1 10 313 https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/6377b089e7cc0a4c5c255e6ee15c3072.pdf 3e8a1f357a911459113cf667f0b9bed7 PDF Text Text LXXI. évfolyam 2025/1–2. TANDORI CSOHÁNY 100 JÓKAI 200 WINKLER MÁRTA ITTHON NÓGRÁDBAN SZÍNHÁZ SZÉPIRODALOM KRITIKÁK, RECENZIÓK TUDÓSÍTÁSOK JÓKAI 200 �PALÓCFÖLD IRODALMI, MŰVÉSZETI, KÖZÉLETI FOLYÓIRAT LXXI. évfolyam, 2025/1–2. ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ÉDESAPÁNK, CSOHÁNY KÁLMÁN Sok időt, heteket, hónapokat töltött a családtól külön művésztelepeken vagy a vásárhelyi majolikagyárban dolgozva. Sokszor viszont egész nap otthon volt, rádiót hallgatva olvasott, dolgozott. A tusrajzok, illusztrációk otthon készültek. Olykor a rézkarcok is. A konyhában alapozott, a fürdőszobában maratta a rézlemezeket a salétromsavas tálcákban, a nagyszobában szétrakva a padlón száradtak a friss nyomatok. A miskolci művésztelepre általában Kondor Béla hívta magával. Szerettek együtt dolgozni. A külön töltött idők alatt szüleink folyamatosan leveleztek egymással. Sokszor naponta írtak egymásnak, így általában két levelezés folyt párhuzamosan. A hódmezővásárhelyi majolikagyárba anyai nagymamánk házából járt dolgozni sötétpiros Toldi biciklijén. Mindkét városban otthon volt. Miskolcon az ott élő barátok, Feledy Gyula, Lenkey Zoltán családjánál volt mindennapos vendég, Vásárhelyen pedig a családi környezet mellett művészbarátokkal is időzött. Bár nagyon erősen kötődött szülőfalujához, kevés alkalommal és csak rövid időket töltöttünk ott. Apai nagyszüleink korai halála miatt, s mert közeli rokonaink nem éltek Pásztón, „itthonról hazamenni” csak Vásárhelyre tudtunk. Az apai ág kultúrája, szokásai, életformája nem vált a miénkké. Nem ismertük meg a nagymama ízeit, nem beszéljük a palóc nyelvjárást. A nagyszülők hiánya mellett ez lehetett azért is, mert családunk a hagyományos szerepek szerint működött: a gyerekek – Kálmán bátyám és én – ellátásába édesapánk csak akkor folyt bele, amikor arra feltétlenül szükség volt. De akkor minden mást félretett, és szívesen elvégezte, amit kellett. Igaz, ez nem volt gyakori. Ahogy József Attilánál: „Anyám szájából édes volt az étel, / apám szájából szép volt igaz”. Ha otthon volt, bármikor odamehettünk hozzá kérdésekkel, letette, amit olvasott, ránk figyelt, és egy-két szóval tökéletesen eligazított minket. A szilveszteri römizéseken kívül nincs olyan emlékem, hogy játszott volna velünk, de nagyon fontos útravalókat kaptunk tőle, amiben édesanyánk, sőt anyai nagymamánk is a segítségére volt. Egy olyan környezetet, ahol a szüleink (és nagymamánk) által megismert emberek, a megélt események, a lakásban a tárgyak, a szinte mindig szóló zene megalapozta ízlésvilágunkat és egy olyan értékrendet, amely ma is meghatározó és iránymutató számunkra. Nem tudhatjuk, hogy csak a borúlátása mondatta-e vele, hogy nem lesz hosszú életű, de azt tudjuk, hogy voltak tervei. Amiről beszélt is, az Sztravinszkij Petruskájának �TARTALOM TANDORI DEZSŐ: Episzton (vers) ...................................................................................... 5 TANDORI DEZSŐ rajza Dukay Nagy Ádámról ................................................................ 12 TÓTH ÁKOS: „Dukay Nagy Ádám úr postájával, mégis” ................................................ 13 MÓRA REGINA: Feljegyzések a Vajdaságból I. ................................................................. 19 CSOHÁNY KÁLMÁN 100 ÉVE SUPKA MAGDOLNA: Csohány Kálmánról (részletek)..........................................31, 33, 39 CSOHÁNY KÁLMÁN: Meggyfa; Este Budán; Köszönöm nektek (versek) ....................... 36 JÓKAI 200 BÁRDOS JÓZSEF: Jókai Mór és a magyar közgondolkodás ............................................... 41 PRAZNOVSZKY MIHÁLY: Jókai Mór és Mikszáth Kálmán nőügyei ................................ 49 FÁBIÁN LÁSZLÓ: Egy akaratlan jóslat beteljesülése .......................................................... 54 MOHAI V. LAJOS: Az ideáltipikussá emelt hős................................................................. 64 MERVA ATTILA: Jókai műveinek szlovák fordításai a 19. században ............................. 71 BODNÁR ILDIKÓ: Jókai és a palóc világ ............................................................................ 78 HAUBER KÁROLY: Jókai tanítása a középiskolában ......................................................... 91 MÓRA REGINA: Jókai tanítása a Vajdaságban ................................................................. 97 VASS TIBOR: Nagyhatalmú vers ..................................................................................... 100 WINKLER MÁRTA KÖSZÖNTÉSE „Egy gyereket nem lehet eléggé szeretni” (Fűzfa Balázs) ................................................ 105 MÁRKUS ÉVA dékán köszöntője ..................................................................................... 107 KOLOSAI NEDDA egyetemi docens köszöntője .............................................................. 109 KOVÁCS-NAGY RÉKA, volt tanítvány köszöntője.......................................................... 111 SZÉL DÁVID, volt tanítvány köszöntője .......................................................................... 114 PÉTERFFY ANDRÁS filmrendező visszaemlékezése ......................................................... 116 ITTHON – NÓGRÁDBAN NAGY PÁL: Herkulesfürdői emlék .................................................................................. 119 GRÉCZI-ZSOLDOS ENIKŐ: A palóc nyelvjárás történetéről ........................................... 125 PEKÁR ISTVÁN: Meddig tart a haza?............................................................................... 134 Palócföld – 2025/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 1 �SULYOK LÁSZLÓ: A pásztói hídrobbantók .................................................................... 143 BOTOS ZOLTÁN: A salgótarjáni cigány muzsikusok ..................................................... 154 PRAZNOVSZKY MIKLÓS FERENC: Írók, költők, íróasztalok – és a palóc föld .............. 166 NAGY ZSÓFIA: Palóc konyha – avagy: mit ettek a jó palócok? ..................................... 177 SZÍNHÁZ PARÓCZAI CSABA: Az Isten jobb és bal szeme .............................................................. 181 DEBRECENI BOGLÁRKA: Szívhalászat a hullaházban .................................................... 186 VÉN EVELIN: „Lányok, lepkék, fellegek” ....................................................................... 193 SZÉPIRODALOM TÓTHÁRPÁD FERENC: Hol van – mondd – a határ? (vers) ......................................... 201 HÁY JÁNOS: A rossztanuló (regényrészlet) .................................................................... 203 FARKAS ARNOLD LEVENTE: A helytartó (vers) ............................................................ 214 KOCSIS KLÁRA: Néger dal; Fogyó életem (versek) ........................................................ 216 PAPP ÁKOS: Öt expozíció; Még egy korty kávé; Tökéletesség; Útszélen; Akkor is, ha belepusztulunk (versek) ....................................................................... 218 BRUNDA GUSZTÁV: Holtág (novella) ............................................................................ 220 NYILAS ATILLA: Jó szerencsét!; Jelenés (versek) ............................................................ 224 HORVÁTH DÁNIEL: Meztelen ember (novella) ............................................................ 226 LUKÁCS GERGELY SÁNDOR: Haikuk............................................................................. 232 TÖRÖK LÁSZLÓ DAFTI: Büki impressziók (haikuk) ..................................................... 233 HLAVACSKA TAMÁS: A Bakó-fivérek (novella)............................................................. 234 MURÁNYI ZITA: Koppenhága; Kert (versek) ................................................................. 245 GYŐRY DOMONKOS: Mihály atya északra megy (novella) ............................................ 247 LACKFI JÁNOS: Erősen meglepődnék (vers) .................................................................. 251 KRITIKÁK, RECENZIÓK HAUSEL SÁNDOR: „Megtartani és megmaradni” .......................................................... 255 MOHAI V. LAJOS: Ezernyi tűszúrás ................................................................................ 257 BÍRÓ BÉLA: A panteizmus paradoxona .......................................................................... 261 CSONGRÁDY BÉLA: Egy „jóízű” könyv .......................................................................... 266 RÓNA Z. PÉTER: Kultúrát és nyelvet ápoló ................................................................... 269 NAGY TIBOR: Beszélgetések szövegközelben ................................................................. 272 2 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/1–2. szám �TUDÓSÍTÁSOK VINCZE-LENDVAY GABRIELLA: A Nógrádi Mikszáth Lexikon bemutatójáról ........... 275 HANDÓ PÉTER: Összegző nyomhagyás.......................................................................... 277 KELE SZABÓ ÁGNES: Néhány pillanat ............................................................................ 279 KOVÁCS BODOR SÁNDOR fotókiállítása ........................................................................ 281 WEHNER TIBOR: „Ösztönös presziőz, neodadaista rokokó” ef Zámbó István képzőművész kiállítása szülővárosában ........................................ 284 Szerkesztői jegyzet (F. B.) ................................................................................................. 289 Szerzőink .......................................................................................................................... 291 ef Zámbó István kiállítása (Melléklet)............................................................................. 293 Csohány Kálmán – Ady-versek VII. (Héja-nász az avaron) (tusrajz, 248 x 158; 1976) Palócföld – 2025/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 3 �Csohány Kálmán – Ady-versek XIII. (Az ős Kaján I. változat) (tusrajz, 268 x 188; 1977) 4 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/1–2. szám �Episzton TANDORI DEZSŐ EPISZTON1 „Nem mondom, hogy nem gyarlón, de elmélyülten élek, sokat gondolok rátok, nehézségekkel együtt, mik voltak és még lesznek. Valamelyik este fölöslegesen fennmaradtam, nem tartok ritmust, hirtelen elhatározásokra hagyatkozom, megnéztem egy szokatlan filmet, láttam: itt jártam én! csak nap-köz, este az olcsó neon, a környék jellege, mely a téglafalak, falfirkák, leeresztett redőnyök jellegéből, persze, kikövetkeztethető volt, este mindez nem érintett meg, alig két nap, annyi sem volt nekem Berlin, Tiergarten, Zoo, Tandori Dezső hosszúversének címe egyedi szóalkotás, mely nem egy létező fogalom átvételével, hanem több szóalak szabálytalan összeillesztésével hoz létre a vers jelentéseihez illeszkedő, többértelműségével sugalmazó kvázi-terminust. A címszó első számú előzménye az ’episztola’ (költői levél) műfajnév, mely egyrészről megjelölheti a közlő funkciójú szöveg indítékát, másrészről tematizálja a műbeli én fő gondjaként emlegetett kapcsolattartást és annak eszközeit. Az ’episzton’ alakzata ’telefon’ kifejezésünk mintájára visszautal a kommunikáció közismert-közkedvelt instrumentumára, melynek alternatívájaként tűnik fel a hangközvetítésre másként képes versdarab. A címszó végződése (’ton’) nyilvánvaló utalás a görög ’tonosz’ (hang) kifejezés segítségével képzett szóalakjainkra. (T. Á.) 1 Palócföld – 2025/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 5 �Tandori Dezső esett az eső, újra sapkátlan jártam, ernyőm is letettem egy-egy padra, az utolsó irodalmi esemény volt ez Ausztrián kívül, Bécs, Linz is véget ért, véget, s nem hangtompítóval, de hogy soha többé nem, ez nem a never say never változata, nincs ily mondás, mert ha never szabad, sosem szabad nevert mondanod, hát az első never sem mondható, magyarul: mert a rádió szón kívül nem szívelem az idegenből átvett elnevezések állítólagosan kikerülhetetlenséget jelző állagát, így hát a sose mondd: sose, soha ne mondd, hogy soha, a legnagyobb ellentmondás, nem lehet ily semmikkel kapcsolatban semmit se mondani, s Wittgenstein mondása is ‒ a 7. a dolgozatban ‒ visszautasítható: Wittikém, még ennyit se kellett volna mondania önnek, vagyis hogy amiről nem lehet beszélni, arról hallgatni kell, másrészt a zen és tao felfogás is idegen a magyarnak, ki ennyiben európai ‒ ennyiben! ‒, nem lehet eleve hallgatni, kell mondani: engedd meg! mondhatok valamit? őszintén szólva…! hogy őszinte legyek! 6 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/1–2. szám �Episzton ezek a toldalékok helyettesítik a zen- és tao-kritikát, de Witti 7-es pontja esetében különösen mulatságos, hogy gyarló mondásom, a „Nekem má nyóc”, „Nekem emmá nyóc”, s feledve a 8-as eldöntöttségét, hol is közhelyszerűen a végtelen jele, Witti 7-ese után jön az ez már 8, tök mindegy, sőt, több, a Honlap Utáni, T. D.: A Honlap utáni, van is egy ilyen versem, jó, és ha van, mégis, a kuszaságok kuszasága, hogy Wittgenstein szerint csak a boldog élet a teljes, az igazi élet, az lett volna az, hát én nem is tudom, hagyjuk, hangtompítóval, a francba.  Megnéztem a filmet, persze, fölösleges volt, az élő találkozások annyiban többet érnek, hogy nem feleslegesek, de rámutatnak arra, miért nem kell találkoznom, max. levélben, telefonon sem, élőben – már csak mert időpontot involvál – végképpen nem kell. S mert a halottak is élők, nem kell élőkről írni se, nem az, hogy mindenki megbántódik, a csodák csodáját várná, s az nincs, az a zen s a tao, de úgy, hogy fel sem fogtuk, Palócföld – 2025/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 7 �Tandori Dezső egy visszafogásnyi, hangtompításnyi arról nem írható, ha komolyan veszed, minden komolyanvétel nagy nevetségességét tompítva, akkor is: csak azt igazolja minden találkozás, telefon etc., és alapos a gyanúm, hogy a leveleket feladnom is keserves már, 8 órakor nyitó postára (emmá!) keservesen járok, mit járjak, reggel 8-kor már hadd legyek szabad, ahogy még hajnali 4 felé is szabad vagyok, úgy-ahogy, persze, ez az egész szabadság, de nem is fontos, szerencsére, mert az ilyen szabadság is külön van, az, ha bárkivel együtt vagy, az is külön van, egyben csak az van, ha nem akarsz csatangolni, a végén hazahozod a bor szükségesnek vélt mennyiségét, és elfeledkezel róla, másnap veszed észre: nicsak van.  Miközben néhány embernek, nem kell személyeskednem, nem szerzed meg telefonszámát, hogy odaszólj, megmondd neki, mi jókat gondolsz róla, s gondolatban vele vagy, vagy ha szeretteid közül az az egy – vagy kettő – felhív, épp álmos vagy, fél 5, még csak hét se, nyóc se, nem bírod kinyögni, milyen sokat gondolsz rájuk, mennyire hiányoznak (is, meg nem is), 8 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/1–2. szám �Episzton és hogy oly boldog vagy: Bronzék klubja, a Bronzék/Mikóka/Zaki (elmondani hosszú lenne, kik ők), végre megnyerik itt akkor szeptemberre talán mégis a Szuper Kupát, ami három torna összesített eredménye, a Nagy Koala Kártyabajnokság, a Kis etc., összességében a Zen Koala Kártyabajnokságok c. könyvet (miféle cím, ha nincs könyv?) meg kéne írnod, Bécsbe még egyszer el kéne menned, nem bírsz vonatra ülni, repülőre szállni, eleget tenni a kötelezőknek, cigarettázni (el is szívsz pár szálat, veszélytelen), fizikailag vagy csak stb., stb., különben csak így bírod, rosszallásodra, elemi élményeid felidézni, nem kell többé, a legpiszkosabb magány seprőpálinka gondolataként sem azt gondolnod, de jó is lenne! ezzel vagy azzal így ‒ vagy úgy ‒, beszélgetni stb., több nincs a pakliban, de hogy a pakliban ott van e kis csapat, egy jellegzetesen kiscsapat, Bronzék szuperkupagyőzelme, ez boldogság neked, ezt nem győzöd elégszer mondani, miközben borzadsz tőle, mik is elemi késztetéseid, hogy megítéld, merre fordul mindjárt egy több tonnás, tűzvörös tűzoltóautó, és belépsz csaknem eléje, és ha beletiport volna az aszfaltba a Clarkon, halálod botrányos, péppé gyúrt, szilánkká tört, fertőzetes vér-és-csontszín, csonkállagú maradványaid, mondjuk, egy kosárember csonk ‒ gondold meg, ha magadhoz térsz! így! kihez már! megátkozni sem bírod, hogy összehoztak, nem finomkodsz úgy, hogy apád mit kefélte meg anyádat, csak valami teljes ordítás Palócföld – 2025/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 9 �Tandori Dezső lett volna egész kimeredésed, mint egy szem, bele a hatalmas lámpa-fényben ott-lévő egész világba, mely eltompította már azt a mentőhangot, mely jött, hogy téged, miután a dupla kerék alól kiemeltek, s talán két lábad, a rábuggyant belekkel, fölös kilóid egy részével – épp meg vagy hízva – elvitték külön, nem is veled hamvasztják el, de neked még annyi alkotói élet megadatik, pár nap, itt állok le, innét nem tudom végképp az ember-létet, párszor magamhoz, de kihez, térek, s miért mentem le is egyáltalán, hová volt oly fontos igyekeznem, még csak fogni se foghatom másra, a piacra mentem, szín józanul, reggel hétkor, mondom, hogy párat kétdecizzek, postáim – munkák – feladjam, és elemi tulajdonommal, mely a világ megítélése, hogy tehát mi van! hogy nevezzem el! stb., e tulajdonommal meghatározni véltem a tűzoltókocsi haladásának irányát, ráadásul épp a kör és érintői függvényében, itt is egy ily kérdés volt, nem tudom, e dolgokban voltam nagyon derék gyerek, vagy Totyi verebünkre vigyáztam egzisztenciális rajongással, rá nem léptem volna sehogy, mikor összetört tollakkal repülés helyett rögvest a földön kötött ki, siklózuhanásban a talpam alá jött, éreztem, ott lesz, ott van, félreemeltem a lábam, fölemeltem őt, csőrét számba vettem, számmal szemét is megérintettem, csókolva, szétfújtam apró szürkeségeit, mondtam neki Totyika, Totyi…  …Megnéztem ezt a filmet, elveimmel ellentétben későig, utána, hogy összenyitottam két szobánkat, a másikban Totyi már alhatott rég, átintegettem neki, kéz-lebezéssel, s először éreztem, ugyanoly tév-képzetként, ahogyan a tűzoltóautót 10 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/1–2. szám �Episzton félrehatároztam, merre is megy majd, és pusztulás pusztulásával pusztultam csaknem, és azt sem mondhatom, nem pusztulhattam, ó, nagyon is pusztulhattam volna, félrehatároztam a dolgot, és úgy éreztem, nem, úgy VOLT, csak finomban, de elemi erővel, hogy egy ember van velem, ott a másik szobában, a Totyi, nem is gondoltam, külön nem, hogy ez a veréb egy ember, nem volt ott veréb, nem volt ott ember, mint Totyi, egy ember volt ott, teljes fajtársam, egy ember volt itt, ezt mondogattam, mikor rájöttem, és elaludtam, amit sosem tudunk, hogy milyen lett volna a kóma, a tűz-testcsonk-létezés, a MÉG, az ott, ez mind nem volt, ott volt, míg én teljesen magányosan a lakásban, mellettem Totyi a másik szobában, egyetlen pillanat töredék részére ott volt egy ember, egy ember, valaki ember volt Totyi.  …Nemes Nagy Ágnest (Rilke és Kafka hallgat!) hallom szinte: Fiacskám, egy verebet könnyű úgy szeretni, mint egy embert; szeressen egy embert úgy, mint egy embert, fiacskám! Erre én: vagy szerethetnék bár egy ember mérvű létezőt úgy, mintha veréb lenne! Vagy szerethetnék, de ez, mint a már végkép eltompított hang abból, ami szólhat, nem is hallatszik: bár szerethetnék úgy, mint egy veréb. De hogy ezért nem léptem be ott a Clarkon, hogy ezért, ez túlzás. Történetesen így történt. Bármi történjék, hallom Rilke némaságát, az csak történetesen. És Kafka gépe tovább forog, egy sort épp kihagytak rajtam. Még jönnek. Palócföld – 2025/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 11 �Tandori Dezső Tandori Dezső rajza Dukay Nagy Ádámról (1975–2017), aki 1999-től a Palócföld szerkesztőbizottsági tagja, 2001-től irodalmi rovatvezetője, 2003–2004 között szerkesztője volt 12 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/1–2. szám �Egy meghiúsult közlés margójára TÓTH ÁKOS „DUKAY NAGY ÁDÁM ÚR POSTÁJÁVAL, MÉGIS” Egy meghiúsult közlés margójára Tandori Dezső versének 8 lapon olvasható, írógéppel készített kéziratának indigóval létrehozott másodpéldánya a szerző irodalmi hagyatékában maradt fenn. A rendelkezésre álló bizonyítékok alapján 2003 júliusára datálható kézirat megnyugtatóan tisztázott művet mutat, melyet az alkotó nyilvánvalóan a megjelentetés szándékával juttatott el egy ismerős-baráti szerkesztőnek-szerkesztőségnek. A kézirat első lapjának jobb felső sarkában, a szerzőnév és a cím szomszédságában a szerző kézírásával olvasható annak az irodalmi orgánumnak a neve, illetve magánhasználatra szánt jelölése, mely a kézirat első példányát és ezzel annak közlési jogát-lehetőségét Tandoritól megkapta: a „Palóc” felirat a Palócföldet, a Salgótarjánban megjelenő folyóiratot rejti. Ha áttekintjük a Palócföld évfolyamaiban megjelentetett Tandori-műveket, azt láthatjuk, hogy bár 1984-ben történt első publikációja óta a szerző változó gyakorisággal, az adott szerkesztői közösségekhez való viszony intenzitásának függvényében jelen van a lap életében, az Episzton című hosszúvers mégsem kapott helyet a folyóirat közreadott tartalmai között. A Petőfi Irodalmi Múzeumban őrzött Tandori Dezső és Tandori Ágnes-hagyaték (Gynsz.: 3656., Kézirattári szám: 2021/16) levelezést felölelő állományrészében választ kereshetünk és találhatunk a verskézirat sorsával kapcsolatos kérdéseinkre, vagyis arra, hogy ez a láthatóan nagy körültekintéssel kivitelezett, figyelemre méltóan ambiciózus alkotás miért és hogyan kerülte el a publikálást, miért szükséges tehát – mint oly sok más, a hagyatékban megmaradt Tandori-mű esetében is – az utólagos közreadás során rekonstruálni a keletkezés komplex körülményrendszerét. A Tandori-hagyaték részeként megőrzött, lényegében a szerző teljes, kiterjedt szakmai és személyes kapcsolattartását felölelő levelezés vonatkozó anyagának áttanulmányozása során versünk szempontjából fontos felfedezést tehetünk, ha elolvassuk Dukay Nagy Ádámnak, a Palócföld szerkesztőjének Tandorihoz érkezett levélüzeneteit. Dukay Nagy Ádám (1975–2017) költő, író az 1990-es évek második felében induló fiatal irodalmárnemzedék figyelemre méltó, a korszak meghatározó művészközösségeitől, szekértáboraitól független tagja, akinek Hosszú eltáv Palócföld – 2025/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 13 �Tóth Ákos című második kötetének anyagáról Tandori Dezső már megelőlegezett bizalommal, a kézirat részleges ismeretében mint „meglepetés”-ről, „komoly mértékben beteljesülő kezdemények”-ről nyilatkozik.1 Írása végére illesztett ígéretéhez híven – „leszek olvasója majd” – később, a könyv publikálását követően (a könyv 2002-ben a Parnasszus Könyvek sorozatban jelent meg – a könyvkiadói program szerkesztőbizottságában ott találjuk Tandori Dezső nevét), a „tőről metszett költő”-nek kijáró odafigyeléssel fordul Dukay Nagy költői teljesítménye felé. Tandori recenziójának már a bevezetőjében tisztázza, hogy értékelését frissen magára vállalt kritikaírás-tilalma ellenére fogalmazza, olyan megerősítést küldve ezzel (is) a kötet szerzőjének, mely nem a kritikai összemérés lehetséges következményeiből, sokkal inkább a Tandori által bemutatott élet- és ízlésforma szubjektív, bár személyességében mindig felülvizsgált választásaiból vezeti le igazát. „Dukay Nagy Ádám újabb verskötetének nagyon megörültem. Elsősorban mert bárhol pillantottam lapjaira, valami nekem nagyon közelit, tetszőt (is, főleg ilyesmiket) leltem. Meg aztán ahogy a könyv hátsó-külső borítóján az általam az utóbbi idők legkonzisztensebb, minimalista prózaírójának tartott Györe Balázs értő, átölelően jóbaráti sorait olvashattam, az is jó volt.”2 Tandori „nem-kritikájában” sűrűn utal egyébként arra az értését és befogadói helyzetét meghatározó motívumhálózatra, Dukay Nagy Ádám költészetének számára szimpatikus tárgyválasztására, mely különféle, a Tandori-oeuvre-t is jelző hívószavak emlegetésével érzékeltethető: „Ph. Marlowe-i szomorúság”; „állandó búcsúzkodás”; Mándy Iván „szellemképe”; „a szépségek tudásába ágyazott reménytelenség” stb. Stb. – zártuk le Tandori annyiszor alkalmazott gesztusával a kritikai észrevételek mostani sorolását, pedig folytathattuk volna tovább a Dukay Nagy-jegyek felvillantását, hiszen Tandori elismerést és várakozást együtt kifejező írása bőven kínálja a megközelítés efféle, mindkét poétika irányában nyitott lehetőségeit. Tandorinak az általa „máris erős költőnek, további komoly ígéretnek” tartott Dukay Nagy műve iránti lelkesedését mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a kötetről még egy másik (harmadik!), rövid írásban is tájékoztatott3 Dukay Nagy Ádám tragikusan rövidre zárt pályájába csupán egyetlen további állomás fért már csak bele, az a Titokbhakta címmel megjelent kötet (2015), melyről Tandori nem közölt írást (a 2010-es években fokozatosan visszavonul a publicisztikából), de a grafikai hozzájárulásával kialakított borító mégis legszűkebb szavú, baráti ajánlásaként is felfogható. A baráti TANDORI Dezső, Megérkezések és várakozások. Négy költő, Palócföld, 2002/5, 483–489. UŐ, Nem adoptálható vasmacska, Műhely, 2003/3, 64. 3 TANDORI Dezső, Különfélék, Új Könyvpiac, 2003/4, 18–19. 1 2 14 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/1–2. szám �Egy meghiúsult közlés margójára jelzőt igen fontos elhelyezni mondatunkban, mivel a szerző és a róla megemlékező kortársak idézéseiben is megjelenik Tandori, „az öreg barát” 4 és a „szoros, napi találkozásokban, közös reggelizésekben is megnyilvánuló barátság”5 ténye – mely igazán figyelemre méltó jelenség, ha megemlítjük Tandori legendás, olykor – tévesen – mizantrópiával is azonosított magatartását. Ezen előzmények figyelembevételével válik igazán értelmezhetővé Dukay Nagy Ádám szerkesztőként és barátként jegyzett levele, mely pontosabb betekintést enged az Episzton című vers eddig feltáratlan kiadástörténetébe. Dukay Nagy Ádám 2003. augusztus 6-án kelt, írógéppel írt, Tandorinak postán eljuttatott levelében mindenekelőtt lelkesen megköszöni a számára korábban elküldött verskéziratot: Drága Uram, Drága TD-m, micsoda gyönyörüség ez az Episzton; micsoda! Hála! Hogy megvan, hogy van, hogy Vagy! Olyan „passzomban” – ért – engem, hogy egészen a földbe, -ig … hát ne mondjam. Fontos itt szóba hoznunk, hogy Dukay Nagy levelét nemcsak, vagy ezúttal nem elsősorban Tandori-tisztelő ifjabb pályatársként, barátként, hanem a Palócföld folyóirat szerkesztőjeként, a lap megbecsült szerzőjével, Tandorival a lap nevében is kapcsolatot tartó munkatársként is fogalmazza. Dukay Nagy Ádám neve a Palócföld 1999/3. számának impresszumában tűnik fel először a folyóirat „szerkesztő bizottság tagjai”-nak névsorában. A szerző 2001-től az időközben főszerkesztőt (Pál Józsefet Praznovszky Mihályra) váltó folyóirat szépirodalmi rovatvezetője, majd szerkesztője lett. Dukay Nagy neve szerkesztőként a folyóirat 2004/4. számában szerepel utoljára. A rovatvezetői, majd általános szerkesztői tevékenysége által is fémjelzett – igen rövid – időszakban Tandori a folyóirat gyakrabban közölt szerzői közé zárkózik, hiszen a kétezres évek elejének igen aktív alkotói korszakának szinte minden jelentős teljesítményéből, irányából, műfajválasztásából őriznek valamit a Palócföld ekkori számai. A 2003-as év első fele is Tandori két jellegzetes, a szerző örök-témáival eljegyzett esszéjének közlését hozza a folyóiratban.6 A publikációknak ezt a természetesen bővülő, szinte külön ciklusba rendeződő CSONGRÁDY Béla, A leghosszabb „eltáv”, Nógrád Megyei Hírlap, 2017. július 1, 5. UŐ, Hazajött könyvét bemutatni, Nógrád Megyei Hírlap, 2015. július 4, 5. 6 Lásd TANDORI Dezső, Periféria Centrum, Palócföld, 2003/1, 74–81; UŐ, A palackposta pofátlansága?, Palócföld, 2003/3, 272–286. 4 5 Palócföld – 2025/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 15 �Tóth Ákos sorozatát folytat(hat)ta volna az Episzton című vers bemutatása, melyre, tudjuk, mégsem került sor. Hogy nem Dukay Nagy Ádám szerkesztői elképzelésein múlott a mű publikálása, azt a már idézett levél folytatásában olvasható, a frissen megismert vers kéziratához visszatérő, reflexív sorok jelzik: De hát ez. Ez! Ez az Episzton! Élni segít; ok, nem teljesítem vádjaimat, azok miértjét, de hát ez az. Mondjuk ez – „vagy” csakis ez –, amiért megéri; Ez az egész. Drága Mester, olyan gyönyörüség ez, hogy a k. kabaival erre szoktuk mondani: … „akkor mi meg minek csináljuk...?”… A magasan minősítő jelzőkkel, kitételekkel nem fukarkodó mondatokat az írás közlésére vonatkozó ígéret követi: Mihamarabb igyekszem illeszteni a Palócba. Mielőbb! Hogy evvel minket tiszteltél meg! A zavartalan hangulatú, 2003. augusztusi Dukay Nagy-levél folytatása is megmaradt és elolvasható a Tandori-levélhagyaték darabjai közt. A költő, író, szerkesztő ezúttal számítógépes szövegszerkesztővel megírt, majd kinyomtatott, saját kezű, aláírás-értékű monogramjával és utóiratával ellátott levele a következő év legelejéről (2004. január 5.) oszt meg szerkesztőségi és személyes híreket a továbbra is „Drága Uram, Drága TD-m” megszólítással illetett írótárssal. Az előzménytől nagyban különböző, gondterhelt és zaklatott levelet olvashatunk, mely rögtön magyarázkodással indítja a későbbiekben szerkesztőségi, szakmai jellegű problémákról beszámoló sorait: a decemberi lapszámban – ilyen-olyan kötelezettségek miatt (pályázatosok, díjazottak stb.) – sajnos nem jelent meg az a kiváló esszé… Bocsánat, bocsánat…! Minden bizonnyal arról a lapban valóban késéssel közreadott, a csoportos kritika műfaját feltaláló-megújító, még 2003 márciusában elkészített írásról lehet szó7, mely Turányi Tamás, Gyukics Gábor és Babiczky Tibor frissen megjelent köteteire reflektálva hozza nyilvánosságra a kortárs irodalom kérdéseiről ekkor már mind ritkábban nyilatkozó Tandori állásfoglalásait. Az említett esszénél bizonyo- 7 TANDORI Dezső, Költészetről, költőkről, Palócföld, 2004/1–2, 21–32. 16 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/1–2. szám �Egy meghiúsult közlés margójára san később (2003 júliusában) íródott és ennek megfelelően Dukay Nagyhoz is később eljuttatott Episzton című vers „ügye” ekkor már fel sem merül a levélben, hiszen a szerkesztőségnél várakozó-várakoztatott Tandori-szövegekre tekintve láthatjuk, hogy egyáltalán nem ez a soron következő alkotás. A Palócföld 2004-es évzáró, de immáron Dukay Nagy szerkesztői hozzájárulása nélkül létrejött számában újra Tandori-szöveg tűnik fel8, mely bizonyára az alcímben is megjelölt keletkezési és „hatályossági” dátum miatt előzte meg a publikálás terén az aktualitásokhoz kevésbé kapcsolódó versszöveget. Hiába ígérte 2004. januári levelében Dukay Nagy Ádám: „Az év első számától mindenképpen, -áron kezdem közölni küldött Remekeid…” –, a Palócföldnél időközben, a 2004-es év során bekövetkező koncepcionális változások, melyek a meglévő rovatok átrendezésével, új rovatok indításával, valamint a lap irodalomtörténeti és helytörténeti vonatkozásainak előtérbe állításával jártak, elsöpörték a terjedelmes Tandori-vers publikálásának lehetőségét. Még 2005-ben is találhatunk a Palócföldben 2003-as vonatkozású, vagyis valószínűleg Dukay Nagy Ádám szerkesztőhöz érkezett Tandori-írást, egy újabb „szabálytalan” kritikát (ezekből, vegyük észre, egész sorozatot adott közre a folyóirat utolsó évfolyamaiban szerzőnktől), mely Vass Tibor Esőnap című kötetéről szólva érvel egy új, immáron csapattá fejlődő/fejlődött költőnemzedék kapcsán az irodalom és a költészet jelenségeinek mindig a kéznél lévő – és Tandori számára többnyire evidens – hagyománnyal való szükségszerű szembesítéséről, és főként, köz- és magánmodorokon túllépő, valódi téteket tartogató vállalásairól.9 A könyvismertetés záradékaként – szintén a műfajt megújító módon, igaz, nem első alkalommal – az elemzett mű szerzőjének, ezúttal Vass Tibornak dedikált alkalmi verset (Vers Vass Tibornak) olvashatunk, melynek alcímében közölt kiegészítő ajánlása („Dukay Nagy Ádám úr postájával, mégis”) mintha végső érvénnyel keretezné a most közölt vers hátterét is adó szerkesztői-baráti együttműködés, Dukay Nagy Ádám és Tandori Dezső, valamint a Palócföld folyóirat közös, termékeny „kalandjai”-nak emlékét. 8 9 UŐ, Az én Gergely-naptáram, 2003/2004 „tőrmelléke”, Palócföld, 2004/7, 797–809. UŐ, Rögtön aznap, Palócföld, 2005/2, 256–258. Palócföld – 2025/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 17 �Csohány Kálmán – Illyés Gyula: Az éden elvesztése (tusrajz, 170 x 130; 1968) 18 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/1–2. szám �Feljegyzések a Vajdaságból MÓRA REGINA FELJEGYZÉSEK A VAJDASÁGBÓL I.1 November 1-jén köztes váltásban, délelőtt és délután is dolgozom, és ebből kifolyólag ebédidőben is ott tartózkodom az iskolában. Épp a tanáriban matattam, mert kellett valami a szekrényemből. Egyébként ez nem jellemző rám, nem vagyok szociális közegre éhes típus, nem megyek gyakran a tanáriba, az osztályteremben maradok, beírom az órákat, esetleg jegyeket, szóval adminisztrálok a szünetben. Rossz a net, a gépek is lassúk. Az elektromos napló is olykor kihagy. A tanári kicsi, nincs mindig hová ülni, állni, és a többi helyiséghez képest elképesztően meleg, és emiatt ott megizzadok, aztán pedig az rám szárad, és olyan hideg mázzá alakul a hátamon, erre mondjuk azt, hogy nyirkos lesz, és így szokott megfájdulni a hátam, amit aztán napokig észlelek (sajnos mások is, mert például lehajlás közben jajgatok, ami zavaró, engem is zavar, de hát magamat muszáj tűrnöm), meg azt tapasztaltam, hogy pszichikailag sincs jó hatással rám, hát kerülöm. A korral jár... Szóval, most be kellett mennem a tanáriba, ahol is az egyik ott ücsörgő kolléganőm fennhangon és döbbenten közölte, hogy az újvidéki vasútállomás előtetője leszakadt. Megálltam egy pillanatra, és végiggondoltam, hogy délelőtt írt a lányom, hogy várja a telekocsis fuvart, csak délután jön, szól, ha beért Szabadkára, majd menjek ki érte, és hogy jöhetne már délben, ha járna már ez az oly régóta beígért gyorsvonat. Ez a gondolatsor elég volt, hogy tudjam, rendben van, majd jön. És mentem a dolgomra. * A hírek érkeznek mindenféle csatornán, hogy sok az áldozat. Relatív a sok. Ugyanis az egy is lehet sok. Akié az az egy, neki az is sok, sőt, túl sok. A szájról szájra terjedő (itt azért mégsem mondhattam szájhagyományt, pedig középiskolás koromban egyik magyartanárom azt mondta, hogy nem mondhatjuk úgy, hogy Állandó szerzőnket, a Szabadkán élő Gion Nándor-díjas írót, Móra Regina középiskolai tanárt arra kértük, hogy folyamatosan készítsen a Palócföld számára beszámolókat a szerbiai eseményekről. Azaz e szöveg folytatása még nincsen készen, hanem a naptárral és az eseményekkel együtt íródik, s őszi számunkban fogjuk közölni. (A szerk.) 1 Palócföld – 2025/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 19 �Móra Regina szájról szájra, mert az olyan hatást kelt, mint egy járvány terjedése) híreket nem veszem komolyan, és várom, hogy hivatalos (nevetséges ez a kifejezés) oldalakon megjelenjen a pontos szám, és valahogy arra gondoltam, naivan, hogy talán csak sebesültek vannak. Újvidéken jártam egyetemre, és a vasútállomás előtetője alatt gyakran elhaladtam az buszállomásra menet, illetve ha odasütött a nap, nagyon kellemes volt ott üldögélni, várakozni, nézelődni, akkor még nem voltak okostelefonok, így a nézelődéssel vagy olvasással (könyv-!), töltöttem ki a várakozásidőt. De hiába erőltettem, sehogy sem jutott eszembe a konstrukció nagysága, a súlyát meg saccolni sem tudtam. Nem emlékeztem, milyen. Innen eredt a naivságom, hogy talán nem is olyan katasztrofális az ügy. * Tizennégy emberről írnak, és hárman súlyosan megsérültek. Néztem is a videót a neten, hát még állt, nem nézett ki oly robusztusnak, súlyosnak. De az én rálátásom a dologra nem volt jó, mert igenis agyonütötte, agyonnyomta az ott haladó, ácsorgó embereket. És már kezdték a hírközlő csatornák a neveket és fotóikat is megjelentetni. * A temetésekről készülő fotók ugranak fel az okostelefonom képernyőjén, a tragédiában meghaltak rokonsága szólal meg, a veszteségük feldolgozhatatlan. Nézem a fotóikat, idősebb és középkorosztály, fiatalok, gyerekek. * Kezdenek a sokk után magukhoz térni az emberek, gyertyát gyújtanak a baleset helyén, környékén. És a gyász kicsit tüntetés is. Egy épület része omlott össze. Egy középületé. Nem magánszemély építtette, hanem az állam. * Még egy ember belehalt a sérüléseibe. Most már 15 áldozatról beszélnek. Az államelnök, a köztársasági elnök arról beszél, hogy a bűnösök, akik nem jól végezték a dolgukat, meg lesznek büntetve. De valahogy nem történik semmi, és az is lassan. A vasútállomás 1964-ben épült, 2021-ben renoválták, 2024-ben szintén. Júliusban ünnepélyes keretek között át is adták rendeltetésének, járt a vonat, igaz, nem Szabadka felé, hanem Belgrád felé. A másik rész még nem volt funkcióban, 20 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/1–2. szám �Feljegyzések a Vajdaságból mert valami, amit leraktak, folyton eltűnt, olyan meseszerűen, amit Jancsi elszórt, azt a madarak felcsipegették. * Az emberek körülöttem arról anekdotáznak, hogy mi lett volna, ha... hogy a gyerekeik, ismerőseik is ott lettek volna, ez olyan népszerű várakozóhely a vasút- és a buszállomás környékén. Onnan a Szabadság sugárútra lehet rálátni és belátni a környéket, valóban szép onnan a kilátás, jó csak úgy bámészkodni. Szép volt. De hát sok ilyen szép hely van, és ugyanilyen jónak bizonyul a vonat is, de mi van, ha ez az új beígért expressz valamely hasonló gond miatt kisiklik 200-zal... Elgondolkodtató. Vagy ha az új szabadkai aluljáró szakad le, azt is elég gyorsan megépíttették a kínai munkások. És a Majsai híd, mely csuda kacskaringós lett, bár legalább nem csörömpöl – Ács nyomán2 – vagy az a másik, a Szerb soron, amely olyan keskeny lett, hogy két szélesebb jármű nehezen fér el rajta egymás mellett, ja, és a bicikliutakat kifelejtették, a járművek között kell bringázni... Kezdünk ezen rágódni, hogy mi lett volna, mi lesz, ha... Bizalmatlanság. * Nézem az újvidéki tragédia áldozatait, nézem a fotóikat, akaratom ellenére olvasom életük vázlatát, ki honnan jött, ki mivel foglalkozott, mit szeretett volna, hisz valakik még csak életútjuk elején jártak. A Nagy Testvér észleli, mi van a fejemben, hát dobálja is rendesen az infókat. Nemrég még a belgrádi Vladislav Ribnikári Általános Iskola legyilkolt tanulóiról olvastam, aztán néhány nap után szintén egy mészárlás történt a mladenovaci iskolánál. Az egyik gyilkos 13, a másik 21 éves, mindenkinek van fegyvere. Ez... kifejezhetetlen. Megpróbálhatom. Megpróbálom összegezni. Ezeknek a személyeknek volt fegyverük, tudták használni, és haragjuk, frusztrációjuk levezetésére használták is. Nem volt konkrét célszemély, hanem céltömeg volt. Terrortámadásnak minősíthetem. Azóta folyton arra gondolok, hogy elmegy a gyerekem iskolába, és nem jön haza. Hogy ott többé nem biztonságos. Hogy kicsi az esély, de hát igen, akikkel megtörtént, szintén ezt gondolták, és mégis. Azóta nem engedek el senkit puszi és ölelés nélkül, és hozzáteszem, ki tudja, hogy találkozunk-e. Mondják is a gyerekeim, hogy drámázom, igazuk lehet. Micsoda nevelés, tudom, szánalmas, de így érzek, így gondolkodom, megrendültem, megrendült a hitem. 2 „...bár csörömpöl, / akár a kocsik a Majsai-úton” Ács Károly: Neked mondom, Szabadka Palócföld – 2025/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 21 �Móra Regina Majd érkezni kezdtek a hivatalos iratok az iskolákba az Oktatási Minisztériumból, hogy milyen dokumentumok kellenek, mit csináljunk, miket készítsünk elő, gyűlések sora... Úgy éreztem, mintha engem hibáztatnának. NEM, nem a társadalom, a délszláv háború, a Szerbiában oly természetesnek vett elmélet, miszerint a fiúnak tudnia kell lőni, fegyver is kell, még ha illegálisan is, nem a szülők, nem az elkövető, hanem én, mi, a tanügyesek vétettünk. Ezt el lehetett hitetni velünk, lenyomni a torkunkon, csináltuk a parancs szerint, csendben, szófogadón, miközben az áldozatok fotói lebegtek előttünk. Ezen is túlléptünk. Váratlanul két héttel hamarabb befejeződött a tanév. Micsoda fergeteges megoldás! * Az újvidéki katasztrófa áldozatai között van az a két kislány, testvérek, a nagytatájukkal utaztak. Mindhárman odavesztek. Ezt feldolgozni lehetetlen. Én sem vagyok rá képes. * Megemlékeznek, gyertyát gyújtanak, tüntetnek, tüntetnek. * A köztársasági elnök volt az áldozatok hozzátartozóinál részvétnyilvánításon. Ez szép gesztus a vezető párttól. Mást ugye már nem tehetnek. Ígérik a tettesek megbüntetését. Hiszi is a nyilvánosság meg nem is. Hozott ajándékot meg nem is, mint a mesében. * Az ellenzék transzparensein az áldozatok képe. Ez szép gesztus. Nem engedik, hogy megfeledkezzünk róla, hogy a mi családtagjaink is ott lehettek volna. * Nem tetszik ez nekem. A YouTube-on nézem. A két kislány anyukája kéri, hogy hagyják őket békén a bánatukban, hadd gyászolhassanak, ne használják fel tragédiájukat. Nem akarják ezt. Nem szeretné, ha a gyerekei nevét felhasználva tüntessenek. Mondott még sok mindent, a videók alapján fájt neki, hogy ez lett a gyerekei halálából. Nem akar semmit, csak megszűnni, hogy ne érezzen. Vagy a szájába adták ezeket a gondolatokat. Vagy valóban zavarja mindez, és nem akarja. Annyira konfúz kívülállóként. És annyira szörnyűséges, hogy egy anya, aki most veszítette 22 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/1–2. szám �Feljegyzések a Vajdaságból el két gyermekét, a tévének nyilatkozik ebben az állapotban. Ki vette rá? Ki merészelte ezt felvenni? Ki tette ezt vele? Átkozódom, pedig nem szabadna. Én be nem engednék senkit. * Az iskolákban is szerveznek megemlékezést. Kimennek az adott időben, dél körül, a baleset időpontjában, és 15 percet hallgatnak, majd hangoskodásba torkollik az esemény, tüntetésbe. Egyszer részt vettem egy ilyenen, nem azért, mert akartam, de valamiképpen néhány ellenzéki rábeszélt, és mivel a többség ment, én is odaálltam, és próbáltam az áldozatokra gondolni, de aztán azon kaptam magamat, hogy a feliratokat olvasom, és a diákok szerepvállalása köt le, és az anyuka szavai csengtek a fülemben, ahogy sovány-feketében (ennél jobb szót nem találtam erre) azt kéri, hagyjuk békén őket, és valamiképpen elszégyelltem magam, és soha többet nem léptem erre az ösvényre. * Azt mondta az egyik hangos felszólaló, hogy míg ő kétszer betakarta az éjjel a gyerekeit, az áldozatok rokonsága ezt nem tehette meg, és... ekkor a követelésekkel folytatta a beszédét. * Az egyetemisták blokád alá vették az egyetemek épületét, Belgrád, Újvidék stb. * Kiszárad a torkom, nehéz nyelnem, és valamiféle fémes ízt érzek a számban, és a hasam görcsbe rándul, fáj, automatikusan odakapok, mint a terhes nők, mikor valami szokatlant éreznek odabent, aztán megnyugodnak, de ez, ami körülöttem zajlik, nem megnyugtató. Gyanús és vészjósló mozgások. * November óta gyülekeznek, tüntetnek, az egyetemek egymás után állnak le. Az egyetemisták bizonyos csoportja veszi át a hatalmat. Nem folyhat oktatás. A követeléseik: az előtető építkezésével kapcsolatos összes okirat nyilvánosságra hozása, a felelősök megbüntetése; a bebörtönzött egyetemisták felmentése; az egyetemistákra támadók megbüntetése; a felsőoktatásra 20 százalékkal több állami támogatást kérnek. * Palócföld – 2025/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 23 �Móra Regina Mi lesz most velük? Sokan nem támogatják a tüntetéseket, mert szeretnének órákra járni, vizsgázni, így tolódik minden, mi lesz a vizsgafeltétellel, a pontszerzéssel, a már megtervezett nyári munkákkal. Aggódnak, kilátástalanság. Érthető. Szerbia fejlődő ország, nincs a szülőknek félretett pénzük, és minden drága, egyetem, szállás. Az vezető hatalom beszélgetést, a kérések teljesítését ígéri. De valahogy nem működik. Mi, laikusok nem tudjuk, mi nem működik. Mintha lassított képsort néznék. * Káosz. Anarchia. * Ismét át kell élnem ezt. Mindennap rosszabb és rosszabb. A kilencvenes években volt hasonló, akkor középiskolás, valamint egyetemista voltam. De középiskolásként kihagytak bennünket. Éreztem a rossz helyzetet, a hatalmas szegénységet, a pénz értéktelenedését. Ennyi. De nem voltam közvetve részese a küzdelmeknek. Most meg valamely formában a középiskolás tanulók is be vannak vonva kiskorúságuktól függetlenül. Ez zavaró. Egyeseknek fogalmuk sincs, mi van. Mások tudatosan követik a tömeget. Vannak, akik a szüleik politikai nézeteit követve cselekednek. Természetesen olyanok is vannak, akik csak úgy spontán lógnak, ki megy iskolába, ha nem muszáj?! Mégis, a legtöbben csak tanulni szeretnének. Iskolába járni. Haladni. A koronavírus alatt voltak hasonló tünetek, amikor is a legtöbb diáknak az idő iskola nélküli múlása egy-két hét múlva zavaróvá vált. * Tegnap sok rossz hírt kaptam, kollégák közlik kérdezés nélkül. Csoportok alakulnak, akik a teljes leállás, illetve a rövidített órákkal történő, ún. törvényes sztrájk mellett voksolnak. Ujjal mutogatnak egymásra. Gyűlölet. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy a negatív energiákat nem észlelem, nagyon is. Ott, ahová eddig röpültem, ahol imádtam lenni, dolgozni, most undorral, hányingerrel érkezem, és mint a rossz diák, reggel nem akarok felkelni, nem akarok bemenni. * Munkát kell keresnem, másikat. Nem akarok tanár lenni. Nem értek semmi máshoz. 24 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/1–2. szám �Feljegyzések a Vajdaságból * Nem az a cél, hogy megbeszéljék a követeléseket. Nem akarnak tárgyalni a hatalommal. Már az ideiglenes kormány is összeállt, a virtuális világban már pontos arcok jelennek meg. Az ellenzék is a háttérben. Azt mondják, nem, de ezt gondolom, senki sem hiszi el. * Mint minden kiélezett helyzetben, itt is megjelenik a csőcselék, akik a buli, ivásevés és garázdálkodás formáit próbálgatják. * A kollektíva két csoportja vicsorog egymásra. Azt mondják, demokrácia, de ha valaki másképpen gondolkodik, meg kell kövezni, valamilyen formában büntetést érdemel. Ez a tény. Nincs demokrácia mint olyan, ez csupán utópia. Azt nevezzük demokráciának, amikor mindenkinek joga van ugyanahhoz, a gondolatai kifejtéséhez. Ez nem létezik, nem is létezett, nem is fog létezni. Hazugság. Valóban kitörölném a demokrácia címszót, és beírnám az utópia alá, mint annak egyik magyarázati formáját. Tudott valamit Swift, mikor megírta a Gulliver utazásait. Ahogy követik a részek/események egymást, úgy veszítette el a hitét, én is így vagyok ezzel. * Nem tudom, kiért aggódjam jobban. Az egyetemista gyerekemért, aki itthon várja, hogy hátha hitelesítheti a szemeszterét, vagy a középiskolásért, aki itthon csinálja a semmit. Vagy épp magamért, aki a politikai útvesztők között próbálja megtalálni a középutat, amely ugye nem létezik. * Úgy gondolom, hogy rossz időben élek. Tito alatt születtem, voltam pionír, hittem benne, hogy egyformák vagyunk, hogy aki jó, igyekszik, lehet ember. Milošević alatt nevelődtem, és a vajda volt a tanárom, nem örültek/m, hogy magyar vagyok itt, máshol sem örültek nekem. Aztán végre a szerb mellé kaptam hivatalos okiratot, hogy igenis, majdnem egyenrangú magyar pajtás vagyok, és örültem végre, de sokan nem örültek. Arra is mertem gondolni, hogy jogom van élni itt, a Vajdaság- Palócföld – 2025/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 25 �Móra Regina ban, jogom van itt magyarnak lenni. Most arra gondolok, hogy jó, vajdasági magyar vagyok, ezt be is írták, mikor az összeírást végezték, de jogom az nincs. Amint kifejtem a gondolataimat, elillannak az éterben, nincs jogom erre, követnem kell a hatalmat, vagy követnem kell az ellenzéket, nincs más lehetőség. Nincs semleges Svájc! * A szövegértés, a szövegek értelmezése igen nagy spektrumot engedélyez. Eddig is tudtam, hogy egy feldolgozandó szöveg másképpen jelenhet meg egy-egy tanulói gondolatmenetben, érdekes is volt ezeket megbeszélni órán. Amit most tapasztaltam, bebizonyította, hogy ugyanaz a jelenet, szöveg mennyifélén interpretálható és mennyire szélsőségesen. Ültem a gyűlésen, hallgattam a hangos felszólalásokat, vitákat, támadásokat, küzdelmeket, a Tekken3 emellett lányos párnacsata. Eközben a csoportos munkahelyi chatben elkezdett írni valaki szintén onnan, ugyanarról a helyről, ahol is én voltam. Amit ő írt, az az egyik nézőpont volt, és felháborított, mert egyoldalú, részrehajló volt, nem volt teljesen igaz, és elkezdtem írni a másik nézőpontot. Persze ebből minden résztvevő úgy rakta ki a saját puzzle-ját, ahogy akarta, de az már nekem mindegy. Ennyi volt az én részem, az én harcom. Nem valami sorsfordító, nem valami hősies, de az én igazságérzetemet kielégítette, utána elégedett, majdnem boldog voltam. Olyan volt ez az egész, mint mikor kijövünk a színházból, és azt mondja valaki, hogy „hű, tanárnő, ez volt eddig a legjobb, amit néztünk”, a másik rögtön utána, hogy „hát ez nagy sz** volt”. A közös olvasmányok is kihívások, a megbeszélés közben derül ki, hogy mennyiféle olvasatuk is van. Nem vagyok... Képtelen vagyok követni vakon azt, amit valaki jónak tart. Képtelen vagyok a szélsőségességre. Egyszerűen látom mindkét oldalt. Látom az aggódó szülőket, és értem a lázadók igazát. Értem, hogy valaki nem akar drasztikus cselekedeteket, és értem, hogy valaki már régóta hordja a keresztet, és nem letenni, hanem valakihez hozzávágni szeretné. * 3 PlayStationokon, X-boxokon játszható verekedős videójáték. 26 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/1–2. szám �Feljegyzések a Vajdaságból Olvasom a bejegyzéseket. Koszovót és Vajdaságot emlegetik. Pislogok, nagyokat, mélyeket, ha lehet ilyet mondani. Az eszem megáll. Hogy jön ez ide? De ha belegondolok, igen, mindig feljön ez a téma, a két tartomány önállósodásának kérdése. Örökzöld. Ha egyszer nagytakarítunk, akkor mindent kifordítunk a rakásra, aztán onnan válogatunk, mi megy a szemétbe, mi marad. Aztán van, hogy megbánjuk, miért is dobtuk ki, vagy miért is hagytuk meg. Ilyesmi. * Az Hernani csatája, csak erre tudtam ma gondolni. A nézetek harca, a változás szele. Kell a változás, van, mikor mindent ki kell dobnunk, és tiszta lappal kell indulni. De lehet-e tiszta lappal indulni? Esetleg egy új identitással, hiszen még ha el is menekül az ember, viszi magával a múltját. Ha nem jó valami, tégy ellene. Ez is hasznos gondolat, főleg, ha tett is követi. Mégis honnan bennem ez a hatalmas bizalmatlanság?! Miért nem tudok hinni senkinek, egyik oldalnak sem? Miért nem vagyok elfogult valamelyikkel? Az kellene, az a normális. Azt állítják, hogy mostanában veszélyes az iskolákban tartózkodni, miközben az utcán tömegek vonulnak. Ők meg azt mondják, hogy minden egyetemistakérést teljesítettek, miközben újra és újra kiderül, mégsem. Azt állítják, hogy jogunk van a szabad véleménynyilvánításhoz, de meg sem hallgatják a véleményünket. Ők meg, hogy követni kell törvényeiket, épp az övékét, akik folyamatosan megsértik. * Félek. * Szegény tanulók. Akik bejárnak az iskolába, meg vannak zavarodva. Figyelnek, mit mondok, mit teszek. Ők csak haladni szeretnének. Akik nem járnak be, otthon vannak, legtöbbjük alszik délig, mesélik nekem. Nincs iskola! Ez a lényeg! Kevesen vannak, akik elhivatott forradalmárok, akik a magasabb és szebb célokért küzdenek. Akik eljárnak az iskolai gyűlésekre, és az ellenzéket erősítik. Gyerekek. Palócföld – 2025/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 27 �Móra Regina * Valamelyik nap ügyeltem. Ezek a diákgyűlések jók. Ismerkedni lehet más tagozatbeli tanulókkal. Barátságok, szerelmek fonódnak. Látom, ahogy sétálnak kéz a kézben az iskolában, olykor elcsattan egy csók. Most szabad, most mindent szabad. * Két Viber-csoportunk van, az egyik azoké, akik a teljes leállásban vannak, a másik csoportba azok tartoznak, akik a törvényes sztrájk mellett voksoltak. Olykor kiszivárog egyik-másik üzenet, melyek még inkább eltávolítják egymástól az embereket. De hát ez így normális. Ha nem vagy velünk, ellenünk vagy. Az a furcsa, hogy az, aki eddig a hatalom embere volt, és kiesett a mézesvödörből, az a leghangosabb. Meg a nemzetiségeket is belekeverik a harcokba. Az usztasákat emlegetik. A szerbhorvátból ismét hangsúlyos külön-külön a szerb és a horvát. * A nagy belgrádi tüntetések után pusztítás az utcákon. Egymásra mutogatnak, ki a vétkes. A károkat ki téríti meg? A belváros lakói félnek. Ez a Balkán-vér. Csak erőszakkal lehet őket leverni a trónról, magyarázzák nekem unszoló tekintettel. Neked is ott a helyed, ki kell tartani, mondják, és aki mondja, elmegy dolgozni, mert neki muszáj, kell a fizetés, fizetnie kell a számlákat, ebből él, és a gyereke is iskolában tanul. Hm. * A gyerek? A gyerek mit képvisel? Önmagát. A személyiségét. Az egyéniségét. Talán nem pontos az előbbi. A gyerek sokáig gyerek, még 18 évesen is gyerek, a tapasztalatok, a külső hatások eldolgozgatnak rajta, míg elmondhatja magáról, hogy önálló gondolatai vannak. Addig mi, a szülők, a tanárok, a barátok, a közeliek határozzuk meg őket. Tudat alatt azt teszik, amit mi szuggerálunk. * Hányingerem van. A testem meg fáj, mert görcsben van folyamatosan. Volt gyűlésünk, és arról szólt a gyűlés nagyobb része, hogy kit is támadjunk. Egyszerűen nem képesek elfogadni, hogy nem gondolkodunk egyformán. Az egyik ellenzéki vezérszemélyiség a tantestületi gyűlés közepén felállt, hogy megy a gyerekéért az óvodába. És kibillegett. Az ő gyereke jó helyen van, oviban. Ugye nem vette ki onnan, hogy sztrájkoljon vele. De mi van azokkal, akik tanulni szeretnének, és 28 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/1–2. szám �Feljegyzések a Vajdaságból nem mehetnek? Az ő jogaik hol vannak? Vannak ilyen és hasonló megoldatlan kérdések. ’Veszteség’, így hívják az ilyen gyerekeket. Háborúkban, forradalmakban van ilyen. A hitelét veszíti. * Groteszk. Én erre nem vagyok képes, teljességben nem tudok gondolkodni. Képtelen vagyok teljes képet adni az orosz, akarom mondani szerb társadalomról. Nem is ismerem ezt a népet. Lassan fél évszázada köztük élek, mégsem ismerem őket. Nem is tartozom közéjük. Nem is érzem őket magaménak, éreztetik is, hogy csupán kisebbségi vagyok, nincs is hangos szavam, csak halk gondolataim, belső monológom, de beállhatok mögéjük, megengedik, a tömeget alkothatom. Mit mondana most Gion, vagy mire gondol Végel? Ó, ha súghatna valamit, ha segítene. Most kellene valahogy az ösvényünkön elirányítaniuk bennünket. Talán ők tudnák, hogyan, talán. Nekem kell megtalálnom az én mellékutamat, mely nem egyenrangú a főúton lévőkkel, de a magam önbecsülését még megtalálnám rajta valahol, talán a hármas útnál, ha még megvan. Nekem kell kitaposnom, nekem van egyetemista gyerekem, aki sírva panaszkodik, hogy évet veszít, hogy mi lesz, és én nem tudok rajta segíteni. És a többi egyetemista, a szüleik, akiknek fizetniük kell az egyetemi költséget, a szállást (jobb esetben diákotthont, rosszabbikban házbért). Ezt is a mérlegre rakom. Ja, igen, ők a ’veszteség’, ezt mindig elfelejtem. Ezzel számolni kell a forradalmakban, valakiknek meg is kell „halniuk” a harcokban, kell lennie ’veszteség’-nek, hát ők azok. * Azt mondja a középiskolás gyerekem, hogy ne aggódjam miatta. Igaz, egyedül van az osztályban, mert a többiek nem járnak be, mert ugye nem muszáj, ahogy mondtam, anarchia van, mindenki azt csinál, amit akar. Mondja a gyerek, hogy nem is rossz, mintha magánórán lenne. De tanul. Igaz, csak néhány tanár tanít, a többi nem, mert az elveikkel nem egyezik meg a fennálló hatalmi rendszer politikája. És minden szélsőséges eszközhöz folyamodnak, hogy véletlenül se menjen be egy gyerek sem. A tanulók meg eddig azért rettegtek, hogy igazolatlant kapnak az osziktól, ha lógnak, most meg akkor, ha jönnek. Hát melyik jobb?! A szülők tehetetlen panasza, a gyerekek kiábrándultsága, a kétségbeesés, a viszszaélés, a gonoszkodás. Addig, amíg Merényiék uralkodnak, nem lesz nyugalom. Határhelyzetben vagyunk, többszörösen. Palócföld – 2025/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 29 �Móra Regina * Ebben a háborúban egy vesztes van: a tanulók. A hátukon taposnak a felnőttek, szégyelljék magukat. Én szégyellem. Semmi közük hozzá. Fél mindenki, de a gyerekpajzs megvéd. Szabadka, 2025. március 25. Csohány Kálmán – Ady-versek III. (Harc a Nagyúrral) (tusrajz, 218 x 160; 1976) 30 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/1–2. szám �Supka Magdolna CSOHÁNY KÁLMÁN 100 ÉVE A Palócföld 2005-ben Praznovszky Mihály szerkesztésében különszámmal emlékezett meg a kétszeres Munkácsy-díjas Csohány Kálmánról, az akkor már 25 éve elhunyt, pásztói születésű grafikusművészről. Most, születésének 100. évfordulóján ismét tisztelgünk emléke előtt: e lapszámunkat az ő grafikáival illusztráltuk. A segítséget hálásan köszönjük gyermekeinek, Csohány Klárának és Csohány Kálmánnak, illetve a Csohány Baráti Kör Pásztó Kultúrájáért Alapítvány kuratóriuma elnökének, Herczegné Varga Ilonának. Supka Magdolna szakszerű és mégis lírai elemzései rávilágítanak e különös és különleges életmű egyetemességére, sokszínűségére, sajátságos művészi eszközeire, értékalapzataira, hagyományrendszerére – s nem utolsósorban a szülőföldhöz, Pásztóhoz és a palóc világhoz való kötődésére. „Ami Pásztót Csohány művészetében pótolhatatlanná teszi, az csak egy láthatatlan erőforráshoz hasonlítható, mert az itt kapott, meghatározó érzelmi élmények magukba sűrítik a genius locinak, a hely szellemének igézetét, vagyis mindannak magvát, ami Csohányból a költőt előcsalta.”1 Csohány Kálmán – Kolozsvári Grandpierre Emil: Foltonfolt király (tusrajz, 79 x 138; 1958) 1 SUPKA Magdolna, Csohány Kálmán grafikái, akvarelljei, Művészet, 1985/11–12, 9. Palócföld – 2025/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 31 �Csohány 100 Csohány Kálmán – Móricz Zsigmond: Rózsa Sándor (Pisze Matyi) (rézkarc, 10 x 8; é. n.) „Ez a falu, ennek népe és élete jelentette Csohány számára az oltalmazó és befogadó emlékkört, a fészket, ahová megtérni a bujdosásból mindig lehet, s ahol életútja végén úgy kívánt, mint gyermekkorában sírva-menekedve bújni anyja ölébe. Talán azért is ültette át rézkarcba az emlékeiben fel-felvillanó múltbéli jeleneteket, rajzváltozatokat, hogy a fémre karcolt és maratott vonalak másíthatatlanságával is mélyebbé, eltörölhetetlenné avassa az egykor volt dolgok szépségét.”2 2 Uo., 10. 32 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/1–2. szám �Supka Magdolna Csohány Kálmán – Látogatás (egy Nagy László-vershez) (rézkarc, 19,8 x 14,8; 1965) „Csohány témái gyakorta kötődnek a társművészetekhez, a szépirodalomhoz és a történelemhez, s az ezekhez kapcsolódó ismert személyekhez, típusokhoz, eseményekhez – egyéni nézőpontjával és stílusérzékével is gazdagítva a róluk való elképzeléseinket.”3 3 SUPKA Magdolna, Csohány Kálmán, Bp., Corvina Kiadó, 1986, 30–31. Palócföld – 2025/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 33 �Csohány 100 „Kifogyhatatlan például a benne élő, bensőséges Csokonai-kép variálásában. A Lilla-keservek epekedő, Reményhez esdeklő, a Múzsával hol fennkölten, hol komázva társalgó, hányatott sorsú vándorpoétájában Csohány mintha önnön múltban élt mására talált volna, főként kedélyének tragikumra és komikumra egyaránt hajló jellege miatt.”4 Csohány Kálmán – Csokonai: Zöld Ferenc (tusrajz, 290 x 205; 1973) 4 Uo., 31. 34 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/1–2. szám �Supka Magdolna „Csohány szimbolikája egyre átfogóbb jelentésűvé vált. A műről-műre terjedő vándormotívumok új meg új élménytársítást hordoznak, s az életmű szellemi vezérfonalának tükreként stílusának is alakító tényezőjévé válnak. A jelképek egyre tömörebbek, s ily módon a tartalom és forma szétválaszthatatlanságát szuggerálják. A közös elv, amely szerint a motívumok a képmezőre lépnek, olyan törvényszerűséget mutat, mint a zenében a fúga építménye. Csohány a jelképmotívumait úgy vezérelte át a különféle képtémák és tartalmak szólamain, ahogyan a fúgában járja végig a szólamokat a téma, s úgy feleltette egymásnak a fekete és a fehér, a lent és a fent szólamait, miként az egymást váltó zenei szólamok a kontrapunkt viadalában. A »fúga« szó a nevében foglalt »szöktetéssel« is saját képi-zenei törvényei szerint élt; egymásba szöktette a madár, a levél, a szárny, a harang, a fenyő alakzatait és jelentésüket, ez bontakozik ki magukból a művekből egyre beszédesebben. Ez az ő komponálói alkatát megvilágító zenei kép utóbb objektív magyarázatot is nyert, amikor tudomást szereztem zenei inspirációjának két fő forrásáról: otthon munkája közben leggyakrabban Bach-muzsikát hallgatott lemezről, míg feledhetetlen élőzenei élményét a Rácz Aladár tolmácsolásában hallott Bach- és Bartók-művek jelentették a cimbalom varázslatában töltött ünnepi estéken.”5 Csohány Kálmán – Meseillusztráció VII. (tusrajz, 70 x 57; 1955) 5 Uo., 39. Palócföld – 2025/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 35 �Csohány 100 CSOHÁNY KÁLMÁN VERSEI6 Meggyfa Magját röptében varjú vetette, S az árokparton megkapaszkodott. Nyeste a szél, por meg permetezte, Felcseperedett mégis valahogy… Alig leveles, vékony, girbe-görbe, Nőtt a fény után, mert ez ősi juss. Piros gyümölccsel roskadozásig tömte Vézna ágait késő június. A földje rossz, gyom veri föl, Pocok üt tanyát gyökerében, Sovány koszton él, mint jármos ökör Mintha sorsodat példázná népem. Folyondár fojt, gaz, s göröngy közt tengve, Virágod lepi pörnye, korom, Gyümölcsöd apró, csakhogy, magvát rejtse Épp hogy vagy, mint fajtám, szegény magyarom. 1949. június 17. Csohány Kálmán verseit 2007-ben a Mikszáth Kálmán Társaság adta ki egy könyvecskében A magam módján magamnak címmel – köztük az itt közölt szövegekkel. A művész lánya, Csohány Klára így emlékszik vissza a versek születésére: „Ezek a versek – azokkal együtt, amelyek a korábbi Palócföld-különszámban megjelentek 2005-ben, az asztalfióknak íródtak évtizedeken keresztül egy keménykötésű füzetbe, amelyről mi, a család, tudtunk, de soha nem láttuk közelről. A benne egyre szaporodó írásokat nem ismertük, senkinek nem mutatta meg őket, de tudtuk, hogy édesapánk ebbe írogat verseket”. 6 36 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/1–2. szám �Csohány Kálmán versei Este Budán Nehéz, sötét brokát gyanánt Elterült az este, Száz kisszemű Pisla fénnyel, Lusta kéjjel Már átkúszik Pestre. Mozdulatlan, csendes minden. Most egy ablak roppan. Becsukódott. A Dunáról Hajókürt szól Hosszan, elnyújtottan. 1951. aug. 1. Köszönöm nektek Köszönöm néktek régi költők A fényt s a vihart szóban, dalban. Köszönöm az igétek varázsát S a tollat, amit örökségül kaptam. Hol is kezdjem. Az új magyar szóval, Hogy megszülettek Lilla dalai. A szép és hetyke bátorságot Köszönöm néked Csokonai. A nemes pátosz ércbeöntött szobra, Mesterem voltál konok Berzsenyi. És neked is köszönöm, vén goromba, A vaáli erdő komor titkait. Palócföld – 2025/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 37 �Csohány 100 Bocsáss meg Toldi bölcs alkotója, Téged sokáig nem szerettelek, Fiatal csikó nem hajt a szóra Itt az idő, hogy megkövesselek. Legtöbbel mégis néked tartozom, Lobogó láng a mélységes ködökben – Hogy sem pénz, sem csók nem tett árulóvá – Kalapom, szűröm, szívem förgetegben. Az Anna-versek halk, bús poétája Rám testált szíve fájdalmas öröm Szomszéd város zengő gordonkája Juhász Gyula, neked is köszönöm. Régen tartozom már e verssel, Talán azért húztam-halasztgattam. Köszönöm, mielőtt más veszi át tollam, Mit tőletek terhes örökségül kaptam. 1950. augusztus 11. Csohány Kálmán – Juhász Gyula, illusztráció I. (tusrajz, 305 x 215; 1975) 38 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/1–2. szám �Supka Magdolna Csohány Kálmán – Antigoné (rézkarc, 16,5 x 11,5; 1962) „A Sors, a fátum klasszikus motívumára a görög drámákból, Antigone tragédiájában lel rá, a neki kedves, azonos című Áprily Lajos írta versben. Az antik téma zordsága és egyértelműen súlyos mondanivalója jól talál Csohány hangjához. Ugyancsak Áprilytól ihletetten panaszolja az elárvultság, s a jelentelen létezés csöndes tragédiáját az útmenti virágok sorsában – de olyannyira a saját hangján, hogy még e szelíd bukolikán is átdereng a benne készülődő komorabb témák körvonala.”7 7 SUPKA Magdolna, Csohány Kálmán-emlékkiállítás, Magyar Nemzeti Galéria, katalógus, 1982. Palócföld – 2025/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 39 �Csohány 100 Csohány Kálmán – illusztráció, Áprily Lajos: Holló a kereszten (tusrajz, 295 x 203; 1974) 40 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/1–2. szám �Bárdos József BÁRDOS JÓZSEF JÓKAI MÓR ÉS A MAGYAR KÖZGONDOLKODÁS Vajon hol a helye Jókainak a magyar irodalomtörténetben? Voltak korszakok, amikor a legnagyobb magyar prózaírónak tartották. Ezt fejezte ki Összes műveinek 100 kötetes Nemzeti kiadása1, amely 1894 és 1898 között jelent meg. Még sosem fordult elő Magyarországon, hogy egy szerzőt életében így megbecsüljenek. (Arany János Összes munkáinak első kiadása2 is csak a halála után, 1883 és 1889 között jelent meg.) Pedig a kor uralkodó irodalmi irányzatának képviselői nem is igazán tekintették kiemelkedőnek a tőlük némi távolságot tartó írót. Ám népszerűsége az ötvenes évek közepétől töretlen volt. Olyannyira, hogy a magyar olvasóközönség az ő regényein nevelkedett fel. Az író születésének 100. évfordulójára 50 kötetes válogatás3 jelent meg műveiből. A Jókai-kiadás megléte hozzátartozott a műveltségi elvárásokhoz. Természetesen további teljesnek mondott vagy részleges kiadások is megjelentek. A háború után a Lukács György-féle realizmusfelfogás jócskán visszavetette Jókai elismertségét, és csak az 1960-as években indult egy új, elegáns, barna vászonkötéses, válogatott Jókai-sorozat. Ez a siker és népszerűség annál izgalmasabb, mert a hivatalos irodalomkritika, sőt az irodalomtörténet sem békült meg máig sem a Jókai-jelenséggel. Kortársai közül sem Gyulai Pál, sem Erdélyi János nemigen dicsérte. Elvárásuk inkább a francia és angol irodalomból ismert, úgynevezett „realista regény”-t preferálta, tehát a magyar Balzacot, Thackeray-t akarták volna látni benne. S ennek valóban nem felelt meg. „Sokáig az anekdotát, illetőleg az anekdotikus szerkesztést a magyar prózai elbeszélés fogyatkozásaként tartották számon”4 – bírálja elődeit Wéber Antal. Ez a véleménye azonban nem akadályozza őt abban, hogy elfogadja JÓKAI Mór Összes művei, Bp., Révai, 1894–1898. ARANY János Összes munkái, Bp., Ráth Mór, 1883–1889. 3 JÓKAI Mór Összes művei, Bp., Révai és Franklin, 1925. 4 WÉBER Antal, Jókai Mór, Bp., Elektra, 2001, 41. 1 2 Palócföld – 2025/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 41 �Jókai 200 például Az arany ember értelmezéseként, hogy ezzel Jókai csak egy szerelmi kalandját (Lukanich Ottiliával való kapcsolatát) írta ki magából. A Kelecsényi László szerkesztette Jókai szerelmei című kötetben szinte dokumentumként szerepel Szini Gyula novellája, A Senki szigete5, amelyben az ’Aranyember’ név helyére Jókai nevét kell beírni, s máris előttünk a teljes pletyka. (Nem tartozik témámhoz, de érdemes felfigyelni arra, hogy Jókai életrajzírói éppoly hamisan és gonoszul viszonyulnak Laborfalvi Rózához, mint a Petőfi-kutatók egy része Szendrey Júliához.) Túlzás szerelem és kötelesség, szerelem és hála konfliktusát, a pénz mindent megrontó hatalmát, a hadiszállítások körüli korrupció leleplezését csak afféle eltakaró mesének tekinteni Az arany emberben. Az életrajzból levezetett műelemzésekkel, illetve a művekből kisajtolt életrajzokkal ideje volna felhagynia a magyar irodalomtörténet egészének. Ahhoz, hogy Jókainak ezt a – lényegében 150 éve kitartó – népszerűségét megértsük, érdemes egy szokatlan szempontból is szemügyre venni a munkásságát. Az nem kétséges, hogy legnagyobb sikereit az Egy magyar nábob és a Kárpáthy Zoltán, valamint A kőszívű ember fiai című regényeivel érte el. Valószínűleg azért, mert ezeknek a regényeknek a témája sok szempontból igen aktuális volt megjelenésük idején. Jókainak a szabadságharc bukása után megjelent két novelláskötete figyelemfelkeltő volt merész aktualitásával. Az 1853–54-ben megjelent Egy magyar nábob pedig elsőként irányította az olvasók figyelmét a XIX. század már-már feledésbe merülő első felére. Ezt folytatta az 1854-ben megjelent Kárpáthy Zoltán. Mindkettőben olyan nevezetes események szerepeltek, melyek a hitelesség aurájával vették körül e műveket. A társadalom emlékezetének két alapvető formájáról szokás beszélni. Ian Assmann könyvében6 ezt kommunikatív, illetve kulturális emlékezetnek nevezi. Az előbbi, amelyet újabban ’oral history’ néven sokat emlegetnek, személyhez kötött, és nagyjából két nemzedék után (50-60 év alatt) elvész, mert az események átélőinek halálával fokozatosan visszaszorul. S nagyjából ekkortájt adja át helyét a kulturális emlékezetnek, amely a múltnak általában egy egész közösség által elfogadott, értékalapú felfogása. A kulturális emlékezet mindig a jelen felől közelít, mert a múlt is csak a jelenben, az emlékezés jelenében létezik. „A kulturális emlékezet a csoportot belülről SZINI Gyula, A Senki szigete = Rózától Belláig. Jókai szerelmei, szerk. KELECSÉNYI László, Bp., Holnap, 2002, 97. 6 ASSMANN, Ian, A kulturális emlékezet, Bp., Atlantisz, 2018, 51. 5 42 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/1–2. szám �Bárdos József látja, és múltjának olyan képét igyekszik elébe tárni, amelyben alakulásának minden állomásán magára ismerhet, vagyis amely a mélyreható változásokat ilymód elhomályosítja.”7 Nagyon fontos még Assmannak az a különbségtétele is, hogy élesen elválasztja egymástól a kulturális emlékezetet és a történelmet. A történelem ugyanis tudomány, amely mindig is arra törekszik, hogy sine ira et studio, azaz harag és részrehajlás nélkül, szóval, objektíven beszélje el a múltat (bármennyire tűnik ez lehetetlennek). Jókai említett regényei tehát meglepően koraiak. Akkor születtek, amikor még a reformkor cselekvő vagy passzív résztvevői jórészt éltek, megvoltak a saját szempontú emlékeik, sőt a szereplők, az események egy részét tekintve a mű akár kulcsregényként is olvasható volt (talán elég, ha Széchenyi vagy Wesselényi beazonosíthatóságát és a pesti árvizet említem). Ennek az lett a következménye, hogy „hitelessége látszatával” mintegy felülírta a kommunikatív emlékezetet. Azaz a korszak még élő tanúi kezdték a maguk történetét is a regényhez igazítani, a regény alapján hitelesíteni, illetve magukat a regény által bemutatott csoport belső körébe tartozónak érezni és mutatni. Ezzel előállt az a furcsa és a magyar történelemben azóta is ismeretlen helyzet, hogy létrejött a regényben megjelent múltra vonatkozó szinte teljesen egységes kulturális emlékezet. Ez olyan erősnek bizonyult, hogy semmiféle azóta feltárt történelmi kutatások és tények ezt nem változtatták, és nem is változtathatják meg. Csak közbevetve jegyzem meg – és erről is túl kevés szó esik –, hogy Jókai teremtette meg nálunk a sajtóban rendszeresen, folytatásokban megjelenő regényt. Hogy ennek micsoda óriási jelentősége volt a befogadói kör kinevelésében és növelésében, az olvasói várakozás felkeltésében, fenntartásában, azt könnyen megítélhetjük, ha az elmúlt évtizedek tévésorozatainak tömegeket mozgató sikereire gondolunk. Így nem csoda, hogy a közgondolkodást folyamatosan befolyásolták Jókai újabb és újabb munkái (mint például a Régi jó táblabírák, 1856 vagy az Új földesúr, 1862). Amikor pedig az újabb rendszerváltás (a kiegyezés) után ez lehetővé vált, Jókai folytatta korának nagy eposzát az 1869-ben megjelent A kőszívű ember fiaival. Mint a reformkorról szóló regényeiben, itt is szabadon kezelte a történelmi tényeket, ugyanakkor sok részletet tekintve megteremtette a hitelesség lát- 7 Uo., 44. Palócföld – 2025/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 43 �Jókai 200 szatát. Olyannyira, hogy a magyar forradalomnak és szabadságharcnak a kulturális emlékezetben élő alakjai sokkal közelebb állnak a Jókai regényében ábrázoltakhoz, mint a történettudomány eredményeihez. Nem áll szándékomban Jókai regényinek elemzésébe belebonyolódni, de néhány kiegészítő megjegyzés még feltétlenül ide kívánkozik. Az egyik, hogy Jókai nagyregényei az európai romantika második generációjának fősodrához tartoznak. Olyan eszközökkel dolgozik, mint például a végletes ellentételezés vagy épp a természet és a hősök belső, lelki történéseinek összejátszása. Vannak ugyanis olyan mozzanatok ezekben a regényekben, amelyekre néha talán kevesebb figyelem irányul. Azt általában kiemeli a szakirodalom, hogy Jókai kivételes teremtő fantáziával, mesélőképességgel rendelkezett. Kiemelek egy igazi romantikus nagyjelenetet az Egy magyar nábob című regényből: Most a mén a keskeny gátra kapott fel, s azon nyargal végig, túlnan hatölnyi mélységben a Berettyó vize. Egy bukás, és vége van. De Rudolf utolérte már; ő mindannyi közt a legjobb lovas… Már egészen mellé jutott. A paripa tajtékot fúva rohan a delnő alatt; arca oly halvány, és keble úgy hullámzik. Itt van, íme a perc, midőn mellette lovagol az ifjú, lélegzete éri, hajfürteinek lebbenése az ő orcáját legyinti, és neki százszor több oka van most azt óhajtani, hogy bár meghalna e pillanatban; ez ifjú, ez imádott ideál a legszebb, legnemesebb hölgynek, legkedvesebb barátnéjának férje. Rudolf kénytelen a nekivadított paripa elfogásával felhagyni, ehelyett azon pillanatban, midőn Fanny elszédülten, elaléltan hanyatlik hátra nyergéből, hirtelen megragadja karját, s izmos kézzel odaöleli magához, át a nyeregbe. A nő ájultan borul vállára, a paripa szilajon száguld tova! A férfi, aki megmenti a hősnő életét, mégpedig halálos veszedelemben, mindenkinél jobb, több és bátrabb. Ki tud egy ilyen szövegnek ellenállni? Lehet-e egy szereplőt ennél tökéletesebben jellemezni cselekedete által? Persze az olvasó már ismeri, de a hősnő eddig igazán csak álmodozott róla. És micsoda feneketlen mélység! Nem a Berettyóban, hanem Fanny lelkében, aki egyszerre éli meg a szerelmével való találkozás boldogságát és a szükségszerű és elkerülhetetlen lemondás kétségbeesését. S mindez úgy jelenik meg a szövegben, hogy a fókusz a külső eseményekre koncentrál. Úgy érzem, ez minden romantikus sablonszerűsége ellenére izgalmas, élő, az olvasót magával ragadó szöveg. 44 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/1–2. szám �Bárdos József De amit az ilyen nagyszerű részleteknél is fontosabbnak érzek, és amiről szintén alig beszél a szakirodalom: Jókai szerkesztő tudománya. Ő, akiről némely kutatók úgy ítéltek, hogy gyakran elragadja a hév, és ilyenkor nem képes megfékezni burjánzó fantáziáját. Ha odafigyelünk, kiderül azonban, hogy milyen tudatosan építkezik. Nézzük csak meg az Egy magyar nábob helyszíneit! Egyfelől Pozsony (hátterében Párizs), amely a modernizáció, az átalakulás, a polgárosodás világa. Ez nemcsak a két arisztokrata párizsi kalandját jelenti, akik aztán itthon is modernizációt akarnak, de a fiatal polgár európai szakmai és emberi tájékozódását is (amely két szál persze összeér Pozsonyban, mint ahogy ugyanitt jelenik meg az arisztokrácia másik, lassan elzüllő, vagyonát szórakozásban felélő csoportja is, amely már csak külföldi kölcsönökből tudja fenntartani magát. A két tábor összeütközése a párbajban csúcsosodik ki). Másfelől megjelenik a magyar Alföld a maga szó szerint sarat dagasztó elmaradottságában, ahol ki tudja, mióta, semmi se változott. S a két világ első találkozásakor (a koporsó mint ajándék), a születésnap alkalmával még úgy tűnik, hogy a züllés, a gonoszság diadalmaskodik. Hogy aztán hogyan futnak össze ezek a szálak megint csak Pozsonyban, s hogyan válik a modernizáció egyik mozgatójává a világ végén már-már eltemetkezett Kárpáthy János, azt Jókai képes elhitetni olvasóival. S teszi ezt akkora merészséggel, hogy az Egy magyar nábobot tragédiával képes lezárni, s ezzel megint csak valóságosabbá, hitelesebbé teszi a mesét. Hiszen a szöveg felkínálta volna lehetőségként a boldog (de hamis, giccses) befejezést is. Mint látható, Jókai ebben regényében sokkal többet nyújt, mint amit egy reformkorról szóló regénytől várhatnánk. Benne van Magyarország Európától való végletes leszakadásának képe, az a kép, melyet ez az ország önmagáról Európának nyújtani tud. Ezzel ösztönöz a szembenézésre, a helyzet és az önkép megváltoztatására. Kőkeményen politizál, kiáll a hagyományok értelmes megváltoztatása, a polgárosodás mellett, amikor az ország épp a múltba fordul, hogy nemzeti létét így erősítse meg. Ugyanakkor azzal, hogy a polgárosodás letéteményeseiként is a magyar arisztokrácia képviselőit szerepelteti, bizonyos értelemben a hagyományhoz ragaszkodók is elfogadhatták a regényt. Nemzeti hagyomány és modernizáció kérdésében tehát ma is aktuális üzenetet hordoz. Még ennél is nagyszerűbb szerkesztést mutat A kőszívű ember fiai című regény. Kiinduló helyszíne a vidéki Magyarország, a Baradlay-birtok. A végrendelkező öreg Baradlay mondatai: Palócföld – 2025/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 45 �Jókai 200 Egy nagy művet alkottam, melynek nem szabad velem együtt összeroskadni. A föld ne mozogjon, hanem álljon. S ha az egész föld előremegy is, ez a darab föld, ami a mienk, ne menjen vele. […] Legidősebb fiam, Ödön, maradjon a szentpétervári udvarnál. Most még csak követségi titkár, idővel magasabbra lesz hivatva. Az a hely jó iskola lesz neki. […] Második fiam, Richárd, még egy évig marad a királyi testőrségnél. De ez nem életpálya. Kezdetnek jó. Innen lépjen át a lovassághoz; ott szolgáljon ismét egy évig, s akkor igyekezzék a táborkarba bejutni. Ügyesség, vitézség és hűség három nagy lépcső a magasba jutáshoz. Mind a hármat a gyakorlat hozza meg. Ott egy egész meghódítatlan régió áll előttünk. […] Harmadik fiam, a legifjabb, Jenő: az én kedvencem. Nem tagadom, hogy a legjobban szerettem őt mind a három között. Ő nem fogja azt soha tudni. Mert hiszen úgy bántam vele, mintha mostohája volnék. Tovább is úgy bánjék ön vele. Maradjon Bécsben, és szolgáljon a hivatalban, és tanulja magát fokrul fokra felküzdeni. Már az első fejezet felvázolja azt európai háromszöget, amely a regény történéseit, a magyar szabadságharcot európai jelentőségű eseménnyé emeli. Miután ebből a kontinentális nézőpontból indul a mű, nagyszerű építményként magasodik majd fel. Oroszország és Ausztria között áll Magyarország. De függetlenségéért harcra kényszerül. És igaz, alulmarad, de Jókai a regény sok-sok apró mozzanatában jelzi a magyarság harci erényeit, apróbb győzelmeit. Így a regény egyik középpontjában az isaszegi csata áll. Itt a csúcspont, ahol Baradlay Richárd és Palwicz Ottó párbajt vív egymással: Minden, mi férfiszívnek meleget ád, lobog most ereikben. A harcos dicsvágya, a nemes büszkesége, a bántalmak jól táplált emléke, az édes gyűlölet s a haza keserű szerelme, s mindez a csataviharban potenciára emelve, a harci mámor, a vérontó kéj eksztázisában arkangyali erővé magasztosulva. Összecsaptak. Ezt az ütközetet csak a Zenit című fejezet, Budavár ostroma, a két Baradlay forradalmi párviadala múlja felül. A regény végül visszatér a személyes, a családi síkra. Oda, ahonnan indult. A Baradlay-birtokra. Ismét tragikus zárlat egyensúlyozza hitelessé, igazzá a meseszerű epizódokból óriásivá növekedett szövegegészt. Ez a regény is ugyanazt az utat futotta be, mint a korábban említett kettő. A kulturális emlékezet forrásává vált. S már a XIX. század végén általánosan elfogadottá, minden egyéni emléknél és emlékezésnél hitelesebbnek és igazabbnak érezték. Pedig ez a regény is megelőzte korát, hiszen még éltek az események résztvevői, átélői, megszenvedői. És úgy vélem, ez Jókai művészetének legnagyobb diadala. 46 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/1–2. szám �Bárdos József * Azóta nagyon sokat változott a világ. De Jókainak ezek a munkái a XX. század végéig az iskolai kánon kihagyhatatlan darabjai maradtak mint a magyarság önmagáról alkotott képének hordozói, továbbadói. S hiába hozott a XX. század nagy változásokat, hiába, hogy megváltozott a kor, az irodalom, s legfőképpen az irodalom nyelve, a magyar próza stílusa önmagát messze túlélve Jókai folytatója maradt. Őt követte Mikszáth, Herczeg Ferenc, Krúdy, Gárdonyi. (Utóbbi megírta az egyetlen olyan Jókai-regényt, amelynek nem Jókai a szerzője: az Egri csillagokat. Ez a regény még szerkesztésmódjában is Jókait követi a királyi székhelytől Budán és Erdélyen át Konstantinápolyig. Középpontjában Egerrel, amelynek sikeres védelme így országos, sőt európai jelentőségűvé emelkedik.) Jókai népszerűségét egyetlen dolog kezdte ki a XX. század végére: a barokkosan romantikus, bonyolult körmondatokkal dolgozó nyelvváltozat, benne a helyenként mára már zavaró latinizmusok sokasága. A szerencse azonban az író mellé állt, amikor a Jókaihoz méltón zseniális Várkonyi Zoltán Erdődy János forgatókönyvével filmet rendezett az Egy magyar nábobból, a Kárpáthy Zoltánból, A kőszívű ember fiaiból és a hasonlóan nagyszerű, de eddig nem is említett Fekete gyémántokból. Ezek a mozik a magyar film aranykorát jelentették, köszönhetően annak is, hogy a rendező még a kisebb epizódszerepekre is a kor legnagyobb színészeit kérte fel. (Csak ízelítőnek néhány név: Bessenyei Ferenc, Latinovits Zoltán, Major Tamás, Bitskey Tibor, Mécs Károly, Tordy Géza, Béres Ilona, Darvas Iván, Ruttkai Éva, Sulyok Mária, Torday Teri, Páger Antal, Tolnay Klári és sokan mások). Ma leginkább ezek a filmek adhatják tovább a kulturális emlékezet kánonná emelkedett értékeit és érzéseit. Sajnos ennek máig sem alakult ki olyan közvetítési rendszere, mint amilyen maguknak a regényeknek volt száz éven keresztül. Ebben nemcsak az idők gyorsulása, de a magyar oktatásügynek a világ élvonalától való lassú leszakadása is közrejátszik. * Engedtessék meg nekem, hogy még egy, bár kevéssé ismert és kevéssé népszerű regényt is szóba hozzak. Ez a Politikai divatok címet viseli. Már a cím is különlegesen szerencsés, tekintve, hogy aki 1830 táján született, az politikai rendszerváltások sorozatát, politikai divatok sorát élte meg: 1844, 1848, 1850, 1861, 1867. A regénynek egy kis részletét idézem, amely a szabadságharc egy vesztes erdélyi ütközete után játszódik. Két szereplője van. Az egyik Pusztafi, a költő. A másik Palócföld – 2025/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 47 �Jókai 200 a barátja, Zeleji Róbert, aki halálos sebet kapott, és a menekülteket üldöző kozákok elől társával együtt a mocsaras vízbe merül, ahol Róbert meghal. Pusztafi temeti el. „Azután [Pusztafi]újra összerakta a szétbontott nádkévéket a vén fűzfa körül. Egy piros szál vesszőt letört róla emlékül, s akkor körös-körül meggyújtá a máglyát. A lángok recsegve iparkodtak elérni a máglya tetejét, onnan felkaptak a fűzfa galylyaira; a terebélyes fa, mint egy tűzsátor borult körös-körül a máglya fölé, tűzágakkal, tűzlevelekkel. A gyors láng gyorsan emészt, nem lett volna már emberi erő, mely azt elfojtsa többé; a költő nyugodtan mehetett tova. Hiszen az ő útja is sietős volt. A nádas sűrű bozótjain keresztülhatolni eltart reggelig, s a napvilág már nem a menekülőké. „Bajtárs, szép temetésed van. Isten veled.. […] Az égett szérű közepén állt feketén a tövig leégett vén fa csonka törzse; kormos öble, mint egy gyászhamvveder, melyben egy hírét bevégzett hős maroknyi hamva barnul, fű, fa hamvától elütő színnel. E barna hamv Zeleji Róbert. Az ifjú, kit úgy szeretett a hölgy, kit úgy becsült a jó barát, kiről dalt énekelt a nép, kit szárnyán hordozott a hír. Ki találna itt reá? Ki tudhatná meg ezt?” Nemigen figyeltek erre a jelenetre, tekintve, hogy a regényben szereplő anarchista, félőrült Pusztafit azonosították Petőfivel. Holott nyilvánvaló, hogy bármekkora nézetkülönbség és vita volt is Petőfi és Jókai között, barátját ilyen Pusztafiként nem ábrázolta volna. Mit is ír Jókai Zeleji Róbertről? „Az ifjú, kit úgy szeretett a hölgy, kit úgy becsült a jó barát, kiről dalt énekelt a nép, kit szárnyán hordozott a hír.” A vesztett ütközet, a kozákok, a rejtőzködő túlélők, mind beleillenek abba a képbe, amit a segesvári csatáról tudunk. Az iménti részlet Jókai álma Petőfi haláláról és a hozzá méltó temetéséről. Hogyan is érhetne véget egy romantikus költő másként, mint tűzben. Ahogy Byron is máglyán égette el Shelley földi maradványait. És amit Shelley megérdemelt, az kijár Petőfinek is, gondolta Jókai. S ahogy Ignotus igen találóan jellemzi az írót: „…ha Jókai gondolta, akkor így is kellett lennie. Jókai szentül hitte, hogy amit ő gondol, az úgy is van, s ha a valóság másmilyen, annál rosszabb a valóságra nézve”8. 8 IGNOTUS, Jókai = UŐ, Válogatott írásai, Bp., Szépirodalmi, 1969, 355. 48 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/1–2. szám �Praznovszky Mihály PRAZNOVSZKY MIHÁLY JÓKAI MÓR ÉS MIKSZÁTH KÁLMÁN NŐÜGYEI A gyakorlott olvasó kétségbeesetten csapja össze a kezét: te jó ég, megint az írók és a nők! Igaza van a jajgatással, az elmúlt egy évtized másról sem szólt, boldogboldogtalan csak azzal foglalkozott, hogy mit csináltak a nők az irodalom nagy vagy kicsi alakjai körül. Zaftos, botrányos, hazug, jelentéktelen stb. történeteket tálaltak fel az olvasóknak, s lassanként úgy tűnt: a magyar irodalomtörténet semmi másból nem áll, mint megcsalatásból, elhagyásból, leányszöktetésből. Most egyszerűbb a helyzetem, Jókainak és Mikszáthnak ugyanis nem voltak nőügyei. Egyszerű, derék, becsületes, mondhatni papucs házasemberek voltak, évtizedeket éltek a feleségükkel. Még csak arra sem törekedtek, hogy hitveseikből poétikus nőalakot formáljanak. Talán Jókainál A tengerszemű hölgy című történetben kap szerepet Laborfalvi Róza, de ott is csak erős áthallás után, azaz „hiszem, ha akarom” olvasói beleérzéssel. Mikszáthnál pedig el sem lehet képzelni, hogy Mauks Ilonkát beleolvassuk, mondjuk, Tóth Mari alakjába. Modernül mondhatom: mind a két író alapvetően szexuálisan unalmas alak volt. Lehet persze, hogy az ő élményük és véleményük más, de erre nem szolgáltak semmilyen bizonyítékkal, és dokumentumok sem őrzik esetleges vad kalandjaik emlékét. Mindkettőjüknek megvannak az ifjúkori ideáljai, amelyek persze rendszerint kudarccal végződő történetekbe torkollnak. Jókainál Asztalos Etelkát említik, Mikszáthnál Mauks Ilonkát. Mindkét kaland felsülésre volt ítélve, Jókainál a vallási felekezeti eltérések szakították meg a kapcsolatot, Mikszáthnál az eltérő vagyoni helyzet okozott az első időkben és még sokáig tartós hullámvölgyet a kapcsolatban. Számukra egyformán az ellenséges szülői akarat a gátló erő. Mindkettejük romantikus körülmények között jutott aztán asszonyához. Jókai a márciusi nagy lángözön erejével ragadta el Laborfalvi Rózát a Pesti Nemzeti Színház színpadán, vagy inkább fordítva: Róza ragadta nyakon az alkalmat és Móricot, hogy aztán minden rágalom ellenére (Petőfi nagyon kavart, nagyon kavart!) jó feleség legyen egészen haláláig. Mikszáth meg amolyan kései romantikus módon megszöktette Ilonkát. Nem kellett ehhez sem torony, sem hágcsó, sem vágtató ló vagy lángot prüszkölő sárkány, elég volt Pesten kijátszani a nem figyelő Palócföld – 2025/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 49 �Jókai 200 szülőket, s máris megvolt az esküvő egy belvárosi templomban, s boldogan éltek (rövid ál-elválással együtt) Kálmán haláláig. Etelka és Ilonka: a csodálatos első szerelem felejthetetlen hősnői. Itt van rögtön Etelka, a komáromi leányzó. Igazi diákszerelem ez a tinédzser Jókainál, első fellobbanás, sóhajok, epekedés, titkos kézszorítás. Még le is festette a kisasszonyt, és nem is rossz a kép. Ki tudja, mi lett volna ebből a történetből, ha a kislány tizenévesen váratlanul meg nem hal. Mikszáth Jókai-regényében rögtön ideált faragott belőle, ahogyan az elvárható egy romantikus kapcsolat hősnőjétől: „a szép liliomarcú, hollóhajú, légies Asztalos Etelka”. A jól induló kapcsolatnak az anya, Pulay Mária vetett véget ezzel a felkiáltással: „Míg én élek, meg nem engedem, hogy az én fiam katolikus leányt vegyen el”. Erre aztán visszaüzent Asztalosné aszszony is, valami olyat, mondja Mikszáth, amit aztán Jókainé nem tett a tükör mögé. Mikszáth esetében a szerelmi elsőséget nem tudjuk határozott pontossággal kinek odaítélni, az a selmeci diáklány, akinek a nevét sem tudjuk egy levélből, az a bizonyos „Macskaszemű” nem több, mint egy fuvallat a Szitnya hegyéről. Viszont a selmeci tanulmányok után hazatérve Nógrádba, a pályakeresés meredek útvesztőiben és éveiben bőven szerepelnek fiatal leányok. Szklabonya környékén számos, Mikszáthékkal egyidős szép leány élt. (Általában ez mindig mindenhol így van: mindig vannak fiatal férfiak és velük egyidős fiatal lányok.) Azért használok többes számot, mert Mikszáthnak szelíd kalandjaiban volt egy társa, az Ebecken élő Tersztyánszky Miska. (Ez Szklabonyától egy mérföldre lévő falu, tele Mikszáthrokonokkal.) Ránk maradt levelezésük, legalábbis Mikszáth levelei őrizték meg ezeknek az ártatlan vagy annak szánt flörtöknek az eseményeit. Így élnek örökre a lányok: Kubányi Milka, a szintén közeli Alsóesztergályon élő, nagy tekintélyű evangélikus lelkész, Kubányi Lajos szép leánya, akit elhappoltak előlük. Kubinyi Emma, ez a pontos neve, 1849-ben született, Bende Gyula felesége lett, s már 1872-ben el is hunyt. Vagy a közeli Szentpéteren lakó, ugyancsak evangélikus lelkész (Mikszáth is evangélikus volt, érthetők a választásaik), akinek Vilma leánya szintén ott szerepel a kijelölt leányok között, de Mikszáth itt is hoppon maradt. Ő egy bizonyos Nádasdy Gyulához ment férjhez, de húsz esztendősen meghalt. Tersztyánszky Miska hamar feladta, gyorsan választott s döntött: 1871-ben oltárhoz vezette Piry Ottiliát, az egyik esküvői tanúja éppen a cimborája volt. „A hetyke” Algőver Etelka is szerepel a sorban, a család mai jeles leszárma- 50 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/1–2. szám �Praznovszky Mihály zottja, Margócsy István úgy tudja, még leánykérés is történt, vagy legalábbis puhatolózás, de a Mikszáth-fiúnak nem látszott valami fényes jövőképe, s így ennyiben maradtak. Balassagyarmaton is akadtak lányok bőven, emlékezzünk csak a három Bérczykisasszonyra, akik közül Marival egészen komoly szinten ment a flört, legalábbis a pletykák szerint, s erre majdnem ráfázott a Ilonkának való heves udvarlás közben. De Mari is okosan döntött, férjhez ment egy bizonyos Garam Jenő úrhoz, s ő – említett lánytársaival ellentétben – legalább sokáig élt. Mikszáth Ilonkának írt mentegetőzésében úgy érezni, hogy lehetett valami közöttük: „Most van az az idő, amikor bátran merem leírni, hogy soha, sem ezelőtt, sem ezután nem szerettem úgy senkit, mint magát; amit Bérczy Mari iránt éreztem, az csak szimpátia volt ehhez képest". Ez utóbbi megjegyzést törölte a leveléből. Még szép. Gyakorlatilag készen is lennénk. Mondhatjuk persze, hogy Mikszáth bájos, szelíd, ártatlan, mások szerint unalmas és lapos fiatal lány hősnőihez ők lennének az emlékképek. Nem is kicsit idealizálva. De alighanem nincs igazunk. Mikszáth csak megálmodta a hősnőit. De mi történik a házasság során? Jókai és Mikszáth is bajba került legalább egyszer, a legendák szerint. Jókait, akinek nőügyei a színpad körül zajlanak, egy időben – de már csak utólag – összehozták egy fiatal leányzóval, akinek szerette volna egyengetni a színpad felé vezető útját. Vannak, akik igaznak állítják be a történetet, én legendának tartom. Csak egy-két forrás akad, amelyik ezt a mesét erőlteti. Prielle Kornélia szövege az egyik, amit nem lehet elhinnünk, mert az öregedő színésznő szívesen boszszantotta pletykáival a szintén öregedő és féltékeny Laborfalvi Rózát. Vagy Szini Gyula író, aki a Jókai, egy élet regénye című, besorolhatatlan műfajú kis könyvében ír erről, szokása szerint csapongva és felületesen. A mese szerint Jókait felkereste egy bizonyos ’48-as katonatiszt özvegye, mondván, van neki egy fiatal leánykája, aki színésznő szeretne lenni, és igen sokan tehetségesnek tartják. Kérné Jókai urat, hallgassa meg, s döntsön. Jókait vajszíve minden segítségre rávitt, most is így tett. S ő is tehetségesnek ítélte meg a kislányt. Sőt, elkezdett vele foglalkozni, de kimondottan szakmai alapon, tanítgatta, formálgatta. Szépen haladt is az ifjú növendék, Balatonfüreden még egy házat is bérelt neki, hogy ne kelljen sokat gyalogolnia az órákra (mármint Jókainak), s el is végezte a színiakadémiát, és sorra kapta a szerepeket. Egy ízben Balatonfüreden is fellépett egy vándortársulattal. Ám beütött a baj, a sokat emlegetett korbetegség: a tüdővész. Így Lukanics Ottíliát elküldte Meránba, a csodálatos gyógyhelyre, de Palócföld – 2025/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 51 �Jókai 200 már az sem segített. Meg is halt a leány 26 évesen az ottani, Brixen nevű településen. A gondos szállásadónő hazaküldte a holmiját s kötegnyi levélváltásukat, amit – ahogyan az egy középfajú francia bohózatban lenni szokott – Laborfalvi kezébe adott a postás. A többit már nem is kell részleteznem... Amúgy Mikszáth is tudott a történetről, meg is írta sokat emlegetett Jókai-életrajzában (forrásai a pletykák voltak), de ő csak plátói érzelmekről beszél. Mikszáthnál Zsótér Mariska neve merül fel. Ami még nem is lenne baj, hiszen ekkor Mikszáth de facto elvált Ilonkától, és Szegedre tartva s ott élve hamar népszerű és elismert lett. Így aztán bejáratos lett különböző szegedi polgári házakba, köztük a híres és gazdag Zsótér Andor házába is. Itt találkozhatott valamelyik Andor-napi mulatságban Mariskával (1850-ben született a leányzó), akiről egy mai lexikonszerző azt írta: „melegebb kapcsolatba került Mikszáthtal”. Hogy ez pontosan mit jelentett, azt nem tudom, de azt sem tudom, volt-e közöttük valamiféle laza liezon. Halvány levélnyomokat találni, de ez is csak kései, erőltetett életrajzi belemagyarázás, mert azért az első írói sikere után nem Mariskához szaladt, hanem Ilonkához. No, ugye! Gyanakvó természetem nem hagy békén. Az, hogy Mikszáth a Zsótér-házból nézte a szegedi árvíz borzasztó pusztítását 1879-ben, még nem jelent semmit, hiszen ez egy erős, az árhullámok ostromát elbíró épület volt. De hogy 1882-ben még sűrű levelezés folyt közöttük, az már gyanús. A megmaradt pár levélben Mikszáth egy szóval sem említi, hogy éppen újranősülni akar, csak gyengéd megjegyzések vannak: „még tán magát sem unnám meg sohasem...” Valamint megtudjuk, Mariska két fotográfiát is küldött magáról Kálmánnak. Mi több, éppen alakult közöttük egy „charta bianca” játék, azaz egy olyan üres papírlapot adtak egymásnak, amelyen a nevük szerepelt, s az illető arra bármikor bármit ráírhatott, s az aláírónak azt be kellett tartania. Azért ez már elég veszélyes játék. Summa summarum, Mariska 1887-ben férjhez ment Tagányi János honvédszázadoshoz, biztos, ami biztos, s bizonyára boldogan élt, amíg meg nem halt. Ezzel Mikszáth részéről be is fejeződött a nőügyek számbavétele, marad neki Tóth Mari meg Bélyi Veronika s Horváth Piroska. Sokkal kényelmesebb volt ő annál, hogy kockáztassa a békés és biztonságos családi otthont, ahol egyszerre nem is egy, de két nő gondoskodott róla, értve ezalatt felesége jóságos testvérét is, Nelkát, aki az egész család pesztonkája maradt, pártában élve le életét. Jókai még egyszer próbálkozott, de másokkal, azaz a kortársakkal ellentétben szerintem ebben nem volt semmi elítélendő. Pedig mennyi mindent vágtak a fejéhez, még szenilitással vagy demenciával is vádolták, hogy divatos legyek. Pedig 52 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/1–2. szám �Praznovszky Mihály hát mi történt? 1886-ban meghalt a felesége, és tíz esztendő múltán, 1899-ben újranősült. Ez maga a természet rendje: nem jó egyedül élni, kell valaki, akibe belekapaszkodhat az ember. Az sem volt olyan nagy baj, hogy egy 54 évvel fiatalabb színésznőt, Grósz Bellát vett el (lám, lám, a színház!) aki ráadásul zsidó is volt, ez a korkülönbség aránylag mellékesnek látszott. Az egész amolyan jókais történet („öregember nem vén ember”), még Mikszáth is megszólta érte szelíden, igaz, csak a halála után, remek életrajzi regényében. De hát mi volt ebben szokatlan? Hány ilyen történetről tudunk mind a mai napig? Sőt, fordítva is: az emlegetett Prielle Kornélia élete végén (igaz, már elborult elmével), 80 esztendős korában hozzáment egy 45 éves fiatalemberhez. Ha a művészek egyedül maradnak, az érzelmi stabilitáson kívül szeretnék, ha életművük megbízható kezekbe kerülne, lenne, aki gondoskodna azok tisztességes megőrzéséről, közreadásáról. Hogy ezzel anyagilag is jól járnak a hölgyek vagy az urak: annyi baj legyen. Mi, utódok, pedig még jobban járunk: van miről olvasni. És persze írni is... Csohány Kálmán – Az öregség két arca (Kassák Lajos) (rézkarc, 19,8 x 15; é.n.) Palócföld – 2025/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 53 �Jókai 200 FÁBIÁN LÁSZLÓ EGY AKARATLAN JÓSLAT BETELJESÜLÉSE Kikényszerített nézőpont egy Jókai-regényhez „Kit érdekel az áramló idő, ha sodrásában egyszer felbukkan egy eksztatikus, teljes délután.” (Jorge Luis Borges) „A világ életveszélyes hely…” (Albert Einstein) Jókait íróként alighanem megtévesztő módon jellemzi, beskatulyázza fékezhetetlen romanticizmusa, kissé szerényebben, ám ugyancsak plasztikusan (romantikus) költőisége. Holott ő határozottan vallotta: Én egész hajlamom szerint realista író vagyok, s azt mondom, hogy ilyen a valódi élet. A „nagy mesélő” legendája hasonlóképpen jogos, humorát, elegáns szarkazmusát pedig talán emlegetni sem illik. Másfelől bármelyik regényét, novelláját vesszük kézbe, lenyűgözhet bennünket tárgyi tudása, hihetetlen ismeretanyaga az élet, a tudomány, a technika aktuális állapotáról, az a vonzalom a végletes állapotok, jellemek iránt, amely – szintén a romantika receptje szerint – egyenesen drámaivá feszíti regényeit. Ennél szembeötlőbb, hogy mind a pozitív, mind a negatív hőstől elvárja a lehető legtágabb műveltséganyagot – mivel így emelheti őket valóban rangos riválisokká, ellenfelekké. Mindezek mellett vagy akár ellenére a fordulatosság, a meglepetések, a váratlan megoldások példásan gazdag tárháza a hatalmas életmű. Már csak amiatt, mert – ismételjük nyomatékkal – a szerzőnek az életről, társadalomról gazdag tapasztalata van – a legapróbb mozzanataiig. Politikai, erkölcsi, szellemi viszonylatok, a létezés metafizikai háttere elmélyült elemzéseinek rendszeres témái, regénymiliőinek leghitelesebb momentumai, amelyek bemutatásához – ő mondja – Segélyül hívtam az ismeretet, a hitet és a képzelmet. Képzelete – úgy tetszik – az elképzelhető legszélesebb skálán mozog, a netán homályban lapuló részleteket is földeríti. 54 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/1–2. szám �Fábián László Ezeket a jellegzetességeket aligha találhatjuk nagyobb bőséggel írásaiban, mint A jövő század regénye mai olvasót ugyancsak zavarba hozó káprázatos lapjain. Az ő fölsorolásaiból közelítve a bőséghez: államok fejlődése, történelem, koreszmék, emberi jogok, lelki szabadság, hit, babona, nemzeti „súlyegyen”, fajgyűlölet, parlamenti harcok stb. stb. Természetesen különös figyelemmel a konfliktusgócokra, a szellem erőfeszítéseire tudományban, technikában, politikai-társadalmi küzdelmekben. Semmiképpen sem könnyelmű, sőt, egyenesen elfogadott megállapítás: Jókai legnagyszerűbb vállalkozásai egyértelműen polifonikus regények, dehogy románcok, miként egy újabb fajta minősítés besorolná; közülük kiemelkedően ez a különleges történelmi sommázat – ha tetszik – a jövő, a huszadik század regénye. Ám hadd tegyük föl itt nyomban az izgalmas kérdést, valóban regény-e, s ha az, akkor miféle? Azt már kimondtam: nem húzok a közmegegyezéses románc felé. Annak ellenére sem, hogy egyesek (Zsigmond Ferenc például) hiányosnak találták Jókai esztétikai ismereteit, mások (az alapos A. Jászó Anna szerint csupán más elképzelése volt a regényről). Csáth Géza a világirodalom élmezőnyébe helyezi, egyenest Shakespeare mellé. Sőtér István már az eredeti (1941-es) monográfiájában árnyalja a szélsőséges minősítéseket. Fölületes olvasónak is föltűnhet, hogy időről időre hosszan kizökkenti a szöveg az eseményekből, amiket eladdig a cselekmény elemeiként nemcsak elraktározott, de valószínűleg – a szerző ismeretében – tovább gondolt/bonyolított magában a sugallt vágányon, amely azonban rendre kitérőkkel szabdalt. Kertbenyhez, német fordítójához írja 1972 szeptemberében: Őrültség amit mi művelünk. Mi magyarok jobban gyűlöljük most egymást, mint ahogy valaha is az idegent gyűlöltük. Most éppen azon igyekszem néhány hazafival, hogy szerencsétlen népünket önmagával megbékítsem. A tervezett 1960–72-ben játszódó Jövő század regényét reális politikai, filozófikus szatíraként, More, Cabet Fourier szellemében írom. Lényeges, hogy szatíraként. El szokott sikkadni az értelmezésekben. A szatíra alapvető szándéka szerint kritikai műfaj, tehát föltételezi a kritizálandót, ami a megnyilatkozásra ösztönzi. Jókai viszont maga árulja el, hogy „regénye” (használnánk kételyeink idézőjelét) száz év múlva játszódik, vagyis az, amit kifigurázni óhajt – legalábbis egyelőre – nem létezik. Pontosabban: neki van reális politikai, filozofikus látomása – fogalmazzunk így – korának eszmei, társadalmi (és persze, majd kiderül: gazdasági, technikai, hadászati, csillagászati stb.) vektorai alapján egy huszadik századi eredőről. Mivel a szatíra megjelölés szintén tőle származik, azt Palócföld – 2025/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 55 �Jókai 200 kell gondolnunk: inkább disztópiát, semmint utópiát várhatunk tőle. Föltételezését egy nem éppen ideális, még csak nem különösebben vonzó jövendőről. A legtöbb utópista szerzőnél olvashatunk aggályokat, fönntartásokat az általa sejtetett elkövetkezőkkel szemben, mivel – és innét a jogos kétely, bizonytalanság – az emberi tényező akkor is kiszámíthatatlan, ha a technikai, gazdasági esélyek reálisaknak tűnnek föl. Jókai pontosan az emberi természet és a belőle mágikus erővel kikívánkozó eszmék föltehetőleg örök konfliktusképző elrendeltségére alapozza robosztus vélekedését. A klasszikus kor a költészet által emelte fel az embert. A héber az erkölcsi törvénnyel ismerteté meg. A jézusi tan a szeretet vallásával váltotta meg. Még hátra van ránézve a legnagyobb tökély fokára emelő megdicsőülés – ez az ismeret – öszszegzi röviden a történeti tapasztalást azzal, amit a jövőtől vár. A szatirikus közelítés (mint az ismeret eredménye) a megdicsőülést inkább jámbor szándéknak minősíti; és ki ne tudná közülünk, akik már a huszonegyedik században élünk, egyelőre semmi okunk ezt a csodát kalkulálni. Már pusztán amiatt sem, amit Jókai alaptételeiben olvasunk: Az örök harc foly a tőke és a munka között. (Ez a szocialista alapállás máig. Sajnos, semmi okunk kétségbe vonni igazságukat, még ha kopott szlogenné vált is a kommunista demagógiában.) Foly az örök harc az erkölcsi életalap s a társadalmi rothadás között. (Vélhetőleg az életalaphoz hozzátartozik a megélhetés, a társadalmi rothadás biztos jele ellenben a mindent elborító korrupció. Majd az Otthon állam elleni támadások legnyilvánvalóbbját, a tőkekoncentrációt is pontosan megjelöli: a nagy tőkéket helyeikből kimozgatja, s az üzlet terén a millió kicsinyeket védelmezi a milliomos óriások ellen, míg a szédelgésnek eleve útját állja.) Itt a harc az ember és föld között. (Vízhiány, éhezés, nyomor, kiszolgáltatottság az elemeknek szerte a világban.) Íme az örök harc az ó és új-világ között. (Amennyiben Amerika az újvilág, túlhatalmi törekvései, gazdasági expanziója, demokráciaexportja, zagyva és erőszakos politikai-társadalmi „ajánlásai” az egész világnak sértők, konfliktusosak. Íme, itt az örök harc „Isten” és az „állat között – mindkettő emberi alakban. (A magam részéről ide sorolok minden erőszakos hittérítést, kurzusos vallásosságot, a szekularizáció elutasítását, másfelől a beavatkozást a személyiség maga választotta vallásába, hitébe, hitéletének szabadságába. A genderelmélet ostoba, primitív tolakodását, közösségbomlasztó tendenciáját ugyancsak elutasítva.) Jókai árnyaltabban fogalmaz az elvi hozzáállásban: A vallást a sírig magyarázták az embernek: holott a hit dolgához nem kell egyéb, mint egyszer meghallani és elhinni; 56 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/1–2. szám �Fábián László a tudományt, az ismeretet pedig, melyet búvárkodás, kétkedés, új alakulás, fölfedezés örökké előbbre visz, csak addig tanították neki, amíg a keserves diplomát kezébe kapta. A tételek lényegükben mit sem változtak azóta, hogy Jókai fölállította őket; az illusztrációk erre mutatnak. Akkor pedig a negatívumok mindenképpen igazolják az emberi mozzanattal kapcsolatos félelmeket, amelyek olyannyira jelen vannak regényében, hogy a belőlük fakadó tragédiákat kizárólag mitikus erők képesek megakadályozni; egyszerűbben fogalmazva: a Rossz még mindig annyira javíthatatlanul rossz, hogy emberfölötti erők szükségesek a Jó fölékerekedésére. Márpedig Jókaitól nemcsak az olvasó, de maga az író is elvárja a pozitív végkimenet tendenciózusságát. És akkor innét beszélhetünk szatírájának regényességéről. Tiszteletlenségre vetemedve majdnem azt mondtam: regényesítéséről. Ez akaratlanul szinte, de arra utal, hogy korántsem ez a regényesség A jövő század regénye legfőbb erénye, noha a „nagy Mesélő” – természetesen – ezúttal is magabiztosan sorakoztatja föl mindenkori romantikája legjobb eszközeit: a fordulatosságot, a nagyívű cselekményességet, a két pólus – Jó és Gonosz – emberfölötti hőseit, a hihetetlenül gazdag nyelvet (ami hivatott a hatalmas ismeret lenyűgöző bemutatására – lettlégyen szó vegytanról, gépészetről vagy pomológiáról, csillagászatról), ámbár a lírát föláldozva a fölsorolások oltárán, ami – persze – igencsak költői. Lássuk hát a regényesség legfontosabb eszközeit a grandiózus vállalkozásban: adott két hatalom: egyfelől a (Habsburg) Monarchia – új, nemzetesített és békés uralkodójával, II. Árpáddal, másfelől Nihilország, azaz Oroszország agresszív elnökével, Sasza aszszonnyal (aki később Alekszandra néven cárnővé emeli magát, és a mű antagonistájának tekinthető), a terror rettenthetetlen nagyasszonyával; a jámborság és a féktelen gonoszság összeférhetetlenségét kizárólag egy rendkívüli hős képes radikálisan megszüntetni, voltaképpen egy népi mesehős: protagonistaképpen pedig Tatrangi Dávid székely konstruktőr, pilóta és rettenthetetlen katona, akinek mítoszát – a Mengyelejev-táblából nem ismert új elem, a hyalichor (’hyal’ görögül üveg, ’ikhor’ a görög istenek fehér vére) alapozza meg, és biztosítja – a Jó hőseként – világnagysággá emelkedését. Ezek a figurák hitelesítenek Jókainál olyan koreseményt, amely „még” nem történt meg. (Pierre Benoit írja: A becsületes embereknek épp úgy nincs elbeszélésre méltó történetük, mint a boldog embereknek.) Egyenesen elképesztő az a realitást megképző anyag, amit beledolgoz ebbe a voltaképpeni mesébe. Elég talán arra utalnunk, ahogy Tatrangi csapkodó szárnyú Palócföld – 2025/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 57 �Jókai 200 (Martin Lajos föltalálótól származhatott a madárötlet; az elektromos motort később Verne is hasznosítja) repülőgépével a Himalája hegyei közt rátalál a Keletre vándorolt magyar ősökre, és ahogy összekapcsolja őket nemzetükkel. (Mintha Barkó Pali álma valósulna meg korábbi művéből, az Eppur si muove című nagy regényéből.) Elegendő néhány oldallal tovább olvasnunk a regényben, hogy kitessék, egy másik Jókaival találkozunk. Az egykori ’48-as ifjú meggyőződéses monarchiapárti lett. Sosem volt olyan radikális, mint barátai: Vasvári vagy Petőfi, akiket – úgy tetszik – másfél évtizeddel A jövő század regénye előtt a Politikai divatokban eltemetett, és abból a regényből az oroszok (kozákok) iránti jogos ellenszenvét hordozza tovább. Csak éppen azóta számos – mondhatni – világesemény formálja/telíti ellenszenvét az orosz anarchisták, nihilisták terrorcselekményei iránt. Csernisevszkij Mi a teendő? című munkája orosz címén szerepel az új regényben, de bizonyára értesült a mozgalmi eseményekről a Hon vagy a Derű lapjairól, köztük a gyalázatos Nyecsajev-ügyről (Dosztojevszkij szerepelteti is Ördögök című remekében), erről a gátlástalanul provokált gyilkosságról, amely a mozgalmak árulóit volt hivatva fenyegetni. Persze zavaros, korántsem mindig értékelhető információk lehettek ezek. Ha csak Bakunyinra gondolok, aki az efféle erőszakos formáktól irtózott (és akit életrajzírója, Primakova szerint Marx adott a cári rendőrség kezére – féltve befolyásától az Internacionálét), már árnyaltabban szemlélhette volna az orosz mozgalmakat. Ugyanakkor mi (és a kelet-európai történelem), egészen más perspektívából visszaigazolhatjuk Jókai félelmeit: szenvedő alanyai voltunk totális háborúknak, valamint egy tömeggyilkos totalitárius politikai berendezkedésnek, a bolsevizmusnak. Jókai – ha tetszik – fölérezte a jövő mérgező levegőjét, hiszen az már jócskán szivárgott marxi forrásaiból, szippanthatott belőle, realizálhatta romantikus regényét jócskán. Emiatt gondolom, illik, nem illik, szembesíteni képzelményét a megtapasztalt/megtapasztalható valósággal. Ugyanis Sasza/Alekszandra birodalmához kísértetiesen hasonló politikai affektusok jellemzik a Sztálin halála utáni szovjet birodalmat, amely természetesen nem adta föl a birodalmi eszmét, a testvéri népek szovjet közösségét (értsd: elnyomását), például a napjaink orosz–ukrán háborújában szerepet játszó konfliktusokat; ilyen Hruscsov donációja a kishúg ukrán népnek, a Krím, amely 1922-ben már független volt – csillapítandó az Ukrajnában föllángolt nacionalista függetlenedési mozgalmakat a nem-oroszok között (a Krím két és fél milliós lakossága: beloruszok, tatárok, zsidók és más kisebbségek). Az ukrán konfliktusgócok remek elemzését kapjuk Charles Urjewicz 58 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/1–2. szám �Fábián László Quanto é grande Russia vista da Kiev, vagy Carmela Giglio La fatal crimea, una penisola per tre popoli című írásából (az olasz Limes című geopolitikai periodika La Russia e noi című összeállításából – Roma, 1994) Az ukrán nacionalisták érvei szerint Ukrajna gazdaságilag, katonailag, kulturálisan legalább olyan régi, mint Oroszország, a tatárok pedig a Krímet tartják ősi földjüknek (no Sztálin tett róla – török tiltakozások ellenére –, hogy legyen jó messze új hazájuk, ahogyan a zsidók is távoli autonóm területre kényszerültek – Birobidzsanban). Egy olyan érzékeny és tájékozott író, mint Jókai, bizonyára rá-rátapintott a konfliktuscsírákra, talán még a szlavofil Tyutcsev ominózus versét (nem csak az Oroszország címűre gondolok) is ismerhette valamilyen fordításból az oroszság véghetetlen világuralmi vágyálmáról, amely szemérmesen kimaradt a magyar kiadásokból (a Nílustól a Nyéváig, az Elbától Kínáig stb.). Végtére a terrorállam vezetője, Sasza/Alekszandra hasonlóképpen gondolkodik, kivált amikor fölépítí repülőraját – nyomban húszezer géppel, komoly fegyverzettel. Az abszolút (mitikus?) hős menti meg tőle a világot derekas légiharcban, amit Jókai meggyőző tudósításban tár elénk, miként később Szomory Dezső Harry Russel-Dorsanja a francia hadszíntérről. (A kései olvasó mindössze sajnálni tudja, hogy az író által megcélzott, jelenleg éppen világháború felé botladozó századnak nem volt szerencséje egy huszadik/huszonegyedik századi Tatrangi Dávidhoz). Sasza, hát még Alekszandra action gratuite-ként viszonyul a gonoszsághoz. Eleve és l’art pour l’art gonosz. Mazrur, az ő véres jobbkeze még elméletet is kreál gyilkosságaihoz, mintegy kátéba foglalja galádságát: …minden ember renegát, aki a magyarral rokonszenvez, aki vele kereskedést folytat, tőle vesz, neki elád, nyelvéből három szót megtanul. Ez olyan bűn, mintha valaki megtagadja a szentháromságot, s mohamedánná lesz. Jöhetett volna hasonló Nyecsajev szájából, szó szerint ilyen későbbi (?) nacionalistáktól, fölbújtóiktól. Nemhiába mondja Jókai már a bevezetőjében olyan nyomatékkal: Ez nem fantázia, ez nem prófécia, ez tudat! ez ismeret! Nincs és nem lesz új a nap alatt. Ezzel szemben mindössze egy merész idea, a Tatrangi által megszervezett Otthon állam hozható föl teljesen irreális példaképpen. A Fekete gyémántok Delejországa hozzáképest talán kéznél-lévő lehetőség, a Senki szigete (Az arany ember) pedig egyszemélyes passzív elvonulás. Jelképesebben: eksztatikus, teljes délután. Valójában mindhárom változat konstatálja a régi világ, a történelem letűntét, noha nem egészen úgy, ahogyan Fukuyama tételezi a történelem végeként az amerikai burzsoá demokráciát – a fejlődés csimborasszóját (nyilván Hegel és Marx nyomán); szívesen, sőt, kajánkodva mondom ki: ennél írónk jócskán távolabbra Palócföld – 2025/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 59 �Jókai 200 lát, nem bénulna le a Fukuyama-ideál pillanatnyi relevanciájától. Szembesítsük csak vele Jókai repüléseszményét (hogy ti. a levegő ura a világbéke ura), Csokonainál még csupán levegőégbeli hajó, ma már kifejlett hadieszköz, nála jóval fejlettebb következménye: a rakéta, egyik is, másik is ugyan nagyszerűen szolgálhat a békés életben, ám pusztító eszközökkel gazdagon fölszerelt formáik ott rombolnak világunk több pontján – mintademokrácia ide vagy oda – netán éppen sanda késztetésére. Jókai világhatalmi polarizációt látott/jósolt Oroszországban és az Amerikai Egyesült Államokban. Összefonódást és érdekellentétet. Nagyot nem tévedett. Megéltük a kétpólusú világrendet, ami – a két „nagy” sajnálatára tovább polarizálódik. Éppenséggel a totális orosz nagy testvér és korrupcióból korrupcióba szédelgő kishúga, Ukrajna között az említett sandaság álcájaként is. Ám hogy Oroszország (miképpen az USA) nosztalgiával őrzi a minapában még kétpólusú világ emlékét, mutatja, hogy a múlt század regényében mekkora szerepe volt a marxista totalizmus eszméjének: a kommunizmusnak. A ma mítoszi csodaszere nem az ichor, hanem az atomfegyver, amit már a Szovjetunió birtokolt – „a béke garanciájaképpen”). A mai autoriter orosz állam képtelen szabadulni közvetlen elődjétől. Vagy jóval korábbi ábrándoktól? Tyutcsev álombirodalmától? Az imperialista vágyak, természetüknél fogva, negligálni törekednek egymást. Ahogyan Marx Bakunyint a munkásmozgalomban. Tehát a légiharc jelen van az ominózus század és az utána induló mindennapjaiban, a világbéke, egyáltalán: az összecsapások leállítása és a tárgyalási készség a legtávolabbi horizonton sem, annál inkább az eszement ökölrázás. Így is megdöbbentő a jóslat ekkora beteljesülése, azt azonban szintén kijelenthetjük, hogy az a jóslat, miszerint nem a nyaktiló irtja ki az arisztokráciát, hanem a közöny, aligha teljesülhet akár a legrendíthetetlenebb békében. (A mi huszadik századi tapasztalatunk ellentmond ennek – lásd: bolsevizmus, nihilizmus, majd új parvenük fölemelkedése: pénzarisztokrácia az ún. polgári demokráciákban. Ráadásul ez a tőkearisztokrácia sosem juttat vissza a nemzetgazdaságba, individualizmusa, nihilista erkölcsi nézetei nemigen terelik ilyen irányba.) Jókai még a Politikai divatokban mondta el, hogy lehetetlen nálunk mást, mint irányregényt írni. Így indokolta: Nálunk mindenki benne él a közéletben; a munkás ettől várja jobb sorsát, a kereskedő üzlete felvirágzását; a tudománynak ez ad vállára szárnyat vagy lábára láncot; a jellem ebben edződik acéllá vagy olvad salakká; ennek saját kultusza van, saját dogmái, saját költészete és különösen saját divatja. Van-e egyértelműbben irányregény az utópiánál (disztópiánál)? 60 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/1–2. szám �Fábián László És hát valóban amiatt, hogy a regényíró ugyancsak benne él a közéletben – saját dogmáival, de költészetével csakúgy. Lefordítva: alakító szándékával. A szatíra ennek a szándéknak egyik legnyilvánvalóbb eszköze lehet. Kritikus humora okán, ami csemege az olvasónak. Sosem érezheti jobban a latin szólás igazát: hic tua res agitur. A műalkotás szolidaritásáról lenne szó. Hogy valamirevaló alkotó mindenképpen fölkínálja, akár a legkülönbözőbb posztokon együttérzését, rokonszenvét, alkalmasint kiállását befogadójának. Ez az esztétikum egyik legjellegzetesebb sajátossága, hogy kölcsön vegyem (értsd: magamra formáljam) a fogalmat. Viszont az elragadtatottság, a nimbusz melegágya: … templom és színház szerepet cseréltek már. A templom lett az iskola, melyben a közönséget józan filozófiára oktatják, s a színpad misztériumok kápolnája, hol a földfelettit, a megfoghatatlant állítják eléje – mármint a nagyérdeműnek a légjáró misztikus hatása következtében. Jókai egészséges (tudomány alapú) szkepszise – persze – terelne vissza a common senshez: A tudós kutatók, fölfedezők, természetbúvárok barázdájában úgy nőtt a sarlatán, a szemfényvesztő, mint vadóc a búza között. A spiritizmus minden badarságra kinyitja a könnyen hívők füleit: Egyike a bűvésznőknek… egy roppant nagy csimpánz majmot cirógatott mágneses álomra, s akkor az alvó négykezűt kényszeríté „megszólalásra”. Tökéletes jó languedoc francia nyelven beszélt az. Mindezek a regényben az aerodromonok negatív hatásai. Jókai szarkazmusa érinthetett volna huszadik századi jelenségeket, ha könyvét az éber kommunista lektorok el nem rekesztik a közönségtől. Bizony, bizony, szerzőnk nemcsak azt jósolta meg, hogy a csillagászok a jövőben beleakadnak a Nap kilencedik bolygójába valahol túl a Neptunuszon, de a várható visszásságokat szintén. Mind-mind szorgos beteljesülésben. Miképpen beleakadt fantáziájába a Földtengely ferdülésének akkoriban alaposan tárgyalt problémája. Ám egy polihisztortól ez – márpedig Jókai az – joggal elvárható. De kanyarodjunk vissza a műfaj kérdéséhez. Jelesül még mindig ahhoz: regény-e Jókai grandiózus disztópiája, ha igen, akkor miféle? Ami regény voltát illeti, már bemutattuk cselekményvázlatát, valamint a hősök, ellenhősök érdekszféráját, főbb mozgáspályáját sommásan mind Az örök harc című első részben, mind pedig Az örök béke című második részben. Noha a Jó és a Gonosz küzdelme a második részben dől el, és alapozza meg a világbékét, kevésbé cselekményes, viszont kétségtelenül extrémebb az elsőnél. Ekkor ismerkedünk meg Kin-Tseu-val, vagyis Kincsővel, azaz – kénytelen vagyok oximoronnal élni – múltunk utópiájával, ami alkalmasint jelenünk korrekciójának lehet utópiája. A lég vándorának, Tatrangi Dávidnak minden addigi csodáját Palócföld – 2025/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 61 �Jókai 200 fölülmúló fölfedezésével. Ha szigorúan dekódolni kívánnám az írói üzenetet, úgy kellene fogalmaznom: a szerző privát nosztalgiájával. Ami egyúttal leleplezi Jókait; egyre erősebb vágyát a kivonulásra a társadalomból, mivel a társadalomban, a zajos nagyvilágban elért sikerek talmiak; talán a világbékéhez elvezethetnek, ha a Jót szolgálják, ám a személyiség békéje önmagában, érzelmi egyensúlyában található. Nem véletlen, hogy későbbi regényében (Az arany emberben) a dúsgazdag komáromi kereskedő lehányja magáról megszerzett közösségi rangját, hogy független önmagára leljen a Senki szigetén. A szuperhős Tatrangit igencsak megérintette Kincső harmóniája, noha nem adja föl küldetését. Minden esetre a „regényt”, amely az első részben a „mesélésen” alapult, mindegyre és mind markánsabban kilendítik a tevékenysége szellemi hátterébe belebonyolódó Tatrangi (de inkább Jókai) terjedelmes mélázásai Otthon állam önellátásának biztositékai körül (technikai-mechanikai megoldások a víz világában, növénytermesztés, munkaszervezés stb.), majd az örökbéke aprólékos föltételei (államszervezet, világnyelv, világírás, kozmológia, a béke föltételei stb.) – olyanynyira, hogy a Te Deum, laudamus! (a „regény” kínálkozó lezárása) után még hét esszéizáló fejezetet ragaszt „törzsszöveg”-éhez (kannibalizmusról, csillagdáról, a hold pályájáról, viselkedéséről, az új bolygóról) – elhagyva hőseit, a cselekményfonalat. Mivel pedig mindkét rész jócskán tartalmazott kisebb-nagyobb esszéket (remeklő leírásokat, amikkel úgyszólván korábban is, későbben is elbűvölte olvasóit), a második rész, a „regényt” követő hét tanulmány-fogalmaim szerint – átlendítik az írás súlyát abba a háttérvilágba, amelybe időről időre beleálmodja a fragmentált történet darabjait. Az ilyesféle munkákat szoktam én metaregény elnevezéssel illetni, és csak újabb bámulatra ad esélyt A jövő század regénye bölcs látomásával – a metaregény (amely angolszász norma szerint novel) példás előzményeként… Utóhang Kizártnak tekintem, hogy a hyperművelt Jókai nem ismerte volna valamilyen formában Dante La Divina Commediáját, ugyanis A pokol-fejezet magyar fordítása – Angyal József – munkájaként olvasható volt. Majd Szász Károly az egészet magyarítja, mások meg egy-egy fejezetre szánják el magukat. Még Gárdonyi Géza is beleakad A pokol különleges, enigmatikus világába; nemcsak lefordítja (Babits szerint sima nyelvezettel, kevesebb erudícióval), de Feszty Árpád körképéhez hasonlatos látványosságot készül „építeni” belőle. (Utólag már nem emlékszem, vajon 62 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/1–2. szám �Fábián László fölhívtam-e diplomázó textiles főiskolai hallgatóm figyelmét erre a kísérletre, mikor hasonló munkájáról konzultáltunk.) Ide azonban az tartozik, hogy Jókai (és Bródy Sándor) mutatták be Gárdonyit a Körkép mesterének. Jókai bármilyen dokumentált kapcsolata Dante remekével ugyanis megerősítené hipotézisemet, miszerint A jövő század regényében megtapintható a dantei hármasság. Sasza asszony Nihil-országa (Oroszország) jelenti A poklot, Habsburg Árpád hektikus Magyarországa afféle A purgatórium, A paradicsom viszont szellemi egységében is kettős: az Otthonból és Kincsőből (ez utóbbi földrajzi miliőjében is hasonlatos a dantei Mennyországhoz (van egy előképe: az 1852-es A varchovitákra gondolok, amelyik ismeretlen népe hasonló elszigeteltségben él, akár a Kincső-beliek. A hármasságból pedig levezethetők a három létfázis markáns képviselői – Sasza asszonytól Habsburg Árpádon át Tatrangi Dávidig mind mitológiailag, mind retorikailag, akarom mondani: poétikailag – akárcsak a frazeológiákra hagyatkozva. Az ötlet részletezése azonban semmi esetre sem férne bele ennek a dolgozatnak a keretébe… Csohány Kálmán – illusztráció (Mihail Prisvin: A Madártemető) (tusrajz, 63 x 32; 1973) Palócföld – 2025/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 63 �Jókai 200 MOHAI V. LAJOS AZ IDEÁLTIPIKUSSÁ EMELT HŐS Mikszáth Jókai-életrajzáról régi vázlatok alapján 1. Noha 1907-es évszám szerepel az impresszumban, már 1906 decemberében megjelent Mikszáth Kálmán kétkötetes Jókai-életrajza. A gondos családi, szakmai egyeztetések után (ezek nyomon követhetők a könyv Akadémiai Kiadónál megjelent kritikai kiadásának terjedelmes jegyzetapparátusában) napvilágot látott munkával két hosszú esztendőt töltött el az író. A pálya hattyúdalának szánt könyv kielégítette az író becsvágyát, honoráriumából pedig még takaros vidéki kúriára is tellett, ahol életének utolsó verőfényes nyarait tölthette Mikszáth. Jókai alakjának fölidézésével nemcsak regényírói és ízlés-meghatározó ideálja élete elé állított tükröt, hanem egyúttal saját tizenkilencedik százada elé is, amelynek a „gyermeke”, neveltje volt maga is. Elöljáróban még azt is el kell mondani, hogy a Jókai-életrajz eddig jobbára kívül esett a Mikszáth-filológia érdeklődésén, és ha úgy is tekintették, mint Mikszáth írói pályájának toldalékát, az bízvást elmondható róla, hogy a könyv együtt öregszik Jókai és Mikszáth hírnevével – ez pedig talán a legtöbb, amit életrajzi regény a múló időben elérhet. A szépprózai életrajz viszonylag rövid múltra tekint vissza a magyar irodalomban: Mikszáthé az első igazán fontos és messze mutató alkotás abban a műfajban, amelynek másik paradigmatikus alkotása néhány évtizeddel később, a huszadik század harmincas éveiben jött létre: Illyés Gyula Petőfi Sándora. Eredendően más típust képvisel a magyar irodalomban Kosztolányi Dezső feleségének 1938-ban megjelent életrajza: „Amikor írni kezdtem róla, azt akartam, hogy lerögződjék mindaz, amit átéltem vele – mondja Kosztolányi özvegye. – Látni akartam őt magát. Nem tudtam, milyen veszélyes feladatra vállalkozom. Egy embert való mivoltában megmutatni akarni annyi, mint kiengedni a sárkányt a barlangjából. De nincs visszatérés, hadd legyen élőbb az élőnél”1. 1 KOSZTOLÁNYI Dezsőné, Kosztolányi Dezső, Holnap, 1990, 245. 64 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/1–2. szám �Mohai V. Lajos Kosztolányi özvegye emlékezik, mégis az életrajzi regény műfaji megjelöléssel bővíti ki célját; tudja, hogy a visszatekintő nézőponttal kitárulkozik maga is, a saját élete is az ábrázolás tárgya lesz, nemcsak Kosztolányi. Kosztolányiné rekonstruál, tanúságtételt ad. Mikszáth és Illyés eljárása a reprodukcióhoz áll közelebb – valamely vállalt irodalmi folytonosság felől rendezi el a múltat. A kiválasztott személy irodalmi megformálása, irodalmias fölmutatása alkalom a hagyománykijelöléshez, valamely személyes vagy csoportos célhoz, lehetséges alternatívaképzéshez; ebben az esetben a választás tudatosan esik olyan személyre, akihez olyan eszmék, és ideák tartoznak, amelyeket az életrajzíró jelene kiaknázhat a maga céljaira. Esztétikai szempontból az életrajzi regénynek vannak kialakult műfaji sémái és megszilárdult elvárásai; az első az írót köti, a második az olvasót. Ha író életét dolgozza föl a mű, akkor nemcsak a művészi nagyság, egy adott korban betöltött szerep esik latba; gondot jelent az is, hogy kevés író élete és munkássága kínálja önmagában a művészi életrajz lehetőségét. Weöres Sándor pályájának megrajzolásához külső biográfiai tények kevéssé látszanak szükségesnek, élete pedig korántsem volt olyan fordulatokban bővelkedő, hogy könnyen engedne a „regényesítés”-nek. A sok lehetséges példa közül azért említem Weörest, mert nála még az élményi háttér kirajzolásához fölhozhatók olyan életrajzi elemek, amelyek fontosságát nemigen lehetne elvitatni; azt például, hogy gyerekfejjel egy nyáron elolvassa az összes Babits-verset, amely – későbbi önvallomásai szerint – kopernikuszi fordulatot hozott a számára. Vagy Polcz Alaine visszaemlékezéséből tudjuk, hogy életének utolsó heteiben szörnyű kínokat állt ki, és utolsó napjait (sanyarú kórházi viszonyok között) eszméletén kívül töltötte. Hát akkor vajon mi az a mozzanat, amely valamely pályatárs által írott és önmagán túlmutató életrajz létrehozásához elengedhetetlen fontos? Szerintem az, ha a későbbi írótársat választás elé állítja az illető életmű. Vagyis saját világképére, habitusára nézve van valami dokumentum értékű az előd életében, törekvéseiben, munkásságában. A magyar nyelven született írói életrajz két legjelentősebb vállalkozása – Mikszáthé és Illyésé – egyaránt jelképes értelmű ebben a tekintetben. 2. Mikszáth terve személyes mozzanatokra épült, és mindjárt Jókai halála után, 1904 derekán kezdett formálódni benne prózaírói és emberi ideálja életének regénnyé gyúrása. Arra az eszmére épül életrajza, hogy őt Jókaihoz minden elődjénél és pályatársánál mélyebb összetartozás tudata fűzte. Palócföld – 2025/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 65 �Jókai 200 Nem lehet kárhoztatni az életrajz íróját azért, hogy elfogultságon lehet rajtakapni; amikor Mikszáth rangsort állít föl XIX. századi elbeszélőink között, Jókait a teljes XIX. századi prózai mezőny fölé emeli, és a nagy ellenlábasnak, Kemény Zsigmondnak az életművét idegen testnek láttatja a magyar irodalomban. E kijelentéséhez kapcsolódva nem látszik jámbor kérdésnek, ha a XXI. század olvasója fölteszi magának és közönségének: Mikszáth értékítélete vajon provinciálisan befolyásolta-e a magyar elbeszélőprózát, regényirodalmat? Vajon ártott-e Kemény Zsigmondnak, aki a magyar prózahagyományban (melynek medrét Mikszáth saját esztétikájában is sokáig a Jókai-hatás foglyaként szélesítette, mélyítette) máig nehézkesnek, emésztetlennek és földolgozatlannak hat? Úgy gondolom – látva a magyar regényírás cirkalmas történetét –, hogy Mikszáth jellemzése mai szemmel mintha kicsinyes is meg pontatlan is lenne. Ne feledjük azonban azt a tényt, hogy a két író éles, elfogultságtól sem mentes szembeállításakor Mikszáthot feltehetően befolyásolta az, hogy a korszak első számú kritikusától, Gyulai Páltól – Jókai és Kemény közül – csak Kemény kapott jó szót. Gyulai egészen odáig merészkedett, hogy Jókai regényírását és művészetét – hatásával együtt – egyenesen károsnak ítélte. Gyulai kíméletlenségéhez hozzátartozik egy másik momentum is: Jókait akkor érte az egykorú irodalmi közvéleményt megosztó legnagyobb hatású vádirat a részéről, amikor Világos után nemzetfölfogása, a nemzeti eszmék fölmagasztalása keresett portékává vált. Jókai hódító volt: az 1850-es években, a társadalomés politikatörténeti okokból népies mozzanatokkal kiegészülő nemzeti romantika letéteményese. (Zárójelben: az összképhez, a Jókai elképzelését a regényírásban maradéktalanul megvalósító tendencia mellett – melyet hatalmas olvasótábor igazolt vissza – odatartozik az én belső gyötrelmeit elementáris erővel kifejező nagykőrösi Arany-líra és Kemény Zsigmond összes prózai kísérlete.) Mikszáth tehát Gyulai (és később a nyomdokaiba lépő Péterfy Jenő) ellenhatásaként ezért rajzol ideáljáról eszményített képet. Ebben az sem zavarja, hogy ő éppannyira kevés megértést mutat Kemény Zsigmond iránt, mint Gyulai és Péterfy Jókai iránt. Elfogultságaik azonos gyökerűek, csak más-más irányúak. Mikszáth elfogultsága természetesen az életrajzban megjelenő irodalomtörténeti értékrendet ingataggá teszi – anélkül persze, hogy a saját Jókai-értékelését megbillentené, sőt, eltérítené. Itt jegyzem meg, hogy a lassan két évszázados Jókai-kérdés irodalmi kulminációja jobbára nem más, mint az, hogy mennyire igaz életművére a következő megállapítás: Jókai részleteiben kitűnő prózaíró, regényírói alapmagatartása azonban már nem felel meg a korszak összetett irodalmi követelményeinek, hiányzik belőle a lélektan, a következetesség, az ember és világ tépettségének 66 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/1–2. szám �Mohai V. Lajos kifejeződése. Az 1970-es években Németh G. Béla azt is szemére hányta Jókainak, hogy naivságnak álcázott ravaszság az, ami szilárdítja életművét. Nem lehet elégszer aláhúzni, hogy Mikszáth mintegy az irodalmi elődkereséshez kapcsolódva talált döntő motívumra, mintára Jókaiban: az általa létrehozott irodalmi térben ezerszer mozgott inkább otthonosan, mint bárki máséban. Tudvalevően érzékeny személyiség volt, a próza, a kispróza kipróbált mestere, akinek volt érzéke a nagyobb térfogatú művek iránt is, csak éppen a Jókai-affinitás kizárta, hogy szeme legyen Keménynek az elbeszélő próza átalakítására tett robosztus erőfeszítéseihez. Ízlésétől merőben idegen (és talán ellenséges) jelenségnek érezte, ez magyarázza esztétikai, eszmei szembefordulását vele. Vagyis a magyar próza és regény történeti folytonosságának megőrzőjeként nem Keményt, hanem Jókait gondolta. Visszatérve még egy röpke gondolat erejéig a Jókai–Kemény antagonizmushoz: az irodalmi emlékezetben Jókai élesebben rögzült Keménynél – a Férj és nő, de még a részletek varázsát ontó Ködképek a kedély láthatárán is jobbára egyetemi tananyaggá vált, ha tetszik, nemesedett. Szerzője pedig sötéten lobogó árnyfigurává vált, kinek tolla alatt egy soha meg nem valósult gigantikus prózai lehetőség torzója csikorgott. 3. Mikszáth fáradozása korántsem irányult arra, hogy Jókai művészetében mélyen elmerüljön. Nem irodalomtörténeti vitában kívánt állást foglalni, műbemutatásai elnagyoltak, Jókaival kapcsolatos észleleteit az motiválta, hogy közte és önmaga között rokon folyamatokat látott meg, Keménnyel viszont nem. Beállítottsága érzületi, amit az is mutat, hogy voltaképp nemigen bocsátkozott aprólékos esztétikai, kritikai elemzésbe. Nem kritikus volt, és ha kritikusa is olykor a regény lapjain hősének, azt írói eszközzel viszi véghez. Mindenekelőtt azzal, hogy erős ecsetvonásokkal festette föl a kor színeit, hősies vagy éppen hétköznapi díszleteit Jókai mögé; a mű hátterét Jókai történeti kora képezi, a kor hatásos drámai és olykor gigantikus eseményeinek menetében mozgatja hősét. Hőse korában kalandozik. Mikszáth igyekezett megtartani ígéretét: élet és kor, irodalom és történelem kölcsönhatásának a fölfejtését. Jókai megjelenítésében, alakjának megformálásában is könnyen megragadható és világos a szempontja. Mikszáth úgy gondolta, hogy Jókai életének uralkodó élményei egybeesnek írói világának sarokpontjaival, főbb jellegzetességeivel; logikusan gondolta ebből azt, hogy Jókai élettörténetének írói, Palócföld – 2025/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 67 �Jókai 200 irodalmi újrafogalmazása során regényeinek rendkívüli világa is megelevenedik. S ebben nem tévedett; kezére játszott Jókai: saját személyes tulajdonságaival és egyéni hajlamaival, azzal, hogy élete szinte maradéktalanul fölszívódott a műben, eggyé vált a művel. Hogyan következnek az alkotómunka fázisai egymás után, miképpen jön létre a Jókai-féle írásvilág, mitől vált korának a legolvasottabb írójává Jókai? – alapvetően ezek Mikszáth kérdései az író-Jókaihoz. Mesteri érzékkel választ alkotói periódust a bemutatáshoz: a legjobbakra is csüggesztően ható önkényuralom évtizede ugyanis minden tekintetben Jókai legnagyobb korszaka. A regényíró óhajtó módjával akkor azonosul a legszélesebb hazai olvasói tábor. „Jókai szerencsés volt abban, hogy meg tudta találni minden időben a szükséges témát”2 – állapítja meg általában is Mikszáth, de ez kiváltképp igaz lehet erre a történelmi pillanatra. A Bach-korszakban, mondhatni, az irodalom és a politika helyére lépett; ez a körülmény szinte beláthatatlan távlatokat nyitott meg Jókai szívbe markoló patriotizmusa előtt. Amikor a nemzet politikai vezetői jobb híján, mert nem tehettek mást, a tétlen ellenállást választották, ő a reformkori eszmék nyílt vállalása mellett tört lándzsát az Egy magyar nábobbal (1853–1854). A Politikai divatok (1862) sikeréhez – teszi hozzá Mikszáth – még a cenzúra is tevékenyen hozzájárult. A teljes szöveg kinyomtatását ugyanis nem engedélyezték, ezért a húzásokkal és kihagyásokkal történt kiadás hazafias tetté válhatott. A közönség fantáziáját – mondja Mikszáth –, akkor már újabb regénye, Az új földesúr (1862) tartotta izgalomban. Mikszáth talán leginkább e mű boncolgatásával mutat rá Jókai alkotásmódjára, írói gondolkodására. Leszögezi, hogy Jókai regényeinek megtervezésekor először arra volt kíváncsi, vajon új műve fölkeltheti-e az olvasó érdeklődését. „Úgy kell őt felfognunk, hogy mikor nagyobb alkotáshoz kíván fogni, mindenekelőtt gondosan felteszi magának a kérdést: Miről szeretne most a közönség olvasni, és mi szükséges ébrentartására? Előbb a miliőt dönti el. Csalhatatlan abban az érzéke.”3 Az alkotómunka három lépcsőfokát a téma kiválasztása, a szereplők meghatározása és a cselekmény kialakítása jelenti. Mikszáth érzékeli, hogy Jókainak azért kevés a teljes értékű alkotása, mert romantikus művészi képzeletét nem regulázta meg, hanem olykor a mesefűzés kárára szabadon engedte. Legfőbb gondja az volt, hogy a vezéreszme „el ne homályosodjék”. A meseszövés közben csakis erre ügyelve a kompozíciót elhanyagolja, keveset törődik vele. Mikszáth e ponton 2 3 MIKSZÁTH Kálmán, Jókai Mór élete és kora, Kossuth, Bp., 2011, 259. Uo., 261. 68 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/1–2. szám �Mohai V. Lajos is roppant engedékeny. Szerinte Jókait az olvasó előtt káprázatos stílusa azonban minden esetben megvédi: „Nekem mindegy az összefüggés, nem törődöm a mesével. Én a Jókai hangját akarom hallani, éppúgy, mint a Blaháét. Az gyönyörködtet s üdít fel”4. Mikszáth korántsem volt rövidlátó, amikor a népszerű, sőt a kortársak, olvasók által intézményesített író alakját helyezte előtérbe. Több mint évszázados Jókai-könyvének tartós sikeréhez mindenesetre hozzájárult az a tény, hogy hőse a művelt olvasók szemében azóta sem került ellentétbe a XIX. századi regényirodalom hazai ideáltípusát megtestesítő elbeszélő mítoszával. Jókai elszánt védelmezője Mikszáth, kedvvel, meggyőződéssel építette, növesztette a legendát, korántsem akart vagy tudott más értelmezést adni annál, amelyet fél évszázad olvasói hagyománya kialakított előtte. De hozzátette ehhez a képhez és képzethez a magáét, mégpedig saját írói és élettapasztalatán átszűrve. Nem tagadta meg az életrajzban sem, hogy Jókaitól elsajátított tradíciót éli meg otthonosan: nem pusztán azért, mert az ő műveiben is az írói egyéniségé a legfőbb stilizáló szerep, és továbbviszi Jókaiból a jellemrajz megalkotásának mozdulatait, a tipizálás fölényes képességét. Hanem továbbviszi azt is, amivel a Jókai-hatás kirekeszt más jelentős művészi erőfeszítést is, vagy fogalmazzak enyhébben: akik a Jókaihoz kapcsolható eszményítés kárvallottjai irodalmunkban. 4. Azon persze nincs csodálkozni való, hogy egy Jókai-életrajzban a lényeget a főszereplő főhős irodalmi teljesítményének előnyös értékelése képezi. Mikszáth géniuszt formál Jókaiból a több száz lapos szöveg jelentékeny hányadában. Kortárs bírálói egyébként – mondhatni: szinte ösztönösen – azt vetették a szemére, hogy hősének emberi jellemét kicsinyíti, vagyis jellemét kevéssé szilárdnak rajzolja, életmű és élet ellentétét, kettősségét pedig néhol megütközteti. Ezzel szerintem Mikszáth csak azt tette, amit valamennyi okos életrajzíró megtesz: utat enged az emberi életet meghatározó véletlenszerűségnek. Nem állt szándékában sem fölöslegesen drámai hatást elérni, sem elvékonyítani az emberi alakot, a személyiséget a mű mögött. Ez tehát nem olyan vonás, amelyet az életrajz szerzőjének a szemére kellene vetni. Mikszáth rájöhetett írás közben arra, hogy épp az életrajzi regény műfaja állított előre nem látható csapdákat a számára. Hogy ez a veszélyérzet aztán mennyire áthatotta munkája során, és azután is, miután letette a tollat – ismét 4 Uo., 263. Palócföld – 2025/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 69 �Jókai 200 emlékeztetnék azokra a külső egyeztetésekre, amelyek a könyv közrebocsátást végül is megelőzték. Amit már dolgozatom legelején az életrajzi regény megírásának sarkalatos feltételeként említettem, magában foglalja az értelmezés egyik lehetséges kulcsát is: az életrajz szerzője és a bemutatott személyiség között fönnálló viszonyt az alkotói világképek közeli rokonsága nemcsak fölerősíti, hanem fokozza is. Kosztolányi Dezső 1907 januárjában a Budapesti Naplóban első benyomásait rögzítve azt írta a még nyomdaszagú könyvről, hogy „(…) Mikszáth mosolygó nyugodtsággal mintegy az asztalra könyökölve beszél Jókairól, a gáncs nem bántó, a méltánylás pedig aranyat jelentő érték, s mind a kettő közöttük marad, mintha csak két fejedelem bizalmas beszélgetését hallanók”5. Kosztolányinak igaza volt: Mikszáth egy sajátosan létrejött, a Jókai-olvasásból kibontott a hangulatba, érzületbe történt beleképzelés erejével kitágította a tényszerűség korlátait, és bontotta ki Jókai „életregényé”-t, vagyis szerintem a szépirodalmi életrajz általa képviselt változata azáltal hódítja meg az olvasót, hogy a bemutatott író univerzumát, Jókaiét, olyan eszközökkel szemlélteti, amelyek korántsem ismeretlenek a közönség előtt, mi több, eredetük a jellemzett író munkásságában paradigmatikusan föllelhető. De persze Mikszáth ezzel együtt is tudatában volt annak, hogy nem adható végleges kép senkiről: nem adhatott még ő sem az ideáltípussá emelt Jókairól sem ilyet. Az utókor olvasói tapasztalata szerint viszont – és itt visszautalok Illyés Gyula nagyszerű Petőfijére –, a műfaj, az életrajzi regény vagy a regényes életrajz kettős tükre egymásba játssza megmintázó és megmintázott arcmását. 5 KOSZTOLÁNYI Dezső, Mikszáth Kálmán, Budapesti Napló, 1907. január 9. 70 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/1–2. szám �Merva Attila MERVA ATTILA JÓKAI MŰVEINEK SZLOVÁK FORDÍTÁSAI A 19. SZÁZADBAN1 AZ ELSŐ MŰFORDÍTÁSOK A SZLOVÁK SAJTÓBAN A magyar nyelvű művek első fordításai igazából az 1860-as években jelennek meg a szlovák időszaki sajtó hasábjain. Bár korábban is fordítottak magyarból, de elsősorban külföldi írók műveinek magyar fordításait ültették át szlovákra. Az első magyar irodalmi alkotás, melyet szlovákra fordítottak és közöltek, Vörösmarty Mihály Szózata volt, melyet Michal Mácsay fordított le Ozyv címen, és a Szózat egyéb idegen nyelvű fordításaival egyetemben a Vasárnapi Újság és a Pesti Napló mellékleteiben kezdte el megjelentetni. A költemény fordítása Vörösmarty halálának ötödik évfordulója alkalmából keletkezett. „A mód, ahogy ezt a költeményt a korabeli sajtó prezentálta, tükrözte az erősödő magyar nacionalizmust, amely az 1848–1849-es szabadságharc leverése után sem mondott le céljainak megvalósításáról. A Szózat, amely magas művészi szinten és érzelmileg hatásos formában vetette fel a magyarság sorskérdéseit és a magyar hazafiság eszményét, hatásos eszköznek bizonyult ennek terjesztésére a történelmi Magyarország nemzetiségei között. E célnak volt alávetve Mácsay fordítói koncepciója. A költemény kulcsszavát, amellyel a szerző olvasóit megszólítja, a »magyar«-t Uhornak fordította. Ezzel a költemény magyar vonatkozású problematikáját a történelmi Magyarország teljes lakossága, tehát az idegen ajkú nemzetiségek problematikájának szintjére emelte. Mácsay Szózat-fordítása, amelyet a magyar sajtó széles körben propagált, felkeltette a szlovák értelmiségiek figyelmét. Valószínűleg ezért közölte a Budán megjelenő Cyrill a Method című folyóirat melléklete, a Priateľ školy a literatúry, amelyet Andrej Radlinský szerkesztett A szöveg nagyrészt doktori disszertációm része, melyet 2014. augusztus 27-én védtem meg a révkomáromi Selye János Egyetemen. (A szerző) 1 Palócföld – 2025/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 71 �Jókai 200 és adott ki. A fordítást rövidesen közölte a Sokol című irodalmi folyóirat is, amelyet Pavol Dobšinský adott ki Selmecbányán (Banská Štiavnica). Mácsay fordítását a Sokol hasábjain Andrej Sládkovič Ohlas na Ohlas című költeménye követte, amelyben a szlovákok viszonyát hazájukhoz szlovák szempontból vetette fel.”2 Az ezernyolcszázhatvanas években a magyar nyelvű irodalmi alkotások szlovák fordításai csak kis számban jelentek meg a szlovák folyóiratok hasábjain. Ennek egyrészt a szlovák időszaki sajtó fejletlensége volt az oka, másrészt a szlovák nyelvű olvasók többsége eredetiben olvasta a számottevőbb magyar műveket (ez a jelenség egészen a Monarchia megszűnéséig tartott). Az irodalmi lapok rövid élettartama szintén befolyásolta a műfordítások elterjedését. Az 1860-as évek szlovák sajtóéletének gyermekbetegségeiről beszélhetünk, melyek a már többször említett intézményes háttér tartós hiányából (is) fakadtak. Az 1870-es évek közepétől egyre élénkebbé válik a magyar nyelvű irodalmi alkotások fordítása és közlése a szlovák időszaki sajtóban. Ez a jelenség az Orol (Sas) című irodalmi folyóiratnak és kiadó-szerkesztőjének, Andrej TruchlySytnianskynek köszönhető, aki több nemzet irodalmának jelentős alkotásait igyekezett lefordíttatni és terjeszteni (sokszor az olvasók kívánságainak ellenében). Az Orol által elindított folyamat egyre élénkebbé vált, és az 1870-es évek közepétől a Monarchia széthullásáig több számottevő irodalmi alkotás is megjelent a (nem a magyar kormány által kiadott és szerkesztett) szlovák folyóiratokban. A rövid életű Dunaj (Duna) című szépirodalmi havilapból sem hiányozhattak a magyar szerzők műveinek fordításai. A lírai alkotókat Arany, Petőfi, Kiss József, míg a prózát Jókai és Gáspár Imre képviselték. Ami viszont nagyobb figyelmet érdemel, az a mártoni konzervatív iskola képviselőinek folyóiratában, a Národnie Novinyben (Nemzeti Újság) megjelenő műfordítások jelenléte, amely nem volt ugyan számottevő, ám az 1870-es és ’80-as évektől feltűnik egy-egy Petőfi-vers, Jókai- és Mikszáth-próza. Mondanunk sem kell, hogy ezek fogadtatása a konzervatív kritika részéről (Vajanský, Škultéty) általában negatív volt, s ennek hangot is adtak. A színvonalas Slovenské Pohľady A Szózat-fordításról bővebben lásd: Karol TOMIŠ, A magyar irodalom a szlovák kultúrában I., 1860–1918, Bratislava, VEDA, Vydavateľstvo SAV, Ústav svetovej literatúry SAV, 2000 13–14. (A későbbiekben: Karol TOMIŠ, A magyar irodalom…). A kötetben olvasható Ozyv címen fordítással egyetlenegy forrásban sem találkozhatunk, mindenhol Ohlas címen említik a Szózat szlovák fordítását, valószínű, hogy a Vasárnapi Újság és a Pesti Napló még Ozyv címen hozta le, ám a szlovák nyelvű kiadványok már Ohlas címmel jegyzik. 2 72 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/1–2. szám �Merva Attila (Szlovák Szemle) című, turócszentmártoni konzervatívok által kiadott irodalmi folyóirat a két főszerkesztőjének (Vajanský, Škultéty) magyar- és államellenes nézetei okán 20 évig egyetlen műfordítást sem közölt magyar szerzőtől. JÓKAI MŰVEINEK FORDÍTÁSAI AZ IDŐSZAKI SZLOVÁK SAJTÓ HASÁBJAIN Az alábbiakban Jókai műveinek szlovák fordításait szeretnénk áttekinteni, különös tekintettel a szlovák időszaki sajtóban megjelent műfordításaira. A kiegyezést követően Jókai volt az egyik legolvasottabb magyar szerző a szlovákság soraiban, még akkor is, amikor a véleményformáló túrócszentmártoni sajtóorgánumok szerkesztői a magyar asszimilációs törekvések egyik fő élharcosának tartották. Őt csak Mikszáth Kálmán előzte meg. Erről így ír Rudolf Chmel: „A legnépszerűbb természetesen Jókai és Mikszáth volt, habár a regényeikből nagyon keveset fordítottak le (Jókaitól például a Páter Pétert, Az új földesúrt, a Fortunátus Imrét, Mikszáthtól kisebb elbeszéléseket, novellákat és regényeket, mint például A lohinai fű, A jó palócok, a Tót atyafiak, a Szent Péter esernyője, A gavallérok stb.). A folyóiratokban az államfordulatig Jókaitól mintegy 120, Mikszáthtól kb. 125 fordítás jelent meg. Mikszáth esetében bizonyára az is közrejátszott, hogy prózai műveinek nagy részében sok a szlovák vonatkozás, és az író Budapesten számos szlovák értelmiségivel tartott kapcsolatot. Általában a magyar prózát több tulajdonsága miatt is kedvelték (a romantika erős utóhangzása, a mesemondás művészete, az anekdotizmus stb.)”3. Jókainál maradva: a 120 körüli fordítás nem egész négy évtized alatt tekintélyes számadat, ismét Rudolf Chmel statisztikai adataira támaszkodva nézzük meg, hogy milyen arányban osztódott el az egyes folyóiratok között. „A legtöbbet természetesen a Horňánsky szerkesztésében megjelenő Slovenské noviny közölte (24), majd sorrendben a Vlasť a Svet (23), a Svornosť (20) és a Krajan (11) következett. A Národnie noviny tizenegy fordítást hozott Jókaitól. A többi lap csak egyhárom fordítást közölt (nem számoljuk ide a tizenegy, könyv alakban megjelent fordítást és a sárosi tájszólásban megjelent fordításokat).”4 Vö. Rudolf CHMEL, Két irodalom kapcsolatai, Bratislava, Madách, 1980, 154–155. (A későbbiekben: Rudolf CHMEL, Két irodalom…) 4 Uo., 148. 3 Palócföld – 2025/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 73 �Jókai 200 Mivel a szlovák sajtóban megjelenő Jókai-művek összességéről nincs rendszerezett bibliográfiai forrásadatunk, ezért csak a fentebbi (szűkebb) források alapján tudtunk utalni az egyes műfordítások megjelenésének helyére és idejére. Tanulmányunk következő részében a könyv alakban megjelent fordításokat szeretnénk áttekinteni, melyek megjelenéseit már nem fedi ekkora homály, mint a folyóiratokban közölt művekéit. A fentebbi számadatok alapján azonban elmondhatjuk, hogy a kortárs szerzők műfordításainak gyakori közlése ellenére Jókai művei semmit sem veszítettek népszerűségükből a szlovák nyelvű olvasók körében. Ez a tény ugyan a kormánylapok tevékenységének köszönhető, mégis láthattuk, hogy egyes, elsősorban szlovák tematikájú, szlovák nyelvi környezetben játszódó művei utat találtak a konzervatív, nemzeti vonalat képviselő folyóiratok szerkesztőségeihez is (Dunaj, Národnie noviny). A recepció nem volt igazán összhangban a művek valódi mondanivalójával, és viszonylag ambivalensnek bizonyult. A szlovák nemzeti vonal nem túlságosan értékelte Jókai és általában a magyar szerzők pozitív szlovák szemléletét, ezért inkább szembehelyezkedő álláspontot foglalt el. Ez ugyanúgy vonatkozott a szlovák irodalmi művek magyar recepcióira is, ezért egyfajta kölcsönös elfordulás vehető észre a korszak irodalmi életében.5 Ez a jelenség kisebb-nagyobb szünetekkel napjainkig tart, annak ellenére, hogy 1918-at követően a szlovákok irodalmi élete is intézményes keretek között fejlődött. JÓKAI REGÉNYEINEK (KÖNYV ALAKÚ) SZLOVÁK FORDÍTÁSAI Jókai műveinek szlovák átültetése, mondhatni, „nagyipari” módon zajlott, elég, ha csak a fentebb említett közel 120, sajtóban megjelent műfordításra utalunk, de azt is le kell szögeznünk, hogy Jókai korának és országának egyik legnépszerűbb írója, publicistája volt, s ez a tény rányomta bélyegét műveinek terjesztésére. Bár kizárólag magyar nyelven alkotott, az országban élő nemzetiségek tagjainak nagy része már a fordítások előtt eredetiben is olvas(hat)ta regényeit. Népszerűsége és széles körű publicitása azonban nem jelentette azt, hogy a szlovák irodalom „hivatalos” képviselői (a turócszentmártoni nemzeti vonal köré tömörülő értelmiségiek) el is Erről bővebben lásd: Rudolf CHMEL, Literárne vzťahy slovensko maďarské: Dokumenty z 19. a zo začiatku 20. storočia, Martin, Osveta, 1973, 43–46. (A későbbiekben: Rudolf CHMEL, Literárne vzťahy…) 5 74 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/1–2. szám �Merva Attila ismerték volna, bármennyire is baráti hangon írt a szlovákságról. Ennek elsősorban politikai okai voltak, melyeket nem feladatunk taglalni, csak szerettünk volna rámutatni arra a sokszor értelmetlen szembenállásra, amely a korabeli magyar és szlovák irodalmi életet egyaránt jellemezte. „A szlovák–magyar antagonizmus ebben az időben oly kritikus stádiumába lépett, hogy együttműködésre vagy egymás kölcsönös megismerésére gondolni sem lehetett.”6 Ebben a légkörben születnek meg a Jókai-regények szlovák fordításai, melyben jóindulatú recepcióra aligha számíthatnak a kritika részéről. Mégis egy egészen érdekes műfordítói kezdeményezés indul meg éppen Turócszentmártonból, ahol Gustáv Izák irodalombarát ügyvéd fordításában és kiadásában a Románová bibliotéka című sorozat második köteteként 1883-ban napvilágot lát Jókai Páter Péter című regényének szlovák változata Páter Peter címmel. Ez volt az első könyv alakú, szlovák nyelven kiadott Jókairegény, melyet ugyancsak Gustáv Izák fordításában és kiadásában 1885-ben Az új földesúr szlovák változata, a Nový zemský pán követett. Gustáv Izák kezdeményezése egyedülálló volt, hiszen sorozatával a magyar- és a világirodalom jeles műveit akarta elérhetővé tenni az igényesebb szlovák olvasók számára. „A sorozat 1883-tól 1885-ig jelent meg Turócszentmártonban, és három év alatt hét kötetet hozott Gogoltól, Turgenyevtől és Jókaitól. Bár a sorozat harmadik kötete után Izák megszüntette kiadói tevékenységét, a sorozat folytatásáról a turócszentmártoni magyar nyomdász és könyvkereskedő, Miskóczi Ferenc gondoskodott.”7 Időrendben haladva a következő könyvet már a budapesti Magyarországi Szlovák Művelődési Egyesület adta ki 1886-ban Romantické obrázky z dejepisu Uhorska (Romantikus képek Magyarország történetéből) címmel. E mű komoly kritikai állásfoglalást váltott ki a szlovák nemzeti sajtó hasábjain, például maga Vajanský éles kritikával illette a Národnie novinyben Jókai történelemszemléletét. Bár Vajanský ismert volt magyarellenes nézeteiről, a mérsékeltebb hangú értelmiség képviselői körében megfogalmazott Jókai-kritika már nem a szerzőnek vagy az ő magyarságszemléletének volt köszönhető. A Jókai-művekben tovább élő romantika már nem felelt meg a század nyolcvanas éveiben egyre inkább változó irodalmi ízlésnek. A szlovák értelmiség köreiben egyre inkább a realista ábrázolásmód kezdett el hódítani, háttérbe szorítva az addig uralkodó romantika jegyében született alkotásokat. Ez mégsem jelentette Jókai népszerűségének rohamos csökkenését. Továbbra is előszeretettel fordították műveit. 6 7 Vö. CHMEL, Két irodalom…, 102. Vö. TOMIŠ, A magyar irodalom…, 28. Palócföld – 2025/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 75 �Jókai 200 „Félévszázados írói tevékenységét 1894-ben ünnepelte az egész ország. Ez alkalomból František Otto Matzenauer lefordította és a Lacné čítanie (Olcsó olvasmányok) füzetes sorozatban Nagyszombatban kiadta Imrich Fortunátus. Denník starého pána ex anno 1522 című áltörténelmi novelláját. Néhány évvel később Pekné rozprávky (Szép elbeszélések) címmel Daniel Bachát átültetésében az Užitočné a zábavné čítanie pre slovenský ľud (Hasznos és szórakoztató olvasmányok a szlovák nép számára) című sorozatban Méhner Vilmos kiadásában Budapesten megjelent három kisprózája a Dve vŕby (A nagyenyedi két fűzfa), Víla morského oka (A tengerszemű hölgy) és a Jeden pán a jedna pani (Egy úr és egy hölgy). Jókai kisprózáira összpontosította figyelmét Liptai Lajos és Mikó Pál is, akik Sáros megyei nyelvjárásra fordították műveit. Az előbbi Dvojrohoví človek (A kétszarvú ember), az utóbbi Za šľebodu (A szabadságért) címmel válogatást adott ki elbeszéléseiből. Mindkét kötet a Naša Zastava (Zászlónk) című újság mellékleteként jelent meg.”8 Időrendben haladva könyv alakú szlovák fordítások kapcsán nem kerülhetjük meg a cseh nyelvű fordításokat sem, melyek szintén eljutottak a szlovák olvasókhoz, mi több, némelyikről még neves szlovák irodalmárok (Škultéty) is írtak a szlovák nemzeti sajtó hasábjain. A század nyolcvanas éveinek második felére tehető a cseh–szlovák kapcsolatok megerősödése. Ez mindenekelőtt kulturális vonalon kezdődött (csak később vált egyre inkább politikai programmá), melyet még anno Kollár, Šafárik és Štúr kezdett el művelni, később ezt az „örökséget” a turócszentmártoni konzervatívok folytatták. A cseh sajtó, a cseh nyelvű kiadványok egyre inkább kezdtek elterjedni a szlovákság (főként az evangélikus értelmiség) köreiben. Több más világirodalmi alkotást is egyre inkább a cseh fordítások révén ismertek meg. A prágai Gustáv Narcis Mayerhoffer volt az, aki épp a 1888-től kezdve egészen 1928-ig fordította Jókai műveit. Az első ilyen kötet 1888-ban jelent meg, Az akik kétszer halnak meg című regényt Včera a dnes címmel jelentették meg Prágában. Ez az átültetés szinte azonnal eljutott a szlovák olvasóközönséghez is, nem sokkal azután Jozef Škultéty a Národnie noviny hasábjain komoly recenziót közölt a regényről. Mayerhoffer ezen kívül közel 30 Jókai-kötetet fordított le cseh nyelvre, illetve összesen 59 kötetet és 259 folyóiratban megjelent fordítást jegyez a magyar irodalomból.9 8 9 Uo., 29–30. Vö. Rudolf CHMEL, Literárne vzťahy…, 386. 76 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/1–2. szám �Merva Attila Amint láthattuk, 1918-ig széles körben fordították Jókai műveit, bár tény, hogy leginkább a kormány által fenntartott folyóiratoknak, egyesületeknek és kiadóknak a jóvoltából. A szlovák értelmiség mérvadó sajtóorgánumai és kiadói csak egy-egy művét jelentették meg, és sajnos igazságtalanul voltak ellenszenvesek Jókai műveivel vagy személyével szemben. Ez nagyrészt az akkori politikai elit nemzetiségi politikájának volt köszönhető, amely az említett asszimilációs céljai eléréséhez többször is „igénybe vette” a magyar romantika irodalmi alkotásait, például Petőfi és Vörösmarty líráját vagy épp Jókai prózáját. Valószínűleg ez is oka lehetett a részleges elfordulásnak, illetve ellenszenvnek. Az első világháborút követő események, a Monarchia széthullása és Csehszlovákia megalakulása gyökeresen megváltoztatta az addigi viszonyokat. Az utódállam a reciprocitás elvét követte, és ettől a kezdve a szlovák irodalom került a támogatott státuszba és a magyar irodalom évtizedekig épített kiadói, fordítói, kereskedő hálózata egy csapásra semmivé lett. FELHASZNÁLT IRODALOM Rudolf CHMEL, Két irodalom kapcsolatai, Bratislava, Madách,1980. Rudolf CHMEL, Literárne vzťahy slovensko maďarské: Dokumenty z 19. a zo začiatku 20. storočia, Martin, Osveta, 1973. Rudolf CHMEL, Paralely a konfrontácie, Bratislava, Slovenský spisovateľ,1986. SZIKLAY László, Szomszédainkról: A kelet-európai irodalom kérdései, Bp. Szépirodalmi,1974. Karol TOMIŠ, A magyar irodalom a szlovák kultúrában I., 1860–1918, Bratislava, VEDA, Vydavateľstvo SAV, Ústav svetovej literatúry SAV, 2000. Palócföld – 2025/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 77 �Jókai 200 BODNÁR ILDIKÓ JÓKAI ÉS A PALÓC VILÁG Jókai Mór a palóc vidék peremén született – hagyományosan a Vág vidéke tekinthető a palócság nyugati határának – művelt nemesi családban. A palóc népcsoport képviselőivel először Komáromban eltöltött iskolás éveiben találkozhatott, de erre a szakirodalomban nem találni utalást. Korai, népies hangvételű novelláiban a komáromi, a csallóközi és – tanulmányainak helyszínei nyomán – a Pápa, illetve Kecskemét környéki nyelvjárások elemei tűnnek fel.1 Regényeiben a csak később megjelent palóc szavak között jó néhány jellegzetes tájszóval és több, a palóc nyelvjárási ejtést érzékeltető formában leírt szóalakkal, mondattal is találkozunk. Ám Jókainak a palóc világgal való kapcsolata ennél sokrétűbb, ahogy a következőkben olvasható. AZ ELSŐ, KÉNYSZERŰ UTAZÁS PALÓC VIDÉKEN A szabadságharc bukását követő, a fél országot érintő bujdosása során Jókai hoszszabb időt, pontosan négy hónapot töltött el egy kis palóc faluban, a Bükk hegységben található Tardonán. Ahogy maga írja: „Október elején 1849-ben a borsodi Bükkben voltam. Tardonának hívják a falut… Jó, becsületes kálvinista palócz kurta nemesek lakják, a kik maguk szántanak, vetnek…”2 Több forrást is idézhetünk e tartózkodás kapcsán: „A Jókai-szövegekből rekonstruálhatóan augusztus utolsó napjaiban érkeznek Tardonára. [Laborfalvi] Róza éppen Róza-napkor indul vissza Pestre, a szabadulást jelentő menlevelet pedig éppen karácsonykor hozza meg. A falut karácsony után, de még újév előtt hagyják el véglegesen. (Érdemes N. DELY Zsuzsa, A fiatal Jókai nyelve és stílusa, Bp., Akadémiai Kiadó, 1969, 23–24. Továbbá: Jókai-enciklopédia, szerk. BALÁZSI JÓZSEF Attila – KISS Gábor, Bp., Tinta Könyvkiadó, 2020, 6. 2 JÓKAI Mór, Az én életem regénye, Jókai Mór hátrahagyott művei V., Bp., Révai Testvérek Irodalmi Intézet Rt., 1912, 279–280. 1 78 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/1–2. szám �Bodnár Ildikó figyelni Jókai különös vonzódására a jelképes dátumok, a regényesen sorsszerű egybeesések iránt!)”3 Tardona egyike volt a Bükkben megbúvó palóc falvaknak. És még egy idézet a település kapcsán: „»Tardonára menjetek emberséget tanulni!« – mondogatta még későbben is Jókai az őt körülvevő, érdeklődő barátoknak. Ez a szólás a mai napig él a Tardonán élő emberek szívében”4. Jókai Mór több művében is megörökíti e bükki tartózkodást, legkorábban az Egy bujdosó naplója egyes részeiben. Ez a mű 1851-ben, Sajó álnév alatt jelent meg. Talán érdekes még megjegyezni, hogy az álnevet nem – amint gondolhatnánk – a közelben folyó Sajó nyomán vette fel Jókai, hanem számkivetett sorsára is utalva mint ehhez illő, elég gyakori kutyanevet választotta magának jelképesen. Vagy ahogyan 1889-es, a bujdosás hónapjait szintén felelevenítő, A tengerszemű hölgy című regényében olvashatjuk: „…Az utamról le nem lépek. Ha a nevem alatt nem írhatok, írok a gazdám kutyájának a neve alatt: leszek »Sajó«: ugatni fogunk, ha nem beszélhetünk, de el nem hallgatunk”5. Az Egy bujdosó naplójához visszatérve: a Bükk szépségeit ecsetelő sorokat a műből kiemelten olvasva először alig sejthető az az egész magyarságot érintő s egyúttal személyes tragédia, amely e tardonai tartózkodás hátterében áll. „A legmagasabb hegytetőn állok, egy meredek sziklaszálon… Milyen messze látni innen!” Csakhogy a színekben és színárnyalatokban oly gazdag leírás végén ott áll ez a mély szomorúságot tükröző mondat: „Bizony szép ország volt egykor az én hazám”. Az idézett sorok A bujdosó tanyája című fejezet harmadik részében olvashatók. A láthatár szélén a Kárpát bércei ülnek hosszú sorban mint ezüstkoronás királyok átlátszó kék trónusokban. Egy hosszú fehér felhővonal lebeg előttük… Innen rajtok világoskék halmok, a felföld fenyvesei végtelen távolban. Még közelebb a gömöri hegyek, ködös lilaszínben, a távol tokaji hegyek, árnyékban tartva egy fölöttük álló sötétkék felhőtől, idább a Bükk rengetegsége, vörösre festve már az őszi deres harmattól, a sötét száraz színből itt-ott látszik ki egy halványodó hársfa. Az alacsonyabb halmok csíkos szalagokra szántva, a friss szántás feketéje között, néhol a csírádzó korai vetés eleven zöld színszalagjával. PORKOLÁB Tibor, A bujdosó Jókai = https://epa.oszk.hu/02000/02030/00027/pdf/HOM_Evkonyv_32_526-534.pdf [2025. 05. 09.] 4 LANOR, Jókai Mór és Tardona = https://tardona.blog.hu/2013/03/21/jokai_mor_es_tardona [2025. 05. 09.] 5 Lásd: JÓKAI Mór, A tengerszemű hölgy, 14. fejezet. 3 Palócföld – 2025/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 79 �Jókai 200 És szerte a völgyekben az elszórt falvak, fehér házaikkal, karcsú tornyaikkal; a keletnek fordult hegyoldalakban a világoszöld szőlők. S mindez, átlátszó aranyszínű ködbe mártva a lemenő naptól. Bizony szép ország volt egykor az én hazám. Hasonló leírás található a negyedik rész elején is, s ott is megszólal a számkivetett ember keserűsége. A színek helyett itt a némaságot kiemelő hanghatások és a tagadó elemek dominálnak: Ez a kolostor környéke legkedvesebb helyem. Fél napig elfáradok idáig: hogy a nap másik felét itt tölthessem. Alig látok itten embert, azt is százölnyi magasból, úgy látszik ide, mint egy kis mászó bogár. Hallgat körültem az egész világ, emberhang nem zavarja meg a csendet soha, csak a vadmadarak füttye s a virágról virágra szálló darázs dongása szól körülem. Oly jólesik nem hallani kívülök semmi szót. Egy hónap óta nem tudok semmit azokról, amik e bérceken kívül történnek. Azóta könyv nem volt a kezemben, hírlapot nem láttam, emberrel nem beszéltem, aki a falu határán kívül lett volna. Úgy élek itt, mint puszta szigetben a tenger közepén. Semmiről sem tudok semmit. A fenti soroknál is részletezőbben, Tardona nevét is többször említve ír erről az időszakról Jókai a már idézett, nagyobb részben önéletrajzi vonatkozású, A tengerszemű hölgy című regényében. Az alább következő részletnek is van egy igen fontos mondata, mindjárt a tizedik fejezet elején (amit később a nyomaték kedvéért meg is ismétel ugyanennek a fejezetnek a végén): „Egész hadművelet kellett ahhoz, Világosvártól eljutni odáig, ahol a világnak nincsen szája…” Volt egy kis falu a borsodi Bükk mélyén, Tardona, amelynek még a neve sem volt feljegyezve Karacs Ferenc térképén. Itt épített magának egy kis házat a Nemzeti Színház kitűnő komikusa és színpadi festője, Telepi, azzal a szándékkal, hogy a zivataros időkben a családját ott rejti el. El is küldte oda, amint a muszkák bejöttek, a feleségét és fiát, Károlyt, aki akkor fiatal festőtanítvány volt. Telepi adta a feleségemnek azt a bölcs tanácsot, hogy ha egyszer „kiesik a világnak a feneke”, engemet is vigyen oda, ott senki sem talál rám – Tardona nem vett részt a forradalomban… Még aztán Miskolcon is keresztül kellett hatolnunk a muszka táboron. Itt lakott a nőmnek az atyja, a derék tudós Laborfalvi Benke tanár. Ő igazított bennünket a Tardonába vezető útra. Öt óráig haladtunk a sűrű erdőségek között előre; se egy emberi lak, se egy dűlőút nem látszott sehol, a kanyargó völgyet egy patak szelte át, melynek hol a jobb, hol a bal partján vonult végig az út, természetesen híd nélkül, 80 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/1–2. szám �Bodnár Ildikó a gyalogjárók kényelmére nagy kövek voltak lépésnyi távolban az elterülő mederbe rakva. Ott egy mélyen elrejtett, gyönyörű völgyben fekszik az a kis helység, ahol a világnak nincsen szája. A harmadik, szintén kései Jókai-mű, amelyik közvetlen utalásokat tartalmaz erre az időszakra vonatkozóan, A barátfalvi lévita címet viseli, és könyv alakban 1898-ban jelent meg. Csakugyan csodálatos egy földzugoly volt az, amit Guthay Lőrinc menedékül kiválasztott, ahogy azt a felhők föltisztultával az Oltárkő magaslatáról meg lehetett látni. Erről a pontról olyan közel volt érhető, hogy a házakat meg lehetett ott a völgyben számlálni, de amellett teljesen hozzájárulhatatlan. Az a sziklatömeg, melynek ponkjául6 az Oltárkő kiágaskodott, mint egy előredűlő fal, zárta el az alatta meghúzódó völgyet. S azok az óriási bükkfák, amikhez hasonlókat az óvilágban alig lehet találni másutt, mint a borsodi Bükkben, oly sűrűséget képeztek előtte, ami fölött csak a sziklai sasnak volt járása. Akinek megadatott Barátfalvába lepillanthatni, annak, ha oda akar jutni, roppant nagy vargabetűt kell csinálni félnapi járóval: az Oltárkőről leballagni Tardonára, onnan Szentpéterre, ott a falu végén rátalálni arra a mély hegyi útra, melyet éppen csak a két kerékvágánya különböztet meg a zápor vájta hegyszakadéktól, s aztán azon haladni fölfelé. Az út két oldalát képező sziklafal ki van koptatva a hozzá fenődő tengelyvégektől: az mutatja, hogy ez járt út. Aztán meg az elhullatott széndarabok. A fenti részletek A világon kívül című fejezetből valók. A műből egy további, szintén emlékezetes tájleírást idézek az Itt van hát Barátfalva fejezet kezdetéből, ahol ráadásul több palóc vonatkozás is megjelenik, az ott lakók szegénységére, nehéz életkörülményeire (szénégetés, mészégetés) és nyelvére való utalás formájában: A vármegyének mappája nincs. Ha volna, sem érne semmit. Ellenben van a Bükk kellős közepén egy messze kimagasló bércorom, ami még Gömörbe is ellátszik. Azt úgy hívják, hogy „Örvénykő, Pogányoltár!” Aki annak a sziklacsúcsnak a tetejére fölmászik, az mint egy földabroszt, úgy látja maga alatt elterülni az egész Borsod vármegyét valamennyi hegyeivel, völgyeivel, folyóival és helységeivel együtt. Akkor azután egészen könnyű föladat lesz, kikeresni a helységek közül azt, amelyiknek a neve Barátfalva. Miről lehet azt kitalálni? Arról, hogy annak a helységnek nincsen tornya. A legkisebb faluban is, ahol 6 A Jókai-enciklopédia szócikke alapján: ponk = meredek hegycsúcs, sziklacsúcs. Palócföld – 2025/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 81 �Jókai 200 maga harangoz a pap, van egy torony, ahol harangozhat; de amely helységnek csak lévitája vagyon, annak se harangja, se tornya nem vagyon (ahogy palóc nyelven mondják). Erről fognak ráismerni. Még más egyébről is. A szénégető, mészégető kemencékről. A terv beválik. Most csak egy jó kalauzról kell gondoskodni, aki Miskolcról a rengeteg Bükkön keresztül a Hámor, Diósgyőr, a Paulinus-kolostor megkerülésével elvezesse a turistákat az Oltárkő hegytetéjéig. – Nehéz lesz a dolog – véleményezé a báró. – Holnap karácsony vasárnapja. A barátfalvi lévita című regény egyik fejezetében egy palóc (és matyó) embereket jellemző tulajdonság is szóba kerül: a falvak népe egymás faluja nevét kicsúfolta, folyamatosan gúnyolta. Itt e vidéken, különösen a palóc meg a matyó nép között az a szokás, hogy egymás falujának a nevéből gúnyt űznek; egész csúfondáros nótákat csinálnak egymásra. A kigúnyoltak aztán megunják a bosszantást, más nevet adnak a falujuknak; de azt rajtuk kívül senki sem követi. Így lett Büdöskútból Abád, Varasóból Jákfalva, Cinegésből Telekes. Egy falunak az a neve, hogy „Kakastyúk”, de aki ezt e nevet mondja ki az odavalók előtt, azt megverik, inkább Kőkosárnak hívatják a falujukat. Szentistvánt senki sem nevezi másnak, mint Salamentának. Visnyót meg Eskerenának, Domaházát Csobankónak, sőt van egy falu a vármegyében, Dorogma, amelynek ahány pusztája van, annyiféle név alatt vallja be magát a miskolci vásárra fölránduló paraszt: Csetreng, Gyékényes, Báróháza, Pengyom, Gyolcsinges a lakása, de Dorogmát egy sem nevezi hazájának. (Részlet A disznótoros ebéd című fejezetből.) 7 Jókai egy egész sor falucsúfolót is összegyűjtött utazásai során, s történetüket is bemutatja Furcsa faluk című írásában.8 Adoma mondja el, mennyire nem szeretik a görgőiek elárulni a falujuk nevét, bár annak pontos okát nem meséli el a történet (Kitalálta a diák9). Barátfalvát sem véletlenül nem lelni a térképen, eredeti neve Dudar volt, ám a lakói megunták az örökös csúfolást a ’cudar’-ral! Ez pedig a könyv egy későbbi, A világon kívül című fejezetének egyik mondatából kiderül ki: „Dudar – amire minden ember a rímet is hozzá teszi: ’cudar’”. A ’Barátfalva’ elnevezést földesura adta a településnek. A fejezetben lakói egy helyen ’dudari pórok’-ként említik magukat. 8 Egy sor falucsúfoló Jókai gyűjtéséből: „Kecskeméten az ürgét röptiben meglőtték, / Kókán pedig a lencsét kétszer is megették, / Nagy-Lédecen a létrát keresztbe cepelték. / Ó-Kikindán szúnyog elől harangot félreverték. / Hetényen meg a rókát farkasnak nevelték. / Szent-Gáliak a hajdinát megúszni kezdették, / Rátótiak a rákot szabónak megtették”. 9 Lelőhely: https://mek.oszk.hu/00800/00820/html/jokai273.htm [2025. 05. 09.] 7 82 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/1–2. szám �Bodnár Ildikó AKART ÉS TERVEZETT UTAZÁSOK A palóc vidéket később – egyik készülő regényéhez anyagot gyűjtve – már tudatosan utazza be. Az Akik kétszer halnak meg című regénye első fejezetében megtaláljuk a Vág völgyének a leírását, a regényben ez az Abban a tótok országában címmel szerepel. Az Útleírások című kötetben együtt nyújtja át az olvasóknak a Felvidékkel kapcsolatos írásokat.10 A Kárpátok között összefoglaló cím alatt olvashatók az egyes részek: A Kárpátok – Északkeleten – A Rima völgye – A Vág völgye. A Kárpátok, a Tátra leírása a legszebb Jókai-regényrészletekkel, az azokban szintén megjelenő költői eszközökkel vetekszik: „A Kárpátnak pedig nincsenek jéghegyei, sem örök havasai. A Tátra sziklafejedelmeinek homlokáról minden nyáron leolvasztja a magyar alföldi síkság meleg szele a hókoronát… A lemenő nap az egész bércláncolatot tűzlángba borítja, mintha megkövült lángoszlopok merednének az égre.” Találunk itt egy ötödik útleírást is, amely Jókainak egy későbbi észak-magyarországi utazását örökíti meg, a Villámvonat szekéren – Utazás Abaúj-Torna vármegyében című szöveget. Magyarország bemutatott tájai közül szerepel még például a Hortobágy, valamint „második otthona”, a Balaton vidéke Magyar Tempevölgy címen, de Budapestnek is több írást szentelt Jókai. A fővárosról írott sorainak a Budapesti élet összefoglaló címet adta. Nagyon tudatosan készült az író az erdélyi utakra, ezekről az Úti levelek és az Úti táskámból színes rajzai számolnak be, élményei ugyancsak regények sorában tükröződnek. Az említett kötetben távolabbi (német, olasz, osztrák) városokra, tájakra vonatkozó leírások is szerepelnek. Az utazások legtöbbjét szintén igen tudatosan azért tette, hogy azok valamely regényéhez alapanyagul szolgáljanak. JÓKAI PALÓCOKRÓL VALÓ ISMERETEINEK BEÉPÜLÉSE ÍRÁSAIBA Jókai a maga palócságra vonatkozó ismereteit – a tardonai tartózkodás mellett – részben a 19. század elejétől egyre gyakrabban felbukkanó, a palóc világot tárgyaló tudományos munkákból szerezte, részben pedig az országban tett utazásai során jutottak a tudomására palócokhoz fűződő történetek. Már forgathatta Szeder Fábiánnak 1819-ben, a Tudományos Gyűjteményben megjelent A Palóczok című 10 JÓKAI Mór, Útleírások, szerk. LUKÁCSY Sándor, Bp., Unikornis Kiadó, 1996. Palócföld – 2025/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 83 �Jókai 200 írását, akárcsak Hollók Imre ugyanott közölt sorait a gömöri barkóknak a palóccal rokon „szójárásáról”, az 1830-as évekből. A későbbi szerzők közül aligha hagyta figyelmen kívül az éledő etnográfia kiadványait, például Hunfalvy Pál 1876-os, Magyar Ethnographia című művét, amely a palócokról eléggé keveset, ám máig helytállóan ír11. Szintén ismerős lehetett számára Pintér Sándor 1880-ban kiadott, A palócokról címet viselő „népismertető tanulmánya”. Ha a palócok feltűnését további regényeiben vizsgáljuk, azokban is számos példát lelünk. Maga a ’palóc’ szó többször is előfordul műveiben; erről újabban a Jókai-enciklopédia is tanúskodik12. Az egyik, az enciklopédiában is szereplő utalás a Bálványosvár (1883) című regényében való felbukkanásra vonatkozik: mindjárt a mű első lapján, a második bekezdésben olvasható ez a szó, pár lappal később pedig egy hamisítatlan palóc tájszó is feltűnik. Hanem mindezekhez a bajokhoz semmi köze sem volt a székely nemzetnek. A székelyek nem jöttek Álmos fejedelemmel meg a hét vezérrel ide be honfoglalni. – Őket még Attila ősapánk hun anyától származott fia, Csaba hagyta itt a maguk országában: ahol már ők ötszáz esztendeje otthon voltak, mikor a „Hetumoger” bejött; nem is keveredtek belé az ősmagyar anyatörzsbe, mint az imitt-amott lappangó jász, palóc, avar, úz ivadék; se nem települtek közé, mint a kun, besenyő, kazár, hanem szövetséget kötöttek vele, erős föltételek mellett. A szövetség két kőpajzsra felvésve, ószékely betűkkel, ott őriztetik Buda várában: nem abban a Buda várában, ahol a magyar királyok székelnek a Duna mellett... A második fejezetben, a szivárványhoz fűződő legendában találjuk az Új magyar tájszótár13 első kötete szerint Nyitra megyében is feljegyzett palóc tájszót: ’bábabukra’. Mikor ez a néptömeg végighúzódik a nagy háromszéki rónán, sebes nyári zápor vonul el a hegyek fölött, s az alkonyodó napnál fényes kettőzött szivárvány támad, HUNFALVY Pál, Magyarország ethnographiája, Bp., MTA, 1876. Itt olvasható többek között: „[A kúnoknak] két nagy felekezetök van mai napig: a Mátra hegység ágai közt Borsod, Heves, Nógrád és Gömör megyékben a palóczok, s a Duna-Tisza síkságán, a Nagy- és KisKúnságban, a tulajdonképi kúnok”. Továbbá még: „Ma egyéb nem külömbözti meg a többi magyarságtul, mint az úgynevezett palócz, azaz némi sajátságos kiejtésű magyar nyelv, a mellyben egyes szokatlan tájszók is fordúlnak elő, mint más tájnyelvben. Egyébiránt nincsen grammatikai sajátsága, mellyet a göcseiségben, ormányságban, székely nyelvben nem találnánk meg” (364.). 12 BALÁZSI JÓZSEF Attila – KISS Gábor (szerk.), Jókai enciklopédia, Bp., Tinta Könyvkiadó, 2020, 618. 13 Új magyar tájszótár I., B. szerk. LŐRINCZY Éva, Bp., Akadémiai Kiadó, 1976. 11 84 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/1–2. szám �Bodnár Ildikó melynek egyik vége a Várbércen, másik vége a Cenken támaszkodik a mesemondta aranytálba, s a vándornép mind ezen a szivárvány kapuján keresztül vonul be Erdélybe. – Azt pedig mindenki tudja, hogy a szivárványon nem jó keresztülmenni; mert ami ember, állat azon keresztülmegy, a nő hímmé, s a hím nővé változik át. A hétszínű bábabukrára még ujjal mutatni sem jó, mert a rámutatónak az ujját megragadja a „kék kelevény”. A Jókai-enciklopédia magyarázatát adja a furcsa kifejezésnek, mely szerint: „a tündéreknek a szivárvány a bűbájos csatornájuk”. Az egyáltalán nem véletlenül választott palóc tájszó révén – éppen ez előző oldalakon említette a palócokat – az író elkerülhette a szivárvány szó újabb megismétlését. A novellákban és regényekben több jellegzetes palóc tájszó (szakirodalmi megnevezéssel: ’tulajdonképpeni tájszó’) is felbukkan, melyeket szintén érdemes lenne felkutatni és bemutatni. Ez éppen a Jókai-enciklopédia és az öt kötetből álló Új magyar tájszótár szócikkei alapján nem megoldhatatlan feladat. Pár példa: csincsás/dzsindzsás – ’zsombék(os)’, lábtó – ’létra’, pȧdmȧly, pȧdmȧj – ’vízmarta part’, rocskȧ – ’veder’ stb. Feltűnnek palócok és a palóc beszédmód A lőcsei fehér asszony (1885) című regény lapjain is. Ide jött haza Juliánna: a fehér asszony, aki feladta Lőcsét a császárnak. Amíg a felföldi hegyvidéken végigutazott Juliánna, tanulmányozhatta az emberek köszönés módjából a nép hangulatát. Eleinte csak hangzik a falvakban a hintón utazó elé az „adjon Isten”, válasz rá „fogadj Isten!” (a kálvinistáknál), a „dicsértessék” – „mindörökké” (a pápista helyeken), hanem amint beljebb nyomul az erdő közé az út, ott már a palócok humorizálnak, s az „adjon Isten” mellé a szépasszonynak azt ragasztja a legény „engem kendnek!”, s a „dicsértessék” után a fogai közt azt mormogja: „a szép asszony”. – Ezek már a kurucok voltak. S ugyanebből a műből egy rövid, de a palóc nyelvjárásra közvetlenül utaló részlet: Egyszerre pajkos kedve támad. Odafut a szekeréhez, s televeszi a két markát szercsikával14, s odaállva a hintóhágcsóhoz, palóc parasztkiejtéssel odakiált nekik: – No, hát má nasságos asszonykák, nem vesz keetek egy kis szép aumát? Azok elszörnyedve csapják össze kezeiket s felsikongatnak. – Juliánna te! Korponayné! Ő meg kacag, csak úgy reng bele a két válla. 14 A Jókai-enciklopédia alapján a szercsika = zöldes héjú téli almafajta. Palócföld – 2025/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 85 �Jókai 200 A szótár megjegyzése: a palóc beszédet utánzó írás jellemzi a mondatot. Ilyen megoldások felbukkannak a palóc adomákban is. S ugyancsak ebben a regényben jelennek meg a barkók is, akik egy kisebb csoportját jelentik a palócságnak. A PALÓCOK A JÓKAI ÁLTAL KÖZÖLT ADOMÁKBAN A palóc emberre vonatkozó fentebbi megfigyelés – vallásos, de egyúttal kész az éppen adott „kálvinista vagy pápista” vallásnak megfelelő köszöntést humorizálva kiegészíteni – fontos lehetett Jókai számára. A palócok úgymond rebellis voltát is kiolvashatta belőle, nem véletlen az „[e]zek már a kurucok voltak”-megjegyzés a jelenet végén. De nem mindig csak pozitívan értékelhető dolgok bukkantak fel a palócokat illetően az adomák, anekdoták kapcsán, ahogy az alábbi, először a „humoristicobelletritricus” hetilapnak titulált Üstökösben megjelent írás is tanúsítja: Volt egy palóc inasom Szolgálata első reggelén páratlan csizmát hozott be. – Marci te, hisz ez a csizma páratlan! – He he! hisz ketteő van! – Nem látod, csacsi, hogy az egyiknek szára hosszabb, mint a másiké? – Hát ’szen behozhatom a másik párt, de mikor az is csak olyan! Ráismerünk itt a palóc kettőshangzóra és a szórövidítésre, de a fő cél a helyzet humoros voltának érzékeltetése. Az értetlenkedő palóc fiatal tréfálkozhat is, de lehet akár kissé nehezebb felfogású is. Mielőtt a jellemzésekbe kezdenék, szólni szeretnék a Jókai életművében megjelenő humorról, az író viszonyáról a tréfás helyzetekhez. Az ötvenes évek során már ismert íróként – amellett, hogy tudatosan olvashatta a palócokról fellelhető irodalmat, lelkesen gyűjtötte – hasonlóan a székely, az oláh, a zsidó és a cigány adomákhoz – a palócokhoz fűződő neves vagy inkább névtelen történeteket, anekdotákat és adomákat, s jelentette meg őket adomás könyveiben és humoros hetilapjában. A humor kapcsán kell itt megemlíteni elsőként akadémiai székfoglalójául is szolgáló, A magyar néphumorról című értekezését, amely 1860 januárjában hangzott el az Akadémián. Fontos – és 1860-ban bizonyosan nem kis bátorságra valló – gondolattal indítja a beszédet. 86 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/1–2. szám �Bodnár Ildikó A humor csak szabadelmű15 és felvilágosult népek tulajdona. Nemzetek, akik szeretik kimondani az igazságot; mikor nyíltan nem lehet, képes beszédben, tréfa színe alatt is; akiknek szelleme azon önállóságra jutott, ahonnan a jót a rossztul nem csupán a hagyományos hit, hanem saját ítélőtehetség tudja megkülönböztetni, akik a világosságnak szemébe mernek nézni, azoknál otthonos a humor. Jellemzi és a magyarral is összeveti a különböző népek humorát: A magyar pór együgyűsége inkább tettetett, a németé inkább ráfogott; a német köznép humorát saját népének válfajain élesíté (a szász, a bajor, a porosz és osztrák állandó tréfa tárgyai egymásnak; a sváb valamennyinek), ugyanezt a tárgyat a magyar köznép itthon is bőven feltalálta; legélcesebb adomái azok, miket saját sanyarú viszonyai költöttek, s némely közülök egész kort rajzol, mint az a palóc mondása a szolgabíróhoz, kinek tanácsára a helység a nemzeti kölcsönre aláírt részvényeit Hirsch Jakabnak eladta: „Nem venné-e meg Jakab még az adónkat is? jó olcsón eladnók!” Együttérzőnek mondhatjuk azt a módot, ahogyan Jókai a cigány humorról ír. Együttérzés és szeretet is íratja vele a következőket: Még egy egész népfaj van mintegy beleolvadva a magyar nép humorába, mely akárhol megjelen, a tréfa és furcsaság jelképéül áll ott, a szegény, a jókedvű, a sokattűrő cigány. De sok jó órát szerzett a magyarnak a sok rossz nap alatt a szegény cigány! Annak a humorisztikus szegénysége, annak a tréfás nyomorúsága, annak a gúnynyal vegyes alázata, diogenesi bölcsészete, ázsiai lustasága, kifogyhatatlan furfangjai, ötletgazdag ravaszsága, gyors észrevételei, mennyi mesélnivalót hagytak az urak számára! A cigány mindig derültebb fele volt a nép életének. Jókai emlegetett adomagyűjteménye 1856-ban A magyar nép adomái címen jelent meg, ezt bővített kiadások, majd egészen új gyűjtemény is követte, s nagy számban jelentek meg adomái lapjaiban is. Nagyon sok kis történetet olvasói küldtek be a kiadóhoz. A palócokról ezek az írások gyakran szólnak akár bírálóan is, néha még nevetségessé is téve hőseit, ahogyan az alábbi adomák is teszik: CZUCZOR Gergely – FOGARASI János, A magyar nyelv szótára, Pest, Emich Gusztáv Magyar Akadémiai Nyomdásznál, 1862 alapján: a szabadelmű: ’független gondolkodású’-t, ’független ítéletű’-t jelent; a szótárban szerepel még a szabadelműség és szabadelműleg forma is. 15 Palócföld – 2025/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 87 �Jókai 200 Útcsinálni voltak kirendelve a palócok. – Ugyan, hát ezt az öregembert minek hozták kendtek magukkal? mond a felügyelő, egy fogatlan öregre mutatva közöttük. A legokosabb felelt: – Hát bez’ ezt az öreget csak kutyának hoztuk el magoónkaa, hogy vegyázzék a gónyaánkra. Pozitívum az őszinteség, még ha egyáltalán nem is vet jó fényt a beszélőkre. Máskor a palóc hősök ismeretlen dolgokkal, helyzetekkel találják szemben magukat, s azért reagálnak akár nevetségesen is. Ám ezen nem lehet csodálkozni. A korban zömük egy-egy Tardonához hasonlító, egyutcás falucskában élt, ahonnan talán egész életében sem mozdult ki. Együgyűségnek is felfogható tudatlansága, amit az alábbi anekdota is tükröz, innen is eredhet: Először látott ennyi vizet egy rakáson a nógrádi ember, lekerülve Füred tájékára. – De nagy tenger ez a víz! – sóhajt fel elbámulva rajta. A szomszédja sietett helyreigazítani a vizek felőli balfogalmát, mondván neki, hogy ezt Balatonnak híják. – De nagy Balaton ez a tenger! Ugyancsak együgyűnek mutatkoznak az alábbi, részben palóc nyelvjárásban íródott adoma szereplői is. A község egyértelműen helyeselte egyik tagjuk viselkedését, mármint azt, hogy ő, akár a csikók elvesztése árán is, de mégiscsak „győzelemre vitte” a bótai kakukkot. A falu becsülete Az erdőre, legeltetni, csikót vitt a bótai paraszt. Beérvén az erdőt, a bótai oldalon kakukkszót hall. Ez a miénk – szól, s a csikót elbocsátja. Csakhamar a mecsei oldalon szólal meg a kakukk; a bótai elhallgat. Szorídd miénk! – szól a paraszt – ne hadd magad! – S mintegy éppen a biztatás sükereül, nehányat szól a bótai kakukk, de csakhamar megint elhallgat. De szólt a mecsei folyvást. Szorídd miénk! – biztatja a palóc, most már süker nélkül. Türelmetlenül mászik a paraszt egy fára, s nagy erővel mindaddig vetekszik a mecsei kakukkal, mígnem győzelme teljességéről meggyőződhetett – illetőleg azt „kiszólta”. Azalatt a csikót megette a farkas. A bótai paraszt nem jött azért zavarba. Kárpótlást kért a községtől, mert – úgymond – azalatt károsodott meg, míg a falu becsületének megmentésében fáradott. S teljes kárpótlást nyert. 88 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/1–2. szám �Bodnár Ildikó Jókai Mór összegyűjtött adomái közül a 1992-ben kiadott Adomák16 című kötetben közel ezer adoma sorakozik, köztük számos palóc eredetű is olvasható, több az említett Üstökös folyóirat lapjairól. Íme még egy közülük: Józsa Gyuri istállót építtetett palócaival, s az északi oldalon akart ablakokat vágatni. Óbert bátya csak rázta a fejét, végre kinyögte a szót: – Ne jó legyen az nagysaagos uram! mert a higyeg máj nagyon megsütyi a marhaat. A palóc népcsoport képviselőit, beszédük jellegzetességei, mondhatni akár gyakran érthetetlen volta miatt már jóval Jókai kora előtt részben nevetségesnek tartotta, részben pedig egyenesen együgyűnek ítélte az ország lakosságának egy része, bármelyik másik nyelvjárást beszélje is saját maga. A lingvicizmus, vagyis a nyelvi, nyelvhasználati alapú diszkrimináció egyáltalán nem korunk betegsége tehát, és úgyszólván gyógyíthatatlan. Ekkor még csak igen kevesen voltak olyanok, mint a nyelvész Révai Miklós, aki értéknek tartotta a palócok különös beszédmódját, s maga biztatta palóc származású és e nyelvjárást beszélő tanítványát, Szeder Fábiánt, aki – a Tudományos Gyűjtemény meghirdetett pályázatára – végül is egyedüliként nyújtotta be már említett munkáját a palócokról.17 Természetesen Jókai a legkevésbé sem vádolható lingvicizmussal (szemben jónéhány adatközlőjével), ám a viselkedések visszásságait és ellentmondásait szerette tollhegyre tűzni. A palóc és a még ismertebb székely adomák nyomán a két adomacsoport között rokonságot fedezhetnek fel az olvasók, rokonnak mondható például a megszólalók szűkszavúsága, gyakori hosszas hallgatásuk. A palóc néprajzzal évtizedeken át foglalkozó Solymár József egyik kötetében tanulmányt találunk erről, és elolvashatjuk ugyanitt a szerző Jókai észjárása című írását.18 Jókai az elsők egyikeként emelte be ezt a népcsoportot az irodalomba, ám a döntő lépés még váratott magára. Solymár József utolsó mondatának idézésével fejezem be magam is soraimat; ez az idézet előremutat Mikszáth Kálmán munkássága felé: „Nem árt, ha tudjuk, azóta lehetünk büszkék e népcsoportra, amelynek jó néhányan a gyermekei vagyunk, amióta Kálmán bátyánk védőszárnyai alá fogadott bennünket.” JÓKAI Mór, Adomák, szerk. LENGYEL Dénes – NAGY Miklós, s. a. r. SÁNDOR István, Bp., Akadémiai Kiadó – Argumentum Kiadó, 1992. 17 Magyar tájak néprajzi felfedezői, szerk. PALÁDI-KOVÁCS Attila, Bp., Gondolat, 1985, 129. 18 SOLYMÁR József, Mekegő güdör, Palócföld kiadása, Salgótarján, 2004, 7–17. 16 Palócföld – 2025/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 89 �Jókai 200 Csohány Kálmán – Fehér Ferenc-vers illusztrációja (tusrajz, 305 x 215; 1974) 90 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/1–2. szám �Hauber Károly HAUBER KÁROLY JÓKAI TANÍTÁSA A KÖZÉPISKOLÁBAN Arról lehet vitatkozni, hogy Jókai Mór-e a legnagyobb magyar regényíró, de arról aligha, hogy a magyar olvasás históriájában ő játszotta a legfontosabb szerepet. Egyrészt azért, mert mintegy száz esztendőn át ő volt a legolvasottabb magyar író. Ő szerettette meg a magyarság tömegeivel az olvasást, a magyar életről szóló regényeket. Másrészt azért, mert főként ő ismertette meg a magyar olvasóközönséggel Magyarországot. Nagyon sokak számára ő mutatta be először igazán a haza múltját, tájait, az egyes rétegek életét, szokásait. Ezzel együtt persze formálta a világképet és a nyelvet is. S noha voltak, aki szerint nem a társadalmi bajokkal való szembenézésre ösztönzött, nagysága elvitathatatlan. Az egyetemes romantika világszínvonalú alkotója ő. Mindannyian sokat köszönhetünk neki, még azok is, akik egy sort sem olvastak tőle. Nem véletlen, hogy az Írószövetség 2018-ban az ő születésnapját választotta a magyar széppróza napjának. Monumentális életművet alkotott, mintegy 100 regénye mellett sok novellát, jó néhány drámát, rengeteg cikket, beszédet írt, s kiterjedt levelezést folytatott. Nem egyenletes a munkássága, de minden korszakában teremtett remekműveket is. Mindvégig megmaradt romantikus alkotónak. Kalandos meseszövés, romantikus jellemábrázolás, a jövőbe vetett hit jellemző rá. A pátosznak is számtalan változata lelhető fel nála, de megvan a hangja mindenre. Derűlátása, ember- és életszeretete talán azokban az írásaiban érhető tetten a legszívbemarkolóbban, amelyekben páratlan humorban nyilatkozik meg empátiája. Hogyan lehet ezt a hatalmas életművet közel vinni a középiskolás diákokhoz? Lehet-e egyáltalán? Nehéz erre a kérdésre válaszolnia még annak a magyartanárnak is, ki – mint jómagam – több mint 40 esztendeje küzd a feladattal. A körülmények ugyanis folyton folyvást módosultak. Emlékeim szerint az 1980-as években még a diákok többsége igennel felelt arra a kérdésre, hogy ki olvasott el legalább három Jókai-regényt. A kilencvenes évek azonban már változást hoztak, mostanában pedig már nem is úgy teszem fel a kérdést, hogy ki olvasott el legalább tíz, öt vagy három regényt az írótól. Inkább úgy fogalmazok: ki emlékszik tőle valamire? Ilyenkor ritkán hallok regénycímet. Legfeljebb néhány olyan elbeszélésé Palócföld – 2025/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 91 �Jókai 200 hangzik el, amely az általános iskolai tananyagban szerepel: A huszti beteglátogatók, A nagyenyedi két fűzfa… Ilyen előismeretek birtokában kell megismerkednünk a nagy íróval. Ehhez hét tanóra áll rendelkezésre gimnáziumban, a kötelezően előírt tananyagban pedig egy regény és két elbeszélés szerepel: Az arany ember, A huszti beteglátogatók, A tengerszem tündére. Természetesen nem kerülöm meg a törzsanyagot, hiszen azt az érettségi vizsga irodalmi feladatlapjában is számon kérhetik. De nem esem túlzásba: a két novellát magától értetődően mindenkinek el kell olvasnia otthon, de Az arany embert illetően választhatnak: vagy elolvassák, és akkor szorgalomból ötössel jutalmazom őket, vagy megnézik filmen. Beszélgetünk is az alkotásokról, ám megvallom, nem e műveket tartom a legavatottabb kalauznak Jókai világához. Elbeszélésekben gondolkodom én is, mint Szilágyi Márton irodalomtudós, aki nemrég egy interjúban így fogalmazott: „…a regények helyett Jókai elbeszéléseivel lehetne kezdeni. Ezek nagyon változatos tematikájúak, izgalmasak, nyelvileg összetettek, de könnyen befogadhatók (…) A novellákon keresztül meg lehetne tanítani, hogyan kell lassan olvasni a szövegeket, egészen a szavak, szintagmák szintjéig lehatolva. Ez azért nehéz, mert nemcsak a fiatalok nem tudják, hanem már a felnőttek sem”1. Elbeszélésekben gondolkodom én is, de nem azokban, amelyeket a Nemzeti alaptanterv előír. Emellett másként képzelem el az életmű értékeinek a felvillantását is, amelyre már csak azért is szükség van, hogy tájékoztasson és kedvet csináljon a regények elolvasásához. ÉLET, ÉLETMŰ, REGÉNYEK Jókai életműve gigantikus, de utat nyithatunk feléje, ha olyan feladatokkal kezdjük a vele való ismerkedést, amelyek közel hozzák személyiségét és a kort, amelyben élnie adatott. Ne feledjük ugyanis, hogy az író, bár csak két évvel Petőfi után született, 1904-ben halt meg. Nem csupán megörökítője, de átélője, tevékeny részese volt olyan történelmi eseményeknek, mint az 1848-as forradalom és szabadságharc, 1867-es kiegyezés, az Osztrák–Magyar Monarchia időszaka. Ez az élet már önmagában több mint egy történelemlecke, és a művekkel együtt szemlélve érdekes univerzumot tárhat fel a diákok számára. Jókai több, mint kötelező olvasmány: mit kellene tanítani Jókai Mórtól Az arany ember helyett? Szilágyi Mártonnal Illényi Balázs beszélget = https://hvg.hu/360/20250218_hvg-jokai-mor-200konyvei-jelentosege-szilagyi-marton-interju [2025. 05. 10.] 1 92 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/1–2. szám �Hauber Károly Gyümölcsöző lehet, ha rövid tanulói kiselőadásokkal látunk hozzá. Ha ezek elég jók és érdekesek, már egymagukban vonzóvá tehetik Jókai világát. Nem hagyományos biográfiára gondolok persze, amely évről évre araszolva mutatja be az életeseményeket, hanem olyanra, amely az őt ért hatások felől közelíti meg a kort és az oeuvre jellegzetességeit. Egy-egy tanuló röviden bemutathatja azokat a helyszíneket, ahol hosszabb időt töltött az író, és fontos szerepük volt fejlődésében. Mindenekelőtt Komárom, Pozsony, Pápa, Budapest és Balatonfüred jöhet szóba. E rövid bemutatókban diákjaink nemcsak a Jókait ért hatásokat követhetik nyomon, hanem bepillanthatnak egy gazdag kereskedőváros, egy országgyűlési színhely, egy iskolaváros, egy fürdőváros és egy épülő világváros életébe is. Sok-sok érdekes információ, köztük természetesen azokkal az emlékekkel, amelyek különösen sokat segíthetnek az író megismerésében – első helyen talán a balatonfüredi Jókai-villával, amelyben 1870-től a nyarakat töltötte az író, és ahol a Fekete gyémántok és Az arany ember című regényeit írta. A helyszínek mellett érdemes kiemelni azokat a személyiségeket is, akik jelentős szerepet játszottak a nagy mesemondó életében. Ha itt is ötöt választunk ki, akkor talán a következőkből készülhet egy-egy ppt: Vály Ferencről, a gyámról, Petőfi Sándorról, a barátról s mellettük a fontos hölgyről: Laborfalvi Rózáról, az első feleségről, Lukanics Ottiliáról, a plátói szerelemről és a második feleségről, Nagy Belláról. Ezek a bemutatók új és új oldalról közelíthetik meg az elbeszélő személyiségét és művészetét, s nemcsak informatívak, hanem érdekesek is. Miből készüljenek azok a tanulók, akik vállalkoznak a feladatra? Noha a szakirodalom hatalmas, a legfontosabb információk föllelhetők Mikszáth szép könyvében (Jókai Mór élete és kora), ráadásul érdekesen, olvasmányosan, az egész életművet szem előtt tartva. Ezt érdemes tehát mindenekelőtt diákjaink figyelmébe ajánlani. Az életrajzzal való ismerkedés után jöhetnek a regények, amelyekhez természetesen más forrást kell majd igénybe venni, hiszen a Mikszáth-könyvben elemzéseket nem találhatunk. Kijelölhetünk itt is ötöt, s öt vállalkozó szellemű diák beszámolhat róluk. Természetesen röviden, s olyan formában, hogy mindenki képes legyen nyomon követni cselekményt és megérteni a témát. Jómagam a következő regényeket szoktam kiválasztani: Egy magyar nábob – a hazafi születésének regénye. A kőszívű ember fiai – a szabadságharc regényeposza. Az új földesúr – a nemzeti megbékélés regénye. Az arany ember – a romantikus antikapitalizmus regénye. Sárga rózsa – a magyar puszta regénye. Dönthetünk persze más művek mellett is. Az arany emberen kívül (amely a törzsanyag része, és a kiselőadáson túl Palócföld – 2025/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 93 �Jókai 200 is foglalkozunk vele) kicserélhetjük bármelyiket. Annál is inkább, mert itt nyílik lehetőségünk arra, hogy érdekességekkel, újdonságokkal is kedvet csináljunk az olvasáshoz. Kiemelhetjük például Az élet komédiásai című regényt, amelynek főszereplőjét a kiegyezést követő kor egyik legsikeresebb politikusáról, gróf Andrássy Gyuláról mintázta. Ez a mű nem csupán Jókai politikai hitvallását és világlátását helyezi némileg más megvilágításba (az derül ki belőle, hogy mérhetetlenül lesújtó véleménye volt a kor politikusairól s közéletéről), de prózapoétikai szempontból is számos újdonsággal szolgál. S van még számos lehetőség: a külföldön legnagyobb sikert aratott Nincsen ördögtől A jövő század regényén át a Szegény gazdagokig. Utóbbi a krimi számos vonását is felmutatja, a vége pedig nyitott marad: nem derül ki egyértelműen, hogy Hátszegi volt-e Fatia Negra. KÖZÉPPONTBAN A NOVELLÁK A kiselőadások számát természetesen tetszés szerint alakíthatjuk, és természetesen azt is megtehetjük, hogy más lehetőségeket választunk. Ha nagyon sürget az idő, egy videómat szoktam ilyenkor levetíteni, amely hasonló módon épül fel, ezért a célnak megfelel, de persze nem a tanulói aktivitásra épül. Mindenesetre a kiselőadások a hozzájuk kapcsolódó beszélgetéssel együtt legalább három tanórát vesznek igénybe, sőt – mivel Az arany emberre érdemes több időt szánnunk – inkább négyet. Utána viszont hozzákezdhetünk néhány novella megbeszéléséhez. Az igazi olvasmányélményt ez jelentheti. Szorgalmas osztályokban az alkotásokat feladhatjuk otthoni olvasmányként, és akkor több időnk jut a megbeszélésre. De felolvashatjuk mi magunk is a tanórán, és a közös élményt követően láthatunk hozzá a róluk való beszélgetéshez. Természetesen olyan kérdések alapján, amelyek közel vihetnek Jókai világához. Jómagam két alkotást mutatok be röviden a számtalan lehetőség közül. Az első mű, a Melyiket a kilenc közül? az író legnépszerűbb kisprózai alkotásai közé tartozik: film, musical, zenés mesejáték is készült belőle. Tanórán is megéri foglalkozni vele. Az 1856-ban keletkezett novella romantikus és realista sajátosságokat ötvöz, s nemcsak Jókaihoz, hanem a modern kor problémavilágához is kiváló kalauz lehet, sőt a szépprózai művek elemzésének néhány fontos szempontját is nagyszerűen meg lehet világítani segítségével. Ha a négy tartalmi összetevőre, az időre, a térre, a cselekményre és a szereplőkre figyelünk, akkor a következő kérdéseket tehetjük fel: 1. Mi a szerepe, jelentősége annak, hogy a cselekmény karácsonykor játszódik? 2. Milyen jelképes jelentést 94 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/1–2. szám �Hauber Károly hordoz a helyszín, az emeleti tágas lakás és a lenti zsúfolt kis hajlék szembeállítása? 3. A novella általában egy fordulópont köré épül. Itt mi okozza a bonyodalmat? 4. Mennyiben más ember a csizmadia, mint az előkelő úr? Miben tér el a jellemük egymástól? Íme a modern kor egyik legfontosabb kérdése egy romantikus írásban: a jobban éljünk vagy jobbá legyünk dilemmája, amelyet a világirodalomban Tolsztoj, nálunk Kosztolányi ábrázolt talán a legemlékezetesebben. Holott mindössze a tartalmi összetevőket jártuk körül, a poétikai megformálásról nem is beszéltünk. Pedig az is ennek a szolgálatában áll. Az auktorálisan viselkedő, egyes szám harmadik személyű elbeszélő feledhetetlen humora és iróniája az, amely igazán közel hozza a megformált anyagot az olvasóhoz. Azt érzékelteti ez, hogy nemcsak a szereplők, hanem az elbeszélő is tele van szeretettel és életkedvvel; sőt humanizmusa abban érhető tetten leginkább, ahogy elénk állítja a teremtett világot. Ezt stílust tanulja el és folytatja majd Mikszáth az 1880-as évektől; a maga egyéniségén átszűrve persze, még több irónival és kevesebb pátosszal. Ám nemcsak a nyelv az, ami összefűzi a két nagy írót. Témában, világlátásban is számos érintkezési pontot találhatunk közöttük. Igazolhatja ezt a másik kiválasztott novella, A nagyapa várkastélya is, amely jóval később, a század végén, 1898-ban íródott. Kérdésekkel érdemes megközelítenünk ezt a művet is, s az alkotás sugallatát akkor tudjuk a legjobban kibontani, ha a jellemábrázolást, a konfliktust és az elbeszélő viselkedését állítjuk a középpontba. A nagyapa várkastélya ugyanis érdekes generációs összeütközést mutat be. Az apa együtt küzdött a polgári demokráciáért az elbeszélővel, és igazi demokrata lett belőle. Vele szemben fia, Budomér az arisztokrata ősök mentalitását viszi tovább. Az első szemében az ember értékét mindenekelőtt személyes erényei adják meg, tetteinkkel, cselekedeteinkkel kell tekintélyt (és esetleg vagyont) szereznünk magunknak. A másik felfogás szerint a származás a legfontosabb, az ember értékét az őseitől örökölt rang és cím biztosítja. Budomér végül elfogadja a polgári értékrendet, ami nem hagy kétséget afelől, hogy az elbeszélő mit tart a nemzet számára kívánatosnak: a társadalmi haladást, a nemzet szebb jövőjét csak ez biztosíthatja. A narrátor egyes szám harmadik személyben számol be az eseményekről. Auktorálisan viselkedik, azaz gyakran kommentálja, értékeli is az elmondottakat. Egyértelművé teszi, hogy milyen értékek mellett áll, kivel ért egyet. Akárcsak Budomér apja, ő is a polgári demokrácia meggyőződéses híve. Ironikusan, sőt olykor szatirikusan ítélkezik ebből az alapállásból. Így mutatja be pl. az apa elveitől elsza- Palócföld – 2025/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 95 �Jókai 200 kadt fiút: „Az egyetlen fia, Budamér, pedig teljesen ellentéte volt az apjának. Tetőtől talpig gentleman, aki a purgert lenézi a parasztot pedig meg sem látja s a zsidónak nem köszön. Jó fiú volt: szeretett traktálni, minden görbe szóért duellálni, a pénzt elszórni, a kölcsönvettre nem emlékezni”. Jókai novellája mindenekelőtt a dzsentri mentalitást bírálja. Párhuzamba állítható Mikszáth műveivel, hiszen neki is ez volt a legnagyobb témája. Iróniája és szatírája is a Nagy Palócot idézi. Egy dologban azonban gyökeresen különböznek. Mikszáth nemcsak a dzsentrire tekintett szkepszissel, hanem a polgárra is. Jókai derűlátóbb, a mű happy endje, boldog befejezése ezt érzékelteti. Mennyit változott a világ Jókai óta! Ám tekintsünk gondosan körül, és megtapasztalhatjuk: mennyire időszerű ma is ez a nagy író! Vajon nincs-e nagy szükségünk ma is humorra, élet- és emberszeretetre? És az a polgári világ, amelyet megálmodott, itt van már? Csohány Kálmán – József Attila-rajzok XI. (tusrajz, 305 x 215; 1975) 96 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/1–2. szám �Móra Regina MÓRA REGINA JÓKAI TANÍTÁSA A VAJDASÁGBAN És mégis mozog a föld – Jókai nyomán indítanék, mert így van, nem áll meg, még nem érkezett el a világvége, bár olykor világvége-hangulat van, de hát az mégsem ugyanaz. A Föld mozog, forog, többféle mozgást végez, miközben az idő múlik, a társadalom változik, és a veteránoktól eljutottunk az alfa generációig, miközben a 2025-ös év már a béta kezdetét hozta el. Mindeközben sok minden változott a világunkban, társadalmunkban, elképesztő és riasztó dolgok történtek, az egész 20. század megrendített bennünket egzisztenciánkban, a bizonytalanság, kiszolgáltatottság, az ismeretlen pedig félelmetes. És mindebben többek között ott hányódik-vetődik Jókai írói opusza. Az íróé, aki már a saját korában is kettős hatásnak volt kitéve, hiszen megélt egy forradalmat, amely után a romantika nézetei, üzenetei, célkitűzései, megoldásai már nem voltak nyerők, ezért a realizmus folyamán evezett tovább, csupán átevezett egyikről a másikra, de ment tovább írói sodrásában, ahogy a Földünk is forgott tovább. Én az X-generációhoz tartozom, tiniként olvastam végig az akkori népkönyvtárban fellelhető Jókai-köteteket. Akkor még divat volt ez, a Baby boomerek még gyűjtötték őket, a jómódúság egyik jelképe volt a faragott fa szekrénysor kiegészítőjeként az egyszínű Jókai-sorozat. Az első Jókai-olvasmányom Az arany ember volt, a romantikus kalandokban ott a társadalombírálat, mely ismét Jókai kettősségének cégére, nem lehet már happy end, valamitől búcsúzott. A 2006-os kiadású hetedik osztályos Olvasókönyvben A kőszívű ember fiaiból volt részlet, az eposzi hangot megütő küzdelem, amikor Baradlay Richárd és Palvicz Ottó a csatamezőn találkoznak, és döntő csatájukat vívják, a múlt és a jövő, Rom és Véd örökös harca. Gyönyörű rész, de borzalmasan nehéz volt tanítanom, mert a nagyregény kontextusából kiemelve nem ugyanaz, és nem is lehetett már annak a korosztálynak sem feladni a teljes szöveget, sem elmesélni a szüzséjét, nem kötötte le őket a sok név, epizód, és ennek a meghatározó részletnek a feldolgozását csak szélmalomharcnak tűnő, elkeseredett küzdelemként éltem meg. Akkor úgy éreztem, hogy idősebb korosztálynak való. Nem tudom a valódi okát, de az ezt Palócföld – 2025/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 97 �Jókai 200 követő tantervből ki is hagyták, ám a tanterv írója mégis valamely módon visszalopta. Esetleg igazságtalannak tartotta ezt a cselekedetet, talán úgy érezte, hogy a 21. század elején sem nőhet fel generáció, amelyik nem hallja valamilyen szövegösszefüggésben Jókai nevét, ezért ajánlott olvasmányként feltüntette, rábízva az általános iskolás kollégák emberismeretére, lelkiismeretére. Az ÚT című modulon belül az Égtenger, világtenger részben található Petőfi Sándor Föltámadott a tenger, valamint Fenyvesi Ottó Blues az óceán felett című verse, melyek a kötelezően feldolgozandó szövegek kvótáját teljesítik, s ezt kiegészítvén más szövegeket, kapcsolódási pontokat is kínál a tanterv: Jókaitól A jövő század regényének részletét ajánlja. Nem tudom, mennyire használható, olvasható, már nem dolgozom általános iskolában. Amiben viszont biztos vagyok, hogy regénye, mint általában Jókai művei, nem olvashatók részletekben, a szerkezete kacskaringós labirintusban sétáltatja meg az olvasót, mire ő a kijelölt helyére érve megvilágosodik. Kell az egész ahhoz, hogy összeálljon a kép, az üzenet. Néhány kollégával beszélvén azt a választ kaptam, hogy beszélnek Jókairól, műveiről, hogy ki mit látott filmen, esetleg megnéznek egy filmes adaptációt, de többre nem futja. Az általános iskolában ez a sors jutott neki. Az író középiskolás életútja, sorsa is érdekes, Az arany embert váltotta fel az És mégis mozog a föld című regénye. A jelenlegi tanterv a következőt írja elő a gimnáziumok 2. osztályában: A magyar reformkor eseményei és irodalmi tematizációi. Jókai Mór: És mégis mozog a föld. Jókai és a média. A nemzeti múlt megidézése, jó és rossz dichotómiája Jókai regényeiben, Jókai és a természettudományok. Filmes kapcsolatok. A szakközépiskolában hasonlóképpen: csupán a nemzeti múlt, a jó–rossz felállás helyett a médiasztárok, a szappanoperák megjelenése, a „gépiesítés és az irodalom” kifejezés szerepel. A 19. században is voltak sztárok, Jókai népszerű volt a saját korában, művei, magánélete, örökségének utóélete celebbé tették, ennél aktuálisabb szereplőt nem is találhatnánk a korból. A „gépiesítés, technikai vívmányok”-út is érdekes, a most tanuló generációknak a repülőgép találmányként való szerepeltetése (A jövő század regénye) és a fikciószerű szövegkörnyezet érdekesnek hat, ugyanis a legújabb AI-app használatával foglalkoznak. A „céljaink elérése” (És mégis mozog a föld) is olyan téma, mely a vajdasági közönségnek aktuális, hiszen a politikai csatatéren épp ez zajlik. A Jókai-művekben megtalálható „jó és rossz”-dichotómia pedig épp a Thanos-problematikán keresztül elemezhető. Ezáltal megközelíthetők és testközelbe hozhatók a feladatok. 98 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/1–2. szám �Móra Regina Nyújtózhatunk, jócskán kimozdulhatunk a komfortzónánkból mi, tanárok, a tanulók szintén, valamint vissza is helyezkedhetünk a számunkra szokott helyünkre, és onnan tekinthetünk ki a magyar történelemre, Jókai szerepére a történelmi eseményekben. Az ő műveiben szemelgetve kapjuk a legjobb rálátást a korabeli magyar társadalomra, és természetessé válik az a szemlélet, hogy a forradalom után már semmi és senki sem maradhatott ugyanaz, mint addig volt. S ha most körbetekintünk, ugyanazt láthatjuk és mondhatjuk: háborúk, katasztrófák, ártatlanok pusztítása, a keresztény világ fenyegetettsége, az erkölcsi normák megingása felfordították az eddigieket, és ha lapoznánk, azt látjuk, hogy az áthajtott lapok összeragadtak, nincs visszalapozás, nincs újraolvasás. Nem olvasom újra Jókait, hanem beleolvasom a jelenünket. Igen, aktualizálom. Így tanítom a Jókai-életművet Szerbiában, Szabadkán. A Jókai utca Szabadkán (Móra Regina fotója) Palócföld – 2025/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 99 �Jókai 200 VASS TIBOR NAGYHATALMÚ VERS Semlény a Jókain „Légy a magyar nyelvnek derék apostola. Hirdesse szavaid költők bájos tolla. S a mit kifeledett az írók pennája: Olvasód a fehér sorokban találja.” JÓKAI MÓR Nem mindegy, hogy a bélből húsz centit vesznek ki, vagy annyi marad a helyén. Vagyis az se a helyén marad, csak kábé a tájékon. A tájakon új darab a húszcentis. Íróasztali. A szép üvegcsében másra szolgál, mint egy mintegy másfél méteres. Mért kell mindent kétszer mondani vagy métert, az attól függ, mért éterre gondol tévesen a halandó formalin helyett, ha a nagyobb darabot performanszkellékként használja olyan előadásban, amely étertől kábult, mélyen alvó kígyó látványát igyekszik sugallni Éva kigyúrt hasfalán. Az előadásban nem mindegy, hogy a kígyó húzza a lóbőrt, vagy a ló a kígyóbőrt. Évát majdnem mindegy, ki játssza. Az emberek általában hülyék, sok mindent félre- vagy nem értenek. Például fogalmuk sincs, hogy előbb a kigyúrt és a kígyó, később a jó, meg a bőr szavak miért is vonzódnak egy Nagyhatalmú versben egymás közelébe. Jó eljátszani a gondolattal, hogy mindarról én tehetek, ami itt történik vagy megtörténik az emberekben ettől a verstől. A versnek a hatalma óriási. Az én versem hatalma az. Ha az ember leírja benne, vagyis én írom le benne konkrétan, hogy végül minden út sztómába 100 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/1–2. szám �Vass Tibor vezet, az minimum olyan jól hangzik, mint az első rigófütty februárvég táján, miközben Jókai-verseket olvasok fennhangon a miskolci Deszkatemetőben a mélyalvásból ráébredő Viszki kutyámnak, egy kétszer is elhunyni tudott katona sírjánál, Baló László hősi halált halt teteménél. (Ismétlés a tudás anyja, megírom több, mint huszonöt éve, hogy a Baló László-féle hősi halált halt tetem az két halált jelez, előbb meghal valahogy Baló, bizonyára harcban, aztán a teteme még egyszer hősileg. Mi ez, ha nem az élő bizonyíték a feltámadás létezésére. A Baló-féle feltámadás, majd a hősibe való visszahalás egyik igen szép központi témája ennek a Nagyhatalmú versnek. Másik a Jókai-versek fennhangon olvasása Viszkinek, akit az előadás felver a mélyálmából. Jók is a Jókai-versek. Együtt. Felverők. Sok évem úgy múlik, hogy nem olvasok egyet se. Nemhogy hangosan, amúgy se. Hallomásból értesülök róla, hogy egy-egy bélhossz-csonkító osztály társalgójának kiskönyvtárában Jókai-versválogatást tartanak elvből. Az elv az, hogy Jókai versei gyógyírként hatnak a betegségkörre, az éjszakás nővérek azért olvassák fennhangon az elfekvőknek, mert főnökeik szerint az irodalmi adatokon, évtizedeken át tartó megfigyelésen alapuló jótékony hatása elvitathatatlan. Meghosszabbítja az életet. Ha már a bél rövidül, legyen legalább hosszú az élet. Nekem is olvastak már Jókaiverseket fennhangon, szerencsére nem nővérek, és biztos ébredtem már rájuk is, jó bőrök tették ezt szórakozásból. Szóragozásból minden külön értesítés helyett itt hívom fel a figyelmet arra, hogy a jó meg a bőr szavak ehelyütt vonzódnak egymás közelébe. Ígéret szép szó, ha meg artják, úgy jó. A levélnehezékként végző béldarab esetében arra kell ügyelni, hogy ha leesik az asztalról, a formalin ne szúrjon szemet a közelben alvó macskának, rá se cseppenjen, Palócföld – 2025/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 101 �Jókai 200 ablakot is úgy nyissunk, hogy a kinti kutya ne ettől mélyaludjon be alatta. Ha valaki épp ezen rész miatt érezné kissé emészthetetlennek a verset, annak azt üzenem, még csak most jön a java, nóta, a mulatás, a sztómami, sztómami mamiblu, ómamiblu. Ráteszek még egy lapáttal a Jókaiságból, mégiscsak Semlény, aki lehet, hogy én is vagyok, szóval Semlény a Jókain az alcíme, csak úgy nem baktathatunk el amellett, hogy szorosabban össze kell fűzni a beleket, a hősi halált halt tetemet, Jókait. Megoldom valahogy. Azt is, hogy majd egy versben felvessem, hogy felvessen a pénz, az érte kapott jóhonor, hogy a nővérek közt vajon miért nincsenek férfivérek. A honoradó díjazná, ha ilyesmi eredetiség szerepelne a versben, a levont honoradó után is elégedett lennék, hisz megírhatom, hogy a ’90-es évek végén járunk, meg a Jókai-eltépén – gyengébbek kedvéért: a lakótelep rövidítése –, Viszki!, Viszki!, üvöltözzük Nórával, a szirénától megriadt, Jókai-eltépé felé iramodott kutyánk nevét üvöltözzük, a népek a Jókai-eltépén azt hiszik, azt hisszük, kocsmában üvöltözve rendelünk, ittas bolondoknak vagyunk tekintve, bolond is vagyok, Viszkit nem fogom pórázra a tűzoltóság előtt sem, ritmusom hűen fölvéve békésen baktat riadásig a balomon, ritmushív Jókait készülök neki olvasni fennhangon Balónál, a Jókai-eltépé szomszédságában fekvő Deszkatemetőben, Baló László hősi halált teteménél Jókai-költeményekkel készülök Viszkinek, szeret velem a bakáig baktatni, a bokáig érő sárban mélybealudni. Minden alkalommal elmondom neki, nem üvöltözve, Viszki, kegyelettel, halkan, megjöttünk a kétszer elhunyni képes bakánkhoz, Baló előbb simán, bakaként, aztán a teteme, hősileg, hetente min. egyszer hallja ezt, de ritmushív Jókait itt még nem hallott, megérdemeljük a közös élményt, kijár 102 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/1–2. szám �Vass Tibor nekünk, hogy Baló László emlékére is szóljon tőlem fennhangon ritmushív Jókai a Jókai-eltépé szomszédságában. A kétkötetes Jókai-költeményes lapozása helyett ezerkilencszázöt, Révai testvérek, az üvöltözés közben azon agyalok, mekkora bolond vagyok, Viszkit miért nem pórázolom, nyilván azért, mert ma Jókait se prózálom, az összefüggés nyilvánvaló. A tűzoltóság hatalmas, felhajtódó vasajtói mögül kis felhajtás zaját minimum lehet hallani a szirénázás előtt, szóval lehetett volna a riadásra számítani, de valamiért most mégsem lehetett, váratlanul ér a zaj, üvöltözni kell, Viszki, Viszki, Jókai miatt áll elő az egész, mehetek haza anélkül, hogy Jókait olvasnék fennhangon Viszkinek, a Baló-féle főhajtó, feltámadásünnepnek is annyi, csak remélni tudom, egy idő után visszafelé iramodik, ott lesz az otthonunk környékén. Hetedik emelet, egyes ajtó, ott fekszik a lábtörlőn, szomorúan néz, mintha azt mondaná, bocsánat, megijedtem, de egy kis kerülővel hazafelé iramodtam, itt vagyok, beengedtek a bejárati ajtón, nem csaptam kis felhajtást se, beengedtek a liftajtón, voltam már a hatodik és a nyolcadik emelet egyes ajtajánál is, de ott nem volt tiszagotok, de ott nem volt miszagunk, engedjetek be, engedjetek haza. A mi szavunk eláll, elfelejtjük, hogy a krónikus belről kellene még, vagyis inkább Jókairól, de hisz róla szól ez az egész, ahogy amúgy is róla minden, még az is, ahol ilyen direkte, mint ebben a Nagyhatalmú versben, szóba se kerül. Azért mégiscsak összejön közvetlen közelbe az a bél, a tetem, a Jókai. Ahol leírom, hogy majd lesz. Ügyesen ott, ha nem is feketén-fehéren, a sorok között. Az ott olvasni tudók számára azért még felhívom a figyelmet, hogy mit hagyok ki a tiszagotok szó emlegetése után, mert a kínálkozó alkalommal ezúttal, élve a nagy hatalmammal, nem élek. Palócföld – 2025/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 103 �Csohány Kálmán – Egy Pilinszky-vershez (rézkarc, 29 x 20; 1973) 104 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/1–2. szám �Fűzfa Balázs „EGY GYEREKET NEM LEHET ELÉGGÉ SZERETNI” Winkler Márta köszöntése1 Inczédi Zoltán fotója 2024. szeptember 9-én az ELTE Tanítóképző Karának Dísztermét zsúfolásig megtöltve mintegy 200 mai és jövendő tanító, tanár, volt tanítvány, ismerős és barát köszöntötte Winkler Mártát, a „legnagyobb élő magyar pedagógus”-t. Winkler Márta alapította az első alternatív iskolát Magyarországon 1988-ban. Ekkor munkásságát már országosan ismerte főleg a szakma, de az érdeklődő közönség is, elsősorban a Péterffy András által 1979-ben rendezett Iskolapélda című filmből, mellyel Márta évekig járta az országot. Az ünnepségen a nemrégiben magas kitüntetéssel jutalmazott filmrendező is részt vett, szép szavakkal emlékezett „Hatvanban születtem. Pásztó viszont első helyen volt mindig, ott is maradt bennem” – fogalmaz Winkler Márta. – Összeállításunkban a születésnapját és pedagógiai életművét köszöntő rendezvény összefoglalóját, illetve az ünnepségen elhangzott a köszöntők szövegeit olvashatják. (A szerk.) 1 Palócföld – 2025/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 105 �Winkler Márta köszöntése a forgatásra és Márta későbbi, gazdag munkásságára. Levetített egy néhány perces, megható kisfilmet Márta nyugdíjba vonulása előtti utolsó napjáról a Kincskereső Iskolában. Az ünnepség elején egy népdalcsokor hangzott el Mátyus Kinga, illetve egy vers Schmidt-Hernesz Panna hallgatóktól, majd Márkus Éva dékán köszöntötte Winkler Mártát, és adta át neki a Kar kitüntetését. Különösen izgalmas volt ez azért is, mert az ünnepelt évtizedekkel ezelőtt ugyanebben a teremben kezdte meg tanulmányait a Budai Tanítóképzőn – ahogy erről a későbbi beszélgetésben maga is megrendülten vallott. Élményszerűen elevenítette fel egykori tanárai emlékét, és idézte meg mindazt a tudást, amelyeket tőlük tanult. Kolosai Nedda tanárnő beszélt ezután a Mártával kapcsolatos szakmai és emberi élményeiről humorral fűszerezett kiselőadásában. Nem szűkölködött a jókedvben a két volt tanítvány, Kovács-Nagy Réka és Szél Dávid köszöntője sem. Mindketten megelevenítették Márta pedagógiájának azt a nagyon fontos elemét, amely még ma is szétfeszítené bármely magyar iskola intézményes kereteit: „voltak óráink hosszabbak, rövidebbek, s voltak köztük szünetek, hosszabbak, rövidebbek…” Szesztay Zsuzsanna tanárnő hangulatos zongorajátéka következett a köszöntők után, majd az Iskolapélda című kötetről – kiadója a Savaria University Press Alapítvány a Nemzeti Kulturális Alap és az ELTE TÓK támogatásával – Fűzfa Balázs beszélgetett a szerzővel. Márta felidézte Édesanyja felejthetetlen alakját – minden pedagógiája forrását – a pásztói gyermekkori évekből, majd a tanítóképző főiskoláról, illetve szakmai pályája első nagy korszakáról, a Váli utcai Általános Iskolában töltött évtizedekről beszélt, ahol bizony nem volt könnyű szembeszélben kidolgoznia a csak rá jellemző pedagógiai rendszert – egy igen erősen zárt és ellenőrzött világban az 1960-as években –, amely mindig is a kreatív, szabad gondolkodáson és érzelemvilágon alapult. Később a Kincskereső Iskola megalapításának sok-sok öröméről és felejthetetlen nehéz pillanatairól beszélgetett a szerző és a szerkesztő – szép volt, hogy elöl, mindvégig egy közös padon a Kincskereső mai tantestülete foglalt helyet, kissé összepréselődve, de boldogan – ott volt még az arcokon az előző napi szerenád hangulata, melyet Márta lakásánál adtak. A csodálatos este felemelő zárása volt, amikor Márta megtanított bennünket egy „optimista dal”-ra, és az egész terem ezt a dalt énekelte kánonban, hogy végül álló vastapssal köszöntsék a tanítónőt, aki mindig, minden pillanatban merte vállalni önmagát és a szabadságot. Fűzfa Balázs 106 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/1–2. szám �Márkus Éva MÁRKUS ÉVA DÉKÁN KÖSZÖNTŐJE Szeretettel köszöntöm Önöket az ELTE Tanítóképző Karán, a Winkler Márta születésnapja alkalmából rendezett ünnepségen. (…) Winkler Márta érdemeit hosszan lehet sorolni: ő alapította meg az első magyar alternatív iskolát. Nevelő-oktató munkájában úttörője volt a poroszos pedagógiai módszerrel szemben a gyermekközpontú szemléletnek. Tanítói oklevelének megszerzése után a Váli úti Általános Iskola tanítója lett, ahol – a kor szigorú előírásaival szemben – felszedte a padokat, hogy a foglalkozások terét optimálisan alakíthassa ki. Sokat kísérletezett, részt vett Varga Tamás matematikatanítási reformjában. 1988-ban megalapította az alternatív alapokon működő Kincskereső Iskolát. Előtérbe helyezte a tanulás nyugalmát, az érdeklődés fenntartását, az önálló munka szokását, az ének-zene, a mozgás, a játék és a természetjárás beépítését az iskola életébe. Munkáját számos díjjal ismerték el: kapott többek között Apáczai Csere János-díjat, Eötvös József-díjat, Újbuda-díjat, Budapestért-díjat és a Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztje-díjat. 1979-ben Péterffy András készítette róla az Iskolapélda című dokumentumfilmet. Márta pedagógiai hitvallása szerint a gyerekcsoportban eleve benne van az öröm, s a tanítóknak ezt kell megragadniuk. Amit megél a gyerekekkel együtt, annak van foganatja, nem annak, amikor azt mondja, hogy ezt és ez meg kell tanulnotok. Már Comenius leírta, hogy ne legyen robot a tanulás, biztat, hogy dramatizáljunk a gyerekekkel, mert abban mindent megismernek, a teret ugyanúgy, mint az irodalom és egyéb tárgyak akár nehéz tananyagát. És a gyerekek kedvvel, szívesen, örömmel tanulnak így. Ez kellene, hogy legyen a mai tanítók, tanítójelöltek célja is. Winkler Márta így ír pályájáról, pedagógiai elképzelései megvalósításáról, ami az akkori körülmények között korántsem volt egyszerű: Kerestem az elképzelésemnek megfelelő utat: először a szemléltető eszközöket alakítottam át minden gyerek kezébe adható munkaeszközökké. A leszögezett padok helyére asztalokat, székeket szereztem, a szülőkkel együtt rendbe hoztuk azokat, hogy a teret a gyerekek mozgása szerint rendezhessem be a foglalkozásainkon. Palócföld – 2025/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 107 �Winkler Márta köszöntése A merev társadalmi struktúra, amelyben éltünk, iskolán belül is nagy ellenállást váltott ki, az előírttól eltérő legkisebb változtatással szemben is. Nemcsak a közvetlen környezetem, de a hivatali hierarchia egyre hangosabb rosszallása kísért nap mint nap. Óráimra egyszerre több, volt mikor négy szakfelügyelő jött ellenőrizni. Kis lépésenként, szívós következetességgel haladtam előre. Legfontosabbnak tartottam az önálló problémamegoldás folyamatait átélni, átéletni – örömeit és nehézségeit egyaránt. Azt akartam, hogy a gyerekek képesek legyenek rá, és akarjanak is elindulni egyedül, ne várjanak el kész ismereteket. Kérdéseik legyenek minél szerteágazóbbak. Tevékeny részesei legyenek a tanításnak, önmagukat és társaikat is tanítsák. A „folyamatos javítás módszerét” választottam, az osztályzás helyett szöveges értékelést kaptak a gyerekek. A másféleképpen szervezett iskolai élet nagy különbséget mutatott a többi tanulócsoport életével összehasonlítva. A vidáman, nagy szellemi szabadságban élő gyerekek örömmel és eredményesen tanultak. Sok szülő a kísérleti tanítást szerette volna a gyerekei számára, nagy számban kérték az igazgatónőtől a felvételt. 1984-ben egyéves tanulmányi szabadságot kaptam, amely alatt egy tanulmánykötetben összegeztem addigi munkámat Személyiségfejlesztés az alsó négy osztályban címmel. Ebből az anyagból állítottam össze később a Kinek kaloda, kinek fészek című könyvet, mely 1993-ban jelent meg. A nehézségeket megszüntetni kívántam, hát iskolaalapításra szántam el magam. 1988. augusztus 31-én megnyitottam egy négyosztályos iskolát. Az első alternatív iskola ez, Kincskereső Iskola a neve. A „gyermekit” szeretnénk megőrizni mindenben, amiben csak lehet. A teremtő örömet kívánjuk felkelteni a gyerekekben, amely erőt ad a nehézségek feldolgozására, a saját tevékenység és a saját megfelelés fölött érzett örömre. Kívánom, hogy ez legyen a mai és a mindenkori magyar oktatáspolitika jelszava is, mert ez a jó a gyermekeinknek, így tudnak önálló, egészséges személyiséggé fejlődni, ami minden családnak és minden normális társadalomnak az érdeke. Ahogy Márta egy HVG-interjúban kérdésre válaszolva fogalmazott: Elmondanám a miniszternek, ha érdeklődne, hogy csak az lehet jó nevelő, aki engedi a spontán tapasztalást a gyerekeknek, hiszen ők az adottságaik, a belső tartalékaik szerint keresik és fedezik fel a világot. Ezt megakadályozni pedagógiai programmal vagy bármivel, végzetes hiba. 108 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/1–2. szám �Kolosai Nedda KOLOSAI NEDDA EGYETEMI DOCENS KÖSZÖNTŐJE Életünk útjai ezer felé futnak, mégis összegyűlünk és megállunk, ha valaki vagy valami hív. Ez ünnep. Megtiszteltetés, hogy Winkler Márta köszöntésére az ELTE Tanító- és Óvóképző Karán gyűltünk össze. Talán ennek Márta is örvendezik a szíve mélyén. Hiszen ez az az épület, ahová jártál tanítóképzős éveidben, Márta, az akkori Budai Tanítóképző Intézet volt, amely nagyjából akkor vált felsőfokúvá, amikor ide Téged felvettek. Talán Benned is kedves emlékeket idéznek a tanítóképző termei, terei, talán látod most magad előtt a saját évnyitódat, a vizsgatanításodat, vagy amikor kitörted a Gyakorlóiskola ablakát… persze véletlenül, testnevelésórán kislabdahajításkor. Nagyon örülnek az életutadnak tanítóképzős tanáraid, akkori mentoraid: Ungvári Gyula, Szijj Zoltán, Marx György, Bihari János, Tóth Árpádné, Hernádi Sándor, Varga Tamás, C. Neményi Eszter… Mind-mind itt vannak most a 200-as díszteremben, egymás mellett állnak, mosolyognak és kezeikben egy-egy nagy csokor virág van! Igyekeznek a közeledbe férkőzni, hogy átadhassák a virágokat. Látom az első osztályodba került sok-sok gyerekecskét – ahogyan te mondod –, kezeikben virággal... fehér blúzban a lányok, fehér ingben a fiúk. Látom őket lelki szemeimmel felnőttként is a közeledben. Itt van az összes tanítványod, Márta! Csillogó szemekkel nyújtogatják a nyakukat, hogy jobban lássanak téged. Akik később elhozták a gyerekeiket hozzád, a Te iskoládba, a Te osztályodba. Van, aki a gyerekeit és az unokáit egyaránt a Kincskereső Iskolába vitte… miattad. Ilyen személy Nádasi Mária asszony is, a neveléstudományok professzora. Özönlenek a köszöntésedre ... megszámlálhatatlanul sok hálás tanítvány… hálás szülők serege… Látom őket! De álljunk meg egy pillanatra! (…) Winkler Márta számára a legnagyobb öröm, amikor a csendes-szótlan elsős 3– 4. osztályban már bátran, érvekkel alátámasztva vezet le logikusan egy feladatmegoldást az egész osztály előtt. Egy ilyen pillanat számára a legnagyobb öröm, a legnagyobb díj. Te puha fészket készítettél a gyerekeknek az iskolában. Abból építkeztél, amit a gyerekek hoztak, amit ők tudtak. Később hagytad őket szárnyalni… segítetted Palócföld – 2025/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 109 �Winkler Márta köszöntése őket mindenben. Körülötted mindig csodák izgalmak, titkok vannak, Márta, minden érdekessé válik, amit közvetítesz. A madarak, a betűk, az éneklés, a játék, a komoly munka, a matematika, az olvasás. – Mikor tanulunk már, eddig csak játszottunk? – kérdezték Tőled az elsősök, miközben addigra sok-sok mondókát, dalt, játékot megtanultak Veled... A napokban olvasgattam az óravázlatokat, amelyeket a négyéves tanítási folyamatot követő filmedhez készítettem a Játék az iskolában című egyetemi kurzushoz. Elképesztően komoly tartalmak, kincsek vannak abban a filmben is az ünnepekről, a komplex művészeti nevelésről, a matematikai gondolkodás alakításáról. Feltöltött, erőt, lelkesedést adott nekem Tőled olvasni, Téged látni. Sokszor jöttél el személyesen is a Rólad, a tanítási módszereidről szóló órákra ide, az egyetemre. Ebben a teremben is tartottál körjátékokat, komoly beszélgetéseket, lehetett Veled vitatkozni, érvelni. Együtt játszottál velünk, szórtad a kincseidet. Mindig megtaláltad az utat az egyetemistákhoz is. Rengeteget tanulnak, tanulok tőled. Amikor egyszer a Játék az iskolában című óránkra otthon felkészülve egy 4. osztályos matematikafeladat megoldását állítottam be a számítógépemen a filmből (felírtam az időket), Panka lányom éppen 4. osztályos volt, és felkiáltott: – Anya, állítsd meg, ne mutasd meg az eredményt, meg akarom oldani a feladatot! – Micsoda? – gondoltam. Matematikafeladatot szeretne megoldani a gyermekem? Rajta keresztül is megláttam, milyen csodát művelsz a tanítványaiddal. Pályád során a Veled találkozó, hálás tanítványok és szülők mellé tehát odalépnek az egyetemi hallgatók is, mindenki kezében virágcsokor, és azok a tanítók is jönnek a világ minden tájáról, akik egy-két-három nap intenzív találkozást kaptak tőled: életre szóló élményként megismerték pedagógiai módszereidet, játékaidat. Ahogyan mindannyian itt vagyunk már, a egészen a Széll Kálmán térig tart a tömeg, Márta! Kezükben virágcsokrokat szorongató, lelkes, kipirult arcú tanítványaid, tanítóképzős tanáraid, szülők, egyetemisták, tanulók, pedagógusok. Ha megfognánk egymás kezét, a holdig is elérnénk! Köszönjük, hogy megismerhettünk, hogy a közeledben jobb emberré váltunk, hogy komolyan vettél mindannyiunkat. Egy mondatot mormolunk, kiáltunk egyszerre: boldog születésnapot, Márta! 110 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/1–2. szám �Kovács-Nagy Réka KOVÁCS-NAGY RÉKA, VOLT TANÍTVÁNY KÖSZÖNTŐJE Nagyon megtisztelő, hogy itt lehetek, és ez annak köszönhető, hogy a tanítványod lehettem. Gondolkodtam, hogy mit kellene mondanom ezen az alkalmon, és arra jutottam, hogy a szakmai pályafutásodra, méltatásodra nálam sokkal hozzáértőbb szakemberek vannak jelen. Úgyhogy én inkább a személyes tapasztalásokon, emlékeken keresztül szeretném hálámat kifejezni, hogy egyike lehetek azon felnőtteknek, akiket Te terelgettél a helyes irányba. Gyerekként nem is érezte az ember, hogy mennyire szerencsés, hogy szinte befektetett energia nélkül és örömmel sajátította el azokat a képességeket, azt a tudásanyagot, amiket sok más gyereknek 45 perces tanórák kerete között, sokszor igazságtalan szigor és szorongás mellett kell megtennie. Emlékeimben úgy él, hogy voltak órák az épületben, hol hosszabbak, hol rövidebbek, és közöttük sokszor végtelennek tűnő szünetekben élveztük az életet, felszabadultan fogócskáztunk, vagy az udvart végtelen hosszú ugróiskolával rajzoltuk tele, és több napon át azokon játszottunk, vagy milyen jó volt, amikor télen felöntöttétek az udvart, és a jégen csúszkáltunk. És nem tudom, hogy milyen varázslattal, de vissza tudtál terelni minket a terembe, és folytattad a pedagógusi csodát. Emlékszem, hogy nem csak az iskolapadban, hanem a szőnyegesben is sok időt töltöttünk. Ültünk a földön, és Te meséltél. Illetve tanítottál, de mindig érdekes volt, nem tűnt tananyagnak. Ilyenkor valakit mindig Magad mellé hívtál, átkaroltad, megsimogattad. Volt, hogy irigykedtem, hogy de jó lenne, ha én lennék ott melletted, de ma már tudom, hogy ez is egy pedagógiai bravúr volt, mert annak az osztálytársnak éppen szüksége volt a koncentráláshoz a Te közvetlen közelségedre. És nem szigorral, hanem szeretettel vetted rá a közös munkára. Ösztönösen érezted, hogy ki mikor fogyott el fejben, és vagy így, egy kis szeretgetéssel terelted vissza, vagy kitaláltál neki személyre szabott feladatot, amivel vissza tudtad hozni a figyelmét. Arra is emlékszem, hogy mekkora élmény volt, amikor felcsavartuk a szőnyeget, és kis csoportokban a linóleumon krétával oldhattuk meg a matematikai feladványt. Színvonalas délutáni szakköröket is szerveztél, haza sem akartunk menni az iskolából. Felnőttként visszagondolva talán a faragószakkör a legemlékezetesebb, mert olyan éles késekkel faragtunk, amilyeneket a szüleink biztos nem adtak Palócföld – 2025/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 111 �Winkler Márta köszöntése volna a kezünkbe. Arra nem emlékszem, hogy valaki megsérült volna, de ma is a szemem előtt van a levélvágó, amit készítettem. Semmiképp sem maradhat ki Visegrád! Mert a táborok mellett az ott töltött napok is megalapozták a természetszeretetünket. Az erdő is szép volt, de ha egy szóval kéne jellemezni az egészet, akkor az a löszfal lenne! Mekkora élmény volt felmászni a tetejére! Versenyezni, hogy ki lesz az első! És szerintem arra is sokan emlékszünk, hogy az esti rutin közé tartozott a kullancsellenőrzés, mert minimum öt kullancsot mindig kiszedtél belőlünk. És akkoriban nem kellett aggódni, hogy betegek leszünk-e tőlük. Nagy hangsúlyt tettél a sportra és a zenére is. Elérted, hogy járjunk úszni, ami, gondolom, akkoriban nagyon különleges volt. Gyerekként nem mindig élveztük, mert hideg volt a víz, és mindig sapkát kellett húzni az úszás után. És talán azt nem tudod, de irigyeltük, aki náthás volt, mert az a suliban maradhatott, és aknakeresőt játszhatott a számítógépen, ami akkor nagyon menő játéknak számított. Nálad kezdhettem el zongorázni és furulyázni tanulni. Számomra a Tücsökzenekar is örök élmény marad, és azt szintén neked köszönhetem, hogy a Zeneakadémián részt vehettünk a zenekari próbán, majd nagyközönség előtt, zöld ruhácskában, kétrugós, csápos hajpánttal egy zenekari előadás pár percében furulyáztunk. És akkor a pintyekről, a színházi frízfestésről az udvaron, a reggeli lábtornáról nem is beszéltem, de lassan át kell adnom a szót. Annyit hadd mondjak még, hogy ezek mind-mind csak apró emlékfoszlányok a rengeteg élmény közül, amelyek akkor nekünk természetesek voltak. És csak most, később, főleg szülőként látom, hogy mekkora kuriózum ez a fajta pedagógiai hozzáállás, profizmus az iskolai közegben és a szeretet még a mai világban is, nemhogy az 1980-as, ’90-es években! Amikor a kislányomnak az emlékeimet meséltem, akkor minden benne volt abban, ahogyan azt mondta, hogy „Anyu, milyen szerencsés vagy, hogy ilyen iskolád volt!” És valóban, nagyon szerencsésnek érzem magam és most már a fiam is az, mert ő is boldog kincskeresős. Jó látni, hogy az iskola továbbra is alapoz az értékekre, amiket lefektettél, és igaz, hogy Belőled csak egy van, de Kincskeresőből is csak egy van, nagyon családias hangulatú iskola maradt, ahol a gyerekek a mai napig jó kezekben vannak. Aki ma bemegy, az nem tudja, hogy a kezdetekkor egy medence volt az udvar közepén, vagy hogy mekkora fűzfák voltak a kerítés mellett, amelyek alatt nagyon jó volt játszani, és bizony szomorúak voltunk, amikor kivágták őket. De helyettük épült egy szép tornaépület, a kerítés megszűnt, kibővült az iskola, és hamarosan tovább bővülünk. Remélem, hogy a legutóbbi nagy ünnepségen, a Kincs 35-ön Te is megtapasztaltad, hogy tovább él, amit elkezdtél. 112 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/1–2. szám �Kovács-Nagy Réka Márta, szívből gratulálok, fantasztikus, amit véghez vittél, végigküzdöttél és elértél, és nagyon hálás vagyok, hogy a részese lehettem, lehetek! A pásztói Szent Lőrinc-plébániatemplom és az Oskolamester háza (Fűzfa Balázs fotója) Palócföld – 2025/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 113 �Winkler Márta köszöntése SZÉL DÁVID, VOLT TANÍTVÁNY KÖSZÖNTŐJE 1988 tavasza van, a Váli utcai Általános Iskola folyosóján megyünk a szüleimmel, nyáron leszek hét, most vagyok nagycsoportos, kétszer jártam a középsőt, utólag úgy emlékszem, talán épp azért, hogy pont Winkler Márta rövidesen induló osztályába járhassak. De talán azért is voltam évvesztes vagy évnyertes, ez megközelítés kérdése, mert nagyon éretlen voltam még. Mindenesetre haladunk a folyosón. Még sosem voltam iskolában. Jobbra ablakok, balra zárt ajtók. Hosszú folyosó, sok zárt ajtó. De az egyik nyitva van. Bekukkantok. Sok gyereket látok és egy hullámos hajú hölgyet, szemüvege mögött kisminkelt, mosolygós szempárral. – Ő a Márta – mondja az anyukám. Nem tudom, miért, de érzem, hogy itt valami más. És aztán szeptembertől, amikor elsős lettem az akkor még Fogócska utcai Általános Iskolában, tényleg egy csomó minden más lett. Mi csak 21-en voltunk, nem volt csengő, nem voltak hosszú folyosók és zárt ajtók, és nem is volt másik osztály. Az első évben az egész épületben csak mi voltunk, ami már önmagában maga volt a csoda. Márta néni azt mondta, hogy röntgenszemei vannak. Addigra már túl voltam egy kéztörésem, szóval pontosan tudtam, hogy ez azt jelenti, hogy ő mindent lát. És tényleg mindent látott. Mi pedig megtanultuk, hogy bizonyos keretek között szinte bármit lehet. Oké, nem rágózhattunk, és nem is szerette, ha valaki zsebre dugott kézzel álldogált, de egyébként tényleg teljesen szabadok voltunk. Ennek pedig komoly jelentése volt 1988-ban, amit ha ésszel nem is fogtunk fel, de mélyen, tudat alatt mégis értettünk, éreztünk. Voltak 10 perces óráink, voltak másfél órás óráink, attól függött, mennyire és mire volt energiánk. Volt, hogy a padok mögött ülve tanultunk, volt, hogy a szőnyegen fekve, máskor az udvaron szaladgálva, földet gyomlálva. Nem kaptunk osztályzatot, és a bizonyítványunk sem olyan volt, mint amilyet a nővéremnél láttam. Nem feleltünk, nem volt intő, dolgozat, se házi feladat. Mégis mindent megtanultunk. A szabadságot értettük, szerettük, és nem is nagyon éltünk vissza vele. 114 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/1–2. szám �Szél Dávid És nemcsak a tananyagot tanultuk meg, hanem azt is, méghozzá egy életre, hogy a közösségben, önmagunkban és a másikban, bármilyen is ő, erő rejlik, megtanultuk, hogy mindenki szerethető, mindenkiben van érték, és megtanultuk azt is, hogy az ismeretlenben izgalom és kihívás van, a játékban tanulás, a tanulásban pedig játék. Palócföld – 2025/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 115 �Winkler Márta köszöntése PÉTERFFY ANDRÁS FILMRENDEZŐ VISSZAEMLÉKEZÉSE A véletlen hozta, vagy a sors pont így akarta? Az tény, hogy 2000-ben egy héten át egy Tokióban tartott UNESCO-konferencia előadója voltam, melynek a témája a „media literacy, media education” volt. Több filmemből mutattam részleteket, de az 1979-ben készült Iskolapélda volt az, amely a leginkább megérintette a soknemzetiségű tanácskozás tagjait. Kérdések özönét kaptam, melyekre leginkább Mártának kellett volna válaszolnia, de addigra már olyan sokat tanultam a „Kincskereső Iskolában” (1994-ben még módszertani fejezeteket is készítettem), hogy igyekeztem és talán tudtam szakszerű válaszokat adni. A konferencia zárónapján az NHK (az ottani MTV) egyik főnöke nagy hajlongások közepette kérte, hogy a pár nap múlva kezdődő filmfesztivál, a Japan Prize 2000 zsűrijében – óriási megtiszteltetés lenne számukra – zsűritagként vegyek részt. Nyilván az egyik (már felkért) zsűritag vakbélműtéten esett át, kibicsaklott a bokája, váratlanul elment a hangja, és keresni kellett valakit, aki „beugrik” helyette. Így aztán hirtelen a világ egyik legrangosabb dokumentumfilmfesztiváljának zsűrijében találtam magamat. Érdekes volt a beugrás, és sok (filmes és emberi) tapasztalattal gazdagodtam. Már 2000-ben is a televíziós zsurnalizmus uralta világszerte a non-fiction film műnemét. Túlzó didaxis, gyermeteg illusztrativitás; mintha a néző infantilis volna. Olyan, akinek mindent el kell magyarázni, mert különben nem érti a filmet a szerencsétlen. (Nos, ez az attitűd mára kiteljesedett. Ma a média mindenkit imbecillisnek néz.) Persze voltak jó élményeim is, a kanadaiak, a finnek eredeti gondolkodásmódról tettek tanúbizonyságot, ahol a nézőnek is volt feladata, együtt kellett az összefüggéseket felfedezni. A fesztivál fővédnöke maga a japán császár volt, protokollnagykövetként a császári család tagjai voltak ennek megtestesítői. Egyik este a császári hercegkisasszony fogadta a soknemzetiségű zsűrit, és mindenkivel illő módon elbeszélgetett. Velem is, és én büszkén meséltem, hogy egy rendkívül tehetséges tanárnő a főhősöm, Winkler Márta. „Ó, hát, mindennek a nevelés az alapja! Ha lehetne, én is tanító lennék!” – mondta ő. 116 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/1–2. szám �Péterffy András Másnap a délelőtti szabadprogramban egy általános iskolába látogattunk. Tisztaság, rend, fegyelem. Hangos szó sincs. Picit megriadtam: vajon csak a kedvünkért játsszák a mintaiskolát? Én egy másodikos osztályba kerültem; kedves, cserfes kislány kezdeményezte a rövid angol társalgást, aztán maga mellé ültetett, mert kezdődött az írásóra. Bár én inkább rajzórának nevezném. A kalligráfia művészete. Megrendülten, csodálattal figyeltem a kis kezek könnyed siklását, a tusba mártott ecset festői nyomatát. Ebben a korban ecsettel A/4-es méretben rajzoltak jeleket, szavakat, és nem „írtak”. Élvezték a nyomhagyást. Rettenetesen irigyeltem őket. E pozitív élményem másnapra elszürkült, mert olyan kommersz táncos-művirágos pom-pom-girl showt adtak elő, amilyet csak a buta és elrontott ízlésű nyugati iskolákban szoktak. Ezt az ellenmondást nehezen tudták feloldani. Ők is röstellték, hogy csak a hagyományos építészet, a zene és az írás tud a gyökerekig visszanyúlni, de a hétköznapi divat, stílus egyre amerikanizálódik. Nem úgy tűnt, hogy ennek az erős trendnek a pedagógia ellent tudna állni. Kicsit irigykedtek a mi táncházmozgalmunkra, az élő népdalra, a nem teljesítményorientált, innovatív oktatásunkra. (Ahogy azt a Kincskereső Iskola felmutatta nekik.) Márta tehát a filmen is átsugárzott, nyelvi akadály sem volt (angol felirat), de ők nem is azt nézték, hanem Márta kifinomult jelrendszerét, amellyel az osztályt „karmesterként” vezényelte. A Japan Prize ünnepélyesen bezárult, a versenyfilmalkotók, a zsűrorok sok tanulságot magukkal víve hazatértek. Pici kis ajándékot is kaptunk; egy tenyérben is elférő szép kis fadobozt. Rajta japán és angol felirat. Ezt a 24 éve őrzött dobozkát most a születésnapon átadom jogos tulajdonosának, Winkler Mártának. Üresnek látszik, de tele van sok-sok emlékkel, jószándékkal, szeretettel, hittel, bizalommal. És e jeles születésnapon mindenki beleteheti a maga köszönetét, háláját, tiszteletét. Egy kis dobozba sokféle jó érzés, emlék és szeretet belefér. Palócföld – 2025/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 117 �Winkler Márta köszöntése Winkler Márta Iskolapélda című könyvének borítóját Trifusz Péter tervezte az 1. osztályos Kiss Bori rajzának felhasználásával (Kormos István: A kevély kiskakas című versének illusztrációja) 118 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/1–2. szám �Nagy Pál NAGY PÁL HERKULESFÜRDŐI EMLÉK Emlék és emlékezet Mindnyájan értjük, hogy ez a két szó hétköznapi értelemben mit jelent, nem árt azonban nálunk tapasztaltabb szótárírók meghatározásából kiindulni. Emlék. Az emlékezetben őrzött tudattartalom, az emlékképek összessége. Az emlék meghatározása egy filozófiai szótárból: a múlt egy konkrét pillanatának bemutatása, ahogyan azt a múltban átéltük.1 Bergson azt mondja, az emlék nem más, mint a múlt, ahogyan az a tudatalattiban él. Emlékezés. Az élőlényeknek az a képessége, hogy az ismereteket, információkat rögzíteni, tárolni és visszaidézni képesek. Az emlék sokféle lehet, az emlékezet válogat. – Amint látjuk, ez dinamikusabb meghatározás. A Magyar Nyelv történeti-etimológiai szótára szerint 1372 óta emlékezünk. Legalábbis ekkor találták meg először ennek a fogalomnak az első írásos változatát a Jókai-kódexben. A mi emlékezetünk bizony már emlékekkel van tele, ha saját emlékeinkről kellene beszélnünk és beszélgetnünk, sokáig tudnánk szaporítani a szót. Én azonban szaván fogom a szót, kézen fogom a nyelvet, kettesben sétálunk és sajnáljuk azokat, akiknek – ők mondják – nincs emlékük. Mert emlékezete mindenkinek van. Az is igaz azonban, hogy az embernek néha kihagy az emlékezete. Ez elég ritka dolog, mert Freud egyik fontos könyvében, az Álomfejtésben már könyve elején felteszi a kérdést Hogyan emlékezünk álmunkban ? – tehát még álmunkban is emlékezünk. Freud egyébként azt állítja, hogy az álom többet tud az éber életnél… s ez mindnyájunknál így van. Azt is tudjuk, hogy az emlékeknek pozitív vagy negatív töltése van; ez dönti el, hogy milyen hatással vannak ránk. Íme, néhány példaértékű emlék! * 1 Vö. André Laland, Vocabulaire de la philosophie, Éd. PUF, Párizs, 1968. Palócföld – 2025/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 119 �Itthon – Nógrádban A II. világháborút (legalábbis első éveit) egy igazi munkásvárosban, Salgótarjánban éltem át. A háború vége felé lehetett, amikor már mindenki tudta, hogy a németek és szövetségeseik elvesztették a háborút, amikor néhány munkásembert, akik sztrájkot szerveztek az acélgyárban, a városi teniszpályán fölakasztottak. Szüleimet megdöbbentette, hogy ezeket az embereket halálra ítélték, mégpedig – mint azt széles körben propagálták – kötél általi halálra. Tehát szigorúan megtiltották gyerekeiknek, hogy az előre meghirdetett akasztást végignézzék. 1. A városi teniszpálya a helyi úriemberek találkozóhelye volt, amelyet télen tíztizenöt centi vízzel árasztottak el, s korcsolyapályaként használták, ahol kellemes keringőket hallgatva lehetett korcsolyázni. Az akasztás szörnyű élmény volt; már ott, a teniszpályán megfogalmazódott bennem, hogy senki nem veheti el egy másik ember életét. Ehhez nincs joga; nem lehet felhatalmazása arra, hogy egy másik ember életét elvegye. Ilyet csak lélektelen ember cselekszik. Ma is így gondolom. * Persze nemcsak kellemetlen, sőt kínos emléket őriz meg az emlékezet. S a kellemes, korai vagy későbbi emlékek ma is energiaforrásként táplálják érzelmeinket, testi és szellemi vágyainkat. Mint már említettük, számos jó és rossz emlékünk van elraktározva. Az emlékezet már csak ilyen: nem válogat, ugyanúgy megőrzi a jó és a rossz emléket, és adott alkalommal visszaidézi ezeket. Tulajdonképpen mind a kettőnek hasznát vesszük… Azt is szeretném aláhúzni, hogy az emlék intenzitása, erőssége rendkívül különböző lehet: egy keringő emléke vagy a deportálás reminiszcenciája természetesen nem egyformán hat ránk. Nézzük először e rövid eszmefuttatás címéül választott Herkulesfürdői emléket. Bizonyára a olvasók között is vannak, akik tudják – talán mert hallották –, hogy a Herkulesfürdői emlék egy örökzöld keringő címe, amelyet az osztrák–magyar Pazeller Jakab szerzett 1903-ban. Szövegét az Ady Endre köréből ismert Zerkovitz Béla írta. (Híres sora nem túl eredeti: „Nézz a szemembe. Nyár volt és csodálatosan szép”.) Herkulesfürdő egyébként Erdélyben található szép kis üdülőhely, ismerek valakit, aki járt ott, és kellemes emléket őriz ma is ottlétéről. Ő hívta fel 120 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/1–2. szám �Nagy Pál figyelmemet arra, hogy Herkulesfürdői emlék címmel Sándor Pál magyar rendező sikeres filmet is forgatott 1976-ban, Dayka Margittal és Holman Endrével. Hallgassák most meg a Herkulesfürdői emlék című keringőt. (Az interneten megtalálható.) A zenemű évtizedeken keresztül rendkívül népszerű volt, de 1945 után az akkori hatóságok betiltották, s csak 1990 után lehetett újra műsorra tűzni. 2. „Könnyű kis bódulat, áradó romantika” – így jellemzi Pazeller művét Bajor Nagy Ernő kritikus. Az első jelző, amely a keringő hallgatása közben nekem eszembe jutott: ’kellemes’. * Kellemes és kínos emlékek fűződnek azokhoz az útlevelekhez is, amelyeket most nézegetek. 1967 júliusában kaptam meg Párizsban a francia állampolgárságot. Francia útlevelemet 1967. október 31-én állították ki Antonyban, ahol francia feleségemmel, Emilienne-nel laktam abban az időben. Ez volt életem első útlevele. Harminchárom éves voltam. Az Európai Unió francia útlevelét 1985-ben vettem át. 1991-ben a Magyar Köztársaság útlevelét is megkaptam. Ez volt életem első magyar útlevele. Ezek az útlevelek tehát sorsdöntő eseményekre emlékeztetnek, amelyek életemben bekövetkeztek. Fiatalemberként egy olyan országban éltem, amelyben az átlag állampolgár nem utazhatott sehova, bármennyire is szeretett volna. Számomra tehát a harmadik útlevél a legbeszédesebb, mert fiatalságom központi kérdését, az emberi szabadság kérdését közvetlenül érinti. Ebben az időben s ezen a helyen nekünk csak virtuális útlevelünk volt: az útlevél csak mint lehetőség lebegett szemünk előtt, nem volt a zsebünkben. Lehetett ugyan kérni útlevelet, de azt csak az arra érdemesek, a megbízható személyek kapták meg. Emlékszem, milyen felháborodottan olvastam (talán a Szabad Népben) Karinthy Ferenc folytatásokban közölt Kék-zöld Florida című útibeszámolóját Floridáról, erről a létező (elképzelt?) amerikai államról, amelyet Karinthy Ferenc, a Kőművesek című szocialista regény írója megnézhetett. Pedig Karinthy Ferenc nem volt a rendszer kegyeltje, csupán jó neve volt, s ő ezt ügyesen kihasználta. Ez volt az oka annak, hogy amikor – hosszú évek után – Hévízen találkoztam vele, nem szólítottam meg. Pedig egymás mellett úszkáltunk a tófürdőben. Igaz, hogy úszás közben elég nehéz beszélgetni. De azért sem szólítottam meg, mert Palócföld – 2025/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 121 �Itthon – Nógrádban megrohantak az emlékek: amikor Frici Floridában utazgatott, mi Salgótarjánból Dorogra mentünk kirándulni. 3. Azért sem szólítottam meg Karinthy Ferencet a hévízi tóban, mert tulajdonképpen kedveltem őt, több könyvét olvastam, s mivel magam is kajakoztam, főleg a kajaktúráiról írt beszámolóit szerettem. Ha jól emlékszem, az volt szellemes kajakos könyvének címe: Leányfalu és vidéke. Akkor, amikor a hévízi tóban, úszás közben majdnem összeütköztünk, már nekem is volt útlevelem. Francia útlevelem volt. E mögött a kijelentő mondat mögött az emlékezet persze egy sor számomra fontos eseményt raktározott el, s az emlékezet munkájának köszönhetően ezek most mind „emlékeim” nagy színpadára csődültek: a háború, az összeomlás, a menekülés, a hazatérés megalázó pillanatai, apám halála, anyám küzdelme azért, hogy ő és három gyermeke valahol mégis megvesse a lábát, életben maradjon, visszakapja saját otthonát, amelyet egy Kupka nevezetű kommunista kisajátított magának. Még folytathatnám a sort: Gerelyes Bandi barátommal hatalmas szívlapáttal szenet lapátolunk a Nagyállomáson, amelynek állomásfőnöke Gerelyes Bandi édesapja volt… Anyám közben elintézte, hogy – mivel már középiskolába sem vettek fel – elmehessek tanulni a sárospataki református gimnáziumba (akkor még az volt). Visszatérésem egy év után Salgótarjánba egy Bácskai nevű hithű kommunista iskolaigazgatónak köszönhető; érettségimen szeretett tanárom és osztályfőnököm, Marton Kálmán halálra röhögte magát egy ablakmélyedésben, miközben én hasamra ütöttem, és teleírtam a táblát mindenféle számmal és betűvel, remek képletekkel, amelyekről csak a teremtő tudta, hogy mit érnek a matematikában. Az ’56-os forradalom, amelyet Egerben éltem át, az orosz fogság a miskolci Rudolf laktanyában, a menekülés, egyetemista életem Párizsban, Emilienne és házasságunk, francia állampolgárságom s ez az útlevél, első útlevelem. Még egy útlevél van itt: európai uniós (francia) útlevelem. Ezt 1985. október 14-én állították ki. Sokáig ezzel az útlevéllel jártam Magyarországra. Tele van magyar vízummal, mert hát nekünk, „disszidens” magyaroknak engedélyt kellett kérnünk, hogy időnként hazalátogathassunk szülőhazánkba. 4. Ezek az útlevelek hihetetlen mennyiségű szunnyadó emléket – eseményeket, történelemtöredékeket, anekdotákat – ébresztenek fel bennem. Az ember múltjára, 122 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/1–2. szám �Nagy Pál emlékeire építi fel a jövőjét. Jó emlék, rossz emlék: mindegyik tanulságos. Ha Freud tovább él s nyugodtan gondolkozhat és dolgozhat, bizonyára kidolgozza azt az észrevételét, hogy álmaink többnyire emlékeket idéznek föl, vagy azokhoz kapcsolódnak, Álomfejtés című nagy tanulmányát talán ebben az irányban bővíti. (Státuszát tekintve álom, természetét tekintve emlék.) Mint már mondottuk, emléke mindenkinek van. Ezeket az emlékeket több kategóriába sorolhatjuk, kellemes vagy nyomasztó emlékei vannak mindenkinek; apró, látszólag jelentéktelen vagy fontos, sorsdöntő emlékei. Ha odafigyelünk, az emlékezet sokáig aktív, hatékony marad, emlékszik emlékeinkre, s hatalmas anyagból válogat. Ezt a természetes jó viszonyt csak a betegség teheti tönkre; amint azt (sajnos) nap mint nap tapasztalhatjuk. Ezeket a betegségeket persze gyógyítani próbálják a pszichológia és a pszichoanalízis eszközeivel. * Az emlékezésnek közismert irodalmi műfajai vannak, az önéletírás különböző fajtái. Journal in-time – él(e)tem című könyvemben, amelynek három kötete 2001 és 2004 között jelent meg Budapesten, a Kortárs Kiadónál, Az önéletírásról címmel 38 oldalas tanulmányt közöltem az önéletírás változatairól (diárium, önéletrajz, emlékirat stb.). Az „emlék” kategóriája igen gazdag, hiszen mindnyájunkkal – mint egyénekkel és mint egy közösség tagjaival – mindig történik valami. Mint általában szellemi képességeink, az emlékezet sincs egyformán elosztva az emberek között. De aki sokat foglalkozik emlékeivel, s akinek jó a memóriája, annak látszólag több és érdekesebb emléke van. A történészek, a pszichológusok, az írók, az irodalomtörténészek rendelkeznek azzal az adottsággal, hogy nemcsak a saját, de a mások emlékeit is életre tudják kelteni. Kutatnak az emlékek után, és fel is dolgozzák azokat. Íme, egy példa! 5. Az 1940-es években a budapesti Ardói Könyvkiadó sorozatot indított Magyar századok címmel, amelyben régi hadvezérek, fejedelmek, államférfiak naplóit, önéletrajzait stb. adták ki. Ha jól emlékszem, a sorozatszerkesztők között Cs. Szabó László neve is szerepelt. Ezt a sorozatot 1955 körül Tolnai Gábor irodalomtörténésznek sikerült a jelenbe átmentenie, a Szépirodalmi Könyvkiadó vállalta a kötetek kiadását. A sorozat címe Magyar századok maradt. Tolnait főként az erdélyi Palócföld – 2025/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 123 �Itthon – Nógrádban emlékírók érdekelték, Kemény Jánostól kezdve Bethlen Miklós, Bethlen Kata, Tanárky Gyula, Pulszky Ferenc és mások önéletírásait, naplóit adták ki újra. Egy nemzet emlékezetét sikerült így megmenteni, kiegészíteni. Az emlékezés, az emlékezet ugyanis nemcsak az egyén szubjektív szintjén létezik, hanem közösségi szinten is. Gondoljunk például a szent könyvekre, a Bibliára, a zsidó vallás szent írásaira, a Koránra ; ezeknek a régi eseményeket, történeteket megőrző és továbbadó szerepére. S talán a történelem maga a legfontosabb közös emléktár, emlékezetfelfrissítő. Egy régebbi szövegemben írtam: „velem / történik a történelem”. A történelemben dinamikus és dialektikus egységben van együtt az egyén és a közösség emléke; az emlékezet el tudná (el tudja) választani egymástól az egyén és a közösség emlékeit, de a kettőnek együtt nagyobb hordereje van. Valami ilyesmi történt a nyári párizsi olimpiai játékokon tavaly! A mai világban viszonylag ritka együttlét örömét ünnepelték, éltették az emberek egy viszonylag egyszerű közös nevező (ebben az esetben a sport) égisze alatt. Egyébként is: az egyén és a közösség történetének dialektikája nem függeszthető fel, s jól is van ez így ! 6. Mindazt, amit eddig elmondtam, végkövetkeztetésem alátámasztására mondtam el. Úgy gondolom, hogy az emlék, az emlékek halmaza és az emlékezet, amely az emlékhalmazt világosabbá, elérhetőbbé teszi számunkra, hozzájárul ahhoz, hogy életünk szinte megduplázódjék! Nem mindegy, hogy mit éltünk át, s abból, amit átélünk, milyen elemeket (milyen emlékeket) épített be folyamatosan, s épít be ma is életünkbe az emlékezet. 7. Én korai életemtől megkaptam négy salgótarjáni munkás kivégzésének emlékét, de megkaptam a Herkulesfürdői emlék andalító dallamát is. Az útlevelek pedig egy elviselhetetlen politikai-társadalmi rendszerre, ugyanakkor azonban felszabadulásom örömére emlékeztetnek. 124 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/1–2. szám �Gréczi-Zsoldos Enikő GRÉCZI-ZSOLDOS ENIKŐ A PALÓC NYELVJÁRÁS TÖRTÉNETÉRŐL A magyar nyelvjárások történetének nyomai archívumokban elérhető írott szövegekben lelhetők fel. A nyelvjárások alapvetően beszélt változatok, így a tanulmányozásuk a legsikeresebben nem írott szövegekből, hanem élőnyelvi vizsgálatok során lehetséges, ám a 20. század elejét megelőzően nem maradt ránk magyar nyelvű hangfelvétel. A beszéd és az írás alapvető jellemzői azonban – a kommunikáció sajátosságaiból adódóan – eltérnek, így az egykori élőbeszéd írott szövegekből történő rekonstrukciója szükségszerűen módszertani problémák elé állítja a kutatót. Az írott szöveg megalkotása alapvetően különbözik a szóbeli kommunikációtól: az írás formálisabb, szerkesztettebb, a hangtani jegyeket pedig csak kevéssé lehet írott szövegekből kikövetkeztetni. A beszélt nyelvjárás jegyei nem minden esetben tükröződnek a lejegyzett szövegekben, így a legtöbb esetben nem tudhatjuk, hogy pontosan hogyan ejtette ki a szöveg lejegyzője a leírt szavakat. Némi fogódzónk azonban van a nyelvemlékek nyelvjárási lokalizálásában. Nem minden műfajú kommunikációs helyzet ad lehetőséget arra, hogy a lejegyzett szövegből következtetni tudjunk az egykori nyelvhasználatra. A hivatalos, a formális, a jogi és az egyházi szöveghelyzetek kevésbé alkalmasak a korabeli élőbeszéd jellemzőinek feltárására, ám a családi levéltárakban fellelhető magánlevelek és a bíróságokon megszólaltatott tanúk papírra rögzített vallomásai kiváló forrásai a történeti nyelvjáráskutatásnak. A levelek szövegei kevésbé formálisak, még ha a bevezető és a záró formulák latin mintához igazodva olykor sablonszerűek is (sőt, esetenként magyar anyanyelvű levélírók missziliseiben is latin nyelvűek), ám a levélszöveg a leggyakrabban közvetlen hangú, bizonyos helyeken élőbeszédszerű fordulatokat tartalmaz. A korabeli bírósági vizsgálatok során lejegyzett perszövegek, amelyek a levéltárakban bőséggel lelhetők föl, sokféle szempontból vizsgálható, jól hasznosítható nyelvtörténeti emlékek. A bíróságon alkalmazott jegyzőktől elvárták, hogy az elhangzott tanúvallomásokat hűen, pontosan jegyezzék le, ezért a perekben megszólaltatott tanúk írásban rögzített vallomásaiban – jól megválasztott módszerrel rekonstruálva – sokszor az egykori élőbeszéd nyomait találhatjuk meg. Mivel a bírósági perek rögzítését, a jegyzők írásgyakorlatát is hivatali Palócföld – 2025/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 125 �Itthon – Nógrádban minták irányították, így a tanult, deákos műveltségű, latinul tudó jegyzők a beszélt köznyelvtől eltérő hivatali nyelvváltozat magyar és latin kifejezéseit is beillesztették a szövegeikbe. A nyelvemlékeket elemezve azonban a legtöbb esetben megvan a lehetőségünk a korabeli írnokoktól lejegyzett perszövegek nyelvjárástörténeti jellemzőinek feltárására. Az utóbbi évtizedekben sokat foglalkoztatott az a kérdés, hogy vajon feltárható-e a palóc nyelvjárás története. Kíváncsi voltam arra, hogy mennyire korlátozott ennek vizsgálata, s egyáltalán: megírható-e egy nyelvjárási régió története.1 A magyar nyelv általános története alapvetően nem tárgyalja a regionális nyelvváltozatok alakulástörténetét, nyelvtörténeti korszakonkénti állapotát, miközben annak elválaszthatatlan része. A normatív nyelvváltozat megjelenéséig a nyelvhasználat a táji nyelvváltozatokhoz kötődött, a beszélt nyelv a Kárpát-medence minden területén a nyelvjárás volt. A 19. századot megelőzően, a magyar sztenderd kialakulása előtt a scriptorok írásbeli nyelvhasználatába is beszivárogtak a regionalizmusok, hiszen nem volt egységes helyesírás és olyan rögzített nyelvváltozat, amelyhez igazodni tudtak volna. Az írásbeliség megjelenésével kialakultak olyan egyezményes nyelvi normák, amelyek irányították az írnokok kezét. A királyi kancellária, illetve azok a kolostorok, ahol szövegeket másoltak, részlegesen érvényes normatív írásgyakorlatot alakítottak ki. A 16. század 70-es éveitől az írástudóktól származó szövegekben már félreismerhetetlen bizonyos nyelvi normák jelentkezése, a nyelvjárási alakok kerülése. A deákokban ekkor már megfogalmazódott az az igény, hogy a nyelv, amelyen írnak, érthető legyen a szűkebb régió határain túl is. Egységesülési folyamat indult meg, amelynek eredményeként először területi normák jöttek létre. Az írnokok azonban nem tudták maradéktalanul megvalósítani a normá(k)hoz való igazodást, a szövegeken át-áttörnek a regionalizmusok. A beszélt nyelv ugyan még a nyelvjárás, az írás pedig már kevésbé nyelvjárásias, s bár a tanult emberek beszédébe már egyre gyakrabban beleszövődnek az írott nyelvben megszokott formák, a regionalizmusokat mégsem tudják egészen elhagyni. A 16. században több nyelvjárás fölötti nyelvváltozat, ún. regionális norma alakult ki. Ez az írásművekben jelentkező, területenként eltérő regionális norma egyrészt nehezíti a lokalizálást, másrészt fölvegyült nyelvjárásiasságot idéz elő. Gyakran egyazon író tollából származó szövegekben is megfigyelhetők nyelvi ingadozások, a fennmaradt iratok olykor kevert nyelviséget mutatnak. A 17−18. században kezdenek egymáshoz közelíteni ezek a területi normák, majd a 19–20. 1 Erre vonatkozóan lásd például: Gréczi-Zsoldos 2007, 2022. 126 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/1–2. szám �Gréczi-Zsoldos Enikő századra kialakul az egész magyar nyelvterületre érvényes egységes nyelvi és helyesírási norma. Kutatásaim során kíváncsian vártam, hogy melyik az a legkorábbi nyelvemlék, amelyről kijelenthetem, hogy palóc nyelvjárású személy jegyezte le. Az az időszak, amelyből fennmaradtak az első magyar nyelvű szövegek, a Kárpát-medencei letelepedést követően a mohácsi csatavesztésig tartó ún. ómagyar kor. Ebben a korszakban a hivatalos szövegek nagy része latin nyelvű, a későbbi korszakokhoz képest ekkor kevesebb magyar nyelvű iratot találunk. A középkori magyar írásbeliség időszakában, a kódexek korában kereshetjük az első olyan szövegemlékeket, amelyeknek palóc nyelvjárású írója lehetett. Kódexmásolóink közül két olyan személyt sikerült azonosítani, akik minden bizonnyal palóc nyelvjárású terület beszélőiként születtek, s elsődleges nyelvváltozatuk, azaz anyanyelvjárásuk jegyei a későbbi kódexszövegeik nyelvhasználatában is feltűnnek. Az 1474-ben lejegyzett, Birk-kódexnek nevezett Domonkos-rendi regula szövegének fordítója, magyar nyelvű szövegezője Vác(z)i Pál. (Helyenként c-vel, olykor cz-vel tűnik fel a neve.) A Birk-kódex négy negyedrétű papírlevélen tartalmazza a kolostori szabályzatot. A szöveg rövid terjedelme és műfaja gátat szab a nyelvjárástörténeti elemzésnek, mégis árulkodó egy-egy nyelvi sajátosság. Az eredeti latin szöveget Budán, a férfi szerzetesek konventjében fordította magyarra a Vácról származó, külföldön tanult, művelt pap. Azért volt szükség a fordításra, hogy a latinul nem vagy kevéssé tudó apácák is megértsék a kolostori élet szabályait és elveit tartalmazó regulát. A szöveg tisztázott változata nem maradt fenn, az impurumot jelenleg az Országos Széchényi Könyvtár őrzi: 2008-ban digitalizálták, így a világhálón is elérhető. A szöveg lejegyzőjének születési helye, Vác és környéke a déli palóc nyelvjáráscsoport része. A rövid szövegben feltűnnek olyan hangtani és alaktani jellegzetességek, amelyek palóc nyelvjárási sajátosságokat tükröznek: nyíltabb alakváltozatú szóalakok (pl. mendennek = ’mindennek’), az l előtti pótlónyúlás (pl. bodokoknak = ’boldo-goknak’). A legárulkodóbb nyelvi jegy, amely a palóc nyelvjárási régióhoz kötheti a nyelvemléket, a -val, -vel rag hasonulatlansága (pl. zandekual [szándékval] = ’szándékkal’, vezzekuel [vesszékvel] = ’vesszőkkel’) stb. Az egykori Nyulak szigetén, a mai Margitszigeten épült kolostor scriptóriumának egyik kódexmásolója a magát soror Katerinaként jegyző apáca. Valószínű, hogy egész életét szövegek másolásával töltötte, mégis csupán az 1516-ban készült Gömöry-kódex 11 másolója közül a 8. kéz írását tudjuk a személyéhez kötni (Haader–Papp 2001). Igen művelt apáca lehetett, hiszen tudott latinul, ő másolta Palócföld – 2025/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 127 �Itthon – Nógrádban a kódex lapjaira Szent Margit latin nyelvű zsolozsmáját, amelybe beékelte Margit latin nyelvű legendáját is, illetve beiktatott egy Domonkos-rendi liturgikus szöveget, a magyar Domonkos-rendiek breviáriumának függelékét. Soror Katerina személyének azonosításában a korszak legismertebb kódexmásolójának, Ráskay Leának az egyik bejegyzése segít. Megemlíti az egyik általa másolt kódexben, hogy 1517-ben meghaltak „az vén sororok”, s közülük csupán egy Legéndy Kató nevű apácát említ. Katalin apáca egy évvel korábban a Gömöry-kódex lapjain marginális megjegyzésekben panaszkodik rossz egészségi állapotára (igen betek valék = ’igen beteg valék’ [173]; bÿzon igen betek valék = ’bizony, igen beteg valék’ [289]), kézírása egyre fegyelmezetlenebbé válik, illetve több olyan imádság szerepel a kódexben, amelyeket betegekért, haldoklókért, halottakért mondanak, sőt egy ima arra az esetre, ha az apáca nem tud eljutni a templomba betegség miatt. A 8. kéz munkája be is fejeződött ebben az évben, ami valószínűleg azt jelenti, hogy meghalt. Ebben a korban a családnév árulkodik a származási helyről. Legénd nyugat-nógrádi település, amelyet a középkorban a Legéndy család bírt. A család előkelő szerepet játszott Nógrád vármegye történetében. Szinte bizonyos, hogy ezen a településen született és ennek a családnak a tagja a kódexből soror Katerinaként ismert, s vélhetően Legéndy Katalinnal azonosított személy. A bizonyosságot erősítik 202 lapnyi terjedelmű írott szövegének nyelvi jegyei. A nyugat-nógrádi Legénd A magyar nyelvjárások atlaszának adatai alapján az Ipoly vidéki nyelvjárástípusba tartozik (MNyA). Legéndy Katalin apáca írott szövegében a palóc tájszólásra jellemző nyelvi jegyek tűnnek fel: a palóc nyelvjárás fonetikai jellegét meghatározó jegy az illabialitás (ö és ő helyén a legtöbbször e és é áll), a Gömöry-kódex 8. kezének írásában számos ilyen adatot találunk (pl. ietel [jet-tél] = ’jöttél’, gÿenÿerkedÿk [gyenyerkedik] = ’gyönyörködik’, tekeletes [tekéletes] = ’tökéletes’). Soror Katerina írott szövegében az ly és az lÿ – gyaníthatóan – a palóc területen jellemző palatálisan ejtett l jelölői: felÿül [felyül] = ’felül’, kÿralÿat = ’királyát’. Ekkor az ly önálló hang volt, mai helyesírásunkban a hagyomány elvét tükröző írásmód már nem az egykori palatális l jelölője, de létezését egyfelől a j hang kétféle írásmódja, másfelől a palóc nyelvjárásterületen máig hallható ejtése indokolja. A -val, -vel rag hasonulatlansága az egyik legárulkodóbb nyelvi jegy Katalin apáca nyelvhasználatában, amely palóc anyanyelvjárásának feltételezését erősítheti (szövegéből pl. vereduel = ’véredvel’, istenuel = ’Istenvel’, igeduel = ’igédvel’). A palóc nyelvjárásra még napjainkban is jellemző, hogy a ki, aki névmást nemcsak élőlényre, 128 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/1–2. szám �Gréczi-Zsoldos Enikő hanem élettelenre is használják. A nyugat-nógrádi területről származó apáca szövegében is megjelennek ilyen mondattani sajátosságok (pl. …imadsagog kÿket… = ’…imádságok, kiket…’, …lasusaga Kÿt… = ’…lassúsága, kit…’). A mohácsi csatavesztés évétől a magyar felvilágosodás koráig, Bessenyei György fellépéséig, az 1770-es évekig tartó ún. középmagyar korból fennmaradt középnemesi misszilisek és periratok azon szövegtípusokhoz tartoznak, amelyek megőriztek nyelvjárási sajátosságokat, így a nyelvjárástörténeti vizsgálatok jól hasznosítható korpuszául szolgálnak. Ebben a korban az emberek többsége nem tudott írni-olvasni. A nemesek műveltségi szintje eltérő volt, egy részük ismerte a betűvetést, de mivel életük nagy részét vidéken töltötték, a birtokuk területén használt dialektus nyomot hagyott nyelvhasználatukon. Leveleikben számos nyelvjárási jegyet lehet felfedezni. A Magyar Nemzeti Levéltár Nógrád Vármegyei Levéltárának gazdag gyűjteményében, a családi levéltárak és a nemesi közgyűlések iratanyagában jelentős mennyiségű magánlevelet találunk. Ezeket elemezve megláthatjuk, hogy a középmagyar kor írásgyakorlata kezd már valamiféle normához igazodni, de még mindig nincs egységes helyesírási rendszer, így a szövegek lejegyzése gyakran egyedi írásszokást, következetlenségeket tükröz. A kodifikálatlan helyesírásból adódó sajátos írásgyakorlati jellemzők segítenek abban, hogy a scriptorok egyéni nyelvhasználatára, s ebből az általuk beszélt nyelvjárásra tudjunk következtetni. A levelek közül szemezgetve példaként kiemelve tekintsük bele báró Koháry István 1659-ben Bartakovits János alispánnak írt magánlevelébe! Mindkét személy, a levél írója és címzettje is jelentős szerepet töltött be a Felvidék történetében. Amikor Koháry István nevével találkozunk, akkor elsőként a költő, ugyanakkor az országbíróként, hadvezérként, politikusként is számon tartott 17–18. századi irodalmi-történelmi személyiség jut eszünkbe. Az itt idézett misszilis írója azonban nem az ifjabb, hanem az idősebb báró csábrági és szitnyai Koháry István, aki 1616-ban született Léván. Később Csábrágon telepedett le, itt született a költőként és országbíróként is ismert fia. A költő apja a misszilis lejegyzésének idejében Szécsény és Fülek várának kapitánya, az előbbinek 1647-től, az utóbbinak 1657-től (Bakó 1903: 131–145). A levél címzettje, Bartakovits János attól az évtől kezdődően, amikor a misszilis kelt, Hont vármegye alispánja. Ezt a pozíciót mindössze egy évig, 1660-ig töltötte be. A levélszövegben előkerülő nyelvi jegyek a korabeli palóc nyelvjárás jellegzetességeit tükrözik. A levél írójának származási helye, a korabeli Bars vármegyei Léva (ma Levice néven város Szlovákia Nyitrai kerületében), valamint későbbi birtoka, Csábrág vára, melynek romjai Ipolyságtól Palócföld – 2025/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 129 �Itthon – Nógrádban (Šahy, SK) északkeletre, Csábrágvarbók (Čabradský Vrbovok, SK) község határában állnak és a Nógrád vármegyei Szécsény, ahol a levél kelt, s ahol a levélíró egyik lakóhelye volt, a palóc nyelvjárási régióhoz (annak három nyelvjáráscsoportjához: az északnyugati, az Ipoly vidéki és a nyugati középpalóchoz) tartozik (Imre 1971: 349–356). A nyugati palóc területeken erős í-zés jellemző, de az Ipoly vidéki típusban és a nyugati középpalócban is jelentkezik az é-vel szembeni í-zés. A rövid, egyfóliónyi levélszövegből is tudunk adatolni egy í-ző példát (a puskacsőre értett Cӡyvéʃ [csíves ~ csívés] = ’cséves, csévés, csöves’, pl. két cséves puska ’kétcsövű puska’), így valószínűsíthetjük, hogy az í-zés Koháry István palóc sajátosságokat tükröző nyelvhasználatának jellegzetessége volt. A palóc nyelvjárási régió mindegyik csoportjának jellemzője a palatalizáció, különösen az i előtt álló t, d, n, l hangzók esetében. A levélszövegben is találunk több olyan szóalakot, amelyeknek az írásmódja azt mutatja, hogy ezek a kiejtésben palatálisan hangozhattak (pl. Ispániság [ispányság], illien, ollian, ollias, melliet [illyen, ollyan, ollyas, mellyet]). Ebből az évszázadból további példaként egy másik nógrádi misszilist, egy 1692-ben Poltáron keletkezett levelet bemutatva az előzőhöz hasonlóan érzékelhetjük a palóc nyelvjárási sajátosságok megjelenését. A levél saját kezű írása annak a Géczy családhoz tartozó középnemesnek, aki akkoriban a Nógrád vármegyéhez, ma Szlovákia Besztercebányai kerületéhez tartozó Ipoly-völgyi település, Poltár földesura volt. A levelet Bulyovszky Ferencnek, Nógrád vármegye „viceispánjának” címezte. A 17. században, amikor a misszilis kelt, Poltár község birtokosai a Géczy család tagjai voltak. Mivel a levél írójának szignójában a keresztnév nem olvasható, ezért nem tudjuk pontosan, hogy melyik családtag jegyezhette le a szöveget. A korban élt Géczyek közül a levél írója vagy István, vagy az a Zsigmond, akinek a lánya „a híres szép Garamszegi Géczy Júlia”, Jókai Mór lőcsei fehér aszszonya. A kétoldalnyi levélszövegben több középpalóc nyelvjárási sajátosságot találunk: az Illye[n] szóban a geminált ly a palóc nyelvjárásra jellemző palatális l nyoma lehet; a középpalóc területen még ma is erős a tárgyrag előtti magánhangzónak a köznyelvihez képest zártabb és labiálisabb ejtése (a levélből pl. őköt, novellákot); az írnya szóalakban a -ni főnévi igenévképző -nya alakváltozata szintén a palóc nyelvjárás jellemzője; a szóvégi ú, ű nyíltabb hangzóval, ó, ő-vel való realizálódása (minémő) is a terület regionális nyelvhasználatát tükrözi. A középmagyar kor periratainak tanúvallomásai szintén jól használható forrásai az egykori élőbeszédnek. A büntetőperekben, a boszorkányperekben, a határ- 130 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/1–2. szám �Gréczi-Zsoldos Enikő vitákban – a kommunikációs helyzetből adódóan – a regionális nyelvi jellemzőkön kívül sok szitkozódás, káromlás és trágárság maradt fenn. Egy kevésbé obszcén szidalmat idézve: az 1692-ben lejegyzett felsőesztergályi (ma: Horné Strháre, SK) perben a mintegy 70 éves (ebben az időszakban nem mindenkit anyakönyveztek születésekor, így nem tudták pontosan a korukat, erre utal a cir. ’circiter’ rövidítés a szám előtt), jobbágysorban élő nő a vallomásában egy másik személy káromló szavait idézi föl a bíróság előtt: „mondotta volna megh nevezet Novak Pal, Eordógh az Anyad talam fel csinaltatatt maghadott” (’mondotta volna megnevezett Novák Pál: ördög az anyád, talán felcsináltattad magadot’). A maghadott ’magadot’ szóalak a palóc nyelvjárásra jellemző, fentebb említett -t előtti zártabbá válás példája. A 18. századtól kezdődően megszaporodtak azok a szövegek, főként néprajzi leírások és népismertető tanulmányok, amelyekben megemlítik a palócokat, és minősítik nyelvjárásukat. A 18. században élt tudós, Bél Mátyás nyelvtörténeti tervezetében és a Notitia Hungariae novae historica geographia… c. munkájában leírja, hogy a korábban „felföldismus”-nak nevezett palóc nyelvjárást durvának érzi, szóejtésüket javítandónak véli. Véleménye szerint pl. a csoukám ejtés helyett a csókám a helyes (Bél 1735). Arra a hangtani jellegzetességre figyelt föl, amely a 20. századig jellemezte a palóc nyelvjárásterület szinte mindegyik nyelvjáráscsoportját. A kettőshangzók (diftongusok) ejtése mára visszaszorult, ma már szinte csak a határon túli medvesaljai területeken és egyes nyugati középpalóc falvakban hallhatók ou, öü stb. kettőshangzók. Bél Mátyás a Hont vármegyei magyarok nyelvéhez képest a nógrádiakét néhol még „rútabb”-nak találta, mert „a mássalhangzókat elnyelik, a magánhangzókat eltorzítják, kificamítják a szavakat”. A Zólyom megyei Nagyócsán (ma: Očová, SK) született lelkész-tudós – saját bevallása szerint – szülőfalujának és környékének palóc nyelvhasználatát ismerte jól, s bár korának egyik legműveltebb embere volt, mégis – megjegyzéseiből ítélve – a nyelvjárásban rejlő értékek iránti érzékenysége csekély volt, így nem segítette a palócság pozitív megítélését. Révai Miklós a 18. század második felében inteni kénytelen a nyelvészeket: ne nevessék ki a palócok furcsaságait, mert e nép a régi nyelv emlékeit tisztán őrzi (idézi: Malonyai 1922: 17). A Tudományos Gyűjtemény c. folyóirat 1817. évi első kötetében „Egy Hazafi” aláírással megjelent egy felhívás „A Palótzság Esmértetésére”, ennek hatására megszaporodtak a palócgyűjtések, több népismertető tanulmány jelent meg nyomtatásban. Ezek mindegyikében nyelvi megjegyzéseket is Palócföld – 2025/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 131 �Itthon – Nógrádban találunk, s mivel a régió szinte minden nyelvjáráscsoportjából maradt fenn nyomtatásban megjelent palócdolgozat, így jól ismerjük a palóc nyelvjárás 19. századi állapotát. Szeder Fábián, az első palócokról szóló tanulmány szerzője a palóc nyelvjárás negatív megítélésével szembehelyezkedve védeni igyekezett szülőföldje magyarjainak nyelvhasználatát: „Ismértetni, nem pedig kinevettetni akartam ezen becses jószívű földünket” (Szeder 1819/2005: 6). A magyar nyelvjárástan hőskorának számító 20. században a módszeres gyűjtések és a magyar nyelvjárások atlaszának munkálatai feltárták az akkor még archaikus vonásait őrző nyelvjárások jellemzőit. A 21. század első évtizedeiben a Geolingvisztikai Kutatócsoport szándéka volt létrehozni az Új magyar nyelvjárások atlaszát, amelynek az egyik palóc kutatópontján, a Karancslapujtőn gyűjtött anyagom is ennek az adatbázisnak a része. A teljes atlasz nem készült még el, egyelőre mutatványtérképek, ún. beszélő térképek érhetők el belőle online. Nyelvjárástörténeti vizsgálataim azt bizonyítják, hogy a korszakokon átívelő kommunikációs hidak megteremtik az archaikus nyelvjárás bizonyos elemeinek az átörökítését egyik nemzedékről a másikra. A 20–21. század kulturális-társadalmigazdasági változásai a nyelv táji változatainak kopását, helyenként kiveszését idézték elő, de az utóbbi évtizedekben a Palócföldön végzett gyűjtéseim tapasztalata alapján kijelenthetem: a nyelvjárás használata nem életkor és nem nyelvtörténeti kor függvénye, hiszen a regionális nyelvváltozat még ma is sok palóc településen nemcsak az idősebbek, de helyenként a fiatalabbak nyelvhasználata is. IRODALOM Bakó István 1903. Léva. In: Borovszky Samu (szerk.) Magyarország vármegyéi és városai. Bars vármegye. Apollo Irodalmi Társaság, Budapest, 131–145. Bél Mátyás 1735. Notitia Hungariae novae historica geographia… Bécs. = http://realr.mtak.hu/541/1/Notitia_Hungariae_novae_historico_geogra_1.pdf) Haader Lea – Papp Zsuzsanna (közzéteszi, bevez.) 2001. Gömöry-kódex 1516. A nyelvemlék hasonmása és betűhű átirata bevezetéssel és jegyzetekkel. MTA Nyelvtudományi Intézete, Budapest. MNyA. = A magyar nyelvjárások atlasza 1−6. Szerk. Deme László – Imre Samu. Akadémiai Kiadó, Budapest. 1968−1976. Gréczi-Zsoldos Enikő 2007. Nógrád vármegye nyelve a XVII. században. Nógrád Megyei Levéltár, Salgótarján. (Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 52.) 132 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/1–2. szám �Gréczi-Zsoldos Enikő 2022. Fejezetek a palóc nyelvjárás történetéből az ómagyar kortól napjainkig. Magyar Nemzeti Levéltár Nógrád Megyei Levéltára – Nógrád Megye Önkormányzata, Salgótarján. Imre Samu 1971. A mai magyar nyelvjárások rendszere. Akadémia Kiadó, Budapest. Malonyai Dezső 1922. A magyar nép művészete. Hont, Nógrád, Heves, Gömör, Borsod magyar népe, a palócok művészete. 5. Franklin Társulat, Budapest. Szeder Fábián 1819/2005. A’ Palóczokról. (Hasonmás). Lilium Aurum Kiadó, Dunaszerdahely. Csohány Kálmán – illusztráció (Sz. Morvay Judit: Asszonyok a nagycsaládban / Mátraalji palócasszonyok élete a múlt század második felében) (tusrajz, 65 x 73; 1956) Palócföld – 2025/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 133 �Itthon – Nógrádban PEKÁR ISTVÁN MEDDIG TART A HAZA? Néhány éve az egykori Árva vármegye székhelyén, Alsókubinban egy ott élő honfitársammal találkoztam, beszélgettem. Kérdésemre, hogy milyen ott magyarnak lenni, röviden válaszolt: „Ez az én szülőföldem, de a hazám másutt van!” Ez a mondat megragadt bennem, azóta is foglalkoztat. Nekem, budapesti–nógrádi magyarnak meddig terjed a haza? Mai országunk határáig vagy a határköveken túl egészen addig, míg anyanyelvemet beszélik, a településeknek magyar neve is van, és őseink által emelt épületekkel vagy azok romjaival találkozunk? Azt hiszem, minden embernek más a hazaképe. Van, akinek ma is Pozsonytól Brassóig, Árvától Zimonyig tart a haza, másnak még a jelenlegi országhatárig sem. Amit nem ismerünk, az nem lehet a miénk. Trianonnal a Szent István-i Magyarország területe a harmadára csökkent. Az elcsatolt területek közel felén még nagy számban éltek magyarok, e területek a második világháború idején jórészt visszatértek, így lett az országunk területe 178.000 négyzetkilométer, de csak néhány évre. Nekik ez a néhány év egyfajta lélegzetvételt, feltöltődést jelentett, de akik ebből kimaradtak, több mint száz esztendeje idegen impérium alatt élnek, az ötödik generáció nő fel kisebbségi sorban. Ez a mélyszórvány, ahol éppen ezekben az évtizedekben tűnnek el utolsó honfitársaink, csak sírjaik és épületeik maradnak. Ezeket a vidékeket kevesen ismerik, kerülik a magyar turisták, ritkán készülnek róluk ismeretterjesztő filmek. Itt már a magyar haza fogalma erősen megkopott, de nem tűnt el véglegesen. A Lengyelországba igyekvőknek ilyen élményforrás Árva lovagvára, ami a régió legfőbb turisztikai célpontja. A leglátványosabb magyar vár, Friedrich Wilhelm Murnau 1921-ben forgatott, Drakula filmjének ez volt a helyszíne. Ez az utolsó közismert magyar építészeti emlék Krakkó felé menet. Az Árva után következő szlovák és lengyel települések neve már idegenül hangzik, nem érezzük őket magunkénak. Árva épített öröksége és gazdag múltja a magyar történelem hangsúlyos része. A tatárjárás után a Balassa-család kezdte építeni. Az első írásos nyom szerint 1267-ben Balassa Mikó adta el IV. Bélának. Akkorra a fellegvár és a középső vár 134 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/1–2. szám �Pekár István készült el, ami a kor építészeti színvonalán hatalmas erőfeszítés eredménye, hiszen a felső vár 112 méterre magasodik az alatta kanyargó Árva folyó fölé. Építésekor a környék még a zólyomi erdőispánsághoz tartozott, a 14. század első felében alakult vármegyévé. A vár alatt található az 1200 lakosú Árvaváralja, a község 1683-ig a vármegye székhelye volt, innen irányították a 74 ezer holdnyi erdőbirtokot, amely kezdetben sokszor cserélt gazdát, majd a Thurzó-családhoz került. Manapság keveset tudunk a Thurzó famíliáról, pedig a maguk idejében a Zrínyiek, Pálffyak, Eszterházyak rangján álltak. Ők nem vezették vissza a honfoglalásig a családfájukat, hanem városi-polgári létből emelkedtek fel. A 16. század közepéig ipari vállalkozásokkal, kereskedelemmel, hitelezéssel foglalkoztak, majd az arisztokraták közé emelkedve mindössze négy generáció, száz esztendő alatt két nádort és egy királyi helytartót adtak a Magyar Királyságnak. Ehhez hasonló látványos felemelkedés példátlan a főúri famíliák között is. Karrierjük tehát nem a származásnak, hanem a nemzet érdekében tett gazdasági szolgálatnak köszönhető. Miután kihalt a Thurzók árvai férfiága, a hatalmas árvai birtokot Imrének és nővéreinek hat lánya örökölte, azzal a kitétellel, hogy nem adhatják el. 1626-ban közbirtokosságot alapítottak, ami a szovjet térhódítást követő államosításig fennmaradt. Az árvai uradalom egy óriási erdőgazdaság volt. A 19. században konceszsziót kötött a zsolnai Popper fakereskedő családdal, akik lábon vették meg az erdők faállományát. Az uradalom birtokosai a bevételekből sokat áldoztak a helyi lakosság felemelésére. Munkát adtak a férfiaknak, templomokat, iskolákat, kultúrházat építettek, orvost tartottak Váralján, az összes iskolát ellátták téli tüzelővel. A vár maga az évszázadok során folyamatosan bővült, teraszokat, bástyákat, alagutakat, kastélyszárnyakat kapott. Az erőd látványos része a Szent Mihály-kápolna, amelyet 1611-ben szenteltek fel. Itt nyugszanak az utolsó Thurzók. Akkor segédlelkészi lakás is épült mellette, amelynek a kéménye 1800-ban kigyulladt, és a vár két hét alatt teljesen kiégett. Hosszú ideig csak az üszkös falai álltak, végül a Pálffy-család – az akkori tulajdonosok – a 20. század fordulóján hozzálátott az újjáépítéséhez, de már nem a Magyar Királyság, hanem a Csehszlovák Köztársaság profitált belőle. Turisztikai értékeit az új impérium is felismerte, azóta is folyamatosan csinosítják. Az uniós csatlakozás óta különösen sokat szépült, rendbe hozták az erdőbirtokosság vár alatti épületeit is. A várban több kiállítás tekinthető meg, sok magyar emlékkel, akár napokat eltölthet itt az érdeklődő. Ez az épületegyüttes minden nemzeti érzelmű magyarban kiváltja az államhatáron túllépő ’haza’ fogalmát, pedig Árva mindig messze volt a Magyar Királyság Palócföld – 2025/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 135 �Itthon – Nógrádban politikai és kulturális központjaitól, Budától, Esztergomtól, de még Besztercebányától is. Messzebb, mint a földrajzi távolság mutatja. A várat elhagyva a végtelen fenyvesek között néhány városka próbált boldogulni a Lengyelországba vezető út mentén. Turdosin, Námesztó, Trsztina, Jablonka azonban idegenül hangzó településnevek, még a magyar világban sem sokan hallottak róluk. Az I. világháborút lezáró béke után széthulló Magyarország politikai elitje rezignáltan figyelte, amint Csehszlovákia és Lengyelország marakodik néhány árvai falu birtoklásán. Az itt lakó sajátos szlovák–lengyel keveréknyelvet beszélő gorálok sorsa hasonló a palócokéhoz, kettévágja földjüket az országhatár. Soha nem kérdezte őket senki, hogy hová akarnak tartozni. Északi határvidékünk szinte érintetlen része volt évszázadokig Árva vármegye, ahol 150 éve csak néhány tucat magyart tartottak számon. A kiegyezés után élénkült a betelepülés, 1910-ben kétezernyi magyart jelzett a statisztika. Földbirtokosok, hivatalnokok, tanítók, orvosok, patikusok, kereskedők, nem kevesen magukat magyarnak valló zsidók, németek. Trianon után néhány százra csökkent a létszám, majd mivel 1922-ben megszüntették a vármegyéket, már nem követhető az adatsor. Szlovákia létrejöttekor a térségben még néhány tucat ember vallotta magát magyarnak, ma már tucatnyi sincs. Pedig egyetlen magyar emberrel való találkozás, anyanyelven való útbaigazítás ugyanazt a hazaélményt jelenti, mint egy hatalmas építmény. Mielőtt Magyarország felől jőve Árva várát meglátnánk, az országútról egy modern iparváros épületei tűnnek fel, és tábla jelzi az Alsókubinba való letérés lehetőséget. A házak látványa nem késztet a város megnézésére. Aki mégis megteszi, egy kicsi, de szép történelmi városmagot talál, az egykori megyeházával együtt, amely persze már száz éve nem megyeháza. Ma az Árvai Galériának ad otthont. A kortárs művészet szlovák, a régi inkább magyar. A táblabírók, nemesek arcképei egy rég letűnt világot idéznek. Alsókubinra fel kell készülni, mert magyar feliratok nem igazítanak el, nincsenek magyar vonatkozású emléktáblák, az evangélikus templom melletti kis emlékparkban Thurzó György Juraj Turzo néven szerepel. A szerencsés utazót még egyetlen magyar igazíthatja útba, Izsóf György, aki húgával, Marikával lakik egy közeli panelházban. Ők az utolsó magyarok a városban. Gyuri – tőle származik a hazáról szóló mondat – már túl van a nyolcvanon, de mozgékony, szellemileg friss, arisztokrata felmenőihez igazodó fegyelmezett úriember. – Gyermekkorom idején, a 2. világháború körüli években egy álmos városka volt egy pár bolttal – tekint szét a tágas főtéren Izsóf György. – Itt a város közepén 136 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/1–2. szám �Pekár István szekerek várakoztak, a lovak a fejükre húzott abrakos tarisznyából ropogtatták a zabot. A hatvanas években a keleti blokk országaihoz hasonlóan ide is eljutott az iparosítás. A település lakossága a négyszeresére duzzadt, a kertek helyén iparcsarnokok épültek, de a város fekvése a környező hegyekkel, az Árva folyóval lenyűgözi az ide látogatókat ma is. „A gyerekkorom a Főtér mellett egy kúriaszerű nagy családi házban telt. A kert végében patak csobogott, ott játszottunk, kerítettünk, teknőbe csónakáztunk. Velünk lakott az apai nagyanyám, ő próbált rendet tenni a fejemben, hogy a felfordult világban eligazodjak. Öt-hat éves lehettem, amikor az asztalon hagyott csehszlovák papírpénzekre lettem figyelmes. Kézbe vettem, nézegettem Masaryk, Beneš arcképeit, amikor nagyanyám megszólalt a hátam mögött: – Gyerekem, ezek a mi ellenségeink! – Sose felejtem el. Csehszlovákiát az öregek egy összeragasztott államnak tartották, amely hetven év alatt valóban széthullott, igazából létjogosultsága soha nem is volt. Ebben a fura világban telt a gyerekkorom, mintha mindent kívülről néztünk volna. Ez a II. világháború után sem változott, sőt mindig jobbat vártunk, de roszszabb jött. Bár akkor még az egykori vármegye területén és a városban éltek magyarok és magyar érzelmű szlovákok, németek, zsidók, de egyre erősödő csehszlovák hatalmi térhódításban. A pajtásaim mind szlovákok voltak, a szüleik a két világháború között keserűen tapasztalták, hogy minden hivatalt, közintézményt, közép- és felsőiskolát csehek szállnak meg. Tehát a szlovákok is éreztek egyfajta kirekesztettséget, mi magyarok pedig még inkább. A szomszédunkban lakott egy jó szándékú, kedves asszony, a férje viszont kommunista országgyűlési képviselő, hírhedt moszkovita volt. Gyakran benézett hozzánk, egyszer megkérdezte tőlem: – Mondd, fiam, hogy beszéltek otthon? – Ha az ablak be van csukva, Bozena néni, magyarul, ha nyitva van, szlovákul. A felmenőim földbirtokosok voltak, Alsókubin mellett volt a birtokunk, de a születésemkor a család már Alsókubinban élt. A város módosabb polgárai közé tartoztunk, hiszen a Vághosszúfaluból származó és a Zmeskál családba beházasodó Izsóf nagyapánk a vármegye tiszti főügyésze volt. Ő magasabb standardban élt, mert állami foglalkozása mellett egy jól menő ügyvédi irodát is vitt. Tehát a jövedelmet nem a földbirtok termelte, hanem szellemi munkából származott. Nem éltünk rosszul, hiszen apám a II. világháború után egy Tátra autót vásárolt, ami akkor elég ritka volt. Persze ez a mások által talán irigyelt életmód tele volt apró kellemetlenségekkel. Amikor a trianoni békediktátum után itt létrejött a Csehszlovák Köztársaság, Palócföld – 2025/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 137 �Itthon – Nógrádban megalakult az első közgyűlés, egy vad szlovák lett a főispán. Az első tanácsülésen a nagyapám felállt: – Uram, nekünk kettőnknek ennél az asztalnál nincs hely. Én ezennel lemondok a tisztségeimről. – Szerencséjére az ügyvédi irodát fenntarthatta, megvolt a külön egzisztencia. A másik nagyapám két évig búskomor volt, csak nézett maga elé, nem találta helyét az új berendezkedésben. Édesapám szintén ügyvéd lett, Prágában végezte a jogot. Praktizált addig, amíg a kommunisták az ügyvédi irodát le nem foglalták. Az államosítás után is ügyvéd maradhatott, de már ügyvédi közösségben, az államnak lett az alkalmazottja. Édesapám volt a főnök, Kubinyi Gyula bácsi a másik ügyvéd és édesanyám a titkárnő. A bevett pénzt maradéktalanul le kellett adni az államnak, helyette kaptak egy mizerabilis – nyomorúságos – fizetést. A javadalmazásra jellemző, hogy apám méhészkedett, ügyvéd létére disznót hizlalt, anyám kesztyűket horgolt, kis kitűzőket, virágdíszeket készített a városka módosabb hölgyeinek, olykor eladtunk ezt-azt, főleg ékszert. A legfőbb támogatást azonban anyám nagynénjétől kaptuk. Életem végéig hálás vagyok neki. Hilda néni annak idején a késmárki Donát Schwarz gépészmérnökhöz, a Tátrai Vasút főmérnökéhez ment férjhez. Poprádon laktak egy szép bérházban. Dóti bácsi – ahogy őt hívtuk – szimpatizált a németekkel, az összeomlás idején még öngyilkosságot is megkísérelt, de valahogy túlélte. Őket egy táborba összegyűjtötték, később bevagonírozták és kivitték őket Németország nyugati részébe. Szegények irtó sanyarú viszonyok közé kerültek, az elején hol fáztak, hol éheztek. Azt mondták, hogy a fázás rosszabb, mint az éhezés. Egy idő után Dóti bácsinak Düsseldorfban állást kínáltak, és a viszonyaik annyira rendeződtek, hogy rendszeresen tudtak minket istápolni. Szinte havonta küldtek pénzt nekünk, a csehszlovák bank persze meglopott minket a beváltásnál. Száz márkáért kaptunk ezer koronát, ami kevesebb volt, mint a hivatalos árfolyam. Ráadásul nem pénzt adtak, hanem bonyt, amit vagy eladtunk, vagy az úgynevezett Tuzexekben levásárolhattuk. Itt loptak meg másodszor. Az itt árult luxustermékek igen drágák voltak. Mindezek ellenére mi viszonylag jól éltünk. Az egykor módosabb polgárok nyomorúságát kihasználták a bécsi kereskedők, akik régi bútorokat, antikvitásokat vásároltak Csehszlovákiában. Licencet kaptak az államtól, és járták a régi családokat. Mindig volt egy összekötő tisztjük, például anyámnak a másodfokú unokatestvére, a Csemiczky Lenke néni járt a kereskedőkkel. Így a rászorult embereknek nagyobb volt a bizalmuk a kereskedők felé. 138 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/1–2. szám �Pekár István Ezt a bizalmat nem érdemelték meg, mert potom árért vásárolták fel a gyönyörűbbnél gyönyörűbb dolgokat. Mi is rájuk szorultunk időnként, anyámnak szép ékszerei voltak, azokat kellett eladnunk. Nagy keletje volt a régi bútoroknak is, de mi ezektől nem váltunk meg. Édesapám sokat bajlódott a gyomorfekélyével, végül leukémiában halt meg 1963-ban, mindössze hatvanhárom évesen. A sorsa felett sokat őrlődő embertípus volt, a korábban kitűnően menő ügyvédi irodájának vergődését nehezen viselte. Jó hírű, rátermett ügyvéd volt, jellemző, hogy amikor megtudta, hogy a vághosszúfalui rokonokat ki akarják telepíteni Magyarországra, elutazott hozzájuk, és határozott fellépésével sikerült elhárítania a bevagonírozást. Az államosítással azonban ő sem tudott mit kezdeni. Megpróbálta legalább az iroda berendezését megmenteni, de azokat is könyörtelenül elkobozták. Előttem van, ahogy anyámmal a kereveten ülve olvasták a végzést az ügyvédi praxis megszüntetéséről. Hogyan kerültünk ebbe a toronyházba? Itt, az utca másik oldalán, a Főtértől kőhajításnyira állt a házunk, amit a nagyapám épített főügyészsége idején. Apám halála után én megnősültem, Galántára kerültem, anyám és húgom maradt a hatalmas házban. Nehezen tudták fenntartani, kifűteni, talán kicsit meg is könnyebbültek, amikor a városi tanács értesítette őket, hogy szanálják a házat. Ebben a háromszobás lakásban a bútorok kisebb része fért el, a többi az árvai várba került. Összességében nem panaszkodhattunk, mind a házat, mind a bútorokat jó pénzért vette meg az állam. A házunk helyére egy nagy élelmiszerüzletet építettek. Említettem, hogy Alsókubin mellett három faluban voltak a család földbirtokai, Lestin volt a birtokközpont, itt az időközben népesre duzzadt rokonságnak kastélya, kúriái voltak. Árva északi része katolikus, a déli rész felerészben evangélikus. Lestint evangélikusok lakják. Fatemploma abban az időben épült, amikor az 1681-es soproni országgyűlés engedélyezte a protestánsok számára saját költségen a templomépítést a településeken kívül. Az utolsó öt templom, amely eredeti állapotában fennmaradt Szlovákia területén, fából épült, ezek közé tartozik a lestini is. Valamennyi felkerült az Unesco világörökségi listájára. A famíliám egyike Árva nemesi családjainak, felmenőim Sziléziából érkeztek. – Mindezekről már a templom temetőjében beszélgetünk. – Őseink 1548-ban I. Ferdinándtól kapták királyi adományként a három falut. Akkor két királya volt az országnak, Zápolya János és Ferdinánd. A felmenőim az utóbbi oldalára álltak, hozzásegítették a vár birtokba vételéhez. A Prágában jegyzett oklevél szerint Domanoveczi és Lestinei Zmeskál lett a nemesi nevünk. A felmenőim egészen 1975-ig, keresztapám haláláig jelen voltak a faluban, az örökösök akkor adták el Palócföld – 2025/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 139 �Itthon – Nógrádban a kúriát, amiben még sokat tartózkodtam. Gyermekként alig vártuk Péter-Pál napját, akkor kezdődött a vakációnk Lestinben. A falu későbarokk kastélyát is a família birtokolta, de azt már korábban eladták a rokonok. A kastély, kúria ellenére nem voltunk gazdagok, hiszen a három falu határában lévő 600-700 hektárnyi föld gyengén termett, az éghajlat pedig hideg volt.” Miközben házigazdám a gazdálkodási körülményekről beszél, eszembe jut Losonczy István 1773-ban kiadott Hármas Kis Tükör című – a nemes ifjúságnak ajánlott – könyvecskéje. Négysoros versekben mutatta be a vármegyéket, s Árvát eléggé lehúzta: „Lengyel-Ország szomszéd Árva Vármegyével: Hol van Árva, Kubin, Velitsna földével. Itt lakik a’ Tótság szűrös ház-népével. És a’ szegénységnek él zab-kenyerével.” „Ez az állapot már nem volt jellemző az én időmben, sőt mondhatom, hogy ma már Szlovákia szegény vidékei nem itt a hegyek között vannak, hanem a déli, magyarok lakta területen, Gömörben, Nógrádban. A családi emlékek szerint a birtokon nem éheztek a parasztok. Elégedettek voltak a sorsukkal, bár az urakkal szembeni fenntartást mi is érzékelhettük. A belső cselédek soha nem tanultak meg magyarul, a földbirtokosok, az ide került hivatalnokok viszont perfektül beszéltek szlovákul, és mindenki tudott németül is. A templom körüli temetőben nyugszanak a Zmeskálok, nagy részük már jeltelen sírban, elkorhadtak a fejfák. A XIX. században állított utolsó, tekintélyes márvány obeliszkek állnak ma is, és sejtetik a família módos mivoltát. A legnagyobb sírkövön golyók nyoma látható, a II. világháború végén a partizánok lőttek bele, valószínűleg a magyar felirat irritálta őket. A népes Zmeskál família tagjai nem csak ebben a temetőben nyugszanak, kerültek belőlük Sziléziába, Lengyelországba és élnek Magyarországon is. Népes családom néhány tagjára büszkén emlékszem vissza. Itt nyugszik Zmeskal Péter, Árva megye tiszti főügyésze. Puritán ember volt, maga a szerénység és maga a becsület. A családban gyakran emlegették azt az anekdotát, hogy amikor eladta a szomszéd völgyben fekvő falu parasztjainak az ottani földjét, a megállapodás végett küldöttséget menesztettek hozzá. Az első pár üdvözlő mondat után a küldöttség rátért jövetelük céljára, és bejelentették a vételárat. Ő csak forgatta a fejét, mire megkérdezték az atyafiak: 140 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/1–2. szám �Pekár István – Nagyságos úr, kevesli? – Inkább sokallom! – mondta. Az én gyerekkoromban már nem emlékeztek az öregek, hogy mennyiben állapodtak meg, de ükapám lealkudta a becsületes parasztok által ajánlott összeget. Zmeskal Péternek és Felső-kubinyi és Deménfalvi Kubinyi Erzsébetnek három lánya született. Konstanca Duba Gusztávhoz ment feleségül, aki végigharcolta Solferinót, majd egyike lett azoknak a testőrtiszteknek, akik Miksa herceget elkísérték Mexikóba a balsikerű császári kalandba. Amikor Miksa császárt és kíséretét meggyilkolták, diplomáciai futárként épp a Vatikánban tartózkodott, így ő megmenekült. A tragédia után Ferenc József fogadta őt, és megkérdezte, hogy mit tehet érte. Úgy tűnt, elege lett az magas udvarhoz közeli életből, mert furcsa kéréssel állt elő. – Fenség, a királyság legeldugottabb helyén kérek egy állást. – Így lett itt pénzügyőr, és benősült a Zmeskal családba. Nagy vadász volt, nagy publicista. A felesége, Konstanca tizenegy gyereket szült 43 éves koráig, amikor vakbélgyulladásban meghalt. A Zmeskal ükapa síremléke lesz az utolsó árvai Zmeskálok nyughelye is.” Izsóf György a hazáról mondott gondolatát az obeliszk mellett tovább szőtte. „– Az emlékünk csak a sírköveken marad meg a mindenáron való dehungarizáció miatt. 1960 után kezdődött, és a mai napig tart ez a folyamat. Ami magyar, mellőzni kell! Láttad a főtéri emlékparkot. Kubinyi Miklósnak még egy emléktáblát se tudtak állítani, pedig Árva kulturális fejlődéséért senki nem tett annyit, mint ő. A Csaplovics Könyvtár létesítését Budapesten a kultuszminiszternél ő járta ki. Különösen bosszant a magyar emlékek tudatos vagy tudatlanságból fakadó elferdítése. Egy magyar hölgy lakik Zsolnán, blogokat ír. Írt egyet ÁrA Zmeskal családi síremlék váról és a lestini temetőről is. Magyar létére azt merte írni, hogy szerinte a magyar sírkövek alatt nyugvók soha nem beszéltek magyarul. Ez neki talán egy poén volt, én viszont a megjegyzését tragikusnak tartom. Ahogy mondtam, szeretem ezt a helyet, hiszen itt születtem, itt éltem le az életemet, ide, az őseim csontjai mellé fognak engem is eltemetni. De az is igaz, hogy Palócföld – 2025/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 141 �Itthon – Nógrádban mindig volt bennem valami disszonáns érzés, amit nehéz megfogalmazni, talán az azonosulás hiányának mondanám. Egy anekdotával érzékeltetem, mire gondolok. Kállay Miklós, az egykori miniszterelnök az emigráció idején barátjával Olaszországban találkozott, és a tengerparton sétálgatva beszélgettek a magyarság sorskérdéseiről, az elszalasztott lehetőségekről, talán vitatkoztak is. A barátja, hogy témát váltson, hirtelen felkiáltott: – Nézd, Miklós, milyen csodálatos ez a tengerparti napnyugta! – Mi közöm hozzá!?” Azt hiszem, megértettem az anekdota lényegét, amely kifejezi Izsóf Györgynek a világhoz, a magyarsághoz és szlováksághoz fűződő viszonyát. Lehet jó, lehet szép, lehet értékes, de idegen marad, nehéz vagy lehetetlen azonosulni vele! Vajon hány honfitársunk lehet még a világban, akik hasonlóképpen élték le az életüket? A kubinyi kúria 142 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/1–2. szám �Sulyok László SULYOK LÁSZLÓ A PÁSZTÓI HÍDROBBANTÓK „1956. december 8-án 22 óra 15 perckor a Szurdokpüspöki és Pásztó községek között lévő Zagyva-patakon1 a vasúti hidat eddig ismeretlen személyek ekrazittal2 fel akarták robbantani. A hídnak az egyik pillére megsérült, és így a vonat ma nem közlekedett rajta”3 – írja a robbantás másnapján a Belügyminisztériumnak küldött esti jelentésében Szabó István őrnagy, a Nógrád Megyei Rendőrkapitányság vezetője. A tetteseket négy és fél hónappal később fogták el, s nem egészen két hét múlva már ítéletet is hoztak. Statárium volt érvényben 1956. december 11-e óta. A Budapesti Katonai Ügyészség Zámbó Gyula alezredes, a katonai ügyészség vezetője által aláírt, cím nélküli, a Budapesti Katonai Bíróság rögtönítélő bíróságának küldött beadványából tudjuk, hogy a keletkezett kár körülbelül 7 ezer forintra rúgott, és a teherforgalom két napig szünetelt, míg a személyvonatokon átszállással közlekedtek a Salgótarján–Hatvan között utazók. Mellesleg akkoriban elég esetleges volt a közlekedés a még mindig gyakori munkahelyi sztrájkok miatt. Az említett összeg mindössze 200 forinttal kevesebb, mint az egyik érintett, Geczkó István fél évi munkabére. Abban az időben 1200–1400 forint volt a havi átlagkereset. Persze igazából nem az anyagi kár mértéke számított, sokkal inkább az a tény, hogy az elkövetők meg merték tenni, nem hajtottak fejet az egyszer már legyőzött, most pedig a szovjet hadsereg hatékony támogatásával magát restauráló, bolsevik típusú, kommunista hatalomnak. Következésképp példát kellett statuálni, hogy ezután senkinek se jusson eszébe ujjat húzni az álszent módon népi demokráciának, proletárdiktatúrának titulált társadalmi-gazdasági berendezkedéssel. Az 1956 őszén egységbe forrt magyar nép megfékezését szolgálta a november 4-i szovjet Valójában a Kövicses-patakon, tehát innen ered azok tévedése, akik megnyilvánulásaikban a Zagyvát emlegetik. 2 Helyesen: a paxit nevű ipari robbanóanyaggal. 3 Á. Varga László – Pásztor Cecília, Az 1956-os forradalom Nógrád megyei okmánytára II/2. Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 37., Salgótarján, 2002, 439. 1 Palócföld – 2025/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 143 �Itthon – Nógrádban invázió, gyakorlatilag a hadüzenet nélküli háború, amely furcsa módon épp a szövetségesnek, barátinak nevezett Magyarországgal szemben zajlott. A sokszoros túlerő véres győzelme után a megalázást, a megfélemlítést szolgálta a karhatalmisták, a nép nyelvén a ’pufajkások’ – szovjet típusú, téli felsőruházatuk alapján kapták nevüket – durva, kíméletlen fellépése, a rögtönítélő bíráskodás bevezetése és az azt követő súlyos ítélkezés, majd a nyomban megkezdődött kivégzések csak 1961-ben véget érő sorozata. * No de kik is voltak az „ismeretlen személyek”, másképpen szólva a pásztói hídrobbantók? Bemutatásukhoz a katonai rögtönítélő bíróság ítélete szolgál alapul. Az elsőrendű vádlott, Geczkó István 1928. szeptember 4-én született Pásztón, hatholdas parasztcsaládban. Két testvére és három apró gyermeke volt. Hat iskolai osztályt, úgynevezett elemit végzett. Már a katonaságnál is gépkocsivezetőként szolgált. 1953-ban öt hónap börtönbüntetést kapott, mert összetűzésbe keveredett a kötelező mezőgazdasági beszolgáltatást végző egyik végrehajtóval.4 Egyedül ő volt büntetett előéletű. Az 1920. december 10-én ugyancsak Pásztón és parasztcsaládban született másodrendű vádlott, Alapi László sokáig apja három, majd öt hold földjén dolgozott, hét testvéréhez hasonlóan, de eljárt napszámba is. Katonaként megjárta a szovjet frontot, és csak három év múlva ért haza a fogságból, a Szovjetunióból. Hat elemivel gépkocsikísérőként dolgozott a pásztói tejüzemben. Egy hat- és egy hároméves kislányt nevelt. Alapi és Geczkó szüleit a téeszesítéskor erőszakosan, gyakran megszégyenítve agitálták és kényszerítették, hogy lépjenek be a szovjet mintára alakított mezőgazdasági termelőszövetkezetbe, és adják át földjüket, minden munkaeszközüket. Kelemen Károly harmadrendű vádlott 1930. december 15-én született Pásztón, a vádlottak közül egyedüliként munkáscsaládban. Hét osztály elvégzése után mozdonyvezetőként dolgozott, más források szerint fűtőként, mint ahogyan az édesapja is. Asztalos szakmunkás végzettségét az ítélet nem említi. Ugyanakkor a szöveg négy gyermeket tulajdonít neki, jóllehet csak kettőt nevelt; harmadik s egyben utolsó gyermeke már az amnesztia után született. Katonai szolgálata alatt tizedesi rendfokozatot szerzett. Vádlott-társa, Kelemen Károly szerint, Geczkó forrófejű, hirtelen természetű ember volt, egyszer a végrehajtót vasvillával zavarta ki a portájukról. 4 144 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/1–2. szám �Sulyok László Kiss Antal, a negyedrendű vádlott a Pásztóhoz közeli Apcon5 született, Heves megyében. A vádlottak közül családja birtokolta a legtöbb földet, 16 kataszteri holdat. Ezen a földön kora gyermekkora óta ő maga is dolgozott. Hat elemi végzettséggel tehergépkocsi-vezetői jogosítványt szerzett. Szurdokpüspökibe nősült, itt élt, egy gyermeket neveltek a feleségével. Az ötödrendű vádlott, Tóth Miklós valamivel fiatalabb harmadrendű vádlotttársánál, 1930. szeptember 29-én született parasztcsaládban, legkisebb gyerek-ként. Nyolcan voltak testvérek. Mindössze másfél hold földjük volt. Hét osztályt végzett el. A néphadseregben tizedesi rendfokozatot és gépkocsivezetői bizonyítványt szerzett. A per idején egy fia volt. * A Pásztó határához pár száz méterre levő, kellő hozzáértés nélkül felrobbantott vasúti híd fából készült tartóoszlopait másfél napos munkával hozták helyre a pályamunkások, s a forgalom december 10-én délután két órakor indulhatott meg. A hídrobbantásnak két fontos előzménye volt: egy fizikális, azaz a robbantáshoz szükséges anyagok beszerzése, a másik szellemi jellegű, mely nem más, mint a december 8-i salgótarjáni sortűz, amely az eszmei muníciót adta. Kettős sortűzről beszélhetünk Salgótarjánnal kapcsolatban, nemcsak azért, mert a pufajkások a néhány perces tüzelés közben géppisztolyaikban tárat cseréltek, hanem azért is, mert mellettük a szovjet katonák is lőttek. Ráadásul lőtték a menekülőket is, ugyanúgy, mint a másik két, ehhez fogható mészárláskor, az október 25-i budapesti Kossuth téri és az október 26-i mosonmagyaróvári sortűz esetében. A pásztói hídrobbantók közül hárman voltak jelen a véres eseményen: Alapi László, Kiss Antal és Tóth Miklós. Geczkó István pásztói tejipari telephelyén, Kelemen Károly mátraszőlősi munkahelyén tartózkodott. A szemtanúk féktelen felháborodással és indulattal, mélyből fakadó ellenséges érzülettel tértek vissza lakóhelyükre, s úgy érezték: ütött a cselekvés órája. * Tekintsük át a robbantáshoz szükséges anyagok megszerzésének történetét! Részlet Geczkó Istvánnak a salgótarjáni megyei rendőrkapitányságon6 1957. április 25-én tett vallomásából: „Az 1956-os októberi események során állandóAz ítéletben Apcog szerepel; egyébként számos helyen találunk név- és más tényelírást a szövegben, sőt, az elítéltek személyének összekeverése is előfordul. (Ezeket javítom, mint ahogyan a nyilvánvaló elírásokat és helyesírási hibákat is – S. L.) 6 Akkori hivatalos nevén: BM Nógrád Megyei Főosztálya (ez volt együtt az ÁVH és a rendőrség). 5 Palócföld – 2025/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 145 �Itthon – Nógrádban an dolgoztam… a tejipari vállalatnak fuvaroztam… a tejet, a pásztói járás területéről… az üres edényeket… összeszedtük és vittük vissza Pásztóra… 1956. december hónapban, a napra nem emlékszem… a Bableves csárdában már fogyasztottunk pálinkát, 3-4 féldecit fejenként… hazafelé jövet Alapi azt mondotta nekem, hogy ne lessük mi sem a napot, feltétlenül menjünk el a mátraszőlősi kőbányába robbanóanyagért… meg van beszélve a többiekkel… Kiss Antal ugyancsak gépkocsivezetővel… Tóth Miklós és Kelemen Károly személyekkel… A híd felrobbantását is előre megbeszéltük mind az öten...” Négy nappal később, a sógorával való szembesítéskor konkrétan kimondta: „…a robbanóanyag megszerzését és a híd felrobbantását Alapi László kezdeményezte”. Alapi természetesen tagadta, az ismételt felszólításokra azonban megingott: „még ha úgy történt, akkor sem emlékszem, mert rossz a memóriám és ittasak voltunk”. Tóth Miklóst – őt ’Körte Miki’-ként ismerik Pásztó-szerte – a következőképpen elevenítette fel emlékeit egyik beszélgetésünk alkalmával: – Mi, akiket a Kövicses-patak vasúti hídjának a felrobbantásáért bíróság elé állítottak, közeli ismerősök voltunk. Időnként összejártunk és beszélgettünk a Pesten meg az országban történtekről, a pásztói meg a megyei fejleményekről. Geczkó Pista sofőr volt, Alapi Laci meg a rakodója. Sógorok voltak. Hordták szét a környéken a tejet meg a tejterméket. Egy időben én is ezt csináltam, és Pistával heti váltásban ugyanazzal a teherkocsival jártunk. Én azonban akkor már a TEFUnál dolgoztam Tarjánban. Kiss Anti szintén a TEFU-nál dolgozott, csatlakozott hozzánk. Mondtam a többieknek, hogy Mátraszőlősön, a kőbányában van paxit, hozzávaló gyutacs és gyújtózsinór is. Kelemen Karcsi ott dolgozott a kőbányánál, kismozdonyvezető volt vagy inkább fűtő, ő tudta, hol van a robbanóanyag. Jól ismertem Karcsit, hiszen egy utcában laktunk, lényegében egymással szemben. Kelemen Károly: – Egyszer, ha jól emlékszem, december 5-én7 átjött hozzám Körte Miki a szomszédból azzal, hogy Alapi, Geczkó meg ő is azt akarják, hogy menjünk ki a mátraszőlősi bányába, és hozzunk onnan robbanóanyagot. – Te, én nem mehetek, engem ismernek, nap mint nap arra járok. – De addig-addig mondta, győzködött, hogy ráálltam. Hát jó, elhozhatjuk azt a robbanóanyagot, megmutatom, hol van, de én közelből nem mutatkozom. Jól emlékszik, viszont az 1956-os Intézet 1996-ban kiadott kézikönyvsorozatának harmadik, Megtorlás és emlékezés című kötete az időpontot tévesen egy nappal korábbra teszi = Megtorlás és emlékezés, III, Bp., 1956-os Intézet, 1996, 39. o. (Itt téves a letartóztatásuk dátuma akkor ugyanis épp húsvéthétfő volt, de a letartóztatás utána, kedden történt. – S. L.) 7 146 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/1–2. szám �Sulyok László Alapi László vallomásából: „Találkoztunk az iskola sarkán: Kiss Antal, Geczkó és én. Utána… lementünk Tóth lakásáig, és ott én beszóltam… ott mondotta Tóth, amikor kijött: »várj egy kicsit, visszaszaladok, elhozom a fékpuskát is«. Innen egyenesen indultunk a mátraszőlősi kőbányához a 33. sz. AKÖV két gépkocsijával. Én Kiss Antallal mentem, a másik kocsin Geczkó, Tóth Miklós és Kelemen Károly jött utánunk”. Geczkó István így részletezte az esetet: „Bementünk a két gépkocsival Mátraszőlős községbe, ott megfordultunk, és kijöttünk Mátraszőlős községből, és a Zagyva hídnál álltunk le. A gépkocsinál maradt Kiss Antal, én, Alapi, Tóth és Kelemen felmentünk a kőbányához. Én mentem előre, a kőbányához érve, az őrbódéhoz, bekopogtam, kijöttek… nem tudom, hogy a fiatalabb vagy az idősebb jött-e ki, akinek azt mondottam, hogy oltsa el a külső villanyt… végre is hajtotta az utasításomat… Ezután odajöttek [a] társaim… és megmondtuk, miért jöttünk. Az öreg utána eljött velünk, és megmutatta, hol van a lőszerraktár, amely kb. az őrbódétól 30–40 méter távolságra volt. Nálam volt, a kezemben egy szerelővas, amit a gépkocsiból kiszállásomkor magamhoz vettem, azzal a szerelővassal feszítettem, illetve feszítettük le Tóth Miklóssal a zárat. Alapi László az őrbódénál maradt azért, hogy biztosítsa, az őr nehogy jelentse az esetet. A zár feltörése után én, Tóth és Kelemen bementünk a lőszerraktárba, és megtaláltuk mindjárt, ott volt a ládában a lőszer; egy ládát megfogtunk, és azon kívül még 2 csomagot, amelyben paxit volt. A gyutacsokat Tóth vette magához a kis ablakból, a gyújtózsinórt egy ládából ugyancsak Tóth vette magához, Kelemen és én hoztuk a paxitot, és elhagytuk a lőszerraktárt. Csatlakozott utána hozzánk Alapi, és mentünk le a gépkocsihoz. Az én gépkocsimra…, az YD 190 rsz. f. [helyesen: frsz.] számú kocsira raktuk fel a paxitot és a gyújtózsinórt, gyutacsot…” Alapi László a kihallgató kérdésére válaszolta: „[A] Geczkó István által elmondottak fedik a valóságot, az úgy történt, ahogy Geczkó elmondotta”. Tóth Miklós a saját szerepéről beszélgetve, mondta nekem: – Nem tudtuk, lesznek-e őrök a kőbányánál, ezért gondoltam, hogy magammal viszem a kispuskát. Égett a villany egy bódészerű kuckóban. Alapi Laci és Geczkó Pista leszaggatta kívülről a telefonvezetéket, hogy a bent lévők ne tudjanak telefonálni, ne riaszthassanak. Én beálltam egy hatalmas fenyőfa mellé, úgy hat méterre a bódétól. Laciék bementek a kuckóba csak úgy, fedetlen arccal. Nemsokára kicsapódik az ajtó, és szalad kifelé egy ember, az éjjeliőr, menekül. Állj meg, ne menj sehova, menj vissza oda, ahonnan kijöttél! – kiáltottam rá. Úgy is tett. Aztán együtt mentünk a lőszerraktárba a robbanóanyagért. Palócföld – 2025/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 147 �Itthon – Nógrádban Geczkó István: „Amikor a gépkocsihoz levittük a robbanóanyagot, mind az öten megbeszélést folytattunk annak elhelyezéséről. Azt nem tudom, ki mondotta, hogy vigyem az én félig kész lakásomhoz egy-két napra, amíg egy biztosabb helyet nem találunk a lőszernek. Így vittem a robbanóanyagot Kelemen és Tóth kíséretében… a Kastélykertben lévő félig kész lakásom pincéjébe, és ott a lim-lomok között elrejtettük. A gyutacsot és a gyújtózsinórt Tóth vitte el a lakására haza”. Aki aztán felesége régi, használaton kívüli válltáskájába dugta, ahol hónapokkal később meg is találták a rendőrök. A legfontosabb indítóok az említett 1956. december 8-i salgótarjáni sortűz volt. Akkor ún. kettős hatalom volt már egy hónapja az országban, és a szovjetek egyre jobban elégedetlenkedtek a Kádár János vezette bábkormánnyal. Gyengének tartották, s mielőbb dűlőre akarták vinni a hatalmi kérdést. A Magyar Szocialista Munkáspárt decemberi határozata szerint egyértelműen ellenforradalom zajlott október–november hónapok fordulóján, s ez elég okot adott arra, hogy határozottan, sőt kíméletlenül, nem riadva vissza a fegyverhasználattól sem, hozzáfogjanak a másik hatalmi tényező, a munkástanácsok felszámolásához. A salgótarjáni sortűz az elsők között esett meg, melyet számos másik követett az országban. A sortűzről sokat tudunk, ám korántsem mindent, és lesznek kérdések, részletek, amelyek örökre homályban maradnak. Az egyik ilyen kérdés: hányan vesztették életüket a sortűzben? A történészek 46 áldozatot azonosítottak a kórházi dokumentációk alapján, míg több korabeli rendőrségi jelentés, illetve a helyszínen jelen volt pártvezető és sok más szemtanú ennél jóval több halottról számolt be. Ezek szerint lehetett akár nyolcvanvalahány, sőt 131 is, miután a városi tanácsi anyakönyvvezető asszony ennyi bejegyzett halálesetet említett a férjének. Tóth Miklós így beszélt céljukról: – Amióta az oroszok8 megtámadtak és elözönlöttek bennünket, féltünk, ki tudja, mit fognak csinálni, ezektől minden kitelik. Sokat hallottam a családban róluk, az ottani jólelkű emberekről és a kíméletlen vezetőikről. A sógoromat és a bátyámat itthonról vitték el, és csak hat év után engedtek őket haza. Alapi Laci is a saját bőrén szerzett tapasztalatokat, mivel ő harcolt az orosz fronton, és fogságba esett. Szóval beszélgettünk ezekről a dolgokról, és féltünk, hogy deportálni fognak majd most is embereket, mint a korábbi időkben. A deportálásoknak el is terjedt a híre az országban, de a kormány meg az összes ilyen-olyan vezető tagadta. Magyarországon általában így nevezték a szövetséges államokból álló Szovjetunió valamennyi állampolgárát, tekintet nélkül nemzetiségi mivoltukra, tudva azt, hogy a bolsevik diktatúrában a nagy kiterjedésű Oroszország, illetve az orosz népcsoport volt hegemón helyzetben. 8 148 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/1–2. szám �Sulyok László Nem hittünk nekik. És mint jóval később kiderült, nekünk volt igazunk. Magunk között arra az elhatározásra jutottunk, hogy ha a környékünkön összeszedik az embereket, akkor azokat csak vasúton szállíthatják ki. Úgy spekuláltunk, hogy a szlovákok felé nem viszik őket, de a Mátra alján, a kisterenye–kál–kápolnai vonalon sem viszik, mert az kiszámíthatatlan, veszélyes az erdő miatt. Tehát csak erre, felénk, Hatvan felé mehet a transzport. Így jött számításba a Kövicses-patak hídja a káposztásban, azt kell felrobbantani, gondoltuk, és akkor az oroszok nem tudják végrehajtani a deportálást. * A rendőrnyomozók, mintha időzítették volna akciójukat, a húsvéti locsolkodást követő kedden, 1957. április 23-án tartottak házkutatást, sorban mind az öt személynél. A bűnjeleket lefoglalták, a családapákat letartóztatták és bevitték a pásztói rendőrségre, a következő napon pedig a salgótarjáni megyei kapitányságra szállították őket. A lebukásról mondta Kelemen Károly: „Az volt a baj, hogy bementek a bódéba, és Geczkónak valami kis sebforrás volt az állán, és később az őr megismerte”. Geczkó István özvegye kiegészítette: „Pityut felismerte a szőlősi ember a Tüzépen, mert forradás volt az arcán, a szája mellett, jobb oldalon. Még gyerekkorában szerezte. Nagyon eleven gyerek volt. Tolták ki a színből az igáskocsit, ő meg ott lábatlankodott, és szétvágta neki valami az arcát. Az egyik éjjeliőr, a Koczka9 erről ismerte fel”. Geczkó István az április 29-i, Alapi Lászlóval történt szembesítésekor vallotta az eljárást vezető, gyorstalpalón képesített és hírhedten bosszúszomjas Rozgonyi Aladár ügyésznek és Szűcs József rendőr nyomozó főhadnagynak: „Tóthtal Kiss jelenlétében a lakásán beszéltünk arról, hogy adjon gyújtózsinórt és gyutacsot a robbantáshoz. Előzőleg úgy állapodtunk meg, hogy… mind az öten kimegyünk a híd felrobbantását végrehajtani, azonban Alapi hazament a lakására10, Tóth pedig névnapot tartott… Kelemen is jelen volt Tóthéknál az estélyen, azért nem jött velünk. Ketten végeztük Kissel a robbantást. Ráhelyeztük a paxitot a híd alatt lévő talpfára, és mintegy két és fél méter[es] darabokra szabdaltuk el a gyújtózsinórt, azok végére ráillesztettük a gyutacsot, és beletettük a paxitba. A meggyújtást én és Kiss is végeztük, míg végre Kiss meggyújtása sikerrel járt, és felrobbant a híd. Utána hazamentünk”. 9 Koczka Pál, a fiatalabb őr. Felesége könyörgésére tette ezt. 10 Palócföld – 2025/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 149 �Itthon – Nógrádban Komlósy Ferenc rendőr alezredes, kirendelt fegyverszakértő a munka ünnepe után, május 2-án készítette és küldte el részletes bűnjeljegyzékét a Budapesti Katonai Ügyészségnek. A rejtegetők által fékpuskának nevezett fegyver leírásával kezdte. A 6 milliméter kaliberű, egylövetű flóbert Belgiumban készült, „egycsövű, ifjúsági, madarászó, céllövő puska… külsőleg kissé elhanyagolt állapotban van, de belső szerkezete jó… Minden alkatrésze hiánytalanul megvan, lövésre alkalmas… Mintegy 35–40 méternyi távolságból pontos célzással az emberi élet kioltására alkalmas”. Volt hozzá 150 darab Long Rifle töltény. A paxit robbanóanyagról leírta, hogy a legenyhébb robbanóanyagokhoz tartozik, s főként bányákban használják. „A bűnjel eredeti ládában, 5 db csomagban 5 kg-os tételekben van elhelyezve, és 100 gr-os töltényekből áll… Ezen mennyiség egy vasúti töltésnek a szétrobbantásához alkalmas.” A 25 kilogramm paxithoz 270 darab robbanógyutacsot, 30 méter angol gyújtózsinórt és ugyancsak 30 méter elektromos gyújtózsinórt tulajdonítottak el a tettesek. A gyutacs a „…paxit begyújtására szolgált, eredeti csomagolásban, három bádogdobozban, 100-as egységekben volt elhelyezve. A gyújtózsinór szintén eredeti csomagolásban, 10 méteres darabokból állt, „üzemképes… alkalmas arra, hogy… a paxit ipari robbanóanyagot időzítés mellett meggyújtsa és felrobbantsa”. Az elektromos gyújtózsinór „csupán elektromos vezeték, amely alkalmas arra, hogy a robbanóanyagot elektromos úton felgyújtsa”. A fegyverszakértő végül megjegyezte: „A lefoglalt bűnjel-anyag… az 1956. évi 28. sz. tvr. értelmében beszolgáltatási kötelezettség alatt áll”. A katonai ügyészség már említett vezetője nem sokat törte a fejét, a rendőrségi nyomozati és a fegyverszakértői iratok alapján rögvest másnap postázta a magáét a katonai bíróságnak. Nem szabályos vádemelési javaslatot írt: nincs címe, s egyszerűen csak közölte a terheltek nevét, az elkövetett cselekményeket, majd azt, hogy bűnösségük beismerése, valamint a bűnjelként lefoglalt tárgyi bizonyítékok alapján bíróság elé állítja őket. A terhelteken kívül beidézett hét tanút, két rendőr nyomozót és öt polgári személyt. * Ugyancsak másnap a katonai statáriális bíróság megkezdte a tárgyalást. A következő nap, vasárnap lévén, szünetet tartott, a május 6-i, hétfői folytatáson pedig már ítélkezett. Kiss István Gábor hadbíró százados, a tanács elnöke – a két katonai ülnökkel, Farkas Benő és Kiszel Sándor őrnagyokkal – nem volt szívbajos: négy kötél által végrehajtandó halálos ítéletet és egy 15 éves börtönbüntetést hozott. A perben mindvégig ellenforradalmi csoportról beszélt, s Alapi Lászlót szellemi 150 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/1–2. szám �Sulyok László irányítónak, Geczkó Istvánt pedig gyakorlati vezetőnek nevezte. „A vasúti híd… annyira meggyöngült, hogy ha a hídon szerelvény ment volna át – olvasható a dokumentumban – katasztrófa következett volna be… csoportosan ellenforradalmi érzésből vezetve államrendellenes cselekményeket valósítottak meg, rablást, robbantást, robbanóanyag-, fegyver-, lőszerrejtegetés bűntettét… Jellemző a vádlottak elvetemült, emberi mivoltukból kivetkezett magatartásukra [sic.!], hogy… aszszonyokat, gyermekeket tömegesen akartak elpusztítani, meggyilkolni és további hasonló diverzáns cselekményeket akartak megvalósítani.” A valóságban persze erről szó sem volt: egyrészt előzetesen tájékozódtak a vasútállomáson a menetrendről, másrészt Geczkóék a késő esti robbantás után beszóltak az állomásra, és figyelmeztettek, hogy valakik felrobbantották a vasúti hidat. A szerfelett kifogásolható korabeli metódus szerint az ítélkezők az ítélethirdetés után nyomban visszavonultak, kegyelmi tanácsnak nyilvánították magukat, és az első két vádlottra kimondott legsúlyosabb büntetést helyben hagyták, míg a negyed- és az ötödrendű vádlott esetében kegyelmi kérvényt nyújtottak be a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsához. Geczkó Istvánt és Alapi Lászlót ezután a smasszerok két oldalról megragadták, valósággal végigröpítették őket a folyosón, ki a várakozó rabszállítóhoz, betuszkolták a két elítéltet, és meg sem álltak a kőbányai büntetésvégrehajtási intézetig, közismert nevén a Gyűjtőfogházig. A börtön Kisfogház részében sorakoztak a halálraítéltek cellái. Voltaképp csak megmutatták nekik a helyet, máris vezették ki őket az udvarra, a Kisfogház fala mellett felállított bitófákhoz. Az ítéletvégrehajtáson kötelezően volt jelen az ítélkező bíró, a vádat képviselő katonai ügyészség képviselője, Kelemen Géza százados, dr. Fáber Viktor és dr. Szabó Ernő orvosok, valamint a jegyzőkönyvvezető Smigura Sándor százados. A jegyzőkönyv igen szűkszavú: „Tanács elnöke: a 11 óra 35 perckor elővezetett Geczkó István p. e.11 elítéltet személyi adataira vonatkozóan kikérdezi. [Következnek a legfőbb személyi adatok. – S. L.] Tanács elnöke: közli az elítélttel a jogerős ítéletet és azt, hogy kegyelmi kérelmét a bíróság elutasította, majd 11 óra 37 perckor átadja elítéltet az ítéletvégrehajtóknak, akik az orvosok jelenlétében az ítéletet végrehajtják. Orvosok: 1957. évi május hó 6-án 11 óra 48 perckor jelentik a halál beálltát. Tanács elnöke: megállapítja, hogy az ítéletet a törvényes keretek között végrehajtották”. 11 ’polgári egyén’ Palócföld – 2025/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 151 �Itthon – Nógrádban Alapi Lászlót 11 óra 40 perkor adta át a bíró az ítéletvégrehajtóknak. A nándorfehérvári győzelmet hirdető déli harangszó már nélkülük zúgott – vagy akár értük is. A hadbírót fél év múlva őrnaggyá léptették elő, fényesen ívelt felfelé a karrierje. Korabeli jellemzésében ezt írták: „a rögtönítélő eljárásban a legaktívabban tevékenykedett, és az elsők között kezdte el ezt a munkát”. Olyannyira az elsők között, hogy ő hozta a megtorlás első budapesti és végrehajtott halálos ítéletét 1956 decemberének közepén; előtte csupán egy kivégzés történt, Miskolcon. Kiss István Gábor összesen 17 halálos ítéletet hozott, s 13 személyt ki is végeztek. A halálraítélt Kiss Antal és Tóth Miklós a Gyűjtőfogház halálos zárkájában várta kegyelmi kérelmük elbírálását. Az Elnöki Tanács két hét múlva a halálbüntetést „kegyelemből 15 év börtönbüntetésre és 10 évre az egyes állampolgári jogoktól való eltiltásra változtatta át”. Ezt azonban „elfelejtették” velük közölni, és csak az áthelyezésükből következtettek a számukra kedvező döntésre. Az életben maradottakat, a családtagok és a közeli rokonok közül többeket sokáig, akár életük végéig elkísért ez a gyászos történet. Bármerre jártak, bélyeget raktak rájuk, s számtalan formában éreztették velük, hogy ők mások, mint a többiek. Megtiltották nekik az egymással való érintkezést, még a köszönést is. Ezért, ha szembekerültek egymással, jobbnak látták átmenni az út másik oldalára. Akadtak, akik később egymást vádolták a történtekért. A propaganda megtette hatását. A robbantók családjai a későbbiekben igazi alatt-, sőt alábbvalóként éltek, keserűségben, félelemben. Pásztó Város Önkormányzata Sisák Imre polgármester vezetésével emléktáblákat helyezett el a pásztói ’56 ikonikus helyszínein 2010-ben. A vasúti hídhoz valószínűleg nem lehetett ilyet kirakni, ezért született a képeken látható megoldás: egy faoszlop kitűzése és megkoszorúzása. 152 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/1–2. szám �Sulyok László FORRÁSOK, FELHASZNÁLT IRODALOM 1956 kézikönyve III. Megtorlás és emlékezés, 1956-os Intézet, Budapest, 1996. Á. VARGA László – PÁSZTOR Cecília, Az 1956-os forradalom Nógrád megyei okmánytára II/2. Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 37., Salgótarján, 2002, 439. JAKAB Sándor, Nógrád megye története 1944–1962, Salgótarján, Nógrád Megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága, é. n. [a kolofon szerint: „A kézirat beérkezett: 1973. december”]. SULYOK László, Velünk történt. Tettek és következmények 1956, Salgótarján, 2010, 159– 183 (magánkiadás). Nyolcadik visszaemlékezés: özv. Geczkó Istvánné, Pásztó. Továbbá: rendőrségi kihallgatási jegyzőkönyvek, cím nélküli vádirat, ítélet stb., amelyeket a szövegben megemlítek; ezek másolatai a szerző birtokában vannak. Balról jobbra: Illés Rudolf, a pásztói birkózás alapítója, a város díszpolgára, Sisák Imre polgármester és (aki a koszorút felköti) Kelemen Károly, a hídrobbantók perének egyik elítéltje (Sulyok László fotói) Palócföld – 2025/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 153 �Itthon – Nógrádban BOTOS ZOLTÁN A SALGÓTARJÁNI CIGÁNY MUZSIKUSOK Az emlékezet megszépíti a múltat A 19. század második felétől a környező falvakból és a kisebb-nagyobb településekből a muzsikus cigányok Salgótarjánba jöttek a jobb megélhetés reményében. Ingyen kapták a telket az itteni mulatni szerető, a cigányzenét kedvelő földesuraktól. A Pécskő utca végén, a dombon, lassacskán több kis ház épült, többnyire a maguk által vert vályogból. Így lett ebből a kopár dombból ’zenélő hegy’. A ’zenélő hegy’ elnevezés nem is túlzás, mert a spontán építkezések miatt több helyen kis udvarok, szabadidős terek alakultak ki, ahol a zenét tanuló fiatalok öszszeálltak, és szorgalmasan gyakoroltak. Oláh Károly (1942–2018) Ő a cimbalmot választotta. Minden reggel pontban 7 órakor kezdte el verni a hangszerét. Mi erre ébredtünk és keltünk. A zeneiskola és az általános iskola elvégése után Pestre került tanulni. Hangszeres tudása kifinomultabb, mívesebb lett. A BM zenekarának és tánckarának szüksége volt egy cimbalmosra. A meghallgatásokon mellette döntött a zsűri, több mint tíz éven keresztül ott muzsikált. Belföldi és külföldi meghívásoknak tettek eleget. Később az ország leghíresebb prímásaival dolgozott együtt, Boros Lajossal, Lakatos Sándorral. Egyszer kaptam tőle egy kazettát, amelyen Chopin-zongoradarabokat adott elő a saját átiratában, zongoráról cimbalomra átültetve. Kitűnő kottista volt. A tárgyaknak is megvannak a maguk sorsa. Évekkel később kértem vissza egy rövid időre ezt a kazettát, hogy újra meghallgathassam. Már én is kerestem – mondta, de nem találtam meg. Elveszett. 154 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/1–2. szám �Botos Zoltán Szilvi Ernest (1882–1952) ’Ernec’ bácsit nem ismerhettem, mert hároméves voltam, amikor meghalt. Talán ő volt a leghíresebb muzsikus a patakiak közül. A patakiak nem a hegyen laktak, hanem lent, a Pécskő úton. Itt valamikor végig patak folydogált, míg az 1930-as évek elején be nem fedték, és bazaltkockákkal ki nem rakták. Szilvi Ernestről az idősebb tanúk elbeszélései s az én emlékezetemben megmaradt történések alapján tudok beszélni. Fiatalok voltunk, és hallgattuk együtt vagy külön-külön a róla szóló igaz vagy nem igaz történeteket. A tanúk egybehangzó állításai szerint kitűnő, különleges tudású hegedűs volt. A mesélők másik állítása az volt, hogy nagyon gazdag. Erről annyit – és ezt is többen megerősítették –, hogy az Őrangyal Patikától felfelé, egészen a Pécskő utca végéig majdnem minden ház az övé volt. Az úri közönség, a nagybirtokosok, valamint a szénbányák elöljárói, az ide települt gyárak vezetői nagyon jól megfizették. Ezek az urak képesek voltak napokon át mulatni. Móricz Zsigmond történeteiből ismerhetjük elég jól ezt a típust. Ráadásul a zenekarokban az volt a szokás, hogy a prímásnak két rész jár. Így Szilvi Ernec bácsi dupla annyit keresett, mint a bandatagok. Ez az íratlan törvény Budapesten még ma is él. Szilvi Ernest olyan népszerű volt az urak körében, hogy velük járt vadászni, részt vett a kártyapartijaikban is. Az így felhalmozott vagyon egy részéből ingatlanokat vásárolt, a másik részét meg nőkre költötte. Talán ez az utóbbi volt a legdrágább szenvedélye. Ezek a nők aztán Ernec bácsit rendesen megkopasztották. Mondják, hogy az Isten nem ver bottal. Koldusbotra jutott. A végén úgy járt, hogy egy disznóólban halt meg. Amikor jól ment neki, a rokonok hiába kértek tőle pénzt, nem adott. Egyszer találkoztam azzal az asszonnyal, akivel Ernec bácsi utoljára élt együtt. Az 1970-es évek második felében lehetett. Gabora Károly prímás barátom és sógorom édesanyja akkor már a Vásártéren lakott. Egy este meglátogattuk Malvin nénit, Karcsi édesanyját, ott ült egy idős néni. Éppen készülődött elmenni. Aztán Malvin néni: – Tudjátok-e, ki volt ez az asszony? – Nem tudtuk. – Ő volt, akivel a Szilvi Ernest utoljára élt együtt. Megtudta, hogy itt lakom, azóta minden este itt van beszélgetni, mert már ő is egyedül él. Szilvi Ernestről szép történet, amelyet az apósom, Csonka Rudolf mesélt… A minden muzsikusok és a rajongók által elismert prímás id. Magyari Imre volt. Az 1920-as évektől kezdve a háborúig minden évben az angol királyné születésnapján meghívást kapott zenekarával együtt Londonba, a Buckingham palotába. Palócföld – 2025/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 155 �Itthon – Nógrádban György király feleségének a születésnapján id. Magyari Imre és zenekara szolgáltatta a zenét. Ilyenkor id. Magyari Imre táviratozott Tarjánba Szilvi Ernest bácsinak: ekkor és ekkor indulunk Londonba muzsikálni. Id. Magyari Imrének csakis Szilvi Ernest kellett segédprímásnak, azaz ő volt a terces. A terces dolga, hogy díszítse a prímás játékát. Ezáltal jobb és színesebb lett a zenekar előadása. Ennek a feladatnak Szilvi Ernest felelt meg a legjobban. Történt egyszer, hogy a királyi fenségnek és a feleségének, azaz a királynénak annyira tetszett a zenekar játéka, hogy a királyi pár megajándékozta id. Magyari Imrét meg Szilvi Ernestet. Mind a ketten egy-egy öreg olasz mesterhegedűt kaptak ajándékba. A királyné személyesen adta át ajándékát a két hegedűsnek. Az egyik mesterhegedű tehát Tarjánba került, és Ernec bácsi hosszú évekig ezen a hangszeren muzsikált. Mint az embereknek, úgy a hangszereknek is megvannak a maguk sorsa. Az öreg hegedűk bizony meg szoktak repedni. A hasán egy hosszabb rész megrepedt. Ernec bácsi megkérte két férfirokonát, hogy vigye a hegedűt Pestre egy jó nevű hangszereshez javítani. El is vitték a tokjával együtt. Mikor a hangszerész meglátta a hegedűt, rögtön tudta, hogy ez egy nagy értékű hangszer. Megmondta, mikor jöhetnek érte, addigra készen lesz. A megbeszélt időre a két férfi el is ment érte. Kérték a megjavított hegedűt, a pénzt is hozták. A hangszerész azonban letagadta, hogy valaha is hoztak volna ide ilyen hegedűt javításra. Kérte tőlük az elismervényt arról, hogy ők itt hagyták javításra a hegedűt. – De hát ők nem kaptak semmilyen papírt, csak itt hagyták javításra a hangszert. Még feljelentést sem tehettek, mert nem volt bizonyítékuk. A hangszerész még a rendőrséggel is fenyegette őket, ha nem mennek el. Még Ernec bácsi sem tehetett semmit. Így tűnt el a királyné ajándéka. Ernec bácsinak nem született utódja, habár vágyott rá. Szerette a kicsi rokongyerekeket, még játszott is velük. Nekünk Manci néni mesélte gyakran, hogy kislány korában ott ült Ernec bácsi ölében, aki még babát is vett neki meg csokit. Manci néninek Szilvi Ernec a nagybácsija volt. Bódi Rudolf (1888–1935) Bódi Rudolf Szilvi Ernesttel egyidőben került Tarjánba. Bódi Rudolf is a Cigányhegyen élt, majd később a városban, egy szép polgári lakásban. Hat évvel volt fiatalabb Szilvi Ernestnél. Korán, 47 éves korában halt meg. 156 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/1–2. szám �Botos Zoltán Az idősebb muzsikusoktól tudom, hogy hasonlóan jó prímás volt, mint Szilvi Ernec. Külön zenekara is volt. Sokan szerették előadásmódját. Vonzotta a vendégeket. Nagy háztartást vezetett, még cselédjük is volt. Ezt a cselédet Ilka néninek hívták. Ott lakott a hegyen, nem messze tőlünk. Én már csak öreg néninek ismertem őt. Néhány alkalommal én is vittem neki lentről, ahol a közkút volt, egy-egy vödör vizet meg a boltból kenyeret. Ilka néni, a cseléd valamikor szemrevaló lány lehetett, mert Bódi Rudolf, az ünnepelt prímás belészeretett. Ebből a titkos kapcsolatból két fiúgyermek született. Rudolf, az idősebb, és János, a kisebb. Ilka néni a két gyerekkel a Cigányhegyen talált menedéket. Bódi Rudolf, amíg élt, támogatta őket anyagilag, és a két gyereket is a nevére vette. Az idősebb fiú, Rudi, kitűnő tanuló volt az iskolában. A középiskola elvégzése után is továbbtanult, és úgy tudom, mérnök lett. Salgótarjánban meg is nősült. Gyerekkoromban többször láttam a Cigányhegyen, mert havonta meglátogatta az édesanyját és a Jancsi testvérét. Ilyenkor némi pénzt is hozott Ilka néninek. Úgy emlékszem rá, mint egy jól öltözött úriemberre. Világoskék öltöny, fehér ing, nyakkendő. Magas, jóvágású férfi volt, aki választékosan beszélt, és aki nem felejtette el, hogy honnan indult. János az anyjával élt egy házban még akkor is, amikor megnősült. Az Öblösüveggyárban dolgozott. Fiatalkorában megtanult gitározni is. Amatőr szinten szépen gitározott. Az 1960-as években itt, a Pécskő utcában cigányklub is működött. Színtársulatuk, tánccsoportjuk és tánczenekaruk is volt. A tánczenekarban Bódi Jancsi volt az egyik gitáros. Ha Ilka nénire gondolok, egy hajlott hátú öreg néni van előttem. Ha valami kis szívességet kért – ez lehetett egy rocska víz vagy a boltból valami –, „az Isten áldjon meg”-gel! köszönte meg. És minden alkalommal hozzátette, hogy: „– Adjon az Isten neked, fiam sót, lisztet, paprikát, cukrot meg jó asszonyt”. Hangonyi Rudas Rudolf (1890–1964) Tudomásom szerint ő volt az első országos hírű prímás, aki meghirdette, hogy megállás nélkül, egyvégtében 100 magyar nótát el tud muzsikálni ismétlés nélkül. Fogadásokat is kötöttek rá. Rudi bácsi akkoriban a Nemzeti Szálló és Étteremben muzsikált. Itt került sor erre a kihívásra, ami nagy port kavart akkoriban. Hangonyi Rudas Rudolfnak sikerült a próbatétel, sőt túl is teljesítette. A száz nóta helyett 120-at muzsikált, és még tudta volna folytatni. Rudi bácsit óriási tapsvihar Palócföld – 2025/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 157 �Itthon – Nógrádban köszöntötte. A produkció közben már nagyon megszomjazott, többen vitték neki a frissen csapolt söröket. Rudi bácsi a Cigányheggyel szemben, a rokkanttelepen lakott. Azért nevezik rokkanttelepnek, mert az I. világháborúból rokkantan hazatért katonáknak itt adtak ingyen telket házépítésre. Többen igénybe is vették ezt a lehetőséget. Rudi bácsi fizetett a telekért, és építettek oda egy kétszobás családi házat. A házhoz kis kert is tartozott, ahol pár gyümölcsfát is ültetett. Emlékszem a nagy cseresznyefájukra, aminek az ágai a kerítésen túl lógtak. Nagy szemű, ropogós gyümölcse volt. Rudi bácsit sokszor láttam a Pécskő utcában, mert ha hazulról kimozdult, és ment be a városba, mindig a Pécskő utcán kellett végigmennie. Sokan köszöntek neki, nagy tisztelet övezte. Akkor már nem muzsikált, nyugdíjas volt. Egy alkalommal anyám egy nagy könyvvel érkezett haza. Olyan volt, mint egy nagy album, és olyan vastag, mint egy lexikon. Ebben a nagy könyvben Magyarország jelentősebb cigányzenekarai voltak lefotózva, és szöveg is társult a képekhez. Minden budapesti zenekar s a vidéki városokban működő zenekarok voltak benne. Abban láttam Rudi bácsit és a zenekarát. Salgótarjánból csak ez az egy zenekar volt jelen ebben az értékes albumban. Nem tudok visszaemlékezni rá, hogy mikor adhatták ki ezt a könyvet. Úgy gondolom, a ’30-as évek végén, a ’40-es években vagy esetleg az ’50-es évek elején is történhetett. Jó lenne újra kézbe fogni ezt a könyvet, és csak lapozgatni meg lapozgatni. Rudi bácsinak csak lánytestvérei voltak. Volt egy öccse is, de ő fiatalon, tragikus körülmények között halt meg. A Pécskő utcában volt egy kocsma. Kiskocsmának vagy Cigánykocsmának nevezték. Egyszer a kocsmában verekedés támadt. Rudi bácsi öccse nem vett részt a perpatvarban, de a hadakozás hevében combon szúrták, elvérzett. „Kis Rudas” (?–?) Születési dátuma nem ismert, mint ahogy a halálának pontos időpontja sem. Azért kell mégis megemlíteni, mert az elmondások szerint egy Isten áldotta tehetség volt. Hangonyi Rudas Rudolf zenekarában kezdte a pályafutását egészen fiatalon. A keresztnevét nem tudom, mindenki csak „Kis Rudasnak” hívta. Az idősebbek is ezzel a névvel emlékeztek rá. Sajnos fiatalon halt meg tüdőgyulladásban. Korán saját zenekart alapított. Gyorsan híre ment az egész országban, miatta sokan Tarjánba utaztak, hogy meghallgassák a játékát. Az apósom, Csonka Rudolf 158 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/1–2. szám �Botos Zoltán 1925-ben született, ő még hallotta a „Kisrudas”-t muzsikálni. Annyit mondott róla: Csodálatos hegedűs volt. Gabora Bildács János (1902–1979) Nagyon jól ismertem, de nem hallottam őt muzsikálni. Azt tudom, hogy a háború előtt Budapesten több jó nevű prímással muzsikált mint terces. Egy alkalommal meglátogatta József fiát Pesten. Betértek abba az étterembe, ahol a prímáskirály, Boros Lajos zenélt. A fia, Jozsó bemutatta őt Boros Lajosnak. Illendően bemutatkoztak egymásnak, majd János bácsi megjegyezte: – Én régen itt Budapesten a maga apjával is muzsikáltam. – Boros Lajos gondolta, most kipróbálja az öreget, igazat mond-e. – Hát aztán melyik étteremben muzsikált maga az Apámmal? – János bácsi aztán elmondta az étterem nevét, ki volt a cimbalmos, a klarinétos, a bőgős, a kontrás, a csellós. Továbbá leírta, milyen volt az étterem berendezése, hol állt a zenekar dobogója, de még a függönyök színét, mintázatát és a szőnyegeket is elmondta. Boros Lajosnak tátva maradt a szája. Nagysokára megszólalt. – Ez így igaz, ahogy mondja. Én sem tudtam volna jobban, pedig apám többször bevitt magával tanulónak. Nagy volt az öröm ezután. A prímáskirály összevissza ölelgette János bácsit, és nagy tisztelettel ültette le egy zenekar közeli asztalhoz. – Ma este maga az én vendégem! – mondta. Mindezeken felül Gabora János bácsi volt a legjobb, legélvezetesebben mesélő, akit valaha is hallottam a Cigányhegyen. Volt egy felettébb érdekes története, aminek ő szemtanúja volt. Ezt a történetet 1976 vagy 1977 tájékán mesélte el nekünk. Akkor már ők is a Vásártéren laktak. A Cigányhegy 1975-ben végleg eltűnt. Mi is a Vásártéren laktunk. Egy este Gabora Karcsi barátom és sógorom arra kért, menjek vele a szüleihez. János bácsi megörült nekünk. Jó kedve volt. Aztán én: – János bácsi! Mondjon már valamit arról, hogy volt a régi világban Pesten? –János bácsi aztán hozzákezdett a valaha is hallott és a legkülönösebb, legérdekesebb, leghihetetlenebb történethez. – Hát tudjátok, mikor Pesten muzsikáltunk egy nagy szálloda éttermében, egyik este bejött egy jól öltözött manus vacsorázni. Fényes fekete haja volt, öltözete elegáns. Aznap érkezhetett, mert még nem láttuk. Leült egy asztalhoz. A pincér hozta neki az étlapot, utána rendelt. Nemsokra kihozták neki a vacsoráját, ami szemmel láthatólag ízlett neki. Közbe-közbe a zenekarra mosolygott, mert a mi Palócföld – 2025/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 159 �Itthon – Nógrádban produkciónkat is szívesen hallgatta. A felszolgáló elvette előle az üres tányért, és megkérdezte a vendéget, hogy óhajt-e még valamit. – Si! – ami annyit tesz, hogy igen. Mondta, hogy mit kér még. Ezt azonban a pincér nem értette. Még egyszer megkérdezte, mit óhajt a vendég. A vendég ugyanazt kérte, mint az előbb. A felszolgáló ugyanúgy nem értette, mint az előbb. Odahívta a főpincért, hátha ő érti, mit kér a vendég. A főpincér sem értette. Erre már a vendég nagyon ideges lett. Arca bepirosodott a méregtől, és mind a két kezével a hajába túrt. A szépen fésült frizurája megbomlott, kétfelé állt, és úgy nézett ki, mint egy őrült. Az étterem főnökének támadt egy mentő ötlete. Felszaladt az emeletre, és kérte a szálloda igazgatóját, oldja meg ő ezt a lehetetlen helyzetet. Az igazgató lerohant az étterembe, és a vendég elé állt. Megkérdezte, mit óhajt? Minden hiába. Ő sem értette, mit akar a vendég. Tanácstalanul széttárta a karjait, és úgy, ahogy jött, elment. Erre már a vendég hangosan, szinte ordítva csak egy szót kiáltott: – Basta! – ami annyit tesz: elég! Ezután holtfáradtan lehuppant a székre. Már késő este lett. Ebben a pillanatban lépett be az étterembe XXXVI. Rácz Laci. Ez az apró termetű, kicsit selypítő, mélyen vallásos ember volt minden idők legnagyobb cigányprímása. Üdvözölte a zenekart, és kezet fogott a mi prímásunkkal. – Lacikám, jó, hogy jöttél! Van itt egy vendég, senki sem tudja, mit akar. Menj már oda, kérdezd meg te is, hogy mit kér! XXXVI. Rácz Laci odament a vendéghez, illendően bemutatkozott, majd kérdezte őt, mit óhajt? A vendég addigra már megnyugodva megmondta, mit is kért. XXXVI. Rácz Laci odaintette a pincért, és azt mondta neki: – Hozzatok a vendégnek egy kávét! Egész este azt kérte. Gabora (Bildács) János különös története kapcsán szóba került XXXVI. Rácz Laci neve. Azért kell őt külön megemlíteni, mert ő is a Nógrád megyei Géc községben született. Ezen kívül az egyik lánytestvére, Ilonka Tarjánba, a Pécskő utcába került feleségnek. Így kapcsolódik ő is a Pécskő utcai Cigányhegyhez. Ilonka férje Dzsukel Vilmus, aki híres patkolókovács volt. Gyerekkorunkban gyakran jártunk nála taposni a fújtatóját. Az apósom elmondása szerint néhány alkalommal XXXVI. Rácz Laci meglátogatta Ilonka testvérét itt, a Pécskő utcában. Mindig rövid időre jött. Néhány szót váltott a testvérével, és már ment is vissza Pestre. Rácz Laci azért tette a neve elé a XXXVI. római számot, mert ő volt a híresnevezetes Rácz Pali 36. gyermeke. 