvetlenül szó esne. Elég látni a hétköznapi élet sekélyességét és unal­ mát, hogy tudjuk, abban a korban, Európa ezen térfelén kevés esély adatott a kitel­ jesedésre, azaz a boldogságra. Mindenfelé falak, félművelt hivatalnokok, betartha­ tatlan szabályok, besúgók, intrikusok, pártkatonák voltak. A rendszer akkor még mozdulatlannak, végtelenül stabilnak tűnt és a legfurcsább tulajdonsága éppen az volt, hogy természetesnek álcázza a minden szempontból természetellenes, abnor­ mális, a polgárok többségét meghasonlásra kényszerítő állapotot. Igazi választás nincs, a rendszer mindenkit maga alá temet, a logikája durva, ellentmondásos, vagy ahogy a szövegben olvashatjuk: „nincsenek okok és összefüggések. Ok vagy nem ok, nem kérdés." A TündérVölgy kerülők nélkül indul a „családi boldogság" keresésére, és a leg­ fontosabb kérdése épp az, hogy az egyes emberek miként tudták felépíteni saját kis életüket a diktatúra présében. Mindezt nagyrészt egy gyerek szemszögéből meséli el, aki persze nem sokat ért a körülötte zajló eseményekből, sérülésekből, frusztrált­ ságokból, ő csak focizni szeretne, esetleg a lányok után szaladgálni és persze szülei szeretetét kiérdemelni. A történeti és a nyelvi emlékezet összefonódása, a történetírás és a regény nyelvének keveredése itt is megfigyelhető, sőt az is, amint az egyén történetében egy egész ország története tükröződik. Mindez ráadásul megfejelődik azzal a különleges narrációs technikával, melyben az elbeszélő úgyszólván maga is a szöveggel együtt születik meg, azaz nem tud semmit, ami szövegen kívül létezik: maga találja ki az emlékeit - és mivel az emlékek adják az Én magját, önmagát is. Ugyanakkor siet megjegyezni: „Remélem, marad mindig, amit kifelejtek.", és ez a beszédmódra is igaz: a rontott, hiányos vagy töredékes mondatok sokasága, illetve a folytonos visszakérdezések a megéltnek, megismertnek tűnő múlt ismételt elsajá­ títását végletesen megnehezítik. (Pl.: „1977. augusztus közepén halt meg az apám. Nem voltam ott, amikor meghalt, mert nem voltam otthon. Hanem külföldön nya­ raltam, egy Fekete-tengeri, csontig lerohadt szovjet üdülővárosban, és nem tudtam eljönni onnan, mert nem volt repülőjegyem. Vagyis persze volt nekem repülőjegyem, csak nem akkorra érvényes, hanem másfél hónap múlva, vagy három hét, és nem írták át az oroszok. (...) Ott voltam egyáltalán a temetésen? Mégis átírták a repülő­ jegyet a szovjetek?") A múltat tehát, melyben gyerekként nem volt rémálom élni, az utólagos tudás igyekszik, és joggal, szörnyűnek láttatni. De a lényeg ebben a poétikai kísérletben mégiscsak az, hogy bár a kiindulópont a múlt visszanyerhetősége, az emlékezet működtetése, az eredmény a nyelvhez való viszony átértékelése. 49 �Ugyanis a múlt is csak a nyelv segítségével ragadható meg, ez pedig folyamatos párbeszédet, az emlékek folyamatos újraírását, azaz változását eredményezi. Nemigen érthető meg az elmúlt évtized magyar prózája Nádas Péter monumentáis regénye, a Párhuzamos történetek olvasása nélkül. A szerteágazó, vol­ taképp a káosz uralta történetek, személyes sorsok itt is a történelem kulisszái kö­ zölt zajlanak. A gondosan formált, díszes mondatok, melyekbe rendkívül sok tabusértő erotika is kerül, voltaképp a testek történeteként beszéli el az egyes emberek élettörténetét, rendkívül újszerűen és óriási energiákat mozgatva. Azaz a történelem Nádas ideológiája szerint is agyonnyomja az embereket, ám itt a szabadulás útja is megjelenik, mégpedig a testek, az erotika lehetőségein keresztül. A regény poétikai kérdése pedig az, vajon megalkolható-e még a huszonegyedik században a nagyre­ gény, a tapasztalati világ egy jelentős szeletét magába foglaló esztétikai nagyforma. Lehet-e olyasformán Dosztojevszkij vagy Thomas Mann mintájára írni? Avagy Musil örökén haladva csak töredék lehet a végeredmény? Nádas egyik válasza erre a kérdésre az, hogy egy igazán radikális írói fogással a narrátor szólamát az esetek többségében alig különíti el a beszéltetett figurák szó­ lamától, sőt, lemondott arról is, hogy nyomdatechnikailag jelezze, mikor beszél a narrátora és mikor valamelyik szereplő, avagy hogy épp melyik szereplő. A vég­ eredmény egy hatalmas, áradó szöveg, melyben mindenki, minden időben, a leg­ különbözőbb helyzetekben és állapotokban, ugyanúgy nyilatkozik és reflektál (akár tényleges beszédben, akár gondolatban), mint a másik figura. A másik válasz az, hogy egy pesti bérház szűkös falai közül áradnak ki a történetek szálai, melyek nagyjából 1910 és 1989 közötti időszakot fogják át, ám az egyes szálak között nincs valódi hierarchia, mindegyik egyformán fontos, avagy egyformán jelentéktelen. Az viszont igaz, hogy bizonyos pillanatok kitüntetett helyet foglalnak el. Ilyen pillant például az 1956-os forradalom, melyről aligha írtak érzékenyebben, mint itt, de ilyenek a berlini fal lebontásának napjai is. Ami pedig a töredékességet illeti: Nádas meglebegtette, hogy talán lesz egy negyedik kötete is az így is közel kétezer oldalas regénynek... Mindezeken túl természetesen sok más, inkább a távoli múlttat tematizáló, de ezen keresztül is a történelem-mesélést problematizáló regény érdemelne figyelmet csak az elmúlt néhány évből is. Megkerülhetetlenek Spiró György (Fogság - 2005), Szilágyi István (Hollóidő) - 2001) és Márton László (Testvériség, I-III. - 2001-2003) regényei. Ami a poétikai problémákat, illetve az elbeszélő előtt álló akadályokat illeti, a helyzet ezekben a munkákban a fentiekhez hasonló: az emlékezés tökélet­ lensége, illetve az elbeszélés konstruáltsága eleve lehetetlenné teszi a történet stabi­ litását: azaz ahány elbeszélője van egy adott eseménynek, annyiféle történetet ka­ punk, sőt, ugyanaz az elbeszélő sem tudja kétszer ugyanúgy előadni a történetet. De feltétlenül említést érdemel Kertész Imre Felszámolás című, a rendszerváltás utáni értékkáoszról és az értelmiségi szerepvesztésről beszélő regénye, melyben a holokauszt traumája tovább dolgozik, tovább rombol, ám már a jelenkor tapaszta­ latával is szembesül. Vagyis: a magyar próza ma is sokszínű, szerencsére sokféle nyelvet használ, és olyan alapkérdésekkel is számot tud vetni, mint a közelmúlt érthetősége. 50 �Ta lálkozási pontok B edegi D ea Levéltárlatozás Tyekvicska Árpád közelről Az 1968-ban újraalapított Nógrád Megyei Levéltár jelenlegi igazgatóját, Tyekvicska Árpá­ dot tudományos tevékenysége, publikációi, közszerep-vállalása mentén jól ismerhetjük, tudhatjuk róla, hogy az 1956-os események és az azt követő időszak hazai szakértője, de magáról az emberről, életútjáról fél mondatokat is alig lehet találni. Ezt kívántuk pótolni felkeresésével. - A bátyámmal ellentétben én már kórházban születtem, Balassagyarmaton, 1960-ban, ám akkor még Legénden laktunk. Abban az időben Legéndnek 1040 lakosa volt, most 560-nál is kevesebb. Ha nem is zsáktelepülés, a főbb közlekedési utak elkerülik. Gyerekkoromban még iskola, vegyesbolt, posta, kocsma, önálló tsz és tanácsi hivatal működött ott, meg tejcsarnok, amiből mára talán csak a kocsma maradt meg. Ebből a gyönyörű környezetben elhelyezkedő községből nagyon so­ kan elvándoroltak az 1960-as évek végétől. Ugyanakkor a szomszéd falvak Nógrádsáp, Nézsa - még életerősek. - Miért kezdett el Legénd elsorvadni? - Az 1960-as évek végén, a '70-es évek elején a közigazgatási koncepciókban te­ ret nyert az úgynevezett „központi funkció nélküli" település fogalma. Azok a falvak, amelyeket ebbe a kasztba soroltak, kezdtek elnéptelenedni. Először a helyi téeszt körzetesítették, aztán Nézsára került a tanács, majd az iskola felső tagozata, mára pedig már az elsős diákok oktatása is. Ez Nézsát, ahol a téesz meg a tanács központja volt, megerősítette. Tőlünk viszont gyakorlatilag elvitt mindent és min­ denkit. Főként azt a kevés értelmiségit, akinek a falu közösséggé szervezésében lett volna fontos szerepe. - Ha jól gondolom, a családneve szlovák eredetű. - Legénd - a többi környékbeli községhez hasonlóan - a 17. század végén el­ pusztult, szlovák telepesek élesztették újra. Az én családom a 19. század elején költözött a környékre. A falu törzsét ma is az akkor érkezett katolikus vagy evangé­ likus tót famíliák adják. A szomszédjainkat is úgy hívták, hogy Szuhánszki, Hriagyel, Matús, Gerhát, Kollár. Az én nevem olt nem különleges. Amikor gyöke­ reiben is magyar környezetbe megy az ember, akkor figyelnek fel rá. Gyermekként olykor meg is szenvedtem vele, de sose gondoltam a megváltoztatására, már csak az őseim iránti tisztelet miatt sem. A lányaim meg egész jól elvannak vele. - Az általános iskolát még Legénden kezdte? - Igen, egy kicsi, de élettel teli iskolában, melyről nagyon szép élményeket őr­ zök. Aztán az 1970-es években, a szocialista emberré nevelés nagy műhelyében 51 �kitalálták azt, hogy a tehetséges paraszt és munkás fiatalok kerüljenek a járási székhelyre, ahol - állítólag - magasabb szintű képzésben részesülhetnek. Ma már ezt borzalmas ötletnek tartom, akkor azonban én is jelentkeztem, így a hetedik, nyolcadik osztályt Rétságon fejeztem be, az ottani diákotthon lakójaként. - A szülei Legénden maradtak? - Egy ideig igen, aztán 1978-ban ők is Rétságra költöztek. Mi is faluelhagyók let­ tünk. Bár vannak még legéndi rokonaim. Az emlékek, a gyerekkorom a szülőfa­ lumhoz köt. Vissza is szoktam járni. A község történetét is gyűjtöm, az anyag há­ romnegyed része már megvan, talán egyszer időm is adódik a megírására. - Milyen volt a gyermekkora? - Mint egy falusi gyereké. Nem voltunk szegények, de gazdagok sem. Átlagos falusi család volt a miénk. Édesanyám a téeszben dolgozott, édesapám meg a Du­ nai Cement és Mészművekben, Vácon, három műszakban. Munkába reggel négy órakor indult, és délután négykor ért haza. Amikor éjszakás volt, akkor este hétkor és másnap reggel jött meg. Hz volt az elköltözésünk egyik oka. - Az iskolában jó tanuló volt? - Igen, mindig. Legalábbis a kamaszkor beköszöntéig. - Semmi rosszaság? - Társaimmal mi is csináltunk furcsa dolgokat... Ami a falusi gyerekeknél szo­ kás, azt mind elkövettünk. A '60-as évek vége, a '70-es évek első fele falun is izgal­ mas világ volt. Minket még az a tradicionális paraszti értékrend nevelt, ami éppen azokban az években bomlott fel véglegesen. Ugyanakkor a bátyám révén, aki öt évvel volt idősebb nálam, már befogadói lettünk egy mindent átformáló érték- és életformaváltásnak. Meg azok a munkásfiatalok is adták a példát, akik ebben az időben kerültek fel Budapestre, és bejárva, vagy munkásszállón lakva, hosszú hajjal és szakadt farmerben jöttek haza, új zenét, furcsa szavakat, gondolatokat és visel­ kedési formákat hozva magukkal. Nekünk még a nagyszülők adták a regulát, de már ezek a fiatalok jelentették a követendő mintát. - Mi következett az általános iskolai évek után? - A nyolc osztály kijárása után jött a gimnázium, Vácon. 1975 és 1979 között jár­ tam az akkori Sztáron (ma Madách) Gimnáziumba, és ott is érettségiztem. Tanul­ mányi éveim alatt kollégiumban laktam. Sok rokonom élt Vácon, ott is voltak gyö­ kereim. - Milyen volt akkoriban Vác? - Remélem nem sértem meg a mai lakóit, de azt mondanám, hogy egy szocialis­ ta püspöki székhely, vagyis olyan egyveleg, amiből akkor több is volt Magyaror­ szágon. Egy történelmi polgárváros és egy panelerdő összetelepülése. Egyébként az a pár év meghatározó volt az életemben. Ott lettem szerelmese a múlt dolgoknak, a történelemnek. Addig talán csillagász akartam lenni, de orvosnak voltam kisze­ melve - ez volt az egyik nagynéném álma. Ugyanis a széles famíliában még egyet­ len értelmiségi se született. Az orvos meg a falusi ember akadémistája. Próbálta afelé terelni az érdeklődésemet, de végül is ő „hibázott", mert megkaptam tőle a Mondák könyvét Komjáthy Istvántól. Azt gondolom, a gyerekből felnőtté váló em­ bernek mindig van egy olyan élménye, ami meghatározza a későbbi életét. Nekem ez a könyv volt az, ami befolyásolta az érdeklődésemet, ezáltal a jövőmet. A gim­ náziumban már komolyabban foglalkoztatott a történelem. - A levéltár iránti érdeklődése is erre az időszakra datálható? 