160 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/1–2. szám �Botos Zoltán Fényes (Misi) Mihály prímás (1902–1962) Budapesten született. Fiatalon ismerkedett meg a salgótarjáni Botos Irmával, ezért Salgótarjánba költözött. Hat gyermekük született, négy lány és két fiú. Misi bácsi kiváló hegedűs volt. Szigorú a zenekari tagokkal. Megkövetelte a pontosságot, a jó viselkedést, az udvariasságot a vendégekkel szemben. Ugyanakkor a magánéletében viccelődő, jókedvű ember volt. Kiválóan sakkozott. Az 1956-os forradalom legnagyobb tragédiáját az ő családja szenvedte el. Két gyermeküket vesztették el a tarjáni sortűzben, Sándort és Ilonkát. 1950-ben Salgótarjánban is államosították a vendéglőket, és úgy tudom, hogy Fényes Misi bácsi kezdeményezője volt annak, hogy a zenészek is alkalmazottak legyenek, és havi fizetést kapjanak. Ez meg is történt. Fényes Mihály nem csak előadó volt, hanem zeneszerző is. Egy régi magyar filmben játszották valamelyik nótáját. Sajnos a film címét az emlékezetem nem hagyta jóvá. Többször jártam náluk. Egy szoba-konyhás házban laktak. Ott láttam először, hogy a karácsonyfa úgy fért csak el, hogy plafon egyik gerendájára rögzítették. Ez a feldíszített kicsi fa ott lógott, néha forgott is, ha belekapott a huzat. Botos (Bandi) András (1927–1968) Az 1950-es évektől kezdve, amikor már a vendéglátóhelyeken a zenekarok is alkalmazotti státuszban voltak, a legkiemelkedőbb és a legtehetségesebb prímás Botos Bandi volt. Jól ismertem őt, így elmondhatom, hogy Bandi bácsi nagy népszerűségnek örvendett a városban. Mindig elegáns, magas, jóképű ember volt. Ilyen adottságokkal rendelkező ember nemcsak a zenekedvelők körében népszerű, hanem a hölgyeknél is kedvelt művész. Mindezeken túl Bandi bácsi olvasott, művelt és tájékozott ember volt. Kedvenc hetilapja az Élet és Tudomány, amire elő is fizetett. Több országos versenyen indult a zenekarával nagy sikerrel. Ezeket a versenyeket annak idején a rádió is közvetítette. A hatvanas évek közepén megbetegedett, először Gárdonyban, a Tüdőszanatóriumban kezelték, utána Mátraházára vitték utókezelésre. Innen még hazajárt hétvégente. Ilyen alkalommal hallottam őt muzsikálni. Volt egy bakelitlemezem Lakatos Sándortól, mely Budapest éjjel címmel jelent meg. Ennek a lemeznek az anyagát Bandi bácsi megtanulta a szanatóriumban, itthon pedig magnóra muzsikálta. Élvezet volt hallgatni a hegedülését. A magnószalag a sógoromé volt, valakinek kölcsönadta, és nyoma veszett. Palócföld – 2025/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 161 �Itthon – Nógrádban Gabora Károly (1949–2019) 1989-ben, a Karancs Szálló bezárásával véget ért a salgótarjáni cigányzenekarok élete. Gabora (Karcsi) Károly ott muzsikált éveken át. 1989-ben aztán véget ért ez a szép időszak. Ő volt az, aki a legmagasabb szintre jutott a zenekarával együtt. Mindenki ismerte őt a városban, nagy tisztelet övezte személyét. Nemcsak a sógorom volt, hanem ami több ennél, a barátom is, egészen a haláláig. A Nógrád megyei zenész szakszervezet elnöke tisztét is betöltötte. Sok jót tudott kiharcolni a zenészek érdekében. Hozzá kell tenni, hogy a maga érdekét soha nem nézte. Többször hívták Pestre muzsikálni, de nem fogadta el a lehetőséget, mindvégig hű akart maradni, és hű is volt Salgótarjánhoz. Nem volt állandó helye, ahol muzsikálni tudott volna, így arra kényszerült a zenekarával együtt, hogy kisebb-nagyobb rendezvényeken zenéltek alkalmanként. Emlékét márványtábla őrzi az Arany János út 23. számú ház falán. Berki Tibor (1944–2015) Élete jelentős részét Budapesten és külföldön töltötte. Itthon a Salgó étteremben muzsikált. Szeretett volna itthon maradni, de 1989 után erre már nem volt lehetősége. Budapesten azonban a 100 tagú cigányzenekar tárt karokkal fogadta. Ezzel a zenekarral a világot is bejárta. Több díjat és állami kitüntetést kapott. Oláh Ernő csellista (1945–2020) Emlékszem, fiatalkorában a Cigányhegyen először hegedülni tanult. A hegedűhöz azonban nem igazán volt tehetsége. Apja aztán vett neki egy csellót, hogy azzal próbálkozzon. Ez a hangszer bevált. Jobban állt neki a cselló, meg is szerette. Először itthon Botos Bandi zenekarával muzsikált, majd Bandi bácsi halála után Gabora Károly zenekarában játszott. Ő is – mint sokan mások – Budapestre került. A legnagyobb prímások zenekarában játszott, és tehetségének köszönhetően vitte a világba Salgótarján jó hírét. Ernő volt az, aki mint budapesti lakos büszkén vállalta, hogy ő tulajdonképpen tarjáninak érzi magát. Történt egyszer, hogy egy budapesti prímás felkérte őt, hogy egy japán turnéra menjen velük mint csellista. Több városba szólt szerződésük, tulajdonképpen bejárták Japán nagyobb városait. Mindenhol nagy sikert arattak. Tokióban az előadásuk után megkeresték őt a Sony cég képviselői. Olyan szerződést kínáltak külön neki, amely pénzben mérve visszautasíthatatlan volt. Az ötéves szerződésben 162 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/1–2. szám �Botos Zoltán az állt, hogy Oláh Ernő gordonkaművész fellépéseit kizárólag a Sony cég veheti fel lemezre, és a cég forgalmazhatja öt éven keresztül. Ernő elmondása szerint nem járt rosszul, sőt, megismerte nevét a világ. A Sony sok CD-t tudott eladni belőle. Oláh Ernőt 2019-ben kerestem fel otthonában, Budapesten. A Népszínház utcában lakott. Nagyon örült a látogatásomnak. Tudtam, hogy már régóta betegeskedik. Ült a fotelban, ahonnan a felesége segítsége nélkül nemigen tudott felállni. Elmondtam jövetelem igazi okát. – Ernőkém, Balázs János-kiállítás lesz két nap múlva a Műcsarnokban. Arra gondoltam, hogy a megnyitón te muzsikálnál valami klasszikus darabot. – Hogyne mennék, Zolikám! Örömmel! – A felesége azonban lehűtötte ezt a lelkesedést. – Ernő, te nem mehetsz sehova! – mondta. Ernő rádöbbent a valóságra, és lecsillapodott. A felesége azt ajánlotta, hogy helyette a fia mehetne zenélni. Így is lett. A megnyitón a fia hegedült egy Bach-művet. Oláh Ernő csellóművész a következő évben, 2020-ban távozott közülünk. Gabora József (1947–1993) Gyerekkorában kitűnt zenei tehetsége. Először apja tanítgatta hegedülni, majd a zeneiskolában tanárai felismerték különleges tehetségét. Gyorsan tanult, feleannyi idő alatt elvégezte a zeneiskolai tananyagot, mint mások. Felvételt nyert Budapesten a Rajkó Zenekarba. A zenekar egyik prímása lett. Budapesten is felfigyeltek rá, különlegesen szép hegedűhangjára és technikai tudására. Otthagyta a Rajkó Zenekart, valami többre vágyott. Először ifj. Lakatos Sándor zenekarában volt másodhegedűs, majd saját zenekara lett. Sokan mondták, hogy meghódította Budapestet. Így is volt. Sokat, sok helyre hívták külföldre is muzsikálni. Magas szintű zenei munkássága elismeréséül Liszt Ferenc-díjat kapott. Egy alkalommal Kanadába, Niagara-Fallsba kapott meghívást. Már egy fél éve ott zenéltek egy étteremben, amikor meghallották, hogy Oscar Peterson, a világ legjobb jazz-zongoristája Montrealban vendégszerepel egy ismert vendéglőben. Jozsó odarepült a zenekar néhány tagjával együtt, s magával vitte a hegedűjét is. Sosem lehet tudni. Nagy élvezettel hallgatták a fekete jazzmuzsikát. Egy rövid szünetben Jozsó odament a zenekarhoz, és megkérdezte őket, beszállhatna-e ő is. Igent mondtak rá. Oscar Peterson újra elkezdte, Jozsó meg nagy élvezettel kísérte. Felvette a feketék ritmusát, teljesen beleillett a zenekarba, sőt, díszítéseivel, Palócföld – 2025/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 163 �Itthon – Nógrádban improvizációs zsenialitásával még különlegesebb lett a zenekar előadása. A híres jazzmuzsikusok, Oscar Petersonnal az élen, megtapsolták, és gratuláltak neki. Aztán előlépett a sztárvendég, Barbra Streisand énekelni. Jozsó ott maradt, és a művésznő énekét kísérte. A végén Streisand megtapsolta, és kezet fogott a tarjáni muzsikussal. Lejárt a kanadai szerződésük, Jozsó hazajött. Ezt az élményét is elmesélte nekünk. Nem hittük el, olyan hihetetlen volt. Gondoltuk, messziről jött ember azt mond, amit akar. Eltelt egy év, ültünk a Salgó étteremben, közel a zenekarhoz. Gabora Karcsi muzsikált ott akkor. Bejött az étterembe egy ismeretlen ember, odajött hozzánk. Kérdezte, ismerjük-e Gabora Józsefet, őt keresi. Most jött Kanadából egy rövid időre a szüleihez, és gondolta, megkeresi a művész urat. Budapesten azt mondták neki, hogy itt van Tarjánban. – No, és miért keresi őt? – kérdeztük tőle. – Tudják maguk egyáltalán, ki ez az ember? – Hogyne tudnánk, uram! Együtt nőttünk fel, gyerekkori barátunk! – feleltük. – Nahát, én is ott voltam Montreálban, abban az étteremben, ahol Gabora József együtt muzsikált Oscar Petersonnal, aztán meg Barbra Streisandot kísérte. Akkor esett le nekünk, hogy Jozsó igazat mondott. Balázs János (1905–1977) Azon kívül, hogy zseniális festő és költő volt, zeneszerző és kitűnő hegedűs, tangóharmonikás is. A nagyközönség csak festőként ismeri. Talán ő volt a legkülönlegesebb és legmagányosabb muzsikus. A magányos szót azért használom, mert soha nem hegedült mások előtt. Nekem hegedült, és tangóharmonikán is játszott. Sosem játszott ismert nótákat vagy zenedarabokat. Kizárólag a saját szerzeményeit adta elő a saját maga által készített hegedűn. Ezek a darabok nagyon hasonlítottak a Paganini-capricciókhoz. 6-7-8 perces darabok voltak, amelyeket ő komponált. Még azt is merem mondani, hogy hasonlóan nehéz – mármint technikailag – szerzemények jöttek ki az ujjai közül. Bánom, amíg élek, hogy annak idején nem tudtam magnóra felvenni a játékát. Nem ismerte a kottát, nem tudta ezeket a zeneműveket lejegyezni. Azt tudom, hogy inkább késő este muzsikált a maga kedvére. Azok a zenészek, akik záróra után hazatértek, megálltak János bácsi ajtaja előtt, és hallgatták. Azt mondták, hogy ők ezt képtelenek lennének elmuzsikálni, olyan magas technikai tudás kellene hozzá. Pedig ő nem tanult senkitől. Olyan abszolút zenei hallása 164 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/1–2. szám �Botos Zoltán volt, hogy egyszerűen tudott hegedülni. Amikor képért cserébe kapott egy tangóharmonikát, azonnal tudott játszani rajta. Kezdetleges szerszámokkal készített magának hegedűt. Volt egy kisbaltája meg egy éles bicskája. Ezek voltak a szerszámai. Zongorát tudott hangolni, hegedűket javítani, és hegedűvonókat újra szőrözni. Egyszer megjavította a tangóharmonikája egyik beragadt billentyűjét is. Arra a kérdésemre, hogy honnan jönnek ezek a zeneművek, amelyeket most nekem elmuzsikál, azt felelte: – A fejemben vannak ezek a dallamok, meg valahogy a bensőmből jönnek elő. Csohány Kálmán – Csokonai: Cigány (tusrajz, 290 x 205; 1973) Palócföld – 2025/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 165 �Itthon – Nógrádban PRAZNOVSZKY MIKLÓS FERENC ÍRÓK, KÖLTŐK, ÍRÓASZTALOK – ÉS A PALÓC FÖLD A közelmúltban szóba került egy archív fotográfia, amely Mikszáth Kálmánt örökítette meg 1910-ben, halála évében íróasztala mögött. E fotográfia felébresztette bennem a kíváncsiságot, hogy vajon irodalmi alakjaink közül kikről készült még hasonló zsánerkép dolgozószobájában, íróasztalánál, esetleg épp alkotás, írás közben? S vajon közülük ki az, aki valamilyen formában kötődik Nógrádhoz, a palóc földhöz. Kinek íródott itt regénye, verse, történt fontos életeseménye? Elsőül szinte mindenki nyilván Madáchra, Mikszáthra gondol. Kutakodás közben azonban egyre inkább bővül ez a kör, egyre több képmás kerül a képzeletbeli irodalmi galéria falára. I. PALÓCFÖLDI KÖTŐDÉSEK PETŐFI SÁNDOR A költő barangolásai során két alkalommal járta be Nógrád vármegyét. 1845-ös látogatásának élményanyagát naplószerűen rögzítette Útirajzok című könyvében. A szokásoknak megfelelően alakultak ki itt is barátságok, szerelmek. Ennek az útnak a hatására született meg több verse és Salgó című versciklusa. Bejárt útvonala állomásainak emlékét táblák, szobrok őrzik. ARANY JÁNOS Az ember tragédiájának megjelenése után egy évvel jött létre az irodalomtörténeti jelentőségű, a két nagy személyiség életében is kiemelten fontos közvetlen találkozás. Már élő baráti kapcsolatuk betetőzéseként 1862 augusztusában Arany János meglátogatta Madách Imrét Csesztvén és Alsósztregován. Erről könyv is született. 166 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/1–2. szám �Praznovszky Miklós Ferenc MADÁCH IMRE Életútjának meghatározó nógrádi helyszínei: Alsósztregova a szülőhelye, Csécse a szerelem, Csesztve a házasság színtere. Balassagyarmaton a hivatalnokként tevékenykedett. Több alkalommal – 1862–63-ban – látogatta meg otthonában Arany János. Baráti viszonyt ápolt többek között Szontagh Pállal. MAJTHÉNYI FLÓRA Költő, író. Madách Imre a rokona, Szemere Pál pedig a pártfogója volt. Első verseit Madách Imre öccséhez, Madách Pálhoz írta tizenkét évesen, de miután ő tüdőgyulladásban meghalt, a plátói szerelem végigkísérte Flóra életét. 1856-ban férjhez ment Tóth Kálmán költőhöz, de tizenkét év után, 1868-ban elváltak. Házasságukból született Tóth Béla, a későbbi neves publicista. TÓTH BÉLA Író, újságíró, műfordító, filológus, művelődéstörténész. Tóth Kálmán (1831– 1881) költő, író és Majthényi Flóra (1837–1915) költő fia. Így ő is a Majthényi-, illetve a Madách-család rokoni köréhez tartozott. Novelláiban főleg letűnt korok, így a török idők világát elevenítette fel. MIKSZÁTH KÁLMÁN Balassagyarmaton kezdte pályafutását, Mauks Mátyás szolgabírónál. A Nógrádi Lapokban jelentek meg első írásai, itt ismerte meg feleségét, Mauks Ilonát. Műveiben gyakran kaptak főszerepet szülőföldjének egyszerű emberei, a „jó palócok”, a „tót atyafiak”. MÓRICZ ZSIGMOND Első felesége tragikus halála után sógoránál, Holics Jenő mérnöknél helyezte el Lili nevű leányát Salgótarjánban, aki az 1925/26-os tanévet az ottani gimnáziumban végezte el. Az Acélgyári Olvasóegylet falára egy emléktábla került, amelyen az olvasható, hogy több alkalommal járt az épületben, amikor a városba érkezett Lili meglátogatása céljából. Szabadidejének egy részét, estéit az Olvasóban töltötte. KOMLÓS ALADÁR Alsósztregován született, Losoncon járt középiskolába. A budapesti egyetem elvégzése után tanárként dolgozott, szakmai írásait a Nyugat is közölte. Később Palócföld – 2025/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 167 �Itthon – Nógrádban egyetemen tanított, majd pályája utolsó időszakában az MTA Irodalomtudományi Intézetének főmunkatársa volt. Legjelentősebb műve A magyar költészet Petőfitől Adyig című összefoglaló munka. KRÚDY GYULA Ősei Nógrád vármegyében, Szécsénykovácsi faluban voltak törzsökösök a 18. század közepétől. Az író is sokszor megfordult a faluban, nagy hatással volt rá a vadregényes nógrádi táj, s nagyapja, a ’48-as honvéd százados, még inkább annak testvére, Krúdy Kálmán, a forradalom leverése után rebellisként a császári erőket zaklató, fosztogató zsivány. Krúdy sok elbeszélése, és regénye a családi legendákból táplálkozik. SZABÓ LŐRINC 1900 és 1908 között édesapját, aki mozdonyvezető volt, két ízben Balassagyarmatra helyezték. A költő ezért itt kezdte az elemi iskolát: szeretett tanító nénije Kacskovics Márta volt, akivel élete végéig tartotta a kapcsolatot. Mindig nosztalgiával emlékezik a „Tündérváros”-ra, s több versében idézi vissza-visszatérő felejthetetlen gyermekkori emlékeit. 1977-ben a Palóc ligetben felállították Borsos Miklós Szabó Lőrinc-szobrát. MOLLINÁRY GIZELLA Író, költő. 1919-ben Balassagyarmaton tartózkodott, markánsan baloldali beszédeket tartott, a helyi nőmozgalmi direktórium tagja, a megyei nőpárttitkári funkcióra jelölték. A Tanácsköztársaság bukása után 5 rendbeli izgatás miatt 10 havi börtönre ítélték, büntetését a balassagyarmati börtönben kellett letöltenie. Ennek lenyomata Az Isten hallgat című regénye. Színes, mozgalmas életét terjedelmes, önéletrajzi regényciklusba foglalta, s jelentette meg azt több kiadásban. DONÁSZY MAGDA Író, költő, óvónő, a Magyar Rádió munkatársa. 1929-ben Szombathelyen kereskedelmi érettségit tett, majd Salgótarjánban édesapja kereskedésének a könyvelését végezte. Két évig (1929 és 1931 között) vendéghallgató volt a Pázmány Péter Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának magyar irodalom szakán. 1935-ben ment férjhez, házassága alatt négy gyermeke született. Rengeteg versét megzenésítették, könyveit több nyelvre lefordították. 168 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/1–2. szám �Praznovszky Miklós Ferenc II. KÉPEK JEGYZÉKE (1) Petőfi Sándor Debrecenben, 1844-ben – Orlai Petrich Soma festménye, 1854 (2) Petőfi Sándor dolgozószobájában – Orlai Petrich Soma festménye, 1861 (3) Arany János portréja – Barabás Miklós festménye, 1848 (4) Arany János portréja – Barabás Miklós festménye, 1856 (5) Madách Imre íróasztal mellett –Budán, Simonyi Antal fényirdájában 1861-ben készült dagerrotípia (6) Madách Imre íróasztal mellett – Budán, Simonyi Antal fényirdájában 1861-ben készült dagerrotípia (7) Majthényi Flóra íróasztalánál – Barabás Miklós litográfiája, 1854 (8) Tóth Béla dolgozószobájában – Békei Ödön felvétele, 1902 (9) Mikszáth Kálmán az utolsó lakásának íróasztalánál – Uj Idők, 1910. március 6. (10) Mikszáth Kálmán íróasztalánál – Jelfy Gyula felvétele, 1910 (11) Mikszáth Kálmán íróasztalánál – ismeretlen fényképész alkotása, 1910 (12) Móricz Zsigmond íróasztalánál – Mészöly Kálmán felvétele, 1928 (13) Móricz Zsigmond és az új írógép – Escher Károly felvétele, 1934 (14) Móricz Zsigmond leányfalusi dolgozószobájában – Kálmán Kata felvétele, 1937 (15) Krúdy Gyula íróasztalánál – Beller Rezső felvétele, 1930 (16) Krúdy Gyula dolgozószobájában – Czvek Gyula felvétele, 1933 (17) Komlós Aladár dolgozószobájában – Várnai Gyula felvétele, 1969 (18) Szabó Lőrinc íróasztalnál – ismeretlen fényképész alkotása, 1929 (19) Szabó Lőrinc könyvtárszobájában – ismeretlen fényképész alkotása, 1944 (20) Szabó Lőrinc dolgozószobájában – Horváth Tamás felvétele, 1957 (21) Mollináry Gizella dolgozószobájában – az 1970-es évek elején készült nagymarosi otthonának dolgozószobájában, ismeretlen fényképész alkotása (22) Donászy Magda dolgozószobájában – Az 1970-es évek elején készült felvétel, ismeretlen fényképész alkotása Palócföld – 2025/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 169 �Itthon – Nógrádban III. 170 KÉPCSARNOK ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/1–2. szám �Praznovszky Miklós Ferenc Palócföld – 2025/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 171 �Itthon – Nógrádban 172 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/1–2. szám �Praznovszky Miklós Ferenc Palócföld – 2025/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 173 �Itthon – Nógrádban 174 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/1–2. szám �Praznovszky Miklós Ferenc Palócföld – 2025/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 175 �Itthon – Nógrádban 176 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/1–2. szám �Nagy Zsófia NAGY ZSÓFIA, A PALÓCFÖLD HÁZIASSZONYA PALÓC KONYHA – AVAGY: MIT ETTEK A JÓ PALÓCOK? Túrós leves Hozzávalók: 20 dkg puha tehéntúró, 1 fej hagyma, 5 dkg vaj, 1 szelet szikkadt kenyér, 1,5 l víz ( lehet főzött-tészta-lé vagy krumplilé), pirospaprika, köménymag A túrót összedolgozzuk a reszelt hagymával, őrölt köménymaggal, paprikával és vajjal. Ízlés szerint sózzuk. Leöntjük a krumpli vagy tészta főzőlevével. Jól összekeverjük, a kockára vágott kenyérrel tálaljuk. Töltött krumpliszelet Hozzávalók: 50 dkg krumpli, 15 dkg rétesliszt, 1 tojás, só, zsír a kisütéshez A töltelékhez: 1 fej hagyma, 15 dkg erdei gomba, 1 tojás, só, őrölt bors A héjában megfőtt krumplit meghámozzuk és krumplinyomón átnyomjuk. Hozzáadjuk a lisztet, a tojást, a sót és jól összedolgozzuk. A tésztát lisztezett gyúródeszkán egyforma darabokra osztjuk, a darabokat kinyújtjuk, megtöltjük, és szeleteket formázunk belőlük. Forró zsírban kisütjük. Töltelék: Az apróra vágott hagymát a zsíron megdinszteljük, hozzáadjuk a megtisztított, felaprított gombát, megsózzuk és puhára pároljuk. Végül hozzákeverjük a tojást, sózzuk, borsozzuk. Törtpaszuly Hozzávalók: 30 dkg fehérbab, víz, só, 10 dkg liszt, 10 dkg zsír, 1 fej hagyma Az átválogatott, megmosott és beáztatott babot kevés vízben puhára főzzük. Ha már szétfőtt, meghintjük a liszttel, fakanállal összetörjük, és állandóan keverve péppé főzzük. Az apróra vágott hagymát a zsíron megpirítjuk, és ezzel locsoljuk meg a törtpaszulyt. Palócföld – 2025/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 177 �Itthon – Nógrádban Káposztás guba Hozzávalók: 50 dkg rétesliszt, 2 ek. kristálycukor, 2,5 dl tej, 1 dkg élesztő, 1 tojás, só, 7 dkg vaj, 25 dkg savanyúkáposzta, 10 dkg zsír, 1 fej hagyma A liszthez hozzáadjuk a langyos cukros tejben felfuttatott élesztőt, a sót, a tojást, a megolvasztott vajat, jól kidagasztjuk, hogy közepesen kemény tésztát kapjunk (ha szükséges, langyos tejet öntünk hozzá). Letakarva megkelesztjük, majd a megkelt tésztát vékony rudakra kisodorjuk, és apró darabokra vágjuk. Kizsírozott tepsibe rakjuk, majd forró sütőben aranybarnára sütjük. A megsült gubát forró tejjel leforrázzuk, és összekeverjük a hagymás zsíron megpárolt káposztával. Árpakása szalonnával Hozzávalók: 30 dkg árpagyöngy, só, víz, 1 ek. liszt, 10 dkg füstölt szalonna, 1 fej hagyma Az átválogatott és megmosott árpagyöngyöt forrásban lévő sós vízbe szórjuk és puhára főzzük. A kész kását a tányérokban megszórjuk a kisütött szalonnával és a lisztben megforgatott, a szalonna zsírjában megsütött hagymakarikákkal. Krumplis, cseresznyés lepény Hozzávalók: 15 dkg porcukor, 8 dkg vaj, 1 tojás, 1 db közepes krumpli, 15 dkg liszt, fél csomag sütőpor, 50 dkg cseresznye, 1 cs. vaníliás cukor A vajat habosra keverjük a cukorral és a tojással, hozzáadjuk a főtt áttört krumplit, a lisztet, a sütőport, és jól összekeverjük. Kizsírozott, kilisztezett tepsibe fél cm vastagságúra terítjük, a tetején elosztjuk a kimagozott cseresznyét, és megsütjük. Ha kihűlt, meghintjük vaníliás porcukorral. 178 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/1–2. szám �Csohány Kálmán – Meseillusztráció VI. (tusrajz, 59 x 48; 1955) Palócföld – 2025/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 179 �Csohány Kálmán – Meseillusztráció (tusrajz, 87 x 60; 1955) 180 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/1–2. szám �Paróczai Csaba PARÓCZAI CSABA AZ ISTEN JOBB ÉS BAL SZEME Szabó Magda: Az a szép, fényes nap – a salgótarjáni Zenthe Ferenc Színház előadása Ismerik a történetet a zsidó asszonyról, aki kétségbeesve keresi fel a rabbit a fia miatt. Amikor a rabbi kérdezi, hogy mi a probléma a fiúval, az asszony elkezdi sorolni, hogy minden előírást szigorúan betart, és hozza a példákat, mire a rabbi komoly arccal mondja, hogy nincs ezzel semmi baj, hiszen ő is ezt teszi. Az asszony erre kifakad, hogy jó-jó, neked ez a foglalkozásod, de ő komolyan gondolja. Valahogy ezt érzi az ember az Az a szép, fényes nap csúcsjelenetében, amikor három generáció – nagyapa, apa és fiú – ugyanazon világról, az abban való helyes cselekvésről fejti ki gondolatait a mindig válaszutas magyar történelem fontos pillanatában. Látszólag mindannyian ugyanazt tartják helyesnek, csak a motivációik mások. Feltehetnénk a kérdést, hogy számít-e mindez a végeredmény szempontjából. Ha történészként vagy politikusként tekintünk a három szereplőre, akkor azt mondhatjuk, hogy nem, nem számít, hogy milyen felismerés vezeti a szereplőket, hiszen azt teszik, ami az adott pillanatban a jó megoldás. Erről viszont nem születne színmű, legfeljebb egy egyetemi jegyzet kétoldalnyi fejezete, amelynek csak akkor lesz némi drámai árnyalata, ha valaki megbukik belőle a vizsgán. Szabó Magdát és az alkotókat viszont éppen a motivációk ütköztetése érdekli. Amikor kiderült, hogy a Zenthe Ferenc Színház ezzel a bemutatóval kezdi a 2024/2025-ös évadot, rögtön az jutott eszembe, hogy vajon milyen aktualitást érez a levegőben Susán Ferenc rendező, hogy ehhez a darabhoz nyúlt. Ezt hozza a kor, a régi reflexek, a kremlinológia – mondjuk élettapasztalásnak –, bocsánat, ti már egy boldog, új világban fogtok élni. A színlapon a színház az aktualitást azzal indokolja, hogy a drámai eseményekből kiviláglik, az életben való előrelépéshez, a győzelemhez bármi és bárki bármikor feláldozható. Az emberélet sem számít, ha a hatalom vagy valami felsőbb érdek úgy kívánja – a politikai szándékoknak és lépéseknek megfelelően alárendelődik ezeknek minden erkölcsi és emberi érték. Palócföld – 2025/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 181 �Színház Végül is igen, ez a lényeg, ez az alattomos etika, amelyet lám, a szövegszerkesztő csupán stilisztikai hibának érzékel, mert nem tudhatja (mivel tudni nem tud semmit), hogy ez teszi ma is játszhatóvá az Antigonét, az Ádvent a Hargitánt vagy akár Az eltört korsót, hogy csak a Zenthe korábbi bemutatóiból hozzunk példákat. Erkölcsi kérdések, jó–rossz-, őszinte–hazug-dichotómák, hatalomra kerülés, a hatalom megtartása, és mire való a hatalom egyáltalán, vagy – például az Ádventben – mekkora is valójában a szerelem hatalma. Persze ha csak ennyiről lenne szó, akkor meg sem telne a nézőtér, vagy már az első felvonás végén elmaradna a taps, mert nem lenne benne egy tenyér sem, amely csattanna (mert Anthony Burgesstől tudjuk, hogy olyan is lehetséges). Az Az a szép, fényes nap eddig tehát lehetne görög dráma is (mint ahogy lényegét tekintve az), hiszen egy Szophoklész- vagy Euripidész-műre is bemegy a nagyérdemű. Ami a többlet ezekhez képest, hogy ez egy magyar válaszkísérlet a máig tartó magyar létezés elemi kérdéseire. A fentebbieken túl van a nézőnek egy magával hozott attitűdje is, amely fontos szerepet játszik a befogadás során. Aki nem a kétezres évek gyermeke, az az előadáshoz már azelőtt viszonyul valamilyen módon, hogy látta volna. Jelen sorok írója soha nem felejti el, amikor talán 1981 nyarán látta a tévéjátékként bemutatott színdarabot. Kellemes augusztusi este, még az őszbe csavarodáson innen, vadonatúj Super color tévé, amelynek képernyője ugyan csak 51 centiméter, de legalább színes, ami éppen elég ahhoz, hogy megigézzen. Amikor elindul az adás, az az ötvenegy centiméter átmérő egyszerre lesz mélység, tér és idő, mert olyan a szöveg, és olyan a színészi játék, hogy felrobbantja a lakóhelyül kijelölt ötvennyolc négyzetmétert. És ez a válasz az előbb felvetett „miért most?” kérdésre. Szabó Magda szövege önmagában olyan erősségű, hogy nem kell aktualitást keresni számára, a szöveg még azt is magával ragadja, aki a zord idő elől menekült be a színházba. Ezt érezhette Sándor Zoltán dramaturg is, aki hagyta mindezeket érvényesülni. Dramaturgiai módszerére amúgy is jellemző a szerző és a szöveg nagyfokú tisztelete, és ez itt is tetten érhető, nincsenek durva vágások, átrendezések, azt kapjuk, amit a szerző leírt. A játszó személyek, érezve a dramaturgiai alapokat, valóságos concertót adnak elő, kezdetben felváltva viszik a szólamot, hogy aztán a csúcsponton egyszerre szólaljanak meg, nagyzenekari hangzást produkálva. Igazából úgy érezzük – és ez a színészi játékot dicséri – hogy tulajdonképpen a darabnak három főszereplője van, akik az átmeneti kor három generációjának életérzéseit, céljait közvetítik. 182 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/1–2. szám �Paróczai Csaba A főszereplő státusz attól függ, melyikük szerepel az egyes jelenetekben. Természetesen amikor együtt vannak a színen, akkor konfliktus gerjed, de hát a feszültség minden színdarab alapja – azaz szeretjük. Kezdetben a Gula Péter alakította Géza tűnik a domináns alaknak, ami történelmi szempontból igaz is, végül mégiscsak ő a fejedelem, szó szerint – és ezt látjuk is a színen – élet-halál ura. Ő az, aki mindent eltervezett, évtizedek alatt felépítette a keresztény Európába betagozódó Magyarország képét, ha kellett, akkor átgázolva mindenkin, akár a hozzá legközelebb álló, neki kedves személyeken is. Maga a kezdet is erős, hiszen – mint később megtudjuk – a háttérben sejthető gyilkosságot is ő követi el, az áldozat pedig nem más, mint egykori tanítója, a táltos, aki képtelen elfogadni az új hit térnyerését, Vajk megkeresztelését. Még úgy sem, hogy talán tudja, hogy mindez csak eszköz a nagy cél, a régi dicsőség visszaállítására. Gula Péter játékstílusát szokni kell. Korábban nem láttuk a tarjáni színpadon, így nem volt előzetes tapasztalatunk vele kapcsolatban. Gézája szakít a patetikus ábrázolásmóddal, hanghordozása, gesztusai a klasszikus színjátszási elvárásoktól (amit egy történelmi drámától talán elvárnánk előzetesen) élesen elütnek. Talán ez okozza, hogy mintha kicsit kívül maradna a szerepen, ami önmagában feszültséget kelt a színpadi jelenlétében. Ha tudatos színészi eszköz, akkor ez a szerepen kívüliség értelmezhető úgy, mint annak kifejezése, hogy Géza már kicsit belefáradt a hatalomgyakorlásba, Vajk uralkodásra való felkészítése számára gyakorlatilag befejeződött, igazából teher számára az ezzel való foglalatoskodás, illetve a külső (keresztény) elvárásoknak való megfelelés. Autonóm személyiség, aki istenével eldönti, mi a helyes, és nem akar jó lenni, legalábbis hétköznapi emberi értelemben semmiképp. Ő már túl van jón és rosszon. Tragédiája, hogy az Istvánná vált Vajk pontosan ezen a téren lép túl rajta, számára a hatalom keresztény erkölcsi tartalom nélkül értelmezhetetlen. Sikó Koppány Vajkja élesen ellenpontozza Gula Gézáját. Mozgása, sokszor szavalatot idéző beszéde a mély átélés megjelenése. Ő már nem Vajk, hanem István, a holnapi keresztelés számára már csak egyfajta konfirmációja a belül végbement folyamatnak. Ez a közös jelenetben csúcsosodik ki, és ez kelt is egy kis vibrálást a színen, hogy nem nagyobbat, az talán csak azért van, mert a néző pogány lélek, akiben több szimpátiát kelt a gézai természetesség, mint az istváni tökéletesség. Ebben az előadásban Istvánt éppen ezért kevésbé lehet szeretni. Abban, hogy ez Sikó Koppány szerepfelfogásán, eszközein múlik, vagy magából az írói ábrázolásból származik, nem vagyunk biztosak. El tudunk képzelni egy, a nézőt a maga oldalára állító István-megformálást is, de ez az este nem erről szól. Palócföld – 2025/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 183 �Színház Albert Péter mint Gyula telitalálat. Teljesen természetesen hozza a háttérbe szorított, egykor méltóságos nagyurat, aki ma már a cselédszobába száműzve, az élet megmaradt élvezeteinek él. Előbb csak sejtjük a benne élő hajdani vezetőt, később a diadém és köntös visszakapása után azzá is válik. Emberien gyarló, egészen a végletekig (lásd Bönge megölése). Az ő tragédiája, hogy mindent feláldoz egy pünkösdinél is rövidebb királyságért, és pont az unokája az, aki méltóságától újra megfosztva visszazavarja a sufniba. Albert teljesen hitelesen hozza ezeket az átváltozásokat, igazából talán az ő tragédiáját tudja leginkább átélni a néző, ami – lévén ez talán a legkisebb főszerep a háromból – komoly színészi teljesítmény. A fejedelmi udvar hatalomgyakorlásból fakadó szükségszerű őszintétlenségét hivatott ellenpontozni az utolsó gyászmagyar Bönge és a fiatal lány. Ők két irányból mutatnak alternatívát. Bönge a múlt, a megbocsátani nem tudó és nem is akaró nyakas magyar prototípusa, a derékból inkább eltörő, kiszáradt tölgy, aki amíg él, egyfajta felkiáltójel a reálpolitikát űző uralkodóknak. Bereményivel szólva ő az, aki benne maradt a régiben, és ha szembesül valaki ezzel, meg is retten ettől. Halála, éppen barátja kezétől, az első pillanattól szükségszerű. Máté Krisztián a tőle megszokott precizitással hozza szerepet, illetve azt, ami ebből kihozható. Figurája ugyanakkor kevés azonosulásra nyújt módot. Hege Veronika fiatal, szabad magyar lányként a tisztaság, a régi értékek szép megtestesítője, aki nőiségében az alternatív jövő. Az ő várból kitiltásával ezt a jövőt veti el a lehetőségek művészetében gondolkodó Géza. Azzal azonban, hogy Böngével ellentétben ő a váron kívül túlél, ez a jövő végleg nem vész el. Hege Veronika lényéből sugárzik a méltóság, nem is okoz neki túl nagy feladatot a szereppel való azonosulás. Susán Ferenc rendezése külsőségeiben igyekszik túllépni a korábbi előképeken, téralkotása ötletes, a darab jó ritmusú, érezzük a dramaturgiai fordulópontokat, aminek a helyén kell lenni, az ott is van, tehát jórészt azt kapjuk, amit egy klasszikus felépítésű darabtól elvárunk. Bönge bevásárlókocsiját és a nyolcvanas évekből itt maradt sztereó rádiómagnó bevetését kevésbé tartjuk indokoltnak, azzal együtt, hogy értjük, mit akar velük kifejezni a rendező. Mivel azonban ezek tényleg csak mellékesen vannak jelen, csak kicsit zavaróak, az összkép mindenképpen pozitív. Minden komorság ellenére a darabnak van humora is, amiért a színészek láthatóan hálásak, és persze mi is azok vagyunk. A színművet a Kamarában láttuk, ami felerősíti az intimitást, és a színészektől kicsit visszafogottabb játékstílust követelne meg, aminek a főszereplők közül leginkább Albert Péter tesz eleget. 184 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/1–2. szám �Paróczai Csaba A díszletek és jelmezek kiválóan szolgálják a koncepció megvalósítását, bár a kamarai közelség itt egyben hátrány, mert sajnos néhol átüt az olcsóság vagy a kivitelezés elnagyoltsága. Összességében egy akár többször is nézhető, jó ritmusú, élvezhető színészi játékban dús produkciót láthattunk ezúttal a Kamarában, mely alkalmas a nézői töprengés és továbbgondolás kiváltására. Megértéséhez egy érettségi és némi élettapasztalat előny, de nem előfeltétel. Valódi drámát láttunk, mely nemesen szórakoztatja közönségét. Gula Péter és Sikó Koppány a Zenthe Ferenc Színház Az a szép, fényes nap című előadásában (Hegedűs Márk fotója) Palócföld – 2025/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 185 �Színház DEBRECENI BOGLÁRKA SZÍVHALÁSZAT A HULLAHÁZBAN – avagy a látvány rezonanciája. Pallós Nelli díszlettervezői munkássága Hallgrímur Helgason izlandi író, színműíró, festőművész izgalmas elmélete szerint „A színház hullaház, ahol az életet deszkára teszik, és a nézőket hívják azonosítani. Elhúzzák a függönyt és elénk tárul az élet halotti maszkja (…).”1 Elhúzzák a függönyt, és megkezdődik a szívhalászat. Egy jó előadásnak rabul kell ejtenie a néző szívét. A színház varázsának egyik forrása az átlényegülés, minden értelemben. Miközben új világokat tár elénk, próbál minden érzékszervünkre hatni annak érdekében, hogy hatással legyen az érzelmeinkre (is). „Mi a színház?” – teszi fel a kérdést Roland Barthes francia kritikus, filozófus, irodalom- és társadalomelméleti gondolkodó. „Egyfajta kibernetikai gép. Nyugalmi állapotban ez a gép a függöny mögött rejtőzik. De mihelyt felfedik, hozzálát, hogy bizonyos számú üzenetet küldjön számunkra. Ezen üzeneteknek az a közös tulajdonsága, hogy szimultánok és ugyanakkor különböző ritmusúak: az előadás egy bizonyos pontján egy időben hat vagy hét információt kapunk (ezek: a díszlet, a ruhák, a megvilágítás, a színészek helye, mozdulatai, arcjátéka, szavai), de ezen információk közül egyesek megmaradnak, tartósak (pl. a díszlet), míg mások változnak (a szavak, mozdulatok).”2 Ahhoz azonban, hogy komplex élménycsomagot kapjon a néző, csapatmunkára van szükség, minden játékosnak együtt kell működnie. A színészek kiemelkedő szerepe elvitathatatlan, hiszen ők keltik életre a történeteket, adják vissza a szerzők szavait, és mozognak a térben, ugyanakkor ezt a teret meg is kell teremteni. A szöveg befogadhatóvá tétele érdekében folyamatosan fenn kell tartani az érdeklődést, ebben pedig kiemelt jelentősége van a vizualitásnak, akárcsak az életünk egyéb területein. Sok színmű ráadásul nem sodró lendületű, nem a cselekmény mozgalmasságában kell keresnünk a dinamizmust, esetenként hosszabb Hallgrímur HELGASON, 101 Reykjavík, ford. EGYED Veronika, Bp., Scolar Kiadó, 2015, 219. Roland BARTHES, Essais critiques, 1964, idézi a Helikon 1967/2–3. száma, Roland Barthes: Irodalom és jelentés, 269–271. 1 2 186 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/1–2. szám �Debreceni Boglárka monológok, dialógok mozgatnak, visznek előre a megértés útján, mélylélektani drámákat, „rezdüléseket” kell értelmeznünk. A vizuális élmény természetesen többfaktoros, az egyes tényezők szorosan öszszefonódnak és összekapcsolódnak egymással, bizonyos esetekben egyenesen elválaszthatatlanok egymástól (színpadi hatás), jelen tanulmányban mégsem térek ki konkrétan a dramaturg, a rendező, a technikusok és a többi munkatárs szerepére, annak ellenére, hogy nekik is kulcsfontosságú feladatuk van a „térteremtés”-ben, a színdarab látványvilágának megformálásában, hanem a látványtervezőre helyezem a hangsúlyt. Pallós Nelli díszlet- és jelmeztervező szinte a kezdetektől fogva részt vesz a Zenthe Ferenc Színház életében, 2024 óta társulati tag. Mezőkövesden született, a 2002/2003-as tanévben a római Accademia di Belle Arti hallgatójaként szobrászatot tanult, a budapesti Moholy-Nagy Művészeti Egyetem szilikátipari tervező mesterszakán, majd a Magyar Képzőművészeti Egyetem látványtervező művész mesterképzési szakán szerzett diplomát. Megrendelésre készültek köztéri plasztikái, a legutolsó a Szántó Tamással együtt megalkotott, az egri Dobó térre kifutó Eszperantó sétányon található, a felhajló burkolati elem kivágatán keresztül Eger történeti rétegeit tárja fel. Több filmes projektben is részt vett (pl. Fehér isten, Swing, Halálügyész, Pesti balhé, Záróra, Frici & Aranka), ám nevével legtöbbször színházi előadások kapcsán találkozhatunk. Díszletei és jelmezei megjelentek a budapesti Nemzeti Színház, a Magyar Állami Operaház, a Miskolci Nemzeti Színház, a Deutsche Bühne (szekszárdi Magyarországi Német Színház), a Kozák András Stúdiószínpad, a Forte Társulat, a MU Színház, a Rózsavölgyi Szalon, a Gyulai Várszínház, a Pinceszínház, a Loupe Színházi Társulás, az Erkel és a Madách Színház előadásain. Munkái rendszeresen láthatók a budapesti Katona József, a Centrál és a salgótarjáni Zenthe Ferenc Színház színpadán. A díszlettervező munkája rendkívül összetett, számos szempontot kell figyelembe vennie. Molnár György Balázs Béla szavait idézve találóan rámutat: „Minden szereplőt tárgyakkal, környezettel és persze ruhával is, jellemezni kell. Minden szereplőt külseje, külső környezete alapján ítélünk meg, tehát az ember jellemére környezetéből is következtethetünk”3. MOLNÁR György, Szellem a házban, Filmvilág, 2006/07, 42, BALÁZS Béla, A látható ember – A film szelleme, Bp., Gondolat Kiadó, 1984.) 3 Palócföld – 2025/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 187 �Színház Vannak, akik úgy vélik, a „jó díszlet” szinte láthatatlan marad, mert ha feltűnik, akkor nem „odaillő”. A jó díszlet azonban nagyon is észrevéteti magát, világot, karaktert teremt, más világokkal és karakterekkel összetéveszthetetlen történetet keretez, ellenben nem szerencsés, ha erős szimbolikus jelentéstartalommal rendelkezik, ha sugall, inkább finom eszközökkel, pszichológiai hatásokkal, színek és tónusok használatával érdemes játszani. A tervezési folyamat során fontos a műelemzés, a kutatómunka, a kor- és kultúrtörténeti ismeret ahhoz, hogy hitelesen közvetítse egy adott mű üzenetét, létrehozzon egy gyakorlatilag „nem létező”, mégis jól funkcionáló teret. Ezt nevezzük atmoszférateremtésnek. Mindemellett egy díszletnek „lelke” kell, hogy legyen. Rengeteg olyan látványos, esztétikus, grandiózus díszletet láthatunk, amely valamiért „nem működik”. Mindez fakadhat ismerethiányból, az előzetes egyeztetés hiányosságából, de elképzelhető, hogy igazából csak az a megmagyarázhatatlan „plusz” hiányzik, ami a valódi művészt megkülönbözteti a kiváló szakembertől. Pallós rendelkezik ezzel a plusszal, és mivel figyelemre méltó előkészületeket folytat minden egyes munkájának megvalósítását megelőzően, díszletei és jelmezei hozzásegítik a nézőt a mondanivaló adaptálásához, érdeklődése fenntartásához. A tervezési folyamatról így nyilatkozik: Amikor a rendező felkér egy közös munkára, általában már van elképzelése azzal kapcsolatban, hogy milyen legyen az előadás világa. A tervezési folyamat a szövegkönyv elolvasásával kezdődik. A tapasztalatom az, hogy az első képek, amelyek megjelennek a darab olvasása közben, valamilyen formában meg fognak jelenni a végső színpadképben is. Ha megvan a vízió, akkor elkezdem kibontani, megkezdődnek a konzultációk. Először referenciákat, inspirációkat gyűjtök, skiccelek, ezeket osztom meg a rendezővel. (…) A történelmi, építészeti és kulturális részletek felkutatását követően ezeket be kell tudni építeni a díszletbe. Ám azon túl, hogy meg kell érteni, miről szól a történet, és mit akar közvetíteni a rendező, a tervezőnek hatalmas alkotói szabadsága van abban, hogy milyen vizuálisan sűrített környezetet teremt a történet elmeséléséhez. (P. N.) A rendezők olykor komoly szakmai kihívások elé állítják a díszlettervezőket, midőn megfogalmazzák elképzeléseiket. Számtalan esetben előfordul, hogy több helyszínt, esetleg helyiséget kell megjeleníteni gyors egymásutánban vagy felvonásonként, netán egyidejűleg, illetve sokszor a rendezői koncepció része, hogy más korba helyezik a darabot. Ha az ember megtanulja figyelni őket, megannyi modern gondolatot, üzenetet hordoznak a klasszikus szín- és zeneművek, de ahhoz, hogy működjön az adaptáció, ismerni kell az eredeti kor jellemzőit is. 188 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/1–2. szám �Debreceni Boglárka A darab játszódhat a jövőben vagy a jelenben, bármilyen történeti korban és a világ bármelyik részén, nincs két egyforma feladat. Tehát a látványtervezőnek mindig a téma pillanatnyi szakértőjévé kell válnia, és néha olyasvalamibe fejest ugrania, amiről korábban nagyon keveset tudott. Ez egy ajándék, és ez az oka annak, hogy szeretem, amit csinálok. (P. N.) A díszlettervezés jóllehet nem kizárólag művészi feladat, az esztétikum megragadása, közvetítés, élményadás, hanem van gyakorlatias oldala is, hiszen tértervezés egyben, ami azt jelenti, hogy számba kell venni, milyen módon lehet a színészeket mozgatni a színpadon, hol kell ún. „járás”-okat kialakítani, miként lehet nagy szereplőgárda bemutatására lehetőséget teremteni, meg kell komponálni, melyik szereplők megérkezése kapjon nagyobb hangsúlyt. Emellett meggyőzően kell prezentálni, és megfelelő utasításokat adni a kivitelezéshez, amihez nagyfokú műszaki és anyagismeretre van szükség, érteni kell többek közt az összeszereléshez, a fizikához, a statikához, a színészeknek ugyanis biztonságos térben kell játszani, nem dőlhet rájuk a fal, nem szakadhat le alattuk a tűzlépcső. Ugyanakkor tévhit, hogy a díszlettervezőnek mindössze megfelelő kézügyességre, műszaki ismeretekre van szüksége. A gondolat és a koncepció képviselése fontosabb, mint egy aprólékosan kidolgozott tervrajz. (P. N.) Pallós Nelli családjában generációk óta jelen van a művészet és a tervezés „kevercse”, így testvérével olyan közegben nőtt fel, ahol a kreatív alkotófolyamatokon túlmenően a precíz tervezőmunkával is megismerkedhettek. Anyai ágon a családban a nők is mérnökök voltak, anyukám gépészmérnök, keresztanyám villamosmérnök. Polgári foglalkozása mellett a nagybátyám fegyverműves, ötvös, nagyapám testvére pedig amellett, hogy a papi hivatásnak élt, kiemelkedően jó festő és gondolkodó volt. A bátyám a kivitelezés-oldalon fejlődött, a cégében mára főleg nagy nemzetközi filmekhez gyártanak speciális berendezéseket, kellékeket, járműveket. Én már gyerekként is állandóan alkottam. (…) Művészeti szakközépiskolában tanultam, ahol sokféle szakiránnyal megismerkedtem, de vonzott, hogy közvetlen kapcsolatba kerüljek az anyagok megmunkálásával. Gimnáziumi éveim alatt Székesfehérváron meghatározó élmény volt, hogy rengeteg kőszínházi előadást láttam. Sokat mozogtunk a Mediawave fesztiválon, koncerteken, független filmes alkotótáborokban, így kezdtem megismerkedni a színházi és a filmes közeggel. (P. N.) Palócföld – 2025/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 189 �Színház A színház és a mozi „nyelve” viszont, bár sok a hasonlóság, merőben különböző. A film világa jóval konkrétabb, a színházi díszlet és jelmez lehet stilizáltabb, jelzésértékűbb. Míg a színházban a közönség egy nézőpontból komponálva látja a történetet, addig a film esetében 360 fokban látunk mindent, a kamera, az operatőr a rendező szeme, sokkal jobban kell figyelni tehát a részletek pontosságára. A kamera másképp lát, mint az emberi szem, nagyobb odafigyeléssel kell a hiteles tárgyi világot megteremteni. Valamint, a filmnél változik az optika, az előtér egy következő kameraállásból háttérré változhat és fordítva. A színházi rendezés általában többet bíz a néző fantáziájára, az élő színészet és a zene erejére. Míg a színházban a helyszínek váltása komoly előkészítést, színpadtechnikai trükköt kíván, a filmnél a helyszínváltásokat vágásokkal oldják meg. A kontrasztos helyszínek megteremtésével, a vágásokkal hangulatfokozást lehet elérni, illetve segítik a nézőt az eligazodásban, mikor hol vagyunk. (…) A helyszínek keresése is része a munkának. Mialatt a látványtervek készülnek, megszületik egy vizuális leltár is, listázva mindazt, ami a filmhez szükséges. Ezt mindig kiegészítjük a forgatókönyvben megírt jelenetek lebonyolításához szükséges kelléklistával, és elkezdődik a dolgok felkutatása. Számomra ez egy nagyon inspiráló, összetett feladat, mert a valós tárgyak mellett emberi történetekkel is találkozom. (…) Működő filmes díszlet- és kellékraktárak állnak rendelkezésre, ahol az évtizedek alatt felhalmozott darabok közül lehet vadászni. (P. N.) Augusztus Oklahomában, műszaki rajz 190 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/1–2. szám �Debreceni Boglárka Egy dráma színrevitelénél is nélkülözhetetlenek a kellékek, nem csupán a történet „elmesélésé”-hez, a látvány szempontjából úgyszintén, ellenben egy színháznak nem feltétlenül éri meg bérelni őket. Egy színdarab akár évekig lehet repertoáron, illetve több színház „tájol”, ami azt jelenti, hogy vidéki helyszíneken is játszik, a díszletek és a kellékek folyamatos szállítása egyfajta rizikófaktor, nehezebb vigyázni az épségükre, szállítás során keletkezhetnek kisebb-nagyobb sérülések. Augusztus Oklahomában, terasz, oszlop Pallós Nelli a díszlettervezés munkafázisainak illusztrálására a Zenthe Ferenc Színház által 2017-ben bemutatott Augusztus Oklahomában című fekete komédiához küldött néhány látványtervet, tervrajzot. Tracy Letts fanyar humorú tragikomédiája méltán lett közönségsiker, nem véletlen, hogy a salgótarjáni színház repertoárjában a mai napig szerepel. A színmű összetettsége a rendezők, a dramaturgok és a díszlettervezők számára is kihívást jelent, mindazonáltal temérdek lehetőséget rejt. Susán Ferenc rendező koncepciójához igazodva a díszlet egyszerre adja vissza a forró, kiszáradt vidék sivár hangulatát és a széttöredezettség érzetét, a szétesett, sérelmeket, elfojtott vágyakat, veszélyes titkokat hordozó család drámáját. Mindezek érzékeltetése mellett fontos az átláthatóság, hiszen lassan szétrobbannak a „láthatatlan” falak, lerombolódnak a gátak, a néző pedig, mint voyeur, egyre jobban belát a színfalak mögé, a család történetébe, múltjába és jelenébe, egyfajta Palócföld – 2025/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 191 �Színház intenzív léleksztriptíznek lesz tanúja az előadás során. A díszlet tehát együtt építkezik a darabbal, mindig más töltetet kap, új értelmet nyer, ennélfogva a díszletnek is lelke van. Technikailag a színpadi adottságoknak megfelelően, a méreti korlátokhoz igazodva kellett jól elkülöníthető tereket létrehozni. Mivel emeleti szoba kialakítására nem volt lehetőség, a Sándor Zoltán dramaturggal való konzultáció alapján a lépcső-, illetve az emeleti tér jeleneteit átcsoportosították. Amellett, hogy megmaradt a színtér, az épület egységessége, hangsúlyossá és jól elkülöníthetővé kellett tenni a fő helyszíneket, helyiségeket: nappali, ebédlő, bejárati tér, a főszereplő gyógyszerfüggő családanya szobája. Violet (Vándor Éva) szobájának széttöredezett körvonalai, ha jobban megnézzük, szív alakot formáznak, szimbolizálva, hogy ő a család szíve, motorja, az események mozgatórugója. Az összetartást és elkülönülést tovább fokozza a megvilágítás, hangsúlyokat ad, tágítja vagy szűkíti, kiemeli vagy homályba rejti a tereket (a fizikai tereket és a lelki színtereket egyaránt), a színes fények pedig az érzelmi ráhatást fokozzák; Violet szobájánál például megjelennek a vörös különböző árnyalatai. Pallós Nelli magától értetődően manapság is remekel, legutóbb Georges Feydeau: Mit mászkálsz meztelenül! című komédiájában működött közre (Pinceszínház), jelenleg a Zenthe Ferenc Színháznál két tavaszi és egy nyári premierre készül, mint díszlet- és jelmeztervező. A rátóti csikótojás (népmese Topolcsányi Laura átiratában) bemutatója márciusban, Tennessee Williams Macska a forró bádogtetőn című darabjának premierje májusban, a Fejes Endre regényéből született, Presser Gábor által megzenésített Jó estét nyár, jó estét szerelemé pedig – a Zenthe Nyár programsorozatának részeként – júliusban lesz. A rátóti csikótojás próbafolyamata már elkezdődött, mivel Kökényessy Ági rendező konkrét elképzelésekkel rendelkezik a díszletek és a jelmezek tekintetében – „kifordított”, bolondos világ, ahol egy különös történés kapcsán egymást követik a humoros események, kifigurázva az emberi tudatlanságot, a díszlet ennek a feje tetejére állított világnak a szürrealitását, szerethetőségét, sajátosságait fogja tükrözni – Pallós Nelli ezúttal konzulensként segíti a munkáját. 192 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/1–2. szám �Vén Evelin VÉN EVELIN „LÁNYOK, LEPKÉK, FELLEGEK” Fekete tüllszoknya, Makám-dallamok, neonfényben fehéren világító kesztyűk és létrákat idéző kellékek. A sok apróságból, tárgyból összeálló előadás igyekezett képekbe komponálni Weöres Sándor írásait, verseit. A költő papírra vetett szövegrímei látványos képrímekben bontakoznak ki a színpadon, ahol minden jelenet egy-egy újabb különálló egység, amelyeket a témaválasztás vagy csak laza kohéziójú, asszociatívan olvasható látványviláguk fűz egymáshoz. Molnár Csaba képmontázsa Palócföld – 2025/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 193 �Színház A Bennem a létra című vizsgaelőadásunkban három szín dominál: a fekete, a fehér és a piros. E három szín és a változó formák, a megjelenő szimmetria és aszimmetria, valamint a síkban, illetve a térben lévő vonalakkal való játék folyamatosan egy-egy új világsík megjelenését idézi elő. Az előadás téren és időn kívül lebeg, mintha Weöres Sándor elméjét próbálná láthatóvá tenni, amelyben a csodás rímek, játékos szavak testet öltenek a kiejtésen túl, a látható világunkban is. A Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem Stúdió 2 elnevezésű épületének színháztermében próbáltunk végig, ahol az előadás premierje is volt 2022. március 6-án. Az első próbanapon – mint minden átlagos olvasópróbán – a színpadon várt ránk két összetolt asztal székekkel, ahol leültünk, és körülbelül három napig ismerkedtünk a szövegkönyvvel. Bartal Kiss Rita rendező úgy érkezett meg hozzánk, hogy a szükséges anyagokat, kellékeket, az általa készített mütyüröket már készen vagy félkészen behozta a terembe. Az előadás szövegkönyve Weöres Sándor Rongyszőnyeg című versgyűjteményéből tevődött össze, és az alábbi öt tételből állt: I. tétel – Mágia, II. tétel – Álom? Halál? III. tétel – Lányok, lepkék, fellegek, IV. tétel – Száll a madár csodaívben, V. tétel – Ha kérdik, ki vagy. Bartal Kiss Rita közösen állította össze ezt a válogatást Kocsis Rozi bábművésszel, a győri Vaskakas Bábszínház igazgatójával. Mivel az osztályunk öt lányból állt, ezért a kiválasztott szövegrészek leginkább a nőiséget próbálták megragadni. A tizennyolc napos próbafolyamat alatt alakult ki végül, hogy a bőséges gyűjteményből pontosan mely sorok fognak elhangozni a színpadon. Sorban dolgoztuk ki az összes tételt, így legelőször a Mágia témakörbe tartozó szövegekkel foglalkoztunk, amely egység a gondolattal való teremtő erő misztériumát járta körül. Már a legelső próbanapon, 2022. február 17-én a zeneiséggel, a ritmikussággal kísérleteztünk. Weöres Sándor kitalált nyelven írt verseit kezdtük el vizsgálni, mint a Hangcsoportok alá tartozó játékos sorait, a Barbár dalt, illetve Az arany kés forog című verset. Ezeken kívül még a Táncdal című ritmusjátékával foglalkoztunk ebben a tételben. Kipróbáltuk, milyen hangzása van az ismeretlen soroknak, és mi a jelentése a magyarul írt változat szerint a Barbár dalnak. Hangfelvételeket készítettünk, ahol a hangzással, a zeneiséggel és a kánonszerűséggel kísérleteztünk. Az adott szöveget kellett közösen megszólaltatni improvizatív módon, és végül ezekből a próbálkozásokból ihletődve határozta meg Bartal Kiss Rita, hogy ki mit és hogyan mondjon, vagy éppen énekeljen majd az előadásban. A későbbi tételek kidolgozásánál pedig egy nappal a próbált rész előtt kiosztotta, 194 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/1–2. szám �Vén Evelin hogy ki melyik pár sort vagy versszakot tanulja meg másnapra, és a következő próba alkalmával néztük meg, hogyan kellene elhangoznia ezeknek. A szöveg mellett erős hangsúly került a látványra és a mozgásra is. A fekete tér közepén látható fehér hatszög a színpadon először csak egy sík rajznak tűnik a nézők számára, majd az előadás folyamán megmozdítjuk, és táncolunk ezekkel a fehér „vonalakkal”, amelyek valójában egy hosszú, több helyen a földre szegezett gumiszalag részei. Az egyik próbanapból viszonylag sok idő ment el, amire sikerült megszerkeszteni ezt a tökéletes méretű hatszöget, mivel szedett-vedett dolgokkal próbáltuk kimérni és megrajzolni a „boszorkánykör”-ünket. A Stúdió 2-ben ugyanis nem találtunk a feladathoz megfelelő eszközöket. Az épületben talált fonál, gumi, ceruza voltak az eszközeink, amelyekkel eleinte egy tökéletes kört akartunk felrajzolni a színpadra. Hosszú percek és kisebb matematikai viták után egy tökéletes ötszöget sikerült felrajzolnunk a körbe, ami után újra neki kellett fognunk a hatszög szerkesztési módja megtalálásához. Miután sikerült felrajzolni a megfelelő ábrát, jöhetett a gumi. Körben, oldalról-oldalra haladva beállítottuk a gumiszakaszok méreteit. Mindenki megnézte, hogy milyen feszes legyen a saját oldala. Ez a turnékon is így történt, minden egyes állomáson, ugyanis a használattól folyamatosan meglazult az anyag, és pár centivel mindig hosszabb lett a kellő méretnél. Az előadás utolsó részében dolgoztunk még gumival, de az jóval vékonyabb és hosszabb volt, mint a földre rögzített párja. Mindegyikünk kapott egy-egy ötven méteres gumiszalag-gombolyagot, amelyet keresztül-kasul végig kellett húzni a színpadon úgy, hogy a játékterületünk körül lefúrt fekete kampókba kellett beakasztanunk azokat. A kampókhoz viszont apró fehér jelöléseket kértünk, mivel a színpadszéli félhomályban nem mindig akadtunk beléjük. A művelet folyamán figyelnünk kellett arra is, hogy milyen feszesre húzzuk ki a gumiszalagokat, mert ha túl erősre sikerült, akkor nagy erőkifejtést igényelt a felemelése és kitartása a zárójelenetnél. Ennek a résznek a kidolgozása eléggé időigényes volt, ugyanis minden egyes próbálkozás után fel kellett gömbölyítenünk az ötven méternyi gumiszalagot úgy, hogy a következő „szövésnél” szépen tudjuk majd végigvezetni a színpadon. Az előadás folyamán még egy nagy piros filcanyaggal, valamint apróbb tárgyakkal dolgoztunk. A IV. Száll a madár csodaívben című tételben például kisebb falapmadárkákkal játszottunk, amelyek úgy készültek, hogy az egyik próbanapon Bartal Kiss Rita előhozta a ragasztópisztolyát, és az általa előkészített Palócföld – 2025/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 195 �Színház falapháromszögek mindegyikéhez egy-egy falapkört illesztett. Ezekre a kis madárformákra került még egy-egy gyűrű az ujjunknak megfelelően, majd egységesen lefújták nekünk fehérre azokat. Falapmadárkák készítése a Stúdió 2 épületében (A szerző fotója) Kovács István fotója 196 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/1–2. szám �Vén Evelin Bár kívülről úgy tűnhet, hogy mindegy, melyik madarat vagy tárgyat fogjuk meg, igazából majdnem mindent megjelöltünk magunknak, ugyanis méreteikben és alakjaikban ha kicsit is, de eltértek ezek a kellékek. A gumifokokkal rendelkező minilétrák közül például úgy tudtam megkülönböztetni az enyémet, hogy az egyik oldala görbe volt. A Színházi Olimpia keretein belül sok helyre eljutottunk ezzel az előadással, és ennek köszönhetően rengeteg tapasztalatot szerezhettünk, hiszen minden bábszínház színpada, illetve játéktere eltérő, így valamilyen mértékben mindig alkalmazkodnunk kellett a helyi sajátosságokhoz. Az egyik legemlékezetesebb hely ebből kifolyólag a legelső állomásunk, Miskolc volt, ahol a Csodamalom Bábszínházban nem lehetett belefúrni a színpadba a kampóinkat. Mivel ezt a problémát tudtuk előre, ezért kaptunk egy fekete fakeretet a játékterünk köré, amelybe már bele lehetett csavarni a kampókat. Ettől a változtatástól viszont körülbelül öt centiméterrel megemelkedett a kifeszített gumiszalagok magassága, amelyek így pár centivel a levegőben futottak a talaj helyett. Nagyon kellett vigyáznunk, nehogy elbotoljunk a kifeszített gumikban, valamint a félhomályban alig látszódó szegélyben, amikor kiléptünk a takarásba. Apróságnak tűnhet erre figyelni, de a próbák alatt begyakorolt mozdulatok, amelyek automatikussá válnak, és bekerülnek az izommemóriába, a legtöbbször már ösztönösen működnek, így extra figyelmet igényel egy ilyen szintű változást tudatosítani magunkban. A kineziológiai tapaszok kipróbálása (Bartal Kiss Rita fotója) Palócföld – 2025/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 197 �Színház Az előadás nagyon erősen dolgozik a képiséggel, így a színpadi öltözékünk is igazán különleges lett. Az egyszerű fekete felső és fekete tüllszoknya mellett a lábunkat és a kezünket vékony, csíkokra vágott kineziológiai tapasszal ragasztottuk le. Az egyik próbán teszteltük, hogy hová lehet ragasztani ezeket az indaszerű, színes csíkokat, illetve azt is, hogy meddig maradnak rajtunk. Ekkor még nem tudtuk, hogy a nyári meleg, valamint a mozgás hatására sokszor igazán könnyen leugrik a bőrről a tapasz. A megjelenésünk fontos része volt még a fehér, UV-aktív testfestékkel magunkra rajzolt két pötty a homlokunkon, valamit a homlokunk közepétől egészen az orrunk hegyéig tartó egyenes csík, amelyet az arccsontunkon végigfutó fehér, egyenes vonal keresztezett. Ez a kezdetleges rajz az UV-fényben olyan hatást keltett, mintha furcsa, bennszülöttszerű arcok lennének a színpadon. Az előadások előtt a sminkelés és a beöltözés mellett bebeszélünk, illetve beéneklünk, amire általában elég egy óra, de ennél az előadásnál ez nem volt elegendő. A tapaszok felragasztása rengeteg időt vett el. Már az előadások előtt, valamint a turnét megelőzően elkezdődött a piros és fekete kineziológiai tapaszok méretre vágása és szám szerinti csoportosítása. Mindenkinek szüksége volt nyolc piros és nyolc fekete csíkra. Ezt nem egyesével magunknak vágtuk ki, hanem mindig ketten-hárman álltak neki a feladatnak, és annyit vágtak ki, amennyit csak bírtak. Az előre elkészült csíkokra pedig vigyázni kellett, mert ha megtörtek, akkor már nehezebb volt a felragasztásuk, valamint nagyobb volt a valószínűsége annak, hogy leugrik a bőrünkről előadás közben. Amikor rájöttünk, hogy a melegben, az izzadástól gyorsabban leoldódik rólunk a tapasz, elkezdtük lealkoholozni a végtagjainkat közvetlenül a ragasztás előtt, hogy szárazabb felületet biztosítsunk a csíkoknak. Jó pár olyan fellépésünk volt, ahol az előadás végére már csak négy-öt darab tapasz maradt rajtunk hibátlanul vagy annyi sem. Volt, aki a készülődést a sminkelés és az átöltözés után egyből a ragasztással kezdte, mert úgy gondolta, hogy tovább marad fenn, ha van egy kis ideje a száradásra a csíkoknak az intenzív mozgás előtt. De volt, aki szinte az utolsó utáni pillanatra hagyta a ragasztást, mint például én. A készülődésünk körülbelül két órát vett igénybe, és egymásnak is segítenünk kellett, ugyanis a saját kezünk ragasztása eléggé macerás volt. Az előadásnak és a turnénak köszönhetően sokat fejlődtünk előadóművészként, és rengeteg értékes emlékkel gazdagodtunk. Az egyik kedvenc pillanatom az volt, amikor a kellékesünk elmesélte, hogy mindent összeraktak az utazásra, be is pakoltak, majd később jutott eszébe, hogy a jelmezek mellé nem tettek be nekünk cipőket, így pánikolva elkezdett azon gondolkodni, hogy hol lehet a legközelebbi 198 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/1–2. szám �Vén Evelin kínai kisbolt, ahol vehetnek nekünk valamiféle lábbelit. Majd hosszú percek után hirtelen rájött, hogy ebben a darabban mezítláb játszunk. A turné nemcsak előadóművészként, hanem emberként is sokat adott nekünk, ugyanis jobban megismerhettük egymás személyiségét, munkamorálját és habitusát. De nemcsak egymást ismerhettük meg jobban. Számos bábszínházba eljutottunk, ahol nagy szeretettel és figyelemmel fogadtak minket, és hacsak egy napra is, de betekintést nyerhettünk ezeknek a fantasztikus alkotóhelyeknek a működésébe és munkájába. Előadásra hangolódás Weöres Sándor Táncdal című versének kántálásával a győri Vaskakas Bábszínházban (A szerző fotója) Palócföld – 2025/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 199 �Csohány Kálmán – Berzsenyi-versek XV. (rézkarc, 9 x 6,8; 1976) 200 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/1–2. szám �Tóthárpád Ferenc TÓTHÁRPÁD FERENC HOL VAN ‒ MONDD ‒ A HATÁR? „Vitézek, mi lehet ez széles föld felett szebb dolog az végeknél?” Balassi! Hajdanán nem riadtál talán, mégsem lehet életcél véresen, sebesen, hol már csak gaz terem… Üzend meg, mit képzelnél, s mondd el, hogy a Haza: hegyek bérc-taraja, völgyek lágy ringatása, s búzaföld-ölelés, parlag és friss vetés… mind, ami visszavárja gyermekét ölébe – törzsre és gyökérre, nem csak dús lombra vágyva. Hol van ‒ mondd ‒ a határ? Ki hős, ki szakadár, s ki áruló, ha félve megbújik, hogy mégse kőbe, fába vésve örökítse eszébe: volt sok vitéz honfi, ezrek, kik ifjonti hévvel álltak elébe a kegyetlen Végnek? S bár idegen érdek diktálta a ritmusát, életre, halálra indultak csatába. Édestestvért s mostohát ‒ bűnt szenvedve magán ‒ kaszabolt a halál, s hantok nőttek, golgoták. Palócföld – 2025/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 201 �Szépirodalom Tudsz-e még, Balassi, sírni és nevetni, megélni a magadét? Tudsz-e még álmodni, mikor csak maroknyi remény marad haladék? Szívem libabőröz, könny kell mindkettőhöz. Rettent-e a szakadék? Tudod-e hinni, hogy szíved még megnyitod, s égre karcolt obsitod ó emlékül kapod, s nem vársz másra, merthogy kortyolgatva ó borod, mező jó illatot, égi szép harmatot örökségül ránk hagyod? Csohány Kálmán – Illyés Gyula: Elégia (tusrajz, 292 x 202; 1975) 202 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/1–2. szám �Háy János HÁY JÁNOS A ROSSZTANULÓ1 Mi a bajod, kérdezte a mama, amikor otthon voltam már hetek óta, mert ez egy nyári szünet, ilyenkor az a dolgom, hogy otthon legyek. Hogy menjek kapálni és gyümölcsöt szedni és paprikát locsolni és megjavítani az ólakat, és megépíteni, ami még nem volt megépítve. Egy műhelyt, ahol majd rendesen lehet dolgozni, meg fűthető is, bár nyáron ez épp nem tűnt olyan fontosnak. Hetek óta ott vagyok, és nem látom a módját, hogy miképpen mehetnék el akár csak egy napra is. Lemegyek a faluba, hogy találkozzak a többi hazairányított tanulóval, hogy megbeszéljük a tapasztalatainkat arról, ami itt zajlik. Olyan indiánok voltunk, akik még nem tudtak jól angolul, de már elfelejtették az anyanyelvüket. Egymással tudtunk leginkább szót érteni, bár mindenki azt latolgatta, az én angolom jobb, mint a másiké. Aztán éjszaka haza, reggel hajnalban ébresztés és munka. Mi bajod van, kisfiam, kérdezte a mama, én meg nem tudtam elmondani, mert már nem tudtam azon a nyelven, amin a mama megértette volna, vagy ezek a gondok, amik velem voltak, nem léteztek a gyerekkorom nyelvén. A gyerekkorom nyelvén csak olyan gondok voltak, amelyek könnyedén orvosolhatók voltak, vagy ha nem, akkor tudtuk, hogy mi a baj oka. Például, hogy nincs pénzünk megvenni, vagy elfogyott a finom kolbász, amit a házi kedvencből (malac) csináltunk télen. Vagy szárazság volt, és minden tönkrement. Vagy olyan rosszkor jött a fagy, hogy a korábbi jó idő miatt becsapott növények, akik elkezdtek bimbót hozni, mind megfagytak. Így aztán kétséges, hogy lesz-e gyümölcs, tud-e a mama baracklekvárt főzni. Nem, az én gondjaim olyan gondok voltak, amelyek azon a nyelven nem lehetnek gondok. Mert ahol én vagyok, ott minden rendben van, figyelő tekintetek óvják a fejlődésemet. Igyekvő magyarázatok, remek könyvek szolgálják a tudásom gyarapodását, és nekem tényleg csak annyi a dolgom, hogy ezt a kínálatot elfogadjam, és hálás legyek érte, hogy kapom. 1 Részlet A csokimikulásos lány című regényből. Palócföld – 2025/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 203 �Szépirodalom Nincs bajom, mama, mert az a baj, amit mondanom kellett volna, az az én hibám volt, hogy nem tudtam beilleszkedni, mert azt hittem, a beilleszkedés valami mást jelent, nem elfogadását annak, hogy milyen paraméterek szerint lehetek tagja a közösségnek. Nincs baj, mama, mondtam, és nem mondtam, hogy azért vagyok szomorú, mert nem szeretnek, hogy azért vagyok szomorú, mert nem tudom, mi lesz velem, hogy annyira nem hiszek abban, hogy van jövő, mint az istentagadók isten létében. És hiába látom logikusnak, hogy a jövő része az életünknek, de az a jövő, amit az én összetört önérzetem ki tud keverni magának, az nem olyan jövő, amit érdemes leélni. Senki nem tudott megtámogatni abban, hogy van a dologra megoldás, és ha türelmesen leéljük a napokat, akkor az egyik után megtörténik a másik, s amikor majd visszanézünk a felnőttség magasából, akkor minden olyan logikusnak tűnik. Minden olyan, ami kétséges, tulajdonképpen azzal, hogy bizonyos irányban eldöntődik, olyanná lesznek , mint egy logikus rendszer. Mint a newtoni világkép. Tényleg helyére kerülnek a dolgok, és senki nem emlékszik arra, amikor kétséges volt, hogy le tud-e valaki érettségizni, vagy hogy elvégez-e egy egyetemet, hogy képes lesz gyerekeket nevelni. S mit ad isten, nem is csak képes, de tökéletesen hozza az elvárt formát, s a gyerekek már úgy néznek erre az apára, hogy milyen szépen épült az élete, s hogy nem is tudják magukról elképzelni, hogy számukra ez megvalósítható lesz-e valamikor. Nincs semmi baj, mama, mondom. Ennyit tudok még a régi sziúk nyelvén. Nincs semmi baj, csak egy nagy szarnak tartom magam, aki nem szeret senkit, és akit szeretni sem lehet. Aki még azt sem hiszi el magáról, hogy nem egy véres krimiből lépett elő, ahol legyilkolta a szüleit és a testvéreit, és további gonoszságokra feni a körmét vagy a fogát. Mert a tanárok megmondták, én vagyok a megtestesült haszontalanság, a két lábon járó felesleg, akit ki kéne gyomlálni a társadalom úgymond édenkertjéből. De nem lehet, mert a törvények engem is embernek tekintenek, s az ellenem kitervelt fondorlatos bűncselekmény miatt sokévnyi börtön jár. Igaz, nem kell közvetlen belészúrni a kést, mert például az nem gyilkosság, ha eljuttatjuk odáig, hogy maga vessen véget az életének. Na, az lenne a legjobb, akkor mindenki megszabadulna ettől a bűntevőtől, és végre az osztály is nyugodtan fejlődhetne az érettségi irányába, valamint nem csábítaná el valamely jóravaló szülő gyerekét, hogy aztán egy egész jóravaló család életét megkeserítse. És hogy végül olyan gyerekek 204 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/1–2. szám �Háy János szülessenek tőle, akik képtelenek lesznek egészséges kapcsolatokra, mert az apjuk beteges gyűlölködése és eredendő gonoszsága telepszik az ő gondolkodásukba is. Bízzunk benne, hogy végez magával, vagy úgy, hogy tényleg meghal, vagy úgy, hogy a szülei visszaszállítják abba a rezervátumba, ahonnét kiszabadult, s bezárják abba a ketrecbe, ami a társadalom számára a legbiztonságosabb ketrec, s esetleg még mint ketreclakó végezhet társadalmilag hasznos munkát is. Kivárjuk, mondták, amikor mondtam a mamának, hogy nincs baj, mama, minden nagyon jól alakul, mama, majd nemsokára jótanuló leszek és az apunak sem kell szégyenkeznie miattam, hogy kitől van ez a gyerek, kitől örökölte azt, amilyen. Majd ő is látni fogja, hogy érdemes volt bízni bennem, amikor még bízott két évvel ezelőttig. Nem akarok haladni. De állni is rossz. Nézni, ahogy a többiek elrobognak melletted. Nem jössz, odaszólnak. Hová, kérdezed. Előkészítőre, angolra, németre, külön matekra. Nem, nem, nekem elég, ami a suliban van, mert minden, ami azon kívül van, az pénzbe kerül, és a szüleim nem tu-ják, hogy arra fizetni kell, ha azt akarják, hogy a gyerekük. Mindegy. Nem. Állok, és robognak mellettem el a jövő mérnökei, orvosai, egyetemi oktatói, befektetői, banki szakemberek, fontos vállalatok vezető beosztottjai. Hová mentek? Ma az apukám születésnapját ünnepeljük, az anyukám névnapja van, összegyűlik a család. Nagyon fontos események, ilyenkor viszik a hírt egymásnak, hogy merre meddig van a világban. Ha valami nincs rendben az apa állásával, a nagybácsi biztosan be tud segíteni, a másik meg már kovácsolja előre a bejutást az egyetemre. Amikor a fontos hírek elhangzanak, akkor szót ejtenek az ország általános állapotáról. Ez egy olyan időszak, amikor nem volt a legbecsületesebb együttműködni a hatalommal, mert mondhatni diktatúra volt, de azért mindenki együttműködött, mert mindenkinek élnie kell. Nem volt mindenki a kormányzó párt tagja, de azért tagkönyv nélkül is kimutatták, hogy teljes mellszélességgel támogatják azt a rendszert. Mért is ne támogatnák? A hazánkról van szó, és nem menekülhet mindenki el onnan, ha meg nem menekül el, akkor azt a hazát kell szolgálni, és mindent megtenni, hogy az emberek, közéjük számolva saját magukat is, jobban élhessenek. Kritikus hangot is megütöttek, mert nekik volt véleményük, de ezek előremutató vélemények voltak, amelyeknek nem az volt a célja, hogy szétbomlasszák a társadalmi rendet. Amikor Palócföld – 2025/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 205 �Szépirodalom ezzel is megvoltak, akkor előjöttek a kulturális élmények. Milyen koncertek és színházi előadások voltak, amelyeket kedvező áron megvásárolt bérlettel megnéztek. A mi bérletünkben ez az előadás csak most lesz, de jó, hogy mondjátok, hogy jó, mert azért az embernek így nagyobb kedve van menni. Volt egy-két különutas, akinek nem volt bérlete, emiatt a különbözés miatt, nekik elő kellett állniuk néhány nembérletes előadással. Amúgy időnként belőlük is bérletes lesz, amikor az egyik tagja a közösségnek nem tud elmenni, akár időlegesen vagy véglegesen. Azt a tagot különben a közösség megsajnálja, hogy nemrég még közöttünk volt, és már nincs. Bementem a kórházba én is, én is, én is. Ezzel megmutatták, hogy a kórházi látogatás emberséges gesztusát is végrehajtották. Ez a családi összejövetel zajlik, amikor felébredek a koleszban. Tízkor lesz az Új Zenei Stúdiónak egy előadása. Megmutatják, hogy milyen az új zene. Különleges kottákat vesznek elő, és azokból játsszák el a zeneműveket. Az egyik osztálytársamtól tudom, hogy ez van. Ő sajnos nem tud eljönni, ezért mérges a családjára, mert családi program van, és a töke tele van, hogy állandóan hozzájuk kell alkalmazkodni. Szeretne koleszos lenni, hogy végre leszámoljon ezzel a családdal. Egyszer nézett egy olyan filmet, ahol a gyerekek egyedül maradtak, mert a szülőket halálos karambol érte. Ezt ő is el tudta volna képzelni. Ez egy fokkal még annál is jobb, mint koleszosnak lenni. Akkor ketten élhetnének a bátyjával egy nagy budai lakásban. Úgy rendezik be a napjukat, ahogyan akarják, ráadásul nem kell olyanokkal szembesülni, hogy amikor elvégzi a gimit, és bekerül egy megfelelő egyetemre, akkor jelentik be a szülei, hogy elválnak, mert eddig is csak miatta voltak együtt, mert nem akarták, hogy a gimnáziumi éveit megpecsételje egy ilyen válás. Miattam maradtatok együtt? Az egész egy színjáték volt, amit nekem rendeztetek? Ezért jártatok a Vígszínházba, közepes vagy szar, de hosszú előadásokat végignézni, hogy mindig tanuljatok valamit, hogy miképpen kell színészkedni az életetekben? Minden hamisság volt? A karácsonyok, a nyaralások, azok a vidám percek, amiket vidám percekként és napokként mentett el az emlékezetem? Ti enynyire szemetek voltatok, hogy kijátszottátok a gyerekkorom, hogy becsaptatok, hogy most mehet a kukába az egész, mert abból semmi nem igaz, amit én láttam? Nem. Ha időben, emiatt a rossz viszony miatt, összevesznek az autóban, és persze a gyerekek nincsenek ott, mert ha ott lennének, akkor nem lenne veszekedés, hanem viselkedés volna, a jócsalád című előadás szereposztása szerint. Nem voltak ott, csak ketten voltak, amikor az üvöltözés és a csapkodás következtében a férfi, ő vezetett, elvesztette a kontrollt az autó felett, és olyan szerencsétlenül sodródtak 206 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/1–2. szám �Háy János ki az útról, hogy a végeredmény egy tragikus kettőshalál lett. A gyerekek, mivel nem tudták, hogy mi az oka a halálesetnek, egy sírba temetik őket, hogy ott folytathassák, a Jézus által beígért feltámadás után a veszekedést. Jó kollégistának lenni, mondta, és hogy irigyeli, hogy nincs mindig mellettem a családi elvárás, hogy mit és hogyan kell tennie, és hogy mivé kell lennie ahhoz, hogy ott folytassa, ahol a szülei majd abbahagyják. Meg hogy nekem vannak olyan rokonaim, akik tényleg valami normálisat csinálnak, hogy például termelnek valamit vagy állatokat tartanak, és tudják, hogy mi lesz abból a disznóból, amit felnevelnek, és mi lesz abból a búzából, amit learatnak. Azért ilyen a világ, amilyen, mert teljesen elidegenedtünk attól, ami tényleg valóságos. A szülei csak papírokat látnak egész életükben, azokon igazgatnak valamit a világban, mondjuk azt, hogy miképpen legyen eladva a búza vagy a parasztoktól begyűjtött malacok. De ők maguk soha nem láttak valóságot, mert a papír nem valóság. Semmi közük a valósághoz, és valóság nélkül nincsen létezés. Valahol olvasta, vagy a bátyja mesélte, hogy vannak, akik ezen gondolkodnak, és majd eredményre is jutnak vagy már jutottak, és vannak ennek követői mindenütt a világon, akik átlátnak ezen a fondorlatos (ezt a szót használta) terven, ami persze nem terv, hanem egy folyamatos megvalósulás, hogy az embereket egy hatalmi gépezet szolgaságába vessék, és ha elég pénzt kapnak a munkájukért, akkor már lázongani sem fognak. Mert nekik ez épp elég, nincs szükségük a valódi létezésre, amiről a bátyja nem mondta meg, hogy pontosan micsoda. Csodáltam a bátyját, aki ilyen bátran szembeszáll a konszenzuális elképzelésekkel, hogy amikor amerikai harcosok halálán keseregtek a szüleik, akkor feltegye azt a kérdést, vajon kesergett-e a civilizált világ a laoszi, a vietnámi, a kambodzsai civilek halála miatt, akiket az amerikai szőnyegbombázás iktatott ki az életből, hogy majd keseregni fog-e a később megtámadott közel-keleti országok lakosainak pusztulásáért? A délelőtti program véget ért, még volt egy kicsi beszélgetés, mert lehetett kérdezni, és egy öreg bácsi mindig kérdezett valamit. A többiek, akik nem mertek kérdezni, köztük én is, lenézően tekintettünk a bácsira, aki rákérdezett, hogy a kottán szereplő jelek akkor olyanok, hogy bárki bármit gondolhat róla, hogy akkor ez nem egy olyan zenemű, ami meg van írva, csak olyan, ami az előadók fantáziájára van bízva, hogy mit játsszanak ott, ahol mondjuk egy kis állatka van rajzolva. A zenészek, akik maguk is zeneszerzők voltak, és le voltak nyűgözve ezektől a bátor zeneszerzőktől, akik a korábbi hagyományba egyáltalán nem illeszkedő Palócföld – 2025/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 207 �Szépirodalom partitúrákat hoztak létre, amilyeneket ők is létre akarnak hozni, mert ők is ilyen bátrak, mondhatni szabadok akarnak lenni, akiket nemcsak a társadalmi, de a zeneelméleti szabályrend sem köt meg. Ezek a zenészek készségesen válaszoltak, és azt is mondták, hogy a kortárs zene bizonyos értelemben arra a kreativitásra épít, ami bennünk van, arra a némikor akusztikus és vizuális gondolkodásra, amit a modern társadalmak nyelvcentrikussága teljesen ki akar belőlünk iktatni, hogy robotokká legyünk, akik készségesen végrehajtják a felsőbb utasításokat. Mégiscsak jó volt, hogy a bácsi kérdezett. Mentem haza, ez alatt a kollégiumot értem, mert különben soha nem mentem haza, mert nem volt olyan, hogy haza, csak helyek voltak, amiket az egyszerűség kedvéért így neveztem meg. Helyek, amik tulajdonképpen, mivel hiányoztam belőlük, hiányzott a valós ottlétem belőlük, tulajdonképpen nemhelyek voltak. Volt ebéd, ott főztek konyhásnéninek kinéző konyhásnénik. Hétvégén ünnepi volt, mintha otthon lennénk, mondta az egyik konyhásnéni, aki szeretett engem. Eltelt a délelőtt, és ott van még a délután. Tudtam, hogy olvasnom kell, mert ahhoz, hogy az legyek, aki akarok lenni, olvasnom kell. Olvastam és lapoztam, de nem maradt meg a fejemben semmi, csak kiolvastam a betűket, és nem tudtam, hogy mi zajlik a könyvben. Később lementem a városba busszal, kiszálltam a Felszab téren, és bementem a Jégbüfébe. Az egy olyan hely volt, ahová be mertem menni, és kértem gesztenyepürét, az egy olyan édesség volt, amit mertem kérni, mert helyesen mondtam a nevét, és különben szerettem is. Kettőt is megettem, utána haza, ez megint csak képletesen haza. Az utcán azon gondolkodtam, hogy jól néz-e ki, ahogyan megyek, hogy olyan vagyok-e, amilyennek szeretnék látszani. Néha belenéztem a kirakatok üvegébe, ahol halványan visszatükröződtem, abban a halvány változatban megfelelő voltam az elvárásaimnak. Este lett. Ha ez vasárnap volt, akkor elmúlt a hétvége, ha szombat, akkor még volt egy nap, ami előttem állt. Rossztanulónak lenni nagyon rossz. Ezt a jótanulók nem tudják. A jótanulók élete olyan, hogy ők bíznak a körülöttük lévő világban, mert az úgy működik, hogy mindinkább elősegítse a jó tanulmányi eredményeiket, majd pedig a munkaerőpiacon a legjobb állásajánlatot kapják, amit pályakezdő kaphat. Különösen, ha még jól is néznek ki. Ez ki van mutatva, hogy a jólkinéző jótanulók lesznek a legsikeresebbek az életben, mert a jólkinéző jótanulók a társadalom sikerágazata. 208 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/1–2. szám �Háy János Velük úgy bánnak a tanárok, ha valami kicsit kétséges, hogy ötös, akkor mindig az ötös felé kerekítenek, akkor is, ha matematikailag a négyes felé kéne, ahová a rossztanulók jegyét kerekítik. A jótanuló, ha valami nem sikerül neki, lehetőséget kap a korrigálásra, mert a tanárok megértik, hogy volt egy olyan kivételesen rossz pillanat az életükben, vagy nem tudtak, mondjuk, családi okokból, készülni erre a napra. Szóval meg lehet érteni, és nem volna értelme egy ilyen kivételes és ritka esetben belepiszkolni az eredményeikbe. Olyan empátia működik az irányukba, hogy végül is részükről nem volna értelme gyanakodni a felnőttek és az általuk működtetett rendszer hamisságában. Ezzel szemben a rossztanuló, ha matematikailag kicsit a jobb irányba kerekedne az átlag egy tantárgyból, biztosan lefelé kerekítik, mert az ő matematikai átlagán ott lóg a rossztanulóság terhe, ami értelemszerűen mindig lejjebb húzza a számokat. Ha nekik nem megy valami, akkor senki nem gondolja, hogy olyan dolog történt az életükben, ami miatt nem tudtak készülni, vagy készültek, de épp valami volt velük órán, és nem tudtak teljesíteni. Nekik csak azt mondják, hogy már megint nem tanultál, holott persze tanultak, de a rossztanulóság miatt soha nem tudtak kitörni a legrondább jegyek, a hármasok fogságából. A mellette ülő tanuló is rossztanuló lett, bár ő lehetett volna jó is. Gyanították, hogy a padszomszédja miatt vált rosszá. Hogy olyan a rossztanulóság, mint az influenza, hogy ráragad arra, aki közel van a fertőzötthöz. De mindez a rosszáválás sem tudta megakadályozni, hogy időnként mégis jó jegyet kapjon, holott már régen nem készült az órákra, de megmaradt róla a tanárokban a jótanulóság emléke. Vagy mert volt egy speciális tudása, hogy átlagon felül tudott rajzolni, és ezért a rajztudásért is jár némi jutalom, akár biológiából is vagy kémiából. Egész gyerekkorától kezdve, amikor egy kisgyerek tulajdonképpen csak idióta vonalakat húz, ami semmit nem ábrázol, csak a gyerek fejében áll össze egy képpé, a szülei kivételesnek tekintették. Azok a szülők, mesélte, akik minden hétvégén meghallgatják Csajkovszkijtól a B-moll zongoraversenyt, ami önmagában is undorító giccs, de így a szülei rajongásával megterhelve tényleg egy hányás. Ráadásul, mondta, szerinte ezt a lemezt akkor rakják fel, amikor utána vagy közben dugnak. Tényleg kifordul az ember gyomra, ha arra gondol, hogy ezekre a zongorahangokra húzza fel a faterja a farkára az óvszert, az anyja meg azt suttogja, siess már, meg rakd vissza a kezed. Egyszer megtalálta egy vázában az óvszereket, és azért ez az egész mélységesen visszataszító, és nem érti, hogy ő mért van ebbe beavatva. Palócföld – 2025/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 209 �Szépirodalom Mit kerestél a vázában, kérdeztem. Nem tudom, csak kíváncsi voltam, nem ott tartja-e a faterom az óvszert. És bejött. Azért hiába undorodott tőlük, ezek a szülők, mivel ezt a titkos akciót egyáltalán nem vették észre, ezt a gyereket kivételesnek tartották, ahogyan a tanárok is, és aggódtak a rossz jegyei miatt, hogy nem lesz-e ennek rossz vége, meg azért egy festő is jó, ha tudja a matekot, mert… Nem volt folytatása a mondatnak, de az biztos, hogy mert. El is ment egy önképzőkörbe, ahová mindenki járt, aki festő akart lenni, a Désibe, és ott derült ki a számára, hogy amint kilép a nálánál rosszabbul rajzolók köréből, rögvest megszűnik a kivételessége, mert abban a közegben a rajztudása átlagos, sőt még egy kicsit gyengébb is volt. Fel is vetődött benne, mondta egyszer, hogy mi a jobb, a legjobbak között szarnak lenni, vagy a szarok között a legjobbnak. És hogy nem lehet olyan ember festő, aki ne hinne abban, hogy ő a legjobb. Ez az önképző épp ezt mutatta meg számára, hogy nem ő a legjobb, de ha ott a legjobb, ahol csak nálánál rosszabbak vannak, akkor miből derül ki az, hogy amit csinál, az tényleg jó. Vajon azok a festők, akik elhagyták az akadémiát, gondolt akkor például Vajda Lajosra, akit a legjobban szeretett, nem azért hagyták-e ott, mert a többiek jobban rajzoltak, mint ők, és emiatt a tehetségtelenek közé lettek besorolva, és ez a besorolás megingatta az önmagukba vetett hitüket, ami nélkül nem lehet senki igazán művész. Ez egy felfedezés, mondta, hogy nem a konzervativizmus hajtotta ki őket az iskolapadból, hanem a rettegés, hogy az iskola évei alatt végleg összetörik bennük az, amiért ezt a tevékenységet vállalták. A Wittmann Karcsibácsi jutott eszembe. Mondtam is neki, hogy eszembe jutott a Wittmann Karcsibácsi. Jártunk hozzá, mert ő más volt, mint a falusiak. Festő volt. Giccsfestő, vagy mondhatjuk úgy, giccsőr, ami kifejezi azt a tevékenységet, hogy nem egyszerűen giccseket hoz létre, hanem őrködik afölött, hogy a giccs életben maradjon. Mert ha kihalna a giccs, akkor neki nem lenne munkája, valamint az embereknek is rosszabb lenne, mert ezt tényleg szeretik. Mert azt, hogy ott van egy eltorzított nő például a vásznon, vagy néhány hülye kocka, azt nem lehet szeretni. Azt csak a műkereskedelem juttatta a csúcsra, úgy, hogy a gazdagokkal megvetette ezeket a képeket, persze aranyáron, innéttől meg már a gazdagok képviselték ezeknek a műveknek az értékét. Nem attól értékesek, hogy jók, hanem attól, hogy a gazdagok tulajdonában vannak. 210 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/1–2. szám �Háy János De a Karcsibácsi nem ilyen volt. Ő festette a falu boltjainak a feliratait, meg festett szarvasokat, lenyugvó napot, halott és élő vaddisznókat, fácánokat. A lenyugvó nap előtt elbukó szarvas volt az egyik specialitása. A parasztok nem szerették őt, mert különbözött, és senki nem szereti azt, aki másmilyen, mint ő, de azt elismerték, hogy a Karcsibácsi alkoholista, meg megvet mindenkit, olyanokat üvöltözik a parasztok után, hogy fogok én még ibolyát locsolni a sírodon, de szarvasban meg lemenő napban verhetetlen. És a Karcsibácsi is tudta, hogy ő ezen a környéken közel s távol az egyetlen igazi festő. Mint amikor nekem gitárom lett, akkor én lettem a környék gitárosa, bár nem tudtam túl jól, de a többieknél jobban, vagyis sehogy nem tudtam, de nekem volt gitárom. A Karcsibácsi nem volt dilettáns, mondtam a padtársamnak, mert ő pontosan tudta, mit tud. A dilettáns az, aki azt hiszi, többet tud, mint, amit tud. Ezt nem értem, mondta a padtársam. Hogy az, hogy dilettáns vagy, az hozzáállás kérdése, hogy te akkor leszel dilettáns, ha azt hiszed, hogy úgy fogsz tudni portrézni, mint akik a legjobbak. De csak úgy lehet tanulni, ha jobb akarok lenni, mint voltam, nem? Bejött az osztályfőnök, meghozta a félévi bizonyítványokat. Egymás után szólította ki a tanulókat, többnyire pozitív megjegyzéseket tett a félévi eredmények mellé, hogy csak így tovább, meg év végén azt az egy négyest is leküzdjük. Így mondta, többesszámban, hogy leküzdjük, mintha ez nem pusztán a diák feladata volna, hanem a tanár is úgy érzi, ez az ő felelőssége is, hogy ezt az ötösök rendjét megbontó négyest megszüntessék. Azért a kollégisták is tudnak, mondta egy kollégista bizonyítványának átadásakor. Ez olyan kollégista volt, aki megfelelt az elvárásoknak, az osztály jó magaviseletét erősítette, és felkészültségével, jeles eredményeivel kimutatta, mennyire hálás, hogy itt tanulhat. Leült. A tanárnő folytatta. Ez nagyszerű eredmény, őrizd meg év végére is. Vagy sajnos ez a magatartásjegy nem úgy gömbölyödik, ahogy kellene, de hát volt az a kis szóváltás a kapuban a késés miatt. Tudom, a szülők miatt volt, hogy autóval hoztak be, és későn indultak, vagy ezek az örökös dugók, de hát azért ennek nyoma maradt, de év végére biztosan elfelejtjük. A padtársam is ki lett hívva. Hú, de sajnálom, hogy nem olyan lett, amilyet vártunk, de én hiszek benned, ugye, a második félév jobb lesz. Jobb, tanárnő, mondta a padtársam, pedig tudta, hogy nem lesz jobb, de ilyenkor jelezni kell, hogy közös küzdelemben vannak Palócföld – 2025/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 211 �Szépirodalom benne, hogy ne veszítse el a tantestület és az osztályfőnök jóindulatát, hogy maradjon olyan rossztanuló, akivel úgy viselkednek, mint a jótanulókkal, megértőek és jobb irányban kerekítők. Amikor én jöttem, a tanárnő arcáról rögvest eltűnt az édeskés mosoly. Ez az eredmény, ha egyáltalán eredménynek tekinthető az eredménytelenség, nem meglepő. Mindent megtettél, hogy ide juss. És a legrosszabbat pont abból a tantárgyból érted el, amit én tanítok. Szerencsére, hogy mondjak valami biztatót is, évet ismételni nem kell, mert ez egy félévi tájékoztató tulajdonképpen, de azért alapvetően úgy látom, hogy neked ebben az iskolában túl magasan vannak a lécek. Kimentem az ellenőrzőmért, és néztem benne az egyest a hármasok rengetegében. A padtársam meg mondta, hogy mutasd, még nem láttam biziben egyest, meg hogy szard le az egészet, ez tényleg nem érdekes, csak félévi bizi. De mit mondok otthon, és mit mond majd az apám, mit mondanak a rokonaim, mit mondanak a koleszban? Mit mondanak a mitmondók, és mit mondjak én nekik. Ültem ott a padban, és nem pusztán a jegy volt velem, mint valami szégyenfolt, hanem a csalódás. Ebben a pillanatban jöttem rá, hogy hiába számítottam rendbontónak, én eddig hittem abban, hogy majd odahajol hozzám valaki ezek közül a nagydarab emberek közül, megfogja a vállamat, és azt mondja, segítek, hogy másképp legyen. Valami igazságtalanság történt, amikor idejöttél, elveszítetted az otthonodat, és még nem sikerült megtalálnod, de én segítek neked ebben a keresésben, mert én látom, hogy van benned valami, amiért érdemes. Amíg ez a félévi értesítő nem került úgymond nyilvánosságra, azt hittem, csak egy véletlen, egy tévedés, hogy én a rossztanulók közé lettem sorolva, és hamarosan észreveszi valaki, hogy ez csupán egy hiba. Hogy valaki megkérdezi tőlem, hogy melyik út vezet itt Budára, és én felmarkolok egy petrencerudat, és megmutatom, majd magam is a rúd irányába veszem a lépteimet, és ott a rúddal mutatott irány végén ott van valaki, aki észreveszi az igazságtalanságot, és azt mondja, immáron eddig tartott, de innéttől te vagy a legfontosabb vitézem. Mert van igazság a világban, ami mindig győzni fog, ahogyan az indiános regényekben, hogy az indiánok elvesztek, de az igazság győzedelmeskedett. Elveszett az a hit, hogy van számomra feloldozás, amit nem a pap ad a gyóntatószékben, hanem a körülöttem lévő világ igazságkeresői és igazságtevői. De ez most elveszett, és a petrencerudat, ha feltartom, nem Budára mutat a vége, mert én már Budán vagyok, hanem arra a vidékre, ahonnét jöttem, ahol megtanultam, mi az, hogy petrence, boglya és kazal, ahol megtanultam kapálni, sarabolni és krumplit tölteni, ahol valaha otthon voltam, ahol otthon már nem lehetek, mert 212 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/1–2. szám �Háy János ha visszaköltözök, hazaviszem az idegen világ szagát, az idegen világ törtvényeit és azt a mérhetetlen csalódást, amit abban az idegen világban átéltem. Hétvégén kell hazamennem, hogy elmondjam. Hogy a mondás után kiolvassam az apám szeméből azt a mondatot, hogy csalódtunk benned, fiam. Vagy hogy te vagy az én fiam, akit immáron egyedül hagyok a világban, mert nincs már feladata itt egy apának, akinek ezer gond rágja a lelkét és a testét, többek közt az a gond, hogy megbirkózzon a sejtjeiben épp ébredező halállal. Csohány Kálmán – Tamási Áron: Ábel a rengetegben (tusrajz, 140 x 105; 1955) Palócföld – 2025/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 213 �Szépirodalom FARKAS ARNOLD LEVENTE A HELYTARTÓ A harmadik valóságos költemény, Szigetmonostor, tizennyolc május harminc, szerda, kenyerespajtásod csigolyája roppan, ami eddig történt, majdnem minden úgy van. A helytartó arca fehér, mint a viasz, három nappal később feltámad a pimasz. Éppen csak ellopták, állítják a papok, nekem aztán mindegy, totál pipa vagyok, a halálnak fityisz. A második valóságos költemény, Szigetmonostor, tizennyolc május huszonnyolc, hétfő, néma, mint az angyal annak, aki nem hisz, álmodban a templom párkányára elvisz. A helytartó tudja, 214 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/1–2. szám �Farkas Arnold Levente hogy a víz már hideg, szeme alatt táncol arcában az ideg. Harminc ezüst a vér, templomcsöndbe robban, kenyerespajtásod csigolyája roppan. Az első valóságos költemény, Pócsmegyer, tizennyolc május huszonhét, vasárnap, szabályos józanság telepszik a tájra, fénybe borul a helytartó palotája. Szennyes ez a hajnal, hiába is mosdik, mennél inkább tiszta, annál inkább bűzlik. Megmossa a kezét a helytartó vízzel, nem jelent számára semmit sem a szent jel, néma. Palócföld – 2025/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 215 �Szépirodalom KOCSIS KLÁRA NÉGER DAL Ladányi Mihálynak hever víz alatt temetetlen nem pislog báván hallgat a történelem gyönyöröm-gyerekem elcsinált jövőm túléli tetemét a tettes verd a dobot néger pocsolyából tó lesz duma-dum halak harapják oszló húsod rák marja gyérülő emléked hívod istent foglaltat jelez túléli tetemét a tettes verd a dobot néger tóból tenger lesz duma-dum új háború harci dobját verik a régi halott még temetetlen kincses szavad számban rejtem túléli tetemét a tettes verd a dobot néger tengerből óceánt köpülj iszonyat-óceánt duma-dum 216 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/1–2. szám �Kocsis Klára FOGYÓ ÉLETEM te sárhalmaz te átok megalkottalak mint Istent tonzúrás barátok lelket leheltem orrodba igémmel csipkéztem szád hittem nem véres vigasság az élet nem sorsomra törő ágyúnaszád angyalos egekig növesztettelek az Úr előszobájában örök várakozó most mégis szöksz előlem orvul fogyó életem te befuccsolt tréfacsináló Csohány Kálmán – Csontos Gábor: Száraz ér (tusrajz, 75 x 60; 1968) Palócföld – 2025/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 217 �Szépirodalom PAPP ÁKOS ÖT EXPOZÍCIÓ MÉG EGY KORTY KÁVÉ Várfokon piruló hajnal. Titokzatos, málló falak. Toronyban félős csókok. Talányok szélén őrszemek. Kövekbe rejtett válaszok. A szobában haldokoltál, én kávét főztem. Jó ez a kotyogás, mondtad és hallgattuk ahogy kieresztette magát a gépezet, benned megnyílt az ég, finoman áradt a lélek. Csak egy korty kávé még, s jöhet az örök élet! TÖKÉLETESSÉG Lustán hasaló föld, határtalan határ, szikkadó rőzséket dob máglyára a nyár. Vért izzadó hajnal ülünk fent a lesben. Nézd, mily délceg őzek állnak célkeresztben! 218 ÚTSZÉLEN Kisiklott kanyar az úton. Kabát alatt félhomály. Táskában megfagyott vágyak. Óvóhelyen egy bogár. ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/1–2. szám �Papp Ákos AKKOR IS, HA BELEPUSZTULUNK Majd eltörlik a múltadat, és végül semmid sem marad, majd átírják a nyelvedet, csak azt mondhatod mit lehet, ki demokráciát papol, bombákat robbant valahol, Afgánok, Ukránok, Irak, romok a háború miatt, és nem lesz titkos gondolat, a Google mindent felkutat, magadba lenni sem lehet, egy drón figyel a ház felett, nagyhatalmak vitáznak itt, óvják a béke elveit, míg végül belepusztulunk, nem lesz múltunk, sem holnapunk. a boltban tudják mit veszel, a jelszavakba’ elveszel, különleges hadművelet, ha elveszik a földedet, Illusztrációk: a szerző fotói Palócföld – 2025/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 219 �Szépirodalom BRUNDA GUSZTÁV HOLTÁG Zsibói Béla szerkesztő úrnak az Égi Szemlébe Mi megint a holtágban rekedtünk. Oxigénhiány, lassúság, éppenhogy lebegés, lapulás a gyökerek, partszéli algák, moszatok alatt. Várunk. Várunk az új áradatra, amikor az oxigénben dús hullámok becsapnak a már szinte sűrű iszapos pocsolyába, és az egész testünk felélénkül, majd mozogni, úszni, táplálkozni lesz kedvünk. Várjuk a felpezsdülés semmi máshoz nem fogható mámorító élményét. Nemrégen volt itt egy villámáradás. A hetekig tartó töppesztő forróságot követően hirtelen fordulattal napokig esett. Több egymást követő vihar söpört át a réten, a szélrohamok felkorbácsolták kis tavacskánk vízfelületét, sűrű eső verte a víz hátát, megkönnyebbültünk, és egyöntetűen rögzítettük, jó volt, szép volt, de ennyi volt az áldás. Innen, ebből a hosszúkás kubikgödörtől alig nagyobb pocsolyából nem érzékeltük a határainkon túli történéseket, nem sejtettük, milyen sok eső esett le hirtelen a tájra, mert a tavacskánk szintje csak pár centimétert emelkedett. Mi ennek is örültünk. Már elvonultak a fellegek, kisütött a nap, amikor egyszer csak furcsa jelenségre figyeltünk fel. A folyóval minket összekötő kis réti ároknak a víztükörnél fél méterrel feljebb lévő befolyásából csordogálni kezdett a friss víz. A meglepetéstől holtágunk minden élőlénye mozdulatlanságba merevedett és figyelt. Régen hallott zene hullámai rezegtették puha testünket. A csordogálás rövidesen csorgássá erősödött, majd másfél óra múlva a beömlés mély, öblösebb hangjai visszhangoztak a tavacskában. Lassan tudatosodott bennünk, hogy ez kétségtelenül áradás. Villámárvíz vonul le a folyón. Néhány óra múlva már minden oldalról dőlt felénk a friss víz, a holtág megtelt, majd eggyé vált a réten vonuló hömpölygéssel. A halak között akciócsoportok alakultak, és terveket szőttek. A haltársadalom azonnal két részre szakadt. Voltak a távozni szándékozók, és voltak a maradók. Amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan múlt el az árvíz. Este még valóságos báli hangulat, reggel már rezignált beletörődés. Mi, bizonytalankodók, fontolva haladók arra ébredtünk, hogy az éjszaka történéseinek megkérdőjelezhetetlenül vége. 220 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/1–2. szám �Brunda Gusztáv A kalandvágyók elmentek, mi, többiek itt maradtunk. Különben is a gyors cselekvések eseménysodrában nekünk senki nem szólt, hogy indulni kellene. Helyzetünket tudomásul véve lassan újra berendezkedünk, tudjuk, mi következik, már ismerjük ennek a létformának minden lehetőségét. Életvezetési tanácsokra nincsen szükségünk. Reméljük, ezt is túléljük, mint a korábbi szűk heteket! A holtág újra éli mindennapi életét. Most éppen a nyárvégi életét. A holtágban látszólag alig történik valami. Csak az alapos szemlélő képes felfedezni a mikrovilág történéseit. Olykor felkavarodik a padmaly alatti mélyebb gödör környékén az iszap, félelmetesen erős örvénylés okoz riadalmat, de kis idő múltán újra csend. Senki nem szeretné tudni, pontosan mi történt, bár sejthető. A felszín fodrozódásai? Az más. Vízbe hullott bogarat, fanyűvő kukacot ragadnak magukhoz éhes keszegek. Kit érdekel? Minket, algaevőket főleg nem. Mint minden élőhelyen, a béke itt is csak látszólagos. Amikor megjelennek a ragadozók, mindenki saját stratégiája vagy éppen pillanatnyi mozgástere lehetőségeit kihasználva reagál. Mert kérem, mondom újra, itt mindenki túlélni akar! Az életösztön mindennél erősebb a holtágban. Kicsi az élettér. Mindenki mindenkit lát ebben a korlátos, korlátolt világban. Látni a ragadozókat is, amikor zsákmány után nézve forgó szemekkel, jobbra-balra tekingetve, minden apró történést lereagálva prédára indulnak. Hát igen. Ilyenkor összeszorulnak a halszívek, a kis uszonyok hevesen szitálnak. A pillanat tört része alatt vész oda valaki. Mindig az, aki rosszkor volt rossz helyen. Így mondják itt a holtágban. Aki életben marad, az csodálkozás nélkül megállapítja, hogy hát igen, így megy ez, mert ez az élet törvénye. A holtágban a rangsorok már régen kialakultak, azokat megkérdőjelezni, kétségbe vonni senki nem akarja. Hogyisne! Nem bolond ebben a holtágban egyetlen eleven lény sem! A legfontosabbat, az életünket védjük. Ez csak nem bűn? Persze a rangsor azért nem volt itt mindig ilyen egyértelmű, mint mostanában. Mert még jól emlékezünk rá, hiszen nem is régen történt, amikor jött a tavaszi nagy áradás. A főmederből vadul kitört a folyó. Elöntötte a tájat, az egész nagy végeláthatatlan és beláthatatlan medencét, és minden holtágba, mocsolyába friss víz áramlott. Akkor nagy felfordulás kerekedett itt is meg mindenfelé, amerre a szem ellátott. A szomszéd holtágakból idesodródott halak ki nem fogytak a történetek meséléséből. Akkor a kishalak csapatostul jártak, sokaságba tömörülve bátran bandáztak, kilépve a rét sekély, tavaszi naptól fellangyosult vizeibe, a lebegő fűcsomók között fröcsögtek, hancúroztak. Valami furcsa ösztöntől hajtva Palócföld – 2025/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 221 �Szépirodalom hol erre, hol arra fordultak a snecifelhők, mint seregélyek az őszi égen, követhetetlen vezérelv szerint mozogtak. A nem nagy mederben történt iramlások alkalmával pedig gyakran előfordult, hogy a partfalnak ütközött a raj, amitől volt hirtelen ijedtség! Sokan a felszínre ugrottak, itt azt mondják: kipattantak a vízből. Valljuk be, ez azért nem normális szokása egy kishalnak, hacsak nem menekülőben van. Legnagyobb csodálatunkra akkor voltak olyan ragadozók, akik érthetetlen módon gyorsan átalakultak. Persze nem is alakultak át, hanem inkább átlényegültek természetükben. Legalábbis ezt beszélték szerte a holtágban. „Mert most már egy új világ van itt!” – mondogatták. Igen, tudom, hogy ez elég hihetetlenül hangzik, de tényleg így történt. Szembejöttek, mintegy előálltak a holtág közepére, és olykor a hangjukat is hallató kishalaknak odakiáltották már messziről, hogy „Mától mi vegetáriánus ragadozók vagyunk!” Meg hogy „Mi már nem molesztálunk, fenyegetünk itt senkit, és nem is zsákmányolunk többé!” Még kiabáltak furcsa süllő- és csukanyelven mást is, de én, a nem túl fejlett kis sneciegyed például nem mindent értettem, ráadásul visszhangzik is ez kis tavacska. Sőt, olykor nekem az volt az érzésem, ez az egész egy kishal számára követhetetlen, érthetetlen is. Mert olyan nagy csendben éltünk itt azelőtt mindig. A holtágunk akkori elég betöppedt, oxigénhiányos állapotában kinek lehetett kedve nagyoskodni, hangoskodni, meg minek is? S akkor, abban a hirtelen hangzavarban, ahol mindenki mondta a magáét, csak hogy végre mondhassa, ahol a többség már azt sem tudta, hal-e vagy béka, teljes lett a zűrzavar. Mi, kis snecik félni kezdtünk ettől az érthetetlen és szokatlan helyzettől, mert ez azért tényleg nem természetes. Meg az is nagyon megzavarta itt a nagyobb halakat, hogy bebuktak az áradattal új ragadozók, akik magabiztosak voltak, új stílust vettek fel, új eszméket terjesztettek, és azok biztatták a kishalakat, hogy „most aztán tényleg eljött az ő idejük”, és csipkedjék, vegzálják csak nyugodtan a már megtért-áttért nagyhalakat, azok úgysem mernek most visszacsapni, már nem ők vannak soron, meg a bűntudatuk amúgy is nyomasztja, bénítja őket. Meg kell mondanom, azért ezt nem sokan merték, mert attól féltek, hogy talán ez esetleg provokáció, és ha netán bekövetkezne egy újabb időjárási fordulat, hát… Szóval, néhány domolykótól és balintól eltekintve nem voltak sokan fogékonyak az új nézetekre, de ők egyébként is képesek mindenre, mert bár keszegek lennének, de mindig ócska kis ragadozóként viselkednek, nekik ez a természetük. Jaj, ne feledkezzünk meg róla, hogy a nagyragadozók között, illetve mögöttük, a háttérben meghúzódva ott forogtak a kisragadozók is! Láttuk őket mindannyian 222 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/1–2. szám �Brunda Gusztáv jól, de sok vizet nem zavartak a holtágban, mert még nem tudtak önállóan zsákmányt ejteni. Csak settenkedtek, pöffeszkedtek félig takarásban. Azt azért persze tudtuk, hogy az ivadékokat megeszik, még a saját családjukban is. A kisragadozó amúgy nagyon éhes kannibálfajta. A sok mozgástól zavaros volt itt minden. Aztán lassan elült a nagy felfordulás. Letisztult a víz. Valahogy mindenki meg is feledkezett a holtág régi urairól, mígnem egy szép napon, egy újabb tavaszi áradást követően egyszer csak ott sorakoztak újra. A holtág egyik végében, vállukat összevetve, fenyegetően szitáltak fényes uszonyaikkal – „egy pengét nem tudtál volna közéjük nyomni” –, és villogtatták egészséges, tűhegyes fogaikat. A holtág lakóin mérhetetlen rémület lett úrrá. „Nem, óóó, no nem! Ezt talán már mégsem!” De. Mégis! Valaki közelebb merészkedett, jobban megnézte őket, és izgatottan újságolta: „…ezek ott elöl nem a régiek, ezek már a fiatalabbak, de a hínárok alatt, a hátuk mögött, ott vannak a régi öregek is!” Most megint lelassult az élet, csend van, és újra nagy az oxigénhiány. Enyhén kábultan járjuk a holtágat hínárfedezéktől moszatfedezékig. Olykor, zsákmányejtés idején felkavarodik az iszap, elültével prédává vált társaink pikkelyei lebegnek a vízben. Mindenki egy új, nagy áradásban bízik, hátha jönne egy megváltó nagyobb árhullám, és újra átmosná a pocsolyát halastól, békástól! Lehet, hogy akkor végre mi is az eltávozó kalandvágyókhoz csatlakoznánk. Benkó Balázs borítóterve A Palócföld 70 képzőművészeti pályázaton II. helyezést elért alkotás Palócföld – 2025/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 223 �Szépirodalom NYILAS ATILLA JÓ SZERENCSÉT! Talán soha nem érzem már újra, ha most egy ponyvaregény föl nem idézi. Bányász vagyok, aki nyolcvanhatban szállt alá műszakra utoljára kasban. A felszínen is határozott, ám komótos léptekkel közelítek úticélomhoz, nyomomban néha boruló székek. Erővel fogok meg minden tárgyat, fölkészülve, hogy esetleg nehéz lesz. Már csak azért se igen vigyázok rájuk, mert ami nem bírja az igénybevételt, jobb, ha minél hamarabb tönkremegy. Kerülöm a szükségtelen kockázatot, ám a veszély mindig fölvillanyoz. Kézfogásom mint egy vasmunkásé. Fölöslegesen nem jártatom a számat, szókimondó vagyok, és nem tűröm el, hogy belevágjanak a mondatomba, szidják az anyámat, hülyére vegyenek. Fájront után velemsorúak körében szeretek mulatni, jókedvünk szárnyal. Nekem is a családom a mindenem. Csak az kell, amiért megdolgozom. Bányásznak lenni: jogos büszkeség, áldozatkész becsület, lélekjelenlét. 224 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/1–2. szám �Nyilas Atilla JELENÉS Abban az időben már rendszeresen jártam a Grinzingi borozóba, ha törzshelyemnek nem tekintettem is még, FIDESZ-filmklub előtt vagy ha másért a környéken jártam, ott vacsoráltam, bár lehet, hogy az inkább ebéd volt, mindig zsíros kenyeret száraz vörösborral, a belső terem sarokasztalánál, háttal a falnak, azt éreztem a legvédettebb helynek, s onnan szemmel tarthattam az egész helyiséget, a közeli vécé becsületkasszája pedig alkalmasnak bizonyult soványka pénzem kiegészítésére, talán akkor is valamely rövid versemet csiszolgattam fejben, mikor szerényen és barátságosan mosolyogva beljebb került Cserhalmi György és Udvaros Dorottya, pillanatok alatt fölmérték a helyzetet, és a bosszankodás bármi jele nélkül már távoztak is, én megigézetten követtem őket a tekintetemmel, s miután becsukódott utánuk az ajtó, csak akkor ismertem föl, hogy átengedhettem volna egymagam foglalta asztalom, de késő volt már hozzá, csak úgy lett volna szép, ha akkor teszem, amikor még ott vannak, utánuk szaladni tolakodó lett volna, és aki maga nem viselkedik méltósággal, az nem is méltó nemes gesztust tenni. Palócföld – 2025/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 225 �Szépirodalom HORVÁTH DÁNIEL MEZTELEN EMBER Rossz érzés van bennem, hogy kiteszlek mindennek. Persze az is igaz, hogy fogalmam sincsen, ez a minden mit takar, mert nem tudom, hogy holnap mit fogok majd leírni, ha egyáltalán bármit is leírok. Viszont közöd van hozzám. Vagy inkább: közünk van egymáshoz, és szerintem, amikor ezt olvasod, sok mindenről egyáltalán nem tudsz. Még csak azt sem mondanám, hogy mindaz, amiről nem tudsz, az jelentős. Mégis azt érzem, jó lenne, ha tudnál ezekről. Például arról, hogy hol voltam akkor, amikor mindaz történt, amit itt leírok. Mi vett körül, kik jártak be hozzám, meg arról, hogyan is kerültem oda. Egy fehér falú kórházi szoba volt. Mármint eredetileg fehér, aztán inkább szürkés árnyalatú lett. Készítettem egy fotót is a fekhelyemről, mit látok akkor, ha nem fordítom el a fejemet semerre sem. Mintha egy üres papírlapot fotóztam volna le. Egészen olyan, mint itt az ölemben a monitorom. Egy üres oldal, amire még nem írtam rá semmit. De mégsem. Mert a monitor csillog, és a szövegszerkesztő mindenféle ikonja is látható. Ez rossz hasonlat volt. Csak az jutott eszembe, hogy párhuzamot vonok az üres fal és az üres lap között. Mindenesetre a lényeg, hogy szörnyen festenek ezek a falak, ha költőien akarnám mondani, némi képzavarral élve, mert éppen hogy nem festenek sehogy. Szürkék, és ennél rosszabb szín nem létezik, csak talán akkor létezne, ha az ilyen falak mindenhol, mondjuk, világoszöldek lennének. Ez alatt azt értem, hogy nem a szürke az, ami önmagában nyomasztó. Mi tesszük azzá, akik érzékeljük az ilyen nyomasztó helyeken, mint ez. Vagyis valójában nem a fal hat rám nyomasztóan, hanem én szuggerálom bele a magam nyomottságát, és így, ha a példánál maradok, akkor is ugyanilyenek lennének ezek a falak, ha világoszöldek lennének, nem pedig szürkék. Ilyen különösek ezek a falak, látod. Ilyeneken gondolkodom közöttük. Meg amikor rájuk visszaemlékezem. Amúgy nem mindig ugyanabban a szobában voltam. Rakosgattak ide-oda az osztályon. Furcsa, hogy osztálynak hívják. Remélem, te is csak olyan értelemben ismered ezt a szót, ahogyan a suliban használjuk. Nem voltam végig bezárva. Először csak négy hétre mentem, legalábbis kezdetben ennyit mondtak, de végül akármelyik szobába kerültem, a falak ugyanilyenek voltak. Erről jut eszembe, én 226 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/1–2. szám �Horváth Dániel nem vagyok az a szobák között mászkálós fajta, hogy átmenjek csak úgy akárkihez, leüljek mellé, aztán elkezdjem mondani az életem történetét. Mert mi köze annak a másiknak hozzám, nemde? Mások idejöttek pont így, gurítják magukkal azt a póznát a gyógyszeres üveggel, amik engem azokra a bokához láncolt vasgolyókra emlékeztetnek, amit a kőfejtő rabokra tettek régen. Idejönnek, leülnek, és elkezdenek beszélni. Persze ravasz módon az egészet valami alibikérdéssel kezdik, hogy úgy tűnjön, mintha igazából én érdekelném őket, miközben csak egy jogalap kell nekik ahhoz, hogy elmondják az életüket. Ebben a helyzetben pedig én vagyok az a másik, és teljes bizonyossággal meg tudom állapítani, hogy semmi közöm ehhez a történethez, következésképpen az enyémnek sem hozzájuk. De az is teljesen nyilvánvaló, hogy ők ebben velem nem értenének egyet, különben nem jönnének ide. A feltételes mód meg arra vonatkozik, ha tudnák azt, hogy ez a véleményem. Ehhez viszont meg kellett volna szólalnom, amit nem tettem meg, mert szívesen megteszem valahol Berlin és Hamburg között egy vonaton, ha például sír mellettem egy nő. Akkor megkérdezem, mi a baj. Mert egyfelől jó dolog megismerni valakit, másfelől azért érdekel is a történet a könnyek mögött. Abban biztosan rejtőzik valami rendkívüli. Ott meg, azon a helyen, azon az osztályon pont az a helyzet, hogy nem kérdés, mi a gond. Az a gond, hogy ott vagyunk, ott meg az a normális, vagyis nincsen benne semmi rendkívüli. Ettől érdektelen. Nem szerettem az ilyen helyzeteket, és magam csodálkoztam a legjobban, milyen könyörtelenül tudtam hallgatni. Ez nem túlzás, van ebben valami könyörtelen, ebben az ignorálásban. Én is éreztem ezt akkor, amikor orvosokkal beszéltem, csak ők nem ilyen szótlan módon teszik, meg valójában nem ignorálnak, csak éppen nem engednek be az életükbe. Védik magukat, úgy, ahogyan én, és pont ezért nem is bántott, mert én is ezt a mechanizmust követtem. Még azt is mondhatnám, együttérzek velük abban, hogy nem akarnak együtt érezni velem. Viszont látni azt, amikor elsomfordál mellőlem egy ismeretlen, aki megérezte rólam, hogy nem érdekel engem az ő sorsa, azért az kellemetlen érzés, belátom. Nem tudtam másként tenni, még akkor sem, ha tudom magamról, hogy nekem is kell, szörnyen kell az a másik szoba azzal a másik emberrel, aki meghallgat, még akkor is, ha nincsen közöm hozzá. Hiszen most is mit csinálok. Pont ezt, mondom magam neked. Csak te nem vagy itt mellettem. Aztán odajött hozzám valaki azzal a kérdéssel, hogy szóba állok-e vele. Közben mosolygott. Meglepődtem ezen. A kérdés és a mosoly kombinációján. Mert ez a mondat egyértelműen provokáció volt. A mosoly vagy inkább olyan kuncogásféle meg kedvesnek tűnt. Rögtön hozzáfűzte azt is, hogy csak azért kérdezi, mert Palócföld – 2025/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 227 �Szépirodalom itt már beszélik, hogy én nem állok szóba senkivel. Ő meg ezen buzdult fel, hogy megkérdezze, vele szóba állok-e. Ekkor nekem filmjelenetek villantak be. Amikor odamennek az aktuális helyen, amely rendszerint börtön, ritkább esetben kórház, vagy ha mindenképpen egészségügyi intézmény, akkor zárt osztály, szóval odamennek a zöldfülű kollégához, hogy jól elmagyarázzák neki, mi a dörgés ezen a helyen. Ez az érzés motoszkált bennem, ódzkodtam az elcsépelt helyzettől, nem volt kedvem eljátszani a zöldfülűt. Szóba állsz velem, így kérdezte. Letegezett egyből. Ez itt biztosan így megy, gondoltam, rögtön megvan a pertu, biztos amiatt, hogy mind egy cipőben járunk. Ez hasonlat, merthogy ott papucsot hord mindenki. Kivéve engem, mert én olyan tájékozatlanul érkeztem, hogy papucsot nem vittem, pedig az igazán fontos, az egyik legfontosabb dolog. A sok vénába nyomott gyógyszer oldószere hamar távozik, állandóan ki kell menni vécére. És nem elég, hogy ügyetlen voltam ezzel a gyógyszertartó póznával, a cipőmmel is szerencsétlenkednem kellett, mert csak a fél kezemet használhattam, a másikból lógott ki a cső, és utáltam, ha meghúzódik. Elég hamar rájöttem erre, így pedig arra is, hogy ebben az értelemben stimmel a képlet: tényleg zöldfülű voltam. Nevetségesen. Mellette a szófukarságom egyenesen röhejessé tehetett az ottaniak szemében. Talán ezért jött oda hozzám az a srác is azzal a különös mosolyával az arcán. Talán nem is maga miatt jött, hogy meghallgassam a történetét. Az is lehet, hogy már olyan régóta volt ott, hogy elmesélte már egy csomószor, már maga is unta, és érdekesebb volt neki is egy ilyen lúzerszerűség, amilyennek én tűnhettem. Ezekre a dolgokra gondoltam, azt hiszem, amikor megszólított, de nem mondtam el neki persze, csak annyit nyögtem ki, hogy persze, mármint: persze, szóba állok. Bár nem tudom, miért így jött ki a számon. Hiszen pont nem persze, hogy szóba állok valakivel. Ez ennek a beszélgetésnek a kiindulási alapja. Hány hét, tette fel az alapkérdést, ami arra vonatkozik, hogy hány hetes kezelésre érkeztem, ennyit már én is megtanultam addigra. Meg azt is, hogy aki négy hétre jött, az azt jelenti, hogy rögtön a maximummal indít, aztán utána majd meglátjuk, mi lesz. Négyhetesnek lenni azt jelenti, hogy most egy ideig ne tervezz semmit az életedben. Körülvesznek sokan négyhetesek, akik már nyolcadik hetesek, ezt a számot meg mindig fel kell szorozni minimum hárommal. Mert egy hét az intenzív terápia. Azzal úgy hazavágnak, hogy utána két hét arra megy rá, hogy összeszedd magad annyira, hogy jöhessen a következő hét. Lehet három hét is a regenerálódás. Szóval ez a jövevényeknél az első fontos infó. Talán úgy gondolják, hogy nem érdemes összehaverkodni egy kéthetessel. Azok szerencsésnek minősülnek, hamar eltűnnek, vissza 228 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/1–2. szám �Horváth Dániel az életbe, az ember meg magára marad a harmadik héten. Ennyi időre minek kötni valami barátságfélét? Mondtam, hogy négyhetes vagyok. Ez pedig az első hét harmadik napja. Neki ez a második hete, mondta ő, ezt én ki nem találtam volna, mert már rendesen kopasz volt, ahogyan ott mindenki. Ezért is lógtam ki nagyon. A vörös göndör hajamra minden nővér aranyos megjegyzéseket tett, nem vitás, hogy ritka arrafelé az ilyen. Annyi tehát kiderült, hogy nem egy nagy veterán, mégis, jóval előrébb van nálam. Túl van egy kezelésen, már a másodikat gyűrte, vagy őt gyűrte a második, ez is nézőpont kérdése. Áttét? Van, de lehetne rosszabb is, azt mondja az orvos, mondtam ezeket, és itt értem el oda, hogy én is kérdeztem tőle, hogy neki van-e. Van hát, neki viszont lehetne jobb is, ő így fogalmaz, de hozzáteszi azt is, hogy emiatt szerinte ő sokáig fog itt maradni, mert neki már rendesen rámászott a tüdejére. Mondta ezt, és közben végig mosolygott, és ekkor már rájöttem, hogy ő egy ilyen folyton mosolygós ember. Vannak ilyenek. Ráadásul az ő mosolya olyan huncutféle, kópés, és ahogyan ez a mosoly ült az arcán, miközben arról beszélt, hogy úgy került már ide be, hogy vért köhögött fel, ez az egész olyan groteszk lett nekem, hogy nem tudtam, hogy a harmadik napja belém pumpált anyag tette-e vagy ez a beszélgetés, de éreztem, hogy hánynom kell. Megrémültem, mert nem tudtam, hova. Kifutni lehetetlen ezzel a póznával, papucs nélkül, és talán látta ezt rajtam az éppen arra járó ápolónő, egyszer csak előkapott egy kórházi műanyag tálat, aminek olyan az alakja, mint azoknak a régi palamedencéknek, amikben lubickoltunk kiskorunkban. Odatolta az orrom alá, én pedig megfeszültem, de úgy, hogy egy szempillantás alatt kivert a víz. Az jutott eszembe, hogy nem is a verejték csapódik ki rajtam, hanem a szégyen, hogy ez lett a bemutatkozásomból, hogy nem is kellett volna megszólalnom, mert ha koncentrálok csendben, akkor talán kibírom hazáig. A srác nem zavartatta magát, lesütötte a szemét, nem nézett rám. Voltaképpen ez a tapintat kifejeződése volt, aztán mikor elmúlt ez a kisebb rohamom, és a nővér kiment a tállal a mosdóba, hátradőltem. Ő ekkor nézett fel, és úgy folytatta a mondókáját, mintha mi sem történt volna. Gipszkartonozik, sok a meló, neki meg kell a pénz, így nem ment el orvoshoz. Mivel a rendelésnek mindig vége, mire leteszi a munkát. Meg úgy volt vele, hogy nem fájt neki semmi, amikor meg fájt, arra nem gondolt, hogy annak köze van ahhoz a kis csomóhoz ott, mert az teljesen máshol van. Csak amikor jött a véres köhögés, kért egy szabadnapot. Azóta meg már minden napja szabad, mert a második ilyen szabadnapján már műtötték is. Ezt kuncogva mondja, mármint a szabadnapot, mert a halál Palócföld – 2025/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 229 �Szépirodalom faszának kellenek az ilyen szabadnapok. Ezt nem ő mondta így, nem használ csúnya szavakat, csak valahogy nekem esik jól leírni ebben a formában, mert valójában én is csak leírom, ki sosem mondok ilyet. (Voltaképpen ez mocsokság a részemről, hogy ezt adtam a szájába, amit nem is mondott, visszavonom, bár ez meg így teljesen hülyeség, ha vissza akarnám vonni, fognám, és kitörlöm a szövegből, nem is tudnád, hogy leírtam, mégis itt hagytam, talán mert egyszerűen jólesik ez a ronda beszéd, kicsit könnyebbnek érzem magam tőle, viszont arra is gondolok, hogy az sem szép dolog a részemről, hogy neked beszélek így, pont nem így kellene hozzád beszélnem.) Ez a mosolygós srác tulajdonképpen idegesített ezzel a mosollyal, mégpedig azért, mert mélyről jött neki. Mondom, olyan folyton mosolygós ember, én meg ezt egyszerűen nem tudom hova tenni. Minek mosolyog ott, ahol nincsen semmi mosolyogni való, neki meg aztán pláne, ezzel a tüdővel. Ez a gond, ez a tüdő, mert amit lehetett, azt már kivágták belőle, de a tüdőt azt nem lehet csak úgy kinyiszszantani, mint más dolgokat, és – ezt már kicsit szomorúan mondta – ezért nem is látja, hogy mikor mehet vissza dolgozni. Pedig nagyon kellene, mert nem fogják tartani a helyét, aztán kereshet majd valami mást, holott szereti ezt a mostani munkát. Csinált már annyi dolgot az életben, és el is kezdett mondani párat. Rájöttem, hogy rosszul gondoltam. Ő is csak azért jött, hogy elmondja a maga történetét. Mégis, nem volt különösebben rossz hallgatni. Ugyanis amikor ezekről a korábbi melóiról mesélt, az tényleg mesélés volt. A történetének a keretet nem az az ottani világ adta, hanem ez a kinti világ, ahonnan mi ott mind kizökkentünk. Mesélt, én meg azon kaptam magam, hogy jó hallgatni. Hogy katona volt imitt, csajozott amott, melózott megint máshol. Elég vagabund figurának tűnt ez alapján, mígnem elérkeztünk a mostansághoz, ahol kezd megállapodni. Van egy kis háza, ezt már a csajával vette, sőt, ez a lány már a felesége, ezért is kell az a fix meló, meg a kissrác miatt. Amikor ezt meghallottam, szóltam közbe, hogy neked gyereked van, neki pedig elkezdett csillogni a szeme. Benne volt abban minden, de leginkább mégis az apai büszkeség, bármilyen elcsépelten hangzik is ez. Ezen meg én azért lepődtem meg, mert amikor mondta, hogy van egy sráca, akinek a neve is olyan, hogy biztos őtőle kapta, mert olyan a-büszke-apa-fia név, szóval akkor nekem összefacsarodott a szívem. Nem mertem megkérdezni, hogy mekkora, de ő elárulta, hogy lassan kétéves. Annyi mindent tud már, és a felesége otthon van vele, a pénzük meg fogy, szóval kellene a meló. Az volt a legrosszabb az egész sztorijában, hogy ennek a srácnak egyáltalán eszébe se jut az, hogy onnan már nem megy vissza dolgozni. Jóllehet én nem vagyok egy szakértő, de azt tudom, hogy 230 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/1–2. szám �Horváth Dániel az én szénám sem állt a legjobban, az övé viszont még keszekuszább volt. Mégsem láttam rajta semmit, ami arról árulkodott volna, hogy kezdene rákészülni valami végzetesre. Úgy beszélt, mintha azért szurkolna, hogy ne késsen túl sokat a vonata, vagy hogy, mondjuk, időre sikerüljön leadni valami papírt, egy támogatási kérelmet vagy ilyesmit. Semmi nem utalt arra, hogy ezt az egészet úgy fogná fel, mint egy kibaszott élethalálharcot. Tényleg nem tudom, hogy én dramatizáltam-e túl, vagy a többiek veszik félvállról. Nem tudom. De a gyerek az egy rossz szorzó ebben a képletben. Végül is beszélgettünk, ez kerekedett ki belőle. Be is mutatkoztunk egymásnak, rendes srác. Jólesett a találkozás, mert akkor abban a pár napban senkivel nem beszélgettem úgy, hogy ne rólam legyen szó. Ez végre üdítő kivétel volt, minden bizonnyal emiatt mászkálnak ott az emberek egymáshoz, mégiscsak jó dolog a beszélgetés, még akkor is, ha a tervek szerint nem szándékoztam belesimulni abba a közegbe. Vagy mondjuk úgy, asszimilálódni. Persze van a terv, meg van az, ami lesz belőle, és ez is talán ugyanúgy pusztán fizika, mint minden más, hogy az entrópia növekszik, a gázmolekulák elkezdik egyenletesen kitölteni a rendelkezésükre álló teret, és én is bekapcsolódtam szépen lassan annak a helynek a vérkeringésébe, még ha olyan mesterséges módon is csupán, mint ahogyan a branül is az én vénámra csatlakozott. Szilágyi Kata borítóterve A Palócföld 70 képzőművészeti pályázaton II. helyezést elért alkotás Palócföld – 2025/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 231 �Szépirodalom LUKÁCS GERGELY SÁNDOR HAIKUK Napcsepp fűszálon, napfelkelte az áprilisi legelőn. Májusi eső: felserkennek a füvek. Gazda kaszát ver. Nyári éjszaka: csillagok között csobog az égi folyó. Az éjszaka zsákját kiszakítja a hajnal aranypénze. Zöldséges kofa asztalát tisztára mossa: őszi eső. Meddő kukoricaszárat fosztogat a novemberi szél. Az ember társát keresi a földön az égen jövőjét. 232 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/1–2. szám �Török László Dafti TÖRÖK LÁSZLÓ DAFTI BÜKKI IMPRESSZIÓK Csipkéskút – 2024. augusztus emlékesőben sok aranysóhajtású anyaarcvirág * ördögpatazajt csenddé poroszkálja szét angyali ménes * instant jelenlét bölcs kritikus mestere kövekbe rótt múlt * becsatangolják érzékösvényeimet illatállatok * túltáplált élet böjti ajándékait megvonás adja * újra hangolja fásuló hallásomat dám barcogása * áldott gyengeség zöld csendben ténferegni térerőtlenül Palócföld – 2025/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 233 �Szépirodalom HLAVACSKA TAMÁS A BAKÓ-FIVÉREK Megjelent Czene László inkognitó alatt a Tömörkény István által redigált Betyárhistóriák című beszélykötetben. A szerző kézirathoz mellékelt levelében így ír a genezis körülményiről: „egy falumbéli férfiember közhitelű elbeszélése, melynek irályát a szélesebb olvasópublikum műízléséhez igazítottam”. A hírhedett Bakó-fivérek legelébb Boldogasszony havának utolján bukkantak fel a csárdában, melyet apám akkoron másodfél évtizede árendált Kecskemét hírös városától. A betyárok érkezését megelőző napon Zorka nővéremmel eltalpaltunk az egy órajárásnyira fekvő tanyaiskolába, hol egy demizson borral s fél tábla szalonnával bírtuk rá Sőtér tanító urat, hunyjon szemet afölött, hogy az idei tanulóévben is csak hébe-korba léptem át a tudás templomának otthont adó dohánypajta küszöbét. Mivel a következő őszön töltöttem be a tizenkettőt, az oskolakerülés miatt többé nem kellett tartanunk a törvénytől, a líceummal peniglen nem gondoltam, hiszen odakünn a pusztán matúra híján is elboldogult az emberfia. Zorka néném már négy esztendeje sutba vágta az alfabétumot, ám nebulókorában is csak elvétve látogatta az alma matert, különösképp mióta anyánk kocsmárosnéi kötelmeit megelégelve elszökött egy drótos cigánnyal, leányára testálván a házi teendőket. A két szegénylegény öregozsonnatájt érkezett a csárdához, s épp abban a minutában kászálódtak le a nyeregből, midőn vederrel a kezemben kiléptem a szabadba. Egyikük egy szürkederes, másikuk egy sötétpej kanca hátán pöffeszkedett, az utóbbi árkányon vezetett egy meggyszín csődört. A lovakat nem kötötték be az istállóba, csak kipányvázták őket egy jegenyefához, s fejükre húzták a zabostarisznyát, hadd abrakoljanak. Mindketten fedeles bocskort, buggyos szűrnadrágot, ingük fölött penig nyakas mándlit viseltek, csimbókos, fekete hajuk kilógott a széles karimájú csikóskalap alól. A pejkó gazdájának vállán ócska huszárkarabély lógott, társa övében pattantyús pisztoly – alias disznóláb – fityegett a rézfejű kanászbalta mellett. 234 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/1–2. szám �Hlavacska Tamás Mire visszaértem a gémeskútról, s a vízzel telt vederrel betoppantam az ivószobába, a két briganti már beleállította fokosát a mestergerendába, s letelepedett egy tölgyfalócára. Jövetelük előtt csupán három csürhésbojtár poharazott a kocsmánkban, kik véletlenmód épp abban a sarokban iddogáltak, hol a Bakókat ábrázoló körözőlevelek cifrázták a falat. Tán ráismertek a veszett hírű haramiákra, tán a kecskelábú asztalra helyezett mordályoktól szállt inukba a bátorság, elég az hozzá, hogy sebtében magukhoz intették a csárdást, fejérpénzt nyomtak a markába, vállukra kanyarították a cifraszűrt, s azonmód odébbálltak. A zsiványokat apánk szolgálta ki, míg engem és Zorkát beparancsolt a konyhába elmosni a rékást. A dézsa mellől kilesvén láttuk, amint két fakupát és egy karafinát tesz a vendégek elébe, azzal visszabattyog a kármentő mögé. A Bakók kipattintották szarunyeles bicskájukat, kenyeret, sódart, vereshajmát vettek elő az általvetőjükből, csámcsogva faltak, s nyakalták a bort. Bevégezvén a lakomázást felhörpintettek egy kupica papramorgót, leültették magukhoz apámat, s fidélis hangulatban eldiskuráltak vele. Odabentről nem hallottuk a beszélgetésüket, de az öreg arcáról lerítt, nem fűlik a foga a dologhoz. Miután hármasban kisétáltak a csapszékből, mi kíváncsiságtól hajtva az ivószobába szaladtunk. A nyitott ablakon kikémlelve láttuk, amint a fivérek eloldozzák lovukat a jegenyétől, szorítanak egyet a hevederen, a meggyszín csődör kötőfékét a fogadós kezébe adják, s elvágtatnak a nagy merevenbe. Este addig nyüstöltük apánkat, mígnem elmesélte, ki volt az a két firma, akik rálőcsölték a lovukat, s önakaratán kívül orgazdává tették. Az akasztófavirágokat Mihály és Imre néven jegyezték fel a mátrikulába, valódi előnevüket senki sem tudta, mindenfelé csak Bakó-testvérekként emlegették őket, s két ember vére tapadt a kezükhöz. Először egy vén csordáson ütöttek rajta valahol a Szittyós-láp közelében. A billogvassal verték agyon, s alkalmasint ugyanezen sorsa jut a bojtárja is, ki csak azért menekedett meg, mert ezen időben a Görbe csárdában mulatott. Másodízben a legkisebb fivérükért, Gáspárért vettek bosszút. Kezdetben hárman együtt bitangoltak, de egy szekérposta kirablását követően összekülönböztek az osztozkodásnál, mire Gáspár faképnél hagyta a bátyjait, s ment egyedül a maga útján. Később haragosa lett Suhaj Mártonnak, aki besúgta rejtekét a zsandároknak. Gáspárt a szegedi vár tömlöcébe árestálták, s mivel sok csintalanságot leltek rá a törvényszéken, egy hónap múltán már talpa alatt fütyörészett a szél. Hát egyszer, amidőn Suhaj Marci a Lesi csárdában tivornyázott, rátörtek a Bakók, kirán- Palócföld – 2025/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 235 �Szépirodalom gatták a kúthoz, s azzal fenyegették, ha nem vallja be, hogy Júdása volt az öccsüknek, belefullasztják a vályúba. Miután ellovagoltak, a csárdás a fásszín előtt találta meg Suhaj Marci levágott fejét és megcsonkított tetemét. Úgy nyakazták le a delátort, akár régi idők hóhérai pallosukkal a halálra ítélt gonosztevőket, így ragadt reájuk a Bakó név. Bűnlajstromuk persze nem ért véget e két élet kioltásával. Megbecstelenítettek egy szőregi gányólányt, kirabolták a Ráday-kúriát, a kiszombori parókiát és az algyői krájzlerájt, vásározókat, fuharosokat fosztogattak az utakon. Azt is beszélték, hogy a makói hármas keresztútnál lepaktáltak az ördöggel: a vérükkel szubszkribált kontraktus szerint éltükben nem éri testüket golyó, de haláluk után Belzebub elviszi lelküket az örök kárhozatra. Azontúl egy másik infernális história is közszájon forgott. Amidőn dorozsmai kanászoknál rejtőzött a két csihés, s egy kuvasz éppen megfiadzott, az Imre csak úgy heccből felkapta az egyik csöppséget, áthajította a vesszőből font szárnyék fölött, s arcán sanda vigyorral nézte végig, miképp szaggatják darabokra a disznók a vaksi kutyakölyköt. Habár három vármegye üldözte a két sátánfattyat, a csárdákban és a tanyákon rettegtek tőlük, bújtatták a két betyárt, így a csendbiztosok nem akadtak a nyomukra. Pár napra rá egy örmény kupec, Csausz Bábi tért be a kocsmába, s a meggyszín csődör után érdeklődött. Apám elővezette a lovat az istállóból, a girgác leszurkolt érte százhúsz rénus forintot, a ló kötőfékét a szekere saroglyájához kötötte, s eldöcögött Kecskemét iránt. Két hét múlva jöttek a Bakók, apám fizetett, mint a köles, az újonnan rablott harmadfű csikót bekötötte Hóka lovunk mellé a jászolhoz, s addig szénáztatta, míg Csausz Bábi esmég nem szerencséltette látogatásával a söntést. Így ment ez egészen késő őszig. A Bakók sosem érkeztek üres kézzel, hol a morgói gulyából hajtottak el három vágómarhát – egy elfektetett kereszt s egy azzal összeérő félhold volt rajtuk a billog –, hol a döbrösi kondát kurtították meg néhány ártánnyal. Apám persze nem lelkesült az új cimboraságért, mert nem akarta, hogy betyáros híre kerekedjen a csárdájának. Különösképp tartott az időről időre felbukkanó komisszároktól, hiszen ha a pandúrok netalántán bekukkantanak az istállóba, s az ebül szerzett jószág passzusát kérik, bizony még a legravaszabb rabulista sem magyarázza ki a kázust. De szerencsénkre a perzekutorok nem bakafántoskodtak, csupán a körözőlevelekkel törődtek, az újdonsült anyaszomorítók arcmásait felcsirizelték az ivószoba falára, a kézre kerített zsiványokét penig leszaggatták. * 236 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/1–2. szám �Hlavacska Tamás Egyébiránt tündérszép nyarunk volt. Hóka lovunkat, a tehenünket és a libákat minden áldott nap kihajtottam a Bodorka-patak partjára legelni, hová Zorka rendesen déltájt jött utánam a szilkével. Néha felsétáltunk az erecske mentén egy magas löszfalig. Néném pendelyre vetkőzött, én lehánytam az ingem, s föltűrtem a gatyám szárát. Szilaj csikóként szaladtunk neki a martnak, egy szemvillanásig madarakká változtunk, zuhanó kőként csobbantunk a vízbe, végül fürge unkaként kallóztunk a habok között, míg a napfény úgy szikrázott a Bodorka tükrén, akárha ezernyi aranypikkelyű hal sikamlana körülöttünk. Máskor Zorka rajhúzlit öltött, felszerszámozta Hókát, maga mögé ültetett a nyeregbe, s keresztbe-kasba poroszkáltunk a rónaságon. Ellovagoltunk a Mennykődombig, a halom tetejéről elláttunk a töltésig, s ha szerencsénk úgy hozta, megbámulhattuk a füstöt okádó vasparipát, amint szélsebesen elvágtat Pest vagy Kecskemét felé. Sokszor csak estennen indultunk haza, s a nyeregben ringatózva néztük, ahogy odafönn a magasban a hullócsillagok aranyló fonalakat hímeznek az égbolt fekete szőttesébe. Hazaérvén a szabad ég alatt vacsoráltunk, apánk rendesen egy szolgafára akasztott bográcsban főzte a vetrecét, a tésztakását vagy a suhantott levest. Ha a puszta csendjét fegyverropogásra hajazó robaj verte fel, Zorka megsarkantyúzta Hókát, s lóhalálában nyargaltunk, hogy még a zivatar előtt hazaérjünk a csárdába, vagy jólelkű pásztorok mellett leljünk menedéket egy cserény fedele alatt. Olykor megmenekedtünk a fergetegtől, olykor a viharfelhők megvadult ménese utolért bennünket, s ránk szakadt a mennybolt, kifent kaszák, sarlók villantak a magasban, a zuhogó eső firhangja eltüntette szemünk elől a nagy laposságot, s mi bőrig áztunk, akárha ruhástól mártóztunk volna meg a Bodorkában. Egyszer az is megesett, hogy épp csak betettük magunk mögött az ivószoba ajtaját, s pár minutára rá már jégeső verte az eszterhéjat. Ha néhanapján utunk dinnyeföld, szőlőskert vagy gyümölcsös mellett vezetett el, biz sosem átallottuk megdézsmálni a termést, s mire a vén csősz felserkent az ebéd utáni szunyókálásból, mi már túl jártunk árkon-bokron. Szent Iván éjjelén egy kőhajításnyira a csárdától kisded máglyát raktunk zsúpkévéből és ökörfarkkóróból. A tűz fölött nemcsak én és a surbankó pásztorfiúk, de szoknyája alját felhajtván Zorka is merészen általugrott, s a lobogózásból sem maradt ki: a kocsikenőcsbe mártott, lehántolt fakérgeket sodronnyal egy bothoz erősítettük, ostoraink sudárát belógattuk a lángok közé, majd tüzes kancsikáinkat suhogtatva vörös karikákat cirkalmaztunk az éjszaka fekete árkusára. Palócföld – 2025/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 237 �Szépirodalom A csárda forgalmára nem lehetett panaszunk. Nemcsak a puszta fiai, a csikósok, kondások, juhászok, csordások és kecskepásztorok, nemcsak vásározó vagy atyjafiáikhoz igyekvő parasztok frekventálták a csapszéket, de ha alkalomadtán nálunk stációzott a szekérposta, a városi népek, főkötős frajlák és módisan öltözött, gigerli uracsok is megtisztelték fogadónkat. Kiváltképp sűrű volt a vendégjárás, ha vándorköszörűs, borbély vagy ócskás érkezett, ilyenkor a vizes dézsa tetejét a kútkávára állítottuk, s szűrt akasztottuk a kútgém hegyére, így üzentünk a környékbeleiknek. Pár nappal urunk színeváltozásának ünnepe előtt ekhós szekér állt meg nagy döccenéssel baromfiól mellett. A bakon termetes asszonyság trónolt, a ponyva alól előbújó három, kifestett ábrázatú leányról messziről lerítt, hogy a legősibb mesterséget űzik. Apám először hallani sem akart róla, hogy csárdája a bűn tanyája legyen, de midőn a madám elővette szironyozott erszényét, s néhány ropogós bankócédulát csúsztatott a csapláros zsebébe, rögvest megenyhült, ám azt kikötötte, hogy a pénzen vett pásztorórákra csak a fáskamrában kerülhet sor. A rosszéletű kompánia egy hétig táborozott nálunk. A kútgémre színes kendőt kötöttünk, így adtuk a pásztornép tudtára, hogy vászoncselédek tartózkodnak a csárdában, kik egyébiránt mosást, varrást, ruhafoltozást is vállaltak. Mi tagadás, nagy volt a jövés-menés azokban a napokban, s bizony a csapszék forgalmának sem ártott a rosszlányok ottléte. Nevem napján kezembe vehettem apám kiérdemesült kurtályát, mellyel elvétve nyúlra vagy szalonkára vadászott az öreg. Addig durrogtattam, míg végre valahára húsz lépésről telibe trafáltam egy vágótönkre állított csorba talpaspoharat, majd újfent tekintélyes mennyiségű muníciót pazarolva egy törött nyakú butéliát is szilánkokra zúztam. Szent Jakab havának utolsó szombatján táncmulatságot tartottunk, melyen a híres Rimóczi-banda húzta a talpalávalót. Az éltesebbek a fal mellé taszajtott lócákon, baklábú székeken ücsörögtek, míg a párok úgy forogtak a csárda közepén, akár a ringlispíl az izsáki búcsúban. Zorka is együtt ropta a fiatalsággal, minden ujjára jutott egy bojtár vagy tanyáslegény. Egyik hordót ütöttük csapra a másik után, cirka negyven icce vinkóval könnyebült meg a téglafalú pince. Midőn a mulatság a végéhez közeledett, a legények egy titkos jeladásra betették az ablaktáblákat, eloltották a gerendákra akasztott bádoglámpásokat, majd valamék elkurjantotta a „szabad a csók!”-ot, mire a leányok oly sikításba és rajcsúrozásba kezdtek, akár városi nagyságák, ha egér inal keresztül a vizitszobán. 238 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/1–2. szám �Hlavacska Tamás Azon a nyáron gyakorta eljártam apámmal mézet vadászni egy közeli nyárfásba. Ha kaptárra leltünk, lajtorját támasztottunk a fának, s atyám lószőrből font álarcot öltött, melyben úgy festett, mintha pókok szőttek volna hálót az ábrázatjára, vagy rostával fedte volna be az orcáját. Ezután szájában a pipájával felhágott a létrára, lajbija zsebéből elővett egy darab mohát, a pöfögőjéből parazsat hullajtott rá, a füstölő bangyut begyömöszölte az odúba, a kaptár nyílásába penig egy rongyot tömött. Fülét a fához tapasztotta, s midőn elégedetten nyugtázta a bogárhad elcsitulását, a kisbaltával ablakot vágott a törzsön, s egy vederbe gyűjtötte a lépeket. Az ivószobában Zorka egy lenyisszantott lúdszárnyvéggel kiseprűzte a lépekből a méhtetemeket, majd egy szitán át a bödönökbe csurgatta a mézet. Ahogy elnéztem serénykedő nénémet, olybá tűnt, mintha nem is a méz, hanem az ablakon becsorgó napfény pergett volna át a szitán, mintha nővérem a nyár melegét és ragyogását kívánta volna elrakni ínségesebb időkre a színültig töltött csuprokba. * Beköszöntött az ősz. Szakadatlan esett, a puszta elposványosodott, a csárda ajtajától a reterátig deszkákat fektettünk le palló gyanánt, hogyha szükségünket végezzük, ne kelljen áttocsognunk a sártengeren. Mihály-nap múltával a nyájakat szétverték, a jószágot beistállózták, a pásztornép hazaszállingózott, ki-ki a maga falujába. Az ivó üresen kongott, nem csendült fel többet a tambura muzsikája, sem billogozást, sem birkanyírást nem ünnepeltek már tavaszig. A csárdát környező jegenyék lehullatták leveleiket, a firmamentum fakó, szürke sátorponyvaként borult a puszta fölé. A költözőmadarak csapatai úgy húztak el a magasban, mintha valami rettentő veszedelem elől menekülnének. A Bakó-fivérek Katalin-nap még ellátogattak hozzánk, majd hosszú időre elmaradtak. Alkalmasint egy kecskeméti sokadalomba igyekvő szűcsöt foszthattak ki, mert a nyeregkápához kötözött csalánzsákokból virágos ködmönök és skófiummal hímzett bundák kerültek elő. A két kurafi most a csárdában éjszakázott, bevárták Csausz Bábit, s mielőtt túladtak volna a zsákmányon, magukra kanyarítottak egy-egy újdonatúj bekecset, abban parádézva lovagoltak el, miközben paripáik csüdig süppedtek a sárba. Karácsony havának előjén hajnalonta már zúzmara virágzott a jegenyék ágain. Az itatóvályúban megfagyott a víz, s ha frissen mosott gönceinket éjszakára a szárítókötélen feledtük, a ruhák megmerevedtek, akár a hajdani vitézek páncéljai. Nagy csendesség telepedett a rónaságra, tiszta időben olykor hallani véltük, ahogy delet kongatnak, vagy vecsernyére harangoznak az izsáki szentegyház tornyában. Palócföld – 2025/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 239 �Szépirodalom Legelébb Borbálakor havazott, mindent beborított a hóesés, az égi áldás puha, ropogós dunyhát terített a pusztára. A főtől talpig havas jegenyék úgy állták körül a csárdát, akár fehér ruhás, boldog menyasszonyok. Luca napján apám fokhagymával keresztet rajzolt a homlokunkra, majd az istálló és baromfiól ajtaját is hasonlóképp jelölte meg, így oltalmazván bennünket és állatainkat mindennemű rontástól. Nagykarácsony estéjén Zorkával korcsolyázni mentünk a Bodorkára. Lámpást nem vittünk, a hold szövétneklángjánál ezüstösen tündöklött a végestelen hómező. A parthoz érvén felzsinegeztük csizmáinkra a vaséllel ellátott fatalpakat, majd elindultunk lefelé a folyócska jegén. Kétoldalt deres buzogányú gyékény lengedezett a szélben, fehér fűzfák ágai integettek. Zorka egyszer csak szaporára fogta, de én sem voltam rest, s űzőbe vettem. Már majdhogynem utolértem, midőn néném elhanyatlott, én penig általestem rajta. Elfeküdtünk a jégen, hangosan kacagtunk, leheletünk párája füstként gomolygott, mintha apánk pipájával pöfékeltünk volna. Vízkereszt éjszakáján dühödt angyalok szaggatták odafönn a cihát, a felhők vánkosaiból kiszabaduló pihék álltó éjjel hullottak az égből. Reggel apámmal lapátot ragadtunk, s a havat széthányván afféle ösvényeket vágtunk a derékig érő hóba, így legalább az árnyékszékre, az istállóba és a baromfiólhoz bátorsággal kijárhattunk. Szent Sebestyén ünnepén már fogytán volt a tűzifa, ezért befogtuk Hókát a szán elé, s apámmal nagy kínkeservesen elvergődtünk a nyárfásig. Midőn hazaérve megállottunk a félszer előtt, s elkezdtük behordani a rőzsét, a gallyak közt egy megfagyott varjútetemre bukkantunk, mely bizonyosan valamék faágról zuhanhatott a gernye közé. Másnap reggel kifosztva találtuk a krumplivermet – jórendin vaddisznók túrhatták fel a prizmát –, s habár a kurtafarkú tolvajok alig hagytak egy kevéske veteményt a gödör alján, nénémmel kenyereszsákokba gyűjtöttük s lehordtuk a pincébe a maradék kolompért és káposztát. Ha napszállat után kikémleltünk az ablakon, toportyánok vörösen izzó szempárait láttuk parázslani a sötétben. Zorkával az ivószobában aludtunk – ő egy szalmafonatú dikón, én a kemencesutban –, s nemegyszer arra riadtunk fel, hogy farkasok kaparásznak a kocsma ajtaján. Ilyenkor apám felporozta öreg vadászflintáját, s egy spalettát szélesre tárva közéjük durrantott, mire a csikaszok nyüszítve szaladtak szét az éjszakába. * 240 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/1–2. szám �Hlavacska Tamás A Bakók hosszú pauza után váratlan cirkumstanciák közepette tisztelték meg újfent szerény hajlékunkat. Szent Balázskor a hóvihar miatt álló napra a csárdában rekedtünk. Estére már lecsillapult a förgeteg, apám slambucot főzött a konyhában, mi Zorkával tollat fosztottunk egy kocsmaasztalnál. Már jó órája tépdestük a pihéket a lúdtollak kemény száráról, amidőn lovak horkantása és kocsizörgés ütötte meg a fülünket. Álmélkodva néztünk össze nővéremmel, mert télen még a herkópáter sem látogatta a csapszéket. Apánk ránk parancsolt, hogy maradjunk veszteg, míg ő felvette mándliját, fejébe nyomta kucsmáját, egy agyagmécsesről meggyújtotta a lantornás viharlámpát, s a pilács vaskarikáját kezébe fogva kisietett az ivóból. Odakünnről lovak hőkölése hallatszódott, majd a zajokból ítélve a szekér kisvártatva továbbzötyögött. Az ajtón Bakó Imre sántikált be, jobbjával apám vállát karolta át, baljában az átalvetőjét fogta. Jobb lába két oldalára egy-egy gyalult deszkadarab volt kötözve, övében ott fityegett a disznóláb és a rézfokos. Atyám segedelmével letelepedett egy lóca szélére, sínbe tett lábát penig ráfektette a padra. Zagyvalékos elbeszéléséből annyit hüvelyeztünk ki, hogy néhány nappal ezelőtt lefordult a lováról, ám balszerencsés módon lába a kengyelben maradt, s egy felcser ellátta ugyan a fraktúrát, de legkevesebb egy hét szigorú feküvést kommendált. S mivel búvóhelyük – hol eleddig meghúzták magukat – lelepleződött a pusztázók előtt, minálunk fog kvártélyozni, míg bátyja másik azilumra nem talál. Hívatlan vendégünknek néném dikója lett a nyoszolyája, míg mi Zorkával beköltöztünk apánk mellé az ivóból nyíló tisztaszobába. Midőn hatszemközt maradtunk, a csárdás nem rejtette véka alá, hogy háta közepére sem kívánja a pórul járt mákvirágot, kitől bárminő galádság kitelik, ezért kurtályát degeszre tömte ólommal, s az ágya alá dugta, hogy kéznél legyen, ha slamasztikába keveredünk. A fiatalabbik Bakó-fivér vérszopó nadály módjára telepedett rá életünkre, az utolsó cseppig kiszipolyozván belőle minden nyugságot és örömöt. Hol az illemhelyre kellett kitámogatnunk – ilyenkor az árnyékszék előtt vacogtunk a hidegben, míg ő dolgát végezte –, hol ostoba, ízetlen adomáival fárasztott bennünket. Unalmában gyakorta hozatott fel bort a pincéből, zákányosra itta magát, duhaj kedvében ripityára törte a kiürült flaskákat és karafinokat, nemegyszer vaktában elsütötte a pisztolyát, míg másszor a pádimentumról takaríthattuk fel az okádékot. Bátyja a csárda felé se nézett, s noha tíz nappal érkezése után már magabízóan járt, sőt segedelmünkkel a lovat is megülte, esze ágában sem állt elkotródni a kocsmánkból, apám penig nem merte kiebrudalni őkelmét. Palócföld – 2025/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 241 �Szépirodalom Egyik délután épp vizet húztam a kútból, midőn a távolban szuronyok hegyén csillant meg a bágyadt, téli napfény. Íziben felrángattam a gémet, leakasztottam róla a vödröt, s iparkodtam vissza az ivóba. Amint a többiek tudtára adtam a zsandárok közeledtét, atyám oly pattogós kommandírozásba fogott, akár egy sokat próbált óbester. Zorkával átvitette a betyár celeculáját a tisztaszobába, a szegénylegényt penig leszalasztotta a pincébe. Most nem merte a véletlenre bízni, hogy a perzekutorok bekukkantanak-e az istállóba, ezért mindkét lovat felszerszámoztuk, s alighogy néném elrejtette zsiványunk holmiját a tulipános ládába, legott felpattant Hókára, engem szokásához híven maga mögé vett a nyeregbe, s a pejkót kötőféken vezetve elnyargaltunk a nyárfáshoz. Kicsinyég belovagoltunk az erdőbe, kikötöttük a lovakat, pokrócot terítettünk rájuk, majd uszkve két órát dideregtünk egy kidőlt fatörzsön gubbasztva. Már vöröslött az ég alja, midőn viszszaindultunk. Elébb csak poroszkára fogtuk a lovakat, de midőn megláttuk a leeresztett kútgémet, már bátran vágtázhattunk, hisz ily módon jelezte apánk, hogy odébbálltak a fogdmegek, akik – mint utóbb kiviláglott – ezúttal sem kapcáskodtak, csupán Babaj Sándor és Csapó Jóska körözőlevelét tépték le az ivószoba faláról. * Márciust mutatott a Bucsánszky-féle képes kalendárium. Bíbicek, nyári ludak csapatai bukkantak fel az égbolton. A mindent beborító fehérségből csak elszórt hófoltok maradtak, a jegenyék lerázták magukról a havat, rianások szaladtak szerteszét a Bodorka jegén. Egy szerdai napon apám befogta a kocsi elé Hókát, s bár nem örömest hagyta magára gyermekeit, kénytelen-kelletlen elszekerezett egy szomszédos tanyára, hogy szárnyasokra alkudjon. Ugyanis valamék este elfeledtük a lakatot rázárni a csirkeólra, ily módon egy görény vagy menyét könnyűszerrel bejutott a baromfihoz, s nyakukat feltépve, vérüket kiszívva mindegyszálig lemészárolta a majorságot. Épp a pincében csuholtam tisztára apám meghagyása szerint a kiürült hordókat, midőn sikoltást véltem hallani odafentről. Csapot-papot otthagyva felrúgtattam a földbe vájt garádicson, s a konyhába érve már tisztán hallottam a nyitott ablakon át Zorka sikolyát a reterát felől. Rögvest átvágtam az ivószobán, közben felragadtam a betyár szarunyeles bicskáját, és kisiettem a csárdából. Az árnyékszék ajtaja nyitva volt, s amint odaértem, Bakó Imrét pillantottam meg, ki bokáig letolt gatyában igyekezett a kezei közt vergődő Zorkát nekinyomni az illemhely falának. Nem teketóriáztam, kipattintottam a békanyúzó pengéjét, s egy jól irányzott 242 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/1–2. szám �Hlavacska Tamás mozdulattal a briganti csóré ülepébe döftem. Bakó Imre egyik karjával hátrakapott, mire néném kiszabadította magát a lator karmai közül, s bemenekültünk a csárdába. Zorka átszaladt a tisztaszobába a kurtályért, majd pár lépésnyire megállt a bejárattól, felvonta a sárkányt, a puskatust a vállának vetette, s amint a betyár feltépte az ajtót, rásütötte a fegyvert. A golyóbis a karján találta el a haramiát, ki sebéhez kapva elbődült fájdalmában. Tán még sebhedten is elbánt volna velünk, de a füstölgő puskacső látványától megroggyant benne a bátorság, ezért – amennyire frissen gyógyult lába engedte – elinalt az istálló felé. Míg nővérem felporozta a kurtályt, én egy lócával eltorlaszoltam az ajtót. Ám az óvintézkedés fölösleges bizonyult, ugyanis egy miatyánknyi idő múltán lódobogásra lettünk figyelmesek, s az ablakon kisandítva Bakó Imrét láttuk ellovagolni a Mennykő-domb irányába. Apánk este ökölbe szorult kézzel hallgatta végig beszámolónkat a történtekről, miközben átkozta magát, amiért egyedül hagyott bennünket, és százszor is megbánta, hogy nem adta pandúrkézre a nyomorult himpellért. Ám nemcsak az önvád marcangolta, nemcsak a harag emésztette, hanem büszkeséget is érzett avégett, hogy gyermekei így csúffá tettek egy címeres gazembert, ki gyanúnk szerint már készült odébbállni, ám elébb kedvét akarta tölteni Zorkán, tán még Hóka elrablását is fontolgatta. Amiképp kitárják az ablakot, s a cúg átjárja a dohos levegőjű szobát, úgy járta át a következő napokat valamiféle ujjongó öröm, miután Bakó Imrét kiakolbólítottuk a csárdából. Szent György napján már a gémeskúthoz terelt gulya kolompolására ébredtünk. Megélénkült a kocsma, rügyezni kezdtek a jegenyék, a reggeleket madárdal köszöntötte. Esténként pásztortüzek vörös virágai bontottak szirmot a messzeségben, míg az égbolt fekete üszkén apró zsarátnokdarabokként parázslottak a csillagok. Az időről időre betévedő pandúroktól hiába tudakozódtunk, nem örvendezhettünk a Bakók kézre kerítésének hírén, s bármennyire is reménylettük, a fivérek nem hagyták bosszulatlan Imre megszégyenülését. Boldogasszony havának derekán egy éjszaka arra riadtam, hogy apám felnyalából a kemencepadkáról, és se szó, se beszéd, karjai közt tartva kiviharzik velem az ivóból. A csárda és az istálló zsúpfedele lángolt, árnyékok táncoltak a meszelt házfalon, csípős füstszag terjengett a levegőben, a szállongó pernye hamuszín pillangói röpdöstek a sötétben. Alig ocsúdtam fel, mire atyánk már befogta a lovat, tehenünk nyakára hurkot vetett, a kötél másik végét a saroglyához csomózta, majd Zorkát és engem felparancsolt a szekérderékba, felpattant a bakra, s rásuhintott Palócföld – 2025/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 243 �Szépirodalom Hókára az ostorral. Ám épp csak meglódult a kocsi, mikor gondolt egyet, megrántotta a gyeplőt, leugrott a szekérről, s odarohant a fáskamrához. Baltával a kezében lépett ki a félszerből, a baromfiólhoz szaladt, s leverte róla a lakatot, mire libáink és tyúkjaink gágogva, tikácsolva futottak szét, hogy alkalmasint görények, rókák, menyétek vacsorájaként végezze mindahány. Miközben távolodtunk, s megigézve bámultam az égő csárdát, a táncmulatság ötlött eszembe, melyet tavaly nyáron rendeztünk a csapszékben. Lángszoknyák libbentek, füst-pántlikák lobogtak, tűzleányok hajladoztak az éjszakában a ropogva, pattogva égő nádtető muzsikájára. Ahogy messzebb kerültünk, a tűz hangja is halkult, mígnem egészen beleveszett a tücskök cirregésébe. A nyárfáshoz érvén apám megállította a szekeret, hátrafordult a bakon, s mint egykoron Lót asszonya, sóbálvánnyá meredve nézte, amiképp otthonunkat fölemésztik a lángok. A pásztorok néhány esztendeig még eljártak itatni az üszkös romok mellé, mígnem egy szerencsétlen pára belefulladt a gémes kútba, s megmételyezte a vizet. A dézsát szokás szerint leakasztották az ostorról, az ostort penig feltették az ágasra, s attól fogva senki nem legeltetett a környéken. Mi hárman apánk szülőfalujában állapodtunk meg, hol kegyelemkenyéren tengődtünk egy kupori atyánkfiánál. A hajdani csaplároson eluralgott a mélakór, majd szélhűdés érte, s alig egy évvel a csárda pusztulása után örökre elszenderült. A szűkkeblű rokon Zorkát elszegődtette cselédnek egy félreeső tanyára, míg én béresként görbedtem a földjén látástól vakulásig. Midőn megházasultam, s napamékhoz költöztem, nénémet is magunkhoz akartam venni. De a tanyán már csak hűlt helyét leltem – a rossznyelvek szerint gazdasszonya elcsapta a háztól, mert férjura fülig belehabarodott a kis cselédlányba –, s bár azóta tűvé tettem érte a vidéket, Zorka nővéremet soha többé nem láttam viszont. 244 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/1–2. szám �Murányi Zita MURÁNYI ZITA KOPPENHÁGA a piros házakat a sárgát a kéket viszem magammal Koppenhágát amikor a csatornához érek a hajó farát befonják lángos fényfüzérek csináltál egy képet amin a hajamat eszem mint a szél mindig csomót kötött rá és csontos kezed az északi hideget sodorta nem látszott ki fogsor talán mert nem is nevettem nem kérted arcomon meglátszódó hajszálerek verik vissza a tenger kékjét és messzebb egy gyerek idegen nyelven kiáltja elveszett emlék beljebb húzol magadba mintha csónakon ülnénk a vízen szoborárnyék karcsúbb vagyok nála mielőtt szétmállana szembogaradban tudom megvédenél de előtte még jó lenne összegyűjteni karácsonyra egy szívdobogás-számlálóra mert nem hallom soha tudom itt versz bennem nagyon mélyre csomagolva. Palócföld – 2025/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 245 �Szépirodalom KERT a kanmacskák megjelölik a szobát mindenhol alszanak ahol érzik a szagot birtokba veszik az ágyat az ablakot a lepedő is lelakott tegnap amikor kitavaszodott percekre mégis kimentek hogy lepisiljék a fát gondoltam elszáradtak az almák és az éden csak ez a két kukacos virágágyás a nyöszörgő lécek a viharvert kerítés a szomszéd téglarakásai úgy néz ki mintha ószeres lakna itt és a felfordulásban nincs semmi isteni minden atom ellentmond az eredendő rendnek és az a nejlon amit a tetőre fölszögeltek éjjelente sötét denevérszárnyként lebeg amúgy meg halotti lepel lehet újságot böngészek interneten képeket egy másik otthont ha innen elmegyek ahol nincsenek legyek és az ablakból nem látom a Getsemáné-kertet. 246 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/1–2. szám �Győry Domonkos GYŐRY DOMONKOS MIHÁLY ATYA ÉSZAKRA MEGY A szívem csaknem kiugrott, amikor Margit nénje a csontos öklével megdöngette az ablakomat: – Polgármester úr, polgármester úr, jöjjön gyorsan, gyilkolják a Mihály atyát! Ekkor már volt bennem néhány kisfröccs, nem röstellem, keményen hajtok egész nap, így amikor hazaérek, lassú és elégedett mozdulatokkal kifűzöm a cipőm, kioldom a derékszíjamat, a kezem ügyébe helyezek egy üveg olaszrizlinget és egy palack szikvizet, lassacskán leengedem a torkomon a hideg itókát, és a nap folyamán először megengedem magamnak, hogy egy picikét laza legyek. Harminc éve viszem a hivatalt, a népek szeretnek, tudják, hogy minden pillanatban a boldogulásukon jár az eszem, kinek mi baja, kinek van állásra vagy segélyre szüksége, kinek kell a gerincsérve miatt felhasogatni a tüzelőjét, házi ápolót keríteni neki, esetleg valamiféle protekciót a vadászkompánia főorvosánál. Tudják, hogy megépült a járda, megszépült az óvoda, jó orvost szereztem a szolgálati lakásnak, a városi embert lépre csaló szépségű háznak köszönhetően. Amikor azt építettük, éreztem némi bizonytalanságot a környezetemben, suttogták néhányan, hogy „magának építteti”, de nem sértődtem meg, legalábbis nem mutattam, mennyire rosszul esik ez a hálátlan beszéd, aztán rájött a nép, hogy nekünk bizony saját doktorunk lett, a rivális falvak pedig a kefét eszik az irigységtől, no, ezután a korábbinál is hangosabban kiabálták jó előre, hogy – Jó napot, polgármester úr! Hogy szolgál a kedves egészsége? Én persze szokásom szerint ilyesmit feleltem: – Miként is lehetnék rosszul, ha magát látom Margit nénje? – És mosolyogtunk egymásra, hiszen cinkosok voltunk, orvost szereztünk, és ahogy a lakosságszám örömömre gyarapodik, Istenemre mondom, előbb-utóbb patikát is kerítek valahogyan. Szóval mindent tudnak ezek, talán azt is, hogy sok évvel ezelőtt, amikor még olajozottan fordult a kulcs a zárban, számon tartottam, melyik gólya alatt meleg a fészek, de szigorúan csak azokat, amelyekben egyedül árválkodott a hosszú csőrű szépség. Palócföld – 2025/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 247 �Szépirodalom Nos, így az se volt titok, hogy miután lejjebb görgetem a zokni szárát, már nem ildomos megzavarni pihenésemben, így tényleg rettenetes dolog történhetett, ha Margit nénje a reumás válla dacára majdnem beszakítja az ablakkeretet. A plébános urat megtámadták, szóval itóka ide vagy oda, gépkocsiba pattantam, de amire odaértem, a jóravaló atya már biztonságban pihegett, mészfehér bőre világított a zseblámpám fényében, a homlokán veríték gyöngyözött, és kézzellábbal tiltakozott a gondolat ellen, hogy megszervezzem bántalmazói üldözését. Mert a latrok a plébánia udvarában, a fagyal takarásából lestek rá, és ki tudja, hová vezet mindez, ha sikolyait és nyögéseit meg nem hallják a Kultúrból hazafelé tartó foltvarróköri asszonyok. Talpraesett fehérnépek voltak, megcsapkodták táskáikkal a két símaszkot viselő támadót, akik a maradék eszükhöz visszatérve futva mentették az irhájukat. Előfordul egy kis verekedés, késelés a legjobb községekben is, pláne búcsúkor, amikor sokat tölt magába a férfinép, de most nem volt itt se temetés, se esküvő, arra végképp nem ismerek példát, hogy a falu papját érje atrocitás, nálunk még a jegyzőt sem verik meg soha, a símaszk használatát pedig különösen tájidegen, ijesztő jelenségnek értékeltem. Kérdezgettem a jó atyát, de csak cikázott a tekintete köztem és a körzeti megbízott között, és ekkor kezdtem sejteni, hogy mi lehet a helyzet. Hazaküldtem a rend derék őrét, pláne, hogy legalább annyira rémültnek tűnt, mint a papunk, az atyának pedig felvetettem, hogy a Jóisten bizonyosan méltányosan bírálja el, ha most mi ketten meg-dézsmáljuk a misebort. A második pohár után kiszínesedett a Mihály atya arca, fürkészett egy darabig, talán felidézte azokat a nehéz mondatokat, amelyeket fürgébb koromban a tömjénszagú gyóntatófülkében suttogtam el, és a bocsánatot nyert emberi gyarlóságaim emléke a településvezetői létemből kiolvasztotta esendő mivoltomat. Vagy csak a fejébe ment az ital. Mindenesetre meglágyult a tekintete, és kiszakadt belőle: – A Bözse. A kép összeállt, pillanat alatt elillant a rizling savanykás mámora. – A Bözse – ismételtem. Erre bólintott. A Bözse átokként ült a falun. Nem tisztelt az senkit, még engem se. Fejesekkel pajzánkodott, így miután ittasan az árokba csúszott, még azután is vezethetett. Szerte a vármegyében. Úgy ivott, mint egy férfi. Úgy dobálta a dartsot a kocsmában, mintha oda született volna. A férje és a fia (ez utóbbi szégyenletesen hasonlított a tisztességben megőszült körzeti megbízottunkra), szóval, a családja úgy táncolt, 248 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/1–2. szám �Győry Domonkos ahogyan fütyült. És akit kinézett magának, annak addig járt a nyakára, amíg meg nem szerezte. Azért, mert erős volt a férfi vagy okos vagy gazdag, vagy befolyásos. Esetleg ferde volt az orra, vörös a haja, akármi. Bármi. Szégyen az ilyesmit kimondani, de Bözse alighanem fehérmájú lehet. És végtelenül kitartó. Senki nem képes ellenállni neki. Talán csak én. Mert engem tisztel. Valamennyire. Együttérzően bólintottam, újratöltöttem a poharakat. És ekkor Mihály atya vallani kezdett. Évekig nem volt semmi baj, de egy nap, szóval, egy olyan nap, amikor eszébe jutott sok minden, elsősorban az, hogy nem lesz gyermeke, kihal a vérvonala, magányos elmúlás várja az idős papok otthonában, nos, ahogyan az lenni szokott ilyen esetekben, egy kicsit többet ivott a megszokottnál, és ez pechjére a vasárnapi mise előtti órákra esett. Így aztán a szertartás alatt botladozott picinykét a nyelve, és ami a legrosszabb, mindvégig tiszta tudattal érzékelte, hogy a hívek remekül szórakoznak a helyzeten. No, gondolt benne a bor egy merészet, és már mondta is: – Drága híveim, ezt a misét én rettentően elcsesztem, de kárpótollak benneteket egy rohadt jó litániával. – (Nem teljesen ezeket a szavakat használta, de hát a tisztelet szelídebb szinonimákat követel.) És ekkor a harmadik sorban ülő, szemérmetlen dekoltázsával kérkedő Bözse szemében megvillant valami, majd két nap múlva megjelent falunk plébánosánál azzal, hogy össze szeretné állítani a családfáját, segítsen neki keresgélni a templomi anyakönyvekben. Aztán addig hajlongott az egyik hatalmas kötet sárguló lapjai fölé, mondván, hogy nehezen betűzi a kézírást, amíg Mihályból előrobbant a férfi. Innét megszaporodtak Bözse kutatásai, majd a támadás előtt néhány nappal feltette az „i”-re a pontot azzal, hogy a kocsmában harsányan kijelentette: „…akinek olyan tehetsége van, mint a Mihály atyának, annak vétek reverendát viselnie” (a tisztelet ismét szelídebb kifejezést igényelt). Ami pedig a kocsmában elhangzik, az tényként járja be a települést, és Bözse sokat látott családjának ez már több mint elég volt, de Mihályban az is felmerült, hogy talán az ellenkezője történt, és a nő mesterkedett addig, amíg a férje és a fia bosszúra nem adta a fejét, mivel ő a kocsmai pletykát követően többé nem támogatta Bözse kutatási igényeit. Hallgattam a jó atyát, iszogattunk, búslakodtunk, ő a lelke és a jó híre miatt aggódott, én meg a falu békéjét féltettem. Megragadtam tehát a vállát, a szemébe néztem, azzal az őszinteséggel, ami négy palack jóféle száraz fehér után már megállíthatatlanul felszínre tör: Palócföld – 2025/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 249 �Szépirodalom – Ide figyelj, Misi! Ez a nő soha nem száll le rólad. A misén meg kiröhögnek a népek. Mondok én neked valamit. Menj el a püspök atyához, és tárd fel őszintén a vétkedet. Rajtad már csak ő segíthet. Így aztán Mihály atya rövidesen két faluval odébb kapott feladatot, de nem tartott sokáig a nyugalma, mert egy nap meglátogatta Bözse, és mivel hiába dörömbölt az ajtaján, bedobálta a plébánia ablakait. Mihály nem tört meg, ismét a püspökhöz járult, aki felismerve a helyzet tarthatatlanságát, az ország másik felében, sok száz kilométernyi távolságra szerzett neki plébániát, és bár ott három községet kell istápolnia, végre nyugalomra lelhet. Hiányzik a jó papunk. Ha Bözse nem lenne, biztosan el tudnám intézni, hogy visszajöhessen. De rajta még az idő se fog. Így csak annyit tehetek, hogy minden évben, húsvét előtt küldök Mihálynak egy karton olaszrizlinget a távoli Palócföldre, segítse magányát a messzeségben, ahol ily regényes dolgok nem történnek. Kispál Benedek borítóterve A Palócföld 70 képzőművészeti pályázaton III. helyezést elért alkotás 250 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/1–2. szám �Lackfi János LACKFI JÁNOS ERŐSEN MEGLEPŐDNÉK Mostanában a madarak valahogy megtalálnak, az észszerűségen felüli mértékben és gyakorisággal. Míg állt a negyvenéves, öreg szilvafánk, nap nap után hat-nyolc tarka mátyásmadár ricsajozott rajta, ki tudja, mi után kutatva, a kis körtén meg rezzenetlen tekintettel ült egyikük, és tűrte, hogy lassan közelébe óvakodjam, és hosszan csodáljam. Mikor kávézni ültem ki a kertbe reggel, vagy tíz-tizenkét örvösgalamb korzózott a fűben, mely pedig különösebb csemegét nekik nem tartogathatott. Egy kékcinke jár rá ablakunkra, cseppet sem zavarja, hogy ott teszünk-veszünk tőle pár méterre, az üveg túloldalán, sőt, mintha eltökélt szándékkal jönne, talán kunyizni valamit, pedig még el se kezdtük a téli etetős szezont, tiszteletét apró pöttyök formájában hagyja ott maga után. Múltkor egy rádióstúdióban várakoztam adásra, magamra maradtam, mert a technikát kellett megbeszélni a többieknek egymás között, így szemmel követhettem a két bérház közötti zöldben akrobatikázó szarkát, mely mintha nekem produkálta volna magát. Palócföld – 2025/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 251 �Szépirodalom A szomszéd barackfáján egy vékony ágon tornázó, rikító sipkás harkály is mintha az én tetszésemre pályázott volna, én nem tudom, mit akarnak ilyen kitüntetett figyelemmel tőlem a madarak, csak jönnek-jönnek, színesen, suhogva, legyőzve a gravitációt, s ha nem látom is, hallom őket, ahogy a felhős égen gágogva csapatban húznak dél felé, értem én, hogy a költők szinte kényszeresen csak az őszre gondolnak, még nem akarnék repülni feltétlenül, de mivel vállamat, hátamat erősen kikezdte az idő, olykor suta gyógytornamozdulatokkal körzöm karjaimat, lebbentem szárnyaimat, tollászkodó, ormótlan madárnak, akár albatrosznak is vélhet a felületes szemlélő, de erősen meglepne, ha egy napon tényleg elemelkednék a földtől. 252 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/1–2. szám �Csohány Kálmán – Varjak és galamb (Radnóti Miklós: Töredék) (rézkarc, 30 x 20; 1968) Palócföld – 2025/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 253 �Csohány Kálmán – Berzsenyi-versek XIII. (rézkarc, 9 x 6,8; 1976) 254 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/1–2. szám �Kritikák, recenziók HAUSEL SÁNDOR „MEGTARTANI ÉS MEGMARADNI” Böszörményi István-emlékkötet Böszörményi István (1947–2022) tanár, közéleti ember, helytörténész, író 2022. július 19-én, 75 éves korában hunyt el Losoncon. Életével is és munkásságával is szolgált: a füleki gimnázium tantermében egy osztálynyi tanulóközösséget, a Csemadok tisztségviselőjeként és helytörténészként egy tájegység kisebbségi helyzetben élő magyar közösségét. Mindezt tette olyan minőségben és színvonalon, hogy a nemzete számára végzett értékteremtő tevékenységével figyelemre méltóan túllépett szűkebb szülőföldje határain. Évtizedeket átívelő, a nemzete szolgálatában kifejtett hagyományápoló munkáját 2021-ben a Magyar Arany Érdemkereszt kitüntetéssel ismerték el. Szellemi hagyatékának jelentőségét, személyének ismertségét és elismertségét mutatja, hogy halála után egy évvel, 2023. szeptember 22-én tiszteletére emlékkonferenciát rendeztek és kopjafát állítottak. A konferencia után egy évvel pedig – 2024. szeptember 20-án – a szervezők ígérete és szándéka szerint az elhangzott előadások könyv formában is megjelentek. Az elegáns kivitelű, gazdagon illusztrált tanulmánykötetet két szerkesztő, Gyurcsík Iván és Somogyi Alfréd jegyzi. A kötet írásai három csoportba sorolhatók: az elsőben Böszörményi István írásai, a másodikban a Böszörményi István közeli ismerősei, volt kollégái és barátai által készített emlékező és az alakját megidéző írások, a harmadikban pedig a Böszörményi István életéhez és munkásságához kapcsolódó, az adott téma szakértői által készített tanulmányok találhatók. A húsz tanulmány után helyet kapott egy képösszeállítás is a konferenciáról, ezt követi a szerzők rövid bemutatása, végül a kötetet Böszörményi István műveinek „részleges bibliográfiá”-ja zárja. A könyv hátsó borítóján kapott helyet a Hrubík Béla, a Csemadok korábbi elnöke által faragott kopjafa, mellette pedig az ő búcsúzó szavai olvashatók. Böszörményi Istvántól három írást választottak be a szerkesztők a kötetbe: az egyik a 2021-ben megfogalmazott tömör önéletrajza, a másik 2007-ben meg- Palócföld – 2025/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 255 �Kritikák, recenziók jelent „szubjektív vallomása” szeretett városáról, Losoncról, a harmadik a losonci és a füleki gimnáziumról 2001-ben, a Gömörország című folyóiratban közölt tanulmánya. A magánember, a tanár, a szakember Böszörményi István emlékét felidéző szerzők – Gyurcsík Iván, a budapesti Nemzeti Közszolgálati Egyetem Kisebbségpolitikai Kutatóműhelyének vezetője, a füleki gimnázium volt diákja, Spiegelné Böszörményi Katalin, Böszörményi István nővére, Filep Tamás Gusztáv, a HUNREN Társadalomtudományi Kutatóközpont Kisebbségkutató Intézetének munkatársa, Duray Éva ny. középiskolai tanár, Szabó Kinga, a losonci Szabó Gyula Emlékház alapítója és vezetője, Hermel Éva, a füleki gimnázium volt diákja, Szvorák Zsuzsa, a füleki gimnázium tanára, Szvorák Katalin előadóművész, a füleki gimnázium volt diákja, Balassa Zoltán kassai újságíró mint barát – szép és közvetlen szavakkal mutatják be és méltatják erkölcsi tartását, szakmai elhivatottságát, szűkebb-tágabb közösségek iránti elkötelezettségét. Az emlékkötet terjedelmének kétharmadát nyolc olyan tanulmány teszi ki, amelyek a történelmi Nógrád megye és Losonc művelődéstörténeti, köztörténeti, irodalomtörténeti, egyháztörténeti, nemzetiségtörténeti, etnikai eseményeihez, illetve tárgyköreihez kapcsolódnak. Draskóczy István történész a középkori és kora újkori Losonc külföldi peregrinusairól értekezik. Csikány Tamás hadtörténész forrásközlése a város 1849-es pusztulásának egyik dokumentumát tartalmazza. Praznovszky Mihály irodalomtörténész Böszörményi Istvánnak a Madáchkutatáshoz kötődő kapcsolatát mutatja be. Tyekvicska Árpád történész, levéltáros tanulmánya az Ipoly mente, kiemelten Nógrád vármegye 1918– 19-es csehszlovák megszállásának eseményeit elemzi gazdag forrásanyag felhasználásával. Somogyi Alfréd református lelkipásztor a losonci református teológia történetét foglalja össze. Németh Bozó Andrea művészettörténész Petőfi és Losonc kapcsolatáról ír. Bóna László történész tanulmánya a dualizmus kori Losonc etnikai és politikai viszonyait írja le. Pulen Csilla tanár a nógrádi kötődésű Mocsáry Lajos politikus, országgyűlési képviselő nemzetiségpolitikájának sajátos vonásait eleveníti fel. A Böszörményi István emlékére kiadott kötet írásainak és tanulmányainak szerzői egyrészt tisztelegnek a szellemi hagyaték előtt, másrészt hozzájárulnak és 256 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/1–2. szám �Kritikák, recenziók ösztönöznek is annak megőrzésére, ápolására. A tanulmányok pedig nemcsak az ő személyiségének történeti-társadalmi hátterét segítenek megérteni, hanem ezen túlmenően több tudományterület eszközeivel új ismeretekkel is gyarapítják Losonc, Nógrád vármegye, illetve a palócság történetét. Bizton elmondható a könyvről: aki ismerte „Pisti”-t, annak újra elevenen felidézi alakját, eszébe juttathatja a vele kapcsolatos emlékeket. Aki nem ismerte, vagy csak névről tudott róla, annak pedig segít közel hozni a nemzete iránt elkötelezett közéleti embert, a palóc vidék történészét. („Megtartani és megmaradni”. Böszörményi István-emlékkötet, szerk. GYURCSÍK Iván, SOMOGYI Alfréd, Komárom, Calvin J. Teológiai Akadémia, 2024.) *** MOHAI V. LAJOS EZERNYI TŰSZÚRÁS Cédulák Bíró Béla Káprázat-siratók (Erdélyi zsákutcáink) című könyvéről 1. Bíró Béla könyve „kései sirató”, az életút félén túl végzett gyászmunka a családjáért, az eltévedt Erdélyért – és egy elvesztett, saját maszatolásába, politikai és értelmiségi katyvaszába fulladt Magyarországért. Közbevetve: sok évtizedes publicisztikájának, mely robosztus erejű volt, vajon volt-e foganatja – ez is foglalkoztatja a szerzőt. Okkal. Bíró fájdalmasan érezteti, hogy olykor kitessékelték „a jobb társaságból”. Mindenesetre családja történetének nyomon követésével „politikatörténet” is íródik a könyv lapjain. Benne a saját eszméletre ébredésének történetével – ezernyi tűszúrással, ami érte a „fekete sorsokkal” közeli és távoli környezetében. Ez voltaképpen – legalábbis az én olvasatomban – a könyv tárgya. 2. Hányszor és hányszor üt még lyukat az erdélyi magyarságon (és az erdélyi románokon) a múlt kísértete, hányszor és hányan kotorásznak még a múlt molyzsákjában a magyarellenes (vagy románellenes) érveket keresve, és hány és hány tűszúrást kell még elviselniük családoknak, nemzedékeknek, miközben a félig sem Palócföld – 2025/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 257 �Kritikák, recenziók megemésztett valóságot, a mindenkori történelem realitását elhessegeti magától az elme és a szív? A hosszan tartó totalitárius berendezkedések forgószelei söpörnek végig máig. Az ideológia fűtöttség korszakait nem lehetett és lehet pragmatikus cselekvésekkel fölváltani, hiszen csak keveseket emészt (foglalkoztat) az öndefiníciós kényszer (ki vagyok én?) – többször még a legjobbaknál is az óhajtó mód táplálja a gondolkodást. Szabadna-e múlt idejű panaszokkal előállni? Nem szabadna. Hogy egy nagy erdélyi gondolkodó metaforáját kölcsönözzem némileg módosítva: a szerző szerint a káprázatok csak röpke pillanatok a kedély ködképes láthatárán. A legégetőbb probléma a félelembe burkolódzott, rendszer iránti közöny, a tompa érzések melankóliája – ismerős lelki attitűd; ma is az. Ahogy a múlt alvadt vérdarabjaival való szembenézés az írók egy csoportjának a részéről. (Itt is ott is.) És akkor elérkezik Bíró Béla és az olvasó is a besúgáshoz, az ügynökkérdés csakis térségünkre jellemző politikai intézményrendszeréhez – mely a szovjet mellett a „különutas” Ceaușescu-diktatúrában volt a legkiterjedtebb és leggyilkosabb. A magyarok és románok számára is. (Van nyomasztó családi érintettsége is a szerzőnek, de erről később beszélek.) A politikai akciók, a titkosszolgálati vegzálások az írói, polgári („civil”) önszerveződéseket voltak hivatva semlegesíteni, és ezáltal a belső szolidaritást gyöngíteni, szétzilálni. A maradni vagy menni, a kitelepülés és emigráció kérdésében Bíró a maradás mellett tette le a voksát, mégpedig – talán nem tévedek, ha azt mondom – lelkiismereti okból: a szülőföld iránti szeretetből és a felelősségből, amelyet a szülőhely adott, ami megadatott számára. Elhivatottság gyümölcse ez a szenvedélyes múltfeltárás e kötetben, ebben a különös családtörténetben újjászületett, megvalósult ismét. És Erdély: a koragyermekkor mézédes, felejthetetlen illata, a főzött csokoládéból készült szaloncukor fölidézése, és a természeti táj mint az önfeledtség jelképe, és később is megvalósult formája a „vadonban”, a feleség által álmodott és számára létrehozott, fölnevelt kertben; író kezén született szerelmi vallomás ez a szülőföldhöz és a hitveshez. Bíró könyvében érzek valamiféle meditatív árnyalatot, amelyet nehéz lenne nem észrevenni, az író, igen, az író tesz hozzá ezzel a mondanivalójához. Hogy a visszaemlékező túlzottan optimistán látta a világot a rendszerváltozás évében, 1990-ben, ahogy sokan tettük, erre nincs biztos tippem. A szabadság enyhe 258 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/1–2. szám �Kritikák, recenziók mámorát másképp lehetett megélni egy őrült diktatúrája után, mint a kádári restauráció végelgyengülése idején. És persze Bírónak az is „megvilágosodás”-t jelentett, amit szüleinek az életútjából addigra leszűrt. Egy bizonyos magyarországi attitűddel szemben van megbántottság a szerzőben; ez folyamatosan alakult ki benne: az intrikus, kirekesztő magyarországi közéletről van szó. Valakit meghív Budapestről, beengedi a házába, az illető végigmustrálja a könyvespolcát, más műveket is talál ott, mint ami az ő könyvszekrényében van, és máris kész a megbélyegzés, nem közénk való, nem egyezik velünk. Mi történik az erkölcsi mércénkkel? Tágabb összefüggésben Bíró munkájának ez is a tétje. 3. Ha lennének kulcsszavai a könyvnek – és a recenzens miért ne találhatna kulcsszavakat –, a következőket írná le: politikai kultúra. (E fogalom lassan már fölélesztésre szorul, és Bíró első rangú felélesztő.) A politikai kompetenciák újragondolása. Csakhogy: a legkevesebb befolyása épp annak van, akinek a politikai kompetenciája megkérdőjelezhetetlen. Ami marad: a marginalizálódás, a periféria, a regresszió és az avíttság: a kisebbségi komplexusok általi politikai mítoszképzés szintje. A politika verseny kiéleződése a szélsőségek malmára hajtja a vizet. A legnagyobb gond, mi több, égető probléma a félelembe burkolódzott rendszer iránti közöny, a tompa érzések melankóliája – ismerős lelki attitűd; de a múltat nem lehet eltörölni, tanultuk, és bizony számított 1990 után is, ami előtte volt; erről Erdélyben több tapasztalat lehetett, mint itthon. Még Esterházy Pétert is megtévesztette a rendszerváltoztatás, amikor azt állította, hogy a liberális köztársaságban nem számít az, ami előtte volt: „Mert minden akkori kompromisszum mára érvénytelenné vált, tökéletesen fölöslegessé: minden vacsora, minden kimondott elvtárs szó, minden János, minden elterelő jelző, minden maszk”1. Nem így történt. Abban viszont Esterházyt igazolta az idő (az élet?, a történelem? az ember nem változó természete?, a soha el nem múló erőkultusz?) a Kádár-korszak játékszabályait egykoron hol kéjjel, hol kényszeredetten elfogadó irodalom nyugtalan pil- ESTERHÁZY Péter, Nyári maszk = https://konyvtar.dia.hu/html/muvek/ESTERHAZY/esterhazy00171/esterhazy00218/esterhazy00218.html [2025. 05. 14.] 1 Palócföld – 2025/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 259 �Kritikák, recenziók lanataira reagálva, hogy „…ha negyven évig fal mellett éltünk, akkor ennek a szabályait, törvényeit tanultuk meg. A félelem, az óvatosság, a bizalmatlanság törvényeit”2. Ahogy mindez Romániára, Erdélyre is igaz. Olvasás közben minduntalan rá kell jönnünk az emlékezővel együtt. 4. A látszattal (vagy a látszattal részben) ellentétben a családtörténet írása hálátlan szerep, aki erre adja a fejét, az szilárd talajon vesse meg a lábát. Ha ez nem sikerül, csak saját magát okolhatja. Az őszinteség és a fájdalom nem spórolható meg. „Az író legyen kegyetlen” – mondja Kosztolányi. A családdal szemben engesztelő megértés van Bíróban, kiváltképp az Édesanyja iránt. Szülei, ahogy mondani szokás, „hithű kommunisták” voltak; sok részletet megtudunk az illegalitás és konspiráció formáiról, játékszabályairól vagy véletlenjeiről – ezt már-már szociológiai pontossággal részletezi Bíró. És az egyenleg, ami az emlékekből, a családi legendáriumból következik, miközben a szerző öszszead, kivon: a szülők tiszta szívvel adták oda magukat a Pártnak, egybekelésük is a Párt parancsára történt. Ami legerősebben módon predesztinálhatta őket, az a vágy, hogy az „internacionalizmusban mint itatóspapírban, föloldódik a nacionalizmus” – ne feledjük: az erdélyi magyarság sorsáról van szó. Hogy aztán az internacionalizmus fogyó hiteléből épp az emlékiratot író fiúgyermeknek jusson érett korában a legkevesebb. Még megállnék egy-két mondat erejéig az apa alakjánál. Az ő személyisége, viselkedése szinte mindenben más volt, mint az anyáé. Az anya gondoskodó, finom és tapintatos, az apa kifelé élő, nagyhangú, kártyaszenvedélye messzire vitte bohém hírét. Jellemének bizonyos vonásai „jól jöttek” a mozgalomnak („az alkalmazkodási kényszer hozzátartozott a konspiráció etikettjéhez”), ahogy az emlékirat szerzője nyomatékosítja, és a Párt vele szemben tanúsított igazságtalanságait is keményen állta. A fiú az elfogadás, az óvatos elutasítás hullámait érzi az apával kapcsolatban; amikor az Anyja válni akar, „…elvonultam a szobánkba, estig sírtam. Akkor már sejtettem, hogy apámnak még az alsórákosi válságos időkből van egy nálam alig kisebb fia, egy cigánygyerek is” – írja. ESTERHÁZY Péter, Nyári megjegyzések = https://konyvtar.dia.hu/html/muvek/ESTERHAZY/esterhazy00171/esterhazy00218/esterhazy00218.html [2025. 05. 14.] 2 260 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/1–2. szám �Kritikák, recenziók 5. És e drámai ponton visszatérnék a beszervezés problémájára, Géza bátyja ügynök voltára. A dolgon nincs mit szépíteni, nem is szépít, noha ítéletet sem mond fölötte. Ahogy afölött sem, hogy a bátyjának a négy felesége közt volt cigány is: „Mellesleg a négy közül ő volt a legrokonszenvesebb”. Géza, a báty, a legtehetségesebb, ő volt Bíró Béla számára a példakép. Még a pályaválasztásban is követni akarta. A kötődés erős volt, és ez a korábban eltéphetetlennek bizonyuló szál eltépődött. A Báty is besúgó lett. Sorsa, végzete hasonló Szilágyi Domokoséhoz; mindkettejük számára az egyetlen menedék az elviselhetetlen lelkiismeretfurdalás elől az öngyilkosság. 6. Bíró Béla szenvedélyes és érzelmekben gazdag könyve (az érzelmeit sem rejti véka alá a szerző) „szabálytalanul-szabályos” családtörténete – olykor részleteiben politológiai-szociológiai esettanulmánya – megrendítő mű. Remélem, sokunk olvasmánya. De mint minden éleslátó szerző, tudja, hogy nincs nála a bölcsek köve, sem az ítélkezést, sem a megbocsátást nem neki rendelte az élet – ezért jól döntött, hogy az irónia és melankólia halvány árnyalataival is átszövi könyvét. Ezernyi tűszúrást amúgy sem lehet másképp elviselni, szavakba foglalni. (BÍRÓ Béla, Káprázat-siratók. Erdélyi zsákutcáink, Novum Publishing Kiadó, 2025.) *** BÍRÓ BÉLA A PANTEIZMUS PARADOXONA Mohai V. Lajos: A kanizsai Hidegház (Befejezetlen kézirat) „Szinte tenyeremben éreztem a saját vadgesztenyéimet a Rózsa utcából, ahol szelíd csodálkozással feküdtek a barna levelek között a bágyadt fényben, miért is nem veszem észre őket… Kicsi voltam még, a sors viszontagságairól mit sem tudtam…” (190.) 3 A másként nem, csak oldalszámmal jelölt idézetek innen valók: MOHAI V. Lajos, A kanizsai Hidegház. Befejezetlen kézirat, Bp., Prae Könyvkiadó, 2023. 3 Palócföld – 2025/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 261 �Kritikák, recenziók „(Évek múlva egy hirtelen támadt vihartól kidől a fa, kiszakad a földből a gyökérzete, rázuhan a szomszédos ház drótkerítésére, széttépi a gondosan ápolt fagyalsövényt. A gyökérzet helyén óriási kráter keletkezik, távolabb is berepedezik a föld, a kisebb bokrokat és a füvet kiveti magából. // A tragédia megtörténik.)” (183.) Történet mindazonáltal alig van. Ha mégiscsak felfedezhető a metaforalugas mögött valamiféle történet is, az a család fokozatos kimúlásának fájdalmas precizitással megjelenített emlékezete. A középpont természetesen az édesanya, még az apa halála is az ő betegségének és haláltusájának „elégiájába” ékelődik. Az emlékezés azonban „csapda is, a félbemaradt éden kísértése, mert a múlt elmosódik, föltámasztása sokszor hiú ábránd marad, hiába ez adja időtlen idők óta az elbeszélés illúzióját. A régmúlt események rejtjeleinek megfejtése mégsem szemfényvesztés, pedig sokszor beigazolódtak a vele kapcsolatos kételyek. Az ókorban minden út Rómába vitt, az én életemben minden a kanizsai Hidegházhoz vezetett vissza” (53.). A fenti sorok Mohai V. Lajos legújabb, A kanizsai Hidegház. Befejezetlen kézirat című kötetéből származnak – első olvasatra azt a benyomást kelthetik, hogy a sortördelést elhagyva a recenzens egymás mellé másolt figyelemreméltó „versrészleteket”. Hogy végül is mit olvasott, azt a befogadónak nem könnyű eldöntenie. A kötet közel kétszáz oldalnyi szövegének nyelve a maga féktelen sodrásával mintha megszüntetné a vers és a próza közti különbséget. A Hidegházzal szomszédos Rózsa utcának, a gyerekkor helyszínének „ábrázolása” önmagában is csaknem kötetnyi költemény. Mohai metaforái jól érzékelhetően igazolják azt az irodalomtudományi hipotézist, hogy a líra az a beszédmód, amely a történeti tapasztalatból (az emlékekből) elvonatkoztatott világképnek és az erre szerveződő tárgyiasságoknak rendszerszerű formát ad, s ezeket esztétikailag élményszerűvé, átélhetővé, értelmezhetővé teszi. Más szóval a nézőnek, a versolvasónak a látvány élményében kell fellelnie és megértenie az azt létrehozó valóságot. Mohai nyilvánvalóvá teszi a költészet paradoxonát, miszerint a líra túllép a nyelven mint nyelvészeti jelenségen, s ezzel lényegében önmagára irányítja a figyelmet. Hankiss Elemér szerint „[a] költészet egyszerre több valóság-, érzelem- s magatartássíkot villant fel a tudatunkban”4. S ezt a tételt N. Horváth Béla George 4 N. HORVÁTH Béla, A líra logikája, Új forrás, 1995/10, 59. 262 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/1–2. szám �Kritikák, recenziók Santayana észrevételével egészíti ki: a költeményben „a sorok jelentése valahol fogalmi jelentésük és asszociációs ellenpólusaik közt lebeg”5. A Mohai-féle prózakölteményt már maga a cím is befejezhetetlennek nyilvánítja. S nemcsak azért, mert Mohai képzeletvilága elvben – akárcsak maga a Világmindenség – kimeríthetetlen, de azért is, mert maga a műfaj is végtelenbe fut. Azt a műfaj nélküliséget, melyet a lírai alany itt megteremt, leginkább prózaversnek szokás nevezni. Mohai megfogalmazása jóval pontosabb: „Ismerős érzés, mely föltámaszt minden pillért (értsd ’emlékmozzanatot’ – B. B.) a Rózsa utcától Nakonxipánig” (45.). Az irodalomtudományban azonban az is jó ideje közismert, hogy a vers nem föltétlenül költemény. A versbe szedett reklám, rigmus, csasztuska szintén ritmusával és rímeivel hivalkodik ugyan, de nyilvánvalóan nem líra. Mohai közel kétszáz oldala azonban lenyűgöző líra, melyben a prózaforma egyesül a költőiség sűrítő, tömörítő, intenzitásnövelő formaszerkezeteivel. Egyebek közt olyan különleges retorikai alakzatokkal, parallelizmusokkal, a gondolatritmus számos képződményével, költői képekkel, melyek némelyikét eleddig az irodalomtudomány sem nevesítette. Csupán a költészetből ismert koncentrált érzelmi-intellektuális élmény gyanánt adottak számunkra, olvasók számára. Mohai szájából is természetesnek vesszük, hogy „nekem a próbára tett tehetség imponál, akkor is, ha beletörik a bicskám” (10.). A három alapvető irodalmi műnemhez, a lírához, az epikához és a drámához következésképpen odakívánkozna egy negyedik is: a prózaköltészet. Ennek a műnemnek a regény terjedelmű műfaja a Mohai által is művelt lírai fogantatású halottsirató. A gyászmunka és a lírai thanatológia ezzel szemben inkább a Mohaiféle prózaköltészet témáinak tekinthető. A műfaj teszi őket szépirodalommá. Az eltérésnek másutt mintha maga Mohai is tudatában lenne. „Azt a végzetes hibát azonban nem követem el – írja –, hogy ne higgyek a Rózsa utca halhatatlanságában.” (11.) Az öröklétről, a lélek halhatatlanságáról mindazonáltal kevés szó esik a szövegben. Annak ellenére is, hogy a szerző kiemelt betűtípussal vall róla: „A halál életre szóló nagy eseménynek, egyenesen szent dolognak számított a családban, mindenkit megrázott, és hullámai messzire terjedtek, egészen a távoli oldalági rokonokig, akikről a hétköznapokban alig vettünk tudomást. A temetés napja elfedett minden viszályt és haragot. Az öröklét egy röpke pillanatává összeillesztette a rokonság 5 Uo. Palócföld – 2025/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 263 �Kritikák, recenziók csonka részeit, azokat is, akiket már elfedett a koporsó, sőt talán már ki is hullottak az emlékezetből” (130.). A Rózsa utcában évtizedek óta arat a halál. „Öregapám csalánt evett a hadifogságban, hátában a szuronyokkal megrohamozta a Téli Palotát.” (47.) Nem csoda, hogy később „összevitatkozott az Istennel, meghalt” (41.). A második világháborús bombázások és ütközetek után még sokáig halottak feküdtek az útszéleken, s a következő évtizedekben a család lélekszáma is megcsappant. Az Öregapát és az Öreganyát az Apa követte a Hidegházban, hogy aztán néhány év múlva a „mészporos angyalt”, az anyát is elragadja a halál. A veszteségre jellemző, hogy a hiányt – önmagukra vonatkoztatva – a fiúk sem képesek feldolgozni. „Vajon ki rendelkezik rólunk a saját emlékezetünkön kívül? Meddig tart ki a múlt? Mi töri meg az erejét a jelenben? Csak a halál? … Gyászunk, hamuvá égett őrlődéseink nyomát, az önsajnálatot, gyarlóságaink tanújelét elpusztítjuk. Mentőövet senki sem dob nekünk.” (126–127.) A testvérek ezután már „ketten, egyedül” látogatták a Hidegházat és a családi sírhelyet. Végül a főhős is magára marad. Az emlékeivel, melyeket váltakozó ének váltakozó, jelen és múlt idejű költői futamokban keltenek életre. Danilo Kiš nyomán ő is úgy érzi, „…fúgát kellene komponálni zenekarra és orgonára. Lila üvegcséket fel az emelvényre az elsötétült teremben, színültig nemes illatokkal”6. Már a gyerekkori emlékek sem a Rózsa utcát „támasztják fel” valamely múltbéli benyomásözön lírai felelevenítésével, inkább a szerző alakját világítják át, aki ekként (akárcsak időnként az Édesanya) azonossá válik a Mindenséggel: „Anyám körömcipője hegyével kötötte össze a konyhakő mintáit az Univerzummal” (143.). De mi lenne ez, ha nem annak tudata, hogy a Mindenség ugyanúgy mibennünk van, mint ahogyan a plátói tételt némileg átfogalmazva nem csak a teljesség foglalja magában a részt, de a rész is a magába foglalja a teljességet? Az öröklét kérdése azonban föl sem merül ebben az ellenállhatatlan sodrású lírai áradatban. Ennek magyarázatát az öröklétről szólva A tragikus életérzés című filozófiai esszékötetében Miguel de Unamuno adja meg: „Rettenetes valami az értelem. A halál felé tart, éppúgy, ahogyan az emlékezet az állandóság felé… Az igazi tudomány mindenekelőtt kételkedni és »nem tudni« tanít”… A köznapi értelemben 6 KIŠ, Danilo, Korai bánat, fordította ÁCS Károly, Újvidék, 1971 (vendégszöveg: MOHAI, 106). 264 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/1–2. szám �Kritikák, recenziók vett tudós, akárcsak az ügyvéd, nem kételkedik, „…de azt sem hiszi, hogy nem tud. Mindenképpen megoldás kell neki”7. „A valódi költészetnek – olvashatjuk ugyanott – két igazán mélyről jövő, radikális hangzata van: a világ hívsága és a történések mikéntje az egyik, a szerelem a másik. Ez a két hang csak egyszere szólhat.” (40.) Mohai prózakölteményéből azonban hiányzik a szerelem. Egészen pontosan: csupán marginálisan van jelen. Egyik, önmagát szerelmes özvegynek érző barátja meséli a lírai alany fiatalon elhunyt unokanővéréről, hogy „[u]nokanővéred köré az élet erotikus aurája halálvágyat szült. Az elégikus lelkű kalandornő megtestesítője volt, akit a férfiak önként követnek a halálba, miután az udvarlásban kudarcot vallottak” (164–165.). A szerelmes ember, tehetnénk hozzá – ha hiszi, ha nem –, rettenthetetlenül hisz egyfajta öröklétben. Az ’Isten’ megnevezés Mohainál is gyakran felmerül, de csupán a költőiség rekvizitumaként. (Egyetlen példa: „Miközben begyűjtik a termést, Isten csöndben elhagyja a világot.”) (29–30). S ebben rejlik a Költemény örökre szóló befejezhetetlenségének voltaképpeni rejtélye is. A költemény nem azért befejezhetetlen, mert a Világegyetem, s következésképpen a rá vonatkozó emlékek is kimeríthetetlenek, inkább azért, mert e földi világban magukhoz az emlékekhez is csak részben férhetünk hozzá. A prózakölteményt Mohai az olvasó örömére még hosszan folytathatja, de utolsó fejezetét maga sem írhatja meg. Hacsak nem abból az a szöveg hátterében mégiscsak ott lappangó öröklétből, melyről maga is szemérmesen hallgat. Az elhalálozások családtörténete végérvényesen véget ér. A lírai alany után – legalábbis az olvasó tudomása szerint – nem marad leszármazott, aki folytathatná az „illatos fúgát”. Mohai prózakölteménye nem csak a Naprendszer, de a Nagyvilág, Magyarország, Európa, sőt a Rózsa utca vonatkozásában is tovább árnyalható, írható, de valóban befejezhetetlen… (MOHAI V. Lajos, A kanizsai Hidegház. Befejezetlen kézirat, Prae.hu Kft., 2023.) *** 7 Miguel De UNAMUNO, A tragikus életérzés, 1989, 88, 91. Palócföld – 2025/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 265 �Kritikák, recenziók CSONGRÁDY BÉLA EGY „JÓÍZŰ” KÖNYV Pásztor Éva – Nagy Zsófia: Vendégségben Mikszáth Kálmánnál Aki „csak” úgymond átlagos szinten tájékozott a kulturális, művészeti életben – jelesül a magyar irodalomtörténet berkeiben –, az egészen biztosan tudja, hogy az egyaránt nógrádi, felvidéki gyökerű Madách Imre és Mikszáth Kálmán személye és munkássága a szülőföldjükön kultikus keretek között is megkapja a kiérdemelt megbecsülést. Az előbbi szerző természetesen a nemzetközi mércével mérve is kiemelkedően rangos drámai költemény, Az ember tragédiája jogán miatt vívta, vívja ki az elismerés ezen módját, utóbbi – joggal nagy palócnak is nevezett – író esetében pedig az örökbecsű regények tekinthetők a megkülönböztetett elismerés és tisztelet forrásának. Mindkét szerző esetében közösségek – egyesületek, társaságok, baráti körök – és az azok keretében tevékenykedő, esetleg éppen e területen végzett kiemelkedő, eredményes munkájuk révén ismert, elismert kutatók, irodalomtörténészek járnak az élen. Jó példaként itt és most a Salgótarjánból elszármazott Praznovszky Mihály neve említtetik, aki éppen megszámlálhatatlan számú publikációjával – köztük az ugyancsak sok saját kutatásainak eredményeit közzétevő könyveivel – tudhatja magáénak a Mikszáth Kálmán Társaság örökös elnöke titulust, és aki három esetben – kutatóként, múzeumigazgatóként és mint a Palócföld főszerkesztője – is részesült a legújabb kori Madách-kultusz hajnalán, 1964-ben, a Tragédiaköltő halálának századik évfordulója időszakában életre hívott Madách-díjban. Ugyanakkor az is természetes, hogy a kultikus jelenségek élenjárói, úgymond zászlóvivői mögött, mellett rendre feltűnnek új szereplők is. Olyanok, akik főhivatásuk révén eleddig egyfajta távolságból kapcsolódtak az irodalomtörténethez, akár a fentebb emlegetett két jeles nógrádi alkotó munkájának, szellemi örökségének további részletei feltáráshoz, bemutatásához. E személyiségek közé sorolható a – többek között – Kazinczy-, Veres Pálné- és Balassagyarmat kultúrájáért díjjal kitüntetett pedagógus, Pásztor Sándorné, akiről Tarnóczi László rádióriporter Nagyok című 2024 januári műsorához írott ajánlójában fogalmazta meg a követ- 266 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/1–2. szám �Kritikák, recenziók kezőket: „A magyar irodalmat és az ének-zenét úgy tanította, hogy abból az élethez találtak kapaszkodót a tanítványai, akik közül sokan lettek pedagógusok (óvónők, magyartanárok) s aranydiplomás kórust is vezetett”. Nos, Pásztor Éva – aki alelnök férjével immár évek óta nagyon közel állt az 1993-ban alakult Mikszáth Kálmán Társasághoz – 2021-ben új oldaláról mutatkozott be: ekkor jelentette meg A halhatatlan Mikszáth Kálmán című könyvét, amely a 13. kötete volt a 2003-ban a Lohinai fű címmel a társaság révén útjára indított Mikszáth Könyves Téka sorozatnak. Ebben a kiadványban sorra vette, bemutatta és jellemezte azokat az írót ábrázoló emlékeket, a tiszteletére kialakított emlékhelyeket, megrendezett eseményeket, a nevét őrző intézményeket, amelyek szép számmal találhatók szerte az országban, illetve a határokon túl is. Hasonló megfontolásból, céllal és jelleggel jelent meg Az örök Madách Imre című, szintén gazdagon dokumentált könyve 2023-ban. A 2024-es esztendő egyébiránt is fontos esztendőnek bizonyult Pásztor Éva munkásságában. Ugyanis a tavalyi év tavaszán a fentebb emlegetett Mikszáth Könyves Téka sorozat 20. köteteként, mondhatni Mikszáth Kálmán születésének 177. évfordulójára jelent meg újabb jelentős munkája. Ez egyrészt folytatása a Mikszáthtal foglalkozó írásainak, másrészt – műfajilag, jellegét tekintve – változást is hozott ezek sorában, amennyiben a Vendégségben Mikszáth Kálmánnál című kiadványt irodalmi szakácskönyvnek minősítette maga a szerző. S ez utóbbi megjelölés pontosítást is igényel, mert ezúttal nem egyedül jegyzi a kötetet, merthogy Nagy Zsófia gasztronómus, ételkritikus, a régi palóc konyha hagyományainak ápolója, a Pozsonyban megjelenő Vasárnap Magazin háziasszonya személyében szerzőtársa is akadt. Egy olyan szakértővel dolgozott együtt, aki már gyermekkorában olvasta Mikszáthot, és felfigyelt az író műveiben előforduló ételnevekre, kulináris élményekre. Mostanra érett meg benne a szándék – amelyet a Mikszáth Kálmán társasági tagsága és Pásztor Évával való megismerkedése, baráti kapcsolata, munkásságának ismerete megerősített – hogy ketten jegyezzék ezt a különleges műfajú kötetet. A felvidéki gyökerű Nagy Zsófia azért is gondolhatott erre, mert számára értelemszerűen nem idegen ez a vidék, s a Palócföld című folyóiratban már a korábbiakban és azóta is rendre közölt, illetve közöl gasztronómiai jellegű írásokat, tájegységi recepteket. Természetes, hogy a két – egymást jól ismerő és tisztelő – szerző a kötet elején megnyilatkozik, szól az olvasókhoz. Mindketten abban bíznak, hogy e nem szokványos, mondhatni különleges témával sikerül felkelteniük az érdeklődést, első- Palócföld – 2025/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 267 �Kritikák, recenziók sorban a címszereplő író iránt. A könyv élén megnyilatkozik a szakértő Praznovszky Mihály is. Egy jóízű könyv elé című írásában: „Mikszáth Kálmán is azon írók közé tartozott, akik szívesen ültetik terített asztal mellé hőseiket jó étvággyal falatozni, de ő maga soha nem írt le recepteket… Lett volna alkalma elmesélni a jobbnál jobb ételek főzési praktikáit, de azok semmiképpen nem fértek bele végtelen történeteibe. Hadd egyenek csak a hősök, az utókor olvasói pedig törjék a fejüket, mit ettek… E könyv tartalmát Pásztor Éva dicséretes szorgalommal szedegette össze az életműből, néha csak egy mondat, másutt egy bekezdés, vagy éppen egy karcolat kerül terítékre, mutatván, hogy az író a gasztronómiával is tudott helyzeteket és szereplőket, főleg kortársakat jellemezni. Mindezekhez mellékelt Nagy Zsófia, a palócföld ízeinek tudósa ide vágó ismert vagy kevésbé ismert recepteket” – írja Praznovszky Mihály, s gondolatait a kötet tartalma teljes mértékben visszaigazolja. A kiadvány elején megnyilatkozik Mikszáth Kálmán is A magyar konyha című írásával, amelyet ő maga „fecsegés”-nek minősít. „Állj meg, Pegazus! Idekötlek a fűzfához. S magam is betekintek a tepsik, lábasok és bögrék közé a konyhába. Eleget hallgattuk már együtt fülemilék dalát, prücskök ciripelését. A pecsenyesistergés sem a legutolsó. Az szóljon most…” Teljes joggal került a könyvbe a manapság jól ismert – a Magyar Rádióban e témában hetente megszólaló – népszerű Vinkó József Gourmand volt-e Mikszáth? címmel jelzett írása, amelyben néhány hajdani történet felidézésével érdekes, szellemes választ ad e kérdésre. S mindezek után a Mikszáth-írásokból való kiemelések következnek és „végre” a receptek, amelyek ínycsiklandozó, ragyogó fotókon is kelletik magukat. A Mikszáth-művek és a felhasznált irodalom szokásos megjelenítése mellett immár az internetes források is helyet kaptak. A kötet tartalomhoz illő külleme a tipográfus Bucsy Balázst és a veszprémi OOK Press Nyomda munkáját dicséri. Ugyanez a műhely jegyezte Pásztor Éva Az örök Madách Imre című kötetét is. (PÁSZTOR Éva – NAGY Zsófia, Vendégségben Mikszáth Kálmánnál, Balassagyarmat, 2024.) *** 268 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/1–2. szám �Kritikák, recenziók RÓNA Z. PÉTER KULTÚRÁT ÉS NYELVET ÁPOLÓ Zsibói Gergely: Hajnali vásznak Azt mondják: használatuk során megkopnak szavaink, vagy új jelentést nyernek. A költő az, aki kisajátítja őket, miképpen Ady a ’vér’ szavunkat. Az emberiség történetének döntő részében a verset emelkedettség jellemezte. Az istenekkel, Istennel vagy valami transzcendensnek nevezhető dologgal/dolgokkal való kapcsolatfelvételt szolgálta a vers, ezért a közbeszédtől erősen eltért. Arthur Danto a XX. század végét jellemző művészeti sokszínűség kapcsán írta, hogy addig, amíg a korábbi korokhoz egyértelműen valamilyen meghatározó és domináns irányzat volt köthető, ez ekkorra megszűnt, beköszöntött a pluralizmus kora. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ettől fogva nincsenek domináns kánonok, s azt sem, hogy a művészet társadalmi szerepe valaha is még ugyanolyan jelentőséggel bírhat, mint korábban. Sőt, nyilvánvalóan szakmai kérdéssé, már-már önmagáért valóvá vált. Mondhatni: öncélúvá. Profánabbul: köldöknézővé. Ami bizonyosan abból is eredeztethető, hogy devalválódott a költő váteszszerepe, küldetéstudata és az általa használt nyelv. Ezért fordulhat elő, hogy sok esetben nem olvas ki többet egy-egy belső körökben felmagasztalt költő soraiból az ember, mint amit egy kocsmai diskurzus során már hallhatott. Olykor pedig stílusbeli eltérést sem tapasztalhat. Vagyis a költők is egyre inkább közhelyekkel szolgálják a közízlést. Természetesen akad ellenpélda bőven. S olyan is, aki ezt oly magas szinten műveli, hogy épp ezáltal jut el kevesekhez abban a folyton rohanó világunkban, amelyben csupán percemberkék lehetünk. Zsibói Gergely költészete ez utóbbihoz tartozónak tekinthető; a magyar irodalom legjavához mérhető és hasonuló. Nyelvezete végletekig csiszolt, árnyalt és emelkedett. Mélyebb értelmének fölfejtése ismereteket igényel – elsősorban az irodalom és a történelem területéről. Gyakorta olyan szavakat épít a verstestbe, amelyek réges-rég eltűntek a közbeszédből. Némely esetben talán a jelentésük se teljesen világos mindenki számára. De az bizonyosan világos, hogy Zsibói ezek használatával ápolja a magyar kultúrát és nyelvet. Visszaemeli abba a magasságba, amely az övé, a miénk, a magyar nemzeté. Palócföld – 2025/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 269 �Kritikák, recenziók A Hajnali vásznak című kötet versei három ciklusba rendeződnek; plusz egy – napjainkra teljességgel elhagyott, mottóként is értelmezhető – elővers segít a szellemi tájolódásban. Nem véletlenül építi erre a könyv hátsó borítóján szereplő ajánlását Handó Péter. Érdemes elidőzni sorai fölött, s ehhez álljon itt a vers egésze: „Elébb padlatot: / a mosolyt, ölelést, / mit széthordtak / belőlünk annyi éven át. / Aztán a többit, rendjén, / hogy kinyíljék / bennünk a világ.” A padlat (padolat, padozat, padló) olyan ember által készített alap (például a kultúra is ilyen), amely „deszkáival” lefed egy alatta tátongó mélységet. Ezúttal pedig magát a világot. Azt a világot, amelybe bele- (vagy fölé-)cseperedik az ember megtartó mosolyok, ölelések által. De mi történik akkor, ha ezek a „deszkák” kihúzódnak a lába alól? És ha ezeket belülről hordják szét az emberből? Mi tárul fel ilyenkor? Miféle mélység? Thomas Mann írja a József és testvéreiben: „Mélységes mély a múltnak kútja. Ne mondjuk inkább feneketlennek?” Vajon ennek a kútnak a padlatát távolították el? Az érvényes választ mindenkinek magának kell megtalálnia a Hajnali vásznak kibontása közben – mondom ezt azért, mert az én válaszaim legföljebb csak jelzőbóják lehetnek; többhöz egy recenzió teret nem ad. Beszédesek a cikluscímek, amennyiben az elsőnél fölkerül az álarc, az utolsónál pedig lehull. Mert mi jellemezhet egy Maszkabált? Az, hogy a benne szerepet vállaló más természeteket magára öltve tetszeleg úgy, hogy azzá válik, akit a felöltött maszk képvisel megjeleníteni hivatott. Ez a szerep a Zsibói-versek esetében vágyott és zsigerekből áradóan keresztény gyökerű. Már az első ciklus első versének címe (Kyrie) egyértelművé teszi ezt azzal, hogy egy IV. századra datált kegyelemkérő imádságra utal, s akár Krisztus szájából elhangzó könyörgésként is fölfogható. Legsűrűbben e cikluson belül asszociáltat Zsibói Krisztus életére, szellemi hagyatékára. Nemzeti tudatunk történeti mérföldkövei is hangsúlyosan vonulnak végig a kötet egészén. Ennek első darabja az 1956-os eseményekből táplálkozik (Október-vég). A politikai állásfoglalás lehetséges másik arcát mutatja a Biberach levele Meránba, melyben a Bánk bán-béli ritter/szerencselovag Biberach hívja az „övéit” magyar honba németországinál busásabb hasznot zsebelni. Szinte természetes módon emelődik ide az Ady Endrét megidéző két irodalmi expozé (Hiába-Messiás; Búcsú Csucsától), 270 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/1–2. szám �Kritikák, recenziók hiszen jobbító nemzetostorozásban aligha járt nálánál előrébb valaki, ez pedig Zsibóitól sem teljesen idegen. A „perc-ficsúrkák” kifejezés pedig nem pusztán felidéz egy jól ismert szóösszetételt, de meg is fosztja az ilyen típusú modern embert ember voltától. Számba lehetne venni Ady (valamint Kosztolányi, József Attila, Juhász Gyula…) költészetére való utalásokat, mint olyan szöveghelyeket, amelyek képesek komplett verseket előhívni az emlékezetből, s ezáltal értelmezési teret tágítani, de ez ezúttal nem tehető meg. A kötet egészére nézve is fontos versek a szülőföld – Erdély és Kolozsvár – történeti, irodalmi és a szerző személyes emlékeiből táplálkozó képek meg- és fölelevenítését végzik el. Ennek a sornak az első darabja az Ország-álmodó. Ugyanígy jelen van a kötet egészében a 13 évesen szerzett új hon, „Nógrádország” is: „Báthory István emlékezete” után Balassa úr mulat. Szintén több vers számít az antikvitással kapcsolatos ismereteinkre. Ilyen a Béke Ithakában, amelynek első két sorát a Somoskőújfaluban élő Kossuth-díjas Földi Péter ültette át impulzív rajzba. Itt kell megemlíteni, hogy a Maszkabál Karám című ciklusának mind a hét szonettje a Marschalkó Zsoltnak emléket állító, 2012-ben a Balassi Bálint Asztaltársaság által megjelentetett Rebbenő madárban szereplő Földi-rajzok alapján készült, ugyanakkor Földi Péter, ihletet merítve a versekből, új rajzokat készített ezekhez a szonettekhez, és még néhány vershez ezen túl is; nagy-nagy alázattal szolgálva a sorok közül kiolvasható vizuális világot. A második ciklus a Mezsgyén címet kapta, amely határvidéket, műveletlen területet jelöl. Kérdezhetnénk: honnan nézve? A ciklusnyitó Kolozsvári anzix I. még bizakodó képeslapüzenet, de ahogy haladunk előre, egyre komorul a kép, s lassan minden mezsgyére kerül, a címadó versben pedig ki is mondja a szerző azt, amit lát, él és érez: „Nincsen hazád”. Mély és megrázó vallomások, veszteségek sora, a létért való küzdelem hiábavalósága tömörült ide. Ahogyan korábban jeleztem, az első ciklus különböző maszk segítségével elvégzett szerepjátékai a harmadik ciklus (Reggel, november – Álarc nélkül) verseiben ellenpontozódnak. A természet és az elmúlás szépsége éppúgy helyet kap sorok között, mint ahogy egy szelíd szerelmi vallomás a Lépted-váróban. A borítót Földi Péter „Hajnalra, ha itt az óra…” című rajza felhasználásával Orbán György János készítette. Régi-új köntöst szabott ezzel a Palócföld Könyvek sorozatnak. Remélhetőleg Zsibói Gergely Hajnali vásznak című, figyelemreméltó kötetét újabbak követik majd, hogy nógrádikumként lehessen hivatkozni rájuk. (ZSIBÓI Gergely, Hajnali vásznak, Balassi Bálint Könyvtár — Balassi Bálint Asztaltársaság, Salgótarján, 2025.) Palócföld – 2025/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 271 �Kritikák, recenziók NAGY TIBOR BESZÉLGETÉSEK SZÖVEGKÖZELBEN Horváth Dániel: Mi az ámbra? Kortárs beszélgetések A kötet borítógrafikája lassan és biztosan tudatosítja az olvasóban, hogy miről is lesz szó ebben a könyvben. Persze a „mi az ámbra? – mi az ábra?” szójáték sem hagyható figyelmen kívül. A Kortárs beszélgetések mint alcím pedig valóban pontos meghatározás, hiszen egy „kortárs létezés”-ről szóló interjúkötetről van szól. Biztosan emlékszünk még arra, amikor azt kérdést szegezték nekünk magyartanáraink: „Mire gondolhatott a költő?” Általában megmaradt ez a költői kérdés szintjén, hiszen nem kevés rásegítéssel tudtunk csak belekezdeni a „magas irodalmi elemzések”-be. De mi a helyzet a kortárs irodalommal? – a kötet célzottan teszi fel a kérdést, mely „A szerző”-höz szól. Az interjúkban ugyanis kortárs irodalmi művek alkotóival beszélget Horváth Dániel olyan témákról, amelyek nagyon gyakran felmerülnek az olvasóban. Az oktatás dimenziója fontos szerepet kap a kötetben (az interjúk készítője maga is középiskolai tanár). Az irodalomoktatás problémái témaként erősen megjelennek a szerzőnél és az interjúalanyoknál is, így természetesen szóba kerül az irodalom olvasóvá nevelő szerepe is. A mai fiatalok celebekért rajonganak, és érdeklődnek az ő mindennapjaik iránt. A kötetből kiderül, hogyha a kortárs szerzőkre ugyanígy tekintünk, akkor hasonló kérdésekre kaphatunk válaszokat. „Vajon miért írta ezt?” – „Hogyan zajlott az írás folyamata?” – „Milyen témák foglalkoztatták a megírás idején?” Mind-mind olyan kérdés, amely akár egy iskolásnál is felmerül egy vers vagy novella olvasása során. A miért?-ek és hogyan?-ok mellett sokkal személyesebb kérdések is előkerülnek. Traumák, tragédiák, betegségek. Több esetben érezhető, ahogy a kötetben szereplő alanyok a privátszférájukat lemeztelenítik beszélgetés közben. Olyannyira őszinték az interjúk, hogy olvasás közben megfeledkezünk erről. Magával 272 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/1–2. szám �Kritikák, recenziók ragadó olvasni a kötetben szereplő alkotóknál az írással kapcsolatos motivációikról, amely néha meglepő, néha teljesen hétköznapi. Erős motiváció az emberi kíváncsiság, az imént említett témák valamiért mindig is foglalkoztatták az embereket, legyen szó akár celebekről, akár irodalmi személyiségekről (hiszen Ady Endre kalandos és csapodár életmódja valahogy mindig megragad a tanulók fejében, a szimultán verseléssel ellentétben). Több szerzőnél felbukkan a közösségi média hatása az írásra. Például Nyáry Krisztiánnál, aki aktívan jelen van a médiában. Nála olvashatjuk, hogy egy-egy poszt, érdekesség hogyan alkothat meg, indíthat el akár egy kötetet, egy ötlet hogyan alapozhat meg egy kutatást. Akár szeretnénk, akár nem, a közösségi média napjainkban döntő szerepet gyakorol az irodalomi életre, így a szerzőknek egyfajta létkérdés is, hogy megjelenjenek ebben a digitális térben. Az idézett versek mellett találunk novellarészleteket és naplóbejegyzéseket is a könyvben. Középiskolai tanár, evolúcióbiológus, katolikus pap, egy autista lány, slammer, zenész és mások szólalnak meg a könyvben. Nem biztos, hogy első hallásra olyan szereplők, akikhez a „kortárs irodalom” fogalmát társítanánk. Természetesen vannak „hivatásos” írók is, hiszen a kötetben szerepel többek között Grecsó Krisztián, Nyáry Krisztián, Szabó T. Anna vagy éppen Tóth Krisztina és még sokan mások is. Horváth Dániel a címekben jó érzékkel ragadja meg az egyes interjúk fő gondolatait, kulcsszavait, mint például: Mindenből a legjobbat keresem (Dragomán György), Benne van az egész történelmünk (Nyáry Krisztián), Adyék elég menők voltak (Kemény Zsófi), Nagyon egyszerű: csak azt kell mondani, ami a valóság (Sinkó József). A kötet rendezőelvére a kortárs irodalmi csemege megnevezés illik talán legjobban, merthogy a változatos szerzőgárda az, amely elsősorban érdekessé teszi. És amennyire változatos a szerzők foglalkozása, olyannyira egyetemes témakörök kerülnek gyakran előtérbe. Rendkívül „felhasználóbarát” is a kötet, hiszen egyegy interjú elolvasása csak pár percet vesz igénybe, bárhol és bármikor olvasható (akár még zsebkönyvformában is megjelenhetne). Az interjúk mint apró mozaikok, rejtett módokon kapcsolódnak ugyan egymáshoz, de természetesen nem olyan kötetről van szó, amelyet elkezdünk olvasni az elején, és folytatólagosan haladunk tovább. Inkább átlapozzuk a tartalomjegyzéket, és az az aktuális hangulatunknak megfelelően választunk egy szöveget. Ez a módszer jól működik, és légiesen könnyeddé teszi az olvasást. Palócföld – 2025/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 273 �Kritikák, recenziók Vajon egy ilyen jellegű kötet közelebb hozhatja-e a fiatalokat az irodalomhoz, az olvasás szeretetéhez? Bár a modern irodalomtanítás a szöveget, az irodalmi művet helyezi középpontba, a kortárs irodalomnál kár lenne kihagyni egy olyan „kalandozás”-t, melynek során a szerző személyét közelebb hozhatjuk a szöveghez. Ez a könyv ebben segít. (HORVÁTH Dániel, Mi az ámbra? Kortárs beszélgetések, Szombathely, Savaria University Press, 2024.) Csohány Kálmán – Déry Tibor: Szembenézni (illusztráció) (tusrajz, 172 x 118; 1968) 274 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/1–2. szám �Tudósítások VINCZE-LENDVAY GABRIELLA A NÓGRÁDI MIKSZÁTH LEXIKON BEMUTATÓJÁRÓL 2025. március 25-én a balassagyarmati Madách Imre Városi Könyvtárban mutatták be Praznovszky Mihály legújabb kötetét, a Mikszáth Kálmán Társaság gondozásában megjelent Nógrádi Mikszáth Lexikont. Akár félrevezetőnek is tűnhet legújabbnak nevezni egy olyan kötetet, amely már 1991-ben is megjelent azonos címmel, de ha figyelembe vesszük a szerző állítását, miszerint ez egy „alaposan átdolgozott, tetemesen bővített, a régire egyáltalán nem hasonlító könyv”, s „...harmincévente ki kell adni egy ilyen fontos könyvet”, érthetővé válik, miért bátorkodunk mégis újnak nevezni. Praznovszky Mihály (aki „gyűjtötte, írta, összerakta, szerkesztette” a kötetet) és Csipka Rozália (aki „a Kiadó részéről javította, beleszólt és kibicelt”) együtt, egymás mondandóját árnyalva, egymást kiegészítve, olykor fricskázva vezették végig a közönséget a rendkívül vidám hangulatú könyvbemutatón. A szerző már a kötet bevezetőjében, az Elöljáró beszédben is hangsúlyozta: „Egyedi, besorolhatatlan műfajú könyv ez. Az volt már eredetileg is. Annyi mindenféle jelzőt tudnék aggatni rá, hogy ti. mi nem, s mi minden összességében”. A beszélgetés első témája is a műfaji besorolással kapcsolatos bizonytalanságok körbejárása volt. A kötet címe azt sugallja, hogy lexikonnal állunk szemben, hiszen szócikkekben foglalja össze Mikszáth nógrádi vonatkozásait, legyen szó személyekről, intézményekről, helységekről, épületekről, de míg a szerző szerint a lexikon információk keresésére szolgál, rövidítéseket alkalmaz, és gyakorlatilag olvashatatlan, addig az ő lexikonja olvasmányos, ún. „elbeszélő lexikon”, mely alkalmazkodott a modern olvasási szokásokhoz. A kötet tehát betűrendbe sorolt szócikkekből áll (egészen pontosan 131 szócikkből), ezek majdnem mindegyikében szerepel Balassagyarmat, az egykori megyeszékhely, mely olyannyira meghatározta Mikszáth életművét. „Jó eljönni Balassagyarmatra, ráadásul egy olyan könyvvel, amely ha címében nem is, de tartalmában nagyon-nagyon-nagyon erősen balassagyarmati. Legyünk őszinték Palócföld – 2025/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 275 �Tudósítások (…), Mikszáth elképzelhetetlen Balassagyarmat nélkül, Balassagyarmat elképzelhetetlen Mikszáth nélkül” – hangzott el a könyvbemutatón Praznovszky Mihálytól. A város kapcsán egy kis kitérő erejéig Madáchot is megemlítette a szerző, mondván, hogy ő egészen más viszonyban állt a környezetével, sokkal visszavonultabban élt. Mikszáthra jobban hatott, ami körülötte zajlott, s ez a műveiben is visszaköszönt. Mikszáth Kálmán megtalálta azokat a helyszíneket, a csodás embereket, amelyek ezt a várost egyedivé tették, az aranyos, mesés történeteket, melyekből élete végéig táplálkozott. Balassagyarmat mellett egyéb, Mikszáth életében fontos szerepet betöltő települések is helyet kaptak a kötetben, például Szklabonya, Horpács, vagy akár Nógrád határain túlmutatva Selmecbánya, illetve Rimaszombat. S ezzel már érintjük is a következő kérdést, melynek apropóját maga a szerző szolgáltatta a Bágy patakról szóló szócikkben megfogalmazottakkal: „A lexikon írója megint csal egy kicsit, (illetve most először, később többször is…)”. Praznovszky Mihály ezen csalások kapcsán elmondta, mindössze arról van szó, hogy a nógrádinak aposztrofált Mikszáth Lexikonba bekerültek olyan helyszínek, személyek, amelyek/akik nem nógrádiak. Csipka Rozália kitért a kötet képanyagára is, arra a 45 fotóra, melyeket beválogattak, hogy teljesebbé tegyék a szöveget, illetve a fotók kapcsán pár érdekességet is megtudhatott a közönség. A beszélgetés lezárásaként szóba kerültek a jövőre vonatkozó tervek, távlatok, melyeket Csipka Rozália egy, a lexikonból származó idézettel rajzolt meg: „nem dolgoztam fel e vonatkozásban, azaz »nógrádiságában« az életművet, csak a kortársakra figyeltem, akiket Mikszáth ismert, látott, akikkel találkozott stb. Minden más és mindenki más nem fért bele, de ha egyszer lesz kedvem, még megcsinálhatom a teljes Mikszáth-enciklopédiát, az is lesz vagy tíz kötet”. (PRAZNOVSZKY Mihály, Nógrádi Mikszáth Lexikon, Horpács, Mikszáth Kálmán Társaság, 2025.) *** 276 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/1–2. szám �Tudósítások HANDÓ PÉTER ÖSSZEGZŐ NYOMHAGYÁS Ritkán fordul elő, hogy egy lokális és – ebből adódóan – kis létszámú szervezet egy évtizednél tovább képes fennmaradni. Különösen így van ez a művészeti csoportosulások esetében, mivel az egyéni törekvések eltérő iránya az idő előrehaladtával egyre nyilvánvalóbbá válik, s ez kikezdi a csoportkohéziót. Az, hogy a salgótarjáni székhelyű Balassi Bálint Asztaltársaság az emberélet dantei felén túl van, a 37. évében jár, már önmagában figyelemre méltó. Az pedig, hogy a létrehozott értékek száma évről évre nő, s ezek minősége fejlődést mutat, egyértelműen azt jelzi, az alkotói közösségen belüli műhelymunka eredményes. Mondhatni: megújulásra ösztönző. Ennek tárgyi bizonyítéka az évente megjelenő Asztaltársasági Füzetek s az egyéb tematikus kiadványok sokasága. Az előbbiek mintegy összegzői a tagok elmúlt évi munkájának, tehát mindenképpen tartalmi áttekintésre érdemesek (még akkor is, ha korábban erre nem került sor). A 2024-es Asztaltársasági Füzetek ezúttal nem emlékállítással, hanem köszöntéssel indul. Tagtársuk, Botos Zoltán festőművész december 19-én töltötte be 75. életévét. Shah Timor portréfotója és a mögéje sorakozott három írás az ő köszöntését szolgálja. Elsőként Csernák Edit képzőművész-tanár Az útkeresés című tárlatmegnyitó szövege nyújt betekintést Botos Zoltán művészeti tevékenységének történeti, irodalmi és szakmai hátterébe, rávilágítva ezek képi összefüggéseire, párhuzamaira. Másodikként Handó Péter Csak tesszük… című szabadversében eleveníti fel azt a pillanatot és a belőle fakadó folyamatot, amely párbeszédek útján mélyülő emberi barátságát eredményezte Botos Zoltánnal. Brunda Gusztáv szintén szabadversbe (Nem hagyhatom) önti azt az anyaggal meg emberi küldetéssel való vívódást, a Botosra jellemző szerénységet és alázatot, ami egész életútján át elkísérte, s kíséri napjainkban is. Tekinthető a köszöntés megkoronázásaként is az ezt követő opusz, a köszöntött Szerelem és halál című verse, amely feltehetően ki máshoz szólhatna, mint akivel több mint fél évszázada összeköti a közös sors. Palócföld – 2025/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 277 �Tudósítások Ami a kiadvány további részében újdonság erejével hathat, az az esszéisztikus művek dominanciája, s az írások gondolati – olykor provokatív – gazdagsága. E téren a sort Almádi Róbert (Élet)hosszabbítás című, emlékelevenítéssel egybekötött szövege nyitja meg. Múltidézéséből a keresztény hit egyik legfontosabb üzenete, az élet ajándék volta olvasható ki. Az a létezésajándék, amelyet az ember Istentől azért kap, hogy továbbajándékozhassa tettei révén szeretteinek, útmutatás gyanánt. A következő esszé Teremtésmítosz és visszaháramlás – expanzióval Karaffa Gyula tollából származik, és 2024 szeptemberében hangzott el a Német Péter Mikola által szervezett váci XXXV. Expanzión, ahol az Asztaltársaság Nógrád vármegyét képviselő csapatában ő is aktív szerepet vállalt a bemutatkozáson. Mondhatni, négy levegővételnyi mondatba tömörülnek Karaffa világba ágyazottság, világteremtés körül forgolódó gondolatai, ugyanakkor négy olyan mondatba, amely akár az egyén létezését is jól illusztrálhatja azáltal, hogy nincs mondat eleji nagy kezdőbetű, és az egyes bekezdések is három ponttal végződnek. Vagyis egy nagyobb folyamat részeként van és lehet jelen valamennyi szó, akárcsak az ember az „idő” egészében. Kérdésként teszi fel (Végső válság?), ám kijelentések mentén halad előre Handó Péter, amikor korunk néhány válságra utaló jelenségét helyezi górcső alá. Meglátásait érdemes fontolóra venni, és akár revideálni is azokat. Szintén Karaffa Gyula tollából született A kilakoltatott lélek…, amelyben Németh Péter Mikola VisszaSejtesít című kétnyelvű (lengyel–magyar) kötetével kapcsolatos impresszióit osztja meg cizelláltan fogalmazva, egyetemes összefüggéseket kutatva és föltárva. Szépprózával ezúttal Paróczai Csaba Gergely és Zsibói Gergely van jelen az Asztaltársasági Füzetekben. Paróczai az előző években olvasható történetei sorát gazdagítja tovább, amelynek fő forrása a személyes tapasztalat, s annak érzelmekben gazdag megéltsége. A Darabokra törted a szívem ezúttal a suhanc szemével lát és láttat, míg A szerdai ebédben egy fiatal felnőtt anyjánál ebédelése és a mellé társuló/társítható rituálé elevenedik meg. Zsibói pedagógusi munkásságából táplálkozó élményanyagot (Fogadóóra) választ kiindulási alapul, ezt gondolja és írja tovább – mintegy rávilágítva arra az abszurdizálódott létre, melyen belül a pozíció minden erkölcsi és etikai normát felülírva képes alattomosan hatalmat gyakorolni az „egyszerű” polgár fölött. Versek tekintetében gazdag és sokszínű választékkal rukkol elő ismételten az Asztaltársasági Füzetek. Botos Zoltán debütáló versén túl szerepel benne Karaffa Gyula, Brunda Gusztáv, Zsibói Gergely, Oravecz Tibor, Szabó Zsolt, Rónási Viktor, Madár János, Hanácsek Erzsébet és Handó Péter. 278 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/1–2. szám �Tudósítások A kiadvány legterjedelmesebb írása Cs. Szerémy Andrea Acélrózsa című színművének II. felvonása (az első felvonás a 2023-as Asztaltársasági Füzetekben olvasható), ami a szerző nagyapjának naplója alapján az acélgyári munkások gyármentő tevékenységét és egy szerelem II. világháborús viszontagságait meséli el dramatizált, dialógusos formában. Mivel a II. felvonás megjelenésével szinte egyidőben került sor a darab premier-előadására, bizton állítható, hogy komoly érzelmeket ébreszt mindenkiben nem csak a hűség, hanem a jó szolgálata, az emberi kitartás tekintetében is. Botos Zoltánnal indul és vele ér véget a szöveges rész, mert ezúttal ő nyitotta meg az asztaltársaság képzőművészeinek 2024. évi Balassi Bálint Könyvtárban rendezett tárlatát, s hagyományosan az itt elhangzó beszéd mintegy bevezetésére szolgál az utolsó 16 oldal színes – alkotói sokszínűségről valló – képanyagához, melyről hosszan lehetne szólni, de legyen elég ezúttal annyi, hogy felsorolom a kiadványban szereplő alkotókat: Agócs József, Botos Zoltán, Csépe Ferenc, Csomor Imre, Deák László Tamás, Fancsikné Deák Ibolya, Gedeon Hajnalka, Gelencsér János, Handó Péter, Ispán Tibor, Kelemen József, Király Mandi, Krasznainé Konczili Éva, Kun Péter, Losonczy Ildikó, Orbán György János, Pampuryk Péter, Perényi Anna, Tuska Csaba. *** KELE SZABÓ ÁGNES NÉHÁNY PILLANAT Utazunk térben és időben, valóságosan és virtuálisan, járművel, gyalog vagy a gondolat szárnyán. Cél lehet a környezet, a látvány felderítése, a pillanat megélése, az ismeretszerzés, a kaland, a felfedezés. Jó elindulni, megérkezni, a várt és váratlan dolgokat megtapasztalni, de nagyszerű az „úton levés” folyamatát követni. Így születik a kaland, a szabadság, függetlenség flow-ja. Napi rutin és utazás térben és időben. Tervezett, beosztott hétköznapok, azok minden örömével, bánatával, nehézségével és vidámságával. A Salgótarjáni Madách Imre Gimnázium vizuális kultúra és média szakos tanára vagyok. Élvezem. Nyár és utazás térben és időben. Nyolcan – kollégák, kis baráti társaság – terveztünk egy nyári utazást. A célpont: Gyula és környéke. Megyünk! – Hurrá! Palócföld – 2025/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 279 �Tudósítások Hát persze, hogy nyaralunk! Közben pedig igyekszünk felfedezni a helyet. Tehát először kutatunk, tájékozódunk. Ha Gyula és nyár, akkor Várszínház. Mi lesz a műsor? Mit játszanak? Kitől tudhatjuk meg? Kedves ismerősünk Nyisztor János grafikusművész. Honnan ered az ismeretség? A salgótarjáni Dornyay Béla Múzeum kiadványainak évek óta egységesen elegáns, letisztultan egyedi, karakteres a megjelenése. Néhány évvel ezelőtt ki akartam deríteni, hogy ki az alkotó. Így ismerkedtem meg Nyisztor Jánossal, aki többek között a békéscsabai Munkácsy Mihály Múzeum grafikusa is. A két múzeum szakmai kapcsolatának „hozadéka” lett a grafikai megbízás. A Salgótarjáni Madách Imre Gimnáziumban több évtizede működik iskolagaléria, ahol évente öt kiállítást rendezek, bemutatva különböző képzőművészeti ágakban alkotó művészeket. Így láttuk vendégül 2018-ban Nyisztor János Vázlatanyag zöldben című kiállítását. Akkor ismerkedtünk meg személyesen is a nagyon kedves, bohém művésszel. A kiállításrendezés logisztikai szempontból sem egyszerű feladat. A szállításban a Dornyay Múzeum segített. Ezután találkozott először személyesen egymással a megbízó és a megbízott: Dr. Shah Gabriella – a Dornyay Múzeum igazgatója – és Nyisztor János is. A kiállítás másfél hónapja alatt a gimnázium diákjai, dolgozói és „külsős” vendégeink is érdeklődéssel igyekeztek megfejteni a képek tartalmát és a digitális technika rejtelmeit. Nyisztor János Gyulán lakik. A művek hazaszállításakor Gyarmati Gabriellával, a Munkácsy Múzeum művészettörténészével látott minket vendégül. Természetesen János készítette a Gyulai Várszínház programfüzetét és a plakátját is – mint minden évben. Mihelyt publikussá vált, máris küldte. Micsoda szerencse: a jó hírű És Rómeó és Júlia című előadás is szerepelt a kínálatban! Gyors döntés után így sikerült megvenni a színházjegyeket. Hatalmas élmény volt Nagy-Kálózy Eszter és Rudolf Péter játéka. Szép emlékekkel kezdtük újra a munkát térben és időben. A nyári szünet után elkezdődött az új tanév. Tervezett, beosztott hétköznapok, azok minden örömével, bánatával, nehézségével és vidámságával. *** 280 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/1–2. szám �Tudósítások KOVÁCS BODOR SÁNDOR FOTÓKIÁLLÍTÁSA Salgótarján, József Attila Művelődési Központ, 2025. január 23. (Részletek Bakos Gábor filmtörténész kiállításmegnyitójából; fotók: Varga Tamás) A 70 év, 70 fotó címet viselő, legújabb nagyszabású kiállítás átfogóan tükrözi Kovács Bodor Sándor alkotói világnézetének lényegét, ahogyan a sok országot beutazó, „tekergő” fotográfus szüntelen lelkesedéssel kutatja a különleges és egyszeri pillanatok állóképes rögzítését. Az egymáshoz párosított meghitt, megkapó, emelkedett vagy olykor vicces iróniával fűszerezett életképek, illetve táj- és városrészletek finoman stilizált kompozíciói különböző országokban, illetve életszakaszokban készültek, mégis egységes erővel alkotják meg a művész világképét. A köznapi életvilágunkat személyes nézőpontból megfigyelő Kovács Bodor sajátos szemszögű képeivel épp a megfigyelés aktusának különleges létélményét is tematizálja a konkrét képi tartalmon kívül. Ugyanezt teszi a fotóművész kedvenc filmjében a Nagyítás fényképésze is, Antonioni modern londoni kóborlástörténetében. Bár az átlényegült tájfotózás közel áll lelkiállapotához, képeinek legfontosabb szereplője az ember vagy kisebb ember csoportok, akik valamilyen pillanatnyi kapcsolatba kerülnek egymással. Fotóvilágában rátalálhatunk a magányos tekergés kalandos izgalmára. A szemlélődő, belső aktivitástól fűtött egyedüllét; az úton levés; a külvilág egyszeri életpillanatai megragadhatóságának a szépségére. Az együttélés miatt kölcsönös viszonyba került eltérő társadalmi, és kulturális hátterű emberek mindennapi érintkezésének apró csodáira. Képfogalmazásának középpontjában a távoli tekintetű, ám a rálelt témával azonosuló szemlélődő tekintet időpillanatának a megörökítése áll. Lírai dokumentarista módszerrel elkészített fotói a szemlélődés pillanatnyi eseménycsodáira hívják fel a figyelmet. Képeinek kettős esztétikai élménye van, vagyis a fotós két oldalról értelmezi a világot. Egyrészt a közvetlen életrögzítés rendkívüli mozzanatait elleső költői dokumentarizmus felől, másrészt a hétköznapi világot absztrakt módon elemelő képei a természeti vagy építészeti formák egyedi szerkezeti szépségének lényegét, a helyhez köthető különös hangulatot emelik ki számunkra. Kovács Bodor Sándor fotóvilága a képzőművészeti ihletettségű fotóművészet és a költői realizmussal átitatott emberábrázolás különös határvidékén evez. Palócföld – 2025/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 281 �Tudósítások A kiállítás megnyitója Az óceán partján I–II. 282 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/1–2. szám �Tudósítások Mannheim, holokauszt-emlékmű Hommage á Huszárik Zoltán Palócföld – 2025/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 283 �Tudósítások WEHNER TIBOR „ÖSZTÖNÖS PRESZIŐZ, NEODADAISTA ROKOKÓ” ef Zámbó István képzőművész kiállítása szülővárosában Elhangzott 2025. február 21-én Salgótarjánban, a Dornyay Béla Múzeumban, a kiállítás megnyitóján. ef Zámbó István képzőművész eme salgótarjáni tárlatának több helyi vonatkozása van: a legfontosabb, hogy ez a város a művész szülővárosa, habár az anyakönyvi bejegyzésen túlmenően nem regisztrálható szorosabb kapcsolat: a Tarján melletti Etes községben lakozó Zámbó-család a gyermek megszületését követőn azonnal Szentendrére költözött. A másik kapcsolat szálai már erősebbek: a kiállítás kezdeményezője és a falakra került művek nagyobb hányadának prezentálója egy, a városhoz, ehhez a tájegységhez kötődő műgyűjtő, Kalocsai Attila, aki a 2000-es évek óta kíséri figyelemmel a szentendrei alkotó munkásságát, és gyűjteményében számos fontos, az életművet fémjelző ef Zámbó-alkotást őriz. Ez a Kalocsai-kollekcióból és a festő műterméből válogatott műegyüttes azonban – az életmű nagysága és gazdagsága, szerteágazó volta miatt – nem tárhatja fel az immár lassan hat évtizedet átfogó munkásság teljességét, nem vonultathatja fel a szétszóródott, múzeumokban és más magángyűjteményekben őrzött minden főművet: csupán bepillantást adhat egy XX–XXI. századi alkotó fantasztikus, különös, szellemdús művészetébe. Vagyis ez egy vidám, laza, önfeledt, vázlatos, egy-egy műcsoportra villantó életműkiállítás, néhány kósza, a dolgok mögött ólálkodó halál képében tetszelgő, sötét gondolatfelleggel. Ezzel a lazasággal és önfeledtséggel, ezzel a szorongató haláltudattal áthatott az egész oeuvre, amely már az ezerkilencszázhatvanas–hetvenes évtizedforduló óta épül. Az izgalmakban bővelkedő kezdetekről tudósított a művészeti szaklap 1972-es, Szentendrei amatőrök című tudósítása: „A szentendrei amatőrök közül a legszorgalmasabb Zámbó István, aki a Dunakanyar Vízművek dolgozója, és aki ötletes kollázsokat készít deszkalapokra meg azoknak a tésztás fa- 284 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/1–2. szám �Tudósítások teknőknek a belsejére, amikkel a teknővájó cigányok látták el a falusi háztartásokat. Zámbó rájött, megismerte, hogy a kollázs valójában a merész képzettársítások, a gondolkodás mozgékonyságának a műfaja, vagyis annak a képességnek, amivel ő remekül rendelkezik. A kitalálásban otthonosabb inkább, mint a csinálásban, amiről jócskán nyers színvilágú, olajjal festett képei tanúskodnak a legjobban. De az odaadás hiányát a huszonkét éves Zámbó István megnyerő szellemességgel pótolja. Ez a szellemesség címadásaiban is megnyilvánul. … A nagy átkelés pszichoprenaturális teknője a címe az egyik kollázsának. Azzal játszik tehát, ami csak játékra való”. De ma már a művészettörténeti feldolgozások tárgyalják azokat a szentendrei történéseket is, amelyek 1970 nyarán a városka Fő terén zajlottak le az Egy eszme zárt osztályba vonulása tiszteletére megrendezett Najala-happening keretében, a korszak fiatal szentendrei alkotóinak felvezetésében, ef Zámbó István vezetésével, az arra tévedő turisták közreműködésével. Ezen a békésnek tűnő nyári délutánon furulyázással, bőrönd-dobolással, kacatok turistáknak ajándékozásával és Az utolsó Nalaja, avagy ne kövessetek el lobotómiát című kiáltvány felolvasásával indult a program, és kemény rendőri intézkedéssel, őrizetbe vételekkel zárult: a happening egyik fő szervezőjének, ef Zámbó Istvánnak csuklóján a késő esti órákban kattant a bilincs. Hosszú-hosszú előzetes letartóztatásban töltött hónapok következtek, elmeállapot-megfigyeléssel, beszámíthatósági vizsgálattal, amelynek vizsgálati eredményét végül valamely fatális véletlen folytán egy Vajda Lajos-rajongó börtönorvos írta meg nagy jóindulattal, és így a szentendrei Városházán zajló tárgyalássorozat végén az egykori happening résztvevői fellélegezhettek: a korszak művészeti megnyilvánulásai előtt teljesen értetlenül álló hatóságok és hivatalok meghurcoltatása csak-csak véget ért. Ám e szocializmus-korszakbéli kemény történések az alkotókban meglehetősen mély, életre szóló nyomokat hagytak. Tulajdonképpen ez volt az előjáték ef Zámbó István és pályatársainak színre lépése során: a szentendrei szabadtéri kiállítások szervezője és az 1970-es nyári happening szellemi vezére a börtönből kilépve megújult erővel folytatta, bontakoztatta ki munkásságát, amelynek a szentendrei perrel szorosan összefüggő, fontos történése volt a Vajda Lajos Stúdió 1972-es megalakulása és kiállítóhelyének megnyitása. Az elmúlt évtizedekben aztán a szentendrei Vajda stúdiósok élcsapatával írta tovább ef Zámbó István a város művészettörténetét, megannyi nóvummal gazdagítva azt. A dolgok aztán a művész önhibáján kívül később, megtartva azért játékos alaptermészetüket, békésebb irányba fordultak: hosszan sorolhatnánk a hat Palócföld – 2025/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 285 �Tudósítások évtizedes ef Zámbó-recepció hivatalos fogadtatásának (Belügyminisztérium, Művészeti Ügyosztály) és kritikafolyamának fő- és mellékszólamait, alaptételeit és kitételeit, összefoglaló érvénnyel azonban talán leginkább egy szigorú szakmai megszólaló, Pataki Gábor 1996-os eszmefuttatását érdemes megidéznünk: „A Vajda Lajos Stúdió többi őstagjával együtt egy jó értelemben vett, szinte pimasz gátlástalansággal kavart össze stílusokat és motívumokat, s épp az volt a rendkívül izgalmas benne, hogy ez az összehajigált katyvasz mégis milyen elemi eleganciával, öntudatlan rafinériával rendeződött végtére össze művé. Ösztönös presziőz, neodadaista rokokó – e kibékíthetetlennek tűnő tulajdonságok és magatartásmodellek mégis mintha szervesülni tudtak volna benne. Eme első pillantásra szabályozatlanul kavargó világ részecskéi persze azután ülepedni kezdtek. Kialakult egy immár félreismerhetetlen, többé-kevésbé stabil motívumszótár…” ef Zámbó István a XX. század utolsó harmadában fellépett azon magyarországi, azon kelet-európai művész, aki az 1989–1990-es rendszerváltozásig a történelmi szorítások hatására defenzívába kényszerült, s aki az alapvetően és eredendően szabadságérzettel áthatott létezéstechnikájával, művészetet és életet egyesítő létformájával szükségszerűen konfrontálódott a hatalommal. A háttérbe-szorítottságok, az ütközések törvényszerűek voltak. Az 1960-as évek második felében, a hatvanas– hetvenes évtizedfordulón kezdtek éledezni a budapesti avantgárd művészeti csoportosulások, s e csoportok fellépésével párhuzamosan (és e csoportoktól teljesen függetlenül) ef Zámbó István – fe Lugossy Lászlóval, majd a később csatlakozó Wahorn Andrással és a Vajda Lajos Stúdióvá alakuló fiatal művészekkel – karakteresen különálló, szellemileg és stilisztikailag is autonóm művészi tevékenységet fejtett ki Szentendrén. Korántsem elhanyagolhatatlan, korszakjelző tényező, hogy Magyarországon az elvont, a nonfiguratív művészetnek ekkor még meg kellett vívnia művészeti szabadságharcát: gyanús és ellenséges volt minden absztrakt mű és minden absztrakt műveket alkotó művész. Az ef Zámbó-művészet-jelenség – azon túlmenően, hogy a „gyanús nonfiguratív szférát” mindig elkerülte, s a kezdetektől napjainkig megőrizte az úgynevezett valósághoz kapcsoló, figuratív kódjait – talán legfontosabb specifikuma az volt, hogy nem voltak technikai-ágazatiműfaji korlátok, e művész alkotótársaival szabadon csapongott a festészet, a grafika, a szobrászat, a fotó, a zene, a film, az irodalom, a színház, a performansz és az akció felségterületei között (és határterületein), s munkáit hol a szabályos műforma-kereteket megtartva, hol azokat felbontva, megújítva, egyesítve, újabb és újabb mű-minőséget teremtve alakította. „Amit én csinálok – fogalmazta meg a művész egy 1991-ben rögzített beszélgetésben –, az egy huszonkét éve tartó 286 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/1–2. szám �Tudósítások színház. És mindig is rendkívül kellemesen éreztük magunkat egymás között. Ösztönösen arra törekedtünk, hogy olyasmit csináljunk, ami számunkra is meglepetés, ami minket is szórakoztat. Nem arról szólt a dolog, hogy művésszé avanzsáljunk és abból megéljünk. Épp fordítva, azt akartuk, hogy a művészet megszüntesse önmagát. Amíg olyan cifra dolgokkal foglalkozol, amilyen az irodalom, a festészet, nem éled igazán az életed, nem vagy egészséges. Ezért hívtam én munkaterápiának a művészetet. Oda kell eljutni, hogy az ember végül nem csinál semmit, az élete az alkotás.” Az ezredforduló éveihez érkezve, majd az új évezredben az összevarrt faluházak, a szeretkező felhőkarcolók, a lelki űrhajóval felszerelt pipázó huszárok, a krampuszon lovagló létrafejű női aktok és a szívecskéket formázó keblek (illetve a keblekké formálódó szívecskék) körében klasszicizálódó folyamatok figyelhetők meg. ef Zámbó István olajjal farostra festett, és vegyes technikával a merített papíron egyedi beavatkozású printekként rögzített, síkba transzponált és a térbe helyezett, szilárd anyagokba merevített művei körében a motívumok lassan alakulón állandók. E motívumok vonzáskörében a kérdőjelek, a kételyek, a transzformációk kerülnek középpontba, furcsa kapcsolatok szövődnek, egy-egy pillanatra megvilágosodó jelentéskörök mosódnak el, szívódnak fel a sokértelműségekben. Nincsenek gátak, nincsenek konvenció-fékek, a kivetítést nem korlátozza semmi: talán ez a megkérdőjelezhetetlenül őszinte és hiteles művészet alapfeltétele, alappillére. A tudatos tudattalanság alkotómódszerét nem befolyásolják, nem korlátozzák a mesterség, a technika megszokás-korlátai sem: különleges anyagok, furcsa eljárások által materializálódnak a jellegzetessé erősödő, ám mindig új életre kelő, mindig új és új kapcsolatokba keveredő ef Zámbó-motívumok, amelyek önkéntelen kiemelések foglyai és véletlenszerű kihagyások áldozatai. Vissza-visszatérők a képjelenségek, és általában nincsenek részletezve a dolgok: biztos körvonalakkal körülvettek és világosan tagoltak a szerelmes gyárkémények, a szájfejű nők, a téglatestű hóemberek, a labdák, az üllők, a villanykörték. Szépek a tiszta és a kevert színek is, különösen a testek (és a gyakran önálló életre kelő testrészek) rózsaszíne bravúros, amely már-már e festészet emblematikus jelentőségű jellemzője. Minden jelent valamit, valamiért minden kapcsolódik valamihez. Nincs kép-környezet, csak mozaikszerű motívum-egymásmellettiség van, a mestert nem túlságosan érdekli a perspektíva – vagy ha igen, akkor a fordított –, a dolgok csak az egymásba mosódás vagy az összeolvadás révén kerülhetnek egymás mögé vagy elé, és a síkszerűség csak mintegy véletlenszerűen vált át erőteljes plaszticitásba. Palócföld – 2025/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 287 �Tudósítások ef Zámbó tradícióba ágyazódó és radikális újító szellemű mű-világának minden fontos alkotása természetesen nem lehet itt: a néhány, több évtizede keletkezett mű mellett az újabb olajképek együttese, a kollázsok és az egyedi beavatkozású printek sorozata uralja a kollekciót, amely a jellegzetesen ef Zámbó-i műteremtés példája: sokszorosított és egyedi mű egyszerre. A XX. század harmadik harmadának és az ezredforduló éveinek magyar, szentendrei művészethez kötődő, a képzőművészet és a más művészeti területek és ágazatok, műfajok és műnemek között szabadon csapongó alkotó produkcióját valószínűleg így foglalja majd össze a hallatlan gazdag eseménytörténet zuhatagában elvesző interpretátor: munkássága mind műfajilag, mind technikailag rendkívül összetett. A vászonra és farostlemezre festett olajképek, valamint a tusrajzok, akvarellek, szitanyomatok, a bronzból és poliészterből öntött kis- és monumentális plasztikák, az assemblage-ok a tradicionális műformák köreihez kapcsolhatók, míg a performance-ok, akciók (amelyekben a képzőművészet mellett egyenrangú szerepet kapnak a zenei, az irodalmi és színházi effektusok) már a neoavantgárd kifejezésformák reprezentánsai. A képzőművészeti ágazatokban kifejtett munkásság mellett a hetvenes–nyolcvanas–kilencvenes évtizedek alternatív művészetében meghatározó jelentőségű irodalmi és zenei előadások, koncertek, videóprodukciók, akciók, performance-ok szervezője, rendezője és résztvevője. Művészetét a XX. század magyar művészetében rendkívül jelentős szentendrei hagyományok egyik fontos ágához kapcsolódó szürrealista látásmód határozza meg, amelyet erőteljesen színez a dadaizmussal, a neoprimitivizmussal áthatott alkotói attitűd, valamint a popművészet hatásvilága. A látomásosság és a kollázstechnika sajátos szintéziseként szerveződő, nemegyszer meghökkentő hatású, máskor fájdalmasan ironikus korképet megrajzoló képi-tárgyi világban hangsúlyosan vannak jelen az erotikus szólamok. Egy szó mint száz: ef Zámbó István élénk színeiben, motívum-zuhatagaiban, szimbolikus utalásaiban tulajdonképpen nincs semmi különös: csak ott dübörög az egész szánalomra méltó életünk. 288 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/1–2. szám �Szerkesztői jegyzet SZERKESZTŐI JEGYZET Történhet-e nagyobb esemény, akadhat-e szebb pillanat egy szerkesztőség életében, mint hogy a végtelennel párbeszédbe elegyedni képes nagy írótól és költőtől – akinek ama „határolt végtelen” valóban el is fogadja a kérdéseit és a válaszait – évekkel az ő a halála után egyszer csak egy még soha meg nem jelent többoldalas, korszakos jelentőségű, eddig ismeretlen kézirat landol az e-mail-fiókjában egy hétköznapi tavaszi délutánon? Vajon megáll-e ekkor egy pillanatra a tavaszi szél a mezőkön, megáll-e néhány madár és esőcsepp a levegőben, hogy ünnepelje a pillanatot, s új lendületet vegyen? Visszahőkölnek-e a percek a tiktakoló szerkesztői szobákban, s megrendülnek-e egy pillanatra azok is, akik tán soha nem szoktak megrendülni irodalmi csacskaságokat olvasván? Nem hiszem, hogy történhetne valaha is lélekemelőbb dolog velem a Palócföld szerkesztőjeként, minthogy kiváló fiatal kollégám – a Tiszatáj főszerkesztő-helyettese, a Tandori-hagyaték gondozója, Tóth Ákos – teljesen váratlanul megtisztelt a lapszámunk élén olvasható verskézirattal és a hozzá fűzött filológiai jegyzeteivel. Mondhatnám nagy örömmel, hogy a Palócföld ezennel bekerült a beláthatatlan méretű és jelentőségű Tandori-életmű recepciójába! De szerencsénkre már eddig is ott volt lapunk, mégpedig nem is jelentéktelen helyen. Tandori Dezső ugyanis – aki Szilágyi Domokos mellett kétségbevonhatatlanul „az első magyar posztmodern költő” volt – örömünkre gyakran publikált a Palócföldben, és az Episzton című verset is ide szánta, ám az valahogy – ma már pontosan kideríthetetlen okból – mégsem jelent meg akkor, mintegy két évtizede a lapban. Megkésve, de annál boldogabban közöljük tehát most ezt az igencsak fontos verset lapszámunk nyitódarabjaként. Hálás köszönet érte Tóth Ákosnak és a Tandoriörökösöknek! S ha posztmodernnel kezdtük, akkor zárjuk is azzal ezt a lapszámot – közrefogva sok-sok klasszikusabb darabot, Jókait értelmező tanulmányoktól kezdve sok-sok színes versig és novelláig, a zaklatott vajdasági helyzetet dokumentáló drámai szöveg- Palócföld – 2025/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 289 �Szerkesztői jegyzet től kezdve a szűkebb hazát, a palóc földet érintő nyelvészeti, történelmi és egyéb tanulmányokig, esszékig –, hogy méltó módon adjunk keretet a közös gondolkodásnak: szülővárosában, Salgótarjánban állított ki ez év elején korunk egyik legjelentősebb és kétségkívül legkarakteresebb festőművésze, ef Zámbó István. Az ő munkáiból nyújtunk át egy színes csokorral a Kedves Olvasónak – hosszas tűnődésekre biztatva Őt, hisz Tandorival és ef Zámbóval felvértezve egy kicsivel mégiscsak könnyedebb és tán szabadabb is lehet a létezés mindannyiunk számára. Csohány Kálmán – Berzsenyi-versek I. (tusrajz, 212 x 170; 1976) 290 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/1–2. szám �Szerzőink SZERZŐINK BAKOS GÁBOR filmtörténész (Salgótarján) BÁRDOS JÓZSEF irodalomtörténész (Nagykőrös) BENKÓ BALÁZS gimnáziumi tanuló (Balassagyarmat) BÍRÓ BÉLA professzor emeritus, író, publicista (Magyarvista – Kolozs megye) BODNÁR ILDIKÓ ny. egyetemi docens (Miskolc) BOTOS ZOLTÁN festőművész (Salgótarján) BRUNDA GUSZTÁV népművelő, szakközgazdász (Salgótarján) CSOHÁNY KÁLMÁN grafikusművész (1925–1980) CSOHÁNY KLÁRA építész (Budapest) CSONGRÁDY BÉLA ny. tanár, szerkesztő, közíró, lapunk főmunkatársa (Salgótarján) DEBRECENI BOGLÁRKA író, költő (Salgótarján) ef ZÁMBÓ ISTVÁN képzőművész (Szentendre) FÁBIÁN LÁSZLÓ író (Budapest, Zsennye) FARKAS ARNOLD LEVENTE általános iskolai tanár (Pócsmegyer) FŰZFA BALÁZS irodalomtörténész, főszerkesztő (Szombathely) GRÉCZI-ZSOLDOS ENIKŐ habilitált egyetemi docens, nyelvész (Salgótarján–Eger) GYŐRY DOMONKOS író, könyvtáros (Győr) HANDÓ PÉTER író, költő (Sóshartyán) HAUBER KÁROLY tanár (Pápa) HAUSEL SÁNDOR ny. főlevéltáros (Bercel) HÁY JÁNOS író (Budapest) HLAVACSKA TAMÁS tanár (Budapest) HORVÁTH DÁNIEL tanár (Nyergesújfalu) KISPÁL BENEDEK középiskolás tanuló (Tar) KOCSIS KLÁRA újságíró, költő, szerkesztő (Budapest) KOLOSAI NEDDA egyetemi docens (Budapest) KOVÁCS BODOR SÁNDOR dokumentumfilmes, fotográfus (Salgótarján) KOVÁCS-NAGY RÉKA kutatóorvos (Budapest) LACKFI JÁNOS író, költő (Zsámbék) LUKÁCS GERGELY SÁNDOR író, haikuköltő (Budapest) MÁRKUS ÉVA dékán (ELTE Tanítóképző Kar, Budapest) MERVA ATTILA irodalomtörténész, műfordító (Dunaszerdahely) Palócföld – 2025/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 291 �Szerzőink MOHAI V. LAJOS író, költő, irodalomtörténész (Budapest) MÓRA REGINA tanár, író (Szabadka) MURÁNYI ZITA író, költő (Budapest) NAGY PÁL író, lapunk főmunkatársa (Párizs) NAGY TIBOR tanár (Kunsziget) NYILAS ATILLA költő (Budapest) PAPP ÁKOS szociológus, költő, fotográfus (Budapest) PARÓCZAI CSABA tanár, jogász (Salgótarján) PEKÁR ISTVÁN újságíró, gazdálkodó (Herencsény) PÉTERFFY ANDRÁS filmrendező, stúdióvezető (Budapest) PRAZNOVSZKY CSABA középiskolás diák (Salgótarján) PRAZNOVSZKY MIHÁLY irodalomtörténész, lapunk főmunkatársa (Nemesvámos) PRAZNOVSZKY MIKLÓS FERENC helytörténeti kutató (Salgótarján) RÓNA Z. PÉTER (írói álnév) SULYOK LÁSZLÓ ny. középiskolai tanár, kulturális újságíró (Salgótarján) SUPKA MAGDOLNA művészettörténész (1914–2005) SZÉL DÁVID pszichológus (Budapest) SZILÁGYI KATA diák (Salgótarján) TANDORI DEZSŐ író, költő, műfordító (1938–2019) TÓTH ÁKOS irodalomtörténész (Szeged) TÓTHÁRPÁD FERENC költő, író, szerkesztő (Kőszeg) TÖRÖK LÁSZLÓ DAFTI tanár, költő (Szabadszállás, Szalkszentmárton) VASS TIBOR költő (Hernádkak, Berekfürdő) VÉN EVELIN bábszínész, PhD-hallgató (Marosvásárhely, Budapest) VINCZE-LENDVAY GABRIELLA könyvtáros (Balassagyarmat) WEHNER TIBOR művészettörténész (Budapest) WINKLER MÁRTA tanító (Budapest) 292 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/1–2. szám �MELLÉKLET ef ZÁMBÓ ISTVÁN KIÁLLÍTÁSA SALGÓTARJÁNBAN, A DORNYAI BÉLA MÚZEUMBAN Fotók: KOVÁCS BODOR SÁNDOR A művész a salgótarjáni múzeum lépcsőjén barátaival, kiállításának megnyitójára várva (2025. február 21.) Palócföld – 2025/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 293 �A megnyitó közönsége ef Zámbó István, Szabó Tamás (háttal) és Földi Péter 294 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/1–2. szám �ef Zámbó István Palócföld – 2025/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 295 �Golgota 296 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/1–2. szám �Fényes éjszaka lavórral Palócföld – 2025/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 297 �Szabad nap 298 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/1–2. szám �Bombázó a női napozó felett Palócföld – 2025/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 299 �Szentendrei látkép 300 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/1–2. szám �megrajzolása. A Cigánydalok-sorozatot is folytatni szerette volna. A fiókban talált vázlatok alapján pedig a Biblia, Juhász Ferenc A tékozló ország című eposza, Radnóti több verse (Razglednicák, Hetedik ecloga, Nem tudhatom stb.) fejben már el is készült. Csohány Klára ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Főszerkesztő: FŰZFA BALÁZS ▪ Szerkesztő: SÜTH GABRIELLA Főmunkatársak: CSONGRÁDY BÉLA, NAGY PÁL (Párizs), PRAZNOVSZKY MIHÁLY Borítóterv: BONYHÁDI KÁROLY A borító PRAZNOVSZKY CSABA középiskolás diák terve alapján készült, amely 2024-ben, a Palócföld 70 pályázaton I. helyezést ért el. Fenntartó: SALGÓTARJÁN MEGYEI JOGÚ VÁROS ÖNKORMÁNYZATA Kiadja: BALASSI BÁLINT KÖNYVTÁR (3100 Salgótarján, Kassai sor 2.) Alapító: NÓGRÁD VÁRMEGYEI ÖNKORMÁNYZAT KÖZGYŰLÉSE Partnereink: Nógrád Vármegyei Hírlap Magyar Nemzeti Levéltár Nógrád Vármegyei Levéltára Artéria Nyelvstúdió Galéria és Klub, Balassagyarmat A lap elismerései: Nógrád Vármegye Madách-díja Salgótarján Pro Urbe-díja Nógrád Megyei Értéktár „Nógrádikuma” Készült: OOK Nyomda, Veszprém, Pápai út 37/A Felelős nyomdavezető: SZATHMÁRY ATTILA Levélcím: 3100 Salgótarján, Kassai sor 2., telefon: 32/521-560, fax: 32/521-555 Internet: https://www.facebook.com/palocfold/ Elektronikus cím: palocfoldfolyoirat@bbmk.hu Terjeszti a Magyar Lapterjesztő Zrt. (LAPKER) A dupla szám ára: 1000 Ft Előfizethető a Balassi Bálint Könyvtárban és egyéb elérhetőségeinken. A Palócföld Könyvek sorozatban megjelent könyvek ugyanitt megrendelhetők. Kéziratokat és rajzokat megőrzünk, de nem küldünk vissza. ISSN 0555-8867 (nyomtatott) 2786-1821 (online) index 25925 A Palócföld 2025. évi 1–2. lapszámának megjelenését a Magyar Művészeti Akadémia támogatta. �szerzői nk: Bakos Gábor Bárdos József Benkó Balázs Bíró Béla Bodnár Ildikó Botos Zoltán Brunda Gusztáv Csohány Kálmán Csohány Klára Csongrády Béla Debreceni Boglárka ef Zámbó István Fábián László Farkas Arnold Levente Fűzfa Balázs Gréczi-Zsoldos Enikő Győry Domonkos Handó Péter Hauber Károly Hausel Sándor Háy János Hlavacska Tamás Horváth Dániel Kispál Benedek Kocsis Klára Kolosai Nedda Kovács Bodor Sándor Kovács-Nagy Réka Lackfi János Lukács Gergely Sándor Márkus Éva Merva Attila Mohai V. Lajos Móra Regina Murányi Zita Nagy Pál Nagy Tibor Nyilas Atilla Papp Ákos 25001 Paróczai Csaba Pekár István Péterffy András Praznovszky Csaba Praznovszky Mihály Praznovszky Miklós Ferenc Róna Z. Péter Sulyok László Supka Magdolna Szél Dávid Szilágyi Kata Tandori Dezső Tóth Ákos Tóthárpád Ferenc Török László Dafti Vass Tibor Vén Evelin Vincze-Lendvay Gabriella Wehner Tibor Winkler Márta � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Original Format The type of object, such as painting, sculpture, paper, photo, and additional data Folyóirat Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - 2025/1-2. szám Irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Jókai 200 Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Dr. Fűzfa Balázs Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Könyvtár Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 2025 Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource hun Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 (nyomtatott) ISSN 2786-1821 (online) Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád Vármegye Fűzfa Balázs Jókai 200 Jókai emlékév Jókai Mór Palócföld https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/6c8070f247f9612c894a52246166698e.pdf 28e2e416da859b3938cd3899ed43dae5 PDF Text Text �PALÓCFÖLD IRODALMI, MŰVÉSZETI, KÖZÉLETI FOLYÓIRAT LXX. évfolyam, 2024/3–4. ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ A KÉPEK MAJD SZERETNI FOGNAK Valahol olvastam, hogy egyszer, amikor a magyar jazz kiválóságai éppen azon vitatkoztak, hogy ki a legjobb jazzgitáros a világon, és az akusztikus hangszeren játszókat vegyéke külön vagy sem, de ha igen, akkor az acélhúros hangszert meg kell különböztetni a damilostól – szóval, a vita tetőpontján felállt Babos Gyula, és azt mondta: Én vagyok a világon a legjobb Babos Gyula! Valahogy így vagyok én a fotózással, mert ebben a bonmot-ban szerintem nincs semmi nagyképűség, pont arról szól, ami a lényeg: amit te tudsz a hangszereddel, kameráddal, festőecseteddel, azt jó eséllyel ugyanúgy nem tudja más. A helyen, amelyet magányosan bejársz, miközben várod a fények finom derítését, és – ha szerencséd van – az együttállások egy szép kompozíciót vetítenek eléd, akkor ott lesz egy kép, amely csak a tiéd – és azt már senki nem veheti el tőled. Nyilván vannak ellenpéldák, ha a labdarúgó-világbajnokság döntőjében százhuszonkét akkreditált fotós dolgozik, akkor valószínűleg akad majd egy közöttük, aki a legsikeresebben kapja el az egyébként megismételhetetlen, legfontosabb pillanatot. Más kérdés, hogy ez mennyire szakma és mennyire művészet. A fotózás másik oldalán vannak azok a mesterek, akik különböző archaikus eljárásokkal, például dagerrotípiával dolgoznak, esetenként 100 évesnél régebbi, fából készült camera obscurát használva. A hosszú expozíciós idő, ami akár órákban is mérhető, mozdulatlan kompozíciót feltételez, és a kép egyetlen példányban készül. Megint másoknál a fényképezőgép csak egy eszköz, valójában fotóalapú képzőművészetet művelnek. Kurátorok, koncepciók, portfóliók, diplomamunkák, akár évekig tartó projektek szabják meg a tevékenységüket. A legismertebb és legnépszerűbb képek a sajtófotók közül kerülnek ki, sorolom a legfontosabb kategóriákat, úgy, mint: Hír- és eseményfotó, Képriport, Mindennapi élet, Emberábrázolás, Portré, Művészet, Sport, Természet és tudomány, Társadalomábrázolás, dokumentarista fotográfia. Az ebben a számban található fotográfiák döntő többsége álló formátumú, alkalmazkodva a folyóirat szerkesztési koncepciójához. Ugyanakkor a két szemmel látó ember térérzékeléséhez a fekvő képkivágás áll közelebb, a naponta milliárdszámra készülő fotók többsége is ilyen. Az, hogy mára mindenki fotós lett, közhely, ugyanakkor sokak számára csak pótcselekvést jelent ez a tevékenység. Ráadásul a tudatosan komponált képek aránya fordítottan arányos a mennyiséggel. �Palócföld – Irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat ▪ ▪ ▪ T A R T A L O M P ALÓCFÖ LD 70 ▪ K ÖSZ ÖN TÉ S ▪ TŐZSÉR ÁRPÁD: Ősrobbanás ............................................................................................ 5 MOHAI V. LAJOS: Dal a Palócföld ünnepére ................................................................... 6 SZAUER ÁGOSTON: Rögzítés............................................................................................. 7 SZAUER DÁNIEL: Rögzítés 2.0 .......................................................................................... 7 JENEI GYULA: Palócföld ..................................................................................................... 8 PRAZNOVSZKY MIHÁLY: Személyes ügyem a Palócföld .............................................. 10 GRÉCZI-ZSOLDOS ENIKŐ: A Palócföld szellemi erőtere 2016 és 2022 között .......... 14 ▪ E MLÉ KE ZE T ▪ BARÁTHI OTTÓ: 70 éves a Palócföld folyóirat; In memoriam dr. Fancsik János ................................................................................ 17 SULYOK LÁSZLÓ: „Számomra nincs már szerelem…” .................................................. 29 AVAR JUDIT: A nagyság átka ........................................................................................... 39 G. TORONYI JUDIT: Nagy Iván naplója ......................................................................... 41 PRAZNOVSZKY MIHÁLY: Mikszáth Jókai szobrát faragja ............................................ 47 ▪ TU D OMÁN Y ▪ TÓTH PÉTER: A palóc nyelvjárások a 19. századi osztályozásokban .......................... 53 SZOLNOKI TAMÁS – TÓTH KRISZTIÁN: Kincsek a Karancsról ................................. 64 ▪ HÉ TK ÖZ N AP ▪ PÁSZTOR ÉVA: Szép magyar palócságunk ..................................................................... 67 NAGY ZSÓFIA: Palóc konyha – avagy: mit ettek a jó palócok? ................................... 73 TAKÁCS ÉVA: A legdrágább szén .................................................................................... 75 KOCSIS KLÁRA: Anno ...................................................................................................... 77 CSONGRÁDY BÉLA: Szubjektív hely- és honismeret..................................................... 79 PRAZNOVSZKY MIKLÓS FERENC: Ólomszínű álom .................................................... 83 ▪ V ALLOMÁS ▪ SZABÓ ANDREA ESZTER: Mi tesz egy várost várossá? .................................................. 87 GY. SZABÓ ANDRÁS: A koronázóváros .......................................................................... 94 WINKLER MÁRTA: Gyerekkorom Pásztója ................................................................... 99 BODNÁR ILDIKÓ: Találkozásaim Palócfölddel és a Palócfölddel..............................103 FRICSKA ÉVA: Nagyapám, a költő ................................................................................112 Palócföld – 2024/3–4. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 1 �NAGY PÁL 90 HANDÓ PÉTER: 90 (képvers) ............................................................................................... 119 KOVÁCS BODOR SÁNDOR: Epilógus .................................................................................. 120 FÁBIÁN LÁSZLÓ: Egy eszmerendszer agóniájában ............................................................ 123 SŐRÉS ZSOLT: Journal d’outre-temps (Az időn kívüli napló)......................................... 126 TAR FERENC: Egy ember élete............................................................................................. 130 NAGY PÁL: Az öregségről ..................................................................................................... 133 HOLOKAUSZT 80 ZÁVADA PÁL: „Igyekszünk járatni a szánkat”. HORVÁTH DÁNIEL interjúja ............... 141 SZABÓ KITTI VIKTÓRIA: Holokausztirodalom a középiskolában .................................. 151 BALASSI 470– 430 SZENTMÁRTONI SZABÓ GÉZA: Másfél száz esztendeje került elő a régi magyar irodalom elrejtett kincse ......................................................................... 165 LŐCSEI PÉTER: Kettős arcképek – huszadik századi költők versei Balassiról ................ 167 KAZINCZKI DÓRA, KOLLER ADÉL ANTÓNIA, MÁLICS VIKTÓRIA Balassi Bálint költészetének tanítása a harmadik évezredben – három tanárjelölt szemével ........................................................................................ 184 A Balassi Bálint Asztaltársaság hírei (KARAFFA GYULA).................................................. 193 SZ ÉPIRODALOM 2024 GÖMÖRI GYÖRGY: Soknyelvű életem (emlékiratrészlet) ................................................. 197 PETRŐCZI ÉVA: Cromeri képem; Egy régi fénykép válasza (versek) .............................. 200 HLAVACSKA TAMÁS: Szellemjárás Bodokon (novella) .................................................... 202 MÓRA REGINA: A rend; Csongor vagyok (prózaszövegek) ............................................ 210 ZSIBÓI GERGELY: Csillagkép; Szarvasvadász (versek) ....................................................... 215 HANDÓ PÉTER: Lidércszállás (novella) .............................................................................. 217 KARAFFA GYULA: Nyugtat (vers)… .................................................................................... 221 BRUNDA GUSZTÁV: Levél a Zambézitől (novella)............................................................ 222 Szerkesztői jegyzet (F. B.) ...................................................................................................... 228 A képek jegyzéke .................................................................................................................... 230 Szerzőink ................................................................................................................................. 233 2 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2024/3–4. szám ���Köszöntés TŐZSÉR ÁRPÁD ŐSROBBANÁS A Palócföld és a palóc föld köszöntése Gyermekkoromban a rég templomtalan, de még ma is Templomoldalnak nevezett dombot gyakran megmásztam: az apám szenet égetett a feneki erdőben, s néha én vittem neki az ebédet. Akár a hibátlan héjú, szabályosan domborodó házi kenyeret a kés, úgy szelte ketté a dombot a derekán futó gyalogút. Mezítláb járni e gyalogúton, e prenatális Taón, maga volt a magáról mit sem tudó boldogság. Boldogabbak, mert öntudatlanabbak nálam csak az út fölé hajló somfaágak fehér virágai s a rajtuk billegő s őket a virágoktól alig megkülönböztethető lepkék lehettek. A domb túloldalán Fenek völgyének titokzatos, sárga vizű tavai vártak rám. Öregeink szerint a víz a tavakba potyogó csillagoktól volt oly sárga. Egyszer, felnőttként, egész éjszakát töltöttem a tavaknál, lestem a beléjük hulló csillagokat. S valóban úgy tűnt, tükreikben a csillagok, a színrebontott ég s a kvantumkémia újra és újra megrendezik az ősrobbanás színjátékát. Palócföld – 2024/3–4. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 5 �Palócföld 70 MOHAI V. LAJOS DAL A PALÓCFÖLD ÜNNEPÉRE Nem hull hamvába hetven év, dagad palócok kebelén, amit e táj a földnek ad – ki verslábat vet, úgy arat. Ide vezet az összes út, posta út és gyalogos út, ki verslábon jön, fölkacag, ha talpába tüske akad. A Karancs alján író had bokázik, trappol minden nap, nyomdában a betűsorok festéket isznak minden nap. Völgykatlanban tetősorok, Tarján hosszú toronyoszlop, Gyarmaton a tüzes ima a Civitas Fortissima. Papírhátú asztallapok – költőket szülnek a dalok, hetven éve gyűlik a vers, a véget-nem-érő tekercs. Palócföldben jó a szüret ezer verse biztos tünet, a prózája hűsítő kő, bírja szusszal sok esztendő. E föld Musák ismerőse, Mikszáth jó palócok fője, Jókai után szabadon a ködlovagot előzte. Karancs alján író had, minden alkotás szabad, hetven éve szeme fénye, ki Palócföldet lapozgat. A Pegazus fölnyergelve – 6 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2024/3–4. szám �Köszöntés SZAUER ÁGOSTON SZAUER DÁNIEL RÖGZÍTÉS RÖGZÍTÉS 2.0 A 70 éves Palócföldnek A szó alá betűk, alájuk kő, agyag, így lesz a pillanat megőrzött tárgy, anyag. A szó alá betűk, méret meg szín, alak. Mentés. A felhőben megannyi jel marad. A szó alá betűk, betűk alá papír, a végtelen kísért, a kéz, a toll ha ír. A szó alá betűk és tarka weblapok, helyet találnak ott sorok meg versszakok. A szó alá betűk, türelmes könyvlapok, a roston, vízjelen a szellem átragyog. A szó alá betűk, alájuk tompa fény – az éterben kering egy újabb költemény. Palócföld – 2024/3–4. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 7 �Palócföld 70 JENEI GYULA PALÓCFÖLD hogy hát akkor írni kéne egy verset a palócföld hetvenedik születésnapjára, olvasom a szerkesztő úr íméljét, és gyorsan megfontolom a kérést, illetve nem is gyorsan, inkább tétovázva, mert annyi dolgom lenne, csak nem haladok velük, nem tudom eldönteni, melyikbe kezdjek, és lusta is vagyok (e két állítás között lehet némi összefüggés), egyébként tombol a kánikula, veszélyes már az én koromban bármit csinálni ilyenkor, viszont olyan kedvesen kér a drága szerkesztő, hogy nem mondhatok rögtön nemet, és ez is kockázatos, mert azt jelenti, hogy bizonytalankodom, nem tudok dönteni, vagyis nemet mondani, talán udvariasságból, ám elképzelhető, hogy hízeleg a felkérés, és meg akarom mutatni, tudok én írni bármiről, még a palócföldről is. ez egy folyóirat, és nyolc évvel idősebb nálam, a bátyám lehetne. ám nem szabad eltekinteni a szó másik jelentésétől, ami tájat, nyelvjárási, néprajzi egységet jelöl, hisz előbbi benne foglaltatik utóbbiban, egyik nélkül nincs a másik, emez nélkül amaz. hazudhatnám, hogy lelkes híve vagyok a palócföldnek, de ebből annyi igaz csak, hogy néha kezembe kerül a lap, s el is olvasok belőle ezt-azt, ám ettől még nem ismerem eléggé, ahogy a vidéket sem, amit a szó jelöl. az megvan, hogy madách és mikszáth felségterülete, beugranak helységnevek, mégis inkább rákeresek térképen. nagyjából ott van, ahol tudtam is, de térkép sokféle létezik, és úgy látom, akad, ami szűkebben, másikak tágabban értelmezik a kiterjedését. mondjuk, megye- vagy birtokhatárnál fontos, hogy egyértelműen legyen kijelölve, ám amikor olyan képlékeny fogalmakra hagyatkozunk, mint tájnyelv, népviselet, társadalomszerkezet, akkor néhány falut vagy akár félmegyét is arrébb csúszhat a ceruza. egyébként ha azt hallom, palócföld, nekem tímár zsófi jut eszembe, bede anna, szegény szűcs pali, s persze mauks ilona, fráter erzsébet 8 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2024/3–4. szám �Köszöntés és szonthagh pál is. meg a palócleves, a tócsni, a fenyvesek és egyéb közhelyek, amelyek nem is közhelyek, illetve csak itt azok, egy prózaversben, mert ha a valóságban elénk tesznek egy káposztás vagy juhtúrós tócsnit, utóbbit némi apróra kockázott, húsos sült szalonnával, akkor az maga a harapható valóság, és a valóság az költészet (a költészet pedig valóság), akkor is, ha közhelyes. igaz, ugyanaz a valóságdarab, ugyanaz a közhely sokféleképpen interpretálható. a sült szalonna recepciója például függ az étkező-értelmező származásától (népi vagy urbánus), nemétől, baráti körétől, korától, s még attól is, hogy az illető koleszterindiétán van-e pillanatnyilag vagy végérvényesen. szóval a sült szalonnáról sem lenne egyszerű úgy írni, hogy mindenkinek, vagy legalább a többségnek tessen, nemhogy a palócföldről, amelyről elsőre azt sem tudja az ember, hogy tájegység vagy folyóirat, de a szövegkörnyezet segít, tudniillik a hetvenévest kellene köszönteni, amelyről tudjuk, benne foglaltatik a másikban, a másik palócföldben, és másik nélkül nincs egyik, amaz nélkül emez. ám gyanús, hogy a szerkesztő úr nem tócsnis, koleszterines szöveget vár, hanem valami fennköltebbet, amiben a betűket, a szavakat ünneplem, meg a gondolatokat és magasztos érzéseket, amelyek rendre helyet kapnak a palócföld hasábjain (is), hogy inkább a tollról és papírról (klaviatúráról és képernyőről) zengedezzek gyönyörűket, amik mégiscsak munkaeszközei lennének az egyre bizonytalanabb egzisztenciájú, széplelkű tollforgatóknak, akik persze csak az írásaikban széplelkűek, egyébként csetlenekbotlanak a világban, s ugyanúgy kapzsik és balekok, okosak és buták, életerősek és nyavalyások, mellveregetőn gyávák és kompromisszumkészek vagy épp-képtelenek, ugyanúgy várják a jó szót és az ordót, ahogy bárki más. ám ha az irodalom, akár a (próza)versek a valóságról (is) szólnak, akkor azokban helyük lehet a palóc ételeknek, mint a káposztás vagy juhtúrós tócsni, hiszen ezek mégiscsak a valóság részei; más kérdés, ki hogyan viszonyul hozzájuk a családi hagyomány, a nemi szerep, az iskolázottság, a hangulat, a sznobéria, az ízlés függvényében. Palócföld – 2024/3–4. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 9 �Palócföld 70 PRAZNOVSZKY MIHÁLY SZEMÉLYES ÜGYEM A PALÓCFÖLD „Mert aki azt az élvezetet nem ismeri, amit egy lap megcsinálása okoz, az nem élt e gyönyörök völgyében.” (Mikszáth Kálmán) Lehetne ugyan úgy érteni, hogy maga a palócok földje, hiszen ennek vagyok szülötte, ha nem is eredeti, van bennem ötven rész alföldi meg ötven rész felvidéki, de most maga a folyóirat a személyes ügy. És ez sem úgy, hogy magam 1968-tól vagyok a szerzője, rovatvezetője, főszerkesztője, mikor mi. (Ezt a testvéröcsém tudná megmondani, hányszor is volt szerepem a lapban, ő a folyóirat nagy adathalásza.) Hanem hát hogyan kell érteni, kérdezhetné az olvasó ennyi tagadást látva, hallva. Hát úgy, hogy nekem a folyóirat nógrádi szerzői azok, akik személyes létélményemmé tették a nógrádiságomat. Olyan szellemiségűek, akiknek direkt és indirekt jelenléte messze túlmutatott a Palócföld létén, túl a megye szellemi keretein, nyugodtan mondhatom, a magyar kultúrához való viszonyom meghatározói lettek s azok ma is. Eljátszottam a gondolattal, hogy sorra veszem a lap összes szereplőjét, kimondottan csak a nógrádiakat, s próbálom rendezni velük az emlékeimet és kötődéseimet a pályájukhoz, ismereteimet életükről, műveikről. Éppen ezt írtam a fülledt augusztusi estén, amikor hallottam a hírt (az öcsémtől, ki mástól), hogy meghalt Fancsik János doktor, gyermekkorom óta a legendává váló gyógyító orvos megtestesítője. Szenvedélyes nógrádi volt, az orvosok általában igen szenvedélyesen ragaszkodnak (ragaszkodtak?) ahhoz tájhoz, amelyben hivatásukat gyakorolják. Fancsik főorvos a test gyógyítása után a lélek ápolója lett, példátlan erővel figyelt mindenre, ami körülötte a szellemre veszélyt jelentett, aktivitása ezek orvoslása érdekében nem ismert határokat, s ezeknek jó fóruma lett a lap is. Ez a gyászos esemény ébresztett rá elképzelésem lehetetlenségére. Talán majd egy nógrádi életrajzi lexikon megoldja ezt (erre bátorítom szorgalmas testvéremet), de abban majd a nevek mellől biztosan hiányzik a személyesség szép története. Így hát mégiscsak elkezdtem böngészi a lap hasábjain, de olyan nagyon nem kellett dolgozom vele, hiszen mindenki a fejemben volt, ha csak egy sornyi emlék szintjén is. 10 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2024/3–4. szám �Köszöntés Mondjuk, Nyéki Lajos, aki balassagyarmati lévén, érthetően Madáchcsal foglalkozott 1954-ben az első számban. S akit elvitt a sors Párizsig, ahol aztán többször is találkoztam vele, s aki a Sorbonne tanáraként sem feledte, hogy Madách röpítette a tudomány e nagyon magas helyszínére. Sikerült vele egy kis kötetet is szerkesztetnem. S ha már tanár, micsoda pedagógus-kör rajzolható a lap köré! Herold László, aki tanított a Madách Gimnáziumban engem, s akinek szellemi bűvköre biztos gyűrűt vont körém, s akihez eljutottam aztán egy ízben mint érettségivizsga-elnök. Én, az ő egykori diákja! Micsoda élmény volt! Csík Pál (majdnem Palit írtam, hiszen a magam módján pedagógustársa lettem aztán) szintén a nyelv és az irodalom tudósa; aztán a szokatlan egyéniségű Bugán József, aki diákszínpadra állított engem is, hogy Karinthyt játsszam, s örök olvasmánnyá tette az Így írtok tit. S ha színpad, Vertich Józsi bácsi, a kimagaslóan nagy és sikeres acélgyári színjátszók rendezője, akit csak kicsit kellett noszogatnom később, hogy ideje lenne már megírnia halhatatlan emlékeit a városról, az Acélgyárról, annak értékeiről. S Kovács János, aki viszont bennünket a honismeret, azaz a Nógrád-ismeret rejtelmeibe avatott be, s miután ötvenhatosságáért megszenvedte a haza szeretetének legfájóbb élményét, olykor könnyes szemmel, de óvatosan beszélt kirándulásaink során erről is. Ott láttam Bobál Gyula nevét az első számban, aki azután 100 éves koráig – egyedülállón, az újságírás napi robotosaként – példátlan életművet írt össze, rábízva az időre, hogy az válogasson belőle; s egy kis életszerencsével ezt a mostani évfordulót is megélhette volna. ...és a művészek sora az első számtól… Pataki József, aki rajzaival már akkor a csend erejére figyelmeztetett, miként később Radics Pista Nógrádmegyerből. Ott van persze Czinke Ferenc, akit elkísérhettem élete végéig, Tarjántól Tihanyig, rávéve, hogy illusztráljon majd egy-két könyvet, amelyeket kiadni szándékoztam. Kevesebb tehetséges grafikusa volt ennek a világnak. Mustó János, aki tanárom volt még az általános iskolában, s vad, szenvedélyes mozdulataival és féktelen ecsetkezelésével más világot nyitott meg, s akinek majd megnyithattam kiállításait én később. Iványi Ödön szelídsége, akit egyszer megbántottam úgy, hogy ő nem is tudott róla, máig fájlalom. Lóránt János, aki elhagyja majd a megyét, de addigra megalkotta a számomra legihletettebb Madách-portrét, azt a luciferes bábjátékost. Miként Ifjú Szabó István, aki kilencvenévesen is Ifjú Szabó még, s elkészíti a klasszikussá váló Mikszáth-szobrot Horpácsra, s akinek páratlan Madách–Fráter páros szobra még mindig szabad tér után kiált. (Az apjával, Id. Szabóval jó néhány titkos kupica pálinkát kellett meginnom benczúrfalvi műtermében, gyorsan, amíg be nem lép a felesége.). Réti Zoltán, Farkas András – a nagy balassagyarmati Palócföld – 2024/3–4. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 11 �Palócföld 70 páros, akik életük végig küzdenek Madách ihlette látomásaikkal. És a zseniális Szujó Zoltán, aki a démonjaival küzdött, amíg fiatalon fel nem adta. Csak úgy gyűlnek körém az árnyak, csak úgy érzem, mennyi mindent köszönhet ez a táj ezeknek a rendkívüli egyéniségeknek az eltelt hét évtizedben. Mindegyikük erőteljes egyéniség volt a maga minőségében. Kojnok Nándor robusztus személyisége és harsánysága és könyvtárat teremtő és szervező ereje! Kerekes László, aki létrehozza a nógrádi tacepaót. Horváth István, akivel a sorsunk kerülgette egymást, s aki hitt a polgári világ jövőjében, akár még helyi szinten is. Belitzky János, a nagy öreg, akinél végzett diákként mint múzeumi teremőr kezdtem a városi múzeumban (a Jankovich-kúriában), s akinek tiszteletére emlékkönyvet szerkeszthettem. Patay Pali bácsi közvetve a kollégám volt, s bár akkor, már balassagyarmati évei után, a Nemzeti Múzeum munkatársa, sokszor hallhattam nógrádi régészeti emlékeiről előadásait. (Ő is túlélte a százat.) S az íróink! A későn hazahívott Solymár József, aki inkább palóc volt, mint nógrádi, de olyan mikszáthos ízű és minőségű prózát írt, hogy nem győztem biztatni őt a folyamatos folytatásra, s aki olyan nógrádi legendáriumot teremtett, mint Eötvös Károly a Balaton köré. Pál Jóska, akit nagyapja után Laczkóként ismer az irodalomtörténet, s akivel – ő szerkesztő és rovatvezető – a kirohanásig heves vitákat vívtunk a szerkesztőségben az Arany János utcai szobában, Klárika rémületére. (Ő rohant ki, nem én, az ajtón, de öt perc múlva visszatért. Derék jó főszerkesztőnk, Kassi Végh Miklós szeme meg se rebbent, élvezte ezeket.) Pál Jóska megtette, hogy ’56-ot idézte meg Szalmakomisszár című monodrámájának színpadán (Madáchról szólt a darab), de annyira, hogy nem győztük húzni a nyakunkat miatta, de a megyei elnök okosabb volt annál, mintsem hogy ebből ügyet csináljon. (Nem minden káder volt felül táplált s alul művelt.) Szepesi József, aki nem akart roma (akkor még cigánynak hívták) költő lenni, hanem sorsát az emberiség egészében helyezte el, s megtalálta nekünk is, magának is Balázs Jánost, a Cigánydombon élő zsenit. Jobbágy Károly még az első időkből, akiről jó lenne folyamatosan tudatni, milyen fontos költője a 20. századi magyar irodalomnak. Gerelyes Endre, akit fiatalként (ő aztán nem is lett öreg) a lapban rendszeresen olvashattunk, de már személyesen nem ismertem, csak Baranyi Ferenc (kis ideig főszerkesztőnk) mesélt közös életükről kiadhatatlan (értsd: pajzán) anekdotákat. Csikász István egy igazi kisvárosi jelenség Balassagyarmatról. Univerzális tehetsége és személyisége tesz egy várost egyedivé, ahogyan Mikszáth is megtalálta a maga gyarmati különceit, mondjuk, Stofi bácsi személyében. És a tőlem fiatalabbak, akiket önsorsontó mivoltuk 12 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2024/3–4. szám �Köszöntés ragadott el túlontúl korán a lap mellől meg az életből, mint Dukai Nagy Ádám vagy Marschalkó Zsolt. Vagy Szabó Károly tanár úr szintén Gyarmatról, aki a Palócföld hasábjain kezdte felhozni az idő mélyéből a nógrádi gyémántokat. (Hasonló „bányász” volt e téren Csukly László vagy Lakos György, ők is lehettek volna személyes ismerőseim, de „csak” a kortársuk lehettem.) Ki ne hagyjam T. Pataki Lászlót, aki élete szenvedélyévé tette Fráter Erzsébet alakjának felmagasztosítását a lapban is riportjaival, esszéivel, drámáival. Micsoda remek hét évtizedem volt s van is, mert szívesen írnék ugyan többiekről is: Erdős Istvántól Csongrády Bélán és Handó Péteren át Bódi Tóth Elemérig és Ádám Tamásig, de szerencsére ők továbbra is köztünk élő halhatatlanok, és azok is maradnak. Mindezt valahogy össze kellene fogni mindazokkal, akik nem nógrádiként ugyan, de a kortárs magyar irodalmat, művészetet, tudományt, szociológiát jelentették, s jelen voltak a lap hasábjain s jelen az életemben. Csak így, együttesen viszszatekintve látszik igazán a Palócföld mindenkori nyitottsága, érzékenysége, figyelme arra, amit akár nógrádi valóságnak vagy magyar valóságnak nevezhetünk, ami egy és ugyanaz. Nagyon nagy volt ez a Palócföld! Értse most mindenki úgy, ahogyan akarja, vonatkoztasson el attól, amiről a maga területén ellentmondó érzelmei vannak. A történelem valahol mellettünk zajlik, megfoghatatlanul és láthatatlanul, és mi csak apró kísérői vagyunk, a magunk történetének szelíd alakítói. Ki-ki azzal áldoz a históriának, amivel a tehetsége engedi. Hetven évem alatt (1954-ben már magam is részese voltam Salgótarjánban a helyi kultúrának mint gyermek versmondó) a lap köré alkalmanként vagy rendszeresen szervezendők szellemi hatását még igazán nem tudjuk felmérni. Mindehhez idő kell, s miként az írók sem a jelennek, hanem a jövendőnek dolgoznak, úgy a Palócföld is a mindenkori jövendőnek készült. Tanúja vagyok! Palócföld – 2024/3–4. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 13 �Palócföld 70 GRÉCZI-ZSOLDOS ENIKŐ A PALÓCFÖLD SZELLEMI ERŐTERE 2016 ÉS 2022 KÖZÖTT Amikor 2016 májusában megbízást kaptam a Palócföld főszerkesztői feladataira, még ebben az egyre virtualizálódó világban is elsőrendűnek tartottam a nagy múltú folyóirat nyomtatott lapszámainak folyamatos, színvonalas és tartalmas megjelenését, noha egyre inkább megkérdőjelezik informatizált évszázadunkban a művészet és az életvitel klasszikus formáit. Az olvasói igények egybeestek elképzelésemmel: a lapszámokban legyen meghatározó a lokális kultúra szellemi ereje, kerüljenek előtérbe (erőtérbe) a genius locit képviselő alkotó emberek. Fontosnak tartottam a néprajz, a néplélek megjelenítését a lapban. De mivel az elszigeteltség nem tesz jót egy kultúrközösségnek, ezért az országos irodalmi-kulturális vérkeringésben igyekeztem tartani szellemi közösségünket, illetve fontosnak tartottam nyitni a magyar nyelvterület más részein működő alkotócsoportok, alkotó személyek szellemisége irányába. S bár a lapszámok a – gyéren csörgedező – pénzforrások segítségével folyamatosan, egyre nagyobb (eladott) példányszámban érték el olvasóközönségüket, az online térben is rendszeresen szükséges volt jelen lenni. A lapszámok tartalma az utóbbi évtizedekben könnyen elérhetővé vált, a számok nemcsak a könyvtárak archívumában, de több helyen interneten is elérhetők (az OSZK virtuális folyóirattárában és a kiadó, a BBK oldalán), ezért nem a papíralapú folyóiratszámok bemutatására szánom a limitált karakterszámot, sokkal inkább a Palócföld szellemi erőterének kiterjesztéseként is felfogható, a folyóirat szerkesztőségének életében újdonságként jelentkező aktív virtuális környezetről kívánok szót ejteni. A blogoldal, a közösségi platformok (Facebook-, Instagram-oldal) kibővítették a folyóirat szellemi közösségéhez kapcsolódó alkotók megjelenési lehetőségeit. Az Ugródeszka-rovatunk – nevének metaforikus jelentéséből következően – fóruma volt a fiatal költő-, író- és képzőművész-tehetségek megjelenésének. A Miskolci Egyetem Magyar Nyelv- és Irodalomtudományi Intézetében oktatóként – együttműködve kolléganőmmel, az író-irodalomtörténész Kiss Noémivel – a kritikaírásban tehetséges egyetemi hallgatóknak adtunk lehetőséget a bemutatkozásra blogoldalunk Kortárs Kritikai Műhely oldalán, egyben a kortárs irodalmi alkotások bemutatása egyfajta szemlét is jelentett olvasóinknak. 14 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2024/3–4. szám �Köszöntés A középiskolai korosztállyal is kapcsolatot tartottunk. Találkoztunk rendhagyó irodalomórákon, az irodalom és a művészetek iránt érdeklődő diákok szerkesztési lehetőséget kaptak a blogoldal és a Facebook-oldal bizonyos rovataiban, ezenkívül pályázatokat hirdettünk középiskolásoknak. Ezek közül kiemelkedő a 2019-ben 65. évfolyamába lépett folyóirat logójának elkészítésére kiírt diákpályázat, amelyet a Salgótarjáni Madách Imre Gimnáziummal közösen hirdettünk meg, s a nyertes diákalkotás (főként néptáncmotívumokra alapozott embléma) díszítette az évfordulós kiadványainkat. Az online platformok ugyanakkor olyan új műfajok bevezetését is szolgálták, mint pl. a Covid-vírus idején szerkesztett virtuális lapbemutató, amely valójában munkatársunk, Tajti Bálint által készített kisfilm. Vagy az online könyvhét, amelynek minden napján egy-egy ismert költő, író, irodalomtörténész aktuális gondolatait közöltük a blogoldalunkon, így tettük teljessé az érintkezésmentes időszakban az olvasóinkkal való találkozást. A blogoldalunk Reggeli KV rovatát követő olvasóink kávéjukat egy-egy irodalmi vagy képzőművészeti élmény közben fogyaszthatták el; társművészeti ágak is megjelentek, vasárnaponként a zenei rovatunkban (Vasárnapi zene) Nógrádhoz kötődő zenészek szolgáltattak muzsikát. A vírus, az elzártság s az ezt felülíró kapcsolódási vágy szülte a verspárbaj meghirdetését. Időről időre felkértünk két költőt, akiknek az jelentette a kihívást, hogy megadott szavak alapján petrarcai szonettet kell írniuk, így „párbajozva” egymással. Az Art’húr Irodalmi Kávéházzal működtetett program jól szolgálta a természetes emberi érintkezés nélkül maradt, szükségszerűen bezárkózásra ítélt olvasókat. Partnerségben sem volt hiány: a Nógrád Megyei Hírlap – dr. Csongrády Béla főmunkatársunk értő cikkeivel – folyamatosan, a Salgótarjáni Városi Televízió alkalmanként adott hírt tevékenységünkről. Meghívást kaptunk az Írószövetségbe, a fővárosi székházban bemutathattuk a folyóiratot. Az Art’húr Irodalmi Kávéházzal több ihletett közös tevékenységünkön kapcsolódtunk egymáshoz. A balassagyarmati Artéria Nyugat-Nógrádban hirdette a Palócföld ügyének fontosságát; a Zenthe Ferenc Színházzal közösen drámapályázatot írtunk ki; a jelenlegi és a történelmi Nógrád vármegyei könyvtárakkal, múzeumokkal, kulturális intézményekkel, önkormányzatokkal, gyülekezetekkel együttműködve rendezvényeket tartottunk. Ráduly Csaba borítótervező – hét éven át minden alkalommal egyedi – munkája és a borítólapokon szereplő, többnyire Nógrádhoz kötődő művészek alkotásai figyelemre érdemessé tették a lapszámokat, a belív szövegtestének gondozását Hernádiné Bakos Mariannával végeztük. A folyóirat 70 éve van jelen az irodalmi-kulturális palettán. Minden évtizedében fontos szerepet töltött be a magyar irodalom életében – fogalmazhatunk Palócföld – 2024/3–4. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 15 �Palócföld 70 némi elfogultsággal, ugyanakkor hitelesen. Jelentős emberek, fontos alkotások jelentek meg a folyóiratban. A lapszámok egy-egy irodalmi-kulturális éra lenyomatai, mintegy múzeumként, archívumként őrzik a Nógrádhoz, a magyar kultúrához és közélethez kapcsolódó viszonyulásokat, érzéseket, szemléletet, habitust, magatartást. Értékeket. Az, hogy 2018-ban a folyóirat bekerült a Nógrád Megyei Értéktárba, azaz nógrádikummá lett, jól mutatja, hogy a közösség megérezte és megértette: a folyóirat alapvetően a nógrádi, a palóc kultúrtáj értékeinek közvetítője. Amikor lehetőséget kaptam arra, hogy főszerkesztője legyek a lapnak, akkor ezt a szép terhet, a patriótalelkülettel végzett értékőrző munkát, a szellemi szerepvállalást láttam meg a feladatban. A sok-sok lapbemutató, könyvbemutató rendezvény, író-olvasó találkozó, a Palócföld Könyvek két újabb kötetének kiadása együttesen, az emberi lélek kivetülésével érdemes arra, hogy szép „életszakasz”-ként tekintsünk a 70 évben a 7 évre. 16 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2024/3–4. szám �Emlékezet BARÁTHI OTTÓ 70 ÉVES A PALÓCFÖLD FOLYÓIRAT Alábbi írásomban a kezdetektől igyekszem – ha csak nyomokban is – megörökíteni a Palócföld históriáját. Predesztinálhat erre, hogy a folyóirat 70 év alatt nyomtatásban megjelent valamennyi lapszámát nemcsak olvastam, de tanulmányoztam is. Ám nemcsak követője és híve voltam és vagyok a lapnak, de a több mint 40 éve megjelenő írásaimmal egy kicsit részese is. Többek között megírtam a Palócföld „kismonográfiá”-ját1, és a folyóirat „első emberei”-ről is megemlékeztem már.2 Jelen írásomban objektív ismérvek alapján lapkorszakokra és lapszámokra tekintek vissza, némelyekről a szubjektív véleményemet is megírom. Szívesen idézem meg a fő- és felelős szerkesztőket munkásságuk rövid bemutatásával. Jó szívvel emlékezem a lapban publikáló szerzőtársaimra – találkozásaink és egyes írásaink megemlítésével. Az említett két munkámra most is támaszkodom, de lábjegyzetben már nem hivatkozom. Itt közlöm viszont az egyéb felhasznált és mementóként ajánlott írásokat. Felhívom a figyelmet, hogy a Palócföld online lapszámai elérhetők a Balassi Bálint Könyvtár honlapján, a https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold linken. A hőskorszak: két korhű lapszám (1954, 1956) A Palócföld 1954 karácsonyán indult útjára. Megálmodója és a lap egyik alapító szerkesztője BOBÁL GYULA (1919–2020) újságíró volt. Az 1. évfolyam 1. számában (amit a szerkesztőbizottság jegyzett) a lap vállalta „a nagy szülöttek”, Mikszáth, Madách (és mások) örökségét, a nógrádi hagyományok őrzését és terjesztését. E lapszámból Mikszáth Kálmán Utazás Palócországban és Bobál Gyula A béke első karácsonya című írását a minap is szívesen olvastam újra. BARÁTHI Ottó: 50 év a Palócföld életéből – Egy folyóirat Nógrád történelmében, Balassi Bálint Megyei Könyvtár és Közművelődési Intézet, Salgótarján, 2008. 2 BARÁTHI Ottó: Palócföld-panoráma – Emlékezés a lap egykori első embereire, Palócföld, 2020/2, 3–17. 1 Palócföld – 2024/3–4. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 17 �Palócföld 70 1956 júniusában került az olvasók kezébe a II. évfolyam 1. száma. Felelős szerkesztője MLINÁRIK ISTVÁN (életrajzi adatai hiányosak, és személyesen én sem ismertem). A lapban Gajzágó Aladár az „állattenyésztésünk kérdései”-ről írt cikkét olvastam először. Hogyne, ugyanis közgazdász-tanár ismerősömmel gyakran diskuráltam és sakkoztam, sokat tanultam is tőle. A két lap az ötvenes évek közepén – melyet én a Palócföld első korszakának tekintek – számonként 40, illetve 44 oldalon megfelelt a korszak ideológiájának és „indulásként” az olvasóknak is. BOBÁL GYULÁT az 1970-es évek elejétől ismertem, életének utolsó tíz évében pedig a társasházunkban jó szomszédi és baráti viszonyban is voltam vele. Amíg fiatal munkatársai Papinak hívták, nekem „csak” Gyuszi bátyám volt, aki a „redakcióról”, az újságírásról, a futballról és az erdő csodás világáról képes volt reggeltől estig mesélni. Gyuszi bátyám négy éve, 101 évesen hagyott itt minket. Ma is hiányzik nekünk. Mi több – Palócországból is. A Palócföld korabeli megjelenésének nagy jelentősége elvitathatatlan. A háború után az első – napjainkban az egyetlen – folyóirat Nógrád megyében, amely elsősorban a helyi és palóc identitású szerzők irodalmi, művészeti alkotásainak és közéleti írásainak adott helyet – ahogy részben ma is ezt teszi. Ébredő értelmiség – antológiákban (1960–1966) Az 1956. október 23-án kitört forradalom és szabadságharc brutális leverése, majd Salgótarjánban a december 8-i véres sortűz drámája és letargiája után az értelmiség ébredését 1960-ban a Palócföldön című antológia megjelenése jelezte. Felelős szerkesztője a szintén újságíró CSIZMADIA GÉZA (1927–1996) volt. 1961–62-ben ugyancsak ő jegyezte az újra „csak” Palócföld nevet viselő periodikát. A joviális „Csizit” az 1980. évi tanácsi választások napján tett riportútja során ismertem meg, ezután szívesebben olvastam az írásait is. Az 1963. évi Palócföldet egy szerkesztőbizottság szerkesztette, míg az 1964–66 közötti lapok felelős szerkesztője CSUKLY LÁSZLÓ (1925–1982) tanár és író volt, a második Palócföld-főszerkesztő, akit nem ismertem személyesen. Az összes többit azonban – ahogy az később kiderül – jól ismertem vagy ismerem ma is. A lap 1965-től már évente kétszer jelent meg. A második szám redakciójába bekerült 18 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2024/3–4. szám �Emlékezet Erdős István, későbbi kollégám, napjainkban jó barátom. Alább az ő egyik írását3, majd az én vele készített interjúmat ajánlom olvasóim figyelmébe.4 Jó szívvel említem az e korszakban szerzőként feltűnt Tóth Elemér és kiváltképp Csongrády Béla nevét, akinek napjainkig több mint másfélszáz írása jelent meg a Palócföldben, amely egyedülálló publicisztikai teljesítmény akár országos viszonylatban is – s akit kollégámként és barátomként tisztelhetek a mai napig. Itt egy korabeli5 és két későbbi cikkére6 emlékeztetek. Ezek mindegyike pregnáns „szellemi korlenyomat” is. Visszatérve a Palócföldre: nívós írások ez időben jobbára a Szépirodalom rovatban láttak napvilágot. A társadalomábrázolásra való törekvés Kunszabó Ferenc egy-egy szociográfiájában nyilvánult meg. Hasznosak voltak viszont a könyvrecenziók, érdekesek a kiállítás-méltatások. S a fenti, jobbára szubjektív soraim után álljon itt néhány objektív adat: 1960– 1966 időszakának 7 évében 9 kiadvány jelent meg, összesen 1296 oldalon 7, ami egy antológiára vetítve 144 oldal, szemben az előző korszak átlagosan 42 oldal terjedelmével. Ez – noha távol áll tőlem a tisztán mennyiségi szemlélet – a Palócföld életében mégiscsak egyfajta előrelépést mutat. A folyóirat első korszaka (1967–1973) A helyi társadalomban zajló viták az 1960-as évek közepétől változásokat követeltek a lapnál is. Első eredményként 1967-ben KOJNOK NÁNDOR (1935– 2000) könyvtárigazgatót nevezték ki a Palócföld felelős szerkesztőjévé, aki megújította a szerkesztőbizottságot, amelynek tagjai: Csukly László, Czinke Ferenc, Erdős István, Gordos János és Kerekes László voltak. Kojnok a kezdetektől figyelt a szerzőgárda bővítésére és a profil gazdagítására. Az első szám 1967. május elején még antológiaként jelent meg, a második azonban – a lap történetében először – mint folyóirat látott napvilágot. A rovatok struktúrájában csökkent a Szépirodalom aránya, nőtt a Vita súlya. A Művészet rovat ERDŐS István: Iványi Ödön kiállítása, Palócföld, 1967/2, 52–54. BARÁTHI Ottó: „Álmok, mesék, játékok nélkül az élet színtelen és üres”. Beszélgetés Erdős Istvánnal, Palócföld, 2002/2, 466–472. 5 CSONGRÁDY Béla: Közízlés és népművelés, Palócföld, 1966/1, 77–80. 6 CSONGRÁDY Béla: Túlparton, Palócföld, 1991/1, 19–26, ill. „Össztűzben”, Palócföld, 1991/5, 449–452. 7 A lapfolyam számszerű adatai döntően PRAZNOVSZKY Miklós gyűjteményéből származnak. Kézirat, 2023. 3 4 Palócföld – 2024/3–4. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 19 �Palócföld 70 mintegy 100 művész reprodukcióit, illetve fotóit mutatta be. A már korábbi időkben is publikáló szerző ismerőseim közül itt is szívesen említem Csík Pál, Csikász István, Csongrády Béla, Kojnok Nándor és Paróczai Gergely nevét. A Palócföld a Kojnok-féle korszakban, azaz 6 év alatt 23 – köztük egy dupla – lapszámmal jelent meg. A folyóirat szerkesztőségét az elért fejlődés mellett számos kritika érte az elírások és a késői megjelenés miatt. Ilyen miliőben, az 1972/4. számmal távozott Kojnok a lap éléről. Őt én már korábban ismertem, és a könyvtár ellenőrzése során munkakapcsolatba is kerültem vele. „Nandi”-val jókat beszélgettünk a könyvtár büféjében, 1973-tól a megyei tanács klubjában is. Fókuszban az irodalmi szociográfia (1973–1984) 1973-ra megteremtődtek a Palócföld évi hatszori megjelenésének feltételei. A lap ekkortól mint irodalmi, művészeti, társadalompolitikai folyóirat kéthavonta jelent meg. Felelős szerkesztő: VÉGH MIKLÓS. A szerkesztőség tagjai: Csongrády Béla, Czinke Ferenc, Kerekes László, Kiss Aurél, Kojnok Nándor, Schneider Miklós. Később a szerkesztőség tagja lett dr. Fancsik János (megyei, majd kórházfőigazgató főorvos), aki szerzőként is jelen volt a lapban. Vele a mai napig szomszédságban lakom, és számomra megtisztelő barátságban vagyok.8 Itt egy dokumentumértékű, visszaemlékező írását9 ajánlom olvasóim figyelmébe. VÉGH MIKLÓS (1944–2020) felelős szerkesztői kinevezéséhez versei, írásai és a Kritika című folyóiratnál szerzett ismeretei jó ajánlólevelek voltak. Munkáját főállású szerkesztő, Pál József segítette. A szerkesztőség otthont kapott az Arany János úton, ennek révén lehetővé vált a szerzőkkel és az olvasókkal való kapcsolattartás. Végh a helyi szerzőket preferálta és pártfogolta is úgy, hogy igyekezett őket az „országos minőség” rangjára emelni. Hogy ezt jól csinálta, azt Hann Ferenc, Kelemen Gábor, M. Szabó Gyula, Pál József, Sulyok László – és más szerzők – írásai és későbbi karriertörténetei igazolják, akik elsősorban az irodalmi riport és szociográfia műfajában jeleskedtek. Végh Miklós érdeme az is, hogy 1976-ban útjára indította a Palócföld Könyvek sorozatot. Emlékeim szerint a „lapfolyam” erős szellemi izgalmat váltott ki, nevet, elismerést szült fiatal, tehetséges szerzőinek is. Talán ez inspirált engem is az első Palócföld-cikkem megírására.10 Dr. Fancsik János a lapszám szerkesztése idején, 2024. augusztus 12-én hunyt el. FANCSIK János: Emlékeim „1956"-ról, Palócföld, 2006/3, 298–302. 10 BARÁTHI Ottó: Ötnapos munkahét, Palócföld, 1982/5, 3–4. 8 9 20 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2024/3–4. szám �Emlékezet Végül még néhány ismérv és adat. Végh tíz és fél éve alatt 63 – valamennyi főszerkesztői korszakot figyelembe véve a legtöbb – lapszám jelent meg. Az utolsó három kivételével a normál folyóiratnál nagyobb (A/4) méretben. Az utóbbi lapszámok 32–36 oldalon. Végh Miklós (alkotói nevén: Kassai-Végh Miklós) 1984. évi felmentésében a „közléspolitikai hibák” és megromlott egészségi állapota is közrejátszott. Hat év – három főszerkesztő (1984–1989) BARANYI FERENC (1937–) költő, műfordító, szerkesztő az MTV-ben főmunkatárs volt, amikor 1984–85-ben egyidejűleg a Palócföld főszerkesztőjének is kinevezték. A szerkesztő Pál József maradt, ő mutatott be engem is a jeles költőnek, aki szívesen mesélt az idilli Itáliáról és minden másról is. Az ő irányítása alatt is változott a lap struktúrája. Az első két számot a Szépirodalom, a Krónika és a Körkép rovat uralta. Több volt a vers, még a Körképbe is jutott. Itt kapott helyet a kritika és a recenzió is. Nőtt a reprodukciók és fotók száma. Több volt a megyén kívüli szerző, például Árkus József11, Benjámin László, Czigány György. Baranyi két évet vállalt – azt teljesítette. Tisztességesen. PRAZNOVSZKY MIHÁLY (1946–) az 1986/2. lapszámtól főszerkesztő. (Ekkor – először...) Amolyan „jó fej” típus: vág az agya, laza, lezser, ironikus. A megyei múzeumigazgatói teendői mellett – én ebben a státuszában ismertem meg őt – a lap nívós működését kívánta biztosítani. Fő feladatának a nógrádi szépírók közlését tartotta, változást a Valóság rovatban tervezett. Azt ígérte, hogy a Palócföld izgalmas lesz. S mit ad isten, rövid idő alatt az lett. Már az 1986. évi Valóság rovatban 15 érdekes interjú, riport, tanulmány jelent meg. Új volt a Palócföld megkérdezte… című interjúsorozat.12 A Hagyomány rovatban kilenc szerző a palóc tradíciókkal foglalkozott. A korábbi szerzők közül tovább „pörgött” Bódi Tóh Elemér, Csongrády Béla, Erdős István, Laczkó Pál. Mindegyikük – csak megerősítem – kollégám vagy barátom volt. Praznovszkyt 1987-ben Veszprémbe invitálták – ment. Sajnáltuk. DR. HORVÁTH ISTVÁN (1939–2005), a könyvtáros, tanár, történész végzettségű, ugyancsak főállású múzeumigazgató 1988. március 1-től állt a Palócföld élén mint felelős szerkesztő, majd a 2. lapszámtól mint főszerkesztő. A folyóirat szűkebb és tágabb világunkra figyelő magatartása volt fontos számára, miként a különböző 11 12 ÁRKUS József: Apámfia, Palócföld, 1985/4, 4–5. (Gerelyes Endrére emlékezve, B. O.) Pl. MOLNÁR Pál: A Palócföld megkérdezte Zsuffa Miklóst…, Palócföld, 1986/4, 28–29. Palócföld – 2024/3–4. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 21 �Palócföld 70 értékek, vélemények integrálása is. Támaszkodott a tradíciókra, a kortárs irodalomra és a művészetekre. Az interjúk közül kitűnt a volt főnökömmel, Devcsics Miklóssal, a megyei tanács elnökével folytatott beszélgetés.13 Horváth István az 1989/3. lapszámig állt a szerkesztőség élén. Végül beszéljenek ismét a számok. Baranyi Ferenc alig több mint 2 év alatt 13 Palócföldet adott az olvasók kezébe, 68 oldal/lap, összesen 884 oldalon. Praznovszky Mihály hasonló „teljesítmény”-adatai: csaknem két év alatt 11 lap, 100 oldal/lap, összesen 1100 oldal. Végül dr. Horváth István: másfél év, 9 lap, 100 oldal /lap, összesen 900 oldal terjedelem. Tudom, ezek a számok magukban nem sokat mondanak. Ám aki ismeri az adatok mögött lévő tartalmakat és lapminőségeket is, az már összehasonlító elemzésre is vállalkozhat. A rendszerváltás utáni első lapkorszak (1989–2000) PÁL JÓZSEFet (1950–2011) a rendszerváltás küszöbén, 1989. július 1-től nevezték ki a Palócföld élére. Az új főszerkesztő ekkor már közel két évtizede dolgozott a lapnál, utóbb főállású szerkesztőként. Kinevezésével egyidejűleg megszűnt a szerkesztőbizottság, a szerkesztőség átalakult. Tagjai: dr. Bacskó Piroska, Csemniczky Zoltán, dr. Kovács Anna, Kovács Éva, Kőrössi P. József, dr. Németh J. István, Zsibói Béla, aki egyben főszerkesztő-helyettes. Pál József hamarosan közzétette koncepcióját, miszerint őrizni kívánják a folyóiratjelleget, át akarják örökíteni tájegységeink legjobb hagyományait, és a helyi értékteremtés egyik terepévé kívánnak válni. 1989. szeptember végén megjelent a Palócföld 4. száma, amelyről a megyei újság azt írta, hogy szembetűnően politikai töltetű minden rovata, de egységesen szerkesztett szám benyomását kelti. A lap 5. számában a Valóságunk rovatban Zengő Árpád Csak az élők beszélnek, Dávid János Mit akartunk? című – az 1956. december 8-i salgótarjáni sortűzzel kapcsolatos – írásai sűrítik a politikumot. Az 1990-es választások alkalmával Pál József – az MDF listájáról – bekerült a parlamentbe, ettől kezdve országgyűlési képviselőként és főszerkesztőként tette a dolgát. A Palócföld ekkor – régi és új szerzőkkel, vitákkal – izgalmas folyóirat volt. Az MDF 1994. évi bukása és a lap szűkülő pénzügyi és egyéb kondíciói megviselték a főszerkesztőt. 1995-től már a megszűnés veszélye is fel-felmerült. Néhány számadat jól jellemzi a lap kálváriáját, amikor a tervezett 6 lapszám helyett kevesebb HORVÁTH István – LACZKÓ Pál: Kultúra és társadalom napjainkban. Beszélgetés Devcsics Miklóssal, a Nógrád Megyei Tanács elnökével, Palócföld, 1988/4, 23–27. 13 22 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2024/3–4. szám �Emlékezet jelent meg. 1990-ben 3, 1994-ben 3, 1996-ban 2, 1997-ben 4, 1998-ban 2, 1999-ben 3, 2000-ben 2. Így 69 lapszám helyett csak 46 készülhetett el. A laphoz fűződő egyik élményem, hogy miként szültük meg Jóskával az új, Seregszámla rovatcímet, amelynek interjúalanyai „tájhazánk alkotó emberei” voltak. Az interjúkat (összesen 14 jelent meg) felkért szerzők készítették, például Bedegi Győző14, Csongrády Béla és jómagam15 is. Ekkor azonban már az értékes interjúsorozat sem menthette meg Pál Józsefet: 2000 végén felmentették státuszából. Ettől fájóbb esemény „csak” korai, tragikus halála volt 2011-ben. A második Praznovszky-periódus (2001–2007) DR . PRAZNOVSZKY MIHÁLY 2001-ben másodszor veszi át a stafétabotot, Veszprémből ingázva látja el főszerkesztői feladatait. A szerkesztőség: Marschalkó Zsolt (szerkesztő), Kovács Anna (tanulmány), Dukay Nagy Ádám (szépirodalom), Bakos Ferenc (művészet). Rovatrend – pedig javasoltuk a főszerkesztőnek – négy évig nem volt, az írások ömlesztve jelentek meg a Tartalomban. A 2005/1. lapszám az első, ahol rovatokat látunk: Ismét Balassi – József Attila 100 éve – Városkép. A 2007/1. számban: Palóc tükör – Felvidéki kötődés – Könyvszemle. A rovatok állandóan változtak. Újítás, hogy a lap „Névjegy-blokkot” tartalmazott. A folyóirat rövid időn belül betöltötte kultúrát fejlesztő, a szellemiséget formáló hivatását. Praznovszky úgy csinált nógrádi lapot – a helyi szerzők és témák túlsúlyát megtartva –, hogy közben országos hírű szerzők írásait is megszerezte és közölte. Támaszkodott a tájhazához fűződő irodalmi és kulturális örökségre, de elkerülte a túlzott provincializmust, megerősítette pozícióját az egyetemes magyar kultúra közegében. A főszerkesztőnek nehezebb gazdasági körülmények, feszes pénzügyi kondíciók között is sikerült konszolidálnia a szerkesztőséget. Jól emlékszem, hogy tőlem is kért írásokat, és ösztönzött a Palócföld-monográfia megírására is. Folytatta a Seregszámla rovatot, ahogy én is az interjúimat, melyek közül itt csak egyet idézek föl.16 BEDEGI Győző: „Míves, kidolgozott, cizellált...” Mészáros Erzsébet textilművész, Palócföld, 1993/3, 27–34. 15 BARÁTHI Ottó: A mérnök, aki képességeket és térséget is fejleszt. Paróczai Péter, Palócföld 2000/1, 63–70. 16 Amiért beteg a magyar egészségügy. Dr. Fancsik Jánossal, nemcsak orvosi minőségben, dr. Baráthi Ottó készített interjút, Palócföld 2001/1, 70–80. 14 Palócföld – 2024/3–4. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 23 �Palócföld 70 Praznovszky Mihály összességében egészen elképesztő szervezői és főszerkesztői teljesítménnyel rukkolt ki. A vállalt évi 6 lapszám helyett 7 év alatt (42 helyett) 50, közte 8 „különszámmal” szolgálta ki a nagyérdeműt. Így – többek között – könyvheti és költészetnapi, József Attila- és Mikszáth-különszámmal. Posztmodern próbálkozások (2008–2015) A folyóirat a 2008-tól kinevezett Mizser Attila (1975–) fiatal, felvidéki származású főszerkesztő dirigálásával – a szerkesztő, Handó Péter alázatos, majd Nagy Csilla áldozatos munkájával – irodalmi paradigmaváltást hajtott végre. Eredmény: a posztmodern preferálása, egyes írásokban az önreflexivitás és az intertextualitás megjelenítése. A lap a vizuális kultúrához igazodva színesebb lett. A lapfolyamban korábban az olvasók által kedvelt interjúkból és riportokból kevesebb jelent meg. Egyes szerzők (például Csobánka Zsuzsa) meghökkentő nyelvezete, a jó ízlést sértő kifejezéskészlete miatt sok kritika érte a szerkesztőket (részemről is17). Ám ezek – még az obszcén szövegek esetében is – süket fülekre találtak. Miközben a szerkesztők igyekeztek kapcsolatokat építeni, olvasóik számát „személyes varázsukkal” is gyarapítani. A szerkesztőség a tervezett évi 6 számot időben megjelentette, „különszámot” nem készített. A főszerkesztő az újító törekvéseivel és a kortárs kánonhoz történő integrálódás szándékával megtartotta a Palócföld pozícióját a hazai folyóiratkultúrában. A szerkesztők munkája elismerést érdemel: odaadóan szolgálták a lapot és a főszerkesztőt, aki kísérletező kedvében új profil kialakítására, szokatlan „szövegek” és más minőségek elfogadtatására törekedett – megosztva ezzel a Palócföld olvasóit. Mizser Attila 2015-ben távozott a lap éléről. Az első női főszerkesztő „7 bő termésű” éve (2016–2022) 2016-ban dr. Gréczi-Zsoldos Enikőt – a főszerkesztői státuszra kiírt pályázat elnyerése után – nevezték ki a Palócföld élére. „A helyi értékek, tradíciók fundamentumára épült Palócföld folyóirat egyfajta szellemi útlevél volt mindig, mellyel a mindenkori magyar kultúra útját járhatta. Mindannyiunknak, akik az úton járunk, feladatunk, hogy vallomást tegyünk erről az üzenetről” – írta többek között a 2016/1. szám főszerkesztői beköszöntőjében. 17 BARÁTHI Ottó: A Palócföldről – reménykedve, Nógrád Megyei Hírlap, 2011. november 25, 3. 24 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2024/3–4. szám �Emlékezet S ez így is történt. A folyóirat a főszerkesztő hitvallását és kifinomult ízlésvilágát egyaránt hűen tükrözve a tájhaza és az egyetemes magyar kultúra értékeinek képviseletét mutatta fel. A borító formai és képi megújulása, az új rovatrend és a szerkesztői munka is hozzájárult ahhoz, hogy a Palócföld – igen szűkös körülmények között is – 7 éven át bő terméssel gazdagította olvasóit. A lap a főszerkesztő személyiségével adekvát volt: irodalmi és művészeti irányzataiban disztingvált, közéleti témáiban megfontolt, stílusában megnyerő. Vegyük szemügyre az Enikő által főszerkesztett első, a 2016/1. szám rovatrendjét: Szépirodalom – Emlékezés – Helytörténet – Örök Madách – Portré – Vita – Szemle. S most nézzük a 2022/4. szám rovatait: Szépirodalom – Madách 200 – Salgótarján 100 – Mikszáth 175 – História – Palóc konyha – Interjú – Nézőpont – Szemle. A két lap – s közte a többi 24 lapszám – rovatrendjében bennne van a főszerkesztő értékek és műfajok iránti elkötelezettsége. Dr. Gréczi Zsoldos Enikő – az „egyszemélyes szerkesztőség” – már-már erőn felüli, kiváló munkát végzett. Hét év alatt 26 nívós lapszámmal örvendeztette meg olvasóit, és tartotta meg a Palócföldet az ország irodalmi vérkeringésében. Enikő 2022-ben még habilitált, majd megnövekedett mennyiségű egyetemi oktatói, tudományos munkái és tisztségei miatt lemondott a Palócföld főszerkesztői megbízatásáról – amit én sajnáltam. Ugyanis időarányosan még soha annyi „vallomást” nem írtam, nem tolmácsoltam a Palócföldben, mint 2016–2022 között. Ezekből itt – „egy kalap alatt” – csak kettőt említek.18 Két bicentenárium: két dupla emlékszám (2023) A lap körül kialakult – csak részben vázolt – helyzet a források egyidejű beszűkülésével már a folyóirat megjelenését is veszélybe sodorta – éppen 2023-ban, Petőfi és Madách születése 200. évfordulójának évében. Ekkor lépett színre ismét dr. Praznovszky Mihály, és önzetlen szervezői és szerkesztői munkával elkészítette a Palócföld 2023/1–2. lapszámát, a Madách-emlékszámot. „E rendhagyó, mintegy 160 oldalas kiadásnak több mint félszáz szerzője van, főszereplője azonban csak egy: Madách Imre...” – írta a megyei napilap tudósítója.19 BARÁTHI Ottó: A kultúra és a közélet salgótarjáni reprezentánsa – A 80 éves dr. Csongrády Béla köszöntése, Palócföld, 2021/1, 4–16., ill. Dr. Fancsik János, Salgótarján polihisztora 90 éves, Palócföld, 2022/1, 9–14. 19 CSONGRÁDY Béla: Bizonytalanná vált a Palócföld sorsa, jövője, NOOL.hu, 2023. 06. 16. 18 Palócföld – 2024/3–4. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 25 �Palócföld 70 2023-ban még másodszor is örülhettünk mi, Palócföld-rajongók. A „Prazno Misi” barátunk által ajánlott és a kiadó által felkért dr. Fűzfa Balázs, a szintén jeles irodalmár – és szerkesztőtársa, Süth Gabriella – nívós szakmai munkájának köszönhetően a Palócföld 2023/3–4. összevont száma, a Petőfi 200-emlékszám is napvilágot látott. Ebben a nagy költőre több mint 40 szerző emlékezik, számos műfaji formában. Köztük helyi reprezentánsaink, dr. Csongrády Béla és Praznovszky Miklós is. Ha egy üzlet beindul... (2024) A fentebb említett szerkesztőpáros szerencsénkre 2024-ben is folytathatta munkáját. Ennek eredményeként június 13-án, Salgótarjánban a Balassi Bálint Könyvtárban mutatták be a Palócföld 2024/1–2., újabb dupla – mintegy 170 oldalon megjelent – lapszámát. A főszerkesztővel és szerkesztőtársával Horváth Dániel, kiváló szerzőtársunk folytatott érdekes beszélgetést. Miközben a közönség soraiban én is ott ültem, jó érzéssel konstatáltam, hogy a mintegy negyven szerző – köztük több mint tíz nógrádi kollégám – munkája mellett az én tanulmányom is helyet kapott az újabb tartalmas és érdekes lapszámban.20 Epilógus: elismerés és köszönet Emlékírásomban a 70 éves Palócföld folyóirat lapfolyamát szemléztem: a kezdetektől napjainkig. Lapkorszakok, lapszámok, emblematikus fő- és felelős szerkesztők, kiváló szerzők és alkotások kerültek terítékre. 70 év: objektív alapokon – szubjektív módon felvillantva –, mely szerint a Palócföld vitathatatlanul izgalmas és értékes folyóirat. A mindvégig Nógrád (vár)megye székhelyvárosában, Salgótarjánban megjelenő kiadvány mindegyik korszakában féltőn őrizte a tradíciókat, és bátran teremtett új értékeket. Ezáltal lett a Palócföld egy lap Nógrád történelmében, vagy – ha úgy tetszik – Nógrád történelmének egy lapja, maradandó, méltó mozaikja. A Palócföld olyan sugárzó szellemi kincs, melyet nemcsak olvasni, de szolgálni is érdemes. Ezt a lapot – amely mindig a tiszta értelmet és az igazi értékeket hirdette BARÁTHI Ottó: Nógrád vármegye az országban – Megállítható-e a hanyatlás tendenciája?, Palócföld, 2024/1–2, 63–76. 20 26 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2024/3–4. szám �Emlékezet – lehetőségei szerint támogatni minden lokálpatriótának erkölcsi kötelessége. Jó tudni, hogy a folyóirat immár 70 éve – szűkebb pátriánk szellemi védjegyeként – napjainkban is szolgál. Elismerés és köszönet mindazoknak, akik hozzájárultak a fennmaradásához, és segítik további nívós megjelenését. ▪▪▪ IN MEMORIAM DR. FANCSIK JÁNOS (1932–2024) Sok ezren ismerték és tisztelték dr. Fancsik János ny. orvost, kórház-főigazgató főorvost, Nógrád megye és Salgótarján díszpolgárát. A legendás lokálpatrióta közelmúltbeli halálával nagy veszteség érte a térség lakóit, köztük régi kollégáját és barátját, e sorok íróját is. Fancsik János 1932-ben született, tősgyökeres salgótarjáni családban. Helyi iskolái befejezése, sikeres gimnáziumi érettségije után a Pécsi Orvostudományi Egyetem hallgatója volt, ahol 1956-ban avatták orvosdoktorrá. Pécsett ismerte meg és vette feleségül szerelmét, Csaba Máriát, akivel Salgótarjában telepedtek le. Egy évre rá megszületett Mária, később Zsuzsanna lányuk is. Dr. Fancsik János a salgótarjáni régi kórházban kezdte meg orvosi hivatását. Itt segítette az 1956. december 8-i sortűz sebesültjeinek életben maradását is. Körzeti orvosi „kihelyezése” után került vissza a kórházba. 1967-ben az új megyei kórházban megszervezte, majd öt évig vezette a reumatológiai osztályt. 1972-ben elvállalta a megyei főorvos tisztét, egyben az egészségügyi osztály vezetését. Ekkor ismertem meg őt mint hivatali kollégát. Csaknem hároméves irányító munkája eredményeként érzékelhetően javult az egészségügyi ellátó munka színvonala. Ezek után bízták rá a kórház vezetését: ismét három évig főigazgató főorvos volt, majd osztályvezető főorvosként dolgozott. 1992-ben – 42 évi szolgálatot követően – ment nyugdíjba, ezután még 13 évig praktizált. Palócföld – 2024/3–4. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 27 �Palócföld 70 Időközben, 1982–1985 között országgyűlési képviselőként szolgálta a nógrádi embereket. 1990-től négy évig önkormányzati képviselő volt, választói nagy megelégedésére. Orvosi gyógyító és egészségügyi irányító munkája, közéleti szerepvállalása mellett kiemelkedő volt természet- és környezetvédelmi munkája, tudományos ismeretterjesztő, valamint fotóművészeti és közírói tevékenysége. 2016-ban jelent meg a Rokkantteleptől a Vásártérig című család- és várostörténeti könyve. Munkásságát számos kitüntetéssel és díjjal ismerték el. A legbüszkébb szakmai elismeréseire és díszpolgári kitüntető címeire volt. Dr. Fancsik Jánost többek között szakmai felkészültsége, vezetői képessége, fejlett kritikai érzéke, empátiája és bölcsessége emelte Salgótarján valaha élt legkiválóbb személyiségei közé. Hivatástudata, egész munkássága, magával ragadó lokálpatriotizmusa legyen példaadó a jelen és a jövő nemzedéke számára is. Nyugodj békében, János bátyám! 28 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2024/3–4. szám �Emlékezet SULYOK LÁSZLÓ „SZÁMOMRA NINCS MÁR SZERELEM…” Kedvcsináló sorok egy megjelenésre váró könyvhöz Az idézőjeles főcím egy 18 és fél éves fiatalember által írt vers utolsó mondata. Elgondolkodtató, még ha tudatában is vagyunk annak, hogy ebben az életkorban könnyen mond ki nagy dolgokat az ember. Ravasz Istvánnak ez a mondata azonban nagyon gyorsan véresen komollyá vált. Meggyilkolták 1956. december 8-án, sokadmagával együtt Salgótarján főutcáján, éppen családjának lakása előtt. Alig több mint két héttel korábban vetette papírra a szóban forgó verset, amelynek címe: Szonett egy Álomhoz. Lakásom annak a bérháznak a szomszédságában áll, ahol ez az ígéretes jövő előtt álló ifjú és családja lakott. Ha a lakásból kiteszem a lábam, és elindulok a szép emlékű öblösüveggyár felé, mindjárt a második lépcsőház előtt meg kell állnom, mert máris Ravasz István emlékébe botlom. Hajdani lakóházuk falán ugyanis emléktábla figyelmeztet rá és a tragédiára. De igazából nem is e véletlen közelség miatt foglalkozom vele és az eseménysorral. Ennek oka mélyebben rejtezik. Mégpedig az 1956-os forradalom és szabadságharc, illetve az e tájon történtek iránt érzett olthatatlan kíváncsiságom és szeretetem indokolja, amely 1989-ben kapott nyilvánosan zöld utat – végül is minden magyar számára. Ravasz Istvánnak kultusza van Salgótarjánban, egészen pontosan a Madách Imre Gimnáziumban, amelynek a diákja volt. S ha ez nem így lenne, akkor ez a könyvtervem sem született volna meg talán sohasem. Persze ahhoz, hogy kultusza ébredhessen a tehetségnek, több feltételnek is teljesülnie kellett. Jelesül fel kellett ismerni az őt szárnyára bocsátó közösségnek, hogy az elsőéves egyetemista értéket teremtett, következésképpen érdemes a tiszteletre; kellett, hogy e közösség utódai a magukénak érezzék és vallják; higgyék és elég erősek legyenek ahhoz, hogy ezt az értéket képviselni, terjeszteni tudják a tágabb környezetükben is. És esetünkben ne feledkezzünk meg – az egyik legfontosabbról – a politikai feltételről, a rendszerváltoztatásról sem, amely a szabad szó, a szabad véleménynyilvánítás és kiállás lehetőségét teremtette meg. Ravasz István esete, valamint az 1956-os forradalom és szabadságharc története ugyanis egyrészt tiltott téma volt évtizedeken át, Palócföld – 2024/3–4. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 29 �Palócföld 70 másrészt csak a fennálló hatalom szája íze szerint lehetett interpretálni, tehát egy visszájára fordított nézőpontból. A Madách Imre Gimnázium a nógrádi megyeszékhely legpatinásabb középiskolája, 2023-ban ünnepelte fennállásának 100. évfordulóját. Egy tanévet itt járt Móricz Lili, a nagy realista író, Móricz Zsigmond legifjabb leánya, aki akkoriban keresztapjánál, édesanyja bátyjánál, Holics Jenőnél tartózkodott. S ugorva egy nagyot az időben, ebben a jó hírű gimnáziumban pallérozódott és érettségizett Ravasz István, akinek emlékezetére először 2001. december 8-án tartottak ünnepséget. Ezzel kezdődött, s iskolájában máig megemlékeznek a tragikus sorsú költőígéretről. Annak idején Kovács Tibor igazgató sajtótájékoztatón jelentette be a páratlan eseményt, felvázolva egyben az emléknap programját. Meglehetősen összetett szerkezetű és tartalmú rendezvényről van szó. Gerincét a Ravasz István versmondó verseny jelenti, s erre fűződnek fel a rendhagyó irodalom- és történelemórák, a költőtehetség osztálytársaival való találkozók, a fiatalember sírjánál történő főhajtás, versmondással egybekötve. A szervezésből és lebonyolításból a középiskola mellett folyamatosan kivette részét a Madách-hagyomány Ápoló Egyesület, élén dr. Csongrády Béla tanárral, újságíróval. Nem véletlen tehát, hogy az eseménynek végig kiváló sajtója volt – és van. A versmondóversenyt az tette lehetővé, hogy az eseményt megelőzően megjelent Ravasz István Levél című verseskötete, 120 költeménnyel és 8 orosz műfordítással, mivel a költő magyar–orosz szakon tanult a budapesti tudományegyetem bölcsészkarán. A kötet kiadója dr. Doubravszky Sándor, azaz Dugó, az egykori osztálytárs és személyes jóbarát. A kiadás ötlete egy érettségi találkozón vetődött fel, miközben Dugó és Vajvoda István (Voda) egymás mellett haladva ballagtak kifelé a dombon szerencsétlen sorsú osztálytársuk sírjához a salgótarjáni központi temetőben. Múltidézésüket tett követte. Doubravszky akkoriban a Bagolyvár Könyvkiadót vezette, és megbízást adott Ravasz István nyolc évvel idősebb bátyjának, Dezsőnek, hogy kutassa fel és szedje össze testvére fennmaradt verseit. Így aztán a báty gondoskodott a művek, a kéziratok legépeléséről is. Az első emléknap felidézéséhez Csongrády Béla A történelem kereke forog című tudósítását hívom segítségül a Nógrád Megyei Hírlapból: „Miután… Ravasz István feltűnően kiérlelt versei 1999-ben kötetben megjelentek, adódott az ötlet: 30 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2024/3–4. szám �Emlékezet érdemes a mai Madách-gimnazistákkal és egyáltalán a felnövekvő generációkkal megismertetni líráját és rövidre szabott, de példaszerű életútját. E célnak alárendelten hirdettetett meg »A költő él...« című versíró-, valamint versmondóverseny a megye valamennyi középfokú intézményének tanulói körében. Az első kategóriában harminc diák mintegy félszáz verset küldött be. A zsűri holtversenyt hirdetett a »dobogó« mindhárom fokán”, majd közli a diákok és nevelő iskoláik névsorát. A helyezettek egy kivétellel salgótarjáni középiskolások, a Bolyai Gimnáziumból, a Táncsics Szakközépiskolából és a rendező Madáchból kerültek ki, míg kivételként a balassagyarmati Szent-Györgyi Gimnázium és Szakközépiskolából. A versmondóversenyre 18-an jelentkeztek…. „Az első alkalommal megrendezett két szellemi vetélkedés sikere megalapozta a Ravasz-emlékversenyek jövőjét is, egy leendő kultusz kialakulásához viszont a temetői sírhely felújítása és felavatása adott jelentős ösztönzést.” A tudósító részletet közöl Csohány Gyula (Csoro), az osztálytárs, a barát Ravasz István temetői nyughelyénél elhangzott „érzelemgazdag, ihletett” mondataiból: „A sors kegyetlensége nem engedte meg neked, hogy egyetlen érettségi találkozóra is eljöhess testi valóságodban. Mi jöttünk el ide a sírodhoz, hogy te is résztvevője lehess találkozásainknak, s hisszük, hogy amíg létezünk, ez ezután is így lesz... Most már nemcsak mi, fogyatkozó régi barátaid emlékezünk rád. Szeretett városod és szeretett gimnáziumod vési be nevedet a kőnél is maradandóbb, a mai és a következő újabb és újabb nemzedékek emlékezetébe”. Végül a sírt Égetőné Németh Judit református lelkész áldotta meg. Kovács Tibor igazgató elégedetten nyugtázta a végeredményt: „a sírhely egyszersmind emlékhellyé magasztosult”. Ravasz István soha nem látta nyomtatásban a verseit. Géppel írt formában is csak keveset. Két kézen meg tudta számolni, hogy mennyit. Persze az ő fiatalsága idején az írógép alig-alig volt magánhasználati eszköz, inkább állami tulajdonnak számított, zömében a hivatalok, szervezetek, intézmények birtokolták, ráadásul sokáig a rendőrségi, az állambiztonsági szervek által nyilvántartott masinákként üzemeltették. Legépelt verseit csak az Állami Madách Imre Általános Gimnázium irodalomszakkörének gyorsan megszűnt, torzóban maradt „folyóirat”-ában, a Hajnali karénekben láthatta. Képzeljük el, milyen bombasztikus örömet szerezhetett ez neki, annak az igyekvő, okos fiatalembernek, aki életének célját-értelmétboldogságát az alkotásban találta meg. „Az írásai nem jártak közkézen – írta Herold László osztályfőnök az első Ravasz-verseskötet előszavában –, talán csak azok, amelyeket barátainak, társainak, szerelmeinek írt, és azok, amelyek valamilyen közös élményből fakadóan másokra is tartoztak”. Versei sok évtizedes Palócföld – 2024/3–4. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 31 �Palócföld 70 tetszhalálból ébredtek fel. Már a rendszerváltoztatásból is eltelt egy évtized, mire költeményei könyvalakban megjelentek. A volt osztályfőnök 1999 februárjában írt visszaemlékezésében nem pusztán Ravasz Istvánra emlékezik, hanem a többi tanítványára is, miközben magától értetődően a költővé érett, tragikus sorsú növendékére összpontosít, lévén az ő verseskötetéről szó. Emlékeit olvasva úgy érzem, mintha osztálytablót rajzolt volna fel nekünk, amit helyes döntésnek tartok. Mégiscsak kíváncsi az ember, milyen is volt az a hatvan-hetven évvel ezelőtti iskolavilág. S nem mellékesen jegyezve meg, hitelesebbnek is találom így az egyén személyiségrajzát, együtt az osztályközösséggel megjelenítve, ám attól mégis kicsit elkülönítve; ugyanakkor az ötvenes évek első fele kollektív szellemiségének, az akkori viszonyoknak és gondolkodásmódnak a megidézése is valószerűbb. A leírásból megérzünk valamit abból az elhivatottságból, abból az odaadó szeretetből is, melyet az osztályfőnök táplált egyrészt tanári hivatása, másrészt a diákjai iránt. A 14 éves Ravasz István az első évfolyam egyik 40 fős osztályába került, 26 leány és 14 fiú közé. Abban az időszakban szintén gyakoriak voltak az iskolai átszervezések, az úgynevezett korszerűsítések, úgyhogy egy év múlva, 1953 őszére megszervezték a gimnázium orosz nyelvi tagozatos osztályát. Ide válogatás útján lehetett bekerülni. Ravasz Istvánt beválasztották ebbe a 25 tagú közösségbe. Herold László ezt az osztályt vitte tovább: „És valójában itt kezdődik a történet – tételezi fel –. Talán innen követhető nyomon 25 fiatalember életének hétköznapjaiban… eseményei közt István (otthon Istóknak szólították, mi Pistának) – valószínűleg tudatos belső építkezése. Merthogy ez az új, színeiben összetartozást és egyéniséget őrző osztály belső viharokban formálódott”. Az osztályfőnök nyitott szívű, hihetetlenül vidám társaságnak nevezi osztályát, amelyben a felnőttségre készülők érlelődtek, a: „Harcos, visszahúzódó, magabiztos, cserfes, mindenben mindenkinek igazat adó, güzü, nagyvonalú, önmaga gondjaiba mélyedő, fölényes, cseles, piszmogó, szellemes és szellemességre törekvő, kuncogó, sztár, sportcsillag, értékeket szenvedélyesen kereső, válogatós és mindenevő kamaszok… S mind eközben barátságok, kis szellemi agytrösztök, olykor kis eltitkolt szerelmek, valami nagyon kedves belső szolidaritás mozdulásaiban az összetartozás sokszor megélt élménye”. Herold tanár úr a továbbiakban remek jellemzést ad irodalmár diákjáról, és nagyszerűen összegzi értékelését a költészetéről. Éppen ezért őt idézem inkább, már csak azért is, mert a legteljesebb egyetértéssel viseltetem szavai iránt. Ő közelről ismerte a fiút, sokat tudott a családjáról, és nem mellékesen, primér tapasztalatokkal rendelkezett a korabeli élethelyzetekre, szokásokra vonatkozóan; tisztában volt az egyén és a társadalom jellemzőivel, a politikai széliránnyal, az uralkodó 32 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2024/3–4. szám �Emlékezet hangulattal, ismerte a napi és a távolabbi kívánságokat, a véleményeket, a feszítő vágyakat és célokat, más szóval: nála volt mindaz a tudás, amely Ravasz Istvánt, a diákot, az embert jelentette, és ami a költészetében fehéren-feketén megjelenik: „Nagyon sokat olvasott, tudott hozzátenni gondolatokat a hallottakhoz tanítási órán és barátai között… világának egészét nagyon belül élte… Valójában nagyon sok minden foglalkoztatta, kereste helyét a világban. Ez a hely pontosan még nem volt körülírható, ő sem tudta. Az irodalomtól, a művészetektől, a nyelv varázsától elbűvölten indult el érettségi után Pestre, a bölcsészkarra… A kisvárosból a nagy útra készülő fiatalember ekkor már sok mindent összegyűjtött tarsolyában, és ezeket a kis kincseket értékük szerint el is rendezte, nagyon sokat versekben… Azt hiszem, kiskamasz korától fontos élmény volt számára a szerelem. Az erről szóló versek… Minden olyan, mintha a kislány gyengéd szerelmétől, az életet kóstolgató nagylányon át az érett nő szerelméig számos élmény beleköltözött volna ennek az alig 18 éves fiatalembernek az életébe… A magányt, a csöndet sokféleképpen megélő ifjú a felnőttbe hajló befelé fordultságában is folytonos keresője a társaknak, a társaságnak. Ennek sajátos formája volt a szerelem megélése. Az osztálytársaihoz, a barátaihoz teljesen más mélységgel közeledett. Egyszerre volt töprengő beszélgető, szenvedélyes vitatkozó s az együttlét örömének örülő társ. És játékosan kedves, fricskálódó azokkal, akiket szeretett: barátaival… 18 évével teljes szellemi fegyverzetben nagyívű pályára készülő ifjú ember volt… S így is maradt meg…” Sokáig azt gondoltam, hogy a kötet szerkezetét a megjelentető Doubravszky Sándor határozta meg, mígnem Rátfai Emese Judit előadóművész, a Ravasz család megbízható ismerője, megismerve a tervezett könyv kéziratát, a következő tájékoztatást adta ímélben: „A ciklusokat a báty, Ravasz Dezső alakította ki az előtalált versek alapján (egy kockás füzetről van szó a költő kézírásával, így feltételezhető, hogy irányt mutatott), s ezt az általa begépelt és egybe bekötött versek bizonyítják. Én ezt vetettem össze a szerkesztés alatt lévő kötetekkel…” Az első könyvet ugyanis még kettő követte, 2009-ben és 2015-ben egy-egy bővített kiadás az azóta előkerült versekkel. A Ravasz család neve eredetileg Rohoska volt. A Felvidékről származtak el Salgótarjánba, közelebbről Liptó, majd Békés vármegyéből. Ám míg eljutottak a palóc földre, letették a névjegyüket Csanád vármegye székhelyén, Makón, sőt az országban, később idegenben is. Külföldre a második világháború viharai sodorták a családot. A Ravasz családnevet a pedagóguspályán már nevet szerzett történelem–földrajz szakos tanár, dr. Rohoska Dezső vette fel 1934-ben. Ebben egyébként a hattagú Rohoska családból egyedül Magda nevű húga követte, aki mindig példaként tekintett a bátyjára, s aki tanári pályáját szintén Salgótarjánban Palócföld – 2024/3–4. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 33 �Palócföld 70 fejezte be. A testvérek közül csupán ők ketten követték a pedagóguspálya rögös útján néptanító édesapjukat, Rohoska Mátyást, aki élete végéig ragaszkodott eredeti nevéhez. A névmagyarításkor Ravasz Dezső krisztusi korban járt, 33 éves, és pedagógus pályafutása tizenegyedik esztendejét végezte. Tíz évvel korábban szerezte meg doktorátusát a debreceni tudományegyetemen történelemből. Ekkor mögötte már sok-sok iskolai és iskolán kívüli munka, megbízatás, népszerűség és siker sorjázott. Az 1930 szeptemberében kezdődött tanévtől a Makói Állami Segélyezésű Református Gróf Bethlen István Polgári Fiúiskola igazgatójaként tevékenykedett. Egymás között úgy mondanánk erre, hogy futott vele a szekér. Mindig és mindenben lehetett rá számítani. Részt vett a tudományos életben, s a szakcikkek mellett úgynevezett hétköznapi tematikájú írásokkal is jelentkezett a helyi újságokban. Társadalmi megbízásokat kapott – például megválasztották a Makói Atlétikai Klub tiszteletbeli alelnökének –, sok helyütt és gyakran tartott ismeretterjesztő előadásokat, s a református egyetemes konvent megbízta a polgári iskolai rendtartás és az új egyházi törvények, illetve végrehajtási utasításaik egyeztetésével, összehangolásával. Elismerték tehát a munkáját mind helyi, mind országos szinten, s hasonlóképp állami és egyházi vonalon. Felesége, Matolcsy Margit segítő és biztos hátteret nyújtott a számára, miközben az asszony maga is saját karriert épített férje támogatásával – ugyanis kiváló hang- és színpadi adottságokkal rendelkezett –, mindamellett anyaként is helyt állt. Dr. Ravasz Dezső kezdő tanárként érkezett Makóra, s 18 év múltával érett tanárként, tapasztalt iskola- és kollégiumvezetőként távozott. A város és a megye legismertebb és legtiszteletre méltóbb személyiségei között emlegették, nemcsak szóban, hanem írásban is, az újságokban és más kiadványokban. Miután ÉszakErdély és a Partium 1940 nyarának végén a második bécsi döntés értelmében viszszatért az anyaországhoz, 1941 tavaszán Nagyszalontára kapott kinevezést mint a M. Kir Állami Arany János Gimnázium igazgatóhelyettese, illetve kollégiumának igazgatója. Természetesen vele tartott a családja is. Ebben az időben már második gyermekük is megszületett – 1938. május 6-án –, a sokat emlegetett István. Jól érezték magukat Arany János, Zilahy Lajos, Sinka István városában. Ravasz tanár úr itt is lerakta névjegyét, s hírét és elismertségét kiemelkedő munkával gazdagította. Három év múlva már igazgatónak nevezték ki a nagyváradi Szent László Gimnáziumban. A nagyváros csak egy ugrásnyira fekszik Nagyszalontától, s a lovagkirály mellett Vitéz János és Janus Pannonius városaként is emlegetik. Itt azonban meg sem tudtak melegedni, mert közeledett a front, a szovjet hadsereg immáron az átállt román katonákkal is megerősödve. Úgyhogy a család visszatért makói otthonába. Itt érte az első nagy tragédia őket: egy bombatámadás következtében 34 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2024/3–4. szám �Emlékezet ugyanis meghaltak az egy-két esztendős ikerleánykák. Az életben maradottak – nyilván az apa és az anya, illetve a velük együtt élő, özvegy anyai nagypapa – döntése alapján a család úgy igyekezett megszabadulni a nyomasztó emléktől, mentve egyúttal a maguk életét, hogy nyakukba vették az országutat, és elindultak a főváros, majd még messzebb, a magyar–német határ felé. Németországban, közelebbről Bajorországban, az ausztriai Kufstein (Kazinczy Ferenc itt raboskodott egykoron) közelében állapodtak meg. Mielőtt azonban felidézném e távoli fejleményeket, szenteljünk néhány mondatot az apához hasonlóan ugyancsak tehetséges és figyelemre méltó karriert befutott édesanya bemutatására. Matolcsy Margitnak csak a születési helyét ismerjük, idejét nem. Aszódon látta meg a napvilágot a helyi jegyző, később főjegyző Matolcsy Kálmán idősebb gyermekeként. 1929-ben ment feleségül dr. Ravasz Dezsőhöz, akinek négy gyermeket szült, s akivel két fiút sikerült felnőtté felnevelniük. Háziasszonyi, anyai státusa mellett élénk közösségi életet élt, melyet még leányként szokott meg a különböző társaságok tagjaként és mint az összejövetelek énekes szereplője. Gyönyörű hanggal ajándékozta meg a Teremtő, nem mellesleg az édesapai örökség. Mindketten gyakori résztvevői voltak az aszódi és környékbeli ünnepi rendezvényeknek. Matolcsy Margit többre hivatottságát a két világháború közötti korszak egyik legismertebb és legnagyszerűbb magyarnóta-énekese, a színészként is jegyzett Cselényi József fedezte fel. Első igazán jelentős fellépésére 1933 januárjában került sor a Fráter Loránd Társaság budapesti díszhangversenyén. Kiváló énekművészekkel és muzsikusokkal lépett fel, nótázása lenyűgözte a hallgatóságot. Április elején pedig már olaszországi turnéra utazhatott, többek között dr. Járosi Jenő nótaköltő, zeneszerző, énekes, valamint Magyari Imre és cigányzenekara társaságában egy cserevonat tagjaként. Felléptek a milánói Verdi konzervatórium dísztermében, továbbá a helyi rádióban is. Ettől kezdve a Magyar Rádió rendszeresen meghívta magyarnóta-műsoraiba. Rendszeressé vált, hogy heti két alkalommal is szerepelt az országos adó hullámhosszán. Egészen a háború végéig, a front 1944-es megérkezéséig nem múlt el hét, hogy ne szerepelt volna valamilyen dallal. Olykor operettet is énekelt. Szerepet kapott a Tiszán innen – Tiszán túl című zenés rádiójátékban. Jó barátságot ápolt Karády Katalinnal. Megjelenése, gyönyörű, érzelmekkel teli, színes hangja az élő műsorokban is megigézte a közönséget. Nem véletlenül nevezték el a „rádió makói híres csalogányá”nak. Ezt a tüneményes énekesi pályát törte össze a második világháború szörnyűsége. S valahol ez is tragédiának számít a Ravasz család életében. Dr. Ravasz Dezsőt az idegenben sem hagyta nyugodni pedagógusvére. Iskolát szervezett felnőtt családtagjai közreműködésével, miután megszerezte a helyi Palócföld – 2024/3–4. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 35 �Palócföld 70 magyar hatóságok támogatását, engedélyét. Ekkor 1946-ot mutattak a naptárak. A rosenheimi vagoniskola pár hónapig működött a vasútállomáson, míg a Niederaudorfi Magyar Leánygimnázium évekig, de már nem vagonban, hanem épületben, egy turistaszálláson, az ún. Alpenhofban. Első igazgatója ki más, mint dr. Ravasz Dezső lett. Felesége afféle adminisztrátori, nevelőnői, míg apósa pedellusi beosztásban tette hasznossá magát. Talán leírni sem kellene, igencsak szűkös körülmények között dolgoztak, illetve tanultak a diákok. Ennek ellenére vidámak voltak és bizakodók. S miért ne, hiszen véget ért az eddigi legpusztítóbb háború, a felnőtteknek munkájuk volt, s a gyerekek tervezni, álmodni tudtak. Csak hát a honvágy! csak az ne vett volna rajtuk erőt, egyre fájóbban, sürgetőbben, kényszerítőn. Az alpenhofi leányiskola egyik növendéke, Radnay Anikó említette a németországi magyar iskolák történetéről szóló, 2008-ban megjelent könyvben: „Megvan Dezső bácsi búcsúzó levele, amit 1947 karácsonyán küldött nekem, mielőtt hazatértek Magyarországra és még egy lap, amit már Vácról küldött, 1948. május 9. keltezéssel. Ebben értesít, hogy másnap indul Salgótarjánba állása elfoglalására”. Salgótarján tárt karokkal várta a tapasztalt tanárembert. A Petőfi Sándor Népi Kollégium igazgatói állását szánták neki, lakással együtt. Az akkor zenitjén járó népi kollégista mozgalom egy év múlva, a rendkívül népszerű Rajk László külügyminiszter letartóztatása után lejtmenetbe került, s a hatalmon levő kommunista párt hamarosan meg is szüntette. Dr. Ravasz Dezső jó munkájának köszönhetően rögtön kapott állást a Salgótarjáni Állami Kereskedelmi Középiskola tantestületében, nemsokára pedig kinevezték a „keri” igazgatójának. Később megízleltették vele a hivatali, az oktatásirányítási teendőket is, de ez a munka nem igazán illett az egyéniségéhez, a habitusához, ezért egy év múlva visszakérte magát korábbi iskolájához. Eredményeit értékelve 1955-ben Kiváló Tanár címmel tüntették ki. Fiai a Madách Imre Gimnáziumban szívták magukba a tudományt, itt is érettségiztek. Dezső később középiskolai tanár lett, s ezen az úton indult el István is, a költőpalánta. Az ő váratlan és erőszakos, korai halála döntő csapást mért a családra. A szülőkről az a hír járta, hogy életük végéig nem tudták kiheverni sokra tartott, imádott fiuk elvesztését. A lelőtt fiú feje alá helyezett kispárnát a saját ágyukban tartották. Olyan zavarodottság kerítette hatalmába őket, hogy a temetést sem tudták maguk intézni. Az apa két tanártársa, Bácskay János és Kmetyi Ferenc szerzett deszkát a síküveggyárból – a koporsó ugyanis gyorsan hiánycikké vált –, melyből egy baglyasaljai asztalosmester készített megfelelő, méltó halottas ládát. Az 1956. december 8-án Salgótarjánban történtekből, a pufajkás–szovjet katonai sortűzről ezúttal csak a 18 és fél éves fiatalember halálát hozom elő. 36 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2024/3–4. szám �Emlékezet A Ravasz család lakóháza pont szemben található a megyei rendőr-főkapitánysággal (akkor BM megyei főosztálynak hívták). Az említett nap délelőttjén szenet fuvarozott nekik egy fogatos. Minthogy az apa és a testvér munkában voltak, az édesanya sem tartózkodott otthon, István és nagyapja láttak hozzá a tüzelőanyag pincébe való belapátolásához. A fiú a szűk szénbedobó nyíláson keresztül dobálta le a szenet, a nagypapa jobbára odalent a pincében rendezgetett. Közben egyre csak gyűlt a tömeg körülöttük, pontosabban a rendőrség és az onnan cirka száz méterre fekvő megyei tanács épülete előtt. A munkások, bányai és gyári dolgozók két, az éjjel leple alatt letartóztatott munkatársukat akarták kiszabadítani, azaz követelték a szabadon bocsátásukat. Az épületek védelmére kirendelték a kádári pufajkás karhatalmat és a szovjet segítő-megszálló katonaságot, s még tankokat is mozgósítottak. Órákon át tartott az egyezkedés, eredménytelenül. A fegyveresek végül felszólítás és figyelmeztető lövés nélkül a hangosan követelő, fegyvertelen sokaságba lőttek. Halottak és sebesültek tucatjai feküdtek az említett épületek előtt vagy kétszáz méter hosszan a megyeszékhely főutcáján, a Rákóczi úton és a Vásártéren. Az öldöklésben halálos lövést kapott Ravasz István is, míg a nagyapa a karján sérült meg. A fiú halálát dr. Bozó Gyula Élt 18 évet című könyvéből idézem: „Fivére szerint Pista mindezt [mármint a tüntetést, a huzavonát, a zúgolódást] nem vette észre. Nem tudta, nem akarta észrevenni, mert minden erejét megfeszítve dolgozott… Környezetéből többen figyelmeztették, hogy álljon odébb, vonuljon el, hagyja a csudába az egészet… Ő azonban minél előbb végezni akart, s nem hallgatott az intő szavakra… A rendőr-főkapitányság épülete felől is lőttek már ekkor, onnan is leadtak sorozatokat. Legalább kettőt. Az egyiket kissé oldalról, a másikat szemből. Az első után… még beléphetett volna a lépcsőházba… Nem tette. Csak állt hosszú másodpercekig, s nem magára, másokra figyelt… Az emberekre irányított sorozat egyik lövedéke végzett vele. Úgy, mintha valaki valahonnan egyenesen őt tekintette volna kizárólagos célpontnak. A lövedék a jobb halántékán át a fejébe hatolt és onnan a fülön át távozott”. Így teljesedett be a főcímbéli „jóslat”: „Számomra nincs már szerelem…” Így tört derékba egy sikeres, boldog család élete. Tönkretette a politika, a népnek szabadságot, jólétet és biztonságot ígérő kommunista, internacionalista hatalom – amely feledni és feledtetni szerette volna sötét múltját, s ezért fennállása alatt mindvégig tabuként kezelte a történteket. Palócföld – 2024/3–4. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 37 ��Emlékezet AVAR JUDIT A NAGYSÁG ÁTKA MIRE a sejtések ágasbogas agyadban konkrét ösvényekké rendeződtek egyértelmű kijelentéseid figyelemreméltó tőmondatokká nemesedhettek kanyaros gondolataid végére pont került sokak által irigyelt szellemiséged kibeteljesült MIELŐTT tudományos munkád beérett volna kislumenek alig várták hogy kellő formát ölthess végre tehetetlenségedben húztak-vontak és le ne ess eszméletlenül székhez kötözve a tűző napra agyvérzéssel kitettek épp Téged AZTÁN zengő gambahangok kíséretében üres összekaristolt nyersfakoporsó előtt felkapaszkodott fontosságok magukban kacagva persze bőszen méltatták munkásságod hiszen sikerült pazar szellemi hagyatékodat megkaparintaniuk Avar Pál (1924–1993) ideggyógyász és pszichiáter orvos, író idén lenne százéves. Az 1960-as évek elején rendszeresen szerepelt verseivel, kisprózáival a Palócföld hasábjain. A szerző Avar Pál lánya. Palócföld – 2024/3–4. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 39 �Palócföld 70 LEGALÁBB ez az egy vers őrizzen meg hirdesse sérülékeny földivándoriságod nyilvánvalóan így jár aki kitaposott igazodóutak helyett gáláns szívessztrádát kövez ki ráadásul ÖNKÉNT 40 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2024/3–4. szám �Emlékezet G. TORONYI JUDIT NAGY IVÁN NAPLÓJA Nagy Ivánról, a sokoldalú tudós emberről megemlékeznünk születésének bicentenáriumán levéltárosként több okból is kötelességünk. Egyrészt indokolja ezt édesapja, Nagy Ferenc és két bátyja, Zsigmond és Imre levéltárosi tevékenysége Nógrád vármegyében. A Nagy-család 3 tagjának levéltárosi munkássága végighúzódik szinte az egész 19. századon, hiszen 1818 és 1872 között ők töltöttek be archiváriusi megbízást a vármegyében. Másrészt Nagy Iván történetírói munkássága számtalan olyan maradandó értékű eredményt hozott, melyeknek alapját adó feljegyzéseit és levelezéseit többek között a Nógrád Vármegyei Levéltár a mai napig őriz. A Nagy Iván Történeti Kör gondozásában jelent meg nyomtatásban 1998-ban Nagy Iván naplója (Visszaemlékezések) a balassagyarmati Both család hagyatékában fellelt kézirat alapján. Közgyűjteménybe kerülése Kovalcsik András helytörténésznek köszönhető. Tulajdonjogáról még ma is fel-fellángolnak a viták. A bevezetőben a Napló őrzési helyeként a balassagyarmati Palóc Múzeumot jelölik meg.1 Tanulmányomban azt igyekeztem végigkövetni, hogy a napló bejegyzéseiből kibontakozó ember, aki a sokoldalú tudós mögött húzódik, hogyan élte meg azokat a hétköznapokat, amelyek alatt keze alól a tudományos eredmények születtek. Nagy Iván életét három „élesen elkülönített” szakaszra lehet osztani. Eszerint az első tartott születésétől a házasságkötéséig, 1855-ig, a második volt fővárosi tartózkodásának az időszaka, vagyis az 1878-ig tartó időszak, a harmadik pedig horpácsi évei. Az első kettőben országos mozgalmakban, intézményekben, tudományos kezdeményezésekben és munkákban vett részt. Ekkor a nemzeté volt. Horpácson előtérben szülőmegyéje helytörténete, illetve művelődési és politikai viszonyainak előmozdítása állt. Ekkor Nagy Iván már csak Nógrádé volt.2 Nagy Iván naplója (Visszaemlékezések), Nagy Iván Könyvek 1. szerk. Tyekvicska Árpád, Balassagyarmat, 1998. (6) 2 HAUSEL Sándor: Nagy Iván horpácsi évei (1878–1898) in.: Nagy Iván emlékezete, Nagy Iván Könyvek 6. Balassagyarmat, 2000. (130) 1 Palócföld – 2024/3–4. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 41 �Palócföld 70 Nagy Iván visszaemlékezéseiben maga is korszakolja életét. Ezt a fentitől eltérően nem tudományos tevékenysége szempontjából teszi meg, hanem a hétköznapokat megélő ember életének eseményei alapján. Két kötetbe foglalva írja le emlékeit. Az első kötet lezárt korszakhatárral, az 1849. évvel zárul. Ezen belül is még további fejezetekre tagolódik a napló: 1. A gyermekkor emlékei (1824–1835) 2. A gymnasialis időszak (1835–1841) 3. A papnöveldei élet (1841–1847) 4. A jogászi és jurátusi élet (1847–1848) 5. A katonaélet (1848–1849). A második kötet a szabadságharc bukása után kezdődik. A korszakhatár itt nyitott maradt, írója nem érezte életében új kötetet nyitó eseményének vidékre történő költözését, ahogy azt a fent említett emlékbeszédben tették. A második kötetben az alábbi címeket találjuk: 1. A bujdosás napjai (1849–1850) 2. Irodalmi foglalkozás (1850–1851) 3. Velence és Oroszi (1851–1852) 4. Ügyvédi pálya (1852–1855) 5. Könyvtárnokság és családos élet (1855–18...) A naplóírás kezdetét írója nem határozta meg, ahogyan azt sem, hogy mi késztette a visszaemlékezések megírására. Valószínűleg napi jegyzeteire támaszkodva írta meg a vele történteket. Az első kötet eseményei részletesebbek, a második kötet végére csak jelzésszerűen regisztrálja a napi történéseket. A megyei levéltárnok atya gyermekének első, mélyen átélt emléke édesanyja halálához kötődik, akit a legjobb atyának titulált édesapa sem tudott pótolni. Ezután az iskolás évek a meghatározóak emlékeiben. Balassagyarmaton végezte az elemi iskolát. A gimnáziumi évek Egerben kezdődtek, majd Vác, Esztergom, aztán ismét a váci piarista gimnáziumba kerül. Apja reményei szerint fia a papi hivatást választja a családból, azonban Nagy Iván elhivatottsága a papi pályával szemben korántsem egyértelmű. A kollégiumi szoba miatti nézeteltérés volt számára az a pont, ahol döntésre jutott a kilépésről. A világi élet szabadsága, a szórakozás lehetősége nagyobb vonzást gyakorolt rá, mint az egyházi szolgálat. Nagy Iván megítélése egyházi elöljárói részéről teológiai hallgatói korában sem volt egyértelműen pozitív. Feltehetően mindvégig tükröződhetett magatartásában az a tartózkodás a papi pályával szemben, melyet naplójában leírt szavaiból sejthetünk, amit pappá szentelése előtt egy kifejezéssel fogalmazott meg. Eszerint az ordinatio „character indelebilis”-t, vagyis eltörölhetetlen jegyet tesz az emberre, 42 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2024/3–4. szám �Emlékezet amin változtatni később csak a hitet is elhagyva lehet.3 „Bizony, bizony pap is jó lett volna belőlem. Komoly, higgadt és becsületes” (47) – konstatálja azt a fordulatot, amellyel szakított a papsághoz vezető iskola intézményével. A naplót olvasva ezek az értékek végigkísérik életének alakítását, és Nagy Iván hétköznapjaiból is visszatükröződnek. Soha nem szakadt el az egyháztól, hiszen barátai között tart számon sok plébánost és káplánt, akik vidéki élete során gyakran vendégei voltak, külföldi tartózkodása alatt pedig levelezőtársai és az itthoni élet tudósítói. Az 1848-as forradalmat, az országgyűlési vívmányokat már mint jurátus éli meg. „Jelen voltam ott Pozsonyban a márciusi összes nevezetes mozzanatoknál” (55). A napló hangvétele mégis távol áll a forradalmi napok sugallta lelkesedéstől. A higgadtság, a saját életének reális megélése itt is rányomja bélyegét az események leírására. Felméri ugyan az események történelmi jelentőségét, de azzal is számol, hogy a jövője érdekében neki az ehhez képest jóval szürkébb, de hétköznapi dolgokkal is foglalkoznia kell. Ilyenek a jurátusi gyakorlat megszerzése, és megélhetésének biztosítása újságírói tevékenység révén. (A Honderű, majd bukása után a Reform újságnak ír cikkeket.) Szerénységére hivatkozva érzi úgy, hogy „a pesti izgalmas idők, viharos országgyűlések dacára is unalmas vala” (58). Az ügyvédi diploma megszerzése Nagy Iván eltökélt célja ebben az időben, mert a papi hivatás elhagyása miatt nem akar egy újabb félbehagyott iskolát. Viszszaemlékezéseiben ezt nevezi meg annak okaként, hogy a szabadságharcban mint önkéntes csak 1848. augusztustól vesz részt (62). Földije, Krúdy Gyula toborzására áll be honvédnek a Pápán állomásozó VII. zászlóaljhoz. A katonáskodás során alkalma van Kossuth Lajost személyesen is látni, amikor az az ország nevében megszemlélte a tábort (77). Nagy Iván nem fűz véleményt Kossuth alakjához naplójában, csak a látogatás eseményének rövid leírását adja. A Kossuth által tartott beszédnek egy gondolatát emeli ki, mint amire visszaemlékezik: „E hősi körben úgy érzi magát – mondta Kossuth –, hogy oly hatalom közepette áll, melyet a pokol kapui sem győzhetnek le”. A haza védelmére toborzott katonák mindennapi életét ismerjük meg Nagy Iván visszaemlékezéseiből. Nem a pátoszt és lelkesedést, hanem a katonai élet valóságos nehézségeit, félelmeit írja le tárgyilagos őszinteséggel. A naplónak ez a leghosszabb fejezete. Aprólékos pontossággal részletezi századának mozgását, amely nagyrészt visszavonulásból állt, ütközetre nem került sor, csak 1849 tavaszán. Ekkor már tapasztalt katonaként, a századáért felelősséget érző tisztként éli 3 HORVÁTH M. Ferenc: Nagy Iván váci évei in.: Uo. (78) Palócföld – 2024/3–4. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 43 �Palócföld 70 meg az összeütközéseket. Jegyzeteit ekkor is írja, a napló részletes hitelessége innen származik. A szabadságharc bukása után nem kerget illúziókat a számonkérést illetően. A feleslegesen vállalt hősiesség helyett ismét győz lényeglátó realizmusa. „Híre jövén, hogy Gyarmatra is jön császári katonaság, tanácsosnak véltem az első düh elől elvonulni. Elbujdostam” (120). A történelemcsináló katonát felváltotta a történetíró tudós. Bujákra vonul vissza, és első munkája a Hölgyfutárban megjelenő Magyar Hölgycsarnok című írás. „Célom lévén betűrendben minden történelmi érdekű nő emlékét megírni. Az első, amely megjelent, Adelheid királyné volt, a Hölgyfutár 70. számában… Ezután folyvást követték egymást a hölgyéletrajzok, szám szerint 22 cikk” (131). A szabadságharcban való részvétel gyanússá tette Nagy Ivánt a hivatali pályákra, így a jövője bizonytalansága késztette arra, hogy gróf Berchtold Antal és neje ajánlatát elfogadva házitanítónak szegődjön gyermekeik mellé Olaszországba, mivel a grófék az év téli felét Velencében töltötték gyermekeikkel. „Örültem, hogy Balassa-Gyarmatról elmehetek, először azért, hogy biztosítva leendek külföldön a besoroztatás veszélyétől, mely Gyarmaton fenyegetett, másodszor azért, mert tapasztalást valék szerzendő és alkalmat nyerendő tanulmányaim folytatására” (136). 1851. december 12-től 1852. május 10-ig lakik Velencében, ahová nyitott szellemiségének köszönhetően mint vérbeli kozmopolita, nagyon gyorsan beilleszkedik. Olaszul tanul, és tudósításokat küld a Hölgyfutárnak Levelek Olaszországból cím alatt. Kutatásokat végez Gritti Lajos életéről, melyet a Magyar Académiának szánt. A színházi életről írt beszámolójában külön esemény az olaszok Ferenc József elleni demonstrációja, amikor is a színház a császár látogatása alkalmával feltűnően üres maradt (147). A tanítóskodáshoz hazatértük után nem sok kedve marad, ezért felmondás után végzettségének megfelelően ügyvédként próbál megélni. A falusi perek nem sokat hoznak számára, és amikor a családalapítás lehetősége felmerül, a pesti hivatal vállalása lesz a megoldás az egybekeléshez. 1855. augusztus 1. nyitja meg életének azt a fejezetét, amelynek végét már nem is határozza meg naplójában. A családi élet eseményei megírására korlátozódnak a bejegyzések ezután a naplóban, annak ellenére, hogy számos publikáció és tudományos munka kerül ki a kezei közül ebben az időszakban. 1856 novemberében kezd hozzá Magyarország Családai című munkájának megírásához (190), amely 10 év alatt készül el XII. kötetben. Ahogy a Bevezetőben elmondja: „Kényes és nehéz munka. De a hitelesség tekintélye előtt, melyet elvül tűztem ki, háttérbe kellett szorulni minden magánérdeknek”. Sok ellenséget 44 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2024/3–4. szám �Emlékezet szerez magának kitűzött elveivel. Az érintettek egyáltalán nem lelkesedtek azért, hogy Nagy Iván hihetetlen nagy munkabírással kikutatta, hogy féltve őrzött családfájuk nem egy levele hamis.4 A hatalmas munka befejezését a naplójában mindössze egy mondat jelzi. (207). Fontosabbnak tartotta beszámolni a háznál megforduló cselédek neveiről és azok nem megfelelő munkavégzéséről, mint saját tudományos tevékenységéről. Az Egyetemi Könyvtár első őre lesz 1859 márciusában, de emellett a tájékoztató mellett egyenrangú helyet kap kisfiának himlő elleni beoltása (198). „Nagy Iván a kiegyezést reális örömmel fogadta” – írja R. Várkonyi Ágnes tanulmányában.5 A naplóban a kiegyezést előkészítő éveknek a politikai és történelmi eseményeiről szó sem esik. Csak a magánember hétköznapi problémái jelennek meg a lapokon. Arról, hogy konfliktusforrást jelentettek számára felesége nevelőszüleinek látogatásai, és továbbra sem szűnő probléma a megbízhatatlan cselédek miatti bosszankodások. Az 1870-es év az, amely Nagy Iván életében újabb változást hoz. Az Egyetemi Könyvtár első őreként dolgozott 1855-től, amikor felkérik az Országgyűlési Napló szerkesztőjének. Ekkor már a Tudományos Akadémia levelező tagja, a Magyar Történelmi Társulat alapítója, a család- és címerkutatásai révén országos hírű tudós. Visszaemlékezéseiben az állásváltoztatás melletti döntésről hosszabb magyarázattal szolgál (219). Értékelésében ismét a realista Nagy Iván szólal meg: „március 1-én tettleg is elfoglaltam új állásomat, mely időmet teljesen felemészté egészségemmel együtt. Sat est.” (220). Egészségi állapotának nagymérvű romlása miatt 1878-ban beadja nyugalmazási kérelmét, és vidékre költözik. Feleségének kötődése miatt választják Horpácsot, ahol két kisebb gyermeküket is eltemették. Nagy Iván a község bírájaként éli vidéki életét. A naplóban a feljegyzések már nagyon tömörek, egy-egy mondatnyi megjegyzésre szorítkoznak a Nagy házaspár mindennapi életéből. 1883 az utolsó év, amelyről visszaemlékezés készül. Ebben az évben választja meg alelnökévé a Magyar Heraldikai Társaság, de a naplóban ez már nem kerül rögzítésre. Ahogyan nincs folytatása a további éveknek sem 1898-ig, haláláig, pedig közéleti tevékenysége igen aktív volt még ebben az időszakban is. Szervező munkája eredményeként jött létre 1891-ben a Nógrádvármegyei Múzeum Társulat, és a balassagyarmati gimnázium megnyitása érdekében is sokat dolgozott. 4 5 SEIFERT Ferenc: Nagy Iván genealógiai munkássága In: Uo. (44) R. VÁRKONYI Ágnes: Nagy Iván, történetíró a polgári átalakulás korában In. Uo. (8) Palócföld – 2024/3–4. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 45 �Palócföld 70 Nagy Iván tudósi pályája a professzionális magyar történettudomány kialakulásának évtizedeivel esett egybe. A 19. század középső harmada a tudományok fejlődésének meghatározó időszaka. Az átalakuló Európában a történettudomány kulcshelyzetbe kerül. A fiatal professzionális történettudomány boldog korszaka ez. Általános az a meggyőződés, hogy a jövő megszerkesztéséhez elengedhetetlen a múlt ismerete. Nagy Iván történetfelfogása ebben a közegben alakul ki. Különböző indítások és hatások fejlesztik. Sajátos tapasztalatok és tanulmányok segítségével jut el a reformkori költői romantikától a tudományos társadalomtörténeti szemléletig, s lesz egész életében a 19. századi értelemben vett liberális, szabadelvű, a realista történettudomány elkötelezettje.6 Nagy Iván portréja a Vasárnapi Ujság 1870. március 20-i számában Forrás: https://adt.arcanum.com/hu/view/VasarnapiUjsag_1870/?pg=144&layout=l&query=nagy+iv%C3%A1n [2024. 08. 30.] Visszaemlékezéseit olvasva a Nagy Iván gondolkodását meghatározó értékek: a lehetőségek adta teljesség igényével feltárni a valóságot tükröző tényeket, ehhez ragaszkodva megosztani azt az eseményekre kíváncsi érdeklődőkkel. A feltárásban ne legyen akadály hatalmi csoportok más érdeke, akkor sem, ha az kellemetlen az érintettek számára. A napló emlékeiből kibontakozó Nagy Iván a történész mögött rejlő embert mutatja be az olvasónak, és emberi tartásával a történészi hitelességet alapozza meg. 6 R. VÁRKONYI Ágnes: In. Uo. (10–11. o) 46 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2024/3–4. szám �Emlékezet PRAZNOVSZKY MIHÁLY MIKSZÁTH JÓKAI SZOBRÁT FARAGJA Mikszáth Kálmán, a jó nevű, Nógrádból elszármazott író 70 éve lapunk állandó szerzője és témája, Jókai Mórnak pedig 2025-ben lesz a 200. születésnapja, arra is figyelni fogunk. (A szerk.) Az írók szívesen állnak-ülnek modellt a szobrászoknak! Soha nem elég a sikerből, nem elég az eladott példányszámokból, a sikeres kritikákból, a halhatatlansághoz vezető úton annyi jelzőoszlop állhat még. Jókai már életében szobrokat kapott, ismerünk például 1883-ból egy szép Huszár Adolf-szobrot. Jókai ekkor nincs még hatvanéves, ámbár a szobron kinéz vagy nyolcvannak. Mikszáth is megfaragta a maga Jókai-szobrát. Először csak kis agyagmodelleket készített (nevezzük így tucatnyi apró karcolatát Jókairól), majd pedig elkészítette a végleges remekművet, a legjobbat, amit valaha író a kortársáról írt. Ez a Jókai Mór élete és kora című alkotás, már Jókai halála után megírva s kiadva. (Már a korabeli karikatúra is szoborfaragásnak látta a könyvet!) Ebben összegződik mindaz, amit Mikszáth Jókairól tudott, a közönségnek elmondani akart. Mindenképpen ajánljuk elolvasásra a könyv Epilóg című fejezetét, abban benne van minden kicsiben, amit kettejük kapcsolatáról tudni kell! Ott ez a fontos mondata a Jókaihoz való viszonyáról: „...személyesen ösmertem, hogy életviszonyaim némi hasonlatosságánál fogva vele sokat érintkezhettem a parlamentben, a klubban, az irodalomban, a közös lapnál, a közös barátoknál, a lakomákon...” De mennyire, hogy ismerte, mondhatjuk saját írói pályájának kezdetétől Jókai haláláig, sőt azon túl is, erről tanúskodik ez azt életregény, amelyet én irodalmi Jókai-szobornak tartok, a szoborkészítés minden nyűgével és bajával, amint az Mikszáth alaposan megtapasztalta írás közben. De addig bizony több tucatnyi írása az, amelyben a mesteréhez való viszonyáról vall valamilyen formában. Mestere lenne Jókai? Kérdezzük, hiszen a Mikszáth teremtette világ, az életmű abszolút szuverén, egyéni, semmihez sem hasonlítható. De hát mindenkinek van mestere, akit az indulásnál követ, s akitől aztán megszabadul – ha elég tehetséges. Palócföld – 2024/3–4. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 47 �Palócföld 70 Ráadásul Mikszáth a pályaindulást is Jókainak köszönheti, már ami az írói elhivatottság érzetét erősítette meg benne. Az a bizonyos, 1869-ben az Igazmondóban meghirdetett irodalmi pályázat, amelyet Mikszáth nyer meg, s amelyben a zsűri elnöke Jókai. Az Igazmondó Jókai lapjának A Honnak volt a vasárnapi melléklete. A szerkesztőség tűzte ki a pályázatot, következő évi beadással. Erre írta meg Mikszáth A kemény ember című elbeszélését. Igaz, nem nyert az első körben, de kiemelték dicsérettel írását: „igen csinos kis dolgozat, szép eszme, de egy beszély kellékeivel nem bír, és inkább csak novelette”. Ezért újra kiírják, felemelik a jutalmat, és 1870 végéig kell beküldeni. Mikszáth újra ír, s Ami a lelket megmérgezi című elbeszélése most már valóban győztes lesz, 1871-ben közlik is. A döntést a lapra felügyelő pártbizottmány (baloldali a lap!) hozta meg: Podmaniczky Frigyes, Tisza Kálmán, Várady Gábor, Jókai Mór – valószínűleg Jókai szava volt a döntő. S ha személyesen nem is találkoztak, de itt kapcsolódik össze pályájuk első ízben. De még nagyon messze van Mikszáth a sikertől, a berobbanástól, még egy évtized küzdés és szenvedés van előtte a Tót atyafiak megjelenéséig. De akkor nagyot szól a történet s a halmozódó elismerések sorában azonnal beválasztják a Kisfaludy Társaságba, és székfoglaló elbeszélését (A brézói ludak) ki is adják kis könyvecske formátumban 1882-ben. Az előszót, inkább ajánlást Jókai írja, nagy irodalmi pályafutást látva benne és ígérve: „Mikszáth valódi tehetség, akit nem szabad dicsérni, hogy meg ne álljon ott, ahol elkezdte; hanem írjon mindig jobbat a megelőzőnél, és igyekezzék fölfelé”. Nos, ez éppen elegendő volt egy életre ahhoz, hogy Mikszáth Jókai-hívő legyen, tiszteltje, de kezdetben még kritikátlanul ne fogadja el mesterét. Furcsa viszony ez kettejük között. Ismert az a híres mondat a felesége testvérének, Mauks Kornéliának írt levélből 1882-ből, amikor a siker táltoscsikója valóban az ajtaja előtt toporog már: „Jókait kell tovább folytatnom az ő halála után”. Vagyis nemcsak az irodalmi folytonosság vállalása, de az irodalmi tekintély átörökítése is az ő jogcíme lesz – tudatja a rábeszélés közvetítő hatásában bízva a másodszori házassága előtt még bizonytalankodó Pöhölykével. Igaza volt, nem volt, ki tudja. Egyfelől mindenképpen igazat kell adnunk e magabiztos kijelentésnek, hiszen irodalmi pályájuk most már párhuzamosan fut, s amint erőtlenedik el az agg író, úgy erősödik meg alkotóerejében és zsenialitásában Mikszáth a századfordulóra. A hogyan tovább-kérdésre pedig nincs válasz, mert 1904 után csak hat év, és Mikszáth követi Jókait az égi Parnasszusra, s az új időkben már új mesterek jönnek, s egyikük sem tudja a hirtelen megüresedett trón- és karosszéket betölteni. 48 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2024/3–4. szám �Emlékezet Mikszáth tehát soha nem felejti az indulást, de soha nem bocsátja meg Jókainak, hogy politikusi pályára lépett. Legalábbis az 1870-es években egyértelműen elmarasztalja Jókait, mintha saját sorsát látná előrevetíteni. Hiszen nem ő írta-e azt pályája delelőjén, hogy ami sikert az irodalomban elért, azt a politika szép lassan leszedegette róla. Nem ezért bántja a még ellenzéki Mikszáth a hűséges mameluk, de a politikában fülemüle szelídségű Jókait, hogy minek neki a parlament, ha ő lehet a nemzet írója? Nem ő írja 1907-ben magamagáról: „Ebből az ide-oda hánykódásból ered aztán, hogy nem lett belőlem jó politikus, se olyan jó író, aminő talán lehetett volna, ha csak az egyhez tartom magam. Valamilyen író azonban mégis lettem, s ha most az élet őszén megcsinálom a mérleget, elmondhatom, hogy ami öröm ért, az mind az irodalomból való, és ami bosszúságot nyeltem, azt mind a politika kölykezte”. És ez alól Jókai sem kivétel, amint majd megtapasztalja nagy fájdalmára 1901-ben a parlamentben. Voltak persze vitáik is, egyáltalán nem felhőtlen ez a kapcsolat. Mikszáth maga is jelzi ezeket, persze igyekszik visszatekintve élüket tompítani. Nem örül annak, hogy Jókai a politikába oly vehemenciával veti magát, jobb lenne, ha csak az íróasztala mellett ülne. Persze nincs nagy baj, mert Jókai bármennyire is szeretné, nem lesz belőle soha jó politikus. „...Jókai örökké az marad, aki volt, mert amint ő sem veszi komolyan a politikát, szerencsére őt sem veszik komolyan a politikában...” A maga szarkasztikus módján megcsipkedi Jókait, amikor az elfogadja a királyi rendjelet, szemére vetve, hogy valamikor az írók kitüntetése ellen hadakozott, most pedig lám-lám, ő is gyengének bizonyult. Megjegyzése első olvasatra elég durvának tűnik (másodikra is az), de ez illett is az írás, illetve a kötet műfajához. Mikszáth igen szarkasztikus pamfletgyűjteményében, a Még újabb árny- és fényképekben jelent meg a szöveg, melyben senkit sem kímélt. Hogyne írta volna meg Jókairól, aki most még számára elég távoli személyiség, a véleményét! „Hogy pedig Jókai most elfogadta a keresztet, az sem azt bizonyítja, hogy nem úgy beszél, amint cselekszik, hanem csak azt, hogy nem tudja, mit beszél.” Vagy kicsit ironizál Jókai hiperlojalitása felett, finoman szemére vetve márciusi ifjú-szerepe s a Rudolf trónörökös iránti feltétlen rajongása közötti igen nagy ellentmondást. De nem hagyja ki a Jókai írta királyhimnusz katasztrófáját sem, s bár igyekszik tompítani a Jókait ért irodalmi támadások élét, de csak be kell vallja ő maga is: bizony rosszat írt most Jókai, nagyon rosszat. Ha kikeressük Mikszáth Jókairól írott műveit, igen imponáló lista és egy testes kötet állna össze azokból. Pontosak persze így sem lehetünk, de hál istennek egy mai számítógépes adatkereséssel látjuk, hogy Mikszáth 1898-as műveiig Jókai neve több mint ezerszer fordul elő nála. S még hátravan másfél évtized szinte, Palócföld – 2024/3–4. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 49 �Palócföld 70 benne a Jókai-jubileummal, a nagy vihart kavart második házassággal (Mikszáth itt védi az öreg embert, de nem védi az öreg írót), s ott van a halál, az utóélet. Nem túlzunk hát, ha azt mondjuk, a kortárs irodalomból senkivel nem foglalkozott annyit Mikszáth, mint Jókaival. De ez így természetes. Barátságuk évtizedei alatt annyi mindenre lehetett figyelni, ami Jókaival történt. Elsősorban persze kimeríthetetlen, csodálatos irodalmi tevékenységére, amelyre Mikszáth külön kedves kis karcolatot ír Jókai Mórok címmel, mondván, hogy Jókait a XXI. század kutatója csak úgy tudja elképzelni, hogy volt belőle ilyen néven vagy tíz. Mert egy ember ilyen gazdag életművet nem hozhat létre, ilyen közösségi életet nem élhet meg. Figyelt Jókai későbbi politikai pályafutására. Arra, hogy a sikeres, több városban, kerületben diadalkapukkal fogadott képviselő miként kopik ki a parlamenti padokból, miként hagyja ott a pártja majd a nemzet politikája Jókait, hogy vágja arcába Madarász József 1901-ben azt a bizonyos sértő mondatot: „Én a megnevezett Jókai Mórt hazám ellen vétkes egyénnek esmérem…” A politikusra irányuló figyelme azért is fontos, mivel tőle örökölte a mandátumát, a bizonyos parlamenti fogas lehetőségét. Mármint hogy mint képviselőnek a parlamenti ruhatárban lesz már fogasa a kabátjának. Hiszen tőle vette át az illyefalvi kerületet 1887-ben, s lett ő maga is élete végéig képviselő, mégpedig kormánypáti, immáron saját csapdájába esve. Már amit az írói szabadság, függetlenség és a politikai elkötelezettség címén rótt fel még annak idején Jókainak, azzal most neki is szembesülnie kell. Figyelt Jókai színházi sikereire is. Közülük a legnagyobbra: Az arany ember példátlan színházi pályafutására. Mikszáth nagy színházba járó volt egy ideig, Szegeden még színikritikákat is írt, amíg el nem csapták, mert számára csak jó előadás volt s csak jó színész, illetve jó színésznő. Követte a Jókai magánéletéről szóló híreket, ámbár abban nem volt sok érdekesség, legalábbis amíg Laborfalvi Róza élt. De ne legyünk álszemérmesek: Jókai mostohalánya, majd nevére vett unokája története nem mindennapos sorshelyzet, s elég nyíltan is beszélgettek róla a pesti körökben S ott volt unokahúgának, Jolánnak a férje, Hegedűs Sándor, mindkettőjüknek parlamenti képviselőtársa, ő is hálás szereplője lesz Mikszáth karcolatainak. És együtt jártak vadászni is. Ami persze így, ebben a formában nem igaz, mert abban biztos vagyok, hogy Mikszáth életében nem vadászott soha, azt nem engedte a szíve és a testsúlya. Le is írta: „...nem voltam soha vadászaton és kerülöm a vadászokat is – az egy becsületes stüszi vadászt kivéve” – mármint a kártyalapon. Jókaiban már nem vagyok ennyire biztos, mivel tudom, nagyon jó céllövő volt, 50 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2024/3–4. szám �Emlékezet ezt ő maga is megírta többször. Bár ahogyan írta, a vadászathoz „hideg vér, kemény idegzet, edzett testalkat kell”. Hát neki ebből egyik sem volt. Az a közös vadászat mindössze egy tréfás vetélkedés kettejük között, amelyet Mikszáth meg is írt Kedélyes háború címmel. Ez már Jókai halála utáni visszaemlékezés, amely szerint 1896-ban Mikszáth igen hevesen kirohant általában az írók kitüntetése miatt. Jókai érintve érezve magát, s a maga szelíd módján visszautasította Mikszáth érveit: „...az én kedves pajtásom, Mikszáth Kálmán a ma írt cikkében meglehetősen lebeszélte a magyar írókat a rendjelek után való áhítozásról... Nem magunkat, de az ünnepet tiszteljük meg vele; nem a saját drága személyünknek felbecsülését látjuk benne, hanem annak az osztálynak a megbecsülését, amelyhez tartozunk”. Mikszáth elég kioktató hangon válaszolt, s megromlott közöttük a viszony, szóba sem álltak egymással. De mindketten keresték a kibékülés lehetőségét, s Jókai kezdte azt: küldött át Mikszáthnak két lelőtt kövér fogolymadarat. Mikszáthnak az öccse éppen küldött ilyen foglyokat, s így visszaküldhetett Jókaink négyet. Tromfra tromf következett, s addig növelték a foglyok számát, hogy végén Mikszáth már hatvannyolc foglyot küldött a svábhegyi Jókai-villába. Jókai nagyot nevetett, szent lett a béke, s meghívta Mikszáthot magához egy kis tarokkpartira. Mikszáth akarva-akaratlanul építette a Jókai-kultuszt, faragta azt a bizonyos szobrot. Erre is volt alkalma, az író születésnapjai, különböző irodalmi évfordulói s az ezekhez kapcsolódó országos ünneplések mind kiváló lehetőséget adtak szellemes gondolatok megfogalmazására, amelyekben Jókai mellett ott szerepelnek a kortársi irodalmi élet meghatározó személyiségei (Gyulai Pál), intézményei (Akadémia) és lapjai (Vasárnapi Újság) – hogy csak egy-kettőt említsünk. E kultusz egészen sajátos jele, hogy még verses ponyvát (!) is ír róla 1883-ban: Jókai Mór, a komáromi fiú, ki a világot hódította meg címmel. Pár évvel ezelőtt hasonmásban már kiadtam a Mikszáth Társaság tagjainak örömére, itt-ott felbukkanhat még pár példány ebből a fűzött-illusztrált kis füzetkéből, amelyben persze Jókai nemcsak a magyar ég, de a teljes univerzum örökké fénylő csillaga lesz, mi más is lehetne. Ha valaki megkérdezné, ugyan melyik a kedvenc Mikszáth–Jókai-írásom, bizonyára mint szentimentális ember a Jókai halálára írt nekrológot említeném, mint amelyikben a megrendülés, a gyász nemcsak egy protokollírás kelléke, hanem nagyon mély emberi vallomás is az elmúlás fájdalmáról. „Jókai Mórral némi változás történt. A leglényegesebb, mi az átlagembert érheti, de Jókainál ez is csak némi változás. Eltűnt a szemek elől, meghalt. Azaz álmodni fog tovább odalent, Palócföld – 2024/3–4. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 51 �Palócföld 70 mint ahogy álmodott idefent. Csakhogy amit idefent álmodott, azt most már ő nem tudja, és amit odalent álmodik, azt mi nem tudjuk meg ezentúl.”1 Ha mint cinikus embert kérdeznének, bizonyára a szélsőséges Jókai-elfogultságú cikkeket választanám. Azokban olvashatók ilyen kultuszbölcsességek: „Jókai mezsgye a magyar irodalomban. Jókai előtt és Jókai után – így lesz jelölve a széppróza... Jókait úgy kell venni, amint van... Jókait olvasni több mint gyönyörűség. Az már kéj…”2 Be is vallja őszintén rajongó tiszteletet és szeretetét Jókai és életműve iránt. De ezen ne csodálkozzunk, nem volt egyedül Mikszáth. „A Jókaikultusz befutja az országot, terjeng, elterpeszkedik, mint a szederinda. Mindenki ösmeri, mint a saját tenyerét. Mintha bengáli fény világítaná meg az alakját, és abban őt mindenki látja, senki jól nem látja. Bizonyosan én sem látom jól (hiszen én is el vagyok varázsolva, mint a többiek), s még bizonyosabb az, hogy semmi újat sem tudok róla mondani.”3 Pedig mennyire tudott... Valahol mindig minden elkezdődik. Mikszáth több helyen le is írta (Az én legkedvesebb könyveim címmel), hogy az első könyv, amelyet kisgyerekként a szklabonyai kis házban olvasott, az éppen Jókai volt, a Törökvilág Magyarországon című regény. Hát nem csodálatos az élet? A kisdiák Mikszáth Jókaitól szerzi első irodalmi élményeit, tán az írói siker reménye, lehetősége is ekkor támad fel benne, aztán pár évtized, s már együtt ülnek a magyar Parlamentben, és együtt adomáznak a képviselői klubban. Együtt lépkednek a Parnasszus kanyargó ösvényein, s gondolta-e valaha, hogy egyszer majd levelében „kedves Móric bácsi”-nak szólítja az írót, Jókai pedig így írja alá a neki küldött levelét: „maradok érdemeden is felül szerető igaz közkatonád, Jókai Mór”. Sokszor elmondja ezt még, milyen hatással volt rá Jókai. Nemcsak az irodalomhoz vezette el, de meghatározta irodalmi pályájának egyik lényegi alapelvét is. Hogyan írta A mi külön fejedelmünkben? „Az ő könyveiből mint gyermekifjú tanultam a hazát véle együtt szeretni, s lehetne ő külön táborban, külön párton ellenfelem, ezt a két úgy összenőtt érzést ki nem irtja belőlem semmi…” MIKSZÁTH Kálmán: Jókai Mór, Vasárnapi Ujság, 1904. május 8, 19. szám, 318. MIKSZÁTH Kálmán: „A mi külön fejedelmünk”. Csevegés Jókairól, Pesti Hírlap, 1884. szeptember 25, 265. szám, melléklet, 9. 3 MIKSZÁTH Kálmán: Jókai Mórok, Képes Folyóirat – A Vasárnapi Ujság füzetekben, 15. kötet, Bp., 1894. 1 2 52 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2024/3–4. szám �Tudomány TÓTH PÉTER A PALÓC NYELVJÁRÁSOK A 19. SZÁZADI OSZTÁLYOZÁSOKBAN 1. A felvilágosodás korának szellemisége a népi kultúra és a nyelvjárások iránti tudományos érdeklődést is erősítette. Hazánkban a 18. század végétől már rendszeres tájszógyűjtésekről beszélhetünk, egyre több vidékről közölnek adatokat, az irodalmi nyelvben és a köznyelvben tájszavakat honosítanak meg (például a barangol, betyár, bozontos, buksi, burgonya, csapat, csokor, csupasz, dörmög, duzzog, hajcsár, himbál, hullám, hűs, inda, kandalló, kagyló, kavics, meder, pata, pete, rács, ronda, sirály, zúz, zamat kifejezéseket). A területi eltérések megfigyelése a nyelvjárások egymáshoz való viszonyának, a különbségek és hasonlóságok okainak, valamint az osztályozásnak a kérdését is felveti. Nyelvjárásaink osztályozásában, a nagyobb területi egységek kijelölésében hosszú ideig elsősorban a földrajzi szempontokat (esetenként a közigazgatási határokat) vették figyelembe. Mások a tájszólások közötti eltéréseket történeti okokkal (idegen népek magyarságba olvadásával) magyarázták. Az osztályozáshoz leginkább alkalmas – elsősorban hangtani és alaktani – jelenségek területiségének a pontosabb megállapítását a tájnyelvi gyűjtések kiszélesedése tette lehetővé. A nyelvjárási jelenségek izoglosszáit persze sok esetben a földrajzi viszonyok, az idegen nyelvi környezet vagy a településtörténeti előzmények határozzák meg. Verseghy Ferenc a magyar nyelvterületet három fő típusra tagolja: tiszamellékire, dunamellékire és erdélyire (1805: 20). Noha említést tesz a három típuson belüli kisebb területi egységekről, ezeket már nem jelöli ki. A tájnyelvi közlések csekély száma miatt erre persze még nem is nagyon vállalkozhatott volna. Felosztásáról Pápay Sámuel a következőket írja: „a’ Magyar Beszédejtéseket sem lehet tsupán háromfelé Erdélyire, Dunaira és Tiszaira osztani, mert mindenikben legkülönösebbek ismét a’ Székelyeké Erdélyben, a’ Palótzoké a’ Tiszaiban, és a’ Baranyaiaké és Somogyiaké a’ Dunaiban, ’s lehet találni ismét mindenikben többféle különösségeket, de mind ezeket föképpen tsak a’ köznépnél” (1808: 81–82). A palóc nyelvjárások tudományos leírása a 19. században kezdődik. A palócok eredetéről, lakóhelyéről, nyelvjárásterületéről sokféle magyarázat születik. Ennek okai között említhetjük a történeti források hézagosságát, a palócok által lakott Palócföld – 2024/3–4. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 53 �Palócföld 70 terület meghatározásának nehézségeit, a dialektológia és a néprajztudomány eltérő megközelítését, módszerét és szemléletét. A palócokkal foglalkozó írások között a történeti és nyelvészeti tényeket figyelmen kívül hagyó romantikus magyarázatok is találhatók. A 19. századi szakirodalmi forrásokban a palócnak nevezett települések számának folyamatosan növekedése látható (vö. Sándor 2007: 47). Horváth Péter 1801-ben még csupán 9 Borsod és Heves megyei helységet nevez palócnak. Nem sokkal később Pápay Sámuel Nógrád, Gömör, Borsod és Heves megyék határvidékét említi (Pápay 1808: 80), Szeder Fábián ide sorolja Hont megyét is (Szeder 1819: 26). Jerney János 1855-ben 11 Borsod, 4 Gömör, 18 Heves, 15 Nógrád megyei települést sorol fel (Jerney 1855: 67–68), míg Pintér Sándor 1880-ben már 76 Nógrád, 29 Gömör, 35 Heves, 10 Borsod megyei helységet nevez meg (Pintér 1880: 13–14). 2. A magyar nyelvjárások első részletesebb osztályozása Pálóczi Horváth Ádám nevéhez fűződik. Noha a nyelvterület egyes részeiről még nem vagy csak alig jelentek meg közlések addig, A’ magyar nyelv’ dialectusairól című Marczibányi-díjas pályaműve a magyar nyelvjárások addigi legteljesebb ismertetését adja. Pálóczi két fő típust különböztet meg: a dunait és a tiszait. A palóc nyelvjárások hovatartozásával kapcsolatban a következőket írja: „A’ Palóczság fülre leg-durvább; Gyöngyös vidékje vólna a’ fő fészke, és így a’ Tiszai tartományhoz tartozna; de úgy el-van-hintve az egész két Országban, hogy Erdélyben is találhatni, és attúl fogva imitt amott egész a’ Dráváig” (Pálóczi 1821: 36). A palóc nyelvjárások meghatározásának bizonytalanságai, a nyelvi szempontok kijelölésének hiány(osság)a nem csak Pálóczinál figyelhető meg. A palóc tájszólásban sokan a régi magyar nyelvet látták, ebből kifolyólag a palóc megnevezést az archaikus (perem)nyelvjárások egy részére (elsősorban a Dunántúlon) is kiterjesztették. Horvát István úgy vélte, hogy a palóc szóejtés még a székelyek között is megvan, de az országban nem mindenütt nevezik palócnak (Horvát 1834: 110). Fejtegetéseiben azonban nem tér ki a tájnyelvi jelenségek lokalizálására, nem tisztáz nyelvjárástörténeti kérdéseket (vö. Gréczi-Zsoldos 2022a: 103–106). Horvát szerint a magyar nyelvnek már a honfoglalás idején két dialektusa volt, „egyik a’ Palótz, másik a’ tisztább M. Nyelv” (1830: 4). Horvát a legrégibb magyar szövegemléket, a Halotti beszédet palóc nyelvemléknek tartotta (1825: 45, 1834: 116). Hatása Toldy (Schedel) Ferencnél is megfigyelhető (Toldy 1843: 10), bár az ő nézetei idővel változtak (Toldy A magyar nemzeti irodalom története című könyvének 1872-es kiadásában a Halotti beszéddel kapcsolatosan már nem említi 54 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2024/3–4. szám �Tudomány a palóc nyelvjárást). Horváték vélekedésére Döbrentei Gábor is felfigyelt, aki a kérdést egybevető vizsgálattal tisztázta: megkérte Szeder Fábiánt és Szabó Istvánt, hogy írják át palóc dialektusra a 12. század végi nyelvemléket. Döbrentei arra jutott, hogy Szeder és Szabó szövegeiben nincsenek meg a Halotti beszédre jellemző sajátosságok (1838: 26). Mi állhatott Horvát és körének nézetei mögött? Elsősorban az, hogy a nyelvjárási eltéréseket más népek magyarságba olvadásával magyarázták: a székelyeket a hunok, a palócokat a kabarok leszármazottainak tartották. Horvát István többször is említi Bíborbanszületett Konstantin bizánci császár tudósítását (A birodalom kormányzásáról), szavait azonban félreérti. A tudós császár ugyanis beszámol arról, hogy a kabarok megtanították a kazárok nyelvére a magyarokat, de tudják a magyarok nyelvét is. Horvát úgy vélte, hogy a kabarok és a magyarok nem két külön nyelvet beszéltek, hanem egy nyelvnek két dialektusát: „a’ midőn valamelly Görög Iró, főképen olly nagy tudományu, mint volt Constantinus Porphyrogenneta, Dialectusról beszél, akkor e’ kifejezése alatt két egymástól egészen különböző nyelvet érteni nem szabad” (1833: 113). Bíborbanszületett Konstantin fent említett közlésének új értelmezése Hunfalvy Pál nevéhez fűződik. Hunfalvy a Magyar Nyelvészet című folyóirat első számában megállapítja, hogy a bizánci császár tudósításából „nem lehet két magyar nyelvjárást kihozni, hanem csak azt, hogy az ő idejében a’ magyar nyelv mellett a’ khazar is divatozott, legalább némelly részeinél az egyesült turk-kabaroknak” (1856: 228). 3. A Tudományos Gyűjtemény című folyóirat 1817. évi első számában „Tizenkét Tsászári Species Aranyot” ajánlottak fel jutalmul annak, aki ismertetést készít a palócokról, érintve a nyelvjárást is. A felhívás valószínűleg ösztönzőleg hatott Szeder Fábiánra, a palóckutatás első nagy alakjára, akinek két évvel később jelenik meg A’ Palócok című tanulmánya (1819). Szeder a honti és nógrádi palóc nyelvjárás főbb hangtani és alaktani sajátságait ismerteti, szövegmutatványt és tájszavakat közöl, néprajzi jellegű megfigyeléseket tesz. Szeder egy évtizeddel később A’ Magyar nyelvbeli Dialectusokról című tanulmányában újra foglalkozik a palóc tájszólással. A magyar nyelvjárások három típusa között említi a palócot: „A’ valamennyi tágas értelemben vett dialectust ezen alkalommal három osztályba foglalom. Az elsőbe, a’vagy az iróiba természetesen azt állítom, melly szerint csinosan beszélünk és irunk. A’ másodikban, a’vagy a’ közönségesben a’ köznépét veszem fel, a’ mennyire az az irói dialectustól távozik, ideszorítván a’ többféle különözést is, mellynek mindenike legalább Palócföld – 2024/3–4. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 55 �Palócföld 70 ez úttal különös dialectusi osztályba nem jöhet. A’ harmadikban a’ Palócz dialectusnak adok helyt, melly sem az irói, sem az egyéb dialectusoktól nem távozik olly meszszire, mint talán nagy hirtelenében sajditnánk; sőt az iróinak szinte, mint egyéb dialectusaink, olly segédül szolgál” (1829: 4). Szeder az említett három típus közötti különbséget elsősorban a hosszú magánhangzók ejtésében látja: „az irói dialectusban ezen valamennyi hosszas magánhangzó tisztán hangzik, e’képen: álom, édes, íny, olly ’s a’ t. A’ közönségesben némelly tájakan (Vas, Zala, Sopron Vármegyékben) az é, ó, ő, betük elejbe segéd magánhangzó tetetik, úgymint: iédes, uólom, szüőllüő; a’ Palóczban pedig ezen most emlitett betűkön kivül az á betű is segéd magánhangzóra szorul, mint ezekben: uálom, (álom) huárom, (három)” (i. h. 5; kiemelés: T. P.). 1. ábra: Szeder Fábián táblázata: a bal oldali oszlop az irói, a középső a közönséges, a jobb oldali a palócz dialektus hosszú magánhangzóinak ejtésváltozatait tünteti fel Szeder jól látta, hogy a nyelvjárások osztályozására leginkább a hangtani jelenségek alkalmasak. A kettőshangzók használatára különösképp figyelemmel volt. (A 20. századi nyelvjárásgyűjtők egyébiránt már kevésbé találták a palócot diftongusosnak. A kettőshangzók használatának időbeli változásáról és térbeli határairól lásd Gréczi-Zsoldos 2022b.) Szeder a felosztásban az ejtésbeli, hangtani sajátságok fontosságát emeli ki: „A’ tájonként uralkodó nehány különös szó nem olly képes ama’ dialectusra mutatni, mellyben használtatik, mintsem a’ szóejtés; mert ezt az egész beszédnek folytában hallani; a’ különös szó ellenben ritkán jön elő, gyakorta pedig, ha nincs szükség rá, egészen elmarad, és ha mást kapnak fel helyette, feledékenységbe megy” (1829: 21). 4. A palóc megnevezés kiterjesztése egyes archaikus dél-dunántúli nyelvjárásokra a későbbiekben is előfordul. A Magyar Tudományos Akadémia 1843. december 18-i gyűlésén Toldy Ferenc a nyelvjárások témakörében megtartott 56 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2024/3–4. szám �Tudomány előadásában a következő tájszólásokat említi: 1) csángó, 2) székely, 3) erdélyi, „Erdély’ magyar vmegyéiben”, 4) tiszántuli, „főhelye Debreczen”, 5) szegedi, „Szeged vidékére szorítkozik”, barkó, „Gömörben; mellyet éjszaki palócznak is nevezhetni”, 7) „A’ közép vagy szorosan úgy nevezett palóc Nógrád, Gömör, Borsod és Heves’ összeszögellő hegyes tájain”, 8) nógrádi, 9) nyitrai és mátyusföldi, 10) hiences Sopronban, Vasban, 11) dunántuli, melynek „alágai, az őrségi, marczali, ormánsági, baranyai és tolnai szóejtések”, 12) „göcseji Zalában, mellyet déli palócznak is nevezhetni” (1843: 9–10). Riedl Szende A magyar nyelvrendszer alapvonalai című könyvében a következő nyelvjárásokat nevezi meg: közép-palóc (Gömör, Borsod, Nógrád és Heves megyék határvidékén), éjszaki palóc vagy barkó (Gömörben), déli palóc vagy göcseji (Zalában s részben Somogyban, Veszprémben), duna-drávai palóc (Baranyában s az Ormánságban a Dráva mellett), csangó (Moldvában), székely (Erdélyben), jász-kún, „melly a XVII. század óta nagy részben elváltozott” (1859: 39). A későbbi felosztások dél-dunántúli dialektusokat már nem hoznak kapcsolatba a palóccal. Szinnyei Borsod, Gömör, Heves és Nógrád megyében említi a palóc nyelvjárást (1887: 46). Király Pál a palócot Pozsonytól Kassa vidékéig, a Magas-Tátrától egészen a Tisza mellékéig teszi. Megjegyzi, hogy „a legtisztább palóczság különösebben mégis Gömör, Hont, Nógrád és Bars vármegyékben otthonos” (1889: 3). Király a palóc dialektus határait nyugaton és északon is jóval messzebb húzza meg, mint elődei. A történelmi Magyarország északi vármegyéiben nyilván az elszórtan élő magyarságra gondolhatott, amelynek zöme a földrajzi közelség folytán a palóc(os) területről származott. Emellett a kétnyelvűségi háttérrel is számolnunk kell, hiszen a szlovákban a rövid a hang a palóchoz hasonlóan illabiális. 5. Simonyi Zsigmond A magyar nyelv című könyvében részletesen foglalkozik az osztályozás elméleti kérdéseivel. Megállapítja, hogy mihelyt a felosztást megkíséreljük, „azt tapasztaljuk, hogy a nyelvjárásokat nem lehet pontosan elhatárolni egymástól. Majdnem mindenütt találunk kapcsolatokat s átmeneteket a különböző nyelvjárások között. Ha egymás végtiben három nyelvjárást viz[s]gálunk, a középsőnek rendszerint lesznek olyan sajátságai is, melyek jobb szomszédjával, s olyanok is, melyek a bal szomszéddal kötik össze” (1889: I. 199–200). Simonyi osztályozását néhány markáns hangtani sajátságra építi: „Legczélszerűbb fölosztó alapul kínálkozik az a mód, melylyel nyelvjárásaink az ë hanggal bánnak, egyrészt mert csakis e szerint oszthatjuk föl határozottan az egész nyelvterületet, másrészt mert e jelenségnek nagy fontossága van hangtani s alaktani Palócföld – 2024/3–4. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 57 �Palócföld 70 tekintetben” (i. h. 202). Simonyi ennek alapján ë-ző, e-ző és ö-ző területeket különböztet meg. Emellett a köznyelvi é realizációit (é, ē, í stb.) is figyelembe veszi, s ezek kombinálásával nyolc nyelvjárást határoz meg: 1) palócz, 2) Dunántúl, 3) Komárom, 4) Göcsej–Sopron, 5) Felső Tisza, 6) Duna–Tisza, 7) udvarhelyi székely, 8) keleti székely. 2. ábra: Nyelvjárások és hangtani sajátságok Simonyi táblázatában Simonyi osztályozásából több tájegység kimaradt, mivel az alapul vett jelenségekről nem voltak mindenünnen megbízható információk. Mivel aránylag kevés nyelvi sajátságot vesz figyelembe, egy típusba kerülnek egymástól távolabb lévő vidékek. Ez elmondható Göcsejről és Sopronról, továbbá a fenti táblázathoz fűzött lábjegyzetében Simonyi megemlíti, hogy a komáromi nyelvjárás mellé odaértendő Nagyszalonta, Orosháza, Mezőtúr vidéke s a Király-hágón túli Bánffyhunyad környéke. 6. A magyar nyelvjárások osztályozásának történetében egy új korszak kezdetét jelenti Balassa József A magyar nyelvjárások osztályozása és jellemzése című könyve (1891). Érdemei között említhető, hogy nemcsak a köznyelvtől leginkább eltérő nyelvjárásokra, hanem az egész nyelvterületre kiterjed. „Sokan azt hiszik, hogy csak az olyan magyar beszédet szabad nyelvjárásnak tekintenünk, a mely az irodalomtól lényegesen eltér. És igy pl. megengedik, hogy van göcseji, palócz, szegedi, székely nyelvjárás, de ott, a hol ők különös eltérést nem tapasztalnak, nyelvjárás nincs. Ez a felfogás már csak azért is helytelen, mert így a nyelvészeti vizsgálódás köréből kizárjuk a magyar nyelvterület legnagyobb részét, s ezáltal lehetetlenné válik a rendszeres, és az egész nyelvterületre kiterjedő kutatás” – írja Balassa (i. h. 5). 58 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2024/3–4. szám �Tudomány Az osztályozásban a történeti szempontokat felülírják a nyelviek, amikor az elmagyarosodott besenyők, kunok és jászok szállásterületének nyelvjárásáról Balassa azt írja, hogy nem válnak nyelvileg egészen külön, a főbb sajátságok a szomszéd területekre is átterjednek. A történelmi kapcsolatokra ugyanakkor figyelemmel van, erre a palócokkal kapcsolatosan is utal: „a Tisza és Duna fölött, a Mátra körül”, ahol a 12. században letelepedtek a kunok első csoportjai, ma palóc nyelvjárást találunk (i. h. 14). A földrajzi szempontokkal kapcsolatban Balassa felhívja a figyelmet arra, hogy a belső migráció, népességmozgás folytán a nyelvjárási határok is módosulhatnak. Az újonnan letelepedett lakosság nyelve idővel alkalmazkodik környezetéhez, egyes sajátságokat elhagynak, másokat megőriznek. Ezáltal a kibocsátó terület nyelvjárásától is némileg eltávolodnak (i. h. 16). Balassa a nyelvjárások osztályozásának lehetséges szempontjait tárgyalva arra a következtetésre jut, hogy a felosztás alapja csakis a jellemző nyelvi sajátságok lehetnek (i. h. 17). Simonyihoz hasonlóan ő is nyelvi szempontokra épít, azonban jóval több jelenséget vesz figyelembe, a dialektusokat mint önálló rendszereket szemléli. Balassa osztályozásában nyolc nyelvjárásterületet jelöl ki: 1) nyugati nyelvjárásterület, 2) dunántúli nyelvjárásterület, 3) alföldi nyelvjárásterület, 4) dunatiszai nyelvjárásterület, 5) északkeleti nyelvjárásterület, 6) királyhágóntúli nyelvjárásterület, 7) északnyugati nyelvjárásterület, 8) székely nyelvjárásterület. Az északnyugati nyelvjárásterületnek a következő kisebb részeit határozza meg: I. középső palócz nyelvjárásvidék (mátravidéki, borsodi, karancsvidéki, ipolyvidéki nyelvjárás); II. keleti palóczos nyelvjárásvidék (sajóvölgyi, hernádvidéki, hegyaljai, zilahi nyelvjárás); III. nyugati palóczos nyelvjárásvidék (barsmegyei, esztergom-komáromi, mátyusföldi és csallóközi nyelvjárás); IV. déli palóczos nyelvjárásvidék (hevesmegyei, bükkaljai, felsőpestmegyei, jászsági nyelvjárás). Az északnyugati nyelvjárásterületet Pozsony és Sárospatak közé teszi, északon a magyar–szlovák nyelvhatárig, délen pedig Abony tájáig. „E nyelvjárásterület középpontja a Heves, Gömör, Borsod, Nógrád és Hont megyében lakó palóczság, de megtaláljuk az ő nyelvjárásuk több jellemző sajátságát az őket keletről, délről és nyugatról körülvevő lakosság nyelvében is” – írja (i. h. 75). Balassa tehát az északnyugatihoz sorolja a palócság nyelvjárásával sok szempontból hasonlóságot mutató szomszédos dialektusokat is. Jól látta, hogy a palócokat jellemző sajátságok egy része a környező nyelvjárásokban is megvan: „külön kell választanunk az igazi palócz nyelvjárásokat, melyek a terület közepét, góczpontját foglalják el; innen Palócföld – 2024/3–4. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 59 �Palócföld 70 három irányban, keletre, nyugatra és délre terjednek ki a külömböző palóczosnak nevezhető nyelvjárások” (i. h.). E nyelvjárásterület nyugati és keleti szélének hovatartozása sokat foglalkoztatta Balassát. A mátyusföldi és csallóközi tájnyelvről megjegyzi, hogy „valóságos vegyülék nyelvjárás, melyet a nyugati nyelvjárásterület legszélső vidékének is tarthatnánk. Sőt az egyes helységek nyelve is eltér egymástól, miután egyik helyen több a palócz sajátság, másikban több a rábavidéki” (i. h. 91). Az, hogy ezeket a dialektusokat mégis az északnyugatihoz sorolja, részben azzal magyarázható, hogy Balassa megkülönböztetett fontossággal tekint a zárt ë használatára és történeti fejleményeire. Könyve Általános osztályozás című fejezetében a tipikus jellemvonások között első helyen említi a zárt ë-t: „Külön válik elsősorban a palócz vidék s a vele szomszédos nyelvjárások nyelve, mely sok tekintetben külömbözik a többi magyarságétól, így különösen abban, hogy az ë sohasem enged helyet az ö-nek; jellemző sajátságai még az a, á és a kétféle eredetű é hangnak a köznyelvitől eltérő ejtése; az ë, o hangok gyakori használata e, a helyén, a palatalis mássalhangzók kedvelése, és hogy az ly hangot is ejti. Ez a nyelvjárásterület Zemplén megyétől nyugatra terül el a Tisza és Duna fölött egész a nyugati határszélig. Ezt nevezem északnyugati nyelvjárásterületnek” (i. h. 22). (Balassának az ë és az ö hangok használatával kapcsolatos megfigyeléseiről – a későbbi kutatások alapján – megjegyezhetjük, hogy bizonyos esetekben az északnyugati nyelvjárásokban is megfigyelhetők ö-ző alakok.) Az említettek miatt sorolja Balassa az északnyugatihoz (nem pedig az északkeletihez) a hegyaljai nyelvjárást is. Olyan információi voltak ugyanis, hogy Hegyalja zárt ë-ző vidék. (A későbbi, 20. századi nyelvföldrajzi kutatások a terület nyílt e-ző jellegét igazolták, lásd Imre 1971: 220). 7. Balassa a palóc(os) eredetű nyelvjárásszigeteket több alkalommal szóba hozza. Az északnyugati nyelvjárásokkal kapcsolatban megemlíti, hogy „eljutott e vidék lakossága gyakori költözés által messzebb helyekre is, egyes nyelvjárási szigeteket alkotva; így e nyelvjárásterülethez tartozik Pest megyében Félegyháza, Majsa és Halas katolikus lakossága, az alsó Tiszánál Dorozsma, Zenta, s a Tiszán túl KúnSzent-Márton, Csongrád megye északi részének és Békés megyének kat. lakossága és Magyar-Pécska Arad megyében. Ugyancsak e nyelvjárásterület egyes sajátságaival találkozunk Szilágy megyében, Zilah környékén” (Balassa 1891: 75). Balassa a zilahi tájszólást a keleti palóczos nyelvjárásvidékhez sorolta, ugyanakkor a felső-tiszai nyelvjárás sajátságaira is utal. A zilahi nyelvjárás jellemzőjeként többek között az illabiális ȧ-t és a labiális â-t (mai jelölése ā) is megemlíti. Felmerül 60 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2024/3–4. szám �Tudomány a kérdés, honnan vette adatait. Zilah környékének nyelvjárásáról abban az időben csupán kisebb tájszójegyzékek és néprajzi közlések álltak rendelkezésre. Balassa talán valamelyik informátorának közlésére támaszkodott, mivel a két említett sajátság a Magyar Nyelvőrben megjelent zilahi adatokra nem jellemző. A Zilah környéki tájszólás részletesebb ismertetésére László Géza vállalkozott, aki a Nyelvőr 1898. és 1899. évi számaiban folytatásokban tette közzé A zilahvidéki nyelvjárás című tanulmányát. László a tájszólás különböző eredetű rétegeiről azt írja, hogy „az eredeti felsőtiszai nyelvjárás keveredett később a székellyel s az újabb időben, 1888. óta a palóccal” (1898: 439). A Heves és Borsod megyéből érkező palócok Szilágy megye középső részén, Sarmaság környékén telepedtek le (i. h. 441). László Zilah vidékén három kisebb nyelvjárási területet különböztet meg: 1) a zilahiban (Zilah és pár szomszédos falu) uralkodó maradt a felső-tiszai nyelvjárás, s csak kevesebb palóc és székely elemmel vegyült; 2) a diósadvidékiben a keleti székely a meghatározó, mellette érződik a palóc hatás is, de a felső-tiszai már alig; 3) a sarmaságvidékiben az újabb telepítések a palócot emelték uralomra (i. h. 442). 8. Összegzésként elmondható, hogy a 19. századi irodalomban a palócokhoz kötött települések száma folyamatosan nőtt. A Palócföld kiterjedésének, határvidékének megállapítására tett kísérletek azonban nem voltak módszertanilag és kritikailag megalapozottak (NéprLex. 4: 166). A kérdés tisztázását nehezítette az a körülmény is, hogy a palóc megnevezés a parasztság körében gúnyos, pejoratív jelentésű volt (i. h. 163). Ismeretes az a történet, mely szerint a kutató hiába próbálta megtudakolni a helyiektől, hol laknak a palócok, mindenütt azt a választ kapta, hogy a szomszéd faluban. A 19. században a palóc nyelvjárásokban többen a régi magyar nyelvet látták, ezért más olyan dialektusokra is kiterjesztették a megnevezést, amelyet kiváltképp archaikusnak véltek. E romantikus elképzelés mögül ugyancsak hiányzott a módszertani tudatosság, a kritikai szemlélet. Az osztályozás nyelvi szempontjait sem jelölték ki. Balassa József A magyar nyelvjárások osztályozása és jellemzése című könyvében a magyar nyelvterület egészére kiterjedő részletes osztályozást és ismertetést közöl. Balassa az északnyugati nyelvjárásterületen belül tárgyalja a palóc és a palócos dialektusokat. De mit is takar a palócos megnevezés? Nyilvánvalóan a palóccal több tekintetben egyezést mutató nyelvjárást. A palócos megnevezés használata azonban több kérdést felvet, hiszen „a palócnak vélt jelenségek szélesebb körben terjedtek el, mintsem az a palócoknak lennének tulajdoníthatók” (NéprLex. 4: 162–163). Palócföld – 2024/3–4. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 61 �Palócföld 70 Irodalom Balassa József 1891. A magyar nyelvjárások osztályozása és jellemzése. Budapest, Magyar Tudományos Akadémia. Döbrentei Gábor 1838. Észrevételek, elavult szavak. In: Döbrentei Gábor szerk., Régi magyar nyelvemlékek 1. Buda, A’ Magyar Királyi Egyetem’ nyomtatása. 9–26. Gréczi-Zsoldos Enikő 2022a. Fejezetek a palóc nyelvjárás történetéből az ómagyar kortól napjainkig. Salgótarján, Nógrád Megye Önkormányzata. Gréczi-Zsoldos Enikő 2022b. A palóc nyelvjárási beszélőközösség diftongushasználatának izoglosszája térben és időben. Acta Academiae Beregsasiensis, Philologica I. évf. 2. szám, 85–106. Horvát István 1825. Rajzolatok a’ Magyar Nemzet legrégiebb történeteiből. Pest, Petrózai Trattner Mátyás betüivel. Horvát István 1830. A’ Magyar Nyelv’ Historiája. Kézirat. Horvát István 1833. Könyvvizsgálat. Die Magyaren-Sprache in ihren Grundzügen beleuchtet. Tudományos Gyűjtemény 17/7: 108–121. Horvát István 1834. A’ Palótz Nemzet Nyelvéről. Tudományos Gyűjtemény 18/3: 108–117. Hunfalvy Pál 1856. Toldalék. Magyar Nyelvészet 1: 226–233. Imre Samu 1971. A mai magyar nyelvjárások rendszere. Budapest, Akadémiai Kiadó. Jerney János 1855. A’ palócz nemzet és palócz krónika. In: Magyar Történelmi Tár 1. évf., 3–68. Király Pál 1889. Rendszeres magyar nyelvtan közép- és polgáriskolák, valamint szakiskolák számára. Budapest, Méhner Vilmos kiadása. László Géza 1898. A zilahvidéki nyelvjárás. I. Magyar Nyelvőr 27: 438–443. NéprLex. = Magyar néprajzi lexikon 1–5. Főszerk. Ortutay Gyula. Budapest, Akadémiai Kiadó, 1977–1982. Pálóczi Horváth Ádám 1821. A’ Magyar Nyelv’ Dialectusairól. In: Jutalom feleletek a’ magyar nyelvről, a’ Magyar Nemzeti Museum 1815. 1816. 1817. esztendei kérdéseire 1–2. Pest, Trattner János Tamás’ betűivel. 1. kötet. 1–78. Pápay Sámuel 1808. A’ Magyar Literatúra’ esmérete. Első kötet. I. II. rész. Veszprém, Számmer Klára’ betüivel. Pintér Sándor 1880. A palócokról. Budapest, Aigner Lajos. Riedl Szende 1859. A magyar nyelvrendszer alapvonalai. Magyar hangtan. Prága–Lipcse, Kober és Markgraf. Sándor Anna 2007. Kísérlet a palóc nyelvjárások nyugati határának pontosítására. In: Zelliger Erzsébet szerk., Nyelv, területiség, társadalom. A 14. Élőnyelvi Konferencia (Bük, 2006. október 9–11.) előadásai. Budapest, A Magyar Nyelvtudományi Társaság Kiadványai 228. sz. 45–54. Simonyi Zsigmond 1889. A magyar nyelv 1–2. Budapest, Magyar Tudományos Akadémia. Szeder Fábián 1819. A’ Palóczok. Tudományos Gyűjtemény 3/6: 26–46. 62 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2024/3–4. szám �Tudomány Szeder Fábián 1829. A’ Magyar nyelvbeli Dialectusokról. Tudományos Gyűjtemény 13. évf. 5. sz. 3–23. Szinnyei József 1887. Magyar nyelv rendszere rövid előadásban a középiskolák felsőbb osztályai számára és magánhasználatra. Budapest, Hornyánszky Viktor. [Toldy] Schedel Ferenc 1843. Kis gyülés, dec. 18. 1843. In: Magyar Academiai Értesítő 4/1: 3–13. Verseghy Ferenc 1805. A’ tiszta magyarság, avvagy a’ csínos magyar beszédre és helyes írásra vezérlő értekezések. Pest, Eggenberger Jósef Könyvárosnál. Palócföld – 2024/3–4. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 63 �Palócföld 70 SZOLNOKI TAMÁS – TÓTH KRISZTIÁN KINCSEK A KARANCSRÓL A Dornyay Béla Múzeum időszaki régészeti kiállítása A megyei1 régészeti feladatokat 2013 óta a salgótarjáni Dornyay Béla Múzeum látja el. E munka mellett a mindenkori régész kollégák nagy hangsúlyt fektettek a civilek bevonásával megvalósuló célzott terepbejárásokra, így mára csak kevés olyan nógrádi település maradt, ahonnan még nem került régészeti leletanyag a múzeum gyűjteményébe. Számos kiemelt téma mellett (pl. paleolit/régibb kőkorszaki nyílt színi vadásztáborok, római kori germán lelőhelyek, középkori és kora újkori várak, templomok és települések vizsgálata) időről időre visszatértünk a Cseres-hegységhez tartozó Karancsra, hiszen rengeteg izgalmas helyszínt tartogat a régészettudomány számára. 2023 több szempontból is kiemelkedő évnek bizonyult, hiszen bronzkori és vaskori, ún. strukturált depozitumot (meghatározott rend szerint elrejtett fegyvereket, eszközöket), valamint rengeteg más vaskori és középkori tárgyat találtunk több helyszínen is a „hegyen”. Ugyanennek az esztendőnek az őszén Dornyay Béla-emlékkonferenciát szervezett a múzeum Bodó Balázs vezetésével, melynek köszönhetően új megvilágításba került névadónk karancsi tevékenysége is. Úgy éreztük, hogy ezek után elérkezett az ideje a felhalmozott tudást és leletanyagot megosztani a legszélesebb értelemben vett közönséggel is. Így született meg a címben szereplő, 2024. július 30-án megnyílt kiállítás ötlete. A tárlat alapvetően az előkerült tárgyak bemutatását helyezi a középpontba, de legalább ilyen hangsúlyosak Shah Timor felvételei, melyek a Karancsot és környezetét, illetve a Szent Margit-kápolnát jelenítik meg érzékletes módon.2 A régészetre egyébként is jellemző többféle perspektíva használatára (pl. a tárgyakra fókuszáló leletanyagfeldolgozás vagy összefoglaló jellegű mikroregionális kutatások akár országhatárokon átnyúlóan is) nagyszerűen rímelnek Timor 2023 óta a névváltoztatás miatt a megye helyett már vármegyei hatókörrel rendelkezik a múzeum. Köszönjük Shah Timornak, hogy hozzájárult a megnyitón készült fotója (melyen Pataki Csaba megnyitja a kiállítást) felhasználásához, valamint hálánkat fejezzük ki a Dornyay Béla Múzeum munkatársainak, akik nélkül ez a kiállítás nem jöhetett volna létre. 1 2 64 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2024/3–4. szám �Tudomány fotói. Olyan nézőpontból láthatjuk a „palóc Olümposzt”, ahonnan csak kevesek – és talán megérthetjük, hogy miért is volt olyan fontos a Karancs-Medves vidékén élők számára. A hét vitrint és öt tablót felölelő kiállítás legkorábbi leletei obszidiánból készült pattintott kőeszközök, melyek a neolitikum/újkőkor idejéből származnak (i. e. 5500 körül). Jelentős emlékek kerültek elő a késő bronzkorból és kora vaskorból is, de talán a késő vaskori kelta népekhez köthető leletanyag okozta a legnagyobb meglepetést. Míg az előbbi tárgyak a kiállítás elején tekinthetők meg egy vitrinben, addig a keltákhoz kötődő leleteket már három tárolóban mutatjuk be. A sarlókat, famegmunkáló eszközöket és bronzöntéshez használt öntőkanalat magába foglaló depónia tárgyai külön vitrinben kiemelten, míg a hétköznapi élet kellékei (pl. ruhakapcsolótűk, karperecek), valamint a harci eszközök (pl. tőr, késpengék, kardfüggesztő láncok, nyílhegyek, sodronypáncél) egy-egy álló vitrinben kaptak helyet. Ezek a tárgyak így együtt nagyon kevés helyszínen fordulnak elő Európában, sőt akad egy olyan ruhakapcsolótű is, amely jelenleg csak innen ismert az egész Kárpát-medencében. Meglepett minket, hogy egy késő avar kori szíjvéget is találtunk a hegy ormai között, hiszen a részben nomadizáló népcsoport tárgyai ritkán kerülnek elő hegyvidéki környezetben, inkább a patakok és folyók menti teraszokon elhelyezkedő egykori településekről ismertek. A kiállítás tárgyát adó terület egyetlen álló falakkal rendelkező középkori eredetű épülete a Karancsalja és Karancslapújtő közigazgatási határán fekvő Szent Margit-kápolna. Ennek szövevényes történetét a Dornyay Béla Múzeum 2023-as évkönyvében közöltük, a hozzá kötődő és kutatásaink során előkerült tárgyakat viszont a tárlaton mutatjuk be. Legkülönösebb lelet egy gótikus kulcs volt, mely feltételezhetően a kápolnához tartozott, mai hatásvadász fordulattal élve, akár annak egykori bejáratát is nyithatta. Számos pénzlelet a bizonyítéka annak, hogy a 13. századtól napjainkig kimutatható az emberi jelenlét itt, egyben a vallási funkció folyamatossága is. Mindezek mellett harcászati szerepe is lehetett a Kápolnahegynek, hiszen nem csak 13–15. századi nyílhegyek, hanem ólom puskagolyók is a felszínre kerültek. Feltételezzük, hogy időszakosan a 15. században husziták térhódítása folyamán, a 16–17. században pedig a török–magyar háborús idők során használhatták katonai célra is az amúgy kiváló stratégiai helyszínen fekvő területet. Külön tárolóban állítottuk ki a Karancsberény határában 2020-ban talált 27 darab nyílhegyet, melyek feltételezhetően egy ostromhelyszínt jeleznek. A tárgyak előzetes vizsgálata alapján a 13–14. századból származnak. Még ugyan keveset Palócföld – 2024/3–4. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 65 �Palócföld 70 tudunk a területről, de előzetesen feltételezhetjük, hogy egy késő rézkori erődítés sáncait felhasználva épülhetett egy kisebb, valószínűleg faszerkezetes katonai célú létesítmény, amely ostromának nyoma a zűrzavaros belpolitikai csatározások időszakának tanúja. A 15. században ismét meggyengült a központi hatalom a térségünkben, amit egy különleges pénzlelet előkerülése jelez. A tárgyon látható sajátosságok miatt felvetődik annak a lehetősége, hogy akár pénzhamisítás is folyhatott a Kápolnahegyen. Ezt, illetve a többi pénzérmét is a kiállítás utolsó vitrinje rejti Dornyay Béla kézírásos naplójával egyetemben. Ez utóbbi dokumentumot azért is éreztük fontosnak bemutatni, mert ő volt az első kutató, aki tudományos jelleggel írta le a Kápolnahegyen felbukkanó régészeti tárgyakat. Természetesen a régészeti korszakokon túl sokkal fiatalabb tárgyakat is találtunk, melyek a Kápolnahegy újabb kori történetének hírmondói. Kisméretű feszületek, olvasó darabja és kegyérmék jelzik az egyházi szerep jelentőségét, melytől nem lehet elválasztani az egyéb kisebb tárgyakat, valamint egy égetett agyag pipát sem. A kutatás jelenleg is folyamatban van3, így még nem tudunk teljességre törekvő képet adni a Karancs régészeti múltjáról. Terveink között szerepel a kutatás folytatása akár határon átnyúló tudományos vizsgálat keretei között is. Népszerűsítő előadások formájában és konferenciákon is bemutatjuk az eddig elért eredményeket, és megkezdtük a leletanyag teljes feldolgozását is. Érdekes egybeesés, hogy a kiállítótérrel szemben egy másik „karancsos” tárlat is megnyílt az idén, mely a Karancs Szálló történetét mutatja be. Ez a két kiállítás jól jelzi, hogy a Salgótarján fölé magasodó hegy szerepe változhatott az évezredek során, de jelentőségét sosem vesztette el. A kutatásban nélkülözhetetlen támaszunk volt Tankó Károly (ELTE BTK Régészettudományi Intézet) és csapata, Guba Szilvia és Sz. Anderko Anna (MNM Forgách-Lipthay Kastélymúzeum), Dohorné Farkas Zsuzsanna és családja, illetve Babcsány Zsolt, Balga Richárd, Balog Imre, Balogné Havai Nikolett, Bercsényi Péter, Bercsényi Tamás, Hajdú Lajos, Kelemen János, Laczik Csaba, Nágel János, Nilgesz Csaba, Oravecz Erik, Oravecz László, Sándor Lajos, Tóth László, Tóth Péter, valamint Milan Vitéz. 3 66 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2024/3–4. szám �Hétköznap PÁSZTOR ÉVA SZÉP MAGYAR PALÓCSÁGUNK Az a hely, ahová az ember születik, az a hazája. Hogy hazájának melyik vidékén lát napvilágot, nem eredendően elrendeltetett, de abban biztos vagyok, hogy a szűkebb környezet, a kishaza egész életének meghatározója. Az én szűkebb pátriám Palócföld, „Görbeország”, ahogy Mikszáth Kálmán a „nagy palóc” író nevezte. Hogy hol élt, él a palóc népcsoport, pontosan nem lehet megválaszolni, mert a néprajzkutatók különböző álláspontot képviselnek. Istvánffy Gyula Palóc népköltési gyűjteményének bevezetésében az olvasható, hogy a palócok Borsod-Gömör-Heves és Nógrád vármegyében laknak. A borsodi-gömöri-hevesiek a keletiek, a Nógrádban élők a nyugatiak. A dr. Borovszky Samu által szerkesztett, Nógrád vármegyéről szóló monográfiában az olvasható, hogy Magyarországon a Cserhát és a Mátra vidéke, az Ipoly völgye, a Nógrádi-medence volt a palócság lakóhelye. Ma Hont, Nógrád, Heves, Borsod és Gömör vármegyékben élnek palócok, kiknek története ősi időkre vezet vissza, az Árpádok korába. A palócság ősi pogány nép, vérbeli magyar törzsek ivadékai. A kutatók ezt az állítást a hét magyar törzs nevét viselő falvak említésével igazolják. Megyerét Nógrádmegyer, Jenőt Diósjenő, Tarjánt Salgótarján, Kesziét Karancskeszi, Gyarmatét Balassagyarmat, Felvidéken Ipolykeszi és Ipolynyék őrzi nevüket. Az „Árpád-házi királyok alatt betelepült oroszok és lengyelek keresztelték el az itt élőket palóczoknak, sőt hazájuk krónikásai is polowetzeknek, azaz vadászoknak, rablóknak hívták” a palócokat. Tehát kívülről ránk ragasztott nevet kaptunk. Ebben a könyvben az olvasható, hogy a palóc férfi általában középmagas, szikár termetű volt, a nők között kiemelkedő szépség nem esett, amolyan takarosan csinos volt a többség a csúnya arcúakkal szemben. A történelem során a különféle népekkel történő keveredés sokszínűvé tette a palócságot; alkatilag, hajszín, testforma, magasság, arcforma alapján sokfélék vagyunk. Úgy tudom, a palóc ember vidám teremtvénye a jóistennek, szeret tréfálkozni, mulatni és énekelni. Az az érzésem, mára mintha elkomorodott volna, kevesebb mosolyt, önfeledt nevetést hall az ember. Sokat változott a világ, benne az ember is. A kocsmák létezése azonban nem. A palóc embernek a pálinka és a bor mindig is kedves itala volt. A cefrét maga készítette a földjén termett fák gyümölcseiből, Palócföld – 2024/3–4. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 67 �Palócföld 70 pálinkáját nagy leleménnyel maga főzte leginkább szilvából, körtéből és almából, illetve szőlőtörkölyből. Amikor ezeket a gyümölcsöket vegyítették, akkor készült a rettenetes kevert pálinka. Ma már engedélyezett a pálinkafőzés, s nem csak az előbbi gyümölcsökből készítenek gondűző italt, hanem pl. meggyből, sőt gyalogbodzából (borzagból). Ez utóbbiról kevesen tudják, hogy „nógrádikum”. Nógrád vármegye dombos táj, nem kifejezetten szőlőtermelő borvidék, de a kis gazdaságokban házilag régen is, ma is készül bor. A nova szőlőből és a kövidinkából finom fehérbor, a kadarkából a vörösbor. S nincs finomabb nedű, mint a bor, amivel meg lehet kínálni a kedves rokont, barátot, vendéget. A Nógrád vármegyeiek a XIX. században jobban szerették a „magyar” megnevezést, mint a „palóc”-ot. Ennek a korabeli élclapok is okai lehettek, melyekben fura beszédű, furfangos emberek karaktereit nevezték így. Nem kedvezett az elítélő szemlélet sem, miszerint a „palócz” név „együgyű”-t jelentett. Gréczi-Zsoldos Enikő Fejezetek a palóc nyelvjárás történetéből az ómagyar kortól napjainkig című könyvében is megemlíti, hogy „ a palóc elnevezés gúnynév volt, a nyelvjárást nem becsülték, a köznyelvet beszélők mulatságos hangzásúnak tartották a palóc tájszólást”. Nagy a valószínűsége, hogy Mikszáth Kálmánnak köszönhető a palóc név elfogadtatása, hiszen 1882-es, fiatalkori novelláiban őseinkről ír. Bár a szomorú történelmi idők miatt az országhatár elválasztott minket, palóc identitásunkat megtartottuk. A néprajztudósok három részt említenek különböző ismérvek alapján, van, aki felvidéki, Karancs-vidéki és Cserhát-vidéki palócságként, mások keleti, közép és nyugati palócságot különböztetnek meg. A palócok dolgos emberek. Szorgalmasan művelték földjeiket. Úgy gondolták, az ember föld nélkül olyan, mint madár fészek nélkül. Régen megtermelték a családnak szükséges élelmet, zöldséget, gyümölcsöt. Nagycsaládokban éltek, több generáció együtt, s kalákában dolgoztak, egymást segítve, s ha kellett, megvédve. Általában ma is segítik egymást a családok, de az önálló életet választják, atomizálódik a társadalom. Földjük, birtokuk is keveseknek van, azonban a családi gazdálkodás egyre inkább kezdi reneszánszát élni, bár sokan még megvásároljuk a főzéshez szükséges élelmiszereket. A palóc ember igyekszik jóban lenni a Teremtővel: imádkozik, tiszteli a papját, misére vagy istentiszteletre jár. Így van ez ma is, attól függően, hogy katolikus, kálvinista vagy lutheránus. A vallásosság, a népi vallásosság, a népi hiedelem talán a régi időkben jobban meghatározta, befolyásolta gondolkodásmódját. Ma már más világ van. Általában a hithez való viszony változott meg. Igaz, még mindig erős a palócság hitvilága, de mellette korosztálytól függetlenül él a hiedelemvilág is. A fekete macska ma sem jó jel, ha átmegy keresztben előttünk az úton. Ha valamiért vissza kell 68 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2024/3–4. szám �Hétköznap fordulnunk, szintén szerencsétlenséget jelent, mint a 13-as szám. Mikszáth Kálmán – aki nagyon jól ismerte a palóc lelket – egy novellájában ezt írja: „A palóc nép babonás. Szereti a misztériumokat”. Lehet, mára sok mindent elfelejtettünk. Hiszen keveseknek jut eszébe, hogy ha például az olló kiesik az asszony kezéből, s a földbe szúródik, annak jelentése van. Sokat változott a világ. A fekete város című regényében az egyik mellékszereplőnek, Gyurgyik Györgynek, a molnárnak két serdülő lány után végre született egy fia. Gyengének találták őt az asszonyok, ezért nem lehetett a keresztelésével késlekedni, nehogy az Úr az angyalkák közé szólítsa, s aztán név nélkül évszázadokig a purgatóriumban bolyongjon. Wilnerné, aki karjában tartotta a pólyás fiúcskát, azt mondta, alkalmasint megél a gyermek, „csak jó levegőn kell tartani s jó tejen. A pap rövidesen megkeresztelte. Aztán, az akkori szokás szerint, egy szitába tették, a keresztszülők meglóbázták benne, hogy a rossz tulajdonságai a szita lyukacsain kihulljanak, aztán egy egészséges búzakalászt morzsoltak el a feje fölött. (Érett kalász még nem volt, a tavalyi aratókoszorúról téptek le egyet.) A búza az erőt jelképezi a köznépnél. Legyen erős, acélos, mint a búza. S az erő viszont mindene a magyar parasztnak.” Ha a parasztember beteg volt, azt mondta, nincs ereje. A mondás ismerős lehet, el is hangzik a beteg ember ajkáról. Bár manapság orvoshoz megyünk vagy természetgyógyászhoz a testi bajok gyógyítása végett. Azt elmondhatjuk, hogy az ország második legkisebb vármegyéje Nógrád. A nógrádi táj azonban dimbes-dombjaival nagyon változatos, szemet gyönyörködtető. Az itt élők nagyon gazdag kulturális hagyománnyal rendelkeznek, s őrzik azt a kincset, amit elődeik rájuk hagytak. A nógrádi települések fontosnak érzik, hogy megteremtsék azokat a feltételeket, amelyekben meg lehet mutatni a népviseleti ruhákat, fafaragásokat, kézműves termékeiket, s a folklór minden ágának képviselői is felléphetnek falunapokon. Szerencsére vannak olyan ünnepek is, mint pl. Balassagyarmaton a Szent Anna búcsú, ahol szebbnél szebb népviseletben jelennek meg a karancslapujtőiek, a kazáriak, a bujákiak, a terényiek, a diósjenőiek, az őrhalmiak, az érsekvadkertiek, a herencsényiek, a szügyiek, a felvidéki ipolynyékiek, ipolybalogiak, ipolyvarbóiak. A rimóci női ünnepi viselet pl. kéthárom vasalt, illetve rakott alsószoknyából, színes behúzós szoknyából, a szoknya elé kötött keceléből (kötényből), behúzós ujjú ingvállból, kislajbiból és tillkendőből áll. A kendőről nem hiányozhat a bokrétának nevezett kis virágcsokor rozmaringból. Fontos ruhadarab a lajbin lévő derékkötő, az alóla kilógó keszkenő, a nyakon a 10-12 sornyi gyöngysor, a fonott hajon a koszorú, melyet a Máriás-lányok vehetnek fel és a menyasszonyok. Természetesen a szalag két szárának rimóci kötés szerint egymást fednie kell. Az asszonyok fejdíszei a fékető (ami áll gyöngyös Palócföld – 2024/3–4. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 69 �Palócföld 70 féketőből, a homlokkötőből és a menyecskéből, azaz a gyöngyös féketőre szúrt rojtos színes kendőből. A lábon cipő vagy lagos csizma díszellik. Minden falut képviselő csoport ruháját megcsodálhatja, aki részt vesz a július végi Szent Anna napi búcsún. A vallási esemény egyben a színpompás palóc viseletek találkozója is. Hát még milyen szép a palóc hímzés! A legelterjedtebb a kalácsvirág, amely dupla soros, olyan hatású, mint a szőttes. Meghatározó szín a piros, mellette a kevés kék. A Szécsény környéki falvaknak – mint Rimóc, Nagylóc, Sipek, Varsány és Hollókő – színei is ilyenek. Amiben eltérnek, az a színvariáció, amelyek a falvak sajátosságaiból erednek. Van, ahol szabadrajzú a forma, máshol keresztszemes a technika. A palócság kedvenc díszítési formája a lyukhímzés, ahogy mondják, a singellés. Gazdag a palóc népdalkincsünk, amely őrzi népcsoportunk érzésvilágát, történeteit, mindennapjait, ünnepeit. Vannak köztük régi és új stílusúak is. Az Édesanyám rózsafája című gyűjtemény 41 helységből 158 népdalt tartalmaz, Ág István gyűjtését. A Ködellik a Mátra című Nagy Zoltán-féle gyűjteményben is palóc népdalok, sőt balladák vannak. Népi énekeseinknek, énekegyütteseinknek, népi zenekarainknak, hagyományőrző csoportjainknak köszönhetően élnek ma is a palóc népdalok. Folklórkincsünk jeles képviselői egyben a „Népművészet mestere” kitüntetés birtokosai: Holecz Istvánné népdalénekes, Pál István, az utolsó pásztordudás, Bárány Antalné, a mesemondó, Vincze Ferenc, a néptáncos, Sasvári János fafaragó. Gyermekdalaink, gyermekjátékaink dallamai olyanok, mint a népdalok: szövegük, dallamuk és a hozzájuk kapcsolódó játékok variációkban élnek. Vannak köztük eső- és naphívogató, számolós és szerepjátékos, kérdező-felelő, gyűrűs, hidas, fogyó-gyarapodó játék – s ami nekem gyermekkoromban a legjobban tetszett, az a futós körjáték, a Beültettem kis kertemet a tavasszal. Néptáncunk messze földön híres. A karikázó, a lassú és friss csárdás kedvelt táncfajtái gyermek, ifjú és felnőtt tánccsoportjainknak. A palóc népzene képviselői, szólistáink, népi zenekaraink, mint a Dűvő együttes, sokfelé elviszik tájegységünk muzsikáját, meséinket pedig a népi mesemondók. Számos palóc népmese tartalmazza a népcsoport kedves történeteit. A mese sosem megy ki a divatból, nem mehet. Ennek felelősei vannak, mindig az aktuális fiatal szülők, illetve nagyszülők. Így nemzedékről nemzedékre hagyományozódik. Sokféle mesegyűjtemény létezik: nemrég jelent meg a Dornyay Béla Múzeum kiadványaként a 31 palóc népmesét tartalmazó A tündérek kútja című mesegyűjtemény. 70 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2024/3–4. szám �Hétköznap És a palóc ételek! Ízletesek, finomak, könnyen elkészíthetőek, hozzá az alapanyagok elérhetőek. Mai napig készítjük, legyen az leves, akár második fogás, akár lepény, sütemény, lisztes alapú étel. Régen is, ma is szerették, szeretjük a krumplit, a belőle készült krumplilevest, a hamis gulyáslevest, a hamulyát (szuszogó), a krumplilángost, a krumplilaskát, a savanyú bablevest. Kedvelték a kukoricás ételeket, így a mákos kukoricát vagy a kukoricagörhét, a frentőt (kelt tésztás, tepsiben sült, mákkal megszórt édességet), a herőkét (csörögefánkot). Szívesen megkóstolnám Beszkid Jánosné Teri néni macokját és macsánkáját Rimócon, Barák Magdaléna érsekvadkerti nagygöncét, szintén Vadkerten Gresina Sándorné tejes reszeltkéjét és dedelléjét, Nagylócon Keviczki Sándorné Bözsi néni mákos nudliját, a szügyi Bozány Ferencné haluskáját és az ipolynagyfalui Nagy Zsófia töltött káposztáját! A jóízű ételek említése óhatatlanul eszembe juttatja a jóízű palóc nyelvjárást. Nógrád vármegye lakosságának kisebb része lakik városban, ahol leginkább a köznyelvet beszélik, a falvakban viszont még a mai napig él a sajátos palóc tájnyelv. Vármegyénkben született nagy íróink, Madách Imre és Mikszáth Kálmán is palóc tájszólással beszéltek, Madách Alsósztregován írta halhatatlan művét, Az ember tragédiáját, Mikszáth a palócság életét, sorsát, történeteit A jó palócok című novellásgyűjteménye által tette irodalmi témává. Az utókor megbecsüli őket, utcákat neveznek el róluk, éttermet, iskolákat, közművelődési intézményeket, szobrokat állítanak tiszteletükre. Az a különlegesen szép a nyelvjárásban, hogy fennmaradását az élő beszélt nyelvnek köszönheti. Ha egy gyermek palóc nyelvi környezetben nő fel, óhatatlanul elsajátítja. Ezáltal él még a mai napig is. A teljesség igénye nélkül említek néhány példát. Legsajátságosabb az „á” és az „a” hangoknak az ejtése. A nyelvészetben így jelölik: ᾱ és ȧ. Az ᾱ zártabb, ajakkerekítéses, ó-ba hajló, az ȧ nyitottabb ejtésű, inkább ajakréses. Ki lehet próbálni, mondjuk ki így a kapál szót! Jellemző az í-zés, mint pispek úr, szíp legíny. Gazdagítja a kiejtést az l hang jésítése: ölelyi. Azokat a szavakat, amelyeket -ly-jel írunk, lj-vel ejtik a mi vidékünkön: királj, gólja. Lágyul két magánhangzó között a -t hang is: hátyikosár, megtehetyi. A főnévi igenév -ni képzője is lágyul a palócok ejtésében: fürönnyi, fizetnyi. A -val, -vel rag teljes hasonulása nem létezik, így hangzik: késvel, fejvel. A fődbe, kűtte szavaink ejtésében az a hagyományos, hogy az -lt, -ld mássalhangzók -l-je helyett az előtte lévő magánhangzót hosszan ejti a palóc nyelvjárásban beszélő. A határozóragok végén lévő mássalhangzó elmarad: mamáho’, mitő”, itt vagyok a bótba’. Élénken élnek manapság is a következő szavak: gyűjjön (jöjjön), batyi (nagybácsi), mihánt (mihelyt), hajszen (hiszen), osztengat (aztán), kajabál (kiabál), hagyigál (hajigál). Ezeket a szavakat az én családomban is használták. Palócföld – 2024/3–4. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 71 �Palócföld 70 A „nákolást” nem vettem észre a szüleimnél és nagyszüleimnél, de „suksükölt” az egész család. Az én korosztályom, a fiaim és feleségeik, unokáim bármikor megszólalnak palócul, de a köznyelvet beszélik. A palóc nyelvjárásban nemcsak a kiejtés, hanem a szókincs gazdagsága is számottevő, színesíti a beszédet. Azokból válogattam, ami használatos volt a mi családunkban: – Ne birizgálj! Mit babrálsz? No, mutasd meg, hogy büssengelsz! Ilyen nyuszkán nem mehetsz a templomba! Készítek possalytott uborkát. Nézd meg magad a gyükörbe! Ne zavadzálj! Ez a rövid palóc nyelvjárásbeli emlékidézés természetesen nem tudományos igényességgel készült, nem az volt a szándék, csupán a múltidézés. Sok mindenre büszke lehet a palócság, kivált folklórjának hagyományaira, kultúrájára, de állattartására is, jellemzően a juh és a tehén tartására. Már évtizedek óta elterjedőben van, egyre nagyobb keletje van a lótartásnak, a lovaglásnak. S ha nem is ültetik fel a lóra szőrével a 7-8 éves gyermeket, mint régen, sokan járnak a fiatalok közül lovagolni, és ismerkednek őseik szakmájával, a lótartással, a lovas kultúrával. Ezt is bátran nevezhetjük palócföldi elhivatottságnak, szeretetnek, tiszteletnek és hagyományőrzésnek. Mindenki abban a korban találja meg az élet szépségét, amely korban él. Áldott nép a miénk, hálás érzés az a büszkeség, amit a palócsághoz, a közös öntudatú népcsoporthoz való tartozás szül. A nógrádi vidék szeretete, a tájnyelv, meséink, dalaink, táncaink, népművészeti alkotásaink mind-mind „Görbeországhoz” fűznek minket, itt lakókat.1 Felhasznált irodalom ISTVÁNFFY Gyula: Palóc népköltési gyűjtemény, Herman Ottó Múzeum, Miskolc, 1963. Magyarország vármegyéi és városai, Nógrád vármegye, szerk. DR. BOROVSZKY Samu, Budapest, Országos Monográfiai Társaság kötetének reprint kiadása, Kecskemét, Petőfi Nyomda, 1987. GRÉCZI-ZSOLDOS Enikő: Fejezetek a palóc nyelvjárás történetéből az ómagyar kortól napjainkig, Salgótarján, Polar Stúdió Kft., 2022. A teljesség igénye nélkül írtam mindarról, amit a palócsággal kapcsolatban fontosnak tartok – Paluch Norbert néptánc-pedagógus, etnográfus szakértői tanácsait kikérve és megfogadva. Írásom végén minden olvasó figyelmébe ajánlom a Nógrád Vármegyei Közgyűlés Értéktár Bizottság által létrehozott honlapot, amely egyedi szellemi és kulturális örökségeinket tartalmazza: https://nogradikum.hu/nogradikumok. A Nógrádikumok között van a 70 éves Palócföld irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat is. 1 72 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2024/3–4. szám �Hétköznap NAGY ZSÓFIA PALÓC KONYHA – AVAGY: MIT ETTEK A JÓ PALÓCOK? Hideg uborkaleves Hozzávalók: 5 dl aludtej, 2 dl tej, 1 db salátauborka, 1 csomó zöldhagyma, kapor, só, ecet, mustár, cukor Az aludttejet simára keverjük a tejjel. Sóval, cukorral, mustárral és ízlés szerint egy kevés ecettel ízesítjük. A meghámozott uborkát hosszában négyfelé, majd szeletekre vágjuk, a zöldhagymát vékony karikákra szeleteljük és belekeverjük az aludttejbe. Bőven meghintjük apróra vágott friss kaporral. Káposztás lepénykék Hozzávalók: 1 kg fejes káposzta, 35 dkg liszt, só, kb. 10 dkg zsír A lereszelt káposztát összekeverjük a liszttel, megsózzuk és összedolgozzuk. Lisztezett gyúródeszkán egyforma darabokra vágjuk, és a darabokat kerekre nyújtjuk. A tűzhely lapján (vagy vasserpenyőn) zsír nélkül megsütjük. A megsült lepénykéket olvasztott zsírral megkenjük és egymásra rakjuk. Marhapecsenye erdei gombával Hozzávalók: 40 dkg pecsenyének való marha színhús, 5 dkg füstölt szalonna, 5 dkg zsír, 1 fej vöröshagyma, 4 dkg liszt, 10 dkg friss erdei gomba, köménymag, só, őrölt bors, víz vagy húsleves A húst vékony csíkokra vágott szalonnával megtűzdeljük, megsózzuk, és a zsíron minden oldalról hirtelen megsütjük. Kivesszük, a maradék zsíron megpirítjuk az apróra vágott hagymát, a húst visszatesszük, megszórjuk őrölt borssal, köménymaggal, Palócföld – 2024/3–4. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 73 �Palócföld 70 kevés forró vizet vagy húslevest öntünk alája, és fedő alatt saját levével időnként meglocsolva puhára pároljuk. A puha pecsenyét kivesszük és felszeleteljük. Levét zsírjára pároljuk, meghintjük a liszttel, kicsit megpirítjuk, kevés vízzel felöntjük, és 20 percig főzzük. A felszeletelt húst leöntjük a mártással. Főtt krumplival vagy petrezselymes rizzsel tálaljuk. Tejfölös sertéscomb Hozzávalók: 40 dkg sertéscomb, 10 dkg parasztkolbász, 5 dkg zsír, 1 fej vöröshagyma, 2 dl tejföl, 2 ek. liszt, só, őrölt bors, pirospaprika A sertéscombot megtűzdeljük a kolbásszal, sózzuk, borsozzuk, és a felhevített zsíron hirtelen megsütjük. A sütőolajon megdinszteljük az apróra vágott hagymát, megszórjuk a pirospaprikával, beletesszük a húst, vizet vagy húslét öntünk alája, s a folyadékot időnként pótolva puhára pároljuk. A húst kivesszük, a levét besűrítjük a tejfölben elkevert liszttel, és felforraljuk. Ezután felszeleteljük a húst, rászűrjük a levet, és összeforraljuk. Knédlit tálalunk hozzá. Habos szilváslepény Hozzávalók: 30 dkg liszt, 20 dkg zsír, 5 dkg porcukor, 2 db tojássárgája, 2 dl tejföl, csipet só Töltelék: 80 dkg kimagozott szilva, 5 dkg porcukor, 10 dkg őrölt dió, 10 dkg cukor, 3 ek. zsemlemorzsa, 1 tk. őrölt fahéj Hab: 3 db tojássárgája, 5 tojás habja, 8 dkg porcukor, 1,5 dl tejföl, 5 dkg darás liszt A lisztet a zsírral elmorzsoljuk, hozzáadjuk a sót, a porcukrot, tejfölt, összedolgozzuk, majd rövid ideig pihentetjük. Vékonyan kinyújtjuk, tepsibe helyezzük, villával megszurkáljuk, és a félbevágott szilvával kirakjuk. A tetejét porcukorral, vágott dióval és fahéjjal megszórjuk. A tojássárgáját a tejföllel és 4 dkg porcukorral habosra keverjük, hozzáadjuk a keményre felvert tojáshabot, amihez 4 dkg cukrot verünk. Végül 5 dkg darás lisztet keverünk hozzá. Közepes hőmérsékletű sütőben sütjük, ha kihűlt, négyszögletes darabokra vágjuk. 74 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2024/3–4. szám �Hétköznap TAKÁCS ÉVA A LEGDRÁGÁBB SZÉN János bácsi háza előtt kígyózott a sor. Családtagok, hozzátartozók és egy marék volt munkatárs a bányából, akinél még nem azonosítottak obstruktív tüdőbetegséget. Három lánygyermeke három lépés távolságra állt egymástól. Már a temetésen is nyilvánvalóvá vált, hogy a nyúlfogú, a legidősebb szerette a legjobban az Apust, hiszen ő bömbölt leghangosabban, jelentős konkurenciát jelentett számára a középső testvér, aki a holttest látványától elájult, szerencsére a férje még az utolsó pillanatban elkapta a vörös hajánál fogva, így nem esett a szeretett Apus keblére. A legkisebb testvér nem hullajtott könnyeket, nem ájult el, csak meredt maga elé és hallgatott, a falu népe egyből a szájára vette, és az a pletyka terjedt, hogy nem szerette az öreget. A nyúlfogú lépett be elsőként a szülői házba, őt a vörös, majd az esetlenül dülöngélő legkisebb testvér követte. Az örökösödési eljárásban nem érintett hozzátartozók csak utánuk lépték át a küszöböt. Az anyjuk meghatottan fogadta a gyászolókat, és büszkén mutatta meg az elhunyt relikviáit. Selyempárnán szunnyadt Apus nyugdíjazott vájár felszerelése: a baltája, a csákánya, a kalapácsa, a gyökérvágó fűrésze és a fúrógépe. A textilen keletkezett foltok a nógrádi bányák utolsó szénporos leheletét őrizték, János bácsi 1993-as leszerelésével együtt szűnt meg a Nógrádi Szénbánya Rt. Az Apus kedvenc karbidlámpájára a munkatársai szénporméretű betűkkel gravírozták rá a nevét. Nem tudott olvasni, de hiába is tudott volna, hiszen a bányában töltött harminc év alatt fokozatosan vesztette el a látását. A réz akasztón lógott a bőr kobakja, a legkisebb gyakran a fejére vette. Sokszor ugratták Jánost, milyen férfi az, aki nem tud fiút csinálni. Csalódott volt, amikor rózsaszín sapka került a harmadik gyermek fejére is, de a legkisebb kárpótolta őt mindenért, ámultan hallgatta, amikor arról a kiismerhetetlen és szeszélyes asszonyról beszélt neki, akit a köznyelv csak bányának nevezett. Vasárnaponként mozdulatlanok maradtak a csillék, és ebben a föld alatti dermedtségben Apus gyakran úgy érezte, hogy van ott vele valaki. Nem afféle hideg leheletet érzett a tarkóján, hanem a mellkasát egy megnyugtató meleg érzés járta át, mint amikor morfiumot adagoltak az infúziójába, azon az estén, amikor az örök bányászmezőkre távozott. Ugyan Apus úgy kerülte a szenteltvizet, ahogyan Palócföld – 2024/3–4. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 75 �Palócföld 70 a vízbetörést a bányában, de vasárnaponként mégis az orgona hangját hallotta a mélyben. Apusnak a vasárnapi bányalátogatás volt az Istentisztelet. – Milyen elhivatott bányász volt – szólt a legidősebb, amikor rámutatott a Minisztertől kapott, 1979-ben kelt oklevélre. – És milyen elhivatottan loptuk a szenet – szólt a háttérből Sánta Feri, akit az anyjuk rendreutasított. Sánta Feri a hétfői műszak utolsó öt perce alatt lett sánta, két csilléskocsi közé szorult be a teste. Apus szabadította ki őt onnan. – Nézzétek, ezt a rajzot én készítettem Apusnak – mondta a középső testvér, és egy megsárgult lapra mutatott, amelyen pálcikaemberek voltak –, itt vagyunk rajta a szüleimmel és a nővéremmel, jaj, igen, a húgom lemaradt róla. – Olyan rég készítetted, hogy Apus már nem emlékezett rá, bezzeg amit tőlem kapott a hatvanadik születésnapjára! Nézd, az aranyóra itt van a relikviái között, most is olyan, mintha új lenne. – Bizonyára azért, mert nem viselte. Mégis mit gondolsz, hogyan is nézte volna világtalanul az időt? Bár ez az ajándék még így is jobb, mint amit te adtál neki – szólt a középső, és a legkisebbre mutatott. – Rád biztosan nem hagyott semmit, legfeljebb visszakapod a széndarabot, amit neki adtál. A legkisebb testvér elmosolyodott, mert ő pontosan tudta, hogy mi szerepelt a végrendeletben, Apus egyedül őt avatta be az eljárásba. A vagyonát arányosan osztotta el a négy nő között, kivéve a relikviáit és az említett széndarabot, mert az a legkisebbre szállt. Apus számára a szén egy misztikus anyag volt, mert úgy tartotta, hogy földöntúli erők munkálkodtak, amikor létrejöttek a széntelepek. Apus megbánta, hogy elégette az összes lopott szenet, a legkisebb tudta ezt, ezért a vájár hatvanadik születésnapjára két Kőbányaiért cserébe szerzett neki egy széndarabot a bányamúzeumból. Apus már vak volt, amikor a lánya átadta az ajándékot. A férfi megtapogatta az anyagot, és bűntudat halványította el fakókék íriszét. A gazdaságosan kitermelhető széntelepek addigra kiürültek. Mindent kifacsartak abból a szeszélyes asszonyból, akit a köznyelv csak bányának nevezett. Apus szégyellte, hogy eltulajdonította a szenet, de kevésbé bánta meg azt, hogy a szövetkezettől lopott, mint azt, hogy közreműködött a szeszélyes asszony kifosztásában. 76 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2024/3–4. szám �Hétköznap KOCSIS KLÁRA ANNO a bátonyi bányászlakásban petróleumlámpa ég kikapcsolták a villanyt befizetetlen számlák orv lövészárka mögül megsoroz az ínség savanyú nyáreste telepedik a tájra messze szöktek a nappali fényben tündöklő nógrádi smaragdzöld hegyek Gizi mama hájas hajcsavarós vércsevijjogással előront az idő vackából felpofozza a lányát mert kurválkodik a lány tizenhat esztendős szánnivalóan formátlan a lány Gizi mamát meg hazatérő férje a csillés pofozza öklözi ahol éri keserű ádáz haraggal mert kevés volt az aznapi fizetés csak tíz ócska fröccsre meg a többi csillés ezer ócska fröccsére elég a nagy palóc a joviális öregúr tűnődve nézi a családi idillt messze hajitva a szelíd jámborság totocska falusi élőképét Palócföld – 2024/3–4. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 77 �Palócföld 70 hozzájuk hajol átnyúl téren és időn megsimogatja arcukat a részvét elömlik a tájon mint meleg gőzölgő tál puliszka isten is megkönnyezi veszendő lányait fiait 78 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2024/3–4. szám �Hétköznap CSONGRÁDY BÉLA SZUBJEKTÍV HELY- ÉS HONISMERET Baráthi Ottó: Életem, pályám, környezetem, Salgótarján, Polar Studio, 2024 Minden olvasó – kivált egy recenzens – esetében szükségszerű. hogy már a kezdet kezdetén tisztában legyen vele, hogy milyen műfajú könyvet tart a kezében. Bár ez természetesen nem jelent, nem jelenthet értékrendi besorolást, megítélést, valamiféle orientációt – elvárást azonban igen, minthogy köztudottan eleve más hangulata van egy szépirodalmi alkotásnak – regénynek, pláne dráma- vagy verseskötetnek, mint egy tudományos munkának vagy éppen egy olyan kiadványnak, amely az életrajzi jellegű visszatekintést, összefoglalást s a szerző által megélt történésekből, élményekből való következtetések levonását tekinti céljának. Ez utóbbi kategóriába tartozik dr. Baráthi Ottó legutóbbi könyve is. E tényszerű közlésből következik, hogy az Életem, pályám, környezetem című kötet nem az első, a szerző nevével fémjelzett kiadványként látott napvilágot. Fontos a címlapon olvasható további két utalás is, minthogy a tartalom főbb helyszíneire – Hatvan–Budapest– Salgótarján –, illetve a visszaemlékezések időintervallumára – 1944–2024 – vonatkozik. Az évszámokból nem nehéz akár arra is következtetni, hogy a két dátum közti nyolcvan esztendő Baráthi Ottó eddig életszakaszát, -pályáját jelöli. S ha már ilyen szokatlan ezen írása bevezetője, folytatódjék is rendhagyó módon. Nem tudom ugyanis magam kivonni a könyv első oldalai okozta, számomra különleges hatások alól. Rájöttem ugyanis – nem volt nehéz –, hogy Baráthi Ottó születése idején, a hatvani vasútállomás és környéke lebombázásakor én háromévesen néhány háznyira voltam csupán az ő családja lakóhelyétől. Mindkettőnket vasutascsaládba hozta a gólya. Szerencsére egyikünk édesapját sem érte végzetes baj. Aztán időlegesen elágazott életutunk. Az én apámat ugyanis a II. világháború végeztével Salgótarjánba helyezték, Baráthi Ottóék azonban maradtak Hatvanban. Érdekes annak a vonatutazásnak a leírása, amikor gyermekként először eljutott ide, a Karancs-alji városba. A családfa felrajzolása, a meghatározó személyiségek jellemzése után következik néhány óvodai és iskolai emlék felelevenítése. Későbbi karrierje szempontjából különösen érdekes, hogy a neve először nyomtatásban a Heves Megyei Népújság Palócföld – 2024/3–4. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 79 �Palócföld 70 hasábjain jelent meg, 1958. február 28-án. Erre az adott okot, hogy a hatvani II. Számú Iskola nyolcadik osztályos tanulójaként megnyerte a járási sakkbajnokságot. Szép emlékek – amelyeket itt a könyvben is közzétesz – fűzik a Bajza József Gimnáziumhoz, a helyi futballcsapatokhoz is. Mások mellett együtt játszott Géczi Istvánnal, a Ferencváros későbbi remek kapusával, s tagja volt a Heves megyei ifjúsági labdarúgó-válogatottnak is. A férfi olvasók számára azonban – értelemszerűen – különösen érdekesek Baráthi Ottó első, illetve korai szerelmi kalandjainak alkalmasint részletes leírásai. Mielőtt 1963 szeptemberében elkezdte tanulmányait a budapesti Marx Károly Közgazdasági Egyetemen, dolgozott a nevezetes hatvani konzerv-, illetve cukorgyárban is. Nyilvánvaló, hogy az egyetemi tanulmányok, kollégiumi élmények önálló fejezetként – Átutazóban – Budapesten címmel – kerültek a kötetbe. Számomra – s remélhetőn mások esetében is így lesz –különösen izgalmasnak bizonyult néhány jó nevű, a közéletből is ismert tanárral, később főnökkel, munkatársakkal kapcsolatos emlék felidézése. Első komoly munkahelye ugyancsak a fővároshoz kötődik, minthogy – édesapja örömére – a Közlekedési Minisztérium Vasúti Főosztályán kapott állást, de beiskolázták a MÁV Tisztképző Intézetébe – amelyet sikeresen abszolvált – is. Ezeken az oldalakon nemcsak a munkahellyel kapcsolatos élmények kerülnek felszínre, hanem például a szórakozóhelyek is. S itt „jön a képbe” Győri Éva, elsőéves gyógypedagógiai főiskolás leány, aki tanulmányi ösztöndíjasa volt Nógrád megyének, így az ő kedvéért Baráthi Ottó 1971 januárjában elhagyta a fővárost, Salgótarjánba költözött, a megyei tanácson helyezkedett el, s feleségül vette nevezett hölgyet. Az azóta eltelt időszak mintegy száz oldalon elevenedik meg. Ezt a részt olvasván – meglepetésemre – saját fotóm is szemembe ötlött, minthogy a könyv szerzője felidézte első – szerencsére nem kompromittáló – találkozásunkat is a városi tanács művelődési osztályán, ahol úgymond népművelési felügyelői munkakört láttam el. Ez a bemutatkozás, kézfogás mindmáig tartó munkatársi, sőt – a szerző nevével is eljátszva – baráti kapcsolatba torkollott. A folyamatban nagy szerepe volt és van két médiumnak: a megyei napilapnak – amelynek szerkesztője, egy ideig vezetője is voltam s még mindig külső munkatársa vagyok –, és még inkább a Palócföldnek, amelyhez 1963 óta tartozom különböző – szerző, szerkesztőségi tag, rovatvezető, jelenleg főmunkatárs – státuszban. Ebből következik, hogy Baráthi Ottó megannyi írása körül bábáskodtam, sőt, amikor 2008-ban megírta az 50 év a Palócföld életéből – Egy folyóirat Nógrád történelmében című könyvét, afféle konzulensi minőségben is együttműködtem vele. E tények remélhetően 80 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2024/3–4. szám �Hétköznap további mentségül szolgálnak ezen új kötet szubjektív megközelítéséhez, amelyről fentebb már ejtettem szót. A hetvenes évek elejétől Baráthi Ottó munkahelye a Nógrád Megyei Tanács lett, ahol különböző beosztásokat látott el a kisebb-nagyobb konfliktusok – az ő szavaival is élve –, káderkerengők ellenére minden bizonnyal – mint a Munka Érdemrend Arany fokozatú kitüntetése is bizonyítja – magas színvonalon. Közben többször is ellátott tartalékos tiszti katonai szolgálatot, megszerezte második – immár szakközgazdász – diplomáját, tanított az időközben létrejött pénzügyi és számviteli főiskolán, előadások sokaságát tartotta a TIT (Tudományos Ismeretterjesztő Társulat) megyei és városi szervezete megbízásából. Bár az MSZMP-nek nem volt tagja, szakszervezeti titkári funkciót ellátott. Szabadidejében rácsodálkozott a város ritka szépségű természeti értékeire – például a Dolinka nevű kirándulóhelyre – s olyan nevezetességre, mint a Kálvária. Mindkettőt olyannyira rossz állapotúnak látta, hogy egy-egy kis kiadványban jelentette meg e helyszínek megújítását szolgáló gondolatait… Időközben – talán éppen sok-sok elfoglaltsága következtében – megromlott a házassága, s 1988-ban – amikor leányuk 13, fiuk 15 éves volt – közös megegyezéssel elváltak útjaik. Ennek ellenére gyermekeik tanultak, diplomát szereztek, családot alapítottak. Békés, szeretetteljes kapcsolatban vannak annak ellenére, hogy Baráthi Ottó újból megnősült, s az új feleség – aki segíti a munkáját – révén értelemszerűen újabb személyekhez is kapcsolódott, kapcsolódik az élete. Érdekesek – s nyilvánvalóan túlmutatnak a személyes vonatkozásokon – a rendszerváltás közbeni és főleg utáni történések, amelyeknek ugyancsak nyomuk van a könyvben. Annál is inkább, mert 1991. október 20-i dátummal kezébe kapott egy „elbocsájtó szép üzenetet”, amely a „munkaviszonya megszűnt” döntést tartalmazta. Nem került azonban az utcára, hiszen nemsokára a Salgótarjáni Vasöntöde és Tűzhelygyár úgynevezett profitcenterének igazgatóhelyettese lett. Különböző – a könyvben részletesen kifejtett – okok miatt nem sok időt töltött a gyárban, ahonnan az APEH Nógrád Megyei Igazgatóságára került, de 1993. február 11-i hatállyal közös megegyezéssel elhagyta az egykori szénbányászati központ épületéből átalakított adóügyi székházat. Nehezen viselte, hogy az utóbbi két munkahelyén nem méltányolták eléggé közgazdasági szaktudását, önálló munkavégző képességét, elemző és íráskészségét. Nem találtak maradéktalanul befogadásra észrevételei, kritikái, racionális javaslatai. Távozott az APEH-től, elvégzett egy környezetvédelmimenedzser-képző tanfolyamot, amelyet kitűnő minősítéssel abszolvált, majd a friss, korszerű tudás birtokában dolgozott az Észak-Magyarországi Regionális Palócföld – 2024/3–4. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 81 �Palócföld 70 Környezetvédelmi Központnak is. E kapcsolata valamikor a 2010-es évek második felében szűnt meg. Nyugdíjas lett, nyugalomba azonban nem vonult. Megindult, pontosabban szólva felgyorsult, gyakoribbá vált a Baráthi jegyezte írások sora. A már említett Palócföld-történet mellett kiadta például az Ember és környezete – Válogatás az elmúlt két évtized írásaiból című kötetét, s megbízást kapott a Külgazdasági lehetőségek Nógrád megyében című kiadvány egyik nagyobb fejezetének megírására is. Megszaporodtak a megyei napilapban – egyébiránt 1980 óta rendszeresen – megjelenő írásai is. Sőt – s ez is kiderül a kötetből – komoly aktvitást fejtett ki a Nógrád Info Bt. által kiadott Tarjáni Városlakó, illetve a Tarjáni Városlakó Magazin című lap hasábjain. Állandó szerzője volt – főként interjúkat készített vállalkozókkal –, 2015-től pedig a szerkesztőbizottság tagjaként is tevékenykedett. Felidézi a kisebb jelentőségű újságokban, különböző szervezetek kiadványaiban kifejtett tevékenységét, illetve az aktivitását népszerűsítő rendezvények sorát is. Jelen kötet kiadásában megkülönböztetett jelentősége van a Dornyay Béla Múzeum által évente kiírt Nagy Iván Honismereti Pályázatnak, minthogy 2021-ben, ’22-ben és ’23-ban is díjat nyert e könyv egy-egy előzetesen megírt fejezete. A recenzió olvasóját aligha lepheti meg, ha e helyütt is rögzítem: a legtöbbnek jómagam is bírálója voltam. Nyilván innen is fakad az írásom hangulatát átszövő empátia. Azt azonban ettől függetlenül is kijelenthetem, hogy Baráthi Ottó könyve már most is fontos, az idő múlásával pedig még fontosabb lesz a honismereti, helytörténeti irodalom iránt érdeklődők, a múltat kutatók, a jelent és jövőt építők számára. Annál is inkább mert sok fontos, jelentős fotó – nemcsak családi – is helyet kapott a kötetben. „…Baráthi Ottó ma kikerülhetetlen jelensége Salgótarjánnak. Nem tartja magát sem elkésett, sem megkésett embernek. Pontosan érzi: neki ez a kor adatott, s ebben vannak feladatai. Élni az életét, tenni a dolgát” – írta 2007-ben Praznovszky Mihály, jeles Madách- és Mikszáth-kutató, dunántúlisága ellenére salgótarjáni, nógrádi lokálpatrióta, aki immár háromszor is volt a Palócföld főszerkesztője. E gondolata a kötet hátsó borítóján olvasható, mint ahogyan egy másik Praznovszky – Miklós – véleménye is: „Nyomdokain haladva épült, és épül ki generációkon keresztül az újabb és újabb újságírói, írói társadalom. Így van ez napjainkban is. Baráthi Ottó a legkiválóbbak közé emelte magát ezirányú munkásságával”. Egyébiránt Praznovszky Miklós – nem mellesleg ő szerkesztette a borítót és a belíveket is – két évtizeddel ezelőtt, csaknem egyidőben kezdte honismereti pályázati tevékenységét Baráthi Ottóval, és 2020-ban összeállította a szerzőtárs írásainak bibliográfiáját is. 82 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2024/3–4. szám �Hétköznap PRAZNOVSZKY MIKLÓS FERENC ÓLOMSZÍNŰ ÁLOM A Palócföld folyóirat születése A megyeszékhely központjában lévő kis teret uralja a kereskedelmi, közszolgálati, torony-lakóházak közé ékelődve egy ma hatvan esztendős épületegyüttes, újkori elnevezéssel „Réginyomda Üzlet- és Irodaház”. Főleg az idősebb generáció tagjainak, lokálpatriótáknak a régi nyomda kifejezés térben és időben mást jelent. Ennek magyarázatához egy emberöltőnyi időutazáson kell részt venni, egészen vissza az államosításig. Úgy város-, mint ipar- és kultúrtörténeti szempontból is kiemelt szerepük volt a nyomdáknak, nyomdászoknak. Az 1948. évi 25. törvénycikk rendelkezett az egyes ipari vállalatok állami tulajdonba vételéről, elsőnek a 100 főt foglalkoztató, majd ezt követően a 20 főt foglalkoztató vállalatok esetében. Ezek a rendelkezések vonatkoztak a nyomdákra is. A salgótarjáni nyomdák államosítása végül 1949 decemberében lett végrehajtva. A város ekkori három nyomdája közül a Munka és a Turul Nyomda – megfelelő nyomdaépület hiányában – maradt és működött tovább az eredeti helyén, míg a Petőfi Nyomda teljes felszerelését felszállították Budapestre, a Szikra Nyomdába. A leváltott vezetők számára, akik 1945-től voltak ezen a poszton, helyben biztosították a szakképzettségüknek megfelelő munkakört. A Nyomdaipari Vállalat államosítás utáni történetének legjelentősebb állomásához érkezett 1953-ban. Megkapta az üzemek egyesítéséhez szükséges épületet a város déli részén: a volt Badacsony Szállodát. A városi tanács végrehajtó bizottsága határozatot hozott az épületnek nyomda céljára való átadására. Megkönnyítette a helyzetet, hogy az épületet már előzőleg államosították, így jogilag ez nem okozott gondot. Nem csak várostörténeti szempontból fontos épületről van szó, hanem azért is különös jelentőségű, mert az itt megtelepült nyomdában készült el hetven évvel ezelőtt a Palócföld folyóirat első száma. Ezért nézzük meg, hogy mi olvasható az építmény előéletéről, múltjáról, a Salgótarjáni új almanach című könyvben, Baráthy István visszaemlékezésében: „A Nagyállomásnál az Állomás utca és a Fő utca sarkán volt a »Badacsony Szálloda«, vendéglő, kocsma és fűszerüzlet egy Palócföld – 2024/3–4. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 83 �Palócföld 70 tulajdonos kezelésében. Szállodája erős másodosztályúként. Átutazó vendégei voltak, továbbá »légyott« találkahely is egyben. Étterme átutazók, vásározók kedvelt helye. A kocsma viszont igen látogatott volt egész nap. Lévén az állomás mellett, így az utazók betértek egy-egy beöntésre. Továbbá a fuvarosok, kocsisok találkozóhelye lett. A húszas évek közepe táján még igen elegáns volt vendéglője, illetve étterme, mert a Salgótarjánba vonattal érkezők nagy része a nagyállomáson szállt le, és onnan hintóval ment fel a város közepébe. Későbbi időben a vonattal érkezők megszokták a kisállomást, ill. a Fő-téri állomást, és így teljesen átalakult a vendéglő látogatóinak összetétele. A harmincas évek végétől jelentősen megnőtt a város üzleti, ill. kereskedelmi forgalma, ezzel egyidejűleg tavasszal, ősszel igen jelentős volt a vidékről behozott termény- és állatkínálat. Ennél fogva a vidéki, kocsival érkezők hazafelé megálltak a Badacsony vendéglő előtt, így a forgalma a vidékiek által volt igen erős.” Visszatérve az 1953-as esztendőhöz. A már egy helyre összevont nyomdaipari vállalat megkezdte működését a nagy tiszteletnek örvendő Fila István igazgató vezetésével, főként szakemberekből álló ötven fővel. Kialakították a technológiai követelményeknek megfelelően a szedő, ill. tördelő helyiséget, korrektori irodát. Beüzemelték a négy gyorssajtóból és két darab tégelysajtóból álló géptermet és a gyengén gépesített könyvkötészetet. Külön helyiséget kapott a papírraktár és a szociális rész, benne öltözőkkel, étkezdével. A központi irodarészben volt az igazgató, főkönyvelő, üzemvezető, megrendelésfelvétel munkahelye. Kiegészült mindez alapanyag-raktárral, javítóműhellyel is. Mindezek létrehozásával megindulhatott az üzemszerű termelés. A kezdeti technológiai hiányosságok ellenére – olykor hiányos betűkészletek, elöregedett géppark, gyakori meghibásodások –, nehéz szakmai körülmények között mégis nagyon sikeres eredményeket ért el a kollektíva. Természetesen létkérdés volt a nyomda részére a mindennemű megrendelések vállalása. Kezdeti időkben visszatérő munkaként a Tarjáni Acél és a Nógrádi Bányász című üzemi lapok készítése volt a két állandó jellegű megbízás. A megye lapjának, a Szabad Nógrádnak a nyomtatása előbb a miskolci nyomdában, majd a Szikra Lapnyomdában készült. A heti, ill. napilapgyártás története egy külön fejezet a Nyomdaipari Vállalat életében. Különösen az ötvenes évekre jellemzően folyamatosan küszködtek az üzemek a fennálló papírhiánnyal. Másik nehezítő körülmény a kiadványok illusztrációs anyagainak képi megjelenítése volt. Mivel a nyomda nem rendelkezett klisográfiai berendezéssel és szakemberrel, így azok anyagát minden esetben egy fővárosi cinkográfiai üzemnél kellett megrendelni. Ennek átfutási ideje nagyban hátráltatta a gyártási határidők rugalmas betartását. Mindezek ellenére a nyomda bőségesen rendelkezett szabad kapacitással. 84 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2024/3–4. szám �Hétköznap Éppen ezért fogadták nagy örömmel a Hazafias Népfront Megyebizottságának és a TTIT (Társadalom és Természettudományi Ismeretterjesztő Társulat) kiadásában tervezett időszaki kiadványnak, a Palócföld című folyóiratnak gyártási lehetőségét 1954 őszén. Azzal számoltak, hogy ebből időről időre visszatérő megrendelésük lehet. Az első évfolyam első száma még az év decemberében elhagyta a nyomdát, az olvasók kezébe került. Az eredeti példányt lapozgatva mai szemmel nézve mégis több kritikai észrevétel tehető ennek a negyvenoldalas, brosúraszerű kiadványnak a tartalmáról, tipográfiai, nyomdai kiviteléről. A következő esztendő azonban nagy csalódást okozott a várakozó olvasóknak, a nyomdának és nyomdászoknak, amikor kiderült, hogy nincs engedélyezve a második évfolyam megjelentetése. A nyomdászok azonban bizakodóak voltak, a címlap fejlécének kliséjét elraktározták. A többévnyi kényszerszünet előtt még 1956 nyarán, a második évfolyam tördelésekor nyomóformába került. Az elégedetlenségnek a korabeli sajtó hasábjain 1955-ben a Szabad Nógrád újságírói több ízben hangot adtak. Az alábbi cikkek rávilágítanak a körülményekre, háttértörténésekre, az első szám születésére és halálára. „Megjelent a Palócföld! Nagyszerű gondolat volt! Folyóirat, amely összefogja azokat az írókat, akiket már ismernek; a folyóirat, amelyre biztosan felfigyelnek azok az írók is, akikről eddig nem is tudnak, de a folyóiratnál biztosan jelentkeztek volna írásaikkal. Sajnos, nem így lett. A folyóiratra nem sikerült engedélyt szerezni. Pedig a Palócföld egyetlen száma gyorsan elfogyott, ez arra enged következtetni, hogy szívesen fogadták a megyében.” (Szabad Nógrád, 1955. június 1. 6. p. Sz.: Molnár Jenő) „Mi történt a TTIT irodalmi szakosztályában? Nem tudom. Annyi azonban biztos, hogy egyetlenegyszer sem hívta össze az írókat. Nem érdeklődik terveik, műveik után. Már abba is beletörődtek, hogy a Palócföld »meghalt«. Maradt minden a régiben, noha az írók összefogására szükség lenne. És szükség lenne valamilyen megjelenési lehetőségre is. Azzal még nem lesz senki íróvá, hogy saját magának ír. Meg kell jelennie a műnek és el kell bírnia a kritikát. Ma egyetlen megjelenési hely megyénkben a Szabad Nógrád.” (Szabad Nógrád, 1955. június 1. 6. p. Sz.: Molnár Jenő) „A »Palócföld« egyszeri megjelenése és külső formájának is elvetélt esete ne legyen elrettentő példa, sőt adjon kellő tapasztalatot és egyszersmind erőt is ahhoz, hogy a jövőben jobban tudjanak hozzáállni ehhez a kérdéshez az illetékesek még akkor is, ha meggyőződtünk arról, hogy annak idején a Palócföld megjelentetését a legjobb akarat és igyekezet vezérelte. Összefoglalva: A TTIT-n belüli klubélet és megfelelő időszakosan megjelenő lap, folyóirat automatikusan Palócföld – 2024/3–4. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 85 �Palócföld 70 megvalósítja az áhított írói csoport létrejöttét is. Csak éppen nem szabad tovább is összetett kezekkel ülni...” (Szabad Nógrád, 1955. augusztus 13. 4. p. Sz.: Dr. Szalkai Géza) „Most már annyi világos hogy a Palócföldhöz hasonló ismeretterjesztő-szépirodalmi vegyes-profilú lapról nem lehet szó. Az is kétségtelen, hogy a társulat nem lehet egy szépirodalmi folyóirat szerkesztője. Azonban a még nem létező írócsoport szépirodalmi folyóiratot indítana, az irodalmi szakosztály tagjai természetesen a legnagyobb örömmel ajánlanák segítségüket.” (Szabad Nógrád, 1955. szeptember 14. 4. p. Sz.: TTIT) A hajdani Badacsony Szálloda épületének, mely egykor falai közé fogadta a régi „régi-nyomdát”, már nyoma sincs, helyén autóbusz-pályaudvar található. Csak az idős nyomdászok emlékeiben él. A Nagyállomástól a városközpontba, új épületbe költöztetett Nyomdaipari Vállalat sincs már, szétprivatizálódott. Bár az elnevezésében már úgy említik: „Réginyomda Üzlet- és Irodaház”. Epilógusként: A rendszerváltozás időszakában érdekes jelenség volt megfigyelhető. A nagyállomás közelében, a néhai Badacsony Szálló környékén sorra települtek meg a magánkézben lévő kisebb-nagyobb nyomdai vállalkozások. Mintha a „régi-réginyomda” igézete vonzotta volna oda az új, modern kori nyomdászat képviselőit. A Palócföld folyóirat a 70 évvel ezelőtti első megjelenést követően – ha nem is könnyű körülmények között – már az első megjelenés 70. jubileumi évében 311. alkalommal jelenik meg, igazolva az iránta támasztott olvasói igényt, bizonyítva létjogosultságát. Források Palócföld folyóirat periodikái, Salgótarján, 1954-től PRAZNOVSZKY Miklós Ferenc: Iniciálé a kopjafán, Salgótarján, 2011. Salgótarjáni új almanach II., szerk. SZVIRCSEK Ferenc, Salgótarján, 2002. Szabad Nógrád periodikái, Salgótarján, 1955. 86 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2024/3–4. szám �Vallomás SZABÓ ANDREA ESZTER MI TESZ EGY VÁROST VÁROSSÁ? Emlékképek Balassagyarmatról Nemrégiben egy avantgárd költő előadásán jártam, aki maga is nógrádi gyökerű, s ezer szállal kötődik e „tájhazához”. Küzdött az Ipoly-hidakért, egy időben Terényben mutatta be különleges performanszait, kutatta a palóc hagyományokat, s verseiben minduntalan fel-felbukkan a Cserhát és a Börzsöny varázslatos vidéke. Előadását befejezve a közönségre pillantva így szólt: „Mindig szeretek Balassagyarmatra jönni. Van ennek a városnak valami különleges szelleme. Talán a »mi-tudat«. Kérlek Benneteket, ne veszítsétek ezt el!” Elgondolkodtam a szavain, s rá kellett jönnöm: igaza van. Én ebben a „mitudat”-ban nőttem fel. Egész gyerekkoromat egy olyan városban éltem meg, melynek lakói büszkék voltak arra, hogy balassagyarmatiak. Nem ismertem olyan embert, aki ne szerette volna városát, azt a kisvárost, amely egykor Nógrád vármegye székhelye volt, a „palóc főváros”, s amelynek neve hallatán Balassi, Madách, Mikszáth, Komjáthy Jenő, Jobbágy Károly, s a huszadik század szellemóriása, Szabó Lőrinc juthat eszünkbe. Azt a várost, amely kivívta a „Legbátrabb” címet, hiszen 1919. január 29-én a demarkációs vonalat átlépő cseh légió ellen fegyveres felkelést szervezett, és tíz halálos áldozat és sebesülések árán is megvédte önmagát és az Ipoly-völgyi vasutat. Ahogyan a városháza falán elhelyezett emléktábla hirdeti, a vasutasok, diákok, katonák „egy darab magyar földet mentettek meg a magyar hazának”. A Vármegyeháza és a Bíróság előtti téren állva egy ismerősöm megjegyezte a minap: „Na, itt érezni igazán, hogy Nógrád vármegyében állunk!” S még szinte Madáchot, Mikszáthot is látni, ahogy lépdelnek munkahelyük, a Vármegyeháza felé… Aztán előtolult egy másik emlék: egyetemista koromban egy este a fővárosból jöttem haza vonaton, s amikor felvillantak a végállomás, a város fényei, egy fejkendős palóc asszony – talán Drégelypalánkon szállt fel – már összecihelődött kosaraival, felállt, s az ablakon kinézve azt mondta: „Balassagyarmat! De szeretlek!” S ebben a megható vallomásban minden benne volt: hogyan tekintenek a „jó palócok”, a környező falvak népei az ő fővárosukra. Mennyi mindent jelenthetett Palócföld – 2024/3–4. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 87 �Palócföld 70 nekik ez a város! A büszke Vármegyeházát, a Törvényszék monumentális épületét, a Petőfi által is megcsodált „roppant börtön”-t, az először Mária Valéria nevét viselő, majd később a híres sebészről elnevezett Dr. Kenessey Albert Kórházat – és hát a piacot és a vásárt, ahol a XX. század elején Szabó Lőrinc „ sokféle népet” látott, a titokzatos, pájeszos vásáros zsidót, a sátoros cigányt és a halinanadrágos „nagy, nyurga, szelíd” drótostótot. „Balassagyarmat. Te voltál bizony / az óriási város, Babilon, / hol felém jöttek a kirakatok, / mikor anyám egy nap idehozott, / s matrózruhát vásárolt nekem, / a forgatagban fogta a kezem, / talán most is a karját keresem”1 – írja a szécsényi Vihar Béla, kinek szavaiból csodálatosan tárul elénk az élő, lüktető kereskedő- és iskolaváros. Az iskolaváros… A Balassi Bálint Gimnázium falán ma is áll az egykori helyi sajtó örvendező mondata 1900-ból: „A rég óhajtva várt eszme: ’Legyen Balassagyarmaton gymnasium’ megvalósult”. Tizenegy megyeszékhely volt akkor még gimnázium nélkül, de Balassagyarmat érte el elsőként célját, és ez az elszánt tenni akarásnak, a bizottságok sürgető kérelmének volt köszönhető. A város nagyszámú, tragikus sorsú zsidósága is sürgette a gimnázium eszméjét. Éppúgy tűntek el ők, üzleteikkel együtt, mint ahogyan 1944 decemberében Közép-Európa második legnagyobb ortodox zsinagógája, amely a mai piactéren állt. A visszavonuló német csapatok robbantották fel. Évekkel ezelőtt nagyon szép levelet kaptam egy tősgyökeres gyarmati tanárdinasztia sarjától: „A régi Gyarmat már csak a temetőben idézhető, hiszen egy várost mégiscsak az ott lakók teszik emlékezetessé, és kevésbé a sokkal állékonyabb épületei”. Elmeditálhatunk a leírtakon: mi tesz egy várost várossá? Talán a városlakók viszonyulása ahhoz a darab földhöz, ahol élnek, valóban fontosabb az épületeknél, amelyek persze híven őrzik a múló időt… S megint előttem gyermekkorom sok-sok kedves alakja, akik éltették a város szellemét. A volt vármegyei főjegyző-leány, aki országszerte küldte szinte mindenüvé a város múltjával kapcsolatos írásokat az elszármazottaknak. A festőtanárok, akiknek ecsetvonásai nem csak a nógrádi tájakat idézték meg, de Balassi „áldott szép pünkösdjét”, Mikszáth novelláit vagy a Tragédia színeit is. A zeneiskolát, kórust szervező, balassagyarmati születésű muzsikust felkutató alkotó van előttem, vagy a Dunántúlról származó pedagógus, aki belevetette magát Balassagyarmat roppant irodalmi múltjába. Könyveket írtak és illusztráltak, irodalmi színpadot 1 VIHAR Béla: Nógrádi útiképek. Egy kéz után 88 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2024/3–4. szám �Vallomás szerveztek, költők-írók tömörültek társaságba, helytörténeti versenyeket rendeztek – és a hagyományok benne éltek gyermekeikben és az ifjabb nemzedékekben… A múltból most előbukkan egy markáns arcélű, szemüveges, hátrafésült hajú, ősz férfi, aki súlyos, fekete szövetkabátjában szinte nem is ment, hanem vonult a balassagyarmati utcákon, szeretettel és büszkén meresztgetve tekintetét mindenfelé. Övé a város – ezt lehetett érezni róla. Kamarás Józsefet, a város Pro Urbe-díjas díszpolgárát, a Civitas Fortissima Kör örökös díszelnökét – aki éppen húsz éve halt meg – mindenki ismerte. Túlzás nélkül mondható, hogy a főutca közepén, a katolikus templom szomszédságában lévő otthonának ajtaja állandóan tárvanyitva állt, rengeteg ismerőse és barátja bármikor betérhetett hozzá. Ipolyhídvégi édesKamarás József (1909–2004) apját mint pénzügyőri fővigyázót SalgótarBalassagyarmat díszpolgára jánba helyezték. Csehországban született édesanyja, aki Bécsben tanulta ki a varrónőséget, rokonok révén előzőleg már megismerte Balassagyarmatot, jó barátságot kötött a Sztranyavszky, Paczolay, Kacskovics családokkal… (itt jegyezzük meg, hogy Kacskovics Márta volt Szabó Lőrinc első, szeretett tanítónője). Édesapja aztán a gyarmati Pénzügyi Palotába került. Józsefet édesanyja mindig magával vitte azokhoz a családokhoz, akiknél varrt, így a gyermekre ráragadt a viselkedéskultúra, később is jól ismert udvariassága. Elemibe az akkori Nemzeti Iskolába járt, melyet Erdélyi József, az országos hírű karnagy igazgatott. Általa kezdett játszani a Balassagyarmati Dalárda szimfonikus zenekarában. Büszkén emlegette, hogy Csernoch János bíboros-hercegprímás gyarmati látogatásakor, a Vármegyeházán rendezett ünnepségen ő lett az egyik zászlótartó apród a díszőrségben. Aztán jött a Balassi Bálint Gimnázium, melynek kerítését, ahányszor csak arra járt életében, megsimogatta. Dr. Kiss Lőrinc osztályfőnök, Blázsik Károly hittanár, Majtényi Gyula állami főgimnáziumi tanár – aki 1910-től a Nógrádi Hírlap felelős szerkesztője volt – oltotta belé a hazafiságot. A tanárok meséltek a magyarság Szent István-i útjáról, megerősödéséről, s vitték őket kirándulni szerte Nógrád vármegyébe, például a drégelyi várhoz. Ezért foglalkoztatta élete végéig Kamarás Palócföld – 2024/3–4. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 89 �Palócföld 70 Józsefet Szondi sírjának felkutatása, bár ez a törekvése befejezetlen maradt, nem tudta feltérképezni azt a helyet, ahol feltehetőleg Szondi nyugszik. Kamarás Józsefet balassis diákként érte a csehkiverés. Hányszor mesélte iskolai rendezvényeken, magánbeszélgetésekben az eseményeket: 1919. január 15-én a csehek egyszerűen megszállták a várost. Ekkor a balassagyarmati Vármegyeházán tartott nagygyűlésen a gyarmatiak – Pongrácz György, Kubicza István, Vizy Zsigmond és a meghívott vezetők – kimondták, hogy inkább meghalnak, de nem adják a várost. A diákságot is beszervezték a felkelésbe. A balassisták tudták, hogy a fegyverek a katedrák alá és a kutakba vannak elrejtve. Január 29-én hajnalban aztán megkezdődött a puskaropogás. Ő az édesanyjával rejtőzött el, előzőleg pedig egy nyolcadikos gimnazista rokonfiú az ő apjától is puskát kért. Édesapja nem tudott a készülő felkelésről, aztán őt is tartalékba helyezték aznap éjszaka. A várost végül is a diákság, a vasutasság, a gyarmati szlovákok, a kisszámú katonaság és a lakosság egy része mentette meg. A meghatározó gimnáziumi éveket követően Kamarás József a Járásbíróságnál volt tisztviselő. A második világháború alatt behívták katonának, majd a felvidéki bevonulás után az MTI-nél lett tudósító. 1944-ben a Földmíves Kisgazdapárt meghívta őt az akkor létrehozott gyarmati rendőralakulathoz. Már háromgyerekes apa volt, amikor rendőrségi szolgálata alatt a németek által elhagyott aknákat, fel nem robbant lőszereket gyűjtötte össze öt szakértővel. Az utolsó akna hatástalanításakor mind az öt vele dolgozó ember meghalt, csak ő élte túl a robbanást… A később a kórház nevét adó nagyszerű sebészorvos, Dr. Kenessey Albert hozta vissza az életbe. Hadirokkant lett, s a MAHONSZ2 főtitkárává választották., majd elkerült a rendőrségtől, mivel nem lépett be a pártba. Kenessey Albert vette fel a városi kórházba szertárnoknak, a kórház gazdasági ügyeit intézni. Közben a Domonkosok által létrehozott Credo Egyesület titkára lett. Negyvenezer ember előtt szónokolt Máriaremetén, az országos gyűlésen Prohászka Ottokár szobrának ledöntésekor. 1947. augusztus 15-én pedig Mindszenty József hercegprímás mellett volt az egyik szónok a Mária-év kihirdetésekor. Gyarmatra is elhívta Mindszentyt, s előszónoka lett a szaléziak udvarában. Közben szervezte a kultúrműsorokat, s Kenessey Alberttel és Bartha Elemérrel megírta a kórház vázlatos történetét. Több mint 200 verse született, színdarabot írt, dramatizált, csellózott. Egész életében úgy érezte, balassis tanárai szinte síron túli parancsa, hogy aki a leghosszabb ideig marad életben a csehkiverés tanúi közül, harcolja ki, hogy a város kiérdemelhesse a „Legbátrabb” címet. 1922-től kezdve 1942-ig minden évben 2 Magyar Hadigondozottak Országos Nemzeti Szövetsége 90 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2024/3–4. szám �Vallomás megemlékeztek Balassagyarmaton a történelmi tettről. 1922-ben Horthy Miklós kormányzó jelenlétében leplezték le a hősök véráldozatát megidéző márványtáblát, majd 1945 után a tábla hátára más szöveget véstek, az ünnepségek pedig elmaradtak – félve a szomszédok érzékenységétől. 1989-ben, a rendszerváltás idején jött létre a Civitas Fortissima Kör mint civil szervezet Kamarás József kezdeményezésére azzal a céllal, hogy a Városháza falán lévő táblát visszafordítsák valódi oldalára. A másik célkitűzés az volt, hogy a Civitas Fortissima nevet hivatalosan is használhassa a város, hisz a csehkiverés fegyveres harcának nagy szerepe volt abban, hogy Magyarország északi határa az Ipoly maradt, Balassagyarmat pedig Magyarország részeként él tovább. A rendszerváltozás óta tehát újra ünnepeltek Gyarmaton – 1994-től már a régi, helyreállított tábla előtt. Göncz Árpád 1996-ban – Kamarás József megkeresésére – levélben erősítette meg a cím viselésében a város lakosságát, de a parlamenti elfogadás még váratott magára. 1998-ban a kör elérte azt, hogy önkormányzati rendeletbe foglalták: január 29-e a város hivatalos ünnepe. A rendelet meghozatalakor került a városházára és a város neve alá a felirat, s a címerben is benne foglaltatik a jelkép. 2005 májusában az országgyűlés törvénybe iktatta a Civitas Fortissima címet. Kamarás József ezt már nem érte meg, de mintha minden évben ott állna az ünnepségen hosszú fekete kabátjában, s őrködne szeretett városa felett… S most felidéződik bennem egy másik gyarmati polgár, Reiter László, aki idén lenne 95 éves. Más személyiségű volt, mint a mindig társaság központja-Kamarás József, aki muzsikált, énekelt, s egyfajta bohémség is jellemezte. Reiter László épp a szerénységével, örökös szolgálatával, szinte észre sem vehető, mindennapos jelenlétével vált közismertté. Egészen egyszerűen ott volt mindenütt, ahol valami fontos történt, s valamifajta szent megszállottsággal megörökítette egy város hétköznapjait, ünnepeit, emelkedett pillanatait – s talán benne sem tudatosult: ezáltal hű krónikásává vált a múló időnek, s maga is várostörténelmet írt. Palócföld – 2024/3–4. szám Reiter László (1929–2010) Balassagyarmat díszpolgára ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 91 �Palócföld 70 A temesvári születésű kötélgyártó- és szabómester édesapa – aki világháborús hadirokkant volt – a Katolikus Kör és Legényegylet gondnokaként az egyletnek köszönhetően eleven, rendezvényekkel, eseményekkel teli világba vezette be két fiát, akik korán elvesztették nógrádszakáli származású édesanyjukat. László már gyerekkorában kivágta a Balassagyarmatról szóló újságcikkeket, magába szívta a „gyarmatiságot”. 1943-ban nyomdásztanuló lett, de közbejött a háború. 1945-ben Rebmann Rókus patikájába jelentkezett laboránsnak, majd az államosítás után drogista mestervizsgát tett, s a gyógyszertári központnál folyadék-vegyszer-részlegvezetőként, aztán központi raktárvezetői beosztásban működött – 44 évig ugyanannál a vállalatnál. Gyógyszertári pénztáros feleségével három gyermeket neveltek fel. A múlt iránti érdeklődése végigkísérte az életét Már házas ember volt, amikor értékes bélyeggyűjteményét Pesten eladta, s annak árából vette meg élete első fényképezőgépét. Hat masinát „használt el” élete során, de digitális fényképezőgépe sosem volt. A Múzeumbaráti Kör tagjaként, majd az 1979-ben megalakult Honismereti Körben aztán kiélhette titkos belső késztetését. Összegyűjtötte a nógrádi lapok 1873 és 1944 közötti összes gyarmati vonatkozású cikkét. 21 évig fotózta a városi sporteseményeket is. 1975-től 1990-ig színes diákat készített Balassagyarmat életének dokumentálására, 1990-től azonban csak negatívokat csinált. Ha valaki belépett lakásába: írásban, fényképeken s a mintegy negyvenezer, gondosan időrendi sorrendbe állított negatívon keresztül ott sorakozott a polcokon Balassagyarmat múltja: iskolák, óvodák története, előadások, koszorúzások, sportesemények, ünnepek, utcaképek, sírkövek, szobrok, táblák, feliratok. A fotózás mellett másik szerelme a helytörténeti tárgyú írás lett. A helytörténész már az 1960-as években kutatta a patikatörténetet, 1980-ban pedig országos első díjat kapott Nógrád megye gyógyszerész-történelméről írott munkájáért. Szakmatörténeti kiállítással gazdagította a Helytörténeti Gyűjteményt, több mint kétszáz diavetítéses várostörténeti előadást tartott, kétszáz albuma került a Madách Imre Városi Könyvtárba a városi rendezvények fotóiból, 1998-ban pedig megjelentette a balassagyarmati emléktáblákat bemutató „Hirdesse e márvány…” című könyvét. Feldolgozta Balassagyarmat harangjainak és zászlóinak történetét, írt a város templomainak, börtönének, a vármegyeházának építéstörténetéről, összegyűjtötte a balassagyarmati temető sírverseit, megörökítette a gyarmati épületek homlokzati díszeit, régi orvosokról, a kórházban dolgozó apácákról emlékezett meg. Madách, Mikszáth, Kövi Pál, Perliczy János gyarmati emlékhelyei, a város utcáinak balassagyarmati származású névadói 92 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2024/3–4. szám �Vallomás mind-mind publikációi közé tartoztak. Mindezek az Emlékezetül adjuk mindenkinek. Mozaikok Balassagyarmat történetéhez című munkájában jelentek meg. Mi hajtotta ezt az embert, ha nem az a megrendítő szeretet, amelyet városa iránt érzett? Mintha egész életét kevésnek találta volna ahhoz, hogy háláját és köszönetét kifejezze szülőföldjének. Valóban csak a temetőben idézhető fel a régi Gyarmat? Nyilván részben igaz a megállapítás – az élet rendje ez. De a mai balassagyarmatiak is szeretik a várost, egyfajta egészséges büszkeség, öntudat és lokálpatriotizmus ma is kitapintható – az elszármazottakban is. Sokan ismerik még és érzik magukénak Jobbágy Károly sorait Szülőföld című verséből: „Ha gondjaim mint árnyak megzavarnak / hozzád futok haza – Balassagyarmat. / A gyermekkor a város szélin áll. // Enyém az ég és nincsen lehetetlen. / A »csapatom« ott vár a kisligetben, / s előttem buvik a cingár halál.” A két portré forrása a Madách Imre Városi Könyvtár Helytörténeti Gyűjteménye. A balassagyarmati, egykori Megyeháza fotója a Fortepan Gyűjteményből való (Bauer Sándor, 1960). Palócföld – 2024/3–4. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 93 �Palócföld 70 GY. SZABÓ ANDRÁS A KORONÁZÓVÁROS M., aki az Ipoly partján született, és gyerekkorában az iskola ablakából a határ túloldalán barátságosan elterülő, korántsem magasnak mondható hegyekre látott, azokban az iskolás években még nem gondolta, hogy élete a későbbiekben egyre erősebb szálakon kötődik majd ahhoz a világhoz, mely ott kezdődött valahol a hegyek mögött. Harminckilenc éves volt, már nem éppen fiatal, amikor lehetőséget kapott, hogy az egykori koronázóváros magyar kulturális intézményében dolgozhasson. Voltak elképzelései, tudta, milyen kihívásoknak kell eleget tennie. Akkorra már nagyon jól ismerte ennek a tájnak szereplőit, nem először járt a Felvidéken. Egyetemista korában és később is több alkalommal tartott irodalmi esteket ottani diákklubokban. Felesége is itt született, egy kis gömöri faluban. A kiutazása előtti hetekben belefeledkezve forgatta a Civitates Orbis Terrarum – A földkerekség városai – címmel Kölnben megjelent munka magyar vonatkozású, díszes kiadását. A kötet 20 magyar vár metszetét tartalmazta, ennek a fejezetnek Régi magyar várak volt a címe. A pompás metszetek egyike a pozsonyi várat és környékét ábrázolta. Gondos helyszíni vázlat után készítette remekbe a rajzot az ismeretlen mester. A szélesen hömpölygő Duna bal partján a fallal körülölelt vár vonta magára először a néző figyelmét négy szögletes saroktornyával, melynek egyikében, a legmagasabban őrizték kisebb megszakításokkal két évszázadon át a magyar koronát. Nem messze tőle a Szent Márton-dóm, aztán jobbra a klarisszák temploma, majd a ferences templom és a középkori városháza tömbje volt kivehető. Ide került M. a ’90-es évek elején külképviseleti minőségben, hogy a kultúra területén próbálja egyengetni a szlovák és a magyar nép nem éppen felhőtlen viszonyát. Otthoni könyvtárából csak a legfontosabbakat vitte magával, melyekről úgy gondolta, hogy a rá váró munka során segítségére lesznek. Így csomagolta be Ortvay Tivadar tudós-történész 1905-ben napvilágot látott, újból kiadott könyvét, mely enciklopédikus gonddal vette számba a koronázóváros nevezetességeit, így azokat az utcákat és régi épületeket is, melyek az Új Híd s az autópálya építésekor a ’70-es évek elején bontás áldozataivá váltak. Ekkor tűnt el nyomtalanul a belváros és a Váralja jeles házainak többsége, amikor – fogalmazta meg egy idős újságíró – „terekké tágultak a sikátorok”. 94 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2024/3–4. szám �Vallomás Azon a szeptemberi napon, melyen a hírközlő szervek Alexander Dubček máig rejtélyektől övezett autószerencsétlenségét hírül adták, a magyar tannyelvű Duna utcai iskola igazgatója bejelentette: az iskola történetében hosszú idő óta először három párhuzamos osztályt nyitottak az elsős tanulóknak. M. jólesően gondolt arra, hogy iskolaköteles nagyobbik fia révén ő is hozzájárulhatott a három osztály együttes létéhez. „Köszönet érte a szülőknek, sok esetben a nagyszülőknek” – mondta az igazgató a tanévnyitó ünnepélyen. Nagyszülő korú maroknyi kis csoport tartotta 1993 februárjában századik öszszejövetelét a kulturális intézet székházában. A jobbára hetven, nyolcvan év körüli zeneértő, zeneszerető emberek tíz évvel korábban alapították meg a Liszt Ferenc Társaságot. Egyikük – ezüstös hajú öregúr – a Stefánia Kávéház ma is álló épületének volt a tulajdonosa. Zeneszeretetét, érdeklődését az irodalom iránt feltehetően innen, ebből az időből, a múltjából hozta, amikor a Stefánia kávéház zenei és irodalmi rendezvényeknek adott otthont – az ő direktorsága idején. Az Ortvay-könyv utószavának lehangoló zárlata befészkelte magát M. lelkületébe. Arra a kérdésre, hogy egyáltalán van-e értelme egy olyan mű megjelenésének, melyben az utcákban és terekben rögzült történelem jó része az enyészeté lett, az utószó írója azt válaszolta, hogy igen, mert nem lesz, aki ezt a számvetést a jövőben elvégezné, mert az a nemzedék is kihal, „akiknek emlékeiben még úgy élt Pozsony, mint Ortvay könyvében”. M. sokszor tapasztalta munkája során, ismerősei révén, a velük való beszélgetésekben, hogy még él, jelenvaló az a vékonyka réteg, mely gyökereit, szellemi tájékozódásának alapjait innen, a régi Pozsonyból hozta. Az ott élő magyar ajkú lakosság felől nézve Pozsony kisváros volt, ez adott neki melegséget, meghittséget, ez mélyítette el az összetartozás igényét az ottani magyarságban. Nagyon megszerette ezt a várost kint tartózkodása idején. Amikor elsétált a Mihály-kapu alatti kis utcákba, az óváros öreg épületei közé, majd minden alkalommal Ortvay Tivadar könyve jutott eszébe. Volt egy szobor, mely egészen kivételes helyet kapott a könyvben, s melynek látványa mindig derűvel és reménnyel töltötte el. Ez pedig Rómer Flóris mellszobra volt. Szülőházának utcája, mely a Ferenciek terének északi szögletébe futott bele, az ő nevét viselte évtizedekig. A XIX. század egyik legnevesebb régiségtudósának bronzba öntött büsztje ugyan még csak az adakozók szándékában létezett 1905-ben, a könyv megjelenésének idején, anyagot, formát az elgondolás csak két év múlva kapott. De már említés történt róla, s nem telt el két év, és Strobl Alajos remek portréja a nagy tudósról a Ferenciek terét díszítette. M. óvárosi bolyongásainak kegyhelye lett ez a szobor. Egy-egy nehéz nap után a késő esti órákban, hosszú sétái során, amikor a térre érkezett, majd’ mindig körbejárta Palócföld – 2024/3–4. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 95 �Palócföld 70 a talapzatát. Zarándokhellyé avatta magában, mert ebben a kivételes esetben nem az történt, ami az utcák és terek többségével. Ami a nagy gondú számbavétel idején ígéretként jelentkezett még, az köszönt vissza itt a régi Pozsonyból. Egy meleg júniusi napon M.-nek sürgős dolga akadt a városban; egy olyan ügyben kellett eljárnia, melyet főnöke távollétében kellett elintéznie. A szobor mellett vitt el az útja. Ezúttal is megállt előtte, felpillantott a jól ismert markáns arcra, s amit számtalanszor megtehetett volna, de korábban nem tett meg, szemével végigkövette a tudós régész tekintetének irányát. A tekintet csaknem mértani pontossággal megállapodott a ferenciek kolostorának épületén, a mögötte csúcsosodó Szent János-kápolna tornyán. Akkor különösebb jelentőséget a szobor elhelyezésének, a tekintet irányának M. nem tulajdonított. De később az intézet könyvtárában, amikor felfedezte az egyik polcon Rómer 1860-ban kiadott könyvét, A Bakonyt, megdöbbenve olvasta a sorokat: „Visszatérvén Pozsonyba 5-én reggel, Ipolyi Arnolddal felkeresém a góthépítészet remekét, hazánk e tekintetben legkitűnőbb egyházát, a hajdani pozsonyi plébániát, a sz. Ferenciek templomához épített Sz. János kápolnát”. Hosszan leírta, mekkora hatással volt rá és a magyar művészettörténet másik nagy alakjára, Ipolyi Arnoldra az épület közösen megcsodált szépsége. A könyvet lapozgatva M. arra gondolt, s később egyre mélyebbre ásta magát benne a meggyőződés, hogy a szobor térbeli elhelyezkedése egyáltalán nem lehetett véletlenszerű, esetleges. Valaki vagy valakik számontartották a könyvben leírtakat, s ez érvényesülhetett az elhelyezés megválasztásában is. – Igen, adta meg a választ akkor önmagának, talán ez a számon tartó igyekezet az, amit történelmi érzéknek nevezünk, valószínű, ennek az érzéknek a tudatosításában születhetett meg Ortvay könyve s Rómer Flóris szobrának megválasztott helye a tér sarkában. És innentől kezdve amikor alkalma nyílt rá, a múlt iránti fogékonyság bizonyító tanújeleként hozta fel mások előtt a tudós bronzba öntött büsztjének példáját. Aztán M. visszakerült Budapestre. Már rég elszakadt Pozsonytól, de esti elalvása előtt bármikor újra tudta élni azt a templomi áhítatot, amikor sétái során, elhagyva a Mihály-kaput, megindult az óváros enyhén lefelé lejtő kis utcácskáin. Szentélybe lépett be. Gondolatban ilyenkor mindig elment a reformországgyűlések palotája mellett, és megállt az 1847-ben alapított antikvárium kirakata előtt. Mint annyiszor, most is átfutotta az üveglap mögött a zöld posztóra helyezett könyvritkaságokat. Az Úri utca torkolatánál egy kicsit elidőzött, de nem tért ki jobbra, a Szent Márton-dóm hatalmas tömbjéig, hanem az ellenkező irányban, a Halászkapu utcán indult visszafelé. A középkori építészet remeke, a Városháza mellett kanyarodott felfelé. A Ferenciek terén volt, a szabadságharc alatt századosi rangban harcoló, Olmütz, Josephstadt börtöneit megjárt tudós paptanár, Rómer 96 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2024/3–4. szám �Vallomás Flóris szobránál. A szoborral történő találkozás többször visszatért álmaiban a későbbiekben. Az egyik ilyen álommal végződő nap délelőttje nem várt fordulatot hozott életében. Nem is tudta, hogyan került hozzá, ki hozta, hagyta asztala szélén azt a felvidéki újságot, melyben megdöbbenve olvasta, hogy a mellszobrot felállításakor az Országos Régészeti és Embertani Társulat kezdeményezésére úgy helyezték el, hogy Rómer arca a tér szögletében álló szülőháza felé nézett. M. napokig nem tért magához a csodálkozástól, hogy lehet ez, hiszen ő számtalanszor ellenőrizte feltevését, mely már nem is feltevés volt, hanem bizonyosság. Állításában sem akkor, sem utólag nem lehetett megingatni: a tudós régész tekintete a Szent János-kápolna tornyára irányult. M. nem tudott napirendre térni a dolog felett. Telefonált, könyveket bújt, még egy levéltárat is felkeresett. Mi történt, ekkorát nem tévedhetett? Maga Rómer említi az Ipolyi Arnolddal közös városnézés során a kápolna ritka szép arányait és a tornyot, melynek csúcsát, s ő erre meg is esküdött volna, mintha égi lénia kötötte volna össze a szobor szempárjával. Hazaköltözése után évekig nem járt Pozsonyban. Aztán egyszer, még az évezred végén, karácsony előtt a magyar intézet akkori vezetője egy irodalmi est megtartására kérte fel. Hideg, szeles, barátságtan idő volt. Kora délelőtt érkezett, így alkalma nyílt végigjárni kedves utcáit. A főpályaudvartól fél óra járásnyira, a Mély út végéből nyílt az a villanegyed, melynek utolsó házai egy sziklaösvénybe torkolltak. Sokszor járt ezen az ösvényen családjával, az óváros látnivalói mellett ez az út volt a másik kedvenc helye. Az ösvény végében meredek kaptatón hatalmas templom állt. Annak a kisméretű kápolnának az alapjait, melyen a nagy tömegű templom állt, még 1713-ban, a pestisjárvány idején emelték. Az épület melletti sziklafalon szlovák, magyar, cseh és német nyelvű hálaadó márványtáblák sorakoztak egymás mellett. Magyar nyelvű emléktáblát 1988-ban helyeztek el a sziklafalon utoljára. Erre a táblára jól emlékezett, ez már megvolt akkor, amikor először járt itt. „Köszönöm, Szűz Anyám, hogy meghallgattál.” Úgy határozott, amíg ideje engedi, végiglátogatja a sokszor megjárt helyeket. A hideg átjárta testét, de összehúzva mellén télikabátját, frissen és jókedvűen indult az óváros irányába. Átballagott a Mihály-kapu alatt, és szomorúan vette tudomásul, hogy nincs meg szeretett antikváriuma, kávézó nyílt a helyén. De nemcsak az antikvárium tűnt el, lehangolta, hogy több üzlet is kicserélődött, gazdát váltott elköltözése óta. Ezúttal is a Halászkapu utcán kanyarodott felfelé, a mindig megcsodált középkori Városháza irányába. Ment, ment a Ferenciek tere felé, azzal a várakozással, ahogy az ember egy rég nem látott ismerős találkozására készül. És ekkor érte a legnagyobb csalódás. Nem is csalódás volt, hanem letaglózó, megsemmisítő érzés, olyan, mint amikor valaki elveszít egy számára nagyon Palócföld – 2024/3–4. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 97 �Palócföld 70 fontos, értékes tárgyat. Strobl Alajos alkotása nem volt a helyén. Bármerre forgatta a fejét, a tér egyetlen pontján sem találta. Szlovák nyelvtudását összeszedve megszólított egy járókelőt, és a szobor felől érdeklődött. A férfi a vállát vonogatta, készséges volt, de tanácstalanul állt M. kérdése előtt. Aztán megállított egy szatyrokat cipelő nőt, aki, mint kiderült, nem is hallott a Rómer-szoborról, igaz, nemrégen került a fővárosba. Egy idős ősz férfi közeledett az út túloldalán, nehézkesen, bottal a kezében, hozzá fordult segítségért. A férfi magyar volt, tőle kapott választ a kérdésére. Nem is olyan régen, talán egy évvel korábban, a tér rendezésekor a tudós szobrát áthelyezték a Városháza udvarába. M. megköszönte a férfi tájékoztatását, átballagott a Városháza ódon épületéhez, és belépett a félig nyitott kapuszárnyon. Végigment az impozáns kapualjon, ahol a bejárat melletti sarokban a falhoz szorítva csakugyan megtalálta Rómer Flóris kanonoki palástban megörökített mellszobrát. Állt a kőtalapzat előtt, mely mintha kisebb lett volna korábbi méreténél, határozottan alacsonyabbnak tűnt, mint mikor még a teret őrizte. A markáns, erőt sugárzó arc ezen a helyen, a fal tövében, nem nézett sem a Szent János katedrális tornyára, sem a szülőház irányába, összevont szemöldöke alól valami nehezen behatárolható foltra esett a tekintete. A felejtés első stációja, gondolta M., vajon hány ember fogja tudni néhány évtized múlva, hogy ki volt ez az ember? Míg a szobor előtt ácsorgott, a magasból egy galamb szállt a talapzat párkányára, tollászkodott, szárnyait billegtette, felröppent a szobor fejére. Maradhatott volna, senki nem járt az öreg épület udvarán, üres volt a gyönyörű árkádsor, de az annyira várt találkozás keserű volt, lehangoló. Áthaladt a hálóboltozatú kapualjon, nem tudott, nem is akart több időt az udvarban tölteni. 98 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2024/3–4. szám �Vallomás WINKLER MÁRTA GYEREKKOROM PÁSZTÓJA A pásztói évek vésődtek legmélyebben a szívembe, s ez érthetővé válik, mihelyt sorolni kezdem ragaszkodásom helyeit, tárgyait. Ha a gyerekkorunkra való visszaemlékezés örömet jelent számunkra, boldog indulásról beszélhetünk. Amikor embersorsokba nézünk vissza, mindig nagy szerepet tulajdonítunk az első tizenkét évnek, a gyerekkor fontosságát sokszor hangsúlyozzuk, elismerjük. Az én életem szeretetteljes családi légkörben indult, szüleim szeretete, nagy gondja vett körül tizennyolc éves koromig. Örömteli gyerekéveim talpköveit a nagycsalád rakta le. Anyukáék kilenc testvérnek örültek otthon, szerették egymást, szép kapcsolatban éltek együtt, felnőttkorukban is ragaszkodtak egymáshoz. Nagy dolognak tartottam életem során, hogy nagyobbrészt rajongással szerettem őket. A közelemben élőkhöz való komoly ragaszkodásom végigkísérte kisgyerekéveimet, majd középiskolás koromat tette meleggé, széppé. Izgalommal gondolok arra, képes leszek-e megtalálni, jól értékelni, példákkal bizonyítani mindazt a hatást, amelyet Anyuka családjától kölcsönöztem, és maradandó személyiségjegyként fedezek fel, fogadok el magamban. Azt gondolom, onnan kell vallatóra fognom az emlékezetem, ahol első eszmélő időszakom kezdődött. Az iskoláskorom előtti évek azok, melyekben nagyon játékos, mozgékony gyerekként a természeti környezet vonzott erősen. Mindig boldogan érkeztem Nagymamámhoz, a hosszú udvarba. A kapunál lépcsők vezettek be a hosszú épület elé, melyben három lakrész különült el, Nagymamáé, egyik fia családjáé és az udvar alsó felében egy lakást bérlő családé. Reggelente megismétlődő gyakorlatom volt, hogy az ágyból egyenesen az udvarra futottam, kedves udvarrészletem, választott tárgyaim közelébe. A nagyon méretes udvaron a Pásztóra jellemző patak által kerekre gömbölyödött kövek szép száma csalogatott, játékokat sugallt, a földre karcolt Ugróiskola vagy az Adj király katonát!, az Ipiapacs nevűeket s még sokfélét. A játék elsőrendű szerepet kapott nálam, elő kellett teremteni hozzá a társakat, testvérekből, unokatestvérekből, szomszédokból összeverbuvált hasonló korúak csapatát, akikkel aztán színházasat, iskolásat, labdajátékok változatait hoztuk össze. Palócföld – 2024/3–4. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 99 �Palócföld 70 Az udvar végében volt található a számomra legkedvesebb természeti tárgy: a kút. Egyszerre voltam oda érte és féltem tőle, hiszen mélységétől eléggé tartottam. Érdekes mégis számomra, hogy ha nem lehettem e kút közelében, gyártottam magamnak saját kiskutat. Egy literes konzervdobozt beástam a földbe, mellé két elágazó végű botot szúrtam le, erre helyeztem az előre elkészített ágból faragott kis hengert, melyre az erős és vastag fonalat hajtogattam. A henger egyik végébe kemény drótot hajlítottam, hogy forgatni lehessen, és felhúzza, leengedje a fonal végére kötözött pici vödröt. Másik nagyon izgalmas része az udvarnak egy nagy tűzfal tövében kiásott verem, gyerekszemmel óriásinak látszó jégverem, melyben gyönyörű jéghasábokat helyeztek el időnként, és szalmával takarva óvták azokat. Ez a csodálatos üreg persze félelmet is üzent nekünk, gyerekeknek, amikor a tűzfalról távozóban a napfény nyomán hatalmas árnyékok jelentek meg, s rajzoltak elénk furcsa figurákat. Nagybátyám hentesműhelye szemben volt a jégveremmel, szomorúságunkra tilos terület a gyerekek előtt. A legvágyottabb természeti terület mégiscsak a patak partja volt számomra. Ügyesen cikáztam mezítláb a sok remek formájú kövön, vagy még inkább mozdulatlanul állva figyeltem a mesésen csordogáló víz hangját. Odajutni a patakhoz, hallgatni a hangját, ahol csak lehet, szinte mohó kívánságként maradt meg bennem mindmáig. A Mátrában és a Tátrában túrák idején később is mindig cél volt számomra patakot találni, sajnos, ezek ritkább alkalommal adódtak, mint ahányszor szerettem volna. A madarakra is itt, Pásztón, a Kövicses-patak környékén figyeltem fel először, s mélyült el bennem megismerésük vágya, hogy egyre komolyabban foglalkozzam velük, minél többet tudjak róluk. Nehéz abbahagyni a természet adta jókat, mert még szeretném megemlíteni a frissen fejt habos tejet, amelyet naponta ugyanazon időben kaptunk sorba állva, bögrével a kezünkben, amikor a Csonka nevű tehénke hazaérkezett a legelőről. A lila belű és mesés ízű körte és szép formájú fája, a többféle alma, a zöldborsó, zöldbab, sóska, spenót, szőlő, mind a nemes pásztói ízeket hozták számunkra, a világon finomabbat nem talált volna nekünk senki. A frissen pergetett mézet se felejtsem el, melyhez hozzátartozik a méheket nagy szeretettel ápoló unokabátyánk, akitől sok évtizede, szinte egész életünkben kapjuk a világ legízletesebb, legszebb színű mézét, s aki a nagycsalád minden tagjának tisztelt, szeretett bátyja. Nagymamánk a nagycsalád nevelésében korán egyedül maradt, a kötélverő családfőt az akkori nagy betegség, a spanyolnátha vitte el övéitől. Édesanyjuk aztán szőlőtermeléssel tartotta fenn életüket, három szőlőföld gyönyörű névvel 100 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2024/3–4. szám �Vallomás megjelölve: Názáret, Világos, Újmál – melyek kisgyerekként ősszel varázsnévként bűvöltek el engem a mesés szépségű mátrai hegyoldalon. Az örömökben igazán gazdag gyerekkorom legerősebb kiváltója mégiscsak a kilenc testvérből álló családi együttes, melyben mindegyikükre rajongással gondolok, akiket gyakran meg is idézek, mert titkon azt remélem, hogy találok olyan személyjegyeket, amelyek – mellettük élve – mintájukkal hozzám simultak, vagy amelyeket egyre tudatosabban alakítottam aztán hozzájuk hasonlóra. Hátsó sor: Turcsányi János (sógor), Strémen Antal, Strémen Mária, Strémen József, Strémen Imre, Osim István (sógor) Középső sor: Turcsányi Jánosné (Strémen Katalin), Strémen Erzsébet, Grósz Katalin (a kilenc testvér édesanyja), Grósz dédmama, Strémen Józsefné (sógornő), Osim Istvánné (Strémen Franciska) Elöl (gyerekek): Turcsányi Katalin (ölben), Strémen Gyula, Strémen János, Strémen József (ölben), Osim Imre Hogy a családban kire hasonlítanak a gyerekek, az általában érdekli a családi és baráti kisközösséget. Én is korán tájékozódhattam elejtett mondatokból, hogy Anyuka három nővére közül Franciska néném tulajdonságai jelentek meg nálam: Palócföld – 2024/3–4. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 101 �Palócföld 70 gondossága, választékos ízlése, túlzó pontossága. Bárcsak a kézügyessége is átszármazott volna rám! Különleges kézimunkákat: gobelinképeket, legvékonyabb cérnából bonyolultan horgolt mintákkal tálcakendőket, szűrhímzéssel posztó falvédőket, gyerekruhákat alkotott, majd húgát is maga mellé vette kézimunkakészítő műhelyébe. Szatócsboltocskája Hatvanban a főút élénk forgalmú, keresett beszerzőhelyévé vált, ahol figyelmessége, említett pontossága tetszett vásárlóinak. Családunkból egyidőben két legényke folytatott a fővárosban komoly tanulmányokat egyetemen, orvosin, illetve vegyészmérnökin. A szünetre a család apraja-nagyja várta őket haza, hosszan készítettük kedvelt finomságaikat, ki Pásztón, ki Hatvanban. Az utat kerékpáron tették meg, így érdekesebb volt az érkezésük, ügyes megfigyelőállásokat jelöltünk ki hozzá magunknak. Az ünnepi fogadás nagy ebéddel zajlott le, szívesen faggattuk, hallgattuk őket, újdonságokat vártunk tőlük gyerekmódra. Orvosnak készülő nagybátyánk a latin és német szövegeket kérte előhozni a fejünkből, nagy szégyen lett volna számunkra a tanult igék ragozását téveszteni, az aktuális lecke szövegét, a memoritert nem jól tudni. A német szavak után énekek következtek, a Stille Nacht és sok más kedves dal, szép dallamú karácsonyi énekek sora. A karácsonyeste meghittségét, finom pompáját, érzékeny finomságát, emellett szerény, soha nem túlzó ajándékait az én jó Anyám nővérével együtt, fél éven át titkolózva készítette el. A többi testvér tudásának megfelelően csatlakozott a gyerekek ajándékához, míg azok a karácsonyfa alá értek. Hogy gyönyörködtünk a babaszoba asztalosmunkáján, amelyet hivatali dolga mellett sajátított el egyik nagybátyám. A lelkünket gazdagították vele, hiszen nekünk készítették! A palóc táj dialektusára gimnazista koromban figyeltem fel, amikor nyári szünetben diákként munkát vállaltunk osztálytársaink közül kevesekkel. A hatvani cukorgyár területén paradicsomkonzerv előállítása is zajlott, vidéki beszerzéséhez a gyümölcsösládát, zöldségeskeretet a helyszínen állították elő. Ezt mi megtanultuk, és rövid időn belül jeles művelői lettünk a láda összeállításának. A paradicsomot válogatni, előkészíteni már könnyebb, csendesebb munka volt, emellett az éneklő lányok hangja is szárnyra kelhetett. A Hatvan környéki községekből, Turáról, Boldogról, Ecsédről, Hortról, Csányról dolgozni járó kedves lányok elhozták magukkal a palóc népdalokat, munka közben egész nap énekeltek. Szövegük palócul, dialektussal együtt került a fülembe. Otthon, iskolában nem így hallottam, csak ritkán, érdekességként használtam. Iskolatársaim között volt, aki felfedezni vélte kiejtésemben. Hitetlenkedésemre megkérdezte, szégyellem talán? A leghatározottabban válaszoltam azt, hogy inkább büszke vagyok rá, hogy nagyszámú magyar emberrel együtt beszélhetem az érdekes, szép palóc dialektust! 102 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2024/3–4. szám �Vallomás BODNÁR ILDIKÓ TALÁLKOZÁSAIM PALÓCFÖLDDEL ÉS A PALÓCFÖLDDEL „…Az elmúlt évtizedekben a Palócföld azon kevés vidéki kiadású folyóiratok közé tartozott, amely névváltás nélkül, (ezidáig) rendszeres megjelenéssel élte meg a társadalmi, gazdasági változásokat, informálva az irodalmunk, művészeteink, illetve a térségünk iránt érdeklődőket, egyben folyamatosan növelve Nógrád presztízsét, ismertségét.”1 Bevezetés egy visszaemlékezéshez Az egész gondolatsort, amelyet alább papírra vetettem, a fenti mondat indította el, elsősorban a mondatnak az a része, mely arról szól, hogy a Palócföld névváltás nélkül élte meg az elmúlt évtizedeket, és érte meg a hetvenedik születésnapját. Pedig országos szinten máig is állandó névváltási, névváltoztatási hullámzásban élünk; ez az 1988–1992 közötti években csúcsosodott ki, ám azóta sem ült el teljesen. A szavak jelentésének kialakulása bennünk Életünk során anyanyelvünkben szavak tíz- és tízezreivel találkozunk. Némelyiküket adott jelentésükben ismerjük meg, s többnyire abban is használjuk őket mindvégig, míg mások – a legtöbbjük – jelentése az idők során változik, változhat számunkra. Kora gyermekkorunkban kezdődik anyanyelvünk szókincsének az elsajátítása, egy talán csak félig-meddig felfogott jelentéssel, amely idővel bővül, gazdagodik. Mindez azonban észrevétlenül és nem is tudatosan történik, példákat mondani sem könnyű rá. De egészen biztos, hogy mindannyiunk életében vannak szavak, amelyeket a kezdetektől minden gond nélkül, biztosan használunk, míg mások évek, évtizedek hosszú során át telnek meg igazi tartalommal. Ehhez az úgymond „igazi” tartalomhoz a denotatív, azaz hétköznapi, tárgyszerű jelentés NAGY László, Mi lesz veled, Palócföld… folyóirat?, 2023. március 15. = http://www.agt.bme.hu/balassi/Mi_lesz_veled_Palocfold.html [2024. 08. 20.] 1 Palócföld – 2024/3–4. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 103 �Palócföld 70 mellett – gyakran igencsak emocionális felhangokkal – ún. konnotatív, képzettársításos jelentések társulnak. Egy ilyen jelentésfejlődésről vall írásom első része. A ’palóc’ szó jelentésének gazdagodása életemben Magam az utóbbi időben a ’palóc’ szón gondolkodtam el. Vagyis azon, hogy mikor is találkoztam vele először, mit értettem rajta, hogyan változott a jelentése számomra, s mit mond most, évtizedekkel az első találkozások után. A legkorábbi emlékeim vele kapcsolatban a hatvanas évek elejére nyúlnak viszsza és a Miskolcról Budapestre történő gyakori vonatos utazások képeihez kapcsolódnak. Ezen az úton, valahol Vámosgyörk, Hatvan, Aszód állomáson szálltak fel a kocsinkba azok a fejkendős, sokszoknyás, nyáron is vastag kötött harisnyát viselő – ma már tudom: népviseletbe öltözött – batyus nénik, akikről, amikor megkérdeztem, kik ők, édesanyám azt mondta, hogy palóc asszonyok, és a pesti piacokra viszik áruikat, amelyeket otthon megtermeltek. A palóc egy kicsit furcsa viselet volt számomra sokáig, gyerekként beszélgetéseiket nem figyeltem. Igazán szép, ünnepeken hordott ruháikat évekkel később ismertem csak meg. A ’palóc’ szó tehát legelőször a palóc viseletet jelentette nekem, visszatekintve pedig kicsit a gyermekkorom biztonságát is, a pesti családi utazások felidézésével. Aztán később egy eszperantó nyelvtanfolyamon, melyet tíz-tizenegy évesen kezdtem látogatni, egy olyan hölggyel találkoztam, aki nyelvtanárunktól szépen ejtett rövid á hangjaiért gyakran kapott dicséretet. Mi, többiek rendületlenül kerekített a hangokat ejtettünk, ahol a-t láttunk írva. Kiderült, hogy az ismeretlen hölgy magyarul is rövid á-kat ejt a szavaiban, merthogy nem olyan régen költözött Nógrád megyéből Miskolcra. Egészen furcsán ejtette a megyeszékhelynek, Salgótarjánnak a nevét is, ahonnan idejött. Tehát a palóc egy érdekes ejtésmód – vontam le a következtetést. Későbbi tanulmányaim során megtudtam: olyan nyelvjárás, amelynek egyik jellegzetessége rövid á-hangok ejtése az a-k helyett. Azokat az iskoláséveket idézi fel, amikor tudásszomjam talán a legnagyobb volt, s nyelvek egész sorát készültem megismerni. A palóc nyelvjárás további jellemzőivel egyetemista koromban találkoztam. Hetedikben az egyik órán egy Mikszáth-elbeszélést olvasott fel tanárnőnk A jó palócok vagy a Tót atyafiak novellái közül. Ekkor lett Mikszáth Kálmán neve ismerős a számomra, és az órát követően sok mindent elolvastam tőle. A palóc vidék írói közül később, Az ember tragédiája tárgyalása kapcsán Madách Imre nógrádi volta is ismertté vált számomra. Más jeles palóc művészek, alkotók szülőhelye is 104 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2024/3–4. szám �Vallomás ez a vidék, Pásztó például Csohány Kálmán grafikusművészé. A könyvekbe feledkezés, a hősökkel való együttélés, sőt azonosulás korszakát is hordozza a szó számomra. A palóc nyelvjárás fő jellemzői, a ’palóc’ szó eredete, etimológiája; a Palócföld elnevezés kétféle értelme Egyetemista éveimben, amikor a nyelvjárásokról tanultunk, a palóc nyelvjárás több jellemzőjét is megismertem, így a köznyelvi a-k helyén álló, ajakkerekítés nélküli ȧ hangot, a köznyelvi hosszú á-inkat felváltó hosszú ā-kat, az ly ejtését, hogy ragjaink palóc változatait ne is említsem. Ha különböző szótárakat ütünk fel, a ’palóc’ szó etimológiáját megismerni akarván, ezekből az derült ki, hogy a szó története pontosan nem ismert, de valószínű szláv, pontosabban orosz (’polovci’) vagy ócseh (’plavci’) eredete; ez századokkal ezelőtt a kun népcsoportot jelentette. Léteznek azonban más, „mesés” elképzelések is a szó származásáról, kapcsolatba hozva azt például a ’palást’-tal. Palócföld – olvassuk a szakirodalomban – a történeti Hont, Nógrád, Heves, Borsod és Gömör megyéket, illetve azok egy részét foglalja magában.2 Életem, illetve egész családunk életének egy rövid korszaka – kissé váratlan fordulat révén – Palócföldön zajlott. Itt vettem először a kezembe és olvastam a Palócföld nevű folyóirat számait, amely Nógrád megye irodalmi lapja már 1954 óta. Szülővárosomnak, Miskolcnak irodalmi folyóirata, a Napjaink egészen másként nézett ki, egy darabig a napilapokra, majd hetilapokra, a legjobban talán a Köznevelésre emlékeztetett. A Palócföld viszont – fehér és szinte mindig illusztrált borítóját tekintve – leginkább a debreceni Alföldhöz hasonlított. Minden megyének volt ezekben az évtizedekben „politikai, irodalmi, művészeti” havi folyóirata. A Palócföld 1954-es megjelenésével a legkorábbi volt közülük, és neve ma is ugyanaz. A Napjaink viszont 1990-től Holnap, 1995-től Új Holnap, 2007-től pedig Műút címen jelenik meg (vö. „átnevezési hullám”…) TÖRÖK Sára, A palóc nyelvjárási régió = https://elteonlinenew.elte.hu/tudomany/2023/10/19/apaloc-nyelvjarasi-regio/ [2024. 08. 21.] 2 Palócföld – 2024/3–4. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 105 �Palócföld 70 Életem egyik fontos állomása Palócföldön Tanári pályám egyik fontos állomása lett Pásztó, ahol a Mikszáth Kálmán Gimnázium két tanítási nyelvű osztályaiban a franciát tanító négytagú csapat egyik tagja lettem. Mindez 1988 és 1992 között történt. Nem volt könnyű ilyen osztályban tanítani. Az új képzési forma akkor a kísérleti szakaszában volt, a tanárok egy része már részt vett előzetes franciaországi továbbképzésen, mások, az újonnan bekapcsolódottak, mint jómagam is, még nem. Mivel már régóta óta foglalkoztatott ez az oktatási forma mint különlegesen hatékony nyelvtanítási perspektíva, elhatároztam, ha lehet, megpályázom egyet a meghirdetett állások közül. Valóban hirdettek állást ebbe az iskolatípusba, mégpedig Pásztóra. Így kerültem a magam számára is váratlanul a Palócföldre. Magát a rendszerváltást is ott éltem meg a családommal, ami osztályfőnöki munkámban az állandó „lakcímváltozás”-oknak az osztálynaplóba való bejegyzését is jelentette. A tanáriban sokszor volt beszédtéma a pártok alakulása, a különböző intézkedések, és a franciát oktató magyar és francia tanárok külön kialakított tanárijából ilyen esetekben a nagytanáriba mentünk „értekezni”. Egy ilyen alkalommal jelentette be egyik kollégánk, hogy felmegy Budapestre Nagy Imre és mártírtársai újratemetésére. A napot, az ott elhangzott beszédeket azóta is nagyon sokszor emlegetjük. A diákok, akik az ország számos pontjára mentek haza a hétvégeken s áramlottak vissza a hétfőnként, sokféle tapasztalatot szereztek az országban uralkodó változásokról. A körükben megjelenő politikai érdeklődés és aktivitás ezeknek a folyamatos tapasztalatoknak és a francia iskola másféle szellemét átsugárzó oktatásnak is volt köszönhető. A változások tükröződése a Palócföld számaiban Ezekhez az évekhez kapcsolódik első találkozásom a Palócföld című folyóirattal. Érdeklődéssel olvastam a pásztói tartózkodásom idején megismert számokat, talán azért is, mert ezek voltak azok a bizonyos rendszerváltó évek, amikor egy évtizedeken át fennálló – s eleinte még úgy látszott: erős lábakon álló – rendszer hirtelen, mintha csak elfújták volna, eltűnt, átadva a helyét valami egészen másnak. Olyasféle cezúra ez sokunk életében, mint a szüleinkében a II. világháború volt. A háború – legalábbis nálunk vagy talán tágabban Európa keleti felében – elsodorta mindazt, ami előtte jó vagy rossz volt, s jelen esetben is hirtelen következett 106 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2024/3–4. szám �Vallomás az az új, ami ugyancsak jót-rosszat maga alá gyűrt az előző évtizedekből, s amelyben voltaképpen máig is élünk. A Palócföld számait a tanáriban egyszerűen levettem a folyóiratok polcáról. Az iskolákban, ahol azokban az években (a ’70-es, ’80-as években) tanítottam, szaktárgyi és szépirodalmi folyóiratoktól roskadozó polcok voltak. A pásztói városi és a salgótarjáni megyei könyvtárban olvasgatva is a kezembe kerültek a lap példányai. Nagyon szerettem a salgótarjáni gyönyörű új, tágas és világos, Balassi Bálint nevét büszkén viselő könyvtárba menni, hogy a francia mellett szintén tartott magyaróráimhoz könyveket kölcsönözzek, illetve a fontosabb folyóiratokat átnézzem. A pásztói könyvtár ott-tartózkodásom éveiben sajnos sokszor volt zárva, s négy év alatt négyszer is költözött egyik helyről a másikra. Emlékszem, hogy egy folyóiratszámot a pásztói vasútállomáson vettem, hogy az úton olvashassam. A hátoldalon az ár eleinte 17 Ft, kicsit később 25 Ft volt, az 1992. év utolsó száma 30 Ft-ba került. A verseket mindig szerettem, több ismert költő (Csanády János, Jobbágy Károly, Krausz Tivadar, Petrőczi Éva, Tandori Dezső, Utassy József, Zalán Tibor) írásait fedeztem fel és olvashattam az folyóiratoldalakon. És persze sok új névvel is találkoztam. Az életemben nagy változásokat hozó 1988-as évet a Palócföld Utassy József verseivel indította. Ahogyan a Palócföldben az 1980-as évek végének, az 1990-es évek elejének az eseményei megjelentek Azért tekintem át a Palócföld 1988 elejétől 1992 végéig megjelent számait, hogy megnézzem: hogyan tükröződtek akkor a sorokban a jelen problémái, érződött-e, s ha igen, miben a rendszerváltás éppen zajló eseménysora, milyen kérdéseket boncolgattak a szerzők azokban az években. Különösen kíváncsi voltam arra, hogy szerepelt-e bennük akkori városom, Pásztó. Ez az áttekintés részben valóságosan, a miskolci megyei könyvtárban zajlott, részben viszont – az internet jóvoltából – a saját szobámban „lapozhattam fel” az írásokat. Az 1988. évi 1. számtól az 1992. évi 6. számig néztem át a folyóirat cikkeit. Összesen 30 szám jelent meg az öt év alatt – évente 6 kiadvány –, ha számonként 100 oldalt veszünk, ez bizony rengeteg! A rovatok, rovatcímek és a bennük jelentkező írások igen változatosan alakultak a négy év során. Az 1988-as és az azt követő év számaiban az alább felsorolt rovatokkal lehetett találkozni. A legtöbb cím önmagáért beszél: ABLAK, VALÓSÁG, SZOMSZÉDSÁG, ÉLŐ MÚLT, FIGYELŐ, MÉRLEGEN, MŰHELY, Palócföld – 2024/3–4. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 107 �Palócföld 70 HAGYOMÁNYOK, MŰTEREM. Az ABLAK és részben a SZOMSZÉDSÁG rovatból lehetett megismerni a külföldi szerzőket, a MŰTEREM írásai szóltak az illusztrációk alkotóiról. Nem mindegyik rovat szerepelt minden számban, s nem volt a rovatoknak szigorúan kötött sorrendjük sem. A második két évben a kitekintő blokkok visszaszorultak, különösen az ABLAK mintha egészen becsukódott volna! Végig érdekes volt viszont, hogy – talán a hosszabb prózai szövegek, tanulmányok, kritikák oldalainak egyhangúságát feloldandó – váratlanul költemények bukkantak fel szinte bármelyik rovatban. A folyóiratot indító versek, novellák fölött ekkortájt nem volt rovatcím. Íróik, költőik az egész országot képviselték a folyóiratban, más volt azonban a helyzet a tanulmányok szerzőivel: ők zömmel a szűkebben vett Palócföldhöz kötődtek. Az igazán hosszú írások több egymást követő számban kaptak helyet és sorozatként jelentek meg, mint például az ABLAK rovatban Köteles Pál: Magyar világ Amerikában című írásának részei. Az első részt a 88. évi 5. számban lehetett elolvasni; ebben a szerző az 1980-as évek közepén tett útjának tapasztalatait mondta el; az elsőt még két rész követte. Ugyanitt sorozattá kerekedtek Ferdinandy György írásai, amelyekben a magyar irodalom nyugat-európai fogadtatásáról, illetve a nyugaton alkotó magyar művészekről számolt be, lásd: Magyar írók Párizsban (88/5), Beskatulyázhatatlanok (90/3). Az 1988. évi 1. számtól olvashattuk Mezey Katalin Napló helyett című esszésorozatának részeit a MŰHELY rovatban. Olvasmányaihoz fűzött megjegyzései, az élet napi történéseihez kapcsolódó gondolatai kaptak bennük hangot. Andrassew Iván sorozata Alullévők címmel az 1989. évi 3. számban indult, és további 3-4 írással folytatódott a VALÓSÁGUNK rovatban. A társadalom elesettjeinek, a mélyszegénységben élő cigányoknak, az öregeknek, a betegeknek a sorsát mutatja be. N. László Endre Regélő palócföld – egy palóc élete címmel indít háromrészes sorozatot a ’89. év 6. számában. A rovat, ahol az írások megjelentek, a SZEMÉLYES TÖRTÉNELEM címet viseli. A VALÓSÁG/VALÓSÁGUNK rovat írásai nemegyszer szociográfiai mélységű leírást adva boncolják a nógrádi helyzetet, annak egy-egy jelenségét. Például Lukács Gergely Sándor Egy keszi gazda sorsa című, Karancskesziben rögzített beszélgetése kilenc oldalon keresztül írja le egy gazdálkodó élete mintegy 50-60 évének történetét, megpróbáltatásait. Műfajmegjelölése is ez: szociográfia (89/2). Ugyanitt olvasható az Egy hét nyugdíjas férfiak között című írás, amelyben három oldalon ugyancsak a Karancs-vidék problémáiról olvashatunk Etesi Deák László tollából (89/2). A fővárosban keresetkiegészítés reményében dolgozó nyugdíjasok életének egy hetét írja le, érzékeltetve az életforma minden nehézségét. A szerző 108 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2024/3–4. szám �Vallomás maga is részese életük megpróbáltatásainak. De szó esik még ugyanezen folyóiratszámban az öngyilkosságok országos, illetve nógrádi alakulásáról, dr. Zonda Tamás ideggyógyász, pszichiáter, orvosíró feldolgozásában, Tények, nosztalgiák címmel. Sajnos ez volt az első hely, ahol Pásztó nevét a folyóiratban említették. Az öngyilkosságok alakulását illetően a ’80-as években Pásztó sajnos az élen járt Nógrád megyében! „Kiugróan magas a pásztói járás öngyilkossági rátája (28,4 százezrelék) és főleg maga Pásztó nagyközségé (ma város), ahol 30,8 (!) százezrelék a sikeres cselekmények száma” (26. o.). A megyei átlag ekkor 21,9 százezrelék, ez viszont országosan a második legalacsonyabb volt (23. o.). Az ABLAK, illetve a SZOMSZÉDSÁG című rovatokban a legkorábbi számokban távolabbi és közelebbi tájak alkotói szólalnak meg, verseiket magyarra részben nógrádi költők ültették át. Néhány a szereplő nemzetek közül: román írók és költők (88/3), lett költők (88/5), mai örmény költők (88/6), német költők (89/4). Ez a rovat a ’91-es évtől már nem jelentkezett: a hazai valóság elemzése egyre nagyobb teret kért magának. A szomszédságot illetően a legtöbbször szlovák vonatkozások kerülnek elő, de találunk a román–magyar viszonyt elemző írást is, például Balogh Edgár Magyarok, románok, szlávok című kötete kapcsán (88/3). A HAGYOMÁNY/HAGYOMÁNYOK című rovatban egyértelműen a Madách Imréről szóló írások vezetnek (88/1), (88/3), (89/2) stb.; az 1992. évi 2. szám akár Madách-számnak is nevezhető. Az irodalmi örökség ápolásáról szóló cikkek kisebb részben Mikszáthról szóltak (például 1992/4). De ebben a rovatban jelent meg Marschalkó Zsolt Mátrai képek I. és II. – Fejezetek Nógrád megye zenetörténetéből (’90/5–6) című írása is. A zenei cikkben Rajeczky Benjáminnal kapcsolatban megtalálni Pásztó második említését: a zenetudós Pásztón élt. A folyóirat 1992. évi 1., 2. és 4. száma Tóth Sándor három részből álló írását hozta Kövek és pillangók címen. Az első rész alcíme rögtön: „Híd”-város, Pásztó. A 2. számban a második rész Keresztutak nyomában: Debercsény alcímmel, s végül a 4. számban a befejezés: Tari látomás. Tóth Sándor írása beszél a leghosszabban Pásztóról, legfőképpen a település múltját és műemlékeit mutatja be. „A Rajeczky-ház összekötő szem középkor, 18. század és a ma közt. Nem műérték azonban: jelkép, s már nem lehet Pásztó nélküle” – fejeződik be a cikk (77.o). Pásztói éveinkben a Csohány Kálmán utcában laktunk. A pásztói születésű grafikusművész képei Palócföld – 2024/3–4. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 109 �Palócföld 70 akkortájt még nem díszítették a folyóirat példányait, a múzeumi szobákat is csak jóval a halála után rendezték be.3 Pásztó fenti, mindössze három említésével szemben a jelenkort, de még a közelmúltat bemutató cikkek zömében is a megyeszékhely tűnik fel. Többször kerül szóba a munkásművelődés (88/2), (88/6), a lakótelepi élet és az elidegenedés (89/3), a különféle társadalmi konfliktusok (90/4). A cikkek már egyértelműen a rendszerváltás légkörét idézik. Miként az is, ahogyan a szerzők a közelmúlt történelmére, így 1956-ra és különösen ’56 decemberének tragikus nógrádi eseményeire emlékeznek – lásd: Garamvölgyi Antal Emlékirata, 1989/6, 1990/1. és 2. sz. Gazdasági, politikai elemző írások, vitacikkek is megjelennek, lásd: Kulcsár Sándor – Bagó József: A vállalati válság (1989/4). Horpácsi Sándor: Értéktérkép – „Haza és halogatás” című írása 1991 májusában ezzel a mondattal kezdődik: „Nem csupán a saját véleményemet fogalmazom meg, ha azzal kezdem, hogy még ma sem hiszem, hogy megtörtént a rendszerváltás” (91/3). Jellemző írás még Borsos Árpád Hatalomváltás három felvonásban című cikke (91/2). 1990 a választások éve volt. A városokban mindenfelé feliratok, falfirkák láthatók, erről szól Kalocsai Péter Politikai graffiti című írása (90/4). „A politikai graffiti ott jelenik meg, ahol a politikai struktúra véget ér, ahol az, érdekérvényesítés és nyilvánosság legális eszközei már nem állnak rendelkezésre” (14. o.). Emlékszünk, igen sok volt akkortájt a gyalázkodó vagy a rémisztgetés szándékával a különféle terrorszervezeteket megidéző felirat (RAF, IRA, ETA). „E szimbólumok az általános erőszakkultusz tárgykörébe tartoznak” (22. o.). A falakon a választáson elindult pártok nevének rövidítése is nagy helyet kapott. A cikk fényképen tizenegy graffitit mutat be, ám ennél jóval többet elemez. Megemlítendő, hogy a folyóirat külső arculatváltozása, színesebbé válása ezekben az években elkezdődött, bár az igazán nagy fordulat majd csak a 2020-as években következik be. Befejezés Amikor Palócföldön éltünk a családdal, olykor az iskola diákjaival együtt jutottam el kirándulások révén a Mátra, a Cserhát sok szép vidékére, ettől kezdve a ’palóc’ szó a Palócföld csodálatos természeti tájait, várromjait, építészeti különlegességeit is kezdte jelenteni a számomra, például Hollókőt és környékét. A természet DR. HÍR János, Csohány és a Pásztói Múzeum. Szubjektív emlékezés = https://csohanybkpka.hu/index.php/12-20-eves-a-pasztoi-csohany-kalman-galeria [2024. 08. 20.] 3 110 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2024/3–4. szám �Vallomás ezernyi szépségét és a gyerekeinkkel tett kirándulásokat, túrákat is felidézi számomra immár a ’palóc táj’ jelzős szerkezet. Bujákon ismertem meg a legszebb palóc népviseletet egy kirándulás alkalmával, és ugyanott hallottam meg életemben az első ’élő ly’-t, a Mihály és a Károly névben! Amikor pedig a ’kapa’ szót szerettem volna hallani „autentikus ejtésben”, s rákérdeztem, hogy milyen kapa is van a néniknél, a következő mondattal világosítottak fel a földekre induló asszonyok: „nem kápá ez draagám, hánem horoló!” Palócföld – 2024/3–4. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 111 �Palócföld 70 FRICSKA ÉVA NAGYAPÁM, A KÖLTŐ Szép gyerekkorom volt – szűkösen éltünk, de szeretetben nevelkedtem. Szerencsémre mind a négy nagyszülőmet, sőt, a dédnagyapámat is ismerhettem, és mindnyájukat nagyon szerettem, de az apai Nagyapámmal, Fricska Istvánnal egészen közeli volt a kapcsolatunk. Általános iskolás koromban minden nyarat náluk töltöttünk az öcsémmel és unokatestvéremmel, mert a szüleink dolgoztak. Gyönyörű nyarak voltak: Nagymama azt főzött nekünk, amit kértünk, tehát nem volt gond, ha a heti menüben a szilvásgombóc, mákos tészta, lekváros derelye és a madártej rendre követték egymást. Nagyszüleimnek hatalmas kertjük volt, a ház előtti virágoskertet leszámítva, amelyben Nagymama káprázatos lila díszhagymái pompáztak, minden be volt ültetve zöldségekkel, gyümölcsbokrokkal, gyümölcsfákkal, szőlő- és körtelugasokkal. Nagyapa mindig dolgozott benne, büszke volt a szép termésekre. Gyakran kellett segítenünk szüretelni az epret, málnát, ribizlit, egrest, amiket ládákban szétterítve, kétkerekű kézikocsin vittünk az átvevőhelyekre vagy a piacra eladni. Gyerekként persze nem élveztem, hogy a tűző napon kellett szedni az apró ribizli- vagy málnaszemeket, de az unokák közül még én voltam a legkitartóbb. Nagyapa Kiskunfélegyházán született, de hogy melyik napon, az mindvégig vita tárgya maradt: az anyakönyvi bejegyzés szerint 1911. január 1-jén (mint Petőfi Sándor), a családban viszont az 1910. december 31-ét tartották számon. Nagyapáék heten voltak testvérek, egy kivételével mind fiú. A rokonság igen nagy volt, Kiskunfélegyháza környékén gyakran botlik Fricskába az ember. Nagyapa apja újságot árult, édesanyja hímzett; az egyik testvére még fiatalon meghalt, a többiek életük végéig tartották egymással a kapcsolatot. Nagyapának csak alapiskolája volt, négy elemit végzett. Fiatalon csatlakozott a Magyar Királyi Honvédséghez, s ez jó fizetést biztosított neki. Szeretett tanulni, a katonaság alatt is képezte magát. Aztán megismerte Nagymamát, és összeházasodtak. Három gyerekük született, a legfiatalabb – Apukám – 1944-ben, bombázások közepette jött világra. Nagymama már fiatalon komoly szívproblémákkal küzdött, és az orvosok azt javasolták, költözzenek el a poros Alföldről, a hegyi levegő jót tenne neki. Nagyapa 112 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2024/3–4. szám �Vallomás áthelyezésért folyamodott, így a Nógrád megyei Ludányhalásziba költözött a család, ahol őrsparancsnoki beosztásban szolgált. A lakhatási körülmények azonban borzasztóak voltak, így Nagyapa valahogy elintézte, hogy átkerüljön Balassagyarmatra. Itt a laktanyában Nagyapa volt a kultúrfelelős: bálokat, zenés táncesteket, előadásokat, népi tánccsoportot szervezett a tiszteknek, sorkatonáknak, ahová a városban élő fiatal lányok is bejöhettek ismerkedni, táncolni. Emellett Nagyapa vezette a kantint is – békét kereső, barátságos, tiszta ember volt. 1957 elején azonban leszerelték a régi katonatiszteket, végkielégítéssel menesztették őt is. Ekkor fordított hátat végleg a seregnek. Akkoriban Nagyapáék szomszédja erdész volt Csukorpusztán – ez Magyarnándortól körülbelül 3-4 km-re található az alacsonyabb hegyek között –, és Nagyapa elment mellé dolgozni. Az erdészetnél alkalmazták, a fakitermelést figyelte, felmérte a terepet. Nagyon szerette a munkáját, egész nap járta az erdőt, fütyörészett. Micsoda időzítés, hogy Csukorpusztán épp akkor vált eladóvá egy régi erdészház, amelynek az egyik felét a végkielégítésből meg tudták venni. Állatokat is tartottak: csirkét, nyulakat, tehenet. Ez egy boldog időszak volt a család életében. 1963-ban az állam felszámolta az erdészeteket, így megszűnt a munka, és a gyereknek is messze volt az iskola. Balassagyarmaton vettek telket, hogy majd ott építkeznek. Nagyapának csak az számított, hogy minél nagyobb legyen a telek, hogy tudjon kertészkedni. A csukorpusztai házat végül elbontották, abból épült fel a házuk Gyarmaton. Nagyapa munkát is talált, a Mezőgazdasági Szakiskola élelmezési osztályán dolgozott anyagbeszerzőként. Innen ment nyugdíjba 1971-ben, 60 évesen. Nagyapám kertje Nagyapa mintakertje mindannyiunk számára fontos emlék marad. Azt a kertet ő megálmodta, kigondolta, beültette, aztán pedig szakértelemmel gondozta. Nagyapa alapító tagja volt az 1973 tavaszán megalakult Palóc Kertbarátkörnek. Nem volt olyan országos kertészeti kiállítás, amelyen a kertbarátok ne vettek volna részt, a legrangosabb díjakat is megszerezve. Voltak szakmai előadásokon, tanulmányi utakon, és gyakorlati képzéseket is vezettek. Minden ősszel termékkiállítást rendeztek a mai Jánossy Ferenc Képtár épületében vagy a Vármegyeházán. Mi is ott voltunk számos megnyitón a testvéremmel. Arra is emlékszem, hogy nemegyszer busszal érkeztek látogatók az ország különböző pontjairól, hogy megtekintsék az ország 2. legszebbnek titulált zöldségeskertjét (a nagyszüleim kertjét). A Palóc Palócföld – 2024/3–4. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 113 �Palócföld 70 Kertbarátkör 30. évfordulójára készült kertek… emberek… csodák…1 című kis könyvből megtudtam, hogy Nagyapának többször sikerült 1. díjas bort bemutatnia, és 1979-ben elnyerte a Kiváló kistermelő-díjat. Különleges emlék, hogy középiskolás koromban – 1980 nyara lehetett – építőtáborban dolgoztam két hétig a Balatonnál, ahol meggyet szedtünk. Valahonnét tudomást szereztem, hogy Nagyapa benne lesz a tévében, egy riportműsorban, ami mégiscsak hatalmas dolog. Aznap beteget jelentettem, nem mentem dolgozni a többiekkel, egy barátnőm is velem maradt. Izgalommal és megilletődve bámultuk a képernyőt, aztán egyszer csak ott volt Nagyapa, ült a kertben a kistőkén, a szokásos helyén és lámpaláz nélkül, a legnagyobb természetességgel beszélt, mesélt a kertről. Don-kanyar Nagyapa sokat mesélt nekem. Nyáron, jó időben egy fatönkön üldögélve a terasz alatt, télen meg a cserépkályha mellett. Talán én voltam az az unoka, aki figyelmesen meghallgatta, aki megítélése szerint már elég nagy volt ahhoz, hogy megértse őt. Történetei mindig a háborúhoz kötődtek – megjárta a Don-kanyart, a hadtápnál szolgált. Hogyan lehet embernek maradni az embertelenségben? Hogyan lehet mínusz harminc fokban átvészelni az éjszakákat a lövészárkokban? Milyen lehetett felébredni arra, hogy mindenki megfagyott körülötted? A borzalmas élmények hatásától sosem tudott szabadulni Nagyapa – testi-lelki fájdalmai, megrokkant egészsége mind a háborús szenvedéseire emlékeztették. Terhét azzal próbálta volna oldani, hogy volt egy terve: írunk egy könyvet, mi, ketten – ő majd mesél, én pedig leírom, hogy mi történt a Don-kanyarban. A könyvből sajnos nem lett semmi – bár figyeltem minden szavára, mégis túl fiatal voltam a feladathoz, pár év múlva meg már túl késő volt. Tanulás, könyvek, versek Nagyapának négy elemije volt, de a tanulást nagyra becsülte. Akkoriban, a 70-es években sokszor néztük együtt a Mindenki iskolája című oktatási sorozatot, amelyben a felsős általános iskolai tananyagot adták le olyan nagyszerű tanárok közreműködésével, mint Öveges professzor vagy Sinkovits Imre. Szeretett a tudásunkért 1 Palóc Kertbarátkör, Balassagyarmat, 2003. 114 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2024/3–4. szám �Vallomás jutalmazni minket: például, ha megtanultuk a 19 megye és megyeszékhely nevét, vagy az európai országokat, fővárosokat fel tudtuk sorolni. Nagyapa sikeresen levizsgázott, elvégezte a nyolc általánost, és – mivel ekkor már a hatvanas éveiben járt – mindezt nyugdíjasként, önszántából, saját magáért tette. A házuk berendezése egyszerű és praktikus volt. A szobájukban volt egy három-szárnyú tükrös szekrény, az alján polccal. Ott tartották a könyveiket, amiket olvasgattam: volt egy vastag Petőfi összes, a Szép versek-sorozatból pár kötet, mindenféle regények, Szabadföld-kalendáriumok, és ha jól emlékszem, Palócföld! És csak utólag, amikor már nem élt, akkor fogtam föl, hogy Nagyapa költő volt! Minden családi összejövetelre hozta a saját kézzel írott versét, verseit, amelyeket felolvasott nekünk. Hogy jó versek voltak? Nem tudom, nem emlékszem. Nem is számít. Mindenesetre különleges élmény volt őt hallgatni, és sajnálom, így utólag, hogy Nagyapa nem Nagyapám, Fricska István kapta meg tőlünk azt a figyelmet, amelyet a kertjében (családi fotó, megérdemelt volna. 1975 körül) Aztán 1984 nyarán elhagytam az országot. Nagyapa a megelőző tíz évben nagyon sokat szenvedett, a háborúból megörökölt állandó ízületi és csontfájdalmai mellett prosztatarákban is szenvedett, amivel nem volt hajlandó orvoshoz fordulni. Mire kórházba került, már túl késő volt. Én elmentem, s pár hónappal később ő végleg eltávozott. Mélyen megrendített a halálhíre. Hazatérésem után sokat beszélgettem nagymamámmal, nagyon szerettem őt is. Mikor Nagymama is meghalt, kiüresedett a ház, szinte minden emlék elkerült, megsemmisült. Igyekeztem kideríteni, hová kerülhettek Nagyapa versei, de nem jártam sikerrel. Egyetlen verse maradt fenn, egy négysoros kis köszöntő, amelyet az unokatestvéremnek írt egy könyv első lapjára. Költő volt? – kérdezhetnék. Számomra ő a legnagyobb ismeretlen költő. A vers szeretete, a költészet, a kert szeretete – az övé, az enyém – mind itt vannak velem. Igaz, hogy már ötödik éve tartom életben kis magángalériámat, az Artéria Galériát és klubot Balassagyarmaton, amely összművészeti műhelyként szolgál, de csak most világosodott meg elmémben Nagyapám meghatározó szerepe mindebben. Palócföld – 2024/3–4. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 115 ����Handó Péter HANDÓ PÉTER 90 A föld még nem szült senkit. / A szülőföld emlőjéről mégis / nehezen válik le az ember. / Ha önként nem megy: kitépik. / Tarján helyett Párizs, / Pécskő helyett Eiffel / magasodhat végül fölé. / Tehetnek vele bármit, / magyar marad benne a vér. / A nyelv eszközeivel / eljuthat egy másik határig, / de amit magának kér, / az a kenyérnél jobban kell neki: / a kimondhatatlan szóban / kimondottan fényleni. / Minden más oly valótlan. / Fölüle az eget / kívüle el ki dönthetné / a Palóc Parnasszus magasáig? / Rálátunk-e végre / avantgárd erejére? / Kilencven éve / – frankofonizált léte – / hazavilágít. Palócföld – 2024/3–4. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 119 �Nagy Pál 90 KOVÁCS BODOR SÁNDOR EPILÓGUS – Én belépek a 100 évesek klubjába! – mondta Pali olyan elszántsággal, mint a hegymászó, aki elhatározza, hogy megmássza a Kilimandzsáró csúcsát. – Hová? – kérdeztem megrökönyödve. – Hiszen még csak most leszel kilencven! – Na, igen. De ha belépek, akkor kutya kötelességem lesz megérni a százat, hiszen nem hozhatok rájuk szégyent! – Vagy úgy – mondtam elmélázva, és eszembe jutott a hetvenéves Nagy Pál, aki akkor egy súlyos műtétre várva a rá jellemző alapossággal megírta végrendeletét, az utolsó használati tárgynak is megjelölve leendő gazdáját. – Most, hogy túl vagyok az operáción, és az orvosok gyógyultnak nyilvánítottak, dobhatom ki az egészet – mondta nevetve –, nem baj, majd írok másikat 15-20 év múlva. Nos, végrendeletről szó sincs, hosszú távú tervekről annál inkább. Ez a mentalitás egyébként nem egyedi, sokkal inkább korfüggő. Amikor apámra hetvenéves korában szintén egy súlyos műtét várt, csak annyit mondott: „Semmi baj, éltem már eleget”. Aztán 88 évesen, a halála napján rám szólt, hogy azonnal hívjak hozzá egy orvost, mert nem szeretne még elmenni. Mérges volt, amikor a telefonálás után közöltem vele, hogy nagyjából egy óra múlva lesz itt a doktor. Amikor megkapta az injekciót, megnyugodott. Éjféltájt halt meg. 120 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2024/3–4. szám �K o v á cs Bo do r Sá n do r Aztán eszembe jutnak egyik szomszédom utolsó szavai, akivel a közeli fennsíkon találkoztam néhány éve. Hogy van, Józsi bácsi? – kérdeztem a 92 éves, mindig vidám embert. Várom már a halált, mondta, és szeméből, ahogy állta a pillantásomat, teljes belenyugvás sugárzott. Ezeréves frankofón Az 1956 óta Párizsban élő Nagy Pál, a Magyar Műhely című folyóirat egyik alapító szerkesztője 2016-ban publikálta az Une Francophonie millénaire – Ezeréves frankofónia – a francia nyelven is író és publikáló magyar szerzők antológiája a kezdetektől 1918-ig című hatalmas munkája első kötetét. Ennek az 500 oldalas műnek a második kötete, amely az 1918-tól napjainkig tartó periódusról ad számot, a covid-járvány miatt négy év késéssel jelent meg ugyanannál a Honoré Champion Kiadónál 2024 márciusában, 724 oldalon. A szerző, aki az első kötet esetében a kronologikus sorrendet választotta, a második kötetben a tematikus módszert alkalmazza. A frankofónia jelenlétét Magyarországon tíz nagyobb fejezetben mutatja be, melyek a következők: magyar történelem; magyar irodalomtörténet, magyar irodalomkritika; művészetek (képzőművészet, zene, fotó, film, építészet); magyar filozófia; magyar nyelvészet; szociológia, pszichológia és pszichoanalízis; magyar természettudományok. Palócföld – 2024/3–4. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 121 �Nagy Pál 90 Ebben a keretben Nagy Pál 190 szerző eredetileg is francia, illetve csak francia nyelven létező tanulmányából közöl részleteket. A kötetben Benda Kálmán éppúgy jelen van, mint az ugyancsak történész Kosáry Domokos, Kecskeméti Károly, az idősebb Márton László vagy Kosárdy Viktor, Kende Péter, Károlyi Mihály vagy Rajk László, Romsics Ignác és Ablonczy Balázs. Az írókat Dormándi László, Babits Mihály, Kosztolányi Dezső, József Attila, Radnóti Miklós, Szerb Antal, Illyés Gyula, és Tamkó Sirató Károly képviseli. Ebben a fejezetben Nagy Pál bemutat egy külföldön élő és dolgozó új prózaíró-generációt és egy új avantgárd írónemzedéket, amelynek minden tagja Nyugat-Európában, illetve az amerikai kontinensen él. (Róluk a magyar irodalomkedvelők igen keveset vagy semmit sem tudnak.) Az irodalomtörténet és az irodalomkritika az a terület, amelyen a frankofónia a legfeltűnőbben jelen van. Nagy Pál ebben a fejezetben harminc szerző tanulmányának részletét közli Eckhardt Sándortól Csernus Sándorig, Tüskés Gábortól Sipos Gyuláig. A „művészetek”-fejezet is sok, franciául jól tudó művészt és kritikust sorol föl, ugyanúgy, mint a nyelvészet, a szociológia, valamint a pszichológia- és a pszichoanalízis-fejezetek. A francia szövegrészleteket egy harmincoldalas bibliográfia egészíti ki, s egy közel húsz oldalas Index könnyíti meg a szerzők visszakeresését. Az első és második kötetet egyaránt a kiadó címén lehet megrendelni: www.honorechampion.com Hetvenhat évesen kezdte, és a kilencvenediket töltötte a munka befejezésekor. Tizennégy év kutatás, gyűjtés, szerkesztés, javítás és megannyi lótás-futás lehet az 1224 oldalas enciklopédia megjelentetése mögött. („Természetesen” a kiadás költségeit is neki kellett előteremtenie…) Innen, Rónafaluból nézve, ahol Nagy Pál olyannyira szeret elidőzni, sétálgatni a Medves-fennsíkon, úgy tűnik, ez a két kötet valamiféle adósságrendezés a részéről, szelíd viszonzás azért, amit a két kultúrától kapott. Példát mutatni így szép. 122 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2024/3–4. szám �Fábián László FÁBIÁN LÁSZLÓ EGY ESZMERENDSZER AGÓNIÁJÁBAN Nagy Pál kilencven éve ürügyén – kissé korháttérként is Valamikor az ezerkilencszázhetvenes évek közepe táján, amikor már nemcsak jól ismertem azokat az új-avantgárd művészeket, akik fölkeltették érdeklődésemet, de jobban elmélyedhettem addigi munkásságukban, és magam előtt is világossá lett: lényegében hasonlókat gondolok a művészet lehetőségeiről, hasonlót etikájáról (ne feledkezzünk meg az akkori irgalmatlan anatémáról, amely – úgymond a szocreál védelmében – sújtotta mind az avantgárd hagyományt, mind kortársaimat, akik szerettek volna fölzárkózni a nemzetközi trendekhez, noha annak volt a legcsekélyebb esélye). A szocialista kultúra pápája ideológiai dörgedelmekkel igyekezett távol tartani Kassáktól, Lossonczytól, Gyarmathytól, Kornisstól, Bálint Endrétől a feléjük, örökségük felé tájékozódó fiatalokat – Bak Imre, Fajó János, Keserü Ilona, Molnár Sándor, Nádler István –, akikkel szellemi közösséget találtam, noha rokonszenvem tágabb szféráit érintette az új magyar képzőművészetnek. Annyit minden esetre hamar fölmértem, hogy magunkra (egymásra) vagyunk utalva, az ún. kultúr(ilyen germánosan)-politika ellenséget szimatol bennünk; ami az ő szempontjából talán igaz is lehetett. Parancs János 1964-ben hazatért Párizsból (és az ott szerkesztett Magyar Műhelytől), emlékezetem szerint az ő ötlete volt, hogy mutassam be ezt az új-avantgárd társaságot, laza csoportosulást, amely részben a konstruktivista hagyományon, részben a Korniss-féle líraibb absztrakt szellemiségén kezdett építkezni. (Molnár Sándor kisebb-nagyobb sikerrel forszírozta az ugyancsak kiátkozott Hamvas szellemi életművének ismertetését.) Nos, a dolgozat elkészült; arra nem emlékszem pontosan, hogyan jutott ki (talán éppen Parancs segítségével). Azt tudom, hogy Nagy Pálnak volt címezve, akit egyáltalán nem ismertem, csupán azt tudtam, Papp Tibor mellett társszerkesztője a lapnak. Írásom megjelent, a lapszám eljutott hozzám; mutogathattam barátaimnak. Évtizeddel később valamilyen előadásra hívtak a kelet-berlini Magyar Kultúrába. A szállásomra, korán érkezve, nem költözhettem be, mivel az előző vendég még nem költözött ki. Mondták, a párizsi Nagy Pál lakta eddig. Akkor találkoztam Palócföld – 2024/3–4. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 123 �Nagy Pál 90 először vele. Túlságosan sokat nem beszélhettünk, arra viszont emlékszem, hogy Pali kérte, írjak egy újabb áttekintést az aktuális magyar képzőművészetről, amit – természetesen – jó szívvel vállaltam, kissé tágabbra is fogalmaztam. Valamikor 1974/75-ben történhetett. Elhatároztam, kitapasztalom a kiküldés lehetőségét a Kulturális Kapcsolatok Intézetén keresztül, ahogy azt a mélységében változatlanul működő cenzúra várja. Megírtam, elküldtem a hivatalnak, vártam a jelzést, vajh megkapták-e? Pali egy idő után pár sorban figyelmeztetett, várja ígéretem teljesítését. Olyasfélét válaszolhattam: már postán van. Türelemmel várt – hiába. Hónapokról volt szó. Váratlanul fölhívott a minisztérium irodalmi osztályának vezetője. Megkérdezte, hogy vagyok. – Aligha azért hívtál, hogy ezt megtudd – válaszoltam meglepetten. – Nálam van az írásod, amit a Magyar Műhelynek szántál. Arról kéne beszélnünk. – Emlékezetem szerint nem neked küldtem. – Én kaptam meg, mint főnököd. – Mitől lennél nekem főnököm? – Nem ez a lényeg. Beszélnünk kellene róla. Kérlek, gyere be hozzám. Bementem. Elmondta, hogy a párt elméleti bizottsága kidolgozta a külföldi magyar irodalommal kapcsolatos irányelveit; arra kér, várjak a kiküldéssel. Alaposan fölbosszantott: értetlenkedtem, mi ez a pofátlanság, miért nem küldte el az Intézet, hiszen az cenzor szerint semmi politikailag kifogásolható nem található dolgozatomban. Mondta, hogy éppen a cenzortól kapta – szakmai fölülvizsgálatra. – Mióta konyítasz te a képzőművészethez? – Én politikailag… – Hülyéskedsz? Add vissza az írásomat, majd elküldöm más úton. – Pont azt nem szeretném. – Nem tudod megakadályozni. – Egyszerűen kérlek. Elfutott a méreg, de még dühösebb lettem, olvasva a cenzor ceruzás széljegyzeteit. Nyilvánvaló volt, fogalma sincs a tartalomról. Ahol Malevics Fehér alapon fehér négyzetét hivatkoztam, három fölkiáltójelet tett a margón, odaírta: „Haha!” Hátralapoztam, a szöveg végén megtaláltam monogramját: gyönge költőt, szorgosan foglalkoztatott műfordítót rejtett a név – jól ismertem pártos elkötelezettségét. Beszélgetőpartnerem kíváncsian várta feleletemet. Kivártam én is – váratlan ötlettel megfordítottam a beszélgetés irányát: – Mit kínálsz cserébe, ha nem küldöm el? 124 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2024/3–4. szám �Fábián László – Mit kérsz? Kérjél József Attila-ösztöndíjat… – Nem érdekel. Állásom van, nincs szükségem a pénzetekre. – Akkor mit? – Szerezz nekem finnországi ösztöndíjat; arra szükségem volna. – Elintézem. Hitetlenkedve fogadtam gyors belegyezését, ami nyilvánvalóan jelezte, hogy fontos nekik („ezeknek”), hogy valamiképpen érvényt szerezzenek állásfoglalásuknak (mi – magunk közt – „állásunk foglalására” fordítottuk a pártcsinovnyikok fogalmát), akár azon az áron, amit megszabtam. Egy darabig még játszottam a magát egyre kényelmetlenebbül érző bürokratával: figyelmeztettem, ha átver, mindenhol, amilyen fórumot elérek, beleértve a Szabad Európa Rádiót, nyilatkozni fogok, hogy hazudoznak, erőszakoskodnak, semmibe veszik állampolgári jogaimat, pártnormákat kényszerítenek pártonkívülire stb. Lehet, csak utólag képzelem, már kissé szégyenkezett is szerepe miatt. A búcsúzó kézfogásnál megismételtem: – Megegyeztünk; nem versz át. Zavartan biztosított, eszébe sincs. Eszébe juthatott: elég olcsón megúszta egy magamfajta vademberrel. És valóban nem csapott be; valóban eljutottam 1977 tavaszán Finnországba három hónapra, Sőt. Januárban pénzküldeményt kézbesített a posta, a föladónál jelezték: József Attila-ösztöndíj. Esztendeig kaptam – havi rendszerességgel. ▪ Nem amiatt meséltem el a történetet, hogy kimentsem magam a jubileumos kiváló szerkesztő, író, irodalmár előtt, sokkal inkább amiatt, hogy kitessék, milyen történelmi közegben dolgoztunk: ő a szabadabb oldalon, én a diktatúrában – mégis, egymásra utalva, ha szabad ilyen nagyképűen fogalmaznom. És – persze – amiatt szintén, hogy ugyancsak kitessék, olykor-olykor ráhibázhattunk a hatalom gyöngeségeire. Vagy a csinovnyikok gyöngeségére? – ezt döntse el, aki akarja. A párizsi Magyar Műhely nélkülem is teljesítette céljait – fórumot adott a magyar avantgárdnak –, Kassák folyóiratainak szabad szelleme nyomán (is!), óvta, őrizte tekintélyét honi törekvéseinknek – nem akármilyen ellenszélben. Ezt azonban Pali nálam sokkal alaposabban ismeri; részleteiben tudósít felőle Journal in-time című kétkötetes önéletírásában… Palócföld – 2024/3–4. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 125 �Nagy Pál 90 SŐRÉS ZSOLT JOURNAL D’OUTRE-TEMPS1 A kilencvenéves Nagy Pál köszöntése ürügyén Rövidebb levelezés után az akkor 32. évfolyamába lépő Magyar Műhely 1993 elején a 87. számában megjelentette két versemet. Nagy Pállal végül az év augusztus 26-án, a Magyar Műhely keszthelyi találkozójának nyitónapján találkoztam először személyesen, ahová az ő biztatására mentem el. Kapcsolatunk szerencsére hamar mester–tanítvány viszonnyá változott. Óriási inspirációt, egyszerre új, nemzetközi bemutatkozási lehetőségek megjelenését, kapcsolatok és új alkotói módok megismerését, saját irodalmi-költői és zenei meghatározottságú kreativitásom megfelelő helyre való becsatornázását is jelentette ez akkoriban a számomra. 1995-ben pedig Nagy Pálnak köszönhetően bekerültem a Magyar Műhely fiatal írókkal, alkotókkal kibővült szerkesztőségébe. Micsoda aktív évek voltak ezek! Amellett, hogy 1994. október 2-án a budapesti Artpool és a párizsi Association Polyphonix szervezésében a POLYPHONIX 26 Nemzetközi hangköltészeti estjén a Kolibri Színházban Nagy Pállal ketten bemutattuk az Arc / Tér című performanszát2, két közös hangfelvételünk is készült még ugyanezen év júniusában, amelyek első experimentális zenei együttesem, a SoKaPaNaSz: Mezzofoszfát című albumán jelentek meg a Magyar Műhely első és vélhetően utolsó kazettakiadványaként.3 A cím fordítása: Az időn kívüli napló. További információk a POLYPHONIX 26 programjáról, valamint a performanszokról készült videók elérhetőek az Artpool oldalán: https://artpool.hu/1994/941002_h.html [2024. augusztus 15.] 3 Az 1993–1994-ben működött zenekar elnevezéséről Pető Tóth Károly költő, az együttes tagja így ír a YouTube-on: „A zenekar elnevezése imígyen történült: Adjatok egy papírt meg tollat, megkaptam, és véletlenszerűen ebben a sorrendben írtam föl a neveinket: Sőrés, Kovács, Pető Tóth, Németh, Sziráki. Hirtelen ihlettől vezérelve összeolvastam a neveink kezdőbetűit, szerencsére csupa mássalhangzó volt, közéjük tettem a magánhangzókat, oszt kész.” https://youtu.be/faGkILc0Adw?si=LHUBJhhyvEOrd-Dc [2024. augusztus 15.] A két, Nagy Pállal készült felvétel ezen a YouTube-linken meghallgatható: a dé-theoriser la pensée 16:38 – 19:20, a Sülni akarok! pedig 37:20 – 48:25 között. Bővebben az albumról: https://www.discogs.com/fr/release/13501690SoKaPaNaSz-Shock-Upon-Us-Mezzofoszfát-Mezzophosphate [2024. augusztus 15.] A SoKaPaNaSz tagjai az album készítésének idején Bolba Gábor, Kovács Zsolt, Németh Ferenc József, Pető Tóth 1 2 126 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2024/3–4. szám �Ső r é s Zs o lt A teljes egészében francia nyelvű, énekbeszéddel és zenekari kísérettel előadott dé-theoriser la pensée, valamint a magyar nyelvű, erőteljes és elementáris, kifejezetten apokaliptikus hangvételű, a recitáció és az üvöltés/lélegzés spektrumában szabadon mozgó Sülni akarok! című művek Nagy Pál kevéssé ismert performanszszövegein alapultak. Sőt, azt hiszem, nem járok messze a valóságtól, ha azt állítom, hogy Nagy Pál performansz-, valamint hangköltészeti munkássága sokkal kevésbé ismert, vélhetően sporadikusabban is dokumentált, mint vizuális költészete vagy akár videóművei. Máig emlékszem arra a júniusi napra, amikor az ELTE Kőrösi Csoma Sándor Kollégiumának tornatermében megjelent Nagy Pál, hogy elkészítsük a közös felvételeket. Előtte már Szkárosi Endrével dolgoztunk, akivel több anyagot is felvettünk, és akinek határozott elképzelései voltak a zene kidolgozásáról. Éppen ezért Szkárosival együtt, ott a helyszínen komponáltuk meg a vele közös darabokat úgy, hogy többször el is próbáltuk, mielőtt a végleges felvételre sor került volna. Szkárosival változatos szerkezetű és hangszerelésű struktúrákat, ritmikus, repetitív, mozaikzene-szerű kombinációkat alkottunk és alkalmaztunk. Nagy Pál esetében teljesen másként működött az élő alkotás. Itt valóban ott a helyszínen, élesben, a Sülni akarok! esetében teljesen improvizatív módon dolgoztunk. Együtt lélegzett a zenekar Nagy Pál érdes hangú, egyszerre erőteljes és komplex tartalmakat, érzelmeket megjeleníteni képes drámai előadásával. Minden akkor és ott jött létre, mintha csak egy koncerten lettünk volna, ámde közönség nélkül.4 A dé-theoriser la pensée ugyan tartalmaz előre eltervezett szekvenciákat, így például Kovács Zsolt (zongora) és Claudia Raths (szaxofon) duettje a darab elején egy D moll, D moll 7-es, G moll 7-es akkordtémát játszik, egy melódiát fragmentál egyre gyorsabban, szaggatottabban, hamarosan a hangnemekből is kilépve, mígnem a zenekar többi része Nagy Pállal együtt az első fél perc után hangos zajzenei tuttival lép be, és elmossa az egymást kergető, játékos zongora és szaxofon párosát. Ezután a folyamat a mind dominánsabb dob és bőgő párosának köszönhetően dzsesszesebb formát kap, miközben a késleltetés-effektnek köszönhetően mintegy a messzeségbe elúszó hangon Nagy Pál énekel. A szaxofon rövid attakfutama után Károly, Claudia Raths, Sőrés Zsolt és Sziráki Zoltán voltak. Nagy Pálnak egyébként Pető Tóth Károly biztatására küldtem el a verseimet még 1992-ben. 4 1995. május 14-én Bolba Gáborral, Kovács Zsolttal és Nagy Pállal kvartettben az egykoron a budapesti Szerb utcában működött Egyetemi Színpad Szünetjel Klubjában léptünk fel egy igazán emlékezetes koncertperformansz erejéig. Ennek videódokumentációja az Artpoolban megtekinthető: https://artpool.hu/video/dvd_list13.html [2024. augusztus 15.] Palócföld – 2024/3–4. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 127 �Nagy Pál 90 keletkező kiállást egy ismét melodikus nagybőgő-szaxofon duó folytatja (Asus2 / A dúr – D dúr – C dúr centrumokkal), hogy aztán ismét betörjön ebbe az ismét mind játékosabbá váló kergetőzésbe a zenekar és Nagy Pál határozott hangja, aki ezúttal a „de-teorizáló gondolkodói” attitűdjét a kezében lévő kézirata gyűrögetésével zörejeket keltve színezi tovább, a szöveg fónikus jelentésszintjét ezáltal a jelszerűség és a jelentésesség „extra dimenzióinak” irányába transzformálva. A Sülni akarok! zongoraszóló felütéssel indul, a D dúr – G dúr karizmatikus, „egészhangú lebegésével”, amelyet csak elmélyít egy-egy hangkiugrás, s amelyre Nagy Pál természetes, hétköznapi beszédregiszterből indítja el a saját, disztópikusbecketti végső időket megidéző vokális performanszát. A világvégéről, a „sülés” kifejezésből mind jobban áthallatszó és hangsúlyozott „szülésig”, illetve a „belesüléstől” a „beleszülésig”, a nukleáris katasztrófa, a sugárszennyezés szörnyű jeleiről („kis fehér pettyek”, „nagy vörös hólyagok”, illetve a „nem akarok leégni!” refrénig, amely voltaképpen egy, az artaud-i könyörtelen színházból ide átvisszhangzó kiáltás), vagyis az életnek és mindenségünknek a végétől való egzisztenciális rémületünkről fest pusztító víziót Nagy Pál avantgárd sámánként, transzban előadott szövege. A szöveg szeriális-repetitív felépítése, a fónikus költő átszellemült transzállapota magával ragadja a felvételen a SoKaPaNaSz-t is: erőteljes, ámde gyorsan változó, szabadon hagyott zajclusterek juxtapozícióival, berobbanásokkal, brutális és expresszív hangzuhatagokkal, a szöveg drámaiságát a végsőkig felerősítő-kihangosító, az énekbeszédet organikus élő organizmusként követő, aláfestő, színező, a vokalistával folyamatosan kommunikáló, ezzel pedig a tapasztalati, Guy Debord által A spektákulum társadalmában szereplő pszeudociklikus idővel szembeni mitikus-felfoghatatlan időbe helyezve át a Sülni akarok!-nak a tudattalanig hatoló, az elkerülhetetlenséget sulykoló, félelmetes narratívumát. A fogyasztható mindennapi időből a végső kivonódás az ismeretlen, felfoghatatlan időbe és időn túliságba... Mintha csak abban reménykednénk, hogy lehet ott valami, amiről nem tudunk, az „örök élet”, minden kapitalista társadalom végső célja, a „halhatatlanság elérése”. Pedig az atomkatasztrófa és a világ (a Föld) megsemmisülése nem más, mint a visszavonhatatlan halál. Az örökkévalóság helyett a nemlét („Az örök élet addig tart, amíg tart az élet, Rosenzweig szerint” – mondja Nagy Pál). Az egyén halála, de az egyének által fenntartott civilizáció halála is. Talán nem túlzás azt állítani, hogy a Sülni akarok! a SoKaPaNaSz egyik legemblematikusabb darabja. A felvétel készülte óta éppen eltelt harminc év távlatából napjainkban – látva a klímaváltozással sújtott bolygó állapotát, a mind több háborút, globális válságot, vallások, szekták, szennyező technológiák fenyegetését – a Sülni akarok!-nak ma aktuálisabb az üzenete, mint valaha. 128 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2024/3–4. szám �Ső r é s Zs o lt „Besugározza életemet a kvarclámpa és csipkebokor” – szól Nagy Pál avantgárd ráolvasása három évtized távlatából. Üzenet az időn túlról egy lehetséges jövőbeni időkapszula számára. Reméljük, lesz élő, aki megtalálja. Berlin, 2024. augusztus 15. Palócföld – 2024/3–4. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 129 �Nagy Pál 90 TAR FERENC EGY EMBER ÉLETE „Az élet nem arra való, hogy elszálljon, akár a pipafüst.” (Karácsony Benő) Nagy Pál élete kevésbé tartalmas lett volna, ha az 1956-os forradalom idején sikerül végrehajtani a rá kirótt ítéletet. Számára ’56 ősze meghatározó fordulópont volt. A 22 éves fiatalember addigi állomásai: Salgótarján, Sárospatak, Pásztó, Eger. Ha nincs a forradalom, a magyar–történelem szakos főiskolai hallgatóból talán valamelyik vidéki városban a szocialista Magyarország tanára lett volna. Nem így történt. Az országos eseményekhez igazodva az egri főiskolások is aktivizálták magukat. Megalakult a MEFESZ1, amelynek egyik vezetője Nagy Pál lett. Nemcsak jobb, demokratikusabb életet szerettek volna, hanem nyugodt, az atrocitást, a vérontást elkerülő átmenetet is. E kísérlet – az ország más településeihez hasonlóan – nem járt sikerrel. A résztvevőkre megtorlás vagy menekülés várt. Nagy Pál az előbbi elkerülése miatt – sok ezer magyar fiatalhoz hasonlóan – az utóbbi választotta. Párizsban megjelent első könyvében a „Végrendelet” címszónál így ír: „Alulírott, Kis Pál, volt magyar állampolgár, jelenleg égi lakos, ép eszem teljes tudatában úgy határoztam, hogy minden ingó és ingatlan vagyonomat a francia tengeri szélre hagyom. Elhatározásomat az alábbiakkal indokolom. Hazámat, mely Kelet-Európa nyugati részén terül el, 1956. november 27-én hagytam el Kópházánál. Mivel menekülésem okai magántermészetűek, azokra jelen végrendeletemben nem térek ki. Nyugat-Európa Deutschkreutz nevű falujában vettek először nyilvántartásba, 1956. november 28-án. Ott nyert először hivatalosan is megállapítást, hogy szülőhazámat önként hagytam el, elhatározásomat rajtam belül álló okok kényszerítették ki…” (Reménység, hosszú évek, Párizs, 1964) 1 Magyar Egyetemi és Főiskolai Egyesületek Szövetsége 130 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2024/3–4. szám �Tar Ferenc 1956 őszétől következtek a párizsi évtizedek. Előbb az egyetemi tanulmányok a Sorbonne-on, majd a munkás hétköznapok a nyomdában. És persze az irodalom. Ez a legfontosabb. 1978-ban (Korszerűség/kortárs irodalom) írja: „…francia állampolgár vagyok, elsősorban mégis párizsinak érzem magam. Itt szereztem diplomát s élettapasztalataim nagy részét Párizs szellemi és társadalmi életében… Ide köt a munkám és a hivatásom: a nyomdászat és az írás. Kétnyelvű vagyok, ezt a kétnyelvűséget életem egyik nagy nyereségének tekintem”. Nem lehettek egyszerűek az első évek Franciaországban francia nyelvtudás nélkül. Annak ellenére sem, hogy a magyar szabadságharcosokat hősként fogadták és segítették a szabad világban. Nagy Pál társaival magyar folyóiratot alapított és könyveket adott ki éveken, évtizedeken át. Párizsban szolgálta a magyar kultúrát. Az egykori egri főiskolás, párizsi író az elmúlt 90 évben nyomot hagyott maga után a magyar és a francia irodalomban egyaránt. Utolsó könyve (Une Francophonie millénaira II.) 2024-ben jelent meg. Azt szokta mondani, ezt a könyvet még befejezem, aztán nyugdíjba megyek. Meglátjuk… Emlékezetem szerint 1988-ban ismerkedtem meg Nagy Pállal. Akkor Keszthelyen a Balatoni Múzeumban dolgoztam. Pali már akkor pártos ember volt. Bujdosó Alpárral csinálták a p’Art nevű videófolyóiratot. Amikor bemutatták egy keszthelyi nyaralóban, egy számomra addig kevéssé ismert világ tárult fel előttem. „Az irodalom új műfajait” ismertem meg általuk. Többször cseréltünk lakást. Ő nyaralt az én keszthelyi lakásomban, én pedig az ő montrouge-i, könyvekkel teli lakásában tölthettem el napokat. Párizs bebarangolása mellett sokat olvastam. Többek között Kassák Lajos: Egy ember élete című önéletrajzát is. (Tőle vettem át írásom címét.) Az avantgárd író és képzőművész a 20. század elejének forradalmi napjaiban Keszthelyen is járt. Jómagam később kezdtem el „pártoskodni”. 1990-ben az önkormányzat kulturális bizottságának elnöke lettem. A következő években több Magyar Műhely-találkozóra került sor a Balaton fővárosában. 1993 augusztusában „Friss, meleg az avantgárd!”, majd a következő év júliusának közepén „Kimerjük a Balatont!” címmel került sor az eseményre. A Balatoni Múzeumban rendezett Vizuális költészet 1985–1995 címmel rendezett kiállítás, a Balaton-parton székházépítés, Trabant-festés és utcabál volt. A találkozó talán legsikeresebb eseménye az utolsó napon történt – vasárnap délelőtt – a Halászcsárda előtt. „A tréfacsinálás komoly munka, megannyi lelemény kell az igényesen szellemes poénokhoz. A látványos performanszok egymást követték. Tóth Gábor és bájos kísérője – mindketten elegánsan felöltözve – elfoglalták a helyüket az iszapcsapdákat sem nélkülöző Balaton vizében, onnét ismertették a történéseket.” (Hévíz–Keszthely és Vidéke, 1994. július 22.) A Kimerjük a Balatont! akcióban Palócföld – 2024/3–4. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 131 �Nagy Pál 90 „a Balaton vizébe hosszan benyúló, vödröt adogató emberlánc volt, ahol is kifelé miniatűr vödrök hozták a Balaton vizét a partra, befelé ugyanezekben a vödrökben vodka érkezett a láncszemeknek”. (Bujdosó Alpár: Avantgárd (és) irodalomelmélet, Magyar Műhely 2000/2–3, 113–114.) A helyiek és a turisták nagy megnyugvására az akció a lelkes igyekezet ellenére sikertelenül zárult. A Balaton maradt…! Hasonlóan kudarcba fulladt a társaság délelőtti másik akciója is. A gravitációs gyakorlat során egy teli vödör víz felfelé való kiöntése során nem maradt semmi a levegőben – minden alkalommal hétköznapi természetességgel zúdult vissza kiöntőjére. Barátságunk Nagy Palival közel 40 éves. Családunkban az évek során törekedtünk arra, hogy mindenkinek legyen külön szobája, ahol az ágy mellett ott vannak a könyvek és az íróasztal is. Mivel Palit családtagnak tekintjük, neki is van egy számára fenntartott szoba, ahol mindig otthon érezheti magát. 132 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2024/3–4. szám �Nagy Pál NAGY PÁL AZ ÖREGSÉGRŐL „Il n’est qui contre mort résiste.”1 (Villon) Mikor kezdődik az öregség? Senki sem tudja. Az öreg ember se tudja. Ő az, aki biztosan nem tudja. Vannak koravén emberek, akiknek már harmincéves korukban fehér a hajuk, barázdás az arcuk. A másik véglet a fiatalnak tűnő öregember, akiről senki nem gondolja, hogy már hetven-nyolcvan éves. Hatvanévesnek nézik, akik nem tudják, hogy már nyolcvanéves is elmúlt. A fiatalnak tűnő öregember két dologra büszke: magas korára s arra, hogy sokkal fiatalabbnak néz ki. Persze ha megkérdezik a fiatalnak tűnő öregembertől vagy öregasszonytól, hogy hány éves, megmondja. Ő tudja ugyanis, hogy a metróban (ha a lépcsőt választja) egyre nehezebben ér fel a peronra. Ha a metróban, a villamoson vagy autóbuszon állva kell utaznia, fáradtan ér haza, rögtön lefekszik az ágyára, s bizony gyakran el is alszik. Mindene fáj, ami fiatalabb korában megsérült: kificamodott, eltört, megégett. Hatvan (hetven) éven keresztül nem fájt, csak mostanában kezdett el fájni, s egyre jobban fáj. Ha a kezére néz, szégyelli magát; mutatóujja görbe, kisujja kifelé hajlik, kézfeje májfoltos. Az, hogy nyolcvanéves korban valaki a testi betegségek élő katalógusa, elkerülhetetlen. S ha valaki éppen azt mondja neki, milyen fiatal(os), ő azon gondolkodik, hogy bevegyen-e egy fájdalomcsillapítót, mert a dereka…. Ha valamelyik betegségére (például magas vérnyomására) orvosától gyógyszert kap, először a lehetséges mellékhatásokat nézi, mert azok holtbiztosan jelentkezni fognak. A székrekedést (vagy a hasmenést) az interneten tanulmányozza, mert ez a szimptóma minden komolyabb orvosság szedésének velejárója. S rossz napja lesz, mert minden hashajtó pornak, pirulának, kanalas orvosságnak körülbelül egy méter hosszú leírásában azt olvassa, hogy a port, a pirulát, a kanalas 1 „Hisz minden a sírba bukik” = François Villon: Ballada tűnt idők lovagjairól (Szabó Lőrinc ford.) Palócföld – 2024/3–4. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 133 �Nagy Pál 90 orvosságot négy-öt napnál tovább nem szabad szedni, holott az ő székrekedésének, hasmenésének pont az a gyógyszer az oka, amelyet az orvos előírása szerint négy hónapig kell szednie. Az öreg férfit (az öreglányt) sokféle baj gyötri, a legkellemetlenebb azonban a harántizmok rossz működésének köszönhető inkontinencia. Ne részletezzük. ▪▪▪ Mondjak még valamit az öregségről? Tudok mondani. Például az eltaknyolást. Az öregember így mondja, holott kezelőorvosa azt kérdezi, jó-e az egyensúlyérzéke, nem szokott-e elesni. Az öregember szégyelli bevallani, hogy már többször elesett, főként lépcsőn lefelé menet, de szerencsére eddig semmije sem tört el. Megmondhatná, hogy már többször elesett, rögtön hozzátéve, hogy mint régi szertornász, mostanában is negyedórát, húsz percet tornázik reggelente, s főként a gólyaláb-figurát gyakorolja. Ez van a fiatalos öregség mögött. De kinek lehet ezt elmondani? A szürkehályog-operáción már túl van öregemberünk. Ezt az operációt a Hôtel Dieu-ben végezte egy fiatal orvosnő. (A középkorban így hívták a kórházakat Franciaországban.) A francia orvostársadalom presztízskérdést csinált abból, hogy ezt a Notre Dame-mal szemben lévő hatalmas régi épületet ne más célra használják, vagy netán lebontsák. Tehát az egyik szárnyában kórházat tartanak fönt, s a Cochin kórház orvosai itt is gyógyítanak és operálnak. Holott a Hôtel Dieu erre ma már teljesen alkalmatlan. A fiatalos öregember fázott a kietlen kórteremben; alig látott ki a koszos ablakon. A hodály, ahová az operáció előtt levitték, kongott az ürességtől. Egy kerekes ágyon végre levitték valahová a földszintre (pincébe?), egy várószobába. Akkor azonban – folytonos vészjelzést adva – befutott a Hôtel Dieu-be egy mentőautó, sürgős ápolásra szoruló beteggel. Zörgés, emberi hangok hallatszottak a szomszédos műtőből; az öregember ott maradt a fűtetlen várószobában, meztelenül, egy szál lepedővel letakarva. Fázott és jól meg is fázott, nyomós kútként csordogáló orra miatt két hétig feküdt otthonában. Az operáció egyébként jól sikerült. Hosszú ideig tartott; orvosnője magyarázta, hogy váratlan komplikációval találta magát szemben: valami, aminek egyenesen kellett volna állnia szemgolyójában, gellert kapott, s ő ezt a ferdeséget is rendbe hozta. (Nem sikerült. De ez legyen az öregember legnagyobb baja.) A bérházba, ahol lakott, egy maga korabeli asszony vitte haza a kocsijával, természetesen nem ingyen. De ezt se bánta, tudta, hogy az asszonynak van egy botlábú fia, aki (bizonyára sok pénzbe kerülő) magánintézetben él. 134 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2024/3–4. szám �Nagy Pál Valakire egyébként mindenképpen szüksége lett volna, mert frissen operált szemével egyedül nem mehetett volna haza a fiatalos öregember, aki most szívből sajnálta, hogy egyedül él, s büszke arra, hogy szeret egyedül élni. Azóta persze megbánta, hogy egyedül él, de észrevette, hogy bár fiatalos öregember, a nők már öregembernek tekintik, s úgy néznek rá, mint egy hullára. Ekkor arra gondolt: ki fogja őt eltemetni? Ki temeti el a magányos embert? Ettől rossz kedve támadt, s már meg sem lepődött, hogy jobb válla, bal hüvelykujja és bal (operált) lába, mintegy megrendelésre, fájni kezdett. Éppen a televíziót nézte, várta a nemsokára kezdődő futballmeccset, de elaludt. Félidőben felriadt; nézte a képernyőt, amelyen éppen egy makarónimárkát dicsért egy háziasszonynak álcázott fiatal nő, aki nyilván soha nem szeretett főzni. Tehetetlenül nézte a reklámot, amelyet hihetetlenül utált. A félidő sokáig tartott, a képernyőn hol birkacombot, hol vérző marhahússzeletet látott a különböző korú háziasszonyok kezében. Hirtelen eszébe jutott, hogy nemrégiben egy nagyüzemű csirkekeltetőt mutattak a televízióban, ahol egy köbméternyi ketrecbe zárva több száz csirke közelharcot vívott, amelyben az erősebb csirkék agyoncsípték, agyontaposták a gyengébbeket, azután ettek a dögök húsából, majd harciasan újra nekitámadtak egy-egy döglődő csirkének, amelynek egyik szeme már kifolyt. Azóta rá se tud nézni egy csirkecombra, amelyet (rántva) annyira szeretett (uborkasalátával). Végre megkezdődött a második félidő, de ő újra elaludt, s azt álmodta, hogy tejet iszik. Ébren soha nem szokott tejet inni; mostanában vett néhány üveg laktózmentes tejet meg zabpelyhet. Az öregember tehát reggelire mindenféle pelyhet fogyasztott, délben meg fagyasztott halat. A halnak szerencsére nincs vére; persze, lehet, hogy van, de ő vérző vagy véres halat még nem látott. De mi lesz, ha kiderül, hogy a halnak is van vére? Óvatos volt, mert nemrégiben kellemetlen vitába keveredett egyik barátjával az öngyilkosságról. Gyakran beszélgettek az öngyilkosságról s arról, hogy egyik közös ismerősük bevonult egy svájci szanatóriumba, ahol pár nappal később befecskendeztek a vénájába valami csodaszert, amitől szép lassan, fájdalmak nélkül örökre elaludt. Egyetlen gyenge pontja volt ennek a halálmenetnek: sokba került. Nekik egy fillér félretett pénzük se volt. Volt viszont néhány doboz kitűnő altatójuk, de erről a barátjának az volt a véleménye, hogy az altatós módszer nem azonos a biztos halállal. Mi van, ha csak egyik oldala bénul le a halálba menőnek, s tolókocsiban kell leélnie hátralévő életét? Az öregember azóta rémülten nézi a kerekesszéket, s nem tudja eldönteni, hogy a barátja vagy ő maga ül-e a tolókocsiban?! Palócföld – 2024/3–4. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 135 �Nagy Pál 90 Később arról beszélgettek, hogy legbiztosabb jele a az öregségnek a lábfájás: az öregember egyre nehezebben lépeget, szinte vonszolja magát; még szerencse, hogy semmi célja nincs, nem tudja, hová megy, s azt végképp nem tudja, hogy minek megy oda, ahová vonszolja magát. Ekkor gonosz barátja bedobta azt a két szót, amelytől különösen rettegtek – tehát gyakran beszéltek róla: Alzheimer- és Parkinson-kór. Az elsőt Alois Alzheimer (1864–1915) német pszichiáterről, neurológusról nevezték el, aki először írta le ezt a betegséget, a második James Parkinson (1755–1824) angol orvosról kapta nevét, aki ennek a központi idegrendszert támadó betegségnek a tüneteit írta le elsőként. A Parkinson-kórnak a reszketés és az izmok lemerevedése a legsúlyosabb tünete, az Alzheimernek a progresszív elmezavar. Főleg az emlékezőtehetség romlik, zavaros lesz az idős férfi vagy nő beszéde, viselkedése pedig logikátlan. Védekezni egyelőre nem tudunk e két gyakori, „gyógyíthatatlan” betegség ellen. A legnagyobb baj az, hogy mindkét kór ártatlan tünetekkel kezdődik. Majd néhány hónap, néhány év alatt a kór elhatalmasodik a betegen. S mi tehetetlenül figyeljük a jól ismert tüneteket, amelyek egyre súlyosabbak lesznek. Ez a lassú leépülés, ez a lassú halál mindennél rosszabb, mindennél kegyetlenebb. Az idős ember előbb-utóbb igazi élőhalottá válik: élőnek halott, de élő halott, s nincs gyógyulás. Az alzheimeres, Parkinson-kóros beteg hiába megy Lourdes-ba vagy más csodatévő helyre. Az öngyilkosság ajánlott, de az öngyilkossághoz erő és elszántság kell, s a kóros embernek egy bizonyos idő után sem ereje, sem elszántsága nincsen. Tehát korán kell az öngyilkosságot választani, amikor az ember még reménykedik. De a reménykedő ember nem lesz öngyilkos… Azt várja, hogy kiderüljön: orvosa tévedett; azt reméli, hogy rövid idő elteltével feltalálnak valami csodaszert, orvosságot vagy nyugtató pasztillát. ▪▪▪ Ma világvége-hangulatom van. Nem tudok belenyugodni, hogy mindkét betegség gyógyíthatatlan. S mire kitalálnak majd ellenük valamilyen orvosságot, addig két-három új, gyógyíthatatlan kór kerülget majd bennünket. Az öregember léte mókuskerék-élet. Hiába operálják meg a szemét, a csípőjét, hiába cserélik ki a szívét, a tüdejét, a romlás elkerülhetetlen, a vég mindenképpen bekövetkezik. Az egyetlen megoldás az lenne, ha az ember akkor lenne öngyilkos, amikor még mindene ép és egészséges. Ilyen állapot azonban az orvosok szerint nincs. Megmagyarázzák, hogy például a szem idegsejtjei már csecsemőkorban romlásnak indulnak: alighogy megszülettünk, testünk romlásnak 136 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2024/3–4. szám �Nagy Pál indul. Hullik a hajunk, romlik a látásunk, lassan tönkremegy az emésztésünk, visszeres lesz a lábunk, és így tovább, megállás nélkül. De hát akkor minek születtünk ? Nincs örök élet, de egészséges halál sincs, s ha életünket megkíméli a sors, valamibe belehalunk. Nem csoda, ha istenfélők leszünk. Fél Istenétől, akit nem ismer, és nem is fog soha vele találkozni. Ad vitam aeternam. Okoskodni én is tudok, de minek. Ki vagyok szolgáltatva testemnek, minden lényeges kérdésben a test dönt. Ezért félek a haláltól. A halál nem intelligens embernek való. ▪▪▪ Fiatalon kellett volna meghalnom. Mint Szeidl Jóskának. Még mindig emlékszem a nevére, pedig körülbelül hetven-hetvenöt éve, hogy meghalt. Öngyilkos lett. Mindenkit megdöbbentett a halála. Az egész osztály elment a temetésére. S én ezen a temetésen jöttem rá, hogy milyen fölösleges szokás a temetés. A halottat elföldelik, mint a kutyát. Mire a test elrohad, már fölötte terpeszkedik egy Palócföld – 2024/3–4. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 137 �Nagy Pál 90 hatalmas kőlap, amelyet még egy élő ember sem tud elmozdítani, nem egy halott. S mi minden van ráírva! „Nem felejtünk”, „a legjobb apának...ˮ, akkor is, ha az illető kiállhatatlan, undok ember volt. Szeidl Jóska cementtömbjére például azt írták: „felejthetetlen gyermek”. Ezt a felejthetetlenséget persze nem életével, hanem a halálával érdemelte ki. Végrendeletemben először azt kértem, hogy hamvaimat szórják a Mediterrántengerbe. De ki utazik el Marseille-be, hogy elmondjon egy imát? 138 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2024/3–4. szám ���Záv ada Pál – Hor v áth Dánie l ZÁVADA PÁL „IGYEKSZÜNK JÁRATNI A SZÁNKAT” Horváth Dániel interjúja1 Fiatalkorában kik voltak azok a szerzők, akiket szívesen olvasott? Valamiért nagyon szerettem könyvtárba járni, barátságos hely volt. És kamaszként rákapott az ember az olvasásra. Persze már kisebb koromban is olvastam, akkor még édesanyám segítségével, de aztán elég hamar önállóan is: indiánregényeket, például Coopertől Az utolsó mohikánt. Fantasztikusan izgalmas könyvek voltak. Emlékszem, egyszer valami unalmas órán olvasóversenyt csináltunk, a Nyomkeresőből kezdtünk óra alatt olvasni, hogy ki meddig jut el, és a végén kikérdezés is volt, hogy ne legyen csalás. Aztán a Nagy indiánkönyv, kalandregények Dékány Andrástól. Akkor születtek történelmi regények az ifjúság számára, de például a Delfin-sorozatot is nagyon szerettük. Népszerű dolog volt, hogyha megjelent a könyvesboltban egy új Delfin-könyv, akkor megvettük és olvastuk – be voltunk etetve. Manapság már egy kisebb településen könyvesbolt sincs. Én Tótkomlóson nőttem föl, Békés megyében, hasonló kisváros, mint ez, csak kisebb a folyónk, de nagyon szerettük. Viszont könyvtár az volt, meg művelődési ház és kulturális programok is. Én nem ismerem ezt a Delfin-sorozatot… Ó, hát maga nagyon fiatal. Ezt úgy kell elképzelni, hogy kifejezetten az ifjúságnak szóltak ezek a könyvek? Így van. Sőt, egy kicsit inkább arra hajtott, hogy a fiúk olvassák, de olvasták a lányok is persze. Nekik inkább a csíkos könyvek szóltak, amelyek valami lányos címet viseltek. Azt meg a fiúk lesték, hogy mi minden lehet abban leírva, mert abban már szerelmes dolgok is voltak, kiskamaszoknak való illedelmes formában. De olvastunk Az interjú 2023. november 16-án készült Nyergesújfalun, középiskolás diákok részvételével. Megjelenik Horváth Dániel Kortársalgó című kötetében, 2024 őszén. 1 Palócföld – 2024/3–4. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 141 �Holokauszt 80 mindenfélét. Jöttek a Jókai-regények, azokat nagyon szerettem. Mikszáth, Móricz Zsigmond később, és külföldiek persze, mindent olvastam, ami jött. Tulajdonképpen nem kaptam rendes eligazítást, hogy mit érdemes az életkornak megfelelően. Voltak polcok, amelyekre rákaptam. Rengeteg izgalmas regény fordult meg a kezünkben. Nem gondoltam azt, hogy ez egy különleges dolog. Voltunk páran az osztályban, akik elég sokat olvastunk. Aztán gimnáziumba kerültem, ott sokkal többet kellett tanulnom, rengeteget kellett magolni. De azért az olvasás mindig megmaradt, úgyhogy az volt a menedék. Meg persze abban az időben nem néztünk tévét, nem volt internet... Középiskola után a Pécsi Közgazdaságtudományi Egyetemre ment. A matekot belénk verték, a történelmet pedig szerettem. Ez volt a felvételi tárgy. Magyar és más bölcsész szakokon túljelentkezés volt, nem volt önbizalmam, hogy oda fölvesznek. Akkoriban muszáj volt bekerülni az egyetemre. Így kerültem Pécsre Szeged után – Szegeden jártam a Radnóti Gimnáziumba. Szegeden láttunk igazi színházat először és igazi operát eleven zenekarral és énekessel. És akkor jött a szociológia… Igen, a közgazdasági egyetem után egy kiegészítő szakon az ELTE-n végeztem szociológiát. Szerettem interjúzni. Kérdőíveket töltettünk ki. Keresetkiegészítés volt. Akkor rengeteg ilyesfajta fölmérés készült kérdőívvel és kismagnóval, mivel egy kis életútinterjút kellett általában mellékelni legépelve – egy nyaralásnyi pénzt meg lehetett keresni. Ezt egyrészt megszerettem, másrészt nyílt arra lehetőség, hogy gyakornokként megmaradhassak az egyetemen, és egyúttal az ELTE-re, Pestre járhassak kiegészítő szakra. A szociológiára Ferge Zsuzsa tanított. Az ő nevét érdemes megjegyezni, ő nagy öregje a szakmánknak, 1932-ben született, úgyhogy már 90 éves elmúlt.2 Az írás ezután jött? Amikor az interjúkat készítette, talán akkor vetődött fel Önben a gondolat, hogy ezek alapán lehet akár regényt is írni? Arra később jöttem rá, hogy tulajdonképpen már ez is, amikor szociográfiát írtam, valamiféle, a szöveg megformálásához való ragaszkodás volt. Az persze tényirodalom. Abban különbözik a szépirodalomtól, hogy nem illik kitalált dolgokat beleírni, meg kell felelni a valóságnak. Azt viszont honnan tudjuk, hogy az valóság, 2 Ferge Zsuzsa 2024 áprilisában halt meg. (A szerk.) 142 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2024/3–4. szám �Záv ada Pál – Hor v áth Dánie l amit Pista bácsi mondott meg Marika néni? Ezért sok más forrást is használunk, például a levelezéseket, a helytörténetet: ezek a tényirodalom-írásnak a finomságai. Idefelé keresztüljöttem Szomoron, mi ott néhány hetet eltöltöttünk ifjúkoromban jó barátommal, aki sajnos már nem él. Mielőtt odamentünk, megpróbáltuk fölnyalni a falu helytörténetét; kicsit a levéltárba is elmentünk, interjúztunk idősebb emberekkel. 1986–87-ben történt ez, iszonyú régen, még a rendszerváltás előtt. Azokban az időkben az volt a kérdés, hogy egy ilyen kis faluban lehet-e beszélni ’56-ról. A szovjet emlékművet ki döntötte le? És mi lett vele? Letartóztatták-e az illetőt, amikor a forradalmat leverték? Illetve, hogy mi történt a II. világháború alatt a zsidó lakossággal? Deportálták őket? És olyan falvakban, olyan vidékeken, ahol nemzetiségek laktak, a II. világháború után voltak-e a kommunista, szovjet oldalról megtorlások? Például német nemzetiségű falvakban eleinte kényszermunkára vittek német nemzetiségű fiatalokat, nőket is a Szovjetunióba, a Gulágra. És voltak a kitelepítések. A németeket Budaörssel kezdték. A svábokat kötelezően kitelepítették Németországba a Dunántúl más vidékeiről is, az NDK3 területére, az volt a kommunista rész. Például ilyen sváb családokat interjúztunk, akiket kitelepítettek. A kitelepítés, a deportálások meghatározó elemei azoknak a könyveknek, amelyeket az elmúlt tíz évben írt. Ez nagyjából az 1936 és 1946 közötti időszak. A Wanderer korábban kezdődik, később van vége, az Apfelbaum szintén. Miért pont ez az időszak érdekelte Önt? Ez valószínűleg visszanyúlik a szociológusként feltett kérdéseinkre. Ezek a kérdések a mi fiatalkorunkban fedve voltak. Nem beszéltek, vagy keveset beszéltek róluk a hivatalos, tehát még a létező szocializmus korszakának a történelemkönyveiben, illetve a népszerű sajtóban. A történettudományban már igen. Az azért nem úgy volt, hogy vége lett a Kádár-rendszernek ’89-ben, és onnantól fogva mindenki kinyitotta a száját. Emlékszem, hogy volt a BBC-től egy forgatócsoport, azzal a címmel csináltunk dokumentumfilmet, hogy Magyarország – A hallgatás a vége ’89. Jött a riporter, és mondta, hogy akkor meséljük el, eddig hogy volt. És nem értette, hogy egy csomó olyan dolgot mesélünk, amit már évekkel korábban elmondtak. Például a filmek. Voltak olyan filmek, amelyek az ’56-os megtorlásról szóltak, például a salgótarjáni sortűzről. Vagy a kulák-ügyekről, amelyekbe én ástam bele magamat. Hogy hogyan tartóztatták le a gazdálkodó parasztokat, hogy tették tönkre őket, satöbbi. Csupa ilyesmik. A szocialista rendszer ellen beszélő, 3 Német Demokratikus Köztársaság (1949–1990) Palócföld – 2024/3–4. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 143 �Holokauszt 80 úgynevezett leleplező filmek, dokumentumfilmek voltak ezek. És akkor a riportban a BBC-s megkérdezte, hogy mikor mutatták be? Mondom, öt évvel ezelőtt. Hát akkor még Kádár-rendszer volt! Igen. Tehát azért rengeteg minden történt, csak nem a tévében főműsoridőben, nem a Kossuth Rádió beszélt ezekről. Ez volt, mondjuk, a két legnépszerűbb csatorna, illetve majdhogynem az egyetlen. Késő este a Bagoly című műsorban Györffy Miklós beszélgetett velem, emlékszem, a kulákkönyvemről 1988-ban, éjjel fél tizenegykor. Ezt lehetett, mást nem nagyon. De volt filmklub, ahol bemutatták ezeket a filmeket, filmfesztiválokon nyertek díjakat is. Tehát ezeket a kérdéseket kezdtük el kutatni, a saját időnk nyomait. Mindenkinek azokat a kérdéseit, amelyekről eddig nem beszélt, vagy amiről hazudoztak, netán elhallgattak az élettörténetükből. Akár egy faluközösség, akár egyegy család. Hogy a nagypapa mit csinált, milyen viselt dolgai voltak. Ezek azért nagyon kínos kérdések. Mert volt, akit kivittek a Don-kanyarba, és nemcsak muszájból használta a fegyverét. Időnként ott azért iszonyú háborús bűncselekményeket követtek el magyar katonák is ártatlanokkal szemben. Erről például nem nagyon beszéltek. Becsukta a száját, és azt mondta: nem, nekem azt mondták, ha hazajövök, soha többé erről nem beszélek. Én ehhez tartom magam – és nem beszélt. Ma beszélhetünk ezekről? Igyekszünk. Igyekszünk járatni a szánkat. Persze rengeteg dokumentumunk van most már. A történészek rengeteg mindent föltártak, de ez azért marad egy szűkebb szakmai, érdeklődő értelmiségi közönség. Az olvasni szeretők vagy a történelmi filmek után érdeklődők szűkebb köre, és így nem sok vizet zavar. Az ettől tartó politikának nem kell attól félnie, hogy túlságosan kinyílnak a szemek. Nem beszéltük meg azt, hogy esetleg felolvasna-e. Én bármikor. Legújabb könyvéből, a Wandererből ez a három-négy oldal pont idevág. Budaörsről szól ez a könyvem, ’46 januárjában ott kezdték a svábok kitelepítését. Rendkívül aktív és mozgékony, nagyon produktív és hazaszerető település. A nagyon szépen építő, fejlesztő német nemzetiségűeket kizsuppolták az országból. „Amikor még épp csak hogy utána voltunk a háborúnak, a fölbolydult, megzavarodott piacon, utcákon, boltokban, ahol csak emberek összeverődtek, tanácstalan, tépelődő találgatásokat, válasz nélkül maradó kérdéseket lehetett hallani már napok 144 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2024/3–4. szám �Záv ada Pál – Hor v áth Dánie l óta. Ezért lepett meg bennünket, amikor a morajból kiütközött egy korántsem hangoskodó, ám határozott férfibeszéd, valami bizonygatás, érvelés. És mert az illető vitatkozott valakivel, ellenvetések is hallatszottak persze, miként az, amely előszörre ütötte meg a fülünket: Ugyan, nevetséges!, hogy minálunk?! A magyarok, kérem szépen, rendre a történelem áldozatai pusztán. Hogy az én magyarjaim bármiben is tettesnek bizonyultak volna? – na, efféle beismerésre maga itt hiába vár! Közelebb óvakodtunk, hát a pultnál egy szemüveges illető Wanderernek – ő a főszereplő – magyarázott éppen, aki oda is intett nekünk, jöjjünk csak. Mert kivel akadt össze?, így és így hívják ezt a kitűnő embert, hallgassuk mi is, hogy mit mond. Lám csak, néztünk össze, a máskor nagyokat hümmögő vándorunknak most mintha kíváncsian kerekedne ki a szeme. Az a szemüveges illető most mindenesetre azt állította, hogy mindennek a területi revízió esztelenül és vakon kergetett vágya volt az oka. Ez eredményezte – ahogy magát kifejezte – azt az erkölcsi katasztrófát is, amibe belezuhantunk a háborúban is, meg utána is. Magyarjaimat, emelte meg az illető az ujját, ez sodorta ebbe a morális káoszba. De hogy miféle morális káoszról beszél, kérdezte Wanderer. Hogy miféléről? Hát még senkitől sem hallotta a vándor? Senki nem akadt még errefelé, aki kiállna, és arra merészelne inteni, hogy ha most Magyarország is kitelepíti itt élő németjeit, akkor ezzel tovább súlyosbítja a magyarságnak azt az erkölcsi csődjét, amit a zsidóság tavalyi deportálása jelent?! Ennek az országnak, nézett körbe a söntés mellől az illető, végképp nincsen erkölcsi alapja ismét egy bűnbakképzéshez, német nemzetiségének kollektív megbüntetéséhez. Különösen azok után, hogy szégyenletes szolgálatkészséggel és legtovább tartottunk ki, úgymond, a fasiszta német erőkkel kötött bűnös szövetségben. E szavakra persze támadt a mi kocsmánkban némi fölzúdulás, de most ne firtassuk, kinek mi tetszett, vagy mi nem tetszett és miért. De látjuk-e világosan, emelt kicsit a hangján az illető, hogy mi áll a kitelepítések, kiűzetések mögött? S ujjain kezdte sorolni, hogy a tiszta nemzetállam, a sovén nacionalizmus, a nemzeti sérelmi és bosszúpolitika és a rasszista idegenfóbia őrült eszméi. És ennek a tébolynak, azt mondja, most éppen a győztesek engednek utat – hatalmi alkudozásra, népek jutalmazására-büntetésére használják. De mielőtt megint csak másokra kennénk mindent, fordított a gondolatmeneten a szemüveges ember, ezeknek a rontó eszméknek a virulásáért rengeteget tettek az én magyarjaim szintén. S nem csupán azzal, hogy népünket Trianon után a szomszéd népek gyűlöletére nevelték, és azok lerohanására készítettek föl – Palócföld – 2024/3–4. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 145 �Holokauszt 80 mondván, hogy fogságukban tartják a határon kívül rekedt magyarjainkat. Hanem azzal is, járkált föl-alá a söntésben az illető, hogy a belső bajok bűnbakjainak szintén az idegeneket jelölték ki: kivált a zsidókat, de mint jól tudjuk, létezett a magyar fajt védő németellenesség is. Kedves kisebbségi német-magyarjaim, kiknek, úgy néz ki, kitesszük innen a szűrét!, kezdett most a fölvilágosítónk mielőttünk körbesétálni, s közben az orrunk előtt hadonászott. Ha veszem az én különféle magyarjaimnak (titeket is beleértve) különféle posztosait, akkor az ő szerepük (a mi szerepünk) abban, hogy az antiszemitizmus gyökeret verhetett, majd a deportálás és a népirtás bűnébe torkollott – fölmérhetetlen. Most gyorsan kivégzik azokat a háborús bűnösöket, akiket sikerült kézre keríteni – és máris elkezdődhet az iszonyú gyors felejtés, letagadás és elhallgatás. Hiszen már az idei nyáron sem óhajtott senki az előző, a ’44-es májusra, júniusra, júliusra emlékezni, amikor tétlen magyarjaink szeme láttára hurcolták halálba a zsidókat. Zsidóimat – akik szintén magyarok voltak egyszersmind.”4 Ezek nagyon erős mondatok. Nem én találtam ki őket. Ebben a szemüveges figurában Bibó Istvánt képzeltem el. Ezt persze az olvasó nem biztos, hogy tudja, de ami nagyon érdekes – és erre már utaltunk a beszélgetésben –, hogy hogyan keveredhet a történelmi tény és a mellé vagy köré írt alkotói fantázia. Ön az elmúlt tíz évben elsősorban történelmi regényeket írt, ott ez az ütközés erősen jelen van. Itt most rá is térek a Hajó a ködben című regényre, amely a Weiss-örökösöknek a nácikkal való szerződéskötéséről szól. Ez történelmi tény. Azonban megjelennek a regényben olyan szereplők, akik kitalált alakok. Bepillanthatunk itt a szerző munkamódszerébe, a megfontolásaiba, hogy mi alapján születik meg egy történelmi kontextusban egy fiktív figura? Ennek milyen funkciói, jelentései vannak? Ezt sem én találtam ki. Ha az ember olvas, akkor rájön, bármilyen ötlete támadjon, azt már sokkal korábban megcsinálták. Hogy egy történelmi regényben a történelemből ismert nevek, figurák mellett kitalált alakok is szerepelnek, ezt már Gárdonyi Géza Egri csillagokjában is tapasztalni lehetett. De Gárdonyi nagyon ügyelt arra, hogy a korszaknak a történészek által föltárt történetei mind valóságosan szerepeljenek. Fő figurái sem kitalált alakok, sem Bornemissza Gergely, sem Dobó István –, 4 Závada Pál: Wanderer, Magvető, Budapest, 20203, 100–103. 146 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2024/3–4. szám �Záv ada Pál – Hor v áth Dánie l de lehetnének azok is. Később olvastam olyan történelmi regényeket, amelyekben már voltak abszolút kitalált alakok. Tehát egyszerűen csak beilleszti őket az író. Szabad a fantáziája, az ember azt hiszi, hogy szépprózát művel, fikciót, úgy, ahogy akarja. De ez nem így van. Kiderül pillanatok alatt, hogyha valami nem stimmel, ha nem illik oda. Ha az ott nem tud úgy megszólalni. Volt egy barátom, aki azt mondta, hogy nem írhatom bele ezt a szöveget a figurámba, mert leesik a szájáról. Tehát azért nem tehetünk meg bármit. Amit viszont megtehetünk: ami beleillik, ami odaépíthető egy valóságos figura mellé. Mondjuk, vegye el feleségül: én azt csináltam vele a Hajó a ködben című regényben. Weiss Manfréd alapította ezt az egész vállalatot, amely az ország legnagyobb családi alapon összeszerveződő vállalatbirodalma volt. 1944-ben már nem élt, a 20-as években meghalt. Őneki eggyel több gyermeket gondoltam ki. Egy lánnyal több született énnálam, és akkor egy fiktív nőalak lett: Helén. Az egyik lányát pedig átkereszteltem, mert tulajdonképpen a figurát meghagytam, de a sorsát megváltoztattam. Ő lett Judit… Ő lett öngyilkos. Valójában Editnek hívták, és ő nem lett öngyilkos a végén. Nagyon nehezen megváltoztattam a nevét, de a Helént én találtam ki. Helén mint gazdag örökös férjhez megy szintén egy fiktív figurához. Tehát van egy fiktív lány, egy fiktív vő, és ennek a vőnek lesz egy fiktív szeretője. Ez a három fontos szereplő az én kitalációm. Hogy lehessen szabadabban mozogni. Például azt az apróságot el lehessen követni, hogy legyen ezeknek az én szereplőimnek magánélete. Mert valóban létezett figuráknak eléggé kockázatos kitalálni magánéletet. Például a másik főszereplő, Chorin Ferenc, Weiss Manfréd legkitűnőbb veje volt, egy valóságos Weiss-lánynak a férje. Ő szintén szerepel, de őróla nem mertem írni magánéleti dolgokat, kitalálni legalábbis, mert nem akartam bolygatni az ő személyi integritását. Nem azért, mert a lánya még élt, és nem tudom, mit fog majd szólni. Nagyon kedves leveleket kaptam tőle, de nem írtam neki kitalált magánéletet. Viszont a sógoráról, akit én találtam ki, róla azt írtam, amit akartam. Még azt is, hogy megcsalta a feleségét. Így aztán a család nem szólhatott, hogy de hát az én apukám azt nem csalta meg. Volt egyébként bármilyen visszajelzés a család részéről? Volt, mert Chorin Daisy Bécsből elolvasta a kész regényt, amit természetesen nem mutattam meg neki előtte, mert nem szerettem volna, hogyha beleszól. Voltak kifogásai. Palócföld – 2024/3–4. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 147 �Holokauszt 80 Tehát az, aki a regényben a kis Daisy. Ő Chorin Ferenc lánya. Így van, Chorin Ferenc lánya. Chorin felesége is Daisy volt. Ő Weiss Daisy volt, a másik pedig Chorin Daisy. Akkor Daisy néni már 93 éves. Fölhívta Váradi Julit a Klubrádióban, hogy szeretne nyilatkozni. Elolvasta Závada regényét, és hogy ez nem így volt. Juli elment hozzá, és csináltak egy interjút. Mondta: az én apám nem hívta össze soha a családot, a sógorokat, a testvéreket, hogy megbeszéljék azt, hogy most kaptok egy német tiszttől egy ilyen ajánlatot, hogyha odaadjuk az egész vagyonunkat, akkor a zsidóüldözés alól megmenekülhetünk. Tehát ezt nem kérdezte meg a papám, mert a papám volt ott a legokosabb, mert tudta, hogy ezt kell csinálni. Még hogy majd ők beledumálnak, hogy mennyi pénzt kapunk, meg hogy szabad-e, meg elhihetjük-e ezt a németeknek! Ezek szerint nem voltak „kupaktanácsok”, ahogy a regényben nevezik a családi megbeszéléseket. Szerintem ezek éppen a legizgalmasabb részek. Sok kollégájával beszélgetve általában az egyik visszatérő tanulság, hogy az író nem ítélkezik. Ezt ráhagyja az olvasóra. Bennem az merült föl, hogy amikor egy történelmi kontextusba belehelyez egy fiktív figurát, főleg egy kiélezett világban, kihegyezett történetben, akkor nem jelenik-e meg óhatatlanul is egyfajta rezonőr-szerepben? Például Edit esetében, aki a valóságban nem lett öngyilkos, a regény Juditja viszont igen. Ez nem valamiféle szerzői véleménynyilvánítás? Hát igen, ez egy kényes dolog. Ezt már többen is mondták nekem, ennél szigorúbban is föltéve a kérdést. Nemcsak azért, hogy szabad-e megölni egy szereplőt? Néha muszáj. De azért is, mert fölmerül a kérdés: előfordult egyáltalán ilyen gondolat a családnál? Mint ahogy nem olvastam róla, hogy előfordult volna. Miért vittem el odáig az ő erkölcsiségét, vallásosságát, altruizmusát? Egész életét a jótékonykodásnak szentelte, nem ment férjhez, nem volt gyereke. És azt gondoltam, hogy fölmerül az a kérdés, hogy de hiszen nekünk sok pénzünk van, akkor miért nem használjuk a pénzünket arra, hogy megmentsük a zsidókat? Volt egy Kasztner nevű vonat, amelybe sok pénzért lehetett bekerülni. Egy menekülővonat. Akkor miért nem vettünk még egy Kasztner-vonatot vagy többet is? Mélységes felelősséget érzett azért, hogy mi vagyunk az egyetlen, a gazdag család, aki megteheti, hogy megveszi az életét, és megmenekülhet, és a hétköznapi, a szegény zsidók pedig tömegével halálba jutnak. Ők akkor már tudták, hogy mi fog történni. Ezt az erkölcsi felelősséget ő nem bírja ki, és ezért nincs más útja, mint hogy a halálba menekül. 148 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2024/3–4. szám �Záv ada Pál – Hor v áth Dánie l És hogy én ezt megtehettem-e, hiszen a család egyetlen tagjának a fejében sem fordult meg ilyesmi állítólag. Itt jobb színben tüntetem föl a családot. Máshol kevésbé. Amikor kiérnek Svájcba és Lisszabonba, az első dolguk, hogy megnézik az Elfújta a szél című filmet, illetve elmennek teniszezni. Edit/Judit esete a másik oldal. Sokat dilemmázott ezen, mi kerüljön a mérleg egyik és másik serpenyőjébe? Vagy egy idő után a regény elkezdi írni saját magát? Az ötletek szoktak szaporodni, de általában valahogy kiderül, hogy mit tehetek meg és mit nem. Mert van valamiféle belső hang. Ebben az esetben, amit az előbb mondtam, tudtam, hogy most önkényesen döntök. El lehet ezen spekulálni, igen. Egyébként olyankor lehet jól elspekulálni, amikor az ember megpróbál kitalálni valami teljesen hétköznapi jelenetet. Kitalálok nagy nehezen valamit, aztán jön egy forrás, ami százszor jobb. Például azt, hogy az Elfújta a szelet nézték, speciel olvastam. Igyekszem a diákok figyelmét felhívni a kortársak olvasására. Úgy, hogy közben tudom, sokszor nagyon nehéz befogadni ezeket a szövegeket. Önnek mi a véleménye erről? A kortárs irodalom befogadása már fiatalon fontos, vagy kell ehhez egyfajta előkészület, az indiánregények például? Korábban azt gondoltam, hogy igen, legyen meg a természetes felnövekedésnek az a rendje, hogy a kamaszok nekik szóló kalandregényt olvassanak stb. Most már sokkal több mindent vállalt át ebből a film. Annyiban változtattam meg a véleményemet, hogy nagyon sok mindent lehet egyszerre is. Persze, nem lehet mindent tömegével. Az ember életkora szerint olvassa a Harry Pottert vagy más népszerű dolgot. Van rengeteg kedvelt szerző, fiataloknak, lányoknak, fiúknak szóló történetekkel, magyarul is olvashatók, amit nagyon helyeslek. De emellett nyugodtan lehet bármi mást is. Nekem van egy kisebb fiam, aki csak kevésbé idősebb a jelenlévőknél, de emlékszem, hogy amikor Esterházy Péter meghalt, újraolvastam a Harmonia Cælestist. Mindenki azt mondta, hogy ez egy nagyon nehéz könyv. Azért, mert az első fele számozott mondatokból áll, mindegyik mondat külön rész, újrakezd valamit. A második fele viszont tulajdonképpen a családregény fejezetei, azt egész nyugodtan lehet olvasni. Ráadásul úgy, mint az Esterházy-család történetét. Emlékszem, hogy ezt olvastam, és akkor elkezdtem felolvasni belőle a fiamnak, aki akkor volt – 2003-ban született, tehát – 13 éves. És nem mondta, hogy hagyd abba. Nem mondta azt, hogy nem értem. Szeretek felolvasni, és a felolvasás egy jó beavatási módszer. Egyfajta kulcsot lehet adni, mondjuk, Esterházynak ehhez a könyvéhez Palócföld – 2024/3–4. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 149 �Holokauszt 80 is azzal, hogy amikor azt írja a mondatban, hogy „édesapám”, akkor az nem mindig az ő saját édesapja. Hanem egy szereplő neve helyett írta oda, hogy „édesapám”, és ezáltal összes szereplőjét a saját édesapjává avatta. Még azokban a mondatokban is, hogy édesapám egy csuklyát húzott a fejére, mert édesanyámmal együtt kirabolták a benzinkutat. Tehát ez teljesen világos, hogy ennek a mondatnak nem a szó szerinti értelmét kell fölfognunk, hanem azt, hogy ez is az én családom, aki ilyet csinál. Vagy ez is egy magyar, ez is itt lakik velünk. Mindezt irodalmi gesztussal. El lehet magyarázni, hogy ezt megteheti az irodalom. Péter megtette, és ezzel fölszabadított. Rengeteg mindent csináltunk utána már másképp, mert ezeket a fölszabadításainkat elkövette. De attól még nem kell azt hinni, hogy innentől fogva nem lehet semmit sem érteni, mert minden összezavarodik. Nem zavarodik, hanem csak lesznek új érdekes, játékos szabályok, amiket, hogyha megfejtünk, onnantól fogva föláll az egész. Meglepetéssel hallom, hogy egy 12-13 éves fiúnak Esterházyt olvasott. Időközben viszont rádöbbenek, hogy most, mikor az én lányom ötéves, akkor neki Závada Pál olvas föl saját írásából. Nagyon szépen köszönöm a beszélgetést! 150 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2024/3–4. szám �Szabó Kitti Viktória SZABÓ KITTI VIKTÓRIA HOLOKAUSZTIRODALOM A KÖZÉPISKOLÁBAN Vannak az irodalomnak olyan részei, amelyek méltatlanul kevés hangsúlyt kapnak a középiskolai oktatásban. Ilyen a holokausztirodalom is. Hatalmas a felelősségünk abban, hogy – bár Primo Levi figyelmeztetése szerint „megesett, tehát megeshet újra” – mindent megtegyünk a rendelkezésre álló eszközökkel, az oktatással, érzékenyítéssel, felvilágosítással azért, hogy mindez ne történhessen meg még egyszer, illetve a már megtörtént holokausztot ne tagadhassa le senki. Ennek ellenére bár a legfrissebb Kerettantervben szerepel Kertész Imre Nobel-díjas holokausztirodalmi regénye, a Nemzeti alaptantervből azonban kikerült, ugyanakkor az új generációs, jelenleg az iskolákban használatban lévő, az Oktatási Hivatal által kibocsátott tankönyv néhány oldal erejéig beemelte a regényt a tanítható művek közé. Ez arról árulkodik, hogy a koncepcióalkotók nem helyeznek rá külön hangsúlyt, Kertész Imre regénye a Nobel-díj ellenére sem képezi a kánon kötelezően tanítandó részét. A szerző nevét, sajnos, az érettségin válaszható szerzők között sem sorolják fel. Az is a műnek a tanítás peremére sodródását jelzi, hogy bár a használatban lévő tankönyv külön témakörként jeleníti meg a XX. századi történelmet az irodalomban, ezen belül pedig a holokausztot, de mindössze két tanóra, vagyis 90 perc javasolt ennek az alfejezetnek a feldolgozására a Kerettanterv szerint, pedig három nagyon jelentős alkotás – Szép Ernő Emberszag című regénye, Tadeusz Borowski Kővilág című novelláskötete és Kertész Imre Sorstalanság című regénye – lehet(ne) a téma. Ez magában rejti a választ arra a kérdésre, hogy vajon mennyire lehetséges mélységükben foglalkozni ezekkel a történetekkel? Mi legyen erre a kényszerhelyzetre a pedagógus megoldása? Két órát szán rá, de csak az egyik művet választja ki a három közül? Ha igen, akkor melyiket? Vagy mindháromról beszél röviden, de az az idő rövidsége miatt kizárja a kreatív feladatok és a diákokkal való tartalmas párbeszéd lehetőségét? Mennyire érinthet meg egy ilyen történet egy 17–19 éves diákot úgy, ha csupán egy fülszöveget vagy módszeres összefoglalót hall ezekről? Van-e ennek így egyáltalán értelme? Ezekre a kérdésekre csupán a tapasztalat adhat választ, amely iskolánként és tanulócsoportokként eltérő lehet. A Sorstalanság irodalmi értelemben kivételes voltáról a Nobel-díj, ez a tiszteletet parancsoló elismerés minden kétséget kizáróan Palócföld – 2024/3–4. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 151 �Holokauszt 80 tanúskodik, de lehet, hogy éppen ez teszi olyan nehézzé azt, hogy beszéljenek róla. Vári György és Szirák Péter Kertész Imre-monográfiái (valamint a Scheibner Tamás és Szűcs Zoltán Gábor által szerkesztett tanulmánykötet1) megfogalmazzák mindazon irodalmi érvek összességét, amelyek amellett szólnak, hogy hiba, sőt bűn kihagyni az irodalomtanítás folyamatából a Sorstalanságot. Továbbá: Tompa Andrea Sokszor nem halunk meg című regénye nem olyan ismert, mégis számos érv szól amellett, hogy miért érdemes a középiskolásokat (is) megismertetni vele. Meggyőződésem, hogy hasznos lenne nemcsak az egyetlen Nobel-díjas irodalmi alkotásunkat tanítani, hanem együtt tálalni egy holokausztemlékezet-irodalmi regénnyel, mivel így az előzmények, a konkrét tábori események, a következmények, az otthon maradottak és egyéb zsidó sorskérdések, az utóemlékezet problematikájával együtt egymás után kerülnének a gyerekek elé, ezzel egy csapásra megismertetve őket egy kortárs szerzővel, egy határon túli magyar irodalmi regénnyel, egy női alkotóval és főszereplővel is. Annak érdekében, hogy a diákok témába vágó ismereteit és érdeklődését felmérjem, készítettem egy kérdőívet, amelynek érdekes, váratlan, olykor talán elkeserítő eredményeit alább részletezem. A kutatásban két szombathelyi középiskola 9. és 12. osztályos tanulóinak tettem fel kérdéseket, amelyekből kiderült, hogy milyen előzetes ismeretekkel rendelkeznek a holokausztirodalomról, és mennyire nyitottak rá vagy egyáltalán erre a történelmi témára. Az iskolatípus nem azonos, mivel arra is kíváncsi voltam, hogy egy technikum és egy gimnázium között vajon százalékosan kimutatható, lényeges különbség észlelhető-e tájékozottság vagy érdeklődés tekintetében. Általánosan érvényes következtetéseket nem tudok levonni, mivel a mérésben mindkét iskolából négy osztály vett részt: kettő a kezdő, kettő pedig a végzős évfolyamból, s ez így összesen nyolc osztály eredményeit takarja. Összesítve átlagosan 26-27 tanulóval számolhatunk egy osztály létszámát tekintve, ami mutatja, hogy az alanyok száma – a minta nagysága – 200-nál is több. A kiértékelést követően egyértelmű volt, hogy a fogalom meghatározása sem olyan könnyű, különösen a 9. évfolyamon tanulók számára, függetlenül attól, hogy gimnáziumban vagy szakképző intézményben vesznek részt a közoktatásban. A kezdő évfolyamok vizsgált tanulói (több mint 100 fő) közül csupán 48 diák, százalékban kifejezve 40% tudta elfogadhatóan körülírni, definiálni a holokauszt fogalmát a technikumi osztályokban, illetve 41% a gimnáziumi osztályokban. Ez rögtön mutatja azt is, hogy a két iskolatípus között csupán egy százalék különbség van, vagyis tájékozottságuk – tájékozatlanságuk – lényegében 1 Az értelmezés szükségessége – Tanulmányok Kertész Imréről, Bp., L’Harmattan, 2002. 152 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2024/3–4. szám �Szabó Kitti Viktória megegyezik. A válaszokat olvasva általában elmondható, hogy ez a tudás felszínes, mivel már azt is elfogadtam helyes definíciónak, ha a leírásban szerepelt, hogy ez valamiféle üldöztetést és népirtást takar, amelynek áldozatai a zsidók voltak. Idézek néhány példát a diákok szavaiból: „A zsidóság összegyűjtése, munkatáborokba kényszerítése, kínzása, kivégzése”; „A II. világháborúban üldözték a zsidókat, és sokat meg is öltek közülük”; „A zsidó nép üldözése és koncentrációs táborba hurcolása”; „A náci németek megölték a zsidókat”. Ezek a válaszok és variációik képezték a feleletek nagy halmazát a 9. évfolyam esetében. A meghatározások a pontosságot ugyan némileg nélkülözik, de további válaszaik tükrében elfogadhatónak ítéltem ezeket az adatokat. A diákok szavaiból arra lehet következtetni, hogy sok általános iskolában nem helyeznek hangsúlyt a témára, vagy lehetséges, hogy a fiatal, 13–15 éves tanulók fejében ez az idegen kifejezés még nem vert gyökeret, és nem tudják visszaidézni megfelelő pontossággal a lényegét. Erre utalnak az olyan válaszok, mint például: „sokan meghaltak”, „rasszizmus”, „munkatábor”, „20. században fellépő nacionalista elv”, „munkatábor, a második világháborúban hozták létre a nácik”, „megkülönböztettek embereket, és rengeteg embert megöltek”, „zsidók elleni mozgalom”, „amikor zsidókat vadásztak”, „Hitler hatalmat akart szerezni, ígérgetett mindent, aztán nem tett semmit, a zsidókat hibáztatta, és a végén már üldözték őket”. Ezek a válaszok sejtetik, hogy a korszakot és a szereplőket általánosságban sokan fel tudják idézni, de téves vagy rendkívül homályos ismeretek is társulnak az igazsághoz a fejükben. Viszont vannak olyanok, akik egyáltalán meg sem próbálták definiálni a fogalmat, vagy a megadott helyre csak azt írták, hogy „még nem hallottam róla”. Ezek a diákok az összes megkérdezett 9. osztályos diák 22%-át (!) alkotják. A végzős diákok esetében jóval pozitívabb számokról beszélhetünk. A gimnáziumban tanuló 12. évfolyamos tanulók közül senki sem hagyta üresen a definíciónak szánt helyet, ami már arról tanúskodik, hogy tanulmányaik alatt hallottak róla, jutott eszükbe valami, amit megpróbáltak szavakba önteni, vagy elég fontosnak találták ahhoz, hogy úgy gondolják, kínos lenne egy ennyire jelentős kérdést megválaszolatlanul hagyni. Jól is sikerültek ezek a megfogalmazások, mivel csak a válaszok 31%-át nem találtam elfogadhatónak, a többi 69% esetében kiderült, hogy milyen jellegű erőszakos cselekményekről (üldöztetés, megkülönböztetés, kínzás, kényszermunka, tömeggyilkosság) volt szó a holokauszt esetében, illetve, kik voltak ennek elsősorban az áldozatai. A gimnáziumi 12. évfolyamon tanulók esetében szerencsére az elfogadható válaszok közt többnyire szerepelt ezen kívül még a korszak vagy a pontos időszak megnevezése, a felelősök, elkövetők felsorolása vagy egyéb szinonima, szómagyarázat is. A technikumi osztályok esetében minimális Palócföld – 2024/3–4. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 153 �Holokauszt 80 eltérés mutatkozott, hiszen ott már akadt, aki meg sem próbálta definiálni a holokausztot, ők adták az összes megkérdezett, szakképzésben részt vevő diák mintegy 18%-át. Ezt az adatot beleszámítva azon definíciók halmazába, amelyek nem megfelelőek az én megítélésem szerint, a technikumi diákok 39,5%-a nem tudta, hogy mi a holokauszt, 60,5% viszont elfogadható fogalommeghatározással szolgált. A holokausztirodalomról való tájékozottság megállapítása nehezebb, mint azt felmérni, hogy mennyire pontosan tudják definiálni a fogalmat. A kérdőívben a következő kérdést tettem fel: „Milyen írókat, költőket, alkotókat vagy akár konkrét műveket tudnál felsorolni eddigi tanulmányaid alapján a holokauszttal kapcsolatban?” A kérdést sokan szabadon értelmezték. Elsődlegesen természetesen az érdekelt, hogy a felsorolt szerzők között Kertész Imre szerepel-e, illetve, hogy tudják-e hozzá kötni a Sorstalanságot vagy bármely más művét. Kiábrándítóan kevés azon tanulók száma, akiknek eszébe jutott akár a név, akár a cím. Számszerűsítve ez azt jelenti, hogy a kutatásban részt vett összes (mintegy 100) 12. évfolyamos tanuló csupán 4%-a (!) tudta felidézni Kertész Imre Sorstalanság című regényét, s közülük is egy tanuló a szerzőt nem tudta felidézni, csak a címet. Meglepő, hogy bár a 9. évfolyamon tanuló diákoktól vártam azt, hogy kevésbé lesznek tájékozottak a témában, a 14-15 éves diákok 8%-a foglalta bele a válaszába Kertész Imre nevét, bár a válaszolók fele csak a szerzőt tudta. Az iskolatípusok esetében is arra a váratlan eredményre jutottam, hogy a gimnáziumban tanuló összes diák csupán 4%-a (!) tudta a Nobel-díjas alkotást vagy szerzőt (esetleg mindkettőt), míg a technikumi tanulók 8%-a (!) felelt hasonlóan. Összességében a több mint kétszáz kérdőíves felmérésben részt vevő diák mindössze 6%-a (!) kötötte Kertész Imrét és a Sorstalanságot a holokauszttal kapcsolatos szerzőkhöz és művekhez az iskolai tanulmányaik (vagy egyéb ismereteik) alapján, amely az általam remélt 15-20%-os értéket is messze alulmúlta. Volt ugyanakkor olyan szerző, akit előszeretettel tüntetett fel mindkét korcsoport, olykor csak a vezetéknevét használva, máskor a teljes nevét leírva, egyes diákok esetében pedig a valós keresztnevét eltévesztve, Mihályként emlegetve a 21. században is népszerű költőt, aki nem más, mint Radnóti Miklós. Az, hogy szeretik és ismerik őt a középiskolás diákok, bizakodásra ad okot a holokausztirodalom iskolai reprezentációjának tekintetében, de azért lenne fontos, hogy ne csak őt tudják felidézni a holokauszt „arca”-ként a tanulók, mert Kertész Imréhez képest gyökeresen más holokauszt-narratívát kanonizált.2 BERÉNYI Emőke, „A pesszimizmus bátorság.” A Sorstalanság értelmezései Szirák Péter és Vári György monográfiáiban (II.), Létünk, 2011/1, 116–123. 2 154 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2024/3–4. szám �Szabó Kitti Viktória A 9. évfolyam 21%-a, a 12. évfolyam 29%-a jelölte meg Radnótit a témában alkotó szerzőként. Nem mindenki tudott hozzá művet társítani, de aki megtette, az a Bori noteszt írta, illetve az Erőltetett menet, a Nem tudhatom…, a Razglednicák és a Hetedik ecloga című verseket említette meg, bár utóbbit többen eltévesztették, mivel 9. vagy 12. ecloga (?!) címen hivatkoztak rá, de én felismerni véltem a hiba mögött rejlő gondolatot. Az eredmény nem lepett meg, mivel Radnóti Miklós népszerűsége a diákok körében régóta töretlen, az azonban váratlanul ért, hogy bár a két évfolyam között nem volt jelentős (csupán 8%) a különbség, de az iskolák és az osztályok között annál kiugróbbak az eltérések. A legnagyobb százalékban egy gimnáziumi 12. osztály jelölte meg Radnóti Miklóst és különböző műveit (44%). A legkevesebb Radnótit a témában alkotó szerzőként megjelölő válasz pedig egy szintén végzős, de technikumi osztály volt, ahol 0%-os arányban felelték, vagyis egy tanulónak sem jutott eszébe a költő… Népszerű válasznak számít még az Anne Frank naplója. Bár Radnóti Miklóst a válaszok tekintetében senki nem tudta felülmúlni, de az összes tanuló körülbelül 10%-a válaszolta Anne Frank naplóját (A hátsó traktus) ide vágó irodalmi műként. A többi válasz nem tartozik szorosan a holokausztirodalom témakörébe, így a diákok további irodalmi tanulmányaira nem tudunk következtetni, viszont a saját ízlésükre, arra, hogy milyen filmeket néznek vagy olvasnak a szabadidejükben, némileg igen. Elenyésző százalékban, de írtak olyan regényeket, mint Az auschwitzi könyvtáros, Az auschwitzi tetováló, Az auschwitzi hegedűs, sőt, legnagyobb meglepetésemre, a híres lengyel zongorista, Wladyslaw Szpilman A zongorista című megrázó önéletrajzi regénye is szerepelt egy esetben a felsorolt, holokauszttal kapcsolatos irodalmi művek között. Volt egy mű, amely bár nem a holokausztirodalomba sorolható, és nem is az irodalomórák feladata beszélni róla, de a kérdésemet úgy tettem fel (noha nem gondoltam, hogy ez olyan válasz lesz, amelyet bármelyik diák is a kipontozott vonalra ír), hogy nem tévedtek, amikor beírták, hogy kapcsolatba hozható az antiszemitizmussal és a holokauszttal. Ez az alkotás nem más, mint Adolf Hitler Mein Kampf című munkája, minden idők legnagyobb példányszámban eladott német könyve3. Ezek a válaszok az összes felelet körülbelül 4%-át teszik ki, amely nem sok, de az összes vizsgált osztály felében előfordult legalább egy diáknál ez a válasz, így az ismereteikre való következtetés szempontjából nem lényegtelen. NÉMETH István, Adolf Hitler Mein Kampf, A német történelem legvitatottabb könyvének karrierje és a valóság, Rubicon, 2016/3 = https://epa.oszk.hu/03100/03122/00009/pdf/EPA03122_rubicon_2016-3_005-013.pdf [2024. 03. 25.] 3 Palócföld – 2024/3–4. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 155 �Holokauszt 80 Többségben volt azoknak a diákoknak a száma, akik a kérdőívben feltett kérdésre semmilyen válasszal nem tudtak szolgálni, ezért üresen hagyták ezeket a helyeket, vagy néhányan azt írták oda, hogy nem tudnak és nem tanultak ilyenekről. Ezeket egy kategóriába soroltam, és az így kapott eredmény minden osztály esetében óriási arány, de az iskolák és tanulócsoportok esetében eltérőek az értékek. A gimnáziumi osztályok esetében a két végletet a 9. évfolyam eredményei mutatták, hiszen a legkisebb érték 33%-ot mutatott, míg a legnagyobb érték éppen ennek a kétszerese volt, vagyis 66%-ban nem tudtak válaszolni semmit arra a kérdésre, hogy milyen alkotókat és műveket tudnak említeni az eddigi tanulmányaik (vagy egyéb ismereteik) alapján a holokauszttal kapcsolatban. A gimnáziumi 12. osztályos tanulók egyik esetben 40%, a másik esetben 50%-os arányban hagyták üresen a rendelkezésre álló helyet! A technikumok esetében nem ennyire változatos ez az arány. A négy, kutatásban részt vevő osztály közül három 72-73%-ban nem tudott válaszolni semmit, de a legnagyobb arányban válaszoló 12.-es osztály is csak 50%-ban tudott válaszolni a holokausztirodalommal kapcsolatos kérdésre… Az összes válaszoló diák végeredményben nagyjából 55%-ban nem tud semmilyen írót, költőt vagy alkotást megemlíteni, aki és amely a holokauszttal kapcsolatos lenne, s ez bizony nagyon szomorú adat. Az eddigiekből adódott a kérdés, hogy fontosnak tartják-e, hogy olvassanak a holokausztról. Négy állítást fogalmaztam meg a tanulóknak, de a négy állítás tulajdonképpen két szélső értéket és egy köztes állítást takart. A skála egyik végén az szerepelt, hogy „nagyon fontos”-nak tartja, hogy olvasson a témáról, a másik végén pedig az, hogy „szerintem nem fontos”. Minden esetben indoklást is kértem. Sajnos az összes tanuló válaszait tekintve csupán 17% tartja „nagyon fontos”-nak, hogy erről olvasson, és ebből is csupán 11% az, aki elfogadhatóan tudta definiálni a holokausztot a kérdőív elején. A másik végletet választó tanulók körülbelül a felét teszik ki az előző számnak, a válaszolók 8%-a szerint nem is fontos, hogy erről olvasson... Ami különösen megdöbbentő, hogy ezen válaszolók körülbelül fele úgy válaszolta ezt, hogy tisztában van a fogalom jelentésével (!), ismeri a holokauszt borzalmait, legalábbis a meghatározás szintjén. Álljon itt néhány megdöbbentő példa szemléltetésként: „Az élet területén nem hiszem, hogy ezt bármikor is használni fogom. Nyilván hozzátartozik az alapműveltséghez, de nem dől össze a világ”; „Szerintem nincs nagy fontossága, mert a zsidók már kipusztultak”; „Több lett ettől az életem? Volt bármi fajta pozitív hatása rám vagy a körülöttem lévőkre?” – teszi fel a kérdést egy 12. évfolyamon tanuló gimnazista, aki szerint egyáltalán nem fontos 156 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2024/3–4. szám �Szabó Kitti Viktória olvasni a holokausztról. Ez a válasz arra mutat rá, hogy sok diák azt gondolja, csak a jó dolgokra érdemes emlékezni, de talán elfelejtik, hogy jobb mások hibáiból tanulni, és az irodalom, különösen a múlt történéseit feldolgozó irodalom erre ad lehetőséget, ráadásul empátiát ébreszthet az ilyen nehezen megérinthető diákokban is. A skála két végpontja közötti válaszok esetében lényegi különbség nincs. Mindkettőben benne van, hogy a tanuló szerint fontos holokausztirodalmat olvasni, de nem elengedhetetlen vagy nem baj, ha nem jut rá idő. Ezen lehetőségek valamelyikét jelölte meg az összes tanuló 75%-a (!). Az osztályok és iskolák között ebben nincs nagy eltérés, abban az osztályban, ahol a legkisebb ez az arány, ott is 62% gondolja így, a legnagyobb arányban így válaszoló osztályban pedig 83% (!) döntött a köztes megoldás mellett. A továbbiakban arról kérdeztem őket, hogy milyen típusú holokausztirodalmat olvasnának szívesen, és ezt most a szerzők felől közelítettem meg. Mivel elsősorban a Sorstalanság és a Sokszor nem halunk meg című regény iránti nyitottságot szerettem volna indirekt módon felmérni, ezért bár három kategóriát adtam meg, ezek egyik, másik vagy mindkét regényhez köthetők. Az első lehetőséget választó diákok olyan típusú műveket olvasnának szívesen, amelyek túlélők beszámolói, és írásaikban a megélteket naplószerűen dokumentálták. Zárójelben feltüntettem a lágernaplók kifejezést is. Az eredmények azt mutatják, hogy a diákság döntő többsége erre a fajta holokausztirodalomra a legnyitottabb. Az összes vizsgált diák mintegy 80%-a jelölte meg ezt a lehetőséget. Az iskolatípusok és a korosztályok esetében sincs eltérés, a technikumi diákok összességében 79%-ban, a gimnáziumi tanulók 80%-ban erre lennének a legnyitottabbak az irodalomórákon. A második válaszlehetőség szerint olyan szerzők regényeit olvasnák szívesen, amelyekben az író saját, konkrét, korábbi tapasztalataira támaszkodva mesél el egy történetet a zsidóság tragédiájáról. Ez tehát annyiban módosít az előző állításon, hogy egy meg nem határozott időtávlatból tekint vissza a szerző, továbbra is a saját tapasztalataira támaszkodik, de nem feltétlenül naplószerű a leírás, és nem is szükségszerűen munkaszolgálatot vagy lágert megjárt illetőről van szó, hanem akár egy bújtatott vagy nem is zsidó származású emberről, aki mégis részese volt az eseményeknek valamilyen formában, hiszen segítőként vagy elkövetőként is lehetnek konkrét tapasztalataik. Ez a válaszlehetőség is sugallja az önéletrajziságot, azt, hogy a szerző a saját (élet)történetét meséli el. Így a második állítás a „saját korábbi tapasztalat” részével kapcsolódik a Sorstalansághoz, mivel Kertész Imre szintén kamaszfiú volt, amikor megjárta Auschwitzot, tehát önéletrajzi momentumokat felhasználva írta meg a maga holokauszt- és sorstörténetét, Palócföld – 2024/3–4. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 157 �Holokauszt 80 nem közvetlenül az átéltek után, hanem felnőtt íróként, több évtized után visszatekintve. Ez az opció nem volt népszerű, mert a kutatásban részt vevő diákok 21%a választotta csupán. Az iskolatípusok esetében egyáltalán nincs különbség, a korcsoportok esetében is nagyon csekély, pusztán 2%, mivel a 9. osztályokba járók 20%-a, a 12. osztályokba járók 22%-a adta ezt a választ. Az utolsó válaszlehetőség így szólt: „Kortárs szerzők, a túlélők utáni generációk műveit olvasnám szívesebben, akik nem a személyes emlékezetük, hanem különböző korabeli dokumentumok (periratok, sajtóanyagok) között végzett kutatás segítségével írják meg hiteles regényeiket”. Tompa Andrea regényének központi eleme a holokauszt és egy zsidó származású nő identitáskeresésének állomásai, de nem a táborok rémségei felől közelíti meg a témát, hanem azt mutatja be, hogy mit tudtak, tudhattak azok, akik nem voltak közvetlenül elszenvedői vagy elkövetői a gettósításnak és a deportálásoknak, s hogyan válik az egész tudhatóvá, majd emlékezetté, aztán pedig az egyéni emlékezet felett hogyan uralkodik az állam cenzúra formájában, és mi marad vissza a főszereplőnek a származásából és az ezt övező traumából. A regény megalkotásában történészek és kutatók voltak az írónő segítségére, átolvasott Securitate-dossziékat, periratokat, alkalmazott egyéni tanúságtételt is, például amikor főszereplője, Rózsa Ágnes naplóját, férjének írt leveleit monodrámaként viszi színpadra. (Tekintve, hogy a diákság milyen nagy százalékban jelölte a lágernaplót mint kívánatos olvasmányt, a regénynek ez a részlete talán a kortárs regényektől ódzkodókat is megfogná.) A szereplők megalkotásakor Tompa Andrea valós életanyaggal dolgozott, de karaktereinek végső valóságtartalma marginális. Így aztán a széles körű eszköztárnak köszönhetően véleményem szerint a lehető legsokrétűbb és leghitelesebb holokausztregényt alkotta meg a 2020-as években Magyarországon. A középiskolai kutatásból azonban az derült ki, hogy a diákok összesen 3%-a lenne csak kíváncsi egy kortárs szerző regényére ebben a témában! Az eredmény úgy jöhetett ki annak ellenére, hogy a részt vevő diákok 100%-a választott már a korábbi két válasz közül, hogy nem tettem kikötést arra vonatkozóan, hogy csak egyet jelölhetnek a válaszlehetőségek közül. Az iskolatípus és a korosztályok között nincs eltérés, mindkét iskolában van két olyan osztály, ahol egyáltalán senki nem jelölte a kortárs kategóriát, és mindkét esetben az egyik osztály 9., a másik pedig a 12. évfolyamba tartozik. Indoklás hiányában nem derült ki számomra, hogy mi az oka az érdeklődés hiányának. Arra lehet következtetni, hogy hitelesebbnek tekintik az első kézből származó információkat. Azt is kutattam, hogy a saját bevallásuk szerint Kertész Imréről tudják-e, kicsoda. A tanulók lelkiismeretére volt bízva az, hogy mennyire válaszolnak őszintén, 158 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2024/3–4. szám �Szabó Kitti Viktória hiszen felmérni a további válaszaikból nem lehet a válasz igazságtartalmát. A végeredmény azt mutatja, hogy az összes tanuló mindössze 15%-a vallotta azt, hogy tudja, kicsoda Kertész Imre. Az iskolák és az évfolyamok közt ebben az esetben van tetten érhető különbség. A 9. évfolyamon a tanulók csak 10%-a válaszolt igennel, míg 12. évfolyamon ez a szám a kétszeresére nőtt, és már 21,5% állította magáról, hogy nemcsak ismerős Kertész Imre neve, de tudja is, hogy kicsoda ő. Hasonló arány figyelhető meg a két iskola között is, de nem a várt felállással, ugyanis a technikumi osztályoknak 22%-a, a gimnáziumi osztályok 10%-a felelt ugyanígy. Ugyanezt a kérdést feltettem Tompa Andrea esetében is. Ebben az esetben nemhogy árnyalatnyi eltérések nincsenek, de az eredmény azt mutatja, hogy a 9. és a 12. évfolyam esetében pontosan megegyezik az írónőt ismerők és nem ismerők aránya, ugyanis mindkét életkori csoport 2%-a felelte azt, hogy tudja, kicsoda ő, és 80% válaszolta azt, hogy nem tudja, sosem hallotta a nevét. Azt gondolom, hogy ezen az arányon lehetne változtatni, ha a Sokszor nem halunk meg című regényt beillesztenénk egy tanóra erejéig az irodalomoktatásba. A kérdőívben az egyik utolsó kérdés a diákok családjának az érintettségét volt hivatott felmérni a holokausztban és a zsidóságot sújtó, ezt megelőző szörnyű intézkedésekben vagy a háború után a túlélőket érintő, nem szűnő antiszemita cselekményekben. Jelölhették azt, hogy érintettek voltak valamilyen szinten, de nem kellett megnevezni, hogy az áldozatok, a segítők vagy az üldözők felől voltak-e érintettek. A válaszaikból így is kiderült számomra, hogy elég jelentős szerepet töltött-e be a holokauszt a család életében annyira, hogy a közvetlenül már nem érintkező leszármazottakat is beavassák a történésekbe. A következő választási lehetőség határozottan azt állította, hogy semmilyen szinten nem volt érintett a családja a válaszolónak. A harmadik, egyben utolsó állítás így hangzott: „Nem tudok állást foglalni, sosem volt ez téma a családban”. Ebben benne rejlik az, hogy az illető vagy egyáltalán nem szokott ilyesmiről beszélni a szüleivel, nagyszüleivel, mert nem tartják fontosnak vagy már nem élnek azok a családtagok, akik a múlt század eleji eseményekről beszélhettek volna nekik. A kutatásban részt vevő diákok közül összesen 12% vallotta azt, hogy érintett volt a családja, ily módon van ismerete a családi múltról, amely a holokauszthoz kapcsolódik. Az összes diák közül 52%, vagyis a középiskolások fele jelölte magabiztosan azt, hogy nem voltak érintettek semmilyen tekintetben a felmenői, 36% pedig tájékozatlanság okán nem tudott állást foglalni a kérdésben. Ez az eredmény arra mutat rá, hogy a diákok körülbelül kétharmada tisztában van a családja múltbéli szerepvállalásával, nem ismeretlen előttük ez a téma. Ahogy korábban, itt Palócföld – 2024/3–4. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 159 �Holokauszt 80 sincs lehetőségem arra, hogy meggyőződjem állításuk valóságtartalmáról, de az anonimitás okán nincs értelme megkérdőjelezni válaszaikat. Végezetül arról érdeklődtem a diákoktól, hogy szerintük van-e veszélye napjainkban Magyarországon az antiszemitizmusnak (vagy a fajgyűlölet egyéb formáinak, megnyilvánulásainak). Az igenlő és a nemleges válasz mellett hagytam lehetőséget önálló gondolataik megfogalmazására. Az ok, amiért a kérdőívet ezzel zártam, az volt, hogy amennyiben ma is érzik akár csak a szikráját annak, hogy van min dolgozni társadalmi tekintetben, hogy feldolgozatlan a történelemnek ez a része vagy hogy a történelem megismételheti önmagát, akkor ez nyomatékosíthatja bennük is a téma fontosságát középiskolai tanulmányaik során irodalmi és történelmi tekintetben, valamint a kutatást is keretbe foglalja. Ha azzal a konklúzióval zárul a kérdőív, hogy fajgyűlöletnek, antiszemitizmusnak, rasszizmusnak, különböző okokból fakadó megkülönböztetésnek szerintük nyoma sincs a 21. században, akkor ez azt sugallja számomra, hogy egy olyan „buborékban” élnek, amelybe valóban nem csoda, hogy nehéz beférkőzni a történelemnek ezzel a szinte hihetetlenül embertelen részével, ámde annál nagyobb szükség lenne ebben a helyzetben a pedagógusok erőfeszítéseire. Ha a középiskolások egyöntetűen úgy vélik, hogy a fajgyűlölet veszélye a mai napig ismételten fennáll, az viszont aláhúzza abbéli meggyőződésemet, hogy a holokauszt szörnyűségét nem szabad elfelejteni, és az ezzel kapcsolatos tájékoztatásra és érzékenyítésre meg kell ragadni az irodalomórákon is a lehetőséget, főleg úgy, hogy a mindeddig egyetlen irodalmi Nobel-díjjal jutalmazott szerzőnk is ebben a témában alkotott. A kutatásban részt vevő több mint 200 középiskolás tanuló 64%-a (!) gondolja egyértelműen úgy, hogy igen, van veszélye a mai Magyarországon az antiszemitizmusnak vagy a fajgyűlölet egyéb formáinak. Az iskolatípusok között azonban jelentős különbségek figyelhetőek meg az ezzel kapcsolatos meggyőződés arányát tekintve. Míg a gimnazisták véleményét összesítve csak a diákok körülbelül fele, vagyis 52%-a gondolja így, addig a technikumba járó középiskolások 79%-ban vannak meggyőződve ugyanerről. Ennek egyik oka, úgy gondolom, az, hogy a technikumi diákok között nagyobb számban fordulnak elő a társadalmi értelemben kisebbséghez tartozó tanulók, akik sokkal inkább szembesül(het)nek a feléjük irányuló előítéletekkel vagy akár ellenséges magatartással is. A korcsoportokat öszszesítve nem ekkora a szakadék, mivel a 9. évfolyam összesítve 59%-a, a 12. évfolyamnak pedig 67%-a gondolja ugyanígy. Ez legfeljebb arra mutat rá, hogy ahogy idősebbek lesznek a diákok, és egyre több tapasztalattal rendelkeznek, úgy tárul fel előttük a világnak és az embereknek több és olykor előnytelen arca is. 160 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2024/3–4. szám �Szabó Kitti Viktória Az összes diák egynegyede, vagyis mindössze 25%-a (!) gondolja úgy, hogy nincs veszélye Magyarországon az antiszemitizmusnak és a fajgyűlölet semmilyen formájának. A technikumi diákokat tekintve ez a szám 17%-ra tehető, a gimnáziumban pedig 31%-uk gondolja így. A korosztályok tekintetében nincs jelentős különbség, a 9. osztályokban összesen 27% döntött a nemleges válasz mellett, a 12. osztályban pedig 24% felelt ugyanígy. Palócföld – 2024/3–4. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 161 ����Szentmártoni Szabó Géza SZENTMÁRTONI SZABÓ GÉZA MÁSFÉL SZÁZ ESZTENDEJE KERÜLT ELŐ A RÉGI MAGYAR IRODALOM ELREJTETT KINCSE 1874. augusztus 21-én, éppen 150 éve egy történész társaság szakmai kirándulásán Radvánszky Antal zólyomradványi kastélyának könyvtárában megtalálták Balassi Bálint és Rimay János világi verseinek mindmáig egyetlen kéziratos másolatát. Az újonnan felfedezett kódex tartalmát 1875-ben Thaly Kálmán (1839−1909) ismertette a Századok című folyóiratban. Első benyomásait ő így összegezte: „Viszont az is elvitathatatlan, hogy míg Balassa eddig kiadva lévő énekei után főként vallásos irányú költőnek tartatott: addig kútfőnk tartalmából azon meggyőződésre kell szükségképp jutnunk, hogy ő kiválóan a szerelem dalnoka vala, – s csak másod rendben vallásos, úgy hazafias és hősies irányú”. A Radvánszky-kódex, avagy Balassa-kódex borítója és első oldala. A XVII. század második felében másolt kódex jelenlegi őrzési helye: Evangélikus Országos Gyűjtemény − Evangélikus Országos Könyvtár Jelzete: R 1.662. Palócföld – 2024/3–4. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 165 �Balassi 470–430 „Következnek BALASSI BÁLINTnak kölem-kölemféle szerelmes éneki, kik között egy-néhány isteni dicsíret és vitézsígről való ének is vagyon. Ezeket penig az maga kezével írt könyvébűl írták ki szórul szóra. Vétek kevés helyen esett benne. Az sem egyébtűl lött penig, hanem az Balassi írásának nehéz olvasása miatt, de afelől meglehet. Külem-külem mindenik éneket mikor, miről és kiről szerzette: megírta, az nótáját is mindenikinek följedzette. Azki azért gyönyörkedik benne, innent igazán megtanulhatja, mint köllj’ szeretőjít szeretni és miképpen köllj’ néki könyörgeni, ha kedvetelen és vad hozzá. De nem mindent hövít úgy az szerelem tüze talám, mint őtet.” Balassi másfél száz esztendeje fellelt versgyűjteménye először 1879-ben, Szilády Áron gondozásában jelent meg. A Radványi-várkastély Zólyom megyében (Zólyomradványon). Varsányi kőrajza, litográfia. = Magyarország és Erdély képekben, II. kötet, kiadják és szerkesztik Kubinyi Ferenc és Vahot Imre, Pest, 1853, 96. 166 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2024/3–4. szám �Lőcsei Péter LŐCSEI PÉTER KETTŐS ARCKÉPEK Huszadik századi költők versei Balassiról Hányféle módon, miféle alkotói céllal tűnhet föl Balassi alakja a huszadik századi lírában? Ahogy Bartókról, József Attiláról, Petőfiről, úgy róla is terjedelmes kötetnyi vers született.1 A piedesztálra állítók, a rá hivatkozók, a nevében megszólalók sok lehetőség közül választhattak. Tartalmi szempontól kiemelhették szélsőségekben gazdag, nyugtot nem lelő személyiségét, létezésének határhelyzeteit. Szólhattak sorozatos konfliktusairól, szerelmi vágyakozásairól, gyötrődéseiről. Minta lehetett az Istenhez forduló, botlásait megvalló individuum. Sokan emlékeztek virtusára, a hazáját elhagyó, majd visszatérő katonára. Fizikai és lelki küzdelmeinek bemutatása alkalmat teremtett a hűség és a kritikus hazaszeretet kifejezésére. A portréversek – és általában az elődöket megidéző versek – időszembesítése és értékszembesítése a mindenkori jelen kritikájaként is olvasható. Egy részük a szabadsághiány és természetesen a szabadságvágy kifejezését is vállalta; beszélt korának viselkedési, alkalmazkodási formáiról: a hősiességről, a beletörődésről, az árulásról. A huszadik századi költők hitvallásuk, erkölcsi felfogásuk, metafizikai élményeik, szerelmi örömeik és bánataikat megszólaltatása során saját arcképüket is megrajzolták, nem egy esetben esendőségüket is megvallották. E versek a műfaja, témája, prozódiája, minősége rendkívül vegyes: az epigrammáktól az elégiákig, a portréverseken át az évfordulók ihlette sablonos dicsőítésekig nagy a választék. A költők gyakran Balassi nevében, egyes szám első személyben szólaltak meg. Többen a tegező formájú versbeszédet választották. Olvashatunk harmadik személyben megfogalmazott emlékidézést, sőt olyat is, amelyben itáliai kortársa örökíti meg végzetes sebesülését. Némelyik szerző különböző nézőpontokat Bálint, nevezetben, ki voltál Balassa. Magyar költők versei Balassi Bálintról; szerkesztette: KOVÁCS Sándor Iván, PRAZNOVSZKY Mihály, Budapest, 1994. A válogatás megjelenése óta is sok vers született Balassiról. A teljesség igénye nélkül említem a következőket: KOVÁCS István, Balassi emléktáblája a Szent Anna utcában; NAGY Gáspár, Visszhangzó lépcsők egy eleven Balassi-szoborhoz; LÁSZLÓFFY Aladár, Balassi sírja; KOVÁCS András Ferenc, Valahány víg sírvers Kit az Gyarmathi Balassy Bálint Vitézi emlékezetjére szerzettek Szent Mihály havában; Az másfélezerben és kilencvennégyben. 1 Palócföld – 2024/3–4. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 167 �Balassi 470–430 érvényesített. A versek jelentős hányada Balassi-strófában íródott; közöttük is megannyi változat fordul elő. Találkozunk kilencsoros és hatsoros szakaszokkal; azokon belül Balassi jellemző alakzatainak követésével, imitálásával, ugyanakkor gyakoriak a tudatos eltérések: az áthajlások és a verssorokon belüli mondatzárások is. A további lexikai, szintaktikai, stilisztikai lehetőségek közül az archaizmusok bőséges változatait, a tőle átvett trópusokat, sorokat, variánsokat említem. Esetenként más intertextuális hatások is számba jöhetnek. Önmagában semmiféle tematikai, prozódiai, stilisztikai jellemző nem biztosítja a Balassi tiszteletére írt művek kimagasló értékét. Bár néhány jelentős is akad közöttük, a róla szóló, illetve a hatásait mutató versek hosszú sorában viszonylag kevés a maradandó értékű, korszakos alkotás. Többségük az egyes életművekben sem tartozik a legfontosabbak közé. Ha elfogulatlanul olvassuk a már említett klasszikus szerzőkről szóló verseket, hasonlót érezhetünk. A kérdés komolyabb elemzést érdemel; itt csupán néhány szempontot, nehézséget említek. Az évfordulókra írt művek egy része sztereotip módon ragad meg életrajzi mozzanatokat. Több esetben érzékelhetünk közvetlen politikai üzeneteket, erkölcsi kinyilatkoztatásokat. Különösen a korlátozott szabadság idején született alkotásokban gyakran fordulnak elő allegorikus utalások. Tagadhatatlan, hogy megírásukkor, megjelenésükkor fontos szerepük lehetett: kiállást jelenthettek, példát mutathattak. A politikai helyzet változásával ez a funkciójuk, „felhajtó erejük” megszűnt. Esztétikai értékeik fogyatkozásai szembetűbőbbé váltak. A Balassi vonatkozású versek szinte áttekinthetetlen tömegéből olyan huszadik századiakat választottam, amelyekre eddig nem (vagy csupán érintőlegesen) tért ki a szakirodalom.2 Igyekeztem azonosítani az első megjelenéseket és az esetleges címváltozásokat. A terjedelmi korlátok miatt többségükből csak részleteket idézek. ▪ Juhász Gyula 1909-ben írta Balassi című versét.3 A keretes szerkezetű, hangsúlyos verselésű, páros rímű kompozíció bővelkedik közhelyes megoldásokban. Egy-egy fordulata, idézete a népdalokhoz, néhány gyengébb képe az igénytelenebb Nem érintem a XIX. századiak közül például Kölcsey Ferenc, Kisfaludy Sándor és Madách Imre Balassi-verseit. A huszadik századiak közül nem foglalkozom Nagy Lászlónak, Ágh Istvánnak és Orbán Ottónak mások által már részletesen elemzett írásaival. 3 JUHÁSZ Gyula, Balassi. A vers a Független Magyarországban jelent meg. Végleges címe: Bujdosó Balassi. = Juhász Gyula összes művei I, szerk. PÉTER László, sajtó alá rendezte ILIA Mihály, PÉTER László, Bp., Akadémiai Kiadó, 1963, 209, 464. Utolsó sorában eredetileg az érted szó szerepelt. Később ezt váltotta fel Tamás Anna színésznő keresztneve. 2 168 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2024/3–4. szám �Lőcsei Péter nótákhoz kapcsolja. A lengyel földre vetődött, megfáradt vitéz monológjában a katonáskodás, a borivás, a szerelem és az Istenhez fordulás is föltűnik. A vers negyedik és utolsó szakaszát idézem: „Ki vagyok, mi vagyok, a nagy Isten tudja, Szaladó csillagnak veszendő az útja, Rab vagyok, rab vagyok, szabadulást várok, Szerelmes rabságból talán kitalálok! […] Bort ide, korcsmáros, tokajit, pirosat! Csatlósom, apródom, itasd meg a lovat, Azután nem bánom, hadd vesszen a világ, Meghalok én, Anna, szép violavirág!” Az Oceánum mellett (Énekli bujdosó Balassi) című verse négy évvel később jelent meg.4 Ebben a hazájától és szerelmétől távol került költő három azonos felépítésű strófába sűrítette panaszát. A vallomás szerkezete és elégikus hangvétele okán is rokona az 1912-ben írt Milyen volt… című versnek, esztétikai értéke azonban elmarad tőle. A harmincéves Juhász Gyula elődjén keresztül szólt elhamvadó reményeiről, halálvágyáról. A két múzsa keresztnevének azonossága miatt a vers utalását Losonczy Annára és Sárvári Annára is érthetjük. A záró szakasz szimbolikája nagyobb erővel Radnótinál olvasható.5 „Be könnyű, könnyű lesz majd Fehér zászlóval visszatérni. Piros sebbel, jaj, mi szép Zöld fűre hullni, mint halott És férfi.” ▪ Tóth Árpád két Balassi-strófás töredéke a húszas évek derekán született. Az elsőben az Egy katonaének kezdő sorait idézve szólt a testi-lelki szenvedésről. A végeknél kifejezést nem a végvárak és az ottani portyák, párbajok jelentésében, hanem az elmúlás, az élettől való búcsúzás más összefüggésében használta. A megszólítás JUHÁSZ Gyula, Oceánum mellett… Végső címe: Bujdosó Balassi = Juhász Gyula összes művei II, szerk.: PÉTER László, sajtó alá rendezte ILIA Mihály, PÉTER László, Bp., Akadémiai Kiadó, 1963, 61. 5 RADNÓTI Miklós: A „Meredek út” egyik példányára 4 Palócföld – 2024/3–4. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 169 �Balassi 470–430 után – többes szám első személyben – az emberi létezést egyetemesen minősítette. Nem csupán a fizikai fájdalom lezárulásáról beszélt. Mintha megelőlegezte volna az Elégia egy rekettyebokorhoz című verse 3. versszakának azt a részletét, amelyben a testetlen kincs után törekvő, lehetetlen vágyakkal megvert embert állította szembe a virágok szelíd és öntudat nélküli szépségével. A 15 soros torzó első strófája így szól: „Vitézek, mi lehet E széles föld felett Szebb dolog a végeknél, hol a sok fájásnak, Esztelen vágyásnak Kopár tája véget ér. Hol kínunk aláhull, S kiszáll ez világbul, Mint a pergő falevél.”6 Másik töredékének tengelyében is az elégikus elvágyódás szerepel. A befogadót meglepetésként éri, hogy a bujdosóénekek hangulatát idéző archaikus sorok után föltűnik a repülőgép: az „aeroplán” találkozik a régies hangzású „oldik” szóval: „Ez világnak dolga Változzék latorra, Hallod-é, jó cimbora? Sebes madárszárnyon Vagy aeroplánon Itten hagyni jó volna, Repülni a holdig, Holott öve oldik Túlvilági titkoknak…”7 ▪ TÓTH Árpád, Vitézek mi lehet… = Tóth Árpád összes művei I. Költemények, szerk. KARDOS László, Bp., Akadémiai Kiadó, 1964, 268. 7 TÓTH Árpád, Ez világnak dolga… Uo., 268. 6 170 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2024/3–4. szám �Lőcsei Péter Gazdag Erzsi első kötetében jelentette meg Balassa Bálint elfelejtett éneke című versét, amelyet a huszadik századi apokrifek hosszú sora követett.8 Strófáiban a hazáját féltő költő nevében korholt, figyelmeztetett. A szerepvers első része a két személyjeles főnevet (népem, vérem) tartalmazó kérdés kivételével személytelennek tűnik. Képei, kulcsszavai nem a XVI. századra, sokkal inkább Berzsenyi és Kölcsey korára, továbbá az általuk megfogalmazott nemzetbírálatra jellemzők. A nyilvánvaló szerkezeti eltérések mellett a versben könnyű felfedezni A Magyarokhoz I., a Zrínyi dala és a Zrínyi második éneke időszembesítését, számonkérését. A második szakaszban a „Várod, más segítsen” egyszerre juttatja eszünkbe a Kölcsey által megszólaltatott Sorsot és Zrínyi intését Az török áfium ellen való orvosságból: „Hej én szegény népem, elszéledett vérem, mivé lettél mostanság? Holott mindenfelül az ellenség kerül, s belül ezer féreg rág. Puha ernyedésben, párnás süppedésben várod napod múlását. Várod, más segítsen, országot építsen; várod magad bukását.” Az ének második fele személyes vallomás, amelyben a sanyarú gyermekkort felidéző panaszt kérdések és felkiáltások követik. A megismételt időszembesítés képei már nem erősítik, hanem gyengítik a hatást. A szélsőséges érzelmek lépcsőin haladunk tovább (fölforralt vér; megvetnélek; nevetnélek; felednélek; elmennék). A vallomástevő eljut a menni vagy maradni drámai kérdéséig, de akárcsak a Párisból visszatántorgó Ady, érzi, hogy szülőföldjéről nem menekülhet. ▪ GAZDAG Erzsi, Üvegcsengő, Vasi Szemle, Szombathely, 1938, 28. Rövid időn belül Kodály Zoltán írt belőle kórusművet. 8 Palócföld – 2024/3–4. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 171 �Balassi 470–430 Az 1944. szeptember 9. keltezésű Balassi módjára című Jékely-vers egészen más típusú alkotás: szerelmi vallomás és kérlelés.9 A szerző egészen ritkán datálta így verseit, komoly oka lehetett arra, hogy ezzel a módszerrel élt. Minden bizonnyal egy féltékenységi konfliktus, egy általa elkövetett vétség után fordult kedveséhez. Bókolását, szenvedélyes érvelését jelzi, hogy kilenc mondatából nyolcat felkiáltójellel zárt. A nyolc szótagos sorokból álló három szakasz változó rímelésű. Közülük az első (aab ccb ddb) Balassira emlékeztet. De nem csupán ezek a rímek hitelesítik a címet, hanem a bevezető megszólítás tagolása is. A személyjeles névszói metaforákban a víz, a levegő és a föld egy-egy állata tűnik föl a szeretett lény tulajdonságaként. A Balassi-lírára is jellemző hármasság a második szakaszban (halnak; vadnak; madaraknak) és a harmadikban (tenger; ég; föld) folytatódik. A főnevekhez kapcsolódó igék esetében is ez figyelhető meg: ne tartsd; szakíts; szelj; illetve: szórja; jár át; nem félti. A nominális metaforákban, párhuzamos szerkezetekben gazdag vers az elő szakasz chiazmusával, későbbi asyndetonjával stilisztikai példatárba illik. Érvelése is tanulságos. A megszólaló nem érez felelősséget, megbánást feltételezett hűtlensége miatt. Mintha nem elkövető, hanem áldozat lenne. Kapcsolatuk megőrzésének terhét, mint ezt a harmadik szakasz bizonyítja, szerelmére hárítja: „A nap is szórja sugárát! Tengert, eget-földet jár át, s bizony nem félti világát! Míg földi tüzem loboghat, s még nem lelsz nálamnál jobbat, tekints engemet napodnak! S ma, amikor nincsen ünnep, s városok hamuba tünnek, őrizd, óvjad szerelmünket!” ▪ A Nyugat első nemzedékéhez tartozó Gellért Oszkár 1945 után alaposan eltávolodott korábbi eszményeitől. Rövid időn belül a sematizmus vonalas alkotójává szürkült. Sorra jelentek meg a napi politikát kiszolgáló versei a pártkongresszusról, a 70 éves Sztálinról, Lenin bölcsőjéről. Nem maradtak ki, és nem jártak jobban Jékely Zoltán összegyűjtött versei, s. a. r. GYŐRI János, Bp., Szépirodalmi, 1988, 292. A vers a Tilalmas kert című Jékely-kötetben Balassa módjára változattal jelent meg: Bp., Magvető Könyvkiadó, 1957, 245. Keltezésként ott még csak az évszám, 1944 szerepelt. 9 172 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2024/3–4. szám �Lőcsei Péter azok a költőelődök sem (Vörösmarty, Petőfi, József Attila), akikről megemlékezett. Jellemző módszere volt az érintettek verssorainak felhasználása, egyes gondolatainak erőszakos aktualizálása. Eszmei és formai tekintetben ebbe a sorba tartozik az Ének a négyszázéves Balassáról10 című méltatása is. Az öt Balassi-strófából álló mű a Rákosi-korszak súlyos időszakában született. Felületesen buzdító, bizonygató jellegén és közhelyekben bővelkedő fordulatain kívül az is zavaró benne, hogy hőséről egy-egy szakaszon belül hol tegezve, hol egyes szám harmadik személyben szólt. Az egykor boldogtalanságát panaszoló költőnek megüzente: „Nem élünk ma árván, / S zöld levélben áll a fa.” Költői értékeinek továbbéléséről is biztosította. A vers második és ötödik szakaszát idézem: „– Vitézek, mi lehet A széles Föld felett Szebb –: mint élni a honért? Szívében szüntelen Égett a szerelem S nemcsak Annájának élt. Marhája bárha sok, Mégis elbujdosott, De a harctól sose félt.” […] Rég letűnt időkön Amíg eltűnődöm Dalaidon, Balassa: Kuruc-koron által Petőfiig szárnyal Költészeted magasra. Piros csizmád nyomát Négy évszázadon át Nincs tél, hogy behavazza!” ▪ Képes Gézának az 1954-es évfordulón két Balassi-verse jelent meg a Csillagban. Az Óceánum mellett címűt a költő emlékének ajánlotta.11 A méltatáshoz 10 11 GELLÉRT Oszkár, Ötven év verseiből, Szépirodalmi Könyvkiadó, 1952, 191. KÉPES Géza, Az Óceánum mellett, Csillag, 1954, 3, 356. Palócföld – 2024/3–4. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 173 �Balassi 470–430 választott ötös és hatodfeles jambusai nem a legszerencsésebbek. Felsorolásra épülő tisztelgésének bevezetőjében az ünnepelttel kapcsolatos személyes benyomását a „feketébe játszó bíbor”-ral nevezte meg. Ebbe a vizuális szimbolikába sűrítette, vetítette előre a tragikus küzdelem és a szerelem mozzanatait. A harmadik sortól a vers legvégéig egyes szám harmadik személyre váltva sorolta Balassi életének ellentmondásokban bővelkedő eseményeit. Következetlenséget és sorrendi botlást is elkövetett. Logikai figyelmetlenségnek tartom, hogy miután négy sorban magasztalta hősének katonai erényeit, sikereit, vezérlő (biztató, csaló) csillagai közül a pénzt, a nőt és az Istent nevezte meg. Nem kételkedem szerepükben, de itt inkább Adyról szólt, mint Balassiról. Életének és költészetének viszonyát, lírájának hatását az utolsó két szakaszban összegezte: „A cefre, szőlőfürtök mocska, szennye pálinka lesz: tüzes és tiszta íz; föld, levegő, fény zamata ég benne – Ily tömény mámor az ő verse is. Keserű sorsát friss nyugati széllel hűsítgette s békét nem lelt sehol. . . Fájdalma poklok mélyéről dobog fel s angyalok olvadó nyelvén dalol. ▪ Ugyanebben az évben adta ki Esztergom alatt című tizenegy szakaszos versét, amelynek mottóját Balassitól választotta.12 Már nyitányában olyan piedesztálra emelte, amelyet csak hangzatos, hamis szólamokkal tudott megtoldani. „Életműve törvénykönyv, szentírás, / kiomló vére rajta a pecsét. / Szavát szívek dobogják szerteszét” – olvashatjuk az első szakaszban. A korabeli propaganda üresen kongó frázisait idézhetném a folytatásból is. ▪ Garai Gábor 1957 májusára datálta Balassi című, négy szonettből álló kompozícióját.13 A bevezetőben tegező módon szólította meg a határhelyzetben elképzelt költőt. Jussa már odalett, menekülnie kell üldözői elől, lova már a „Senki rónáján legel”. A második szonettben mintegy összefoglalta, miként jutott ilyen nyomorúságos 12 13 KÉPES Géza, Esztergom alatt, Csillag, 1954, 10, 1847. GARAI Gábor, Balassi = G. G., Ének gyógyulásért, Bp., Magvető, 1958. 174 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2024/3–4. szám �Lőcsei Péter helyzetbe. Kivétel nélkül külső okokat nevezett meg: „Kígyó-barátság: főúri csalétek, / nők esküvése, fortélyos beszéd / bűbája…” Menedéket csak a természettől remélhet. Dala nem az emberekhez szól majd, csak a vadakat bűvöli meg: „meglásd meghatottan, / félszeg vigyorral jönnek majd nyomodban / kezes medvék és jámbor farkasok”. A harmadik és a negyedik szonettben modalitást váltott. Balassi válaszolt a helyzetleírásra és a paradox vigasztaló szavakra. Ő nem a fizikai veszélyeztetettséget, hanem saját lelkiismereti kétségeit említette elsőként. Az Úrhoz fordulva vallotta be minduntalan megismétlődő, leküzdhetetlen paráznaságát. Az utolsó szonettben életének és lírájának jól ismert szereplői, eseményei tűntek föl: szerelmének tánca, kardja, az egri vitézek, a végvári rétek, a sólymok és a „korhely cimborák”. Visszatekintő leltára után három múlt idejű kérdéssel és a bizonyossággal búcsúzott életétől, visszahozhatatlan ifjúságától: „Vad volt? Nehéz volt? Szép volt? Újrakezdve másodszor is így élném, istenemre, de véget ért. Ébren kísért az álom; már messze ring, vigasztalan vizekre ereszkedik – hogy többé föl se szálljon – gyémántfelhőm, egyetlen ifjuságom.” Garai Gábor a Hevesi Szemlében közölte a Kóbor végvári vitéz fohásza (Valentinus Balassi emlékezetére) című Balassi-strófákban írt versét.14 Mindhárom tételében a világgal dacoló, magányos katona szólal meg. Eger már elveszett számára, seregtelen, fenyegetett életű, öntörvényű, bujdosó vitézként őrzi, hirdeti virtusát. A vers valójában nem fohász, hanem kinyilatkoztatás. Nem Istenhez forduló segélykérés; fájdalmas sóhajnak csak erős megszorítással tekinthető egy-egy részlete. A monológ hat szakasza kivétel nélkül egy-egy mondatból álló felsorolás. Bár akad néhány szép stilisztikai alakzata, az elkoptatott megoldások vannak többségben. ▪ Tóth Éva Balassi-versével e sorok írásáig három változatban találkoztam. Az Alföldben Új Balassi-keserves címen központozás nélkül jelent meg.15 Tagmondatokra és 14 15 GARAI Gábor, Kóbor végvári vitéz fohásza, Hevesi Szemle, 1974, 4, 4. TÓTH Éva, Új Balassi-keserves, Alföld, 1959, 3–4, 102. Palócföld – 2024/3–4. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 175 �Balassi 470–430 mondatokra tagolt variánsa az Ifjúság határán címet kapta.16 A Palócföldben végül Ad notam Balassi formában szerepelt.17 Közülük egyik sem ígéri azt, hogy a reneszánsz költő lesz a megszólaló. Versét úgy komponálta meg a költő, hogy talány marad az Istenhez fohászkodó: nőként, férfiként is elképzelhetjük. A négystrófás panaszdal első felében egy őrlődő személyiség sorolja az ellene támadó, elvont fogalmakkal jelölt erőket: az álságot, a kívánságot, a kétséget és a reménységet. Az általánosítás mellett a negatív kifejezések, a tagadások válnak uralkodóvá (mindenféle, sokan; senki; semmi; nem; úgysem; nincs). Tóth Éva jó érzékkel, alapos stílusismerettel szólal meg Balassi modorában. A vers második és harmadik szakaszának egy-egy közölését és utolsó szakaszát a Palócföldből idézem: „aki vándorlásra indult bujdosásra, nyugtot úgysem találhat. […] Levele a fának, fészke a madárnak, embernek van otthona […] Im a virágoknak, szálló madaraknak adtál társat, Istenem. Ifjúság határán, csak békét kívánván, könyörülj meg lelkemen, szenteld meg nyugalmam, hogy míg meg nem haltam, élhessem jól életem.” ▪ A határokon túli költők közül többen is írtak Balassiról. Az erdélyi versekre Kántor Lajos fel a figyelmet.18 Mások mellett Lászlóffy Aladárt (Keleti reneszánsz; Balassi sírja), Németh Rudolfot (Balassi), Csiki Lászlót (Balassi) és Kovács András Rendületlenül – Magyar költők versei történelmünk nagyjairól, szerk. KOVÁCS Sándor Iván, Bp., Móra, 1981, 177. 17 TÓTH Éva, Ad notam Balassi, Palócföld, 1994, 5, 450. 18 KÁNTOR Lajos, Balassi élete Erdélyben, Korunk, 2004, 12, 85–88; Tiszatáj, 2005, 2, 75–79. 16 176 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2024/3–4. szám �Lőcsei Péter Ferencet (Borivóknak való; Kiket Júliáról szerzett) említette. Vázlatomban az utóbbi két szerző néhány írásáról szólok. Csiki László több verset írt Balassiról. Első portréja 1968-ban jelent meg róla.19 Ebben a vallomástevő mindvégig múlt időben szól önmagáról. Földrajzi nevek és személynevek említése és számos konvencionális toposz kihagyásával beszél megpróbáltatásairól, cimboráiról, az ivásról és az asszonyokról. Mindezt a halál biztos tudatában teszi: ölt, és őt is megölhetik. Felelősséghárítás, önvád, fohász nem hagyja el száját. Autonóm személyiség. Nem kapott, nem is igényelt emberi, isteni segítséget. Beékelésekkel, megismételt szavakkal erősen nyomatékosított monológjában a kiküzdött szabadságot állítja középpontba. Szinte negatív ars poeticát olvasunk. Meghökkentő, provokatív módon már versindító mondata kertelés nélkül hirdeti: „Én költő nem voltam, én csak énekeltem, amit fülembe fútt a szél nagy futáson…” Ugyanakkor önmeghatározásában kikerülhetetlenek az írás kulcsfogalmai (elsirattam; dalolásom; beszéd; szó; álmom; mondok). Ha nem is ugyanúgy, mint a „szerzettem átkozott sok versek” költőjének esetében, de Csiki László-féle portréban is eszközként szerepel a líra. Az összegző szakaszt idézem. Az utolsót, amelyet a mesterszonettekhez hasonlóan az előzők kezdősoraiból épült föl: „De költő nem voltam, én csak énekeltem, volt, ki a beszédet jobban tudta nálam... Semmim nem volt, hát szabadnak kellett lenni, de ha kellett – és kellett –, a harcot álltam... Én szavak helyett csak asszonyt szerettem, de borom s bánatom sosem volt elég.” ▪ Magyarország és Európa viszonya nem csupán az uralkodókat, politikusokat, a történészeket, hanem a művészek el nem hanyagolható hányadát is foglalkoztatta. A „Vigyázó szemetek Párizsra vessétek!” intését Batsányi Jánostól Petőfin és Adyn át sokan megfogalmazták. Jánosy István ennek ellentétes irányát vetette föl Monteverdi Esztergomban című versében.20 Miként láthatta törökök dúlta hazánkat a cremonai születésű komponista, aki Vincenzo Gonzaga herceg szolgálatában valóban megfordult Esztergom váránál? Ő az erős kontrasztokra épülő vers beszélőjeként három kérdést tett föl (közülük az első kettőt múlt időben), és ezekre CSIKI László, Balassi, Korunk, 1968, 8, 1124. JÁNOSY István, Monteverdi Esztergomban, Palócföld, 1975, 9, 22. Kötetben: JÁNOSY István, A kővendég, Bp., Magvető, 1977, 115. 19 20 Palócföld – 2024/3–4. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 177 �Balassi 470–430 válaszolt. A nyitányban az „idejövet” látott borzalmakat sorolta: az apokaliptikus pusztítást, a felperzselt falvakat, az ártatlanok szenvedéseit. A „mit hagytam otthon?” kérdésre adott felelet minden tekintetben didaktikus ellenpontként tűnik föl. Ez a paloták, a templomcsodák földje. Egyúttal a kifinomult műélvezők, az intrikák, az alattomos gyilkosságok és a pénzért árult szerelmek világa is. Nem csupán onnan érkezett, hanem akarva-akaratlanul oda is tartozik. Csoda-e, hogy mint „hattyúszó-hangú” opera szerzője megmosolyogja a név nélkül említett barbár költő naiv zsoltárát? Az itáliai művésszel együtt az olvasó is úgy érezheti, hogy a szakadék áthidalhatatlan. A három ponttal jelölt lezáratlanság Jánosy versének hét mondatában hétszer fordul elő. Azt sugallja: Monteverdi folytathatná az átélt borzalmak felsorolását, részletezhetné az itáliai viszonyokat, további különbségeket emelhetne ki saját operája és a hallott ének között. Nem ezt teszi. A megszakított gondolatsor után ellentétes kötőszóval vezeti be kitörölhetetlen emlékét, Balassi romantikus történelmi tablóra illő végzetes sebesülését: „de nem feledhetem azt, amit tegnap láttam, ahogy ez a költő a nyaktörő hegyet a halál biztos tudatában megrohamozta – föntről a fegyverek mind rámeredtek: ágyúk, szakállas puskák – s ő csak kepesztett föl, föl, míg egy golyóbis elnyeste mindkét lábát... s haldokolva zsoltárait még hangosan dalolta...” Ezt követően teszi föl az utolsó kérdést, amelyre (szintén az említett három pont után) lakonikus választ ad: „Beleborzadok: ilyen még lehet?... Ez a nép tisztább, egészségesebb!” De vajon hiteles-e ez a felelet? Egy ember mártíriuma megválthat-e, a vers szavaival: tisztábbá, egészségesebbé tehet-e egy népet? Ezt aligha gondolhatta Monteverdi. De ha ő így érzett volna is, bármilyen történelmi, politikai áthallással kinyilatkoztathatja-e ezt a költő? ▪ 178 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2024/3–4. szám �Lőcsei Péter Utassy József negyvenes éveinek elején írta meg Ad Notam: Balassi Bálint című fohászát.21 Bevezető soraiban költőelődjének felsóhajtásait, a természet szépségeinek értékeinek felsorolásait imitálta. Egymondatos versének második felében Isten segítségét kérte hosszú életéhez. Nem önös érdekből, hanem a szellemi szolgálat érdekében. A nehéz sorsú, sok megpróbáltatást átélő költőnek a hetven év sem adatott meg: „Csillagok, virágok, kikeleti lányok, áprilisi fényes szél, hogy tündököl minden, suhog, csattog ingem, Isten, engem éltessél, éltess nyolcvan évig, hadd legyek vitéz itt: a szellemi végeknél!” Szepesi Attilának kötetnyi verse és prózai írása szól a múlt emlékeiről. A budai ásatásokon előkerült gótikus szobortöredékek, a terézvárosi kövek, a régi nyomtatványok és a kéziratok ugyanúgy ihletői voltak, mint Bosch látomása és a Hokuszai festette hullámok. A középkori Magyarország legnagyobb alapterületű pálos rendi épületegyüttesének maradványairól két verset is írt. Az elsőt Budaszentlőrinc köveire címmel a Harangtemetőben közölte 1985-ben. A magyar Eskuriálnak is nevezett kolostor romjait 3 évvel később Budaszentlőrinc című versének Balassistrófáiban is megörökítette.22 A magyar alapítású szerzetesrend messze földön híres központját török hadak dúlták föl a mohácsi csata utáni hetekben. Szepesi nem a korabeli barbár rombolást kívánta bemutatni. Személytelenséget hangsúlyozó versében egy későbbi, meg nem határozott időpontot választott. Kivétel nélkül háromsoros mondataiban mindvégig az ember nélküli környezetet és a halmazállapotát vesztett jelent érzékeljük. A szakrális hely málló maradványait növények és állatok lakják. A mindent lebíró idő a széllel, a hóval, a faggyal, a napsugárral és a vegetációval folytatja átalakító munkáját. A cselekvések, történések kivétel nélkül hozzájuk kapcsolódnak. A természet templomában az egykori emberi jelenlét csupán fölsejlik; a föld alá süllyedt település örök álmát alussza: UTASSY József, Ad Notam: Balassi Bálint, Tiszatáj, 1984, 5, 7. A vers Ad notam: Balassi Bálint címváltozattal, kilencsorosra tördelve is megjelent = Palócföld, 1988, 1, 3.) 22 SZEPESI Attila, Budaszentlőrinc, Népszabadság, 1988. november 12. 15. Köteteben: Himnusz a varjakhoz, Bp., Orpheusz Könyvek, 1991, 7. 21 Palócföld – 2024/3–4. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 179 �Balassi 470–430 „Ének hallik távol völgyek hajlatából, alkonyati zsolozsma. Holott csak a szálló kikeleti szellő fönn a lombot zúgatja. Mintha mégis halkan szállna régi dallam: AVE MARIA STELLA…” Az Emlékdalban Szepesi történelmi magyar végvárakat idéz.23 Némelyikük a török elleni vagy a Rákóczi-féle küzdelmekre emlékeztet; a másodikként megnevezett „sólyom-szállta Zólyom” egyenesen Balassit juttatja eszünkbe. Többségükhöz a pusztítást, az enyészetet kapcsolja a szerző (romos kő; hadak-dúlta; omló bástyák; tornyok…). A hosszú fölsorolásban a tér és az idő távolságai egybemosódnak. Nyomatékosítva kétszer is a „jaj, de messze vagytok” – sóhajáig juttatják el a költőt. A „hamar lovak” (ha itt nem is rárószárnyon járnak, mint a nevezetes 66. versben) mintegy előre vetítik Balassit, akit huszadik századi utóda szívesen követne. A vers befejező sorait idézem: „El kéne indulni Bálint úr nyomába, bújdosók nyomába, égcsapó hegyek közt karcsú mezsgye hosszán, ahogy egykor régen jó Lengyelországba.” ▪ Markó Béla különösen nehéz és összetett célt tűzött ki maga elé a ’80-as évek végén. Szonettkoszorúban kívánta megörökíteni 14 magyar költő „arcképét”. Kiválasztásuk nyilván nem volt egyszerű. Végül úgy döntött, hogy Janus Pannoniustól Petőfin és Adyn át Radnóti Miklósig íveljen a szerzők sora. Az egyes portrékat úgy kívánta megszerkeszteni, hogy azok hitelesítsék az életművek egymásra épülését. Nem könnyítette meg a dolgát az sem, hogy a megidézettek többsége nem írt 23 SZEPESI Attila, Emlékdal, Palócföld, 1994, 5, 427. 180 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2024/3–4. szám �Lőcsei Péter szonettet. Szándékáról és a megvalósult műről így vallott: „A szonettkoszorú egészében a másik nagy kihívás számomra az volt, és azért is volt ez egyedülállóan izgalmas feladat, hogy legalább egy-egy szó, fél szó erejéig meg kell próbálnom érzékeltetni mindegyik költőnek a stílusát, a szájtartását, a beszédmódját. Nem tudom, hogy ez teljes egészében sikerült-e, és hogy mindegyik szonettnél ez fölmutatható-e, de próbáltam egy ilyenfajta empátiával is elkészíteni ezeket a szonetteket. Fölismerhető egyik-másik esetben tartalmi jegyekből is, de abban bízom, hogy azért hellyel-közzel stílusjegyekből is rá lehet tapintani, hogy kiről van szó”24. A Költők koszorúja 1987-ben elkészült, de Markó Béla szülőföldjén akkor nem adták ki. Magyarországon a Kortársban jelent meg meg először.25 A kompozíció második darabjában – Janus Pannonius és Zrínyi Miklós között – Balassi Bálintot szólaltatta meg. Nyilván elvetette azt a kínálkozó, de a szonettektől idegen lehetőséget, hogy más mértékű verseiből közvetlenül idézzen, de kiváló érzékkel és mértéktartással így is hitelessé tette a szerelem béklyózta költő vallomását. 13 soron át indázó első mondatában úgy sűrítette a gyengédséget és a robosztus vágyat, hogy fölcsillantotta a 34. vers indító képét („Méznél édesb szép szók”). Közben nyomatékosította, hogy a szenvedélyes udvarló egyúttal végvári katona és költő is. Önjellemzésében mintegy előre vetítette Zrínyi hitvallását, a vers utolsó sorában pedig a bűnei miatt Istenhez forduló fohászkodót is megidézte: „Nem hűti mégsem véremet a fagy, nem szegi útját a vad fergetegnek, mi bennem dúl, s ha kérlek, hogy maradj, s te futsz előlem, én úgyis szeretlek, csikorgó düh hajt, rontó szenvedély, hogy légy enyém, s hogy törjelek meg végre, de mézes szókkal közelebb a cél, hát könnyen buktam én előtted térdre, s ha ló sörényén otthonos kezem hajad körül pipiske táncot lejtett, lehettem gyenge, mert a végeken Királyhágón innen, Királyhágón túl = MÉSZÁROS Marina interjúja MARKÓ Bélával, Kalligram, 217, 4, 76. 25 MARKÓ Béla, Költők koszorúja, Kortárs, 1989, 3, 72. kk. 24 Palócföld – 2024/3–4. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 181 �Balassi 470–430 szablyával írtam azt a véres verset, hogy igaz ügyért minden csel szabad. Mennybéli Isten, milyen messze vagy!” Kovács András Ferenc „Balassi-versei” csak a legnagyobb költők stílusismeretével, hasonulási, átlényegülési képességeivel mérhetők. Weöres Sándoréval, Orbán Ottóéval. Ez nyilván közhely, hiszen a többi versével együtt valóban a legnagyobbak közé tartozik. Abban az értelemben, ahogy Esterházy Péter szerint Magyarországnak (a magyar nyelvnek?) sok legnagyobb írója van. Balassihoz ugyanolyan mély köze van, mint Catullushoz, Shakespeare-hez, Csokonaihoz, Adyhoz. Balassi vonatkozású verseinek olvasása során gyakran meg kellett néznem a költő szótárában, hogy egyes szavait vajon tőle kölcsönözte-e. Jelzős szerkezeteit, félsorait, sorait gyakran építette be, de ezektől elválaszthatatlan értékű saját képekkel, strófákkal folytatta. És mégsem másolás mindez, hanem teremtés. Ennek szemléletes példája a Kiben Júliát szólítja című verse.26 Nyitányában Balassi 50. (Júliát hasonlítja a szerelemhez) és 9. versének (Az Palkó nótájára; Kit az szeretőjével való haragjában szerzett) átvételei mellett a folytatásban a szerelmi élmény lelki és testi szélsőségeinek kivételesen gazdag sűrítményét adta. Külön elemzéseket érdemelnének azok a művek, amelyekre itt csupán utalok. A Borivóknak való27, melynek zárlata Az ős-Kajánt és a „múljék el tőlem a keserű pohár” kérését sóhajtó Jézust is eszünkbe juttatja. Figyelemre méltó a Júliának különb dicséreti című ciklus kilenc Balassi-strófából álló remeklése28 és az Ars erotica,29 amely a testi szerelemnek, az egymásrautaltságnak legszebb, legdrámaibb megformálásai közé tartozik. Kovács András Ferenc számos művére jellemző, hogy több költő, író sorainak, motívumainak vegyítésével él. Az lovának szól című verse ennek szemléletes példája.30 Ha a verscím alapján esetleg nem gondolnánk Adyra, a Balassit is idéző bevezető sorok után bizonyára ezt tesszük (A ló kérdez). Az első szakasz végén a bujdosóének utalása teszi egyételművé a lírai én helyzetét. A kuruc-versek és akár Az elbocsájtott légió fájdalma is visszhangozhat bennünk. Azzal a lényeges különbséggel, hogy a megfáradt Ady önként búcsúzott volna álmainak légiójától, és adta KOVÁCS András Ferenc, Kiben Júliát szólítja, Holmi, 1992, 12. 1801. Kötetben: Kompletórium, Pécs, Jelenkor, 2000, 173. 27 KOVÁCS András Ferenc, „Borivóknak való” = Uo., 191. 28 KOVÁCS András Ferenc, Júliának különb dicséreti = Uo., 270. 29 KOVÁCS András Ferenc, Ars erotica, Korunk, 1992, 12. 24 = Uo., 271. 30 KOVÁCS András Ferenc, Az lovának szól = Uo., 271. 26 182 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2024/3–4. szám �Lőcsei Péter volna át azoknak a kezdeményezést, akik harcra vezetnék a verseket. Kovács András Ferenc a reménytelenség határhelyzetéig jutott el itt (és abban a kötetben, amelynek a szintén Adyra utaló Üdvözlet a vesztesnek címet adta). A már említett Balassi, Ady és a bujdosóének mellett a Toldit író Aranyt és a kisebbségi lét morális terheit rendre megszólaltató, a magyar nyelv megmaradásáért aggódó Kányádi Sándort is ott érzem ebben a megrendítő vallomásban: AZ LOVÁNAK SZÓL rárószárnyon járó hajdan hamar lovam ne is kérdezd immár hová viszen utam merre tart hitekben elgyötört armadám piros csizmás szavak erdő zöld harmatán szavaim szavaim kik hangomra vártak menekülnek tőlem legyávázott bátrak szép szabad csapatom szép ha semmi vót is szóródik vágyakban lesz majd büszke kódis táncra sem ugrasztja több toborzó portya sujtásos kedvemnek csak a rongyát hordja szavaim szavaim szentséges eborcák nem fogad be álom sem jövő sem ország jó beszédes társam tekéntsed e szókat mint bennem bujdosó vert földönfutókat kik mégha voltak is csak lelkemben voltak hallgatás mesgyéin temetetlen holtak Palócföld – 2024/3–4. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 183 �Balassi 470–430 BALASSI BÁLINT KÖ LTÉ SZE TÉNEK T ANÍ T ÁSA A HARMADI K É VEZ REDBEN – HÁROM T AN ÁRJELÖ LT SZEMÉ VEL ▪ ▪ ▪ KAZINCZKI DÓRA BALASSI SZERELMI LÍRÁJÁNAK TANÍTÁSA A 21. SZÁZADBAN A magyar nyelv és irodalom tantárgyak tanítása manapság – és már jó ideje – súlyos nehézségekkel jár, s ennek számtalan oka van. Boncolgathatnám az aktuális oktatásügyi kérdéseket (irreális mennyiségű tananyag; korosztályokhoz igazodó témák hiánya; nehéz, indokolatlan és sokszor ismeretlen művek erőltetése; élményközpontú tanítási módszerek alkalmazásának hiánya stb.), de szót ejthetnék az olvasás népszerűtlenségéről is a fiatalok körében (habár ez ebben a formában nem feltétlenül igaz, hiszen a szórakoztató irodalom termékei nagyon is kelendőek). A megoldásra váró problémák ellenére azonban a tantárgypáros tanítására vállalkozó pedagógusoknak egyelőre nincs választásuk – ahhoz, hogy a diákokat felkészítsék a sikeres érettségi vizsgára, kénytelenek az adott körülmények között végezni a dolgukat… Ez persze nem zárja ki az élményközpontú, kreatív módszerek alkalmazását, főleg, ha olyan jelentős téma kerül sorra, mint Balassi Bálint költészete. Az első magyar nyelven író költő megismerésére a kerettanterv összesen négy órát javasol – ezalatt kell szót ejteni az életpályáról és olyan fogalmakról, mint a Balassi-strófa, a Balassa-kódex, a hárompilléres versszerkezet vagy a szonett (habár ez utóbbi már Petrarcánál is szerepel); valamint a négy óra során kellene átvenni Balassi költészetét (vitézi líra, szerelmi költészet, istenes versek), ami témánként mindössze egy-egy verset jelent – ezek közül kettő szerepel a kötelező memoriterek listáján is, részleteket kérve (Egy katonaének; Adj már csendességet…). A következőkben arra szeretnék néhány alternatívát keresni, hogy hogyan lehetne a diákok érdeklődését felkelteni Balassi szerelmi lírája iránt, hogyan lehetne őket intenzívebben, a kreativitásukat megmozgatva bevonni a munkába. A kerettanterv törzsanyagában a Júlia-ciklus legismertebb darabja szerepel (Hogy Júliára talála, így köszöne neki), én viszont nem kizárólagosan erre a versre építem elképzelésemet. 184 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2024/3–4. szám �B a l a s s i ta n ítá s a – h á ro m ta n á r je lö l t s ze m é ve l A szerelem mint téma adott – a fiatalokat mindig foglalkoztatja (ez könnyebbséget jelent a vitézi lírával vagy akár az istenes versekkel szemben), ráadásul a tizenhatodik századi alkotó magánélete cseppnyire sem volt unalmas. Idő szűkében képtelenség lenne megismertetni a diákokkal a részleteket, de előzetesen adhatók olyan feladatok, amelyek betekintést engednek az izgalmas szerelmi világba. Viszszaemlékezések szerint például a költő önkényeskedései és hajnalig tartó tivornyái olyannyira megütköztették a birtokai közelében lakó embereket, hogy egy fiatal özvegyasszony elleni erőszakkal vádolták meg azzal a céllal, hogy eltávolítsák a környékről. A vádiratok szerint Balassi az áldozatát „megkergette a mezőn, letépte pruszlikját, és a nő erényét végül derék szolgája mentette meg, aki fegyvert fogott a vérmes úrra”1. A diákok (mindössze a feladathoz tartozó utasítással) megkaphatnák az idézetet, amelyből nekik egy huszonegyedik századi hírt kellene kreálniuk – szerepeket felvéve gyárthatnak akár videót, mintha csak egy hírműsorból léptek volna ki, de szerkeszthetnek képeket is. A kivitelezésnek csak a kreativitásuk szab határt. Ez a megoldás nemcsak azért szerencsés, mert élményközpontú, illetve számtalan készség fejleszthető vele, hanem azért is, mert a szerelmi költészetnek szentelt órán tökéletes ráhangolást biztosíthat. Balassi szerelmi lírája nem merül ki a Júlia-versekben, hiszen a költő nemcsak az áhítatos szerelem képét öntötte rímekbe. Verseiben intenzív módon kap helyet az ujjongó örömtől a teljes reménytelenségig szinte minden érzelem, amelyet egy elszánt, vágytól túlfűtött férfi érezhet kedvese iránt – de milyen különbségeket tapasztalunk ezekhez képest manapság? Ha már a kortárs irodalom nem foglalhatta el méltó helyét a törzsanyagban, mikor csempésszünk be apró darabokat belőle, ha nem ilyenkor? Például Varró Dániel Szívdesszert című verseskötete tökéletes alapot kínál arra, hogy a huszonegyedik századi szerelmet összehasonlíthassák a diákok azzal a végletekig más szokásrendszerrel, amely a tizenhatodik századot jellemezte. „Nem is téged szeretlek, hanem talán csak ezt itt, / az archetipikus, benned lakó izét, / a minekmondjam, ezt a női entitást, / és nem tudok utánad szeretni senki mást” – olvashatjuk ezt a néhány sort Vallomások címen. A kontraszt Balassi Hogy Júliára talála, így köszöne neki című költeménye és Varró könnyed alkotása között azonnal megmutatkozik, a tanulók pedig rögtön összegyűjthetik az árulkodó [SZERZŐ NÉLKÜL] Balassi Bálint botrányos hódításai: ami a tankönyvekből kimaradt a szerelem költőjéről = https://wmn.hu/kult/62721-balassi-balint-botranyos-hoditasai-ami-a-tankonyvekbolkimaradt-a-szerelem-koltojerol [2024. 07. 29.] 1 Palócföld – 2024/3–4. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 185 �Balassi 470–430 különbségeket: milyen helyzetet rögzítenek a költők, milyen képeket, alakzatokat használnak (vagy éppen nem használnak) az érzelmeik kimutatására, mi jellemzi a versformákat, a ritmust… Az elemzést követően (amely történhet párban, csoportokban, tanári vezényléssel vagy anélkül) akár egy kellemes, vitaszerű beszélgetés is kialakítható – számukra melyik szerelemfelfogás szimpatikusabb, mi az, amit hiányolnak a maiból, mi az, amit soknak tartanak a régiben, mi okozhatott nehézséget akkoriban, mi okoz nehézséget manapság. Szorgalmi feladatként írhatnak akár saját verset, rövid elbeszélést egy fiktív szerelmi helyzetről (első találkozás, első csók, szakítás), de festhetnek, rajzolhatnak, képet szerkeszthetnek, vagy akár megsüthetik azt a süteményt, amiről nekik a szerelem mint érzés jut eszükbe. Fontosnak tartom, hogy a tanórákon életközeli helyzetekről essen szó, hiszen a diákok ezek ismeretében döbbennek rá, hogy az irodalom valójában értünk van. Gyönyörködtet, tanít és kimondja helyettünk azt, amit mi nem mindig tudunk szavakba foglalni. Olyan érzelmek, problémák fogalmazódnak meg ezekben a művekben, amelyekkel mi is nap mint nap szembenézünk, nem számít, hányadik századból maradtak fenn a sorok. Balassi Bálint (szerelmi) lírája jól példázza, hogy egy tizenhatodik századi alkotáson keresztül is aktívan bevonhatók a diákok az óra menetébe – olyan kérdések köré kell építeni azt, amelyek foglalkoztatják a diákokat, amelyekről kikérhető a véleményük. Ennek is csak a kreativitás szab határt. ▪ ▪ ▪ KOLLER ADÉL ANTÓNIA BALASSI BÁLINT ISTENES KÖLTÉSZETE A KÖZÉPISKOLÁBAN Balassi Bálint istenes költészete ajánlottként már az ötödik osztályban megjelenik az Adj már csendességet… című vers által, azonban kötelező tananyagként legkorábban kilencedik osztályban találkoznak vele a diákok. Saját középiskolai emlékeimre és tanításai tapasztalatomra támaszkodva mondhatom, hogy Balassi költészetén belül talán csak a szerelmi lírája szokta megmozgatni a diákok fantáziáját, egyébként a magyar irodalom ezen költeményei a nehezen fogyasztható művek közé tartoznak. Hiába a mérsékelt lelkesedés, Balassi istenes költészete, különösen 186 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2024/3–4. szám �B a l a s s i ta n ítá s a – h á ro m ta n á r je lö l t s ze m é ve l ez a verse újdonságot jelentett a saját korában, így ezt is meg kell ismertetnünk a diákokkal. A kérdés az, hogyan mutassuk meg a téma számukra is élvezhető, ugyanakkor mély rétegeit: erre próbálok meg módszertani ötletekkel, játékos feladatokkal megoldást találni. A módszertani javaslatok előtt azonban még fontos beszélni a Z-generáció, illetve a 2010 után született Alfa-generáció sajátosságairól. A Z-generációt a szakirodalom sokszor „netgeneráció”, „tartalomnemzedék” vagy a „játékosok nemzedéke” címszavakkal szokta illetni. A Z-generáció tagjai 1995 és 2009 között születtek, tehát lassan már mindannyian belépnek a felnőttek világába, azonban nagy részüket még én magam is tanítani fogom. Az Alfa-generáció viszont az új, felnövekvő nemzedékeket jelenti, akik teljes mértékben a digitális világba születtek bele. Ingergazdag környezetben élnek ezek a gyerekek, jómagam is azt tapasztalom, hogy nagy részük mesekönyvek helyett videókat néz, telefonos vagy számítógépes játékokkal üti el a szabadidejét. Ráadásul olyan világban nőnek fel, ahol már a mesterséges intelligencia is az életük részévé vált: feltehetőleg ők felnőttként egyre több területen fognak ezzel az új kihívással találkozni. Nem egyszerű tehát a pedagógusok dolga, ha olyan tananyagot szeretnének érthetően, ugyanakkor élvezhetően megtanítani a diákoknak, amely a dédszüleik korában is tanítandó téma volt. Ezekre a kihívásokra mutatok a következőkben olyan a tanórákon használható ötleteket, amelyek nemcsak illeszkednek a korosztály sajátosságaihoz, de fejlesztik a szövegértési- és alkotási képességeiket, kreatív és kritikus gondolkodásukat, emellett a digitális kompetenciájukra is fejlesztő hatással vannak.2 Balassi istenes verseihez, azon belül is az Adj már csendességet… című költeményhez számos olyan ráhangoló feladatot érdemes kipróbálni a diákokkal, amelyek által fejlődik a kreatív gondolkodásuk, az asszociációs képességeik, úgy, hogy nem egyszerű papíron megoldandó feladatot rakunk eléjük a padra. A vizualitáson alapuló feladatok általában előbb meghozzák a diákok kedvét a tanórákon, ezért érdemes ilyen jellegű módszereket is bevetni Balassi tanításánál. A Dixit nevű társasjátékot talán nem kell bemutatnom, ami viszont a téma szempontjából fontos, hogy számos olyan látványos képet tartalmaz ez a játék, amely az istenes versekkel kapcsolatban beszélgetésindító lehet. Ha valaki inkább spórolna a Dixiten, akkor interneten is lehet asszociációra alkalmas, kreatív rajzokat vagy festményeket találni. Az istenes versekhez bevezetésnek érdekes, ugyanakkor fejlesztő hatású feladat lehet, ha kiosztunk minden diáknak egy ilyen kis kártyát, Marc MCCRINDLE – Emily WOLFINGER, Az XYZ ábécéje. A nemzedékek meghatározása, ford. KESZEG Anna, szerk. BALÁZS Imre József, Korunk, 2010/11, 13–19. 2 Palócföld – 2024/3–4. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 187 �Balassi 470–430 először a képes felével lefordítva. A kiosztás után minden diák egyesével felfordítja a képét, majd pár másodperc gondolkodás után meg kell fogalmaznia néhány kulcsszót az adott rajzról, ami első ránézésre eszébe jut. Az Adj már csendességet… című vers megtekintése után ismét felhasználhatók a képes kártyák, azonban itt már új szempont szerint: a vers ismeretében újabb kulcsszavakat fogalmazzanak meg a Balassi-művel való összefüggésben. Természetesen számos módon variálható ez a fajta módszer, a lényeg, hogy a képi alapon történő verselemzés nemcsak megfoghatóbbá teszi a diákok számára a témát, hanem a kreatív gondolkodásuk is fejlődhet általa. Ugyancsak több készség megerősítésére alkalmas, kreatív írásos feladat lehet a Balassi-vers megtekintése előtt az imaírás. Az istenes versekre való ráhangolódásként klasszikus, fogalmazási készséget fejlesztő, közben mégis kreativitást igénylő feladat, ha megkérjük a diákokat, hogy írjanak csupán pár soros imát a saját személyes vágyaikról. Konkretizálni is lehet az imában megfogalmazandó kéréseket, de szerintem érdemes minél nagyobb szabadságot adni egy ilyen feladatnál a gyerekeknek. Ugyanis ez nem igényel semmilyen előzetes lexikális tudást, itt őszintén kibontakozhat a személyiségük. Ezt a feladatot pedig már össze is lehet kötni Balassi istenes költészetével, rávezetve a diákokat arra, hogy Balassi is újdonságot hozott verseivel azáltal, hogy az egyéniség imái szóltak istenes költeményeiből. Új kihívást jelent a pedagógusok számára a mesterséges intelligencia jelenléte. Nem gondolom, hogy tanárként ezt mindenképp meg kell próbálnunk elkerülni, ugyanis az MI velünk él, fejlődése pedig megállíthatatlan. Inkább arra kell törekednünk a tanórákon, hogy megtanítsuk a diákoknak, hogyan használják megfontoltan a mesterséges intelligenciával működő platformokat. A kritikus gondolkodásuk és lexikális tudások bővüléséhez egyaránt alkalmas lehet a következő Chat GPT-n keresztül működő feladat. Meg lehet kérni a Chat GPT-t, hogy Balassi nevében írja le személyes véleményét a vallásról, sőt, konkrétan az Adj már csendességet… című költeményéről is kikérhetjük véleményét: miért írta meg a verset, milyen gondolatokat szeretett volna kifejezni a költeményen keresztül, vagy miben tér el felfogása a középkori istenképtől. Mivel még távolról sem hibák nélkül működik a Chat GPT, így a feladata az lenne a diákoknak, hogy javítsák ki a válaszait: milyen téves információkat mondott, vagy miben pontosítanák a feleletét. Ezáltal felhívhatjuk a figyelmüket arra is, hogy azért még nem tart ott a mesterséges intelligencia, hogy szelektálás nélkül el lehessen hinni neki minden megkérdezett információt. A helyes kérdések feltevése által azonban a megfelelő háttértudással a Chat GPT és az egyéb típusú mesterséges intelligenciák által működtetett oldalak is segíthetik a tanulási folyamatot. 188 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2024/3–4. szám �B a l a s s i ta n ítá s a – h á ro m ta n á r je lö l t s ze m é ve l A mesterséges intelligencia mellett a közösségi oldalak ugyancsak a mindennapjaink részét jelentik. Habár bőven lehetne beszélni ezek káros hatásairól is, azonban az ezektől való elzárkózás sem a legjobb megoldás egy Alfa-generációt oktatni kívánó tanár számára. Ezért itt is meg kell próbálnunk megtalálni az „arany középut”-at az ilyen platformok tanórai alkalmazására. Balassi tanításánál kiadhatjuk a diákoknak feladatként, hogy készítsenek a költőnek Instagram-, Tiktok- vagy akár BeReal-profilt, mindegyik felülethez más instrukciót megadva. Instagramon például Balassi nevében kellene posztolniuk gondolatokat a költő vallásos nézeteivel kapcsolatban, reneszánsz művészektől vagy saját istenes verseiből idézeteket kirakniuk: bármely olyan posztot, amely a tananyag megismeréséhez segíti hozzá őket. De ugyancsak szórakoztató feladat lehet, ha BeRealen készítenek képeket, mintha azokat Balassi Bálint csinálta volna: versírás közben, valamilyen életrajzi információhoz illeszkedő helyzetben – a fantáziájukat itt is szabadjára engedhetik. Az itt bemutatott ötletek természetesen Balassi más verseinél is felhasználhatóak. Az istenes verseknek a kilencedikesek számára nehezebben emészthető jellegére való tekintettel igyekeztem olyan módszereket bemutatni, amelyek a lexikális tudás mozgósítása mellett alkalmazkodnak a korszak és a korosztály új kihívásaihoz is. ▪ ▪ ▪ MÁLICS VIKTÓRIA BALASSI BÁLINT VITÉZI VERSEINEK TANÍTÁSI LEHETŐSÉGEI Leendő tanárként az a tapasztalatom, hogy rengeteg tévhit él a szakmánkkal kapcsolatban, miközben – szinte foglalkozástól függetlenül – mindenki úgy érzi: egy kicsit ért hozzá. Az elmúlt években rengeteg kritikát, észrevételt, véleményt fogalmaztak meg számomra ismerősök (vagy akár ismeretlenek is) arról, hogy hogyan kellene majd végeznem a munkámat. A következő sorokban ezeknek egy részére reflektálnék, miközben Balassi vitézi költészetének tanítás-módszertanát veszem górcső alá. A társadalom zöme – többek között – úgy tartja, hogy a jó pedagógus bármelyik pillanatban képes kiállni egy osztály elé, és probléma nélkül meg tud tartani Palócföld – 2024/3–4. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 189 �Balassi 470–430 egy 45 perces órát, legyen a téma akár Shakespeare, Madách, Homérosz, Radnóti vagy bárki más a tantervből. A szakmabeliek viszont tudják, hogy a legtöbb téma tanítását hosszas tervezési folyamat előzi meg – különösen akkor, ha az ember pályakezdő pedagógus. Erre azért van szükség, hogy minőségi, élményszerű, a csoportok egyéniségéhez igazított tanórát tudjunk tartani. Ez célravezető, hiszen a diákok nem válnak attól irodalmat szerető emberekké, ha a rendelkezésre álló 45 perc rendre csak diktálásból és jegyzetelésből áll. Hatékonyságát tekintve ez a módszer – a tanulási-tanítási folyamat szempontjából – bizonyítottan eredménytelen is. Meglátásom szerint ahhoz, hogy Balassi költészete a harmadik évezred osztálytermében ne redukálódjon pusztán lexikális hulladékká, fontos napirenden tartanunk a Fűzfa Balázs tanár úr által is hangsúlyozott, élményközpontú irodalomtanítást. Ehhez számos segítséget nyújt – többek közt – Pethőné Nagy Csilla módszertani kézikönyve is. A szerző nem véletlenül hangsúlyozza például a kreatív írás fontosságát, hiszen a diákok leginkább ezáltal sajátíthatják el az önkifejezés, az érvelés és a kritikai gondolkodás alappilléreit. Ezt a gyakorlatot be tudjuk vezetni a tanóra bármely szakaszában, lehet helye akár a ráhangolás, a jelentésteremtés, illetve a reflektálás fázisában is. Jelentősége abban rejlik, hogy rendszeres alkalmazásával a tanulók képessé válhatnak arra, hogy magát az írást a tanuláshoz és a megértéshez hozzásegítő eszközként használják, továbbá lehetőségük nyílik gondolataik, érzéseik, kérdéseik, és érveik megfogalmazására egyaránt. Az imént felsorolt képességek bizonyára elengedhetetlenek ahhoz, hogy a 21. század embere sikeres életet tudjon élni; ezen a ponton pedig kijelenthető, hogy az irodalom- és nyelvtanórák – cél- és feladatrendszerüket tekintve – az életre nevelnek. Leendő magyartanárként törekszem arra, hogy ez az elv központi helyet foglaljon el tanítási gyakorlatomban. Éppen ezért a frontális oktatás helyett gyakran választanék kreatív feladatokat, akár a Balassi-életmű tanításánál is. Ha a költő vitézségről szóló költeményeit tanítom, úgy érzem, kötelességem rávilágítani ennek aktualitására. Hiszem, hogy Balassi munkásságának ezen szelete segíthet abban, hogy a diákoknak legyen nyelvük arra, hogy kifejezzék: mit jelent számukra a véresen dúló háború, alig pár száz kilométerre otthonaiktól. Meglátásom szerint ahelyett, hogy burokban tartanánk a gyermekeket, érdemes lenne a fiatalabb generációkkal is közösen gondolkodnunk. Beszélgethetünk például arról a tényről, hogy az erőszakos katonai hadműveletekben kicsúcsosodó politikai magatartás nem csupán a történelem tankönyvekben létezik – elkísér bennünket talán az idők végezetéig. Szóba kerülhet továbbá ezzel kapcsolatban a felelősségvállalás, illetve az empátia kérdése is. Ehhez a témához több tucatnyi releváns 190 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2024/3–4. szám �B a l a s s i ta n ítá s a – h á ro m ta n á r je lö l t s ze m é ve l észrevételt lehetne felsorolni, amit a diákok valószínűleg meg is tesznek, amennyiben adottak hozzá a megfelelő feltételek. Márpedig hogyne lehetnének adottak egy magyarórán, amelynek – hermeneutikai szemlélettel nézve – elsődleges célja az, hogy a befogadó (esetünkben a tanuló) az irodalmi műveken keresztül saját élethelyzetére és érzelemvilágára tudjon reflektálni? Balassi Bálint Egy katonaének című verse sok diák kedvence lehet, hiszen a hozzá kapcsolódó műelemzési gyakorlat – a mű szerkezetének jellegzetességeiből adódóan – könnyedén elsajátítható. Egy ,,jó’’ elemzéshez szinte elegendő a tanulóknak mindössze az alábbi fogalmak bemagolása: Balassi-strófa, Balassa-kódex, hárompilléres versszerkezet, katonaének, műfajjelölő cím, ütemhangsúlyos verselés, a vitézi élet idilli- és árnyoldalának ütköztetése. A Balassi-életmű ismeretéhez ezek valóban lényeges információk, de felvetődik a kérdés: elég ez nekünk? Teljes munkát végzünk-e akkor, ha megtanítjuk a diákoknak azt, hogy a reneszánsz felfogás hogyan gondolkodott a vitézi életről, de közben nem beszélünk arról, hogy a ma embere miként viszonyul a háborúhoz? Én mindenképpen azt preferálnám, ha ebben a témában (is) olyan diskurzus alakulna ki az osztályteremben, amely reflektálna a 21. század diákjainak kérdéseire. Éppen ezért az említett vers közös olvasása és elemzése előtt összegyűjteném a gyerekekkel egy fürtábrába azokat a kifejezéseket, gondolatokat, érzéseket, amelyek a vitézi élettel (katonasággal) kapcsolatban jutnak eszükbe. Ehhez a feladathoz lehet – és érdemes is – illusztrációt adni a diákoknak, akár az okostáblára kivetítve, hiszen a képek gondolatébresztő jellegük miatt nagyban segítenék az asszociációk áramlását. Ez a feladat azért különösen megfelelő a ráhangolás fázisában, mert a tanórát személyessé tudjuk tenni a tanulók számára azáltal, hogy saját észrevételeiket, érzéseiket látják visszaköszönni a táblán – ezt követően pedig már nagyobb érdeklődéssel fordulnak majd a tanóra folytatásához, hiszen pedagógusként őket is bevonom a gondolatmenetbe, méghozzá aktív szereplőként. Ez egy egyszerű, ám hatásos eszköze lehet a tanórának. Hasonló továbbá a T-táblázat, amellyel valószínűleg a mű közös elemzésénél élnék. A táblázat segítségével a tanulók párban (vagy nagyobb csoportokban) dolgozva fel tudnák sorakoztatni a katonaélet pozitívumait és negatívumait az alapján, hogy mit olvastak erről Balassi versében, illetve hogy ők mivel egészítenék ki azt. Persze ennél bonyolultabb módszerekkel, sőt a kortárs irodalom vonatkozó műveivel (például: Szerhij Zsadan: [Rendőriskola. Szeptember 14-e] is dolgozhatunk – természetesen tanulói csoportoktól függően. Továbbá szorgalmi feladatként szinte minden témához fel lehet kínálni a diákoknak olyan kreatív lehetőségeket, mint a fiktív levél vagy interjú Palócföld – 2024/3–4. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 191 �Balassi 470–430 készítése, az irodalmi műhöz kapcsolódó digitális tartalom létrehozása, parafrázis írása egyénileg vagy csoportban dolgozva stb. Eltekintve az oktatáspolitika eddig megoldatlan, a tanulási-tanítási folyamatot is hátráltató problémáitól (tanárhiány, magas létszámú osztályok, túlzsúfolt tantervek, leterhelt diákok, rengeteg felesleges tananyag), megfogalmaznék egy, számomra örökérvényű receptet a magyartanítással kapcsolatban: olvassunk kortárs műveket, beszélgessünk sokat, és írjunk magunk is verseket, prózákat. 192 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2024/3–4. szám �Balassi Bálint Asztaltársaság A BALASSI BÁLINT ASZTALTÁRSASÁG HÍREI Mikszáth Kálmán Emlékház 2024. június 8-án ünnepélyes keretek között megnyitották a horpácsi Mikszáth Kálmán Emlékházat. Molnár Zoltán, a település polgármestere örömét fejezte ki amiatt, hogy Horpács immár méltó helyére került a magyar irodalomkedvelők számára, hiszen egy csodálatosan felújított és berendezett kiállítást láthatunk. Megemlítette, hogy az első Mikszáth-kiállítás 1954-ben nyílt meg, a fundus bejárata előtt a padon ülő Mikszáth szobrát, ifj. Szabó István alkotását 1999-ben, 25 éve avatták, és az író százhúsz éve, 1904-ben vásárolta meg a portát Szontagh Páltól. Dr. Török Petra, a Petőfi Irodalmi Múzeum megbízott igazgatója elmondta, hogy a kulturális múltidézés egyik markáns jele a horpácsi Mikszáth-kúria megújulása. A frissen kialakított tárlat a XXI. század igényei alapján, tudományos megalapozottsággal jött létre. Balla Mihály országgyűlési képviselő beszédében arra hívta fel a figyelmet, hogy Mikszáth Kálmán teljességében képviseli a palóc hitvallást és hagyományápolást. Dr. Praznovszky Mihály irodalomtörténész a „Mikszáth a helyén van” mondatot járta körbe élvezetesen beszélve. Az új tárlatot dr. Fráter Zoltán, a kiállítás kurátora mutatta be. A megnyitón Kövi Flóra palóc népdalokat énekelt, Pauer Csilla novellarészleteket olvasott fel, míg Dudás Dominik egy ritkán hallható Mikszáth-verset szavalt. (H. H. cikkét szemlézve. A szerk.) Nyári irodalmi tábor 2024. augusztus 10–12. között megtartotta immár második nyári irodalmi táborát Horpácson a Balassi Bálint Asztaltársaság. Az első napon a 70 éves Palócföld folyóirat főszerkesztője és szerkesztője beszélt a lap tervezett jövőjéről és az előző számokról. Később Molnár Zoltán, Horpács község polgármestere mutatta be a csapatnak a felújított Mikszáth Kálmán Emlékházat, kiállítást. Köszönjük! Az esti előadást Orbán György tartotta Intuíció és absztrakció a művészetekben címmel. Ehhez kapcsolódott a színész-rendező Charlie Chaplin klasszikusa, a Modern idők című film. Másnap Brunda Gusztáv tartott előadást Utánérzések Pál József munkássága kapcsán – szöveg és vendégszöveg címmel. (Sajnos Handó Péter előadása és a tervezett közös versírás Péter betegsége miatt elmaradt. Jobbulást Palócföld – 2024/3–4. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 193 �Balassi 470–430 kívánunk neki!) 18 órakor a Mikszáth Kálmán Emlékház előtt vers- és prózafelolvasást tartottunk, amelyen néhány „civil” látogatónk is volt. Később Karaffa Gyula mutatta be a Börzsönyi Helikon 15 évét, a lapban közreadott anyagokat szemléltetve. 12-én Vámosmikolára utaztunk, ahol a Mykoláriumban várt már nagy szeretettel bennünket Köpöczi Rózsa művészettörténész és Németh Péter Mikola költő-performer. A kötetlen beszélgetés témáját Mikola új lengyel–magyar nyelvű Mysterium Carnale című könyve adta, majd az Asztaltársaság tagjai is felolvastak saját alkotásaikból a vendéglátóknak. A háromnapos rendezvénysorozatot Nagyoroszi Község Önkormányzatának támogatásával valósította meg az Itt vagy otthon Egyesület. (Karaffa Gyula) Képzőművészeti kiállítás 2024. szeptember 3-án nyílt meg a Balassi Bálint Asztaltársaság 35. képzőművészeti kiállítása Műhelymunkák címmel a Balassi Bálint Könyvtár Bóna Kovács Károly Galériájában. A tárlatot Botos Zoltán festőművész nyitotta meg. (A szerk.) 194 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2024/3–4. szám ���Gömöri György GÖMÖRI GYÖRGY SOKNYELVŰ ÉLETEM1 Az 1953–54 éves tanévet az a bosszúság zárta, hogy be kellett vonulnunk egy hónapra katonának. Első kiképzőtáborunk Dobozon volt, Békéscsaba közelében – elég kaotikus körülmények között, mert az első két napon csajkát és fémpoharat ugyan kaptunk, de evőeszközt nem, ami arra késztetett néhányunkat, hogy megírjuk a népszerű Iljin–Segal-könyv (Hogyan lett az ember óriás?) villámparódiáját Hogyan lett az ember majom? címmel. Mire megérkeztek a kanalak és villák, néhány társunknak eltűnt a csajkája vagy a pohara. Amikor ezt jelentették az illetékes tizedesnek, az a hadnagyhoz utasított, aki ezekkel a szavakkal bocsátotta útjára a panaszosokat: „Valami elveszett? Szerezzenek másikat! A katona nem lop, csak kiegészíti hiányát”. A dobozi erdő egyébként siralmas látványt nyújtott. A gyér levélzeten jókora hernyók lógtak, talán még kullancs is volt az erdőben, ha volt is, az én rajomból senkit sem fertőzött meg. Közvetlenül a sátrak mellett húzódott a „miniszteri út”, melyen, úgy emlékszem, közkatonáknak nem, csak tiszteknek és előkelő vendégeknek volt szabad közlekedni – a kiskatonák legföljebb a homokot gereblyézhették rajta. A „miniszteri út” túloldalán húzódott a tábor latrinája. Maga a katonai foglalkozás főleg menetgyakorlatokból és földön kúszásból állt, néha menetelésből, esetleg rohamból gázálarcban. Hogy erre miért volt szüksége a Néphadseregnek, fel nem foghatom. Különben Dobozon eskettek föl bennünket a haza védelmére, ez olyan alkalom volt, amikor katonák tucatjai kaptak röhögőgörcsöt a feleskető százados szavaitól: „Elvtársak, most, amikor Guteramalá-ban beavatkoztak az imprlisták...” (sic!), illetve „Katonák, amikor leteszik a második érettségit...” Nem tudom, volt-e századorvos, vagy csak egy századunkhoz beosztott kórházi felcser, de szájról szájra jártak a „lazarett”-nek nevezett gyengélkedőben szimuláló bajtársaink történetei, köztük a legjobb talán az volt, amikor a százados megszemlélte a „betegeket”, és rárivallt az egyikre: 1 Részlet Gömöri György, Londonban élő irodalomtörténész, költő, cambridge-i egyetemi tanár Soknyelvű életem. Önéletrajz 1990-ig című kötetéből, mely 2024 végén jelenik meg (Savaria University Press, Szombathely). Palócföld – 2024/3–4. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 197 �Szépirodalom 2024 – És magának mi baja? – Tisztelettel jelentem, pragmatica sanctio! – Na, akkor még maradhat egy pár napig. Ennek a dobozi hónapnak született népköltészete is: ez esetben én voltam a „nép”, vagyis egy szatirikus szonettciklus szerzője. Később gépiratos másolatban terjedtek, más egyetemisták is hamar beleélték magukat helyzetünkbe. Egyik versemnek csak az első szakaszára emlékszem: „Egy nő haladt a táboron keresztül / micsoda nő! Mellek, fenék, bokák / Csak bámultuk mi, szegény katonák / És felforgatott mindent fenekestül”. A nőhiánynál súlyosabb probléma volt a korai felkelés és a gyakori (igaz, nem túl hosszú) menetgyakorlat gázálarcban vagy anélkül. Ami felszerelésünket illeti, ha véletlenül kitör a háború, nem lett volna belőlünk túl sok haszna a Néphadseregnek: ősöreg puskákat kaptunk a lőgyakorlatokhoz, a legtöbbön még rajta volt a gyártási évszám: 1922, 1924 – ezek aligha voltak magyar gyártmányúak, inkább kimustrált orosz puskáknak tűntek, el is neveztük őket „intervenciós” fegyvereknek, utalva az orosz polgárháborúra. Ez a helyzet a következő évben kicsit javult, amikor is Nyíregyházán volt a katonai tábor, ott már „gépesített” század voltunk, lényegében ugyanúgy felszerelve, azzal a különbséggel, hogy a tisztek gyakran dzsippel közlekedtek, ebből állt a gépesítés. Dobozon még nem próbáltam a katonai gyakorlatokat jól elvégezni, de a másodév végén, amikor egyetemi századunk Nyíregyházára került, eldöntöttem, hogy mindent elsajátítok, megtanulok rendesen célba lőni, igyekszem megfelelni a Néphadsereg elvárásainak. Ez csak részben sikerült, mert bár a gyakorlatokat teljesítettem, a politikai tiszt hevesen ellenezte előléptetésemet (a legjobban teljesítő egyetemistákat tizedessé vagy őrmesterré léptették elő). Ennek oka megint csak „destruktív tevékenységem” volt, amit teljesen kimerített egy századinduló, melyet a Debrecenbe kéne menni dallamára költöttem. Az igazat megvallva, ez a versike valóban aláásta a hadsereg tekintélyét, mert első sora ez volt: „Katonának nem jó lenni...”, majd a refrén: „Bassza meg a jegesmedve / de el vagyunk keseredve”. A dobozihoz képest népszerűségem Nyíregyházán jelentősen növekedett, mert a század szívesen énekelte a négyszakaszos „jegesmedvét”, sőt egyszer, amikor zuhogó esőben vonultunk Nyíregyházán át, a kísérő őrmester kínjában fel is szólított éneklésére: „Dobják be a jegesmedvét!” Meghallva katonaságot rühellő dalunkat, a kapualjakban meghúzódó nyíregyházi polgárok hangos röhögésben törtek ki. Egy másik alkalommal került sor a hosszú (húsz kilométeres) menetgyakorlatra, amit a század kétharmad része nem bírt ki (csizmáink nem voltak lábra szabottak, egy-két kilométer után kezdett égni, felhólyagosodni a lábunk), hanem 198 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2024/3–4. szám �Gömöri György felkéredzkedett a bennünket kísérő „betegszállító” teherautók platójára. Ez a menetgyakorlat bevonult a magyar irodalomba Gerelyes Endre révén – igaz, elbeszélésében Bandi jócskán szépített a valóságon, főleg azért, hogy hangsúlyozza a cinikus pestiek és a tisztességes vidékiek ellentétét – én ezt a „Dichtung und Wahrheit” szellemében egy tengerentúli képeslapon megejnyebejnyéztem kedves Bandi barátomnak. (Az elbeszélésben mint Göndör, a század költője szerepelek.) Nyári katonai gyakorlaton 1954-ben A jobb oldalon Gömöri György 20 éves egyetemistaként (Gerelyes Endre fotója) De különös következménye lett „destruktív viselkedésemnek”, mert Anyám kapott egy szigorú hangú levelet a Hatóságtól, amelyben közölték, hogy „nem vagyok méltó arra, hogy a Néphadsereg tagja legyek” – amit fel lehetett fogni fenyegetésnek, de esetleg úgy is, hogy a jövőben nem fognak behívni tartalékosként katonai gyakorlatra. Anyám inkább az első verzió mentén értelmezte a levelet, én viszont félvállról vettem az egészet, titokban még örültem is, hogy lesajnált és nem kívánt behívni egy esetleges háború esetén a rossz felszerelésű Néphadsereg, amelynek felkészültségével és harci szellemével kapcsolatban nagyon erős kételyeim voltak. Palócföld – 2024/3–4. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 199 �Szépirodalom 2024 PETRŐCZI ÉVA CROMERI KÉPEM… Cromeri képem, Norfolk kavicsos partjainál, mögöttem szép kis babaháznak tűnik Thália viktoriánus mólóra telepített teátrum-pavilonja. Hajamat tépi a soha-nem csituló tengeri szél, de a mostanihoz képest még milyen ifjú vagyok itt, negyvenöt és feledik évem boldog napjaiban. Mosolyogtam, mit se tudón, hogy mennyi, de mennyi, nem cromeri és nem tengeri, ámde otthoni durva kavics, milyen sebző akadályok hosszú sora várja gyanútlan lépteimet. 200 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2024/3–4. szám �Petrőczi Éva EGY RÉGI FÉNYKÉP VÁLASZA Nem tudtam, hogy anyám estéről estre, apám hat börtönéve alatt nekem miért mindig ugyanazt a francia gyerekdalt zümmögte-énekelte: „Au clair de la lune, mon ami Pierrot…”1 Mert az ő Pierrot-ja, Harlekinje, szerelmes, ifjú bohóca vaspántos ajtók mögött lakott. Ő volt az, aki anyám szívébe, és egyetlen közös gyermekük (végül egy sosem látott dédunoka!) arcára költözött, de akkor, legalább messziről, egy régi albumból rá mosolyogva, majdnem tízéves, jelmezbe öltözött kisfiúként vissza-visszaköszönt. 1938 januárjában, éppen nyolcvanhat éve, egy Dohány utcai előfarsangon készült ez az aprócska, fekete-fehér fotográfia, amelyen fodorgalléros, buggyos, pöttyös bohócruhában, lassan közelgő sötét sorsával nézett vidáman farkasszemet Pécs holtáig-játékos fia. Budapest, 2024. január 8-án 1 „A hold fényénél, / barátom, Pierrot...” – régi francia gyerekdal. Palócföld – 2024/3–4. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 201 �Szépirodalom 2024 HLAVACSKA TAMÁS SZELLEMJÁRÁS BODOKON A tanulmányt írta és a Magyar Néprajzi Társaság 1891-dik évi első rendes közülésén felolvasta: Gyéresi Antal. Apróbb változtatások eszközlése után megjelent az Etnographia című folyóirat „Vegyes közlemények” rovatában. Ezen csekélyke traktátus szerény intenciója a nagyérdemű olvasópublikumot beavatni egy palóc falu lakóinak a sírból visszatérő holtakról vallott hiedelmeibe. Pár esztendeje bizony még pirulnia kellett az etnográfusnak, ha egy tudóstársának akárcsak szordínóval említeni merte fekete tyúktojásból kikelő lúdvércekről, sütőlapáton lovagló boszorkányokról, szellemekről és farkaskoldusokról gyűjtött beszámolóit, hiszen az efféle babonaságok spektálását a szeniorok merő stupiditásnak tartották. Ám napjainkban mintha új szelek dagasztanák a folklorisztika tudományának vitorláit, s mind kevésbé tekintendő ördögtől valónak a népi mitológiában való szorgalmatos elmélyülés. Az inkognitást megőrzendő a települést nem igazándi, hanem egy a képzelem által kiötölt névvel illettem referátumomban (s a literátus ember tán sejti is, kitől kölcsönözhettem, ha az invesztigáció ideje alatt derék palóc emberek közt forgolódtam). A történetek közlőinek kérését tiszteletben tartva az említett személynevek hol kifundáltak, hol valóságosak, ám még ez utóbbiak sem identifikálhatók, hiszen Bodok faluját hiába is keresnénk a Palócföldről rajzolt térképalbumokat lapozgatván. A memoratokat természetszerűleg nem szóról szóra citálom, hanem megkurtítva, közérthetővé irályozva, mégis némi tájszólási ízt megőrizve beszélem el. A haláluk után nyugalmat nem lelő, az élők világában felbukkanó rémalakokat sokféle titulussal ruházta fel a népnyelv: szellem, éjváz, prikulics, kísértet, visszajáró halott, bolygó vagy kósza lélek. Ilyen entitássá válhatnak, kik önkezükkel vetettek véget életüknek, kiknek nehéz bűn nyomja a lelkét, s ezért vezekelniük kell, kiknek holtteteme nem kapta meg az illő végtisztességet, kiket zord erőszakkal gyilkoltak meg, kiknek valamely fogadalma, vállalása éltében bevégezetlen, sóvárgó vágya beteljesületlen maradt. Átaljában éjközép tájékán elevenednek fel sírjukból, s hajnali harangszóra vagy az első kakaskukorékolásra térnek vissza nyughelyükre, miképp arról az éjféli bakternóta is megemlékezik: „Az óra tizenkettő 202 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2024/3–4. szám �Hlavacska Tamás már, / a sok lélek mostan jár. / Sírnak, rínak, ne féljetek, / az Úr strázsál fölöttetek”. Az éjjeliőrök annak is ismerik a csínját, hogyan kell a fokossal – hajdanán alábarddal – keresztet rajzolni a levegőbe, majd a fegyvert megcsóválni a fejük felett, imígyen bűvös védgyűrűt vonni maguk köré az ártó szándékú, túlvilági lények ellen. A szellemek klasszifikációjáról szóló munkájában Menyhár Géza három osztályba sorolja a kísérteteket, úgymint szabad bolyongók, röghöz kötöttek és időszaki portyázók. A bodokiak által elmondott rémmesék hírhedett holtlelkeit én is ily módon szisztematizáltam. A szabad bolyongók az év bármely napján, a falu bármely fertályán megjelenhetnek. Minden bodoki jól ismeri Torkos Lajost, kinek halála emígy történt. Azon esztendőben, mikor az első gőzszekér kipöfögött a Pesti indóházból, oly siserehad lepte el a bodoki határt, aminőt legföljebb a fáraó népe láthatott a nyolcadik csapás érkeztekor. A sáskaregiment elvégezte az aratást a gazdák helyett, jószerivel az utolsó bengéig felhabzsolták a termést. De a nagy Mindenható nemhogy megkönyörült volna szegény palócokon, hanem sűrű cseppben hullajtott őszi vihornyáival még a kolompért is megrohasztotta a földben. Az ínség valóságos exodust indított meg, éhezők karavánjai menekedtek Pestre és az Alföldre, míg az otthon maradottak őrölt makkot kevertek a liszthez, fakérget rágcsáltak keservükben, vagy a lótrágyából túrták ki a zabszemeket. Egy díberedő, télidei napon, éjkorány idején kornyadozó, girhes alak botladozott végig Bodokon, bizonyosan valamely délnek igyekvő légióból leszakadt nyomorult, kit jártányi ereje is elhagyott a vándorlás közben. A csontsovánnyá aszott tetemre a sánta egyházfi talált rá vesperásra menet a csordakútnál. A szigorú hideg miatt a fagyos földet nem bírta sem az ásó, sem a kapa, ezért az enyhülésig egy jégpincében vermelték el a holttestet. Egy héttel később, amint a két sírásó a szalma közül kiemelte, s a Szent Mihály lovára fektette a szerencsétlen porhüvelyét, elszörnyedve vették észre a hullafoltos ujjak között szorongatott, megcsócsált marharépát, miközben pedig a koporsót a sírba engedték, olyba tűnt, akárha csámcsogó, nyámmogó hangok, valamint gyomorkorgás s urambocsá’ böffentés zajai szűrődnének ki a láda belsejéből. Azóta a bodokiak közül sokan látni vélnek éjjelente egy elsatnyult, csiripiszli árnyékot az udvarukban a répásvermek és a pincelejárók körül ólálkodni, s pitymallatkor a gazdasszonyok rendesen a megdézsmált zöldség vagy a csapra vert boroshordók miatt panaszkodnak. Mások hallották Torkos Lajost éjféltájt a kamorájukban, konyhájukban kotorászni, minekutána hol egy szál kolbász, hol egy kövér oldalszalonna csellent el valamelyik kampóról, hol a füstre akasztott sonka Palócföld – 2024/3–4. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 203 �Szépirodalom 2024 kámforgott el a kéményből. A legenda szerint a pákosztos, nagyétkű kísértet mindaddig fosztogatni fogja a bodoki portákat, míg le nem csillapodik maróan kínzó étvágya. A szabad bolyongók táborát gyarapítja Selyma Gáspár is. Ez a nagytermészetű, módos gazdafi még házas emberként sem bírt a vérével, s minduntig a csajhos menyecskéket és a jófélének mondott némbereket hajkurászta. Azt hihetnők, valamék felszarvazott férj vett elégtételt mással kacérkodó kedvese miatt, de hát Isten nem ver bottal. A palóc amorózónak egy megzavart pásztoróráról oly halábolva kellett kereket oldania, hogy csak átabotában kapkodta magára gúnyáját, egyik halináját pedig elhagyta, mint Szent Pál az oláhokat. Ahogy fél pár botosban ballagott hazafelé, a kovácsműhely előtt belelépett egy rozsdás patkószegbe. A bodoki Casanova egészen addig nem gondolt a dologgal, míg virgácsa úgy meg nem dagadozott, akárha egy otromba, veres csizmában sántikált volna. A balsikerű légyottot követő negyedik napon a híres szoknyapecér kiszenvedett, de kéjsóvár vágyaitól sem a ravatalon gebeszkedve, sem a sírgödör fenekén nem szabadulhatott. A halottmosó asszony ugyanis erős hittel vallotta, hogy midőn a gyászpadon fekvő Gáspárt csutakolta, egyszer csak felpattantak a kiterített donhuán szemei, huncut mosollyal rákacsintott, és se szó, se beszéd, csintalanul megcsipkedte, megcsiklandta őtet, mire otthagyván csapot-papot, kimenekült a konyhába, hol ez idő alatt a szomorodott atyafiság pálinkázott. Palóc hajadonokhoz bágyasztó nyáréjeken, midőn egyetlen, nehéz sóhajtás az éjszaka, a résnyire nyitott ablak mögül a kertjükben bóklászó Selyma Gáspár suttog, engednék be őt, hadd csókolgatná, szopicskálná végig minden porcikájukat tetőtől talpig. Ha májusestenden a lányok összefogódzva, susmukolva korzóznak az utcán, s a lenge estvéli szellő meglebbenti cakkos szoknyájukat, úgy tartják, a körülöttük settenkedő Selyma Gáspár lelke támasztja a fuvallatot. A második klasszist a röghöz kötött lelkek alkotják, kik csupán Bodok vagy a falu környékének egy bizonyos fertályán kísértenek. Nemzeti revolúciónk első évének egy augusztusi napján mintegy féltucat legény poharazgatott pipaszó mellett az Ürgeöntőben, míg Mózsi cigány az „Isten veled, édes rózsám, már én elmegyek” című nótát húzta. Fakó reggel készültek Tarjánba, hol a honvédeket verbuválták. Egyszer csak nyílik a kocsma ajtaja, s nagy peckesen, kokárdásan Böhm Ábrán toppan be rajta, leül a sorozásra készülődő forradalmárok közé, s bort rendel úgymond a „bajtársaknak, kikkel hamarost vállvetve védelmezik majd hőn szeretett hazájukat”. Erre a rabiátus természetű Bojtor Gyuri oly vehemenséggel pattant fel, akárha beleült volna a járomszegbe vagy a vasboronába, letépte a kokárdát a zsidó szatócs legidősebb 204 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2024/3–4. szám �Hlavacska Tamás fiáról, arcába löttyintette a borát, a földre pökött, és kijelentette, hogy a jezubeus bitangok nem méltók beállani közéjük, azzal közös erővel megragadták a boldogtalant, s kiteremtették az ivóból. Ám másnap virradóra, amint a negyvennyolcas ifjak épp csak kiértek Bodokról, hát a nemrégiben móresre tanított persona non gratát látják kepeszteni maguk előtt. Egy meredély szélén érték utol, hol heves vallatózásukra kibökte, ő is Tarjánba igyekszik, mert nem szegte kedvét a kocsmai incidens, és törik-szakad, de felcsap nemzetőrnek. Ezt hallván körbeállták, istenesen megbérmálták, majd valamék honfiú – talán csak véletlenségből – egy balvégzetes mozdulattal a tátongó örvénybe taszította. Egy nyáját arrafelé terelő bacsó bukkant rá az áldozatra, a nyakaszegett testet csak kötelekkel tudták felvonszolni a szakadékból. Azóta a bodokiak estalkony után messzire elkerülik a baktatót, s ha szükségből mégis arra visz az útjuk, a hasadék mélyén egy árnyalakot látnak ténferegni oldalra nyakló fejjel, míg a szél mintha egy búbánattal dúdolt Kossuth-nóta danáját suttogná a fülükbe. Maradjunk még kicsinyég a röghöz kötött lelkeknél. Nem volt szebb csinka Bodokon Vási Piroskánál. Ha bármi tennivaló akadt a ház körül, az apja füttyentésére máris tódultak a legények a gangos Vási-portára, s míg ők almát szedtek, fát hasogattak, vagy a diót verték le, miközben azért epekedtek, csak egy hunyorításra kukucskálna ki Piroska a firhang mögül, Vási András a kerti lócán granszinyörként pöffeszkedve nevette a rászedett fajankókat, hiszen azt jó előre kirafinálta, biz nem ily földönfutó, templomegere bugrisokhoz, hanem valamék sokholdas gazdához fogja hozzáadni világszép leánykáját. Eljött az év, mikoron már gázlámpák világlottak Tarján főutcáján, s egészen Gózonig poszogott a vicinális. Kitört a tavasz, esténként úgy illatozott az orgona, hogy bele kellett bolondulni, almafák és akácok hullatták virágukat, s az öreg Vási mit sem sejtett Piroska titkos találkáiról a kenyértelen Kispál Jóskával. Bizony megnyúlt az ábrázatja, mikor a lapaj suhanc gomblyukába tűzött rezedával beállított hozzá az istállóba, s kerek perec megkérte Piroskája kezét. Legelébb a fejőrocskát akarta hozzágórni, aztán az ötlött eszébe, felnyársalja a ganajozóvillával, végül nyájasan így szólott: „No, fiam, szerdán kehet hányt a tehenünk, ma napfeljöttére megdöglött. Sajnálom, mert olyan szép kónya füle volt. Ha mához esztendőre kerítesz egy hasonszőrű, kónya fülű tehénkét, istenuccse, neked adom Piroskát”. Kispál Jóska felment Pestre, kubikus- és falazómunkától pupolykásodott a tenyere, télen a kőbányai sörfőzdéknek vágta a jeget a Dunán, közben sült tökön és pondrósodott szilván tengődött, de kikoplalta a jószág árát. A szuhogyi vásárban rátalált egy kónya üszőre, s Bodokra visszatérvén lelkendezve sietett Vásiékhoz. Palócföld – 2024/3–4. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 205 �Szépirodalom 2024 Ám Vási András, mikor megpillantotta a habajka legényt, hangos hahotára fakadt, aztán így förmedt rá a villámsújtottan állongó fiatalemberre: „No, fiam, elkéstél az ajándékkal, mert Piroskának két hete megültük a kézfogóját, s már a slaherját is összefércelték néki. Máskülönben nem fogom egy nyüves tarkáért odaadni az én egyszem leánykámat, hát tirhulj innen, amíg szépen mondom”. Szegény Kispál Jóska facsarodott szívvel, kivert kutyaként kullogott el a korai esteledésben, miközben felrémlett előtte az urával kéz a kézben sétáló, a keresztelőn gyermekét csitítgató Piroska képe. Elbodászott a dögtemetőig, ott egy kőrisfa alatt megállott, leoldozta a kötelet a tehénkéről, felkapaszkodott a lombok közé, kiválasztott egy erős, göcsörtös ágat, azzal fellógatta magát a kötőfékkel. Másnap reggel Szúnyog Imre egy férgességben kimúlt jerkét akart elkaparni. Már egy ásónyomnyira kihányta a gödröt, s amint emelné le a barikát a furikról, tehénbőgés üti meg a fülét. Néz erre, néz arra, egyszer csak meglátja a kőrisfa alatt a gazdátlan üszőt, s közelebb lopánkodván hozzá, szörnyülködve pillantja meg a felzsinegezett Kispál Jóskát. A következő őszön a kőrisfa társaihoz hasonlatosan lehullajtotta lombját, de tavasszal már nem rügyezett ki, s később se hajtott levelet. Petrőc Bálint meséli, hogy Gyürke Istvánnal, egy gyermekkori pajtásával egyszer sötétülés után kimentek a dögtemetőbe, amúgy virtusból. Óvakodva körbejárták a kopasz kőrist, de semmi regényeset nem találván, már épp indultak volna, midőn – hacsak a szemük nem káprázott – egy kötél végén himbálózó ködalakra lettek figyelmesek, ki mintha egy láthatatlan csigán ereszkedett volna le lassadán az ágak közül. De a két lurkó nem várta ki, míg az akasztott ember talpai a földet érik, hanem nyakuk közé szedték a lábukat, s hajhászott vadakként nyargaltak haza. Végezetül essék szó az időszaki portyázókról, kik csupán bizonyos napokon vagy az esztendő egy bizonyos szakában kísértenek. Bíró Julcsa épp betöltötte a tizennégyet, s a mezei munkák bevégeztét várta, midőn édesanyja elengedi majd az aratóbálba, élete első szoáréjára. Dologidő kezdetén fürge menetkeként szaladt fel a kazalrakásra, megragadta a vasvillát, s mihelyst felzúgott a cséplőgép, már górálta is a kévéket az etetők elébe. Egyszer, midőn a masina tetején hányta a markot, a hőségtől megszédült, beleesett a dobba, s agyonra kaszabolták a verőlécek, amiképp azt a nóta is mondja: „Bíró Julcsa föllépett az asztagra, / Megcsúszott, oszt beleesett a dobba. / Piros vére úgy folyik, mint a patak. / Édesanyja gyönge szíve meghasad”. Aratás idején a mezőn éjszakázók hallani vélik a leányka könnyű lépteit a tarlón, amint a kazlak körül bolyong, s ha pitymallatkor a cséplőgép csütörtököt mond, bármiképp ebugattázik is a masiniszta, úgy tartják, Bíró Julcsa babirgált 206 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2024/3–4. szám �Hlavacska Tamás rajta az éjjel. Kusztos Ferkó arról tudósított, hogy egy alkalommal, midőn az erős holdvilágtól nem jött álom a szemére, s bóklászni indult a mezőn, egy ázott varnyúként gubbaszkodó lánykát látott a masina tetején ücsörögni vértől pettyezett, foszláncos ruhában. Nota bene, nemcsak emberek, hanem állati fajzatok is akadnak a hazajárók között. Csitke Pali háromszor ült diadalmat Tűzmadár nevű vöröspej csődörén vágtázva a Szentlélek ünnepén tartott turfon, ennek okán három ízben koronázták pünkösdi királlyá, s cicomázták kedves paripáját villővel és bazsarózsával. Tán örökkétig tart az országlása, ha a belédi vicispán szemet nem vet a győzhetetlen táltosra. A tiszttartó egy degesz erszény körmöci aranycsikóval alkudott a bodoki pegazusra, ám a ló gazdája egész Bontó vármegyéért oda nem adta volna az érdemes jószágot. A megharagított alispán erre egy lator hajdúval hárskötelet feszíttetett keresztbe két sudár rezgőnyár közé a majornoki dűlőúton – gondosan elrejtve a sarjúfűben –, merrefelé gyakorta rúgtatott Csitke Pali, ha a csoltói kántor Ilonkáját látogatta. A megcsetlő hátas lovasa kibucskázott a nyeregből, a fölbukó mén pedig pártacsontját törte, melyet semmiféle mesebeli ezerjófű nem forraszthatott össze. Tudta ezt jól a feltápászkodó Csitke Pali is, így keserves könnyhullatások közepette elővette rézzel cifrázott stószi kését a csizmaszárból, bekötötte lova szemét a gyolcskendőjével, s szügyön döfte a baromorvosra már nem szoruló Tűzmadarat, aztán elballagott a lónyúzó cigányért, hadd lakjanak aznap bőséggel a labancos tanyasi kutyák. Bodokon pünkösdhétfő éjszakájának csendjét patadobogás és lónyerítés veri fel, akárha egy kigyulladt pajtából szabadult vagy ordasfalka elől menekülő paripa vágtatna végig a falun. Némely ablakon kileskelő kíváncsiak csupán egy szürke porfelleget látnak, melyet akár egy erős fuvalom is felverhetett, míg az utcára kitüsténkedők váltig állítják, hogy az út porának foszló ködén át egy lobogó sörényű, vöröspej csődör rémlik eléjük, kinek patkói szikrát hánynak, habár lábaival nem is tapodja a földet. Befejezésképp: számos területen él a miséző, vonuló vagy processziót járó kísértetek mondája. Ennek a fabulának egy sajátos változatára sikeredett rátalálnom Bodokon. Bottyán László, egy öreg szénégető halottak napjának estéjén szokás szerint kiment a temetőbe gyertyát gyújtani néhai szeretteiért. Hosszan elmerengett, elfohászkodott egy-egy fejfánál, s mire felocsúdott, a bodokiak már szétszéledtek, Palócföld – 2024/3–4. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 207 �Szépirodalom 2024 a sírkert elnéptelenedett, a mécsesek lángjai pedig úgy citeráztak a hűvös szélben, mintha vörös szirmú virágok burjánzottak volna a sírhantokon. Bottyán László összébb húzta magán a szűrkabátját, felragadta a petróslámpát, s nekivágott az erdőnek. Szájában összefutott a nyál, ha arra gondolt, hogy odahaza egy tepsi aranyló pampuska dalmahodik a búboskemencében. Habár úgy ismerte a szűk ösvényeket és a vadcsapásokat, mint a tenyerét, s máskor csukott szemmel is visszatalált kidőlt-bedőlt oldalú szénégető kunyhójához, most mégis eltévelyedett, mert olyan köd gomolygott a fák között, akárha kigyúlt volna a rengeteg, s a hömpölygő füst ellepné az egész vidéket. Hát ahogy elbódorodva kóválygott a sűrűben, hegedű cincogása üti meg a fülét. El nem gondolhatta, ki zenebonázik éjten-éjjel – hiszen e kései órán nem bazírozhatott gombaszedőkkel, rőzsegyűjtőkkel, kéreghántókkal, vadorzókkal vagy favágókkal való találkozásra –, mégis árkon-bokron át megindult a muzsikaszó irányába, hátha eligazítják. A nyirettyű hangja mind erősbödött, s ő hirtelen egy tisztás szélén találta magát, ahol annak előtte még sohasem járt. S amint a telő hold kibúvott a fellegek mögül, Laci bácsi nem volt sem élő, sem holt az elé táruló káprázattól. A tisztás közepén a sok esztendeje megboldogult Mózsi prímás húzta a talpalávalót a táncolók népes sokaságának. Körben, az erdőszélen tisztes matuzsálemek és éltes matrónák álldogáltak, trécseltek, egy arasznyival az estharmattól csatakos fűszálak felett lebegve, köztük Csitke Pali, ki a békésen legelésző Tűzmadár sörényét cirógatva nézdegélte a dáridózókat. S ahogy oszladozott a köd, néhány ismerős alak is felsejlett a vigadozók forgatagában. Kispál Jóska a menyecskeként, gyermekágyi lázban elhunyt Vási Sárával járta az ugrálóst, s át nem engedte választottját senkinek. Bíró Julcsát kézről kézre adták, alig pördült-fordult egyet-kettőt, s már le is kérte egy újabb imádója. Böhm Ábrám karéjban ropta a harcokban elesett legényekkel összekapaszkodva, jobbján Bojtor Gyurival, mellén nemzetiszín kokárdával. Selyma Gáspár épp csak megforgatta a párját, s már el is tűnt vele a galagonyabokrok rejtekében. Torkos Lajos csak úgy egyszál magában bokázott, de nem is tudott volna senkibe belékarolni, mert egyik kezében borosflaskát, a másikban zsírtól csöpögő, irdatlan ürücombot tartott, s hol a butykost húzta meg, hol a pecsenyéből harapott egyet. És a holtak szellemei csak szaporázták a sápatag, halovány holdvilágnál, s már nem gyötörte őket semmi bánat és semmi fájdalom. 208 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2024/3–4. szám ��Szépirodalom 2024 MÓRA REGINA A REND Amikor megtudtam, hogy az orvosi leleteim eredménye rossz, még ott a helyszínen elmosolyodtam. Ez a pillanat azt adta nekem, hogy igazam volt, valami bajom van, nem bolondultam meg, nem vagyok hipochonder, ez a sok testi elváltozás tünete egy másiknak, egy hatalmasabbnak. Igazam volt, jupí. Aztán kissé lelohasztott a nővérke átérző, gonddal teli megnyilvánulása. Hogy milyen panaszaim vannak, mikortól tart, hogy jutottam idáig, vegyem komolyan, álljak rá a dologra, és minden rendben lesz. Rendben?! Figyeltem a száját, az onnan áramló hangot, közben arra gondoltam, hogy most valóban hisz ebben, vagy ez a munkája, és épp abban teljesít, végzi a feladatát. Mert ugye, mi van rendben ebben a mi világunkban? Jézusom, mekkora ostobaság! Nem is vennénk észre, ha ez a szavunk megszűnne. Rendben?! Nevetséges. Vagy talán én éltem már sokat ahhoz, hogy higygyek benne. Lehet. A rutinunkba bezárva, a mindennapjainkat élve olykor elhisszük, hogy rendben van minden. Aztán jön valami, ami ebből kizökkent, háború, járvány, halál vagy épp egy személyre szóló betegség, és akkor minden erőnkkel próbáljuk visszaállítani a rendet, a rendben való hitünket. Ugyan. Amíg gyerekek halnak meg, nincs rend. Ha nyomorult életem látszólagos rendje fennáll, akkor sincs meg! Nem hiszek benne. Aki nem hisz isten létezésében, ateista, és én, aki nem hiszek a rendben, mi vagyok? Anarchista? Elgondolkodtató. Nem is kell mindennek nevet adni, van már elég szavunk. Elköszöntem. Hazamentem. Elküldtem a legjobb barátnőmnek a leleteimet. Hát... kihagyhattam volna ezt a lépést. Szinte már el is temetett a hatalmas optimizmusával. Mondtam neki, hogy ezt zaklatásnak is nevezhetném, de akkor is hadarta a félelmeit. Fél a haláltól. Érdekes, pedig ez is a rend része. Mégis, a rendhajhászók épp ettől félnek a legjobban. Kiabálta, hogy ez borzalmas, de gyógyítható, sorolta, mit csináljak, hová menjek, hogy mennyibe kerül, mert ugye, nem adják ingyen az egészséget, hogy még ma, ne halasztgassam, muszáj. Aztán magáról beszélt meg másokról, akiket ismerek meg akiket nem. Közben éreztem a testemben azt is ismerős elváltozást, hogy ez egy újabb jóindulatú stresszzuhany a nyakamba. Ja, igen, az a fránya stressz. A huszadik század óta mindennek kiváltója, oka a stressz, a fő bajforrás. Lehetett előbb is, csak nem neveztük meg vagy másképpen 210 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2024/3–4. szám �Móra Regina hívtuk (megint a megnevezés problémája), vagy éppen csak nem foglalkoztunk vele, divatos lett. Megtaláltuk a gyógymódot is, nem kell stresszelni. Ennyi. Erről jut eszembe a család. Velük is közöltem, hogy igazam volt, van valami bajom, nem ment el az eszem. Aztán vegyes reakciókkal szembesültem. De mindben közös volt a sajnálat. Mint amikor megbántunk vagy megütünk valakit, és azt mondjuk, hogy sajnáljuk. Ez a sajnálat volt jelen náluk személytől függően különböző mennyiségben. Nem is ez a fontos, hanem hogy ők is, én is tudtuk, hogy mindennek a kialakulásában igen nagy szerepet játszottak. A gyerekeim a saját frusztrációjukat, problémáikat rám hárítják. Hiába próbálkozom különféle módszerekkel kitérni előlük, akkor is rám zúdítják. Mint egy vízibombát, hozzám vágják, gondolják, én bírom, de az ötödiknél már fázom, és fáj. Ezzel olyan mértékű megterhelést okoznak, amely nyomot hagy, és még folyamatos is, ugyanis állandó jelleggel passzolják át az élettől kapott labdájukat. Én gyakran hangsúlyozom, hogy éljék az életüket. Szülőként nem vagyok köteles helyettük gondolkodni, dönteni, cselekedni, következményekkel bajlódni... És a párom. Ő az az ember, aki mindig akar segíteni, azonban a segítsége olyan kártékony melléktermékekkel jár, hogy az állapotom nem nullázódik, hanem mínusz valahányra esik. Ja, és a szüleim, ők az avatkozás minden fokozatán átjutottak. A varázsszó: féltenek. Ez aztán jogot ad nekik mindenre. Úgy érzem, hogy nem akarok tenni semmit. Se nem megyek orvoshoz, se nem mesélek többé másoknak a betegségemről, nem engedek a kiszolgáltatottságnak, nem hagyom, hogy mindez meghatározzon engem. Valójában semmit sem akarok. Nem állítom, hogy meg akarok halni, de azt sem, hogy nem. Jelen pillanatban elégedettséget érzek, igazam lett, beteg vagyok. Megbarátkozom ezzel az új állapottal, a rendet megszegő helyzettel, és nem, nem akarok rendet tenni. ▪ ▪ ▪ CSONGOR VAGYOK Elmúltam negyven, és a munkámon kívül nincs semmim. Van munkád, Csongor, örüljél, szokták mondani a haverok. Hát örülök, mondjuk. Ez maradt csak, hogy ennek örüljek. Külföldön dolgozom, Göttingenben. Tudok már valamelyest németül. Egy gyárban dolgozom, sajtgyárban, ahol szalagmunkás vagyok. Nem jár nagy felelősséggel, de stresszel sem. Munkásszállón lakom. A cég biztosítja ezt, levonja a fizetésemből a szállás költségét. Meg ugye még az egyéb kiadások hozzáadódnak, de jól keresek. Nincs is mire költenem, magam vagyok. Dolgozom, eszem, alszom. Palócföld – 2024/3–4. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 211 �Szépirodalom 2024 Anyám is már abbahagyta, nem noszogat, hogy nősüljek meg, hogy jó lenne unoka. A húgomnak lett gyereke, és elvannak azzal, meg ők közelebb is élnek hozzájuk. Szóval mintegy kielégítették anyámék nagyszülői elvárásait, és engem békén hagynak, mondhatom azt is, lemondtak rólam. Apám is olykor célozgat a férfiasságomra, hogy miért nem csináltam már valakinek gyereket. Nincs családom, ez a bajuk, tudom, nekem is. Hogy még mindig, ahogy mondják, a nyakukon élek, és ugye, célom sincs. Minek ház, minek autó, hiszen nincs családom, válaszolom. Senki sem gondolta, hogy nekem is lesz valakim. Aztán egyszer, mikor otthon voltam, ajánlottak egy idősebb nőt, akinek van egy gyereke. Néhány évvel idősebb nálam Karolina, de jól tartja magát, ezt is mondták. Kíváncsi voltam rá, mert ugye, elvagyok én, de az elvárások, a megjegyzések, hogy „neked nincs senkid” meg hasonlók, valahogy életcélommá lett, hogy legyen valakim, végül is már mindegy volt, hogy ki, csak legyen valaki. Első találkozásunk során Karolina átlagos nőnek tűnt. Középmagas, sötét hajú, negyvenes nő. Szúrós, erőszakos a tekintete, meg mikor beszél, mindig előredől, mintha rá akarna valamire beszélni, meggyőzni az igazáról. Szinte ráhajol az emberre. A szeme ilyenkor kidülled, mintha a szemgolyó megnagyobbodna, homlokán ráncolja a bőrt, a szemöldöke pedig fenyegetőn uralja az arcát. Barnás a bőrszíne, mintha mindig kicsit piszkos lenne, a haja csak lóg, sosem csinál vele semmit, csupán a füle mögé tolja, ami nem túl előnyös a széles arccsontja miatt. Nem, nem bámultam meg őt, illetve mégis, figyeltem, mikor mással beszélt. Nem találtam se szépnek, sőt, csinosnak se. Nem volt szimpatikus. Akkor kezdtem vonzódni hozzá, mikor kitárulkozott. Nekem, a nagy, erős férfinek megnyílt a gyenge nő. Felébresztette bennem az ősi férfi védőösztönt, hogy a gyengébbet óvni kell. Annyira jólesett, szinte hájjal kenegettek, ahogy anyám mondaná. Elmesélte, hogy őt terhesen otthagyta a szerelme, és nem is segített neki. Megszülte a kislányukat, de a férfi csak ritkán vitte el, mert lett a férfinek új nője, meg gyerekeik születtek, és az ő lánya már felesleges lett. Az ő lányát meg a születésnapján sem hívta fel. Hasonló panaszáradata a volt pasijára. Aztán a többi párját is átkok között emlegette. Na, de a szüleit, a testvéreit is. Állítólag kitúrták a vagyonból. A földeket, a munkagépeket, a birtokot a bátyja kapta, csak egy kisebb összeggel szúrták ki az ő szemét. Neki meg dolgoznia kell, hogy eltartsa a gyerekét. Ja, és a gyereket is el akarják perelni tőle. Most is folyik a per, hogy állítólag ő rossz anya, hogy piszkos, hogy beszámíthatatlan hisztérika, és nincs jó helyen nála a lánya. Az ő lánya! Akiért annyi áldozatot hozott! Akiért az életét naponta feláldozza. 212 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2024/3–4. szám �Móra Regina Tudtam, megtaláltam a helyemet. Mondtam neki, hogy mikor itthon vagyok, nála fogunk élni. Át is cuccoltam anyáméktól. Ők örültek is, hogy végre elment a gyerek, mert növényszobát akart anyám kialakítani, és épp az én szobám fekvése kitűnő erre a célra. És már lemondott az álmáról, de most, hogy elpakoltam, remélte, nem jövök vissza, de ezt a tudtomra is adta, miszerint, ha elmegy a gyerek, akkor már ne menjen vissza, találja fel magát, főleg, ha férfi, tette hozzá apám. Megértettem. Jó lesz nekem Karolinánál, lelki szemeim előtt fokozatosan kirajzolódott az életben elfoglalt új helyem. Megismertem a kislányt, aki nem is volt már kicsi, felsőbe járt, hetedik osztályba, és valóban egy igazi férfi kellett ide, aki megmondja a tutit, aki harcol értük. Karolina minden vezető szerepről önként és örömmel megvált. Az a fajta volt, aki egyszerre csak egy dologra tudott összpontosítani. Nem bírta a napi gondokat, a gondoskodást, rohamokat váltott ki belőle. Rám bízta a lányát, az iskolai szülőiket, a peres ügyét. Volt ám mit csinálnom, hirtelen tele lett az életem. Az általam jól megfizetett ügyvéd tette is a dolgát, és a lány Karolinánál maradt. A szülőket, a testvért kizártam. Igen, veszekedésekkel járt a dolog, cirkuszolok a faluban, mondták a helybeliek, de ha harc, hát legyen harc. Az iskolába is látványosan bevonultam, az osztályfőnöknek megparancsoltam, hogy most már csak velem kommunikáljon, én veszem át a kislány iskolai és mindenféle gondját. Az iskolai pszichológussal is beszéltem. Nem értettem, hogy miért csak kitűnő és nem annál is jobb ez a gyerek, az én pártfogoltam. Hiszen mindenből ötöse van, és mégsem őt viszik versenyekre. Beszéltek mindenfélét, magyarázkodtak nekem, hogy nem mindenki versenyre való, hogy az osztályverseny, majd az iskolai verseny legjobbjai jutnak a következő szintű versenyekre. Hogy Panni jó diák, de nem kiemelkedő, nem üti meg azt a mércét, hogy versenyre mehessen, hogy ő jó, de vannak jobbak nála. És akkor már tudtam, hogy mi az állás, igaza volt Karolinának, lefizetik őket, a tanárokat, a pszichológust, az igazgatót, mindenkit. Ez nem csak afféle összeesküvés-elmélet, ez maga egy összeesküvés! Lefizetik őket, hogy azok a gyerekek menjenek versenyre, és ne Panni. Ezt csinálták Karolina szülei meg bátyja is, mindenkit lefizettek. És így haladnak előre, így érvényesülnek. De majd én rendet teszek ebben a kisvilágban, határoztam el, megvalósítom a mi igazunkat. És nem is álltam meg, mindenkit addig zaklattam, míg elértem, amit akartam. Igaz, nem sikerült „generáció tanulójá”-nak megtennem Pannit, pedig napi szinten hívogattam az illetékeseket, mindent megtettem, amit lehetett, de amazok gazdagabbak voltak, és legyőztek. Már a telefonon sem értem el őket, nem vették fel nekem. Állítólag senkije sem vagyok Panninak, és pszichikai zaklatásnak nevezték, amit teszek, és még ők fenyegetőztek, hogy feljelentenek, ha folytatom. Palócföld – 2024/3–4. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 213 �Szépirodalom 2024 De én tudtam, hogy igenis végre vagyok valaki, jó úton járok, én, aki valakinek a párja, valakinek a pótapja, és jobb vagyok, mint bármelyik édesapa, Karolina szerint. Most jó. Panni színkitűnő, ezt sikerült kiharcolnom. Mi az, hogy nem érdemli meg, emeljék fel neki és kész! Milyen hülyeség az, hogy nem lehet mindenből ötöse, de lehet. Megmutatom, hogy lehet. Az életem értelmévé vált, hogy Karolináért és Panniért küzdjek, harcoljak a mi igazunkért. És végre megvan mindenem. 214 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2024/3–4. szám �Zsib ói Ge rge ly ZSIBÓI GERGELY CSILLAGKÉP És csak nézem kínnal egyre őket – kis patájuk nyomán gyász fakad –, az ártatlan-szemű borjakat, a méhemből lenni igyekvőket. Alig vált útra, másik készül – újra harcot vívni emlőim körül. Az újdonjött öklendve örül, ha testvérét tejből végképp kitúrja. Kárhozattal kérem – hisz mit se tehetek –: bennem élet s tej elapadna! de jönnek sorra… És gyűlnek a tetemek. Az újak konokul rám tapadva pusztítják egymást − apasztanak engem. Élünk és elveszünk gyilkos szeretetben. SZARVASVADÁSZ Pedig mondták az öregek, egykor megfizetek mindenért: az oktalan ontott zsigerért… S most gyűjtöm a köveket, gallyat – rekesztéket tákolni magamnak. A hazatartó ösvényt belepte a hó, megannyi rekedtre ordított hahó! visszhangtalan marad. Arcomra tapadnak Palócföld – 2024/3–4. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 215 �Szépirodalom 2024 az iszonyat sűrű, fehér pelyhei. Mert valami les rám odafönt! Gyomrom háromnapi éhség kérleli – szemem káprázik, s ragyog a csönd… Bénul karom – nem tudom magam védeni. Fülemben már erdők örök dala zöng. 216 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2024/3–4. szám �Handó Péter HANDÓ PÉTER LIDÉRCSZÁLLÁS Girhes ló állt az udvaron, odatámasztva a vén diófának. Állati bőre és a növényi kéreg már-már összenőtt, oly erővel támogatta a lábon maradását. Aki elsétált a porta előtt, sandán megállapította: – Ez sem húzza tovább, mint a gazdája. Pedig egyelőre még semmi sem dőlt el: a ló állt, a gazdája meg feküdt a kerti padon, kigombolódott inge résén át süttetve a hasát a déli nappal – napra nap. Rá is harangoztak ilyenkor. Ugyan nem azért, mert lidércbe botlott a faluvégi zúgónál, ahová – hűvös vizet inni – hajnalonta elkocogott a lova hátán, de ettől még úgy vélték, neki is szól a harang, mivel nem csak találkozott a lidérccel, nem csak megbabonázta, hanem az belé is költözött. Sőt, nem csak belé, hanem a lovába is. Ez már a kapun túlról is lerítt róluk. Se benyitni, se zörgetni nem kellett ahhoz, hogy látsszon, miként a templomtorony, mindenki fölé magasodik belőlük valami nem evilági. Meg ahhoz se, hogy szárnyra kelhessen a közösségbolygató hír. Mert attól kezdve ki ne félt volna, hogy őt is hatalmába keríti a lidérc? Ha egy embert és egy lovat egyszerre megszállt, ki maradhatna ezentúl biztonságban közel s távol? Naplementekor különös hangok kezdtek kiszűrődni erről a delejes udvarról. A ló ilyenkor gyermeki sírásba kezdett, s patáit neki-nekivágta a földnek, mintha föl akarná törni a héját, hogy tüzes magmát nyelhessen, gazdája pedig sivított, akár egy lángon feledett teavízforraló. Igyekezett mindenki az est beköszönte előtt betérni az otthonába, s ronggyal teletömködni a kulcslyukat, az ajtórést pedig alaposan meghinteni a hetivásárból szerzett szenteltvízzel. De nem mindenkinek sikerült időben teljesítenie ezt. Mert az állatok makacsok, ki akarják élvezni az Isten fénnyel és fényben áradó melegét, annak utolsó pillanatáig, ezért mindig akadt olyan, akit ég alatt értek a borzadályos hangok. Az ilyen ember nem tehetett mást, imaszó mellett elvackolta magát a fészerében, és fennhangon pitymallatig mormolta a megszállottsággal szembeni könyörgését. Közben bármennyire kiszáradt a torka, folyadékot addig nem vehetett magához, míg a kakas ki nem kukorékolta a világból a körötte ólálkodó, lelkéért ácsingózó lidércet. Aki azonban eltévesztette a rigmust vagy beleszunyókált a védelmező formulába, annak egyetlen Palócföld – 2024/3–4. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 217 �Szépirodalom 2024 lehetősége maradt józan esze visszaszerzésére: pucérra vetkőzötten beállhatott a zúgó alá, hogy kivacogjon belőle valamennyi nemkívánatos rosszaságszerzeménye. Az ember ugyanis jóravaló, csak a fránya kísértő miatt védtelen. Tehát tehetetlenségét korszerűen – friss vízzel – orvosolnia kell! Galibát először az okozott, hogy az egyik háznál az asszony, a másiknál az ember gondoskodott az állatokról, vétette el az időt, szunnyadozott a fészerben, s ez rendszeressé vált bizonyos körökben. A falu aggszűz szipirtyókból verbuvált erkölcsrendészetének föltűnt, egyesek és kettesek gyakorta kerülnek megszabadulást igénylő helyzetbe, úgyhogy megfigyelést irányoztak elő a zúgóhasználat jogosultságának megállapításához, azaz csoportba szervezett őrjáratot tartottak az est közeledtével faluszerte. Kockáztattak ezzel – és újra és újra elbuktak. Legalábbis képletesen, mert a hátborzongató hangok rendre együtt, az út porát tapodva lepték meg őket. Kétségbe ettől mégsem estek. Közismert tisztaságuk talizmánjául szolgált szüzességük, amit akár oda is vetettek volna a lidérc elé védőpajzs gyanánt, ha az fölbukkan a lóból vagy a gazdájából való előkóborlása során, de ez nem következhetett be. A lidérc ugyanis pontosan tudta, kit érdemes fölkeresnie. Ő is zsenge test után vágyott, akár – lelkük mélyén – az éber és szemfüles szipirtyók. A fiatalok viszont vagy bent vacogtak a házban a dunyha alatt, vagy kint – ahol volt is okuk rá – a fészerben, mindenképpen zárt ajtó mögött. Lehetett rajta zörgetni, kilincsét rángatni: ki nem nyílt. Kedves hangnál ellenben más volt a helyzet. Az erkölcsrendészeknek azonban erre nem állt rá a szájuk. Fennhangon szitkozódtak-káráltak a Hold és a csillagok fényénél, mintegy földre rántva mindazt, ami belőlük isá, por ës homou. Aztán meg pisálás volt az egészre a kerítés tövében, mivel dolgozott a veséken a hűvösség, és beleivódott a szövetekbe a harmat, mielőtt fölkelt volna a Nap – amire elcsitult a ló és a gazdája. A szipirtyói feladatkör viszont ettől még nem ért véget: folytatódott a zúgónál való rituális tisztálkodással, ami másokra elrettentően hatott, vagyis a lidérccel szemben más módszer kimódolását tette szükségessé. Össze is ültek azonmód, kiművelni az aktuális protokollt. Néhány nappali töprengésre szánt óra elteltével senki sem volt abban biztos, kitől származott a messzemenő következményekkel járó megoldás, mert azt mindenki sajátjának tartotta, de terjedt, akár a pestis, s el is vitt majd’ mindenkit a lova után. Ugyanis szent meggyőződéssé vált, hogy a lidérc távoltartásához lóhere kell a bugyellárisba. S ezt úton-útfélen lehetett hallani. Igaz, hogy az emberek többsége négylevelűre gondolt, viszont, mit lehet tudni, ha a kisebbségben lévők technikája bizonyul hatékonynak, gyorsan beállhat a változás. Egy kivételével leléptek tehát a lovak, és rögvest követőkre találtak. Az az egy ugyan levált az ő diófájáról, 218 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2024/3–4. szám �Handó Péter ám a lidérc sem bírta tartani benne a lelket túl sokáig. Pár bizonytalan sasszét követően engedte kilehelni a gazdája felé. A gazdája próbálta azonmód visszalehelni. A leheletek találkozásánál egy kis rózsaszín köd keletkezett, ami hamarosan szertefoszlott. Láthatta, aki nem vak: eldőlt a falu sorsa ezzel. A szipirtyók fantáziálásának realitását meg elsodorta a zúgótól távozó patak, így végül felöltöztek, hazabaktattak s begyűrtek egy fő fokhagymát, hogy a büdöslyuk megmaradjon, meg jól is lakjon. Hátha visszatérnek még a messzemenők, a lidérces napok meg ismét menővé válnak. Ezt hozza el majd ajándék gyanánt a jövő! Palócföld – 2024/3–4. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 219 ��Karaffa Gyula KARAFFA GYULA NYUGTAT… egy bevásárlóközpont főfolyosóján állok kezemben egy bevásárlókocsi kapaszkodója talpamat felteszem a jobb oldali kerékrácsra nézelődök csupán bevásárolni nem én fogok oldalról elölről hátulról emberek özönlenek ugyanolyan lázas tempóban mint ahogy én özönöltem be ebbe a modernkori templomba mind kocsit tol gyereket vonszol tatát támogat minden ember más és más egy sincs aki ugyanolyan lenne mint a másik kocsitoló mindegyik fejében más és más vágyakkal jött és másfajta csalódással távozik a kijárat felé de nem a boltról van most szó és nem is az árukészletről vagy pénzről ami mindenkinek más mennyiségben adatott meg mielőtt belépett ebbe a földi szentélybe imádni az anyagot nem most arról szeretnék beszélni hogy a szemlélődésem közben arra gondoltam megnyugtató az a tudat amikor felfedezem egyik ember sem tökéletes még a legszebb sem mindnek van valami „hibája” sajátossága ami csak rá jellemző az egyik hurkás a másik gebe a harmadik biceg a negyedik pohos az ötödik: nem folytatom megnyugtató hogy nem én vagyok egyedül tökéletlen... Palócföld – 2024/3–4. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 221 �Szépirodalom 2024 BRUNDA GUSZTÁV LEVÉL A ZAMBÉZITŐL A Zambézi partján alapvetően más az élet, mint otthon, Magyarországon. Más a cselekedeteid tétje, más motiválja, más irányítja a mozdulataidat, más a ritmus. Mindenekelőtt az életben maradás, saját fizikai létezésed megőrzése a legnehezebb. Ittlétem hetedik hónapjában a bakteriológiai környezetet lassan megszoktam, bár az elején ez is igen nehezen ment. Nyolc-tíz napig a szinte állandó hasmenéstől legyengülve szédelegtem a faluban, pedig csak forralt vizet ittam, és frissen készített, tűzön főtt, egyszerű ételekhez nyúltam. Minden napszak, így a reggelek is fülledtek, a megszokhatatlan magas páratartalom miatt nehéz a légzésem. Folyamatos, éjszakát átfogó alvás szinte lehetetlen, inkább szundikálok, mint alszom. Különösen a hajnalok gyötrőek, amikor a folyam felől felkúszó pára lustán, nyomasztóan hömpölyög a falut körülvevő erdő fái között. Miután ébredést követően fáradtan kitámolygok a kunyhóm elé, és nyomban leroskadok az odagörgetett farönkömre, mintha felhőben ülnék. Amikor végre szétüti a napsugár ezt a sűrű meleg ködöt, a délelőtt fele már eltelt. Ilyenkor néhány kunyhó előtt tűzön, szedett-vedett kondérokban melegszik a víz. Tompa tudattal és sajgó végtagokkal bámulom, amint a halászó férfiak első csoportjai sorban megérkeznek a folyóban már megtisztított reggeli zsákmányaikkal. Ha méretes tigrishalat fognak, és nem voltam velük, közel megyek. Szeretem nézni ezt a hatalmas, áramvonalas, nagy testű halat. A halászok olykor egy-egy késes tigrishalat is bevonszolnak a faluba – a fehér ember ezt borotvapengéjű tigrishalnak nevezi –, aminek elejtése itt valóságos diadalnak számít, mivel igen veszélyes és erős óriás. Nem ritka a negyven-ötvenkilós példány. Ezt a halat mindig megfüstölik, szárítják, és szűkebb időkre tárolják. Szerencsére a halászok mindig bőségesen hoznak zsákmányt, a vad és hatalmas Zambézi anya gondoskodik gyermekeiről. Itt nincsen óra és nincsen áram, jószerével idő sincsen. Az egyetlen mindenható akarat a természet, amely mutatja a lehetséges életet, vagyis beszél, utasít, mi pedig alkalmazkodunk, mert ez a helyes élet, és egyébként sem tehetünk mást. A rovarok mindennapi rohamát már jól viselem, lassan megtanultam velük élni. A Zambézi partján rovaruniverzumban létezünk. 222 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2024/3–4. szám �Brunda Gusztáv A helyieknek korán indul a nap. Még pihenhetnék, de pirkadatkor az asszonyok elindulnak a dolgukra, a halászok a folyóra. A nők közül ki mosni, ki a part közelében fakadó jó forrásra megy vízért. Csapatostul járnak, ez ad biztonságot a ragadozók ellen. Alighogy elhagyják a falut, énekelni kezdenek, a védekezés egy formája ez is, egyszerű dalaik elhalkuló foszlányait rendre hallom hajnali szendergésemben. A legnagyobb veszély itt az „amba” és az „ambata”. A tigris és a párduc. Pontosan a fekete párducot nevezik ambatának, a foltosat ambatinak. Általában elkerülik az embert, de ha akaratlanul túl közel kerül hozzájuk valaki, kivédhetetlenül, villámgyorsan támadnak. Hús vagy nekik, mint a varacskos disznó vagy a sekély vízben úszó hal, amelyet három-négy méteres vetődéssel képesek elkapni. Hallom, falunk népéből is szedtek áldozatot, bár mióta itt vagyok, még nem öltek meg senkit. Otthonról nézve itt minden egyszerűnek tűnik, mert többnyire olyan sztereotip kép él bennünk, hogy a „vademberek” boldogan és dologtalanul élnek a természet lágy ölén. Azonban ez nem így van. A városlakó ember saját világának közepéből könnyen hiszi, hogy a trópusokon elég lenni, a természet szállítja a megélhetés feltételeit: élelmet, kevés ruhát, háznak való fát. Belénk vésődik kiskorunktól, hogy a vadak a természet tenyerén élnek gondtalanul. Így képzeljük. Igaz, hogy az őserdő igen gazdag vegetáció, de mégis legnagyobb gondunk a mindennapi táplálék megszerzése. Soha nem gondoltam volna, hogy a talaj s vele az őserdő alsó növényi élete ilyen szegény. Pedig elég logikus, csak az urbanizált ember nem láthatja ezt. Minden tápanyag fent van a fák törzsében és a toronymagas koronákban. Ez az óriási és gazdag vegetáció mindent felvesz alulról, amit csak lehet, szinte kilúgozza a földet. Lent állandó homály, sűrű liánfüggöny, gyilkos avartakaró, amely változó vastagságú, s amelyről soha nem tudhatod, hogy pár tíz centiméter vastag, vagy csak lefed egy több méter mély gödröt, árkot, mélyedést, amit valamikori szuperárvizek vájtak ki. Elég egy rossz döntés, megfontolatlan lépés és véged. Végtag nyílt törése fél halál, itt gyorsan adható antibiotikumdózis nincsen. Bizonyos állatok marásai szintén biztos halált jelentenek. Fő táplálékunk a hal és a vadhús, az ehető növényeket igen megbecsüljük, az asszonyok megfőzik, olykor pépesítik a húsokhoz. Én lehetőség szerint a halászokkal mozgok, hozzájuk csatlakozni volt esélyem. A vadászat nagy és összetett mesterség, bele kell születni. Lassan megtanulom a halászmódszereket és a halászat közbeni viselkedést, védekezést. Védekezni főleg a folyó fölé hajló ágakon tanyázó csúszómászóktól, rovaroktól, mindenekelőtt a kígyóktól és mérges pókoktól kell, mert életveszélyesek. Vadászó módszerük a ráhullás. Palócföld – 2024/3–4. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 223 �Szépirodalom 2024 A mindennapi élet lassan folyik és természetesen. Esténként olykor belopózik kunyhómba a törzs női közül valaki, de nem mindig tudom, kicsoda. Sőt, az elején egyáltalán nem tudtam. Rájöttem, nem mindig önszántukból teszik, hanem kéri, rendeli őket a matróna (a mola). Jobb híján nevezem matrónának az asszonyok idősebb vezetőjét. Amúgy okos, gyors észjárású. Ötven körül lehet, de ő itt már öregnek számít. Engem a nyelvükön „élő öreg”-nek, „meri han”-nak neveznek. Azt az öregedő férfit nevezik így, aki bár koros, de még életerővel rendelkezik. Aki már nem jár ki a férfiakkal a folyóra vagy a mély dzsungelbe, az egyszerűen csak öreg, vagyis „han”. Mert fehér vagyok, mert itt élek, az ép fogazatomért és a halászatban látható hellyel-közzel eredményes munkámért kicsit tisztelnek. Eddig nem ilyen fehér emberek jártak itt, ráadásul nem maradtak pár napnál tovább. Hagyományosan az idegen iránti vendégszeretet kimutatásának természetes velejárója az asszonyok kötelező, odaadó szolgálata. A nők férfitisztelők, kedvesek, előzékenyek, és olykor zavaróan hálásak. Ez szinte genetikai beállítottságuk, természetes viselkedésmódjuk. Ha naponta látja az ember, hogy a nők és a gyerekek élete a férfiak veszélyekkel teli halászó, vadászó képességein és helytállásán múlik, ez talán érthető. A nők tudtomra adták, hogy tetszik nekik, ahogy bánok velük, ahogyan szeretem őket. Gondolom, főleg a simogatás szokatlanul új és felemelő érzés számukra. Az asszonyok itt nem kapnak elég simogatást, bátorítást, dicséretet a férfiaktól. A törzs férfiemberei egyszerűen használják a nőket, bár nem válogathatnak közöttük. Ez megalázó és helytelen viselkedés itt egy férfi részéről. A férfi–nő viszony alakítása a matróna feladata, amint a halászat és vadászat irányítása a főnöké (gara). Ebből adódóan minden gyerek mindenkié. Féltve nevelik őket. A törzs nagy tiszteletű gyógyító embere (konk) egyszemélyes intézmény. Még hat hónapig maradok. Előre félek a monszuntól, most még nem tudom elképzelni, milyen lesz az állandó nedvesség, az ettől is több pára és a szinte folyamatosan ömlő eső. Mostanában, ha pár napig esik, utána napokra bedagadnak az térdízületeim. A gyógyító ember ilyenkor megszemléli a lábam, komoly arcot vág, mormol valamit, amit szinte a gyomrából hallok, majd elmegy az erdőbe, vastag húsú, írólap nagyságú leveleket szed, amelyekbe mohaszerű növényt rakosgat, mint vágott dohányt a spangliba, és finom háncsokkal a gyulladt felületre köti. Két-három kezelés után többnyire elmúlik a lüktető fájdalom, a duzzanat lelohad, testrészem elveti a hőt. A gyógyító ember igen büszke, hálát nem kér, különben is távolságtartó velem. Talán ösztönösen féltékeny. Ő itt magas rangú személy, étkezésnél, a tanácsban fő hely illeti meg. Más fogalmam nem lévén, úgy látom, ő a táltos. 224 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2024/3–4. szám �Brunda Gusztáv Már vagy 50-60 szót és egyszerű mondatokat is tudok a meshalok nyelvén. Kedvenc kifejezésem a „lukuta mona adati”, vagyis: „nyisd ki a szíved”. Éjszakánként gyakran felébredek. Ilyenkor a teljes és tökéletes sötétségben utazom életem élményeivel. Mindig a kis nógrádi falumból indulok, és a városi munkáim frusztráló közegében akadok el, ahol erőlködő küzdelemben, alakoskodásban az ember–ember ellen létezést tanultam, és nem a másik emberért levést, mint itt, a természetben. Álmatlan, oxigénhiányos éjszakáimon vándorútra indulok a Földön. Álmomban olykor magasan repülök, mint a műholdak, és amikor kedvem tartja, vagy túlságosan sok fényt látok feláramlani a Földről, lejjebb ereszkedem, és kíváncsian beletekintek a nyüzsgő életbe. Por- és koromövezeten áthatolva bámulom a felfokozott földi áramlásokat. Gépkocsik százezrei, vonatok, repülőgépek iramlanak szabályozott céljaik felé, a kivilágított metropoliszokban milliók futkosnak, mint hangyák a megpiszkált bolyban. Bár álmomban is el tudom képzelni, hogy milyen motívumok hajtják ezt a nyüzsgő áramot, hiszen én magam is része voltam és része is leszek talán, de lényegében mindez érthetetlenségnek és oktalanságnak tűnik ebből a fizikai-lelki távolságból. Bénító a magasból látható sokaság, sűrűség. Sok ember, sok gigászi gép, sok technológia, nagy dinamika, sok áru, sok energia, sok nagy fegyver, sok szennyezés. Amerre látok, fűtött élet. Melegházi növények, melegházi állatok, az emberek is melegházakban és neonfényben. Mint virulens biomassza penész fogja át Gaiat az öntörvényű ipari civilizáció. Kiterjesztett tudatommal ráérzek, hogy a látszólagos szabályozottság csak a felszín. Magamon kívül mintha tudnám, hogy a szabályozó csomópontokon lévők rettegnek a megfoghatatlan és kiszámíthatatlan örvényléstől, és még hatékonyabb rendszereken dolgoznak, már a mesterséges intelligenciát is bevonva. A bennem lakó tudat megsejti, hogy a gépi intelligencia könyörtelen és félelmetes megoldásokat, programokat vázol kezelői számára. A programgazdák elborzadnak ugyan, de szoktatják magukat a totális hatalom és saját túlélésük egyetlen lehetséges forgatókönyvéhez. Kelletlenül, de megértem, hogy a naiv és vulgármaterialista talapzatú, haladásmítoszon alapuló ideológiát már sikeresen beiktatták a többség tudatába. A helyes és a helytelen, az igazságos és az igazságtalan, a humánus és a nem humánus fogalmak relativizálása már teret nyert. A természetelvű társadalomkép felbontása folyamatban, kezdeti eredményei biztatóak, a régi-új karaffák dörzsölik tenyerüket. A világot átfogó, koncentrált és ellenőrzött kommunikáció technológiai alapjai elkészültek, főpróbája sikeresen megtörtént. Utazásaim egy pontján valamiért mindig tanulságot szeretnék levonni a látottakból, megértett folyamatokból, de szinte mindig döbbenet szorítja Palócföld – 2024/3–4. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 225 �Szépirodalom 2024 el a szívemet: mert az értelemmel rendelkező homo sapiens sapiens értelmetlensége tárul elém, és ettől lebénul kisember-tudatom. Itt, a kunyhóban éjszaka gyakran furcsa zajok riasztanak meg, hol a szél sodor ágat kunyhóm fűtetejére, hol meg valami állat mászik a gyékényem alá, amelyet ki kell tessékelnem. Főleg százlábúakhoz hasonló, arasznyi féregkirályok vagy gyíkok surrannak be, némelyikük harminc centiméteres is lehet. Nyughatatlan éjszakáimon gyakran dühösen sóhajtok fel: „Mi a fészkes fenét keresek én itt ötvenévesen Angola és Zambia határán? Miért kellett ez nekem? Mit remélek, mi lesz ezeknek az istenverte kínok között eltelő hónapoknak a hozadéka az én életemben, ha egyáltalán túlélem?” Azután a fáradtságtól persze mindig újra álomba szenderülök. Még sötét reggel van, végre mélyen aludnék, de Nosi, a fiatal halász dobbant kettőt erős lábával a kunyhóm előtt. Egyezményes jel: ideje kimenni a vízre. Kimordulok: – Jól van már, jól van, megyek! 226 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2024/3–4. szám ��Szerkesztői jegyzet SZERKESZTŐI JEGYZET Amikor 2023 nyarán a lapot kiadó Balassi Bálint Könyvtár igazgatója, Molnár Éva – nem titkolva Praznovszky Mihály megtisztelő ötletadó szerepét – Süth Gabriella kolléganőmmel együtt felkért bennünket a Palócföld szerkesztésére, mindketten tudtuk, hogy olyasmire vállalkozunk, amit nagy-nagy örömmel csinálunk, ugyanakkor hatalmas lesz a felelősségünk. Szabadkoztunk is először jócskán, hogy de hiszen nem idevalósiak vagyunk, vajon jó lesz-e ez így, mit fognak gondolni majd munkánkról a Nógrádban élő tollforgató kolléganők és kollégák? Aztán túltettük magunkat kétségeinken, és rohammunkában elkészült a Petőfiemlékszám tavaly ősszel, majd egy másik dupla szám idén tavasszal, s akkor jöttünk rá, hogy ezután következik csak számunkra az igazán nagy feladat: egy olyan dupla kiadványt kell összeállítanunk, amely méltó módon tiszteleg a Palócföld 70. születésnapja előtt. Sőt, közben az is kiderült, hogy lapunk Párizsban élő főmunkatársa, a magyar (poszt)avantgárd irodalom talán legismertebb és mindenképpen egyik legjelesebb alakja, a salgótarjáni születésű Nagy Pál éppen most lesz 90 éves. Nyilvánvalóan önálló rovattal kell köszöntenünk őt, ahogy illik, s ha lehet, akkor egy tőle való saját írással kell megfejelnünk a kollégák és barátok tisztelgését. Ekkor már azt is tudatosult bennünk, hogy idén emlékezünk meg az emberiség talán legszörnyűbb, önmaga előidézte katasztrófájáról, a holokausztról – sajnos elég sok más tragédia közül lehetne ide beilleszteni szörnyűbbnél szörnyűbb történelmi eseményeket, mint amilyenek az éppen mostanság is zajló pusztító háborúk –, és nyilvánvaló, hogy ennek is önálló egységgel kell emléket állítanunk. És még az is kiderült – épp előző számunk bemutatója után –, hogy a környék egyik leghíresebb szülöttének, kultikus figurájának, a Palócföld rendszeres szellemi vendégének és példaképének, Balassi Bálintnak nemcsak kettős évfordulója lesz idén, hanem éppen (mindössze!) 150 éve találták meg véletlenül az ő és Rimay János verseit tartalmazó kódexet. Természetesen illendő, hogy erről is saját rovattal emlékezzünk meg. Így alakult ki ennek a számnak a tematikája, majd örömmel kértünk fel korábbi főszerkesztőket – Praznovszky Mihályt és Gréczi-Zsoldos Enikőt – az emlékezésre. Majd olyan szépirodalmi szövegekkel zártuk a számot, melyek között reményeink szerint többnek a szerzőjével nemegyszer fognak még találkozni a Palócföld olvasói. 228 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2024/3–4. szám �Szerkesztői jegyzet Azt már az induláskor tudtuk, hogy ezt a számot a szintén éppen 70. évét töltő Kovács Bodor Sándor fotográfiáival fogjuk gazdagítani, és a borítóinkat tervező, hasonlóképpen nagyszerű Bonyhádi Károly grafikusművész segítségével egy Kovács Bodor-kép lesz majd az első borítón is. Legutóbbi bemutatónk után kértük meg őt, hogy küldjön nekünk nógrádi, salgótarjáni fotókat a jubileumi számba. A képsorozatok, amelyeket kaptunk tőle, csodálattal töltöttek el bennünket, és kívánjuk, hogy töltsék el ámulattal a kedves Olvasókat egyaránt! Általuk ismét megbizonyosodhatunk róla, hogy egy kép többet mondhat ezer szónál – nézzük csak meg a borítón szereplő képeket vagy lapunk elején a Felhőisten-arcú fényképet s vele szemben az egyik legnagyobb magyar palóc költő – a szintén majdnem 90 éves – Tőzsér Árpád Ősrobbanás című versét: a kép is, a vers is remekmű, de csak ketten együtt tudnak meggyőzni bennünket arról, hogy mégiscsak a közelünkben téblábol a remény. – Ez a folyóiratszerkesztés értelme. Palócföld – 2024/3–4. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 229 �Képjegyzék KÉPJEGYZÉK E számunkat KOVÁCS BODOR SÁNDOR fotográfiáival illusztráltuk (a néhány kivételt az adott oldalon vagy az alábbi felsorolásban külön jelezzük). Az első borítón a Sárkányt eregető gyerekek a Rónai-laposon című fotó, a hátsó borítón a salgótarjáni Balassi Bálint Könyvtár bejárata (Vetülés című kép) látható. 3. oldal 4. oldal 7. oldal 16. oldal 27. oldal 28. oldal 30. oldal 38. oldal 40. oldal 63. oldal 78. oldal 101. oldal 111. oldal 116. oldal 117. oldal 118. oldal 120. oldal 129. oldal 132. oldal 137. oldal 138. oldal 139. oldal 140. oldal 150. oldal 161. oldal 162. oldal 163. oldal 164. oldal 230 Nyomot hagy Háború és béke Gyökerek (Aki nem adja meg magát) Belváros Dr. Fancsik János (családi fotó) Gyászolók Ravasz István arcképe (a fényképész ismeretlen) Aki itt maradt Randevú Rónai reggel (Hommage à André Kertész) Hazafelé Winkler Márta felmenői (családi fénykép) Találkozás Sárkányt eregető gyerekek a Rónai-laposon Nagy Pál a Rónai kertben Nagy Pál Rónafalun Filmforgatás, 1996 (Nagy Pál és Kovács Bodor Sándor a Pécskő-sziklán). Brunda Gusztáv fotója Közte negyven év (Párizs és Budapest) Rónafalun A Medves-fennsíkon (háttérben a Réti-kereszt) Nagy Pál montrouge-i lakása erkélyén A salgótarjáni zsidó temető (részlet) Varga Imre Radnóti-szobra Salgótarjánban (a háttérben kivilágított fák) „Az este már a fák közt” Reggeli érkező Ünnep után (háttal Varga Imre Radnóti-szobra) Somoskő vára (Losonczy Anna és Balassi Bálint szerelmének helyszíne) Párkányi-Raab Péter Balassi-szobra Balassagyarmaton. Boress Daniel fényképe ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2024/3–4. szám �Képjegyzék 192. oldal 194. oldal 195. oldal 196. oldal 209. oldal 214. oldal 216. oldal 219. oldal 220. oldal 227. oldal 229. oldal 232. oldal Találkozás Együttható Az első hó Egy csók árnyéka Az utolsó kecskepásztor a Medves-fennsíkon (André Kertész-fotópályázat, 2012 – I. díj) Ritmusok Február Hosszú az út hazáig Újév napján Találkozás A salgótarjáni Zenthe Ferenc Színház Nyári délután KOVÁCS BODOR SÁNDOR (1955, Vác) ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 1987–1993 között a Nógrád Megyei Múzeumok dokumentumfilmese 1994–2002 között a Soros Alapítvány ösztöndíjasa 2005–2014 között a Pannonhalmi Arcus Temporum Fesztivál dokumentumfilmese és fotográfusa 1994-től kezdődően filmjeit számos európai fővárosban, illetve Torontóban és Jeruzsálemben is bemutatták 2007-től a Rónai Művésztelep (Rónart), 2010-től a Rónai Anzix (Európa legkisebb intermédia fesztiválja) szervezője 2006–2021 között a Tarjáni Városlakó Magazin fotográfusa és képszerkesztője 2022-től a Librarius.hu képszerkesztője, ezidáig több mint 60 írás szerzője FILMES DÍJAK: ▪ ▪ ▪ Városi Televíziók I. Országos Fesztiválja: II. díj (1994) Országos Független Filmszemle – A legjobb portréfilm (a Független Producerek díja) 1996 Országos Tematikus Filmszemle – I. díj a film kifejezőerejéért (Kék madár) 1996 FOTÓPÁLYÁZATOK DÍJAI: ▪ ▪ ▪ ▪ Izrael képekben (2008) – Portré kategória: I. díj; Élet kategória: II. díj; Közönségszavazás: I. díj Új Magyarország (2009) – II. díj Duna-legendárium (2011) – a litera.hu pályázata – I. díj André Kertész fotópályázat (2012) – I. díj Palócföld – 2024/3–4. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 231 ��Szerzőink SZERZŐINK ▪ AVAR JUDIT tanár, költő, író (Budapest) ▪ BARÁTHI OTTÓ ny. közgazdász, közíró (Salgótarján) ▪ BODNÁR ILDIKÓ ny. egyetemi docens (Miskolc) ▪ BRUNDA GUSZTÁV népművelő, szakközgazdász (Salgótarján) ▪ CSONGRÁDY BÉLA ny. tanár, szerkesztő, közíró (Salgótarján) ▪ FÁBIÁN LÁSZLÓ író (Budapest, Zsennye) ▪ FRICSKA ÉVA művészeti vezető, Artéria Galéria (Balassagyarmat) ▪ FŰZFA BALÁZS irodalomtörténész (Szombathely) ▪ G. TORONYI JUDIT történész, levéltárigazgató (Salgótarján) ▪ GÖMÖRI GYÖRGY író, költő, irodalomtörténész (London) ▪ GRÉCZI-ZSOLDOS ENIKŐ nyelvész, egyetemi docens (Salgótarján) ▪ GY. SZABÓ ANDRÁS író, előadóművész (Budapest) ▪ HANDÓ PÉTER író, költő (Sóshartyán) ▪ HLAVACSKA TAMÁS tanár (Budapest) ▪ HORVÁTH DÁNIEL tanár (Nyergesújfalu) ▪ JENEI GYULA költő, szerkesztő, tanár (Szolnok) ▪ KARAFFA GYULA bőrműves, meseíró, költő (Nagyoroszi) ▪ KAZINCZKI DÓRA egyetemi hallgató (Nagykölked) ▪ KOCSIS KLÁRA újságíró, költő, szerkesztő (Budapest) ▪ KOLLER ADÉL ANTÓNIA egyetemi hallgató (Szombathely) ▪ KOVÁCS BODOR SÁNDOR dokumentumfilmes, fotográfus (Salgótarján) ▪ LŐCSEI PÉTER ny. gimnáziumi tanár (Kőszeg) ▪ MÁLICS VIKTÓRIA egyetemi hallgató (Szombathely) ▪ MOHAI V. LAJOS költő, irodalomtörténész (Budapest) ▪ MÓRA REGINA tanár, író (Szabadka) ▪ NAGY PÁL szerkesztő, lapunk főmunkatársa (Párizs) Palócföld – 2024/3–4. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 233 �Szerzőink ▪ NAGY ZSÓFIA gasztroszakértő, rovatvezető, ételkritikus (Ipolynagyfalu) ▪ PÁSZTOR ÉVA ny. középiskolai tanár, szerkesztő (Balassagyarmat) ▪ PETRŐCZI ÉVA költő, író, irodalomtörténész (Budapest) ▪ PRAZNOVSZKY MIHÁLY irodalmár (Nemesvámos) ▪ PRAZNOVSZKY MIKLÓS FERENC helytörténeti kutató (Salgótarján) ▪ SŐRÉS ZSOLT zeneszerző, intermédia-művész, író (Berlin) ▪ SULYOK LÁSZLÓ ny. középiskolai tanár, kulturális újságíró (Salgótarján) ▪ SZABÓ ANDREA ESZTER tanár, újságíró (Balassagyarmat) ▪ SZABÓ KITTI VIKTÓRIA tanár (Ják) ▪ SZAUER ÁGOSTON tanár, költő (Szombathely) ▪ SZAUER DÁNIEL egyetemi hallgató (Szombathely) ▪ SZENTMÁRTONI SZABÓ GÉZA irodalomtörténész, ny. egy. oktató (Budapest) ▪ SZOLNOKI TAMÁS régész, muzeológus (Salgótarján) ▪ TAKÁCS ÉVA adatelemző, író (Budapest) ▪ TAR FERENC történész (Hévíz) ▪ TÓTH KRISZTIÁN régész, muzeológus, osztályvezető (Salgótarján) ▪ TÓTH PÉTER nyelvész, egyetemi adjunktus (Szombathely) ▪ TŐZSÉR ÁRPÁD irodalomtörténész, költő, író, esszéista (Pozsony) ▪ WINKLER MÁRTA tanító (Budapest) ▪ ZÁVADA PÁL író (Budapest) ▪ ZSIBÓI GERGELY tanár, író, költő (Salgótarján) 234 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2024/3–4. szám �Mégis, miközben maga a fotózás mint alkotói hozzáállás feltételez bizonyos premisszákat, a lényeg, hogy élvezd a fényképezést, ne törődj a trendekkel, csak magadra figyelj, és a képek majd szeretni fognak téged, meglátod! Kovács Bodor Sándor (A megjelent fotók mindegyike Nógrád megyében készült.) ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Főszerkesztő: FŰZFA BALÁZS Szerkesztő: SÜTH GABRIELLA Főmunkatársak: CSONGRÁDY BÉLA, NAGY PÁL (Párizs) Borítóterv: BONYHÁDI KÁROLY Fenntartó: SALGÓTARJÁN MEGYEI JOGÚ VÁROS ÖNKORMÁNYZATA Kiadja: BALASSI BÁLINT KÖNYVTÁR (3100 Salgótarján, Kassai sor 2.) Alapító: NÓGRÁD VÁRMEGYEI ÖNKORMÁNYZAT KÖZGYŰLÉSE Partnereink: Nógrád Vármegyei Hírlap Magyar Nemzeti Levéltár Nógrád Vármegyei Levéltára Artéria Nyelvstúdió Galéria és Klub, Balassagyarmat A lap elismerései: Nógrád Vármegye Madách-díja Salgótarján Pro Urbe-díja Nógrád Megyei Értéktár „Nógrádikuma” Készült: OOK Nyomda, Veszprém, Pápai út 37/A Felelős nyomdavezető: SZATHMÁRY ATTILA Levélcím: 3100 Salgótarján, Kassai sor 2., telefon: 32/521-560, fax: 32/521-555 Internet: https://www.facebook.com/palocfold/ Elektronikus cím: palocfoldfolyoirat@bbmk.hu Terjeszti a Magyar Lapterjesztő Zrt. (LAPKER) A dupla szám ára: 1000 Ft Előfizethető a Balassi Bálint Könyvtárban és egyéb elérhetőségeinken. A Palócföld Könyvek sorozatban megjelent könyvek ugyanitt megrendelhetők. Kéziratokat és rajzokat megőrzünk, de nem küldünk vissza. ISSN 0555-8867 (nyomtatott) 2786-1821 (online) index 25925 A Palócföld folyóirat 2024. évi, 70. évfordulós, őszi lapszámának megjelentetését és bemutatóját a Magyar Művészeti Akadémia támogatta. �� Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Original Format The type of object, such as painting, sculpture, paper, photo, and additional data Papír Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - 2024/3-4. szám Irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Palócföld 70 Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Dr. Fűzfa Balázs Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Könyvtár Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 2024 Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource hun Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 (nyomtatott) ISSN 2786-1821 (online) Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád Vármegye Balassi Bálint Fűzfa Balázs Nagy Pál Palócföld Palócföld 70 https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/30d7735a99b1211aaf5668277b5e8af5.pdf 2edd8445c963572d3ca0598936e6be34 PDF Text Text �TARTALOM KAF (1959–2023) KOVÁCS ANDRÁS FERENC: Arany János azt üzente ......................................... 4 TÖRÖK LÁSZLÓ DAFTI: Meghalt Kovács András Ferenc.................................. 5 MARKÓ BÉLA: A tündéri költő ......................................................................... 7 MADÁCH 200 + 1 MARKÓ BÉLA: Kedves Madách Imre! ............................................................. 13 RÁCZ LAJOS: Madách Imre levele öccsének, Károlynak .................................. 14 MÁTÉ LÁSZLÓ: Az ember tragédiájának szlovák fogadtatása .......................... 17 VÁRADI IZABELLA: Madách kortárs olvasatai a tehetséggondozásban ............ 28 CSONGRÁDY BÉLA: Kultikus képzőművészet. Pásztor Éva: Az örök Madách Imre ............................................................ 33 KOLLER ADÉL ANTÓNIA: Az ember tragédiája a képzőművészetben ............ 37 MÁLICS VIKTÓRIA – KAZINCZKI DÓRA: XVI. szín – Az ember tragédiája ma .......................................................... 46 HANDÓ PÉTER: Politika; Hadviselés; Sors; Zárlat (versek).............................. 58 ITTHON – NÓGRÁDBAN BARÁTHI OTTÓ: Nógrád vármegye az országban ........................................... 63 CS. FODOR BÉLA: Madách-díjat kapott a Balassi Könyvtár. Beszélgetés Molnár Éva intézményigazgatóval ............................................ 76 SHAH GABRIELLA: A Madách Imre Gimnázium jeles művésztanárai ............. 81 PÁSZTOR ÉVA: Szárnyaszegett angyalok. Handó Péter új novelláskötetéről ............................................................... 85 KOCSIS DOROTTYA: Jobbágy Károly, a József Attila-díjas könyvtáros ........... 90 RÓNA Z. PÉTER: Maszk mögé nézve. Ádám Tamás regényéről ...................... 98 NAGY ZSÓFIA: Palóc konyha – avagy: mit ettek a jó palócok? ...................... 101 Palócföld – 2024/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 1 �TANULMÁNY LŐCSEI PÉTER: „Persze, hogy temetőkben legel a Pegazus”. Balassi-hatások Weöres Sándor írásaiban .................................................. 105 SZÉPIRODALOM HORVÁTH DÁNIEL: Születésnapunkra (vers) ............................................... 117 HLAVACSKA TAMÁS: Kapca a fazékban (novella) ......................................... 118 BOLDOG ZOLTÁN: Cikóhalom (vers) ........................................................... 125 VASAS TAMÁS: Izzó; Első hétfő; Tűzkő (versek)........................................... 128 TÖRÖK LÁSZLÓ DAFTI: Haikuk; Elhagyott (versek)..................................... 129 JANCSÓ LULA: Döntések dilemmája, a vége egy (vers) .................................. 133 VASS JÁNOS: A béka gyötrődik (vers) ............................................................ 135 GY. SZABÓ ANDRÁS: Szent Kristóf (novella)................................................. 136 KOCSIS KLÁRA: Tíz kérdés; Cinege (versek) .................................................. 143 MOHAI V. LAJOS: Anyám a Rózsa utcában; Arany-suite; Veörösmarty elhamvadt verse; Finálé (versek) .......................................... 144 MIKSZÁTH 177 DUPKA GYÖRGY: Mikszáth Kálmán nyomában Kárpátalján ........................ 147 PRUZSINSZKY SÁNDOR: Jó halál (novella) .................................................... 156 MÁLICS VIKTÓRIA: Egy különös házasság előtt (esszé) ................................. 163 Szerkesztői jegyzet (F. B.) ............................................................................... 166 Szerzőink........................................................................................................ 167 2 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2024/1–2. szám �Kun Péter: Építsünk tornyot! (fametszet) Palócföld – 2024/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 3 �KAF (1959–2023) KOVÁCS ANDRÁS FERENC ARANY JÁNOS AZT ÜZENTE Madáchnak, a tragikusnak Kedves Madách Imre! Jobban mondva Ádám! Téged is hiába kísértget a sátán… Lettél volna inkább Béry Balogh Ádám: Kurucz most a módi, nálunk ahogy látám! Magyarságunk méri Béry Balogh Ádám Vitézkötés mellén, vitézkötés hátán, Hisz nagyon vitéz volt Béry Balogh Ádám! Brigadéros bérrel megélt mások lábán: Ember volt a talpán Béry Balogh Ádám, Miként Éva honlány s asszony volt a hátán! No, ha te se lettél Béry Balogh Ádám – Én se koptatom már épikusi svádám… Nyugodjék békében Béry Balogh Ádám – Letészem a pennám, félnivaló spádám. Maradj tragikusnak, küszködj fiam, Ádám: Kifogyott a rímből tulipántos ládám… A vers itt közölt részlete a költő létösszegző kötetében jelent meg utoljára (Névtelen cserépdarab, Csíkszereda, Bookart, 2023, 21. oldal). 4 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2024/1–2. szám �Kovács And rás Ferenc Kovács András Ferenc egy könyvbemutatón a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetemen, 2023. május 27-én (Bodoni Emese fotója) MEGHALT KOVÁCS ANDRÁS FERENC élni túlélni hagyaték versvirágport KAFtárba gyűjtök (Török László Dafti) Palócföld – 2024/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 5 �Bakos Ferenc: Égi szekér (visszacsiszolás) 6 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2024/1–2. szám �Markó Béla MARKÓ BÉLA A TÜNDÉRI KÖLTŐ Búcsú Kovács András Ferenctől Kedves Gyászoló Család! Tisztelt Gyászoló Közönség! Több mint négy és fél évtizeddel ezelőtt ismertem meg Kovács András Ferencet Szatmárnémetiben. Középiskolás gyerekember volt, én pedig fiatal szerkesztő a marosvásárhelyi Igaz Szónál. Szülei unszolására mutatta meg nekem és Gálfalvi Györgynek a verseit, el is hoztunk magunkkal néhányat, amelyek aztán hamarosan megjelentek a folyóiratban. Még Kovács Andrásként szignálta, amit nekünk ideadott, és utólag győztük meg, hogy vannak még közszereplők ezen a néven, hát változtasson valamit. Így kezdte használni második keresztnevét, a Ferencet is. Ebből lett aztán a KAF, de nem is nagyon tudtam így szólítani, inkább Andrásnak vagy Andrisnak. Sokszor jutott eszembe később, hogy fölösleges volt a mi buzgólkodásunk, hiszen a nagy költők eredetisége nem a nevüktől függ, nekik nincsen szükségük semmiféle megkülönböztetésre. Csak az erdélyieket sorolva, pédául Dsida Jenőt, Áprily Lajost, Kányádi Sándort vagy Szilágyi Domokost felismernénk a verseikről akkor is, ha nem lennének aláírva. A legjobbak úgy írják a verset, hogy szövegeiknek is mindenki mással összetéveszthetetlen DNS-ük van. Kovács András Ferenc ilyen költő volt. Ilyen eredeti, ilyen hiteles, ilyen fontos. Régebb valamiféle kegyes csalásnak tartottam, ha azt olvastam egy költőről, íróról, művészről, hogy tovább él a művei által. Úgy véltem, hogy sem a test, sem a lélek nem menthető át semmilyen élettelen anyagba, sem papírba, sem vászonba, sem kőbe. De még szavakba sem. Ma már nem vagyok ebben olyan biztos. Újraolvastam több ifjúkori versét, és rá kellett jönnöm, hogy azoknak a legelső műveknek ugyanaz a DNS-ük, és hogy ugyanolyan hibátlanok, mint a legutolsók. Változott ez a költészet, ahogy változik a test is az idő teltével, de a versek lelke éppúgy változatlan, mint a költőjük lelke. Ezért is meggyőződésem, hogy KAF a versei által tényleg itt marad közöttünk, csak bele kell olvasnunk, és máris látni, Palócföld – 2024/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 7 �KAF (1959–2023) érezni fogjuk, ki volt ő. Nem vigasz ez, mert az embert semmi nem pótolhatja, sem vers, sem regény, sem kép, sem zene, de ha jól olvassuk a költőt, legalább elképzelhetjük, milyen az a világ, amelyben ő is élni szeretett volna. Milyen világot is kívánt magának Kovács András Ferenc? Olyant, ahol beleszólhatunk bármikor, és bele is kell szólnunk abba, ami körülöttünk történik. Olyant, ahol a formaművészet nem menedék, nem elzárkózás, nem rejtőzés, és nincsen ellentétben a közéleti szerepvállalással. Olyant, ahol értelmiséginek lenni azt jelenti, hogy nem tűrjük az önkényt, és nem mentegetőzünk azzal, hogy nem a mi dolgunk akár a politikáról is véleményt mondani, ha kell. Nemcsak szorgalmazta ezt, hanem cselekedte is. Egyik nagy fegyverténye éppen az volt, hogy alkalmassá tette az antik formát a huszadik vagy huszonegyedik század társadalmi nyavalyáinak kimondására. Bebizonyította, hogy minden versbe való, ami fáj. Költészetében a görög vagy római klasszikusok együtt vannak a magyar glóbusz legjobbjaival, költő és költő, ember és ember között nincs idő- vagy térbeli határ. Mekkora szükség van erre az üzenetre egyre megosztottabb világunkban, mennyire kellenének nekünk ezután is a KAF-versek, micsoda veszteség ért a halálával minket! Kellene az ő empátiája a másik alkotó, a másik ember, a szenvedő férfi, nő vagy gyermek iránt. Egyfajta kimondatlan ars poeticája volt, hogy a mások sorsának átérzése, amit mindközönségesen toleranciának nevezünk, nem gyengíti, hanem erősíti az identitásunkat. A formaművészet, ahogyan ezt ő gyakorolta, ismétlem, nem menekülés, hanem szembeszegülés a barbársággal. Nem egyszerűen egy rendkívül művelt poeta doctus gyönyörködtető játéka, hanem csupa önemésztő düh, csupa indulat, csupa irónia. És csupa együttérzés is. Szívesen alakoskodik verseiben, hol Jack Cole, hol Alekszej Pavlovics Asztrov, hol Lázáry René Sándor, hol Calvus. Hol pedig maga Kavafisz. De nagy tévedés lenne azt hinni, hogy ezáltal a saját identitását keresi. Ezt az identitást már kamaszkori verseiben megtalálta, amikor tizennyolc évesen verset írt Max Ernst: Az ártatlanok legyilkolása című képe alá. A kitalált költők KAF határtalan empátiáját bizonyítják. Egy másik múltat írt nekünk. Milyen kár, hogy nem tud már egy másik jövőt is írni! Nem szűnő fájdalommal gondolok arra, hogy hatvannégy évesen is ugyanaz a figyelmes, segítőkész, időnként a vállamat vagy karomat csitítólag megérintő kedves fiú maradt számomra, mint rég elmúlt ifjúkorunkban. Temetéskor sokféle vigasz lehetséges, szükség is van rá, de ki fogja ezután csitítólag megérinteni a karunkat, ha elönt minket is a harag a körülöttünk dúló rombolás miatt, és ha azt kell látnunk, hogy amit 1989 után végre felépítettünk, mások ismét lebontják? 8 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2024/1–2. szám �Markó Béla Szelíd volt, kedves volt, de kérlelhetetlenül igényes is. Igényes szerkesztő, majd főszerkesztő. Nagyon tudott magyarul. Mondhatnám másképpen is: szatmári volt. Mint Károli Gáspár. Mint Kölcsey Ferenc. Vagy nevezhetném transzilvánnak. Erdélyt gyakran aposztrofáljuk tündérországként, de máig nem értjük, hogy a tündérkedés eredetileg az alakváltás képességét jelentette. Süt a nap, aztán hirtelen esni vagy havazni kezd, olykor egyidejűleg. Ha erdélyi vagy, képesnek kell lenned más és más, néha vadnyugati, néha görög vagy római jelmezt ölteni, de mindezt úgy, hogy közben mégis önmagad maradj. Erdély a történelem folytonos változását és a környező hegyek időtlen hullámzását jelenti. Igen, tündéri költő, tündéri ember voltál, András, a szó minden értelmében. Hol derűs, hol borús, mint Erdély, de csak külsőleg változékony. Aztán az utóbbi években elfelhősödtél, és nem tudtunk segíteni neked, hogy lépj ki valamiképpen magányodból. Pedig amikor mégis eljöttél egy-egy irodalmi rendezvényre, akkor egyszerre csak ismét a régi, közönségét és közösségét lenyűgöző KAF lett belőled. Persze az az igazság, hogy a rád szakadt vagy talán magadra parancsolt hallgatásban is folyton a külvilágra figyeltél. Beszéltünk telefonon legalább kéthárom naponként, és mindig kiderült, naprakészebb vagy, mint én, hogy hol mit művelnek éppen a zsarnokok, és fájtál, csak fájtál szüntelenül. Mintha nem akartad volna észrevenni, hogy milyen sokan szeretnek téged. Nemcsak a verseidet, hanem téged is! Tisztelt Gyászoló Gyülekezet! Nem kíséreltem meg ezúttal Kovács András Ferenc könyvekkel, díjakkal is mérhető pályáját felvázolni. Megtették ezt mások. Meg aztán van egy személyes történelmünk, írtunk mi verset egymásnak, dolgoztunk ugyanannál a folyóiratnál, könyveket mutattunk be együtt, sok-sok keresztútnál találkoztunk. Nem is illene mondanom, mert ő ezt már nem cáfolhatja, bár szerintem nem is cáfolná: barátom volt. Vagyis elfogult vagyok. Ennek az elfogultságnak a nyomai felbukkannak itt is, ott is. Például a volt szekuritáté irataiban. A rendszerváltás előtti években Gálfalvi Györggyel együtt próbáltunk közbenjárni, hogy Kovács András Ferenc Székelykeresztúrról Marosvásárhelyre kerüljön, az Igaz Szó szerkesztőségébe. A megfigyelési dossziémból is kiderül, hogy a szerkesztőségben sokszor szóba került, és a vele folytatott, szintén lehallgatott telefonbeszélgetésekben is állandó téma volt ez. Biztattuk, hogy előbb-utóbb meg fog oldódni. Egy adott pillanatban úgy Palócföld – 2024/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 9 �KAF (1959–2023) nézett ki, hogy jóvá is hagyták az áthelyezését. 1989. március elsején ezt jegyzi fel a lehallgató tiszt: „19.30-kor a célszemélyt [mármint engem] felhívja Kovács András Ferenc. (...) A felvételével kapcsolatban megtudja a célszemélytől, hogy folyamatban van, nemsokára megoldódik”. Csakhogy a feljegyzés margóján olvasható egy kézírásos utasítás is a szekuritátés őrnagy aláírásával: „Figyelem! Kovács felvételét meg kell akadályozni!” És megakadályozták! Még 1989. december 16-án is – december 16-án! – ott szerepel egy bűnlajstromban, hogy állást intézek a székelykeresztúri „nacionalista tanárnak”. Nacionalista? Hiszen gyűlölt mindenféle intoleranciát. Nos, a felvételt megakadályozták, de nem sokáig. 1990 januárjában már együtt szerkesztettük a Látót, amelynek előbb én, aztán Gálfalvi György, utána meg Kovács András Ferenc volt a főszerkesztője. Te már mindent tudsz az elmúltakról és eljövőkről, András, ott vagy valahol fent a jók között, akik kiérdemelték az örök derűt. Bizonyára kajánul figyeled, hogy lentről, a pokolból most is azt kiabálják az egykori titkosszolgák: „Figyelem! Kovács felvételét meg kell akadályozni!” De már senki sem figyel rájuk. Rég felvettek téged a halhatatlanok közé. Nyugodj békében, drága Barátom, te botra támaszkodó tündéri ifjú, te könyörtelen költő! Marosvásárhely, 2024. január 4. 10 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2024/1–2. szám �Bakos Ferenc: Barátság (visszacsiszolás) Palócföld – 2024/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 11 �Kun Péter: Látogatás [A jáki templom] (linómetszet, hideg tű) 12 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2024/1–2. szám �Markó Béla MARKÓ BÉLA KEDVES MADÁCH IMRE! Az állatkerti majmok már a falanszterben élnek. Ha szomjasak, csorog nekik a víz, s az ebédet is pontos órában hozzák. Télen egy jól fűtött teremből figyelik az időjárás torz fintorait. Dolgozni is megszabott rendben dolgoznak: másznak. Lelógatott kötélen, meghántott kérgű ágas-bogas fán. Döglött fa tetemén. Ők a mászás michelangelói, s most, persze, széklábat faragnak. Egy-egy cirádát azért megkockáztatnak. Szabad is nekik. Ó, hát vasárnap délelőttönként kijárunk mi is, csak nézzük, nézzük. Elmenni egyszer fülledt dzsungelekbe, bámulni, ahogy a páviánok sixtusi kápolnát ugrálnak fejünk fölé! (1982) Levél a Szerzőtől a Szerkesztőnek 2024. április 21-én: „Kedves Balázs! Egy kis csemege: nézem, hogy KAF verse [4. oldal] úgy kezdődik: Kedves Madách Imre! Előkapartam egy réges-régi versemet (a Talanítás c. 1984-es kötetemből), 1982-ben íródott. A címe: Kedves Madách Imre! És persze egészen másról szól. De mindig mondtam, hogy magyar költő sok van, magyar költészet csak egy. Derültem rajta. Stílusban nem, egyebekben tényleg közel álltunk. Meg aztán, láthatod, fontos volt nekünk annak idején Erdélyben Madách :) Barátsággal: [Markó] Béla” Palócföld – 2024/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 13 �Madách 200 + 1 RÁCZ LAJOS MADÁCH IMRE LEVELE ÖCCSÉNEK, KÁROLYNAK Unwirklich Brief1 Kedves Károlyom! Ecséden, 1854. július 25-én Számomra megnyugvást nem jelentő és nagy lelki gyötrődéssel járó esemény színhelyéről írok neked. Ecséden valék, ’s bár mély szeretetét élvezem a’ háziaknak, részint bátyámuram, Fráter Pál úr kedvességéből, részint e’ ház birtokosa, nemes Fáy József úr jóvoltából. Azonban az esemény, mely ide jövésemet szorgalmazta, lehangoló és fájdalmas, de aláírni kötelességemmé vált az iratot, melyet Fráter uram megfogalmazott; a’ válási szerződést. – Pestről jövék ide, Pest egy kis porfellegként tűnt el megettem, ’s e’ kis porfelleg annyi ott töltött nap üröme és öröme; ’s bár kimondhatatlan gyönyör fogott el oly szabadban, oly Isten mosolygta természet ölén tudni magamat, nem maradt ez öröm zavartalan a’ múltnak bánatától. – Magammal hozám Mayer Mihály adószedő urat, hogy a’ frissen elkészült okirat hitelességét igazolandó vegye át az illetéket és vezesse azt be a pesti cs. és k. adóhivatal naplójába. Die Gebühr mit 25 sage zwanzigfünf Gulden beim Pesther Steueramt an 31/7 unter Jour. art. 1489 entrichtet.2 – Hatvant, majd Horthot érintve érkeztem ide, ebbe a’ kedves, bár kissé szenderült magyar faluba, mely határán fekszik a’ Felvidéknek és az Alföldnek, a’ Mátra lábánál piheni ki az elmúlt évszázadok gyötrődésit. Hatvannál, hol a’ gyönyörű Zagyva vidékén virágzó mezők felett ezüst szalagként kígyózik el a’ lassú folyású kis folyó. Közelmúlt emlékét idézi fel bennem; a’ csodálatos eseményt, Elképzelt levél, melyet nem Madách írt, de az időpont, a helyszín, a szereplők és a történet a valóságnak megfelelőek. Madách Imre és Fráter Erzsébet válási dokumentumának aláírásáról számol be, mely az ecsédi Fáy-kastélyban történt. Forrás: ÚJSZÁLLÁSI RÁCZ Lajos, Az ecsédi Fáy kastély, magánkiadás, 2013, 66–68. 2 A 25 Guldenes díj befizetésének elismerése a pesti adóhivatalnál. 1 14 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2024/1–2. szám �Rácz Lajos melyről még mindig nem illik kellő felszabadultsággal emlékezni, Szabadságunk dicsőséges eseményiről, a’ tavaszi hadjáratról. Kocsink végiggurult ezeken a’ helyeken. Emlékimben újra olvasom Bezerédy Lajos őrnagynak, a VII. hadtest vezérkari főnökének jelentésit, ’s szinte kívülről tudom azt: „Április elsején a Poeltenberg-hadosztály egy kisebb ütközetben vett részt Horth és Hatvan között. Április másodikán a Gáspár- és Poeltenberg-hadosztályok a Damjanich-hadtest egy dandárával együtt, amely Csányról jött segítségükre, Horth és Hatvan között vívtak ütközetet…” Die urschrift zu deutsch.3 – Soká küzdék szívemmel, ’s lelkem önmagával küszködött oly sokat, míg megszületett a’ döntés: válni kell! Erzsébet kalandja Meskó Mihállyal olaj volt a’ tűzre. Nem volt visszakozási lehetőség, ’s csak találni kellett az alkalmasat, hogy küszködéssel teli együttlétünk papírra vetett formában érkezzen utolsó állomásához. – Itt ülök most, e’ kedves kis kastélyban, melyet házigazdám nagyatyja, Fáy Rudolf úr varázsolt téglába öntött költészetté. Odakünn fojtogató meleg, míg itt benn kellemes. Néha átszűrődik a szomszéd szobából Jolán gyermekem kaczaja, v. síró hangja, melyik-melyik hangulatja szerént. Erzsébet csitítgatja ekkor, ’s egyben saját felgyülemlett érzelmeit is talán. Béla öccse alkalmasint benéz hozzám, sohse egyedül, hol Zoltánnal a’ Fáy családból, hol annak öccsével, a’ ki szintén Béla, egy jó kiállású 16 év körüli fiatalember. Egy kis bor a’ pinczéből, jóleső hűsséggel, sütemény, gyümölcs. „Serdíteni írásod!” - mondja. – Eközben Mayer Mihály úr, a’ pesti, kikocsizott József bátyámmal. „Fel az Öreghegyre!” – nógatva kérlel, de én maradok a’ szoba árnyékában. Körbenézik a’ birtokot, a’ szőlőt, úgymint a’ dinnyést is. József erre büszke, hoz is igen méretes termetűt. Kocsikázás közben elmeséli majd, mit nekem is, nemzetőri tetteit, a gyöngyöspatai kerületben végzett összeírói munkáját, a háromfős bizottságban, Kaszap János úrral és Majzik Ferenc hatvani jegyzővel. Ez oly kiváló hazafiban még él a’ büszkeség: „Ha minden rókával megalkuszol, még nem leszel a nyáj hű őre!” – mondja. Mily nagy igazság! Reformátusok. Fáyék, Fráterék mindannyian, mint Erzse is. Itt élnek a’ katolikus falu közepén, saját hitükkel. Bár megkondul a’ harang, ők nem vetik a’ keresztet, Jézus a’ szívünkben lakik! – hittel élnek. – Három múlt egy fertállyal, amikor Pál uram betoppan hozzám. „Gyere öcsém! Írjuk alá…” Nem fejezi be a’ mondatot. Nehéz kimondani is: válási szerződés. Néki is vannak fájdalmai evvel, hisz az ő lánya. Még ha csak nevelt is. Én meg akár a’ fia vónék, Istenemre az. Ezt a’ néhány perczet a végczél előtt a’ végtelen 3 Az eredeti szöveg német nyelvű. Palócföld – 2024/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 15 �Madách 200 + 1 kínja tölti el. De hát ez a’ baj úgy megsúlyosult, hogy nincs reá már orvosság sem. – Erzse, Béla, Pali bátyám… én, mind aláírtuk. Mert mit is tehettünk volna, v. mit tehettünk volna másképpen? A lehullt esőcseppet sem lehet visszatolni a’ fellegekbe, majd visszaszálla az magába, ha eljő az ő ideje. De tenni semmit sem lehet már. Erzsébet sírt és kérlelt. De itt a beszédnek, az érzelmek megnyilvánulásának már kiszorult a’ helye. Jó öcsém! Otthonról folytatám ezen levelemet. – Az ecsédi kastély személyzete illendően sorakozott fel a köralakot formázó virágágyás mezsgyéjén, amikor beszálltunk Mayer urammal a’ hintóba. Fojtogató kilátástalansággal intettem búcsút megcsonkult családomnak, barátimnak, a’ kedves háznak, s a’ libánusi pálma alatt heverésző komondornak, miközben ezen gondolatok czikáztak át agyamon: A czél halál, az élet küzdelem, s az ember czélja e küzdés maga; ebnek is eb a’ legfőbb ideálja, s megtisztel véle, ha társaul fogad. – Csókol és máskor is levelet kér holtig szerető bátyád: Imre A végelváló feltételeket tartalmazó okmány másolatának fotója. A dokumentumot a balassagyarmati Palóc Múzeum őrzi 16 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2024/1–2. szám �Máté László MÁTÉ LÁSZLÓ AZ EMBER TRAGÉDIÁJÁNAK SZLOVÁK FOGADTATÁSA „Nincs magyar igazság, szlovák igazság, csak egy van: igazság!” Madách Imre Az ember tragédiája című világirodalmi értékeket felmutató műve a véletlen revelációjával hat, hiszen nem irodalmi-kulturális centrumban született, hanem egy távoli, vidéki kúriában, ráadásul szlovák környezetben, amely a Magyar Királyság szerves része volt. A Tragédia gazdag gondolatiságával feleletet keres az egyén és a közösség küzdelmeinek dilemmáira, amelyek a történelmi időben nem mindig voltak sikeresek, sőt inkább kudarcok, bukások sorozata. Mivel a magyar–szlovák kapcsolatok közel két évszázados kapcsolatainak alakulásában búvópatakként ott vannak azok a gondolatok és eszmék, amelyek a Tragédiában is helyet kaptak, szükséges a magunk álláspontjai mellett megismerni a szlovákok nemzeti küzdelmét önállóságuk érdekében. Nélkülözhetetlen ez azért is, mert a nemzeti elfogultság farkasvaksága elhomályosítja a látásunkat, márpedig a tények makacsok, azok ismerete nélkül aligha jutunk valahová az igazságkeresésben. A szlovák irodalmi nyelv létrehozásában Kazinczyékkal egy időben (a 18. század végén) történtek próbálkozások. Anton Bernolák, érsekújvári lelkész a nyugatszlovák nyelvjárás kodifikálásával próbálkozott, de nem nagy sikerrel, mert az irodalmi alkotók közül egyedül Juraj Fándly használta ezt a nyelvváltozatot. A 19. század első évtizedeiben felgyorsultak az események, 1843-ban az akkori szlovák értelmiség három jeles képviselője – Štúr, Hurban, Hodža – Hlboké település evangélikus parókiáján megegyeztek, hogy a szlovák irodalmi nyelv alapját a középszlovák nyelvjárásra építik, ami sikeres döntésnek bizonyult, mert az akkori költők és irodalmárok (Kráľ, Sládkovič és mások) ebben a nyelvjárásban jelentették meg legújabb alkotásaikat, De már közeledtek az 1848-as év forradalmi eseményei, amelyek döntő törést hoztak a magyar–szlovák kapcsolatokban. A győztes magyar Március Idusát követték a Kárpát-medencei nemzetiségek követelései – petíciói. A szlovák felterjesztés, amelynek a pontos neve: A szlovák nemzet 1848. május 10-ei liptószentmiklósi követelményei (Žiadosti slovenského národa z 10. Palócföld – 2024/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 17 �Madách 200 + 1 mája 1848) május 10-én született meg. A magyar kormányzat erre elfogató parancsot adott ki a Szlovák Nemzeti Tanács vezetői: Štúr, Hurban, Hodža ellen, megfosztották őket állampolgárságuktól, de az ország kisebbségei (románok, szerbek, horvátok, szlovákok) vezetői a magyarok törekvései ellen léptek fel. Más volt a lakosság szimpátiája, mert amíg a Hurban vezette szlovák csapatok soraiba néhány száz fő jelentkezett, addig a magyar szabadságharcban részt vevő szlovákok száma meghaladja a több ezret! A Követelményekben többek között az is szerepelt, hogy azokat a szlovákokat, akik elszakadtak anyanyelvüktől, illessék ’odrodilec’nek (’elfajzott’-nak), amely elnevezés fokozottan nyert teret a szlovák közösségben. A következő előterjesztés A szlovák nemzet túrócszentmártoni memoranduma (Memorandum slovenského národa) volt 1861-ben, ahol a követelésekben már ez a fogalom is szerepel: „Szlovák Környék” (Vidék). A tárgyilagossághoz hozzátartozik, hogy a szlovák delegáció mindkét dokumentumot először a magyar Országgyűlésnek terjesztette elő, csak amikor a visszautasításukra került sor, akkor fordultak az uralkodóhoz. A hatvanas évek bizonyos sikereket hoztak a szlovák kérések terén. Létrejött három szlovák gimnázium, megalakult a Matica slovenská (Szlovák Anyácska – 1863) kulturális szervezet, a Szlovák Nemzeti Párt (1871), amely kisebb-nagyobb szünetekkel a mai napig működik. Szlovák nőegylet alakult (Živena), lapok, folyóiratok kerültek kiadásra. Később a fokozódó magyarosítás következtében megszüntették a három szlovák gimnáziumot (1874), feloszlatták a Matica slovenskát (1875), a millenniumi ünnepségek és a századforduló ezt a tendenciát tovább fokozta. A szlovákok képviselői sérelmezték a szlovák népiskolák számának csökkenését, a Miatyánk kötelező magyar nyelven való használatát a tanítás előtt; a település- és névmagyarosítás kicsinyes erőltetését. Ennek ellenére az 1910-es népszámlálás az ország lakosságának alig több mint felét mutatta ki magyarnak. A tények ismeretében elég naivnak tűnik a népszerű író, Jókai Mór, Kassa országgyűlési képviselőjének a beköszöntője a vármegyesorozat első kötetében: „A magyar földnek isteni ereje van magyart teremni… Germán település volt Kassa és magyarrá lesz teljesen nemsokára. Idegen ajkú lakosai beolvadnak a magyarba”. Bő száz esztendő után a helyzet így áll: amíg 1910-ben Kassa lakosságának 76 százaléka volt magyar, a 2021-es népszámlálás szerint ez 2,5 százalék! 1914-ben – Adyval szólva – „ránk hozták / Gyógyítónak a Háborút, a Réme / / Sírjukban is megátkozott gazok”. Mert minden utólagos szerecsenmosdatás ellenére – akkor és most is nyilvánvalóan – a magyarságnak semmi érdeke nem fűző- 18 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2024/1–2. szám �Máté László dött részt venni a nagy világégésben, amelynek következményei a nemzet drasztikus megcsonkításához vezettek. Az amerikai csehek és szlovákok egyesületei kinyilvánították egy új ország létrejöttének szükségszerűségét (Cleveland, Pittsburgh), amelynek a határai már 1915-ben (!) a későbbi Csehszlovákia határaival voltak azonosak, 1917-ben pedig, amikor az antant oldalán az USA belépett a háborúba, mindenki tudta, hogy a Nagy Háború sorsa eldőlt, csak a magyar politikai vezetés hezitált, s reménykedett valamiféle szalmaszálban! Azt is rosszul tette, ezért nem csoda, hogy a szerbek után a magyarok szenvedték el a legnagyobb viszonylagos veszteségeket, ami több mint 650 ezer (!) áldozatot jelentett, közöttük apai nagyapámat is. A szlovákok lakta területek veszteségei is jelentősek voltak, meghaladták a 70 ezer főt. A háború utolsó évében (1918) a magyar diplomácia téblábolása megdöbbentő, a legközelebbi és legtermészetesebb honi kisebbség – a szlovákság – képviselőivel csak a huszonnegyedik órában, illetve azután kezdtek amolyan tessék-lássék tárgyalásokat. A szlovák nemzet nevében Túrócszentmártonban 1918. október 30-án öszszegyűlt körülbelül 200 küldött úgy döntött, hogy csatlakoznak a csehekhez, s velük együtt megalakítják Csehszlovákiát. A legendák és anekdoták közül jellemző Andrej Hlinka katolikus pap megnyilvánulása (a magyarok számára rossz emlékű Csernová szülötte), aki így búcsúzott a közös hazától: „A magyarokkal kötött ezeréves házasság nem sikerült, külön kell válnunk…”. Amikor meggyőződött róla, hogy Prága nemcsak Kárpátalját tekinti gyarmatnak, hanem Szlovákiát is, Trianon annullálása mellett agitált: „Mindnyájunk lelkében lobogjon a magyar haza emléke, mert ezer esztendős magyar uralom alatt nem szenvedtünk annyit, mint a cseh uralom hat éve alatt”. A Trianonba küldött magyar delegáció vezetőjének Apponyi Albert grófot kinevezni utólag is elég bizarr ötletnek tűnik, mert az aggkor határán járó személy nyelvtudása és briliáns szónoki képessége mellett mint a Nemzeti Párt vezére, vallás- és közoktatási minisztere Európában a magyarországi nemzetiségek fokozott elnyomására irányuló iskolatörvények megalkotójaként vált ismertté…! Csehszlovákia 20 év után megszűnt, megalakult a német fasiszta bábállam: a Szlovák Köztársaság, ahol a római katolikus papok kerültek vezető állásba. Andrej Hlinka előtte meghalt, de a Hlinka-párt, a Hlinka Gárda komoly hatalmi erőnek számított, az ország élére pedig szintén egy katolikus pap került, Jozef Tiso, akit háborús bűnösként felakasztottak. Csehszlovákia újjászervezése Kassával kezdődött, a kassai kormányprogrammal, amely kollektíve háborús bűnösnek nyilvání- Palócföld – 2024/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 19 �Madách 200 + 1 totta a németeket és magyarokat (engem is 3 évesen!), s megindult a magyar lakosság több mint három éves vesszőfutása: deportáció, kitelepítés, reszlovakizáció, vagyonelkobzás és más intézkedések, amelyek a hírhedt Beneš-dekrétumok alapján kerültek megvalósításra. A kommunista diktatúra 40 éve alatt számunkra fontos események zajlottak a Prágai Tavasz idején (1968–69), mintha lett volna az akkori hatalomban szándék a magyar lakosság ellen elkövetett generációkat béklyóba verő intézkedések jóvátételére, amelynek egyik látható jele volt a 144/68-as nemzetiségi alkotmánytörvény, amelyet a rendszerváltás idején megszüntettek, s a mai napig nem alakult úgy a helyzet az önállósult Szlovák Köztársaságban, hogy elfogadjanak egy európai szintű nemzeti kisebbségi törvényt. Helyette ott van figyelmeztetőül az Alkotmány első mondata: „Mi, a szlovák nemzet…”. A Szlovák Köztársaság több mint 30 éve nem hozott valóságos megbékélést a magyar–szlovák kapcsolatokban, a szlovákiai magyarok másodrendű állampolgárokként élnek a legszegényebb régiókban, s a szlovákiai politikai paletta egy dologban nem változott: a magyarellenesség megmaradt! A közel száz esztendős hullámzó magyarellenességet a rendszerváltás után megelőzte a csehellenesség (1990–1993), amíg rendeződött a független Szlovákia státusza. Madách Imre Az ember tragédiájának szlovák fogadtatása azért is sajátos, mert nem valami távoli ország költőjéről volt szó, hanem a közös haza alkotójának művéről, ahol a magyar nyelv a közös kommunikáció nyelvének számított. Persze, a szlovák nacionalista körök azzal kezdik, hogy Petőfit, Madáchot, Mikszáthot ők adták a magyar irodalomnak, mert Alexander Petrovič elmagyarosodott szlovák volt, akinek az édesanyja a Túróc megyei Hrúz Mária csak az Alföldön tanult meg magyarul /?!/, ahová házasság révén került. De Imrich Madač nekik szintén szlovák volt, akinek az elődei Liptóból jöttek a Nógrád megyei Alsósztregovára. s a világnyelvek mellett szlovákul is tudott. Szövegeiben kimutathatók a szlovák nyelvi hatások: szlovakizmusok, amit rögtön példákkal is igazolnak, és életének nagyobb részét színtiszta szlovák környezetben élte le. Koloman Mixat pedig nemcsak tudott szlovákul, hanem a magyar szövegben szlovák szavakat, szófordulatokat is használt. Madách Tragédiájának szlovák fordítására is azért került viszonylag későn sor, mert a szlovák értelmiségiek remekül tudtak magyarul, nem tartották szükségesnek, hogy a magyar szöveget más tolmácsolása alapján értelmezzék. A Csóka Sándor Színtársulat 1884-es bemutatója után a Tragédia Kassán került színpadra, 20 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2024/1–2. szám �Máté László majd a Felföld városaiban: Pozsonyban, Komáromban, Nyitrán, Besztercebányán, Léván, Selmecbányán, Lőcsén, Rozsnyón eredetiben láthatta a közönség. A Tragédia több száz előadására került sor – magyar nyelven. De Prágában is felfigyeltek Madách korszakos művére, igaz, német közvetítéssel (Hamburg, Bécs, Berlin). Jaroslav Vrchlickýnek, a neves cseh költőnek már a nyolcvanas évek derekán felkeltette figyelmét Madách művének gondolati gazdagsága, de igazán akkor kezdett vele foglalkozni, amikor felkérést kapott a Prágai Nemzeti Színház igazgatójától, František Adolf Šuberttől. A prágai ősbemutató 1892. július 23-án volt, jól megrövidítve (cenzúrázva!) a szöveget, mert a csehek minden lehetőséget felhasználtak a mű Bécs elleni csipkedéseire, szurkálásaira. Ennek ellenére megnyirbált formában hatalmas sikert aratott, aminek a következménye az lett, hogy a hatalom betiltotta. 1904-ben még nagyobb sikerrel felújították, és 21-szer adták elő, ahogyan a prágai siker feldolgozója, Rákos Péter irodalomtörténész megállapította: „A Tragédia mint látványosság aratott hatalmas sikert”. Rákos volt a prágai Károly Egyetem magyar tanszékének legendás vezetője, egyben Márai Sándor életművének kiváló ismerője, értelmezője és elemzője. Mindketten Kassán, a Mészáros utcában nőttek fel, s mindketten önként távoztak az élők sorából. A Tragédia szlovák fordítása későn, 1905-ben jelent meg, ami a szlovák irodalom emblematikus alakjának és a magyar irodalmon felnőtt alkotójának, Pavol Országh Hviezdoslavnak az érdeme. Hviezdoslav Árva megyében, Alsókubinban született, gimnáziumba többek között Miskolcon is járt, ahol a legendákra és anekdotákra adó szlovák irodalomtörténet azt is nyilvántartja, hogy miskolci diákéveiben magyarul írt versekkel próbálkozott, amit az egyik ilyen prezentáció alkalmával az édesanyja sírva fogadott, mert elszakadt anyanyelvétől – erre aztán ott erősen megfogadta (?!), hogy szlovák költő lesz belőle. A későbbiekben az Országh Pál mellé felvette a Hviezdoslav utónevet, amelynek a jelentése: Hviezda + Sláva = Csillagdicsőség. Hasonlóképpen alkották meg a Bratislava nevet is: Bratia + Sláva = Testvérdicsőség. Hviezdoslav, aki amolyan nyelvreformátornak számított a szlovák irodalomban, Arany János és Petőfi Sándor hatása alatt érett költővé. Késmárki diákévei alatt ismerkedhetett meg Madách Imre művével, később nagy hatással volt rá Ady háborúellenes költészete, s megírta a Krvavé sonety (Véres szonettek) versciklust. A Tragédia lefordításáért a Kisfaludy Társaság tagjává választotta. A Tragédia gazdag gondolatisága hatott Hviezdoslavra, különösen történelmi és bibliai tárgyú műveire. A szlovák költő hűségesen követte Madách gondolatait, Palócföld – 2024/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 21 �Madách 200 + 1 a Tragédia hosszú szövege az ő fordításában még egynegyedével hosszabb lett, de következetesen ebben a fordításban is igazolta a költő humanitárius küldetését. Ideológiailag egy szinten vannak, mert a nemzetek testvériesülésének gondolata egyaránt hite volt Madáchnak és Hviezdoslavnak. A Tragédia szlovák szövege viszonylag későn jelent meg. S közben jött a világháború, az impériumváltás, amelynek következtében a bemutatóra csak Hviezdoslav halála után került sor, 1925. november 21-én, Kassán, a Kelet-szlovákiai Nemzeti Színházban, Pozsonyban pedig 1926. december 11-én, Václav Jirkovský, cseh rendező rendezésében. A szlovák Národné noviny (Nemzeti Újság) így lelkendezett: „Örömmel nyugtázhatjuk, hogy az est nagyszerű volt, a munka eredménye csodálatos. Olyan Madách van a színpadon, amely miatt Pest előtt sem kell szégyenkeznünk”. A darabot a színház évekig repertoáron tartotta, miközben a Szlovák Nemzeti Tanács betiltotta a magyar színdarabok játszását. A második világháború után a hatvanas évek második feléig kellett várni – a daliás ’68–69-es évek következménye volt –, hogy jelentős eseményekre kerüljön sor a többségi szlovák és kisebbségi magyar kapcsolatokban, azt is eredményezve, hogy a többség partnerként kezelte a magyar közösséget, lett magyar miniszter a szlovák kormányban (Dobos László), magyar színház Kassán (Thália Színház) és nemzetiségi alkotmánytörvény (144/68-as), melyet a rendszerváltás után megszüntettek, és a mai napig hiányzik; illetve a magyar közösség helyzetének állása: gyarapodott a magyarok száma, ekkor járt legtöbb magyar gyerek magyar iskolába, kb. százezer, ebből 70 ezren alapiskolába (általános iskolába), 30 ezer középiskolába. Madách Tragédiájának újabb szlovák bemutatója 1973-ban volt Ctibor Štítnický fordításában. A száz évvel ezelőtt a Rozsnyó közeli Csetneken született költő (családi neve: Dörner) kiválóan tudott magyarul, sok magyar mű újabb értelmezése-tolmácsolása volt az érdeme. Művésznevét szülőhelye előtt tisztelegve választotta: Csetnek – Štítnický. Értelmezésében az önmagában kételkedő és hívő ember párbeszéde dominál, nem az isteneké, ami visszatalálást jelent Madách eredeti értelmezéséhez. Bemutatója szintén Kassán volt, a rendező a magyarul is jól tudó Tibor Rakovský, akit a gondolatok kavarodása fogott meg. Három évvel később, 1969. október 11-én bemutatták a pozsonyi Hviezdoslav Színházban, szintén Tibor Rakovský rendezésében, parádés szereposztásban. A társulat a darabot 1970-ben a budapesti Vígszínházban is színre vitte. Az előadást két estén több mint 1500 néző látta. Abban időben szokás volt, hogy a napilapok kulturális mellékletei is közöltek kulturális híreket: a Slovenské divadlo (Szlovák Színház), Irodalmi Szemle mellett a Pravda (Igazság), Práca (Munka), Smena (Váltás), de még 22 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2024/1–2. szám �Máté László a Roľnícke noviny (Földműves Újság) is. Az Új Szónak a rendező azt nyilatkozta: „Nincs szebb feladat a rendező számára, mint elmerülni ezekben a mélységekben, s az itt lévő sok-sok kincs közül minél többet a felszínre hozni” – elismerve ezzel Madách művének filozófiai és gondolati gazdagságát. Persze akadtak kételkedők is, mint az említett szlovák színházi szaklapban M. Dedinský: „Ami a Tragédiában színházi, az mind a Faustból van…”, utalva ezzel Goethe Faustjára, mellőzve Arany János mértéktartó véleményét: „Az ember tragédiája eredeti alkotás”. Példája a szlovák–magyar egymásra figyelésnek Mátrai-Betegh Béla beszámolója a bemutatóról a Magyar Nemzetben, melyet szlovák fordításban a pozsonyi Pravda is közzétett. A Madách-bicentenáriumi ünneplésben a szülőföld járt az élen, a költőt Alsósztregován díszpolgárrá avatták. Abban, hogy egy színtiszta szlovák település ilyen elismerésben részesítette szülöttét, fontos szerepe volt a jelenlegi polgármesternek, Ľuboslav Dobrockýnak és az önkormányzat tagjainak. (Ellenpéldát is említhetek: évekkel ezelőtt Jolsva városa emléktáblát állított Basilides Mária operaénekesnek – csak szlovák nyelven!) A Szlovák Nemzeti Múzeum – A Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeuma Jarábik Gabriella vezetésével kiállítást szervezett Pozsonyban, amelynek a címe : …írtam egy költeményt. Praznovszky Mihály irodalomtörténész a költő életének eddig ismeretlen mozzanataival egészítette ki. Mivel a kiállítás panelek formájában vándorkiállításként is alkalmazható, első állomása Alsósztregova lesz, majd további felföldi települések. A kiállítás anyaga háromnyelvű: magyar, szlovák, angol. A bicentenáriumi ünnepségekre céltudatosan készülve a Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeuma a Madách Egyesülettel együttműködve megjelentette a Tragédia harmadik szlovák fordítását Jitka Rožňová által (2020), Macsovszky Péter utószavával. Az utószó jó eligazításokkal szolgál a szlovák olvasó számára, igazolva az új fordítás aktualitását, melyet maga a madáchi szöveg utolsó mondata is igazol – Mondottam ember: küzdj és bízva bízzál –, ami valamennyi szlovák fordításban más formát kap. A szerző arról sem feledkezik meg, hogy a nacionalista szlovák irodalomtörténet igyekszik Madách Imre világirodalmi teljesítményét kicsinyíteni, pedig közös kulturális örökségünk része, s ezt további itteni szerzők felsorolásával is igazolja. A gondos megemlékezésre készülő szervezők közzétették (2019) a Tragédia hivatalos szövegét Bárczi Zsófia értő és aktuális eligazítójával. Mindezeket ismerve és méltatva csak hiányolni lehet, hogy Madách centenáriumán nem volt alkalom a Tragédia bemutatójára. A bicentenárium központi rendezvénye a budapesti Színházi Olimpia keretében volt, amikor négy kontinens tizenegy Palócföld – 2024/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 23 �Madách 200 + 1 országának színművészeti hallgatói – 200 szereplő – saját nyelvükön igazolták Madách időszerűségét és drámai költeményének egyetemességét. A Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeuma a bicentenáriumi ünnepséghez további két rendezvénnyel járult hozzá: a Magyar Dráma Napja ünnepi programjával, illetve október 4–5-én Madách évszázadai címmel kétnapos nemzetközi konferenciát szerveztek, mindkettőt Alsósztregován A magyar és szlovák nemzet együttműködése megfellebbezhetetlen történelmi parancs, többet jelent a két nemzet képességeinek összességénél, mert a több mint ezeréves közös haza kitörölhetetlen nyomokat hagyott mindkét nép életében. A közös történelmi múlt, a szomszédságból adódó hagyományok mély nyomokat hagytak e két nép életében. Czeizel Endre genetikus a Kárpát-medencei népek-nemzetek közül a szlovákokat tartja a magyarokhoz a legközelebbinek, a két világháború közötti híres cseh író, Karel Čapek számára a Balkán határa a morva–szlovák határon van, vagyis neki a szlovák, magyar egyaránt balkáni nép, egyedül a nyelv az, ami elválasztja őket. Mert a szlovákokat az elmúlt két évszázadban igyekeztek besorolni a szláv népek nagy családjába, s ha képviselői nem találtak meghallgatást Pesten, akkor Prága, Belgrád, Moszkva felé fordultak, növelve a pánszlávizmus veszélyét, ami – történelmünk szomorú valóságaként – az elmúlt két évszázadban konkrét fenyegetettséget is hozott nemzetünk számára. Ráadásul szabadságharcunk kezdetével egyidőben (1848. június 2.) Prágában összeült a szlávok kongresszusa, amely komoly támogatást ígért a szlovákok vezetőinek. A Nagy Háborút követő békediktátumot a szlovákok életében a cseh politikának azzal a téveszmével sikerült elterelnie, hogy a magyarok ezer évig elnyomtak benneteket, majd mi igazi demokráciát hozunk számotokra, miközben a szlovák nemzet létének megkérdőjelezését két politikus nevével aposztrofálják: Kossuth Lajos és Eduard Beneš. Kossuth csak azokat ismerte el kisebbségnek, akiknek anyanemzetük volt (román, szerb, német); a nagy manipulátor, Eduard Beneš, Csehszlovákia külügyminisztere, majd köztársasági elnöke azt hirdette, hogy szlovák nemzet nem létezik, az csak az egységes csehszlovák nemzet része. Ezért aztán Csehszlovákiában a szlovákok számára nem maradt más, mint a harc a nemzeti megjelenés formáiért a közös állam keretén belül. Maliciózusan úgy szokták jellemezni, hogy a szlovákok csehgyűlölete a rendszervást követő három évben (1990– 1993) haladta csak meg a magyargyűlöletet, azóta pedig minden a régi. Igaz, amíg az anyaországi magyaroknál általában az erdélyi magyarság helyzete jelenti a leggyakoribb ingerküszöböt, a szlovákiai magyarok (felföldiek, felvidékiek) nem jelentenek mindennapos érzékeny pontot, az őket ért sérelmek nem 24 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2024/1–2. szám �Máté László borzolják a kedélyeket – odaát. Pedig a szlovák–magyar gyűlölködésnek olyan bugyrai is vannak, mint buta tót…, k..va magyar…, esetleg a kimondottan politikai üzenetű Maďari za Dunaj – Magyarok a Duna másik oldalára, ami azt jelenti, hogy a magyarok kitelepítése Csehszlovákiából/Szlovákiából nincs befejezve. Nehezen félreértelmezhető, ha egy szlovák parlamenti párt (Szlovák Nemzeti Párt) elnöke borgőzösen arra sarkallja nemzete képviselőit, hogy szálljunk tankokba, induljunk Budapest elfoglalására. Ennél is veszélyesebb a szlovák fiatalok körében terjedő kiszólás: Mi van, magyar vagy? (Čosi, Maďar?) – ami a másik fél szellemi képességeit kérdőjelezi meg. A magyar–szlovák kapcsolatok a hatvanas években kerültek megvitatásra, különösen a Prágai Tavasz (1968–69) idején. A tiszolci születésű Vladimír Mináč kendőzetlenül szólt a két nép közötti problémás dolgokról és időszakokról (keményen ostorozva sajátjai sorait is), tőle származik a szlovák értelmiség részéről hangoztatott kitétel: A szlovákok végzete a magyarok – A magyarság a szlovák politika végzete. Húsz évvel ezelőtt próbálkozás történt egy közös történelmi olvasókönyv elkészítésére, amely már a megvalósulás célegyenesébe ért, aztán mégsem lett belőle semmi. Vannak ugyanis neuralgikus pontok, melyeket mindkét oldal képtelen meghaladni, mint az Uhorsko (történelmi magyar haza), amit a szlovákok használtak 1918-ig a közös otthonra; illetve az 1938-as visszacsatolást a szlovák történelemszemlélet megszállásként értelmezi; valamint gróf Esterházy János életének és munkásságának az eltérő megítélése. De eltérő az általunk fontosnak tartott, anyanyelvi alapokon nyugvó funkcionális kétnyelvűség helyzete is, mert amíg a közvéleményben azt igyekeznek sulykolni: a magyarok nem tudnak szlovákul (ami nem fedi a valóságot), addig a másik véglet: beszéljünk szlovákul, mert úgyis mindenki tud… Különben is a történelemtanítás és a történelemhamisítás a szlovák iskolákban nehezen nevezhető magyarbarátnak – inkább ellenségesnek, mert nem a szlovák–magyar baráti együttélést sugalmazza, hanem inkább az ezeréves elnyomást. (Messze még a Németh László-i tejtestvérek idejének a beköszönte.) Ezek mögött állandó kísértésként ott van a rossz lelkiismeret az ármánykodással elorzott magyar területek és magyar népesség miatt. Madách Imre Az ember tragédiájában remekművet alkotott az emberi élet küldetéséről és dilemmáiról, az életünket próbára tevő luciferi kísértések elfogadásáról, illetve elviseléséről, generációk számára fogalmazott meg útirányt a történelmi útvesztők meghaladásához. Kérdés, hogy mit fogadtunk el tanúságként kacskaringókkal teleszőtt történelmünkből és a Madách által megfogalmazott küzdj és bízva bízzál-ból. Palócföld – 2024/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 25 �Madách 200 + 1 A szlovák–magyar viszonyt az utóbbi időkben illik a kereskedelmi és gazdasági kapcsolatokkal hozsannázni, hiszen Magyarország legnagyobb kereskedelmi partnere Szlovákia lett, 2022-ben 17 milliárd eurót meghaladó rekordösszeggel. Ez mindenképpen fontos tényező, jó alapul szolgál a politikai, szociális, társadalmi kérdések megoldásához és rendezéséhez, de nem jelenthet eszközt a problémák elkendőzéséhez. Mert itt van egy ilyen mutató is: az elmúlt évszázadban a Szlovákia területén élő szlovákok száma kétszeresére nőtt, meghaladja a 4,4 milliót, az itt élő magyarok száma felére csökkent, s már nem éri el a félmilliót sem (2021-ben: 420 ezer). Itt nyilvánvaló az asszimiláció (erőszakos, fondorlatos) tarolása, amit kezelni kell, és nem lehet a szőnyeg alá söpörni. Aktuálisabb lett volna erről Trianon 100. évfordulóján szólni, amely az akkori miniszterelnök, Igor Matovič zavaros kezdeményezése miatt botrányosra sikeredett, de ez nem mentség az előterjesztők részéről egy közösségi és társadalmi dokumentum kimunkálására, hiszen a volt miniszterelnök és kormányzási stílusa megbukott, de az itteni magyarság bedarálása tovább folyik, annak ellenére, hogy most1 az ország megbízott kormányfői posztján éppen egy magyar áll (Ódor Lajos), ami mindenképpen pozitív fejleményként – gesztusként! – értékelendő, de kevés, mert az ország megalakulásának 30. évfordulója alkalmából is ki kell nyilvánítani: Szlovákiában a kisebbségi magyarok fennmaradásának politikai, jogi, társadalmi feltételei nem biztosítottak! Közép-Európa tragédiája a magyarellenesség, amely abból is fakad, hogy a Kárpát-medence legszámosabb nemzete a magyar etnikum, még a 20. századi több mint kétmilliós drámai fogyás ellenére is. A modus vivendi megkeresése és megtalálása nem reménytelen, mert szlovák–magyar viszonylatban a geográfiai Alföld és Felföld egymást kiegészítő teljessége, a magyarok temperamentuma és a szlovákok türelmesebb természete (nem azonos a szlovák nacionalisták által hangoztatott galamblelkű nemzettel), illetve a közös történelmi múlt, a kulturális hagyományok és a mentalitásbeli hasonlóság – még hibáinkban-gyarlóságainkban is azonosak vagyunk! – előfeltétele lehet/lehetne egy empatikusabb szomszédsági viszony kimunkálásának, ahogy ezt a pozsonyi magyar kulturális napok címe is sugallja: Több mint szomszéd… S ezt egy megbékélési nyilatkozatban is meg lehetne erősíteni, illetve gesztusokat gyakorolni – szokásjogunkhoz illően –, kezdhetné a nagyobbik fél. 1 2023. május 15-től október 25-ig. 26 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2024/1–2. szám �Máté László Egy békésebb, harmonikusabb szlovák–magyar, magyar–szlovák politikai és társadalmi klíma megteremtéséhez jó irányt mutathat a madáchi Ember küzdj és bízva bízzál, illetve a magyarok iránt empátiát kimutató szlovák politológus, Milan Kusý intelme: …nincs magyar igazság, szlovák igazság – csak egy van: igazság! FELHASZNÁLT IRODALOM A felvidéki magyarság a 21. században, Nap Kiadó Kft., Budapest, 2019. BOROVSZKY Samu: Magyarország vármegyéi és városai – Abauj-Torna vármegye és Kassa, Apollo Irodalmi Társaság, Budapest, 1896. CHMEL, Rudolf: Literárne vzťahy slovensko-maďarské (Szlovák–magyar irodalmi kapcsolatok), Osveta, Bratislava, 1973. CHMEL, Rudolf: Moja maďarská otázka (Az én magyar kérdésem), Kalligram, Bratislava, 1996. GABRIEL Viktor: 1848–1849 legendája a szlovák történetírásban, Kalligram, Pozsony, 1999. MADÁCH Imre: Az ember tragédiája, Madách Egyesület, Pozsony, 2019. MADÁCH, Imre: Tragédia človeka (Az ember tragédiája), Spolok Madách, Bratislava, 2020. MÉSÁROŠ, Július: Uhorsko (Magyarország), Kubko-Goral, Bratislava, 1996. Náčrt dejín slovenského jazyka (A szlovák nyelv történelmi áttekintése), Slovenské pedagogické nakladateľstvo, Bratislava, 1964. Slováci a ich národnostný vývin (A szlovákok és nemzeti fejlődésük), Slovenská akadémia vied, Bratislava, 1969. Tradície a literárne vzťahy (Tradíciók és irodalmi kapcsolatok), Slovenská akadémia vied, Bratislava, 1972. Palócföld – 2024/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 27 �Madách 200 + 1 VÁRADI IZABELLA MADÁCH KORTÁRS OLVASATAI A TEHETSÉGGONDOZÁSBAN Egyre kevesebb szó esik a romániai magyar tehetséggondozás hazai lehetőségeiről, pedig állami forrásból az utóbbi években jelentős előrelépések történtek olyan ösztöndíj-programok bevezetésével, amelyek az országos és nemzetközi versenyek résztvevőit hozzák helyzetbe. Mert Románia a tehetséggondozást elsősorban egy nagyon kiterjedt, talán túlméretezett versenykalendárium teljesítésével képzeli el, a minisztérium által finanszírozott versenyeknek nemcsak a szervezési költségeire van gondja, hanem a résztvevők díjazására és egy éven át utalt havi ösztöndíjaira is. Eköré szerveződnek olyan programok, intézmények és juttatások, amelyek szintén a tehetséggondozást szolgálják. A felkészítő tanárok érdemfokozataiban, tehát javadalmazásuk, értékelésük szempontrendszerében, egy jobb álláshoz való jutásuk esélyének növelésében is jelentős számú pontot hozhatnak a versenyeken szerzett díjak, kvalifikációk. A tehetséggondozás megyei központjainak tevékenysége is leginkább a versenyekre való felkészítésre koncentrál, a központokban dolgozó szaktanárok a legkiválóbbak közül valók, a nemzetközi versenyekre való felkészülés pedig az országos tantárgyversenyek díjazottjai számára létrehozott ún. országos válogatott keretén belül történik, szintén szaktanári irányítással, kiemelt finanszírozással. A versenykalendárium kategóriái csúcsán a nemzetközi olimpiák állnak, közöttük az Apáczai Csere János nemzetközi magyar nyelv, irodalom és kultúra tantárgyverseny, melynek szervezését, a nyertes diákoknak, felkészítőiknek és intézményeiknek egy elegáns gálán való bőkezű díjazását és ösztöndíj-programját szintén a romániai Oktatási Minisztérium finanszírozza. Olimpikonnak lenni Erdélyben státus, létminőség, mi-tudat, az össze- és főképp a valahová tartozás archetípusa, a mai magyartanár-, író-, újságíró-, művészgenerációk közös nevezője, olyan erős gyermekkori élmény, ami egyszerre köt össze bennünket és különböztet meg mindenki mástól, aki ebben nem vett részt. Az országos olimpiát, melyet a 90-es évek eleje óta Mikes Kelemen magyar nyelv és irodalom tantárgyversenynek hívhatunk, megkoronázza a Apáczai nevét viselő nemzetközi szakasz, ahová az országos verseny díjazottjait hívják meg. A tematika évente újul 28 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2024/1–2. szám �Váradi Izabella meg, a résztvevő országok tanterveinek közös nevezői alapján. A verseny tehát elsőszámú prioritás az erdélyi – romániai – magyar oktatás számára, színvonalas tehetséggondozó műhely, itt találkoznak magyarországi, kárpátaljai, felvidéki és vajdasági társaikkal az erdélyi irodalomkedvelő tehetségek. A nemzetközi magyar szintagma ugyanazt jelenti Bukarestben, mint Budapesten a Kárpát-medencei, egyszóval magyar. Egyetemesen magyar. Éppen úgy, mint Madách Tragédiája vagy Madách embere. A temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház társulata 2020-ban színre vitte Az ember tragédiáját Silviu Purcărete rendezésében. A híres román rendező karakteres, kortárs újragondolását1 erősíti az előadás dramaturgja, Visky András is. A nemzetközi stáb és az egyetemesen emberi téma határozhatta meg a döntést, hogy a színház éppen ezt az előadását mutatta meg a bukaresti közönségnek a Magyar Színházi Szövetség által szervezett Bukfeszten. Az erős vizuális eszközökkel élő előadást a román feliratozás teszi befogadhatóvá a bukaresti közönség számára. A nézőteret főképp a magyar kultúra iránt érdeklődő román értelmiségiek töltik meg. A rendhagyó előadásról, a pandémiás időszak próbafolyamatairól, a Purcăretevel való közös munkáról, Madách filozófiai mélységeiről folytatott végtelen beszélgetéseikről írt – művészien fotózott és rajzolt – háromnyelvű könyvet2 mutatta be éppen Visky András a bukaresti Operában, amikor a két történet összeért: ekkor vetettem fel, hogy vigyük el a versenyt Temesvárra 3, mutassuk meg ezeknek a fiataloknak az előadást, és hozzuk őket a témával abba a helyzetbe, hogy a centenárium kapcsán Madách kortárs értelmezéséről gondolkodhassanak. Az előadás kétségtelenül erős élmény, a kísérlet azonban talán több lehet, mint puszta provokáció. Szeretném hinni, hogy a színház és iskola kapcsolata túlmutat azon, hogy az iskola hány diákbérletet köteles eladni a színháznak, s a diáknak hány kötelező olvasmány színpadi változatát illik megnézni. Érdemes volna beszélni arról, hogy hogyan hat a színház, a kötelező olvasmány kortárs olvasata a diákok (egy rétegének) irodalomfelfogására, mit ad hozzá az élmény az olvasathoz, mitől hihetetlenül népszerű ma is a tragédia ennek a generációnak a körében. Az előadásról: https://www.tm-t.ro/az-ember-tragediaja-hu [2024. 04. 22.] Az ember tragédiája. Szerk. Visky András. Koinónia Kiadó, Kolozsvár 3 A versenyről, a felhívásról, tematikáról és a tételekről bővebben: http://www.bartok.ro/apaczai/verseny/ [2024. 04. 22.] 1 2 Palócföld – 2024/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 29 �Madách 200 + 1 A verseny ünnepélyes megnyitója után közvetlenül színházba invitáljuk a résztvevőket. A rendhagyó, arénaszerű nézőtéren, testközelből látott, mégis monumentális, tablószerű képekkel kínálja meg az előadás a nézőit. „Purcărete a Tragédia jeleneteit egy pár tűsarkú, vérvörös női cipővel fűzi össze. Ez a fakó, testszínű összképből kiragyogó tárgy mint valami láncszem kapcsolja össze a fragmentumokat, a néző narrációigényét is kielégítve szemérmesen és szellemesen”4. Éva piros stilettoja aztán átsétál a versenyzők dolgozataiba. A IX–X. osztályosok Madách Évái címmel írnak másnap értekezést a dráma néhány szövegrészletéből és Mátyus Melinda értelmezéséből kiindulva: „Éva… öntudatlan, érzelmi lény, jobbára a felszínen mozog, a gyönyör és a jóság jut neki a szétosztható javakból, legjobb esetben dekoráció lehet Ádám galériáján. Madách állandó háttérszerepre ítéli. Lételeme az alkalmazkodás, anyaghoz, korhoz kötöttség, személyisége jelenetről jelenetre változik. Míg Ádám és Lucifer egyenrangú félként küzdenek, Éva mindig az együgyű harmadik, a magasröptű vitákhoz nincsen nyelve. Terhessége megmenti ugyan Ádámot az öngyilkosságtól, […] de az anyaság is kizárólag a test és anyag dimenziójában marad”5. A XI–XII. osztályosok pedig Lucifer alakja Madách teremtéstörténetében címmel értekeznek olvasmányélményeikről Visky András értelmezésére reflektálva: „Lucifer a felvilágosodás terméke és már nem keresztény ördög, amennyiben radikálisan kilép a keresztény érvelésrendszerből, és a szekularizáció elkerülhetetlenségével szembesíti Istent. De azt is belátja, hogy az ember homo religiosus marad, amíg él, így az istenhit helyébe a tudományvallásnak kell lépnie. A diktatúrák strukturálisan a legvallásosabb korok, Isten trónfosztása és száműzése is alapvetően vallásos tett, és annak a hatalmi szorongásnak a beismerése, hogy a száműzött bizonyosan vissza fog térni, és ítélni fog eleveneket és holtakat. […] Lucifer világa – talán Madách szerint is – a tudományvallásé: modernista kísérlet, ami a materialista dialektikát alapozza meg, a szükséges antagonizmusok pusztító ideológiáját”6. A dolgozatok azt mutatják, milyen sikeresen támasztja meg az olvasmányélményt az előadás, főképp, hogy az előttük levő drámarészletek és értelmezések visszautalnak az esti élményre. Az örök emberiről, Istenről, a teremtésről és Lu- Visky András: Az ember tragédiája mint theatrum theologikum (A dramaturg naplója). In Az ember tragédiája. Szerk. Visky András. Koinónia Kiadó, Kolozsvár. 5 Mátyus Melinda: A temesvári tragédia. In Az ember tragédiája. Szerk. Visky András. Koinónia Kiadó, Kolozsvár. 6 Visky András i. m. 4 30 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2024/1–2. szám �Váradi Izabella ciferről úgy kezdenek el gondolkodni, hogy mélyfúrásokat végeznek a szövegben, s közben nemcsak Madách dilemmái, hanem saját sorsuk értelmezése is célja az írásnak. Vizsgálat tárgya lesz a nő és férfi, az emberi és transzcendens, az öntudatlan ember és a gondolkodó viszonya. Madách korában az egyik legbátrabb gesztus volt Lucifer figuráját a racionalitás köré formálni, feladni az évszázados klisét a főgonosz alakjáról, s megteremteni egy olyan ördögi figurát, aki a teremtő erő rangjára tör pusztán azzal, hogy összefüggéseket teremt és kíméletlenül feltárja az igazságot. Purcărete provokatőr, Lucifer figuráját három ördögi lény között osztja fel, a szentháromság ellenpólusát teremti meg. Hogy miben más a kortárs előadás a klasszikustól, miben kevesebb, s miben több a színpadi megfogalmazás az írott műnél – erről beszélgetünk a dolgozatok értékelése után. Ekkor vallom be nekik, hogy én magam is provokálni szándékoztam őket, megkínálni őket egy olyan kulturális élménnyel, mely az emberi létünkről való gondolkodás összemosódó rétegeinek felfejtését igényli: Mátyus Melinda rétege alatt Purcărete rétegét, Visky rétegét, Madách rétegét el egészen a bibliai történetig. S ezek felfejtése közben újabb rétegeket képeznek saját olvasataik. „Határozottan valamilyen”-nek nevezik az előadást, azt nem mondják ki, hogy tetszett, mert „az előadás nem a tetszés révén hat”. De mondják, napok óta gondolkodnak rajta, ott mocorog bennük az élmény, nagyon erőteljes a képekre való emlékezésük, mert nagyon erős képeket láttak. Azon gondolkodom, megragadható-e a pillanat, amikor formálódni kezd egy másfajta tetszés. Arról beszélünk, mit tett hozzá a műről való gondolkodásukhoz az, amit az iskolában tanultak, és az, amit itt tapasztaltak vagy amit a felkészülés során olvastak, hogy milyen a színházzal való viszonyuk. A megismerés folyamatáról, ami a „tudom”-ból indul az „érzem” felé, amit persze sokkal nehezebb szavakban megfogalmazni, különösen úgy, hogy egy mű világához egyre több tapasztalati szál köti a befogadót. Erről az egyetemesen emberiről kell most nekik gondolkodni, mert képek mocorognak a fejükben, s nem hagyják nyugodni őket. A beszélgetés spontán, de egyre hoszszabbra nyúlik, többen menet közben csatlakoznak, az idő már rég megszűnt körülöttünk, amikor a szervezők technikai közleménye véget vet a gyülekezésnek. Az élményeknek ez a lecsapódása lesz a versenynek az igazi hozadéka, visszajelzés arról, hogy a provokáció elérte célját: az évszázadokon átnyúló örök emberiről való gondolkodás, a klasszikus szöveg kortárs újrafogalmazásai műértelmező Palócföld – 2024/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 31 �Madách 200 + 1 gondolkodásra, saját olvasatra ösztönöznek fiatalokat, mások olvasatai iránt is nyitottabbá válnak, s a műhöz való kötődésük nem csupán ismereti szinten mélyül el, hanem az átélt élményben is. A záróünnepségén felidézzük, mennyire meghatározóak az olimpián átélt élmények, milyen fontos az itt szerzett kapcsolati tőke, s a mélyen belénk égő érzések. Szó esik az értelmiségi lét ismérveiről, a gondolkodás szabadságáról, s arról, hogy az irodalomtanítás lényege sokkal inkább a szövegekről, a befogadói élményekről való gondolkodás, mint hogy elsajátítsuk azt, amit mások szerint gondolnunk kellene az irodalmi szövegekről. Kis erdélyi irodalomtanítási credo. A temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház Tragédia-előadásának plakátja7 7 Forrás: A színház honlapja = https://www.tm-t.ro/az-ember-tragediaja-hu [2024. 04. 23.] 32 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2024/1–2. szám �Csongrády Bé la CSONGRÁDY BÉLA KULTIKUS KÉPZŐMŰVÉSZET Pásztor Éva: Az örök Madách Imre1 Találóbb címet aligha adhatott volna a szerző új, Madách születésének kétszázadik évfordulója tiszteletére megjelentetett kötetének, hiszen a Nógrád megyei, alsósztregovai születésű író, költő – dönteni nem szükséges, az a fontos, hogy igen mélyen, intellektuálisan, szó szerint kozmikusan gondolkodó tollforgató volt a javából – Az ember tragédiája okán a magyar és – jogos nemzeti tudattal, önbecsüléssel szólva – a világirodalom örökkévalóságába írta be a nevét. Ha pedig így van, akkor minden lehetséges – és nem utolsósorban méltó – módot meg kell keresni, találni a mű értékeinek megőrzésére, felmutatására, megismertetésére s nem utolsósorban megértetésére. S a balassagyarmati nyugalmazott középiskolai tanárnő, Pásztor Éva talált is egy ilyen, az említett célokhoz, a nemes tartalomhoz adekvát formát, amikor is számba vette, hogy főként a képzőművészeti ábrázolások – szobrok, festmények, grafikák, emléktáblák, érmek, plakettek, valamint a Madách Imre nevét viselő intézmények – lehetőségeit kihasználva mi minden történt Madách Imre 1864-ben bekövetkezett halálát követően, amikor is azonnal kezdetét vette az emlékőrzés hullámzó intenzitású, de lényegében folyamatos kultusza. Pásztor Éva: Az örök Madách Imre, Mikszáth Kálmán Társaság Mikszáth Könyves Téka 19. Balassagyarmat, 2023. 1 Palócföld – 2024/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 33 �Madách 200 + 1 Persze azt is feltétlenül említeni kell már itt, a recenzió elején, hogy komoly előzménnyel – ha úgy tetszik, ösztönzővel – rendelkezik e dicséretes vállalás. Ez pedig egy másik, hasonló küldetésű, a 2021-es kiadási dátummal jelzett A halhatatlan Mikszáth Kálmán című könyv, amelyet a másik nógrádi írózseni emlékének szentelt Pásztor Éva, és az 1993-ban alakult Mikszáth Kálmán Társaság Könyves Téka sorozatának 13. köteteként látott napvilágot. Annak bevezetőjében a szerző korrekten jelezte, hogy – a szintén megyei gyökerű – Debreceni Boglárkának már megjelent 2010-ben a Semmi mozdulat most. Mikszáth-ábrázolások és rögzítések című, gazdag jegyzetanyaggal ellátott, igényes tanulmánya, amelyben beszámolt a témával kapcsolatos kutatási eredményeiről, főként az éledező fotográfia Mikszáthhal kapcsolatos lehetőségeiről és eredményeiről. Erre utal a tanulmány befejező része is, amelyben Debreceni Boglárka azt állapítja meg, hogy az utolsó képek, amelyeken Mikszáth szerepel – a jubileumi – és sajnos halálozási – évben készültek, amikor Mikszáthot sok helyen köszöntötték, ünnepelték. Ez az írás a Palócföld 56. évfolyamának 6. számában jelent meg. Visszatérve jelen témánkhoz, Az örök Madách Imréhez, az is rögzítendő, hogy ez a Mikszáth Kálmán Társaság Mikszáth Könyves Tékájának immár a 19. számú kiadványa. A sorozatszerkesztő dr. Praznovszky Mihály, a társaság örökös elnöke. E tényekből fakadóan akár természetes gesztusként is adódhatott, hogy az ajánlásnak titulált előszó megírását dr. Kovács Anna, a társaság elnöke, a kötet felelős kiadója – nem mellesleg Madách-szakértő is – vállalta magára. Többek között a következőket fogalmazta meg: „Húsz éve, hogy működésünknek »komoly«, maradandó bizonyítékaként megjelent egy kis kötet, Mikszáth »A lohinai fű« című elbeszélését tartalmazta, s ezzel útjára indult Horpácsról a Mikszáth Könyves Téka-sorozat”. Természetesen Kovács Anna is megemlítette az úgymond „mintapéldányt”, A halhatatlan Mikszáth Kálmánt, amelynek hatására Pásztor Éva joggal gondolta úgy, hogy ha már így benne van a gyűjtőmunkában, miért ne tegye meg ugyanezt a Madách-évfordulóra is, Madách-ábrázolásokkal emlékezve a költő születésének 200. évében az örök Madáchra… Azzal a jó reménnyel ajánlom a Mikszáth Könyves Téka legújabb kötetét. hogy a Tragédia olvasására is ösztönözzön. Keresztury Dezső Madách ünnepére címmel 1973-ban írt művének utolsó versszaka szolgáljon ehhez útravalóul: „Elődünk a kortársunk az űri magányban, s mégis / élni s bízvást küzdeni küldő-hívő költőnk! / engedd, hogy ünnepeden ne zászlókkal köszöntsünk. / Hadd szóljunk egyszerűen, de szívünk magasra emelve, / mert egykor zord egyedülvalóságodban fuldokolva bár, / a géniusz nagy igéit mondtad el, hogy / van számunkra választás, jog, ítélet és reménység”. 34 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2024/1–2. szám �Csongrády Bé la A kötet elején – mondhatni első fejezetében – abc-sorrendben vannak azok a helységek, illetve helyszínek, ahol Madáchot ábrázoló alkotások találhatók. Egész véletlenül az élre kerülhetett Alsó-Sztregova, a szülőfalu, ahol a kastély Oroszlánbarlangjában a Tragédiát is írta, s egyébként örök álmát is alussza. A következő település – szintén jó, hogy neve miatt ilyen előkelő helyen áll – Balassagyarmat, amelyhez életének alakulása következtében ugyancsak sok szálon kötődött a Tragédia-szerző, s ahol a város nagyságrendjét messze meghaladó módon vannak Madách-emlékek, relikviák, élükön Sidló Ferenc 1937-ben felavatott ikonikus szobrával, amelyet minden év januárjában, a születésnap környékén – amikor vármegyei ünnepség keretében a Madách-díjakat is kiosztják – méltó keretek között koszorúznak meg leszármazottak, önkormányzatok, más hivatalos szervek, szervezetek, intézmények, közösségek. Mi sem természetesebb, hogy Budapest – s a fővároson belül a Petőfi Irodalmi Múzeum – a legtöbb címszót felsorakoztató helyszín. Van köztük középiskola s több színház is. Egyébiránt ebben a részben nagy számban találhatók érmek, plakettek, de grafikák és szobrok is.. A következő város meglehetősen messze van. Az Egyesült Államok Ohio-állambeli Cleveland egyik parkjában 1950 óta áll a túrkevei származású Finta Sándor Madách-szobra. A tengeren túlról megint fontos megyei helyszínek következnek. Elsőként Csécse – ahol 1845 nyarán Madách házasságot kötött Fráter Erzsébettel, s ahol a már új templomban egy róla elnevezett oltár emlékeztet az egykori eseményre. Csesztve megkülönböztetett település több szempontból is: a házaspár 1853-ig élt itt, e helyütt születtek gyermekeik, ide látogatott 1862-ben Arany János, s ahogy Pásztor Éva – Praznovszky Mihály kutatásai nyomán – fogalmaz: „munkakapcsolatuk ekkor nemesedett barátsággá”. Azért is fontos e falu, mert 1964-ben – Madách halálának századik évfordulóján – onnan, az egykori kúriából – a későbbi mezőgazdasági célú, alaposan lerobbant épület emlékházzá, múzeummá alakításával – indult a máig tartó legújabb kori kultusz, s ahol minden év október elején megkoszorúzzák a Vígh Tamás alkotta fejszobrot. 1998 óta található Madách-portré Gödöllőn is. Keszeg és Mátraverebély visszavezet Nógrádba, aztán Miskolc következik, ahol az akadémiai bizottság székházában egy folyosói szoborfülkében található a Kiss Nagy András által készített mellszobor. Kiemelt, tizenöt oldalnyi fejezetet képez – nem vármegyei székhely-funkciója miatt – Salgótarján, ahol minden bizonnyal soha nem járt Madách, mégis számos alkotás emlékeztet rá. Ennek több oka is van. Mindenekelőtt a Madách Imre Gimnázium léte, ahol tudatosan ápolják a névadó emlékét. Az intézményhez szorosan Palócföld – 2024/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 35 �Madách 200 + 1 kötődik a Madách-hagyomány Ápoló Egyesület is. Számos közös akciójukhoz jelképek sora is csatlakozik. Minden év januárjában együttesen szervezik Varga Imre Madách-szobrának koszorúzási ünnepségét. Az alkotás kicsinyített mása Siófokon látható. A szlovákai Szliácsra ifj. Szabó István – akinek a nevéhez a Madáchdíj első változata is kapcsolódik – készített domborműves emléktáblát Arany János és Madách Imre barátságának tiszteletére. Szeged, Szerencs és Vác szintén olyan megyén kívüli városok, ahol találhatók Madách-relikviák. Közéjük ékelődik a nógrádi Szügy, ahol az általános iskola viseli a Tragédia-szerző nevét, s a tanintézmény, valamint az önkormányzat (korábban művelődési központ) épületének közös udvarán áll egy Madách-mellszobor, Bobály Attila alkotása. A kötet érdemeit gyarapítja a sok információ, adat, amelyek sorába a szerzők – mint néhány esetben jeleztük is – bemutatása is tartozik. Színes térképek kerültek a kötetbe a képzőművészeti alkotások helyszíneiről. A könyv vázlatosan, de pontosan dátumozva bemutatja Madách Imre életét. Ugyancsak fontos dokumentáció a művészeti alkotások kronológiája, az alkotók névmutatója és a rendkívül gazdag forrásjegyzék. Szimpatikus a szerző, Pásztor Éva részéről az együttműködő partnerek felsorolása, a Mikszáth Kálmán Társaság Könyves Téka sorozata kiadványainak – amelyek közé immár ezen új kötet is tartozik – közlése és nem utolsósorban a köszönetnyilvánítás, amelyben szervezeteknek és konkrét személyeknek fejezi elismerését azért, hogy 75 ismert és jó néhány ismeretlen művész 120 alkotására talált rá. Azt írja: „Nagyon hálás vagyok, mert nélkülük ez a könyv nem jöhetett volna létre, mint ahogy azok nélkül a kedves ismerőseink, barátaink, tagtársaink, kollégáink, családtagjaink, országos és megyei, városi támogatóink nélkül, akik partnerek voltak a tárgyi megvalósításban” (105.). Nem lenne méltányos e recenzió a kötet esztétikus küllemének, jól követhető, olvasmányos tördelésének – amely megegyezik a Mikszáth-kötetével – megemlítése nélkül. Ezúttal is két találó színes fotó ‫ –ؘ‬most Sümegi Tamás munkája – került a címlapra és a hátsó borítóra. Nevezetesen a fentiekben említett balassagyarmati, a Sidló Ferenc alkotta Madách-szobor találó – az ülő alak jobb kezének ujjaival az ég felé mutató – részlete, illetve az emlékmű egésze, talapzatán koszorúk sokaságával. A tipográfia most is Bucsy Balázst dicséri, az igényes nyomdai munkálatok ez alkalommal is a Szathmáry Attila nevével fémjelzett veszprémi OOK Press Kft.-hez fűződnek. Valamennyiük munkája – élükön természetesen a szerző Pásztor Évával – hozzájárul ahhoz, hogy fontos, a továbbiakban immár nélkülözhetetlen forrásmunkával gyarapodott az egyébiránt is rendkívül gazdag Madách-irodalom. 36 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2024/1–2. szám �Koller Adél Antónia KOLLER ADÉL ANTÓNIA AZ EMBER TRAGÉDIÁJA A KÉPZŐMŰVÉSZETBEN A klasszikus Tragédia-illusztrációktól Kondor Béla képeiig Madách Imre fő művét, Az ember tragédiáját a magyar irodalom klasszikusaként tartjuk számon. Habár 162 éve, egy egészen más értékrendet valló korszakban íródott, azóta is számos művészeti ágat ihletett meg: képzőművészet, zene és filmművészet egyaránt változatos interpretációkkal szolgált az eltelt évszázadok alatt, napjainkban is életben tartva a Tragédiát. Az újabb és újabb generációkra gyakorolt hatása, változatos művészi transzformációi pedig az általános igényű világmagyarázata, a lét-és önértelmezésre irányuló kérdései miatt lehetségesek. Az első igazán népszerű, sőt ma is leginkább ismert illusztrációs sorozatot Zichy Mihály készítette el a Tragédia színeihez 1887-ben. A rajzok jelentőségét támasztja alá az is, hogy Zichy teremtette meg általuk azt a hagyományt, hogy egy művész sokszor csak egy-egy kulcsmondatot alapul véve készít el egy komplett sorozatot Madách művéhez.1 Így tett a 20. században Buday György és Kass János is, ők is mind a tizenöt színhez készítettek ábrázolást, valamely ismertebb jelenetet vagy kulcsmondatot alapul véve. De az előbb említett illusztrációkhoz képest még inkább egyedi nézőpontot és formai világot valósított meg Kondor Béla, akinek munkái alátámasztják azt a tényt, hogy egy irodalmi műnek milyen sokféle átdolgozási formája létezhet. A továbbiakban a klasszikusnak tekinthető Tragédia-illusztrációkat vetem össze a Kondor Béla-féle változatokkal, bemutatva azt, hogy az évszázadok során hogyan változott szöveg és illusztráció kapcsolata és a Tragédia vizuális ábrázolása. Először azonban még érdemes megvizsgálni az illusztráció fogalmát, illetve művészi szempontú megítélésének változását a 19. századtól kezdve napjainkig, ugyanis ezen tényezők is hozzájárulnak a Tragédia-illusztrációk átéléséhez és megértéséhez. DR. KOKAS Károly – TÓTH Margit, Az ember tragédiája az illusztrációk tükrében = https://mek.oszk.hu/01900/01925/html/menu_hu/illusthu/index.html [2024. 01. 29.] 1 Palócföld – 2024/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 37 �Madách 200 + 1 Az ’illusztráció’ kifejezés a 19. század óta használatos, a szótári meghatározások szerint valamely nyomtatott művet díszítő, illetve kiegészítő, szemléltető képet, ábrát értünk alatta. Érdekes azonban, hogy a történeti-etimológiai szótár alapján kiderül, hogy az előbb leírt definíció valójában csak másodlagos jelentése az ’illusztrációnak’. Ugyanis az ’illusztrál’ címszó latinból származó eredeti jelentése ’megvilágít, megmagyaráz’ – véleményem szerint ez rögtön felveti a kép és szöveg közti kapcsolat vizsgálatának szükségességét.2 A Tragédia-illusztrációk tekinthetők-e önálló, az eredeti szöveg nélkül is értelmezhető képzőművészeti alkotásoknak, vagy csupán kiegészítései Madách művének? A rajzművészet a 19. század első felében került előtérbe, ezzel párhuzamosan pedig az irodalmi művek illusztrálása is növekvő presztízsű munkává vált. A művészek sem idegenkedtek elfogadni a felkéréseket, sőt egyre szívesebben vállalták klasszikus vagy kortárs irodalmi művek illusztrálását. Azonban ekkor még ezek az alkotások a szövegek kiegészítéseként jöttek létre, céljuk az irodalmi mű egy részletének vizuális átalakítása volt, további értelmezést nem adva a szöveghez.3 Még a Zichy Mihály által készített Tragédiaillusztrációkról is elmondható, hogy rá voltak utalva a Madách-féle szövegre, ritkán merülhetett fel az akkori olvasókban, hogy önálló, a pretextus nélkül is létező képzőművészeti alkotások lennének. Azonban a művészettörténetet szemlélve azt látjuk, hogy Zichytől kezdődően egyre több olyan munka született, amelyek egyszerre illusztrációk, ugyanakkor egyszerre léteznek a dráma szövegének ismerete nélkül is. Azt mondhatjuk tehát, hogy a 19. század óta fokozatosan került egyre nagyobb távolságba egymástól kép Zichy Mihály: XV. szín 1887, szén, papír HESSKY Orsolya, Az irodalmi illusztráció XIX. századi történetének egy fejezete: Faust-illusztrációk, különös tekintettel Liezen-Mayer Sándor Faust-sorozatára, Budapest, 2015, 16. 3 Uo., 6. 2 38 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2024/1–2. szám �Koller Adél Antónia és szöveg, így a 20. századi Tragédia-illusztrációk is egyre inkább funkcionálnak önálló, plusz jelentéssel bíró alkotásokként.4 Ahogy már esett szó róla, Zichy sok szempontból hagyományt teremtett sokunknak ismerős sorozatával: a 19. században készült vizuális feldolgozásokat az jellemezte, hogy Az ember tragédiájának egy központi jelenetét vagy egy ismert mondatát ültették át képi változatra. Elmondható még a Zichy-rajzokról, hogy azok a képek, amelyek konkrétan egy szövegrészlethez kötődnek, inkább tekinthetők életképeknek: vagyis esetükben az ’illusztrálás’ inkább csak szemléltetésként, mintsem magyarázatként értelmezhető. Ez nem jelenti azonban azt, hogy a rajzok nem állnák meg a helyüket önálló képzőművészeti alkotásokként, és hogy az eredeti szöveg egészét nem vennék figyelembe. Példa erre a 15. szín azon illusztrációja, amely az öngyilkosságra készülő Ádámot a szikla szélén állva ábrázolja, mögötte a kárörvendő, gúnyos tekintetű Luciferrel és az ijedt Évával. Ez is szorosan kapcsolódik a Tragédia szövegéhez, mivel olyan pontosan adja át az utolsó szín jól ismert jelenetét, mintha egy színházi darabot szemlélnék. Azonban a szereplők arckifejezése, főleg Ádám alakja kitágítja a kép értelmezési lehetőségeit: Ádám a mélybe vetné magát, demonstrálva ezzel azt, hogy a saját élete feletti döntés még mindig az ő kezében van. De a romantika elvárása is tükröződik a Zichy-rajzokon: a tárgyalt illusztráció is bizonyítja, hogy a képeket a felfokozott érzelmek, a szenvedély és a hőskultusz eszméje hatja át.5 Habár a Zichy-féle klasszikus Tragédia-sorozat még erősen ragaszkodik a madáchi szöveghez, mégsem tekinthetjük a képeket kizárólagosan az eredeti mű függvényében értelmezhető alkotásoknak. A Madách-féle szöveg és a későbbi illusztrációk azonban fokozatosan eltávolodtak egymásól, így a 20. században készültek már további értelmezési keretet is adnak a Tragédiának. Igaz ez az állítás Buday György és Kass János alkotásaira is. Buday György ugyancsak klasszikusnak tekinthető Tragédia-illusztrációi fametszet-technikával készültek. Jelentősen befolyásolta a szöveg és kép között létrejövő értelmezési lehetőséget, hogy Buday az 1933-as Szegedi Szabadtéri Játékok nyitó előadásához, Az ember tragédiájának színre viteléhez is készített színpadképet. Emiatt néhány Buday-kép mintha egy színpadi jelenetet ábrázolna, ráadásul MÁTÉ Zsuzsanna, Az ember tragédiája a művészetekben – az összehasonlító művészettudomány felől, Juhász Gyula Felsőoktatási Kiadó, 2023, 60. 5 ISTVÁN Mária, Az ember tragédiája látványvilága = https://mek.oszk.hu/01900/01925/html/menu_hu/scenehu/index.html [2024. 01. 29.] 4 Palócföld – 2024/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 39 �Madách 200 + 1 a sötét és világos foltok kezelésében is érezhető a színpadi hatás: mintha a jelenetek reflektor általi megvilágításból bukkannának elő.6 Azonban már Zichy munkáihoz képest is több újdonságot kínálnak Buday képei: Buday használt először szimbólumokat az illusztrációin, például ő ábrázolta először az Úr jelenlétét napkorongként. Érdekes a már Zichynél is bemutatott 15. szín ábrázolását megfigyelni. Amíg Zichy az öngyilkosságra való készülődés pillanatát ragadta meg, addig Buday az ezután következő jelenetet: amikor Ádám térdre borul, és belátja, hogy mégsem tudja befolyásolni az emberiség sorsát. Ez a pillanat is megtalálható a madáchi szövegben, tehát itt sem mondhatjuk, hogy a kép teljesen elszakadna a szövegtől, viszont Buday szimbólumkészletével és a modernnek számító fekete alapon fehér vonalakat használó fametszet-technikájával újdonságot hozott a Tragédia-illusztrációk sorában.7 Kass János két alkalommal is készített illusztrációs sorozatot Az ember tragédiájához, 1957-ben és 1966-ban. Utóbbiak rézkarc-technikával készültek, újdonsáBuday György: XV. szín gukat részben az adja, hogy az illusztrá1935, fametszet ciók keretezést is kaptak, ezzel eltérve minden korábbi Tragédia-ábrázolástól. A keretekben több, kisebb képi egység található, amelyek még gazdagabbá teszik a rézkarcok motívumrendszerét, ezzel pedig az értelmezési keretet is tágítják.8 A keretezés mellett a többi Tragédia-illusztrációtól való eltérés abban is megnyilvánul, hogy a központi, nagyméretű képek nem csupán az adott szín egy konkrét jelenetét vagy egy kulcsmondatát ábrázolják, hanem több színt és dialógust foglalnak magukba. Hogy egyértelmű legyen, nézzük meg a római színt: Kass egy mitológiai hősökkel díszített, antik stílusú, felborult serlegből fejti ki a kép Uo. MÁTÉ Zsuzsanna, I. m., 64–65. 8 Uo., 64–67. 6 7 40 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2024/1–2. szám �Koller Adél Antónia további részét, mígnem elérünk a grafika aljáig, ahol már a római birodalom keresztre feszített vértanúit láthatjuk. Ez mindenképpen egy olyan komplex megoldása a Madách-mű vizuális megjelenítésének, amelyet sem Zichynél, sem Budaynál nem láthattunk. Így jutunk el a változatos technikákat és szimbólumokat használó, de a madáchi szöveggel erősen összefüggő illusztrációk után Kondor Bélához, akinek Tragédia-képeire különösen igaz, hogy nem „lefordította” Madách művét, hanem teljesen új szempontból közelítette meg azt. Arról, hogy hogyan is vélekedett az irodalmi művek illusztrálásáról, pontosan kifejtette álláspontját egyik saját verseskötetének megjelenésekor: „abban rajzok is vannak – nem illusztrációk!” „Mintha saját példáján bizonyítaná, hogy szabad festő-rajzolói viszonyulása a szöveghez nem az utóbbihoz való hűtlenség jele, hanem a kétféle művészet öntörvényűségének hangsúlyozása.”9 Ez az „öntörvényűség” felfedezhető az illusztrációk térábrázolásában is. A legKass János: VI. szín, Róma 1966, rézkarc, akvatinta több grafikán ugyanis a tér síkszerűen tagolódik, ez már eleve jelentős eltérés a klasszikus Zichy-illusztrációkhoz képest, de Buday és Kass munkáitól is különbözik olyan szempontból, hogy a térsíkok között nincsen folytonosság, így például az előtér sokkal mozgalmasabb, díszesebb, mint a háttér.10 Talán ha a korábban bemutatott művészek munkáira gondolunk, Kondor Béla képei Kass Jánoséival mutatnak rokonságot. Elmondható róluk, hogy nem találjuk meg rajtuk a Zichynél jellemző, romantikus stílusú tárgyi környezetet: piramist, sziklaszirtet, aprólékosan kivehető természeti elemeket. De míg Kass felhasználja a madáchi szöveg néhány jellemző elemét, például az elemzett római szín VARGA Emőke, Folytatás vagy újraírás? Kondor Béla illusztrációi Az ember tragédiájához = http://madach.hu/old/tanulmanyok/SzimpoziumIV/vargaemoke.htm [2024. 01. 29.] 10 Uo. 9 Palócföld – 2024/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 41 �Madách 200 + 1 kiborult kupáját, addig Kondor Béla sajátos módon – ahogy ő fogalmazott – „öntörvényűen” nyúl a Tragédiához. Ezen újszerűség egyik példája a Kiűzetés című rézkarc, amely a második színhez kapcsolódik, de korántsem olyan szorosan, ahogy Zichy vagy Buday György illusztrációi. A már korábban idézett, Kondor Bélától származó kijelentés alapján is feltételezhetjük, hogy az irodalmi mű értelmezését nyitottnak tekintette, vagyis szerinte is az olvasótól – jelen téma szempontjából az illusztrátortól – függ, hogy miként ragadja meg az adott szövegrészletet. A Kiűzetés-re is igaz, hogy Kondor ezen grafikája túllép azon, hogy mindössze a madáchi szöveg szintagmatikus szerveződésének egyik eleme legyen.11 Ha a Tragédiát vesszük alapul, a kép azt a jelenetet ábrázolhatja, amikor az Úr parancsa alapján a kerub kiűzi Ádámot és Évát a Paradicsomból. Azonban ismerve Kondor Béla szemléletét és ábrázolási technikáját, ennél sokkal több, apró részletet rejtett el a képen, amelyek szabadabban kezelik a szöveget. Kondor Béla: Kiűzetés, 1963, rézkarc A legérdekesebb talán a Paradicsomból kifelé vezető kapu mögötti „táj”, amelyre az angyal is mutat: mintha már a jövő építményeit látnánk kirajzolódni a távolból. Továbbá sajátos üzenetet küld Kondor Béla a fordított perspektíva alkalmazásával, amely által a kép tere mintha kitárulna elénk, és a hangsúlyosabb, méreteiben 11 Uo. 42 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2024/1–2. szám �Koller Adél Antónia is kiemelt angyalt állítaná a főszerepbe: nem a megszokott, klasszikus, hanem sajátos nézőpontját kívánja érvényesíteni. A második színnel összefüggésben készített további illusztrációt is Kondor Béla, A tett halála az okoskodás című litográfiát. Habár a cím Az ember tragédiájának egyik ismert kulcsmondatát veszi kölcsön, továbbra sem ragaszkodik a szöveghez, ezen szállóigét is sajátos szemszögből közelíti meg. Ezt bizonyítja az az apró, de fontos részlet, hogy míg a drámában a második színben két fáról van szó, addig Kondor grafikáján a centrumban csupán egy fa rajzolódik ki. Mellette kétoldalt egy női és egy férfifej tűnik ki, körülöttük a fa felé nyúló kezekkel. A női fej előtt egy rózsát is felfedezhetünk, ő azonban teljesen a kép középpontja, vagyis a fa felé fordul, hasonlóan a férfihez, akinek kezei egy kicsit mintha távolabb lennének. Kondor Béla: A tett halála az okoskodás, 1964, litográfia Ebben a síkban megszerkesztett illusztrációban nem csupán egy kulcsmondat vagy egy rövid jelenet van benne, hanem szinte az egész szín: az Édenkert egyszerű biztonságától való elfordulás, az elsőként Éva általi gyümölcsből való szakítás, sőt mintha még egy harmadik arc, feltehetőleg Luciferé is kivehető lenne, ahogy az emberpár fölött a tudásra csábít. De a felülről benyúló kéz is további jelentést ad a litográfiának, feltehetőleg az Úrhoz tartozik, aki mintha végül visszahúzná kezét. Palócföld – 2024/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 43 �Madách 200 + 1 Varga Emőke tanulmánya még egy további értelmezést is fűzött Kondor ezen képéhez, méghozzá a fát kínáló kézzel kapcsolatban. Szerinte nem véletlenül láthatjuk rövidülésben, szinte takarásban: Kondor Béla ezzel arra a kérdésre utalhat, hogy valóban szükséges-e a rossz is a jó átéléséhez és kiteljesedéséhez?12 Végül még érdemes beszélni Kondor Béla falanszter-ábrázolásairól is, amelyek azt sugallják, hogy a grafikust különösen a jövő ábrázolása érdekelte, vagy legalábbis úgy gondolta, hogy a tizenkettedik színt tudná a legkülönfélébb módokon újragondolni: az összesen tizenegy Tragédia-illusztrációja közül ugyanis három a falanszterhez kapcsolódik. A Sok más hasonló közt ez egy falanszter, a Pokolbeli szerkezet, illetve A lombik eltört, újrakezdhetem című grafikák közös vonása egyrészt a monumentális gépszerkezetek, boltívek és menetelő emberek megjelenítése, továbbá az, hogy mindhárom illusztráció rézkarc-technikával készült.13 Ha a Pokolbeli szerkezet című grafikára nézünk, azt látjuk, hogy Kondor a klasszikus Tragédia-illusztrációkhoz képest egészen újszerűen viszi képre a falansztert, mintha a madáchi instrukciók és a szín egészét megpróbálná ábrázolni: egyszerre látjuk kívülről és belülről az U-alakú épületet, az oszlopcsarnokot utánzó boltíveket, a kerekes gőzgépet, a munkásokat, és ha a kép jobb alsó sarkára tekintünk, ott találjuk a széklábat faragó Michelangelót is. Kondor falanszter-képein is, úgy, mint a madáchi szövegben, ebben a disztópikus világban a művészet háttérbe szorul, helyette a füstölő gépek, a robotszerű, menetelő emberek veszik át a főszerepet. Érdekes, hogy pont ezen illusztrációk kötődnek leginkább a szöveghez, talán éppen azért, mert Kondor a Tragédia ezen részét érezhette leginkább magáénak. Már szó esett arról, hogy a jó ’illusztráció’ nem egyszerűen szemléltet egy irodalmi művet, hanem – ahogy az eredeti latin kifejezés is ezt jelenti – magyarázza, további értelmezési szempontokkal is kiegészíti azt. A klasszikusnak tekinthető Tragédia-illusztrációkra is igaz, hogy öntudatlanul is befolyásolja őket alkotójuk nézőpontja, egyik képre sem mondhatjuk, hogy csak a madáchi szöveg függvényében létezne. Azonban a bemutatott grafikák közül talán Kass János, de különösen Kondor Béla munkái felelnek meg a képi szuverenitás kívánalmainak, és szakadnak el leglátványosabban Madách drámájának kulcsmondataitól és ismert jeleneteitől. Természetesen Kondor is alapul vette a madáchi instrukciókat és a híres 12 13 Uo. Uo. 44 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2024/1–2. szám �Koller Adél Antónia idézeteket, láthattuk ezt a bemutatott grafikáknál is, de rejtett motívumaival, szimbólumaival, különleges térábrázolásával mégis képes volt magához ragadni az elsőbbséget, és önálló képzőművészeti alkotásokat hagyni az utókorra. A képek forrásai [2024. 04. 10.] Zichy Mihály, XV. szín = https://mek.oszk.hu/01900/01925/html/menu_hu/illusthu/szinek_hu.html Buday György, XV. szín = https://mek.oszk.hu/01900/01925/html/menu_hu/illusthu/szinek_hu.html Kass János, VI. szín = https://mek.oszk.hu/01900/01925/html/menu_hu/illusthu/szinek_hu.html Kondor Béla, Kiűzetés = https://www.kieselbach.hu/alkotas/kiuzetes Kondor Béla, A tett halála az okoskodás = https://www.hung-art.hu/frames.html?/magyar/k/kondor_b/muvek/grafika/kondor_6.html Kondor Béla, Pokolbeli szerkezet = https://mng.hu/mutargyak/70450/ Kondor Béla: Pokolbeli szerkezet, 1963, rézkarc Palócföld – 2024/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 45 �Madách 200 + 1 MÁLICS VIKTÓRIA – KAZINCZKI DÓRA XVI. SZÍN – AZ EMBER TRAGÉDIÁJA MA Narrátor: A Paradicsomon kívül járunk, hosszú évekkel Ádám utolsó álma után. A láthatáron két angyal tűnik fel; az egyik bukott, a másikat épp most bízta meg az Úr egy igen fontos feladattal. Lucifer: Szóval engem kirúgtak, amikor megmondtam az igazat, és a helyemre tettek téged, aki nem tudsz a földi létről semmit? Hihetetlen… Glória: Üdvözöllek, Lucifer. Látom, nem változtál semmit; azaz goromba vagy, mint mindig. Lucifer: Tudod, Drágám: nem adhatok mást, csak mi lényegem!1 (Kézen csókolja a fehér angyalt.) Na, de térjünk a tárgyra! Miért hívtál most ide, tán nem boldogultok odafenn nélkülem? Glória: Ó, menj a pokolba! Lucifer: Jó, gyere velem te is! Glória: Jaj, ugyan már! Nevetséges vagy! Különben is, most dolgoznom kell. Az Úr megbízott egy igen fontos feladattal. Lucifer: És ha jól sejtem, ennek köze van ahhoz, hogy idehívtál. Glória: Valószínűleg emlékszel még kudarcaid végeérhetetlen nyomaira, amit a Paradicsomban és azon kívül hagytál magad után. Nos, az én feladatom, hogy megoldjam mindazt, ami neked nem sikerült. Lucifer: (Nevet.) Te meg az Úr nem változtatok semmit! Én mindent úgy csináltam, ahogy kellett, beláthatnátok végre! Glória: És mi van Ádámmal? Lucifer: Tehát ezért hívtál ide? Ádámról akarsz beszélni. Glória: Igen. Arra gondoltam, hogy esetleg te… Lucifer: Állj meg itt, ne is halljak többet! Felejtsd el! Glória: Még nem is hallottad, hogy mit akarok kérni! Lucifer: Ne rebegtesd a szárnyaidat, Édes! Ádám és én végeztünk egymással! Az utolsó álom után világosan megmondta, hogy többé látni sem akar! 1 MADÁCH Imre, Az ember tragédiája, Kreatív, 2021, 9. 46 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2024/1–2. szám �Málics Viktó ria – Kazinczki Dóra Glória: Tudom, Luci, ettől zengett az egész égi csatorna… De annak már sok éve! És Ádámnak most szüksége lehet rád… Lucifer: Miért, mi van vele? Glória: Megváltozott. Egyáltalán nem képes már hinni… Én igazán nem akarok ujjal mutogatni, de mindketten tudjuk, hogy ez kinek a hibája. Lucifer: Én? (Kérdőn magára mutat.) Glória: Ühüm… Elrontottad – nem kicsit, nagyon. Paradicsomban ilyen böszmeséget még angyal nem csinált, mint amit… Lucifer: Elég volt, felfogtam! Évek óta ezt ismétlitek, megértette már mindenki! Édes poklok! És még rám mondják, hogy kegyetlen… Mondd el inkább azt, hogy mit vártok tőlem! Glória: Beszélj Ádámmal! Lucifer: És mégis mit mondhatnék neki?! Glória: Oldd meg, nem érdekel, hogyan! A lényeg, hogy találjon valamit, amiben újra tud hinni. Lucifer: Hát erre akartok rávenni – tegyem meg ismét azt, amiért korábban száműzetés volt a jussom?! Glória: Tudod, a cél szentesíti az eszközt. Lucifer: És nekem mégis mi hasznom lenne ebből az egészből? Glória: Megerősítést nyerhetsz pozíciódban. Illetve, még ha nem is vallod be, tudom jól, hogy felkeltettem az érdeklődésedet. Mindenesetre bárhogy is van; a hallgatás képessége nem tartozik erényeid közé. Lucifer: Rendben, nem bánom, legyen! (Fehér angyal el, Lucifer el.) (Ádám és Éva kunyhójában vagyunk) Éva: Jöjj, kérlek, Kedvesem! Nézd, milyen édesen alszik a kis Sét! Ádám: Ne kérj erre, Éva! Ez a csöppség is pont ott szenderül, hol egykor a mi kis Ábelünk, s előtte az akkor még ártatlan Kain. A fiú, akiért küzdöttem s bízva bíztam2, mígnem öccsének vérét ontotta, s most hontalan, hitvány gazemberként kóborol. Éva: Elég legyen! Megszakad a szívem, ha így beszélsz, tudod jól. Ádám: Ez az igazság, Éva! Megátkozta az Úr őt is, ahogy engem is. Úgy látszik, apák vétke, sorsa fiaikra száll. 2 MADÁCH Imre, Az ember tragédiája, Kreatív, 2021, 247. Palócföld – 2024/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 47 �Madách 200 + 1 Éva: És asszonyaikra! Leányaikra! Ez éppúgy a mi tragédiánk is. Szerinted én nem szenvedek minden éjjel és minden nappal, amióta csak megszűnt dobbanni Ábel szíve? Ez a veszteség felszaggat. Ugyanakkor karjaimban tarthatom e csöppséget, aki csont a csontomból, vér a véremből, és akinek jólétéért hajlandó vagyok küzdeni és hinni! Ádám: Én erre már nem vagyok képes. Nem tudok hinni, küzdeni vagy remélni, még e csöppnyi gyermekért sem, hiszen tudom jól: elveszett számunkra minden. Éltem, és ebbe más is belehalt már…3 Éva: (A gyermekéhez fordulva szól.) Ha apád elhagy is, én soha. Küzdök érted akkor is, ha éltem lejtős útja ez. Mint ki éjjel vízbe gázol, s minden lépést óva tesz.4 Nekem van hitem; örökké hiszek abban, hogy az édesanyák, mint sebezhetetlen állatok5 küzdenek gyermekeikért. (Most Ádám felé fordul.) Ha nem szorítsz úgy kebeledbe, mint egyetlen tulajdonod, engem, míg álmodol nevetve, szétkapkodnak a tolvajok. S majd sírva dőlsz a kerevetre: mily árva s mily bolond vagyok!6 (Éva el.) Lucifer: Be van fejezve a nagy mű, igen. A gép forog, az alkotó pihen.’7 (Gúnyosan nevet.) Ádám: (Felkapja a fejét és ijedten néz körbe.) Ki van ott?! Lucifer: (Megjelenik.) Mi van veled, Ádám? Álmodtál, ahogy előtted már oly sokan tették; szüntelen remélted te is a kincset, amiért érdemes lenne akár csak egyszer, de porig égned. 8 Búcsúnk a szabad akaratod felismerésével színeződött. És most? Hitetlenkedve hagyod múlni életed perceit. Én vagyok a tagadás ősi szelleme 9, nem te – a szereposztás már rég megtörtént. Ne feledd: Csupán a gyávaság / Fogadja el harc nélkül a csapást 10. Ádám: A rossz felé csábítottál mindvégig – hitehagyottságom csupán neked köszönhető, Lucifer. JÓZSEF Attila, Kész a leltár ARANY János, A lejtőn 5 PILINSZKY János, Trapéz és korlát 6 JÓZSEF Attila, Ha nem szorítsz… 7 MADÁCH Imre, Az ember tragédiája, Kreatív, 2021, 5. 8 KOSZTOLÁNYI Dezső: Boldog, szomorú dal 9 MADÁCH Imre, Az ember tragédiája, Kreatív, 2021, 10. 10 MADÁCH Imre, Az ember tragédiája, Kreatív, 2021, 238. 3 4 48 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2024/1–2. szám �Málics Viktó ria – Kazinczki Dóra Lucifer: (Unottan láthatatlan szöszt szedeget le a válláról.) Dőre tagadásom11 csábítása csupán átmeneti – így szól a büntetésem, melyet lelked töréséből fakadóan kaptam. Állapotod azonban egyre kevésbé tűnik átmenetinek, mely felborítja a működő rendet. Ez nem egészen tetszik a fentieknek. Ádám: És ez milyen felindulásból irányított ide pont téged? Lucifer: Nem túlzottan örülnék, ha meglévő pozíciómtól is megfosztanának. Megvan a saját köröm, hatékonyan működik az ellenpólus, amit képviselek. A létedben való kételkedésért viszont engem tesznek felelőssé – ennek következményeit nem vagyok hajlandó elviselni. Azért vagyok itt, hogy ezt orvosoljuk. (Ádám fel-alá járkál a szobában. Kétkedve méregeti Lucifert.) Lucifer: Tán szándékaimat sem kísérheti őszinte hited, mely oly régóta bujkál lelked sötét bugyraiban? Ádám: Szándékaid sosem voltak nemesek – becsvágyad, önös céljaid vezéreltek mindig is. Miért lenne ez másképpen most? Lucifer: Neked talán nem lenne kedvedre, ha megismernéd a kulcsot asszonyod és gyermeked jólétéhez? Vagy akár saját elvesztett hitedhez? Ádám: Nekem ez nem elég! A jólét mulandó, a hit pedig pusztán illúzió, mi könynyedén szertefoszlik; magában hordozza végig a csalódás és a bukás veszélyét. Lucifer: Egyúttal a siker reményét is. Ádám: (Gúnyosan nevet.) Ostobaság! Mégis mely próbálkozásomat kísérte siker? Mindegyik kudarcba fulladt! Ismét a jövőt tárnád fel előttem, ismét a tudás nehezétől görnyedne a hátam, mely csak megerősítene abban, hogy küzdeni értelmetlen. Lucifer: Megfeledkezel arról, hogy a jövőt a jelen alakítja – döntéseid hosszú távú következményeinek köszönhető az állapot, amelyet feltárnék előtted. Mi lenne, ha azt mondanám, hogy ezúttal egy olyan világba viszlek, amelyben az emberek jól élnek, de egyáltalán nem hisznek semmiben? Ádám: Az meg hogy lehetséges? Lucifer: Hmm… Ez ám az esti kérdés!12 Ádám: (Gondolkodik, csendben. Ránéz az ajtóra, ahol Éva és Sét távoztak.) Fénynek hirdeted magad…Vezess, ha fény vagy!13 (Vállon fogják egymást, minden elsötétül.) MADÁCH Imre, Az ember tragédiája, Kreatív, 2021, 246. BABITS Mihály, Esti kérdés 13 PETŐFI Sándor, Világosságot! 11 12 Palócföld – 2024/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 49 �Madách 200 + 1  Narrátor: A tizenhatodik szín során Ádám és Lucifer 2023-ban találja magát, Szombathelyen. Ebben az életben Ádám egy kiégett, pályaelhagyó tanár, aki immár öt éve a vendéglátásban dolgozik. Felesége, a több mint tíz éve tanárnőként dolgozó Éva még hisz a változásban és a társadalmi összefogás erejében. Néhány hete Éva a következő gondolattal ébredt fel: Ha mindig csak megértek, hol maradok én?14 Én csupán narrátor vagyok, nem pedig gondolatolvasó, de biztosra veszem, hogy amikor az asszony hangot adott e különös aggodalmaknak, Ádám a következőt gondolta: Talán eltűnök hirtelen…15 Mindenesetre tény, hogy az incidens óta párterápiára járnak. Glória: Kedves Éva és Ádám! Ma már öt hete, hogy elkezdtük ezt a terápiát, amelynek a célja az, hogy megmentsük az Önök házasságát. Kérem, meséljenek arról, hogy milyen most a kapcsolatuk, változott-e bármiben az elmúlt hetek során. Kezdjük talán Ádámmal: hogy érzi magát? Ádám: (Egyáltalán nem figyel, maga elé bámul. Éva megböki, mire hirtelen felkapja a fejét.) Elnézést, megismételné a kérdést? Éva: (A terapeutához beszél, miközben a férjére mutat.) Ennél többet ne várjon – amit most művel, tökéletesen prezentálja a hogylétét. Bamba és közömbös – nem szólt hozzám egész héten. Ádám: Elfoglaltnak tűntél. Mindig telefonáltál valakivel, tüntetésekről beszéltetek, tudod, hogy én ezekhez nem tudok hozzászólni. Éva: Vagy inkább nem akarsz. Ádám csak ont monoton bút konokon és fájón.16 Glória: Hogy érti ezt, Éva? Éva: Emlékszik, amikor azt mondta, hogy írjunk naplót? Nos, Ádám megfogadta a tanácsot. Elég érdekesen fogalmaz akkor, amikor arról ír, hogy legszívesebben elhagyna bennünket. (Előveszi a táskájából a naplót.) Így szól: Fogságom naplója17, első fejezet. Ádám: Ehhez nincs jogod! (Kikapja a felesége kezéből a naplót.) Éva: Bocs, amikor megláttam a nevemet a lapokon, azt hittem, hogy levél a hitveshez18. A házastársadként pedig sok mindenhez van jogom, így ahhoz is, amit a kezedben tartasz. SZABÓ Lőrinc, Az Egy álmai JÓZSEF Attila, [Talán eltünök hirtelen…] 16 Paul VERLAINE, Őszi chanson 17 KAZINCZY Ferenc, Fogságom naplója 18 RADNÓTI Miklós, Levél a hitveshez 14 15 50 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2024/1–2. szám �Málics Viktó ria – Kazinczki Dóra Ádám: A kapcsolatunk még nem hatalmaz fel arra, hogy önkényesen elhozd a dolgaimat a szobámból! Éva: Talán nem kellene így settenkednem és kutakodnom a saját férjem után, ha akár egy kicsit is nyitnál felém! Régen ezeket a szavakat máshogy használtad – közös volt a szobánk, közösek voltak a dolgaink, közös volt az életünk. Ádám: Ne kezdjük megint, Éva… Nem akarok veszekedni, belefáradtam. Éva: Én is belefáradtam, rettentően! Tudod, egyáltalán nem olyan lett az életem, mint ahogyan azt reméltem! Fiatalabb koromban azt hittem, hogy tudok változtatni. Abban a reményben ringattam magam, hogyha elkezdek tanítani, majd minden más lesz. Ehhez képest a valóságban szüntelen küzdök, bízva bízok19, elbukom, majd újra megpróbálom, hogy elérjek a napsütötte sávig20… De te nem vagy velem, Ádám, már régóta nem! Belefáradtam abba, hogy itt vagyok; semmiért egészen!21 Ádám: Mégis mit vársz tőlem, Éva?! Nekem is ugyanúgy voltak álmaim, melyeket feladtam, mert rájöttem: vagy én valósítom meg a sajátjaimat, vagy te és a gyerekünk! Megteszek én is minden tőlem telhetőt éppen úgy, mint te. Dolgozom, keresek, fizetem a számlákat. És ez megöl! Megöl, Éva! Most homályként száll tagjaimban álmom, s a vas világ a rend.22 Semmi másra sem vágyom a nap végén, mint egy kis nyugalomra! De melletted ezt sem kaphatom meg, mert neked semmi sem elég, soha! Miért kell engem folyton kínoznod?! Éva: Azt hiszem, hozzám már hűtlen lettek23 a szavak. Nem tudok olyat mondani, ami visszafordíthatná azt, hogy köztünk… köztünk minden egész eltörött.24 El kellene válnunk. A házasságunk mára már csupán körülírt zuhanás25… Ádám: Ez aztán az elbocsátó szép üzenet26. Jól van, ahogy gondolod, váljunk el. Éva: (Mosolyog.) Hát igen… Léda legalább próbálkozott. De te most sem tudod kimondani: Éva, meg akarlak tartani!27 (Éva el.) Glória: (Nyugtalanul húzza ki magát a székében.) Kérem, én… Ádám: (Félbeszakítja.) Hagyjuk ezt, baromság az egész! MADÁCH Imre, Az ember tragédiája, Kreatív, 2021, 247. PETRI György, Hogy elérjek a napsütötte sávig 21 SZABÓ Lőrinc, Semmiért egészen 22 JÓZSEF Attila, Eszmélet 23 BABITS Mihály, Jónás imája 24 ADY Endre, Kocsi-út az éjszakában 25 PETRI György, Körülírt zuhanás 26 ADY Endre, Elbocsátó szép üzenet 27 ADY Endre, Meg akarlak tartani 19 20 Palócföld – 2024/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 51 �Madách 200 + 1 (Ádám el. Glória nem vesztegeti az időt – előveszi a telefonját, és felhívja Lucifert videóhívásban.) Glória: Mégis mit művelsz, Lucifer?! Lucifer: Mire gondolsz? Glória: Nem normális az, ami itt folyik! Mégis milyen elvadult helyre hoztál minket? Lucifer: 2023, Magyarország. Mi a probléma? Glória: Hogy mi a probléma?! Ádám és Éva beadják a válókeresetet! Lucifer: Na! Hiszen akkor végeztünk, mehetünk is haza! Glória: Mi van?! Lucifer: Ádám végre hisz, ezt akartuk, nem? Lám, elértük, vége. Glória: Mégis miben hisz? Éppen most mondtam, hogy ő és Éva… Lucifer: El akarnak válni, igen. Szóval hisznek – a válásban. Nagyszerű! Megcsináltuk. (Feltartja a kezét, virtuális pacsira.) Glória: Ez így nem helyes! Lucifer: Persze, most már azt is te döntöd el, hogy melyik hit helyes és melyik hit nem az! Erről nem volt szó az elején, nem kértél mást, csak hogy higgyen. Hát most hisz, hirtelen ez lett a baj? Hihetetlen! Mindig kitaláltok valami újat, én meg persze alkalmazkodjak! Tudod mit, Édes? Ádám ilyen: nemrég még a hedonizmusban hitt, tegnap már a házasságban, ma meg éppen a válásban. Ki tudja, mi lesz holnap? Megoldják maguk között. Glória: Nem-nem! Te oldod meg ezt a kabarét, méghozzá nagyon gyorsan! Mind tudjuk: amit Isten egybekötött, ember nem választhatja szét! Lucifer: Isten? (Nevet.) Nem tudom, hogyan kerülhette el a figyelmedet Glória, de akkor elmondom én: ma már szinte senkit sem érdekel Isten. Glória: (Mély levegőt vesz, próbál higgadt maradni.) Ezt a beszélgetést most befejezzük, te pedig azonnal visszabújsz ebbe az igencsak furcsa szerepbe, amit maKusnyar Zsuzsanna illusztrációja gadra öltöttél! Cselekedj! (A hívás megszakad.) 52 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2024/1–2. szám �Málics Viktó ria – Kazinczki Dóra Narrátor: Míg Ádám és Éva kapcsolatuk sötét mélységeit tárják fel egymás előtt, gyermekük, Sét – kihasználva a szülők távollétét – saját házukba hívja barátait. A fiú, aki a szülők közti veszekedésekről nagyon is sokat sejt, kezd egyre inkább elzárkózni a valódi világ elől. Áron: (Egy pohárral a kezében huppan az egymagában üldögélő, merengő Sét mellé, amíg a többiek csoportosan beszélgetnek, iszogatnak és mozognak a zenére kicsit messzebb tőlük.) Miért vagy ennyire magadba fordulva, bro? A faterod legendás pálesze nem ért még el? Sét: Tesó, mondtam, hogy ahhoz ne nyúlj hozzá, így is állandóan azt a vádat hallgatom tőle, hogy dugiban iszom. Áron: Mer’ talán nem? Sét: Dehogynem, de cseszheti, hogy beismerem. Tudod, ki adja meg neki azt az örömöt! Áron: Komolyan, mi bajod? Fenyegetik anyádat a tanártüntetések miatt? Vagy már megint marják egymást az ősök? Sét: Azok mikor nem? Kéne nekik egy jó kis hajnali részegség28… Mindegy, leszarom az egészet, rohadt unalmas már az ordibálásukra ébredni, arra hazajönni meg elaludni. Anyám nyúz, mert lemondtam a tanárságról, és a politológia érdekel, apám állandóan csak a pénzről pofázik – ezen kívül semmi nem érdekli. Áron: Hallod, ismered LucInflut? Sét: Figyeltél rám egyáltalán? Mégis hogy jön ez ide? Áron: Ha megmutatom, megérted majd. (Előveszi a telefonját, és megkeresi a legutoljára like-olt videóját. Lejátssza Sétnek.) Lucifer (influencer): What’s up, guys? Ahogy megszokhattátok, ma is jelentkezem egy nagyon deep motivációs idézettel! Figyeljetek: „(…) az akarat szabad. Kiérdemeltem ezt nagyon magamnak, Lemondtam érte a paradicsomról. Sokat tanultam álomképeimből, Kiábrándultam sokból, s most csupán Tőlem függ, útam másképpen vezetni.”29 Ne felejtsétek el: higgyetek, gyúrjatok és iratkozzatok fel! Peace out! 28 29 KOSZTOLÁNYI Dezső, Hajnali részegség MADÁCH Imre, Az ember tragédiája, Kreatív, 2021, 239. Palócföld – 2024/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 53 �Madách 200 + 1 Áron: Te is hallottad, tesó, LucInflu megmondta. Rohadtul te vagy a saját sorsod korbácsa. Sét: Az kovácsa, faszi. Áron: Tökmindegy, értetted, nem? Sét: Én már csak egyetlen dologgal akarok foglalkozni, haver: ki akar játszani? (Kiabál, miközben egy üres üveget emel a magasba.) Ákos: Szétadom! (Megindul a szoba közepére, pohárral a kezében.) Áron: Lányok? Luca: Naná! Gyere te is, Anna! (Mindannyian leülnek a szőnyegre egy körben.) Anna: Majd én pörgetek! (Az üveg Áron és Luca között áll meg.) Áron: Luca! Csókolj meg! Luca: Inkább felelek, te barom! Sét: Majd én kérdezek! Luca: Csak rajta! Ákos: Félsz, mi? Luca: Ugyan, nyitott könyv vagyok. Kérdezhet bármit! Sét: Miben hiszel? (Hirtelen csend lesz a társaságban, Luca csak pár pillanattal később reagál.) Luca: (Zavartan nevet.) Ez meg milyen kérdés? Áron: Te aztán rápörögtél LucInflura, haver. Mindenki: Mi van?! Áron: Semmi, semmi. Hallottad Sét kérdését, válaszolj! Luca: Oké, legyen. Nem hiszek semmiben, nincs értelme. Sét: Istenben mégiscsak… Luca: Ó, pláne nem! Ákos: Akkor miért jársz egyházi suliba? Luca: Neked feltűnt, hogy az állami iskolák szarrá vannak rohadva? Áron: Az, mondjuk, jogos… Anna: Miért, ti talán hisztek Istenben? Ákos: Hát, azért valaminek mégiscsak kell lennie odafönn… Gondolom én. Anna: De azért a teljes mesét, gondolom, ti sem veszitek be… Sét: Mesét? Luca: Ennél jobb szó nincs rá. Mese az egész, amit faszik találtak ki, de ez nektek nyilván nem tűnik fel, mert azok vagytok ti is. Ákos: (Értetlenül rázza a fejét.) Várj, mi van? 54 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2024/1–2. szám �Málics Viktó ria – Kazinczki Dóra Anna: Annyira egyértelmű! Gondolj csak bele: a Mindenható egy férfi, aki egy fiút küld a világra. Az egyetlen nő a történetben pedig csak szül, ráadásul anélkül, hogy szexelt volna! Luca: Álszentség az egész, szóval nem is hiszek benne, csakis magamban. Mert ha mást nem is, egy dolgot megtanultam irodalmon: én kurvára nem leszek a szürkék hegedőse.30 Áron: Te aztán nem vagy semmi! (A fiatalok összejövetelét hirtelen Ádám hazaérkezése szakítja meg. Sét barátai a lehető leggyorsabban távoznak, miközben a fiú unottan előveszi a telefonját. Ádám elveszi tőle, mire Sét dühösen feláll.) Sét: Mit képzelsz, mit csinálsz? Ádám: Az apáddal beszélsz, ha elfelejtetted volna! Sét: Azta! (Tapsol.) Végre eszedbe juBódi Flóra Eszter illusztrációja tott, hogy a fiad vagyok! Ádám: (Fenyegetően feltartja a mutatóujját.) Sét, ha még egyszer így szólsz… Sét: Akkor mi lesz? Eljutsz odáig, hogy kezet is emelsz rám? Vagy anyára? Ádám: Mégis hogy képzeled… Sét: Akkor is végigmondom, leszarom! Tudom, hogy nem úgy alakult az életed, ahogyan tervezted, de ez van! Csak én vagyok itt neked és anya, de neked semmi sem elég! Képzeld, egyikünk sem tehet arról, hogy csődöt mondtál mindenben! Ezért egyedül csak te vagy a felelős, úgyhogy szállj le rólunk! Ádám: Csődöt?! Értetek tettem mindent! Ha én nem lennék… Sét: Akkor mi lenne, mi?! Megmondom én neked – nyugalom! Végre vége lenne ennek az egész szarságnak, amit okoztál! Papolsz, hogy mindent feláldoztál a jólétünkért, holott minden egyes cselekedetedet önzőség vezérli! És én lassan már úgy érzem, hogy nincsen apám, se anyám…31 És ez nagyon fáj!32 Ádám: (Lassan hátrébb lépdel és leroskad egy székre.) Úgy érzem magam, mint aki a sínek közé esett!33 ADY Endre, Új Vizeken járok JÓZSEF Attila, Tiszta szívvel 32 JÓZSEF Attila, Nagyon fáj 33 KOSZTOLÁNYI Dezső, Mint aki a sínek közé esett 30 31 Palócföld – 2024/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 55 �Madách 200 + 1 (Lucifer közben megjelenik Sét mögött. Ádámot nézi a mellkasa előtt összefont karokkal.) Ádám: Sok jövőképet tártál már elém, Lucifer, de ez… ez az idegen környezet egyikhez sem fogható. Sét: (Értetlenül maga mögé néz, majd vissza apjára. Ő nem látja Lucifert.) Beléd meg mi ütött, megbolondultál? Mégis kihez dumálsz? Lucifer: Lehet bármilyen újszerű a környezet, ahová hoztalak, ti itt is Ádám és Éva vagytok. A világ változik, az ember ugyanaz marad. Ádám: Nem… nem… Sét: A…apa? Figyelj, nem akartam… Lucifer: Érted már, Ádám? Ádám: Nézem a széthulló családom és a 2x2 józansága hull reám34, Lucifer. Ébressz fel, kérlek! (Lucifer csettint – sötétség.) (Ádám felébred álmából. Észreveszi feleségét, ahogy altatni próbálja a kis Sétet.) Ádám: Majd én. (Elveszi a gyermeket, átkarolja Évát.) Nem tudom ,miért, meddig maradok meg még neked… De a kezedet fogom, s őrizem a szemedet.35 (A színre lép Lucifer és Glória.) Glória: Sosem hittem volna, hogy képességeid valaha a nagyobb jót is szolgálhatják, Lucifer, hiába olvadt eggyé e nemes cél saját érdekeiddel. Először, de talán nem utoljára történt, hogy semmit sem tettél tönkre. Lucifer: Nagyon sok van még, mit nem tud, s nem is fog tudni 36 – negyedét sem látta. Eszmél, örül, szeret és elbukik37 – ez a ciklikusság határozza meg létét, amíg világ a világ. Mégis elégedett! (Mondja szemrehányóan.) Glória: Téged tán nem tölt el elégedettséggel küldetésünk sikere? Lucifer: Nem látok garanciát arra, hogy ez ne fordulhasson elő ismét, de figyelmeztetlek – legközelebb nem adhatok mást, csak mi lényegem38. Glória: (Mosolyog, és az Úr szavait idézi.) Működj csak tovább: dőre tagadásod lesz, mi egy percre eltántorítja bár az embert, de vissza is téríti útjára39 – mely sosem volt és sosem lesz egyenes. Akárcsak a kanyarok, a vége is beláthatatlan. RADNÓTI Miklós, Levél a hitveshez ADY Endre, Őrizem a szemed 36 MADÁCH Imre, Az ember tragédiája, Kreatív, 2021, 16. 37 MADÁCH Imre, Az ember tragédiája, Kreatív, 2021, 32. 38 MADÁCH Imre, Az ember tragédiája, Kreatív, 2021, 9. 39 MADÁCH Imre, Az ember tragédiája, Kreatív, 2021, 246. 34 35 56 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2024/1–2. szám �Málics Viktó ria – Kazinczki Dóra Lucifer: Pont, mint a háborúé. Egy gondolat bánt engemet40, Glória! Mindig azt hittem, hogy nincs előttem olyan, amit ne tudnék; hogy fény vagyok ott, ahol az úr a sötétség. De ezen álommal be kellett látnom; van, amit én sem sejthetek. Számtalan csoda van, mit kezdetek kezdetén az Úr megteremtett. De mégis mi végre teremtette ezt a szörnyű csodafajzatot41… Mi célból és meddig működhet még világok pusztítója, az ember? VÉGE Fazekas Petra Réka illusztrációja 40 41 PETŐFI Sándor, Egy gondolat bánt engemet… SZOPHOKLÉSZ, Antigoné, ford. RATKÓ József Palócföld – 2024/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 57 �Madách 200 + 1 HANDÓ PÉTER POLITIKA Az ember oly tehetetlen: ráfagy a szája a kiáltásra. Végül szőnyeget terít a dervis, és az igéből kivágja Szólna, de visszaretten, mert a valóságszó csak megalázza. a lelket. Már nem kell szeretned, csak harcolj! Gyűlöletszavakból Minden – ami volt, van, lesz, beteljesül – kegyetlen. fogadj be minél többet! S ne ájulj el magadtól! Az igazság távol. Elbukni mindig könnyebb. Vértakaró feszül ki felettem. Már leigázva az anyanyelv is. HADVISELÉS 58 Szegélyét feszegetve rásimul a keretre, hogy visszapattanjon a golyó. Tudhatom-e, mi fed be? Ég az álca keresztje, a lángnyelvek között szétfolyó. Ölni jött. Észrevette, mily nagy a szövet csendje, ha mögé hever egy álmodó. Békében mivé lehetne? Leng a pallos felette, mégis én legyek a meghaló? ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2024/1–2. szám �Handó Péter SORS Egy virágszirom eseményhorizontján pilinkél pár pollen. A jövőmet a széllel visszahozatnám, de elnyelődik benn. Magtalan hervad a bús bibemély. Rajta túl már semmi sincsen. Csak az éj vonaglik, mintha kiszakadna zsákjából az Isten. Tenyeremmel fölfognám, de vele hulljak? Szörnyű kegyelemben nyílhatok ki. Vagy hajítsam el a múltat? Mint lesz… Meg kell tennem. ZÁRLAT Leválasztom azt, mi lélekbalansz. Marad a puszta árnyára jutva. Bőrömön a fény parázsló remény. Eltávolodott. Üresség vagyok. Nézem a röptöm. Így lehetnék fönn? Már lezuhanva? Szétfolyó magma a múló időn. Valami majd jön. Palócföld – 2024/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 59 �Madách 200 + 1 Égen és földön elhagy az erőm. Ma mit szabadna vinni szabadba? Átvinni árkon, hogy leigázzon? Közös a végzet. Érzem, mint éget. Hamvam a szárnya. Több csodára nem jut már lábnyom. Túl minden vágyon. Fényét választva lelkem – mint balansza – vár a tavaszra, hogy visszaszálljon… Jelölt határon az ember már rom. Elült a vágya. Látszó csontját a semmi takarja. Nem telhet másra. Csöndre, magamba. 60 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2024/1–2. szám �Gedeon Hajnalka: Meditáció Meotisról (tusrajz) Palócföld – 2024/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 61 �Orbán György János: Direkttermő (tustoll, akvarell) 62 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2024/1–2. szám �Baráthi Ottó BARÁTHI OTTÓ NÓGRÁD VÁRMEGYE AZ ORSZÁGBAN Megállítható-e a hanyatlás tendenciája? Bevezetés Nógrád vármegye az ország legkisebb lélekszámú és a második legkisebb területű, középszintű területi egysége. Mindkét adottsága – más jellemzői mellett – fontos ismérve. Különösen a megye gazdasági-társadalmi helyzetét tekintve, melyet egy korábbi írásomban1 elemeztem, és bemutattam a megye gazdaságának az országos fejlődéstől való elmaradását. Egyik következtetésem szerint a gyakran hangoztatott felzárkózásra belátható időn belül nincs esély. A vármegye önmagához viszonyított fejlődése lehet a reális célkitűzés. Jelen dolgozatomban az utóbbi elemzésem óta eltelt időszak gazdasági teljesítményét vizsgálom. Elsősorban az érdekel, hogy az általam várt „önfejlődés” bekövetkezett-e. Javult-e Nógrád vármegye pozíciója az országos átlaghoz és más megyékhez képest? Megállítható-e a hanyatlás, elkerülhető-e a végleges leszakadás? Záró soraimban összefoglalom elemzésem eredményeit, és levonom a konklúzióimat is. A vizsgálat során tárgyidőszaknak az utóbbi 5-6 évet, bázisnak a megelőző hasonló periódust tekintem. Az adatok forrása a Központi Statisztikai Hivatal (KSH). A viszonyszámok, az indexek és a táblázatok saját számításaim, illetve szerkesztéseim eredményei. A megye és a vármegye kifejezéseket distinkció nélkül használom. Az adatgyűjtés utolsó napja: 2024. február 14. volt, amikor még csak a 2022-es KSH-adatok álltak legfrissebbként rendelkezésemre. Dolgozatom elsősorban nem tudományos igényű, hanem az ismeretterjesztést szolgálja. Köszönetet mondok Sándor Ildikó közgazdász kollégámnak, aki észrevételeivel és javaslataival is segítette munkámat. Baráthi Ottó: Nógrád megye gazdaságának és társadalmának sajátos jegyei, állandó jellemzői az elmúlt évtizedekben. Palócföld, 2018. 4. 1 Palócföld – 2024/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 63 �Itthon – Nógrádban Folyamatosan fogyó népesség Ahogy egy országnak, úgy egy térségnek és településnek is a legnagyobb értéke a lakónépessége. Erre gondolva, Nógrád megye népességének mélyebb elemzését egy 2018-ban készített dolgozatomban2 ugyancsak itt, a Palócföld hasábjain tettem közzé. Így alább csak a megye népességének néhány jellemzője szerinti változását villantom fel. Nógrád megye lakosainak száma már az 1980-as évektől folyamatosan csökken. A „népfogyatkozás” az elmúlt hat évben – az országosnál is gyorsabb ütemben – folytatódott, ahogy az az alábbi táblázatból is kitetszik. A lakónépesség száma, ezer fő Megnevezés 2010 2016 2022 Nógrád megye 204,9 193,9 Magyarország 10 014, 3 Nógrád megye az ország %-ában 2,05 Index (%) 2016/ 2010 2022/ 2016 2022/ 2010 185,6 94,6 95,7 90,6 9 797,6 9 689,0 97,8 98,9 96,7 1,98 1,92 – – – A jelentős apadás (amely 2016–2022 között 8300 fő volt, és egy „nagyközség” elvesztésével ér fel) oka megyénkben az élvszületések és a halázások ellentétes irányú, kedvezőtlen alakulása, valamint az elvándorlás volt. Ez utóbbi – azaz a negatív vándorlási különbözet – az elmúlt években csökkent, és 2022-re megszűnt. Ugyancsak régi tendencia az elöregedés és a cigánynépesség gyorsütemű növekedése, mindkettő a sajátos következményével. Mérséklődött a vámegye népességének az ország népességéhez viszonyított aránya is, ahogy az a fenti táblázat alsó sorában látható. Nógrád veszít súlyából, jó, ha ázsiójából nem. Az 1,92%-os mutatót ajánlom megjegyezni, és az egyes hasonló típusú mutatókkal összevetni. Baráthi Ottó: A népesség csökkenésének és szerkezetváltozásának főbb okai és egyes következményei Nógrád megyében. Palócföld, 2018. 1. 2 64 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2024/1–2. szám �Baráthi Ottó Javuló gazdasági aktivitás A rendszerváltás utáni néhány évben a magasra szökött munkanélküliség Nógrád megyében szinte sokkot okozott. A foglalkoztatás színvonala azóta lassan javult, az utóbbi években dinamikusan emelkedett is. Például a foglalkoztatottak száma 2010 és 2022 között 12,5 ezer fővel nőtt, és az utóbbi évben már 80,4 ezer főre rúgott. Ugyanekkor a munkanélküliek száma 14,9 ezer főről 7,6 ezer főre csökkent. Az alábbi táblázat mutatói az országos pozíció érzékelésére alkalmas képet vetítenek ki. A 15–64 éves népesség gazdasági aktivitása 2010 Ország Nógrád 3 842,7 67,9 57,0 49,2 468,9 10.9 2016 Ország Nógrád A foglalkoztatottak száma, ezer fő 4 439,9 77,8 2022 Ország Nógrád 4 586,3 80,4 74,4 68,8 14,9 Foglalkoztatási arány, % 68,5 61,4 A munkanélküliek száma, ezer fő 233,7 7,0 173,8 7,6 18,0 Munkanélküliségi ráta,% 5,0 8,2 3,7 8,6 Látható, hogy a javulás egyrészt a megye korábbi mutatóihoz képest következett be, másrészt konvergált is az országos jelzőszámokhoz, miközben a foglalkoztatás dinamizmusát a 2020. évi koronavírus-járványt követő recesszió visszafogta. A 2010-től javuló foglalkoztatási arány 2016-ban már 61,4% volt, amivel megyénk SzabolcsSzatmár-Bereg megye előtt állt, a 18. helyen a megyék között. Ezt követően lassabban nőtt ugyan, de 2022-ben a 68,8%-os mutatóval mégis megelőzte („Szabolcson” kívül) Borsod-Abaúj Zemplén és Somogy megyét is. A munkanélküliség rátája viszont a 2016. évi 8,2%-ról 2022-ben 8,6%-ra nőtt – így az országos átlag (3,7%) dupláját is meghaladta. A megyei mezőnyben pedig Nógrád megye ismét sereghajtó lett. Palócföld – 2024/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 65 �Itthon – Nógrádban Élénkülő beruházási tevékenység A beruházás az állóalapok bővítése, pótlása, egy gazdasági vagy területi egység működésének feltétele, jövőjének letéteményese. Ehhez képest Nógrád ugyancsak a megyei mezőny végén foglal helyet. A nógrádi beruházások teljesítményértéke (2022-ben 106 milliárd forint) az országos teljesítményértéknek – az előző években mutatott hullámzás (2010: 0,88%, 2016: 1,48%) után – 0,87%-át tette ki. A hullámzás a fajlagos mutató esetében is megmutatkozik, és az alábbi táblázatban jól érzékelhető is: A beruházások egy lakosra jutó teljesítményértéke, ezer forint Megnevezés 2010 2016 2022 Nógrád megye 164,8 355,8 Magyarország 381,2 Nógrád megye az ország %-ában 43,2 Index (%) 2106/ 2010 2022/ 2016 2022/ 2010 578,0 215,8 162,5 350,7 473,3 1254,3 124,1 265,0 329,0 75,2 46,1 – – – Az indexek beszédesek. Itt csak arra hívom fel a figyelmet, hogy az elmúlt 12 évben a nógrádi beruházások dinamikája mindkét mutató tekintetében „megállta a helyét” az országos átlaghoz viszonyítva. Az abszolút teljesítményérték dinamikája alapján megközelítette, az egy főre jutó teljesítményérték tekintetében (ahogy az táblázat jobb oldali oszlopában látható) meg is haladta azt. A beruházási teljesítmény értékének és volumenének növekedése mellett annak szerkezete is fontos. Elsősorban a gépek, járművek beruházása hat a termelés volumenére és műszakitechnológia színvonalára. Megyénkben a gépi beruházások és az épületek, építmények értéke évről évre hullámzóan alakult, hosszabb idő átlagában csaknem egyenlő részarányt képviselt A nemzetgazdasági ágazatok közül a feldolgozóipar tűnt ki. Stabilizálódó vállalkozások A vállalkozások a gazdasági növekedés motorjai, a számuk, a szerkezetük és az eredményességük szignifikánsan befolyásolja térségünk gazdasági teljesítményét is. A vállalkozások hosszú idősorait vizsgálva elmondható, hogy csökkent a fluktuáció, a talpon maradt vállalkozások stabilizálódnak, némelyek hosszú idő óta 66 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2024/1–2. szám �Baráthi Ottó eredményesek, jövedelmezően gazdálkodnak. A TOP 50 Nógrád megye 2022. évi kiadványa szerint megyénk vállalkozásai 15 ágazatban működnek. Ezek alapján ágazati mélységű elemzésre itt nyilván nem vállalkozhatok. Kiemelhetem viszont a legnagyobb súlyú feldolgozóipari és kereskedelmi ágazatot. Azt pedig hangsúlyozom is, hogy a nógrádi vállalkozások jellemzője többek között a „nagyok” hiánya, a társascégek viszonylag alacsony aránya, a külföldi tőke csekély részesedése. Azt is állítom, hogy a nógrádi vállalkozások szerkezetének, „fajsúlyának”, minőségének „rendszerváltás-történeti” okai vannak. Ezek közül a kényszervállalkozások tömeges létrejötte, majd csődje, a tőkehiány és az alacsony kockázatvállalási készség említhető elsősorban. Ezer lakosra jutó regisztrált vállalkozás Megnevezés 2014 2018 2022 Nógrád megye 114 128 Magyarország 173 Nógrád megye az ország %-ában 65,9 Index (%) 133 2108/ 2014 112,3 2022/ 2018 103,9 2022/ 2014 116,7 180 192 104,0 106,7 111,0 71,1 69,3 – – – Így akár érthető a napjainkban is megmutatkozó visszafogott vállalkozói aktivitás. A 2022-ben regisztrált 24277 vállalkozás 1,32%-a az országosnak. A fenti táblázat mutatója szerint 2022. évben megyénkben 1000 lakosra 133 vállalkozás jutott. Hogy ezzel a két fajlagos mutatóval és az én számított indexeimmel együtt hogyan változott és milyen volt a vizsgált időszakban megyénk pozíciója, azt az alábbi látványos oszlopdiagram jól érzékelteti is. Az adatok alapján már az is figyelemre méltó, hogy a vállalkozásaink jelentős mértékben megszilárdultak, teljesítményük, eredményességük a vizsgált időszakban is javuló színvonalú volt, egyesek versenyképessége is növekedett. Palócföld – 2024/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 67 �Itthon – Nógrádban Meg-megújuló mezőgazdaság A mezőgazdaság kedvezőtlen termőhelyi adottságai ellenére is fontos szerepet tölt be Nógrád vármegyében. A rendszerváltás utáni sokkból – mint például a jól működő gazdaságok szétverése, az elhibázott kárpótlás – lassan kilábaló agrárium időnként meg-megújul, önellátó és piaci szerepe erősödik. Ezt az arcát mutatta a vizsgált időszakban a növénytermesztési ágazat – az alábbi mutatók szerint. Néhány növényi kultúra összehasonlító adatai, éves termés átlag, kg/hektár Megnevezés Magyarország Nógrád megye Magyarország 2018–2022. évek időszakában Búza Árpa Rozs Kukorica Burgonya 5552 5428 3262 6934 22816 4836 4234 3944 5530 30256 Nógrád megye Index (%) 2013–2017 = 100,0 106,6 115,0 108,2 100,5 89,1 115,3 125,2 137,5 127,5 241,2 Amint az érzéklehető, a 2018–2022. évek közötti időszakban igen figyelemre méltó termelési eredmények születtek. A rozs és a burgonya termésátlaga meghaladta az országos átlagértéket. Eközben – és ez szinte kegyelmi állapot – valamennyi növényi 68 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2024/1–2. szám �Baráthi Ottó kultúra termelése nagyobb mértékben nőtt az országosnál. (Ezt a fenti táblázat indexei mutatják.) A gabonafélék termésátlaga 20%-kal nőtt, a burgonya termésátlaga pedig több mint duplájára emelkedett. Az utóbbi években az egykor híres nógrádi bogyós gyümölcsök közül már csak a szamóca termelési eredményei emelkednek ki. Az állattenyésztési ágazat adottságai jobbak, mint az elért eredményei. Az ágazatban a gazdasági haszonállatfajok közül a vizsgált időszakban a szarvasmarhaállomány csaknem 4 ezerrel nőtt, és 21,2 ezerre emelkedett, az országos állomány 2,37%-át tette ki. Ez igen jó jelzőszám, gondoljunk csak a népesség és egyes ágazatok hasonló relatív mutatóira. A sertés-, a juh- és a baromfiállomány az országos tendenciákhoz hasonlóan, különböző mértékben mérséklődött. Úgy tűnik azonban, hogy Nógrád megye agráriumában van potenciál, esély is a jobb eredmények elérésére. Ipar: a gépgyártás és az export élteti Az egykor híres nógrádi nagyipar ködbe veszett, maradványaiból néhány kevés vállalkozás Főnix-madárként megújulva, átalakulva még működik. Így például a salgótarjáni Wamsler SE és a CIE Salgglas Üvegipari Zrt., a Prysmian MKM Balassagyarmati Kábelgyár és más cégek. Velük együtt az új kis- és középvállalkozások (KKV-k) százai, ezrei formálták, színezték a megye iparának arculatát a vizsgált időszakban is. A 2022. évben a legalább 5 főt alkalmazó vállalkozások telephely szerinti adatai alapján az ipari termelés értéke 565049 millió forint volt, ami az országos kibocsátás 1,03%-a, a megyék között a legkisebb volt. A termelés egy lakosra jutó értéke pedig 52,3%-a volt az országos átlagnak. Megyénk iparának teljesítménye 2016– 2022 között 52,1%-kal nőtt, elmaradva az országos dinamikától. A nagyobb súlyú ipari ágazatok közül a kohászat, a fémfeldolgozás és a gépipar dinamikusabban, a gumi-, műanyag- és építőanyag-ipar differenciáltan nőtt. Az ipari értékesítés 86%át adó export volumene 9,8, a belföldi eladásoké 4,8%-kal emelkedett. Megyénk egykor dotációkkal támogatott, virágzónak kikiáltott ipara ma itt tart, de van esélye a fejlődésre. Végül érdemes megemlíteni, hogy megyénkben működő hat nagy, más megyei székhelyű cég (ilyen az említett balassagyarmati kábelgyár is ) jelentős teljesítményi adatai – érthető módon – nem számítanak bele a székhely szerinti statisztikába. Csakhogy ez a megyénket – a legtöbb más megyéhez képest – hátrányosan érinti. Palócföld – 2024/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 69 �Itthon – Nógrádban Építőipar: felépülőben? A legalább 5 főt foglalkoztató építőipari vállalkozások 2022. évi termelési értéke 22752 millió Ft volt, ami 276,5%-a volt a 2016. évinek. A megyei növekedés meghaladta az országos 245,6%-os dinamikát is. A Nógrád megyei kibocsátás 2022-ben az országos 0,51%-át adta, szintén magasabb volt 2016. évi 0,46%-nál. A magas termelési értékben a 2014–2020. évi TOP forrásokból finanszírozott települési önkormányzati építési igények alapján megvalósított megrendelések is közrejátszottak. Az eredményei a megye településein láthatók: új külsőt kapott templomok, középületek, orvosi rendelők, óvodák, bölcsődék, zöldülő közterek sorjáznak, amerre csak jár az ember. Ugyanakkor – és ezt is tudni kell – az egy lakosra jutó 122,6 ezer forint termelési érték – a hazai átlag mindössze 26,9 %-a – a legalacsonyabb volt a vármegyék körében. 2002-ben a termelés bővülését a kibocsátás 72%-át adó épületépítések 9,2, és az egyéb építmények építésének 0,3%-os volumennövekedése eredményezte. Biztató, hogy a vármegyei építőipari szervezetek 2022-ben 14,6 milliárd forint értékű új szerződést kötöttek, volumenében 7,6%-kal többet az előző év azonos időszakainál, miközben országosan 3,5%-os csökkenés következett be. Bízzunk bennne, hogy a korábban jelentős mértékben leépült építőiparunk fokozatosan újra felépíti magát. Turizmus – újraéledő remények Amíg a turizmus a világban és országunkban is dinamikusan fejlődött, és az utóbbi években a vezető gazdasági ágazatok közé került, addig Nógrádban ez nem így történt. A 2016. évi csaknem 65 ezer fős vendégforgalom ugyan újraélesztette a reményt, amit a pandémia ebben az ágazatban különösen lehűtött. Következményeként is Nógrád vármegye kereskedelmi szálláshelyein 2022-ben 62157 vendég fordult meg, szemben a 2016. évi 64852 fővel, ami 4,1%-os forgalomcsökkenést jelent. A nógrádi vendégforgalom 2022-ben az országosnak 0,57%át tette ki. A vizsgált időszak jellemzője volt, hogy az országos folyamathoz hasonlóan a belföldi vendégforgalom csökkent, a külföldi nőtt – a 2016. évi 4789 főről 2022. évre 6074 főre, 26,8%-kal. Nógrád megyében a vizsgált időszakban 131 ezer vendégéjszakát töltöttek a vendégek, éppen annyit, mint 2016-ban. A vendégéjszakák többségét (több mint nyolctizedét) a belföldi vendégek töltötték a szálláshelyeken, arányuk 2016-ban még 92% volt. Külföldről a legtöbben Németországból jöttek, de jelentős volt a szomszédos országokból érkezők száma is. A külföldi vendégek döntő része szállodai elhelyezést igényelt, amint az a statisztikai adatokból is kitűnik. Ugyanis 70 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2024/1–2. szám �Baráthi Ottó amíg a kereskedelmi szálláshelyek összes vendégforgalma 2016–2002 között csökkent, addig a szállodák vendégforgalma 7,5%-kal növekedett. Az idegenforgalom feltételrendszeréhez tartozik a vendéglátás. A vizsgált időszakban csökkent vendéglátóhelyeink száma is, a 2016. évi 822-ről 795-re. Kedvező, hogy az összes vendéglátóhelyen belül nőtt az éttermek száma. Ugyanis a vendégek többsége által igényelt színvonalasabb ellátás – a különböző típusú vendéglátóhelyek közül – leginkább az éttermekben biztosítható. Keresetek – gyors ütemű javulás A foglalkoztatás és a teljesítmények növekedésével összhangban, sőt azt meghaladó, progresszív módon nőttek a keresetek Nógrád megyében – legalábbis a foglalkoztatottaknál jóval szűkebb körben, a teljes munkaidőben alkalmazásban állók állományában. A táblázatból kiolvasható – többek között –, hogy a 2016–2022 közötti időszakban a Nógrád megyei átlagkeresetek csaknem duplájára nőttek, és a növekedés üteme 6,8%-ponttal meghaladta az országos átlagot, egyben a vármegyék körében is az egyik legmagasabb volt. Ennek ellenére az alkalmazottak 22,4%-kal kevesebbet kerestek az országos átlagnál. A diagram jól érzékelteti a különbségeket. Az értékeléshez jó, ha a súlyozott számtani átlag tulajdonságait is ismeri az olvasó. Miközben az sem baj, ha nem ért valaki a statisztikához, csak ne vonjon le messzemenő következtetéseket abból se, hogy a nógrádi átlagkereset még mindig csak két megye hasonló kereseti mutatójánál magasabb. Az átlagkeresetek alakulása, forint/hó Megnevezés Nógrád megye Magyarország Nógrád megye az ország %-ában Index (%) 2010 2016 2022 2016/ 2010 2022/ 2016 2022 /2010 152998 202576 75,5 197750 263171 75,1 388030 499980 77,6 129,3 129,9 – 196,2 190,0 – 253,6 246,8 – Palócföld – 2024/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 71 �Itthon – Nógrádban A GDP mint „komplex következmény” A bruttó hazai termék (GDP) egy térség gazdasági fejlettségének komplex jelzőszáma. Abszolút és fajlagos értéke alapján Nógrád megye évtizedek óta az utolsó helyek egyikét foglalta el a megyei mezőnyben. Lemaradásunk az utóbbi évekig is évről évre nőtt. Ezt a mélyrepülést a mai napig is sokan varrnák a rendszerváltás nyakába. Tévesen, ahogy azt egy régebbi dolgozatomban már tényszerűen is bemutattam. 3 A megye GDP-mutatója még iparának fejlődő időszakában, az 1970-es években is az országos átlag alatt volt, például Borsod-Abaúj-Zemplén fejlettségétől még távolabb, mint napjainkban. A népszerű, nagyvonalú narratívák és főleg magyarázkodások helyett lássuk vizsgálatom adatait és a levonható következtetéseket. A bruttó hazai termék értéke Nógrádban 2016 és 2022 között gyors ütemben nőtt, csaknem a duplájára emelkedett (186,8%), és kicsivel meghaladta országos átlagérték dinamikus viszonyszámát is (182,5%), ami talán még nem is fordult elő, amióta a KSH közli a GDP „megyesoros” mutatóit. Baráthi Ottó: Nógrád megye gazdasági-társadalmi folyamatainak főbb jellemzői a rendszerváltás után. Területi Statisztika, 2010. 4. 3 72 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2024/1–2. szám �Baráthi Ottó Az egy főre jutó bruttó hazai termék (GDP), ezer Ft Megnevezés 2010 2016 2022 Nógrád megye 1219 1613 Magyarország 2749 Nógrád megye az ország %-ában 44,3 Index (%) 2016/ 2010 2022/ 2016 2022/ 2010 3097 132,3 192,0 254,0 3689 6823 134,2 185,0 248,2 43,7 45,4 – – – Ugyanebben az időszakban megyénk fajlagos GDP-mutatója – ahogy a fenti táblázatban látható – az országosnál még dinamikusabban nőtt: következtében 1,7 százalékponttal emelkedett az országoshoz viszonyított részaránya is. Az arányokat és az országos átlagtól való „távolságukat” szemléletesen mutatja az alábbi oszlopdiagram. A GDP 2016–2022. évek közötti erőteljes (92 %-os) növekedése a megye egész gazdasága termelő erőinek a „komplex következménye”. Ez a dinamika sajnos nem garantálható, annál inkább figyelemeztető: hiszen nem volt elég ahhoz, hogy a vármegyék mezőnyében az utolsó helyről előbbre lépjünk. Arról már nem is Palócföld – 2024/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 73 �Itthon – Nógrádban szólva, hogy Fejér, Komárom-Esztergom és Győr-Moson-Sopron vármegyék egy főre jutó GDP mutatója több mint a duplája vármegyénk hasonló jelzőszámának. Záró gondolatok Elemzésemet összefoglalva megállapíthatom, hogy Nógrád megye gazdaságának teljesítménye a vizsgált időszakban szféránként és nemzetgazdasági áganként-ágazatonként is differenciáltan alakult, „egészében” azonban jól érzékelhetően javult. Vármegyénk gazdasága – bevezető soraimban leírt feltételezésemnek megfelelően – a korábbi önmagához képest dinamikusan fejlődött. A képet – ahogy mindig is – relativizálja az országos átlag magasabb szintje és egyes fejlett megyék teljesítménye. Amint láttuk, Nógrád népessége „természetes” módon tovább csökkent. Most már „tisztán”, hiszen az elvándorlás lényegében megszűnt, ami akár azt is jelentheti, hogy a nógrádi emberek jobban érzik magukat szűkebb pátriájukban, mint a korábbi években. A megye bruttó hazai terméke – mindkét mutatója szerint – dinamikusan, az országos átlagot meghaladóan nőtt. Ezt fontos hangsúlyoznom, mert döntően megyénk termelő ágazatai jó teljesítményének az eredménye, és ami még fontosabb, a nógrádi dolgozók ezreinek a munkája van mögötte. Megsüvegelendő teljesítmény. S, hogy ez nem volt elég az „előzéshez”? Emiatt ne legyen lelkifurdalásunk, az okok a történelmi múltból és a korább évtizedek produktumaiból (is) levezethetők.4 Figyelemre méltó, hogy a vizsgált időszakban a gazdasági aktivitás és a foglalkoztatás színvonala is javult megyénkben. Ugyanakkor a vizsgálódásom a nógrádi munkaerő „piacérzékenységét” és „kitettségét” is megmutatja. Minden zavar a gazdaságban, a recesszió és a vis major esetek nyomán emberek százai, ezrei veszíthetik el munkájukat. Dinamikusan nőtt a beruházások és egyes kiemelt ágazatok – különösen az építőipar – termelési értéke. A differenciált adatok ellenére is értékes a turizmus teljesítménye, különösen célkitűzései ismeretében. A Novohrad-Nógrád Geopark, a rekreációs területek fejlesztése, új turisztikai célpontok kialakítása éppúgy jelentős, mint ahogy az itt élők és az ide látogatók igényeinek jó minőségű kielégítése is fontos. Kalocsai Péter: Mit csinálunk rosszul...? Nógrád megye gazdasági teljesítménye a XX–XXI. század fordulóján. Palócföld, 2018. 4. 4 74 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2024/1–2. szám �Baráthi Ottó Vizsgálódásom során – dolgozatom főcímének megfelelve – érzékeltettem Nógrád vármegye helyét az országban, pozícióját a megyék között. Sokan tudtuk, hogy kicsik vagyunk térségünk területe, népessége és még ez utóbbiak részarányához viszonyított gazdasági teljesítményünk alapján is. Én most csak megerősíthettem mindezt. Kicsik vagyunk, de a kicsi szép, ahogy azt kedvenc közgazdász-filozófusom5 után én is vallom. Abban az értelemben feltétlenül, hogy a kicsi emberléptékű, és hogy a lokális éppen olyan fontos (nekem fontosabb is), mint a globális. S, hogy Nógrád szép és értékes is, az számomra evidencia. Remélem, lesz módom még ezt is bemutatni olvasóimnak. Öldöklő a verseny a világban, és fokozódik a hazai gazdaságban is. Javaslom, mi, itt Nógrádban egyelőre engedjük el „ezt” a versenyt. Ne azon rágódjunk, hányadik helyen vagyunk, arra törekedjünk, hogy magunkhoz képest lépjünk előre. Ne növekedésben, de a fejlődésben gondolkodjunk. Használjuk ki jobban a meglévő, csak részben kiaknázott adottságainkat. Örüljünk az elért eredményeinknek. Ezek – amennyiben tendenciózusan folytatódnak – elvezethetnek a hanyatlás megállításához, hogy írásom alcím-kérdésére is válaszoljak. Másként fogalmazva: van potenciál Nógrád vármegyében a végleges leszakadás elkerüléséhez. Tegyünk meg mindent azért, hogy ez a lendület – további energiák mozgósításával – vigye tovább a gazdaságunkat. Ám tudni kell azt is, hogy a saját erő „még nem elég”. A megyei és a települési, állami és politikai vezetők erkölcsi kötelessége, hogy kormányzati szinteken apelláljanak arra, hogy a nemzeti felemelkedés a térségek növekedéséből származik. Ezért a specifikus térségfejlesztési politika lehet a kulcs a nemzeti növekedés dinamizálásához. Egyben pedig a lemaradt, leszakadt térségek szisztematikus preferálásához. Ebben a tudatban kell lobbizniuk azért is, hogy a kiírásra kerülő pályázatok többsége – a Területfejlesztési Operatív Programok (TOP és TOP Plusz) mintájára – a pozitív diszkriminációra épüljön. Mindezt én jó szívvel ajánlom is. Ernst F. Schumacher: A kicsi szép. Tanulmányok egy emberközpontú közgazdaságtanról. Katalizátor Könyvkiadó, Budapest, 2014. 5 Palócföld – 2024/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 75 �Itthon – Nógrádban CS. FODOR BÉLA MADÁCH-DÍJAT KAPOTT A BALASSI BÁLINT KÖNYVTÁR Beszélgetés Molnár Éva intézményigazgatóval A figyelmes – az apróságokra is fogékony, jelen esetben az impresszumra is rátekintő – olvasók már régóta tudják, tudhatják, hogy a Palócföld, az idén éppen 70. évfolyamában járó irodalmi, művészeti és közéleti folyóirat már esztendők óta a salgótarjáni székhelyű Balassi Bálint Könyvtár kiadásában jelenik meg. A lap Nógrád vármegye Madách-díjasa, korábban megkapta már Salgótarján Pro Urbe-díját, és a Nógrád Megyei Értéktár „Nógrádikum”-a címmel is rendelkezik. Az 1964-ben – a tragédiaköltő halálának századik évfordulóján – kibontakozott legújabb kori Madách-kultusz részeként minden januárban – az író születésnapjának tiszteletére rendezett balassagyarmati ünnepségen – kiosztják a róla elnevezett rangos elismeréseket is. Az idén a díjazottak egyike a Palócföld kiadója, a Balassi Bálint Könyvtár volt. E jeles alkalom, illetve kitüntetés apropóján beszélgettünk Molnár Évával, az intézmény igazgatójával. Ha már szó esett róla, folytassuk is a Palócfölddel. Mit jelent a kiadói szerep Ön, illetve a könyvtár számára? A kérdés ilyetén megfogalmazását azért tartom helytállónak, mert van némi különbség az intézmény és az én személyes viszonyulásom között, tekintve, hogy a könyvtár már az én igazgatóvá való kinevezésem előtt is – sok évtizeden át, mondhatni, a kezdetektől fogva – nagy szerepet játszott a lap szerkesztésében, megjelentetésében. Emlékszem azokra az időkre, amikor fiatal értelmiségiként nagy tisztelettel viseltettem mindazok iránt, akik közéleti emberekként, szerkesztőként, szerzőként körülvették a Palócföldet. Értelemszerűen kifejezetten szorosnak mondható a kapcsolatom a Palócfölddel, amióta a könyvtár vezetésének élére kerültem, s érzem a felelősséget a szerkesztőség személyi összetétele, a rendszeres megjelenés anyagi hátterének megteremtése, az egyes lapszámok tartalma, illetve terjesztése, népszerűsítése területén. Jó érzéssel tölt el, hogy vidéki folyóiratként 76 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2024/1–2. szám �Cs. Fodor Béla – Molnár Éva ilyen hosszú időn át sikerült olykor évi hat, máskor csak két alkalommal, de folyamatosan megjelentetni a Palócföldet. Kifejezetten büszke vagyok a 2023-as esztendőre, amely során – mint közismert – egyrészt Petőfi Sándor, másrészt Madách Imre születésének 200. évfordulójára emlékeztünk, s a tiszteletadás folyamatából – szerintem, szerintünk – a Palócföld is méltó módon vette ki a részét. Mindkét zseniális alkotót, illetve munkásságát egy-egy bővített lapszám keretében elevenítettük meg. Úgy érzem, sikerült eredményesen együttműködni a jubiláns számok szerkesztőivel, két nagy tudású, rendkívül tájékozott emberrel, dr. Praznovszky Mihállyal – aki a korábbi években több alkalommal is volt a lap főszerkesztője – és dr. Fűzfa Balázzsal, aki vendégszerkesztőként először kapcsolódott be közös munkánkba. Az általuk készített lapszámok bemutatóin kiadóként nemcsak elégedett, de boldog is voltam. Annál is inkább, mert sokan fordultak hozzám is elismeréssel, gratulációval. Az idei év is nagyon fontos számunkra, hiszen a 70. évfolyamában jár a lap, s ezt az évfordulót is törekszünk tanulságossá, emlékezetessé tenni. Hiszem, hogy sikerülni fog, mert szakmailag és emberileg ezúttal is jó kezekben van a szerkesztés. A következőkben most már tényleg essék szó a könyvtár Madách-díjáról, amihez a kultúrafogyasztók ama része nevében – amelyikhez jómagam is tartozom mint rendszeres olvasó és használó – mindenekelőtt szívből gratulálok. Sokan gondolják, gondoljuk úgy, hogy az intézmény a szakmai munka, a város és a vármegye közéletében való aktív részvállalás okán megérdemelten kapta meg ezt az elismerést, és jogosan gyarapodott egy újabb címmel. Úgy tudom, Ön és munkatársai számára mintegy mottóként szolgálnak a nógrádi kötődésű 16. századi költő – akinek nevét 1949-ben vette fel az intézmény – Egy katonaének című versének alábbi sorai: „Az jó hírért, névért s az szép tisztességért ők mindent hátra hadnak, / Emberségből példát, vitézségből formát mindeneknek ők adnak…” Hogyan vonatkoztatják önmagukra e gondolatot manapság, egy teljesen kicserélődött, folyamatosan és szélvészgyorsan, ki tudja, milyen irányban változó világban? Erről az idézetről mindig az jut eszembe, hogy a mi könyvtárunknak már sokszor voltak olyan nehéz pillanatai, időszakai, amikor valóban a kitartó, szívós magatartás, a stratégiai gondolkodás, a jó taktikai érzék kellett ahhoz, hogy átvészeljük a nehézségeket. Alkalmasint szembe kellett néznünk a könyvtáros szakma méltatlan alulértékeltségével is mind erkölcsi, mind anyagi oldalról. Számunkra mégis mindig az emberség, a tisztesség maradt meg zsinórmértékként. Ami tőlünk telik, mindent megteszünk a „jó hírért”. Palócföld – 2024/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 77 �Itthon – Nógrádban Balról jobbra: Rideg Zsoltné gazdasági ügyintéző; Molnár Éva igazgató; Nagy Mónika igazgatóhelyettes; Ferik Ibolya osztályvezető Mit jelent személy szerint Önnek és a könyvtárnak a Madách-kultusz, a nógrádi lét? Abból kell kiindulni, hogy az alkotó fő művét, Az ember tragédiáját minél több embernek ismernie kell, s ennek érdekében a magunk módján mindent meg is kell tennünk. Annál is inkább, mert Madách mondandójának megértéséhez mindenekelőtt olvasni kell a művet, el kell menni szülő- és nyughelyére, Alsósztregovára, meg kell látogatni a kastély Oroszlánbarlangját, s minél több Madáchcsal kapcsolatos előadást kell meghallgatni. Csak ezen feltételek teljesülése mellett lehetünk igazán büszke szószólói ennek az itt született, világméretekben is elismert értéknek, amelyet a Tragédia képvisel. Ami pedig a nógrádi mivoltunkat illeti, arra is büszkének kell lennünk. Én mindig itt éltem, sokáig egy kis mátraalji faluban, egy jó ideje már Salgótarjánban. Amikor egyetemre jártam, az egyik professzor felfedezte beszédemben a palócságot, amit én soha nem szégyelltem, sőt… 78 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2024/1–2. szám �Cs. Fodor Béla – Molnár Éva Mit érzett, mit mondott a színpadon, amikor átvette a díjat? Mindenekelőtt boldogságot és elégedettséget éreztem. A nagyközönség előtti szép laudáció szövegét hallgatva kollégáimra is gondoltam, és róluk is beszéltem. Azokról a munkatársaimról, akik minden időben kéz a kézben végzik az értékőrzést, -teremtést és -továbbadást… Beszéltem a színpadon arról is, hogy a magyar könyvtáraknak mennyi nehézséget kellett átélniük évszázadok során. Mátyás király Corvinái, a Festeticsek, a ferencesek vagy éppen a sárospataki, a debreceni református kollégiumok gyűjteményei szép példái a könyvtárak és a könyvtárosok lelkes, kitartó munkájának. Azt is megfogalmaztam, hogy könyvtárunk minden bizonnyal jó úton jár, és ezen az úton kell továbbmennünk a jövőben is. Hogyan reagált a kollektíva az elismerésre? Miután mi, vezetők is hangsúlyoztuk, hogy ez a díj közös munkánk gyümölcse, jó volt látni, érzékelni, hogy valamennyi kollégánk őszinte örömmel fogadta, kezelte ezt a kitüntetést. Annál is inkább, mert ritkán adódik lehetőség ilyen közös élményt átélni. Hálásak vagyunk azoknak, akiknek eszébe jutott a könyvtárunk. Milyen felelősséggel jár ez a díj a jövőbeni munkájukra nézve? Természetesen – mint minden kitüntetés – pozitív irányba motiválja tevékenységünket. Nemcsak a madáchi örökség megőrzése, feltárása és továbbadása okán, hanem minden kulturális érték vonatkozásában is. Eddig megszerzett tudásunkkal, tapasztalatainkkal jól kell sáfárkodnunk. A jövőben még kevésbé lehetünk felületesek, sokkal megfontoltabban kell végeznünk egyébként is egyre összetettebbé váló, több és rendszerezettebb információt igénylő munkánkat. Ez bizony alaposan feladja a leckét nekünk is, annál is inkább, mert egyre magasabb a könyvtárban dolgozók átlagéletkora. Ön szerint milyen szerepet tölt be manapság az olvasás az emberek életében? A statisztikai számok azt mutatják, hogy még mindig nagy jelentőséget képvisel. Örömteli, hogy a könyvtár látogatottsága töretlen. Persze előfordulnak hullámvölgyek, mélypontok, például a felújításból adódó átszervezések, az energiaválság okozta korlátozó intézkedések nyomán. De aki szeret olvasni, aki megszokta ennek a semmi mással nem pótolható élménynek a hatását, az továbbra is ragaszkodik hozzá. Palócföld – 2024/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 79 �Itthon – Nógrádban Hogyan reagált, reagál a könyvtár a digitális változásokra? Igyekeztünk és a továbbiakban is igyekszünk elébe menni az újdonságoknak. Amikor ezek az említett változások még csak kopogtattak az ajtón, mi már azon kezdtünk gondolkodni, hogy miként tudnánk ezeket a módosulásokat könyvtári nyelvre lefordítani. Olykor túlságosan is bátrak, sőt talán vakmerőek is voltunk, de megérte. A dokumentumállományunk ma már száz százalékban feltártnak, adatbázisaink, moduljaink korszerűnek mondhatók. Látogatóink nemcsak megtapasztalják változáskövető magatartásunkat, hanem igényeik szerint meg is tanulhatják azt. A könyvtár kiemelt társadalmi hasznosságát jól példázzák internetes tanfolyamaink vagy az úgynevezett gondosóra-projektjeink. Milyen viszonyt ápolnak a fiatalokkal, az ifjúsággal? A felnövekvő nemzedék a legnagyobb kritikusunk. Ugyanakkor véleményükkel, javaslataikkal sokat tudnak segíteni. Elmondják például, hogy szeretik a képregényeket, jó néven veszik, ha a könyvtár nyitott, odafigyel rájuk. Véleményük figyelembevételével alakítottuk ki a könyvtárban a PontNekedPont szolgáltatási teret. Itt, úgymond, könyves környezetben társasjátékok, online felületek várják őket. Még Xbox Game Pass program is rendelkezésükre áll. A kisebbekkel – akik mindenért nagyon hálásak – könnyebb a munkatársak dolga. Boldogok, hogy könyvtári olvasójegyük van, örülnek, hogy szép helyen kedves emberek között lehetnek. Nógrád vármegyében sok a kistelepülés. Velük milyen a kapcsolatuk? A kistelepülések ellátása nagy büszkeségünk. A Könyvtárellátási Szolgáltató Rendszer (KSZR) módszertani, segítő, építő munkája országosan is kiemelkedőnek tekinthető. Jellemző, hogy 125 kistelepülésből 123 ennek a mechanizmusnak a tagja. Tehát a döntő többség gondolja úgy, hogy a Balassi Könyvtár egy olyan rendszert működtet, amelyhez érdemes csatlakozni, hasznos a felkínált szolgáltatásokat kiaknázni. Engem is jó érzéssel tölt el, ha a megyében vidéki helységekbe mehetek, mert nagyon sokat tanulok ezekből a találkozásokból. Az összefogás szemlélete, a tenni akarás, „a kevésből is hozzuk ki a legtöbbet”-szemlélet igazán példaértékű. Évekkel ezelőtt, a könyvtárba kerülésemkor a módszertani osztályon dolgoztam, s főként a kistelepülésekkel kellett foglalkoznom. Nagyon élveztem ezt a munkát. Elbűvöltek az ott élő dolgos, tisztaszívű, segíteni akaró emberek. Bár sokfelé jártam az országban, soha nem gondolkodtam azon, hogy máshová költözzem… Köszönöm a válaszokat, és további sok sikert kívánok lapunk kiadójának! 80 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2024/1–2. szám �Shah Gabriella SHAH GABRIELLA A MADÁCH IMRE GIMNÁZIUM JELES MŰVÉSZTANÁRAI Fayl Frigyes, Iványi Ödön, Somoskői Ödön és Szatmári Béla 2023-ban ünnepelte a Madách Imre Gimnázium az alapításának centenáriumát. Az iskola nem véletlenül büszke mindenkori pedagógusaira. Ha csak a rajztanárokat vesszük sorra, már akkor is láthatjuk, hogy olyan pedagógusokról beszélhetünk, akik a tanári pályájuk mellett a képzőművészet területén is sikeresek voltak. A budapesti művészcsaládba született Fayl Frigyes festőművész 1926-tól tanított a Salgótarjáni Reálgimnáziumban. Az 1926-ban megjelent a gimnázium első három évéről tájékoztató értesítőből megtudjuk, hogy Fayl az első években rajzon kívül földrajzot, tornát és szépírást is tanított. Az 1927/28-as tanévre kiadott évkönyvből arról értesülünk, hogy szaktárgyai a szabadkézi és mértani rajz voltak. A tanárok irodalmi és társadalmi működése fejezetben pedig több éven át olvashatunk arról, hogy milyen szépsikerű kiállításai nyíltak városunkban és Budapesten. Az első, 1928-ban rendezett jótékonysági kiállítása jövedelmét a művész az iskola ifjúságának ajándékozta. Alkotó tevékenysége mellett komoly szerepet vállalt a két világháború közti Salgótarján kulturális életében. A Salgótarjáni Reálgimnázium tanára volt múzeumunk névadója, Dr. Dornyay Béla is. Fayl és Dornyay között az évek során több évtizedes barátság alakult ki. Habár a természettantanár maga is sokat rajzolt, könyveinek illusztrálására rendszerint Fayl Frigyest kérte fel. Dornyay Béla Salgótarján és a Karancs-Medves-vidék részletes kalauza című könyvében kiemeli Fayl Frigyes nélkülözhetetlen műértékű szép rajzait. Iványi Ödön 1954-ben került Salgótarjánba, Somlyó-bányatelepen tanított, majd a városi közigazgatásban dolgozott. A megyei könyvtár igazgatójának tisztét 1958-tól 1969-ig látta el. Ettől kezdve nyugállományba vonulásáig a Madách Imre Gimnázium tanára volt. Főfoglalkozású állásai mellett is mindig sokat tett azokért, akikben talentumot érzett. Vezetett szakköröket, irányította a bányász-képzőművészeti kör munkáját, szervezte a Nógrád Megyei Képzőművészeti Stúdió tevékenységét s volt vezetője a sziráki alkotótábornak is. Empatikus eszközökkel, nagy türelemmel, emberséggel segítette felszínre hozni tanítványai képességeit. Palócföld – 2024/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 81 �Itthon – Nógrádban Fayl Frigyes: Hurka – Pécskő (papír, tus) Somoskői Ödön: Piac (farost, olaj) 82 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2024/1–2. szám �Shah Gabriella Szatmári Béla: Barcsay (papír, linó) Iványi Ödön: Borulat (papír, akvarell) Palócföld – 2024/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 83 �Itthon – Nógrádban Egykori kollégái, diákjai mindig óriási szeretettel beszélnek nyugodt, derűs, erőt sugárzó személyéről. Iványi sok műfajban alkotott, de talán az akvarell az, ami legmeghatározóbb az életművében. Erről maga is így nyilatkozott: „Akvarelljeim a tisztaság utáni vágyból születnek… Szeretném felkelteni a szebb utáni vonzalmat. Mert vallom, hogy nem feltétlenül szükséges bemocskolni sem a levegőt, sem a társadalmat, sem egymást. Ezért beszélek már csak arról, ami ragyog és tiszta, mint a kristály”. Szatmári Béla a Madách Imre Gimnázium Építőipari Szakközépiskolájában tanított építéstant és ábrázoló geometriát. Egykori tanítványai mint szakmai tudásáról, felkészültségéről híres, jóindulatú pedagógust emlegetik. Ő nemcsak tanítványainak hirdette, hogy a környezetünk alakítása nem öncélú művészi cselekvés, hanem nevelés, tehát feltétlen közösségi feladat. Hiszen ezen keresztül mód nyílik arra, hogy szinte észrevétlenül fejlesszük az emberek ízlését, vizuális kultúrájukat, minek következtében művészetszerető, majd művészetértővé válnak. Jelentősek voltak az belsőépítészeti munkái, illetve murális alkotásai. Építésztervezői munkássága mellett egyedi és sokszorosított grafikákat, majd üvegre égetett zománcképeket, ragasztott üvegszobrokat, a fényt és a mozgást szintetizáló kinetikus kompozíciókat alkotott. Országos hírnevet az ún. KINETEAM csoport tagjaként szerzett. Somoskői Ödön a „Madách” egykori rajz- és ábrázoló geometria-tanára évtizedeken át jelen volt Nógrád megye képzőművészeti életében. Művészetének fő témái – ahogy a jelenlegi válogatásból is kitűnik – a természet és a kétkezi ember, illetve kettejük viszonya. A föld és az ember évezredes kapcsolatának misztériumáról szólnak festői metaforái. A figurális kompozíciók mellett képei zömét csendéletek és a tájképek alkotják, a maguk örökké változó, fejlődő elevenségükben. Tájábrázolásaiban felfedezzük azt a tipikusan nógrádi jellegzetességet, melyet csak egy helyi ember érthet, érezhet meg. S ha a jelent nézzük, meg kell említenünk Kele Szabó Ágnest is, aki megszámlálhatatlanul sok tanítványát készítette fel a képzőművészeti és médiapályára, akik hivatásos művészként országos hírnévre tettek szert. A másokért, a tanítványaiért való tenni akarás számára előbbre való, mintsem saját művészetének előtérbe helyezése, holott tehetsége és alkotói mondanivalója, egyedi stílusa ezt mindenképp megkövetelné. A Madách Imre Gimnázium mindenkori pedagógusai minden szakterületen arra törekednek és törekedtek, hogy a napi szintű oktatás mellett a tehetséget felismerjék, kibontakoztassák és elismerjék. 84 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2024/1–2. szám �Pásztor Éva – Handó Pé ter PÁSZTOR ÉVA SZÁRNYASZEGETT ANGYALOK Handó Péter új novelláskötetéről A 2023-as év Handó Péter, sóshartyáni író életének nagyon fontos állomása. Megjelent a H(al)andó Könyvek sorozat második, A semmiből egyszer című novelláskötete. Az elmúlt két évtized terméséből Zsibói Gergely segített a szerzőnek az írások válogatásában, amelyek már korábban megjelentek különböző nyomtatott médiumokban. Rövid és rövidebb történetek, ún. egypercesek olvashatók a száznegyvenöt oldalas gyűjteményben. A történetek a harmadik évezred sorslenyomatai. A főcím és a fejezetcímek is a SEMMI névmáshoz kötődnek: Karakterek a semmiből, Zo-etüdök a semmiről, Semmiségek felől, Semmioldatok. A semmi olyan valami, ami azáltal van, hogy nincs. A szerző a következőt gondolja erről: „nagyon egyszerűen a semmi az, ami egyben tartja a kötetben olvasható szövegeket”, amelyek gondolati felvillanásokból, megvilágosult pillanatokból születtek. Az első fejezetben a semmiből előtűnő karakterek elevenednek meg egy-egy történetben, a hajléktalan koldus, az alkoholista, a magányos jegyzetelő, a fontoskodó, a balesetet okozó részeges, a pénzguberáló szerencsejátékos, a fejét szellőztetni akaró, esti sétáját végző férfi, a léten kívüli, aki elfelejti a nevét, s a halál árnyékát megérző ember. A világot minden ember a maga szemén át látja, az író is a saját énjén át. Az alkotó olyan különleges figurája az emberi valóságnak, akinek ezt le is kell írnia. Palócföld – 2024/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 85 �Itthon – Nógrádban Még éjjel is foglalkoztatja a téma – vallja be a Kezdet hőse önmagát pozicionálva. Tudja: az ember élete a jelen pillanat. Emlékezhet rá, tervezhet előre, de a jelenben él. Belemélyül a gondolataiba, s láthatatlan energiaszálon érkezik hozzá a gondolatözön, karcolni kezdi a betűit, „a mondatok szinte maguktól formálód(hat)nak”. Azt írja le, amit igaznak vél. Bizonytalansága abból fakad, hogy feltárjon-e mindent, s az írástudó az írást választja, s a semmiből egyszer csak megszületik a mű. Handó Péter az anyanyelv, a szavakkal való játék sajátos, egyéni beszédmódot létrehozó mestere. Mindig keresi és meg is találja azt a kifejezésmódot, amivel elmondható egy történet. Az a hagyomány, hogy a szerzői szándék, a mű és a befogadó hármassága egymásra talál az írásműben, Handó Péternél másként van, mert szerinte létezhet úgy, hogy e három elemnek nincs metszéspontja. Még az sem kizárt, hogy egy-egy mondat érthetetlen, mert a mai magyar irodalomban szükség van az érthetetlenségi faktorra. Érdemes fejtegetni a Magányos jegyzetelő című prózáját. Főszereplője az Író, aki belehal az egyedüllétbe, aki áldozatává válik az írásnak, mert az írás rabságában él, aki beleolvad a papírlapba, s eggyé válik az írásával a halálban is. Handó Péter így gondolkodik a létezésről: „A létezés egyszeri és megismételhetetlen. Olyan csoda, amelynek alakítói vagyunk kisebb-nagyobb mértékben. Éppen ebből adódóan felelősei is annak, mivé alakulunk/alakítódunk, milyen módon használjuk ki lehetőségeinket, adottságainkat az emberré válásunk során, tetteinkkel mit vagy kit szolgálunk megmásíthatatlanul. Mert mindaz, amit teszünk – gondolatban, szóban és cselekedetben –, az visszavonhatatlan. Miként a következményei is azok. Ugyanakkor a létezés hihetetlenül izgalmas kaland és úton levés a születés és a halál között, testbe zárva és abból kiszabadulva az értelem, az alkotói tevékenység által”1. Az emberi természet tükrét fordítja felénk Handó Péter írásaiban sajátos, egyéni, utánozhatatlan nyelvi stílusával. A köznyelvi, társalgási, szleng, argó és a szépirodalmi gyönyörködtetés gazdag palettáját vonultatja fel, ott használva, ahol a történet hitelességéhez a nyelvhasználat is hozzátartozik. Én-elbeszéléseiben hol férfi, hol női szerepben szólal meg. Az Ajándék című novellában egzisztenciálisan lecsúszott, a társadalom perifériájára került, magára maradt két asszony sorsának 1 A szerző email-interjúja Handó Péterrel 2023 novemberében. 86 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2024/1–2. szám �Pásztor Éva – Handó Pé ter egy darabjába enged betekinteni az író, Juliséba és barátnőjéébe (utóbbié a narrátori szerep). Három alapmotívuma van a történetnek: a szegénység, a decemberi fázás, a spórolás a lyukas lábbeli cseréje miatt. Ahol félre lehet valamit érteni vagy másként is lehet gondolni, ott az író kihasználja a lehetőséget. Erre játszik rá a Fel kéne adni című prózában. A cím többjelentésű, zsáneralakjának, az alkoholt nem megvető férfinak valamit „fel kell adnia”. Hogy mit, kiderül mindenki számára a novella olvasásakor. A szerzőt semmilyen didaktikus szándék nem vezeti, csupán az, hogy hasson írásaival, hogy a mű magával ragadja az embert, befogadja a történetet, és megszülessen számára az egyéni értelmezés. Az író intellektuális lény. Bármelyik korszakban születik a világra, nincs egyszerű dolga a szakmájában. A XXI. század sem különb a réginél, amelyben az író nem küzdésre ítéltetett, hanem elfogadásra, elismerésre, írói helyének megtalálására. Ha ez nincs, harc van, de alattomos. Ez a témája a Lapos háborúnak. Háttérből, paraván mögül zajlik a „lapos háború”, amelyben az „irodalom helytartója” a „szakma felől, a pozíció magasából nézve” bonyolítja az összecsapást. Helyette a feleség mondja ki, hogy „háború van”, hadd vigye el „az asszony a balhét”. A szerző a háborús helyzettel állítja párhuzamba a másként gondolkodó, más ízléssel, más kifejezésmóddal élő alkotót, aki háborús helyzetbe kerül vidéken is. Itt, ahol „szokványos nyugalom honol”. Szorítja az ember szívét, amikor hideg érzéketlenséggel találkozunk a Ravatali ügyek olvasásakor. A korábban szeretőket tartó, mérget ivó férfit makulátlan halottnak tartja a felesége, aki barátnőjével mint egy tárgy fölött beszélget a ravatalozóban. Szomorú igazságuk kommunikációjuk abszurditása is egyben, amikor elhangzik, milyen helyzet az, amikor a személyiség varázsa megszűnik, s az ember „leértékelt” állapotba kerül. Handó Péter több novellában foglalkozik a sem általánosnak, sem irodalminak nem mondható témával, a hullaboncolással. A Fölfekvés többjelentésű címe magában rejti a kétféle értelmezést. Becsapva az olvasót, a zárlatban hatalmasat fordít a jelentésen. Szürreális a kép, ám a boncasztalon nem egy esernyő és egy varrógép találkozik, hanem a professzor és az asszisztense, aki kárpótolja főnökét a nehéz munkája miatt. A groteszk és az abszurd olyan esztétikai minőségek, amelyekkel a szerző nem félreérthető módon ki tudja fejezni válságos emberi világunkat. A Mélyrepülés abszurd szituációját még megfejeli az abszurd módon viselkedő, nagyképű, amúgy nagyon befolyásos utas úr lehetetlen és embertelen viselkedésével. Palócföld – 2024/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 87 �Itthon – Nógrádban A novelláskötet első fejezetének utolsó darabja a létezés–nemlétezés valóságának megragadása – ahogy a főcím is jelzi –, A semmiből egyszer napfelkeltekor feltűnnek a szárnyaszegett angyalok. Akiért küldték őket, nincs sehol, csupán „a magára maradt lepedő gyűrődései utaltak” létezésére, s a lepedő rostjaiból felszálló „embermeleg” pára. Nem tudják vinni őt sem a Mennybe, sem a Pokolba. Majd kirepülnek a bejáraton, a belépő két nőnek csak ennyit mondva: – „Ne keressétek…” A kötetben egy fejezet az íróról szól. Címe: Zo-etűdök a semmiről. Kilenc eszszéprózát tartalmaz. A szerző összhangot teremt az esszéisztikusság, a filozófiai gondolatiság és a történetiség hármassága között. Nagyszerű vállalkozás, mint az is, ahogy azonosul a Zo-figurával. A Kertterv az író személyes világának egy életadó részéről, a kertészkedésről szól. „Zo kora délutántól a kertben tesz-vesz”, s mindent nagy gonddal megtervez, mert „az élethez kell némi előrelátás”. A kert pedig meghálálja, ha foglalkoznak vele. A kert az ő világa, egy vele, „a növény sorsa az övé, és ő a növény sorsa”. A lényeg a művelésben, a művelődésben, a műveltségben érhető tetten. Tamási Áron úgy írta: „azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne”. Handó Péter így: „Az ember azért van a világon, hogy értőn cselekedjen” 2, mert csak akkor teszi jobbá, nemesebbé, termékenyebbé a világot, az embert, a földet. A Paradicsom a leghosszabb eszmefuttatás, amelyben egymásba játszik a növények és a gyermekek nevelésének szép tette. Mindennek alapja a rendezettség, melyet kultúrának nevezünk, örökölt hagyományainkból eredeztetünk. Mindkettőt nemesíteni akarja az ember. Érdemes az eget célba venni. Zo ezt a kertben teheti meg, ő is munkát hitelez a földnek, ő a nemesítő és művelő, szimbiózisban él saját édenével. Semmiségek felől a címe a kötet következő fejezetének, amelybe hét darab rövidebb-hosszabb terjedelmű szöveg került. Az európai irodalomban egyfajta különös életérzés kifejezéseként jelent meg az abszurd az 1930-as évektől Albert Camus által, Magyarországon a ’60-as évektől Örkény István nevéhez fűződve. Az irányzat az ember személyes sorsának kilátásait firtatja. A semmiségek felől nézve nem mindennapi, de ellentmondásos, s ellentmondásaiban is nagyon komoly, mégis humoros témát ragad meg a szerző a fejezet darabjaiban. A Kálvária-járás című írásban egy valóságos tényből indul ki: 2 Uo. 88 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2024/1–2. szám �Pásztor Éva – Handó Pé ter egy város vezetése eladja a Kálvária-dombra vezető lépcsőt. Egy libegő megépítése körüli hercehurca, az ironikus előadásmód még fokozza az olvasói élményt. A Vissza a múltba a Semmiségek felől című ciklus utolsó darabja. Egy hajléktalanná vált idős férfi valamit látni szeretne az „elkerülhetetlen előtt”. A hitetlen ember erőt kér Istentől, hogy még az előtte lévő három dombon átjuthasson. Szüksége van lelki erőre is, csupán a „lét elviseléséhez”. Vezeklés a zarándokútja. Végül eléri, amit még látni akart, a múltját idéző kis búvóhelyet. Mert ha az ember fel akar jutni a hegyre, akkor erőt kell kifejtenie. Az ember fölfelé, az ég felé tartson! A Semmioldatok című fejezet a Szülőföldön címet kapta, hét novellából álló ciklusa egy hazánktól elszakadt férfi visszatérésének tragikus története. A Hazafelé a megsemmisülésbe vezető út álomszerű leírása a természetbe olvadás katasztrófájával vagy szépséges eggyé válásával. Handó Péter A semmiből egyszer kötetének záró ciklusa a Tükröződések. A tizenkét történet bibliai átirat a XXI. századra vonatkoztatva. Bennük a misztikusabb vonal érzékelhető, s szellemi erőfeszítés szükséges megértésükhöz. Mindegyikben tükröt tart elénk, belenézve ráismerhetünk emberi természetünkre. Többek között Noé, álomlátó József, Mózes, Sámson, Dávid bibliai példáján át jut el a fenyegető prédikációig azzal az üzenettel, hogy csak akkor rendíthetetlen az ember, ha már az Úr országában lakozik. A semmiből egyszert nem lehet folyamatában olvasni – inkább mindig csak néhány történetet vagy egy-egy ciklust. Ebben az esetben jobban oda tudunk figyelni nyelvezetére, tudjuk ízlelni az író egyéni stílusát. A szövegkörnyezetből kiemelve is hatásosak prózai hasonlatai: „Mégse mehet haza ilyen szerényen kapatosan, mint akit homlokon bökött az Isten ujja” (Sebességben). „Bizonyára elvesztette humorérzékét, úgy nézett ki, mint aki augusztusi kökénybe harapott” (Ártatlanság védelme). Az íróember semmit nem mond ki feleslegesen, mint ahogy hétköznapjaiban sem vesz semmit feleslegesen, sem cipőt, sem nadrágot. Számára a fogyasztói társadalom kívül marad, nem engedi belépni az életterébe. Könyve sem a fogyasztói társadalom könyve. Handó Péter szabadgondolkodó és szabadon cselekvő, aki gondolataiért, cselekedeteiért vállalja a felelősséget. Azt cselekszi, amit az adott pillanatban fontosnak tart, legyen az a kertjének gondozása, sütés vagy főzés, illetve az alkotói munka vagy a közéleti tevékenység. Minden a világban való aktív jelenlétet adja számára, magát az életet, és annak fenntartását, művelését. (HANDÓ Péter: A semmiből egyszer, Nógrád-Print Nyomdaipari Kft., 2023) Palócföld – 2024/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 89 �Itthon – Nógrádban KOCSIS DOROTTYA JOBBÁGY KÁROLY, A JÓZSEF ATTILA-DÍJAS KÖNYVTÁROS Jobbágy Károly, a kétszeres József Attila-díjas költő a budapesti Eötvös József Gimnázium könyvtárosaként tanított hosszú évtizedeken át. Életének egy fontos epizódját egy antikváriumba beadott (magántulajdonban lévő) dedikált verseskötete, valamint a könyvben talált levele őrizte meg. 1. kép A költő 1921-ben született Balassagyarmaton. Anyját négyéves korában elveszti, nagyszülei nevelik. A háborúban orosz hadifogságba esik, majd immár Magyarországon megtalálják nála az ott történtek leírását, és visszahurcolják az orosz fogságba. Hazatérése után beiratkozik az Eötvös Loránd Tudományegyetemre, magyarirodalom-tanár szeretne lenni, mellette orosz szakon is tanul. Az egyetemet 90 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2024/1–2. szám �Kocsis Dorottya munka mellett jó eredménnyel végzi, egy magyar szakos vizsgáján azonban elégtelen osztályzatot kap. Feldúlva levelet ír, melyet dedikált Hajnali viadal című verseskötetével együtt küld el Sz. Kispál Magdolna egyetemi adjunktusnak (1. kép). A levél (2. és 3. kép) és a kötet két ember eddig ismeretlen lélektani konfliktusának bizonyítéka – a sértett hallgató szemszögéből. A kötet címlapján olvasható dedikáció szövege: Sz. Kispál Magdolnának, hogy legalább megismerje azt, akit megbuktatott „Finnugor nyelvészet”-ből. Bp. 958. június 10. Jobbágy Károly A verseskötetben talált levél szövege (betűhív átirat): _________ Budapest, 1958. junius 10. Sz. Kispál Magdolna egyetemi adjunktus. Budapest. Ne haragudjon hogy így levélben is zavarom, de most hogy életemnek nem kis vágyáról mondok le, arról hogy magyar tanár legyen belőlem, s búcsút veszek az egyetemtől, nem tudom megállni, hogy néhány sorban kiegészítsem azt, amit a vizsgán Önnek mondtam. Én vagyok az a bajuszos kissé kócos férfi, akit ma elbuktatott. Igaz ugyan hogy „közmegegyezésre” mert ön azt mondta, reméli, belátom, hogy nem tehet mást, én meg beláttam, mert belefáradtam mindenbe egy pillanat alatt, az Önnel való harcba is. 1939-ben érettségiztem. Szegény családból való vagyok, nem is gondolhattam az egyetemre, dolgoznom kellett menni. Pedig nagyon szerettem volna magyar irodalom tanár lenni, mert már akkor verseket írtam. Dolgoznom kellett, majd katona s ennek következményeként hadifogoly lettem az Ural Észak-Keleti oldalán, ott ahol Palócföld – 2024/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 91 �Itthon – Nógrádban a Manysik élnek annak a vidéknek a Déli részén a Tura folyó környékén. Együtt irtottam az erdőt velük s szenvedtem az 54 fokos fagyot, ami őket is kínozta. Beszélni nem volt szabad s nem is tudtam volna, még akkor oroszul sem tudtam jól. Ilyen előtanulmányok után hoztak haza 1947-ben, de Mármaros szigetről visszavittek különféle büntetőtáborokba, mert megirtam versekben az életünket s ezeket megtalálták nálam. Akkor már kisebb költői múltra tekinthettem vissza. Első irásaimat a Népszava; Móricz Zsigmond Kelet népe c. folyóirata, a Hit stb. közölték, Veres Péter Darvas József már számontartottak, mint ifjú költőt. 1948-ban kerültem végre haza, kicsit megtörve, de annyi vállalkozókedvvel, hogy még az Őszön beiratkoztam esti tagozatra magyar-orosz szakra. Azt hittem álmom teljesülni fog. Lendületemre jellemző, hogy mindenből jelesre vizsgáztam, így „Nyelvrokonaink”-ból is „kitünő”-re Lakó György professzor urnál. Abban a félévben találták ki, hogy az orosz szakot egyszakosítani kell s én választhattam, hogy vagy orosz-szakos leszek, vagy kimaradok s egy év múlva újra kezdem. Beletörődtem, maradtam orosz szakos. Nappal dolgoztam, este egyetemre jártam. 1952-ben tanár lettem, még egy évet rászolgáltam, hogy a tanári diploma mellé megszerezzem a műfordítói diplomát is, mert így az irodalommal kellett foglalkozni (széppróza-fordító lettem). De régi álmom ez után sem hagyott nyugodni. 9 évi hallgatás után ismét megjelentek verseim a Csillagban, Irodalmi Ujságban s én vállalkoztam rá, hogy késve bár, ujra kezdem a küzdelmet a „magyar” szakért s beiratkoztam egyelőre „vendéghallgatónak” a bölcsészetre s rendben vizsgáztam, ismét főként jelesre, néha jóra. Amikor nem akartak rendes levelező hallgatónak felvenni, az Irodalmi Ujság kb. 30.000 példányán nyílt levélben versben kértem felvételemet. Akkor már ujra viszonylag ismert nevű költő voltam. 1954-ben József Attila dijat kaptam s ugy éreztem, hogy Juhász Gyula, Babits Mihály s mások után nékem is illik elvégezni az egyetemet sigy egybefogni irodalmi ismereteimet. Közben megjelent két kötetem, műfordításaim… Ebben az évben már 10-ik éve állandóan egyetemre járok. Elhiheti mennyire belefáradtam. Közben volt még 1956 októbere, amikor verseim jelentek meg, amiért a Műegyetemen lévő állásomat elvesztettem s száműztek egy ujpesti gimnáziumba, lakásomtól egy és negyed órányira. Ha egy kicsit ismeri az irodalmi életet, el tudja képzelni, milyen lelki vívódásokon, mennyi harcon megy át az ember, hogy alkosson s az igazságot szolgálja, s ezek közben nincs akkora harmónia benne, hogy biflázni tudjon olyan szöveget - amit nem is ért, - akár egy kis diák. 92 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2024/1–2. szám �Kocsis Dorottya Pedig bizonyos vonatkozásaiban érdekelt engem ez, mert 1956 nyarán az Irószövetség kiküldötteként egy hónapot töltöttem Mongóliában s kicsit botcsinálta nyelvészkedtem, keresgéltem rokon szavakat. Nevetséges, de most a vizsga előtt ahelyett, hogy a jegyzetet magoltam volna, elolvastam még Kőhalmi Katalin „Mongol népek és nyelvek” c. tanulmányát s B. Rincsen professzor „Mongol nyelv grammatikáját” c. doktori értekezésvázlatát is, sőt - bár nem volt anyag a vizsgára - egy napon át lapozgattam a finn nyelvkönyvet is, de kerestem az olyan anyagot, amire ugy éreztem szükségem van. Igy felkészültem mentem el erre a vizsgára s ugy számitottam, hogy nagyon jó esetben közepes, legrosszabb esetben elégséges jegyet kapok. Arra elszántam magam, hogy őszintén bevallom: a finnugor hangtani sajátosságokról száló[!] részt nem tudom, ha elolvasom sem értem, de biztam benne, hogy meglátja nálam a finnugor nyelvrokonságra vonatkozó adatok valamelyes tudását s erre az elégségest megadja. Ha visszaemlékszik, nem hallgattam én, mint a csuka. Az első kérdésről sok mindent elmondtam, finn, manysi chanti szavakat idéztem, nem voltam teljesen „süket”, ahogyan mondani szokták. A másik két kérdésre azonban már nem tudtam válaszolni. Most, hogy hazajöttem, újra elővettem a jegyzetet s találomra belelapoztam a 19. oldalon, ott elolvastam az a. Affrikáták c. részt s rájöttem harmadszori végigolvasás után hogy egyáltalán nem értem de legfőképpen azt nem értem, hogy mért kell ez nekem? aki most egy hónapja a gyakorló tanitásomon sikerrel tanitottam nyelvtant és Vajda Jánost úgy, hogy magammal ragadtam az osztályt és soha nem fogják elfelejteni, - s mindezt ezeknek a tudása nélkül. Ennyire részletesen, ahogy Ön követeli - szüksége van az anyagra annak, aki nyelvészeti kutatómunkának kivánja szentelni az életét, aki az Ön helyét akarja elfoglalni majd a tanszéken. Végigkérdeztem valamennyi tanártársamat, sőt a fél évvel ezelőtt Önnél vizsgázottakat is egy hangra nem emlékeznek mindebből, az öreg tanárok bevallják, soha az életben nem használták… Hát lássa meg, e külön miatt kell nékem az utolsó megállónál, néhány hónappal a tanulmányok befejezése előtt abbahagynom ezt a tíz éve folyó harcot. Megtanulni nem tudom, mert ami érhető belőle, azt megtanultam, a többi ellen az eszem tiltakozik. Öregebb vagyok már annál, mintsem olyat magoljak, amiről tudom, hogy nincs rá szükségem, s amit nem is értek. 20 éves fej kell hozzá, nem az én sok gonddal telitömött fejem, és az élet sok megpróbáltatásától meggyötört idegzetem. Palócföld – 2024/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 93 �Itthon – Nógrádban De Maga nem nézi az embert a vizsgánál. Magánál a 19 éves és a 40 éves egyre megy. Csak az anyagot nézi, tudja, vagy nem tudja? Hogy abban az emberben miféle viharok dúlhattak az elmult hónapokban, az nem érdekli. Öt éven át én is egyetemen tanitottam, tudok különbséget tenni az elégséges és az elégtelen között. Higyje el nékem, hogy nem volt igaza. S gondolkodjon rajta, miért van az, hogy heten álltunk kinn az ajtó előtt vizsgára várva. Én sorrendben az utolsó voltam. S amikor valaki kijött s mondta hogy Magához be lehet menni, akkor senki nem vállalkozott, így mehettem be én sorrendben megelőzve a többit. Azt is meg kell mondanom, hogy Mire kijöttem magától már kinnt álltak néhányan és túl voltak a vizsgán azok közül, akiket én még kinn hagytam. Álltak már ujak, s ujra senkit nem tudtam rávenni, hogy helyettem bemenjen, pedig egy szót sem szóltam arról, hogy engem elbuktatott. Ne haragudjon, hogy ilyen hosszú levéllel fárasztottam, de bizom benne, hogy ezzel jövendő vizsgázóknak segítettem. Tisztelettel: Jobbágy Károly _________ Jobbágy Károly irodalmi és könyvtárosi élete Jobbágy Károly irodalmi munkásságának maradandó emlékei a verseskötetei. Első verse 18 éves korában a Népszavában jelent meg, majd a Kelet Népe, a Híd, az Ünnep és más lapok is közölt tőle írásokat. Az egyetem befejezése után 1952-től a Budapesti Műegyetem Idegennyelvi Lektorátusán lektor, majd 1953-ban orosz, 1959-ben magyar szakos tanári oklevelet szerzett. 1953-tól a Könyves Kálmán, majd 1958–1983 között a budapesti Eötvös József Gimnáziumban tanít oroszt, és könyvtárosi munkája mellett költészete is kiteljesedik. 1 A háborút követően művei már 1953-ban megjelentek és élete végéig rendszeresen szerepeltek az irodalmi folyóiratokban. Irodalmi munkásságát 1954-ben és 1963-ban József Attila-díjjal ismerték el. Példaképei Ady Endre, József Attila, Szabó Lőrinc, Illyés Gyula, míg Babits, Kosztolányi egy más világ, akiket nehezen ért, de tiszteli őket. 1956 után a nyomasztó politika hatására nem szólt, inkább hallgatott, de Drégely vár történetének PÉTER László (szerk.), Új magyar irodalmi lexikon, 2. kötet, Akadémiai, Budapest, 1994., 907– 908. 1 94 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2024/1–2. szám �Kocsis Dorottya jubileumára írt verse fogadtatása ismét írásra késztette. Új versei a Hajnali viadal című kötetében jelentek meg.2 A kötet egy példányát dedikálta Sz. Kispál Magdolnának, és küldte vele a fent idézett (s itt látható) levelet. 2. kép 2 CSUKLY László, Arcképvázlat Jobbágy Károlyról, Palócföld 1968/4., 91. Palócföld – 2024/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 95 �Itthon – Nógrádban 3. kép Önmaga bevallja, a megjelent versek kritikái „hol vaskos realizmusom, sőt naturalizmusra való hajlandóságom, hol romantikus érzelmességem” szerint jellemzik. 3 A költő a jelzőket nem érzi elmarasztalónak, sőt büszkén vallja: „ez a világ nem a megnyugvás felé halad, olyan katasztrófa fenyeget, mint amilyen még soha. S ebben a veszedelmes időben az emberek, ha versre vágynak – hiszen 3 JOBBÁGY Károly, Önvizsgálat, Palócföld 1969/2., 57. 96 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2024/1–2. szám �Kocsis Dorottya ugyanazzal az elkeseredett szomjúsággal keresik, mint én ifjúkoromban. Nem rejtvényt akarnak, hanem érthető, megnyugtató, vagy felkorbácsoló beszédet”4. Megnyugvást és talán boldogságot könyvtáros munkája során tapasztalt, hisz inspiráló közegben, fiatalok között létezhetett, ahol könyvek vették körül, saját műveivel is gyarapíthatta a könyvtárat, sőt még az iskola diáklapját is szerkesztette.5 Majdnem 15 éves kényszerű hallgatás után – melyet csak egy saját kiadású kötet szakított meg – egy, az Egyesült Államokban tett látogatás után ragadott újra tollat.6 Szülővárosában nem feledik, megemlékezést tart a róla elnevezett alapítvány, felolvasó estet műveiből a Balassi Bálint Könyvtár, illetve pályatársai is megidézik születése évfordulóján a nehéz sorsú költőt. Elgondolkodtatóak Ádám Tamás szavai róla: „Jobbágy Karcsi szenvedve élte az életét. Megbántottként” 7. Azt, hogy a leírás mennyire igaz rá, a megtalált levél is bizonyítja, bár élete végén az elismertség, régi tanítványok érdeklődése, az amerikai magyarok meghívására tett utazás is tompított fájdalmán, derűsebben szemlélhette a világot. Művei: Feltámadás, Szépirodalmi, 1955. Hajnali viadal, Magvető, 1956. Hó és nap, Magvető, 1962 (második kiadás: 1963). Háló nélkül, Magvető, 1965. Éjszakai vetítés. Válogatott versek, Szépirodalmi, 1967. Papírszárnyak. Válogatott versek, Szépirodalmi, 1970. Szentendrei búcsú, Szépirodalmi, 1978. Líra négy keréken, Móra, 1979. Vesszőfutás. Verses napló 1945–1948, saját kiadás, 1990. Tigrisek lázadása, Kézai Simon Kiadó (fakszimile), 1991. Amerikai poétaszárnyon. Útinapló, Ipoly, Balassagyarmat, 1996. Mondják, a Himnuszt énekelték. 1956–2006, Jobbágy Károly Alapítvány, 2006. Uo., 57. Tevékenységének részletes leírását ld.: TÓTH Zsuzsa, Jobbágy Károly, a könyvtárostanár (1921– 1998), Könyv és nevelés, 2009/1 = https://folyoiratok.oh.gov.hu/konyv-es-neveles/jobbagy-karoly-a-konyvtarostanar-1921–1998. [2024. február 21.] 6 JOBBÁGY Károly, Amerika poétaszárnyon: útinapló, Ipoly, Balassagyarmat, 1996. 7 Interjú Ádám Tamással, Irodalmi jelen, 2017. május 27. https://www.irodalmijelen.hu/2011maj-27-0418/jobbagy-karoly [2024. február 21.] 4 5 Palócföld – 2024/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 97 �Itthon – Nógrádban RÓNA Z. PÉTER MASZK MÖGÉ NÉZVE Ádám Tamás regényéről Ameddig az ideológiai fősodor nyomására társadalmi osztályok mentén illett narratívákat létrehozni, a proletariátus pedig elvi síkon a jövő zálogát és uralkodó osztályát jelentette, a munkásságnak minden téren stabil hely jutott az irodalomban is. A rendszerváltással viszont ez a korszak lezárult. Nem csak azért, mert az osztálytársadalmak idejének addigra befellegzett, új kategóriák/csoporttipizálások pedig még nem jöttek létre, hanem azért is, mert az irodalom ügye kizárólag zárványba került művelői és fogyasztói ügyévé vált. Leginkább azok ügyévé, akik a tárgyi javak termelésébe legföljebb elvi síkon kapcsolódtak be. Ebből adódóan aligha lehetett elvárni, hogy a kétkezi munkás másként, mint a vele kapcsolatos entellektüelsztereotípiák mentén jelenítődjön meg, olyankor is csupán egy-egy elnagyolt háttérkép erejéig. Ádám Tamás 2023-as év végén megjelent Satuprés című regénye részben ennek a kánonná vált beszédmódnak az újragondolását előlegezi meg és – remélhetőleg – idézi elő. Részben – mondom –, mivel Ádám Tamás regénye nem szorítkozik pusztán a fizikai munka világának és művelőinek ábrázolására; a mélyen átélt munkáslétet folyamatosan ellenpontozza a különböző társadalmi csoportokéval, rávilágítva ezzel a mai magyar valóság „rákfenéjére” is: az általános le- és elzüllésre. Teszi ezt 98 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2024/1–2. szám �Róna Z. Pé ter úgy, mintha közismert költői énje ezúttal is verset írna: nyelvileg végletekig csiszolt tömörséggel, költői képek segítségével árnyaltan, vallomás- és önelemzés-értékűen világít rá mindenre, ami látókörébe kerül. A pőre valóság nyelvi leképezésére esküszik fel, amikor tanítómestere szavait – „csak úgy tudsz igazán hitelesen írni, ha testközelből megismered a közeget, a sorsokat, élethelyzeteket” (5.) – regénybéli irányelvvé teszi. Ugyanakkor nem csak a felületet karcolgatja, nemcsak egy-két napra kirándul az alkatrészgyártó üzem világába. Tisztában van azzal, hogy az idegenként érkező előtt megnyilvánuló valóság sokezer maszk eredménye. A turistai attitűddel csupán látszatokat lehet elérni, kiváltani minden téren. Sosem az mutatkozik meg, amit látogatása során megismerni kívánna. Csakis az, aminek láttatni akarja/tudja magát az, akit megfigyel. Az eredendő igazságért minden esetben be kell nézni a maszk mögé; oda mintegy be kell dolgoznia magát az írónak; kitartó munkával nyerheti el a bennfentes bizalmát. Ám az igazság megismerése és az ezt követő kinyilvánítása a míves irodalom műveléséhez még korántsem elegendő. A szavak hitelességét mindig a bennük megnyilvánuló személyes jelenlét/részvét biztosít(hat)ja. Ez teremti meg az írás vertikális dimenzióját az elérhető mélység és az óhajtott magasság között. A horizontális dimenzió a kibomló történet síkjában valósul meg. Ádám Tamás expozéja a legnemesebb értelemben emberi. Felmutatása annak, ami itt és most történik vele és – általa – velünk. Magánélete fejlődéstörténete közé olyan húsba maró/markoló miniszociográfiákat épít, amilyenekkel az elmúlt évtizedek irodalma nem szolgált. A történet egyik szegmenseként ábrázolt „Kitin Kft.” gyártelepének dolgozói döntőrészt perifériális helyzetbe került, kényszerpályán mozgó figurák. Egyesek születésük következtében, mások személyiségjegyeik alapján vagy ballépéseik, elhibázott döntéseik nyomán, esetleg igénytelenségük okán jutnak munkássorsra, melynek döntő velejárója az egyénre kiszabott szerep feltétlen elfogadása, a máról holnapra élés és a gerincvelőig hatoló létbizonytalanság. A fennálló viszonyok között, egyéni stratégiák mentén folyik a túlélésért való küzdelem. Jól ábrázoltan a segéd- és betanított munkási rendszer is kitermeli a maga „archetipikus” karaktereit: a spiclit, a lébecolót, a linket, a féltékenyt, a karakánt… Ám Ádám Tamás ezeket nem csak be- és felmutatja, hanem arra is rávilágít az egyes esetleírásokon keresztül, milyen egyéni út vezet az adott szerephez, mennyi maszk és smink fedi el – és fedezi – éppen az azt betöltő/felöltő embert. Azt az embert, akinek a fejében folytonosan ott munkálhat a hajléktalanná válás lehetősége. Az a kirekesztettségi állapot, amelynek a regényfolyam során több aspek- Palócföld – 2024/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 99 �Itthon – Nógrádban tusára „fény” vetül. Sőt, az elbeszélő párkapcsolati szála is – mely a megismerkedéstől az összebútorozáson át a szakításig tart – végül olyan keskeny és imbolygó pallóra téved, amelyen már-már reménytelen az átjutás, a talpra állás. Főszereplőnk az elzüllés eleven kísérteteivel is osztozik átmenetileg. Rózsaszínűbb kép festését „várnánk” a művészekről, mivel alkotóként és szerkesztőként egy félévszázados tapasztalattal rendelkezik a társadalom ezen „rétegéről” Ádám Tamás, de nem ilyen kép tárul elénk. A találkozási pontok közege, a megnyilvánulások szintje más ugyan, mégis semmivel sem kisebb jellemtorzulás fedezhető fel közöttük és bennük. Itt is kiosztott-felvett szerepek, zsánerek játsszák el és túl önmagukat. A magánéletek zavarosak, frusztrációval terheltek, jövőkép nélküliek… – a látszatot viszont igyekszik mindenki fenntartani. Sokszor azért, hogy élősködhessen a másikon anyagilag és/vagy érzelmileg. Még a Kitin Kft. fellendítésére érkező mérnök úr sem a racionalitás, a logikusság, a szervezőkészség mintapéldánya. A termelésbéli selejtgyártás általa sem hagy alább, s vezető beosztásához kierőltetett absztinenciája átmenetinek bizonyul. Képletesen szólva: önmagát és alkalmatlanságát alkoholba fojtja, a rábízottat – az üzemet és a dolgozóit – „csődbe”, utcára juttatja, a narrátornak pedig – racionalizálásnak titulált leépítésével – „visszaadja” az önrendelkezését, a szabadságát. Ádám Tamás hitelt érdemlő kegyetlen őszinteséggel, ugyanakkor együttérzőn szól az őt körülölelő világról, személyes tapasztalatán keresztül bepillantást enged a társadalom napjainkra elfeledett, leírt, szégyellt szegmensébe, megmutatja a kétkezi munkát végzők mindennapjait, kilátásait, küzdelmüket a mindennapokban, a mindennapok továbbgörgetéséért. Regénye napjainkban úttörő vállalkozásnak minősíthető, hiánypótló az irodalomban, s mindezen túl remek – lélekemelő, -nemesítő – olvasmány. (ÁDÁM Tamás: Satuprés, Budapest, Hungarovox, 2023) 100 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2024/1–2. szám �Nagy Zsófia NAGY ZSÓFIA PALÓC KONYHA – AVAGY: MIT ETTEK A JÓ PALÓCOK? Kedves Olvasók! Örömmel tudatom, hogy folytatódik a Palóc konyha gasztrorovatom. A palóc konyha ízei és illatai a múltat idézik, miközben a jelenkor ízlésének is megfelelnek. Remélem, hogy receptjeim segítségével Mikszáth és Madách nyomdokaiban járva még közelebb kerülnek a palóc gasztrokultúrához, és inspirálódhatnak a konyhai hagyományok felfedezésére. Úgy érzem, egy fontos feladatot teljesítek, megőrzöm, továbbadom a mi palócságunk gasztronómiai értékeit. Bízom benne, hogy a receptjeim közül mindenki talál kedvére valót, melyet szívesen kipróbálna! Kérem, fogadják szeretettel – örömteli főzést-sütést kívánok minden kedves Olvasónknak! Nagy Zsófia, a Palócföld háziasszonya _________ Palóc bableves Hozzávalók: 30 dkg fehérbab, 5 dkg zsír, 5 dkg liszt, 1 fej vöröshagyma, pirospaprika, őrölt bors, 5 dl tejföl, 2 gerezd fokhagyma, ecet, só, kapor, cukor A babot éjszakára beáztatjuk, majd másnap az áztatólevében puhára főzzük. A megreszelt hagymából, zsírból és lisztből világos rántást készítünk, beleszórjuk az őrölt borsot, a pirospaprikát, gyorsan elkeverjük, vízzel felöntjük, jól összeforraljuk, majd a levesbe öntjük. Végül hozzáadjuk a kevés liszttel simára kevert tejfölt, a zúzott fokhagymát, és állandóan kevergetve összeforraljuk. A kész levest ecettel, sóval, cukorral ízesítjük és meghintjük az apróra vágott kaporral. Palócföld – 2024/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 101 �Itthon – Nógrádban Sertéssült parasztosan Hozzávalók: 80 dkg sertéstarja, 1 fej vöröshagyma, 6 gerezd fokhagyma, 2 ek. liszt só, őrölt bors, víz A húst sózzuk, borsozzuk és bekenjük a zúzott fokhagymával. Tepsibe rakjuk, vizet öntünk alája, majd forró sütőben jól átsütjük. Sütés közben időnként saját levével meglocsoljuk. A puha húst kivesszük, levét zsírjára pároljuk, meghintjük liszttel, megpirítjuk, majd langyos vízzel felöntjük és kb. 20 percig főzzük. A kész levet átszűrjük, kissé felhígítjuk vízzel és összefőzzük. A felszeletelt húst a forró mártással leöntve tálaljuk. Knédlivel, párolt káposztával kínáljuk. Káposztás sztrapacska Hozzávalók: 1 kg krumpli, 30 dkg liszt, só, 2 tojás, 20 dkg füstölt szalonna, 50 dkg savanyú káposzta A meghámozott krumplit lereszeljük, jól összekeverjük a tojásokkal, liszttel és sóval. A tésztából forrásban lévő vízbe galuskákat szaggatunk. Ha feljött a víz tetejére, szűrőkanállal kiszedjük, forró vízzel leöblítjük és lecsepegtetjük. A szalonnát kockára vágjuk, megpirítjuk, rátesszük a savanyú káposztát és megpároljuk. Ha kész, hozzákeverjük a kifőtt galuskát. Lekváros habos szelet Hozzávalók: 15 dkg vaj, 20 dkg cukor, 15 dkg liszt, 15 dkg darált dió, 3 tojás, lekvár; a habhoz: 3 tojásfehérje, 18 dkg cukor, 1 kk. borecet A vajat elmorzsoljuk a liszttel, a cukorral, a dióval, hozzáadjuk a tojássárgáját, majd jól összegyúrjuk. Ujjnyi vastagra nyújtjuk, kizsírozott tepsibe tesszük, megsütjük. Megkenjük tetszés szerinti lekvárral. A tojásfehérjét kemény habbá verjük a cukorral, hozzákeverjük az ecetet, majd rákenjük a megsült, lekvárral megkent tésztára, és pár percre ismét a sütőbe tesszük. 102 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2024/1–2. szám �Bakos Ferenc: Kapu (visszacsiszolás) Palócföld – 2024/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 103 �Orbán György János: Gyökerek, Páris-patak völgye [Nógrádszakáli Palóc Grand Canyon] (akvarell-tus) 104 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2024/1–2. szám �Lőcsei Péter LŐCSEI PÉTER „PERSZE, HOGY TEMETŐKBEN LEGEL A PEGAZUS”1 Balassi-hatások Weöres Sándor írásaiban Amióta van művészet, létezik a minták átvétele is. A mesterek előtti főhajtásoktól a plágiumokig terjednek a tartalmi, műfaji, prozódiai és egyéb hatások. Hányan követték a homéroszi eposzokat? Mekkora divatot teremtettek a levélregények? Seregnyi szerző írt szapphói strófát, petrarcai vagy shakespeare-i szonettet. És akik a japán eredetű haikukkal próbálkoztak. Ott a sokakat csábító limerick, az európai romantikusokat hívogató maláj pantum. A magyar lírára szűkítve a kört: ki és miért alkalmazta Himfy vagy Balassi verselését (strófáját)? Esetek sora bizonyítja, hogy a formai – vagy annak föltűnő – átvételek egyéb tartalmi, szóhasználati, hangulati következményekkel is jártak. Balassi Bálint életszemlélete, szerelmi vágyakozása, kínja, nyers indulata, Istenhez fordulása, tragikus halála tartalmi ösztönzőnek bizonyult. Verselése sok-sok szerzőt csábított. Hatása Rimay Jánostól Benitzki Péteren, Listius Lászlón keresztül Rónay Györgyön, Ágh Istvánon, Nagy Lászlón át Utassy Józsefig, Szepesi Attiláig, Orbán Ottóig, Markó Béláig, Kovács András Ferencig nyomon követhető. A Balassi-strófa hagyományáról és a költőt megidéző versekről mások mellett Kovács Sándor Iván, Szigeti Csaba, Görömbei András, Lator László, Nyerges Gábor Ádám szólt. A Weöres-életműből olyan Balassi ösztönözte írásokat emeltem ki, amelyekre eddig nem (vagy alig) fordított figyelmet a szakirodalom. Műfajuk, minőségük is vegyes. Némelyik egészen korai, a legutolsó 1985-ben jelent meg; olyik csak posztumusz látott napvilágot. Weörest nem hevítette az eredetiség hiúsága: gyakran emlegette ihlető forrásait. Doktori dolgozatában így írt erről: „Némelyik olvasómnak tán kiábrándító, ha megvallom, hogy majdnem minden versemet többkevesebb irodalmi hatás érlelte. […] Az irodalom organikus folyamat: egy-egy Illyés Gyula: Eredetileg In Illyés Gyula: Naplójegyzetek. 1981–1983, s. a. r.: Illyés Gyuláné, Illyés Mária; Osiris-Századvég Kiadó, 1995, 103. 1 Palócföld – 2024/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 105 �Tanulmány költő-oeuvre nem magában álló sziget, hanem inkább az erdei szálfákhoz hasonlítható: az elődök lombjából növekszik, virágzáskor a többi fával himport cserél és az utódok táplálkoznak belőle”2. Tartalmi, stílusbeli, prozódiai példákra egyaránt hivatkozott. Utóbbira szűkítve a kört: életművében a disztichontól a Himfy-strófáig, a hangsúlyos versektől a tankáig és a Balassi-strófáig párját ritkító gazdagsággal találkozunk. Írásainak bemutatásán és a tematikai összefüggések felvetésén kívül esetenként szövegközlési és más filológiai kérdéseket is érintek. * Nincs verse Balassiról. Sem Isten-élményük, sem szerelemfelfogásuk nem rokonítható. A hírnévhez, a virtushoz való viszonyuk is más. Nem tartalmi, hanem megannyi szerkesztésbeli, stilisztikai, prozódiai kapcsolat tárható fel lírájukban. Mielőtt ezekből válogatok, Weöres prózai írásaira hivatkozom. Négy vallásos magyar költő című írásában Faludi, Berzsenyi és Ady mellett az ő hitét, Istenhez fordulását jellemezte. Nem tudjuk, milyen céllal készült vázlatos áttekintése, amelyben mások mellett Németh Lászlóra, Mécs Lászlóra, Makkai Sándorra – egy utalás formájában Kosztolányira –, Blokra, Carduccira, Nietzschére és még tucatnyi szerzőre, műre utalt. A mindössze 12 oldalas autográf szövegben több filológiai botlást is elkövetett. Az írást nem adta ki, egy verseket és más töredékeket, variánsokat tartalmazó füzetében maradt fönn. Halála után jelent meg prózai munkáinak kötetében. A szövegközlés sajnos elemi tévesztéseket, helyesírási eltéréseket tartalmaz; időrendi besorolása pongyola, eligazító jegyzete hiányos. 3 A Balassit jellemző megállapítások egy részét a kéziratból betűhíven idézem 4: „Balassa Bálint telivér lirikus egyéniség, vagyis az én, a mindenkiben föltétlenül létező örök-emberi természetes önzés megrögzítője. Nála a Dichtung nem a Wahrheit ikertestvére, hanem a kettő itt teljesen azonos: nem eszményeit és áb- Weöres Sándor: A vers születése (Meditáció és vallomás), Pécs, 1939, 23–24. Weöres Sándor: Négy vallásos magyar költő. In Weöres Sándor: Egybegyűjtött prózai írások, Helikon, 2011, 205. kk. A kötet szerkesztője ekképp indokolta időrendi besorolását: „A PIM birtokában lévő autográf füzetben lévő legkésőbbi vers dátuma: 1933. május. Tehát ez az írás is, mely ugyancsak e füzet része, 1933-ban keletkezett”. (210.) 4 A kézirat fénymásolatát Réz Páltól kaptam. Az akkor még magántulajdonban lévő Weöres-füzet időközben a PIM állományába került. PIM Kézirattár (Gy h.sz. 2004/13) 2 3 106 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2024/1–2. szám �Lőcsei Péter rándjait, hanem életét testálta lírájában az utókorra. Nem sokat töpreng az emberfölötti dolgok lényegén: Isten éppúgy érzelmi tényező számára, mint Júlia, mint a »vitézlő oskola«, vagy az »átkozott sok versek.« Tetőtől-talpig érzelmi ember és így magától értetődik, hogy nincs valami mély Isten-elgondolása. Nem lát mást a mennybéli Úrban, mint végtelenül jóságos és végtelenül hatalmas fejedelmet, a legfelsőbb rang birtokosát, kiben a jó és szerencsés földi tulajdonságok a legmagasabb hatványon fordulnak elő. Igy énekel róla: »Egekben lakozó szentséges hármasság, Kinek nincsen semmi dolgában hamisság, Kegyelmességedből áll földi uraság, Csak tenéked szolgál mennyei sokaság!« […] (Az idvességes kimúlásért.)5 »Bűnbocsánatért« címü költeményében ezt a sort találjuk: »Illy könyörgésemmel untatám atyámot…«6 Mintha csak a cár-atyuskánál lett volna kihallgatáson, aki bizony aligha szerethette a túl-hosszadalmas kérvényezőket. Istenhez fordulása nem egyéb, mint a legerősebb, leggazdagabb uralkodó előtt való megtört és segítségre-váró térdrerogyás. Egy másik Balassa tán éppen ílyen bűnbánóan tért meg a Habsburg-királyhoz, csalódva az erdélyi fejedelem kegyeiben. […] Neki Isten arra való, hogy legyen kitől kérni mindazt, amit a maga erejéből nem érhet el. Természetesen, Balassát mindezzel nem leszólni, hanem jellemezni akartam. Elvégre költőnek lenni többek közt annyit is jelent, mint teljesen szabadnak lenni. 7 A mult eléggé igazolja, hogy a poéta lehet akár szent, mint Keresztes János, akár akasztófavirág, mint Villon. Mint embertől, számon lehet kérni tőle, hogy mért ílyen vagy amolyan, de mint költőtől: soha. […]” A verset nem Balassi Bálint, hanem Szepsi Csombor Márton írta. Lásd: Kovács Sándor: Szepsi Csombor Márton versei, In Irodalomtörténeti Közlemények, 1958/1. 70–75. Weöres a vers átírt szövegét használta fel. 6 A Balassi-szakirodalomban ismeretlen vers és verssor. Nyilván nem Balassi a szerzője. 7 Szinte szó szerint egyezik azzal, amit doktori dolgozatának első fejezetében megfogalmazott: „…a művésztevékenységnek nincs általános érvényű határa, tehát szabad alkotás. Korlátai azonosak az emberi lehetőség korlátaival.” In Weöres Sándor: A vers születése (Meditáció és vallomás), Pécs, 1939. 3. 5 Palócföld – 2024/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 107 �Tanulmány Évtizedekkel később a Három veréb hat szemmel című antológiájában gyakran hivatkozott rá. Többek között a költőt elsirató Rimay János, a Balassit szépen visszhangzó Thordai János, a Közönséges magyar példabeszédeket író Benitzki Péter kapcsán. Balassit „az első világjelentőségű magyar poétának” nevezte.8 Műveiből nem az ismert darabokat, hanem a Fanchali-kódexben megtalált pásztorjátékának részleteit idézte. A Három veréb… utószavában a Balassi-strófa közvetlen előzményeiről és rokonairól is szólt. Középrímes hármas-alakzatáról – a Júlia két szemem kezdetű verset idézve – azt állította: „szonett-szerű tökéletességben ragyog”.9 * A Cinaként becézett ifjú Weöres Sándor a cserépteteje miatt piros görbének vagy földbirtokos édesapjáról Weöres-görbének nevezett cselédház egyik szobáját kapta meg Csöngén. Itt nyugodtan éjszakázhatott, fordított napirendje nem zavarta a családot. Leveleiben és más írásaiban többször szólt róla. Versei közül az 1932–33-ban született Naplójegyzetek négy darabja is ezt a világot (illetve saját reménytelen állapotát) mutatta be.10 Kosztolányinak így jellemezte környezetét: „Most újra ott vagyok [Csöngén, LP] lakásunktól különálló szobámban, a domb tetején, ahonnan szépen látni a nappal a stájer hegyeket, éjjel pedig a Rába-gát fényeit. Itt szoktam írni és aludni” 11. A petróleumlámpája körül keringő, halálra pörkölődő éjszakai látogatóiról írta Szürke pillék12 című versét. Másfajta megközelítéssel, de a levélben szereplő helyszínnel és az áldozatként fölidézett lepkékkel is találkozunk Első éjszaka című versében.13 Balassi-strófában írt korai vallomása kimaradt köteteiből. A cím alapján akár szerelmi témájú költeményre is gondolhatnánk; a költő azonban nem a boldog vagy a boldogtalan párkapcsolatról írt, hanem magányos éjszakai élményéről. Versének logikus, következetes mozgásiránya van. A külső látványból, a kis házak tűzfalától a pocsolyában hempergő holdvilágon és a Rába-gát „merev szemü” villanyán át haladunk a szobában sercegő olajlámpa felé. Az éjszaka jellemzőjeként és ellenpontjaként a hat strófa közül az első ötben lényeges szerepet Weöres Sándor: Három veréb hat szemmel, Szépirodalmi Könyvkiadó, 1977, 124. kk. Weöres Sándor: Három veréb hat szemmel, Szépirodalmi Könyvkiadó, 1977, 575–576. 10 Weöres Sándor: Egybegyűjtött költemények I. Helikon, 2008, 67–70. 11 Weöres Sándor Kosztolányi Dezsőnek; Csönge, 1932. dec. 20. Weöres Sándor: Egybegyűjtött levelek, szerkesztette: Bata Imre és Nemeskéri Erika, Pesti Szalon – Marfa Mediterrán Kiadó, 1998. I. 166. 12 Weöres Sándor: Egybegyűjtött költemények, Helikon, 2008, 142. 13 Weöres Sándor: Elhagyott versek, szerkesztette: Steinert Ágota, Helikon, 2013, 514. 8 9 108 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2024/1–2. szám �Lőcsei Péter játszik a fény. A tűz, a láng Balassinál szinte mindig a szerelem emésztő hatását fejezi ki. Jellemző példaként a gyertyaláng hevétől megégő lepentőcske képét említem az „Ó nagy kerek kék ég…” kezdetű verséből. Weöres a lámpaharangra repülő áldozatokat szólítja meg. Nála nem a szerelmi kín, hanem a kikerülhetetlen végső pusztulás – és természetesen saját sorsa – a tét: „Ti nagy szürke lepkék, ti apró zöld pillék, ti vérszopó szunyogok! tanítsatok engem: meghalni valóban olyan édes-jó dolog? Tarajos tűz körül, szeplőtelen fényben zümmög bucsudalotok.” A következő két szakaszban kilátástalan állapotát, pörkölődő szárnyát, tiszavirágéletét, gyönge, beteg testét panaszolja, ellenpontként, szorongató teherként a rá váró feladatot említi. A halódó pilléktől kér segítséget. A vers zárlatában a jövőt szólítja meg, és az Örökkévaló áldását kéri: „Köszöntelek téged, ki ezer év mulva olvasod a versemet és a múló lélek nyomait megőrző anyagnak is köszönet. Óvjon a Fönntartó most és mindörökkön minden jámbor lelkeket.” * Balassi Bálint az „Idővel paloták, házak, erős várak…” kezdetű versében az idő romboló és építő hatását, mindent lebíró hatalmát állította szembe szerelmének nem múló tüzével. Weöres Sándor részben ennek nyitóképét követte korai művében, a Madártávlatban, amely Hideg van című kötetének zárlata lett.14 MADÁRTÁVLAT A szép régi házak és fényes paloták mindnyájan repedeznek, egyik tűzbe romlik, másik csak elomlik és rendre düledeznek s az új arcú falak, mint dísztelen szalag, egy-tömbbé szövetkeznek. Mi mostani korunk hátunkon ostorunk és nem értjük: mit akart, hogy kemény utcákkal, autó-csapákkal vonalozta a talajt és hogy a szeretet miránk kockát vetett s mérges gázzá nőtt a kard. Weöres Sándor: Hideg van, Pécs, 1934, 59. A költő a Weöres Sándor – Károlyi Amy Emlékházban található kötetben a verset ceruzával1932-re datálta. 14 Palócföld – 2024/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 109 �Tanulmány Nagy szennyes záporok, torkos sikátorok csíkozzák mi életünk és enni sokaknak munkáért sem adnak, azt mondják, hogy „jaj nekünk” sőt azt mondják: „iszony ami van ma, bizony már semmit sem hihetünk.” De új korok jönnek s e silány özönnek csöppje is majd kincset ér, mi ma giccs és máz csak, lesz az elmult lázak telje és valódi vér, nem fintorul harcra a tűnt század arca s másként illeti babér. A jövőnk szemében így alszunk majd – ében tokjában szép drágakő: mi ma nyomor alja s orrunkat facsarja: élet lesz és ép erő, aki ma pióca, bűnös pénzek góca: bölcs lesz majd és jótevő. A Balassit fölidéző sorok után a második és harmadik szakaszban a jelen értékvesztett állapotát jellemzi. Weörest (és részben nemzedékét) a Horthy-korban és 1945 után is bírálták szociális érzéketlensége, közömbössége, defetizmusa, „izolált énje” miatt. A minősítést több alkalommal visszautasította. Természetesen más módon, mint Adyt, Kassákot, József Attilát vagy Illyés Gyulát, de őt is foglalkoztatta korának számos társadalmi kérdése. Több tucat olyan verse van, amelyik cáfolja, vagy legalább árnyalja a sommás elmarasztalásokat. Más írásai mellett a Madártávlatot is védelmére hozhatnánk fel. Legalább annyiban, hogy érzékeli, elpanaszolja a megnyomorító gazdasági, hatalmi, morális változásokat, beleértve a világháború személytelen tömegpusztító arzenálját is. A siralmas állapotot nem tartja öröknek; biztos abban, hogy előbb-utóbb bekövetkezik valamilyen fordulat. Ennek nem adja okát. Rokon témájú verseiből is az derül ki, hogy sem az egyéni, sem a közösségi ellenállást, erőszakos fellépést nem fogadja el kiútnak. (Legjellemzőbb példaként Az elnyomóhoz, és Az elnyomotthoz című szonettjeire, illetve A teljesség felé intéseire hivatkozom.) A mű zárlata Balassi korabeli mintákat (is) követ. A szerző a vers megírásának körülményeiről szól; a többes számból egyes szám első személyre vált. A középiskola útvesztőitől éppen csak búcsúzó Weöres némi iróniával (rimbaud-i hetykeséggel) és panasszal jellemzi helyzetét: „Falusi magányban rímet verve vártam, hogy jobbak következnek, húszéves sem vagyok, de sajnos a napok sebesen kerekeznek. Mikor ezt csináltam, ezerkilencszázban harminckettőt jegyeztek.” * 110 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2024/1–2. szám �Lőcsei Péter A kő és az ember című kötetben jelent meg a Cantilena, amelynek strófái Balassi két háromsoros periódusának ösztönző hatását mutatják.15 (Szótagszámuk eltérő: a 6a, 6a, 7b helyett 5a, 5a, 6b szerepel.) A Bornemisza Péter búcsúénekét és Balassi „Syralmas nekem idegen főldőn…” kezdetű versét is idéző nyitány után Weöres panaszdalában a negatív festés uralkodik. Képei a hiányok leltárából szerveződnek („nincs reggeli lárma”; „Nincsen testvérem”; „Nincs senki párom”). A magányos lélek távol került egyetlen társától, sok versben megörökített édesanyjától. Sivár városi környezete (többek között az ásítva vonító gyárkémény) ébreszti rá talajvesztésére, úttévesztésére. Weöres Sándor szerelmes verseinek jelentős hányadában nem egyenrangú felek szerepelnek. A Fairy spring egyes tételeire, a Rongyszőnyegből többek között a 38. („Lányok, ó ti könnyű-léptű vércsék…”); a 60. („Ó ne vidd el…”); a 68. („Gyönge ágam, édes párom…”); a 111. („Kiapadt a sorsom, gazdag Örzse…”) számú darabjaira gondolok. Ezekben és a rokon dalokban, szonettekben vallomástevő a gyengébb, fiatalabb, esendőbb. Ő az, aki szinte reménytelenül kérlel, szánalmat vár, akinek valamilyen bűntudata van. Ilyennek tekintem azt a Balassi-ihletésű versét is (A kísértet dala), amelyik a Medúzában kapott helyet. 16 Előtte a hatszakaszos Hannának, illetve A pesti ismeretlennek, a Beteg unokahugomnak, a Mint vérző medve, a Pastorale és a Váratlan találkozás című szonettek sorakoztak. Később a vers más környezetbe, a Huszonnégy melódia darabjaként A tündér és az Őszi zsongás közé került.17 Címe meglepő, talányos. Egy megnevezetlen társhoz szól, aki a vallomástevő szerint méltatlanul bánt vele. A lelki fájdalmat a régi bujdosók testi kiszolgáltatottságával, fenyegetettségével fejezi ki. A szimmetriatengely fordulatot idéz elő: a képek a fogadalomban ellenkezőjükre alakulnak. A vers az első és az utolsó szakasz zárósorának megismétlésével keretes szerkezetűvé válik: Weöres Sándor: A kő és az ember, Pécs, 1935, 50. A vers később a Hegedű-partíta (cím nélküli) 2. darabja lett. 16 Weöres Sándor: Medúza, Királyi Magyar Egyetemi Nyomda; Budapest, 1944, 60. A költő a Weöres Sándor – Károlyi Amy Emlékházban található kötetben a verset ceruzával1940-re datálta. 17 Weöres Sándor: Egybegyűjtött költemények I. Helikon, 2008, 126. 15 Palócföld – 2024/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 111 �Tanulmány Zúg az öreg erdő, száll a fehér felhő, összebújnak a vadak. Itt benn a szivemben mért üldözöl engem? sohase bántottalak. Jeges éjszakában ősz tiporja hátam, cinke tépi a fülem, bodzabokor-ágról csorog rám a zápor, nem adnak szállást nekem. Hát ide vigyázzál, ha te áznál fáznál, én nem küldenélek el, adnék cipót lágyat, jó száraz ruhákat, mindenfélét ami kell. Ha nem áznék fáznék, mindig rád vigyáznék, mint a nagy fehér falak. Ó mért nézel úgy rám mért nem vagy jobb hozzám sohase bántottalak. * A két Balassi-strófából álló Kontraszt Weöres Sándor Kézírásos könyvében olvasható.18 (A nyomtatott változatokban ritmuszavaró sajtóhibával jelent meg: a második szakasz ötödik sorában a rég helyett az egy szótaggal hosszabb régi szerepel.19 A következő kiadásokban ezt is javítani kellene.) Weöres Sándor kézírásos könyve; Szépirodalmi Könyvkiadó, 1981, 215. Weöres Sándor: Egybegyűjtött írások (Ötödik, bővített kiadás) III. k.; Magvető Könyvkiadó, 1986, 523.; Weöres Sándor: Egybegyűjtött költemények III. Helikon K. 2009, 288. 18 19 112 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2024/1–2. szám �Lőcsei Péter Erdő sürüsége, mező szép vidéke, hegyek kopár teteje! Akármerre járok, jókedvre találok, én is vidulok vele. Mindenütt a kék ég, ölelő mindenség, a teremtés ereje. Erőszakos csörgés, kegyetlen dübörgés motorok dühöngése ősvilágból támadt sok rég kihalt állat ordítása, hörgése, köztük jár az ember, tiltakozni nem mer, várja, mikor lesz vége. A nyitó sorok az Ó nagy kerek kék ég kezdetű Balassi-verset idézik. Első és harmadik nominális mondata közrefogja a személyességet kifejező középsőt (melynek 3 igéje egyes szám első személyű: járok, találok, virulok). A harmónia, a szépség ellenpontja a természetből kiszakadó ember világa, melyet a második szakasz egyetlen hosszú mondata jellemez. Első hat sora névszói felsorolás. Az egymás mellé rendelt jelzős szerkezetekben az -ás, -és képzős, riasztó hangutánzó kifejezések uralkodnak. Az utolsó három sor négy igéje (jár, nem mer, várja, lesz) általános alanyra (ember) vonatkozik. A címben jelzett kontraszt tartalmi és formai síkon többszörösen is megvalósul. * A szerelmi líra korszakainak első darabjában Balassi lírájának adózik.20 Természetesen nem utánzásról van szó (ez Weörestől távol állt). A reneszánsz költőnek a násfát Weöres Sándor: A szerelmi líra korszakai XVI. század; Élet és Irodalom, 1984. 51–52. 4. Kötetben: Weöres Sándor: Elhagyott versek. 494. 20 Palócföld – 2024/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 113 �Tanulmány és a gyűrűt kísérő udvarló versei21 alapvetően más nézőpontot képviselnek. Gyökeresen különbözik a Kit egy bokrétáról szerzett címet viselő szerelmes költeménytől is.22 Véleményem szerint olyan stílusjátékkal állunk szemben, amelyben a Psyché szerzője elképzelte, miként érezne egy XVI. századi hölgy, akinek virággal üzen az a férfi, akit a nem utasítana el: Oh, ti néma bimbók, szebbek mint mondott szók! értem vallomásitok! Szeretőmnek titkát, édes indulatját őrzi csukott szirmotok. Bennetek szerelem még nyitatlan pihen, azé akit áhitok. A mértékkel archaizáló strófában nem a távoli kedvest, hanem az enigmatikus bimbókat szólítja meg tegező formában. A megajándékozott leány (asszony?) mintegy nekik válaszol az udvarló megértett céljára, és adja hírül saját vágyát. A Balassi-strófa három mondata háromszor fejezi ki a paradox, finom erotikájú talányt. A bimbók némák, mégis beszédesek. A csukott szirmok nem árulnak el semmit (másnak), de a megszólaló tudja, mit jelentenek. A (talán) titkolni szükséges érzelmet nem csupán megérti, hanem kölcsönösnek is tekinti. Mintha azt fejezné ki, hogy a bimbó törvényszerűen kifeslik rövidesen; a „még nyitatlan” pihenő szerelem is beteljesedhet. Balassi Bálint: Kit egy násfa felett küldött volt a szeretőjének, kire pelikán madár volt feljegyezve. Balassi Bálint összes művei, összeállította: Eckhardt Sándor, Akadémiai Kiadó, 1951, 42 (kritikai kiadás); Balassi Bálint: Az Palkó nótájára. Balassi Bálint összes művei, összeállította: Eckhardt Sándor, Akadémiai Kiadó, 1951, 43 (kritikai kiadás). 22 Balassi Bálint: Kit egy bokrétáról szerzett, Balassi Bálint összes művei, összeállította: Eckhardt Sándor, Akadémiai Kiadó, 1951, 45 (kritikai kiadás). 21 114 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2024/1–2. szám �Gedeon Hajnalka: Wayang színház (tusrajz) Palócföld – 2024/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 115 �Orbán György János: Madarak nyomában, Páris-patak völgye [Nógrádszakáli Palóc Grand Canyon] (akvarell-tus) 116 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2024/1–2. szám �Horváth Dániel HORVÁTH DÁNIEL SZÜLETÉSNAPUNKRA „Száztizenkettő lettem én, és megnézném, hogy költ-e még e nép, melyért kutatna híres szellemem: ki van velem, ki ellenem? Furi muri.” nem kaphattam meg katedrát, de lettem költő: retardált zseni, s enni Költő-tetem, megcsontosult, bajszos mosollyal felvonult. Itt áll, mit lát: sem mondhatnám, hogy volt elég, de végre nem nyomaszt e lég: eledele az utcán kint tízezreket, ellepnek hidat, tereket, s ki áll, kiált, a földnek testem fű alatt, e nyolcvan év úgy elszaladt, amint a pinty. hogy méltósága kézjegye, csak egy tollvonással egyetemet temet. Talán, ha egy műkedvelő, értem egy lapáttal eljő, s kiás, mi mást A bajszos csontváz visszaszáll a sírba, csöndben visszaszáll. S nevet, nevet. Palócföld – 2024/1–2. szám (2017) ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 117 �Szépirodalom HLAVACSKA TAMÁS KAPCA A FAZÉKBAN „Egy, a Kisfaludy Társaság alábbi felhívására beérkezett, jutalomtételre nem érdemesített pályamű: „szépliteratúrai beszély, melynek cselekvényszövése a népi mythológia valamely ismert alakja köré organizálódik”. Botkai tanító úr két paddal mögöttünk épp a negyedikes elemistákat olvastatta fennhangon a csontkötésű zsoltároskönyvekből, míg mi, harmadikosok kezünkben kivont plajbászokkal ádáz számtani feladványok ellen tusáztunk fakeretes palatábláink harcmezején, mikor a jobbomon ülő Gólya óvakodva hátrasandított, majd oldalba bökött, és ezt skribálta fel táblájának felső sarkába a maga firkálmányos betűivel: „Magor Kata boszorkány”, aztán minden kérdezősködésnek elejét véve alábiggyesztette: „Ebédezéskor”, s egy bakkot se szólva már le is törölte a telegramot a spongyául szolgáló nyúllábbal. Délben a szögre akasztott szőrtarisznyákból előkerült a harapnivaló, circiter harminc éhes száj falta a bodagot, az almát, a gömölyét, s az ebédet elköltvén már tódultunk is ki hunyókát, rablóandúrt, fogósdit vagy bilickét játszani. Szent Teréz napja múlt, az őszi búzát elvetettük, a krumplit felszedtük, a kadarkát és a szilvát leszüreteltük, s minekutána végeztünk a kukoricatöréssel, már csak láb alatt voltunk odahaza, ezért apáink elzavartak a kopácsi puszta tanyai iskolájába – e semmi közepén álló, szalmafedeles, vert falú, egyetlen tanteremmel s egy kéthelyiséges tanítólakással bíró tákolmányba –, vesződjék velünk most már a drágalátos tanító úr. Reggel nyolc óra tájt érkeztek a nebulók, a tudásra szomjazó kisfiúk és lánykák, ki szekérháton, ki gyalogosan, mindannyian mezítláb, boglyas hajjal, szutykosan, szeredással az oldalukon. Gólyával kissé eltávolodtunk a zsivajgó gyerekseregtől, s egy fehérakác árnyékában telepedtünk le. Barátom és mindenkori padcimborám becenevét két gólyalábának köszönhette, melyek most is odabent pihentek a seprűszögbe támasztva József császár képmása alatt, ugyanis tulajdonosuk a Domolykó-láp mélyén, egy apró szigetecskén lakott pákász apjával, s a mocsaras náderdőből csak a mankókon egyensúlyozva tudott elvergődni a már száraz lábbal is járható országútig. 118 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2024/1–2. szám �Hlavacska Tamás Mezei nyúl nyargalt a kietlen rónán, prédára leső kerecsensólyom körözött a magasban, homoki vipera surrant a megsárgult, szikkadt fűszálak közt. A messzi távolban valaminő állatsereglet, talán kecskenyáj patái kavartak porfelleget. A Balástyára tartó derékúton magányos lovas poroszkált, a billegő darutollról felismertük Gajdán Imrét, s kajánul összevigyorogtunk: bizonyosan a Marca-tanyára igyekszik őkelme, hiszen újabban Sinka Verának tette a szépet, mióta a Palánki csárdában tartott szüreti bálon a Gajdán-pereputty rosszállására fittyet hányván többször is lekérte a Marcáék tűzrőlpattant cselédlányát. Gólya elmondása szerint a szokásosnál korábban ért ki az ingoványból, a falábákat vállra vette, mint földmíves a kapát, s az ezerszer megjárt marhacsapáson át elbajmolódott a Körtvélyesi-dűlőig. Épp világosodott, mikor a Magor-tanya mellett elhaladván, a hajnali derengésben megpillantotta a vénasszonyt, ki csücskénél fogva húzta maga után vetőkendőjét a csatakos füvön, majd az átnedvesedett gangát összegyűrte, s kifacsarván egy tejesfazékba csurgatta a reggeli harmatot. A művelet többszöri repetálását követően az ecetfához kipányvázott, riskaszőrű tehénhez csoszogott, egy bubát vett elő a kötője zsebéből, belelógatta a csuporba, s a harmattól átitatott rongydarabbal akkurátusan kenegetni kezdte a jószág tőgyét. Gólya nem várta ki a bűbájoskodás befejeztét, sietve háta mögött hagyta az istentelen hajlékot, de arra mindketten mérget vehettünk, hogy a megbájolt tehénke csecséből a fölös, zsíros tej attól fogva bővízű forrásként surrogott a fejőkébe. Magor Katát szerte a kopácsi pusztán tudákos angyalcsinálóként ismerték – bár kissé értetlenül álltunk a titulus előtt, hiszen a balástyai búcsún sosem árusított csuhéból font vagy viaszból öntött angyalfigurákat –, de eleddig nem sajdítottuk ördögi praktikáit. Így hát Gólya azt javallotta, véssük fel nevét a Boszorkánylajstromra. Minekutána Botkai tanító úr második elemi végén egynéhányszor nemzeti históriánkról doceált, szomorúan konstatáltuk, hogy sem a török janicsárok, sem a labancok elleni harcban nem fitogtathatjuk bátorságunkat, ugyanis utóbbiakkal mintegy másfél évszázada összebékéltünk, előbbiek pedig már jóval azelőtt elkotródtak Magyarhonból, ily módon hiábavalóan gyakoroltuk a parittyázást és a botvívást a bőszült martalóchad felbukkanásában reménykedvén, melytől vérünket ontva kívántuk megvédelmezni pátriánkat. Nyolcesztendős korunkra hát megkomolyodtunk, nem képzeltük magunkat sem kurucoknak, sem egri vitézeknek, két lábbal álltunk a földön, ezért határoztuk el a Boszorkánylajstrom elkészítését, vagyis egy olyan jegyzék megírását, mely elsorjázza a környékbeli, ördöggel cimboráló fehérszemélyek neveit. Úgy képzeltük, ha ezt valamikoron Palócföld – 2024/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 119 �Szépirodalom átnyújtjuk a pusztabírónak vagy a pandúrkapitánynak, a törvény őrei majd bekasztlizzák az egész díszes társaságot, s a kopácsi tanyások egy életre ment lehetnek a boszorkánykompánia gonosz mesterkedéseitől. Nem fogja többé üszög senyveszteni a vetést, nyavalyakórság félszegíteni a barmokat, vagy éjjeli fúlás kínozni a háziakat. Áldozatunkért persze busás jutalmat reménylettünk: Pallagi páter dicsérőleg szól rólunk a vasárnapi prédikációban, ajándékba pedig kapunk fejenkint egy tótbicskát, egy búgócsigát és fél véka árpacukrot. Azon az ominózus napon Gólya iskola után eljött a tanyánkra, kitéptünk egy lapot a már csak gyújtósnak használt tavalyi csízióból, a tiszta hátoldalra öles betűkkel felróttuk Magor Kata nevét, a papírt tekercs formán összegöngyöltük, és pelyvászsákomon lyukat vágva elrejtettük a szalmatörek közé. Ezt követően a boszorkányhistória hosszú időre elfelejtődött. Késő ősszel fatopányban, háncsbocskorban dagasztottuk a sarat, a nyájakat szétverték, a jószágot beistállózták, jártunkban-keltünkben már nem keresztezték utunkat elbitangolt marhák, szamaragoló pásztorok, röfögve vonuló kondák. Az idő megcudarult, a handlék, a foghúzók, a köszörűsök és a mindenféle vándormesterséggel foglalatoskodók is eltünedeztek az orgoványról. Csak az egy Gajdán Imre, ez a pusztai Rómeó nem ijedt meg a fogas széltől s a vidéket korbácsként verő zivataroktól, ha esett, ha fújt, ő majd’ minden áldott nap rendületlen ellovagolt kedveséhez, Sinka Verához. Eljött a december, a rónaságot beeste a hó, s mi fővesztés terhe mellett végre felhúzhattuk eleddig féltve őrzött csizmáinkat. Apám lovas szánon fuvarozott az iskolába, a dermesztő hideg miatt utazás közben még a fejem búbját sem mertem kidugni a rám terített suba alól. Az osztályteremben rendre jóleső meleg fogadott bennünket, hiszen Botkai tanító úr már kora hajnalban bedurrantotta a vaskályhát. Az obligát kelléknek számító mankók most hiányoztak a szegletből, mert Gólya azok nélkül is át tudott kelni a befagyott lápon. Szünetben hóból gyúrt golyóbisokkal hajigálóztunk vagy a közeli tocsogó jegén sikánkóztunk. Szent Miklóskor a jégvirágos ablakon át farkast láttunk ólálkodni az iskola körül. Aznap instruktorunk is kijött velünk szünetre, s puskával a vállán, muskatéros módjára grasszált közöttünk, míg máskor odabévül a kemencepadkán üdögélve szopogatta makrapipáját. A szenteste előtti délutánon már nem koptattuk plajbászainkat a palatáblán, karácsonyi dalokat énekeltünk, majd előadtuk a betlehemest az osztályteremben összezsúfolódott szülői publikumnak, 120 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2024/1–2. szám �Hlavacska Tamás melyben a szerecsen Boldizsár királyt alakítottam összekormozott ábrázattal, papírkoronával a fejemen. A pásztorjáték végén Botkai tanító dióval és cukkedlivel kedveskedett nekünk, aztán lelkünkre kötötte, vízkeresztig tájékára se merészkedjünk a tudás szentélyének. Gyertyaszentelő környékén gyakorta vad zegernye tombolt a pusztán, napokra a tanyákon ragadtunk, hiszen istenkísértés lett volna kimerészkedni a pustoló hóesésbe. Gajdán Imrére a szóbeszéd szerint egy ízben Sinka Verától jövet csapott le a förgeteg, s egy elhagyatott dinnyecsőszkunyhóban várta ki a zimankó végét. Aztán végre-valahára mihozzánk is megérkezett Jégtörő Mátyás. Szekercéjével szilánkokra zúzta a pocsolyák tükrét, leverte az ereszről csüngő jégcsapokat, tarisznyájából pedig hóvirágot, tőzikét és kankalint szórt szanaszéjjel a rónán. Újra kitavaszult, apáink leparancsolták rólunk a csizmát, ismét fapapucsban és bocskorban tapodtuk az olvadt hótól meglucskosodott utakat. Az iskolát környező hét fehérakác kirügyezett, a langy idő és a rigófütty megbolondította a gyerekhadat, így egyre többször csattant tenyerünkön a rettegett mogyorófa suháng. Farsangutolján egy jámbor gulyás – ki alkalmasint először legeltetett mifelénk – az alma mater épületéhez terelte a csordát. Tanítónk épp Krisztus megkísértésének történetét olvasta fel a rézkapcsos Bibliából, de az erősbödő marhabőgés és patadobogás lármájára kisietett a teremből. A nyitott ablakokon kikandikálva hallottuk, hogy a jóember – azt hívén, csárdához érkezett – egy fél meszely bort rendel „kocsmáros uram”-tól, majd az itatóhely felől érdeklődik, mire mindnyájan hangos hahotára fakadtunk. Nem sokkal húsvét előtt, az esti fejés idején apám káromkodása ütötte meg a fülemet, s az istállóba besandítván láttam, amint bősz haraggal a falhoz vágja az üres fejőkét. A tehenünk reggel óta bőséggel ontotta magából a bűzhödt ganajt és a véres húgyot, ám egy römpöly tejet sem csurgatott a rocskába. Mikor másnap mindezt Gólya tudomására hoztam, pillantása rögvest elárulta, hogy egyet gondolunk. A déli pihenő végére már minden részletében kimódoltuk a stratagémát, s tanítás után nagy elszánással az oroszlán barlangja felé vettük az irányt. Ahogy kikupált, cégéres betyárok közelítenek a megrabolni kívánt méneshez vagy gulyához, oly alattomban lopakodtunk be a boszorkánytanya terrénumára. Komondoroktól nem kellett tartanunk, de hát minek is vesződött volna házőrzőkkel az, kinek ezer ördögfi kel segedelmére a szükségben. A lábasszín mögött kushadtunk, honnét már ráláttunk a két gyümölcsfa közé kifeszített szárítókötélre, ugyanis a rontás megtöréséhez legelébb egy ruhadarabot kellett eloroznunk. Palócföld – 2024/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 121 �Szépirodalom Frissen mosott ingvállak, pendelyek, pruszlikok, rokolyák csattogtak a szélben. Épp előbújtunk volna a góré mögül, mikor kocsizörgésre lettünk figyelmesek. Búvóhelyünkről lestük, ahogy a szekér begördül a tanyaudvarra. Öreg cseléd ült a bakon, a batárról egy élemedettebb asszonyember s egy hajadonkorú lány kászálódott le. Egy szakajtó tojást s egy kitört nyakú libát emeltek ki a szekérderékból, aztán egyenest a lakóházhoz indultak, de nem vártuk meg, míg bezörgetnek, hanem kapva kaptunk az alkalmon, odasettenkedtünk a száradó ruhákhoz, lerántottam a kötélről egy felsőinget, s belegyömöszöltem a tarisznyámba. A józan ész ugyan azt diktálta volna, hogy üstöllést eliszkoljunk a zsákmánynyal, de a kíváncsiság felülkerekedett félelmünkön. A ház átalsó felére kerültünk, nesztelenül az épület közelébe lopóztunk, lelappadtunk a fal tövébe, és belestünk a nyitott ablakon. Magor Katát nem érhette váratlanul a vendégek látogatása, hiszen a tűz fölött – az odorból ítélve árvaganéval gyújthatott be – már víz rotyogott a láncra akasztott kondérban, mikor a két fehérszemély betoppant. Ám nem köleskása, de még csak nem is lebbencs főtt a bográcsban: a gőzölgő üst fölé hajoló szipirtyó varjútollat, kígyófejet, szárnyasegér csontvázát, varangyosbéka levedlett bőrcafatjait, s még ki tudja, miféle undormányos hozzávalókat dobált a fazékba, miközben egy hosszú nyelű fakalánnyal kavargatta a titokzatos kotyvalékot. Miután elfogytak a tűzpadkára kihelyezett nyersanyagok, az asztalnál ülő jövevények felé biccentett, mire a fiatalabb pironkodva hozzálépett, s rojtozott kötényének zsebéből elővett egy összegöngyölt vászonkapcát. Ekkor valahol a hátunk megett felnyávogott egy macska, mire Magor Kata azonmód az ablak felé penderült. Szerencsénkre még jóidőben lekutyorodtunk, de nem kísértettük tovább az Istent, hanem csendesen elsomfordáltunk a háztól, hogy a derékúton már inunk szakadtából rőföljünk hazafelé. A tanyánkra érvén tüstént az istállóba siettünk. Szüleimnek nem kellett magyarázkodnunk, mert Balástyára mentek a lódoktorért, míg csecsszopó öcsém édesdeden szunyókált a bölcsőben a belédiktált mákteától. Friss ganéjt szedtünk a tehén alól, megmocskoltuk a rablott holmit, ráfektettük a kút mellett álló mosószékre, s Gólya a laskanyújtóval, én pedig a kendertörő sulyokkal kezdtem püfölni. Úgy hittük, ha mindent annak rendje és módja szerint cselekedtünk, csapásaink nemcsak a ványolt posztóban, hanem Magor Katában is kárt tesznek, s a kékre-zöldre vert satrafa nem tehet mást a láthatatlan kezek ütlegei ellen, minthogy seprűnyélre pattanva hozzánk repül, irgalomért könyörög, s a visszaszolgáltatott ruhaneműért cserébe megszabadítja tehenünket a rontástól. Elképzeltem, 122 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2024/1–2. szám �Hlavacska Tamás ahogy apámuramat egy rocska frissen fejt tejjel üdvözöljük, s ha a gyógyulás okáról tudakozódik, mi csak sejtelemesen összemosolygunk Gólyával. Már egészen belefáradtunk a náspángolásba, tán kissé meg is sajnáltuk az elagyabugyált csoroszlyát, ezért véget vetettünk a lazsnakolásnak. Ám hiába kémleltük az alkonyodó firmamentumot, egy fia boszorkány sem bukkant fel a levegőégben, csak egy-egy portyázó bagoly sudamlott el a magasban. Megjött a lódoktor, de a szerencsétlen párának már harangoztak, reggelre felfúvódott, a marja elfekélyesedett, így hát fejére húzta apám a kápsát, s letaglózta a baltával. Áldozócsütörtökön a kopácsi puszta korporatíve felkerekedett, hisz ezen a napon még a legpogányabb tanyások is beszekereztek Balástyára misét hallgatni. Megrökönyödésünkre a prédikáció végén Pallagi tiszteletes úr a házasulni szándékozók között Gajdán Imrét is kihirdette, de jövendőbelijének nevét még sosem hallottuk. Ám a templomból kilépve az újdonsült vőlegény oldalán a kapcás leányra véltem ráismerni, s ahogy a többi vén skatulyával trafikáló Magor Katára esett pillantásom, olybá tűnt, mintha kárörvendő, diabolikus vigyorral sandított volna kendője alól a szerelmesekre. Ahogy mind több tennivaló akadt a földeken és a szabadba kivert jószág körül, úgy mind kevesebb gyerek óhajtott növekedni bölcsességben, így május elején lakat került az iskola ajtajára. A tanulóévet ürgeöntéssel búcsúztattuk, aztán elkísértem Gólyát egész a Domolykó-láp széléig, hol nagy komolyan kezet ráztunk, majd barátom hóna alá kapta a falábakat, s cuppogva nekivágott a nádrengetegnek. Akkor láttam őt utoljára, ősztől már nem diákoskodtunk együtt, tán az apja úgy vélte, egy pákász három elemivel is elboldogul a szittyósban. Gajdán Imre menyegzőjének estéjén Sinka Vera magára riglizte a szükséghely ajtaját, s Isten bocsánatát kérvén gyufát ivott. De szerencséjére valamék Marcagyereknek feltűnt szokatlanul hosszúra nyúló elmaradása, s miután hiába szólongatták, betörtek a pervátára, nyeldeklőjén egy kanálnyelet ledugván megokádtatták, feltették a szekérre, s lóhalálában elvágtatták vele a járásorvoshoz. Ám mihelyst felépült, szedte a sátorfáját, és örökre eltűnt a kopácsi pusztáról. Úgy beszélték, Pestre ment, s azóta céda lányként keresi meg a napi betevőt egy Sarkantyús utcai műintézetben. Gajdán Imre házasodását nem kísérte gyermekáldás. Veszedelmes hírű korhellyé züllött, ki minden este a Kefekötőben tivornyázott, részegen még az élő fába is belekötött, s a rossznyelvek szerint nemegyszer a saját portáján is eljárt a keze. Végül aztán a kocsma közönsége egy emberként elégelte meg izgágaságát, Palócföld – 2024/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 123 �Szépirodalom s örök időre kitették a szűrét az ivóból. Ekkor kezdett el kilovagolni a Palánki csárdába, de még akkor sem jött meg a jóesze, midőn duhaj kedvében tengelyt akasztott a Dankó-fivérekkel, kik majdhogynem agyonra verték sokat próbált pásztorbotjaikkal. Egy télidei estén, miután cefetül felöntött a garatra, hazafelé tartván lefordult a nyeregből, s a rátaláló rideg csordások még becipelték ugyan Balástyára, de három nap múlva elvitte őt a tüdőlob. Abban a két esztendőben, amit még a kopácsi pusztán töltöttem – mielőtt egy kegyelmes atyánkfia jóvoltából felvételt nyertem volna a szegedi piaristák líceumába –, messzire elkerültem a boszorkány hajlékát. Magor Katát csak sátoros ünnepek alkalmával láttam a faluban, az istentiszteletek végén rendesen hajadon lányokkal pusmogott a templom előtt. S ha nagyritkán mégis elvetődtem a Magortanya tájékára, igyekvő léptekkel haladtam el mellette, miközben borzongva néztem a kéményből felszálló füstöt, s azon tűnődtem, vajon most kinek a kapcáját főzik a láncon csüggő kondérban. Losonczy Ildikó: Ecetfa (szénrajz) 124 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2024/1–2. szám �Boldog Zoltán BOLDOG ZOLTÁN CIKÓHALOM Lovaskocsival vitt a többi utcabéli gyerekkel, hogy megmutassa, hol vannak az elfeledett szilvafák, azoknak mindenki lerázhatja a gyümölcsét. Egyszer régen Bereczki Máté ültetett és oltott fákat errefelé, a hobbikertészből lett palócföldi pomológus, akit a belgák és franciák is emlegettek két évszázaddal ezelőtt, azóta csak fosókaszilva terem a határban, a történelem is lerázta magáról a huszadik században az összes nemesítési kísérletet. Odavitt minket csillogó sörényű lovaival a szomszéd Pista bácsi, hogy segítsünk neki rázni a fosókaszilvát a taposófóliára, pálinkát főzne belőle, és közben magyarázott az élet apró szépségeiről, a határbéli gyümölcsről, ami az Istené és mindenkié, a lovakról és a nyárvégről, az érlelő napsugarakról, mi meg ráztuk a sárga bogyókat, hogy kifőzze belőle magának az igazságot egy elviselhetőbb tél reményében, amiből később talán mi is megértünk valamit, ha felnövünk, és lovaink lesznek, csillogó sörényűek, táltosok, akik átvisznek minket egy másik évszázadba, egy másik világban tikkasztó másmilyen nyárba. Palócföld – 2024/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 125 �Szépirodalom Hazafelé elmesélte a fiú történetét, aki egyszer télen Cikóhalomnál megállt pihenni a hóesésben, de már soha nem kelt föl onnan. Gyalog indult el a szomszéd városból szülőfalujába, mert nem akart jönni a busz az egyre erősödő havazásban, ő meg mégiscsak hétvégi ajándék szeretett volna lenni egyetlen gyermekük érkezésén csodálkozó szüleinek, ezért elindult a két falu közti fehér határon át, megállt, mert nem ismerte Cikóhalom legendáját, hogy egyszer régen boszorkányok tanyáztak ott, és a tehenét gyógyító parasztnak azt mondta a javasember: ha állatai megállnak, azonnal hajtsa tovább őket, mert különben ott vesznek. A paraszt szekere el is akadt Cikóhalomnál, pedig nem volt se sár, se hó, száraz és tiszta volt az út, csak rontás ült rajta, de a jószágot sikerült továbbhajtani, így megmenekültek. Nem úgy, mint a fiú, aki a kollégiumból hazafelé megállt pihenni, de nem ismerte a legendát, ezért kihűlt és megfagyott Cikóhalomnál. Azért mesélte mindezt azon a fosókaszilvás nyárközépi délutánon Pista bácsi, mert ő volt, aki a fagyott fiút megtalálta éppen ezekkel a lovakkal éppen ezen az útvonalon. Csak hullottak a könnyei azon a dermesztő délelőttön, amikor feltette a térdre fagyott fejjel, lábszárát karoló kezekkel ülő szobrot a kocsira, ahol mi is ültünk, szilvát rázó, izzadó gyerekek. 126 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2024/1–2. szám �Boldog Zoltán Majd hajtott a kocsival, ahogy csak tudott, mert ismerte Cikóhalom legendáját, és tudta, nem maradhat ott sokáig. A faluba érve mindenki látta már a szobrot a kocsi hátulján, kihúzták magukat a havat söprögetők, még a téeszelnök sem bírta sírás nélkül, amikor a szobrot leemelték. Pista bácsi tíz évig főzte még a pálinkát télről télre, de csak a fagyott fiút látta a határban Bereczki és a gyümölcsfák helyett, elmaradoztak a fosókaszilva-szedések, lassan megértette, ott ragadt ő is Cikóhalomnál abban a fagyban, amit nem olvaszt fel semmiféle nyár és téli párlat. Egy tavaszi reggelen zörgettek a házunk ablakán, éppen szüleim ágyában aludtam, mert féltem az X-akták gumiemberétől, és a felesége kiabált az utcáról apámnak: Zoli, gyere gyorsan, Pista fölkötötte magát. Palócföld – 2024/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 127 �Szépirodalom VASAS TAMÁS IZZÓ nézem a zöldet, figyelem a kéket; melegem van – párás, könnyű zivatarokat izzadok ELSŐ HÉTFŐ kiüresedünk, amikor elfogy valami, amiből soha nem volt elegendő hogy legalább egy plédet ha találnánk a szétlőtt matracok között TŰZKŐ hosszasan tapogatom a festékfoltokat a bordáidon, sötét van, egy szénsavas üdítőktől ragacsos nejlonzsák a pléded fékcsikorgás, az öngyújtók tűzkövének recés, fájó hangja 128 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2024/1–2. szám �Török László Dafti TÖRÖK LÁSZLÓ DAFTI HAIKUK MESTEREK pillangó álma sziromtanítás vagy csak rutin öt hét öt AGAPÉ igazi öröm a minek ellenében nem a mi okból SZERIALITÁS egy igazi hős a mindig ugyanolyant másképp éli meg ANTITERÁPIA kigyógyulni fél szánalomszámlára gyűjt traumakalmár EGY FARIZEUSNAK csak csend ölelés piaci harsányságod plakátszeretet A NYOLCADIK NAPON és szólt az ember a magunk mismására teremtsünk istent Palócföld – 2024/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 129 �Szépirodalom TETSZHALÁL szemfödél éj van betakar sprőd bűntudat mélybarna csendje KAMUNIKÁCIÓ csak adó adó csak adó adó adó csak adó adó KONZUMKARÁCSONY adventillálás lázas betlehemzsegés szentesteskedés LECTORI SALUTEM – 1. regénytengerben egysoros örvényében élsz vagy fuldokolsz LECTORI SALUTEM – 2. többé nem olvas sorsok mondatok miatt vágyódó irigy SZABADSÁGVESZTÉS fél remeg retteg szónoklatai mögött félretett tettek SZERELEM el nem engedlek dallamtapadásom vagy hűtőmágnesem 130 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2024/1–2. szám �Török László Dafti ÖKO meggyógyul a föld amint lerázza fölös embertermését BÉKETERV a fuldoklóknak kibiztosított szigonyt odanyújtani FÖLDI MESE ég földre tette élt élt földön futosott most föld nyeli el KOMFORTÜZENET email itthonról nem megyek ne várjatok Goldmund és Zorba A FIÚ HAZATÉRNE tékozló apám nem várt sehol lelkemben csak szégyen és düh VISSZAHATÁSOK magamban mondom nem magam miatt élek magatok miatt PÓLUSHARC ördögricsajban állnak némán riadtan angyalszavúak Palócföld – 2024/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 131 �Szépirodalom PIERROT PORTRÉ felnőtt vásznamon mindent feketére fest a gyerek-korom KVINTESSZENCIA maszkok a deszkán fűben lehántott kérgek igazzá lettem _________ ELHAGYOTT hommage E. K. eltűnök magamban végleg senkinek nem leszek meg csak benn az agyamban lustán nassoló termeszeknek haláltáncot jár Bóbita a nótát varangyok húzzák lassan bezár a túlsó part mentsd ami menthető ússz át nem nézek jobbra se balra az előre voltaképp hátra a trikolordított haladás csak egy csámpás nemzeti hátha a krupié már nem oszt lapot újabb játékra nem vár nyakkendője gyújtózsinór frakkja fekete kevlár veszik a szavakra aggatott elemes műglóriákat szabad szonettek szuszognak polcokon befóbiázva egy végtelenített snittben kihalt utcák kövén megyek csak egy dal csoszog utánam elhagyott a közérzetem a végső híreket átfutom sóhajtok fals hadovákon az utolsó jóslat átsüvít kunyhókon és palotákon 132 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2024/1–2. szám �Jancsó Lula JANCSÓ LULA DÖNTÉSEK DILEMMÁJA, A VÉGE EGY Gyerekkoromban három út vezetett hazafelé, nagyjából azonos hosszúságú. Az egyik sötét, kihalt, árnyas, a patak mentén ment a fák alatt, szép volt, de beláthatatlan, sokszor féltem itt. A második napfényes, sárga, összeépült házakkal, a kerteket nem is lehetett látni, csak virágokat az útmenti ágyásokban. A leggyorsabban ez vezetett haza, viszont senkit nem ismertem erre. A harmadik tarka, barátságos út volt, gyümölcsfás kertekkel. Ismerősök köszöntek rám, és ha megálltam beszélgetni velük, háromszor annyi idő alatt értem haza. Itt mentem a legtöbbször, néha túl ismerős is volt. Mindig gondolkodtam, melyiket válasszam. Mindegy volt, mégis arra gondoltam, ki tudja, csak hangulati választás részemről, vagy történhet sorsfordító esemény, mely netán egész életemet meghatározza. Palócföld – 2024/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 133 �Szépirodalom A sorsfordító véletlenek esetleges felbukkanásának tébolyító lehetősége életünk bármely percében. Ezt érzem most felfokozottan, s ettől eszembe jut még jobban, bármelyiken is indulok, sok minden ki fog maradni az összes többi, nem választott útból, a jövőből visszatekintett múltból, s nem kaphatok meg mindent. Pedig nekem is minden kéne, de nem hiszem, hogy a végtelen beleférne. Máris sajnálom, hogy bármi kimarad. Közben pedig simán vállat rántok. Kun Péter: A humorista (linó) 134 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2024/1–2. szám �Vass János VASS JÁNOS A BÉKA GYÖTRŐDIK „Jobb volna tán, ha nem születne semmi.” Jónás Tamás: Mephisto gyötrődik Jobb volna tántorogva hazajönni, mint azt nézni folyton, itthon mi van. Csöndben gyökeret tépni, ha már önhitt, és építeni szalmából hidat. Csak én más nyelven nemigen beszélek, tudás híján szám magyarul kiált, valójában magam otthon itt érzem, itt kérem magamnak, ami kijár. Nem érhet engem semmi jó: maradtam, remek áldozat vagyok: a béka, aki csendesen gubbaszt a fazékban és csak pislog egyet-egyet néha. A szakácstól receptet hallgatok, mesém az, hát nyugodtan (h)alhatok. Palócföld – 2024/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 135 �Szépirodalom GY. SZABÓ ANDRÁS SZENT KRISTÓF Az idegen a lápos völgy felől közeledett, azon az úton, melyről mindig suttogva beszéltek a meglett korú emberek, ha hangoskodó gyerekeiket, unokáikat kellett ebéd közben csendre inteni. A lápos völgy az itt lakók képzeletét emberemlékezet óta foglalkoztatta, beleszövődött mindennapjaikba, része lett életüknek. Valójában két út létezett. Mindkettő délkelet irányból hagyta el a falut, de míg az egyik a zsombékos, mocsaras részt messze elkerülve kanyargott jó öt-hat mérföldnyire a hegyek felé, a másik, nem is olyan távol az utolsó házaktól, balra fordult, elhagyva a veszélytelen utat, és élesen bevágott a nádas közé. Bár ezt az utat nem használta senki, mégis olyan volt, mintha jártak volna rajta. Elejét soha nem vette birtokába a sás és a nád, két oldalát, mintha egy zsinórt húztak volna ki, nem lépte túl a növényzet, egyetlen fűszál sem tolakodott szikes hátára. A falu lakói mégsem mertek beljebb menni, mert szemmel is jól követhető távolságban az út egy darabig egyenesen vezetett, aztán elkeskenyedett, baljóslatúan tekergett a zsombékos, ingoványos talajon, majd nyom nélkül eltűnt a nádasok sűrűjében. – Onnan élő ember fia nem jön ki, ha betéved – mondták – az Isten tudja, egyáltalán visz-e valahová. Senki sem emlékezett arra, hogy látott-e valaha is a nádas rész felől betérni valakit a faluba, nemzedékek egymásra torlódott emlékezetében ilyen eset nem fordult elő. Ezért is hathatott felrázóan, hihetetlennek a hír, amikor egy délután a határból hazatérő emberek fent a szénásszekér tetején megpillantották a mocsár felől érkező férfit. Döbbent ijedtség és furdaló kíváncsiság lett úrrá rajtuk. A férfi magas, erős, szakállas alak volt, és lassan, erőteljes léptekkel közeledett. Durva darócruhát viselt. Alakja, mozgása, nyílt tekintete már az első pillanatban magára vonta a figyelmet, de valójában mégsem ez volt, ami különössé tette érkezését. A férfi feje mellett egy gyermeket tartott, úgy tűnt előszörre, mintha a nyakában ült volna az apróság, de közelebb érve látták, hogy a lelógó kis lábak mégiscsak a bal kulcscsont tájékát verdesték, a jövevény vállán cipelte a gyermeket. A falubeliek megállították az ökröket, és nem tudva hangot adni csodálkozásuknak, csak néztek és hallgattak a szekér tetején. Elnémultan bámulták, amint a férfi kifor- 136 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2024/1–2. szám �Gy. Szabó András dult az útra, busa szakállas fejét feléjük biccentette, mintegy köszöntésül, és öles lépteivel megindult előttük a falu felé. A szekéren ülők meg lassan követték. Így érték el a falu első házait. Míg a főtérre értek, ahol a templom is állt, sorra kinyíltak a porták, a hír megelőzte az idegent, már azt is tudták, hogy melyik útról érkezett, s valamennyien látni akarták a csöppséget, akit a vállán hordozott. Göndör, szőke hajú kisfiú volt, nem lehetett több két évesnél, s míg a lábaival kapálózott, markával beletúrt a férfi borzas hajába. – Ki lehet ez az ember? – kérdezték egymástól a falusiak –, honnan jön, nézd a saruját, tiszta, mintha deszkapallón járt volna, csepp sár sincs a lába szárán! Ozoriás, a pap akkor lépett ki a templomból, amikor a tömeg a jövevénnyel megállt a tér kövezetén. A nap a szemébe vágott, jóformán nem is látott senkit, aztán az embergyűrű közepén mégiscsak észrevette a darócruhás férfit. Ozoriás huszonöt éve volt a templom papja, negyedszázada szolgálta Istent és a falu lakóit, személy szerint ismerte gondjaikat. Komolyan vette az Úr igéit, állhatatos volt a szeretet, a békesség hirdetésében, és mélyen hitte, hogy az isteni gondviselés állandó jelenléte formálja a világot. Alacsony növésű ember volt, de ha a szószékről beszélt, hívei nem a csökött termetű szolgálót látták benne, hanem az erős, a hit pajzsával felvértezett bátor katonát, Krisztus vitézét. Most mégis, mikor megállt a jövevény előtt, esendő, törékeny teste már-már megmosolyogni valónak hatott az ismeretlen robosztus alakja mellett. – Ki vagy, honnan jöttél? – kérdezte Ozoriás. A férfi nem szólt, tenyérével végigsimította a vállán ülő kisfiú combját, mire a fiúcska abbahagyta fészkelődő mozgását. Ozoriás várt, újra feltette a kérdést, de választ most sem kapott. A cserzővarga fia megjegyezte, „lehet, hogy süket.” – Talán csak nem érti a nyelvünket – mondta a pap. Ozoriás hátralépett, s ekkor valami olyasmit tett, amin a körülötte állók is meglepődtek. Kezét a szakállas vándor izmos mellére tette, majd a kisgyerekre vetette átható pillantását, és üdvözült tekintettel jól hallhatóan ennyit mondott: – De hiszen ez a jövevény Szent Kristóf, ő érkezett közénk! Hangja eljutott mindenkihez, a legszélső sorokban állókhoz is, pedig nem is volt erős az a hang. Furcsa dolog történt ekkor. Az imént még erőteljes, daliás férfi lábai remegni kezdtek, felsőteste előrebukott, mintha egyenesen a belé csimpaszkodó kisgyerek terhe nyomná a föld felé atléta termetét. Ilah, a kovácsmester sietve melléugrott, két kezével a gyermek hóna alá nyúlt, hogy leemelje a fiúcskát a jövevény válláról, de az nem engedte. Elhárította a segítséget, minden igyekezetével azon volt, hogy visszanyerje egyensúlyát. Az atya nem szólt, mozdulatlanul állt, aztán a bámész sokasághoz fordulva karjait az ég felé nyújtotta. Palócföld – 2024/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 137 �Szépirodalom Szinte megemelkedtek lábai a levegőben, ahogy harsányan kiáltotta: – Chrisztophorosz – örvendezett –, ő van itt, a Krisztushordozó! Az emberek nem értettek az egészből semmit, idegen volt számukra Ozoriás lelkesedése, de érezték, hogy valami furcsa, nem mindennapi esemény részesei lettek azon a délutánon, s alig várták, hogy másnap, a vasárnapi misén választ kapjanak arra, ami a jövevény érkeztével beköltözött megszokott életükbe. Ozoriás pedig a szószék párkányzatán előrehajolva, vasárnap a reggeli misén, a besütő nap rézsútos fényében megpróbálta elmagyarázni híveinek, amire valamennyien kíváncsiak voltak. Szeretetteljes tekintetét végighordozta nyája felett, várt néhány pillanatot, aztán belekezdett beszédébe. – Amikor azt mondtam nektek, hogy Chrisztophorosz – fejtegette a felé forduló arcoknak –, mindjárt meg is magyaráztam nektek a szó értelmét: Krisztushordozó. Teljes bizonyossággal meg vagyok győződve arról, hogy az idegen férfi, aki a lápi út felől érkezett, maga Szent Kristóf. A kisfiú a vállán pedig a Megváltó, a kisded Jézus. Hitetlenkedés moraja szállt fel a hívek ajkáról. A pap tovább folytatta. – Ez a szakállas férfi a látogatásával talán azt akarta tudtunkra adni, hogy aki Krisztussal él, aki hisz benne, az súlyos terhet hordoz a vállán, lehet, hogy a kereszt súlyát, melyre majd felfeszítik. De én inkább úgy gondolom, hogy a jó keresztényi életet hirdeti, melyet megvalósítani korántsem könnyű feladat, áldozatot kíván tőlünk, sok-sok terhet és nehézséget, melyért jutalmunkat majd a mennyben nyerjük el. – Járhatott máshol is az idegen? – kérdezte a pad soraiból Hanna Gábel, a varrónő. Nem volt szokás mise közben a pap szavait megzavarni, főleg kérdéseket feltenni, de ezen a beszóláson akkor nem ütődött meg senki. – Igen, ebben biztos vagyok – válaszolta a szószék magasából Ozoriás. – Ez az ember a lápi út felől érkezett. Nem tudjuk, mi van a láp mögött, lehet, hogy falvak sokasága, egyikünk sem fordult meg ott. Az idegen, ha érti a nyelvünket, talán választ ad arra, amiről mi most beszélünk. Mialatt Ozoriás megpróbálta meggyőzni híveit igazáról, a jövevény, akit előző nap Günther Hartmannak, a helybéli asztalosnak a házába szállásoltak be, mélyen aludt a fiúcska mellett egy széles, ácsolt ágyban a konyha melletti kis szobában. Mikor felkeltek, Günther felesége húst és birkasültet tett ki az asztalra, ám ők csak aludttejet és foszlós kenyeret ettek vacsorára. De amire Ozoriás várt, s vele együtt az egész falu, hogy az ismeretlen férfi szóba elegyedjék velük és igazolja mindazt, amiről Ozoriás bizonyosságot akart szerezni, nem történt meg. Szóltak hozzá, megnyerő, nyílt tekintettel hallgatott meg mindenkit, de egyetlen kérdésre sem válaszolt. – Süketnéma – mondta Ilah –, mindjárt láttam. 138 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2024/1–2. szám �Gy. Szabó András Mivel a férfi semmi jelét nem mutatta annak, hogy tovább akarna vándorolni, a falu vezetősége, élükön Ozoriással, úgy döntött, hogy maradjanak Güntheréknél. Aratás ideje volt, csaknem mindenki a határban dolgozott, suhogott a kasza a legények kezében, hosszú társzekereken hordták be a portákra a gabonát. Az udvaron vászonponyvát terítettek a földre, és a férfiak az asszonyokkal együtt nekiláttak a cséplésnek. A jövevény vállán a kisdeddel egy létra fokán ült, és a cséphadarók mozgását figyelte, ahogy a vászon széléről egyre beljebb haladtak láncos botjaikkal a szétterített búzán. Kövér szemek peregtek ki a kalászból, gazdag termés ígérkezett. Az idegen megérkezése óta sosem hagyta magára a kisfiút, most mégis, amikor a szétszedett hombár deszkáit kellett a helyükre illeszteni, Güntherné kötényébe helyezte, és segített Ilahnak és Joachimnak a lisztszagú gabonatároló összerakásában. Ügyes volt és találékony, főleg azokban a munkákban vették hasznát, ahol az erejére volt szükség. Simán kiemelte a takarmánnyal megrakott szekeret az árokból, de a falu elismerését végképp azzal nyerte el, amikor Güntherék megsérült borját ölben vitte haza a mezőről. Bámulták benne, ahogy a gyermekkel bánt. Olyan szeretettel, gyengédséggel fogta birkacomb nagyságú kezeibe, fürdette esténként a fateknőben, ültette tenyerére, emelte magasba a csöppséget, hogy még a legzordabb ember csodálatát is kivívta. Rövid időn belül megszerették, akit odahaza már csak Kristófnak vagy egyszerűen Szentnek neveztek. Lassan megszokták némaságát is, hiszen minek is ereszkedne le hozzájuk, a pórnép közé egy olyan ember, akinek tulajdonképpen az égben volna a helye. Vasárnaponként ott ült a templomban az első padban, helyet szorítottak neki és a kisfiúnak, aki ugyanolyan figyelemmel hallgatta Ozoriást, mint gyámolítója. Jó fiúcska volt. Egy kora őszi délutánon különös batár állt meg a faluszéli házak egyikénél. Magas, cingár férfi ült a bakon, benyitott a kapun, és vizet kért a lovainak. Miközben kétszer is fordult a rocskával, a környék gyerekei kiszöktek az udvarokból, hogy a ritka látványban gyönyörködjenek. A lovak egy festett oldalú magas kocsit húztak, melynek erős vasalású kerekei a szivárvány minden színében pompáztak. A deszkaoldal egyikén napszítta, málladozó betűk hirdették az utak vándorainak, hogy a különös építmény voltaképpen egy cirkuszos kocsi. Évek óta nem járt cirkuszos kocsi a faluban. A figyelmet mégsem az ormótlan batár vonta magára, hanem ami mögötte volt: egy ketrec formájú kétkerekű alkotmány, mely csapra járó rúddal a kocsihoz volt erősítve. A ketrecben négy kutya csaholt, és fenn, egy elrekesztett részben, hogy a kutyák el ne érhessék őket, fehér galambok tollászkodtak. A cingár férfi egyenest a főtérre hajtott. Minden jel arra mutatott, hogy hosszabb időt kíván eltölteni a falu főterén, talán több napot is. Zabot adott Palócföld – 2024/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 139 �Szépirodalom a lovainak, majd a kocsi mélyéből különféle kellékeket hozott elő, egy óriáskereket, melynek vázát az ácsorgó falusiak előtt, nagy érdeklődés közepette szerelte össze. Aztán egy hosszú deszkalapot akasztott le a batár oldaláról, melyet középen ékkel támasztott alá, így egyetlen könnyű érintéstől jobbra is, balra is billenhetett a mutatványos eszköz. Mialatt dolgozott, vastag fekete szemöldöke alól szúrós tekintettel pásztázta közönségét. Az emberekben nem keltett bizalmat a mutatványos, de kíváncsiak voltak tudományára, ezért aki csak tehette, ott maradt a téren. Nem kellett sokáig várniuk, mert meglibbent a lakókocsi bejáratának függönye, és egy másik alak lépett ki rajta. Mindenben ellentéte volt a mutatványosnak. Apró, kopasz, kövérkés férfi volt, kezében kolompot tartott, amit időnként megkongatott. Kurta lábaival körbejárta a teret, befurakodott az emberek közé, rekedt hangjával betöltötte a levegőt. Ezeket mondta: – Ez az ember, akit most látni fogtok, fortélyos varázsló, nagy és tiszteletreméltó mágus, aki tudományával a fél világot bejárta. Úgy nézzetek rá, hogy amit ő tud, az meghaladja az emberi erőt és képzeletet. Amíg a kövér kis ember beszélt, a mutatványos bent tartózkodott a lakókocsiban, és csak akkor jött elő, amikor törpe kis segédje elnyújtott kolompszó kísértében befejezte mondókáját. Hosszú, fekete köntösben ereszkedett alá a kocsi lépcsőjén, méltóságteljes lépésekkel vonult végig az emberek sorfala előtt. Arcát fehér por borította, homlokát vastag ráncok festették. Már legelső mutatványa osztatlan elismerést aratott. Keze egy mozdulatára galambok röpültek két kinyújtott karjára, s ujjai csettintésére előbb az egyik, aztán sorban a többi is rászállt az óriáskerék lapátjaira, és súlyukkal mozgásba hozták a kereket. A kutyák mutatványa következett másodjára. Ezúttal a mágus széles mozdulatot írt le a levegőben, mire a kutyák harsogva törtek elő a lakókocsi egy rejtett zugából, s hatalmas öldöklésbe kezdtek. Harapták egymást, remegő izmokkal próbálták maguk alá gyűrni a másikat, s csak erős szöges nyakörvüknek köszönhették, hogy nagyobb kárt nem tettek egymásban. Akkor a varázsló intésére megszelídültek, kezes bárányokká váltak, és csöndben felültek a közepén ékkel alátámasztott deszkapalló billegő két végére. A nézősereg elragadtatva tapsolt. A tűznyelés minden attrakciónál látványosabbnak ígérkezett. A mágus egy fapálcikát kotort elő köpenye ujjából, melynek egyik vége már akkor parázslott, mikor előkapta. Ráfújt, erre a pálca parázsló vége lobot vetett, és olyan erős lánggal égett, hogy az emberek a közelben ijedten húzódtak hátrébb. Aztán a láng összezsugorodott, és akkor a mutatványos mindenki szörnyülködésére eloltotta szájában a még égő pálcavéget. Tombolt a publikum, a tetszésnek olyan fülsiketítő, már-már állati moraja csapott a magasba, 140 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2024/1–2. szám �Gy. Szabó András melyet még ember nem hallhatott a tér kövein. Az apró termetű segéd egy szakajtóval járta körbe a teret, kérve a nézőket az adakozásra. Ekkor történt, hogy a mágus, feltehetően utolsó műsorszámára készülve, csöndre intette hallgatóságát. Ezúttal egy acélrudat tartott magasan a tömeg feje fölé, háromszor vitte körbe a fényes acélt, majd arra szólította fel a falu bátrabbjait, hogy csinálják utána, amit ő ezzel a vasdarabbal művelni fog. Cingár ember volt a mutatványos, de amikor köpenye két szárát szétvetette, és hozzákészült a rúd meghajlításához, inas mellkasán az izmok táncba kezdtek. Két végén fogta meg a vasat, és lassan, alig láthatóan, erős marka szorításában az egyenes vas görbülni kezdett, míg a végük össze nem ért. Az ácsorgó tömeg ezúttal néma maradt, pisszenés nélkül nézték végig a műsorszámot. Akkor a mágus várt egy darabig, majd a döbbenet csendjében visszahajlította kezében az acélrudat. A törpe termetű a szakajtóval ismét a tér közepére pattant, bohócként szaladgált a tömegben, és hangosan kiáltotta: – No, hol az az erős férfi, aki meghajlítja a vasat? Jelentkezzen az a bátor férfi! – Ilah, Ilah!– mondták az emberek – Gyere elő! Ilah, a kovács nem kérette magát, magabiztosan lépett előre, tudta, hogy neve elsőként fog elhangzani, rá gondol az egész falu ebben a megmérettetésben, mert ő a legerősebb. De Ilah pörölyhöz szokott markában meg sem moccant a fém, minden igyekezete ellenére egyenes maradt. Fejét csóválva, megszégyenülten somfordált vissza társai közé, sehogy sem értve a csúfos kudarcot. Mások is jelentkeztek, tagbaszakadt, széles arcú és széles vállú legények, de nem akadt senki, aki meg tudott volna birkózni a feladattal. Akkor valakinek eszébe jutott Kristóf, és egyszerre mindannyian emlékezni kezdtek arra, amikor egymaga rántotta ki az árokban megrekedt szekeret, és ölében hozta haza Güntherék borjúját a mezőről. Valamennyien a szent felé fordultak, aki ott állt közöttük a harmadik sorban, vállán most is a fiúcskával, és kérlelni kezdték, hogy ne hagyja szégyenben a falut, mérje össze erejét a mágussal. – Kristóf, állj ki vele, neked sikerülni fog, láttuk, mire vagy képes – biztatták a felsült legények. De a jövevény nem válaszolt. Átnézett a fejük felett, úgy tűnt, semmi nem érdekli abból, ami a téren történik. – A szent ember nem segít rajtunk, pedig mi befogadtuk – mondta élesen a cserzővarga fia, és kicsapott hangjából az indulat. Mint mikor a vitorla új szelet fog, úgy fordult a hangulat Kristóf ellen. Nem értették, hogy egy olyan esemény, mely az egész falut lázban tartja, miként lehet közömbös annak az embernek, akinek becsületbeli kötelessége lenne, legalábbis így gondolták, kiállni a falu érdekében. Ilah előlépett a hátsó sorból, és térdével durván megtaszította Kristóf combját. – No, most mutasd meg, mit tudsz, hadd lássuk! Palócföld – 2024/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 141 �Szépirodalom Ellenséges volt a hangja, nem feledte még kudarcát, sütött belőle a gyűlölet. Kristóf szemeivel Ozoriást kereste, de a pap nem volt jelen a téren. A körötte állók hallották sóhaját, ahogy lassan megindult a fiúcskával a tér közepe felé. Az emberek sorfala szétnyílott, utat engedtek neki, és várták, nagyon várták, hogy a tér közepén belefog a mutatványba. De ő vállán a kisfiúval csak ment tovább, elhaladt a festett arcú, vigyorgó mágus és a deszkapallón ülő kutyák mellett, akik jöttére, ki tudja, mi okból, nyüszítve húzták be farkukat. Maga mögött hagyva a mutatványos kocsiját, távozó alakját ekkor látták utoljára, hiába meresztette szemét a sokaság, mintha a föld nyelte volna el. Joachimék háza előtt még megvolt, de már mintha ködpárában lépdelt volna, lassan elhalványult, elmosódott körvonala, és mielőtt elérte volna az első utcasarkot, eltűnt könnyű terhével a tér szegletében. Ágyát másnap reggel bevetve találták, a szoba üres volt, egy göndör szőke hajszál remegett az ajtó kilincsén. – Hiányozni fognak – mondta férjének fáradtan, sajnálattal a hangjában Güntherné, azzal nekilátott napi teendőinek, kötényt kötött és csizmát húzott, ment kitakarítani az istállót. Kun Péter: Kimenőn (fametszet) 142 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2024/1–2. szám �Kocsis Klára KOCSIS KLÁRA TÍZ KÉRDÉS Akit halálig koptatnak, végül elkopik? Emberkísérleteket folytatnak katonaruhába bújt makik? Akit minduntalan meglopnak, végül szegény lesz? Rendőr-katona, ávós-jogász közösen kivégez? Ne tiltakozz, ha rád dolgoznak hivatátosok? Alvásmegvonás, rágalom, infra, elektrosokk? Kiradírozzák a költőt, ha magyar, nemzeti? A költőgyilkosságot vajon ki fizeti ki? Tűrd, törölje el a nyomokat az elkövető? Vagy vers tegyen igazságot, a tiszta, szép erő? CINEGE beburkollak havas avar-kendőbe anyám málló tollú cinege hogy ne fázz keresztet döftek föléd a fagyos földbe ősztől-fakult pitypang vadcsalán kóró sirat vén lettem nézd szánalmas ráncaim cinege már itt csoszog a hóhér holnap vár rám egy kőkereszt mögül orvul leskel bárdját lóbálja nyakam méricskéli sóvár szemmel fed majd engem is avar cinege arcomon a megtért tékozló jégszilánk-könnye ég esengő kinyújtott kezemre szállj le megbocsátón ölelj magadhoz halott cinege Palócföld – 2024/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 143 �Szépirodalom MOHAI V. LAJOS ANYÁM A RÓZSA UTCÁBAN Mozdulatlan pöttyöt követ némán, melancholia ringatja őt árván. Ha föllármázza a tarka élet, úgy tesz, hogy álmodja az egészet. ARANY-SUITE Falu éke: templom tornya, tenger-pusztán a vitorla! Arany János kicsi fája, a földi éden nagy csodája! Érző daruszó, délibáb, a gazda megy a gyepün át – lehet-e ennél teltebb kép? csak Arany János hangszerén! „Minden szöget, minden zugot úgy lel, miképpen megszokott.” VEÖRÖSMARTY ELHAMVADT VERSE Pusztaság, kisírt szem a világ felett; a csönd legmélyét ég keserve szülte, egy madártest szürkébe merülve kering-kering felhők közé űzve. 144 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2024/1–2. szám �Mohai V. Lajos FINÁLÉ (Krúdy éjszakája: hommage) Szélkakasok körül pára kéklik Krúdy éjszakája halott-mosók rekviemje gyúl a hullaházi csendbe vízbefúltak korhadt nyája holtak kamrájába zárva belek, kitekert végtagok imposztor-karcolatok A bolondot kivetették ha nyerített, kinevették a szelelőlyukon át megnyílt a csukott világ a bástyasétány csupa konty sűrűn zabigyerek-poronty lassan besüppedt a nappal partot ért az alkonyattal. Mind elhervadtak réges-rég a Szindbád-álmok tetején prüszköl a bérkocsik lova pattog Cupido ostora Visztula Bella az éjben fátyol ring a hóesésen ha Vénusz dühe elapad a nimfák nyelve tagad Szindbád legeltette szemét porcelán-arcú nőszemélyt figyelt, megmentőre várva kelyhe és kombiné-pántja méz volt, szemlátomásra szüzek kiszakított-lánca illett a jergli falára: Itt volt Szindbád, a hajós és jegyese, Andimandi. Jó volt. A jergliben alvó sötét ott lelte lelke örömét Harras Rudolf közkatona nyerített a bolond lova meszelt, sárga cellafalon vésve az írás közvagyon: It vót Ferencz Józsep és Örzsébet királyné. Jó vót. Palócföld – 2024/1–2. szám Még egy nap tolvaj-gyönyör börtönlevegőn osonva a szent hazának konca Nyírségből fölbuzogva akasztott ember-isten helyettesítő halottja: It vót Krúdy Gyula hajadonföt imbolyogva. Jó vót. ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 145 �Orbán György János: Őslények völgye, Páris-patak völgye [Nógrádszakáli Palóc Grand Canyon] (akvarell-tus) 146 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2024/1–2. szám �Dupka György DUPKA GYÖRGY MIKSZÁTH KÁLMÁN NYOMÁBAN KÁRPÁTALJÁN Mikszáth Kálmán munkácsi útja Munkácsy társaságában Mikszáth Kálmán (Szklabonya, 1847. január 16. – Budapest, Józsefváros, 1910. május 28.) első emlékezetes találkozása vidékünkkel és a táj embereivel 1882. március 2. – március 4. között zajlott le, amikor részt vett a Párizsból Munkácsra látogató Munkácsy Mihály tiszteletére rendezett ünnepségen, a festő szülőházán elhelyezett emléktábla felavatásán, a Csillag vendéglőben adott díszebéden és más rendezvényeken. Másnap a vidék történelmi nevezetességeivel ismerkedett, délután pedig Munkácsy Mihály, Jókai Mór és más illusztris személyek társaságában visszautazott Budapestre. Mindezekről a vidéki és a székesfővárosi lapok bőven beszámoltak.1 Mikszáth Kálmán író, újságíró, szerkesztő is, aki a Pesti Hírlap munkatársaként tudósította az olvasókat a lap 1882. március 3-i számában – Munkácsy útja címmel – a neves festő szülővárosába tett utazásáról. Az Útközben című riportjában a pesti vasútállomásról történő elindulás pillanatát is megörökíti: „Az elindulás volt talán a legérdekesebb mozzanata az útnak, mely valóságos diadalút. De a kellemes izgatottság, hogy ki jön, ki nem jön: egészen megszépítette a máskor annyira kellemetlen várakozást. Gyorsan teltek a percek, mert minden perc hozott valakit. Mert úgy van az ilyenkor, hogy sokan ígérkeznek, de kevesen mennek. Biztos nem volt senki. Azaz, hogy mégis, az öreg Teleki Sándor gróf. Neki elementuma az ilyen dolog, s ha már képes volt Kolozsvárról idáig jönni, bizonyosan elmegy Munkácsra is. De a többi ember aztán mind meglepetés volt…”2 Dupka György: Munkácsy Mihály látogatása szülővárosában. In: Kalendárium ’87, Kárpáti Kiadó, Uzshorod, 1986, 33. old. 2 Mikszáth Kálmán: Munkácsy útja (Útközben). Pesti Hírlap,1882. március 3. Lásd: Mikszáth Kálmán: CIKKEK ÉS KARCOLATOK II. https://www.mek.oszk.hu/00900/00901/html/index.htm [2024. 04. 28.] 1 Palócföld – 2024/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 147 �Mikszáth 177 A világhírű festőt elkísérő társaság az éjszakát a vonaton töltötte el. A férfiak kártyapartival ütötték el az esti órákat. Az első nagy ünneplésre a Sárospataki vasútállomáson került sor, ahol a település kiválóságai Munkácsy Mihályt nagy ovációval, feleségét virágcsokorral köszöntötték. Ilyen élmények hatása alatt érték el Ugocsa-vidéket. Mint írja: „Kilenc órakor Csapra értünk. Itt volt még csak igazán csapra ütve a lelkesedés. De nem is írom tovább, így fog ez már menni véges-végig, míg csak Munkácsra nem érünk... Azaz, hogy ott lesz aztán a haddelhadd”3. A sajtóbeszámolókból4 többek között megtudjuk, hogy Munkácsy Mihály kíséretéhez tartozott Mikszáth Kálmán és írótársa, Jókai Mór; Pulszky Ferenc, a Képzőművészeti Társulat elnöke, Teleki Sándor, Kossuth honvédezredese, ismert emlékíró; Vadnay Károly, a Fővárosi lapok szerkesztője, György Aladár, Jókai közeli barátja, a Hon munkatársa, Telepy Károly, a Képzőművészeti Társulat titkára, Keleti Gusztáv műkritikus. A fogadóbizottság tagja, Lehoczky Tivadar történész, muzeológus egyik írásában rögzítette a történelmi pillanatot, nevezetesen a város neves díszpolgárának és a fővárosi vendégeknek a fogadását.: „2-án érkezett a diadalkapuval és lobogókkal feldíszített városunkba, hol az üdvözlésére összesereglettek által lelkesen üdvözöltetett”. A szervező bizottság Munkácsyt és feleségét a helyi Schönborn-kastélyban szállásolta el. Jókai Mórt, Mikszáth Kálmánt és vendégtársait magánházaknál helyezték el. A városháza nagytermében ünnepélyes külsőségek között adták át a művésznek a város által felajánlott babérkoszorút. Este a város fiataljai fáklyásmenettel tisztelegtek a festő és kísérete tagjai előtt. Munkácsy Mihály szülőházának emléktáblával történő ünnepélyes megjelölése után március 3-án a Csillag vendégfogadó nagytermében 207 terítéket számoztak. Díszebéd volt. Jókai Mór mondott beszédet. Az igen fényes táncmulatságon az ünnepelt művész és a pesti vendégsereg is kedélyesen táncolt. Másnap a Pestről érkezett illusztris vendégek felkeresték Munkács ősi várát, megtekintették a Latorca-parti várost, ellátogattak az 1880-ban felépített elemi népiskolába és a közkórházba. Március 4-én tértek vissza Pestre a délutáni vonattal. Az akkor szülőháza falán felállított emléktábla Szász Károly tolla után ezt hirdette: 3 4 Uo. Munkácsy-ünnepély Munkácson, Bereg, 1882. márc. 7. 148 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2024/1–2. szám �Dupka György „E házban született 1844. február 20-án Munkácsy Mihály Honszerző Árpád e helyütt pihené ki nagy útját, Sas szeme itt villant őse hazája felé. Itt született Munkácsy Mihály, innen kele útra, S új eszményi hazát hódíta láng ecsete. 1882. márcz. 3.”5 Munkácsy Mihály szülőháza Az emléktábla leleplezése 1882. március 3-án. Forrás: https://keptar.oszk.hu/041400/041464/1900bb_Page_160_b_nagykep.jpg Mint ismeretes, Munkácsy Mihály 1900. május 1-jén hunyt el. Ebből, a művészt gyászoló alkalomból a Vasárnapi Újságban leközöltek egy 1882. március 3-án készült fényképet: „Gyászlobogó leng most ama ház felett is, melyben a nagy művész született s melyen márványlap hirdeti, hogy Munkácsy Mihály bölcsője itt ringott Sajnos Munkácsy Mihály szülőháza már nem áll, az eredeti emléktáblát eltüntették, de új emléktábla őrzi helyét. 5 Palócföld – 2024/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 149 �Mikszáth 177 (…) A fénykép azt a jelenetet tünteti fel, midőn néhai Literáty Ödön6 akkori Munkács-kerületi országos képviselő tartá ünnepi beszédét, melynek elmondása közben ezernyi embertömeg jelenlétében leplezték le az emléktáblát, mely megkoszoruzottan ott a lombfüzérekkel ékített ház falán látszik”7. Munkácsy Mihály szülőháza, amely előtt Mikszáth Kálmán is megfordult, az egykori sóház ma már nem létezik. A mai új épületen csak egy 1969-ben állított ukrán feliratú emléktábla jelzi, hogy a helyén volt házban született 1844. február 20-án Munkácsy Mihály. Az emléktábla melletti domborművön az egykori szülőház is látható. A Rákóczi-kör 1992. november 4-én felavatott új Munkácsy- emléktáblája A szerző gyűjtése A rendszer- és országváltás után a ház sziluettjének táblája alatt a helyi Rákóczi-kör 1992. november 4-én egy új magyar nyelvű emléktáblát avatott fel. Azóta az itt lakókban is tudatosult, hogy Munkácsy Mihályt 1880-ban a város a festőművészt tiszteletbeli polgárává választotta, aki szülővárosa után felvette a Munkácsy nevet. Tordai Finta Literáty Ödön (Nagybégány (Bereg vármegye), 1847. 02. 05. – Budapest, 1887. 12. 12.) ügyvéd és országgyűlési képviselő, Munkácsy Mihály nagy tisztelője. Lásd: Munkácsy Mihály szülőháza emléktáblájának leleplezésekor 1882. március 3-án Munkácson tartott beszéd. Budapest, 1882. 7 Forrás: Vasárnapi Újság, 1900. május 13. = https://keptar.oszk.hu/html/kepoldal/normal.phtml?kep=/041400/041464/1900bb_Page_160_b.jpg&id=41464 [2024. 04. 28.] 6 150 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2024/1–2. szám �Dupka György Bernáth Dezső, Mikszáth Kálmán barátja Ung megyében Mikszáth jó barátja volt képviselőtársa, Bernáth Dezső (Tarnóc, 1841 – ?1907). A neves Bernáth-dinasztiából származó országgyűlési képviselő Kassán, Budapesten és Sárospatakon tanult, Utrechtben és Londonban hallgatott jogot. 1862-ben ügyvédi vizsgát tett. 1870-ben miniszteri titkár lett. 1876-ban választották először országgyűlési képviselővé. 1884-től képviselte az Ung megyei nagykaposi kerületet. Mikszáth Kálmán is élete végéig országgyűlési képviselő volt az erdélyi Illyefalva, majd Fogaras, végül Máramarossziget mandátumával. A palócok8 istápolója vidékünkön, a Felső-Tisza vidéken mint országgyűlési képviselő gyakran megfordult. Az itt nagy szegénységben élő ruszinok körében szerzett szomorú és lehangoló élmények, hallomások hatására írta meg Farkas a Verhovinán9 (1892) című elbeszélését. Mikszáth Kálmán még a Pesti Hírlap munkatársaként ismerkedett meg Bernáth Dezsővel. Például A fekete kakas (1909)10 című elbeszélésében az Ung megyei Bernáth-családot mutatta be. Bernáth képviselőtől sok érdekes történetről értesült. Valószínűleg a Különös házasság11 (1900) című regényének témáját is tőle hallotta, amelynek korabeli fogadtatása hűvös volt. Bernáth Dezső is összefoglalta ismereteit Buttler-grófról.12 Fontosnak tartom megjegyezni, hogy Bernáth Dezső egyik országosan ismert felmenőjéről, Bernáth Zsigmondról írt megemlékezést elhunyta kapcsán a Pesti Hírlap 1982. januári számában. Az olvasók figyelmét a következő gondolatokkal hívja fel az országgyűlési képviselőre: „Közéletünk egyik régi alakja tűnt a sírba, kit már gyermekkorunkban is ősz Bernáth Zsigmondnak neveztek, kit a már közel egy évtized óta sírban porladó Deák Ferenc is »te öreg« -nek szólított. Nemcsak Ung vármegye legnemesebb fia lett vele a síré, de az egész ország egyik legtiszteletreméltóbb alakja, kit még a múlt század ajándékozott a nemzetnek. Vidékünkön Nagydobrony község tekinthető palóc tájnyelvi szigetnek. Mikszáth Kálmán: Farkas a Verhovinán, 1892. In: http://mek.oszk.hu/00900/00905/html/ [2024. 04. 28.] 10 Mikszáth Kálmán: A fekete kakas, 1909. In: http://mek.oszk.hu/00900/00905/html/ [2024. 04. 28.] 11 Mikszáth Kálmán: Különös házasság. http://mek.oszk.hu/00900/00944/ [2024. 04. 28.] 12 Bernáth Dezső: A gróf Buttler János története. Vasárnapi Újság, 1901. 48. évf. 6–8. sz. 8 9 Palócföld – 2024/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 151 �Mikszáth 177 Született 1790-ben, jómódú birtokos családból, melyből már sok előd tűnt ki, kivált a reformáció harcaiban, mert a Bernáth-nemzetség úgy volt ismeretes Ungban, Beregben, mint a protestantizmus előharcosa”13. Tulajdonképpen Bernáth Dezsőn keresztül Bernáth Zsigmond (Mándok, 1790. 10. 20. v. 1789. 10. 30 – ?1882. 01. 28.).) országgyűlési képviselőt és korának megbecsült politikusát is jól ismerhette. Mint ismeretes, Mikszáth Kálmán Különös házasság című regényének hősét is tisztelhetjük Bernáth Zsigmond személyében. Méltatója szerint „Számos emlékezetes törvénycikk folyt az ő tollából, a híres hosszú 33-iki országgyűlésen Kölcsey Ferenccel együtt a kerületi tábla jegyzői tisztét viselte s ő bízatott meg az úrbéri törvénycikkek szövegezésével. Tagja volt azután folyton minden országgyűlésnek. Látta Deák feltűnését, Wesselényi-vívta harcait, Kossuth alakja előtte nőtt meg óriásinak; részt vett a mozgalmakban, s nevét örök időkig emlékezetessé tette azzal, hogy ő indítványozta legelőször a tagosítást, ami bizonyosan többet ért a nemzet vagyoni emelkedésére nézve, mint sok körmönfont államférfi úgynevezett »nagyszabású művelete«. A forradalom már ősz hajakkal találta Bernáthot – de ő azért nem kapkodott, mint Bernát a mennykőhöz ide-oda, mint a hasonló életkorúak közül a legtöbben, hogy ne kelljen színt vallania; határozottan odaállt a nemzeti függetlenség eszméje mellé s főispánságot vállalt Ung megyében. A szabadságharc rossz vége mélyen elkeseríté őt is, s ahonnan fényes pályáját kezdé, visszament újra az eke szarvához a már akkor hatvan éves öreg ember, ki nem is álmodta, hogy még egy új pályát kell befutnia. De az ifjú vér még forrt benne, s amint az első alkalom nyílt a harcra, amint a pátens ellen küzdeni kellett, ő volt az első, aki a sorompóba lépett hitsorsosainak jogai mellett. Amint pedig újra derengni kezdett, a tizenkét gyászfátyollal betakart esztendő után, a 61-iki országgyűlésen újra ott ül a legjobbak között, s ott látjuk a 65-iki országgyűlésen is, mégpedig korelnöknek. Itt történt meg vele az, hogy kérvény adatván be választása ellen, könnyes szemekkel lépett le az emelvényről, mely immár nem illeti meg. A képviselők nem akarták engedni, hogy székéről távozzék. Mi azért elnökünknek akarjuk! - kiálták lelkesülten.”14 Mikszáth Kálmán: Bernáth Zsigmond. https://www.mek.oszk.hu/00900/00901/html/index.htm 14 Uo. 13 152 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2024/1–2. szám �Dupka György Bernáth Zsigmond 1868 végén vonult vissza a közéletből, hátralevő éveit családja körében élte le. A kárpátaljai Keresztyén Balázs – életrajzírója – szerint „a valóságban nem volt a regénybeli Butler János iskolatársa, de az 1825. évi országgyűlés óta közvetlen kapcsolatban állt a szintén liberális poilitikát folytató Butlerrel”15. Az Ung vidéki palágykomoróci református templom – Butler János gróf a sírboltjában nyugszik. A szerző gyűjtése A regény eseményeinek színhelyei az Ung-vidéki helységekhez, így Palágyhoz16 és Tarnóchoz17 (a regényben: Bornóc) kötődnek, köztük az Ungvár környéki Őrdarmához tartozó Bozdos-tanyához, ahol gróf Buttler Jánosnak kastélya volt. Az író művéhez megtörtént eseményt vett alapul. Bár később kiderült, hogy az általa készen kapott történet a valóságban másképp alakult, ez semmit nem von Keresztyén Balázs: Kárpátaljai művelődéstörténeti kislexikon. Hatodik Síp Alapítvány Mandátum Kiadó, Budapest-Beregszász, 2001.32. 16 A palágykomoróci református templom alatti sírboltban temették el gróf Buttler Jánost is, akinek a nevét Mikszáth Kálmán Különös házasság című regénye tette különösen ismertté. (A gróf nagy pártfogója és segítője volt a helyi református gyülekezetnek.) Holttestét 1908. november 23-án Kapun Ede nagyszentmihályfai lakos exumáltatta, arra hivatkozva, hogy Buttler János az ő dédapja volt. 17 Gróf Buttler Jánosnak kiterjedt uradalma volt Ungtarnócon is. A Buttler család – erről is megemlékeznek a krónikák – igen bőkezűen támogatta a környék református gyülekezeteit. 15 Palócföld – 2024/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 153 �Mikszáth 177 le a műalkotás értékeiből. A történelmi regény cselekménye a XIX. század elején játszódik. A regényben érintett, a mai Kárpátaljai Ung-vidéki Palágykomoróc a középkori Palágy és a mellette levő Komoróc egyesítéséből keletkezett. A 19. században a falu egy része Butler János gróf birtoka volt, aki a XIII. században épült, mostani református templom sírboltjában nyugszik. A falu lakosai szinte legendaként emlegetik, hogy itt játszódtak Mikszáth Különös házasságának egyes részletei. Az Ung megyei palágyi református templom 1845. évi anyakönyvének 7. sorszámú bejegyzésében ez áll: „Máj. 7. Méltóságos Bradányi Gróf Buttler János Úr Meghalt Dobóruszkán, tétetett a’ Palágyi Református Templom alatti sírboltba, hol nyugodjon békességbe meg holt csuklásba, volt 73 éves. Szolgáltak felette Fdő Jászay Mihály Esperes és Kovács János E. megyei Fő Jegyző Deregnyői és Eszenyi Lelkész Urak”18. Mikszáth Ugocsa vármegye történelmi múltjának egy korszakát dolgozza fel Akli Miklós19 (1903) című regényében. Főhőse Ráthonyi alispán, aki meghívottként részt vett Ferenc császár egyik udvari bálján, ahol hálája jeléül egy szál rózsáért Akli községet a császár udvari mulattatójának, Akli Miklósnak ajándékozta. A tréfás kedvű mulattató történetesen az ugocsai Halmiból, egy tímár családból származott, majd Münchenben a piktorok akadémiáján tanult, beutazta fél Európát, majd a császár udvarában kötött ki, aztán az ugocsai alispánnak köszönhetően Akli birtokosa lett. Regényeiben Mikszáth feldolgozta vidékünk ismert mondáit, történeteit, gyakran emlegette a híres tiszaújlaki 20 bajuszpödrőt és a gálocsi21 dohányt. Helytörténészeink, irodalmáraink (Fodor Géza22, Soós Kálmán23, Keresztyén Balázs24, Gortvay Erzsébet25 és mások) több dolgozatot közöltek a vidékünkhöz kötődő Mikszáth Kálmánról. Keresztyén Balázs: Kárpátaljai művelődéstörténeti kislexikon. Hatodik Síp Alapítvány Mandátum Kiadó, Budapest–Beregszász, 2001. 41. 19 Mikszáth Kálmán: Akli Miklós (1903). In: http://mek.oszk.hu/00800/00894/index.phtml [2024. 04. 28.] 20 Tiszaújlak Ugocsa vármegyében terül el. Napjainkban a Beregszászi járáshoz tartozik. 21 Gálocs egykor Ung vármegye kistelepülése, ma az Ungvári járáshoz tartozik. 22 Fodor Géza: Járt-e vidékünkön Mikszáth? In: Kárpáti Kalendárium, 1972. 23 Soós Kálmán: Járt-e Mikszáth területünkön? In: Kárpáti Igaz Szó, 1986. augusztus 16. 24 Keresztyén Balázs, 1993, 39–40. old.; Keresztyén Balázs, 2001, 180. old. 25 Gortvay Erzsébet: Előszó. In: Mikszáth Kálmán: Válogatott elbeszélések. (Válogatták és a szöveget 18 154 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2024/1–2. szám �Dupka György Mikszáth születésének 150. évfordulója alkalmából 1997-ben az általam elindított Kárpátaljai Magyar Könyvek sorozatban Bagu Balázs és dr. Deák Ferenc válogatásában az író elbeszéléseiből egy kötetre valót jelentettünk meg az Intermix Kiadó gondozásában. 26 Az összeállítók a kötetet elsősorban a fiataloknak szánták: „Mikszáth Kálmán novelláinak és elbeszéléseinek olvasása, reméljük, sok szép, kellemes órát szerez nektek (…). Általunk választott novellái és elbeszélései felölelik az általános és középiskolák tanterveiben előírt anyagot, sőt beválasztottuk részben azokat a műveket is, melyeket a gimnáziumi tantervek írnak elő”. Az ifjú olvasókhoz szólva azt is hangsúlyozzák: „Irodalomkritikánk Mikszáth novellaírói munkásságát elemezve főleg a Tót atyafiak és A j ó palócok köteteket vizsgálja. Ezért is igyekeztünk későbbi elbeszéléseiből is válogatni, hogy teljesebb képet kapjatok. Életének utolsó éveire jellemző a krízishangulat, a tragikus sejtelmek, a kilátástalanság. 1910 májusában, alig két héttel hirtelen halála előtt, rahói (Máramaros vármegye) választói előtt ezt mondta: »Én, aki annyira szeretem ezt a nemzetet, oly sötét színekben látom ma az ország jövőjét, hogy elmondani sem lehet.« Sajnos Mikszáth Kálmán jóslata beválott, hisz 1910 után valóban tragikus évek következtek.”27 gondozták: Bagu Balázs, dr. Deák Ferenc). Intermix Kiadó, Ungvár–Budapest, 1997, 5–10. old. 26 Mikszáth Kálmán: Válogatott elbeszélések. (Válogatták és a szöveget gondozták: Bagu Balázs, dr. Deák Ferenc). Intermix Kiadó, Ungvár–Budapest, 1997, 5–10. old. https://mek.oszk.hu/23200/23290/23290.pdf [2024. 04. 28.] 27 Bagu Balázs, dr. Deák Ferenc: Mikszáth Kálmán az elbeszélő. Ugyanott: 171–178. old. Palócföld – 2024/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 155 �Mikszáth 177 PRUZSINSZKY SÁNDOR JÓ HALÁL Mikszáth Kálmán emlékére Egy furcsa alak hajolt föléje: nagy, kerek fej, kicsiny harcsabajusz. Dülledt szemek, érzékeny, vastag szemöldök. Széles száj, tülök orr. Tömzsisége egy Tritonhoz hasonló. Hisz’ ez én vagyok, gondolta, mit akarok magamtól? Menj innét, suttogta, és megdörzsölte a szemét. Az alak tovalebbent, valahogy úgy, mint a szélben száradó fehérnemű. Mögötte láthatóvá vált a jól ismert tapéta: falrózsái felizzottak a májusi hajnal első fényében. Hál’ istennek, itthon vagyok. A saját ágyamban fekszem, most már nyugodtan meghalhatok, gondolta kissé cinikusan. Az erdőzúgással kezdődött a dolog. Még odafelé, a vonaton. Ült az üres kupéban, megtöltötte a pipáját a zakója zsebébe gyömöszölt dohánnyal. Épp meg akarta szívni, amikor az elsuhanó hatalmas tölgyek megszólították: mintha a horpácsi kert öreg fűzfái üzentek volna. Zúgtak, sisteregtek az elsuhanó fatörzsek a lezárt ablakon át, mögöttük fent a Máramaros bércei rózsállottak a sötétedő égen. Félelem futott át a gerincén. Csodálkozott. Hányszor, de hányszor látta már a hegyeket, ahogy elpirulnak a fenyegető sötétség előtt! Mire hát ez a váratlan melankólia? Hirtelen köhögés rázta meg. Az a száraz, belső sirokkó, ami az utolsó reichenbachi nyaralás óta nem jelentkezett. (Ha egyszer megindul, akár a lavina: megállíthatatlanul pörög tovább a bensejében.) Többször is felugrott, hogy kinyissa az ablakot: de hiába erőlködött, nagyon bezárták. Valakik féltették a friss levegőtől. Ettől meg úgy felfortyant, hogy újfent erőre kapott a testében a ragadozó… Azt az egyet mégse gondolta volna, hogy ilyen hamar kimeríti a diadalmenetnek induló kortes körút a szeretett hegyek között. Régen nem fárasztotta ennyire az emberek közelsége. Valami titokzatos, ismeretlen lény költözött a testébe, s mintha őbelőle merítené erejét, napról napra táplálta a tömeg kíváncsiságát. 156 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2024/1–2. szám �Pruzsinszky Sándor Már a fogadásakor, a pályaudvaron bekövetkezett, amitől félt. Visszaköszöntek a pesti ünneplés két héttel korábbi képei. Tengernyi szem az állomást betöltő tömeg, s mintha mind őt akarná csupaszra tapogatni. (Búvár érezhet ilyet egy medúza-tengerben, első merülésekor). A pohárköszöntők, a roskadozó asztalok, az örökös cigányzene. Minden faluban a helyi Katánghyak, Dőryk, Noszty Pálok dörgölődzése. Kézről kézre adogatták, mint valami varázslót egy őserdő lakói. Ölelgették, hogy alig kapott levegőt. Fulladozott és izzadságban úszott ennyi beteljesíthetetlen reménytől. Hajnalban sikerült végre megszöknie. Remegő lábakkal lépett fel a pesti gyors magas grádicsán és végigaludta az egész utat. – Hogy nézel ki, jóságos Isten! Te beteg vagy – jajdult fel Ilon, és rögtön ágyba parancsolta. Előkerült a jó Demjanovics doktor. Elöl-hátul hosszan tapogatta, a szívet-tüdőt hallgatgatta. – Semmi baj, csak fáradt – mondta ki a verdiktet. – Pihenjen egy-két napot és minden jó lesz. – De utána még háromszor is eljött a szikár, szigorú doktor, és az arcába bámult, csodálkozva. – Doktor úr, maga fél valamitől – mondta ő és kedélyesen rákacsintott, mintha valami férfiasan pajkos titkuk lenne. Persze aztán csak néhány órát pihent. Magához hívta titokzatos rendetlenségű íróasztala. A bárka – ahogy ő nevezte. Először csak megállt a kusza papírhalmok, kinyitva hasra fektetett könyvek felett. Majd elfogta az izgalom. Nyugtalanul járkálni kezdett, egyre kisebb köröket vonva az íróasztal körül. Emitt egy novella terve, amott egy félbehagyott karcolat. Mi mindent kéne még megírnia! A születés sürgető fájdalma, mint víz felett a pára, lebegett a tárgyak felett. Sóhajtva telepedett meg nem született gyermekei közé. Hol ezt, hol azt szólította: mindhiába. Valami nesz zavarta. Furcsán kongott a föld: mintha mondani készülne valamit. Letette a tollat. Visszafojtott lélegzettel figyelt: a fülében dobolt valami. Tam-tam-tam, makacsul s az ütemet tartva, egy kezdődő rituálé ünnepélyes hírnökeként. Körbetekintett a szobán: a falon lógó Széchenyi István homloka szigorú, sötét ráncokat vetett. Mintha ő is hallaná a dobot. A sokfiókos szekreterre pillantott: évtizedek óta őrzi ez a családi titkot. Régvolt perlekedések, adók, borjúpapírok, ökörkasszák, a szklabonyai s a presbiter-ősök sárgult emlékeit. Szemben, az üvegszekrényben anyja rózsás Alt-Wien kávéskészlete: a cukortartó fedelén a rézdróttal. Ő ejtette le, hatéves korában. (Egy vándor drótostót fabrikálta össze. Fülébe cseng most is a furcsa fejhangja: „Náná, kicsinyke kis málinki”! ) Élesen hasított Palócföld – 2024/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 157 �Mikszáth 177 belé a gondolat – az a törött porcelán túl fogja élni őt is. Odament, kivette, szinte csodálkozva nézte: ilyen élettelen lesz a halhatatlanság? Aztán újra földre került, cserepekre hullott a cukortartó: érthetetlen gyengeség fogta el. Alig evett, hamar lefeküdt. Puhán, könnyen ragadta el az éjszaka. Egy kiáltást hallott: „Nem hallom a lélegzetét!” Sejtette, hogy Ilon hangja az: szólni akart neki, vagy legalább nyugtatólag feléje biccenteni: „Itt vagyok, Bagolykám, nem látod, megvagyok”. De se hang, se mozdulat. – Ne hagyj itt, Kálmán, szeretlek! – Bosszantotta ez a remegő vallomás. Ha bírta volna, rosszallóan megcsóválja a fejét. Az érzelem tenyeres-talpas dolog. Sose szabad nevén szólítani, különben ormótlanná válik. Mert minden egyes szónak leírhatatlan, titkos jelentése van. Hányszor magyarázta ezt Ilonnak! (Olyan ő, mint az almafa. Hajlik az élet súlyától, levelét is hullatja szegény, de amíg él, rózsaszín lesz a virága – kár, hogy nem tudja feljegyezni most ezt a mondatot a Bárka gyűrt papírszeletkéire! Vajon fog-e később emlékezni rá?) A fia hangja: – Jesszusom, egész kék az arca! (Kék, kék, kék, kacagó kék ég… Vajon milyen lesz a túlfelén az égnek? Sokan azt hiszik, ott fényes a sötét . Talán mi vagyunk itt a negatív lenyomat?) – Eret vágunk, de azonnal! – ez a Korányi doktor. Csak ő lehet. (Olyan, mint egy Jókai-hős. Azt merte mondani a múltkor: „Mind bolondok vagyunk, jobban szeretjük a hazánkat az okosságnál”.) Apró csípést érzett. Aztán bizsergést. S mintha emelkedne: a repülés könynyülő, kellemes érzete. Mindjárt nevetni fogok, gondolta. De jó lenne, ha ez a baj is úgy jönne elém, mint a Gonosz a népmesében: szemtől szembe... De ez most rosszabb. Itt nincsenek gonoszok. Itt mindenki jót akar. – Szegénykém, milyen fekete a vére! – Fekete utazás lesz hát? A Pluto istállójából való koromfekete lóval? – Mosolyog! Láttátok, mosolygott! – Kinyitotta a szemét és rögtön érezte, hogy nincs jól. Fulladozott, s mintha kalapáccsal ütnék a fejét. – Adjunk oxigént. Hozzátok a maszkot! – Ilon ott állt az ágya mellett, a kezét szorongatta: – Hogy vagy? Beszélj, mit érzel? – Azt akarta válaszolni: ne izgulj, tűrhetően. De csak egy „nnn” jött ki a száján. – Hallasz engem, Kálmán? – kérdezte Ilon kétségbeesetten, s ő bólintani akart, de ez sem sikerült. (Persze, rajta volt már az a büdös lélegeztető maszk.) – Doktor úr, könyörgök, mondjon már valamit! Mennyire súlyos ez? – Korányi doktor elgondolkodva nézett az asszonyra. – Még nem tudni semmi biztosat. Múló rosszullét is lehet, de más is – mondta, és most hosszan, jelentőségteljesen 158 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2024/1–2. szám �Pruzsinszky Sándor őrá pillantott. (Ez a Korányi tényleg jó ember. Nem okoz idő előtt fájdalmat, de nem is hazudik. A tudományok nem rontottak rajta, ami ritka nagy dolog, gondolta.) Ilon ki-be rohangált, borogatást rakott a homlokára. Ő közben meghallotta Berci fia hangját a szomszéd szobából: hangosan imádkozott, hogy csoda történjék. (Te bolond, az ima meghallgatatlanul mállik vissza az égről, ezt se tudod? Istent nem lehet felhasználni saját céljainkra, mint valami dzsinnt… El kellett volna magyaráznom ezt is? Nem olvastál te figyelmesen engem, Berci fiam!) Bejön Kálmán is, a nagyfia: a mérnök úr. Kisírt szemmel próbál mosolyogni. (Mi ez a siránkozás? Csak ez ne lenne! Nem tudjátok, hogy boldog vagyok? Hogy legalábbis sokszor voltam boldog. Legutóbb, amikor a jubileumi estén az utcán ezernyi gyertya fénye köszöntött. Ez volt a legtisztább öröm. A hódolatnak az a neme, amit nem a hatalom csikar ki, hanem valami más – ebben volt a csoda. Nincs olyan Isten, aki ennél nagyobbat tudna tenni egy halandóval.) Most mintha jobban is érezné magát. Korányi doktor a szeme villanását is érti: leveteti róla a dohszagú maszkot. Ilon arca felderül: úgy játszik rajta a remény, mint holmi ócska hangszeren. S ő végre megszólal. – Maradj mellettem! – súgja oda neki, mert fárasztja asszonya rémült rohangálása. – Ugye, meggyógyulsz? Ugye? Ugye? – ismételgeti Ilon holmi kabalaként. – Persze, hogy meggyógyul! – siet közölni Berci is. – A segédorvos úr épp most magyarázta: már kezd megnyugodni az a kis ér, amelyik begörcsölt a fejében. Az a kis ér, gondolta. Az én furcsa fejemben. Valaki azt írta róla, ezer kis manóból van összerakva. Egy másik meg azt: Kasszandra-fejem van, félelmetes, igazságosztó. Milyen gyermeteg túlzás! Látnia kellett volna a horpácsi fényképemet: egy kastélygazda ül rajta, hosszú pipáját szíva, belesimulva egy árnyékos cíviskalapba… (Azt mondja ez a kép: nem vagyok azonos azzal, ami velem történik, habár magam is itt rángok a dróton, esendő tanagra-figurák között. Vagy inkább azt: nem vagyok azonos senkivel, még magammal sem. Mert itt van nálam a Mérték, a legnagyobb adomány.) Valaki kinyitotta az ablakot. Lent hűs áram futott át az utca virágba öltözött akácfái között. (Barátaim, fehér menyasszonyok – gondolta – ti már közelinek érzitek azt az eseményt… Nincs az a Vidonka Józsi, varázskezű ezermester, aki megreparálhatna engem.) – Kálmán! – rebegte az ágy fejénél Ilon – Enned kéne végre valamit… abból a besztercei szilvakompótból… amit úgy szeretsz… hozhatok? (Apolka-szerű, áttetsző leányalakjaira emlékeztette most, így öregen is.) Válaszul lehunyta a szemét, Palócföld – 2024/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 159 �Mikszáth 177 de rögtön ki is nyitotta: szárnysuhogást hallott. Egy szarka szállt az ablak alatti fára. Ettől megint felderült a kedve : a jó palócoknál e madár a kedvesünk érkezését jelzi. („Bárcsak a mi kerítésünkre ülne rá” – sóhajtja a lány valahol A jó palócokban). – Egyél, meg kell erősödnöd – szólt Ilon és kék eres kezébe szorította az ő izzadó tenyerét. A szklabonyai rét jutott eszébe, a méhek zümmögése. A kakukkfű, amit egykor kéz a kézben, menyasszonycsokor gyanánt szedtek együtt, nagy nevetések közben. Erről meg a szénakazal tövében átálmodozott gyermekkori délutánok illata. Hiába is próbálta most az eltelt idő mélységét lemérni: mintha csak tegnap történt volna. (De hol van Ilon hollófekete fényességű haja?) Az idő itthagy minket, s aztán egyszerre hirtelen visszatér, gondolta. Akkor bezárul a kör, azt hinnéd, megtaláltad. De Isten nem engedi megfogni magát. Hiába vetsz neki hálót az emlékezéssel. (Mert folyton azt kérded tőle: visszakapsz-e egyetlen percet is az eltékozoltakból?) Ilon most pár szem kompótot gyömöszölt a szájába. Lenyelte mind, engedelmesen, de nem érzett semmi ízt. Dehogyis tékozolta ő az időt, dehogyis. A Törvényt kereste, miközben lusta, kényelmes, kártyázni szerető, passzív álmodozónak mutatta magát. (Ő maga volt a süket Prakovszky, aki az egész faluban egyedül hallotta meg a távolból figyelmeztető lövést.) Ugrattalak benneteket, gondolta. De ti nem ismertétek fel magatok, miközben mulattatok magatokon. – Figyelsz rám, Kálmán? A doktorok azt mondják, elmúlt a közvetlen veszély… Olyan boldog vagyok, adjunk hálát a Jóistennek! – csivitelt Ilon. De ő az örök hollóra gondolt, aki itt lakik valahol, valamelyik odvas fában. Ha itt az óra, emberhangon szólal meg s felsorolja életed vétkeit. Az utolsó szilvaszem megakadt a torkán, hányinger fogta el. Ettől meg fulladni kezdett. Mialatt a köhögés rázta, eszébe jutott a monda a szlatinai Borka asszony utazásáról a fejetlen kocsis fekete fogatán. Elvihetne engem is, gondolta, megszabadulnék mindama procedúráról, ami itt rám – vagyis inkább a testemre – vár. Bánnám is én, hogy a halálom után fekete lóként kell hurcolnom majd azt az átkozott fogatot! Csuklott. Fuldoklott. Fennakadt szeme előtt képek peregtek, visszafelé az időben. Sebesebben, mint ama mozgóképek, melyeket a vásárosok mutogatnak a piacon. Látta anyját, amint megteríti az ünnepi asztalt. A Mauks Mátyásék szalonját a nagy vörös fotellal, amelyben ülve először pillantotta meg a szigorú szemű Ilont. 160 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2024/1–2. szám �Pruzsinszky Sándor A Napban sütkérező fehér országutat. A szklabonyai jegenyefák sorfalát, közöttük az el-eltűnő patakot, mely mint ezüst gyíkocska fut végig a falun. A katicabogarat, a „hét pöttyös bödét”, amint az első lépéseit tevő Kálmánka homlokára száll. Most új doktorok jöttek, egyre többen. Fontos arccal nyüzsögtek az ágy körül. Alig látta tőlük Ilont. – Kámforinjekciót, gyorsan! – kiáltotta az egyik. De Ilon riadt kérdésére: – Rosszabbodott az állapota? – csak rázták a fejüket: – Izgalomra semmi ok, asszonyom, semmi ok. Már úgy állok tehát. De miért csapjátok be? Ti orvosok, fiskálisok, államférfiak. Miért szolgáltattok ki minket mindig a pillanatnak? Mert ez egy ilyen ország? Nem fog változtatni rajta soha senki? Ha így van, hát nagyon álságosan halad a végzete felé. És én? Én miért hallgattam erről? Szórakoztattalak benneteket, anekdotáztam bolond grófról, öreg házalóról meg piros esernyőről, melynek nyelében ott rejlik a megoldás: a megváltó kincs… Azt hihettétek: elég megmosolyogni ezt a világot. Meg kellett volna mondanom nektek, hogy mindez csak káprázat. Ha vakon hisztek benne, nagy szerencsétlenség felé haladtok. Szemét az üveges szekrény felső polcára nyitotta: ott feszített a Szent István Rend nagykeresztje. Két hete csak, hogy a mellére tűzte a miniszterelnök. Roosevelt amerikai elnököt látta maga előtt, amint meghajol, s levéve cilinderét, azt mondja: – Uram, olvastam Szent Péter esernyőjét. (De előtte a király még azt kérdezte: „Csakugyan létezik ez az ember?”) Lehet, hogy ez volt a legnagyobb hibám. Hogy elfogadtam – futott át rajta. Csak a fáknak megbocsátható, hogy mindig fölfelé akarnak növekedni… De egy írónak?? Ezt aligha fogom már jóvátenni, gondolta. Olyan érzése támadt, mint a Városligetben, amikor egyszer Bercivel felült az óriáskerékre. Zuhanok, tehát emelkedem. Távolodom, tehát közeledek. A Semmi frissítő vonzásában a Minden fáradtsága. Aztán meghallotta a székre dobott kabátja zsebében a láncos zsebóra ketyegését s megint mosolygott: ez még ketyegni fog, akkor is, amikor én már nem leszek. – Látja, újra mosolyog. Nem kell félni semmitől. – Persze, hogy nem, válaszolt rá magában. Nekem semmiképp. Feljutok végre a hegy tetejére. – Kérem, engedjenek már oda – törte át Ilon az orvosok meg ápolók falanxát –, én tudom, mi kell neki! – Azért, ha figyeltetek rám, kitalálhattátok, kik az én kedvenceim. A kovács, aki köpött, ha bírót látott, de megsajnált egy megázott macskát. Aki csak azért nem bírt kivágni egy növendékfát, mert madárfészek volt rajta. Vagy a rosszhírű Palócföld – 2024/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 161 �Mikszáth 177 pogány Filcsik, aki a koldusasszonyon hagyta az ellopott drága bundát. (Mert „mit szólna hozzá az a millió szem az égen?”) – Asszonyom, egy kicsit megint feltesszük rá az oxigénmaszkot… És beadunk neki még egy kámforinjekciót is… Ne aggódjon, csak a biztonság kedvéért. Még hogy a biztonság! Hogy hazudtok! Ezt láttam egész életemben. Mind kerülni szeretnétek a Törvényt. Pedig ott lapul a történeteimben. Kinyílt a szeme. Sötétedik, gondolta. Hány óra lehet, hogy csak dereng? Egy sor szürke alak lépett be. Nincsenek még elegen? Minek ez a tumultus? Nagyot lélegzett, felemelte a fejét. A lélegeztető maszk a földre csúszott. Berci fölemelte, vissza akarta arcára tenni. – Hagyja csak! – szólt rá az orvos – Mindegy már... Ilon eltakarta szemét: – Segítsenek! Bármi kincset megadok, csak mentsék meg! A haldokló megsajnálta Ilont. De meg is rótta magában. Te bátor vagy és erős, Bagolykám – minek csinálod akkor ezt? Ezek csak játszanak veled: órák óta tudják már... Aztán még suttogott valamit, de a végéből csak egy sóhaj maradt. Azt akarta kérdezni asszonyától: tudja-e, miért nem engedte neki a Törvény úgy megírni Wibra Gyuri történetét, hogy megtalálja az esernyő nyelében a kincset? A válasz volt utolsó gondolata: mert akkor nem szerethetné annyira a maga Veronkáját. Visszahanyatlott a párnára. A szürke arcok most közelebb nyomultak, félkört formáltak az ágy körül. Izgatott pusmogás kezdődött. Magnéziumlámpák sápadt fénye villant. Még néhány pillanatig látta őket. Aztán a kép mintha vízbe hullott volna, lebegni kezdett és eltűnt. Egy kristálytiszta tó tükrében fehér virágok himbálták pártáikat. Közöttük anyjának arca derengett, hívogatón. – Jó halál volt – szólt a beállott csendben Korányi doktor. – Higgyék el, nem szenvedett. Ő utazott. És behozták az első csokor krizantémot. Oda volt készítve, jó ideje már, az előszobába. 162 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2024/1–2. szám �Málics Viktó ria MÁLICS VIKTÓRIA EGY KÜLÖNÖS HÁZASSÁG ELŐTT Mauks Ilona leánykora Mikszáth Kálmánné több mint egy évszázada, 1921-ben vetette papírra visszaemlékezéseit. A gyermekkori emlékek és a közös élet lejegyzésének ötlete nem mástól származott, mint férjétől. Mauks Ilona kezdetben nem lelkesedett a gondolatért, aggodalmat okozott neki, hogy nem tudja magabiztosan használni a magyar grammatikát – mivelhogy sosem mélyült el benne. Ennek oka természetesen nem az edukáció teljes hiánya, sokkal inkább az, hogy míg tanulmányaiban a német nyelv és irodalom jelent meg erőteljesen, addig a ház körüli cselédekkel tótul, az idősebb vendégekkel pedig a német, magyar, latin szókat keverve folytatott beszélgetéseket. Ennek természetes velejárója pedig az volt, hogy tiszta magyarsággal végül sosem tudta kifejezni magát. Idővel azonban – férje és kisebbik fia, Albert elvesztése után – megjelentette memoárját. Munkájának sikere azóta is töretlen, a kötetet – 2021-ig bezáróan – összesen hatszor adták ki. Mikszáth Kálmánné viszszaemlékezéseit a legújabb kiadás alapján idézzük föl. A kötet előszavát Praznovszky Mihály írta, aki szerint Mauks Ilona történetében négy nagy fejezetet tudunk elkülöníteni: leánykor, az első házasság évei, az elvált asszony és a második házasság. Ilona írásaiból kiolvasható, hogy az akkoriban élt lányoknak nem sok választása akadt. Jövőképüket a család akarata és a szigorú társadalmi elvárások határozták meg. A női társadalmi szerep a 19. század második felében behatárolt: házasságra, gyermeknevelésre és házvezetésre szűkült. Írásomban azt kutatom, hogy a Mikszáthtal való házasságon túl ki is volt Mauks Ilona. Ehhez természetesen vissza kell tekintenünk az időben, egészen 1855. augusztus 18-ig, amikor a kis Ilona napvilágot látott Mohorán. A leánykor évei egy vidéki, köznemesi családban teltek. Szülei farkasfalvi Mauks Mátyás és Hercsuth Kornélia voltak. Mauks Ilona szavaival élve, gyermekkora olyan emlékeiben, akár egy édes álom. Visszaemlékezéseiben idilli képet fest a családi életről. A szülőknek összesen Palócföld – 2024/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 163 �Mikszáth 177 12 gyermeke született (közülük csupán négyen élték meg a felnőttkort). A családanyát olyannyira lefoglalta a gyermeknevelés, hogy szinte ki sem tette lábát a családi birtok határain túlra, s ezáltal természetesen Ilona sem. Visszaemlékezései szerint: ,,jó nagyocska voltam, amikor idegen háznak tájékát se láttam soha’’1. A világot Ilona leginkább nagyanyja regéiben és a családhoz érkező vendégek személyében ismerte meg. Visszaemlékezéseiben hosszasan magyarázza, hogy milyen különleges kötelék fűzte őt össze anyai nagymamájával. A korán megözvegyült Hercsuth Istvánné lelkesült minden unokáért, kezdve a legidősebbel. Nagyon szeretett Ilonával foglalkozni, őt tanítani. A gyermek így igen korán elkezdett rajongani a történelem és az irodalom iránt, a letűnt korok várainak, hőseinek emlékezete olyanynyira vonzotta, hogy kortársai között szinte idegennek, kívülállónak érezte magát. Sőt, történeteket írt maga is! Regényeket, melyeket babáinak s három évvel fiatalabb húgának mesélt el. Saját bevallása szerint, noha szerette fiútestvéreit – leginkább Endrét, a legidősebbet –, lármájuk sokszor zavarta őt. Ugyanakkor egyetlen leánytestvérével különösen közel álltak egymáshoz. Kornélia (Nelka) osztozott nővérével ábrándjaiban. (Olyannyira, hogy Nelkából valóban írónő lett: novellái, ifjúsági történetei jelentek meg. Gyermekkoruk történetét is megírta A regényhősnők. Regény fiatal leányok részére című munkájában.2) A lányok – nagyanyjuk hatására – szenvedélyesen szerettek olvasni. Olvasmányaik között olyan szerzők művei szerepeltek, mint Jókai Mór, sőt: Homérosz, Victor Hugo, Goethe és Dickens. A fiatal leányok olvasási szokásait azonban idővel rossz szemmel kezdte figyelni környezetük. Akkoriban még úgy tartották, hogy az olvasmányok képesek zavart okozni a női lélekben. Így hát Ilona és Nelka – szenvedélyüket nem elhanyagolva – kénytelenek voltak rejtekhelyeket keresni. Édesanyjuk óvó szemei elől gyakran bújtak el a kertben vagy a padláson, hogy elmerülhessenek történeteik világában. Míg fivéreik iskolába jártak, addig – Veres Pálné tanácsára – a szülők németül és franciául tudó nevelőnőt fogadtak a lányok mellé. Csendes, vidéki életükben jelentős fordulat történt, amikor a hivatal és az otthon között ingázó családapa úgy döntött; a család jólléte miatt ideje mindanynyiuknak Balassagyarmatra költözni. Mauks Ilona számára ezzel új világok nyíltak meg, a fiatal leány szárnyalt a boldogságtól. Gyarmaton teljesültek Ilona régóta 1 2 Mikszáth Kálmánné visszaemlékezései, szerk. PRAZNOVSZKY Mihály, Noran Libro, Bp., 2021. 21. PRAZNOVSZKY Mihály, Előszó, I. m., 9. 164 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2024/1–2. szám �Málics Viktó ria dédelgetett álmai: zongoraleckéket vehetett, és nagyanyja még táncolni is taníttatta. Régi ruhatárát lecserélték, új, divatos darabokat rendeltek neki. Felhőtlen boldogsága azonban kis időre megszakadt a szeretett nagymama halála és Nelka lázas betegsége miatt. A gyászév leteltével – és természetesen Nelka felépülésével – ismét egy új, vidámabb fejezet kezdődött a Mauks család életében. Két Mohorán töltött nyár után jóleső élénkséget jelentett Ilonáék számára a gyarmati társasági élet. Horváth Ilka (a család varsányi rokona) révén a lányok hamar a társas élet középpontjában találták magukat, vendég vendéget ért náluk. Ilka kellemes, vidám színfolttá vált a család életében. Ő kérlelte addig Ilona szüleit, amíg bele nem mentek abba, hogy házibált tartsanak. A Mauks-lányok számára rendkívüli alkalom volt ez. Szorgosan készültek a bálra – természetesen Ilka irányításával –, összeírták a vendégeket, elkészítették a süteményeket. Új kelmét rendeltek Budáról, s amint megkapták az anyagot, hozzáláttak a báli ruha varrásához. A mulatság fantasztikusan telt, emlékét egyetlen viharfelhő árnyékolta be, melyről Ilona részletesen beszámolt visszaemlékezéseiben. A fiatal leány lelkesen vetette bele magát a bál nyújtotta élvezetekbe, végre alkalma nyílt arra is, hogy megmutassa tánctudását. Számos fiatalember táncra hívta őt a bálon, egyik kézről a másikra adták Ilonát, aki rendkívül jól mulatott. Mígnem egyszer csak szemben találta magát Gyura Bélával, az idősödő esküdttel. Felkérését azonban határozottan visszautasította, mondván: ő nem táncol. Majd pedig táncolt mégis – egy másik fiatalember karján. Ennek a féktelen mulatságnak azonban meg is lett a böjtje, rögtön másnap, amikor Gyura Béla beárulta Ilonát közvetlenül az édesapjánál. Ilka biztos volt abban, hogy Ilona ezzel az incidenssel ellenséget szerzett magának. Nem sokkal Ilona első bálja után újabb sorsfordító esemény történt. Prónay György főbírót szélhűdés érte, pozícióját pedig Mauks Mátyás töltötte be ezentúl. Ennek következményeképpen – tekintettel a családfő végeláthatatlan teendőire – új esküdtet kellett szerezni a hivatalba. Így lépett be rövidesen a társasági vérkeringésbe – és egyúttal Mauks Ilona életébe – az ifjú Mikszáth Kálmán. Palócföld – 2024/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 165 �Szerkesztői jegyzet SZERKESZTŐI JEGYZET Folyóiratot szerkeszteni az egyik legszebb dolog a világon. Amikor az ember észreveszi, hogy egymást nem ismerő alkotók munkái egymás közelébe kerülve párbeszédbe lépnek – aligha van ehhez hasonlatos érzés. Amikor nyolc évszázad egyik legnagyobb magyar költőjétől kell búcsúznunk, és a másik legnagyobb marosvásárhelyi költő ideadja nekünk közlésre a beszédét, amelyet a temetésen mondott el – aligha van annál nagyobb szerkesztői öröm. Ha már búcsúzni kell, akkor búcsúzzunk méltón az angyali költőtől. Aztán amikor már kész az első tucatnyi oldal, és átnéztük hatszor, egyszer csak jön egy e-mail, amely magában rejti egy régi kedves tanítvány haikuját Kovács András Ferencről. Mintha pontosan oda szánta volna a költő szomorú-szép fotográfiája alá. Fél nap múlva pedig érkezik egy másik levél, melyből kiderül, hogy Markó Bélának van egy költeménye 42 évvel ezelőttről, mely ugyanúgy szól, mint ahogyan KAF verse beszél: „Kedves Madách Imre!” A kör ezzel bezárult, helyükre kerültek a dolgok. Hogyan is lehetne másképp folytatni a lapot, ha nem a Nógrádban oly kedves és fontos szerzőre való emlékezéssel? Praznovszky Mihály irodalomtörténész, a tavalyi Madách-szám szerkesztője kitűnő anyagot állított össze, de „helyi szerzőnk” oly kimeríthetetlen kútfő, akinek életművéhez a 201. évben is sokan szerettek volna hozzászólni: egyetemisták, akik továbbírták a nagy művet, tanárok, akik továbbgondolták – és költők, akik verseket alkottak a Tragédia kapcsán. De Balassi Bálint otthona is volt ez a vidék: Lőcsei Péter a vasi Weöres Sándor szövegeiben fedez fel vele való hasonlatosságokat, összekötve így az ország egymástól távoli vidékeit. S ahogyan e két költő közös motívumai, remélhetőleg a Szépirodalom rovat szövegei is egymást erősítik lapszámunkban. A záró fejezet pedig a 177 éves – azaz halhatatlan – Mikszáth Kálmán műveire irányítja figyelmünket. Kárpátalja és Szombathely felől indulnak, és Salgótarjánban találkoznak az egymást kereső gondolatok – a legnagyobb palóc segítségével Palócföldön, a 70. évében járó Palócföldben. 166 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2024/1–2. szám �Szerzőink SZERZŐINK BAKOS FERENC képzőművész (Szécsény) BARÁTHI OTTÓ ny. közgazdász, közíró (Salgótarján) BODONI EMESE grafikus (Marosvásárhely) BOLDOG ZOLTÁN tanár, író (Deszk) BRUNDA GUSZTÁV (Salgótarján) CS. FODOR BÉLA (írói álnév) CSONGRÁDY BÉLA ny. tanár, szerkesztő, közíró (Salgótarján) DUPKA GYÖRGY történész, író, szerkesztő (Budapest, Tiszabökény) FŰZFA BALÁZS irodalomtörténész (Szombathely) GEDEON HAJNALKA grafikusművész, tanár (Salgótarján) GY. SZABÓ ANDRÁS író, előadóművész (Budapest) HANDÓ PÉTER író, költő (Sóshartyán) HLAVACSKA TAMÁS tanár (Budapest) HORVÁTH DÁNIEL tanár (Nyergesújfalu) JANCSÓ LULA költő, művészettörténész hallgató (Budapest) KAZINCZKI DÓRA egyetemi hallgató (Nagykölked) KOCSIS DOROTTYA könyvtáros (Vác) KOCSIS KLÁRA újságíró, költő, szerkesztő (Budapest) KOLLER ADÉL ANTÓNIA egyetemi hallgató (Szombathely) † KOVÁCS ANDRÁS FERENC (1959–2023) KUN PÉTER tanár, grafikusművész (Kazár-Salgótarján) LOSONCZY ILDIKÓ képzőművész (Salgótarján) LŐCSEI PÉTER ny. gimnáziumi tanár (Kőszeg) MÁLICS VIKTÓRIA egyetemi hallgató (Szombathely) MARKÓ BÉLA költő, szerkesztő (Marosvásárhely) MÁTÉ LÁSZLÓ tanár, diplomata (Kassa) MOHAI V. LAJOS költő, irodalomtörténész (Budapest) MOLNÁR ÉVA igazgató, Balassi Bálint Könyvtár (Salgótarján) NAGY ZSÓFIA gasztroszakértő, rovatvezető, ételkritikus (Ipolynagyfalu) ORBÁN GYÖRGY JÁNOS grafikus, festő (Salgótarján) PÁSZTOR ÉVA ny. középiskolai tanár, szerkesztő (Balassagyarmat) PRUZSINSZKY SÁNDOR író, drámaíró (Budapest) Palócföld – 2024/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 167 �Szerzőink RÁCZ LAJOS író, helytörténeti kutató (Ecséd) RÓNA Z. PÉTER kritikus (Zagyvaróna) SHAH GABRIELLA művészettörténész, múzeumigazgató (Salgótarján) TÖRÖK LÁSZLÓ DAFTI tanár, költő (Szabadszállás) VÁRADI IZABELLA oktatásügyi tanácsos (Bukarest) VASAS TAMÁS egyetemi hallgató, költő (Budapest) VASS JÁNOS középiskolai tanár (Paks) ▪ ▪▪ A borító Orbán György János Gyökerek című grafikájának (104. oldal) felhasználásával készült A nógrádi művészek grafikáit Orbán György János válogatta ▪ ▪▪ PÁLYÁZAT 14–18 ÉVESEK SZÁMÁRA! Keressük a 70 éves PALÓCFÖLD 2025/1. számának borítóképét! Részletek hamarosan a BBK honlapján, a Facebookon és az Instagramon 168 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2024/1–2. szám �24001 � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Original Format The type of object, such as painting, sculpture, paper, photo, and additional data Papír Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - 2024/1-2. szám Irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Dr. Fűzfa Balázs Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Könyvtár Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 2024 Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource hun Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 (nyomtatott) ISSN 2786-1821 (online) Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád Vármegye https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/a6710d689cee9fc28455ef2a2b46cada.pdf bc92ce298425404b1bd4a67b6d7fab17 PDF Text Text LXIX. évfolyam 2023/3–4. �KERÉNYI FERENC EMLÉKÉNEK Az egykori képeslapon (1980) Salgó vára látható, lábánál a Petőfi-kunyhóval (fotó: Bakonyi Béla), amely ma a költő emlékét őrzi, aki 1845. június 11-én járt Somoskőn és Salgó várában Az első borító Barabás Miklós rajzának felhasználásával készült �A MI PETŐFINK • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • 1 E GRESSY G ÁBOR Petőfi Sándor (dagerrotípia) Palócföld • • • • 2023/3–4. �2 • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • EGRESSY GÁBOR A Petőfi Sándorról készült dagerrotípia („ősfénykép”) a magyar fotográfia történetének fontos részét képezi, több tanulmány is foglalkozik eredetiségének, keletkezésének és restaurálásainak történetével, körülményeivel. Anyaga ezüstlap, mérete mindössze 7x10 cm. Jellemző, hogy a költő lelkesen és azonnal kipróbálta a kor nagy találmányait, a vasutat, a fényképezést, és verset írt a teljes napfogyatkozásról is.) – Jegyezzük meg, hogy az általános vélekedéssel szemben a képen Petőfi bal karja – amely a valóságban a jobb karja, hiszen a dagerrotípia oldalfordított képet adott – alatt nem könyvek vannak, haAz Escher Károly-féle retusált nem egy szék karfája.1 és (a valóságnak megfelelő helyzetbe) A dagerrotípiát mai tudásunk oldalfordított Petőfi-kép szerint Egressy Gábor – a költő barátja – készítette 1845-ben, és utoljára Escher Károly2 restaurálta 1955-ben. A restaurálás óriási technikai bravúr volt, mivel a kép ekkor már szinte felismerhetetlen állapotban lappangott körülbelül hatvan évig. A Petőfi-dagerrotípia történetének legújabb szakszerű összefoglalása itt olvasható: ADROVITZ Anna, Arcpoetica: Petőfi Sándor életében készült képmásai, Bp., Petőfi Irodalmi Múzeum, 2012, 45–47. Igazi filológiai és fényképészettörténeti kuriózum, hogy e részkérdésnek külön szakirodalma bontakozott ki az utóbbi évtizedben, bővebben lásd itt: SZENTMÁRTONI SZABÓ Géza, Tükör által homályosan. Petőfi dagerrotip arcképe = http://archfoto.n1.hu/keret.cgi?/petdagel/PetofiBiedermeierSzek.html [2023. 09.04.] és itt: Sz. n., A Petőfi-dagerrotip széke. De csak hasonmás = https://archfoto.blog.hu/2014/08/11/a_petofi_dagerrotip_szeke_de_csak_hasonmas [2023. 09.04.] (A szerk.) 2 A fotó és a képaláírás forrása: Sz. n., Petőfi-dagerrotípia meg a valósághoz való viszony. Mindenamaradarégiben [sic!] = https://archfoto.blog.hu/2010/04/04/petofi_dagerrotipia_meg_a_valosaghoz_valo_viszony_mindenmaradaregiben [2023. 09. 04.] A színes kép forrása: https://200petofiszabadon.pim.hu/egressy-gabor-petofi-sandor-dagerrotipia [2023. 09. 03.] 1 Palócföld • • • • 2023/3–4. �• • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • PETŐFI 200 Tartalom A MI PETŐFINK • • • • • • • Egressy Gábor: Petőfi Sándor (dagerrotípia) Petőfi Sándor: Salgó Esterházy Péter: Petőfi, a légtornász Parti Nagy Lajos: „Sors, nyiss nekem masszázsszalont” Markó Béla: Felfedezni Petőfit Jenei Gyula: Petőfi, a kortárs F. Sipos Bea (Hangraforgó): Petőfi-dalok elé 1 5 7 9 13 18 22 KULTUSZ • • • • • • • • • Csongrády Béla: A Zenthe Ferenc Színház bölcsőjét „a Petőfi”-ben ringatták Gombos Péter: Nem csak Petőfiné Dávid Gyula: Petőfi-emlékek nyomában Erdélyben Dupka György: Petőfi útja Ung és Bereg megyében Szauer Ágoston: Petőfi Pápán Koller Adél Antónia: A költő és a festő barátsága Praznovszky Miklós Ferenc: Petőfi Sándor: Úti jegyzetek (1845) Dull Bence: Petőfi nyomában Torner Anna: minden. egyes. magyar. embernek. 24 29 35 47 63 74 82 92 97 IRODALOMTÖRTÉNET • • • • • Gömöri György: Petőfi-glosszák Praznovszky Mihály: Petőfi-vonatkozás egy Madách-drámatöredékben Kazinczki Dóra: Petőfi és Nietzsche Mohai V. Lajos: „Apánkra gondolunk így meg azokra, akiket nagyon szeretünk” Lőcsei Péter: Weöres Sándor Petőfi-mozaikja 103 107 113 116 128 Palócföld • • • • 2023/3–4. �PETŐFI 200 • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • Sárközi Balázs: Ágyban, párnák közt, uccazajban Végh Balázs Béla: Petőfi koltói versei Faragó Kornélia: A szerb nyelvű Petőfi-befogadás kezdeteiről Sirató Ildikó: Petőfi 3D. Az új évszázad Petőfi-kutatásai és Petőfi-kultusza Praznovszky Miklós Ferenc: Ki vagy, Petőfi? A költő száz arca 142 151 155 166 173 JÁTÉK • • • • • • Zalán Tibor: Ősz a szőlőhegyen Vass Tibor: Mesterséges Karádi Zsolt: Petőfis versjátékok Balogh Lajos: Titokvirág-szerelem Szauer Ágoston: Petőfi Sándor: Pápa Török László Dafti: Szent enter végén 181 182 185 190 192 193 TANÍTÁS • • • • • • Móra Regina: Petőfi tanítása a Délvidéken Pathy Lívia: Petőfi tanítása Burgenlandban Váradi Izabella: Petőfi tanítása Erdélyben Simon Szabolcs: Petőfi-szövegek, különös tekintettel a sároseperjesi hagyományra Török László Dafti: Formál vagy informál? Málics Viktória: Költővel nem járnék 195 198 204 212 220 232 BARGUZIN • • • • Mikszáth Kálmán: Petőfi Sándor; A Petőfi-keresők Karádi Zsolt: Petőfi Sándor: Barguzini elégia Tőzsér Árpád: Barguzin ma Parti Nagy Lajos: Petőfi Barguzinban 237 243 245 247 • • Szerkesztői jegyzet (F. B.) Szerzőink 249 250 Palócföld • • • • 2023/3–4. �A MI PETŐFINK • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • 5 P ETŐFI S ÁNDOR Salgó „Nógrád s Gömör közt hosszan nyúlik el A Mátra egyik erdőséges ága, Miként sörényes, elfáradt oroszlán, Nézvén sötéten messze tájakig. E hegytetői kősziklára ül Borús napokban a pihenni vágyó Terhes felhőknek vándor serege; Ez a műhely, hol a komor kovács, A dörgedelmes égiháború Készítni szokta a villámokat, Haragvó isten égő nyilait. Itt állt Salgóvár, mint egy óriás, Ki az egekre nyujtja vakmerő Kezét, hogy onnan csillagot raboljon; Itt állt Salgó... az éghez oly közel, És benne mégis a pokol tanyázott. A századoknak döntő lábai Elgázolák rég e vár tornyait. Belőlök egy-két csonka fal maradt, mely Szomorkodással tölti idejét, Mint aki lármás ifjuság után Éltét megunva remetéskedik. Fölmentem a hegy sziklatetejére S letelepedtem a romok fölött. Palócföld • • • • 2023/3–4. �6 • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • PETŐFI SÁNDOR Verőfényes nap volt, tekintetem, Nem lelve gátot, mérföldekre szállt, Mint börtönéből megszökött madár, S vigan köszönté a kék messzeséget, Hol a faluknak tornyán, a mezőknek Juhnyájain s a patakok vizén S mindenhol a nap fénye tündökölt.” (1846 – részlet) Salgó vára Palócföld • • • • 2023/3–4. �A MI PETŐFINK • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • 7 E STERHÁZY P ÉTER Petőfi, a légtornász E gy régi kérdés arról képzelg, mit csinálna a lánglelkű költő, ha élne. A gyors válaszok könnyen kínálják magukat, alig menti őket, hogy zárójelbe tesszük (magunkat). (Ha élne, már rég meghalt volna. Javítás: belehalt volna. – – – Disszidálna. Füstbe menne. Gallyra. – – – Kiállna a Lépcsőre szavalni: Talpra magyar! Javítás: Sándorkámmégegyszeronnéthogytalpramagyaramikrofonvégett. – – – Indulna a szavazáson. Kibukna, mint rendesen, szabadszállna. Ezt még lehetne pontosítani, ha lehetne. – – – Az Új Tükört szerkesztené, hol egyetértene szerkesztőtársával, hol nem. – – – József Attiladíjas volna. – – – „Petőfi?… Hogy mit csinálna?… Hát amit mindenki!” (De mit csinál mindenki? Erre nehéz válaszolni.) – – – Ránk borítaná az asztalt. – – – „Kérdezzék meg Bem apót!” – – – Ún. publikációs gondokkal küzdene, nyilván. Túl ilyen volna és túl olyan; Petőfi túl volna. – – – Rossz a kérdés. Elgondolhatatlan.) No de mindez csak mellékszáll. Mert bizony Petőfi, semmi kétség, ha élne: légtornász volna. Egy légtornászról már messziről ordít, hogy légtornász. Egy légtornász az kirí. Látszik rajta, hogy Isten teremtménye. Azonkívül nagy bajusza van, és széles mellkasa, ahol megpihenhetnek a hölgyek. Szőke hajukat a légtornász arcába fújja a szél, ami nem mindig kellemes, ha szépnek szép is. Egy ember az vagy légtornász, vagy nem légtornász, itt nincs mese. Az élet nehéz, a légtornászé is. Ott ez az egész cirkusz, a közönség, amely unottan perecet rágicsál, füstölög a poshadt sör miatt, és legszívesebben otthon tévézne; a porondmester… ki hogy van vele, nem nagy szám; a technikai fölszerelés toldozott-foldozott, ha műanyag, nem rozsdáll. Körben a nagy vadállatok büdösek. Mindenkinek megvan a maga baja. És akkor még nem beszéltünk a műlovarnőkről, e kegyetlen, édes lényekről. De azért a zenekar játszik, tutti, és olykor jól érezzük magunkat, ha törik, ha szakad. Palócföld • • • • 2023/3–4. �8 • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • ESTERHÁZY PÉTER Petőfit nem állítanák félre, és nem is volna egészen sikertelen, a nagy esztrádműsorokhoz nem őt hívnánk, de nem is kizárólag pókhálós, poros művelődési házakban lépne föl lépre csalt nyugdíjasok előtt. No de mindez csak mellékszál. Mert ez a Petőfi nevű légtornász minden pillanatban, minden mozdulatával és minden mozdulatlanságával, álmában és ébren és félálomban, egyedül vagy barátai karjaiban, azt hirdetné… nem, nem hirdetné, csak állítaná, létezésének módjával állítaná, csöndesen és megfellebbezhetetlenül, amit már-már elfelejtettünk, hogy a légtornász főként nem elismert vagy el nem ismert, nemcsak a szakmájához ért, meg a nőkhöz meg a férfiakhoz, nemcsak állampolgár, magánszemély és alkalmazott, nemcsak mitológus, szociológus, ökonómus, balneológus, nemcsak a porondmester egyetlen méltó ellenfele vagy épp ellenkezőleg, nemcsak nagy demokrata, dehonesztáló demonstrátor vagy alamuszi technokrata demimonde, nemcsak fahmann és untermann, hanem: hanem ő a LEVEGŐ URA. Bizony. Csak ő. És ő, a levegő ura, mindennap föláll a kopott trapézra, bajusza mulatságosan billeg, drágáim, így szól halkan, és belefúrja magát a levegőégbe föl, föl, mindennap, érettünk meg persze magamagáért. A levegő, tudjuk, ha nem tanították is, tanultuk: színtelen, szagtalan, szúrós szagú gáz. Mindazonáltal, légtornász testvérem, te hiú, nevetséges nímand, ne feledd: ura te vagy. No de mindez csak mellékszál. © Esterházy Péter örökösei ESTERHÁZY Péter, A kitömött hattyú, Bp., Magvető Kiadó, 1988, 295–297. Palócföld • • • • 2023/3–4. �A MI PETŐFINK • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • 9 P ARTI N AGY L AJOS „Sors, nyiss nekem masszázsszalont” H ölgyeim és Uraim, ez a remek kiállítás1 megnyitja önmagát, s mivel választ is ad a meghívó izgalmas kérdéseire, én ebbe bele se kezdek. Terem szabad, mintha a sors nyitotta volna, bármiről beszélhetnék, előbb-utóbb Petőfihez jutnánk, s Petőfi hozzánk, mindazokhoz, akik magukat nyelvi vagy egyéb okokból magyarként definiálják és/vagy olvasnak magyarul. „A mi Petőfink” mi vagyunk, minden a mi Petőfink, a felakasztandó királyoktól a felakasztandó szablyákig. Annyi Petőfi van, ahány hívője, tisztelője, megszállottja, sőt hibbantja, s idesorolnám még a konkrét versolvasót, 19. század, romantika és népiesség, a forradalom viharmadara, a líra Mozartja, noch dazu petőfi-kugel. Földrajzunk petőfizálódott, nyelvünk át van itatva petőfivel, mely nyelv merne versenyezni véle, ha itt van az ősz, ha nem, ha talpra magyar, ha nem, ha ágyban, párnák közt, ha nem. Van a magyar költészet és van Petőfi, mely név az utcanevek maratonján Kossuthtal s Leninnel vetélkedett, utóbbi elmaradt, előbbi fej-fej mellett, belőle sok Petőfi utca nyílik, itt is, Szentendrén. Ez egy összetett maraton, téeszek, kátéeszek, szocialista brigádok, olvasó- és turulkörök, egyletek, társaságok, és folytathatnám. Nem csoda, hogy egy költőt minden honfitárs tud mondani, rávágni kapásból, ha máshonnan nem, hát a mondókából, hogy nevezett gatyába’ táncol, felesége bugyiba’, s úgy mennek a moziba, és ennél nincs tovább, ez a folklorizálódás maga a mennybemenetel. A minden, ami nem semmi. Konszenzuálisan a legnagyobb magyar költő, már-már Guinnessbe kívánkozik, akire még a „legnagyobb magyar” címet is ráaggatták, noha azt hagyományosan Széchenyi birtokolja, aki, némely rajongó szerint, Petőfinek a vér szerinti apja volt, mint azt egy zavaros döblingi levélből kiolvasni vélték. A szöveg elhangzott A mi Petőfink című kiállítás megnyitójaként Szentendrén, a Hamvas Béla Pest Megyei Könyvtárban 2022. szept. 11-én. Ezen a linken meghallgatható a költőtől (kb. a 3. perctől): http://hbpmk.hu/a-mi-petofink [2023. 09. 02.] (A szerk.) 1 Palócföld • • • • 2023/3–4. �10 • • • • • • • • • • • • • • • • • • • P A R T I N A G Y L A J O S 1846-ban, A magyar nemzet című versében írta, hogy „Ha a föld isten kalapja, / Hazánk a bokréta rajta.” Tulajdonképpen gyerekkorom óta izgat ez a széjjelmosott, agyonidézett falvédőmondat, nem is a bokréta, inkább a föld, mint (pörge?) kalap az Úristen fején, melyre, nyilván mint legszebb tartományát, Magyarországot odatűzte. Ha Atlaszként képzeltem el az Úristent, ha nem, kevéssé illett hozzá a kalap a lengedező bokrétával. A haza egyébként ilyesmi, nevetséges és megható, ahogy vőfélyként vonul, oldalán a nemzet özvegyével, holott nem halott, mármint a nemzet, csak emberáldozat gyanánt kinevez főözvegynek valakit, kire macsó haragjának minden villámit reázúdítja, ha nem viselkedik rendesen a némber, ha nem volt és leend méltó a nagy halotthoz, konkrétan Petőfihez. Nem tudom, egy átlagos nemzetnek hány özvegye van, a magyarnak bőséggel van s nem jókedvéből, ez speciel nem Petőfi-parafrázis, noha éppúgy benne van a memóriumban, amit hordozunk az elménkben kisebb vagy nagyobb pontossággal élesre fenve, illetve úgy elmosódva, mint egy dagerrotípia. A hagyomány, mit nemzetinek se lenne túlzás mondani, ha e nemzeti rég szét nem volna papagájozódva, szóval a hagyomány „Petőfi Sándor” nevű galaxisa legalább annyi hiedelmet, mértnelettvolnát tartalmaz, mint amennyi tényt és textust, kultusz nélkül immár nincs mű, de a fordítottjában csak reménykedem, arról meggyőződve nem vagyok. Mikor Petőfi Szentendrén – kezdeném a mondatot, ha járt volna, s mért ne járt volna itt, hol akár meg is szállhatott, minek nyomát emléktábla őrzi valami tisztes épület falán: „itt nem szállt meg Petőfi Sándor 1842. szeptember 21-én”, s alatta nyolc sor, A Dunán című vers, ami kicsit ugyan korábbi, s Komárom van keletkezése helyéül feltüntetve, de a folyam ugyanaz, onnan jön, másrészt mért ne tévedhetne a filológia pár hetet s hetven kilométert, idézem: „Folyam, kebled hányszor repeszti meg / Hajó futása s dúló fergeteg! / S a seb mi hosszú és a seb mi mély! / Minőt a szíven nem vág szenvedély. Mégis, ha elmegy fergeteg s hajó: / A seb begyógyul, s minden újra jó. / S az emberszív ha egyszer megreped: / Nincs balzsam, mely hegessze a sebet”. Szép vers, nem ömleng, leng a víz felett. Petőfinek Szentendrén van utcája, szobra, egyesülete, sportklubja, van Petőfi-pihenő, mért ne kerülhetne elő egy valódi szentendrei kézirat is a filológia árnyas, homályos ligetéből? Hogy megszállt volna, az talán túlzás, lehet, hogy csak át, legalább át. Szép őszi nap volt, és átszállt a Dunán, mint valami sárkányrepülő, Palócföld • • • • 2023/3–4. �nagyobb falevél, kisebb drón – drón leszek, ha drónnak vagy virága. A csodálat mellett elsősorban parafrázisok kötnek Petőfihez. Sors, nyiss nekem masszázsszalont, mondotta hajdan egy alakmásom, Dumpf Endre, nem minden blaszfémia nélkül, ami persze a göngyöleget, a kultuszt tárgyazta, fricskázta, ha tetszik, Petőfi szellemében. Ami még nem jelenti, hogy hatott rám költőileg.2 Egyébként hatott. Épp úgy hatott, mint a nyelv, amin írok, erős váram nekem, s nagy kapitány benne Petőfi. Allúziók garmadát vagy garmadáját köszönhetem neki, tudottakat és nem tudottakat. Ez egyébként nem szeretés vagy kedvencség kérdése, benne van minden nyelvi nyakkendőben, amit csak verssé igazgattak a torkuk alatt költők és falvédőrök, tényleg mindannyiunké, csak ez a lenyúlt, széthasznált többesszám ne volna, e dömper és rétorzió. Nem volt rezsim, ami ne tudott volna mit kezdeni vele a maga módján, ne tömte volna a kultuszba a pénzt, s ne csontozta volna ki az aktuális Petőfit magának, volt mit, volt miből. Szöveg, kultusz és legenda, akár a mesék olajos vagy boros korsója, mindig újratelt s telik. Jövőre a csapból is Petőfi fog folyni, lehet, hogy egyéb sem, az életmű bőven alkalmas rá, elképesztően virgonc és gazdag, 170 év kultusza kellő alap, gigantikus ugrálóvár, van rajta mit leereszteni és fölfújni – egyszer Torda közelében láttam egy valódi gumipetőfit, ott álldogált a plasztikhasadékok, vattacukor-feszületek között, színes volt és szelepes, üdítően emberi ábrázolás volt. Amit még nagyon szeretek, az Ferenczy Béni szobra meg a dagerrotípia, persze, amit Escher Károly hozott vissza az éji homályból. Hogyne hatott volna rám, Petőfi-verseket olvasott nekem az édesanyám, s persze, hogy efféléket kezdtem írni tízévesen, ad notam Sárga 2 A címbeli idézet Parti Nagy Lajos grafitnesz című kötetének Őszológiai gyakorlatok-ciklusából való, amelynek ajánlása így hangzik: „írta Dumpf Endre” = https://konyvtar.dia.hu/html/muvek/PARTI/parti00545/parti00605/parti00 605.html [2023. 09. 02.] (A szerk.) Palócföld • • • • 2023/3–4. Fotó: Domokos Judit A M I P E T Ő F I N K • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • 11 �12 • • • • • • • • • • • • • • • • • • • P A R T I N A G Y L A J O S cserebogár, Nemzeti dal, Falu végén kurta kocsma, utóbbit éveken át mondtam altatáskor a gyerekeimnek, legföljebb Weöres Bóbitája s József Attila Altatója tudta megszorítani, de ha félálomban is, a végén mindig elhangzott, hogy apa, még egy kurtakocsmát. Játsztam továbbá Petőfit a székesfehérvári József Attila gimnáziumban, szavaltam szavalóversenyeken. Írni sokáig nem írtam róla, se tanulmányt, se tárcát, elég volt, hogy dolgoztam vele, a maga módján, illetve a módomon beépült a könyveimbe, beszélőim nyelvébe, hogy precíz legyek. Aztán, valamikor ’96–’97 táján felhívott Margócsy István, a nagyszerű Petőfi-kutató, a 2000 szerkesztőjeként, hogy volna-e kedvem Petőfi öregkori verseiből megírni néhányat, tekintettel a barguzini szomorújátékra, ami dagadt és bulvárosodott, soha költőnek olyan sajtója nem volt. Mivel nem sokkal korábban egy antológia számára írtam egy öregkori József Attila-verset, nemet mondtam. Viszont még aznap este, mert a dolog azért izgatott, megírtam a Barguzin-vers első változatát, bele a számítógépbe, aztán évekre el is felejtkeztem róla. Amikor a grafitnesz című kötetemet összeraktam, megtaláltam ezt a kezdeményt, és átírtam, megírtam, készre írtam. Végül ott jelent meg, ahová Margócsy kérte, csak sok évvel később, 2003-ban. Ez a Petőfi Barguzinban3 című vers, ami itt látható s tán hallható is, ez mindenestől róla szól. Illetve nem. Illetve egy másikról, aki ő. Aki ő nem. Aki nem emlékezne, Morvai kazánkirály a saját, nem kis költségén 1989 nyarán a burjátföldi Barguzinban Kiszely István antropológussal karöltve kihantolt egy csontvázat, mit aztán huszonöt éven át tortúráztatott a világban Amerikától Kínáig, de a vizsgálatok nemhogy Petőfiként, hanem még férfiként sem azonosították a csontokat, nő volt ugyanis, akit, amit, amelyet 2015-ben a Kerepesi temetőben a megfogyatkozott, hithű barguzinisták végül Petőfiként eltemettek. Hogy domboruljon a sírja. „Itt nem nyugszik” satöbbi. Ez is a miénk, ez a nevetséges és szomorú magyar történet, amibe Mikszáth vagy Örkény tolla is belepirult volna, részleteinek, ág-bogainak érdemes utánanézni a neten. S ezzel be is fejezem, az alkotóknak és közreműködőknek gratulálok, A mi Petőfink jó helyen van Szentendrén. Ha járt itt, ha nem, ma este, remélem, átszáll fölöttünk. A kiállítást, ami megnyitja önmagát, ezennel megnyitom. A vers a 247–248. oldalon elolvasható, illetve a QR-kód segítségével meghallgatható a költő előadásában a Petőfi Irodalmi Múzeum honlapjáról – a Múzeum engedélyével. 3 Palócföld • • • • 2023/3–4. �A M I P E T Ő F I N K • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • 13 M ARKÓ B ÉLA Felfedezni Petőfit B ármennyire is túlzásnak tűnik, végig az volt az érzésem idén, hogy felfedeztük Petőfi Sándort. Mi több, életre kelt az a költő, aki meg sem halt természetesen, ugyanis semmi kézzelfogható bizonyítékunk nincsen a haláláról. De most nem az ember, sőt nem is a forradalmár, hanem a költő feltámadására gondolok. Hiszen eddig is számontartottuk, idéztük, emlegettük, szobrot állítottunk neki mindenfelé – mondhatná valaki. Így van, ráadásul a kilencvenes évek rendszerváltó csodavárásában mármár azt is elhitték sokan, hogy nem ott, nem úgy halt meg az a huszonhat éves gyerekember, ahogy tudni véljük. Mert hát különös volt az élete is, feltűnt hirtelen, és bevilágította visszafelé is, előre is a magyar tizenkilencedik századot. Akkor pedig miért ne lett volna különös a halála is? Az volt bizony, de ehhez nem kell Barguzinig menni. Az erőszakos költőhalál, egy zseniális poéta halála azok lelkiismeretét is terheli, akik őt odaengedték. Már amennyiben lehetett volna parancsolni neki. A patetikus reménykedés, hogy hátha mégis máshol és máskor végezte, tulajdonképpen kollektív bűntudatunk enyhítésére szolgál. Csakhogy a múltat le lehet tagadni persze, de megváltoztatni képtelenség. Viszont ezek szerint nemcsak él bennünk Petőfi, hanem nyugtalanít is minket. Engem például leginkább az zavar már hosszú ideje, hogy szobor lett belőle vagy esetleg egy kardos, köpenyes akciófilm sematikus hőse, és ezáltal meghal újra meg újra, immár sokadszor a költő. Nem véletlen, hogy a múltkorjában heves tiltakozást váltott ki az egyik székelyföldi kisvárosban az a szoborterv, amely nem karddal, hanem lúdtollal a kezében, vézna ifjúként ábrázolta volna nemzeti poétánkat. Igen, azt a lúdtollas fiatalembert kellett feltámasztani, és tényleg az ő redivivusa volt ez a kétszáz éves évforduló, úgy érzem. Egy nagy magyar költő kiszabadítása az idő teltével egyre torzabb emlékezetpolitika fogságából. Nem a mindenképpen fontos forradalmár kárára, hanem az éppúgy jelentős, de egyre inkább árnyékba került költő javára. Sarkítok nyilván, de ha jobban meggondolom, míg Arany Jánostól mintha mindvégig tanulni akartunk volna, és tanultunk is versírást, vagyis formaválasztást, mondatszerkesztést, Palócföld • • • • 2023/3–4. �14 • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • MARKÓ BÉLA történetbonyolítást például, addig Petőfi Sándornál a történelemalakító bátorságot méltányoltuk elsősorban. Költői nagyságát elismertük, de rögtön hozzáfűztük, hogy „Hófehérke mégis szebb”. Most meg kiderült, hogy a mai magyar költőnek vagy irodalomtörténésznek mennyi mondanivalója van arról a Petőfiről, aki a költői nyelv megújításában is legalább annyira bátor, mint a Monarchia elleni lázadásban. Végül is nincsen ebben semmi különös. A társadalmi vagy poétikai konvenciók átírásával minden új nemzedék próbálkozik. Ha éppen válaszúthoz ér a történelem, akkor mindkettővel. A rendszerváltás az irodalomban sem könnyebb, mint a társadalmi berendezkedésben. Van, akinek sikerül. Közülük is a legsikeresebb Petőfi volt, majd talán Ady Endre, hiszen náluk az addigi nyelvhasználatnak és társadalmi viszonyoknak a kritikája valójában egybeesett. Nem véletlen tehát, hogy most, a huszonegyedik század elején, születése után két évszázaddal ismét izgatja a Petőfi-titok a költőket, írókat és természetesen az irodalomtörténészeket, de talán az olvasókat is. Látszólag nem készül most szerepváltásra a magyar irodalom, és mégis az az érzésem, hogy nemcsak morális, nemcsak politikai, hanem szakmai kihívás is a Petőfi-titkot megfejteni. A Petőfivers titkát. Már amennyiben tényleg van ilyen titok. Hajdanában rövid ideig tanítottam magyar irodalmat, aztán egy adott pillanatban tankönyvet is írtam. Igaz, nem a tizenkilencedik, hanem a huszadik század magyar irodalmából. Viszont máig megúsztam azt, ami tőlünk nyugatabbra régóta szokás, és újabban már felénk is: írni tanítani. Nem a kisiskolások fogalmazásóráira gondolok, azokra nagy szükség volt mindig, és ha például a magyar újságírás színvonalát nézem mostanában, akkor időnként az a gyanúm, hogy már az elemi iskolából is eltűnt ez a tantárgy. De én most az íróiskolaként működő különféle mentorprogramokról vagy nyári táborokról beszélek. Amit újabban tehetséggondozásnak is neveznek. Mi tagadás, úgy képzelem, hogy a tehetség vagy van, vagy nincs, de nem szorul gondozásra. Viszont ahogy egy festőiskolában a szem és a kéz, valószínűleg az íróiskolában is tökéletesíthető mindenféle készség és képesség. Taníthatók a konvenciók, és hátha tanítható az is, hogyan kell majd ezeket a konvenciókat lerombolni. Ha mégis vállalkoznék ilyen mentorkodásra, a versírásra példát Vörösmartytól vagy Arany Jánostól keresnék a tizenkilencedik századból, vagy talán még Berzsenyi Dánieltől és Csokonai Vitéz Mihálytól is. Miért nem Petőfitől? Amiért Adytól sem. Ugyanis a szabályszegést lehetetlen tanítani. Márpedig Petőfi igazság szerint a legnagyobb szabályszegőnk, az évfordulós verseket, esszéket, Palócföld • • • • 2023/3–4. �A M I P E T Ő F I N K • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • 15 tanulmányokat olvasva újfent rá kell jönnöm erre. Mindent meg lehet tanítani, kivéve a szabályszegést. Azt hiszem, ez Petőfi titka. Úgy szegni meg a szabályokat, hogy attól legyen igazán emlékezetes a vers. Szinte találomra választom ki a sok közül az egyik kedvenc Petőfiversemet: A puszta, télen. Elemeztem már réges-rég, most újraolvasom azt az elemzést, benne van majdnem minden, amit ma is elmondhatnék róla. Kivéve talán Petőfi különös képességét, hogy az eszme felülírja a képet, a tézis átértelmezi a látványt, de mindez mégsem rontja el, hanem meghökkentő módon megemeli a verset. Ezért lenne nehéz tanítani a Petőfi-mintát. Mert nem tűri a kiszámíthatóságot, az induláskor megjósolható érkezést. Vagyis a következetességet? Nem mernék így fogalmazni, mert példának okáért A puszta, télen is következetes vers, a szabadságról szól, akárcsak bizonyos értelemben az egész Petőfi-életmű. Beleértve a költői szabadságot is, többek közt a képzelet szabadságát. Nehéz ebből leszűrni valamilyen szabályt. Formában esetleg igen, képalkotásban semmiképpen. Sajátos teljesítmény A puszta, télen. Lenyűgöz színes, változatos, mozgalmas képeivel, miközben végig a hiányról beszél. Arról, ami hiányzik a téli pusztáról. Csakhogy ezáltal valójában a nyári pusztát írja le, felsorolva mindazt, ami nincs: „Nincs ott kinn a juhnyáj méla kolompjával, / Sem a pásztorlegény kesergő sípjával, / S a dalos madarak / Mind elnémultanak, / Nem szól a harsogó haris a fű közűl. / Még csak egy kicsiny kis prücsök sem hegedűl”. Így lehet télen a nyárról, rabságban a szabadságról verset írni. Azt is mondhatnám, hogy csakis így lehet igazán hiteles az álom, a kívánság, a szándék: a hiány érzékeltetésével. Nem tudom, ismerte-e A közelítő tél című Berzsenyi-verset Petőfi. Feltételezhetőleg igen. Hasonló technikát alkalmaz ugyanis Berzsenyi is, de persze egy ünnepélyes, csupán a művelt elit által élvezhető szókinccsel: „Nincs már symphonia, s zöld lugasok között / Nem búg gerlice, és a füzes ernyein / A csermely violás völgye nem illatoz, / S tükrét durva csalét fedi”. Önmagában nem kivételes módszer ez, hanem éppen ellenkezőleg, meglehetősen gyakori a költészetben a hiányt megjeleníteni, mondhatná valaki. Erről szólnak a viszonzatlan szerelmet vagy a tűnő ifjúságot idéző versek általában, és ismétlem, a hiányzó szabadságra vagy társadalmi egyenlőségre sóvárgó költemények is. Ám ehhez nem csupán az eszmének, hanem a metaforának is hitelesnek kell lennie. Ahogy József Attila is írta valamelyik esszéjében, a képnek el kell fednie a világ többi részét. A képzelet nem lehet tétova, a költő nem próbálgathatja, mi mihez hasonlít, Palócföld • • • • 2023/3–4. �16 • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • MARKÓ BÉLA vagy mi mivel azonosítható, hanem meg kell győznie minket, hogy a hasonlatnak vagy metaforának nincsen alternatívája. Ha versírást tanítanék mégis, egyik fontos szabályként azt emelném ki, hogy a költő ne váltogassa a képeket, és ne a lehetséges alternatívákat sorolja, hiszen ez a versírás előtti állapot. A versnek már a megtalált képet kell kibontania, azt kell elmélyítenie és értelmeznie esetleg. Nem beszélve a műfaji következetességről: ha A puszta, télen tájleíró vers, akkor legyen mindvégig az. Csakhogy a legnagyobbak, igen, Petőfi is, Ady is éppen ezeket a konvenciókat szegik meg, eredményesen többnyire. Hiszen amennyiben versírást oktatnék valahol valakiknek, amire most már előreláthatólag nem kell vállalkoznom, akkor például élvezettel tudnék órákon át beszélni a szonettforma sajátosságairól, a tizennégy sorba sűrített, ismétlődő és mégis mindig más, három- vagy négyfelvonásos drámáról. Mindarról végül is, amit el kell kerülni, hogy ne kopogó rigmus, ne könnyfacsaró zengemény, ha úgy tetszik, Virág Benedek édeskés magyarítását idézve, ne „hangzatka” legyen belőle. Viszont amit értelemszerűen lehetetlen szabályokba foglalni: a szabálysértés. Mindenkinek azt tanácsolnám, hogy ne zsúfolja tele a verset képekkel, és egyetlen látványt járjon körbe, egyetlen gondolat színét és fonákját mutassa meg az olvasónak. Ezek szerint A puszta, télen csakis elrettentő példa lehetne egy ilyen versíró tanfolyamon. Figyeljük meg, hogy miképpen változik a nap – a napkorong! – Petőfi költeményében! Először: „Alant röpül a nap, mint a fáradt madár”. Szép hasonlat. Nem győzöm hangoztatni, azt javasoltam volna egy kezdő költőnek, hogy a továbbiakban tartson ki mellette, és ezt vigye tovább, ha még utalni akar a napra. De a következő sorok máris cáfolnak engem: „Vagy hogy rövidlátó / Már öregkorától, / S le kell hajolnia, hogy valamit lásson... / Így sem igen sokat lát a pusztaságon”. Öregaszszony vagy öregember lett a „fáradt madárból”, habozás nélkül teszi félre az imént megtalált hasonlatot a költő, aki a következő strófákban folytatja a hiány leírását, hogy aztán az utolsó előtti versszakban az éji szállásra igyekvő betyárt megjelenítve a természeti képről észrevétlenül társadalmi síkra vigye át a költeményt. Az utolsó versszakban ismét a napot látjuk, de megint másképpen, mint azelőtt: „Mint kiűzött király országa széléről / Visszapillant a nap a föld pereméről, / Visszanéz még egyszer / Mérges tekintettel, / S mire elér szeme a tulsó határra, / Leesik fejéről véres koronája”. Ideológia lesz a tájleírásból, ráadásul oly módon, hogy egy egészen más hasonlattal írja le a napnyugtát, rendkívül érzékletesen. Nem az egyetlen verse ez Petőfinek, ahol a tájleírás vagy akár a már-már Palócföld • • • • 2023/3–4. �A M I P E T Ő F I N K • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • 17 A Petőfi-szobor Marosvásárhelyen Hunyadi László alkotása Fotó: Fűzfa Balázs transzcendens élménybeszámoló hirtelen átcsap konkrét társadalmi programba. Ilyen például a Vasúton című költemény is. Az a meglepő, hogy ezek a minden esztétikai konvenciót felrúgó befejezések emelik meg igazán a verset. A puszta, télen véres napkorongja bevilágítja az egész verset, mindent át kell értelmeznünk. Nem merném azt mondani egy ifjú poétának, hogy csinálja utána. Nincsen szabály, amibe beilleszthető lenne ez a brutális síkváltás, ez a „vörös farok” a vers végén. Azt is el tudom képzelni, hogy van, aki illúziórombolásnak tartja. Mintha csapdába csalt volna minket a költő. Lehet, hogy így is van. Egyébként Petőfinek sem mindig sikerül az ilyen hirtelen irányváltás. Mint ahogy az is közhely, hogy a zsenialitást nem lehet tanítani. De legalább meg kell próbálni. Rálelni arra a módszerre, amellyel a szabálysértés előbb-utóbb új szabályt hoz az életünkbe. Hogy például az igazán nagy költészetben mindig ott van a változás és változtatás lehetősége. Meg aztán nincs annál szebb feladat, mint megfejteni, hogy mi köze egymáshoz a fáradt madárnak, a rövidlátó öregasszonynak vagy öregembernek és a kiűzött királynak. Palócföld • • • • 2023/3–4. �18 • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • JENEI GYULA J ENEI G YUL A Petőfi, a kortárs P etőfi Sándor gatyába táncol, felesége bugyiba… Alsósok vagyunk, tízperc van éppen, kora ősz, vagy tán nyárba hajlik a május, mindenesetre jó az idő, tükörtojásnap az égen, valahol a tornaszoba melletti osztályteremben vannak az óráink. Nem tudom, miért abban, amikor nem az a helyünk, de akkor vagy akkoriban valahogy mégis ott töltöttük az időt a szünetek között. Olajos padló, vaskályha, akkor még nem zöld, hanem fekete táblák (vonalas és kockás) és viszonylag apró ablakok. Egyébként a régi épületek tantermeiben mindenütt olajos padlót kell elképzelni, csak az új szárnyban fényeskedik már parketta. A szenes kályha még természetes, bár akkor nyilván nem fűtött, mert jó volt az idő, és amikor szünetre csengettek, még nem villanyos berregővel, hanem valami kolompszerűséggel, amit nem tudom, ki rázott naponta többször is, szóval amikor kicsengettek tízpercekre, a mászókötelek alatti homokágyban rohangáltunk, birkóztunk, emelgettük a lányok szoknyáját, s valahogy oda, ahhoz a térhez, ahhoz a napsütéshez, azokhoz a szünetekhez kötöm a fenti rigmust. Ott ordítoztuk. Néha, váratlanul, fene se tudja, hogyan, félig öntudatlanul, megszólal bennem ez a pár sor. Meg más rigmusok, dalok, versrészletek is. A múltkor erről a mondókáról olvastam jegyzetet az Alföldben. Pontosabban erről is szólt Benedek Szabolcs írása, meg másról is, egyéb találkozásairól Petőfivel. De ebben semmi különös nincs, mármint abban, hogy a Petőfi-év ürügyén petőfis írásokat kérnek a szerkesztők, mi szerzők pedig feltúrjuk az emlékeinket, gondolatainkat, és írunk valamiket Sándorunkról vagy Sándorunk kapcsán magunkról. Az Alföld Petőfi-számának böngészése után néhány nappal meglátogatott Szolnokon a lányom és három unokám. Az egy dolog, hogy a legkisebb (októberben lesz kétéves) délben (az égen tükörtojás nap) a Kossuth téren elénekelte, mit üzent Kossuth Lajos. Nem tudta persze, hogy a Kossuthról elnevezett téren vagyunk, bennem is csak most tudatosul, miközben írom ezt, nincs is jelentősége, de aznap újratanultam, hogy mindnyájunknak el kell menni. Tulajdonképpen én biztattam az éneklésre, Palócföld • • • • 2023/3–4. �A M I P E T Ő F I N K • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • 19 mert borzasztóan tetszett, hogy tudja, s mindig szóba hoztam, ő meg lelkes volt, rá-rázendített. Délután strandra mentünk. Hőség, sistergett a tojás az égen, a megfelelő mélységű medence vize egyszerre lágyan és határozottan ölelt, sok gyerek, sok szülő (nagyszülő), ilyenkor szokásos zsibongás. És a középső unoka (novemberben lesz négy) egyszer csak rákezdte: Petőfi Sándor / gatyába táncol, / felesége bugyiba, / úgy mennek a moziba. Erős hangja van a középsőnek. Sokan odanéztek, vagy legalábbis föltételeztem, hogy odanéztek, mert én hirtelen nézni se mertem semerre. Micsoda szentségtörés, valóságos blaszfémia! Főleg így, a Petőfi-év közepén. Persze a legnagyobb is (szeptemberben lesz hat) rögvest csatlakozott, s a hangerővel neki sem akadt gondja. Amikor már azt hittem, lecseng a nótás kedv, újrakezdték. Harsányan egymást túlkurjongatva, vidáman, bohóckodva. Párszor elénekelték, s még azt is hozzátették, amit én korábban sosem hallottam, csak a Benedek-szövegben olvastam: leülnek egy padra, / pont a kutyaszarba… Kérdeztem, hol tanulták. Azt tudtam, hogy a legkisebb a Kossuth-nótát tőlük, akkoriban, amikor ők az oviban meg otthon március tizenötödikére készültek, huszárcsákót bütyköltek. De hogy ezt? Hát ezt is oviban. Mondta is a legnagyobb, hogy kitől, melyik csoporttársától, de már elfeledtem. Aztán most, hogy ideültem a géphez, rákeresek a mondókára, s legfelülre egy pár éves YouTube-videót dob ki a rendszer. Metálszürke autó lehúzott hátsó ablaka mögötti homályban egy óvodás korú kislány mókázva, felszabadultan énekli-kiabálja: Petőfi Sándor / gatyába táncol… Hirtelen azt is gondolhatnám, hogy az én unokám, de persze nem ő az. Aztán vált a lámpa, s az autó a kislánnyal továbbsuhan. Arra kaptam megtisztelő felkérést, hogy egy Petőfi-duplaszámba írjak verset vagy esszét, glosszát, tárcát. Hogy ez mi, nem tudom, versnek nem vers, glosszának hosszú. Esszé lenne, tárca vagy jegyzet? Nevezhetjük bárminek. Szóval én ebben a bármiben eddig leírtam Petőfi nevét nyolcszor (Kossuthét is négyszer – ár-érték arány?), viszont semmit nem mondtam róla. De mit is mondhatnék? Pár hónapja egy könyvesboltban rácsodálkoztam, hogy (nyilván az évforduló alkalmából is) mennyi minden megjelent Petőfiről. Méterben egyszerűbb lenne megadni a mennyiséget. Okos és tudálékos literátorok kötetek, tanulmányok sokaságát írták össze az életéről, a korabeli irodalmi viszonyokról, agyonelemezték a verseit, műveit, azok történelmi, ideológiai, szociológiai, kulturális hátterét, számbavették, ki hatott rá, kikre Palócföld • • • • 2023/3–4. �20 • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • JENEI GYULA hatott (mindenkire). Ne essék félreértés, nincs ezzel semmi baj. A soksok Sándorunkról szóló kötet között ott voltak a válogatott vagy összes versek is, a prózai művek… Szóval mit írhatnék Petőfiről? Talán a viszonyt, hogy miként van benne az életemben, az életünkben? Valószínűleg ezért indítottam az iskoláskori élménytől. És a mondókákat biztos nem akkor hallottam először. Korábban, még óvodáskoromban, ahogy a mai gyerekek, az unokáim is. Olyan ez, mint egy népdal. Bennünk lüktet, dobol. Ott van. Egyébként jobban is, mint a népdalok. Persze ez nem jelent semmilyen tudást Petőfiről, csak azt, hogy aki olyan tehetséggel olyan verseket írt bele a magyar irodalomba, mint ő, az népdal-, mondókahős lesz, mint a betyárok régen, másért. Csak a betyárnótákat elfeledjük, Petőfit meg nem. Eddig legalábbis. Mi lehet a titka? Nem tudom. Nem tudom, hogy benne van-e a könyvekben, amiket összeírtak róla. Vagy inkább mindenkinek van egy magánmegfejtése? Hogy ki miért szereti. Vagy nem szereti. Mert lehet szeretni, lehet utálni, csak nem-észrevenni, megkerülni nehéz. Egy kétszáz éves celeb. Annyi évesen, amikor Arany János írásra adta a fejét, Petőfi életművét már lezárta a történelem. Hogy mi lehet a titka Petőfinek, ennek a (és most itt szinte bármilyen jelzőket sorolhatnék, egymásnak ellenmondókat is) garabonciásnak, (szlovák származású) vadmagyarnak, hősszerelmesnek, segédszínésznek és -szerkesztőnek, filozófusnak, távgyaloglónak, túróscsuszafalónak, katonának, világforradalmárnak (stb.)? Az jár a fejemben, hogy a kortársai, a 19. századiak közül kinek a nyelve a legmaibb. Azt hiszem, az övé. Őt a legkönnyebb olvasnunk a mából. A rádióban (Kossuth, még egy Kossuth) gyakran hallom mostanában a verseit. Főleg a rövidebbeket. Vannak közöttük jók és rosszak. Miért ne lennének? Írt ő is egy csomó vackot. De sokszor a rendkívül egyszerűnek hangzó és tűnő pár sorok iszonyatos mélységeket és magasságokat mutatnak. Fenét! Mélység, magasság? Egyszerűen megszólítanak. Mert egyszerűen, okosan, esendően, humorral (na jó, sokszor pátosszal) tudott írni bármiről. Vannak, akik azt mondják, szerepeket játszott. Ez igaz lehet, hiszen mindannyian szerepeket játszunk. Ahhoz viszont, hogy ezekből a szerepekből úgy és azokat mondja és írja, ahogy és amiket, ahhoz bizony nagyon kellett ismerni azt vagy azokat, akit vagy akiket eljátszott. Palócföld • • • • 2023/3–4. �A M I P E T Ő F I N K • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • 21 Vajda Jánosnak van róla egy találó mondata: „Petőfi és az Isten versenyen kívül állnak”. Jó ez az emlékév, hogy ennyi könyv megjelenik Petőfi munkásságáról; kiállítások, konferenciák, szavalóversenyek, tematikus folyóiratszámok szerveződnek köré. De a lényeg talán mégis annyi, emlékévben és azon túl, hogy Petőfit (aki a mondókában gatyába táncol) olvasni kell. Mert olvastatja magát, mert érdemes. Mert rengeteget tud rólunk. Kortársunk. Színművészetis egyetemisták 2022 áprilisában Fehéregyházán: Jánosi Botond nyakában Csorba Kristóf-György Palócföld • • • • 2023/3–4. �22 • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • H A N G R A F O R G Ó F. S IPOS B EA Petőfi-dalok elé… P etőfi Sándor munkássága közkincs. Verseit nemcsak olvassák, fordítják, mondják, szavalják, hanem – már saját korától kezdve – előszeretettel éneklik is. Többszáz megzenésített verse van, amelyek közül nem egy népdalként ment át a köztudatba. A legismertebb zeneszerzők között van például Egressy Béni, Erkel Ferenc, Liszt Ferenc, Mosonyi Mihály, Balázs Árpád, Hubay Jenő vagy a jó barát, költőtárs, Arany János, sőt Nietzsche is. A különböző korszakok mind rajta hagyták a verszenésítéseken sajátos ízlésvilágukat, zenei és formai jellemzőiket. Zongorakíséretes műdal, kórusmű vagy zenekari feldolgozásos kantáta is készült Petőfi műveire. A múlt század ’70-es éveitől pedig a régi énekmondók utódai, a gitárosénekes dalszerző-előadók is sorra jelentkeztek új Petőfi-dalokkal, de a könnyűzenében is „divat” lett Petőfi – a megzenésítések műfaji határait a könnyűzene legkülönbözőbb rétegéig tágítva. Az itt közölt dalok a Hangraforgó1 együttes repertoárját képezik. Olyan dalok megíráF. Sipos Bea és Faggyas László sára törekedtünk, me(Nemes Zoltán ’mettor’ fotója) lyek követik a versek formáját, egyszerűek, ezért könnyen énekelhetők és kísérhetők, így bátran ajánlhatók akár egyéni, akár közösségi „használatra”, ünnepi alkalmakra vagy csak úgy, a közös éneklés, muzsikálás örömére. www.hangraforgo.hu – Lapszámunkban az alábbi oldalakon találhatók F. Sipos Bea és Faggyas László Petőfi-, ill. Petőfiről szóló versmegzenésítésének kottái: 23., 102., 180., 194., 236. 1 Palócföld • • • • 2023/3–4. �A M I P E T Ő F I N K • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • 23 Palócföld • • • • 2023/3–4. �24 • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • C S O N G R Á D Y B É L A C SONGRÁDY B ÉLA A Zenthe Ferenc Színház bölcsőjét „a Petőfi”-ben ringatták A tévedés legnagyobb kockázata nélkül kijelenthető, hogy Magyarországon aligha van olyan település, amelyben út, utca, valamilyen épület, intézmény, program – s még mi minden más?! – ne lenne Petőfiről elnevezve. Sőt, a határainkon túl is gyakran feltűnik a halhatatlan emlékű költő neve. Nincs ez másként Salgótarjánban sem. Itt is van szobor, iskola s emléktábla is. Ez utóbbival kapcsolatban valljuk be: szerencsések vagyunk, hogy annak idején, 1845-ben országjárása, körútja során ellátogatott a salgói várhoz is, amely egy jelentős költemény megírására is ihlette. Az csak természetese, hogy elődeink megjelölték ezt a helyet, és egy táblával tisztelegtek – s mi is tisztelgünk azóta is – e látogatás emléke előtt. A somoskői várnál pedig egy úgynevezett kunyhó utal a költőre. Nem véletlen, hogy az idén tartott, már eleddig is sokszínű – főként a Hagyományőrző Civil Tásaság révén – szorgalmazott, szervezett, népszerűsített – program révén arrafelé több rendezvény is volt Petőfi-túra, -séta, irodalmi piknik stb. néven. S ami különösen szellemesnek bizonyult, az a júniusi úgynevezett sárkányeregetés volt. Általános iskolások versenyeztek abban, hogy a János vitéz egy-egy főhősét, jelenetét a sárkányokra festve emeljék a magasba, s a maguk módján így népszerűsítsék az elbeszélő költemény epizódjait s ezáltal a mű egészét is. Kellemesen szép, eredeti programnak sikeredett ez a kezdeményezés az ugyancsak történelmi emlékű Kővárnál. Mindez azonban tényleg csak hangulati bevezető a most következő mondandómhoz képest, amelynek természetesen ugyancsak Petőfi áll a középpontjában, de meglehetősen speciális módon. Azt kívánom ugyanis érzékeltetni – s talán részben bizonyítani is – hogy a városban évtizedeken át működött, s csak úgymond „Petőfi”-ként emlegetett színjátszó együttes milyen nagy szerepet játszott – e helyütt, e témában igazán illendő és stílusos így fogalmazni – a 2012, azaz immár tizenegy esztendeje működő professzionalista, azaz hivatásos társulat, a Zenthe Ferenc Színház életre jöttében. Palócföld • • • • 2023/3–4. �KULTUSZ • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • 25 Csakhogy a Petőfinek magának is nagyon hosszú az előtörténete, és gyökereiben egészen a 19. század végéig vezethető vissza. Nevezetesen arra az időszakra, amikor a Rimamurány Rt. megvetette a lábát – más észak-magyarországi városok mellett – Salgótarjánban is, és a szigorúan termelőmunkának nevezhető tevékenységek mellett lerakta az alapjait a szociális tevékenységnek s úgymond a saját körében végzett – de értelemszerűen a város egészére hatással bíró – sokszínű kulturális életnek, így a színjátszásnak is. Nem véletlen, hogy a színház megszületésének tizedik évfordulójára, 2022-ben megjelentetett tekintélyes tartalmú és szép esztétikai megjelenítésű kötetnek Színház született – Vadgalambtól az Énekesmadárig lett a címe, szellemesen utalva az egykori acélgyári színjátszók első bemutatójára és a profi társulat által a 2021-ben színre vitt Tamási Áron székely népi játékára. E reprezentatív kiadvány forrásmunkának is tekinthető a színjátszás itteni kezdeteiről, a Petőfi név felvételéről és ápolásáról, de természetesen nem első a hasonló célt is szolgáló könyvek sorában. A legtöbbet mindenesetre a csoport legendás rendezője, vezetője, Vertich József (1912–2004) – aki egy fél évszázadon át mintegy kétszáz darabot segített színre, s azok közül több mint hetvenet maga rendezett – kutatásaiból, írásaiból – elsősorban A salgótarjáni acélárugyár színjátszó csoportjának 75 éve (1962) és a Hogy volt…. (1987) című kötetekből – tudni az ő működése előtti korszakokról is. Az acélgyári műkedvelők csoportja 1887-ben jött létre, s még ugyanabban az esztendőben bemutatta a fentebb említett Vadgalambot, majd 1896ban a kisterenyei születésű Abonyi Lajos szintén népszínműve, A betyár kendője következett. Az 1922-ben bekövetkezett várossá nyilvánítást – amely ugyanabban az épületben történt, ahol a színjátszók – és persze a zenészek, daláristák is működtek – követően 1923-ban mutatták be az első nagyobb zenekari kíséretet igénylő operettet, Lehár Ferenc Drótostótját. Bár más gyárak, üzemek hatáskörében is működtek – nem is jelentéktelen módon – színjátszó csoportok, a II. világháborút követő években, évtizedekben is az acélgyáriak voltak a fáklyavivők. Azt nem lehet pontosan tudni, hogy miért éppen 1945. december 2-án vették fel a Petőfi nevet, de tény, hogy ehhez a naphoz kötődik a költő nevével fémjelzett színjátszó csoport hivatalos megalakulása. Itt Nógrádban – s különösen Madách születésének 200. évében – nem kell magyarázni a döntés jelentőségét – mindenesetre az 1947. március 15-i ünnepségükön – amelyet a későbbiekben rendszeresen megtartottak – először mutattak be részleteket Madách Imre fő művéből, Az ember tragédiájából. A civilizátort először 1949-ben Palócföld • • • • 2023/3–4. �26 • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • C S O N G R Á D Y B É L A adták elő. (Nem mellesleg, 1964-ben a nagy lendületet vett Madách-megemlékezések sorozatában – mintegy hivatástudatukat is bizonyítva – újra műsorukra tűzték e műveket.) Az 1848/49-es centenáriumi ünnepségek fokozták a csoport lendületét, s éppen a forradalom és szabadságharc százéves évfordulója alkalmából döntöttek úgy, hogy minden év március 15-én Petőfi, illetve Munka-díjjal ismerik el legjobbjaikat. Az előbbi díjat az előző évben nyújtott kiemelkedő teljesítményért ítélték oda, az utóbbit a szakosztályban fiatal, kezdő tagok érdemelhették ki. 1948 március 1-jén Jancsár Sándor, Vertich József valamint Csics György és Turek Berta részesült kitüntetésben visszamenőleg 1945-ös, ’46-os és ’47-es szervezői, rendezői és színészi munkájáért. 1948-ban Somoskőy István a Lear király címszerepéért, 1949-ben Brunczel Tibor díszlettervezői és műszaki munkájáért, 1950ben Illés Pál szerepeiért, főleg versmondásaiért kapott Petőfi-díjat. 1951től 1953-ig nem adták ki ezt a díjat, legközelebb Szamecz Ilona A kőszívű ember fiaiban Alfonsine szerepéért lett Petőfi-díjas. Ezt követően – néhány év, 1963, 1965, 1970, 1971, 1972, 1974, 1975 és 1976 kivételével 1984-ig – gyakorlatilag a csoport létezéséig – osztották ki a költőről elnevezett díjat, amely nagy büszkeséggel töltötte el az érintetteteket. Ezt igazolják a szép karriert – először 1961-től a budapesti, majd a berni Opera tagjaként – befutott Turek László Svájcból küldött levelének sorai is: „Mindent, amit jelenlegi foglalkozásom alapja, a Petőfiben tanultam meg Vertich Dódi bácsi irányításával, óriási tudásából elcsipegetve. Büszkén őrzöm (az 1959-ben megkapott – Cs. B.) Petőfi-díjat, s boldog vagyok, hogy ennek a kollektívának a tagja lehettem. Remélem, a mai fiatalok is élnek ezzel a lehetőséggel”. S erre a felvetésre – a történtek ismeretében – igennel lehet válaszolni, legalábbis néhány esztendőre vonatkozóan. Sok ténnyel lehetne bizonyítani, hogy még az ezerkilencszázhatvanas–hetvenes években – amikor egyre jelentősebbnek mutatkozott a favorizált irodalmi színpadi mozgalom – igencsak hallatta hangját az értelemszerűen hagyományosabb személetmódot képviselő Petőfi. Ennek egyik legfényesebb igazolása, hogy a szakszervezetek, illetve a Kovács József igazgatta helyi Kohász Művelődési Központ által 1966 őszén Salgótarjánban rendezett 1. Országos Vasas Színjátszó Fesztiválon a Petőfi nyerte meg az első díjat William Faulkner Rekviem egy apácáért című, Vertich József rendezte drámával. Az előadás egyik kuriózuma volt, hogy erre az előadásra a József Attila Művelődési Központ azon év április 4-i ünnepségei sorában a Fő téren felavatott új épületében került sor. Ott, ahol a Zenthe Palócföld • • • • 2023/3–4. �KULTUSZ • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • 27 Ferenc Színház is játssza nagyobb teret, korszerűbb technikát, forgószínpadot igénylő előadásait. A Petőfi első díjának van egy ugyancsak a mai napig, a Zenthéig mutató, igencsak különleges, kuriózumszámba menő személyi vonatkozása is. Ugyanis a Rekviemben akkor amatőr fiatalként szereplő Kerner Edit mind a mai napig a deszkákon van, és az életkorának, karakterének megfelelően aratja sikereit hivatásos színészként is. De jelentős szerepe volt az idáig vezető úton is, minthogy férje, néhai Pataki László író, rendező a színházalapítók egyike volt, s – többek között – a Vertich Színpadstúdió – a fentiek alapján nyilván nem volt véletlen az utánpótlást képző csoport névválasztása – létrehozásával és működtetésével elévülhetetlenül írta be magát a Zenthe Ferenc Színház történetébe. Kerner Edit gimnazistaként – mint statisztáló tornász – került a Petőfibe, amelyet színházi bölcsőjének tart. Vannak még néhányan, akik szintén a Petőfin át kerültek a Zenthéhez. Ilyen Susán Ferenc rendező, produkciós vezető – jelenleg a színház megbízott igazgatója – is, aki sokat tanult a Petőfi nagy öregjeinek visszatekintő beszélgetéseiből, anekdotáiból, és mindezen ismereteket jól hasznosította 1984-ben a többek között általa is alapított KiViSzI Színházi Műhely első éveiben. Ugyancsak a Petőfiben kezdett a Jászai Mari-díjas színművész, rendező, Kocsis Pál is, aki kaposvári és kecskeméti évek után a közelmúltban mindkét minőségében vissza-visszatért Salgótarjánba, értelemszerűen a Zenthéhez. Mind a mai napig a városban él, és szintén szorosan kötődik – rendezőként, szerzőként is – a Zenthe társulatához Molnár Ernő, aki a Bányász Művelődési Házban – igazolván, hogy máshol is működtek színjátszó csoportok, ha nem is olyan szinten, mint a Petőfi – kezdte pályafutását, majd munkahelyén, az Öblösüveggyárban – ahol dekoratőr és fotós volt – létrehozta az igencsak sikeres Tempress-együttest, amelyik kiváló mesejátékok sokaságával írta be nevét a város kulturális életébe. Miközben vezette e csoportot, színésznek el-elhívták a Petőfi darabjaiba is. Sajnos már nincs Palócföld • • • • 2023/3–4. �28 • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • C S O N G R Á D Y B É L A az élők sorában Hollai Kálmán színművész, aki szintén a Petőfiben kezdte Heiser Kálmánként, és nem kisebb színművész, mint Latinovits Zoltán szerepének – A kutya, akit Bozzi úrnak hívtak című musicalben – átvételével kezdte sikeres profi pályafutását. Egy rövid ideig közreműködött szülővárosa Zenthe Színházának munkájában is. Hőskorában a Petőfi – amely főként az Acélgyárhoz, az üzem körüli lakótelephez kötődött – a város színházának is neveztetett, és ekként is működött. Egyetlen adat is jól érzékelteti ezt: 1954-ben Lehár Ferenc Luxemburg grófja című operettjét Csics György rendezésében tizennyolc előadásban mutatták be. Ebből tizennégyre a székhelyi épületben mindig telt ház előtt került sor. Jómagam akkori tizenéves gyermekként emlékszem rá, hogy milyen sokáig kellett a jegyekért sorban állni, de megérte, mert a szép melódiák, az ügyes táncjelenetek, a remek humoros színészi teljesítmények, a látványos díszletek messze túlmutattak a korszak öntevékeny színjátszásának színvonalán. P. Kerner Edit, aki a Petőfi színjátszóknál állt először színpadra, itt a Zenthe Ferenc Színház Szent Péter esernyője (2017) című előadásában Adamecznéként Farkas Zoltán (b) és Albert Péter (j) társaságában Palócföld • • • • 2023/3–4. �KULTUSZ • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • 29 G OMBOS P ÉTER „Nemcsak Petőfiné” Beszélgetés Lukács Gáborral Szendrey Júlia emlékezetéről A történet több szempontból is hallatlanul érdekes. Önmagában az is különleges, hogy egy magyar város nem Petőfi Sándornak, hanem feleségének, Szendrey Júliának állít emléket – előbb csak egy szobával, majd ettől az évtől emlékházzá bővítve a helyet. Az sem hétköznapi dolog, hogy a megvalósító, fenntartó intézmény nem egy múzeum vagy egy közművelődési intézmény, hanem egy alapjában agrárfókuszú egyetem. Az meg már csak hab a tortán, hogy az emlékház talán leglelkesebb működtetője, gazdája, fejlesztője egy agrártörténész. Dr. Lukács Gábor, a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem (MATE) docense idén Pro Negotio Universitate-díjat kapott a Szendrey-kultusz életben tartásáért, erősítéséért. Vele beszélgettünk. Még ha Fekete Istvánról lenne szó – ő köztudottan kiváló agrárszakember is volt –, rendben lenne, de mi köze egy agrár- és gazdaságtörténésznek Szendrey Júliához? Úgy sejtem, valamilyen személyes kötődése lehet a témához, a családhoz. Pedig nincs semmilyen személyes kötődésem. Az emlékház története kicsit régebbre nyúlik vissza, de nem nagyon régre. Az talán nem teljesen ismeretlen tény, hogy Szendrey Júlia itt, Keszthelyen született 1828-ban – amúgy ő is majdnem szilveszterkor, december 28-án. Elsősorban a helyiek tartották ezt számon. 1969-től rövid ideig, majd 1979-től a rendszerváltásig emlékszoba működött itt. Petánovits Katalin vezetésével a Balatoni Múzeum rendezte be. A hely, ahol Júlia született, 2006-ra gyakorlatilag életveszélyessé vált. Költeni kellett rá, látszott, hogy abban a formában nem tartható fenn az épület. Szerencsére viszonylag gyorsan megvalósult az összefogás. Akkori dékánunk, Dubnecz Károly és a polgármester, Ruzsics Ferenc egyaránt lépni akart, nem túlzás azt mondani, hogy megmozdult az egész város. Ennek az lett az eredménye, hogy 2007-ben a Georgikon felújíttatta, majd 2008-ban megvalósulhatott egy kiállítás is, egyelőre még nem itt, hanem a Balaton Múzeumban. Palócföld • • • • 2023/3–4. �30 • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • G O M B O S P É T E R Ez kifejezetten sikeres volt, ráadásul később alapját adta a megvalósult emlékszobának. De hogy került képbe Ön? Akkoriban írtam a disszertációmat gazdaságtörténeti témában. A kari vezetők úgy gondolták, nekem való feladat lehet kitalálni, összerakni a helyet. Érdekelt a dolog, hát belevágtam. Először egy kisebb kiállítással indítottunk, s akkor még nem is voltak nagyobb tervek. Nyilván volt megnyitó, aztán levittem a kulcsot a „Dékániba”, leadtam – gondoltam, ennyi volt. Persze felmerült, hogy adjunk lehetőséget az érdeklődő turistáknak az emlékszoba megismerésére. Először csak egy nyáron keresztül akartak nyitvatartást, ebből két nyár lett, ugyanakkor állandó munkatársat továbbra sem vettek föl, én viszont kéznél voltam. Nem kis részben a látogatók kérdései is inspiráltak arra, hogy beszerezzek könyveket Szendrey Júlia életéről, elkezdtem beleásni magam az élettörténetébe. Közben két munkatársam segítségével igyekeztünk kulturált körülményeket teremteni a ház környékén is. Mi volt a következő lépés? Én már 2014-ben leírtam, hogy lehetne bővíteni a helyet egy nem túl bonyolult falbontással. Aztán 2015 környékére annyit változott a helyzet, hogy az állandó lakosok addigra elhunytak, illetve elköltöztek, így lehetővé vált az egész egykori Szendrey-lakás („Ispánylakás”) birtokbavétele. Időközben egy integráció keretében létrejött a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem, s akkor már a MATE vezetőinek adtuk be tervet a bővítésre. Ők láttak ebben fantáziát, és elkezdtek kilincselni, forrásokat keresni. Ezzel együtt persze mi már gőzerővel készültünk arra is, hogy milyen tartalommal lehet majd megtölteni a házat. Az utolsó lökést Petőfi Sándor születésének 200. évfordulója adta, ez jó apropó volt. Prof. dr. Gyuricza Csaba rektor azt mondta, ne várjunk tovább, vágjunk bele. Bár – nem múzeumi intézmény lévén – pályázni nem tudtunk erre, de az egyetem vállalta a költségeket. A rektor úr januárban azt kérte, hogy március 15-én nyissunk ki. Ez ijesztően közeli határidő volt, de nagy öszszefogással, helyenként családtagok bevonásával végül befejeztük a munkát. Köszönet illeti a kurátorokat, akik az anyagot összeállították – Szanati Angéla, Huszár Mihály és jómagam voltunk, valamint a nyomdát (Ziegler, Keszthely), akik elképesztő gyorsasággal valósították meg Palócföld • • • • 2023/3–4. �KULTUSZ • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • 31 a projektet. A Múzeumok Éjszakákájára aztán még egy szobát hozzátettünk a kiállításhoz, jelenleg öt szobával működünk. Visszatérve a Szendrey-vonalhoz, azért csak van ott valamilyen agráros kötődés? Igen, Júlia édesapja, Szendrey Ignác a Georgikonban volt hallgató, utóbb a Festeticsek, Károlyiak gazdatisztje, ispánja, jószágkormányzója lett. Júlia mennyi időt töltött itt a születése után? Feltehetően nagyjából másfél évet. 1830 márciusában még biztosan ott élt, erről még találtam írásos forrást. Utána nem is járt többet ezen a helyen? 1856-ban még egyszer eljött az édesapjával. De hát mindössze harminckilenc évet élt – méhnyakrák vitte el. Gyermekei, húga és a család nagy része nem élt még ennyit sem… Ami érdekes, hogy az édesapja 95 évesen halt meg, a legtöbb unokáját is bőven túlélte. A ház neki is próbál emléket állítani. Igen. Miközben kiváló agrárszakember volt, méltatlanul keveset emlegetjük. Alig maradt fel róla pár dolog, legtöbbször csak az kerül elő vele kapcsolatban, hogy nemegyszer kidobta a lányának udvarló Petőfit. A máig egyik legfontosabb Petőfi-szobor 1882-es avatásán, az ünnepi beszéd után Ignác azt mondta Gyulai Pálnak: „Lehet, hogy kiváló hazafi volt, de velem és a családommal cudarul bánt”. Szóval nem bocsátott meg a költőnek… Még egy érdekesség: a szabadságharc bukása után felbérelt embereket, hogy mondják azt Júliának, hogy Petőfi biztosan meghalt. Bármennyire is van agráros szál a történetben, az Ön számára mégis csak idegen terület lehet egy irodalmi múzsáról, szerzőről kiállítást szerkeszteni. Azért, gondolom, időközben lett egy kis érzelmi bevonódása s nyilván egyre több tudása is a témában. Sem irodalmár, sem történész nem vagyok, de a Szendreyek érdekeltek, s egyre érdekesebbé váltak számomra. Ignác és Júlia is. Valószínűleg már túl vagyok az ezredik tárlatvezetésen, ragadt rám pár dolog... Például a kérdések, amelyeket kaptam a látogatóktól, gyakran inspiráltak arra, hogy tovább kutakodjak, hogy minél több információt összeszedjek. Munkatársaimmal Palócföld • • • • 2023/3–4. �32 • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • G O M B O S P É T E R készítettünk egy Szendrey-kronológiát is – azt tapasztalom, ezt sokan használják azóta is. De azt is elmondhatom, hogy Szendrey Júlia minden fontos kutatója járt már nálunk. Kevésbé közismert tény, hogy Júliát költőként is számontartják. Bizony! Költői életműve 141 verset számlál. Ezek közül életében 23-at publikált – egyébként Petőfiné vagy Szendrey Júlia néven jegyezve azokat. A versei között, azt gondolom, vannak jobbak is, persze nem Petőfihez vagy Vörösmartyhoz mérhető alkotó volt. Én a prózáját különösen kedvelem, nagyszerű a humora! A fordításai pedig egészen kiválóak, például az Andersen-meséiből későbbi fordítók is átvettek jellegzetességeket, leggyakrabban a neveket. Milyen témákról írt verseket? Volt „nemzetieskedő” tematika, de írt a boldogtalanságáról is – sajnos ez nagyon jellemző volt rá. A Halottak estéjén így kezdődik: „Ti boldogak ott künn a temetőben, Kik alusszátok örök éjetek; S én boldogtalan, szánalomra méltó, Hogy köztetek még most sem lehetek!” Főleg a második házasságában kezdett ilyeneket írni. Ennél jóval kedvesebbek s talán jobbak is a gyerekeinek írt versei. Ennyi idő után biztosan összeállt Önben egy kép Szendrey Júliáról. Milyennek látja? Milyen nő, milyen asszony volt valójában? Belekényszerült különböző szerepekbe. Petőfi feleségeként a „vagány”, nadrágos, szivaros figurát kellett hoznia. Aztán 1849 után a „nemzet özvegye” szerep várta, ez is járt elvárásokkal – ezt nem is vállalta, férjhez ment, és gyönyörű gyermekei születtek. Szerintem Tóth József mellett, az utolsó éveiben lehetett az, aki ő valójában szeretett volna lenni. Nagyon szép az utolsó, 1868-ban megjelent írása, egy rege, A fenyő és a vadrózsa címmel. Júlia egyébként meg volt győződve férje haláláról? Palócföld • • • • 2023/3–4. �KULTUSZ • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • 33 Próbált bizonyosságot kapni, és szerintem el is jutott addig. 1850. július 21-én írt egy holttá nyilvánítási kérelmet. Bár nem vagyok a téma szakértője, én is azt gondolom, Petőfi élete Segesvár mellett érhetett véget. Előtte rövid idő alatt három levelet küldött a feleségének, a csata után viszont semmi hír felőle. Sem a gyerekét, sem a szerelmét nem kereste volna? Azért az akkori orosz fogság nem olyan volt, mint a 20. századiak. A később feltűnő Petőfi-epigonok mindamellett felzaklatták Júliát is. Összességében nagyon szerencsétlen sorsú asszony volt, megpróbálta az élet. Gondoljon bele, nem volt három közös évük Petőfivel! Az is meglehetősen sűrű, nehéz időszakban... 1849-ben előbb az édesanyja halt meg, aztán Petőfi szülei, majd elveszítette a férjét is – 1850-ben pedig az öccse ment el… Nem sok jót olvashatunk második férjével, Horvát Árpáddal való kapcsolatáról sem. A Horvát Árpáddal való házassága valószínűleg élete legrosszabb döntése volt. Nem volt egy daliás ember például… Ami azt illeti, Petőfi sem… De Horvát még hozzá képest sem… Ennek ekkenére sikere volt a nőknél, s eleinte lehetett érzelmi kötődése Júliához, de viszonylag gyorsan megromlott a kapcsolatuk. Schöpflin Aladár szerint „egy szatír ágyába került Júlia”. Szerintem sem férjként, sem apaként nem volt méltó Júliához. Mit tapasztal, milyen kép él az idelátogató turistákban Júliáról? Először is el kell mondanom, hogy jellemzően „igényesebb” látogatók jönnek hozzánk, akik szívesen kérdeznek. S többnyire jókat is. Júlia értékelése ugyanakkor végletes: sokan vagy „szentté avatják” vagy utálják – utóbbiak közül vannak, akik be sem jönnek a nagyobb csoportok esetén –, ami számomra elég furcsa, egyben mulatságos is. Pedig ő a jólétből kilépve választotta Petőfit, azaz inkább ő volt a kapcsolat vesztese. A szabadságharc után három lehetőség volt számára: öngyilkosság (többször ír erről), Damjanich özvegyéhez hasonlóan a nemzet özvegyeként élni vagy – és ő ezt választotta – újra feleséggé, családanyává lenni – a körülményekhez képest „normálisan” élni. Szerintem már csak emiatt is példakép lehetne. Palócföld • • • • 2023/3–4. �34 • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • G O M B O S P É T E R Szavaiból az sugárzik, hogy úgy gondolja, nincs a helyén Szendrey Júlia emlékezete. Így van. Mikor lehet? Ha majd Budapesten is elneveznek róla egy közterületet. Viccet félretéve: szerintem kifejezetten szomorú, hogy nincs ilyen, miközben sok olyanról van, aki talán kevésbé tekinthető példaképnek. Pedig Szendrey Júlia nem csak „Petőfiné”. De hát ilyen a történelemszemléletünk. Egy átlag magyar biztosan fel tudna sorolni többet is a márciusi ifjak közül, de valószínűleg kevesebbet tud Kossuth Zsuzsannáról, Teleki Blankáról, pedig ugyanúgy hősök voltak. Érdemes elolvasni Szendrey Júlia Testvéri szózat Magyarország hölgyeihez című írását, nagyon tanulságos. Változhat ez a helyzet? Helyére kerülhet Júlia? Vannak kezdeményezések, vannak már például közös szobraik Petőfivel. És a mi emléktáblánkon ott van a fordító, író Szendrey Júlia is. Szóval dolgozunk az ügyön… A Szendrey Júlia-emlékház Keszthelyen Fotó: Dr. Lukács Gábor Palócföld • • • • 2023/3–4. �KULTUSZ • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • 35 D ÁVID G YUL A Petőfi-emlékek nyomában Erdélyben ötven éve annak, hogy Mikó Imrével elindultunk Petőfi erdélyi útjain, J ós nem csak az írott forrásokon át, hanem a valósságban is végigkövettük a vándorszínésznek állt költőt az 1843-as érmelléki úttól a számára végzetes 1849. július 31-i, fehéregyházi csatáig. Utazásunkból akkor könyv született, a Petőfi Erdélyben. Most, születésének 200. évfordulója évében ismét elindulok – ezúttal már csak egyedül és csak gondolatban – Petőfi nyomában, de egy másik nyomvonalon: az őneki szentelt emlékhelyeket járva sorra. Kiindulási pontom a marosvásárhelyi Görög-ház, amelyen Erdélyben elsőnek, 1884. szeptember 28-án avatott emléktáblát a hálás utókor, a végpont pedig a költő 2022. augusztus 10-én, Korondon felavatott mellszobra, Hunyadi László alkotása. De nem csak őróla szól ez az áttekintés, hanem mirólunk is: arról, hogy hol és mikor érezte egy-egy kisebb vagy nagyobb erdélyi magyar közösség a kisebbségi sors változó körülményei között szükségét annak, hogy Őhozzá való kötődésének kézzelfogható tanúbizonyságát adja. De arról is, hogy a történelem viharai közepette milyen sorsra jutottak ezek az emlékek, miképpen próbálták különböző hatalmi érdekektől vezettetve vagy a tudatlanság táptalaján szított gyűlölettől félrevezetetten bennünket Őtőle megfosztani. Petőfi Sándor rövid életéből közel egy esztendőt töltött Erdélyben. Itt talált rá Júliára, itt élték együtt Koltón mint ifjú házasok életük legboldogabb heteit, aztán itt járta végig Bem erdélyi hadjárataiban a szabadságharc véres csatáit, végül itt tűnt el halandó szemeink elől a fehéregyházi csatatéren. Ezeket az utakat járhatja végig gondolatban az, aki az említett, ma bővített újrakiadásban ismét megjelent könyvünket a kezébe veszi. Ennek a mostani áttekintésnek azonban van egy másik célja is: az, hogy támpontokat nyújtsak azoknak, akik ma kedvet éreznek arra, hogy Palócföld • • • • 2023/3–4. �36 • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • D Á V I D G Y U L A Petőfi erdélyi útjait végigjárják. Nekik ugyanis alkalmuk lehet Petőfi e helyeken ma is élő helyi emlékeivel, az itt élő magyarság Petőfihez kötődésének tanúival is találkozni. I. Annak idején, a költő nyomain járva, a Bihar megyei Székelyhídról indultunk el, ahol Petőfi egy vándorszíntársulat tagjaként „hősleg működék”. Mostani kiinduló pontunk viszont Marosvásárhely: a főtér sarkán álló Görög-ház, ahol Petőfi a végzetes fehéregyházi csata előtt két nappal egy éjszakát töltött. Érdemes ideiktatni: a kolozsvári Ellenzék 1884. szeptember 22-i számából idézzük az ünnepség rendjét: „Induló a Bem-szobortól a helyi tűzoltó-egylet zenekarával. Szózat a helyi dalegyletek által. Megnyitó beszéd Lázár Ádám által. Az emléktábla leleplezése és megkoszorúzása. Szavalat Kőpataky Gyula ev. ref. fötanodai osztálytanító által (A magyarok istene). Ünnepi beszéd Lénárt József ev. ref. fötanodai tanár által. Szavalat Puskás István r. kat. nagygymn. VI. oszt. tanuló által (Egy gondolat bánt engemet). Hymnusz a helyi Dalegyletek által. Induló a helyi tűzoltó-egylet zenekarával a Bem szoborhoz vissza, és ennek megkoszorúzása. Társas vacsora este 8 órakor.” Az emléktábla van a marosvásárhelyi fapiaczon fekvő Görög-féle, jelenleg, takarékpénztári kétemeletes sarokház erkélye fölébe állítva. Az emléktábla porosz szürke gránit, hosszú négyszög alakban csiszolva, következő felirattal: „Petőfi Sándor, a szabadság dalnoka, Marosvásárhelyt 1849. Julius 30kán ezen Görög-féle sarokház főtéri erkélyes termében Egressy Gáborral együtt Görög Károly és neje Ziegler Vilma vendégszerető házigazdák körében megreggelizvén, – innét indult Bem József altábornagy kíséretében a Fehéregyháza (Segesvár) melletti csatába, hol 1849. július 31-kén eltűnt. Itt még ember volt, innét indult ki nagy útra. Hogy csillag legyen Ő. Fénye örökre ragyog. Emelte a kegyelet 1884.” A következő évtized eseményeit Magyarország-szerte két nagy évforduló uralta: 1896, a magyar honfoglalás millenniuma és 1898–1899, az 1848-as forradalom és szabadságharc 50. évfordulója. Mindkettő, de különösen az utóbbi, amely Petőfi halálának fél évszázados évfordulóját is magába foglalta, kimutathatóan ösztönző hatással volt az erdélyi Petőfi-kultusz Palócföld • • • • 2023/3–4. �KULTUSZ • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • 37 Fehéregyháza – az Ispán-kúti emlékmű a Héjjasfalva felé vezető úton, rajta Hunyadi László (1969) és Gyarmathy János (2005) Petőfi-arcmásaival Fotó: Vetési László tárgyiasulására: 1893-ban állítják fel a Szatmár megyei Erdőd bejáratánál, a vár egykori kertje és csónakázó tava helyén azt a Szabocska Mihálykezdeményezte obeliszket, amelynek emléktábláján a Júliájával találkozni kívánó költő sorai olvashatók: „Álldogálok a tó partján / Szomorúfűz mellett. / Petőfi”. S alatta két dátum: 1848 / 1893. Másfél évtized múlva, 1897-ben kerül emléktábla a kolozsvári egykori Biasini-szállóra, ahol Petőfi és Júlia, a koltói mézeshetek után, hazafelé utazva, s a kincses várost is útba ejtve, néhány éjszakát töltöttek. Felirata: „Itt volt szállva Petőfi Sándor és neje / 1847. október 21-től 24-ig. / Megjelölte a helybeli / Áll. Felsőbb Leányiskola kegyelete. / 1897. márc. 15”. Ugyanezen év tavaszán hozzák létre lelkes természetjárók Nagybánya közelében, a Fokhagymás-völgyben a Petőfi Tanyát. Egy kis menedékhely volt ez, emlékoszloppal, amelyen valamikor Nyírő Sándor sorai voltak olvashatók: „Petőfi-tanya soh’ se volt e hajlék, / Nagy nevének e lak csak parányi emlék, / Ám megjegyzi róla minden emberöltő, / Hogy e tündérvölgyben megfordult a költő”. Ugyancsak 1897-ben, július 31-én a fehéregyházi csata színhelyén és annak közelében kettős ünnepre került sor: ezen a napon avatták fel a segesvári vár fokán Köllő Miklós egész alakos Petőfi-szobrát, amelynek talapzata előtt, egy – a mai fehéregyházi Petőfi-múzeumban őrzött – bronz táblán tíz nyelven volt olvasható: „Szabadság, szerelem, / E kettő kell nekem, / Szerelmemért föláldozom / Az életet, / Szabadságért föláldozom / Szerelmemet”. Palócföld • • • • 2023/3–4. �38 • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • D Á V I D G Y U L A Az emlékművet magába foglaló kertben álló kis házban ekkor rendezték be a későbbi emlékmúzeum elődjének tekinthető kiállítást. Még az ezredforduló előtt emléktábla került néhány, Petőfi erdélyi időzései szempontjából nevezetes épületre: 1899. július 27-én a nagybányai Arany Sas fogadóra, ahol Petőfi és Júlia, már mint férj és feleség, a Misztótfalunál történt kocsitengelytörés miatt, megkésve, első éjszakájukat töltötték. Alig két hónappal később, szeptember 24-én Nagykárolyban avatnak emléktáblát az Arany Csillag fogadó épületén, ahol 1846 őszén Petőfi megszállt, és ugyanaznap az egykori Arany Szarvas fogadón, amelynek épületében ama nevezetes bálterem volt, ahol Petőfi Júliát megismerte, és ahol elhangzottak a szerelemre lobbant költő szavai: „Ez a leány az enyém!” Az egykori bálteremben világító csillár ma a nagykárolyi evangélikus templomban található. Az új évszázad első éveiben, 1902-ben Szatmárnémetiben emléktábla kerül a Petőfit többször is vendégül látó Pap Endre házára; 1905. március 26-án, majd egy hónappal később, 1905. április 28-án pedig Bem bánsági főhadiszállásán, Temesvár-Szabadfaluban, illetve a bánsági Újszentesen avatnak emlékművet. Feltételezések szerint 1907-ben kerül a Károlyiak birtokában lévő, akkor már igen romos erdődi várnak a századfordulón restaurált bástyája falára az az emléktábla, amelyen ez a felirat olvasható: „E helyen állott azon kápolna, / melyben Petőfy /!/ Sándor / 1847. szeptember 8. / Szendrey Júliával megesküdött”. A 2009-ben véletlenül előkerült emléktábla helyén ma kétnyelvű fekete márványtábla emlékeztet az eseményre. A várkápolna oltárát feltehetőleg a restaurálás idején a szatmári püspökség vette át, és 1908-ban állíttatta fel a püspöki kápolnában, ahol a vendégek által ma is látogatható. Nincs pontos adatunk rá, hogy mikor, de még az első világháború előtti időkben került emléktábla Vilhelm Dávid vízaknai szász polgár – napjainkban egy óvodának helyt adó – házára, amelyben Petőfi az 1849. január 29. – február 4-e közötti néhány éjszakát töltötte, továbbá az ótordai református paplakra, ahol Petőfi, 1849 júliusában, Mezőberényből Bemhez sietve, feleségével és féléves kisfiával néhány napot időzött. És végül az első világháború előtti idők utolsójaként 1912 novemberében Marosvásárhely Főterén, a római katolikus plébánia előtti térségben avatták fel azt a Petőfi-emlékművet, amelynek emlékét egy 1912-ben készült képes levelezőlap őrzi, és amelynek a leírása is fennmaradt az egykorú sajtóban – „egy karcsú, magas obeliszk, melynek tetején Kallós Palócföld • • • • 2023/3–4. �KULTUSZ • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • 39 Ede budapesti szobrász bronz plakettje fogja hirdetni Petőfi Sándor marosvásárhelyi emlékét”. A szobor felállítását különben Bernády György, a város akkori polgármestere kezdeményezte, s – az egykorú újsághírek szerint – „nem gyűjtésből, közadakozásból emelték, hanem a városi munkálatokat végző nagyvállalkozók adományaiból”. II. Aztán jött az első világháború, az összeomlás, Trianon. A következő negyedszázad alatti időből csupán egyetlen Petőfi-emlék felavatásáról van adatunk: a székelykeresztúri Gyárfás-kúrián 1928-ban elhelyezett emléktábláról, amelynek egykorú felirata: „Ebben a házban / töltötte utolsó estéjét / PETŐFI SÁNDOR / 1849. július 30-án”. Annál több adatunk van viszont Petőfi-emlékek szomorú sorsáról. 1916-ban Erdély hadszíntérré vált részének kiürítése során lebontották, és biztonságos helyre szállították Köllő Miklós segesvári Petőfi-szobrát, amely Kiskunfélegyházán talált otthonra. Aztán a román hatalomátvétel után, a birtokba vett erdélyi részek magyar vonatkozású köztéri emlékműveinek módszeres eltávolításának idején nemcsak a marosvásárhelyi Petőfi-obeliszk tűnt el, hanem eltávolították – többek között – a három nagykárolyi Petőfi-emléktáblát is. Egyet ezek közül, amely az iskolaépületté lett egykori nagykárolyi Arany Csillag fogadó falán volt, 1943. március 15-én a nagykárolyi cserkészek újjal helyettesítettek. III. A második világháborút követő évek – számunkra ismét Romániában – sok mindenben új légkört hoztak magukkal, így Petőfi emlékét illetően is. A román fordításban már az 1860-as évektől ismertté vált költő ugyanis a szovjetek árnyékában hatalomra törő román kommunista ideológiában és kultúrpolitikában igen előkelő helyre került, akárcsak Magyarországon, ahol Rákosi magyar kommunistái „lobogó”-juknak hirdették és idézték. Hogy Petőfi republikanizmusának semmi köze nem volt az 1949. december 30-án kikiáltott román népköztársasághoz, vagy hogy a Királyok ellen című verse nem a lemondatott és elűzött I. Mihályra vonatkozott, az őket nem zavarta. A fehéregyházi emlékműre így került fel egy új tábla aktualizáló Petőfi-idézettel: „Jertek ki hozzám, s ott kiáltsatok / Síromnál éljent Palócföld • • • • 2023/3–4. �40 • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • D Á V I D G Y U L A Petőfi Sándor és Szendrey Júlia szobra Koltón. Pogány Gábor Benő alkotása, 1998 (Fotó: Vetési László) a Respublicára. / PETŐFI SÁNDOR / Ezt az emléktáblát a Román Népköztársaság második évében emelték Petőfi Sándor emlékezetére. A nagy forradalmár költő ezen a síkon esett el 1849. július 31-én. / 1949. július 31.” A fehéregyházi emlékmúzeum is ekkoriban alakult át – az 1848-as forradalmak akkori ideológiai beállításának megfelelően – a „három román ország” forradalmi eseményeit dokumentáló kiállítássá. Fehéregyházához kötődik egy, 1956 nyarán zajlott, kevésbé visszhangos esemény is: a magyar és a román akadémia közös helyszíni kutatása, Dienes András vezetésével. Az ásatások ugyan nem vezettek eredményre, de a korabeli szemtanúk visszaemlékezései és a maga helyszíni felmérései nyomán Dienes az Ispán-kút közelében jelölte meg Petőfi eltűntének valószínűsíthető helyét. 1962-ben egy lelkes amatőr Petőfi-kutató, Ajtay Gecse Viktor, felhasználva a segesvári Köllő Miklós-szobor néhány megmentett talapzatkövét, Fehéregyházán, az Ispán-kút közelében és a Sárpatak hídjánál, ahonnan Petőfi az egyik kortárs emlékezete szerint a csatát szemlélte, két szerény emlékjelet állít fel, magyar és román felirattal. A Petőfi-kultusznak ebben az időszakában alakult ki a második emlékhely is: a koltói Teleki-kastélyban. Az 1948 után állami tulajdonba került épületben – amelyben egy ideig néhány termelőszövetkezeti helyiség, majd iskola, moziterem működött – 1960-ban nyílik meg egy Petőfi-szoba, amelybe a kastélyból széthordott berendezési tárgyak, bútorok mellett az ifjú Petőfi-pár itt töltött mézesheteire emlékeztető tárgyakat és hazai Palócföld • • • • 2023/3–4. �KULTUSZ • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • 41 művészek által a gyűjteménynek ajándékozott festményeket, Petőfi-mellszobrokat is kiállítottak. Az emlékszoba kialakításában addig is tevékeny Sebők Mihály az 1970-es évek elején lesz a létesítmény gondnoka, Koltó pedig a nagybányai magyarság ünnepeinek látogatott helyszíne. De térjünk vissza a háború utáni Petőfi-emlékekre! Azok sorában elsőnek újul meg, és még 1945-ben új táblákkal egészül ki a Bem 1949. tavaszi táborozásának helyszínén állított újszentesi emlékmű, majd három évvel később (1949. július 31-én) sor kerül a korábban megrongált temesvár-szabadfalusi emlékmű megújítására is. 1953-ban Bukarest központjában, a Cismigiu-parkban felavatják Szobotka András Petőfi-mellszobrát , a bukaresti Petőfi-ház számára pedig elkészül Balogh Péter félalakos Petőfije (aztán ott is marad az előadóteremben). 1957-ben a nagyszalontai Csonka-torony gazdagodik Puskás Sándor Petőfit és Arany Jánost együtt ábrázoló, az Arany János Múzeumban ma is látható, egész alakos szobrával. 1958-ban Csíkdánfalván avatják fel Kosza János Petőfi-mellszobrát. 1959-ben a segesvári vár fokán elhelyezett, Romulus Ladea-alkotta mellszobor következik, ez utóbbinak egy másodpéldánya pedig 1973-ban odakerül az 1848-as forradalom hőseinek balázsfalvi emlékparkjába is. És végül ugyanebben az évben állítanak fel (és néhány évig ott is marad) a nagyváradi Bunyitay-ligetben még egy Petőfi-mellszobrot, Farkas József alkotását. Történik pedig mindez az 1956-os magyar forradalom leverését követő romániai megtorlások időszakában, amikor a hatalom képviselőinek fülében a budapesti Petőfi-kör miatt a költőnek már a neve is gyanúsan hangzott, s amikor börtön és meghurcoltatás járt azoknak, akik beválogatták az akkoriban használatos középiskolás magyar irodalmi szöveggyűjteménybe Kölcsey Hymnusza és Vörösmarty Szózata mellé Petőfitől a Nemzeti dalt, valamint a költőnek Az erdélyi hadsereg, a Székelyek, Harci dal és Európa csendes, újra csendes című verseit.  Ceauşescu hatalomátvétele 1965-ben Petőfi emlékének romániai megbecsülése tekintetében is új szelek ígéretével kecsegtetett. 1969-ben a fehéregyházi csata 150. évfordulója alkalmából, az Ispán-kútnál felavattak egy impozáns Petőfi-emlékművet Hunyadi László kőbe faragott Petőfi-arcmásával. Palócföld • • • • 2023/3–4. �42 • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • D Á V I D G Y U L A S ugyancsak erre az évfordulóra készülve alakul emlékhellyé a Gyárfás-kúria kertjében már 1959-ben körülkerített „Petőfi-körtefa”, alatta Kányádi Sádortól vett idézettel: „Haldoklik az öreg tanú, / Petőfi vén körtefája, / Azt beszélik, ő látta volt / Verset írni útóljára”. 1973. január 21-én, Petőfi születésének 150. évfordulóját követően Székelykeresztúr főterén tömegeket megmozgató ünnepség keretében avatják fel a költő egész alakos szobrát, Márkos András alkotását, majd még abban az évben Csíkszeredában, a Mikó-vár előtti térségben, a már korábban felállított Bălcescu-szobor mellé kerül a Szobotka András-alkotta, szintén egész alakos Petőfi-szobor. IV. Az 1989-es romániai fordulatot követően a Petőfi-emlékhelyek száma ugrásszerűen nő meg: 1990-től napjainkig több mint félszáz Petőfi-szobrot, emléktáblát avattak fel Erdély-szerte, és nemcsak olyan helyeken, ahol a költő valaha megfordult, hanem másutt is. Mert ekkor már nem csak éreztük, hogy Petőfi magyarságunkban való megszilárdulásunk, magyarként való megmaradásunk jelképe, de azt is, hogy ennek kifejezést is tudunk adni. Nem egyszer hangzott el e gondolat az avatóünnepségek szónokai részéről is. De mindennél jobban kifejezte ezt az, hogy ezek a szobrok, emléktáblák évről évre ünnepeink helyszíneivé is váltak. Részletekbe menő számbavételük meghaladja ennek az írásnak a kereteit. Egy rövid felsorolás erejéig azonban – úgy gondolom – érdemes számba vennünk őket. Azért is, hogy aki erre jár, tudjon róluk. De talán az sem kizárt, hogy a jövőben – amint arra a Szatmáron, Muzsnay Árpád, az EMKE alelnöke által kezdeményezett, és a 2000-es évek elején négy egymást követő évben is lezajlott A Petőfi-emlékhelyek ifjú küldötteinek találkozója erre már példát mutatott – szerveződnek majd Erdélyt Petőfi nyomában végigjáró diákcsoportok is, s azok hasznát veszik az itt következő adatoknak. Vegyük tehát számba keletkezésük sorrendjében az erdélyi Petőfi-emlékek 1990 utáni keletkezéstörténetét! Ismét Marosvásárhelyről kell kiindulnunk, ahol mindjárt az első szabadon megünnepelhető március 15-én – „Marosvásárhely ifjúsága” jelzettel – márvány emléktábla került Bem tábornok és Petőfi egykori szálláshelyére, a később Bernády Györgyről elnevezett téren álló Telekiházra. Palócföld • • • • 2023/3–4. �KULTUSZ • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • 43 1991-ben Érmihályfalván helyeznek el emléktáblát a Széchenyi téren álló épület falán, annak az egykori fogadónak a helyén, ahol Petőfi, vándorszínészként 1843-ban megfordult. Aztán a következő évben Petőfimellszobor-avatásra került sor Szovátán (alkotó: Bocskai Vince), Margittán (alkotó: Balogh Péter), Székelykeresztúron (alkotó: Márkos András). 1993-ban Petőfi-domborműves emléktáblát avatnak Székelyhídon (alkotója Egyed Judit); 1994-ben Petőfi-mellszobrot Nagykárolyban (Petrovits István alkotását); 1996-ban Gyergyószentmiklóson, az 1848-as emlékmű alkotórészeként (Bálint Károly művét). 1997-ben Székelykeresztúron, a Gyárfás-kúria udvarán leplezik le Petőfi és Bem kettős bronzszobrát – Lengyel István alkotását; 1998-ban avatják fel a koltói kastélykertben Pogány Ö. Gábornak a költőt és hitvesét ábrázoló kettős szoborkompozícióját, a kézdivásárhelyi egykori Szarvas fogadó (ma postahivatal) falán Vetró András háromnyelvű emléktábláját. S ugyancsak 1998 óta van emléktábla Szatmárnémetiben, az egykori Ormós-ház falán, ahol Petőfi vendéglátója, Riskó Ignác lakott, és Nagyszalontán, azon az – egykor a jegyzőség helyiségéül szolgáló – épületen, ahol Arany Jánost meglátgatva, Petőfi is megfordult. Az 1999-es év – Petőfi halálának 150 éves évfordulója – különösen gazdag eseményekben: egész alakos Petőfi-szobor kerül a fehéregyházi emlékparkba (Máté István alkotása), Petőfi-mellszobrot avat Szászrégen (id. Jorga Ferenc alkotását), emlékoszlopot Nagypeleske (Kovács Albert alkotását), újabb, ezúttal domborműves emléktábla kerül a tordai református paplak falára, Suba László alkotása, Marosvásárhelyt újabb emléktábla a Bernády-téri Teleki-házra (Puskás Jenő-akotása), Berecken pedig Petőfit és Bemet együtt ábrázoló kettős emléktábla (Petrovits István alkotása). Ebben az évben kap emléktáblát Csíkszeredában a Petőfi Sándor utca 15. számú ház, amelynek helyén, az egykori Vákár-házban töltötte egy éjszakáját a költő és kísérője, Egressy Gábor. Ugyancsak 1999-ben avatnak kopjafát a bánffyhunyadiak, rajta Kovácsné Adorján Ilona Petőfi ott jártára emlékeztető bronz plakettjével. 2000 óta áll Hunyadi László egész alakos Petőfi-szobra Marosvásárhelyen, az Arany János és Kossuth Lajos utca elágazásánál kialakított parkban, továbbá az Ercsey Ferenc és Nagy Ödön-alkotta Petőfi-mellszobor Csíkszeredában, a költőről elnevezett Általános Iskola előtt, illetve Vetró András Petőfi-mellszobra Kézdivásárhelyen. Palócföld • • • • 2023/3–4. �44 • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • D Á V I D G Y U L A 2001-ben kap Petőfi-szobrot Székelyhíd, 2002-ben Zsombolya (Soltész Teofil és Varga Luigi István alkotása) és Vajdahunyad (Balázs Tibor alkotása), 2003-ban a Szatmár megyei Börvely (Erdei István alkotása), s ugyanebben az évben kerül emléktábla Szamoskóródra, és Nagykárolyban az egykori Arany Sas, Petőfi szálláshelye (ma általános iskola) falára, Újszentesen pedig új emléktáblával egészül ki a régi emlékmű. 2004-ben avatnak Petőfi-mellszobrot a Brassóval szomszédos Hosszúfaluban (Şerban Bonaventura alkotása), Réven és Krasznán (ez utóbbi Lőrincz P. Lehel akotása), ugyanebben az évben bronzplakettet Marosludason, az Andrássy-telepi általános iskolában (Tieme Nóra alkotása), s állítanak kopjafát, Kudor István bronzplakettjével, a Kolozsvárral szomszédos Kajántón. 2005-ben a Bihar megyei Szentjobbon lel otthonra Tőzsér Erzsébet – eredetileg Révre készült – Petőfi-mellszobra. S ugyanennek az évnek az eseménye a súlyosan megrongált Fehéregyháza–Ispán-kúti emlékmű helyreállítása: ekkor kerül a helyén mementónak meghagyott Hunyadi László-dombormű mellé Gyamathy János bronzplakettje és egy emlékeztető tábla: MEMENTO HUNYADI LÁSZLÓ ALKOTÁSA FELÁLLÍTOTTÁK 1969-BEN 1990-BEN VANDÁL KEZEK MEGRONGÁLTÁK OPERA SCULPTORULUI HUNYADI LASZLO RIDICAT ÎN 1969 DISTUS DE MÎINI VANDALE ÎN 1990 Sajnálatos, hogy azóta, a mementó ellenére, nem is egyszer vált az emlékmű újabb rongálások célpontjává. 2006–2010 között avattak Petőfi-mellszobrot a Szatmár megyei Lázáriban és Sárközújlakon (mindkettő Kovács Albert alkotása), a Maros megyei Búzásbesenyőn (Horváth Károly Szilárd alkotása), Gyergyóalfaluban (Bálint Károly alkotása). 2007-ben avatják fel a Szeben megyei Szelindeken az evangélikus parókia falára került Petőfi és Bem kettős emléktáblát, magyar, román és német nyelvű felirattal (mindkét tábla Csedő Attila alkotása). 2009-ben került köztérre Erdődön Deák Árpád kettős, Petőfi–Júlia-szobra, és ugyanebben az évben az ótordai református parókia előtti kiskertbe Suba László alkotása, amelyen Petőfi mellett Júlia ölében tartja az akkor már fél esztendős Zoltánkát. Palócföld • • • • 2023/3–4. �KULTUSZ • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • 45 A következő évtizedben még hat Petőfi-mellszobor felavatásáról vannak adataink: 2013-ban Marosugrán (Szabó Ferenc) és Marosludason (Simon Attila); 2014-ben Kolozsvárt, a Hajnal-negyedi Szent Kamill Otthon udvarán (Hunyadi László) és Belényesen (Deák Árpád); 2017-ben Marosszentgyörgyön (Bálint Károly alkotása). Ugyancsak 2017-ben kerül Petőfi arcmását mutató bronzplakett a resicabányai Magyar Művelődés Háza falára (Hunyadi László alkotása), 2019-ben egy 1848-as emlékmű részeként Petőfi-dombormű Kézdisárfalvára (Vetró András alkotása) és Szatmárudvariba (Radu Ciobanu alkotása). Végül legfrissebb eseményként az elmúlt év (2022) gyarapodásaként jegyezhetjük fel Hunyadi László Petőfi-mellszobrát Korondon és egy domborműves emléktáblát a koltói Petőfi-múzeumnak ottont adó Teleki-kastély falán. És remény van arra, hogy előbb-utóbb köztérre kerül Sepsiszentgyörgyön Gergely Zoltán egész alakos Petőfi-szobra is. A koltói és a fehéregyházi Petőfi-emlékmúzeum az 1990-es évektől kezdve a Petőfi-kultusz kiemelkedő emlékhelyeivé, évről évre megrendezett ünnepségek színhelyeivé válnak. A Petőfi Irodalmi Múzeum munkatársainak közreműködésével és a Múzeum anyagából időközben mindkettőben kétszer is szakszerű bővítés történt; ma mindkettő a legújabb technika kínálta lehetőségeket is felhasználva hívja a hazai és külföldi látogatókat, kínál nekik vonzó programokat. Sajnos mindennek megvan az árnyoldala is: némely Petőfi emlékéhez kötődő létesítmény a gyűlölködés szításában és a rombolásban kedvüket lelőket is vonzza: a fehéregyházi Ispán-kúti emlékmű mellett, amelyről már szóltunk, az 1990-es években máig is azonosítatlan maradt kártevők felrobbantják a erdődi Petőfi-obeliszket. S akkoriban akad bele a város polgármestere a kolozsvári Biasini Szállón lévő Petőfi-emléktáblába, amelyet azon a címen akar kicseréltetni, hogy „helyesbíteni kell” rajta a nevet, mert az a bizonyos költő neve nem Petőfi Sándor, hanem Alexandru Petrovici. Sajnos nem ritka az olyan eset sem, amikor egy-egy Petőfi-emlékmű köztéri felállítását a helyi tanácsok félrevezetett képviselői többségi szavazattal akadályozzák meg, mint ahogyan az Réven s nemrég Szászrégenben történt, ahol az egyik tanácsi képviselő – egy román lapban megjelent történelemhamisító, a gyűlölet szításában jeleskedő cikkre hivatkozva – azzal indokolta elutasító szavazatát, hogy ez a bizonyos „…Petőfi Sándor az 1848-as forradalomban mintegy 40.000 románt gyilkolt le, és részt vett több ortodox templom lerombolásában…” Palócföld • • • • 2023/3–4. �46 • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • D Á V I D G Y U L A Ilyen körülmények között nem meglepő, hogy sok helyütt a Petőfiszobrokat, emléktáblákat a magyar egyházak ingatlanainak védőfalain belül helyezik el. Vajon mikor jön el az ideje annak, hogy elmondhatjuk – Petőfit idézve – „…megálljunk, mert itt van már a Kánaán”? Petőfi Sándor születésének kétszázadik, a kommunista hatalom bukásának 33. évében ez sajnos még nyitott kérdés. Egy azonban bizonyos: Petőfi a miénk, és mi – ahogyan Reményik Sándor egyik versében írta – „Petőfi nemzete” vagyunk. Mert változatlanul őbenne, az Őhozzá való kötődésben jut legteljesebben kifejezésre magyarságunk – határokon innen és határokon túl. JEGYZET Petőfi erdélyi–romániai emlékhelyeinek számbavételénél elsősorban két forrásra támaszkodtam: a Köztérkép internetes oldalán elérhető kép- és szöveganyagra (https://www.google.hu/search?q=k%C3%B6zt%C3%A9rk%C3%A9p) és Udvardy Frigyesnek A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája című munkájára, amely a Transindexen konzultálható https://www.google.hu/search?q=udvardy+Frigyes+kronol%C3%B3gi%C3%A1ja&sxsrf), valamint az utóbbi helyen megadott sajtóforrásokra. Emellett haszonnal forgattam Dukrét Géza (Emlékművek, emléktáblák Bihar megyében, Nagyvárad, 2012), Erőss Vilmos Csikszereda emléktárgyai (Csíkszereda, 2018) és Sándor Zsigmond Ibolya (A mi Petőfink. Igazság és legenda. Székelykeresztúr, 2014) könyveit. Forrásul szolgált számomra Muzsnay Árpád Petőfi-kultusz a romániai Szatmár megyében című tanulmánya (megjelent a Kelj föl és járj, Petőfi Sándor. 1848 emlékezete a kultúra különböző regisztereiben. Petőfi Irodalmi Múzeum, Budapest, 2019.) Szerzője, Szekernyés János bocsátotta rendelkezésemre Petőfinek Bem bánsági táborában való időzésére és az annak emlékét megörökítő Temesvár környéki emlékművekre vonatkozó, több adatot helyesbítő tanulmányát (Főhadiszállás: a Temesvár melletti Szabaderdő. Márványba vésett tévedés) A koltói Petőfi-emlékhelyre, valamint a fehéregyházi Hősök parkjában lévő múzeumra vonatkozóan a magam adatai mellett az interneten elérhető forrásokat hasznosítottam. Egyes adatokhoz forrásul szolgáltak Benedek Zoltán (Elpusztított kulturális emlékeink. Nagykároly és Vidéke, 1998. május 20., június 10.), Végh Balázs (Elfeledett Petőfi-emlék került elő Erdődön. Krónika, 2009. július 30.) Rácz Albert (Petőfi Nagybányán. Művelődés, 1972/7. 54–55.), Sarány István (Petőfi arcai. Hargita Népe, 2023. január 6. – április 23.) és Dávid Lajos A Petőfi-tanya regényes története. https://www.facebook.com/teleki.magyar.haz/ ) adatközlő írásai. Mindezek mellett konzultáltam az Udvardy Frigyes kronológiájában forrásként jelzett és számomra elérhető sajtótudósításokat, közleményeket. Palócföld • • • • 2023/3–4. �KULTUSZ • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • 47 D UPKA G YÖRGY Petőfi útja Ung és Bereg megyében M inden kárpátaljai büszke arra, Petőfi Sándor a magyar irodalom legnagyobb költője, világviszonylatban is az egyik legjelentősebb lírikusa második felső-magyarországi útja során, 1847. július 10–12 között járt vidékünkön, nevezetesen Ungváron, Munkácson, Beregszászban és Badalóban. Ezt megelőzően az Útirajzok1 című bejegyzései szerint útba ejtette és barátai társaságában kipihente fáradalmait Miskolcon a Vadnay-házban, Sárospatakon a Palkovich-házban és a Sátoraljaújhelyhez közeli Széphalomban. „KÉSŐ ESTE ÉRTEM UNGVÁRRA” Petőfi Sándor – Kazinczy Ferenc emléke előtt tisztelegve – 1847. július 11-én búcsúzott el a Széphalom területét ékesítő Kazinczy-kúria gazdájától, a hajdani írófejedelem unokaöccsétől, Kazinczy Gábor2 barátjától. A „muzsák egykori tanyáját” háta mögött hagyva, a Bodrogköz gazdag, erdős rónaságát, szépségeit is megörökítve, „barátságos falvak”-on is áthaladva Királyhelmecen keresztül, Leleszen a pompás kolostorra is felfigyelt. A látványos vízi világot magába foglaló, kanyargós Bodrogot, Latorcát is – a leleszi révnél – megcsodálta. Itt kelt át a kompon, kellemes erdei csendben, „melyet csak egy madárfüttyentés és az evezőlapátok egyhangú lubickolása zavart meg”. Petőfi Sándor, Útirajzok, Budapest, 1962. Kazinczy Gábor (1818–1864) szabadelvű Zemplén megyei politikus, kiváló szónok, publicista, műfordító, MTA levelező tag volt, Petőfivel 1844-ben ismerkedett meg. A későbbekben,1947 nyarán, két hónappal a baráti látogatás után Koltón Kazinczy Gáborhoz verset is írt, hiszen barátja is azonos politikai célkitűzéseket vallott, az „elszánt férfiak” közzé sorolta őt. 1 2 Palócföld • • • • 2023/3–4. �48 • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • D U P K A G Y Ö R G Y A Latorca folyása itt vonta meg Zemplén és Ung megye határát. A késő délutáni, majd az esti órákban átkocsikázott Kelecsény után Nyárád, Mocsár, Budaháza, Bátfa, Sislóc, Tarnóc községeken, bár naplójában meg sem említette ezeket. A Sátoraljaújhelytől számítva 38 kilométeres útszakaszt megtéve azon a vasárnapi napon, a beszürkülés közepette, 9 óra körül érte el Ung megye – 7-8 ezer főre tehető, kevert magyar–svábnémet–rutén/ruszin–szlovák– zsidó lakosságú – székvárosát, amelyből is keveset láthatott. A Rákócziszabadságharc leverését követő évtizedekben a néhai Bercsényi hadúr városában most Petőfi a hanyatlás, a pangás korát vélte felfedezni: „Késő este értem Ungvárra. Itt kezdődik ama nagy rónaság, mely tart egészen a Dunáig, s melyen kénye kedve szerint csavarog a Latorca, Tisza, Szamos, Kraszna, Kadarcs, Hortobágy, Berettyó, Körös, Maros stb... Ungvár egyébként szörnyen komisz város. Piszkos és rendetlen. Épen olyan, mint a részeg ember, ki pocsétába bukott, s most sárosan tántorog hazafelé”3 – foglalta össze szomorú, lesújtó véleményét, benyomását az Úti levelek Kerényi Frigyeshez című művében. A Fekete Sas-vendéglőben szállt meg. Tény és való, a város nem nyerte meg tetszését, róla nem valami hízelgő véleményt fogalmazott meg. Abban az időben a város bal parti területe, hatalmas piactere sáros és rendezetlen, tervszerűtlenül épült, s ezért keltette az összevisszaság benyomását. De mentségére legyen mondva, hogy a belváros történelmi nevezetességével nem volt ideje megismerkedni. Ha mégis itt töltött volna egy-két órát, akkor szembesülhetett volna a Fényes Elek monográfiájában leírt városképpel, aki szociográfiai pontossággal számba vette, szinte dióhéjban felsorolta az Ung-parti város főbb látványosságait, tudnivalóit: „Ungvár, kamarai mezőváros, Ung vmegyében, igen szép vidéken, Pesthez 32 mfd. távolságra fekszik azon hegycsoportozatoknak délre eső oldalán, melyek Ung vármegyét Gallicziától elválasztják, s melyek e városon innen szép rónasággá terülnek szét; kettős halmon, mellyeket az Ung vizének egyik mesterséggel készített ága választ el egymástól, míg a másik anyaág, a keleti dombot kerülvén meg, mind kettő nem messze a várostól ismét vissza folyik. Népessége 8015 lélek, kik közt r. kat. 2800, görög katolikus PETŐFI Sándor, Úti levelek Kerényi Frigyeshez, 1847 = https://mek.oszk.hu/06100/06125/html/petofiu0002.html [2023. 09. 02.] 3 Palócföld • • • • 2023/3–4. �KULTUSZ • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • 49 2214, református 437, ágostai 40, görög nem egyesült 24, héber 2500. Ezek nyelvre nézve oroszok, magyarok, igen kevés németek, mert az ide szállítottak nyelvüket többnyire elfelejtették. (...) Földje agyagos, s főleg búzát, kukoricát és jó ízű dohányt terem... Szőlőhegye nagykiterjedésű, de meszes bort terem... Vasas ásványvize a Kis-Ung partján van, s felmelegítve, erősítő fürdőnek használtatik. Nevezetes épületje: az itt székelő munkácsi görög kat. püspöknek régibb s mostanság egy új szárnnyal toldott pompás palotája, van püspöki könyvtár 6 ezer darabbal, levéltár, melyben több pápai bullák, alapítványai és nemes levelek találtatnak; két tornyú díszes püspöki templom, mely hajdan jesuitáké volt a mellette levő collegiummal együtt; római katolikus, görög nem egyesült és reform, díszes szentegyházak; synagóga; elemi 2 és felsőbb 4 tanítóval ellátott iskola, melynek nyomása is van; árvaház; a nyugati dombon áll U formára építve pompás új vármegyeház. Vannak továbbá az uradalmi tisztségnek, só és postahivataloknak derék épületei. A keleti domb végső szélén épült várat, mely jelenleg görög kat. növendékpapság s néhány kanonok lakául szolgál, a Drugeth nemzetség, ki ezt Robert Károly királytól kapta, időnként igen megerősítették és felékesítették. Itt építtetett hajdan Homonnai Drugeth László, Nápolybul eredt híres magyar családnak ivadéka paulinus kolostort 1384-ben, (...) Ungvár városnak több gyárai is vannak, melyek többnyire 1840–1848-ig keletkeztek, ú. m. egy posztó-, egy porcelánföld-tisztító-, mángorló és gyufagyár. A porcelánföld ung-megyei Dubrinics helységben ásatik... a passaui porczelánfölddel versenyez. Országos vásárt 8-at tart... Hetivásár minden csütörtökön van”4. Ha a mostani, közel 120 ezer lakosú, fokozatosan fejlődő város (ebből 89900 ukrán/ruszin, 11 100 orosz, 8000 magyar, 2500 szlovák, 1700 cigány (a 2001-es népszámlálás adatai alapján) történelmi részéből átsétálunk a gyalogjáró hídon, akkor a szemben lévő parkban találkozhatunk Petőfi Sándor szobrával, Ferenczy Béni lenyűgöző alkotásával, amely a harctérre elszántan induló, ökölbe szorított kézzel lépkedő, kardmarkolatot fogó, viharos tekintetű fiatalembert személyesíti meg. Az Ung-parti mezőváros terménypiac terének peremén emelt vendéglőben Petőfi egy éjszakát töltött, amely egy korabeli dokumentum szerint így nézett ki: FÉNYES Elek, Magyarország geographiai szótára = https://www.arcanum.com/hu/onlinekiadvanyok/ValyiFenyes-orszagleirasok-81A15/fenyes-elek-magyarorszag-geographiaiszotara-84F88/u-87AE2/ungvar-87B8A/ [2023. 09. 02.] 4 Palócföld • • • • 2023/3–4. �50 • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • D U P K A G Y Ö R G Y „Vendéglő a sashoz! Lészen épület a hídon túl szilárd anyagból, zsindellyel fedve épült az 1780-ik évben. Az utcáról három bejárata van. Nyolc szobából, egy konyhából áll. Részint a bérlőnek lakásul, részint az idegenek és a városiak kényelmére szolgál. Az istálló szintén jó anyagból, és mintegy 16 ló befogadására alkalmas” 5. Fotó: Fuchs Andrea A 126 éves, már rogyadozó, egykori fogadót biztonsági okból 1906-ban lebontották. Ezen a telken egy impozáns, kétszintes épületet emeltek, ma Művészeti Iskolának ad otthont. Egyik dísztermében állandó Petőfi-emlékkiállítás tekinthető meg. A tanintézet két szintje közti kiemelt homlokzatra az Ung-vidék alkotó értelmiségét zászlója alá toborzó, nagy múltú ungvári Gyöngyösi Irodalmi Társaság Romanecz Mihály gimnáziumi igazgató elnökletével 1911. október 15-én emléktáblát állítottak. Már több mint száz éve jelzi, tudatja: „Ezen a téren állott a Feketesas-vendéglő, / melyben 1847. július 11–12-ike között éjjel / PETŐFI SÁNDOR / megszállott. / Emelte a Gyöngyösi Irodalmi Társaság 1911-ben”. A leleplezési eseményt egy 24 oldalas kiadvány örökítette meg: „Petőfi Sándor ungvári emléktáblájának leleplező ünnepe 1911. október 15-én. Kiadja az Ungvármegyei Közművelődési Egyesület. 1911”. Idézi KERESZTYÉN Balázs, Irodalmi barangolások a Kárpátok alatt, Ungvár–Budapest, Intermix Kiadó, 1993, 23. = https://mek.oszk.hu/23800/23824/23824.pdf [2023. 09. 02.] 5 Palócföld • • • • 2023/3–4. �KULTUSZ • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • 51 A rendszerváltás után – a helyi magyarság közkívánatára – a tér felvette Petőfi nevét, az épületben ma az ukrán 2. Számú Művészeti Iskola található, ahol a rendszerváltás idején Petőfi Emlékszobát rendeztek be. Ferenczy Béni szobrát 1990. szeptember 29-én avatták fel. A szobrot Magyarország ajándékozta Ungvárnak. A szobrot eddig többször meggyalázták: festékkel öntötték le, eltörték a kardját. A város vezetősége és Magyarország ungvári főkonzulátusa felújította az emlékművet, és a teret bekameráztatta. Az emléktáblánál és a szobornál kezdődnek minden évben Ungváron a március 15-i ünnepségek. A város lakói minden év január elsején, a költő születésnapján, megkoszorúzzák őket. „A MUNKÁCSI VÁRBAN” Ungvárról július 12-én délelőtt indult el a költő, és Szerednyei postaútján haladva Dubróvka, Oroszvég falut érintette, majd a Latorca hídján átkelve érkezett Munkácsra, ahol rövid pihenőt tartott. Míg kocsisa a lovakat megetette, ő hirtelen megebédelt, és sietett megtekinteni az ősi munkácsi várat. Felemás élményeit szintén az Úti levelekben jegyezte le: 6 Uo. Palócföld • • • • 2023/3–4. Fotó: Fuchs Andrea „A költő talán még aznap este megírta az Úti levelek Ungvárról keltezett részét, s másnap indult tovább Munkácsra.”6 �52 • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • D U P K A G Y Ö R G Y „A mai utamban vagy nem figyeltem, vagy csakugyan nem volt semmi említésre méltó, kivévén Munkácsot. Ungvárról korán reggel vagy tulajdonkép későn reggel indultam el, s délután értem Munkácsra. Míg kocsisom megkapatta lovait, én hirtelen megebédeltem, s siettem ki a státusbörtönné alakult várat megtekinteni, mely a várostól egy jó negyedórányira fekszik a róna közepén egy magas kerek dombon. A domb oldalán szőlőt termesztenek... nem szeretnék a borából inni... azt gondolnám, hogy a rabok könnyét iszom. Fölmentem a várba, az udvarokat s egy pár szobát bejártam, de a börtönöket nem mutatták meg, talán mert egyedül és egészen ismeretlen voltam, vagy senkit nem eresztenek a föld alá? Nem tudom. Egy teremben többek között ott van Rákóczi Ferenc és Zrínyi Ilona arcképe is. Más helyen órákig elnéztem volna e dicső képeket, de itt csak futólag szemléltem őket, mert siettem kifelé. Tudj’isten, e falak közt ugy összeszorúlt keblem, hogy alig bírtam lélegzetet venni. Érzéseimet leírtam egy versben. Azok kínos érzések voltak. Az egész idő alatt, míg itt voltam, fülembe valami szellem szomorú dolgokat suttogott. Szavait nem is értettem, olly halkan beszélt, csak suttogását hallám, és ennek olly bús hangja volt. Azt sem tudom, ki volt e suttogó szellem? Az emlékezete vagy a sejtés?... 1800-ban és 1801-ben az itteni foglyok egyike volt Kazinczy Ferenc. Szegény Kazinczy! szegény haza!”7 Kínos érzéseit Petőfi A munkácsi várban című költeményében írta le: a munkácsi várban berendezett börtön, amelyben az osztrák abszolutizmussal szembehelyezkedő státusfoglyokat őrizték, a felismerés, a látvány és a felkavart érzés versírásra ösztönözte a költőt, amely szöveg A munkácsi várban címmel született meg a felkorbácsolt érzések lelki tükre is. Ennek sorai velőtrázóan hangzanak, aktualitása máig hat: A MUNKÁCSI VÁRBAN Itt tüzé föl piros zászlaját a Szabadságnak Zrínyi Ilona? A szabadság hősinek tanyája Ime, íme most rabok hona. Semmi más, mint dönthetetlen kőfal, Semmi más, mint lánccsörömpölések – Bátran tudnék a vérpadra lépni, Oh de ez a börtön... ettül félek. Föl s alá jár magas büszke fővel 7 https://mek.oszk.hu/06100/06125/html/petofiu0002.html [2023. 09. 02.] Palócföld • • • • 2023/3–4. �KULTUSZ • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • 53 Ott a sáncon egy ifjú fogoly; Messzeszállott lángtekintetével Vajjon hol jár gondolatja, hol? Lépte gyors még; uj vendég bizonnyal, Erejét az éj s lánc nem töré meg – Bátran tudnék a vérpadra lépni, Oh de ez a börtön... ettül félek. Ott a másik sáncon egy öreg rab, Nem tekint sem ide, sem oda, Lassan hordja könnyü, száradt testét... Nehezebb már lánca, mint maga. Tört szeméből holt sugár buvik ki, Mint a sírból a kisértő lélek – Bátran tudnék a vérpadra lépni, Oh de ez a börtön... ettül félek. Ifju rab, nézd, mint virít az erdő, Akkor is, ha kijösz, zöld lesz az, Ah de téged, téged akkorára A nyomor s bú régen behavaz. És te vén rab, tőled már talán csak Itt vesz búcsut a lánc és az élet – Bátran tudnék a vérpadra lépni. Oh de ez a börtön... ettül félek. Föld alól föl halk nyögés jön; mint a Köszörült kés, metszi szívemet. El, el innen! fönn vagyok, és mégis Környekez már-már az őrület, Hát ha még lenn volnék, hogyha ott lenn Híznék rajtam testi-lelki féreg! Bátran tudnék a vérpadra lépni, Oh de ez a börtön... ettül félek. Munkács, 1847. július 12.8 Petőfi tudatában volt annak, hogy a metternichi birodalomban a zsarnoki rendszer megtestesítője volt Olmütz, Spielberg, Kufstein várbörtönök mellett munkácsi vár is, amely versírásra inspirálta. Ott-tartózkodása 8 http://mek.oszk.hu/09400/09496/html/#Page_323 [2023. 09. 02.] Palócföld • • • • 2023/3–4. �54 • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • D U P K A G Y Ö R G Y idején lengyel, magyar, horvát, ukrán, olasz és német elítéltek raboskodtak a vár kazamatáiban. A kínos érzéseket kifejező költemény közismertté vált a kárpátaljaiak körében: iskolai ünnepségeken gyakran szavalják. Petőfi Sándor később sem tudott a tömlöccé alakított munkácsi várban szerzett nyomasztó emlékétől, baljós benyomásaitól, szorongató élményétől szabadulni. Közvetlenül a márciusi napok után Pesten, 1848. március 27–30-án írta A királyokhoz c. versében: „Áll még Munkács, áll az akasztófa, De szívemben félelem nem áll ...” Bármit mond a szemtelen hizelgés, Nincsen többé szeretett király!9 S alig egy néhány hónap múlva újra felrémlett lelkében a „rabok honának” képe, hogy haragjának minden erejével ekképpen zúdítsa a számonkérés mennyköveit Ausztria császárai felé: „...Birodalmatok A szabadság kálváriája, Uralkodás volt minden vágyatok, Ezért emeltetek Munkácsokat, Hogy a szellem világát, melegét, A rabbilincsek e fölolvasztóját Elrejtsétek mélyen a föld alá, S fölötte a sötétségben buján Tenyészhessék a zsarnokok virága. A test- s lélekzsibbasztó butaság... Elrablottátok a népek jogát, És elloptátok kincseit, Ti bíboros haramják, Ti koronázott tolvajok!”10 Megjegyzem, a munkácsi várban több Petőfi-emlékjel és emlékhely van: éveken át megtekinthető volt a Petőfi-emlékszoba a felső várban. A vár PETŐFI Sándor, A királyokhoz = http://magyar-irodalom.elte.hu/sulinet/igyjo/setup/portrek/petofi/kirhoz.htm [2023. 09. 02.] 10 PETŐFI Sándor, Ausztria = https://www.arcanum.com/hu/online-kiadvanyok/Verstar-verstar-otven-kolto-osszes-verse-2/petofi-sandor-DFB2/1848F625/ausztria-F894/ [2023. 09. 02.] 9 Palócföld • • • • 2023/3–4. �KULTUSZ • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • 55 középső részének bejárati falán a rendszerváltozás után avatták fel a költő domborműves, ukrán és magyar feliratos emléktábláját: „1887.július 12én / e várban járt / Petőfi Sándor, / a nagy magyar költő. // Rákóczifalva (Magyar Köztársaság) / ajándéka városunknak és a / Rákóczi-kör tagságának”. A felső várudvaron 2008. szeptember 18-án avatták fel Mihajlo Beleny ókemencei ruszin szobrász Petőfi-mellszobrát.  Petőfi munkácsi látogatása a jelen sorok íróját is versírásra sarkallta még a rendszerváltozás előtti, 1980-as években: a Szovjetunió összeomlásában reménykedtünk Petőfi lázító verssorai nyomán. REFLEXIÓK A MUNKÁCSI VÁR FOKÁN Itt, tüze föl piros zászlaját a Szabadságának Zrínyi Ilona? A szabadság hősinek tanyája Íme, íme most rabok hóna. (Petőfi: A munkácsi várban, 1847) A vár fokán állva, eszembe jut 13. sz. úti leveled, mely ezernyolcszáznegyvenhét szeplős nyarán e falak közt keltezett, s szavaid lelkem mélyén megcsobbannak. A puszták délibáb-paripáján félig körbe lovagoltad AZ EGYMÁSRA HÁNYT MILLIÓ PIRAMISOKAT s szíved tarsolyába gyűjtötted a hegyekhez láncolt Prométheusz-szálfák jéggé dermedt álmát, amikor megláttad a szőlődombokat e vár fokáról, elsírtad magad: NEM SZERETNÉK BORÁBÓL INNI... AZT GONDOLNÁM... RABOK KÖNNYÉT ISZOM... Az Idő-folyosón most megidézlek, amit körben láttál: ezernyi ősöm vére, harcos lángjuk cseppekben kimérve, Palócföld • • • • 2023/3–4. �56 • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • D U P K A G Y Ö R G Y szívüket az idő fekete ciklonja darabokra szaggatva megtépázta, szálfa-testük ezerszer megalázta, mégsem hulltak pocsétába... „FOLYÓ HÓ 13-ÁN INDULTAM EL BEREGSZÁSZRÓL” A mostani 86 ezer fős, vegyes lakosságú Munkácson csak rövid pihenőt tartott. Gondolatai egyre csak Júlia körül forgolódtak: „Édes kedves Juliskám, imádott szép… no látod, barátom Frigyes, neked akarok írni és őt szólítom meg. Ne vedd rosz neven e figyelmetlenséget. Nem tehetek róla, bizony isten, nem. Mindig eszemben van, és mindig ő van eszemben. Megvallom, nem is igen törekszem rajta, hogy kiverjem fejemből. Hiába is törekedném. Úgy vagyok, mint aki a napba néz, aztán akárhova tekint, vagy ha behunyja is a szemét, mindig a napot látja. Ah, kivált most, hogy közeledem feléje, éjjel-nappal eszembe van e drága szent kép, s ha elgondolom, hogy nemsokára látni fogom őt, olyat dobban szívem, hogy magam is szinte megijedek tőle. – Engedj meg, barátom, hogy megint előhoztam, de olyan jól esik róla beszélnem, mint valami szegény tót diáknak, ha száz pengő forintos bankót talál. Aztán már úgy is olyan régen nem említettem”11 – áradozott a XIII. Úti levélben, amelyet már Beregszászban vetett papírra. Július 12-én Munkácsról ugyanazzal a fogattal a délutáni órákban indult el. Alsókerepecen, Gáton, Makkosjánosin áthaladva, négy mérföldet megtéve, valószínűleg szürkületkor érkezett meg Beregszászra. Éjszakára már a Vérke-parti Oroszlán fogadóban szállt meg. Úti leveleiben ezt jegyezte fel Beregszászról: „Munkácstól egy jó etetés Beregszász. Közönséges mezőváros, van benne góth templom, megyeház és magyar kocsmáros, ami nagy vigasztalás (nem a templom, hanem a magyar kocsmáros), ha az ember három napig csupa zsidó kocsmákban hentergett. Dicsekedés nélkül szólva a legnagyobb emberbarátok egyike vagyok, s tisztelem, becsülöm a zsidókat, de már a kocsmákból csak kikergetném őket a pokolig, mert a mi ronda, csak ronda az, hiába.”12 11 12 https://mek.oszk.hu/06100/06125/html/petofiu0002.html [2023. 09. 02.] Uo. Palócföld • • • • 2023/3–4. �KULTUSZ • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • 57 Petőfit nem fárasztotta el a napi utazás, még volt ereje, ihlete arra, hogy a vacsora elfogyasztása után megfogalmazza az átélt eseményekről újabb, július 12-i keltezésű, XIII. Úti levelét, sőt még az est folyamán megírta a „Meleg dél van...” kezdetű idillikus, a beregi tájat, embereit megörökítő versét. „Meleg dél van itt kinn a mezőben, Rakja a nap a tüzet erősen, Meleg dél van, meglippen a madár, A fáradt eb kiöltött nyelvvel jár. Két lyány gyüjti ott a széna rendét, Két siheder hordja a petrencét, Hej de nem telik nagy kedvök benne, Mert ilyenkor súlyos a petrence. Legjobb dolga van most a királynak, Vagy ott annak a gulyásbojtárnak; Király pihen aranyos karszéken, Gulyásbojtár kedvese ölében.” Beregszász, 1847. július 12. Másnap, 1847. július 13-án tovább indult Koltóra menyasszonyához, Szendrey Júliához. Hogy miképp, erről a már Szatmáron írt szövegéből szerezhetünk tudomást. A Kerényi Frigyeshez írt levelében így írt erről: „…Folyó hó 13-án indultam el Beregszászról oly rossz lovakon, amilyeneken még nem jártam idei utamban. Hajam fölmeredt a borzalom miatt, mikor e szerencsétlen gebéket megpillantám, de válogatnom nem lehetett, mert dolog ideje lévén, az egész városban nem kaptam más lovakat. Kétségbeesve ültem a szekérre; az igaz, hogy csak szeptemberben esküszöm, de azt hittem, hogy akkorára ide nem érek az élő csontvázakon. Hanem, barátom, a kétségbeesés csakúgy csal, mint a remény. E rosz csikók úgy ide tettek egy nap alatt Szatmárra, hogy szénán-zabon telelt arisztokratikus lovaknak is becsületére vált volna. Bizony-bizony mondom ti néktek, ne itéljetek a külszinről, mert történni fog, hogy nem leszen igazságtok.”13 A több mint 23 ezer lakosú, a vidék legmagyarabb városban, Beregszászban 1987. november 28-án az egykori Oroszlán vendégfogadó falán 13 Uo. Palócföld • • • • 2023/3–4. �58 • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • D U P K A G Y Ö R G Y emléktáblát avattak Petőfi itt-tartózkodása emlékére. Anyaga: terrakotta. Alkotói: Ortutay Zsuzsa és Horváth Anna. Az egykori Oroszlán vendégfogadó épületében ma a Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színház (korábban: Illyés Gyula Magyar Nemzeti Színház) és üzletek foglalnak helyet. 1991. március 15-én a II. Rákóczi Ferenc téren, az Arany Páva étterem (egykori Úri Kaszinó) épülete előtt felavatták a költő szobrát is (Körösényi Tamás budapesti szobrászművész alkotása). 1991. október 4-én Volodimír Dankunics helyi lakos vasrúddal támadt a szoborra, és letörte a karját. Ezután Nyíregyházára vitték a szobrot, és ott helyrehozták. Másodszori felállítása 1992. március 15-én történt. Petőfi január elsejei születésnapja, a március 15-i beregszászi ünnepségek minden évben az emléktáblánál és a szobornál kezdődnek, és a város lakói a költő születésnapján mindig megkoszorúzzák azokat. „BADALÓ MELLETT, BEREG ÉS SZATMÁR MEGYE KÖZT JÖTTEM ÁT A TISZÁN” Beregszászról a költő valószínűleg Búcsút, Asztélyt, Macsolát és Csomát érintve jutott el a badalói révig. Petőfi Sándor tehát 1847. július 13-án járt Badalóban. De nem is ez a tény a fontos, hanem az, hogy milyen élmény maradt meg a költőben e tájról: „…Badaló mellett, Bereg- és Szatmár-megye közt, jöttem át a Tiszán, a szép Tiszán. Úgy szeretem e folyót, talán azért, mert tetőtől talpig magyar: hazánkban születik és hazánkban hal meg, és épen az Alföldön vándorol keresztül, az én kedves Alföldemen”14. Ezt megelőzően megpihent a helyi református templom tövében. Ekkor körbejárta tekintete az Árpád-kori falut, melynek első írásos említése 1280-ban kelt, de bátran kijelenthetjük, hogy ennél korábban is éltek itt elődök, akik sokszor nélkülözve, a tiszai árvizektől veszélyeztetve megmaradtak ezen a helyen. Abban az időben a nevezetes tiszai rév és a mészárszék jövedelme is az 1550-ben keletkezett református egyház vagyonát gyarapította. Újra Petőfi leveléből idézek: 14 Uo. Palócföld • • • • 2023/3–4. �KULTUSZ • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • 59 „Badalóval csaknem szemközt fekszik innen a Tiszán (tulajdonképen túl a Tiszán) Cseke, és a csekei temetőben Kölcsey Ferenc. Tavaly ősszel egy pár hétig laktam itt s meg-meglátogattam a szent sírt, melyben a legnemesebb szívek egyike hamvad. Halmánál nincs kőszobor, még csak fejfa sincs, melyre neve volna fölírva; de nincs is rá szükség, mert az odalépő vándornak szívdobogása megmondja, ki van ott eltemetve. Csendes e táj; a városok, a nagyvilág zaja nem hangzik idáig. A nagy férfi sírja körül csak a szellő rezgeti a tövisbokrokat, a tövisbokrok virágain vadméhek dongnak, s távol az andalgó Tisza halkan mormolja dalát, hogy a koporsónak álmát meg ne zavarja.”15 Keresztyén Balázs ráirányítja a figyelmünket arra is, „Hogy Petőfi járt Badalóban, azt – büszkeségünkre – emléktábla őrzi. De hogy Kölcsey Ferenc hányszor szekerezett át a falun, azt nem tartja számon az irodalomtörténet. Pedig ő többször átkelhetett a tiszai réven, ha beutazott Beregszászba a postájáért, vagy ellátogatott a vásárra. Akárcsak Petőfi, Kölcsey is kedvelte »az andalgó Tisza« halkan mormoló dalát.”16 A Bereg-vidéki badalóiak mindig büszkén vállalták hagyományaikat, úgy tartják, hogy mielőtt Petőfi továbbindult, a templom mellett egy kis időre megpihent. Napjainkban is mély tisztelet övezi Badalón a templom falára elhelyezett, Petői itt jártát megörökítő emléktáblát: „A Szatmár megyei Erdődre, menyasszonyához utaztában e szent falak tövében haladt el 1847. július 17-én Petőfi Sándor a magyar nemzet világhíres dalnoka és a szabadságharc hősi halált halt apostola. Emlékét az idők végezetéig megőrzik a dalaira dobbanó magyar szívek. E táblát a szebb magyar jövőért Petőfi szellemében dolgozó Kárpátaljai Magyar Faluszövetség állította 1938 nyarán”. Az emléktáblára tévesen került a július 17-i dátum. Az Úti levelek tanúsítják, hogy ekkor már „ötöd napja” Szatmáron tartózkodott a költő. Július 13-án haladt át Badalón Petőfi. Az eseményt rögzítő emléktábla anyaga: szürke márvány, körülötte rózsaszín betonkoszorú, felette fehér gipsz díszítés. A szájhagyomány szerint Badaló temploma a XIV. században épült. A későbbi évszázadok során többször is átépült. Az 1794–1804 között történt átépítésével egyszerű barokk templommá lett. Jelentős mértékben kibővítették és átalakították az épületet, amelyen már csak a 15 16 Uo. KERESZTYÉN Balázs, I. m., 154–155. Palócföld • • • • 2023/3–4. �60 • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • D U P K A G Y Ö R G Y déli fal egy részlete, a rajta található befalazott résablakkal őrzi a középkori jelleget. A gyülekezet jelenleg 900 személyt számlál. Erdélyi Károly Badaló című falumonográfiájából tudjuk, hogy a badalói templom falán lévő emléktáblát a csehszlovák érában állították. Ez az esemény országos magyar ünneppé volt nyilvánítva. Erről tanúskodik egy korabeli plakát: „Kárpátalja magyarságához! A Kárpátaljai Magyar Faluszövetség 1938. augusztus 14-én Hrabár Konstantin kormányzó úr védnöksége alatt a tiszaparti Badalón Petőfi Sándor emlékezetére ottani ősi református templom falában Országos Magyar Ünnep (tovább a szöveg nem olvasható, összemosódik – a szerző.) Magyar Testvérek! Férfiak, asszonyok! Lányok és legények! Augusztus 14-én vasárnap reggel öltsetek ünnepi ruhát és igaz magyar érzéssel szívetekben menjetek Badalóba, a nagy magyar testvéri találkozóra. A Petőfi ünnepen ott kell lenni mindenkinek, aki magyarnak vallja magát, továbbá mindazoknak, akiket a magyar kultúra érdekel és az itt élő nemzetek közti egyetértést őszintén kívánják. Szeretettel hív és vár benneteket: a Kárpátaljai Magyar Faluszövetség” Magabiztosan állítja: „Az utódok nem felejtenek. Több mint egy évtizedes hagyomány, hogy a badalóiak az egyház és a KMKSZ közös rendezésében a költő születésnapján (január 1.), illetve az 1848–49-es forradalom és szabadságharc kitörésének évfordulóján (március 15.) minden évben ünnepi megemlékezést tartanak”17. Petőfi útja tehát 1847. július 1-től 13-ig, vagyis 13 napig tartott Pestről Koltóig szekéren. Ebből két éjszakát és egy napot töltött Kárpátalján, s közben szakított időt arra, hogy megírjon két verset és két úti levelet. Visszatérve Badalóra meg kell jegyeznünk, hogy a Petőfi által is nagyra becsült Gvadányi József emlékét is megörökítették, így a költő, a lovas generális szelleme is jelen van Badalóban. 1990-ben az iskola felvette gróf Gvadányi József nevét, amelyet a mai napig is visel. Ezt az eseményt az iskola bejáratánál elhelyezett emléktábla örökíti meg, amelynek szövege a következő: „Iskolánk névadója Gróf Gvadányi József lovas generális és író / emlékére, aki 1763-tól 1765-ig községünkben állomásozott, itt írta 17 ERDÉLYI Károly, Badaló, Ungvár–Budapest, Intermix Kiadó, 1921, 50–51. Palócföld • • • • 2023/3–4. �KULTUSZ • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • 61 / Badalai kvártéjozás című művét. / Állíttatta / Beregszászért Alapítvány / Gróf Gvadányi József alap / 2016”18. Méltán írhatta Gvadányi költészetéről Petőfi Sándor A régi jó gvadányi című versében: „Nincs abban sok cifra poétái szépség, De vagyon annál több igaz magyar épség. S nagy mértékben aztat bélyegzi elmésség, Azért is olvasni lelki gyönyörűség.”19  Két alkotó is kötődik Badalóhoz, mindkettőjüknek Petőfi lett az útmutató példakép egész pályafutásuk alatt. Az egyik Ferenczi Tihamér (Badaló, 1941. november 24.) költő, Petőfi mély hódolója, akit „megejt a betűk / kivert / aranysújtása.” PETŐFI-EMLÉKTÁBLA Letérdelnék, ha itt állnál, költő, előttem. De csak emléked szelíd harangzúgása hömpölyög felém az esti ködben, s megejt a betűk kivert aranysújtása.20 Gvadányi József a Badalai Quartélyozást ott-tartózkodásának harmadik évében, 1765ben írta, de csak 1795-ben jelentette meg barátainak állhatatos sürgetésére több más versével egyetemben a következő címmel: Únalmas órákban, vagy-is A’ téli hoszszú estvéken való idő töltés. A’ mellyet a’ Versekben Gyönyörködőknek kedvekért ki-adott Gróf Gvadányi József magyar lovas generális. Pozsonyban Wéber Simon Péter költségével és betűivel. 1795. 19 PETŐFI Sándor, Régi jó Gvadányi = http://www.szozat.org/index.php/emlekezet/tartalommutato/12611-petofi-sandor-a-regi-jo-gvadanyi [2023. 09. 02.] 20 FERENCZI Tihamér, Üzenet. Versek. Válogatás a költő életművéből 80. születésnapjára, Ungvár–Budapest, Intermix Kiadó, 1921, 95 = https://mek.oszk.hu/24600/24634/ 24634.pdf [2023. 09. 02.] 18 Palócföld • • • • 2023/3–4. �62 • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • D U P K A G Y Ö R G Y Petőfi szelleme vezérelte Keresztyén Balázs (1949. január 15. – Nagyszőlős, 2007. november 9.) művelődéstörténészt, elbeszélőt, pedagógust és tankönyvírót is, aki ugyan Nagyberegen született, de gyermekéveit, ifjúkorát Badalóban töltötte, s egyik írásában megjegyzi, hogy elemi iskolás éveiben minden nap elhaladt a badalói templom falába beépített Petőfiemléktábla mellett, és – ahogy írja – „nyomdokain taposva ő lett az útmutatóm”.  Kárpátalja majdnem minden magyarok lakta településén neveztek el közterületet (teret, utcát) Petőfiről. Több helytörténész, irodalmár (Sándor László21, Keresztyén Balázs22, Gortvay Erzsébet23, Váradi-Sterberg János24, Csanádi György25 és mások) foglalkozott Petőfi Sándorral. Az ungvári Jurij Skrobinec26 műfordító közel száz Petőfi-verset fordított ukrán nyelvre. A Petőfi-kultusz zászlóvivője az ungvári Dayka Gábor Középiskola, ahol a magyar értelmiségiek Kárpátaljai Közössége (MÉKK) szervezésében 1995-től minden év március 15-e előtt megrendezik a Nemzeti dalmondó versenyt. A győztes a verset a Petőfi téri megemlékezésen is elmondja. SÁNDOR László, Petőfi Kárpátontúlon = Naptár 1958. Kárpátontúli Területi Könyvkiadó, Uzshorod, 1957, 36–37; Uő: Gyöngyösi, Dayka és Petőfi nyomában. Irodalmi emlékhelyeink Kárpát-Ukrajnában, Új Tükör, 1982, 38/18–19. 22 KERESZTYÉN Balázs, I. m., 22–23., 59–60., 105–106., 153–154.; KERESZTYÉN Balázs, 2001, 210-212. 23 GORTVAY Erzsébet, Emlékezni szükséges. Ungvár–Budapest, Intermix Kiadó, 2004. 24 VÁRADI-STERNBERG János, Utak és találkozások Tanulmányok az orosz–magyar kapcsolatok történetéből. Uzshorod, Kárpáti Könyvkiadó, 1971.; Uő: Utak, találkozások, emberek. Írások az orosz–magyar és ukrán–magyar kapcsolatokról, Uzshorod–Budapest, Kárpáti Könyvkiadó–Gondolat Könyvkiadó, 1974.; Uő: Századok öröksége. Tanulmánykötet, Budapest–Uzsgorod, Kárpáti Könyvkiadó–Gondolat Könyvkiadó, 1981. 25 CSANÁDI György, Régi beregszásziak = https://mek.oszk.hu /02100/02131 /html/02.htm [2023. 09. 02.] 26 Jurij SKROBINEC, Ugorszka arfa. Fordítások a klasszikus és kortárs magyar költészetből, Izdatyelsztvo Karpati, Uzsgorod, 1970. 21 Palócföld • • • • 2023/3–4. �KULTUSZ • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • 63 S ZAUER Á GOSTON Petőfi Pápán P etőfi Sándor életének Pápán töltött időszakát a néhány oldalas életrajzok, így a tankönyvek is pár mondatban említik csupán. Leginkább Jókaival való megismerkedését és első megjelent versének megírását emelik ki. E momentumokról is esik szó a későbbiekben, de látni fogjuk, hogy további érvek szólnak amellett, hogy a dunántúli kisváros fontosabb szerepet töltött be költőnk életében, mint azt hajdani tanulmányaink alapján gondolnánk. Nézzük meg, hogyan is került Petőfi Pápára, életrajzának milyen előzményei után lépi át először a város határát. Térjünk vissza 1839 nyaráig, melyet a Vas vármegyei Ostffyasszonyfán tölt rokonainál, Salkovicséknál. Itt is vele van másodunokatestvére, barátja, Orlay Petrich Soma, aki majd a pápai időszakban is pajtása lesz. Minthogy Sándor „merészel” beleszeretni egy tekintélyes család lányába, Csáfordi Tóth Róza kisasszonyba, el kell hagynia a vasi falut. Sopronba megy, hogy beálljon katonának, azt remélve, hogy rendfokozatot szerez, világot lát. Valójában Zágrábnál tovább sosem jut. A vékonydongájú, gyenge tüdejű fiú gyakran fagyoskodik, megfázik, tífuszt is kap; nem neki való a katonaélet. Ezt egy jószívű katonaorvos, Römer doktor is felismeri, és leszerelését javasolja. A diagnózisban tüdőbetegség, szívértágulat szerepel. A zágrábi kórházban kicsit összeszedve magát Sopronba megy, ott kapja meg obsitlevelét, „teljes rokkantan, saját kívánságára” bocsátják el. (Életének ezen szakaszában tehát csaknem elveszítjük őt. Dr. Czeizel Endre egyik könyvében statisztikát közöl arról, hogy feltevése szerint hány géniuszt veszíthettünk el a századok folyamán, még mielőtt kiteljesedhettek volna, hiszen gyermekvagy ifjúkorukban meghaltak. Szerencsére Petőfi nem került közéjük.) Egy pozsonyi kitérő után innét megy tehát vándorunk utolsó iskolavárosába, Pápára, a református kollégiumba. Feltételezések szerint Ihász községen áthaladva érte el a várost (a falu nevét az ihászi csata révén ismerhetik a történelemben jártasabbak). Pápa Veszprém vármegyéhez tartozik, a Bakony és a Kisalföld találkozásánál fekszik. A Dunántúl Athénjeként emlegették, hiszen iskolaváros Palócföld • • • • 2023/3–4. �64 • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • S Z A U E R Á G O S T O N volt már a 19. században is, ma is annak számít, méretéhez és lélekszámához képest (kb. 30 ezer fő) sok iskolát működtet. Petőfi rokonát, barátját keresi fel először, Orlayt. Amíg ő meg nem érkezik, Kis Gábor fogadja, a későbbi református lelkész. Így emlékezik a találkozásra: „Egyik délelőtti tanóra után hazamentem s ekkor jött szobánkba a jó háziasszony V.-né és elmondá mily váratlan és mily különös vendége érkezett, egy katona, aki Petrich urat keresi, de az még leckén van; egyúttal értésemre adá azt is, hogy szívesen venné, ha ezt a katonát az ő szobájából, míg Petrich úr megjő, magamhoz behívnám. Elképzelhető, milyen lehetett a sors üldözte, ágról szakadt isten-katonája, az ő megviselt uniformisában”1. Később így folytatja: „Magam bemutatása rövid volt, mit is mondhattam volna sokat, a lábain céhláda nagyságú bakancsokban előttem álló Petőfit vendégemül meghívám, ő vette a botot és a tarisznyát, s mentünk pápai kifejezés szerint hátra az én, azaz a mi szobánkba. És így elmondhatom azt, hogy a pápai diákok közül legeslegelőször az én vendégem volt Petőfi; a véletlen ezen játékára mindig édesen emlékezem és ez elsőséget sokért oda nem adnám. Hazajött Orlay, úgy mentünk az ő szobájába, s az ott történteket az ő országosan ismert tolla az enyémnél szebben megörökítette”2. 1840 márciusában vagyunk, túl az első féléven. Petrovics Sándort Tarczy Lajos professzor csak ideiglenes diáknak veheti fel, a fiú bizonyítványa Selmecen maradt. Társai között különcnek számít a „tinédzser obsitos”, mogorvasága, elnyűtt katonaruhája miatt kinevetik, bakának, bús magyarnak csúfolják. Nem látja jövőjét Pápán, hamar vége szakad első, két hétig sem tartó látogatásának a városban. „Itt hagyom Pápát, nem vagyok én iskolába való”3 – fakad ki. Egy hosszú hársfasoron át hagyja el a várost, Orlay kíséri el egy darabon. Ősszel mégis újra próbálkozik a kollégiumban. A hatodik osztály anyagából különbözeti vizsgát kell tennie, ez némi tanári jóindulattal (Tarczy professzor van segítségére) sikerül, így bekerülhet a gimnázium Petőfi és Pápa kapcsolatáról = http//m.infopapa.hu/hirek/olvas/petofi-es-papa-kapcsolatarol-2019-02-25-073658 [2022. 12. 06.] 2 Uo. 3 FEKETE Sándor, Petőfi Sándor életrajza I. = https://konyvtar.dia.hu/html/muvek/FEKETE/ fekete00001/fekete00001_o/fekete00001_o.html [2022 06. 10.] 1 Palócföld • • • • 2023/3–4. �KULTUSZ • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • 65 VII., logikai, bölcseleti osztályába. A magának való fiú beilleszkedése nem megy könnyen. Kozma Sándor (a későbbi első magyar államügyész) így emlékezik az első napját az iskolapadban töltő új osztálytársra: „Különös arc. Rút, de nem közönséges, mogorva, mely búsító, leverő hatást gyakorol a nézőkre, de nem gyűlöletes, nem visszataszító. Senkihez sem szólott; senkire sem nézett; szemeit a pad írópolcára szögezve ült ott, míg meg nem szólalt a harang, s vége nem lőn az előadásnak. Rendkívül érdekelt ez a bizarr egyéniség! Újonc, ösmeretlen jövevény volt ő is – mint magam –, nevét sem tudták szomszédaim”4. Petrovics diák nehezen oldódik, de ha valaki iránt megnyílik, bizalmat érez, az jó pajtásra lel benne, később már gyakran „örömest tanyázik a víg cimborákkal”. Az ifjú költőjelölt még diákcsínyekben is részt vesz. Egyszer a fiúk megtréfálták Czibor nevezetű, mindig komornak látszó tanárukat. A kollégium udvarán találtak egy szamarat, bevezették a tanterembe, míg maguk nem mentek be az órára. Másnap Czibor tanár úr e szavakkal lépett a katedrára: „Mivelhogy a tegnapi órámon csak egy jelent meg az urak közül, előadásomat ott folytatom, ahol tegnapelőtt elhagytam…”5 Még a kollégium börtönét, a „karcert” is megjárta egy napra az ifjú Petrovics négy diáktársával. Nem vesztegette az idejét, egy kis színdarabot rögtönzött, helyben elő is adták a fiúk, a szereposztást felírták a karcer fehérre meszelt falára. (Az esetet Petőfi diáktársa, a fentebb már idézett Kozma Sándor mesélte el fiának, a költővé lett Kozma Andornak.) De hol is lakott diákunk pápai tartózkodásai során? Először Orlayval a mai Gyurátz Ferenc utca 18. alatt szálltak meg. Ezt az emléktáblával ellátott házat minden pápai jól ismeri. 1841 őszétől decemberig a ferences barátok templomával szemben húzzák meg magukat (Barát utca), de a fűtetlen, barátságtalan szoba helyett hamarosan más megoldást keresnek. (Ez a Petőfi–Orlay-szoba csak nemrég kapott emléktáblát egy lokálpatrióta körnek köszönhetően.) A következő lakás a kollégium közvetlen KERECSÉNYI Zoltán, Gondolatok Petőfi eltűnésének százhetvenedik évfordulóján = http://m.infopapa.hu/hirek/olvas/gondolatok-petofi-eltunesenek-szazhetvenedik-evfordulojan-2019-08-03-000000 [2022. 12. 06.] 5 Petőfi Pápán – Diákcsínyek Pápán = https://reftanar.e-studygroup.com/ esg04d2aa72d47158c3893f1eb1b63a4d7d [2023. 02. 25.] 4 Palócföld • • • • 2023/3–4. �66 • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • S Z A U E R Á G O S T O N A kollégium melletti Petőfi-ház szomszédságában lesz, ez a másik hely, emléktáblával, amelyet a pápai köztudat Petőfi-házként ismer (Petőfi u. 11.). Utolsó tartózkodási helyéről szólunk még. Az érthetően anyagi gondokkal küzdő diák házitanítóskodással, írnoki munkával, újságfelolvasással tartja el magát. Közben egy ládán alszik, könyv a párnája, köpeny a takarója. Ekkor ismerkedik meg Jókaival, aki a legenda szerint először egy közlén látta meg a leendő költőt. A „közle” pápai regionális köznyelvi szó, sikátort jelent. A város utcaszerkezetére jellemzőek a sikátorok, a középkori katonaság ezeken a keskeny átkötő utcácskákon átvágva tudta lerövidíteni az útját. Micsoda szerencsés momentum az irodalomtörténetben, hogy a 19. század egyik legnagyobb lírikusa és legnépszerűbb regényírója véletlenül egy iskolába jár, és már tizenévesen barátságot köt! (Tudjuk, hogy ez a barátság később megbicsaklik, mikor Petőfi tudomást szerez Jókai házasodási szándékáról Laborfalvi Rózával, de jóval Petőfi halála után is mindig megbecsüléssel nyilatkozott a költőről a „nagy mesemondó”.) Találkozásukat így örökíti meg az író a Petőfi emlékszobránál című írásában6: JÓKAI Mór, Petőfi emlékszobránál = https://adt.arcanum.com/hu/view/MTA_PetofiTarsasagLapjaKoszoru_1882_2/?query=petőfi+OR+jókai&pg=414&layout=s [2023. 02. 11.] 6 Palócföld • • • • 2023/3–4. �KULTUSZ • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • 67 „Első találkozásaink nem igen voltak rokonszenvesek. Iskolában nem igen találkoztam vele. Ezért kezdtem lenézni. Ehelyett verseket írt, s azokat a Képzőtársaság gyűlésein elszavalta. Ekkor kezdtem rá irigykedni. Aztán megtudtam, hogyan él. Elhagyatva mindenkitől, stúdiumokat másol úrfiak számára. Ekkor kezdtem megbecsülni. Mikor elváltunk, akkor már szerettem…” Összeállt tehát egy hármas szűkebb baráti kör, a fiúk ettől kezdve együtt szövögetik álmaikat. Mindegyikük más akart lenni, mint ami végül lett: Orlay az írásban látta a jövőjét (későbbről szép olajfestményeket köszönhetünk neki unokatestvéréről), Jókai festegetett, Petőfit a színészet vonzotta. Az említett képzőtársaság (önképző kör) az első fontos irodalmi műhely a szárnypróbálgató költő számára. Tarczy professzor úr vezetésével megbeszélik, bírálják, javításra javasolják a bemutatott írásokat. A legnagyobb jutalom az, ha egy-egy vers bekerülhet a társaság „nagykönyvébe”. Petőfitől a következő verseket őrzi kéziratban a könyv: Tűnődés; Hazatérés; Pórnak esti dala; Elégia a pataknál; Elégia egy várrom felett; Tolvaj huszár; Székfoglaló beszéd; Szín és való; Lehel; Vándordalok; Ideál. Különösen érdekes, amikor a jegyzőkönyv más, javításra visszaadott verseit is említi. Az, hogy ezek nem kerültek az érdemkönyvbe, arra enged következtetni, hogy az ifjú költő nem fogadta el a módosítási javaslatokat, inkább lemondott a közzétételről. Megjelenik tehát költői öntudata, egyre határozottabb elképzelései vannak, nem fogad el minden kritikát. Még fontosabb – s ezt Pápával nem szokták összekötni a felszínesebb életrajzok –, hogy itt próbálkozik először a Petőfi névvel. Önképzőköri verseit még többnyire Petrovicsként vagy Homonnaiként írja alá, de a Tolvaj huszár alatt már a Petőfi név is megjelenik, igaz, később áthúzza. Maga a vers önmagában is érdekes, kedves, ötletes, csattanóra végződő alkotás. Érdemes arra, hogy idézzük: TOLVAJ HUSZÁR 1 Ló dobog, por kél az úton, Zeng a harsány trombita: Kvártély, kisbiró! huszárok Szállanak a faluba. Palócföld • • • • 2023/3–4. �68 • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • S Z A U E R Á G O S T O N És hogy jöttek, hogy megálltak A vitézi seregek: Aggalom s öröm vegyűlve A lakókat szállta meg. Aggalom s öröm szivökben Nem hiába lakozik: A huszárok csínosak, de Kissé hosszuk újjaik. „Jól vigyázz leányom édes,” Mond az aggódó anya, „Nehogy ez vagy az lakunkból Vélek elvándorlana.” 2 Ébred a hajnal sugára, Véle ébred a huszár; Lóra pattan, induló zeng, S messze föld fogadja már. És merengő fájdalommal Néz utánok a leány; Köny pereg le szép szeméről, Mély sohaj kel ajakán. „Mért, leányom, e busongás? Könybe mért lábbad szemed?” „Jó anyácskám, meglopának, Egy... elvitte szívemet.” (Pápa, 1842. június) Választott írói nevét Bárány Gusztáv Adolf diáktársa Literaturai zsengék című kéziratának hátoldalára is leírja, afféle tollpróbálgatásként. Háromszor szerepel itt a Petrovics Sándor név, és kétszer a Petőfy Sándor, tehát y-nal. (Később a valóban y-os nevű Ásvai Jókay Móric is lecseréli az arisztokratikus betűt i-re.) Palócföld • • • • 2023/3–4. �KULTUSZ • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • 69 Választott nevét próbálgatja. Itt még „Petőfy” A Petőfi név először nyomtatásban majd a második megjelent vers, a Hazámban alatt lesz látható 1842 novemberében az Athenaeumban. Arra a kérdésre, hogy miért nem az egyenes fordítású „Péterfi” névre magyarosított költőnk, két válasz is lehet. A Pető a Péter régi becézett alakja, érdekesebb, különösebb. Ennél is fontosabb ok lehet, hogy Vörösmarty Eger című kiseposzának van egy Pető hadnagy nevű szereplője, akivel a Petrovics-fiú lelki rokonságot érzett. A Petőfi nevet aztán a család többi tagja is felveszi. Először az öcs, István, eleinte még tartva az atyai roszszallástól. Később már a szülők halotti bizonyítványán is ez a név olvasható, például Hrúz Máriáén ily módon: Petőfi Maria szül. Hrus. Mikor Szendrey Júlia unszolására a költő névkártyát készíttet, csupán hat betű áll rajta: PETŐFI. Kell ennél több? (E tömör közlés Szerb Antal Száz vers című gyűjteményét juttatja eszünkbe, ahol szócikkekben mutatja be a szerzőket. Goethéről ennyit ír: „Ő volt Goethe”.) Általában mindenki tud A borozó című vers irodalomtörténeti jelentőségéről. Pápán írta a költő, itt is kapta kézhez a Pesten Bajza József által szerkesztett Athenaeum-számot. A költeményt állítólag a Hódoska vendéglőben diákcimborákkal töltött víg órák ihlették. Több helyen olvashatjuk, hogy Petőfi bornemissza ember volt, a bordallal, a zsánerképeiben, helyzetdalaiban ábrázolt borivó népi figurákkal inkább szerepet játszik. Idézzük most az elhíresült pápai verset: A BOROZÓ Gondüző borocska mellett Vígan illan életem; Gondüző borocska mellett, Palócföld • • • • 2023/3–4. �70 • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • S Z A U E R Á G O S T O N Sors, hatalmad nevetem. És mit ámultok? ha mondom, Hogy csak a bor istene, Akit én imádok, aki E kebelnek mindene. És a bor vidám hevében Füttyentek rád, zord világ! Szívemet hol annyi kínnak Skorpiói szaggaták. Bor taníta húrjaimra Csalni nyájas éneket; Bor taníta elfeledni, Csalfa lyányok, titeket. Egykor majd borocska mellől A halál ha űzni jő: Még egy korty – s nevetve dűlök Jégöledbe, temető! (Pápa, 1842. április) Pontosításként megjegyezzük, hogy két népies dalát (Mi haszna, hogy a csoroszlya…, Vendég) már közölte a pápai Népbarát című „közhasznú naptár” (kalendárium), de a Tarczy által szerkesztett kiadvány nem nevezte meg a dalok szerzőjét, a dicsőség így az iskola falain belül maradt. A borozó megjelenésén, a Jókaival való barátságon és a névválasztáson túl még egy esemény kívánkozik kiemelésre Pápa kapcsán. Petőfi itt aratta első nyilvános irodalmi sikerét. A képzőtársaság tanévzáró „örömünnepén”, a megyeházán (a mai bíróság épületében) Petrovics Sándor több programpontban is szerepelt. Másoktól szavalt verset, míg diáktársai előadásában tőle is hangzottak el költemények. Az eseményen Esterházy Károly gróf is tiszteletét tette, aki külön egy arannyal jutalmazta a Gaal József Ólmosbotok című költeményét elszavaló diákot. Igazi diadalként élte meg ezeket az órákat az ifjú poéta, pápai tartózkodásának talán legszebb napjaként emlékezhetett a képzőtársaság tanév végi ünnepére. Természetesen itt sem kerülte el a szerelem a könnyen hevülő ifjút. Egy színésznőbe, az akkor 24 éves Szathmáryné (később Laczkóczyné) Farkas Lujzába szeretett bele, aki társulatával éppen a híres Griff Szálló vendége volt. A Griff Pápa sokat emlegetett helyszíne. Táncolt itt Kisfaludy Sándor (Himfy) Szegedy Rózával, szerepel Mikszáth A Noszty fiú esete Tóth Marival című regényében, sőt állítólag itt született az a csárdás, Palócföld • • • • 2023/3–4. �KULTUSZ • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • 71 mely külföldre eljutva Bizet-t és Brahmsot is megihlette. Költőnk tehát szeretett volna közel kerülni plátói szerelméhez, s meglátogatta a szállóban. Kicsit sem idilli kép fogadta: a színésznő éppen egy vajas kenyéren veszett össze egyik kolléganőjével. Ráadásul azt is megtudta a diák, hogy Lujza viszonyt folytat egy bizonyos „S. bérlővel”. Az ifjú poéta annyira kiábrándult a hölgyből, hogy az eset kapcsán megírta Szín és való című versét, mely a látszat és valóság kettősségére épül, s a fiú csalódottságát fejezi ki. A három részre tagolt költemény zárlatát idézzük: „Színházba seregesen tódúl a nép, Csudálni a müvésznő érdemét; S míg hangja lelkesűlt szivekbe hat: Új és új érdemkoszorút arat. S az ifju? ... Az ifju tetszés-zaja Fel-felzeng bájoló játékira; De ah! titkon folyó könyűiben Kihalt a néma, kínos szerelem.” (Pápa, 1842. június) Farkas Lujza később szép pályát futott be, a Nemzeti Színház tagja lett. Még egy érdekesség, amelyről kevés említés esik. 1842-ben teljes napfogyatkozás volt hazánkban, Pápa is a teljesség sávjába esett. (A jelenség ritka voltát érzékelteti, hogy a következő teljes fogyatkozás 1999-ben volt, melyre nem túl fiatal kortársaink emlékezhetnek.) Petőfi elhatározta, hogy a teljes fázis végén kibukkanó első napsugarakat védőeszköz, kormozott üveg nélkül szeretné látni a város mellől. Orlay így örökítette meg ennek következményét: „De a mint az első sugár igen éles hatással ismét kilövellt, Petőfi szemeire csapta tenyerét, s egész hazáig karon kellett őt vezetnem, s csak napok múlva szűnt meg káprázata, de balszemének ez annyira ártott, hogy avval soh’ sem látott többé tisztán”. Petőfi szemproblémájáról más forrásunk nincs, remélhetőleg túlzott Orlay. A költő is csak később, 1844-ben írja Szemfájásomkor című versében: „Teremtő isten! Szemeimre / A vakságot tán csak nem küldöd? / Mi lesz belőlem, Palócföld • • • • 2023/3–4. �72 • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • S Z A U E R Á G O S T O N hogyha többé / Nem láthatok lyányt s pipafüstöt!” Nem biztos tehát, hogy összefüggés van a pápai élmény és a vers között. A sikeres tanév után költőnk vakációra ment, azzal a szándékkal, hogy Pápán folytatja tanulmányait. Visszatérve a mai Széchenyi u. 11. alatt szállt meg Domanovszky Endre barátjánál. Érdekes, hogy e ház lakója volt Bocsor István professzor is. Ez volt tehát költőnk negyedik pápai lakhelye. Egyelőre nem őrzi tábla ennek emlékét, de a városbarátok tervezik, hogy itt is méltó jelet állítanak Petőfinek. A tanévkezdés nem a diák tervei szerint alakult. Nem jutott munkához, hogy eltartsa magát, ezért elhagyta a várost. Tesz még egy rövid látogatást a kisvárosban 1843 tavaszán (ez tehát negyedik itt-tartózkodása), de ezúttal csak régi barátait látogatja meg. BARÁTIMHOZ „Nos, fiúk, nem szólt a szarka Házfödélteken? Vagy ki álmodá meg, hogy ma Vendégtek leszen? De mi a kő! mért e hosszu Méla bámulás? H’sz én vagyok, ha nem csalódom, Én és senki más. Vagy feledve már talán a Régi jóbarát? Nem hihetem, hogy reátok Illenék e vád. […] S mely bennünket ily váratlan Együvé hozott, Áldomással ünnepeljük A pompás napot!” (Pápa, 1843. április – részletek) Petőfi emlékét természetesen büszkén őrzi a város. Róla nevezték el a református kollégium jogutódját (Petőfi Sándor Gimnázium és Egészségügyi Palócföld • • • • 2023/3–4. �KULTUSZ • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • 73 Somogyi József Petőfi-szobra a Várkastély előtt Szakközépiskola), majd amikor a református egyház visszakapta az épületet (ez lett a városban „Refi”-ként emlegetett középiskola), a Várkertben felépült az új Petőfi Sándor Gimnázium. A református nagytemplom előtt 1931 óta áll Petőfi és Jókai mellszobra. A Várkastély előtt avatták fel a szintén pápai öregdiák Somogyi József Petőfi-szobrát 1973-ban, a költő születésének 150. évfordulóján. Eleinte idegenkedtek tőle a pápaiak, „hosszú nyakú Petőfi”-ként emlegették. A művész elmondása szerint a nyurga kamaszt kívánta ábrázolni; a hatalmas bakancs, a tarisznya és vándorbot pedig az örökké úton lévő vándorra utal. Ez a szobor is kapott társat, természetesen egy Jókai-ábrázolást. Szervátiusz Jenő és Tibor emlékköve áll a közelében, négy oldalán domborművekkel. 1973-ban mutatták be a Petőfi ’73 című filmet, Kardos Ferenc 70 perces alkotását, melynek szereplői „hosszú hajú, farmeros” középiskolás diákok és pályakezdő színészek. Szörényi–Bródy–Tolcsvay-dalok hangzanak el a filmben, melyet a Petőfi gimnázium udvarán, folyosóin, termeiben forgattak. Annak idején megosztó, formabontó, lázadó alkotásnak számított, kicsit a korai Jancsó-filmekre is emlékeztet. Ma már bizonyára egészen más a hatása. Kordokumentum, nem is annyira 1848-ról, mint inkább 1973-ról. Útjára bocsátjuk tehát a Pápát elhagyó Petrovics Sándor diákot, akiben már érlelődik a költő, aki már keresi identitását (ez nyilvánul meg névválasztásában is), s akiből – némi vándorszínészi kalandozás után – majd 1844-ben válik érett, országosan ismert költő: Petőfi Sándor. Palócföld • • • • 2023/3–4. �74 • • • • • • • • • • • • • • • • • K O L L E R A D É L A N T Ó N I A K OLLER A DÉL A NT ÓNIA A költő és a festő barátsága Történetek Petőfi Sándorról Orlay Petrich Soma szemszögéből H uszonhat év. Ennyi idő elég volt Petőfi Sándor számára, hogy megváltoztassa a magyar költészet funkcióját, elindítson egy forradalmat, és hogy egy olyan gazdag életművet hagyjon maga után, amely a mai napig közkedvelt és elismert. Petőfi azonban nemcsak a közéletre és a művészetre gyakorolt nagy hatást, hanem a magánéletében is számos emberre tett mély benyomást. Arany János, Jókai Mór, Tompa Mihály, Vachott Sándor, Vörösmarty Mihály: csak néhány név abból a hosszú listából, akik Petőfi barátai között szerepelnek, ugyanis a költő a magánéletben is gazdag kapcsolatrendszerre, mély barátságokra tett szert.1 Kevesebbet hallani azonban Petőfi másodunokatestvéréről, Orlay Petrich Somáról, aki nem csupán rokoni kapcsolatban állt a költővel, hanem végigkísérte őt életének fontosabb állomásain, ezalatt pedig szoros barátság szövődött közöttük.2 Sokak számára ismert festmény a Petőfi-portré, a Petőfi szüleiről készült kép, a Petőfi Mezőberényben vagy a Petőfi Debrecenben3 című alkotások. Ezek mind Orlay Petrich Soma nevéhez fűződnek, ugyanis habár Orlayt is érdekelte az írás művészete, végül a festészet mellett kötelezte el magát. Ebben pedig ugyancsak mély benyomást tett rá Petőfi színes egyénisége, nem véletlen örökítette meg több alkotásán is a költőt.4 A képek mellett még egy forrás rendelkezésünkre áll, amely bizonyítja a két művész közti kapcsolatot: Orlay Petrich Soma Adatok Petőfi életéhez című írása, amely 1879-ben jelent meg a Budapesti Szemlében. Ebben Orlay számos olyan személyes élményről számol be, amely a későbbi PetőfiKERÉNYI Ferenc, Petőfi és baráti köre = Petőfi-mozaik, szerk. PAÁL Rózsa–WÉBER Antal, Budapest, Tankönyvkiadó, 1975, 32. 2 BOKOR József, Orlay = A Pallas nagy lexikona, szerk. BOKOR József, Budapest, 1893. 3 A következő oldalon látható kép forrása: https://commons.wikimedia.org/wiki/File:Petofi_Debrecenben_1844_Orlay_festmenye.jpg [2023. 09. 05.] 4 FÁBIÁN László, Festészet és költészet romantikus rokonsága = https://orszagut.com/kepzomuveszet/petofi-orlai-festeszet-es-kolteszet-romantikus-rokonsaga-3720 [2023. 08. 30.] 1 Palócföld • • • • 2023/3–4. �75 monográfiák számára gazdag alapanyagként szolgált. Olyan részleteket tudhatunk meg Petőfi életének fontosabb állomásairól, a költő személyiségéről, vágyairól, amelyeket csak egy igazán jó barát láthatott. Orlay a Budapesti Szemlében megjelent írásának már első oldalain kiemeli, hogy nem szándékozik bemutatni Petőfi költészetét, egészen más célok vezérlik fiatalkoruk, közös élményeik bemutatásával: inkább Petőfi személyiségéről szeretne komplex képet adni, és eltörölné azt a hamis képet a költőről, amely kialakult a korabeli közönségben. Ahogy Orlay fogalmaz, habár „a közönség őt okvetlen egy hóbortos csavargónak, képzeli, a mi pedig Petőfi makacs természete és hébe-korba szeszélyessége mellett sem volt”5. Habár Orlay és Petőfi 1839-től, tehát a költő tizenhat éves korától kezdve egészen 1849-ig kapcsolatban álltak, a továbbiakban főleg a negyvenes évek elejével foglalkozom, azon belül is közös élményeiket és az Orlay nézőpontjából látott Petőfi Sándort mutatom be.6 Ostffyasszonyfán találkozott először a két kamasz, korábban Orlay csak történeteket hallott Petőfiről, de már ezek is egy élénk fantáziájú, „pajkos” természetű fiú jellemét tárták fel előtte.7 Még izgalmasabbá tette a találkozást a tény, hogy Orlay már ekkor próbálkozott a festészettel, sőt a költészet is érdekelte, Petőfi pedig ugyancsak jártas volt a versírásban ORLAY Soma, Adatok Petőfi életéhez, szerk. GYULAI Pál, Budapesti Szemle, 1879/37– 38, 1. 6 Uo., 3. 7 Uo., 5. 5 Palócföld • • • • 2023/3–4. Petőfi Sándor Debrecenben, 1844. Orlay Petrich Soma festménye KULTUSZ • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • �76 • • • • • • • • • • • • • • • • • K O L L E R A D É L A N T Ó N I A és a művészetekben: a későbbi szoros kapcsolat szinte borítékolható volt hasonló érdeklődési körük miatt.8 Petőfi Petrich Somához című költeménye is bizonyítéka annak, hogy nemcsak rokoni szál fűzte őket össze, hanem az Ostffyasszonyfán közösen eltöltött szünidő barátként is összekovácsolta a két fiatalembert. Petőfi a versben Orlay zenei tehetségét méltatja, ehhez pedig Petrich Soma egy szórakoztató háttértörténetet is szolgáltat, amely a két fiatal fiú baráti versengését bizonyítja. A kamaszkori szerelem ugyanis Petőfit is megtalálta, egy szomszédos faluban lakó lány, Tóth Róza iránt lobbantak fel romantikus érzései. Orlay pedig nemcsak a festészetben jeleskedett, hanem ügyesen játszott gitáron is, egyik nap pedig egy olyan társaság előtt adott volna elő, ahol a Petőfi szívének kedves lány is részt vett volna. Petőfi félt attól, hogy unokatestvére zenei tehetsége rabul ejti Róza szívét, így kamaszos féltékenysége arra késztette, hogy „megfenyegesse” Orlayt: ha fel mer lépni a lány előtt, eltöri a gitárját.9 Ostffyasszonyfa – A Ragyogó híd a Rábán (Garas Kálmán fotója) Felirata: „Petőfi és Orlay P. Soma kedvelt találkozóhelye, 1839” 8 9 Uo., 5–6. Uo., 5–6. Palócföld • • • • 2023/3–4. �KULTUSZ • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • 77 Természetesen csak a hirtelen felindulás vezérelte Petőfit, a barátságuk végül fontosabbnak bizonyult a nyári szerelemnél, ezt az említett vers is bizonyítja: „Bűvölőn hangzik dalod, óh barátom / Petrich, és e szű öröm-érzeteknek / Tengerében leng, s feledem keservem, / Hogyha te zengesz”10. A Kerényi-monográfia is részletesen foglalkozik Petőfi Sopronban töltött katonáskodásával, illetve azzal is, hogy miért választotta ezt az utat a fiatal költő. Kerényi Ferenc kiemeli, hogy a megélhetési gondok is befolyásolták ebben a döntésében, ugyanis ekkorra Petőfi édesapja megvont fiától minden anyagi támogatást.11 De biztosan az is megerősítette választásában Petőfit, hogy Orlay Somát nagybátyja Sopronba küldte a szünidő letelte után: anyagi gondjai miatt Petőfi így végül követte rokonát és barátját Sopronba katonának.12 Petőfi tüzes személyiségének nem tettek jót a soproni hónapok, Orlay is megemlíti, hogy a költő „nyomorúságos”-nak érezte sorsát, de ettől függetlenül a versírást nem hagyta abba, és a közös mulatságokból is jócskán kivette a részét, jókedve nem hagyta el teljesen. Sőt, amikor Liszt Ferenc Sopronban adott hangversenyt, Petőfi a kapitányától járó szigorú büntetéstől sem félve kiszökött, hogy meghallgassa a zeneszerzőt.13 Orlay művészi ambícióit sem törte le a katonai szigor. Megemlíti írásában, hogy Petőfi Sopronból való elutazása előtt készített egy akvarellt a költőről: a két barát nemcsak lelki támaszként szolgált egymásnak, hanem művészi ihletet is jelentettek a másik számára.14 Petőfi külföldi katonáskodásáról már kevesebb információt szolgáltat Orlay, azonban az 1841-es márciusi viszontlátásukkor sokkoló képet ad a költőről: lefogyva, obsitos ruhában, értéktárgyak nélkül állított be Orlayhoz Pápára. Nem csupán fizikailag tűnt leterheltnek, Orlay lelkileg is megtörtnek, céltalannak írja le Petőfi akkori lelkivilágát.15 Akkor kezdett el valamennyire kiegyensúlyozottabbnak tűnni, amikor eldöntötte, hogy unokatestvéréhez hasonlóan Pápán marad, ott fog iskolába járni. Orlay sokszor hangsúlyozza Petőinek apjával való viharos PETŐFI Sándor, Petrich Somához = https://www.arcanum.com/hu/online-kiadvanyok/Verstar-verstar-otven-kolto-osszes-verse-2/petofi-sandor-DFB2/ifjukorikoltemenyek-DFB7/Petrich-somahoz-DFCF/ [2023. 08. 30.] 11 KERÉNYI Ferenc, Petőfi Sándor élete és költészete, Osiris Kiadó, 2008, 61–62. 12 Uo., 8. 13 Uo., 10. 14 Uo., 9–10. 15 Uo., 13. 10 Palócföld • • • • 2023/3–4. �78 • • • • • • • • • • • • • • • • • K O L L E R A D É L A N T Ó N I A viszonyát, a későbbiekben erre még kitérek, azonban azt fontos hangsúlyozni, hogy a festő írása alapján Petőfit számos tettében befolyásolták édesapja fia felé támasztott elvárásai. A pápai tanulmányok mellett is csupán azért döntött, mivel remélte, hogy apja megbékél tanulási szándékai láttán, és talán anyagilag is hajlandó támogatni.16 Végül a pápai tanulás sem tartott sokáig, Petőfi nem találta meg számításait és lelki békéjét. Lázadó természete nem hagyta nyugodni, egyik nap katonai egyenruhában ment iskolába, amit Orlay visszaemlékezése alapján a következő szavakkal indokolt: „Ez öltözet tisztességes, sokat szenvedtem én abban és senki előtt nem szégyenlek benne megjelenni”17. Orlay számos alkalommal segített a költőnek, mindig próbálta jobb belátásra bírni, ezúttal azonban nem sikerült lebeszélnie ötletéről. Ennek meg is lett a következménye: Petőfi szigorú tanára nem tűrte a szabálytalanságot, kicsapással fenyegette meg. Petőfit nem kellett többször figyelmeztetni, még aznap magától döntött úgy, hogy Pápától is búcsút vesz, mondván, hogy „nem iskolába való”18. Orlay írása elején is kiemelte, hogy céljai között szerepel a Petőfiről kialakult mítoszok, hamis információk tisztázása. Ilyen adat többek között az is, hogy Petőfit már az 1840-es évek legelején, a pápai időszak alatt foglalkoztatta a politika. Habár az eddigiekből is látszódik, hogy a költő lobbanékony természet volt, a közügyek mégsem gyakoroltak rá ekkor még hatást. Orlay meglátása szerint a magánéleti gondok, szülei anyagi helyzete elvonta figyelmét a más jellegű problémákról, még kellett pár év, mire „megért” a politikai szerepvállalásra.19 Nem ért egyet Orlay azokkal a kortársakkal sem, akik könnyelműnek bélyegezték Petőfit. Valóban nehezen állapodott meg egy helyen, gyorsan változtak a tervei, de természetes, hogy egy tizennyolc éves fiatal férfi még kereste az útját. Egy azonban már ekkor biztos volt: a művészet iránti rajongása, a versírás és irodalom iránti szeretete.20 Az 1840-es évek elején azonban még nem költőként képzelte el magát, a színészet foglalkoztatta igazán, azonban Orlay meglátása szerint az apjának való megfelelés visszavetette tervei megvalósításában: „Művészetért rajongó lelke a színészet Uo., 14. Uo., 15. 18 Uo., 15–16. 19 Uo., 17. 20 Uo., 18–19. 16 17 Palócföld • • • • 2023/3–4. �KULTUSZ • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • 79 felé hajolt leginkább, de mivel tudta, hogy atyjának bánatot okoz, ha e pályát választja, nehéz volt határoznia”21. Szüleihez, főleg édesapjához fűződő ambivalens viszonyáról is sok információt megtudunk Orlay elbeszélése alapján. Habár nem támogatták elképzeléseiben, Petőfi szeretete és aggódása elszegényedett szülei iránt arra késztették, hogy Pápáról hozzájuk utazzon látogatóba. Természetesen titkos vágyairól továbbra sem mondott le teljesen: Orlay szerint a Pozsonyba vezető úton is kereste a lehetőséget a valamilyen színtársulathoz való bejutáshoz. Szüleitől azonban ekkor sem kapott megerősítést, édesanyja azt szerette volna, ha fia folytatja az iskolát, édesapja inkább mészárosnak szánta. Petőfi lelke azonban vágyott a művészi kitárulkozásra, nem tudott ellenállni a színpad hívásának, így továbbra sem adta be derekát szülei akaratának.22 Orlay ezen elbeszélései után okkal hihetünk neki abban, hogy a kortársak meglátása ellenére Petőfi nem volt egy „hóbortos csavargó”. Csupán ő is, mind sok más gyermek, küzdött a szülői akarat ellen, emiatt viszont nehezen tudott biztos életet teremteni magának. Igazi művész lévén inkább a bizonytalanságot választotta, mintsem a megalkuvást. Petőfi színészi pályafutásáról is sok információt tudunk meg Orlaytól, ezeket azonban nem részletezem. Ami az életrajzi adatok szempontjából lényeges, hogy Petőfi színészi vágyai összességében beteljesületlenek maradtak, igazán nagy szerepet sosem kapott, ellenben anyagi problémát annál többet. Orlay meglátása szerint több szomorúságot hozott neki a pálya, mint örömöt, így végül 1844-ben felhagyott a színészettel és minden erejével a költészet mellett kötelezte el magát.23 Azt az egész fiatal korát végigkísérő sérelmet is fel tudta oldani valamelyest, amely a szüleiben alakult ki, amiért a költő nem az általuk szánt utat követte. Miután 1841-től ismét tanulásra adta a fejét Pápán, ahol aztán első irodalmi sikereit aratta, kezdve A borozó című versének kiadásával, szülei elismerését is sikerült kivívnia. Egy alkalommal, amikor Orlay és Petőfi Dunavecsére, Petőfi szüleihez utazott, a szülők addig ritkán tapasztalt örömmel és elismeréssel fogadták fiukat. Petőfit is meghatotta a szülők által tanúsított büszkeség, amire régóta vágyhatott, Orlay visszaemlékezése alapján a következő szavakat intézte hozzájuk: „Van-e a világon az én anyámnál jobb anya?”24 Uo., 336. Uo., 337–338. 23 Uo., 363. 24 Uo., 348. 21 22 Palócföld • • • • 2023/3–4. �80 • • • • • • • • • • • • • • • • • K O L L E R A D É L A N T Ó N I A A legtöbb, Petőfi személyét árnyaltabban bemutató elbeszélés abból az időszakból való, amikor a költő ismét Pápán járt iskolába Orlayval együtt. A barát és unokatestvér visszaemlékezéseiből Petőfi barátkozási módszereiről is olvashatunk jeleneteket. Eszerint barátait megbecsülte, azonban nehéz volt a kegyeibe férkőzni, megválogatta, hogy kivel fűzi szorosabbra kapcsolatát. Határozott jellem volt, aki nem félt kiállni magáért, még akkor is, ha ez ellenszenvet keltett másokban. Orlay állítása szerint „az üresebb fejűekkel vagy tolakodókkal igen röviden és visszautasítóan bánt”25. Például elmesél egy történetet, amikor ő és Petőfi egy csapadékos napon a nagy sár és a szűk utca miatt kénytelen voltak egymás mögött sétálni. Ekkor szembejött velük egy iskolatársuk, aki véletlenül nekiment Petőfinek, majd egy váratlan és kissé indokolatlan kérdéssel tovább ingerelte az őt feltehetőleg nem kedvelő költőt: „»Honnan jön?« – kérdé Petőfitől, »a hátam megül«, volt ennek nyers válasza, – »és hová megy hát?« folytatá amaz kérdését. – »Az orrom elé, ha ön kitér az utamból«, förmedt rá indulatosan Petőfi, s a társalgás be volt fejezve”26. Az elcsépeltnek érzett udvariassági formulákat sem mindig tolerálta, ez is ösztönösen őszinte személyiségére bizonyíték. Amikor költői karrierje már felfelé ívelt, és egy alkalommal több írónak és költőnek mutatkozhatott be, akkor Pompéry és közte a következő jelenet zajlott le: „Így midőn Pompérynak mutatták be s ez őt e szokott udvarias szavakkal fogadta : »Örülök, hogy szerencsém van«, mogorván jegyzé meg: »Ne igen örüljön biz annak, hogy ily szegény ördöghöz van szerencséje«”27. Érzékeny lelkületét azonban nem tudta leplezni a hozzá közel állók előtt. Orlay ugyanis leírja azt is, hogy a költő mennyire nehezen viselte a kritikát. Nem csupán önbizalmi okok miatt Petőfi részletesen kifejtette véleményét a kritikák visszásságáról. Úgy vélte, hogy aki nem tehetséges, az a bírálattól úgysem lesz ügyesebb, aki pedig az, abban a kritika annál inkább csak lehangolást, önbizalomhiányt, hosszú távon akár minőségi romlást idézhet elő. Orlay elmondása alapján Petőfi így vélekedett az igazi tehetségekről, ezáltal pedig a kritika romboló hatásáról: „Ha rossz valamely mű, az úgy is feledékenységbe vész, míg a jó, magasztalás vagy megrovás nélkül is örök életre számíthat”28. Uo., 341. Uo. 27 Uo., 357. 28 Uo., 345. 25 26 Palócföld • • • • 2023/3–4. �KULTUSZ • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • 81 Petőfi és Orlay számos kalandot éltek meg együtt fiatalságuk alatt, Petőfi esetében ez a barátság valóban élete végéig tartott. Petrich Soma tizenhat éves korától kezdve láthatta Petőfi jellemének fejlődését, útkeresését, azt a viszontagságokkal teli pályát, amely végül teljesen a költészet felé terelte. Magánéletük és művészetük összefonódásáról bizonyítékként szolgálnak az említett festmények, Petőfi Orlayhoz írt költeménye és a sok intim részlet Petőfi mindennapjaiból, melyeket csak egy hozzá közel álló jó barát láthatott. „Weöres Sándor faluja, Csönge is őrzi Petőfi emlékét: a falu evangélikus templomának fa karzata egy bevésett latin mondatot rejt. A hagyomány Petőfi Sándornak tulajdonítja a bevésést, aki ostffyasszonyfai hónapjai alatt Csöngére járt istentiszteletre, s a karzatnak erről a pontjáról figyelte csöngei szerelmét, a földesúri padsorokban a lelkészt hallgató Csáfordi Tóth Rózát.”29 A bevésés szövege: „Spes confisa Deo nunquam confusa recedit”, vagyis „Az istenbe vetett reménység sohasem szégyenít meg” (Lásd a csöngei templom fotóját lapszámunk 141. oldalán!) Fotó: Garas Kálmán Az idézet és a kép forrása: BOKÁNYI Péter – GARAS Kálmán, „…végtére hazatérek…”. Vas megye irodalmi emlékei, Szombathely, Savaria University Press, 2021, 11. 29 Palócföld • • • • 2023/3–4. �82 • • • • • • • • • • • • PRAZNOVSZKY MIKLÓS FERENC P RAZNOVSZKY M IKLÓS F ERENC Petőfi Sándor: Úti jegyzetek (1845) A zt mondják, Petőfi minden magyar ember költője. Amennyiben ezt elfogadjuk, akkor mondhatom én is, hogy a legnagyobb poéta az enyém is. Ha már így a magaménak is vallom, akkor pedig illik egy jelképes koszorút készíteni emlékének, különösen most, a közelgő születési bicentenáriumra. Tény, hogy kultuszának egyik pillére a róla szóló – túlzás nélkül mondható – könyvtárnyi irodalom. Petőfit olvasni élményszámba megy, legyen az vers vagy próza, ebben az esetben az Úti jegyzetek.1 Ezeket a munkákat azonban nem lehet folyamatosan olvasni. Időről időre megtorpan az ember, elgondolkodik, visszazuhan a múltba. Az élvezetes stílus finom humorral átszőve, olykor szarkasztikus éllel, magával ragadó, beindítja az ember fantáziáját, szinte kényszerít, hogy útitársul szegődjünk erre a felvidéki utazásra, mely kismértékben átnyúlik az észak-keleti vármegyék területeire is. Mennyi mindent láttat velünk! Rajongása a történelmi múlt emlékhelyei iránt, a régi várromokhoz tett kirándulásai, az ott vagy annak hatására írt versei milyen fenségesek! Ihletet meríteni ezekhez volt bőven forrása. Megragadóan írja le a látott tájakat, az őt körülvevő környezetet. Beutazta a Palócföldet, Gömör vadregényes tájait. Találkozott különböző népcsoportok képviselőivel, szepességiekkel, szászokkal, tótokkal, barkókkal. Fontosak, érdekesek a személyes találkozásokról szóló beszámolók. Ezek többségében meghíváson alapultak, de a kor szokásának megfelelően nem csak egynapos vendéglátást jelentettek. Ezek közül talán az egyik legjelentősebb az eperjesi találkozó Tompa Mihállyal és Kerényi Frigyessel 1845 áprilisában. Ennek köszönheti a magyar irodalom Az erdei lak című költeményeket, melynek témáját mindhárman megénekelték A Petőfi-szövegrészleteket az alábbi elektronikus kiadás alapján közöljük: P. S., Úti jegyzetek (1845) = https://mek.oszk.hu/06100/06125/html/petofiu0001.html [2023. 09. 06.] 1 Palócföld • • • • 2023/3–4. �KULTUSZ • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • 83 költői verseny keretében. Számtalan meghívásnak tett eleget, sok vendégeskedés, kirándulás töltötte ki idejét. Belemélyedve az itt közölt, igen kivonatosan idézett Úti jegyzetekbe, felvetődik a kérdés: mi lett volna, ha… Mi lett volna, ha már akkor létezik digitális fényképezőgép? Élményei és a látványanyagok közül mit és kiket örökített volna meg, milyen fotókkal illusztrálta volna írásait? Ha már létezett volna postai képeslapküldő szolgáltatás, honnan, kinek küldött volna anzikszot? Mindezeket szerkesztőként helyettesítem korabeli hírlapok, könyvek, kiadványok tájakat, épületeket ábrázoló fa-, réz- és acélmetszetes mellékleteivel, melyek valamennyire visszaadják a kor hangulatát, s a helyszínen, eredetiben a maga korában talán még Petőfi is láthatta őket.  „[…] Utam Aszódtól Kassáig szót sem érdemel. Miskolcig már voltam, azon túl még nem, s így Kassa volt az első hely, mely kiváncsiságomat igénylé. Utazásom harmadik napján estefelé végre megláttam a kassai gót templomot, mely a város közepén úgy áll, mint valami óriás barát sötét csuklyában. Maga a város szép, igen szép halott. Semmi élet benne. A pesti gyorsszekér csak Kassáig jár; onnan egy másik viszi az embert Eperjesig. Kassára úgy uzsonnatájban értünk, s az eperjesi szekér csak másnap indult, s így az éjet ott töltém. Gyalázatos fogadónak leggyalázatosabb szobájába esvén, resteltem otthon maradni. Bejártam a várost. Különben az is csalt kifelé, hogy – amint már többektől hallottam – Kassán igen sok szép leány van, s ezek látásáért én mindig örömest fáradok. De biz én egyetlen egy szép fehércselédet sem láttam, kivéve azokat, melyek föstve vannak címerül imitt-amott a boltok elébe; már ezek oly remekek, hogy Pestre is beillenének, ha a Váci-utcába nem is, de a Váciútra bizonnyal. Bevetődtem a szinházba is, hol német komédiások remekeltek a kontárkodásban. Én játszottam hatodmagammal Ozorán, Cecén, Szilas-Balháson, Sár-Bogárdon stb., de soha sem nyaggattuk így halálra a művészetet, mint ezek. Oh, városa Kassának! vagyon a te környékedben bősége az erdőségnek, melynek fáin teremnek ágak, különösen alkalmatosak furkósbotokra; és te városa Kassának, még sem használod ezen ágakat Palócföld • • • • 2023/3–4. �84 • • • • • • • • • • • • PRAZNOVSZKY MIKLÓS FERENC Eperjes egykor fegyverekül, hogy velük kiugrasd falaid közül a művészetnek ezen halálos ellenségeit; oh nem, te ezt nem teszed, sőt inkább seregestül csődülnek mindkét nembeli lakóid a spektákulumokra, s hallgatják – a gyönyör tengerében fuldokolva – az irgalmatlan ordításokat és hebegéseket; és ha elérzékenyülésre kerül a dolog, tehát elérzékenyülnek szende lelkű leányaid, és elérzékenyülve omlanak azon bajnok ifjak karjaiba, kik a XIX. század rettegésére katonásdit játszanak. Kora hajnal volt, hogy másnap az eperjesi gyorsszekérre ültem. Egymagam utaztam, mi már régi ohajtásom volt. De nekem a sors mindig akkor ad kanalat, ha levesem nincs, és viszont. Kényelmemet nem használhattam, mert a hideg miatt a szekér egyik zugába zsugorodtam. Hűvös, ködös, komor volt a reggel, mint szívemben – Kassa emléke, hol magyar szót alig hallottam. Eperjesen Kerényi Frigyeshez szállottam, s nála tölték egy hónapot. Szerencsés egy fickó ez a Kerényi, kénye-kedve szerint élheti világát s könnyen fütyölhet, pamlagán heverészve, ha bizonyos urak rákiáltják az anatémát, hogy ő nem költő. Tompa is Eperjesen volt. Nevelősködött. Kétszáz bankó forintért. Miska pajtás! Rád illenek nagy druszád szavai: »Megnehezült az idők viharos járása fölötted!« De vigasztaljon bajtárs, hogy velem egy csillag alatt születtél, kis különbséggel – te a sorsnak mostoha, én édes, de kitagadott gyermeke vagyok. Téged eltaszított magától a sors, én pedig elpártoltam tőle, mert függeni senkitől nem akartam, nem akarok… s így tán méltán is neheztel rám. […] Palócföld • • • • 2023/3–4. �KULTUSZ • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • 85 Boldog órákat töltöttem Kerényivel és Tompával. Nem említem a többieket, kiknek barátsága örökre édes emlékezetűvé tette ezt az utamat; mert annyian vannak, hogy egész lajstrom lenne, ha mindegyik nevét leírnám. Egy este a tanuló ifjúság fáklyás zenével tisztelt meg. Megvallom, hogy ez engemet meg nem lepett. Nem elbizottságból, a világért sem. Mikor még nyomva sem láttam nevemet, csak magamnak firkáltam; mikor még statiszta voltam a pesti Nemzeti Szinháznál s hordtam a szinpadra a székeket és pamlagokat, s a szinészek parancsára kocsmába szaladtam serért, borért, tormás kolbászért stb.; mikor még strázsáltam vagy főztem a kukoricagombócokat közlegény társaim számára, s mosogattam a vasedényt oly téli hidegben, hogy a mosogatóruha ujjaimhoz fagyott, s mikor a káplár „menjen kend!”-je lehajtott a havat kihordani a kaszárnyaudvarból: mindenkor már világos sejtéseim voltak arról, mi velem egykor történni fog, s mi meg is történt. Megálmodtam az őrszoba meztelen faágyán, hol – mint de Manx báró – az egyik oldalamat alám tettem derékaljnak s a másikkal betakaróztam, megálmodtam itt, hogy nevet szerzek két országban, melyet az egész világ kritikusainak ordító csordája sem lesz képes megsemmisíteni. És álmom teljesül lassanként… nem, sőt hamarább, gyorsabban, mint gondoltam. Amerre csak jártam, öleltek, szerettek… bár gázoltatásomra mindent elkövetnek a kritika hősei. Én csak azt mondom nemzetemnek, mely figyelmére méltatott, hogy figyelme nem lesz eltékozolva! – – Ha kritikusok nem volnának: a világon legjobban utálnám a tejfölös tormamártást, de így azoké az elsőség, s csak második helyet foglal a tejfölös-torma. Ettől reszketek, ha valahova hínak ebédre, mi Eperjesen – s általjában egész utam közben – gyakran megesett. Ezt csak azért írtam ide, hogy ismét Eperjesre térhessek, valami összefüggéssel. […] Egy kis órányira Eperjestől szomorodik Sáros romja, Rákóczi egykori fészke. Voltam rajta. Dehogy mulasztanám el valami rokonomat megtekinteni, ha csak szerét ejthetem. Oly jólesik színom a dicső lovagkor levegőjét, melyben születnem kellett volna igazság szerint. Én a tollat meglehetősen forgatom, de úgy érzem, nagyobb hivatásom lett volna a kardviselésre, mire, fájdalom, későn születtem. Valami nyolcan kerekedtünk föl Sáros romjait meglátogatni. A hegy alatt elhagytam a társaságot s összeszedtem magam, hogy hamarabb érjek föl; mert tartottam tőle, hogy könnyeimet el nem fojthatom… s én nem szeretem, ha más sírni lát engemet. E várra vonatkozik A rom panasza című versem. Palócföld • • • • 2023/3–4. �86 • • • • • • • • • • • • PRAZNOVSZKY MIKLÓS FERENC Lőcse Lejövet, amint a hegyoldalon pihentünk, mellénk sompolygott egy szegény lengyel fiú. Tudtuk, mit akar; mindnyájan adtunk neki valamit… letérdelt s lábainkat akarta megcsókolni… Oh, emberiség, sülyedt emberiség, hol van megváltód? Eperjesről Lőcsére mentem. Kerényi velem utazott. Egész Szepesmegye határáig csaknem folyvást emelkedik az út, a hegyek szemlátomást növekednek, a fenyvesek kezdődnek, melyek alatt sürűek, fölfelé mindinkább ritkulnak, s a tetőt csak néhány éri el… mintha valami katonák volnának, akik várat ostromolnak. És eléri az ember a szepesi határt, melyet Branyiszkónak neveznek, és áll az egyik oldalon lejtős, s a másikon meredek roppant bérc tetején, honnan belát a gyönyörű Szepes tündérvölgyébe, látja Váralját s mellette puszta várfalakat, melyeknek egykor bíboros termében született Zápolya; látni pedig a láthatár végén egész magamivoltában azt a kis vakandturást, mit Tátrának neveznek; mindezt látja az utazó, és ha az utazó költő, akkor fölkiált, mondván: … nem, semmit sem szól, nem szólhat, némán bámul; ha pedig az utazó kritikus, akkor föllelkesül szívének kilenc-tized része, s azt mormogja fogai közt: meglehetős! Egyik lovunk patkója leesett; míg azt fölütötték, folyton meredtek szemeim a Kárpátokra, az egymásra hányt millió piramisra. De lelkem, mint a gyermek, ki megpillantja, hogy gondviselője nem figyel rá, lelkem elsuhant észrevétlenül messzire, messzire, oda, ahol nincsenek hegyek, hol halmok is alig vannak, hol a Duna omlik méltóságosan, mint Vörösmarty Palócföld • • • • 2023/3–4. �KULTUSZ • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • 87 hőskölteményei, hol puszták nyúlnak el, hosszan, mintha a világ végét keresnék, hol a látkör egy óriás palota, melynek tetején a napnak gyémántcsillárja s oldalán a délibábok tükrei függenek, mikben kedvtelve szemlélik magokat gulyák és ménesek… ide, ide szállt lelkem a Kárpátokról, az én édes hazámba, a szép Alföldre! Azért siettem el Késmárkról Iglóra – a szepesi 16 város egyikébe –, mert van ott egy család, mely engem már rég kívánt ismerni s én azt viszont. Kedves, patriarchalis család! Nem foglak én elfelejteni téged. Nem fogom én elfelejteni az öreg családapát, ki magában két világrész: Európa és Amerika; ősz feje a megvénült bölcs Európa, szíve pedig a fiatal Amerika, hol végtelen őserdők zöldellnek, az életkedv és remények erdői; nem fogom elfelejteni a családanyát, ki egyszerű és jó, mint az én anyám… és nem fogom elfelejteni gyermekeiket, miként nem a fának lombjait, melynek árnyékában oly édesen pihentem. És vannak még többen Iglón, kik céljokat érték, ha az volt céljok, hogy örökre emlékezetessé tegyék mulatásom idejét, mi három hétig tartott. Három hetet töltöttem Iglón, melynek lakói és tájéka egyaránt gyönyörködtettek. A Kárpátok egészen oda látszanak, de ottlétem alatt tán sohasem álltak köd- vagy felhőtlenül; s e derű-borúban úgy tetszettek nekem, mintha volnának a természet oltára s a felhő és köd körülötte a tömjénfüst. Kissé ködös reggel volt, mikor Iglóról elindultam Rozsnyó felé. Viszsza-visszanéztem a Kárpátokra… alig látszottak a homályban… szinte nem tudtam; képzelet-e vagy való?… mint mikor emberekkel találkozunk, kiket álmunkban láttunk-e vagy csakugyan régi ismerőseink-e nem tudjuk. Végre eltűntek előlem, mert magas bércek határtalan fenyvesei közé jutottam. Szépek azok a fenyők, amint a szellő rengeti sötét, melankólikus lombjaikat, míg köztük a madarak vígan fecsegnek; olyanok, mint valami szomorú barna leányka, kit vigasztalnak, s ki fejrázva válaszol bágyadt mosollyal: – Nincs vigasztalás számomra! S ezek közt a szomorú barna leánykák közt mint nyargalnak a patakok, e pajkos, fürge gyerkőcék, kiknek gyermeki szíve még föl nem fogja a fenyűnénikék bánatát. Hah, mint vágtatnak szilaj kedvökben jobbrabalra, s mint hányják a bukfenceket a hegyekről a völgyekbe, hogy akármely bajazzónak becsületére válnék. Palócföld • • • • 2023/3–4. �88 • • • • • • • • • • • • PRAZNOVSZKY MIKLÓS FERENC Rozsnyó És lakik a bérceken egy komor, mogorva férfi, a fergeteg; ezt a csintalan parasztgyerkőcék addig boszantják tréfás fecsegéseikkel, hogy egyszer türelme szakadtán fölpattan, utánok rohan, s akkor ugyancsak megcibálja üstökeiket, a habokat. Van e fenyvesek között egy kimondhatatlan szép L alaku völgy. Kis-Hnilec… vagy hogy hívják. Az első fogadónál, melyet benne találtam, reggeliztem, bár ezt már Iglón is tevém; már előtte megpillantám a kocsmárosnét, ki igen szép volt, s én kocsmárosnék iránt különös hajlandósággal viseltetem. Tovább haladva Rozsnyó felé, szelidül az eddig zordon táj; a fenyűk közé más, világosabb zöld fák elegyednek… nem tudom: micsoda fák? mert isten nélkül való rosz botanikus vagyok… mint a magyar olvasóközönség, ki annyi füzfa- és bodzasípot tart valami mahagóni fuvolának. Veszverésen (egy gömöri faluban) ebédeltem, vagyis megálltam ebédelni, de semmit sem kaptam. Még kenyerök sem volt az istenadtáknak. Innen Rozsnyó valami egy óra járás. Egy szabóinas kapaszkodott kocsim saraglyájába. Eszembe jutott: – mikor én gyalogoltam így Mohácstól Pozsonyig – s még hosszabb utat is, – mily jól esett, ha fölvett mellettem elhaladó szekér, vagyis mily jól esett volna, ha fölvett volna… s fölültetém a gyereket. Ettől tudakoztam meg a legbecsületesebb fogadót, s oda szálltam. […] Losoncon ekkoriban csak egy napot töltöttem. Ezalatt megnéztem Gácson a várat s a posztógyárat. Az utóbbi szemlélésében jobban gyönyörködnék tán az idegen, ha nem volna meg testének azon része, mely a tobák, fricska stb. kedvéért teremtetett. A vár, melyet a Forgách grófok Palócföld • • • • 2023/3–4. �KULTUSZ • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • 89 Somoskő birnak, nem igen ó: körülbelül a tizenhetedik században épülhetett. Bejártam néhány teremét, melyek közül leginkább vonta magára figyelmemet az, hol a családképek vannak. E képek egyikétől alig tudtam elválni. Egy hölgy volt: szép, fiatal és tébolyodott. Épen delet harangoztak, mikor a kirándulásból visszatértem Losoncra, hol az én kedvemért készült roppant ebéd várt egy roppant magyar embernél. Másnap visszavitt S. A. barátom (ki ide is kihozott) Várgedére, ugyanazon az úton, melyet már volt egyszer szerencsém passzirozni. […] Vecseklőn megháltunk, s másnap korán reggel indultunk Somoskőre, a Mátra egyik ágán – a Medvesen – keresztül. Somoskő nem nagy vár volt, nem is nagy hegyen fekszik… de bámultam építését, mely gyönyörű öt-hat-hét-szögű kövekből van. Oldalában elszórva hevernek a hasonnevű falu házai, melynek lakói csaknem idillikus életet élnek még. Amint lejöttünk a várról e faluba, egy parasztasszony házához hitt bennünket, s ott – fölszólítatlanul – jól tartott édes és aludt tejjel. Nagynehezen birtuk rávenni, hogy pénzt fogadjon el. A jó emberek! Ide Salgó egy órányira esik. Azt beszélték e faluban, hogy mikor Salgón a török volt, innen a somoskői várból oda lőttek a magyarok, s egy töröknek, ki evett, épen a kanalat lőtték ki a kezéből… mire a pogányok nyakrafőre elinaltak Salgóról, a mai napig sem tértek vissza. Hol van oly merész képzeletű költő, mint a nép? Palócföld • • • • 2023/3–4. �90 • • • • • • • • • • • • PRAZNOVSZKY MIKLÓS FERENC Salgó vára Jó, hogy vezetőt fogadtunk Somoskőről Salgóra, mert tán föl sem találtunk volna e várra. Oly rendkivüli helyen fekszik, hogy gondolatnak is őrült volt oda építeni. Környékezi rengeteg erdő, bükk, cser, tölgy, s egyéb fákból. A hegy teteje óriási gránitszikla s e fölött állott a vár, melynek most már kevés maradványa van. A legmagasb fal mintegy két öles. Talán nem volt Magyarországban vár, mely oly közel szomszédja lett volna a csillagoknak, mint Salgó. Sokáig ültem romjainak legfelső csúcsán; tekintetem mérföldeken, lelkem századokon túl barangolt. Estefelé értünk vissza Vecseklőre, eltelve a nap élvezeteivel, és jól kiéhezve, minek orvossága egyébiránt készen várt bennünket Vecseklőn… Kubinyi Rudi szakácsának emberségéből; minek ismét az a rosz következése lett, hogy igen jól laktam, s ennélfogva gyötrelmes álmaim valának. Amint vissza Várgedére mentünk, figyelemre sem méltattam Hajnácskőt, pedig míg Salgót nem láttam, nem győztem bámulni a meredek, cukorsüvegalaku bércet, hol a vár volt. […] A nagy hőség miatt késő délután indulván Losoncról, éjfél lett, mire Gyarmatra értünk. Szép csillagos, holdas éj volt. Az egész város fölött némaság lengett (mondaná Sujánszky), a város fölött tehát némaság lengett, csak egy pár kocsmából hallatszott hegedű- és bőgőszó s az ivók egy-egy kurjantása… másnap vásár volt. A vásár legkedvesebb látványaim egyike… átaljában mindazon hely és alkalom, hol minél több embert láthatok. Én a természetnek is meleg barátja vagyok; de hiába, egy szép hölgyet, egy részeg embert stb. mégis sokkal nagyobb gyönyörűséggel szemlélek, mint akármi tájat. Palócföld • • • • 2023/3–4. �91 Losonc KULTUSZ • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • Gyarmaton megnézvén az igen szép megyeházat, s a most épülő roppant börtönt s a vásárban egyet fordulván, elindultam Vácra. […] Rétságon ebédeltem egy ifjú férfiúval, ki valamivel előbb ért oda nálam, s kinek az arca az olyanoknak egyike volt, melyek első látásra vonzalmat öntenek az emberbe magok iránt. Alig váltottunk nehány szót s régi ismerők levénk. Nevét kérdém. Megmondta s folytatá: – Én nem is kérdezem: ki ön? mert tudom; ön Petőfi, nemde? – Igen, s honnan tudja? – Ki ne ismerné önt! Igaza van, ki ne ismerne engem! gondolám önérzettel! Talán nem élnek tovább firkáim, mint én magam, tán addig sem élnek; meglehet, hogy életemben elhangzik nevem, mintha soha nem zengett volna… de ez engem háborítani nem fog, elég lesz nekem akkor annak tudata, hogy volt idő, mikor azt mondhattam: ki ne ismerne engem! szép ám csak pillanatra is birni egy olvasó közönség figyelmét, s hogy én ezt megnyertem, boldogabbá tesz végórámon, mintha kortársaimtól meg nem értve, de oly reménnyel halnék meg, hogy örök életű leszek az utókor ajkain. […]” Palócföld • • • • 2023/3–4. �92 • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • D U L L B E N C E D ULL B ENCE Petőfi nyomában P etőfi Sándor válogatott versei. Ez a cím ékeskedik a könyv borítóján. Ez a kötet sokféleképpen hatott rám. Elsősorban felkeltette az érdeklődésemet. Ki ez a Petőfi? – kérdezgettem otthon. – Mit gondolsz Petőfiről? – tettem fel a kérdést magamnak. Meg is kaptam a válaszokat idővel. Megfigyeltem, hogy utcákat neveztek el erről az emberről, terek viselik a nevét, mi több, rengeteg könyv borítóján felbukkan! Még olyanokén is, amelyeket nem is ő írt, csak róla szólnak. Mígnem az iskolában megjelent a tankönyvekben is. Ez az ember verseket írt, méghozzá nem is akármilyeneket, egyszerű, dallamos, mégis zseniális műveket, melyekben csak gyönyörködni lehet, és még úgy tudom, forradalmár is volt! Mi az, hogy! Ő az 1848–49-es magyar forradalom és szabadságharc egyik legmeghatározóbb, leghíresebb alakja! És, mint később kiderült, halottja is. Petőfi csak 26 évet élt. Lehetséges ez? Hiszen olyan sok verse van! Rendkívül termékeny költő is volt! Nem tudom, milyen ember, nem tudom, hogyan élt, igazán mivel töltötte az életét, még szinte semmit sem tudok semmiről, csak azt tudom, hogy ötödik osztályba járok, a tornaterem öltözőjében vagyok az osztálytársaimmal, és március 15-e van. Mindannyiunkon kokárda, éppen késünk el torna óráról, valahol az átöltözés közepén tarthatunk. Én az öltöző padján állok, a kezemben a számomra oly fontos kötet, kinyitva a 117. oldalra, melyen az alábbi vers található: Nemzeti dal. Annyit tudok, amennyit egy 11 éves átlagos fiú tud a szabadságharcról, illetve annak a jelentőségéről a mi életünkben, tehát lényegében és mélyrehatóan semennyit, de mégis valamiért pátoszosan szavalom a verset, már amennyire szavalásnak lehet nevezni azt a tagolt, kiabáló felolvasást. A fene tudja, hogy ez miért ennyire fontos, vagy miért ennyire euforikus élmény. Talán, amiért egy 11 éves gyerekben gátlástalanul dúlhat a hazaszeretet, főleg akkor, ha ebből a kis akcióból konfliktus is kialakul, az öltöző másik végében gubbasztó román évfolyamtársakkal. De az is lehet, hogy egyszerűen csak az exhibicionizmus tört elő belőlem, a többiek meg adták alám a lovat, ahogy azt kell. Nem tudom. Nem értettem akkor sem és most sem, Palócföld • • • • 2023/3–4. �KULTUSZ • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • 93 csak azt tudom, hogy Petőfi akkor jelentett nekem valamit. Jelentett nekünk valamit, 11 éves marosvásárhelyi, tornaóráikat focizással töltő gyermekeknek. És persze lekéstük az órát. De mégis, volt egyfajta ünnepélyessége ennek a késésnek. Mert Petőfiért meg a Nemzeti dalért késtünk, és ez simán megérte! – gondoltuk magunkban. Később, ekkor már 16 évesen, fejből szavaltam ezt a verset a Székely vértanúk emlékműve előtt, szintén március 15-én. A régi gyermekcsapatból addigra szervezőbrigád lett, és Maros megye középiskolás diákjaival felvonultunk ezen a jeles napon. Ekkor már más értelmet nyert, teljesen mást jelentett ez a vers, mint ötödikes koromban. Emlékszem, fenn álltam a színpadon. Megint csak egy emelvény, kissé magasabb, mint az a bizonyos pad, de az érzés, a hatás ugyanaz. Sokan voltak, minden szem rám szegeződött, és a harmadik szakasz végén belesültem, pedig soha nem voltam izgulós. Ekkor éltem át életem leghoszszabb három másodpercét. Aztán a teljes zsibbadásból egyszer csak megjött a heuréka-élmény, és folytatni tudtam. Akkoriban jöttem rá, hogy Petőfi tagadhatatlanul társamul szegődött az utamon, amelyen járok. Helyenként felbukkan, itt-ott belebotlom, főként március 15-e körül, de ha jobban belegondolok, ez azért mégsem ilyen egyszerű. Időközben úgy hozta az élet, hogy járhattam Fehéregyházán, ahol Petőfi életét vesztette. 12-13 éves lehettem akkor, élénken él emlékezetemben, először a Héjjasfalva felé tartó út mentén a domborművek közelsége (az egyik dombormű Hunyadi László munkája, mely rongálás áldozata lett, a másik, egy újabb dombormű, Gyarmathy János alkotása)1 és az ottani mező látványa. Magával ragadott ez az emlékezetnek szentelt hely, a varázsa, az atmoszférája. Egészen meghatódtam. Végignéztem a mezőn, amelyen nagy valószínűséggel elesett. Elképzeltem, ahogyan az orosz lovasság elől menekül a kis noteszét szorongatva, és letarolják, szörnyethal. És ahogyan ezt elképzeltem, hirtelen belém hasított a felismerés: ez nem csak Petőfivel történt meg. Több mint ezer ember halt meg aznap. És nem csak magyarok. Magyarok, lengyelek, osztrákok, románok és oroszok, emberek. Azt hiszem, itt és ekkor gyűlöltem meg a háborút. Belegondolni is szörnyű, hogy a szomszédos országban manapság is halnak meg emberek hiába a háború miatt. Erre is Petőfi nyitotta fel a szememet. Emlékszem a faluban levő Petőfi Múzeumra, amelynek a kertjében áll egy Petőfi-szobor és az obeliszk, mely alatt a csatában elesettek tömegsírja található. Elkötelezetten 1 Az emlékmű fényképét lásd lapszámunkban a 37. oldalon! (A szerk.) Palócföld • • • • 2023/3–4. �94 • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • D U L L B E N C E szövetséget kötöttem ekkor magamban a pacifizmussal, bár akkoriban ennek a kifejezésnek még csak a jelentése fogalmazódhatott meg bennem. Rendkívül elmélyült a Petőfivel való kapcsolatom, mely az irodalmi életmű sokkal nagyobb ismeretére sarkallt, így hát ismét kezembe került a kötet. Ezúttal szerelmes versei adtak bátorságot és reményt, amikor nagyon szerettem valakit. Úgy éreztem, hogy hozzám és rólam is szólnak ezek a költemények. Ismét segített nekem, sokat. Másképp álltam hozzá a dolgokhoz, átfogalmazott bennem nagyon sok, addig alapvetésnek vélt lelki gátat. Sokkal tágabb értelmezést nyert a világ, megváltozott minden. Petőfi versei hatására mást kezdtem gondolni szeretetről, barátságról, életről. Utána jött a következő közös epizódunk, együtt készültünk a színművészeti felvételijére, pontosabban én készültem egy Petőfi-verssel, nevezetesen a Csokonai cíművel, melyet ugyanabból a kötetből tanultam, mint amellyel életem korábbi, fontos eseményeit megéltem. Nemrég, már a színiegyetem alatt, szintén eljutottam Petőfi utolsó állomására, ugyanezt az utat bejárva, ugyanazt átélve, mégis teljesen más érzésekkel. Mintha egy régi baráttal találkoznék újra. Petőfi a barátom lett az út során. De talán fontos tisztáznom magammal, hogy ki is ő valójában. Petőfi neve nem csak a kétszáz éves évforduló meg az iskolai felmérők kapcsán kellene kivívja magának a helyet a fiatalok emlékezetében. Egy kétségtelenül kiemelkedő személyiségről beszélünk, a magyar irodalom egyik legnagyobb, legmeghatározóbb képviselőjéről. Mindenki ismeri Petőfit. Ő az, aki mindent megváltoztatott. Ha nem is fogadjuk el ezt a szélsőségesnek ható kijelentést, azt azért el kell ismernünk, hogy vitathatatlanul új irányba mozdult el általa a magyar irodalom fejlődése. Ami azonban nem ennyire egyértelmű, az az ő megítélése. Ez nagyrészt az első benyomás alapján kezd kialakulni mindannyiunkban. Annak alapján, hogy mit mondanak róla a szüleink otthon. Melyik az a félmondat, amelyet először elkapunk róla az utcán, társaságban vagy akár a tévében. Vagy éppen a kíváncsiságtól vezérelve, életünkben először megkísérelve az olvasást, fellapozunk egy Petőfi-kötetet, vérszerződést kötve ezáltal az irodalommal. De olyan is akadhat, aki csak az iskolában hall először Petőfiről. A lehetőségek száma közel végtelen. Az azonban tagadhatatlan, hogy az iskolában tanultak nagyban meghatározzák azt, amit gondolunk Petrovics Sándorról. Olyan is van, hogy megunjuk, hogy egy kétszáz évvel ezelőtt élő emberről tanuljunk, és a verseit kívülről fújjuk, ezért inkább elfordulunk tőle, vagy éppen ellenkezőleg, elfogadva a tanterv nyújtotta narratívát, idealizáljuk a költőt. Szerintem egyik sem célravezető, és csak Palócföld • • • • 2023/3–4. �KULTUSZ • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • 95 nagyfokú tudatossággal lehet elkerülni ezeket a csapdákat. Ez a fajta tudatosság biztosan mindenkinek mást jelent, nekem talán azt, hogy nem hagyom magam befolyásolni, és nem fogok mások véleménye alapján megítélni egy ilyen nagy hatású irodalmi személyiséget, aki mint kiderült, ráadásul a „barátom” lett. Abból indulok ki, hogy rám óriási hatással volt, nekem sokat jelentett, számtalan dolgot, számtalan helyen számtalanszor, és ezáltal másokra is hathat. El kell tudnunk fogadni azonban a tényt, hogy a költők is emberek, hibákkal és erényekkel. Megdöbbentő módon legtöbbször az előbbiekkel. Ha azt gondoljuk Petőfiről, hogy egy szent életű szépfiú volt, sajnos nagyot kell csalódnunk. Egy több szempontból is számtalanszor erkölcstelen, gátlást nem túl gyakran ismerő, túlbuzgó nőcsábász fiatal képe talán közelebb állna a valósághoz, de amennyiben megfelelő háttérismeretre teszünk szert, meglátjuk, hogy egyik jelző sem írja körül megfelelően „hősünket”. De ezzel nincs is semmi gond. Sőt, talán akkor lenne baj, ha az őt, lelki szemeink előtt megjelenítő magyar irodalomtankönyveknek lenne igazuk és egy törvénytisztelő, mindig a többség által elfogadott úton járó, illedelmes férfi lett volna, hiszen akkor lehet, hogy töredékét sem érte volna el annak, ami a magyar irodalmi emlékezet számára annyira fontos. Nem csapott volna föl vándorszínésznek, nem csavarog, nem ismerkedik bátran, nem tesz szert ennyi ismeretségre, a világ nem tulajdonít figyelmet a benne szunnyadó irodalmi óriásnak, nem vesz részt a szabadságharcban és végül nem tud ennyit és ilyen minősében írni. Akkor ő nem lett volna Petőfi. Petőfi megtanított arra is, hogy sosem szabad feladni! Tény, hogy színészként sosem tudott igazán befutni, kiteljesedni, holott ez lett volna igazi álma, de szereplésvágyának így is teret adott a költészet segítségével, és mennyire jól jártunk ezen pályaválasztási dilemma végeredményével! Tulajdonképpen különböző szerepköröket vállal magára költészetében is, amely feladatot először a színészetben akart megvalósítani: ő a nép, a falusi társadalom költője, először ő képes megszólítani ezt a társadalmi csoportot közérthető, egyszerű és frappáns versformálásával, bevonva ezzel az értelmiségen kívüli magyarságot is a kultúrába. Ő a váteszköltő, aki feláldozza saját életét a nagyobb cél érdekében. Az is egy szerep tulajdonképpen, hogy magyarnak vallja magát, hiszen ez sem magától értetődő élete első szakaszában, ezáltal Petőfi a kisebbségi magyarságot is jelenti nekem. Büszke vagyok rá, mint ahogyan ő is lenne, hogy az etnikumi sokszínűséget képviseli életével, emlékezetével. Palócföld • • • • 2023/3–4. �96 • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • D U L L B E N C E Petőfi a minket, magyarokat sújtó nemzetállami törekvések legnagyobb ellenlábasa, ő tudta minden kortársával együtt, milyen az, amikor egy kisebbséget el akar nyomni egy éppen nagyobb hatalommal rendelkező politikai elit. Semmiképpen sem egészséges. Emellett forradalmár, hősszerelmes nőcsábász és visszahúzódó fiú egyben. „Egyszerre akarna szabadon élő színész lenni, »a nemzet csalogánya«, akinek tapsvihar a napi betevője – vagy épp világvándor, s egyszerre megállapodott nyárspolgár, »akinek a felesége simára vasalja az ingujját«”; „Mikor az életmű méretei fölött ájuldozunk, s kutatjuk a hogyant s a mikéntet, nem hagyhatjuk figyelmen kívül a tökéletes átlényegülési képességet, a szerepjátékot, ami színészként nem jött össze, de íróként tökéletesen működik”. „Ezek a frissen írt dalszövegek hamarosan meghódítják a vidéket. A falusi tanítók, papok és hivatalnokok megtalálják Petőfi lírájában önmagukat, megélik az érzelmi azonosulást. Egyszerű és érthető, és pont arról szól, amilyenek ők maguk.” De akkor Petőfinek sikerült. Kiiktatta a versek mélyéről a pátoszt, a műveltségi paneleket, és beemelte a köznyelvet a verstérbe.2 Petőfi mindenki életében más-más, ugyanakkor ugyanolyan fontos szerepet tölthet be, amennyiben nyitottak vagyunk rá. Engedjük be Sándort a mindennapjainkba. Nagy szerencse, hogy az irodalmi életmű elválasztható a költő magánéletétől – mondhatnánk. Ez azonban nem egy gyümölcsöző megközelítés. Tudatosan kell kezelnünk, hogy nagy költőink nem valamiféle „erkölcsszobrok” voltak, igenis ugyanolyan halandó emberek voltak, akárcsak mi. Meg kell vizsgálni a költők életét, és kell tudni viszonyulni hozzájuk. Kell tudni empátiával, vagy adott esetben nem-megértéssel, de mindenképpen kritikát megfogalmazva hozzáállni egy adott életműhöz. Rájöttem, hogy a szó klasszikus értelmében nincsenek hősök. Petőfi nem úgy hős, ahogyan azt a tankönyvek tanítják, hanem sokkal értékesebb módon, valódian. Petőfi az emberi mivoltában tudott hősieset alkotni, közülünk való, aki akár a barátunk is lehet, és szerintem annak is örülne, ha Sanyinak szólítanánk. Én köszönettel tartozom Neked, Sanyi! A bekezdés HÁY János Kik vagytok ti? (Újraélesztő könyv, Bp., Európa Kiadó, 2020) című könyvének Petőfi-fejezetei alapján készült, az idézetek onnan valók: 103, 105, 109. 2 Palócföld • • • • 2023/3–4. �KULTUSZ • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • 97 T ORNER A NNA minden. egyes. magyar. embernek. M árciustizenöt. Kokárda francia mintára. A talpramagyar. Hogy egész életében kizárólag gyalog tett meg utakat. Hogy meg se halt. Hogy a segesvári katakombák rejtekében ’ücsül még mindig. Hogy rengeteg népdalt írt. Hogy akkor most szerb vagy szlovák, vagy ha magyar, akkor azt hogy? A bajusza. Hogy minden férfi, hetyke pödört bajusszal az öreg Sándor reinkarnációja; avagy egy khi-khöpött Petőfi! Hogy Petőfi Sándor, gatyába’ táncol, felesége bugyiba’, úgy mennek a moziba. Hogy oly’ tüzesen süt le a nyári nap sugára, hogy Toldi Miklós képe felragyog. Hogy Kiskőrös vagy Félegyháza vagy Szabadszállás? A bordalmámoros, alkoholizmustól terhes vándorszínész nyomora. Az általános köztudások, közbizonytalanságok és köztévedések éles vonalakkal skiccelik fel Petőfi Sándor kétszáz éves alakját minden magyar ember képzeletébe, pedig már bő harminc éve, hogy nem is szerepel egyetlen bankjegyünkön sem – ő, a nép költője. A kultúrsznob irodalomfogyasztó kevés eséllyel fog Petőfivel flancolni, de nagyságát megkérdőjelezni azért mégsem jut eszébe senkinek. A legutóbbi mondat bizonyára több szempontból is fennakad a nemtetszés hálóján, hisz egyrészt mi az, hogy a kultúrsznob irodalomfogyasztó, másrészt meg miért ne flancolna mindenki boldogan Petőfivel? Nem tudom. Mégis sorozatosan ütközöm olyan esszé- és könyvcímekbe, amelyek mintha egyszerre szabadkoznának és bizonygatnának. Populista, de zseni. A megtestesült mizantróp, de mindene a nép. Mártír(kodó), de hős. Nacionalista, de nem úgy. Olyan, mintha a szerzők nem csak Petőfi tüzes személyiségjegyeit igyekeznének egymáshoz békíteni, hanem ki-ki a saját viszonyát is tisztázni akarná a költővel, legalább maga előtt. Elvégre olyan nincs, hogy egy magyar embernek ne legyen valamilyen viszonyulása Petőfi Sándorhoz. Persze lehet, hogy csak a saját kétségbeesésem színezi általános tanácstalansággá a kortárs viszonyt hazánk nagyjához, mert én például napok óta keresem a választ a kérdésre: hogy nekem mi a tényleges közöm hozzá. De ahogy hozzám sem a bibliográfiák vagy a szakirodalom, vagy Palócföld • • • • 2023/3–4. �98 • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • T O R N E R A N N A a Petőfitől ihletet nyert kortárs novellák hozzák közelebb a költőt, úgylehet, itt is csak ennyinek kellene állnia: Egy lány megemlékezett nemzete költőjéről. / Leült: olvasott. / Petőfit: élvezte. Majd közepesen vállalt didaktikussággal talán még egy olyan lezárás is beleférne, hogy: Tanulság? (…Olvasson Petőfit!) …csak ezt valószínűleg még több öniróniával fejelném meg. És hiába, hogy szívem szerint leginkább egy dadaista verset sorsolnék a fenti dőlttel szedett szavakból, vészesen közeledni látszik, hogy végül mégis elmeséljem, mi érdekel engem Petőfi Sándorból. A XXI. századból visszatekintve nyilvánvalóan különösen csodabogár számba megy, hogy a hírhedten sanyarú debreceni évei után nemcsak, hogy hóna alá csapta költeményeit, és meg sem állt Pestig – hanem hogy mindezt gyalog tette. Sétálva-csámborogva-talpalva. Az életrajzi írásokból és verseiből persze kiderül, hogy az őt körüllengő legendákkal ellentétben több ízben is utazott lovon, lovas szekéren, de ha menni kellett, akkor bizony nekiindult két lábon is. Debrecenből Pestre például: kerülővel, télen. Petőfi Sándor csupán huszonhat évet él, mégis megéri, hogy szülei jómódúvá váljanak, de el is szegényedjenek. Hogy tanuljon hét különböző városban, hogy olvassa a világirodalom nagyjait, hogy szerelmes legyen, hogy vőlegény legyen: kétszer is, hogy férj és apa legyen. Hogy katona legyen. Hogy színházi díszítő, hogy statiszta, hogy súgó, hogy vándorszínész legyen. Hogy szerkesztő legyen. Hogy műfordító legyen. Hogy a magyar irodalom megújítója legyen. Hogy ontsa magából a verseket, az elbeszélő költeményeket. Hogy szabadságharcos, hogy őrnagy legyen. Hogy a magyar forradalom – hozzáértő – vezéralakja legyen. Mindezt huszonhat év alatt. Úgy, hogy gyalog „közlekedett”. Ezzel persze nem azt akarom hangsúlyozni, hogy Petőfi innovációja a gyalogszer – hisz Kőrösi Csoma Sándorral mondhatni kortársak voltak, és hát ha valaki tényleg nekilódult, az bizony Csoma. Inkább csak romantizáló sóvárgással vágyom az időnek azt az emberi léptékű dimenzióját, amelybe ennyi minden belefér: memóriahabos, légáteresztő zarándokbakancs nélkül is. Nesze neked felgyorsult világ. De vajon mit üzenne Petőfi onnan: mindenki bőségkosara mellől, a dicsőséges nagyhatalmaknak, akik szerződésbe foglalják, hogy kié lehet a Hold, ki fölött eddig csak a Nap rendelkezhetett? De ha a szabadságharc utáni történelmünkben nem a Hold intézményesítéséig, csupán a pszichológia térhódításáig merészkedünk vissza – Palócföld • • • • 2023/3–4. �KULTUSZ • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • 99 aminek Petőfi még távolról sem élvezhette az előnyeit – akkor szórakozás gyanánt elképzelhetjük, ahogy Sándor pici-törékeny testével ül Sigmund Freud rendelőjében, és beszámol róla, hogyan fejlődte meg a magabiztossághoz vezető úton alig két év alatt, hogy noha Vörösmartynak először Pönögei Kis Pálként mutatkozik be (hátha nem tetszik a mesternek, és ezt nem mondaná meg neki szemtől szembe), két évvel később már csuklóból hitvány ebezik és finnyás kóficozik az őt bírálók felé. Meglehet persze, hogy Freud ezt nem a magabiztosság jelének venné, hanem pont valamiféle elfojtást keresgélne az agresszió mögött, mindenesetre Sándor Úti levelei és versei alapján meglehetősen konok, és ebből eredendően igen magabiztos, eltéríthetetlen hivatástudattal tör előre. A felgyorsult világ terminus nem csak egészében, de részleteiben is egyre inkább ellentmondásosnak tetszik a valósággal. Huszonhat évbe csak úgy fér bele több kötetnyi lángoló szerelem, ha az nélkülöz mindenféle esélylatolgatást, kételkedést, nem zavarodik bele minduntalan a végtelen kínálatba, és ha valami véget ér, akkor nem ragaszkodik a nosztalgia vágyképeihez sem. És ahogy ezen gondolkodom, arra kell jutnom, hogy a mi világunk nem is gyorsult fel, hanem – Krasznahorkai kifejezésével élve – sokkal inkább állva bolyong. Képzeljük csak el. Ha Szendrey Júlia ma találkozik Sándorral, vajon hány évig ülne szegény Sigmund Freud méltó utódainál, kétségbeesetten törekedve szuperegója felé, hogy gálánsan felülemelkedjen Csapó Etelka halott szellemén, Prielle Kornélia primadonna-tüneményén, vagy azon az egyszerű tényen, hogy férjének nem ő az egy és oszthatatlan Múzsája. De ilyesmikre csak ebben a felgyorsult világban van idő, Petőfi valóságába nem fért bele. „A verselés a szerelem eredménye volt. A színésszé lenni akarásnak pedig nem annyira eredete, mint következménye nevezetes. Nevezetes és szomorú”1 – emlékszik vissza önéletírásában Petőfi maga. Fekete Sándor pedig így ír a költő későbbi, pápai éveiről: „Három igazi művészlélek volt a kollégiumban. Petőfi és […] Orlay Petrics Soma mellett […] Jókai Mór. Ekkor még mindhárman téves irányban keresték tehetségük érvényesítését. Orlay, a későbbi jeles festő, költői ábrándokba merült, Petőfi szenvedélye a színpad volt, Jókaié az ecset”2. Milyen gyönyörű, nem? Amit Petőfi egy ismeretlen eredetű hívásnak jegyez fel – mely elől kitérni nem tud, hisz PETŐFI Sándor, Úti jegyzetek, 1845, idézi FEKETE Sándor, Így élt a szabadságharc költője, Bp., Móra, 1979, 27. 2 FEKETE Sándor, I. m., 64–65. 1 Palócföld • • • • 2023/3–4. �100 • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • T O R N E R A N N A az éhínség dacára is enged neki és kitart mellette – az 1972-ből nézve „tehetsége érvényesítésének téves irányát” jelenti. Amit pedig a szerelem melléktermékeként örökít meg, a verselést, azt születésének kétszázadik évfordulóján, 2023-ban is mohón ünnepeljük. Azon pedig már csak mint egy művészeti egyetem hallgatója merengek el (inkább ábrándozva, mint meggyőződéssel), hogy tehát a tehetség ilyen vagy olyan irányban, előbb vagy utóbb, így vagy úgy, de végül érvényesül: „Magyar vagyok. S arcom szégyenben ég, / Szégyenlenem kell, hogy magyar vagyok! / Itt minálunk nem is hajnallik még, / Holott máshol már a nap úgy ragyog. / De […]” Eltelt kétszáz év, és halványodik ez a „de” … Az, amelyik a magyart, bármi áron is a szülőföldjéhez köti. Nem tudom, hogyan juthatnék hozzá hiteles kivándorlási statisztikákhoz, csak azt tudom, hogy már nyolc éve nem élek itthon. Most is csak látogatóban. Hogy édesapám Svédországban, a legkedvesebb barátaim Londonban, Párizsban, a svájci Zugban vagy a térképről is lelógva Ausztráliában élnek. Nem tudom, lesz-e kiről, egyáltalán lesz-e kinek megemlékeznie újabb kétszáz év múlva – tíz generáció múlva – ebben az egyre gyorsuló világban, de az biztos, hogy ennek az időszaknak az értelmezését a tömeges kivándorlás határozza majd meg. A magyarság identitáskérdésében mindenesetre kétszáz évvel a születése után is megkerülhetetlen Petőfi Sándor személye, mint ahogy Petőfi Sándor esetében is megkerülhetetlen saját magyarságtudata. Van, aki legfőképp a családjában betöltött szerepével azonosítja magát: Anya vagyok! Van, aki hivatásával: Orvos vagyok! – és hát van Petőfi, akiről (azt képzelem), leginkább nemzetiség tudatával alkot egy egységet: Magyar vagyok! Szeretném, hogy legyen kiről. Hogy legyen kinek. Hogy Petőfiről a születése négyszázadik évfordulóján is lehessen mit. Hát persze, hogy szeretném. Hát persze, hogy hálás vagyok a szlovák származású Alexander Petrovicsnak, hogy a Habsburg Birodalom főleg német ajkú Pestjén úgy dönt, hogy ő bizony magyar. Hisz ezért írhatom ezeket a sorokat én is magyarul itt, a „pesti” Szabó Ervin Könyvtár gyönyörű termeiben. Nyolc emeletnyi magyar nyelvű könyvvel a fejem fölött és a talpam alatt. És persze, hogy szeretnék itt élni. És persze, hogy a barátaim és a családom is szeretnének itt élni. És banális volna még csak feltenni is a kérdést, hogy vajon Petőfi Sándor ma elhagyná-e hőn szeretett, gyalázatban is imádott szülőföldjét? Mert Petőfi Sándor meghalt a Magyar Királyságért és az Erdélyi Fejedelemségért, és ennél dicsőbb halált el sem tudott volna képzelni. Ha ezt valakinek, hát neki elhihetjük. Palócföld • • • • 2023/3–4. �KULTUSZ • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • 101 Ha gyalog talán nem is indulunk el… Bulgária fővárosában, Szófiában is találunk Petőfi Sándor utcát De vajon most, az első és a második világháború után… a koncentrációs és a munkatáborok után… vajon most is harcra buzdítaná-e népét? Bármelyik népet? Tudva, hogy olyan fegyverrettenetek léteznek, amelyek képesek volnának eltüntetni a Föld nevű bolygót a Naprendszerből. Vajon hívna-e fegyvert ragadni az igazságért? – hisz azon bőven esik csorba ma is! Nem hiszem. De vajon miért és mi ellen küzdene? Milyen eszközökkel tenné? Mit üzenne most azoknak a nagyuraknak, akiknek legutóbb megkegyelmezett a vasvillák hegyétől? Hol van most egy Petőfi Sándor, aki képes újra összefogásra ösztönözni a magyarságot és kivívni újra a független sajtót? Petőfi Sándor formát bontott, és a nép nyelvén beszélt. Petőfi Sándor a nagyurak közül csak Gróf Teleki Sándort engedte keblére. Petőfi Sándor hősi eposzt írt egy kocsmai verekedésről. Paródiát tehát: egy olyan műfajban, amelyik a magyarok hőstetteit hivatott volna versbe szedni. Petőfi Sándor nemzetünk költője. Egész mulatságos, nem? Azt hiszem, hogy mi, magyarok addig nem leszünk egységesek, míg a ki tudja hány félre szakadt ország egyik része azért imádja Petőfi Sándort rajongásig, mert úgy képzeli, hogy Sándor ma bajuszpödörve dicsérné a jó magyar pálinkát minden disznóvágás díszvendégeként, míg egy másik része pontosan ugyanezért a vízióért tart viszolygó lépéstávot tőle. Pedig Petőfi Sándor csupán igazságosságot akart és szabadságot a népének. Minden. Egyes. Magyar. Embernek. S szól is a kortárs buzdítás: gyertek, magyarok, legalább ebben értsünk egyet Palócföld • • • • 2023/3–4. �102 • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • H A N G R A F O R G Ó Palócföld • • • • 2023/3–4. �I R O D A L O M T Ö R T É N E T • • • • • • • • • • • • • • • • • • 103 G ÖMÖRI G YÖRGY Petőfi-glosszák Petőfi és Shakespeare P etőfi Sándor, mint számos magyar kortársa, nagyra tartotta Shakespeare-t. Mondhatni, bálványozta a színész-drámaírót. Illyés Gyula Petőfi-könyvében említi, hogy a nagyon fiatal Petőfi egyik legnagyobb színpadi sikerét a Lear királyban aratta, ahol a Bolond szerepét alakította. Ugyanakkor nagy színészi ambíciója volt, hogy eljátszhassa Hamletet Pesten, de ez csak barátjának, Egressy Gábornak sikerült. Shakespeare szelleme valósággal átjárta Petőfi Sándor életét, az Útirajzokban ezt írja: „Királyságomat egy lóért! kiáltja: III. Richard. Jövendőm felét egy nyugodt óráért! kiáltom én […]”1. Arany Jánossal – kettejük plebejus származásán kívül – az is összekötötte, hogy mindketten nemcsak olvasták és imádták, de fordították is Shakespeare-t. Viszont Petőfi, jellemző módon, Aranytól eltérően az angol drámaírónak csak egyetlen darabját fordította le 1848 februárjában, a Coriolanust. (Nekilátott ugyan a Romeo és Júliának is, de erejéből csak az első pár jelenetig futotta.) De miért választotta éppen a Coriolanust, Shakespeare utolsó tragédiáját? Mert problémaazonosságot érzett ezzel a darabbal, amelynek hőse először legyőzi Róma ellenségeit, majd – miután nem választják meg konzulnak – átáll az ellenséghez, és majdnem elfoglalja szülővárosát, Rómát, de anyja, Volumnia könyörgésére inkább látszólag előnyös békét köt a rómaiakkal. Wagner Lilla A negyedik Petőfi című könyvében hosszan elemzi Petőfi Ödipusz-komplexusát, és abban igaza van, hogy míg apjával szemben a költő a haragtól a megértésig tartó, nagyon ambivalens érzéseket táplál, anyját mindvégig gyöngéd gyermeki szeretettel írja le, és egyes verseiben a „hazával” azonosítja. Volumnia fogalmazza meg az alapvető választást Coriolanus sorsában: „Vagy elveszítjük / Drága dajkánkat, a hazát [the country], vagy személyedet / A haza támaszát” (saját fordításom, G. Gy.). Coriolanus fő problémája a „kevélysége”, nem PETŐFI Sándor, Úti levelek Kerényi Frigyeshez = https://mek.oszk.hu/05900/ 05911/05911.htm [2023. 09. 03.] 1 Palócföld • • • • 2023/3–4. �104 • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • G Ö M Ö R I G Y Ö R G Y hajlandó hízelegni a római népnek, sem szónoklatokkal megnyerni a plebszet, hogy őt válasszák meg konzulnak, ezért lesz kettős árulóvá, ezért kell tragikus hősként elbuknia. Ennek a darabnak a fordításával Petőfi mintegy előlegezte, megjósolta saját bukását a szabadszállási választáson. Tudjuk róla, hogy szenvedélyes ember volt, de valószínűleg rossz szónok – a legfontosabb dolgokat már elmondta verseiben. Csak ekkor tudatosult benne, hogy országos költői népszerűsége és pesti baráti társaságának csodálata ellenére a „nép” még nem érti meg, mert nem érett meg arra, hogy elfogadja és tisztelje a „lángoszlopokat”, szellemi vezetőit. Kossuthot sem reformprogramja vagy forradalmi hevülete tette sikeres politikussá, hanem kivételes szónoki képessége, amellyel össze tudott verbuválni egy egész hadsereget.. És még egy mozzanat, ami vonzhatta Petőfit a Coriolanushoz: a befejezés, ahol Aufidius, Róma ellenségének vezére hősként temeti el a „két nép árulójá”-t. A Shakespeare-olvasó azonnal észreveszi: ebben a vonatkozásban Aufidius Fortinbras alakjának ismétlése. Ha a jelen népe nem is érti meg a hőst, az utókor majd méltányolja tetteit és tragikus sorsát: „Hol sírjaink domborulnak /unokáink leborulnak...” Elvágyódás és külföldi költő-modellek Petőfi életének túlnyomó részében úton van. Végiggyalogolja az országot Soprontól Debrecenig, még 1845–46-ban is utazik, bejárja a Felvidéket, Erdélybe készül. 1846 őszén rátalál párjára, Szendrey Júliára. Egy évre rá Júlia apja végre beadja a derekát, menjen hát hozzá makrancos lánya a Pesten letelepedő költőhöz. Aki szebbnél szebb szerelmes verseket ír, de hát nyugton marad-e végre? Szó se róla. Halljuk, mit ír az Úti jegyzetekben: „Holnap indulok Nagy-Várad felé Pestre, s onnan a külföldre. Nőtlenségem utolsó hónapjait utazással töltöm. Megnézem a tengert, melyet anynyira óhajtok már látni, mert hisz az rokona szivemnek; mély és viharos. Megnézem Shakespeare, Shelley és Byron hazáját, a sötét Angliát, s megnézem Béranger honát a fényes Franciaországot (kiemelés tőlem, G. Gy.) és magát Bérangert, a világ új megváltójának, a szabadságnak legnagyobb apostolát”2. Ezután jön még pár mondat, amelyekben Petőfi Béranger-t enyhe túlzással „a világ első költőjének” nevezi. Erre a ma már elfelejthető minősítésre még visszatérünk. 2 Uo. Palócföld • • • • 2023/3–4. �I R O D A L O M T Ö R T É N E T • • • • • • • • • • • • • • • • • • 105 Mint tudjuk, a János vitéz költője sohasem jutott el sem Párizsba, sem Londonba, sohasem látott tengert rövidre szabott életében. A magyar röghöz kötötték személyes ügyei és bonyodalmai, gondolom, köztük az is, miből fogja eltartani Júliát. És ahogy közeledik az esküvő napja, úgy távolodik a külföldi utazás lehetősége. A szerelem bűvölete feledteti a korábbi terveket: London helyett marad Nagyszalonta, Beje és Szatmár. Egyébként Petőfi a szerelem beteljesedésének minden mozzanatát megünnepli: Augusztus 5-dikén címmel verset itt eljegyzéséről: „Itt a gyűrű, itt a gyűrű, / van végre ujjamon” – végre szabad megcsókolnia Júliát. És szeptemberben megtartják az esküvőt, ami több szép, bár aggodalommal és balsejtelemmel teli verset csal ki a végre megállapodott Sándorból. Már sokat olvassa azt az angol nyelvű ír költőt, akit nem említ meg egyetlen levelében sem, pedig áthallásai könnyen kimutathatók az 1846– 48 közötti versekben: Thomas Moore-t. De 1847 novemberében, röviddel azután, hogy visszatér Pestre Júliával, már fordít egy verset Mooretól, az Oh ne bántsd a költőt... címűt, amely az ír nemzet régi dicsőségét és feltámadásának reményét siratja, s amelyben ez a sor szerepel: „Tengeren túl küldi a lant sóhajod” – a „sóhaj” az ír költő dala, amelyre majd a magyar költő reagál a maga nyelvén. Bár Vörösmarty és Arany is fordított verset Moore-tól, tudjuk, hogy Petőfi könyvtárában megvolt Moore verseinek 1844-es kiadása, és 1849-ben Debrecenben egyetlen képet tett föl szobájának falára – Thomas Moore-ét. Aki minden jel szerint közelebb állt Petőfi szívéhez, mint a kalandos életű Lord Byron vagy a csapongó életű, lányszöktető Shelley. De miért éppen Béranger? 1843-ban a húszéves Petőfi még két költőt tisztel különösen: Vörösmarty Mihályt és Victor Hugót. Előbbivel 1848 nyaráig pótapai viszonyban van, utóbbi viszont lassan eltűnik Petőfi látóköréből, átadja a helyet Pierre Jean Béranger-nek (1780–1857). Mi rejtőzik e mögött a modellcsere mögött? Úgy gondolom, Petőfi politikai tudatosodása, radikalizálódása. Ami évről évre növekszik, de igazán csak 1846-ben manifesztálódik, amikor a költő Szalkszentmártonban ezt írja: „Álmamban én / Rabnemzetek bilincsét tördelem!” (Az álom...) Mivel a „rabnemzet” többes számban van, Petőfi itt alighanem a lengyelekre és az olaszokra gondol. Palócföld • • • • 2023/3–4. �106 • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • G Ö M Ö R I G Y Ö R G Y Korábban szerepazonosságról beszéltem. Az Hugo–Béranger-modellváltás alapja, bár főleg politikai, de van esztétikai, sőt életrajzi háttere is. Victor Hugo apja egy, a napóleoni háborúkban tábornokká avanzsált katonatiszt volt, Hugo pedig, bár már fiatal, romantikus költő korában kiállt a társadalmi reformok mellett, mégiscsak a francia establishment embere maradt, Louis Philippe „polgárkirály”, az alkotmányos királyság híve. Egyik részletes életrajzában azt olvastam, hogy 1845-ben a király kinevezte a Felsőház tagjává; élete legfontosabb műveit pedig 1848 után írta. A radikalizálódó Petőfi szemében bár rokonszenvesnek tűnhetett, inkább arra a megfontolt reformer Eötvös Józsefre kezdett hasonlítani, aki Hugo egyik színdarabját már 1836-ban magyarra fordította. Béranger apja viszont vidéki kocsmáros volt, mint Petőfié. Ő is Napóleon-párti, mint Hugo, de verseiben hangsúlyozza plebejus származását, és két ízben rövid börtönbüntetést szenved „lázító” hangú költeményeiért. Könnyen érthető verseit hamarosan megzenésítik, ő a francia sanzon egyik atyja, „a nép költője”. Folytassuk a korábbi Petőfi-idézetet: „A júliusi revolutio (sic) ágyúdörgése Béranger dalainak visszhangja volt. Mindenki tisztelettel említse az ő szent nevét, ő a világ első költője!”3 Petőfi többször használja a „szent” jelzőt a „szabadság” főnév előtt, tehát aki küzd a szabadságért, maga is apostol, az apostolok pedig szentek. Ugyanakkor a három Béranger-vers, amelyeket a szabadság magyar szerelmese még 1846-ban lefordít, inkább nosztalgikus, elégikus hangvételű, csak a Képzelt utazásban van aktuálpolitikai célzás arra, hogy „Szép Olaszország ege, de azurját / Rabszolgaság homályosítja el”. Béranger-t egyébként 1848-ban képviselővé választják, de ekkor már valóban „görnyedt aggastyán”: 68 éves. Bár 1847 nyarán még „szentnek” nyilvánította, Petőfi ezután, élete utolsó éveiben már csak egyszer, 1848 augusztusában fordítja a köztársaság kikiáltásán örvendő és annak fennállásában reménykedő (az 1849–51-es események ismeretében) túl optimista francia népköltőt: „A respublika nagy és állandó marad...” (Béranger legújabb dala). Béranger lassan átadja helyét a már föntebb említett ír költőnek, a hasonlóan szabadságért-függetlenségért rajongó Thomas Moore-nak, akitől csak egy kis verset ültet át a magányos Petőfi magyarra Debrecenben, mintegy megérezve saját halálát: „Itt alszik a költő, akinek kezében / Apollónak lantja zenge olyan szépen”. Már csak pár hónap van hátra Mezőberényig és Segesvárig. 3 Uo. Palócföld • • • • 2023/3–4. �I R O D A L O M T Ö R T É N E T • • • • • • • • • • • • • • • • • • 107 P RAZNOVSZKY M IHÁLY Petőfi-vonatkozás egy Madách-drámatöredékben A Tündérálom Madách Imre utolsó, és sajnos be nem fejezett drámája, azaz drámatöredéke. A kéziratlapon, ahogy általában jelölni szokta, ott a kezdés dátuma: 1864. január 2. És a cím: Tündérálom. A figyelmes olvasó rögtön felkapja a fejét: de hisz ez Petőfi nagy verse – azonban itt csak címazonosság fordul elő. Petőfi verse az első szerelem égi és földi varázsának bűvös lírai lenyomata. Madách tervezett drámája pedig a tündérek világába visz. Legalábbis kezdetben. Madách művének azonban van egy nagyon érdekes vonatkozása, mely látszólagosan összeköti ezt Az ember tragédiájával, noha a kettőnek tartalmilag és ténybelileg semmi köze egymáshoz. Csak azt mutatja meg, hogy a Tragédia megjelenésének és irodalmi hatásának milyen jelenségei bontakoztak ki, beleértve a sikert és a kritikát is. A Tragédia rendkívüli hatást gyakorolt a magyar irodalmi közvéleményre, ez már szinte közhelyszinten ismert. 1862 januárjától, a megjelenés első napjaitól rendkívül sajtóvisszhang fogadta, két héten belül már részletek jelentek meg németre fordítva, Madáchot beválasztják a Kisfaludy Társaságba, Arany mondja ott a bevezetőt stb., stb. És ez így megy Madách életében még két éven át. Madách felkapott szerző lesz. Anyagot kérnek tőle közlésre a fővárosi lapok, évkönyvek, a Vasárnapi Újság arcképes írást közöl róla, elfoglalja székét a Magyar Tudományos Akadémián. Arany pedig igazi irodalmi úriemberként viselkedik: tudja, hogy ezek a versek, elbeszélések, értekezések meg sem közelítik a Tragédia minőségét, de Madáchnak immár jelen kell lennie a kortárs irodalmi életben, s ezért közli verseit, elbeszélését s a most készülő Tündérálom című drámájának első részét az általa szerkesztett Koszorú című irodalmi és kritikai lapban. Ez utóbbit 1864. augusztus 7-én, ezzel a szerkesztői megjegyzéssel: „E töredék egy készülőben lévő mű darabja, melyet, hogy a szerző bevégezzen, a t. olvasók éppugy óhajtani fogják, mint alulírt – szerkesztő”. Palócföld • • • • 2023/3–4. �108 • • • • • • • • • • • • • • • • • P R A Z N O V S Z K Y M I H Á L Y Madáchra már figyelnek az olvasók, tudni akarják, min dolgozik, mit várhatnak tőle, mi hír jő a sztregovai alkotóműhelyből. Főleg azután, hogy időközben (1863 márciusa) megjelent a Tragédia második, most már valóban megvásárolható kiadása (az első a Kisfaludy Társaság tagjainak szánt illetménykötet volt). Így aztán az újdonságokat követők számára 1863. november 13-án a Magyar Sajtó című napilapban megjelenik egy meglepő hír ezzel a szöveggel: „Az ember komédiája. Madách Imre, mint halljuk, jelenleg oly művön dolgozik, mely mintegy ellendarabja lesz Az ember tragédiája című drámai költeménynek, s azon címet fogja viselni: Az ember komédiája”. Talán összekeverik a Tündérálommal, amelyről már esetleg terjednek a hírek? De ez nem lehetséges, hiszen Madách csak két hónap múlva kezdi el írni új művét. S ettől kezdve nincs megállás. Sorra veszik át ezt a kósza hírt a lapok, anélkül persze, hogy ellenőriznék azt. A Pesti Napló újdondásza még hozzáfűzi: a Komédia a Tragédia „ellendarabja leend”. A pár soros hír azután végigsüvít a Kárpátok bércei alatt, év végégig még olvasható az Erdélyi Posta, a Pesti Hírnök, A Hon, a Korunk, Az Ország Tükre, a Vasárnapi Ujság stb. lapokban. Ami elbizonytalanít engem, az a Koszorú híre november 22-én. Arany János lapja ugyanis szintén átveszi a közlést, ezzel a megjegyzéssel: „Madách Imre, mint a »M. S«. értesül, s mint mi is tudjuk, Az ember komédiája című művön dolgozik, mely »Az ember tragédiájá«-nak ellendarabja lenne”. Ez a szövegrész – „mint mi is tudjuk” – lenne Arany? Vajon kitől tudta vagy hallotta, mert a kettejük levelezésében (már ami megmaradt) egy szó sincs a Komédia írásáról. Netán Madáchtól hallotta valaki Sztregován, aki aztán elmondta Pesten Aranynak? Ne bonyolítsuk a dolgot, így is van elég kérdés ebben az ügyben. Ráadásul pár hónap múlva, azaz 1864. január 28-án a Kisfaludy Társaság ülésén a sajtóhírek szerint már „egy mutatványt”, azaz részletet olvastak fel a Tündérálomból. Nem Madách adta elő, hanem valakivel vagy a postával elküldte a szokásos társasági havi összejövetelre, mintegy jelezve, itt van, dolgozik. Világos, hogy a Tündérálom önálló és új munka, a Tragédia folytatása pedig csakis a hírül vitt Komédia lehet. De hol van ez a mű, mi lehet ez, ki látta már, ki olvasta? Senki. Ilyen mű, hogy Az ember komédiája, sohasem volt, kézirata sem született, Madách irodalmi hagyatékában még egy cetli sem utal rá, hogy Palócföld • • • • 2023/3–4. �I R O D A L O M T Ö R T É N E T • • • • • • • • • • • • • • • • • • 109 szándékában állott volna ezt megírni. A tervezett, emlegetett Tündérálom viszont készült, nem is lassú ütemben – mígnem 1864 első felében súlyosra forduló betegségei lelassították, majd leállították a munkát. És ez a zavarba ejtő hír Madách halála után, a gyászjelentésekben újra csak előbukkan. Nem mindenhol persze, de például a Sürgöny című lap október 9-én, beszámolva a költő haláláról, még hozzáfűz egy külön megjegyzést, amely duplán érdekes számunkra, hiszen a Tragédia színházi előadásának szükségességét is jelzi: „Madách Imre Az ember tragédiája ellendarabjául írt komédiáját, mint halljuk, a végszakaszokig befejezte és az egészen úgyszólván, csak az utolsó simítás hiányzik. A Nemzeti Színház az elhunyt költő iránti kegyeletének szép jelét adná, ha egy pár estvét Az ember tragédiája előállítására szánna. Miként értjük mi e mű színpadosítását, alkalmilag el fogjuk mondani. Mindenesetre hiányzanék valami dráma művészetünkből, ha e költői mű soha se eleveníttetnék meg a színpad által.” Mindamellett, hogy köszönjük a Sürgöny névtelen írójának a Tragédia színpadra állításának sürgetését (már csak húsz esztendőt kell várnunk), továbbra sem tudjuk elképzelni, honnan ez a bizonyosság, hogy most már nem csak egyes részek, de már maga az egész Komédia is készen van, csak éppen az utolsó szerzői simítások hiányoznak róla. Ez aztán újra csak végigjárja a kortárs sajtótermékeket, szinte betű szerinti megegyezésben: Pesti Napló, Pesti Hírnök, A Hon, Magyar Sajtó, Hölgyfutár, A Népbarát, Családi Kör, Az Ifjúság Lapja, Az Ország Tükre. Becsületére legyen a Magyar Sajtó tudósítójának, hogy Az ember komédiájának hátrahagyásáról, illetve a végső summázásáról írva megjegyzi: „E hír azonban még nem valósult” – azaz ezt még nem erősítették meg igaz voltában. A Sürgöny terjedelmes nagy emlékezésben búcsúzott Madáchtól, de ez már mindkettő létezését említi: „Másik nagy művét, az »Ember komédiáját«, az elsőnek ellenképét, valamint a »Tündérálom« címűt, a halál nem engedte bevégeznie”. Hát ez lenne a Tündérálom története, amelynek sorsa oly balszerencsésen alakult: félbe (negyedbe) is maradt, és össze is keverték a nemlétező Az ember komédiájával. Talán még el is bizonytalanodnék, ha nem jönne segítségemre egy terjedelmes írás Arany János lapjában, a Koszorú október 16-án Palócföld • • • • 2023/3–4. �110 • • • • • • • • • • • • • • • • • P R A Z N O V S Z K Y M I H Á L Y megjelent számában. Ahol először is közlik búcsúzóul Madách Őszi érzés című versét, majd egy -U jelű szerző terjedelmes, és adataiban nagyon hiteles nekrológját. Csak most meg az a bajom, hogy nem tudom egyértelműen eldönteni, ki ez az -U? Van, aki magát Arany Jánost sejti mögötte, van, aki a gyermekkori ismerőst, Bérczy Károlyt, én magam pedig Urváry Györgyöt vélem felfedezni, aki pontosan ezzel a betűvel szignálta a korabeli lapokban megjelent írásait. A sokat publikáló újságíró amúgy Madách követtársa volt az 1861-es országgyűlésben, ezekben az években Jókai mellett ő is A Hon egyik szerkesztője, s a cikke arról tanúskodik, hogy egészen közelről ismerhette Madáchot, ilyen személyes információkat csak tőle vagy Aranytól kaphatott. A nekrológ pár sora végképp lezárja a Tündérálom–Az ember komédiája hírcsokrát. (Még ha kisebb pontatlanságok ebben is akadnak.) „Az egyszerre híressé lett költő ismét visszavonult falusi magányába: csak pár székfoglaló értekezést írt s néhány lírai költeményt bocsátott közre a lapokban. De folyvást dolgozott egy nagy művön, a »Tündérálom« címűn, melyet néhány pesti lap »Ember komédiájának« nevezett el. Ezelőtt egypár hónappal azt írta egyik barátjának, ő is csak a lapokból tudja, hogy ily című művön dolgozik; az igaz, hogy írt valamit, de az nem az »Ember komédiája«. Azt sem tudhatni bizonyosan: vajon bevégezte-e a »Tündérálmot«, hanem annyi egészen bizonyos, hogy ezelőtt egy évvel egy pár rész már kész volt belőle. Lassan és felelősséggel dolgozott, s betegeskedése gyakran félbeszakította munkásságát.” Most már csak azt kellene tudnom, hogy ki ez a barát, akinek a levelet írta, és hol lehet ez a levél. De a tény tény maradt: Madách is majdnem az utókortól tudta meg, hogy írja Az ember komédiáját. Iróniánk a korabeli újságíróknak szól, a kezükben főleg ollóval dolgozóknak, akik a maguk módján Madáchot már hírességként kezelték, s bármit hallottak felőle, azt rögtön közreadták, akár meggyőződtek a hírek igazságáról, akár nem. (Inkább nem...) No, de hát hol van a Petőfi-kapcsolat, amelyet írásom címében ígértem? Szerencsére benne van a darab megmaradt, sőt megjelent részletében, az első színben. A mű címe: Tündérálom. Műfaji megjelölése: „Drámai költemény”. Az első szín első jelenetének rendezői képe: „Tündérország. Tündérszép Ilona trónon nyugszik. Tündérek”. Két tündér kar (kórus) is megszólal, mindkettő valamiféle segítséget kér, mert Tündérszép Ilona Palócföld • • • • 2023/3–4. �I R O D A L O M T Ö R T É N E T • • • • • • • • • • • • • • • • • • 111 szemmel láthatóan unatkozik. Nem érdekli a tündérzene, a harmatcsepp, a csillagsugár, semmi, ami szép és elringató, édes. Hiába próbálja meggyőzni őt négy tündér is: Dalár (a dal tündére), Tünde (a báj tündére), Csilla (a szeszély tündére), Délibáb (a képzelet tündére). Ilonának nem tetszik az egyhangú Tündérország, sokkal jobban érezte magát lent a Földön, ahol annyi csalafintaságot, ravaszságot, olykor kis bosszantó gonoszságokat is elkövethettek. Az időkben, amikor még voltak lovagok, királyfik, szerelmes pásztorok, lanton játszó szomorú énekesek. De most már minden odavan, ez a modern világ mindezeket elűzte. Madách felsorolása a nyers valóságról felettébb érdekes és kiváló kontraszt a tündérvilág eszmeien szép, érzékeny világával: „Elmúlt mind. Most, hogy a vasút robog, Távirda játszik, gőzkazán fütyöl, Papírral ölnek a napilapok, Légszesz lámpák közt hold elcsücsül, Várat, zárdát dönt villám, rág a szú, Csak a moslékos gyár büszkélkedik […]” Csilla elmondja, hogy azért nincs veszve még minden, hiszen neki is van egy földi ideálja, aki a régi világok felett mereng, de Ilona parancsszóval elveszi tőle, neki ez a fiú kell, hogy játszadozzon vele, persze a maga tündéri eszközeivel. S meg is mondja, szerinte ilyen álmodozó fiú csak egy költő lehet, az, akiben még él az ábránd, a képzelgés, a remény egy tündéri világ létezésében. „De jó, ne mondd honát, ugyis tudom. Mi volna más, mint a magyar haza? Onnan került utolsó bajnokom, János vitéz is, a szép dalia. Csak ott találni még egy-egy zugot, Hol pásztortűznél rólunk szól a dal. A múlt visszhangja most is suttog ott, Gyermekregéknek hímes szárnyival […]” Igen, Petőfi János vitéze volt az utolsó földi vendége Tündérországnak. Az első szín második jelenetében már a földön van Csilla és Tündérszép Ilona, bizonyára a költővel szeretnének találkozni, kilesni álmait, megzavarni szívét és fejét, ám a kézirat itt megszakad. Madách jegyzeteiből Palócföld • • • • 2023/3–4. �112 • • • • • • • • • • • • • • • • • P R A Z N O V S Z K Y M I H Á L Y tudjuk, hogy tizenkét színből állna a költemény. Ez lenne az első, a másodikban a „Költő otthon. Apja, anyja szándéka a fiúval, ez készül ki a világba. Ilona megjelen, mint pórleány. Harmadik szín: Hivatalszoba. Negyedik: Az összeesküvésnek rejtőzni kell. V. szín: Pokol. VI.: Herkules. VII: Sámson. VIII.: Mária, IX. Forradalom, győzelem, csömör. X: Bukás, XI: Színház. XII. A költő otthon”. Hát ez elég rejtélyesen hangzik, elképzelésünk sincs, hogyan szőtte volna Madách a történetet, mi lett volna a vége. (A közelmúltban Árpás Károly megpróbálta az egészet rekonstruálni Madách más szövegeivel, de csak a maga örömére.) Mindenesetre Madách a kéziratlapra még feljegyzett egy-két fontos és szép gondolatot, de az sem visz közelebb bennünket a végső állapot megismeréséhez. Maradjon hát bevégezetlenül ez a töredék (más már nem is lehet), s benne azzal az egyetlen, de mégis fontos Petőfire való utalással: hogy végül is az ő János vitéze volt az utolsó magyar dalia, aki Tündérország tündéreinek boldogságot hozott. Jankovics Marcell: János vitéz (rajzfilm, 1973)1 Forrás: https://cultura.hu/szub-kultura/kukorica-jancsi-tortenete-megunhatatlan/ [2023. 09. 06.] 1 Palócföld • • • • 2023/3–4. �I R O D A L O M T Ö R T É N E T • • • • • • • • • • • • • • • • • • 113 K AZINCZKI D ÓRA Petőfi és Nietzsche N ietzsche életműve Ady Endrének, Babits Mihálynak és Kosztolányi Dezsőnek sem volt ismeretlen, és az is tagadhatatlan, hogy a Nyugat jelentős szerepet játszott abban, hogy a magyar olvasóközönség elsőként ismerhette meg a leginkább filozófusként emlegetett alkotó műveit. Azonban Nietzsche és a magyar irodalmi élet között nemcsak ilyen módon találhatunk kapcsolatot – dolgozatommal ezt szeretném alátámasztani. Petőfi Sándor a legnevesebb költőnk – nincs még egy olyan irodalmi személyiségünk, akit annyira ismernének külföldön, mint őt. Művei számos fordításban léteznek, az elsők ráadásul még életében megjelentek Dux Adolf jóvoltából.1 Petőfi viszont nemcsak az irodalomban, hanem a zenei életben is maradandó nyomot hagyott: költeményei olyan neves zeneszerzőket ihlettek meg, mint Liszt Ferenc, Kodály Zoltán, Erkel Ferenc és Egressy Béni. Jó barátja, Arany János is késztetést érzett arra, hogy zenét komponálhasson költőtársa verseire2, eme késztetés pedig a messzi német területek irányába is tovaszállt, akár egy kismadár. Az ihlet kismadara pedig nem akárki, mint Friedrich Nietzsche vállán pihent meg. Nietzsche már gyermekkorában kitűnt kivételes képességeivel és a művészetek iránti fogékonyságával is. Odaadással mélyedt többek között Nikolaus Lenau, a német biedermeier egyik meghatározó alakjának költészetébe, és feltehetjük a kérdést, hogy vajon miért fontos ez nekünk Petőfi és Nietzsche kapcsolatát illetően – de erre hamarosan választ fogunk kapni. Lenau Himmelstrauer; An die Wolke; Die Haideschenke; Die drei Zigeuner és a Nach Süden című költeményei a harmincas évektől kezdve Németországban népszerűvé tették a magyar Alföldet. A tájnak és az itt lévő népéletnek olyan képét festette meg ezekben a versekben, amely tökéletesen PINTÉR Jenő, A Petőfi-irodalom = Magyar Irodalomtörténet. A magyar irodalom a XIX. század második harmadában. Budapest, Magyar Irodalomtörténeti Társaság, 1933, 402–403. 2 SZATMÁRI Noémi, Petőfi nem csak az irodalomra, a zenére is nagy hatást gyakorol, Online forrás = https://magyarnemzet.hu/kultura/2023/04/petofi-nem-csak-az-irodalomraa-zenere-is-nagy-hatast-gyakorol-petofi-nota-petofi-versek [2023. 08. 25.] 1 Palócföld • • • • 2023/3–4. �114 • • • • • • • • • • • • • • • • • • • KAZINCZKI DÓRA beleillett a romantika által létrehozott életfelfogásba. Regényes puszta és szenvedélyes vadság. Tehát Lenau volt az, aki előkészítette Nietzsche lelkét arra, hogy később elmélyülhessen Petőfi költészetében – nem is akármilyen módon.3 Nietzsche érzékeny és fogékony volt a zene iránt is. Már gyermekkorában zongorázott és komponált – saját elképzelései, érzései alapján alkotta meg saját dallamait.4 Georg Göhler így fogalmazott az ifjú alkotó tehetségéről: „Nietzschének mint zeneszerzőnek is valóban teremtő képzelete volt, s ennek teljes kifejlődését csak zenei képzettségének befejezetlensége gátolta meg. Dalai mindenesetre a legjobbak közül valók, amiket a zenei műkedvelők alkotnak, és sok olyasmi fölött állanak, amit akárhány hivatásos muzsikus írt és közzétett.”5 Tizennyolc éves korában példaképe nem más volt, mint Liszt Ferenc.6 Liszt zenei iránya telített volt ritmikai és harmóniai gazdagsággal, a zenei nyelvére a gondolatok és érzelmek merész kifejezése volt jellemző, amely Nietzschében tiszteletet és lelkesedést ébresztett az egzotikus, az őstermészethez még közelálló magyarság iránt. Ez a kép persze költői, eszményítő forrásokból rajzolódott ki benne7, azonban Lenau hatása mellett jelentősnek bizonyult ahhoz, hogy a figyelme a magyar költő felé irányuljon. Petőfi képzelete, lírájának közvetlensége, eredetisége és gazdagsága, amely ráadásul kifogástalan zenei ritmussal párosult, Nietzschét teljes mértékben magával ragadta. Kertbeny Károly erőtlen fordításaiból táplálkozott, azonban még ez sem akadályozta meg abban a zenére nagyon is érzékeny Nietzschét, hogy kihallja belőlük Petőfi érzelmekkel együtt lüktető ritmikáját, szinte a nyelvtől független zeneiségét.8 Nietzschét Petőfi lelkének közelébe azonban nemcsak a gazdag és romantikus képei sodorták, hanem elsősorban sok versének komor, merengő hangulati és gondolati tartalma. Mindketten sokat és mélyen szenvedtek, lényükben a fájdalom művészi alkotóelvként működött. KORNIS Gyula, Nietzsche és Petőfi, Budapest, Franklin-Társulat, 1942, 3–4. SZILÁGYI Mihály, Filozófus a zene bűvöletében (2.), Online forrás = https://e-nepujsag.ro/articles/filozofus-a-zene-buvoeleteben-2# [2023. 08. 25.] 5 TÓTH Endre, Nietzsche esete Petőfivel, avagy egy filozófus zeneszerzői szárnybontogatása = Gramofon, 2019/1, 9. https://epa.oszk.hu/02900/02964/00033/pdf/EPA02964_gramofon_2019_01_008-011.pdf [2023. 08. 27.] 6 KORNIS Gyula, Nietzsche és Petőfi, Budapest, Franklin-Társulat, 1942, 5. http://realeod.mtak.hu/8528/1/MTA_EgyediKonyvek_237280.pdf 7 Uo., 4–7. 8 Uo. 3 4 Palócföld • • • • 2023/3–4. �I R O D A L O M T Ö R T É N E T • • • • • • • • • • • • • • • • • • 115 Nietzsche szívesen rágódott az élet értékének kérdésén, így különösen megragadta a figyelmét Petőfi néhány olyan költeménye, amely hasonló problematikákból építkezik. Az őrült; Az utolsó ember és a Világosságot!9 című költemények filozófiai tartalmai mintha párbeszédet folytattak volna a német alkotó lelkével. Ezek tudatában nem tűnik véletlennek, hogy Nietzsche Petőfinek négy komor hangulatú költeményét zenésítette meg 1864 novembere és decembere között, mindössze húszéves korában. Ekkor a bonni egyetem hallgatója volt.10 Az Ereszkedik le a felhő (szerenádszerű, zongorakísérettel ellátott strófikus dal Ständchen, vagyis Szerenád címen); a Te voltál egyetlen virágom… – a Csapó Etelka halálát idéző vers Nietzsche megzenésített verziójában némi zenei befejezetlenséggel ad nyomatékot a tragikus hangulatnak. Nietzsche a Verwelkt, vagyis a Hervadt címet adta neki; a Te vagy, te vagy barna kislány… és a Szeretném itthagyni a fényes világot… (ez utóbbi számít a legértékesebbnek Nietzsche megzenésítései közül) kezdetű versekben felfedezhető mind az elmúlás, az ősz, az életuntság, valamint a magány.11 A megzenésített Petőfi-daloknak alapvonása az egyszerűségre való törekvés – nem véletlenül. Petőfi Nietzsche szemei előtt a magyar népies költészet alakjaként lebegett, így a népi jelleget a zenében is egyszerűséggel akarta kifejezni. Ezen vonás mellett Nietzsche dalaiban jellemző továbbá a szöveg értelmi hangsúlyainak pontos kiemelése, zenei megvalósítása.12 A kölcsönhatások léte a világegyetem működésének alapvetései közé tartozik, amely, ahogy korábban már említettem, nem csupán nagyobb időtávlatokban fedezhető fel. Erre kitűnő példát jelent Petőfi költészetének, irodalmának hatása, ami már a maga idejében is magára vonta a közeli és a távoli környezetének figyelmét egyaránt. „A magyarság romantikus népi felfogásának, az elégikus hangulatnak s a Petőfi költészetéből még a gyarló német fordításon keresztül is kiérzett mély zeneiségnek anyagából épült az a szellemi híd, amelyen át Nietzsche a tüneményes pályájú magyar költőhöz eljutott. A költészet Nietzsche lelkében egybeolvad a zenével.”13 Uo., 10. Uo., 16. 11 TÓTH Endre, I. m., 9. 12 KORNIS Gyula, I. m., 22. 13 Uo. 9 10 Palócföld • • • • 2023/3–4. �116 • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • MOHAI V. LAJOS M OHAI V. L AJOS „Apánkra gondolunk így meg azokra, akiket szeretünk” Petőfi és Kosztolányi „(…) nem mondhatunk le a magyar irodalomnak egyetlen porcikájáról sem, hát még olyan hatalmas tudományáról, mint az ő műve. Petőfi a miénk.” 1 (Nemes Nagy Ágnes) H a röviden és lényegre törően akarnám összefoglalni azt, hogy milyen kép körvonalazódott bennem Kosztolányi Dezső Petőfiről írott dolgozatainak elolvasása után, akkor Nemes Nagy Ágnes mottóként idézett megállapításánál nem lelhetnék biztosabb támaszra: Petőfiről nem mondhatunk le, ő a miénk. Ezért is írtam dolgozatom fölé Kosztolányitól, hogy „apánkra gondolunk így”. És azért fejezem be munkámat Kosztolányi egy Osváthnak tulajdonított magas hőfokú fölkiáltásával: „Éljen a magyar irodalom!” 1. Kosztolányi Dezső a XIX. század költői közül legtöbbször Petőfiről és Aranyról írt, és mindkettőjükről többféle módon, többféle formában, többféle alkalomból és többféle műfaji változatban. Réz Pál a Látjátok, feleim című 1976-as kötetben tette közzé Kosztolányi Petőfiről és Aranyról szóló írásait: a Szeptember végén költőjéről 9, a Toldi költőjéről 10 szöveg található.2 Noha többnyire alkalomhoz kötött írásokról is szó van (mint például a Petőfi Társaságbeli székfoglaló és a Nyugat centenáriumi NEMES NAGY Ágnes, A magasság vágya. Összegyűjtött esszék II. = https://konyvtar .dia.hu/html/muvek/NEMESNAGY/nemesnagy00234a/nemesnagy00268/nemesna gy00268.html [2023. 09. 05.] 2 Kosztolányi Dezső, Látjátok, feleim. A kötet anyagát összegyűjtötte, a szöveget gondozta, és a jegyzeteket írta RÉZ Pál, Bp., Szépirodalmi, 1976, 137–190. (A későbbiekben: Látjátok, feleim…) 1 Palócföld • • • • 2023/3–4. �I R O D A L O M T Ö R T É N E T • • • • • • • • • • • • • • • • • • 117 emlékszáma), mindig odaadással, megbecsüléssel és – nem túlzás – áhítattal beszél róluk, és teljes főhajtással adózik művészetük, példájuk és helytállásuk iránt. Tehát korántsem kegyeleti aktusokat végez, korántsem pusztán az egyszeri olvasmányélmények visszaadása vezette tollát. A két halhatatlan előd életművében a magyar irodalomért és az anyanyelvért tett erőfeszítéseiket méltányolja: Kosztolányi szemében mind Petőfi, mind Arany emelte az irodalom tétjét. Ezért, bármily kicsi szeletéről is ír Petőfi vagy Arany munkásságának, vagy éppen csak el-elmorfondírozik valamely furcsaságon, Kosztolányi mindig az életművek egészére, az életművek irodalmunkban betöltött szerepére, helyére, és olykor világirodalmi helyi értékére, rangjára tekint. Petőfiről nemcsak – ha szabad így fogalmazni – értekező jellegű írásban emlékezik meg, hanem mint egy novella „hőséről” is, mégpedig egy kivételes prózai szövegben, amely kivételességéhez és különösségéhez a címváltozás erőteljesen hozzájárult. Mi történt? A Nyugat 1923-as első számát Petőfinek szenteli, a sort Babits Mihály nyitja a méltán nevezetes Petőfi koszorúival, őt követi Kosztolányi novellája Régi, titkos éj címmel. Ez változik majd 1936-os Tengerszem című kötetben meg, és kapja a Petőfi Sándorka címet. Erről dolgozatom utolsó részében ejtek a szót. 2. Egy mai, részben Nemes Nagy nyomán engem foglalkoztató kérdésből indulok ki, és sarkosan azt kérdezem, hogy vajon tudunk-e még lelkesedni Petőfiért, egyáltalán az irodalomért, az irodalmi múltért és az irodalmi hagyományért? Vagy ez a kérdés mára érvényét vesztette, és a tegnapra, tegnapelőttre fölényesen (és ostobán) fittyet hányó jelenkorunkkal bevégezte aktualitását? A dolog, szerintem, egyelőre még nem így áll, és nem zárult be végérvényesen semmi (és meggyőződésem szerint nem is zárulhat), de Petőfi és a magyar kulturális hagyomány iránti lépten-nyomon fölbukkanó közömbösségbe nem törődhetünk bele. Petőfi teljes élete az életszabályokat még részben sem igen elismerő és elfogadó, saját kora normáit szilajon megváltoztatni és gyökeresen átalakítani akaró személyé és lobbanékony személyiségé, aki lerázza magáról „a szent haza” összes terhét, miközben szó szerint gyönge vállára veszi azt, és mozdíthatatlan téglákat rak annak épülő házába. A látnok költői szerepét variálja, miközben hadakozik az ismeretlen kézzel, és elszenvedője lesz a kor valamennyi kontrasztjának, és – kis- és nagypolitikai – viszontagságának: „Egy őrült, Palócföld • • • • 2023/3–4. �118 • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • MOHAI V. LAJOS rémülésteli / Zavart ész meséjének” (Szörnyű idő) – mondanám utólag kijelentő módban, őt másolva. Petőfi sorsa a magyar nemzeti mitológiában történelmi jelentőségű. Bátorításként fölidézem 1918-ból Kosztolányi Petőfi Társaságbeli székfoglaló ódájának utolsó sorát, amelyben „alázatosan, a porig hajolva” köszönti a költőt. Ám a vers első négy sorából kihallatszik a panasz: „E dobogón roppant neved köszöntöm Petőfi Sándor, én, az új poéta szegényes kincseim lábadhoz öntöm s hívom emléked, mely ma újra néma.”3 Ebben a hosszú versben az irodalmi rokonság témája is megpendül. (Ahogy, úgy vélem, bizonyos közösségélmény belejátszhatott a Szeptember végénnek szövegelemzésébe, mely szerintem saját esszéírásában is jelentős esemény, és ne tévesszen meg bennünket az, hogy a két szöveget majdnem két év választotta el egymástól; a saját szeptemberi verse a Nyugatban 1935. október közepén jelent meg.) Az irodalmi rokonság mellett ott van – magas hőfokon – az érzelmi rokonság is, amit a „honvédszázados nagyapja” alakjának beemelésével, költői fogásával ér el: „Ám nagyapám, ki honvédszázados volt és verekedett a császári haddal, még látta arcod és hallotta hangod tűzben remegni, amikor a vad dal fölreszketett és még mesélt felőled olyant, amit mi álmodni se tudnánk, mély téli esten, a gyerekszobában, mikor a findzsán reszketett a rumláng. Így látlak én még mostan is. Hatalmas, kiben az élet vére tüzesen vert, ifjú, kiben a magyar ég tetőzött […]” „Hívom emléked” – Kosztolányi térdet hajtott, porig hajolt Petőfi előtt. Tudja, hogy az ő nevéhez a kulturális tradíció fönntartása szempontjából igazán nagy horderő, megismételhetetlen szerep kötődik. Petőfi jeleníti KOSZTOLÁNYI Dezső, Óda. Székfoglaló a Petőfi Társaságban = https://mek.oszk.hu /00700/00753/html/vers0901.htm#21 [2023. 09. 03.] 3 Palócföld • • • • 2023/3–4. �I R O D A L O M T Ö R T É N E T • • • • • • • • • • • • • • • • • • 119 meg a költő szimbolikus alakját, a legszélesebb körben ismert, idézett lírikus nemcsak itthon, hanem a világban is. Művészetének, magatartásának, egyéniségének a hangsúlyai pedig nemcsak az irodalomban fedezhetők föl máig hatóan, de önmegítélésünknek is részét, észrevétlenül is ösztönző példáját, viszonyítási pontját képezi. Emlékének, emlékezetének ápolása azt jelentené, hogy megmondjuk ma, mit jelent Petőfi – vagyis az életmű jelentésének aktuális kibontása eleven, elvégzendő közösségi feladatot jelentene. Petőfi a tizenkilencedik század emlékezetesen nagy magyar és európai politikai költője, aki a kevesek egyikeként, magyarként lépte át a világhír küszöbét. Kosztolányi: „Ő érte el a legtöbbet minden korok magyar írói közül, és méltán”4. Majd így folytatja: „De vajon ismerik-e igazán, kik úgy rajonganak? Ezt már kötve hiszem. Nem tudják a nyelvünket”. A következtetése lehangoló: „Világirodalmi helyzetünk éppoly tragikus, mint a világtörténelmi. Egyedül líránk emelkedett a legmagasabb szintig, a tökéletességig. És épp a lírát nem lehet hiánytalanul tolmácsolni”5. E fájdalmas látlelethez a János vitéz öt nyelven történt tolmácsolása adja az alkalmat. Kosztolányi megállapítja, hogy a fordítások nyomába sem érnek Petőfi nyelvének: „Akik megszólaltatták a magyar költeményt, lelkes barátaink, de nem alkotók”6. „Vajon a népek és nyelvek egységét érzem-e, miután öt nyelven elolvastam a János vitézt. Nem; a különvalóságomat érzem, a belém idegzett szók metafizikai jelentőségét és pótolhatatlanságát, az agyam sejtjéig és idegeim működéséig lüketető örökkévaló erőt, s mindnyájunk titokzatos, fel nem bontható testvériségét, kik magyarul beszélünk.”7 „Sokat beszélünk a haláláról is – folytatja Kosztolányi. – […] Aznap vászonzubbony volt rajta. A Monostor-kert mellett halt meg, délután öt és hat óra közt. Egy órával azelőtt még látták őt, kard nélkül, néha kivette a noteszét, és valamit jegyzett beléje. Mint egy modern haditudósító. Ezekből a jegyzetekből később verset írt volna.”8 Petőfinek a csatamezőn történt szörnyű kínhalála egy elveszített szabadságharc szimbolikus és lezáró vége – azóta is sokféle jelentés lehetőségét tulajdonítva neki, beleolvadva KOSZTOLÁNYI Dezső, Petőfi Sándor, öt nyelven = Nyugat, 1921, 4. = Uő., Látjátok, feleim, 177. 5 Uo., 178. 6 Uo., 171. 7 Uo., 173. 8 Uo., 168. 4 Palócföld • • • • 2023/3–4. �120 • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • MOHAI V. LAJOS és föltámasztva, a mítoszt, megütve a halhatatlanság messze ható hangját. Emlékezetünkbe idézhetjük, hogy a János vitéz megismételhetetlen népmesei imitációban és fikcióban, benne Franciaország egyenesen Indiával határos, a költői térben és időben, Tündérországban, a szerelem földöntúli kertjében megszűnhetett a halál, a valóságban azonban nem. A földi élet nem képes megállítani az időt; a látnoki képességgel fölruházott költőt szinte hamvas ifjú korában utolérte a végzete, hiába gyürkőzött neki, hogy elkerülje. Az életművet lezáró, az apokalipszist megidéző, a történelmi bukással a bekövetkezett apokalipszist is feltételező, a halál közeliséget talányosan megsejtető versének a címe, az utolsó állomásé: Szörnyű idő. 3. A Szeptember végén elemzése: „Szövegmagyarázat” A Szeptemberi áhítat költője, Kosztolányi Dezső nem tudott betelni a Szeptember végén költőjével. A földi lét szempontjából legélesebb egzisztenciális határhelyzet, az élet és a halál mezsgyéje korai költészetétől foglalkoztatja Petőfit, és – egész ifjúkorától – foglalkoztatja Kosztolányit is; mindkettejük számára inog a mérleg, két serpenyőjében ott a halál és ott az élet. Én a két nagy – az irodalmi emlékezetben bizonyos módon egymásra rímelő – szeptemberi versét az elmúlás bizonyosságát immáron megnyugvással elfogadó költeményekként olvasom; ebbe természetes módon játszik bele az a tapasztalat, hogy mindkét vers a magyar költészetben az elmúlás helyét, évszakát örökérvényűen jelöli ki – ezért is páratlan teljesítmények. A versalkotás titkaival, a lírai kifejezéssel, a költői nyelvvel, saját törekvéseivel is összhangban, kötetnyi írásában foglalkozik. Kosztolányi a Pesti Hírlap 1934. június 24-i számában hosszú elemzést szentelt a Szeptember végénnek. Hogy ez a költemény mennyire állt sarkalatosan érdeklődésének homlokterében, mutatja, hogy hat évvel korábban, már 1928. szeptember 23-án az Új Időkben rövid jegyzetben foglalkozott vele.9 A versélmény újbóli jelentkezése, mondhatjuk, szinte elementáris feltörése azonban Kosztolányiból másodszor is kikényszerítette a megszólalást. Mindenekelőtt azt akarja megmutatni, hogy miért szép ez a Petőfi-vers. Miért hatott rá? Mire volt szeme, mit látott meg a versben? És amit látott, hogyan látta meg? Ez nagyvonalakban Kosztolányi szövegmagyarázatának 9 Látjátok, feleim…, 185–190 és 179–181. Palócföld • • • • 2023/3–4. �I R O D A L O M T Ö R T É N E T • • • • • • • • • • • • • • • • • • 121 a módszere: lépésről lépésre haladni, fölfejteni a vers szövetét, megtudni, hogy mit tesz a költő a tárgyával, mit teszi költőivé és maradandóvá a vers képi világát, mi jellemzi a nyelvét, milyen előadásmódot választ hozzá, vagyis hogy mi szolgálja a legteljesebben a költő célját? A Nyugat 1920. február elsejei számában Tanulmány egy versről címmel írt hosszú dolgozatot: „Egy előadás-sorozatomban, melyet magyar lírikusokról tartottam, kísérletet tettem, hogy pusztán a versekből értessem meg a költőket. Módszerem az volt, hogy a fejtegetendő költők egy-egy versét vettem elő, melyekből kibontottam az egyéniségüket, de úgy, hogy a költeményt külön, elzárt világnak tekintettem, és anélkül, hogy a tárgyukkal, vagy a költő életrajzi kapcsolatával foglalkoztam volna, magát a szöveget vizsgáltam, versés hangtani szempontból, s mindenek előtt arra a kérdésre akartam feleletet adni, hogy miért kell az illető verset jónak vagy rossznak tartani? Szóval a formából haladtam fölfelé, nem megfordítva, mint az esztétikusok zöme teszi, aki ezáltal petitio principii-t követ el. Ennek az induktív módszernek az általánosan alkalmazott deduktív eljárással szemben meg van az az előnye, hogy kizárja a divatos esztétikai hozzáköltéseket, s főképp értő közönséget nevel a versek számára, azáltal, hogy előbb részekre bontja őket s aztán újra felépíti, akárcsak az író tette, mikor verseit megalkotta.”10 Ennek a versmagyarázói módszernek a kifejlése a Szeptember végén bemutatása. A módszer kialakításához, úgy gondolom, saját költői tapasztalatát vette alapul; célja a vers gazdagságát a költő maga alkotta világán belül szemléltetni, a mű belső alkotóelemeire és a belső kontaktusokra rámutatni. Kosztolányi lépésről lépésre halad: először azt zárja ki, amelyekre fölösleges hagyatkoznia az olvasónak, mert a vers hatásának a magyarázata az alapgondolattal, a költői őszinteséggel, a keletkezés tárgyi adataival kudarcra ítélt kísérlet. Megállapítja ugyanis, hogy „[a] nagy költemények rokonok abban, hogy az élet ősi, egyszerű, többnyire elcsépelt mozzanatait szólaltatják meg, s csak a kifejezés tündéri varázsával hatnak, mely úgy lebeg fölöttük, mint végesen a végtelen”11. Tehát ezek az összefüggések, ha érvényüket nem is vesztik, a tapasztalatok szerint járulékos motívumok. A konklúzió: „Úgy látszik, nincs más mód, minthogy a verset magából a versből értsük meg”12. Hasonló tanulságot KOSZTOLÁNYI Dezső, Ábécé [Illyés Gyula előszavával], Bp., Gondolat, 1957, 79. Látjátok, feleim…, 186. 12 Uo., 187. 10 11 Palócföld • • • • 2023/3–4. �122 • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • MOHAI V. LAJOS vont le a maga számára egy másik fölhozott Petőfi-verssel kapcsolatban az Ábécé a versről és a költőről (1928) című munkájában: „Milyen átlátszó idill például Petőfi Téli éjszakák című verse. Mégis, ha kutatom, hogy miért veszi körül oly varázsköd azokat a tárgyakat, melyek itt elém rémlenek, miért hatnak rám oly csodásan, nem tudom megérteni. Hiába világítok a szobába az értelem tolvajlámpájával, a rejtély nem lesz kisebb”13. 4. Rövid kitérő a Szeptember végén halhatatlanságára A Szeptember végén az egyik leghíresebb Petőfi-vers. Danilo Kiš, a magyar irodalom közeli barátja, aki azt tartotta magáról, hogy ő „az utolsó jugoszláv író”, A bolondokháza előcsarnokában című elbeszélését kezdi (Mácsai Tibor fordításában) így: „Minden valamikor szeptember havában kezdődött, olyan hangulatban, mint amilyet Petőfi ír le Szeptember végén című költeményében: a vállalkozói villák kertjében még zöldelltek a sövények és a nyárfák, de az esők és a szelek már megkezdték garázdálkodásukat, megtépázták a leveleket és letaposták a füvet, majd jött a hosszú vénasszonyok nyara, amely igyekezett rendbe hozni a rendbe hozható dolgokat, megállítani a megállíthatatlant. Erkélyemről szemlélem az évszakok eme szeszélyes váltakozását, akaratlanul is látva, nemcsak mint a díszletek változásait valamilyen hatalmas, klasszikus melodrámában, amelybe bevonták az isteneket és a teremtés-rombolás mitikus erőit, hanem egy egészen lírai összefüggésben is, amely ártatlan, valójában gyermeki, holmi lírai és melankolikus összefonódásként önmagammal: az elmúlás élő képeként. A szeptembernek ez a romantikus (petőfis) mélabússága összefonódik annak az életével és lényével, aki mindezt saját elmúlásának és öregedésének képeként szemléli, ám mégsem csupán szentimentális (költői) meglátás, hanem egy sajátos metafizikai remegés, amely óva int. Negyven és egy éves vagyok. Befejeztem legújabb könyvemet. Merre, hogyan tovább?” Petőfi Szeptember végénje az elmúlás élő képeként Danilo Kiš tollán (nemzetközi) szállóige lett tehát, világirodalmi toposz, ahogy, talán a legszebb verssorok egyikeként, magyar szállóige lett Kosztolányi révén a versből az „elhull a virág, eliramlik az élet” sor is. Petőfi itt természeti költőként is egzisztenciális határhelyzet lírikusa, mellyel kivívta a kései utódok 13 KOSZTOLÁNYI Dezső, Ábécé [Illyés Gyula előszavával], Bp., Gondolat, 1957, 99. Palócföld • • • • 2023/3–4. �I R O D A L O M T Ö R T É N E T • • • • • • • • • • • • • • • • • • 123 főhajtását. Mert ettől az ominózus kérdéstől, a merre, hogyan továbbtól nem tudott Petőfi sem szabadulni a koltói kastély kertjében sétálgatva, ahol számára az elmúlás példázata a híres elhulló virág metaforája lett. 5. „Petőfi Sándorka” „[…] ki száz évvel ezelőtt jelent meg a földgolyón, ezen jelképes évzáró éjszakán”14 – ez a mondat egy 1922. december 31-én, a Pesti Hírlapban megjelenő tárcából való. A kis írás – szó szerint – a centenáriumi év előestéjén jelent meg, szilveszter éjszakáján pedig megszületik a „csodaember”, ezzel a varázslatos jelzővel zárja a cikket Kosztolányi: „Mélység és magasság együtt, egy életben, huszonhat esztendő szűk keretében. Ezzel a csodával nem tudok betelni – írja, majd hozzáteszi: – Nem gyerekcsoda, nem bűvészi látványosság, nem csodagyerek, ki ötéves korában harmadfokú egyenleteket fejt, Beethovent zongoráz, ismerettani könyvet ír, hanem nagyobb csoda, férficsoda, embercsoda, emberi csoda, mely tökéletes kinyilatoztatónak mutat egy ifjút, ki a csodák csodája, csodaember”15. A novella ezzel a címmel – Petőfi Sándorka – az író 1936-os, Tengerszem című kötetében jelent meg először.16 Az eredeti cím – mint föntebb jeleztem – először Régi, titkos éj volt. A változás jelentős. Horváth Mária szerint: „A későbbi, véglegesnek tekinthető cím feltáró, értelmező szerepű”17. A novella új, immár végleges címében a költő neve kicsinyítő képzős alakban jelenik meg: Petőfi Sándorka. A megváltozott címből minden magyar olvasó tudja, hogy a novella így valami módon Petőfihez kapcsolódik, és okkal valamely gyerekkori epizód fölelevenítésére gondolhat. Ez az elképzelés azonban nem válik valóra. A szöveg 12 képet, 12 részt tartalmaz 1822 utolsó és 1823 első napjának éjszakájáról. Ezt az éjszakát teljes joggal nevezhetjük misztikusnak, hiszen valami különös történés Látjátok, feleim…, 173. Látjátok, feleim…, 174. 16 KOSZTOLÁNYI Dezső, A léggömb elrepül. Kosztolányi Dezső összes novellái, I., összegyűjtötte és a szöveget gondozta RÉZ Pál, Budapest, Szépirodalmi Kiadó, 1981, 794–801. 17 HORVÁTH Mária, Szerkezet és stílus. Kosztolányi Petőfi Sándorka című novellájának elemzése = Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Mai Magyar Nyelvi Tanszéke fennállásának 20. évfordulójára rendezett tudományos ülésszakon 1990. november 28-án tartott előadás szövege, Magyar Nyelvőr, 1992/3, 308–313. 14 15 Palócföld • • • • 2023/3–4. �124 • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • MOHAI V. LAJOS bekövetkeztére lehet számítani, ez pedig, mint később kiderül, a kisded eljövetelének éjszakája. Az író mintája, poétika eszköze a körkép és a késleltetés, mindkét elem fokozza a novella sejtelmes atmoszféráját. Lappangó várakozás kerít a hatalmába bennünket, olvasókat, és a lappangó várakozás atmoszférája uralkodik mind a 12 kép szereplőjén. Balladaszerű homály, nyelvi sűrítés, és babonás motívumok monotonon ismétlődő ritmusa egészíti ki a kisfiú világra jövetelét: „Körülülik a csecsemőt, bámulják, egymásnak suttognak: – Haragos – mondja az apa. – Szelíd – mondja az anya. – A szeme fekete – mondja a bakter, ki pálinkával élteti. – A szeme kék – mondja a kisbéres, ki a konyhán ólálkodik. – Gyenge – mondja a bába. – Erős – mondja a papné. A kisded mintha forgolódna. – Ni – mondják egymásután –, a szalmát nézi, a padkát nézi, a vizet nézi, a bort nézi, az arcunk nézi, az éjszakát nézik, a fényt nézi. Cihelődnek a vendégek. Szülők magukra maradnak, ő vele. – Vidám – mondja az apa. – Szomorú – mondja az anya. Két ember áll az utcán. – Szegény lesz – mondja a bakter. – Gazdag lesz – mondja a kisbéres. Künn a kapu előtt a két asszony. – Nem sokáig él, meglátja – mondja a bába. – Sokáig él, meglátja – mondja a papné és a tomboló égre tekint.” (10. rész) Nem tartozik szorosan a tárgyhoz, mégsem hagyhatom említés nélkül, hogy különös fénytörésbe állította számomra Kosztolányi és Petőfi kapcsolatát Lengyel Balázs és Ottlik Géza 1978-ban, a Móra Kiadó Diákkönyvtárában megjelent válogatása az író kisebb prózai írásaiból. Amikor erre a dolgozatra készültem, ez a kötet került először a kezembe, ott olvastam újra a novellát, az élmény azonban jóval több volt, mint az erre a munkára való fölkészülés egyik pillanata. A Petőfi Sándorka más jelentést kapott az utána következő Osvát-emlékezéstől; a szöveg zuhatagszerű érzelemkiáradás, melyet ugyan a gyász és megrendülés táplált, Kosztolányi mégis Osvát – kultikus tiszteletéről árulkodó – mondatát Palócföld • • • • 2023/3–4. �I R O D A L O M T Ö R T É N E T • • • • • • • • • • • • • • • • • • 125 ismételve így fejezte be: „Éljen a magyar irodalom!”18 Az a magyar irodalom, amelyben Petőfire, a megszülető kisdedre mint apánkként gondol Kosztolányi.19 Post Scriptum Kosztolányi eszményítette Petőfi költői alakját és életművét. Művészetének, magatartásának és egyéniségének hangsúlyai számára jóval túlnyúltak az irodalom körén.1934. január elsején az Új időkben az írta, hogy „Hátrahagy olyan művet, melyet majd az egymás nyomába lépdelő évszázadok igyekeznek megérteni”20. Ennek egyik eleme lehet – fölfogásom szerint – a magyarság kulturális emlékezetében betöltött nélkülözhetetlen szerepe. Egy korábbi, még az elmúlt évszázad végén publikált dolgozatomban21, melyet azután írtam, hogy kecses, fakszimilét is tartalmazó kiadásban megjelent a Petőfi Sándor ismeretlen kéziratait tartalmazó Ibolyák című füzetecske (1998-ban), feledésre ítélt felfedezésről szóltam. Ezen sajnos – legjobb tudomásom szerint – az idő gyökeresen azóta sem változtatott. Pedig egy nemzeti (és világirodalmi) klasszikustól, az irodalmi hagyomány meghatározó alakjától ismeretlen kézirat nem várt fölbukkanása szerencsésebb éghajlatok alatt egyedülálló esemény. Mondandóm lényege az volt, hogy jóval hangosabb hírverést, értőbb, befogadóbb közeget érdemelt volna a szokott hazai szűkkeblűség helyett önmagában is az esemény: „…téved ugyanis az, aki filológiai kuriózumnál nem tekinti többnek és másnak Petőfi fölbukkant autográf könyvecskéjének kiadását” – írtam akkor. Engem talán leginkább a tágabb „szakma”, a kultúra munkásainak viszonylagos süketsége lepett meg. Az irodalmi és kulturális folyóiratok nem kényeztették el olvasóikat a hírrel, de a nívósabb kulturális eseményekre akkor még hatványozottabban mozgékonyabb napilapok sem tartották érdemesnek, hogy szóljanak; az meg már akkor is hiú ábrándnak tűnt, hogy ezt jelentőségének megfelelően tegyék; más hírközlők sem szórták szét a világba, hogy legegyetemesebb költőnktől valami originális került elő. KOSZTOLÁNYI Dezső, Osvát Ernő = K. D., Boldogság, szerk. LENGYEL Balázs, vál. és utószó OTTLIK Géza, Bp., Móra Ferenc Ifjúsági Könyvkiadó, 1978, 271. 19 KOSZTOLÁNYI Dezső, Petőfi Sándor, A Hét, 1915. február 14. 20 Látjátok, feleim…, 183. 21 M. V. L., Költő és Ibolyák, Népszabadság, 1999. november 18. 18 Palócföld • • • • 2023/3–4. �126 • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • MOHAI V. LAJOS Emlékének, emlékezetének ápolása azt jelentené, hogy megmondjuk, mit jelent Petőfi – vagyis az életmű jelentésének aktuális kibontása eleven, elvégzendő közösségi feladatot jelentene. Visszatérve az Ibolyákhoz: jó, hogy folyamatos és magas színvonalú, invenciózus irodalomtörténeti háttérkutatás áll rendelkezésünkre: mert így semmiképp sem állhatja meg a helyét az az érv, amely például azt mondaná: bármi, ami az Ibolyákban fölszínre bukkant, nem oszt és nem szoroz Petőfi, a karakter és a jelenség megítélésekor. Ezzel szemben már önmagában egy kvázi-kötetterv, egy autográf füzet, két ismeretlen vers (Engesztelés, Színésztársaimhoz) és két beszély (A párbaj, A bajazzo) lététől elenyészik minden okvetetlenkedés, gáncs és lekicsinylés. Az Ibolyák fölfedezése bizony okkal dobogtatta meg a szívet. Esemény: kedvez a magyar irodalom hagyományos tradíciókultuszának, mely nélkül nincs ma, nincs holnap. Bárhogy is tagadná ezt valamely jelenkori ízlés és irányzat, tévedne. Egyébként érdemes (ismét) a kéziratos füzet kallódásának kalandos történetére is egy röpke pillantást vetni, ahogy arra rávilágít a kiadványban Szekeres László jegyzete, a szerző filológiai bogarászásának, aprómunkájának szűkszavú, tényrögzítő összefoglalásaként. Maga a füzet 1843-ból származik, s Petőfi művészi önkeresését dokumentálja, melyben tehetségét nemcsak költői vállalkozásnak, hanem prózai kísérletnek is alávetette. Az idő tájt még a romantika előtti idők normái szabták meg az általa követett irányt, és a természeti szép dominált esztétikájában, tematikus szálon pedig a színészvilág, színészélet nyilvánvaló epizódjai, a vándorszínészet érzésvilága bukkan föl az Ibolyák keresetlen, kicsit darabos, meg-megbotló verssoraiban. Voltaképp valódi életrajzi helyzetek folyományaként, azok tényszerű, a költészet világába éppen csak „megemelt” rögzítéseiként megszületett írások képezik a füzetecske tartamát, szövegegyüttesét, mely azért is felbecsülhetetlen fejlődéstörténeti forrása a Petőfi-kutatásnak, mert jelzi Petőfi pályájának korán jelentkező, átgondolt világképi-poétikai ambícióját, hogy a költő írásait tematikus csoportokba, versciklusokba kívánta rendezni. Az a tény is külön figyelmet érdemelt volna, hogy olyan pótolhatatlan relikvia került a múlt mély kútjából elő, amely Petőfi kézírását őrzi. Ez, mondanom sem kell, páratlan szerencse, ezért kiváltképp megbecsülendő: ritkán fordul elő, és még ritkábban ismétlődik meg. Emiatt is kár, hogy nem válhatott igazából közkinccsé az Ibolyák. Palócföld • • • • 2023/3–4. �I R O D A L O M T Ö R T É N E T • • • • • • • • • • • • • • • • • • 127 A gimnazista című, Kosztolányi Dezsőt diákkorában ábrázoló szobor Szabadkán, a Petőfi Sándor utcában, egykori iskolája előtt (Szarapka Tibor alkotása) Fotó: Móra Regina Palócföld • • • • 2023/3–4. �128 • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • L Ő C S E I P É T E R L ŐCSEI P ÉTER Weöres Sándor Petőfi-mozaikja A 200 éve született Petőfi életéről, műveiről monográfiák, tanulmánykötetek, méltatások sora született; nehezen megszámlálható vers és más műfajú vallomás is. Megírásukhoz az önkéntelen viszonyulás mellett a kerek évfordulók, a március 15-ei megemlékezések, a szoboravatások is számos alkalmat teremtettek. A végtelennek tetsző sorból a XIX. század második felének költőit (Arany, Madách, Kozma Andor, Vajda János, Reviczky), a Nyugat néhány alkotóját (Ady, Kosztolányi, Juhász Gyula, Babits, Szép Ernő, Illyés Gyula) említem. A második világháború után többek között Pilinszky János (Levél Petőfi Sándorhoz), Utassy József (Zúg Március), Szilágyi Domokos (Szemből, halál; Héjjasfalva felé), Petri György (Sándorhoz) és Esterházy Péter (Petőfi, a légtornász) vallott róla és rajta keresztül önmagáról, koráról. A hatalmas korpuszban bőségesen akadnak politikai áthallások, esztétikai és erkölcsi hitvallások. Közhelyes megoldások is. A szerzők gyakran szembesítették saját koruk állapotát a szabadelvű, republikánus Petőfi eszményeivel. Az egyes kurzusok pedig rendre a maguk képére kívánták formálni, „fősodorrá” nyilvánítani a szabályoknak nem engedelmeskedőt és líráját.  Weöres Sándornak Petőfihez és költészetéhez való viszonyát nem csupán a 200. évforduló miatt érdemes áttekinteni. Bár nem írt róla könyvet, mint Illyés, sem esszét, mint Babits, többféle műfajban értékelte; részletesebben mindössze az Irodalomtörténet kérdéseire vallott róla. Petőfi-képének mozaikja azonban hiányos maradna, ha csupán ezekre a válaszokra hagyatkoznánk. Megnyilatkozásaiból a teljesség igénye nélkül említem iskolai dolgozatait, leveleit, doktori értekezésének részletét, beszélgetőcéduláit, verseit és több interjúját. Nevének említése nélkül is szólt beállítódásuk közös és eltérő jellemzőiről. Ars poeticájáról, világképéről sokat elárulnak ezek az olykor ellentmondó ítéletek. Ezen sem csodálkozhatunk, ugyanis eltérő összefüggéseket érintve több évtized alatt születtek. Volt, amikor Palócföld • • • • 2023/3–4. �I R O D A L O M T Ö R T É N E T • • • • • • • • • • • • • • • • • • 129 lehengerlő népszerűségét tartotta aránytalannak, máskor – Chattertonnal és Rimbaud-val együtt – a költészet csodagyerekeként említette. Nevezte a couleur locale költőjének és a szabadságért küzdő tüneményes lírikusnak. Sokoldalú összevetéseiben többek között Sevcsenko, Ady, Goethe, Arany, Heine, Illyés Gyula, József Attila neve és életműve tűnik föl. Negatív megjegyzéseinek egy része eltérő személyiségükkel, más társadalmi, eszmei környezetükkel magyarázható. Bíráló szavai sok esetben inkább azoknak szólnak, akik lobogóra tűzték, piedesztálra állították őt. Ha megpróbálkoznék Petőfi és Weöres életének, szociológiai viszonyainak, költői felfogásának összevetésével, hosszasan sorolhatnám a megfigyelési szempontokat, a felületes hasonlóságokat és a feltűnő különbségeket. Mindössze néhányat emelek ki közülük. Azért vállalom a közhelyek kockázatát is, mert lényegesnek tartom őket Weöres megjegyzéseinek háttereként, árnyalásaként. Petőfi 1842-ben még Petrovicsként közölhette A borozót az Athenaeumban. Weöres szintén 19 éves volt, amikor a vidéki és fővárosi napilapok, továbbá az ifjúsági fórumok után jelentkezhetett a Nyugatban. A folyóirat megszűnéséig csaknem 100 tétellel (78 verssel, 11 könyvismertetővel, 1 vitacikkel és néhány róla szóló írással) szerepelt ott. Kettejük közül csak neki volt lehetősége egyetemi tanulmányok végzésére; ráadásul ezt doktorálással zárhatta. Míg Petőfi Zágrábig, Grácig, a felvidéki és az erdélyi városokig jutott el, Weöres már fiatalon járt Ausztriában, Norvégiában, Bulgáriában, 1937-ben pedig Indiáiban, Kínában, később pedig szerte a világban. Mindketten nemzedékük meghatározó lírikusai voltak. Petőfi tudatosan törekedett a vezetői szerepre: művei mellett a Tízek Társaságának szervezőjeként, szerkesztőként szerzett tekintélyt. Költészetét verseiben és kötetének előszavában is megvédte a támadásoktól. Közéleti témájú költeményeinek többsége arról tanúskodik, hogy bízott a társadalmi változásokban, reménykedett a haladásban. A kétely, akárcsak Vörösmartyt és Madáchot, őt is megérintette: sötét tónusú műveiben (például a Világosságot! címűben) éppen az örök körforgás szorongását érzékeltette. A nemzeti ébredés korában hevesen, szenvedéllyel, néha elfogultan, legtöbbször azonban kíméletlenül bírálva vallott hazájáról. Számos alkalommal szólította meg nációját (A magyar nemzet, 1845; A magyar nemzet, 1846; A magyar ifjakhoz, 1847; A magyar nép, 1848; A nemzethez, 1848). Társadalmi változásokat igénylő, szabadságért küzdő, a forradalmat tudatosan és türelmetlenül váró személyiség volt; a felkiáltójelek lírikusa. Kíméletlenül korholt, fenyegetett, indulatosan mozgósított, a nemzethalált Palócföld • • • • 2023/3–4. �130 • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • L Ő C S E I P É T E R Weöres Sándor 1976-ban (Garas Kálmán fotója) vizionálva aggódott. A tőle gyökeresen különböző Pilinszky nem véletlenül azonosította szenvedélyes alkatát a kivont karddal és a lovasrohammal. Közéleti írásai erős szónoki hatáskeltő elemeket tartalmaznak. Gyakran szerepelnek bennük „hasonló rugóra járó” költői kérdések, túlzások, párhuzamos gondolatritmusok, ellentétek, refrének. Értelmi és érzelmi meggyőzésük következetes logikára épül. A prófétai küldetéstudat, a versek témaválasztása, poétikai eszköztára kortárs olvasóit és utókorát is megosztotta.  Weöres – katonatiszt édesapja miatt is – apró gyermekként hallott az első világháború és a forradalmak eseményeiről. Zárkózott személyiségű, koraérett, könyveket bújó személyiséggé fejlődött, aki a pajtások helyett a felnőttek társaságát kereste. Mitológiai tudását, filozófiai, teológiai kételyeit velük tudta megosztani. Az olvasottakat, beleértve a magyar és a világirodalom klasszikus alkotásait, fiatalon asszimilálta. Groteszk szemléletű írásai mellett korán jelentkeztek ismeretelméleti felvetései. Úgy érezte, nem válhatna „tudományos filozófussá”; felvetődő bölcseleti kérdéseit lírájában kívánta kifejezni. Amíg Petőfit kétségbe ejtette az a lehetőség, hogy talán értelmetlen a küzdelem a világ jobbá alakításáért, Weöres nemigen bízott a kedvező változásban. A „mindegy” és a „mégsem mindegy” kérdését többször is rezignáltan, íróniával vagy mély fájdalommal fogalmazta meg. Idézhetem a Háborús jegyzetek zárlatát: „Míg az Ész-Embert sírjába kisérik, / temető árkában, gyász-nóta mellett / az Új-Embert nemzik titkos szerelmek. / Az is majd elkínlódik ezer évig”. Citálhatom a Történelem utolsó sorait: „mindig a valóság hihetetlen, / élünk-forgunk és semmi változás”. Sötét tónusú strófája kimaradt a Rongyszőnyeg második összeállításából: „Nincs vigasztalanabb a történelemnél: / uralkodik az őrült, fejünknek szegzett szekercével, / s ha Palócföld • • • • 2023/3–4. �I R O D A L O M T Ö R T É N E T • • • • • • • • • • • • • • • • • • 131 mégis én ütöm le őt és én uralkodom, / szerepét folytatom váltott rögeszmével”. Az emberi önzést, a hatalomhoz való viszonyt szinte minden megnyilatkozásában változatlannak, megváltoztathatatlannak minősítette. Az egyéni (és nem a társadalmi szintű) formálódásban reménykedett csupán; A teljesség felé számos intése szól erről. Petőfivel ellentétben legnyilvánvalóbb felszólításait is szinte mindig ponttal zárta le. (A teljesség felé szövegében mindössze három felkiáltójel fordul elő.) Az eszmélésétől átélt hazai és világpolitikai változások, bölcseleti, művészeti hatások természetesen nyomot hagytak írásain. Olyan nyomasztó egyetemes kérdésekkel szembesült, mint a fenyegető atomháború, a túlnépesedés, a regionális konfliktusok végtelen sora, a környezetszennyezés. A már idézetek mellett csupán néhány művét említem. A Reménytelenség könyve és a XX. századi freskó a második világháború okozta válsággal függ össze. A teljesség felé megszületését Hamvas Bélának köszönte meg. A Le Journal a hallgatás éveinek lenyomata. A Tűzkútban szereplő Köszöntés a kétség és a remény határán született a hatvanas évek első felében; négy évvel később a T. S. Eliot emlékének ajánlott Merülő Saturnus már borúlátóbb világlátásáról tanúskodott. Petőfi halála után négy-öt emberöltővel Weöres radikálisan fogalmazott a nemzet kérdéséről. A romantika termékeként jellemezte: „…egy tipikusan germán fogalom a nemzet, ami hát a magyar romantikán keresztül is lobogott és piros-fehér-zöldezett, de azt hiszem, most már túltehetjük magunkat ezen a fogalmon. Keletkezett a német romantikával és talán el is múlt a romantikával, úgyhogy most már ennek a problémának talán kevés igazi értelme van”1. A Nemzeti dal szerzőjével ellentétben sohasem vágyott vezetői szerepre az irodalomban. Irodalmi értékű leveleiből azonban kitűnik, miként szervezte nemzedékének fellépését. Tanácsokat adott, közvetített, bírált; részt vett az irodalmi élet decentralizálásában. Miközben a Nyugatban, a Válaszban, a Szép Szóban is közölt írásokat, több vidéki folyóirat-alapítási kísérletben vállalt feladatot. Nemzedékének költőit határozottan védte a leegyszerűsítő minősítésektől. Ennek kiemelkedő példája a Harmadik nemzedék, amely egyszerre ironikus vitairat, mesteri pamflet, zárlata pedig emelkedett művészi hitvallás. 1 Egyedül mindenkivel. Weöres Sándor beszélgetései, nyilatkozatai, vallomásai, szerkesztette DOMátyás, Szépirodalmi, 1993, 240. MOKOS Palócföld • • • • 2023/3–4. �132 • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • L Ő C S E I P É T E R Gyakran szólt verseinek ihlető forrásairól. Nem hevítette az eredetiség, nem hallgatta el, hogy irodalmi élményei milyen ösztönzést adtak számára. Ezek elsősorban nem tartalmi mozgatórugók voltak. Vallotta: „A költészetnek nem témákra van szüksége, hanem struktúrákra, faktúrákra”2. Terjedelmes életművében természetesen előfordul közvetlen élményrögzítés, alkalmi reflektálás is. Nyilván nem véletlen, hogy egy részük gyengébb minőségű, és közülük több is kimaradt köteteiből. A nemegyszer szónokias, logikus vonalvezetésű Petőfi-versekkel szemben a költészetet inkább mint „illogikát” fogta föl. Úgy is gyakorolta. Kedvelte a paradoxonokat, gyakran élt meghökkentő fordulatokkal. Némelyikben kötekedő, játékos vagy egyenesen polgárpukkasztó énje kapott hangot, de többségükben fölszikrázó, líráját megvilágító gondolatokkal találkozunk. Bódy Gábor érdeklődésére ezt válaszolta: „Legfontosabb, hogy az ember törődjön azokkal a dolgokkal, amik az életet megelőzték, és az élete után jönnek. Tekintve, hogy az emberélet 60-70-80 év, nagyon ritka, kivételes esetben 100 év, és azt körülveszik azok az évmilliók, amikre az ember fizikai élete nem terjed ki, ezt érzem a legfontosabbnak. Azokkal az évmilliókkal törődni, amikor nem vagyunk. Ha valaki akár hittel, akár hit nélkül elkezd törődni az élet-egésszel, akkor mindent át kell, hogy értékeljen. És egy olyan költészetben, mint az enyém, nem is lehet eligazodni annak a tudása nélkül, hogy a fizikai, az érzelmi és az értelmi síkok fölött ott van még az intuitív sík, és afölött ott van az időtlen”3. Vázlatos áttekintésemben az időrend és a tematika alapján csoportosítom Weöres Sándornak Petőfit és műveit jellemző gondolatait. Olyan beszélgetéseiből is idézek, amelyek kimaradtak interjúkötetéből és a vele foglakozó könyvekből. Néhány esetben a köteteiben előforduló szerkesztői tévesztésekre is felhívom a figyelmet.  Petőfi nevével és egy-egy versével a magyarok többsége óvodásként vagy alsó tagozatos iskolásként találkozik. Weöres Sándor is korai olvasmányai közé sorolta: visszatekintéseiben Schiller és Shakespeare drámái mellett többször is Vargha Gyula, Kozma Andor, Szabolcska Mihály, Csokonai TÓBIÁS Áron, A MÚZSÁK látogatása Weöres Sándor és Károlyi Amy költőknél, Múzsák, 1970/4, 14. 3 BÓDY GÁBOR, Nárcisz és Psyché – Beszélgetés Weöres Sándorral egy készülő film alkalmából II, Filmvilág, 1978/9, 15. 2 Palócföld • • • • 2023/3–4. �I R O D A L O M T Ö R T É N E T • • • • • • • • • • • • • • • • • • 133 költeményeivel együtt említette. Hatásukat rövidesen a Hála-áldozatban is megörökített módon Ady, Babits és Kosztolányi váltotta föl. Elődeiként mégsem őket nevezte meg, hanem Gyöngyösi Jánost, Édes Gergelyt, Ungvárnémeti Tóth Lászlót, Újfalvi Krisztinát, Vályi Klárát, Kazinczy Klárát, Apor Pétert, Cserei Mihályt, Bethlen Katát, Bethlen Miklóst, Kemény Jánost, Nyéki Vörös Mátyást.4 A hosszú, meglepő lista jól példázza Weöres szemléletét. Nem a kánon volt fontos számára, hanem a szerzők merészsége, nyelvi ereje. Középiskolásként párját ritkító érettséggel, bátorsággal, olykor meghökkentő fordulatokkal szólt a magyar irodalomról. Ideálja ekkor már sokkal inkább Arany volt, mint Petőfi. Köteteiből kimaradt az a kamaszkori verse, amelyben a magyar és világirodalom nagyjaihoz való „viszonyát” jellemezte kétsoros szakaszokban. Gyermekként, segítő társként, tanítványként tüntette föl magát a múlt nagyjainak körében; többek között Homérosz, Shakespeare, Milton, Verlaine társaságában. Látomásában három magyar szerző jelent meg; nem elragadtatással, hanem távolságtartó iróniával: „Jókai bácsit meghallgattam és csak nagy-lopva ásítottam. […] És Petőfivel, lánggal telten szó-vaktöltéseket löveltem. […] Mélázó Adyt leitattam és fejét három nap borogattam.”5 Évismétlő hatodikos diák volt, amikor ezt írta Kosztolányinak: „Egy magyardolgozatban kifejtettem, hogy Petőfi jobban van értékelve mint megérdemelné, életével és halálával önkénytelen reklámot csinált magának, amihez képest a mozicsillagok kéthetes házasságai és titokzatos eltűnései dilettáns cselekvések és irodalma agyonmajszolt rágógumi” 6. 17 évesen írt dolgozatában a Kiskunságot és a Kutyakaparót hasonlította BAKÓ Endre, Vendégünk volt Weöres Sándor költő, Hajdú-Bihari Napló, 1968. április 21, 4. Weöres Sándor: Halottak = LŐCSEI Péter, Vázlatok, versek, szövegváltozatok Weöres Sándor csöngei füzeteiből, ItK, 2021/6, 857. 6 Weöres Sándor Kosztolányi Dezsőnek; 1930. febr. 20. = WEÖRES Sándor, Egybegyűjtött levelek, szerk. BATA Imre és NEMESKÉRI Erika, Pesti Szalon – Marfa; Mediterrán, 1998. I. 138. (A továbbiakban: WSLev.) 4 5 Palócföld • • • • 2023/3–4. �134 • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • L Ő C S E I P É T E R össze. Megfigyelései rokonságot mutatnak azokkal a megállapításokkal, amelyeket később doktori dolgozatában fejtett ki: „A kettő közűl az első a képek láncán egy-egy villantás által csodálatos, tiszta, napsugaras teljességgel mutatja be az alföldi élet jellemző mozzanatait. A költő például csak annyit mond a tüskerózsáról, hogy sötétvörös, és olyan, mint egy vérző csillag és hogy »imitt-amott« van és ezzel mindent megmondott, az egész jelleget is, a szemlélő jólesését is, ami nem az idegen elismerő bámulása, hanem a visszatérő otthonos öröme, hogy ujra látja a rég-ismerteket. Ezzel szemben a »Kutyakaparó« csupa fagyos merevséget, csupa nyirkos szürkeséget, csupa lehangolót tár elénk. De a költő nem kerül a nyomasztó hangulat hatása alá, tréfálkozó és ötletsütögető nevetgéléssel vesz mindent tudomásul és amennyire belesimul a költő maga is a »Kiskunság« egész hangulatába, a maga ép kedélyével, itt éppen annyira kívülálló marad. Mílyen mesteri: a költő egy szót sem ír önmagáról és mennyire ott van, az egészséges emberi sajnálkozásával, minden kép, minden ötlet, minden fordulat mögött.”7 Weöres Sándor 1938-ban félreérthető pamfletet írt Illyés Gyulához.8 Sárközi Györgynek így fogalmazta meg célját: „Versemmel azt akartam mondani: az lesz a sorsa Illyésnek is, mint Petőfinek és az elnyomottakért harcoló többi nagy költőnek: elveit éppen azok az elnyomók fogják a legnagyobb hévvel hangoztatni. Tudod, hogy milyen alakok szoktak ágálni egy-egy halott költő nevében, nagyon rossz szobrok alatt és nagyon gyanús közéleti cirkumstanciák közt; ismered például a hivatalos és félhivatalos Petőfi-ünnepélyeket; nos, Illyésnek is nyilván ez lesz a sorsa, miért éppen ő lenne kivétel.”9 Weöres Sándor diákkori versesfüzete, iskolai dolgozata, levelei = Műhely, 1992, vendégszerkesztő TURBÓK András Bertalan, 76–77. Weöres A vers születése című doktori dolgozatában az Egy telem Debrecenben és A vándorlegény című versekre hivatkozott. „Némelyik motívum sorozatosan átélt élményekből származik…” WEÖRES Sándor: Egybegyűjtött prózai írások, szerk. STEINERT Ágota, Helikon, 2011, 91, 92. 8 Weöres Sándor: Illyés Gyulának; Csönge, 1938. okt. 21. = WSLev. II., 203. A vers tudomásom szerint csupán az Egybegyűjtött levelekben jelent meg. Érthetetlen módon kimaradt az Elhagyott versek című kötetből. 9 Weöres Sándor Sárközi Györgynek; Csönge, 1938. okt. 26. = WSLev. II., 204. Weöres Illyésről Sárközi Györgynek és másoknak is úgy nyilatkozott, hogy jelentős, megkerülhetetlen költőnek tartja. Halála után verssel búcsúzott tőle. 7 Palócföld • • • • 2023/3–4. �I R O D A L O M T Ö R T É N E T • • • • • • • • • • • • • • • • • • 135 A harmincas években többféle módon is megfogalmazta, hogy miért nem akar közvetlenül szociális kérdésekkel foglalkozni. Ez összefügghet a Nyugat harmadik nemzedékét érő bírálatokkal és az általa érzékelt irodalmi divattal is. Petőfi nevének említése nélkül ugyan, de Pável Ágostont és Takáts Gyulát is óvta a terjedő pózoktól, frázisoktól. Egy korabeli interjúban azt vallotta, hogy a görögök előtti kollektív korok irodalmai állnak hozzá legközelebb. Nem az úgynevezett én-problémák izgatják, hanem az általánosak, az örök emberiek. Kételkedett abban, hogy kora alkalmas-e arra, hogy magas szintű irodalom szülessen, ennélfogva saját teremtendő értékeivel kapcsolatban is borúlátó volt.10 A művészeti csúcspontokkal és hullámvölgyekkel visszatérően foglalkozott. Barátaink írt levelei azt bizonyítják, hogy gyötrődve fogalmazta doktori dolgozatát. Értekezésében alig hivatkozott szakirodalomra; jórészt saját tapasztalatit, gyakorlatát rögzítette. Kontrasztként vagy párhuzamként több költőt idézett. Mások mellett Arany, Poe, Goethe, Petőfi, Ady, Babits és Illyés alkotói módszerét, példáját említette. Aligha értékítélet, mégis jellemző és vallomással felérő, amit az erősen tudatos Babits és Arany, illetve az érzelminek nevezett Petőfi és Ady kapcsán emelt ki. Előbbiekről azt állapította meg, hogy „majdnem minden versük külön csírából, sőt némelykor egész csíra-sorozatból fakadt, műveik közt ritkán van szorosabb közösség…” Velük ellentétben az utóbbiak „egy-egy csírából a költemények tizeit és százait termelik; oeuvre-jükben néhány tárgykör és forma sokféle változatban mutatkozik újra meg újra: a versek gyökere bennük marad, tovább él, tovább alakul és megint kihajt, mint az évelő növény.”11 A változó társadalmi elvárásokról, ideálokról ellentétes példákat sorolt. Összegzését (talán nem önkényesen) mások mellett Petőfire és a doktori dolgozat szerzőjére is érvényesnek tarthatjuk: „Csakhogy a zsenialitás mindig szellemi függetlenség, nem pedig rituálisan előírt pózokhoz alkalmazkodás, míg a dilettánsok felszerelik magukat az összes kívánt kellékekkel, a költők fütyülnek a kordivat naggyá-válási receptjére és úgy írnak, ahogy saját természetükből következik. A költészetben nincsenek kijelölhető szerepek, okvetlenül szükséges, vagy okvetlenül tilalmas tárgykörök, minden a minőségen áll vagy bukik – és a költészet egyik főértéke Weöres Sándor vallomása önmagáról, Dunántúl, 1938. december 25, 9. WEÖRES Sándor, Egybegyűjtött prózai írások, szerk. STEINERT Ágota, Helikon, 2011, 96– 97. 10 11 Palócföld • • • • 2023/3–4. �136 • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • L Ő C S E I P É T E R éppen az, hogy bármilyen temperamentum és humánum mutatkozhatik benne, csak méltóképpen mutatkozzék”12. Várkonyi Nándorral levelek és beszélgetőcédulák segítségével cserélt eszmét. Az alkotói típusokról szóló gondolatait minden bizonnyal a harmincas évek végén vagy a negyvenes évek elején rögzítette. A „személyi tárgyú” és az „univerzális” művészeket állította szembe. Ítéletét ekképp enyhítette: „Sophokles, Shakespeare, Kalidasza: par exc. univerzálisak. Goethe, Petőfi, Heine: a szerepes, magatartásos egyének. (Persze ez inkább jelleg-, mint érték-megállapítás. Egyéni szimpátiám az I. csoporté, de ezt nincs jogom értékmérőül venni)”13. Földessy Gyula, az Ady-filológia megalapozója pályájának elején két kötetet adott ki Petőfiről. Alighanem ezek ihlették Weöres 1944-es versét. Hogy pontosan melyik fejezete vagy bekezdése, az egyelőre bizonytalan. FÖLDESSY GYULA MARGÓJÁRA Petőfi prófétált szebb életet s hol marad e szebb élet? Nem a próféta tévedett, hanem az élet, Nem a próféta bukott meg; csakis az élet.14 A vágy és a valóság ellentétére építő epigrammát kihagyta köteteiből. Ezen nem csodálkozhatunk. Életművében aligha találunk példát arra, hogy bármelyik költő prófétaszerepét elfogadta volna. Ráadásul a versben említett Petőfi néhány kivételtől eltekintve (például: Az ítélet) nem szebb életet prófétált, hanem a szabadsághoz vezető hosszú küzdelemről beszélt. Az ötvenes évek első fele nagyon sok polgárinak, egzisztencialistának, defetistának minősített szerzőnek is a szilenciumot jelentette. Az asztalfióknak írt Weöres-művek között volt a Mahruh veszése, a Mária WEÖRES Sándor, A vers születése = UŐ., Egybegyűjtött prózai írások, szerk. STEINERT Ágota, Helikon, 2011, 80. 13 Weöres Sándor keltezés nélküli autográf feljegyzése Várkonyi Nándornak. Környezetében a harmincas évek végének, negyvenes évek elejének kiadványaira vonatkozó utalások vannak. (Magántulajdon. Ezúton köszönöm meg Kende Katának, hogy rendelkezésemre bocsátotta őket.) 14 WEÖRES Sándor, Földessy Gyula margójára (1944. április–május) = WEÖRES Sándor, Elhagyott versek, szerk. STEINERT Ágota, Helikon, 2013, 289. 12 Palócföld • • • • 2023/3–4. �I R O D A L O M T Ö R T É N E T • • • • • • • • • • • • • • • • • • 137 mennybemenetele, az Orbis pictus és a Le Journal. Ezek A hallgatás tornya című kötetben láttak napvilágot. Az 1950-re keltezett Petőfi hangja a „Felhők” és „Az őrült” idejéből csupán az Egybegyűjtött írások bővített kiadásában kapott helyet. A vers utolsó 11 sora A sebzett föld éneke című kötetben a Prózafutamok „A reménytelenség könyve” előtt és után 3. darabjaként 1951. október vége datálással szerepel; ugyanez a verszárlat [Mért jutottunk…] szerkesztői címadással került az Elhagyott versekbe.15 PETŐFI HANGJA a „Felhők” és „Az őrült” idejéből Csorog a lassú őszi eső, Mint a gyűlölet, Áznak a holtak s a hullajelöltek. Tégedet, ázott cinegemadár, Mi tart az ágon S a dühben forgó világon? Tán egy álom, Vagy egy emlék, napos kora-nyár, Engeded magad becsapni, És bólogatsz az ág vonalán, Hol lomb is volt valaha. Nem irígyellek, cinegemadár, Sem étkedet, a férget, Sem azt, amely majd megesz téged; Cinege, féreg, ember: egy-kutya, Mind közös áldozata A hatalmas dühnek, Mely, míg megöl, Utódot csikar ki áldozatából, Hogy azt is megölje. Tán van valahol simább világ is És vár reánk? De mért jutottunk e keserves gödörbe, Mit vétettünk, Ember, féreg, cinege? Ez nyilvánvalóan ellentmondás, szerkesztői pontatlanság. WEÖRES Sándor, A sebzett föld éneke, Magvető, 1989, 80.; WEÖRES Sándor, Elhagyott versek, szerk. STEINERT Ágota, Helikon, 2013, 48. 15 Palócföld • • • • 2023/3–4. �138 • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • L Ő C S E I P É T E R E világ mikor szűnteti be Folytonos, förtelmes kloakáját, Hol szétrágott étel, rothadt szirom, Kőtörmelék, madártoll, Babylon, Hulla, okádék, álom Hömpölyög egy-folyáson? Hol a torkolata? Gyerünk innen haza! A sötét látomásban sűrítve tűnik föl az állati, a növényi és az emberi lét kilátástalan nyomora, megállíthatatlan körforgása. A megválaszolhatatlan kérdéseket irracionális felszólítás zárja. Hiszen a „förtelmes kloáka”, a” rothadás”, az „okádék”, a „hulla” a valóság (az elérhető haza). Hiába mondaná bárki, akár Pilinszky szavaival: „E világ nem az én világom…” – a vágyott haza legfeljebb az életen túli lét lehet. Mindennek Weöres költészetében több előzménye volt. Közülük az első még diákkorában, 1928-ban vagy ’29-ben született, és a Céltalanul címet kapta.16 Ebben az egymondatos anaforikus gondolatritmusban az egyetemes gyötrelmet jeleníti meg. A hosszú felsorolás Sisyphus szenvedésével kezdődik, és a tárgyak, állatok, növények, elvont fogalmak, sőt a „céltalan Isten” szenvedésén át ível saját nyomorúságának kimondásáig. Az „Egy másik világ küldött engem” (1941) sejtése és a „nem élni könnyebb” (1950) gondolata rendre visszatér lírájában; változatai a De profundisban (1942) és a Harmadik szimfóniában (1943) is tetten érhetők. A Rákosi-kor nyomasztó világáról vázlatok, töredékek sorában számolt be. A Négysorosban (1951) ezt írta: „Az élet álom. Mindamellett / mért álmodunk ilyen förtelmet? / Mért zabálunk és mit okádunk, / hogy ilyen gyilkos álmot látunk?”17 Sok tekintetben rokon ezzel a [Morzsák I.] szerkesztői cím alatt szereplő sóhaja: „Könnyelműség volt megszületni. Azt hittem, legalább pár szót lehet szólni, ha nem is követik. De még csak sikertelen kísérletre sincs mód; kár volt idejönni”18. Petőfi születésének 150. évfordulóján az Irodalomtörténet szerkesztőségének kérdéseire válaszolt. Kiemelte, hogy az ünnepelt nem sok jót jelentett szellemi arculatának kialakításában. Ezt részben a korabeli iskolák WEÖRES Sándor, Céltalanul = WEÖRES Sándor, Elhagyott versek, I. m., 106. WEÖRES Sándor, Négysoros (1951. május) = WEÖRES Sándor, Elhagyott versek, I. m., 374. 18 WEÖRES Sándor, [Morzsák I.] = WEÖRES Sándor, Egybegyűjtött prózai írások, I. m., 325. Szerkesztői botlás, hogy cím nélkül, betű szerint szerepel az Elhagyott versek 373. oldalán is. 16 17 Palócföld • • • • 2023/3–4. �I R O D A L O M T Ö R T É N E T • • • • • • • • • • • • • • • • • • 139 elidegenítő hatásának tulajdonította. Csak később fedezte föl lírájának értékeit: többek között a Téli világ álomszerű csodáját, a Kutyakaparó grafikus erejét, A helység kalapácsának nyelvi mókáját és az Álmos vagyok és mégsem alhatom fogvacogását. Időszerűségével kapcsolatban is kételyeit sorolta. Hasonló módon vélekedett, mint egykor Illyés lírájának kisajátításáról: „Petőfit saját szobra takarja el: azelőtt a patetikusan szónokló, esküre emelt kezű; ma a vékonypénzű forradalmár. Irodalompolitikánk Petőfi, Ady, József Attila hármasságát példaképpé aranyozza”19. A Három veréb hat szemmel című antológiában Petőfit a legnagyobb magyar lírikusnak nevezte. Művei közül – egy kivétellel – kevésbé ismert 1845-ös, ’46-os darabokat közölt (Álmos vagyok és mégsem alhatom…; Gróf Teleki Sándorhoz; A „Szilaj Pista” kihagyott utolsó versszaka, Száll a felhő). Sokműfajú életművét úgy értékelte, hogy köteteiben olykor „széria-darabokat” őrzött meg, és kincseket dobott ki: alaposabban válogathatott volna bordalaiból, hazafias és szerelmes dalaiból. Az antológiában szereplő Petőfi-verseket mindössze néhány sorban jellemezte.20 A szerepjátékokra mindig kész Weöres több variáns, stílusparódia szerzője volt. A Harminc bagatellben számos példát találunk ezekre. Volt, hogy saját témáját formálta át (Dal három alakban), máskor feleségének sorait ültette át egy-egy szapphói, alkaioszi és aszklepiadészi strófába (Változatok egy Károlyi Amy motívumra). Népdalváltozatainak egy része kimaradt köteteiből. Erre a sorsra jutott Petőfi-átirata is: „Ej mi a kő, tyuk anyó, / a szobában bennlakó, / Ej-haj tyuk anyó, / kend csak ki-való.”21 A Temetésre szól az ének első szakaszának két ironikus átdolgozását, az Ugráló szavakat a Kútbanézőben olvashatjuk. A haraghoz című Petőfi-vers ezzel a kérdéssel kezdődik: „Kiapadsz-e, harag, / Te zuhatagos / Vad bérci patak…” Weöres Sándor ennek nyitó metaforáját emelte ki. Tegező módon, fenntartás nélküli szeretettel szólt a halált választó, tragikusan fiatalon távozó költőhöz. Versének első szakaszát idézem: WEÖRES Sándor, Petőfi helye a mai szellemi életben, Egyedül mindenkivel = Weöres Sándor beszélgetései, nyilatkozatai, vallomásai, szerk. DOMOKOS Mátyás, Szépirodalmi, 1993, 222–224. 20 WEÖRES Sándor, Három veréb hat szemmel, Szépirodalmi, 1977, 505–509. 21 WEÖRES Sándor, [cím nélkül] = WEÖRES Sándor, Elhagyott versek, szerk. STEINERT Ágota, Helikon, 2013, 361. 19 Palócföld • • • • 2023/3–4. �140 • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • L Ő C S E I P É T E R „TE ZUHATAGOS VAD BÉRCI PATAK” Petőfi, te örökifjú angyal, Te voltál napfényes mosollyal, Élő tűzzel, haragos viharral. Nem vártad meg a rút öregséget, Megöletted a huszonhat évet Mindazzal, mit ád egy hosszú élet.22  A Petőfi nevét tartalmazó, a költeményeit átíró és a nevében megszólaló műveken kívül más versek összevetése is eredményeket hozna. Kinek ne jutna eszébe például a következő Weöres-sorok olvasásakor az Egy estém otthon: „Anyám szemében kapzsi féltés. Apám szemében görbe vád – hogy megjöttem, fölhozta mégis a legvénebb üveg borát.” (Hazatérés) Írásom címe mozaikot ígért. Munkám során a terjedelem és a rendelkezésemre álló anyag eleve önkorlátozásra szorított. Reménykedem abban, hogy a hagyaték részletes feltárása kiegészíti, pontosítja majd ezt a töredezett képet. WEÖRES Sándor, Te zuhatagos vad bérci patak (1971) = WEÖRES Sándor, Elhagyott versek, szerk. STEINERT Ágota, Helikon, 2013, 453. 22 Palócföld • • • • 2023/3–4. �I R O D A L O M T Ö R T É N E T • • • • • • • • • • • • • • • • • • 141 A csöngei evangélikus templom, amely Petőfi Sándor és Weöres Sándor emlékét őrzi. Petőfi ide járt 1839 nyarán, ostffyasszonyfai – a szomszéd falu – nyaralása idején Csáfordi Tóth Róza kedvéért, Weöres Sándort pedig itt keresztelték meg. (Lásd lapszámunkban az e templomban lévő, állítólag Petőfi kezétől származó bevésést a 81. oldalon!) Fotó: Garas Kálmán Palócföld • • • • 2023/3–4. �142 • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • S Á R K Ö Z I B A L Á Z S S ÁRKÖZI B AL ÁZS Ágyban, párnák közt, uccazajban Bizonyosság és bizonytalanság egy sor köré építve: az Egy gondolat bánt engemet és a Mire megjössz P ilinszky János Mire megjössz című költeménye 1948-ban a Válasz című folyóiratban jelent meg először, majd a Harmadnapon-kötet Senkiföldjén-ciklusában. Pilinszky verse kevéssé került a recepció fókuszába, ugyanakkor a költő eszköztárát, nyelvének jellemzőit értelmezve Tandori Dezső kiemelkedő versként interpretálja a verset, és nemcsak a Pilinszkyéletmű és annak második periódusa tekintetében, hanem az egész 20. századi magyar (késő modern) líra szempontjából: „A Mire megjössz című vers a pálya második korszakából, hiánytalanul mutatja fel Pilinszky János lírájának ide tartozó kötőelemeit; a monotónia külön-érzékelhetősége már eltűnik, az egymást szinte érintő »csúcs-elemek« (telitalálatok, ritkaságok stb.) formálnak második fedő-szövedéket ugyanolyan sűrűn, mint kántálhatóságuk continuo-jellege. Ebből a szempontból költőnknek talán ez a legtökéletesebb (mindenképpen egyik legjelentősebb) verse, a huszadik századi egyetemes líra roppant reprezentánsa”1. Tolcsvai Nagy Gábor is – valószínűsíthetően Tandori megállapításaiból kiindulva – a legsikerültebb versek közé sorolja a Mire megjössz címűt kismonográfiájában, elsősorban a mű poétikai sajátosságait, a Harmadnaponra jellemző világábrázolás következetességét, a vers beszédmódjának apokaliptikus, jelenléthiányra épülő és temporatív jegyeit kiemelve: „A Mire megjössz a Harmadnapon első ciklusának költészettanilag talán legegységesebb verse, a leginkább megelőlegezve ciklus és főképp az Apokrif jellemzőit”2. A szöveg középpontjában egyértelműen a szubjektum és a Másik, a Másik jelenlétének hiányában való megszólítása és az én ebből fakadó TANDORI Dezső, A költői eszköztár módosulásai Pilinszky János költészetében = Irodalomtörténet, 1983/2, 356–372., 361–362. 2 TOLCSVAI NAGY Gábor, A Harmadnapon = Uő., Pilinszky János, Pozsony, Kalligram, 2002, 50–82, 64. 1 Palócföld • • • • 2023/3–4. �I R O D A L O M T Ö R T É N E T • • • • • • • • • • • • • • • • • • 143 egzisztenciális kérdései állnak: „Egyedül vagyok, mire megjössz, /az egyetlen élő leszek, […] A pőre örökkévalóság. / S a tiéd, egyedűl tiéd, / kezdettől fogva neked készűlt / e nagyszerű egyszerüség”. A szöveg, annak ellenére, hogy már a címével és első szavával – Mire megjössz – Egyedül – a magány állapotát, az egyedüllét vagy árvaság egy eltávolított időpillanatig történő elnyújtását, ennek az állapotnak a kimerevítését végzi el, a kiüresedett, az élőktől eltávolított térből implikálódó jelentés középpontjába a szubjektumot állítva. A szubjektum individuális létállapota ugyanakkor már itt, a nyitányban is a Másiktól, a jelenlétének hiányában megjelenített entitástól függő, abban a tekintetben, hogy a címmel és a cím első sorban való megismétlésével a szöveg egyfajta folyamatos jövő idő megjelenítését végzi el (eleinte grammatikailag jelenidőben, majd pedig explicit módon jövő időbe foglalva: leszek), amely jövő középpontjában az én, a szubjektum egzisztenciája áll (vagyok, leszek, egyetlen élő), de mind a szubjektum léthelyzete, mind a megjelenített világ tárgyias terei (üres ól, csillagok az ég nélkül) a Másik hiánya következményeként hatnak. „Egyedül vagyok, mire megjössz, az egyetlen élő leszek, csak tollpihék az üres ólban, csak csillagok az ég helyett.” Az első versszak képei azzal, hogy az üresség ábrázolása mindig aszimmetrikus módon, a lényegi elemek megjelenítésével és a kontúr vagy a háttér, keret hiányának hangsúlyozásával írják le (a Pilinszky-versvilág alapképe, az ól megjelenik, de az ól lényegét adó, abban élő állatoknak csak a nyoma, a pihék léteznek, vagy a másik alapmotívum, a csillag esetében a csillagok jelen vannak, de létezésüknek helye, a világ kerete vagy maga a transzcendens, az ég hiányzik) nyelvileg kapcsolódnak – Kulcsár Szabó Ernő kifejezésével élve – a társiasság nyelvi-poétikai megjelenítésmódjához is: a Másik hiányának rögzítése a mire megjössz kifejezésével történik meg, amely explicit módon arra utal, hogy a jövőben a Másik jelen lesz, de implicit azt fejezi ki, hogy a jelenben nincs jelen. A második versszak ugyanezt a tapasztalatot bővíti, továbbra is a tárgyiasult világ és a szubjektum összefonódásának és az egyedüllétnek a hangsúlyozásával. A képi világ nyelvi megjelenítése a második versszak esetén is az ellentétek és a hiányok hangsúlyozásának eszközével történik, az árvaság, az egyedüllét teljessége a fosztóképzős temetetlen jelzővel, Palócföld • • • • 2023/3–4. �144 • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • S Á R K Ö Z I B A L Á Z S a szeméttelep az enyészetet, a semmivé válást lassító vagy megakadályozó téli jelzővel egészül ki, és a lokatívuszként funkcionáló léthelyzet-meghatározás – árvaságban – továbbra is az apokaliptikusan kihalt teret tematizálja. „A temetetlen árvaságban, mint téli szeméttelepen, a hulladék közt kapirgálva szemelgetem az életem. Az lesz a tökéletes béke. Még szívemet se hallani, mindenfelől a némaságnak extatikus torlaszai.” A negyedik versszak a kiüresedés, tárgyiasulás összegzése után – „pőre örökkévalóság” – ismét a Másik relációjában konstituálja a szubjektum egzisztenciálontológiai jellemzőit, amelyet aztán az ötödik strófa kezdősorának erőteljes metaforája nyomatékosít. A „tagolatlan3 kosárember” szókapcsolat hiányos metaforaként (majd a következő sor kezdetét tekintve egy hasonlat első tagjaként) a szöveg egészére ható jelentéseket generál, minthogy a tagolatlan, amely a szubjektum alapjegyeként funkcionál, valami olyan jelenséget jellemez, amelynek nincsenek jól differenciálható részei, nincsenek elkülöníthető jellemzői, ugyanakkor a ’tagolatlan’ jelző nyelvi szempontból utalhat olyan hangra vagy hangsorra is, amelyben az emberi beszédre jellemző tagoltság nem található meg4, mégis jelentéssel bír, mint a sírás, a köhögés, a nevetés vagy az üvöltés. A sűrített kép második tagja a kosár, valamiként az előtaggal ellentétben valaminek az összegyűjtésére, egyberakására, szállítására utal, integrál, összezár, azonban történetileg elsődleges jelentésében „körülkerített hely, ahová a legelőn tartott A „tagolatlan” szó egyébként értelmezhető egy Szabó Lőrinchez kapcsolható intertextusként is, A fehér táj című versre utalva, ahol „A fehér táj, kint, az emeleti / ablakon túl, amely keretezi, / a fehér táj, melyet két téglalap / üvege japán metszetnek mutat, / a fehér táj majdnem egész üres, / tagolatlan, s csak ha nagyon keres, / még árnyalatot is csak úgy talál / a hontalan szem a tejszín homály /imbolygásában… sorok magányosságot, befogadhatatlanságot sugárzó tájleírása a rövid költemény zárlatában a kiüresedés egybemosó hatásának eredményeként a személytelenség személyességbe, a magány a közösségbe csap át: …a semmi lebeg / köröttünk, a semmiben lebegünk… (Az idézetek kiemelései tőlem valók. S. B.) 4 Magyar értelmező kéziszótár, Bp., Akadémiai Kiadó, 2021, 1295. 3 Palócföld • • • • 2023/3–4. �I R O D A L O M T Ö R T É N E T • • • • • • • • • • • • • • • • • • 145 jószágot, különösen a juhokat éjszakázásra terelik”5, amely visszautal az egyik legjellegzetesebb Pilinszky-képre, a vers első versszakában megjelenő ól-motívumra, de a ’kosarat kap, kikosaraz’6 jelentésében, a visszautasítás jelképeként is használatos, amely pedig a Mire megjössz társiassághoz kapcsolódó jelentésének, a Másik hiányának,7 elérhetetlenségének szempontjából fontos. Ez a komplex kép mindazonáltal a szubjektum a Másik hiányában jelentkező passzivitásra, tehetetlenségre, kiszolgáltatottságra utaltságát, mozgásképtelenségét is a jelentésbe írja. A ’tagolatlan kosárember’ sűrített képe a versszak előrehaladtával azután egyre bonyolultabbá és jelentésesebbé válik, először a végtelenített és kiüresedett világ másik dimenziójának, az időnek a kapcsolatában egy hasonlatnak a részeként, majd pedig a „nincs karja-lába már a vágynak” sorral a tagolatlan jelző végső soron a vágy, az interszubjektivitás jellemzőjévé válik, és annak egzisztenciálontológiai tétjét, fontosságát sugalmazza. „Mint tagolatlan kosárember, csak űl az idő szótalan, nincs karja-lába már a vágynak, csupán ziháló törzse van.” A költemény zárlatában a személyesség és a személytelenség paradoxona, az előrevetítettség, a jelen időben kifejezett jövő idejűség és a Másik hiányának függvényében identifikálódó szubjektum létre és létminőségre irányuló megállapításai kulminálnak. A hatodik szakasz kezdő sora – „Mindenem veszve, mire megjössz” – a végtelenített jövőbe távolítja el a Másik jelenvaló létének lehetőségét, ezzel mintegy a Másik hiányát rögzíti, a Másikat mintegy megfosztja személyessége lényegétől, jelként, önmagára, önmaga hiányában önmagára utaló jelként rögzítve A személyesség jegyeinek tagadásként való jelentkezése – „se házam nincs, se puha ágyam” – és az ezzel szemben álló ideálisnak mutatott jövőbeli interszubjektív helyzet – „zavartalan heverhetünk majd” – az egész szövegre jellemző paradoxitással az én belső ellentéteit, önmaga szubjektumként való konstituálásának az ellentéteit képezi le. A puszta elragadtatás – anaforikusan utalva a harmadik szakasz „extatikus torlaszai”-ra A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára 2. H–Ó, Bp., Akadémiai, 1970, 585. Uo., 586. 7 A kikosarazás, az elutasítás következményeként „létrejövő kosárember” a Másik aktivitásának eredményeként konstituált szubjektum. 5 6 Palócföld • • • • 2023/3–4. �146 • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • S Á R K Ö Z I B A L Á Z S – a pőreség, az egyszerűség, az én önmaga személyes jegyeitől való megfosztottságaként az elszemélytelenedést mint a személyesség feltételét implikálja a szubjektumértelmezésbe. A záró szakasz performatív aktusként ható imperatívuszai – „Csak meg ne lopj! Csak el ne pártolj!” – és az azt követő szentenciaszerű ténymegállapítása – „Ha gyenge vagy, végem van akkor” – ugyanakkor minden személyességet a Másik entitás cselekedeteitől, létértelmezésétől, létezésétől tesznek függővé, és ellentétben állnak az én önmaga elszemélytelenítésére irányuló aktivitásaival, a szubjektum antagonisztikussá, átfordíthatóvá válását mutatva. Ez a zárlat egészében megjelenik nyelvi, grammatikai szinten is a folyamatosan és dinamikusan váltakoztatott egyes szám első és második személyben, ahol csupán egyszer vált a grammatikai alany a többes szám első személyű igei személyraggal a közösséget kifejező mi-re, a ’heverhetünk’ szóban. „Mindenem veszve, mire megjössz, se házam nincs, se puha ágyam, zavartalan heverhetünk majd a puszta elragadtatásban. Csak meg ne lopj! Csak el ne pártolj! Ha gyenge vagy, végem van akkor. Ágyban, párnák közt, uccazajban iszonyu lenne fölriadnom.” A vizsgálat fő kérdését a záró versmondat Petőfi-intertextusa adja. Az „Ágyban, párnák közt, uccazajban”-sor egyértelmű intertextus, de talán implicit módon a harmadik versszak „extatikus torlaszai” és az ötödik versszak „puszta elragadtatásban” állapotmegjelölése is az értelmezés érdeklődésébe emelik Petőfi Egy gondolat bánt engemet című versét. Arról, hogy „mi köze van” Pilinszkynek Petőfihez – annak ellenére, hogy Pilinszky sokszor és sok helyütt több tucat művész- és költőelődjét sorolta fel, a Petőfi-párhuzam kissé meredeknek tűnhet – legjobban saját szavai írhatják le. E kérdésről Levél Petőfi Sándorhoz című írása adhatja a legautentikusabb tájékoztatást: „Bevallom, nem sok közöm volt Hozzád. Mint törékeny gyerek, mindig is az öregekhez húzódtam. Azokhoz, akiknek volt ereje megöregedni. Az érett Aranyhoz s a meghasonlott Vörösmartyhoz. Ahhoz a merészséghez, amely Palócföld • • • • 2023/3–4. �I R O D A L O M T Ö R T É N E T • • • • • • • • • • • • • • • • • • 147 lángész létére még a zsenialitásról is hajlandó lemondani. Miként a »visszahúzódó« Atyaisten adta át a Fiúnak a teremtést. Te: teremtés voltál, kivont kard, lovasroham. Lángész. Arany és Vörösmarty: érettség, fáradtság, elhomályosuló elme. Te voltál a Fiú, ők voltak az Atya. Te voltál a vállalkozás, ők a lemondás. Fiú voltál, mint Mozart, ők Atya, mint Johann Sebastian Bach. Hát ezért húzódtam én is inkább Aranyhoz és Vörösmartyhoz, mint Hozzád. Te égettél, ők melegítettek. De hát mikor is nap a nap: amikor éget vagy amikor melenget? Szelíden, mint Arany, halódva, mint Vörösmarty? És mégis, nagyon szeretlek! Holott se Fiú, se Atya nem vagyok. Fiúnak lenni nincs elég bátorságom. Atyának lenni nincs elég erőm. Két nagyság közt hányódó szegénylegény, vagy legjobb esetben fullajtár, összekötő, megoszló szeretet vagyok. Közeledben – bevallom – elégek, de ez nem ítélet; míg az ő lábuknál megpihenek, megnyugszom. Egy dolog van azonban, amit Náladnál tisztábban senki sem képvisel. És ez az igazmondás. Itt mindig Hozzád fordulok. Add, hogy veszélyeztetett alkatom és korunk labirintusában vergődve mindig vágyakozzam az egyenes útra, a Szép Szóra, egyszóval – az igazságra.”8 Petőfi Egy gondolat bánt engemet című verse 1846-ban keletkezett, és ugyan a Petőfi-filológiában van némi vita arról, hogy az 1846-os év melyik szakaszában született – „Petőfi 1846. évi versnek tüntette föl, és az Öszszes költemények záródarabjának tette az Egy gondolat bánt engemet... című költeményét. Ez nem szerepelvén a benyújtott cenzúrapéldányban, többen (Martinkó András, Fekete Sándor) korábbi versnek gondolták, akár 1846 őszén írottnak”9 –, de az mindenképpen kijelenthető, hogy a Felhők évében és a magánéleti s az ebből kibontakozó költészeti, alkotói válság, a magány időszakában. A Felhők-ciklus darabjaiban és az 1846-os év verseiben a Petőfi-kutatás egy alkotói szerepmódosítási kísérletet vél felfedezni, amelyben a világ percepciójának fragmentáltsága, az individuális létértelmezés perspektivikussága és az ebből következő poétikai megoldások – PILINSZKY János, Levél Petőfi Sándorhoz, Új Ember, 1973. március 11. = https://reader.dia.hu/document/Pilinszky_Janos-Publicisztikai_irasok-129/Pilinszky _Janos -Publicisztikai_irasok-pilinszky00863 [2023. 09. 03.] 9 KERÉNYI Ferenc, Petőfi Sándor élete és költészete. Kritikai életrajz, Bp, Osiris, 2008, 278. 8 Palócföld • • • • 2023/3–4. �148 • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • S Á R K Ö Z I B A L Á Z S felfokozott, akár paradox metaforák, töredékesség stb. – dominálnak.10 Fontos azonban megjegyezni, hogy a Petőfi-értelmezés azt is megállapítja, hogy Petőfi alkotói, alkotáslélektani fejlődésének két meghatározó eleme van, a romantika és a realizmus, és bármely alkotói periódusában e két fókuszpont között oszcillál költészete, hol egyik, hol másik pólus felé közelítve.11 Az 1846-os esztendő szerepvállalási és poétikai változásai és az Egy gondolat bánt engemet című vers viszonylagos összegző attitűdje talán ezt az ingamozgást is mutatják: a költemény egészlegességet implikáló szerkezete, verstechnikája, motívumrendszere mintegy summázza és szelektálva szintetizálja a periódus költészeti változásait. 12 Az Egy gondolat bánt engemet összegző attitűdje végül is egy ars poeticus jellegű, emblematikus költeményt eredményez, amelyben „a hősi halálnak és a világszabadság megvalósulásának már nincs alternatívája (a bukásra és a megtorlásra utaló, az év során többször felbukkant vérpad-motívum eltűnt) – a népköltő, a nemzeti költő és a világszabadság poétája egyaránt nagykorú lett”13. Pilinszky 1948-ban írta meg a Mire megjössz című költeményt, abban az időszakban, amikor politikai-ideológiai okokból hallgatásra volt kényszerítve, és a vers csak 1959-ben, a Harmadnapon című kötetben jelenhetett meg. A Pilinszky-kutatás egyértelműen a Harmadnapont tekinti a Pilinszkyoeuvre csúcspontjának, mind a költő „nagykorúvá válásá”-nak, mind a kötetnek hasonló szintetizáló szerepet tulajdonít, mint amilyen összegző szerepe van az Egy gondolat bánt engemet című versnek az 1846-os esztendő és talán Petőfi ars poeticái tekintetében is, ráadásul, mint látható, elsősorban nyelvi-poétikai, verstani szempontból emeli Tandori Dezső a pálya csúcsteljesítményei közé: „Ebből a szempontból költőnknek talán ez a legtökéletesebb (mindenképpen egyik legjelentősebb) verse” 14. A két költemény természetesen messzemenően más tartalmakat, jelentéseket, kultúrtörténeti periódusokat, alkotásfilozófiai attitűdöket sorakoztat fel, ugyanakkor – nyilvánvalóan nem véletlen a szó szerinti beemelés Vö. SZILÁGYI Márton–VADERNA Gábor, Az irodalom rendi intézményrendszerétől a polgári intézményekig (kb. 1830-től 1905-ig). Petőfi kitörési kísérletei a népköltő szerepéből = Magyar irodalom, szerk. GINTLI Tibor, Bp., Akadémiai, 2015, 453–454. 11 Vö. SZEGEDY-MASZÁK Mihály, Világkép és stílus Petőfi költészetében = Uő., Világkép és stílus. Történeti-poétikai tanulmányok. Bp., Magvető, 1980, 221–251, 221–222. 12 Vö. KERÉNYI Ferenc, I. m., 278. 13 Uo., 279–280. 14 TANDORI Dezső, I. m., 356–372., 361–362. 10 Palócföld • • • • 2023/3–4. �I R O D A L O M T Ö R T É N E T • • • • • • • • • • • • • • • • • • 149 Pilinszky részéről – az a világpercepció és létállapot, és még inkább az azok az egzisztenciális félelmek, amelyeket ugyan különböző intonációval és modalitásban, de a szövegek implikálnak, rokonnak tekinthetők. Petőfi versnyitó mondata, amely Pilinszkynél záró versmondatként jelenik meg, egyfajta többirányú összegzését adja a Mire megjössz világpercepciójának, a magára maradottság és a Másikra utaltság kettős paradoxonában létező szubjektum egzisztenciájának. Tolcsvai Nagy Gábor értelmezésében ez az allúzió „megfordított értelmű”15 (a Petőfinél található halállal szemben itt a fölriadás áll), ugyanakkor talán egyértelmű, hogy a Petőfi-sor negatív konnotációi – a vizionált hősi halál helyett bekövetkező jelentéktelen, „kispolgári” végső álom képei Petőfinél, és a Másik elérhetetlenségének és a szubjektum önszituálása lehetetlenségének egzisztenciális félelmei, bántó gondolatai Pilinszkynél – jelennek meg a Mire megjössz zárómondatában is, amennyiben az „iszonyu lenne fölriadnom”16 kijelentés egzisztenciálontológiai jelentéseket hordoz, a szubjektum eszmélését konstituálja, és talán annak a szubjektumértelmezési paradoxonnak a nyelvi-poétikai leképezését jelentheti, amelynek értelmében a szubjektum önmagát kizárólag a Másikkal szemben, annak ellenében képes – a nyelvben – szubjektumként konstituálni. A két sor kontextusa egyébként hasonló mind Petőfinél, mind Pilinszkynél az egzisztenciális félelmekből táplálkozó, szinte perzuazív, ugyanakkor megszólításként ható könyörgés – Petőfinél: „Ne ily halált adj, istenem, / Ne ily halált adj énnekem!”, a Mire megjösszben pedig:: „Csak meg ne lopj! Csak el ne pártolj!” – övezi a félelmet leíró sorokat, és mindkét szöveg esetén az individuumra, a szubjektumra vonatkozó megállapítások veszik körbe az „ágyban, párnák közt” komplexnek tekinthető képét. Kiemelendő mindazonáltal a Petőfi-sorhoz képest hordozott többlet is a Mire megjössz intertextusában, hiszen a betoldott uccazaj kifejezés beemeli a szövegbe a vers apokaliptikusan üres és tárgyias teréből eddig hiányzó nagyvárosi modern környezetet, az emberit, a profánt, a mesterségest, annak minden zajával és mozgalmasságával együtt, kapcsolódva az eszmélés jellegének kifejezésére használt ’fölriadnom’ történésszerű TOLCSVAI NAGY Gábor, I. m., 66–67. A ’fölriadnom’ szó mindemellett a jelentésbe implikálja az alvás–eszmélés József Attilához kapcsolható intertextusait is, az Eszmélet „és megint fölnéztem az égre / álmaim gőzei alól / s láttam, a törvény szövedéke / mindíg fölfeslik valahol” egzisztenciális, lételméleti jelenségekre rákérdező sorait, ahol az eszmélés létállapota a felismerés a jelenvaló lét ontológiai tapasztalatát generálja. 15 16 Palócföld • • • • 2023/3–4. �150 • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • S Á R K Ö Z I B A L Á Z S aktivitásához is, jelezve, hogy a már korábban is tökéletes békeként, pőre örökkévalóságként és puszta elragadtatásként definiált tér- és létállapot a személytelenítéssel elérhető személyesség tere, és ez ellentétben áll a riadást generáló profán környezettel. A mondat ’ágy’ és ’párna’ szavai Pilinszkynél emellett az intimitásra, a szerelmes kapcsolatra is vonatkoznak, míg a jövő időbe vetett és az utca zajának következményeként megjelenített feltételességgel kifejezett riadás és az ’iszonyu’ jelző az interszubjektív viszony lehetetlenségére utalhatnak. Fábián Péter Barguzin – lehullt csillag fénye című darabját a kecskeméti Ciróka Bábszínház mutatta be 2022 őszén. Ebben a jelenetben Lendváczky Zoltán, Fülöp József, Szörényi Júlia és Szekeres Máté látható (Fotó: Ujvári Sándor) (További képek az előadásból lapszámunk 165., 244. és 248. oldalán) Palócföld • • • • 2023/3–4. �I R O D A L O M T Ö R T É N E T • • • • • • • • • • • • • • • • • • 151 V ÉGH B ALÁZS B ÉL A Petőfi koltói versei A koltói versekről szóló olvasatértelmezésem Kerényi Ferenc 2008ban megjelent Petőfi Sándor élete és költészete. Kritikai életrajz (Osiris Kiadó) című monográfiáján alapszik. Számos erénye közül kiemelendő az a kettős szerzői szándék, amely újra visszahelyezi jogaiba az életmű kapcsán az életrajz és a költészet összefüggéseit, illetve a kritikai értelmezés filológusi gesztusait. Ezt megelőzően is több életrajz és monográfia készült Petőfiről, szerzőnk szerint éppen emiatt van szükség a legújabbra, a kritikaira. Kutatásainak alapja maga a költői életmű, a kritikai kiadás szövegei. Nem a korábbi, tucatnyi életműkutatóval vitázik, hanem magával a költővel, akinek versszövegeivel cáfol vagy erősít meg tényeket felhasználva az éppen folyamatban lévő kritikai kiadás eredményeit.1 Kerényi szándékai azonosak a monográfiakészítés általános céljaival: tüzetes életrajz elkészítése, a költői pálya alakulásának nyomon követése, recepcióvizsgálat, az életmű megjelentetésének és befogadásának története stb. „A monográfiát megalapozó évtizedek alatt lehetőségünk nyílt kézbe venni, ellenőrizni a fennmaradt Petőfi-dokumentumokat és kritikákat. E forrásbázis alapján elsőrendű feladatunknak tekintettük, hogy a költő alakját felszabadítsuk azoktól az ideologikus és kultikus legendáktól, kisajátításoktól, félremagyarázásoktól, amelyek az elmúlt másfél évszázad alatt rátapadtak.”2 Ezek közé tartoznak az 1847-ben Koltón íródott költemények is. A kritikai tisztánlátást elősegítendő, tisztán kutatás-módszertani szempontból Kerényi kronológiailag és tematikailag is megvizsgálja a verseket; szeptemberi és októberi keltezésűekre, illetve szerelmi és közéleti témájúakra osztva őket. Így derül ki, hogy szeptemberben öt (a Mézes hetek című elveszett), októberben pedig tizenhat vers született. Az októberi hónap javára dönt, hogy a koltói hat hét alatt (szept. 