52 �- A kollégiumunkkal szemben volt a püspöki könyvtár és levéltár. Ez olyan ti­ tokzatos építmény volt, hogy felkeltette a fantáziámat. Titokzatossága abban rejlett, hogy a spaletták mindig be voltak zárva, ezáltal valamiféle várkastély-misztikum lengte körül, habár maga az épület építészetileg egyáltalán nem öltötte magára sem egy vár, sem pedig egy kastély formáját. Ennek ellenére számomra rendkívül izgal­ mas volt. Hárman-négyen egyszer becsöngettiink a kapuján. Nagy meglepetésünkre kijött az ottani könyvtáros-levéltáros, és elkezdett velünk beszélgetni. A későbbiek­ ben ügy odaszoktam, akkor már egyedül, hogy majdnem minden nap átmentem hozzá. Ez megint csak a história felé terelgetett. Hozzá kell tennem, olyan könyvtár volt, amilyen csoda már nincs manapság. Valamikor az 1950-es években, a szerze­ tesrendek fölszámolásakor több könyvtárból, hirtelen hordták össze az anyagát. Ezáltal nem lehetett tudni, hogy mi hol van. Voltak cédulák, amiket áthoztak a könyvekkel együtt, de hogy az adott cédulához tartozó könyv hol van, azt homály fedte. Rendezetlen könyvtár volt, olyan, akár egy őserdő. Én meg, csak ügy önszor­ galomból, segítettem a rendezésében. Azok a beszélgetések, az ódon könyvek illata, a légkör, egyáltalán az egész környezet nagy hatással volt rám. - Akkor főleg ez határozta meg, hogy a levéltárosi pályára lépett? - Ez is. Alapvetően volt egy történészi érdeklődésem. Nagyon sok történeti ponyvát olvastam el akkoriban. Ezek az élmények összeadódtak és megformálták azt, aki ma vagyok. - És ma is visszajár a püspöki könyvtárba? - Levéltárosként egyszer visszamentem, de akkor az már más volt. Másik könyvtáros fogadott, aki nem nagyon értette, hogy mit szeretnék. Megindultam befelé, mivel ismertem a járást, ő meg csak meglepetten nézett rám, én pedig rá. Az egészet ügy éltem meg, mint a kiűzetést a Paradicsomból. Akadt még egy hasonló élményem Legénden is, amikor egy ispánféle megkérdezte: a határban miért verjük fel a sátrunkat a lányaimmal - évente kiviszem őket egy éjszakára -, amikor az a terület egy hollandé. Én meg csak bámultam és nem voltam képes felfogni, hogy a legéndi határ, ami gyerekkoromban a miénk volt, ahol ügy repkedtünk egyik hely­ ről a másikra, mint a madár, már nem a miénk, nem az enyém... - Vác után következett az egyetem? - Vannak emberek, akiknek meglehetősen viharosra sikeredik a kamaszkoruk... Én nem akartam továbbtanulni. Bár, az első évben beadtam a jelentkezésemet, de nem készültem semmit, így esélytelen volt a dolog. Második évben is beadtam, de akkor meg nem mentem el a felvételire. Így lettem három éven keresztül - mint édesapám és több rokonom - a váci Dunai Cement és Mészművek fizikai munkása. Három műszakban dolgoztam. Az első beosztásom szerint adagolókezelő, aztán minőségellenőr voltam. Utólag az egészet egy nagy tapasztalatszerzésnek tartom. Láttam a nagybetűs munkásosztályt, amiről annyit papoltak akkoriban. Sőt, éltem a mindennapjait. Talán ezért is maradtam immúnis az ideológiai lózungokkal szem­ ben. Reggel négykor keltem, ha délelőttös voltam, este kilenckor mentem dolgozni, ha éjszakáztam - ugyanazt és ugyanúgy csináltam, mint ők. Amikor tizenkilenc évesen megválasztottak szakszervezeti bizalminak, egy kisebbfajta háborút vezet­ tem, mert nem akartunk beleegyezni az egyik kolléga igazságtalan béremelésébe. Ezért aztán nagy megbecsülésnek örvendtem az öreg szakik között. Viszont a szak­ szervezeti karrierem ezzel le is zárult. 53 �A munka kemény volt, a közösség nem viselte el a lógást, mindenkinek egyfor­ mán kellett húznia. A három műszakot meg csak elviselni lehet, de megszokni nem. Szóval az ember könnyen rájön arra, hogy érdemes tanulni. - Ez meghatározza azt, hogy ön milyen főnök? - Igen, bizonyos mértékig. Tanulságos visszagondolnom arra, hogy egyrészről állandóan a Szabad Európát hallgattam, másrészt meg Che Gevara képe volt a falamon. Ez jellemzője a kornak. Valójában még azok sem tudtak kilépni az adott politikai keretek közül, akik úgy érezték vagy úgy tudták, hogy már kiléptek. A lázadás és a dolgokkal való szembenállás se volt képes teljesen leváltani a belénk sulykolt paradigmákat. Persze Pesten, értelmiségi környezetben ez könnyebben mehetett, de Rétság vagy Vác magasságában, a gyárban az ember inkább a rend­ szer ideáit szegezte a mindennapok bornírtságával szembe. Azután az egyetemen kikopott belőlem minden illúzió. Ott lettem egy plebejus, igazságkereső baloldali­ ból nagyjából tudatos, „jobbos" ellenzéki. Ez már a nyolcvanas évek közepére tehe­ tő. Es az egészet talán az előfelvételisként Lentiben eltöltött egy év katonaidő ala­ pozta meg. A korom miatt előjogaim voltak, mégis utáltam az egészet. Álságosnak, nevetségesnek tartottam. Ebből is adódóan sima honvédként szereltem le, és ezt a rangot az egyetem utáni féléves szolgálat alatt is sikerült megőriznem. Nehezen viselem a váll-lapokon alapuló tekintélykeresést a civil életben is. - Milyen volt akkor az egyetemisták élete? - Szegeden a JATE földrajz-történelem szakára jártam. Sokkal kevesebb korlát, kötöttség vett minket körül, mint a mai egyetemistákat. Ők talán már komolyabban is veszik az egyetemet. Kicsit külön világ volt. Politikailag is. A nyolcvanas évek­ ben mi már szabad embereknek tartottuk magunkat. Nyíltan pofáztunk szinte mindenről. Legfőbb egyetemi élményem az Erdélybe járás volt. Először 1984 táján keveredtünk ki egy körútra. Akkor egy csomó embert ismertem meg. Utána vissza­ jártam hozzájuk, meg később másokhoz is. Persze a kiépült kapcsolatok mindig valami célt is szolgáltak. Volt úgy, hogy csupán élelmet vittünk, bár én leginkább könyveket, leveleket, üzeneteket. Futárféleség voltam, így megvolt a „forradalmi romantikája" is a dolognak. Erdélyben akkor a szegénység mellett még tényleg volt valami érintetlenség, tisztaság. A falvakban még élt a hagyományos paraszti világ, ami a kisgyermekkoromba vitt vissza. Szerelmek, kirándulások, átbeszélgetett, átbulizott éjszakák... Szóval szép volt. - A kötődése Erdélyhez megmaradt? -Sajn o s nem, mert 1987-ben megbuktam a határon a könyveimmel és leszedtek a vonatról. Majdnem egy napot üldögéltem egy fáskamrában a román kiskatonákkal. Végül egy ezredes megkérdezte, tudom-e, hogy hol vagyok. Én meg ránéztem a felette lévő Ceaucescu képre, és mondtam, hogy tudom. Aztán egy bokán rúgás­ sal megúsztam, de kitiltottak Romániából. Persze erről nem adtak papírt, csak leg­ közelebb már nem engedtek be. Így a kapcsolatok megszakadtak, sajnos. Utána már csak a román forradalmat követő napokban mentem vissza, de akkorra már nagyon sok régi ismerősöm elhagyta Erdélyt. Ki Svédországba, ki „Németbe", ki meg Magyarországra szökött, költözött, álházasodott... Amikor kiértem, Kolozsvárott már befejeződtek a harcok. Az első fellélegzésem a határon volt, mert az útleveleket nem a szokott fakabát ellenőrizte, hanem egy igen magas rangú katonatiszt. Korábban egy kis könyvecskében ellenőrizték, hogy 54 �nem vagy-e tiltólistán, de ezúttal csak mosoly fogadott és tisztelgés. Ez óriási pilla­ nat volt! Kolozsvárott töltöttem a szilvesztert. A legmaradandóbb élményem az a beszélgetés maradt, amit a kórházban folytattam egy Călin Nemes nevű fiúval, ő volt az, aki a tömeget vezette a főtéren, és az első lövéseket kapta. Kár, hogy azok a dolgok, amikben akkor bíztunk, nem úgy valósultak meg. A román-magyar vi­ szony esetében sem. Călin meg később öngyilkos lett... Végül nem újultak fel a barátságok, de azért még maradtak kapcsolataim. Meg itt volt a mi saját rendszerváltozásunk, amiben én is elég rendesen megfürödtem. Később meg a család. -C salád...? - Igen. 1992-ben kötöttem házasságot a feleségemmel, Hajnalkával. Balassa­ gyarmaton élünk. Két lányunk született azóta, Virág és Zsófia. Velük egyébként időnként ki szoktunk menni Erdélybe, de az már más. - Hogy került vissza Szegedről Nógrádba? - A nyolcvanas évek közepe táján a történeti demográfia egy új, felfutó tudo­ mányág volt, és én abba vetettem bele magam. Ezt összekapcsoltam a szülőfalum történetével. Legéndről kutattam és így elég sokat feljártam a salgótarjáni levéltár­ ba. Akkoriban Á. Varga László volt az igazgató, és valahogy megtetszett neki a szorgalmam. Értékelte, hogy képes vagyok Szegedről felbumlizni hozzájuk, kutatni a vakáció ideje alatt is. Általában a vendégszobában aludtam, de ha ott nem volt hely, akkor hálózsákban a kempingben töltöttem az éjszakát. Ezek - úgy gondolom - imponáltak neki, és amikor 1988-ban megürült a balassagyarmati részleg vezetői helye, akkor megkérdezte tőlem, mint végzős egyetemistától, hogy lenne-e kedvem ott dolgozni. Örültem a felkérésnek, mert sosem merült fel bennem, hogy elhagy­ jam Nógrád megyét. A katonaidőn, meg az egyetemen kívül mindig itt éltem. A családom is ide kötött, így evidens volt, hogy igent mondtam a felkérésre. Az 1988-as második félévemet, ami egyben az utolsó is volt, azt már Balassagyarmaton töltöt­ tem. Ezért már munka mellett tettem le az államvizsgát - egyébként minden külö­ nösebb probléma nélkül. 1992-ben kineveztek igazgatóhelyettesé. 1999-ben azután, amikor az elődöm Budapestre, a fővárosi levéltár élére került, engem neveztek ki a helyére. Azóta ez a második ciklusom. - Ez egy töretlen karrier... - Egy évnyi megszakítás azért volt a levéltári munkámban. Ehhez hozzátartozik az, hogy 1994-ig az úgynevezett „ügynökkérdés" lényegében az asztal alá volt söpörve. A távozófélben lévő Boross-kormány ugyan hozott egy törvényt, de nyil­ vánvaló volt, hogy az nem eredményez megnyugvást. A kormányváltás után, az akkori belügyminiszter egy levéltárosokból, történészekből álló civil bizottságot bízott meg azzal, hogy vizsgálja meg az emlékezetes 1989-90-es iratmegsemmisítés után megmaradt állambiztonsági iratokat - legalábbis azokat, amelyeket a belügy pincéiben őriztek -, készítsen róluk jelentést, és tegyen javaslatot a jövőbeni kezelé­ süket illetően. Az egyik levéltáros egyesület engem delegált a bizottságba. Civilek ekkor nyertek először bebocsátást ebbe a világba, léphettek be a „bánya" - ahogy a páncéltermet becézték - bejáratán. Egy előttünk addig teljesen ismeretlen világot tártunk fel. A munka legfőbb konklúziója az volt, hogy a megmaradt iratok nem maradhatnak többé titokban. Azoknak, akikre vonatkoznak, tehát az egykori áldo­ zatoknak és megfigyelteknek, jogot kell adni arra, hogy megismerjék a tartalmukat, 55 �vagyis láthassák azt, hogy a diktatúra milyen módon és eszközökkel befolyásolta, nem egyszer tette tönkre az életüket. Továbbá a társadalom számára is fel kell mu­ latni a kommunista diktatúra alantas módszereit, vagyis a tudományos feltárás előtt is meg kell nyitni a dossziékat. Mindehhez pedig az iratokat át kell adni egy civil levéltárnak. - Mi lett ennek a munkának a hozadéka? - Amikor a bizottság befejezte a munkáját, felvetődött az, hogy az ügynöktör­ vény módosításának előkészítéséhez, illetve a későbbi Történeti Hivatalnak elneve­ zett intézmény létrehozásához kellene a belügyminisztériumba valaki, aki az ügy mellett elkötelezett, és civilként mozdítaná elő a folyamatot. Mivel Á. Varga László jóvoltából a bizottság tagjai közül én fordíthattam a legtöbb időt a munkára, rám esett a választás. Így lettem egy évre miniszteri főtanácsadóként a Belügyminiszté­ rium főosztály nélküli főosztályvezetője. Sok minden mellett közreműködhettem abban, hogy a diktatúra áldozatai számára, még ha kezdetben nyögvenyelősen is, de lehetővé vált az iratok megismerése, és hogy megszületett az új ügynöktörvény, annak következtében pedig létrehozhattuk a Történeti Hivatalt. Miután a Hivatal megalakult, az én „küldetésem" véget ért, visszatértem a gyarmati levéltárba. -M ilyen szereppel bírnak a mai levéltárak? - Valamikor a levéltár egy jobban méltatott intézménye volt a magyar közigaz­ gatásnak, a magyar tudományos életnek. Főként a kilencvenes évek elején, az em­ lékezetes kárpótlás időszakában tettek szert széles ismeretségre. Akkor érezték igazából társadalmi méretekben, hogy mi is a levéltár és mennyire fontos intéz­ mény, hiszen nélküle a kárpótlást nem lehetett volna végrehajtani. Akkor ezrek, tízezrek, százezrek kerültek kapcsolatba az intézményeinkkel, és nagy igyekvést, tudást tapasztalhattak meg ott. Ez egyfajta presztízst adott. Úgy gondolom, akkor a szakma elszalasztottá ennek a helyzetnek a kihasználását. Az a probléma, hogy a levéltárat ismerni kell ahhoz, hogy értékelje az ember. Részben hivatali feladatokat látunk el, az állami, önkormányzati szervek, intézmények iratait őrizzük, illetve gondoskodunk arról, hogy az ottani iratkezelés megfelelő úton-módon folyjon és a történeti értékek fennmaradjanak. Ugyanakkor a társadalom, természetes módon, kultúrateremtő és közvetítő szerepet is vár tőlünk. S valóban, olyan kulturális kin­ cset őrzünk, ami bátran összevethető bármely múzeum, vagy könyvtár anyagával. Ha valaki a jogait akarja érvényesíteni, akkor hozzánk fordul a szükséges doku­ mentumokért. De azok is ide térnek be, akik tudják, hogy a jelen dolgai a múltból nőnek ki. Az egyén is csak úgy képes elhelyezni magát a világban, ha tisztában van azokkal a gyökerekkel, amik a többi emberhez, vagyis a társadalomhoz kötik. Amikor az identitásunk megerősítéséről beszélünk, akkor az a családunk, iskolánk, lakóhelyünk történetének a jobb megismerését is jelenti. - Elhanyagolják a levéltárakat? - Úgy látom, a levéltár a kultúra és a közigazgatás két szférája között lebeg. Nem az identitásválság miatt, nem azért, mert mi nem tudjuk a feladatunkat, hanem azért, mert a források elosztói nem értik ezt a kettősséget. A kulturális kormányzat oldaláról nem igazán ismerik a közigazgatási funkciót, ugyanakkor a közigazgatás részéről idegennek látják a kultúra területén játszott szerepünket. Amíg feladataink egyre nőnek, addig anyagi, személyi lehetőségeink jelentősen szűkülnek. Ezt az ellentmondást minél előbb fel kellene oldani! 