9. – okt. 20.) „az új házasok testileg és lelkileg megismerték egymást”. A testi és a lelki Vö. PETŐFI Sándor Összes versei. Második, javított kiadás, szerk. KERÉNYI Ferenc, Budapest, Osiris Kiadó, 2004. 2 KERÉNYI Ferenc, Petőfi Sándor élete és költészete. Kritikai életrajz, Bp., Osiris Kiadó, 2008. 9. 1 Palócföld • • • • 2023/3–4. �152 • • • • • • • • • • • • • • • • • • • V É G H B A L Á Z S B É L A szerelemhez bőven találunk referenciákat a versekben. Júlia szept. 22-én folytatja félbehagyott naplófeljegyzéseit, erről Petőfi okt. 14-én ezt írja XVIII. úti levelében: „Feleségem ott a másik asztalon naplóját írja; én ma már vágtam egy verset…”3 Ezekkel és a hozzájuk hasonló mikrofilológiai adatokkal, tényekkel állítja helyre Kerényi Ferenc az életrajz és a költészet mitizálódott, sokszor giccsesített momentumait. Végig megmarad a kötet erényének a filológiai aprólékosság, a tényekhez való következetes ragaszkodás, a tisztázás, a reális történések, motívumok felderítése, közlése és értelmezése. Rendszerező, saját szempontot érvényesítő filológiai-kritikai magatartás ez. Monográfiaírói ars poeticája így foglalható össze: a Petőfi-életművet az életpálya és a költészet kölcsönösségében kell szemlélni, ehhez mindkettő egyidejű vizsgálatára van szükség. A valóság tényei, az életrajzi momentumok azonos folyamat részei, ebből kiindulva a koltói versek sem önmagukban vizsgálandók, hanem az életműbe helyezve, a költői világ- és létszemlélet folyamatában, így villanhat fel a részben az egész. Kerényinek ezt a meggyőződését erősíti Horváth János, aki monográfiájában így értelmezi a koltói verseket: „…együtt volt mindaz a lélektani elem, mely a Petőfi-féle hangulatot egyébként is felidézheti: az elmerengtető őszi táj-szemlélet, a lelki élvezet bágyasztó boldogsága, s a küzdelmekben elfáradt ember emlékező pihenése”. Kerényiben a tények és a vélemények sokaságában magabiztosan tájékozódó irodalomtörténészre, filológusra ismerhetünk. Habitusából eredő határozottsággal elsőként mondja ki, hogy a szerelmi tematika csak egy (jóllehet legfontosabb) a koltói versekben, ennél változatosabb a verstematika. Módszertani megfontolásból szétválasztja a közéleti, a bölcseleti verseket a szerelmiektől. Korábban együtt tárgyalták őket, összemosva a műfajváltozatokat. Korszerűnek, egyben szükségszerűnek tarthatjuk Kerényinek ezt az eljárását, hiszen ezek a költemények nem megszakítják, hanem továbbviszik az életművet: „Másrészt megfogalmazódtak már azok a várható kérdések, problémák is, amelyek az új élethelyzetből fakadtak és amelyek a mézesheteken túlra mutatnak”4. Kerényi „feltűnő”-nek tartja, hogy a Koltón írott huszonkét költeményből Petőfi mindössze ötöt ad közre folyóiratokban 1847/48-ban (1847-ben: Fölösleges aggodalom, Beszél a fákkal a bús őszi szél; 1848-ban: Amióta én megházasodtam…, A hold elégiája, A koldus sírja). Mindez a problémátlan és boldog PETŐFI Sándor Összes prózai írása és levelezése, sajtó alá rendezte és a jegyzeteket írta SZALISZNYÓ Lilla és ZENTAI Mária, Bp., Osiris Kiadó, 2022, 288. 4 KERÉNYI Ferenc, I. m., 332. 3 Palócföld • • • • 2023/3–4. �I R O D A L O M T Ö R T É N E T • • • • • • • • • • • • • • • • • • 153 nemzeti költő korábban kialakult képét erősítette, eltüntetve szem elől az igazán izgalmas és érdekes koltói verseket, amelyek egyrészt intimitással szolgáltak volna az olvasó számára, másrészt komoly témafelvetésükkel elkomorodó hangneműek. Bizonyára mindez ellentétes lett volna a nászúthoz kötődő kortárs konvencionális polgári képzetekkel. Kerényi Ferenc olvasata nyomán fogalmazódik meg először, hogy Petőfi koltói lírája erősen erotikus töltetésű. A Mézeshetek című vers még szerepel Petőfi versgyűjtő füzetében, vagyis kötetbe szánta, ám Júlia utólag kivágta a lapot (körülbelül férje halála után), valószínűleg kompromittálónak vélte erotikussága miatt. Liberalizmusa ellenére Petőfiné ragaszkodott a 19. századi puritán szerelemfelfogáshoz, és annak központi fogalmaihoz: a szerelemhez és az erényhez. Különös érvénnyel bírt ez a nők esetében. Ehhez viszonyítva Petőfi nonkonformistának bizonyult szerelmi dolgokban, így a testi szerelemében is. XVII. úti levelében félreérthetetlen módon fogalmaz: „Egyedül vagyunk, azért ölelkezünk…” Kerényi szerint a férfi-költő ezzel a természetességével túlmegy „a biedermeier korízlés finomkodó stílusán”. A magunk részéről azt is hozzátehetjük, hogy Petőfi ezzel a gesztussal otthonossá teszi a testi szerelmi témát a formálódó életműben, kiegészítve a lelki szerelmet a fizikaival, egyfajta teljességre törekedve. „A Beszél a fákkal a bús őszi szél… az első magyar vers, amely a szerelmi együttlét utáni órával foglalkozik, még a testi érintés melegében.”5 Kerényi itt elsősorban a vers refrénjére gondol: „Keblemre hajtva fejecskéjét, alszik / Kis feleségem, mélyen, csendesen”. Ebben és a hasonló témájú versekben saját boldogságtudatát hangoztatja a költő, bizonyságként és elégtételként barátainak azokra a kételyeire, amelyekkel ezt a szerelmet és házasságot fogadták. Már itt Koltón élet-halál kérdéssé válik Petőfi számára a szerelem: a Szeptember végén 13–14. sorában megfogalmazódó gondolatmenet („Oh mondd: ha előbb halok el, tetemimre / Könnyezve borítasz-e szemfödelet?” inkább szurkálódó, és nem jósló-kinyilatkoztató árnyalatú. Újfajta értelmezési kísérlet ez Kerényi részéről, melyet két filológiai adattal is megerősít. Hasonló hangulat fogalmazódik meg Júlia naplójában: „Mi vigasztalja hát azt, ki kedvesét elveszti? Mi a nőt, ki férjét temeti el, kivel eggyé olvadtnak hitte saját életét, kiért boldogságát, mindenét oly örömest feláldozta volna, mert hiszen ő több volt magában, mint a mindenség 5 KERÉNYI Ferenc, I. m., 333. Palócföld • • • • 2023/3–4. �154 • • • • • • • • • • • • • • • • • • • V É G H B A L Á Z S B É L A nélküle”6. Továbbá Horváth János is kritikával illeti a közfelfogásban élő legendát: „Megdöbbentő jóslatot látnak benne, élményt, életrajzi adatot keresnek mögötte …”7 A buzgó jóslathívők a költemény megformáltságát hagyják figyelmen kívül, Kosztolányi Dezső a 9. sort („Elhull a virág, eliramlik az élet …”) a magyar költészet (egyik) legszebb sorának nevezte. A vers motívumainak bőséges beágyazottsága van a magyar és egyetemes műveltségben: a dér ütötte fej élő szólás, mint ahogy az éjféli kísértetjárás is a néphiedelem része. A 11–12. sor megfogalmazásának többek között Bajza József lehetett egyik elődje: „Leányka, édes! Még most öledben Elszenderűlve Mennyet lelek: Ki tudja? holnap Talán siromra Leng a lenyugvó Est bíbora?” (Esthajnal, 1822) A keresztre akasztott fátyol mint az emlékezés jele már Ányos Pálnál is szerepelt, akinek versei egyébként Petőfi könyvtárában is megvoltak. A Kosztolányi dicsérte sor pedig bibliai parafrázis. A szorgalmas párhuzamkutatók Lenau és Byron verseit is szokták idézni. Önmagát szintén idézi a költő a versben: A hóhér kötelében a nő, az öngyilkosságra készülődő Róza ígéri meg Andorlaki Máténak, hogy a síron túl is szeretni fogja, és hívására a sírból is föllátogat. Ezt a filológusi rendet ajánlja tehát Kerényi Ferenc a költemény sokat vitatott második versszakával kapcsolatban. Értelmezésbeli konstrukcióját tényekkel támasztja alá, a hitelességet és a hihetőséget szolgálva, közben elutasítja a korábbi elnagyolt, legendásított értelmezésváltozatokat. 6 7 Idézi: KERÉNYI Ferenc, I. m., 334. HORVÁTH János, Petőfi Sándor, Budapest, Pallasz–Révai, 1922, 304. Palócföld • • • • 2023/3–4. �I R O D A L O M T Ö R T É N E T • • • • • • • • • • • • • • • • • • 155 F ARAGÓ K ORNÉLIA A szerb nyelvű Petőfi-befogadás kezdeteiről A szerb befogadástörténet identitásának lényeges jellemzője, hogy a Petőfi életművéről értekezők, kevés kivétellel, fordították is verseit. Az első fordítások 1855-ből (A csárda romjai), 1856-ból (Az őrült) és 1957-ből (Az ember) valók, és Jovan Jovanović Zmaj nevéhez fűződnek. A valamivel későbbi kritikai recepciós történések cselekvői tanulmányaik révén is jól ismerték a magyar nyelvet és a magyar irodalmtörténeti mozgásokat. Következésképpen átkötéseket, egymásba átszövődő, egymásba átnyúló hasonlóságokat, direkt egybeeséseket, átvételeket is tapasztalunk, de az sem kerülheti el a figyelmünket, hogy vannak eltérések, hogy az esetlegesen importált irodalmi kódokba különbségek is beleíródhatnak. Az I. világháború előtti időszakból mindössze három átfogóbb szöveget jegyez a szerb recepciókutatás. Elsőként a János vitéz fordításának előszavát (Pest, 1859) Antonije Hadžić tollából1. Hadžić is kitűnően ismerte a magyar nyelvet és kultúrát, Szabadkán született, de részint gimnáziumi, majd jogi tanulmányait is Pesten végezte. Később Újvidéken a Szerb Matica titkára, majd elnöke, és a Letopis főszerkesztője. Előszavában Gyulai Pál munkáját (Petőfi Sándor és lyrai költészetünk), az első Petőfi-életrajzot jelöli meg forrásként, de mintha más szövegekkel is párbeszédben állna. Példának okáért az előszó a magyar költészet egén meteorként megjelenő, majd gyorsan elenyésző, de nagy világosságot hagyó költőről szólva bevonja a szerb beszédrendbe a későbbiekben oly népszerűvé váló meteor-metaforát. Hadžić, bár kihagyásokkal (törli például a Gyulai negatívnak ítélt megállapításait), módosításokkal (Félegyháza helyett már Kiskőröst tünteti fel a költő szülőhelyeként), és apró betoldásokkal, de olyan erősen támaszkodik Gyulai tanulmányára, hogy Sava Babić joggal zárja ki az eredeti szövegek sorából, a kor szokásait követő adaptációnak minősítve az előszót. Az már a sors fintora, hogy feltehetően éppen egy rövid A. HADŽIĆ, Aleksandar Petefi (Petrović) = Aleksandra Petefija Vitez Jovan: sa životopisom pesnikovim. Preveo: Jovan Jovanović. E. Čakra, u Novom Sadu 1860, III–XXXVI. 1 Palócföld • • • • 2023/3–4. �156 • • • • • • • • • • • • • • • • • • • F A R A G Ó K O R N É L I A saját betoldása miatt késlelteti a hatóság egy éven keresztül az első szerb nyelvű Petőfi-kötet megjelenését. A szabadság-elvűre hangolt előszó betoldása Gyulait korrigálja, aki különös óvatosságról tett tanúbizonyságot: „Nem tudván ellenállni heves vágyának, harcba ment az eszméért, amelyet egész életében hirdetett, és áldozatául esett. Senki sem tudja, hol esett el, a magyar nép még ma is úgy tartja, hogy valahol Erdély és Magyarország határán él a hegyek között, és megjelenik majd, ha szükség lesz a lelkesedésére azokért a szent eszmékért, amelyeket verseiben örökül hagyott az utókorra.” Igaz, a hatóság az elsődleges borítóban is talált kivetnivalót, meg abban is, hogy az előszóban szerepelnek A csárda romjainak azon sorai, amelyek néhány évvel korábban nem jelenhettek meg a Letopisban2. Hadžić előszavához képest valamiféle elmozdulást jelez a Zmajt követő legjobb műfordítók egyikének, Blagoje Brančićnak a szövege. A költő, szótáríró, az újvidéki szerb gimnázium magyar-, latin- és görögtanára Péterrévén született (1850), és feltételezések szerint már gyermekkorában megtanulta a magyar többség nyelvét. Magyar–latin szakos oklevelét Budapesten szerezte. Az MTA felkérésére szerzőtársával, Đorđe Derával (Derra György) magyar–szerb és szerb–magyar relációjú szótárírásra is vállalkozott. Szótáraikat a szakma, az alaposságot, a pontosságot és az összedolgozottságot kiemelve „a korabeli magyar lexikográfia kiemelkedő teljesítménye”3-ként tartja számon. Feltétlen említést érdemel, hogy Brančić fordításában látott napvilágot az Iz mađarskog perivoja – A magyar virágos kertböl című versantológia is. Fordításait folyóiratokból, lapokból összegyűjtve Berzsenyi, Kisfaludy, Vörösmarty, Arany és Gyulai Pál verseivel egyetemeben, Petőfi Sándor negyvenhárom versét is közzétette szerb nyelven. Petőfitől majdnem kétszer annyi verset fordított le, mint a többi költőtől együttvéve. A kiadvány rövid költői életrajzokat Vö.: Sava BABIĆ, Kako smo prevodili Petefija? Matica srpska, Novi Sad, 1985, 30–32. A vers problematikus sorai. „Puszta, puszta, te vagy a szabadság képe, És, szabadság, te vagy lelkem istensége! Szabadság, istenem, még csak azért élek, Csak azért, hogy egykor érted haljak én meg, S síromnál, ha érted onthatom véremet, Meg fogom áldani átkos életemet.” 3 CSEH Márta, Nyelvészeti terminusok a Barnčić–Derra-szótárakban, Hungarológiai Közlemények, 2007/4, 41. 2 Palócföld • • • • 2023/3–4. �I R O D A L O M T Ö R T É N E T • • • • • • • • • • • • • • • • • • 157 és néhány soros versértelmezéseket is tartalmaz. „A szerb gimnázium magyar nyelv- és irodalomtanáraként a legjobb alkalmam volt megyőződni arról, hogy a magyar szellem számos szikrái éppen olyan kellemesek a szerb léleknek, mint a szerb irodalom kitűnő alkotásai. Ez a lírai alkotásokra különösképpen érvényes. […] A szerb és a magyar nemzet temperamentumában és életmódjában is sok a közös vonás. Ez ösztönzött arra, hogy egyik-másik magyar virágot átültessem szerb földbe”4 – áll az antológia 1906-os keltezésű előszavában. A Petőfiről szóló értekezés 1900-ban jelent meg a Matica srpska évkönyvében5. Brančić a korabeli hasonló fókuszú magyar recepció számtalan helyével összhangban egy világosan kifejtett szerző- és életrajzcentrikus elgondolást képvisel. Az olvasásnak az életrajzot szoros kapcsolatban kell tartania életművel: a személyes sors és az életmű egymás fényében világíthatók át, csakis az életrajz részletes ismertetésével lehetséges termékeny módon kibontani és megjeleníteni az egyes művek jelentésvilágát. Brančić a költő élettörténete és életműve között szinte magától értetődő azonossági viszonyokat feltételez. Az életművet és az életrajzi személyt a romantikus elvek szerinti teljes átfedésben látja, és mélységbe menően tematizálja az életrajzot. Elsősorban azt tartja fontosnak kiemelni, hogy Petőfi egész élete, mint egy igazi költőé, feltárul előttünk költészetében. Vagy lehet, hogy nincs is még egy olyan költő, aki mint Petőfi, teljességgel a saját életét énekelte volna meg. Ezért életének ismerete nélkül költészetét, úgymond, nem lehet megérteni. „Élet és költészet nála minden költőnk közt legszorosabban ölelkezett…” – olvashatta például Zilahy Károlynál.6 Mellesleg ebben a szövegben a magyar líra egén megjelenő tünemény fordulatával is találkozhatott. „Petőfi költészetének alapjellemzője, hogy nincs benne egyetlen kitalált, mesterkélt érzelem sem. Mindegyik vers, mondhatjuk természetes vers, olyan tárgyat, jelenséget, történést énekel meg, amelyet a költő látott, átélt” – írja.7 Brančić a vallomásos szerepet, az élményköltészeti minőségeket érzékeli, anélkül, hogy a szerepet szerepként azonosítaná. Ebben is közel kerül Iz mađarskog perivoja (A magyar virágos kertböl), Presadio Blagoje Brančić, Štamparija deon, društva Branika, Novi Sad, 1907. 5 Blagoje BRANČIĆ, Šandor Petefi (Petőfi Sándor), Rasprava. Letopis Matice srpske, knjiga 202. i 203, Sveska II. i III. za godinu 1900, Novi Sad, 1–48. 6 ZILAHY Károly, Petőfi Sándor álláspontja = Petőfi Sándor életrajza, Pest, Emich Gusztáv, 1864, VIII. o. 7 Blagoje BRANČIĆ, i. m., 23. 4 Palócföld • • • • 2023/3–4. �158 • • • • • • • • • • • • • • • • • • • F A R A G Ó K O R N É L I A némely korabeli elgondolásához: „Csak akkor ír, ha belső ösztön hajtja rá, s csak azt, amit igazán átérzett vagy átélt”8. Brančić a költészet jellemzéséhez használt alapfogalmak révén is kommunikációba kerül a magyar szemléletkészlettel, amikor úgy látja, hogy a költői beszédet főként a természetesség, az egyszerűség és a hamísítatlanság, a tényszerű igazság jellemzi. De szó esik még gondolati gazdagságról, könnyű érthetőségről, érzelmi tisztaságról, az absztrakt kifejezések és trópusok terhe nélküli érzelmi melegségről is. A tanulmány különlegessége, hogy mondanivalóját a függelékében szereplő tizenkét Petőfi-vers fordítására való utalásokkal pontosítja9. Brančić ismeri és beépíti a magyar Petőfi-filológia korabeli szemléleti jellemzőit, némely közhelyeit. Az irodalmi történésekkel való viszony dinamikájában tetten érhetők a Petőfi-kultusz fordulatai, és a mitizálódás bizonyos mozzanatai is. Már a szövegkezdeten „Isten kegyeltjé”-nek nevezi Petőfit. Élete és a csatatéri eltűnése kapcsán felmerülő kultuszmintázatok sem hagyják érintetlenül a gondolkodását. Szemléltetésül két példa: „Tüneményes volt az egész élete, és tüneményes halállal halt; fényes meteor, amely egy pillanatig a legszebb fényében ragyogott, majd eltűnt”10 – írja. A már Hadžićnál is szereplő meteormetafora mintha Jókai Sylvester-éjszakák című szövegét idézné fel: „Odafenn az égen nagy robogva száll keresztül a pislogó csillagocskák szemei előtt egy roppant meteor, változó szinével fényt vetve a földre, szikrázó sörényét csóválva maga után hoszszan. Fele útján szétpattant, elveszett”11. Ez a befogadásban később szélesen alkalmazott metafora Jókainál másutt Petőfi korszakos jelentőségét jelzi: „De az a hét év, melyet Petőfi meteorja végig húzott tűzvonalként nemzetünk egén maga egy korszak, amilyen nem volt és nem is lehet többé”12. Az eltűnés mozzanatát illetően pedig a Jókai Mórnál több szöveghelyen is előforduló Romulus-hasonlatra emlékeztetnék. A Petőfi szülőházának átvételében (1880) a következők állnak: CSERNÁTONI Gyula, Petőfiről, Kolozsvár, Ajtai K. Albert Magyar Polgár Könyvnyomdája, 1900, 24. 9 A borozó, Arany Jánoshoz, Nézek, nézek kifelé, Mi, boldog pestiek, Hova levél?, Feleségek felesége, Talpra magyar!, Bányában, Első szerepem, Pusztán születtem, Csatadal, Egy gondolat bánt engemet 10 I. m., 4. 11 JÓKAI Mór, Sylvester-éjszakák. Emlék = Jókai Mór Decameronja. Száz novella, hetedik kötet, Pest, Heckenast Gusztáv, 1859, 132. 12 JÓKAI Mór, Petőfi emlékszobránál. Emlékbeszéd, Koszoru, 1882, VIII füzet, 389. 8 Palócföld • • • • 2023/3–4. �I R O D A L O M T Ö R T É N E T • • • • • • • • • • • • • • • • • • 159 „És meghalt úgy, hogy örökké ifjú maradt. S még halva sem hagyta magát egy szűk sírba összeszorítani: eltűnt, mint Romulus, mint Élias, a felhők közé temetkezett.”13 Brančić is felveti a Romulus-hasonlatot, az ismeretlen sírhely kérdését, azzal, hogy mint mondja, Romulus egy háromezer éves történet mitikus alakja, de Petőfi halála a mi századunk igaz története. „És milyen halállal halt! Nem csak hogy a legszebb és legdicsőbb halállal: a haza szabadságáért vívott csatában, de halotti testét senki se látta, sírhelyét senki sem ismeri.”14 Blagoje Brančić szerint a fordítói termelés számszerűsítve igen kiterjedt, de mégsem tükrözi méltó módon Petőfi zsenialitását. Sajnálatosnak tartja, hogy a fordítások szinte csak folyóiratokban lelhetők fel, és felveti egy gyűjteményes kötet kiadásának szükségességét. A befogadásról szólva úgy értékeli, hogy a szerbek legalább olyan mértékben ismerik Petőfi költészetét, mint a szerb költőkét. Azt is állítja, hogy Zmaj népszerű fordításai a szerb irodalomban az eredeti értékével bírnak, e fordításokat jobban ismerik mint Zmaj némely saját versét. Mindennek egyik okát abban látja, hogy a közvélemény szilárdan hisz abban, hogy a költő szerb származású. Arról is szól, hogy korábban ő maga is ezt a meggyőződést képviselte Meltz Hugó és Bartha Miklós nyomán. Mint kifejti, nem azon kell csodálkozni, hogy a szerbek szívesen hittek Petőfi szerb származásában, hanem azon, hogy a magyarok között ma is akad olyan, aki ezt vallja. Meltz Hugótól a Felhők német kiadásának előszavából idézi a következőket: „Petőfi’s Familie war zweifelsohne serbischen (nicht slovakischen) Ursprungs”. Állítása szerint személyesen tapasztalta, hogy Meltz 1883ban, a kolozsvári egyetemi katedráról is hirdette Petőfi szerb származását: „Ha egy magyar egyetemi professzornak ez volt a meggyőződése, akkor én, a lelkes szerb fiatalember miért ne támaszkodtam volna rá?”15 Emellett Bartha Miklósnak a segesvári Petőfi-ünnepen elhangzott beszédére is utal, amelyben a szónok Damjanich mellett Petőfit is szerbként említette, olyan értelemben, hogy a magyarok köszönettel tartoznak a szerb népnek a két hősért, Damjanichért és Petőfiért, a költőért. Brančić azt is megvallja, hogy 1884-ben megjelent Pred Petefijevim monumentom (Petőfi emlékműve előtt) című versében még ő maga is úgy JÓKAI Mór, Petőfi szülőházának átvétele = https://www.arcanum.hu/hu/online-kiadvanyok/Jokai-jokai-mor-osszes-muvei-1/iroi-arckepek-10FD7/petofi-11308/petofi-szulohazanak-atvetele-114B8/ [2023. 09. 11.] 14 Blagoje BRANČIĆ, i. m., 3. 15 I. m., 7. 13 Palócföld • • • • 2023/3–4. �160 • • • • • • • • • • • • • • • • • • • F A R A G Ó K O R N É L I A fogalmazott, hogy Petőfi arcvonásai szerb származásáról tanúskodnak. „Afelett sajnálkozom”, írja, „hogy ha ereiben szerb vér folyt, akkor miért nem maradt meg szerbnek”16. A saját vigasztalására azt is versbe írja, hogy Petőfit mégsem veszítették el a szerbek, hiszen minden nemzetnek énekelt. „Felmerülhet a kérdés: mégis hogyan szilárdulhatott meg a Petőfi szerb származásáról szóló hit olyannyira, hogy én is szinte félek elrontani a szerbek szép illúzióját.”17 Arról is beszél, hogy sokan így szereznének dicsőséget a szerb népnek: „A legzseniálisabb magyar költő, és szerb!”18 Mások viszont a renegátot látják benne, aki, mert nem maradt meg szerbnek, nem érdemel igazi megbecsülést. Végül, a kutatásokra hivatkozva, minden félelme ellenére, egyértelműen leszögezi: Petőfi „nem volt szerb”19. Annyira fontosnak tartja a kérdés tisztázását, hogy, évekkel később, antológiájában (Iz mađarskog perivoja) újra hangsúlyozza: „Petőfi nem szerb, mint ahogyan ma is sokan gondolják. Anyja szlovák volt, az apja szintén szlovák származású, de már teljesen elmagyarosodott”20. Ezeket az akár merésznek is mondható gesztusokat akkor értékelhetjük igazán, ha tudjuk, hogy Sava Babić a szerb Petőfi-fordítás történetét és módszertanát felmérő, majd négyszáz oldalas kötetében21, de még a kilencvenes években is tényként kezeli Petőfi félig szerb származását: „Tény, hogy Petőfi Sándor Petrovics Sándorként született és hogy apja szerb volt, anyja pedig szlovák…”22 Könyvében áttekinti a szerb recepció származási vonatkozású mozzanatait, és szinte megrovóan említi, hogy Brančić Petőfi-esszéjében szükségesnek találta kijavítani Bartha Miklós kijelentését („a szerbek két csillagot tűztek az égboltra, Damjanichot és Petőfit”), amely szerb nyelven is megjent a Zorában. Amikor arról esik szó, hogy hogyan artikulálódtak a hatások a szerb kultúra sajátos terében, a forradalmi versek kapcsán Đura Jakšić, szerb romantikus költő neve kerül említésre, mert „Jakšić tollal és karddal is szolgálta a hazát“.23 Megállapítást nyer, hogy mindkét költészetet az érzések I. m., 8. I. m., 6. 18 I. m., 5. 19 I. m., 6. 20 Iz mađarskog perivoja. 99. 21 Sava BABIĆ, Kako smo prevodili Petefija? Matica srpska, Novi Sad, 1985. 22 Sava BABIĆ, Petőfi és a szerbek, Iskolakultúra, 1993/10, 26–31. 23 I. m., 28. 16 17 Palócföld • • • • 2023/3–4. �I R O D A L O M T Ö R T É N E T • • • • • • • • • • • • • • • • • • 161 valódisága, a szerelmi ideák, a költői képek melegsége és különleges nyelvi erő jellemzi. Utalás történik Zmaj János vitéz-fordítására is, amely „az eredeti szinte minden szépségét felmutatja”24. Brančić úgy véli, hogy Zmaj költészetével összevetve Petőfi a boldogság költészetét is mély érzésekkel műveli, míg Zmaj csak a szomorúságét. Brančić hallomásból ismeri Jakov Ignjatović Petőfi külső megjelenést illető negatív véleményét és szubjektívnek, felszínesnek ítéli azon kijelentéseit, miszerint a költő iszákos és rabiátus természetű ember volt. A harmadik viszonylag korai Petőfi-esszét a belgrádi Delo közli Milan L. Popović (a korabeli magyar sajtóban Popovics L. Milán) bácskai szerb jogász, lapszerkesztő, majd politikus tollából.25 Popović az első Balkánháborúban önkéntes haditudósító, később lapszerkesztő. 1913 júniusában a szegedi esküdtbíróság a magyar állam elleni izgatás ügyében ítélkezett felette. Egy inkriminált cikkében kemény szavakkal írt arról, hogy a magyar hatóságok valóságos hajszát indítanak az izgatásért letartóztatott szerb foglyok ellen. A korabeli lapok szerint a vádat dr. Decseva Dénes királyi ügyész képviselte, arra kérve az esküdteket, „hogy szigorú ítéletet hozzanak, mert a nemzetiségi lapoknak az utóbbi időben már nagyon kinyílt a szemük”26. Egy későbbi ügyének tárgyalásáról a Délmagyarország a következőket írta: „A harmadik vádlott Popovics L. Milán újvidéki újságíró volt, a Szrpsztvo felelős szerkesztője, akit az ügyészség a magyar állam közössége elleni lázítás bűntettével vádolt. Popovics L. Milán már többször került hasonló bűncselekmény miatt a bíróság elé. Mostani bűne az, hogy lapjában 1913. szeptember 23-ai számában közölt egy cikket a Balkáni kérdés új fázisai címmel. A cikket Scotus Viator, a rosszmájú angol író írta egy angol politikai folyóiratba és szokásához híven a mi külpolitikánkat támadta.”27 Az újság arról is beszámol, hogy lapját beszüntették és őt Debrecenbe internálták, mint politikailag gyanús egyént, nemzetiségi izgatót. Egy Petőfi-értelmezőhöz képest meglehetősen fordulatos politikai életrajza szerint később magyar országgyűlési képviselő, 1932-től pedig a királyi Jugoszlávia szenátora, az Interparlamentáris Unió délszláv tagja. A 1941-es visszacsatolás után a bácskai szerbek egyetlen Blagoje BRANČIĆ, i. m., 31. Milan L. POPOVIĆ (po madžarskom), Aleksandar Petefi. Književna slika, Delo, XXXIII. Beograd, 1904, 24–36. 26 Elítélt újságíró, Délmagyarország, 1913. június 14, 10. 27 Délmagyarország, 1914. szeptember 6, 11. 24 25 Palócföld • • • • 2023/3–4. �162 • • • • • • • • • • • • • • • • • • • F A R A G Ó K O R N É L I A országgyűlési képviselője. A jugoszláv Népvédelmi Osztály (OZNA) 1945 márciusában fogta el Budapesten. A Katonai Bíróság 1945. november 1-jén mint háborús bűnöst (az újvidéki vérengzéssel kapcsolatos kollaborációs vádakkal), golyó általi halálra ítélte, és nyilvánosan kivégezték. Vladislava Polit Desančić, nőjogi aktivista, a Petőfi a szerbeknél28 című kiadvány (eredetileg budapesti doktori értekezés) szerzője volt a felesége. Mellesleg Sava Babić erről a kiadványról is kíméletlen ítéletet hoz, nagy részében kompilációnak minősíti, amely Milan Popovićnak és Blagoje Brančićnak a jelen értelmezés kereteiben tárgyalt szövegeiből merít, Zmaj költészetéről pedig a kritériumok teljes hiányában és naiv módon beszél.29 Popovićról 1941-ben, már mint a Jugoszláv–Magyar Társaság ügyvezető alelnökéről írt a Színházi Magazin tudósítója, Grosschmid László: „…a magyar–jugoszláv kultúrakapcsolatok létrehozásán már több mint harminc éve dolgozik. Tökéletesen beszéli a magyar nyelvet és még budapesti jogász korában, 1901-ben fordította szerb nyelvre Petőfit. Különösen jó és értékes fordítása a »Talpra magyar«, amely még 1901-ben megjelent a belgrádi Delo című irodalmi folyóiratban.” 30 A Delo megjelenése 1899-től szünetelt, 1902-ben indult újra, valószínűleg a Nemzeti dal azon fordítására történik utalás, amely az itt tárgyalt, 1904es portretikus írás részeként látott napvilágot. Popović, Brančićhoz hasonlóan, Talpra magyar címmel említi a verset, és Petőfi művészetének csúcsaként értékeli: „Szerelmes verseivel dicsőséget szerzett magának, magasztos hazafias ódáival pedig örök adósává tette nemzetét és halhatatlanná vált”31. Az Aleksandar Petefi című Petőfi-kép (Popović irodalmi fotográfiaként azonosítja a szöveget) zárlatában a szerző jelöli, hogy magyarul fogant gondolatokból inspirálódott: po madžarskom Milan L. Popović. Ha innen nézzük, akkor nem meglepő, hogy Sava Babić eredetiségi vonatkozásokban ezt a szöveget is mély gyanúperrel olvassa. A szöveg élén a kor Vladislava POLIT, Petőfi a szerbeknél, Branik nyomda részvény társaság, Újvidék, 1912. A szerző később, férje nevével, Vladislava-Beba Polith Popovits alakban is leírta a nevét. 29 Sava BABIĆ, Kako smo prevodili Petefija? 144, 320. 30 GROSSCHMID László, Popovics L. Milán, a Talpra Magyar szerb fordítója beszél, Színházi Magazin, 1941. 3. 16, 12. szám, 22. 31 Milan L. POPOVIĆ, 35. 28 Palócföld • • • • 2023/3–4. �I R O D A L O M T Ö R T É N E T • • • • • • • • • • • • • • • • • • 163 reprezentáns filozófusától, Nietzschétől választott mottó áll: a nagy stílus „annyiban közös a nagy szenvedéllyel, hogy a tetszést megveti; hogy nem akar meggyőzni senkit; parancsol; hogy akar…”32 A mottó kérdése bővebb kifejtést kíván, mindenekelőtt látnunk kell, hogy miért éppen ez a megállapítás került kiemelt szerepbe. A szöveg bevezető része „szubsztilis érzékenységű” világirodalmi alkotókkal (Poe, Musset, Heine, Byron, Verlaine, Lermontov stb.) közvetíti a művészi szenvedély kultuszát, és azt a szerzői meggyőződést, hogy Petőfi képes a nagy stílusra. „Nagy költőnek lenni azt jelenti, nagy szenvedélyek birtokosának lenni, kiemelkedő individualitással, amely szemléleti jellemzőivel hat ránk. Bár Petőfi szenvedélyei nemesebbek mint barátaié, azért mégiscsak szenvedélyek, végletes érzések, amelyek egy lírikusnak úgy kellenek, mint fának a napfény.”33 Popović számára a művész mint a szenvedélyek által veszélyeztetett ember is megjelenik, hiszen, számtalan nagy egyéniséghez hasonlóan, Petőfit is a szenvedély vitte sírba. A művész szenvedélye hevesebb, szilajabb, mint másoké. Petőfit a világ egyik legnagyobb lírikus zsenijeként ismeri el, aki a szabadság iránti határtalan szenvedély birtokosa. „Érzelmi skálája szélesebb mint más költőké, elevenebb, sokszínűbb és univerzálisabb.”34 Minthogy érzelmi végleteket keres, költői egyénisége különbözik Aranyétól és Tompáétól is. A szerző Petőfit örök forradalmárnak tartja, Aranyt pedig egy hidegvérű konzervatívnak. Úgy látja, kimeríthetetlen fantáziájával egyedül Heine vetekedhet. Eredetisége, individualitása, mély és kellemes, bár olykor kissé otromba humora, kompozíciós érzéke is említődik, mint ahogyan az is, hogy „egyetlen ütéssel” felszámolja a klaszszicista beszédmódot, és ajtót nyit a népies attitűdöknek, formáknak és témáknak. Popović egy széles nagyítási gesztussal szögezi le, hogy Petőfi költészete egyesíti magában Burns (érzelmi erő), Heine (egyszerűség, természetesség), Byron (a leírások dús áradása), Béranger (kemény szatirikusság) költészetének jellemző erényeit. A túláradó szenvedély bizonyítására Szendrey Júlia naplójából idéz: „Oh ha Ön olly szenvedélyes nem volna!” Arról is ír, hogy Petőfi költészete szenvedélyes, és mint ilyen igaz és őszinte, hiszen a szenvedélyek sohasem hazudnak. „És az őszintesége, a természetessége? Ami klasszikus – és az ő versei mind azok – az nem is lehet más mint egyszerű és természetes, és ami szenvedélyes az eo ipso Friedrich NIETZSCHE, A hatalom akarása, ROMHÁNYI TÖRÖK Gábor ford., Cartaphilus Kiadó, Budapest, 2002, 841. 33 Milan L. POPOVIĆ, 25. 34 I. m., 26. 32 Palócföld • • • • 2023/3–4. �164 • • • • • • • • • • • • • • • • • • • F A R A G Ó K O R N É L I A őszinte, mert erejénél fogva nem fejezhető ki máshogyan, mint a maga realitásában.”35 Jól érzékelhető, hogy Popović a közvetlen biografikus tapasztalat erejét méltatja, miközben összemossa az életrajzi figura és az első személyű lírai alany megnyilatkozásait. Mint írja, Petőfi mindent elmondott magáról, egyetlen életrajzíró sem veheti fel a versenyt a versekben megformált zseniális életrajzzal. Olyan dolgokat és érzéseket foglalt versbe, írja, mint előtte senki, „szinte nincs is az életnek olyan mozzanata, amelyet ne énekelt volna meg” 36, beleszámítva a legintimebb pillanatokat, az apró személyes történéseket is. Mindezt összevethetjük például Gyulai Pál 1854-es megfogalmazásával: „Költeményeiből csaknem megírhatni életrajzát. Alig van mozzanat életében, minek emléket ne állított volna”37. Milan Popović közelebbről meg nem nevezett esztétikusok egybehangzó véleményére hivatkozva az eredetiséget, az egyszerűséget és az őszinteséget sorolja Petőfi költészetének leglényegesebb jegyei közé. Úgy fogalmaz, hogy a nagy költészet alapfeltétele az őszinteség. Petőfi őszinteségét nagyobbnak, erőteljesebbnek érzi mindenki másénál. „Nem azért őszinte, mert mindent úgy láttat, ahogyan megtörtént, hanem mert semmit sem hallgat el abból, ami megtörtént.”38 Arra, hogy ezek a fogalmak Petőfi önkoncepciójában is jelen vannak, az egyszerűség „az első és mindenekfölötti szabályként”, de az őszinteség is „nagybecsű”, nem történik utalás. Popović írása nem tartalmaz hivatkozásokat, nem szolgáltat filológiai adatokat, ezért csak feltételezéseink lehetnek arról, hogy mely Petőfiinterpretációkat ismerhette. Ha számba vesszük azokat a szövegeket, amelyekkel Popović találkozhatott, akkor gondolhatunk például Salamon Ferencnek a Budapesti Szemlében megjelent (1858) tanulmányára: „Petőfi lyrájának legszebb tulajdonsága az őszinteség és egyszerűség”39. Csernátoni Gyula Petőfi-költészet hatáseszközeit ismertetve sorolja a fogalmakat: „A keresetlen egyszerűség, a könnyedén gördülő sorok, a világos kompozició, a sokszor meglepően nyilvánuló őszinteség és természetesség…”40 I. m., 28. I. m., 28. 37 GYULAI Pál, Petőfi Sándor és lyrai költészetünk = Petőfi Könyvtár V., Budapest, 1908, 45. 38 I. m., 29 39 SALAMON Ferenc, Petőfi Sándor újabb költeményei = Salamon Ferenc irodalmi írásai 1858– 1888, II. kötet, szerk. ZABÁN Márta, Kolozsvári Egyetemi Kiadó, Kolozsvár, 2018, 83. 40 CSERNÁTONI Gyula, Petőfiről, Kolozsvár, Ajtai K. Albert Magyar Polgár Könyvnyomdája, 1900, 40. 35 36 Palócföld • • • • 2023/3–4. �I R O D A L O M T Ö R T É N E T • • • • • • • • • • • • • • • • • • 165 Popović, mint jelzi is, szabadon használja a kritikai irodalom bizonyos értelmezéseit, azonban szemmel láthatóan nem ismeri, esetleg szándékosan figyelmen kívül hagyja Ferenczi Zoltán életrajzi kutatásait, vagy éppen Brančić tisztázó álláspontját, így ebben a szövegben is megjelenik a szerb származás ténye: „Nem, nem Petőfi, hanem Petrovics. Igen, Aleksandar Petrovics, szerb apától” 41. A következő mondatok egyikében már azt láthatjuk, milyen formában kapcsolódik össze a rajból való kiválás nemzeti veszteségérzést megjelenítő mozzanata az apostol-metaforával, amelynek Petőfi kapcsán való első említését Jókaihoz köti a kultusztörténet: „Az egyik legszebb angyal-zsenink átrepült egy… idegen rajba, hogy ott apostollá legyen”42. A Ciróka Bábszínház Barguzin – Lehullt csillag fénye című előadásának jelenetében Lendváczky Zoltán, Szekeres Máté, Szörényi Júlia és Krucsó Júlia Rita (b–j) látható Fotó: Ujvári Sándor 41 42 Milan L. POPOVIĆ, 36. I. m., 36. Palócföld • • • • 2023/3–4. �166 • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • S I R A T Ó I L D I K Ó S IRATÓ I LDIKÓ Petőfi 3D. Az új évszázad Petőfi-kutatásai és Petőfi-kultusza A Petőfi 200-emlékév lezárultával, visszatekintve az elmúlt néhány évtized kultuszára, néhány olyan jelenség látszik körvonalazódni, melyek új irányba terelhetik viszonyunkat legnagyobb klasszikusunkhoz – hisz Petőfi Sándor kétségtelenül e státuszt foglalja el a magyar kultúrában, legalábbis ami a legszélesebb körű közfelfogást illeti. A legfontosabb, tudatosan indított változás, amely természetesen nem csak Petőfire (személyére és művészetére) vonatkozik, a szobormerevségtől és a papíríztől való megfosztás gesztusa volt. Az előző nagy évfordulók, az 1848-as forradalom 150. (1998) és idei 175., a költő születésének 175. (1998), halálának 150. évfordulója (1999) alkalmával született irodalomtudományi munkák, a költő jelenleg legkorszerűbb élet- és pályarajza (Kerényi Ferenc 2008-ban megjelent kötete1), a kritikai kiadás új folyama, illetve a Kárpát-medence-szerte zajló helytörténeti kutatások, valamint a tárgyhoz/alanyhoz és a korszakhoz kapcsolódó más, diszciplínák határmezsgyéit érintő (történettudományi, hadtörténeti, genetikai, közlekedéstörténeti, időjárás-történeti, színház- és zenetörténeti, közköltészeti, nőirodalmi, sajtótörténeti stb., stb.) munkálatok, vizsgálatok a korábbinál színesebb, plasztikusabb képet adnak a költőről és koráról. Az irodalomtörténeti nézőpont és fókusz megújulását az utóbbi időszakban persze nem csak a Petőfivel kapcsolatos kutatások finom változása, a kánonmódosítás és az oktatási reform(ok) jelzik, hanem az a tény is, hogy a magyar nemzeti kultúra 19. századát, a nemzeti romantikát és alkotóit rendre új fényben láttatják tudósaink. Az Arany János 200. KERÉNYI Ferenc, Petőfi Sándor élete és költészete. Kritikai életrajz, Budapest, Osiris Kiadó, 2008, 20222 540 o. + 24 o. ff. képmelléklet, mely immár a világhálón is elérhető (előfizetéssel): https://www.szaktars.hu/osiris/view/kerenyi-ferenc-petofi-sandor-elete-eskolteszete-kritikai-eletrajz-osiris-monografiak-2008/?pg=0&layout=s [2023. 09. 05.] 1 Palócföld • • • • 2023/3–4. �I R O D A L O M T Ö R T É N E T • • • • • • • • • • • • • • • • • • 167 születési évfordulójára szervezett nagyszabású emlékév (2017) éppúgy ezt a folyamatot igazolja, mint a Katona József-,2 Vörösmarty-,3 Széchenyi-4 vagy Erkel-5 és Liszt-,6 Kölcsey-jubileumok7 sora. A színháztörténetünk 200. és 175. születésnapjait ünneplő városok (államhatárainkon innen és túl) mind a drámatörténet, mind a színészetés intézménytörténet kapcsán szintén e korszakokra, a magyar preromantikára (biedermeierre) és nagyromantikára koncentráltak. A megelőző és utána következett stílus- és technikai forradalmak sokkal kevesebb figyelmet kaptak – még ha a Millennium centenáriumát vagy az Operaház, a Vígszínház megnyitásának jubileumait, a Színészeti Tanoda alapítása (1865) óta eltelt 155-nél több esztendőre emlékezést fölemlíthetjük is. A Hymnus mellett természetesen legjelentősebb nemzeti intézményeink alapításának vagy emblematikus épületeik megnyitásának kerek fordulói is okot adnak a büszke ünneplésre. A közelmúltban 220 éves volt az Országos Széchényi Könyvtár, az 1837-ben megnyílt Pesti Magyar Színház – 1840-től Nemzeti Színház, illetve tervezőik-építőik jubileumai (mint éppen most a Pollack 250-évforduló), a Magyar Tudományos Akadémia alapításának 2025-ben esedékes bicentenáriuma stb. Az emlékezés és ünneplés minden időben a jelenkorba hozza át az ünnepeltet, a mai viszonyok közé helyezi, új kontextusba, hogy az emlékező-ünneplő generációk kapcsolódhassanak saját kulturális múltjukhoz, lehessen személyes élményük, érzelmi kötődésük (is) az adott jubileumhoz. Ezt a gondolati-emocionális egységérzetet, a tulajdonképpeni közösségi, nemzeti identitástudatot a puszta történeti vagy filológiai tények ismertetésével vagy megismétlésével nem lehet elérni. A kultusz(képzés) 200. születési évfordulója 1991-ben, a 220. 2011-ben, a 225. 2016-ban; halálának 175. évfordulója 2005-ben. 3 A Vörösmarty-évfordulók 2000-ben és 2005-ben (előbb születése után 200, majd halálát követően 150 évvel). 4 Bereményi Géza Hídember című filmje (2002) Széchenyi emlékére a főhős születésének 211. évében készült el, születésének 225. évfordulója azonos esztendőben volt, mint Katonáé, halálának 150. fordulójára 2010-ben emlékeztünk, de 2008-ban, 200 évvel korábban, Szombathelyen abszolvált „érettségi vizsgá”-jára és a forradalom 160. évfordulójára is szerveztek rendezvényeket. 5 2010-ben, születése 200. évfordulóján. 6 Az Erkel-bicentenárium utáni esztendőben, 2011-ben, amely egyben halálának 125. évfordulós éve is volt. 7 Kölcsey születésének 225. éve 2015-ben volt, az idén, 2023-ban pedig a Hymnus megírásának 200. évfordulóját ünnepeltük. 2 Palócföld • • • • 2023/3–4. �168 • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • S I R A T Ó I L D I K Ó szinte egyfajta művészet, s igen közel áll a spontán vagy tudatosan irányított legendaképződési folyamathoz. A tudományos-művészettudományos (itt: irodalomtudományi) kultusz megteremtése és alakítása során e folyamat alaposan tanulmányozott eszköztárából (is) meríthetünk a korszerű (tömeg)kommunikáció hatásmechanizmusainak alkalmazása mellett. Egy jubileum valóban az ünnepi év vagy időszak közönsége és közössége számára fontos, hiszen a tárgy/alany (sajnos) a legritkább esetben éli meg 100. születésnapját. Ahogy egy család összetartozás-érzése, úgy egy kultúrközösségé is a közösen megélt élményekre és a közös emlékekre épül és építhető. Az „építési módszerek” között azonban csak az egyik a tudományos diskurzus szolgáltatta dokumentum- és tényanyag megismertetése. A továbbiak közvetlenül hatnak az ünneplő közösségre az alábbiak: a műalkotások prezentácója (összkiadások, esetleg kritikai/tudományosan kommentált, autentikus edíciók, hasonmás, azaz facsimile kiadások, népszerű szövegkiadások, oktatási célú szövegválogatások stb., retrospektív életműkiállítások és katalógusaik, jubileumi városi séták, ünnepi rendezvények, emlékestek, gálakoncertek, fesztiválok stb.), a művek kreatív megközelítésének módozatai (workshopok, kapcsolódó oktatási célú, különböző korosztályokat megszólító részvételi és/vagy performatív alkalmak stb.), illetve az ünnep és a kultusz reprezentációja (szoborállítás, emléktábla és emlékhelyavatás, ünnepi konferencia, szimpózium, kerekasztal-beszélgetés, sajtómegjelenések és a tömegkommunikáció különféle műfajai), továbbá a különböző művészeti ágakban megjelenő, azokat kreatívan összekapcsoló-vegyítő adaptációk, melyek mind az adott ünnepelt (alkotó, mű vagy aktus) mai el- és befogadását célozzák a könynyebb és megalapozott megértés mellett elsősorban az érzelmi azonosulás és az összefüggések fölismerése lehetőségeinek megteremtésével. Petőfi Sándor valóságos alakja és művei éppúgy, mint az elmúlt két évszázad során köré épült/épített legendárium és kultusz nagyon is megfelel egy új, korszerű nemzeti (irodalmi) kánon, értékrend ki-, illetve a korábbi, néha egysíkú és tendenciózus kép átalakítására. Ezt persze nem 2022–23-ban ismerték föl a tudósok, a tanárok, sőt, a kultúrpolitikusok sem, hiszen a Petőfi-kép meglehetősen sokszor, néha történelmi értelemben nagyon rövid időközönként is változott, formálódott „aktuálissá”. A „valódi”, mit több, az „igazi” Petőfi példaképül állítására is számos kísérlet történt, melyek során – néha a tényektől, adatoktól is függetlenül – az adott kurzus valamiféle „saját” Petőfi-imázs megalkotásán igyekezett. Palócföld • • • • 2023/3–4. �Kerényi Ferenc I R O D A L O M T Ö R T É N E T • • • • • • • • • • • • • • • • • • 169 Kerényi Ferenc8 és az ő nyomdokain tanítványai, kollégái a tudományos eredmények elfogadásának, valamint a kultuszképzésnek a múltbeli folyamatait is föltérképezve századunkban határozottan arra jutottak, hogy a hiteles Petőfi-élet- és pályarajz alapjául a leghelyesebb a szigorú filológiai metódusokra, a korszerű (technikai) eszközökkel végzett forráskritikai vizsgálatokra támaszkodni, s nem a szándékolt célok és a hipotetikusan előre megfogalmazott konklúziók alapján megrajzolni egy idealizált vagy legalábbis aktualizált „nemzeti költő”képet. S az így a legendáktól megfosztott, nem anekdotikusan tárgyalt „hőst” mint plasztikus, nem hősiesre maszkírozott, ám nem is az átlagember szintjére lerántott – tehetségével, zsenialitásával is kora hétköznapiságán és rövidtávú gondolkodásán fölülemelkedő, tudatos, öntudatos és céltudatos, mégis esetenként akár gyarló embert kell a közönség elé állítani megjeleníteni a rendszerint elidegenítő, magas talapzatra helyezett, monumentális, emberfeletti, érthetetlen és érinthetetlen szoboralak helyett. Jellemző módon ez a „szobortalanítási” folyamat épp a szobrászatban, az emlékműkultúrában indult el a 20. században az utolsó, Petőfit is aktuálpolitikai béklyókba kötő sztálinista kultuszképzési időszakot követően az 1970-es években, amikor sorra készültek az ember méretű vagy még kisebb léptékű, a törékeny, szinte kamasz Petőfit immár nem pózokba merevedve, hanem például „mozgásban”, mozdulatait, gesztusait fölidézve/elképzelve ábrázoló alkotások. Amikor a „zászlónk, Petőfi” után a „keressük Petőfit” gondolat jegyében fordult a tudomány, az oktatás és a művészet is a kortárs közönségéhez, hogy közel(ebb) vigyék a fiatalokat (és persze az idősebb generációkat is) az „igazi” Petőfihez, illetve, hogy kulcsot adjanak az olvasók kezébe, melynek segítségével a magunk korában, közegében is föl tudjuk ismerni a nem konform tehetséget (van-e, lehetséges-e „konform zsenialitás”?) és a közös értékek teremtő 8 Kerényi Ferenc (1944–2008) irodalom- és színháztörténész, egyetemi docens Palócföld • • • • 2023/3–4. �170 • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • S I R A T Ó I L D I K Ó képviseletét. Nem azt kell bizonyítani, hogy Petőfi (vagy Madách) korszakos géniusz volt, hanem azt, hogy a magyar kultúra kontextusában korról korra megszületik az adekvát (művész, tudós, politikus) zseni, aki azonban nem könnyű ember, eltér az átlagostól, másképp „működik”. Kerényi és a mai történész-, irodalomtudós-generáció több tagja igyekszik tehát színes, háromdimenziós, plasztikus képet festeni az egysíkú, szürke, unalmas, piedesztálra helyezett, idegen, sztereotipikus ideálé helyett, lehántani a „hősről” a kényszerű, hordhatatlan legendaviseletet, de nem lemezteleníteni őt, hanem a legmélyebben és legigazabbul embernek mutatni. A Petőfi-életrajz (2008) e szándék beteljesítésnek nem előzmények nélkül való9, igen magas színvonalú példája.10 Egy „3D Petőfi” vonzó lehet a legszélesebb közönség számára is, életkortól, társadalmi és műveltségbeli státusztól (szinte) függetlenül, országés nyelvi határokon átívelőn. Egy megismerhető, élet- és művészi elveiben követhető, emberléptékű nemzeti kanonikus ikon, egy alkotó zseni valóban reprezentálhatja magyarságunkat, kultúránkat, értékrendünket, nem kell (s nem is érdemes) elhallgatni kevésbé szimpatikus vonásait, kevésbé sikerült műveit, konfliktusait, hétköznapjainak eseményeit, gyermek- és iskoláskora viselt dolgait, az irodalmon kívül más művészeti ágakban kevésbé sikeres próbálkozásait, mert ezek is hozzátartoznak személyisége teljességéhez. Amelynek közvetítésével hitelesebbé és könynyebben befogadhatóvá válik Petőfi (vagy bármely más alkotó zsenink) jelentősége, műveinek egyedisége, megismételhetetlensége és hatása is. Átlagosból rengeteg van, a mindennapokban megalkuvókból, elveiket könnyen föladókból, szélkakasként ügyeskedőkből – néha „hétköznapi magunkban” is megtalálhatjuk a hibát, saját szemünkben is fölfedezhetjük KERÉNYI Ferenc biográfiái közül említsük itt csak a következőket: Petőfi Sándor élete és kora (1823–1849), Budapest, Unikornis Kiadó, 1998; Madách Imre (1823–1864), Budapest–Pozsony, Kalligram, 2006 (Magyarok emlékezete). 10 Amint újabban – teljességre semmi módon nem törekedvén – eszembe jutnak: SZILÁGYI Márton Arany-monográfiája („Az utolsó magyar” – Arany János élete és költészete, Budapest, Osiris Kiadó, 2023, illetve korábban: „Mi vagyok én?”: Arany János költészete, Budapest, Pesti Kalligram, 2017) vagy tanulmánykötete (A magyar irodalom ikercsillagai: Jókai Mór és Petőfi Sándor, Budapest, Osiris Kiadó, 2021), TVERDOTA György monográfiájának első része (Gondoljátok meg, proletárok I. – Az ifjú József Attila, Budapest, Osiris Kiadó, 2021) vagy a Radnóti-életrajz FERENCZ Győzőtől (Radnóti Miklós élete és költészete, Budapest, Osiris Kiadó, 2009. 818 o.). A régebbi irodalomra vonatkozóan például: CSÖRSZ RUMEN István, Szöveg szöveg hátán: A magyar közköltészet variációs rendszere 1700– 1840, Budapest, Argumentum Kiadó, 2009 (Irodalomtörténeti Füzetek, 165). 9 Palócföld • • • • 2023/3–4. �I R O D A L O M T Ö R T É N E T • • • • • • • • • • • • • • • • • • 171 a gerendát vagy jobb esetben a szálkát. Kultúránkat meghatározó, következetes és valódi nagy emberből, zseniből van kevés, de ők azután mindannyiunk életét, gondolkodását, identitását meghatározzák évszázadokon át. Ha a kultusz erre a fölismerésre épül, nem szükséges sűrűn újraírni az életrajzokat, újamesélni a régi hamis legendákat, az olvasóhoz közel hozott költő, az alkotó ember a művei fényében megismert személyisége erejével tud majd hatni az újabb és újabb generációkra. Objektív képet nem közvetíthetünk róla, de hiteleset igen. Az ilyetén tudományos, filológusi-biográfusi megközelítés és módszer a kanonizáció egyes indokainak11 revideálására indítják a tudósokat és a tanárokat. Igazabb, hiteles és könnyebben tanítható, mert emberibb, emberközelibb imázst érdemes adnunk hőseinknek, hogy a következő nemzedékek számára is érdekes és értékes mintául szolgálhassanak – akár a művészet egyetemes erejét, akár egy nehéz emberi és/közösségi helyzet megoldásának lehetséges útját mutatják meg aktuálisan. Egy hiteles hőst a középpontjába állító kánon talán már nem kényszerű teher, hanem izgalmas fölfedezni való lesz a fiatalok s az idősebbek számára is – ezen aktív élményben újra egyesítve kisebb-nagyobb közösségeinket, a lokálpatriótáktól a nemzeti közösségig. Ahogyan személyes életünkben, családi közösségünkben nagyjából három-négy generációra terjed a saját élményeken, családi emlékezeten alapuló identitástudatunk, úgy a nagy, összetartozó közösség emlékezete sem sokkal hosszabb egy-másfél évszázadnál. Egy 100. évforduló vagy talán még egy 150. is még fölfogható, nagyszüleink, dédszüleink nemzedékére visszatekintve még valahogyan el tudjuk képzelni közös múltunkat. A közösségek ennél hosszabb távú memóriája, hagyománytudata már komolyabb absztrakciós képességet igényel. Petőfi, Madách Imre vagy a Hymnus 2023 januárjában egymásra sorjázó bicentenáriumai úgy tehetők érzékletessé és átélhetővé, ha az 1822–23 fordulóján történt születéseket az egyes életművek (a Kölcsey-vers esetében annak funkcióváltozásai) folyamatának origójába helyezzük, s Petőfi és Madách jelentőségét művészetük hatóerejével igazoljuk. (Nem mellesleg Madách főművének, Az ember tragédiájának színpadi ősbemutatója 1883. szeptember 21-én, éppen 140 év előtt volt, s a költő elhunytának 160. évfordulója 2024. október 5-én Melyek az egyébként részben többnyire igaz, de végtelenül leegyszerűsített jellemzőkön, a sztereotípiákon alapulnak. 11 Palócföld • • • • 2023/3–4. �172 • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • S I R A T Ó I L D I K Ó lesz. Petőfi napjának, azaz 1848. március 15-ének pedig 175. fordulója volt idén. E „trükkökkel”, megfontolásokkal a távoli, 200 éves történet fókuszpontjait kissé közelebbre helyezhetjük, fölfogható távolságra korunktól.) Az emlékezők, ünneplők (gyászolók, búcsúzók), valljuk be, nem az emlékezés alanyának sorsa fölött keseregnek, hanem a maradókat, önmagukat sajnálják, vagy ők maguk büszkék az örökségükre, amit elhunyt nagyjainknak köszönhetnek. Minden jubileum az ünneplőkről szól. Az élők születésnapjainak még ők a hősei, utánuk azonban már csak az emlék és az emlékezők maradnak (s kerülnek a középpontba). Meg kell találnunk tehát azokat a jellemzőket, értékeket, célokat, melyek összekötnek minket az ünnepeltekkel. Így képviselhetjük örökségüket méltóképpen, s úgy reprezentálhatjuk összetartozásunkat velük, közösségi identitásunkat – melyet azután örökül továbbadhatunk majd. A 2022–23-as Petőfi-emlékév a korábbiaknál talán kevesebb új, emblematikus alkotást hozott irodalomban, színpadon, de talán mégis sok közös élményt a lokális kultusz számos helyén és kisebb közösségei számára. (S most nem szólunk a szinte észrevétlenül és észrevehetetlenül maradt, „elfeledett” Madách-bicentenárium által hagyott hiányérzetről.) De az új évszázadban-évezredben tapasztalatokban gazdagodtunk mindenképpen: hogyan újítsuk meg hagyományainkat, s hogyan ne cselekedjünk. Az új fórumokat, technológiákat is bevetve, a könnyen „fogyasztható” adaptációk eszközeit is fölhasználva igyekezzünk minél közelebb hozni az ünnepeltek életét és műveit mai közönségükhöz. Ne hipotézisek, kultúrán-művészeten kívüli célok határozzák meg mondanivalónkat a jubilánsokkal kapcsolatban, törekedjünk a hitelességre, az őszinteségre, így valóban érdekessé válnak hőseink a közönség tagjai számára. Ha így készülünk ünnepeinkre, emléknapjainkra, egyúttal az elmúlt évtizedek legjelentősebb Petőfi- és Madách-kutatója, Kerényi Ferenc elkötelezettsége, hatalmas szakmai tudása, az akadémiai, egyetemi, közgyűjteményi és közművelődési közegtől a falusi kis iskolák tanulóiig terjedő közönsége számára élményt jelentő írás- és előadásmódja, tanári személyisége örökségének is megfelelhetünk. Az ő korai elhunytát követő 15. évben. Palócföld • • • • 2023/3–4. �I R O D A L O M T Ö R T É N E T • • • • • • • • • • • • • • • • • • 173 P RAZNOVSZKY M IKLÓS F ERENC Ki vagy, Petőfi? A költő száz arca címben feltett kérdésre sokan csak legyintenek. Már hogyne tudnák, ki volt a nagy költő. Iskolai tananyagból, egy-egy vers ismeretében véleményt nem lehet mondani. Pedig a felszínes tudás alapján nem lehet senkit minősíteni. Vonatkozik ez úgy Petőfire, mint a magyar irodalom nagyjaira általában. A leghitelesebb ismeretszerzési forrás talán az, amikor elolvassuk teljes életművüket, életrajzírók alkotásait. Irodalomtudósokon, kutatókon kívül ki az, aki ezt megteszi? A válasz erre: sajnálatosan nagyon-nagyon kevesen. Születésének bicentenáriuma alkalmából egyre inkább a figyelem középpontjába kezd kerülni, ugyanúgy, mint eddig a jubiláris évfordulók alkalmával minden esetben. Tragikusan rövid életének sokszínűsége késztet arra, hogy sorra vegyük életútjának állomásait. Gyermek- és diákkorának számtalan helyszíne, élményanyagai, innen is fakadó csodás versei. Katonáskodása, barangolásai. Szerelem, házasság, család. Forradalom és szabadságharc. Mind fontos időszak életében. Ő Petőfi, a költő, a hazafi. És a legfontosabb, melyek az egekbe emelték, a versei. Közel ezer verse maga az Ő életrajza. Ebből született meg személyét övező, napjainkban is élő, folyamatos kultusza. Maga a kifejezés kissé keserédes, mert, ha a történelmi múltat nézzük, szembesülnünk kell a magyar nép zivataros időszakaival. Amikor diktátorok, nemzetgyalázók teremtették meg a maguk, vagy a holdudvaruk által erőszakosan létrehozott imádatukat. Hatalmuk vesztével maradtak, akik voltak: megvetésre méltó, süllyesztőbe került egyedek. Petőfi, akit az egyszerű nép fiaként is aposztrofálnak, soha nem felejtette el az utat, melyet végigjárt. Az Ő közege teremtette meg az évszázadokon átívelő Petőfi-kultuszt. Halála után emléke is tovább él, költeményei örökérvényűek. Ezért is mondhatjuk nagy költőnkről, hogy a magyar történelem és irodalom kultikus alakja. Mennyi versben, prózai írásban találkozhatunk az őt magasztaló jelzőkkel, szinte már mitikus lénnyé alakítva. Különösen a költők már-már versengtek A Palócföld • • • • 2023/3–4. �174 • • • • • • • • • • • • P R A Z N O V S Z K Y M I K L Ó S F E R E N C egymással, ki tud magasztosabb kifejezést vele kapcsolatban, már-már fétissé kiáltva ki Őt. Ugyanakkor azért megjelentek árnyaltabb rajzolatok is róla, mert különösen kezdeti időszakában, még eléggé megosztó volt úgy életútja, mint művészete, kitéve magát a kritikusok támadásainak, de mindenkor körülvették barátai. A következőkben felrajzolódik Petőfi száz arca tisztelőinek, hódolóinak verseiből, írásaiból vett idézetekből. Keressük Petőfit, keressük a választ kérdésünkre. Olvassuk sorról sorra úgy, hogy minden idézet1 előtt gondolatban tegyük fel a kérdést: Ki vagy, Petőfi? „elpártolt színész” (Kerényi Frigyes Petőfi Sándornak c. versében) 1844 „pajkos verselő” (Kerényi Frigyes Petőfi Sándornak c. versében) 1844 „nép kegyence vagy” (Losonczy László Petőfihez c. versében) 1844 „pogány Anakreon” (Kerényi Frigyes Petőfi Sándornak c. versében) 1844 „őszinte vagy, lepletlen, egyenes” (Kerényi Frigyes Petőfi Sándornak c. versében) 1844 „te nyílt, őszinte vagy” (Losonczy László Petőfihez c. versében) 1844 „Anakreon unokája” (Lisznyay Kálmán Petőfi Sándorhoz c. versében) 1845 „kancsó mellett csinálsz legszebb verseket” (Lisznyay Kálmán Petőfi Sándorhoz c. versében) 1845 „szerelmi dalnok” (Sárosy Gyula Csárda romján c. versében) 1845 „mint csillag” (Sárosy Gyula Csárda romján c. versében) 1845 „lelked a szabadság föllengő madara” (Lauka Gusztáv Petőfi Sándorhoz c. versében) 1847 „magasztos lelkeddel” (Lauka Gusztáv Petőfi Sándorhoz c. versében) 1847 A címszavaknál szereplő kronológiai számok a mű születésének idejét jelzik, annak hiányában dőlt betűvel a forrásanyag megjelenésének időpontja szerepel. 1 Palócföld • • • • 2023/3–4. �I R O D A L O M T Ö R T É N E T • • • • • • • • • • • • • • • • • • 175 „költő vagy!” (Lauka Gusztáv Petőfi Sándorhoz c. versében) 1847 „a nép apostola!” (Lauka Gusztáv Petőfi Sándorhoz c. versében) 1847 „kedves vendég” (Mentovich Ferenc Erdélyi hangok Petőfihez c. versében) 1847 „költői egünk lehullott csillaga” (Lauka Gusztáv Petőfi Sándor sírján c. versében) 1850 „egy lángsugáros meteor” (Bozzay Pál Petőfihez c. versében) 1852 „Isteni teremtés csodaszülötte” (Bozzay Pál Petőfihez c. versében) 1852 „a te dalod szent evangyéliom” (Tóth Kálmán Egy költő mellett c. versében) 1853 „mi vagy? Csodás meteor” (Szász Károly Petőfi újabb költeményei c. versében) 1858 „magad vagy a műdal, magad a dalszemély” (Szemere Pál Erdei lak és Petőfi c. versében) 1860 „mint egy égi jelenés” (Wohl Janka Petőfi c. versében) 1860 „próféta volt!” (Wohl Janka Petőfi c. versében) 1860 „mint üstökös jött” (Szász Károly Petőfi bölcsője s sírja c. versében) 1861 „a haza reménye, szabadsága, fénye” (Mikszáth Kálmán Képzeletem újra c. versében) 1864 „nem dalnok, de magad egy ének” (Dóczi Lajos Petőfi szobra c. versében) 1872 „fejedelme a magyar költőknek” (Szabados János Petőfiről c. versében) 1877 „népszerű a közönségnél, mert magyar” (Ellenzék, Eötvös József: Petőfi költeményeiről) 1881 „fényes idők magasztos dalnoka” (Kozma Andor Petőfi szobra c. versében) 1882 „megdicsőült lángszellem” (Fejes István Petőfi szelleméhez c. versében) 1884 „bátor vértanú” (Fejes István Petőfi szelleméhez c. versében) 1884 Palócföld • • • • 2023/3–4. �176 • • • • • • • • • • • • P R A Z N O V S Z K Y M I K L Ó S F E R E N C „magyar szabadság lelkes dalnoka” (Sántha Károly Petőfi c. versében) 1884 „megdicsőült költő” (Sántha Károly Petőfi c. versében) 1884 „szent vértanúja hitnek, szabadságnak” (Palágyi Lajos Petőfi szobra előtt c. versében) 1885 „minden tűznél forróbb lelkű látnok” (Reviczky Gyula Petőfi szobra előtt c. versében) 1886 „lelke kincsekkel volt tele” (Luby Sándor Petőfiről c. versében) 1893 „vagy az égnek haragos villáma” (Pósa Lajos Petőfi sírjánál c. versben) 1897 „e honnak keble” (Madách Imre Petőfi sírversében) 1898 „szabadsághős voltál” (Szász Gerő Petőfi c. versében) 1898 „ember voltál” (Szász Gerő Petőfi c. versében) 1898 „szívünk dalnoka” (Komócsy József Soká kerestük azt a sírt c. versében) 1898 „eszménnyé lettél” (Zempléni Árpád Petőfi c. versében) 1898 „a dal birodalmának babérkoszorús fejedelme” (Lampérth Géza Petőfi c. versében) 1899 „szeretetben nagy, a gyűlöletben féktelen” (Magyar Szemle, Gáspár Imre: Petőfi) 1899 „egészen magyar ember, egészen magyar költő” (Magyar Szemle, Gáspár Imre: Petőfi) 1899 „csodált, halhatatlan szellemű költőnk” (Félegyházi Híradó) 1899 „bűvös szellemóriás” (Szalay Károly Petőfihez c. versében) 1901 „csodás Memnon szobor” (Szalay Károly Petőfihez c. versében) 1901 „köztünk a legmagyarabb” (Bernáth Lajos Petőfi szülőházánál c. versében) 1901 „vándor, ki ég- földdel szembeáll” (Bernáth Lajos Petőfi szülőházánál c. versében) 1901 Palócföld • • • • 2023/3–4. �I R O D A L O M T Ö R T É N E T • • • • • • • • • • • • • • • • • • 177 „a legnagyobb a legdicsőbb Te vagy” (Csizmadia Sándor Petőfi c. versében) 1903 „dalnokok dalnoka” (Székely Lapok, Rudnyánszky Gyula: Petőfi) 1905 „a nagy, a szent, a dalnok” (Kosztolányi Dezső Kiskőrösön c. versében) 1906 „a lánglelkű költő” (Petőfi Könyvtár sorozat előszavában) 1908 „a lángelme csodálata” (Petőfi Könyvtár sorozat előszavában) 1908 „a nagy költő szelleme” (Petőfi Könyvtár sorozat előszavában) 1908 „hatalmas szellem erős öntudata” (Barabás Ábel: Felhők) 1908 „a közönség kegyence” (Gyulai Pál: Petőfi és lyrai költészetünk) 1908 „az irodalomtörténet személye” (Gyulai Pál: Petőfi és lyrai költészetünk) 1908 „Magyarország legnépszerűbb költője” (Gyulai Pál: Petőfi és lyrai költészetünk) 1908 „jó cimbora” (Gyulai Pál: Petőfi és lyrai költészetünk) 1908 „a magyar líra modern klasszikusa” (Endrődi Béla: Petőfi és Arany levelezése) 1909 „korhely, iskolakerülő, és kicsapongó” (Farkas Emőd: Petőfi élete) 1909 „mennyeien nagyságos suhanc” (Ady Endre: Petőfi nem alkuszik) 1910 „Héroszoknak dicső, szent hérosza” (Nógrádi Pap Dezső Petőfi c. versében) 1910 „fényes csillag! Magasztos nagy szellem” (Tóth Ede Petőfi szelleméhez c. versében) 1910 „végtelenül sértékeny, szenzitív lélek” (Babits: Petőfi és Arany) 1910 „csupa lélek volt” (Ábrányi Emil Petőfi c. versében) 1910 „szabadságnak első dalnoka” (Béri Moravcsik Gyula Petőfi c. versében) 1910 Palócföld • • • • 2023/3–4. �178 • • • • • • • • • • • • P R A Z N O V S Z K Y M I K L Ó S F E R E N C „egész világon a legnagyobb költő” (Benedek Elek Emlékversek c. versében) 1911 „sötét éjszakában ragyogó reményünk” (Juhász Gyula: Petőfi) 1922 „honfoglalónk Te vagy” (Reményik Sándor Petőfihez c. versében) 1922 „a páncélunk Te vagy” (Reményik Sándor Petőfihez c. versében) 1922 „a vezérünk Te vagy” (Reményik Sándor Petőfihez c. versében) 1922 „nemzeti géniuszunk” (Budapesti Hírlap, Scitovszky Béla beszédében) 1922 „Lázak királya!... Tűz-fejedelem” (Áprily Lajos Áldozat c. versében) 1923 „Tégedet ünnepel / a jajgató nép s a süket Elnyomás” (József Attila: Petőfi tüze) 1923 „tót anya és szerb apa gyermeke” (Az est című lapban) 1923 „nagy költő, irodalmunk büszkesége” (Vajda Sándor, 100%) 1927 „nem a 48-as forradalom költője, de forradalmi költő” (Genius, Franyó Zoltán) 1928 „példás férj, és gondos családapa” (Hölgyfutár, Lányi Viktor: A bor költészete) 1935 „erkölcsös tiszta életű férfi, az italtól teljesen tartózkodó” (Hölgyfutár, Lányi Viktor: A bor költészete) 1935 „minden idők legnagyobb zsenije” (A Hölgyfutár c. lapban) 1937 „mint üstökös robbant bele a magyar éjszakába” (S. Tóth Tivadar Egy évszázad után c. versében) 1942 „nagy és örök” (Forrás, Hámory Zoltán) 1944 „égig világító fáklyánk” (Képes Figyelő, Nagyiványi Zoltán) 1947 „korszakokért, generációkért élt” (Ady Endre, Csillag) 1948 „nemes lélek: a jó, igaz, szép kultuszának élt” (Köznevelés, Keszi Imre: Petőfi Sándor) 1949 Palócföld • • • • 2023/3–4. �I R O D A L O M T Ö R T É N E T • • • • • • • • • • • • • • • • • • 179 „egészen őszinte, közvetlen ember” (Köznevelés, Keszi Imre: Petőfi Sándor) 1949 „lángész, koldus és vértanú” (Alföld, Péter László írásában) 1962 „legkedvesebb magyar” (Irodalmi Ujság, Berki Erzsébet) 1968 „mindnyájunk rokona” (Hitel, Illyés Gyula Petőfiről) 1972 „föltámadt piros csizma” (Nagy László: Föltámadt piros csizma) 1972 „élőbb vagy a holtnál” (Tamási István Petőfi c. versében) 1973 „mindmáig a legélőbb, legnagyobb költőnk” (Kortárs, Lászlóffy Aladár: Petőfiről) 1973 „tüzes romantikus, de higgadt realista is” (Kortárs, Szilágyi Domokos: Petőfi) 1973 „a mi összekötőnk a szomszédos népekkel” (Kortárs, Tóth Gyula: Népek országútján) 1973 „oszthatatlan, egyértelműen nagy és forradalmi költő” (Kortárs, Szalatnai Rezső: Petőfi a Felvidék mérlegén) 1973 „te örökifjú angyal” (Weöres Sándor: Te zuhatagos vad bérci patak) 1977 „a meg nem alkuvó” (Alföld, Karinthy Ferenc) 1983 „legfeltűnőbb tulajdonsága a besorolhatatlanság” (Bárka, Vadai István) 1998 „ember-anyagból épített arany mindenség-óra” (Juhász Ferenc: Petőfi, 1848) 1988 „tiszta lelkű költőnk” (Fancsikné Csaba Mária Petőfi Sándorhoz c. versében) 2004 „a nemzet hősi halottja” (Hévíz, Gyimesi Emese) 2015 Ki vagy, Petőfi? Palócföld • • • • 2023/3–4. �180 • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • H A N G R A F O R G Ó Palócföld • • • • 2023/3–4. �J Á T É K • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • 181 Z ALÁN T IBOR Ősz a szőlőhegyen Huzella Péternek, megzenésítésre Ha hozzám jössz, fel a hegyre, Szőlőtőkék árnyain, Könnyű léptű karcsú lányka, meg ne hallják lépteid irigykedő szomszéd fülek; ajtómon halkan kopogj, ülj le mellém, s a poharadba töltekeznek jó borok. Sétálunk majd nagy hold alatt érett, dús fürtök között, csak árnyékunk követ minket, s ritkás köd a völgy fölött. Ha megfogod a kezemet lepkesúlyt, mit érzek csak, és ha bírom karolásod, bennem a vágy lángra kap. Ha megcsókolsz, ajkaimra Ajkadat szép lassan tedd, Föl ne keltsük álmából a Szendergő természetet. Palócföld • • • • 2023/3–4. �182 • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • V A S S T I B O R V ASS T IBOR Mesterséges Kun Marcella modorában írj verset Petőfi Sándor és Tompa Mihály találkozásáról, az alábbi szavak felhasználásával, ügyelve arra, hogy versedben mindegyik szó legalább egyszer szerepeljen: szabadság, szerelem, e, kettő, kell, nekem, szerelmemért, föláldozom, az, életet, szabadságért, föláldozom, szerelmemet. Kun Marcella KÉT LANTOS Két lantos lélek, egymásba fonódva, Petőfi és Tompa: egy a szívük dobbanása. Találkoztak végre az idő ölében, Szabadság és szerelem, mint az ég fölében. Egy a szenvedély, mely szívükben ég, Kettő lélek, mely egy örök tüzet éltet, Petőfi síró szemmel néz Tompára, Nekem a szabadságért kell harcolnom. Tompa arcán a bölcsesség vonásai. Petőfié ragyog, mint hajnal piros árnya. Szavuk oly bensőséges, mint a titkos tér, Szerelmemért föláldozom az életet én. Palócföld • • • • 2023/3–4. �J Á T É K • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • 183 Az őszinte barátság szálait fonják, Szabadságért és szerelemért hont hoznak, Közösen hordozzák a múlt nehéz teherét, Életüket talán föláldozva, mint két vezérét. A szavak, mint dalok, szárnyalnak a szélben, Szabadságért és szerelemért, együtt mennek, Petőfi és Tompa, kettő test, egy lélek, Az áldozat megvalósul, mert így kell lenni, e.  Írd meg a verset úgy, mintha az Petőfi Sándor és Tompa Mihály közös műve, mintegy annak utóirata lenne. Tompa Mihály–Petőfi Sándor UTÓIRAT KUN MARCELLA KÉT LANTOS CÍMŰ VERSÉHEZ Két lantos szív összeér, összekapcsolt szívhalál, Sándor és Mihály, kettőnk lelke, egy tiszta érzelembe’. Találkozásunkkor az idő megáll, átjár az ihlet, Szabadság és szerelem, összefonódik szívünk széles tere. Két ifjú lelkünk bölcsesség és érzelem, Mihály bölcsessége, mint folyó mély vizeiben él, Sándor lángja, mint napfény a tájat átjárja, Kettős lant hangjai szárnyalva, madarak a magasba’. Múlt és jövő találkozik szemünkben ragyogva, Szabadság és szerelem, kettős erő minket ragyogva, Palócföld • • • • 2023/3–4. �184 • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • V A S S T I B O R Barátságunk hegyek erejét magában hordozza, Szerelmünk mély, mint két folyó ölelkezése. Szavak szellőként susognak lombok közt csendesen, Szabadság és szerelem, énekelve, szívünk mélyén érzem, Mihály és Sándor, kettő toll, egy zene, egy cél vezérel, Sokat hozunk áldozatul, virágozzon szabadság, szerelem. A Művészeti Tanács kísérőlevele: Tisztelt Tompa Mihály és Petőfi Sándor! Közös írásukban Kun Marcella emlékére való tekintettel eszközöltünk pár javítást. Ha azokat jóváhagyják, az Utóirat Kun Marcella Két lantos című verséhezt közlési javaslattal továbbítjuk a Palócföldnek. Mivel egybehangzó véleményünk szerint Önök olyan időszerű témával foglalkoznak, amellyel ma szinte senki, nevezetesen a Mesterséges Intelligenciával, s nekünk már igazán elegünk van a divatból, az ideig-óráig felkapott témák lerágott csontjaiból, a hozott anyagból dolgozók eredetietlen ötleteiből, az utánlövésekből, egyszóval a mesterkélt hülyeségekből, időt szántunk arra, hogy írásukkal foglalkozzunk. Ezt is méltányolja, mielőtt meghozzák döntésüket, hogy valóban szeretnék-e így viszontlátni művüket a Palócföld Petőfivel foglalkozó lapszámában. Ám számolniuk kell azzal, hogy írásuk megjelenését kedvező döntésük ellenére sem tudjuk garantálni, hiszen nem MI állunk a szerkesztőség felett. Üdvözlettel: Művészeti Tanács AI-kép: Técsi Boglárka készítette a Midjourney algoritmus V4-es verziójával Forrás: https://petofi.hu/cikkek/ilyennek-latja-a-kavezo-petofit-a-mesterseges-intelligencia [2023. 09. 13.] Palócföld • • • • 2023/3–4. �J Á T É K • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • 185 K ARÁDI Z SOLT Petőfis versjátékok PETŐFI SÁNDOR BEFORDULTAM A KONYHÁRA Én vagyok az eszemadta. A nevemet Sándor adta, Mikor végre valahára Csak befordult a konyhára. Éppen tüzet raktam akkor, A közelgő alkonyatkor. Ám amikor reám nézett, Ah, azonnal megigézett! A szájában pipa égett, (Sosem ér már e vers véget) –, S lám, ahogy rá pillantottam, A keblem megvillantottam. És vajon mi történt? Kérem, Tiltja nekem a szemérem, Hogy elmondjam. Elég legyen! Sándor úgyis mindjárt megyen. Pipájában ég a tüze. Én voltam a falu szüze. Legalábbis addig voltam, Míg vele nem találkoztam. Most már váltig ég a pipa. Sándor meg az ócska ripaCsokkal készül színészkedni. Nála nem jobb soha senki! Palócföld • • • • 2023/3–4. �186 • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • K A R Á D I Z S O L T Úgyhogy mondom neki: vándorSzínész leszel, drága Sándor? Reggel-este csak pipázol, S jó híredre jól vigyázol… PETŐFI ISTVÁN SÁNDOR BÁTYÁMNAK Hát megvagyunk, mi itthon, Sándorom. Nekem is jól megy olykor a sorom. Te itt hagytál, mert vitt az indulat, Én meg nyögök családi súly alatt. Apánk, tudod, ki mészáros vala, Szeretette volna, hogyha általa Te is trancsírozod a marhahúst. Közben július követ júniust. Az évek jöttek-mentek volna, lám, Neked is szép jövendőt szánt apám. Nem juthatott dűlőre, jaj, veled: Nem értette mozgékony szellemed. Te elmentél és lettél katona, Miközben várt a múzsák otthona. S míg a kövér disznókat öltem én, Távolt volt tőlem minden költemény. Te befutottál, édes Sándorom: Mindegyik költeményed vers-orom. Én meg szarvasmarhákat belezek. (Ha tudnád, milyen jámborak ezek! Vérük ha veszem, nem bőgnek sokat.) Szeretnék látni nagyvárosokat! Meglátogatni messze tornyokat, És megcsodálni szép asszonyokat. A sorsom, ah, nem adta ezt nekem. (De lesz talán nékem is gyermekem.) Addig, óh, Sándor, őrizem tanyánk, És gyámolítom drága, jó anyánk. Palócföld • • • • 2023/3–4. �J Á T É K • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • 187 Száguldj fényesen a líra egén! (Állatvérben tocsogva élek én, És van kenyerem, s van tüzes borom.) Isten megáldjon, édes Sándorom! PETŐFI SÁNDOR A TISZA Nyári napnak alkonyúlatánál Megállék a kanyargó Tiszánál. Ott, ahol a GPS mutatta. Nem tévedett, jó gép az ebadta! Szépen látszott most a Tisza mélye. Nem sietett ott a Túr beléje, Csak távolabb; folydogált az árva, Be volt szegény a medrébe zárva. Míg a parton szívdobogva álltam, A versemet fejben komponáltam. Kitaláltam hozzá mindenfélét, Hogy tompítsam mondataim élét. Tudtam, hogy a műben az a lényeg: Legyen benne sárga fövenyszőnyeg, Mező, sugár, sarjú-rendek, tarló, Madár, erdő, az egekbe tartó. De ne legyen benne semmi sírás, Hanem realista tájleírás. Ne lógjon ki a mesterség lába, Hadd tanítsák majd az iskolába’. Nem jött biz’ a pór menyecske ottan, Őt is csak úgy hozzálódítottam. Nem lehetett korsó a kezébe. (Hogy mi nem jut az ember eszébe!) Palócföld • • • • 2023/3–4. �188 • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • K A R Á D I Z S O L T És a tájban gyönyörködtem egyre, (Sosem vágytam domboldalra, hegyre.) Ez a vidék sosem hagyott cserbe, Miként írtam több korábbi versbe’. Bámészkodtam sokáig magamba’, S beleállt a fájás a fogamba! Mint az őrült, ki letépte láncát, Úgy vágtattam vadul a rónán át. Majd amikor a tanyára értem, Társaimtól Algopyrint kértem. Kaptam is vagy harmincat belőle. El is állt a lélegzetem tőle. Másnap küldtem levelet Nagyarba: Mennyi erény szorult a magyarba! S egy hét múlva egy kellemes esten Megírtam A Tiszát, immár Pesten. SZENDREY JÚLIA BESZÉL A FÁKKAL A BÚS ŐSZI SZÉL Beszél a fákkal a bús őszi szél. Legalábbis Sándorom hallja ezt. Ő váteszként gyakran hallucinál, Akkor is, ha nem vedeli a szeszt. Dél s est között van az idő, ebéd Után fekszünk az ócska pamlagon. Keblére hajtom buksimat, legyen A versében a refrén jó nagyon. Sándor egyik kezével lagymatag Markolássza csenevész kebelem. Másik kezével valamit matat. Nem törődik egyáltalán velem. Palócföld • • • • 2023/3–4. �J Á T É K • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • 189 Ezért úgy teszek, mit ki alszik, és Sándor kisded játékait hagyom. Keblére hajtom buksimat, legyen A versében a refrén jó nagyon. Itt immár őszül. Egyre hűvösebb Az este és a néma éjszaka. Kedvez a versnek, ám a szerelemNek nem az évnek ezen évszaka. Be kéne fűteni, a zord szelek Befújnak, keresztül az ablakon. Keblére hajtom buksimat, legyen A versében a refrén jó nagyon. Sándor csak olvas rendületlenül. S hogy föl ne költsön, nem lapoz sokat. Biztos vagyok benne, hogy mesteri Mód festi majd a látomásokat. Egyébként meg nem morbid, hogy a méZes heteinknek eleje vagyon? Keblére hajtom buksimat, legyen A versében a refrén jó nagyon. De igen, abszurd; tudom, Sándorom, Hogy szabadság s szerelem kell neked. Ezt írtad. És most valld be, hitvesem, Ehhez használsz díszletül engemet. Ezért heverünk itt Koltón, hideg szobában, ahol én nem alhatom. Kebledre hajtom buksimat, legyen A versedben a refrén jó nagyon. Palócföld • • • • 2023/3–4. �190 • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • B A L O G H L A J O S B ALOGH L AJOS Titokvirág-szerelem Petőfigurásan Szép vagy te lány, szép vagy nagyon, minden kincsem neked adom. Gondolkodom, mit adhatnék? Tán szép virágfüzérkét. Nem drága az, nem is érték, vannak tán, kik kinevetnék. Nincs pénzem, de van virágom, bár nem nagy kincs az e világon. De kincs az kislány, kincs az nekem, nagyobb kincs csak te vagy nekem. Odaadnám, de nem merem, jajh Istenem, mi lesz velem? Meghalok a szerelembe’ nem láthatlak többet sose. „Álmodtam, hogy odaadtam, s elfogadtad virágomat. Te szerettél, én szerettelek, szívemen melengettelek.” De álom volt csak, semmi más, szívemben meg rianás! Meghasadt, mint Duna jege, s te elfeledtél mindörökre… (1980) Palócföld • • • • 2023/3–4. �J Á T É K • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • 191 Arany János és Petőfi Sándor kétemeletnyi freskója Nagyszalontán, a legforgalmasabb körforgalom tövében (Buzgó Sándor alkotása, 1998) Fotó: Fűzfa Balázs Palócföld • • • • 2023/3–4. �192 • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • S Z A U E R Á G O S T O N S ZAUER Á GOSTON Petőfi Sándor: Pápa Hol vagytok, ti régi utcák, házak? Nem felejt a vándor, vén diák! Egykoron a cimborák ha vártak, Együtt tömtünk illatos pipát. Szűk szobánkra éppenhogy csak tellett, Gondunk volt kivel megosztani, Elfeledtük víg borocska mellett, Én, Sománk és Kozma, Jókai. Versünk is volt tán egy jó tucatnyi, És a Körben száz meg száz vitánk, Értő szemmel méregette Tarczy, Gyertya mellett hogy mit alkotánk. Szűk esztendő. Nem volt tán hiába. Elsőként én itt szerzék nevet. Feldereng még álmaimban Pápa, Visszhangozza még a léptemet. A költő elfelejtett versét közreadja: Szauer Ágoston Palócföld • • • • 2023/3–4. �J Á T É K • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • 193 T ÖRÖK L ÁSZLÓ D AFTI Szent enter révén Még nyílnak a Wordben a percnyi világok, Még tölt fel a fájl, s te az ablak előtt Bejárod a ROMmal a képi világot, Már elfogy a vágy, el a férfierő. Még csip-csup üzemben fut a programozás, Még pár üzi megterem entereken. De íme, sötétség jön a honlapon át, A gép tele már, az idő betemet. A temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház Petőfi-szelfi című előadásának plakátja (Írta: Szabó Attila, rendezte: Bartal Kiss Rita) Elhull a virág, Eli! RAMlik az élet. Ülj hitvesem, ülj az ölembe ide! Ez durva világ, beleromlik az ének! Palócföld • • • • 2023/3–4. �194 • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • H A N G R A F O R G Ó Palócföld • • • • 2023/3–4. �T A N Í T Á S • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • 195 M ÓRA R EGINA Petőfi tanítása a Délvidéken A vajdasági magyar oktatás – és magyaroktatás – nélkülözhetetlen alkotóeleme Petőfi életműve. Habár a huszonegyedik századra megfogyatkozott a délvidéki magyarság, az 1990-es évek háborúi, a nacionalizmus emigrációra biztatta a magyar kisebbséget is. De még mindig elegen vagyunk ahhoz, hogy magyar nyelvű oktatás folyjon az óvodától a középiskoláig. A felsőoktatás viszont már sántít. Van néhány főiskola, egyetem, ahol magyar tannyelven (is) lehet továbbtanulni, de igen kevés ilyen felsőoktatási intézmény van, és ez leszűkíti a továbbtanulni óhajtó diákok lehetőségeit, és akkor ismét az útilapu kerül elő, aztán meg a viszszatérés nagyon kétséges, ugyanis ha a nyelv előzőleg problémát okozott, négy év múlva még nagyobb szakadék tátong a frissen diplomázott és a szülőföldön megvalósítandó karrier között. Az óvodában leginkább Weöres Sándor és Nemes Nagy Ágnes formavirtuóz, csengő-bongó, fülbemászó versikéit kántálják szívesen a gyerekek. Viszont a Füstbe ment terv, az Anyám tyúkja sem maradhat ki. Az óvodai foglalkozások lehetőséget kínálnak sokféle feldolgozásra, például a dramatizálásra, illusztrálásra, megtörténhet a költői képek kiemelése, megbeszélése, értelmezése. Alsóban folytatódik a Petőfi-versek sora a memoriterek és most már az elemzés, értelmezés is a korosztály szintjén: ismét felmerül az Anyám tyúkja, a Füstbe ment terv, valamint az Itt van az ősz, itt van újra című vers is a tanulóké. A tanterv szabad kezet is ad az első osztályban, a tanítóra bízza, hadd válasszon olyan Petőfi-verset, amilyet az adott tagozat megkíván. Felsőben a versek elemzéséhez már társul az életút is, illetve annak jelesebb szegmensei, mint a költő barátsága Arany Jánossal, az episztola mint műfaj stb. A családdal, az apával való kapcsolat is felmerül az Apám mestersége s az enyém című verse nyomán. A János vitézen keresztül ismerkednek az ötödikesek az elbeszélő költemény műfajával. A tájleíró költészetet Az Alfölddel mutatjuk be. Az ’életkép’ kifejezés a Családi kör, A négyökrös szekér olvasása által válik érthetővé. Emellett ki-kitérhet a pedagógus Palócföld • • • • 2023/3–4. �196 • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • MÓRA REGINA azokra a versekre is, melyeket már előzőleg tanultak, ismernek a gyerekek. A folklórirodalom és Petőfi kapcsolódása is érintendő téma az ötödik és a hatodik osztályban. Jómagam középiskolai tanárként már úgy találkozom a tanulókkal, hogy tudják, ki Petőfi Sándor. Tudják, hogy a Nemzeti dal hozzá kapcsolódik, tudják, hogy rövid élete során hatalmasat alkotott. Emlékeznek egy-egy versére, szavalnak tőle verset, versrészletet. Tudnak a 19. század történelmi viszontagságaiban elfoglalt helyéről, a szabadságharcról, tudják, hogy március 15-én rá is emlékezünk. Tanárként Petőfi költészetének tanítása során elégedett vagyok, az interakció, a kölcsönös kommunikáció igen sikeres lehet a Petőfi-kultusz segítségével. Amit én hozzáteszek, az az, hogy a verstípusait sorra veszem, és egyegy már ismert verséhez hozzáadok egy még számukra nem ismertet. Például Az Alföldhöz a A puszta, télen című versét. Bővítem szerelmi költészetével, a helyzetképekkel, a zsánerverseivel, ars poeticáival, és persze a forradalmi verseit is megtoldom. Valamint a Felhők-korszakánál bemutatom az elkeseredett, válságban – ma inkább depressziónak neveznénk – lévő költő verseit. Megpróbálom az oly nagyon szerteágazó, lendületes Petőfi-opust megzabolázni. Gyeplővel igyekszem helyükre rángatni a verseket, és a virtuális mappákba belehelyezve átnyújtani azt a szerteágazó Petőfi-munkásságot a diákoknak, amely nélkül a magyar romantika nem teljes. Aztán szenvedek is eleget, ugyanis a versekkel bombázom (szőnyegbombázásnak nevezhetném) a tanulókat, és mégis folyamatosan azt érzem, hogy még ezt is kihagytam, meg amazt is be kellett volna mutatnom. Folyton hiányérzetem van, hogy megloptam őket, és nem teljes a repertoárom. Nem sikerült a maga teljességében megalkotnom a Petőfiképet. Aztán feladom. Kijózanodom, és felmérem reálisan, nem is lehet. Én csak irányítom őket a Petőfi-költészetben, képalkotásban, nekik kell a többi munkát elvégezniük, az utolsó réteget nekik kell felvinniük. A hab a tortán az elmúlt századokban a Petőfi-versek továbbélése. Ez már valóban ínyencség. Kell arra időt szánni, hogy összegyűjtsük a megzenésített verseket, hogy belehallgassunk egy Halász Judit-feldolgozásba, egy Red Bull Pilvakerbe... És persze a parafrázisok kutatása is kihívás. Varró Dániel, Lackfi János. És persze jut eszünkben számtalan... És mi lenne a vége ennek, ha nem az, hogy nekiállunk, és átírjuk mi is a kedvencünket. Átírjuk közösen, párosan és egyéniben, számoljuk az szótagokat, Palócföld • • • • 2023/3–4. �T A N Í T Á S • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • 197 ütemekre figyelünk, rímekre. Belekeverjük a 21. századot, magunkat, és kicsit mi is Petőfik leszünk. Hálás feladat tanárként Petőfivel foglalkozni. Történelem, földrajz, zeneművészet, pszichológia korrelációjában létrehozunk egy sajátos szigetet, egy délvidéki virtuális teret, melyben kirajzolódik a MI Petőfi-képünk. A Petőfi Sándor utca szerb és magyar nyelvű táblája Szabadkán Fotó: Móra Regina A Petőfi Sándor utca Szófiában Fotó: Fördős Kata Palócföld • • • • 2023/3–4. �198 • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • P A T H Y L Í V I A P ATHY L ÍVIA Petőfi tanítása Burgenlandban P etőfi Sándor születésének 200. évfordulóján még mindig a legismertebb magyar költő Magyarország határain kívül. Mit jelent ez az ismertség? Tudják a nevét, vagy ismerik a műveit, tudnak arról, mit jelentett az ő tevékenysége a XIX. század első felében a magyarság számára? Mit mond a neve a fiataloknak? Milyen Burgenlandban a Petőfi-kultusz? Hogyan tanítják itt a műveit? Ki kell ábrándítanom az olvasót. Burgenlandban nagyon kis szerepet kap a magyartanításban az irodalom, így Petőfi munkássága is. Felmerül a kérdés, miért van ez így. Mi lehet az oka annak, hogy ez a helyzet? A továbbiakban – a teljesség igénye nélkül – lássuk a lehetséges okokat! A Trianon által kisebbségi helyzetbe került magyarság élete az azóta eltelt bő száz év alatt másként alakult Ausztriában, másként a többi, határon túli területen, és ez is hatással volt a magyar lakosság identitástudatára, a magyar nyelv presztízsének alakulására, a magyar irodalom tanítására. A jelenlegi helyzetet vizsgálva szólni kell a pedagógusképzésről, a burgenlandi magyartanításról, a magyarul tanuló diákság összetételéről, a tantervekről, tankönyvekről és az érettségi vizsga elvárásairól, de megemlítendő az iskolán kívüli környezet is, amennyiben összefonódik az iskola tevékenységével. Bár az évforduló kapcsán mindenképpen több figyelem irányult a költő munkásságára a magyartanításon belül, mint általában szokott, kiderült az is, hogy a diákság egy része valóban csupán a nevét ismeri vagy azt sem. Nagyon kevés tanuló olvasott már tőle verset iskolai kereteken kívül. Petőfi-kultusz nincs Burgenlandban. Azonban az osztrák irodalomból sem tudunk olyan személyt említeni, akinek kultusza lenne. Az ausztriai iskolarendszerben más szerepet kap az irodalomtanítás, mint Magyarországon, de a történelemtanítás is. A kultusz kialakulásában ugyanis nemcsak az irodalmi művekkel, irodalomtörténettel és -elmélettel való foglalkozás játszik szerepet, hanem a történelemtanítás súlya és tartalma is. Palócföld • • • • 2023/3–4. �T A N Í T Á S • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • 199 Ausztriában nincs külön irodalomóra és nyelvtanóra, a történelem úgynevezett másodlagos tantárgy, nincs belőle kötelező érettségi vizsga. Ausztriában az 1976-os népcsoporttörvény1 értelmében elismert kisebbség a magyarság. Burgenland tartományban a Burgenlandi kisebbségi oktatási törvény2 1994 óta szabályozza a népcsoportnyelvek tanítását a közoktatásban. A pedagógusképzés a népiskolai (Volksschule) és középiskolai (Mittelschule) pedagógusok számára a Burgenlandi Pedagógiai Főiskolán3 zajlik, akik ahhoz, hogy magyart is taníthassanak, az alapképzés mellett egy tanfolyamot kötelesek elvégezni, amelyen belül irodalom és az irodalomtanítás módszertana is szerepel. Aki egyetemi diplomát kíván szerezni ahhoz, hogy gimnáziumban és szakgimnáziumban taníthasson, a Bécsi Egyetem Finnugor Tanszékén vesz részt a magyartanári képzésben. Itt nagyobb súlyponttal szerepel a magyar mint idegen nyelv tanítása. Tehát az a pedagógus, aki nem magyar középiskolában érettségizett, és nem magyar egyetemen végzett magyar szakot, Petőfi munkásságával és a Petőfi-kultusszal tanulmányai során másképp találkozott, másképp viszonyul a témához, mint egy magyarországi kollégája. A magyartanítás a legintenzívebben a kéttannyelvű iskolákban zajlik (heti 3-4 órában), más iskolákban, amennyiben van magyartanítás, ennél alacsonyabb óraszámban. Egynyelvű magyar iskola nincs, erre ugyanis nem lenne igény, mert a szülők számára fontos, hogy gyermekük az államnyelvet magas szinten elsajátítsa. A magyarul tanuló diákság összetétele rendkívül heterogén. A burgenlandi népcsoport tagjai is különböző magyartudással érkeznek, de bárki jelentkezhet egy kéttannyelvű iskolába: Vannak olyan tanulóink, akik már az óvodában vagy a népiskolában is tanultak magyarul, mások csak tízévesen kezdik, és valóban idegen nyelvként tanulják, vannak olyanok (az utóbbi évtizedekben idetelepedett családok gyerekei), akik magyar anyanyelvűek, otthon csak magyarul beszélnek, de tízéves vagy akár tizennégy éves korukig nem írtak és nem olvastak magyarul. Tehát a nyelvtudás szintjét és a nyelv megközelítését 1 Volksgruppengesetz/Népcsoporttörvény: https://www.ris.bka.gv.at/GeltendeFassung.wxe?Abfrage=Bundesnormen&Gesetzesnummer=10000602 [2023. 07. 02.] 2 Minderheiten-Schulgesetz für das Burgenland. (Bundesgesetz, BGBl. Nr. 641/1994). Burgenlandi kisebbségi oktatási törvény. https://www.ris.bka.gv.at/GeltendeFassung.wxe?Abfrage=Bundesnormen&Gesetzesnummer=10009948 [2023. 08. 01.] 3 Burgenländische Pädagogische Privathochschule: Burgenlandi Pedagógiai Magánfőiskola. Palócföld • • • • 2023/3–4. �200 • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • P A T H Y L Í V I A tekintve is nagyok a különbségek. Ez az irodalmi művek megértésénél is óriási szerepet játszik. Differenciálásra van szükség a munka során, hogy minden tanulónak lehessen sikerélménye, fejlődjön a nyelvtudása. Felmerülhet a kérdés: mennyi irodalom fér bele a magyartanításba, amikor a nyelv megtanítása a fő feladat a magyarórán? Ahogy a német mint tantárgy magában foglalja a nyelvtan és irodalom tanítását, ugyanez érvényes a magyarra mint oktatási nyelvre is. Ahol pedig idegen nyelvként szerepel az iskola kínálatában a magyar nyelv, ott az idegen nyelvek tanítására vonatkozó tanterv van érvényben, és ebben még kisebb szerepet kap az irodalomtanítás. Az osztrák tantervek nem tartalmaznak konkrét tananyagot, neveket, nincs irodalmi kánon. 2023 szeptemberétől új tantervek lépnek életbe, azonban ezekben még kevesebb szerepel az irodalomoktatásról. A célokat és a fejlesztendő kompetenciákat írják le a tantervek, de ezek eléréséhez a pedagógus maga határozza meg a konkrét tartalmakat. Nincs központilag előírt feldolgozandó irodalom. Általában érvényes, hogy a tankönyvek segítenek a pedagógusnak kiválasztani a tartalmakat. Magyarból a helyzet viszont más: a népiskola számára az utóbbi években megjelent a gyakorló pedagógusok által ír tankönyvsorozat az elsőtől a negyedik osztályig4. Ezek a könyvek a magyart idegen nyelvként, a magyart első nyelvként, származási nyelvként vagy anyanyelvként beszélő gyerekeket eegyaránt megszólítják. Irodalomtanítás a szó magyarországi értelmében ebben a korban (6–10 évesek) még nincs, a pedagógusok a magyarból magasabb szinten lévő tanulókkal rövid kis versikéket, meséket dolgoznak fel, elsősorban a szókincs, a szövegértés szintjén. A 10–14 éves korosztályon belül (akik vagy az úgynevezett középiskola vagy a nyolcosztályos gimnázium alsó tagozatának tanulói) a 11 és 12 évesek számára megjelent egy-egy könyv a magyar nyelv tanítására5, amelyek közül A mi világunk már irodalmi szemelvényeket is tartalmaz. A 13 és 14 éves diákok számára még nem jelent meg tankönyv, ami azt jelenti, hogy a pedagógus saját maga állítja össze a tananyagot a tanterv figyelembevételével. A 10–14 évesek esetében már olvasunk irodalmi műveket, természetesen tekintettel arra, milyen szinten vannak magyarból, hiszen aki tízévesen BALIKO-JÓZSA Katinka–BUJTÁS Réka, Magyarul tanulunk 1, 2; BALIKO-JÓZSA Katinka, Magyarul tanulunk 3; BALIKO-JÓZSA Katinka–HECHENBLAICKNER Bea, Magyarul tanulunk 4. Oberwart, Burgenlandi Magyar Kultúregyesület, é. n. 5 PATHY Lívia–SEPER Judit, Az én világom, PATHY Lívia–SEPER Judit, A mi világunk. Sodalitas, Wien, 2106. 4 Palócföld • • • • 2023/3–4. �T A N Í T Á S • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • 201 kezd magyarul tanulni, az még csak az egyszerű, rövid és a mai magyar nyelven írt szövegekkel tud megbirkózni. A magyar anyanyelvű diákok esetében is lényeges szerepet játszik, hogy melyik nyelven tanultak meg írni és olvasni, olvasnak-e otthon magyarul, és milyen kultúrtörténeti ismeretekkel rendelkeznek. A 14–18/19 éveseknél már az érettségire való felkészülés kap egyre nagyobb hangsúlyt. Lényeges szerepet játszik az érettségi tehát abban, mire koncentrál tanár és diák a gimnázium felső tagozatán, illetve a szakgimnáziumi képzés során, hogy mit kell teljesíteni egy érettségi vizsgán a tanulónak. 2014/15-ös tanévben életbe lépett a központi érettségi vizsga Ausztriában. Azóta nem a pedagógus állítja össze saját diákjainak az írásbeli érettségi vizsga feladatait, hanem az oktatási minisztérium6 küldi ki az iskoláknak a központilag kijelölt feladatokat. Mivel az a cél, hogy a vizsgázó az ismeretek reprodukálásán túl transzferteljesítményre és reflexióra is képes legyen, nincs olyan feladat irodalomból, amelyben megtanult irodalomtörténeti vagy -elméleti ismereteket kellene visszaadnia. Az írásbeli érettségi vizsga keretén belül oktatási nyelvből (németből és a Felsőőri Kétnyelvű Szövetségi Gimnáziumban magyarból is) három feladatpár közül kell egy feladatpárt választania, és ezen belül két külön szöveget kell írnia megadott inputszövegek elolvasása és feldolgozása segítségével. A három párból egy feladatpárnak az egyik fele irodalom. Egy ismeretlen vers (esetleg két összehasonlítandó vers) vagy egy novella értelmezése a feladat, amelyhez a vizsgázó megkapja a mű(vek) szövegét, a szerzőről pedig két-három sorban a születési és halálozási adatokat és esetleg pár információt a tevékenységéről, tehát még egy lexikonbejegyzésnél is kevesebbet. Ebből kiindulva kell megírnia a műértelmezést. Mivel azonban a másik két feladatpár általános témákat tartalmaz, mindenkinek megvan a lehetősége arra, hogy kikerülje az irodalmat. Az eddigi érettségik mutatják7, milyen csekély részt kap az irodalom a vizsgán. Ez kihat a tanításra is. A magyar mint idegen nyelv esetében egyáltalán nincs irodalom az érettségi vizsgán. Az oktatási nyelvi szóbeli érettségi vizsgára vonatkozóan a rendelet a témakörök számát szabályozza, illetve előírja, hogy szövegből kiindulva Bundesministerium für Bildung, Wissenschaft und Forschung: Szövetségi Oktatási, Tudományos és Kutatási Minisztérium 7 Standardisierte Reife- und Diplomprüfung. Oktatási nyelv. https://www.matura.gv.at/srdp/oktatasi-nyelv-horvat-magyar-nemet-es-szloven [2023. 08. 28.]. 6 Palócföld • • • • 2023/3–4. �202 • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • P A T H Y L Í V I A kell egy vizsgabeszélgetést lebonyolítani, amelyben reprodukcióra (a tartalom visszaadása), transzferre és reflexióra vonatkozó feladatoknak kell szerepelni. Itt a magyar irodalom egy témakör a tizennyolc közül. Ezen belül az érettségit megelőző négy évben már feldolgozott, tehát ismert alkotások közül kap egyet a vizsgázó, amelyről a vizsga keretében beszélget a vizsgáztatóval. Itt sem cél az író vagy költő életrajzának vagy a kultúrtörténeti háttérnek a részletes ismertetése, hanem maga a mű áll a beszélgetés középpontjában. Mindezek alapján a felkészítés irodalomból arra fókuszál, hogy egy ismeretlen szerző ismeretlen alkotásáról merjen és tudjon a vizsgázó gondolatokat, érzéseket kifejteni, felismerjen benne bizonyos stilisztikai és retorikai elemeket, és tudja értelmezni a művet. Az eddigi tapasztalat azt mutatja, hogy bár a tanulók irodalomtörténeti és -elméleti ismeretei szerények, és semmiképp sem hasonlíthatók össze a magyarországi irodalomtanításban szerzett tudással, de az olvasóvá való nevelést talán segíti, hogy a mű szövegéből indulunk ki. Nem szükséges az író vagy a költő életrajzának és a mű keletkezése korának ismerete ahhoz, hogy elgondolkodjunk a szövegen, beszélgessünk arról, kiből milyen gondolatokat, érzéseket vált ki. Természetesen nagy különbségek lehetnek az értelmezésben aszerint, milyen kultúrtörténeti, történelmi ismeretekkel rendelkezik az olvasó, milyen személyes emlékek, élmények elevenednek fel olvasás közben. A tanuló megtapasztalja, hogy nem kell félnie a rossz értelmezéstől, nem kell ugyanazt gondolnia, mint az osztálytársa vagy a nála sok évvel idősebb tanára gondol a műről. A tartalom és a vers üzenetének megbeszélése után némelyik vers esetében természetesen meg kell beszélni a történelmi hátteret (például: Nemzeti dal), de sokszor elegendő a témáról beszélni a mai fiatalok szemszögéből, vagy elmesélni a költő életrajzának egy, a vershez kapcsolódó részletét (például: Szeptember végén). Petőfi verseinek segítségével (például: Itt van az ősz…) közvetíthetünk verstani, stilisztikai ismereteket, itt is arra koncentrálva, hogy más versekben képes legyen majd a tanuló felismerni verstani formákat, szerkezeteket, stilisztikai eszközöket, de a súlypont a mű értelmezésén maradjon, és ne a stíluseszközök leltárszerű felsorolása kerüljön előtérbe. Ha egy osztályban akad két-három olyan tanuló, aki a közös versértelmezések után kéri, hogy hadd hozzon egy verset, amelyet otthon olvasott, és beszéljünk arról is, vagy hadd mutassa be az osztálynak a saját maga Palócföld • • • • 2023/3–4. �T A N Í T Á S • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • 203 által írt verset, akkor talán sikerült elindítani néhány embert az olvasóvá válás útján. Az iskolán kívüli, de azzal öszefonódó környezet is fontos szerepet játszik az irodalom közvetítésében. Ilyen lehet az évfordulóhoz kapcsolódva egyéni feladatként vagy projektben a magyarországi rendezvényekről, eseményekről és kiállításokról szóló információk gyűjtése és ismertetése. Támogatja a pedagógus munkáját, és olvasásra ösztönzi a diákokat a Burgenlandi Magyar Kultúregyesület évente megrendezésre kerülő szavalóversenye. 2023-ban Petőfi-verset kellett minden résztvevőnek szavalnia. A kisebb gyerekeknek bizonyára a pedagógus adott egy-egy verset, amelyet tanítói segítséggel megtanultak. A nagyobbaknál már megvalósítható volt az egyéni versválasztás. Ennek az az előnye, hogy a tanuló esetleg több verset is elolvas, mire kiválasztja azt, amelyik tetszik neki, amelynek a megtanulására vállalkozik. Ha pedig a tanár döntése alapján minden tanulónak részt kell vennie előbb egy úgynevezett osztályversenyen, és mindenki meghallgatja a másik által megtanult verset, akkor több művel találkozik a tanuló. Érdemes arra is időt szánni, hogy beszélgessünk néhány versről, amennyiben az osztály nyelvi szintje ezt lehetővé teszi. Mivel memoriterek megtanulását nem szabad kötelezővé tenni, a versenyekre való felkészülés az egyetlen út, a verstanulást belecsempészni az iskolai feladatok közé. Összegezve megállapítható, hogy a tanterv adta szabadság és az a tény, hogy nincs irodalmi kánon, a tanárnak engedi át a döntést, mit és milyen intenzitással tanít, és ez érvényes Petőfi munkásságára is. Ez nagy szabadság, de ugyanakkor felelősség is. A tanulók nagyon eltérő nyelvi szintje és a vizsgaelvárások viszont nagyobb kötöttséget jelentenek. Említésre méltó elem azonban a magyar irodalomhoz való viszonyulásban a burgenlandi magyarság identitástudata is: ők többségükben magyarul is beszélő osztrákoknak tekintik magukat. Palócföld • • • • 2023/3–4. �204 • • • • • • • • • • • • • • • • • • • VÁRADI IZABELLA V ÁRADI I ZAB ELLA Petőfi tanítása Erdélyben A nemzet költője, a szabadság harcosa, a mindenkori kánon örökös vezéregyénisége egyértelműen a „kisebbség” szinonimája Erdélyben. Petőfi elfogadottságát kedvezően befolyásolta verseinek közérthetősége, életrajzának néhány, a változó korok újrarendeződő értékrendjében is vállalható epizódja, rebellis szemlélete, „hősi halála”. A szocialista irodalomszemléletben hamar vált idealizált forradalmárrá, „a népről a népért” elv remekül beilleszkedett a proletárköltészet ideológiájába, ezt erősítette néhány hihetetlen népszerűségnek örvendő nemesgúnyoló verse, mely új hangsúlyokat kapott a korszakban született műértelmezések által. A Petőfi-kép ilyen torzulása árán azonban 40 éven keresztül volt lehetőség arra, hogy forradalmi költészetének hangsúlyos tanítása mellett szerelmes verseit, elbeszélő költeményét is sértetlenül beemelhessük az oktatásba. Az 1990-es évek irodalomtanítását erőteljesen befolyásolta nemcsak az értékrendnek az az átrendeződése, amely a rendszerváltás következménye volt, de a szövegközpontúság elvének, a hermeneutikai megközelítésnek, a tanulóközpontú oktatásnak és az aktív módszereknek a fokozatos térhódítása is. Így a pozitivista irodalomszemléleten, a mítoszteremtő méltatásokon felnőtt tanári generáció szemléletváltása is elengedhetetlenné vált. Az érvényben levő tantervek csupán általános kereteket szabtak, nem volt feladatuk az irodalmi szemléletváltás vagy a Petőfi-kép átalakulásának közvetítése, nem jelölnek ki konkrét tartalmakat.1 Nem kérdés, hogy a szerzők listáján meg kell jelennie Petőfi nevének, egyértelmű a (re)kanonizálás. Kétségtelen, hogy a szövegválasztás, mely szintén a tantervekben megjelölt műfajokhoz igazodva történik, az egyik legfontosabb döntés a későbbi generációk Petőfi-képének kialakításában. „A javasolt szövegek, szerzők listája nem előíró jellegű. A részletes követelményekhez és tanulási tevékenységekhez igazodva a kötelező tartalmaknak megfelelően a tankönyvszerző és a tanár más szövegeket választhat.” 1 Palócföld • • • • 2023/3–4. �T A N Í T Á S • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • 205 A rendszerváltás után gyors egymásutánban jelentek meg a korábbi tankönyvek pártos szövegektől és megfogalmazásoktól megtisztított újrakiadásai, melyeket az új oktatási struktúra – a kötelező szakoktatás és a X. osztály utáni fokozati vizsga eltörlése – eredményezte tantervrevízió tett szükségessé. Szemléletváltás azonban még nem történt. A szövegközpontú, heurisztikus irodalomtanítás első konkrét, kézzelfogható termékei az alternatív tankönyvek voltak, melyek 1998-tól kezdődően fokozatosan jelentek meg az irodalomtanításban. VI. osztály: Tulit Ilona tankönyve2 például a szokásos életrajzi bevezetés nélkül tanítja a János vitézt, s olvasásra kínálja még a Reszket a bokor, mert... és az Egy estém otthon című verseket. Az István öcsémhez kapcsán vezeti be a ’költői levél’ fogalmát. A versszövegeket nem követi kész műelemzés, helyette feladatsor segíti a vers értelmezését azzal a nyíltan vállalt céllal, hogy a szakszerű fogalomhasználatot már V. osztályban kialakítsa.3 A De szellemét a tűz nem égeté meg című fejezet az Egy gondolat bánt engemet és A nép nevében című verseket is tartalmazza. Máthé András és Szász Mihálykó Mária Magyar Nyelv és Irodalomolvasás tankönyve4 már sokkal jobban őrzi az előző tankönyvek hagyományait szerkezetében és grafikai kivitelezésében egyaránt. A műértelmezések, szerzők életrajzi adatai mellett a korábbról megszokott kevés számú kérdést és feladatot is tartalmazzák. A János vitézt életrajzi fejezet vezeti be, részlet Illyés Gyula Petőfi gyermekarca című írásából. A kérdések, feladatok között is visszaköszön a régi szemlélet: „Készítsetek vázlatot Petőfi életéről! Jellemezzétek a gyermek Petőfit!” A tankönyv szövegválasztásai közé tartozik a Reszket a bokor, mert..., a Bölcső és bagoly című fejezetben pedig az Egy estém otthon és az István öcsémhez. VII. osztály: Tulit Ilona tankönyve5 a lírai versek elemzése fejezetcím alatt a Pató Pál úr és a Föltámadott a tenger című verseket kínálja értelmezésre. Székelyné Cseh Katalin Magyar nyelv és Irodalomolvasás tankönyve6 a Föltámadott a tenger után rövid műértelmezést közöl: „Ezt a versét a forradalom TULIT Ilona, Magyar Nyelv és Irodalomolvasás. Tankönyv az V. osztály számára. Sepsiszentgyörgy, T3 Kiadó, 1999. 3 Néhány példa a fogalomhasználatból: ’költői én’, ’versforma’, ’költői szándék’. 4 MÁTHÉ András, SZÁSZ MIHÁLYKÓ Mária, Magyar Nyelv és Irodalomolvasás. Tankönyv a VI. osztály számára, Bukarest, E. D. P., 2002. 5 TULIT Ilona, Magyar Nyelv és Irodalomolvasás. Tankönyv a VII. osztály számára, Sepsiszentgyörgy, T3 Kiadó, 2004. 6 SZÉKELYNÉ CSEH Katalin, Magyar nyelv és Irodalomolvasás. Tankönyv a VII. osztály számára, Bukarest, E. D. P., 2004. 2 Palócföld • • • • 2023/3–4. �206 • • • • • • • • • • • • • • • • • • • VÁRADI IZABELLA kitörésekor írja. A költemény alapmetaforája a háborgó tenger, amely tulajdonképpen a fellázadt nép erejét, meg nem alkuvását jelképezi”. A Pató Pál úr után ilyesféle magyarázatot már nem tart szükségesnek. VIII. osztály: Tulit Ilona tankönyve7 Költői szerepvállalás című fejezetében a Négy nap dörgött az ágyú kapcsán vezeti be az ’óda’ fogalmát. Tartalmazza továbbá Petőfi Arany Jánoshoz írt költői levelét. Zalány Virág tankönyve8 ettől mindössze abban különbözik, hogy A természet vadvirágát is értelmezésre kínálja. IX. osztály: Ambrus Ágnes és Bodó Anna magyar nyelv és irodalom tankönyvének9 szerkezetét a műfajközpontú tanterv határozza meg. Ennek megfelelően válogat a Petőfi-versek közül, gyakran csak megemlítve egy-egy címet – dalköltészet: Befordultam a konyhára..., Ezrivel terem a fán a meggy..., Fa leszek ha..., Megy a juhász a szamáron, Szerelmes vagyok én..., Reszket a bokor, mert..., Szeptember végén, Itt van az ősz, itt van újra... Nemzeti dal; az epigramma: Felhők-ciklus; az óda: Nemzeti dal; az ars poetica: A XIX. század költői; tájleíró költemény: Az alföld. A szerzőpáros X. osztályos tankönyve10 pedig Közösségi lírai én. Politikai költészet fejezetcím alatt a Miért zárjátok el az útamat?, Európa csendes, újra csendes és a Szörnyű idő... című versekkel ismerteti meg a diákokat. X. osztály: Orbán Gyöngyi11 történeti szempontot követve tankönyvében külön fejezetet szentel Petőfinek, melynek alfejezetei: Melyik az igazi Petőfi? (Dalaim, Pacsirtaszót hallok megint, Elégia, A borozó, Hazámban), A komikus eposz (A helység kalapácsa), Családi és tájversek (Egy estém otthon, Az alföld), Töredékek a válságkorszak versciklusaiból (Cipruslombok Etelke sirjáról, Szerelem gyöngyei, Felhők, Szabadság, szerelem), Költői ábránd volt, mit eddig érzék... (Minek nevezzelek?, itt közli Illyés Gyula: Miért tanulunk meg betéve egy verset? című írását a Szeptember végénről és a koltói kastély képét, ahol a Szeptember végén született), Forradalmi eszmék – könyvek tolmácsolásában TULIT Ilona, Magyar nyelv és Irodalomolvasás. Tankönyv a VIII. osztály számára, Sepsiszentgyörgy, T3 Kiadó, 2000. 8 ZALÁNY Virág, Magyar nyelv és Irodalomolvasás. Tankönyv a VIII. osztály számára, Sepsiszentgyörgy, T3 Kiadó, 2000. (Tulit Ilona álnéven írt alternatív tankönyve) 9 AMBRUS Ágnes, BODÓ Anna, Magyar nyelv és irodalom. Tankönyv a líceumok IX. osztálya számára, Kolozsvár, Stúdium Könyvkiadó, 2006. 10 AMBRUS Ágnes, BODÓ Anna, Magyar nyelv és irodalom Tankönyv a líceumok X. osztálya számára, Kolozsvár, Stúdium Könyvkiadó, 2006. 11 ORBÁN Gyöngyi, Olvasókönyv a középiskolák 10. osztályának, Sepsiszentgyörgy, T3 Kiadó, 2004. 7 Palócföld • • • • 2023/3–4. �T A N Í T Á S • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • 207 (Petőfi első levele Arany Jánoshoz, A XIX. század költői, részlet Petőfi naplójából). XI. osztály: Bara Katalin, Csutak Judit, Balázs Géza, Benkes Zsuzsa XI. osztályos tankönyvében12 szakszerű és alapos műértelmezést kínál Az alföld és a Szeptember végén című versekről. A szerzők XII. osztályos tankönyvének Magyar Nyelv része mellékletként tartalmazza Petőfi Pest, március 15. 1848 és Özv. Jókai Józsefnének című írásait. Az 1990-es évekre, a 2000-es évek elejére jellemzően a tanítás nagyrészt tankönyvekre épült, pedagógusok nagy része a tankönyvekből értesült először erről az irodalomtanításban érvényesülő szemléletváltásról, az alternatív tankönyvek kínálta választási lehetőséggel. Legtöbbjük idegenkedve fogadta az új tankönyveket, s igyekezett kiegészíteni az előző generációs tankönyveknek azokkal a részeivel, amelyek különben nem véletlenül maradtak ki az alternatív tankönyvekből. Ilyenek elsősorban a készen kapott műértelmezések, melyek gyakran őrizték még a rendszerváltás előtti szemlélet ízeit. Sokáig tartotta magát a gyakorlat, hogy tankönyv és tanári magyarázat egymással párhuzamos szólamokban értelmezett versszövegeket, néha egymásnak feszülő irodalomszemléletek és pedagógiai elvek, stílusok egyazon tanítási óra keretén belül érvényesültek. 2017-től kezdődően vezették be Romániában az új, kompetenciaközpontú tanterveket a felső tagozatos (10–14 éves) diákok számára. A tantervcsomag részeként a magyar nyelv és irodalom tanterv „szemléletét tekintve figyelembe veszi az Európai Parlament és az Európai Tanács 2006/962/EK ajánlását az egész életen át tartó tanuláshoz szükséges kulcskompetenciákra vonatkozólag,”13 nem csupán deklaratív szinten, hanem például a generatív grammatika kutatásain alapuló nyelvi szemléletét illetően is, hangsúlyos helyre kerül a szövegértés fejlesztése, a régi, ismeretközpontú koncepciót felváltja az kompetenciafejlesztés valós igénye. A tanterv nem csupán a romániai tantervekhez (például román nyelv és irodalom, történelem stb.) viszonyítva jelent hatalmas szemléletbeli váltást, hanem a térségben is alighanem a leginnovatívabb tantárgyi program. Megírása annyi más meghatározó dokumentum születéséhez hasonlóan rövid idő alatt, egy elsősorban földrajzi szempontoknak14 eleget tevő BARA Katalin, CSUTAK Judit, BALÁZS Géza, BENKES Zsuzsa, Magyar nyelv és irodalom. Tankönyv a XI. osztály számára, Sepsiszentgyörgy, T3 Kiadó, 2004. 13 3393 / 28.02.2017-es számú miniszteri rendelettel jóváhagyott Magyar nyelv és irodalom (anyanyelv) Tantárgyi program. 14 Minden megye tanfelügyelője jelölt egy tagot. 12 Palócföld • • • • 2023/3–4. �208 • • • • • • • • • • • • • • • • • • • VÁRADI IZABELLA bizottság feladata volt, melynek tagjai között alig volt olyan, akinek tapasztalata lett volna a tantervírás területén – így azokra az egyetemi tanárokra hárult a munka javarésze, akik saját korábbi kutatásaik megvalósítását látták a tanterv megírásában. A tanterv maga mindmáig vitathatatlan szakmai anyag, ami azonban olyannyira innovatív, hogy a magyartanárok nagy része az első években várakozással tele távolságtartással viszonyult hozzá. Csak az első kompetenciamérő vizsgák15 meglepetései mutattak rá a tanterv gyakorlatba helyezésének hiányosságaira: a magyartanárok legtöbb generációja egészen mást tanult az egyetemi képzés során, mint amit a tanterv elvár tőlük, sőt, a most végző generációk közül is csupán azok ismerhették meg a tanterv szemléletét egyetemi éveikben, akik a Babeş–Bolyai Tudományegyetem kolozsvári szakán végeztek, a másik három egyetem16 klasszikus nyelvi és irodalmi szemlélete gyakorlatilag szemben áll azzal, ami a fiatal kollégákat az iskolába érkezve várja. A tanterv bevezetését ugyan felvezette néhány, főképp nyelvelméleti kérdéseket tárgyaló előadás, megfelelő mennyiségű, mélységű, a napi gyakorlatra reflektáló továbbképzésre azonban nem volt lehetőség. A tankönyvírók közül is akadtak olyanok, akik jókora fenntartással s kellő óvatossággal szűrték be az új tanterv szemléletét munkájukba, ezeket a tankönyveket aztán az alternativitás jegyében úgyszintén jóváhagyatták, s éveken keresztül zajlott a propagandaháború az újkori ortológusok és neológusok között, melynek eredményéről mai napig nem tudunk hitelt érdemlően nyilatkozni. A vita hevében azonban, mely nemcsak szakmai körökben, hanem a sajtó nyilvánossága előtt s a közösségi oldalak felületein zajlott, egy igen érdekes jelenségre lehettünk figyelmesek: ez valószínűleg a térség egyetlen folklorizált tanterve, amit a magyartanárok többsége felületesen olvas, koncepciójában nem mindig ért, de a róla szóló vélekedéseket, szóbeszédet igen nagyra tartja. Így, ha a 2008 és 2017 között zajló tantervrevíziókat azzal foglalták össze, hogy most az V. osztályban van a János vitéz, most pedig a VI. osztályba került át, a 2017-es tantervvel kapcsolatos legkomolyabb Romániában a 8. osztályosok ún. kompetenciamérésen vesznek részt (magyar, román és matematika tantárgyakból), amelynek eredménye alapján választhatnak elméleti középiskolát vagy szakképzést. 16 A Bukaresti Egyetem Hungarológia szakja, amely többnyire idegen nyelvként tanítja a magyart, a nagyváradi Partium Keresztény Egyetem magyar szakja és a Csíkszeredai Sapientia Világ- és összehasonlító irodalom szakja, mely szintén olyan diplomát ad, amellyel magyartanári állást lehet kapni a román oktatási rendszerben. 15 Palócföld • • • • 2023/3–4. �T A N Í T Á S • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • 209 fenntartás a „végképp kiszedték”. Látnunk kell ebből, hogy a köztudatban a János vitéz egy olyan alapmű, amelynek tanítása egyrészt kötelező jelleggel hozzátartozik a (romániai magyar) gyermekidentitásunk definiálásához, másrészt nem igazán tudunk úgy gondolni rá, mint a középiskolában tanulmányozandó, kétségtelenül korszakos jelentőségű műre, mely nagy hatással volt a műfaj meg-/újrateremtésére, az irodalom nyelvének megújítására, a magyar népmesekincs és a mitológia innovatív szemléletű újraalkotására, népies-romantikus stílus térhódítására és egyáltalán az irodalmi értékrend újragondolására17 – a János vitéz ebben a szemléletben nem több18, mint mese a mi fiunkról, Jancsi bojtárról, aki a történet során hőssé lesz, s közben hűséges marad Iluskájához, ki úgy közvetíti az alföldi betyárromantikát, hogy az erdélyi gyermeknek minden órán el kell magyarázni, mi az alföld. A szóbeszéd egyébként alaptalan, az V–VIII. osztályos tanterv nem ír elő sem műveket, még ajánlott szerzők listáját sem tartalmaz, de meghatározza például a tanulmányozandó műfajokat, és ezzel olyan szabadságot ad a tanároknak, amely lehetővé teszi a tetszőleges műválasztást. Ez az erdélyi magyartanár fontos privilégiuma a hermeneutikai szemléletű tantervek bevezetése óta, egyetlen olyan szakmai megbeszélés sincs, hogy ne tennék szóvá ezt a jogukat a tanárok, s reményüket abban, hogy ez így is marad. Mindeközben rengeteg forráson át ömlik a romániai magyar oktatásba mindenféle anyaországi tankönyv, munkafüzet, didaktikai segédeszköz, az utóbbi időkben pedig a digitális tananyagok teljes tárháza, amelynek szemléletbeli különbségei, életrajz-, életműközpontú megközelítései a magyartanárok zömét nem éri ugyan meglepetésként, de különösképpen nem is zavarja abban, hogy a tanórán hasznosítsák egyes részleteikett, odavágó ötleteiket. A konzervatívabb szemléletű tankönyvszerzők19 V. osztályban tehát ismét visszaemelték a János vitézt a tanulmányozandó művek sorába, s kiemelt helyen, nagy terjedelemben szerepeltetik a tankönyvben.20 VII. osztályban A Tisza, VIII. osztályban pedig a Szabadság, szerelem, az Egy gondolat bánt engemet, az Útirajzok és a Minek nevezzelek című Petőfi-műveket …mely értelmezésekkel nehezen tudnánk terhelni még 10–14 éves gyermekeket… …mint ahogy korábban sem volt… 19 TÍMÁR Ágnes – ZÁGONI Melinda, Magyar nyelv és Irodalom, V. osztály, Bukarest, EDP, 2022. 20 A tankönyvsorozat korábban az V–VIII. osztály számára készült el, az új engedélyeztetés alkalmával viszont csak az V. osztályos tankönyv áll rendelkezésre. 17 18 Palócföld • • • • 2023/3–4. �210 • • • • • • • • • • • • • • • • • • • VÁRADI IZABELLA tartalmazzák. Az alternatív tankönyvben21 a Befordúltam a konyhára szerepel, a Toldi kapcsán pedig szó esik Arany és Petőfi levelezéséről, a két vers (Arany Jánoshoz, Válasz Petőfinek) említésével, és hivatkozás történik a tavaly olvasott (sic!) János vitézre. A János vitéz körüli pennaháborút nem teszi könnyebbé, hogy a kerettantervek többszöri módosítása miatt késnek a középiskolás tantervek, amelyek tisztáznák a tantervszerkesztőknek a szándékát a művel. Addig is, amíg az új, a korábbival nem azonos tantervszerkesztő bizottság dolgozik, a készülő tantervről rendelkezésünkre áll a BBTE tantervkoncepciója22, mely előrevetíti a középiskolás irodalomtanításnak nemcsak a tartalmát, de főképp az irodalomról való gondolkodását. A VIII. osztályos kompetenciamérés alapkompetenciákat mér, általában nem tartalmaz sem lírai, sem verses szövegeket. A szövegértésnek arra a szintjére, amely irodalmi kódok, szóképek értelmezését feltételezné az objektív mérhetőség igényével, a 14 éves generáció még nem érkezett meg. Az érettségi vizsgatételekben viszont gyakori szövegválasztás Petőfi egy-egy verse, a tételszerkezet értelmében ugyanis az I. feladat ismeretlen irodalmi (lírai) szöveg értelmezését várja el. A szövegválasztás igazodik a vizsgaprogramban23 ajánlott szerzők listájához, és azoknak egy tanórán nem tanulmányozott, de műfaji, stílustörténeti, tematikus, esztétikai szempontból releváns szövegét kínálják értelmezésre. A reál szakosok, akik heti 3 órában tanulnak magyar nyelv és irodalmat, 5 kérdésre adott, 3-4 mondatos válaszokban írnak értelmezést, a humán szakosok, akik 4 órában tanulják a tantárgyat, 2 oldalnyi összefüggő műértelmezést alkotnak. A szövegalkotáson nagy hangsúly van a korábbi korszakokban előirányzott műértelmezésekkel szemben, és a gondolat szabadságának fokmérője is az, hogy a diák szabadon értelmezhet irodalmi műveket, és 12 év alatt kialakult az ehhez szükséges fogalmi nyelvezete is. Legutóbb például a próbavizsga tételben Petőfi Hazámban című verséhez ajánlottuk a következő értelmezési szempontokat: 21 BARTALIS Boróka, KÖLLŐ Zsófia, OROSZ Annabella, PATAKI Enikő, SZŐCS Hedviga, TAMÁS Adél, Magyar nyelv és Irodalom. VI. osztály, Bukarest, EDP, 2018. (A tankönyvsorozat az V–VI. osztály számára lett csak engedélyeztetve.) 22 FÓRIS-FERENCZI Rita Koncepció-javaslat a magyar nyelv és irodalom középiskolai tanításához, Magiszter, 2020. tél = http://padi.psiedu.ubbcluj.ro/wp-content/uploads/Magiszter2020_2_125-162.pdf [2023. 09. 03.] 23 4800/31.VIII.2010 számú miniszteri rendelettel jóváhagyott Érettségi vizsgaprogram magyar nyelv és irodalomból. Palócföld • • • • 2023/3–4. �T A N Í T Á S • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • 211 1. Mi a vers témája? 2. Mi jellemző a költemény versbeszédére? 3. Hogyan teremti meg a vers a nagyvilág életiskolája és az otthon közötti ellentétet? 4. Hogyan értelmezhető a költemény záróképe: „édes szép hazám”? Fejtse ki a vers összefüggésében! 5. Milyen a vers hangulata? Az érettségi vizsga szövegközpontú megközelítése nem feltételezi sem az életrajz, sem a költő életművének ismeretét, bár gyakran találkozunk olyan dolgozatokkal, amelyek azért mégis fontosnak tartják „bevezetni” az értelmezést néhány, a költő személyét méltató vagy az életrajzára hivatkozó megjegyzéssel. Ám mivel ezek a dolgozatelemek a javítókulcs szerint nem érnek pontot, a tendencia csökkenőben van. Annak ellenére azonban, hogy az érettségi vizsga célja a kompetenciamérés, mely kizárja a bemagolható értelmezések reprodukálását, az „esszégyűjtemény”-ekre, Iránytűkre24 még mindig nagy igény van, s jó tanárnak sokak szemében az számít, aki készen adja az értelmezéseket, nem az, aki megtanítja a gyermeket irodalmi alkotásokról értéknyelven beszélni. Ilyenformán a közbeszédben sokáig tartják még magukat a Petőfi személye körüli klisék, félreértések, legendák, s még mindig nem a versszöveg áll az érdeklődés középpontjában, holott erre a tanterv és a vizsgarendszer is bőven adna lehetőséget. A Petőfi-évben, amikor a kvíztől a félmaratonig minden a nemzet költőjéről szól, Petőfi-képünk egészen biztosan alakulni fog. De hogy ennek a változásnak a művészi alkotás egyfajta kortárs olvasata vagy a költő személye körüli nem kevés legenda továbbszövése teszi ki majd a meghatározó részét, azt érdemes volna további kutatások tárgyául választani. SZILÁGYI Éva, GÁL Gyöngyi, PUTOVITS Tünde, SEBESTYÉN Irma, Iránytű. Segédkönyv érettségizőknek magyar irodalomból, Székelyudvarhely, Kedvenc Kiadó, 2014. 24 Palócföld • • • • 2023/3–4. �212 • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • S I M O N S Z A B O L C S S IMON S ZABOLCS Petőfi-szövegek, különös tekintettel a sároseperjesi hagyományra Petőfi Eperjesen E perjest 1845-ben, felső-magyarországi utazása során ismerte meg a költő, s az Úti jegyzetekben szeretettel írt róla. Ottani barátjának és költőtársának, Kerényi Frigyesnek a házában egy hónapot vendégeskedett. Akkortájban Tompa Mihály is Eperjesen élt mint nevelő. A három költő között ekkor, 1845 áprilisában folyt le a híres költői verseny (Az erdei lak). A verseny feltételezett helyén ma is ott áll az emlékobeliszk. Az erdei lakon kívül még öt költeményt írt Petőfi Eperjesen, köztük a Magyarországot. Petőfi Sándornak a mai Szlovákia területének egyéb helyein való megfordulásairól elsősorban az Úti levelekből, továbbá mások emlékezéseiből és a Petőfi-versek keltezéseiből tudunk.1 Az eperjesi evangélikus kollégium hagyománya – Gymnasiologia A Gymnasiologia című kötet2 Zeman László dolgozatait gyűjti egybe a „keleti végek” iskolatörténetére vonatkoztatva. Maga a kötetcím Johannes Rezik ismert oktatástörténeti művére utal. A szerző élményszerűen idézi fel az eperjesi evangélikus kollégiumot, amely szellemiségének sajátos jellemzője volt az etnikai és vallási tolerancia, valamint az, hogy főképpen a három együtt élő nemzetiség (a magyar, a német, a szlovák) fiai nevelkedtek benne, de kötődtek hozzá a rutének, sőt a délszlávok is. Mindez Zeman feldolgozásában nem mint elvont történeti tények és események Vö. CSANDA, 1981, 97, SŐTÉR, 1965, 753. ZEMAN, L. Gymnasiologia. Az eperjesi Kollégium és áthagyományozódásai, Somorja–Dunaszerdahely, Fórum Kisebbségkutató Intézet–Lilium Aurum Könyvkiadó, 2003. 1 2 Palócföld • • • • 2023/3–4. �T A N Í T Á S • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • 213 egymásutánja jelenik meg, hanem bizonyos gyújtópontok, más művek tárgyalása révén. Az említett kötet tartalmazza Vallentínyi Samunak, a kollégium tanárának egy tanulmányát, amelyet a szerző Petőfi Sándor életművének szentelt. Mivel maga a kötet is igen nagy jelentőséggel bír, nemcsak a belefoglalt Petőfi-tanulmánnyal foglalkozunk, hanem bemutatjuk magát a könyvet is, Vallentínyi tanulmányának kontextusát. A bevezető tanulmány a legendás Gömöry Jánosnak, a kollégium krónikásának, 1903-tól 1926-ig (formálisan 1928-ig) a főgimnázium tudóstanárának és igazgatójának Eperjes és az evangélikus kollégium története című művét „ismerteti”. Gömöry mint történész dolgozta fel a kollégium történetét, a város történetével egybevonva, tömör változatban, még 1933ban. A Gömöryre vonatkozó mottó a tárgyalt kötet első oldalán Auszterlitz Tivadar ismertetéséből származik, amely az Új Világ című eperjesi hetilapban jelent meg.3 Auszterlitz, az Eperjesről Kassára távozó volt igazgatót, Gömöryt búcsúztató beszédében így méltatja: „Tanítómesterem és papom! Tanítómesterem, bár soha tanítványa nem voltam. Papom, bár más hitben születtem” –, ahogy arra a könyv szerzője már korábban rámutatott a Polis kalendáriumában. A meglévő kollégiumtörténetek közül a Gömöry-féle feldolgozást mondja Zeman László a legösszefogottabbnak,4 abban a formában, amelyben a Szlovenszkói városképek egyik fejezeteként szerepel.5 Az utóbb említett kötetet újból, változatlan szöveggel jelentette meg a Minerva Kiadó 1999-ben.6 Zeman megfogalmazásában Gömöry egy „letűnt világ” értékeire hívja fel a figyelmünket, egy városra és egy iskolára, amelyek örökségét kívánta ránk hagyományozni.7 Zeman Gömöry nyomán taglalja, hogy az úgynevezett „eperjesi filozófiai iskola” alapítói Bayer János és Czabán Izsák voltak. Joannes Bayer még wittenbergi teológiai és filozófiai tanulmányai befejezése után, az egyetem filozófiai karának oktatójaként ismerkedik meg Czabán Izsákkal. Később, amikor Bayer Eperjesen rektor lett (1662-ben), része volt abban, hogy a konrektori tisztséget AUSZTERLITZ, T. = Új Világ, 42/1: 3, 1931. ZEMAN, i. m., 116. 5 GÖMÖRY, J., Eperjes = Szlovenszkói városképek. Pozsony/Bratislava: Tátra Kiadó, 3. kötet, 137–188, 1938. 6 Ismertetését Zeman tollából lásd ZEMAN, L. 2001, Szlovenszkói városképek = Fórum Társadalomtudományi Szemle, 2/1: 177–181. 7 ZEMAN, i. m., 2003, 25. 3 4 Palócföld • • • • 2023/3–4. �214 • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • S I M O N S Z A B O L C S Czabánra bízzák. Az egyébként szlovák származású Izak Caban (Czabán, Czabány, Zaban, Isaacus Zabanius) legjelentősebb műve az Existencia atomorum; Wittenbergben jelent meg 1667-ben. Zeman felhívja a figyelmet arra, hogy „[a] Bacont és Comeniust követő Bayerral és az atomok reális, fizikai létének tételét hirdető Czabánnal kapcsolatban Gömöry kiemeli, hogy »a két kiváló tudósnak a maga idejében nálunk páratlanul álló állásfoglalása olyan tudományos kérdésekben, amelyek külföldön is még teljesen újszerűek voltak – bizonyítja a kollégium szabad szellemét« [...]. Épp ily nemű jellegével e filozófiai iskola a történelmi Magyarországon a szó legszorosabb értelmében páratlan”8. Gömöry János alakjának és munkásságának bemutatásáról az iskola elődjeként számontartott „régi városi iskola” úgyszintén országos hírű rektorának, Gyalui Zsigmondnak a személyére tér át a feldolgozás, a Comenius Egyetem volt klasszika-filológia tanszékvezető professzorának, M. Okálnak a Gyalui Torda Zsigmond élete és műve című tanulmányát ismertetve és kiegészítve. Gyaluiról a múltban maga Gömöry is írt, és elfelejtett humanista szerzőnek nevezte; Okál a humanizmus legjelentősebb képviselőjének tüntette fel, annak Janus Pannonius és Zsámboky közötti szakaszában. Az összefüggéseknek ilyen tágabb vázolásából fény derül arra, hogy a Zeman-kötet, illetve a Petőfi tanulmányt tartalmazó fejezete milyen történelmi és művelődéstörténeti kontextusba van beágyazva. Ezt jelenítik meg háttérként a kollégium főgimnáziuma további, immár 20. századi tanárainak portréi (Ludman Ottó, Wallentínyi Samu, Schöpflin Géza). A főgimnázium mellett szerveződött az eperjesi magyar cserkészcsapat, nyomban az első világháború után. Ennek tagja volt Maléter Pál is. A nevével feltüntetett fejezet Bornemisza István kötetében9 a közölt fényképekkel és a cserkészcsapat tagjainak megemlítésével tartalmas hozzájárulás szerzőnknek az itt bemutatott könyvbe belefoglalt összeállításához, amelynek címadásában az „élményszerű” explicit. A Könyvekről toldalékkal című fejezet egyrészt kitekintés a holokauszt irodalmára, másrészt a kollégium zsidó származású tanárainak (hittantanároknak), érettségizettjeinek és diákjainak sorsára. Hogy nemcsak a regionális körülhatárolás határozza meg a szerző vizsgálati körét, az kitűnhet mind Sas Andornak, a pozsonyi magyar tanszék egykori vezetőjének, Uo., 16, 116. Három ország katonája, Madách–Posonium, 1998. Ismertetését lásd a Könyjelző (az Új Szó című napilap melléklete volt) egyik korábbi számában. 8 9 Palócföld • • • • 2023/3–4. �T A N Í T Á S • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • 215 mind a dunaszerdahelyi zsidóság sorsát nyomon követő Engel Alfréd könyvének az ismertetéséből. A szerző a mű összeállításában, megírásában alapvetően támaszkodott az Új Világ című eperjesi hetilapra (1919–1940). S amit rá vonatkozólag közöl, a lapnak tulajdonképpen első sajtótörténeti jellemzése, és mintegy felhívás bibliográfiájának „lényege szerinti” feldolgozására és közölt anyagának beépülésére (a cseh/szlovákiai magyar sajtó és irodalom-, sőt művelődéstörténetbe). A kötet bepillantást enged – és ezt a rendkívül gazdag jegyzetanyag és bibliográfia megtámogatja – a város, a régió és Közép-Kelet-Európa kultúrtörténetébe. A kollégium jelentősége nyilatkozik meg abban, hogy szellemi hagyatékának feltárása, számbavétele Phare-programként vezettetett (Az Eperjesei Kollégium az európai gondolkodás fejlődésének összefüggéseiben). A többi, eddig megjelent szlovák nyelvű kiadvány mellett e munka egyik első eredményeként jelent meg a Filozófia I. kötet, amelynek egyik kitüntetett címzettje Mészáros András professzor is. Mészáros már 1967ben ugyanis feldolgozta az eperjesi filozófiai iskola magyar nyelvű műveit, természetesen az akkor még csak latin nyelven létező Greguss-féle Compendium Aestheteticae-t is. Az ezredforduló után megjelent A felső-magyarországi iskolai filozófia lexikona (Kalligram, Pozsony, 2003) című műve nyújt e vonatkozásban kellő tájékozódást.10 Zeman könyvének éppen az volt a célja, hogy megfelelő betekintést biztosítson, és kitekintést tegyen lehetővé az egykor „háromnyelvű város” és kollégiumának létére és európai szintű összefüggéseire. Ennek a célkitűzésnek nyilvánvalóan eleget is tesz, mégpedig az egyes fejezetekben más-más aránnyal kapcsolva be az élményszerűt és nem kevésbé a mindmáig ható és a mai részvétel tényezőit. Vallentínyi Samu irodalmi (-tanári) hagyatéka „A költőket Te úgy mutattad nékünk, / Hogy előttünk állt lelkük és a testük” – írja Sebesi Ernő: Tanár úr! című versében, s ugyancsak az ő tollából olvashatjuk, miszerint „Nem túlzás, amikor azt mondom: nem egyszer gondoltunk arra, hogy dr. Wallentínyi Samu kedvéért még az osztályismétlés Vö. még MÉSZÁROS, A. Az eperjesi filozófusok a magyarországi szemiotika történetében = VOIGT, V., BALÁZS, G. (szerk.) 1998, A magyar jelrendszerek évszázadai. Magyar Szemiotikai Társaság, Budapest. 67–80. 10 Palócföld • • • • 2023/3–4. �216 • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • S I M O N S Z A B O L C S kellemetlen kockázatát is vállaltuk volna, csak azért, hogy a magyar irodalom magyarázatát mindig Tőle hallgathassuk”.11 Vallentínyi Samu (Győry Dezső nagybátyja) evangélikus papi családban született (Egyházasdengeleg [Nógrád m.], 1875); a selmecbányai líceum növendéke volt, majd a budapesti tudományegyetem bölcsészkarán magyar–latin szakos tanári oklevelet szerzett és doktorált. 1900-tól viszonylag korai haláláig (1930) az eperjesi kollégiumi főgimnázium tanára. Nem térve ki most sokrétű közéleti tevékenységére és tisztségviseléseire – például a gimnáziumi magyar cserkészcsapatnak is alapítója volt, témánkra vonatkozólag kell szólnunk arról, hogy az országos hírű Széchenyi-kör utolsó és legendás titkára, akinek a Körben és a város kulturális rendezvényei alkalmával elhangzott és a fentebb idézett kötetben megőrzött irodalmi előadásai a visszaemlékezések és a kritikai visszhang méltánylása szerint is utánozhatatlan módon mélyítették tanítványainak, hallgatóságának irodalom iránti vonzalmát és értéktudatát. Amikor a Petőfi-centenárium megünneplésekor az eperjesi ev. nőegylet ifjúsági csoportja irodalmi estélyt rendezett (1923. március 11-én és 12-én), Wallentínyi Samut kérték fel előadónak, aki természetszerűleg helyezte eszmefuttatása tengelyébe a költő életrajzát,4 hisz tudván tudjuk: épp Petőfinél esik egymáshoz közel az élethelyzetek által fölvetettnek és a lírai válasznak a „státusa”. Az életmű ez esetben fokozottabb mértékben igényli az alkotó személyiségének, lírája közvetlenségének megismerését, ahogy azt Illyés Petőfijében is a költő sorsának alakulása és verseinek kölcsönösségében követhetjük. A tényt kiemeli az Új Világ című hetilap tudósítása (V, 12, 3 [1923. március 18.]), egyúttal megjegyezve, hogy „Petőfi ünnepélyes fejlődésrajzát dr. Walentínyi Samu előadásában egy végtelenül mély esztétikai fejtegetés fejezte be”, amihez hozzátehetjük: a pusztán életrajzinak vagy lélektaninak a meghaladása ismételten előtűnik. Az előbbiek ilyen értelmű utalását pedig megtoldhatjuk e helyütt még egy hivatkozással – Ervin Lazar szlovák irodalomtörténész meglátásával –, miszerint Walentínyi érdeklődése irodalomesztétikai; az irodalmi művet esztétikai és lélektani szempontból vizsgálja, és az irodalomtörténeti tényekre csak annyiban támaszkodik, amennyiben ez szükséges. Figyelmét nem kerüli el a szerző nyelvezetének esztétikuma sem.12 Dr. Wallentínyi Samu emlékezete, sajtó alá rendezte SEBESI Ernő, Minerva, Prešov–Eperjes, 1933, 20, 6. 12 LAZAR, E., Vedecká činnost na prešovskom kolégiu = Prešovské Kolégium v slovenkých dejinách, Zost. I. Sedlák, Východoslovenské vydavateľstvo, Košice, 1967, 213–214. 11 Palócföld • • • • 2023/3–4. �T A N Í T Á S • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • 217 Adalékok a diák Petőfihez Petőfi iskolai éveivel kapcsolatban három tény figyelemre méltó, amelyeket Illyés is megemlít monográfiájában. Petőfi édesapja nem volt megelégedve sem a korabeli oktatási rendszerrel, sem fia előmenetelével, ezért gyakran váltogatta iskoláit, vitette fiát egyik helyről a másikra. Tízévesen fiát Pestre küldte, először az evangélikus iskolába (költőnk itt konfirmált Ján Kollárnál), majd a piarista iskolába. A fiú azonban elhanyagolta a tanulást, ezért tizenhárom éves korában apja három évre elküldi egy túlnyomórészt szlovák lakosságú város, Aszód gimnáziumába. A fiatal diák itt már öntudatos és buzgó magyarnak vallja magát. Kedvenc professzora a szlovák Štefan Koreň volt, akinek folyton volt mit tennie, hogy megakadályozza az ígéretes költőt színészi ambíciói kiteljesedésében (erről egy 1885-ben Zsolnán megjelent emlékiratában is ír). Amikor Petőfi apja csődbe ment, még egy teljes évig gyűjtötte a pénzt fiának, így az 1838 őszén ezúttal Selmecbányára távozhatott. Itt elviselhetetlen anyagi körülmények között élt, rosszul tanult, végül megbukott magyar történelemből, amelyet az ismert szlovák nemzetébresztő, a selmeci líceum akkori professzora, Daniel Lichard tanított. A selmeci tanulmányok időszaka és maga Lichard is hosszú ideig kritika célpontjává vált, például Illyés részéről. Ennek az időszaknak a tárgyalását az irodalomtörténtben gyakran nacionalista értelmezések jellemzik. Ezek a mozzanatok azonban akaratlanul is közelebb hozzák Petőfit a szlovák környezethez, noha nem mutatható ki a szlovákokkal való közvetlen kapcsolata.13 A szlovákiai magyar középiskolai irodalomtankönyv Petőfi-portréjához A tankönyv (Kulcsárné Sz. Zsuzsanna–Kulcsár Mónika 1997) didaktikai kimunkáltságának elemzésétől e helyen eltekintünk, célunk csupán az, hogy bepillantást tegyünk lehetővé a Petőfiről szóló fejezet tárgyalásába. Elsősorban megjegyezzük, hogy a tankönyv szerzőinek érezhető törekvése a szlovákiai vonatkozások kiemelése a tananyagban. Érdekes adalékokkal szolgálnak például költőnk származásához. A tankönyv megállapítja, egyebek mellett, hogy „[k]evesen tudják, hogy Petrovicsék (eredetileg Petrovitz) valamikor Pozsony vármegyében, Kajalon laktak. 13 Vö. CHMEL, 1990, 427. Palócföld • • • • 2023/3–4. �218 • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • S I M O N S Z A B O L C S Petrovitz Márton és János valószínűleg szerb vidékről került a császár és király csapataival a Mátyusföldre. 1667-ben katonai érdemeik jutalmául nemesi armálist kaptak”14. Petőfi életének tárgyalásával kapcsolatban többször is hivatkozik a tankönyv az Úti jegyzetekre. Ennek alapján követhetjük nyomon a költő sorsának alakulását 1844-től kezdődően. Az élettörténet bemutatása az otthonához, szüleihez való kötődését tükröző verseinek bemutatásával kezdődik, az Egy estém otthon című verssel mint „a derűnek az első igazi remekművével”15. Igaz, az életmű további tárgyalása vissza-visszatekint a korábbi időkre is, például 1842-re, Petőfi első verse, A borozó megjelenésének idejére, s ezzel kapcsolatban említi meg, hogy a költő ekkortájt látogat először Pozsonyba (Bucsú). Továbbá megemlítődik, hogy a költő Pozsonyban munkát kap, az Országgyűlési Tudósítások másolását, illetve, ott született a Távolból című költeménye.16 A „Haza csak ott van, hol jog is van” című fejezetben szól a tankönyv Petőfi felvidéki utazásáról. Ezzel kapcsolatban említi a költői versenyt is17, amelynek eredménye Az erdei lak című vers. A tények említésén kívül azonban ezzel kapcsolatban egyébről nincs szó; az említett költeményt sem méltatja a tankönyv. Petőfi életművének jelentősége Közhelyszámba megy, hogy Petőfit joggal tarthatja az irodalomtudomány világirodalmi jelentőségű költőnek. Miért, milyen alapon tartjuk őt számon a világirodalom legnagyobb lírikusai között? Ahogy arra Rudolf Chmel rámutat, Petőfi munkásságának belső értékei miatt vált világjelenséggé.18 Műveit több mint ötven nyelvre fordították le. A magyar irodalomtörténész – Hugo Meltzl – már 1878-ban Goethe mellett „a század legnagyobb lírikusának” nevezte. A magyar irodalomtudomány valójában talán senkinek nem szentelt akkora figyelmet, mint Petőfinek. A harmincas évek közepén Illyés Gyula esszémonográfiájában részben összefoglalta ennek eredményeit. De mindez még nem belső ok, hanem KULCSÁRNÉ SZ. Zsuzsanna – KULCSÁR Mónika 1997: 135. I. m., 136. 16 I. m., 137. 17 I. m., 144. 18 Vö. CHMEL, 1990, 425. 14 15 Palócföld • • • • 2023/3–4. �T A N Í T Á S • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • 219 külső. A pálya belső értékét vélhetően az adja, hogy költőnk üstökös volt. Alkotó időszakának öt-hat évébe olyan rendkívüli feszültség, izzás kondenzálódott, amely sok más alkotó pályájában csak hosszú évtizedekbe sűrűsödik bele. Ezt a könyvet akár még Petőfi Sándor is a kezében foghatta... Összes költeményeinek egykorú kiadása 1848-ból Palócföld • • • • 2023/3–4. �220 • • • • • • • • • • • • • • • • • T Ö R Ö K L Á S Z L Ó D A F T I T ÖRÖK L ÁSZLÓ D AFTI Formál vagy informál? Szubjektív tűnődések a Petőfi-kultuszról és a memoriterek hasznosságáról T űnődéseim leendő ívét két pillér fogja tartani, összekötni. Gondolkodók, írástudók, teoretikusok válogatott mondatai és a tanári pályán eltöltött három és fél évtized gyakorlati, hétköznapi vagy éppen ünnepi példái. Az alcím jelezte sorrendben kívánok szólni az adott témákról, de – mint talán érzékelhető lesz – bizonyos értelemben összefügg kultusz és memoriter kérdése, számomra legalábbis vannak közös alapok. Rögtön az első: az eseménnyel való találkozás minősége. Csupán hűvös, tárgyilagos, kicsit penzumszerű a kultusszal és/vagy a megtanulandó szöveggel való találkozás vagy a mélyebb megérintettség, az intellektuálisérzelmi bevonódás, azonosulás, netán megrendülés a cél. Szabó Lőrinc így ír a megismerési vagy azonosulási céllal történő olvasásról: „Kíváncsiságom, úgy látszik, határtalan: igyekszem megismerni; határtalan az élvezetvágyam is: a szellemi közlések tartalma vagy formája legjobb gyönyörűségeim közé tartozik. […] Vannak az írásnak területei, amelyeken »teljes« tájékozódásra törekedtem. Például a világlíra számomra megközelíthető részletét tisztán megismerési céllal [kiem. T. L.] is olvastam. […] Mindig rendkívüli szubjektivitással olvastam. Nem az összeválogatásban, hanem az odaadásban [kiem. T. L.] voltam szubjektív. […] Effajta érdeklődésem természetesen mindig csak egy csodálkozni szerető és tudó, tájékozódást kereső és tanulékony lírikus érdeklődése maradhatott”.1 Ha az utolsó mondat „lírikus” szavát behelyettesítjük a „diák” szóra, azt hiszem, annak a vágyott állapotnak a kvintesszenciáját kapjuk, amelyre tanórákat, projekteket, nagy versmondásokat, kultuszhoz kapcsolódó ünnepeket bátran lehet(ne) építeni. Ha egy kultuszhoz köthető esemény vagy egy kötelező vers „felmondása” csak „vak ünnep”, melyre „[c]sak SZABÓ Lőrinc, Könyvek és emberek az életemben = Uő, Könyvek és emberek az életemben, prózai írások, Magvető, Budapest, 1984, 594–597. 1 Palócföld • • • • 2023/3–4. �T A N Í T Á S • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • 221 a vak Megszokás, a süket Hivatal hozza koszorúit” 2, vagy ügyes-üres memóriagimnasztika, akkor messze vagyunk attól a találkozástól, amelyet mind a kultusz, mind a memoriter-mondás lényegi pontjának érzek. A többedik alkalommal használt ’találkozás’ szó hangsúlyozására hadd idézzem a magyar drámapedagógia meghatározó, iskolateremtő alakjának, a Prima-díjas Gabnai Katalinnak idevágó, ars poetica-szerű gondolatát: „Számomra soha nem egy technika vagy egy drámaforma tökéletes kivitelezése volt a fontos, hanem az élő emberi pillanat, a jelen idejű találkozás létrehozása és teljes megélése. […] hogy egy mű ürügyén, játékos elemzése során megértessünk és megéreztessünk valamit a világból s az élő emberi közösség semmihez sem hasonlítható jelenségeiből.”3 Szívem és szándékaim szerint ez az egyik legszebb cél: annak a beteljesülésén, véghezvitelén dolgozni, bábáskodni tanárként, költészet napi dramatikus játék megtervezőjeként, levezetőjeként, amiről Kosztolányi Dezső sokat idézett szavai szólnak: „A vers néma. Adj neki hangot. A vers a könyvben halott. Keltsd életre. Mi a szavalás? A vers föltámasztása papírsírjából”4. Túlzott (ön)elvárás, már-már hübrisz-e annak az újra-újraéledő akarása, hogy egy-egy vers életre keltése, egy-egy költőhöz köthető kultikus esemény – performansz, dramatikus játék, emlékműsor – a hétköznapok ellenfényét jelentő ünneppé váljon? Az új NAT-kánon száműzöttjeinek egyike, Esterházy Péter így ír az ünnepről: „Az ünneptől főként azt várnánk, hogy legyen végre valami, ne tőlünk függjön, ne a jókedvünknek, szerencsénknek legyen kiszolgáltatva, hanem legyen, mint a természet. Mint a napsütés. Mi meg ülnénk a kerti fehér karosszékben s arcunkat a fénybe tartjuk. Ez volna az ünnep. Jön, amikor ideje van, harmónia és jóság nő a nyomában, és nemcsak jobbá változunk, de a másik jóságára is rálátunk, és nem azért, hogy evvel a sajátunkat dokumentáljuk”5. BABITS Mihály, Petőfi koszorúi = https://epa.oszk.hu/00000/00022/00329/09944.htm [2023. 08. 17.] 3 GABNAI Katalin, Drámajátékok – Bevezetés a drámapedagógiába, Bp., Helikon, 1999, 12. 4 KOSZTOLÁNYI Dezső, Ábécé a hangról és a szavalásról = Uő, Nyelv és lélek, vál. RÉZ Pál, Szépirodalmi, Budapest, 1990, 495. 5 ESTERHÁZY Péter, Az ünnepről – bekezdések = Uő., A kitömött hattyú, Magvető, Budapest, 1988, 261. 2 Palócföld • • • • 2023/3–4. �222 • • • • • • • • • • • • • • • • • T Ö R Ö K L Á S Z L Ó D A F T I Számomra ismét az utolsó mondat hordozza legrelevánsabban a tűnődéseimhez kapcsolható tartalmat. „Jön, amikor ideje van.” Ünneprontó, rítusromboló, önkényes naptárátírások mondanak ellent a bibliai Prédikátort idéző szikár elrendeltségnek. Holnap máshova megy a polgármester; ha ma „ünneplünk”, még hosszabb lesz a hétvége; és még néhány hivatkozás, amely kimozdítja szakrális helyéről az ünnepet, s talpramagyarozunk március 13-án, vagy tiszta szívvel ünnepeljük József Attila születésnapját április 8-án. „Jobbá változunk, de a másik jóságára is rálátunk.” A képernyőhaza nyomasztó, mézesmázas, ünnepi marcipán-fogadkozásai, üresen kongó szólamai söprik félre e józan mondatokat. Más regiszterben is megszólal a kétely: „Valahol mélyen, ahol a szavak elfogynak. / Szabadok vagyunk. De nem lettünk jobbak”6 – énekelte a magyar blues kultikus figurája, Hobo, nem sokkal a rendszerváltás után. „…a másik jóságára is rálátunk, és nem azért, hogy evvel a sajátunkat dokumentáljuk.” Ha lesznek kritikai megjegyzéseim – lesznek – a kultusszal, Petőfi-kultusszal kapcsolatban, akkor az egyik legfőbb, leginkább általánosítható tapasztalatom az idézetzáró mondatrészletben implicite megbúvó, fejedelmi többesben megfogalmazott önirónia. Tanári pályám eddigi 35 éve során többször lohadt le ünnepre hangolódó kedvem, lappadt le a készülődés lángja, amikor azt vettem észre, hogy a konferenciára, találkozóra, műsorra, kiadványra, emlékkiállításra stb. készülő felkért vagy még inkább önjelölt előadó vagy koordinátor személyes ambíciói, státuszvágya, rögzült nézeteinek merev, kizárólagos és kompetitív képviselete, a 15 perces hírnévtől való elbódulása fontosabbá válik az ünnepelt költő valódiságának, felettünk valóságának, eszmei örökségének felmutatásánál. Az ünneplő fontosabbá teszi magát az ünnepeltnél, a hagyományőrző magát a hagyománynál. Erről egy – a 2014-es magyar közéletet jellemző – írásában ezt mondja Esterházy: „…a hagyományom nem egyenlő velem, én az a munka vagyok, amit ezzel a hagyománnyal elvégzek”7. Találkozás, ünnep, elrendelt idő, jobbá válás, hagyomány. Mielőtt a szabadszállási és a szalkszentmártoni általános iskola Petőfi-kultuszáról villantanék fel néhány képet, még egy – nekem alapfogalmat, kiindulópontot jelentő – állapotról kell szólnom. A hiányról. Negyven évvel FÖLDES László Hobo, Nem lettünk jobbak = https://m.zeneszoveg.hu/m_dalszoveg/8806/hobo-blues-band/nem-lettunk-jobbak-zeneszoveg.html [2023. 08. 17.] 7 ESTERHÁZY Péter, A vereség = https://hvg.hu/360/20160714_Esterhazy_Peter_A_vereseg [2023. 08. 17.] 6 Palócföld • • • • 2023/3–4. �T A N Í T Á S • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • 223 ezelőtt, az akkori Berzsenyi Dániel Tanárképző Főiskola klubjában, majd a városi képtárban is, költészet napi műsor szereplője voltam. Ma is él bennem a felvállalható pátosszal elmondott nyitó vers első versszaka: „Az örök hiány köszörűjén / tündökletesre élezett pengét / csókolják meg a hűségesek. / Műben az embert megünnepeljék”8. Egy SZFE-s, dokumentumfilm szakos hallgató – Kis-Tóth Zalán – vizsgafilmje Petőfi kapcsán a több évtizede kavargó szülőhelyvitát járja körül. A kisfilm egyik megszólítottjaként a következőket mondtam: „Születik bennünk, újjáéled bennünk egy Petőfi-alakú hiány, amelyet csak Petőfi-versekben megnyilvánuló gondolatai, érzelmei, indulatai tölthetnek be? Ez nem lokális, ez összmagyar, globális érték és lehetőség, hogy Petőfi bennünk megszülessen és mindig újjászülessen”9. Akkor – emlékezeti homály miatt – nem hivatkoztam a gondolat forrására, most illő, hogy megtegyem: „És ne feledjük, ahogy a költő mondja. Isten hiánya Isten alakú, az apa hiánya apa alakú – a nyakkendő hiánya is nyakkendő alakú, csak nem szorít annyira”10. Mit mond az etimológiai szótár a kultusz szó eredetéről, jelentéséről? „lat. cultus ’valaminek a (meg)művelése, ápolása; tisztelet, imádat valami iránt’ a latin colere ’művel, gondoz valamit, tisztelettel van valami iránt’ származéka”11. „Kultuszápolás”, habzik fel sokszor a tautológia a hagyománnyal elvégzendő szerves és hiteles munka helyett kötelesség-parancsokat osztogató szónokok beszédében. Íme egy előszórészlet: „Mi szabadszállásiak mindig is büszkék voltunk arra, hogy Petőfi Sándornak szabadszállási kötődése van, és településünk megérdemelten is a Petőfiemlékhelyek közé tartozik mind a mai napig. […] Nekünk szabadszállásiaknak kötelességünk (sic!) ezeket a hagyományokat ismernünk és továbbadnunk”12. Rendben is lennénk. Informál és formál bennünket a szabadszállási (és persze a szalki stb.) Petőfi-hagyomány. Csak az a két fránya szó ne lenne ott! Büszkeség és kötelesség. NAGY László, Az örök hiány köszörűjén – József Attila 50. születésnapjára = https://konyvtar.dia.hu/html/muvek/NAGY/nagy00001_kv.html [2023. 08. 17.] 9 „Itt születtem én, ezen a tájon…”, rend. KIS-TÓTH Zalán = https://www.youtube.com/watch?v=WYtxYTxpvBA [2023. 08.17.] 10 ESTERHÁZY Péter, A szavak csodálatos életéből = https://konyvesmagazin.hu/beleolvaso/esterhazy_peter_a_szavak_csodalatos_eletebol_beleolvaso.html [2023. 08. 17.] 11 A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára, II. kötet, főszerk. BENKŐ Loránd, Bp., Akadémiai Kiadó, 1970, 666. 12 TÓTH Sándor, Petőfi születési helyéről, Szabadszállás, Petőfi Baráti Kör, 2007, 5. 8 Palócföld • • • • 2023/3–4. �224 • • • • • • • • • • • • • • • • • T Ö R Ö K L Á S Z L Ó D A F T I Ellenérzésem okát – az alcímben jelzett szubjektivitás mellett – azt hiszem, a pozícióban kellene keresni, amelyben kultuszéltető, versmegszerettető motivációimat világra kell hoznom. Ez az iskola, a tanterem „kinek kaloda, kinek fészek” (lásd Winkler Márta13) dimenziója. Terjedelmi okokból és szerkesztői útmutatás nyomán a települések (Szabadszállás és Szalkszentmárton) Petőfi-kultuszának bemutatására nem vállalkozik ez az írás. A fellelhető és alapos munkák sokaságából itt hármat ajánlanék. Tóth Sándor14 szabadszállási helytörténész országosan is ismert, elismert dokumentumgyűjteményét; a szalkszentmártoni múzeum legendás alapítójának és igazgatójának, Majsai Károlynak15 kismonográfiáját; illetve a Petőfi rokonok családfakutatásából könyvet, filmet készítő Borzák Tibor16 újságíró könyvét. A települési, lokálpatrióta érzelmek – és egyéb hatások – alapján létrejövő Petőfi-kultusszal tehát – bár lennének bekezdéseim – most nem foglalkozom. A magyar-, illetve drámatanár nézőpontja váltja ki belőlem a fenntartást az említett szavak kapcsán. Gigaplakátokról, fizetett hirdetésekből harsog hatalmi jelszóként a büszkeség szó. Pólókon, kommentekben jelenik meg olyan adottságokhoz kapcsolva, amelyek eredendően, születéstől – és nem (!) teljesítménytől, minőségi tettektől – adódóan léteznek. A kötelezettség, kötelező szó pedig elég könnyen hoz létre egy kollektív elutasítást a „kalodában” 8–12 évet eltöltöttek körében. A nemzetközi drámapedagógia egyik legnagyobb tekintélye, Dorothy Heatchote, egy interjúban így sűrítette mérföldkőszerű definícióba a (dráma)tanár mibenlétét: „A tanár az, aki tanulási helyzeteket teremt”17. Egy magyarországi kurzusa idején adott másik interjúban elmondott gondolatai pedig csak tovább ösztönöztek a versekkel (élet)művekkel való találkozások további mélyítésére: „…abban biztos vagyok, hogy amikor megérint [kiem. T. L.] minket egy irodalmi mű, egy festmény, egy vers [kiem. T. L.], valakinek a színpadi játéka, akkor kiterjesztjük a tudásunkat arról, hogy mit jelent embernek lenni. [kiem. T. L.] Növelhetjük az empátiánkat és megérthetjük a feltáruló lehetőségeket. WINKLER Márta, Kinek kaloda, kinek fészek, Bp., Hunga-Print, 1993. TÓTH Sándor, Petőfi és szülei Szabadszálláson, Szabadszállás Nagyközség Önkormányzata, Szabadszállás, 1994. 15 MAJSAI Károly, Petőfi Sándor és szülei a Szalkszentmártoni nagyvendégfogadóban, 1845–1846. Szalkszentmárton, Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezet, 1996. 16 BORZÁK Tibor, Rokonom, Petőfi, Kecskemét, BT-PRESS-BT, 2016. 17 Gavin BOLTON, Beszélgetések Dorothy Heathcote-tal. Drámapedagógiai Magazin, 2001, különszám, 5–9. 13 14 Palócföld • • • • 2023/3–4. �T A N Í T Á S • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • 225 Persze az, hogy ezeket az élményeket az életben miként hasznosítjuk, az csakis tőlünk függ”18. Jelszavak, parancsszavak helyett tehát élményeket, megérintettséget, a különösség varázsát, a megélés mélységeit kínáló tanulási helyzetek. Formális, informális, nonformális keretek között egyaránt. Pályakezdésemkor ösztönösen, majd egyre tudatosabban erre törekedtem. A legszebb számvetési pillanatok azok voltak, amikor a görcsös és kipipálandó kultuszteljesítmények helyett egy tanulási helyzet, folyamat végén önmagától, önértékében létrejött, felépült – s reményeim szerint ott belül – megképződött valami, s a megcselekvésre méltó dolgok, az ápolás, a (meg)művelés, a tisztelet nyomán kitöltődött az űr, a Petőfi, József Attila vagy akár Dsida Jenő alakú hiány. Az említett költők – József Attila és Petőfi többször is – fókuszai voltak annak az évek során kikristályosodott – a versmondó versenyek, műveltségi vetélkedők versengésre épülő megszokásburkát szép lassan szétfeszítő – dramatikus játéknak, amely Szabadszálláson vált a költészet napja máig élő szimbólumává, s amelynek tartalmi elemeit továbbvittem magammal későbbi munkahelyeimre, Kunszentmiklósra és Szalkszentmártonba. Az általam működtetett kultuszelemek legfontosabbikának ezt tartom. „Litera-túra” – ezt a nevet kapta még a múlt évezred végén az a dramatikus játék, amelyet igyekeztem mindig április 11-re időzíteni, s amelynek egy nagyon fontos eleme volt az önkéntes részvétel. Elhagytuk tehát – némi kollegiális konfliktus árán – a kötelező jelleget. Délutáni, szabadidősávba helyeztük a tanulási helyzetet, s megkínáltuk a részvétel lehetőségét, persze a legkülönbözőbb motivációs eszközök bevetésével. Nem hirdettük, hogy – Petőfi emlékhelyre születettként – kötelező büszkének lennetek, de sokféle dramatikus, tehát a cselekvés élményére épülő játékmozzanattal lehetőséget adtunk arra, hogy találkozzanak (!) Szabadszállás Petőfihez kötődő helyeivel, s a költő verseivel, prózai szövegeivel, életmozzanataival. Az évek során rögzült forgatókönyv két alapelemre épül. A hely szellemére és egy megkonstruált hiányhelyzetre. Szabadszállás bővelkedik a két költőóriáshoz – Petőfi Sándorhoz és József Attilához – kapcsolódó helyekben, köztéri objektumokban. Sok ide látogató szerint egészen unikális módon! Csak néhány példa: Petőfi szülei házának helye, ahol a költő mellszobra áll; a kétemeletes városháza, BETHLENFALVY Ádám interjúja Dorothy Heathcote-tal, Drámapedagógiai Magazin, 31, 2006/1. szám, 15. 18 Palócföld • • • • 2023/3–4. �A Petőfi szüleinek szabadszállási háza helyén álló emlékmű 226 • • • • • • • • • • • • • • • • • T Ö R Ö K L Á S Z L Ó D A F T I ahol – az évtizedek során a szabadszállásiakban paradox bűntudatot létrehozó – emlékezetes követválasztási kudarca történt; a Petőfi nevét viselő közintézmények; Prielle Kornélia sírja a temetőben; a Tájház és a Helytörténeti gyűjtemény; a Csintovai csárda romjai a város külterületén; vagy – József Attila kapcsán – az országosan is ismert Dörmögő-ház; illetve József Attila nagyszüleinek sírja a temetőben. Ennyit – nem keveset! – kínál tehát egy, a várost végigjáró szabadszállási séta. De – hogy jelenlegi munkahelyem, Szalkszentmárton, kínálatára ugorjak – aki járt már a Petőfi Sándor Emlékmúzeum ereklyéket őrző szobáiban, füstös konyhájában, ivójában, pincéjében, egyedülálló kocsiszínében, az tudja, érzi, hogy ez az emlékhely is komoly inspirációja a Petőfi-kultusz volt és leendő eseményeinek. Talán bizonyító erővel is bír a Petőfi-bicentenárium során a Kecskeméti Televízió által készített sorozat két epizódja. Jó szívvel ajánlom megtekintésüket! Mind a Szabadszállásról19, mind a Szalkszentmártonról20 készült részt. A kiemelt emlékhelyek Szabadszállás különböző, egymástól távol eső pontjain vannak. Remek lehetőséget kínálnak az osztályok irodalmi barangolására. Itt kapcsolódunk a megkonstruált hiány dramaturgiai mozzanatához, a közös játék tétjéhez: megszüntetni a hiányt, helyrebillenteni a kizökkent időt, kiegyenesíteni a „világ meggörbült gyémánttengelyét”. Például megkeresni, megszerezni az áprilisi, szeszélyes szél által szétfújt virágszirmokat egy-egy állomáson Petőfihez vagy általában a költészethez kapcsolódó játékos feladatok megoldásával, s Boróka asszony Petőfi sorozat „Ej, mi a kő!” 3. rész – Petőfi otthona (Szabadszállás) = https://www.youtube.com/watch?v=XCjUDJ2Oh-0 ( Letöltés ideje: 2023. 08.17.) 20 Petőfi sorozat „Ej, mi a kő!” 6. rész – Felhők (Szalkszentmárton) = https://www.youtube.com/watch?v=2FnKi9Oe2UM ( Letöltés ideje: 2023. 08.17.) 19 Palócföld • • • • 2023/3–4. �pendelyébe visszahordani. Minden virágszirmon egy-egy szó, így estére ott van az aulában az embernagyságú báb mögött Kiss Anna Fűszedő című verse. Vagy tárgyinstallációkhoz megtalálni az odaillő versidézetet, s a helyes párosításokkal kiegyenesíteni a gyémánttengelyt. Vagy – s ez már szalkszentmártoni példa – az artézi kútról hozott pohárnyi vízzel megöntözni az előző évben osztályonként elültetett nyírfák gyökerét egy versekkel, dalokkal ékesített közös szertartásjáték keretében; vagy a kommunikációképtelenség közegében, mintegy ellenerőként, összepárosított Petőfi-sorok dialógusával találni egymásra. A több év alatt formálódott, s mindig újabb mozzanatokkal gazdagodó s a Petőfi kultuszt is gazdagító költészetnapi együttlétek, szertartásjátékok teljességre törekvő ismertetésére itt nincs mód, de az érdeklődő olvasó egy mestertanári vállalás során létrejött weboldalon21 megtalálhatja a képekkel illusztrált, közel 20 oldalas ismertetőt. A Petőfi-kultusz további lehetőségeinek gondolok több egyéb – már megélt és a jövőben is tervezett –, ideális esetben ünnepé nemesedő eseményt, alkalmat. Amíg létezett a szabadszállási Lajtorja gyermekszínjátszó csoport, többször is Petőfiklasszikust állítottunk színpadra (A helység kalapácsát, a János vitézt). Egy érdekes, beszédes reakciót hadd említsek meg. Amikor egy olyan színjáték (Debrecezni Tibor: A kiválasztott) adaptációját adtuk elő, amely a költő születését – útközben, csárdában – szinte betlehemi kulisszák közé helyezi, megtörve az ortodox szabadszállási szájhagyományt, többen sértődötten vonultak ki a színházteremből. A Petőfi 200’ kapcsán eseményekben dús tanévek szolgálták a kultusz éltetését. A PIM Petőfi-buszán vagy a helyi könyvtárban eltöltött rendhagyó irodalomórák a megyei Prima-díjas Juhász István tanár úr, vagy Tóth Péter Lóránt versvándor közreműködésével; kisfilm elkészítése a kiskunfélegyházi Móra Ferenc Közművelődési Egyesület A mi Petőfink című pályázatára, ahol a szalkszentmártoni iskola II. helyezést ért el. A kisfilmek TÖRÖK László Dafti, Gyémánttengely – költészet napja, kicsit másképpen = https://daftidrama.webnode.hu/szerkesztett-musorok/ [2023. 08.17.] 21 Palócföld • • • • 2023/3–4. Emléktábla a szabadszállási volt leányiskola falán T A N Í T Á S • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • 227 �228 • • • • • • • • • • • • • • • • • T Ö R Ö K L Á S Z L Ó D A F T I az egyesület honlapján megtekinthetők!22 Dramatikus Petőfi-vers irodalomórák az emlékmúzeumban, kihasználva a hely és a korhű tárgyak kínálta élménypedagógiai lehetőségeket. 2022 októberében egy Petőfi-kultusz egykor és ma című konferencia előadója is voltam Kiskunfélegyházán. Választott címem – azt hiszem – önmagáért beszél, és keretezi eddigi gondolatkísérletemet: „Kötelesség vagy lehetőség?” A kultusz kapcsán leírtakat most keretezze és zárja a közelmúlt egyik legmegosztóbb irodalomtörténeti munkájának egy bizonyára szintén megosztó, de továbbgondolásra, a Petőfi-kultusz fénytöréseinek további vizsgálatára késztető rebellis szöveg Háy Jánostól: „…irtózom a kultuszoktól. A kultusz nem más, mint az eleven mű temetője. Ha meg akarsz halni mint alkotó, legyen belőled kultusz, tananyag, érettségi tétel. Nem akarom elfogadni, hogy az ikonná válás képes agyonnyomni a művet, s netalán anélkül működni. De hozzányúlok, mondom, s nézem mégis ijedten ezt az alkotót, egyet azok közül, akik magyarul írtak, aki mégis egyedüli volt, mert megszerezte magának az egyedüliség rangját. A költő. Az ősminta.”23 Vajon hány sort, hány teljes verset tudunk az egyedüliség rangját megszerző Petőfi Sándortól, az ősmintától? S ha tudjuk, honnan, miért? Megfelelési kényszerből? Egy jó – esetleg átlagot javító – érdemjegyért? Kötelességből? Vagy belső késztetésből, szellemi éhségből, műveltségigényből, a mentális funkcióinkat edző transzferhatás miatt? Egy középiskolásoknak szánt, múlt századi gyűjtemény szerkesztői így fogalmaznak: „A Memoriterek könyve […] olyan műveket, műrészleteket tartalmaz, amelyek alakították, formálták világról alkotott véleményünket, biztosították az európai kultúra egységét, s amelyek ismerete nemzedékek sorsát kötötte össze”24. Egy klasszikus és kortárs verseket egymáshoz rendelő antológia szerkesztője Szerb Antalt is megidézi ironikusan kezdődő szövegében: „Mi értelme elolvasni réges-régi verseket, amikből egy kukkot sem ért az ember? Nyilvánvalóan: semmi. Nem véletlen, hogy ilyen botorságot csak fenyegető kényszer hatása alatt cselekszünk, az iskolában, ahol memoriter [kiem. T. L.], dolgozat, felelés lebeg Damoklész kardjaként a fejünk felett. De mi is az Lásd = http://www.morafke.hu/letoltheto-dokumentumok [2023. 08.17.] HÁY János, A lángoló oszlop (Petőfi Sándor) Uő, Kik vagytok ti? Kötelező magyar irodalom – Újraélesztő könyv, Bp., Európa, 2019, 98. 24 OSZTOVITS Szabolcs – TURCSÁNYI Márta, Memoriterek könyve, Bp., Helikon, 1997, 5. 22 23 Palócföld • • • • 2023/3–4. �T A N Í T Á S • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • 229 a Damoklész-kardja …na, éppen ez az! Nem tudjuk, és mégis tudjuk. Része a szókészletünknek, a közös kultúrkincsünknek. […] »Az iskolai irodalomtanítás rendkívüli haszna, hogy bizonyos közös szellemi alapot ad minden magyarnak; a legkülönbözőbb pártállású emberek olvasták a Toldit«, ahogy Szerb Antal írja. Ezt a közös szellemi alapot hívjuk mindközönségesen műveltségnek […], azt a kulturális közösséget, aminek részei vagyunk, az ilyen közös (virtuális) élmények, hivatkozási alapok tartják össze.”25 A világ értékvesztéseiről, zsákutcáiról író sztárfilozófus pedig legújabb könyvében a memoritereket is védelmébe veszi egy tágabb gondolatmenete során: „Ma az ismétlés olyan formáit, mint a memoriter, arra hivatkozva gáncsolják, hogy elnyomja a kreativitást, az innovációt. A memoriter franciául apprendre par coeur. Eszerint csak az ismétlés képes elérni a szívet. A figyelemösszpontosítás fokozódó zavarára való tekintettel nemrég egy új iskolai tantárgy, a »rítustan« bevezetését javasolták, a rituális ismétlés mint kulturális technika gyakorlása céljából. Az ismétlés stabilizálja és elmélyíti a figyelmet”26. Mielőtt végleg szétfeszíteném tűnődéseim terjedelemi korlátait, s néhány egyéni tapasztalatomra térnék, hadd ajánljak egyet a lehetséges sok, témába illő, tanulmányértékű szöveg közül. A Tanulásdiagnosztika fejlesztőpedagógusa, szakgimnáziumi, gimnáziumi magyartanárok, pszichológus járják körül mély empátiával, alapos szakmaisággal a memoriterjelenséget, a cikk címéből is kiolvasható pozitív kicsengéssel.27 Az idézett és hivatkozott gondolatok, meglátások emelkedettségével, lényeges közös nevezőivel mélyen egyetértek. Mégis – ha tűnődéseim záróakkordjaként – az utóbbi 10-15 év tendenciaszerű, szubjektív (!), általános iskolai tapasztalatait kell megfogalmaznom, talán ünneprontó illetlenséggel lesz pesszimista a befejezés. Bízva és reménykedve kollégáim derűlátóbb diagnózisaiban. Nemzedékeket összekötő közös nyelvi kód, műveltséganyag? Korlátozott nyelvi kódok, ordítóan deficites családi kommunikáció, a közösen mormolt versrészletek helyett magamfajta boomert elijesztő TikTokszószörnyek. A világról alkotott véleményünk vers-köntösei? Némaság vagy GYŐRI Hanna (vál., szerk.), Viszek egy szívet – Egymásra felelő versek, Tilos az Á Könyvek, 2023, 4–5. 26 Byung-Chul HAN, A rítus eltűnése, ford. CSORDÁS Gábor, Typotex, 2023, 17–18. 27 lásd = https://wmn.hu/wmn-life/59901-sokkal-tobb-haszna-van-kivulrol-fujni-awalesi-bardokat-mint-hinned?fbclid=IwAR3qh6IC4IY4QShuKIjpO5iinln-6E_HHylg 3qxjiszjSrcfhw_tdTYAuV8 [2023. 08.17.] 25 Palócföld • • • • 2023/3–4. �230 • • • • • • • • • • • • • • • • • T Ö R Ö K L Á S Z L Ó D A F T I A szerző és ötödikesei egy rendhagyó irodalomóra után szegényes egyenzubbony-közhelyek, uniformizált divatszavak. A Toldi adta közös szellemi alapok? Szóvakság, „vers-süketség”28 (Török Gábor beszédes, múlt évszázadi hapax legomenonja), megértés nélküli hadarások. Műveltségigény? Szegregált hozzájutás, rosszabb esetben műveltség- és művészetellenesség. A figyelemösszpontosítás fokozódó zavarában a figyelmet stabilizáló és elmélyítő memoriter? A lejtőn lefelé haladó generációs összkép. 15-20 évvel ezelőtt magától értetődő volt például a teljes A walesi bárdok, Családi kör beemelése. Ma alig bevallható mennyiségű versszak memorizálásától is őszinte megrettenés ül az arcokra. Az SNI-s, BTMN-es tanulókat – de olykor a többieket is – ppt-képsorral kell megsegíteni a felidézésben, s a szűk órakeret terhére mnemotechnikai gyakorlásokat beiktatni. Átélt, értelmező, elemzéssel felérő interpretálás alig akad. A tanári, rendezői instrukcióra történő játékos újramondatás – pedig az ötös már garantálva – pedig pánikot szül. De – mindezek, s a jelenkor terhei ellenére –, a formáló energiák reményében még(is) mormogom magamban Nagy László gyönyörű invokációját: „Segíts, hogy az emberárulók szutykát / erővel győzze a szív / szép szóval a száj!”29 TÖRÖK Gábor, A pecsétek feltörése, Bp., Magvető, 1983, 34. NAGY László, József Attila = http://blog.verselemzes.hu/jegyzet/nagy-laszlo-jozsefattila-elemzes/ [2023. 08. 17.] 28 29 Palócföld • • • • 2023/3–4. �T A N Í T Á S • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • 231 Marton László híres Petőfi-szobra a szalkszentmártoni Petőfi Sándor Általános Iskolával szemben Fotók: Török László Dafti Palócföld • • • • 2023/3–4. �232 • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • M Á L I C S V I K T Ó R I A M ÁLICS V IKTÓRIA Költővel nem járnék (egyébként én sem) A Költővel nem járnék1 című kötet gyarapítja azon művek sorát, amelyek Petőfi Sándor születésének bicentenáriuma alkalmából készültek. Az elmúlt hónapokban számos kiváló alkotást tarthattam a kezemben, amelyek tükrözték a dicsőséget, a már-már szakrális érzést keltő emelkedettséget, melyet egy egész nemzet érez, amikor meghallja lánglelkű költőjének nevét. A miértet mind tudjuk, azonban immár kétszáz év távlatából talán egyre kevesebben érezhetjük át teljes mélységében azt, amit a halhatatlan Petőfi alakja jelentett az előttünk álló nemzedékek számára. Sőt – ahogyan azt a Költővel nem járnék fülszövege is hangsúlyozza – „a korláttalan természet vadvirágá”-t az idők során vitrinbe helyeztük, tankönyvhasábok és merev ünnepek keretei közé szorítottuk. De valóban ez az egyetlen mód arra, hogy emlékét megóvjuk? A költővel nem járnék alkotói nem állnak be a sorba. Amint megpillantottam a kötetet, azonnal tudtam; ez valami más. Herbszt László illusztrációjának, illetve a kötet címének kettőse gondolatok tömkelegét indította el bennem. Míg eleinte döbbenten álltam a könyvvel a kezemben, gondolva: „Ilyet lehet?!”, addig pár perccel később, az ajánlás elolvasása után már magabiztosan lépkedtem a kasszához. „Naná, hogy lehet!” A Költővel nem járnék nemcsak arról szól, hogy mit jelentett a költőóriás régen, hanem arról is; mit jelenthet ő a ma olvasójának. A Grancsa Gergely szerkesztette antológiában tizenöt szerző tizenöt novelláját olvashatjuk, amelyek kísérletet tesznek arra, hogy megmutassák: Petőfi – és ebből kiindulva bármely másik szerző – jelenthet számunkra mást vagy akár többet, mint azt az általános képet, amelyet évtizedek alatt alakult ki róla a közvéleményben és az irodalmi gondolkodásban. A Költővel nem járnék lapjai egyszerre jelenítenek meg az olvasó előtt ismeretlen, illetve nagyon is ismerős epizódokat. Ugyanis ki ne tapasztalta volna már a saját szemével, hogy milyen a szerelem, hogy milyen 1 Költővel nem járnék, szerk. GRANCSA Gergely, Bp., Pagony Kiadó, 2023. Palócföld • • • • 2023/3–4. �T A N Í T Á S • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • 233 a nyelvünk folyamatos változása, a női szerep újraértelmezésének kérdésköre, a serdülés, az idősebb rokonok elvesztése, a csonka családok és a nemkívánatos „mostohák” összeférhetetlensége, az éhség, az iskolai bántalmazás, a szegénység, a bolygó szennyezésének következményei vagy akár a családon belüli erőszak? Ezeket a fontos témákat járják körül írásaikban a kötet szerzői, miközben különböző módokon hívják életre az immár kétszáz éve született szerzőt. Az antológián belül több szerző is a mai tinédzserek szemszögéből közelített Petőfihez. Ez teljesen érthető, hiszen a gyerekek már az általános iskola alsó osztályaiban találkoznak a költővel, aki aztán el is kíséri őket tanulmányaik végéig, mindig vissza-visszatérve. Naivitás lenne azt állítani, hogy a költő rövid, ám tettekben gazdag életútja nagy hatással volna az összes diákra, azonban az mégis reálisnak tűnik, hogy a fiatalok úgy lépjenek ki a közoktatásból, hogy egy, a Petőfi-életműhöz köthető saját gondolatot, érzést vagy akár emléket örökre magukkal vigyenek. Erre olvashatunk példát az antológia nyolcadik történetében (Mészöly Ágnes: Vigyázó szemetek), amelyben az elbeszélő – apjával és nevelőanyjával dacolva – beáll a tüntetők sorába. Hiába summázzák a szülők a tüntetések eseményeit annyival, hogy: „csupa […] idióta jár ezekre, akik nem tudnak mit csinálni jó dolgukban. […] tüntikéznek”, gyermekük mégis saját utat választ: ,,Eszedbe ne jusson, hallod? Ne merészelj… kezdte az apám, de nem hallottam a mondat végét. Ahogy kinyitottam a kocsiajtót, beáradt a tömeg hangja, mint a víznek árja vagy mi. Ha jól emlékszem, ez is benne van valamelyik versben. Mondjuk, arról már végképp fogalmam sincs, hogy azt ki írta’’. A szerző nemcsak hogy pontos képet ad arról a mentalitásról, amely a mai magyar társadalmat jellemzi, de novellájának főhősén keresztül egy fontos oktatáspolitikai üzenetet is megfogalmaz. Ezt az üzenetet a saját szavaimmal így magyaráznám: ha nem tanulunk, nem tudunk. Ha nem tudunk, nem látunk. És ha nem látunk, akkor elvesztünk. Mészöly Ágnes novellájának főhőse nemcsak, hogy lát, de cselekszik is. Tulajdonképpen ez lenne a magyartanítás összes szándékának és igyekezetének diadala; olyan olvasókat nevelni, akik, ha nem is szó szerint, de továbbírják a verseket, a történeteket. Természetesen Szendrey Júlia alakja sem maradt ki a novellákból, sőt számos esetben ő viszi a főszerepet! Szabó Borbála például frappáns történetet írt arról, hogy milyen lett volna Petőfi Sándor élete és emlékezete abban az esetben, ha erőteljesen matriarchális berendezkedés jellemezné a társadalmunkat. A Júlia Petőfije című novella reflektál a nemek közötti Palócföld • • • • 2023/3–4. �234 • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • M Á L I C S V I K T Ó R I A egyenlőtlenségre, amely nemcsak a 19. században, hanem számos tekintetben napjainkban is fennáll. Wéber Anikó más szemszögből ragadja meg Szendrey Júlia alakját Arcképek a falon című novellájában. Az antológia írásai közül talán ez a történet számomra a legkedvesebb, hiszen kimondja azokat a gondolatokat, amelyek számos fiatal lány fejében megfordulhatnak, amikor alaposabban szemügyre veszik tanulmányaik alatt az őket körülölelő falakat. Ezek a felületek általában költők és írók portréit tartalmazzák, a női szerzőket csak kevéssé vagy egyáltalán nem jelenítik meg. Ez a jelenség párhuzamba állítható akár az új NAT (2020) tartalmával is. Példának okáért elegendő megemlítenünk, hogy hiába született az elmúlt évtizedben számos szakirodalom és tényfeltáró tanulmány Szendrey Júlia munkásságát illetően – amely kétségkívül kiemelkedő jelentőségű a magyar irodalomtörténetben –, ezeknek a kutatási eredményeknek még csak töredéke sem került be a kötelező tananyagok közé, holott a Szendrey-életmű egyre inkább ismertté válik Dr. Gyimesi Emese és mások publikációi által. Véleményem szerint érdemes lenne megfontolni, hogy az oktatás ezen hiányosságai vajon milyen gondolatokat közvetítenek a fiatalabb olvasóknak. Gévai Csilla S te, barátom? című írása könnyed humorral szemlélteti egy természetes folyamat problematikáját. Sokszor nehéz elfogadnunk, azonban nyelvünk, nyelvhasználatunk az idők során szakadatlanul változik. Ezen nyelvi folyamatok eredményeibe ütközött bele a történet időutazó Petőfije is, aki egy könyvtári csodagép segítségével „lefordította” a 19. században írt sorait napjaink nyelvére. Az általunk normálisnak, hétköznapinak tartott formulákon azonban a költő teljesen megbotránkozott. Ez az epizód sokunk számára ismerős lehet, akár egy, a saját nagyszüleinkkel folytatott beszélgetés emlékéből. Ezt a témát érintve Gévai Csilla nagyon fontos kérdést fogalmazott meg novellájának utolsó soraiban. Képesek vagyunk-e még szívünkkel üdvözölni azokat az érzéseket, amelyeket Petőfi Sándor közel két évszázada fogalmazott meg? Hát hogyne! Hiszen ha a kód változik is, a jelentése attól még ugyanaz marad. Fontos szem előtt tartanunk, hogy ez egy megállíthatatlan folyamat, amely a nyelv „minőségének” szempontjából nem vezet sem pozitív, sem pedig negatív irányba; egyszerűen csak más. A közvetítési folyamatban pedig ott állnak mintegy hidat képezve a különböző szakemberek, nyelvészek és tanárok, akik anyanyelvünk gondozásával egyszerre ápolják a múltat, a jelent és a jövőt. Palócföld • • • • 2023/3–4. �T A N Í T Á S • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • 235 Petőfi mindig velünk lesz. Ezt más sem bizonyítja jobban, minthogy a hetekkel ezelőtti londoni utazásomkor – felkészülve az esetleges reptéri várakozásra – magammal vittem a frissen megvásárolt Költővel nem járnék című kötetet. Előzetes ismeretek nélkül persze nem sejthettem, hogy Baráth Katalin Sherlock & Sándor címen írta meg Holmes, Watson, Petőfi és Arany rejtélyes, London utcáit átszövő kapcsolatát bemutató novelláját az antológiába. Az pedig még inkább meglepett, hogy csupán néhány órával a Baker Street 221B számú épületben tett látogatásom után bukkantam rá a kötet ezen írására. De hát véletlenek léteznek, nem? Mindenesetre Arthur Conan Doyle óta biztosan tudjuk, hogy semmi sem lehet megtévesztőbb, mint egy nyilvánvaló tény… De ugyanígy tanít nekünk valamit a Költővel nem járnék című kötet is, leginkább talán azt: a felszín alatt sokféleképpen gondolkodhatunk. A kötet írásait – beleértve azokat, amelyekről ebben a recenzióban nem szólok – érdemes lenne akár tanórákra is bevinni, hiszen a kortárs irodalom teremtő erejének ékes példái lehetnek, számos tekintetben szolgálva az irodalomtanítás egyetemes céljait. Kétségtelen, hogy ez a kötet csodálatos utazások, váratlan örömök és fontos önismereti leckék forrása lehet bárki számára. Palócföld • • • • 2023/3–4. �236 • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • H A N G R A F O R G Ó Palócföld • • • • 2023/3–4. �B A R G U Z I N • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • 237 M IKSZÁTH K ÁLMÁN 1 Petőfi Sándor M eg kellett kerülnie harminchárom esztendő óta az egész világot, míg ide juthatott a Dunapartra. Megjött, itt áll most. Nem kell már kérdezősködnünk, hol esett el – elég jó tudnunk, hogy felemelték. S míg idáig ért, amerre járt, diadalútban, magával vitte nemzetét. Vele voltunk, ha nem tudtuk is, s velünk van itt, habár ott is maradt. Nézzük meg őt, hogy néz ki ércből. Milyen ő itt, hol mozdulatlan és hideg. Ha az ő szívét tették volna be, izzó lenne a vas s megolvadna. Így most szilárd ez a szobor s megmarad egy darabig, mert szobrot csak ideiglenest kaphatott. Az idők végtelen útján minden csak egy rövid ideig tarthat őmellette. El van borítva koszorúkkal. Virágaink legjavát neki vittük, amit a nyár hozott. Nem annyi még, amennyit érdemelne. De hát termett-e annyi? Nyarat évente csak egyet ád az isten. Petőfit egyet ezer évre adott. Nemzeti ez az ünnep, szebb sohase volt még. A parlament koszorúja ott függ a szobron. Eljöttek a megyék is. Ország s megyék koszorújában benne van hódolata minden magyarnak, s mégis dicsőítik sokan azon kívül is. Ha száz lelkünk volna, mindenikkel külön szeretnők. Eljött Félegyháza is. Megnézi, amint lehull nagy szülöttjéről a lepel. Milyen viszonttalálkozás ez! És ott fog állni ő is, a másik, az eleven, de nem a kisebb. Beszédet mond: őszinte lesz abban, amit mond, de hát amit elhallgat, amit tán nem is gondol, de amit érez. Ki érti azt meg? Pedig azt kellene megérteni. Az volna az ünnep másik fele. Ki érti meg? Hát nem beszél elég világosan ez a szobor? A koszorúk nehéz selyemszalagjaikkal nem mondják meg nektek, hogy egy vagyon van ráaggatva Petőfire? Arra a Petőfire, aki most ott áll a hideg kövön s nem kér ott enni, nincsen szüksége semmire – még elismeréstekre sem. Köszönöm Praznovszky Mihálynak, hogy felhívta a figyelmemet Mikszáth Kálmán döbbenetesen aktuális, Petőfiről szóló írásaira. (A szerk.) 1 Palócföld • • • • 2023/3–4. �238 • • • • • • • • • • • • • • • • • • • M I K S Z Á T H K Á L M Á N A szomjas föld csak azt az esőt issza be mohón, amely elsőnek esik. Idegen népek hódoltak meg múzsájának, s ti csak akkor veszitek le már a kalapotokat, mikor őket látjátok meghajolva. Hálások vagytok-e vagy inkább hiúk? Dicsőséget adtok-e vagy részt kértek belőle? Mi az igaz? Hogy csontfoga van az embernek, azt bölcsen rendelék az istenek, mert ha vas lenne, már rég a rozsda ette volna meg… Hát most már itt van ő vasból, s nincs semmilyen foga. Zászlók lobognak szobra körül, díszküldöttségek jöttek mindenünnen; itt van a regényes felföld, itt a tündéri róna, s csüggnek a dicsőség jelvényei a szobráról, mint a gyümölcs a fán. Nem kíméltek semmi költséget, hogy megtiszteljék, versenyeztek megyék, városok. Idegen ország királyasszonya üdvözletét küldi a nagy szellemnek. Azok is fölfele nyújtják már a kezüket hozzá, akik a trónon ülnek. Pedig csak a kunyhóknak énekelt ő. Kár, hogy már ősz van, és elmentek kedvenc madarai, a gólyák, akiket ő szeretett, és csak az emberek vannak itt, akik míg élt, nem eléggé szerették. Ki érti meg, amit elhallgat az a másik? Hiszen elmondta egynehányszor egyebütt. Mindenki meghallgatta, de senki meg nem figyelte. Elmondta, hogy ne fordítsuk meg a világrendet. A rögök a sírokra valók, s mi élő nagyjaink útjára hajigáljuk azokat, hogy a rózsákat sírjaikra ültessük aztán. Vagy mindenáron a rögökben kell teremniök a virágoknak? Hányszor hangzott fel a szemrehányás, hogy a magyar szépirodalom hanyatlóban van, hogy a nemzetet megszállta a közöny, hogy nem pártolja, nem segít fejleszteni, gyarapítani szellemi vagyonunkat. És ez mind igaz… igaz az utolsó szóig. Minek jöttetek hát ide ünnepélyt tartani? Petőfinek? Ne ámítsátok magatokat; Petőfihez nem ez a méltó ünnep. Ti nem az örökséget becsülitek meg, amit hagyott. Ti csak tort ültök, lakomát csaptok, mert az nektek jólesik. Hanem iszen érdekes is lenne, amint ott ültök a dús asztal körül a tízforintos lakománál, habzó kehellyel éltetve az ő szellemét, ha egyszerre feltárulna a szárnyasajtó, s belépne rajta egy idegen, akinek nincsen ebéd-bárcája, de meg jó ruhája se fáradt, öreg utas, porral lepetten s azt mondaná: Palócföld • • • • 2023/3–4. �B A R G U Z I N • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • 239 „Hát itt vagyok, Petőfi Sándor. Megjöttem Szibériából. Ugyan, ugyan ne csináljatok belőlem maskarát azon a bálványképen, azzal a tömérdek drága selyempántlikával és koszorúval. Akasszatok inkább egy ócska tarisznyát a nyakamba. Az az igaz!” (1882)  A Petőfi-keresők A kik engem meglátogatnak itt a szerkesztőségben, azok jól tudják, milyen rideg, mogorva szobám van: szürke falak, rajtok semmi dísz, csak a Petőfi és Jókai arcképe, az asztalon egy csorba lámpa, egy fekete tintatartó és egy krémszínű koponya öblös szemüregeivel és kivicsorított fogaival. (Valamelyik a fiúk közül egy cigarettát tett a szájába.) De a koponya nélkül is (melyet három forinton vettem dr. Török Aurél egy szolgájától) oly barátságtalan volna ez a szoba, hogy a világon a legalkalmatlanabb mulatságos tárcák kigondolására. Pedig okvetlenül ki kell gondolni. Mert mindent inkább, csak olyat nem, ami megtörtént. Négy évig írtam csupa nem igazat, és sohasem cáfolt meg senki. Egyetlenegyszer írtam igazat a trónörökös konferenciájáról, és mindjárt jött a dementi. Merengve törtem fejemet a pislogó lámpa mellett, mit írjak olyat, ami ne legyen igaz, de annak látszassék; vagy olyat, ami igaz legyen, de ne látszassék annak (mert tertium non datur), midőn megzörren a koponya harminckét foga, s az orr helyén támadt galambtojásnyi alakú lyukon át a következő hang tör elő: – Majd diktálok én a tekintetes úrnak. (Nem lennék igaz újságíró, ha egy tárca-szüzsétől megszaladnék, mégha egy halottól jön is.) – Kicsoda maga? – Én, kérem alássan, egyszerű koponya vagyok. – De hát ki volt azelőtt? – Én a fehéregyházai borbély voltam, instálom, Tóth Andrásnak híttak, de isten csodája, hogy még eddig nem konfundálódtam, mert mióta Palócföld • • • • 2023/3–4. �240 • • • • • • • • • • • • • • • • • • • M I K S Z Á T H K Á L M Á N koponya vagyok, és az orvosi műtermekben szerepelek (megfordultam én már, kérem, tíz helyen is), a tudós doktor urak közül mindenik mást sütött ki felőlem. Az egyik fiatal leány koponyájának állít, a másik öreg férfiénak. Nem tudnak azok semmit. Hányszor gúnyolódtunk mi emiatt fölöttük a koponyatársaimmal. – Hát mit akar diktálni? – Lássa, én már vagy két hete nézem itt a tekintetes urat, amint az újságot csinálja, néha, amikor kedvem van, bele is nézek a közleményekbe… Mondhatom, csupa haszontalanságok! Jogászgyűlés… kultúregylet… majd a kremsieri találkozás… Nevetséges! Csak egy találkozás van, uram! Mikor a koponyák találkoznak ideát. – Ön nagyon sötéten fogja fel a dolgokat. – Csak az igazat mondom. Önök a műveltséget, az ismereteket terjesztik. Hát mi az? Önök az emberfejeket bélelik. S a halál kiszedi ezt a bélést a koponyákból… De ez mindegy! Ezúttal arról akarok önnel beszélni, ami engem legjobban botránkoztatott meg a közlemények közt. – Mi az? – Azt újságolják egy idő óta, hogy a dr. Török Aurél fel akarja ásatni a segesvári elesettek sírját, s ott a koponyák közül felösmerni és hazahozni a tekintetes Petőfi úrét. Igaz ez? – Igaz. – Hát ez, lássa, nem megy. Miért nem hagyják pihenni a szegény Petőfi urat? Minek rontják el azt a szép mítoszt, hogy eltűnt, ki tudja hova, ki tudja mikor… – Bírni akarják csontjait. Az teljességgel abszurdum – szólt a volt borbély –, mert lehetetlen lesz felösmerni. Hátha más koponyát hoznak el helyette? – Hát az se lesz baj – mondám. – Mit, nem lesz baj? Hogy mondhatja azt? Hát tudja azt az úr, mi minden történt ideát minálunk? Elmondok önnek egy esetet. De előbb rágyújtok erre a cigarettre, ha megengedi. Siettem tüzet adni a fecsegő koponyának. „Vagy négy éve annak – kezdé lassú mesélő hangon a koponya –, dr. Farkas László dolgozószobájában több csontok között hányódtam; voltak ott új és ócska csontok, amiket a nagy népszerűségű fiatal doktor górcsövön vizsgálgatott. Mi csontok ezalatt kedélyesen diskurálgattunk egymás közt. Az a téma volt szőnyegen, vajon igaz-e az, hogy föltámadás lesz. Palócföld • • • • 2023/3–4. �B A R G U Z I N • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • 241 „Bár csak ne lenne!” – sóhajtott fel erre egy ősrégi hátgerinc. „Ki maga?” – kérdeztem kíváncsian. „Én egy orosz muzsik voltam” – felelte búsan. „Nem értem magát, hogy nem kívánja a föltámadást.” „Nekem nagyon alkalmatlan volna az – szólt siránkozó hangon –, mert a csatatérről, ahol elestem, elvitték a koponyámat lengyel hősnek.” – Nos, mit szól ön ehhez? Ennek a hátgerincnek igaza volt. Ebből nagy konfúzió lesz a feltámadás napján. Ezért mondom én, hogy a Török úr terve nagyon szerencsétlen, s azonfelül szörnyen impraktikus. Mert tegyük fel, hogy semmit se hoznak haza: az akkor fiaskó. Vegyük föl, hogy nem Petőfit hozzák haza Petőfinek: ez akkor botrány. S végre vegyük föl, hogy magát Petőfit hozzák haza, de akad-e olyan magyar ember, aki azt elhiszi nekik? Kezdtem magamat megadni félig-meddig. – Mond valamit, Koponya bácsi. – Azért hát legjobb lenne – folytatá rettenetes gúnnyal, s úgy rémlett, mintha az állkapcáit hahotára nyitná –, ha mindjárt két koponyát hozna haza Török úr: egyet a Petőfi gyermekkorából, egyet pedig a férfikorából. – Lassabban egy kicsit, Koponya uram – vágtam közbe –, most jut eszembe, hogy ön alkalmasint nem olvasott mindent. Tudja, mit mondott Jókai? Hogy Petőfinek valahogy keresztbe volt nőve egy foga, s hogy ő arról a fogról megösmeri Petőfit. – Huh, huh – süvített az én koponyám –, de bizony olvastam. Hiszen éppen ez az, amit le akartam diktálni. Ide hallgasson, uram. Említettem már önnek, hogy borbély voltam Fehéregyházán, éppen a forradalom idején. Petőfi a csata előtti napon az officínámba jött, s földagadt arccal panaszolta, hogy a foga fáj. Elővettem a szerszámot, s miután megvizsgáltam a fogait, egy rántással kihúztam a legrosszabbat, éppen azt a keresztbe nőtt fogát. – Ezer villám! Ez nagyon fontos adalék! – szóltam felugorva – Üljön vissza, kérem, és legyen szíves ezt becses lapjában közzétenni a nevem alatt. Hátha abbahagyják a keresést. – Sőt, éppen ellenkezőleg. Hisz most már a fog helyéről fognak ráösmerni Petőfire. – Lárifári. A keresztbe nőtt fogról sem ösmertek volna rá. Jegyezze, meg hogy a halál országában az Egyformaság a király! Sőt a legtöbbször még az olyan ösmertető jelek sem érnek semmit, melyek fölött a halálnak nincs ereje. A boncterem szolgáitól hallottam, hogy mikor a régi Váci úti Palócföld • • • • 2023/3–4. �242 • • • • • • • • • • • • • • • • • • • M I K S Z Á T H K Á L M Á N temetőt szabályozták kiásván a sírokat, Megyeri csontjait minden áron meg akarták találni. Nem látszott nehéznek, mert tudva volt, hogy a barátjai az ő egyenes kívánságára egy teli boros palackot helyeztek melléje a koporsóba. Hát csak a palackot kellett megtalálni: az lesz a biztos jel. És képzelje mi történt? A sok száz sír közül hármat ástak fel olyat, amelyikben boros palack volt… Hüm! Valaha vígabban temették az embereket! (Biz az én anyjukomnak is eszébe juthatott volna!… – Ön tehát azt gondolja… – Én azt gondolom, hogy Petőfinek bizonytalan lévén nemcsak a halálozási helye, de a születési is, a késő utókor még el sem találja hinni a létezését, kivált, ha ehhez még hozzájárulnak majd a hamis csontok is. – Igen, megeshetik – hebegtem megadva magamat –, kétségbe fogják vonni, hogy Petőfi létezett. – De egyre mégis jók Töröknek a hamis csontok – vigyorgott a koponya. – Hirdetni fogják, hogy ő létezett.  Hűs széláramlat erősen becsapta kívülről a nyitott ablaktábláimat. Fölucsodtam a fantazmagóriából, s borzongva néztem szét. A koponya ott állott a szokott helyén mozdulatlanul, a cigarettli most is a szájában, de meggyújtatlan, s én könyökömre nehezedve, félig álmodozóan firkálgattam a papirosra mindenféle krikszkrakszokat, olyanforma önkéntelenséggel, ahogy egy gondolatnélküli ember szokott, ha íráshoz fog. Mindössze három sorom volt készen az egész tárcából. Biz az elég esetlenül kezdődött. A következő három sor volt: „Jókai noha nem keresett, mégis talált egy csillagot az égen. Most a földben keres egyet. De hátha éppen ez az, amit az égen talált?…” (1885) Palócföld • • • • 2023/3–4. �B A R G U Z I N • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • 243 K ARÁDI Z SOLT PETŐFI SÁNDOR BARGUZINI ELÉGIA De nehéz nyelv az orosz nyelv! Cirill betűk, istenem. Ész kellene az élethez, Ám az sajnos nincs nekem. Postamester leányával Hogy kerültem össze én? Nincsen ennél nagyobb botrány Biz’isten a földtekén! Otthon miket írtam össze! Szabadság és szerelem. Erre orosz pika ontotTa ki majdnem a belem. Ezek után elhurcoltak Barguzinba fogolynak. Akkor lettem olvasója Tolsztojnak meg Gogolnak. Petrovicsként kezdtem írni Kezdetleges műveket. Nem bírva az orosz nyelvet: Bizony, kétes művelet. Csontjaimat rejti majd a Barguzini temető. És a postamester lánya? Özvegyem lesz nekem ő. Palócföld • • • • 2023/3–4. �244 • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • K A R Á D I Z S O L T Iskolában azt tanítják: Tetemem női tetem. Gyönge orosz verseimmel Burját földet éltetem.  Megírtam egyszer jó anyámnak, Neki szól a verses levél: „Dicső neve költő-fiadnak. Anyám soká, örökkön él.” A Ciróka Bábszínház Barguzin – Lehullt csillag fénye című előadásának jelenetében Szörényi Júlia, Lendváczky Zoltán, Krucsó Júlia Rita és Szekeres Máté (b–j) látható Fotó: Ujvári Sándor Palócföld • • • • 2023/3–4. �B A R G U Z I N • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • 245 T ŐZSÉR Á RPÁD Barguzin – ma K i ne ismerné Jorge Luis Borges Pierre Menard, a Don Quijote szerzője című novelláját: Pierre Menard, jelenkori szerző szó szerint lemásolja a 17. századi Cervantes Don Quijote című művét, és saját műveként kiadja, mondván, hogy minden olvasat más-más jelentést ad a műnek, az ő Don Quijote-olvasata (-másolata) például tartalmazza a mű első kiadása óta eltelt háromszáz év tapasztalatát is, s ilyenféleképpen az eredetitől eltérő új műként, alkalmasint az ő alkotásaként is felfogható. Az én alábbi versem (Petőfi-utánzatom) a múlt század kilencvenes éveiben született, akkor, mikor a Petőfi-kutatókat és -olvasókat a barguzini Petőfi-legenda (a költő „szibériai sírjának” állítólagos megtalálása) foglalkoztatta intenzíven. Azóta a legenda legenda-mivolta már sokszorosan bebizonyosodott, de akkor, azt hiszem, sokunk fantáziáját megmozgatta a „hátha”. Ilyen „háthá”-ból született a vers. A puszta eseményen túli „aktualitásai” akkor inkább még csak színezték az alaphelyzetet. Az azóta eltelt negyedszázad viszont nagyon is konkrét és szomorú történelmi jelentésekkel töltötte fel az egykori szöveget. Abban a hitben adom itt újból közre, hogy a mai olvasata, à la Pierre Menard, mintegy új, mai opusszá teszi. PETŐFI SÁNDOR LEVÉL MAGYARORSZÁGRA Te, barátom, onnan, az óhazából, idelátsz-e úgy, ahogy én oda? Látod-e, hogy Rosszija is beteg, hogy… fal és öklend, és vacog a foga? Teletömte bendőjét Ázsiával, s most már nincs megállás, félholtan is Palócföld • • • • 2023/3–4. �246 • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • T Ő Z S É R Á R P Á D zabál, falja a kis népek mezőit, rázza bár a láz, s kiveri a víz. Tegnap a szkíta Krimország esett el, ma a hún Amúria van soron. Holnap ki szorul a talpa alá vajh, kire omlik rá ez a hústorony? Ránk is, ott, a segesvári csatában dögtetemként zuhant s nyomta agyon támadó és védekező hadunkat – Mi nem adtuk meg magunk’, sem a hon. Nekem fegyverem se volt, és lovam se – Legalább puskám, pisztolyom, ha van, Zeykkel együtt (ki fölvett a lovára), később én is főbelövöm magam. S akkor most az égi téren csatáznék, s szolgám lenne!, hajtnám magam előtt Szkarjatyint, az orosz tábornokot, kit egy székely, a mozsarával, lelőtt. Nem senyvednék e tajga börtönében, nem ijesztene nappal bányalég, s éjjel rémképek az emberiségről, citoyent a rút jövő: a vég. Nem látnám lázálmomban, hogy Oroszhon, e fejünkre nőtt Gólem, torz Magóg, nyugatra néz, szája tátva, belőle húscafat: a roncs-Európa lóg.  A fenti Petőfi-versnek csak az orosz fordítását ismerjük, amely a Kolokol című, Londonban kiadott orosz emigráns lap 1858. november 7-i számában jelent meg, s fordítóként a lap egyik szerkesztője, a költőnek is kitűnő Nyikolaj Platonovics Ogarjov jegyezte. Szövegünk tehát ún. reverzív fordítás, Tőzsér Árpád munkája. Palócföld • • • • 2023/3–4. �B A R G U Z I N • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • 247 P ARTI N AGY L AJOS Petőfi Barguzinban Sej, Barguzinban régen tép medve, régen tép farkas. Megáll a világ rút masinája, egy régi Barkas, koponyakörzőt, ásót pakol ki, s a földbe dőfi, egy jó pár verszta sugárú körben ébredj, Petőfi! Lakósok jönnek, itt van a tévé, feszt bólogatnak, lenyilatkozzák, nevezett hősék, naná, itt laknak, keszeg teremtés, izgága kissé, pravda, hogy is ne! A tejbegyűjtő az élettársa, mindenki isme’. Amúgy törekvő, van szoba-konyha, benn van a villany, erre az élet sokáig zordon, aztán elillan, magyar poéta nem él degecre, sőt rabmadára, mégis befizet Zaporozsecre, bármi az ára. Állásra nézve alkalmi gondnok kis mavzoléjban, hol maradványa csinos gulában s vitrinben ott van. Van néha morgás: téves a csontváz, mert nincs rajt’ mente, Látogatóktól egy kissé ez is el-elrettente. Sejhaj, elnézi ámbitovkáján, merre a század, egyfelől komcsin, másfelől nácin rá-rávágad. Nyomasztja őt rém az alkony muszka, gyors nyargalásza, világszabadság jegyes puliszka és jegyes kvásza. Pöszög szájában szerce pipája, parazsa lángol, vajh merre lehet szegény hazája, akire gondol? Bár Barguzinban nem tivornócsna kocsma és művház, nagy indulatja kis mellkasában hamar felszikráz. Sejhaj, a pumpow felszökik nála, és akkor jajjaj, szalad előle muzsik és múzsa lobogó hajjal, zörög markában, attakírozván, vodkás flakonja, három nap s éjjel familijának nincs nyugalomja. Palócföld • • • • 2023/3–4. �248 • • • • • • • • • • • • • • • • • • • P A R T I N A G Y L A J O S Rógyina málya, múlatja ríván, bús abaposztó, tépje a tigris rossz halinád szét, tépje a prosztó, ágybanipárnád üsse a dárd’ át, kardra, pirogra, mind aki téged jobtvaju máma, az ég lerogyja! Ám negyednapra csíhatjka ingó kedélye helyre, s bicikli tolva Lenin ulícán mén munkahelyre, kis keszeg ember, konkrétan asszony, lejár a sírba, itt nyugszok tíztől tizenöt háig vasárnap zárva. A Ciróka Bábszínház Barguzin – Lehullt csillag fénye című előadásának jelenetében Krucsó Júlia Rita látható Fotó: Ujvári Sándor A vers a QR-kód segítségével meghallgatható a költő előadásában a Petőfi Irodalmi Múzeum honlapjáról – a Múzeum engedélyével. Palócföld • • • • 2023/3–4. �PETŐFI 200 • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • 249 Szerkesztői jegyzet 2022. március 14-én kezdődött a „kiskőrösi Petőfi-év”. A szervezők azt a tanácsot kapták, hogy ne másnap legyen az ünnepség, mert akkor elvesznek a sok március 15-i ünnepség között a médiában. Másrészt a város ragaszkodott hozzá, hogy az ő jubileumi évük már jóval előbb elkezdődjön, mint ahogyan azt a hivatalos dátum diktálta volna. Ők sem értették ugyanis, és én sem értettem persze, hogy a 200. születésnap éve miért nem január elsején kezdődik, amikor végre van egy költőnk, aki pontosan „tudta”, hogy mikor kell születni, s így egész évben szépen lehetne ünnepelni őt. Ráadásul a szilveszternek is szimbolikus jelentősége van az ő életében, aki megteremtette az anarchista forradalmár, mégis krisztusian jólelkű Szilveszter alakját Az apostolban. A kiskőrösieknek igazuk lett. Érdemes volt előbb elkezdeni, és érdemes volt egy nappal korábban ünnepelni. Olyan közösségi élményt szerveztek, amely párját ritkítja azóta is széles e hazában. Mert emelkedett, méltó és mégis jókedvű volt ez az ünnep egyszerre. Csipkelődően hűvös, friss volt a reggel, de délelőtt már melengetett bennünket a nap. Éles márciusi fények övezték a szülőház előtti teret, amely egyszer csak megtelt emberekkel. Megrázó volt, amikor háromszázan, kicsik és nagyok, elmondtuk együtt a Nemzeti dalt. Zengett, hullámzott és énekelt bennünk a vers. Úgy éreztük, teremtünk valamit. Jubileumi lapszámunk utolsó oldalán egy olyan fotó látható, amelyet ezen az ünnepségen készítettem. Kicsit elmosódott, kicsit homályos ez a kép, de nagyon megszerettem, mert annak a pillanatnak a megismételhetetlensége van benne, amikor megláttam az élő Petőfit... Még fókuszálni sem volt ideje a lencsének. Most, szerkesztés közben vettem észre, hogy hasonlít nyitó képünkre, a híres dagerrotípiára. Így a homályossága is jelképessé vált számomra. Hiszen tökéletesen pontos személyiségképet ma már aligha tudunk készíteni Petőfiről. Hiába próbálkoznak két évszázad irodalomtudósai, tanárai, egyetemistái, érdeklődő olvasói. Jómagam mint szónok a szülőház udvarába léptem be, hogy némi várakozás után sorra kerüljek a hangulatos térzene és különböző műsorszámok után, s nem hittem a szememnek: de hiszen aki szembejön velem, az nem más, mint maga Petőfi! Igen, felnőttként is elhittem egy másodpercre, hogy aki velem együtt ott várakozik a maga fellépésére, az nem más, mint maga a költő… …Sosem feledem a kiskőrösi első osztályosok arcát, amikor meglátták a szülőház udvarából kilépő Petőfi Sándort teljes életnagyságában. Azokat a kicsit megrémült szemeket, amelyek talán azon csodálkoztak legjobban, hogy egy 200 éves ember hogyan lehet ennyire fiatal… A Palócföld Petőfi-különszáma erről a fiatalemberről szeretne beszélni. Fűzfa Balázs Palócföld • • • • 2023/3–4. �250 • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • P E T Ő F I 2 0 0 Szerzőink Balogh Lajos biológus (a mű írásakor középiskolás diák) (Szombathely) Csongrády Béla ny. tanár, lapszerkesztő, közíró (Salgótarján) Dávid Gyula irodalomtörténész (Kolozsvár) Dull Bence színiegyetemi hallgató (Marosvásárhely) Dupka György történész, író, szerkesztő (Budapest, Tiszabökény) Egressy Gábor (1808–1866) Esterházy Péter (1950–2016) Faggyas László grafikus, Hangraforgó-együttes (Győr) Faragó Kornélia irodalomtörténész (Temerin) F. Sipos Bea kulturális szervező, Hangraforgó-együttes (Győr) Fűzfa Balázs irodalomtörténész (Szombathely) Garas Kálmán fotóművész (Szombathely) Gombos Péter irodalomtörténész, olvasáskutató (Kaposvár) Gömöri György költő, műfordító, esszéista (London) Jenei Gyula tanár, költő, szerkesztő (Szolnok) Karádi Zsolt főiskolai tanár (Nyíregyháza) Kazinczki Dóra magyar szakos egyetemi hallgató (Nagykölked) Koller Adél Antónia magyar szakos egyetemi hallgató (Szentgotthárd) Lőcsei Péter ny. gimnáziumi tanár (Kőszeg) Lukács Gábor agrár- és gazdaságtörténész (Keszthely) Málics Viktória magyar szakos egyetemi hallgató (Szombathely) Markó Béla költő (Marosvásárhely) Mikszáth Kálmán (1847–1910) Mohai V. Lajos költő, irodalomtörténész (Budapest) Móra Regina tanár, író (Szabadka) Parti Nagy Lajos író (Budapest) Pathy Lívia magyartanár, szakfelügyelő (Felsőőr, Kismarton) Petőfi Sándor (1823–1849) Praznovszky Mihály irodalmár (Nemesvámos) Praznovszky Miklós Ferenc helytörténeti kutató (Salgótarján) Palócföld • • • • 2023/3–4. �PETŐFI 200 • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • 251 Sárközi Balázs irodalomtörténész, tanár (Pápa, Szombathely) Simon Szabolcs nyelvész, egyetemi oktató (Dunaszerdahely) Sirató Ildikó irodalom- és színháztörténész (Budapest) Szauer Ágoston tanár, költő (Szombathely) Torner Anna színiegyetemi hallgató (Marosvásárhely, Budapest) Török László Dafti tanár (Szabadszállás, Szalkszentmárton) Tőzsér Árpád irodalomtörténész, költő, író, esszéista (Pozsony) Váradi Izabella tanácsos (Bukarest) Vass Tibor költő (Hernádkak, Berekfürdő) Végh Balázs Béla irodalomtörténész (Börvely) Zalán Tibor író, költő (Óbuda) Petőfi Sándor szülőháza Kiskőrösön, vidám szökőkúttal az előtérben Fotó: Süth Gabriella Palócföld • • • • 2023/3–4. �252 • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • P E T Ő F I 2 0 0 Bánfalvi Szilárd színművész Petőfiként Kiskőrösön 2022. március 14-én Palócföld • • • • 2023/3–4. �Vendégszerkeszt: Fűzfa Balázs Fmunkatárs: dr. Csongrády Béla Nagy Pál (Párizs) Borítóterv: Bonyhádi Károly Arculat és nyomdai elkészítés: Süth Gabriella Fenntartó: Salgótarján Megyei Jogú Város Önkormányzata Partnereink: Nógrád Vármegyei Hírlap Magyar Nemzeti Levéltár Nógrád Vármegyei Levéltára Artéria Nyelvstúdió Galéria és Klub, Balassagyarmat Készült: SÉD Nyomda, Szekszárd Kiadja: Balassi Bálint Megyei Könyvtár (3100 Salgótarján, Kassai sor 2.) Alapító: Nógrád Vármegyei Önkormányzat Közgyűlése A lap díjai: Nógrád vármegye Madách-díja Salgótarján Pro Urbe-díja Nógrád Megyei Értéktár „Nógrádikuma” Levélcím: 3101 Salgótarján Pf. 18., Telefon: 32/521-560, Fax: 32/521-555 Internet: www.palocfold.worldpress.com Elektronikus cím: palocfold@bbmk.hu Terjeszti a Magyar Lapterjesztő Zrt. (LAPKER) A dupla szám ára 1000,– Ft Előfizethető a Balassi Bálint Megyei Könyvtárban és az elérhetőségeinken. A Palócföld Könyvek sorozatban megjelent könyvek ugyanitt megrendelhetők. Kéziratokat és rajzokat megőrzünk, de nem küldünk vissza. ISSN 0555-8867 (nyomtatott) 2786-1821 (online) index 25925 A Palócföld 2023. évi 3–4. összevont lapszámának – Petőfi- és Madách-emlékszám – megjelentetését és a lapszámbemutató szakmai programjának megvalósítását a Magyar Művészeti Akadémia támogatta. �Málics Viktória Markó Béla Mikszáth Kálmán Mohai V. Lajos Móra Regina Parti Nagy Lajos Pathy Lívia Petőfi Sándor Praznovszky Mihály Praznovszky Miklós Ferenc Sárközi Balázs Simon Szabolcs Sirató Ildikó Szauer Ágoston Torner Anna Török László Dafti Tőzsér Árpád Váradi Izabella Vass Tibor Végh Balázs Béla Zalán Tibor 1 0 0 0 Ft Balogh Lajos Csongrády Béla Dávid Gyula Dull Bence Dupka György Egressy Gábor Esterházy Péter Faggyas László Faragó Kornélia F. Sipos Bea Fűzfa Balázs Garas Kálmán Gombos Péter Gömöri György Jenei Gyula Karádi Zsolt Kazinczki Dóra Koller Adél Antónia Lőcsei Péter Lukács Gábor � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Original Format The type of object, such as painting, sculpture, paper, photo, and additional data Papír Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - 2023/3-4. szám Irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Petőfi Sándor Description An account of the resource Petőfi 200 Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Dr. Fűzfa Balázs Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Könyvtár Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 2023 Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource hun Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 (nyomtatott) ISSN 2786-1821 (online) Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád Vármegye Dr. Fűzfa Balázs Palócföld Petőfi Sándor https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/c01ed95aa587704f634355149688110c.pdf ee98406d3374d3b05170d8bce6b604dd PDF Text Text ��Tartalom A KEZDET Madách Imre: Művészeti értekezés (1842) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 4 Balázs János: [ Töredékek ] . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 6 ESSZÉK �Korzenszky Richárd: Hagyjuk, hogy hasson! (Töprengések „Az ember tragédiája” újraolvasásakor). . . . . . . . . . . . . . . . . . . 8 Szigethy Gábor: Madách Imre álmai. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 12 �Németh István Péter: A nehézkedés apoteózisa (Bekezdések a 200 éves Tragédia-költőről) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 16 A MŰVEK �Tőzsér Árpád: Szólj, jó barátom: ismered-e Hegelt? (Kusza jegyzetek Madách Imre „Hegel-komplexusáról”) . . . . . . . . . . . . . . 26 �Sirató Ildikó: Szubjektív filológia – Madách Mózes drámájának készülő kritikai kiadásáról. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 39 VERSEK �Géczi János: A tizenkettedik színhez. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . �Báger Gusztáv: „A reményhez” Madách Imre emlékére. . . . . . . . . . . . . . . . �Oláh András: nyom nélkül (széljegyzet Madách látomásához) . . . . . . . . . �Tóbiás Krisztián: Tragédia 2023 – Madách 200 . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . ARCOK ÉS EMLÉKEK �Bakonyi István: Bécsy Tamás Tragédia-felfogása. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . �Németh Mikola: Egy mindig aktuális beszélgetés Madách lírájáról Kerényi Ferenccel. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . �Tarnóczi László: Madách a garabonciás köpenye mögött . . . . . . . . . . . . . . �Csongrádi Béla: Palócföldi búcsúszavak két Madách-kutatóhoz: Andor Csaba (1950–2022) – Kozma Dezső (1935–2023) . . . . . . . . . . . . . . 47 48 49 49 51 54 62 66 AZ ASSZONY �Praznovszky Mihály: Ki volt az első? . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 71 �Patakiné Kerner Edit: Botorkáló emlékezet, utam a Kit szerettél, Ádám?-ig. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 83 �Csach Gábor: Óda a hiábavalósághoz – Fráter Erzsébet szobrának újra állítása Balassagyarmaton. . . . . . . . . . . . . 93 �FILM ÉS SZÍNHÁZ ÉS MUZSIKA: �Kelecsényi László: Madách-filmkockák . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 101 �Hirtling István: Három Tragédiám. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 105 �Kondor Kata: „Mindig is furcsának találtam, miért nincs magyar szín Az ember tragédiájában” – Beszélgetés Gyöngyösi Levente zeneszerzővel . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 109 VERSEK �Zalán Tibor: 16. szín (A széthullott naprendszer) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . �Domján Gábor: Függés. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Fehér Imola - Simonfy József –Kétlelkes négykezese . . . . . . . . . . . . . . . . �Repkő Ágnes: Két fa. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . �Vass Tibor: Eirka. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . �Ardamica Zorán: mint hagyaték . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . �Forgács Miklós: Minden a szín. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 116 116 117 118 119 124 127 KULTUSZJELENSÉGEK �Baranyi Ferenc: Ajkáról vérként buggyan (A salgótarjáni Madách Imre Gimnázium diákjainak) . . . . . . . . . . . . . . . �Ádám Tamás: Madách . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . �Praznovszky Miklós: Madách Imre jubiláris születésnapjai . . . . . . . . . . �Pásztor Éva: Madách-kiállítás a MNM Palóc Múzeumban . . . . . . . . . . . . �Shah Gabriella: Madách Imre-szobrok Nógrád vármegyében. . . . . . . . . 131 131 133 138 142 FELVIDÉKEN MADÁCH 200 �Utas Ágoston: Múzeum a Madách év jegyében – A Palócföld vendége Jarábik Gabriella . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . �Szászi Zoltán: A Madách kutatás újabb eredményei – nyomozások és keresések . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . �Zeherjei Zoltán: A tragédiától a reményig Interjú Jitka Rožňová műfordítóval Az ember tragédiája legfrissebb szlovák fordítása kapcsán. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . �Részlet a Tragédiából / Úryvok z Tragédie. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 148 151 156 160 A borítón: Madách Imre ( Bojtor Károly műve, 1996, Madách Imre gimnázium, Salgótarján)) és Hegyeshalmi László: Madách emlékezete 1–2 (1976) �Feke Arnold: Úr kalapban (A sztregovai remete) 2022 �Madách 200 MADÁCH IMRE Művészeti értekezés 1842 (részlet) Felelet a Kisfaludy Társaság által kitűzött kérdésre: Mutattassék meg, miben áll Szophoklész mindegyik színművének cselekvénye, úgymint eleje, fordulata s feloldása, és vonassék ki abból a színműi cselekvény elmélete. I. A költészet az élet magasb világosítású képének nevezhető. Hasonló az ízletes bokorba fűzött virágihoz a sivatagmezőnek, mely elég puszta s komoly ahhoz, hogy szétszórva a bájdúsaknak is elölje hatásukat. – A költészet élet tehát. Örömmel ismérünk abban azon rokon világra, melyben élünk és cselekszünk, csakhogy tisztább a lég, magasztosb a világosítás, melynek túlföldi bájival körülvonvák tárgyai. Ha a költészet az, minek lenni állítók: fénypontjára akkor a drámai költészetben hágott. Mert a költészet többi nemei úgy állanak ehhez, mint egy édes álom, melynek boldogító képei csak a kéj némi sejtéseit költik föl képzetünkben, a valóság testesült gyönyöréhez áll [közel], mely a csalódás múlékony leheletétől függeni megszűnt; legszebb költészete tehát az életnek a dráma, s a költészetben a legdúsabb élet a drámai világ. De éppen azért, mert legközelebb áll az élethez, legtöbb kebelben is lel visszhangra, úgyhogy míg testvértársai nehány tudóst gyönyörködtetnek magányos elvonultságában, addig a drámát – mint hajdan Hellász népeinél – a nemzet színe előtt adatván elő, a nép fogadja kebelébe, s a nép vérében megy által az általa dicsőített eszme. Fölséges hivatás népszerűvé tenni az erőszak s hanyagság által elnyomott elveket, kivált, ha van nép, mely azokat rokon keblébe fogadja; dicső hivatás a nemzet múltját jelenével összekötve lelkesítő történetet hozni föl a honfi elébe; előidézni a nagy elhunytakat, hogy lelkök szállja meg a hallgatók belsejét, s buzdítsa őket férfias erőre a szép, de nehéz életpályán csüggedetlen futni. Ez, amit a múlt kor borostyános férfiai elértek; ez, ami után küzdenünk kell, de mit teljes kiterjedésében talán soha el nem érhetünk; nem pedig: leginkább, mert a költőnek köre megszűkült; ő a nemzethez (sok tekintetben) bizton többé nem beszélhet; de nem, még azért is: mert a hajdankor természeti egyszerűségét elhagyva tévutakra jutottunk, ahelyett, hogy a legközelebbi tárgyakat, melyek 4 �A kezdet legjobban szólanának a szívhez, alkalmaznánk. Égtől pokolig keressük a szépségeket, hogy drámánkat fényben tüntethessük föl; beteges színt vonunk az élet képeire, s ezek ily alakban nem találhatnak többé fogadásukra oly tárt kebleket, mint az egészségdúsak leltek hajdanában. De mindemellett most is sok fekszik kezünkben, százszorta több, ha tenni s javítni eltökélnénk magunkban; még van idő, még semmi sincsen elhibázva, mert még keveset kezdettünk – s ha a hajdankor egyik dicsőült énekese lelkét föl bírjuk idézni nehány pillanatra, s megkérdhetjük őt: „mely úton haladott a halhatatlansághoz?”, úgy szinte mi is babért fűzünk homlokunk körül; mert egy serdülő nemzet, ki előtt ezernyi csábutak meredeznek, ily nagy szellemek nyomán bizton haladhat. A színmű lényege cselekvény, mert éltet kell festenünk, melyben minden örök tevés körül mozog, örök küzdelemben, mert csak ebben látszik, ki a lélek, melyik nagy, vívni a sorssal, s melyik kicsiny, súlya alatt elhalni. ----------Nyomtatásban először 1942-ben jelent meg Halász Gábor Madách Imre művei című kötetében. Legutóbb: Madách Imre összes művei. 10. kötet. Próza. 1. k. Sajtó alá rendezte Bene Kálmán és Andor Csaba. Szeged, 2021. Madách könyvtár - Új folyam 109. 5 �Madách 200 BALÁZS JÁNOS [Töredékek] Úgy lángolok, ahogy füstölgök, olykor morgok is, ordítok, dörgök. Ám semmi harag nincs cselekvéseimben: eltávozott tőlem az ördög és megjött az isten. * Ha megadatott, hogy szétláthatok a nagy mindenségben: látásom szemszögéből nem maradhat ki az emberiség sem. * * Csomóba kötöttem sok gondolatot. Folytatom: űzöm a mát, félem a holnapot. Amit írok: az legyen átok, áldásnak majd nemesebb anyagot találok. * * Nem tagadom el, hogy füstölgök, égek: de hogy mivégre vert meg az Isten, s az ördög megtépett? Lelkiismeretem tiszta, nem élek vissza mint más tenné talán. Nyugodtan élek, dolgozok, nem henyélek, s álmoktól fényes minden éjszakám. Ha nem írnék, hazudnék. * ...a holnap dereng és tűnik a ma. De előre ígérem: jó ember leszek, de hogy azután még mit tehetek? * 6 �A kezdet ...a jelen, a múlt meg az ősi kor kevereg, kesereg némán remeteségemnek szemetes omladékán * ...mert nem is lehetek más egyéb, mint szeretet töredék * Én jajongok talán, vagy a sors engem sirat? Dörögve elmélkedek: nekem ez is kevés, mert tépdesek hulló csillagok között teremtő anyagot, arrafelé ott, ahol valamikor az alkotó megütközött a lángolással. * Kevesen látnak, sokan ismernek: vagyok a világnak, lettem az istennek. Balázs János: A történelem pillanatai. (Salgótarján, Dornyai Béla múzeum) 7 �Madách 200 KORZENSZKY RICHÁRD Hagyjuk, hogy hasson! (Töprengések „Az ember tragédiája” újraolvasásakor) Sokan és sokféle módon közelítettek Madách drámai költeményéhez, Az ember tragédiájához. Ízeire lehet szedni a szöveget. Lehet keresni és lehet találni szerkezeti érdekességeket, összefüggéseket. A filozófia történetében járatos, tudós elemzők meg tudják mondani, kinek a gondolatvilága hatott Madáchra. Lehet beszélni, írni, töprengeni arról, hogy mennyire tükröződik a szövegben Madách Imre személyes sorsa, csalódásainak sorozata. Archaikus nyelvezete nyelvészek számára lehet külön kutatási terület. Külön elemzést, tanulmányokat érdemel, ki, mikor, hogyan vitte színre – színpadra – a szöveget. Mennyire érezték azt, hogy a múltban íródott műnek mai mondanivalója van. Lehet beszélni, írni a megfilmesített változatokról. Vita tárgya lehet, vajon Lucifer-e a főszereplő, vagy valaki más? A férfi és a nő különbözősége, egymást kiegészítő szerepe is elemzést érdemelhet. Számtalan témát találhatunk a szöveggel kapcsolatban, ami tanulmányok, dolgozatok, disszertációk forrása lehet ma is. Egy ideje nem foglalkozom már azzal, hogy egy irodalmi mű hogyan jött létre. Számomra nem fontos, hogy kik hatottak az íróra, milyen volt az írónak a személyisége. Az sem érdekel, milyen eszközöket használ, hogyan bánik a nyelvvel. Sokkal inkább az izgat, mi szólal meg bennem, miután elolvastam. Hogyan él bennem tovább? Elgondolkoztat-e, átmossa-e a belő világomat. Így vagyok Madách nagy drámai költeményével is, Az ember tragédiájá-val. Sok előadásban, sokféle formában láttam. Akkor éppen érdekes volt, hogyan kelti életre például Mensáros Zoltán Lucifer alakját – fehérben. Nagyon izgalmas volt számomra, hogy milyen képi világot „hozott ki” a már elhunyt iskolatársam, Jankovics Marcellből nagyszerű, de egyáltalán nem könnyű animációs filmjében. De ahogy múlnak mögöttem az évtizedek, egyre inkább – önző módon? – az érdekel, vajon megszólít-e? Segít-e ahhoz, hogy értelmesen éljek? A válaszom, hogy segít. Az elveszett Paradicsom utáni sóvárgás ott él minden emberben. Számtalan formában találkozunk ezzel az irodalomban és a képzőművészetekben. Az ősi rend megbomlása valóban az embernek, minden embernek a tragédiája. A bibliai elbeszélés szerint a teremtő, az Úr egy jól elrendezett világba helyezi az embert. A Biblia első lapjai arról szólnak, hogy a Teremtő a káoszból rendet 8 �Esszék alkot: kozmoszt, jól elrendezett világot, amelyben mindennek megvan a maga helye. Szétválasztja a sötétséget és a világosságot, elhelyezi az égboltozaton a nagy világítókat, hogy legyen, ami fényt ad nappal, s legyen, ami világít éjszaka. Szétválasztja a vizeket is, a vizeket elkülöníti a szárazföldtől. Benépesíti a földet hasznos növényekkel és állatokkal, és ebbe az elrendezett világba helyezi bele az embert – Ádámot, akinek (mert nem jó az embernek egyedül lenni) párt teremt, aki egyenrangú vele („hús a húsomból, csont a csontomból”). Feladatot is kap, hogy legyen felelős gondozója a rábízott teremtésnek. A bibliai paradicsomban mindennek megvan a maga helye. Kert, amely gondozásra szorul. A föld, a világ, amelyben az embernek feladata van. Művelni, gondozni. Isten képére és hasonlatosságára teremtette az embert, mondja a Szentírás. Ez azt is jelenti, hogy folytassa a rendezésnek a munkáját. Hogy tartsa meg a teremtés rendjét. Felelősen bánjon az egész teremtett világgal. A bibliai elbeszélés szól arról is, hogy az ember úgy gondolja, hogy függet­ lenné válhat a teremtő akaratától. A tiltott fa gyümölcsének leszakítása ezt jelenti: hátat fordít az Isten teremtette rendnek. De ha az ember kiszakítja magát ebből a rendből, ha hátat fordít a teremtőnek, és úgy gondolja, hogy nincs fölötte senki, akkor – hátat fordítva az Istennek – mindig kudarcot vall minden törekvése. Önmagában az ember kevés. Isten nélkül képtelen arra, hogy rendben tartsa a rábízott világot. Tulajdonképpen erről szól az egész mű. Madách így fogalmaz: „Ádám! Ádám! elhagytál engemet, / Elhagylak én is, lásd, mit érsz magadban.” Ott van az emberben természeténél fogva a mindig többre vágyás. Ki akar törni a korlátok közül. Jelen van az életben a kísértés a kísértő legkülönbözőbb formáiban, hogy az ember, akiben ott van a vágy a teljesség után, kiszakítsa magát az emberi lét korlátai közül. A leglényegesebb kérdés már az álomban meglátott jövő tragikus képei után fogalmazódik meg. Felocsúdva az álomból, az elveszett Éden élménye közepette a következő, nagyon is emberi kérdések hangzanak el: „E szűkhatárú lét-e mindenem?” „Megy-é előbbre majdan fajzatom?” És: „Van-é jutalma a nemes kebelnek”. (15.szín) Folyamatos kudarcok sorozata a történelem. Az egyesítő erőkkel a szétválás, a megosztás erői állnak szemben. Madách nem ismerhette még a történelem­ filozófus Toynbee gondolatmenetét az egyesítő és szétválasztó tendenciákról a történelemben. De tapasztalhatta, hogy közösségek szétesnek, barátságok megszűnnek, házasságok kudarcba fulladnak. Amit a történelemfilozófus megfogalmazott, Madáchnál is megtalálható. A világ szétesőben van. Ady felismerését sem ismerheti: ugyanarról beszél Ady, amikor azt írja, hogy „minden egész széttörött”. 9 �Madách 200 Réti Zoltán: A paradicsomban, 1983 (Balassagyarmat, Madách Imre Városi Könyvtár Helytörténeti Gyűjteménye) 10 �Esszék Madách nem ismerte a manapság szinte divatossá vált műveket, mint pl. S.P. Huntington munkája „A civilizációk összecsapása és a világrend átalakulása”. Vagy Fukuyama írását: „A történelem vége és az utolsó ember”. De az ő szövegét olvasva mindenképpen el kell gondolkodnunk azon, hogy az emberiség fejlődé­ sében tapasztalható technikai, technológiai fejlődést, civilizációt egyáltalán nem követi a szív civilizációjának fejlődése. Nem ismerhette a zsarnokságot, amit a huszadik század második felében megtapasztalhattunk, amikor kiszolgáltatottá vált idegen hatalmaknak az ország. Nem tudhatta, mit jelent egy rendszerváltozás, tele reményekkel és csalódásokkal. Egy értékelvű világ helyett egy érdekelvű világban találtuk magunkat, ahol az „eszme” háttérbe szorul, és a szavazatok megvásárolhatóvá válnak egy új világban, amelyben állítólag a nép akarata érvényesül. A széteső, az önös érdekeket kereső, és az élvezetekbe beleragadó társadalmat csak a múltból, történelmi olvasmányaiból ismerhette. Mi pedig néhány évtizedbe sűrítve átélhettünk szinte mindent, és saját húsba-vérbe vágó tapasztalatunk, amit Madách mintegy megjövendölt. Az ember (Ádám) szeretné látni, van-e értelme az életnek. Szeretné tudni, van-e igazi fejlődés. Szeretné tudni, hogy mindaz, amit átél, miért. A mesterséges intelligencia „árnyékában” fölöslegessé válik az ember. Idegenként éli életét ebben a kihűlő világban. Nem találja a helyét, otthontalanná vált, pedig az ő számára teremtetett a föld. Úgy gondolom, érdemes újra elolvasni Madách művét. Megéri a fáradságot. Amit diákként vagy vizsgára készülő egyetemistaként nem is sejthettünk, az most, érettebb fejjel olvasva a reveláció erejével képes hatni. Másként olvassa Az ember tragédiáját az Istenben hívő ember, és másként, aki magát nem hívőnek tartja. De lényegében ugyanarra talál mindenki, aki engedi, hogy hasson a szöveg. Saját létezésünk alapkérdéseivel kell szembenéznünk minden nap. „Szabadon bűn és erény közt Választhatni, mily nagy eszme…” – énekli az angyalok kara. „Tégy bátran hát, és ne bánd, ha A tömeg hálátlan is lesz.” A Madách-irodalomban bőségesen találunk értelmezési változatokat. Az egyik leggyakrabban felmerülő kérdés: optimista-e, vagy netán pesszimista a mű? Sokkal fontosabb a tudós értelmezéseknél az az élmény, amit az újraolvasás jelenthet. S ne azt keressük, mit gondolt Madách, hanem arra figyeljünk, mi az, ami bennünk megszólal, ha van bátorságunk ahhoz, hogy hagyjuk, hogy hasson. 11 �Madách 200 SZIGETHY GÁBOR Madách Imre álmai Számtalan bölcs, okos, érdekes gondolatot fogalmaztak meg irodalomtudósok, filozófusok, színháztörténészek Az ember tragédiájáról, és legalább annyi sületlenséget, ostobaságot. Sületlenségeket, ostobaságokat sok remekműről írtak, mondtak már, de Madách művével kapcsolatban elfogult, goromba, sőt galád támadásokat is megfogalmaztak, nem akárkik, nem akármilyen szinten. Amikor Madách művét (évfordulók kapcsán) ünnepelni szoktuk, hajlamosak vagyunk elfelejteni azt a százéves, késhegyre menő irodalomtörténészi háborút, amely a Tragédia elfogadtatásáért dúlt. A „háború” utórezgései mára elcsitultak, de elgondolkodtató: miért olvashatjuk tudós munkákban, iskolai tankönyvekben még ma is azt a képtelenséget, hogy Madách művében történelmi színek találhatók. Hajdan egy nagy tudású, de Madách művét tökéletesen félreértő irodalomtudós, Erdélyi János filozófiai traktátusként olvasta a Tragédiát. Irodalmias párbeszédekkel, önmagukban érdekes és szép irodalmias párbeszédekkel teletűzdelt filozófiai traktátusként, de szerinte maga a mű filozófiai, történetfilozófiai szempontból tökéletesen elhibázott alkotás, tulajdonképpen az eszmék paró­ diája s legfőképpen – neki akkor, 1862-ben ez fájt a legjobban – a szocializmus paródiája. Madách Imre zseniális író és nem filozófus volt. Ifjúkorában megjelent vékonyka verseskötetétől eltekintve Az ember tragédiája volt az első alkotása, amelyet nyomtatásban olvashatott, s amelynek sikere hirtelen vonta köré a közfigyelmet. Madách őszintén tisztelte Erdélyi Jánost, ezért drámai költeményét védelmező írásában rémülten kezdte a neves írónak, filozófusnak elmagyarázni, hogy ha a Falanszter-jelenetben valóban a szocializmust parodizálta, akkor műve az egész emberi történelem paródiája. Mert akkor a bizánci színben a kereszténységen gúnyolódott, az athéni színben a hellén kultúrát tartotta nevetségesnek, a londoni színben a polgári társadalmat. Madách Imre zseniális író volt és ügyetlen vitapartner. Drámai költeményét védelmezve nem azt válaszolta Erdélyi Jánosnak: „János, nem vetted észre, hogy Az ember tragédiájában filozófiai és történettudományi értelemben egyetlen érdemleges szó sem hangzik el a történelemről? Nem vetted észre, hogy amikor a bizánci jelenetben a szereplők a homousion és a homoiusion különbségéről vitáznak (hogy tudniillik Jézus egylényegű Istennel vagy hasonló lényegű), amely kérdés az áriánusokat izgatta a 3. században, az nem vitakérdés a 11–12. században a keresztes háborúk idején? És nem vetted észre, hogy a későbbi századok 12 �Esszék eretnekégetései nem lehetségesek a keresztes háborúk idején? Arról nem is beszélve, hogy Bizáncban, a 12. században a katolikus eretnekek 16. század végi református zsoltárt énekelnek! Mi köze mindennek egy konkrét történelmi korhoz?” Az 1870-es években a Meiningenben működő, híressé lett színtársulat működési alapelve volt, hogy minden színművet a benne megelevenedő történeti kor hitelességében kell megjeleníteni. Ha például Molière-darabot játszottak, eredeti 17. századi bútorokkal díszítették a színpadot. A társulat rendezője, Ludwig Chronegk, aki készült színpadra állítani Madách művét, hosszas elemzés után kijelentette, hogy a darab eljátszhatatlan, mert abban észszerűtlen összevisszaságban történelmi korok csúsznak egymásba. Erdélyi János kortársaként ő észrevette, hogy Madách Imre műve nem a történelemről szól, sőt, történeti értelemben zavaros és hiteltelen. Jó néhány évtizeddel később Rákosi elvtárs viszont – torz és erkölcstelen gondolkodásához híven – úgy vélte, hogy a XII. szín, a Falanszter-jelenet a szocializmus, az ő szocializmusának paródiája, s ezért tiltotta meg többször a darab színpadi bemutatását. Olvasás közben sem Erdélyi János, sem Rákosi Mátyás nem tudott megszabadulni előítéleteitől. Ha előítéletek, ideológiai megrögzöttségek nélkül olvastak volna, kiderülhetett volna számukra, hogy Madách Falansztere nem a jövőben, hanem Madách Imre korában játszódik. Igaz, a Falanszterben a ló már kihalt, a rózsa már nem virágzik – de hol a jövő? A gőzgép? Hisz az már Madách korában sem volt csoda. Az alumínium 1859-ben, amikor Madách e művét írta, a jelenkor legnagyobb ipari szenzációja, az 1855-ös londoni világkiállításon bemutatott különlegesség. A Falanszterben a Tudós a megvizsgált gyermekek fejformája alapján állapítja meg, kiben milyen képesség rejlik, kiből mit lehet s kellene nevelni. Ez nem a távoli jövő tudománya, hanem a 19. század ötvenes éveinek tudományos elgondolása, a frenológia. A Madách által megírt Falanszter nem a jövő elképzelése, hanem az író keserű álma saját koráról. Madách olvasott ezt-azt az utópista szocialisták írásaiból, legalábbis hallott róla, de őt nem az elképzelt jövő érdekelte. A Bach-korszakban élt, Magyarországon, ahol rend volt (mint ahogy a Falanszterben is rend van), de nem volt emberi szabadság. London – a XI. szín! – mindennek az ellentéte: ott szabadság van, de nincs rend. Nem történelmi korszakokról mond történetfilozófusként véleményt Madách. Saját koráról ír: a jövőről álmodik. A képességeivel, tehetségével, életével rosszul gazdálkodó emberiség előtt a 19. század derekán két út nyílik: megteremtheti a szabadság birodalmát, amelyben pokoli rendetlenség uralkodik, vagy szigorú rendet teremt, amelyből a szabadság írmagját is kiirtja. Az egyiket embertelen demokráciának, a másikat embertelen diktatúrának nevezik. 1859-ben 13 �Madách 200 Madách Imre számára riasztó volt a rend szabadság nélkül, mert ebben a szabadság nélküli rendben élt a Bach-korszakban. Lehet, hogy Rákosi elvtárs számára a múlt század ötvenes éveiben azért volt elítélendő, betiltandó, eltüntetendő Madách Imre műve, legfőképpen a Falanszter-jelenet, mert tudta, hogy Magyarországon, a népi demokratikus proletárdiktatúrában szigorú rend van, csipetnyi szabadság nélkül. A kommunista hatalombitorlók számára vonzó volt ez az embertelen diktatúra. Hatalmi érdekeinek megfelelően, politikai egyeduralmának megtartása végett Rákosi – ha kellett, emberéletek árán is – védte a diktatúrát, ezért (is) tiltotta be többször Madách Imre művének színpadi bemutatását: nem akarta, hogy embertelen rendszere tükörképét lássák a nézők a színházi előadásban. Elvtársait, szellemi örököseit ma feltehetőleg a londoni szín hiteles színpadra állítása irritálná, mert ők jól érzik magukat abban a világban, ahol a maguk teremtette rendetlenségben nekik mindent szabad, miközben Magyarország a szocializmus negyvenévnyi falansztervilága után most Madách londoni rémálma közepette él. Kit érdekel a történelem, a múlt, amikor olvassuk vagy színházban nézzük Az ember tragédiáját? Ha nem a százötven éve szajkózott olvasat alapján ismerkedünk a Tragédiával, akkor rádöbbenünk: a drámai költemény az emberi bűnökről, az emberek bűneiről és az emberek ellen elkövetett bűnökről szól. Egyiptom biztosan nem olyan volt, mint ahogy Madách ábrázolja. De az emberi gőg, a hatalmi arrogancia ma sem más. A kereszténység nem olyan, mint amilyen a VII. színben, Bizáncban, de a dogmává merevedett hit, a teoretikus ostobaság, amikor aljassággá silányított eszméket erőszakolnak mindenkire kötelező hitté – az ma is ilyen borzalmas. Talán az sem véletlen, hogy 1955-ben, amikor jó néhány év után a kommunista hatalom ímmel-ámmal, de engedélyezte (aztán újra betiltotta, 1956 tavaszán újra engedélyezte) a Tragédia bemutatását, a Falanszter-jelenet mellett a bizánci szín jelentette a legnagyobb gondot a rendezőknek (mert a politikai biztonság érdekében három rendező rendezte az előadást: egy politikailag megbízható, egy tehetséges és egy szorgalmas). A Pátriárka szerepét Tompa Sándorra, az édes, kövér buffóra osztották, így tudatos szereposztási melléfogással azt sugallva: a kereszténység eszméje, a hit, a vallás komolytalan ostobaság. Pedig 1955-ben szólhatott volna a színpadon ez a jelenet arról is, hogy a valamikor szebb jövőnek álmodott eszmékből (lásd szocializmus) lehet – lett! – országrontó, nemzetvesztő, embert pusztító ideológia és társadalmi rend. Szomorú, hogy mindig akadnak okos emberek – 1955-ben a Szabad Népben, a kommunista napilapban Lukács György, a marxista filozófus –, akik megírják, hogy miért kell a reakciós, szocializmusellenes Madách-művet betiltani. Lukács György is – mint Rákosi Mátyás – szerette a szabadság nélküli rendet, amely az ő számukra szabadság volt, az ország számára kötelező rabszolgaság. 14 �Esszék Madách Imrét a történelem nem érdekelte: az emberi élet lehetőségeiről töprengett. Ádám újra és újra múltat-jelent-jövőt álmodik magának, és minden bukásában ott rejlik a vágy a megtisztulásra, a megújulásra. Ádám hisz abban, hogy a világ megváltoztatható, hogy bukásai után is érdemes tovább élnie, hogy érdemes mindig új lehetőségeket keresni, s hogy nem süllyedhet olyan mélyre a világ, hogy az emberekben örökre meghaljon a remény. A remény újra és újra feltámadásáról szól Madách Imre műve, és bármikor olvassuk, bármikor látjuk színházban, nem az a fontos, hogy történelmi múltunkkal, egy-egy történeti kor eseményeivel szembesüljünk, hanem hogy abban a pillanatban, amikor mi élünk, fölfedezzük Az ember tragédiájában saját korunk „tragédiáját”. Vajon ma Magyarországon az álszent Bizáncban vagyunk, vagy az erkölcstelen Rómában, vagy a szabadsággyilkos Falanszterben, vagy a káoszban fuldokló Londonban? A Madách ábrázolta Bizáncban, Rómában, Falanszterben vagy Londonban! És mit kell tennünk, ha fölismertük, hol élünk, mikor és milyen körülmények között? Tudjuk-e, mit kell tennünk, hogy bennünk és a világban föltámadjon a remény: van erőnk, lesz erőnk rommá tett életünkben, megnyomorított mindennapjainkban mindent újrakezdeni? János evangéliumának végén, amikor a feltámadt Jézus megjelenik a tanítványok között, a hitetlenkedő Tamás Jézus lábai elé borul, és Mesterként köszönti. Jézus azt mondja: „Hittél, mert láttál. Boldogok, akik nem láttak, mégis hisznek.” A feltámadás reménye a madáchi életmű korokon átívelő üzenete és tanulsága: leteperhetnek, elpusztíthatnak, megalázhatnak, élhetünk gerinctörő (kommunista) rabszolgarendben, élhetünk szabadságban és megalázó, erkölcspusztító (kapitalista) rendetlenségben, de a gondolkodó emberek hisznek a feltámadásban. Akár a Falanszterben élünk, akár Londonban. Adjunk hálát Madách Imrének, hogy megtanított hinni a feltámadásban. (2012) 15 �Madách 200 NÉMETH ISTVÁN PÉTER A nehézkedés apoteózisa (Bekezdések a 200 éves Tragédia-költőről) van jó orgonaszappanom zsebembe dugta nagymama Szent István ünnepén buborékait elfuvintom (Kormos István) Gyermekkoromban a nagy magyarok hosszúbajszát irigyeltem, Türr Istvánét és különösképpen Madách Imréét. Bajszom éppen hogy akkora lett, (mosolyikon: olyan fehér is!), mint születésemkor kántortanító nagyapámé volt, akinek könyvespolcáról emelhettem le Madách Imre füzetnyi kötetét. (A Magyar Népművelők Társasága 1948-ban jelentette meg klasszikusaink köteteit, nagy példányszámban, olcsón, s minden egyes válogatás terjedelme körülbelül 100 oldal volt.) Szüleim Az ember tragédiájának 1963-ban napvilágot látott kiadását forgatták. (Diákkönyvtár sorozat.) 1973-ban a Magyar Posta nem csupán Madách portréjával adott ki egyedi emlékbélyeget, de Az ember tragédiája tizenöt jelenetét – képeit és idézeteit – tizenöt levelezőlapon is kibocsájtotta. Igen örültem a kollekciónak, Kass János rézkarcai kerültek a levlapokra, s – kis filatelistának – már belém is vésődött a citátumok többsége. Magyartanárként gimnáziumi osztálytermekben harminc év múltán el tudtam dörögni a katedráról Madách-óráimon: Ah, sírjatok testvéri könnyeket, Győz a hazugság – a föld elveszett… Fontos emlékem, hogy a Tragédia megfilmesített változatát a még feketefehér képernyőjű televízióból láttam. Évát Moór Marianna, Ádámot Huszti Péter, Lucifert Mensáros László alakította, az Úr hangján Bessenyei Ferenc szólt. A Tragédia tévéváltozatát Szinetár Miklós rendezte 1969-ben. (Mi, kamaszodó nézők, még nem találtunk adekvát szavakat arra a finom rendezői utasításra, amely az Édenkertben ruhátlan Éva hosszú haját – comme il faut – a mezítlen kebelre fésültette.) 1976 júliusában ott voltam apámmal a szegedi Dóm téren, amikor sok év után végre a Szabadtéri Játékok keretében újra műsorra tűzték a Tragédiát. 16 �Esszék Évát Bánsági Ildikó, Ádámot Hegedűs D. Géza, Lucifert Lukács Sándor alakította, az Úr hangján Básti Lajos szólt. A Tragédia tévéváltozatának elkészítését követően ismét Szinetár Miklós (segítőjével, Félix Lászlóval) rendezte a darabot. Szinetár Miklós (két esztendővel fiatalabb apámnál) egyik vele készített interjúban mesélte, hogy szerinte igenis komoly politikai üzenetet küldött a közönségnek, hangulatjelentést a hivatalosok felé azzal, hogy az Operettben igen szomorúan adatta elő a Csárdáskirálynőbéli dalt, a Túl az óperencián majd boldogok leszünk… refrénűt. 1976 júliusában – a korabeli kritikák szerint is – a konszolidáció jegyében peregtek a színek egymás után. A Teremtést helyeslő angyalok fehér ruhába öltöztek, s a Teremtés és létezés szép értelmét tagadó Lucifer ugyanúgy talpig fehérben jár-kelt. Ádámhoz méltó szellemi társként kívánta bemutatni a lázadó s bukott angyalt az előadás. A Tragédia szereplőinek – //: a korabeli kritikák szerint :// – külön-külön is igazuk volt, s „ennyi igazság sem képes diszkreditálni egymást”. Nikolényi István idézhette volna József Attilát: ahány igazság, annyi szeretet. Feltéve, ha az igazságok külön-külön léteznek. Ha nem, akkor az értékek – ahogyan modern korunkban mondjuk – relativizálódnak. De mindezt még honnan is tudtam volna tizenhat évesen?! Farmernadrágomban ültem a fapadon, üdvözölve a sansculotte-okat, megmosolyogva, hogy épülnek olyan országok a világon, amelyek berendezkedése az ott látott falanszterre hasonlít. (A szabadság és a boldogság utáni ösztönös és lázas vágyammal a másnapi Nabucco-előadás kórusa szólt azonos hullámhosszon.) A pápai alma materemben – természetesen – érettségi tétel volt Madách fő műve, amit Arany János is csak második nekifutásra olvasott végig. Tanultam: Arany először Goethe-utánérzésnek vélte a Tragédiát. (Az egyik Balaton-felvidéki középiskola érettségijén, az 1990-es években, egy jövendő celeb számára mentő kérdést tett föl a tanár: Akkor mondjon egy színt a Tragédiából? A válasz a következő volt: Piros.) Miképpen édesapámról, úgy édesanyámról is őrzök képet, képet Madáchcsal. Amikor Batsányiról írta szakdolgozatát, fölkereste Keresztury Dezsőt. Dezső bátya az Irodalomtörténeti Intézet Dramaturgiai Osztályán dolgozott, amikor belépett hozzá mamám, s látta, hogy a filoszt kizökkentette munkájából. Akkor éppen Madách Mózes-drámájával foglalkozott. Több volt, mint szöveg-restaurálás ez az igyekezete, hiszen a dráma főhősének szerepe óhatatlanul szembesítette személyes vállalásával, írói eszményeivel. Őrizte anyám, s átadta nekem Madách-Keresztury intelmét: „...a szellemet nem lehet legyőzni.” (Lásd még Keresztury Mózes szavai a XX. század végén című versét!) Senki nem állíthatja, hogy Madách és Keresztury igazával bármit is kezdhetünk, de ez nem jelenti azt, hogy ne lehetne úgy gondolkodni és élni, mégpedig abban a hiszemben, sőt hitben, hogy a szellem, igenis, legyőzhetetlen. Az Életnek – szent okokból – nem biztos, hogy lenne élni kedve szellem nélkül, meglehet, 17 �Madách 200 hogy hiányában nem is volna képes rá. Mivé lesz a Tizenegyedik színben az életkedv? Ádám szemlélődget, Éva éli csak az életét, ő nem filozofál, köröttük amíg az embereket elfogja a halálkedv. Az emberiség történetét végigálmodó Ádám alakjával egy végtelenített párbeszédet folytattam diákként, tanárként, de leginkább örök diákként, aki most őszikés koromba értem. Minap megtaláltam egy gimnazista koromból maradt cetlit, rajta az első haikum: Madách koponyája Isten íróasztalán ujjunktól portalan. A legfőbb kérdés számomra, persze, az volt, hogy reménnyel vagy reménytelenséggel fejeződik-e be a mű? Vagy ezzel is, meg azzal is: boldog-szomorúan? A válasz a szöveg felől érkezzen! De ne várjuk el Madách Imrétől, hogy a tragédiából – mint drámai műfajából – kivágja magát. Színenként is szívesen időztem el a Tragédia oldalain. A Nyolcadik és a Tizedik szín közötti álom a párizsi forradalomról micsoda modern írói találmány! Ha álom, márpedig az, akkor Kepler álmodja Dantont, vagyis Ádám álmodja Keplert és Dantont is. Ádám álmában álmodik a Kilencedik színben. Edgar Allan Poe írt Álom az álomban című költeményt: Is all that we see or seem But a dream within a dream? Az élet álom? Krúdy Gyula narratívája lesz ilyen majd: az emlékezők emlékezetében is lesznek, akik még további emlékekre emlékeznek. A Londoni színt, a Tizenegyediket, amely éppen Madách jelenében játszódik, gyakorta vetettem egybe Arany János Hídavatás című balladájával. Vagy az obligát Fausttal, pedig a 19. századi magyar költők is tele voltak a londoni korcsmáros panaszával, akinél megállt az idő („a tegnap elveszett, / a holnapot nem érjük el soha…”). Az élet árja, a tömeg (a népek tengere) zúg, s háladalt zeng, akár az Első színben az angyalok kara. Az eddigi korok után a tapasztaltabb Ádámnak tetszik a szabad verseny világa, az optimista 19. század, ám a sorsok és a világképek között – akár eddig és ezután is – elrettentőre talál. A lét különösebb eszme és eszmény nélkül is „működik”. Hadd pihenjen az Alkotó, úgyis forog a Mű! Ám mi van akkor, ha csupán az élet eszményeinek lerombolása, önmagunk elpusztítása és a vásár csupán szabad. Az a hely, ahol eszményeink lerombolhatók, bűnbeesésünk – kis lelki kubizmussal – egy mímelhető komédiává züllik (nota bene: színpad a színpadon!), ha már az életben minden múlandó? 18 �Esszék Még négy évtized sem telt el, s Madách hőstelen hőse, a korcsmáros, ugyanazt mondja, amit előtte Kölcsey Ferenc a Himnusz megírása után pár hónappal a Vanitatum vanitas című költeményében: … minden hiúság, mondja a Biblia. (Madách Imre) Nyár és harmat, tél és hó, Mind csak hiábavaló. (Kölcsey Ferenc) A Himnusz Magyarország múltjáról és jelenéről, valamint még ismeretlen jövőjéről, a Vanitatum vanitas pedig a világ menetéről szól, igen szkeptikusan. Madách és Kölcsey egyaránt a Prédikátor könyvére utal, Salamon király szavaira: Minden csak hiábavalóság. A hiábavalósággal fordították a legtöbben a héber szót, amely nem más, mint a Hebel. A Hebel eredeti értelme: pára, lehelet, üresség, semmiség... – hiúság. Salamon király a saját eltékozolt éveire mondja, de így az egész emberéletre vonatkozik. Arany János, majd Reviczky Gyula folytatja e melankolikus hangot, amit Kölcsey a Vanitatum vanitasban megütött. Arany a Tragédia születése előtt hét esztendővel vetette papírra a következő sorokat: Álmaim is voltak, voltak... Óh, én ifju álmaim! Rég eltüntek, szétfoszoltak, Mint köd a szél szárnyain. Az az ábránd – elenyészett; Az a légvár – füstgomoly; Az a remény, az az érzet, Az a világ – nincs sehol! – (Arany János: Visszatekintés) Madách Imre hiábavalóság-érzetének megjelenítését Reviczky Gyula költészetében láthatjuk viszont. Reviczky a Hebel-t szintén ugyanazzal a magyar szóval adja vissza: hiúság. Hogy még pontosabban visszhangozhassa Salamon szavának értelmét, az elvont fogalom mellé egy tárgyiasabbat illeszt: a buborékot. A mulandóság emblematikus képét. Rossznak mondod a világot, Dőresége bosszuságod; Siratod az élet álmát, Földi gondok durva jármát; Felpanaszlod lázban égve: Bölcs elméje, jók erénye S fényt sugárzó lángod, ég, Csak hiúság, búborék. (Reviczky Gyula: Magamról) 19 �Madách 200 Kölcsey Vanitatum vanitas-verséről Szauder József, majd Lukácsy Sándor írtak igen alapos tanulmányt. Lukácsy áttekintette a vanitas-költészetünk történetét, bizonyítandó, hogy ez az életérzés és világkép, amely a halál felől láttatja a létet, milyen értékfosztó műveletre is képes életünkben? S kikerülhetetlen a pusztulás. Az értékektől legkifosztottabb szín a Tizennegyedik lesz! Ám Ádám majd a Tizenötödik színben jajdul föl: Csak az a vég! – csak azt tudnám feledni! Lukácsy Sándor tanár úr a Vanitatum vanitas-élmény átélésének megörökítésére Madách Imre egyik versében is rálelt. E költemény tanúsága szerint is minden csak hiúság, hiábavalóság és buborék: Ki sincs, ki értené, hogy majd ha egykor E város végálomra szenderűl, S elvész, mint buborék minden mi benne Most fénylik és küzd, fárad és örűl… (Madách Imre: A halál költészete) A 20. század végén Parancs János tért vissza a ’hiábavalóság’ szó használatához. (S lásd még Balassa Péter könyvcímét:: „Hiába: valóság” !) nyomtalanul jeltelenül jó volna ha az unokám még emlékezne rám bár erről is szívesen lemondok csak ha szükségét érzi tudja meg már a nagyapja is látta sehová se vezető úton botorkálunk ahogy a Prédikátor mondta minden csak hiábavalóság (Távozás) A londoni korcsmáros – tulajdonképpen – mindössze a Szentírás szavait ismételte, Salamon király szentenciáját. Babits Mihály verséből vett képpel élve, ha Isten és ördög két jó hivatalnok, és a Londoni színben már Ádám, e gyenge akarnok viszi mindkettőnek ürült hivatalát, vajon nem mindegy-e, kinek az asztalára teszi a létezése kérelmét? Lucifer, bár neve fényhozót, megvilágosítót jelent, jelleme ellentétes az Úréval. Lucifer nem ismeri az örömöt, a megelégedettséget, a harmóniát, vagyis a boldogságot. Ádám (így az egész emberi nem) vesztére tör, s csábító lesz Ádám számára az ördögi lehetőség: rajta múljék egyedül, hogy rémálmai ne valósuljanak meg. Ha nincs valóság, nincs hiábavalóság sem. Ha leveti 20 �Esszék magát – Lucifer biztatására – a magasból, öngyilkosságával elejét veheti az emberiség szenvedéstörténetének. (Gondoltam.) Az 1980-as években az egyetemen Mezei József szemináriumi csoportjába kerültem. Nem „variáltam”, nem kerestem más időpontot, más tanárt, mentem csoporttársnőimmel együtt a tanszékvezető tanár úr harmadik emeleti szobájába, amely a Dunára nézett. (Mezei József ugyanúgy 1930-ban született, mint édesapám. Első látásra apámnál sokkalta öregebbnek láttam, még élő nemzedéktársainál is meggyötörtebbnek.) Pályája pedig egyenesnek ígérkezett: 1953 óta írta tanulmányait, könyveit. Talán igaznak is tartotta magáról azt a mondatot, hogy Ceglédbercel küldte az irodalomba. Ugyanakkor – Csűrös Miklós visszaemlékezéseiből tudom – magára is ismerhetett a mindig elbukó Ádám alakjában. Beszédes címet adott Madách-monográfiájának: Az élet értelme. A kortárs költők közül Juhász Ferenc lírája és személyes barátsága jelentett sokat neki. A falusi bölcsőhely origójától a kozmoszi körökig jutni – a költő és az irodalomtörténész számára élmény és küldetés volt. Juhász Ferencet a Pegazustól az űrrakétákig (s képzőművész barátait szintúgy) a legkomolyabban foglalkoztatta a repülés mind aviatikai, mind pedig szellemi értelemben. Mezei József értelmezése szerint Madách a Tragédia Tizenharmadik színében a mű zárására visszatér a kezdés terébe, az űrbe, egy úgynevezett magasabb szintre. Ádám számos képességet szerzett a korokban, de mindezek nem elegendők ahhoz, hogy beteljesüljön szándéka: az istenülés. Madách művében az űrbe merészkedő Ádámot azzal sújtja az Úr, hogy a Föld nem engedi ki a maga vonzásköréből, s így – a paradicsomkertbéli első engedetlenséget követően – ismét büntetés az ember része. A Föld szellemének szava az, hogy: Ádám, Ádám, a végső perc közelg: Térj vissza, a földön naggyá lehetsz, Míg, hogyha a mindenség gyűrüjéből Léted kitéped, el nem tűri Isten, Hogy megközelítsd őt- s elront kicsinyűl. Kondor Béla, Juhász Ferenc, Nagy László egy jobb társadalomba vetett hitének megrendülését a repülők s a rakéták katasztrofikus képei voltak hivatottak érzékeltetni: a zuhanás, a bombázások szörnyűsége, a semmibe hullás, az Ikaroszok szétpergő szárnytollainak látványa. A Madách-monográfiát író tanár úr cédulái is már ezekről szóltak. Nemzedékének megannyi tagjához hasonlóan emlékezett a repülés boldogságára. Juhász Ferenc halál-komplexussal vívódó költészetéről így írt értő-érzékeny tanulmányt. Juhász alakját meg-megidézte, fölemlegette szemináriumi óráin is, de nem kérkedett a Kossuth-díjas költővel kötött barátságával, csak nagyon büszke volt rá. Az általa pár szóval emlegetett bölcs borozások jutnak most eszembe, hogy Csűrös Miklós tollából újra olvasom a tanár úr jellemzését: 21 �Madách 200 „Mint kedvelt Mikszáth-hősei: nagyszabású különc volt, szépségre, finomságra, érzékeny, másoktól tudatosan különböző nonkonformista személyiség. Akire hatott, ezzel a megszállottságig védett szuverenitással hatott.” Megtörtént, hogy azért késett el, mert otthonából indulásakor a vizslája kérlelő szemekkel nézte. Ekkor már bensőbb küzdelmei is látni valók voltak. Madách Imre Tragédiájának Tizenegyedik színéről írta, de mintha legegyetemesebb s legszemélyesebb vallomása is lenne ez a – következő – kommentárja, amely a haláltánc-látomással terhelt részt értelmezte. (Ott, ahol a bábjátékos, a korcs­má­ ros, a kisleány, a cigányasszony, Lovel, a módos, a munkás, a tanuló, a katona, a kéjhölgy, az elítélt és a nyegle veti bele magát a Themzébe.) „A legértéktelenebb embert is megnyugtatja, megváltja a halál, az elmúlás és ez a szerep, amelyet az örök vonulásban betölt. Minden életnek van értelme, akaratlanul is a jón, a jövőn dolgozik a legelvetemültebb bűn, a legfertőzőbb fájdalom, szenvedés, kiégettség, depresszió is.” 1977-ben adta Madách-könyvét nyomdába e fenti sorokkal. 1986-ban bekövetkezett halála előtt néhány esztendővel voltunk, magyar-könyvtár szakos tanítványai. Szomorúan gondolok arra, hogy a tanár úr világképe 1983-ra komorabbá vált, míg szobája alatt boldogan lármáztak a környék iskoláiból kiszabadult kisdiákok, szaladtak a Duna vagy a Petőfi-szobor irányába, mint az Ostergesang vagy a Tizenegyedik szín – Rousseau tanait meghalló – diákjai. Itt az élet? Ott az irodalom? Köztük idősödő tanárunk, aki feltehetően gyakorló melankolikus. (Ez is lehet komoly rang, lapozzuk csak föl Földényi F. László könyveit! Már csak Madách Imre megértéséhez is.) Goethe Faustjában a Nő szeretete és/vagy szerelme – a német mindkettőre a die Liebe szót használja – megváltja a Férfit. Csupán az örök nő emeli magához a létben vergődő tudóst. Madách Tragédiájában szintén Éva az egyedüli, aki nem hull a hullámsírba, aki legyőzi a halált, mint Jézus harmadnapon: Mit állsz, tátongó mélység, lábaimnál! Ne hidd, hogy éjed engem elriaszt: A por hull csak belé, e föld szülötte, Én glóriával átallépem azt. A halálos mélységek fölött csak átröpülni lehet. Éva is megdicsőülve, glóriásan lép túl rajta. Éva. Az örök Nő. Régimódi szóval, a költő számára: a Múzsa. Mennyi szárnyalás! Mennyi tragédia?! Szerelem. Bipoláris örületek? 22 �Esszék Rajongó férfi és idegbeteg nő. Ők lettek volna a műben: Madách Imre és Fráter Erzsébet? Nem illettek össze, ám – köztudott – házasságukat Madách édesanyja mérgezte meg, s Majthényi Anna még a váláson túl is gyötörte, gyermekeivel zsarolta Erzsikét. A feleség a szakításba és következményeibe, amiket anyósától volt kénytelen elszenvedni, beleőrült, s a legnagyobb nyomorban és betegségben hunyt el Váradon. Madách Imre ennél skizoidabb helyzetbe még a modern pszichológiai szakkönyvek szerint sem kerülhetett volna, mint hogy édesanyja és szerelme között találta magát. A nők minden egymásnak szánt tőrdöfése az ő szívén hatolt át. Andor Csaba Eric Berne könyvei alapján új, pontosabb megvilágosításokba is helyezte a családon belüli „emberi játszmákat”. (A siker éve: 1861. Bp. Fekete Sas Kiadó. 2000.) Madách Imre a börtönben azzal múlathatta egyedül az időt, hogy egy darabka krétával a Tragédia sorait írta asztalára, megtanulta, majd letörölte, és újabb szakaszba kezdett. Ez idő alatt nem csalta meg őt Fráter Erzsike, ám dáma-szerepének megőrzésével anyósának rengeteg támadási felületet adott. Madách elveszítette Fráter Erzsébetet, s erős akaratú anyjával maradt. Juhász Gyula, akinek imádott Múzsája, plátói szerelme Sárvári Anna, az „örök” volt, szintén édesanyjával élt. Juhász Gyula magánya öngyilkosságával ért véget, holttestét az őt gondozó édesanyja találta meg. Sárvári (Schall) Anna szintúgy maga oltotta ki az életét, Juhász Gyula neki szóló versei fölött. (Hasonlít sorsa a Fráter Erzsikéjéhez, munka és minden távlat nélkül tengette végül az életét.) Vajda János Ginájának (Kratochwill Zsuzsannának) a testi-lelki borzalmas gyötrelmeiről Dénes Zsófia könyvéből értesültem. (El ne lopd a léniát! Budapest. Gondolat. 1978.) A Múzsák még akkor is megszenvedhették szerelmüket, amikor boldogságuk végképp nem férjeik akaratán múlott. Petőfit a szabadságharc eszménye, Radnótit egy embertelen behívó szólította el a kapcsolatból. Milyen szomorú Szendrey Júlia története, hogy kénytelen volt – a politikai helyzet és a megélhetés miatt – elfogadni egy hozzá érdemtelent. Radnóti halálát követően Fanni nem vett részt hátralévő, hosszú élete során a világ dolgaiban. Nékik lett volna tán esély arra, hogy igazán szépen vezetett közös élettel – a földön járva – visszapereljék az elveszített Édent. Játsszunk el a gondolattal, hogy Madách Imre miképpen kerülhetett volna ki csapdahelyzetéből? Talán csak egy módon. Mint Mikszáth Kálmán. A jó palócok írója – amikor már rendeződtek a körülményei – 1882-ben másodszor is elvette feleségül élete szerelmét, akitől 1878-ban elvált. Mikszáthnak az 1882-es esztendő éppen úgy a siker éve volt, mint Madáchnak az 1861. Mikszáth életpéldája azt bizonyította be, hogy a házasságok ugyan 23 �Madách 200 az égben köttetnek, de a földön kell az emberpárnak a lehetőleg magas életkort megérni, míg a die Liebe szó mindkét értelmét érvényre juttatják. Szerelem van. És szeretet van. Czigány György szerint a szeretet józansága a legszebb és legbölcsebb vezérlő. Tusnády László írt poémát a Magyar Anteuszról, Madách Imréről. Anteuszt a levegőben tudja csupán legyőzni Héraklész, mert Anteusz a földből nyeri – újra meg újra – az erejét. Anyja, a Földanyácska: Gaia. (A rómaiak Terrának hívták, ő szülte az eget.) Gaia öle fogadja be a holtakat, Anteuszt s a többieket, akik az éggel érintkeztek. Madách Imre is művében a földön marasztalja a hősét, Ádámot. Lucifer ugyan ugyanazt ajánlja fel néki, mint majd Jézusnak: az öngyilkosságot. Ádámnak – s ez vajon a tragédiák körébe utalandó-e? – semmilyen választási lehetősége nem maradt azzal, hogy Éva már méhében hordozza az utódokat. Éva szavától – Anyának érzem, óh Ádám, magam – apaként akár azonmód el is foghatná a boldogság. Éva – márpedig – megszüli a gyermekeket, s amit Ádám eddig csak álmodott, az emberiség korántsem fájdalommentes történelme a tragikus végzetig, mindenképpen le fog játszódni. Ádámnak el kell fogadnia a történelem megíratott képeskönyvét, amin nem másíthat jottányit sem, még azzal sem, ha a mélybe veti magát. Magam 1985-től tanítottam Madáchot, legutóbb 2000-ben. Tanítványaimnak fölolvastam az „örök vonulásról” szóló, Mezei-órákról hozott gondolatot, valamint Ady Új s új lovat, Simon István Vadludak című versére szoktam utalni. A diákok talán megértették vagy megsejtették – azokban a költeményekben szintén erről van szó – hogy bár az egyes ember bukása is tragédia, de még mindig vigasz lehet a részesedésünk az emberiség nembeli történetéből. Egyek vagyunk e nagy menetben s Pierre Emmanuel consolatio-ja szerint buboréknyi sóhajunk sem veszhet el: Tudd meg, mért oly nehéz, akárki vagy – a föld. Add vissza néki bár porod, alighogy éltél – Egy sorssal súlyosabb terhet visz tőle útján. (Rónay György fordítása) Mit is mondhatnék most 2023 Nagyhétjén e Praznovszky Mihálynak, a Palócföld számába ígért – vers helyetti – vallomásban? Két pillanat még. 1 2000 volt már, novemberi hétvége, 11. Egy népszerű vidám műsor ment a tévében. Onnan tudom, hogy bejegyeztem az azóta is általam forgatott Tragédia-ki24 �Esszék adás 109. oldalára. (Madách Imre: Az ember tragédiája. Bp. Matúra klasszikusok. 1. Szerkesztette Kerényi Ferenc. Sorozatszerkesztő: Szörényi László.) Váncsa István arca komoly maradt: poén helyett egy csattanónyi kinyilatkoztatást tett: „Az üdvtörténet szempontjából fontos a pizzás is.” 2 Fejemen csak egy koppanás. Hát átszaladtunk egy más korba? – a 21. századba. Luci Ferkó a régi. New Yorktól Bahmutig. Lekapcsolom a színes televíziót. A sötétben hunyt szemmel keresek a háborús tudósítások, megannyi csatorna végigzongorázása utáni cáfolhatatlan napihírt. Jókai Mór kései remeke jut eszembe, A sárga rózsa. A nagy mesemondó szerint azért viselünk bajuszt, hogy alóla ne hagyja el hazugság a szánkat. Ebből a világból nekem még mindig Madách Imre hosszúbajsza tetszik. Czinke Ferenc: Madách, 1966 (Salgótarján, Dornyai Béla múzeum) 25 �Madách 200 TŐZSÉR ÁRPÁD Szólj, jó barátom: ismered-e Hegelt? Kusza jegyzetek Madách Imre „Hegel-komplexusáról” 1. Szoliter Madách Imre Az ember tragédiája c. drámai költeménye 153 évvel az első megjelenése után is a magyar irodalom nagy szoliterje, a szó mindkét jelentésében: drágakő és különálló, magános remekmű. Feltétlen esztétikai érték, de a magyar irodalomban sem előde, sem utóda. Máig különböző „rejtélyek” lengik be (vö.: András László: A Madách-rejtély), de az igazi rejtély talán éppen ez a „szolitersége”. Miért annyira oldhatatlan drágakő Madách remekműve a magyar irodalom vegyületében? Köztudott, hogy Arany, mikor először beleolvasott a műbe, közönséges Faustutánzatnak vélte, s az elemzők többsége máig a Faustot tartja a Tragédia archetípusának, holott egyezés csak egyetlen vonásukban mutatható ki egyértelműen: mindkettő drámai költemény, azaz az emberi lét nagy kérdéseivel foglalkozó, párbeszédes formájú költői, bölcseleti mű. (Lásd még: lírai dráma, emberiségdráma, világköltemény stb. Számomra a „világköltemény“ megnevezés tűnik a legpontosabb és leggazdagabb jelentésűnek.) A két jeles világköltemény különbségei viszont első látásra bárki számára világosabbak lehetnek, mint az egyezéseik: Faust feltörekvő, világhódító polgár, aki vereségeiből is okul, s halála előtt a „boldogság sejtelme ragadja el”: a boldog jövő látomásában üdvözül; Ádámnak a világtörténelem minden felvonása és eszméje csalódás, s az utolsó színben, az Úr előtt, a megbékélés pillanantában is gyötrődik: a Föld végének „rettentő látomása gyötri”. De: Madách finitizmusa a szellem, az értelem emberének a finitizmusa. Miltiadész, Sergiolus, Catullus, Tankréd, Kepler, Danton, a falanszter szolgálatába fogott Platon, Michelangelo – konkrét történelmi személyek és személyiségek: nagy szellemek. A Faust szereplői viszont névtelenek (ha csak magát Faustot vagy mondjuk Helénát nem vesszük „történelmi” személyiségnek), s ha nevük van, akkor is inkább gyakorlati életminőségek megtestesítői (mint az öregség nemtői: a Baj, a Teher, a Szükség, a Gond), jelezve, hogy Goethét az ember itt (a Faust bölcseleti jellege ellenére is) elsősorban egzisztenciaként érdekelte, míg Madáchot éppen a történelem során egymásnak feszülő eszmék, az egymást és a társadalmat alakító gondolatok, bölcseletek foglalkoztatták. A Tragédia 26 �A művek drámaiságát biztosító indulatok, szenvedélyek mintegy a „jövőre emlékező” költő lelkében dúlnak, s nem a megidézett, kicsit vértelen történelmi figurákban. Közhely, hogy Madách a 19. század egyetemes filozófiai irodalmának egyik legjobb magyar ismerője, közmondásos a gazdag könyvtára, de nehéz őt elképzelni katedrán, amint a bölcselet alapfogalmait: a lét, az anyag, az eszme, az idő, a tér kifejezéseket elemzi, amelyeket pedig annyit használ műveiben, s a Tragédiában különösen. Madách nem filozófus, hanem költő. Ül a könyvtárában, Fourier-t, Rousseau-t, Hegelt és más bölcselőket olvas, s amit magáénak érez belőlük, gátlás nélkül belemagyarítja az éppen készülő Tragédiájába, s ott az teljesen saját szövegként kezd viselkedni. Madách keze alatt kizöldülnek az átvett szürke teóriák, a költő érzelmeivel, indulataival, mérhetetlen egyéni és egyetemes emberi fájdalmaival, szkepszisével töltődnek föl, s ami a legcsodálatosabb: a magyar irodalomban elsőként (s a huszadik század egy-két nagy versét leszámítva, talán utolsóként is) sikerül működésbe hoznia egy olyan valóban dialektikus (ne féljünk ettől az elkoptatott, lejáratott, de megkerülhetetlen szótól!) versnyelvet, amelyen egyszerre lehet kimondani a két- és többféle igazságokat, amelyben az ellentétek úgy állnak egymás mellett, hogy nem kioltják, hanem teremtik egymást. „Vagyok” – bolond szó. Voltál és leszesz. Örök levés s enyészet minden élet – replikázik Lucifer mindjárt a harmadik színben a magát „különváltnak és egésznek” mondó Ádám szavaira, s a Tragédia nyelvének hajtó ereje mindvégig ez a „voltál és leszesz”, a múlt jövőbe csapása, az ellentétek átmenete és átélése, és sohasem a megnyugvás, sohasem a jelen. A filozófiákat tekintve persze ez a fortyogó ellentétezés Hegel leleménye, de költészetet csinálni belőle még a legnagyobbak közül is csak kevésnek sikerült, a legtöbben (igen, még Goethe is) beleragadtak a „vagyok”, a jelen illanó igazába. Elismételhetjük hát az irodalomtörténetek állítását: Madách Tragédiája csak a világirodalom és az egyetemes filozófiatörténet kontextusában értelmezhető, csakhogy ezzel a mű ”szoliterségének” még távolról sem adtuk magyarázatát. De talán nem járunk messzire az igazságtól, ha különállóságának a nyitját éppen a fentebbi „ellentétező”, az ellentéteket nemegyszer feloldás nélkül egymás mellett hagyó, az állításait minden pillanatban visszavonni, meghaladni, semmissé tenni kész, képlékeny nyelvben látjuk. Ezt a nyelvet nem lehet utánozni, mert ennek a nyelvnek nem jelentése, hanem „használata” (Wittgenstein) van, s mint a végtagokat a testről, a Tragédia nyelvi-képi formuláit, fordulatait, szerkezeteit nem lehet levágni azokról az emberi, társadalmi-történelmi, értelmi és érzelmi helyzetekről, amelyek a műben „használták”, alakították őket. 27 �Madách 200 2. Do rityi mi zakúz Ennek a nyelvnek sajátja, hogy szóljon bár akár halálosan komoly dolgokról, kijelentéseit, ítéleteit nem veszi véglegeseknek, „igazságai” inkább kísérletiek és kontemplatívak, mintsem dogmatikusak, beszélője mintha már akkor, 1859-ben nagyon is tisztában volna vele, hogy a „kijelentés a valóság képe”, s nem maga a valóság (Wittgenstein). S talán ebből a tényből következik, hogy a komédiák s a huszadik századi leszármazottaik, a különböző abszurdjátékok olajozottabban, könnyebben térnek át erre az ellentétező, bizonyos értelemben már „előnyelvkritikai” nyelvre, mint az ún. komoly műfajok. S talán épp ez a két műforma között lehetséges nyelvi korridor indíthatta Kerényi Ferencet (és másokat) arra a gondolatra, hogy „…Madách 20. századi méltó utóda” Örkény István, és a Tragédia mai méltó párja a Pisti a vérzivatarban c. Örkény-dráma (Kerényi Ferenc: Madách és Örkény. MTA Irodalomtudományi Intézet, 2007.) Szerintem az Örkény-darab csak úgy vethető össze a Tragédiával, mint a Tragédia szatirikus testvérdarabja, A civilizátor. Mind a három mű tárgya a változó történelem s a történelemben nem változó vagy alig változó ember, s mindhárom nyelvére érvényes, amit fentebb az ellentétező, nyelvkritikai módszerekről mondtam, a Tragédia mégis nyilvánvalóan más anyagú alkotás, mint a másik kettő. Később még lesz szó a megkülönböztető jegyeiről, itt csak annyit jegyeznék meg, hogy a drámai költemény nagyszabású vízióit, világképét talán leginkább a világi transzcendencia kifejezéssel jellemezhetném. Egyszerűbben (s a Tragédia Luciferjének szállóigévé lett paradoxonára utalva): A civilizátor és a Pisti a vérzivatarban – komédiának nézett történelem, Az ember tragédiája viszont tragédiának látott eszme- és létezéstörténet. S még másképeppen: a két komédia aktuálpolitikai irányultságával bírál és mulattat, a Tragédia a folyton csalódó és kétkedő emberi értelem megrendítő s mégis felemelő tragédiájának élményét nyújtja. Az Örkény-dráma ezúttal nem tárgyunk, de A civilizátorról érdemes itt néhány dolgot elmondani, úgyis mint a Tragédia árnyékában kicsit elhanyagolt Madách-darabról, s úgyis mint a kornak a Tragédia által mellőzött tudatzónáira, társadalmi aktualitásaira legalább némi Madách-i fényt vető műről. Az „Arisztophanész modorában írt komédia” (ez a mű alcíme) az 1848/49-es forradalmat és szabadságharcot követő Bach-korszak paródiája, s amennyiben benne a magyar nemzetet képviselő István gazda meglehetősen passzív és bugyuta figura, egyben ironikus nemzeti önbírálat is (kicsit Arany János A nagyidai cigányokjára emlékeztetőn). Érdekes, hogy a mű 1859 első hónapjaiban, tehát csaknem egyidőben íródott a Tragédiával. (Azt is mondhatnánk, a Tragédia munkálatainak szüneteiben született.) Ebből néhány irodalomtörténész azt a következtetést vonta le, hogy ez volna talán a tragédiából hiányzó „magyar szín” 28 �A művek kompenzációja. Elképzelhető, bár Madách egyik feljegyzéséből nem egészen az derül ki, hogy a kompenzáció szükségének gondolata nagyon foglalkoztatta volna: „A hazafiság csak a magyarnál lehet költészet tárgya, hol létünkért küzdünk, semmi nagy költő azt nem használja”. S e feljegyzést közlő Szerb Antal még hozzáteszi: Madách „Legfőbb költői ideálja, Goethe az egész emberiség költője volt, és ő is az akart leni”. És Szerbnek valószínűleg igaza van: Madách „az emberiségnek” írta a Tragédiát, s szándékosan kerülte benne a magyar történelemre és nemzeti keservekre való utalásokat. De a frissen elkészült darabot azért felolvasta (vagy legalábbis felolvastatta) egy szűkebb baráti-családi körben is (lás erről Bárdos József Gondolatok Az ember tragédiája születéséről c. munkáját), s miért ne olvashatta volna föl ugyanabban a körben A civilizátort is? Sőt: még az is feltehető, hogy e darabot a költő pontosan a szűkebb „baráti körnek“ s nem a nyilvánosság elé szánta, hisz nyílt Habsburgellenessége miatt a kiadását úgysem remélhette (Madách életében nem is jelent az meg, csak 1880-ban). A mű szűk körben, mintegy „underground“ (mondanánk ma) terjesztésre szántsága mellett szól a meglepően vaskos szóhasználata is. Ezt ugyan az alcím némileg menti (emlékezzünk: a szerző itt „Arisztophanész modorában“ kíván beszélni), de azt kell mondanunk, hogy vulgaritásban költőnk messze túlmegy mesterén, s valóban nehezen elképzelhető, hogy trágár kifejezéseit az akkor még meglehetősen szemérmes magyar nagyközönség elé kívánta volna terjeszteni. Lássunk e káromkodásokkal felérő, durva kifejezésekből néhányat! [Sajnos, az én 1958-as Civilizátor-kiadásomban az inkriminált kifejezések még ki vannak pontozva, így Bárdos József és Bene Kálmán A „nagy mű“ árnyékában (Szeged, 2012) c. kiadványának alapján idézem őket.] Az osztrák-német Stroom, a Civilizátor, aki a Bach-korszak idején papirokkal, rendeletekkel, azaz fokozott állami bürokráciával kívánja Magyarországot, a „vad keletet“ civilizálni, amuletteket oszt szét a magyar István gazda cselédei, a tót Janó, az oláh Mitrule, Mürzl, a német szolgálólány, az olasz Carlo s a rác Uros között. Mindegyikben papírra írt „okítás“ van, amely végül kiábrándítja a cselédeket a „civilizációból“. A legobszcénebb és legvadabb üzenet a román Mitrule amulettjében van (érthetően: Madách nővérét és sógorát 1849-ben, Erdélyben a román parasztok agyonverik), amely így hangzik: „Ah, úgy szeretlek, Hogy majd megbaszlak!“ Mürzl, a német lány is ilyen „szerelemi üzenetet” kap: „Ha jól akarsz szórakozni, Rád fekszem és felvidítlak”. 29 �Madách 200 A tót Janó intése a leghoszabb, s ezért ebből csak a záró két sort idézem, szlovák eredetiben is (szlovákul frappánsabb!), magyar fordításban is: „Teraz bugyes szlavni Rakuz, Do rityi mi zakúz.” (Most dicső osztrák leszel, Harapj a seggembe.) S a korona ezeken az épületes gorombaságokon az, amikor Stroom, a Civilizátor, (feltehetően Arisztophanész Lüszisztratéjén megokosodva) el akarja zárni a nőket a férfiaktól: „A kulcsok nálam lesznek őrizetben, S csak taksa mellett adjuk ki naponta” – mondja. S mikor István gazda ezért „honárulónak” nevezi, így replikázik: „Honáruló? miért, hogy a pinát Lakatra tettem? vajh mi különös.” Nem kétséges, hogy a cselekmény összefüggésrendjében ezeknek a kifejezéseknek is lehet funkciójuk, de ha megfontoljuk, hogy azért az ilyenfajta trágárságokra még ma sem írná rá minden szerkesztő az imprimaturt, csak azt gondolhatjuk, hogy Madách a liberális utókornak, az ő korában viszont csak afféle „belső használatra” szánta darabját. 3. Mankóbankó A civilizátorban a komédia kötetlenebb formái, főleg a gátlástalan szabadszájúság lehetősége egyéb nyelvi-poetikai készségeket, erőket, indulatokat, alakzatokat is beindított a költőben. Bőségesen él például a Tragédia eszköztárából általában hiányzó szójátékokkal, szándékolt félrehallásokkal, szólástorzításokkal, lapszusokkal, ellentétekkel, s egyéb retorikai alakzatokkal. Az egyetlen színből s kb. ezer sorból álló darabnak mindjárt a nyitó jelenete humoros ellentétektől feszül, s akár a Tragédia kezdő jelenetének paródiájaként is értelmezhető. „István bácsi és cselédei mezei munkáról érkeznek”, mondja a szerzői utasítás, s a gazda az udvaron pontosan úgy jelenti be az aznapi munka bevégzését, mint a Tragédiában az Úr a „nagy mű” befejezését: Becsülettel bevégzők a napot. A baj miénk, az áldás Istené. De a magasztos jelenet és hang hirtelen ellentétébe fordul, a távolban megjelenik Stroom, az egykori kintornás, most „civilizátor”: „két kutya által vont taligán, roppant halom irományon ül”. Janó így kommentálja a furcsa figura megjelenését: Komédiás talán vagy köszörűs. Mitrule így részletezi, fejleszti tovább Janó „látomását”: Garabonciás az, ördögcimbora. 30 �A művek Ha mint komédiás jövend közénk, Meglátjátok, hogy minket tesz bolonddá, Ha köszörűsként – még meg is beretvál. Ahány kifejezés, annyi találó kép, annyi ironikus alakzat. A garabonciás és ördögcimbora kakofémizmusokban rejlő ítéletet nem kell magyarázni, de az ez után következő sorok paradoxonját és szólástorzítását (mint az elkövetkezőkben gyakran alkalmazott stíluseszközöket) nem árt közelebbről megtekintenünk. A komédiás kifejezés első fokon Stroom kintornás múltjára utal, de itt benne van a mulattató, sőt udvaribolond jelentés is, csak így érthető a harmadik sor hirtelen fordulata: a bolondnak képzelt komédiás minket tesz majd bolonddá, ha nem vigyázunk. A meg is beretvál kifejezésbe pedig úgy kerül bele a meglop, kifoszt tartalom, hogy (a hasonló jelentés alapján) a megkopaszt szólásra is utal, sőt – mintegy eltorzítva – azt idézi. S a szócsavarásban István gazda sem bizonyul gyengébbnek, mint az udvarába magát befészkelő Stroom. A civilizátor-vendég Hegel pozitív-negatív elméletét próbálja a gazdának elmagyarázni: Teszem ha az ember pozitív, Mi kívüle van negatív – nem ember. Érted-e? ISTVÁN Igen. – Ember vagyok. Te kívülem – nem ember vagy, gazember. S nem állom meg, hogy a darab szójátékaiból is ne idézzek ide néhányat. Mikor Stroom a bizonyos szakterületekre specializálódott szaktudósokat dícséri, István gazda így replikázik: Nem szaktudós, de tudósszag talán. Mikor pedig a Civilizátor az új pénzt, a bankót védi, István a régi pénzt s a csereárúforgalmat, de tulajdonképen a természeti életet véli egészségesebbnek: Mi az a bankó? vagy mankó talán, Olyannak támasz, aki járni nem tud. Madách komédiájáról (sokan máig Az ember komédiája címen emlegetik, azonosítva egy feltételezett ilyen című másik Madách-művel), illetve annak nyelvéről a fentebb elmondottakat összefoglalva elmondhatjuk, hogy ilyen vonatkozásban a darab radikálisan különbözik a Tragédiától, s ha némely nyelvi megoldása a Tragédia bizonyos mozzanataira utal, ez szinte csak azért történik, hogy a szerző (hangulatban, jelentésben) a visszájára fordítsa azt. 31 �Madách 200 4. Anakronisztikus kitérő – Foucault felé Ismert Foucault szerző-definíciója. A jeles filozófus-történész a Mi a szerző? (1969) c. tanulmányában a szerző hagyományos definícióját Jeromosnak, a középkori egyházatyának a gondolatait reprodukálva ekképp fogalmazza meg: „…az egyetlen szerzőnek tulajdonított művek listájáról ki kell húzni azokat..., amelyekben az alapgondolat ellentmond a többi műben kifejtett doktrínáknak (ekkor a szerzőt mint a fogalmi és elméleti koherencia mezejét definiáljuk); törölnünk kell továbbá azokat, amelyek más stílusban íródtak, illetve olyan szavakat és fordulatokat tartalmaznak, amelyeket általában nem használ a szerző (ilyenkor a szerző valamiféle stilisztikai egyneműségről ismerszik meg)“. A civilizátor s Madách teljes életművének fogalmi és elméleti koherenciája, de akár stilisztikai egyneműsége is problematikus, s így a darabot akár más szerzőnek is tulajdoníthatnánk. De ahogy Foucault csak azért idézi Jeromos szerzőmeghatározását, hogy később „revízió alá vegye az alkotószubjektum (azaz a szerző T. Á.) kiváltságait“, mi is csak azért hozakodtunk elő Foucault-val, hogy az ő szerző-felfogásával mentsük Madách szerzői „inkoherenciáit“. Foucault-t ugyanis miután tanulmányába Szent Jeromost beidézte, munkájának maradék másik felében más sem foglalkoztatja, mint az a kérdés, hogy a szerző mint olyan „Milyen pozíciót tölthet be, milyen funkciókat láthat el s milyen szabályoknak engedelmeskedik a különféle típusú diskurzusokban? Röviden, a szubjektumot (és helyettesítőit) meg kell fosztanunk kreatív, őseredeti szerepétől és a diskurzus változó, komplex függvényeként kell elemeznünk.” S amennyiben Michel Foucault itt a diskurzus fogalma alatt valamilyen konkrét történeti, illetve szociokulturális tevékenységi mező sajátos kultúráját és nyelvét érti, ezzel tulajdonképen már 1969-ben meghirdeti az irodalomnak azt az egyetemes kultúratörténeti megközelítését (szemben a pusztán szövegközpontú megközelítéssel), amelyet nemzetközi fórumokon s kicsit más felvetésben (s nem Foucault nevéhez kötve) majd a kilencvenes években kezdenek vitatni és elfogadni a szakemberek, kulturális fordulatnak nevezve ezt az irodalomtudományos kutatásban beállt változást. (Lásd erről bővebben Takáts József A Kulcsár Szabó-iskola és a „kulturális fordulat” c. tanulmányát.) Madách életműve a műfaji tagozódást és a stilisztikai egyneműséget, illetve az egyneműség hiányát tekintve nagy vonalakban négy részre, a művek négy csoportjára osztható: a lírai versek csoportjára (Madách szinte egész életében írt rövidebb, lírai hangolású kötött verseket is, amelyek az idő folyamán jelentősebb belső vagy külső változásokat nem mutattak, ezért egy csoportba lehet őket sorolni); a kezdet drámakísérleteire; az érett drámák csoportjára (ide főleg a Tragédia, a Mózes és A civilizátor sorolható); s a különböző tanulmányok, értekezések együttesére. Nem kétséges, hogy ezekben a kategóriákban Madách nagyon is külöböző „pozíciókat tölt be” és „különféle típusú diskurzusok szabályainak 32 �A művek engedelmeskedik”, mint ahogy az is biztos, hogy a Tragédia rendkívüli erényei eltakarják a szerző egyéb műveinek értékeit, de számomra az sem lehet kétséges, hogy ha az életmű megítélésénél az egyetemes magyar kultúratörténetnek s a „textus és kontextus együttes vizsgálatának” (a kifejezés Takáts József tanulmányából!) diskurzusából indulnánk ki, a Tragédia értékei mellett az élemű eddig még sok más, lappangó erényére is fény derülne. A teljes Madách-oeuvre Foucault-i (azaz diszkurzivitás-elvű) és egyetemes kultúratörténeti felmérésére itt, ezekben a kusza széljegyzetekben természetesen nem vállalkozhattam, de egy-két bekezdés erejéig visszatérek még A civilizátor és a Tragédia néhány egyetemesebb összefüggésére, lehetséges kultúratörténeti értékelési szempontjára. 5. Még egy kitérő – Lukács és Whitehead felé Madáchot és Az ember tragédiáját úgy kíséri Lukács György baljós árnyéka és egykori elutasító véleménye, mint Ádámot Lucifer, a tagadás szelleme: mindenkinek meg kell küzdenie vele, aki a Madách-oeuvre-höz közelebb akar férkőzni. Lukács emlékezetes tanulmányának (Madách tragédiája, 1955) kulcsmondata (emlékeztetőül idézem) ekkép hangzik: „…az itt megnyilvánuló pesszimizmus kiegyenlíthetetlen ellentétét látjuk a befejező szavak (»Ember küzdj és bízva bízzál«) optimizmusával”. S néhány sorral lejjebb: „…az isten idézett végszavai csak egy vallásosan »észfeletti« happy endet teremtenek, de nem adnak választ a dráma menete által feltett kérésekre”. Ez az egykor megdönthetetlennek tűnő ítélet természetesen több szempontból is támadható. Először is a „dráma menete által feltett kérdésekre” nem a „befejező szavak” vannak hivatva válaszolni, többnyire elvégzik ezt a feladatot az egyes színekre következő újabb színek, de nem a véglegesség igényével, hanem a történeti konkrétség egyszeri érvényével. (Az egyiptomi szín autokráciáját például az athéni szín demokráciája vitatja, a londoni szín liberalizmusát a falanszter-szín szocializmusa stb. Erről a problémakörről egyébként Moór Gyula mond eredeti dolgokat Az ember tragédiája jogbölcseleti megvilágításban c. munkájában.) Másodszor: Lukács az idézett mondatai állításait meg sem próbálja bizonyítani, sem összefüggésbe hozni a corpusszal. Viszont szóhasználatával akaratlanul is a Tragédia-cselekmény egyik fontos s eddig még kevéssé vizsgált elemére: a természeti és emberi létezés folytonosságának bizonyos „észfelettiségére” tereli a figyelmet. Mert ha Ádám minden színben csalódik és a következő színben mégis újrakezdi a küzdelmet, akkor lennie kell valaminek, ami az eszmék harcát és veszését fölülírja, az életet megújítja, 33 �Madách 200 s ezt a valamit nem lehet egy kézlegyintéssel elintézni, hogy „vallásosan »ész­ feletti« happy end”. S ha az „isten idézett végszavát”, az »Ember küzdj és bízva bízzál«-t ilyen kontextusban próbáljuk értelmezni, akkor látnunk kell, hogy ez távolról sem szervetlenül odabiggyesztett „boldogan éltek, míg meg nem haltak” vég, hanem megszenvedett felismerése annak a létezéstitoknak, hogy az egyre elbukó eszméken és társadalmi rendeken túl is van valami, ami az életet tovább viszi. Kérdés, hogy mi az? Maradjunk továbbra is Lukácsnál. A „Tragédia-happy end” ha vallásos végnek értelmezzük, valóban nem következik a cselekmény teljességéből, „az ábrázolt világ és a belőle levont végkövetkeztetés világnézeti és művészi ellentéte” (Lukács) vallásos alapon nem oldható föl, sőt: a tételes vallásos hit jegyében az első három szín bibliai jeleneteit, „teista” képeit sem köthetjük simán a a corpushoz. Ezek a jelenetek, motívumok csak akkor simulnak bele zavartalanul a műstruktúrába, ha szimbolikusan, s éppen a „létezéstitoknak”, a világmindenség-működés rejtélyének jelzéseként és jelképeként értelmezzük őket. A „titoknak” (formai-strukturális okokból) természetesen Ádám sem adhatja magyarázatát, az egyetemes működés lényegét és értelmét csak „gyanítja”, de helyesen köti az anyaföldhöz, a természethez, a kozmoszhoz, az anyaghoz, máskor a nőhöz, az anyához: Oh tárd ki, tárd ki, végtelen nagy ég, rejtélyes és szent könyvedet előttem; Törvényeidet ha már-már ellesém, Felejtem a kort és mindent körűlem. Te örökös vagy, míg az mind mulandó, Te felmagasztalsz, míg amaz lesújt – fohászkodik az éghez Kepler II. Rudolf „törpe korában”, de bízvást hihetjük, hogy maga Madách sem gondolkodott másként a mindenségről és saját koráról. De amikor Ádám a tizenharmadik színben a „végtelen nagy ég” közelébe, az űrbe kerül, azonnal megszólal benne a tagadás szelleme: De hajh, mi ez, lélegzetem szorúl, Erőm elhágy, eszméletem zavart. Több volna mesénél Antaeus, Ki addig élt csak, míg a föld porával Érintkezett? S mondja mindezt akkor, miután a falanszter-színben a Tudós már elmagyarázta neki az ember és föld kapcsolatának problémáját: Midőn az ember földén megjelent, Jól beruházott éléskamra volt az 34 �A művek - -- - - - - - - - - -- - - - - -- - - - Négy ezredév után a föld kihűl, Növényeket nem szűl többé a föld, Ez a négy ezredév hát a mienk, Hogy a napot pótolni megtanuljuk… És sorakoztathatnám az idézeteket a végtelenségig, amelyekhez (a Tragédia zárlatának logikáját, s a mű csodálatos egyidejű zártságát és nyitottságát tanúsítva) olyan tizenkilencedik, huszadik századi és mai tudományokat kapcsolhatnánk, mint az ökológia, az anyag mélyében folyó szakadatlan működés és a kozmikus alkotó energia (whiteheadi) elve, sőt a téridő-elmélet, és természetesen és mindenekelőtt az ellentmondás mint a „fejlődés” mozgató rúgója, s ezek mind azt bizonyítanák, hogy Madáchot a haladás elvén túl (Megy-é előre majdan fajzatom?) a világ szerkezete, kozmikus-anyagi harmóniája is mélységesen érdekelte, s ha a főmű „happy end”-jét ennek az érdeklődésnek az összefüggésében vizsgáljuk, akkor azt inkább egy panteista hit, mintsem egy személyes istent hívő vallás jelzésének kell tekintenünk. Erre a panteizmusra csak egyetlen konkrét példát idézek: A harmadik színben a Föld Lucifer által megidézett szelleme saját erejéről (azaz az anyag mindenhatóságáról) beszél. Lucifer replikázik: Mondd hát, hogyan fér büszke közeledbe Az ember, hogyha istenűl (értsd: istenéül, T. Á.) fogad? A FÖLD SZELLEMÉNEK SZAVA Elrészletezve vízben, felegekben, Ligetben, mindenütt, hová benéz Erős vágyakkal és kebellel. (Egyébként figyeljük meg: a Föld, a Világmindenség működéséhez érdemben mindig a Föld szelleme szól hozzá, az Úr többnyire csak szólamokban beszél.) Nem kerülhetik el továbbá a záró sorban figyelmünket a „mondottam“ és a „küzdj“ szavak, amelyek természetesen a tizenharmadik szín (imár szintén szállóigévé változott) két sorára utalnak vissza: A cél halál, az élet küzdelem, S az ember célja e küzdés maga. Változtassunk icit a jeles szövegen: A cél halál, az élet működés, S a természet célja e működés maga. Ezt a két sort anno a panteista Whitehead is mondhatta volna. 35 �Madách 200 6. A Nek-ember Hegel-komplexusa S végezetül valamit még A civilizátorról. Hegel neve a Tragédiában nem szerepel, de a mű szerkezete, amint az köztudott, többszörösen is a hegeli triáda szellemében alakul. A civilizátorban viszont a Hegel név háromszor is konkrétan leíródik (ékes cáfolatául az olyan nézeteknek, amelyek szerint Madách nem is biztos, hogy ismerte a filozófust és triádaelméletét, s nincs kizárva, hogy „a költő maga érzett rá erre a szemléletre“). Előszőr akkor idéződik meg Hegel, mikor Stroom a „civilizációs terveit” ismerteti Istvánnal: STROOM Szólj, jó barátom: ismered-e Hegelt? ISTVÁN Nem én. STROOM Hogy érted hát meg tervemet. Csak azt a szubjektív- és objektívet, A pozitív- és negatívot tudnád. Teszem ha az ember a pozitív, Mi kívüle van negatív – nem ember. Érted-e? ISTVÁN Igen. – Ember vagyok. Te kívülem – nem ember vagy, gazember. Másodszor akkor kerül szóba Hegel neve, mikor Stroom és István a magyar nyelv úgymond „barbár” szerkezetéről vitatkoznak: STROOM Hogy értené meg Hegelt az a nép, Mely így beszél: Embernek s nem Nek-ember, Hisz annak észjárása mind hibás. Előbb való a birtok, mint az ember. Ezért nem lesz lám semmi a magyarból. S végül a komédiában akkor íródik le harmadszor is Hegel neve, mikor Stroom Mürzl-t, a cselédlányt Hegel „negáció-elvével” akarja „kapacitálni”, azaz meghódítani: STROOM Pedig reményem abban pontosult, Hogy engem, aki Hegelt megtanultam, E barbár házban, a nem én-világból, Te, eszméim konkrét szubjektuma, Ki vágyam kézzelfoghatóvá tetted, Te egyedül fogsz engemet felfogni. Óh, hagyjad lelkem átolvadni benned, Ne tarts el egy merő negációval, S én véled az üdv minden mélyeit Kifürkészendem. 36 �A művek Amint látjuk, a német filozófus nevét mindhárom alkalommal Stroom említi, mindig dilettáns módon, felületes tudásról tanúskodva, a hegeli tagadás-elvet általában rossz helyen alkalmazva, s így a gondolkodót akarva, nem akarva parodizálva, negatív megvilágításba állítva. Kérdés: mi volt a szerző célja a filozófusnak ezzel a negatív szerepeltetésével? Leszögezhetjük: a Tragédia Hegel-elvűségéből semmiképpen sem ez a szatirikus Hegel-kép következne. A kép magyarázatát keresve viszont csak találgathatunk. Például: Ha A civilizátort a Tragédia (szatirikus) párdarabjaként vizsgáljuk, feltűnhet, hogy míg az utóbbiban az ellentétekben való gondolkodás mindig a történelem mozgástörvényeinek a megvilágítását és megértését szolgálja, addig az előbbiben a hegeli dialektika emlegetése éppen hogy e mozgás értelmetlenné, zavarossá tételét célozza. A változtatás kísérlete itt is (akárcsak a Tragédiában) elbukik (s ilyen alapon valóban lehetne a darab akár a Tragédia plusz színe is), de itt a hegeli tiráda semmi nagyszerűt nem csillant, csak nemzetiségi és nemzeti kisszerűségekről árulkodik. „Nagy hivatás van a német előtt” – mondja Stroom, „Már azt betölté, a sört feltalálta” – jön a reagálás azonnal Istvántól. Részben egyet kell értenem tehát azzal a közkeletű felfogással, amely szerint Madáchnak „a Civilizátor megírására csupán azért volt szüksége, hogy... kiírja magából a Bach-rendszer miatti felháborodását, aminek így már nyoma sincs a Tragédiában“. (Zombor Ferenc: Madách Imre az Ember Tragédiája és a Civilizátor című műveinek összevetése jogbölcseleti szempontú megvilágításban.) S azért csak részben érthetek egyet ezzel a véleménnyel, mert én úgy látom, hogy itt nemcsak a „Bach-rendszer miatti felháborodás“ működik, hanem egy sok évszázada „keresztyén eszmeláncnak“ álcázott „germán“ gyarmatosítás elutasítása is (a kifejezések A civilizátorból!), s ebben az „eszmeláncban“ Hegel nem a tudatos szabadság filozófusa, hanem „Germán Akárki“, akinek „halandzsája“ és bürokrata papírjai a józan ész törvényeit és a magyar szokásjogokat veszélyeztetik. Vagy: A hegeli Világszellem önfejlődése a társadalom történetében is haladást tételez, de Madách az emberiség történetének számos fejezetében élte meg az eszmék csődjét, a haladás illuzórikusságát (miközben a történelem mozgásában felismerte Hegel dialektikáját), elmondja hát A civilizátorban is (a darab végén), Hegel haladás-tételeit szajkózó Stroom címére: Erdő nő a szép sima állon, Mint elhagyott kultúrán a gaz, S csak erről ismer rá az ember, Hogy a földön most más világ van. A gazság, szenvedés, szegénység Örökké megmarad a régi. 37 �Madách 200 Vagy: Képzeljük el: egy alkotó, át- meg átitatva a tagadás tagadásának filozófiájával, egyik művének írása közben (mintegy anyaga önmozgásának, a cselekmény belső törvényeinek következtében) kénytelen végig kitartani egyetlen gondolatrendszer, a művét összefogó egyetlen világszemlélet mellett. A mindennek ellentmondó reflexei késztetésének engedelmeskedve mit tehet: műve írásával párhuzamosan, szimultán ír egy másik művet is, amelyben legalább részben „tagadja” az alapmű jelentéseit, s így csíp egyet filozófusán is, akivel kapcsolatban időnként talán már olyanformán érez, hogy… törököt fogtam, de nem ereszt. Egyszerűbben fogalmazva: egy másik műben kiírja magából a Hegel-komplexusát. A diskurzusok körforgását – mondja Foucault a bevezetőmben idézett tanulmányában – „sokkal közvetlenebbül ismerhetjük meg a szerző-funkció játékaiból és átalakulásaiból, mint azokból a témákból és fogalmakból, amelyeket a szerző helyez bele saját művébe“. Azt nem tudhatjuk, hogy Madáchnak Hegel Civilizátor-beli kifigurázásával szubjektive mi volt a célja, de az kézenfekvő, hogy a Hegelt illető „funkció-játékaiban” akár a magyar hegeliánusok késhegyre menő „diskurzusai” is benne vannak. 7. A szerző bokra S ha már kusza jegyzeteim végén megint a szerző „funkcióihoz” jutottam: Madáchnak valószínűleg esze ágában sem volt ilyesmiken töprengni, ő csak (a Tragédia-tervezés és –írás közben) néha megúnta a Hegel-adorációt. Ami pedig a „szoliterségét” illeti: nehéz az olyan szerzőt követni, amelyik egy pillanatra sem bírja ki önmagával. Aki úgy írja egyik művét, hogy szimultán már írja a másikat: az előbbi „tagadását”, s aki tulajdonképpen talán nincs is, csak „bokra” van, mint 134 évvel később József Attila „nincsének”. 38 �A művek SIRATÓ ILDIKÓ Szubjektív filológia – Madách Mózes drámájának készülő kritikai kiadásáról Madách Imre 200. születési évfordulója közeledtével az irodalomtudományos szakma képviselőinek egynehányában fölmerült a kérdés, mit is tudnánk „adni” a Szerzőnek (és olvasóinak) az ünnepen. Előre látható volt, hogy a nógrádi „remete” bicentenáriuma a Hymnus és Petőfi hasonlóképp jeles évfordulója árnyékában marad majd, s az is, hogy a Madách-kutatás igencsak terméketlen időszakot él Kerényi Ferenc1 2008. évi elhunyta óta. Nincsen par excellence Madách-filológus széles e hazában. A fiatalok között alig érdeklődik valaki általában a 18–19. századi irodalomkutatás hagyományosabb (hogy ne mondjam: pozitivista, forráskutató és -elemző) módszerei iránt, az egyetemek humán karain történészeket is ritkán találni, akiket ilyes feladatokba be lehetne vonni. Persze, sohasem is volt a tudományos módszerek közül éppen a forrásfilológia a legnépszerűbb, de azért a mainál még néhány évtizede is reményteljesebb volt a helyzet. Így aztán Madáchcsal is többnyire más 19. századi alkotókra és művekre, más metódusokra koncentráló kutatók foglalkoznak. A nógrádi helytörténeti kiadványok, a Madách Irodalmi Társaság által (nemrégiben elhunyt vezetője, Andor Csaba2 lelkes iniciatívájára) indított Madách Könyvtár3 kötetei, forrásközlései és a népszerű tudományosság, a kiállítástervezés nem elhanyagolható eredményei és hozadékai mellett a 2000-es években megjelent tudományos munkák, elsősorban is Az ember tragédiája szinoptikus kritikai kiadása,4 valamint az életrajzi kutatások kismonográfiába5 foglalása után szinte leállt a Madách-filológia. A fő mű, a Tragédia után az érett dráma, az 1861-ben elkészült Mózes (digitális) kritikai szövegkiadásának elkészítése látszott megvalósíthatónak az évforduló kapcsán, s el is kezdődtek az ez irányú megbeszélések már 2021 elején. Az érdemi munka is elindult (nem kis nehézségek után) 2021 novemberében, ám mind 1. Kerényi Ferenc (1944–2008) irodalom- és színháztörténész kandidátus, c. egyetemi docens 2. Andor Csaba (1950–2022) Madách-kutató, matematikus, filozófus egyetemi doktor 3. http://madach.hu/?page_id=18 (utolsó letöltés 2023. április 20.) 4. Madách Imre, Az ember tragédiája: Drámai költemény. Kritikai kiadás, kiad., jegyz. Kerényi Ferenc, Wohlrab József. Bp., Argumentum Kiadó, 2005, 807 l. + 16 t. http://mek.oszk.hu/13700/13789/ (utolsó letöltés 2023. április 20.) https://digiphil.hu/gallery/az-ember-tragediaja-2/ (utolsó letöltés 2023. április 20.) 5. Kerényi Ferenc, Madách Imre. Pozsony, Kalligram Kiadó, 2006. 270 l. https://www.szaktars.hu/kalligram/view/ kerenyi-ferenc-madach-imre-1823–1864–2006/?query=mad%C3%A1ch%20imre&pg=0 (utolsó letöltés 2023. április 20.) 39 �Madách 200 ez idáig nem készült el a teljes minor kritikai szöveg a szövegkritikai jegyzetekkel a DigiPhil elektronikus felületén (amit követhet egy teljesebb, a tárgyi magyarázatokat és a keletkezéstörténetet is egy kritikai szövegkiadáshoz méltó színvonalon tartalmazó változat). A kézirat bekötött szennylapja a megírás kezdő- és záródátumával, valamint a felvonásonkénti sorszámokkal; a szerzői kézirat első felvonásának eleje (OSZK Kézirattár) A munka különböző, eddig eltelt fázisaiban támadt nehezen legyőzhető akadályokat részletesebben nem taglalva inkább szeretnék a Mózes-filológia izgalmas „kulisszatitkairól”, a digitális kritikai szövegkiadás újdonságairól, lehetőségeiről szólni. A korábban jelzettek okán sajnos nincsen az ELKH BTK6 (korábban MTA) Irodalomtudományi Intézetének XIX. századi Osztályán működő Madáchkutató csoport, hanem lényegében egyedül kellett nekivágnom a munkának – természetesen a 19. századi szövegkritikával foglalkozó kollégákkal konzultálva és a vonatkozó szakirodalom és a mintaként szolgálható szövegkiadások ismereté­ ben, továbbá az eddigi filológiai-textológiai tapasztalataimra7 is támaszkodva. A DigiPhil felületének lehetőségeit pedig úgy lehet kiaknázni, ha a digitális bölcsészetben gyakorlott munkatársakkal együttműködésben az adott szöveg és 6. Eötvös Loránd Kutatási Hálózat Bölcsészettudományi Kutatóközpont 7. Korábbi kutatásaim és publikációim közül főképp a következőkre: Madách Imre válogatott drámái, s. a. r., jegyz. és utószó Sirató Ildikó. Bp., Unikornis Kiadó, 1995. 506 o.; Textológiai szakbibliográfia II. Helikon, 1998. 4. sz. 574-579. o.; Szigligeti Ede, A nőuralom. Szigligeti Ede négy színműve, s. a. r., szerk., előszó Sirató Ildikó. Nagyvárad, Országos Széchényi Könyvtár—Nagyváradi Szigligeti Színház, 2014. 219 o. + 9 t.; Katona József korai drámái. 2. kötet. A Lutza Széke – Aubigny Clementia – A rózsa, s. a. r., jegyz. Demeter Júlia, Nagy Imre, szakmai lektor Sirató Ildikó, szerk. Soóky Andrea. Bp., Balassi Kiadó, 2020. 548 o. 40 �A művek kéziratpéldányok jellemzőire alkalmazzuk a „sablonokat”, a kódolást nem mereven, hanem rugalmasan a művet a középpontban tartva végezzük. A kontrollt egyrészt a DigiPhil szakemberei, másrészt az első munkafázist (a szövegváltozatok bevitelét) követő filológiai lektorálás jelenti. A szerző rájegyzésének tanúsága szerint 1861. november 16-án befejezett Madách-kézirat kritikai vizsgálatát megelőzőleg 2021 decemberében intézeti szakmai vitára bocsátottam az indoklással indított kutatási koncepciót, melyet a következőkben az eddigi eredményekkel összefésülve olvashatnak: Madách Imrének Az ember tragédiáján kívüli drámaműveinek korszerű kritikai szövegfilológiai-textológiai kutatása nem kezdődött meg. Digitális szövegfeldolgozás a Tragédia speciális, francia filológiai mintát elsőként honosító szinoptikus publikálása óta nem folyik. Ugyanakkor időközben itthon is megteremtődtek a 21. századi kritikai textológia digitális/elektronikus és virtuális infrastrukturális feltételei, valamint előre haladt a digitális textológia normatív rendszerének kiépítése, kódolási struktúrájának irodalomtörténeti korszakonként, illetve szövegtípusonként szegmentált, de egységes elvi alapon álló kidolgozása. Az aktuális projekt végeredményeképp (ha talán nem is a szerző 200. születési évfordulójára, de a „hosszú emlékév” idején, 2023 januárja és 2024 októbere között) elkészülhet a dráma (minor) kritikai szövege a szükséges filológiai apparátussal. S azon kívül egy „megállapított szöveg” is, mely a laikus olvasó számára is élvezhető, olvasható, a verselés sajátosságait megtartó, de a kötetlen helyeken emendált, modernizált helyesírású, ugyanakkor a szövegkritika megállapításait és esetleges javításait is a nagyközönség számára tolmácsoló kiadás. Az előkészítés első lépése, hogy a rendelkezésre álló autográf szövegforrások hierarchiáját megállapítsuk. Ehhez a két kézirat, a korábbi kiadások és a Madách pályájára vonatkozó filológiai szakirodalom földolgozása szükséges. E munkafázist már 2021 második negyedévében elindítottam, s megállapítottam, hogy a Mózes dráma Madách kezétől származó kézirata8 digitalizálva készen áll a szövegbevitelre. A másik egykorú kézirat (pályamű szövegmásolata) az MTA Könyvtára és Információs Központja Kézirattárában9 idegen kéztől származik mint pályázati beadvány. (Szintén digitalizálva.) A Mózes autográf kéziratának szövegkritikai vonatkozásait illetően az utóbbi manuscriptum is szolgál releváns információkkal. Az Akadémia 1861. évi Karátsonyi Guido-jutalmára benyújtott szöveg bírálata10 is a kritikai apparátus részét képezheti. Továbbá 2007ben a MEK gondozásában megjelent a Mózes ún. IntraText változata a Madách 8. OSZK Kt Quart. Hung. 2068, 48 fol 9. MTA KIK Kt törzssz. 001153082 rakt. sz. Magyar Irodalom Színművészet 4° 35/A 299. 63 fol 10. Bérczy Károly fogalmazta meg a bizottság véleményét a benyújtott művekről 41 �Madách 200 Irodalmi Társaság kiadása nyomán.11 Ezt a digitálisan publikált (CD és internetes változatban elérhető) szöveget is használhatjuk a munkálatok során (kereshető, statisztikai adatok nyerhetők belőle az előfordulásokra, szógyakoriságra stb.). E dokumentum információs lapját idézem: „A Mózes első kiadása a Madách Imre Összes Művei (I-III. k., Bp., Athenaeum 1880, új lenyomat 1895, sajtó alá rendezte Gyulai Pál) III. kötetének 1-142. lapján található.12 Ennek alapján került a Halász Gábor szerkesztette Madách Imre összes művei (I-II. k., Bp. Révai, 1942) első kötetébe (701-815. l.), amelynek nyomán az 1989-es, kritikai igényű kiadás a Szépirodalmi Könyvkiadónál (Madách Imre válogatott művei, sajtó alá rendezte Kerényi Ferenc és Horváth Károly) létrejött, s amelynek alapján készítette az Unikornis Kiadó is Madách Imre válogatott drámái c. kötetét (Mózes: 383-500. l., a kötetet az 1989-es kiadást javítva, korszerűsítve sajtó alá rendezte Sirató Ildikó). Jelenlegi CD-szövegünk ennek a legutóbbi szövegnek újra ellenőrzött, több helyen javított, kiigazított változata. Itt, információs dokumentumunkban közöljük – némileg javított, kiegészített változatban – Sirató Ildikó szövegmagyarázatait is.” 1999-ben Szilágyi Márton utószavával jelent meg a Mózes az Osiris Kiadónál.13 A Mózes első nyomtatott kiadása (1880) már nem esik a kritikai szövegkiadás alapelvei által meghatározott időkeretbe, lévén a szerző halála után jelent meg, de nyilvánvalóan használnunk kell (elsősorban a szövegromlás eseteire figyelve) ös�szehasonlító textusvizsgálatok során, csakúgy, mint a jelzett Halász Gábor szerkesztette 1942-es, továbbá a kritikai igényű, Kerényi Ferenc és Horváth Károly gondozásában kiadott szövegeket. A Mózes további (népszerű) kiadásainak,14 színházi bemutatóinak (1880, Kolozsvár, 1925, Budapest, Nemzeti Színház, 1967, 1986, Budapest, Nemzeti Színház, stb), idegen nyelvű fordításainak,15 illetve átdolgozásainak (Keresztury Dezső, 1966), illusztrált (pl. Kass János, Réti Zoltán) kiadásai nem képezik tárgyát a jelen textológiai munkának, összevetésnek. A szövegkritikai munkálatokhoz szükséges Madách könyvtárjegyzékének, illetve az azt földolgozó szakirodalomnak (pl. Kerényi Ferenc vonatkozó biografikus publikációinak) vizsgálata, valamint a korábbi Mózes-szakirodalom áttekintése. Az alapszöveggel való munka első fázisa a digitális kritikai kiadás platformjára történő bevitel. Azt követően további szövegmunkák, javítások, illetve 11. http://www.intratext.com/IXT/HUN0118/_INDEX.HTM (utolsó letöltés 2023. április 20.) 12. Ezen első kiadás digitalizált szövegét, csakúgy, mint a Halász Gábor szerkesztette kritikai kötetekét a MEK – Magyar Elektronikus Könyvtár munkatársai 2022 elején a kritikai szöveg munkálatai céljából elkészítették és a rendelkezésünkre bocsátották. Utóbbi nyilvánosan is elérhető: https://mek.oszk.hu/22800/22856/ (utolsó letöltés 2023. április 20.) 13. Madách Imre, Mózes, utószó Szilágyi Márton. Bp., Osiris Kiadó, 1999. 131 o. (Millenniumi Könyvtár 15.) 14. pl. Madarász Imre szerk. Madách Imre összes drámái. Bp., Nemzeti Tankönyvkiadó, 1994.; A „nagy mű” árnyékában. A civilizátor, Mózes, Tündérálom. Madách Imre művei IV. Drámák 4. Szeged, Madách Irodalmi Társaság, 2012 15. pl. Moses: dramatic poem in two parts, dramatized by Dezső Keresztury, transl. by Ottó Tomschey. Bp., Madách Irodalmi Társaság, 2003 42 �A művek a szövegkritikai, valamint később a tartalmi jegyzetek elkészítése következik. Ehhez mind a közvetlen források, mind a szakirodalmi hivatkozások teljes körű földolgozására van szükség. A kritikai apparátus (jegyzetek + mutatók + szakirodalmi hivatkozások) munkálataival egyidejűleg, illetve azt közvetlenül követve az ún. megállapított szövegváltozat elkészítésére is sor kerülhet. [Madách drámai szövegeinek kritikai földolgozása ezt követően A civilizátorral, esetleg a Csák végnapjaival folytatható. A korábbi szövegek kritikai, tudományos igényű kiadása nem időszerű (az évforduló közelsége ellenére sem).] A kritikai szövegkiadásokra vonatkozó legfrissebb szakirodalom földolgozását is megkezdtem (Literatúra 2021/1. sz. valamint Helikon 2021/1. sz. és vonatkozó hivatkozásaik), valamint az MTA I. Osztálya Textológiai Munkabizottsága honlapján található szabályzatokat és az ott található irodalmi hivatkozásokat is használatba vettem, amint áttekintettem az Irodalomtudományi Intézet Textológiai portálját is (DigiPhil). Minthogy a legelső munkafeladat az ELKH BTK ITI kritikai kiadásokra vonatkozó aktuális formai és technikai követelményeinek megismerése és a platform használatának megtanulása. A kézirat két további oldala ceruzás korrektúrajelekkel (feltehetően az első sajtó alá rendező, Gyulai Pál kezétől) (OSZK Kézirattár) A munka tehát széles merítéssel elkezdődött és a digitális platformot is elérhetem 2022 márciusa óta. A szövegbevitel kapcsán már rengeteg tapasztalat gyűlt össze a szöveg-/kéziratspecifikus módosítások igényével, melyek végrehajtása mindenképpen szükséges az érdemi textológiai eredményekhez. Ilyenek például a Mózes esetében a kéziratok sorszámozásának kérdései: lévén a drámaszövegben előfordul, hogy egy-egy drámai jambikus lejtésű verssor két, ritkábban 43 �Madách 200 alkalmanként három részre törik a megszólalók egymásutánjában. Ezek azonban szövegfilológiai (és tipográfiai) szempontból azonos verssornak számítanak, így a mechanikus sorszámozás jelentős tévedésekhez vezethetne. Madách maga egyébként (ceruzás bejegyzésekkel és a kézirata elejére befűzött szennylapokon) összegezte a felvonások és helyszínek sorszámait, a kritikai szövegkiadás nem kerülhet a szerzői szándékkal ellentétbe semmiféle technikai szempont előtérbe helyezésével sem. A szerzői/másolói tollhibák, javított tévedések jelölése is igen fontos a szöveg keletkezésének, módosulásának folyamata szempontjából, s ennek kapcsán ez idáig a következőkre juthattunk: Madách eredeti kézirata valószínűleg egy tisztázat, (bár nem tökéletesen hibátlan) másolat egy korábbi saját kéziratból. Ma nem áll rendelkezésünkre másik Mózes-autográf Madáchtól, így csak föltételezhetjük, hogy lehetett egy ’első kidolgozás’. Ha összevetjük a Mózesnek közvetlenül Az ember tragédiája után készült kéziratát az 1861 márciusában egyetlen példányban befejezett manuscriptummal, úgy találhatjuk, hogy ez annál kevesebb utólagos vagy egyidejű javítást tartalmaz, lendületesebbnek tűnik az írásképe. Továbbá Madách ekkorra már tapasztalhatta, hogy nem célravezető a másolat nélkül létező egyetlen kéziratot kiadnia a saját kezéből. Harmadrészt a pályázatra benyújtandó szöveget mielőbb le kellett másoltatnia valakivel az akkori szabályok szerint. Hogy ez az idegen kéztől származó másolat mikor készült, azt a Madách-eredetire (a Tragédiához hasonlóan) rájegyzett befejezési dátum és a pályázat határideje (1861. december) alapján valószínűsíthetjük. A kópia tehát két, maximum két és fél hónappal később készülhetett el. A másoló kézírását egyelőre még nem sikerült azonosítani, de nem tűnik teljesen reménytelennek. A kopista ugyanis szemmel láthatólag gyakorlott volt drámaszövegek (tipográfiai) szerkesztésében – a szerepnevek, a dialógusok és a szerzői utasítások megkülönböztetésére Madáchnál egyértelműbb, a szövegkönyvek esetén szokásos megoldásokat választott. Személye olyan körből kerülhetett ki, akik kapcsolatban álltak a szerzővel vagy valamely közeli pest-budai barátjával, színházi ember lehetett, de nem volt tagja az aktuális drámapályázat bíráló testületének. A korabeli kézírások ugyan meglehetősen kis mértékben térnek el egymástól – Madáché sokkal nagyobb mértékben különbözik a kiírt pesti kézírásoktól, mégis az OSZK színháztörténeti gyűjteményének korabeli nemzeti színházi szövegkönyveit áttekintve esetleg fölismerhetjük vagy valószínűsíthetjük a Mózes másolóját. További érdekesség az egyetlen autográf kéziraton található, különböző időpontokban rákerült, különféle íróeszközökkel készült bejegyzések, jelölések ügye. Madách is végzett javításokat (a maga keverte sötét színű tintával, bár jóval kevesebbet és kevésbé radikálisan, mint a Tragédia-kéziraton), továbbá egyes (néhány számjegyet tartalmazó) ceruzás bejegyzést is neki tulajdoníthatunk. Ám ezeken 44 �A művek kívül további grafitceruzás, illetve kék vagy piros ceruzás és még későbbre tehető piros tintás bejegyzések, áthúzások, könyvtári/kézirattári paginálás (pecséttel készített folioszámozás) is láthatók a példányon. Az idegen kéztől származtatható egyes grafitceruzás korrektúrajelek (pl. egybeírt szavak szétválasztása, egyes, archaikusnak ítélt szavak átírása) azonban nagy valószínűséggel a Madách műveit elsőként sajtó alá rendező Gyulai Pál kezétől származnak. Összevetettük az érintett szöveghelyeket az 1880-ban megjelent kiadással, s úgy találtuk, hogy Gyulai bizony követte a Vörösmarty bordalának utolsó sorában megfogalmazott ismert „szokást”, hogy ugyanis „Ront vagy javít, de nem henyél.”16 S néhány „rontó” beavatkozásával sajnos hozzájárult, hogy elterjedhessenek a Madách költő eredetiségét lekicsinylő és helyesírását hibásnak, archaikusnak ítélő vélemények. Mit is változtatott hát az irodalmi élet megkérdőjelezhetetlen ura, pápája? A Madách által a Mózesben következetesen és helyesen (egybe)írt vonatkozó névmásokat és vonatkozó kötőszavakat a korrektori ceruzát tartó kéz következetesen széthúzta, s lett az ami-ból a mi, az akit-ból a kit, az ahová-ból a hová stb. Szerencsére azért legalább aposztrófokat nem tett ki – 1880-ban. Madách helyesírása némileg változott Az ember tragédiája megírása óta eltelt rövid idő alatt is, amennyiben helyenként már ő sem használta az aposztrófot, ahol korábban még igen. De az is előfordulhat, hogy csak gyorsabban kívánt haladni (különösen, ha elfogadjuk a fönnmaradt kéziratra vonatkozó fenti föltételezést, hogy ugyanis tisztázatról, saját kéziratának másolatáról van szó), kevésbé figyelt a hiátusok jelölésére, helyenként (pl. a kézírás más jellemzői alapján megállapítható fáradási szakaszokban) nem volt következetes. Ugyanakkor Madách ragaszkodott a versritmust helyenként jelentősen megzavaró, elrontó hosszú lly-okhoz az olly, melly stb. szavakban. Ezeket a másolati kézirat szerzője helyenként jól, a ritmusnak megfelelően módosította is. Egy emendált szövegváltozat esetében nyilvánvalóan a két szempontot (a szerzői szöveg betűhív közlését és a jambikus ritmus lehetséges érvényesítését) egyidejűleg kell majd figyelembe venni – amint ez a korábbi népszerű kiadásokban is történt (pl. az Unikornis Kiadónál publikált szövegben). A kopista mindezeken és a tipográfiai egységesítésen (például a szerzői utasítások következetes kurziválásán) kívül a pályázati példányban mindenütt kiegészítette a Madách által minden második megszólalástól már csak rövidített szerepneveket: Móz. [Mózes], Jók. [Jókhebéd], Phá. [Pháraó] stb. A kritikai szövegközlés alapja természetesen a Madách-kézirat a szerzői szöveggel, bejegyzésekkel és az idegen kéztől származó jelölésekkel együtt. Ugyanakkor igen fontosak a másolati kéziratban föllelhető módosítások is, 16. Vörösmarty Mihály, Keserű pohár. Bordal a Czilley [sic!] s a Hunyadiak szomorújátékból, 1843 [És a Bánk bán Erkel Ferenc szerezte operaváltozatából, 1861] 45 �Madách 200 a szövegkritikai jegyzetek között pedig mindenképpen jelöljük majd az első – bár a szerző halála után megjelent – nyomtatott kiadás szövegének eltéréseit is. Remélem, mihamarabb folytathatom a munkát a szövegváltozatok bevitelének befejezéséig, a szövegkritikai jegyzetek digitális rögzítéséig, mely fázis után a keletkezéstörténet és a számos bibliai és kultúrtörténeti utalásra vonatkozó tartalmi jegyzetek elkészítése következhet, miközben folyhat a szövegváltozatok kódolási és lektori ellenőrzése. A munka a Mózes kézirataival végtelenül izgalmas és egy filológus számára nagy élvezetet, élményt jelent. Mindezen kellemes érzések még fölemelőbbek lehetnének, ha a szakmai háttér nagyobb biztonságot jelentene, s ha a jelen jeles évforduló, s a Szerző nagyobb figyelmet kapna, kaphatna a Madáchra szavakban büszke közösségtől. 46 �Versek GÉCZI JÁNOS A tizenkettedik színhez A széles képbe belóg egy virág, hogy elszívja a háttér erejét. A papirossal együtt ég el a vers, a költő. A színfehér lap barnul, aztán galambszürkére változik, szerteporlad és a füst nyomában fölemelkedik, apró őrszemnek, amelynek innen nem lehet tudni a megnevezését. A lángszirmoktól körbeölelt rózsában a vers mivé válik, mivé alakul a költő, csak onnan lenne tudható. Látszik, immár nem létezik, de világít, test nélkül, mint a fény. Tűzként beszél. Lélek, miként a megroskadt hamu. Hegyeshalmi László: Madách emlékezete 1, 1976 47 �Madách 200 BÁGER GUSZTÁV: „A reményhez” Madách Imre emlékére Fúrhatsz falba fekete lyukat, Tapsolhatsz is hozzá, reggel hétszer. Ami korábban még elképzelt volt, Most rettenetes és új valóság. Ott a lét-tagadást éred tetten. A sors magánvaló és közvetlen. Elterülnek főbelőtt ideák. Ami lényegében nem is halál. Tartópillére átszúrt gondolat. Az igazság. Szilárdnak tekinti. Jóság és szépség virágai közt Épülhet a változás csodája. Bár érzelemmentes, flegmatikus, Köd szűrte levegő, vízöntő kéz. Most naturális igazság a tél. Kelt szervezni tavaszt, tervezni őszt. Most tél és csend van. Zaklatott ember Vár induló tavaszt, mérlegelő őszt – Madách küzdő biztatása sarjad, Princípiumokat kiizzadni. Küzdeni és bízni? Új megújulás. Ádám és Éva. Frigy és identitás. A szövetség szép és örökkévaló. Így is eggyé kovácsol a szent kohó. Véres háború helyett számháborút! Ahol a toll előtt a fegyver leborul. 48 �Versek OLÁH ANDRÁS Nyom nélkül (széljegyzet Madách látomásához) nem ilyennek képzelted az embert… a fájdalommal azonosítottad és a soha be nem tölthető hiánnyal a nyom nélkül maradt megbocsátással a megbocsátásnak hazudott pironkodással a levitézlett alkudozással… már követni sem tudjuk hány féle arcát mutatta azóta és hiába vigyázol az árverésre hirdetett relikviákra az idő gyáva veszteglésnek tűnik már nem írsz jegyzetet csak ülsz bénultan a kicsomagolt jövőtlenség felett keseregve – bárcsak ne lett volna igazad… falanszterhideg vesz körül s már nekünk sem csak az egymásba kapaszkodás hiányzik TÓBIÁS KRISZTIÁN Tragédia 2023 – Madách 200 Nem segít egy esernyő ha a fejünkre szakad az ég ha a jég kilométer magasból zuhan ránk ha szakad az ég ha szakad a sixtusi kápolna mennyezete ha omlik a fejünkre nincs az az esernyő amiről visszapattannának az angyalok 49 �Madách 200 nincs az a selyem amiről pattannának az égi szárnyasok a sixtusi mennyezetén csak ég van és bármikor zuhanhat és ha bármikor zuhan hiába is markolod kis fröccsöntött nyelű műselyem esernyődet ha az ég szakad hiába és ez tragédia ember ha ránk szakad az ég az lesz az igazi tragédia. Hegyeshalmi László: Madách emlékezete 2, 1976 50 �Arcok és emlékek BAKONYI ISTVÁN Bécsy Tamás Tragédia-felfogása (Személyes elöljáró szavak) Miközben a fehérvári Városházán hallgattam néhány évvel ezelőtt Róth Pétert, Kabdebó Lórántot, Nagy Andrást, Papp Lajost és Fábry Sándort, akik megidézték nagyszerű tanárunkat, a jeles drámaelméleti szakember Bécsy Tamást, néha bizony elkalandoztak gondolataim. Mert olyan jó, hogy az alpolgármester, a tudós, az irodalmár, a szívsebész professzor és a humor első számú bajnoka oly szépen szól közös mesterünkről, de közben valóban elmémbe vágott B.T. ugyancsak briliáns szellemessége, ama bizonyos, egy kissé távolságtartó mosolya. És itt van a kezemben a pécsi tanárképzős indexem a hetvenes évekből, az ő kézjegyeivel és megtisztelő osztályzataival. És eszembe jutott a töltött káposzta, a konyak, a cigarettafüstös Suzuki, egyegy felejthetetlen fehérvári est, vagy például az, hogy micsoda remek rendhagyó Csokonai-órát tartott kérésemre a Rákócziban. Egy általános iskolában az irodalomtudomány kandidátusa. Igaz, annak idején ő is a Pécs-Bányatelepi általánosban kezdte… És kijárt minden lépcsőfokot, hogy aztán a tudomány legmagasabb szintjére jusson el. Az azóta elhunyt Kabdebó professzor – betegségével küzdve – azért jött el, hogy elmondja: Tamás igazi úriember volt, a tisztesség szép példája. Így igaz. Nemcsak azért, mert az előző nemzedékei is értelmiségiek voltak, hanem főként azért, mert hozta azok példáját. A makói polgármester gyerekeként, aki a negyvenes évek végén nem kerül be a szegedi egyetem menzájára… Aztán teljes életet élt. Kár, hogy ezt sokan nem tudják. * (A Tragédiáról) S itt arról is szólnom kell, hogy ő volt az, aki logikus és elméletileg megalapozott elméletével fölállította a drámamodellek rendszerét. Persze nem tudományos előzmények nélkül, de igencsak egyéni módon. Tőle tudjuk, hogy háromféle modell létezik: a konfliktusos, a középpontos és a kétszintes. (A drámamodellek és a mai dráma. Akadémiai Kiadó, 1974). Elmélete alapvetően különbözik attól, a hagyományosnak nevezhető felfogástól, hogy minden dráma alapja a konfliktus. Bécsy szerint viszont minden dráma alapja a szituáció, amely a cselekmény elején jön létre, s abból következik a mű minden további lépése. Természetesen a konfliktus létre jön számos drámában. Ám ehhez tisztázni kell a fogalom lényegét. Szerinte a konfliktus két szemben álló erő 51 �Madách 200 tett-váltás-sorozata, és ebben a küzdelemben mindkét félnek megvannak az eszközei. Ilyen mű pl. a Hamlet, az Antigoné vagy a Bánk bán. S vannak olyan művek, amelyekben egyetlen központ köré gyűlnek a viszonyok, és a középpontban levő erő is különbözőképpen viszonyul hozzájuk, mint ahogy ez pl. a Lear királyban történik. Harmadsorban pedig vannak olyan drámák, amelyekben két világszint határán vagy a két szinten megy előre a cselekmény. Ezekben a művekben nem jöhet létre a konfliktus, hiszen legalább az egyik félnek nincsenek meg azok a feltételei, amelyekkel le tudná győzni a másikat. S így érkezünk el a Csongor és Tündéhez vagy Az ember tragédiájához. (Egyébként Bécsy Tamás szerint is ez a két dráma, kiegészülvén a Bánk bánnal jelenti a magyar drámairodalom csúcsait, ám hozzáteszi Örkény István remekművét, a Pisti a vérzivatarbant is!) Ezek a kétszintes drámák. Madách Imre legismertebb művét, valamint a róla szóló elmélkedést egy korai elemzésében ismerhetjük meg a legjobban. (Bécsy Tamás: Az ember tragédiája műfajáról. Irodalomtörténet, 5/5. évfolyam, 2. szám, 1973.) Ebben szó esik arról, hogy ebben a drámában (és ez különösen fontos, hiszen sokan drámai költeménynek tartják) valóban nem fejlődhet ki az igazi konfliktus, hiszen pl. Ádámnak nincs esélye arra, hogy eséllyel szálljon szembe az Úrral vagy Luciferrel. S persze az Évához fűződő viszonyban sem a konfliktus az uralkodó. Könnyen beláthatjuk, hogy a Tragédiában két világszinten játszódik a cselekmény: az egyik a történelem szintje, a másik az ideáké. Bécsy Tamás lépésről-lépésre bizonyítja, hogy miért nem jöhet létre a valódi konfliktus az alakok (lírai képmások) között ebben a műben. Az eszmék közötti konfliktusok pedig nem értelmezhetőek drámai értelemben. S így tér rá Bécsy a mű valódi modelljére. Az ilyesfajta művekben „…a drámai szituációt nem egy konfliktus köré építik fel, de a világnézetből fakadó két világszint köré. … A két szint közül egy egyik mindig az evilági szint, a valóság, még akkor is, ha erősen absztrahált módon ábrázolják. A másik az, amelyik a kor, az osztály, a réteg vagy a szerző világnézete szerint az evilági szintet meghatározza, amelyik ezt törvényekkel ellátja. …” (Bécsy Tamás: i.m. 326-327.) Olvashatunk itt arról is, hogy Az ember tragédiájában az Úr és Lucifer a „második szintet”, Ádám és Éva pedig a földi, evilági szintet képviseli. A két evilági lény harmóniáját az a pillanat töri meg, amelyben Lucifer megjelenik. S persze az Úr „égi zengzete” is befolyásolja létüket, ám pozitív oldalról. Aztán a történelmi színekben is láthatjuk a kétféle útmutatást. Mindezek mellett a történelemre végig az jellemző, hogy egy-egy eszme megjelenése és diadalra jutása után bekövetkezik a hanyatlás, Bécsy Tamás szavával az „elkorcsosulás”, a bukás. „…Ami a műben abszolút pozitív, abszolút jó, az az édeni állapot. Ez a mű ún. második világszintje…” (i.m. 330.) 52 �Arcok és emlékek Az is világos ugyanakkor, hogy Ádám minden bukás után újra bizakodik, és hisz a jövőben. Újabb korcsosulások és újabb bukások előtt. Van úgy, hogy ezt Éva sugallja neki. Az ellentét aztán nem a földi szereplők között, hanem a két szint között jön létre. „…Azt hisszük, hogy pontosan felderítettük a Madách által alkalmazott írói anyagszervező-eljárást, áthidalhatjuk azt az ellentmondást, hogy a mindenképpen drámának írt Tragédia remekmű, de nem dráma, hanem költemény…” (i.m. 334.) Ugyanakkor azt nem cáfolja Bécsy Tamás, hogy a kétszintes drámákban vannak lírai elemek, anélkül, hogy ezek a műnemi jelleget megváltoztatnák. S ezáltal pontosabban meg tudják jeleníteni az emberi bensőt, egy-egy alak belső világának változásait. A tudat-drámák eszközeivel. Végül is elmondhatjuk: ez az elemzés és gondolatmenet valóban közelebb vihet a mű, jelen esetben Az ember tragédiája minél jobb és teljesebb befogadásához, hangsúlyozván, hogy itt az írott műről, és nem annak színpadi megjelenítéséről van szó. Más kérdés, hogy az ilyesfajta elemzés hasznosítható az előadások rendezésében is! Szerencsés esetben az elmélet igenis hatást gyakorolhat a gyakorlatra. 53 �Madách 200 NÉMETH PÉTER MIKOLA Egy mindig aktuális beszélgetés – Madách lírájáról Madách Imrét halhatatlanságában „középiskolás fokon” jobbára úgy ismeri a mai diákság, mint azt a költőt, aki megírta egyetlenegy, egyetemes, színpadra szánt művét Az ember tragédiáját. A Mózes, A civilizátor, a Csák végnapjai, a Mária királynő, a Férfi és nő című műveiről és más írásairól már jóval kevesebbet hallani, tudni. A Lantvirágok című kötetén kívül megjelent verseiről már nem is beszélve. De mi lehet ennek az oka? Egyrészt talán az, hogy kevés olyan magyar szakos gimnáziumi tanár van, volt a közelmúltban, aki Madáchról, mint az ihletett lírikusról tartott volna, akár csak rendhagyó irodalomórákat is. Pedig jó lett volna tudatosítani a felnövekvő nemzedékekben, hogy több mint húsz esztendős benső filozófiai készülődés, lírikusi építkezés, lázas költői munka, versírás és "versfarigcsálás" előzte meg az emberiség költemény megírását. A teremtő lélekben évtizedeken át készülődött annak lehetősége, hogy megszülethessen a halhatatlanság műve. Madách életének erről a kezdeti, nagyon lényeges korszakáról, a készülődés idejéről beszélgetünk mai műsorunk vendégével Kerényi Ferenc irodalomtörténésszel. – Kedves Barátom, ezúttal együttesen fogunk elgondolkozni arról, hogy Madách Imre miként vált költővé? Született költő volt-e, a szó klasszikus értelemben? Poéta doctusnak számított-e a saját korában? Vagy kár erről így gondolkozni? Egész egyszerűen hagyjuk meg őt drámaírónak, annak a halhatatlan drámaköltőnek, akit a közvélemény általánosságban egy műves alkotóként ismer? Kerényi Ferenc: – Én azt hiszem, hogy a 20. század végén szembe kell néznünk azzal a kérdéssel, ami régen, úriasszonyok lapjában karácsony táján körkérdésként hangzott el, hogyha ön asszonyom egy lakatlan szigetre vetődne, akkor mit vinne magával? Melyik könyvet és mi egyebet? Számunkra, az ezredfordulón, ez a kérdés úgy vetődik fel, hogy mi lesz, amit a harmadik évezredbe, a 21. századba szándékunk szerint magunkkal viszünk. Vannak olyan tárgyi emlékeinek, amelyek igazoltan, pecsétes papírral, dokumentálhatóan a világörökség részét képezik. De felvetődik az a kérdés, és ez a mi számunkra legalább annyira izgalmas, mint a nagy nemzetek számára, hogy egy kis nép irodalmából mi az, ami, ha nem is pecsétes papírokkal, ám szellemi határátlépésre készülve, az európai közkincsnek és a világirodalomnak a része lesz. Nos, ahogy Bartók Béla zenéje egyértelmű, hogy velünk jön a 21. századba, a régi magyar 54 �Arcok és emlékek irodalomból két név merülhet fel így: az egyik Petőfi Sándoré, a másik Madách Imréé. Miután mindkét klasszikus életműve a művelt világ számára többnyire jó szintű fordítások segítségével elérhető, olvasható, így nyilvánvaló, hogy ők ketten a világirodalom részei maradnak. Az, amit bevezetődben említettél, az azért is fontos kérdés, mert ebben már nekünk, magyaroknak is felelősségünk van. Vagyis, ha mi minden segítséget meg nem adunk a világnak a fordításokhoz, a más nyelveken való megjelenéshez, akkor nem várhatjuk el senkitől sem, hogy a klasszikusainkat valóban megismerje. Tehát, ha nem nevelünk értő irodalmárokat az egyetemeinken, nem bontjuk ki a művekben lévő esztétikai szépséget, eszmetartalmat, és nem a világirodalmi értékeinkkel kérünk belépőjegyet Európába, akkor most nagyot hibázunk. Ilyen értelemben ma valóban jóval nagyobb a tanárok, az irodalomtörténészek, sőt a művelt olvasók felelőssége is, mint sem gondolhatnánk. – Hogy csak két klasszikusunknak volna biztos világirodalmi belépője Európába? Ahogy ezt hallja, kétségbeesik az ember és kétségbe esve rákérdez. Na de hát mi lesz: Janus Pannonius, Balassi, Vörösmarty, Arany János, Vajda, Komjáthy verseivel? És mi lesz a nagy Nyugatosok: Ady Endre, Babits, Kosztolányi, Tóth Árpád élete művével? Jókairól, Móriczról, Nagy Lajosról már nem is beszélve. És mi történik majd József Attila, Pilinszky János, Nagy László, Weöres Sándor, folytathatnám még a névfelsorolást, és mások verseivel. Velük valójában mi lesz? – Értük meg kell harcolnia az utókornak. Itt a különbség az, hogy Petőfi és Madách már benne vannak a világirodalmi köztudatban, tehát az ő esetükben minőségében más a feladatunk. Benne kell tudnunk tartani őket, mert ahogy az irodalom időszalagja nyúlik, érthetően egy-egy kisebb nemzet irodalmára, egyegy korszakra, és egy-egy alkotóra kevesebb idő jut. Ezt jól láthatjuk az újabbnálújabb iskolai tantervekben is. Ez ellen nincs mit tenni. Ez egy objektív tény. Ez egy szükségszerűség. Tehát őket bent kell tartani, de minden áron a világirodalmi közgondolkodásban. A többi magyar költőért meg hadakozni kell. Őket meg kell ismertetni a világgal, be kell vezetni a nevüket először is Európában. Le kell fordíttatni a műveiket. Madách művei már ott vannak, abban a folyamatban, nagy sorozatban, amiben az európai művelődéstörténet Dantét, Goethét, Madáchot, Lessinget, Byront, Miltont, Victor Hugót és Ibsent besorolta. Ezt az emberiség történetében lényeges sorozatot a Peer Gynttel zárja. Tehát ő, mint magyar drámaköltő egyértelműen benne van ebben a fősodorban, a nagy emberiség történetek folyamban. Ő még véletlenül se Goethe-epigon, ahogy ma is hallani olykor. Hanem igen is ennek a világirodalmi folyamatnak a teljes jogú tagja. További felvetéseidre választ keresve, más kérdés az egy műves szerző fogalma. Hogy mit is jelent ez? Mi magyarok hajlamosak vagyunk, úgy ahogy a bevezetődben mondtad, abszolutizálni. Van egy Katona Józsefünk a Bánk Bán című drámájával, van egy Madách Imrénk Az ember tragédiájával, vannak egyverses 55 �Madách 200 költőink, akiktől már csak egy-két verset tudunk, vagy csak egy szállóigét, vagy egész egyszerűen csak egy verscímet. Ebbe valóban nem lehet belenyugodni. De ezennel a kérdésünk most az, hogy vajon Madách Imre minek tekintette önmagát? Ma már, azt hiszem, hogy itt az a pontos kifejezés, ha fellengzősen egy picit, vagy épp romantikusan, de Madáchot drámaköltőnek tekintjük. Tehát nem drámaírónak, a szó kiváló dramaturgja értelmében. Ilyen volt például Szigligeti Ede, aki halálpontosan tudta, hogy a színházi közönségnek mire van szüksége. Naprakészen szállította a darabjait. Ha műsorpolitikai ínség volt, akkor négy-öt nap alatt megírt egy játszható vígjátékot. Ebben az értelemben tehát nem drámaíró Madách, hanem drámaköltő. Mert jó tudatosítani, hogy Az ember tragédiája szellemi épületébe évtizedeken át hordta a szellemi muníciót, az építő anyagot, a téglákat. Nyakasan megküzdött a megfogalmazás nehézségeivel. És ebben a végső fázisban éppen az volt a szerencséje, hogy Arany János állt mellette. De ez a hosszan tartó elszánt küzdelem azt is jelentette, hogy az egész madáchi életmű bele épült a Tragédiába. A lírájából pedig ezt életművet, Az ember tragédiájához vezető utat ki tudjuk kövezni, ki tudjuk rakni, ami a világhírnév felé vezetett. Az idei Madách szavalóverseny kiváló alkalmat adott arra, hogy ne csak a Tragédiát, s annak verses segédanyagait, szellemi jegyzeteit tekintsük át alaposabban, hanem, hogy a drámaköltő lírájában is elmélyedjünk. Úgy, miként a kor nagy magyar gondolkodóinak problémáiban. Madách Imre a költő gondjaiban, olyan értelemben, hogy ő nem volt alanyi költő a szónak abban az értelmében, miként Csokonai Vitéz Mihály, vagy épp Petőfi Sándor, akiknek természetes anyanyelvük volt a vers. Petőfi a legmostohább körülmények között, hózivatarban gyalogolva képes volt fejben verset írni, utána hosszú gyaloglás után megérkezett valahová, egy melegebb helyiségbe, és máris le tudta írni a kész verset javítás nélkül. De hát Madách nem ezek közé a költők közé tartozott. Ő valóban tudós költő volt. Pontos volt a kifejezése, az arányérzéke, az árnyaltsága. Iszonyú mennyiségű az az érzelmi- és ismeretanyag, amit a verseiben lavinaként görgetett, mindenféle megfogalmazási nehézségeivel együtt. Persze ez nem jelenti azt, hogy nincsenek Madáchnak olyan opusai, amelyek jegyzet nélkül is élvezhetőek. – Visszatérve eredeti gondolatfonalunkhoz, Madách lírájához, akkor tehát men�nyire volt borúlátó a drámaköltő saját és nemzete sorsa tekintetében? Mennyire hitt, mondjuk a világ, a mi világunk megváltoztathatóságában, humanizálhatóságában? Ha néhány versére gondolok, mondjuk épp A halál költészetére, vagy az Önmegtagadás, az Ősszel, a Hová lett most a rút idő címűre, az Egy őrült naplójából kiemelt részletekre, a Hit és tudásra, az Aradi sírra, a Síri dalra például, akkor meg kell vallani, hogy bizony meglehetősen borúlátó költői lélek vallomásairól van itt szó. Vajon Nógrádból, Alsó-Sztregováról és Csesztvéről, az Isten háta mögötti palóc valóságból nézvést, az akkori kor embere 1848/49-et követően, egy vesztes forradalom és szabadságharc után, börtönviselten, elváltan hogyan is láttathatta volna másként a világot, mint ahogy saját 56 �Arcok és emlékek sorsa szerint megtapasztalta. Az élettörténetből is nyilvánvalóan adódik a kérdés, hogy Madách Imre lelki alkata szerint volt pesszimista ember, vagy egész egyszerűen a kor szelleme volt elve dekadens? – Én azt hiszem, hogy a romantika korának költői általában Európában is, már sokszor és sok mindenben csalódtak. Csalódtak egyszer a felvilágosodás naiv neveléselméleteiben. A jó mellett érvelve tehát abban, hogy az emberek racionálisan észérvekkel meggyőzhetőek. A következő generációt jóra tanítva, már magától éretetődően az ésszerűt, a jót és hasznosat fogja mívelni. Később kiderült, hogy a francia forradalom eszméiből mi lett, kiderült többek között az is, hogy a szabadelvűség, a klasszikus liberalizmus a ’48-as forradalmakba torkollott. Kiderült, hogy az 1848/49-es európai forradalmak a Petőfi által megénekelt világszabadságot nem hozhatják meg. És akkor mindehhez hozzá adódik még a magyar probléma, a szabadságharcot túlélők felelőssége. Én inkább úgy fogalmaznék, hogy Madách egyszerre Ádám és egyszerre Lucifer. És nem véletlen, hogy a 20. században éppen az egyik legnagyobb drámaköltőnk Örkény István volt az, aki, ezt a szintetikus látásmódot saját maga számára is írói mintának tekintette madáchi életműből. Madách egyszerre Ádám a naiv, a lelkesedő, a nyitott ember, a minden újért rajongó lélek. És, ezáltal a szabadságra vágyó, kitárulkozó szereplő, aki óriási támadási felületeket hagy magán, iszonyúan sebezhetővé válik. S ugyanakkor a másik, a már többször csalódott cinikusabb, a hideg ésszel és az érzelmet magától elhárítani igyekvő luciferi magatartást is képviseli. Tehát Madách világlátásában ez a kettősség tagadhatatlanul létezik. Ez nyilvánvaló, hogy alkati sajátság is, de nem lehet azt mondani, hogy egyértelműen pesszimista, mert benne van az újrakezdés akarata és lehetősége is. Az 1849 utáni emberi-költői magatartás bár azt lehetne mondani, hogy utolsó ilyen lehetőség volt a magyarság történetében, mi már tudjuk, hogy erre az újrakezdési képességre, erre nagyon is szükségünk volt és van. Ebből a szempontból Madách generációja, azért is értékes korosztály, mert az ő értelmiségi magatartásukban, így a drámaköltőében is benne van a történtek elemzésének az igénye, az erővonalak meghosszabbításának az akarata a jövőre nézve. Ezek Az ember tragédiájában a Madách korához viszonyított jövőbeli képek, ezek nekünk mára már a jelen színei, és benne van az önkritika képessége is. Tehát mi magyarok mindig hajlamosak voltunk arra, hogy a vereségekért, a bukásainkért bűnbakot keressünk és találjunk is. „Ideális” bűnbak a világosi fegyverletétel okán például Görgey Artúr. Az egész Görgey-kérdés, ma újra felhorgadt megint. – Talán épp most tisztul Kosáry Domokos és Katona Tamás történészi kutatásainak, munkáinak köszönhetően. – Most végre letisztulóban van. De az egyéni sorsokban is tovább élt és él ez a bűnbakképző effektus. Petőfi sorsáért hagyományosan Szendrey Júliát és 57 �Madách 200 Egressy Gábort „illet” felelőssé tenni, hogy ők küldték szinte az erdélyi halálba. És még hivatkozhatnék másokra is. De ez a fajta önszemlélődő, önkritikus, öntépelődő és önmarcangoló hazaszeretet, emberi magatartás, ez ott van Madách lelke mélyén, és ott van valóban Arany Jánoséban is. Nagyon is jellemző, hogy a pesszimista kortársak egy része is már eleve túl borúlátónak tartotta Madáchot költeményei olvastán. Arany Jánost pedig gondosan lebeszélték, hogy ilyen műveket írjon. Ott van példának okáért A nagyidai cigányok, Arany szabadságharc után rögtön írott költői reflexiója, amire Toldy Ferenc, az akkori irodalomtörténet-írás pápája, azt mondta, hogy Arany inkább magyar Odüsszeusz legyen, és magyar Odüsszeiákat írjon, mintsem ilyen pesszimista műveket. Tehát nálunk a nemzeti önismeretben az önkritikus alapállás az egy meglehetősen gyenge vékony vonalat képez, de ha a legnagyobbjainkat megnézzük, akkor az önmarcangoló, önkritikus szemlélet folytatódik a 20. században Adyval és másokkal. Akkor éppen ez az, ami újszerű, modern. Véleményem szerint a 21. századot jellemzően, ez a modern értelmiségi magatartás tovább él majd. Egyik verse, a Költő és szabadság című, ami az eddig elmondott 1849 utáni, bizonyos értelemben általánosítható, bukás utáni hangulatnak a szintetikus látásmódját tartalmazza. Persze a történelmi körülmények változnak, de itt kapunk választ arra a kérdésre, hogy a küzdéseszme, amit Madách Az ember tragédiájában az ember alapvető kritériumának nevez, tehát a küzdést magát. Az újra kezdés, az újra indulás, a felkelés, a küszködés képességének megtartása az embernek nagyon fontos lételeme. – Madách Imre megelőlegez valamit már eleve a 20. századi életérzéseinkből. Nyilvánvaló, ahogyan már mondtad is, ő ott lesz a 21. század világirodalmában is. De hát ettől ő még továbbra is ama dekadens áramlatok képviselője marad, amit nevezhetünk mi akár magyar, vagy épp európai fátumnak is. Ám ez nem változtat a lényegen, azon az örökös luciferi kérdésen, hogy „Aztán mi végre az egész teremtés?”. – Itt tulajdonképpen egy nagyon alapvető történetfilozófiai kérdés rejlik a háttérben, és ennek a kétféle megközelítésnek, már a reformkorban is megvolt a nyoma, a belső harca. És nem véletlen, hogy a legnagyobb magyar művekben, s a legnagyobb magyar drámai költeményekben, európai emberiség költeményekben van ennek nyoma. Az egyik az a lehetőség, hogy az emberiség nem halad előre, csak körben jár. Ezek a korszakoknak a híres körforgás elméletei, amelyek már a reneszánsz óta kísértik az emberiséget, de a francia történetíró iskola a 19. században újra felfedezi őket. Hadd utaljak itt egy szintén klasszikus, és romantikus fejezetre, Vörösmarty Csongor és Tündéjében az Éj monológjára, amelyik ugyanezt a körforgást tükrözi. Mind ehhez a világérzéshez kapcsolódott egy másik gondolkodást formáló lényegi elem, ez volt a haladásnak, az előrelépésnek, a világszellem fejlődésének az a hegeliánus tana, amit a Madách-Petőfi nemzedék magénak vallott, ami ’48nak az egyik legszilárdabb eszmei alapja volt. Na már most, ennek szinte termé58 �Arcok és emlékek szetes velejárója volt, hogy egy olyan sokk után, ami 1848/49 után bekövetkezett az elbizonytalanította a felnövekvő nemzedékeket. Gondoljuk el, hogy a szabadságharc, a világszabadság bukása mekkora sokk volt. Olyan volt ez, mint apáink, nagyapáink nemzedékének Trianon. A vesztes második világháború az apák nemzedékének olyan volt, mint ’56 a mai középkorúak generációjának. Egy ilyen sokkhatás után mindent újra mérlegre kell tenni. És így felerősödik az a kétség is, hogy egész egyszerűen nincs tovább. Na már most ezzel összefüggésben, itt egy nagyon érdekes dolog történik. A magyar költészetnek talán legértékesebb vonulatáról beszélgetünk most. És akkor még nem is említettük Kölcsey Ferenc Vanitátum Vanitas, minden hiába való gondolatfolyamát. Az tud nagyon kétségbeesni, aki valamire feltette az életét. Mert, aki nem tette le valami mellett meggyőződéssel a voksát, nem döntött valami mellett határozottan, az nem tud igazán kétségbeesni. Á, ez se sikerült, bosszankodik, rálegyint, aztán megy tovább, és próbál valami mást. Ám az aki lelkiismerete szerint, határozottan feltette az életét valamire, és a magyar irodalomnak ez az értékes vonulata valóban elkötelezte magát a világszabadság mellett. Mindegy hogy mikor: a 19. avagy a 20. században, az a valaki tud igazán keserű és csalódott lenni. És mivel költő, tehát önkifejező ember, művész, ezt meg is fogalmazza. Az a csodálatos ezekben az életművekben, hogy így is, meg úgy is olvashatóak. Tehát képesek vagyunk jövőbeli biztatást kiolvasni belőlük. De mondjuk borús hangulatunkban a saját legrosszabb előérzeteinket is megtaláljuk bennük. Ezért beszéltem az előbb szintetikus látásmódról. És ez valóban csak a legnagyobbak a sajátja. – Igen. Valójában így lehet, hogy minden lelki alapállás és olvasat kérdése. – Ezért fontos az, amiről a bevezetőben beszéltünk. Hogy ne tudjuk le egyszer s mindenkorra klasszikusainkat középiskolai kötelező olvasmányokként, hanem, igen is, amikor ilyen vagy amolyan hangulatban vagyunk, akkor vegyük a fáradságot, menjünk oda a könyvespolchoz, s emeljük le műveiket, s úgy mindennapjaink hangulataira hagyatkozva olvassuk őket újra, mert akkor ők nem válnak elfelejtett, halott szerzőkké, és akkor talán időről-időre segítenek is nekünk. Nagyon gyakran kapom azt a kérdést a Madách művek előadása kapcsán, vagy épp Madáchról beszélgetve, hogy hogyan lehetséges az, hogy a drámaköltő a jövőt ennyire világosan előre látta. Ez ugyebár, a semminek a kiváltsága. Nem, szó sincs erről. Hanem arról van szó, hogy meg lehet hosszabbítani bizonyos erővonalakat az emberiség fejlődésében. Madách ezeket hosszabbította meg a jövőbe nézve, és ezek metszéspontjában helyezte el a falanszter emberét, az űrjelenet emberét és az eszkimó szín emberét. És mivel jól helyezte el őket, ezért aktuális napjainkban ma is. Ezért Madách jövő képéből a mi jelenünk kiolvasható, már csak azért is, mert ugyanezekkel a gondokkal szembesülünk. Ha lefordítom a Tragédia nyelvezetét a mai nyelvezetre, akkor azt látni: a röghöz, a földhöz kötöttség, az emberiség és a föld erőforrásainak kimerülése a napi gondjaink közé tartoznak, továbbá 59 �Madách 200 a technikai társadalom egyenlősítő vonásai, az űretika kérdése ma egyre erősebb. Mai nyelven szólva, ezek a megoldatlan gondjaink most váltak csak igazán problémává. Madách ezeket előre jelezte, megoldani viszont nekünk kell. Ebben segítenek a klasszikusaink, így Madách is. – És van itt még a számtalan problémahalmazban több kérdés is, egy lényegi kérdés mindenképp, az valójában a kozmikus álmaink közül való, s így szól: vajon létezik-e rajtunk kívül is civilizáció a világmindenségben? Békétlenségünkben olyan békés társadalomról álmodunk, melynek tagjaival érdemes volna minél előbb, vagy utóbb működő kapcsolatot teremtenünk, mert az talán úgy hatna ránk, mint annak idején Einstein relativitás elmélete, némiképp megváltoztatná a gondolkodásunkat, a világképünket, rendezné az egymáshoz való emberi viszonyainkat, az egész földi létünket. – Így van. Ám itt hajlamosak vagyunk a bezárkózásra, tehát hogy hagyományosan kis népnek, vesztes népnek nyilvánítjuk magunkat, ezzel mintegy ki is rekesztjük magunkat, de másokat is kirekesztünk a kozmikus egészből. Hadd mondjak el ezzel kapcsolatban egy nagyon érdekes felvetést arra vonatkozóan, hogy itt nekünk mégis milyen kultúrkörökben kellene gondolkodni. A legszélesebb kultúrkör az univerzum, amit az előbb említettél. Néhány évvel ezelőtt történt, hogy a Tragédia összefüggésében, az eszkimó szín témájában a Színművészeti Akadémia, ahol tanítok, szervezett egy nemzetközi színművészetis diáktalálkozót, s ott mindegyik csapat megrendezte – mutatott be persze saját darabokat is – az eszkimó színt. Fölöttébb érdekesre sikerült az amerikaiak bemutatója. Ezek a fiatalok nem Európából elszármazottak voltak már, hanem született amerikaiak. Ezek azt mondták, kérem szépen az eszkimó nem ilyen. Mi ismerünk, un. „nyershús-evő”, jupik és inuit nyelvjárású eszkimókat, de azok nem ilyenek. És különben is, miért épp az eszkimó? Ez kérem megkülönböztetés, diszkrimináció. Akkor elmondtuk az Amerikából érkező színművész hallgatóknak, hogy Voltaire óta az öneszkimó a francia és az európai kultúrában az amorfot, az alaktalant jelenti, már legalább kétszáz éve. De Madáchot ebben akkor sem értették. A másik kérdésük az volt, hogy miért mondjuk azt, hogy Az ember tragédiájában csúcspont, s az újabb kori európai történelemben a tetőpont a francia forradalom. Miért pont az? Ők ezt nem így látják. Tehát, akkor döbbentünk rá, éppen Madách ürügyén, hogy mennyire bezárkózott a mi kultúránk szemlélete. Nagyon sok ilyen találkozásra van szükségünk, nagyon sokra, hogy képesek legyünk nagyobb kultúrkörökben gondolkodni, el tudjuk fogadni, be tudjuk fogadni azokat, mert így jutunk el valóban a kozmikus kérdésekig. És, ez lehet a 20. századi művelt ember kiváltsága. Nem kell most már ideológiákra, útmutatókra, segédeszközökre hagyatkoznunk. Ez a korszak hál’ istennek lezárult, és emiatt nagyobb lesz az egyén, az értelmiségi, a humanista ember felelőssége is, azt hiszem. 60 �Arcok és emlékek – Nyilvánvalóan, ahogyan Bartók Béla is eljuthatott még életében, mint zeneteremtő lélek a kozmikus egészbe, beszélgetésünk elején említettük is, hogy ő egész biztosan átjut majd a 20. századi „rubiconon”, miként reményeink szerint Madách Imre is az emberiségtörténet dámaköltői között foglal majd végérvényesen helyet a harmadik évezredben. 1998 Megjelent NPM: Párbeszélgetéseim Könyve – Személyesség a személyte­ lenségben c. kötetében . A rádiós beszélgetésben Gy. Szabó András verseket olvasott fel. 61 �Madách 200 TARNÓCZI LÁSZLÓ Madách a garabonciás köpenye mögött Palócföldi krónikásként meg-megremeg az ember keze, amikor belegondol, hogy itt olyan nagyságok fogtak hírlapíróként tollat, mint a gácsi patikus, akit ma már inkább csak Napútfestőként emlegetünk, képeit meg akár százmilliókra árazzuk. S ott van Mikszáth és Madách is, akiket meg nem lehet elégszer emlegetni. Az meg egyenesen ijesztő, hogy az előbbi megbolondult, s ha a festett vásznait ki nem menti a koszos padlásról vagy a disznóólból egy losonci szlovák orvos, dr. Oppenheimer Rezső, Budapesten pedig nem lát abban értéket egy fiatal építész, Gerlóczy Gedeon, akkor Csontváry nevét már rég elemésztette volna az idő. S az is, hogy Mikszáthnak is lehetett bármilyen jó tolla, még a hivatali léttel együtt is felkopott itt az álla. Aztán hogy szeretett Ilonkáját méltatlan szegénységbe ne taszítsa, egy kitalált szerelmi történettel inkább visszaküldte az apja házához, hogy aztán majd Szegedre kerülve, s ott (és országszerte) ünnepelt hírlapíróként, íróként bátorságot merítsen, visszajöjjön, s újra megkérje a tőle elvált hitves kezét. S a joggal, búskomorsággal ábrázolt Madách sorsán is hüledezni kell, mert hiába az áldott tehetsége, ami előtt a kor írófejedelme, Arany János is leborult, s a szép feleség és gyermekek, hiába a szabadságharcos dicsőség, felmorzsolta őt is ez a világ: Fráter Erzsébet az anyós által tőle elszakítva őrületbe, emésztő betegségbe, majd Váradon sírba került. S ha 1997-ben Tempfli József, római katolikus megyés püspök a földi maradványait ki nem mentette és a székesegyház kriptájába nem helyezte volna, porladó csontjai akkor egy románok által feldúlt temetőben nyugodnának ma is. Madách maga pedig alig negyven évesen itt, szülőfalujában, ebbe a paticsos nógrádi földbe került. Írósorsok, történetek, amelyek megannyi drámai és színes részletét néhány elkötelezett irodalmár, levéltáros vagy történész hozta elém. Olyan kutatók, kiknek szakmájuktól meglehet távol áll az irodalom, de személyüktől nem úgy az értékfelismerés. Hírlapíróként mindig is úgy tekintettem ezekre az emberekre, mint egy titkos társaság tagjaira, akik összejöveteleiknek ráadásul a még titokzatosabb szimpozion és hasonló elnevezéseket adták. Hangyaszorgalommal és lázasan készült ezekre a közíró Csongrády Béla Salgótarjánból, irodalombarátok, színházi emberek Pestről, s érkezett haza, Palócföldre a Balaton-felvidékről Praznovszky Mihály, akinek meg mintha készülni sem kellett volna egy-egy előadásra, aki mintha a kávéházban épp most hallott történeteket mesélte volna úgy, hogy azzal a szerző műveit megannyi, újságíró 62 �Arcok és emlékek által is érthető, eltemetett életmozaikkal egészítette ki. Hogy aztán egy-egy ilyen előadásba valójában hány emberöltőnyi olvasmányélményt sűrített, azt még tán ő sem tudná megmondani. Egy ilyen rendezvényen ismertem meg például a Százhalombattán élő tudós professzort, Dr. Krizsán Lászlót is, aki történész volt, s levéltári dokumentumok feldolgozásával, közzétételével, a nemzeti múlt kutatásával írta be nevét a magyar tudomány nagy könyvébe. Madáchról is előásott érdekes dolgokat, s amikor egy Erzsébet-napon, Balassagyarmaton, ahol a leánykollégiumot, hogy becsületét megvédjék, Fráter Erzsébetre nevezték át, késő estében együtt anekdotázgatott az Erzsikéről drámákat író T. Pataki Lászlóval, s borozgatás közben már szívesen felhagyott a pulpituson elhangzott, kimért mondatoktól. Utóbbi években a losonci informatikus, Puntigán József is igyekezett egyegy levéltári kutatásával megmutatni, hogy a Trianonnal kettészakított Nógrád északi felében Madáchot éppúgy, hanem még jobban maguknak tudják - mindmáig. S őt erősíti ebben a pozsonyi Magyar Kultúra Múzeuma igazgatónője, Jarábik Gabriella, vagy a rimaszombati költő, Szászi Zoltán is. De ha már informatika, akkor idézzek meg egy matematikus Madách-kutatót, a fővárosból Érsekvadkertre származott Andor Csabát is, akitől ugyancsak számtalan érdekességet hallottam, s vihettem hírül megyeszerte vagy országos sajtóban, s a Kossuth Rádióban. Kutatási eredményeikről és anekdotáikból szívesen hallgattam volna többet is, de a garabonciás lét csak olykor-olykor segített abban, hogy a titkos társaság legkevésbé sem titkos összejövetelein ott legyek. Ott voltak viszont a könyvtárosok, a művelődési ház vezetők. Sőt, olykor még magyartanárok is… A szimpozionozók emlékezetvesztés elleni küzdelme valami olyasmit jelentett számomra, mint amivel a neves sci-fi regényíró, Ray Bradbury 1954-ben megjelent kisregénye, majd az abból készült filmadaptáció - amit meg François Truffaut rendezőnek köszönhetünk. Az 1966-ban bemutatott Fahrenheit 451 egy negatív utópia, ami szerint a jövő társadalmában az uralkodó rend számára a legnagyobb veszedelmet a könyvekben rejlő ismeretanyag rejti. A hatalom ezért létrehozta a Tűzőrség intézményét, hogy könyörtelenül lecsaphasson a könyveket birtokló kisebbségre és megsemmisítse a könyvet, a szabad gondolkodás jelképét. Ám szerencsére mindig is voltak kétkedők, akik kevésbé hiszik azt, hogy a könyvek antiszociálissá és kezelhetetlenné teszik az embereket, s jobb időkben bízva egy-egy könyvet betűre pontosan megtanulnak, s a társadalomból kimenekülve „könyvemberekké” válnak. Itt, Palócföldön az emlékeket tudatunkba hozó és ott tartó könyvemberek érdemének tartom, hogy egyáltalán van valamiféle Madách centenáriumi emlékév. Hogy a programjaikra citált, vagy oda édesgetett polgármesterek közül mára már többen eljutottak oda, hogy ha volt valami kapcsolódási felülete a településüknek Madách Imrével, az életével vagy műveivel, vagy akárcsak a tragikus sorsú 63 �Madách 200 Fráter Erzsébettel, s most kötelességüknek érzik, hogy azt értékként megmutassák, s hogy egymás rendezvényeit is látogassák. De térjünk vissza az egyik ilyen könyvemberhez, Andor Csabához, akitől pár dolgot meg kell, hogy idézzek most. Először is azt, hogy Madách legnagyobb érdemének azt tartotta, hogy túlélte saját életét, korát, hisz megannyi, egykor nagyra, akár irodalmi Nobel-díjra is esélyesnek tartott költőnek-írónak ez nem sikerült. Egyik beszélgetésünk alkalmával, Az ember tragédiája új, spanyol és orosz fordításának örvendett épp. Ahogy számolta, akkor már a bábeli világ harminckét nyelvén olvashatták Madách főművét, de tudott arról, hogy még izlandi nyelven is belefogtak a fordításába. De hogy könyvkiadásban ez pontosan hány országot is jelentett, azt maga sem tudta megmondani, hisz az angol, az arab vagy a héber nyelven kiadott műveket számtalan országban olvashatták és ez a színházi emberek figyelmét is fölkeltette, s föl-fölkelti ma is. A fordításokról elmondta azt is, hogy a kilencvenes években született hindi fordítás is, s hogy a japánnak az a különlegessége, hogy azt egy Budapestre akkreditált japán diplomatának köszönhetjük, aki még a II. világháború előtt lefordította, s kiadta azt 1943-ban. Csakhogy a raktárt, ahol őrizték a könyveket, azt bombatalálat érte Tokióban. Így nem csoda, hogy ezt, a 11 Zichy Mihály kiszínezett rajzzal illusztrált könyvet hiába kereste Radó György a British Múzeumban vagy Washingtonban, a Kongresszusi Könyvtárban, de egy példány a győri Xantus János Múzeumban, Szabó-püspök hagyatékából csak előkerült. Az meg külön öröm, hogy a fordító átdolgozva ezt 1965-ben újra megjelentette japánul. A dráma nagykövete a színház. A műveket az előadások éltetik, s míg korábban német nyelvterületről érkeztek hírek Az ember tragédiája bemutatóiról, az ezredforduló után inkább már csak adaptációk. Ilyen például Az ördög tragédiája címet viselő előadás is a Bajor Állami Operaház társulatának előadásában. Hogy mit is mond mindez a világunkról, erről biztosan meg fogom a könyvembereket kérdezni. Annyit azonban már akkor elmondott nekem erről a Madách Társaság elnöke, hogy az Odusszeia-feldolgozásoknak tudják be sokan azt, hogy James Joyce megírta az Ulysess-t. De maradjunk még ennél a régi beszélgetésnél, amelyben Madách más műveiről is kérdeztem a könyvembert. Mint mondta, a Mózes egy időben nagy siker volt, s köszönhette ezt elsősorban Sinkovits Imre játékának, s annak, hogy dramaturgként Keresztury Dezső a szöveget a színpad világához igazította. Egyébként ezt a művet is lefordíttatták angol nyelve, de Andor Csaba szerint az lenne egy igazi vállalkozás, ha ezt a bibliai történetet héberre is lefordítanák, s előadnák Jeruzsálemben. Andor egyébként elmondta azt is, hogy fél élete abban a reménykedésben telt, hogy egyszer majd eljuthat egy Madách-konferenciára, míg rá nem ébredt arra, hogy ha ezt nem szervezi meg, soha nem lesz erre lehetősége. 64 �Arcok és emlékek Hogy kinek is lenne dolga Madáchot és más, arra érdemes magyar szerzőket megismertetni a nagyvilággal, adódik, hogy a mindenkori magyar kulturális kormányzatnak. Ugyanakkor esetleges az, hogy kit és mikor kap szárnyra a világhírnév. De esetleges az is, hogy ki kap itthonról röptetést. Nehéz megmondani, hogy az életében szinte ismeretlen Márai, vagy akár Szerb Antal hogyan is vált világszerte ismertté. Az azonban bizonyos, hogy ha mondjuk százezer dollárral kistafíroztak volna egy ismert, népszerű amerikai drámaírót, hogy készítsen egy olyan fordítást Az ember tragédiájára, ami színpadi sikert hoz, akkor Madách a hallhatatlanok csarnokában lenne – s nem csak nálunk, világszerte is. S azért ne feledkezzünk meg a gesztusértékű kisebbségi nyelveken történt tragédia-kiadásokról sem: a lovári vagy a galego nyelvűről. De épp Andor Csaba bíztatására fogott bele egy fiatal fordító a latin nyelvű adaptációba, amely tán épp akkora karriert fut be majd mint a Dél-Amerikába emigrált Lénárt Sándor, aki Milne Micimackóját fordította deákra. A Madách Társaság több tucat könyvet adott már ki – életrajzi művektől kezdve levelezéseken át a szimpozionokon elhangzott előadásokig. Hogy pontosan mennyit, s milyen kutatási anyagok alapján és milyen forrásművek, hivatkozások és kereszthivatkozások szerint – legyen ez a kutatók dolga. A garabonciás ebből annyit lát, annyit ért, hogy a Könyvemberek köteteinek hosszú sora a könyvespolcokon, hogy az emlékezetvesztés ellen szóljon. S hogy mindig elénk hozza Madách nagy kérdését azzal kapcsolatosan, hogy mi dolgunk is van a világban, s erre a Tragédia generációkat újra és újra elgondolkodtató szállóigévé vált mondatát kell idéznie: „Mondottam, ember: küzdj és bízva bízzál!” 