56 �A MI MARAD S Z EPES E A R ö p k e ív e k r ik a a mélybe hajolnak A Komjáthy Jenő Irodalmi és Művészeti Társaság 2008 évi antológiájáról Ha az ember a kezébe veszi egy művészeti társaság anto­ lógiáját, az első kérdés, ami felmerül benne: mi köti össze ezeket az alkotókat, mi ser­ kenti őket közös munkára. Ez­ zel a kíváncsisággal vettem kézbe a Röpke ívek 2008-as kötetét, és a közös vonások, az összetartó jegyek műről műre haladván tisztultak ki, rajzolódtak egyre markánsabbá. Szerencsés választás volt Konczek József müveivel kezdeni a kötetet: az ő első verse, a Bariók ménesei emblematikus megjelenítése nemcsak ennek a művészi csoportosulásnak, hanem mai művészi világunk egy körvonalazható, meghatározott rétegének, azoknak, akik az „elformátlanodott", szabálytalan, értéktelen létet hagyományos, költői formában próbálják szabályozni. Kon­ czek ezt szonettben teszi - de egy olyan szonettben, amelynek utolsó szakasza rontott, csonka. Ugyanazt a törekvést valósítja meg benne, mint nemrégen megjelent kötetében, a Formáért sóvárgóban. Meglelünk egy formát, egy megformáltságot, kifejezésmódot, megpró­ báljuk kusza életünket általa rendezni, de csak egy pontig sikerül. A diagnózi­ sig, a bajok feltárásáig, fájdalmaink fel­ mutatásáig. A megoldást még nem ismerjük. Arra még nincsen kialakult formánk. Konczek versei Bartóktól indulnak - ez az ő saját „röpke íve" -, a Diszkón keresztül a Rock balladáig, a „lélekmély Bartók-fúgáktól" a „kigörcsölt sarkokig", meztelen szégyenig, ragacsos, szakadt világig: egy sajátos haláltánc-vízióig. A kettő között Konczek népi ihletésű, népdalt visszazengető versei, meg az Öreglegén című, amelyben „hamubasült" palacsintát kínálnak; a Bazsalikom-versben „agyag országunk" kerül „bontásra, rontásra". Mindaz, ami Konczek verseiből képpé válik, jellemző lesz az egész kötet képei­ re, gondolataira: az elszegényedett, célja­ it vesztett ország jelenik meg az írások túlnyomó többségében. Ez a legfonto­ sabb közös láncszem, ami összeköti az alkotókat, ez az a realista szemlélet, amelynek lényege - ne tévedjünk: nem azonos a stílrealizmussal, ami egy meg­ határozott történelmi korhoz, a 19. szá­ zad második feléhez köthető, és itt a kötetben vannak többek között natura­ lista, szecessziós, szürrealista, az ab­ szurd felé hajló (Soós Géza) írások is - a való világ problémáinak észrevétele, megragadása, erőteljes felmutatása, an­ nak reményében, hogy éppen a feltárás segíthet hozzá valamiféle megoldáshoz. A népiség és a realizmus összefonó­ dását vizsgálja Kristó Nagy István, a kötet 87 éves doyenje, Németh László 57 �U tolsó kísérlet című regényében, amelyet nem csupán a szenteknek kijáró elragad­ tatással méltat, de helyes mértékkel értékeli, érzékelteti azt is, milyen nehéz­ ségek adódnak Németh Lászlónak az élőbeszédtől elidegenedett dikciójából, a párbeszédek irreális bonyolítottságából. Az ország jelenlegi helyzetének feltárá­ sához lényeges adalékokkal járul hozzá Holeczné Szőke Zsuzsanna szociográfiá­ ja, az irodalmi igényekkel megfogalma­ zott C sesztvéről hívogatok. És Konczek hamubasült palacsintája mellé felsora­ kozik - egy Sütő András idézet jóvoltá­ ból - a hamubasült pogácsa is, mint a család megtartó erejének szimbóluma. Csesztvén egy családnál nagyobb közös­ séget kell összetartani, ehhez a helység „jeles lakóit" meg kell szólaltatni, emlé/ kül hagyni őket az utókornak. Es ha­ gyományt is kell teremteni, mert a ha­ gyomány a legerősebb összekötő kapocs. (Emlékezzünk a H egedű s a háztetőn ref­ rénjére, amelyet hol a főszereplő Tevje, hol a közösség bölcs rabbija, hol a népet képviselő kórus zendít fel: - A hagyo­ mány! A hagyomány! -.) Itt, Csesztvén ez az újonnan teremtett hagyomány egy gyertyagyújtó szertartás, ami először a szerző jelenlétében zajlik, de érezhetően máris meggyökeresedik. Ketykó István verseivel a magyar lírai hagyományba kapaszkodik: költésze­ tünk legnemesebb vonulatából emeli ki azokat az alkotókat, akiknek gondolatait variálja, folytatja: József Attila, Radnóti, Pilinszky egy-egy sora fénylik fel Ketykó megrázó versmondatai mögött, amelyek közt igen erőteljes képek vannak: „fény­ ben röpködő napjaitokra / szemem pa­ razsa rácsodálkozik / átvéreztek rajtam holtomiglan". Szerelmes verseinek mot­ tóját attól a költőtől választja, aki ma élő költőink közül talán a legtöbb szerelmes verset írta a legtöbb ihlető múzsának: Baranyi Ferenctől. 58 A hagyományból, ha rituális jellege, érzelmi töltete kiürül, hamar megszo­ kás válik, ez felrobbanthat olykor még erős kapcsolatokat is. Nógrády Andor V álásból nászút című novellája azt az érzelmi ambivalenciát mutatja be, am i­ kor a megszokott régit elhagyjuk egy újdonságával csábító másikért, de - és itt érezhető a kötet fölött lebegő realiz­ mus ereje - átgondolván az elveszíthető régi és a megszerezhető új közti értékkülönbséget, a közös múlt erős, megtar­ tó emlékei győzedelmeskednek. Katona Ágota szép képei, fojtott indulatai mö­ gött ott süvít valami hideg hiány, am i­ től a szép képek is kihűlnek, holdmeszszeségű hidegkékessé válnak. Gombár Endre nem kisebb igénnyel lép a világba, mint hogy megtalálja - ha volna, ha hinni tudna benne - a bölcsek kövét, amely a jólétet, a boldogságot, az igazságot és a szabadságot hozza el mindenkinek. De még saját kis körében sem tudja megvalósítani az értelmes élet célját és feltételeit, még egy gyer­ mekjátszótér gondját sem tudja a kö­ zösség megoldani, miközben távol a vitatkozóktól, egy hajléktalan hullám­ papíron hajtja álomra fejét. A kötet számomra legsokkolóbb al­ kotása Soós Géza A lég y m in im u m című novellája, ez a kafkaian elidegenedett, beckettien abszurd, csehovian tragikus két oldal: életkép egy létező vagy létez­ hető - hiszen éppen ez a realizmus lényege, hogyha nincs is olyan, am i­ lyenről írunk, de pontosan olyan lehet­ ne - sorsról. Egy emberről, aki számára a külvilág folyamatosan eltávolodik, belső magányában az egyetlen társa egy légy, „akivel" megosztja szánalmasan szegény ételét és tagolatlan idejét. És van másfajta elidegenedés is: az életmód különbségéből adódó, megszüntethetetlen távolság. Szávai Attila írásában egy riporterlány vidékre megy �„életanyagért", de a mélységesen le­ hány morzsára fanyalodik az Aszalt hangoló látványokból csak az izgatja: a alma roppan költője. szegénységhez melyik irodalmi műfaj Tematikailag látszólag kirí a kötet illik a legjobban. Az ő megoldása: a líra. szépirodalmi anyagai közül T. Pataki A szegény emberé: „nem érzi sorsom László esszéregényének (Árnyékot vet a súlyát, ami fákat képes kidönteni... a dél) részlete, amelynek mottója árulja el, szegénység inkább valami horror, amit miképpen kapcsolódik a mű ehhez az meg lehet szokni". A kettejüket elvá­ antológiához: „A történelemben az lasztó szakadék áthidalhatatlan. Bácsik epizodista csak antihős lehet." Mert­ Katalin Hajléktalan -ja bevallva-bevallat- hogy a főszereplőnek jut a főszerep, a lanul a mai Magyarország egyik szim­ történelem folyamatait a háttérből a bolikus alakja, a kétosztatú társadalom szürke eminenciások katalizálják. Róluk alsó, tömeges részének jelképpé szilár­ csak a történelem tudorai tudnak: Kos­ dult figurája, körülötte jellemző kellé­ suth, Majtényi, Madách neve mellett kei: kopott-foszlott kabát, háton cipelt még egy Zerffi is rejtve marad, nem­ koszos paplan, zörgő bádog és hullám­ hogy egy Frideczky. Aki ráadásul vá­ papír. (A hullámpapír refrénszerűen tér lasztási csalással került befolyásos hely­ vissza ebben a kötetben.) re. ó igen, a történet ismerős. Szociografikus igényű és megvalósí­ Németh Péter Mikola József Attilá­ tású egy önarcképnek szánt írás, Szőke hoz szóló verse példázza: miképpen hangolódik el, fordul meg egy átvett Zsuzsa Próbatétele. Késpenge élességgel választja el egymástól a társadalom gondolat az utód kezén, és válik a szigo­ rétegeit, bejelöli, hol áll ő maga, hová rú formából a végén leeső-lehanyatló szándékszik bekerülni a hierarchiában, alakzat. (A megoldás igen hasonló Konczek Bartók-verséhez.) Másik verse se feljebb, se lejjebb. Nemcsak önarckép: egy útját kereső nemzedék látlelete. - képvers: különféle nagyságú és típusú Ádám Tamás hamisítatlan alanyi költő: betűkből formálódott figurális kompo­ önmagán keresztül szűrve nézi, éli meg zíció. Ha a betűk formálta alakzatok a világot, s amilyen a világ, olyanná mentén olvassuk a verset, összefüggő válnak benne érzelmei, hangulatai. Ezért versszöveget kapunk, amelyben generá­ lehet, hogy még boldognak, hiánytalan­ ciók ölelkeznek: nagyanyák, nagyatyák, nak érzett állapotaiban is ott feszül egy apák között szövődik kapcsolat a „Vi­ pattanásra kész húr idege, pedig olyan lággá vert igazság" visszaszerzéséért. nagyon keresi a támaszt két ráfonódó Saját életünk legendáit is megidézi a combban, egy megtartó ölelésben, s oly polgárpukkasztó vízió - de hiszen nem volt-e polgárpukkasztó a magát „Nagy sóváran fakad fel belőle a Fohász. Szerelmi libikóka Onagy Zoltán há­ Generációnak" (Bereményi filmje) minő­ rom kis története, melyben a feloldódás sítő nemzedék? Ott lüktetnek a sorokban vágya melegíti a ki-kitörő sértődéseket, a Syrius együttes számai és költőtársak indulatokat. Majnik László versei visz- vendégszövegeire komponált ritmusok. A Zavar 4. Vass Imre műve, zavarba szarántanak a „bomlott országba": szét­ rohadt elvek között, vodkás hányás hoz: feltételeznünk kell, hogy volt már 1., közben, étel helyett a pizzának csak a 2., és 3. is, és várható a folytatás is. Mert szaga jut ( Vers a reggeli kávéhoz), a Nyu­ életünk tisztázatlan körülményei miatt gati aluljáróban fészkel a szerelmes vers állandóan zavarban vagyunk: a volt lírai énje (Úgy szeretlek), almára és né­ szeretőjéhez váratlanul beállító nő nem a 59 �szerelmet jött visszaperelni, csak bejelen­ tette, hogy gyereket vár. Teljes bizton­ sággal nem is derül ki, az új partnertől avagy e régitől van a gyerek. A zavaros kapcsolatból mintegy menekülve lép ki a házból, de nem tud mégsem elszakadni, még egyszer visszanéz - és ez az óvatlan mozdulat majdnem az életébe kerül. Végülis nincs halál, nem történik tragé­ dia -csak boldogság nincs sehol. Zonda Tamás Sárgaházi tersének színhelye már egyenesen az őrültekháza. Lakói nem őrültek, csak - magányosak, depressziósak, a társadalomból kieset­ tek, különös tevékenységeket űznek: horribile dictu - festenek. Ez már elég ahhoz, hogy az elmebeteg soha el nem tüntethető billogát süssék rájuk, és vég­ képpen kirekesztődjenek a kinti normá­ lisak (???) világából. A kötet egyetlen tanulmány jellegű írása Nagy Csilláé, aki József Attila és Szabó Lőrinc egy meghatározott kor­ szakban született verseit hasonlítja össze, pontosabban vetíti-kopírozza egymásra. Az egyformásítástól választ vár a „paradigmaváltás" varázsszavá­ val szándékosan titokzatossá, megfoghatatlanná ködösített folyamat néhány 60 kérdésére, az alkotó és müve teljes elidegenülésére, és sok minden másra, ami ma a posztmodern irodalomelméle­ tet foglalkoztatja. Minthogy az egész teória erősen vitatható, problematikus, nincs mód rá, hogy itt tudományos eszmefuttatásokba bocsátkozzam, csak jelezni szerettem volna, hogy az antoló­ gia merítése az elméletre is kiterjed. Izgalmas, érdekes, az összeolvasás so­ rán meghatározott arcélű gyűjtemény az idei Röpke ívek, jelzi, hogy az alkotógárda egyformán élénken reagál közös gondja­ inkra. A nyomasztó összképből az is kiderül, hogy zaklatott, irányvesztett életünkben megmérgeződnek az emberi kapcsolatok is, a napi feszültségtől átita­ tódnak, megromlanak, megszűnnek. A kötet íve jelenleg lefelé hajlik. Remélhet­ jük talán, hogy csak röpke időre? Az örök optimistákban néha még van erő az újrakezdéshez. Egy ilyen antológia tanú­ ságtétel a közösség megtartó ereje mel­ lett, a hagyomány ébren tartása mellett mi más lenne ez, ha nem a muszájHerkulesek optimizmusa? (Madách Imre Városi Könyvtár, Balassagyarmat, 2008) �N agy C silla Közérzet a kultúrában Menyhért Anna: E lm o n d a n i az e lm o n d h a ta tla n t. T r a u m a és iro d a lo m Menyhért Anna harmadik ta­ nulmánykötetében klasszikus­ nak mondható irodalomtörté­ neti és elméleti problémák (személyesség, autobiográfia, történelmi tapasztalat, referencialitás, kulturális emlékezet stb.) újszerű megközelítését kínálja, egy olyan módszertan keretében, amely nemcsak az irodalomtudományon belüli elméleti irányzatok közötti átjárás lehetőségét, hanem az irodalom és a társadalomtu­ dományok átfedéseinek, kölcsönhatásai­ nak feltérképezését is lehetővé teszi. Az elemzések kiindulópontja a pszichológia/pszichoanalízis alapfogalma, a tra­ uma - nem ez az első eset, hogy a foga­ lom az interpretáció eszközévé válik, a szerző azonban ennél jóval többet vállal: a könyv célja a trauma hazai irodalmi közbeszédbe való bevezetése, elméleti meghatározása, elkülönítése, gyakorlati alkalmazásának széles körű bemutatása a nem (vagy nem csak) társadalom tudományi diskurzuson belül. A trauma fogal­ ma önmagában sem egységes: Menyhért Anna a rendelkezésre álló definíciók/szemléletek közül leggyakrabban angol-amerikai teoretikusok, köztük Shoshana Felman-Dori Laub írásait, Judith Lewis Herman és Erwing Yalom kapcsolódó szövegeit alkalmazza. Olva­ satában a trauma az irodalmi jelenségek leírásának eszközévé válik: komplex szerkezete, a betegség kialakulásában és a gyógyulásban betöltött szerepe egyfaj­ ta szabályos rendszerként fogható fel, amely - bár mindenkinél egye­ di, és a hatás is sajátos, ame­ lyet kivált - egyfajta rítust is feltételez, amely az egyéni és kollektív traumát, valamint az irodalomtudományos értelme­ zésének lehetőségét is össze­ kapcsolja: „A trauma fogal­ mához hozzátartozik a hallga­ tás, pszichológiai értelemben éppúgy, mint a kulturális emlékezet vonatkozásában. A trauma elszenvedője ugyanúgy nem képes arról beszélni, amit átélt, mint ahogy a súlyos társa­ dalmi traumákat hallgatás övezi. A traumaelmélet úgy véli, hogy a gyógyu­ lás feltétele a történtek elmondása, az egyén és a társadalom esetében egy­ aránt." (5.) A szerteágazó definíciók mindegyikére jellemző, hogy a traumát törésként fogja fel: olyan eseményről/hatásról/mozza­ natról van szó, amely megváltoztatja a korábbi viselkedésformákat, működé­ seket, magát a személyiséget. Juliet Mitchellnél olvashatjuk, hogy a trauma „valamely védőréteg olyan mérvű sérü­ lése, hogy az már nem kezelhető azok­ kal a mechanizmusokkal, amelyekkel a fájdalmat és a veszteséget általában kezelni szoktuk. A sérülés annyira sú­ lyos, hogy még ha számítunk is az ese­ mény bekövetkezésére, a hatást akkor sem lehet megjósolni". Ennek eredmé­ nyeképp, a védekező és stratégiai fo­ lyamatok révén az értékstruktúrák átrendeződnek, és Mitchell szerint ma­ ga a nyelvhasználat is módosul: „azok a 61 �betegek, akik véleményem szerint a trauma valamely vonatkozó formájától szenvedtek, sajátos kapcsolatban álltak a nyelvvel" (J. M.: Trauma, felismerés és a nyelv helye. Thalassa, 1999. 2-3.). Ez az összefüggés teszi lehetővé, hogy a sze­ mélyesség, az „önmagam" elbeszélhetősége, valamint a nyelv, amely „en­ gem" egyszerre olvas és elbeszél, a bevezetett új fogalom kontextusában legyen a könyv kérdésfelvetésének egyik központi tárgya. Menyhért Annát idézve „a trauma akkor válik irodalmi értelemben elmondhatóvá, ha kialakul az ehhez szükséges irodalmi nyelv. Ez a nyelv nem elfedi a traumát, nem hallgat róla, hanem színre viszi a törést, azt, hogy a trauma előtti nyelv alkalmatlan a trauma elmondására, s ugyanakkor azt is megmutatja, hogy a szakadásnak az új nyelvben látszania kell, mert múlt és jelen így kerülhet benne újra kapcso­ latba" (6.). Az irodalmi mű ilyenkor a trauma feloldása, „kibeszélése" (legyen az egyéni vagy kollektív), az irodalmi elemzés pedig azt vizsgálja, milyen stilisztikai-retorikai és narratív struktú­ rával rendelkezik a szöveg, amely vég­ rehajtja ezt a megszólalást. A kötet írásai közül mindenekelőtt a Javított kiadásról és Kertész Imre műveiről (Sorstalanság, Felszámolás, K. dosszié) szólóak, valamint a Belső út - A koholmány botrá­ nya című Benjamin Wilkomirski-olvasat jelent példát erre, és számos termékeny következtetést tesz lehetővé, minde­ nekelőtt az egyén és a környezet kölcsönviszonya, az írás és a beszéd elkü­ lönülése, az identitás azonosíthatósága viszonylatában. Érdekes, hogy a prob­ léma variációja Menyhért Anna korábbi könyveiben is feltűnt: az „Én"-ek éneke (Orpheusz, Bp., 1998) a lírai én integri­ tásának, pozíciójának kérdése, az én­ másik viszony, a retorikai olvasás adta lehetőségek felől közelítette a szemé­ 62 lyességet; Az olvasó alibije kötetben (Ki­ járat, Bp., 2002) pedig a címadó tanul­ mány a krimiolvasás egyedi/irányított, a Vers és valóságról szóló tanulmány pedig a Szabó Lőrinc-szöveg önértelmező jellegét helyezi az érdeklődés középpontjába. Itt viszont „a szemé­ lyesség [...] konstrukció, mégpedig olyan, amely a szövegeket nem meg­ előzi vagy követi, hanem éppen az olvasásuk során keletkező és működő hatás, amely a különböző műfajok ese­ tében, az adott műfaj (olvasásának) hagyományaiból következően más-más intenzitással és funkcióval bír. [...] A személyes olvasás tehát az elkerülhetet­ lenül jelen lévő személyességre mint konstrukcióra való reflexió révén a má­ sik szavát teheti jobban hallhatóvá." (51.) A fentebb idézett hely a személyes­ ség másik, a kötetben telten érhető értelmezéséről ad információt, amely a befogadói tevékenység újragondolásá­ val alakul ki. A Személyes olvasás. Trau­ mairodalom című tanulmány (Alice Kaplan-, Janet Frame- és Németh Gáborszövegek elemzésével) azt vizsgálja, bizonyítja, hogy az interpretáció maga tekinthető egy traumatikus aktusnak. Egyrészt azért, mert a pszichológia álláspontja szerint a trauma az elbeszé­ léssel (és ebből következően az olvasás­ sal is) átadható, a tapasztalat így bizo­ nyos mértékig „személyessé" válik a hallgató/olvasó szempontjából is. Más­ részt, a trauma az olvasás és a kritikusi tevékenység metaforájaként is feltűn­ het. A traumatikus állapotra jellemző, hogy adott szituációkban tünet formá­ jában újra meg újra felidéződik az egyén számára, és befolyásolja az adott helyzet megélését, a viselkedésformát, vagyis bizonyos értelemben úgy műkö­ dik, mint azok a prekoncepciók és elő­ ismeretek, amelyeket a befogadás során működtetünk. A traumatikus emlékezet �„különbözik az emlékezet normál mű­ ködésmódjától: nem történetszerű, ha­ nem fragmentált, nem kontrollálható, hanem váratlan emlékbetörések jellem­ zik" (5.), amely szövegszerűen nyelvi alakzatként; a kritika, az újraolvasás tekintetében pedig egyfajta irányított (meghatározott szempontú, bizonyos problémákat középpontba állító, a saját érdeklődést és értékrendet előtérbe helyező) olvasásként jelenik meg. Ezt a tapasztalatot értelmezi az F. Várkonyi Zsuzsa Férfiidők lány regénye című köny­ véről szóló rövid írás, illetve a nagyobb lélegzetvételű, és a József Attila-kutatás szempontjából is igen figyelemre méltó a Memoár mint anyai szó című tanul­ mány, amely Vágó Márta, Szántó Judit és Kozmutza Flóra visszaemlékezéseit elemzi, és amelynek kiindulópontja (és a bizonyítás tárgya), hogy van olyan kö­ zös szempont, egyfajta minta, amely mindhárom szövegszerveződést megha­ tározza, alárendeli egy személyes célnak. A választott séma, a trauma fogalma olyan személyesség-értelmezésre ad lehetőséget, amely (egyelőre) nem irányzatfüggő, véleményem szerint például a feminista irodalomkritika számára éppúgy hasznosítható lehet, mint mondjuk a medialitás-elméletben (hiszen közvetítők és közvetített tartal­ mak rendszeréről van szó). A kötet harmadik szempontja - ahogy erre a bevezetőben a szerző felhívja a figyel­ met - trauma és ideológia összefüggése, amelynek vizsgálata valóban szükségszerűnek látszik akkor, ha a „személyes olvasást" a traumafogalom értelmében egy részben feltérképezhető, a tünetek­ ből részben felfejthető mintázatként értjük, amely rítusok ismétlődésére, elkülönülésére épül, visszakövetkeztetések révén azonosítható, és nem ritkán irányzatoknak, szemléleteknek is meg­ feleltethető. A kötet két utolsó tanul­ mánya hangsúlyozottan foglalkozik ezzel a kérdéssel: az egyik az 1945-56 közötti agitatív antológiaköltészet olva­ satát nyújtja, a másik pedig Stephen Greenblatt és Paul de Man párhuzamos, az ideológiát meghatározó szöveghelye­ it kiindulópontnak tekintve, Greenblatt teoretikus szövegeinek elemzésével azt mutatja meg, hogy az olvasás program, amely korszakonként, rendszerenként, sőt személyenként változik. A tanul­ mány végkövetkeztetése szerint „a Greenblatt által elemzett, kísértetjárásokról - a személyes és a történelmi konf­ liktusok perszonifikációjáról, másikjairól - szóló beszámolók ennek fényében elképzelhetők az önéletírás válfaja­ ként", sőt közben „a halottak megszólí­ tásán keresztül megszólított történelem a saját magához, saját magáról, saját történetiségéről való regényes beszéd alkalmát is megteremti" (222.). A tíz tanulmány a trauma fogalmá­ nak irodalomtudományos értelmezését alapozza meg, a hazai elméleti munkák körében így hiánypótlónak mondható. Mind a definíciórendszer, mind pedig az ezen alapuló, vállaltan újszerű ér­ telmezői nyelv a szövegekben mutatja meg magát, tudományközi és teoreti­ kus irányok közötti keskeny mezsgyén egyensúlyoz, illetve az elemzések so­ rán ezek közös pontjaira, átfedéseire hívja fel a figyelmet. A kötet legna­ gyobb erénye, hogy egy működő olva­ sási stratégiát, módszert képes felmu­ tatni, amely egészen eltérő műfaji, elméleti és történeti kérdések, életmű­ vek kutatásához rendkívül terméke­ nyen járul hozzá. (Anomymus-Ráció, Budapest, 2008) 63 �D ósa A n n a m á ria Az össze nem illő szerelmesek A r ú ts á g tö r tén ete. Általában, ha egy műalkotás elnyerte tetszésünket, és pozi­ tívan, egyben velősen szeret­ nénk minősíteni, akkor több­ nyire a szép jelzővel illetjük. Ezt azonban annak jegyében tesszük, hogy van elképzelé­ sünk arról, ami a nem szép kategóriájába esik. A szép mintegy páros kategóriaként létezik a csúffal, a rúttal. Így nem volt kétséges az sem, hogy A Szépség történetét (Euró­ pa Könyvkiadó, 2004) A Rútság története kövesse szintén Umberto Eco szerkesz­ tésében. E kötet nem rejtett célja, hogy betöltse azt a hiányosságot, amely a rút kategóriáját illeti. A tudományos dis­ kurzusban ugyanis nem nagyon szen­ teltek nagy figyelmet a rútnak. Több­ nyire a tökéletes, az egységes, a szép ellentéteként említették. A kötet 15 fejezete igyekszik minél több szempontból bemutatni ezt a fo­ galmat, mely hasonlóan a széphez na­ gyon tág horizonton mozog. Megítélése minden korban, s kultúrában változó. „A nyugati néző számára egy félig em­ ber, félig állat lény szörnyűségesnek tűnik, míg a bennszülött esetleg jóindu­ latú istenség ábrázolását látta benne." (10.) S a reneszánszban nem biztos, hogy például Picasso műveit szépnek tartották volna. A kötet külalakja, felépí­ tése hasonló az őt megelőzőéhez. A lebilincselő kivitelezés mellett nagysze­ rűen összeválogatott irodalmi, filozófia, esztétikai szemelvények sorát prezentál­ ja. Montázs jellege lehetővé teszi a nem 64 Szerk. Umberto Eco lineáris olvasási módot, illetve a festmények, szobrok képei közötti kalandozást. Egyszerű és világos nyelvezet jellemzi. Nyilvánvaló, hogy szélesebb tömegeket kíván megszólítani. A populáris regiszter viszont másként is részese a kötetnek. Ahogy az előző kötetben Szűz Mária mellett Madonna is szerepelt, úgy itt a nagy középkori festők mellett a black-metal ikonjának, Marilyn Mansonnak a fényképe látható. Nem meglepő az sem, hogy Walt Disney 1937-es rajz­ filmjének boszorkánya Francois Goya Boszorkányszombat című festménye mel­ lett található. A fejezetek címei elsőre történeti át­ tekintést sejtetnek. Ez részben igaz is, hiszen a klasszikus világ görög draszlikumától kezdve a középkor Jézus ábrá­ zolásán keresztül a modern rútságig jutnak el. Viszont közben megdöbbentő párosításokra is sor kerül, hiszen kinek jutna eszébe a jobbára szépségideállal emlegetett nő ikonját a rúttal párosítani, vagy hogy a rút nemcsak félelmetes tud lenni, hanem bizonyos esetekben komi­ kus is. Ki gondolná, hogy a rútság a komikum révén kapcsolódik az obszcenitáshoz. Ami rút és undort váll ki, az az obszcenifással párosulva megnevetletni is képes, ahogy ezt jól példázzák Homérosz szatírái és a priapusi versek is. A karikatúra is a rútság esszenciája. Ha valakin ékelődni akarunk, ki akar­ juk figurázni, meg akarjuk bántani, nem szépként és tökéletesként ábrázoljuk. �Nem biztos továbbá az sem, hogy az, ami ismeretlen, félelemmel tölt el, azt a későbbiekben rútként értelmezik majd. A szörnyek és csodalények nem min­ den korban, mint rettenetes, rémisztő, vérengzős lények jelennek meg. Ma már például nem félünk a krokodiltól és az elefánttól, hanem Mary Shelley, R. L. Stevenson hőseitől, illetve filmeken megjelenő monstrumoktól. „A szörnye­ tegek megváltozott formában élnek tovább az új- és jelenkori képzeletben." (125.) Az a szokatlan helyzet, mely szorongással, félelemmel tölt el nem rút, de mégis a rémület forrása, s ebben a szokatlan helyzetben képzeletbeli lények, vagy valósnak vélt lények szo­ katlan, félelemkeltő alakot öltenek, amelyet ugyancsak lehetséges a rúttal jellemezni. „...amit holnap nagy művészetként ünnepelnek majd, az ma még esetleg csúnyának tűnhet..." (365.) olvashatjuk a tizenharmadik fejezetben, mely az avantgárd fejezete. Az avantgárd jelenti ugyanis a rút győzelmét. A futuristák provokációként használták fel a rútat, mások lebontották a formákat, teret adva a képzelet kegyetlenségének (szür­ realizmus, Salvador Dalí művészete). Színes tárháza tehát ez a kötet a rút gazdag holdudvarának. Azonban csu­ pán válogatás. Ezért hibájának nem róható fel, ha esetleg