65 �Madách 200 CSONGRÁDY BÉLA Palócföldi búcsúszavak két Madách-kutatóhoz Andor Csaba (1950-2022) – Kozma Dezső (1935-2023) Bárhogyan vizslatom a múltat, idézem vissza az elmúlt éveket – de inkább évtizedeket – sehogy sem tudok rájönni, hogy mikor, hol, milyen körülmények között ismerkedtem meg Andor Csabával. Egyszercsak – nyilván valamilyen Madách-ünnepség, megemlékezés, koszorúzás, könyvbemutató kapcsán – része lett az életemnek, méghozzá 2022. december 26-ig, 73. életévben bekövetkezett elhunyta napjáig – elválaszthatatlanul. Merthogy a Tragédia-szerzőhöz való viszonyunk, vonzódásunk, mélységes tiszteletünk egy hullámhosszon mozgott, akkor is, ha az én szerény munkálkodásomat nem lehet összehasonlítani azzal a küldetésszerű teljesítménnyel, amelyet ő felmutatott és immár hátrahagyott, végérvényesen beírva nevét a Madách-kultusz éltetői közé. Olyan névsorba, amelyet csak az utóbbi évtizedekre gondolva – sok más figyelemre érdemes személy mellett – Radó György, Horváth Károly, András László, Hubay Miklós, s mindenekelőtt Kerényi Ferenc munkássága fémjelez. Ráadásul – ahogy mondani szokás – mellbe vágott a hír, mert a január 20-i balassagyarmati koszorúzási ünnepségig, ahol Nagy Anna, a felesége részletesen tájékoztatott a karácsony másnapján bekövetkezett tragédiáról és az odáig vezető útról – mit sem tudtam betegségéről. Rendszeres levelezésünk során közös barátunk, Madách-ügyben is élharcos, zászlóvivő társunk, Praznovszky Mihály – aki Veszprém megyében élve a jelenlegi Palócföld különszámot is életre hívta – valamikor január első napjaiban ímél-címemen feltett egy rövid, de lélekbemarkoló kérdést: tudod, hogy meghalt Andor Csaba? Miután eladdig mástól nem hallottam e lesújtó hírt, egy ideig bíztam benne, hogy valaki félretájékoztatta őt. De sajnos nem, a kérdésben rejlő állítás igaznak bizonyult. S azóta már jó néhány hét eltelt, s jószerivel alig múlik el nap anélkül, hogy valamilyen összefüggésben ne gondolnék rá. Különösen ezen időkben, amikor Madách születésének kétszázadik évfordulójára emlékezünk s bár sokáig a költőzseni Petőfi – aki néhány héttel korábban ugyancsak 1823-ban látta meg napvilágot – akarva-akaratlanul beárnyékolta a mi megyénk egyik legnagyobb büszkeségének, ugyancsak zsenijének bicentenáriumát, pedig a megyei önkormányzat 66 �Arcok és emlékek vezetősége már időben elkezdte a tervezést s úgymond a lobbizást is kormánykörökben, s az illetékes intézményekben. Megszólíttattunk mi is néhányan, hogy szóban vagy írásban fejtsük ki véleményünket: szerintünk mit kellene tenni a Tragédia-szerzőhöz méltó megemlékezés érdekében. Andor Csaba írásban, rá jellemző módon alaposan átgondolva, több oldalon terjesztette elő tartalmas elképzeléseit. Nekem is elküldte, de a számítógépem útvesztőiben sajnos jelenleg nem találom. Mint ahogyan nem lelem immár soha többé a nevemre – többnyire a Balassi Bálint Megyei Könyvtárba – eljuttatott, az utóbbi években következetesen fehér kötésű Madách Könyvtár jelzetű köteteket sem, amelyeket Csaba rendkívüli precizitással, féltő gondossággal csomagolt be számomra is. Bőven száz fölött jár már e kiadványok száma, s mindegyiknek Ő volt a sorozatszerkesztője. A kötetek között több különböző nyelven megjelent Tragédia-fordítás is található. Mondanom sem kell, hogy hozzám legközelebb a 2014-es dátumú 86. kötet áll, minthogy annak szerzőjeként „Remény a csillag…” címmel nekem volt módom összefoglalni a Nógrád megyei Madách-kultusz 1964-től 2014-ig tartott intervallumban egy fél évszázadot átölelő történéseit, főbb jellemzőit. A felkészülés, az írás során rendkívül sok hasznos tanácsot, mondhatni folyamatos segítséget kaptam tőle, sőt alkalmasint némi korrekcióval is támogatott. Meggyőződésem, hogy Nélküle – s ezt nemcsak e végtelenül szomorú alkalom mondatja velem – nem sikerült volna tető alá hozni és a nyilvánosság elé tárni mondandómat. A kötet végi összefoglaló listámban boldogan jegyeztem be, hogy 1998-ban – mondhatni elég későn – Andor Csaba is bekerült a Madách-díjasok sorába. Méltán, teljes joggal… S azért is örökre hálás vagyok neki, mert invitálásomra, invitálásunkra mindig pozitívan reagált, és jó néhányszor eljött a salgótarjáni székhelyű Madáchhagyomány Ápoló Egyesület szokásos januári ünnepi üléseire és előadásokat is tartott itt. A Gréczi-Zsoldos Enikővel 2014-ben közösen megjelentetett könyvükről – amelyben az eddigi legteljesebb feldolgozását adták Madách Imre levelezésének – együttesen fejtették ki véleményüket. Andor Csaba, ha ideje engedte, elsétált velünk az itteni Madách-szoborhoz is és – csakúgy mint Balassagyarmaton szokta volt – Varga Imre alkotásánál is – elhelyezte a megemlékezés koszorúját, virágját. Dokumentumok által megerősített emlékeim szerint legutóbb 2019-ben történt ez így. Azt nem nekem, nem most és nem e helyütt kell mélyebben érzékeltetnem, pláne értékelnem, hogy Andor Csabának milyen szerepe volt a Madách Irodalmi Társaság 1994-es létrejöttében, működtetésében, a balassagyarmati Madáchemlékek megőrzésében, az 1995-ben útjára indított szimpoziumok megrendezésében és a fentebb már emlegetett könyvsorozat életre hívásában és életben tartásában. De amit úgymond kívülről láttam, az véleményem szerint imponáló teljesítmény. Annál is inkább, mert nemcsak szervezője, egyik motorja volt 67 �Madách 200 ezeknek a műhelyeknek, hanem szereplőként, szerzőként is jelentős mértékben gazdagította valamennyit s bizony pótolhatatlanul fog hiányozni a Madách-kutatók sorából. Számomra különösen emlékezetes az első három Madách-szimpózium, minthogy azok Salgótarjánhoz is kötődtek. Sőt az elsőn, Szügyben 1994ben tudósító újságíróként, lapszerkesztőként jómagam is részt vettem. A könyvek közül Az ismeretlen epizódok Madách életéből (1998) és különösen A siker éve: 1861 Madách élete (2007) kiemelten fontosak számomra, de gyanítom, hogy nem vagyok egyedül ezzel a véleményemmel. Annál is inkább, mert ebben – a közvélekedéssel szemben – igyekezett azt bizonyítani, hogy Madách Imre Alsósztregován nem 1823. január 21-én, hanem 20-án született. Szerinte a 21-e – amelyet ünnepelünk – a keresztelő, illetve az anykönyvi bejegyzés napja. Ugyancsak mindig élvezettel olvastam Fráter Erzsébet csécsei vonatkozásaival foglalkozó írásait. S mindezt egy matematikai végzettségű, filozófiából doktorált – többek között kommunikációval, kultúrakutatással és más társadalmi tudományterületekkel is foglalkozó – több országos intézetben nyomot hagyott ember hagyományozta ránk. Köszönet, főhajtás jár érte! ifj. Szabó István: Emléktábla Szliácson,(Szlovákiában), 2005 Messzebbről – de egymáshoz közeli időpontban, Andor Csaba április 15-i búcsúztatása előtt néhány héttel – egy másik váratlan és ugyancsak lesújtó értesítés 68 �Arcok és emlékek is érkezett a számomra: Kozma Dezső leánya Kolozsvárról közölte velem (is), hogy édesapja február 3-án elhunyt. Nem voltunk olyan szoros szakmai, emberi kapcsolatban mint Andor Csabával, de hozzá is mély, mondhatni bensőséges érzelmi szálak fűztek. Ráadásul az egyetemi tanár irodalomtörténészt pontosan tudom, hogy hol, milyen alkalomból és mikor ismertem meg. E folyamatnak két fázisa volt: 2000 januárjában – sokakkal egyetemben – jómagam is tanúja lehettem annak a pillanatnak, amikor a balassagyarmati ünnepségen átvette a Tragédia-költőről elnevezett megyei díjat – az indoklás szerint – Madách életművének kutatásában, publikálásában, népszerűsítésében elért eredményeiért. Sőt, abban az évben – érdekes és ritka egybeesésként – az ünnepi beszéd megtartására ugyancsak Ő kapott felkérést, s magvas gondolataival igazolta is a kitüntetés jogosságát. Egyebek mellett a következőket mondta a nagy mű örök aktualitásairól: „..Sorolhatnám a kínálkozó kérdéseket. Nem teszem, már csak azért sem, mert önmagukban kirekesztők lehetnek. De Madách szelleméhez sem lennénk hűek, ha megelégednénk egyetlen válasszal, hisz költőnk sem a boldogulás bizonyosságát, hanem annak lehetőségeit kínálja a sorsát alakító ember számára… A nagyságnak, a magasztosnak, az emberinek és az isteninek olyan ígérete ez, amelynek éppúgy része a ködképeket oszlató realitás, mint a soha meg nem szűnő vágyakra ösztönző képzelet. ’Karod erős – szíved emelkedett’ – mélyíti meggyőződéssé Madách az ehhez vezető út feltételeit. Jó tudni, hogy Az ember tragédiája, a mű színpadi változata rég túllépte a magyar nyelvterület határait, jó tudni, hogy számunkra, a magyarság számára külön mondandója is van. És jó tudni, hogy alig öt hónappal a budapesti bemutató után, 1884 februárjában – a Farkas utcai színházban – Kolozsváron is életre kelt… 1918 végén – immár a kolozsvári színház új otthonában – századszor került színre. Szellemi szükséglet maradt Madách Erdélyben az új történelmi helyzetben, az elkövetkező évtizedekben is.” S lényegében ebben az utolsó mondatban benne foglaltatik a lényeg: őrizni a határainkon túl is nemzeti értékeinket. Ebben vállalt mintegy küldetésszerű szerepet Kozma Dezső. Mi sem természetesebb, hogy azon a 2000-es januári esten én is a gratulálók között voltam: egy a sokaságból. A közelebbi, mélyebb viszonyunk kezdete két évvel későbbre datálódik: nevezetesen 2012. október 13-ára, amikor a Mikszáth Kálmán Társaság soros ülésén Horpácson egy újabb elismerést vehetett át: megkapta a Mikszáth-órát. Nos, ott már a kiérdemelt kézfogáson túl sokat beszélgettünk s több levélváltás is igazolta több ponton találkozó érdeklődésünket, egymás iránti szimpátiánkat. Annak értelemszerűen nagyon örült, amikor megtudta, hogy jól ismertem a szintén kolozsvári Kántor Lajost még a Forrás-nemzedék időszakából. Az év végi ünnepeken rendszerint telefonon köszöntöttük egymást. De mindezen személyes vonatkozáson túl úgymond szakmailag is sokat tanultam tőle. 69 �Madách 200 Különösen a Palócföld Könyvek sorozatban 2003-ban megjelenet Madáchkötetéből s nem kevésbé a Madách Irodalmi Társaságnál 2015-ben napvilágot látott Irodalmunk útjain – Erdélyben Válogatott írások című könyvéből. Ebben „találkozott” a most gyászolt két ember, hiszen Kozma Dezső írt Andor Csaba A siker éve 1861 című említett kötetéről is. Komoly érdeme a kötetnek, hogy foglalkozott az új évezred küszöbén született erdélyi értelmezésekkel. Madách lírai versei – kettős tükörben című tanulmánya a Madách Irodalmi Társaság 2008-as balassagyarmati ülésszakán elhangzott és a társaság kiadványsorozatában megjelent előadásának átdolgozott változataként jelent meg. Sok más ténnyel, adattal is lehetne még bizonyítani, nyomatékosítani Kozma Dezső a fiatalokra különösen figyelő széles szellemi horizontját, sokoldalú érdeklődését, imponálóan gazdag ismereteit, enciklopedikus tárgyi tudását, de számomra legalább olyan fontosak voltak emberi kvalitásai. Ezek fognak majd legjobban hiányozni…Hiába várom már a leveleit, telefonhívásait Kolozsvárról. Mint a fentiekből kitetszhet: számomra jószerivel megoldhatatlan feladatot jelentett a személyes vonatkozások, emlékek és az irodalomtörténeti érdemek szétválasztása mind Andor Csaba, mind Kozma Dezső esetében. Ráadásul ezt úgy kellett (volna) megtennem, hogy a Palócföld olvasói, a tájékozott nógrádi értelmiségiek is úgy érezzék: a nevükben is szóltam, helyettük is fogalmaztam meg gondolataimat. Talán valamelyest mégiscsak sikerült… Ennek reményében írom most le Áprily Lajos „Útravaló” című versének néhány sorát is: „A lélek, mikor búcsúzva bontja szárnyait, visz magával a földről valamit. Eszmét, amelyet világra ő hozott, virágot, amelyet ő virágoztatott.” 70 �Az asszony PRAZNOVSZKY MIHÁLY Ki volt az első? „Madách elmebeteg felesége, aki a fák odvában lakott; Minden idők egyik legrosszabb hírű írófelesége; Madáchné, aki az anyósa miatt vált elmebeteggé” Ez csak három idézet a világhálóról. Lehetne tovább nézegetni, akadnak még cifrábbak is, de az egymás írásait idézgető és erősítgető netírók ezeknél az átvett ostoba sablonoknál maradnak. Igazolva a mai tömegírás sajátosságait: mindegy mit írsz, csak jó erősen nyomd meg a billentyűzetet, hadd szóljon hangosan és figyelemfelkeltően – még ha hazugság az egész is. Ez történik Madách Imre feleségével, Fráter Erzsébettel (élt 1827–1875 között), aki ugyan megélte férje híressé válását (már ha tudott róla egyáltalán), de nem élte meg a Tragédia színpadi világhírnevének kezdetét (1883). Az igazi tragédiája talán éppen ebben van: hogy a neve összekötődött a férjével. Ami általában persze nem szokatlan, de azzal a kétes értékű és hamis tartalmú mondattal emlegetik: ha nincs Fráter Erzsébet, Madách nem írja meg a Tragédiát. Hogy az a bizonyos prágai szín nem is születik meg, ha nincs ez a bűnös nő. (Mintha Müller Borbála olyan feddhetetlen lett volna a maga Keplerével…) Ezek szerint az lenne a Tragédia fő bölcseleti motívuma, hogy az asszony ingatag. A mai netes blogolók biztosan nem tudják, honnan veszik át ítélkezéseiket, közhelyeiket. Hogy milyen szórvány és ellenőrizhetetlen és ellentmondó ősadatok motiválják (amelyeket ők aztán kedvük szerint torzítanak tovább), percnyi hírességre vágyó felkészületlenségüket. Igazság szerint senki sem tudja. Fráter Erzsébet élete nem dokumentálható a történetírás szabályai szerint. Ami hiteles forrás róla s tőle fennmaradt, az mindösszesen 25 levél. Tizenegyet a szerelmes lány ír hódolójának 1844 decembere és 1845 júniusa között, nyolcat a magára maradt asszony börtönben lévő férjének (1853), s majd újabb ötöt elvált férjének (1864) az akadozó gyermektartási díjért könyörögve. Mindössze egy levele ismert mindezeken felül, amit majd anyósának, Majthényi Annának ír a családtól való elszakadás pillanatában. Minden más ezen felül kitaláció, félremagyarázás, rosszindulatú és felszínes ítélkezés, nemesi osztálygőg, a család vélt szégyenének eltakarása – és az utókor butasága. Nehéz ám azt is megmagyarázni, hogy gyermekei közül egyikük sem segítette magára maradt anyját. Talán Borbálánál (1853. április 2.) érthető, hiszen élete 71 �Madách 200 végéig beteg volt, de Aladár fia (1848. január 1.) már felnőtt férfi anyja utolsó éveiben, Jolán lánya (1851. június 7.) férjnél van, de még a kiváló Madách barát Szontagh sem fordul felé segítőkészen, nem szólva Madách testvéréről, Károlyról, aki ekkor már kiegyensúlyozott egzisztenciális viszonyok között él. (Ráadásul kezdettől fogva elutasítóan bánt sógornőjével, egyike volt a hamis hírek terjesztőinek.) Honnan van tehát ez a ridegség, elutasítás, közöny, feltűnő távolságtartás? Egyfelől alighanem az anya, azaz az anyós kérlelhetetlen szigora, aki túléli minden gyermekét, Mária lányát megölik román martalócok, Imre fia 41 évesen hal meg, unokája elmegyógyintézetbe kerül szexuális terheltséggel, Aladár unokája szellemekkel társalog, s feleségül veszi a házvezetőnőjét. Közbevetőleg érdemes megjegyezni Aladárról, aki amúgy a legelutasítóbban viselkedett anyjával, s annak emlékével szemben, hogy 1875-ben levelet írt Gyulai Pálnak, aki a Madách összes műveiben közölni kívánta Bérczy Károly emlékbeszédét. Határozottan kérte, hogy a szerkesztő vegyen ki bizonyos sorokat az emlékbeszédből, mert az nem elég korrekt, ami a szülei házasságát illeti. Számunkra most nem is érdekes a családot összetartó, a fiatalon özvegyen maradó s így a jelentős birtokokat felügyelő, irányító nagyasszony jelleme és személyisége. (Persze a továbbiakban ilyen könnyen nem állhatunk majd el az anyós és meny rögzült sztereotípiákra épülő kapcsolatának vizsgálatától). Inkább azt kellene most felidézni, hogy vajon honnan indulhatott el a Fráter Erzsébet feletti ítélkezés, mely részben őt majd a váláshoz, s innen egyenesen a tragikus életúthoz, a társadalmi kivetettséghez, személyiségzavaraihoz, deviáns viselkedéséhez, önpusztító sorsához vezeti. De számunkra ugyanilyen fontos, hiszen ez mintegy keretezi, lezárja a tragédiát: a losonci bál eseményét ki írta le először? Mert ennek sincs semmiféle hiteles történeti forrása eddig. Ha legalább a bálnak lenne valamiféle sajtóvisszhangja, akkor talán el lehetne indulni. De ha a lapok azt hírül adták volna (volt már ekkor bőven sajtó Magyarországon) abban akkor sem találnánk meg a botrány leírását. Radó György Madách kronológiájában nagyjából datálja ugyan a bált, de ott sem ad pontos dátumot, s akire hivatkozik, akiknél olvasta, időrendben első helyen áll Palágyi Menyhért műve. Ő lenne az ősforrás, aki egy kevés időt töltött Sztregován 1890-ben Madách Aladárnál és saját beszámolója szerint is sokat beszélgettek a költőről, műveiről, életéről s Aladár a családi levelezést is megmutatta neki. De egy levelet sem említ, amelyben a losonci ügyről szó lett volna. (Azóta sem találtunk ilyet.) Egyébként, ami Madách Aladárnak, az anyjára vonatkozó levéltöredékeiben olvasható, amint majd később leírom, pontosan visszacseng Palágyi Menyhért irodalmon kívüli, elfogadhatatlan megjegyzéséből. Közbevetem, volt egy időszakom, amikor magát a bált is elképzelhetetlennek tartottam. 1853-1854: bálozások farsang vígságos idején? Gyász van, ugye a híres passzív ellenállás. Sok ezernyi 48-as fiatal szenved kényszerbesorozottként 72 �Az asszony az osztrák seregben, ugyanennyien még a börtönökben, igen sok hontalanként szerte a világban. S ekkor bál? De aztán végignéztem a lapokat s olvashattam: álarcos bálok, dalidók, mulatozások, úgy ahogy az békeidőben szokás. Volt mire hivatkozni Fráter Erzsinek a vitájukban: megyek - nem mész. Farkas András: Prágában, 1980 (Balassagyarmat, Madách Imre Városi Könyvtár Helytörténeti Gyűjteménye) 73 �Madách 200 Én egyértelműen Madách Aladárt tekintem a rosszindulatú hírek és valótlanságok elindítójának. Nagyon gyűlölhette, vagy tán szégyellte az anyját. Inkább az előbbi. Amikor 1908-ban meghal, a hírről beszámoló névtelen újságíró (szerintem Palágyi) egyértelműen megfogalmazza ezt: „Egyéniségét érdekesen jellemzi az a tudományos felfogása, amellyel apjára vonatkozó irodalomtörténeti kutatásokat mindenben segítette. A legkényesebb családi ügyeket, sőt az anyjára vonatkozó sötét adatokat is rendelkezésére bocsátotta a kutatónak, érzé­ kenykedés nélkül. A tudományos érdek magas szempontú megértése és méltányolása volt ez benne s az irodalomtörténet sokat köszönhet neki Madách Imre életének és lelkületének megvilágításáért. Palágyi Menyhért is az ő révén jutott azokhoz az intim, becses adatokhoz, amelyet Madách Imréről szóló munkájában felhasznált.” L. Kiss Ibolya ugyan közread egy levelet, amelyet a néhai sztregovai evangélikus lelkész fia, Henriczy Ágoston írt volt neki, amelyben ő az apja „szóbeli közlése alapján” leírja a történetet, ahogyan azt beszélték, vagyis ez sem dokumentálható, nem hitelesíthető, hanem a visszaemlékezések műfajába sorolható, amelyet az egyidejű rögzítés híján az emlékezet, s az évtizedek, valamint az erre vonatkozó időközbeni publikációk jelentősen torzíthattak. Andor Csaba e vonatkozású dolgozataiban tisztán látja és rögzíti, ez ezekben meglévő pontatlanságokat, eltéréseket, tévedéseket, amelyek mögött egyaránt van jószándékú feledékenység és rosszindulatú befolyásoltság. Nem én találtam ki, de Becker Hugó fogalmazta meg, hogy az életrajzíró „inkább hozzávetésekből, sejtelmekből következtet a még befátyolozott, kényes természetű történtekre.” – miként írja 1899-ben. Térjünk vissza a kiinduláshoz, s tegyük fel magunknak a kérdést: vajon megállapítható-e, hogy mikor, hogyan s honnan kezdődik az Erzsébet szindróma? Ki írta le először a házasságtörés bűnét, a féktelen költekezést, a beteges anyós-meny viszonyt, a losonci bálon történteket, a válópert? És hogyan terjedt el Nógrádban a nagyváradi léha és önpusztító életmód híre, folyamatos tájékoztatás róla. A család hivatalosan nem beszélt erről soha. Hogyan is tehetné? Adjanak ki sajtónyilatkozatot, hogy a felek már nem élnek együtt? Bulvárlap még nem volt és sokáig nem is lesz szerencsére, hogy minden lépését kövessék Madáchéknak. Már csak azért sem, mert a történet idején Madách nem a Tragédia hirtelen felragyogó szerzője, hanem egy Nógrád megyei, börtönt viselt földbirtokos, s bizony sokan voltak azok, akik a forradalmi tetteikért ugyanilyen helyzetbe kerültek. Vagyis nem olyan a személye, mint akire az átlagnál több fény vetődne a közvetlen környezetén kívül. Amúgy, ezekben az években jobb volt csendben meghúzódnia annak, aki itthon maradt, mintsem túl sokat érdeklődnie másokról. Mivel már többször említettük s mindenki így írja, mi szögezzük le, valójában Madách Imre és Fráter Erzsébet jogilag soha nem váltak el, azt az akkori 74 �Az asszony egyházjogi törvények nem engedték, még ha Imre katolikus, Erzsébet refor­mátus is volt. Különváltak, de örökre házasok maradtak.(Különválási okiratukat 1854. július 25-én írták alá.) Ki kezdte tehát, ha kezdte megszemélyesíthetően valaki az egészet, vagy pedig merev, bezárkózó olyan közösségi ítélkezéssel találjuk szemben magunkat, amelynek alapja az a családi önkép megléte volt, amely nem tűrte el a família normáitól elütő magatartást. Amely, ha nem is szervezte, de gerjesztette, jóváhagyta azokat az ítélkezéseket s főleg kitalált ítélkezéseket, amelyeket az azonos társadalmi kategóriához tartozó közösségek vagy személyek (családok, rokonság, barátok, ismerősök stb.) egymást felülmúlva terjesztettek róluk, azaz Erzsébetről. Mindezek alapja az élethelyzet, mint olyan. Hogy mi történt Csesztvén 18511852-ben csak a pletyka szintjén tudhatták meg. Illetve akkor még semmi nem történt: a földesurat elvitték a katonák, a feleség ott maradt három gyerekkel. Ez sem rendkívüli sorshelyzet akkoriban. Első formájában a gonoszkodó, a közhelyekben elhangzó hír így indulhatott: fiatalasszony, egyedül, félreeső faluban, félreeső helyen lévő kúriában. Ki tudja, mi minden történik ott? Miket tudhatnak és beszélnek a cselédek? Hogy jönnek a baráti kör férfi tagjai segítséget kínálni, hogy hintók hajtanak fel a meredek úton a kastélyhoz, hogy házkutatás van náluk, császári tisztekkel – mindez elegendő alap a hírek elindításához. Az érkező férfiakról viszont beszélhettek a cselédek, a falusiak. De hát ebben sem volt semmi rendkívüli, Madách ottléte idejében is nagyon sok vendég, politikai társ, megyei tisztviselő érkezett a kúriába. De a pletykának nem lehet gátat vetni. A locsogó parasztasszonyok száját nem lehet befogni, ha nem is történik semmi, akkor is kitalálják, hogy mi történhetett. Egy magányos asszony él ott fent a dombtetőn. Kiváló helyzet a megszólásra. Csak ezt felejtették el hozzátenni, hogy három gyerekkel, két kisgyerekkel és egy csecsemővel. (Márciusban születik a kislányka, vagyis Madách letartóztatásakor már tudhatta az újabb gyermekáldás örömét). De mit, számit ez, a rágalomnak nincs logikai érve. Ennek a hírnek az ősforrása nincs meg, bárhol lehet, itt Csesztvén, a közeli kúriákban vagy távolabb a sztregovai kastélyban. Éppen elegendő ahhoz, hogy a börtönből kiengedett (1852. augusztusában tartóztatják le, 1853 augusztusában térhet haza) s házi őrizetre ítélt férjet a meglévő belső feszültségeken kívül (azért akkor Magyarországon olyan politikai viszonyok között a mindennapi megélhetés is még a Madách család szintű famíliának is mindennapos gondot jelentett), e suttogó, jól célzott mérgező beszéd elérje. Második formájában a rosszindulat már összetetten jelentkezhetett: nincs valami rendben Madáchéknál! A fiatal uraság házában. Talán ezért is költözött el Sztregovára Madách, holott felesége nem igen akart együtt lakni az anyósával, hiszen kezdettől fogva, olykor kirobbanó belső feszültség mérgezte a kapcsolatukat. 75 �Madách 200 Majthényi Anna elegánsan oldotta meg a kényes helyzetet: átköltözött a minden szempontból kényelmetlen öreg kastélyba, s az újat átadta a fiataloknak. (Igaz, egy udvarban volt a két épület.) S tán kihallatszott olykor a hangos szóváltás a két nő között. Mert hallgatózni azért lehetett a cselédeknek. Vagy olykor mondja a kocsis: ha én elmondanám, amit tudok! S persze mondja, egy kupica pálinkáért mindent! Amit csak kitalálhat. De ez csak játék tőlem, de ismerve a sorsot, az emberi helyzeteket, egyáltalán nem elképzelhetetlen, mindig is így volt, nem idegen ez az embertől a hétköznapi gonoszság és káröröm. Vagyis bármit tett otthon Fráter Erzsébet, abból felerősített ártó és álságos hír terjedt a nógrádi úri családok között. A legsúlyosabb hír persze az volt, hogy különválnak Madáchék. Mégpedig olyan bűn miatt, amely a korabeli viselkedési és női normák miatt egyértelműen elítélendő és az asszony kiközösítendő. Nyilván való, hogy ebben maga Fráter Erzsébet is hibás, tudhatta jól, hogy feleségként olyan előírások szerint kell élnie, amelyeket lehetetlen áthágnia. Vagyis egy férjezett asszony, egyedül, férje nélkül, egy idegen férfi társaságában megy el egy bálba. Sehová nem mehet el! (Ez volt 1854 márciusában.) El lehet képzelni, miként közösítik ki őt a losonci társaságban ezen a báli éjszakán. Természetesen semmilyen bizonyíték nincs arra nézve, hogy hűtlen lett volna ekkor (vagy máskor), férjéhez. Ki tudja, milyen belső erők hozatták meg vele ezt a döntését? De mindenképpen tudnia kellett: olyan tett, amelynek csak egyetlen következménye lehet. Még akkor is az lehet, vagyis a különválás, ha történetesen az anyósa már nem élt volna s fordítja vele szembe a férjét. A nemesi társadalom nem bocsátott volna meg. Nem csak neki nem, a férjének sem, ha ott tartja maga mellett ezek után az asszonyát. Vagy ha megtartja, ám akkor kinézi a társaság Madáchot, elutasítóan foglalkozik vele. Ezt vállalnia kellett volna. Nem mert? Nem akarta? Az anyja nem engedte? Sorolhatnánk ezeket a lélektani elképzeléseket, de ezek idegenek tőlem. A kastély elhagyása azonban már több volt, mint cseléd-pletyka. Ennek már visszhangja volt. Érkezzenek a vendégek – mert érkeznek, még ha módjával is, mert Madách azért már éppen most szabadul a rendőri felügyelet alól, nem árt óvatosnak lenni vele – szóval, ha érkeznek, csak feltűnik nekik, hogy nincs otthon a ház úrnője. Vagy ha éppen azért jönnek, mert tudják, hogy nincs az ifjú tekintetes asszony. A kérdésre: hol van? – valamit válaszolni kell. És arra szörnyülködni. Ámbár lehet, ez a kérdés fel sem hangzott. Nem illik ilyet kérdezni úri körökben, másfelől pedig mindenki tudta, hogy hol van. Illetve azt tán nem tudták merre lehet, de hogy Sztregován nincs, az biztos. Mindegy, ha kastély nagytermében nem is mondják, de éreztetik másutt: Madáchné, az ifjabbik, bukott nő, akiről csak rosszat illett mondani a a nógrádi szalonokban, a társas összejöveteleken. Egyébként is ez az évtized a nagy suttogások, a kitalált hírek és a jelentős besúgások ideje volt. 76 �Az asszony Ezek tehát a hírek. Dokumentumokkal igazolt tények nem állnak mögötte, leszámítva Erzsébet leveleit, amelyekből anyai egyedülállósága a létében elsősorban a megélhetés nehézségei derülnek ki. S azt az utolsót, amelyet az anyósához írt (s nem a férjéhez), s nem is bocsánatot kérve, hanem segítséget, ráhatást, hogy Imre vegye vissza őt. Mintha megérezné, hogy kilépve önnön korából, s helyzetéből egy tátongó szakadék szélén áll, s nem tudja általlépni azt. (Most felejtsük el azt a szöveget, amely a Madách szakirodalomban mostanában úgy szerepel, mint egy búcsúlevél gyermekeihez, az egy szépirodalmi alkotás évtizedekkel Erzsébet halála után keltezve, egy újság hasábjain, forrásként semmi esetre sem kezelendő.) Ám mindezekkel együtt mégsem tudjuk, és soha nem is tudjuk megállapí­ tani, ki volt az első, aki Erzsikét házasságtöréssel, hűtlenséggel vádolta meg, s terjesztette el aztán ezt nemcsak Nógrádban, hanem a teljes megyei-hazai úri világban. De az is kérdés, mennyire vették komolyan vagy drámai hangsúllyal ezt mindazok, akik ismerték Madáchot, későbbi szereplései alkalmával. Meddig lehetett ez hír egyáltalán? Hiszen a válás (1854) s a politikai közélet és megjelenés esztendeje (1860) között mégis csak eltelt szűk hat év. Majd jön az 1861-es választás, az országgyűlési szereplés, a Tragédia váratlan s eget verő sikere – vajon kit érdekelt ezekben a liberális, irodalmi és olvasói körökben Fráter Erzsébet hűtlensége és az elválás. Milyen sokan váltak el ekkor hasonló szituációk után, miért éppen Madáchra mutogattak volna: ni, itt jön, akit a felesége megcsalt. Hiszen tudjuk, Madách soha nem hozta szóba a legbelsőbb magánügyét. Mondani semmit nem mondott a társaság előtt, semmit, de aki akart, kedvére kombinálhatott. Főleg úgy hogy Csesztvét a letartóztatás pillanatáig a felhőtlen családi boldogság mennyei fészkének tartotta Bérczy Károly, s mindazok is, akik olykor arra jártak. Bérczy Károly, a réges-régi jó barát szerint Madách kínosan, de óvatosan kikerülte a választ, de hát a nem válasz is válasz. Azt írja, még említendő szövegében erről a helyzetről: „Nem tartozott azok közé, kiknek jól esik elmondhatni: íme, milyen mély ez a seb, s milyen mély oly fájdalmas! Nem szólt, nem panaszolt s még legbizalmasb barátja Szontagh Pál előtt sem említé soha, miért, hogy házában csak egy nő látható s ez – gyermekeinek nagyanyja. Sőt ha erre csak legtávolibb vonatkozást is sejthetett, ha bárki mást ért csapásról volt szó, színlett részvétlenséggel, hideg, sőt néha a cinizmusig terjedő gúnnyal nyilatkozott róla.” Mindez a kijelentés 1866. február 6-án hangzott el, amikor Bérczy Károly a Kisfaludy Társaságban emlékbeszédet mondott Madách Imre felett. És a szöveg másnap már megjelent a Pesti Naplóban két részletben. Ha jól számolunk, ez az első nem részletezett híradás a feleség eltávozásáról. Egy évvel és három hónappal a Madách halála után. Nagyon visszafogott s valószínűleg igaz is. Ámbár azt 77 �Madách 200 nehéz elhinni, hogy a legjobb barát, Szontagh ez idő alatt egyszer sem kérdezte volna meg, hol van Erzsike, de bizonyára tudta a pletykákból, s volt annyira úriember, hogy nem kérdezett rá. Vagy hallgatott, ahogyan illik. Az idézet másik része arra utal, hogy Madách mégsem kerülhette el, hogy ne tegyenek utalásokat, ne tegyenek fel kérdéseket a felségével kapcsolatban, akkor bizony nagyon nagy szenvtelenséggel, sőt, elutasító cinizmussal válaszolt. Olyannyira talán, hogy aztán többet már nem kérdezett rá senki a miértre. A legfájdalmasabb egyébként így leplezni saját szenvedésünket Hiszen úgy véljük, Madách soha nem hozta szóba a legbelsőbb magánügyeit, és a másik barát, Bérczy Károly sem, ámbár említenie kellett, igen csak diszkréten utalva arra, ami történhetett. (Kellett említenie egyáltalán? Ugyan miért tette? Volt ennek köze a Műhöz? Vagy az életúthoz, a politikai és közéleti szerep­ vállaláshoz?) Bérczy Károly idézett emlékbeszédében nem mond erről semmi konkrétumot, talán nem is tudott, de sejtette az olvasóival, hogy valaha olyan történt, amely e házasságnak, a családi boldogságnak véget vetett. A mondat így szól: „1853. augusztus 20-án végre rendőri felügyelet alá helyezetten, elbocsátották Madáchot s ő haza, Csesztvére sietett, repült, hogy ott a boldogságnak – már csak romjait találja.” Szólnia kellett erről? Igen, mert ő volt az első, viszont, aki a személyes, emberi tragédiát összevonja a mű megszületésének lehetőségével. S ebben az Erzsike történet az egyik vonás, hiszen az öccse Pál 1849-es halála, imádott Mária testvérének ugyanekkor történt meggyilkolása, s a nemzet pusztulásának nagyon is valóságos víziója biztos, hogy erősebben hatott a Tragédia megírásának belső alkotói kényszerére. Egészen biztos, hogy Madách ezt az elutasító magatartását élete végéig fenntartotta, de hiába tette, hiszen amikor megkezdődött az elválás jogi rendezése, akkor már elterjedhetett a történet Nógrádban, annak részletekbe menő ismerete nélkül. Ez is csak pletyka szintjén, mivel a jogi irat elég sok kézen ment át, s kikerülhetetlenné vált, hogy ebből ne legyen ügy. Ráadásul aztán jöttek Erzsike panaszló levelei az ügyvédekhez, az elmaradt vagy későn jövő feleségtámogatási összegek iránt. Az ügyvédeket köti ugyan a titoktartás, de az információ éhség kielégítése nemigen. Megközelíthetően tehát, leszámítva az eredendőn emberi gyengeséget, a pletykát, a hír hivatalosan, azaz a sajtó útján 1866 februárjában terjedhetett el. De az még akkor sem, hogy valójában mi is történt. A drámai kapcsolat történetében és historizálásában egymást kergetik az ellenőrizhetetlen, megfoghatatlan megjegyzések, amelyeket vagy Madáchoz vagy a családot ismerők fogalmaznak meg vagy találnak ki. Egyszerűen nem szabad egyetlen ilyen kései és igazolhatatlan kijelentésnek sem hitelt adnunk. Mert 78 �Az asszony minden más csak és kizárólagosan Madách halála után terjed el, válik egyre burjánzóbbá, gonoszabbá és hiteltelenebbé. Egymásra épülnek ezek, szinte önmagukból keletkeznek, szövevényesednek s válnak ellenőrizhetetlen bűn-lajstrommá. Ide kell sorolnunk például a Szontagh Pálnak tulajdonított s valóban drámai kijelentést, amely persze nem igazolható, hogy valaha is elhangzott ebben a formában, vagy egyáltalán. Már csak azért sem hisszük el, mert ezt Szontagh soha le nem írta, tőle ez nem maradt fenn, hanem csak a kései forrásokban olvashatjuk ezt, de ott is több s eltérő szöveghelyzetben és variációban. Ilyen nőnek udvarol az ember, de nem veszi feleségül – mondotta volt Szontagh Fráter Erzsébetről az édesanyja és Madách jelenlétében a szécsényi házukban. Ilyet csak egy közönséges utcai nőről, egy kokottról, egy bukott leányról mondanak, semmit a 17 éves Erzsébetről, aki bár szívesen udvaroltatott magának (melyik lány nem teszi meg), de ezen felül semmi más könnyelműséget nem engedett meg senkinek. Ez a kijelentés jobban illene a házasság után családi és közösségi elitélő vélekedésére, mintsem arra az udvarlási lelki állapotra, amelyben Madách éppen élt. Ám ez a mondat, vagyis kitaláció, később jó hangosan és sokszor is­mé­ telve, majd beemelve a tudományos publikációkba bőven elengedő annak megerősítéséhez: hogy lám, már Imre barátjának is ez volt a véleménye. Ismerjük ugyan Madáchnak egy levelét, mely Szontaghoz írt, s amelyben az szerepel, hogy az egyik beszélgetésük során Szontagh durván beszélt volna egy hölgyről, de hogy mi volt közöttük a vita, vagy különbség tárgya arról egy szó sincs többet. Innen kezdve már csak fantázia kérdése a konfliktusba bele keverni Erzsébet személyét. Csak egy-két példa (a későbbi fejezetekben bőven lesz majd ilyenből száz is), hogy a tudomány, mint vélekedett Erzsébetről. Palágyi Menyhért, aki Madách életművének első nagy elemzője, 1900-ban írt cikksorozatában, a sztregovai látogatása után (Aladárnál töltött néhány napot), arra a kérdésre, hogy mit hallott Madáchnéról, csak ennyit válaszolt egy társaságban: „Mindenki azt mondja, nagy k. volt.” Vele egy időben egy vidéki levelező Szatmár megyéből ezt írja egy helyi ujságban: „A nemes magyar udvarház tiszta világát elsötítette egy könnyelmű asszony, aki elfeledkezett arról, hogy ura jó hazafi voltért szenvedi börtönét, tehát kétszeresen megadással illik elviselnie sorsát.” Nem volt könnyű elvált asszonyként létezni. Még Mauks Ilonkának sem volt könnyű húsz esztendővel később, amikor Mikszáth kegyes hazugsággal elengedte maga mellől, nem akarván a kilátástalanság élethelyzetében tartani az imádott nőt. Még ekkor sem egyszerű, pedig ebben a történésben az ítélkezések szerint Mikszáth lenne a vétkes, de a hölgy társadalom megszóló lekezelésből jutott Ilonkának is. Ő a bezárkózást választja, nem megy sehová és nem fogad senkit, és kettőzött erővel dolgozik életmódjuk és a látszat fenntartásán. 79 �Madách 200 S előtte nem volt könnyű Szendrey Júliának sem, aki mindössze 23 éves férje eltűnésekor s a közmegállapodás szerint neki örök gyászba kell borulnia s kell, hogy legyen a nemzet özvegye. S micsoda felháborodás veszi kezdetét, amikor az önálló nő sorsát vállalja s főleg azt, hogy éppen ezek elől menekülve újabb házasságba lép, ráadásul egy végzetesen rossz kapcsolatba, amelynek poklát csak ő tudja majd egyedül. Fráter Erzsébet (az elválás idején) 27 éves. Más nő tán ekkor megy férjhez, neki már három gyermeke van, s az egyikkel visszatér Nagyváradra, egészen pontosan Cséhtelekre apja házába. Amely házban alapvetően a szegénység volt az úr. S miközben az első hetek szánakozó hangjai után majd az elégedetlenség kitöréseivel, a családi veszekedésekkel kell szembesülnie, azt is látnia kellett, ebből a helyzetből nem tud jól kijönni. Elvált asszony, gyermek, szegénység, gyanakvó környezet, lekezelő rokonok, kalandvágyó urak (az elvált nő szabad préda) – minden ment a maga sorsszerű útján még két évtizedig. A történet s annak vége már ismerős, de ugyancsak másodlagos források alapján, amelyek jóval későbbi keltezésűek, tehát az utólagos belemagyarázás, az emlékezet torzításai, a másoktól való hallomás minden negatív helyével. A halál híre a nagyváradi kórházból az valóságos, arról már a helyi és az országos lapok is beszámolnak kishírben. Többet nem ér az egész pár sornál, de a megfogalmazás is egyértelmű: A Nagyváradi Napló ezt közli 1875 novemberében: „…Egy elhibázott s utóbb keserűségekkel sújtott élet emléke maradt utána. Ő maga szakította el magát a családtól, melynek mély fájdalmakat okozott, s ezért aztán nélkülöznie is kellett a családot, melynek becsét elébb-utóbb ép azok érezik legmélyebben, kik azt fiatalabb éveikben eljátszották. Nem említettük volna meg a magánélet ez igen szomorú pontját, ha e halálhír köztudomásra jöttekor a viszonyokkal ismeretlen olvasó előtt föl nem merülhetne az a kérdés, hogy mint halt meg az elhunyt költő egykori neje közkórházban, elhagyatva akkor, midőn Nógrádban ma is virágzik a köztiszteletben álló Madách-család? Az ok az, hogy ő maga vált el sok, sok év előtt e családtól.” Úgy látszik, a távolságon és időn átívelő közítéletet semmi nem változtathatja meg. Csak és kizárólag és mindig a nő a bűnös, az őt eltaszító család nem tartozik neki semmivel, még az emlékének sem. Magára vessen, hogy ide jutott. Új évszázad, új világ jön, és Fráter Erzsébet története tovább él a nógrádi kúriákban, a családok emlékezetében, a serdülő lányokat erkölcsös életre intő pedagógiai szózatokban. Amikor 1932-ben Harsányi Zsolt, az akkor divatos és nagysikerű, könnyűkezű író, számos történelmi életrajz regényesített megírása után hozzáfog Madách történetéhez, információkat kér, főleg Nógrádból: mit tudnak az íróról, milyen dokumentumaik vannak stb. Ne felejtsük, nem irodalomtörténetet ír, hanem regényt. A regényíró szabadon bánik a tényekkel, fantáziája segítségével megkavarja, átépíti, átszerkeszti azokat. S nem is 80 �Az asszony ellenőrzi azok hitelességét, komolyságát. Nem feladata. S nekünk sem szabad ezt forrásként kezelni. Mohácsi Jenő, aki pedig maga is regényt írt Fráter Erzsébetről, válaszolván egy nagyváradi újságíró kérdésére, 1934 decemberében ezt mondja: „Felesleges azt a kiábrándulást, fájdalmat is ecsetelni, amely akkor zúdult a költőre, amikor a családi életet nem kedvelő és élni nem tudó asszony a házon kívül kezdte keresni apró és útszéli örömökben a maga boldogulását. Fráter Erzsike el-eltünedezett férje házából, hol környékbeli földbirtokosok, hol útjába akadó férfiak prédája volt. Nem nagyon válogatott. Egy szép napon aztán, amikor Madách hazatért sétakocsizásából, üresen találta a házát. Fráter Erzsike elment és vele együtt elment Madách életkedve,hite és akarata is, amely élete végéig nem kopogtatott vissza hozzá.” Irodalomtörténész, műfordító, regényíró, a Tragédia ismerője írja, találja ki mindezt, közreadja az újságban, s az úri olvasó, aki ugye „mindent tud” a hűtlen asszonyról, most már végleg bizonyosnak tekinti mindazt, amit addig hallott erről az alávaló perszónáról. Itt lehet tehát szembesülnünk azzal, hogy az elválásuk óta eltelt majdnem száz év alatt milyen indulat, bosszú, gyűlölet fortyogott ezekben az egymás között beszélt, de soha ki nem beszélt esetről. Hogyan színezik, ferdítik, építik, szörnyűsítik tovább „a hírhedt nőrokon” Fráter Erzsébet történetét. A legmegdöbbentőbb talán számomra egy bizonyos Kapitányné levele Sukoróról Harsányinak címezve, hiszen ebben minden benne van, amit a világ összehordhat és tovább feketíthet a maga igényei szerint: „Madách visszavonult, zárkózott életet élt. Búskomorsága házassága első éveiben, midőn felesége torz gyermekeket szült. Feleségét anyósa, ’öreg Madáchné’ gyötörte a nyúlfejű gyermeke miatt is – ennek szopni sem adtak stb. E kis torzszülöttek áldozata lett a házaspár. A férjnek zárkózott fájdalma gyötörte s tette boldogtalanná mindkettőjök boldogságát, anyóstól is üldözve volt. Utazásnál történt gyilkosság, szobaleány szerepe stb. már ismert dolgok. Szüleim tudnák mindezt bőven elbeszélni és a környék népének száján forgó beszédeket is.” A környék népe, az úri rend, melyhez tartoznak, ítélkezik, s nem felejt, csak torzít. S a családon belüli, évtizedeken át gyülemlő mérges seb csak nem múlik el. A Csesztvén élő Grosschmid Károly, aki Madách Alicet vette el, így ír le egy történetet, amelyet ő maga is hallott: „Mikor Madách Imre fogságban ült, megjelent Csesztvén Madách Károly, hogy sógornéját meglátogassa, és a gazdaságnak utánanézzen. Ideérve látta, hogy nagy társaság cigány mellett hangosan mulat – lelke mélyén felháborodva le sem szállt a kocsiról, hanem azonnal megfordult és elment.” Hát ha ezt Erzsike sógora mondta, akkor az igaz, nincs mit tenni – gondolták a famíliában, s még mélyebbre süllyesztették a közös emlékezetvilágban élő, vagyis meghalasztott asszonyt.. 81 �Madách 200 A történetnek nincs s nem is lesz vége soha, írjanak bármit a tankönyvek, tudósok manapság is. Hiába próbálják Erzsébetet megérteni és megértetni könyvekben, drámákban, tanulmányokban, konferenciákon. 1990-ben a balassagyarmati leánykollégium új nevet keresett magának Geisler Eta kommunista álmártir neve helyett. A lányok szavazással, döntő többséggel Fráter Erzsike nevét kérték, s majd az évek során tartalmas programokat alakítottak ki maguknak. Még egy szép Erzsike szobor is került az épület elé Párkányi Raab Péter ihletett alkotása. Történt, hogy a szalézi rend visszakövetelte magának az épületet, és annak rendje és módja szerint meg is kapta. Első dolguk volt 1997-ben, hogy a szobrot elvitték, majd a kollégiumról levették Fráter Erzsébet nevét. „”…az egyházi képviselők nem egyszer nyilatkoztak, hogy Fráter Erzsébetet nem tartják az ifjúság példaképének.” Most éppen itt tartunk. (Aki belehalt a halhatatlanságba címmel készülő Fráter Erzsébet monográfia bevezetője.) 82 �Az asszony P. KERNER EDIT: Botorkáló emlékezet, utam a Kit szerettél, Ádám?-ig Inkább a véletlen, mint a tudatosság volt elindítója annak a kutató-gyűjtőmunkának, amelynek révén megszületett Madách Imre életének két legfontosabb nőalakját, a Majthényi Annát és Fráter Erzsébetet bemutató monodráma, a Lelkigyakorlat és a Lidércláng T. Pataki László tollából. Sőt, az újságíró-író-rendező halála után e két, külön-külön is rendre nagy sikerrel előadott monodráma összefésülésével, színpadra alkalmazásával egy vadonatúj, nem kevésbé tartalmas és sikeres színpadi előadás jött létre, a Kit szerettél, Ádám?, amelyet nagy sikerrel játszott éveken át a Zenthe Ferenc Színház. Pedig T. Pataki László talán azt sem tudta, hogy merre van Salgótarján, amíg ide nem helyezték őt a Nógrád című napilaphoz, s mivel én rengetegszer mondtam verset mindenhol, ő pedig járt tudósítani, hát összeismerkedtünk. Ma úgy mondanák: járni kezdtünk. 1968-ban végeztem az egri egyetemen, ez hozza magával a szakdolgozat írását is, és nem tudtam, hogy mit írjak. Egyszer csak Laci azt mondta nekem: gyere el velem Balassagyarmatra! Elmegyünk az evangélikus Szabó József püspök úrhoz, mert van ott egy Madách-gyűjtemény, amiről írnia kell. Elmentünk a püspök úrhoz – és ránk szakadt a gyönyörűség. Európa legnagyobb Madách-gyűjteményét mutatta be nekünk, több napon keresztül, miután megtudta, hogy szeretném erről írni a szakdolgozatomat. Ekkor hangzott el egy mondat, ami Laciban elindított egy folyamatot, s aminek a vége a két monodráma, majd a Zenthe Ferenc Színház által színpadra álmodott „Kit szerettél, Ádám?” című darab lett. Amikor Fráter Erzsikéről beszélt a püspök úr, s szedte elő az újságkivágásokat, könyveket, a mondat valahogy így hangzott: „meg kéne nézni ezt a hölgyet is, mert nem egészen úgy van, ahogy róla írnak”. És az én páromnak ennyi elég volt. Megragadt benne. Hazajöttünk, és azt mondta, hogy érdemes ez után lépni egyet, kettőt, hármat… Több mint negyven év lett. Elkezdett kutatni, mindennek szeretett a végére járni. És különösen az érdekelte őt, hogy miért úgy történt valami? Nemcsak elfogadta, ahogy leírták, hanem az is érdekelte, hogy miért. Erős forráskritikája volt, és egyébként is volt 83 �Madách 200 egy igazságérzete, hogy mindig amellé állt, akit bántottak. Tehát a nehezebb helyzetben lévőt próbálta védeni, vagy keresni számára a megoldásokat. Elkezdett anyagot gyűjteni levéltárban, könyvtárban, a helyszíneken Erdélyben, s Fráter Erzsike nálunk „családta” lett. Nemcsak azért, mert Laci ezzel foglalkozott, hanem azért, mert volt egy munkamódszere. Szerette hangosan elmondani azt, amit talált. Tehát ütköztette velem, úgyhogy az estéink nagy része, úgy telt, hogy Madáchoztunk. Ami nekem rendkívül izgalmas volt, mert én a salgótarjáni Madách gimnáziumban végeztem ugyan, de ugyanazt tudtam, mint mindenki más: hol született, hol élt, Nógrád megye egyik legnagyobb alakja, s a világirodalom egyik legnagyobb művét hozta létre. S ha a feleségére került a sor, vagy őt kellett megemlíteni, akkor ő volt a ledér nő. Ez volt a szép kifejezése annak, hogy megcsalta az urát, vagy nem úgy viselkedett, ahogy illettt volna. „Ledér volt”. Évekkel később egy budapesti színházigazgató potentát egy balassagyarmati Madách-ünnepségen nem szégyellte kiejteni a száján azt a kifejezést, hogy mialatt Madách Imre be volt börtönözve, azalatt a felesége osztrák tisztekkel hentergett. Mi az, hogy hentergett? Mikor? Gyerekszülés, vérömleny, himlő, láz, beteg gyermekek, löttyedt test... Hentergés? Gondolkozzunk...! Ilyen apróságok mentén is zajlott az adatok gyűjtése, szaporodtak a kis kártyácskák, a jegyzetek, és szép lassan a vitatkozások alatt kiderültek a dolgok, hogy az élet nem ilyen egysíkú. Csak azért, mert Madách Imre nagy ember volt és nagy író – attól még ember volt. Férfi volt. S csak azért, mert ő a piedesztálon van, a feleségét nem kellene a sárba taposni. Kiderültek azok a dolgok, amik később, amikor már előadtam a darabot, nekem nagyon sokat segítettek. Hogy Erzsike személyében egy szerencsétlen körülmények közé született, fiatal, nagyon-nagyon érzékeny lányról van szó, akinek nagyon korán meghalt az édesanyja, s az édesapja elhozta őt Nógrádba, a bátyjához. Mert az apa egyedül élt, férfiként nem tudta Erzsit nevelni. Márpedig annak a kornak megvolt a nőideálja, hogy mit kell tudnia egy nőnek, amit csak egy nő taníthatott meg neki. Szóval Erzsikét elhozták ide Platthy Klárához, a nagynénihez, akinek nem volt gyereke. Erzsi nagyon sokáig itt nevelkedett. Amikor bálozni kezdett, 16 és fél évesen, akkor hol itt, hol ott, valamelyik közép-nagy uraságnál voltak a bálok. Tehát nem csak városokban, hanem a falvakban is. Addigra Erzsit Platthy Klára megtanította mindenre. Tudott társalogni, táncolni – sőt, nagyon szeretett és nagyon tudott táncolni. Tudott lovagolni, tudott beszélgetni emberekkel, vagyis nem esett kétségbe, ha idegenekkel találkozott. S persze bakfis volt, kezdett kinyílni, mint nő. Onnantól kezdve már házasságra alkalmas volt. Ma már több kutatás is alátámasztja, hogy nem igaz az a „városi legenda”, miszerint egy bálon találkozott először Madách Imrével. Nem. Ő már a társaság84 �Az asszony ból ismerte Szontagh Pált, és ismerte a környékbeli korban-státuszban hozzáillő férfiakat, így Madách Imrét is. Nem véletlen, hogy a legenda szerint nagyon mérges volt Madách, amikor már beleszeretett Erzsibe – vagy legalábbis már komolyan vette a kapcsolatukat –, a pletyka szerint Erzsi adott egy hajfürtöt Szontagh Palinak. Sehol nincs erre semmiféle írásos emlék, legalábbis én nem olvastam ilyet, márpedig nagyon sok Erzsikéről szóló könyvet, újságcikket nekem kellett gyorsolvasással végigolvasni, és kijegyzetelni, amit aztán Laci felhasznált. A Majthényi Annát megszemélyesítő P. Kerner Edit és a Fráter Erzsit játszó Müller Zsófia a Kit szerettél, Ádám? premierje előtti próbán (Bencze Péter felvétele) Például: soha nem úgy emlegetik Fráter Erzsébetet, hogy Erzsi, vagy Erzsébet, hanem mindenhol Erzsike, a hivatalos írásokat leszámítva. A mai napig van Csécsén Erzsike utca. Nem Erzsébet út - Erzsike utca. Erzsike-napok. Erzsike-sétány. Erzsike így, Erzsike úgy… tehát minden ember, akivel ő kapcsolatot talált, szerette. Színes egyéniség volt. Vibráló, színes egyéniség. Szerették. Mindenhol szerették! Mert kedves, vidám teremtés volt. Már eladó lány korában látszott, 85 �Madách 200 hogy nagyon szereti a nagy társaságot. A táncokat, bálokat, azok felpezsdítették őt. Kimozdulhatott otthonról. A Lidérclángban Erzsike mondja: „nekem a fejemben mindig volt valami”. Folyton fájt a feje, valami mindig nyomta. Olyan volt, mintha abroncs fogta volna össze a fejét – Laci fogalmazott így –, és csak akkor múlt el, ha táncolt. Ha pöröghetett. Ha társaságban volt. Ez egy kicsit rányomta az egyéniségére a bélyeget, s talán innen ered a megítélése is. S eljött az a bizonyos bál, amiről mindenhol azt írják, hogy leesett a karkötője Erzsikének, és Madách fölvette. Amikor ezt végiggondoltam, el nem tudtam képzelni, hogy vagyok egy bálteremben, valaki mellettem táncol, én ácsorgok, mint ifjú ember, és nézem a „felhozatalt” – az elveendő lányokat –, és akkor egyszer csak észreveszek egy karperecet, és odaviszem valakihez. Én ezt inkább úgy tudom elképzelni, hogy ők ketten együtt táncoltak, s úgy eshetett le az a karkötő. De az én elképzelésemben úgy volt, hogy Imre felkérte táncolni – felfigyelt rá, felfedezte magának, és felkérte táncolni. Merthogy közvetlenül ezután a bál után írt levelet Szontagh Pálnak. Megvan az a levél a Madách Társaság Fráter Erzsébet emlékezete című könyvben ott van az a levélrészlet -, amelyben Szontagh Palinak hosszú-hosszú mondatokat ír, hogy milyen gyönyörű az a lány, milyen jó, milyen szép, és kéri Szontagh Palit, hogy mondjon le róla. Mert ő szereti. Szontaghot hamarabb ismerte Erzsike. És akkor történt egy érdekes eset Sztregován, márt ha ez igaz. Elmentek Majthényi Annához, és azt mondta Madách tréfából az anyjának, hogy itt van Szontagh Pali, nősül, elveszi Fráter Erzsit. És akkor Majthényi Anna összehúzta a szemét, és azt mondta, hogy „az ilyen lányt nem veszi el az ember, az ilyen lánynak csak udvarol”. Itt kezdődik baj, itt már van egy tüske. Majthényi Anna szerint Erzsi nem volt méltó a Madáchcsaládhoz. És ezt minden lehetséges alkalommal éreztette is a lánnyal. Erzsikének nem volt birtoka. Jó, a Madáchoknak sem volt mindig, 6000 holdat kellett visszaperelnie majd vezetnie Majthényi Annának is a bérlőktől, ahhoz, hogy a Madách-család neve újra ugyanolyan fényes legyen, mint régen. Azért ez nem volt semmi feladat. S ebbe a „küldetésbe” nem illett bele a szegény, földtelen Erzsike. A kutatások révén több kis tanulmányt, cikket írt Laci, azaz a monodrámák születése előtt a nagyközönségnek már ezeket az érdekes részleteket megírogatta egy-egy tárcanovellában, tanulmányban, és nagy feltűnést keltett vele. Ezek hoztak neki olyan örök barátságokat, mint amilyen az Andor Csabával való kapcsolata volt. Csaba eredetileg matematikus volt, de Madáchot kutatta, s ahol Laci szelleme elszáguldott volna, logikusságával visszahúzta a száguldásból, és ez nagyon jót tett mindkettőjüknek. A Lidércláng születése nagyon különleges volt. Egy este nem voltunk otthon a gyerekkel, elmentünk a győri balettet megnézni 30 főiskolással, egy busszal. 86 �Az asszony Mire hajnalban hazaértünk, addigra kész volt a Lidércláng. Laci leült egy fotelba, maga elé tette a magnót, és szó szerint rámondta, női mentalitással „rávinnyogta” a Lidérclángot. A Lidércláng Erzsike életének utolsó pillanatát fogja meg, amikor képek felvillanásával visszaemlékszik az életéből mindenre. Mintha leperegne előtte élete filmje. Szóval Laci előadta mindezt a kazettás magnóra, amit aztán én meghallgattam, és azt mondtam: ez valami csoda! Természetesen le kellett írni a magnószalagról a szöveget, még a kopogós írógéppel. Esténként, amikor már mindenki aludt, én a konyhában a konyhaasztal mellett ülve, gépeltem, a leírásban érzékelve a hangsúlyt, a hangulatot. Laci elolvasta, belejavított, ha kellett, formált rajta ezt-azt, így végül háromszor írtam le ezt a darabot, a végére már jószerével tudtam kívülről, bennem volt ennek előadásmódja is. Sietni kellett, hogy elkészüljön, mert beadta az 1984-es Madách-pályázatra, és nyert vele. Innentől elkezdett száguldani ez a monodráma, és gyönyörűséges szép utat futott be. Soha senki nem dolgozta fel Fráter Erzsi életét ilyen formában Később született egy másik rádiódráma, de az csúnya volt, aljas, méltatlan volt a tragikus sorsú Erzsikéhez. Úgy kezdődött, hogy amikor Csécsén, szűk körben összeházasodtak Madách Imrével, akkor mondta Majthényi Anna: menjenek lakni Csesztvére, Erzsinek jó lesz az is. Szó szerint ezt mondta: Erzsinek jó lesz az is. Madách Megsértődött, és elment lakni Csesztvére, az ispánlakásba. Végül megszületett az anyai meghívólevél, megvolt az eljegyzés, megvolt a házasságkötés is. Csesztvén Madách Imréék nagyon boldogok voltak. Pedig nem voltak gazdagok. Madách Imre könyvből próbálta megtanulni, hogy mit csináljon a gazdasággal. Alkotó elme volt, hogy érdekelte volna, hogy mennyit terem a búza! Csak annyit tudott kihozni a gazdaságból, hogy fönnmaradjon a család. Nagy élet volt Csesztvén! Jöttek Imréhez a környékbeli kastélyokból nemesi ifjask, költők, levelezett Veres Pálnéval, élte egy – most úgy mondanánk, hogy egy intellektuel – író életét, aki szellemi ember volt, őt nem nagyon érdekelték a hétköznapi dolgok. Megszületett az első gyermekük, aki sajnos csak egy napig élt. Akkor odasietett Majthényi Anna, mert nem volt idő megkeresztelni a kisgyereket, a kis Imrét, és akkor ő - volt erre lehetőség- megkeresztelte a gyereket, és így temették el. De aztán vissza is ment Sztregovára, és hét évig nem is ment újra Csesztvére! Pedig akkorra már három unokája született még. De nem ment oda, nem érdekelték még az unokái sem. Hogy Erzsikére haragudott-e jobban vagy Imrére, amiért tiltakozása ellenére mégis elvette a lányt, nem tudni. De Imre akarta Erzsikét, szívéből szerette, később elválni is nehezen vált el tőle. Ahhoz az kellett, hogy Erzsike elmenjen egyedül a losonci bálra, idegen kísérettel. Akit talán Majthényi Anna bérelt fel, hogy vigyék el a lányt oda. Imre inkább nem akart menni. Erzsike pedig elment… bár szerintem ekkor már beteg volt. Érdekes, hogy arról senki nem beszél, hogy mitől 87 �Madách 200 lett neurózisa – talán születése óta, talán… Eskórban halt meg, tehát az agyával volt gond, epilepsziás volt. Az nem egyik napról a másikra alakul ki, és bizonyos dolgok előhozzák, hogy kialakuljon. Mert ha nyugodt, kellemes, kedves élete lett volna, lehet, hogy akkor is epilepsziás lesz, de a stressz, a feszültség a két asszony között nem tett jót neki. Az epilepsziáját, az elmebaját valami előidézte. Ott volt 1848 – jöttek a barátok, éjszakába nyúlóan beszélgettek, költészetről, politikáról. Ez a szegény Erzsi már újra terhes volt. S csak ült közöttük és hallgatta őket. Nem tudott hozzászólni semmihez, mert nem volt azon a műveltségi szinten, mint amin a férje. Ő csak a házzal kellett, hogy törődjön. Volt ugyan egy Matolcsy György nevű gazda, akit Majthényi Anna küldött segítségként, aki az én meglátásom szerint besúgó is volt! Mert Majthényi Anna mindenről tudott: ki volt látogatóban Madáchéknál, Erzsi mit hordott, mit akart vásárolni stb. A szabadságharc elbukott, s egyszer s a birtokon megjelent egy új uradalmi vadász, vagy kertész… nem lehetett tudni. Rákóczi János. Kossuth titkára volt, és Madách rejtegette. De nem mondott róla semmit az asszonynak! Semmit, hogy ki ő, miért van itt, mi a veszélye ennek… Egy este – az én elképzelésem szerint – nagy zaj, kiabálás… Rátörtek a családra, és elvitték Imrét. Kiderült: fegyvert is rejtegettek a birtokon, El tudja bárki is képzelni: ott maradt ez a szerencsétlen fiatalasszony, két gyerekkel, és a harmadikkal terhesen? Nincs pénze, nem is ért a gazdasághoz, az egyetlen ember, akihez szólhatna, nem szenvedheti őt. Majthényi Anna azért sem tett semmit, hogy az ottmaradt unokái, a menye ne éhezzenek… Kemény nő volt. Akik előbb a Lidérclángot, majd a Lelkigyakorlatot is hallották, úgy érezhetik, hogy Majthényi Anna egy szívtelen nő volt, de mire odaérünk az előadásban, hogy Majthényi Anna befejezi a saját védelméről szóló beszédét, akkorra már a néző érti azt, hogy mitől lett ez a nő ilyen kemény. Mert az ő élete egy másik úton lett ilyen hihetetlen. Kitűnő nevelésben részesült.. Beszélt franciául, tudott gazdálkodni, értett kicsit a joghoz, olvasott volt. Bálokba járt, papok nevelték, bigott vallásos lett. És arra nevelték, hogy az ő feladata, hogy a Madáchokat a régi fényükbe vissza­ helyezze. Ehhez képest jött egy nő, aki sem neveltetésében, sem viselkedésében, sem rangjában, sem tudásában, nem volt a fiához való, a fia mégis elvette… Mind a két nőben hatalmas törés keletkezett. Majthényi Anna gondolom ebből azt látta, hogy amiért ő egész életében küzdött, az most tévútra került. Titkon reménykedett abban, hogy helyrejön minden. Talán akkor állt ehhez a reményéhez legközelebb, amikor Imrééknek oda kellett költözniük Sztregovára. Imre döntött úgy, hogy odaköltöznek az anyjához, ám Erzsike mindig mondta, hogy ő nem bír Majthényi Annával együtt élni. De kényszerpályán voltak, Madáchnak se pénze, se ideje n, se lehetősége, hogy egy új kis kastélyt, vagy egy házat építtessen. Be 88 �Az asszony kellett költözniük a sztregovai kastélyba, be Majthényi Anna fennhatósága alá. És ekkortól tényleg minden elromlott: szegény Madách Imre a két asszony között őrlődött, ebből pedig semmi jó nem jött ki. Az alapprobléma az volt, hogy bár Madách nem tudott mit kezdeni a gazdasággal, de nem tudott státuszt sem szerezni. Majthényi Anna arra számított, hogy majd Fráter Pál alispán lemond, és akkor Imrét beválasztják a helyébe, ami ráadásul tovább erősbítette volna a Madáchokat. De Fráter nem mondott le, így maradt Sztregova. Erzsi is rettenetes lehetett, mert – ezt már Laci írta, de tökéletesen illik hozzá – folyamatosan „szembement” az anyósával. A legnagyobb Mária-ünnepen a frissen mosott ruhát kiteregette. Szándékosan. Majthényi Annát sem kellett félteni, amikor közösen étkeztek, franciául beszélgetett Imrével, tudván, hogy Erzsi nem ért belőle egy szót sem. Folyamatosan jelezte a menyének, hogy nem közéjük való, várta, hogy az hódoljon be neki. Erzsiben pedig szintén munkálkodott a dac. S persze a vele született önfejűség is. A két nő története nem csak a később összeállított Kit szerettél, Ádám című darabban ér össze, hanem a monodrámákban is. Amikor elkészült a Lidércláng, Losoncon volt az első felolvasószínházi előadás - koromsötét teremben egy lámpa fénye mellett olvastam fel, és senki nem mert szinte levegőt sem venni. Ugyanilyen megható volt előadni Csesztvén. Már előző nap odamehettünk aludni, megnéztük a pincében a helyszínt. Akkor már tudtam kívülről is a darabot, és Laci meg is rendezte. Nagy templomi gyertyák között, mezítláb, zsákruhában játszottam. A hely hangulata mindenkit magával ragadott, az öreg pincében van egy kicsi színpad, ott volt előadás. S ahogy az előadásom közben lépek fel a lépcsőn a közönség között, mint Erzsike, és mondom nekik, hogy „nem voltak szép ruháim, nem voltak ékszereim”, s a már teljesen őrült, befordult Erzsit látja a néző… Akkor felnézek, és ott ül a lépcső tetején Tempfli József nagyváradi megyéspüspök! Aki a Ceausescu-érában direkt nem jött át Magyarországra, de erre az előadásra kikérte az útlevelét. S a pincében neki már nem jutott szék, a lépcsőn ült. Ő az, aki megmentette Fráter Erzsi csontjait a beszántástól, mert blokkházat építettek volna a temeztőre, és így Erzsi földi maradványai evangélikus létére a katolikus templomban vannak eltemetve. Hogy ki mindenki segített ápolni Erzsike emlékét? Említettem már Andor Csabát, de említhetném Gyergyádesz Lászlót is, a kecskeméti kerámiastúdió vezetőjét, és Illyés Kingát, aki fantasztikus marosvásárhelyi színésznő volt, a világon mindenhol ismerik a nevét. Önálló estekkel járta a világot. Gyergyádesz Laci ismertette össze T. Pataki Lacit és Illyés Kingát. Kinga beleszeretett ebbe a két darabba, eltervezte, hogy előadja őket, mindent kitalált magának. Hogy az első részben hogyan játssza majd Fráter Erzsikét, és nincs szünet, hanem egy hirtelen ruhacserével a másodikban átszellemül Majthényi Annává. Minden megvolt, a plakát, a jelmezek, Marosvásárhelyen lett volna a premier, csakhogy tudtuk, 89 �Madách 200 hogy versenyt futunk az idővel, mert Kinga akkor már rákos volt. A premiert már nem tudta vállalni. Viszont a Petőfi Irodalmi múzeumban még hanganyagként felmondta mindkettőt. Egy Gál Ernő nevezetű régi osztálytársa, akivel együtt járt a színművészetire, rendezte meg. Nagyon büszke vagyok rá, hogy nekem megvan ez a hangfelvétel, mert hasonló felfogással játszotta, mint ahogy én is. Nagy élmény volt. Ő volt az első, aki ezt a két monodrámát egyként látta. Aztán megszületett a Zenthe Színház, és 2013-ban úgy döntött, hogy fel kell venni a repertoárjába ezt a két anyagot, és akadt két jó ember, és két jó rendező hozzá. Az egyik jó ember Horváth Eszter, aki gyakorlatilag frissen végzett dramaturgként ült neki összefésülni ezt a két drámát Sándor Zoltánnal, a színház művészeti vezetőjével, aki régi jó barátunk, sztinte T. Pataki László fogadott öccse. Ők ketten ezt a két darabot úgy összefésülték, mintha a két kezemet nyitott ujjakkal egymásba csúsztatnám. Hol az egyikük szólal meg, hol a másikuk, s összecsengenek a mondanivalóik. S két kiváló rendező, Susán Ferenc és Máté Krisztián színpadra rendezték Pallós Nelli látványos díszletében, s olyan előadás kerekedett belőle, hogy a Madách Színházban 2014 januárjában tartott ősbemutatón is csodájára jártak. A két külön-külön megírt darab a színpadon egyszerre csak elkezdett felelni egymásnak. Laci soha nem is gondolta, hogy ezt össze lehet, össze kellene fésülni. Sőt, meg akarta írni a harmadik részét is, hogy triptichon legyen: Aladárt, a halottlátót, a spiritisztát. Hogy hova lett a Madáchok csillogása. Meg akarta írni, de már nem volt rá ideje. Egyedül Illyés Kinga felvetésénél kerestek címet a két egymás után eljátszandó monodrámának így, együtt, Kinga legalább tízet, tizenötöt felajánlott. Olyanokat, mint „Gyertya és lidércfény”. A Lidérckét, mint nevet Madách adta Erzsikének: ő volt Madách Lidércfénye. Ezért lett ez az írás Lidércláng. Aztán Kinga olyanokat vetett még fel, mint „Kő és viasz”, „Ősellenségek”, „Kire hull a fény?”, „Ki áll a fényben?”, „Rejtélyes Madách”, „Falak és mezők”. És a legvégén még hármat: „A lélek pengéje”, „Ádám két Évája” és az utolsó volt a „Kit szerettél, Ádám?” . Ebbe szeretett bele T. Pataki is, én is, Kinga is. Pedig Ádám mint alak nem is jelenik meg az egész műben, illetve maga Madách volt az. Éva pedig Erzsike volt. Sokan mondják, írásban is, hogy a Tragédiában Éva alakja Erzsike volt. S ha nem lett volna Erzsike ilyen ledér, akkor nem születik meg a Tragédia. Én ebben nem vagyok ennyire biztos. A Lidérclánggal Erzsikét rengetegszer olvastam fel, a Kit szerettél, Ádám?ban pedig Majtényi Annát. Mindketten inkább kő voltak, mintsem viasz, egyikük sem volt alakítható. Bár Erzsi volt az, aki elégett ebben a párharcban, de Majthényi Anna is sokat veszített. 94 éves volt, amikor visszament Csesztvére egyedül, senkije se maradt. Azért nem lehetett könnyű az utolsó éveiben így élni, és így meghalni... Ezért lett az a vége a drámájának, amikor mondja a cseléd, hogy szépek a rózsák a kertben, csak annyit kérdez vissza Majthényi Anna: „A rózsák szé90 �Az asszony pek, de a Sátán mit kezd velük?” Tehát tudta, hogy az ő küldetése nem sikerült. Nem mentette meg a családot. Gyakran merül fel kérdésként, hogy melyiküket könnyebb olvasni, játszani? Szerintem Erzsikét. Mindig színesebb a szövege is, pedig hol ide csapong, hol oda, mégis a színésznek több lehetőséget ad a játékra. Egy őrült, vagy az őrület határán álló, a vége felé alkoholista, epilepsziás, teljesen megbolondult nőt játszani mindig népszerűbb. Könnyebb megfogni a lelkivilágát. Azt, ahogy az utcán él, hogy nincs cipője, hogy a kutyák kergetik a hídon, hogy a híd alatt alszik – erős képek. Az idős Majthényi Annát úgy képzeljük el, hogy egy fotelben ülve, vagy bottal ide-oda totyogva az észre és a lélekre is hat a szövegével. Vannak imák a szöveg közben, amelyek megmutatják, hogy mégsem volt olyan elvetemült, amilyennek lefestik. Önmagával is harcot vívott, és a vallásban találta meg önmaga visszaigazolását. A vége felé persze már ő is kimondja, hogy „ezt nem akartam. Ezt így nem akartam.” Magával is meghasonult. Rájött, hogy az egész életében keménysége nem vezetett jóra, feláldozta az életét, a családja boldogságát az elvei miatt. Szerintem ha ő másképp látja a fiatalokat, akkor sincs könnyű életük, mert az anyósmeny kapcsolat annál is sokkal bonyolultabb, mint ahogy a két monodrámából kiolvasható, de mindannyiuknak szebb életük lehetett volna. Nagyon nehéz lehetett felfogni mindezt, ahogy Majthényi Anna elüldözni akarta maga mellől az ilyen könnyű lelkületű asszony. S persze a másik oldalon meg merte csinálni azt, hogy Imre és Erzsike válása után Erzsi csak egy gyereket vihet el magával, Jolánkát. Vagy amikor Erzsi eljött Sztregovára Biharból, Anna nem engedte be. Nem láthatta a gyerekeit. Hát micsoda lélek volt ez? Micsoda lélek? A Lelkigyakorlatnak az a rettentő nagy erénye, hogy megértjük, miért ilyen Majthényi Anna. Hogy neki csak ilyennek lehetett lenni. Muszáj volt, hogy ilyen legyen. A Lidércláng volt a kedvesebb darab sokáig számomra, ám most már jobban értem a Lelkigyakorlat drámaiságát. Sokak szerint Madách a saját életében élte meg azokat a tragédiákat, amit aztán Az ember tragédiájában megírt, a férfi és női szerepeket. Én ezt nem tudom bizonyítani. Ezért mondják, hogyha nem lett volna Erzsi ilyen, Majthényi Anna pedig olyan, akkor nem lett volna a Tragédia. De ki vagyok én, hogy megítéljem? Egy porszem ahhoz az elméhez képest, ami Madách Imre volt. Azt azonban bátran kijelentem, hogy nem csak Erzsi volt a rossz. Nagyon sokat olvastunk, cikkeket, tanulmányokat, sok könyvet kölcsönöztük, vettünk a Madáchokról, sok helyszínen jártunk: Cséhtelken, Nagyváradon, a Fogtövi-házban, az ispotályban. Az egész adatgyűjtés alatt összesen két nő írt Erzsikéről. Az egyik Spáczai Hedvig volt, aki hadtörténész. A másik L. Kis Ibolya, felvidéki írónő, őt szeretem. Mert ő már kezdte feszegetni, hogy azért talán sok minden másképp lehetett, mint azt a legtöbben leírták. Mindenki más férfi szempontból ítélte meg Erzsike viselkedését. Nem mondom azt, hogy ami a férfiaknak szabad, azt a nőknek is szabad. 91 �Madách 200 Ezért is tartom különlegesnek a Lidérclángot, hiszen T. Pataki László személyében egy férfi dolgozta fel ezt a történetet ennyire női szemszögből. S ezáltal elfogadtatja őt a hibáival együtt, mint ahogy a Lelkigyakorlatban Majthényi Annát is, elfogadtatja a nézőkkel, az olvasókkal. Madách Imre festménye: Fráter Erzsébet 92 �Az asszony CSACH GÁBOR Óda a hiábavalósághoz – Fráter Erzsébet szobrának újra állítása Balassagyarmaton „Mester, ez az asszony tetten kapatott, mint házasságtörő. A törvényben pedig megparancsolta nékünk Mózes, hogy az ilyenek köveztessenek meg: te azért mit mondasz? … Jézus pedig … felegyenesedve monda nékik: A ki közületek nem bűnös, az vesse rá először a követ.” (János 8. 3-7) A balassagyarmati születésű szobrász Párkányi Raab Péter1 Fráter Erzsébetről készített bronz büsztjét – mely sokáig egyetlen emlékmű volt a tragikus sorsú asszonyról – 1991. novemberében avatták fel Balassagyarmaton, az akkor azonos nevű Ady utcai leánykollégium bejáratával szemben. Szinte pontosan annyi ideig állt büszkén ez a gyönyörű bronz fiatalasszony ormótlan andezit fülkéjében, amennyi ideig Fráter Erzsébet Madách Imre boldog menyasszonya, majd felesége volt a rideg Majthényi-Madách házban. Kezdetben büszkén és boldogan ragyogva, aztán megtűrt koloncként. Végül kivéve talapzatából csak a behemót andezitfülkét hagyva maga után, ahová aztán mások költöztek. Majd híre hamva sem maradt: a Vármegyeháza egyik helyiségének padlatára fektetve, csonkán várta csendben, két évtizeden át feltámadását a megbocsájtani nem akaró géniusz, Madách Imre bicentenáriumi évéig. „Fráter Erzsébet a magyar irodalomtörténet legdrámaibb nőalakja” – írják sokan Madách Imre 1845-1854 között volt egyetlen feleségéről, a legnagyobb magyar drámaíró négy gyermekének anyjáról. Ezen túl farizeus gyalázkodások sokasága keveredik az áldozattá nemesítéssel vagy a „Tragédia egyetlen múzsája” felmentésnek látszó állítással. A kép róla – melyet könyvtárnyi fikciókon túl mindössze néhány visszaemlékezés, kurta újsághírek és Fráter Erzsébet 26 fennmaradt leveléből ismerünk – ellentmondásos. Az látszik, hogy a drámazseni halála után a századfordulóig inkább élvhajhász, erkölcstelen, elzüllött asszonyként aposztrofálják Erzsébetet. Majd a 20-as években jelennek meg felmentő vélemények, melyek a Madách-Fráter házasság megromlásának okaként már az ellenséges 1.  Párkányi Raab Péter (1967–) Kossuth és Munkácsy díjas szobrászművész, Balassagyarmat díszpolgára 93 �Madách 200 anyóst, a konzervatív Majthényi Annát és a bizalmatlan férjet is megnevezik. A múlt század nyolcvanas-kilencvenes éveiben aztán igazi Fráter Erzsébet reneszánsz volt: virágzott az „erzsológia”, ahogy Andor Csaba2 nevezte. Olyannyira, hogy 1991-ben kapott Fráter Erzsébet nevet nemcsak egy utca Balassagyarmaton, de az 1959 óta egy szerencsétlen fővárosi kommunista lányka, Geisler Eta nevét viselő legendás leánykollégium3 is, ahol novemberben már fel is avatták e sorok tárgyát jelentő bronzszobrát. Párkányi Raab Péter: Fráter Erzsébet, 1991 2.  Andor Csaba (1950-2022) matematikus, filozófus, Madách-kutató, a Madách Társaság elnöke 3. 1973-ban ebben a kollégiumban történt meg a Pintye ügyként ismert első túszejtés Magyarországon 94 �Az asszony Valóban kettőn állt a vásár. A kálvinista félárva Fráter Erzsébet vélhetőleg tényleg egy bálozni, élni, csinosnak lenni szerető, ártatlan 18 éves fiatal hölgy volt. Ahogy Nyáry Krisztián fogalmaz4: „csak boldogan szeretett volna élni, sűrű szalmakalapot hordani hozzá való cipellővel”. Nem volt való egy betegeskedő szellemóriás férjének, egy törzsökös vármegyei katolikus nemesi család elsőszülöttje hitvesének, aki ráadásul mélyen nemzeti érzelmű jellem is egy vérbe fojtott szabadságharc idején. Egy ilyen környezetben a „kényelmes életért” nagy árat kell fizetni: fedhetetlen példamutatást, vagy legalábbis annak látszatát. Andor Csaba szerint Madách mindig is kereste egzaltált és különleges emberek, s különösen ilyen nők társaságát. Ezért az még elviselhető volt, hogy a börtönből szabadult, de rendőri felügyelet alatt Pesten vesztegelni kénytelen Madáchtól a kortárs divatot ecsetelve a fiatal feleség csinos ruhákat és kiegészítőket kér: „a 2 kalapbúl valasszon egyett és tisztitsa és putzolja fel - ha a’ ritkát valasztya ugy ara tegyen feher pantlikát, ha pedig a’ sűrü szalmátt akor arra tegyen Schottis pantlikátt”5. Hiszen Madách két kalapot is küldött feleségének. Ellenben megbocsájthatatlan hiba volt Hanzély Ferenc urat Csesztvén egyedül fogadni, amikor Madách épp börtönben ült. Miként Meskó Miklós úrral se kellett volna a losonci bálba kettesben elutazni, miközben Madách saját bírósági ítéletére odahaza várva, rendőrspiclik megfigyelése alatt, érthető módon nem kívánta a báli forgatagot. Ez akkor is világraszóló botrány, vagyis a korban legitim válóok, ha Hanzély vagy Meskó urak hozzá sem értek Erzsébethez. Maga az ógörög hübrisz, amikor az áldozat megalázása, megszégyenítése a cél, s nem a nyereség. A XIX. századi patriarchátusban ez megbocsájthatatlan volt, ráadásul érthetetlen is – de jegyezzük meg, az ilyesmi napjainkban sem lenne kóser. Miről is mennydörgött Madách Imre akadémiai székfoglalójában6: „A nő korán fejlődik, de teljes férfiúi érettségre sohasem jut; könnyebben felfog és tanul, de teremtő géniusz híjával az emberiség irányadó szellemei közé nem emelkedik… Egy hűtelen elpártolás női kötelességeitől mennyivel nagyobb rombolást hoz az egész családi létre, mint a férfiú félrelépése.” Persze semmi ok nincs Madách erkölcseitől hasra esni: nőcsábász, bizalmatlan, megbízhatatlan – de ő férfiként más elbírálás alá esett. Andor Csaba kikutatta szerelmi életét7, és nagyon úgy tűnik, hogy már a kiskorú Erzsikével való szerelmetes megismerkedése idején több menyecske-vasat is tartott a tűzben. Akikről tudni lehet: a nemrég elhunyt nagy szerelem Dacsó Lujza után Erzsikén túl Gyürky Amália, Cserny Mária, Matkovics Ida, Huszár Mária és 4. Nyáry Krisztián: Éva hajléktalan 2012. https://litera.hu/irodalom/netnaplo/eva_hajlektalan.html 5. Fráter Erzsébet levele Madách Imréhez 1953. június 25. 6. Madách Imre A nőről, különösen esztétikai szempontból - székfoglaló értekezés az Akadémián 1864. 7. Andor Csaba Madách korai szerelmei 2012. Budapest 95 �Madách 200 egy Paulának sejtett hölgy is megdobogtatta Madách betegeskedő szívét. A házasság után Imre ügyelt a pedáns látszatra: Erzsikével való házassága hűséges boldogságban zajlik. Fogjuk a kor hímsovinizmusára Madách bizalmatlanságát, hogy nem tartotta kötelességének hitvesét beavatni az anyjával és testvérével kötött vagyonmegosztási szerződés részleteibe, vagy épp a megtorlások idején forradalmároknak a birtokon való bújtatásába sem. Ez utóbbi miatt zárják Madáchot börtönbe, aki így magára hagyta terhes feleségét gyermekeivel. A válás után pár évvel Schönbauer Karolina lesz az új szerelem, akitől a családi hagyomány szerint az anyja nevét viselő8 Schönbauer Anna nevű ötödik gyermeke születik. Ezután a súlyosbodó tüdő és szívbetegségek ellenére két házas asszony is szerelmi képbe kerül: a Veres Pálné néven híres Beniczky Hermin Karolina asszony és Bagyinszky Borbála is. Madách példásan vállalta az akkurátusan megfogalmazott válási szerződésben évi 800 pengő forint féléves részletekben való örök életjáradék megfizetését elvált asszonya számára. Ám ezt – a fennmaradt levelezésekből sejthetően – úgy tűnik nem sikerült rendes arisztokrata módjára fegyelmezetten utalnia. Halála után Aladár fia örökölte apja ezirányú slendriánságát. Erzsébetet az 1854-es válási szerződés szerint az elsőszülött leány nevelési joga illette minimum tíz éves koráig, mely után Madách – az évi gyermeknevelési pluszként adott 200 pengő forintos többlettehertől is megszabadulva – elviszi tőle a gyermeket. Így a még mindig fiatal nő a fokozódó nagyváradi magány, a megbélyegzés, majd Madách halála után a járadékok további apadása okán súlyosbodó létbizonytalanság miatt megbomlott elmével, alkoholba menekül. Fráter Erzsébet a földön A rokonok által megvetetten, utolsó éveiben súlyos beteg hajléktalanként él, s végül 48 évesen „elzűllött létét a biharmegyei közkórházban fejezte be”9. A kilencvenes évek „erzsológusainak” legfőbb érve Erzsébet védelmében, hogy a hűtlenséggel vádolt feleség volt a Tragédia Évájának mintaképe, Madách 8. vagyis eltitkolt apától való 9. Temesi lapok 1875. november 25. F. E. gyászjelentése 96 �Az asszony legfőbb múzsája. Pedig az egyik legalaposabb Madách kutató hívja fel a figyelmet arra, hogy éppenséggel a tragikusan elhunyt10 Dacsó Lujza lehetett a Konstantinápolyi szín Izórájának, vagy a londoni szín síron átlépő második Évájának a mintaképe. Andor szerint biztosra vehető az is, hogy a magát anyának érző Éva múzsája friss szerelmi élmény lehetett, mégpedig Schönbauer Karolina, aki éppen az 1859 júliusában megszülető harmadik Madách leánnyal terhes, amikor Imre a Tragédia írását március végén elkezdi. Persze Erzsébet, a legtovább szeretett asszony biztos nyomot hagyott Madáchban, nyilván a nőkről alkotott kérlelhetetlen ítéleteit is meghatározhatta – a Tragédiában a prágai szín Borbáláját mindenképp: „Minő csodás kevercse rossz s nemesnek / A nő, méregből s mézből összeszűrve. / Mégis miért vonz? Mert a jó sajátja / Míg bűne a koré, mely szülte őt.” Párkányi Raab Péter még a Képzőművészeti Főiskola harmadéves hallgatója, amikor felkérést kap a balassagyarmati Szondi György Szakmunkásképző Iskolától, hogy készítse el a drégelyi várkapitány mellszobrát. A katonás bronz büsztöt 1991. június 14-én avatták. Ezen az ünnepségen kérte fel Pétert Fábián Jánosné a Fráter Erzsébet Leánykollégium igazgatónője a névadó szobrának elkészítésére. De ne rohanjunk előre, mert az 1991-ig Geisler Eta nevét viselő leánykollégium átalakulása is megér pár sort. Fábián Jánosné balassagyarmati karrierje a nyolcvanas évek elején indul, amikor Horváth Józsefet váltja a tanácselnök helyettesi székben. Ezt a posztot két tanácselnök alatt is stabilan őrizte. „Foximaxin”11 szerzett diplomája ellenére a visszaemlékezések szerint egyébként a párt­funkcionáriusokhoz képest művelt és lelkes asszony volt. A Honismereti Kör Helytörténeti Évkönyvei szerkesztőbizottságának éveken át aktív tagja is. Jó ismerőse a helyi irodalmároknak, így a Komjáthy Jenő Irodalmi Társaság12 tagjainak, köztük a rendszerváltáskor Balassagyarmaton lapszerkesztő T. Pataki Lászlónak13, a Csesztvén akkoriban még rendszeresen megrendezésre kerülő Madách-napok előadóinak, és közönségének is. A rendszerváltás előtt 1989-ben az MSZMP pártbizottságairól gyakran „gravitáltak” emberek a közigazgatásba. Így lett még szeptemberben Zentai Csaba egykori városi MSZMP PB-titkár tanácselnök-helyettes, s ezzel párhuzamosan lemondott osztályvezetői és tanácselnök-helyettesi posztjáról Fábiánné. Cserébe decemberben megkapta az éppen megürült leánykollégiumi igazgatói széket. 10. Andor Csaba: Madách Imre szerelmei in. Iskolakultúra 18. sz. 30-37. old. 11. 1952-89 között működő Marxizmus-Leninizmus Esti Egyetem köznyelvi neve, a képzés elvégzése feltétele volt vezető közigazgatási, párt és állami foglalkozásoknak, noha érettségi sem kellett a jelentkezéshez, a hatvanas évektől főiskolai diplomával ért fel sikeres államvizsga letétele 12. A balassagyarmati Madách Könyvtárban 1979-ben alakult művészeti társaság 13. T. Pataki László (1934–2009) újságíró, író, rendező. Ortodox Fráter Erzsébet párti, a nyolcvanas években megírja Lidércláng címmel Fráter Erzsébetről szóló monodrámáját 97 �Madách 200 Fábiánné ambíciózusan indult a nőnevelés útján. Már 1990. április 10-én írja a megyei napilap, hogy „nem tetszik a kollégista lányoknak a Geisler Eta név”, mert semmi köze sincs se a városhoz, se a megyéhez. Fábiánné azt nyilatkozza a Nógrádban, hogy két alternatíva van: a magyar nőnevelés anyja Veres Pálné és Fráter Erzsébet14. Demokratikus titkos szavazáson a lányok döntik majd el, hogy melyiket szeretnék. Két „agitátor” érvel a nevek mellett: Nagy Ervinné a Balassi Gimnázium magyartanárnője Veres Pálnéról, T. Pataki László újságíró pedig Fráter Erzsébetről mesél a diákoknak. A június 1-jei Nógrád közli az eredményt: Veres Pálné 36, Fráter Erzsébet 74 szavazatot kapott. Így vette fel már az első szabadon választott önkormányzat döntésével Fráter Erzsébet nevét a néhai Geisler Eta Leánykollégium 1991-től. Már tavasszal felgyorsultak az események. A már említett felkérés után a szobrot a Képző és Iparművészeti Lektorátustól elnyert 150 ezer forintból és a hozzátett városi ifjúsági buli bevételéből finanszírozta a kollégium15. Párkányi Péter (akkor még az anyai Raab családnevet nem viselte) a nyár folyamán megalkotta korai szobrainak egyik legszebb darabját. Az igézően csábos fiatal nőalaknak először akt mellszobrát készíti el, majd még agyagformában tekeri körbe finoman agyaglébe mártott gézzel. Ezáltal – mint Az okos lány című Mátyás király mesében – felöltözött, de meztelen is maradt Erzsébet. Elsőre vállról leomló báli ruhának tűnik öltözete, de közelebbről inkább a bál után (vagy előtt) fürdőjéből kilépő gyönyörű meztelen leányt látunk, amint kezében mutatóujjával felnyitott vaskos könyvet tart, s a könyvből egy tükör nyele és kerete lóg ki. A tükör a hiúság, a vanitatum vanitas, a földi hiábavalóság jelképe. A könyv a kezében jelentheti a Tragédia múzsáját, de a művelt lányt éppúgy, mint Erzsike életének nagyregényét – mert hát valljuk be, kevés ilyen ismert regénybe illő magyar asszonysors van, mint az övé volt. A bált idéző lenge öltözetről eszünkbe juthat a Kubinyi Ferencné bálján Madách által látott 16 éves tündöklő leány éppúgy, mint azon a tragikus losonci bálon engedély nélkül táncoló 26 éves vesztébe rohanó vad ifiasszony. Amilyen ragyogóan friss, erotikus és vibráló a nő melle, válla, nyaka és kezeinek íve, olyan statikus és elrévedő az arc. Nemcsak kortalan, de a szemek két mély ürege, az arc melankóliája okán megidézik az Erzsébetre váró tébolyt éppúgy, mint a vég halotti maszkját. Az elegáns nőalak eredetileg egy robosztus andezit fülkében volt, kissé onnan kifordulva. A berceli bányából hozott hatalmas kőtömb szoborfülkéjét 14. Mindkét hölgy erősen kötődött Madáchhoz, sőt, szerelmei voltak, és Madách mindkét nőnek megváltoztatta az életét: Fráter Erzsébet belepusztult, Veres Pálné pedig Madách akadémiai székfoglalójának elolvasásakor döntött arról, hogy életét a nőnevelésnek és a nők emancipációjának szenteli 15. Nógrád, 1991.október 3. 98 �Az asszony a kollégium udvarán faragta Péter – elmondása szerint először és utoljára faragva vulkanikus kemény kőzetet. Az otromba monolit jól kiemelte a finom szobrot, mint egy apró drága kincset. Jelképezve ezzel nemcsak a „komor” anyós diktálta Majthényi-Madách „börtönt”, hanem a nőkkel szemben könyörtelen kort is. A szobor története aztán éppoly átkokkal teli lett, mint Fráter Erzsébet Csesztve utáni élete. 1995-ben megindult az egyházi kárpótlás folyamata, ami alapján 1996-ban jogszabály születik, miszerint a Szalézi Rend visszakapja egykori ingatlanát, a Leánykollégium mindkét épületét. Ám még mielőtt ez megtörtént volna az önkormányzat viszgálatot indít Fábiánné ellen 1995 év végén, pénzügyi visszaélések és egyéb szabálytalanságok miatt. Az ügy bíróságra kerül, majd peren kívüli egyezséggel ér véget, év elejétől új igazgatója lesz az intézménynek. Az egyháznak való átadás 1997-ben történik meg, a szaléziek kijelentik, hogy Fráter Erzsébet nem méltó egy katolikus leánynevelő intézmény nevének. Ezért 1997. szeptembertől már Szalézi Kollégium16 a neve, bár egy ideig felmerült a Szent Erzsébet név választása is17. A szobrot ezek ellenére sokáig megtűri az intézmény. 2001-ben aztán a szalézieknek elvész a türelme, kiveszik a ledér nő szobrát a fülkéből, ekkor törik le, és örökre elvész a könyvből kilógó tükör kerete és nyele is. Erzsike szobra a Vármegyeháza Mikszáth szobájának padlójára kerül. Egy ideig az andezit fülke üresen áll a kollégium udvarán, majd Lencsés Zsolt festőművész Arttéka egyesületének Terényben lévő telkére kerül. Az egyesületnek tagja Párkányi Péter is. Itt jött létre egy közösségi ház ház s lassan egy szoborpark is. Az andezet fülkébe idővel új lakó költözik, 2002. november 2-án Párkányi Péter Szent-Györgyi Albert szobrának lesz új lakása. Ám nem sokáig, Erzsike átka utoléri: 2003. április végén ellopják. Csak 2004-ben sikerül újra öntetni18. Közben a szobor-Erzsike úgy hevert a Vármegyeház földszinti padlóján, ahogy haló porai a váradolaszi temetőben. 2010-ben felmerült ötletként a balassagyarmati Madách Kollégiumban található 1990-es akkor szintén Gyarmaton élő Szederkényi Attila által készített Madách szoborral való páros újra állítás, önkormányzati határozat is készül róla19. De ez nem történik meg, mert 2011-ben a Madách Kollégium átkerül a Megyei Önkormányzat fenntartásába, és a város nem akarta megfosztani Madách szobrától a kollégistákat. Fráter Erzsébet szobrának újra állítására Madách bicentenáriumi éve adott újabb apropót. Amikor e sorok megjelennek, a szobor már Párkányi Raab Péter műtermében kerül újrapatinázásra, elkezdődött a talapzat kiválasztása és már 16. A szalézi kollégium 2012-ig működött, majd az épületet megkapta használatra a Szent Imre Keresztény Általános Iskola és Gimnázium, 2023-ban pedig megvásárolta a Váci Püspökség az időközben a városból kivonuló Szalézi Rendtől 17. Nógrád, 1997. november 19. 18. Nógrád Megyei Hírlap, 2004. szeptember 20. 19. 144/2010(VIII.19.) sz. önkormányzati határozat a Fráter Erzsébet szobor újra állításáról 99 �Madách 200 javaslat készült a helyszín megjelölésére is. Amely hol máshol, mint a város főterén, megismerkedésük helyének, a Vármegyeház nyugati szárnyának lánckorláttal elzárt sarka előtt, a gyönyörű öreg hársfa árnyékában lesz. Tőle nem messze nyugatra trónol, a komor kérlelhetetlen férj, Sidló Ferenc 1937-es drámai ülőszobra képében. Míg Madách az erkölcs és a nemes küzdelem ércoszlopaként az Úrra mutatva uralja a Köztársaság teret, addig Erzsike gyönyörű légies szépsége a főtér kávéháza felé kacsint majd. Madáchnéként persze saját sorsán keresztül figyelmeztet minket ő is, hogy minden elbizakodottság és nagyravágyás csak gyarló hiábavalóság, sorsunk és megítélésünk az Úristen kezében van. Minden más csak hiú ábránd. Ezért szeretni és élni hív, örülni az életnek, annak mulandósága ellenére is. A szobor óda a női szépséghez, és egyben allegóriája a nők egyenjogúságának is. Hiszen egy nőkkel szemben igazságosabb korban nem vezetett volna ilyen szörnyű tragédiához egy vitákkal, rossz anyóssal terhelt házasság. A szobor nem csak óda a hiábavalósághoz, de óda a megbocsájtáshoz is. Ahogy a szintén Madách rajongó Tempfli József nagyváradi püspök 20 írta annak magyarázatául, hogy miért mentette ki Váradolasziban a Ceauşescu rezsim által ledózerolt temetőből Fráter Erzsébet földi maradványait a Barátok temploma kriptájába: „üldözni a bűnt, de szeretni a bűnöst, mert minél több emberi gyarlóság ütközik ki valaki életében, annál több szeretetre és megértésre van szüksége. Csak így emelhetjük fel a nemesebb, tisztább régiókba!” Az újraállítás ezen túl szándékaink szerint emléket állít a tavaly elhunyt varázslatos embernek, Balassagyarmat Díszpolgárának, Andor Csabának, és a múlt század „erzsológusainak” is. 20. Tempfli József (1931-2016) Nagyváradi püspök, irodalomtanár 100 �Film és színház és muzsika KELECSÉNYI LÁSZLÓ Madách-filmkockák Kutatásunk tárgya Madách és az ő világdrámája, s annak is filmes feldolgozásai. Merthogy Az ember tragédiája világdráma, senki nem vitatja. Persze, meg kellene határozni ezt a fogalmat: mi a világdráma? A magyar irodalomból legföljebb a Csongor és Tünde néhány színpadi megvalósítója képzelhette, hogy azzal van dolga, de Katona Bánk bánjának rendezői már nemigen hihettek ebben. Világdráma a Faust – efelől bizonyosak lehetünk. De vajon az-e az Antigoné? Hogy állunk Shakespeare-rel? Melyik darabja üti meg a mércét, amelyikre rámondhatjuk ezt a kifejezést? Egyáltalán, mi a mérce? Tartalmi vagy formai szempontok döntenek? Világdráma az, amely az emberiség egyetemes történetének legfontosabb kérdéseivel foglalkozik, a színpadi események ennek bemutatásában tetőződnek. Vagy világdráma az is, ahol a szereplők, kirángatva magukat a hétköznapokból, egyéni életük csúcsaira emelkedve valami egyetemes tanulságot tudnak felmutatni (pl. Ibsen Babaház). Akárhogy forgatjuk a szót, Madách Imre darabja világdráma – ebben megnyugodhatunk. * A magyar némafilmek túlnyomó többsége elveszett. A nagyjából 600 – jegyezzük meg: többségében önálló műalkotásnak aligha tekinthető – mozgóképnek mintegy 10%-a maradt meg vagy került elő a legképtelenebb helyekről. Egy bizonyos: Az ember tragédiája filmváltozata nincsen köztük; nem is lehetne, mert nem készült belőle átdolgozás. Nem is kellene ezt említeni, mert minek beszélni a semmiről. Csupán az a furcsa, hogy a hazai némafilmgyártók a leglehetetlenebb vállalkozásokba is belevágtak. Nemcsak Szigligeti Ede, Bródy Sándor, Molnár Ferenc legnépszerűbb drámái, pl. a Liliomfi, A dada, a Liliom kerültek vászonra, hanem a korban divatos népszínművek (pl. A falu rossza) is. És természetesen a Bánk bán, melyet az erdélyi filmgyártás megteremtője, Janovics Jenő vitt vászonra. A Tragédia sehol, Madách sehol – pedig még olasz operák mozgóképi verziói is műteremhez jutottak. Hiába keressük, még sajtóbeszámoló sincs egy meghiúsult tervről (bár ezen állításunk megbukhat egy komolyabb hírlaptári kutatás nyomán). Miért? A válasz nagyon egyszerű. A korabeli filmgyártás technikai készségei, az egykori rendezők szellemi felkészültsége nem lett volna elegendő egy ilyenforma vállalkozás tervezésére és kivitelezésére. A Csárdáskirálynő filmszalaghoz jutott 1927-ben, a Hegyek alján című mára eléggé elfelejtett opera még 1920-ban, a Leányvásár című Jakobi Viktor operettet pedig 1918-ban forgatták. 101 �Madách 200 Gonoszkodva mondhatnám: ha Madách drámájából opera készült volna, talán akkor felfigyelnek rá a témaínségben szenvedő filmkészítők. Talán, ha Korda Sándor nem emigrál 1919-ben. Talán … de ne fantáziáljunk. Ám valami mégis akad. A már említett Janovics Jenő, aki színházi emberként kezdte kolozsvári működését, Az ember tragédiája 1913. márciusi színrevitelében filmvetítést alkalmazott. „A dráma egyes jeleneteit mozgóképpel kombinálta.” (Jordáky Lajos: Az erdélyi némafilmgyártás története. 1903–1930. Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1980. 37. old.) Ezek a felvételek természetesen elvesztek, ma már nem láthatóak, de jegyezzük meg, hogy a madáchi mű egy színpadtechnikai újításra sarkallta az univerzális tehetségű rendezőt (mintegy évtizeddel előzve meg Eisenstein hasonló kísérleteit). * Ha Az ember tragédiája első filmre vitelére jó sokat kellett is várni, egy Madách életrajzi filmre nem annyira. Talán nem véletlen, hogy egy színházi ember, Németh Antal volt a rendezője (és Peéri Piri színésznő, a rendező felesége az egyik forgatókönyvíró). Mint ahogy nem véletlen az sem, hogy az 1944-ben forgatott mozidarab erőteljes Habsburg-ellenes jeleneteket tartalmaz. Nota bene: 1944. március 19-én a náci hadsereg megszállta hazánkat. A Nemzeti Színház egykori igazgatója csak 1946 márciusában fejezte be a filmjét, melynek igazi mozibemutatója nem is volt; alig egy évvel később, 1947 januárjában kezdték vetíteni, hogy aztán jó ideig ne szerepeljen a műsoron, mert nem illett a folyton felújított Kabos Gyula féle vígjátékok és a Karády Katalin féle szerelmi melodrámák végeérhetetlen sorába. Még egy politikai érdekessége van a Madách-életrajzfilmnek. Nemcsak az, hogy ez volt Jávor Pál utolsó előtti Magyarországon forgatott filmszerepe, hanem az is, hogy csak egy apró epizódban jelenik meg, s majdnem néma szereplő; egy rövid mondat hangzik el a szájából. Ennek előzménye, hogy a magyar dzsentri urakat kitűnően megjelenítő színművész összetűzésbe került az akkori Színészkamara nagyhatalmú elnökével, Kiss Ferenccel, s emiatt méltánytalanul súlyos büntetést kapott. „Jávort nemcsak színpadi fellépéseitől tiltották el, de – mint egy közleményben április 22-én bejelentették – filmjeit sem vetíthették többé. A Hunnia Filmstúdióban azokban a hetekben készült a Madách film, amelyet Németh Antal rendezett. A film előkészületeit még a németek bevonulása előtt elkezdték, és Jávor is jelentős szerepet játszott volna benne. Letiltása után erről természetesen szó sem lehetett. Azt azonban nem akadályozhatták meg, hogy – nyílt kihívásként – statisztáljon a filmben. Így történt, hogy a Madách Imre életét feldolgozó film közepe táján feltűnik egy ismerős arc, Jávor Pál, akinek mindössze kétszavas szerepe van.” (Bános Tibor: Jávor Pál. Gondolat Könyvkiadó, 1978, 225. old.) A Harsányi Zsolt népszerű életrajzi regénye nyomán készült forgatókönyv írása 102 �Film és színház és muzsika idején talán arra is gondolhattak az alkotók, hogy őrá, Jávorra bízzák a címszerepet – melyet végül Timár József játszott el. Az életrajzi filmek szokásos sémája szerint a nagy művész biográfiájából a szerelmeire helyezik a fő hangsúlyt. Bár egy nemrég kiadott igen alapos monográfia (Andor Csaba: Házasság előtt, válás után. Madách Imre szerelmei. Holnap Kiadó, 2003), mint a címe is mutatja, feltárta a drámaköltő magánéletének minden utólag felderíthető titkát, az 1944-es játékfilm Madách és felesége, Fráter Erzsébet gyötrelmes együttélésének eseményeire épül. A mágikus erőtér, melyben a Tragédia írójának konok természetű édesanyja és meglehetősen kikapós neje között szenved, tagadhatatlanul alapja volt a dráma béli Éva, az ’örök asszonyi’ figurájának megalkotásában. A filmírók néhány jól ismert mondatot is belecsempésztek a dialógusokba a drámából (pl. Ah, élni, mily édes, mi szép). A Tragédia filmre vitelének vágya, már-már követelése, idejekorán megfogalmazódott. Ha fellapozzuk a Magyar Film című periodika 1939. november 11-i számát, a következőket olvashatjuk. Varga István szerző beküldött a szerkesztőségbe egy 32 oldalas füzetet, amely Az ember tragédiája, mint az egyetemes magyarság első világfilmje címet viselte. A rövid közlemény lényegében hirdetés jellegű. A kiadványt meg lehetett rendelni a szerző Paulay Ede utcai lakcímén. A szerkesztőség hozzáfűzi, hogy a munka ismertetésére a következő számok valamelyikében visszatérnek. Ennek azonban nem láttuk nyomát a hír közlését követő lapszámokban. Ennek a feledésbe borult sajtóközleménynek a nyomán született meg Mohácsi Jenő drámaíró, a Tragédia német nyelvre fordítójának tanulmánya a Nyugatban. Az 1940. évi 1. számban látott nyomdafestéket az írás Az ember tragédiája és a film címmel. Mohácsi igen kollegiális módon ismerteti a Madách-műnek filmvásznat követelő, olykor nagyon naiv gondolatokat tartalmazó írást. Ha még nem találták volna fel a mozgóképet – vallja Varga István – a magyar dráma kedvéért kellene megtörténnie ennek az újításnak. „Minden túlzásával gondolatkeltő és lebilincselő”, írja méltatásképp Mohácsi Vargáról. Megállapítja, hogy a megfilmesítés ötlete évek óta foglalkoztatja a filmeseket, csak éppen senki nem vágott bele. Max Reinhradtot is noszogatták a környezetében megforduló emigránsaink, de ő még a színrevitelre sem vállalkozott, nemhogy a mozgókép megvalósításával, holott például Shakespeare Szentivánéji álomját a kor színvonalát felülmúló verzióban állította elénk. Korda Sándortól viszont nem volt idegen az ötlet, oldalán Bíró Lajossal, a jeles forgatókönyvíróval, és nem is került volna sokba. Tegyük hozzá, a filmgyártás akkortájt már képes volt tömegjelenetekkel zsúfolt tömegfilm készítésére. Ha felidézzük Griffith Türelmetlenségét, vagy az olasz Pastrone Cabiria című alkotását, nem látjuk az igazi problémát. Nem akarásnak nyögés a vége, idézhetjük a magyaros szólást ezügyben. A cikkíró Mohácsi már Fritz Lang 1928-as Metropolisát is láthatta. 103 �Madách 200 A mű gondolatiságáért aggódott, a Madách-opus filozófiáját féltette az olykor félművelt filmcézárok mohóságától. A mozgókép azonban többet tudott, mint egyes irodalmárok gondolhatták. Kétségtelen, hogy a színes film, a szélesvásznú, cinemascop képméret az ötvenes években már fontos történelmi tárgyú alkotások élesztője lehetett. A Ben Hur, a Kleopátra és társai az új eszközök birtokában az eredeti irodalmi művek vászonra álmodását is meggyorsították. A Háború és béke időrendben második nagyobb szabású, négyrészes szovjet változata már visszaadott valamit Tolsztojból, aki még a 20. század elején ünnepelte a „kis zörgő masina”, azaz a filmkamera megjelenését a művészet életében. * Az igazi Madách-filmre, azaz filmekre, sokat kellett várni. 1969-ben Szinetár Miklós, 1983-ban Jeles András, végül, s eleddig utoljára, Jankovics Marcell tette le a Madách, Egy ember tragédiája, 1946 maga változatát, közös szellemi asztalunkra. Az első a televízió műhelyében született, a második egy szélsőséges filmes gondolkodás jegyében fogant, s meglehetősen szélsőséges visszhangokat is váltott ki, a harmadik a magyar animáció felülmúlhatatlan teljesítménye lett. A maga módján mindhárom produkció hosszabb elemzést érdemel. (Részlet a szerző hosszabb tanulmányából, mely a Magyar Művészeti Akadémia megbízásából készül.) 104 �Film és színház és muzsika HIRTLING ISTVÁN Három Tragédiám A 40 évvel ezelőtti bemutató szereposztására gondolok legelőször, amikor Madách Tragédiája szóba kerül. Ha van lényeges és korszakokon átívelő a napi színházi divatok és irányzatok fölött álló magyar drámai mű, akkor az Az ember tragédiája az. Nem véletlen, hogy aki a színi pályára merészkedik, élete során legalább egyszer „belekerül” az előadásba. Mindent elárul a darab jelentőségéről, hogy a nyolcvanas évek elején több jelentős előadás született Madách sok színreviteli lehetőséget kínáló remekéből. Zalaegerszegen először játszotta Ádám és Éva szerepét négy színész a karakter életkori változásai szerinti megosztásban az örök egy kétségeket kínáló Gábor Miklós ballonkabátos, puhakalapos köznapi Luciferje mellett. Gábor Miklós úgy szólalt meg Lucifer szerepében, mint barátságos jóakaró, aki csupán kérdéseket tesz fel a tébláboló fiataloknak eleinte, majd színről, színre átvéve a hatalmat érzéseik és kétségeik felett magabiztosságát összeroppantja a megfogant új élet ereje. Alakítása és a vele játszó kiváló színészek alakítása, Ruszt József rendezésében olyan modern, a mai fülnek érthetően csengő mondatokat szült, amely jelentősen befolyásolta további pályám során tett erőfeszítéseimet az érthetőség, a szerzői gondolat tiszta kifejezésének megvalósítására. Szintén a Tragédia volt műsoron Lengyel György rendezésében a Madách Színházban. A főbb szerepeket előadásonként váltott szereposztásban játszotta a színház, ami szintén jelentős kihívás egy társulat számára. Ugyancsak néhány évvel korábban a Szolnoki Szigligeti Színház játszott Pál István rendezésében rendkívül jelentős előadást, amelynek híre, sokakat csábított a Tisza parti városba, hogy megnézze Pál misztériumjáték rendezését. * 1983-ban, amikor harmadéves - akkor még főiskola volt, ma már egyetem – főiskolásként megláttuk a kifüggesztett szereposztást az évadnyitó társulati gyűlés után, mindannyiunkban ösztönösen felrémlett egy nagy színházi utazás reménye. És úgy is lett. Vámos László rendezésében olyan előadás résztvevői lehettünk, ami a mai napig elkísér, tanulságaival, életre szóló élményével és az akkor született szakmai barátságokkal. Ahogy a Tragédia minden időkben, úgy az éppen újjászervezett Nemzeti Színház életében is társulatépítő, kohéziós játékra hívta a tagságot. Ha mai szemmel megnézem az akkori névsort, bizony torokszorító érzésekkel olvasom a három generáció neveit. 105 �Madách 200 Ma már tudom, hogy azokban az években a kis szerepek és jelenlétek a nagy egész milyen fontos építőkockái voltak, amire, akkor nem is gondoltunk, csak tettük a dolgunkat, ahogy napról-napra Vámos László végtelen türelemmel és lenyűgöző szakmai tudással és biztonsággal kormányzott közel száz embert, akik irányítása alatt létrehozták az új Nemzeti Színház, új hangütésű Tragédiáját Bubik Istvánnal, Tóth Évával és Balkay Gézával a főszerepekben. A próbaidőszak hosszúsága alkalmat adott az idősebb kollégáknak, hogy meséljenek a korábbi Tragédiák tapasztalatairól és így hagyományozódik korról korra a Tragédia állandó jelenléte a társulatokban. Mindenkinek egyszer csak köze lesz Madáchhoz. Álljon itt sok kolléga neve, akik akkor barátságukba, szakmai pártfogásukba fogadtak és kilenc évi Nemzeti színházi létemet végigkísérték. Raksányi Gellért, Pregitzer Fruzsina, Baranyi László, Izsóf Vilmos, Katona János, Papadimitriu Athina, Zolnay Zsuzsa, Pápai Erzsi, Győrffy György, Nagy Zoltán, Tahi József, Horkai János, Ivánka Csaba, Hetényi Pál, Sinkovits Imre. Nem lehet elfogódottság nélkül beszélni, arról az estről, amikor Gobbi Hilda 70. születésnapját ünnepelve Benedek Miklós szerkesztésében és műsorvezetésével létrejött csodálatos köszöntés végén az aznap esti bevétel átadásakor, Gobbi Hilda ezt az összeget, mint első téglajegy árát felajánlotta az új Nemzeti felépítésére. Nagyvonalú gesztusa hosszú hányattatott sorsra jutott, pályázatokkal, tervekkel, vitákkal és gáncsoskodásokkal. Végül megszületett a döntés, hogy megépül a Duna parton végre az új, korszerű Nemzeti Színház. * A 2002. március 15-i bemutató létrejötte engem az Új Színház tagjaként érintett, hiszen Schwajda György felkérésére Szikora János olyan szereposztást verbuvált, amely TÁRSULATKÉNT a teljes magyar nyelvű színjátszásra tekintett. Együtt játszottunk budapestiek, vidékiek, felvidékiek, kárpátaljaiak, erdélyiek, délvidékiek és mindent elsöprő érzés volt részese lenni - számomra másodszor - egy olyan Tragédia előadás születésének, amely nemcsak felfogásában és megvalósításában revelatív és újszerű, de a végleges Nemzeti Színház épületében valósult meg. Sok vitát és ellenkezést kiváltó terv született, de mindennél fontosabb volt puszta létrejöttének ténye. A kitűzött bemutató, színházavató előadás mi más lehetett volna, mint Madách mélygyökerű sorstragédiája. Az új teátrum hivatottságához mérve és igazítva jöhetett létre az általam „nagymagyarországinak” nevezett szereposztás. Ehhez olyan társalkotók csatlakoztak, akik Szikora mellett nemcsak látványban, de szellemiségben is társulni voltak képesek. Ma már eltörpülnek emlékeimben azok a méltatlan, sajtóban zajlott „árulózások”, amelyek az akkorra már kellően szétszaggatott szakmát tovább mélyített árkok oldalaira taszították. Zárójelben szoktam utalni, néhány évvel későbbi pályázatokra és kollé106 �Film és színház és muzsika gákra, akik korábbi hangoskodó ellenségeskedésüket feledve, tagjai lettek annak a színháznak. Az előadás legjelentősebb érdeme, visszatekintve a huszonegy évvel ezelőtti emlékekre, hogy úgy tudtuk egyesíteni a modernitást a klasszikus elemekkel, hogy látványban, akciókban, szellemiségben és főleg színészi játékban a legnagyobb ívű Madách interpretáció született Szarvas József, Papp Vera, Alföldi Róbert főszereplésével. Néhány név a szereposztásból: Berek Kati, Raksányi Gellért, Bitskey Tibor, Bodrogi Gyula, Székhelyi József, Básti Juli, Kovács Lajos, Hőgye Zsuzsa, Kiss Jenő, a szegedi Kortárs Balett, kaszkadőrök és artisták. * Az ember tragédiája harmadszor is rám talált, ráadásul másodszor Szikora János rendezésben azzal a különlegességgel, hogy a székesfehérvári társulat tagjaként olyan előadásban játszottam Ádámot, amelyben nemcsak Évák, Ádámok, Luciferek váltották egymást, hanem négy rendező felosztotta egymás közt a színeket és saját elképzeléseik, színpadi világuk és látásmódjuk szerint valósították meg elképzeléseiket a madáchi filozófiáról. Az Egyiptom szín Ádámja hatalma teljében, kiégetten, magányosan egy as�szonyi gesztusban fedezi fel, mi hiányzik a boldogsághoz. A rabszolga férjét sirató asszonyt emeli maga mellé a trónra, hogy a szerelem ízét megérezze, de fájdalmát a nő nem feledve képtelen átadni magát a hatalmas fáraó „szerelmének”, aki képes rabszolgáit az asszonyért cserébe felszabadítani. Lucifer jóslatát a boldogságról érett fejjel, megcsömörlötten csak az a férfi tudja megérezni, aki már koránál fogva megjárta a magányosság poklát. Az Athén színben Ádám csatából hazatérve szembesül megalkuvó lázadó népével, akik a hazugságtengeren hánykódva kezet emelnek fiára, feleségére, majd önmagát adja a nép kezére, választva a mártírhalált, hogy az égieknek kedves legyen áldozata a hiú ábrándokkal szemben, amiért harcba vonult. Lucifer gúnyos kacaja ébreszti rá kudarcára. A Róma színben a mi Ádámunk ennyi csalódás és kudarc után borban, élveteg szerelemben keresi életének elviselhető folytatását, hogy önmagát részegítve feledje a világot, amelyből Péter apostol szavai rázzák kijózanodásra és Róma pusztulásának tisztítótüzében lelje meg élete új célját a tiszta női erény és hit erejének védelmét. E három szín rendezője Horváth Csaba különleges, plasztikus mozgások koreográfiájával hozott létre, színpadi díszlet nélkül, csak a játszó színészek testét használva a szituációk és drámai helyzetek kifejezésére. Ezzel a harmadik találkozással került korona Tragédia emlékeimre, hiszen ebben az előadásban kiteljesedett egy olyan totális színházi eszmény, amely 107 �Madách 200 a sokszínű és sokrétű mű igazán mai közönséghez szólva közelebb hozta nézőinkhez ezt a nézőket és játszókat egyaránt súlyosan igénybe vevő gigantikus művet. Szikora János a Teremtés után, mint egy óriási családi ünnepi asztalhoz ültette társulatunkat, ahol az egyik családtag fellázad a teremtő családfő ellen. Majd a végén, gyermekeiket olvasni tanító családtagok magukra hagyják a fiatalokat a híres mondat elhangzásakor: Mondottam, ember, küzdj … A színpadon generációk összekapcsolódása jelenti mindannyiunk számára a biztató jövőt, ami nemcsak patetikus, nagy szó, de az igazi értelme életünknek, főleg, ha a színész gyermekei megértve az előadás üzeneteit, kíváncsivá lettek a Madách-i mű iránt. Hirtling István a Tragédiában, Székesfehérvár, Vörösmarty Színház, 2018 (Katkó Tamás felvétele) 108 �Film és színház és muzsika KONDOR KATA „Mindig is furcsának találtam, miért nincs magyar szín Az ember tragédiájában” Beszélgetés Gyöngyösi Leventével Egy Gyermek, aki már a teremtés előtt is létezett, az Éva után sóvárgó Lucifer és egy magyar szín Petőfi Sándorral – Gyöngyösi Levente és alkotótársai alaposan újragondolták Madách Imre Az ember tragédiája című művét. A zeneszerzővel Tragœdia Temporis című, az opera és az oratórium jegyeit is mutató alkotásáról beszélgettünk, mely a Müpa 2020-as Zeneműpályázatán díjat is nyert. A darab első felvonása április 12-én hallható a Müpában, a Bartók Tavasz Nemzetközi Művészeti Hetek kereteiben. (A bemutató megtörtént. A szerk.) – Idén Madách-évforduló van, ám korábbi nyilatkozataid alapján téged már jóval régebb óta foglalkoztat Az ember tragédiája. Honnan jött az ötlet, hogy zeneművet komponálj belőle? – 2018-ban írták ki először a Magyar Művészeti Akadémia ösztöndíjpályázatát, én már akkor a Budafoki Dohnányi Zenekar rezidens zeneszerzője voltam. Ültem egyszer náluk az irodában, és arról beszélgettünk, milyen jó lenne pályázni – de mivel? A zenekar igazgatója, Ortutay Réka ajánlotta Madách művét, amit először képtelenségnek tartottam, de aztán minél többet gondolkodtam rajta, annál nagyobb kedvem lett hozzá. Hiszen milyen jól beleillik az operaszerzői repertoáromba, előző darabom, A Mester és Margarita is egyfajta mágikus realizmust képvisel. Egy jól körülhatárolt, realista világban egyszer csak megjelenik a természetfeletti – azt nem mondom, hogy bekúszik az ajtó alatt, inkább berúgja az ajtót, hiszen Woland színre lépésével rögtön fejek hullanak. Ha megnézzük az operatörténetet, a barokk szerzők imádták a transzcendentális lényeket, aztán Mozart kezdett el egyre emberibb karaktereket megjeleníteni. Ezzel indult az opera realistább irányzata, amely például a Carmenben csúcsosodott ki, vagy ide sorolhatnám a Wozzecket is, nagyon életszerűek a szereplők, az a cél, hogy minél valóságosabbnak hasson az amúgy természetellenes dolog, hogy a szereplők énekelnek a színpadon. Közben Wagnernél újra megjelenik a természetfölötti, de ő humanizálja a mitológiai lényeket is. Ehhez az irányzathoz hozzá lehet kapcsolódni. Eddig ugyan még csak Wolandig jutottam, de most eggyel feljebb léptem, új darabomban ugyanis az Úristen is színre lép. 109 �Madách 200 – Abban is kapcsolódik Az ember tragédiája a korábbi operáidhoz, hogy megint igen jelentős irodalmi alapanyagot dolgoztál fel. Nem kockázatos ilyen nagy művekhez hozzányúlni? – Két szempontból közelíthetjük meg a kérdést: egyfelől azért nehéz megzenésíteni őket, mert nyomaszt a nagyságuk. Másfelől Madách műve az egész európai irodalom egyik csúcsa. Erre egy színházi előadáson ébredtem rá, a temesvári Csiky Gergely Színházban Silviu Purcărete rendezte meg a darabot, Visky András barátom volt a dramaturg. Elhozták Budapestre is az előadást, kétszer is megnéztem, és könnybe lábadt a szemem, hogy egy román rendező hozza a tudomásomra, hogy Az ember tragédiája benne van az európai fősodorban. Úgy éreztem, semmivel sem gyengébb, mint Goethe Faustja – hát mikor van egy magyar embernek ilyen érzése? Talán csak Bartóknál és Lisztnél. Emellett Madách darabja nagyon izgalmas filozofikus mű is, még ha nem is értünk vele egyet minden ponton. Bár megértem a pesszimizmusát, minden zsenialitása ellenére sem feltétlenül érzek együtt vele – a mű dramaturgiai alapelve, hogy a világ örökösen rossz felé megy. Létrejön egy eszme, majd devalválódik, és elbukik. Aztán szintén problémásnak tartottuk a mű antifeminista, nőellenes felhangjait, ami valahol érthető, hiszen Madách csalódott a feleségében, de azért mégsem szép tőle. – Filozófiát és elméleti kérdéseket színpadra állítani szintén nem egyszerű feladat, ráadásul téged vonzanak a nem könnyen adaptálható alkotások, hiszen előző két operád, A Mester és Margarita, illetve A gólyakalifa is regény alapján készült. – Pont a Purcărete-rendezésből derült ki, hogy Az ember tragédiája remekül képes drámaként viselkedni a színpadon, drámai feszültség, igazi szembenállás jön létre benne. De valóban, jól látod, ki szoktam tolni magammal (nevet). A gólyakalifát ma már biztosan nem választanám, de huszonévesen az ember az ösztöneire hagyatkozik. A Zeneakadémiáról kikerülve még nem tudunk semmit, a pálya során kell megtanulni a szakmai fogásokat, és hogy egyáltalán mit akarunk a zenétől. Ugyanakkor az opera logisztikai kérdés is, A gólyakalifa többek között azért működött, mert Balla Zsófia ügyes színpadi dramaturgiával írta meg a librettót, de most a Tragoedia temporisnál végre egy kiváló dramaturggal dolgoztam együtt, a már említett Visky Andrással. Az operaírásnak nincs is fontosabb szereplője, mint a dramaturg. – Hogyan alakult ki, hogy kikkel működtök együtt a készülő darabon? – Ez azért fontos kérdés, mert librettistának lenni nehéz szakma, kevesen tudják jól csinálni. A költőnek egy kicsit háttérbe kell vonulnia, és egyszerre favágó munkát végeznie, ugyanakkor mégis művészinek lennie. A Metastasio-librettók sem a kifejezőerejükről híresek, hanem hogy jól működnek, jó lehetőségeket adnak a zeneszerző kezébe. A Mester és Margarita librettistája Várady Szabolcs volt, aki kiváló munkát végzett, az új darabhoz először ajánlott valakit maga helyett, az illető azonban az alkotói folyamat során kiszállt a készülő műből. Ekkor 110 �Film és színház és muzsika már tartott az MMA-pályázat, és megvolt, hogy Visky Andrással dolgozunk a darabon. Ő is kolozsvári, mint én, és fontos személyisége a város művészi életének, egészen kiváló művészszínházat vezetnek Tompa Gáborral. Amikor felkértem, nagy örömömre rögtön igent mondott. Nála jobban kevesen értenek Az ember tragédiájához, már több nagyszerű rendezővel dolgozott rajta. Elmentem hozzá Kolozsvárra, és napokon keresztül foglalkoztunk a darabbal. Amikor kiderült, hogy még sincs librettistánk, végül felkértük Kiss Judit Ágnest, aki elég gyorsan el is készült a szövegkönyvvel. – Említetted, hogy változtatásokat hajtottatok végre a Madách-művön. Egészen pontosan mi változik meg a te darabodban? – Ötszereplős művet akartam írni, de a Tragédiában csak négy van: az operai hagyományoknak megfelelően az Úr egy súlyos basszus, Ádám lírai tenor, Éva szoprán. Lucifert eredetileg kontratenornak gondoltam, de aztán rájöttem, hogy abból rengeteg hangszerelési probléma adódhat, mert egy ilyen kényes hangfajt könnyen elnyom a zenekar. Mindkét korábbi operámban volt kontratenor, úgyhogy ismerem az előnyeit, de az árnyoldalait is. Végül Lucifer bariton lett. Akkor arra gondoltam, kellene valaki, aki hangilag mindezek fölött áll, egy gyermekhang vagy koloratúrszoprán. Amikor elmondtam Andrásnak, egy kis gondolkodás után eszébe jutott, hogy a Bibliában, a Példabeszédek könyvében megszólal valaki, aki már a teremtés előtt is létezett. Mutatta is a gyönyörű idézetet: „Az Úr útjának kezdetén alkotott engem, művei előtt réges-régen. Az ősidőkben formált engem, kezdetben, mielőtt a föld létrejött. Mikor még nem voltak mélységek, megszülettem, mikor még nem voltak tele a források vízzel. Mielőtt a hegyek helyükre kerültek, a halmok létrejötte előtt megszülettem; amikor még nem alkotta meg a földet, a rónákat, még a világ legelső porszemét sem. Ott voltam, amikor megszilárdította az eget, amikor kimérte a látóhatárt a mélység fölött. Amikor megerősítette odafönt a fellegeket, amikor felbuzogtak a mélység forrásai, amikor határt szabott a tengernek, hogy a víz át ne léphesse partját, amikor kimérte a föld alapjait, én már mellette voltam mint kedvence, és gyönyörűsége voltam mindennap, színe előtt játszadozva mindenkor. Játszadoztam földje kerekségén, és gyönyörködtem az emberekben.” Lám, ilyen egy jó dramaturg: felteszek egy zenei jellegű kérdést, és már teszi is mögé az eszmei hátteret. Annyira beleszerettünk ebbe a gondolatba, hogy úgy döntöttünk, legyen a Gyermek a főszereplő. Ha akarom, ő egy Messiás-előkép, vagy egy angyalgyerek, a humor, a fény megtestesítője, mindenképpen nagyon pozitív figura. Persze bonyolult operadramaturgiai kérdés, hogyan formálsz meg egy metafizikai szereplőt. Már az is roppant nehéz, hogy a Mindenhatónak színre kell lépnie, ilyen nem sok színpadi műben fordul elő, Madáchnál is csak „az Úr hangja” szerepel. Gyorsan rájöttünk, hogy nekünk is csak a jól bevált wagneri út marad: humanizálni kell a szereplőket. Megjelenik egy kisgyerek és a nagypapája, akik 111 �Madách 200 időnként természetfeletti lényként viselkednek, például teremtenek, ugyanakkor hétköznapi lények is, hiszen úgy hozzák létre a világot, ahogy egy gyerek rajzol. Emberi érzéseik vannak, de többre is képesek. – A ti esetetekben mi lesz Madách pesszimizmusának az alternatívája? – Az alapkonfliktus nálunk abból származik, hogy a Gyermek együtt teremti az Úrral a világot, ahogyan az unoka játszik a nagypapájával. Elragadja őket az alkotás láza, ami csupa boldogság. Utána viszont minden rosszra fordul. Nagyjából a darab kétharmadánál, az aranymetszéspontnál a gyerek szembefordul az Úrral, és azt mondja neki: „Te nem ezt ígérted. Úgy mentem bele az egészbe, hogy teremtünk valamit, ami mindennél szebb lesz. De nem így történt. Te egy tökéletlen világot teremtettél, általam, velem együtt, ezt pedig nem bírom elviselni. Úgyhogy kiszállok. Tegyél engem bele a kövekbe, a fűbe, a fákba.” Lesz egy nagy koloratúrária, nagyon szomorú jelenet, elfacsarodik az ember szíve. Persze a gyerek azután is szerepel a műben, de mindkét modern színben, a falanszterben és az eszkimóban is olyan körülmények között jelenik meg, ahol kiszolgáltatott, ahol bántalmazzák. Aztán a mű vége jóra fordul, nálunk nem azzal fejeződik be, hogy „ember: küzdj és bízva bízzál!”, hanem egy még radikálisabb gondolattal: „Boldogok a szelídek, mert ők öröklik a földet.” A mi világunkban nem ez látszik, éppen ezért írtuk bele. – Maradtak idézetek a Madách-szövegből? – Inkább csak alapanyagként használtuk a szöveget, a szállóigévé vált mondatokat kihagytuk. Az eredetiben ezek nagyon mást jelentenek, azért is változtattuk meg a mű címét. Az Idők tragédiája – mert hát ez az ember életében az a legnagyobb tragédia, hogy minden behatárolt, időhöz kötött. Elmegy mellette az idő. – Ha jól látom, jobban érdekelt a Tragédia transzcendens vetülete, mint a történelemfilozófiai, illetve a társadalom felépítésére vonatkozó gondolatai. – Azok sem hiányoznak a darabunkból. A tizenöt színből nyolc maradt meg, az egyiptomi, a görög, majd a római, de az kibővítve. Először a bujálkodó fiatalokat látjuk a színen, aztán hoznak egy halott rabszolgát eltemetni, a mulatozók pedig kigúnyolják. Visszataszító jelenet, és amikor már nem lehet továbbmenni az élvezkedésben, megérkezik Péter apostol (akit nálunk ugyanaz az énekes alakít, mint az Urat), és mindenkit megtérít. De miközben zajlik a fő dramaturgiai játszma az Úr és a Gyermek között (van-e értelme a teremtésnek), egy másik is fut párhuzamosan, az Úr és Lucifer között, ahogy Madáchnál. Amikor Lucifer látja, hogy az emberek térdre borulnak, ellenpápaként lép színre, és kirobbant egy forradalmat, amelynek hatására általános öldöklés tör ki. Ez a második felvonás fináléja, Lucifer nyert. A harmadik felvonás elején az Úr összetörve ül, és azt gondolja, inkább visszacsinálja az egészet, mindent eltöröl a föld színéről. De egyszer csak meglátja a gyereket, aki ott játszik előtte, és meggondolja magát. 112 �Film és színház és muzsika – Hasonlóan ahhoz, ahogy Madáchnál Ádám mégsem lesz öngyilkos, mikor megtudja, gyermeke lesz. – Pontosan. Utána viszont egy érdekes változtatás következik: a londoni szín, ami Madách jelenét mutatta meg, kimarad, és helyette áll egy magyar szín. Mindig is furcsának találtam, miért nincs az eredetiben. Talán Madách nem tartotta Magyarországot elég fontos helynek a világtörténelemben. Ennek főszereplője a szabadság magyar megtestesítője, Petőfi Sándor. Egy szerelmi, lényegében ágyjelenettel kezdődik, de Petőfinek magára kell hagynia Szendrey Júliát, el kell mennie a csatába. Képen megjelennek a francia forradalom alakjai, egy guillotinetrió, és elmondják Petőfinek, hogy semmi jóra nem számíthat, soha nem jön el a szabadság. Ő mégis elindul, aztán hiába várja Éva és a Gyermek haza, nem tér vissza. Elvész a szabadság. Az érzés egyre fojtogatóbb, ez okozza a gyermek összeomlását. Nem tudja elviselni, amikor a felnőtteket, így az Urat is, tehetetlennek látja. – Lucifer nem szorul háttérbe attól, hogy a gyermeknek az Úrral való konfliktusa ilyen hangsúlyos lesz? – Nem, ugyanis elképesztően hálás dolog negatív operaszereplőt megzenésíteni. Neki vannak a legjobb jelenetei. Például a teremtés után, mikor az Úr és a Gyermek összeadja Ádámot és Évát, következik a történelem első szexjelenete, Lucifer pedig végignézi. A történtek hatására komoly vádakat vág az Úr fejéhez, aki megtörik, és azt mondja, tegye csak próbára Lucifer az embereket, biztos benne, hogy akkor is ő fog győzni, kiállják a próbát. Lucifer felhívja az emberpár figyelmét, hogy ők is megtudhatják, mi az igazság, és felfénylik a tudás fája, olyan szépen, amihez hasonlót még a Paradicsomban sem láttak. Ez egy Wagnert idéző zenei pillanat. Közben az emberpár meg is rémül, hiszen Isten megtiltotta, hogy megérintsék a fát. „Ismerem én ezt az Istent, itt voltam a teremtés kezdetén – mondja Lucifer, – sértődős, irigy hatalomféltő. Senki nem érti, miért ő az Isten.” Ezek a színpadi machinációk annyira jól megzenésíthetők, hogy mindenki Luciferre fog emlékezni a jelenetből. – Most a Müpában az első felvonást fogjuk hallani a még készülő, négyfelvonásos műből? – Igen, de ez a leghosszabb felvonás. Eredetileg csak kettőre akartam bontani a darabot, aztán rájöttem, annyira bonyolult a szerkezet, mindenki átöltözik mindenkivé, hogy nem lesz nekem rossz, ha az első felvonás teljes egészében lineáris marad. Isten megteremti a világot, és ok-okozati összefüggésben következik minden, bűnbeesés, büntetés. A hármas egység rendkívül jól működő drámai eszköz. – Látom a partitúrán, hogy nagyon sok ütőhangszeres szerepel a darabban. – Annyira nem is, írtam már ütőversenyt az Amadindának, abban sokkal több volt (nevet). És kevésszer is használom őket. Az az alapkoncepció, hogy az idők kezdetén a teljesen a cappella énekhangból indulunk ki. Az annál is 113 �Madách 200 korábban, „mínusz egyben” játszódó prológusban két szintetizátor szerepel, aztán amikor elindul a teremtés, először kórus szólal meg, utána az ütőhangszerek, majd a vonósok, a fúvósok pedig egy-egy dolog megteremtése közben, egyenként. Utána az ütősöknek már nincs akkora szerepük. – Ha ránézünk a partitúrára, azt is látjuk, hogy operának nevezed a darabot, miközben a koncert leírásánál szcenikus oratórium szerepel, ami színpadi előadással, illetve anélkül is megszólaltatható. – Igazából mi különbözteti meg az operát és az oratóriumot? Leginkább az, hogy az oratórium a zenei eszközökre koncentrálhat, míg az operának színpadi cselekvésekben kell gondolkodnia. Az operatörténet azonban már sokszor elmosta a határokat. Nálam például a teremtés végén van egy pompás zárókórus, ami az oratóriumokra jellemző. Ugyanakkor egyre jobban látom magam előtt, hogy a szereplők mit csinálnak, Lucifer, aki először benne van a kórusban, hogyan háborodik fel, amikor az Úr megteremti az embereket, hogyan kívánja meg Évát, akit soha nem kaphat meg, és hogyan lesz ellenség, kezd el machinálni. Hogyan lesz belőle egy monomániás megszállott, aki nem tud se nevetni, se pihenni, mindenben a rosszat látja, és mindent azonnal akar. Ezektől a viselkedési formáktól lesz színpadszerű a darab. Hogyan rémül halálra a Gyermek, amikor a bűnbeeséskor az Úr könyörtelen és nem ismer irgalmat. És azt mondja neki: te egy könyörületes, szerető isten vagy, nem csinálhatsz ilyet. Nagyon emberiek a szereplők, úgy viselkednek, mint a halandók. – Ennek a színekre aprózott cselekménynek az ábrázolásában mennyire használod a rád amúgy is jellemző stílusjátékokat? – Erre nagyon nehezen tudok válaszolni, mert a zeneszerzői munkában tudatosság és ösztönösség keveredik. 47 éves koromra tudatosult egy pár dolog azzal kapcsolatban, milyen stílusban komponálok, és látom a veszélyeit ennek az eklektikának: folyton úgy fogod érezni, hogy ezt a stílust már hallottad, csak akkor sokkal jobb volt (nevet). Próbálom a saját szám íze szerint úgy alakítani, hogy a hallgatóban ne az merüljön fel, mit keres itt ez a rengeteg stílus, hanem egységet adjanak ki a különféle zenei anyagok. Ebben a műben a vezérmotívumok segítenek, van benne nagyjából öt, könnyen megjegyezhető részlet, amelyek vissza-visszatérnek a darabban, és a stílusjátékokon is átvezetik a hallgatót. A teremtés a gyermekangyalok – leánykar – fúgájával kezdődik, és abban rögtön halljuk sokszor ismétlődni a fénymotívumot: dó-szó-ré-dó. Milliószor elhangzik majd, különböző helyzetekben, és amikor az Úr kiűzi az emberpárt a Paradicsomból, a motívum tritónuszra változik, ami állítólag az ördög hangköze. Abban a kontextusban ezt a hallgatóság elég durva beavatkozásnak fogja érezni. – Az egyes színeknek lesz saját zenéjük? 114 �Film és színház és muzsika – Úgy képzelem, hogy a Paradicsomban a komolyzenei stílusok uralkodnak, az a poszt-mozarti világ, amely amúgy is igen közel áll hozzám, aztán ahogy a földre kerülünk, logikus következményként a könnyűzene fog bekúszni. – Nincs ebben egyfajta értékítélet is? – Dehogynem (nevet). De én szeretem az embereket, akármilyen hülyék tudnak lenni. Ugyanígy a nőket is, nélkülük teljesen értelmetlen lenne a világ. Feltételezve, hogy az Úr omnipotens, valószínűleg ő is számot vetett azzal, hogy az ember esendő, és szereti ezeket a teremtményeket akkor is, ha kiderül, hogy gyengécskék, sebezhetők, együgyűek és megtéveszthetők. Még akkor is, ha néha gonoszak. A kétkedő szellem április 12. 19:30., Müpa R. Strauss: Imigyen szóla Zarathustra Milton: Az elveszett paradicsom – részlet Gyöngyösi Levente: Tragœdia Temporis I. – Madách Imre Az ember tragédiája című drámai költeménye nyomán – ősbemutató Éva: Balga Gabriella Ádám: Megyesi Zoltán Gyermek: Zemlényi Eszter Lucifer: Sándor Csaba Az Úr: Cser Krisztián Közreműködik: Ónodi Eszter – próza, Budafoki Dohnányi Zenekar, Nyíregyházi Cantemus Kórus (karigazgató: Szabó Soma), Pro Musica Leánykar (karigazgató: Szabó Dénes) Vezényel: Hollerung Gábor Házigazda: Lukács Sándor Koncepció, dramaturg: Visky András Librettó: Kiss Judit Ágnes Parlandó, 2023.március 21. 115 �Madách 200 ZALÁN TIBOR 16. szín (A széthullott naprendszer) Ígérted bízhatok s lám elengedted a kezem Gondoltam küzdhetek Gondolom elmész a francba Az eszmék sem láncszemekként kapcsolódnak össze Ez csak filozófus-botorság Mert nincsenek Haza sem létezik Feleség sincs Csak a börtön ami igaz És hiába a költemény Nem kell senkinek Én se kellek Becsaptál Nem létezem Én sem vagyok senkinek Becsaptál Ahogy mindig Nem kellek A vers sem igaz A feleség vagy a börtön vagy a haza csak eszmék szintjén létezik Tehát nincsenek Bolond aki még filozofál Szétpattant láncszemekként hullik szét a bizalmam Elmehetsz a francba Nem hiányzik az hogy legyél Elengedem a kezed Már magamban sem bízom DOMJÁN GÁBOR Függés Gyógyszer-kiegészítő függő vagyok. A sárga tablettát szemem pattogó idegeire szedem. Színtelen gömböcskét pánik ellen. A rendőrnyakkendő színű lilát, hogy el ne butuljak jobban, hogy ne legyek olyan roncs, amilyen te lennél már, ha nem fordítasz gondot a megelőzésre, Istenem. 116 �Versek FEHÉR IMOLA - SIMONFY JÓZSEF –Kétlelkes négykezesek gondolatmag izgalmas nincs csak fokozható az agyunk diavetítőt játszik csakhogy a diavetítőnek nincs tudatalattija az az ijesztő doboza az a fekete freud örül he-he-he el se hiszed elindultam gyalog párizsba két nadrágban gatya nélkül celán fuldokolt a szajnában úszni nem tudok így csak sikoltottam hagytam belefúlni a legjobb barátomat elmossa a víz legjobban alteregóm érti mit gyászolok elmossa a víz a gondolatot a gondolatokat nem lehet padló és mennyezet se hold és nap közé zárni vízben se marad sokáig kitör partra veti magát a vers gyimesi éva nem gondolatokkal súlyos kövekkel tömte tele hátizsákját víz alá merült merülök én is a sorok világába mentőövem te vagy a gondolatot egyszer kínpadra húzzák féregként fordul ki belőle az értelem 117 �Madách 200 a gépkorszak fiastyúkja unottan fölcsipegeti megemészteni képtelen semmissé tenni igen REPKŐ ÁGNES Két fa egymás mellett. Egyformák ránézésre, de az lehetetlen, a valószínűség kizárja, így legfeljebb annyi mondható: hasonlítanak. Gyere kedves, nézd, az almák már leestek, ágaikat homok borítja, a közöttük lévő tereket szellemek lakják, fölöttük árkok. De gyere, gyere, leplezzük le őket, ez a világ rendje. Gyere kedves, nyugalom, a fák majdnem az égig érnek lentről nézve, ha ideguggolsz az egyik tövébe, a fényes vatta-felhőket fésüli, és nézd, köröttük ördögök, kicsik és szépek, játszanak körtáncot, kiszámolóst, ugrókötelest, néha elbizonytalanodnak, a számolást elvétik, tévednek, de csitt, ne kérdezz, 118 �Versek Minek? Gyere, itt van alattunk a nagyszabású jelen kiterítjük és kiterülünk rajta, de nyugi, csak a tett hal meg, a szellem lebeg. Gyere, itt a pléden megvárjuk az alma-updatet, mert KELL hogy legyen Alma 2.0, nézd, lepereg a homok, de el nem vész, hisz mindig is volt valami. VASS TIBOR Eirka Itsenített vers Hibátlan és tökéletes Tragédia-kiadásunk sohasem volt. Szabó József, 1973 Egyik jellemző elírásom a banná, ami, ha jobban szemlélek, banán akarna lenni, semmi más. Mi sem egyszerűbb, a sem a szemlélek tükre, azt bezzeg nem írom el türkének, ott arra kell figyeljek, hogy visszafelé megrontsam. A másik, amit rendre úgy hagyok, a targédia. Ezerkilencszáznyolcvanhattól írógépelek, terepjárók, repülőgépek nevét fonetizálom, Miskolcot Miksolcnak azóta vésem. Úgy is hagyom rendre, akárcsak a Hernádkakból lett Herndákakot, mit izgassam magam, izgatom máson eleget. Izgatott 119 �Madách 200 másom, Kun Marcella szerint az ezerkilenszáznyolcvanhatot nem írom el soha. Akkor kapom az Erikát. Erika Erika lesz mindig, Eirkának háromnál többször direkt se sikerül, pedig e irkának jól állna, ha legalább még egyszer, teszem azt, a címében, vezeklésül, mert az életben átsiklom felette. Átsiklóm, aki felette, Erika volt. Tessék, és megint sikerül, pedig milyen nehezen sikerülök ki belőle, tizenöt színű könyvjelzőt hímez ezerkilenszáznyolcvanhatban Az ember targédiájába. Az érettségi miatt olvasom újra, itsenítem az első kiadás árnyoldalait, könyvjelzek, ameddig a sem ellát, nem sokkal később jó pár színét tángálom be gyakorlásként, közöm több legyen a szöveghez. Ha azt akarja az ember, hogy köze több legyen más szövegéhez, tángálja be petrófénynél Erikán. Kun a megmondhatója, a sorváltás csengőhangja hogyan világít rá lappangóbb összefutásokra. Sokra megyek vele, szájban a nyál összefut a lucskos bannáokat visszaidézve. Anyám Márcelnak szólítja nagyanyámat, Itsen (korr.: itsen) tudja miért így, ékezettel, egy ellel, ő is vigyázza a konyhaszekrény ajtaján anyám kollázsát a bannáokról körmönfont kétellyel ellkapargált ekvádori, brazil, kosztarikai matricákból. Így, két ellel. 120 �Versek S ha Erika Eirka, akkor az utóbbinak kábé kosztraikaként kellene ragadványnevülnie, ezzel szemben előírásos. Anyám egyik levont következtetése, hogy Erika mindőnk tudta nélkül könyvjelzi be jó párukat, nekem tetszik ugyan, ahogyan a jelzőre felhordja, de anyám hajthatatlan: ha igaz a vád, büntetni kell. Én az általánosban tényleg azt hiszem, hogy a banná inkább jön Konstantinból, Nápolyból vagy Isztambulból, Prágával, Párizzsal vagy Londonnal később sem számolok, azzal sem, hogy megtörténik a targédia: hajtás után Erika tapaszt kap sebére. A matricaél úgy vágódik be az ujjbegybe, akár én a szemközti ház ablakában korábban fityiszt mutogató lánynál, mélyen, hirtelen. Mélyből hirtelen lesz, hirtelenből mély, fityiszből fütyesz. Mindegy, hogy sírva bírjál vagy bírva sírjál. Ha már általános, legyen közép is, eltérő véleményen vagyunk három egymást követő tanóráján egy a tanerőségét tanerősségnek felfogó nővel, három karót bevág nevemnél és magyarnál a naplóba másfél héten belül. Másfél héten belül van három órám vele. Szerinte zsigerileg értek a nyelvhez, elmondja, hogy tanáriban is elmondja, ezért csesztet irodalomból. Nő bennem az indulat, ahogy nyúlnak a fenti sorok, eltérően 121 �Madách 200 ezzel. Csesztessen másképpen, kérem, de ragozza tovább, eltérő véleményen lenni miért nem ajánlatos. Egyáltalán, véleményen. Egyáltalán, lenni. Vagy nem kifizetődő. (Eltérően ezzel.) Az itt nem kérdés, Adyból kapom a hármat na, a picsától, és itt nem csak a napi Csáthtól kedvéért ért minden szent a szóból, szent igaz, a napi Csáthnak meg kell lennie még ugyanabban a tanévben a fakultáción, ott emelt az óraszám, az a tanernő vmilyen Ernőné talán, Adyt mindketten imádják ugyan, Madáchot meg egyöntetűen nem. Összebeszélnek valszeg, ízibe menten üzibe írják feleleteim, vagyis azok elmaradása után, hogy a tanuló harmadjára sem hajlandó a születési helyet románul mondani, mert meggyőződése, hogy annak nincs román neve, még jó, hogy Madách szülhelyét kapásból nem ronthatom el azzal, hogy azt nem kéri Dolnásztrehovának. A tanerőnő nem csak következetlen, hanem hülye is, Madáchnak nőelvi okból semmijét nem tanítja ppt kiterjesztésű, Tragé nevű diákkal, egyrészt mert olyanok még nem léteznek, másrészt a Tragét Targénak írnám el úgyis. Szóval nem csak az igazat mondom fel, van, aki alvalódít. (Kérem ezt a szót hátsó felétől értelmezni, kábé onnan, hogy igazít, majd valódít, hozzátéve végül az „al” nevű felségjelet. A tanernő szerint nem tévedne az sem, 122 �Versek aki alva lódításra szólít, ha valakiről úgy tartaná, álmában is hazudik.) Az ellenőrzőbe rendszabály szerint nekem kell a jegyeket beírni, maradjon meg az érdemi élvezet nálam, akár apám utánzott aláírásainak későbbi arcátlan bemutatása. Hogy apám most meg ne lássa, elhagyom, hogy hamásítása. Ha mi s más is tudja, Madách akkor találkozik apámmal, mikor az írót elgázolja (ezt máshol elgázolaljának szokásom írni) Skodával, mert Erikára figyel, vezetés közben neki dúdolja, hogy Aroval jöttél, nem Mirázzsal, a nemz. helyzet egyre öko-zoodik, sejerikkám, te félromán, francia, vagy tán egészen UAZ, sejerikkám, a világ tetszhalála az öko-Skodás, más néven én. Szóval apám szerint Madách több mindenről tehet, mint azt gondolnánk, a bannáokat mindenhol ő címkézi fel. Alkati kérdés, évente legalább egyszer felhalmozok bannáoscímkéket a msikolci vagy miksolci piacon vett, Herndá- vagy Herdánkakra hordott gyümölcsökről, s mivel itsenítem az egyes csereszavakat a targédiában, csak aztán dobom ki őket, ha újraolvasom a művet, kizárólag azokta keserve. Ha találok ismét egyet legalább, ahová a megőrzött, tizenöt színű jelzőm elhelyezhetem, 123 �Madách 200 a targédiát leteszem, olyan Aranyt olvasok és Tompát, amelyben Évtá, Eirkát vagy Kun Macrellát fellelem. Jelzőt oda már nem teszek. ARDAMICA ZORÁN mint hagyaték nyelv mint hagyaték a nyelv maradt a hű emberbarátka noha gyengélkedik s bátortalan leírni mind mit láttál s cselekedtél de értik-e beszélik-e s mily lények? az elveszett nép nyelvet másra nem hagy hát sírba húzza – ’sz nem kell senkinek ha bármi lény lakott e földön eddig: az valahogyan mind kommunikált a nyelv marad – beszéli kék madárka kis pók mutatva sarkot ló s bikán a légy saját nyelvükkel jól elvannak ők öntelt faj számos nemzetnyelve híján a föld foroghat – dolgában pihen maradék mint pillanat a pillanat ha megmarad neked örökkön él a múlt után / jövő előtt fejedbe sejtjeidbe zárva kis egykeként ki általad nem árva 124 �Versek a pillanat ha megmarad neked neked? ki vagy? ki holtan néz időt egy órán át? az óralap kietlen se szám se mutatók se mért magány hit és bölcsesség mint hagyaték silány a nulla bármivel is szorzod öli a végösszeget mindenképp omló egünkig párolog nemlétünk mi fenn nem tarthat ily fogalmakat az isteni tudás kinek maradna hol veszve már az aljas célcsoport ábránd hitek kire hagyatnak itten halálsoron a pusztulás után maradék fény fehér a fény sárholdon innen nézve és szagtalan hideg reménytelen akár az ár vizén a mocskosrongy-hab maradna még de úszik elgyötörve két pont között a térben mint az élet maró huzat gerincén szótlanul hagyott hazugság papírmasé a lelked is filléres ringyó díszlet hogy érdemelne életet ha senkinek sem ízlett mikor befalták s kiköpték reciklálhatod százszor de végül elfogy nincs hitel 125 �Madách 200 kijátszhatatlan számsor mutatja degradációd ha részletekben dobtad kis lélekalkatrészeid piacra s felkoncoltak akiknek semmi sem elég nem mertél védekezni feladtad mind a terveket csodálkozol most ez mi hagyott hazugság itt hever már most használhatatlan nincs lény ki ismét felvegye s így semmit nyom a latban mint esély polcról elszabaduló üvegcsótány mozdulatlanságba dermedt szabadságvágy a földet érés és darabokra törés előtti pillanatban összesöpörhetetlenül repül szanaszét színekbe szedhetetlen történelemként örökre: törmelékuniverzum egymást taszító csillagai *egy készülő Madách-ciklusból 126 �Versek FORGÁCS MIKLÓS Minden a szín Szűkösen latyakfehér 1. minden a szín pedig hiányzik kevély a szürke senki se kérte boldog a zsákutca topogó lények 9. Istenem! – szakad ki a Pornósztárból. Istenem! – leheli a Miniszterelnök. Ez kinek a temploma? - riad föl az Isten. 2. nincs meg a cél se a föld víznek látszik titkos a számtan szárazság ringat az összes alak önként ledérbarna méreg 8. Ne vonogasd a vállad – mordult rá a Pornósztár barátjára a Miniszterelnökre. Szerinted kitől tanultam – vakkantott vissza a Miniszterelnök barátjának a Pornósztárnak. Rám ne nézzetek – szólt az Isten – épp próbálok csipkebokor lenni. 3. nem az a kép csal helyettes látvány csere a szabvány hát kölcsönvörös tétován rebben ragaszkodni kész 7. Régen minden sikerült első nekifutásra – ma rosszkedvűen ébredt a Miniszterelnök. Régen nekem nekifutás sem kellett – ma a Pornósztár sem volt elemé­ ben. Deriválsz vagy integrálsz, ugyanazt a szart köpülöd – fordult a másik oldalára az Isten. 4. stabil a fosztás 127 �Madách 200 remény jön házhoz minta hasad ki terhes csöndekből társra találhat a magányt ziháló 6. Azért változnak az idők – sóhajtotta az Isten. A Miniszterelnök és a Pornósztár köpni-nyelni nem tudott. 5. mértéke terror tulajdonképpen övé a gubanc határtalant lát ambíciót hámoz a vesztes bohóc 5. Nem azért kérlek, hogy írd le az arcom, mintha nem tudnám milyen, hanem csupáncsak azért, hogy fejlesszem ilyetén képességeidet és te magad legyél kénytelen pontosan, láttató erővel, saját apró megfigyeléseidre hagyatkozva fogalmazni – mondta magabiztosan a Miniszterelnök barátjának a Pornósztárnak. Nem azért nem írom le, milyen az arcod, mintha nem tudnám, de csupáncsak azért, hogy fejlesszem ilyetén képességedet és te magad legyél kénytelen pontosan, láttató erővel, saját apró megfigyeléseidre hagyatkozva fogalmazni – mondta magabiztosan az Isten barátjának a Pornósztárnak. Nem azért nem szólok hozzátok és nem kérlek titeket semmire, mert nem jutna eszembe semmi, hanem mert nem hiszek a fejlődésben, szerintem egyszerre pusztulunk és gazdagodunk, a kettő kéz a kézben jár, ez mindigis így volt és így is marad, tehát már ez is bizonyítja, hogy a fejlődés a tetszhalottak önáltatása, mindazonáltal jószándékotokban nem kételkedem – mondta szerényen a Pornósztár nem is annyira barátainak a Miniszterelnöknek és az Istennek, mint inkább mindhármójukhoz szólva, a Miniszterelnökhöz, az Istenhez és a Pornósztárhoz, mert egy pillanatra elfeledkezett róla, hogy ő egy közülük, mégpedig a pornósztár, erről később sohasem beszéltek, mert tapintatosan, barátságukra tekintettel,szemet hunytak felette, remélték ez talán mégiscsak a fejlődés vitathatatlan felvillanásaként volt értelmezhető. 6. mesemondó roggyan gyomlált égboltig végső menedéke elfakadt tetthely lanyhán porlad ha 128 �Versek utolér szép állat 4. Én is ember vagyok. Minden látszat ellenére. Bárki is mást állítana. Ember vagyok. – mondta a Miniszterelnök. Én is ember vagyok. De miért ne lennénk emberek. Ki vonná ezt kétségbe. Emberek vagyunk. – mondta a Pornósztár. Én nem vagyok ember – mondta az Isten. 7. ráér a domb steril harag nulla esély divatmártír kiprovokál ezer szilánk 3. Ölelj meg! – mondta a Miniszterelnök a Pornósztárnak, majd kissé kényszeredetten hozzátette – Szeretek ölelkezni. Nem baj, ha figyelsz. – bökött állával a Pornósztár az Isten felé – Zavarhatna, de nem zavar. Dehogy figyelek, csak nézek. – motyogta szenvtelenül az Isten, - ölelkezzetek. 8. halad a kényszer leírhatatlan széttépett album el se mosódik péppé bűvöl a precíz beton 2. Most mit szeretnétek süppedni vagy nem süppedni ?– kérdezi kíváncsian a Pornósztár. Fecseg a felszín! – jegyzi meg epésen a Miniszterelnök. Faggasd a meggyet! – provokál az Isten, mert tudja bizonyos tájegységekben a faggatni azt is jelenti kimagozni, nem érdekli a többiek rendelkeznek-e ezzel az információ­ val, egyszerűen csak jól akar szórakozni, de gyanítja ennek a helyzetnek nem lesz nyertese, még akkor sem, ha folklingvsztikai előadást tartani bizonyos szinte elfeledett tájnyelvi fordulatokról, felér egy titkos szertartással. 9. szagtalan szégyen babonát bérel korlátlan bíbor számol a kéjjel bőrbe kötözve szétfolyón éber 129 �Madách 200 1. Ha én, lokális Isten vagyok, akkor te is lokális vagy, méghozzá egy menthetetlenül lokális Miniszterelnök, na és te rólad már ne is beszéljek, nincs lokálisabb, mint egy helyi jellegű Pornósztár – nézett unottan barátai szemébe a lokális Isten, de nem hagyta el a derű, a derű pedig lokálisan is ragadós, így a barátok együtt merengtek tovább, abban reménykedve, hogy nekik egymás előtt már soha többé nem kell magyarázkodniuk. Rémültfeketén parttalan Molnár Kálmán: Madách-álmok (2016) 130 �Kultuszjelenségek BARANYI FERENC: Ajkáról vérként buggyan A salgótarjáni Madách Imre Gimnázium diákjainak Mit üzen névadótok, amikor „milljók” nem egy, csak egyesek miatt hordják a jármot, hogy a bankjegyek piramisokká összeálljanak? Mit üzen ott a szalmakomiszár, hol szalmát csépel, kinek esze van, mert a kipergett semminek magas árából holtig élhet gondtalan? Mit üzenhet a csillag-vallató egy bolygón, hol már a Betlehemi csillag is ahhoz vezet, aki a világot akarja megdönteni? Mit üzenhet az író, akinek ajkáról vérként buggyan a beszéd, s csak alvadt szósznak minősíti azt egy nyomorú faj, gyáva nemzedék? Csak azt üzeni, amit hajdanán, s amit, ha élne, ma is vallana: „A cél halál, az élet küzdelem, s az ember célja a küzdés maga.” 1998 ÁDÁM TAMÁS Madách Erzsike ott feküdt a patak partján Csesztvén, részegen. Így beszélték nekem a csesztveiek sok évvel ezelőtt, 131 �Madách 200 bár nem hiszem. A kóbor kutyák körbejárták. Imre meg csak szenvedett. Talán a szigorú szájú anyja miatt történt ez így, mással is megesett. Aztán jött a nagyokos: nem adhatott mást, mi, lényegem. Tovább ment mindegyikük. Most meg itt állok, az ifjakat kérdezem. Saját falujukban azt sem tudják, hogy itt élt vagy nyolc évig Madách. Hátborzongató történet ez. A hárs is kiszáradt az udvaron, pedig még csupán háromszáz éves volt. Utoljára Kerényi Ferivel láttam, minden csuda volt. ifj. Szabó István: Madách Imre és Fráter Erzsébet (Csesztve, Múzeum) 132 �Kultuszjelenségek PRAZNOVSZKY MIKLÓS Madách Imre jubiláris születésnapjai 1923 A Kisfaludy Társaság Madách-ünnepe Madách Imre születésének százados évfordulója alkalmából bensőséges ünnepet rendezett tegnap délelőtt a Kisfaludy Társaság az Akadémia dísztermében. Az ünnepség az evégből összehívott rendkívüli közgyűlés keretei között zajlott le, s a kormányzón kívül megjelent rajta társadalmunk színejava, hogy ezzel is hódoljon Madách halhatatlan szellemének. Az elnöki megnyitót Vargha Gyula mondotta. Idézett Arany János beszédéből, aki hat évtizeddel előbb emlékezett meg ugyan ezen a helyen Madáchról és örökszép művéről. Ezután Sajó Sándor olvasta fel Madách ünnepe című ódáját, végül pedig Vojnovich Gézának Madách és műve címen előadott értekezését hallgatta meg nagy figyelemmel az illusztris közönség. Vojnovich ebben a tanulmányában összefoglaló képét adta Madách életének. Fejtegette, hogy a Madáchot szinte megsemmisítő csapások után minő csírából éledt Az ember tragédiájának alapeszméje. Majd beszélt a nagy mű költői szép ségéről, amelyben az emberiség élete úgy van felfogva, mint az egyéni, ezzel a halhatatlan műben nemcsak az örök ember, hanem a kiváló egyén nagy problémái is szóhoz jutnak.� Új Nemzedék 1923. október 16. 1948 A dolgozók rádió színháza Legközelebbi adásában Madách születésének 125. évfordulójáról emlékeznek meg. A Dolgozók Kulturális Szövetségének központi munkásszínjátszói ez alkalommal a ,,Civilizátor”-t adják elő Szendrő Ferenc rendezésében. Múlt és hagyomány találkozik majd benne a legmaibb szellemmel és játékstílussal. � Szabad Nép 1948. január 9. 1973 Madách-emlékünnepségek a megyében Jeles szülöttére emlékezik ezekben a napokban Nógrád megye, születésének 150. évfordulója alkalmából. Számos intézmény, iskola megemlékezik a magyar irodalom nagy kincse, a Tragédia költőjéről. A salgótarjáni Madách Imre Gimnázium és Szakközépiskola, amely egyúttal ünnepli fennállásának félévszázados jubileumát is, ez alkalomra ünnepségsorozatot állított össze. A megyei múzeumi 133 �Madách 200 szervezet és az iskola közös kiállítással is készült az emlékezésre. A kiállítás megnyitására az iskolában ma délután három órakor kerül sor, megnyitót dr. Molnár Pál megyei múzeum igazgató mond. A tárlat bemutatja a félévszázados iskola történetét, s emléket állít névadójának, Madách Imrének. Az ünnepségeket Salgótarjánban a Madách Imre Gimnázium, a Nógrád megyei Tanács és a KISZ megyei bizottsága közösen rendezi. A salgótarjáni József Attila Művelődési Központban január 20-án délelőtt 11 órakor emlékeznek meg Madách Imréről, az iskola névadójáról. Kerényi Ferenc irodalomtörténész előadást tart, közreműködik a Madách Imre Gimnázium és Szakközépiskola irodalmi színpada. Január 28-án délelőtt kilenc órai kezdettel kerül sor ugyancsak a Megyei Művelődési Központban a Petőfi és Madách vers- és prózamondó verseny megyei elődöntőjére, másnap pedig a verseny megyei döntőjére. A megyei központi Madách-ünnepségre Balassagyarmaton kerül sor január 20-án. Megkoszorúzzák Madách Imre szobrát. Koszorút helyeznek el a megyei pártbizottság, a megyei tanács és a Hazafias Népfront, a Balassagyarmati városi Tanács, a társadalmi és a tömegszervezetek, s a Madách nevét viselő intézmények képviselői. A város egyik legszebb épülete, a volt vármegyeháza (jelenleg szociális otthon) falán levő emléktáblát a Madách Imre Irodalmi Színpad tagjai koszorúzzák meg. Délben Csesztvén a Madách-kúria parkjában levő Madách-portrét koszorúzzák meg a helyi tanács és a Madách Termelőszövetkezet képviselői. Délután a Balassagyarmati Tanács dísztermében kerül sor a Nógrád megyei Tanács által alapított Madách-emlékplakettek ünnepélyes átadására, este pedig díszünnepség lesz a városi Mikszáth Kálmán Művelődési Központban. Ünnepi megnyitót mond Illés Miklós a megyei tanács elnökhelyettese, a költő életútját dr. Németh G. Béla, a budapesti Eötvös Lóránd Tudományegyetem docense méltatja. Ezután a veszprémi Petőfi Színház mutatja be ünnepi Madách-összeállítását. A megyei múzeumi szervezet új Madách-kiállításokat nyit 1973-ban. A balassagyarmati Palóc Múzeumban április 4-én nyílik meg az az időszakos emlékkiállítás, amely két hónapig várja majd az érdeklődőket. A felújított csesztvei Madáchkúriában május 1-én nyitják meg az új koncepció szerint létrehozandó állandó emlékkiállítást. A korábbi 1964-től volt látható. � Nógrád, 1973. január 17. 1998 „Madách: fogódzó a történelemhez” „Mindannyian tudjuk: ez a mostani, az 1998-as esztendő bővelkedik a jelentős évfordulókban. Nemzeti történelmünknek, irodalmunknak sok olyan eseménye történt éppen 150, illetve 175 évvel ezelőtt, amelyek mellett nem mehetünk 134 �Kultuszjelenségek el megrendült vagy emelkedett megemlékezés nélkül – mondta Magyar Bálint művelődési és közoktatási miniszter tegnap Balassagyarmaton, a Mikszáth Kálmán Művelődési Központban tartott ünnepi beszédében, amellyel megnyitotta az országos Madách-emlékévet. A miniszter utalt az 1848-as márciusi forradalomra, a magyar történelem talán legszebb, legfényesebb ünnepére, de mint mondta: ugyanígy az irodalmat, azaz történelmünk lelkét illetően is van okunk az ünnepi megemlékezésre. 1823-ban, 175 évvel ezelőtt két hatalmas alakja született a magyar költészetnek, Petőfi Sándor és Madách Imre. A rajongó, mindent akaró, a forradalmi szenvedélyt megtestesítő Petőfi és a tépelődő, önmagát emésztő, bölcselettel és iróniával küzdő Madách két oldalról fogta közre magát a forradalmat, a század legnagyobb eseményét... Madách életében azt láthatjuk, hogyan kell és lehet élesen és tisztességesen szembenéznünk történelmünkkel, kibontakozási ígéreteivel és csapdáival, illúzióival és nehézségeivel, távlataival és buktatóival... A forradalom utáni évek erkölcsi parancsa természetesen állította Madách Imrét az üldözöttek oldalára – mondta Magyar Bálint. Sok nemzedék ő általa tanulta meg látni a történelmet. A Madách-hagyomány talán legnagyobb értékének Magyar Bálint azt nevezte, hogy fogódzót nyújt a történelem szemléletében. Az ember tragédiáját minden korban időszerűnek nevezve nem tartotta véletlennek, hogy az ötvenes évek diktatúrája betiltotta ezt a művet, amely megkérdőjelezi az elnyomó, ideologikus hatalom létjogosultságát, fenntartja a független egyéniség igényét, a szabadság eszméjének időszerűségét képviseli – ma is. – Ezért érdemes tisztelettel emlékeznünk rá más történelmi helyzetben, más történelmi tapasztalatokkal rendelkezvén is - mondta a Madách-emlékév megnyitóján Magyar Bálint. Nógrád Megye Közgyűlése az idén Andor Csaba budapesti Madách-kutatónak, Erdei Sándor salgótarjáni szobrászművésznek és a Balassagyarmati Rézfúvós Kvintettnek (tagjai: Ember Péter, Gyimesi László, Rampasek Tamás, Tóth Miklós és Veres István) ítélte a Madách-díjat, amelyet szintén Magyar Bálint adott át.” � Nógrád Megyei Hírlap 1998. január 17. 2023 Kezdetét vette a Madách-emlékév programsorozata Születésének 200. évfordulója alkalmából az alsósztregovai Madách-kastélyban ünnepélyes keretek között a község posztumusz díszpolgárává avatták Az ember tragédiája szerzőjét. A január 19-ei eseménnyel ünnepélyesen megkezdődött a Madách-emlékév. 135 �Madách 200 Mint Jarábik Gabriella, a Szlovák Nemzeti Múzeum – A Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeuma igazgatója kifejtette: az intézmény célul tűzte ki a magyar irodalom kiemelkedő, jeles alkotójának, Madách Imrének a kétszázadik születésnapjáról való méltó megemlékezést. „Mindez az érték, a mérték, az egyetértés jegyében, a közös múlt tudtával és a közös jövőbe vetett hittel, méltósággal, nagyjaink iránti mély tisztelettel, s a jelenkornak megfelelően egy olyan egész éven át tartó, a művészet, tudomány és közművelődés területén zajló rendezvénysorozattal valósul meg, amely a magyarság és a szlovákság számára példaértékű. Ezen rendezvénysorozat első állomása Alsósztregova, ahol a község polgármestere az önkormányzat jóváhagyásával Madách Imrét in memoriam díszpolgárrá avatták” – hangsúlyozta. Az ünnepi ese mény egyben a Madách-emlékév nyitánya volt. Hozzátette: szélesebb szakmai és társadalmi egyeztetés eredményeként hirdették meg az emlékévet. A közös gondolkodás és az együttműködés jegyében kezdték el az emlékév programjainak összehangolását és azok szervezését. Ekkor merült fel Madách Imre díszpolgárrá avatásának az ötlete is. „Madách Imre számos ponton kötődik a községhez, hiszen ott született, élt és ott van eltemetve is. A kastélyban írta meg a legismertebb művét. S általa került be Alsósztregova neve az irodalmi köztudatba” – húzta alá az igazgató. Ľuboslav Dobrocký, Alsósztregova polgármestere és a község képviselő-testülete támogatta a javaslatot. A kastély épületében Praznovszky Mihály, az ismert Madách-kutató mondta a laudációt, kiemelve Madách munkásságát és a községhez való elválaszthatatlan viszonyát. Az ünnepség végén mécsest gyújtottak a díszteremben lévő Madáchmellszobornál. Az ünnepségre meghívást kaptak Madách Imre leszármazottai is. Még januárban elindul a gazdag programsorozat. A Szlovák Nemzeti Múzeum – A Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeuma már összeállította az emlékév igen gazdag programjavaslatát, melynek folyamán tárlatokat, szakmai konferenciát és könyvbemutatót szerveznek, emellett különféle pályázatokat, valamint versenyeket hirdetnek meg az év folyamán. Az emlékév ünnepélyes megnyitását követőe alig pár nappal kerül sor a következő programra. Január 25-én nyitják az Írtam egy költeményt című emlékkiállítást a Szlovák Nemzeti Múzeum pozsonyi épületében. A háromnyelvű (magyar, szlovák, angol) tárlat bemutatja Madách életét, a tragédia születését és a művet. A tárlat mintegy másfél éven át lesz látható az intézmény Vajanský rakpart 2. szám alatti épületében. Márciusban Madách Imre összes művét mutatják be könyvbemutató formájában. A március 26-ra tervezet program időpontja nem véletlen, hiszen a szerző 1860. március 26-án fejezte be a legismertebb művét. Vándorkiállítást is szerveznek, mely Madách életét és Az ember tragédiáját dolgozza fel. „A vándorkiállítás azért fontos, hogy általa Madách szellemisége könynyedén eljuthasson 136 �Kultuszjelenségek a felvidéki magyar tanintézményekbe” – fogalmazott Jarábik Gabriella. A vándorkiállítás első állomása Alsósztregován lesz, majd várhatóan elsőként a nagykürtösi régiót járja be a tárlat. A múzeumok éjszakáját Pozsonyban és Alsósztregován is Az ember tragédiájának szentelik az idei esztendőben. Részletek hangzanak el a műből. Júniusban és augusztusban szabadtéri rendezvényekkel készülnek a Madách-kastély parkjában. A tervek szerint itt olyan települések mutatkoznak be, melyek kapcsolódnak Madách Imre és Fráter Erzsébet életéhez. Októberben kétnapos nemzetközi Madách-konferenciát szerveznek a Madách-kastélyban. Novemberben a múzeum a szlovákiai Madách Egyesülettel közösen MI 200 címmel egy antológiát ad ki. A kötetben a Madách-díjasok emlékeznek meg Madách Imréről és Az ember tragédiájáról. A Vasárnap hetilappal közösen Madách 200 címmel kvízt indítottak, havi rendszerességgel közlik a feladatokat. Az első feladatsor a január 17-ei lapszámban található. A vetélkedő novemberig tart. A Komáromi Jókai Színházzal közösen középiskolások részére szerveznek irodalmi vetélkedőt. Amint látható, igen színes programmal készül a Szlovák Nemzeti Múzeum – A Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeuma Madách Imre születésének a bicentenáriumára � „Felvidék.ma”, internetes portál 2023. január 20. 137 �Madách 200 PÁSZTOR ÉVA Madách kiállítás a MNM Palóc Múzeumban A Magyar Nemzeti Múzeum és a MNM Palóc Múzeum Madách születésének 200. évfordulója alkalmából, Nógrádból a halhatatlanságba címmel kiállítást rendezett. A nagyközönség számára 2023. január 20-án nyitották meg a balassagyarmati múzeumban a látványos, rendhagyó tárlatot. Rácz Rita muzeológussal a kiállítás kurátorával beszélgettünk. – Mikor fogalmazódott meg a kiállítás ötlete? – Egész Nógrád megye jó ideje készül a bicentenáriumra. Ha jól emlékszem 2022 tavaszán ültünk össze Salgótarjánban már a megyei önkormányzat illetékeseivel, de végül az MNM lett a kiállítás szponzora. A kiállítás a Magyar Nemzeti Múzeum és az MNM Palóc Múzeum közös munkája. A tárgyak gyűjtése, a forgatókönyv készítése még a múlt évben elkezdődött, és még nyáron felvettük a kapcsolatot a Madách-műtárgyakat őrző múzeumokkal. Aztán az MNM látványtervezőjével és kiállításrendező-csapatával dolgoztunk a helyszínen kb. egy hónapon át. Sajnos nem sikerült minden kiszemelt tárgyat megszerezni, mert ez egy nagyon fontos évforduló, sokan terveztek kiállítást. Aztán azzal is szembe kellett néznünk, hogy nagyon kevés Madách-relikvia érhető el a múzeumainkban, a gyűjtőknél lévő tárgyakat pedig nehéz felkutatni. L. Simon László, az MNM főigazgatója személyesen is segített a tárgyak kölcsönzésének intézésében. Azért sem volt könnyű a helyzet, mert a múzeumok nem szívesen adják oda féltett kincseiket, azaz nem jellemző, hogy eredeti tárgyakat kölcsönöznek. – A kiállítás betölti a hatalmas teret, az oldalfalakat, s középen is ki lett alakítva egy zártabb tér. Ha a vendégek balra haladnak, a kezdetektől információt szerezhetnek a Madách családról Árpád fejedelemtől Grosschmid Péterig. A családfa régi időre nyúlik vissza? Valóban találtak kapcsolódási pontot Árpád fejedelemig? – Igen, Andor Csaba, Madách-kutató részletesen ír erről életrajzi könyvében (Andor Csaba: A siker éve:1861 Madách élete Madách Irodalmi Társaság Bp. 2007) A Madáchok II. Endre koráig vezették vissza családfájukat, az első ismert őst Radon Comes néven tartották számon. Egy későbbi családfakutatás kiegészítette a sort egy Nyárád nevű őssel. Ezt látjuk a Madách-család nemzedékrendrendje táblaképen. De ez az ábrázolás szigorúan egyenes ági és csak férfi felmenőket jelöl. 138 �Kultuszjelenségek A terem északi falán végigfutó, portrékkal kiegészített „girlandot” egy hatalmas, szerteágazó családfa alapján készítettük. Ezen szintén a felmenőket látjuk, de azért lett ilyen terjedelmes, mert bekapcsolódott a „női vonal”, azaz már női ágon is követjük az ősöket visszafelé az időben. Itt a kiállításban csak Árpádig, de Andor Csaba, akitől az alapanyagként szolgáló családfát kaptuk, a fent említett könyvében Ádámig és Éváig követte őket. Részlet a kiállításból (Pásztor Éva felvétele) Azt a családfát, ahol id.Madách Imre és Majthényi Anna utódjait követhetjük nyomon, azért tartom izgalmasnak, mert láthatjuk, mennyi Madách-leszármazott él a nagyvilágban, és rávilágít a Madách és a Grosschmid-(Márai)-család ös�szefonódására. Ezt a családfát a Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeumának kollégái készítették. – Madách Imre életének kronológiájával is találkozik a látogató. 34 pontban foglalja össze életének legfontosabb eseményeit. A bölcsőtől a sírig a legfontosabb tárgyakat, dokumentumokat mutatja be a kiállítás. Melyek ezek? – A kezdet és a vég: Madách bölcsője és végrendelete, a sztregovai és a csesztvei anyakönyv lapjai. De itt vannak egyetemi évei alatt használt vívómaszkjai, egy kis esztergált és fényesre csiszolt „Fabrika”, amit szintén pesti évei alatt készített. A Tragédia dedikált első kiadása, a Lantvirágok kis kötete, röpiratai, egy ősfotó a költőről, levelei, jegyzőkönyvei, a család levelesládája és Madách festményei. – Madách főművének illusztrálásával sok művész foglalkozott. Miért éppen Jankovics Marcell munkája kapott kiemelt figyelmet? 139 �Madách 200 – Sok illusztráció és több mint 40 teljes sorozat készült, dúskáltunk a lehetőségekben. Szerettünk volna eredetiben egy teljes illusztráció-sorozatot bemutatni, s mivel Jankovics kortárs alkotó, az ő illusztráció-sorozata még egy kézben van. Felesége (özvegye) bocsátotta a múzeum rendelkezésére. Dr. Blaskó Gábor pedig 2021-ben az MNM Palóc Múzeumnak ajándékozta egyedi könyvgyűjteményét, amiben a Tragédia összes Magyarországon megjelent kiadásából van egyegy darab. Ebből válogattunk bibliofil díszkiadásokat. Olyanokat is sikerült bemutatni, amik teljesen egyedülálló darabok. Az 1920-as Pantheon díszkiadás első ötven számozott kötetének borítója egy-egy eredeti Haranghy-festmény. – Jobbra haladva, a bejárattal szemben, a hátsó színes falon hatalmas ablakokat nyitogathat a látogató. Az elsőtől a tizenötödik színig, Madách halhatatlan művének egy-egy jelenete látható, más és más alkotó illusztrációjával, majd a szín össze­ foglalójával. – Rengeteg művész készített illusztrációkat a műhöz. Biztos nincs olyan magyar irodalmi alkotás, ami több művészt „bűvölt volna meg”, mint a Tragédia. Ahány művész, annyi látásmód, és a képek, műalkotások sokfélesége nagyon jól tükrözi a Tragédia gondolati gazdagságát, hatalmas erejét, s azt az óriási vonzerőt, ami 160 éve inspirálja a művészeket. Azt hiszem, mondhatjuk, hogy a Tragédia erősen megosztó. De a születése óta oly sokszor negatívnak, cinikusnak, istentagadónak, pesszimistának bélyegzett alkotást – úgy látszik még a negatív kritika is csak erősíti, mert egyre több művészt sarkall arra, hogy igazolja az ellenkezőjét. A Hangpont a Tragédia nemzetközi sikerét idézi meg. A könyv még nem is került forgalomba, amikor a Pester Lloyd már német nyelvű ismertetést közölt róla, és lehozta a 3. szín fordítását. Az első teljes német fordítás 1886-ban jelent meg a Fischer Könyvkiadónál. Azóta a művet több mint 40 nyelvre fordították le. Az érdeklődők az utolsó mondatot: Mondottam ember: küzdj és bízva bízzál! Hallgathatják meg különböző nyelveken anyanyelvi beszélők tolmácsolásában: angol, [brit, amerikai] francia, német, olasz, spanyol, [andalúz], portugál, norvég, svéd, dán, finn, bolgár, orosz, szerb, lengyel, héber, hindi, cseh, szlovák, észt, japán, arab, török nyelveken és különböző magyar dialektusokban. A kubus falára szerelt érintőképernyős alkalmazás azért hasznos, mert a kiállított tárgyak mellett csupán rövid címfeliratok szerepelnek, az érdeklődők ezen az informatikai alkalmazáson keresztül juthatnak bővebb információkhoz. – Most nézzünk be a középen elhelyezett térbe! Bensőségesnek érzi az ember, hogy itt egy kicsit szorosabban együtt lehet Madáchcsal. Nem csak a zárt hely hozza meg ezt az érzetet, hanem az a látvány és információ, amellyel találkozhat. Miért lehet ilyen érzése az embernek? – Mélykék falak, a mennyezeten ragyogó „csillagok”, a falakon ősi szimbólumok, szimbólumokká vált tárgyak. Ez itt már-már egy szakrális tér, egy szentély. 140 �Kultuszjelenségek Időtlen hely, ahol a költő használati tárgyai, gondolatai, szavai vesznek körül. Igen, szinte úgy érezhetjük: itt találkozhatunk vele. A Hangpont anyagának az összegyűjtése nehéz volt – de inkább lelkesítőnek mondanám. Miután többnyire angolul - elmagyaráztuk a kiszemelt ’beszélőknek’, hogy miben kellene részt venniük, kivétel nélkül mindegyikük azt mondta: I will do it! Most pedig óriási élmény hallgatni, ahogy a fél világ mondja a Tragédiát. 141 �Madách 200 SHAH GABRIELLA Madách Imre-szobrok Nógrád vármegyében Madách Imre költő és drámaíró alakja számos képzőművészt megihletett, akár személyiségén, akár legnagyobb alkotásán, „Az ember tragédiáján” keresztül. Jelen tanulmányom elsősorban a Nógrád vármegyében látható azon köztéri szobrokkal foglalkozik, melyek Madách Imrének állítanak emléket. Az ország legelső Madách-szobrát Nógrád akkori székhelyén, Balassagyarmaton állították fel. Ezzel kapcsolatosan a következőket írta a „Képes Vasárnap” című lap 1937. szeptember 26-i száma: „Végre szobor örökíti Madách Imre emlékét. Nógrád és Hont közigazgatásilag egyesített vármegyék közönsége felavatta Nógrád megye nagy szülöttének szobrát Balassagyarmaton. A város Horthy Miklós terét díszíti vörös márványtalpazaton a halhatatlan költő bronzszobra Sidló Ferenc szobrászművész alkotása. Újabban vitatott értékű közéleti szereplők — történelmi távlat idejét sem várva meg — haláluk után tüneményes, tehát rejtélyes gyorsasággal jutnak szoborhoz, emlékműhöz. Viszont hetvenhárom évnek kellett eltelnie, míg Madách Imrének szobrot emeltek szülőföldjén. Igaz, hogy a világháború is késleltette, mert a korábban gyűjtött összeg elértéktelenedett.1 Ugyanakkor az ország első Madách-szobrának felállítását félévszázados vita előzte meg. A „Vasárnapi Újság” 1883. június 10-i száma erről tudósít: „Balassa-Gyarmaton a közelebbi napokban a Madáchnak emléket állító bizottság ülést tartott Szontagh Pál elnöklete alatt. Kimondták, hogy a létesítendő emlék ne szobor, hanem «Madách Imre emléke» czímén nemzeti irányú közművelődési alapítvány legyen.” 2 Ezzel azonban a vita nem dőlt el, bár a világháború közbeszólt, és csak az 1930-as évek elején kezdték újra ösztönözni a szobor felállításának ügyét. A kiírt pályázatra 140 pályamű érkezett, amiből a bizottság nem tudta kiválasztani a nyertes alkotást, végül pedig a felállítás helyszínét is megváltoztatták. A másodszorra kiírt pályázat nyertese Kisfaludy Stróbl Zsigmond műve lett, ami ugyan elkészült, de soha nem került felállításra. A hosszas huzavona után Nógrád vármegye 1935-ben hirdetett egy zártkörű pályázatot Balassagyarmatra, a Törvényszéki Palota épületével szemközti területre, az első világháború éveiben lebontott egykori vármegyeháza helyére. A pályázatra három művész jelentke1.  Felavatták a legnagyobb magyar drámaköltő szobrát. In: Képes Vasárnap, 1937. szeptember 26. 2. Madách-emlék. In: Vasárnapi Újság. 1883. június 10. 374.p. 142 �Kultuszjelenségek zett: Pátzay Pál, a salgótarjáni születésű Bóna Kovács Károly, illetve a későbbi nyertes, Sidló Ferenc. Sidló Ferenc (1882–1945) az iparművészeti iskolában kezdte meg szobrászati tanulmányait, majd a Képzőművészeti Főiskolán folytatta Stróbl Alajosnál. Tanult a bécsi Szépművészeti Akadémián, és 1904-től a müncheni Képzőművészeti Akadémián. A hároméves római ösztöndíja után az antik Róma és Michelangelo művészetének hatása alatt állt. Művei historizáló, klasszicizáló alkotások. Balassagyarmati Madách-szobrát egyik kiemelkedő főműveként tartják számon. A magas márványtalpazatra helyezett monumentális bronzszobor ülő helyzetben ábrázolja a „Tragédia” íróját. A szobrásznak „a gondolkodó, az emberi lét problémáival viaskodó költőt kellett ábrázolnia, akinek alakjában, gesztusában, arckifejezésében kifejeződik Az ember tragédiájának eszmei mélysége. A portréhűséget szimbolikus kifejezéssel párosította. A puritán nyugalom, a formai nagyvonalúság a lélek belső izgalmát takarja, az alak szinte széjjelrobban a feszültségtől, de a formák abroncsa összetartja a tömeget.(…) Az expresszió nem öntudatlan mélységeket revelál, de olyan titkokat, amelyeket csak a zseni legéberebb gondolkodása sejt meg. Sidló Madách lánglelkét formálta meg kivételes plasztikus tömörséggel” 3 Sidló Ferenc: Madách, 1937, Balassagyarmat 3. Ybl Ervin: Sidló Ferenc legújabb szobrai In: Magyar Művészet, 1936. 300-301. p. 143 �Madách 200 Az 1937. szeptember 19-i szoboravató ünnepségen Neográdi Horváth Sándor polgármester a következő szavakkal vette át a város nevében a szobrot: „Madáchnak és kortársainak a hősi küzdelem volt életük a nemzeti szabadságért, a szuverén államiságért, a nemzeti nyelvért és karakterért s a nógrádi vármegyeház közgyűlési terme is tanúja volt e küzdelemnek. Itt van helye Madách Imre szobrának, az ősi székház tövében, ahonnét elindult, itt van helye ebben a városban, ahol ércalakját körülsuhogja a Sztregova felől fújdogáló szellő és elhozza hozzá rab magyarok sóhajtásait. Köszönöm a nemes vármegye áldozatkészségét s fogadom, hogy Madách Imre ércbeöntött alakját kegyelettel őrizzük, szellemi hagyatékát…”4 A szobor alkotója Madách Imrét zsinóros mentébe öltöztette, utalva arra, hogy e városban vármegyei tisztviselőként, táblabíróként majd aljegyzőként dolgozott. Ugyanakkor Madách jellemét és szellemiségét is hűen mintázta meg. Madách magasba emelkedő, felfelé mutató jobb és lefelé mutató bal keze ég és föld különbözőségét a nagy műben megvalósuló közös izzását és ellentétét fejezi ki, az örök isteni törvényeket hangsúlyozza a kezek játékával. Az író alakját szinte kirobbanó érzésekkel tölti meg, minden tagjából érződik a feszültség, amit a drapéria is erőteljesen hangsúlyoz, a szobor összképe mégis teljes nyugalmat áraszt. A lefelé tekintő, elkomorodó arc a gondolkodó ember magányosságát mutatja, egy olyan bölcselőét, aki már végigjárta „a menny és a pokol útjait”. Magyarország második egészalakos Madách-szobrát Salgótarján városközpontjában találjuk a Bolyai János Gimnáziumhoz vezető lépcsősor mellett. Varga Imre 1969-ben felavatott Madáchot ábrázoló szobra az íróhoz méltóan nagy lélegzetvételű, ugyanakkor egészen puritán alkotás. A légiesen karcsú szobor monumentalitását növeli a hosszú nyak, és kissé felfelé tartott fej mellett az egyszerű, lepelszerű köpenyruházat is, s a testbe szinte beleolvadó karok. Az oszlopszerű mozdulatlansággal ellentétes a bölcsességet sugárzó arc a hatalmas bajusszal és a szomorú, vagy inkább fájdalmas szemekkel. Varga Imre Madách belső jellemét vetíti rá a külső látványra is. Nem a megyei tisztségviselő, a zsinóros öltözékű Madách ez, hanem a töprengő, álmodozó, profetikus csesztvei remete. „A felfogásom az, – nyilatkozta Varga Imre a szoborról –, ítélhetik zseninek vagy dilettánsnak Madáchot, abban azonban azt hiszem, nem tévedek, hogy nagyon egyszerű, rendkívül tiszta és puritán jellem volt. Azt éreztem hát legfontosabbnak, hogy lefejtsem róla a sallangokat, melyeket a romantikus Madách-szemlélet, a történelem- és irodalom-szemlélet rárakott. Hogy ezektől letisztítva, egyedül a belső valóságát láttassam, minden zavaró és elterelő felesleg nélkül.”5 Varga Madách Imréről készült munkája eredetileg egy helytől független pályázatra készült, 4.  Hegedűs: Hetvenöt éves a gyarmati Madách-szobor. In: Nógrád Megyei Hírlap, 2012. október 2. 2.p. 5. (barna): Szobor a tű hegyén. Nógrád, 1967. október 7.) 4. p. 144 �Kultuszjelenségek s csak később, az alkotásnak helyet keresve választották ki Salgótarjánt, azt a méltó környezetet, ahol ma is áll az „iskolák hegyén”, annak mintegy szellemi meghatározójaként. Csesztvén az író halálának 100. évfordulóján avatták fel a Madách-kúria parkjában Vigh Tamás Madách-szobrát. A nógrádi kisközség kúriájában „Az ember tragédiájának” szerzője 1844 decembere és 1853 szeptembere között lakott feleségével, Fráter Erzsébettel, és itt születtek a gyermekei is. A centenáriumi ünnepségen Jobbágy Károly költő e szavakkal köszöntötte az érdeklődőket: „Úgy járjon minden csesztvei ebben a faluban, hogy Madách gondolatai, szavai ezeken az utakon születtek, ezt a tájat nézte, még laza betűivel papírra vetette őket. Bár a Tragédia Sztregován született, a régi házban, de Csesztvén fogant, itt alakult át írója ifjúból erre az alkotásra kész férfivá”.6 Madách Imre és Fráter Erzsébet 1845 júliusában kötött házasságot, majd kilenc évvel később, 1854 júliusában írták alá a válási szerződést. Innen hurcolták Madáchot börtönbe 1852 nyarán, amiért Kossuth Lajos titkárát bújtatta. Csesztvén fogadta a Tragédia felfedezőjét, Arany Jánost is. Vigh Tamás Kossuth-díjas szobrászművész Madáchot ábrázoló alkotása tökéletesen, ugyanakkor szerényen illeszkedik a környezetébe, keskeny formájával méltóságot sugároz. A gránittalapzatra állított bronz fej magába sűríti Madách karakterét, szellemiségét, visszaadja arcvonásait és hangsúlyozza lelkivilágát is. Mindezt a behunyt szem ábrázolásával erősíti a szobrász, ami Madách elmélyültségét hivatott megjeleníteni. Vigh Tamás Madách portréja tökéletesen illeszkedik abba a kubisztikus stílusba, amit az 1960-as években alakított ki művészete egyik jellemzőjeként. A csesztvei Madách emlékkiállítás részeként látható ifj. Szabó István gipszből készült szobra Madách Imréről és feleségéről, Fráter Erzsébetről. A Benczúrfalván élt és alkotott Munkácsy-díjas szobrászművész legfőbb vágya volt, hogy az elkészült kettős szobrot bronzba öntve láthassa a csesztvei parkban. Arra szánta, hogy a kiállítóhelyre látogatókat az ő Madách házaspárja fogadja. Ifj. Szabó István egész alakos alkotása a Madách-házaspár boldogtalan időszakába enged bepillantást. A bánat, a szomorúság hatja át az alkotást. Az író gondolataiba mélyed, kezét hátul összekulcsolva sétál, szinte ügyet sem vet feleségére. Fráter Erzsébet férje vállára teszi a kezét, testtartása görnyedt, s enyhén elfordul férjétől. Másik kezében kendőt tart, ami szintén a búskomorság érzetét erősíti. A fiatal feleség alakjából a mellőzöttség sugárzik. Ifj. Szabó István szoborkompozíciójának legfőbb erénye abban rejlik, hogy bár két boldogtalan embert 6.  Művét más nemzetek millióinak szívéhez vitték el. In: Nógrád, 1964. október 4. 1.p. 145 �Madách 200 ábrázol, a szemlélő mégis meglátja emögött az egykorvolt szerelmet, illetve az összetartozás, egymáshoz tartozás iránti erős vágyat is. Ifj. Szabó István édesapja, a Kossuth-díjas id. Szabó István Madách-mellszobra Mátraverebélyben, a Madách Imre Általános Iskola udvarán áll. Az alkotást 1972-ben, Madách születésének 150. évfordulója alkalmából avatták fel. A mészkőből készült életnagyságú portré magas talapzaton helyezkedik el. Az Varga Imre: Madách, 1969, Salgótarján 146 �Kultuszjelenségek alkotó az írót kissé leszegett fejjel, melle előtt összefont karral, komoly arccal, csokorra kötött sállal ábrázolja, ezzel hívva fel a tanulók figyelmét a madáchi eszmékre, a küzdő, minden nehézségen diadalmaskodó ember eszményére. A Koltai László fafaragó által készített Madách-portré Keszeg község parkjában áll. Madách Imre gyakran megfordult Keszegen élő nővérénél, Madách Máriánál. E kötődés révén őrzi a település Madách Imre emlékét. Bobály Attila, a Somoskőn élt és alkotott szobrászművész számos ismert személyiség portréját készítette el megyeszerte. Madách Imréről készített mészkő alkotását Szügy községben találjuk. A település 1988-ban átadott új iskolájának parkjában ugyanekkor avatták fel Madách Imre portrészobrát is. Madách határozott tekintetű alakja mereven néz előre, mintha az iskola diákjainak mutatna utat a jövő felé. Salgótarjánban a Madách Imre Gimnáziumban és Balassagyarmaton a Madách Imre Középiskolai Kollégium aulájában is áll egy-egy Madách-szobor. A megyeszékhely iskolájában álló, Kirchmayer Károly szobrászművész által készített vörösmárvány Madách portét 1983-ban, az iskola fennállásának 60. évfordulóján és Madách születésének 160. évfordulóján avatták fel az akkor még a Malinovszkij úton működő intézményben. Az új gimnázium megépülésével együtt a szobor is átkerült az új épületébe, és azóta is az iskola aulájának éke. A balassagyarmati kollégiumban látható Madách-szobrot Szederkényi Attila szobrászművész készítette. Szederkényi Attila 1977 és 1988 között élt Balassagyarmaton, így jól ismerte nem csak a várost, de az ott élők ízlésvilágát is. Ehhez mérten és saját egyéni stílusát ötvözve készítette el 1990-ben egykori városa számára az író portréját. A felfelé tekintő Madách alakját félszoborban formálta meg alkotója, miközben az összefont karokkal az alkotó ember büszkeségének érzetét sugallja. A nógrádi táj Madách-szobrainak a fentiekben vázolt virtuális felkeresésével, egyfajta képzeletbeli végigjárásával még inkább érzékelhetővé válik, hogy a vármegye települései nem csupán kulturális rendezvényekkel, a hagyomány tiszteletével és különféle kötetek kiadásával, de az idő rombolásával is dacoló, maradandó köztéri alkotásokkal is kifejezik tiszteletüket a nagy nógrádi író előtt. 147 �Madách 200 UTAS ÁGOSTON Múzeum a Madách év jegyében a Palócföld vendége Jarábik Gabriella – A bicentenáriumi évnek az első negyedéve már mögöttünk van, máris számos rendezvény megvalósult. Vegyük talán sorjában, de először is az a kérdés, hogyan lett ez Önök kezdeményezéséből Madách Emlékév? – A kérdésre egy kérdéssel válaszolnék, méghozzá azzal, hogy miért ne lenne Madách Imrének emlékéve az idei? 1823-ban született, most 2023-at írunk. Születésének bicentenáriumi éve tehát egy különleges és egyszeri alkalom arra, hogy emlékévvé nyilvánítsuk. A Szlovák Nemzeti Múzeum részeként működő A Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeuma egy nagy, átfogó egységnek a helyi, kisebb, a magyar nemzetiséggel és annak kultúrájával foglalkozó egysége. Madách Imre az egységes magyar irodalom egyik legjelentősebb alakja, és egyben Nógrád történelmének, a régió irodalomtörténetének a része. Uganakkor világhírű, az egyetemes kultúra, az irodalom és a drámairodalom fényesen csillogó csillaga! Ezzel azt szeretném nyilvánvalóvá tenni, ha azt tartjuk, hogy a globálisban, tehát az átfogóban benne van részként a helyi és ez viszont is igaz , akkor azt is állítjuk, hogy egymás nélkül nem is létezhetnek. A nagyot nem más, mint a sok kicsi alkotja! Gondolkodjunk tehát lokálisan, cselekvésünk globálisságával akkor is az egészet szolgáljuk! Mi tehát a magunk lehetőségei szerint ezért hirdettük meg karöltve magyarországi partnereinkkel az idei Madách Emlékévet. – Az első negyedév mérlegét megvonva miről lehetne beszámolni? – Igen fontos és emelkedett hangulatú eseménynek voltunk részesei január 19-én, amikor a költőt szülőfalujában, Alsósztregován, a település önkormányzata részben a mi múzeumunk javaslatára is díszpolgárrá avatták. S hogy miért a díszpolgárság „in memoriam”? Lehet-e nevesebb, közismertebb díszpolgár Madách Imrénél, aki az egész világban hirdeti szülőfaluja, Alsósztregova nevét? A dolgok ennyire egyszerűek, így formálja a lokális a globálist. Ez az esemény volt tulajdonképpen a Madách Emlékév nyitánya. Közben már lázasan folytak az előkészületek, hogy Pozsonyban, a Szlovák Nemzeti Múzeum központi épületében megnyissuk az …írtam egy költeményt… című kiállítást. Erre január 25-én került sor, igen nagy érdeklődés mellett. A kiállítás kurátoraként én magam és Praznovszky Mihály irodalomtörténész szerepelünk. A látványért és kivitelezésért Szabó Réka és az MNU Creative Solutions: Németh Zoltán, Tarr Kálmán és Dénes Gábor felel. A kiállítás a Hagyományok és Értékek Polgári Társulás együttműkö148 �Felvidéken Madách 200 désével, a Magyar Géniusz Program és a Szlovák Köztársaság Kisebbségi Kulturális Alap támogatásával valósult meg, és egészen 2024 közepéig lesz látható majd. – Mit lehet tudnunk erről a pozsonyi kiállításról, hogy kedvet kapjanak rá és felkeressék? – A kiállítás vezérelvének azt szántuk, hogy megmutassuk és összefoglaljuk ennek a nagy műnek a különböző művészeti műfajok szemszögéből eddig történt és folyamatosan történő felfogását, értelmezését. Egy-egy alkotás vagy kortárs képzőművészeti alkotások sorozatának beillesztése a kiállításba így azt az összbenyomást kelti, amelyet Az ember tragédiája kelt bennünk, olvasókban. Egyben ez a vezérelv megkönnyíti a látogatók számára, hogy ráhangolódjanak magára a Tragédia üzenetére. Szeretnénk, ha a nézők elmerülnének annak etikai, filozófiai mélységeiben. Maga a kiállítás pedig egy komplex kortárs művészeti alkotás, így a művek párhuzamos bemutatása a jelennel is kapcsolatot teremt. A kiállított művek nem Az ember tragédiájához kapcsolódó illusztrációk. Olyan gondolatra épült az egész koncepció, mint a mai ember létének és lelkének kapcsolata. Ezzel a kiállítás alkalmassá vált, hogy olyan érzéseket keltsen bennünk, a látogatókban, melyek által könnyebb Az ember tragédiája egyes témáinak, mondanivalóinak megértése, a velük való azonosulás. A kortárs képzőművészek alkotásokhoz hozzáadva megjelenik ezen a tárlaton Koronczi Endre budapesti képzőművésznek az ehhez a kiállításhoz készült „15 szín a Ploubuter Parkból” című munkája. Az alkotás szintén nem csak illusztrálni kívánja tartalmilag a Tragédiát, hanem szerkesztési koncepciójában követi is azt. Színenként a film egy-egy másodperce a dráma egy-egy sorának felel meg benne. – Pozsonyban feltételezhetően és természetesen többnyelvű ez a tárlat? – Igen, a kiállítás három nyelven – magyarul, szlovákul és angolul – elérhető, készült hozzá egy háromnyelvű kiállításvezető is. Egy fővárosi múzeumban elvárható, hogy legkevesebb háromnyelvűként létezzen egy ilyen tárlat. Melynek további érdekességei, hogy a kiállítás ideje alatt megvásárolható Az ember tragédiája 2019-es kiadású magyar nyelvű és a 2021-ben megjelent Jitka Rožňová, műfordító által, a mai, a modern szlovák nyelvre átültetett változata is. Mindkét kiadvány a pozsonyi Madách Egyesület nevéhez kötődik, ezzel az egyesülettel kiváló az együttműködés. – Március végén, egy újabb, úgynevezett Madách vándorkiállítás is nyílt. Erről mit lehet tudni? – Ezt a kétnyelvű, magyar–szlovák vándorkiállítást 2023. március 24-én mutattuk be Alsósztregován, a helyi szlovák alapiskola felső tagozatos diákjainak, a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége és a Csemadok nagykürtösi járási képviselőinek jelenlétében. Az utóbbiak lesznek azok, akik majd a régió iskoláiba eljuttatják a kiállítást. Modern forma, modern anyagok, modern tartalom, ez a hármas jellemezi a vándorkiállítást. A kiállítás jól szállítható, 20 darab 149 �Madách 200 panelből áll, képregényszerű, történetmesélős. Jó alkalmat kínál arra, hogy most magával a szerzővel, Madách Imrével és kortársaival fedezzük fel a Tragédia történetét, főszereplőit, a Madách család történetét, magát a megalkotás korszakát! Szeretnénk, ha mindenkit arra ösztönöznének majd a vándorkiállításon látottak, hogy elővegyék, újraolvassák a Tragédiát, és gondolják is tovább, éljék bele magukat ma is érvényesnek mutatkozó helyzeteibe. Ha ezt megtesszük, ezzel nemcsak Madách örökségéért, hanem magunkért is sokat tettünk. Abban bízunk, hogy sokan látják majd. Nagy az érdeklődés magyarországi intézmé­nyek és iskolák, községek részéről is, folyamatosan érkeznek az igénylések. Köszönet jár a kiállítás megalkotóinak nagyszerű munkájukért és a Hagyományok és Értékek Polgári Társulásnak a közreműködésért! A kiállítást létrehozóiként én magam Jarábik Gabriella, projektvezetőként dolgoztam, a szakértői munkát Dr. Praznovszky Mihály végezte, a szövegek szerzője Szászi Zoltán, a látvány és a kivitelezés Szabó Réka munkája. A szlovák nyelvű fordítást és a szlovák szövegek lektorálását Antal Anna, a magyar lektori teendőket Csanda Gábor végezte. – Milyen események várhatóak még az emlékév végéig? – Ami biztos, az idei októberi Alsósztregovára tervezett Madách napokon egy nemzetközi tudományos konferenciát szervezünk. Sokféle témában szeretnének beszámolni az előadó résztvevők Madách Imre és életműve legfrissebb kutatásairól. Varsótól, Pozsonyon, Komáromom, Nyitrán, Budapesten át még további magyarországi előadókat tartunk már számon, és már szerveződnek a szekciók, tervezzük a lebonyolítást, a programot. A konferencián elhangzott előadások anyagát nyomtatásban is szeretnénk megjelentetni a lehető leghamarabb. Tulajdonképpen az év minden hónapjában lesz valamilyen rendezvény. Októberig folyik a Madách kvíz a szlovákiai családi magazin, a Vasárnap hasábjain, ott értékes díjakat lehet nyerni. Készülőfélben van egy ünnepi és különleges kiadvány, egy antológia is, amelyet a Madách Egyesület tervez kiadni M.I. ha 200 címmel, s ennek a bemutatóját Kassán, a Márai Emlékházban szeretnénk majd megtartani. A világhálón és a múzeumunk honlapján e témában elérhető egy dokumentumfilm is, ezt is ajánlom megnézésre. Gazdagnak ígérkezik tehát a Madách Emlékév! Méltó ünneplést szeretnénk! 150 �Felvidéken Madách 200 SZÁSZI ZOLTÁN A Madách kutatás újabb eredményei – nyomozások és keresések Már a bicentenáriumi évforduló előtt két-három évvel elindult majd felgyorsult a Madách emlékek és a családfa kutatása. Egyrészt azért, mert egy igen érdekes anyag jutott a Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeuma gyűjteményébe, mégpedig Madách máig Besztercebányán és Kassán élő leszármazottjaitól származó fotók és dokumentumok. Olyan fényképek, eredeti anyakönyvi kivonatok ezek, amelyeknek szereplőit olykor csak részben, néhány esetben azonban teljesen pontosan sikerült beazonosítani a leszármazottak és a családfa összeállítása, kiegészítése során. A fényképek leltárba vétele megtörtént, remélhetőleg digitalizálásukra is sor kerül, ahogy a tudományos feldolgozásukra is szükség lenne, hogy a nyilvánosság számára is hozzáférhetőek legyenek, de ez még várat magára. Másrészt azért is felgyorsult a munka, mert a levéltári és terepkutatások is kibővültek, így néhány olyan, eddig ismeretlen adattal bővült a családfa és sikerült azonosítani néhány családtag eddig ismertelen sírhelyét valamint korábban megadott téves adatokat kijavítani. Egy gyűjtemény keletkezése és bővülése A Madách kastély gyűjteményének alapjait még 1964-ben vetették meg. Afféle irodalmi emlékház volt ez, csak részben a Madách családot, nagyrészt a vidék irodalmi hagyományait mutatta volna be, nem egészen objektív módon, a történelmi hitelesség és szakmaiság híján, így nem volt méltó az az anyag a nagy drámaköltő emlékéhez. Ekkoriban még a Kékkői Vármúzeum részlegeként működött ez az irodalmi emlékház, melynek kialakítását Balassa Géza szorgalmazta, s már maga a tény, hogy ez sikerült neki, komoly sikernek számított azokban az időkben. A Madách család történetének kutatása tulajdonképpen az 1951-ben alapított Füleki Járási Múzeumban kezdődött meg. A múzeum dolgozói ekkor kezdték el személyesen, kapcsolataik és terepi kutatások révén összegyűjteni, kinyomozni a még fellelhető, Madách Imrével kapcsolatos tárgyi emlékeket. Akkori munkájuk eredményeként került ebbe a i múzeumba egy Madáchnak tulajdonított tintatartó, egy Zichy Mihály metszet alapján készített gipsz dombormű, amely a Tragédia utolsó jelenetét ábrázolja és Kubányi Lajos 1889-ben készült, Madách Imrét ábrázoló olajképe, amely ma a Madách kastély dísztermében látható. A tintatartót a Füleki Járási Múzeum nyilvántartási kártyája szerint bizonyos L. Bártha nevű alsósztregovai plébános adományozta, az ő állítása szerint Madáché volt. 151 �Madách 200 Bár a tárgy származását és hitelességét akkor a szavahihetőnek vett tanú állítása alapján nyugtázták, ezt az állítást ma újra kellene vizsgálni és bizonyítani kellene, valóban Madách ereklye-e ez a tintatartó. A falra függeszthető gipszöntet Kalonda községből származik, bizonyos Rubint nevű (keresztnevét nem tüntették fel a nyilvántartási kártyán) tulajdonostól és valószínűleg vásárlás útján került a múzeumi gyűjteménybe. A nyilvántartó szerint akkoriban húsz csehszlovák koronára becsülték az értékét. Érdekessége, hogy maga a gipszbe másolt alkotás minőségi mestermunkának mondható. Ezt a tárgyat jelenleg a Füleki Honismereti Múzeum őrzi. A Madáchot ábrázoló olajfestményt, amelyet Kubányi Lajos készített 1889ben, a losonci Timrava Gimnázium adományozta a füleki múzeum alapítóinak. Hogy hozzájuk, ebbe az oktatási intézménybe miként és miért került, és hogy mi késztette őket arra, hogy az 1950-es évek elején ezt a képet egy frissen alakult, magyar emlékeket őrző intézménynek adományozzák, erre már valószínűleg soha nem derül fény. Amikor 1964-ben a Kékkői Múzeum mellett megalakult a Madách kastélyban az irodalmi emlékhely, eredeti tárgyakból akkor sem tudtak már sokat beszerezni a szétszóródott, elkallódott Madách hagyatékból. Ennek egyik oka az, hogy a Madách család csak a huszadik század első harmadának elejéig lakta a kastélyt. A kastély utolsó, élete nagy részét itt töltő lakója a költő, drámaíró Madách Imre második fiának, Aladárnak az özvegye, Fekete Mária volt. Amikor 1930. szeptember 10-én T. G. Masaryk, az első Csehszlovák Köztársaság elnöke Alsósztregován járt, Madách Imre dédunokája, Lázár Lola fogadta őt itt, erről egy jó minőségű felvétel készült, amely a Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeuma Acta Museologica Hungarica című 2021-ben kiadott gyűjteményének 150-ik oldalán is megtalálható. A Madách kastélyt a huszadik század harmincas éveiben akkori gazdái, Lázár Pálné Madách Flóra, azaz becenevén Lola (1893–1980) és férje dr. Lázár Pál (1886–1978) végül jobbnak látták eladni. Arról egyelőre nem került elő feljegyzés, mi lett a benne lévő ingóságokkal, bútorokkal, tárgyakkal, de nem kizárt, hogy valahol még lappanghat az adásvételi szerződés vagy annak másolata és abban akár egy ingóság leírás is feltételezhető. Ami mostanában derült ki Az idei év Madách Imre születésének bicentenáriuma de egyben Madách első lányának, Madách Jolán halálának századik évfordulója is. Jolán életéről viszonylag sok adat és értesülés maradt fenn, ezek összesítése szintén időszerű lenne halálának centenáriuma idején. Madách Jolán 1851. június 7-én született Csesztvén és az egyházi anyakönyv szerint 1923. augusztus 1-én hunyt el, 72 éves korában, saját otthonában Losoncon, a Madách utca 19 szám alatt, özvegyét Fabriczy Pálnak hívják. 152 �Felvidéken Madách 200 Halálának okaként időskori elgyengülést írtak be az anyakönyvbe, megjegyzésként szerepel, hogy a haldoklók szentségében nem részesült az elhunyt. Temetésének helyeként Losoncot tüntetik fel, a végtisztesség ideje pedig 1923. augusztus 15-e, beszentelő lelkészként Josephus Hello parókust nevezi meg az anyakönyv. A losonci temető, mint a végső nyughely helyszínének meghatározása azonban kérdéseket vet fel. A köztemető nyilvántartásban ugyanis találtunk nyomot arról, hogy bizonyos Fabriczy Pálné sírhelye hol van, de azt a helyet az akkori temetőgondnok a református vallásúak temetőjében mutatta meg a parcella száma alapján. Olyan részen, amely mára már az újratemetések miatt teljesen megváltozott. Kő, sírjel, nem található Madách Jolán Fabriczy Pálné nevével. Az is kérdés, miért temették volna ide a köztudottan római katolikus vallású, és a római katolikus szertartás szerint végtisztességet kapó „nagyasszonyt” 1923ban? Talán mert a férje Fabriczy Pál református vagy inkább ágostai evangélikus volt? Katolikust református temetőbe eltemetni? Ilyen eljárás bár nem teljesen lehetetlen, de abban a korszakban meglehetősen szokatlan. Fabriczy Pál sírjáról sincs tudomás, róla nem található annyi adat, mint Jolánról, de nemrégiben sikerült igen fontos értesülést felfedezni egy 1926-ban megjelent újságcikkben, s ez a cikk egyben a még családi tulajdonban lévő Madách ereklyékről is értesülést Kubányi Lajos: Madách Imre, 1889 nyújt. Idézem az Új Nemzedék című lap, 1926. január 10-én megjelent (Jelenleg Alsósztregova, Madách Múzeum) cikkét: „(Eltünt Madách-relikviák.) Losoncról jelentik: Fabriczy Pál 56 éves földbirtokos Losonc társadalmának általánosan ismert alakja volt aki elegáns megjelenésével, pompás ruháival, mindig divatos öltözködésével tünt fel. De Fabriczy Pál azért is érdeklődésre tarthatott számot, mert Madách Imre leányának volt a férje és mindenkinek büszkén mutogatta a Madách-relikviákat, nagyszerű régiséggyűjteményét, diványpárnáit, perzsaszőnyegeit és egyéb kincseit. 153 �Madách 200 Általában jómódú embernek hitték, akinek vagyonát 100-120 ezer cseh koronára becsülték. Fabriczy az elmult héten beteg lett. Tüdőgyulladást kapott. Miután legközelebbi rokonsága kihalt mellőle, távolabbi rokonai pedig messzebb fekvő helyeken laknak, ápolónő került melléje, aki gondosan végezte mellette kötelességét. Három nap előtt délután kijelentette az ápolónőnek, hogy olyan jól érzi magát, hogy akár kán-kánt is képes volna táncolni. Erre az ápolónő átment a szomszédba, de mire visszajött. Fabriczyt az ágy szélére dőlve, halva találta. A halála hírére megjött rokonság ekkor meglepetve állapította meg, hogy Fabriczy után semmi sem maradt hátra. Csak hat gallér: semmi más. Minden eltűnt, aranyórától a Madách-ereklyékig. A rendőrség fáradozik most a rejtély megfejtésén, eddig azonban nyomozásának semmi eredménye nincs.” (A újságcikket annak kiemeléseivel és a sajtóhibákkal együtt, az eredetihez hűen másoltam be.) Ez az írás tehát eddig ismeretlen adatot közöl, mégpedig Fabriczy Pál halálának időpontját és a haláleset körülményeit is felfedi. Fabriczy a cikkben leírtak szerint 1926. január 7-én hunyt el. Nem mellesleg az is kiderül, hogy 1926ban – három évvel Madách Jolán halála után – még léteztek Madách-relikviák! Ugyanazok az értékek lehetnek, amelyek létére egy másik, három évvel korábbi bizonyíték is létezik a sajtóban. Mégpedig az utolsó interjúban, amely Madách Jolánnal készített Wallentinyi Dezső: Élők a holtakról címmel, a Prágai Magyar Hírlap számára. Madách Imre születésnek centenáriumi évében, 1923.január 21-én jelent meg nyomtatásban ez a beszélgetés. Maga a szerző azt írja, hogy 1923.január közepén járt Madách Jolán, azaz Fabriczy Pálné losonci lakásán, amely a Madách Imréről elnevezett utcában volt. A ház helyét még meg lehet határozni, a mai losonci buszpályaudvar peronját nyugat felől érintő utca volt egykor a Madách utca. Ebben a cikkben – amely egészében is igen érdekes, sok kérdést felvető interjú – van egy mondat, amely figyelemre méltó, idézem: „Fabriczy Pál volt szives még megmutatni a költő üvegbúra alatt őrzött díszes aranyóráját és teljes fölszerelésű párbajpisztoly készletét…” 1926-ban megerősíti a sajtó ezt az adatot e relikviákról, sajnos azok további sorsa homály maradt csak! Madách személyes tárgya Rimaszombatban Rimaszombatban őriztek a bicentenáriumi év elejéig egy fából faragott, asztali kegytárgyat, egy olyan darabot, amely bizonyíthatóan Madách Imre tulajdonában volt. A Gömör Kishont vármegyei közlöny 1905. március 12-én megjelent számának 3-ik oldalán egy kis hír szerepel, idézem: „Madách ereklye. A gömörmegyei múzeum egy fából művészi kézzel faragott 16 cm magas szobrocskát kapott nemrég ajándékba Kishonthy József gyógyszerésztől. Az alak sziklán ülő Krisztust ábrázolja, amint jobb kezével fejét megtámasztja a kiálló szikladarabhoz. Arczán jól kivehető fájdalom tükröződik. 154 �Felvidéken Madách 200 Fején töviskorona. Ölét lepel fedi. E műbecscsel bíró kis szobor Madách Imrének nagyon kedves emléke volt. Később Alsó Sztregova tudós plébánosának. Dívald Károlynak ajándékozta, mondván „Szent atyám, ez a drága ereklye jobban megilleti önt. őrizze meg hűséggel.” Az öreg csak­ ugyan nagyon megbecsülte benne Madách emlékét. Életének utolsó idejében aztán Kishonthy Józsefre bizta aki nemes érzékének tanúságát adta, hogy ezt a kincset a gömörmegyei múzeum, a nagy költő drága emléke gyanánt, csakugyan a legállandóbban fogja megőrizni.” Az újságcikk egy dologban téved, ugyanis az alsósztregovai plébános neve Divald Gusztáv, nem pedig Divald Károly, s a tévedés oka talán Jelenleg Pozsonyban látható az, hogy akkoriban a lapokban sok a Madách kiállításon fényképet közlő Divald Károly fényképész neve volt ismertebb, ezért keverhette össze a neveket a hír írója. A kis asztali kegytárgy jelenleg Pozsonyban, a Szlovák Nemzeti Múzeumban látható, az… írtam egy költeményt… című kiállításon. * A Madách relikviák és családtörténeti kutatás remélhetőleg nem ér véget a jubileumi, bicentenáriumi évvel. A már említett Okolicsányi ág, Aladár és családja, a ma is élő szlovákiai, magyarországi, amerikai leszármazotti ágak, családok története, bővülő vagy előbukkanó adatai, esetleg a fogadott leány, Madách Ilonka élete, vagy a kastély eladásának körülményei további feladatokat adnak a kutatásnak. Madách másik lányának, Borbála (1853–1914) halálának száztizedik évfordulója pedig alkalmat adhat arra, hogy az ő egész életét, szomorú sorsát egy külön témakörként nyitva meg felkutassuk végre. A kastély egykori tárgyainak sorsa is érdekes lehet, talán még mindig érdemes emiatt is nyomozni. 155 �Madách 200 ZEHERJEI ZOLTÁN A tragédiától a reményig Interjú Jitka Rožňová műfordítóval Az ember tragédiája legfrissebb szlovák fordítása kapcsán – Madách Imre, mint alkotó, s a vidék, a palócok földje, milyen ismertségű a szlovák közvélemény számára? – Madách Imre élettörténete elválaszthatatlanul összefügg a nógrádi régióval, ahol a palócok éltek és élnek. Az alsósztregovai kastélyban – ott, ahol megszületett – ott töltötte élete nagy részét. A kastély parkjában találta meg végső nyughelyét. Ami a legfontosabb, hogy, máig ott él a szerző személyes és alkotói, tehát irodalmi szelleme. Kitörölhetetlenül beírta magát a magyar és a világirodalom történetébe. Most pedig a Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeuma igazgatónője Jarábik Gabriella és munkatársai fáradhatatlan tevékenységének köszönhetően egyre intenzívebben jut el a szlovák nyilvánossághoz, annak köztudatába. – Milyen módon sikerül most Madáchot közelebb hozni a szlovák közvéleményhez? – A Madách Imre személyiségének és életművének népszerűsítésére irányuló kezdeményezések egyike a leghíresebb és legismertebb drámájának, Az ember tragédiája új szlovák nyelvre való fordítása. Ezt a művet, amely 1859–1860 között jött létre, pontosan itt az alsósztregovai kastélyban, számos nyelvre lefordították már. Megszületett a színpadi és zenei, filmes és animációs, rádiójáték és táncszínházi feldolgozásai is. Máig játsszák a magyar és külföldi színházak, a repertoárok egyik vonzó darabja ez. Ez nem véletlen, hisz azok az üzenetek, amelyeket képvisel, időtállóak, és a létrejöttének éve ebben a kontextusban lényegtelen adat csupán. – Ön az új fordítást alkotta meg, de vannak ugye korábbi előzmények a Tragédia szlovák nyelvű fordításainál? – Természetesen nem én vagyok az első fordítója, hiszen Pavol Országh Hviezdoslav volt az, aki Az ember tragédiáját először fordította le szlovákra, még 1905-ben. Őt követték Valentín Beniak, aki 1950-ben és Ctibor Štítnický, aki 1966-ban ültette át szlovákra a Tragédiát. Mindegyikük egyedi nyomot hagyott a mű fordítástörténetében, a nyelv stílusával, a szöveg fejlődési irányvonalaival, a mű személyes és fordítói felfogásával, valamint a szlovák fordítás formájával kapcsolatos elképzeléseikkel alátámasztották, meghatározták a saját fordítói kéziratuk lenyomatát. Én magam Tragédia időszerűvé vált fordítására irányuló felkérését, a fentebb, az elődöknél már említett okokból is, nagy kihívásnak 156 �Felvidéken Madách 200 tekintettem. A felelősségtudat és büszkeség érzésével, hiszen a magyar irodalom egyik legjelentősebb művéről van szó! Egyben voltak aggályaim is, a XIX. század irodalmi nyelvezetének sajátosságai, a kötött vers használatából eredő fegyelem miatt. – Miként látja magát az eredeti művet? – A paradicsomból való kiűzetés bibliai motívumát, és Ádám, Éva, valamint a kísérőjük, Lucifer ezt követő vándorlását a változó földrajzi, időbeli és történelmi színfalak közt, valamint a tizenöt képben megjelenő veretes verses történeteket az emberiség hiteles krónikájának tekintem. Az olvasót, aki elolvassa a Tragédiát, nemcsak a mű szerkezete és a szerző nyelve ejti rabul, hanem az egyes emberi jellemek aprólékos ábrázolása is. Madách ábrázolása pontos és hiteles! Ennek köszönhetően a XXI. század embere is tudatosítja azt a fontos és nem egyszer szomorú tényt – bár a kor változik, az emberi jellemek viszont változatlanok maradnak! Tehát miként egykor régen is az irigység, önzés, alattomosság, butaság, de ezek ellenpéldái is, mint a jóhiszeműség, önzetlenség, szívélyesség, műveltség jelen voltak az emberi társadalomban, ugyanúgy a mai korban is jelen vannak ezek a jelenségek. – Hogyan készült fel a fordításra? – A fordítás folyamata nagyon igényes volt, de egyben nagyon izgalmas is. Hatalmas pozitívumként tekintek az előző tapasztalataimra Madách műveivel kapcsolatban, ezeket az alábbi, a szerző verseinek könyvválogatása fordításából merítettem. Ezek a kiadványok a ...titkod a világ, megjelent 2014-ben, illetve az Az angyal útja, megjelent 2015-ben. Mindkettőt a Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeuma és a Hagyományok és Értékek Polgári Társulás adta ki. Annak ellenére, hogy mindkét gyűjteményben a legmélyebb érzelmek – tehát a szeretet, csalódás, szomorúság – költői átélésén alapuló személyes élmények lírikája tekint vissza, ezek számomra egyben az első hatásos fordítói kapcsolatot jelentették Madách művészetével. Tapasztalataimat ezek után épp a Tragédia fordításában tudtam kamatoztatni. A magyar nyelvű eredeti változat többszöri elolvasásával kezdtem a munkát. Aztán a szöveg és az egyes gondolatok, kifejezések folyamatos elemzésével. Ez volt az első szakasz. A második szakasz már maga a az átültetés. Az volt a célom, hogy olyan szlovák nyelvű fordítás szülessen, amely értelmezhető lesz a mai olvasó számára. Nem akartam kizárni a fiatal generációt sem. Tudtam, hogy ebben a fordításban a fordítást végző szerző hangja is át fog hallatszani. Az elejétől a végéig! Szerettem volna, hogy olyan legyen a fordítás, amely képes lesz kommunikálni a címzettjével, mégpedig a mai kor nyelvi szintjén, viszont a világ és az abban zajló események Madách általi felfogásának szellemében maradjon meg értelmezésként. 157 �Madách 200 Fordítóként nem csak a Tragédia történetszálai, szerkezete és formája nyűgözött le, hanem a helyzetek és a karakterek jellemének eredetisége is. Valamint Madách előrelátása, például a világnak egy élet, emberi közelség és remény nélküli, sivár helyként való ábrázolása a Tizennegyedik színben. – Valóban remény nélküli? – Úgy tűnik, hogy mégsem. Mert a nehéz sors ellenére, amelyet betegség és személyes csalódás is jellemzett, Madách nem adta fel a jobb jövőbe fektetett hitét, legalább is a Tragédiában nem látszik ez. Miután Ádám és Éva megszabadul Lucifer befolyásától, és az Úr megbocsátásáért könyörögnek, az új élet, az emberi faj túlélése reményének sugara áthatol a verssorokon. A mű létrejöttétől egészen a mai napig talán Az ember tragédiájának utolsó mondata visszhangzik a legerősebben, amelyben az Úr ezt mondja: „Mondottam, ember: küzdj és bízva bízzál!” – ez a Tizenötödik szín kulcsmondata. – A mai időkben élők számára is értelmezhető üzenetnek látja ezt? – A jelenkor kontextusaiban, amelyben jelenleg élünk, ez megmaradt egy tömör, de nagyon is találó üzenetnek, egy olyan kinyilatkoztatásnak hangzik, amely nem veszett el az idő, ideológiák, történelmi és érzelmi viharok különböző rétegei alatt. Itt van, hogy támaszkodhassunk rá, és hogy erőt merítsünk belőle a következő lépéshez. Nagyon hálás vagyok ezért a lehetőségért, hogy „ott lehettem”, és hozzájárulhattam ahhoz, hogy a mai szlovák olvasó is végig mehessen ezen az úton – a tragédiától a reményig. 158 �Felvidéken Madách 200 Berzsenyi Balázs: A Tragédia színei 1., 2023 159 �Madách 200 ÁDÁM Mond, mi hát az eszme, Mely egy ily népbe egységet lehel, Mely, mint közös cél, lelkesítni tud? TUDÓS Ez eszme nálunk a megélhetés. Midőn az ember földén megjelent, Jól béruházott éléskamra volt az: Csak a kezét kellett kinyújtani, Hogy készen szedje mindazt, ami kell. Költött tehát meggondolatlanúl, Mint a sajtféreg, s édes mámorában Ráért regényes hipotézisekben Keresni ingert és költészetet. De már nekünk, a legvégső falatnál, Fukarkodnunk kell, általlátva rég, Hogy elfogy a sajt, és éhen veszünk. Négy ezeredév után a nap kihűl, Növényeket nem szűl többé a föld; Ez a négy ezredév hát a mienk, Hogy a napot pótolni megtanuljuk, Elég idő tudásunknak, hiszem. Fűtőszerül a víz kinálkozik, Ez oxidált legtűztartóbb anyag. Az organizmus titkai közel Állnak ma is már a fölleplezéshez. Éppen jó, hogy beszédünk erre vitt, Majdnem feledtem volna lombikom, Mert én is épp e tárgyban dolgozom. 160 �Felvidéken Madách 200 ADAM Tak mi povedz, aká idea vdychuje ľuďom takú jednotu, že ich nadchne pre spoločný cieľ? VEDEC Tou ideou je problém obživy. Keď sa na zemi objavil prvý človek, zem bola ako plná komora, stačilo len načiahnuť ruku a brať si, čo sa mu práve zažiadalo. A tak človek všetkým neuvážene mrhal, vŕtal sa v ňom ako červ v syre a v sladkom opojení mal vždy dosť času hľadať v romantických hypotézach podnety a poéziu. Ale my, čo sme už pri poslednom krajci, musíme šetriť, lebo dobre vieme, že syr sa minie a my umrieme hladom. O štyritisíc rokov slnko zhasne a nebudú už kvitnúť kvety. Máme teda štyritisíc rokov na to, aby sme našli náhradu za slnko. Som presvedčený, že to veda zvládne. Budeme kúriť vodou, lebo voda, keď oxiduje, dáva najviac tepla. A už sa blíži aj chvíľa, keď odhalíme tajomstvá živého organizmu. Ako dobre, že o tom hovoríme, musím sa pozrieť na svoj experiment, lebo aj ja práve skúmam živú hmotu. 161 �Madách 200 Számunk szerzői Ádám Tamás költő (Felsőrácegres) Ardamica Zorán költő, író zeneszerző (Fülek) Báger Gusztáv József Attila-dijas költő, közgazdász (Budapest) Bakonyi István József Attila-díjas irodalomtörténész (Székesfehérvár) Balázs János naiv festőművész, költő (Alsókubin,1905 – Salgótarján, 1977) Baranyi Ferenc Kossuth-díjas költő (Budapest) Berzsenyi Balázs szobrászművész (Róma) Bojtor Károly festőművész (Mátraverebély, 1933 – Budapest, 1999) Czinke Ferenc (Nagyrozvágy, 1926 – Salgótarján, 2000) Csach Gábor művészettörténész, polgármester (Balassagyarmat) Csongrády Béla újságíró (Salgótarján) Domján Gábor költő (Veszprém) Farkas András festőművész, (Abaujszina,1920 – Balassagyarmat, 1991) Fehér Imola költő, tanár (Szatmárnémeti) Feke Arnold grafikus (Pozsony) Forgács Miklós költő, dramaturg (Kassa) Géczi János József Attila-díjas író, képzőművész (Veszprém) Gyöngyösi Levente zeneszerző (Budapest) Hegyeshalmi László festőművész (Veszprém) Hirtling István Jászai Mari-díjas szinművész, érdemes- és kiváló művész (Budapest) Jarábik Gabriella múzeumigazgató (Pozsony) Jitka Roznova műfordító, költő (Érsekújvár) Kelecsényi László író, irodalomtörténész (Budapest) Kerényi Ferenc Madách-díjas irodalomtörténész (Budapest, 1944–2008) Kondor Kata újságíró (Budapest) Korzenszky Richárd bencés szerzetes (Tihany) Madách Imre (Alsósztegova, 1823–1864) Molnár Kálmán grafikusművész (Budapest, 1943–2017) Németh István Péter költő (Tapolca) Németh Péter Mikola költő, esszéíró (Vámosmikola) Oláh András költő (Mátészalka) Pásztor Éva pedagógus (Balassagyarmat) Patakiné Kerner Edit színművész (Salgótarján) Praznovszky Mihály irodalmár (Salgótarján) Praznovszky Miklós helytörténeti kutató (Salgótarján) Rácz Rita irodalmi muzeológus (Balassagyarmat) 162 �Felvidéken Madách 200 Repkő Ágnes költő, kiadványszerkesztő (Nagyvárad) Réti Zoltán festőművész (Nagyoroszi, 1923 – Balassagyarmat, 2018) Shah Gabriela művészettörténész, múzeumigazgató (Salgótarján) Simonffy József költő (Szatmárnémeti) Sirató Ildikó irodalom- és színháztörténész (Budapest) ifj. Szabó István szobrászművész (Dorogpuszta, 1927 – Benczurfalva, 2017) Szabó Réka grafikus (Budapest) Szászi Zoltán író (Zeherje) Szigethy Gábor Kossuth-díjas író (Budapest) Tarnóczi László újságíró (Salgótarján) Tóbiás Krisztián költő, szerkesztő (Balatonfüred) Tőzsér Árpád Kossuth-díjas költő, irodalomtörténész (Pozsony) Utas Ágoston (írói álnév) Vass Tibor Józef Attila-díjas költő (Miskolc) Zalán Tibor József Attila- és Magyarország babérkoszorúja-díjas költő (Budapest) Zeherjei Zoltán (írói álnév) A Madách-emlékszám összeállításában közreműködtek: Ács Zsuzsanna, Bagyinszky Istvánné, Boka László, Csongrády Béla, Szászi Zoltán 163 �Támogatók: Vendégszerkesztő: Praznovszky Mihály Főmunkatárs: dr. Csongrády Béla Nagy Pál (Párizs) Borítóterv és tipográfia: Bucsy Balázs Fenntartó: Salgótarján Megyei Jogú Város Önkormányzata Partnereink: Nógrád Vármegyei Hírlap Magyar Nemzeti Levéltár Nógrád Vármegyei Levéltára Artéria nyelvstudió Galéria és Klub, Balassagyarmat Készült: OOK-Press Kft., Veszprém Kiadja: Balassi Bálint Megyei Könyvtár (3100, Salgótarján, Kassai sor 2.) Alapító: Nógrád Vármegyei Önkorányzat Közgyülése A lap díjai: Nógrád vármegye Madách-díja Salgótarján Pro Urbe-díja Nógrád Megyei Értéktár „Nógrádikuma” Levélcim: 3101 Salgótarján Pf.18. Telefon: 32/521-560, fax: 32/521-555 Internet: www.palocfold.worldpress.com Elektronikus cím: palocfold@bbmk.hu Terjeszti a Magyar Lapterjesztő Zrt. (LAPKER) Egy szám ára 500,- Ft Előfizethető a Balassi Bálint Megyei Könyvtárban és az elérhetőségeinken. A Palócföld Könyvek sorozatban megjelent könyvek ugyanitt megrendelhetők. Kéziratokat és rajzokat megőrzünk, de nem küldünk vissza. ISSN 0555-8867 (Nyomtatott) 2786-1821 (Online) INDEX 25925 ��� Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Original Format The type of object, such as painting, sculpture, paper, photo, and additional data Papír Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - 2023/1-2. szám Irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Madách Imre Description An account of the resource Madách 200. Madách Imre különszám Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Dr. Praznovszky Mihály Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Könyvtár Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 2023 Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource hun Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 (nyomtatott) ISSN 2786-1821 (online) Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád Vármegye https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/9a7af94d239a5273f3226431bf8e8954.pdf e8b5dec065199c84dfe503b449d315fc PDF Text Text 1986/6. TÁRSADALOMPOLITIKAI, XX. IRODALMI, MŰVÉSZETI FOLYÓIRAT �Tartalom 1 3 4 3 12 13 14 15 16. X X . É V F O L Y A M 6. S Z Á M B arak László: Egyszerű történet (vers) Veres János: Gyökerek sorsa (vers) B a nos Ján o s: K árolyi Mihálynak (vers) Sigmond István: Csókolom, K ari bácsi (novella) Csorba Piroska: Zöld diók (vers) Furmann Im re: Kötetlenül (vers) Cseh K áro ly: Időtlen (vers) Romhányi G y u la: Uram ! (vers) Karácsondi Im re: M indenséges, Kérdezem : (vers) Dippold P ál: A gyorsaság szerelmese (novella) A K Ö Z É P -E U R Ó P A I E M B E R 22 29 37 40 43 49 V arga Csaba: K e let-Európa Laczkó A ndrás: M azówiai emlékek Já v o r Ottó: Ismét Grassról Kovács Győző: M etamorphosis Transsylvaniae Tüskés Tibor: Bácskai szép napok Bojtár Endre: Báthorytól máig VALÓ SÁG U N K 57 Csongrády B éla: Útjelző a jövőbe 61 W intermantel István: A megújulás ígérete 67 K irály István: Németh László korszerűsége M Ű H ELY 74 P etrőczi É v a : Napló helyett IV . M ŰTEREM 76 Lóska L ajo s: Három művész - három mű T Ö R T É N E L M I F IG Y E L Ő 82 Tilkovszky Lóránt: Bajcsy-Zsilinszky (Szakály Sándor) M ÉRLEGEN 84 G . Komoróczy Em őke: V erseskötetről verseskötetre.. . 90 Dobossy László: Előítéletek ellen (Szirmay Endre) 93 K ét könyv K özép-K elet-Európából/ról (K . G y.) E számunk illusztrációs anyagát n III. Országos Rajzbiennálé (Salgóta ján Nógrádi Sándor Múzeum) művei közül válogattuk. A borítón Czinke Ferenc, a 21. old. Szántó Dezső, a 28. old Kovács Péter, a 75. old. Bukta Imre, a 77. old. Szirtes János, a 79. old. Tornay Endre András, a 81. o ld . Jovián György alkotásai láthatók. (Fotó: Buda László). �B A R A K LÁSZLÓ Egyszerű történet* I. A z éj fuvallatában minden együtt volt, az ünnep morajlása és a hegyi csönd és a tenger csillogása, az egykor és a most és megintcsak az egykor, egyik a másikba folyva. A z emberek eleinte föl se vették, hogy elvágták őket a külvilágtól, hogy bezárták őket az égbolt födője alá, hogy ez a bezártság az egész életüket fenyegeti. Ráadásul ezek összetartó, dolgos, katolikus népek voltak. Egymás közt házasodtak, messzi földről hozattak maguknak búzát, birkát tartottak, vadmajorannát és padlizsánt termesztettek. Nem volt hát valószínű, hogy pásztori szellemüket hirtelen meghazudtolva bosszút állnának. II. Ám valam i mintha nyugtalanul forgolódott volna a felszín alatt, s ezzel a békét, a dolgok megnyugvását mindenfelé kissé bizonytalanná tette. E gy éjszakán aztán I �minden szépség cinkos lett, hozzájárulását adta, hogy nyugton marad. Hogy nem változtat szépségén. Sok helye volt a világnak, ahol ilyen sötét, furcsa és felzaklató benyomás érte az emberek lelkét. Azon az éjszakán iszonyodva látták, mint úszik át a világ fölött lassan az ólom. Aztán táncoltak a röppentyűk, robbantak a bombák, felvillantak a fények, felhangzott a háború egyszerű és durva szimfóniája. . . Az emberek eleinte önfeledten adták át magukat a leírhatatlan kicsapongásoknak. Fosztogattak, romboltak, elpusztították ami a kezük ügyébe akadt, szörnyűséges tüzeket gyújtottak, megbénították mindenütt a forgalmat, ám később úrrá lett rajtuk az apátia. Ölmos fáradtság kerítette őket hatalmába. III. Aztán nemsokára pitymallott. A z égen feltünedeztek az első rózsaszínű felhőcskék. Egészséges horkolás köszöntötte őket. *Montázs Immananuel K ant, Herman Borch, Albert Camus, Virginia Woolf, F. M. Dosztojevszkij, G. G. Márquez, G uillaume Apollinaire müveiből. 2 �VERES JÁNOS Gyökerek sorsa Szekerce csap a gyökerekre, rostjukat ásók éle tépi, a földben alattomban túró émelyítő férgek se restek, rágnak, zabáinak megszállottan s kaján kedvvel a baljós csendben; a főgyökerek s mellékszálak bénán, halálra sebesítve fogódzkodnak még, de hiába, ha léggyökérré változnának, akkor is elmetszenék őket alig látható, sunyi ollók Ó, gyökerek, már nem sokáig szívhattok erőt adó nedvet porladó bordák kosarából, sárgult koponyák edényéből, amikben éltetőn lappangnak az elrendező esküminták, a köpülők és selyemszoknyák, vőfélymondókák, pásztortáncok; olyan mélységig nem érhet le a megtépázott csonkok vége. Önvédelemre nincs esély már, nem nevelhettek derűs lugast, eloldódtok az anyaföldtől, akár a „reneszánsz erénykép” . N e álmodjatok lengő gallyat, melyen bimbó és gyümölcs duzzad, hogy magvaiból kibomoljék a sokszor elképzelt víg élet amit régen a bölcsek vártak; ne álmodjatok lombzenéről, fölöttetek csak kopasz ágak merednek majd, s ha erre téved egy érzékenyebb szívű festő, megalkothatja legbágyadtabb művét köd szürke s rozsdabarna színnel e november-szagúvá állandósuló holt vidékről. �BANOS JÁNOS Károlyi M ihálynak Elnök úr! Ő szirózsák ideje kullog Leszakadtak ingéről s Ö n már a túlsó parton a bólyák - „L es canards ont bien passé.” Milyen vizeket csöndesített : itt gomblyukakra fagytak a szirmok hogy a csónakot: de hányszor kelt át azért a partért? hitét is idegen hitek Röhögnek máig is torpedózták a kékellő fészer alatt s vérét bár megkerülve bárha rakétákkal almozva annektálták volna a bombák ha nem cseni cl magával Európát dorombol alattunk a hídlás: illúzió már az akarat : csak féljük a túlsó partot S hogy tudott hajóra szállni s hogy se itt se ott szívében darazsakkal? mert elszakad mert elszakadt K alapját a nagy kikötőben daru becézte hadirokkant szemét ápolta-e még az angyal s távolodóban süllyedni látván az elnöki széket tudta-e: a forradalom merül el Ön nélkül végleg? Elnök úr! Leszakadtak ingéről a bólyák leszakadt rólunk az ing s vacognak - bár ostorozzák bőrünk alá préselt hiteink : egyek vagyunk hát egyenlőek - s nem csenhetjük el Európát 4 �S IG M O N D IS T V Á N Csókolom, Kari bácsi Reggel hatkor már mindenki jelen volt. Meztelen felsőtesttel álltunk az udvaron, közvetlenül a szégyenfa mellett, amelyhez időnként kikötötték v a ­ lamelyik inast, tiszták voltunk, jól fésültek és szomorúak. Pontosan hat óra­ kor nyílt a kapu, belépett K ari bácsi. - Jó reg-gelt fi-úk! - kiáltotta katonásan, vidáman. - Csó-ko-lom, K a-ri bá-csi! - harsogtuk, ragyogott az arcunk, libabőrö­ sek voltunk és gyűlölet volt a szemünkben. Egyedüli segéd lévén, olyan két méternyire álltam a feszes vigyázzban álló inasok sorfala előtt. - Jelentem : a létszám teljes, boldogok vagyunk és töretlen munkakedv­ vel várjuk a megtisztelő feladatokat. Miután elhadartam a minden reggeli kötelező szöveget, K ari bácsi le­ tette a kezében tartott gramofont és biccentett. - M osoly-ra! - adtam ki a vezényszót, beálltam én is a sor elejére, szán­ kat szélesre tártuk, mintha röhögni akarnánk. K ari bácsi sokféle mániával tarkította a műhelyben eltöltött órákat. Kötelezettségeink között előkelő helyet foglalt el a testápolás és a zenei képzettség. A ki ezekben a tárgykörökben fogékonynak bizonyult, még az autójavítás mesterségét is elsajátíthatta idővel, noha göröngyös utat kel­ lett bejárnia, amíg egy-egy meghibásodott gépkocsit diagnosztizálni tudott. A ki nem mosott mindennap fogat és nem ismerte V erdi és Puccini műveit, gályarabként komfortábilisabb életet élt volna, mint a K ari bácsinál eltöl­ tött inaskodás időszakában. A reggeli vigyor a fogsor-ellenőrzést szolgálta. K ari bácsi végiglépkedett a sor előtt és belenézett a szánkba. M ár elöljáróban meg kell jegyeznem, hogy K ari bácsi ritkán pofozott, de még ilyen alkalm akkor is következetes volt, felváltva adta a pofonokat, egyszer a jobb arcra, aztán a balra, so­ sem fordulhatott volna elő, hogy ugyanarra az arcra két pofont kapjunk közvetlenül egymás után. A z ehhez hasonló testi fenyítéseket elég ritkán alkalmazta, inkább olyan büntetéseket eszelt ki, amelyek számára egyálta­ lán nem voltak fárasztóak, az inasokat viszont arra ösztökélte, hogy esze­ veszett igyekezettel ápolják a testüket, naponta többször mossanak fogat, s szabad idejükben Verdi és Puccini operáit hallgassák, véreres, könnyező szemmel, mert az egész napi műhelymunka után nem volt könnyű zenehall­ gatással tölteni az éjszakát. Mindezek ellenére erőfeszítéseik csekélyke si­ kerre számíthattak. K ari bácsi nem dicsért meg soha senkit, az elismerés netovábbját a büntetlenség jelentette, noha általában ketten-hárman nap mint nap számíthattak a büntetésre. Persze, sosem lehetett kiszámítani, hogy mikor melyik inasra kerül sor és milyen fokú büntetést szabnak ki reá. Azon az emlékezetes hétfői napon, amikor fordulat állt be az életemben, a reg- 5 �geli ellenőrzés során megint csak két inasnak kellett elszenvednie K ari bá­ csi sajátos büntetéseit. - M iért göndör a maga fején a szőr, Hármas? - Kérdezte K ari bácsi bosszúsan. A Hármasnak nevezett inas - a neveket a munkába állás pillanatától törölték - kapkodva próbálta leszorítani a haját, de ujjai között mind­ untalan kibukkant egy-egy csigába göndörödött szőke hajtincs. - Jelentem : boldog vagyok és töretlen munkakedvvel várom a megtisz­ telő feladatokat - hadarta, hátha ezzel kedvében jár K ari bácsinak. - M iért göndör és miért angyalszőke? - pontosította K ari bácsi a kifo­ gásait. - Jelentem : örömteli gyermekkorom volt - suttogta az inas rettegve; v a ­ lamit mondania kellett, és azt a szöveget szajkózta, amit néha K ari bácsi­ tól lehetett hallani. - M agának is? - Igen - mondta az inas szégyenlősen. - N e tessék haragudni. - Jó - mondta K ari bácsi. - Akkor kopaszra. Harminc perc. Utána fal! - szólt a verdikt. Senki sem szólt semmit, a Hármas sem, csak vinnyogott kétségbeesetten, oly váratlanul érte ez a „ fa l” , mintha egy vipera csúszott volna az inge alá. A „ fa l” egyébként azt jelentette, hogy a delikvensnek addig kellett ütnie fejével a műhely egyik falrészét, amíg az ütések nyomán jól láthatóan lejött a vakolat. Amikor K ari bácsiban megszületett a falötlet, az első, er­ re kiszemelt inasnak nekifutásból kellett megoldania a feladatot. Utána egy hétig betegállományban volt, a vakolat viszont sértetlen maradt. K ari bácsi okulhatott a történtekből, a munkaerő-kiesés nem volt ínyére, s a legközelebbi alkalommal lemondott a nekifutásról, megengedte a végrehaj­ tónak, hogy közelről fejeljen a falba, többször egymás után, sőt még azt sem kifogásolta, ha a feladat végrehajtása közben - mint a vívók a páston ordított egy-egyet az illető. A Hármasnak az utcáról is behallatszott a vinnyogása, de elrohant nyiratkozni, hogy a megszabott harminc perc múlva visszatérhessen kopaszon a fal elé. A z Ötös nem vigyorgott, inkább vicsorgott, szemét teljesen összeszorította , kezével idegesen kapált a levegőben, s mintha megpúposodott volna a várakozásban. - Valam i nyomja a lelkünket, Ötöske? E z volt a vég. H a K ari bácsi becézni kezdett valakit, annak számolnia kellett a gyötrelmes folytatással, ellentmondani nem volt tanácsos, ha K ari bácsi feltételezte, hogy valam i nyomja a lelkünket, akkor biztosak lehet­ tünk, hogy ez így igaz, de ha nyomta, ha nem nyomta, gyorsan ki kellett találni egy elfogadható választ, ám semmiképpen sem a testápolás, vagy a zene tárgykörében. - Jelentem : nem mostam fogat nyögte az Ötös, s ez volt inasélete egyik legnagyobb melléfogása. Állandóan arra gondolhatott, nehogy azt mondja, hogy nem mosott fogat, s ebben az igyekezetében semmi más nem jutott eszébe, csak az, hogy nem mosott fogat. - Oszlop - mondta K ari bácsi. - Barackkompóttal. Az „oszlop” az udvar közepére állított, szégyenfának is nevezett farúd volt, amelyhez félmeztelenül kikötve lenni télen sem volt eszményi állapot, 6 �a nyári időszakban meg kimondottan elviselhetetlennek bizonyult. Renge­ teg légy zümmögött a környéken, rajokban röpködtek mindenfelé, a szom­ szédos állatvásártérről látogattak el a műhely udvarára, s ha senkit sem találtak a farúdhoz kötve, visszarepültek a marhákhoz, ha meg ott ver­ gődött valam elyik inas, kedvtelve időztek el rajta. Különösen attól kezd­ ve, hogy K ari bácsin kitört a kompótimádat, irodája tele volt befőttes üve­ gekkel, bennük barack-, cseresznye és meggykompót. A tapasztalat szerint a legyek a barackkompótot szerették a legjobban, s hogy K ari bácsi csak a gyümölcsöt halászta ki a léből, ez utóbbit ráöntötte a kikötött inasra, hogy a napon - állítólag - edződjék a teste. A legyek mint megannyi héja csap­ tak le a kompóttól fényes, ragacsos bőrre, s ahogy apró lábaikkal bódultan sétáltak fel-alá, s szürcsölték a vasárnapi eledelt, az inast is belehajszolták a bódulatba, de ez egészen más jellegű volt, mint az övék. Egyszer jelen voltam, amikor K ari bácsi megjelent a farúdnál, s odahajolt az inashoz. - Boldog vagy fiam ? - kérdezte. - Boldog vagyok, K ari bácsi. - Hazudsz, fiam? - Hazudok, K ari bácsi - felelt, de nem nagyon tudta, mit beszél. K ari bácsi ezt nem hagyhatta következmények nélkül, saját kezűleg kö­ tötte ki az inast. - Most az jön, ami még sosem volt - mondta vészjóslóan, s az újabb, semmi eddigivel össze nem hasonlítható büntetés az volt, hogy elmaradt a büntetés. D e erről csak K ari bácsi tudott, az inas egész nap állt az udva­ ron és várta a véget. Kinyílt az irodaajtó, megjelent K ari bácsi, lassan el­ haladt a vigyázzban álló inas közelében, egy kicsit meg is állt mellette, a fiú már nyitotta a száját, hogy ordítson, de K ari bácsi továbblépett. E gy idő után kijött a műhelyből, észrevétlenül megközelítette az inast, megállt a háta mögött és halkan, finoman köhintett. A fiú földrengésnek hallhatta a köhintést, elvágódott, s mintha imát mormolt volna, kililult ajkai vala­ mi szöveget rebegtek. Í gy telt el a nap. A z inas annyit öregedett azon az egy napon, hogy nyugodtan kinevezhették volna segédnek. D e inas maradt. K ari bácsinál mindenki inasként kezdte és inasként végezte, én voltam az egyedüli kivétel. D e engem nem lehetett megtörni. Én végigcsináltam min­ dent. Ettek a legyek számtalanszor, többet voltam kopasz, mint bárki az inasok közül, az évek során egy fél falnyi vakolatot vertem le a fejemmel, ettem szeget, a munkanap végén olykor nyelvvel tisztítottam le az olajos szerszámokat, mindent megtettem, csak segéd lehessek. És állandóan mo­ soly volt az arcomon. A büntetés végrehajtása előtt, közben és után, egy­ folytában és megállíthatatlanul. Néha folyt a könnyem, de az arcomon mo­ soly volt. - Miért vagy ilyen vidám, Kettes fiam? - M ert én leszek a segéd - mondtam és mosolyogtam. E gy alkalommal éppen a farúdhoz kikötve hadakoztam a legyekkel, meg­ jelent K ari bácsi, egy ideig nézte, ahogy szélesen mosolyogva élvezem a tű­ ző napot, aztán megelégelhette, hogy szemlátomást jól érzem magam a tétlenségben. - É nekelj! - förmedt rám. - A kedvenc nótámat. - Itt? - kérdeztem. - Így? - Itt! Így! M ost! Azonnal! - pattogott. Fejemen dudor dudor hátán, testemet csípték a legyek, arcomon pata­ 7 �kokban folyt az izzadtsággal összekeveredett barackkompótlé, és nekifogtam énekelni Tosca nagyáriáját, baritonban. K ari bácsit számtalanszor hallot­ tam fülsértő hamissággal dúdolni az ária egy-egy részletét, nyilván ez volt „ a kedvenc nótája” . K ari bácsi kivörösödött arccal hallgatta a meggyalázott Puccinit, azt hittem, zavarja a bariton, de éppen ellenkezőleg, jobbrabalra ringatva tömzsi, vaskos testét, behunyt szemmel adta át magát a ritka élvezetnek. Am ikor befejeztem a produkciót, kibogozta a köteléket, kezét rátette a vállam ra és azt mondta: - Puccini! Te vagy a segéd! Kezet csókoltam K ari bácsinak. Azóta gyűlölt. Nem volt olyan nap, hogy ne tette volna próbára zenei tájékozottságomat. Azon a bizonyos hétfői napon, mikor sorsomban válto­ zás állott be, a reggeli fogsor-ellenőrzés során futólag belenézett az én szám­ ba is, néha még azt is megtette, hogy bütykös ujjaival belemászott egyik­ másik inas szájába, hogy a hátsó fogakat is szemügyre vegye, de most gyor­ san végzett velünk, valam i kajánságot láttam a szemében, amikor beindí­ totta a gramofont. - V erdi A lombardok az első keresztes hadjáratban. G iselda áriája a második felvonásból. - E zt honnan tudod? - kérdezte elhűlve. - Én mindent tudok - mondtam, és mosolyogtam. Segéd koromban sem tűnt el a mosoly az arcomról, ha az inasok Puccininak neveztek, mo­ solyogtam, ha K ari bácsi lemarházott, akkor is mosolyogtam. É s valóban mindent tudtam, amit Puccini és Verdi műveiről tudni lehetett. Éveken keresztül semmit sem csináltam szabad időmben, csak e két zeneszerző műveit hallgattam, elolvastam minden fellelhető szakirodalmat, amit róluk írtak, egyszóval, Pucciniből és Verdiből professzornak éreztem magam. Pe­ dig csak autójavító segéd akartam lenni K ari bácsinál, és sikerült azzá lennem. Mosolyogtam, mert állandóan abban a boldogságos tudatban tel­ tek a napjaim, hogy célt értem. - É s ezt? Ezt is tudod? - Ú jra beindította a gramofont, szeméből áram­ lott az irigység, a düh. Hallgattuk a zenét. Nem szóltam, most már arra is volt erőm, hogy el­ játsszak egy kicsit K ari bácsival. Hadd higgye, hogy ezúttal megfogott, ar­ comról tanácstalanságot olvashatott le, mind mélyebbről szedte a lélegze­ tet, teste elomlott, arcát sosem láttam ilyen békésnek, egy kicsit talán már szeretett is, időnként körülnézett, hogy kiélvezze a szobormereven álló, megkínzott inasok döbbenetét, s amikor vége szakadt a felvételnek, K ari bácsi odalépett hozzám, egészen közel, s az örömtől révülten belesuttogott az arcomba: - Nem tudod, mi? - Dehogynem - mondtam. - A hóhérlegények dala volt Puccini Turandotjá nak első felvonásából. Száz K ari bácsiból kilencvenkilencet megütött volna a guta, de ez a K ari bácsi állta a sarat. Megértettem, hogy muszáj volt ordítania, s a nyá­ la sem zavart, ami az arcomra fröccsent. - M iért nem mondtad rögtön? - harsogta. - Élveztem a muzsikát - mondtam ártatlanul. - Igen jól sikerült fel­ vétel volt, Toscanini ezúttal is kitett magáért. 8 �- Toscanini! - hörögte K ari bácsi. - Hát még ezt is tudod? - s imboJyogva, lefittyent szájjal bedűlöngélt az irodájába. E gy ideig azt hittem, ivott, aztán rájöttem, hogy a kín részegítette le. D e hamar összeszedte magát, nemsokára újra megjelent az udvaron. - M ától kezdve te vagy az éjjeliőr. E gy hétig - mondta. - Köszönöm, K ari bácsi. - Megérdemled - mondta. - Tudom, K ari bácsi - feleltem, és mosolyogtam. Erre már nem reagált, de a gesztus valóban kitüntető volt. Az éjszakai őrködés tulajdonképpen egyheti szabadságot jelentett, néha ugyan körül kellett járni éjszaka az udvaron, de napközben szabad volt az ember, s a teljes fizetés erre a hétre is kijárt. Első éjszaka a kapu előtt sétáltam fel-alá. Végigdúdoltam egy Puccini-, majd egy Verdi-operát. Itt-ott rajtakaptam magam, hogy felkészültségem még mindig nem tökéletes, például, sehogy sem tudtam rájönni, hogy Puc­ cini dallam világa miért áll hozzám közelebb, mint a Verdié, megpróbál­ tam ellentmondani magamnak, felsorakoztattam néhány olyan Verdi-motívumot, amely bizonyítani lett volna hivatott, hogy a zsenik között értékrendfelállítás teljességgel gyermeteg igyekezet, de nem értem gondolataim végére, szállingózni kezdtek az inasok, megérkezett K ari bácsi, jelentettem, hogy minden rendben van, és elbúcsúztam. - Jöjjön vissza! - kiáltott utánam K ari bácsi. Amikor beléptem a műhelybe, K ari bácsi az utolsó inast pofozta, a töb­ biek mar túleshettek a dolgon, vörösre pofozott arccal álltak a fal mellett, s hápogva szedték a levegőt. Am ikor K ari bácsi befejezte a ténykedést, magához intett. Mosolyogtam. Én mindig mosolyogtam. - Loptak! - mondta K ari bácsi fenyegetően, megmarkolta a kabátom gallérját, egy kicsit felemelt a levegőbe, aztán meggondolta magát, s las­ san visszaeresztett. - K iraboltak az éjszaka! E llent akartam mondani, esküdözni szerettem volna, hogy egy pillanat­ ra sem hunytam le a szemem, de a tények megcáfolhatatlanok voltak: a falról, ahol egymás mellett csüngtek a szerszámok százai, pontosan közé­ pen, az egyik nagyobb szegről hiányzott egy vadonatúj kézi szelepemelő. - Levonom kétheti fizetését - közölte K ari bácsi hűvösen. - S ha ez még egyszer előfordul, baj lesz. Most pedig mars! A z udvar közepén lehettem, amikor az inasok elkezdtek jajveszékelni, úgy látszik, K ari bácsinak még egyszer le kellett vezetnie indulatait, ha már következetesen ragaszkodott az elveihez, miszerint az inasokat szecs­ kára lehet aprítani, de a segédhez nyúlni nem szabad. Másnap éjszaka lelkiismeretfurdalástól kínozva álltam a bezárt kapu mögött, kezemben egy dorongot szorongatva vártam a tolvajt. Nem dú­ doltam el még egy áriát sem, mozdulatlanul füleltem a neszekre. Am ikor lépéseket hallottam az utcán, felemeltem a dorongot, de nem nyílt a ka­ pu, nem történt semmi. M ár meg tudtam különböztetni a macska neszét a kutyaétól, hallottam, ahogy egy sündisznó tipeg át az udvaron, majd át­ 9 �gyömöszöli magát a kerítés alatti résen, s eltűnik a kinti árokban. Semmi más nem mozdult. Én sem. Zsibbadt voltam és elgyötört, de azon az éj­ szakán biztosan nem jött be senki. - Minden rendben? - jelentem : minden rendben - mondtam K ari bácsinak másnap reg­ gel. Együtt léptünk be a műhelybe. Az inasok úgy rohantak ki az udvarra, mintha mindegyikük nyakát egy-egy K ari bácsi szorongatta volna. Szám­ ba akartuk venni a szerszámokat, de a fal üres volt. Csak a szegek ékte­ lenkedtek árván, semmi, de semmi nem lógott róluk. A mosoly akkor tá­ vozott el végleg az arcomról. K ari bácsi is szótlanul nézte az üres falat, aztán közelebb ment a szegekhez, megfogta egyiket-másikat, de a szegek nem beszéltek. Mindenki hallgatott. Az udvaron falfehéren álldogáltak az inasok, kimentem közéjük, leültem a földre, hátamat neki támasztottam a szégyenfának. Nem csináltam semmit, csak ültem és vártam. Aztán meg­ jelent K ari bácsi is, megállt előttem. A z inasok szétrebbentek. K ari bácsi arcán nem volt sem düh, sem gyűlölet. Csak nézett. - Megölöm magam - mondtam. - Még nem - mondta K ari bácsi. - Egyszer kifizeti. - Nincs ennyi pénzem. - E gy évig ingyen dolgozik. Így megfelel? - Megfelel - mondtam, és szerettem volna kezet csókolni K ari bácsi­ nak, de nem volt erőm felállni a földről, ültem a tűző napon, az inasok közben becsődültek a műhelybe, hallottam, ahogy a rabok kórusát próbálják énekelni a Nabuccóból, s az volt benne a meggondolkoztató, hogy K ari bácsi basszusa vitte a szólamot, noha botfülűnek teremtette az istene, olyan hamisan intonált, hogy kínomban felröhögtem az udvaron, mert ar­ ra gondoltam, hogy nincs olyan rab a világon, aki ne mulatna ezen a ki­ mondottan dilettáns kultúrműsoron. A harmadik éjszaka olyan formában szerveztem meg az őrködést, hogy semmiképpen sem foghattak ki rajtam. Eredetileg be akartam szerezni négy reflektort, hogy megvilágítsam velük az udvar négy oldalát, aztán megelégedtem volna egyetlen fényforrással is, de annak körbe kellett vol­ na forognia. Ezek hiányában egyetlen megoldás adódott: vettem egy zseb­ lámpát, beálltam az udvar közepére, és lassan forogtam körbe-körbe. Tíz percig jobbról balra, tíz percig balról jobbra. Éjszaka kettőig semmi sem mozdult. Valam ivel kettő után egy alacsony árnyékot láttam elsuhanni a sűrű drótkerítésen kívül, az állatvásártér felőli oldalon. Nem mozdultam a helyemről, forogtam tovább magam körül, közben ordítottam, hogy „látlak! látlak! látlak!” , ami tulajdonképpen teljesen felesleges erőfeszítés volt, mert a drótkerítésen még egy kutya sem tudott volna átbújni. M ire a zseblámpa elemei kimerültek, jócskán hajnalodott. Most már nem történ­ hetett semmi. Noha egyéves adósság nyomta a vállam at, valami megelége­ dettség-félét éreztem, hogy egyszer végre biztosan sikerült helytállnom. Még nem tért vissza a mosoly az arcomra, de már tudtam élvezni a nap­ felkeltét, az égen a győzők V alakjában vonultak a vándormadarak, az volt az érzésem, hogy ha nagyon magasra kinyúlnék, megkapaszkodhatnék a V betű két szárában, de akkor magukkal vinnének engem is, és ezt sem­ miképpen sem akarhattam, éjjeliőrként fogom eltölteni a hátralevő éveket, 10 �itt, és sehol máshol. Azt a fejem fölött elsuhanó V betűt mai győzelmem jelképeként raktározom el magamban. Reggel K ari bácsi megkérdezte, hogy mikor vitték el a gépkocsit. Szorí­ tottam a műhelyajtó kilincsét, s bambán néztem a gödör fölötti üres teret, amelyet az este még egy frissen lefestett Opel töltött ki. A kocsi eltűnt. K i­ rohantam az udvarra, a vándormadarak messze jártak, égbekiáltó átkaim a tejem fölött ólálkodó bárányfelhőkre szakadtak. Egész nap a műhelyben maradtam, dolgoznom nem kellett, nem is lett volna erőm hozzá, néztem az újonnan beszerzett csillogó szerszámokat a falon. - Húsz év ingyenmunka - mondta K ari bácsi. - És a perköltségeket magamra vállalom. M egfelel? - Megfelel - mondtam. Meg akartam ölelni, de elhúzódott. Mielőtt ismét magamra hagytak volna, K ari bácsi visszaszólt a kapuból: - Most már csak az új szerszámok maradtak és a kompótjaim. - S ezzel otthagyott. Bezártam a kaput. Három órát dolgoztam, amíg sikerült bevezetnem az áramot a drótkerítésbe. Aztán magamra zártam a műhelyt, felgyújtottam a villanyokat, leültem az ismét teleaggatott fallal szemközt, és néztem a szer­ számokat. Egy ideig csendben ültem a fényárban, aztán hangosan számol­ ni kezdtem a szegeken csüngő különböző formájú csiszolt, nikkelezett vas­ darabokat. Am ikor befejeztem, elölről kezdtem a számolást. Aztán harmad­ szor is, negyedszer is. Tizenkettőkor valami hörgésszerű hang szűrődött be a műhelybe. Kiléptem a szabadba, zseblámpámmal körbevilágítottam az udvaron. A kerítés egyik távolabbi szögletében egy emberformájú alak csüngött a drótok között. „M egvagy! - szakadt ki belőlem a kiáltás. Megfogtam a tolvajt!” D e csak a zseblámpa fényének kiálthattam, mert rajtam kívül ebben az imbolygó fénycsóvában volt még valami élet, a dró­ tok közötti alak már semmit sem hallhatott. L élekszakadva rohantam a ke­ rítéshez és rávilágítottam az arcára. K ari bácsi volt. ★ Aztán eljött az a reggel, amikor pontosan hat órakor kinyitottam a kaput és beléptem a műhely udvarára. Az inasok meztelen felsőtesttel áll­ tak az udvaron, tiszták voltak, jól fésültek és szomorúak. - Jó reg-gelt fi-úk! - kiáltottam katonásan, vidáman, közben letettem magam mellé a gramofont. - Csó-ko-lom Puc-ci-ni bá-csi! - harsogták, ragyogott az arcuk, libabő­ rösek voltak és gyűlölet volt a szemükben. - M osoly-ra! - adtam ki a vezényszót. Megkezdődött a munka. II �CSORBA PIROSKA Zöld diók Célpontként fehérlik szívem, fekszem egy kiszolgáltatott vaságyon mint földnyelven, aminek széle az éjjel tengerébe ér be. Árvább vagyok a szögnél a falon. Szemeim bezárt zöld diók, nincs bennük az álom gerezdje. Játszom hogy bátor vagyok, pedig gyermek, ki fakarddal sárkányt fejezne. Rámnehezül ez a világ, nem kérdi elbírom-e terhét. Hol nemrég lámpám koronázott, helyedben ott ül a sötétség. Itt hagytál halom magányban, hűvös széna közt forró virágot. Számomra nincs már oltalom, utánad hiába kiáltok. FURMANN IMRE Kötetlenül Már két kötetem nem jelent meg eddig, mégsem mondhatnám, hogy kötetlen vagyok. Köt a bőröm, mint eleve meghatározott, azután köt még egy pár dolog mi úgy rakódott rám mint csontra a hús, ideg: például család és lakáskörülmények, 12 leárazásos felöltözések, egyszóval a lefokozott élet, mely éjszakánként felfokozódik s begyújtja képzeletem rakétáját. Emelkedem, repülök át a föld felett, alattam szürke tó a táj, rosszízű ébredések gőze hömpölyög. �C SE H K Á R O L Y Időtlen Túl az évek harmincezüstjén maradtam júdástalan Lehajló ág-kampójával nem rántott magához az isten Infarktus aranypántja sem fogta úgy át mellkasomat mintha szétpergő életet szorítana össze egy verssor Fodrozódó mennydörgéseivel pókhálószálakként függő esőivel megtart talán ez a dohosodó nyár is Mögöttem suhog már sóhajod e kútba dobott szerencsepénz Tudatom tükrén felfénylik felszisszen mielőtt alámerül hogy törten csillanjon vissza s időtlenül akár egy kézre hullt éden utáni könnycsepp 13 �ROMHÁNYI GYULA á l l o csontokra szedve rongyrázó szelekben hintázó kezekkel várok valakire hogy fejemről a kalapot (a nevedben Uram) fejemről lábamhoz tegye 14 �K A R Á C S O N D I IM R E Mindenséges Feszes, fekete gyolcs. Csillagok raja az égen. Éjszaka. Csiszolt, gyönyörű ében. M a minden oly végtelen, - ma lészen minden lehetséges. Magány. - Veled ma minden mindenséges. (Csesztve, 1985.) Kérdezem: miért e várakozás? M iért a naplemente tündöklete? M iféle kopogás ez a Hegyen? M i készül megint, Uram? (Csesztve, 1986.) 15 �DIPPOLD PÁL A gyorsaság szerelmese* egyébként nem készült mentősnek. Négyéves lehetett, az öccse három, amikor szüleik meglepték őket egy-egy autóval. Ő tűzoltóautót kapott, az öccse men­ tőautót. Valódinak vélték az apró játékokat, bár képzeletük meglódult, anynyira azért mégsem, hogy be akartak volna szállni a kocsikba. Tologatták, sivítottak a lendkerekek, öccse néha bátortalanul szirénázott is, ő nem, hi­ szen tudta, az olyan gyerekes. Ha beállított Gyula bácsi, az átlőtt arcú tanácselnök, és megkérdezte: Na, öcsi, mi leszel, ha nagy leszel? - legtöbbször nem is válaszolt. Ha néha igen, akkor azt mondta: - Vasgyúró. Gyula bácsi fröcskölve nevetett ilyenkor, te kópé, te, ő meg azt igyekezett meglátni, hogy hol ment ki a golyó Gyula bácsi arcán. Mert csak baloldalt volt kívülről egy tízfillérnyi heg. Nem sze­ rette a szót: vasgyúró, rideg volt és elképzelhetetlen, ráadásul nevetséges is, egy óriás, mondjuk, amint éppen vasasztalon vastésztát gyúr. Vagy vasbirkó­ zók egymás fülét morzsolják. Sokkal jobb szó, gondolta, a rozsdamaró, de ezt nem mondhatta Gyula bácsinak. Akkor nem röhögött voina, s nem lát­ hatta volna a száját belülről, a sárgásrózsaszín ínyeket, a fémfogakat, az emelkedő-eső ínyvitorlát. És például nem képzelhette volna oda, a nyelv és a szájpadlás közé, a golyót. A testnedvektől csillogó, rézpalástos ólomlövedé­ ket, amint éppen áthalad a szájüregen. Hogy merre - lefelé, fölfelé, állkap­ csot vagy járomcsontot roncsolva - távozott, az sosem derült ki. Egy biztos: nem ment párhuzamosan a fogsorokkal, mert Gyula bácsi jobb arcfele sima volt, kékesre borotvált. Vagy egy sebhely is belekékülhet a messzeségbe? A történelemmé merevült eseményekből következően természetesen nem lett belőle tűzoltó, holott Gyula bácsi bizonyára akkor tátotta volna ki szá­ ját a legszélesebb nevetésre, ha sokszor egymás után azt válaszolta volna ne­ ki: - Tűzoltó leszek, tűzoltó leszek, tűzoltó, tűzoltótiszt. - És katona - vil­ lantotta volna meg ezüst fogai mellett irodalmi műveltségét is Gyula bácsi. Azt nem akarta kimondani, hogy mentős lesz, nem, ezzel elvette volna öccse játékát és álmait, s Gyula bácsi szája is csukva marad a meglepetéstől. Pe­ dig már akkor biztosan tudta, vagy mentős lesz, vagy semmi. Mert a men­ tősök bátrak, büszkék., mindig segítettek másokon, gyorsak, mint a sólyom, viju-viju, husszannak fehéren a végtelen utakon. A semmit nem is próbálta pontosan körülhatárolni, annyira lényegtelen volt számára. A vasgyúróság ál­ ságos állapota - még a szó kimondása közben sem tudott vasgyúróvá változ­ ni, egy pillanatra sem - , a már négyéves korban is fellelhető diplomáciai érzék, az aprócska hazugságok célszerűségének felismerése és okos vállalása nem engedte, hogy varázsoljon. Nem lehetett vasgyúróvá varázsolnia magát, *A jó utat című rádióműsor minden héten tájékoztat, hol lesz autó-motorkerékpár-motorcsónak verseny. A robogás rajongói tetszés szerint tódulhatnak a változatos helyszínekre. Élményben lesz részük. Bizonyossá válik számukra: ők a gyorsaság szerelmesei. j6 �hiszen úgy nem nézhet Gyula bácsi szájába, akkor saját vasgyúróságát bá­ mulja, ízlelgeti vasnyelvével vasajkát, satöbbi, résen volt tehát. Hazudott, igazi tervét pedig húszéves koráig nem árulta el senkinek. Miután öccse cipő­ felsőrész-készítő szakmunkás-bizonyítványt szerzett, megnősült, s elhelyezke­ dett az Alföldi Cipőgyár tatai gyáregységében talpragasztó szalagmunkásként, azaz révbe jutott, nem habozott tovább, felcsapott mentősnek. (Új korszakot nyit a mentés történetében a szocialista államszerve­ zés: a homogén mentésszervezés korszakát, amit az Országos Mentőszolgálat létrehozása realizál Budapesten 1948 -ban. Az első esztendő­ ben 2,5 millió kilométerrel 150 ezer beteget szállított el. Ezzel szemben 30 év múlva 45 millió körüli kilométerrel elszállított 1 millió 700 ezer be­ teget. Mi most erről az évről beszélünk. Barsi Tamás húszéves, érettségi­ zett fiatalem ber felvételre jelentkezik a nagyhideghegyi mentőállomá­ son. Április van, húsvét közeleg. Napok óta szélcsend, a fák lassan el­ felejtik: milyen is lehetett integetni. Az őzsuták fehér segge hó híján érthetetlen. Az árokszéli füvet még nem kaszálták az idén. A telefon­ póznák húrjai nem pendülnek, tudjuk már: széltelen táj. 1978 . Azok a dolgozók, akik szakképzetlenül lépnek be a Mentőszolgálat­ hoz, előbb egy minimumvizsgát, majd fél év múlva egy bővebb szak­ mai vizsgát tesznek.) - Aztán miért döntött így? - érdeklődött a nagydarab állomásvezető. Nem is tudom. Kedvelem az embereket, szeretek segíteni rajtuk. Izgalmasnak is tűnik a mentés, hóban, szélviharban, katasztrófáknál. Például amikor ka­ tona voltam, és felgyulladt a kanizsai bútoráruház, a mi egységünk is részt vett a tűzoltásban. Máig sem felejtettem cl, borzongás, hideg szív és hideg agy, körülöttünk meg a lángoló fa la k .. . - N a jó - vágta ketté Barsi mon­ datát az egyenruhás főorvos - , de ez a munka legtöbbször unalmas itt ná­ lunk, öregemberek szállítgatása kórházból haza és vissza. És ide jó fizikum kell - méregette a fiatalember vézna vállait - , tömegszerencsétlenségről ne is álmodozzon, szerencsére ritkán van, s oda a legjobb szakembereinket küldjük. Maga legfeljebb öt év múlva kerülhet rohamkocsira. Addig kemény tanulás, vizsgák és a gyakorlat, bajtárs, a gyakorlat a legfontosabb. Minden­ kitől tanulni lehet valamit. Átmehet a szomszéd szobába, a személyzetissel elintézik a papírügyeket. Holnap reggel hatkor frissen borotváltan, ápoltan jelentkezik a főápolónál! - Gerber bajtárs? - emelte fel a telefont - átkül­ dök hozzád egy új bajtársat, felveheted. A nyomtatványokat majd aláírom. - Viszontlátásra - köszönt cl, s hátrált udvariasan át a másik szobába Barsi Tamás. A tanfolyam nem volt nehéz, gyorsan elolvasta a nyolcvanoldalas tankönyvet, két hét múlva sikerrel szerepelt a minimumvizsgán, szülészet: közepes, sebészet: jeles, belgyógyászat: jó, írták be az oklevelébe. Barsi Tamás ezután önállóan kocsizhatott, azaz egy tapasztaltabb sofőr mellé osztották be, s általában csak betegszállításra. Egyenruhát is kapott, szürke nejloninget, sapkákat, nadrágot, s egy kemény műanyagkabátot. Ta­ lán a rendőrségtől örökölte a szolgálat. Már három hónapja dolgozott itt, gyomra kezdte megszokni a borravalók szétosztását, miként orra is a katé­ teres öregemberek húgyszagát. Szállított, egyre ügyesebben emelte a hordágyat, nem undorodott az izzadt hónaljaktól, miközben a betegek karját markolta 17 �kísérőn, a hetenkénti továbbképzéseken rendben részt vett, egy alkalommal került kínos helyzetbe csupán: a Vacuum-Matrac (VM) gyakorlati alkalma­ zását bemutató módszertani foglalkozáson. (A VM a beteg egész testét vagy egyes testrészeit rögzíti. Lényege: levegő számára átjárhatatlan huzatban apró műanyag golyócskák van­ nak. Légtartó állapotban a golyócskák egymáshoz képest könnyen el­ mozdulnak, a matrac alakítható. A levegő kiszivattyúzása után a go ­ lyócskák a külső légnyomás hatására elmozdíthatatlanul egymáshoz szorulnak, s a matracot a pillanatnyilag felvett alakban rögzítik.) Sajnos őt szemelték ki betegimitátornak, ami önmagában megtisztelő és ér­ dekes feladat lett volna, de az egyre ingerültebb felszólításoknak Barsi Tamás nem tett eleget, arca piros volt, keze, szava remegett, s nem volt hajlandó a matracra feküdni. Pedig szerette volna kipróbálni a stabil oldalfekvés, a bokasérülés, a gerinctörés, satöbbi, rögzített állapotát. Talán még az embriópózt is felvehette volna. Nem ment. Nem árulta el, miért, de nem feküdt rá a zizegő golyócskákra. Nem vagyok én múmia - próbált szellemeskedni, ke­ vés sikerrel. Az igazi okot később, sokkal később, amikor már nem volt men­ tős, árulta el a foglalkozás vezetőjének: „ Doktornő, maga olyan jólelkű volt hozzám annak idején, ráadásul az el­ meosztályról került a mentőkhöz, érti a lélek rezdüléseit, doktornő, nekem akkor lyukas volt a zoknim. Cipőben pedig nem demonstrálhattam a mezít­ lábas sérültet. Meg a lelkem is lyukas volt, izgultam, féltem, el akartam felej­ teni múmiakorszakom, a pergamenné vénült arcbőr simaságát, a mélyülő szemgödröket, és az embriókort, a térdet átfogó karokat, az összegömbölyöd­ ve világra készülő aligember magzatvízben áztatott gondolatait, nem akar­ tam testemre feszülő műanyag koporsót, én esendő, szorongó, vékonyka baj­ társ voltam, vártam a nagy bevetést, az önfeláldozó, élénk taglejtéseket, a munka sünijét, doktornő, én ezt akartam. Nem a VM szorítását. A száguldo­ zást szerettem, az éjszakában fehéren suhanó autók sürgető sietségét, az út­ menti fák levelein táncoló kék fénypászmákat, a térdemet ilyenkor a kesztyű­ tartónak támasztottam, hátradőltem az ülésen, a soförfülkébe benyúló motor izgatottan, egyre magasabb hangon zümmögött, azt gondoltam: én a sebes­ ség megszállottja vagyok, a gyorsaság szerelmese. E z megelégedéssel töltötte el egész egyenruhában feszített lényemet, izmaim, csontjaim puhán és hajlé­ konyan simultak bele a mentőautó székébe, egyedül voltam, a sofőr messze, a köztünk dolgozó motor mögött markolta a kormányt, előrehajolt, az utat fi­ gyelte, én bátran hozzáképzelhettem az előbbiekhez még azt is: szabad va­ gyok. A szabadság szürkehályoga csak akkor hullt le szememről, amikor meg­ érkeztünk a hívás helyszínére, helyébe mindig a megtanult magabiztosság, az őszinte részvét, igen, és a hozzáértést tükröző tekintet kellett hogy lépjen. É r ­ dekes, nappal nem éreztem így, hiába rohantunk piros lámpák előtt várako­ zó kocsik között vijjogva, sokkal gyorsabban is mint éjszaka, talán az éjjel tiltott, nappal kötelező sziréna hangja zavart? Én az éjszakai gyorsaság sze­ relmese voltam, afféle sovány bagoly. Ezért nem vállaltam, a pró>bababa sze­ repét a Vacuum Matracon, érti, doktornő?” 1978. augusztus 18-án, már éjszakai szolgálatba is beosztották Barsit, ez komoly feladatokat jelenthetett, hiszen éjjel csak három kocsi teljesített szol­ gálatot, s csak egy mentőorvos. Az orvos volt az esetkocsin, a másik két autó így orvos nélkül - ónekocsi, mondta a szakzsargon - futott. Ha a mentőor­ 18 �vos kivonult egy balesethez, és közben befutott még egy hívás, a soros (követ­ kező) mentőegység indult ki a neonfényes garázsból. A riasztástól számított egy percen belül, főleg, ha azonnali szállításról vagy balesetről volt szó. A diszpécserkedő főápoló stopperórával mérte néha a futólépések minőségét. Az augusztus tizenkilencedikére virradó éjszaka közúti balesethez riasztották az esetkocsit, Barsi ezt onnan tudta, hogy egész éjszaka bent ült a telefonos szobában, várta a bevetést, nem pihent, pedig amíg nem ő a soros, megtehette volna. De ettől kezdve ő volt a következő, nem izgult, egyre inkább sze­ retett volna elindulni, valahová messze, nem túl messzire, annyira csak, hogy hajnalra visszaérjen, hátradőlni a pilótafotelt utánzó, hordszékként is hasz­ nálható első ülésen, beülni a reflektorok mögé, és beleszúrni az utakra ült éjszakába a fényalagutat. Kettőkor csörgött is a telefon, a szolgálatvezető kiabált, mert rossz volt a vonal. - Hol? Hány éves? Első? - harsogott a kérdéssor kis szünetekkel, elkészült a menetlevél, ráütötte még a piros A pe­ csétjét, Azonnal - Csak nyugodtan, Barsi bajtárs, első szülés, tízperces fájá­ sok, beérnek bőven a szülészetre. Jó szerencsét! Barsi Tamás és a már hu­ szonöt éve a mentőknél szolgáló sofőr alig félóra múlva a házszámot keres­ gélte a tanyaközpontban. Nem sokáig, mert egy micisapkában hadonászó férfi futott eléjük, ő az őrszem, közölte, a mentőket várja. A felesége szülni ké­ szül, de ezt már az előszobában mondta, a szarvasagancs alatt. - Nem kér­ nek kávét? - nézett a két mentős közé. A konyhából közben előjött az aszszony is, három-négyéves kisgyerek kapaszkodott a piros kismamaruhába. — Ez ki? - csusszant ki Barsi száján a kérdés. - A kislányom - felelte az aszszony - , Annácska. - Hát nem az első szülése? - rémült meg a mentőápoló. - Nem, a második - válaszolta a nő - , apa, vidd át a gyereket Józsiékhoz, aztán menjünk - felemelte a táskáját - , menjünk, mert a víz már elfolyt. - Az a rohadt telefon, az a k ib .. . tt kurva telefon, hát nem értették, hogy második? - szitkozódott magában Barsi a kórház felé iramodó kocsi­ ban. Az asszony a hordágyon feküdt, arcát percenként borította el a fájda­ lom, nem kiabált, az ápoló kezét szorongatta, az meg az övét. Mintegy egy­ másba kapaszkodtak. - Nem várhatunk, jön - mondta az asszony, Barsi az órájára nézett, még legalább tizenöt perc az út. - Jó, az orrán vegye a le­ vegőt, mélyeket lélegezzen, a szemét meg csukja be! - szedte össze magát a mentőápoló, hirtelen magabiztossá vált, úgy jött ez, mint a szél néha, büsz­ kén és váratlanul. - Várjon, bemosakszom! - nevetett az asszonyra, elővette a gyógyszeres ládát, mindkét kezére jódot öntött, csípett, főleg a köröm­ ágyaknál, aztán az összes kelléket a hordágy melletti székre rakta, olló, steril köldökzsinór-elkötő zsineg, vatta, géz, az asszony alá már korábban becsúsz­ tatta a lepedőt. - Most ordítani fogok - kiabálta a motorzajban - , segítsen, kérem! Nyomjon, levegő, megint nyomjon, nyomjon, mintha kakálna! Micso­ da hülye szó - villant át tudatán két tolófájás között - , micsoda idétlen szó: kakálna. A következő fájásnál már azt zúgta az asszony hajába: - Nyomjon, mintha szülne! - A nő arca vörös volt, de szép. Inkább készségesen, mint ijedten remegtek a szempillái, nem jajgatott - mint azt Barsi annyiszor hal­ lotta a szülészeten az alapvizsga előtti öt kötelező szülés-megtekintésasszisztálás közben - , nem, csak néha nyögött. Hanyatt feküdt, lábait felhúz­ ta, kezei most a hordágy széleit markolták, a fájásokkor a körmök fehéren csillogtak. A férj beszart - állapította meg Barsi, miután a sofőr melletti ülésen fészkelődő férj egy idő óta nem nézett hátra a kisablakon. Sőt, K o­ vács is beszart - görgette tovább a gondolatot - , megy, mint a meszes, rá­ 19 �adásul még szirénázik is, éjjel, a nyílt úton! Közben Barsi füle dolgozott, minden tolófájás után magzati szívhangokat keresett, talált is, micsoda muzsi­ ka, micsoda mélységek - hallgatózott. - Szóval, így kezd mutatkozni a fej nyomta a vattát a gáthoz - , betakarjuk a seggét, itt ez a csapzott, szürkés kis vasgolyó - természetesen csak magával beszélt így, hangosan ennyit mon­ dott: - Nyomjon, most nyomjon! Inkább, mint egy nagy, csatakos őszibarack, igyekezett kihámozni a gyerek fejét. - Te is mit látsz először, egy vattát tolta bal keze mutató- és középső ujját a kis ember nyaka mentén a váltakig. - Benyomul a diadalmas Viktória, Érted, a V villává alakul, hiába spiráloskodsz, kihúz a másvilágra végérvényesen, most - és mint a mesében a csoda? véletlen? - a kocsi nagyot döccent, az asszony feljajdult, s Barsi bal kezével kísérten a csecsemő kibuggyant a hordágyra. Sírt a homorú hordágy­ fenékben összegyűlt latyakban, bordó arcán a magzatmáz csíkjai mozogtak. Mi lett, kisfiú, kislány? - kérdezte rekedten a nő. Barsi felemelte a csúszós testecskét. - Fiú, itt a zacskója. - Szép - nézett át remegő lábai között az asszony - , hálistennek megvan ez is. A mentő a vasúti átjáró után megállt. Barsi kinézett az ablakon. - Persze, a szokolyai sorompó. Már látszottak a város fényei. - Mi van? - szuszogott befelé az oldalajtón a sofőr. - Mi lenne? Sínen voltunk, fiú lett - nagyképűsködött Barsi. - Segíts - nézett Kovácsra - , a köldökzsinór. A sofőr fertőtlenítette az ollót, remegett a keze. - Nesze - nyújtotta - , elkötötted? Miért, mit gondoltál? - vált még szemtelenebbé az ápoló. Az életlen olló élei között ide-oda siklott-nyaklott a köldökzsinór, mint a disznó fasza, csak hoszszabb, morfondírozott trágárul a fogai mögött Barsi Tamás, csak ne fájjon senkinek, szorította az ollót, a fémfogak között élőnek tűnő bőr recsegett. A sofőr tudósította a férjet, aki még mindig nem mert hátranézni: - Fia van, gratulálok. - Köszönöm - mondta a szélvédőnek a férfi, a hátracsapott szemellenző nikkelezett szárai a kocsi ablaka mögött már kezdtek pirosodni: hajnalodott. A kisgyereket becsomagolták a hátsó ülés fiókjából előhúzott babaruhák­ ba. - Ne gatyázzunk - idegeskedett Kovács - , itt a kórház egy kilométerre, kösd be az asszonyt, gyerünk! Barsi összetekerte az asszonyból kilógó köl­ dökzsinórt, gézzel átkötötte, aztán vagy még húsz méter gézzel keresztbekasul hurkolta a nő ágyékát. - Kész, mehetünk - vette karjára az addig a hordágy végében ordító gyereket, és leült az ajtó melletti ülésre. A mentő há­ rom perc alatt odaért a nőgyógyászathoz, Barsi a pólyát szorongatva először az ügyeletes szülésznőhöz szaladt, átadta a csecsemőt, aztán visszarohant a kocsihoz, Kováccsal együtt felcipelték az asszonyt, áttették a hordágyról egy tolókocsira, elköszöntek, s indultak a mentőállomásra. A szülészet ajtajában ácsorgó férj Barsi nadrágzsebébe (a mentősök zubbonyán direkt nincs zseb) papírpénzeket csúsztatott. - Mit énekelt a madár? - érdeklődött Kovács már a garázslámpák fényében. - Hű, kisfiam, jól kezded! Egy ezres! Ide az egyik lilát! Tedd rendbe a kocsit, itt a vödör, én addig fölmegyek! A mentőápoló egyedül maradt a hajnali garázsban, benzin-, olaj- és fém­ szaga volt mindennek. Kirámolt a kocsiból, aztán a felmosóronggyal maszatolni kezdte az autó padlóján fénylő nedves foltokat: a sár, vér, magzatvíz, ürülék, vizelet keverékét. Amikor a falhoz támasztott hordágy mosásához fogott, észrevette a kicsúszott fogantyúk végén a rozsdakarikákat. Rozsda­ maró kének, gondolta, s erről váratlanul (?) eszébe jutott Gyula bácsi, az át­ lőtt arcú tanácselnök. Minden világos, gondolta végig az éjszaka történt, és 20 �az éjszakát megelőző eseményeket: öccs, vas, rozsda, mentő, lyukak, sebek és a világra robbanó fényes kis bomba. Gyula bácsi lenyelte a pisztolygolyót, aztán megszülte. Gyula bácsi valószínűleg nő volt. Vagy talán a segglikán át távozott a golyó, esetleg vesekőként kipisálta? Elhatározta, hogy a következő szabadnapján felkutatja Gyula bácsit, megkérdezi tőle: végül is hová tűnt az a töltény. Egyben azt is elmondja majd neki, hogy mégsem lett vasgyúró, hanem most éppen mentős. És a gyorsaság szerelmese. Hiszen a szülést is gyorsan, alig tíz forró perc alatt megcsinálta. Megjegyzendő: a szerző, amióta eszét tudja, mentősnek készül. E d dig még nem sikerült azzá válnia, minden próbálkozása kudarcot vallott. Kövér, eset­ len, lassú és éjszakánként szorong. Félelmeit gyors fel- s alájárkálással igyek­ szik feloldani, rendszerint a konyhában, ilyenkor néha kecsesnek, elegánsan szikárnak érezheti magát. Mint egy afgán agár, esetleg arabs ló? A szerző so­ hasem volt mentős, ismereteit és írása zárójelbe tett vendégszövegeit az 1979-ben Bencze Béla szerkesztésében megjelent Oxyologia című könyvből, valamint Borsi Tamás építész színes és fanyar elbeszéléseiből ollózta össze. 21 �A K Ö Z É P -E U R Ó P A I E M B E R 0 V A R G A CSABA Kelet-Európa „ A mentém egyik ujja hímes, érzelgős, forró, ez Kelet, az ész szaván agyafúrt, hűvös Nyugat varrta a más felel. S míg itt virrasztok, két kultúrát osztó Kiskárpát-dombokon, ezüst Dunám a mentém csattja s a kettőt összegombolom” (Győry Dezső: Közép-európai ember) Mettől meddig terjed? Ahogy vesszük. Attól függően, ki milyennek látja. Meghatározó, hogy ki melyik országba, s melyik korszakban született. A nyolcvanas évek közepén nekem tágas régió ez. Tágasabb, mint a földrajzi vagy a politikai fogalom. Nem egyszerűen a vén Európa keleti és persze rosszabbik fele. Nem pusztán az egyik peremvidék az európai centrumokhoz képest. Az sem nyugtat meg, hogy akár ugyanilyen peremvidékként írható le Spanyolország, vagy Svédország is, pedig valaha ez a két nemzet is volt a kontinens központja. Nekem Kelet-Európa Ausztria is, amely oly’ sokáig az egyik vezető európai hatalom közepének számított. S változatlanul Európa része az orosz síkság is, egészen az Urálig, amely régóta egy hatalmas ország kisebbik, nyugati fele, ha földrajzi szemmel nézzük ezt a régiót. K elet-Európa szűkebb variánsának képzelhetem a Duna-Európát; azok­ nak az államoknak az összességét, amelyeket a Duna felfűz, mint egy gyermek a madzagra a színes golyókat. Számos haladó politikust lelke­ sített a Duna menti népek konföderációjának az eszméje, csakhogy miért ma­ radna ki ebből az államszövetségből mondjuk Lengyelország és Szlovénia? Ha pedig politikai határokban gondolkodunk, akkor a választóyonal északon a finnek és szovjetek között kezdődik, délen viszont megtörik Bulgária és Görögország között. D e miért ne lenne kelet-európai nép a finn és a gö­ rög, amelyekhez egyformán sok szál köt minket, függetlenül attól, hogy az elmúlt kétszáz évben inkább a finn kapcsolatokat erősítettük. Kelet-Európa? Emlegetjük így, emlegetjük úgy, ám aligha tudjuk, hogy ez a fogalom pontosan mit jelent. Nincs se hiteles régi, se megfelelő új K eletEurópa-képünk. Talán nem is nagyon lehet, mert gyakran évszázadokon be­ lül is gyökeresen változott. Németh László fogalmazta meg közel ötven éve: 22 �„Körülbelül hét-nyolc éve, hogy a mi nyugatias műveltségünk egyold aliságát észrevettem. Ennek az egyoldalúságnak történelmi gyökere van. Buda visszaf oglalása s Magyarország állítólagos »felszabadulása« után teljesen megsemmisültek azok a régi olasz-délsztáv- ma­ gyar-lengyel, sőt cseh és román kapcsolatok, melyek mint egy keleti G olfáram melegítették a kelet-európai kis népek életét.” Keleti Golf-áram? Ez az a hossztengely, amely körül forgott ez a félkontinens évszázadokon keresztül. Aztán változtak az idők és az érdekek, s a Habsburg-birodalom sokkal inkább a kereszttengelyt tartotta fontosnak. Svájctól Ukrajnáig. Ezt a tengelyt szin­ tén sok minden akadályozta a mozgásban, mert a Habsburg-birodalom és a cári Oroszország között a kis népek nem erősíthették egymást. Azért közben is voltak olyan évtizedek, amikor az olasz vagy a lengyel kapcsolatok ismét fontosak lehettek. Ahogy a nagyhatalmi törekvések lehetővé tették. Akárho­ gyan is nézzük hát Európának ezt a fertályát, mindenképpen nehéz megha­ tározni határát és tartalmát. Az Unesco például ilyen definíciót használ: a Balkán és szomszédai. Ebbe egyaránt beleérti Olaszországot, Magyarországot vagy Törökországot, hogy a balkáni nemzeteket ne is említsük. Ebben a fel­ fogásban most a balkáni centrum egyik peremországa vagyunk, minden pejo­ ratív beállítás nélkül. Szóval Kelet-Európa? Mettől meddig tedjed? Mennyi­ ben része Olaszország vagy Finnország? Ha Közép-Kelet-Európában gondol­ kodunk, Svájc nem sorolható ide? Valószínűleg nincs tehát értelme így feltenni a kérdéseket. A földrajzi vagy politikai megközelítések kevés érvényes választ ígérnek. Ha történelmi koron­ ként nézzük Európának ezt a felét, akkor szükségképpen mindig más jelleg­ zetességeket találunk. Tágítsuk ezért a szemhatárt: mi van, ha Európában gondolkodunk? Mit is tudunk Európáról? Az a földrajzi terület, ahol a mo­ dern civilizáció és kultúra megszületett? Mindenképpen az, noha kissé bárgyúság Európa létét csak a görögöktől számítani. Ugyanez az Európa persze az is, amely szinte rabszíjra fűzte fel a többi kontinenst, ameddig a világ látszólag visszavonhatatlan - központja volt. S Európa nevet visel ez a mai földrész is, amely a XX. században végképpen elvesztette világuralmi pozí­ cióját. Európa egy leszálló ágban levő kontinens? A világcentrum most el­ sősorban Észak-Amerika és persze Japán, de ki jósolhatja meg, hogy mond­ juk ötven év múlva a földön mely világhatalmak uralkodnak majd? Konti­ nensek és nemzetek kerülhetnek végzetesen rosszabb vagy ideálisan jobb helyzetbe. A lift nem áll meg? Népek tűnnek el vagy jönnek fel? Vagy a lift mégis megállhat? És minden nép így vagy úgy megmaradhat? Mi lesz csak Európában? Legfeljebb találgathatunk. Mindenesetre az, aki ma Európá­ ban kíván gondolkodni, képtelenül nehéz feladatot vállal. Hiába látja min­ den józan elme, hogy Európán belül sokkal erősebb összefogásra lenne szük­ ség. Nincs sok esély rá. Földrészünket irtózatosan kettészeli a politikai mezsgye, amelyen a turisták hiába járhatnak át ide és oda. Európa közben vésze­ sen halmozottan hátrányos helyzetbe kerül más kontinensekhez képest. Ha őrzi is még számos privilégiumát. Nehezen tagadható, hogy Európa lakossá­ ga gyors fogyásnak indulhat, de például Dél-Európa afrikanizálódása enélkül is bekövetkezhet. Ugyanilyen nyomasztó veszély az amerikanizálódás, amely éppen Európa elit kultúráját igyekszik agresszívan érvényteleníteni. Nem kevesek előtt lebeg az a szörnyű vízió, hogy ez a kontinens minden jó­ lét, fejlődés és látszatragyogás ellenére visszavonhatatlanul a bomlás, szét­ esés, rothadás, önpusztítás jeleit mutatja. 23 �Vannak persze javíthatatlan optimisták, akik szerint ez a civilizáció csak egy újabb hullámvölgybe csúszott bele, s tanulva az öngyilkos világháborúk­ ból, a vissza-visszatérő gazdasági világválságokból, ragyogó eszmék megcsú­ folásából egyszer még az új minőség szimbóluma lehet. Nem a kön yörtelen pénzé, nem a túlfeszített iparosításé, nem a kizsákmányolásé, nem az önkényuralmaké. Demokratikus Európa? Hogyan válhat azzá, amíg nincs világle­ szerelés? Autonóm földrész? Van-e rá egyáltalán remény, amikor nem csak az atomháború a veszély, hanem a kifinomult eszközökkel dolgozó gazdasági világháború? Szerves Európa? Hogyan képzelhető el, amíg kettészeli a nagy­ hatalmi megegyezés? Lehet-e addig bármilyen fejlődés, ameddig, Európán belül és kívül nem egyenlő feltételek között folyik a gazdasági és kulturális verseny? Szocialista Európa? Hogyan tervezzük meg, ameddig tartós hatal­ mi-gazdasági érdekek fűződnek ahhoz, hogy ne győzhessenek a szocialista eszmék? Ameddig éppen az elmaradottabb kelet-európai nemzetek nem bizo­ nyították be, hogy ez a jövő járható útja? Minőségi Európa? Majd csak ak­ kor, ha Európán belül sem lesz például egyetlen nemzetnek sem célja, hogy nemzetiségeit megtörje, erőszakosan asszimilálja. Költői kérdések - hiányzó válaszok. Mert Európa végül is nem csak földrajzi fogalom. Közel sem csak politikai kategória. Sokan örvendeznek azért, hogy ez a kontinens elvesztette gyarmatait, de reménytelen a jövője addig, amíg például nem világos, hogy K elet-Európának sem érdeke Nyugat-Európa tönkremenetele. És fordítva. Ne arról fantáziáljunk, hogy valaha is legyen Európai Egyesült Államok. Ez a koncepció tulajdonképpen a nagyhatalmi mánia továbbélése is. S az sem igazán megoldás, ha a szocialista Kelet-Európa államai valamilyen föderá­ ciót kötnek. Ne ettől várjuk az elnyomott nemzetiségek megmenekülését. Más új Európát képzeljünk el. Legyen minden nagy és kis állam egyaránt szabad, másoknak nem kiszolgálatott. Minden nép élhessen demokratikus tár­ sadalomban és közben ne szívja el a levegőt nemzetiségei elől sem. Lehes­ sen híve mindenki annak az eszmének, amelyet követni akar, de ne legyen olyan eszme, amely más népek és más kultúrák ellen fordítható. A nagy egészben minden rész relatíve autonóm lehessen: gazdaságilag, politikailag, kulturálisan. Hogy Európa a fejlődésben hol tart, azt mindig a legtöbb baj­ jal kínlódó népek állapotán mérjük le. Ahogy egy országon belül is a sok­ szorosan hátrányos helyzetű települések helyzetéből induljunk ki. A leggyen­ gébb pont az, ahol Európa valódi arca látható és ahonnan elindulva egy új Európa felépíthető. Ezzel nem kívánom a leggazdagabb, s legfejlettebb or­ szágok eredményeit kisebbíteni. De a centrumok minősége önmagában nem értékeli Európát, különben is, változatlanul az a feladat, hogy a fejlett és fejletlenebb régiók között csökkenjen a különbség. Ha Európának szebb jövőt szeretnénk, ha Európáról így gondolkodunk, ak­ kor lesz értelme igazán egy új Kelet-Európa koncepciónak is. A mérce ugyan­ az. Mennyiben és hogyan emeli fel országait az európai színvonalra és ez­ zel igyekszik-e egy nagyjából harmonikusan együttműködni képes kontinenst létrehozni? Mert végül is használható ez a kategória. Ha minőségi fogalom­ ként kezeljük. Ekkor már nem a kontinens keleti, rosszabbik feléről beszé­ lünk. Hanem egy történelmi és erkölcsi kihívásról, amelyet éppen a perem­ régiók fogalmazhatnak meg a legtisztábban. Még akkor is, ha egyelőre KeletEurópa gazdaságilag, anyagilag egyre növekvő hátrányba kerül Nyugat-Európához képest, amely ugyanakkor szintén egyre jobban lemarad a világ új, dinamikusan fejlődő központjaihoz mérve. Egyetlen lehetőségünk: a megma- �radás. Ehhez egyetlen eszközünk: a radikális reform. Méghozzá olyan vi­ szonyok között, amikor egy ilyen típusú reformhoz kevés a kedvező feltétel. És nincsenek jól járható, kitaposott utak. Az elmúlt időszakban divatos lett új keleti szélről beszélni, s persze hinni vagy kételkedni ebben. Mert valóban új keleti szél fúj a Vereckei-hágó felől. Most azok a magyar gondolkodók, akik a magyar népet inkább keleti népnek szerették látni, aligha szégyenkeznek. Mert nem csak a múlt, hanem a jövő is jöhet keletről. De ebből nem követ­ kezik az, hogy nincs vagy nem lesz nyugati szél, s akkor azok a hazai gondol­ kodók örülhetnek, akik a magyar népet mindig is nyugati népnek akarták látni. Mintha így előkelőbb lenne. Csakhogy az új magyarság koncepció az, hogy egyszerre vagyunk keleti és nyugati nép Európa közepén. A fontos az, hogy mi is egy olyan európai nép vagyunk, amely nem akar elpusztulni, mint a mocsárban lassan süllyedő ember és ezért hátrányából előnyt kíván ková­ csolni. Új törekvésekkel, új akaratokkal, új szellemmel szeretne példát mu­ tatni. Ha lehet. Ezért ne legyenek illúzióink. Egyre fogyó népességünk például kíméletlenül korlátokat szab a közeljövőnek is. Az élesen gondolkodók már azon meditál­ hatnak, hogy mikor és hogyan állítható meg a népesség fogyása. Már ehhez is túl sok minden szükséges. Mondjuk legalább ötven év béke. Aztán valami olyasmi, hogy a még azonosulást kínáló késői feudalizmusból kirugdosott nép - túlélve az iparosítás és urbanizáció forradalmait, amelyekben milliók vál­ toztattak lakóhelyet és munkahelyet - kint és bent újra bensőséges otthonának tekintse ezt az országot. Ez lenne a belső visszatalálás. Ugyanilyen fontos, hogy végre otthon legyünk a szomszédaink között, ám mostanában mintha még távolabb lennénk attól, hogy a kelet-európai népek együttműködése lassan felérjen a testvériség szeretetével. Meg egyébként is. A magyarság továbbra is fogyni fog, márpedig csak ez várható, hiába is szeretnénk hinni az ellenke­ zőjét. Mert hiába tűzzük ki azt célul, hogy legalább csökkenjen a halandó­ ság, hiszen ehhez az kellene, hogy az embereknek ne kelljen ennyit és ilyen feszített tempóban dolgozni. Vagy „csak” az hiányzik, hogy végre megérteni akarjuk egymást, ne pedig rafinált eszközökkel „meggyőzni” . A szabadság tudata nélkül nincs hosszú élet. Ám a szabadsághoz fejlett ipar, mezőgazdaság és nyereséges kereskedelem kell. A további előrelépésekhez viszont nincs elég tőke, s termékeinknek szabad piac, ahol nagy mennyiségben eladhatjuk a nem éppen jó minőségű árukat is. Egy-két évtizedig a keleti piacok - beleértve például Kínát is - kisegíthetnek minket, de aztán már ott is csak magas mi­ nőségű termékeket adhatunk el. Ezek gyártásában azonban már alkalmatla­ nok a lojális munkaerők, az engedelmes bérmunkások - ehhez öntudatos, kulturált, folyton megújuló, autonóm személyiségek kellenek. Ennek viszont feltétele az, hogy a gazdasági mellett permanens társadalmi-kulturális refor­ mokat kezdjünk majd. Ha lesz még kinek. Mert fogy a népesség. Így bezárulhat a kör. Akkor aztán eltöprenghetünk a második ezredforduló után, hogy a kör­ nyező országokból hazatelepítsük-e a maradék magyarságot? Ha lesz itt olyan ország és életminőség, amit érdemes lesz választani. Így eldöntheti a történe­ lem, hogy mi fontosabb: a terület vagy a nép. Ha nem lesz elég hazahívható család, vagy ez egyáltalán nem megvalósítható terv, akkor meg azon gondol­ kodhatunk, hogy honnan telepítsünk ide más nemzetiségieket? A közelből: lengyeleket, románokat vagy szerbeket? Hogy így ők is jobban élhessenek és mi is megmaradhassunk, feltéve, ha az ide kerülők is úgy képzelik, hogy 25 �érdemes magyar állampolgárnak lenni. Vagy más kontinensről jönnek, majd a „vendégmunkások” ? Mennyi új konfliktus várható és mennyire felkészület­ lenek vagyunk erre. Jól véssük hát eszünkbe. A magyarság is csak akkor maradhat meg, ha Európa nem kerül bajba, reménytelen helyzetbe. Nekünk sem jó, ha bárme­ lyik európai nép áldatlan viszonyok közé sodródik, amint nekük sem jó, ha mi kerülünk végzetes traumák közé. Jól véssük hát eszünkbe. A szocializmus jó eszme, mert nem az emberi elnyomatásra, kizsákmányolásra, megalázásra épül és esze ágában sincs a társadalmi elidegenedés államát konzerválni. De az eszme hitele elveszhet, ha túl sokáig túl nagy távolság marad gondolat és gyakorlat között. Nekünk ezért nem jó, ha nálunk vagy bármelyik országban rosszul megy a szocializmusnak. De azt is eszünkbe véshetjük, hogy az sem használ nekünk, ha nyugaton a tőkés-polgári kapitalizmus tönkre megy, s nem csupán azért, mert egyelőre tőkét és modern technológiát főként onnan im­ portálhatunk. Így Magyarország is belerokkanhat abba, ha Európa bármelyik fertálya bajba jut. Ez az új korszak: a népek, s országok csak egymást segítve élhetik meg a következő századot. Ne felejtsük cl hát. Európa progresszív erői azért szurkolnak nekünk, mert ők is felismerték, hogy egymásra vagyunk szorulva. Még akkor is, ha olykor olyan ez, mint a gazdag rokon viszonya a szegénnyel. Ha optimisták vagyunk, akkor is csak azt mondhatjuk, hogy Eu­ rópa még mindig a hullámvölgy fenekén van. A hetvenes évek a legundorítóbb és legválságosabb évtized volt. Gazdasági csőd, a demokrácia korlátozása, a baloldal visszaszorulása. Az egyén nem lehetett több mint alattvaló. Távlatok törtek össze, hitek bénultak meg. És ami a legdühítőbb: a tehetetlenség uralkodott. Egyelőre azt is nehéz elkép­ zelni, hogy a népek ne egymásra fenekedjenek, ahelyett, hogy a közös bajok ellen együttesen tegyenek valamit. Nem könnyű arra számítani, hogy senki ne tekintsen valakit azért ellenfélnek - vagy rosszabb embernek - , mert ke­ resztény vagy zsidó, konzervatív vagy kommunista. Világháborúk helyett vi­ lágválságok voltak. Ennek ellenére a túlélés nehezebben sikerült. Kelet-Európa szíve mindenképpen Magyarország. Nekem és nekünk. Nem azért, mert ez az ország valahol középen és baloldalon van, hiszen a térképen inkább jobb oldalt, szinte Nyugat-Európa határán található, különösen ak­ kor, ha Kelet-Európát az Urálig számítjuk. S miért ne számítanánk? Ha új Európa-képünk lesz, nem tűnik majd kisajátításnak, ha minden nemzet tagja úgy érzi, hogy az ő országa a legfontosabb „testrész” a kontinensen. Ezért ál­ lítom magam is, hogy Kelet-Európában a mi területünk a központi „szerv” , mert az egyén számára az a föld a legkedvesebb, ahol született és él ma is. Nekem ez közelebbről a Balaton déli partja, a Sió torkolata és környéke. Ott van az a jelképes cövek, amely láthatatlanul odaköt. De mert ez a kötél is hosszú, a magyarság nem szorítható a politikai határok közé: az etnikai táj valahol Gráznál kezdődik és mondjuk Csíkszentdomokoson végződik, ahol anyai ágon az ősök éltek. De a hossztengely is átlépi az országhatárokat, mert például indulhat Csíz-fürdőtől, ahol apám született és véget érhet Újvi­ déken, ahol csak többször megfordultam. Ha egyszerre gondolkodunk faluban, nemzetben s Európában, akkor sem nekünk, sem másoknak nem lehet sértő, hogy ez a kontinens, vagy csak ez a Közép-Kelet-Európa egy és oszthatatlan. Egyik települése sem kisajátítható. Maradhatok az előbbi metaforánál: ez a kontinens számtalan szívű élőlény. Vagy fogalmazható úgy is: egyaránt fon­ tos az agy, a szív, a láb vagy éppen a lélek. Egyik szerv sem működhet a 26 �másik nélkül. Ezért az, hogy Európában akarunk gondolkodni, nem lehet azo­ nos azzal, hogy magyarságunkat mellékesnek tekintjük. De nem hihetjük azt, hogy mi jobbak vagyunk, mint a földrész bármelyik más népe. Azt viszont igen is akarhatjuk, hogy ezen a válságos kontinensen az elsők között dolgoz­ zunk az új minőségért. Újat hozni önmagunknak, Kelet-Európának és ezen keresztül Európának; ez lehet a program. Az „ú j” Kelet-Európa eszme változatlanul a marxi szocializmuskoncepció. Ez a demokratikus, humánus szocializmus, amely persze nem az egyenlők társadalma. Minden polgár megközelítőleg azonos feltételek között küzdhessen anyagi jólétéért, társadalmi előrejutásáért, közösségi és kul­ turális autonómiájáért. Manapság sokan fogalmaznak így: a társadalom álla­ mosítása helyett az állam társadalmasítása a cél. Ugyanígy nem az egyén ál­ lamosítása, hanem az állam egyénesítése: a személyes s kollektív autonómiák világa. Az új kelet-európai eszme a minőség eszménye, ahogy ezt Eötvös Jó ­ zseftől Németh Lászlóig, vagy Jászi Oszkártól Bajcsy-Zsilinszky Endréig már számosan eltervezték. Ezért is hiába akarja ezeket a gondolkodókat bárki háttérbe szorítani. Tehát nem vadonat új program ez, ám annyiban minden­ képpen annak tekinthető, hogy itt és most megint napirendre kerül, noha is­ mét nincs garancia arra, hogy bizonyosan valóra váltható. Ez a minőségeszme egyaránt építkezik a régi paraszti és az újkori munkás öntudatból s kultúrá­ ból vagy például a kereszténység etikájából és a szocializmus programjából, függetlenül attól, hogy mindegyiket hányszor és hogyan gyalázták meg. A magyar egyaránt gondolhatja magát a Kelet és Nyugat népének, anélkül, hogy akár a tegnapi, akár a holnapi lényét fel akarná adni. Kelet-Európa minőségi fogalma is akkor jelent valamit, ha ez a félkontinens kényszerből vagy önfelismerésből összefog Nyugattal is, anélkül, hogy a szocializmus esz­ ményéről lemondana. Ha előítélet-mentes, mások megaláztatását sem tűrő, mindenféle barbárságtól mentes Európáért harcolunk. Gazdasági, politikai és kulturális szabadságharc ez a földgolyón. De közben ne gondoljuk azt, hogy Európán belül mindegyik népnek ugyanaz a dolga vagy ugyanolyanok lehet­ nek az erényei. Elég Jó csik Lajos egyik régi intelmét idézni: „ A nagyipari­ polgári termelő formákat tehát alig fejlesztheti nyugati tökélyre s így ebből a szempontból mindig alárendelt helyzetben maradt Nyugat-Európával szem­ ben, amíg csak mezőgazdasága el nem éri a nyugati ipari termelés fejlettségé­ nek fokát.” Jócsik Lajos talán azt mondaná ma, hogy elérkeztünk már ide, ám azért változatlanul illúzió, hogy nagyiparunk utolérje a nyugati tökélyt, holott nagy szükségünk lenne világszínvonalú iparra. Az új Kelet-Európa-kép, tehát része egy új Európa-képnek. Egyik sem olyan, hogy összemosná a különbségeket vagy eltüntetné a gazdasági-politikai el­ téréseket. De fontosnak véli a közös érdekeket és értékeket. Minden nemzet és minden tagja lehessen az, ami, vagy amilyen szeretne lenni, anélkül, hogy kisebbségi helyzete vagy kisebbségi tudata lenne. Különbözőségeink által vagyunk egyenrangúak és szabadok. A peremhelyzetű országoknak nem utol­ érni kell a fejlett központokat, mert ugyanúgy, s ugyanolyan fejlődési pályát úgy sem futhatnak be. Nem érdemes szégyenkezni azért, ha ebben vagy ab­ ban tartósan lemaradtunk, mert mindig van vagy lehet olyan, amiben egye­ diek és ezért jobbak vagyunk. Ezek az összefüggések határozzák meg a kul­ turális együttműködéseket. Egyetlen nemzetnek sem lehet jobb vagy szebb, vagy haladóbb kultúrája, mint a másiknak. Ebben általában nincs minőségi különbség. Inkább csak másság van. És a másság megszűnése a minőség el­ 27 �vesztése. Ezért változatlanul az a feladat, hogy egymás kultúráját, irodalmát, értékeit egyre jobban megismerjük, s egyre inkább gazdagodjunk tőle, anél­ kül, hogy másolni, feladni vagy megelőzni akarnánk. Ezért javaslom régóta, hogy indítsunk egy kelet-európai folyóiratot, mert ráadásul Magyarország van olyan politikai pozícióban, hogy leginkább vállalkozhat egy ilyen kulturális misszióra. Ez a folyóirat a kelet-európai irodalmak friss terméséből válogat­ na, s ezeket a műveket nemcsak a fontosabb kelet-európai, hanem néhány nyugat-európai nyelven is közölhetné. Ehhez a munkához nem hiányzik a fordítógárdánk és nem hiányzik a más kultúrákat is tisztelő szellemünk. Ha akarnánk az új Európát, s az új Kelet-Európát, ha jobban felismernénk, hogy a közvetlen közeledés nemzeti érdekünk, akkor a szükséges tőke is elő­ teremthető egy ilyen folyóirathoz. Mert népünk és országunk, valamint kul­ túránk sorsa végérvényesen függ Európa, s ezen belül Kelet-Európa jövőjétől. 28 �LACZKÓ ANDRÁS Mazówiai emlékek Kulturális jegyzetek Ciechanówról A ciechanówi vajdaságban tett utazás (1985. augusztus 27-szeptember 6.) során két emlékezetes meglepetés ért. Az egyik: a szállodánktól száz méterre levő épület falán táblát olvastunk: „Ebben a házban lakott H. Sienkiewicz 1865-66-ban.” Irodalmi kapcsolatteremtés ügyében voltunk ott, s lám, szinte az első pillanatban fontos emlékre bukkantunk. A másik: Ciechanów város címere (Szent Péter a kulcsokkal). Ebben annak szimbólumát láttuk, hogy az idegennek meg kell találnia a kulcsot az ottani emberek megértéséhez . . . Alig több mint egy hét erre nem elegendő, legfeljebb az elengedhetetlenül fontos ismeretek megszerzésére. Minthogy Ciechanów a fővárostól száz kilométerre sem fekszik, XX. szá­ zadi történetében ez a tény szerepet kapott. Például úgy, hogy 1939-ben Lengyelország lerohanása után - a Harmadik Birodalomhoz csatolták, mint „eredeti” német területet. A német megszállás alatt önálló vajdaság volt. 1939. szeptember eleje után az ott lakó lengyeleket hat óra alatt kitelepítet­ ték. (Jellemző volt a hatalom bizonytalanságára, hogy az elhunyt polgármes­ tert Németországban temették el.) A ciechanówi múzeum őrzi a háború, az ellenállás emlékeit. Bemutatják a közadakozásból vásárolt fegyvereket, s képeken azt, hogy a csapatok miként indultak a frontra. Látható a Kurjor című lapnak az a száma, amelyik elő­ ször tudósított a német támadásról, s olvasható benne a lengyel államelnök kiáltványa a néphez. A Robotnik még szeptember 16-án is azt közölte, hogy Varsó szabad, de Ciechanówot már 3-án elfoglalták. Attól kezdődően van­ nak dokumentumok a németek kegyetlenkedéseiről (a környéken több mun­ ka- és más jellegű tábor volt). Megdöbbentő, szóval alig kifejezhető annak a német és lengyel nyelvű felhívásnak a szövege, amely szerint, ha valaki két márkát befizet, akkor megküldik neki férje-felesége földi m aradványait. . . A ciechanówi muzeológusok ezek mellé tették az ellenállás és az újraéle­ dés dokumentumait. A negyvenedik évforduló jegyében rendezett emlékkiál­ lításon a lengyel városok emlékműveinek kicsinyített másai láthatók. Összes­ ségében olyan benyomással távozott a látogató, hogy a fájdalom és a hősies­ ség együtt kapott méltó kifejezést. Az is jellemző persze, hogy nemcsak a hivatal őrzi a múltat. Tadeusz Grzankowszki sapkás boltjában például katonai kitüntetések és fegyverek so­ rozatát nézhettük meg (s mellettük még számos érdekes régi tárgyat). Az üreg mester oly szakember lett, hogy a múzeum munkatársai járnak hozzá olykor értékes tárgyakért. Azt is meg kell említeni róla, hogy házának egy részét bérbe adta, hogy a vajdasági könyvtár irodáit el tudják helyezni. . . A múzeum épületétől csaknem egyenes úton cl lehet sétálni a várig. Ö szszekapcsolódik így a múlt-jelen-jövő. Ciechanów vajdaságban 412 ezer ember 29 �él, s hatvanhat százalékuk falvakban. A székhelyváros félezer lakosú. Meg­ tudtuk, hogy a régi ryneket (vásártér) keskeny, kanyargós utcák fogták köz­ re. A város vezetői és lakói azt szeretnék, ha mindent megőrizve, építhetné­ nek szélesebb sugárutakat. A GRU NW ALD I C SATATÉREN Ha a múltról kezdtünk el beszélgetni, akkor előbb-utóbb előkerült Grunwald neve. A múzeumban kisplasztikákat mutattak, amelyek a Kereszteslova­ gok lengyel hőseit ábrázolták: Jurand, Zbyszko, Macko és mások arcmását láttuk. S hallottunk Jagello Ulászlóról, a harcias, ifjú lengyel királyról, aki az egyesült hadak élén legyőzte a kereszteseket. „Kimondhatatlan boldogság sugárzott a győztesek arcáról, mert mindnyá­ jan megértették, hogy ez az este véget vetett minden nyomorúságnak és gyötrelmüknek. S nem is csak e nap, hanem egész évszázadok súlyos törődésének. A király, noha tisztán látta a vereség óriási méreteit, mégis mintegy cso­ dálkozva nézett maga elé s végül megkérdezte: - Avagy az egész lovagrend itt fekszik-e? Mire Mikolaj alkancellár, ki jól ismerte Szent Brigitta jóslatát, így felelt: - Elérkezett az idő, hogy kitörettek fogaik és leüttetett jobbjuk!” - olva­ som Mészáros István fordításában Sienkiewicz szavait, miközben a gépkocsi suhan velünk a csatatér irányába. A parkoló környéke már az idegenforgalomra készül; képeket, könyveket lehet vásárolni, s árulnak virslit, sört. De mi csak a kanyargó utat figyeljük, s indulunk a múzeumhoz. Ignacy Padarwski gondolt arra a csata ötszázadik évfordulóján (1910-ben), hogy emlékművel kellene tisztelegni a hősök előtt. E l is készült a munka, de csak harminc évig állhatott, mert 1939-ben a németek szétrobbantották. A nagy gránitkövek ma is úgy hevernek szerteszét. Az új emlékmű 1960-ban készült cl, s természetes, hogy páncélos vitézeket ábrázol. Az ellenséggel szembenéző lengyelek arcvonásait hatalmas kockába faragta a művész. A domb legmagasabb pontján makett mutatja be, miként álltak egymással szemben a seregek. Tatárok, litvánok, oroszok, lengyelek kémlelték 1410-ben a keresztesek Grunwald melletti táborát. A makettől balra épült hajdan az a kápolna, ahol a lovagrend nagymestere meghalt (helyét ma már csak egy kő őrzi). A csata menetét Wladyslaw Jagielko irányította. S hogy az odalátogatónak képzete legyen róla, megnézheti a nagy sikerű filmet. Ha a nézőtéren nem si­ került azonosulni a kor hangulatával, akkor a tárlókban elhelyezett tárgyak, dokumentumok segítenek abban. A tüzetes nézelődés meggyőzött arról, hogy a lovagrend fegyvereivel és erejével szemben hasonló minőségű állott. Ebből a kiegyenlítődésből következett, hogy a regény és a film egyaránt azt sugallja, a csata kimenetelét a nagymester halála döntötte cl. (Nyilván a júliusi hőség is bágyasztotta a nehéz páncélosokat.) Ami legjobban megragadott: a tárlókban ott van az 1410. december 9-én kötött béke másolata és a toruni megállapodás is sok-sok pecséttel. Ezek a dokumentumok a béke, a megbékélés gondolatát sugározták . . . 20 �PULTUSK PIACTERÉN A történelmi kisvárosoknak sajátos levegője van. Nem Pultuskban ismer­ tem meg ezt a közkeletű igazságot, de kétségtelenül tapasztaltam megjelené­ sét. Az autóból kiszállva, ugyanis a gótikus középkorig léphettünk vissza a képzelt időben. A korai középkorból, a X. századtól vannak feljegyzések a településről. Ezekre hivatkozva magyarázzák, értelmezik a nevét. Egyik álláspont szerint eredetileg Tusknak hívták. De sok tűzvész volt és a lakosságnak csak a fele maradt meg, ezért tették hozzá a pul szótagot. A másik álláspont: a kisváros a Pelt nevű folyó mellett feküdt, s arról nevezték el (hangfejlődéssel alakult ki a mai változat). Nem tudom, melyik változat az elfogadhatóbb, de az fel­ keltette figyelmemet, hogy a folyó - a szabályozások következtében - már négy kilométerre van. A helyiek büszkén emlegetik, hogy a piactér (rynek) leghosszabb Európá­ ban. Körbetekintve, látszik a gótika, a barokk, a klasszicizmus hatása az épületeken. A hajdani főtérről az utcák derékszögben vezettek cl, de ezt ma­ napság nem látni. Mégis, a történelmi folytonosság bizonyítéka, hogy 1827ben épült a rendőrség - s ma ugyanannak használják. Ahogy visszaléptünk időben a XIX . század elejére, már hallani is Napóleon nevét. 1806-ban járt arra néhány napig, következésképpen, a város neve szerepel a párizsi diadal­ íven. A környékbeli lápos területen állt szemben egymással a francia és az orosz sereg. Az ágyúk párbaja után kiderült, hogy francia gárdisták rohama ellenállhatatlan, ezért az oroszok a felszerelést hátrahagyva, elvonultak. Mind­ járt futárt küldtek a vezénylő tábornokhoz: „Minden ember megmenekült.” Ugyanakkor Napóleon is kapott jelentést: „Veszteség nélkül győztünk!” A császár azután Pultuskban kaszárnyát rendeztetett be, az egyik templomban pedig istállót. . . Megnézzük a folyópartot is. A városok kialakulásában egész Európában fontos szerepe van a víznek. A lengyel szokás ugyanez volt. Pultuskban a fo­ lyópart föltöltése után építették a várat. Először 1120-ban fából, később gó­ tikus stílusban, kőből. Ellenség sokszor tört a városra, mert gazdag kézmű­ vesek, kereskedők lakták. 1 336-ban például négyszer rombolták le és építet­ ték fel újra a várat! Későbbi századokban egy püspök kapta ajándékba, s ő szép templomot húzatott fel, kő és tégla kombinációjából, mazówiai stílusban. A tulajdonos a X V III. század végén közkönyvtárat nyitott meg ott, s a po­ kol tüzével fenyegették meg azt, aki onnan könyvet merészel kivinni. A fi­ gyelmeztetés használt; a X IX . század elején tűzvész pusztított, de a könyve­ ket senki nem merte menteni, nehogy az inferno legyen a jutalma . . . A virágkor a gótikával esett egybe. A X III-X IV . században fejlődött a kézművesség; ötvenöt céh létezett, s szükségképpen kialakult a kereskedés. A mesterek legszívesebben a piac köré települtek. A házakban alul műhely, fent pedig lakás volt. A piacteret a templom és a vár zárta le. A gazdagság nemcsak az ellenségnek volt vonzerő, csábította a művészeket is. Nem véletlen, hogy az első lengyel iskolák egyike Pultuskban működött, a krakkói egyetem filiáléjaként. Sok professzor települt át a fővárosból. Pul­ tuskban jött létre az első mazówiai nyomda. Kórház, színház létezett. Mind­ ez azt mutatja, hogy a kézművesek, kereskedők szívesen áldoztak a kultúrá­ 31 �ra! Hogy milyen volt a színvonal? Jelzi ezt egyetlen adat: tanított Pultuskban az európai hírű, latin nyelvű költő, Sarbieski. A XIX . század második felé­ ben ott lakott Viktor Gomulicki, a költő, aki az 1865-as lengyel felkelés he­ lyi eseményeit megírta. (1974-ben szobrot kapott a helyi kisiparosaktól!) A hajdani élet szempontjából az sem kevésbé érdekes, hogy volt Pultusk­ ban olyan püspök, aki nyilvánosan tartott szeretőt. Az asszony nevéből ke­ resztelték el ott a könnyűvérű nőket äowronkának . . . A második világháborúban Pultusk szinte teljesen elpusztult. A varsói épít­ kezések befejezése után jutott pénz a pultuski történelmi városmagra. A gyá­ rakat, s az emeletes házakat a hajdani határon kívülre telepítették, hogy érin­ tetlenül megőrizhessék a régit! Így még ma is régi családok élnek ott. Az egyik Poznan környékéről települt át, hogy részt vehessen az 1865-as felke­ lésben. Az utódok kézművesek lettek. A véletlen úgy hozta, hogy Pultusk ut­ cáin sétálva, találkozhattam a család egyik leszármazottjával, aki szakítva a hagyományokkal, húsz évvel ezelőtt egyetemet végzett. Dantel Ciok ő, a vaj­ daság titkárságának vezetője tíz éve. Korábban közel fél évtizedig Pultusk polgármestere volt. Ő beszélt arról a kuriózumról, hogy Lengyelországban egyedül ott tartanak érettségi találkozót: ötévenként, hivatalos keretek kö­ zött . .. A vár, amiről már szó volt, tulajdonképpen egy nagyobb vadászkastély, amit már hosszú ideje renoválnak. Mert 1975-ban döntött úgy a kormányzat, hogy ott lesz a külföldi lengyelek központja. Anyanyelvi táborokat, tudomá­ nyos üléseket terveznek, s még azt, hogy a hazalátogatóknak üdülési lehető­ ségeket biztosítanak. A D om Polonia megnyitása fontos esemény lesz a kis­ városban. A várból a folyó partjára érve, hallgattam a beszámolót az árvízről, ami 1979-ben pusztított. Még a központban, a kórház körül is egyméteres víz ál­ lott, magasabb szinttel, mint a folyóban. Pontonhidakat kellett verni, hogy a lakosok közlekedni tudjanak. Utóbb kiderül, hogy a katasztrófa előtt az ese­ mények túl gyorsak voltak. A víz nyomására a gáton belül buzgárok kelet­ keztek, s oly méretűek, hogy húsz perc alatt döntötték a várost. A gyorsasá­ got jelzi, hogy az étterem vendégei és pincérei nem tudtak eltávozni. A fel­ szolgálók az asztalokra állva, kiáltoztak segítségért. . . Mindezeket hallva, nem kerülhettük meg a kérdést, hogy milyen a jövője egy műemlék kisvárosnak? Az akkor új, alig egy hónapja hivatalba lépett ta­ nácselnök arról beszélt, hogy szeretnék befejezni a megkezdett beruházásokat, kettő alatt hat év munkáját elvégezve. A régi épületek felújítására az ország­ ból száznegyven szakembert hívnak meg. 1988 tavaszára tervezik a D om Po­ lonia megnyitását. Kórház építésébe fognak, mert a jelenlegi az 1876-ban ké­ szült épületben működik. Az iparból csak annyit és oly mértékben fogadnak be, amennyi nem rontja a városképet. A helyi műemlékvédelem súlyát jelzi, hogy velük minden tervet egyeztetni kell. „E z megtörténik - mondta az el­ nök - , de a következmény, hogy minden beruházásunk legalább egy évet ké­ sik. Nem sajnáljuk a pénzt a régi megóvására. Megtiltottuk például a bádo­ gos tetőfedést, a cserép az igazi.” A tanácsház és a könyvtár nincs messze egymástól. Az évszázadok már elfeledtették a püspöki átkot, mert a mai könyvtárosok a forgalomra büszkék. 32 �Ötezernél több beiratkozott olvasójuk van. A Biblioteka Publiczna Joachim Lelewel nevét vette fel, s jelmondatuk, a névadótól származik: „A könyv­ tár nem azért van, hogy csomagba legyen bezárva vagy csak díszként szol­ gáljon, hanem azért, hogy mindenki használja.” A K R A S IN S K IA K F Ö L D JÉ N A húsz hektáros, szép parkban álló neogótikus múzeum igazgatója, Janusz Królik anekdotával fogadott. Épp angol vendége volt, amikor meglátogatta egy kilencvenéves paraszt, aki csodálkozva hallotta, hogy a brit még nem beszéli nyelvüket. - Először van itt? - kérdezte. - Nem. - Akkor miért nem tud lengyelül? - tette fel a nemzeti önérzettől sugallt kérdést az öreg . . . Janusz Królik előre jelezte, hogy ebben a múzeumban az irodalom, a mű­ vészettörténet és a történelem együtt jelenik meg, s ahhoz, hogy értsük a ki­ állított anyagot, a X IX . század elejéig kell visszalépnünk időben az ő segít­ ségével. Az a fellendülés időszaka a lengyel kulturális életben. A főnemesek, köztük a Krasinskiak, áldoztak a művészetekre. A családban Zygmunt egyetlen fiú volt, akit nem nagyon érdekelt a gaz­ dálkodás, bár édesapja erős kézzel igyekezett irányítani (a fiút azonban nem sikerült megnősítenie). Opinogóra volt a családi birtok egyik közepe, s az apa épp azért ajánlotta fel Zygmuntnak, mert alkalmasnak ítélte a családala­ pításra . . . Az épület attól kezdve a Krasinskiak lakhelye volt. Az első vi­ lágháború alatt megsérült, s hosszú ideig nem is renoválták, mert a család utolsó sarja pénzét varsói könyvtárépítésre költötte. A bibliotékát a németek felrobbantották, s akkor pusztult el sok értékük. Így amikor 1961-ben az opinogórai kastélyt felújították, nehézséget okozott, hogy miként rendezzék be (az első években csak öt tárgyuk volt, most százharmincnál tartanak). A kiállítás célja, hogy a család életén keresztül bemutassa a látogatóknak a romantikát (hiszen hivatalos megnevezése: Múzeum Romantyzmu). Három téma köré csoportosít: a Krasinskiak, a neogótika, a napóleoni korszak. Zyg­ munt apja ugyanis a császár tábornoka volt, ami hosszú ideig meghatározta a család életét. Az általa irányított semosierrai csatában tömegesen haltak meg a lengyelek. Így neve összeforrt az értelmetlen áldozat fogalmával. S miért hagyta meg a franciabarát főnemes birtokait a cár? - kérdezem. A vá­ lasz egyszerű: a tábornok egy idő után átlépett orosz szolgálatba . . . A nagy költők közül Zygmunt Krasinski az egyetlen, aki nem a Wawelban van eltemetve. Életútja tanulságos. Párizsban született és ott is halt meg (négy hónap után vitték haza). Világfias nevelést kapott, nagyon szeretett utaz­ ni. Minden útjára pontosan száznegyven tárgyat vitt magával (azokból két kis zománcarckép látható a múzeumban). Két hétnél hosszabb időt sehol sem bírt ki, legszívesebben Drezda és Párizs között utazgatott. De érdeklődéssel fordult Kelet irányába is. A görög szabadságharc iránti szimpátiája Irydion című elbeszélő költeményéből látszik. Az akkori időknek megfelelően, általá­ ban név nélkül írt, esetleg annyit kanyarított alá: Barát. Életében költőként alig ismerték. Legforgatottabb műve a Nem isteni színjáték (határozott cél­ 33 �zással Dante művére). Abban az elbukó nemesi osztályt siratta el, s ezért ma sokan azt tartják róla, hogy jóstehetsége volt. Dokumentálható, hogy jó ba­ rátság fűzte Mickiewiczhez. Van egy közös történetük. Egy alkalommal ki­ rándulni mentek hármasban. Odiniecet Krasinski akkor tanította pisztollyal lőni, társai pedig őt rímeket faragni. . . Zygmunt Krasinski levelei mostanában kerülnek elő, s Janusz K rólik vé­ leménye szerint ezek némileg módosítják a róla alkotott képet. A több ezer darabban nem könnyű az eligazodás, mert családi vélemény, hogy nem min­ dig írt igazat, s ezért egy-két küldeményét később átjavították. Említettem már a nevelését. Jellemző, hogy nyolcéves korában három nyelven beszélt, tizennégy évesen pedig beíratták a varsói egyetemre jogot tanulni. Gyermek­ kora a művészetek közelében telt el. Az apa ugyanis nagy rendezvényeken adatott elő klasszikus és romantikus alkotásokat. Ezzel kezdődött ellentétük. Ő apjával szemben a romantikához vonzódott. Összeütközésekhez egy ada­ lék. Lakodalmát apja rendezte meg nagy fénnyel. Ez nem tetszett Zygmuntnak, ezért a kastély parkjába, a szépen megterített asztalok közé lemosdatott, ezüst csengős teheneket hajtatott be. Nagy riadalmat okozva ezzel. . . 1829ben az egyetemről is el kellett távoznia, mert nem tűrte a szabályokat. Volt persze egy másik ok is. Az apa, a napóleoni hős, a varsói hercegség megala­ kulása után, a cár helytartójával egyezkedett. A lengyel hazafiak levele ille­ téktelen kezekbe került, megkezdődtek a letartóztatások. A cár lengyel bíró­ ságot nevezett ki, s abba delegálták Wincent Krasinskit is. A bíróság nem hozott ítéletet, csak az apa követelte a szigorú büntetést. „A nép megismerte igazi arcát” - mondta Janusz Królik. A történet úgy folytatódott, hogy a fő­ bíró temetése nagy hazafias tüntetés lett, elment rá minden egyetemista, ki­ véve Zygmuntot. A következő napon egyik társa megpofozta. Az egyetemi ta­ nács javasolta, hogy menjen át Genovába .. . Attól kezdve főnemesi gőggel tekintett a pénzre. Feleségével utazgatott éppen, amikor párizsi bankára aki egymilliónál többet őrzött - tönkrement és megszökött. Zygmunt azon­ ban azt írta barátjának, a pénznél fontosabb két ember jó kapcsolata. A család fiú ágon 1940. december 7-ig élt. Az utolsó Krasinski (Edward) akkor halt meg Dachauban. A családi kriptában Zygmunttól balra ősei, jobb­ ra utódai nyugszanak. A neves prózaíró, Zeromski mondta: „ Úgy kívánkozok ide, mint a muzulmánok Mohamed koporsójához!” Az opinogórai kastélyban őrzik a tárgyakat és a művek példányait. A haj­ dani tulajdonosok szellemiségének megfelelően tartanak az egyik teremben irodalmi és zenei esteket (1985-ben már a százötvenhetediknél jártak). Az elő­ adókra és hallgatókra Zygmunt Krasinski romantikus stílusban megfestett ké­ pe néz le. T Y G O D N IK CIEC H A N O W SK I A ciechanówi hetilap szerkesztősége nem volt bővében a helynek. Ponto­ sabb lett volna, ha munkahelyet mondok, hiszen az újságíróknak valahol öszszegezni kell a riportot, s letisztázni az eszmefuttatást, megfogalmazni a hí­ reket. A néhány barakkszerű faépületben ideiglenes közfalak különítették el a dolgozószobákat. A főszerkesztőébe épp hogy le tudott ülni a társaság. A főszerkesztő feladataik közül elsőként az ideológiai munkát emelte ki, másodszor a gondok feltárását. Törekvésük, hogy a vajdaságról minél telje- 34 �sebb kép alakuljon ki az olvasókban. Ebhez viszont szűknek mondta a terje­ delmet. A többszínnyomással készülő tizenkét oldal hamar megtelik, ha tár­ sadalmi vagy történelmi kérdésekkel foglalkoznak, vagy a megye vezetőit mu­ tatják be a Mazówiai portrék sorozatban. Törvényszerű(?), hogy az irodalom­ ra, a kultúrára csekélyke hely jut. A lírának egy sarok jut, ahol általában amatőr költők verseit jelentetik meg. Nem kis elégedettséggel mondták, volt, akit ők fedeztek fel. Verseknél szívesebben közölnek recenziókat filmekről. Bemutatnak egy-két rockzenekart. A népi hagyományok ápolása a kulturális melléklet kedvenc témája. Az csak természetes, hogy a Tygodnik egyik-másik írása vitát kavar, hiszen a vajdasági kulturális osztály munkatársai nem min­ dig úgy látják a kérdéseket, ahogyan a lap. Mielőtt a kulturális rovat gazdáját megkérdezném, a főszerkesztő még ar­ ról beszélt, hogy munkájukat erősen meghatározza, hogy a Trybuna L uduban állandó rovata van Mazowszénak. A vajdaság egy részében olvassák az olsztyni területi újságot, így a tájékoztatásban van valamiféle verseny is. Hoz­ zátéve, hogy a lengyel televízió minden szerdán fél hétkor összeállítást sugá­ roz Mazowszéról. (Amikor ott jártunk, akkor épp a vajdával készült riport Ciechanów fejlődéséről.) Hogyan foglalkoznak a fiatal költőkkel? - kérdeztem a kulturális rovat munkatársát. „Azt nem tudom - válaszolta - , mert a verssarkot nem én gon­ dozom, hanem egy külsős.” Végül csak kiderült, hogy a beküldött műveket lektorokkal bíráltatják el, s a vélemény után döntenek a közlésről. „A vajda­ ságban kevés az irodalom iránt igazán érdeklődő olvasó” - summázta véle­ ményét. Aztán meg arról szólt, hogy minden évben rendeznek irodalmi na­ pokat, ahol valóságos seregszemle alakul k i . . . A két állítás közötti ellent­ mondás feloldása később történt meg - a művelődési házban. A Z A M A T ŐR Ö K K L U B JÁ B A N Meghívást kaptunk a ciechanówi, nem hivatásos alkotóktól egy kis beszél­ getésre. A művelődési ház klubjába lépve örültünk annak, hogy nem alakí­ tottak ki külön elnökségi asztalt, csupán egy kört, ahol bárki bárhol helyet foglalhatott. A vendégeket illette volna az első szó, én mégis azt kértem, beszéljenek magukról. Az amatőr irodalmi klub 1972-ben alakult, költők, írók, népmű­ vészek, szobrászok részvételével. Többféle elképzelésük volt: életkorra ala­ pozott érdeklődési köröket akartak kialakítani, azután olyat, amelyikben a nemzedékek együtt dolgoznak. Az utóbbi álláspont győzött. Gyakorlattá vált, hogy elmennek iskolákba tehetségkutató célzattal. A teljes nyitottság egyik jel­ lemző vonása a klubnak. A ház igazgatónője száz állandó és aktív tagról beszélt, de azt is megem­ lítette, hogy ennek a számnak a kétszerese is részt vesz olykor egy-egy fog­ lalkozáson. A hónap egyik vasárnapján tizenhárom órakor jönnek össze (a ta­ lálkozókat a szesztilalom előtti időben meleg sörrel kezdték). Ezeken új mű­ veket mutatnak be. S a legjobbaknak díjakat adnak. Ha valaki háromszor nyert, akkor kapott egy bronz kupát. Volt, aki sokszor nyert - és hazavihette. Havonta egyszer a vajdaság székhelyén kívül is találkoznak. Így jelezve, hogy szélesebb körben szeretnének hatást elérni. A hagyományokhoz úgy kapcso­ lódnak, hogy két nagy rendezvényüket húsvétkor és karácsonykor szervezik �MLAWAI D IÁKOK KÖZÖTT Természetes, hogy a gimnazisták érdeklődnek még nem ismert dolgok iránt. Természetes - mondom s közben az emberben mindig meglevő kíváncsi­ ságra gondolok. Ez ült ki ugyanis a mlawai fiatalok arcára, amikor két is­ meretlen magyar írót bemutatott nekik a helyi művelődésügyi felügyelő. Azt persze nem lehetett mérni, hogy Papp Árpád szavai vagy az enyéim mennyire voltak fontosak a diákoknak, de az érdeklődésből arra következtettünk, hogy sikerült felkelteni a figyelmet, kíváncsiságot a Balaton és Somogy megye iránt. Fél óra elteltével ugyanis kérdeztek: van-e amatőr irodalom, milyen a ma­ gánkiadás lehetősége, nem érezzük-e a cenzor hiányát? Az meglepetést oko­ zott, hogy nálunk nem kell cenzori engedély. Az egyik tanárnő a helyi ama­ tőrklub xeroxkiadványát mutatta, ami húszoldalnyi sem volt, de rajta volt az engedély jele. Bármi jelenik ugyanis ott meg - akár csak négyoldalas, fű­ zött valami - , nem kerülhető meg a vajdasági tanács épületében székelő cenzor. A diákok magyar irodalmi különórája a könyvtárban volt. A helyiek fi­ gyelmességből az asztalokra előkészítették Szabó Magda (Régimódi történet), Munkácsi Miklós (Fattyú), Karinthy Ferenc (Budapesti tavasz), Bárány T a­ más (Város, esti fényben), Boldizsár Iván (Halálaim) műveit lengyel fordí­ tásban. Mi a helyi irodalmi kör kiadványát forgattuk érdeklődéssel. A Mlawskie refleksje válogat a tagok érdemes munkáiból. Ez tulajdonképpen egy füzet­ sorozat, amiben egyszerre talán tizenöt vers jelenhet meg. A mlawai könyvtár alaposságát az magyarázta, hogy 1901-től erednek ha­ gyományai. Hajdan a Népszövetség használta az épületet előadások, bálok rendezésére. A háború után természetesen újjá kellett építeni a könyvtárat, s akkor alakították a felnőtt- és a gyermekrészleget. Az utóbbiban — mondták - Szabó Magda Álarcosbálja a legolvasottabb, mert a lengyel televízióban bemutatott A bigél-sorozat után érthetően megnőtt az érdeklődés. T A L Á L K O Z Á S A V A JD Á V A L A vajdaságba érkezésünk első napján megtudtuk a ránk váró részletes prog­ ramot, Lucyna Kuczynska-Reduch és Józef Kostrzewa még az órabeosztást is közölték. Csupán egy ponton volt bizonytalanság, hogy a vajda vagy a he­ lyettese fogad-e bennünket. Az adott napon végül is J erzy Wierchowski, a vajda szakított időt arra, hogy a kulturális együttműködés lehetőségeiről be­ szélgessünk. Nem hallgatta cl, hogy mennyi gonddal kellett szembenézniök. Tetszett az őszinte szókimondás. Meg az is, hogy az irodalmi, művészeti kap­ csolatok konkrét, programszerű megvalósítását szorgalmazta. „Ismerem a ma­ gyaroknak azt a tulajdonságát - mondta - , hogy fellobognak, mint a szalma­ láng, és azután az első nehézségnél elalszik a tűz. A közös munkához más­ fajta hozzáállás kell!” Sok utazás, a vajdasággal való ismerkedés után búcsúest Plonsk közelében. A szálloda különtermében ajándékok, javaslatok és fogadkozások követik egymást. Kossuth szavai járnak eszemben a megajánlás és a kivételezés lelke­ sedésének különbözőségéről. . . S még az, vállaljuk, tehát közvetítenünk kell Ciechanów üzenetét! �JÁVOR OTTÓ Ismét Grassról Gyakran halljuk, leírjuk: humanizmus. Í gy, a régi, latinos formában, így van szárnya a szónak, mint ahogy szép rokonának: a virtusnak. Egyébként lefordíthatatlan. Talán mert annyi minden van benne. A z is, hogy kötődés. H a ez igaz, márpedig - véleményem szerint - igaz, akkor nincs mit cso­ dálkozni rajta, hogy ez a szó: humanizmus, egymaga a gondolatok laviná­ ját indítja cl, életünk elfelejtettnek hitt mozzanatai elevenednek föl, egy­ máshoz illeszkednek, súlyuk van és sebességük, bennünk vannak és mi ben­ nük, kiderül, nincs elhanyagolható élmény, minden lényeges, már-már meg­ határozó. Mert nem pusztító, fojtogató hógörgetegről van szó, hanem az együttlátás, együttátélés képességéről, mely a lét teljességének a megérté­ séhez segíthet. Bizonyára lesznek, akik igazat adnak, ha azt mondom: a visszapergetett élet erőt, lehetőséget nyújt a továbbéléshez. V agyis földe­ ríti környezetünkhöz fűződő kapcsolatunkat, előbb-utóbb eljuttat az ön­ magunkkal való szembenézésig, ezzel feladatot, programot is ad, adhat. Nemcsak saját magunknak, akár egy népnek is. Az ifjúság idézése így lesz az az anteuszi erő, írói szemléletet meghatá­ rozó mindazok számára, akik szinte már tudatosan fogadták első élmé­ nyeiket. Befogadták és megőrizték őket. Belőlük építkeztek, nábobként tékozolták, mégis velük és rajtuk emelkedtek egyre magasabbra. Számos ne­ vet lehetne példának említeni D ickenstől T. M annig, Solohov ig. Én a sor­ ból a mai német irodalom világirodalm i rangú képviselőjét emelem ki: G ünter G rasst. „M it mond a Keleti-tenger?” - hallottam egyszer Grasst, amint saját versét mondta. Hangutánzó szavakkal adta meg a választ a kérdésre. Csap­ kodtak, bugyborékoltak, sírtak, sírtak, sírtak a hullámok. H ányan hallgat­ ták M ikes K elem en fülével? Hány arcot, szívet legyintett meg az elvesz­ tett éden, a honvágy szomorúsága? A z „eseményre” odalihegők közül szin­ te senkit. Csak azokat, akik mélyen magukban hordják a tragédiákat és a megértést. Mert vigyázat, mindezt nem lehet sem nosztalgiával fölhígíta­ ni, sem sovén dühökkel befeketíteni. Grass minden sora ellentmond az ilyesféle próbálkozásnak. D e vajon? - ismét a kérdező kétkedés, mely jól illik korunkhoz, az íróhoz, aki kijelenti: „M inden virág közül legjobban a világosszürke, egész évben nyíló szkepszis tetszik nekem. . .” , s egyik hősé­ nek gúnyneve: Zw eifel - kétlem - hányan ismerik igazából Grass sorait? Hiszen - véleményem szerint - máig legjellemzőbb, legmeghatározóbb re­ gényének, A bádogdobnak sem volt hazánkban átütő sikere, pedig kiváló fordításban olvasható. Igaz, 1973-ban, tizennégy évvel az eredeti megjele­ nése után adták ki magyarul. Megkésett, mondhatják - mondják is. Én nem értem, alapvető, tehát életünket egyenesben tartó kötődések, ha úgy tetszik: érzelmek, miként „késhetnek meg” . 37 �A z irodalom akkori „fenegyereke” - rég szétfoszlottak a külsőségek, maradt a lényeg - éppen ezzel a személyességgel vált rokonszenvessé, er­ re a kötődésre építi motívumait, jelképrendszerét, ez támogatja művészi kvalitásait: a különleges képzeletet és a megragadó, plasztikus ábrázolást segítő, rendkívüli nyelvi erőt. S mindennek az alapja - nem kétkedve, nem kérdőjellel írom le - a humanizmus. Engem is ez ragadott meg Grassban, s első lengyelországi utam ezért vezetett az író szülővárosába, történeteinek színterére, Gdanskba. Több­ féle meglepetésben volt részem. A z egyiket maga a város okozta; az új­ jáépítés nagyszerűsége, az eredetihez való hűség, s műemlékvédelem hoz­ záértő megvalósítása. Ezért éreztem nem csak. tornyoknak a tornyokat, ezért görnyedt századok borzalma, derűje a boltívekben, hajlatokban. T a ­ lán a mai ember kezének többlete volt bennük. A másik élmény áramütésként járt végig. A dobok. A bádogdobok. „ A mama m inden hét csütörtökjén vásárolt be a városban. Legtöbbször ma­ gával vitt. M indig magával vitt, ha ismét meg kellett venni a Szénapiac­ nál az Arzenál bazárban Sigismund M arkusnál az új dobot. A bban az id ő ­ ben - héttől tízéves koromig - két hét alatt tönkretettem egy dobot.” (A bádogdob.) Ugyanettől a helytől pár méterre egy játéküzlet, kirakata tele bádogdobbal. Higgyünk a jelképeknek! M ert minden megvolt a valóság­ ban. Soha nem gondoltam volna, hogy egy zseniális író ennyire, ahogy m ondják: egy az egyben - ragaszkodik képzeletének ugródeszkáihoz. A z utcák, a terek, a templomok: a Szent Katalin, Szent János, Szent Brigit­ ta. . . a K an d ur utca, a Vasmacskakovács utca, a Raktársziget „ . . . a par­ kok friss májusi zöldjéből emelkedik ki a város téglavörös látk ép e.. .” (Hundejahre - K utyaévek). M aga Grass vezet kézen fogva: itt a Lengyel Posta, itt a saspei temető, melynek falánál a nácik 1939 szeptemberében agyonlőtték a Lengyel Posta harminckilenc védőjét, köztük Jan Bronskit, a léha, kártyás, gyáva és hős Jant. Most is repülőgépek brummognak a te­ mető mögött, megvan a Pestalozzi utca, a sörgyár a vasúti vágány mellett. „ H a keleti szél fordítja meg a sörgyár kéményén a kakast, és a fekete füst a gesztenyefák, a sörgyári tó, a jégverem és az Indiánfalu fölött a repülő­ tér fe lé kering, savanyúan lecsapódott: megerjedt élesztő áporodottan a rézüstökből.. . ” (Kutyaévek). A vasúti vágányon túl a Jézus Szíve temp­ lom („V asárnap tengerészeknek lelkigyakorlat” - hirdeti a felírás), itt ült bele Oszkár, a „törpelábú dög” M ária ölébe, miután a „robbantó banda” lefűrészelte a szoborról a Kisjézust. D e folytathatnánk az újrafelfedezést a város környékén, Sopotban, a kasub vidéken (Grass mindig utal kasub és lengyel őseire, kifejezve mindegyik nép iránti rokonszenvét), hol kasub népművészeti múzeum is van, az olivai erdőkben, a szomszédos krumpli; földeken. Ú gy is mondhatnánk: minden leírásnak forrás-, sőt jelképi ér­ téke van. A z író alakjainak is. A legismertebb - figurát nem lehet írni, mert annyira démoni, hogy túlnő a szón, a „hős” megjelölés, pedig nem jön tollhegyre - Oszkár. So­ kan elemezték, rávilágítottak szerepére. A z alulnézetből vizsgált, emberellenessé vált német történelem torz és korcs hajtása, a jó ellentéte. A há­ ború befejezésekor kezd nőni, de — újra a jelkép: kicsi maradt még az ember, nem okult eléggé - növekedése abbamarad. Ugyanakkor ő az írói szándék legmarkánsabb megtestesítője, továbbadó rezonőr, eszköz is egy- 38 �ben, hiszen — bármilyen furcsa - ő a szülőföldhöz a kapocs. E z az egyetlen rokonszenves vonása. M ert ebben érzelmileg azonosul megalkotójával, Grass-szal. A legszebb példa erre az a pillanat, amikor örökre elhagyja Danzigot, és „mozgékonyságát még megőrző” szemével búcsút int a város­ nak. Torokszorító. G ünter Grass művészi szemhatára egyre tágul, de az erőt adó alap, a lélek pihentetője, hova akár csak egy utalással mindig vissza-visszatér: az ifjúság, a szülőföld, a szülőváros. M íg a B ádogdobban (B lechtrommel, 1958) és a hatalmas, lírai körképben, a K utyaévekben (Hundejahre, 19 6 3) a második világháború, illetve annak emléke foglalja el a központi helyet, az 1969-ben írt örtlich betäubt (Helyi érzéstelenítés) továbblép időben, eseményben, a diákmozgalmakkal, azok leszerelésével foglalkozik. A fő­ hős, a nyugat-berlini tanár, E b erhard Starusch azonban ugyanaz a személy, aki tizenhét évesen Störtebeker néven a danzigi fiatalkorú banda vezére volt. Grass ekkor már kialakult művészi elgondolással tágítja műveinek körét. A z A us dem Tagebuch einer Schnecke, 1972. (E gy csiga naplójából) című regényében, melyben a történetet gyermekeinek mondja cl, részben még az ismert szülőföld a színtér (a danzigi zsidóság sorsát ismerteti a náci idők­ ben és egy rejtőzködő tanár élményeit), ugyanakkor kiállás ez a könyv a haladó német politikai eszmék, a szociáldemokrata párt, személy szerint W illy Brandt mellett. A régi anarchista lázongás helyébe a józan, de már nemcsak a német népet érintő politikai törekvések melletti érvelés lép, az­ zal a rezignált felismeréssel, hogy a csiga a haladás. A lepényhal (D er Butt, 1977) ismét térben és időben kiszélesedő, gon­ dolataival korunk lényeges társadalmi kérdéseit fölvető hatalmas epika, egy groteszk madáchi alkotás. Itt nincs mód foglalkozni vele, csak annyit, nem a női emancipáció gondolata az elsődleges a műben, hanem az a meggyőződés, mely a legkülönbözőbb módon kap hangot, hogy az apró, embert szolgáló cselekedetek - a burgonya elterjesztése például - mindig több hasznot hajtottak világunknak, mint az erőszakos „történelemcsinálók” . Saját nyilatkozata szerint politikai tapasztalatai nélkül nem jött vol­ na létre a regény, de: „. . .írói tapasztalatok nélkül sem, amelyeket a po­ litikai tapasztalatok mellett gyűjtöttem.” Teljes a kép. Nem „körvonalak” és nem „kibontakozók” . Készen áll a mű. A tudatos írói mű. Sok-sok ezer oldal, de egyetlen öncélú sor nincs benne. Rettenetes távlatot fest számunkra, de az elborzasztó kép is minket szolgál, téged, engem, mindnyájunkat. Hogy talán még vissza lehet fogni a halál lovait. „A z idő, akárcsak a többi nyersanyag - eltűnődik” - írja az 1980-ban kiadott Kopfgeburten oder D ie Deutschen sterben aus (Agyszü­ lemények, avagy kihalnak a németek) című regényében, melyhez egy tá­ vol-keleti utazás adta az indítékot. Persze jól tudja, nem így van. M ég egy olyan korban sincs így, ahol az „önm egvalósítás” lett a divatszó, ám csupa önpusztítót látunk magunk körül, s az imádság csak egy helyen módosul: „M indennapi benzinünket add meg nekünk ma. . . ” A z éhség, a túlnépe­ sedés általános gondja közt éppen Kínában teszi föl fricskaként a kérdést: vajon elbírna-e a világ egymilliárd németet? (S folytathatnánk: angolt, magyart, csehet stb.) A legutolsó regény: D ie Rättin, 1986 (A patkány - nőnemben) a lezá39 �rás. A z emberiség, a világ lezárása többszörösen előidézett atomkataszt­ rófával. Mint a haláltáncban, ismét megjelennek a régi ismerősök, regény­ hősök, maga Oszkár is, hatvanévesen, újra az emlékek, melyek nélkül nem lehet élni, úgy látszik: alkotni sem, s melyeket oly nehéz hátrahagyni. Ha lesz kinek. Grass elbűvölő stílusa, áradó, sodró költőisége, művészi és gon­ dolati ereje a megmaradás, nem a túl-, hanem az okos továbbélés reményét tartja meg az olvasóban. Ő , az idén hatvanéves író, a humanista, megtette a magáét. A többi rajtunk múlik. KOVÁCS GYŐ ZŐ Metamorphosis Transsylvaniae A cím így általános. A por Pétertől kezdve kétszáz esztendőn át, újra és újra napirendre került E rd ély változása. M indig más-más szellemi-gondo­ lati töltéssel. Változott a nézőpont is, s főként az aktualitások sora, ami­ ért leírták ezt: Metamorphosis Transsylvaniae. Általánosságban az elmond­ ható - s jelen írásunkra is vonatkozik hogy mindig korszakhatárt je­ lölt. A k ár E rd ély életét írták le, akár útirajzot készítettek. Akarták-e vagy sem, mindig megragadták a specifikumot, azt, ami erdélyi. A történelmi­ társadalmi és politikai mozgásirányok ezt szinte parancsolóan előírták. Jelen sorok írója mindig érdeklődéssel fordult Erdély felé; már csak azért is, mivel mindkét szülői ágon - ha nem is a szó szoros értelmében vett Erdélyről beszélhetett - e tájhoz kötődött. Partiumbéliek a szülők: Érm ihályfalva (az apa jogán) és Nagyszalonta (a másik ágon) e földrajzi meghatározó pontok. Am int gyerekkorában is észrevette, az a bizonyos transzilvánizmus tar­ talomban és földrajzi megfogalmazásban is változott. Valam i öntudatot, valam it, ami a magyarországitól megkülönböztette - hordozott magában. M a már jól tudom, inkább a Királyhágón innen- és túli nézőpont közötti különbséget jelentette, jelenthette; akkor, amikor e fogalom és ideológia - transzilvánizmus - valam iféle bezárkózást s ugyanakkor valam iféle, igen sajátos, világra tárulkozást jelzett és jelentett. A hetvenes és nyolcvanas évek Erdélye a Román Szocialista Köztársa­ ság része, egészen új vonásokkal fogadott. S én éppen e másultságra, a gon­ dolatiság változásaira voltam kíváncsi, a szó igen jó értelmezésében. Mert a társadalmi szerkezeti változások, az életmód radikális át- és megválto­ zása, az urbanizáció, a nagyfokú iparosodás stb. - mindez nem csak Rom á­ nia, E rd ély sajátja. A szokások - bizonyos értelemben - a „felgyorsult idő” tempójának arányában univerzálódtak. Ezt - némi túlzással - Euró­ pa, vagy Közép-K elet-Európa bármely országában megtalálhatjuk. De en­ gem az érdekelt, s erre végeredményben választ is kaptam a többszöri ott­ létem alatt, hogy miként gondolkoznak Erdélyben az életről, a társadalmi 40 �haladásról, miként ötvöződik a múlt hagyománya a mai szocialista élet­ mód követelményeivel. M ert mégiscsak arról van szó, hogy Erd ély sajátos régiója Közép-Kelet-Európának, Románia negyven megyéjéből tizenhatot itt találunk; s a forgószelek kavargásai után miként sikerült, sikerült-e tár­ sadalmi egységbe kovácsolódnia e tájnak? A történelmet, kiváltképp 1920 óta, jól ismerjük. Erre kár szót veszte­ getni; e tudati szférában - kölcsönösen - sok sértettség halmozódott fel. Am ikor Marosvásárhelyen a Rózsák terén megálltam, s aztán ismerked­ tem a várossal, nekem a városi kőrengetegből a jellegzetest, a gyökereket kellett kihámoznom. A z egységben és szétszórtságban az összetartozót kel­ lett megtalálnom, a nemes gondolatokat valóban szép nyelvi beszédben való kifejezésben, a múlt és a jelen ölelkezését, az átszűrődéseket kellett jól is helyesen kihallanom. Nemcsak M arosvásárhely egyedülállóan szép városközpontjában, de a Székelykő alatti csendes Torockón, vagy a mármár kisvárosra emlékeztető Székelykeresztúr városközpontjában éppúgy, mint sárdagasztó mellékutcáiban. A hagyományban mi az élő? E z izgatott, s ezt fürkészem máig. M i az, ami Sztánát (ha alatta, a sikongó sínpárokon elrobog a vonat), ami Segesvárt és Fehéregyházát (ha surranó autók süví­ tenek el az egykori csatatér mellett) élővé teszik? Bizonyos - pozitív - választ, eligazítást nyújtanak a már híressé vált egyszemélyes szellemi alkotó műhelyek; Szabó T. A ttiláé, Balogh Edgáré, a múlt és jelen sugárzásában Sütő A ndrás drámáiban. M i a közös bennük és alkotásaikban? H a velük beszél az ember, ha mű­ veiket faggatja? A z egyetemes, nemes emberi eszmény. E g y hitvallás, mely akár a szo­ ba négy fala között, akár a patinás városközpontokban, akár szelíd tája­ kon fogalmazódik meg. Ott, a tájban élve, létezve - nem olyan elvontak e gondolatok: sőt nagyonis világra nyitottak. A szűkebb pátriát éppúgy magukba foglalják, mint a tágabb, európai horizontot. A lényeg, s számomra, bárhol fordultam is meg Erdélyben ez volt: ki­ alakítani önmagukban, s társadalmasítani egy nemesebb embereszményt. Miközben elnéztem a távolban a várost félig körbefogó Maros szőke­ ségét, marosvásárhelyi barátom csendesen fogalmazott: „ A lényeg a T E S T ­ V É R szón van, csak a gyűlölködés vaksága ezt nem veszi észre. Viszont erre mindenki »rámehet«, mi is. Én személy szerint egyesítem magamban a három együttélő nemzetiség jó tulajdonságait. . . ötvözet vagyok, és ez így jó, tiszta faj nincs. A z emberiség végül is egy emberként fog és kell v i­ selkedjen a távoliövőben, ha például egy katasztrófa éri. Tehát szerintem lényeg az E M B E R . Most már összeállt itt két nagybetűs kitétel: más nincs is. Optimista v a ­ gyok, mert félelmemben, hogy eltűnik az emberiség, nem vagyok egye­ dül. . . ” Számomra megdöbbentő hitvallás volt ez. É s én hiába mormoltam ma­ gamban G oethe - általam már oly sokszor olvasott - szavait: „veh eti ész­ re - mondotta Eckermann-nak - , hogy a kultúra alsó fokán a legerősebb és leghevesebb (ti. »az a nemzeti gyűlölködés« - K . G y.). V an azonban egy fok, ahol teljesen megszűnik és ahol az ember úgyszólván nemzetek fölött áll, és a szomszéd nép javát és baját ugyanúgy átérzi, mintha a sa­ ját népéé lenne. ." - mondom (illetve írom), hiába vágott mindez a tu­ 41 �datomba az erdélyi tájban - közben vonaton elindultunk M arosvásárhely­ ről Székelykeresztúrra, a fehéregyházi csatatér mellett (ahol Petőfi eltűnt), át Segesváron - barátom vallomása, erdélyi volt, mai és hiteles. Am it - és ahogyan - megfogalmazott, nem könyvélmény, nem definíció volt, ha­ nem X X . századunk romániai-erdélyi valósága, egy sajátos - múltat-jelentjövőt regisztráló - tudatvilág csodálatos vallomása. A változások (akár Vargyason, akár Kolozsvárott, akár Szalontán) ér­ telme az: a múlt gyötrelmeit felejteni és felejtetni akarni, hisz egy új v i­ lág tárult elibénk, melynek megvannak a napi gondjai, s nagy kérdései, melyekre ott, Erdélyben (is) naponta kell választ adni - közösen. A mo­ dern világ káros hatásainak közösen kell ellenszegülni. Sikerül-e ? Ott ég a gyötrő gondolat bennük, egyedien és kollektiven: mit és hogyan hagynak hátra örökül a következő nemzedéknek. É s itt és ebben kiváltképpen érez­ tem az erdélyi öntudatot. N em különtudatot: a kötelezettség tudatát: kö­ telezettségét, mely táplálkozott (s nem is érdemtelenül) a múltból, munkál a jelenben, s különösen nagy elkötelezettséget érez a jövő iránt. A gyerme­ keikért. Am i még nagyon megragadott: a már említett szép, tiszta beszéd. N em ­ csak a leírt szavakban, az élőbeszédben. Szinte megdöbbentő a mi szá­ munkra, hogyan lehet ilyen szépen és tisztán beszélni?! O ly színesen, oly képesen, a képi alkotás oly magas szintjén - a mindennapi beszélgetésben, utcán, boltban, piacon, bárhol. Nem elég az a magyarázat: a hagyományok­ ból élnek. Vigyáznak a beszédre, a szavakra, mint a régészeti leletekre, a félévezredes kályhacsempékre. D e nem hivalkodnak ezekkel. Csupán azt fejezik ki, szinte szuggerálják: „E z ek vagyunk. Ilyenek vagyunk. Ezért vagyunk” . Ezt megérezni minden mozdulatukban, minden moccanásukban. A hétköznapjaikban. Mert valam it megtanultak: a görögtüzes ünnepek, „csinált” diadalkapuk - elmúlnak, szerteszállnak, clfonnyadnak. Soha nem beszélnek közmondásokban, valam iféle „ eredetieskedő” bölcsességgel. K i­ apadhatatlan tiszta forrást érez az ember, ha őket hallgatja. Miként tisz­ ta és szép a táj (amelyet Kazinczy leírt, Orbán Balázs monografikusa n fel­ dolgozott). Igaza van B ek e G yörgynek, amikor így fogalmazta meg egyik legutóbbi kötetének címét: „Itt egymásra találnak az emberek” . Egyszerű, hétköznapi mondat, miként ama táj embereinek élete (a bihariak), akik­ ről szól. Néhány erdélyi út, megannyi beszélgetés - s máris érthető lett számom­ ra, miért olyan találóak írásaik, az írások (könyvek, cikkek) címei. Az élet nyújtja a megoldásokat - és ők élnek ezzel. Óvatosak, de nem félnek az élettől. Kemények, de nem nyersek. Igazodnak a világ dolgaihoz. A haza­ iakhoz, s a világéihoz. Kemény leckét tanultak és nagy örökséget hordoz­ nak. Hű sáfárok akarnak lenni és maradni. A Maros mellett, meg a K üküllő(k) táján ezt tanultam meg tőlük. Nem szégyelltem tanulni. Van mit tanulni tőlük. 42 �T Ü SK É S TIBO R Bácskai szép napok AN YAN YELV Visz az autóbusz Szegedről a Bácskába, Kanizsára. Előttem két gyászruhás asszony ül. Magyarországon jártak, temetésről mennek haza. Beszélgetnek. - Tudja, úgy elfásult a lábam . . . - szólal meg az öregebbik, és megnyom­ kodja a térdét. Meghökkenek. Ismerem a szó jelentését, de a használatban régen találkoz­ tam vele. Fölidézem rokon értelmű megfelelőit: clzsibbad, megmacskásodik, szódavíz ment a lábába. . . Kóstolgatom a szavak ízét. Mindegyik kifejezés más nyelvi réteget idéz föl. A legszürkébb a köznyelvi „elzsibbad” . Képszerűen eleven s a nyújtózkodó, nehezen mozduló állat képét jeleníti meg a „mcg­ macskásodik” . Szellemes, jókedvű fiatalok találmánya lehet a „szódavíz ment a lábába” . S ennek az idős bácskai asszonynak a beszédében még természe­ tes formában él a népnyelvi kifejezés: „elfásul” . A szó nemcsak fogalmat jelöl, nemcsak megnevez. A hovatartozást is ki­ fejezi. A kanizsai autóbuszon egyetlen szó elárulta, hogy ez az idős bácskai aszszony még az anyanyelv szintjén ismeri és használja a nyelvet. K A N IZ S A , H U S Z O N K IL E N C E D SZ E R 1952-ben rendezték meg Kanizsán az első írói tábort, az idén a huszonkilencediket. Kanizsa mintegy tizenkétezer lakosú bácskai kisváros a Tisza jobb partján. Gyógyfürdője régtől ismert, korszerű gyógyszállója nemrég nyílt meg. A kis­ városban kerámiagyár működik. Rövidesen a majolikagyár is megkezdi a ter­ melést. Az idei írótalálkozó minden korábbinál népesebb. A vajdasági magyar írók mellett itt vannak a Vajdaság többi nemzetiségét és a köztársaságokat képvi­ selő írók is, s a külföldről, Csehszlovákiából, K elet-Németországból, Magyarországról, Szovjetunióból, Kínából, Franciaországból érkezett kollégákkal va­ lóságos nemzetközi írótalálkozóvá kerekedett a tábor. A találkozón körülbelül hetven író vett részt. Délelőtt szakmai tanácskozások, viták, gyűlések, fogadások zajlanak, dél­ után és este kirajzanak az írók a szomszédos falvakba, üzemekbe, hogy az ol­ vasókkal találkozzanak. NEVEK Nagykanizsa: csaknem ötvenezer lakosú város Magyarországon, Zala megyé­ ben, a Dunántúlon. A Tisza jobb partján, a töröktől hamarabb felszabadult területen fekvő 43 �helység korábbi neve: Magyarkanizsa, illetve Ókanizsa (a templom mellett álló, lefejezett Nepomuki Szent János szobor talapzatán ez a felirat olvas­ ható: „Az ókanizsai ájtatos híveknek adakozásából 1866” ), illetve Stara Kanjiža. Ma egyszerűen Kanizsának, illetve szerbül Kanjižának mondják. A Tisza bal partján fekvő, a hódoltságot hosszabb ideig nyögő bánáti tele­ pülés neve Törökkanizsa, illetve Nova Kanjiža. A helységnevekben, a földrajzi nevek változásában benne van a történelem. SZ E M B E SÍT É S Aligha gondoltam valaha, hogy lesz idő, amikor Törökkanizsa főutcáján Sza­ bó Frigyesnek, a József Attila könyvtár vezetőjének a gépkocsijában fogom a népdalt énekelni: H ej halászok, halászok, Merre mén a hajótok? Törökkanizsa felé, Viszi a víz le fe lé . . . M IR E J Ó A Z ÍR Ó T A L Á L K O Z Ó ? Mielőtt Magyarországról Kanizsára érkeztem, a korábbi találkozások alkalm á­ val már tizenegy vajdasági magyar írót megismertem. Közülük hatan Kani­ zsán is ott voltak. Az ötnapos találkozó alkalmával további, mintegy tizen­ nyolc-húsz vajdasági magyar íróval kötöttem szorosabb kapcsolatot. Olyanok­ kal, akiknek nevét, írásait ismertem, de személyesen még nem találkoztunk, 1981 ősze óta arcvonásaikat is oda tudom fényképezni nevük mellé, ha majd egy írás alatt vagy egy könyv címlapján olvasni fogom. M ARAD ÉK Az egyik esti poharazgatás közben mesélem Tolnai Ottónak: - Néhány éve egy remek írást olvastam az Új Symposionban. Nem emlék­ szem a szerző nevére, annál jobban az írás hangulatára. Azért is megfogta a figyelmemet, mert teljesen elütött a folyóirat avantgarde szellemű közlé­ seitől. Nyers, reális szociográfiai látlelet volt egy szerémségi magyar faluról. A falu neve meg az írás címe ugyanaz volt: Maradék. Meg kellett jegyezni, mert ebben az esetben igazolódott a latin szólás: N omen est omen. A név megjelöl. Tolnai Ottó a vállamra teszi a kezét: - Nem ismered a szerzőjét? Itt ül a szomszéd asztalnál. Dudás Károlynak hívják. Kemény nézésű, fekete hajú, kunarcú fiatalember nyújtja a kezét. Ma már azt is tudom, hogy a fiatal, tehetséges írónak két kitűnő prózai kö­ tete jelent meg. A Szakadó novellákat, a Já rtatás riportokat tartalmaz. Az utóbbiban a Maradék című írás is olvasható. K IE G É S Z ÍT Ő M Ű SO RO K A tábor szervezői jól tudták, hogy hetven írót nem lehet egy hétig a tanács­ kozóasztalok mellett tartani. Ezért a szakmai tanácskozásokat, a vajdasági írók egyesülete elnökségi ülését, a vajdasági irodalmak fejlődéséről rendezett 44 �vitát, az új vajdasági irodalmi lap elindításáról hirdetett beszélgetést, a Fó­ rum Könyvkiadó mellett működő alkotók gyűlését hasznos és élvezetes kiegé­ szítő műsorokkal kapcsolták össze. Az írótábor keretében nyílt meg a zombori születésű festőművész, Húsvéth Lajos (1894-1956) emlékkiállítása: a nagy képek vázlatai is megéreztetik a bácskai népélet színeire, az alföldi fényekre, a tanyák hangulatára érzékeny festő sajátos világát. A gyógyfürdő szállójának különtermében négy kanizsai festő, Dobó Tihamér, Bicskei Zoltán, Nagy József és Csikós Tibor kiállítását Tolnai Ottó nyitotta meg: mind a négyen Kanizsán élnek, fiatal, kísérletező, útkereső művészek, talán egy sajátos „kanizsai művésztelep” első bemutatko­ zása, egy „kanizsai festőiskola” elindulása volt a kiállítás. A kanizsai tábor ideje alatt négy olvasó-író találkán vettem részt. Kispiacon tíz felnőtt és öt gyerek jött össze. Kevesebben voltak, mint a találkozó után rendezett paprikáscsirke-vacsorán. Martonoson az egész általános iskola várt bennünket a tornateremben. A gyerekek szép műsort adtak, de az iskolai könyvtár helyett csak néhány, zöld posztóval letakart, poros és elnyűtt köny­ vet tudott a könyvtáros mutatni. A kanizsai kerámiagyár beépült már a vá­ roska életébe: az üzemben elmondták, hogy a gyerekek városi aszfaltrajzversenyén motívumként gyakran szerepelt a gyár képe. Én arról beszéltem a találkozón, hogy jó volna, ha a gyerekrajzok is megjelennének egyszer a gyár­ ban készített csempelapokon. Vagyis: ha a művészet is beépülne a gyár és a gyáriak életébe, munkájába. De a kanizsai kerámiagyárnak még saját üzemi könyvtára sincs. A negyedik író-olvasó találkozó a kanizsai tábor záróünnep­ sége volt. A műsort a szabadkai rádió hangszalagra rögzítette. T É V É T O R O N Y É S T ISZ A -G Á T A záróünnepség műsorában a külföldi vendégek között Nagyváros születik cí­ mű könyvem egyik részletét olvastam föl. A könyv a Magyarország felfedezése sorozatban jelent meg, szociográfia, azaz társadalomrajz. Egy dunántúli város mai életének tükrében az urbanizáció kérdéseit faggatja. Hiába tudom, hogy a városiasodás világjelenség, s hullámai a tizenkétezer lakosú Kanizsát is el­ érték már, aggódtam, vajon mit tud mondani egy Pécsről szóló írás, a könyv egyetlen részlete a vajdasági Kanizsán, az itteni embereknek. A másnapi közös búcsúebéden Bálint Rudolf, a községi képviselőtestület el­ nöke mellé kerülök. - Érdekes volt tegnap este a műsort hallgatni - mondja Bálint Rudolf. Amikor te olvastál föl, a feleségem hozzám hajol, és azt mondja: Tudom, hogy mire gondolsz. . . Abban a részletben ugye arról volt szó, hogy amikor épült a pécsi tévétorony, és a meglazult lépcsőfokok lezuhantak, az emberek kételkedni kezdtek: sose fog elkészü ln i... nem lesz ember, aki föl mer men­ ni r á . . . Hát nálunk még nem épül tévétorony, de épül az új Tisza-gát. A dózerokkal meg kellett mozgatni a földet, s a tereprendezés, a partépítés sok szóbeszédre adott alkalmat. Mi lesz, ha megint jön az árvíz? - kérdezik az em b e rek ... Az előadás után ránéztem a feleségemre: Igazad volt, nekem is ez jutott eszembe. . . A Dunántúl és a Vajdaság két külön világ. Pécs és Kanizsa messze esik egymástól. D e van, ami az irodalmat és az embereket az országhatárokon át összeköti. . . 45 �ZEN TA Vendégnek lenni a kanizsai írótalálkozón: kellemes és kitüntető meghívás. Külföldi vendégnek lenni: kétszeresen az. Gion Nándor, a Vajdasági Íróegyesület elnökségének tagja, a kitűnő pró­ zaíró, az írótábor egyik szervezője már az első nap megkérdezte: - Van-e valami kívánságod? Kivel szeretnél találkozni? Hová vigyünk cl? - Talán Zentára . . . - válaszoltam. Z entán él Varga Zoltán író. Még évekkel ezelőtt a Hídban olvastam egyik remek, középkori tárgyú, parabolisztikus elbeszélését, akkor jegyeztem meg a nevét. Varga Zoltánt a betegség születése óta nem engedi a házból kimozdul­ ni, tolószékhez köti. Idős édesanyja gondozza. A tollat bal kezének két ujja közé fogja, úgy ír. A beteg, béna test nagy szellemet - A dy szavával - „lám ­ pás szép fejet” hordoz. Kodolányi János jut eszembe, a nagyszerű prózaíró, akit a testén elhatalmasodó idegsorvadás sem tudott megakadályozni az írói munkában. Varga Zoltán élete és művészete is arra példa, hogy a szellem ereje le tudja győzni a test esendőségét. Kodolányiról könyvet írtam. Most itt ülök Varga Zoltán szobájában. Hamar megtaláljuk a közös szót. Varga Zoltán nevét természetesen jól ismerik a Vajdaságban, írásait közlik a folyóiratok, könyveit megjelenteti a Fórum Kiadó. Varga Zoltán azonban nem vehet részt a tanácskozásokon, nem lehet vendége a kanizsai írótalálko­ zónak. Amikor délután elindultunk Szabó Frigyes könytárvezetővel Zentára, több kollégának mondtam, hogy kihez megyünk. Az autó két hátsó ülése mégis üres maradt. Ü ZEN ET irodalmi, művészeti, kritikai és társadalomtudományi folyóirat. Megjelenik havonta. Szabadkán szerkesztik, ott is adják ki. A lap immár tízéves múltra tekint vissza. A vállalkozás lelke, fő mozgatója, szervezője Urbán János író. Az Üzenet évente pályadíjat oszt. É let jel-miniatűrök címmel - több mint har­ minc füzetből álló - sorozatot ad ki. A nagyobb terjedelmű É letjel Könyvek száma is elérte a tizenhatot. Az Ú jvidéken szerkesztett, nagymúltú Hidat sokan ismerik, olvassák. Az újvidéki Fórum Könyvkiadó tevékenysége okkal népszerű. De ki tud a tizen­ egyedik évfolyamába lépő, Szabadkán megjelenő, magyar nyelvű Üzenetről? A folyóirat címe szójátékra csábít. „Ü zenet” -e, aminek csak feladója, kül­ dője, kibocsátója van, de nincs, aki várná, befogadná, meghallaná? FE ST Ő K , K É P E K , K E R E T E K Szeptemberben Szabadka nem az irodalmi, hanem a látványosabb, a képzőművészeti arcát fordítja a vendég, a látogató felé. A képzőművészeti találkozó szalonjában, ebben a szép, szecessziós, Lechner Ödön stílusában (talán valamelyik tanítványa által) tervezett épületben a fia­ tal skopjei festő, Trajce Dimcevski képei láthatók. A szalon mellett, a talál­ kozó felújított elárusító galériájában, a STIL-ben, a szabadkai művészek al­ kotásaiból vásárolni is lehet. A város központjában, egy kis üzlethelyiségben, a Francer Galériában az idős mester, a Párizst megjárt Milan Konjovic tíz új festményéből nyílik kiál­ �lítás. A beszéd m ár elhangzott, am ikor a galériáb a lépünk. A vernisszázst itt is, a k ár Párizsban, fogad ással kötik egybe. A m éregerős bácskai körtepálinká­ ból még a k ésve érkezőknek is jut. M egism erkedem a galéria tu lajd on o sával, aki egyszem élyben híres képkeretező. M inden festm énynek más, így m ond ja: a kép egyéniségének m egfelelő keretet készít. Szabad ka, valób an , a képzőm űvészetek váro sa. Itt még a képkeretezést is m űvészi színvonalon m űvelik. M I T E S Z JÓ T E G Y V Á R O S N A K ? Zenta lázként felszökő váro siasod ását annak köszönhette, hogy 1896-ban egy tiszai átkelési h ad gyak orlat a lk a lm áv al a felséges Ferenc Jó z se f császár és k i­ rály a városba látogatott. Zenta akkor kapott v illa n y v ilá g ítá st, aszfaltozták az utcákat, s m egépült a betonozott rakpart. A m onarchia uralkod ói nem látogatnak m ár a V a jd a sá g b a . A k i jó pár éve járt Ú jv id ék e n, a lig ism er a váro sra. A szűk utcák helyén tágas körutak és sugárutak nyíltak. E ltű n tek a zörgő villam osok. M egépült az új szerb színház és opera. T atarozták a szállodákat. Ú j épületbe költözött a tudo m án yegyetem . . . 1980-ban Ú jv id é k en rendezték meg az asztalitenisz-világbajnokságot. T A N Y A S Z ÍN H Á Z A z együttes az ú jvid éki m agyar színház tagjaiból és a vá llalk o zó k ed vű akadém istákból alakult. A h ogy neve is m ond ja: a bácskai apró településekre, fa l­ vak b a, tanyákra viszik el a m űvészi szót. W eöres S án d o r H o ld b é li csónakosa huszonhárom vid ék i előadás után beköltözött az ú jvid é k i színház fa la i közé. A falusi előadásokon a parasztudvaron álló n yárfa és szénaboglya is a darab „szerep lő je” volt. A nyílt színi játékot m ost a zárt környezethez k ell alakítan i. A z ú jvid ékiek vá lla lk o zá sa a korábbi budapesti bem utató, a győri op era­ válto zat és a pécsi színház előad ása m ellett is m egállja a helyét. A színészek igazi népi, vásári kom éd iát játszanak. A nyers színek jól váltak ozn ak a lírai hangulatokkal. A m ik o r m ár-m ár harsánnyá váln a a játék, átcsap lágy id illb e . A m iko r a bántó szentim entalizm us clöntené a színpadot, a vaskos hang vissza­ ránt a valóságba. A z előadás után H ern y á k G y ö rg y rendezővel és a kitűnő V itéz L á sz ló val, Soltis L a jo s sal beszélgetünk. M on d ják , M agyaro rszágra is szívesen elhoznák a H o ld b é li csónakost. H a va la h o l, leginkább Szentendrén, a váro ska főterén, a nyári szabadtéri játékokon vo ln a otthon. H U N G A R O L Ó G IA I IN T É Z E T A z ú jvid é k i tudom ányegyetem új épületének egyik hűvös, em eleti szobájában üljük körül az asztalt. A h ázigazda B o r i Im re professzor. A z intézmény, ahol vagyunk, pontos n e ve : A M a g y a r N y e lv , Irodalom és H ungarológiai K u ta tá ­ sok Intézete. Se szeri, se szám a a kü lönféle k iad ván yok n ak, könyveknek, fü ­ zeteknek, am elyek az intézet m unkatársaitól, az intézet kutatási tervének ré­ szeként, az intézet gondozásában jelennek meg. Í rói bib lio g ráfiák (pl. Sinkó 47 �Ervin a horvát irodalomban), irodalomtudományi dolgozatok (pl. Danyi Mag­ dolna disszertációja Czóbel Minkáról), a Hungarológiai Intézet tudományos közleményei, Tanulmányok címmel egy másik kiadványsorozat, nyelvészeti fü­ zetek (pl. a Vajdaság helységeinek földrajzi nevei), sorozaton kívül megjelenő k ö n y v e k ... Mennyi szellemi erőfeszítés és eredmény, a kutatói elhivatottság bizonyítékai! Eltűnődöm. Vajon bekerülnek-e az anyanyelvi kultúra vérkerin­ gésébe? Vajon ösztönző, gazdagító, alkalmankint vitára sarkalló forrásai lesznek-e a magyar nyelvű tudományos életnek? Hogy könnyítsek lelkemen, elfogadom és elhozom Bori Imre ajándékát: egy jókora könyvcsomagot - súlya legalább öt üveg vinjakkal fölér - az intézet elmúlt évi kiadványaiból. A TELEP Egykor ez volt a város „érdes része” : a földszintes házakat magyarok lak­ ták, gyári munkások, városi nincstelenek, szegények. Aki tehette, azóta lakó­ telepi házba költözött, s itthagyta a telepet. A környék lakossága az elmúlt évtizedekben jórészt kicserélődött. De itt maradt a negyven éve épített egy­ emeletes épület, az újvidéki Petőfi Sándor Művelődési Egyesület. Amíg Fülöp Gábor költő, az újvidéki rádió dramaturgja az egyesület mel­ lett működő tanács tagjaival tárgyal, én egy másik szobában, a ház életével, az egyesület munkájával ismerkedem. Az egyesület a zágrábi Ady K ör testvér­ intézménye, de programja annál változatosabb, gazdagabb. A házban könyv­ tár, énekkar, zenekar, három tánccsoport működik. Rendszeresen tartanak író­ olvasó találkákat. Az egyesület többször szerepelt Magyarországon. Lassan besötétedik. A homály körülöleli a házat. A kivilágított ablakok az utcára szórják a fényt. Az emeletes épület szigetként áll a telepre boruló éj­ szakában. EG YPERCES N O VELLA Két apróhirdetés a Magyar Szóban, melyet a véletlen, a legjobb rendező tör­ delt egymás alá: „Férjem, D evecseri János szeptember 16-án elhagyott, tetteiért és adóssá­ gaiért felelősséget nem vállalok. Devecseriné, Temerin.” „Adán egy elkóborolt kan német juhászkutyát gazdája átveheti a Duro Dakovic u. 50. szám alatt.” 48 �BOJTÁR ENDRE Báthorytól máig Litvánia magyar szemmel Volt a XVI. században történelmünknek egy olyan pillanata, amikor litvá­ nok és magyarok igen közel álltak egymáshoz, hiszen Steponas Batoris, vagy magyarosan Báthory István személyében magyar volt a litván-len­ gyel közös állam, a commonwealth uralkodója, s nem kisebb tett fűződik a nevéhez, mint a vilniusi egyetem megalapítása. Első litvániai látogatásom után, mikor is alkalmam volt a televízióban is néhány szót szólni terveimről, Algirdas Sabaliauskas barátom, a kitűnő nyelvész azt írta, hogy lehet, én leszek Báthory folytatója. Szeretném, ha Sabaliauskas jósnak bizonyulna, s ha nem is egy egész egyetemet, de egy litván vagy baltisztikai tanszéket sikerülne felállítani a budapesti egyete- Bármily hihetetlen, de van egy olyan vállalt feladatom is, ami közvet­ lenül Báthory idejéből nyúlik át a mába. Ismeretes, hogy Báthory szívesen időzött Vilniusban, s vele együtt had­ vezére, Békés Gáspár, aki ott is halt meg. Mivel Békés antitrinitárius volt, csak a városon kívüli dombon engedték eltemetni, amit azóta is Békés-dombnak hívnak. Ugyancsak első vilniusi látogatásomkor Vincas Zilinas, az Etnográfiai Mú­ zeum azóta elhunyt felejthetetlen igazgatója közölte velem, hogy Békés Gáspár csapatzászlója Magyarországra került, s ha megtalálom és vissza­ juttatom jogos tulajdonosának, Litvániának, akkor szentté avatnak. Csá­ bító ajánlat: sohasem voltam szent. . . Annyit már sikerült kideríteni, hogy a zászló 1941 első felében került Magyarországra, amikor a Szovjetunió baráti gesztusként visszaadta azokat a hadi jelvényeket, amiket az orosz csapatok 1849-ben, a magyar szabad­ ságharc leverésekor zsákmányoltak. (Hogy csapódott ezekhez a Békés-zász­ ló, az rejtély.) Most már csak ezeket a visszakapott zászlókat kell megta­ lálni. . . Báthory halála után hosszú időre megszakadt minden kapcsolat a két nép között, ha csak azt nem számítjuk, hogy milyen furcsa jelentést kapott a „vengras” szó a XIX. századi litván nyelvhasználatban: azt a faluról falu­ ra vándorló embert jelentette, aki könyvektől kezdve a bolhaporon át min­ denfélével kereskedett, s aki mindenhez értő kisiparos, hírvivő, lódoktor, kuruzsló volt egy személyben. (Persze, ezek a magyarok nem igazi ma­ gyarok voltak, hanem „hungaricusok” , Hungaria lakói, az akkori Észak49 �Magyarországról lengyel földön át vándorútra indult szlovákok gányok.) vagy ci­ Ezenkívül azonban - semmi, egészen a legújabb időkig. 1945 után két részre oszlik kapcsolataink története. A z első körülbelül az 1960-as évek végéig tart, s az jellemzi, hogy a litván irodalom egy volt a szovjet irodal­ mak közül. M a már olvashatatlan „szocialista realista” műveit oroszból fordították, kötelező penzumként: minden köztársasági kultúrából meg kellett jelentetni bizonyos százalékot. E nivelláló szemlélet áldozata lett a talán jobb sorsra érdemes Eduardas M ieželaitis, az első litván költő, akinek önálló kötete jelent meg magyarul (Kardiogram m , 1967) - ám az értelemzavaró hibákkal teli, gyengén fordított könyv észrevétlen maradt a többi szovjet könyv között, s méltán merült feledésbe. A második szakasz ezen az áldatlan állapoton változtatott azáltal, hogy megkezdődött a litván irodalom eredetiből történő fordítása, és ami talán még fontosabb: eredetiből történő megismerése és megismertetése. S itt elnézést kell kérnem az olvasótól, mert - bármilyen szerénytelenül is hangozzék - , beszámolóm hangneme a továbbiakban még személyesebbé fog válni. Ennek az az oka, hogy tudomásom szerint én vagyok az egyet­ len ember Magyarországon, aki tud litvánul (nem számítva a néhány, ná­ lunk élő litván feleséget, illetve férjet). Ille tv e .. . Egykori évfolyamtársam Voigt Vilm os, jelenleg a Budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem N ép­ rajz Tanszékének tanszékvezetője, aki kitűnő ismerője a svéd, a finn és az észt nyelvnek és kultúrának, a balti finn népek folklórjával foglalkozván annyira megtanult lettül és litvánul is, hogy legalább e munkájához szük­ séges szakirodalmat tudja olvasni. (Voigt neve azért is megemlítendő, mert az ő tollából származik gyér kulturális kapcsolataink eddigi legjobb öszszefoglalása, több mint tíz évvel ezelőttről: Report of B altic Studies in Hun­ gary, „Journal of Baltic Studies” , 1973/4.) Egyedül lenni egy kultúra gazdájának hálás, ám ugyanakkor nehéz sze­ rep, hiszen bármilyen balti ügy akad - meghívólevelek küldésétől kezdve a litván nevek helyesírásán át egészen a különböző könyvkiadóknak készí­ tett ajánlásokig vagy a nyersfordítás rabszolgamunkájáig - mindent egye­ dül kell végezni. Ezért - ezért is - írtam botcsinálta nyelvészként egy litván nyelvkönyvet (K evés szóval litvánul, 1985. Tankönyvkiadó): hátha könynyebben akad néhány magamfajta megszállott, akivel később esetleg meg­ oszthatjuk a munkát. Litván barátaim gyakran kérdezték csodálkozva: hogyan kezdődött? Ho­ gyan juthat valaki eszébe, hogy litvanista akar lenni? A dolog nem olyan rejtélyes, mint amilyennek első pillanatban látszik. Közel húsz évvel ezelőtt, mint a Magyar Tudományos Akadémia Iroda­ lomtudományi Intézetének munkatársa (azóta is, jelenleg is ez a munka­ helyem) a XX. századi avantgarde költészettel foglalkoztam. A cseh, len­ gyel, ukrán, orosz és a többi szláv, valamint a magyar irodalom némi is50 �meretében arra a következtetésre jutottam, hogy a balti irodalmak valószí­ nűleg hasonló típusúak lehetnek, s ahhoz, hogy a közép- és a kelet-európai kultúrákról teljesebb képet nyerjünk, nem ártana ezeket az irodalmakat is bevonni az összehasonlítás körébe. A kémikus M engyelejev példája le­ begett előttem, aki bizonyos adatok birtokában előre látta addigi ismeret­ len elemek létezését. Én is úgy okoskodtam: ilyen és ilyen típusú irodal­ maknak kell lenniük ezen a tá jo n .. . Levelet írtam Vilniusba és Rigába (Tartuba nem kellett, mert az észt irodalomnak — rokon nép lévén - volt és van szakértője hazánkban), a tudományos akadémia irodalomtudományi intézete igazgatóinak. S ekkor ért az első meglepetés. Rigából semmiféle válasz nem érkezett. (A lettek - hogy finoman fejezzem ki magam - hűvös viszonya saját kultúrájukhoz és annak terjesztőihez azóta is érthetetlen számomra. N agy nehezen ugyan megtanultam lettül olvasni - s V oigt Vilmoson kívül az egyetlen irodal­ már vagyok e tekintetben is Magyarországon - , s egy-két nagyszerű barát­ ra szert tettem Rigában, de semmiféle rendszeres támogatást, s ami a leg­ fájóbb: könyveket nem kapok tőlük.) Vilniusból viszont hosszú levél érkezett válaszul, valamint egy közel 20 oldalas bibliográfia, s könyvek: a Litván irodalom története és egy nyelvkönyv. Am int később kiderült, a feladó a vilniusi intézet igazgatója, Kostas K orsakas akadémikus volt. A kik ismerik, tudják, hogy Korsakas milyen zárkózott, a ridegségig szigorú ember. É s mégis, ez a magas állású vezető nem átallott azonnal segíteni egy ismeretlen fiatalembernek, csupán azért, mert az valam iféle érdeklődést tanúsított L itvánia iránt. E z volt az, ami megragadott, s ami azóta is fogva tart. Több közép- és kelet-európai irodalomnak vagyok népszerűsítője és fordítója, de egy nép sem veszi körül olyan szeretettel és hálával az iránta érdeklődőt, mint a litván. E g y nép sem becsüli meg jobban, őrzi féltőbben saját kultúráját, mint a litván. Hogy mit jelent az irodalom, a művészet egy nemzet életé­ ben, a fennmaradásért folytatott küzdelemben, azt én Litvániától tanul­ tam meg, s örökké hálás leszek a leckéért. A nyelvkönyv segítségével megtanultam litvánul, s kezdtem olvasni a litván avantgardisták műveit. S ekkor ért a második meglepetés. A „ K eturi vejai” című folyóirat egyik számában cikket találtam Kristijonas D onelaitisról, mint olyan költőről, akit az avantgardisták ősüknek ismernek cl. A B inkisékhez hasonló futuristák másutt majdnem mindenütt vadul ta­ gadták a hagyományt, s minden múltat „k i akartak dobni a jelenkor gőz­ hajójából” - itt viszont ellenkezőleg: még a leglázadóbb újítók is ragasz­ kodtak a nemzeti kultúra bizonyos részéhez. Kíváncsiságból a kezembe vettem az É vszakokat, s nyomban éreztem, hogy a X V III. századi közép- és kelet-európai költészet alighanem legna­ gyobb remekét olvasom. Erről sikerült meggyőznöm az Európa Könyvkiadó osztályvezetőjét, Gerencsér Zsigmondot is - aki azóta is lelkes híve a litván irodalomnak úgyhogy az 1970-ben megjelent Évszakok, lett az első olyan litván könyv, amit eredetiből fordítottak. 