valamely mű ki­ maradt belőle. Ahogy minden korban mást jelent a szép és a rút, mást jelent minden egyes egyén számára is. Ez a kötet pedig egyfajta megközelítését nyújtja e fogalomnak, izgalmas képet adva ábrázolásairól, változatairól, az általa kiváltott reakciókról. Annak elle­ nére, hogy a rút történetét mutatja be, igazán szép, és impozáns módon teszi. Ezzel is alátámasztva e két kategória között feszülő ambivalencia kérdését: „Vajon a rútság története pusztán a szépség történetének szimmetrikus ellenpárja volna?" (15.) Ezt a szöveg- és képgyűjteményt pedig az teszi igazán maivá és élvezetessé, hogy felhívja a figyelmet arra, merjünk ítéletet alkotni mai művekről akár a régiek függvényé­ ben. Azáltal, hogy pl. egymás mellett szerepel a kötetben Hieronymus Bosch festménye egy mai punk fényképével, dialógust kezdeményez nemcsak a szép és a rút között, hanem a múlt és a jelen között is. (Európa Könyvkiadó, Budapest, 2007) 65 �SZIRÁCSIK ÉVA Isten a tudománytörténetben Alister McGrath: D a w k in s Isten e. G é n e k , m é m e k és a z é le t é r te lm e Van-e Isten? Ha van, akkor milyen? Mi az élet értelme? Ezek a kérdések gyakorlatilag minden gondolkodó embert megtalálnak élete folyamán. Két természettudós, Richard Dawkins és Alister McGrath is feltette magának ezt a kér­ dést, az előbbi arra a véle­ ményre jutott, hogy nincs Isten, míg az utóbbi arra, hogy van. Hogy McGrath kötete meg akarná győzni olvasóját Isten létéről? Határo­ zottan nem! Sem hitszónok nem akar lenni, sem pedig a tudomány érveivel nem hozakodik elő, hiszen tudja, hogy Isten létét, vagy nem létét bizonyítani tudományos módszerekkel végérvénye­ sen és megbízhatóan mindeddig nem sikerült. Nem is kívánja sem istenhívő­ vé, sem pedig ateistává tenni olvasóját. „Ennek a könyvnek az a célja, hogy vitára sarkalljon, és lezárja a tudomány és a vallás viszonyáról azt a gyakorta megbízhatatlan számadást, amelyet Dawkins elénk tár." Dawkins számos tanulmányában han­ got adott ugyanis véleményének, amely szerint Charles Darwin 1859-ben kiadott, A fajok eredete című munkáját a szellemtörténet éles cezúrájának tartja, amely elválasztja az emberiség gyermekkorát a felnőttkorától. Dawkins számára Darwin evolúcióelmélete több pusztán tudomá­ nyos elméletnél, világképet jelent, amely­ ben Istennek nincs „hasznos szerepe", ezért léte fölösleges. Szembe állítja a val­ lást a tudománnyal, amit azzal indokol, 66 hogy a tudományt bizonyítható tételek gyűjteményének tartja, míg a vallást a vakhit és a megtévesztés által táplált irracionális felfogásnak. McGrath Dawkins elméletét elemzi, bírálja, amit nem pusz­ tán széleskörű biokémikusi is­ meretei, hanem teológus kép­ zettsége is kiválóan segít. Művében nem Dawkins termé­ szettudományos elméletét vizsgálja meg, hanem azt a „felépítményt", amit az evolúcióelméletre alapozott. A hatalmas ívű vitairatban McGrath tehát nem a darwini evolúcióelmélet megcáfolására vállalkozott. Plusz többletet ad ennek a vitának, hogy Dawkins gyakorlatilag minden lényeges elemet felhozott Isten létezése ellen, amit az ateisták fel szok­ tak vonultatni, s amit a bíráló logikusan megcáfol a kötetben. A szerző hangvétele mindvégig tár­ gyilagos maradt, amihez talán az is hoz­ zájárult, hogy a szerző maga is ateista volt ifjúkorában. Dawkinst méltó vita­ partnernek tartja, elismeri erényeit stílu­ sát tekintve, amit az ismeretterjesztő irodalomban kiválóan kamatoztatott. McGrath is bevallottan ismeretterjesztő­ nek szánt művel válaszolt, ezért a nyel­ vezete, tematikája világos, jól követhető, mi több élvezetes, de igényes és nem lebutított változata egy tudománytörté­ neti, tudományfilozófiai szakszövegnek. Módszere egyébként érveléstechnika tanítására és elsajátítására is kiválóan alkalmas akár a témától függetlenül is, �hiszen a premisszák és konklúziók halmazaiból következetes szillogizmu­ sok születtek. McGrath alapállítása az, hogy a ter­ mészettudományból nem következik sem az ateizmus, sem a kereszténység. Írásában szépen vezeti le, hogy a Dawkinsnál világképpé vált darwiniz­ mus igazolásához a tiszta biológia hatá­ rain messze túlmutató érveket kellett segítségül hívni. Ateista és keresztény tudóstársaihoz hasonlóan lényegtelen­ nek tartja Isten létezése szempontjából, hogy az evolúciót lehet-e Istennel ma­ gyarázni, vagy sem. Másfelől az evolú­ cióelmélet bizonyításához sem szüksé­ ges Isten létezését elemezni. Mindezek miatt fordulhatott elő, hogy maga Dar­ win sem lett ateista evolúcióelméletétől, sőt számos tudós és teológus is elfogad­ ja az evolúció és Isten létezését. A kötet olvasása során tapasztalhat­ juk, hogy a szerző már itt az elején min­ dent eldöntő csapást mért ellenfele álláspontjára. A többi bírálatát is követ­ kezetesen és érdekesen elmondja, de ezt a szellemi csúcspontot nem szárnyalja túl, hiszen ezt is elegendőnek érezhet­ jük. Nézzünk meg azért néhány további lényeges megállapítást. Dawkins gyermeteg dolognak tartot­ ta a hitet, amit a tudomány embereinek el kellene vetni. McGrath erre a saját életútjával támasztotta alá, hogy éppen a tudása bővülésével, mélyülésével sok ember felnőttként válik hívővé. McGrath egyébként az ateizmust is egyfajta hitnek tartja, mivel Dawkins sem tudta bebizo­ nyítani, hogy nincs Isten. Véleménye szerint a tudományos bizonyítékok he­ lyett Dawkins saját ateista szemléletére támaszkodott, nem pedig egzakt bizo­ nyítékokra, amint azt a természettudo­ mánnyal foglalkozó műveiben tette. McGrath látja Dawkins retorikájából a személyes, nem az általa művelt tudo­ mányból fakadó ateista meggyőződést. Az elfogultság lenyomatának tartja, hogy Istent a negatív képzeteket keltő „elmevírusnak" értékelte, holott egyéb­ ként tudományos kutatások igazolták a hit és az egészség közötti pozitív kapcso­ latot. Dawkins úgy gondolta, hogy az emberek nem azért hisznek Istenben, mert a létezésén elgondolkodtak, hanem azért, mert a génhez hasonlóan működő kulturális replikátort - az általa kitalált fogalommal élve - a mém fertőzte meg. McGrath értelmetlennek és rossz analó­ giának tartotta, hogy Dawkins a gén mintájára az eszmék fejlődéstörténetébe bevezette a mém fogalmát. Van egyéb­ ként ateista-mém is? - teszi fel a kérdést. Számos tudományos elméletet idővel el kellett vetni, újat kellett helyette al­ kotni, vagyis a tudományos elméletalko­ tás időleges. Hogyan gondolja Dawkins ennek fényében, hogy a talán időleges tudományos elméletre alapozhatja a bizonyítást? - kérdi McGrath. Szerinte Darwin a XIX. században nem a vallás­ sal, hanem az egyház szűk csoportjával találta szemben magát, s Dawkins ezért fölöslegesen támadta nagy erőkkel e csoport által képviselt, a teológiában idejétmúlt nézeteket. A régmúltban, de napjainkban is a keresztény teológusok döntő többsége azt a nézetet vallja, hogy „az Isten, aki a gondolkodás képességé­ vel teremtette meg az emberiséget, elvár­ ja, hogy ezt a képességet használjuk fel a világ felderítésére és leírására." Alister McGrath könyvét tehát azok­ nak ajánlom, akik színvonalas ismeretter­ jesztő könyvből akarják megismerni és megérteni nem csupán a tudósok isten­ képét, a tudománytörténet vagy a termé­ szettudomány és Isten kapcsolatát, ha­ nem „a tudás és megértés szenvedélyét". Izgalmas élményt nyújthat ez a kötet azoknak az ateistáknak és istenhívőknek, akik kíváncsiak egymás véleményére, 67 �mert ahogy McGrath írta: „Bizonyos vagyok benne, hogy mindannyian na­ gyon sokat tanulhatunk egymástól, ha jóindulattal és pontosan vitázunk." A kötet angol nyelvű eredetije 2005ben jelent meg. A színvonalas magyar fordítást Dr. Both Elődnek köszönhet­ O rbán jük meg, míg a kiadását a pozsonyi székhelyű Kalligram kiadónak. Nem utolsósorban pedig dicséretre érdemes Hrapka Tibor nagyon látványos és elegáns borítóterve. (Kalligram, Pozsony, 2008) G yörgy J ános A paradigmaváltás gyümölcse? Matyikó Tibor: V a llo m á s a te r m é s z e tr ő l e c s e tte l és c e r u z á v a l Furcsa könyvet tartok a kezem­ ben, illetve nem annyira könyv, hanem album, csupa rajz, és festményreproduk­ ciókkal teli oldalak, szöveg nélkül. Azt gondolom, Matyin­ kó Tibor kiadványa egy tipiku­ san ezredfordulós jelenség Közép-Európában. A technika egyre több embernek ad lehe­ tőséget vágyai, szenvedélyei önkifejezés­ sé alakítására, megvalósítására. Ez jó, még akkor is, ha sok olyan mű is keletke­ zik, amelyek nem érhetik el céljukat, tartalmi, formai színvonaluk miatt. Nagy kérdés, ki kinek és milyen eszközzel közöl, közvetít információt, esztétikai élményt, paradigmaváltással küszködő világunkban. A szerző a prepozícióban jelzi, hogy nem pillanatnyi ötlet, hanem gyermek­ korától alakuló, az erdő élővilágához, vadon élő állataihoz való emocionális habitus eredményét tartjuk kezünkben. A mintegy másfélszáz alkotást felsora­ koztató válogatás számos darabján ér­ 68 ződik ez a töltés. Valóban meg­ lepően kedves - Vakaródzó vadmalac, Mormota őrszem, Tere-fere (mezei verébfiókák) -, sokszor érdekes szakkönyvbe illő ma­ dár és állatképei semmi másról nem beszélnek, mint szakmai és érzelmi kötődésről. Schaffer Erzsébet, neves, utazó-újság­ írónk ajánlása is - „a szívével lát" - erre hívja fel figyelmünket. Helyén is lenne a dolog, ha az eredeti képeket látnánk kiállításon, galériában, avagy egy alkotóművész életművét összegző művészettörténeti kiadványát olvasnánk képi illusztrációkkal. Azonban itt nem igazán képzőművészeti albumról, nem hazánk természeti kincseiből prezentáló kiadványról, nem üzleti vállalkozásról van szó, s még csak a ma oly divatos „gift"-kiadványról sem. Hanem meg­ próbálja ötvözni valamennyi elvárást. Bizonyára volt ebben szerepük a nagy létszámú támogatóknak is, akik bizony nem mindig hallgatják el kívánalmaikat, önzetlen mecenatúrájuk ellentételeként. �Különösen nem a kiszolgáltatott, első kiadványukkal küszködőkkel szemben. Az ilyen méretű és anyagú, a reproduk­ ciók igényesebb színes nyomtatását megkívánó könyv igencsak jelentős anyagi támogatást sejtet. Egy kicsit sok­ nak tűnik a kívánt cél, mint ahogyan nem igazán derül ki számomra a rövid bemutatkozás - kiállítási katalógusba illő - angol és német nyelvű fordításának funkciója sem. Feltételezem, a szerző saját megfontolása, egy későbbi életsza­ kasz felvezetése az ok. Kissé zavaró a képanyag összeállításának homályos koncepciója is. Nincs benne különösebb tematikai logika, talán nem is szükséges, ha a felsorakoztatott rajzoknak festmé­ nyeknek egységes az esztétikai színvo­ nala. Itt azonban szokatlan különbsége­ ket találunk. A kortárs képzőművészet­ ben elfogadott technikai eszköz a fény­ kép felhasználása, átültetésének lehető­ sége a műalkotásokba, hiszen már a XIX. században, Munkácsy is méltó módon alkalmazta megrendelései nagy számá­ nak gyorsabb megoldására. Sokan élnek vele ma is, s nem csak a hiperrealizmus elkötelezettjei. A tartalom indokolhatja ezt a részletgazdaságot. Azonban mind­ két esetben a festői mondanivalót segítik ezek a megoldások, ebben a kiadvány­ ban viszont, „csupán" esztétikai funkci­ ónak tűnik felhasználásuk. Ugyanakkor a közbeszólt tájképek elnagyolt, itt-ott esetleges ecsetvonásokkal létrehozott színfoltjai akarva-akaratlanul jóval mo­ numentálisabb felfogást tükröznek Erdei rét tavasszal, Őszi rakodó az erdőn, Cserfák ősszel, stb. - és naturalizmussá szegényítik a pontosan megfestett-rajzolt fényképalapú ember-, állat- és madáráb­ rázolásokat. Pedig utóbbiak, akár egy külön madártani kiadvány méltó illuszt­ rációi lehetnének, mintsem önálló műal­ kotások. Gondosságuk ellenére zavarják az egységes album érzetét. Mégis örülök, hogy kezembe került ez a könyv, mert valami egészen új dolog­ ról tanúskodik. A nyomtatásban részt­ vevőkön kívül teljes mértékben egyéni munkának tűnik. Olyannak, amiből az utóbbi tíz-tizenöt évben egyre többet lehet találni a magyarországi könyves standokon, árusok kollekcióiban. Egy tipikus magánkiadvány jó kivitelben. Bátorság kell hozzá, hogy egy ember vállaljon fel olyan feladatokat, célokat, amelyben keveredik szakértelem, elköte­ lezettség, autodidakta szerkesztői ambí­ ció és hit a meggyőző hatásban. Az információrobbanástól szédelgő át­ lagember csak kapkodja a fejét a médiá­ kon keresztül ömlő, első pillanatra profi­ nak látszó, technikailag tökéletes kivite­ lezésű „műalkotásoktól". Nem tudjuk hány szakértő, referens, cégalkalmazott kezén átfutott munka veszti értelmét, válik hókuszpókusszá, a kulturális-eszté­ tikai célból gazdasági - tömegigényt kielégítő és fizetőképes keresletet biztosí­ tó - bevételt növelő eszközzé. Gondol­ junk a „fejlett világ" gyakran tragikomi­ kus sztárkultusz jelenségeire. Ebben az esetben nem önajnározásról, megélhetési célú fércmunkáról van szó, hanem egyé­ ni elkötelezettségről, egy egységesebb világról való hittről bizonykodó, a maga esetlegességeit vállaló ember munkáját tanulmányozhatjuk. Nyilván megvan benne az ambíció, hogy ezzel a művel is nyomot hagyjon a világban, ám elszánt­ ságának motívuma az őszinteség. Ezt az értéket felerősíti a Palóc tájhoz való kö­ tődés és a hazai vadvilág különleges nem turisztikai célú - esztétikumára való ráfigyeltetés szándéka. Valós és hasznos útnak tartom az ilyen módon megnyilat­ kozó egyéni hitvallást a papíralapú mé­ diumok átalakulásában. Bízom benne, hogy lesz folytatás. (Matyikó Tibor, Eger, 2008) 69 �F űzfa B alázs A z i d ő ö r ö k szilánkjai García Márquez: Negyven éves a Száz év magány. Ma már tudjuk, hogy a huszadik század egyik leg­ jelentősebb műalkotása. Bár a szerző nehezen barátkozik az érzéssel, hogy regényét a világ minden részén „úgy veszik, mint a forró virslit" (a saját hasonlata)... A Száz év magány érzékeny hatást gyakorolt az egész világirodalomra, de nemcsak arra. A tudományra is. Az irodalomtudomány jelenének legnagyobbjai kö­ zül többen is meghatározó tanulmá­ nyokat vetettek róla papírra (példának okáért: Hans Robert Jauss, Carlos Rincón). Keresik, kutatják a szöveg titkát. A legfontosabb megállapítások ma már tudományos közhelyek: a szerző „meg­ állítja az időt", „felbontja a tér- és idő­ rendszereket" stb. A legismertebb foga­ lom talán a „mágikus realizmus", mely szárnyra kapott az irodalomtudomány­ ban García Márquez írásművészetét jellemzendő, s azóta páratlan karriert futott be mint elméleti fogalom.1 A magyar recepcióban Székács Vera ihletett tolmácsolása (1971) és Kulin Katalin meghatározó könyve, monográ­ fiája2 óta tudjuk, hogy García Márquez regénye a mi késő modern irodalmunk­ ra is mennyire döntő hatással volt. A „megfoghatóságok kora "-ban elemen­ táris erővel bírt egy olyan mű, amelybe igazán bele lehetett szeretni-gabalyodni egyszerű olvasóként és hivatásos iro­ 70 Száz év m agán y dalmárként egyaránt, amely­ ben nem voltak pozitív hősök, amelyben soha nem lehetett tudni semmi bizonyosat, és mégis minden dolog, ember, állat és természet rettenetes bizonyossággal araszolt az el­ kerülhetetlen végzet felé. Ele­ mentáris életerővel az elmúlás felé. Amelyben nem győzött sem az erkölcs, sem az erkölcs­ telenség, amelyben minden olyan volt és mégis egészen más, amely­ ben tombolt az emberi szenvedély és szenvedélytelenség egyaránt, amelyben földet ettek emberek és évszázadokig éltek, amelyben évekig eshetett az eső, és mégis minden nagyon-nagyon szikáran száraz és valóságos volt... „1967 végén jelent meg a Száz év ma­ gány - mondja egy interjúban Kulin Katalin -, és ezt Kubában a megjelenés után azonnal elolvashattam, ez Magyarországon lehetetlen lett volna. '67-ben Kubában kulturális kongresszust tartot­ tak, a legjelentősebb latin-amerikai szerzőkkel, többükkel személyesen is találkozhattam. A Száz év magánnyal és ezen keresztül a mai latin-amerikai irodalommal való találkozásom min­ denesetre roppant meghatározó volt. Máig emlékszem arra a boldogságra, ahogy kinyílt előttem egy új világ. 1968 szeptemberében az egyetemen már a Száz év magányt és Cortázar Rayueláját tanítottam. Az utóbbit lehet, hogy taní­ tották máshol is, hiszen az már '63-ban megjelent, de az az érzésem, hogy a �Száz év magányt akkor még nem sok egyetemen oktatták. Csodálatos élmény volt tanítani ezeket a műveket, hiszen én magam is tanítás közben fedeztem fel azt, amiről beszélnem kellett."3 A Száz év magány nagy olvasmányélmény maradt generációk számára. Senkit nem érdekel ma már a szerző Castro-barátsága, szinte feledtük az Egy előre bejelentett gyilkosság krónikáját, de még A pátriárka alkonyát is, csak hogy még tündöklőbben ragyogjon fölöttünk A bölömbikák éjszakája, A szerelem a kolera idején szenvedélye vagy A világ legszebb vízihullájának hu mora. S persze a Száz év magány mindenekfölött és mindenekelőtt. A meghaladha­ tatlan remekmű, a Nobel-díjas regény (1982), mely eget és Földet rögvest föl­ cserél egymással, melynek felütése a legnagyobbak kezdőmondataival, Tho­ mas Mannéival („Mélységes mély a múltnak kútja"), Tolsztojéival („Ivan Iljics meghalt") rokon („Hosszú évekkel később, a kivégzőosztag előtt, Aureliano Buendía ezredesnek eszébe jutott az a régi délután, mikor az apja elvitte jégné­ zőbe"). Mit lehet egy ilyen mondathoz hozzátenni? Mi következhet még ez­ után? Vagy semmi, vagy maga a min­ den. Ahogyan aztán következik is. Például ekként: „Fogta a ládáit, és hazament, abban a meggyőződésben, hogy nemcsak Ursula, de Macondo valamennyi lakosa már csak az eső elálltára vár a halálával. Útközben látta, amint révedező tekintettel, karba tett kézzel ülnek a nagyszobákban, és hagy­ ják, hogy múljon az idő, egy darabban, felszántatlanul, hiszen felesleges volna évekre és hónapokra, napokra és órákra parcellázni, amikor nincs más tenniva­ ló, mint nézni az esőt."4 Vagy ekként: „Mindketten egyszerre ébredtek rá, hogy ebben a szobában mindig március van és mindig hétfő, s ekkor megértették, hogy José Arcadio Buendía nem is volt olyan bolond, mint ahogy a család mondta, hanem az egyetlen, akinek elég esze volt felis­ merni azt az igazságot, hogy az időt is érhetik zökkenők és balesetek, miáltal darabokra törhet, és otthagyhatja egy szobában valamelyik örök szilánkját."5 Ha szabad egy regényt köszönteni, akkor Isten éltesse a Száz év magányt a soha el nem múló időben, és Isten éltes­ se azt az embert, aki ezt az ajándékot darabkát az örökkévalóságból - lehozta nekünk ide, a Földre. (Magvető, Budapest, 2006) Jegyzetek 1 Lásd például B é n y e i Tamás: Apokrif iratok. Mágikus realista regényekről. Debrecen: 1997. 2 K u l in Katalin: Mítosz és valóság. Gabriel Garcia Márquez. Budapest: Akadémiai, 1977 (spanyolul: 1980). 3 B á n k i Éva, C s u d a y Csaba, D o b o l á n Katalin, H a m m e r s t e i n Judit, I m r e i Andrea és L a d á n y i -T u r ó c z y Csilla, Interjú Kulin Katalin egyetemi tanárral 70. születésnapján = http://209.85.129.104/search?q=cache:gTScybsLDJwJ:magyarirodalom.elte.hu/pali mpszeszt/08_szam/33.htm+%22Kulin+katalin%22&;hl=hu&ct=clnk&cd=l&gl=hu [2007. szeptember 14.] 4 Budapest: Magvető, é. n., 288 (az egyik legutóbbi kiadás oldalszáma). 5 Uo., 313. 71 �v á r sz e g i T ibo r Kedves Balázs, igen, emlékszem arra, hogy éppen kél hónappal ezelőtt a szombathelyi konferencián1 megígértem Neked, küldök majd egy példányt a könyvem­ ből viszonzásképpen a Tőled kapott Ottlik-könyvedért2. Nos, ez a küldemény egészen mos­ tanáig váratott magára, mert nem akartam ügy elküldeni az enyémet, hogy nem olvasom meg vagy el a Tiédet. Akkor ugyanis azt gondol­ tam, ha nem is mélyedem el egyformán könyved minden részleténél, de - hogy jobban megismerhesselek - minden oldalon keresztülhaladva igyekszem követni a gondolatmenetedet, s ott, ahol szükségét vélem lassú olvasásra fogjam magam. Elkezdtem olvasni hát az ele­ jén, majd ügy vélve, hogy tudom, mi a folytatás, oldalakat lapozgattam előre, majd kényszerűségből újra és újra viszsza, mert mindig kiderült, hogy a kiha­ gyott oldalak olvasására is szükségem van. Így haladtam előre meg vissza, s így lett fokozatosan a megolvasásból inkább elolvasás. Aztán, amikor az Iskola a határon című regény kapcsán Segre-re és Lotmanra hivatkozva arról kezdtél magad is írni, hogy a lineáris szöveg utóbbi évtize­ dekben tapasztalható felbomlása a line­ áris olvasás felbomlásának szokását is eredményezte, akkor kezdtem meg­ nyugodni (380. lábjegyzet). Nemcsak azért nyugodtam meg, mert be kellett önmagam előtt vallanom és fel kellett vállalnom, hogy eleve a gyors és a lassú olvasás egymást váltó ritmikus váltakoztatásának szándékával fogtam bele 72 könyved olvasásába, hanem azért is, mert egyszer jómagam is írtam erről. Néhány éve franciából fordított szókapcso­ latokat és mondatokat keres­ tem Büchner magyarra fordí­ tott Woyzeck-szövegében, de hiába olvastam napokig újra és újra a drámát, illetve a drámatöredékeket, a keresett szavakat és mondatokat akkor találtam meg, amikor visszafelé kezdtem keres­ gélni a szövegben, akkor, amikor a szöveg lineáris rendjéből kilépve nagy bátran egy másik olvasási horizontot állítottam fel. Többnyire elegendő volt találomra is belelapozni a könyvbe, és megtaláltam a kereseti mondatokat. Azzal is csak könyved elolvasása után szembesültem, hogy a szokástól eltérően a hátsó borítóra írt „fülszöveged" olvas­ tam utoljára. Jegyzetelgetéseim a tanúk rá, hogy egy másik bekezdéssel együtt a „fülszöveg" utolsó bekezdését jelöltem ki magam is könyved lényegének. A vonatkozó fejezet két bekezdésében összefoglalt megfogalmazások azok a mozzanatok, amelyek alapján nem len­ nék meglepődve, ha következő munkáid egyre inkább arról szólnának majd, ami a poétikán túl található. Mert valljuk be - hiszen én is írtam disszertációt -, hogy az ember előbb a penzumot teljesíti, de egy bizonyos életkor és teljesítmény után kötelező meghaladni azt, és rátérni arra, amit szabad felismerés alapján, belső meg­ győződésből ír meg az ember, és félrete­ szi a (valós vagy vélt) elvárások okozta megfelelés kényelmes pozícióját, s nem �számít többé az, hogy azzal mások elis­ merik-e vagy sem; méltányolják-e vagy sem. Nem azt jelenti ez természetesen, hogy felesleges elidőzni annál, amit va­ lami kánonná rendezett, hanem inkább azt, hogy az ember úgy tiszteli meg a hagyományt, hogy elidőzve nála megke­ resi azon pontjait, amelyeken keresztül működésben tartható a jövő. Nos, én úgy olvastam könyvedet, hogy az egyszerre tartalmazza azt, ami a penzumhoz tarto­ zik, és azt, ami majd túlvezet ezen. Az előbbihez nemcsak azokat a kötelező részeket sorolom, amelyekben köszönetnyilvánításokat, bevezetéseket, hipotézi­ seket fogalmazol meg, hanem azokat az ennél lényegesen terjedelmesebb fejeze­ teket is, amelyekben a hagyomány (ízlés­ beli, műfaji, politikai-ideologikus) és a poétika eddig jobban vagy kevésbé tag­ lalt felismeréseit foglalod össze. Te is azok közé a monografikus szerzők közé tartozol, akik széles spektrumban elol­ vasnak mindent, még a vállalt feladathoz pillanatnyilag feleslegesnek és haszonta­ lannak tűnő munkákat is. Nagyon tiszte­ lem benned ezt az alázatot! El kell mondjam azt is, hogy még Es­ terházy rajzlapjáról írt értelmező fejezetet is az előzőekbe, tehát a penzumot teljesí­ tő részbe sorolom, mégpedig azért, mert nem itt, hanem a következő, a Hiper­ textuális jelentésképzés, szövegalkotás és komponálás című fejezetben nyílik meg számomra a könyv. Pedig, ahogyan Bor­ ges novellájában Pierre Ménard „lemá­ solja" a Don Quijote teljes szövegét, talán már az egyetlen rajzlapra kézzel másolt Ottlik-regény létbeli értelmezése kapcsán is lehetőséged lelt volna könyved lénye­ gének a megfogalmazásához, de nem, ez a szakasz még csak előkészít. Mert igenis, úgy olvastam könyvedet, hogy az a ha­ gyomány és a poétika, mint ismeretelmé­ leti alapon álló elemzési, illetve értelme­ zési szemlélettől történő távolodás, egyút­ tal a hipertextualitás ontológiai megnyíltsága felé történő közeledés útja. Ezen az úton én azt is látom, hogy ez a szemlélet nem pusztán a hipertext módon, de a lineáris módon megírt szövegeket is működésbe hozza. Ezt azért fontos ki­ emelnem, mert azok közé tartozom, akik úgy gondolják, hogy a posztmodern jelenséget nem lehet pusztán formai, szinkretikus szemlélettel megközelíteni. Nagyon nagy manapság a szemléletbeli és fogalmi zavar, a posztmodern fogal­ mával történő vagdalkozás az esetek többségében olyan természetű jelensé­ gekre is, amelyeknek valójában semmi közük ahhoz, ami a modernen túl van, vagy azon túl lesz. Számomra a könyved nagyon szép topográfiája annak, hogyan kell-lehet megtalálni a kulcsot ahhoz a kapuhoz, amely a szinkretizmusból ki­ lépve szintézist teremt az elemek között, mert addig, amíg a modernség elemekre bont, szétszed, analizál, paradigmák és izmusok labirintusában egyik eljárástól a másikig tévelyeg, addig az, ami ezen túl lép, az egységet teremtve szintetizál, mert rájön, hogy a labirintusból a kijárat nem oldalvást, hanem felfelé lehetséges. Csak ebből a perspektívából látható be, hogy a jelenség, amelyet szinkretikusan a nyelv szétesettségeként emlegetünk, való­ jában csak látszat, mert a nyelv elsősor­ ban nem eszköz a gondolatok megfogal­ mazásához, hanem a létezés közege. Noha magad is úgy fogalmazol, hogy „Ottlik fellazítja a lineáris tér- és időviszonyo­ kat" (207.), hogy „lépést tesz a nyelv lebontása felé" (213.), hogy szövegalkotá­ sa „a nyelv megszüntetésével" mutat hasonlóságot (391. lábjegyzet), a kulcsot képező bekezdésekből számomra mégis inkább az derül ki, hogy a hipertext azért jöhet létre, mert az ismeretelméletet képviselő szerteágazó poétikai és jelen­ tésbeli minőségek rendszerezése, vala­ mint emberi léptékkel történő kezelése 73 �és átláthatósága valójában az ismeretel­ mélet végét jelentik, ami szükségszerűen alakul át ontológiává. Hiszen nem fellazí­ tása, lebontása, pláne nem megszünteté­ se ez a nyelvnek, hanem éppenhogy működésbe hozása, amely csak az onto­ lógia felől vehető észre. Nagyon mívesen elkészíted tehát az ajtót, kifaragod annak hagyományos díszítéseit (amelyek azon­ ban mégis többek egyszerű díszeknél), s pontosan helyére illeszted a kulcslyukat is a kulccsal: „Az ősi eredettoposzok (határ, iskola, égbolt, víz - és »aki nézi mindezt«) hipertextuális poétikai feldol­ gozása által [...] teremtődhet újjá a létezés maga [...]." Ám, ha nem értettelek félre, és jól követtelek, akkor talán érdemesebb „újjáteremtés" helyett „megteremtésről" beszélni. Köszönöm tehát, hogy beavattál ebbe az útba, sajnálom, hogy nem tudunk közvetlenebbül együtt dolgozni. Most már csak az maradt hátra, hogy megírd nekem címedet, ahová postázhatom megígért könyvemet, a tiédet pedig fel­ tegyem a polcra Clifford Geertz könyve mellé. (Argumentum, Budapest, 2006) Jegyzetek 1 A 12 legszebb magyar vers elnevezésű programsorozat „Ezért tanultam járni!" (Pi­ linszky János: Apokrif) címmel rendezett konferenciájáról van szó (BozsokSzombathely, 2008. április 18-19.). 2 F ú z fa Balázs: „...sem azé, aki fut..." Ottlik Géza Iskola a határon című regénye a hagyo­ mány, a prózapoétika, a hipertextualitás és a recepció tükrében. Budapest: Argumentum, 2006 (Irodalomtörténeti füzetek). B a lá zs B eá ta „Azóta kúszva közelítek meg minden m ondatot..." Miklya Zsolt: Cérnatánc „Egyetlen pont sem fér el a térben. A tér csak az érzékek részére tűnik határtalannak, tulajdonképpen szű­ kébb, mint a pont." Erről, a Weöres Sándor által definiált pontról szól, vagy mondhat­ nánk azt is, ebből a pontból indul Miklya Zsolt első kötete, s törekszik maga is a teljesség felé: „Elnéztem a lábnyomokat, hogy itt / meg ott és amott is, mintha valaki / átlépett volna egy fel nem 74 ismert / határon, így vált a tér egy pillanatra, / míg a nyomokat valaki fel nem /törölte, határtalanná.'' Ez, a pontok körül elhe­ lyezkedő képzeletbeli koordi­ nátarendszer, mely köré Miklya Zsolt a verseit rendezi, eltér a matematikából ismerttől. „Va­ lami pontot szeretnék, /amiből ki­ indulva összeállna az egész táj..." A racionalitásra épülő x és y tengely helyét átveszi az érzelmi-hangulati �és a sajátos képi sík. A szerelem, az em­ májához: „Én nem akartam rossz gyerek / én jó akartam lenni / még nem tudtam, hogy lékek, a gyermekkor valós és egyben nem lehet / a tetszésre tenni / mindenkinek misztikus világa a finom utalásokban, a ki várja így lettem legjobb gyerekből / képi világ nyújtotta összhangban nyer legrosszak barátja". értelmet, és helyeződik el a költő alkotta Csak az évek múltával képes realizá­ sajátos rendszerben. A „szálak feszülte lódni az a valóság, mely egy gyerek koordináták" egytől egyig a művész számára még „tág tér", de a felnőtt életének meghatározó mozzanatai. szemével csupán egy „pont". A lírai én útkeresése, az egyensúly A gyermeki értelem nyiladozásának meglelése örökös ingadozás az „át" és a az a pillanata, melyben összemosódik a „vissza" között rányomja bélyegét a fontos és lényegtelen, a játék és a valóság. kötet műveire. Szabad versek sora a kötet rendező el­ ,.Mezsgyelakók voltunk. / Át a kerítésen, ve, s valószínűleg a szabad jelző a képzetvissza a kerítésen. / Át a kerítésen, vissza." társításokban is felhasználható, de sosem A létezés megtapasztalásának örök öncélú alkotásokról van szó, mert „min­ érvényű módszere ez, mely során a lírai den ott születik a versben, belülről, onnan, én átlépi saját korlátait és szembesül a ahol a költői képzelet önmagáévá emésztette az „túlparttal". emlékeket, helyzeteket, szerelmet, álmokat." „Talán a hegyen túl / születtem, onnan A vizualitást imitáló elemi hatású hozott át anyám egy kosárban. " versek rejtett kódrendszere nem keve­ „Át" és „vissza" iránti vágyódás ma­ sebbel próbálkozik, mint a vizuális él­ gában hordozza a lírai én korlátainak ményt átadni a nyelv rendelkezésre álló leküzdését és mindkét létforma megta­ jeleivel, és mindegy újra kódolni a látot­ pasztalását, amely választ adhat a létben takat, „feloldani a csomóra kötött nyelvet". való bolyongás megmagyarázhatatlan „Keressük Dózsát a képtár falán, / arcprofil kérdéseire: „Szóval a falon a pontot, a megfelelő fényszöget kellene / megtalálnom felszeletelve, tologatjuk a sávjait, / próbáljuk kirakni a legkarakteresebb / Dózsa puzzle-t. végre, megkeresni az alkalmas / koordinátát, Belemerülünk a szeletekbe, / keressük, melyik, ahová a szöget beverjem, de nem tudom, az melyikhez illik, / s rájövünk lassan, nincs ablaktól vagy az ajtótól kiindulva / kezdjem olyan arc, am i / teljesen összeállna." ténykedésem. " Miklya Zsolt nem választja a jól is­ A család, a gyermekkor emlékképei mert, mások által már kitaposott utat, rejtett utalásokban járják át a verseket. önmagából, önmagáért teremt, s ennek A szülők, a nagymama, a hitves képe olykor csak félsorokban, szószerkeze­ jutalmául vehette át 2007 őszén a Salvatore Quasimodo Emlékdíjat a Notekben bukkannak fel, fenntartva a bel-díjas olasz költő nevével fémjelzett megismerés vágyát a külső szemlélő­ balatonfüredi költőversenyen, ahol Amit ben, megosztva intim szféra még az hoztál... című versével nevezett. olvasóra tartozó pillanatait. Az olvasónak sokszor lehet az az ér­ Várady Szabolcs a kötet alappilléré­ zése, hogy a költő folyamatosan „kizu­ nek a nagyszabású Hol a pipaszőr? című han" a versből - a szó legjobb értelmében művet nevezi meg, melyben a gyermeki naivitás, a kíváncsiság válik az idő táv­ -, hogy mindazt, amit alkotott kívülről is megszemlélhesse, átélhesse - amint latában misztifikálódott időszak alap­ azt olvasói teszik -, majd visszamászik, élményévé. Naiv gyermeki ragaszkodás hogy egyben részesévé válhasson a saját a „jóság" mások által lefektetett, gyer­ maga teremtette világnak. meki értelemmel megfoghatatlan dog­ 75 �Ez a fajta hatásmechanizmus akarvaakaratlanul emlékeztet Esterházy Péter: Rubens és a nem-euklideszi asszonyok című barokk komédiájának kezdőjele­ netéhez, melyben a falakon Rubensképek, Rubens-önarckép, Rubens kiesik a képből, majd visszakapaszkodik a képbe, és az instrukció szerint újra kez­ dődik a jelenet. „Földet érése pillanata / őriz valamit a magasból, / amin az ütésnyomok / nem tudnak változtatni." A képek ízlelése ebből adódóan több síkon mozog, a formai kidolgozottság, a letisztult jelrendszer Miklya Zsolt ver­ seinek legjellemzőbb ismérve. A kötet címadó verse szűkebb értelemben vett ars poetica is, a lét tökéletes megtapasz­ talásának lehetetlenségéből fakadó ál­ landó tudásvágy, egyensúlytalanság ölt testet a tánc-motívumban, s kényszeríti a lírai ént arra az örökös körforgásra, mely során „röpköd a kifürkészhetetlen körül, / járja a cérnatáncot". Mindezek ismeretében, a versek kézbevételekor a következő - Miklya Zsolt által is java­ solt - mottót ajánlom: „kúszva közelítse­ tek meg minden mondatot"! (Parnasszus - Új vizeken, Budapest, 2008) R óna Z. P éter Halál-alakváltozatok Sophie van der Stap: M a szőke v ag y ok A halál misztériumába szer­ tartások által avatnak be. A hozzá társuló halálképet Kunt Ernő szerint „azok a meggondo­ lások, viselkedések alkotják, ame­ lyek a mulandóság feldolgozásá­ ban, megértésében és elfogadásá­ ban segítik tagjaikat, illetve köte­ lezőek rájuk nézve" (Az utolsó átváltozás. 33-34.). Az emberi életen túli igazsága felől vi­ szont közvetlen tapasztalatra nem tehetünk szert, így legföljebb hittel hisszük, hogy az a megidézett módon valósul meg. A halálközeli élmények ellenben tényszerűen elbeszélhetők, s ezek a narratívák részévé válhatnak az adott kultúra révén fenntartott-teremtett mitológiának, annak a lehetséges halál­ 76 - lá n y k ile n c p a r ó k á v a l - nemektől függő változónak, amely segít a „végső" szen­ vedés elviselésében. Közhely, de tény, a harma­ dik évezred kezdetére egyfelől a halál személyes megtapaszta­ lása már nem része az emberi létnek, csupán medializált vál­ tozatait ismerhetjük, másfelől sorstársaink jelentős számban a legkülönfélébb daganatos meg­ betegedésektől hunynak el. Ha aktuális halálképről akarunk beszélni, e két huszadik században keletkezett tényezővel, illetve a halál elodázására kínált lehetőségeivel is számolnunk kell. Sophie van der Stap Ma szőke vagyok című naplóregénye - amelyet maga az élet ír, vagy írat a szerzőjével - egy rákos �(„»agresszív«, »ritka«, »szétszóródott«. A májból a tüdőbe" (17.)) megbetegedéssel szemben folytatott „sikeres" küzdelem történetét meséli el. Az első bejegyzés 2005. január 29-én, két nappal a kemote­ rápiás kezelések megkezdése előtt kelet­ kezett, az utolsó 2006. június 23-án, már „gyógyultan", a korábbi szövegek való­ ságosságát bizonyítandó. Az időrendet megtartva, attól csupán az első bejegy­ zésben - amely 2005. február 17-ei kelte­ zésű és az előzményeket, a daganat és a kezelésével előállt helyzet megvilágítá­ sára szolgál - eltérve bomlik ki előttünk a 21 éves Sophie másfél évnyi küzdelme. Naplója látlelet. Látlelet a hollandiai egészségügyről, a szerző belső változá­ sairól, feltárt magánéletén keresztül a társadalom működéséről, az azonos betegségtudattal rendelkezők és az or­ vos-páciens közötti kapcsolatok jellegé­ ről, mélységéről - mintegy összevetési alapot kínálva a hazai viszonyokkal. Speciális helyzetek egyedi létstratégiáit ismerhetjük meg. Tudósítást olvasha­ tunk arról, egy egyetemista lány a kemo­ terápiás kezelések során megváltozott életminősége ellenére hogyan próbál teljes életet élni, parókái segítségével új és új személyiségek mögé rejtőzni. Bepil­ lantunk a klinikai élet monoton lükteté­ sébe, ahol „a határtalan unalom [...] felke­ resteti velem a csendet és megtanítja élvezni. Az unalom, ami álmodni enged" (85.). Ha­ lállal átszőtt vágy, szerelem, barátság bontakozik ki a szemünk előtt. A pilla­ nat értéke, megragadásának fontossága az elmúlás dimenziójában jelentőségtel­ jessé válik. A test kiszolgáltatottsága a ráknak, függése a kezelés hatékonyságá­ tól átalakítja a mindennapok menetét, benne új kereteket, létstratégiákat te­ remt. A naplóírás ebben a szituációban nemet mondás a halálra, a biztos túlélés esélyével kecsegtet, mert a szövegesülés által időn kívülivé tesz. Ugyanakkor lehetőség az önreflexióra, felismerésekre: „Az írásban veszem észre, milyen sablonos lettem. A betegek sablonjába estem, úgy teszek, mintha egészséges lennék, tudatosan akarnék élni. Illetve bioboltok, filozófia, jóga és meditáció sablonjába keveredtem" (113.). A megváltozott életet korábban lényeg­ telen és nem birtokolt tartalmak töltik fel, monotonizálják. A tumor szenvedéstörténetéhez a humor fanyar mézként csorog. Borzon­ gat a végzetnek szóló fügemutogatás: Nyugodj békében! - ma így köszön el, mikor délután vásárolni indul. - Szép másvilágot! - kiáltom utána. [...] ha a halálról képzelődöm, feketeséget látok" (179.) - vallja. És hihetünk neki, hihetünk abban, ahogyan visszaírja ön­ magát az ÉLETbe, segítséget nyújt, pél­ dát mutat másoknak. Naplója a sze­ münk előtt válik „sikertörténetté", s teszi szerzőjét ismertté, elismertté. 2006. május 14-ei bejegyzésében ba­ rátnője küzdelmének „elbukását" és saját győzelmét állítja oppozícióba ek­ képp: „Az ágya végénél állok, és nézem, ahogy szenved, és nem találok szavakat. Látom, ahogy a rák eluralkodik felette. És magamat - ahogy eluralkodom a rák felett. Jó messze a haláltól. Egészen közel a halálhoz. Ez valami őserő, ami ilyen messzire vitt? Ami hagyta, hogy rátaláljak és kiéljem ma­ gam a kreativitásomban? Az én történetem szavakba öntve, épp csak most kezdődött vagy talán már véget is ért, ha hamarosan a kezemben tarthatom és összecsaphatom?" (206.) A könyv már majdnem kész. Még néhány bejegyzés a befejezésről, a beteg­ ségtől való megszabadulás történetének „átmeneti" lezárulásáról. Vissza kell térni a szüneteltetett életbe, az egészsé­ gesekébe. Végül az eredményesség titkáról ránt­ ja le a leplet az Epilógusban: „A fejlődésem során rákos betegtől, ex-rákosig, majd írónőig [...Ja megbélyegzés nélkülözhetetlen kelléke, hogy valaki legyél." (221.) Ezt a valakivé válást, és a mellé társuló halál fölötti diadal útját követhetjük nyomon a salgó­ tarjáni születésű Gótai Laura kitűnő fordításában. (K. u. K. Kiadó, Budapest, 2008) 77 �H a n d ó P éter Szenvedésmantra Az á rva M ariska napjai A XIX-XX. század fordulóján, a Nyugat-Európához képest megkésve, de felgyorsult ütem­ ben (ha főváros-város, város­ község viszonylatban nem is azonos mértékben) polgária­ sodó Magyarországon a társa­ dalom térbeli eloszlása az ötven évvel korábbihoz képest jelen­ tős módosulásokat mutat, az összlakosságon belüli város­ ban élők aránya 5%-ról 24%-ra emelke­ dik. Megindul egy felzárkózási folya­ mat. Leginkább Budapest lép be Európa nagyvárosainak szellemi véráramlatába, ám a „miniatűr felnőtt” középkorból megörököli szemléletét felváltó gyer­ mekközpontúság még nem része a hazai gyakorlatnak. Fontos ezt hangsú­ lyoznunk Az árva Mariska napjai című önéletrajz kapcsán, amelyben az elbe­ szélő leányra rakódó felnőtt terhek, az önmagáról gondoskodás, és a hozzá társuló kiszolgáltatottság, ha nem is természetes, de társadalmilag elfoga­ dott - orvoslására senki sem törekszik. Az első megjelenése idején születő kri­ tikák, amelyek olvashatók a mostani kiadásban, a tények elismerésén túl („A meztelen véres élet tapintását érezték ujjaim." (259.)) nem merészkednek, a lehet­ séges társadalomkritikai aspektust kerü­ lik. Még a kor Katholikus Szemléje is nagyjából ennyit mond: ez van, de azért nem kellene irodalomként eladni. A történet ideje fontos átalakulási szakasza a magyar társadalomnak. Ha különböző mértékben is, az erre az idő­ 78 szakra jellemző hazai migráció két fontos iránya - tanya és főváros - tetten érhető Az árva Mariska napjaiban. A szenvedés­ történetét elbeszélő családja falun él, de tanyát birtokol. Itt nézi végig édesanyja feltehetően az ekkoriban meglehetősen gyakori gyer­ mekláztól bekövetkező - halá­ lát, tudja meg, hogy egy rá bízott papír őrzi nemzőatyja nevét, ame­ lyet csak nagykorúvá válásakor illene felbontania. Az ekkor tíz esztendős kis­ lány három öccsével marad félárván, amelyből a baba hamarosan követi szü­ lőjét, akinek a helyére rövid időn belül egy tulajdont herdáló mostoha áll, s ezzel megaláztatások, kínzások és idegenbe adások sorozata veszi kezdetét. Mintegy a plurális társadalomban eltöltött életút záró akkordja a szüzesség tizenkét évesen történő elvesztése egy jómódú család fia által, aki hősünket a migráció másik célál­ lomására, Pestre, nagynénjéhez is követi, ottani sorsába próbál beavatkozni. Mi­ vel azt közvetlenül nem tudja befolyá­ solni, hogy Mariskát rokona kihasználja, tartós együttlét ígéretével költözteti át egy örömlányokat futtató szállásadóhoz. A lány ezt követően udvarlóját is elve­ szíti: kapcsolatuk miatt a fiút családja intézetbe utaltatja. Ugyanakkor érzelmi­ leg is eltávolodik tőle, amikor a rá bízott titoklevél felbontásával tudatosul benne, hogy szüzessége erőszakos elvevője apai ágon a bátyja. Ekkor a fővárosban rosszul tájékozódó, magányos, félénk és folyton �imádkozó kislány elszegődik cselédnek a szállásadójához, aki pénzéből kiforgatja, testét válogatott rábeszélési módszerekkel igyekszik áruba bocsátani, hogy vendé­ gei kislány iránti gerjedelmének eleget tegyen. Mariska bujkál, menekül a férfiak tolakodó magatartása elől, hiába minden szitok, fenyítés, kenetteljes szó. Végül a rendőröknek történő kiszolgáltatástól való félelmét fordítják ellene: ráijesztés hatá­ sára „prostituálódik", odaadja magát egy módos és nyúlánk zsidó fiatalembernek, akihez az aktust követően érzelmileg is kötődni kezd. Azonban ez a lelki kapasz­ kodó is csak illúzió, a férfi külföldre tá­ vozik. A folytonos szexuális zaklatások elől menekülne, holmiját összepakolja, de az új helyzettől fél, önállóan lépni nem mer. Mintegy a megszabadulás lehetősé­ gét kínálja fel számára korábbi ismerőse, egy abádi zsidó lány. Unszolására és segítségével - poggyászát hátrahagyva - egy kastély konyhalányává válik, ahol mind a tulaj, mind a fiatal férfi szolgálók érdeklődésének homlokterébe kerül. Ek­ kor már tizenöt éves, de alultápláltsága miatt korához képest fejletlen. Továbbra is mindenki ki akarja használni, magáévá kívánja tenni. A végtelennek tűnő szen­ vedés és szexuális zaklatás nyomán, mint valami kétségbeesett sóhaj szakad ki a szerzőből az utolsó mondat: „Ó, Istenem, hát mi vagyok én, hogy nekem csak szeretni és szeretni kell, ha egyiket nem, hát a mási­ kat...?" (219.). Az árva Mariska napjaiban formálatlan elbeszélésmóddal van dolgunk, amely szinte mantrázza a szenvedést. Hogy erénye és ereje éppen ebben rejlik, arra már a közel egy évszázaddal korábbi megjelenése idején is felfigyeltek kritiku­ sai, valamint az akkori Előszót író Bródy Sándor, aki így fogalmaz: „Fájdalmas gyönyörűséggel olvastam végig a könyvet, amely a legritkább emberi dokumentumokkal van teli, a léleknek olyan szűzi tájairól szól, ahol soha még senki se járt" (12.), „amely több mint irodalom, mert nem kész, nyers és friss, új és becsületes" (13.). Szinte ezt jeleníti meg újra a napjaink perifériális helyzetben lévő embereire figyelő és róluk érzékenyen író Bódis Kriszta, ami­ kor kimondja: „Írója a legtöbbet adja, amit tehet, beenged a lélek döbbenetes küzdelmébe, és egy védtelen testbe költözve bolyongha­ tunk a labirintusban valami szörny felé, könyörögve, nyüszítve, botladozva" (7.). Mint Borgos Anna - a kötet végén ta­ lálható - Ismeretlen szerző című tanulmá­ nyából megtudjuk, az 1911-ben a Nyu­ gat Kiadó sorozatában napvilágot látott Az árva Mariska napjai szerzője nem is­ meretlen. Tulajdonképpen a fiatal, iro­ dalmi pályával is kacérkodó, s „vala­ mennyi »társadalmi osztállyal« házasságot" kötő Hatvany Lajos báróval évekig együtt élő és ez idő alatt két gyermeket szülő Kovács Júlia tollából származik a napló- és memoárszerűn megírt élettör­ ténet. Az is bizonyos, egy „korai" válto­ zatát már 1904-ben Ignotus olvasta, amit a Függelékben található Hatvanynak szóló levele is igazol. A kötet dokumen­ tumértékét tovább fokozzák a báró „Ma­ riskával" kapcsolatos levelezései, levélrészletei, a Petőfi Irodalmi Múzeum fotótárából származó, Kovács Júliát és emberi környezetét felelevenítő képek. A XXI. század elején, amikorra a narratíva irodalmi kanonizációja meg­ történt, az élőbeszéd használata elfoga­ dottá vált, még mindig fölkavaró ol­ vasmány a „gyermeki boldogság"-tól megfosztott árva sorsába beavatódni, akinek minden örömforrása csak a szenvedés és az Istenhez intézett fohász lehet, aki nem tud másra gondolni, mint „hogy az egész világ nem más, mint egy borzasztó kínzógép számomra, amelyből nem tudok szabadulni" (206.). (Noran, Budapest, 2008) 79 �Szerzőirúcről A rdam ica Z o rá n (1970, Losonc): Füleken élő költő, zenész, műfordító, egyetemi adjunktus, a Plectrum kiadó alapítója és vezetője. Legutóbbi kötetei: Szellemi rezervátumok (2008), Perspektívaváltás a szlovákiai magyar irodalomban (2008). Balázs Beáta (1984, Salgótarján): Etesen élő költő, kritikus. BedeCS LÁSZLÓ (1974, Budapest): Irodalomtörténész, kritikus. Legutóbbi kötete: Beszélni nehéz (2006). Beregi Dea (1988, Salgótarján): Jelenleg a Miskolci Egyetem jogász hallgatója. C sepregi JÁNOS (1980, Pécs): Budapesten élő író, költő, kritikus. 2006-tól a Fiatal Írók Szövetségé­ nek sorozatszerkesztője. Legutóbbi kötete: Ímé, a test... (2008). Készülő Ebek harmincadja című köte­ téhez 2008-ban Móricz Zsigmond irodalmi ösz­ töndíjat kapott. D ósa An n am ária (1982, Losonc): A besztercebányai Bél Mátyás Tudományegyetem doktorandusza. F űzfa B a lá zs (1958): Irodalomtörténész. A Nyu­ gat-magyarországi Egyetem docense, a Savaria University Press kiadó igazgatója, a BÁR című társadalomtudományi folyóirat főszerkesztője. Legutóbbi kötete: irodalom _l2 (2008). H andó P éter (1961, Salgótarján): Költő, író, antro­ pológus. Sóshartyánban él. Legutóbbi kötete: Alvó konfliktusok mezején (2008). K atona Á g o ta (1989, Balassagyarmat): Költő. Tagja a balassagyarmati Komjáthy Jenő Irodalmi és Művészeti Társaságnak. K iscseri M ih á ly (1950, Cered): Salgótarjánban élő író, költő. Legutóbbi kötete: Panelrés (2007). Lapis J ózsef (1981, Sárospatak): Kritikus, versificator, a Zempléni Múzsa és a Debreceni Disputa folyóiratok szerkesztője, a LÉK irodalmi kör tagja, a Debreceni Egyetem PhD-hallgatója. MADÁR JÁNOS (1948, Balkány): Bátonyterenyén élő költő. A Rím Könyvkiadó vezetője, a Kelet Felől című irodalmi és művészeti folyóirat alapító főszer­ kesztője. A Bátonyterenyci Írók Körének vezetője. Legutóbbi kötete: Hullong az idő (2008). M izser A ttila (1975, Losonc): Költő, író, szerkesztő. Legutóbbi kötete: Köz (2008). Nagy CSILLA (1981, Balassagyarmat): Balassa­ gyarmaton élő irodalomtörténész, kritikus. Kötete: Magánterület (2008). O rbán G y ö rg y J á n o s (1952, Gyoma): Salgótarján­ ban élő grafikus, tanár, a Balassi Bálint Asztaltársaság vezetője. P ető VÁRI Á kos (1952, Miskolc): Irodalomtörté­ nész, tanár. Tanulmányai olvashatók többek között a V piezore faktov a spomienok. A tények és emlékek tükrében (Kassa, 2006) című kötetben. Róna Z. PÉTER (1961): Nógrád megyében élő író, kritikus. Suhai PÁL (1945, Bezenye): Költő, tanár, tankönyv­ író. Legutóbbi kötete: Tudósítások a katedráról (2007). S zájbely Zso lt (1987, Balassagyarmat): Rétságon élő költő, a rétsági Spangár András Irodalmi Kör tagja. S zászi Z o ltá n (196-1): Rimaszombaton élő költő, újságíró, a www.rovart.com kulturális galéria szer­ kesztője. Legutóbbi kötete: A krónikás könyve (2008). (1978, Vác): Rétságon élő író. Legutóbbi kötete: Fészercsend (2008). S závai A ttila SZENTI Ernő (1939, Hódmezővásárhely): Kisúj­ szálláson élő költő, képzőművész, tanár. Legutób­ bi kötete: A körkérdés vége (2007). S zepes E rika (1946, Budapest): Irodalomtörténész, kritikus, szerkesztő. Legutóbbi kötete: Az ördöggo­ lyó fogságában (2007). SZIRÁCSIK Éva (1971, Salgótarján): Etesen élő történész, szociológus, a Nógrád Megyei Múzeu­ mi Szervezet igazgatója. Legutóbbi tanulmánykö­ tete: A Koháry család Nógrád és Heves vármegyei birtokainak urbáriumai (1716, 1718) (2007). V a d a s V era (1981, Salgótarján): Budapesten élő, nógrádi származású író. VÁRSZEGI T ibor (1959, Törökszentmiklós): Író, előadóművész, főiskolai tanár. Alapítója az Ellen­ fény (1996) című kortárs előadóművészeti folyó­ iratnak, egyik szerkesztője és felelős kiadója az Eső című irodalmi lapnak. Legutóbbi kötete: Az ittlét öröme (2005). V ida GERGELY (1973, Komárom): Nyaradon élő költő, irodalomtörténész. A szlovákiai SZMÍT válaszmá­ nyi tagja. Legutóbbi kötete: Rokoko karaoke (2006). A tt ila (1970, Salgótarján): Messengerista képfestő. 1992-től foglalkozik komolyabban a képzőművészettel. Rajzolni Földi Péter, festeni Bihari Levente festőművésznél tanult. 1994-ben lépett be a Messenger alkotóközösségbe, s ekkortól vesz részt a közös kiállításaikon. Szintén ebben az évben mutatkozik be önállóan Izraelben, valamint a salgótarjáni Pénzügyi és Számviteli Főiskolában. Művei megtalálhatók: Ausztriában, az Egyesült Államokban, Németország­ ban, Szlovákiában és Izraelben is. 2003-tól Mátraterenyén berendezett műhelyében alkot. KARÁCSONY S imon R éka (1985, Salgótarján): Tanulmányait a salgótarjáni Madách Imre Gimnáziumban (1999-2003), a budapesti Dekoratőr Iskolában (2003-2005) folytatta, 2005-től az egri Eszterházy Károly Főiskola idén végző hallgatója. Mesterei: Földi Péter festőművész és Molnár Péter szobrászművész. A 2006-os szécsényi Őszi tárlaton Salgótarján Város Önkormányzatának Díjában része­ sült. 2004-től vesz részt csoportos szerepléseken. Eddigi önálló kiállításai: Madách Imre Gimnázium (Salgótarján, 2008), Balassi Bálint Megyei Könyvtár (Salgótarján, 2009). �Madách-pályázat eredményei 1. díj Cserjés Katalin M adách Im re T ragédiájának legrövidebb színe (tanulmány) 2. díj Varga Emőke A z idő transzparenciája avagy a változóban felism ert állandó: B álint E ndre T ragédia-illusztrációiról (tanulmány) 3. díj Lövétei Lázár László „K öltő" volt-e A ran y János? (esszé) Salgótarján Különdíja Vincze Dániel E ltékozolt „G yöngyök" vagy egy sosem volt lehetőség? (tanulmány) Mikszáth-pályázat eredményei 1. díj Halmai Tamás Tizenkét séta (próza) 2. díj Csehy Zoltán O rpheusz (vers) 3. díj Kupcsulik Ágnes V erskom pozíciók Balassagyarmat Különdíja Szávai Attila H alál, vattacukor, optikai tuning (próza) *A következő lapszámtól kezdjük el a díjazottak közlését. �„Az ablakból egy hegyre látok, engem nem lát a hegy..." R a d n ó ti M ik ló s � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document https://dkvt.bbmk.hu/pf/7433a4edef4505cedcbe076be3a63639.pdf Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Dr. Mizser Attila Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 2009 Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Language A language of the resource hun Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Title A name given to the resource Palócföld - 2009/1. szám Type The nature or genre of the resource folyóirat 2009 folyóirat Irodalom Közélet Művészet Nógrád megye Társadalompolitika https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/76a44f8209e272d0ca56000bc029ce30.pdf 70750c122394fbf42102f8b514154ef6 PDF Text Text ���������������������������������������������������������������������������������������������������������������������������������������������������� Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document https://dkvt.bbmk.hu/pf/a3c1e957ffe18b28c3505c9a1354fdaf.pdf Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Dr. Mizser Attila Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 2008 Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Language A language of the resource hun Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Title A name given to the resource Palócföld – 2008/5-6. szám Type The nature or genre of the resource folyóirat 2008 folyóirat Irodalom Közélet Művészet Nógrád megye Társadalompolitika