51 �A litván kultúra iránti érdeklődésem tehát tisztán tudományos indíttatá­ sú volt, de aztán fokozatosan átalakult. A tudományos célt - a litván avantgarde bekapcsolása az összehasonlító vizsgálatba - egy 1978-ban meg­ jelent kismonográfiában véltem megvalósítani (A kelet-európai avantgarde irodalom. Bp. Akadém iai K iadó), s az International Comparative Litera­ ture Association keretében készült hatalmas összefoglalásban is én írhattam néhány rövid lapot a litván és a lett avantgarde-ról (L es avantgarde litteraire au X X ém e siecle. I—II. 1984. szerk. Jean W eisberger). E d d ig arról beszéltem, hogy milyen jó szerencse irányított engem L itvá­ nia felé. Most azt kell elmondanom, hogy milyen szerencséje volt a litván irodalomnak Magyarországon azzal, hogy Donelaitist Tandori Dezső for­ dította magyarra. Régi hagyomány, hogy a kevéssé ismert, „k is” nyelvekből filológiai vagy ún. nyersfordítást készítenek, amit aztán egy költő fordít véglegessé, tesz át formahű versbe. A fordítás sikere ilyenkor azon múlik, hogy sikerül-e a megfelelő költőt megtalálni. Miután lenyerseltem az É vszakokat (ami nem volt gyerekjáték: három­ ezer sor X V III. századi hexameter - bizony igénybe kellett vennem a cseh és az orosz változat segítségét), Tandori Dezsőt választottam partneremül, s az Európa K iadó beleegyezett a választásba. A kiadó részéről nem volt kockázatmentes a dolog, hiszen Tandori Dezső első verseskötete akkor még csak megjelenés előtt állt, s csak néhányan tudtuk, barátai, azt, ami ké­ sőbb beigazolódott, hogy a X X . századi magyar irodalom egyik legnagyobb­ ja válhat belőle, s ugyancsak nem látott még napvilágot a M óra Kiadónál az általam válogatott és szerkesztett Lengyel költők, antológiája, melyben Tandori mint műfordító először mutatkozott be terjedelmesebb anyaggal. Nos, az Évszakok fordítása Tandorit egy csapásra a gazdag magyar fordí­ tásirodalom legjobbjai közé emelte, s elindítója lett egy páratlanul gazdag, termékeny műfordítói pályafutásnak. A z Évszakok klasszikus alkotás lett, a magyar műfordítás-irodalom aranyalapjába tartozik. Donclaitison kívül azután csak egy önálló v erseskötet jelent meg, Justinas M arcinkevičiustól, ugyancsak Tandori Dezső fordításában (T á j láto­ mással, 1978). Sokéves munka eredményeként viszont 1980-ban napvilá­ got látott a L itvá n költők antológiája, amely felöleli az egész litván költé­ szetet, Mažvydastól egészen a legfiatalabbakig. Az antológia egy szempontból érdekes: a hazaiak mellett benne emigrációs költők versei is. szerepelnek Az, hogy beválogattam az antológiába őket, egybehangzik a magyar kul­ túrpolitikával. Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy eredetileg szerepelt válogatásomban Alfonsas Nyka-Niliunas, Henrikas Nagys, Bernardas Brazdžionis, Kazys Bradunas és Tomas Venclova is, őket azonban a kiadó - szovjetunióbeli kérésre - végül kihagyta. (A sors iróniája, hogy később igen magas helyről az emigráció szerepeltetése miatt dicsérték meg a kö­ tetet, mondván, hogy az Helsinki szellemében készült...) 52 �H a a litván próza magyar útjáról beszélünk, megint csak egy kitűnő fordító nevét kell említenem. Maráz László ugyan nem tud litvánul, de valahogy elkötelezettje lett Litvániának, a litván irodalomnak. M arázza l nagyon szerencsés munkamegosztást alakítottunk ki, ami aztán más fordí­ tókkal is általánossá v ált: az oroszból fordított szöveget a litván eredeti alapján igazítom ki-egészítem ki, s ily módon ha nem is egészen, de nagy­ mértékben kiküszöbölhetők a közvetítő nyelv okozta hibák, zavarok. M aráz vállalt oroszlánrészt annak az antológiának a lefordításában, amelyik az 1956 után írt elbeszélésekből adott válogatást (A csíkos troli­ busz, 1970.), lefordította M ykolas Sluckis több regényét, legnagyobb telje­ sítménye azonban az volt, hogy - többéves munkával - elkészítette Vincas M ykolaitis Putinas Oltárok árnyékában című regényének remekbe sikerült fordítását (1976). A z említetteken kívül önálló novelláskötet jelent meg Juozas Grušastól Leány galambokkal, 1972 (megint egy ok némi büszkeségre: Grušas há­ ború előtt kiadott elbeszélései előbb jelentek meg Budapesten, mint V ilni­ usban) és Kazys Sajától (A szőttes, 19 8 1). A kép teljessége kedvéért megemlítendő a Moszkvában és részben B u ­ dapesten szerkesztett Szovjet Irodalom című folyóirat, amelyik meglehe­ tős rendszerességgel közöl litván szerzőket is; ezek kiválasztásába termé­ szetesen nincs beleszólásom, de szerencsére a folyóirat szintén alkalmazza a litván eredeti alapján történő szövegellenőrzés módszerét. Aminek köszönhetően nekem csak azokat a műveket „k e ll” lefordítanom, amelyek szívemhez közel állnak, amelyek megjelentetését feltétlenül szük­ ségesnek tartom, de amelyeknek nincs orosz fordítása. A számos novel­ lán kívül eddig három ilyen hosszabb próza akadt: Kazys Saja zseniális meseregénye, a K ik laknak a nagybőgőben (1973) s két könyv, amelyik 1986-ban fog megjelenni: Saja fura kisregénye, A z örökös és Saulius Tomas Kondrotas A kígyó pillantása című könyve, amit a legjobb litván re­ génynek tartok, világirodalm i szintű alkotásnak. Bárcsak minél több ilyen feladatra „kényszerítenének” a litván író k .. . A harmadik műnemről, a drámáról szólva, a száraz ad atok arról tanús­ kodnak, hogy három önálló drámakötetet jelentettünk meg: egyet Kazys Sajától (Jónás, a próféta, 19 7 1.) egyet Justinas M arcinkevičiustól) (Három dráma, 1979), és egy antológiát, amelyben Saja, Saulius Šaltenis és Romualdas Baltušnikas művei szerepelnek (Lélekcsere, 1983.). M agyar szín­ házak három litván darabot játszottak: Sajától egy bábjátékot, Marcinkcvič ius Székesegyházát (Radnóti Színpad, 1980) és Šaltenis Sicc, h a lá l.. . cí­ mű művét (Miskolci Nemzeti Színház, 1983). A műveket feleségem, Bojtár Anna, M aráz László és én fordítottuk. E z bizony, elég kevés, ha nem lenne itt valam i, ami hatalmasan meg­ emeli a litván dráma magyarországi jelenlétét. E z pedig a M agyar Rádió. M ivel a Magyar Rádió drámai osztályának M aráz László a vezetője, a lit­ ván irodalom enyhe protekciót élvez az ország legnagyobb színpadán. En- 53 �nek is köszönhetően az említetteken kívül többször is előadták Grušas, Vytaute Žilinskaite, Sluckis és mások dramatizált műveit. Saulius Šaltenis darabját Miskolcon Vilniusból érkezett vendég: Irena Bučiene állította színpadra. A z alatt a két hónap alatt, amíg nálunk dol­ gozott, annyira megszerette Magyarországot, hogy nemcsak férjét, Algimantas Bučyst, az író-kritikust tette a magyar kultúra hívévé, hanem fiát, Andtiust is rávette, hogy magyar szakra iratkozzon a leningrádi egyetemre. Vannak néhányan, akik a másik oldalról, Litvánia felől építik a hidat. Elsősorban is Janina Išganaityte, aki autodidakta módon tanult meg magyarul és lett irodalmunk első számú fordítója; vagy V itas Agurskis, aki a magyar könyvek gondos recenzense; aztán a Kárpát-Ukrajnából szár­ mazó M arija Rubaževičiene, aki Vilniusba ment férjhez, s, aki többek kö­ zött egy litván Petőfi-kötet megjelentetésénél bábáskodott. Aztán azok, akik nem tudják ugyan nyelvünket, mégis barátaink. A költő Mykolas K a rč iauskas, aki Vilniusban a magyar kultúra nagyköveté­ nek számít, aki nemcsak, hogy lefordított egy kötet verset Tandori Dezső­ től és Juhász Ferenctől, nemcsak, hogy könyvet írt magyarországi élményei­ ről, de fiát is - Bučienéhez hasonlóan - magyar szakra küldte. V agy az a három kitűnő költő: Sigitas G e d a, Alfonsas M aldonis és V lu­ das Š imkus, akik fordítói voltak az általam válogatott, 1972-ben megje­ lent antológiának, amelyik öt X X . századi magyar költő - A d y Endre, Jó ­ zsef A ttila, Radnóti Miklós, N agy László és Weöres Sándor - 10 0 0 -10 0 0 sorát tartalmazta, s amit a litván olvasók órák alatt szétkapkodtak. Körülbelül ezek lennének kapcsolataink tényei. H a arra a kérdésre akarunk válaszolni, hogy e tények alapján, de e té­ nyeken túlmenően, milyen kép alakult ki Litvániáról Magyarországon, ak­ kor felelhetünk fellengzősen is, felsorolva az „eredményeket” , ahogy mond­ juk egy termelőszövetkezet év végi számadó közgyűlésén szokás - az ilyen válasz azonban hamis lenne. A z igaz azonban, hogy húsz évvel ezelőtt, amikor elkezdtük a mun­ kát, jóformán semmit sem tudtak nálunk Litvániáról, s, ha egyáltalán szó­ ba került, biztos összekeverték Lettországgal. E z ma már nem fordul elő, sőt, az emberek többé-kevésbé ismerik azt a tragikus történelmi utat is, amit a litván nép végigjárni kényszerült. (Természetesen mindig az olva­ só, az érdeklődő emberről beszélek. A nem olvasó ember továbbra sem tud semmit Litvániáról, de az ilyen ember Am erikáról, Magyarországról, semmi­ ről sem tud semmit.) Ismerik nemcsak a litván könyvekhez írt elő-és utó­ szavaimból, hanem elsősorban a jó művekből, amelyek minden kommentár­ nál hívebben vallanak arról a termőtalajról, amelyből fakadtak. S erre a kis eredményre, szerintem, büszkék lehetünk. Itt kell beszámolnom az egyetlen nagyon fájó pontról, az egyetlen ku­ darcról, ami litván ügyekkel kapcsolatosan ért. Hat-hét évvel ezelőtt a Corvina K iadó felkért, hogy írjak kísérőszöveget R ácz E n d re fotóművész 54 �kb. 200, Litvániában készített pompás fotójához. Gondoltam, megragadom az alkalmat, hogy megjelenjen az első baltisztikai könyv Magyarországon, s ezért nem egyszerű kísérőszöveget készítettem, hanem egy 150 oldalas Litvánia-történelmet, vagy inkább kultúrtörténetet, az ősi időktől napjain­ kig, amely enciklopédikusa n tartalmazza a legfontosabb adatokat, számo­ kat, dátumokat stb., s talán még az az előnye is megvan, hogy a szokásos elfogultságoktól mentes. Közben azonban nálunk is beállt a gazdasági válság, s a kiadó az eleve veszteségesnek ítélt Litvánia-könyvet félretette szebb időkre. E z kb. öt év­ vel ezelőtt történt, s a szebb idők azóta sem akarnak felvirradni. Külön lapra tartozik a történelem- és irodalomtudományban uralkodó Litvánia-kép. Annyit sikerült elérni, hogy történészeink legalább azt tudo­ másul vették, hogy a litván történelem nem azonos Lengyelország törté­ nelmével, s azon kevesek, akik a térség történelmével foglalkoznak, figye­ lembe is veszik e felismerést. (E gy jó negyedszázada megjelent Lengyelor­ szág történeté ben például a legképtelenebb állítások szerepelnek, arról nem is beszélve, hogy a szerző még Báthorynál sem említette meg, hogy annak valam i köze volt a litvánokhoz is.) Az irodalomtudományban jobb a helyzet, elsősorban a Világirodalm i le­ xikonnak köszönhetően, amelyik most tart a 10. köteténél. Ennek balti cím­ szavait én írom, s tartalmazza a háromkötetes litván lexikon irodalmi anya­ gának kb. a kétharmad részét. A z avantgarde után a múlt század irodalm ával kezdtem foglalkozni. Ennek eredménye egy 1986-ban megjelenő vékony könyvecske (A felvilá ­ gosodás és a romantika a közép- és kelet-európai irodalm akban), mely tu­ lajdonképpen a X V III. század végétől az első világháborúig terjedő ma­ dártávlatú összehasonlítása a térség 15 irodalmának, köztük a litvánnak is. Donelaitis külön fejezetet kapott benne, egyébként pedig a litván iro­ dalmat is azokkal az általános jegyekkel jellemzem, mint a többit, vagyis: a nyugat-európaihoz képest megkésett fejlettség, ami azután a különböző irodalmi irányzatok egyszerre történő befogadását és az ebből következő stíluskeveredést, a stílusok egymásra torlódását okozza; a líra jóval fejlet­ tebb, mint a csenevészebb próza- és drámairodalom ; az irodalom ideológiai szerepének túlhangsúlyozása, ami abból fakad, hogy az irodalom kényte­ len magára vállalni nem esztétikai funkciókat is stb. Végezetül néhány szó arról, bennem milyen kép él Litvániáról, s ebből következik: milyen terveket tűztem magam elé. ami Először is helyesbítenem kell. Nagyképűség nélkül csupán a litván iro­ dalomról beszélhetek, vagy legfeljebb arról a képről, amit ez az irodalom tükröz. M agát Litvániát, a hétköznapi életet, azokat az embereket, akik nem irodalommal, művészettel foglalkoznak - nem ismerem. Nem is is­ merhetem, hiszen a Litván Írószövetség vendégeként összesen hét-nyolc al­ kalommal voltam Litvániában, hét-tíz napos rövid látogatáson (egyetlen - 55 �az első - alkalom kivétel, amikor a tudományos akadémia vendége­ ként egy hónapot töltöttem ott). A fővároson, Vilniuson kívül egy-egy fél napot láttam Kaunasból, s egy ízben felkerestük egy új kisváros, Elektrinai irodalommal kiemelten foglalkozó gimnáziumát. „M agát az életet” azon­ ban csupán az irodalomból ismerem, s ezzel az ismerettel nem árt óvato­ san bánni. A közép- és kelet-európai irodalmak egyik legfőbb sajátosságát abban látom, hogy a nemzeti élet kereteinek hiánya miatt hiányzik belőlük az a fajta valósághű ábrázolás, az a fajta próza, amely a szilárd nemzeti kere­ tekkel rendelkező népekre, mondjuk az angolra, vagy akár az oroszra oly jellemző. E tájon nem nagyon volt történelmi idő és tér, amelyen belül kibontakozhatott volna valam i szilárd és folyamatos értékrend (ez a nagy prózairodalom társadalmi alapja, háttere); itt rendszerint rövid távú elkép­ zelésekhez kellett igazodni, vagy éppen a nemzet, az anyanyelv életben maradásáért kellett küzdeni. (A pillanatot tükröző líra alkalmas erre ezért is van annyi kitűnő költőnk). Ennek következtében van irodalmaink­ nak - a magyarnak is! - valam i görcsösen hazafias jellege, mintha minden valam i ideológiai szűrőn át látszódna, olyan szűrőn át, ami kiszűri magát a valóságot is. Bár tudom az okát, sőt, a legtöbbször még kikerülhetetlen szükségét is értem, mégis, untat ez a fajta irodalom, untat és egyre inkább szégyenke­ zésre késztet, ha azt látom, hogy egy litván (vagy magyar) műben a lit­ ván (vagy magyar) eltakarja előlem az embert. Ezért azokat az írókat kedvelem, akik képesek voltak kilépni (vagy éle­ tük arra kényszerítette őket, hogy kilépjenek) a közép- és kelet-európai írók á ltalános szerepéből, s találtak valami olyan pontot, valami olyan köztes helyet, ahonnan rálátásuk nyílt a valóságra. (Furcsa módon számomra ezek a legnemzetibb írók.) A litván irodalomban - a nagyszerű lírikusokon kí­ vül - Donelaitis volt ilyen, aki két haza, két nyelv senkiföldjéről látta be Európát, ilyen volt Antanas Škema, akinek az emigrációs lét kínált távla­ tot, s ilyen a legnépszerűbb magyarországi litván író, Kazys Saja, vagy Saulius Tomas Kondrotas, akik a mese, a csoda, a mítosz varázsszemüvegén keresztül képesek felcsillantani a valóságot. A z elkövetkező öt évben szeretném megírni a litván és a lett irodalom összehasonlító történetét. Nem a hagyományos, a szokásos irodalomtörté­ netek számát akarom eggyel szaporítani, hanem olyanra gondolok, amelyik egyrészt szélesebb közép- és kelet-európai összefüggésbe helyezi e két balti irodalmat, másrészt azokat az írókat és azokat a mozzanatokat emeli ki, akik és amelyek túlmutatnak a nemzeti kereteken, a világirodalom felé mu- A „törököt fogtam, de nem ereszt” kifejezést a magam számára rég úgy módosítottam: „L itván t fogtam, de nem ereszt” . Szeretném, ha az elkövet­ kezendőkben minél többen elmondhatnák magukról Magyarországról ugyan­ ezt. 56 �VALÓSÁGUNK CSO N G RÁ D Y B É LA Útjelző a jövőbe „A z új időnek új utakra és reményekre van szüksége.” (Romain Rolland) A fenntartást - hogy vajon mit lehet még elmondani s pláne a lap jellegének megfelelő megközelítésben az SZ K P X X V II. kongresszusáról - komoly el­ lenérvek mérsékelik. Belátható, hogy egy ilyen nagy horderejű politikai ese­ mény, egy közép-, illetve hosszú távra programozott állásfoglalás nem könynyen veszíti el aktualitását s - mint számos jel mutatja - különösen nem kell ettől tartani a X X V II. kongresszus esetében. Sőt, a több hónapos távlat al­ kalmat ad a meditációkra, néhány szintetizált gondolat kiemelésére és az el­ határozások megvalósításában szerzett kezdeti tapasztalatok számbavételére is. Az elemző, méltató írások, beszédek egyik leggyakrabban visszatérő fordu­ lata történelmi jelentőségűnek titulálta a szovjet kommunisták soros kong­ resszusát. E jelző tudatos használata azt a meggyőződést erősíti, hogy a ta­ nácskozás analóg szerepet tölt be a szovjet társadalom fejlődésében, a szo­ cialista világrendszer, s egyáltalán a nemzetközi helyzet alakulásában, mint amelyet a XX. kongresszus betöltött. Csakhogy a harminc évvel ezelőtti dön­ tések küldetését, hatását visszamenőleg, sok-sok tapasztalat birtokában érté­ keljük — teljes joggal - történelminek és legfeljebb eltűnődünk azon, hogy az 1956-ban érett fejjel gondolkodók - szovjetek és nem szovjetek - mennyire érzékelték, hogy mérföldkövet jelző dokumentum megszületésének kortársai, netán részesei voltak. Most viszont már jó előre, a kongresszus előkészítésének idején megjelent a minősítés s önkéntelenül adódik a kérdés: miért, milyen indokkal? A válasz egyrészt belpolitikai, másrészt nemzetközi tényezőkben keresendő és nem köthető szigorúan 1986 februárjához. Ugyanis a társadalom valósá­ gos szükségleteiből, folyamataiból kibontakozó változások jeleit már a kong­ resszust megelőző három év során lehetett érzékelni. Így a legmagasabb szin­ tű politikai testület arra volt hivatott, hogy átfogó koncepciót, stratégiát dol­ gozzon ki, fogadjon el a kor kihívásaira. A nagy formátumú kérdések egyebek közt: a termelés tudományos, műszaki bázisának dinamizálása, a gazdaságirányítás reformja, a dolgozó emberek jólétének növelése, a szocia­ lista önigazgatás, a demokrácia fejlesztése, a nyilvánosság kiszélesítése, a tár­ sadalmi gyakorlat, a mindennapi élet valós problémáira érdemben reagáló ideológiai munka szükséglete - azt igazolják, hogy nem volt kicsi a tét a belső fejlődés szempontjait tekintve sem, de végül is a háttérben a szocialis­ ta építőmunka perspektívája állt, s ez már túlmutat egy párt, egy ország bel- 57 �ügyén. Hiszen ha a célkitűzések megvalósulnak, a nyolcvanas évek közepe minőségileg új korszak nyitányaként íródik be nemcsak a Szovjetunió, hanem a szocializmus fejlődésének történetébe is. Az pedig már valóban történelmi léptékű kérdés, hogy e rendszer milyen pozíciókkal érkezik a XXI. század kü­ szöbére s teljesítőképességével, nemzetközi vonzerejével hogyan tudja befo­ lyásolni a társadalmi útválasztás kérdését, az emberiség sorsának alakulását. A kongresszus dokumentumaiban egy merőben új politikai filozófia kör­ vonalazódott. Ennek egyik fontos vonása az a belátás, hogy a kommunista társadalom megteremtése egyelőre irreális program s létjogosultsága a szo­ cialista viszonyok tökéletesítésének van. Egyre jobban tudatosodik, hogy a szo­ cializmus jelen formájában nem befejezett, nem kifejlett társadalmi rendszer, sőt fejlődésének megalapozó szakaszán túljutva, most kezd formálódni igazi - egyetemes és nemzeti - arculata. E folyamat azonban sokkal hosszabb időt vesz igénybe s nehezebben - dilemmák, ellentmondások, bonyolultabb körül­ mények közepette, feszültségek, buktatók, válságok árán - valósítható meg, mint korábban feltételezték. A fejlődés szocialista útját járó - főként európai - országok számára nagy­ jából egyszerre teremtődtek meg a feltételei és fogalmazódtak meg a köve­ telményei egy magasabb szintű - mondhatni fejlett - szocializmus építésé­ nek. Többek között ez magyarázza a részükről tapasztalt nagy érdeklődést az SZ K P kongresszusa iránt, de ide vezethetők vissza az egyes országok politi­ kájában észlelt párhuzamok is, amelyek azonban nem jelentik a kérdések ke­ zelési módjának uniformizálását. Nem célravezető tehát azt firtatni - ahogy egyesek nálunk is teszik - , hogy ki kit utánoz, hiszen a hasonló társadalmi jelenségeknek közös gyökerei vannak, hasonló konzekvenciái lehetnek. Bár a szocializmus eddigi eredményei tiszteletet parancsolóak, az elmúlt évtizedek tapasztalataira már nem lehet közvetlenül támaszkodni, hiszen ma mások a feladatok, s mások a lehetőségek is. Mindaz, ami korábban jónak bizonyult, nem biztos, hogy most is elegendő, a fejlődést nem lehet többé a régi módon biztosítani. Tovább már nem szabad háborítatlanul várakozni, mert a készülődés idejét már felemésztette a múlt. Érdekes, hogy elég sokan - Magyarországon is - nemkívánatos önostorozásnak fogják fel a gondok szokatlanul őszinte feltárását, a realitásokkal való szembenézést. Pedig már Lenin is figyelmeztetett rá: „ . . . a keserű igazság hasznosabb a felemelő ámí­ tásnál, értékesebb a diplomatikus mellébeszélésnél és köntörfalazásnál. . . N e­ künk állandóan ellenőriznünk, kell magunkat azzal, hogy tanulmányozzuk a politikai események láncolatát egészükben, okozati összefüggésükben, ered­ ményeikben. Amikor a tegnap hibáit elemezzük, tanulunk abból, hogy ma és holnap elkerültük, azokat.” Napjainkban a szovjet párt a kritikai szellemet konstruktívan értelmezi. Egyrészt tudatában van annak, hogy a változás igé­ nye nemcsak a hibákból ered, másrészt a problémák feltárását és tanulmányo­ zását kiegészíti a megszüntetésüket eredményező hatékony módszerek, utak keresésével. Ez a szellem tükröződik a korábban pátoszra hajlamos politikai terminológia módosulásaiban, a protokolláris, erősen tekintélytisztelő gesztu­ sok kerülésében is. A másik elvi jellegű módosulást az a felismerés jelenti, hogy a kapitaliz­ musból a szocializmusba, illetve a kommunizmusba való átmenet egy „ellent­ mondásos, de kölcsönösen összefüggő és sok mindenben egységes” világban zajlik. A kongresszus politikai beszámolója és az új szövegezésű pártprogram egyaránt sokoldalúan elemzi a tőkés és a szocialista társadalmi rendszer bo­ 58 �nyolult viszonyát, egyidejű szembenállást, harcát és egymásrautaltságát, együttélésük, sőt az emberiség létkérdéseinek, globális problémáinak megol­ dásához nélkülözhetetlen közös fellépésük, cselekvésük szükségességét. A kongresszus a világhelyzetet árnyaltan, differenciáltan, az alapvető tényezők közötti érdekazonosságok és eltérések feltárásával jellemezte. Összegezte, megerősítette és egységes rendszerbe foglalta a kapitalizmus és a szocializmus békés egymás mellett élését szolgáló főbb szovjet javaslatokat, kezdeménye­ zéseket. Újszerűen - kölcsönösséget és a kiegyensúlyozottságot hangsúlyozva - közelítette meg a nemzetközi biztonság kérdéseit. Figyelembe vette, hogy a Szovjetunió hatékony védelme elképzelhetetlen a gazdaság dinamikus fej­ lesztése nélkül, de számolt azzal is, hogy a belső építőmunkához, a magasabb életszínvonalat biztosító termelőmunkához elengedhetetlenül szükséges a nyu­ godt nemzetközi környezet. Mindez találkozott minden békeszerető ember egyetértésével, de különösen azokéval, akik maguk is átélték a háború bor­ zalmait, de legalábbis felidéződik bennük egy-egy második világháborús film­ hez, regényhez, emlékműhöz, vagy mondjuk a leningrádi piszkarjovói temető­ höz fűződő, megrázó élményük. Mert bármennyire a történelemre, az egész emberiségre orientált az SZ K P politikája, természetesként kell azt is felfogni, hogy elsősorban a szovjet állampolgárok számára szeretne többet nyújtani, akik a legnagyobb áldozatokat hozták - és hozzák ma is - a békét fenyegető erők fékentartásában. Arra épít, hogy a társadalmi makrocsoportok konkrét egyénekből állnak, akiknek saját érdekeik, örömeik és drámáik vannak, s csak azok figyelembevételével lehet alkotó energiáikat mozgósítani. Hisz’ az ember minden átalakulás értelme és mércéje. Szintén nemcsak belpolitikai jelentősége van annak az atmoszférának, amelyet a kongresszus a társadalom minden szektorára gyakorolt, illetve vár­ hatóan gyakorolni fog. A megújulás - ha úgy tetszik, radikális reform - nem korlátozódhat csak a gazdaság területére, hanem feltételezi a társadalmi vi­ szonyok fejlesztését, a politikai intézményrendszer korszerűsítését is. Az ide­ ológiai élet megítélésében a kongresszus abból indult ki, hogy ma a marxistaleninista tanításhoz való hűség, az alkotó szellemű továbbfejlesztést és alkal­ mazást jelenti. De az eszmék önmagukban, bármennyire vonzók is, még nem alakítják ki automatikusan az integráns és aktív világnézetet, ha nincsenek összekapcsolva a tömegek társadalmi-politikai tapasztalataival. A szocialista ideológia a progresszív eszméknek és az építőmunka gyakorlatának kölcsönös kapcsolatából meríti belső impulzusát. A társadalom morális egészsége, szellemi klímája nem kis mértékben az irodalom s általában a művészetek helyzetének függvénye - hangsúlyozta a kongresszus. Ennek tudható be az a felelős számvetés, amely a filmművészek tanácskozását vagy a nyolcadik írókongresszust jellemezte. Azt sugallta, hogy az alkotó értelmiségieket tömörítő szövetségeknek gyorsan kell reagálniok, alkalmazkodniok a világban és a közvetlen környezetben végbemenő változá­ sokhoz. Nem engedhető meg, hogy például az írószövetségi tagok létszáma magasan felülmúlja azoknak a könyveknek a számát, amelyek nyomot hagy­ nak az olvasók emlékezetében. Az irodalom erkölcsi, esztétikai küldetése, hogy teljes bonyolultságában tükrözze a jelent s arra törekedjen, hogy a ké­ sőbbi korok éppúgy megismerjék a művek alapján a huszadik századot, mint amilyen hitelesen tudósít a múlt századról a klasszikus irodalom. Az író a népnek és az emberiségnek egyaránt felelősséggel tartozik. Ez a gondolat tük­ röződik a világ íróihoz intézett felhívásában is: „Világunk bonyolult, ellent- 59 �mondásos, olykor kegyetlen. D e az élet maga gyönyörű. Jobbítani lehet és kell rajta, de ma a legfontosabb megvédem. Megvédeni gyermekeinket, jö­ vőnket és múltunkat. Ennek érdekében kell egyesíteni erőinket, fölemelni hangunkat, odaadni egész erőnket és tehetségünket.” Számottevő változások zajlanak a szovjet képzőművészeti és színházi életben is. Csökkentik a túlsza­ bályozottságot, fokozzák a demokratizmust, az alkotóműhelyek önállóságát, felelősségét. Szintén figyelemre méltó tendenciák vannak kibontakozóban a közoktatás reformja terén. A X X V II. kongresszus óta eltelt közel egy esztendő azt igazolja, hogy a szovjet emberek milliói akarták, igénylik a megújulást, támogatják a politi­ kát. A kongresszus nyomán mozgásba lendült az egész társadalom. A való­ ságismeretnek, a problémaérzékenységnek, az őszinteségnek, az igényességnek az a légköre, amely ott uralkodott, mozgósító hatású a gyakorlati munkában is. A népgazdaság adatai szerint valamennyi kulcsterületen fokozódott a tel­ jesítmény, növekedett a termelékenység, emelkedett a dolgozók jövedelme: összességében biztatóan indult a kongresszusi határozat végrehajtása. Apró, de bizonyító erejű példája a változásnak, hogy ma a Szovjetunió egyik leg­ népszerűbb műsora a - mi híradónkhoz hasonló - Vremja esténkénti adása, mert szakított az egysíkú eredménypropagandával, csökkentette a túltengő, sablonos diplomáciai híradásokat és az élet valós kérdéseivel - köztük a fo­ gyatékosságokkal is - foglalkozik. A tömegek áldozatkészségét, hazafiságát, szervezettségét példázza a csernobili katasztrófa, melynek elhárítása kemény próbatétel volt, de a tragédia tisztító erejű katarzisa felhajtó energiaként szolgálhat a tennivalók realizálásában. Mindemellett nyoma sincs az elbizakodottságnak, önelégültségnek, „hurráhangulatnak” . Ismerik saját gyengeségeiket, tudják, hogy kevés volt még az idő és túl nagy az ország ahhoz, hogy azonnal látványos fordulat következzen be az évtizedek óta megszokott, sokszor megmerevült gondolkodásban, mun­ kastílusban. Jól érzékelteti a helyzetet a Pravda egyetlen - 1986. július 5-i lapszámában megjelent három írás címe: Nem tűr halasztást; A tehetetlen ség ellen; Közelebb az emberekhez. Bizonyos területeken - például a köz­ szükségleti cikkek gyártásában, a szociális kérdések megoldásában - különö­ sen lassú az előrehaladás. Nem megy megrázkódtatások nélkül a személyi feltételek biztosítása sem. A vezetők egy részének szemlélete, magatartása nem változik a szükséges ütemben, tapasztalni a közöny, esetenként az ellen­ állás jeleit is. Vannak „gogoli figurák. . . akik abban reménykednek, hogy majd minden elcsitul és visszatér a régi kerékvágásba” . A folyamatok tehát még ellentmondásosak, de reményteljesek. Semmi két­ ség: az igazi erőfeszítésekre, küzdelmekre ezek után kerül majd sor, hiszen az imponáló tervek szerint - a következő másfél évtizedben annyit kell ten­ ni, mint amennyi a szovjet hatalom csaknem hét évtizede alatt történt. Ahhoz pedig, hogy a gondolatok impulzusa tettekben is kifejeződjön, nem elég az okos szó, a megfontolt döntés. Az irányvonal gyakorlati megvalósításához konkrét lépésekre, forradalmi cselekvésre van szükség. A távolabbi jövő si­ kere napjainkban gyökerezik. Ez is általánosan érvényesítendő tanulsága az SZ K P X X V II. kongresszusának, amely eszmei tárházát képezi a szocialista építés gyakorlatának hazánkban is. A törekvéseket megismerni, megérteni — s a magunk módján segíteni - kölcsönös érdekünk. 60 �W INTERM ANTEL ISTVÁN A megújulás ígérete A társadalom kérdései a szovjet írók kongresszusán I. A z olvasót, s az irodalmárt is természetesen mindig elsősorban a művek érdeklik. A z irodalmi élet bármilyen eseményénél a regények, a novellák, a versek, a drámák a fontosabbak. Hogy ezúttal a szovjet irodalomról szól­ ván mégsem művekről számolunk be, például Csingiz A jtmatov Vérpad című regényéről, A n d rej Voznyeszenszkij verseiről, M ihail Satrov A lelkiis­ meret diktatúrája című drámájáról, V iktor A sztafjev Szomorú detektív cí­ mű kisregényéről, hanem a szovjet irodalmi életnek egy öt napon át tartó eseményéről, annak hármas oka is van. Mindenekelőtt: a szovjet írókongresszusokról korábban mindig elég részletesen számolt be a magyar sajtó. Ezen a kultúrpolitikai, tájékoztatás­ politikai gyakorlaton túlmenően azonban érdemibb vonatkozások is arra késztetnek, hogy beszámoljunk a szovjet írók idei, nyolcadik kongresszusá­ ról. A szocialista országokban mindig is az irodalom volt a kulturális élet legérzékenyebb területe; az ideológiai élet számos problémája, konfliktusa az irodalmi életben jutott kifejeződésre. Természetes hát: arról, hogy a Leotiyid Brezsnyev halála után a Szovjetunióban megindult belpolitikai és gazdasági változások miként hatnak a közgondolkodásra, és hogy a szov­ jet értelmiségnek egy mindig is igen aktív, közéleti része - az írótársada­ lom - milyen problémákat és feladatokat lát maga előtt, az írókongresszus adhat leginkább képet. A februárban tartott pártkongresszuson újjászerkesz­ tett pártprogramot fogadtak el, az új pártvezetés a tavaly áprilisban tartott KB-ülésen elhangzott programbeszéd óta mind határozottabban a társada­ lomnak (a gazdaságnak és ennek előfeltételeként a közgondolkodásnak) radikális, legújabb megfogalmazásban forradalmat jelentő átépítését, át­ alakítását tűzi ki célul. Érthető, hogy ez idehaza, Magyarországon is jelen­ tősen megnövelte az érdeklődést a Szovjetunióban zajló folyamatok iránt. A z írókongresszus az irodalmi élet szféráján keresztül arról adhat képet, miként viszonyul a közgondolkodás ehhez a társadalmi átalakítást célzó programhoz. M ásodik okként tehát ez a várakozás indokolja a napi- és he­ tilapok tudósításainak terjedelmén túlmenő beszámolónkat. A harmadik ok az, hogy az írókongresszus meghaladta a hozzá fűzött várakozásokat. Közéleti szenvedélyessége és az irodalmi élet problémáit elemző bírálatok mélysége miatt egyaránt jelentősebb, mint több megelőző írókongresszus. Jóllehet, magam azokat az időket csak későbbi olvasmá- 61 �nyaimból tudom rekonstruálni magamnak, úgy vélem, csak a Sztálin halá­ la után, a X X . kongresszust előkészítő időben, 1954-ben tartott II. szovjet írokongresszusnak lehetett ilyen a hangvétele, a szerepe. És ez az végül is, ami miatt nemcsak kell, hanem érdemes is képet adnunk arról, mi min­ denről esett szó június 24. és 28. között a Krem l kongresszusi palotájában. 2. A z írókongresszust megelőzően, július 19-én az S Z K P Központi Bizott­ ságában találkozóra került sor a szovjet párt főtitkára és számos szovjet író között. E találkozó nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogy az írókongreszszus eredményes legyen, hogy a Lityeraturnaja Gazeta, a központi irodalmi hetilap később úgy értékelhesse, hogy ez az írókongresszus nagymértékben különbözött az előzőektől, mégpedig éppen nyíltságában, vallomásos jelle­ gében, elvszerűségében. Am it M ihail Gorbacsov e találkozón az íróknak mondott, az határozott bátorítás volt a nyilvánosság fokozására, az írószö­ vetség bürokratizmusának leküzdésére, a szépirodalom és a publicisztika társadalomkritikai szerepének erősítésére: ..A szocialista rendszer dem okra­ tikus alapjainak fejlesztését, a kritika és az önkritika, a széles körű nyil­ vánosság fejlesztését szilárdan és következetesen, ingadozás nélkül fogja folytatni a párt.” „ A z élet demokratizálása át alakítást követel, a pangásos jelenségek leküzdését követeli valamennyi társadalmi szervezetben, így az alkotó szövetségekben is.” Peliksz Kuznyecov kritikus, a moszkvai írószervezet vezetője így össze­ gezte a kongresszuson e találkozó tanulságát: „ A pártnak szüksége van az irodalom segítségére, mert az ország fejlődésének, ez a fordulatot jelentő korszaka az emberrel, a kialakult lelkivilág és köztudat átalakításával kez­ d ő d ik ” M ihail Satrov drámaíró pedig még határozottabban fogalmazott: „ A K öz­ ponti Bizottság azt a feladatot tűzte az írók. elé, hogy tegyék visszafordít­ hatatlanná a demokratizálást, amit a ’8 5 áprilisi K B -plénum indított el és a X X V I I . pártkongresszus folytatott.” A n d rej G yem entyev, a legnagyobb példányszámú irodalmi folyóirat, a Junoszty főszerkesztője is ezt a mozzanatot emelte ki: „M ih a il Szergejevics arról beszélt akkor, hogy meg kell tanulnunk a demokrácia feltételei közt élnünk. É n m indvégig, amíg a kongresszusi palotában üléseztünk, ezekre a szavakra gondoltam. É s miként ezt néhány felszólalás és a teremben ta­ pasztalható reagálások, mutatták, nem könnyű lecke e z ” Ennek megfelelően lettek az írókongresszus kulcsszavai a demokratizmus, a nyilvánosság, az erkölcsi megújulás. Legfőbb igényként az fogalmazódott meg, hogy biztosítani kell a féligazságok helyett a teljes igazság kimondá­ sának lehetőségét. A z írókongresszus után a Lityeraturnaja Gazeta szer­ kesztősége beszélgetést szervezett kritikusok részvételével. Igor Zolotusszkij a prózáról és nemcsak a prózáról mondta a következőket: „N a g y az igény a szabadságra. Azok. számára persze, akik. a soros utasítást várják, miköz­ ben írnak, semmit sem jelent, de az irodalom számára, mely menekül a ha­ zugság elől, korlátlan ez az igény. Itt szabadságra van szükség. A visel ke­ 62 �d és szabadságára az éleiben, a gondolkodás szabadságára, az írás szabad­ ságára. A mióta Asztaf jev Szomorú detektívje megjelent, valam i változik az irodalomban. M intha em elkedne a szabadság szintje. É s ez nemcsak. a kritika szabadsága, mint egyesek, gondolják, hanem a kérdésfelvetés sza­ badsága is : M iként éljünk tovább?” Nos, az írókongresszust éppen az tette jelentőssé, felvető fórummá válhatott. hogy alapkérdéseket 3. A z írókongresszus öt napja alatt a plenáris üléseken ötvenketten, a műfajonkénti szekcióüléseken százharmincnyolcan szólaltak fel. Valamennyien egységesek voltak abban, hogy a '85 áprilisi központi bizottsági ülés és a X X V II. pártkongresszus határozatainak megvalósítását vallották feladatuk­ nak, s ennek alapján mindannyian szükségesnek mondották az írószövet­ ség munkájának megújítását. Ezen az alapvető egységen belüli azonban ha nem is teljesen nyíltan, sokszor inkább csak hangsúlyokban - valósá­ gos vita folyt, lényegi kérdésekről. A leglényegesebb hangsúlykülönbség a tekintetben érződött, hogy a társadalmi élet demokratizálásának feladata a korábbi tevékenység folytatásaként, vagy azzal való szakításként fogalmazódott-e meg. E hangsúlykülönbség ugyanis az irodalmi életben és a közélet egészében tapasztalható problémák elemzésének mélységét is meg­ határozza. A kontinuitás és diszkontinuitás kérdéséről van itt szó, amiről a magyar társadalomfejlődést illetően, nálunk is élénk viták folytak és ami­ ről a közgondolkodásban jelentős nézetkülönbségek vannak ma is. A szov­ jet írókongresszuson e vonatkozásban tapasztalható hangsúlykülönbségek a szovjet társadalom fejlődésében megfigyelt, a X X V II. kongresszus által bírált pangásos jelenségek mélységének megítélési különbségeiből adódnak - nyilvánvaló, hogy határozottabb polarizációt a közelmúlt társadalma ku­ tatóinak elemzései tehetnek lehetővé. Mihail Gorbacsov vlagyivosztoki be­ szédének az a fordulata azonban, mely a Szovjetunióban megindult vál­ tozásokat forradalommal egyenértékűnek nevezte, azok elemzését igazolta, akik nem egyszerűen további demokratizálásról, nem egyes bürokratikus jelenségek kiküszöböléséről, nem egyes hibák leküzdésének szükségessé­ géről beszéltek, hanem, akik az irodalmi élet problémáit a közélet problé­ máiból eredeztették, vagyis tüneti kezelés helyett mélyreható átalakítás mellett szálltak síkra. Hibákról szinte mindenki szólt. Kevesebben voltak azok, akik az iro­ dalmi élet önmagában létező, helytelen tendenciáiról, káros divatjelen­ ségekről szóltak anélkül, hogy mélyebb okokat feltártak volna. A felszó­ lalók többsége rég nem tapasztalt nyíltsággal és szenvedéllyel elemezte az irodalmi életben tapasztalható súlyos problémákat. Számos tekintélyes író az irodalmi élet torzulásának okait kutatva, mélyebbre hatolt, és a köz­ életben régóta tapasztalható negatív jelenségeket, a társadalom fejlődésé­ ben hosszú idő óta megfigyelhető torzulásokat bírálta. Egyértelműen meg­ fogalmazódott, hogy új történelmi helyzet állt elő. A '85 áprilisi K B-plénum és a X X V II. kongresszus megteremtette a bírálat lehetőségét, az iro­ dalom és a közélet megújításának, a társadalom egésze erkölcsi megújítá­ 63 �sának a lehetőségét. A z írókongresszusi felszólalások zöméből, a szüksé­ gesnek tartott változtatások irányának megjelöléséből határozott társada­ lombírálat rajzolódik ki a '85 áprilisa, illetve az A ndropov főtitkársága előtti időszakról, pontos időbeli lehatárolás nélkül. E g y helyben topogás időszaka, egy bizonyos időszak, az elmúlt időszak - időben ilyen körülhatárolatlan a bírálatok zöme. Van, aki egy évtizedről beszél: egy fel­ szólalás, Raszul Gam zatovk azonban az irodalmi élet bürokratizmusára vonatkozóan, Tvardovszkijt idézve már 1959-ről úgy szól, mint amikor radikális megújulásra lett volna szükség, ami mind mostanáig nem követ­ kezett be; Szergej Zaligin pedig az 1934-es, első írókongresszust követő ve­ zetőségi üléseket hozta példaként az igazi vitákra. Mihail Gorbacsov az erkölcsi megújulás szükségességéről beszélt az írók­ nak - az írók közéleti, társadalmi problémák egész sorát nevezték néven, m intam ivel szembe kell fordulni ahhoz, hogy a szovjet társadalom megújul­ hasson. Antidemokratizmus, a demokratizmustól való félelem, a nyilvános­ ság hiánya, az igazságtól való félelem, az igazság kimondásának aka­ dályozása, féligazságok, illúziók, önámítás, a túlóvatoskodók gátló szerepe, kétarcúság, az értékfogalmak kiüresedése, az egyértel­ műség és az igényesség hiánya, kontármunka, hozzá nem értés, közömbösség a színvonaltalansággal szemben, törvénytelenség, korrupció, megvesztegetés, a szociális igazságosság megsértése - a szovjet írók elem­ zése szerint ezek a gigantikus szociális problémák gyötrik a szovjet társa­ dalmat, szociális fáradtságot, társadalmi pangást, növekvő szkepszist idéz­ ve elő. Számos rangos felszólaló, többek közt Baklanov, V ladim ir B eek: man, Gam zatov, Jevtusenko, Feliksz Kuznyecov, Rozsgyesztvenszkij és Satrov szólt a közélet ilyen torzulásáról. Legdrámaiabban Voznyeszenszkij fogalmazott: „ Veszélybe kerülhet hazánk, ha nem megy végbe a teljes d e ­ mokratizálás, az átépítés, ha nem győz az új gondolkodás.” 4. E mélyebb összefüggésrendszerben az irodalmi életről elhangzott bírá­ latok és az írószövetség munkájának és az irodalmi életnek a demokrati­ zálására irányuló javaslatok nemcsak az irodalmi, hanem a társadalmi nyil­ vánosság megteremtését is szolgálják. A publikációs nehézségekről számos író szólt. Részben a bürokratikus nehézségeket, a túlközpontosítást bírálták, ami eleve három-négyéves át­ futást tesz csak lehetővé, a nem orosz irodalmak esetében pedig sokszor olyanok kezébe adja a döntést, akik az adott nyelvterület irodalmát nem is ismerik kellőképpen. Em ellett pedig bírálták a túlóvatoskodást, ami a reális társadalmi problémák ábrázolása esetén megnehezítette, több mű esetében pedig lehetetlenné is tette a megjelenést. Számos példát hoztak az írók arra, milyen műveknek kellett hosszú éveken át a megjelenésre várniok, valamint hogy milyen életművek teljesebb kiadása volna már nagyon is időszerű. A teljes igazság bemutatása, a nyilvánosság megterem­ tése, az irodalmi - és a történelmi - múlt és közelmúlt teljesebb ismere­ te a leglontosabb igényekként fogalmazódtak meg ezen az írókongresszu­ son. Közvetlenül vagy közvetve ezekhez a kérdéskörökhöz kapcsolódott 64 �valamennyi konkrét javaslat a könyvkiadással, folyóiratkiadással, irodal­ mi múzeumokkal és az írószövetség szervezeti szabályzatának módosításá­ val kapcsolatban is. Mindezekről a javaslatokról és a szervezeti szabályzat módosításáról az írószövetség határozata alapján az írószövetség új vezetősége a kongresszus után fog dönteni. Ahhoz, hogy az irodalmi életben tényleges megújulás következhessen be, természetesen a személyi feltételeknek is meg kellett teremrődniök. A kongresszuson e tekintetben történtek bizonyos változá­ sok, s hogy ez elegendő-e, arról majd az elkövetkező időszak, a tényleges, gyakotlati lépések alapján lehet majd ítélni. A társadalom demokratizálását illetően, azt illetően, hogy az átalakítás programja továbbfejlesztést, vagy radikális változtatásokat jelent-e, mint jeleztem, megfogalmazásbeli különbségekből lehetett nézetkülönbségeket felfedezni. Az írószövetség eddigi munkájának megítélésével kapcsolatban és a korábbi vezetőséggel kapcsolatban azonban határozott vita alakult ki a kongresszuson. Egyesek név szerint bírálták az írószövetség egyes koráb­ bi vezetőit, vezető funkciókat betöltő írókat, volt felszólaló, aki mint ki nem elégítőt, elfogadhatatlannak mondta az írószövetség első titkárának a kongresszus elé terjesztett beszámolóját, a felszólalók többsége nagyon komoly hibákra mutatott rá az írószövetség tevékenységében (hatalmi viszszaélés, bürokratizmus, formalizmus), többen beszéltek arról, hogy viszsza kell adni a vezetőség tekintélyét. A többségükben elmarasztaló fel­ szólalásokkal szemben voltak, akik védelmükbe vették a korábbi vezető­ séget, egyesek éppen azzal, hogy néhányan az eddigi vezetőségből tettek lépéseket azért, hogy művek, melyek megjelenését a bürokratizmus és a túlóvatoskodás gátolta, megjelenhessenek, Vlagyim ir K arpov, a N o v ij M ir főszerkesztője pedig azzal állt a korábbi vezetőség mellé, hogy, akik most bírálnak, azok is megszavaztak korábban minden döntést. E vita eredményeként született a kongresszus lezárásaként olyan hatá­ rozat, mely az elhangzott rendkívül kemény bírálatok ellenére is jóváhagy­ ta az írószövetségnek a beszámolási időszak alatt végzett tevékenységét, s vezetőségének munkáját megfelelőnek minősítette. A határozat konkrétu­ mok nélkül írja elő a X X V II. kongresszus határozatainak végrehajtását, a kritika színvonalának emelését, az írói közvélemény figyelembevételét a művek értékelésében, az irodalmár-továbbképzés fejlesztését, a szövetség szervezeti szabályzatának módosítását és az írókongresszuson elhangzott javaslatok hasznosítását. A szövetség vezetőségében bekövetkezett személyi változások azzal biz­ tatnak: van lehetőség arra, hogy e határozatok ténylegesen a megújulás szellemében, az írókongresszus radikális változtatásokat kívánó felszólalá­ sainak szellemében valósuljanak meg. A elve ko v tot), tott, pov vezetőség személyi összetételében a folyamatosság és a változtatás egyaránt érvényesült. A z írószövetség élén továbbra is G eorgij M ar­ áll, de nem mint első titkár (tizenöt éven át töltötte be ezt a posz­ hanem mint az írószövetség elnöke. A szövetség új első titkárt válasz­ az egyik korábbi titkár, a N ovij M ir főszerkesztője, Vlagyim ir K a r­ személyében. A revíziós bizottságnak újra V iktor Tyelpugov lett az �elnöke. A z újonnan választott vezetőség a kongresszus utáni első ülésén megerősítette tisztségében az írószövetség kilenc függetlenített titkárát: G enrih B orovikot, Ju rij G ribovot, N yikolaj Gorbacsovot, Jegor Iszajevet, Alekszandr M ihajlovot, Pjotr Proszkurint, Alekszandr Szalinszkijt, Konsztantyin Szkvorcovot és Ju rij Szurovcevet. (Ö tüket még az előző kongreszszuson választották titkárrá.) Az írószövetség szervező titkára újra Ju rij Vercsenko lett. Lényeges változást jelenthet az, hogy ezúttal a titkárság tagjaiból nyolctagú irodát is választott az írókongresszus, melynek feltehe­ tően az lesz a feladata, hogy a határozatban említett írói közvéleményt képviselje, s annak szellemében irányítsa az írószövetség tevékenységét. Ennek az irodának hivatalból tagja az írószövetség elnöke és első titkára, mellettük pedig Ajtm atov, Baklanov, Bondarev, B ikov, Honcsar és Zaligin vesz részt munkájában. Reményt keltő továbbá, hogy a 323 tagú vezetőség által megválasztott 64 tagú titkárságban - a halálozások és egyéb okból megüresedett 30 helyen - olyan nevek szerepelnek új írószövetségi titká­ rokként, mint a prózaíró Baklanov, Bikov, V ladim ir Beekman, Granyin, Raszputyin és Zaligin, a költő Dugyin, Jevtusenko, Pavlicsko, Szulejmenov és Voznyeszenszkij, a drámaíró R ozov és Satrov, valamint a kritikus G yedko v, G yem entyev, M ihajlov és Szidorov. Tekintélyük, munkásságuk igazi rangja alapján azt hihettük volna, hogy már régen az írószövetség szűkebb vezető testületének ta g ja i.. . Mindezek a személyi változások érdemi változások bekövetkeztét ígérik. A L ityeraturnaja Gazetának a kongresszus utáni hetekben folytatott publicisz­ tikai tevékenysége is azt jelzi, hogy a nyíltság az irodalmi életben nemcsak az írókongresszus kiváltsága volt. Ezt jelzi az az interjú is, melyben Csingiz Ajtm atov mondja el, miről beszélt volna ő az írókongresszuson, ha szemé­ lyes okok miatt nincs akadályoztatva. Több felszólaló is megfogalmazta: a nyilvánosság nem önmagáért van, hanem azért, hogy változásokat sikerüljön elérni. E tekintetben a leg­ nagyobb biztatást az adja, hogy a szibériai folyók megfordításával kap­ csolatos több, igen éles hangú felszólalásra, mint a közvéleményre hivat­ kozva, központi bizottsági határozat született a megkezdett munkálatok beszüntetésére. E z azt jelenti: egy nagy horderejű, nem is irodalmi, ha­ nem társadalmi kérdésben a pártvezetés visszaigazolta az írókongresszust. E z pedig azt ígéri: bekövetkezhet a több író által is régen vártnak mon­ dott megújulás. 66 �KIRÁLY ISTVÁN Németh László korszerűsége A recepcióesztétika térhódítása nyomán közhely ma már az irodalomtudo­ mányban, hogy egy-egy művet lényegében mindig ketten írnak: egyrészt az író, másrészt az olvasó. Egy-egy alkotás nagyságát, erejét végső soron mindig az méri, meddig és milyen mértékben akadnak olvasók, akik újjá tudják élni a maguk számára, kiknél végbemegy egy új hangsúlyú befogadói realizáció. Vajon mi a helyzet ebben a vonatkozásban Németh Lászlóval? Vajon van-e műveinek oly jelentésrétege - mélyvonulata mely napjaink szükségletei­ vel kapcsolódik egybe? Beleszól-e ma is az írásaival induló fiatalok sorsába, életébe? Hiszen radikálisan megváltozott a történeti helyzet művei nagy ré­ szének születése óta. S a történelem szigorú kritikus. Mindenkinél távolabbra iát, mindenkit bírál. Bírálta így Németh László nem egy nézetét is. Az író vi­ szont ennek ellenére változatlanul hat, él. Ha más nem, szinte nap mint nap tanúsítja ezt a fogyó művek száma. Vajon mi nem szűnő hatásának titka? V a­ jon mi élteti? Természetesen mindenekelőtt az, hogy nagy művész volt. De ez önmagá­ ban egy ily hatáshoz kevés. Főleg az az ő esetében. Hiszen Németh nem egy­ szerűen a művész-artifexek, a művész-pontifexek, nem a bűvészek, de a váteszek sorába tartozott. Í róként is pedagógus volt: nemcsak gyönyörködtetni - mindig hatni akart. Számba kell venni így utóélete vizsgálatánál a műveitől hozott üzenetet is: a némethi mondandót. Mi abban a jelenhez szóló? - ez a kérdés vár elsősorban megválaszolásra. A magam részéről mindenekelőtt a minőség kérdésében vélem meglelni ezt. A technikai-civilizatorikus fejlődés kiteljesedésével párhuzamosan mind fon­ tosabb lesz ugyanis az élet egészében a minőség szempontja. A megnyert mennyiség minden vonatkozásban ez után kiált; a társadalomban éppúgy, mint a termelésben. Az elgépiesedő világban kell az emberi ellensúly: meg­ nő a nem materiális, hanem másfajta igények súlya, szerepe. Nem véletlen például, hogy a marxizmus szükségletrendszerében is mind erőteljesebben előtérbe kerül ez a kérdés. Az elementáris és a mennyiségi szükségletek mel­ lett már mind többet foglalkozik a minőségiekkel a teória. A marxista onto­ lógiai és antropológiai vizsgálódások megélénkülése egymagában bizonyság erre. S nemcsak az elméletben: a praxisban is megmutatkozik a minőség növekvő szerepe. A minőségi szükségletek megugró igénye hoz előtérbe például olyan kérdéseket a mindennapokban, mint amilyen az életmód, a környezet­ védelem, a részvételi demokrácia, a közművelődés, a környezetkultúra stb. S Németh Lászlót nem utolsósorban talán épp ez élteti, ez az előremutató szel­ lemi szükséglet: a minőség igénye. Mert ha olykor vitathatón, romantikus an­ tikapitalista, s harmadik utas illúziókkal elvegyülten is, de központi mondan­ dó volt ez mindvégig őnála. Éppen ezért - róla beszélve - ennek a fogalom­ nak tőle adott értelmezését szükséges megkeresni mindenekelőtt. Igaz: változott Némethnél a különböző pályaszakaszokon a minőség értel- 67 �me. Egyvalami azonban folyvást állandó maradt: nem ismeretelméleti-logikai, de etikai kategóriaként jelent meg ez nála. Antropologikum volt; humánum, etikum, emberi sugárzás. Egy magatartásnormának, életreceptnek vágya, aka­ rata. Válaszkeresés arra a kérdésre, hogyan kell hát élni? Miképp kellene ki­ licitálni önmagunkból s környezetünkből a legértékesebbet, a mindenkiben ott rejlő oromtermészetet, megvalósítani „az erkölcsi magasabbra törést” az értel­ mes szép emberi életet? Az életmű kulcsát megadó minőség-fogalomnak ezt az etikai meghatározottságát tudva és látva lehet úgy szólni Németh László­ ról, mint aki nem csupán nagy író, de nagy moralista is; az egyik legna­ gyobbja ennek a századnak. Csak innen szemlélve lehet a maga valóságában felmérni alakját. Ezt bizonyítja nem pusztán a nagy moralistákra jellemző stílus, a nyelv prófétikus megemeltsége, a vonzódás a szakrális szókincshez, a szentenciaszerű gnomikus, sűrítő mondatszerkesztéshez, de a pálya egésze is: az azt végigkísérő sajátos, egyéni élményszerkezet. Az alapvető Németh László-i írói élményt keresve, a Tanú nyitócikkének híressé vált megfogalmazása kínálkozik kiindulópontnak: a „szorongó tájé­ kozatlanság” volt a folyóirat életre hívója, ezt tekintette a fiatal Németh a maga „múzsájának” . Ha ezt a metaforát lefordítjuk a fogalmak nyelvére: a huszadik század nagy értékválságát értette ő rajta. A kapitalizmus általános válságával együtt, annak mintegy ideológiai megfelelőjeként, a hagyományos individum-központú értékrendszerek is válságba jutottak, morális, intellek­ tuális bizonytalanságban élt a művelt emberiség. Ez az értékválság volt az (az expresszionizmust lehet idézni erre jellemző példaként), mely apokaliptikus életérzéseket, képeket idézett, „üdvözülésről” s „kárhozásról” beszélt. Utópia és tragédia, remény és kétségbeesés végletei közt hányódott a gondolkodó egyén. Ott hatottak ezek a végletek a Németh László-i életműben is, ezek hatá­ rozták meg annak alapszerkezetét. Az Isteni színjáték nagy drámájára rájátszóan nem véletlenül volt első regényének címe: Em beri színjáték.. Megélte ő a huszadik századnak azt az általános s mély értékválságát, mely az egykorú világirodalom egészét átjárta. De ugyanakkor megélt egy más válságot is. A nagy, összemberi értékkor megélt egy nemzetit: a kis néppé válást, a „szét­ szóródás előtt” fenyegetettségét. Magyarország, amelyik az Osztrák-Magyar Monarchia egyik uralkodó nemzeteként élve birodalomnak vélte önmagát, az első világháború után más nemzetközi státusba került: kis néppé változott. Az egymással versengő imperialista, tőkéshatalmak új világában aggódnia kel­ lett a maga létéért. Ez a válságélmény érteti, hogy oly mélyen átjárta a Németh-életművet (igaz: nemegyszer elzárkózó, kisnépi nacionalizmussal elkeveredetten) egy fájdalmas, szorító patriotizmus: antiimperialista patriotiz­ mus. Ez a két élmény - az összemberi és a nemzeti válságé - , a kettő egymásba játszása, a nemzeti aggódás erős jelenléte formálta sajátos színűvé, jellegze­ tesen kelet-európaivá Németh életművét. Az általános értékválság sodrába \etvc ugyanis azok az írók, akik nem éreztek valamiféle tartó, szorító, pozi­ tív tartalmú közösségi kötést, a megélt válságnak inkább nemjeire vetették a hangsúlyt. Erősebb volt bennük az „elkárhozás” , a diszharmónia, a diszszenancia érzése, mint az „üdvözülés” vágya. Erősebb volt a nem-et mondás, 68 �az értékhiány kikiáltása, mint az új értékek utáni nyugtalan vágyódás. A tragédiaérzet elnémított minden utópiaigényt, a kétségbeesés megölte a re­ ményt. Azok az írók viszont, akik valamiféle előremutató, közösségi élmény­ nyel éltek, akaratlanul is az igenek vágyát, a kiútkeresést érezték fontosnak. Hiszen az egyén elkárhozhat, de egy közösségért érzett felelősség sosem en­ gedi meg az önelengedést, az önpusztító, akart elkárhozást. Családirtást csak az őrült végez: helytállást parancsol a felelős élet. Minden pokol-élmény el­ lenére is édenért kiált az. Németh László esetében is felelősségébresztő, megtartó erő volt az előremutató közösségi élmény: antiimperialista patriotiz­ musa. Az igenek keresése, az éden akarata vált erősebbé az életművében. Így vált más típusává Németh művészete, mint a nyugat-európai irodalom fő vonulata. Így lett jellegzetesen kelet-európai, huszadik századi művészetté az. A széleken, a peremvidékeken épp a közösségi, a népi-nemzeti sors meg­ oldatlansága következtében erősebben érződött a közösségi felelősség, annak szorítása. Ez ad sajátos színt az itt keletkezett irodalmaknak a XIX. század második felében, s a XX. században. S hozzátehetem: sajátos értéket. Meg­ élte ez az irodalom a „szorongó tájékozatlanságot” , az értékválságot, a ve­ szélyeztetettséget. De megélte ugyanakkor a szorító, vállaló felelősséget. S a Németh László-i művészet sajátos tragikus pátoszában ez jelentkezett. Tragé­ diaélménye realista volt és nem clabszolutizált. Katarzist váltott ki és nem sokkolni akart. Mert különbség van e között a két esztétikai élménytípus között. A katar­ zis mindig felülemelkedés, a tragédiában is távlatot villant, sugallja a re­ ményt, új utat kerestet. A sokk csak megdöbbent. Felmutat egy meghökkentő képet az emberről, az emberi létről: hátrahagyja a kiúttalanságot, az emberi természet borzalmain érzett meddő, veszejtő keserűséget. Az egyikben az emberbe vetett hittel, bizalommal - antropológiai optimizmussal - , a másik­ ban csődérzéssel, reménytelenséggel, antropológiai pesszimizmussal társul a tragédiaérzet. Ott életigenlő, itt élettagadó az. S Németh Lászlónál mindig az első változat volt meghatározó. Egyértelműen bizonyítja ezt a regényei­ ben, drámáiban fellelhető poétikai alapképlet, az ott megmutatkozó értékhierarchia: a tipikus Németh László-i hős, s a tipikus Németh László-i szituáció. A tipikus hőst nézve az etikus ember történetét írta folyvást Németh László. Kiemelhető szinte műveiből annak lélektana: az etikus emberség ti­ pológiája és fenomenológiája. Majd minden alkotásában adott valaki, ki mo­ rális zseni, vagy legalábbis etikailag szerfölött érzékeny. Ez kerül be mint tipikus szituációba, a morális magány állapotába. Ami a legszebb, legtisz­ tább, legnemesebb benne, az nem lel támaszra. Körülfogja a vakság, értet­ lenség, a lelki süketség a másra érdemest. Adott körülötte a morális magány szituációja. Mi a jellegzetes Németh László-i válasz az így feltett kérdésre, hogy ala­ kul a morális kiválóság sorsa a morális magányban? Három lehetőség kísért művei tanúsága szerint ezzel kapcsolatban. Az egyik a szörnyeteggé válás. Az emberi közönségességet, kicsinyességet, galádságot látva a nemes lélek ma­ ga is eltorzul. Ellenkező előjellel, nemet mondóként bár, de hozzáhasonul a környezetéhez. Hisz a puszta tagadás maga is feladott autonómia, vesztett önállóság. Asszimiláció a tőlünk idegenhez. Mint fájó, zavaró, ellenséges elem, mint „szörnyeteg” él az ily típusú, csak vétót mondó ember a sorvasztó, riasztó, másfajta világban. Megéli, szenvedi a morális magányt, az egyedül69 �létet, a kapcsolatnélküliséget, az ember nemesebb énjének visszhangtalanságát a szorító, torzító hétköznapokban. - A másik lehetséges út a kivonulásé, a modern, huszadik századi, szerzetesi lét. Adva vannak a Németh László-i, nagy kivonulók, az exodus-emberek, akik teljesen szakítva a köröttük levő, adott valósággal valamiféle elképzelt szigetre, utópia-, álomtelepre próbálják men­ teni a maguk tisztaságát. Végül harmadik lehetőségként felsorakoznak a jel­ legzetes, Németh László-i, modern, evilági „szentek” . Ők azok, akik megkí­ sérlik a maguk példájával, belső emberi tisztaságukkal, erkölcsi fényükkel, sugárzásukkal, a lélektől fejlesztett emberi meleggel felolvasztani a körülöttük levő megfagyott világot, a morális magányt, a kietlenséget, akik Égető Eszterhez hasonlóan megpróbálják megszelídíteni a boldogságtipró őrületeket. S a Németh László-i értékrendben nem a távlatok nélkül élő „szörnyeteg” , sem az illuzórikus, utópisztikus távlattal élő, „kivonuló” , a modern szerze­ tes, de ez a valóságon belül távlatot kereső típus, a „szent” áll első helyen: az itt az eszmény. Nem véletlen, hogy egy „szentet” megjelenítő téma, az Irgalom témája kísérte végig egész életútján. 1926-tól kezdve élete végéig foglalkoztatta ez. Meg akarta írni a megvalósult erkölcsi zsenit, az emberi közönségességet, durvaságot feloldó életet: azt a hőstípust, ki távlatot adott, ki a lélekben ható, belső, morális energiákkal belátással, emberszeretettel meg akarta menteni az éden, az otthon, a boldogság álmát az ember szá­ mára. Igaz (s másfajta, nem az affirmáció, de a negáció elemeit hangsúlyozó ér­ tékelésekkel szemben szükséges erről nyomatékkai szólni): egészében nézve a Németh-életművet, nyilvánvaló az, hogy felgomolyog abban a démoni elem: adottak a szörnyetegek, torzók, a magányba hulló dacos kivonulók: tragé­ dia, diszharmónia sötétlik a mélyben. De ugyanakkor nyilvánvaló az is, hogy a démoni életeket nézve K afka démonibb életeket írt meg, a modern amerikai drop ount irodalom kivonulói végletesebbek, s nyilvánvaló az is, hogy Beckettnél például a tragédiaérzet sokkolóbb és reménytelenebb. Németh László értéke épp a démoni, veszejtő és a felemelő, a távlatot nyitó feloldott egysége; azaz: a katartikus válasz a tragédiára. Ha ezt nem vesszük számba, félő, hogy egy sajátos típusú, huszadik századi irodalomnak, a kelet-európai típusú irodalmaknak külön értékei mellett megyünk cl vakon, egy az emberi lét alapkérdéseire világirodalmi szinten válaszoló, nagy irodalmat mérünk nem hozzárendelt idegen mércékkel, szegényítünk el, s idomítunk hozzá más­ fajta eszményhez. Az életmű lényegét adó, etikus jellegű affirmációt - igenmondást, távlat­ akaratot - szem előtt tartva, ennek meghatározó, domináns voltát világosan látva lesz nyilvánvalóvá az életmű egysége s tűnik el mindenfajta műfajok közti megkülönböztetés, értékhierarchia. A fikción alapuló jellegzetes szép­ írói műfajokkal, a regénnyel és a drámával szemben nem szorul háttérbe in­ nen vizsgálva a nonfiktív műfaj: az önéletrajz és tanulmány. Nem értékelő­ dik le Németh, az esszéista. Mert volt és van hajlam erre a leértékelésre. 1946-ban (s az intellektuá­ lis tisztesség azt kívánja, hogy nyíltan szóljak erről) a magam részéről is ír­ tam egy tanulmányt, melynek fő mondandója ily típusú különbségtevés volt. �A marxista kritika örökét folytatva, Gaál Gábor egyik 1936-os cikkének kon­ cepciójához hasonlóan, a realizmus diadalának lukácsi elvét próbáltam alkal­ mazni Németh Lászlóra. A szépírói alkotásokat úgy fogtam fel, mint a ta­ nulmányokban kifejtett nézetek feletti, a valóság felől jövő bírálatot. Meggyőződésem ma is: van igazság ebben a nézetben. Hiszen másfajta a tanulmányírói és művészi hozzáállás. Pusztán a két műnem közötti különbség folytán is, jobban kényszerül szembesülni az utóbbiban a valósággal mindig is az író. Könnyebben lepleződnek le és buknak el itt a téves nézetek, cáfolódnak meg mind az utópiák. De ez a valós tartalmi különbség sem indokolja Némethnek, a művésznek és Némethnek, a tanulmányírónak egymással való szembeállítását. Egykori írásomban (így látom ma már) egy részigazságot nagyítottam fe l: nem utolsósorban irodalomszociológiai tényezők hatása alatt. Egy-egy kritikai állásfoglalás elválaszthatatlan ugyanis általában attól a konkrét történelmi szituációtól, melyben megfogan. 1946-os cikkem megírása­ kor Némethet, mint „kútmérgezőt” , mint az „irodalom fasisztáját” bírálták, támadták. Néhány jogosan vitatott nézete miatt az egész életművet megbélye­ gezték, anatémát kiáltottak rá. Ily’ szituációban érthető volt egy oly hozzá­ állás, mely arra kívánt figyelmeztetni: Németh nemcsak vitatható nézetek megfogalmazója, de mindenekelőtt jelentős, nagy író. Ily alapon történt a művész és a tanulmányíró közti határvonás. Ma viszont (az azóta született művek, s a teljes életmű ismeretében) egyre inkább látom: indokolatlan min­ den ily típusú különbségtevés. Nincs értékhierarchia a különböző műfajok között. Mindegyiknek egy a sugárzása. Egyazon eszme szól mindegyiken át: az erkölcsi magasabbra törés, a minőség igénye. A tanulmány nem tudományos értekezésnek, de sokkalta inkább írói tettnek, műalkotásnak fogható itt fel, azaz: esszének. (Nem véletlen, hogy a nagy moralistáknak mindig is ez volt a kedvelt műfaja.) Nem a konkrét tételek, s főleg nem a téves nézetek lé­ nyegesek itt, de az indulat, mi ott munkál a mélyben: a stílus izzását biztosító pátosz, a magasba törő morális akarat. A huszadik század egy másik, Németh Lászlóhoz hasonló moralistájáról, Simone Weilről írta E liot: „Elképzelhetetlen számomra, hogy bárki is elfo­ gadja minden véleményét, és ne utasítson el közülük néhányat, mégpedig igen hevesen. Az egyetértés és annak hiánya mindazonáltal másodlagos, a fő dolog az, hogy érintkezésbe lépjünk, egy nagy lélekkel.” Érvényes ez a megállapítás Németh Lászlóval, a tanulmányíróval kapcsolatban is. Csak a vak, nem gondolkodó elfogultság az, mely nem érzi elutasítandónak egyes né­ zeteit. De hasonlóképpen csak a vak, nem gondolkodó elfogultság az, mely mindenekelőtt ezekre figyel, s nem veszi észre, hogy a Németh László-i lénye­ get, a moralistát, szem előtt tartva még legtöbbet bírált elméleteire is más­ ként vetül a fény. Az etikai pátoszra figyelve másképp értékelődik (csak két legtöbbet vitatott elméletét felidézve itt) még a minőségszocializmus és a ki­ sebbségben gondolata is. A minőségszocializmus kapcsán inkább a politikai és az etikai megközelí­ tésnek, illetve a kettő közötti elkerülhetetlen különbségnek problémája lesz az, ami a célt is érintő, elvi, lényegi ellentétnek látszott. Világossá válik, hogy azonos itt a cél: az emberhez méltó, szabad, fénylő élet. De míg a po­ litikus számára elsődlegesen mindig az a fontos, milyen utakat enged a való­ ság előremenni a messzi cél felé, addig a moralista csak a célt látja, s a még oly szükséges kerülő utakra is gyanakodva néz. Nem az lesz lényeges ezt a különbséget figyelembe véve Németh nézeteiben, hogy minőségi szocia71 �Iiz musról beszélve, idejét múltnak, tizenkilencedik századi értékrendet tük­ rözőnek vélte a marxizmust. A gondolatban élő etikum ugrik innen nézve szembe. Az válik fontossá, hogy az elementárisak és a mennyiségiek mellett ez az író mindig a minőségi szükségletek fontosságára figyelmeztetett, hogy hangsúlyozta az erkölcsi személyiség: a példa szerepét a történelemben. Minden vitán túl összekötő szál lesz így Németh László és a marxisták között a gon­ dolatok etikai meghatározottsága, a morális pátosz, a mélyen ott ható antropológiai optimizmus, az elkötelezettség a minőség mellett. Nemcsak a minőségszocializmus vonatkozásában, de módosul a hangsúly a kisebbségben gondolatkörét tartalmazó írások esetében is. A moralistát szem elől nem vétve, nyilvánvaló lesz, hogy erkölcsi tettet, antiimperializmust, szel­ lemi ellenállást jelentett elsődlegesen Németh Lászónál, a kisebbségben elve. Nem a xenofóbiára hajló, kirekesztő nemzetszemlélet volt fontos abban, ha­ nem a hűség, az antiimperialista patriotizmus; az odahajlás a nemzeti veszé­ lyeztetettség nehéz éveiben egy, az imperializmus korába felkészületlen és sze­ gényen érkezett, létét féltő néphez. Az elsők egyike volt Németh, aki ennek az új típusú, huszadik századi - antiimperialista, kvázi-antiimperialista nemzettudatnak létére felfigyelt, aki észrevette, hogy ez hatott ott az induló népi írói mozgalomban. Az ő gondolatát idézve: a feltámadó német imperia­ lizmus - Hitler, a hitleri hódítás fenyegetése - ébresztette rá az írókat ar­ ra, hogy nemcsak társadalmi kérdések vannak, de nemzeti sorskérdések is: a nemzet léte, megmaradása; a nemzeti személyiségőrzés. Némethet, a morális embert szem előtt tartva nyilvánvaló lesz az is, hogy a veszélyeztetett nemzeti létre megoldást keresve nemcsak az elzárkózás, az etnocentrizmus xenofóbiát idéző jogosan bírált válasza található nála, de a nyitottságé is. A nemzeti kérdés elválaszthatatlan eszmerendszerében az er­ kölcsi igénytől, a minőség elvétől. Elválaszthatatlan attól a meggyőződéstől, hogy egy kis nép az egységesülni akaró, kitágult világban, ha létezni akar, csak mint minőség tarthatja magát: kötelező rá a „muszáj minden népnél jobbnak lenni” adys parancsa. S ez a megoldás a „kisebbségben” elzárkózást hirdető válaszával szemben a nyitottságé már. Mint ilyen mindmáig érvé­ nyes. Mutatja mindez, hogy Németh Lászlónak még a legtöbbet vitatott kérdé­ sekben sem csak tévedései voltak, de igazságai is. S ami még fontosabb: adott volt mindvégig eszméiben az az erkölcsi fény, amely az életmű egészé­ ben ott hat; adott volt bennük a „nagy lélek” varázsa. Nem az tehát, véle­ ményem szerint, a maga kötelességét helyesen értelmező irodalomtudomány­ nak elsődlegesen ma a feladata, hogy újból meg újból hangsúlyozza a törté­ nelemtől nyilvánvalóan megcáfolt, s az életművön belül pusztán esetlegessé­ get jelentő téves nézeteket (főleg ha nem helytálló, de felületes, téves olvasa­ tok alapján teszi ezt). Az ellentmondásokat bírálva, nem elhal lgatva, másra kell a felelős kritikának ma inkább ügyelnie. Arra, hogy tudatosítsa, s eleve­ nen tartsa az életmű lényegét, a Németh László-i nagy örökséget: a művek­ ben ható erkölcsi sugárzást. ☆ Részeire bontva (egy rögtönzött szemponttal, a hagyományos, pszichológiai fő aktusokat figyelembe véve) a sajátos némethi morált, a minőség morál* 72 �ját: jelenti ez egyrészt a gondolkodás, az ész etikáját. Az igazság szerelme él Németh hőseiben; az űzi, hajtja őket akár önmagukat elpusztítva is. S ugyan­ akkor fölébe tud szökni az ész itt mindig, az élet poklainak. Benne él a kí­ sérletezés vágya, szenvedélye. Laboratóriummá tudja változtatni akár még a gályapadot is az értelem fölénye. A fölényes, okos ész magatartást jelent itt: nem csupán logikát, de egyben etikát. Jelenti másrészt a minőségetika az akarat morálját: a képességet arra, hogy ha kell, hát mint „erkölcsi szembenúszó” éljen az egyén; a cinizmus, a nihil világában is ragaszkodni bírjon a messzi csillagokhoz, az életet élni érdemessé tevő alapértékekhez. Jelenti ez végül az érzelmek morálját: az élet- és emberszeretetet; a képességet ar­ ra, hogy túllépjen az én puszta önmagán, s jól tudva azt, hogy nem ő a leg­ fontosabb, hogy nem ő a minden, nyitottá váljék a világ egészére. Ezt a ma­ gatartást, az érzelmek morálját sűrítette egybe Németh szótárában a belá­ tás fogalma. Ez a gondolat, a belátás eszméje az írótól kiküzdött erkölcsi világképnek talán a legnagyobb vívmánya, az élet summázata. Mint a fogalom 1945 utáni megjelenése már egymaga mutatja: az író önbírálata volt ez s ugyanakkor az életmű kiteljesítője. Ennek a gondolatnak a jegyében élve, tudomásul véve, hogy mindig „a valóság a gazda” , s még a „legsámsonibb” embernél is oko­ sabb, erősebb a történelem, az objektivitás, vált képessé Németh, a maga evilági szentjeinek, az önfeláldozó jóság asszonyköveteinek, Égető Eszternek és Kertész Ágnesnek, a megrajzolására. Itt vált a minőség végleg etikummá: maradéktalanul végiggondolta az író az „állatinak” nevezett agresszívvel szemben a „növény etikát” , a maga erkölcsét: a belátás morálját. Magában hord ez a Németh László-i etika egy néma alázatot, csöndes meghajlást a valóság előtt, a történelem előtt, egy jó értelemben vett, nemes önfeladást, elkötelezettséget, közösségi érzést. S nem utolsósorban magában hordja ez azt a gyöngédséget, okos, értő tartást, mellyel az Irgalom hősnője Kertész Ágnes ölelte szerelmét, a kissé sántítva járó Halmi Ferit: ,,S közben úgy érezte, mintha nem is csak Ferit, de az anyját, apját, Bölcskeynét, a haldokló Matát, az egész elfekvőt, a nagy emberiséget húzta volna mellére a sánta emberiséget, amelynek hitet kell adni, hogy futni tud, s a lábára is vigyázni közben, hogy sántaságában bele ne gabalyodjék.” Magában hordja a némethi belátás az európai észtisztelet egyik legnagyobb vívmányát: a va­ lóság bonyolultságával, összetettségével, nehezen alakíthatóságával mindig számot vevő emberalázatot: a toleranciát. Egy oly igényt villantott Németh László - belátást idézve - a század de­ rekán, melynek időszerűségét a század vége felé érzi csak át igazán, a maga teljességében az emberi világ. Hisz nyilvánvalóvá vált azóta, hogy elpusztít­ hatja az űrbe kijutott s a legmodernebb technikával felszerelt ember a föl­ det s önmagát. Megmérgezheti s beszennyezheti saját környezetét, adott élet­ terét: a természeti rendet. Puszta alkatrésszé, gépszerű eszközzé alázhatja le egy túlszervezett létben önmagát mint embert. S tovább lehetne sorolni a fejlődéshozta új kérdéseket, melyeknek lényege végső soron mindig ugyan­ az: embertelenné teheti az ész az emberi létezést, ha nem lesz pusztán telje­ sítményre, eredményre néző, instrumentális észből egyben empátia: beleérző ésszé. Ha hiányzik belőle a konfliktusokon túlemelni tudó megértő emberség - a dialóguserkölcs; a Németh László-i belátásmorál. 73 �MŰHE L Y PETRŐCZI ÉVA Napló helyett IV. ,,és szerelmet roncsol az Em ber, bókolva magánya előtt” Charles Algernon Swinburne: Himnusz az emberről (Gergely Ágnes fordítása) Nyár elején, a legutóbbi feljegyzések után néhány hónappal folytatom. Épp azokban a napokban, amikor lejár a Soros-ösztöndíjam. Pillanatnyilag - bár töménytelen apró-cseprő munkát felvállaltam - még nem tudom, miből, hogyan fogunk ezután megélni. Sajnos, nem vagyok képes „gazda­ ságosan” , azaz összecsapva írni - még egyflekkes könyvismertetéseket sem. Hazudnék, ha azt mondanám, szorgalom, igényesség, lelkiismeretes­ ség ez bennem. Kétségkívül ebből is, abból is egy kicsi; a lényeg mégis a szűkölő hiúság (ugyanaz, mint a sajtóhibás cikkeim megjelenését követő napokon, amikor egy stréber diák dolgozat utáni önmarcangoló állapota telepszik rám!): jajj, csak ne vegyék észre, mit nem tudok, mit tudok roszszul. . . Valószínűleg ez a lelki macskajaj az oka, hogy verset lényegesen könnyebben, kevésbé görcsösen írok; egyszer azt mondtam egy előadáson meglehet, épp Salgótarjánban, a költészet napján): olyan nekem a vers­ írás - különösen, ha biztosan érzem, jó vers van születőben -, mint a jó­ ginak a teljes légzés. .. Látványos előrelépésről nem számolhatok be az utóbbi időben. Mégis, sikernek, munkára ösztönző gesztusnak könyvelem el, hogy egyre többen küldik el nekem új könyveiket „felnőtt” , nemegyszer gyermekkorom óta ismert pályatársak: Lator László, G ergely Ágnes, Rákos S á n d o r ... Ág­ nes két könyvet is: verseit és műfordításait. Így, az ő jóvoltából találtam rá a mottóul használt Swinburne-sorra. Elképesztően pontos kifejezése an­ nak, amit mi, emberek művelünk egymással. Körülöttem, amerre nézek, mindenki szeretetet és szerelmet roncsol maga körül, hogy aztán elégedett megbántottsággal tobzódhasson a magányban. Sokszor én magam is. Igaz, nehéz úgy jónak, szelídnek, és megértőnek lenni, ha az embert lépten-nyomon megaláztatások érik és krajcáros gondok közt őrlődik. Még szeren­ cse, hogy képes vagyok a legapróbb örömekből is hosszú távon ható „pszichovitamint” kicsikarni. Mint - többek között - legutóbbi göncruszkai látogatásunk emlékképeiből. Abból, ahogy szobaszínű városi csemetéink a megérkezést követő percben már nyulat kergettek, ugráltak a szérűn, de abból is, ahogy a sötétbarnára cserzett arcú falusiak (a férfiak a „kalap­ korona” bőrükbe égett nyomával!) áhítatos-sután hallgatták a templombéli hangversenyen az előzetes és utólagos ,,rádolgozással” , vagy kevés 74 �pihenő idejük megszakításával megszolgált zenét. . . Érdekes és tanulságos lenne montázst készíteni róluk és egy pesti koncert közönségéről. Ugyanilyen örömtartalékot adott (nemcsak nekem, az egész családnak!) az a két délelőtt is, amelyet a nem tudom hányas számú délegyházi tónál töltöttünk, ugyanannál, amit É vik e valam ikor „ ta v ” -nak nevezett, a rago­ zott formát vélve alapszónak. Ahogy a vízen lebegtem, hosszú percekig, évek és kötelékek foszlottak le rólam, minden pontosan olyan volt, mint húsz évvel ezelőtt. Alsóbélatelepen. A víznek is ugyanolyan dinnyeszaga volt. H a tehetném, Magyarország minden tavát-kacsaúsztatóját végigúsz­ nám; hiába vagyok harmincöt (és egynegyed!) éves, a „vízibabaság” nem kopott ki belőlem. Más szokásaim is - akár a vízimutatványok - hasonló­ képpen „örökéletűnek” bizonyultak. Például az aláhúzás-jegyzetelés a könyvekben. A z idei könyvheti kiadványokban nem végeztem túl nagy pusz­ títást. Egyetlen olyan részletre bukkantam - N ádas Péter: Em lékiratok könyve című regényében - , amelytől elfogott a „helyettem írták” érzés: ,,É n azonban a szerelmes ember teljes elfogultságával ezt is szerettem, egyetlen lélegzettel szívni magamba szépséget és csúnyaságot, gyengédsé­ gig finomított megértéssel egyszerre és egyformán erősnek érezni vonzást, taszítást; tökéletlensége által volt nekem tökéletes . . .e csekély szépség­ hiba, e majdnem púpocska, aminek hiányában tán közönséges szépfiú vált volna belőle, semmi más, így azonban az örökös védekezésben élő ember természetével, érzelmileg kissé rideg, érzékileg kissé hideg, minden kicsa­ pongása ellenére az! Á m nagyon okos, mintha e testi forma adottsága ál­ tal visszavonulásra kényszerítve olyannyira fölerősödött volna gyengédségre vágyó, de gyengédségre képtelen figyelm e. ." Ezeket a sorokat számtalanszor újraolvasva, az járt a fejemben: nincs, nem lehet megíratlan, megírhatatlan egyéniség ezen a földön. Mert az egyszerűek, áttekinthetők mellett a legbonyolultabb lelkek is tollvégre ke­ rülnek előbb-utóbb. É s ilyenkor úgy érzem: mégis hatalom az írás. Lírában persze, nehezebb personát teremteni, a terjedelmet az intenzitásnak kell pótolnia. 75 �MŰTEREM L Ó S K A L A JO S Három művész — három mű Napjainkban mélyreható átalakulás zajlott le és zajlik a hazai képzőművészetben. M ár nem beszélünk egyetlen hegemón ábrázolásmódról, mint például a hatvanas években a posztimpresszionizmusról, az összké­ pet a stílusok és szemléletmódok sokszínűsége határozza meg, amin belül természetesen megfigyelhetők bizonyos erővonalak, csomó­ pontok. Ú gy tűnik, visszaszorulnak az avantgarde törekvések, jelentősen csökken a szerepe a pop arttól ösztönzött, a mű tárgyvoltát hangsúlyozó, a hulladékot, a civilizáció kacatjait felvonultató alkotásmódnak. E lsor­ vadóban vannak, vagy stagnálnak, a minima l artos, az újkonstruktivista és a konceptualista tendenciák. Tért hódít viszont a modern művészet em­ lékezetkiesését megszüntető, az archaikus és klasszikus művészettörténeti motívumokat akár hommage-ként, akár parafrázisként feldolgozó irány­ zat: a transzavantgarde. Hogy a hagyományok, a különböző művészettörténeti stílusok vállalása, illetve felhasználása újból előtérbe került a művészetben, ez az analizáló, antiesztétikus irányzatok kifulladásának a logikus következménye. A részekre bontás egy fokon túl, értelmét veszti, ismét kitágul, gazdagodik a képzőművészet form avilága és témaköre. Töb­ bek között ezért született meg a posztmodern építészet, szobrászat és fes­ tészet, mely irányzatok szerepe végső soron meghatározó napjaink képzőművészetében. A hagyományvállalás, a folytonosságtudat megerősödése, a művészettörténeti stílusok és korszakok beépülése fordulatot, válto­ zásokat eredményezett a modern képzőművészetben. A posztmodern szem­ lélet szakított a század tízes évei óta élő és a hetvenes évekig fontos sze­ repet játszó avantgarde felfogással, mely a minimal és a koncept arttal eljutott a végső redukcióig, de a hegeli jóslattal ellentétben a művészet nem szűnt meg, sőt, újjászületett, talált egy új formát, amelyben megvalósít­ hatja önmagát. A new w ave alkotások mellett természetesen többféle műfajban és kife­ jezésmódban is készültek és készülnek művek. E sokszínűséget bizonyítan­ dó, három eltérő szemléletű és különböző anyagokkal, technikával dolgozó alkotó egy-egy munkáját szeretném bemutatni. E három képzőművész fest­ ményét, szobrát és installációját sem stilárisan, sem tartalmilag nem kap­ csolja egymáshoz semmi igazán. Csak egyvalami emeli egymás mellé őket: a minőség. S Z IR T E S JÁ N O S : A nagy kép, textilfestés, 182x280 cm, 1984. Szirtes alkotói útja is azt a fejlődésvonalat követi, amit a nyolcvanas évek legele- 76 �jétől számos hazai avantgarde művész pályája mutat. A konceptuális ( E r ­ d ély M iklós), vagy újkonstruktivista (B ak Imre, N á d ler István) kifejezésmóddal dolgozók közül sokan stílust váltottak és eljutottak a transzavantgarde-ig. E z történt az akciókat szervező, rendező, de klasszikus m űfajok­ ban is tevékenykedő, festményeket és grafikákat is készítő Szirtes János esetében. A z újfestőiség megjelenése a hazai képzőművészetben különbözik más országokban történő elterjedésétől. Magyarországon előbb volt meg az irányzat elmélete, és csak ezután születtek meg az ebben a felfogásban ké­ szült művek. Itthon tehát mintegy belenőtt a más szemléletet valló avant­ garde a transzavantgarde-ba, annak ellenére, hogy a két kifejezésmód sok mindenben különbözik egymástól, a stiláris kérdéseken túl, olyan jelentős szemléleti kérdésekben, mint a történelem, illetve a művészet folytonossá­ gának a megítélése. Szirtes János az elsők között csatlakozott az új irányzathoz, a transzavantgarde kiállításoknak szinte mindegyikén részt vett. Ott volt 1984 tava­ szán az újfestői kifejezésmóddal dolgozó művészek első csoportos, viszony­ lag szűk körű és szinte kritikai visszhang nélküli tárlatán a pécsi galériá­ ban, szerepeltek művei a néhány nappal később a Fészek Művészklubban nyílón, és természetesen részt vett az igazi sikert hozón, a Frissen festve címűn. Szirtes ez utóbbi tárlaton bemutatott munkája az Inkák kincse (1984.) szemléletileg és stilárisan is érezhető rokonságot mutat az 1984-es Stúdió-kiállításon szereplő A nagy képpel (1984). M indkét festmény ma­ gán viseli a transzavantgarde meghatározó jegyeit, a művészet­ 77 �történet, a népművészet elemeinek a kompozícióba való beépítését, illetve az újszubjektív-expresszív előadásmódot. A z Inkák, kincse nemcsak címé­ vel, hanem a képfelületen megjelenő motívumokkal is utal a prekolumbián művészetre. Ugyan e kultúrkörre való hivatkozások, továbbá az absztrakt expresszionizmust, a gesztusfestészetet idéző kifejezésmód jellemzi A nagy képet is. D e ez utóbbin az indián kultúrkörbe tartozó jelek megidézése már szinte formális, hiszen a festmény lényegét a gesztusok ösztönös hömpölygése és a színek tobzódása adja. Ha Szirtes kifejezésmódjának roko­ nait keressük, elsősorban A. R. Penck művészetében a gesztusfestészetben ta­ láljuk meg, továbbá a városi folklór falifirkáinak, spray-vel fújt ábráinak a világában. A fehér vászonra felhordott, nagyrészt fújt, színes gesztusok nyug­ talan formáik és erős színkontrasztjuk révén, egyfajta vibrálást kölcsönöznak a festménynek. Mindezt, a formák és színek spontán áradását, a ter­ mészetességet és az önfeledt játékosságot a nagy méret aláhúzza, kiemeli. Szirtes János legújabb festményeinek és grafikáinak stiláris jellemzői alapján a transzavantgarde szubjektív, újfestői, formailag a gesztusfestészetből merítő alkotói közé sorolható. T O R N A Y E N D R E A N D R Á S : Kötődés, fa 77x80x30 cm, 1984. A hazai művészetben egy meghatározó, színvonalas irányzatot képvise­ lő, a népi tárgy- és formakultúrából, a prehisztoroikus művészetből, vala­ mint a népi építészetből merítő alkotók legtehetségesebbjei között tartjuk számon Tornay Endre Andrást, aki faházak összeillesztett gerendáinak, a székelykapuk ácsolt szerkezeti elemeinek átértelmezett formáiból épí­ ti fel plasztikáit. (Virrasztók, 1982). Tornay érdeklődési köre, form avi­ lága és anyagválasztása - mindketten fával dolgoznak - rokon e kifejezésmód másik jelentős képviselőjének, Samu G ézanak művészetével, de cl is tér tőle. Samu felületkezelése hangsúlyozottan darabos, elnagyolt, Tornayé finomra megmunkált, csiszolt, artisztikus. Samu egy az egyben is felhasz­ nált tárgyakat szobrai készítésénél, Tornay a legritkább esetben indul ki direkt motívumokból, nem épít be „talált tárgyat” kompozícióiba. A z Erdélyből származó Tornay Endre András, a hetvenes évek máso­ dik felében Magyarországon érett igazán művésszé. Fém szoborkísérletei után az Ünnep című munkáján már saját hangján szólal meg és az anyagot - a fát - is megtalálja, mellyel legjobban ki tudja fejezni magát. A Párkák (1983) című szobrán, a már néhány mondattal jellemzett for­ maelemekkel dolgoz fel eredeti módon egy mitológiai témát. Stilizált két­ kerekű kocsin keretben három gömbölyített végű oszlop áll. A három osz­ lop mindegyikéről fából faragott lánc lóg le, a végükön korong alakú ne­ hezék. A cím által sugallt mitológiai történetet a szoborra vonatkoztatva: az élet fonalai, láncai. D e az alkotás esetében nem a kifejezett „sto ry" az érdekes, hiszen az túl van a verbalitáson. A plasztikai elemek feszült­ ségére, tömbszerűségére, illetve a könnyed mobilis formákra épül a mű: a behatároló forma, a keret által rögzített, hangsúlyozott három oszlop erőt sugároz, szemben a lelógó falánc esetleges, amorf alakzatával. A z 1984-es Stúdió-tárlaton kiállított K ötődés (1984) című faszobra, mint címe is mondja, a valahová való tartozásra, a valamihez való kötődésre utal. Természetesen a plasztika nyelvének ilyen direkt, a címből kiinduló 78 �„lefordítása” óhatatlanul is mondanivalójának a leegyszerűsítéséhez vezet. Mielőtt véleményt alkotnánk róla, vizsgáljuk meg alaposabban a szobrot. S bár leírása bizonyos szempontból kicsit már értelmezése is, azért megpróbálom a munkát a lehető legsemlegesebben bemutatni. E gy deszka­ lapra emlékeztető talapzatból két majdnem függőleges, egymástól eltérő irányba dőlő pózna és egy félkorong forma emelkedik ki. Mindhárom fo­ 79 �nállal egymáshoz kötött tárgy, jellegében és funkciójában más és más: az első, a legmagasabb, egy felül vékony, majd kiszélesedő, aztán ismét clvé­ konyodó figurára, vagy árbocra utal, ez hozzá van erősítve egy póznához, amely mintegy segít fogva tartani a félkoronggal együtt. A látogatónak, ha hosszabb időt tölt a szobor előtt, az első asszociációja egy vitorlás hajó: a két vékonyabb függőleges rúd az árboc, a harmadik, masszívabb forma a hajó tatja. D e egy idő múlva ezt a felvillanó képet elvetjük, hiszen a cím is mást sugall, és így eljutunk egy kőhöz kötözött alak képéhez. A kompo­ zíció elején magasodó, kifelé dőlő figura el akar szakadni az őt fogvatar­ tó, ugyanakkor a kompozíciót is kiegyenlítő félkorongtól. A két tárgy kö­ zött levő cövek összeköti a két, tömegében ellentétes formát, ugyanakkor segít visszatartani az cliparkodó, stilizált figurát. Számtalan dologhoz kö­ tődhet az ember: egy eszméhez, a kedveséhez, a szülőföldjéhez, de akár egy hétköznapi tárgyhoz is. Az elszakadás kínját és a maradás terhét egy­ aránt sugallja a szobor, illetve éppen azt az érzékeny egyensúlyi helyze­ tet rögzíti, amikor még nem dőlt el, mi történik m ajd: elszakad a szál, fellazul egy beidegződött kapcsolat, és új irányba indul el valaki, levetve minden terhet, de ugyanakkor kiszakad a megszokott biztonságos hely­ zetből; vagy esetleg túl szorosak a kötöttségek és örökre ott marad a figura, minden terhével együtt, esetleg e terhét vonszolva lép tovább? A munka azért tökéletes, mert mindezt az érzést a formákkal, az nyokkal és a tömegekkel tudja érzékeltetni. ará­ JO V IÁ N G Y Ö R G Y : M editerrán szertartás, vegyes technika, 140x180 cm, 1984. Jovián György tevékenysége a hazai képzőművészetnek a pop artban gyökerező, a pop művészet által megtermékenyített vonulatához kapcsolódik. Ide köti anyaghasználata, felületkezelése, dolgozzék bármi­ lyen műfajban, készítsen rajzot, festményt, vagy installációt. Jovián mű­ vészete tehát a Lakner László munkásságáig visszamenő újtárgyias kife­ jezésmódhoz köthető, de nem közvetlenül, hiszen az Erdélyben élő al­ kotó csak a hetvenes és a nyolcvanas évek fordulóján Budapestre kerülve kapcsolódik be igazán a magyarországi művészeti életbe, ahol viszont ki­ forrott stílusával, kitűnő rajzkészségével, hamar felhívja magára a figyel­ met. A z 1982-es salgótarjáni országos rajzbiennálén szereplő, az elmú­ lásnak emléket állító munkája az Exitus (1982), majd az 1983-ban készült M agánpiramis még a közvetlen pop art hatást, a tárgyias szemléletből való konkrét kiindulást tükrözik. A z 1984-es Stúdió-kiállításon bemutatott M e­ diterrán szertartás (1984) viszont már az újtárgyias szemlélet és a transzavantgarde ideáloknak az összefonódását, egyéni hangú műben való ötvö­ zését példázza. A nagy méretű installáció felső része falra akasztott plaszti­ kus kép, a tépett, enyészetet, elmúlást idéző felületből egy antik fej emel­ kedik ki. E múlt előtti tisztelgés, az antikvitás témává emelése már az újeklektika sajátja. A falra függesztettel egyenlő nagyságú földre fektetett reliefen a már bemutatott téma kiálló megrongálódott antik szoborfej, a test részeire utaló töredékek, illetve a pop artos, plasztikus háttér a múlt­ nak és a tárgyaknak ez az ötvözése jellem zi a munkát. A direkt k i­ fejezésmód mindenképpen előnyére válik az alkotásnak, mert meggyőzővé, szinte életszerűvé teszi a bemutatandó tárgyát. A hommage-jelleget alá8c �húzva, gyertyákat is állított kompozíciójára Jovián György. Emlékezés, tiszteletadás tehát a M editerrán szertartás. A művészettörténet modern mű­ vészet által történt újrafelfedezésének az emlékműve, melyen Jovián a színekben és formákban gondolkodó képzőművész a hétköznapi tárgyak és anyagok direktsége, nyersesége segítségével idézi meg az antikvitás szel­ lemét. A festő-grafikus munkásságát a transzavantgarde-nak nem a szubjektívexpresszív, elsősorban a piktúrában hódító v á llfa ja termékenyítette meg, hanem az újeklektikához közel álló, személytelenebb, hangsúlyozottan a történelemre, a különböző stíluskorszakokra építő ága. A bemutatott három eltérő módon kiteljesedő művészpálya, illetve ennek a dolgozatban vázolt egy-egy konkrét állomása, azt dokumentálja, hogy a sokszínűség, az egymás mellett létező kifejezésmódok, az egyéni kezde­ ményezések biztosítják a modern magyar művészet ideális fejlődését, csak ebben a légkörben születhetnek valóban színvonalas alkotások, csak egy nyitott, nem monolitikus művészet lehet a minőség garanciája. 81 �TÖRTÉNELMI FIGYELŐ Tilkovszky Loránt: Bajcsy-Zsilinszky Írások tőle és róla 1986-ban országszerte megemlékeztek az 1944 karácsonyán mártírhalált halt Bajcsy-Zsilinszky Endre születésének 100. évfordulójáról, Írások, emlékműsorok tucatjai idézték fel, méltatták az ellenforradalmi rendszer egyik legis­ mertebb ellenzéki politikusának pályafutását, emberi arculatát. A centenári­ um alkalmából Budapesten felavatták a nemzeti hősök sorába emelkedett Bajcsy-Zsilinszky Endre szobrát. A Bajcsy-Zsilinszkyre emlékező írások között előkelő helyet foglal cl T il­ kovszky Lorántnak, az ellenforradalmi rendszer története és Bajcsy-Zsilinszky munkássága ismert kutatójának a könyve. Fenntartom ezen állításomat még akkor is, ha azt kell mondanom, hogy kissé csalódott voltam, amikor először nyitottam ki Tilkovszky L oránt könyvét és a cím alatt a következő alcímet olvastam: Írások tőle és róla. Csalódottságomat - mely végül is gyorsan el­ múlt - a négy szó okozta. Az előzetes beharangozókból, de a kötet címlapjá­ ból is arra következtettem, hogy egy alapos Bajcsy-Zsilinszky életrajz olvasó­ jává válhatok; de mint kiderült, erre még hosszabb-rövidebb ideig várnom kell. Tilkovszky L oránt munkájában nem a szerző (szerkesztő?) rajzolta meg Bajcsy-Zsilinszky Endre portréját, hanem Bajcsy-Zsilinszky Endre egykori eddig csak részben publikált - írásai mutatják be a politikus, a közéleti em­ ber arcát. A Tilkovszky L oránt által közreadott írások a második világháború éveiben keletkeztek. Többségükben vezető politikusokhoz, katonákhoz, közéleti sze­ mélyiségekhez írt memorandumok, de megtalálhatóak közöttük el nem hang­ zott beszédrészletek, naplófeljegyzések is. Valamennyi dokumentumot színvo­ nalas bevezető és bőséges jegyzetapparátus tesz teljessé. A közreadott egykori írásokból megismerkedhetünk azokkal a politikai küz­ delmekkel, amelyeket Bajcsy-Zsilinszky Endre folytatott a háború ellen, a független Magyarországért, a nemzetiségiek egyenlő jogaiért, a magyar nem­ zet becsületén esett foltok eltüntetéséért. Annak ellenére, hogy azt mondhatjuk, Bajcsy-Zsilinszky Endre következetesen és szívósan küzdött a maga igazáért, elítélte a törvénytelenségeket, nem mindenben látta világosan a helyzetet. Külpolitikai és katonai kérdésekben megfogalmazott véleménye nem egy eset­ ben figyelmen kívül hagyta az adott időszak realitásait. A politikai, gazdasá­ gi és katonai problémák megoldását - eléggé leegyszerűsítve a fogalmazást - a magyar politikai és katonai vezetésnek az „árjáktól” - értsd német szár­ mazásúaktól - való megtisztításában látta. Természetesen ettől, illetve ennek a jelzőnek a használatától minden olyan esetben tartózkodott, ha az egyéb­ ként „árja” politikus, vagy katona - például Keresztes-Fischer Ferenc belügy­ miniszter, Csatay Lajos honvédelmi miniszter stb. - „jó magyar ember” volt. 82 �Nem kívánom minden esetben kétségbevonni Bajcsy-Zsilinszky Endre meg­ állapításainak igazát, de úgy vélem, Magyarország második világháborús szereplését, politikai és gazdasági lépéseit az „árja kérdésből” levezetni a problémakör leegyszerűsítése, csakúgy, mint megállni a Szovjetunió elleni hadbalépés körülményeinek vizsgálatában a törvénytelenség hangoztatásánál. Mivel mindkét említett kérdés rendszeresen vissza-visszatér Bajcsy-Zsilinszky Endre Tilkovszky L oránt által közölt írásaiban, kiemelését ezért tartom fon­ tosnak - és talán írásomban ezért szorul háttérbe Bajcsy-Zsilinszky Endre egyéb, mindenképp figyelemre méltó gondolatainak ismertetése. Egyben ezek azok a (csak részben) Bajcsy-Zsilinszky-i eredetű gondolatok, amelyek napja­ ink publicisztikájában, de egyes történészek írásaiban is továbbélnek. Meg­ ítélésem szerint elődeink munkásságát, emberi nagyságát tisztelnünk kell, de megállapításaik kritikájától nem szabad eltekintenünk. Úgy vélem, Tilkovszky L oránt túlzottan is tisztelte a centenáriumi évfor­ dulót és csak a legszükségesebb esetekben mutatott rá Bajcsy-Zsilinszky el­ képzeléseinek, véleményének hibáira, támadhatóságára. A kötet szerzője ar­ ra törekedett, hogy az ellenforradalmi rendszer egyik legkiemelkedőbb ellen­ zéki politikusának második világháború alatti állásfoglalását, politikai szerep­ lését bemutassa, az általa készített írások tükrében. A kötet szerzőjének (szer­ kesztőjének?) ezek az elképzelései - úgy vélem - megvalósultak, még akkor is, ha mint olvasó szívesen vettem volna más dokumentumokat, szélesebb idő­ határokat a kötetbe. Ez az érdekes és fontos „dokumentum-tanulmánykötet” bizonyára sokunk számára jelentett hasznos olvasmányt, még akkor is, ha velem együtt mások is eligazítónak minősítettek volna egy Bajcsy-Zsilinszky Endre emberi arcát bemutató, politikusi pályafutását részleteiben is értékelő életrajzot, hiszen nem biztos, hogy mindenki előtt ismeretes az a nagyívű és ellentmondásoktól nem mentes életút, amely az Á chim András meggyilkolásában való részvételtől, a szegedi Nemzeti Hadseregen át, a Fajvédő Párton keresztül a Független K is­ gazdapártig, a következetesen vállalt ellenzéki politikáig, a nemzeti ellen­ állás szervezéséig és a sopronkőhidai mártírhalálig vezetett. Bajcsy-Zsilinszky Endre emberi és politikusi tévedésektől és hibáktól ugyancsak nem mentes - életútja, nagysága csak így érthető meg igazán, így lehet a „hős” -ből mindenki számára „ember” az ember. Nem érezném teljesnek írásomat, ha eltekintenék attól a néhány (és sajnos, számos történeti és publicisztikai munkában is visszaköszönő) apró hiba fel­ említésétől, amely nagyobb figyelemmel elkerülhető lett volna. Első helyen említhető Nagy Vilmos és Miklós Béla nevének „következe­ tesen” nagybetűvel írt nemesi előnévvel történő használata Nagybaczoni Nagy, Dalnoki Miklós. Ugyancsak rendszeres a honvéd vezérkar főnöke elnevezés helyett a vezérkari főnök megnevezés használata, jóllehet a két fogalom teljesen mást takar. Legsajnálatosabbnak a Magyar Frontban aktív szerepet betöltött legitimista Kettős Kereszt Szövetség nevének elírását tar­ tom, mely a könyvben mint Kettős Kereszt Vérszövetség jelenik meg, pedig ezen utóbbi szervezet a huszas évek eleje tucatnyi titkos társaságának egyike volt és a második világháború alatti magyar ellenállási mozgalomhoz nem sok köze volt. A jelzett apróságok nem vonnak le Tilkovszky L oránt köny­ vének értékéből, de ismételten felhívják a figyelmet, hogy ilyen típusú mun­ kák esetében szerzőtől, szerkesztőtől egyaránt nagyobb pontosságot várunk, mindannyiunk érdekében. (Kossuth) S Z A K Á L Y SÁ N D O R 83 �MÉRLEGEN Verseskötetről verseskötetre, a költészet napjától az ünnepi könyvhétig Költészet napja - 1986. E Jó ­ zsef A ttila emlékét idéző napon a kialakult hagyományokhoz illően - két ismert „közéleti költőnk” je­ lentkezett válogatott verseivel ( G a ­ rai G á b o r: A tiszta zengés; Szépiro­ dalmi, 1986 ; B urányi Ferenc: V ala­ mi mindig közbejön; Zrínyi, 1986). Életkoruk szerint alig nyolc-kilenc év választja cl őket egymástól; tu­ datunkban mégis két különböző korszak reprezentánsaiként raktá­ rozódtak el; G arai az 1958-as T űztánccal vált ismertté; Baranyi v i­ szont a hatvanas évek első felében volt az értelmiségi ifjúság „V illonosan merész” dalnoka. Aztán az utóbbi két évtized „költészeti szen­ zációi” mintha feledtették, sőt el­ temették volna akkori lázadó, újat teremteni akaró lendületüket. . . G arai G ábor 1961-ben írt nagy verse: a (tankönyvekbe is bekerült) Tiszta szigorúság - az idők folya­ mán Tiszta zengéssé finomult. A költő most a „benső ligetek” meg­ hitt tájaira csalogatja a szavára odafigyelőket: talán az ezerhangúezerszínű madársereg „összhangzatba” olvadó csicsergése elnyomja a lápi békák „csúf vartyogását.” A kor, amelyben született, s élnie ada­ tott, Nessos-ingként tapad rá: „ak ár a sorsom, egy velem ” . Az É g ő ing című ciklus verseinek ta­ núsága szerint a költőnek rengeteg kínzó társadalmi élménnyel kellett megbirkóznia, s most mint egy­ 84 kor Sebők deák (azaz Tinódi Lan ­ tos Sebestyén) - lélekben magára hagyatva járja útját. Közvetlenül e ciklushoz kapcsolódnak - mintegy keretbe fogva a személyesebb prob­ lémákkal vívódó Fajsúly és N o ­ vem beri szél című ciklusokat - a L u ­ ther-monológok., amelyek a küzde­ lem kezdetétől a kivívott győzele­ mig, majd a „hatalm i pozícióba” került, és az elért eredményeket veszélyeztetni már nem akaró em­ ber belső dilemmáinak feltárásáig ívelnek. Ugyanez a pszichikai drá­ ma bomlik ki a kötetet lezáró da­ rabban (A reform átor): Luthernek be kell látnia, hogy eszményei az eszmeharc gyakorlatában - erő­ sen m egtépázodtak; mégis úgy ér­ zi: „nem tehetett másként” , mint, ahogy cselekedett. Baranyi Ferenc korábbi kötetei­ nek anyagából egy erősen megros­ tált, ám annál gazdagabb (csiszol­ tabb) válogatást állított össze; te­ matikus ciklusokba szervezve az élet „alappilléreit” adó élményeket és az „ön eszmélés” folyamatát. Ú j­ raolvasva a jól ismert verseket, úgy tűnik: érvényességüket mindmáig megőrizték. E g y igazabb, tisztes­ ségesebb - mert emberre szabottabb - erkölcs körvonalai rajzolódnak ki ezekből a versekből. V asvirág alakját szemünkben a meghittség és a nél­ külözhetetlenség csöndes fénye ra­ gyogta körül; az érzékien csengőbongó-bódító Campanella kontraszt­ �jaként ő a „megtartó női varázs” szimbóluma lett. A z út a „foglármátkaság” -tól az emberi egyenran­ gúságra épülő „magánéleti kódex” belülről vállalt, tiszta törvényeinek kidolgozásáig vezet („egy szere­ lem csak harc árán kapcsolódhat szövetséggé” ), ami azóta nemze­ dékünk megszenvedett-kiküzdött élettapasztalatává mélyült. Talán éppen emiatt olvastuk megdöbbenéssel a hetvenes évek elején az egyik ÉS-számban a V a­ lami mindig közbejön című verset (s íme, most ez emelkedett kötet­ címmé!). A „krisztusi életkor” tá­ jékán tudomásul kellett vennünk: a mi nemzedékünk reprezentánsai­ ban (s bennünk magunkban is) meg­ bicsaklott a prometheuszi lendület. Így, a kötet-egészben nézve, más­ ként hat mégis ez a vers: az esz­ mények és megvalósulásuk kont­ rasztját a hit és a tennivágyás old­ ja fel. A Betlehemi csillag ma is süt „álm aink egén” ; nem a csillag hazudott — csak mi nem tudtuk a „kisdedet” „k irállyá” növelni. Ez a kontraszt hívja életre a Kalapigazságok. című ciklus ironikus-önironikus miniatűrjeit. „L ad án yis” hetykeséggel, ugyanakkor mégis „baranyis” visszafogottsággal mu­ tatja fel költőnk társadalmi-embe­ ri valóságunk fonákságait (Önmér­ séklő, 3+ 1 magyar igazság, Irkafirka, Rebellis '77 stb.). „Tótágast” állt értékeink karneváli forgata­ gában, mégis ott sejdíti az értékek megvalósíthatóságának (bármily csekély) esélyeit is (Mefisztótágas). A kötet záróciklusa (Rekviem a jövőért) a nemzedéki és egyéni ön­ ismeret nagyívű szintézisverseit fogja össze. Kiem elkedik közülük a tizenöt részes „mesterszonett” : Kergetőzés a változó szelekkel, melyben a háborútól a „fényes szel­ lők” lengedezéséig, majd a „fényte­ len szellők” hátborzongató dider­ géséig egész legújabb kori törté­ nelmünk feltárul. A háttérben itt is a dolgok „helyreigazodásába” ve­ tett hit munkál: ....... subát dobott ránk a jobb jövendő, s ez a suba szakadta n is melenget” . A nép - bárhányszor kelljen is csalódnia - hisz abban, hogy vég­ re valóban maga veheti kezébe sorsát. Ugyancsak „költészet-napi meg­ lepetés” vo lt Csiki László (a ro­ mániai magyar ún. „Forrás-nemze­ dék” másodhullámával induló köl­ tő) Kísértetbajó című kötete (M ag­ vető, 1986). A „hajón” együtt utaznak nemzedéke legjobbjai köztük a „hősi halottak” is: „Szisz, Kobak, G izi és a többiek... N. Kálm án előbb, B. Pali utóbb, F. Pista, B. Laci már eljutott...” . A megmaradtak „a halál telefonszámát” sorra hívják, s igyekeznek megőrizni hűségüket nemcsak nem­ zedékük eltávozottaihoz, hanem a nagy költő-elődökhöz is, a „végleg-biztosak” -hoz, a „nem válto­ zókhoz” : a rég halottakhoz (B alas­ si, Mikes Kelemen, Petőfi, A d y, Radnóti, Lorca stb. - ők a „m ér­ földkövek” a Költészet egén; hoz­ zájuk kell az élőknek önmagukat mérniök). A történelem „Szkülla-Kharübdisz” sziklaszorosába szorulva, ez a nemzedék igyekszik megérteni sorsát, helyzetét. A z utódokra a tisztánlátás igényét kívánja örökül hagyni: nehogy feladják utolsó egyetlen - fogódzójukat: a törté­ nelmi, közösségi tudatot, mert anélkül a biztos halál vár rájuk. A Majális című rész versei szinte ki­ vétel nélkül e kérdés körül forog­ nak. A z Ú jraszülőföld című részben pedig Csiki László megkísérli újra- 85 �értelmezni - helyesebben: a széthullt „tükörcserepekből” újra öszszeállítani — konstans, semmi áron fel nem adható, legfontosabb érté­ keinket. A versek egy részét szel­ lemi szövetségeseinek (Méliusz József, Székely János, Farkas Á r­ pád, Szőcs Géza stb.) ajánlja; egész ciklust szentel a nemzedék két „hősi halottjának” (A Szilágyi Domokos földrész felfedezése; Koszorú H ervay G izella körül). T u d ja: az É let Várának akkor is állnia kell, ha mindannyian K őm í­ ves Kelemenné sorsára jutnak. Fájdalm as kényszerűség, történel­ mi parancs ez, ami elől nincs kité­ rés. „Szavaim m al, fehér botokkal / kopogtatom egy templom falát. / Id e egy mészáros költözö tt:/ Csu­ pa hús és eltört csigolyák” (Búvó­ patak) Lehajtott fejjel, némán tu­ domásul veszi a költő: számára sincs (nem lesz) menekvés. „R áomlik a falbúvó patak.” ☆ A „költészet-napi” újdonságok között egy furcsa című antológia is szerepelt: A költészet másnapja (Kozmosz Könyvek). A z elmúlt másfél évtizedben hozzászoktunk a fiatal költők raj­ ban fölrepüléséhez: közülük néhányan aztán valódi szárnyakat nö­ vesztve integrálódtak A költészetbe. A legutóbbi antológia (Madárúton, 1979) népes csapatából is „befu­ tottak” már néhányan (hogy csak a legismertebb neveket említsem: Csordás Gábor, Lezsák Sándor, Petrőczi É va , Szervác József, Szkárosi Endre, Tóth Erzsébet, Zalán Tibor). Nagyjából velük egykorú­ ak a most indulók is - három „ig a ­ zán fiatal” kivételével (Lázár Jú ­ lia és F ilip Tamás 1960-ban, a hamvasan ifjú Szilágyi Eszter Anna pedig 1964-ben született). A töb­ biek túl vannak a „krisztusi élet­ koron” , születési évszámuk 19 4 8 56. között „szóródik” . M ár ez a tény önmagában is elég indok a bi­ zarr címválasztáshoz. A címadó vers a „csapat” egyik legérettebb, legkiforottabb egyé­ niségétől: az 1949-ben született (tehát 37 éves) Marno Jánostól származik. A költő (nemzedéktár­ saival együtt, talán éppen a fe­ jükre mért túl sok és túl erős ütés­ től kábultan) „másnaposa n” , ön­ magát a „közölhetőség” szintjére lefaragva, némi szégyenkező esdekléssel áll olvasói és bírái elé: „csak ne élőszóban követeljék a vissza­ vonulást!” T u d ja: nincs sok vá­ lasztási lehetősége: „ha küzd, hát abba - , ha pedig kibékül: ebbe fog belehalni” , - amint azt egyko­ ron József A ttila megfogalmazta - előttük, értük, helyettük (is). A fent említett három való­ ban fiatal - költő még nem ismeri e dilemma mélységeit. Azt hiszik, ha „okosan” , óvatosan” , „terepszínűen” fogalmaznak, elkerülhetik ezt a sorsot. Megrendítő, ahogyan a még szinte „gyerm eki” Szilágyi Eszter Anna óvó-figyelmeztető „le ­ veleket irkái” József A ttilának: „holtában tanítom hosszában fe­ küdni / két sínszár között mozdu­ latlan” . E nemzedék szemsugarából (mi­ nél idősebbek, annál inkább) el­ tűnt az eddig biztosnak remélt jö­ vő. Ezért inkább a múltat faggat­ ják. Fellazítva tér és idő kereteit, „az érdes századok végtelen szél­ fútta alagútjaiba” alám erülve, igye­ keznek újrafogalmazni a személyi­ ség mélyebb régióira vonatkozó sza­ badság-képzetet. Álm aikban illat­ tá - örvénnyé - halhatatlanná és mindenhatóvá váln ak; ébren a va­ lóságban, „takarék-kapcsolatokban” , „visszafogott lángon” égnek, „záró­ �jelek közt forgolódva” , „feszesre húzott arccal” (Fabó Kinga, E n d rő ­ d i Szabó Ernő versei). E z a „megkötözött lábú” , a Tör­ ténelem alakításából - egyelőre kirekesztett nemzedék minden „E m ­ beri” élményt felfokozottan, a ma­ gánélet síkjára transzponálva akar megélni; s voltaképpen ebből fa­ kad fullasztó ,,bezártság” -érzete (H olló A n d rá s: Utazások egy hely­ ben, Testamentum; Kelényi B éla: A Z Á R ; A kapu helyén - részletek egy nagyobb szabású versciklusból; Tasnádi A ttila itt közölt versei). A z 1956-ban született Garaczi László keresetlen szókimondással vonja le a „tanulságot” : „Job b , ha befogom a pofám... ebben a kékrezöldre simogatott életben” ; s csak álmaiban gondol hőstettekre (E lb á­ nok a medvékkel). Valójában tud­ ja: ilyesmire soha nem lesz lehető­ sége (A szinkópa-hal rejtély, A szin­ kópa-hal útja a belátásig és az E g y ­ ig stb.). Csoda-e hát, ha „m ásnaposak” ? Közérzetüket talán legpontosabban B odor Béla Utak és ajtók című ver­ se fejezi ki. A z út, amelyen járni szerettek volna - nincs sehol; s, ha kínnal-verítékkel ők ki is tapossák az ösvényt, nincs, aki kövesse őket - , s ha mégis akad(na), az oly messzire elmarad, hogy „nem be­ várható” . S ha mégsem vesztik el bátorságukat, és mennek útjukon hová jut(hat)nak? ,,Nyitott tér” v ár­ ja őket, „ a tájékozódás legalapve­ tőbb műtárgyai nélkül” . A valódi tágasságról, a téren túli Végtelenről csak sejtésük van : „a falak mögött van minden, ami különbözik ettől az úttól.” Golgotajárás ez bizony! a meg­ váltás reménye nélkül. E nemzedék valódi arányait, költői felkészültsé­ gét s a megbéklyózottságból fakadó tétovaságát A lg ol László - még itt is csak részleteiben közölt! - vers­ folyama sejteti. A cselekvési lehető­ ségtől, a jelenlét biztonságától meg­ fosztva, valam iféle kínzó elkésett­ ség-tudat bénítja őket: „m eg nem történt beavatkozás riasztó seb­ helye a tartósított felületen” - éget és f á j; s nem tudnak rá gyógyírt. E gyfajta quasi-léttudat alakult ki bennük: azonosulni nem akarnak a számukra kijelölt létkeretekk el; de teljesen elszakadni sem mernek azoktól. „Lebegnek” a Semmiben. A nemzedék „sorstörténetét” — véleményem szerint - legpontosab­ ban Szikra János monumentális, tö­ kéletes formafegyelemmel szerkesz­ tett polifon verskompozíciója, a F ekete doboz tárja fel. Rejtjeles - , de valójában könnyen dekódolható üzenet ez álmaikról, kudarcaikról, töprengő vívódásaikról, a Jövőért - önmagukért s az utánuk jövőkért - érzett felelősségtudatukról. V a ­ jon remélhetnek-e meghallgatást? Ő k már iskolás korukban - „ a tikitaki játék javában dívott m ég!” beneveztek a „rokkantkocsihajtóvilágbajnokság” -ra, ahol a staféta­ váltó jelszó: „memento m ori!” Néhányan közülük a hetvenes évek elején, az ifjúkor küszöbén „kilép ­ tek” a sorból, s aztán jöttek a le­ velezőlapok: „O tthon leszünk, mire az első hó lehull...” A tipográfiai kiemelések is érzékeltetik: a gyer­ mekkori „tiki-taki” ekkorra már monoton és könyörtelen végzetjá­ tékká változott („eltalál engem is előbb-utóbb az örök T A K I ” ). A Himnuszból beépített részletek kitá­ gítják a versvilágot, s a jelen ége­ tő kérdései a történelmi folyamat­ ba ágyazódnak. Így a vers nemze­ déki sorstörténetből fokozatosan tör­ ténelmi tablóvá szélesül; a jelenre rávetítődnek a múlt - a háború, a társadalmi katasztrófák - képei; a tipográfiailag is széttördelt segély­ kiáltás, a dadogást vizuálisan is felidéző kétségbeesett üzenet (,,...ott­ 87 �hon leszünk...” ) halálsikolyként jut cl hozzánk. A z „E jh kiskácsa...” című betétrész fájdalmas sóhajként perel az eltűnt otthonosságért (ho­ vá lett az anyácska?...” ), majd egy ironikus kép megidézi a (közel)múltat, mikor „ököllel idomítottuk emberarcúvá a demokráciát” (B al­ lada az igazi időkről). S a jelen? az „utolsó előtti társadalom” ? (egy lépésnyire az „utolsó társadalom” tól, a kommunizmustól!): a felold­ hatatlan paradoxonok világa. Ezért lett e nemzedék létállapota az „id e­ iglenesség” és az „idegenség” , s bárhol jár, reménykedő reményte­ lenséggel üzeni: „...otthon le­ szünk...” Ú gy hiszem: e nemzedék na­ gyobb odafigyelést, több törődést érdemel. Költői csupán kifejezik azt, amit a többiek is megélnekéreznek-gondolnak. Könyvhét 1986. K álnoky László megrendítő posztumusz kötete (Hős­ tettek az ülőkádban, Magvető) és Orbán Ottó Összegyűjtött versei mellett a Parnasszusra érkezett köl­ tőnőink (nőköltőink!) léptek elénk életösszegző köteteikkel. Most csak róluk szeretnék szólni, talán némi „nőies” elfogultsággal. N em es N agy Á gnes klasszikus méltóságú versválogatása bizonyít­ ja: ő már felért ama Hegyre, amelynek magaslatán századunk legnagyobb szellemeit látja és lát­ tatta szép esszéiben (Adyt, az „égilovast” , Babitsot, a „hegyi költőt” Kassákot, az „ősfogalm aknak” új értelmet adó dinamikus erőforrást stb.). Versein kezdettől fogva v a ­ lami megfoghatatlanul finom éteri tisztaság lebeg. „Fény, fény, nap­ foltok, illatozó színek / szívem he­ lyén, ahogy szokás - virág” - így jellemzi önmagát már a korai N apló című ciklusban. A fegyelmezett formákat át áttöri a nőiesen rajon­ 88 gó lobogás (Napló, Szárazvillám című ciklusok). Néhány makacsul visszatérő motívum - , mint tartó­ pillér a versek szövetében - szin­ tén belső kötődéseiről árulkodik: a ló-motívum például egybekapcsolja az Ady-hagyományt a kassáki a nagy sorsszimbólummal („ A ló meg­ hal...” ) ; s a képsor egészen a kor­ társ N agy Lászlóig (Búcsúzik a lo­ vacska) ível. Hasonlóképpen a tölgy és a (különféle) fa-képzetek (a százados életűek, az örökké új­ jászülető, újravirágzó termékenység jelképei) a „tölgyek alatt” pihenő Arany Jánost és a „százados F ák ” ban megkapaszkodó Kassák Lajost (A tölgyfa levelei) egyaránt elénk idézik (A fák, Széndioxid, D iófa, Tölgy, Fenyő, Fügefák stb.) Tőlük tanulja a költő(nő), hogyan teremt­ heti meg önmagában újra és újra a belső egyensúlyt. A villám szaggat­ ta táj, a megőszült föld és a fel­ dúlt értékek lápjában a „Sziget” hűvös tisztasága után szomjúhozó vágy Vörösmarty Előszójához, il­ letve a kései Babits fájdalmas-önmarcangoló verseihez csatolnak vissza. A z ősi pogány ciklusok (Ekhnáton naphimnuszai, Hindu énekek stb.) pedig a legősibb arche-éIményekhez kötődnek. Nemes N agy Ágnes - túl a 60. évén - a föld­ anyával érzi azonosnak önmagát, lelke „ráncaiban” ott rejtezik a század minden szuverén „nagy szellemének” pokoljárása. A Föld­ anya - az Arche-asszony ! - elvisel, elraktároz mindent, s derűs bölcses­ séggel újraszüli az Életet. Ezért emelked(het)ett a F ö ld em lékei cí­ mű prózaköltemény szimbolikus kö­ teteimmé, amely mögé a költőnő maga „rejtezik” . Amint a zárórész Három története is bizonyítja: egy ember személyes életanyaga „nem ­ zedéki sorstörténetté” tágult: egy darab történelemmé. �Egészen más jellegű Szécsi M ar­ git élményformálási módja amint azt a Betlehem blues című kötete (Szépirodalmi) mutatja. E gy „e l­ herdált fényes nemzedék” nevében szór itt e Jászai Mari-léptékű tra­ gika ótestamentumi átkokat a Föld és az É g uraira. E lemészárolt nem­ zedék utolsó kívánsága: „Lehessen a V adak jegyében rohanni árván” ; „legyen elég a szőr, a vér - lelkünk ne kelljen” . A z egész kötetet a félreérthetet­ len N agy László-utalások szövik át meg át; őt emeli „m egváltói” ma­ gaslatra a három monumentális köl­ temény (Vadak jegyében, Betlehem blues, A G lóriák ura). Az utolsó ciklusban ,,Cassandra” -i erővel hangzik fel az iszonyú Jóslat, amely az „égi-lovas-buktató” törpe kor­ nak, melyben a Megváltó Igéket hozókat újra és újra megfeszítik, szörnyű véget ígér: a „homállyal hódító Robur” elpusztít „törpikebombáival” minden értéket, lemé­ szárolja személyiségünket, megöli lelkünket. Így csatol vissza az utol­ só vers motívumanyaga (s foglalja hangsúlyos keretbe az egész kötetet) a Betlehem blues-hoz: „Isten mű­ vét öldökölve / Isten műve öldö­ köl” . G ergely Ágnes valam ivel fiata­ labb, így indulása is későbbre - az ún. ötvenes évekre - esett. Alkata szerint közelebb áll Nemes Nagy Á gnes - , illetve az Ú jhold köré­ hez: élmény-feldolgozásmódja leszűrtebb, áttételesebb, objektívebb. Ahogy önmagát jellemzi: „konok, magányos herceg a leigázott tájon...” (Varázsdomb, 1958.). Ifjúkorában álmokból-képzeletből megalapítot­ ta a Költészet M etropolisát: Á r­ nyék-várost. E z az ő „birodalm a” , itt rejteznek gyökerei; itt érzi ott­ honosan magát. Tizenöt részes nagyszabású szonettkoszorúba (Jo­ hanna) vetíti bele lírai önportré­ ját; ugyanakkor ironikusan láttatja korunkat, amelyben nincs szükség Johannákra, hiányuk mégis fájdal­ mas űrt hagyott maga után: „am er­ re elment, ritkul a vadon / nem jönne vissza akkor sem, ha hagy­ nák” . Joachim-Johanna egy „szállás­ mester” képébe rejtőzve jegyzi le mindazt, ami a hétköznapiság v i­ lágában: Kobaltországban történik, ahol minden fémes fényben csil­ log, s E nceládó Szulfátó É let és H alál gőgös ura. E birodalomból megszökött a Költészet, az Eszm ei­ ség mert minden alárendelődött a praktikumnak: „Enceládó éli tes­ ti életét - / van mindenféle szép szokás / csak egy nincs benne: szár­ nyalás” . Csupán a „szállásm ester” őrzi még - álmaiban - a valódi értékeket. Mint a remek humorú ciklusban (M agyar cínterem) a köl­ tő, ki „életében nem tudta elnyer­ ni jussát” , s várja a feltámadást. Ugyanezen gondolat jegyében összegzi K iss A nna is - immár túl a negyvenen! - líraian összefogott családtörténetében (Az idő, Szépirodalmi) életének „tanulságait” . Reflexiókkal tarkított, kicsit ironikus-könnyes-humoros mosollyal mereng a családi fényképeken; meg­ elevenedik az „eltűnt idő” : a gyer­ mekkor világa, a nagyszülők: D á ri­ ak és Vikolok örök harca az uno­ kák génjeiben. Anna, a legkisebb - „a kígyó Sámáel” leszármazott­ ja - megtagadva anyja és „balke­ zes Szent V irgil” , a családi védőszent intelmeit, a létezés mélyebb értelmét próbálta „kitapogatni” . Lassanként megértette: az életre nincs (nem lehet) „recept” , a vilá­ gon mindennek és mindenkinek sorsa van ; „a ház élete - úgy lát­ szik éppen annyiféle, ahányan éljük. D e ettől nem könnyebb” . Hiszen mégiscsak kell valam iféle Rend, Egység, amihez mindenki 89 �„igazodhat” - valam iféle támpont, „híradás a Jövőnek” . Ő ezért kí­ sérli meg „jelekkel teleírni a lapo­ kat” . Így tágul az „itt és most” a Végtelenbe, s lesz a jelen a kozmogóniai Idő (az örökkévalóság) egy pillanata: a mi jelenkorunk. Lassan a történelem. S végezetül néhány szót a Szép V ersekről. Mintha lassan-iassan itt is lezajlana valam iféle „nem ze­ dékváltási ” folyam at: az idősebbek közül az igazán jelentősek bentma­ radnak, a „kihullottak” helyére pe­ dig belép az új nemzedék. Úgy hiszszük: ez a folyamat költészetünk valós erőviszonyait tükrözi; s ör­ vendetes lenne, ha a továbbiakban a „protokoll-lista” helyett az iga­ zán tehetséges (de önálló kötetig még cl nem jutott) korosztály leg­ jobbjai is szót kap(hat)nának itt. G. K O M O R Ó CZY E M Ő K E „...mindig az élet egészére gondolok.” Dobossy László: Előítéletek ellen Összegezéskor legtöbbször szélesebb a horizont; a kiterülő idő nagyobb táv­ latokat nyit meg. A rendszerező ér­ telem kiemeli az esendőbbet, és fi­ gyelmeztetőn mutatja magasba a megszívlelendőt, a mindnyájunknak fontosat. Dobossy László esszé- és tanul­ mánykötete igen gazdag elemzés­ anyag meghatározott szempontú válo­ gatásának összesítése. A kitűnő tu­ dós, filológus és író gazdag gyűjte­ ménye mindabból, ami innen a kör­ nyező népekre, önmagunkra és az európai kultúrára kivetíthető, illető­ leg ami velük összekapcsolható. Vizsgálódásai egyformán vonatkoz­ nak mind az írói életpályákra s az egyes művekre, mind az alkotásokat és a népek sorsát mozgató eszmeipolitikai-művészeti áramlatokra. Hiszen hosszú és tanulságos volt az élményekkel teli életút Vágfarkasdtól Prágán át Párizsig és Budapestig; a nemzetiségi irodalom hullámaitól a Sarló és a franciák ellenállási moz­ galmán át a demokratikus Magyarországig. A szerző az 500 oldalas művet há­ rom szerkezeti egységre bontotta. 90 Az I. rész a huszitizmus irodalmi visszacsengéséről, Comenius hatásáról, A csehek Magyarországban téma ma­ gyar, szlovák és cseh feldolgozásáról, a két „legnagyobbról” : Széchenyiről és Palackýról - valamint más XIX . századi irodalmi, történelmi, nyelvé­ szeti és társadalmi jelenségről szól gondos elemzés, sok összehasonlítás kíséretében. A II. részben a X IX -X X . század irodalmi, társadalmi-szellemi össze­ tevőiről olvashatunk leginkább Šalda, Nejedlý, Bartók, Čapek és a Hašek-jelenség kapcsán. A III. rész a XX . század mocca­ násait, a „testvérré válás” lehetősé­ geit, Ady, Móricz hídépítő erényeit, a műfordítások hasznát és a többnyelvűség szorgalmazását elemzi, pártfogolja. A történelmi-társadalmi témák és korszakok követése, a társadalmi és irodalmi összefüggések boncolása ár­ nyalt és sajátos képet rajzol KözépEurópa szellemi mozgásáról. Ennek a mozgásnak - közvetlenül vagy köz­ vetve - mi magyarok is a minden­ képpen részesei vagyunk. Dobossy esszéi, tanulmányai olyan �szemléletet, felfogást, magatartást tükröznek, amelyek mindenképpen segítik az itt élő népek sorsának megértését, egymáshoz közeledését. Tanulmányainak kimagasló erénye, hogy írásaival nem támad, nem per­ lekedik, nem akar leleplezni. Csupán gondolkodtatóan töpreng, vizsgáló­ dik, kérdez - s a tanúsító tényeket vallatja. Minden részletet körülte­ kintően megvizsgál, és kimondja az igazságot akár fáj, akár biztató. Nem kerüli meg a Közép-Európában még ma is oly’ „kényes” kérdést: a nacio­ nalizmust sem. Tudja, hogy csak az vezet eredményre, ha mindenki el­ végzi a maga álláspontjának becsüle­ tes revízióját. Akkor majd megtalál­ juk egymás kezét! - Akkor a „pórul járt” majd nem „csehül áll” - és a „lustának” nem „magyar betegsége” lesz. Elmosódnak majd ezek a félrehallások, ezek a téves belemagyarázások, általánosítások. S nem lesznek „elfeledett magyarok” , ha megszív­ leljük Ján Kollárnak, a X IX . század­ ban Pesten írott szavait: „csak az méltó a szabadságra, aki megbecsüli a másét” . A szerzőt dicséri az a törekvés is, hogy minden összefüggést igyekszik feltárni. A teljesség alapján akarja megérteni a jelenségeket, a műveket. A társadalom mozgása, a politikai helyzet, a történelem, az irodalom, a folklór, a zene — mind, mind ha­ sonló hatást gyakorol ránk és a környező népekre, hiszen mindnyájan és együtt itt élünk Közép-Európában. Tudja, esszéivel és elemzéseivel bizonyítja, hogy a kor összeköt. Azo­ nos korban élő népek eszméi, a kor szellemi mozgalmai összekapcsolják az itt élőket. Akkor is, ha más-más nyelven beszélnek! - Egyébként Dobossy úgy közép-kelet-európai, hogy egyúttal mindenestül európai is. Külföldön és itthon egyaránt szá­ mon tartják Dobossy kitűnő elemzési módszereit. Prágában, Párizsban vagy Szófiában egyaránt elismerik, hogy pontosan, sokoldalúan, logikusan, következetesen elemez. Tartózkodik a belemagyarázásoktól, az elhamarko­ dott következtetésektől. A tényeket vallatja, az összefüggéseket vizsgálja, hogy az igazságot kiderítse. Esszéi, tanulmányai jelentősen hoz­ zájárultak ahhoz, hogy ma Magyaror­ szágon helyesebben ítéljük meg a cseh irodalom értékeit. Az összeveté­ sek, a történelmi párhuzamok és a műelemzések nyomán számos meggon­ dolkodtató tény kerül elénk. Példá­ ul a huszitizmus visszhangját követ­ ve műveivel és vélekedéseivel szóba kerül Palacký, Havliček, N ejedlý ér­ tékelése - másfelől a krónikaíró Thuróczy János, Székely István, Má­ tyás király, valamint Kazinczy F e ­ renc, Katona József, Jósika Miklós, Kós Károly, Németh László, Sánta Ferenc drámája, írása. Olvashatunk a haladó felfogású Zdeněk Nejedlýről, aki közép-európaian gondolkodva olyan kérdéseket fogalmazott meg, amelyekre igazán csak a mi korunk felel. Dobossy mint diákja és kortársa - részletesen idézi Nejedlý felfogását a kisebbségi kérdésről és a nemzetiségekről. A sarlósokról szólva Nejedlýnek volt bátorsága kimondani - többek között - hogy „Különbeknek tartom őket a cseh ifjúságnál, mert volt bátorságuk elszakadni minden hivatalos ideoló­ giától. ." Érdekes mozzanatokat ismerhetünk meg a morc és bátor esztéta F. X. Šalda életéből és vélekedéseiből. Többször visszatér a szerző a Hašek-jelenség vizsgálatához. A kötet több tanulmánya részletesen megvilá­ gítja az élvonalbeli regényíró és kitű­ nő szatirikus művét. Egyébként Hašek jól ismerte a Felvidéket (Szlová­ kiát), Budapestet, s több bizonyíték alapján az is kiderül, hogy Hašek tudott magyarul is. Tehát az a ma­ gyarságkép, amit Švejk tükröz, bizo­ nyos tényismereten alapul - de a cél­ nak megfelelően átszűrten, olykor 91 �torzítva jelentkezik - a mű egész vi­ lágához, helyzeteihez, hangneméhez igazodva. Így ábrázolja a szerző a kelet-közép-európai nemzetek egymás közötti viszonyát, kiszolgáltatottságát. Külön figyelmet érdemel a K arel Ć apek és Bartók Béla „szellemi együttműködését” vizsgáló esszé. Megtudjuk, hogy mindketten dolgoz­ tak a Szellemi Együttműködés Nem ­ zetközi Bizottságában. Kölcsönös rokonszenv kapcsolta őket össze, de szemléletük, felfogásuk is egyezett. Čapek így nyilatkozott: ,,KözépEurópa népei egymásra vannak utal­ va. . Beszédes párhuzamokkal és elemzésekkel igazolja Dobossy, hogy Adyt és Móriczot az európaiak közül igazán a szlovákok, a horvátok, a szerbek, a románok értik. Nemcsak értik, értékelik is. Például M. Krleža Ady-nekrológjában - többek között ezt mondja: „ A magyarságot A dy je­ lenti." Dobossy tanulmányai számos köz­ vetlen kapcsolatra utaló, Kárpát-me­ dencei kötődést példázó, olykor ku­ riózumként ható adattal lepnek meg. Ilyenek: Stanislav K ostka Neumann szegedi, illetve kiskundorozsmai ka­ tonáskodása idején írott versei s uta­ zása Csehszlovákia magyar lakta te­ rületein. Levelei, megnyilatkozásai el­ gondolkodtatóak. - Szinte anekdotá­ nak hat: hogyan lett Vörösmarty Szózata - kisebb átköltéssel - cseh hazafias vers, sőt közkedvelt dal! Vagy Petőfi Ha férfi vagy, légy férfi című versének fordítása átdolgozva a cseh mozgalmi ünnepélyek közked­ velt költeménye lett; sőt később mun­ kásmozgalmi dallá lépett elő! De ar­ ra is van példa, hogyan változott át egy régi cseh népkönyv krónikája ki­ rályokról szóló magyar népmesévé. B ožena N ĕmcová pedig - aki a cseh irodalmi népiesség lelkes művelője volt - Rózsa Sándorról szóló legen­ dát is följegyzett stb. A kötet több tanulmánya ismételten hangsúlyozza a többnyelvűség jelentő­ 92 ségét. Í rók és tudósok sora: Comenius, Bartók, Féja Géza, Németh Lász­ ló stb., különféle alkalmakkor felhív­ ja a figyelmet arra, hogy egymás köl­ csönös megismerésének és megbecsü­ lésének kulcsa a többnyelvűség. „Jó néhányunk nevében szégyenke­ zem - nyilatkozta Bartók Béla - : németül, franciául, angolul még csak beszél némelyikünk, de szerbül, hor­ vátul, szlovákul, románul úgyszólván egyikünk sem.” - Azóta valamelyest javult a helyzet, de ez még koránt­ sem elegendő! Dobossy írásait mindenkor az őszin­ teség, a haladó szemlélet, a humánus magatartás jellemzi. És ezt várja a környező népek esztétáitól, tudósaitól is. Példát mutat a mítoszok lebontásá­ ban is. Károsnak tartja az értékrendszerek elfogult kezelését - akár ma­ gyar történelmi hagyományokról, akár éppen Švejkről van szó. A társadal­ mi-történelmi alaphelyzet, a földrajzi környezet, a politikai, művészeti tö­ rekvések egyértelműen meghatározzák az alkotások helyét, szerepét, jelentő­ ségét. Bár Dobossy elsősorban, a tények és adatok pontos elemzésével operál, gondolatait, megállapításait egyúttal tiszta érzelmek is kormányozzák. A lendület, az átérzés azonban soha nem ragadja cl. Szabatosan értelmezi a tényeket, a fogalmakat, a szavakat de azt is érti és átéli, ami a szavak mögött áll őrt! E tanulságos könyv szellemében mi is valljuk és vállaljuk Dobossyval: „A mi dolgunk most az, hogy . . . gyarapítsuk a megértés, a kiegyenlítő­ dés, a megbékélés folyamatát.” A N E M Z E T és E M L É K E Z E T sorozatban megjelent Előítéletek el­ len című kötet - az előzőkhöz hason­ lóan - mindnyájunk emlékezetes ol­ vasmánya. (Magvető) S Z IR M A Y E N D R E �Két könyv Közép-Kelet-Európából/ról Visszavetítve a történteket a múltba, hadd idézzük mindjárt Révai Józsefet, aki a Szabad Nép 1946. no­ vember 24. számában - többek kö­ zött - azt írta: ,,Romániával Párizs­ ban komoly vitánk volt, amely elle­ nünkre dőlt el, de a demokratikus és a magyarság jogait tisztelő Románia iránt nem érzünk miatta keserűsé­ get.” Aligha tévedünk: Révai - kimon­ datlanul - Groza Péterre is gondolt, mint politikai zálogra. Aligha vélet­ len, hogy már öt évtizeddel ezelőtt ilyen politikai zálognak tudta és is­ merte őt Balogh Edgár. Az Ekések (Groza Péter pártja) és a M AD O SZ (Balogh Edgárék) népfronti szövetsé­ ge valóban szövetkezni tudott a fa­ sizmussal, a sovinizmussal, a népeket egymásnak uszító demagógiával szem­ ben. A fasiszta parancsra kettészakí­ tott Erdély haladó szellemiségei kö­ zött sokszor közvetített Groza Péter. Magyarok, románok, székelyek kö­ zött. Sajátos módon, még a börtön­ ben is, 1943-1944-ben is. Megannyi megrendítő részletet ír le: miként volt hasonló sorsa a királyi Romá­ niában és a Horthy-Magyarországban (Dél-, illetve Észak-Erdélyben) a csak egy kicsit is haladó gondolkodá­ sú embereknek. Groza Pétert - az embert és poli­ tikust - a történelem és a valóság tanította bölcsességre. Arra, hogy még egyszer ne játsszák ki egymás ellen a Duna völgyében élő, egymás­ ra utalt népeket; hogy ne legyen töb­ bé - politikai értelemben - Észak-, illetve Dél-Erdély. Ne legyenek töb- A BÖ RTÖ N H O M ÁLYÁBAN (Petru Groza börtönnaplója) „ . . .Egyedül álltam ebben az ország­ ban, amikor minden hátsó gondolat nélkül, egyes-egyedül a fajtám, a nemzetem és hazám érdekeit tartva szívem és szemem előtt, bátran ki­ álltam a román-magyar barátságért...” - mondotta Petru Groza, vagy aho­ gyan őt Magyarországon jobban így ismerték, Groza Péter, 1946-ban, egy beszélgetésben. Kétségtelen, hogy ha­ gyomány és a huszadik századi prog­ resszió ötvöződik itt: a népét-nemze­ tét szerető politikus demokratikus ál­ lásfoglalása a népek barátságának igenlésével. Közös dolgaink címmel, a Gondo­ lat Kiadó sorozatot indított cl, s en­ nek egyik első kötetéről beszélek, amely E. Fehér Pál markánsan és kellő politikai határozottsággal meg­ írt előszavával jelent meg. Mert való igaz: meg kell hajolni amaz ember előtt, politikus előtt, aki népét úgy szereti, hogy azzal együtt a környezetében élő más népeket ba­ rátként, sőt testvérként fogadja cl. Ezért aktuális most is e kötet, az 1945-ös első, romániai kiadás után. Igaz az, mit E . Fehér Pál, az emlí­ tett előszóban leírt, hogy ti, „kivéte­ les hatású politikus volt, ezt éppen itt, a mi tájainkon Közép-Kelet-Európa térségében érzékelhetjük a leg­ inkább. Ott, ahol szinte a feudaliz­ musból kellett - a történelem lépté­ kével mérve - villanásnyi idő alatt, az idők parancsát megértve a szocia­ lizmus építését elkezdeni. 93 �bé nagyhatalmaktól egymásra uszított játékszerek. A börtönmagány homá­ lya és csendje - érthetően - még in­ kább fokozta e meggyőződés erejét Groza Péter gondolatrendszerében. Ő megvetette és nem tartotta korsze­ rűnek a régi, autarkiás szemléletet, sem a gazdasági életben, sem az élet és az államközi kapcsolatok egyéb te­ rületein. Ismét egy 1946-os interjú­ részlet: „ . . . minden körülmények kö­ zött az illető területen alkalmazom a demokráciát.. Ez összhangban áll a börtönnapló utolsó mondatával: „R eg­ gel felé elalszom. Azt álmodtam, hogy minden ember, a világ minden szegletében szabad.. . ” Szebb álma, nagyszerűbb törekvése nem is lehet egy politikusnak. Groza Péter tanult tehát a történelemből: a börtön ho­ mályában is. Gondolatai nem voltak homályosak, telítve hátsó indulatok­ kal. Amit a „börtön homályában” átélt és megtanult, mindazt később, demokratikus keretek között, a nap­ fényben is, meg merte vallani, sőt, le­ hetőségeihez képest - valósítani. A börtön homályában - mint az emberi gondolatok pokoljárásában - megér­ lelődött benne, hogy a nacionalizmus­ sal szemben a demokráciát lehet és szabad szembeállítani. A börtön homályában - mint ez világosan kiderül - egy korábbi vi­ lág, régi emberi kapcsolatok sora szűnik meg, s egy új, merőben más­ fajta alakul ki. Mint ilyenkor lenni szokott, az ember, az emberek próbát állnak ki, vizsgáznak emberségből, politikából. Egész emberi sorssorozat bontakozik ki a kötet lapjain. E so­ rozat fókuszában él Groza Péter. Óriási nyomás terhe és súlya alatt. D e szilárdan eltökélt gondolatrendszerrel és mély bölcsességgel. Pedig ő is került nehéz helyzetbe. Harapó­ fogóban - amint naplója első fejezeté­ nek nem véletlenül adta ezt a cí­ met. Belső lelkirajzot is nyújt e bör­ tönnapló, olyan emberéét, ki rend­ 94 kívül mozgékonyan figyeli a világ eseményeit, aki gondolataiban és tö­ rekvéseiben - még a börtön homályá­ ban is - már-már az ún. nagypoli­ tikai mezsgyéket súrolja. Íme, egyet­ len példa: „E gyedül maradok gondo­ lataimmal . . . Különösen a társadal­ mi igazságtalanság gondolata üldöz, amely a múlt háború után a munkásnép alsó rétegéből származó és életlehetőségektől megfosztott fiatal értelmiségieket érte . . . ” Gondolatai - a börtönben is - átfogóak, elemzőek, történelmileg is, szociológiailag is. Ez fontos és lényeges mozzanata Groza Péter gondolkozásának; még akkor is, ha ügyvéd volt, ha az Eké­ sek Frontja vezetője is volt. A forrá­ sokat keresi, az akkori jelen visszás­ ságainak rugóit próbálja feltárni. Ám ide kívánkozik egy másik gon­ dolatsor is, Groza Péteré, aki a „ket­ tévágott Erdélyről” beszélt Jósika bárónak és Teleki grófnak; ti. hogy mit nyertek a románok és magyarok a második bécsi döntéssel. Ezt: „ Mindegyik fél holttesttel a karjában ment haza, az egyik részben örült, hogy nyert valamit, a másik, hogy nem vesztett el mindent.. . A törté­ nelem ítélőszéke előtt mindkét fél tanúságot tett róla, hogy nem igazi anyja a megkínzott Erdélynek: sem Budapest, sem Bukarest akkori po­ litikusai . . . É s mégis Erdély is meg fogja találni igazi édesanyját . . . ” Mit lehetne, mit volna szabad hozzá­ tenni ehhez, közel ötven esztendő távlatából? Ismerve a történelem megannyi nyilvánvaló, vagy azóta nyilvánosságra került mozzanatát. Meg kell hajolni - a tisztesség és a történelmi igazságérzet is ezt köve­ teli - egy román politikus és hazafi gondolatai, emléke előtt. Olyan em­ ber és politikus előtt, aki - ismétel­ jük - szerette népét és nemzetét, s aki becsülte és megbecsülte a népével együtt élő más nemzetek fiait. A bör­ �tönnapló ezt kívánja az utókortól, mely még karnyújtásnyira él az egy­ kori eseményektől. KASSAI NAPLÓ 1918-1929 Általánosabb érvényű észrevétellel kell küzdenünk. Már egy ideje kitű­ nően észrevehető: a társadalomtudo­ mány legtöbb ágazatában mindinkább a mikrofilológia felé fordul a kutatói tekintet. A forrásokat igyekeznek fel­ mérni; nemcsak azért, hogy minden áron újat nyújtsanak, inkább azért, mert nyilvánvaló (s mindegyre erő­ sebben), igen sok korábbi állítás szo­ rul korrekcióra, árnyalásra, kiegészí­ tésre. Tehát az összefoglaló műveket mostanság a részfeladatokat közép­ pontba állító igény váltja fel. Ez a jelenség, úgy tűnik, nem állt meg a nemzeti határoknál, meglehe­ tősen tág tereket ölel fel. Igen, sok, korábban beidegzett felfogást kell korrigálni stb. Sok az az anyag, melynek feltárása, értékelése filoló­ giai aprómunkát igényel. Ezek sorá­ ba illeszkedik Gyüre Lajos munkája, mely a Kassai Napló közel másfél évtizedes történetét (1918-1929) veszi szemügyre. A pozsonyi Madách K i­ adó ilyen és ehhez hasonló adatfel­ táró munkával igen hasznos érték­ mentő és értékfclmutató missziót vál­ lal. Az előttünk fekvő kötet két nagy részre oszlik: (I.) Gyüre Lajos beve­ zetőjére és (II.) meglehetősen árnyalt Kassai Napló (KN)-bibliográfiára. Ami a bevezetőt illeti: egy új ál­ lamalakulat (Csehszlovákia) egyik vezető, polgári haladó sajtóorgánu­ mának indulását, belső vitáit, virág­ zását és válságát, dilettantizmus el­ leni harcát, esztétikai igényesség-kí­ sérleteit mutatja be. Mindez látszólag egy lap belső ügye lenne, ha közben nem alakította volna a köztudatot; legalábbis egy jelentős réteg köztuda­ tát, esztétikai értékrendszerének ki­ alakítását. Ez pedig már - pláne az 1920-as éveket figyelembe véve nem belső ügy. Egy nemzedék indult el akkor és e lap adta lehetőségek útjain. Miként Fábry Zoltán írt erről: „A z induló magyar írás lényegében itt és innen startolt: Darkó István, Földes Sán­ dor, Győry Dezső, Jarno József, Komlós Aladár, Márai Sándor, M e­ rényi Gyula, Mihályi Ödön, Sebesi Ernő, Simándy Pál, Tamás Mihály, Vozári Dezső és jómagam a Kassai Napló Vasárnap-jában leltünk meg­ értő otthonra.. .” Tehát az ún. első nemzedék derékhada indult innen, sok tervvel, sokfelé tekintgetve, de azzal a szándékkal, hogy megteremtik az új körülmények között a „szlovenszkói” magyar kultúrát és irodal­ mat. Nem véletlen, hogy szabályos kis vita alakult ki - ha közvetve is - , a Kassai Napló eredete körül, hogy ti. mily’ mértékben lett folytatója a K N , a korábbi Felsőmagyarországnak, s mily’ mértékben alakították ki pro­ filját az emigránsok. Úgy látjuk: Turczel Lajos (Két kor mezsgyéjén), Varga Rózsa (Keressétek, ami össze­ köt. . .), a Fábry-levelezéskötet stb. alapján Gyüre Lajos helyesen mutat abba az irányba, mily’ mértékben volt folytatója bizonyos hagyomá­ nyoknak, s mily’ mértékben emelte a lap színvonalát, esztétikai értékét Ignotus, Barta Lajos stb. Itt érezhe­ tően annak súlya dönt, ki - ti. kuta­ tó - , mily’ mértékben tudott élni az említett mikrofilológia lehetőségével. Nyilvánvaló, hogy például Fábry Zoltán, amikor a K N történelmi s esztétikai értékrendszerérői írt, s az emigrációnak sok mindent tulajdoní­ tott, ebben az vezette: Ignotusék az igényes irodalmat igyekeztek megte­ remteni. Gyüre Lajos abban megy to­ vább, hogy megmutatja, milyen belső harcok, rosszindulat, gáncsok köze­ pette tudott egyáltalán megfelelni en95 �nck a várakozásnak („elvárásnak” mondanók ma) a lap. Miként ugyan­ csak Fábry írta a K úria, kvaterka, kultúra című kötetében (1964), a Kassai Napló gócpont tudott és akart lenni, „és el lehet mondani: a szlovenszkói értékirodalmat 1921-től 1925 első feléig, de mindenesetre 1922, ’23 és '24-ben a Kassai Napló jelentette.. Tehát " mindenfélekép­ pen központi szerepet töltött be a K N a nem kevés számú, kérészéle­ tű lap és folyóirat között. Szinte még a Prágai Magyar Hírlap sem tudta átvenni funkcióját, sem iránya, sem értékrendje, sem szerződárdája szem­ pontjából. Amikor a K N megszűnt, mert elgáncsolták, a nyomában alig akadt hasonló értékszintű lap. Majd egy évtized múltán, de más tájékozó­ dási iránnyal és még inkább elütő po­ litikai töltéssel a Fábry-szerkesztette Az Üt, vagy a népfrontos Magyar Nap. Széles tömegeket a K N raga­ dott meg. Nem véletlen, hogy példá­ ul Győry Dezső 1974-cs (pontosab­ ban 1973 novemberi), alighanem utol­ só versében (Verses távirat - magam helyett) éppen a két szerkesztőt, Sze­ pesi Miskát és Dzsurányi Lászlót em­ legeti név szerint. Nem csak nosztalgiás visszaemlékezés, kegyelet-meg­ emlékezés ez részéről, de tényleges, tartalommal bíró történelmi realitás: az indulás, az összefogó erő ezt jelentette számára a K N . Fábry Zol­ tán véleményét már ismerjük. A K N egy hőskor viszonylag széles tömege­ ket összefogó sajtóorgánuma volt. Ez történelmi érdeme és tette. Vitáival, 96 gáncsaival együtt. Erről készített fel­ mérő leltárt Gyüre Lajos. A második rész: a szakkutató szá­ mára a pozitív tényanyag. A sokféle és sokszempontú feldolgozás (mely így is csak válogatás lehet), a meg­ közelítően négyezer cikkével. Gyüre Lajos - első megközelítésre - rend­ kívül árnyaltan igyekezett plasztikus képet nyújtani e nagyhatású lap éle­ téről. A belső vitákról, feszültségek­ ről, kísérletekről. Mindennél többet mond, hogy tizenöt-féle felosztással szándékozott bemutatni a K N ható­ sugarát. Érthetően a szlovákiai (szlovénszkói) magyar irodalom és a kül­ földi irodalom, valamint a kultúrpo­ litikai cikkek kaptak a legnagyobb teret e válogatásban. Persze - most már a további kutatásokra fordítva a tekintetet - a szakmai érdeklődés a K N belső életét veszi majd alaposab­ ban szemügyre. Bizonyos, hogy e kö­ tet - bevezetője és a bibliográfiai fe­ jezet - alapozó és feltétlenül úttörő jellegű. Nemcsak arra alkalmas, hogy e szálon a további kutatások tovább­ induljanak, hanem arra is, hogy más, hasonló orgánumok feltérképezését is elvégezzék. Mert az vitathatatlan: a szintetizáló munkák mellett, a mikrofilológián alapuló szigorú rendsze­ rezésre éppoly szükség lesz ezután is. Ehhez pedig a forrásokhoz kell visszanyúlni. Az éltető forrásokat kell felkutatni. Így lesz érdemes - szinté­ zist és részmunkálatokat - a leltárt elkészíteni. K . Gy. �E SZÁMUNK A Nógrád Megyei Tanács V B művelődési osztályának lapja. Főszerkesztő: P R A Z N O V S Z K Y M IH Á L Y A S Z E R K E S Z T Ő B IZ O T T S Á G ELNÖ KE: Dr. Horváth István A S Z E R K E S Z T Ő B IZ O T T S Á G T A G JA I: Csík Pál Dr. Fancsik János Füzesi István Németh János István Dr. Szabó Károly Dr. Tamáskovics Nándor Tóth Elemér A S Z E R K E S Z T Ő S É G T A G JA I: Dr. Bacskó Piroska Czinke Ferenc Kovács Anna Pál József szerkesztő Szerkesztőség: 3100 Salgótarján, Arany János út 21. Telefon: 14-386. K iadja: A Nógrád Megyei Lapkiadó Vállalat. Felelős kiadó: Bálint Tamás igazgató. Készült a Nógrád Megyei Nyomda­ ipari Vállalat salgótarjáni telepén, 8,4 (A/5) ív terjedelemben. F. v.: Kelemen Gábor igazgató. 86.45510 N. S. SZERZŐI B anos János költő (B p .); Barak László költő (Dunaszerdahely, Cseh­ szlovákia); Bojtár E n d re irod. tört. (B p .); Cseh K ároly költő (H alm aj); Csongrády B éla pártmunkás (Salgó­ tarján); Csorba Piroska költő (Szuhakállo); D ip p o ld Pál író (Zsámbék); Furmann Im re költő (Mis­ kolc); Já vo r Ottó író (B p .); Karácsondi Im re költő (K arácsond); K irály István irodalomtörténész (B p.); G . Kom oróczy E m őke irod. tört. (B p .); K ovács G yőző irod. tört. (Felsőgöd); Laczkó András, a Somogy főszerkesztője (K ap osvár); Lóska Lajos, a Művészet munkatár­ sa (B p .); Petrőczi É v a költő (B p .); Rom hányi G yu la költő (Balassa­ gyarmat) ; Sigmond István író (Ro­ mánia) ; Szakály Sándor történész (Hadtörténeti Intézet); Szirmay E n d re kritikus (K aposvár); Tüskés T ibor irod. tört. (Pécs); Varga Csa­ ba író, szociográfus (B p .); Veres János költő (Rimaszombat, Cseh­ szlovákia); W intermantel István, a Szovjet Irodalom szerkesztője (Bp.) ☆ Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető bármely hírlapkézbesítő postahivatalnál, a posta hírlapüzleteiben és a Hírlapelőfizetési és Lapellátási Irodánál. (HELIR) Budapest, V ., József nádor tér 1 . — 1900 — közvetlenül vagy postautalványon, valamint átutalással a H ELIR 215-96162 pénzforgalmi jelzőszámra. Egyes szám ára 16 Ft, előfizetési díj fél évre 48 Ft, egy évre 96 Ft. Megjelenik kéthavonta. Kéziratokat és rajzokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. ISSN : 0555-8867. Index: 25-925. �Á r a : 16 , - Ft � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Original Format The type of object, such as painting, sculpture, paper, photo, and additional data Papír Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - 1986/6. szám Subject The topic of the resource Társadalompolitika Irodalom Művészet Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Praznovszky Mihály Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Könyvtár Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1986 Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye 1986 Palócföld Praznovszky Mihály https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/ce4c89a2ef850d1cdc529127517b4a36.pdf 1c454c564e9c3cb97e71f5c1b8ec99c0 PDF Text Text �Tartalom 1 XIX. É V F O L Y A M , 5. SZÁ M Zalán Tibor: Üzenet a Beta Pictoris életeinek, Domb (vers) 3 Kautzky Norbert: Ő rizetlenül, Álom-látogatók (vers) 5 Kurucz G yu la: Fény és meleg homály (novella) 11 11 Dienes Eszter: Áldozatom füstjét (vers) Kollár József: spleen (vers) VALÓ SÁG U N K 12 Szepesi József: Telepiek (szocionovella) 23 Lőrinczy István: Szász Endre kalendáriuma (vers) 25 Bényei József: Homály, A csalódások ára (vers) V IT A 26 Magyar József: Lehet-e a politikában költészet? 29 Csepeli Szabó Béla: A viharmadárnak szállnia kell! ABLAK 35 39 Ciprusi költők Bálványos Huba: Antonio Stagnoli (tanulmány) T Ö R T É N E L M I F IG Y E L Ő 44 Kerekes Lajos: Ausztria hatvan éve, A Weimari Köztársaság (Romsics Ignác) H ÍD 47 Európa a szomszédban van (Endrődi Szabó Ernő) 51 Szakolczay Lajos: Dunának, Oltnak (Botlik József) TAN U LM ÁN Y 53 Simonffy András: Így hinni... (A Gerelyes Endre-portré befejező része) E számunk illusztrációs anyagát az idei mátraalmási (Nógrád m.) nem­ zetközi művésztelep alkotóinak munkáiból válogattuk. A borítón Gaál Jó­ zsef, a 10. o. Hibó Tamás, a 24., 41., 46. oldalon Antonio Stagnoli (Olasz­ ország) munkái láthatók. �ZALÁN TIBOR Üzenet a Beta Pictoris életeinek (Újsághír: a Beta Pictoris nevű csillag körül egy hideg porfelhő van, amelynek talán bolygótagja is lehet.) Ha vagytok - ha é lte k - - - s eljöttök ide ahol már régen nem leszünk mi ha testetek van s benne szív mellyel éreztek vagy egy érző gyöngéd szerkezet amilyen nem lesz már nekünk ha láttok - szemetek v a n - - - vagy a világot magába engedő optikai rendszer amely már akkorra szemüregünkből az űrbe szivárog át ha karotok lesz csápotok fogó szervetek mely itthagyott mozdulatainkról lágyan árnyékká porladt a földben emeljétek föl kopár tájakon felejtett bolyongó lehelletünk emeljétek fel sivatagok alá temetett nyughatatlan emlékezetünket emeljétek emeljétek föl a lelkeinket hát érezzétek szíveitekben meleg erőnket megdobbanni lássatok minket szomorúan vérben és sárban fölmosolyogva emeljétek emeljétek emeljétek föl a lelkeinket akkor és vigyék el arra a másik - - - - - - csecsemősírástól hangos életet váró Földre más �ZALÁN TIBOR Domb Ugye én is voltam gyerek álmomban kitekertem a csirke nyakát s a baba karját téptem ki mikor a lány melléhez nyúltam volna ugye én voltam az nem csak egy rakás vér verő hús volt nem csak a szédülés ahogy pocsolyába csattan kopasz fejem kis fegyenc öntudatlan századtöltelék nem csak a sár v o lta m ------- ugye mely azóta is fülemen szárad nem csak a hold túloldalán remegő törökméz fűben elrozsdásodó csodafegyver csövében halállal fakarddal övében megy előre megveti lábát a dombon ----------------------------------------de nem a domb voltam-e csak egykor melyet gyíkok kígyók csigák laktak oldalán csalán mindenfajta virág lehet még szarkaláb s alatta nyugodott egy nagy nagy nagyon nagy halott 2 �K A U TZK Y NORBERT Álom-látogatók Legalább tudnám, mit akart Hajnalban, négy óra körül A flusz-papír sátor alatt? A z öltözőpadra leült, S míg fölébredtem, ott maradt. A nyolcas számmal a mezén. A zakója a fogason. A z ánti világról mesél, Bólogatok és hallgatom, Hogy nem becsülték meg, szegényt. Zoli bácsinak hívtuk Öt. A suszterszék már nélküle Várja a sok, beteg cipőt. Kopogó-fáradt menete Fölidézi a temetőt. A z álom vesztőhelyein Megsarcolnak az éjszakák. Fizetek is újra, megint. Kifoszt a zsémbes uzsorás, Mint az emlékek odakinn. Most az Apámat üldözi A nyugalomból kifelé. A fájdalom levetkezik, S az öröm fújja szerteszét A halál megunt gönceit. Hogy mért van így, és hogy van ez? A válasz semmire se jó, Ha egyáltalán érdemes Felkutatni azt a hajót, Am it a part is elereszt. 3 �Őrizetlenül Mikor fölémhajoltál, gyanús, Kipusztult tábor voltam. Szögesdrót, őrség, smasszerok sehol. Nincs, miért őrizzenek, A majdnem összeomló Magát átkozta meg. De hallgass erről, Fészket őrző lomb A csörtetéskor, körvadászaton. Zsákmánynak kijelöltek, Vaktából is utánam lőttek. Ez úri passzió. Megértem. De nincs közöm az úrisághoz, Alantasabb a származásom. A hajtók fölverték az erdőt, Pusztult a védett állomány. A baj, velem, nem itt kezdődött. Nem is a békési tanyán. Sokkal előbb, most ez a gond. Gipszkalodában rohadok. Nincs számadásom senkivel. Hogy, mit is gondoltak felőlem, Legkevésbé sem érdekel. Én senkihez se csatlakoztam, A saját pályámon futottam. Már nyikorogtak az izületek, Gyötört a porc, a megveszekedett. Történjék bármi, követeltem, Szolgáljon akárhogyan is, Sántán, bicegve, valahogy. Most véglegesen elhagyott. Hogy kínomban káromkodom, Kérlek, ezért ne haragudj. Ez a bénaság ismerős, Ha már így történt, eltűröm, Hogy felfüggesszenek, És csigán lóg a lábam, Csak hanyattfekve látlak. Vigyázz, nehogy eltévedj, Vad bozót nőtt az arcomon, Így őriztek az évek. Tagadj le inkább, mosolyod Jelt ad, követhetőt. Én megszoktam a támadást, Általa élek szabadon. 4 �KURUCZ G Y U LA Fény és meleg homály Egyre az motoszkált a fejében: „ő fő lészen, te pedig fark lészesz” . A jó és érdemes Gáspár prédikátor mit gondolhatott magában? K i vagy mi lészen a „fő ” ? Akkori vagy mai értelemben? És a „fark” - annyira megalázó lenne egy férfiembernek a „farkság” ? Ennyi „fark” között? •Ennyire akaratlagos, ilyen végleges, hogy ki lesz a „fő ” és ki válik „farkká” ? Mindig így oszlanak meg az emberi viszonyok? Mindig? Nincs menekvés? Megrezzent, de a mondat nem jutott el hozzá. Szemben, a cserepekkel díszített polcok, az aranyozott gerincű könyvsorok alatt selyempapírba csomagolt Seguin konyak. A z otthoni vita, hogy elég-e egy pezsgő vagy ilyen drága itallal kell kivágniuk a rezet. Miért éppen a rezet? Bébi felkacag - figyelni kell! - , megrázza melírozott, arany haját, a mozdulat csupa báj, könnyedség, csalogatás. Önkéntelen ingerület fut vé­ gig rajta - ölelné, de csupán végigsimít a lila mohair ruha ujján, a vas­ tag, lágy szőrön át keresi a bőrt. Gyors, rendreutasító oldalpillantás. Ahogy elkapja a fejét, újra észreveszi maga mögött, a hangulatlámpa fénykorén kívül a halvány, sötét, lélegző foltot. „Luciper” ? A „szent szellet” ? Ó , hagyjuk Gáspárt, a távolról bearanyozhatót. A z ő korából vajon hová álmodozna vissza? Nem mer hátranézni, kihívás lenne. K it hívna ki? K it merne ő kihívni? A fény a hófehér dohányzóasztalra esik, körülötte átvetett lábakra, térdekre: kettő szemben, szürke nadrágban, mellette két gömbölyű fe­ hér harisnyában, s őmellette két kerek, aranyfüstös harisnyában. A fehér lapon poharak csillognak, üvegek, akart vidámság. Orráig ér a pálin­ ka szaga, torka tiltakozóan összeszorul. Miért nem lehet kettesben Bébi­ vel? Hiszen ő akarta, hogy jöjjenek. Félelemből a hosszú szombat dél­ utántól? Félelemből? Zoli szabályos, hívogató arca, vidám kék szeme, barátságra ingerlő, mosolygó szája, drótszőrű, fekete haja. Ahányszor látja, mindig jókedv buggyanna fel belőle. És most? Barátokat keresni örökké, olyanokat, akik kiállják kettőjük próbáját - az ő próbája más lenne, ha lehetne. Ta­ lálkozások, kísérletek, közelítések, s otthon mindig a jeges felmérés, a becsmérlés, a „leírás” . Mások őket hagyják el. Vesszőfutás? Megint eljut hozzá egy nevetés, kezében megrándul a mohair, elhú­ zódik tőle a szőr fedte bőr. Ránéznek - figyelni kell. Saját magán ne­ vetett készségesen? Mi ez? - Látod, Zotya, ha te így reagálnál, csupa öröm lenne az életünk! rá egy elnéző, oldalra egy szemrehányó pillantás. Zavartan mosolyog, nem tudja, mit nyelt le. A tésztás, hideg, megrendíthetetlen madonnaarcból gunyoros tekintet: - Annyira mégsem lehetnek rabszolgák a tanárok - mondja Zita. - 5 �Mégis feláll a hátamon a pihe, ha arra gondolok: egy igazgató, egy he­ lyettes, egy párttitkár, és körülöttük egy tömbben a lihegők, a helyezkedők. Nálunk megoszlik a hatalom. Igazgatók, osztályok, csoportok, ve­ zérfeleségek, protekciósok, meg a többi. Egy jó családból jövő kezdő szembeköpheti az igazgatót is. - Nem olyan vésszes az, Zituska - simítja végig egy mosollyal Zoli. - A z osztályban, az óráin Karcsi mégiscsak független ember, azt ér el, azt valósít meg, amire képes, amit akar. Nem igényli mindenki, hogy mindenütt uralkodjon, kicsim! - Te csak ne célozgass! Majd ha nem hozod haza a munkát, ha nem pucolsz sunyin az asztalhoz, akkor járjon a szád! - Légy igazságos, Zituska. Mosogatok, takarítok, viszem mindenüvé a gyerekeket, ha az időm engedi. És jól jön az a különpénz. - A z jól! - húzódnak szögekbe, élekbe a sima madonnavonások. Többet hozok haza, mint te! Kereshetnél százszor jobb helyet, több fize­ téssel, Zotyikám, de neked odanőtt a feneked a hülye cégedhez! - Szeretek ott lenni — mosolyodik el Zoli azzal az érinthetetlen bé­ kével, amiért olyan nagyon megszerette. A hízásnak induló madonnaarc egy pillanatra megenyhül: - A hősök! A férfiak! - E z se akar feljebb jutni! - mondja látszólag közönyösen, fojtottan Bébi. - Nem lép be, nem mozdítja a száját. A zt hiszi, a tanítványaival megváltja a világot. Vagy magát. A hatalmas, mézszínű szemek egy pillanatra felé fordulnak, a méz­ ből kicsap egy darázsfullánk, eltalálja - „ez” - , aztán kihuny a tekintet, az érdeklődés. Gyomra összerándul, fölfelé indul a forróság, de elhal, megfullad valahol. Jobb szeme jobb sarkában megint felbukkan, zava­ róan ott lapul a sötét, lélegző, néma csomag, az az ember - fékezi és ingerli. Annak nem adnak inni? Mozdítsák már meg, ne lessen, ne la­ pítson! Megcsomósodik benne a zavar, elszökken az agya mellett, ki­ böki : - Ismerd el Bébi, hogy minden „jellemhibám” ellenére kiválóan mo­ sogatok, mosok, takarítok. Megkíméllek a lealacsonyító munkától. Mintha a levegőbe köpött volna, s aláállt volna. Hirtelen - jobb hí­ ján - azt a rejtőzködő, uszító, meleg csomagot gyűlöli a háta mögött. A z indulattól nem mer odanézni. Bébi miatt sem. - Milyen büszkék és öntudatosak! - vihog Zita. Bébi hátraveti szép, fürtös fejét, kacag. Zoli a sarok felé kacsint: - Jó neked, Dóra, téged senki sem szapul! Feláll az üveggel, kilép a fénykörből. Görcsösen csak a barátját barátjelöltjét? lesz ebből valami? - követi, félig megfordul - tehát D ó­ rának hívják! - , megbillenti a székét, de ott tornyosul előtte felesége ingerlő mohair ruhája, orrát megüti az ismerős parfüm illata, sajgó vá­ gya gúzsba köti, megzavarja. K i lehet hátul ez a nő: barátnő, szegény rokon? Miért hallgat? Miért van itt, miért ösztökéli leleplezésekre? Is­ tenem, miért nem lehetnek otthon, kettesben - miért nem lehetnek úgy kettesben... ahogyan nem képesek. Visszapördül. Zoli már a lemezjátszó mellől kérdezi: - Mit tegyek fel? Bach? Beethoven? Boney M? Bébi Beethovent mond, Zita Bachot bök ki. A z előbbi kerül fel, 6 �a tök-ismerős, kopogtatós sors, a kötelező lektűr. Bébi a Boney M-et sze­ reti, Zitának mi lehet a kedvence? K i mit szerethet - kit szerethet valójában? Megint négyen, zenével, udvariasan a fénykörben. Hátul... Doris? Bea? Hogy hívják? Zavartalanul szemlélheti őket. A hát, a tartás árulkodóbb, vagy az arc? A hanghordozás önmagában is elég? Vele szemben Zita lila selyem jersey ruhában, mélyzöld fa nyaklánc­ cal. Manapság minden drága ruha lila. A mohair drágább. Lám, mégis megtanulta az anyagok nevét. A kisgyermekek az autómárkákat tanul­ ják meg leghamará bb. A mohair jobban kiemeli a pici, büszke, rendít­ hetetlen, hegyes melleket. Hiábavalóvá válik a kezed, mindig keblek után áhítozhatsz, azután, ami a tiéd, s mégsem az. Miért is, kinek is lennének nagyobbak - húzza össze gyomrát a görcs. Vele szemben iz­ mos, széles vállak, még az elhízás előtt, ruganyos, nehéz tányérmelleket rajzol ki a jersey, de egyben árulkodik a csípővel egybenövő, erős de­ rékról. Kemény, feszes nő. Mennyire más Bébi hajlékony, nyúlánk tes­ te, szépen kerekedő csípeje. (Lám, a kultúra ilyen magas „szintjén” min­ denki képes hangsúlyozni az előnyeit. És a gyengéit? Ahhoz gyengék?) Hirtelen a lágy bőrt elfedő lágy szőr után nyúl, megszorítja Bébi kar­ ját - halvány, nyugtázó társasági mosolyintás a válasz. Visszarántja a kezét. Hiszen tudja: senki semmit ne lásson az ő kapcsolatukból. Csak az egyetértést. És a vakok? Hátulról, a heverőről vajon látszik? M it lát­ nak magukból a résztvevők - nincs tükör? Egy erősebb hangra megrezzen: - Persze, hogy ott maradok. Én előttem nincs bezárva fölfelé az út, mint Zotya előtti - Fiatal az osztályvezetőm, nem ölhetem meg, Zituska. A z én ko­ romban ez nagyon rendes beosztás. Ha te fölfelé ívelsz, az elég ne­ künk, nem? Neked van a legtöbb pontod a csoportban, igazán mindenki elismer! - Kinek lenne több, hiszen én vagyok a csoportvezető! Csak az a rohadt utánajárás, az udvarlás, hogy idézzenek tőlem, cserébe én is idé­ zek, mert az mind pont; összeollózni mindenféle cikket, mert az is pont, barátsági gyűlést szervezni, mert az is beszámít! A z embernek kifordul a bele! - Csináld meg a kandidátusidat, kedvesem. - Mellettetek?! K i ad nekem pontot a két gyerekre, meg rád? torzul el hirtelen minden madonnavonás. - Ó, a gyerekek tényleg nem pontok, ők a tiszta örömöt jelentik! - Neked! Gügyöghetsz velük! - Nem baj az — mosolyog Zoli és álmodozóvá válik a tekintete. - Nektek van igazatok! - bök rájuk Zita. - Szabadon éltek! Bébi tekintete halántékon csapja. Érzi, a melléig elvörösödik. Már jön is a hűvös hang ostorcsapása az arcára, minden szóval keresztbe, kasba. - A reklámszakmában egyet megtanul az ember: a föltétien nyugal­ mat, biztonságot, önuralmat. A ki ideges, elárulja az alárendeltségét. Zoli készségesen mosolyog Bébire, látszik, hogy képtelen kivonni ma­ gát a hatása alól. Gondolatai mintha távol, a szemfenekén vagy még messzebb futkároznának. Zita keskeny, éles ajkát hirtelen többször megnyalintja, figyel. 7 �- Tudják, hogy kevés a hely és tőlem függ: ki, mikor, milyen hely­ re kerül. Törik magukat, próbálnak megvesztegetni, meg kivasalt bájgúná­ rokat is küldözgetnek hozzám, abban a reményben, hogy egy férfi valami lehet előttem. Undorító és nevetséges. Én döntök és kész. Megint fellökődik a gyomra, s mielőtt meggondolhatná magát - hi­ szen hátulról figyelik, ellenőrzik! - kiböki: - Mi valami, ki valaki előtted, Bébi! Ha már melletted nem lehet. - Lelombozol, Murkó! Meggörnyed, kínjában a szőnyegpadlón kotorász. Murkó! Ezt nem lett volna szabad, ezt nem! A „becenév” , ami ellen négy éve tiltakozik! A neve, amit négy éve visel. Tiltakozik a neve ellen?! Gyűri, gyurkolja ujja között a keksz apró törmelékét, beledobja a hamutartóba. - Murkó? - kacag Zita. - Így hívod? Muris! A szomszéd szobából felcsattanó sírás megmenti - haladékot ad. Meg­ mozdul a kilincs, kinyílik az ajtó, felsőtestét előredöntve anyja ölébe ro­ han a kislány, erőltetett könnyek szakadnak a szeméből, szájából ömlik a kiszámított panasz: - Ajukszolimegütöööö!! Zita elérzékenyülten tenyerébe fogja a száraz könnyeket, nehogy folt essék a ruháján, arca torzulni kezd, ugrásra kész indulat tolul a szeme, a szája köré. A z idősebbik fiúcska rémülten feszül az ajtó keretében: - Odajött hozzám és belém harapott! Nem én kezdtem! Apuka, nem én kezdtem! - rebegi kitágult szemmel. - Apuka!! - ordít, mert látja, hogy az asszony a férfi ölébe löki a kislányt, felugrik, nekiront. Vastag, erős ujjai ráfeszülnek a gyerek karjára, hogy körülöttük elfehéredik a bőr. Jobb karja - közben a gyermek üvölteni kezd - kilendül, lecsap és az ütések ritmusára kiabál: - Hát te nem értesz a íróból?! Nem megmondtam, hogy ne bántsd a kishúgodat?! Nem tanulod meg végre?! Neked semmi verés nem elég?! A félrecsapdosott gyermekarcon nyál fröccsen szét, a száj tátva, de a rémülettől nem jön ki hang a torkon, féloldalt lóg a levegőben, hogy a pofonok mindig pontosan találjanak, a védekező kis kar vakon tapogat könyörületért. A hátulról még inkább egy tömbből építettebb, súlyos, li­ la test mögött a levegőbe rándul a gyerek és eltűnik a sötét szobában. Zoli már áll, bámul, bénán tartja a kislányt, utánuk siet. Belülről hallat­ szik : - Zituska, mindig ezt a gyereket püfölöd! - Tanulja meg! Csukd be az ajtót! A félsötétből behajlik, kifehéredik az ajtótábla, elnyeli a hangokat. Hir­ telen kirajzolódik rajta egy női test. Test? Test a ruha körvonala, a lá­ bak harisnyában, cipősarokban? Test a ruhaborítékon átütő meleg? Eltű­ nik az is. Eltűnékeny. - A haverod, meg a családja! Gyönyörű! - üti meg a fülét Bébi hi­ deg hangja. Hallgat. Ezek sem lesznek jók. K ik lennének jók? Mi az, hogy jó - őnekik? Őneki? Nem tudja már? Milyen lehetne, ha csak úgy eljön­ nének, itt lennének, ha nem szemrevételezni, ítélkezni jönnének. Elfáradt? A kar még keresni? Van miért? Kinek? Amikor kettesben sem lehetnek? Szeme előtt elmosódnak az arcok, a leírtak, a leminősítettek. A z a szür­ 8 �ke rakott szoknya tűnik fel izgalmas oldalt-libbenésével, a megsejthető, karcsú csípő, a néma derék, a sokat bíró, egyenes vállak és az a hall­ gatás. Mit rejt ez a hallgatás - az ő megszégyenülésén túl? - Hogyan lehetne a közelébe férkőzni? Megkérdezni? Életünk hirtelen jelentőssé vélt tüköre ? A „fő ” és a „fark” véglegesült rendjében? Véglegesült? Nem mer Bébire nézni, lesúnyja a fejét a feltámadó kíváncsiságtól. Felugrik, gyorsan Corellire cseréli a kitartóan kopogó sorsot. Lehalkít­ ja, hogy csak kevesen hallják meg. Kijön Zoli, azután Zita. Arcukon újabb bizonyítékok Bébi kezében. Zoli így is kedves neki. Hiába. Hiába várja a harmadikat. A konyhából szendvicsek kerülnek az asztalra. É g a gyomra az utá­ latos pálinkától. A pirítósokon fekete szélű gomba, sonka, tojás, sajtreszelék - menedék az elmaradt beszélgetés elől. Továbbra sem nyílik az ajtó, de ő már úgy fészkelődött, hogy oldalt talán rálát a rejtekhely­ re az ágyon. Érzékeibe szúr ugyan a mohairt döfő két hegyes bimbó, belevág a kétféle várakozásba. Úgyis későn jutnak haza, túl késő lesz. Bébi hímzett hálóinget húz, s ő egyedül marad. A z ő baja. Egyedül néz vele szembe a sötétség. - Olyan nagy baj az, ha a gyerekek bejönnek? - mondja Zoli most egy kicsit dacosan. - Ugye nem zavar benneteket? - Mit vársz tőlük? Mondják azt, hogy direkt aranyos a bőgésük, a verekedésük? Ugyan, Zotya! Valamit mondanak, de ő már az ajtóra tapad. A keretben sötét csend és az a karcsú, néma test a sejtelmesen, lazán lengő szürke szoknyával. A szótlan mellkason két telt, kicsi mell néz kétfelé, a nem lila pulóver ujjából vékony kecses karok, finom csuklók, érzékeny ujjak tétováz­ nak. A pillanatnyi megtorpanásban a gyermekszagú, megbékélt szoba és a másik, szögletes hangulat között mégis mindennél többet mond a ha­ talmas, dióbarna szemekből áradó béke, meleg és nyugalom. - Csák Dóra tud velük bánni! - sóhajtja Zoli. Dóra! Dóra! Dóra! Dóra elhalad mellette, hátramegy, a helyére. Még­ sem volt elég a székfordulat, s ő moccanna is tovább, de megriad Bébi éles tekintetétől. Tehát figyelte. - A szívem szakad meg, ahányszor munkát hozok haza, hiszen tő­ lük veszem el az időt! - panaszolja Zoli. - Nem tudjátok, mekkora öröm megfogni az egészséges, izmos kis testüket, beszívni az illatukat. A z éle­ tem minden percét velük tölteném! - Elég az ömlengésből, Zotya! Bébiék okosak, nekik nincs gyerekük! Nem kíváncsiak a nyöszörgéseidre! - Jaj, a gyereknél nincs szebb! - Hagyd már békén őket! - förmed rá Zita. - A zt sem tudod, hogy nem sikerül nekik vagy nem akarnak! - Akarunk! - jajdul fel, de már bánja is. - Ha akarnánk, nem rajtam múlna! - szisszen Bébi. - Én megvizsgál­ tattam magam! - Bébi, de hiszen!... - Minden megtörtént! Rajtam nem múlhat! Megnémul a szégyentől. Ú gy érzi, megnyílik alatta a föld, leveti magá­ ról a fotel és ő zuhan, zuhan lefelé a bizonytalanságba. A kár egy vér­ szomjas ragadozó, követi, csípi, marja a féligazság, az, ami eddig el­ 9 �viselhetővé tette az életét, az életüket: hogy nem tudják, kin múlik. Zu­ han, zuhan Bébi csábító, üvegszilánkos hüvelyének kifürkészhetetlen, von­ zó, elemésztő, uralkodó melegébe, ahol neki nincs, nincs már egy szava sem. Bezárja a sötét, és a lila mohair fölött, a mézszínű, kifagyó szemek­ ből bármikor, bármiféleképpen kicsapó szó-ostor fenyegeti. Döbbenten néz a hideg, parancsoló tekintetbe. Zoli kezükbe adja a poharakat: - Te sohasem iszol, Bébi? - kérdezi. - Nagyon ritkán. Valakinek kell vezetni, ha a másik vedel. - Legalább valamire jó vagy! - csap ki belőle, mint az okádék. Olyan is utána a szája. Lám, nem sikerült benn tartani, lám, nem sikerült. Köldökétől fölfelé gyűrűzik benne a szégyen és a félelem. Már majdnem mindegy. Hátranéz hát a sötét alak felé a heverőn, ökölbe szorítja a kezét. Kihallgatta ez a homályos, meleg valami. Felugrik, a vécére megy, erőlködik. Kacagásra tér vissza. Ellene fordultak, míg oda volt?! Zoli mesél nem, ő nem árulhatta el. Leül, rágyújt. Nem iszik többet. Rágja az aj­ kát, azzal senkinek nem árt. Megízleli a vért - miért, miért? - Persze, morgunk, elégedetlenkedünk - mondja Zoli - , de azért néz­ zünk körül. Nagyjából harmincöt és negyven év között vagyunk, mind elég rendes beosztásban. Megbíznak bennünk. - Karcsi csak tanár - veti közbe Bébi. - A z vagyok - mondja nyugodtan, szomorúan. - D e hát ez neked úgy sem mond semmit. Hirtelen elfordítja a székét, egyenesen a sötét folt felé fordul: - Mondd Dóra, te mivel foglalkozol? M it csinálsz azon túl, hogy vé­ gignézed a miénkhez hasonló kínlódásokat, agóniákat? Nyomasztó szégyennel gondolt erre az estére. Annyira, hogy hamar kiesett az emlékezetéből. Évekkel később, amikor párját faggatta a rész­ letekről. Dóra csak megsimogatta és mosolyogva ingatta a fejét. 10 �D IE N E S E SZT E R Áldozatom füstjét Fiamnak Visellek magamban - önsúlyát a kő szentséges szűzanyám ellep az idő. Áldozatom füstjét kimossa a szél, teregetem léptem koponyák hegyén. Hordozlak, cipellek - zsoldom oly kevés — Európa táján, Szentmiklós terén. Hordozlak, visellek, mégis elszaladsz, Európa fölött játékod a nap. K O L L Á R JÓ ZSE F spleen napjaim farán vagyok csinos kelés ha huppannak velem őrülten fájok próbálok szambázni míg célt találok míg nem hajít el mint unt angyalt az ég érgörcsben lubickol fejemben az ész sikollyá aláz egy ősz végi álom szürke tereken szövik már magányom s a párkák tudják a tört sors is egész persze lehetne gyermekként kacagó e szonettbe zárt ősrégi hangulat de saját halálunk végképp megható az ember játszik és önmagán mulat van hogy jókedve szárnyaló hintaló és van hogy úgy érzi szövetként szakad 11 �VALÓSÁGUNK SZEPESI JÓZSEF Telepiek A telep felszámolását - mint mindenütt az országban - Salgótarjánban is a Politikai Bizottság 1961. június 20-i határozata tette lehetővé, mely a cigány lakosság helyzetének javításával kapcsolatos, egyes feladatokról szólt. A ha­ tározat rendelkező részének első pontja deklarálta, hogy „fokozatosan el kell érni, hogy a cigányok a lakosság többi részétől nem elkülönülten, állandó lakhelyen települjenek, állandó munkához jussanak, egészségügyi körülményeik javuljanak és emelkedjék kulturális színvonaluk. . . A tanácsok szorgalmaz­ zák és segítsék megfelelő kutak és árnyékszékek létesítését a telepeken.” A salgótarjáni „cigányhegy” (így nevezték a telepet) ez idő tájt különös látványt nyújtott. A földhözragadt vályogkalyibák kátránypapír fedelét rü­ hesre perzselte a nap, a viskók közti szűk térségekben dongó nagyságú döglegyek nyüzsögtek, s kóbor kutyák és macskák marakodtak a nyomor végter­ mékein. E környezetben annál szembetűnőbb és meghökkentőbb volt a „cim­ balomművész” Kupakos putriján egy tábla, amelyen a következő, tárgyilagos megállapítás volt olvasható: TISZTA U D VAR, RENDES HÁZ. A tanács illetékesei búskomor képpel jártak házról házra a telepen, Kupakos portájá­ hoz érve azonban majdnem nevetőgörcsöt kaptak valamennyien. Az „urak” láttán Kupakos, kissé meglepetten, lepöccintett rongyos könyökvédőjéről egy poloskát, majd gyorsan játszani kezdte a Rákóczi-indulót. Szentül meg volt győződve ugyanis arról, hogy a városi urakat kizárólag az ő művész­ zsenialitásának híre csalta a telepre. Az igazság azonban az volt, amit vézna felesége, Margitka már sejtett, éppen ezért felkapta a valaha kék zománcos, horpadt ivóvödröt, a „rocskát” , s az udvaron „iskolázó” gyerekek közé locscsantotta belőle a vizet. Ez a játék ebben az időben igen népszerű volt a te­ lepi gyerekek között. A földbe karcolt iskola nyolc négyzetét egy darab pala vagy cserép spiccelésével, féllábon végigcsoszoghatták nap mint nap ezek a „tanulók” , egyetlen tantárgy az ügyesség volt, s ebből jelesre vizsgáztak va­ lamennyien. - Csak nem akarod ezen a szent napon szederszedéssel bepiszkolni a ke­ zed? - kérdezte mély megrökönyödést színlelve Kupakos. - S tettetett két­ ségbeeséssel a városi emberekhez fordult. - Uraim, kérem, világosítsák fel ezt a szerencsétlent, mondják ki kérem, hogy mától megváltozik az életünk . . . Ekkor hangzott fel Tróger és Kaka kánonvinnyogása az udvaron. - Tróger fiam, Kaka fiam, már megint szégyent hoztatok kétszeres Kossuthdíjas apátokra. Mert a rögeszméje az volt, hogy nála nagyobb művészt még nem hordott há­ 12 �tán a földkerekség. Ennek ellenére, egyetlen banda sem fogadta be, felesége, Margitka tartotta el a családot, nyáron csipkézésből, gombázásból, télen haldázásból, akár a legtöbb cigányasszony a telepen. Mert a cigány férfiak nagy része ebben az időben még ősi kiváltságokat élvezett, legtöbbjük dolga a kár­ tyázáson és ivászaton túl, csupán a gyerekcsinálás, valamint az asszonyverés „nemes cselekedeteiből” állt. - A varnyúk mérjék fel a belemmel a határt, ha ennek a cigányembernek egy csöpp esze is van - mondja Margitka egykedvűen. És szedertövis-karmolta karján a kopott vödörrel elballagott a medence felé. A medence a cigánytelepen túl, egy nagy. szabálytalan mélyedés volt, közepén keskeny patak szelte ketté: A patak egy ráccsal elzárt kanálisba csorgott. A me­ dencében két futballpálya volt: egy kisebb a gyerekeké, s egy nagyobb a cigány férfiaké. Ezek a pályák kora regeitől késő délutánig parázs csaták és hangos viták színterei voltak. Szemben a csupasz, zöld dombon, amit egyszerűen „gyepnek” neveztek, általában a lányok és az öregasszonyok üldögéltek. Tá­ volabb, a fenyves és akácos találkozásánál terültek el a gazdag szederlelő he­ lyek. Ide igyekezett Margitka a többi cigányasszony társaságában. Karádi, az egyik legocsmányabb hangú valamennyi közt, éppen „szájából etette” Bacskait, a szederkereskedőt, aki - szerinte - mindig átveri az ügy­ feleket. A medence szélén jártak, szemétkupacokat és méregzöld disznóürülé­ keket kerülgetve. A sekély patakban egy oszlásnak indult macskadög körül kövér ebihalak nyüzsögtek. - Kint jártak ma a tanácstól - szólt Margitka a többiekhez. - Le fogják bontani a cigánytelepet. - Azt mondják, valami iskolát vagy szanatóriumot akarnak építeni a he­ lyére - mondta hitetlenkedve Katyi Rózsi. - Asszonyok, csak nem a Sánta Lajos keze van a dologban? - kérdezte iz­ gatottan Panni néni. - Az bizony lehet - kapott a szón a kotnyeles Dilini - , mert az uram, a Kalina Lajos mesélte, hogy ez a Sánta bement egyszer a tanácsra és azt mond­ ta, adjanak neki egymillió forintot, meg egy fekete Volgát és ő megoldja a „cigánykérdést” . - De sokat tudtok - szólt közbe a Kártyás Búvárné, miközben szétvetett lábakkal megállt és egy csokor lósóskát kutyafuttában megpermetezett. - Az Isten vegye el az erőmet, ha nem bolondok vagytok valamennyien. S miután ráncos, bő szoknyáját egy gyors, markoló mozdulattal néhányszor vaskos ágyéka alá gyűrte, durrantott párat nyomatékosan. A lósóskák kókadtan tűr­ ték gyalázatukat. Eközben a medence közepéhez értek. A nagy pályán izmos, félmeztelen suhancok rúgták a pöttyös gumilabdát. A szurkolók - jórészt maszatos kis kölykök - kórusban biztatták kedvenceiket. Tangós, a nem cigány csatár - aki egyébként itt született és nőtt fel a te­ lepen, így társaitól csak külsőleg különbözött - , elég rossz formában volt. Társai felváltva „etetgették” , tiki-takiztak” vele, „dekázgattak” az orra előtt, „kötényt” adtak neki. Anyja, Panni néni, ezt látva, kissé lemaradt a cigányasszonyoktól és önér­ zetes hangon így kiáltott a magzatára: - Te gyerek, mit szaladgálsz a labda után, nem látod, hogy nem adják oda?! Gyere haza - kiabált újra a fiának veszek én neked tíz labdát is, ha k e ll. . . ! �A szurkolótábor hangos hahotába kezdett. - Csak a kezem közé kaphatnám valamelyikőtöket - tördelte sóváran ekcémás ujjait úgy elverném, hogy markában vinné haza a valagát. No hiszen, több se kellett a vidám porontyoknak, akikről falra hányt borsó­ ként pergett le ez a fenyegetés. Fürgén, könnyű port kavarva, körbetáncolták a nehéz mozgású, terebélyes némbert, miközben szörnyű hangon a következő csúfondáros kis nótát énekelték: „Búvár a víz alatt, / hozzál nekem kis ha­ lat . . . ” A nótának Dartvás tompa puffanása vetett véget, aki egy tehénlepény jó­ voltából, nagyot vágódott a kör közepén. „Jaj, de csúszik ez a babánhéj. . . ” - váltottak ritmust rögtön a gyerekek. Hogy hogyan került a pajkos gyerekek közé, talán ő maga sem tudta. Nem is érdekelte. Tény, hogy Dartvásnak, a „szavalóművésznek” és „táncdalénekesnek” , akit csecsemőkorában fejreejtett a nagymamája, ez a kis baleset gyö­ keresen megváltoztatta az életét. Először felült és a bibliai Betlehemről kez­ dett deklamálni, akár egy plébános, később kijelentette, hogy pompásan érzi magát a „természet lágy ölén” . Egy óra múlva pedig megszöktette Tarka Lepke lányát, a bajuszos Matilkát, s a Kadajcsik kamrájában, térden állva, a következő választékos bókokkal árasztotta el: - Fekete gyöngyszem. Te kincs. Ilyen a patikában sincs. Úgy vágyom csó­ kodat, mint forró sivatag homokja a hűs forrás vizét. . . A bajuszos Matilka azonban, mivel észrevette az arasznyira tárt ajtó résén keresztül leskelődő Kadajcsikot, ilyen szavakkal próbálta lehűteni felhevült kedvesét: - Nyald meg ezt a költő izémet, maradj már veszteg, legalább addig, amíg besötétedik. Ennek ellenére, néhány év múlva szült neki egy egészséges fiút, akit - mi­ vel éppen a Monte Cristo grófja című filmet játszották a moziban az elő­ kelő hangzású Edmont névre kereszteltek. Ekkorra a cigányhegyen megváltozott az élet; a putrik egy részét földig romboltatta a tanács, s lakóit, mint gyommagvakat a szél, szétszórta a város különböző pontjain. Így még embertelenebb külsőt öltött a telep. A cigány­ hegy szanálását ugyanis félbehagyták, mert megszületett az egész városra ki­ terjedő, ez irányú programtervezet. Minderről persze mit sem tudtak a cigányok. Jano, a híres öreg remete, akinek különös, merész fantáziájú festményei néhány év múlva ámulatba ej­ tették a tiszta és művelt Európát, kormos búrájú, kanócos petróleumlámpa mellett, korhadó küszöbre kuporogva, talán épp’ ebben az időben írta (törté­ netesen levélben) egyebek között a következőket: „Ez a telep, amelyen la­ kok, cigányhegy néven van elismerve. Most a város újjáépítésekor, papíron már meg van semmisítve, s az utóbbi idők folyamán egy részét le is bontot­ ták. A telepen maradt több tucat putri - az egyikében én lakok. El lehet képzelni, hogy itt most mi van. Az van, hogy az összedőlt vályogfal-maradványok romjai között minden elképzelhető, a cigányélet hanyagságának, ren­ detlenségének minden hulladékja, szemetje, szennye, szennyvize, sőt ürüléke is a romok közé van szórva, öntve. A romok és viskók között bűz terjeng. Ilyen környezetben fehér öltözéket viselni, szerintem - bűn. . . (Jano a le­ velet egy »steril« doktornőnek írta.) Azt is elmondhatom, hogy a fehér inget, vagy bármilyen ruhadarabot, ami fehér volt, soha nem szerettem, nem is vi­ seltem .. 14 �Amikor ezekhez a sorokhoz ért, kedvenc macskája, Etye, vézna vállára ug­ rott, s korholó hangon az öreg fülébe dorombolt. Jano a telep romlásán nem kesergett - mint mondta. Valami nosztalgikus de­ lej azonban folyton visszaráncigálta leikénél fogva a múltba. Emlékképein a telep apró, különböző színűre meszelt házikókból, itt-ott kis kertből és tisz­ tára söpört, tenyérnyi udvarokból állt. Régebben - így emlékezett - kará­ csonykor, húsvétkor és május elsején a cigányasszonyok mindig sárgára színe­ sített agyaggal mázolták le belül a kunyhók döngölt földfelületét; ez új, üdébb külsőt kölcsönzött lakóiknak is. Egy dologra azonban nem szívesen emlékezett: a szénbányatelep palahányójára, ahol a legtöbb cigány (vele együtt) téltől tavaszig a kenyerét kereste. Pedig a zsák alatt görnyedő sáros-bocskoros árnyak onnan cipelték háton a jövőt, félmázsánként, potom tizenöt forintért. Ebből éltek és tartották el csa­ ládjaikat hosszú éveken keresztül. Mégsem gondolt szívesen a „haldázókra” , a hajnali rongyos kísértetekre, akik a derekuk köré csavart durva kötelekkel, mint nagy hurkás hernyók, araszoltak a meddőrakás oldalán. Mindezekre mégis jól emlékezett. Gyakran és szívesen kószáltam a telepen. Gyakran meglátogattam Janót is, az öreg remetét. Ezt rajtam kívül csak kevesen tehették. - Hidd meg nekem - szokta mondogatni - , a cigányt még egy társadalom sem vette emberszámba. Attól, hogy munkát, meg lakást adnak neki, még nem lesz ember a cigány. A cigány cigány volt mindig, és az is marad, amíg világ a világ. A cigányhegy történetét és az ott élő családokat nála jobban nem ismerte senki. Őtőle tudom, hogy a régi, messzi időkben, valamikor a múlt század vége táján telepedett le itt először néhány cigány zenészcsalád, köztük apja is, aki később a Magyar Királyi Katonazenekar karnagyi egyenruháját is magára ölthette. - Hidd meg nekem, nagy dolog volt ez akkor - mondogatta büszkén. - De ne azt hidd ám - tette hozzá tüstént - , hogy ez valami egyenrangúságot is jelentett. A helyzet az volt, hogy a tiszt urak nagyon szerettek mulatni, s ez abban az időben elképzelhetetlen volt cigányzene nélkül. A cigányzenészt te­ hát ilyen formában megbecsülték, de a szemükben nem személy, hanem felcicomázott szükségleti tárgy maradt továbbra is. - Az első világháborúban, úgy tudom, néhány cigányzenészt mégis leszerel­ tek - jegyeztem meg bátortalanul. - Volt ilyen is - felelte ingerülten. - De ne gondold, hogy ez valamiféle humánus, emberbaráti gesztus volt a cigányok felé. Nem az ember, a tárgy érdekelte őket. A felszabadulás után az egész országban megváltozott az élet. Csak a ci­ gányság élete maradt az ősi, természetében és eszközeiben egyaránt, egészen a hatvanas évekig. Amikor is: megszólaltak a szirénák, s a hajnali szennyes, ködgatyás telep friss, csípős húgyszagot bocsátott az Amo-szappan illatú világra. A putrik mé­ lyén füstös mécsesek és petróleumlámpák kísértetlángjai mellett borzas üstökű árnyak vakaróztak; szabálytalan, szeszélyes mozgásritmusukhoz egy-egy süvöl­ tő fals bélgázfütty szolgáltatta a zenét. Némelyek szájukban langyosított vízzel kimosták szemükből a csipát, má­ sok még azt sem. Zsebükben újságpapírba csavart zsíros kenyérrel indultak az új embert (és új problémákat) formáló lehetőségek felé. Mert e lehetőségek 15 �ekkortájt már egyre inkább várták őket a bányák mélyén, a gyárak meleg­ üzemeiben és az építkezések kubiksáncain. Csak az egészségtelen putrik nem akartak összeomlani sehogyan sem a telepen. Sokan idegenkedtek, s féltek is az „új világtól” , ezért egy agitációs munkacsoport alakult talpraesett cigányokból. A csoport tagjai régebbi munkások, tanácstagok voltak, olyan személyek, akikre - a hivatalos szervek szerint felnézhettek a telepi emberek. Ő k lettek hivatva (hivatalosan) átnevelni a ci­ gányságot. Már most csak az volt a kérdés, hogyan fogjanak a feladathoz. Nemrégiben (rövid ideig) működött a telepen egy cigányklub, először azt akarták újból beindítani, a helyiségben azonban - mivel az eső elmosta a há­ zat - , Bota Tibi lakott a családjával; s ez bizony elég nagy probléma volt, mi­ vel akárhányszor felkeresték ez ügyben az illetékesek, Tibi csak angolul vagy franciául volt hajlandó tárgyalni velü k. . . „Tözsonozoföa” - körülbelül így és ennyit beszélt franciául, angolul pedig: „Canyon döl oro” . Így egy idő után le kellett mondaniuk a cigányklubról, jobb híján vékony, szürke brosúrákkal, s a brosúrákhoz illő merev ábrázattal járták tovább a telepet. Dratvás, miután a pap (állítólag) nem volt hajlandó megkeresztelni roman­ tikus neve miatt a gyereket, az új kor szellemének megfelelően, névadó ün­ nepséget rendezett. A z ünnepségre, ősi szokás szerint, nem hívtak „direktvendégeket” , aki arra járt, s kedve volt hozzá, nyugodtan betérhetett. Pulyag, a süket „kocaprímás”, mint mindig, most is elsőnek érkezett, de mivel még nem volt kinek muzsikálni, szegre akasztotta a hegedűt. S ez lett a veszte. Mármint az ócska hegedűnek, ami a putri döngölt földpadlóján vinnyantva egyet, ripityára tört. Pulyag ugyanis nem csak süket volt, hanem egy kicsit vak is. Nem csoda hát, ha szögnek nézte a falon a legyet. Nem sokkal később, a közben meggyűlt vendégeknek, Dratvás éppen a Citrom ízű banán.. . kezdetű, népszerű slágert kezdte énekelni - miközben Pulyag törött gerincű hangszerét siratta -, amikor Kuhár félmeztelenül, lyukas svájcisapká­ ban, mezítláb, zord gatyaszárában jókora himingával, mint sörtés haragú mennykő csapódott az ünneplők közé. Sötét, üres tekintetével feleségét, a fer­ telmes szájú Karádit kereste. - Asszony, a gyerekeid már megint gombfociznak valahol a szememmel dörögte furcsa orrhangon az oldalbordája felé -, de ha összekarcolgatják, vagy ne adj’ isten, elcserélik valami üveggolyóért, mint a múltkor, vakuljak meg a másik szememre is, ha meg nem fojtom valamelyiket! Hányszor a szá­ jukba rágtam - ordította eszeveszetten - , hogy nem játékszer a szemem! De hát a te majmaidnak beszélhet az ember, olyan hülyék, akár csak te, ragadj össze velük! Karádi, mint akit vipera mart meg, szökött talpra e szavak hallatára. - Nyald meg ezt az élénk, éles, erős, piros véremet - hörögte majdnem patetikusan. - Hát minek teszed ki minden este a kredencre? Most mehetsz megint az esztékába, íratni egy másikat! - Karádi, ne bénuljon meg a nyelved, még meg nem mondod, hova lett a szemem! - Hova lett, azt kérded? - csapott a combjára emez és gúnyosan felnye­ rített. - Hát tudd meg, hogy ma reggel a Gabika selyemcukornak nézte és lenyelte . . . ! Kuhár, mint akit főbekólintottak, nyögve leroskadt Pulyag törött hegedűje mellé a fal tövébe, s szinte eszelősen mormolta maga elé; - Istenkém, add, hogy kiszarja az a gyerek a szemem. 16 �Mint később kiderült, az Isten ezt megadta. Csakhogy ez a szem már nem volt Kuhár igazi szeme. A színét és a szagát illetően, legalábbis nem. Igaz, a szag később elillant, a sajátos, savós, matt színezetet azonban, amit a gyomornedvben és a béltekervények labirintusában nyert, örökre megőrizte. De ezzel nem sokat törődött Kuhár, immár megbékélten , fenékig ürített ő is egy pá­ linkával teli, csorba szájú kávéspoharat az újszülött kis Edmont egészségére, aki a helyiség egyetlen, durva deszkából tákolt, zsákokkal letakart, rozoga fekhelyén vonyított. A cigányhegy megbolydult, zavaros, összekuszált életrendjére mi sem volt jellemzőbb, mint hogy a keresztelővel egyidőben, néhány putrival odább, mi jó páran, az öreg Piro holtteste mellett virrasztottunk, aki az előző éjszaka akasztotta fel magát. A cigányoknál, ha valaki meghal, átvirrasztják az éjszakát. Furcsa, régi szo­ kás ez, az ősök hagyománya. Rokonok, barátok, ismerősök (gyakran idegenek is) vendégei a gyászoló családnak. Csoportokba verődve beszélgetnek ismert, sokszínű nyelvükön és néha isznak egyet a megboldogult tiszteletére. Külön­ féle történetek tudói bizarr mesékbe kezdenek. Megelevenedik a múlt. Füstös szagú, rongyos gúnyában koldul a purdé képzelet. Ám a bor fogytán, kigyul­ ladnak az arcok, vérbőszenvedély ég a tekintetekben. Valaki sikamlós törté­ netbe kezd és elpirulnak a lányok, karcsú derekak köré erős karok fonódnak. S a távozó lélek szomorú népe reggelre elfelejti a halált. Így történt most is, noha a megboldogult fia megpróbálta rendre utasítani a mind vidámabb társaságot. Próbálkozása eredménytelen maradt: a mámor profán kis ördögei rakoncátlankodni kezdtek a szemekben. Pulyag, a süket kocaprímás, aki Dratvás keresztelőjéből csöppent a virrasz­ tóba, hóna alatt a rokkant hegedűvel, kopott nagykabátjában, már jó ideje didergett a csikólábú masina előtt - a gyászolók ezen mulattak. Az öntöttvas kályhát ugyanis izzásig hevítette a haldai sifer, olyannyira, hogy Pulyag kabát­ ja lassan füstölni kezdett. Pulyag azonban rendületlenül tovább didergett füs­ tölgő nagykabátban is. - More - figyelmeztették többen is a szerencsétlent -, még meggyullad raj­ tad a kabát. Pulyag, mivel nagyot hallott, nem fogta fel a hozzá intézett szavak értel­ mét, illetve egészen másképp értelmezte azokat, ezért így válaszolt a figyel­ meztetésekre: - Most ettem, nem vagyok éhes. Mivel azonban tovább szekírozták, sőt, valaki el is tuszkolta a kályha mel­ lől, végül már nem állt ellen az „unszolásnak” . - Jól van no - mondta - , ha már ennyire kínálgattok, eszek egy kicsit ab­ ból a szalonnából. Azzal leült az asztal mellé, az egyetlen csorba tányért maga elé húzta a fél oldal avas szalonnával, s mielőtt bárki észbekapott volna, pár pillanat alatt, bőröstől bekebelezte az egészet. Elsőként Uzsu, a Tarka Malac tért magához. Életében talán először, lekap­ ta fejéről a zsíros, megállapíthatatlan színű svájcisapkát, s dühösen a sarokba hajította. Ám mielőtt szózatot intézhetett volna a legocsmányabb állatokhoz és betegségekhez, figyelmükbe ajánlva Pulyag nemes belsőszerveit, éktelen ha­ hotára fakadt a társaság. S aki Uzsu fedetlen, bíbircsókos, gömbölyű fejét va­ laha látta, ezen bizony csöppet sem csodálkozik. Ez a fej maga volt a leg­ tökéletesebb tökéletlenség. A maga nemében, természetesen. Még én is nevet­ 17 �tem, pedig az én fejemet sem iparművész tervezte, de nekem legalább volt hajam, ha oroszlánlobonccal nem is vetekedett, míg Uzsu fejdísze, csupán a fényes koponyabőrön szabálytalanul burjánzó, apró, tarka pihepamacsokból állt. Uzsu e nem várt fordulat után, kissé röstellkedve, némán fejére tette a ronda sapkát, s valószínűleg olyan érzése támadt, mintha a hajhagymáit is Pulyag zabálta volna meg a szalonnával. Ezért magában azt kívánta: bár csak kilyukadna a gyomra ennek a cigánynak. Egyedül a fuvaros Pipás, a megboldogult barátja, nem nevetgélt a többiek­ kel, sőt, könnyes szemekkel egész éjjel hajtogatta, hogy ő is felköti magát. Elég nagy kópé hírében állott, ezért senki sem hitt az ígérgetésnek. Egyesek tréfából még biztatgatták is, ilyenformán: - Igazad van komám, legjobb a másvilágon, ott nem fázol többé, nem ko­ rog a gyomrod, és nem fújja el a vihar a fejed fölől a tetőt. Kadajcsik még egy üzenet továbbításával is megbízta a szerencsétlent. - Oszt’ ha a túlvilágon találkozol a cimboráddal, ne felejtsd el megmon­ dani neki, hogy fenemód jól éreztük magunkat a virrasztójában. Remélem tette hozzá sokatmondóan felém kacsintva - , a te halotti torodon sem lesz oka panaszra senkinek. S mesélni kezdte, hogy még a múlt nyáron, valahol vidéken, valami roko­ nánál, aki Pipás ösztövér gebéjére hasonlított, Götivel, a híres gombázóval, majd’ éhen haltak egy virrasztóban. Se liszt, se só, de még tiszta víz is alig volt az egész házban. - Meglátod, holnap én is felkötöm magam - mondta makacsul Pipás. - Fel én barátom, egykomám. És újra kezdünk mindent drága cimborám, együtt a túlvilágon . . . S másnap, Piro temetésén, a halottasház mögött, egy rozsdás koszorúdrótra valóban felakasztotta magát. Az ő virrasztójában nem viccelődött senki. Nem volt szalonna, sem ital. Csupán a megyei kórház negyedik emeletén, az ütődött Didika mormolt lelki­ üdvéért néhány zagyva miatyánkot, mielőtt az ablakon kivetette magát. Eb­ ben az időben temették el Kupakost is. Virrasztó, virrasztót ért a cigány­ telepen. Baar doktor, a cigányok körzeti orvosa egyre ingerültebb lett a rokkant­ telepi rendelőben. Mint asszisztensének gyakran kifejtette, az örökletes cigány lelkialkat már lassan az idegeire megy. Itt van például a megboldogult, epi­ lepsziás Etesi Margit esete, aki ráadásul kopasz volt és parókát viselt. Egy­ szer rosszul lett a szerencsétlen, s ahelyett, hogy orvost hívtak volna, mi tör­ tént? Szóltak a Nagy Hernyasnak, ennek a behemót, durva bányásznak, a „nő­ gyógyásznak” , aki egy fakanállal vizsgálgatni kezdte a félig öntudatlan aszszony vagináját: „Mondja szépen, hogy á . . . ” Mindezt persze a röhögő, népes nyilvánosság előtt. Hát csoda, ha halnak? Nevetve halnak. Baar doktor minden cigányt személyesen ismert a telepen, tudta ki kinek a rokona, melyik famíliához tartozik. Csúfnéven szólított minden beteget és korra, nemre való tekintet nélkül tegezte valamennyiüket. Emellett nyílt és barátságos volt mindenkihez, ily módon közvetlen, bizalmas viszonyba került az emberekkel. Olyannyira, hogy itt-ott azt rebesgették: aki ennyire ismeri és megérti a cigányokat, nem lehet más, mint közülük való. E mendemondák 18 �híre persze eljutott a doktor füleihez is. Ekkor így szólt a meglepett asszisz­ tensnőhöz: - Más érzés valakinek csúzlival belőni az ablakát, és más érzés az ablak tulajdonosának lenni. Csucsinak, az asztmás mesterlövőnek (Baar doktor éppen őt kezelte), aki csúzlijával állítólag le tudta lőni a leggyorsabb röptű madarat is, e szavak hallatán a szó szoros értelmében leesett az álla. Tátott szájjal tántorgott ki a rendelőből, nem kis ámulatára a klienseknek. Hogy megtudhatta-e valaki va­ laha, mitől esett le Csucsinak az álla, kérdés marad az idők végeztéig. Tény, hogy Csucsi ettől a perctől a megtisztelő „Állas” ragadványnévvel élt és csúz­ lizott tovább a cigány köztudatban. - Tözsonozoföa. . . - dadogta „franciául” , kissé imbolyogva a következő „beteg” . Baar doktor fel sem pillantott a papírjaiból, úgy kérdezte: - Akkut probléma? Nyelvzavar? - közben aláírta a recepteket. - Canyon döl oro . . . - váltott „angolra” két csuklás között Bota Tibi. - Tessék, ez a táppénzes papír, ez meg a gyógyszer - állt fel mosolyogva az orvos. - Most pedig fiam, eredj szépen az idegenforgalmi hivatalba. - S a saját kezével kinyitott ajtón, saját kezével lódította ki a beteget. Dratvás, mint mindig, most isegy csokor virággal érkezett. Ő ugyanis már hosszú idő óta az asszisztensnő bájaitól volt „beteg” .Baar doktor tudta ezt a titkot, ezért meg sem kérdezte, vannak-e panaszai. Tűrte, hogy átnyújtsa aján­ dékát a nőnek, kezet csókoljon, és Shakespeare Hamletéből elszavaljon néhány részletet. Énekelni azonban, az orvosi rendelő akusztikájára való tekintettel, sajnos nem engedhette a beteget. Ehelyett - miután e különleges gyógymód gyors, már-már fizikálisan is szemmel látható fejlődést eredményezett - , így szólt Dratváshoz az orvos: - Egy kis munkaterápiával, azt hiszem, helyre billenthető a közérzeted. S kedvesen rámosolygott a lankadtra rémült páciensre. - Szerencséd van. Imént telefonált a feleségem, hogy a lakásunkra húsz mázsa kányási sifer ér­ kezett. Menj és lapátold a pincébe a szenet, a többit a jövő héten megbe­ széljük . . . Dratvás után Uzsu, a Tarka Malac lépett a rendelőbe. - Képzelje doktor úr - kezdte köszönés helyett a minap gombázni vol­ tam . . . - Mi különös van ebbe Uzsu - vágott szavába az orvos -, és egyáltalán, mi közöm ehhez énnekem? Ha kullancs fúródott a töködbe, vetkőzz! A nővérke addig befogja az orrát. - Nem kullancs doktor úr, nem, dehogy - csóválta a fejét hevesen Uzsu -, mondtam már, hogy gombázni voltam . . . - Jó, jó, rendben van, gombázni voltál - mondta türelmetlenül az orvos. - Meséld el hát, hogy mi történt. - Közben arra gondolt, hogy milyen hü­ lye is ő tulajdonképpen, hiszen jól tudta, hogy Uzsu egészséges, mint a makk, nem fog rajta semmi kórság, annak ellenére, hogy télvíz idején is a bátyja fáskamrájában alszik, kutya baja, azonkívül, hogy néha bevizel és sebesre marja a húgy a fenekét, tudja, hogy csak melegedni jár a rendelőbe, mert a büdös-rongyos pufajkában, amit télen-nyáron viselni kénytelen, a legmocsko­ sabb kocsmába sem engedik be, mindezt jól tudja, s tudja azt is, hogy jó néhány percig most sem fogja kidobni ezt a szerencsétlent, bár utána alapo­ san ki kell szellőztetni a helyiséget. 19 �- Képzelje doktor úr - folytatta immár nyugodtabban a beteg a Nagy Erdőben, a Réztó környékén járok. Egyszer csak az útmenti bokrok között, jó pár méterrel előttem, megpillantok egy gombát. Hatalmas volt. Nem aka­ rok hazudni doktor úr, higgye el, de volt abban egy mázsa is . . . - Hiszen az valóban hatalmas gomba lehetett - mímelt álmélkodó képet az orvos. - Egy szatyorba aligha férhetett bele. - Hát szatyorba nem is - mondta Uzsu ravaszkásan. - De szerencsére ott volt a nagykabátom. . . Abba kötözve-bugyolálva cipeltem haza, de mond­ hatom, így is majd’ meg szakadtam bele . . . Otthon aztán a kislábasban meg­ sütöttem, olyan finom volt, még most is a számban érzem az ízét. Baar doktor az órájára nézett és úgy döntött, hogy még néhány percet en­ gedélyez a betegnek. Már nem figyelt Uzsu szavaira, így nem is hallotta azo­ kat. Nem jutott eszébe mosolyogni sem a szánalmas lódításokon. Azon tűnő­ dött, hogy a régi, „komplett” cigánytelepen, miért nem volt ennyi páciense . .. S hasonló dolgokon tűnődtem én is, miután Jano ismét kijelentette: - Hidd meg nekem, a cigányt még egy társadalom sem vette emberszámba. Hiába mondtam, hogy gyors társadalmi átalakuláson megyünk keresztül. Nem értette. És nem is akarta érteni. Keserű szájízzel vettem tudomásul, hogy ez a zseniális elmével és lélekkel megáldott ember utálatot és előítéletet érez saját fajtájával szemben. Ekkor még nem gyanítottam, hogy az őseitől örökölt több évszázados öntudatbeli hiányosságot, s a vele karöltve járó kisebbségi érzést próbálta ily módon művészetétől távol tartani. Ezért nem sejthettem azt sem, hogy mindez csak póz, profilaktikas álca a sebezhető sejtelmek megóvása érdekében. Bár köztudott tény volt, hogy fajtája közt még mindig ő élt a legnyomorú­ ságosabb környezetben, különféle mendemondák keringtek gazdagságáról. Egyesek szerint a kamrájában és a padlásán, különféle fazekakban és lába­ sokban megszámlálhatatlan mennyiségű ezüstpénzt rejtegetett. Állítólag a gye­ rekek egyszer bújócskázás közben felfedezték, s hetekig dézsmálták a kincset. Az a hír járta, hogy ez az ördög adománya. Minthogy ördögi adomány tu­ dása is, mely által képeket fest, szobrot farag, verset ír, hegedül, harmonikázik, anélkül, hogy valakitől valaha tanulta volna. Mesélik, hogy egyszer, fiatal korában, apámmal, aki jó barátja volt, a Nagy Erdőben eltévedtek. Ez igen furcsa volt számukra is, hiszen úgy ismerték az erdőt, akár a tenyerüket. Öreg este lett, mire megtalálták a hazavezető utat. Ekkor azonban furcsa dolog történt. A Tányérkő közelében - így nevezték azt a hatalmas, természet fabrikálta asztalt, ami ősidők óta ismert pihenőhelye volt az erdőjáró embereknek - egy hatalmas, kéken sziporkázó sziklafal tor­ nyosult elébük. Körötte kék lángok, kék kígyók, kék szirmú, csodálatos vilá­ gok. S a kék lángok bűvöletéből lassan elősejlett a sátán. Fehér hajú, vézna öregember képében jelent meg Janóék előtt, nem volt farka, szarva, sem pa­ tája, csupán a szemeiből sugárzó ördögi delej sejtette pokolbéli hivatását. Amint megszólalt, a kék kígyók szűkölve-sziszegve tekergőztek lábai elé, s a kék szirmú, csodálatos virágok sápadtan hajladoztak körülötte. Így szólott Janóékhoz a sátán: - Ti két nyomorult szegény ember, íme az ördög útjára tévedtetek. Nagy szerencse, de egyben szerencsétlenség is ez számotokra, mert megajándékozlak benneteket a Rosszal, amelynek a beceneve: Kivételes Tehetség. Jól vagy rosszul gazdálkodtok e kinccsel - a ti dolgotok. Mindenképpen pokol lesz számotokra a világ. - S ezt mondván, a kék lángok bűvöletébe 20 �visszasejlett a Sátán. Eltűntek a kék kígyók, a kék szirmú csodálatos virágok, és a kéken sziporkázó sziklafal is semmivé foszlott előttük. Ettől fogva, cigány fejjel nem tudtak gondolkodni többé, s cigány szívvel érezni sem. Cigány sor­ sukat azonban vállalniuk és tűrniük kellett. Cigány méltósággal. Így valóban pokollá vált számukra a világ. Mert a világot, amelyben éltek, szerették. A világ viszont nem kedvelte őket. Körülményeik rabjaként, ellentmondások kö­ zé falazva tűrték, s vállalták sorsukat. Hogy mi minden történt még ezekben az időkben a cigányhegyen, nem tudható, mert minden apróság nincsen feljegyezve. A cigánytelepet minden­ esetre hamarosan, végérvényesen felszámolták, s lakóit szétszórták a város kü­ lönböző pontjaira. Egy részük Baglyason, Pálfalván, valamint a régi gyári ko­ lóniákban kapott lakást. Mások a Kavicsosban és a Művész-telepen, a ked­ vezményes áron vásárolt telkekre építkeztek. Voltak olyanok is - főként ze­ nészek - , akik örökre elköltöztek a városból. Új életét egymástól részben el­ szigetelten, valamivel jobb körülmények között élte tovább a cigányság. Uzsu is otthonra talált. Megnősült. A Dzsukel Gyula legidősebb lányát, a Süket Jolánt vette feleségül, akinek néhány röpke esztendő alatt, több mint fél tucat görbe lábú apróságot nemzett. Fityóból, a Káko Jani unokájából buszsofőr lett, Budzsandiból, Búvárné unokájából híres bokszoló. Dratvás fia is felcseperedett, s apja gitárját pengeti esténként a bányagépgyári kolóniában Tróger és Kaka gyerekeinek társaságában. A fiatalok könnyen és örömmel vették tudomásul a cigányság sorsában be­ következett változást. Hamar felismerték és elfogadták a társadalom kínálta új lehetőségeket, a mind jobban duzzadó, egészséges integráció folyamatában gyorsan és vidáman sodródtak a természetes asszimiláció felé. Mígnem a tár­ sadalom hierarchiájának legalsó fokán - a nem cigány kolóniák lakosságával részben összeolvadva egy új, szívós és életrevaló rétegévé váltak a városi munkásságnak. Csak az öregek nem változtak. Búvárné ugyan megesküdött, hogy nem vesz többé kártyát a kezébe, s szavát megtartotta egész életében. De hogyan? Úgy, hogy ezentúl unokája osztotta és tartotta helyette a lapot. Jano, ekkor már túl volt az első infarktuson, s félig bénán hevert napok óta rokkanttelepi lakásában, amelynek ablakai a földig rombolt cigányhegyre néztek. Uzsu, néhány forintért, felsöpörte néha az udvart, lehordta a lépcsőn a szemetet, fát vágott, mikor mit kellett tenni éppen. Ez idő tájt, valamelyik éjszaka, a szoba homályából előderengett, mint lá­ tomás, egy alak, aki az egykori Magyar Királyi Katonazenekar karnagyi egyen­ ruháját viselte. - Hát idejutottál - mondta kurtán, köszönés nélkül a magatehetetlen re­ metének. S lába mellett szemrehányón dorombolni kezdett a néhai durcás Etye macska mása is, aki éhesen, rühesen, elhagyatva, egy kóbor, lompos kan­ kutya agyarai által félig szétmarcangoltan költözött át az árnyékvilágba. Jano elferdült szájjal, gyöngéden gügyögött valamit a macska láttán. Apja látása nem keltett benne semmilyen érzelmet. - Híres, nagy ember lettél vénségedre - szólalt meg újból gúnyosan a lá­ tomás -, nagy magyar cigányfestő. Tele vannak az újságok a neveddel. Mind­ ezt tudod-e minek köszönheted? - Semmi esetre sem a fajtám jóindulatának - felelte Jano -, hiszen világ­ életemben bolondnak néztek és kinevettek engem, csak azért, mert különb akartam lenni náluk. - És most nem néz bolondnak senki? - kérdezte heherészve a látomás. - 21 �Ezek a torzszülemények - mutatott a fal mellé stócolt festményekre - talán megváltoztatják az emberek véleményét? - Az ördögét igen - mordult Jano kedvetlenül a látomásra. - De most már hagyjál békén, mert az én ecsetem, úgy látszik, nem olyan karmesteri pálca, mint amilyennel te a mennybéli zenekarodnak dirigálsz. A látomás láthatóan megbotránkozott e szavak hallatára. Ennek ellenére gyöngéden ölébe vette a lázas szemű, beteg remetét, mint régen-régen, jóval a halála előtt, amikor Jano még gondtalan, boldog, porbafingó kis cigánycse­ mete volt, s szelíd, bölcs hangon, halkan suttogni kezdett egy mesét. Egyszer volt, hol nem, egy ember - a nevét nem mondjuk meg. Elment Is­ tenhez és panaszkodott, hogy ez a föld nem elég jó neki, s azt mondta, hogy ő a G yöngykapus Égbe akar jutni. Isten először az égen járó holdra mutatott, megkérdezte az embertől, hogy nem jó játékszer-e, s az ember a fejét rázta. Azt mondta, hogy rá sem akar nézni. Akkor Isten rámutatott a messzeségben kéklő dombokra, megkérdezte, nem szépek-e a vonalaik, s az ember azt mondta: csúnyák és közönségesek. Most megmutatta neki Isten az orchidea és az árvácska szirmait, felszólította, hogy ujjával tapogassa meg bársonyos körvonalaikat s megkérdezte, nem ritka szép-e a színek elrendezése, az ember pedig azt felelte: nem. Végtelen türel­ mében Isten elvitte az akváriumba, megmutatta neki a hawai-halak kápráza­ tos színeit és alakját, de az ember azt mondta, hogy mindez nem érdekli. Is­ ten akkor elvitte egy árnyas fa alá, hűvös szellőt parancsolt elő, megkérdezte az embert, hogy nem élvezi-e, s az ember azt felelte, hogy ez nem hat rá. E l­ vitte akkor Isten egy hegyi tóhoz s megmutatta neki a víz csillogását, a fenyőerdőn átsüvöltő szél hangját, a sziklák nyugodt fenségét és gyönyörű vissza­ tükröződését a tóban, az ember pedig azt felelte, hogy őt mindez nem tudja felizgatni. Isten azt gondolta, hogy ez a teremtménye nem valami szelíd ter­ mészetű és izgalmasabb látványokat kíván, elvitte hát a Sziklás-hegység tete­ jére, a Nagy Canyonba, mutatott neki cseppkőbarlangokat, gejzíreket, homok­ dűnéket, tündérujj alakú kaktuszokat a sivatagban, megmutatta a Himalája ha­ vát, a Jangce zátonyait, a Sárga Hegység gránitcsúcsait, a Niagara örvénylő vízesését s megkérdezte, vajon nem tett-e meg minden tőle telhetőt, hogy elég­ gé széppé varázsolja ezt a földet szeme, füle és gyomra gyönyörködtetésére, de az ember még mindig lármásan követelte a Gyöngykapus Eget. - Ez a föld - mondotta - nem elég jó nekem. - Te önhitt, hálátlan patkány! - mond­ ta az Isten. Hát ez a föld nem elég jó neked! No, akkor elküldelek a po­ kolba, ott majd nem látod a szálló felhőket, a virágzó fákat, nem hallod a csörgedező patakokat, s ott élhetsz örökké, napjaidnak végeztéig. - Azzal el­ küldte Isten egy városi lakásba . . . - Szép és tanulságos mese - motyogta bágyadtan Jano. - Kár, hogy a szer­ zőjét nem ismerem. - Lin Yutang vagyok - szólalt meg ekkor egy szalmasárga színű könyv a küszöbön. - Te vagy tehát, te híres - dadogta Jano meglepetten. - Híres? Az szívem, te vagy - mondta a szalmasárga színű „párna” . - Én csak a vánkosod vagyok . . . Jano a meglepetéstől majdnem újból szélütést kapott, s ettől hirtelen ma­ gához tért. - A rosseb enné meg - dörmögte zsibbadt tarkóját tapogatva - , már megint itt aludtam a küszöbön . . . 22 �LŐRINCZY ISTVÁN Szász Endre kalendáriuma I II FÖ SV ÉN YSÉG rubintszemű JÓ TÉ K O N Yszéplány SÁ G fején egy rókával álomszemű asszony tán tőlem irigyli fején rőt madárral valaha talánelárvult kegyeit de az is még Villont is bújtatta lehet, vén esőfelhőkben hogy csak aa szeme pénzt gyűjti ázik most ss másnak is eladja haját egy jó püspök megunt szerelmeit tőből levágatta III BÖLCSESSÉG sziklát vakít kék vízesés egy asszony elárvult haján nem vár ő már új férfira s nem segít a világ baján IV GŐG fagyökérhajú kőarcú szépasszony fejeden jelképed egy mohos várkastély szemed kiitta az Égből a kékséget s vékonyívű szádon megfagyott a kéj V BÁTORSÁG szemed fényeitől kialszik a vén Nap fejeden viseled a karcsú hímoroszlánt reggelente iszol a sivatag véréből s körmöd a kontinens férfihúsába vájt VI H AR AG kék nyárban ifjú asszony fázik fején cikáznak a sötét hajkígyók akire haragszol biztos rosszul csókolt s veled éreznek a mindenkori ringyók VII M ÉRTÉKLETESSÉG bárányszemű kis nő a fején órával még az is viseli az erénykoszorút de én nem hiszek ennek a nőnek se titkon biztos váltja derűre a borút 23 �VIII M É R TÉK TELEN SÉG a fejeden nagy zöld augusztusi béka te vagy a nyolcadik asszonytulajdonság habzsolod a szőlőt meg a gyönyör levét és a melledre hull egy fehér almaág IX IG AZSÁG alma a fejeden s mindenkit meghallgatsz de a szemed a rőt éjbe tekint talán bírónő vagy s nem hallod a panaszt egy régi lovagot vársz aki az ujjaval int X IRIGYSÉG falevélhajadban farkas szeme villog egy másik nőé lett a szerelmesed vérpiros száddal a kezed harapdálod és vetélytársnődet reggel megmérgezed XI BUJASÁG a te fejeden egy vén vaddisznó alszik álmodik a régvolt megsárgult bozótról te pedig álmodban egy csillag nyakát szívod s reggel egy új férfi kel fel az ágyadból XII R EM ÉN YSÉG kereszttel fejeden a semmi szemét nézed narancsöledet keresem a nyárban szemed rég egy patakban görgeti a víz és lobogó hajad elporladt a sárban 24 �B É N Y E I JÓ ZSE F Homály A kutyák felugattak, Hízik kerek üveglap, a Hold is beleijedt. a tükör egyre kisebb. Látók istene, mentsd meg Adj uram, tűhegynyi reményt elszürkült szemeinket. hályogos szemeinknek. A megfakuló tárgyak Gödörig visz az ösvény: körvonalai fogynak, halandó ember, kelj fel! s szürkülő napverésben Örök falmenti utakon a fény homályba fonnyad. menjünk felemelt fejjel. A csalódások ára A forradalmat megnyerik, Termelj a hit tüzénél vagy megveszik - ha adják. primőr fejes salátát - A harmadlagos elosztás úgyis a győztes szabja meg nem tűr idea-blablát. a csalódások árát. Az idő kérdez. Válaszolj: Végül a győzelemhez mi kell, a pénz, az eszme? pénz kell a proletárnak, A keresetedre fütyülsz s pénzt a pezsgő piac hoz, vagy a törvényeidre? nem eszmény s magyarázat. 25 �____________V I T A ________ M A G Y A R JÓ ZSE F Lehet-e a politikában költészet? „K usza világban élünk, a »jelenkori történelem« bizonnyal a veszélyes tények és erők kibogozhatatlan szövedéke. A z író épp azért kell itt, hogy legyen valaki, aki nem törődik a közvetlen akadályokkal és kényszerű kanyarodókkal, hanem megvesztegethetetlen ujjal mutat a Csillag felé, mely e földi tévelygések fölött végső irányt jelez. Mi lesz, ha mindenki csak a földi gátakat kerülgeti, és senki sem tartja szemmel a Csilla­ got? A z író nemzetének lelki ismerete. Mi lesz, ha a lelkiismeret is csak az érdekek tekintetbevételével mer megszólalni?” - tette föl a kérdéseit Babits Mihály ötven esztendeje, egy megnyomorított országban. Valóban, mi lesz? - teszem föl újra én is a kérdést, de egyelőre még magamnak és halkan. Nálam jobban informált koponyák ezerszer ki­ mondták, leírták, hogy a mostani válság súlyosabb, mint a harmincas évekbeli volt. D e ha nem is nyilatkoztatnák ki mindennap a krízis té­ nyét, akkor is tudnám, hiszen gyakran találkozom vele (ti. a válsággal) - kénytelen-kelletlen ismerősök lettünk. Így hát megpróbálunk egymás mellett élni - mind ez ideig békésen. A válság faktumát enumeratív módon közlöm csupán. A megoldás azokra vár, akik stallumot és anyagi eszközöket birtokolnak. A legtöbb írónak tolla, papírja, gondolata, könyve van - és a napi valóság. Ezt az alaktalan valóságot kell munkálkodása idején retortába fognia, hogy az objektivitás mellett a művészi érték ne süllyedjen a reggelek kloákájába. Különösen az őszi reggelek súlyosak, fekélyesek, nyálkásak. Kinézek az ablakon: a köd terrorizálja kedvem. Elnézem az égre fölcsapódó varja­ kat, mintha máglyák óriási pernyéi szállnának az égre. A varjakról jut eszembe a statisztikai adat: állítólag 15 millió él e madárfajból Magyarországon. Asszociációként rögtön beugrik népesedésünk sanyarú helyzete. A gazdasági válságra a politika és a társadalom intézményeinek vál­ sághulláma zúdult. Beszélnek, ha burkoltan is, a közoktatás-, a közmű­ velődés-, s ráadásul a közegészségügy válságáról. Ha a fölsoroltakkal baj Előzmény: 1. Alföldy Jenő KÖLTÉSZET ÉS POLITIKA NAPJAINKBAN című vitaindítója (1984/5. szám); 2. Gyertyán Ervin A VIHARMADÁR - KALITKÁBAN; Héra Zoltán A TISZTA POLITIKUM (1984/6. szám); 3. Sík Csaba NAPLÓJEGYZETEK - ALFÖ LD Y JENŐ CIKKÉHEZ; Petrőczi Éva ÉRTE, ÉRTED, ÉRTÜN K!; Tandori Dezső VERS ÉS KÖZ (1985/1. szám); 4. Kerékgyártó T. István ........ AMI MEGHÓDÍTÁSRA VÁR, A ZT LÁTVÁN YOSAN NEM LEHET M EGKÖ ZELÍTEN I": Petrőcz András AZ IRODALOM/KÖLTÉSZET MŰVÉSZETE; Kassai-Végh Miklós ÉRDEKELTSÉGEK KONFLIKTUSA (1985/2, szám): 5. Németh János István A HIÁNY KÖLTÉSZETE; Endrődi Szabó Ernő HOGYAN AKASSZUK A KIRÁLYO KAT!? (1985/3, szám); 6. Karikó Sándor A KLASSZIKUS HA­ GYATÉKÉRT; Simor András A POLITIKAI KÖLTÉSZET ESÉLYEIRŐL; Szerdahelyi István KÖLTÉ­ SZET ÉS KÖZÉLETISÉG (1985/4. szám). 26 �van, akkor föltételezhető az egyéni élet válsága is, amely rögtön társa­ dalmi problémává dagad, mihelyt tömegméreteket ölt. (Elég utalni az alkoholizmusra, a narkomániára, az öngyilkosságra, a válások magas ará­ nyára, a devianciák különféle változataira, a bűnözésre...). A z erkölcsi mélypontot nemcsak a zárójelbe tett tények jelentik, de jelenti a kor­ rupció, a protekció, a közöny, az irigység, a felelőtlenség... Jelenti, hogy a való élet szorításában az emberek jó része szervilissé nyomorodik. Hát nem kínzó, hogy sok vidéki pedagógussal - tisztelet a kivételnek - csak tarról lehet szót váltani: nem eszik a disznó, nem nő a dohány... Mi lesz a gyerekeinkből, ha olvasásra restek tanítják őket? Ki adja a ke­ zükbe a történet- és a természettudomány új eredményeit? K i hívja föl a figyelmüket, hogy Erdélyben is élnek magyar írók? Minden országnak olyan a műveltségi szintje, amilyen művelt és felelős az értelmisége. Tudom, számon kérni csak akkor lehet bizonyos műveltségi szintet, ha létezik az anyagi biztonság. D e kik a felelősek azért, hogy közművelődési rendszerünk antidemok­ ratikus jellegű? Hogy a fővárosban és a nagyobb vidéki városokban fél kézzel elérik azt, amit egy falusi, kisvárosi ember nehezen vagy sose érhet el. Vagy: nem is akar nyújtózkodni érte, mert a „mi urunk” , a televízió, a szobába „hozza a világot” . Ha nem számolják föl közművelődésünk és -oktatásunk antidemokrati­ kus voltát, akkor még évizedekig a kiművelt emberfők szükségességéről és a viselkedéskultúráról fognak konferenciázni. Ezek után kérdezem én Alföldy Jenőtől és másoktól, hogy merre bil­ len ki ez az erkölcsi holtponton levő ország, ahol sok helyen a ne szólj szám, nem fáj fejem közmondás járja? Többségben vannak-e azok, akik élnek Petőfi konokságával, Ady dacával, József Attila makacsságával? Hányan ismerik vajon Nagy László törvénykezését? Hogy: „ahol áru és árulás van” ..., vagy: „ műveld a csodát, ne magyarázd”, vagy: „ami csa­ logat: csalárd” ... K ik azok és hol élnek, akik Illyés Gyula Közügy cí­ mű könyvét forgatják? Kicsoda teszi meg azt, hogy verset olvas a hatalmaskodó főnök fejé­ re? „S dúlt hiteknek kicsoda állít / káromkodásból katedrálist?” Abszurd ez? Egyáltalán nem! Csak szokatlan és persze nevetséges a verssel alig, vagy egyáltalán nem élők között. Pedig elégszer okozott fejfájást a fe­ lelősen gondolkozóknak, hogy hiányos az esztétikai nevelés, a történe­ lemtanítás, hogy az igazi kultúra helyett a bóvlit sokan hamarabb föl­ szippantják. Itt élünk majdnem mindannyian kelet és nyugat küszöbén; s ha már én is itt lélegzem, nem az érdekeknek, hanem az igazságnak és az erkölcs­ nek akarok alattvalója lenni. „ A tudásnak teszek panaszt” . Vissza lehet lapozni írásom elejére, Babitshoz, hogy legyen erőnk a továbblépéshez. A magyar lírikusok legjavában mindig lüktetett A dy óhaja: „egy poétaSzéchenyi vágytam lenni” . D e említhetném a politika és a szerelem két nagy, Adynál annyira szétválaszthatatlan motívumát is. E z az adys-széchenyis alkotási vágy és láz legutóbb Nagy Lászlóra volt jellemző. „O ltani akarok, nem gyilkolni” - írta Gyümölcsoltó című versében. Most már csak az a kérdés, hogy országfőink közül hány akart-vágyott Petőfi-, Adyihletettségű politikus lenni? 27 �Tagadhatatlan, hogy politikusoknak és költőknek voltak gyönyörű ta­ lálkozásaik. Jászi Oszkárra és Adyra gondolok elsősorban. Arra a poli­ tikusnak és írónak egyaránt nagy Jászira, aki pontosan leírta, „hogy min­ den politika, amit nem morális meggyőződés vezérel, csak a kizsákmá­ nyolás egy fajtája”. Erre rímel a bibói kontextus egy félmondata: „ A po­ litikában nem szabad hazudni” . Alföldy megpendítette a citoyen-mentalitás nagyratörő voltát. Jól tette. D e amíg megszámolhatok az igazi polgártársak, addig - bármennyire is kiépítik vertikálisan, fölülről lefelé a demokratikus intézményeket - nem lehet kivel gyakorolni a demokráciát, mert a társadalomban hiányzik elsöprő többségük (ti. a demokratáknak) és egy másik többségnek a valóságosnak? - egyszerűen nincs igénye jogai gyakorlására. Alföldy valószínűleg nálam is jobban tudja, hogy a magyar citoyeneket a XX. század folyamán jó néhányszor félresöpörték az útból. Elég utalni az 1919 utáni fehérterrorra és a személyi kultusz éveire. Nem csoda, ha a citoyenek külföldön ütötték fel sátorfájukat és az illető országnak, ahol éppen laktak, hajtottak hasznot. És voltak éppen elegen, akik belső emigrációba kényszerültek, várva az idők enyhülését. Bibó István - európai összefüggésekbe helyezve - kielemezte a magyar demokrácia válságát. Pontosan papírra rótta: ,,demokratának lenni mindenekelőtt annyit tesz, mint nem félni: nem félni a másvéleményűektől” . Ehhez kapcsolódva lenne egy kis kérdésem: él-e Magyarországon ma Bibóhoz hasonló közíró-politikus alkat? És ha él, hol él? Miért nem jelent­ kezhet, vagy jelentkezik gondolataival? Akad-e valaki, aki újra leírná (?): „a modern demokrácia végeredményben a dolgozó, a műgonddal alkotó ember életformájának a győzelmét jelenti a magát hatalmi helyzetekben kiélő, reprezentáló, arisztokratikus ember felett” . Bibót nyilván megérintette a költészet, akár Jászit, aki 1912-ben ki­ bocsátott (A nemzeti államok kialakulása és a nemzetiségi kérdés) műve mottójául Ady-idézetet választott (Magyar jakobinusok dala). Íme a politikus-citoyen és az egyáltalán nem apolitikus költő-citoyen kézfogása. Itt utalhatnék Illyés Gyula híressé vált római-szekér hasonlatára. De úgy gondolom, jelen esetben ettől eltekinthetek. Eddig soraimból talán kiderült, éppen azt szeretném, amit Alföldy is: hogy ,,a polgári társadalom győzelmes pillanatában született citoyen fo ­ galma” teret kapjon és mélységet mai társadalmi rendünkben is. Ezért említettem hangsúlyosabban Jászi Oszkár és Bibó István nevét. Ezért idéztem műveikből. Csakhogy az a baj, hogy az említett citoyenek művei sokáig hiányoz­ tak a magyarországi könyvesboltokból. És nem járok messze az igazság­ tól, ha azt mondom: ma még hiányoznak a köztudatból. József Attila jut eszembe: Mint minta, mint az erény a szegénybe, s ez össze-vissza kusza szövevénybe, társadalmunkba elme kell nagy fénybe’ mely igazodni magára mutat. Nem tudom, ma ráirányítják-e a politikusok vagy a tudósok a gór­ csöveiket a polgári radikális mintákra, hogy a diákok, az új értelmiség, s az egész nemzet „látva lásson” ? 28 �Idegen bálványokat - legalábbis én - képtelen vagyok fetisizálni. D e a fentebb említett citoyenek társadalomképét és a tiszta József Attila megálmodott szocializmusképét agyam összemontírozza és valószínű, hasz­ nálhatóvá teszi. Alföldy Jenő ne higgyen a „tudós férfiaknak” . Költészetünkben ma is vibrál a közéleti-politikai hang, csak implicitebb formában, nem feltét­ lenül szájbarágósan. Hiszem én azt, hogy az irodalomnak, s ezen belül a költészetnek szerepe volt (és még lesz) abban, hogy a politika „sült realista” (Veres Péter) legyen (maradjon). Létezik jelen pillanatban is az Alföldy által fölvetett illetékességtudat. És nem egy versben, nem egy költőben. De az az érzésem, hogy a semmitmondásban elvesznek, vagy meg sem jelennek az értelmes beszédű versek. Á m vannak biztató példák, amelyek nyilvánosságot kaptak. A Nagy László hatása alatt és az utána induló költőkről beszélek! Mindnyájan élő költők. Csak szóval tartják az országot közéleti-politikai versekkel. Lírájukból ugyanis nem hiányzik a „tudós férfiak” által számon kért objektivitás - ellenkezőleg. Most már csak az a kérdés, amit a címben tettem föl: lehet-e a po­ litikában költészet? Lehet! Elég visszautalni Bibó „műgonddal alkotó” emberére. Lehet, hiszen a politikus számára az irodalom, a költészet hivatkozási alap. (És nemcsak ünnepi beszédben!). Sok politikus író is (volt) és nyilván fölhasználja (fölhasználta) az irodalom nem mindig fény­ űző tapasztalatait. Sőt! Vannak országok, ahol a költő miniszter, de leg­ alább egyetemi tanár. Nálunk is volt ilyen időszak, de már elmúlt. Költészet és politika, költők és politikusok között - véleményem sze­ rint - napjainkban is lehet, sőt, nagyon szükséges az együttműködés vagy, hogy a politika kifejezését használjam: a közmegegyezés. Ugyanis: évszázados tapasztalatokat - politika és költészet között nem szabad negligálni, mélyre nyúló gyökereket nem lehet elszakítani. A közmegegyezés fogalma különben sem újkeletű a magyar történelem­ ben. Elég utalni a XIX. század „érdekegyesítési politikájára” (Kossuth), Széchenyi „közepesülést” hirdető eszméjére. S aki mindezeket tudatosítja, az nem dolgozik országa nemzeti és nemzetközi java ellen, még akkor sem, ha „megvesztegethetetlen ujjal mutat a Csillag felé” . CSEPELI SZABÓ BÉLA A viharmadárnak szállnia kell! A költői szabadságról 1. Költészet és politika? Megvallom, hogy ez az égető kérdés, melynek érin­ tésével az elmúlt évtizedekben többször is megégettem magamat, ma is egy kicsit riasztóan hat rám. Lám, mégis besétálok a Palócföld „csapdájába”, hogy - fanyar akasztófahumorral szólva - ezúttal is „vásárra vigyem a bőrömet” , a 29 �tapasztalataimat ebben a ma különösen indokolt eszmecserében, mely a fenti kérdés körül a Palócföldben hónapok óta zajlik. Ahelyett, hogy saját, „külön szigetvilágom” valamelyik nagy, folyóparti gyárküszöbén üldögélve, verseket írogatva, „valódi világot hörpintgetnék, habzó éggel a tetején” . Hiszen „költő vagyok, mit érdekelne engem a költészet maga?” - mondhatnám József Atti­ lával. De hát, ha szolgain értelmeznénk e csodálatos ars poeticát, akkor ez az élénken-okosan pezsgő vita ki sem alakulhatott volna. Az ugyanis, hogy költé­ szetünk politikai, közéleti töltése és szerepe az utóbbi évtizedekben meggyen­ gült szellemi életünkben, sajnos ma már „vitathatatlan” tény. Így hát paradox módon az is vitathatatlan, hogy alaposan meg kell vitatnunk ezt az égető kér­ dést: vajon hogyan és miért alakulhatott ki nálunk ez a történelmi hagyomá­ nyainktól elszakadt, természetellenes állapot? 2. Alföldy Jenő jó alaphangú, de vázlatos „oknyomozó” vitaindítója - amely fővonalában a klasszikus marxizmus szellemében, a Lukács György-i teoretika segítségével kívánja érzékeltetni a politika és költészet változatos történelmi kapcsolatait, nemzetközi és hazai útját, múltját és jelenét - számos vitatható és éppen ezért nem rossz ütközőpontot és kapaszkodót kínál. Így hát hol jo­ gosan, hol túlzottan bírált „iskolás” fejtegetései „ellenére” is elérte a célját, hiszen végül is gondolatébresztő, magas színvonalon mozgó vitát váltott ki. Mégis, mivel „a dicséret - Marx rokonszenves megállapításával szólva - csak bíráló árnyalatokkal vehető komolyan - talán megbocsátják nekem, ha mind­ járt hozzászólásom elején néhány kritikus szót ejtek vitánk helyenként túlsá­ gosan mesterkélt nyelvi közegéről és „vízhajtásairól” . Nos, miután eo ipso (természetesen) mindenki a suo placito (a tetszése sze­ rint) fejtheti ki nézetét a politika és költészet összefüggő problémáiról, azt is mondhatnám, hogy a vitatkozók érvei és fejtegetései, a számos kontradikció (ellentmondás) ellenére is konvergensek, összehajlók, tehát dialektikusan egy­ mást tagadva is építők és szintézist teremtők . . . - Dehát - elnézésüket kérve - nem rágom tovább ezt az idegen szavakkal kovászolt „ragacsos kenyeret” , hanem a továbbiakban megkísérlem a teoretikus szakzsargon tudálékos nyelvi „allűrjei” helyett, amennyire lehetséges, a magam emberi nyelvén, magyarul ki­ fejezni nézeteimet. A lényegre fordítva a szót: Alföldy Jenőnek azt a leegy­ szerűsítő alaptételét, mely szerint „a politikai költészet hullámvölgyhelyzetét” az okozza, hogy „a felszabadulás utáni évtizedekben jelentőssé nőtt költők (epikusok és közírók) megfelelő utánpótlás nélkül haltak meg vagy hallgattak el” - semmiképpen sem fogadhatjuk el. 3. A „gyökerek” szerintem sokkal mélyebben vannak. Tehát a helyes vála­ szért sokkal mélyebbre kell ásnunk. Valósabb, meggyőzőbb összefüggéseket kell feltárnunk. Ezért - hogy a tegnapi és mai fiatalabb nemzedékek írói-köl­ tői ne csupán vázlatos, szenvtelen utalásokból ismerjék azokat a tegnapelőtti előzményeket, amelyek a politikai-közéleti költészet fokozatos meggyengülését előidézték - mint az idősebb költőnemzedék egyik sok külső és belső vihar­ tól megvert „viharmadara” , kötelességemnek érzem, hogy tanulságként meg­ idézzem azt a hajdan délibábokat elénk festő politikát és irodalompolitikát, mely a második világháború után színrelépő felszabadult, tehetséges, de tel­ jesen tapasztalatlan fiatal költő- és írónemzedéket felelőtlenül az illúziók, a hajráoptimizmus, majd a sematizmus olyan ingoványaiba és aknamezőire ve­ zette, amelyeken - néhány megsebzett, de „elpusztíthatatlan alkatú” , újra és 30 �újra megújulni képes „pokoljáró dudáson” kívül - számos jobb sorsra érde­ mes költőtársam végleg elmerült, elnémult, lelki sérültté, vagy „dadogóvá” vált... E tékozló időkben József Attilának az a napjainkban szállóigeként élő nagy vezérgondolata, hogy „az én vezérem bensőmből vezérel”, sajnos még az előt­ tünk járó, idősebb, tapasztaltabb forradalmi költők tudatában is csak „búvó­ patakként” élt. Ha élt. Mégis, ha visszagondolok e távoli időkre - bármeny­ nyire különösen hangzik is ez ma - azt kell mondanom, hogy a politika külső vezérlését eleinte valami „belső hangnak” (vagy visszhangnak?) fogtuk fel. Ugyanis tudnunk kell, hogy a pártos költészet kialakulását kezdetben nem csu­ pán a politika szócsöveinek és harsonáinak „szirénhangjai” , hanem a Valóság, a letűnt igazságtalan rend romjaiból kilépő, sok fejjel megnövő dolgozó tár­ sadalom életkedve, hite és heroikus munkája, az újjáépítés óriási eredményei, a földreform, az új élet ígéretei és a jövő igéző távlatai ihlették. . . Héra Zoltán helyesen világít rá: „A politikának való könnyű behódolás vádjával itt csak azok állhatnak elő, akik nem tudják elképzelni, hogy - 1947 körül - lehetett nálunk egy időszak, ha rövid is, amikor a költészet és a szo­ rosabb értelemben vett politika egy ütemre lépett. . . ” . . . Aztán a politika ismert vétkei és torzulásai, a törvénysértések és a társadalmi-gazdasági-erkölcsi megrázkódtatások, amelyek az 1956-os ellenforra­ dalomba torkolltak, még az eszméikben és hitükben legerősebb pártos költőket is válságba sodorták, és tűzbe táncoltatták. Gyertán Ervin pontos látleletét idézve: „A történelem - nem először... minket is becsapott. Egy sematikus világkép foglyaivá tett, melyből csak ke­ serves tapasztalatok és újraértékelések után törhettünk ki.” Nem véletlen tehát, hogy a csalódottság a költők nagy részét elfordította a politikától és a régebbi „politikamentes” irányzatokhoz menekítette. Másokat pedig egy „új” l’art pour l’art, illetve egy újnak feltüntetett (persze nagyon is század eleji, egyszer már lejárt) „szabad, politikától független avantgardista köl­ tészet” újrateremtőivé formált át. Akik aztán - akarva-akaratlanul - szemlé­ letükkel és gyakorlati példáikkal (versmintáikkal) egy újnak tetsző költészet ígéretföldjét tárták az újra és újra, mindenképpen újra szomjazó későbbi, teg­ napi és mai fiatal költők elé . .. Egyúttal a megzavart marxista kritika gyen­ gesége folytán leértékelték és kiszorították a fórumokról azoknak a költőknek a jelentős részét, akik pedig szép, attitűddel és magas etikai-esztétikai igény­ nyel, de elveikhez és önmagukhoz hűen, elő akarták segíteni életünk eszmei­ politikai katarzisát, demokratikus, humanista megújulását és kibontakozását. . . 4. Nem titkolhatom el, hogy a vitatkozók érveléseinek és fejtegetéseinek ol­ vasása közben időnként különös hiányérzetem támad. Olykor úgy érzem, mint­ ha laboratóriumi lombikokban létrehozott, elvont, „steril” gondolatokat ta­ nulmányoznék. Máskor pedig olyasféle érzés szorongat, mintha egy csenddel és derengő félhomállyal átszőtt, szűk teremben, félárnyékba merült emberek között ülnék, és kompjuterekbe, beszélőgépekbe táplált, jól megfogalmazott, okos, bölcs és álbölcs szövegeket hallgatnék! Így hát kínzó „belső vágy ve­ zérel” , hogy „L E V E G Ő T !” felkiáltással - ismét elnézésüket kérve - ajtótablakot tárva, beengedjem ennek a kozmikus „bábeli” Világnak, Rendnek és Rendetlenségnek a levegőjét és zsongását, amelyben élünk és írunk, de amely­ nek egészséges és lázas emberi szívhangjai, neszei és munkarobajai, „kardcsörtetései” és bombarobbanásai, dalai és jajgatásai, sírásai és nevetései, sőt hall­ gatásai jelenlegi költészetünk nagy részéből és e vitánkból is csaknem teljesen 31 �hiányoznak, vagy csupán - szórványosan - néhány „említésre sem méltó” köl­ tő szemléletében, gondolataiban és érzéseiben, nyelvében és írásaiban vannak jelen: a Valóság élő-eleven képei és hangjai... „Költészet és politika?. .. Meggyőződésem, hogy a vitafelvetés inkább a struktúra jellegéből adódóan jogos, nem napjaink igénye ez” . . . (?) „A PO­ LITIK A KILÉP AZ IRO D ALO M BÓ L . . . Ebből a fajta irodalomból leg­ alábbis eltűnőben van. A szépírók fellélegeznek . . . ” - olvasom egy fiatal köl­ tő egyébként sok részletében kitűnő hozzászólásában, miközben három másik fiatal költő - Petőfi Sándor, Ady Endre és József Attila - hangja csendül fe­ lém az Időből. . . Nem tudom, hogy kedves fiatal költőtársam hány éves? PETŐFI amikor a „néppel tűzön-vízen át” és a „szabadság-szerelem” gon­ dolatát fellobogva arra intette minden költőtársát, hogy „ha nem tudsz mást, mint eldalolni saját fájdalmad, örömed, nincs rád szüksége a világnak, s ezért a szent fát félretedd” - mindössze 24 esztendős volt. A D Y - 31 évesen - „Dózsa György unokájának” , „népért síró, bús, bocskoros nemesnek” vallotta magát, és még a „Halottak élén” is azt hangsúlyozta, hogy „más sohasem érdekelte fölszánt poéta ceruzámat, csupán politika és sze­ relem . . . ” JÓZSEF A TTILA is alig lépte át a 30-31. életévét, amikor „bensőből ve­ zérelt” , nagy politikai verseivel az elnyomók úri Magyarországának sötét, sü­ ket csendjébe belekiáltotta azt az emberi-nemzeti-népi vágyakozást, hogy „jöjj el szabadság, te szülj nekem rendet!” Valamint azt az igényét és minden önmagát becsülő emberhez és költőhöz intézett üzenetét, hogy „A mindenséggel mérd magad!” Lehangoló, hogy a mai „önmagukat kereső” , „önmegvalósító” (önimádó) 20-30-40 éves fiatal költőkből mennyire hiányzik a népért, a néphez szólás igénye, az az intuitív benső vágy, hogy „az adott világ varázsainak mérnökei­ ként” megkíséreljék remekszép versekké formálni a mai munkásemberek éle­ tét, a mai szövőnők „omló álmait” . Vajon akadnak-e ma hazánkban olyan fia­ tal költők, akikben - persze a saját hangjukon - meg-megszólal az a belső vágy és akarat, mely, ha másként is, de ezt mondja: „én egész népemet fo­ gom / nem középiskolás fokon / taní-tani!” Kérem, ne értsen félre senki. E nagy klasszikus ars poeticákat csupán az emberi-költői életszemlélet és magatartás élő-éltető példáiként, erőforrásaiként idéztem meg. Nem azért, hogy fiatal vagy idősebb költőtársaimat szolgai után­ zásra biztassam. Tudom, hogy csillagszép kozmikus kitárulkozással és apo­ kaliptikus, csillagháborús atomhalállal egyaránt igéző-fenyegető korunk vál­ tozatos, sokárnyalatú, ezerhangú új költészetét, melyet jelenleg „a pokol tor­ nácán írunk” csakis korunk valóságának élő elemeiből, sok-sok egyéni „köl­ tői világrészből” építhetjük fel - az emberek üdvére - a Szépség harmonikus világává. A harmóniát azonban előbb magunkban és egymás között kell meg­ teremtenünk. „A politika kilép az irodalomból?” - Nos, ismétlem, hogy ezt a megálla­ pítást nagyon elsietettnek és hibásnak tartom. Ha a politika (a nemes politi­ kai eszmeiség) és a költészet valóban kizárnák magukat egymásból, akkor egy tágas, vonzó, harmonikus emberi költészet szabad világa és rendje helyett csu­ pán egy nagy, fluid, folyékonyan kavargó költői konglomerátum - egy „része­ gen” , lármásan örvénylő óriási „perzsavásár” - jöhetne létre, melyben az anarchia szabadsága jegyében minden költői irányzat és kínálat kíméletlenül 32 �űzné és taszítaná egymást és mindazokat az embereket, akik a költészetben ön­ maguk életét, örömét keresik. Petőcz Andrásnak és Zalán Tibornak azt a szó szerint megegyező, hangsú­ lyos kijelentését viszont, hogy „a költészet nem a politika szolgálóleánya”, el­ fogadom és aláírom. Petrőczi Éva persze ezt sokkal árnyaltabban és pontosabban fejezi ki, ami­ kor így ír: „Ne feledjünk el különbséget tenni „megrendelt” vagy legalábbis „elvárt” és „spontán” politika között. Az utóbbi kevésbé látványos, viszont jóval időt állóbb . . . ” Igen! Amikor hangsúlyozzuk, hogy a politikai költészet nem lehet azonos a mindenkori, mindennapi jó-rossz politikai gyakorlat elvtelen, kritikátlan ki­ szolgálásával, azt sem hallgathatjuk el, hogy az úgynevezett ,.elvből” minden­ kor politikaellenes, politikamentes költészet szószólóit sem avathatja senki a költői szabadság és függetlenség bátor hőseivé és szentjeivé. . . 5. A költői szabadság Ki ne tudná? - abszolút értelemben - csupán: álom. Délibáb. Mese. Fogalomkörébe mégis sok minden belefér. Nálunk mindenki azt ír, amit akar és úgy ír, ahogyan tehetségéből futja. A költő olyanná formálja költészetét, amilyenné tudja. Ha kedvet kap rá - az új, szent kísérletek sorában - „újjáteremtheti” a politikamentes avantgardizmus bármely formáját. Csinálhat fából - vaskarikákat. írhat eredetieskedő antiverseket és „meghökkentő” ver(s)ziókat is, amelyek költői játéknak olykor nem is rosszak. . . Csak az a baj, hogy az öncélú, extravagáns álmo­ dern kísérletezők és támogatóik a költői szabadság jegyében (talán a Politika be nem avatkozási politikáját kihasználva?) az elmúlt évtizedekben fokoza­ tosan kiszorították fórumainkról „régiesnek” minősítve a Valóság, az Élet új verseit, és helyettük mindenekelőtt a se hús, se hal, de tiszta, szálka- és poli­ tikamentes lombikversek tucatjait kínálják az embereknek. . . Ez a közéleti, politikai eszmeiség sójától, paprikájától és más jó fűszereitől megfosztott köl­ tészet pedig - ha nem dúsítjuk, nem javítjuk fel ízeit - előbb-utóbb teljes kul­ turális és társadalmi életünkben hiánybetegséget idézhet elő. Ezért költésze­ tünk helyes arányainak, élő színének és életízének a megteremtéséről semmi­ képpen sem mondhatunk le . . . 6. Helyes arányokat persze a jelenlegi szemlélet alapvető megváltoztatásá­ val, minden jó erő összefogásával és józan, reális, bölcs kompromisszumával is csak fokozatosan, több éves munkával lehet kialakítani. A költészet sokmozaikú összképét ugyanis nemcsak a költők alakítják ki, hanem nagyon jelen­ tős, meghatározó mértékben az irodalompolitika kisebb-nagyobb parancsnokai, az irodalmi műhelyek, könyvkiadók és szerkesztőségek, a rádió és a televízió lektorai és szerkesztői is formálják. Javítják vagy torzítják. Aszerint, hogy he­ lyes vagy téves értékítéletükkel, jó vagy rossz ízlésükkel milyen minőségű tartalmú és formájú - költői munkákat, verseket utasítanak el vagy bocsátanak, sugároznak tovább az emberekhez, az olvasókhoz és hallgatókhoz... Nem tudom, lehet, hogy a költészetünket szabályozó gát- és zsiliprendsze­ rek nem egészen úgy működnek, ahogyan kellene? Az, hogy minden hivatott költő szólni akar az emberekhez: természetes. Szólni, de - kikhez? A „versek titkait” kutató, verskedvelő humán értelmiség szűk köreihez, az értőkhöz és beavatottakhoz? Vagy a társadalom nagyobb közösségeihez? Jó néhány tehetséges költő beéri azzal is, hogy csak itt-ott, egy- 33 �egy magányos olvasóhoz jutnak el emberi-költői jelzései és üzenetei. Míg má­ sok a nép nagy, széles köreiből akarnak visszhangot kiváltani verseikkel . . . Nos, ők azok a szocialista citoyen-költők, azok a vérbeli, bátor és szabad szel­ lemű, modern mai költö-néptribunok, akik nem csak az „értőkhöz és beava­ tottakhoz” tudnak és akarnak szólni, hanem azokra az egyszerű polgárokra, munkásokra és földművelőkre is hatni akarnak és tudnak, akik csak elvétve, véletlenül pillantanak bele egy-egy napi- vagy hetilapban eléjük kerülő versbe, melyből - jó esetben - számukra talán különös képes beszédben, de szép, ért­ hető emberi nyelven és hangon, a saját „elvarázsolt és elővarázsolt” életük szól hozzájuk és néz vissza rájuk, a költői szépség felfedezésének élményét és örömét teremtve meg bennük. .. Félek, ha a költők lemondanának az ilyen, sajnos nem mindennapi, hódításokról, akkor költőutódaink előbb-utóbb való­ ban csak néhány magányos olvasónak és egy-egy kávéházi asztalt körülülő, maroknyi művelt, „beavatott” embernek írhatnák verseiket. Költészetünket már csak azért sem szabad „belterjes” , zsugorodó balzaci „szamárbőrré” változ­ tatnunk. 7. Ú j költészetünk vonzáskörét csak úgy tudjuk növelni és erősíteni, ha a jövőben irodalmi fórumainkon és sokszázezres példányszámban megjelenő na­ pi- és hetilapjainkban egyaránt a jelenlegieknél korszerűbb, izgalmasabb, élettel-közélettel telítettebb versekkel kínáljuk azokat a költői termésünket, nem ritkán fanyalogva kóstolgató „versfogyasztókat” , akik a régi, jó ízek mellett, jó új ízeket is keresnek költészetünkben. Tandori Dezső szemléletében ez az igény úgy fogalmazódik meg, hogy a „jobb sokféleség” jegyében olyan költé­ szetet kell kialakítanunk, melyben a különböző értékek nem zárják ki, hanem kiegészítik egymást... Igen! Bár más-más érzelmi-gondolati elemekből, lénye­ gében Alföldy Jenő, Endrődi Szabó Ernő, Héra Zoltán, Kassai-Végh, Kerék­ gyártó, Németh J. István, Sík Csaba s vitánknak csaknem minden résztvevő­ je ugyanazt a látleletet és jövőképet vázolja fel, amelyet magam is reálisnak. tartok. Valóban: egyetlen nemzet és nép sem szűkítheti le költészetét csak po­ litikai, csak közéleti költészetre, mint ahogyan csak filozófiai, csak szerelmi költészetre sem. Ugyanakkor magas hőfokon izzó, mindennapjainkban ott vib­ ráló politikai, közéleti költészet nélkül sem válhat egyetlen költészet sem a teljes élet teljes értékű, hatékony költészetévé. . . . . . És itt hirtelen megáll kezemben a to ll. . . Hát nem különös, hogy az ember, miközben mélyen, „tudata ingerküszöbén” elűzhetetlenül ott kuporog egy világpusztulással fenyegető nukleáris katasztrófa rémképe, az élet, a béke, a munka, a szerelem és a költészet új lehetőségeiről és távlatairól vitatko­ zik? . . . Gyertyán Ervin, aki hol rendkívül mélyre ásó elemzéssel, hol nagy ívű ma­ gasrepülésből vizsgálta meg létünkért és világunkért szólni-cselekedni akaró forradalmi költészetünk helyzetét, jogosan fogalmaz élesen-kesernyésen, ami­ kor így ír: „ Mit tud a szocialista költő ma mondani annak a népi-nemzetitársadalmi közösségnek, amelynek költője? MIT TE H ET A VIH ARM ADÁR - K A L IT K Á B A N ?” . . . A kérdés zavarba ejt. Dehát mi mást is felelhetnék rá, mint azt, hogy költészetünk viharmadarának, a „szabadság, szerelem” és a „mindenséghez mérd magad” gondolatának elszánt erőfeszítéssel és a mi segít­ ségünkkel ki kell törnie, szabadulnia a kalitkából!: A VIH A R M A D Á R N A K SZÁLLN I K E LL, jelezni, vijjogni, énekelni kell, hiszen világunk Napjára vi­ harfelhők árnyéka vetődik. 54 �ABLAK Ciprusi költők Ciprus, a három földrész között fekvő, páratlan természeti szépségű sziget, a mindössze 1960 óta önálló államiságú ország egy évtizede szív­ szorító hírek, megrázó események nyomán rögződött milliók és milliók tu­ datában. A z 1974 júliusi fasiszta puccs, majd a legvirágzóbb északi te­ rületek idegen megszállása, több tízezer ember hajléktalanná válása, a ciprusi kérdés megoldatlansága egy viszontagságos sorsú nép történelmi útja és kultúrája iránt is világszerte felkeltette az érdeklődést. Ezen a te­ rületen régi hiányt hivatott pótolni az az antológia, amelyet Élli Peoniduval állítottunk össze századunk ciprusi lírájáról. A z 1985-ben az Európa Könyvkiadó gondozásában megjelenő antológia negyven ciprusi görög és öt ciprusi török költőt mutat be a magyar olvasóközönségnek. Mélyre nyúlnak a ciprusi költészet gyökerei: az antikvitásba, a közép­ kor gazdag népköltésébe, a reneszánsz életörömöt sugárzó míves lírájába. Mégis Ciprus költészete valójában a XX. században kezd a humaniz­ mus, a haza és a haladás gondolatának jegyében a világirodalom szer­ ves részévé válni. A szigetország költőitől sem idegenek az európai köl­ tészet „örök” témái, mégis markáns arculatukat az elszántság, a nehéz sorsfordulókon való helytállás alakította ki. Erőteljes, dinamikus líra a ciprusi - s a költőnők ebben is méltó társaik férfikollégáiknak amely híven tükrözi egy sor megpróbáltatást átélt nép folytonos megújulásra való készségét, alkotó erejének kimeríthetetlenségét, és jogos kívánságát, hogy függetlenül és békében élhessen kétnyelvű és mégis egyszívű szülőhazájá­ ban. Válogatásunk egy igaz ügyért emelt fővel küzdő nép harcának tanul­ ságtételéül kíván szolgálni a költői szó erejével. SZABÓ K Á LM Á N 35 �T H E O D Ó SZ IO SZ P IE R ID ISZ (190 8-1968 ) Szabadság Szabadság, oly sokan látnak sima szobornak, melyet mesteri véső faragott e világba, kőszívvel kebelében, mely soha nem doboghat, kőszemből kősugár kél, s a kőszáj néma, zárva. Bezárnak múzeumba, katalógusi szám vagy, a reprodukciókat négy égtáj ismeri, s felvonulnák előtted, szinte hogy belefáradj, csodáló híveid roppant seregei. Hanem nekünk te nő vagy, hús-vér vagy, eleven átéljük szíved ősi félelmét-örömét mind, felszárnyalásod éltet s a szelek végtelenjén szétáradó fohászod nagy dallama felénk int. lény, Int, akár a kezed, ha kinyújtod, Szabadság, és látjuk, hogy remeg, s azt is, milyen erős, kezedben tartod az évszakok földi sorsát, nyár így ígéretes, tavasz így ismerős. Századok örök-éltű lelke jár sejtjeidben, teljes történelem foglalata, anyánk! Nyugalmunk, jó reményünk te nyújtod át szelíden, s tőled, ha viharok zúdulnak vissza ránk. És kezedben a szentély napja, mely nem bukik le, s az álom csillaga nézésedből nevet; nézel ránk, Eleven, eleven híveidre, gyúrod nekünk, Szabadság, az örök kenyeret. (Fordította Tandori Dezső) 36 �KÓSZTASZ M Ó N D ISZ (1914-) Ellenkórus az ókori Athénban Folyton-folyvást kísért a gondolat, mi történt volna, ha egy aiszkhűloszi tragédia kardalának a leglíraibb pillanatában, legmeghittebb pillanatában, amikor az érzékenyszívű s józanlelkű kórus bátran ítélte el mindazt, ami nem illő, és ékesszólóan izlelt a jóra, s a kulturált nézősereg lelkesen magasztalta s tapsolta meg az éthoszt és a poézist, mi történt volna akkor, ha váratlanul előállott volna az orkhésztrában egy másik, hevenyészett ruházatú és felkészültségű kórus Athén rongyos rabszolgái sorából, és keresetlenül, félművelt sorstársuk csiszolatlan soraival eképpen szólalt volna meg: „Mindez Agamemnónról szól, és mindez Odipuszról, és Oresztészről és Iphigeneiáról és Antigonéról, de mit mondotok mirólunk?” (Fordította Szabó Kálmán) ÉLLI PEONIDU (1940-) Ciprusi fenyő Elszántan küzdesz, mint egy hősi futó: markodba szorítva viszed a méltóság stafétabotját. Kopár lejtőkön bölcs pajtásod a tücsök örökké szomjas dala. Fenyő, ciprusi fenyő, Ciprus lelke vagy! Azért küzd ez a lélek, hogy egy igazságot megtartson, mely markából ki akar csúszni folyton évszázadok óta. (Képes Géza fordítása) 37 �JÁ N T H Y T H E O H A R ÍD U (1938-) Megszállás, 1974. Hajnalban jönnek a szótárból a szavak, szomjukat oltani északi kerteken. Bejárják azután az állványzatokat, meneteléseikhez új melléknév legyen bőven. Dél körül a konyhánál sorakoznak, s esznek, hogy más idők éhét jobban kibírják, alkonyatkor örömmel esnek az ágysoroknak, a kék hálószobák dolgait igazítják. Ha beesteledik, hallod: marakszanak egy-egy jobb lepedőért, melyen majd alszanak, ott fönn a karzaton, könyvtár padlásterében. Dehát azt mondd, te szó, felelj Isten nevében, „megszállás”: mért viselkedsz helyeden oly veszettül; hajnalra azt jelented: „kiirtás, gyökerestül”...? ( F o r d íto tta Tandori D ezső ) FÍV O S Z S Z T A V R ÍD IS Z (1938) Öreg nagyanyám Öreg százéves nagyanyám már nem mese ringatja el. Naphosszat csak északra néz, esőben, napsütésben — mit is keresne sorsfonó orsója, ördög szerszáma, ebben a sátorban? Csak ül s nézi a hegyeket kimosott szemmel, csak ül és figyeli a földet, idegen lépteket hall távoli kertjében, amint letapossák a friss, rügyezni merész hajtásokat. „Megvárom, kisfiam”, mondja öreg százéves nagyanyám, „míg hazamehetek, nincs helyem itt meghalni.” S miközben újra csak a hegyekre mered, tudom, hogy öreg százéves nagyanyám megtartja a szavát. (S za b ó 38 K á lm á n fo r d ítá s a ) �B ÁLV Á N YO S H UBA Antonio Stagnoli A z megszokott, hogy egy műterem más képletét adja a rendnek, tehát nem le­ pődtem meg Antonio műtermének „rendetlenségén”. Azt viszont máig röstellem magam előtt, hogy a mesterkélt rendezettségnek, a foglalkozás vagy va­ lami tehetősség ilyetén mutogatásának teljes hiányán meglepődtem. Pedig ak­ kor már több rajzát ismertem, s ámultam természetességükön. Mentségem, hogy Olaszországban a státusomhoz illő látogatások benyomásai eltompították figyelmemet. Pedig időben tudatosulhatott volna bennem, hogy ilyen rajzok­ hoz csak ilyen háttér tartozhat. Antonio úgy él, ahogy rajzol. Mondhatom úgy is: aki így éli rajzait, művein kívül sem élhet más életet. Aztán hírből, meg fényképekről nyerhettem valami képet Bagolinóról, Észak-Lombardia alpesi városkájáról s környékéről, szűkebb hazájáról, ahol szíve-lelke egyszer - s úgy látszik, örökre - legyökerezett. A föld, a hegyi legelők és erdők nehéz sorsú embereit azóta ismerni vélem, mert újra, meg újra átélem a rajzok vi­ lágát, s talán lassan megnyerem a képességet arra is, hogy Antonióval lássak. A szemeit már ismerem. Emberek, állatok, növények, s az ember keze nyomát vagy sorsának lenyo­ matait viselő tárgyak - képein ezek a motívumok. Elképesztő, hogy ember­ ből, állatból, növényből s tárgyakból mennyiféle van még, amit Antonio nem rajzol, amit talán nem is ismer. Ezért még elképesztőbb, hogy ebben az egyféleségben mégis megragadni képes a teljességet. Szívesen beszélek arról, mi­ ben látom ennek titkát. Szívesen vállalom azt is, hogy a mások műveivel szemben, gyakran civil műkedvelő vagyok; Antonio rajzai előtt - mert itt nem megfejteni kell a for­ mát, hanem átélni - ugyancsak gyorsan lekophatnak rólam jó-rossz szakmai beidegződéseim. Bevallhatom, hogy girhes-nyomorult kiskutyájának emberi te­ kintete fiziológiailag is jelentkező, pontosan leírható eseménysort indukált ben­ nem. Jelentene még valamit, ha ehelyett régiesebb nyelven azt mondanám, hogy összeszorult a szívem? Hogy újra,, meg újra képes ezt művelni velem, valahányszor újra szembenézek v e le . . . Gondolkodtam azon, van-e további bevallanivalóm, hogy t. i. nem szentimentális érzések ezek, tehát, hogy nem még rosszabb civil érzések-e, amiket kivált belőlem? Ha igazi kiskutyák iránt éreztem is valaha hasonlót, az lehetett ugyan szentimentalizmus, de ennek faj­ súlya más. Mert itt kutyát és embert egyszerre érzek. A világ keménységétől folyton fölsértett és megsértett, a szenvedésekbe beleállandósult, eltorzított éle­ tet látom, s miközben mélyül-árad bennem a részvét, már az ingerültség, a düh mérgeit is érzem a véremben. Nem tudom a képben-e vagy kívüle, de látni vélem azt is, ami ellen szolidaritássá érik bennem az együttérzés. Ezt se szégyelljem kimondani: harcos szolidaritássá - és ez bizony nem a szentimentalizmus világa. A kiskutya sem könnyező szemű ölebecske, aki készséges tár­ gya lehet érzelemfölöslegünk gáttalan áradásának; Antonio kutyaszemei vé­ gül is nem jótékonyságot sóvárgó koldustekintetek. 39 �Stagnoli az állatokban nem keres természeti-fiziológiai szépséget. Amint le­ írom, rögtön érzem, hogy kijelentésem nem tartalmaz semmi olyat, amitől ma­ gától értetődővé válna, hogy ebből a viszonyból érték fakad. Ha meg állatai mégis esztétikai gyönyörűséget keltenek, akkor meg a kijelentés ellentmondá­ sosnak látszik és ellenkezésre ingerel. Lehetne mondjuk Botticelli gráciájával is megrajzolni a hegyi embereket, a pásztorkunyhók sajtszagú, korcs kutyáit. Azt hiszem, ez a hazugság sikerülhetne oly tökéletesre is, hogy rájuk sem is­ mernénk. Ami őbennük van, az csak stagnolisan lehet igaz. Igaz, mondom, mert modelljeiben az igazat tudja megragadni, s ennek révén válik rútságuk is esztétikummá. Így lehet, hogy semmiféle megalázottság, megtűrtség vagy kivertség - tehát semmiféle megcsúnyultság - nem képes elveszejteni Antonio kutyáiban a kutyaság humanizálódott értékét, a hűséget. Így nyer a csúnyaság esztétikai értéket, s ha gyönyörködünk benne, talán már át is csapott ellen­ tétébe és már a formában is a szépet látjuk. Ha minden megpróbáltatáson át megőrzünk egy emberi értéket, ez mint etikai mozzanat, formájában azonnal képes esztétikummá válni, ha szépben, ha csúnyában, akár odafigyel rá a mű­ vészet, akár nem. Stagnoli ezért nem keres emberi alakjaiban sem szépséget. Így visszaolvasva, ez a mondat is értelmezésre szorul. Művészeti szépség-beidegződéseinket mind­ máig éppen az ő hazájának, Itáliának reneszánsz művészete formálja nálunk legintenzívebben. Bizony a reneszánsz mesterekhez képest nagy bar­ bár ő, durva és csiszolatlan. Aminthogy nyersen és darabosan robbant be a mi proletár Derkovitsunk is a kifinomult polgári táblaképvilágba, ezért nem népszerű máig sem. Gyönyörködni inkább a vonalak gráciájában, a finom ké­ pi rendezettségben, a derűs színek harmóniájában szeretünk. Ehhez vonzódunk rossz politikai beidegződések miatt is: ez lojális kötelességünknek, az optimiz­ musnak a formavilága, s ilyen ruhába öltöznek folyvást az ellentmondásmen­ tes nyugalom ön- és közveszélyes vágyképzetei is. Baloldaliságom gyermekbetegsége volt, hogy nem szerettem ezért Botticellit. Most is merenghetek azon, nem ide zuhantam-e vissza, ha azt mondom, nézzen körül idehaza az, aki Stag­ noli kiállításán „szocialista” önelégültséggel a „kapitalizmus nyomorát” képes csak látni. Stagnoli képeinek komplex esztétikumában a rútság valóban az egyik fő komponens, de ez nem nyomorképet és nem kapitalizmusképletet szolgál primer jelentéseivel, és különösen nem direkt formában, a „szocializ­ mus derűjének” valami ellentételezéseképpen. Talán a növények segítenek tisztábban érvelni, mert a reneszánsz beállító­ dású szépségelvárásnak Stagnoli növényei egyértelműbben ellene vannak. De akkor meg minek vannak? A növényi organizmusoktól - mert formáikban tá­ volabb vannak az embertől, mint az állatok - kevéssé várnánk, hogy emberi jelentéseket legyenek képesek hordozni. Növényt épp ezért - és többnyire szé­ pen - olyanok festenek-rajzolnak sűrűbben, akik elhárítják maguktól az embe­ ri tartalmak jelentésviszonylatainak bonyodalmaival járó felelősséget vagy csak a sejtelmességet kedvelik a devalválódott érthetőség helyett. Antoniónál - ha főszereplő, ha mellékszereplő - mindig emberiesül a növény is. Nem ismerem a helyi faunát, de tudom, minden növény helyhezkötött, s látom táncukat, za­ bolátlan burjánzásukat. Ebből is, meg görcsös-kényszeres irányváltásaikból is szabadságképzeteket kapok, emberi szabadságállapot jelzéseit. Ha állapotába beledermed egy-egy emberalakja, mozgásukkal növények viszik vissza a képbe az időt. Ha egy alvó arcán csöndesre oldódik a gyötrelem, a növények kínjá­ ból újra csak tudom, hol vagyok. A szociológia térképének ettől a vidékétől 40 ��nincsen messze József Attila sárgán - korcsan - maradt fű-növénye sem a vá­ ros peremén. „ A maga módján itt is megterít / a kamatra gyötört, / áldott anyaföld. / Egy vaslábasban sárga fű virít.” A vaslábas a szegényes választék kínálata volt a külváros proletár szél-kertészének - virágcserép helyett. Bagolinóba a jóléti társadalom ma nagyobb választékkal juttatja el hulladékait kör­ nyezetdíszítő továbbhasználatra. Így több változatban is modulálhat Antonio „cserepes” növényeinek jelbeszéde. Például egy ócska bádogkanna beszűkült életterében is burjánzó virágzó organizmus - ez is, az is háziasított természet - micsoda diadalmas korcsképe ez a természeten vett emberi szabadságnak, körülötte a roskadt kerítés darabjai. A csökkenő újratermelés emberi sorvadás­ képei ezek, éles kontrasztban a bővített újratermelés tényleges vagy csak fé­ nyesre reklámozott világképével. Bresciából és Bagolinóból nézve ilyen a világ. Szerencse dolga is talán, hogy a maga talpalatnyi földjén olyan társadalmi ellentmondásokat él meg ma An­ tonio Stagnoli Itáliában, amelyek korszakunk lényeges ellentmondásai. Például a természettel szemben megnyert szabadság és a társadalmi elidegenedés ellent­ mondása, ami torzítja, esetenként sorvasztja a természettel folytatott anyag­ cserét. Mostanában sem gazdaságunk, sem viszonyaink nem idézik a Kánaán képzeteit, hát visszahúzódtak a próféták is, akiket még Petőfi nevezett hami­ saknak. Semmi okunk Stagnoli világképének hitelét térben vagy időben lokális keretei közé visszaszorítani. Semmi okunk elutasítani egy reális világképet, ha egyszer helyzetünk is nevetségessé teszi illúzióinkat. Tartok tőle, hogy az értelemnek ezeket az érveit Stagnoli korszerűségéről a korszerűségnek állított sokféle modernség-képlet közepette - csak az képes hinni is, akinek lelki rezonanciái miatt ezt amúgy sem kell bizonygatni. A ki­ nek a létezéséből, lelkiismeretéből kikovácsolt életcéljaiban a szolidaritás ilyen tartalmú és színezetű, mint a Stagnolié, annak vaknak kell lennie, hogy ezt ké­ peiben föl ne fedezze, és önhittnek, hogy ne volna szüksége a képeiből áradó „egyetértés” biztató-bátorító közösségiesítő erejére. Én ennek a tényleges vagy potenciális közösségnek akarom Stagnolit átadni. A közös érdekeltséget tudva s ebben bízva remélhetem, hogy csak előítéletek és illúziók ellen kell megkeres­ nem a hatékony érveket. Hogy érveim erősen érzelmi színezetűek, az magyaráz­ ható bevallott elfogultságommal, s azzal az értelmi belátással, hogy közös el­ fogultságban szokott megmutatkozni a közös érdekeltség. Az igazság szerelmé­ ben egyesítő közös elfogultságról van szó, ami a szolidaritás érzelmi töltését adja. Ez, és nem az én érveim fogják megtörni a más érdekű, s ezért merőben más nézetű emberek ellenállását - nem Stagnolival, hanem az általa is képvi­ selt „elfogult” humanizmussal szemben. Ezért nincs dolgom most a más érdekű modernség- és korszerűségteóriákkal. Azt a sejtésemet meg, hogy Antonio nem is nagyon akar „korszerű” lenni, szinte csak súgva merem mondani. Valószínű azért nem, mert saját gyökérzetéből sarjadt korszerűsége már termőre fordult, mire ezek a korszerűségteóri­ ák elérték a tudatát. Aztán meg nála nem is a fogalmi gondolkodás síkján szület­ nek meg a tevékenységére szívóhatást gyakorló célok. Érzékei, egészséges ösz­ töne formálják ki céljait, s azt hiszem, ezek nem fogalmiak, inkább erősen képiek. Képiek a „milyen legyen a szép rajz?” céltételezései is. Ebben meg éppen az az itáliai reneszánsz hagyomány hat rá, amitől az imént olyan nagy igyekezettel próbáltam őt leválasztani. Rajzai ugyan valóban nem hasonlítanak mondjuk Raffaello rajzaira, még Michelangelóéira sem, mégis, ha ők nem let­ tek volna előtte, Stagnoli most nem lenne ilyen. A rajzi keresés és kimondás 42 �vonalelemeinek nyelvtana csakúgy, mint a rajzi artisztikumok ismert és lehetsé­ ges változatai közül az éppen alkalmazottak nála téveszthetetlenül oda utal­ nak. Azt hiszem ráéreztem ennek igazi okára rajzai mívességében, ezért érez­ hettem elérzékenyült megindultságot, amikor fölfedeztem, hogy van ebben va­ lami klasszikum keresése, olyané, amilyenné az idő továbbrajzolgatta máig az egykori rajzokat. Koszolt, tépett, gyűrt, öregített, egyszóval: múzeumiasított papírra rajzol, avagy előszeretettel választja az ilyen papírokat. Az úszó és úsztatott tus „önalakító” misztikuma is azért működhet, mert magától segít a művésznek egy ma múzeumi rajzokon érzékelhető folt-vonal optika létrehozá­ sában. Hasonlítani a klasszikusokhoz és általuk megméretni. Ez volt mélyen megindító, mert tudom, hogy igen mélyről fakadó lelki szükséglet ez olyan osz­ tályok gyermekeiben, amelyek az uralkodó kultúra létszféráin kívül, a saját barbárnak bélyegzett kultúrájukat ápolják csak, s fiai ritkán jutnak vele innen a felszínre. Ezért mondják „feltörekvőnek” a nép fiát, s akkor mondják „be­ érkezettnek” , ha eredeti kultúráját sikerült maradéktalanul lecserélnie. Nálunk a Nékosz-nemzedékkel következett be először frontális áttörés csere nélkül. De éppen ebben a nemzedékben lehet tanulmányozni a „feltörekvés” és a talaj kötelmeinek lelki konfliktusait, a részleges behódolás és a teljes önfeladás szomorú-tragikus eseteit is. A társadalmi presszió által kiváltott kisebbrendű­ ségi érzés az, ami itt motivál, vagy úgy, hogy sorstársai széles körében ő az egyetlen művészetvonzódásokkal megvert és így magányos is, vagy úgy, hogy nagy művészek nagy alkotásai és az ő túl prózai, túl kisszerűnek látszó szituáltsága őrületes kontrasztban van, vagy egyszerűen csak a lelki érzékenység alá­ zata váltja ki, avagy mind együttvéve. Végül is Antoniónak nem sikerült Michelangelo-rajzokat csinálnia. Van Gogh is, Mednyánszky is szeretett volna klasszikus lenni, s ez nekik sem sikerült. Il­ letve másként sikerült! Antonio élményei mai élmények, s mert ő nem tud mást, mint művészként ebből táplálkozni, ez visszavonhatatlanul kényszere alá vonja a formálás előképeit is. Antonio élményei egyféleképpen maiak, sajá­ tos gyújtóponthelyzetében szerencséjének mondtam, hogy rálelhet a kor lényeges ellentmondásaira. Eredetileg sem akarhatott, most sem igen szeret a kor szív­ dobogásától, azzal együtt hányódni-dobódni - mások másutt keresik a sikert, a jó életet -, csak éppen nem tud mást. Magja ide hullt, itt eresztett gyöke­ ret, tápláló nedveit innen szívja, nyújtózni tud, de elszakadni nem. Helytállása tehát még csak nem is helytállás, mint ahogy azé a fenyőé sem, amit kiválasz­ tok majd Bagolino fölött egy sziklán barátságunk romantikus-konzervatív jel­ képének; máris tudom róla, hogy élt már születésem előtt is azon a helyen, ahol még sohasem jártam, s él még utánam is, sohasem ellenőrizhetem, meddig. Nem helytállás ez: ennyi telik egy fenyőtől. Azért, mert fenyő. 43 �TÖRTÉNELMI FIGYELŐ K E R E K E S LAJO S Ausztria hatvan éve 1 9 1 8 — 1 9 7 8 . A Weimari Köztársaság A z utóbbi néhány évben igen sok szakmunka, visszaemlékezés, sőt szépirodalmi feldolgozás jelent meg a két világháború közötti Magyarországról. A kit érdekel hazájának közelmúltja, ma már van mihez nyúl­ nia. Sokkal rosszabb a helyzet környezetünk, a szomszédos vagy távo­ labbi európai országok ugyanezen időszakával kapcsolatos történeti is­ meretterjesztés terén. Csehszlovákia, Lengyelország, Románia vagy Jugo­ szlávia két világháború közötti történetéről - eltekintve a Berend-Ránki szerzőpáros összehasonlító gazdaságtörténetétől és a könyvárusi forga­ lomba nem került stencilezett egyetemi jegyzetektől - jószerével semmi sem olvasható magyar nyelven. Aligha szorul pedig különösebb bizonyí­ tásra, hogy a mindenkori magyar valóság és politika valós helyi értéké­ nek kijelölése csakis a szűkebb és tágabb európai környezet ismeretében végezhető el megnyugtatóan. Kerekes Lajos két újonnan megjelent köny­ ve, amelyek Ausztria 1918. és 1978, ill. Németország 1918. és 1933. kö­ zötti történetét mutatják be, jelentősen enyhítenek történeti ismeretter­ jesztésünk eme egyoldalúságán. Németország és Ausztria Magyarországhoz hasonlóan vesztesként ke­ rült ki az I. világháborúból. Ugyanúgy jóvátételeket fizettek és - ha lényegesen kisebb mértékben is - ugyanúgy területeket vesztettek, mint Magyarország. Politikai történetük ennek ellenére számos ponton külön­ bözik a magyarországitól. A háború befejezését követően Ausztriában és Németországban is fel­ lendült a forradalmi munkásmozgalom. Munkástanácsok szerveződtek, barrikádok emelkedtek, sőt Bajorországban rövid időre egy tanácsköztársa­ ságot is kikiáltottak. A munkásság, illetve a szociáldemokraták többsége azonban végül is mindkét országban a polgári demokrácia mellett dön­ tött, s a szocialista forradalom ügyét nem támogatta. Magyarországon - mint tudjuk - másként történt. A Tanácsköztársaságot a közös párt­ ban egyesült kommunisták és szociáldemokraták együtt kiáltották ki. Egyéb tényezők mellett ez is fontos oka volt annak, hogy a magyar szociál­ demokrácia húszas évekbeli helyzete, pozíciója és szerepe lényegesen el­ tért a német és osztrák pártétól. A forradalmi hullám kezdeti apályával egyidejűleg Németországban és Ausztriában polgári demokratikus állam- és kormányrendszer alakult ki. Ebben a szociáldemokraták is fontos szerepet játszottak. Friedrich E bert személyében a Weimari Köztársaság első elnöke (1919-től 1925-ig) szo­ ciáldemokrata politikus volt, s a párt a kormányhatalomnak is számos 44 �szakembert adott. A z 1928. és 1930. közötti Mülle r -kormányban például öt szociáldemokrata politikus foglalt helyet. A z Osztrák Köztársaság megalakításában az ottani szociáldemokraták talán még ennél is meghatározóbb szerepet játszottak. Miután az első (1919-es) választásokon a polgári pártokkal szemben többséget szerez­ tek, Karl Renner vezetésével Ausztriában szociáldemokrata kormány ala­ kult. A későbbiekben csökkent a kapott szavazataik száma, s a kor­ mányhatalom így a polgári pártok kezébe került. A főváros, Bécs azon­ ban továbbra is irányításuk alatt maradt, s a parlamentben is tekinté­ lyes (időnkénti relatíve a legnagyobb) erővel rendelkeztek. A z 1919 őszén diadalmaskodó ellenforradalom következtében a szo­ ciáldemokrácia hasonló szerepvállalásáról Magyarországon szó sem lehe­ tett. Igaz, a konszolidált ellenforradalom viszonyai közepette (1922-től) a szociáldemokrácia parlamenti képviselete (a mandátumok 5-10 százaléká­ nak erejéig) biztosított volt. A z azonban, hogy szociáldemokrata politikus kormányra kerülhessen, a konszolidáció alatt is elképzelhetetlen volt. A szociáldemokraták - a parlamentben és sajtójukban egyaránt - nyílt kri­ tikát gyakorolhattak (és gyakoroltak) a kormánypolitika fölött. Ám az adott - a parlamentarizmust autoritatív elemekkel vegyítő - kormányrendszer következtében hatalomra sem egyedül, sem a demokrácia más erőivel szövetkezve nem kerülhettek. A rendszer konzervatív vezetői ezt megengedhetetlennek tartották. A harmincas évek elejétől mindhárom országban megerősödtek a szélsőjobboldali tendenciák. Sorozatos kormányválságok után - teljesen legá­ lisan, azaz a választók többségének akaratából - 1933-ban Németország­ ban Hitler került hatalomra. Ez a Weimari Köztársaság, azaz a de­ mokrácia végét jelentette. Németországban totalitárius kormányrendszer alakult ki, amelyet a parlamentáris demokráciákra jellemző pluralizmus tel­ jes felszámolása, s a hatalom végletes és kontroll nélküli koncentrációja karakterizált. A népakarat deklarált megtestesítője a továbbiakban nem a parlament, hanem a párt, illetve a párt vezére volt, aki egyben a kor­ mányhatalmat is birtokolta. A totális német állam jellegzetességei közül legfontosabbak voltak a párt- és a titkosrendőrség fizikai és pszichikai eszközöket egyaránt igénybe vevő terrorja, amely semmiféle ellenvéle­ ményt, autonomitást vagy pluralitást nem tűrt; az emberi élet minden aspektusát lefedni és szabályozni kívánó hivatalos ideológia; s végül az ennek szolgálatába állított tömegkommunikációs eszközök teljes kontroll­ ja, illetve birtoklása. A z Osztrák Köztársaság demokratikus szakasza 1929-ig tartott. E zt egy 1933—34-ig terjedő átmeneti fázis követte, amelyet a parlamentarizmustól való fokozatos eltávolodás jellemzett. D ollfuss kancellár 1933-ban felosz­ latta a törvényhozó testületet, majd 1934-ben betiltotta a szociáldemok­ rata pártot és a szakszervezeteket. A z 1934. május 1-én elfogadott új osztrák alkotmány olasz mintára az ún. hivatásrendi (korporatív) társadalom­ szervezet alapelveit tette magáévá. A z államélet jogforrása és a politika legitimálója a továbbiakban nem a népakarat, hanem a ..mindenható Isten” volt. Parlament és többpártrendszer Ausztriában ezután nem léte­ zett; a politikai akaratképzés egyetlen elismert szervezete a fölülről ki­ épített ún. Hazafias Front lett. A z új osztrák rendszer kétségkívül dik­ tatúra volt, de közel sem olyan kegyetlen és totális, mint a német vagy 45 �akár az olasz. Kerekes ezért - megítélésünk szerint is helyesen - egy­ fajta átmenetnek tekinti a német nemzeti szocializmus és a kelet-európai kormányformák között. A német-osztrák politikai trendnek megfelelően a harmincas évek ele­ jétől Magyarországon is megerősödtek a totális, illetve autoritatív állam kiépítését célzó szélsőjobboldali törekvések. Elég itt ezzel kapcsolatban Gömbös Gyula, majd lmrédy Béla miniszterelnöki működésére utalni. Bi­ zonyos eredményeket - például a sajtószabadság vagy a gyülekezési jog korlátozása terén - kétségkívül sikerült is elérniük. Radikálisabb törek­ véseik - például a parlament és a többpártrendszer felszámolása - azon­ ban rendre megbuktak az egykori ellenfelek, a Bethlen István vezette kon­ zervatívok, a parasztdemokraták, a polgári liberálisok és demokraták, va­ lamint a szociáldemokraták közös ellenállásán. A Horthy-rendszer - vi­ tathatatlanul antidemokratikus, de véleményünk szerint egyáltalán nem fasiszta - alapszerkezete, amely a népképviseleti elven alapuló parlamen­ tet, a többpártrendszert, a szociáldemokrata párt legalitását és parlamenti képviseletét, továbbá baloldali napilapok (köztük a Népszava) megjele­ nését is magában foglalta, illetve lehetővé tette, így egészen 1944 tava­ száig, tehát Magyarország német megszállásáig érintetlen maradt. Ennek egyik legfontosabb oka úgy gondoljuk magában a húszas években kialakí­ tott kormányrendszerben keresendő, amely az autokratizmus bizonyos ele­ meit már eleve magában foglalta. Kerekes Lajos mindkét könyvét jól szerkesztett illusztrációs és mel­ lékletanyag egészíti ki. A fényképek mind a két ország legfontosabb po­ litikai eseményeit, mind a kor legfontosabb szereplőit bemutatják. A W eimari Köztársasággal foglalkozó kötet ezenkívül a választások ered­ ményeit és az egyes kormányok összetételét áttekintő táblázatokat, krono­ lógiát és részletes bibliográfiát is tartalmaz. (Gondolat és Kossuth). ROM SICS IG N Á C 46 �HÍ D Európa a szomszédban van Az 1945- utáni szlovák költészet antológiájáról ,,Mielőtt versolvasás mellett dönte­ nének, fojtsanak el földrajzot, frenológiát, minden emléket.” - írja Vojtech Michálik, a kötet legelső, legidősebb, ám meglepően fiatalos hangú szerzője, a Bevezetés a vers­ olvasásba című, a Gyújtópont olva­ sói programverseként is fölfogható művében. Sorai lényeges igazságra világítanak rá: tapasztalatom, hogy nem csupán az átlagolvasónak, de az irodalommal hivatásszerűen fog­ lalkozók jelentős hányadának is többé-kevésbé fehér folt közvetlen szomszédaink irodalma-művészete, s különösképpen az költészetük. Szo­ morú tény, hogy egy-egy néven, s néhány kampányjellegű „blokkosí­ tott” folyóiratközlés halvány emlé­ kén kívül mást alig mutat föl me­ móriánk. Jó esetben beugrik egy­ két egyéni kötet - Novomesky, Lukac - , s talán még egy antoló­ gia vagy egy történeti áttekintés is földereng: Szalatnay, Krcmery - s a leltár ezzel kész. Michálik szava­ it megfogadva, célszerűnek tűnik tehát, hogy a Gyújtópontot csupán az általános érdeklődéstől vezetve forgassuk, s az irodalomtörténeti­ filológiai és egyéb szempontokat mellőzve, csakis a számunkra érvé­ nyes mondandót, a hiteles költői személyiségeket keressük! Kérdés ugyanakkor, hogy közelít­ hetünk-e a szomszédos népek szel­ lemiségéhez, s e szellemiség termé­ keihez úgy, hogy kizárjuk a föld­ rajzi, s a még ennél is fontosabb történelmi szempontot, egyszóval azokat a mozzanatokat, amelyek kapcsolatunk téridő koordinátáit tartalommal telítik és szerves egészszé teszik-tehetik? A válasz hitem szerint egyértelmű nem. A micháliki szempontnak szükségképpen módo­ sulnia kell, s nem földhözragadt ész­ járásunk miatt, hanem mert ahogyan azt a '45 utáni szlovák köl­ tészet éles szemű és szellemű méltatója Albin Bagin írja - „ . . . a va­ lóságnak a költészet eszközeivel tör­ ténő megismeréséről van szó, s ar­ ról, hogy e folyamat a világban való eligazodásra ösztönözzön benünket.” S mi másban tükröződhetnék job­ ban, pontosabban ,,a világ” egy bi­ zonyos régiójának valósága: a régió népeinek élete, századainak, sorsfor­ dulóinak és nem utolsósorban hét­ köznapjainak történelme, mint köl­ tészetében, irodalmában. „ Igaz vi­ szont - folytatja Bagin - , hogy erre a költészet csak akkor lesz képes, ha a szerző többet fog tudni a va­ lóságról, mint olvasója.” E köve­ telményszerű megállapítás a létana­ lízis elmélyültségét, pontosságát és történelmi indíttatását tételezi. Eképp - a közelítési lehetőségek tanulságait megszívlelve - nem mondhatunk le a vizsgálódás sajá­ tos érzékenységeket magukba fogla­ ló szempontjairól sem. Kiben ne idéződnének a közös „történelmi érintettség” — a különféle nemzeti el­ 47 �fogultságok avagy a kisebbségek ügye - által kiváltott „kárpát­ medencei” neuralgiák!? Idegeinkben hordozzuk együttélésünk századok óta megoldatlan kérdéseit. Mert e tekintetben is le kell számolnunk egy illúzióval, mely szerint - mint annyi mást - ezeket a gondokat is megoldja a régióra jellemző '45 utáni szocialista típusú társadalmi­ politikai berendezkedés! Kiderült, hogy önmagában-önmagától, cselek­ vő részvételünk nélkül semmit sem old meg! Úgy véltük: az új államinemzeti formációk valóra váltják a régi álmot: a sorsközösségen alapu­ ló, előítéletmentes „dunamenti” szö­ vetséget, ha másban-másként nem, legalább szellemiekben. A tények azonban nem igazolták a reménye­ ket: a történelmi sokkok túl mélyek. S ahhoz, hogy a régi, területszer­ ző aktuálpolitikák jegyében fogant kölcsönös előítéletek és vádaskodá­ sok megszűnjenek, az eddiginél erő­ sebb, belső értékeit tökéletesen is­ merő, s abban maradéktalanul bí­ zó, s ugyanakkor egymásra nyitot­ tabb nemzeti közösségek kellenek. A nyitottsághoz pedig a nyílt be­ széd is hozzátartozik. Tudnunk kell magunkról és „történelmi felestársainkról” mindent, hogy az általá­ nos, közös, és az egyedi, népheznemzethez kötött értékeket megis­ merve, megtanuljuk egymást! Így, ilyen igényességgel, ezek alapján keresem tehát a Gyújtópont, a '45 után induló nemzedékek 26 költőjének közös jellemzőit, s a kü­ lönféle poétikák sajátosságait. Szű­ kebb tér jut ugyan az egyes pálya­ képek szemügyre vételére - de ez magából az antológia műfajából is következik, lévén a válogatás és tel­ jesség egymásnak ellentmondó fogal­ mak. Milyen is hát ez a költészet, mit mond nekünk magyaroknak, mit tud, ami „dunamenti identitá­ 48 sunk” szempontjából lényeges!? K i­ indulópontom az a tény, hogy itt, szűkebb Közép-Európánkban a lét elsajátítási és kinyilvánítási módjai - adott történelmi helyzet függvé­ nyeként - sajátosan egyediek. En­ nek érzékelése, poétikai leképzése az antológia egészének alapvonása - és egyben erénye. Fogalmazha­ tunk úgy is: ez a költészet nem más, mint az akarattól független keretek közé szorított lét tanulása. Másként: az identitás versbe emelé­ se: a személyes szabadság méltósá­ gának tudata és a megélés korlátai­ nak felismerése adják a versek zö­ mének belső — az ellentmondásra alapozott - dinamizmusát. ,,Én még nem vagyok igazán itthon” ; és ,,Vég­ telen termeket takarítok nap mint nap, a te képed keresem bennük...” - fogalmazza meg e tényt a helyen­ ként K . u. K.-hangulatokat idéző, szecessziós életérzését indázó vers­ építési móddal is hangsúlyozó, ro­ konszenves egyéniségű Milan Lajciak. Ez a bizonytalansági, nyilvánvaló­ an hiányérzetből táplálkozó attitűd - aminek természetes következmé­ nye a Lajciakéhoz hasonló nosztal­ giák, monarchiás és első köztársasá­ gi reminiszcenciák gyakori fölbukkanása - a hiány föllelésére irányu­ ló vágy, hol éles körvonalakkal, hol pasztelles színekbe oldva, majd mindenik szerzőnél föllelhető. S aho­ gyan költőről költőre, versről vers­ re haladunk, kezdeti sejtésünk bi­ zonyossággá válik: a hiány, amit éreznek, sejtenek és mégsem tud­ ják megnevezni, nem elsősorban az egyéni lét pástjainak csonkultsága miatt képződik. Voltaképpen saját maguk teremtették: az identitás tör­ ténetiségének teljes mellőzésével. Nyilvánvaló, hogy ennek okai a poézisen kívül is keresendők. Ez némiképp megmagyarázza, hogy a versekben inkább csak a hiány meg­ nevezésének vágya-igénye fogalma­ �zódik, mintsem a megszűntetésére irányuló akarat tör utat. Tovább bo­ nyolítja a dolgot, ha az identitás torz történelemszemlélethez kötő­ dik, amely torzulás épp a valós tör­ ténelmi önértékeléshez elengedhetet­ len mozzanatokat igyekszik semle­ gesíteni (fonák logikájú elfojtással) - a hamis öntudat mítoszait táplál­ va ezáltal. Így azután az is érthető, ha az antológia szerzőinek zöménél még ez a föntebb említett vágy is tétova. Ám, míg a többiek épp csak sejtik a létanalízis üresjáratait vagy, mint például Feldek, egysze­ rűen elkerülik az ingoványos „te­ repeket” - , addig Milan Rufus, a kötet egyik legmarkánsabb szerzője tudja: „Asztalra tenni valamit, va­ lami pontosat.” (S ez nem jelenti azt - mint majd látjuk - , hogy ami­ kor kísérletet tesz rá, ne bicsaklana meg a hangja.). Elmondható hát, hogy egy bizonyos elem kétségkí­ vül hiányzik ebből a poézisből: az egyéni és közösségi lét történelmi di­ menziója. A z átlényegítés — a lét­ élmény versbéli ereje - így szük­ ségképpen csorbul; a poézis gyakor­ ta omlik szláv borúba és fataliz­ musba. Némely hermetikus voná­ sokat is mutató költészetnek ez oly­ kor kifejezetten javára válik - Lydia Vadkerti-Gavornikovánál, a ponto­ san, szépen verselő Pavel Koysnál, Mikulás Kovácnál, az elomló, lágy hangulatokat, kerék, kissé pesszimisztikus világképpé ötvöző Jozef Mihalkovicnál, a mediterrán sejtel­ mekbe merítkező Viliam Turcánynál, de Stefan Strázay és Daniela Hivesová verseiben vagy Ján Buzássy Nauszikaá című ciklusában is. Másütt, ahol a történelmi létélmény plasztikus megjelenítésére irányuló tudatos törekvés fölfedezhető jellegzetes képviselőjeként Miroslav Váleket említhetem - a szándék olykor szándékoltságba, hangsúlyos didaxisba, s nem ritkán aktuálpoli- tikai jelszavak hangoztatásába csú­ szik, s mindez az egyébként kiváló versek erős értékcsökkenését vonja maga után. Rosszabb a helyzet, ami­ kor az identitásépítő történelemél­ mény „megverselése” a váleki „ur­ bánus” közelítéssel szemben „népi” ihletésű. Jellemző, ahogyan az egyéb­ ként rokonszenves rufusi szemlélet torzul e „kényes” tárgynál. Törté­ nelemóra című verse a már-már gyer­ meteg narodnyikizmus iskolapéldája, a Nagy Szlovák Mítosz harminchét­ soros változata a történelem háta mögött élő, szeretnivalóan szelíd Szántóvető-Ő satyáról. (Olvastán a dák harcos képe idéződik bennem, aki olyannyira békeszerető volt, s oly mértékben betöltötte a kultúra­ teremtés vágya, hogy inkább kivo­ nult a történelemből csakhogy vég­ re nyugodtan építhesse mindkettőt - történt mindez több mint kétezer éve - , hogy azután egy transzcen­ dens néptörténet misztériumjátéká­ nak keretében román anyanyelvű pásztoremberré válva, a X I-X II. század folyamán a semmiből elénk­ be toppanjon.) Rezignáltan veszem tudomásul a szlovák ősatyák föld­ jén dőzsölő „idegen kiskirályok” té­ telezését is, és Bagin megállapítása jut eszembe: „egy régi album meg­ sárgult fényképeire emlékeztetnek” az efféle sorok. Szokás manapság élet­ kori hasonlatokkal élni, felnőtt vagy kiskorú állampolgári tudatról, iroda­ lomról stb. beszélni. Ehhez folya­ modva azt mondhatom, hogy a '45 után induló szlovák költőnemzedé­ kek irodalma, az antológia által föl­ mutatott összképében olyan felnőt­ tet láthatunk, aki gyermek- és ifjú­ kori frusztrációk következtében gondolkodási hibákat ejt. Mert a „felnőttség” egy pillana­ tig sem vonható kétségbe. S ezt nem csak a föntebb kifogásolt jelenségek ellenpéldái: a léthelyzet pontos ér­ zékelésével ízig-vérig modern, átütő 49 �erejű, európai látókörű - érzésem szerint a kötet legkiteljesedettebb, legérettebb szerzője - Lubomir Fel­ dek (Kelepcében), vagy a rendkí­ vül rokonszenves hangú Vojtech Kondrót (Magyar este) és - mutatis mutandis - V álek (A szülőföld kéz, amelyre ráborulhatsz sírva) mű­ vei bizonyítják, hanem az érettség is, az a személyiség autonóm törvé­ nyeit méltóságtudattal faggató poé­ tikai alapállás, amely még a gyen­ gébb hangú szerzőknél is pontosan észlelhető. Egy rosszcsengésű szóval élve: a miénkénél sokkal „polgáro­ sultabb” szemlélet, öntudat és szel­ lemi magatartásforma kap teret eb­ ben a költészetben, amely mindad­ dig ragyogó eredményeket mutat föl, amíg létanalízise az „itt és most” élő személyiségre, s annak mozgás­ terére irányul. S ehelyt egy kitérő erejéig külön kell említeni a csakis napjainkra, a hetvenes-nyolcvanas évekre jellemző életérzést a költészet új lehetőségeinek fölfedezésévelalkalmazásával kifejező, az előző nemzedékektől elütő alkotómódsze­ rekkel megverselő, fanyar, kesernyés, ironikus hangvételű Ján Ondrust (Epeállapot című verse a kötet egyik legjobb műve) az eleven, lüktető, az antológia többi költőjéhez mérten legtöbbet újító, nagy formátumú, erő­ teljes hangú Ivan Stropkát (Most és más szigetek) és a fojtott izzású Daniel Heviert. Ám azokban a pil­ lanatokban, amikor a személyiség történelmi gyökereinek föltárására 50 vállalkozni, a poézis valóságos elem­ zés és eredmények helyett egy torz ideológia torz jelszavainak poétikai kliséivé silányul. Másképpen: ezek a költők otthon vannak önmaguk­ ban, otthon vannak Európában, de nincsenek otthon a Bagin által emlí­ tett világban, nincsenek otthon a D u ­ na mentén. Elegánsan, fölényes tu­ dással ötvözik a szlovák irodalmi örökséget a legjobb európai költé­ szeti hagyományokkal, s a bravúr ér­ tékét emeli, hogy „polgárosultabb” létre-öntudatra ösztökélő belső ere­ jükből fakad. Efölötti örömünket azonban elhomályosítja az észlelés: a bagini mércét sem elérni, sem meg­ haladni nem tudják. Mindent összevetve: a Gyújtópont - figyelembe véve tájékozottságunk hiányait — alapvető jelentőségű mun­ ka. Hogy kézbevehetjük, elsőül a válogatásban-szerkesztésben és a kísé­ rő apparátus (történeti áttekintés, életrajzi-könyvészeti jegyzetek) el­ készítésében hallatlanul alapos, lel­ kiismeretes munkát végző Tóth Lász­ lót és a fordításokkal remekelő fel­ vidéki magyar és hazai költőket il­ leti elismerés. Jószívvel ajánlom e könyvet méltó figyelemre - az olva­ só nyilván több lényeges vonását lát­ ja majd meg, mint amennyire írá­ som szűkre szabott terjedelmében rávilágíthattam mindenesetre a fölfedezés öröme minden elfogulat­ lan olvasónak megadatik: Európa itt van a szomszédban! EN D R Ő D I SZABÓ ERN Ő �Érték és hídszerep Szakolczay Lajos: Dunának, Oltnak Végre a kezünkben van Szakolczay Lajos régen várt könyve, a Dunának, Oltnak, amely az Illyés Gyula-i „ötágú síp” jegyében a határon túli magyar irodalomról igyekszik egyfajta ke­ resztmetszetet adni. Az utóbbira an­ nál is inkább szükségünk van, mivel Szakolczay kötete azon ritka mű­ vek sorába tartozik, amelyek a cseh­ szlovákiai, a jugoszláviai, a kárpát­ aljai és romániai magyar irodalmon kívül a nyugati magyar literatúráról is ízelítőt ad, s egyáltalán nem fog­ lalkozik magyarországi alkotókkal. Szakolczay mondja könyvéről:. . „tágabb lesz az általunk ismert ma­ gyar irodalom, ha Cs. Szabó László (London) esszéi, Határ Győző (Lon­ don) drámakölteményei, Tűz Tamás (Scarboro), Faludy György (Toronto), Vitéz György (Montreal) és Fáy Fe­ renc (Toronto) versei és a párizsi Magyar Műhely alkotóinak, Nagy Pálnak és Papp Tibornak versképobjektjei, Borbándi Gyula (München) és Albert Pál (Párizs) irodalomtörté­ neti tanulmányai és kritikái olvasó­ jukra várnak Illyés Gyula, Weöres Sándor, Nagy László, Csoóri Sándor, Mészöly Miklós, a romániai Kányádi Sándor, Sütő András, Szilágyi Do­ mokos, a jugoszláviai Tolnai Ottó, Domonkos István, s a csehszlovákiai Tőzsér Á rpád, Dobos László, Cselényi László könyveinek társaságában”. A fiatal, negyvenes évei elejét ta­ posó kritikus, irodalomtörténész Sza­ kolczay Lajos immár másfél évtizede foglalkozik a kortárs magyar iroda­ lommal, azon belül a szomszédos or­ szágok magyar irodalmával. Írásai 1968-tól jelennek meg különböző la­ pokban és folyóiratokban. Több köte­ tet válogatott és szerkesztett: Szilá­ gyi Domokos: Válogatott versek és műfordítások (1979), Megtartó varázs­ lat — Költők József Attiláról (1980), A szarvassá változott fiú — Magyar költők versei Bartók Béláról (1981), Dsida Jenő: Összegyűjtött versek és műfordítások (1983). Már a szellemi­ sége és a keze nyomát viselő kötetek is világosan példázzák Szakolczay érdeklődési körét, etikáját: az egye­ temes magyar irodalom kisugárzó közkincsévé tenni nemcsak a határon túli magyar irodalmat, hanem József Attila, Bartók Béla örökségét, példá­ ját is. Ezzel méltó társává válik an­ nak a nemzedéknek, amely a magyar irodalmat egyetemes egésznek tekin­ ti, s akik közül elsősorban Czine Mi­ hály, Pomogáts Béla, llia Mihály szorgoskodik a határon túli magyar irodalom magyarországi köztudatba való beépítésén, és saját nemzedék­ társai közül Görömbei Andrásnak; s jönnek már a fiatalabbak: Zalán Ti­ bor és Bertha Zoltán. Szakolczay kötetéből az is kitűnik, hogy legnagyobb érdeklődéssel a ro­ mániai magyar irodalmat figyeli, könyvének fele ezzel foglalkozik. Fő alakjának Sütő Andrást tartja, A fű­ szál lehajlik című fejezetben több írásban kutatja az író erkölcsi ma­ gatartásának gyökereit, megtartó ere­ jének forrásait, „plebejusi együttér­ zését”, s tapint rá a sütői életmű­ ben meghatározó szerepet játszó fi­ gyelmeztetésre: „az igazság csak ak­ kor igazság, ha érvényesíttetik!" (315. 1.) Sütő perszepoliszi látogatása nyomán született útiesszéjében, a Perzsákban évezredeket fog át. „Az egyetemes elrendező és mindent meg­ békítő, Nagy Sándor hódításaival — írja Szakolczay — , a szuzai Nagy Menyegző paranccsal összefogdosott és idegen katonák által meggyalázott asszonyaival néz farkasszemet. Fel­ mentő ítéletet nem vár egyik részről sem, de az írásból egészen jelenünkig visszahangzó, írói-emberi etikájából következő tanítása örök érvényű: Míg egy népnek titkai vannak: vég­ legesen nincs meghódítva”. Sütő Andrásról szól akkor is, ami­ kor a Csillag a máglyán budapesti és kolozsvári, illetve a Káin és Ábel ko­ lozsvári e lőadásáról tudósít. Különö­ sen a sütői életmű elemzésekor érez­ zük, hogy Szakolczay kritikusi-irodalomtörténészi ars poeticája igen ha­ sonló a nagy erdélyi alkotóéhoz: az „itt állok, másként nem tehetek”, ná- 51 �la is korparancs. Persze mindebből logikusan következik az is, hogy el­ engedhetetlen az elődök megbecsülé­ se, munkásságuk továbbvitele, tapasz­ talataik megszívlelése. Ennek leg­ szebb darabja a Balogh Edgár hűsé­ ge, amely alcíme szerint jellemrajzi vonások egy portréhoz. Baloghnál is azt kutatja — mint Sütőnél is — , hogy „úgy cselekedjünk, hogy meg­ maradjunk”. A hajdani csehszlovákiai Sarlós, majd a harmincas évekbeli romániai MADOSZ-os, aztán Magyar Népi Szövetséges Balogh mondotta nyílt szívvel: „úgy akarunk dolgozni, hogy szocializmusunk ne csak szál­ longó dialektika legyen, hanem ke­ mény anyanyelvűség is”. S eb­ ből már világosan következik Szakolczay szerint: „Balogh Edgár nem­ zetiségi politikája, a Duna-völgyi gondolatot a testvérnépek közeledé­ sére fölhasználó eszmerendszere a le­ nini nemzetiségi politika célkitűzése­ it vallja magáénak. Először: mert a nemzetköziséget nem nemzetek fölött lebegő ködnek, de kinek-kinek a sa­ ját nemzetében vállalt népi alkotó munka és egyetemes emberi felelős­ ség jegyében alakuló létállapotnak ismeri, másodszor: mert a cseh pol­ gári demokráciában és az állandó vi­ hara Erdélyben is megbizonyosodha­ tott a hídszerep fontosságáról és hasz­ náról.” Kitűnő tanulmányban elemzi Szakolczay a hagyománytudat és folyto­ nosság összefüggéseit a jugoszláviai magyar irodalomban. Azt, hogy Szenteleky Kornél couleur locale öröksé­ géből hogyan fejlődött ki a mai, áramlatokban igen gazdag vajdasági magyar literatúra, s az Új Symposion-nemzedék. Legizgalmasabb írása a Nemzedé­ kek kapcsolódása, amiben a romániai, jugoszláviai és a csehszlovákiai ma­ gyar irodalom fiatalabb generációiról szól, illetve hasonlítja össze pályáju­ kat, indulásuk azonos és eltérő körül­ ményeit. Értékelésük nehézségeinél szerinte a lényeg: „Az egyetemes ma­ gyar irodalom értéktudata még min­ dig habozik, ha valamely szomszéd ország magyar írójának kell mérleg­ re tenni az életművét. Hatványozot­ tabban érződik ez akkor, ha a vizsgá­ landó személy a fiatalabb korosztályból kerül ki. E zavar oka kettős: a kül­ földről elég nehezen és kis példány­ számban hozzánk bejövő könyvek — tisztelet a kevés kivételnek — még most is csemegének számítanak, és gyakran még a szakemberekhez is 52 kerülő úton jutnak el. S ha a kritika — legtöbbször késve — föl is fedezi értéküket, az olvasóközönséget befo­ lyásoló és irányító szava — a másik fél nem mindig jutván hozzá a köny­ vekhez — süket fülekre talál. De ezen információs bizonytalanság mellett van még egy nagyobb gond: a ná­ lunk ,fiatal írónak’ titulált, gyakran a negyven éven jóval felüli derék­ had, generációs és egyéb értékorien­ tációs problémák miatt, egyre ,fiata­ lodik’, miközben a vele egyidős (vagy nála fiatalabb) szomszéd országbeli magyar író az adott környezetben és értékrendben szinte már klasszikus­ nak számít.” S Szakolczay nem csu­ pán a néhány éve fiatalon elhunyt Szilágyi Domokosra gondol, hanem a negyven év körüliekre, a hazájában már rangot szerzett vajdasági Tolnai Ottóra, Domonkos Istvánra, Gion Nándorra, az erdélyi Lászlóffy Ala­ dárra, a szlovákiai Cselényi Lászlóra. E nemzedékek a hatvanas évek elején indultak a Forrás-sorozat, illetve a Symposion jegyében, a szlovákiai magyar irodalom új hulláma viszont csaknem egy évtizedet késett. Rész­ ben ehhez a tanulmányhoz kapcsoló­ dik Szakolczay egy másik írásával, amikor az „ötágú” magyar irodalom legfiatalabb ágát, az alig negyedszá­ zados múltra visszatekintő kárpátal­ jait veszi számba. Elemzi a Kárpáti Kalendárium 1970— 1973. között meg­ jelent irodalmi melléklete it, s e lite­ ratúra máig is legnagyobb alakjának, a néhány éve elhunyt Kovács Vil­ mosnak a munkásságát, aki verseivel és a Holnap is élünk című dokumen­ tumregényével (1965) teremtett ma­ radandó értékeket. Fontos érdeme Szakolczaynak az is, hogy kötete Ötödik ág című feje­ zetében a nyugati magyar irodalom legjelesebb alkotóira irányította fi­ gyelmünket. Sajnos, ez az ág jelentős értékei ellenére még mindig nem épült be kellően a hazai szellemi köztudatba. Szakolczay könyvében természete­ sen nem foghatta át a határon túli magyar irodalom egészét, nem figyel­ hetett valamennyi értékére, viszont sikerült megragadnia azokat a cso­ mópontjait, amelyek valamennyiünk számára fontosak. Még az sem von le értékükből, hogy több írása a het­ venes évek legelején, immár egy év­ tizede készült. Megállapításai most is helytállóak... (Szépirodalmi) BOTLIK JÓZSEF �TANULMÁNY SIM ONFFY AN D RÁS Így hinni... Arcképvázlat Gerelyes Endréről Ne feledjük: a sodró lendületű hatvanas években járunk, a háború után fel­ nőtt ifjúság nagy magáratalálásának évtizedében. Ez a nemvárt (és máig fel­ dolgozatlan) világjelenség a maga sajátos módján felpezsdíti a fiatal magyar értelmiség életét is. Oldódik az 1956-os sokk, ezek a gazdasági, kulturális nyi­ tás első évei, Antonioni, Fellini, később Bergman jelrendszerének megértése, a világ irodalmának szinte naprakész megismerése válik igénnyé, jönnek Wajda filmjei, a francia újhullám filmművészetben és irodalomban, Jevtusenko és Voznyeszenszkij a mai szovjet irodalomra terelik a figyelmet. Itthon indul az Új Írás, műhely válik az Egyetemi Színpadból, Illések, félillegálisan ugyan, de betörnek a beatzenével, s később sikerrel megmagyarítják azt. Üldözendő­ bői eltűrhetővé válik a hosszúhaj-divat, a farmer trapperjogot nyer, szűz leány­ kák harmatos kebelén megjelennek az első feliratos trikók a hippimozgalom triviálissá tett felszólításaival, s mert a leánykák nem tudnak angolul, döb­ benten értesülnek arról, hogy mire szólítják fel felirataikkal az angolul tudó­ kat - ha még nem késő. Mondhatni: mindez a felszín, nyugatmajmolás, mind­ ezek a jelenségek azonban együtt a 62-es karibi válságot is átvészelt világ fel­ nőtt ifjúságának nagy pillanata: véget ért a hidegháború. Szabad észreven­ nünk, hogy a másik is ember, s mint ilyennek, gondolatai lehetnek. És egyál­ talán: teret kér, követel az ifjúság. Hiszen felnőtt, szokásait, ideáit saját maga kívánja kialakítani. A szülők első nagy megrendülése: koedukálják az iskolá­ kat, kialakul a házibulik rendszere (jobb híján) a nagyobb lakásokban, a szo­ cialista erkölcs fedőnév alatt visszakalauzolt viktoriánus ideálok meginognak. Mintha Hirosima atomfelhője végleg elszállt volna a fejünk felől, mintha le­ győzhetné a fiatalok természetes életösztöne, családalapító, utódokat nevelő szándéka. (Emlékszik még valaki az ötvenes évek Özönvíz előtt című francia filmjére? Az atompánik első művészi feldolgozására?) Albérletekben köttetnek házasságok (a Gerelyesé is), autóstoposokkal telnek meg Közép-Európa or­ szágútjai, lengyelek alszanak a lépcsőházban, és ötven zlotyból két hétig lehet síelni Zakopane fölött, ha barátokra lel az ember. Nyugaton és Keleten egyazon évben ér majd véget ez a forrongás: 1968ban. A világ szigorú rendje helyreáll. Az amatőr lelkesedésből Nyugaton po­ zíciók és vagyonok születnek, a divatcégek felfedezik a teenagerkorosztályt, mint a szülők pénztárcájához vezető egyik legkönnyebb utat, és mint hatalmas felvevőpiacot. Akcelerálódik a nemi érés, a szüzesség elvesztése jelentőségét Az előző részek az 1985/3-4. számban olvashatók. A tanulmány teljes terjedelmében a most megjelent, Gerelyes műveit tartalmazó K i l e n c p e r c című gyűjteményes kötetben található. (Szépirodalmi Könyvkidó) 53 �veszíti, a vegyes osztályok tagjai végigpróbálgatják egymást, a mama tablettáit lopkodva, miközben a szülök a dolog lényegéről már az övéket meghaladó kalandokkal rendelkező gyerekeknek sem mernek beszélni, kirobban a kétes értékű szexuális forradalom. Ami nálunk amatőr lelkesedés volt, kizártság­ érzetből eredő betörési kísérlet legfeljebb, az hamarosan „profizmussá ne­ mesül” , véres élet-halál harccá. Könnyűzenei bálványok és bálványutánzatok egymást taposva jönnek és mennek a pódiumokon, szinte már minden évjárat új eszményképet kiált ki magának, egyre vadabbat, egyre keményebbet, egy­ re inkább az aszfaltkultúrára emlékeztetőt, csoporterkölcsökből kinövőt - s lám, a nyolcvanas évekre megjelennek a zugkoncerteken az erőszak jelképei: a náci öltözékek is. A z Astoria előtt ballagtunk el egyszer Gerelyessel, amikor kolduló cigánycsalád jött szembe velünk. Kéregettek. Ötévesforma kislány lépdelt mögöttük cafrangos rongyokba öltöztetve, de egyenes tartása, büszke kis tekintete elkü­ lönítette őt a többiektől. „Majd te - nézett rá Gerelyes - , te majd megmuta­ tod. Neked már nem lesz ilyen sorsod.” És hitt ebben. Előítéletek nélkül élt, tehát feltételezte ugyanazt másokról is. Vajon mit szólna a főváros falain újabban megjelenő spray-s feliratokhoz: „ Cigánymentes övezet." „Égessétek el őket!” Árad a seholsincs, sehol sem akar lenni, és újra csak lenézett ifjúság, amely nem tud arról, hogy már minden megtörtént egyszer, nem tudja, hogy minden megtörténhet még egyszer, mert nem tudja, hogy emberi és állati lét között az a kis, laza választóvonal mindig szakadni kész, s hogy a diktatúra is emberibb rendet teremt a fékevesztett anarchiánál. „És mit fizetnek?” - kérdezte már a hatvanas évek Egyetemi Színpadának egyik csipkelődő produkciója is, amikor magára hagyva találta sorsát az ak­ kori huszonévesek egy múló pillanatra közös jelrendszerben gondolkozó nem­ zedéke, mert kinyújtott kezébe még az annyit ígért stafétabotot sem tette bele senki. Akik átadhatták volna, megteremtett kényelmükből kihajolva, csak anynyit mondtak: „ Hiszen mindent megkaptatok.” „T i nem éheztetek”, hallottuk, mintha nem mi lettünk volna a háborús évek, a zsíroskenyér-korszak gyerekei. Elindult hát ki-ki valamerre jóllakni, vagy másra is éhesnek maradni, s in­ kább hozzáedződni a nyomorromantika életformájához. (Ebéd helyett két új könyv, kompromisszumok helyett lemondás.) Első önálló éveiben Gerelyes Endre is egy szekrénybe tett matracon aludt, huzatos albérletben. De nem ez volt a fontos, nehézségekről is csak humorral illett beszélni, a vándorló közösség elvárásai, az, hogy valahol mégiscsak szá­ mítanak rád és meghallgatják mindazokat a gondjaidat, amely sem szüleidet, sem iskoláidat nem érdekelték, hiszen nem személy szerint figyeltek képessé­ geidre, hanem az általános elvárások szűrőjén keresztül. A kérdés mindig az volt: megfelelsz-e ezeknek az elvárásoknak. Így lett a hallgatag középiskolá­ sokból társaik jellemzésében „passzív” , a humorral rendelkezőkből „komoly­ talan” , és így tovább. Gerelyes jószerivel távol maradt ezeknek az éveknek belső fortyogásaitól, bár nem különült el tőlük, mint az „elvárható” lett volna. Hiszen ő már ki­ választott, ő már a pályáján van, mi dolga irodalom alatti és környéki ön­ jelölt féltehetségekkel. Jött a „mindenkihez leül egy asztalhoz” , „mindenkivel szóbaáll korszak” ; - az okosabbak már egyetlen célra összpontosítottak, s úgy ítélték meg, nincs elpazarolnivaló energiájuk, magyarán: nincs többé másokra idejük. Az ifjúság nagy része már szimatolja, hogy a konszolidációt követőleg konformizáló gazdasági reformok következnek. Tömeges a túljelentkezés a 54 �közgazdasági szakokon, elárasztják a felvételi kérelmek a bölcsészkar nyelvi tanszékeit, s ahogy lassanként általánosan is előtérbe kerül az érdek, s az érde­ keltség, vele együtt a gazdasági haszon fogalma, megrendülnek azok, akik er­ kölcsi, etikai magasabbrendűségében vélték felfedezni az itt élhető élet esélyeit. A szociális olló nyílni kezd, tisztességes úton megszerezhetetlen milliók kon­ centrálódnak egy-egy kézben, s ez már nyílt titok. Legendák keringenek arról, hogy egyes megyei, járási vezetők amolyan kiskirályokká váltak, kiépítve a maguk hierarchikus feudális apparátusát, élve olykor-olykor a „ius amikor kedvem szottyan noctis” jogával is. Ez a nagy reprezentációs ivászatok kora, ilyenkor simán elintézhető minden, nem kell azt a hosszú bürokratikus utat bejárni, ez a másodlagos-harmadlagos társadalmi elosztás korszaka, a fekete fuvaroké, a Patyomkin-üzemeké. A hatalom lép, levált, felelősségre von, tilt­ ja a reprezentációt, feliratot ragaszt az autók oldalára, hogy olvasható legyen, milyen célra használják. . . De mintha még nem kellő eréllyel, maga is bi­ zonytalankodva. Gerelyes Endre pedig, aki ekkorra amolyan erkölcscsősz szerepbe kerül akaratán kívül (hiszen etikáról beszél író-olvasó találkozókon is, s ezt a szót kevesen értik), 1961-ben SZÖVOSZ-ösztöndíjat kap és Baranyi Ferenccel együtt Jánosháza környékén szociográfiai anyagot gyűjt, emberekkel és bor­ pincékkel ismerkednek. (Egyik levelében ujjongó örömmel számol be Editkének arról, hogy egy igazi, régi vágású, „tök reakciós” idős házaspárnál kaptak szállást, akik hajlandónak mutatkoztak feltárni előtte életüket.) 1962-ben be­ lép az MSZMP-be, ugyanebben az évben lesz az Írószövetség és az Irodalmi Alap tagja is. Irigyeinek száma és csodálóinak sleppje egyre nő, s hogy ideigóráig mégis távoltartsa őket, Gerelyes újra előveszi a gimnáziumi álarcot, a vagány gyerekét, a több menetben vitatkozóét, szellemessége olykor gyilkos iróniába hajlik. Legszívesebben a Fiatal Művészek Klubjában tanyázik. Melocco Miklós mellszobrot készít róla, grafikusok rajzolják meg portréját. . . Görcsösebb, felelősebb alkat annál, semhogy ne kellene szembesülnie önma­ gával. Hiszen látja maga körül az önpusztító sorsokat, a megrekedt tehetsé­ gek kényszerűnek előadott tisztes hallgatását. Nem a magukat megváltani kép­ telenek vezére s jelképe akar lenni. 1962 szeptemberében egy év fizetés nélküli szabadságot kér és kap. Fizikai munkásként elszegődik a badacsonytomaji bazaltbányába dolgozni. Vissza, a kétkezi emberek egyértelmű világába. Itthon teljes a megdöbbenés. „A mű­ pokol nem pokol” , hajtogatják a bölcsebbek. „Kalandvágy, feltűnési viszketegség, végképp be akar vágódni” , így mások. „Megcsömörlött, kiégett, enynyi volt benne” , legyintenek, akik addig sem tartották valami sokra, s a kor­ szak csinálmányát látták benne. Mi vezeti végül is ehhez a lépéshez? „Nemrég szörnyű felfedezésre jutottam - nyilatkozza 1962 márciusában az Ifjú Kommunista munkatársának. - Apám vasutas volt, pályamunkás, s ka­ masz-fejjel minden nyáron munkásokkal együtt dolgoztam. Magamba szívtam minden gondolatukat, égetett engem is a nap, vert az cső. Aztán, amikor már kezdtek megjelenni az első írásaim, megint közéjük mentem. Nem pályamun­ kásokhoz, hanem egy mátrai erdőgazdaságba. Bolond fejjel úgy indultam, hogy most majd én, az Író, nagy Í-vel, élményt gyűjtök közöttük! Szörnyű volt a megdöbbenés: én már nem vagyok a régi, s ők sem hiszik el nekem, hogy hozzájuk tartozom. Erővel le kellett vetkőznöm felvett »írói allűrjeimet«, szo­ kásaimat, mozgásomat, hogy megint teljes szívvel befogadjanak!” 55 �Ennek akar hát utánajárni? Arra vágyik, hogy ismét befogadják? Hogy ha velük együtt töri a követ, akkor így kiáltanak majd fel: - Ez ám az író! Vagy azoknak lenne igazuk, akik tudathasadásos állapot kialakulását sejtik ebben a lépésében? Vagy egyszerűen csak arról van szó, hogy nem olyan lo­ gika szerint gondolkozik, mint a sima karrieristák legtöbbje. Szüksége van er­ re az egy évre, végig akarja gondolni meglódult sorsát, és ott kezdi a kőbá­ nyában, az egyértelmű, mese nincs fizikai erőfeszítésnél. És hát: „Mindig is vonzódtam a veszélyes helyzetekhez.” Végül a Vakáció című novella születik meg az alig több mint egy hónapos kőfejtői kirándulásból. A sorok között megérezni a felismerést: kátyúba fu­ tott a hősi vállalkozás. Munkájukat végző, házukat építgető embereket talált Gerelyes, akik a szemébe nevettek, ha ő a hőst látta meg bennük. Nem volt ínyükre. Teszik a dolgukat és kész. A kőbánya munkát ad, ha nehezet is. Czanga, a robbantómester sem hajlandó meglátni önmagában az életét nap mint nap kockára tevő, rettenthetetlen bajnokot. „Hát, más, mint a csillézés - mondja. - Nem nagyon gondolok rá. Ha arra járna az eszem, nem is mer­ nék hozzákezdeni.” Gerelyes (ez alatt a kihagyott tanév alatt) végül is albérletében elbújva, Editkére támaszkodva megírja második kötetét, a Töprengés az éjszakárólt, benne a „morbid” írásokkal (Töprengés az éjszakáról, Kések között) és egy vallomás erejű esszével, az Így írnivel, ahol ő veszi bonckés alá saját magát és - újabb ellenségeket szerezve - a vele egyidőben indult pályatársak néme­ lyikét. 1963-ban, az enyhülés egyik első jeleként fiatal művészcsapat jár Olaszor­ szágban, köztük Gerelyes Endre is. Még ugyanabban az évben rangos íródele­ gációval Franciaországba küldik. Olaszország a boldog kitörés-kitárulkozás öröme, amolyan „meghódítjuk Olaszországot” akció. Sok más fiatallal együtt ő is először jár nyugaton. Franciaország szembesíti önmagával. Ez az út megméretés, s az a kultúr­ politika számára is. A disszidensek még disszidensek, és nem „nyugatra sza­ kadtak” , a kölcsönös tolerancia esetleges, nem lehet építeni rá. Gerelyes ta­ lálkozik egykori gimnáziumi osztálytársával, az akkor már Magyar Műhely címmel lapot szervező Nagy Pállal. Jómagam beszéltem aztán erről az útjáról Gerelyes Bandival is, később Nagy Pállal Párizsban, de mindketten kitértek a konkrét válasz elől. Nagy vita lehetett köztük is, talán a fogalmak alap­ vető tisztázása zajlott, önigazolásokkal elegyen. Mintha bizonyos fokú toleran­ cia Nagy Pálék részéről mutatkozott volna inkább, de elképzelhető, hogy ezt az érzést az idő múlása kelti bennem, s éppenhogy fordítva volt. Gerelyes sze­ mélyében a legfrissebb magyar irodalom ekkor szembesült először a nyugat­ európai kultúrfölénnyel. Akkor még, érezhetően, terméktelenül. Éppen fizetés nélküli szabadságának végét tölti, amikor megkeresi Vajda László professzor a szegedi főiskoláról, és felkéri, hogy pályázza meg az in­ tézmény egyik megüresedett adjunktusi állását. Gerelyesnek megint angyala van, hiszen, mint a Vakáció bevezető soraiban írja, az általános iskolai tanári pályát már terhesnek, második vonalban levőnek érezte, tartott tőle, hogy te­ hetsége belefullad a pedagógusproblémákba. Megpályázza hát és elnyeri az állást. Így kezdődik el „cigányélet-korszaka” : a hét négy napján itthon, három nap Szegeden. Mindenütt otthon vágyott lenni s most rá kell jönnie: újra nincs sehol sem otthon. De mint minden újrakezdéskor, most is nagy terveket forgat fejében: amolyan irodalmi központot akar szervezni Szegedre, a Juhász 56 �Gyula Pedagógiai Főiskola köré. Sorra hívja meg barátait szemináriumot tar­ tani, író-olvasó találkozókra. Tanítványai szeretik, mert fiatal, kamaszos, ért a nyelvükön, tud amolyan irányító primus inter pares lenni közöttük. Beadott lakásigénylésük alapján, végre szövetkezeti lakáshoz jutnak az épülő lágymányosi lakótelepen. 1964-ben Gábor Andor-díj, két megjelent novelláskötet után. Újra csak pályán tartó, s immár nyugodtabb élet- és munkakörül­ ményeket ígérő tények. Kitartó hívei támadnak a kritikusok között is: B. Nagy László, Erki Edit, Farkas László. 1964-ben Edit, aki francia szakos tanár, Párizsban jár. Bandinak egy rugós bicskát hoz ajándékba. Korábban a többiek Itáliából hoztak haza ilyeneket, fe­ ledve, hogy a rugós „csakli” tiltott szerszám nálunk. Bandinak akkor már nem tellett valahogy rá. Most megkapta. Öröme, mint mindig, naiv és kamaszos, úton-útfélen elbüszkélkedik vele. Fegyvere van. Utazik le Szegedre, az állomáson taxiba vágja magát, bemondja szállása cí­ mét, s mert hallott az akkoriban elszaporodó taxisrablásokról, előveszi a kést, megmutatja a sofőrnek, ki is csettinti a pengéjét. „M it tenne, ha én most ma­ gára fognám ezt, és ezt, meg azt követelném?” - kérdi nevetve. De a sofőr nem nevet. Nem örül Gerelyes rugós késének. Gázt ad, és a rendőrségre hajt. Ott átadja a felháborodva tiltakozó Gerelyest, mint olyan „egyént” , aki kés­ sel támadt rá. A rendőrök sem nevetnek a „tanár úr” tréfáján. Vizsgálat in­ dul. Hiába ismerik már Szegeden, hiába főiskolai tanár, aki talán nem szokott taxisokat fosztogatni, hiába „etikus lény” , mint író, nincs mentség. Az appa­ rátus beindul. Amikor Gerelyes ezt megtudja, első dolga felmondani tanári állását, hogy legalább a főiskolát ne hozza rossz hírbe. Felmondását minden további nélkül elfogadják. A vád: fegyveres támadást akart végrehajtani hivatalos személy ellen, aki ezt élete kockáztatásával megakadályozta. Tárgyalás első- és másodfokon, már-már úgy látszik, hogy végül is semmit sem lehet bizonyítani, de hát a rendőrség továbbította az ügyet, az ország közvéleménye fel van háborodva a taxisokat nyom nélkül kifosztó és nem egy esetben meg is gyilkoló bűntettek miatt, ilyen váddal nem lehet szélnek ereszteni senkit sem. Példát kell sta­ tuálni, ezzel is megnyugtatva a közvéleményt. S lőn. Végeredmény: pénzbün­ tetés és kényszerelvonó-kúra a Lipótmezőn. Újra vad legendák kapnak szárnyra, biztosat senki sem tud. Gerelyes erkölcsi halott. Arra kényszerül, hogy életében először házaljon: valamiféle álláslehetőséget keres. De mintha sohasem ismerték volna. Az ellendrukkerek újjonganak, a ha­ verok és cimborák zavartan elkerülik. Végül (T. D. segítségével) sikerül havi ezerforintos szerződést kapnia az Új Írásnál. Az akkor meghirdetett novellapályázat hatalmas anyagát olvassa. Szerződését negyedévenként újítják meg. De amint átrágta magát a kézirat­ halmon, közlik vele, hogy helyét átadták az Új Í rásnál másnak, így nem tud­ ják azt megújítani. Egy ideig kegyelemkenyéren él az Esti Hírlapnál, majd az Építőelem című üzemi laphoz kerül. Haláláig ott dolgozik. És ez már nem a „műpokol” . Most már kétségei támadnak neki magának is, csakugyan benne van-e a ráolvasott, belédiktált démon, tigris, Káin - benne, aki még Ábelnek is játékos, nagyvonalú szeretett volna lenni. Továbbra is 57 �játssza - ha sikerül - az „eh, mindegy, ilyen az élet” vagányát, de már nem tudja leplezni meghasonlottságát. Azok, akik kitartottak mellette, most félte­ ni kezdik, vigasztalják - de köszöni, ebből megint nem kér. Összeszedi magát, és keményen dolgozik Káin-Ábel ciklusán. B. Nagy néhány éve még szemére veti, hogy az általa képviselt provincia­ lizmus is lehet teljes világ ugyan, de az „atomhalál” -ra nem lehet egy eh­ hel legyinteni. Most már rádöbben Gerelyes, hogy az egész emberiség tudathasadásban él. Kínlódik, akárcsak ő, kamasz lélekkel és felnőtt súlyokkal a Káinok vagyunk-e vagy Ábelek kérdéskörével, rárakódott hazugságok terhe alatt az önpusztító lehetőség Damoklész-kardjával feje fölött, és még mindig sötétben, még mindig félvakon tapogatózva. 1967-ben megjelenik a K i vagy te? - Ábel! című kötete a hiányos, nem be­ fejezett címadó ciklussal és kisebb írások gyűjteményével. Visszhangja alig van. Ebben a pillanatban úgy látszik: Gerelyes Endre, az az intelligens vadem­ ber, akit megettek a hittérítő kannibálok. 3. „Lemondva a királyi trónról, és tudva azt, hogy ezzel a ténnyel milyen ne­ héz helyzet elé állítom részben saját magam, részben a hozzám hűséges alatt­ valókat, csak egyetlen lehetőségem van: ezeket a sokat szidott nőket, akik részben megszültek, akik részben felneveltek, akik életemben mellettem vol­ tak, kiveszem a kard törvénye alól. Ők éljenek csak tovább. Harcba megyünk most, és senki sem tudhatja, hogy onnan visszatérek-e vagy sem. Ezért hát ők fogadják köszöntésemet, tudják meg, hogy nagyon szerettem őket. Ha vissza­ jövök, ha élve visszakerülök, akkor boldogan ölelem őket magamhoz, ha meg nem kerülök vissza, akkor azt is tudják meg, hogy egy játékos, jókedvű és bátor ember halt meg.” ( 1968 őszén) Aztán: „ ...a k ik tudják, hogy milyen fájdalommal jár az ideggyulladás, azoknak fölösleges ecsetelni, akik pedig nem tudják, azoknak őszintén kí­ vánom, hogy e téren maradjanak halálukig boldog tudatlanság­ ban. Én sajnos megtudtam, mert mindkét lábamban körülbelül combközépig úgy éreztem, hogy valami disznó, szadista hóhér a csontok és izmok közé parazsat helyezett” - írja Változnak az idők című visszaemlékezés-töre­ dékében. A Honvéd Kórházba kerül. Itt a vizsgálatok során azt is megálla­ pítják, hogy Gerelyes Endrének előrehaladott májzsugora van. Ez a folyamat, mint köztudott, megállítható, de nem gyógyítható. Harminchárom évesen, felsistergő indulás, igazi és műcsatározások után, hí­ veket és ellenfeleket szerezve, három vékony, de sikeres és mindenkit állásfoglalásra késztető kötet után Gerelyes Endre szemben találja magát az igazi ellenféllel, a halállal. És legyőzi. A barátja voltam, tudtam, hogy így lesz. Ezért nevettem ott, a kórház lép­ csőfordulójából visszanézve rá - huszonhét évesen. Bátorító nevetés volt az, legyőzhetetlennek hitt ifjúságunk nevetése. Gerelyes nem tudhatta, hogy a ká­ véházakban már temetik, már leírták. Hozzám is azzal szaladt fel Cs. V. fia­ tal író, hogy: „Ha még életben akarod látni, menj be hozzá, haldoklik.” „Kiültem a folyosóra, cigarettáztam, eljöttek meglátogatni a barátaim, s természetes, hogy jókedvűek, gondtalan fecsegők voltunk valamennyien. Egyet­ 58 �len keserű pillanatom akadt: amikor felálltak, hogy elbúcsúzzanak, elkísértem őket a folyosóról nyíló lépcsőházajtóig. Számomra ez a nyolc-tíz méter a kí­ nok útja volt, mindkét lábam fájt, mintha parázs lenne a bőröm alatt, s hogy a rájuk nehezedő kínt enyhítsem, s megőrizzem az udvariasság és méltóság lát­ szatát, istenem, hogy megőrizzem a mosolyt az arcomon, belekapaszkodtam a falba. Egyikük rám nézett, s okos, intelligens, vékony arcára óhatatlanul és védtelenül ráköltözött a nevetés. Nevetett rajtam, aki megmarkolta a sima fa­ lat, mert támaszra volt szükségem, pontosabban nem is rajtam, hanem az em­ beri léten, a legyőzhető és oly könnyen megtörhető emberi testen - az ő tes­ tén is -, a vak sors e törékeny játékszerén.” Ma már - negyvenkét évesen - nem nevetnék. Sem bátorítólag, sem kajá­ nul, sem a test esendőségén. Mert „mintha kivégzőosztag előtt állna nemzedé­ künk. Hallom a dörrenéseket, s látom, hogyan zuhannak a földre fiatalon vagy sudár férfikorukban. Hirtelenjében: Soós Imre, Sarkadi, Váci Mihály, Darázs Endre, Gerelyes, B. Nagy László, Kamondy László, Szabó István, Demény Ottó, Simon István, Latinovits, Szilágyi Domokos, Kondor Béla, Kormos Ist­ ván, Nagy László jut eszembe” - írja Tóth Bálint 1980 januárjában. Ami ne­ ki nemzedéke, nekem irodalmi fivéreim sora, azoké, akik szerettek és elfogad­ tak. Gerelyes akkor legyőzi a halált, s ez már nem megbocsátható. A legtöbben „leírják” , elfordulnak tőle. „Gerelyest nem lehet vállalni” - hallom. Akik sze­ rették és becsülték, érdeklődnek felőle, üzennek, keresik. Jellemző erre a gesz­ tusra Faragó Vilmos Megidézett novellisták című írásának néhány sora az Élet és Irodalomban: „Kilenc hónappal ezelőtt megrángattam egy harangkötelet: »Baj van a magyar novellával.« ( . . . ) Felsoroltam a tüneteket: kevés a jó novella, sok a rossz, kevés az újat hozó novellista, sok az önismétlő. Meg­ kérdeztem: hol vannak a fiatal reménységek? Hol van Gerelyes Endre? Azóta többször elismételte, hogy táviratozni akart a címemre: »Itt vagyok a lágymá­ nyosi bisztróban. Ha nem hiszed, győződj meg róla!« Tudtam, hogy ott van.” Igen, ott, vagy közeli lakásán találkozott barátaival, akik néhanapján félve felkeresték. Miért félve? Egyszerűen azért, hogy az összejövetel ne váljék újra vad italozássá, maradjon meg az okosan és türelemmel szerető Editke mércéi szintjén - meg hát azért is, mert aki akarta, tudhatta, hogy Gerelyes nagyobb lélegzetű munkán dolgozik. Zrínyiről ír. És csakugyan: mintha jót tett volna Gerelyesnek, hogy eltakarodott feje felől az irodalmi élet habzása, lármája, suttogásai. Sohasem volt nagy véle­ ménnyel a dologról: „A Belvárosi Kávéház nénikéinek és öregurainak délutáni tereferéje, aszkéta szerzetesek lakonikus eszmecseréje az irodalmi élet hangyabolyához képest. Minden szándék és vélemény, minden kimondott vagy leírt szó más akusztikát kap, minden gesztus torzul abban a kiscserkészek játékát idéző riadóláncban, abban a fülbe duruzsoló ájtatosságban, amely szerteszét fo­ lyik. Száll az ének szájról szájra... »Mondják. hogy mondta«.” (Vakáció) Nyilvánvaló: ha ő nem kell, neki miért hiányozzék ez a boszorkánykony­ ha? S akik - úgymond - csalódtak benne? A „láttuk előre” , „nem ezt vártuk tőle” urak? Joggal mondhatta: ő sohasem kért tőlük semmit. Büszkébb volt annál, semhogy megtegye. Élt a lehetőségeivel, de sorsát irányítani nem na­ gyon hagyta. Kibukott a neki szánt öntőformából. S hogy lefelé? Ugyan ké­ rem, lent is emberek vanak, sőt. .. És őt, az írót mániákusan az ember érde­ kelte. Hogy ez az ember társadalmilag meghatározott? Legyen, ha jellemző rá. Mert hát ebben az időben nagyon mérgesen néztek arra, aki állandónak 59 �fogta fel az emberi természetet, s arról írt, ami „általánosan emberi” . (Ne fe­ ledjük: ezekben az években indulnak be néhány nagyvállalat bevonásával a gazdasági reformkísérletek, s ezekből Gerelyes az üzemi lapnál annyit lát meg, hogy a gyár vezetői hatalmas nyereségrészesedést vágnak zsebre, miközben új­ ra az jár pórul, aki az anyagi javakat kétkezi munkájával megtermeli: a mun­ kás. Kiáltani nem kiálthat, mert nincs még fórum, amely hitelt adna szavai­ nak. „Átmeneti korszakban élünk” , hallottuk megannyiszor. Az átmenet ebben a pillanatban úgy nézett ki, hogy a vállalatvezetés ízlelgette a szavakat: „anya­ gi érdekeltség” , „differenciált bérezés” , „részesedni a vállalat hasznából” stb., de ezt egyelőre még csak önmagukra értették, lent, a hatalmon levő munkásosztályban továbbra is az „öntudat csatái” zajlottak.) Mélytengeri áramlatok indulnak el a felszíni mozgások mélyén, Gerelyes figyel, s ha nem is írhat meg mindent azonnal és a riport vagy a szociográfia áttétel nélküli módszerével, figyel, összegez. Vagabund társaság- és irodalomszervező életmódja után vég­ re írói létet él. Töpreng, szemlélődik - eddig csak rövid korszakait lehetett jellemezni ezzel a magatartással. Maradt, s egyre nőtt azonban egy másik gondja. Családja egyre riasz­ tóbb híreket kapott róla, egyre kevésbé felelt meg az útjára bocsátó otthoni, szűkebb világ elvárásainak. Már nem volt „tanár úr”, bírósági eljárás folyt ellene, legendáinak torzított változatai eljutottak haza is, amolyan soha meg nem térő tékozló fiú lett belőle. Lám, mondhatták, most is a halálán volt, s beteg maradt a májával. Bandi viszont értük aggódik, velük perel újra, mert otthonról sem érkeznek jó hírek. Öccse nem találja a helyét, teng-leng a vi­ lágban, keményen iszik, a szülők egyre jobban kétségbeesnek, azt érzik, hogy két felnőtt fiuk ellenére támasz nélkül maradtak öregségükre ebben az érthe­ tetlen, zaklatott világban. 1967-ben Gerelyes Endre váratlan hírrel lepte meg barátait a Badacsony étteremben. Közölte, hogy telket vesz, és oda majd házat épít. Hívei elszörnyedtek: a telek-kisház világkép a kispolgári erkölcsi fertő netovábbjának szá­ mított akkor. Amikor Bandi azt is elárulta, hogy a Zrínyi-könyv honoráriumá­ ból pedig egy használt Trabantra spekulál, akkor már mindenki tudta, hogy totális nagy átverésről van szó. A Duna menti Sződligeten azonban akkor már megvették Gerelyesék az akkori árfolyamon is olcsó telket, és Bandi építkezni készült. Talán újra eluralkodik rajta a génjeiben hordott szégyenérzet: ő itt vitázik, perel, novellák írásával lopja a napot, éhenkórász világmegváltók te­ kintik apostoluknak. S hiába törte a követ a Badacsonyban, hiába irtotta az erdőt a Mátrában, hiába nevelt fel évfolyamokat az iskolában, már szembe kel­ lett néznie a halállal, anélkül, hogy felmutatott volna valami kézzel foghatót. Kell, hogy legyen egy sarka a világnak, amelyet ő teremtett a maga képére és hasonlatosságára, olyan erőfeszítésre van szükség immár, amelynek látható eredménye van. Reméli, hogy ez majd otthoni szájízeknek is megfelel, házépítő törekvése csendesíti majd a családi meg nem értés viharait. Ilyen előzmények után szü­ letik meg alábbi levele, amelyet azért is másolok ide, mert egyben Bandi verhetetlenségének és örökös megújulni tudásának fényes bizonyítéka. (Nem sok­ kal azután írja, hogy kikerült a kórházból.) „Kedves Anyu, Apu, Ö csi, Nagypapa! Harmincharmadik évemben járok, eléggé régen nem találkoztunk, úgy érzem, jogom van elmondani, illetve megkérdezni egy pár dolgot. Ti tudjátok a leg­ jobban, hogy én tisztában vagyok azzal, hogy mennyi bánaton, rossz anyagi 60 �helyzeten, rossz éveken mentetek keresztül, és ennek ellenére megálltatok a helyeteket és két gyereket neveltetek föl. Ezek nagy érdemek. Csak tudjátok, észre kéne venni, hogy közben felnőttem én is - Isten a tanúm, akiben egyéb­ ként nem hiszek hogy nehéz verekedések voltak. Valamiképpen oda jutot­ tam, ahol most vagyok. Mindannyiótokat szelíd és tisztességes embernek is­ mertelek, hiszen soha nem bántottatok, nem vertetek engem. Most azt nem értem, miért távolodunk el egymástól. Emlékszel-e, Apu, hogy amikor egy novemberi reggelen gyalogoltam be Tar­ jánba, rövid nadrágom volt, nagyon fáztam, találkoztunk a temető előtt. Te akkor megsimogattad a nyakamat, és azt mondtad, hogy »Kisfiam, én is fázom«. Miért nem álltok mellettünk? É n rátettem az életemnek egy részét ar­ ra, hogy nyugalmat és boldogságot teremtsek azok között az emberek között, akiket a legjobban szeretek a világon, és meg fogom teremteni ezt a nyugal­ mat és boldogságot akkor is, ha Te és Anyósom nem akarjátok. Azt hiszem, nem vagyok rossz ember, és talán rossz gyerek sem voltam. Ti döntsétek most el, hogy viselkedtek, rajtatok is múlik, rengeteg problémánk van, amiben ti nem osztoztatok soha. Én osztozni kívánok a Ti problémáitok­ ban, mivel a Szüleink vagytok. Segíteni akarok Nektek, amennyire tőlem telik. Világhírű író akarok lenni. Nem tudok belemenni családi vitákba, problé­ mákba, ostobaságokba, mert ez hátráltat. Közeledjetek Ti, mert higgyétek el, Nektek jó lesz, nekem pedig hasznos. Tudnotok kell azt, hogy mi ketten olyan »hajtásban« veszünk most részt, hogy felépüljön az a kis ház, amelyet el sem tudtok képzelni. Editke külön­ órákat vállal - naponta 8 órát is tanít - , én másnaponként járok ki Sződligetre, hogy a pénz és az alapozás egyszerre legyen együtt. Sokat ástunk már, mál­ nát, epret, meg egy csomó dolgot már elültettünk. E l sem tudjátok képzelni, hogy mit kellett dolgozni eddig - a tavaly nyári kétméteres gaz kiirtásától a mai tarackfű felásásáig, a sóder meg a salak megszerzéséig, és még vár ránk a kút kipucolása is. A betontető szerkezet kivételével M IN D EN anyag meg­ van - most április második felében elkezdjük építeni ezt a házat. Nagyon kér­ lek Benneteket, ha tudtok, akkor feltétlen gyertek segíteni, mert azt szeret­ ném, ha a Ti kezetek nyoma is benne lenne ebben a telekben és a házban. Szeretném Nektek megmutatni, hogy milyen szép a Duna, és azt szeretném, hogy ha nyaranta ott pihennétek egy-két hetet, úgy éreznétek, hogy otthon vagytok. Képzeljétek, vannak ásóink, meg lapátunk, meg gereblyénk, holnap fogunk meszet oltani. Ha van időtök és energiátok, hogy április végén vagy májusban gyertek nekünk segíteni, írjatok. ( . . . ) Bandi.” Gerelyes sátrat ver a telken, és elkezdődik a nagy építkezés. A családi se­ gítség végül is szórványos, majd elmarad. Mégis ezek Gerelyes legfelhőtle­ nebb napjai. Tekintete újra sugárzik a fényképeken, szerszámaival, téglaraká­ sai mögé állva fotóztatja magát, s közben írja a kis ház történetét, heroikus erőfeszítéssé nagyítva az építkezés buktatóit, tragédiák lehetséges bekövetkez­ tét látva meg a sóderszállító autó szélvédőjére felpattanó kavicsban, a geren­ dák beemelésénél. . . Végül is elkészül a kis ház és a Kis Ház ciklus is. Ér­ zésem szerint laza bemelegítő mozgások ezek az írások a nagy téli munkála­ tokhoz, a Zrínyi-drámához, regényhez. Időnként be-bejár az Írószövetség vitáira, egyszer fel is szólal. Megjegyez­ tem ezt a felszólalását, mert ő volt az egyetlen, aki írói terveiről szólt. A Zrí­ nyi-könyv megírásának ábrázolási gondjairól kezdett beszélni, s hogy mennyi­ re elfeledve, homályban tartjuk ezt a nagy alkotót, akiben ő elődjét fedezte 61 �fel, a harcos helytállás nagy tu d ó ját... Mondta volna, de leintették: ez nem ide tartozik most. Volt, aki nevetett. S ez nem bátorító nevetés volt. Bandi megértette a helyzetet, megköszönte a türelmet, és leült. Aztán a szünetben hazament. Nem állt szóba senkivel sem. Ment vissza Zrínyihez és a kis házhoz. 1971. június 7-én kislánya született, kis Editke. Családja volt immár. S a kislány szép, egészséges. Tudtam, hogy fél a gyerektől. Kezdetben azzal magyarázgatta, hogy írónak nem lenne szabad gyerekeket nemzenie, mert az apa írói nagysága majd életre szóló kisebbrendűségi érzést ültet el az utódokban. De valahogy nem hallatszott hitelesnek és meggyőzőnek ez az érvelés, éppen Banditól. Valójában családi vonalon öröklődő génhibától félt, hátha tigriseit is tovább adja, s övéhez hasonló, szorongásos vergődésekbe kényszerített gye­ rekek veszik majd körül, akik hiába várják majd tőle a megváltó feloldozást. Aggodalmai most egycsapásra elmúltak. S hogy mennyire így van, mi sem mutatja jobban annál, hogy félretéve összes addigi vívódásait, két hónap alatt megírja az Isten veled, Lancelot!-ot. Addigi énjének terheit ledobja, mint egy használt kabátot, rálát önmagára. Meztelen, de nem kard nélküli állapot. Az a Gerelyes Endre, aki a Lancelotot írja, már nem maga Lancelot. Aki addig volt, míg kislánya meg nem született, az a naiv, a világ skizofréniáját is ma­ gába rokonító lélek, az Lancelot-Gerelyes. Valójában népmesei hős (hiába a kelta mondavilág), amolyan legkisebb fiú ő, aki elindul a királylány kedvéért, hogy legyőzze a sárkányt. Én torzulnék? - kiáltja a regény. - Azok torzak, akik játszanak velem, akik görcsökbe kergetnek, akik élveboncolást végeznek rajtam, akik az agyamban matatnak, mielőtt eldöntik, hogy vállon vereget­ hetnek-e vagy sem. Lancelot esetében ezt a lényeget mondhatjuk most már többes szám első személyében is. A regény legfontosabb felismerése és pél­ dázata: ha a forradalom jogos, akkor etikusnak és tisztának kell lennie, vagy pedig nincs egyetlen forradalom, hiszen a hatalom újra és újra deformálódik, s ortodoxszá válik saját konszolidációjában. Csak az etikus tisztaságú forra­ dalmak - és forradalmárok - sorozata tisztogathatja, miközben egyre felké­ szültebb Lancelotoknak kell jönniük ahhoz, hogy az a bizonyos „szervileg ép erkölcsű ember” eszmény maradhasson. „ . . . igaz, hogy a Sárkány, akit Lancelot megkeresett, s akivel megvívott, s akit - kölcsönösen egymás vesztét okozva - legyőzött, elpusztult ugyan, de nem ő volt e bestiális fajzat egyetlen képviselője. S én személy és hely sze­ rint is tudom, hol élnek és uralkodnak még ma is ezek a Sárkányok. Elpusz­ tításuk azonban nem az én dolgom immár, hiszen az, akivé az évek során vál­ tam, boldogan és habozás nélkül csatlakozna egy újabb küzdelemhez, de e harc megindításához MINDIG L A N C E L O T kell! S most nem látom Lancelotot. Visszatérve még a Sárkány avagy a Sárkányok természetrajzához, s hatal­ muk természetének ismertetéséhez, említettem már, hogy általában sokáig ül­ nek bitorolt trónjukon. Két ok miatt. Minden egyes esetben valamely hatal­ mas gondolatra, avagy egy hatalmas ősre hivatkoznak, s állításuk szerint e hatalmas gondolat vagy ős emlékét ők, és csakis egyedül ők őrzik méltókép­ pen. Ez az aljas ostobaság egyetlen pillanat alatt átléphető és letaposható, hogyha. . . Rengeteg „hogyha” sorakozik itt fel. Csakis akkor és az ismeri fel, aki a gyűlöletnek a szép. az emberhez egyedül méltó magas és szentséges változatát ismeri, aki alku nélkül követeli a szabadságot, aki nevet a pénz és a penge másokat gúzsba kötő hatalmasságán, és szabadságának, biztosítékát a többiek szabadságában látja, aki a halálnak csak méltatlan formájától retteg, aki kép­ 62 �telen élni az igazságos küzdelem ténye és folyamata nélkül, aki csupáncsak attól fél, hogy tudtán vagy akaratán kívül, valami aljasságot segít vagy kö­ vet el; aki lelkében olyan romlatlan, bátor és vidám, mint az a férfi volt, akit ma Lancelotnak nevezünk.” Pénz és penge között élünk azóta is. Gerelyes Endre ismerte az embert, de nem ismerte fel lehetőségeinek határait. Az új Lancelot, akit várt, s aki ő le­ hetett volna, ha még egy élete van még (vagy már) nem e világra való alkat. A totális fegyverkezés atomkorszakával, az emberi méltóság és értékrend el­ vesztésével Gerelyes nem tudott volna mit kezdeni. A küzdő ember erkölcsiségét hagyta ránk, azt az intést, hogy a harc nem lehet soha emberhez méltatlan. S a reményt, hogy egy jobb korszak egészsé­ gesebb gondolkodású ifjúsága rátalál majd benne egyik példaképére. A kis ház mellé még egy sufnit kívánt húzni, hogy a szerszámoknak, barkácsműhelynek külön helye lehessen. Teherautóval szállították ki ehhez a prespánlemezeket. Ment Editke is a kétéves Kisedittel, de vele már szombaton haza kellett érni Lágymányosra. Bandi maradt, hogy elrendezgesse a dolgo­ kat, aztán a vasárnap esti vonattal hazautazott. Fáradt volt a rakodástól, hajla­ mos volt arra, hogy megerőltesse magát. Előző nap néhány üveg sört megivott a szállítókkal, aznap talán, ha egy-két fröccsöt, hamisnak kell mondanunk te­ hát a legendát, miszerint „részegen elaludt” útközben. De elaludt, s nem vette észre, hogy a szerelvény már bent áll a Nyugatiban. Amikor felriadt, már üres volt a kocsi. Leszállt, és akkor a kalauz, vagy valaki, akinek az volt a dolga, hogy becsapkodja a nyitva hagyott ajtókat, rávágta azt az éppen lelépni ké­ szülő Gerelyesre. Ilyenkor a küszöb, amely nyitott állapotban lépcsőfokként szol­ gál, előbbre csúszik, s együtt záródik a vonatajtóval. Gerelyes hátbatalálva bu­ kott ki az ajtónyíláson, fejjel a peron kövezetére. Eszméletét vesztette. Kihív­ ták a mentőket, bevitték a Szobi utcai baleseti kórházba, ott elsősegélyt ka­ pott. Az éjjelt bent töltötte, aztán saját felelősségére hazaengedték, bekötött fejjel. Másnap rosszullétek, hányingerek, időnként zavarosan beszél. Aznap K. úr, akihez Edit elmegy, s aki az újságírók ottani körzeti orvosa, nem hajlandó megnézni. Már nem ér rá, majd ünnep (április 4.) után. Minden könyörgés és orvosi etikára történő hivatkozás hiábavaló, K. úrnak már programja lehet. Negyedikén szaporodnak a rosszullétek, Bandi félrebeszél. Ötödikén visszavillamosoznak a Szobi utcába, ahol agyröntgent csinálnak. Látszatagyröntgent. Ugyanis áramszünet van, nincs feszültség a gépben. Ezt ott Edit füle hallatá­ ra meg is tárgyalják, ahogy azt is, hogy „azért meg lehet próbálni” . Látszatagyröntgen készül tehát, s ez természetesen negatív. Orvos is kérdezgeti Ge­ relyest (hányadika van? stb.), ő mindenre szépen megfelel. Az orvos meg­ nyugtató válaszának lényege: sok ilyen esettel találkozott már, menjenek szé­ pen haza, majd kialussza az enyhe agyrázkódást. Ötödikén este írja le Gerelyes Endre életének utolsó néhány sorát a Zrínyikönyv (Jó sors...) végére: „A z idegkimerültség vagy idegösszeroppanás nem jár szükségszerűen együtt a fizikai elgyengüléssel. Zrínyi pedig, aki ifjú korá­ ban és férfikorában is lóhoz, harchoz, kardhoz szokott, aligha merült ki anynyira, hogy egy nyavalyás vaddisznó megölhesse! Azt hiszem, elege volt min­ denből (családi viszályok, politika stb.). Harcra született, és mert nem en­ gedték harcolni úgy, ahogy ő akart, és - a történelem igazolja, hogy igaz is volt - más út számára nem kínálkozott. Valószínű, hogy nem adta meg ma­ gát a vadkannak, de az is valószínű, hogy nem küzdött eléggé intenzíven. - Mindegy - mondotta magában - vagy itt végzem, vagy megörülök. 63 �A z előbbit választotta. 1664. november tizennyolcadikán erőszakos halált halt.” 1973. április hatodikán Gerelyes Endre halt erőszakos halált a műtőasz­ talon. Azzal a vérömlennyel, amit akkor végre megpróbáltak műtéttel leszívni agyáról, öt napon át senki sem foglalkozott komolyan. A baleseti statisztiká­ val annál inkább: három hetes (utólagos) vizsgálat kellett ahhoz, hogy a Nyu­ gati pályaudvari balesetnek írásban nyoma se maradjon. A leendő hullát do­ bálta tehát egyik orvos a másikhoz a fals, negatív agyröntgennel, nehogy végül az ő nyakukon maradjon. Itt se feledjük megemlíteni: Gerelyes Endre etikus lény volt. Néma temetése volt. Sokan tartottak önvizsgálatot. Magam is. Az Isten veled, Lancelot!, majd műveinek Tigris címmel kiadott válogatott gyűjteménye után még megjelentek róla méltató írások neves kritikusok, pályatársak tollából. Aztán? „Néhány esetben olyan légszomjhoz vezet a sztárolás, majd a sztár cím hirte­ len megvonása, hogy a művész valóban megbicsaklik és emberileg nem bírja tovább anélkül, hogy tehetsége elpárolgott volna. Réges-régről feldereng ben­ nem például Gerelyes Endre neve, akit nem utolsósorban ez a hirtelen feldobottság, majd az ugyancsak hirtelen rászakadt vákuum vezetett belső törés­ hez.” (ALMÁSI MIKLÓS, 1977) „Megszakadt életművébe azonban egy egész emberi élet drámaiságát tudta belezsúfolni, meglehet, félig-meddig tudtán és akaratán kívül. Mert tudato­ san Gerelyes csak saját emberi drámáját, a küzdő ember elmagányosodásának történetét élte át. Ennek izzása sugárzott át írásaiba, s teremtette meg azt a rejtett, ám a múló idővel egyre inkább föltárulkozó összefüggést, amely élet­ művének tartást, maradandó értéket és lezártságot kölcsönöz.” (Juhász Mária, 1983) „G E R E LY E S EN D R E (1935-1973) a budapesti egyetem bölcsészkarán ta­ nult, tanárként, majd mint a szegedi tanárképző főiskola előadója dolgozott. K Ö V E K K Ö Z Ö T T (1961), TÖ PREN G ÉS A Z ÉJSZAKÁRÓL (1963) és KI V A G Y TE? - Á B E L ! (1967) című elbeszélésköteteiben az egyetemi előadó­ termekből frissen kikerült értelmiségiek világképének alakulását kísérte nyo­ mon. A hagyományosabb valóságábrázolástól haladt a példázatosabb fogalma­ zásig. ISTEN VELED, L A N C E L O T ! (1973) című regényében ősi kelta mon­ dát dolgoz fel. Válogatott művei TIGRIS (1975) címen jelentek meg." (Pomogáts Béla: Az újabb magyar irodalom, 1982) Ennyi történt volna? „Kitaláltam és Pándinak elmondtam egy kb. 5-6 flekkes novellát, nagyon örült, és ultimátumot adott, hogy oda vigyem. Az lesz a címe: „Meddig ér­ demes élni?” Én magamban - volt rá időm - úgy oldottam meg ezt a kér­ dést, hogy ez a tény nem az évek számától függ, hanem három dologtól. A d­ dig, amíg az ember élettársának nemcsak a szánakozó szeretetét, hanem a megbecsülését is tudja tartani, addig, amíg vannak olyan eszményei, amelye­ kért valóban érdemes élni, és amíg - bármilyen módon - másokat segíteni tud.” (Gerelyes Endre, 1970. levélrészlet) Vége 64 �E számunk szerzői Bálványos Huba grafikus (Bp.); Bényei József költő (Debrecen); dr. Botlik József irodalomtörténész (Tatabánya); Csepeli Szabó Béla költő (Bp.); Dienes Eszter költő (Törökszentmiklós); Endrődi Szabó Ernő költő (Bp.); Kautzky Norbert költő (Bp.); Kollár József költő (Rom­ hány); Kurucz Gyula író (Bp.); Lőrinczy István költő (Salgótarján); Magyar József költő (Nyírbátor); dr. Romsics Ignác tudományos mun­ katárs (Göd); Simonffy András író (Duka); Szepesi József költő (Salgó­ tarján); Zalán Tibor költő, a Kortárs rovatvezetője (Bp.). A SZERK ESZTŐ BIZO TTSÁG ELN ÖKE: Dr. Horváth István A SZERK ESZTŐ BIZO TTSÁG TA G JA I: Csík Pál Dr. Fancsik János Füzesi István Németh János István Dr. Szabó Károly Dr. Tamáskovics Nándor Tóth Elemér A Nógrád Megyei Tanács VB A SZERKESZTŐ SÉG TAG JAI: Dr. Bacskó Piroska (cikk, tanulmány) Kojnok Nándor (szépirodalom) Dr. Praznovszky Mihály (hagyomány) Czinke Ferenc (művészet) Pál József szerkesztő (kritika) Főszerkesztő: B A R A N Y I F ERENC művelődési osztályának lapja. Főszerkesztő: BARANYI FERENC. Szerkesztőség: 3100 Salgótarján, Arany János út 21. Telefon: 14-386. Kiadja: a Nógrád Megyei Lapkiadó Vállalat. Felelős kiadó: Bálint Tamás igazgató. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető bármely, hírlapkézbesítő postahivatalnál, a Posta hírlapüzleteiben és a Hírlapelőfizetési és Lapellátási Irodánál (HELIR) Budapest V ., József nádor tér I. - 1900 - közvetlenül, vagy postautal­ ványon, valamint átutalással a HELIR 215-96162 pénzforgalmi jelzőszámra. Egyes szám ára 16 Ft, elő­ fizetési díj fél évre 48 Ft, egy évre 96 Ft. Megjelenik kéthavonta. Kéziratokat és rajzokat n em őrzünk meg és nem küldünk vissza. 0555-8867. 25-925. Készült a Nógrád Megyei Nyomdaipari Vállalat F. v .: Kelemen Gábor igazgató. 85.41063 N . S. IS S N : In d ex : salgótarjáni telepén, 5,6 (A/5) ív terjedelemben. _______________ �Á ra: 16,~ Ft � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Original Format The type of object, such as painting, sculpture, paper, photo, and additional data Papír Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - 1985/5. szám Subject The topic of the resource Művelődéspolitika Irodalom Művészet Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Baranyi Ferenc Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Könyvtár Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1985 Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye 1985 Baranyi Ferenc Palócföld https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/46def690897173f73dd8342a726ffc54.pdf 4f47b793c7bce13e374e39220a4ae4fa PDF Text Text �Tartalom 1. Fodor András versei 2. Nyilasy Balázs versei 3. XVIII. É V F O L Y A M 4. SZ Á M Pintér Tamás: Tehetnek egy szívességet a trombitásnak (elbeszélés) 13. Tamás István és Etesi Deák László verse 14. Lőrinczy István verse 15. Onagy Zoltán: Egy vándormunkás útikrónikája 21. Cegléd József: A z olaj 23. Bódi Tóth Elemér versei 24. Romhányi Gyula és Ádám Tamás verse 25. Szepesi József versei 26. Hortobágyi Zoltán: A kutya 28. Petrőczi É va verse 29. Versek Pinczési Judit hagyatékából NOTESZ 30. Hermann István: Gyermekszemmel 32. Szombathy Viktor: Szombatban-szombaton MŰHELY 33. Tandori Dezső: Keszthelyi Rezső költészetéről 37. Keszthelyi Rezső versei ABLAK 39. Salvadori gerillaköltők (Simor András) ÖRÖKSÉG 47. Kassai-Végh Miklós: Szabálytalan emlékezés Radnóti Miklósra 52. Szabó Károly: Egy századvégi Don Quijote: Komjáthy Jenő 55. A z ismeretlen Madáchról - egy könyv ürügyén (Praznovszky Mihály) MÉRLEGEN 58. Művészet és politika (Csongrádi Béla) 6 1. Fodor András: Szó, zene, kép (Czigány György) 63. Simor András: . . .és voltak boldog békeidők (Mátyás István) E számunk illusztrációját a Nógrádi Sándor Múzeum József rajzai közül válogattuk. Fotó: Duda László (Salgótarján) birtokában levő Nem ei Lampérth �FODOR ANDRÁS Öröm A sima, tág ég összehajló boltja kék diadallal őrzi fent magát, árad a langyos szél, belémbotolva mellemre szegzi rétek illatát. Ezer sugárzó képet szőve, bontva sziromfehérben remegnek a fák. - őt látom lépni, úszik habruhája, haj fonatán aranytűz zsizseg át. És megmoccan a közöny néma szárnya, halkul a csend és zajosul a lárma, mélyebb a menny, dacoskodóbb a fény, de bennem bizton elnyújtózva terped. mint széles, zöld mezőben két kis gyermek a minden és a semmi könnyedén. 1947, Nyár A cséplőgép megállt, elroppant csattogása meghökkent hallgatásunk csendjén még lüktet egyre, de már a lányok göngyölik a szíjat, sietve szétoszolnak az ég porába veszve. Megyek hát én is, fáradtságom derengő esti ablak. Szeret az út, a kutyák se engem, csak a staféta kedvéért ugatnak. I �N Y IL A S Y B A L Á Z S Zrínyi Pálffi Pálhoz Legalább te érts meg, barátom! A tehetetlen értelem s a vágyak kötéltáncosát.. . a Nap-nézés letargiáit, mocsaraink nyomorúságát. . . Te tudod, hányszor - ó, de hányszor! játszhatna gúnyos, torz mosoly a számon, lapozgatva sok könyvem, fölidézve temérdek javaslatom, koncepcióm, kitakarhatnám Zrínyivár sebes, üres, reménytelen, elfűrészelt cölöpjeit; ó, nézhetném én is, barátom, a köldököm százféleképp... Szemeszterek szalagcímek szemeszterek szalagcímek tűntetések tócsák árkok felelősség­ aprópénzek betoncsíkok fedélzetek sávok rések vásznak rongyok felelősség­ aprópénzek �P IN T É R T A M Á S Tehetnek egy szívességet a trombitásnak A rendőrök délután hat körül jöttek. A városi nappal ilyenkor fordul át észrevétlenül estébe, a liftek zúgva járnak fel-le, a magasházak visszhangos falai között szétáradnak az élet kö­ zönséges zajai, mintha foglyul ejtett bogarak nyüzsögnének egy zsúfolt do­ bozban. Garas Jácint kalandos munkához készült. Már hetek óta rossz volt a für­ dőszobai csap, nem lehetett rendesen elzárni, a forró víz konokul csöpögött, s amikor erősebb lett a nyomás, mérges sziszegések törtek ki belőle. A férfi most végre elszánta magát, rendbe hozza a rohadt csapot, hogy ne kelljen hallgatnia a felesége fáradt, ingerült szónoklatait. (.,Úgy látszik, ez is rám marad. Mindent nekem kell elintézni. Csak meresztgesd magad, Nagy Trombitás, nekem elég, hogy egy ilyen aranyszájú mellett élhetek. Örökre levettél a lábamról az ilszilencióddal. Kábítóan tudtad fújni, vagy száz évvel ezelőtt. A szutykos lebuj minden részeg vendege elélvezett. D e azt a krimót már régen lebontották, és te legfeljebb a port fújod le a dossziékról, havi négyezerért.” ) A fojtott viták nemegyszer a bizonytalan éjszakai csendben lobbantak fel, a csap alattomos, tolakodó hangjai miatt, és elron­ tották a szeretkezéseiket. Ezen a napon, hazafelé menet megvásárolta a szük­ séges holmikat, szelepet, tömítőgyűrűket, egyebet, amit a boltban egy nagy­ mellű lány elérakott. „E z köll magának” , mondta a „bájszolgálat” fölényesen, miután egy túlterhelt orvos kimerültségével meghallgatta a panaszt. Garas otthon át se öltözött, azonnal előkereste a rozsdásodó franciakulcsot meg az egyetlen, régi csavarhúzót és a fiával bevette magát a fürdőszobába. - Csak el ne áraszd a lakást - szólt utána az asszony egykedvűen, mint aki legszívesebben tudomást se venne a vakmerő vállalkozásról. A csüg­ gedt hang összeillett a sok éves kifakult pongyolával, amely szomorúan ló­ gott rajta. Buzdításnak nem rossz. Garas magabiztosan a gyerekre sandított, esze ágában se volt válaszolni. Hosszú háborúban nincs szebb, mint a tűzszünet. Bolond, aki az alvó oroszlán farkát rángatja. Feldobta a fogasra a bőr­ dzsekijét és módszeresen sorba rakta a kellékeket a mosógép fedelén. Először is elzárjuk a vizet - mondta. Jóleső gondolat volt, hogy egyedül, mindenféle tapasztalat nélkül lát olyan dologhoz, amit mások iparossal vé­ geztetnek el. Pedig nyilván egyszerű az egész. A tárgyak feltárják magukat, mint a nők, ha az emberben megvan a kellő eltökéltség, hogy megismerje őket. - Csak semmi kapkodás - magyarázta felemelt ujjal, a fiára pillantva. - Mindig arra kell figyelni, amit éppen csinálunk. Mire a gyerek cinkos módon oldalba bökte. - Benne vagyunk a képben, atya. Itt most muszáj villogni. - Ferdén pillantott fel rá, hűséges barna sze­ me tele volt biztatással. Munkára készen dörzsölte a tenyerét. - Prímán megbütyköljük. Jobb volt, mint lesz. 3 �- Nem ügy - mondta Garas. - A z á r at is prímán megbütyköltük, emlékszel? - Mi az hogy! - D e az a hülye ajtó megint leszállt. - Vettem észre. - Nem te tehetsz róla. Mégis megy a szöveg. Na, ez az. Hirtelen nagy meghatottság áradt szét Garasban, elfogódott mosolyra húzódott a szája. Ebben a pillanatban a fia iránti ádáz szereteten kívül semmilyen más érzés nem volt benne. A z én kölköm. Ú gy hasonlí­ tunk egymásra, mint két tojás. Csak az egyik hamarabb fog elzápulni. Már majdnem megsímogatta a fejét, de sikerült még félúton megállítania a mozdulatot. Komolykodó képpel azt mondta: - Nana! A fiú vidáman és megértően pislogott. - N e vigyorogj, Dzsi-Dzsi, nem a fényképésznél vagy - szólt rá Garas, majd elszántan bejelentette: - Most ugrik a majom a vízbe. - Megtornáz­ tatta az ujjait, ahogyan a gyakorlás előtti bemelegítésnél szokta, szertartá­ sosan és komolyan, az agyoncsiszolt, fényes hangszert bűvölve, amelyet min­ dig úgy vett kézbe, hogy soha nem volt káprázatos hangokat fog kicsikarni belőle. („N a, megint kunkorodik valami szívdöglesztő, lila blues, amitől leválik a tapéta. D e ne csüggedj, Aranyszájú, a nagy Luis Amstrong is lent kezdte. Igaz is, tán el kellene menned az álmok városába: egész New Orleans odavolna a boldogságtól” .) A trombita már egyre ritkábban került elő, itt a betondobozban nem fújhatta meg rendesen, a zaklatott la­ kók darabokra szaggatták volna, így néha-néha elsétált vele a szomszédos negyed félkész, kopár házaihoz, ahol a magányos dallamok szabadon szállhattak a nyers panelfalak között. - Hát lássuk - mondta most és meg­ fontoltan hozzákezdett az elzárót védő műanyag kupak lecsavarásához. Maga is meglepődött, milyen könnyedén sikerült, csak néhányat kellett for­ dítania rajta, és máris a kezében volt. Minden részével érezte, hogy a fia áhítatosan figyeli. A franciakulcsba fogott csapelzáró is engedelmesen mozdult, s amikor, alig egy perc múltán ellenőrző próbát tartott, elégedet­ ten tapasztalta, hogy a művelet eredményes volt: egy csepp meleg víz se jön a vezetékből. - Nagy vagy, atya. - A gyerek ünnepélyesen odatolta a kezét. - Utána lelépünk, fizetek neked egy üveg sört a Becsületvesztőben. - Túl bőkezű vagy. - Legyen kettő. - Zúzmarás. - Csakis. - Mennyi pénzed van? - Semennyi. - Gondolhattam volna. A csap kiszerelése következett. Ez már jóval komolyabb munka volt. A franciakulcs többször lecsúszott a rézből készült szelepház keskeny lapjairól, de a menetek végül is engedtek, egyszerre látható lett a vízkővel lepett nyi­ tott csodarab. Olyan volt, mint egy üres, tisztátalan száj. Garas a szerkezetet nézegette, próbálta kiismerni a működését. A lámpa­ búra ködös, lisztes fényt szórt szét, a hitvány izzó nagyon takarékosan vilá­ gított, alig látott mellette. („Itt ennyi is elég. Nem sebészeti műtő ez, hanem fürdőszoba, ha nem tudnád. A fütyülődet talán így is megtalálod.” ) Garas 4 �vádlóan felemelte a karját. - Ezért vágom meg azt a finom bőrömet min­ den borotválkozásnál. - Elhatározta, hogy most már csakugyan erősebbre cseréli. Legalább százasra. Holnap lesz a napja. Ha Linda fejreáll, akkor is. Kint váratlanul megszólalt a csengő. Először röviden, majd rögtön utána egy túlzottan kitartott berregéssel. - Megnézzem? - kérdezte a gyerek. - Le merném fogadni, tíz az egyhez, hogy a Mamácska jött - jegyezte meg Garas epésen. E v oé! Nincs a kerületben még egy ilyen radaros anyós, aki így ki tudná szimatolni, mikor van rá szükség. - Ide meg tedd ki a táblát, hogy „a félfogadás szünetel” - mondta. Amikor Dzsi-Dzsi kiment, halkan fütyörészni kezdett, laza, fölényes mozdulatokkal piszkálgatta a ke­ zében levő alkatrészt. Garas Jácint, a dörzsölt mesterember, akinek a szak­ ma a kisujjában van. Nagyon rövid idő telt el, a fiú gyanúsan oldalazva visszajött. Értetlenül, zavarodottan meredt az apjára, mintha elfelejtette volna, mit akar mondani. Valami történt. A z ember nem tudja, mikor éri öröm a házat. Garas las­ san abbahagyta a fütyülést, bizonytalan szorongás fogta el. - A rendőrség - szólalt meg Dzsi-Dzsi fakó hangon. - Téged keresnek. - Engem? - Garas meglepett grimaszt vágott, nem bírta ki, hogy hozzá ne tegye: - Csapszereléskor rendőrrel találkozni, időváltozást jelent. - És megveregette a fia vállát. - Lehet, hogy „ki kicsodá” -t játszanak. A z előszoba nyitott ajtajában két férfi várakozott. Elmozdíthatatlanul álltak a küszöbnél, mint akiknek ritka jó ajánlatuk van, és biztosak abban, hogy az üzlet létrejön. Egyikük civilben volt, jól szabott, sportos zakójában, Charles Bronsonos könnyedséggel támaszkodott az ajtókerethez. A z első pillanatra látszott, hogy ő a főnök. Mögöttük, a szűk lépcsőházban éppen megállt a lift, a szomszéd lakó nyomakodott ki belőle s a folyosón letábo­ rozva hosszasan, alamuszin piszmogott a csomagjaival. - Talán fáradjanak beljebb - ajánlotta Garas és belökte az ajtót. Ezek a házak tele vannak résekkel, úgy jár bennük a huzat, mintha a berendezéshez tartozna. - Csak ezután kérdezte meg, hogy mit óhajtanak az urak. A fiatalember középső ujjával végigsimította hosszúra növesztett, szomorú bajszát. Láthatólag ebben is ragaszkodott a Bronson-stílushoz. Mintha a Mr. Majestyk című filmből lépett volna elő. - Ön Garas Jácint? - Érezhető volt, hogy idegenkedve ejti ki a nevet. - Én vagyok. A nyomozó alaposan megnézte. - Jól elkeresztelték - jegyezte meg nyájaskodva. Igazán kedves. - A Jácint régi görög mondai névből ered - közölte Garas mellékesen, mint aki többet is tudna beszélni erről. - Nekem meg felel. A sportzakós szórakozottan bólogatott. A z arcára volt írva, hogy ne lehet neki semmi újat mondani. - Kérem a személyi igazolványát - szólalt meg száraz, hivatalos hangra váltva. Ehhez igazította a testtartását is. Egy­ szerre feszes lett és megközelíthetetlen. Garas kihozta a fürdőszobából a viharvert bőrdzsekit és szorgalmasan keresgélni kezdett benne. A rendőrök fölényes biztonsággal, kajánul figyel­ ték, ahogy egyre kapkodóbb igyekezettel, újra és újra kiforgatja a zsebeket. - Talán a másik ruhámban maradt - magyarázta és a feleségére pillantott. �Linda, a gyereket átkarolva, fehér arccal állt a fal mellett. Garas elindult a nagyszoba felé, de a nyomozó leintette: - Fölösleges. A z egyenruhás törzsőrmester ekkor felpattintotta a vállán lógó táskát, mint valami varázsdobozt, és két ujjal kihúzott belőle egy megviselt igazol­ ványt. - E z az? Garas az eléje tartott oldalon a saját, kissé merevre sikerült fényképét látta. Közelebbről is megnézte, mintha valamilyen ritkaság apró, finom rész­ leteit akarná szemügyre venni. Nyílt, bizakodó garasi arc, az a bizonyos ma­ kacs, fésületlen garasi hajtincs, a kamerának kiszolgáltatott tekintet. Stim­ mel. Kétségtelenül az ő igazolványa volt, az ő lompos aláírásával, és lent, a bal sarokban a kék tintafolttal, amelyet a felületesen zsebre tett golyóstoll ejtett a papíron. - Szóval, elhagytuk, mi? Megkapó királyi többes. — Ezek szerint elhagytuk. - Nagy könnyelműség. - Észre sem vettem. A rendőr visszacsúsztatta az igazolványt a táskába. Végérvényesnek látszó mozdulat volt. - Velünk kell jönnie - jelentette be Bronson, a jellegzetes bajuszsimogatás kíséretében. Eléggé váratlan fordulat volt. Garas tétován körülnézett a rendetlen elő­ szobában. Nyomozó, rendőr, gyerek, feleség. E z most valaki mással törté­ nik. - Bekísérnek? - érdeklődött szelíden. - És miért? - Nem is sejti? - Sajnálom, de nem. - Majd odabent megtudja. Odabent. - Ha ártatlan, nincs mitől tartania. - Kíváncsivá tesz. Lindának sikerült visszaszorítania a felcsukló sírást. Tehetetlen, hiszté­ rikus lendülettel odavetette magát. - Mit csináltál, drágám? - Nem csinált semmit - közölte a fiú nyugodtan. - Majd odabent megtudom - mondta Garas és olyan ráérősen bújt bele a dzsekibe, mintha csak könnyű késő délutáni sétára indulna. Megigazította a zsebeket, begyűrte az inget, félig felhúzta a cipzárt. - Vesztettél, atya - mondta a gyerek. A férfi elismerő mosolyra húzta a száját. - Nagyon úgy fest, Dzsi-Dzsi. Egyáltalán nem hasonlítanak a nagyanyádra. * Garas két és fél nap után, csütörtökön déltájt keveredett haza. Közben kiütközött az arcán a sűrű, fekete szőr, kockás vászoningét megviselték a priccsen töltött hosszú éjszakák. Belül is kissé gyűröttnek érezte magát, az ismétlődő rendőrségi szertartások, elővezetések, kihallgatások, szembesíté­ sek nem voltak éppenséggel pihentetők vagy felemelők. Eleinte egy csomó disznósággal gyanúsították, ő pedig megpróbálta előszedni az elsöprő, cáfol­ hatatlan, megdönthetetlen bizonyítékait, és eleinte az derült ki, hogy ilyen nincs neki egy szál se. Benne ült egy veszett, rázós kocsiban, amelyből nem lehetett kiszállni. A zárka, a kapitányság alagsorában, békés oázis volt. Édes otthon, biztos menedék. A másfélszer háromméteres, meszelt falú csinos 6 �helyiségen egy szakállas besurranó tolvajjal osztozott, aki figyelemre méltó, eleven értekezéseket adott elő a riglihúzás módozatairól. Aztán a dolgok kezdtek jobbra fordulni, Bronson mind zavartabban, céltalanabbul tapo­ gatta a bajszát, mintha ellenőrizni akarná, megvan-e még, és Garas Jácint egyszer csak azt vette észre, hogy valami szemérmes pardon-légkör veszi körül. Majd végre fanyarul elbocsátották. („Elnézését kérjük. Azért v a ­ gyunk, hogy gyanakodjunk. Megértheti. Minden maga ellen szólt. A tények, az időpontok, a sértettek vallomása. Így aztán belekerült a szórásba. Meg­ esik ez.” ) A nyomozó azt mondta, ha óhajtja, hazaviszik kocsival. Óhaj­ totta. Fesztelenül elterült a hátsó ülésen, egyik keze zsebben, a szája fontos­ utas biggyesztésre állítva, visszafogott érdeklődéssel nézte az elsuhanó utca­ képeket. Élvezte a pár perces utazást és ezt közölte is a két hallgatag rend­ őrrel. Már a lakótelep közelében jártak, amikor váratlanul megállíttatta a kék-fehér autót, azzal, hogy köszöni a fuvart, de itt kiszáll, ha nem veszik zokon. A szolgáltatóház fodrászüzletében megborotváltatta magát, majd át­ ment a Cicababa presszóba és kért egy üveg hideg sört. A pult mögött riszáló Cicababa csak langyos, olcsó készmosollyal tudott szolgálni, de a vékony, vörös köpeny alatt rezgő feneke minden pénzt megért. Volna. Garas most, amikor az ismerős tájékon hazafelé tartott, úgy érezte, messzi túlsó partról jött ebbe a régi pocsék-jó világba, amely az ő hányatott távolléte alatt semmit se változott. Különben nem is volt olyan kibírhatatlan és sanyarú vendégeskedés. Csak egy kicsit fura. Végül is nem veszített semmit. Itt van, eredeti példányban, minden része ép, megbízhatóan mű­ ködik, jelez. Különösen fontos, sürgető üzeneteket kap lentről, mióta a Cicababa beriszálta csábos gömbölyűségeit a tájba. Győzött az igazság, Garas Jácint szociális előadó, a leghűségesebb barát, a legjobb férj, a leg­ jobb apa, ím, megérkezik szeretteihez, mint egy becses, váratlan ajándék. A házfelügyelőnő, mintha megneszelte volna az elhalaszthatatlan alkal­ mat, éppen akkor lépett ki a földszinti lakásból, amikor a férfi becsukta maga után az üvegezett bejárati ajtót. A lágytestű, kontyos asszony össze­ csapta a kezét. — Ó , egek! - jajdult fel. - Hát kiengedték? Nyolcvan kiló álmélkodás és csalódás, a légypiszkos házirend alatt. Nagyon kedves, hogy örül nekem. - A z nem kifejezés. Én mindjárt mondtam, hogy beszélhetnek akármit, nincs itt semmi szenzáció. Tudja, az emberek szeretnek a más dolgában vájkálni. Odavannak azért, ha valamin elcsámcsoghatnak. - Melegen, sziruposan folyt a nő hangja, a fejére tornyozott hajszobor csillogott a lakk­ tól. - Na, igen - bólintott Garas, a liftajtóval szemezve. Hallatszott, hogy a lift ide-oda ingázik a fölső emeletek között. - Mindenre van idejük. - A z asszony gyászosan végighúzta tenyerét fenséges csípőjén. - Nekem épp elég a magam baja. Garas hűségesen követte a mozdulatot. Na, tessék, megint egy kísértés. El tudta képzelni, hol rejtőzik a bajok fő forrása. Rendkívüli forrás lehet. - Igazán jól néz ki - mondta. Nem így fest az, akinek súlyos gondjai vannak. A z özvegy hálás volt. Forró Hálás Özvegy. A makacs felbújtó egyre jelzett lentről. - D e azért megértem - mondta Garas és tartózkodóan legeltette szemét a selyembe burkolt tájakon. Talán egyszer ki kellene csomagolni a díszes göngyöleg­ 7 �ből és megvizsgálni, mi van alatta. - Nehéz lehet egyedül - tette hozzá alattomosan. Ilyen esendő az ember: sóvár gondolatokra vetemedik, ha egy-két napig elvonókúrán tartják. - N e haragudjon, ha kérdezek valamit... - A z asszony közelebb rin­ gott. Finom, gerjesztő illatok jöttek, a levegő viszketett. Behúzni a féket, gon­ dolta a férfi. Azonnal leállni. - Megmondaná, hol vették azt a cuki tévéállványt? Régóta fenem a fo­ gam egy ilyen forgatható micsodára. - Kis zavar futott át a nőn, men­ tegetőzve félrehajtotta fejét. - A házkutatáskor engem kértek fel hatósági tanúnak. A kkor láttam. Ravasz tálalás. Fortélyosan elhelyezett akna egy mimózabokorban. G a­ ras a lifthez cselezte magát, a kulcsaival játszott. - Iparművészeti darab. A z anyósomtól kaptuk - mondta szárazon. A táblán végre kigyulladt a felmentő, szabad jelzés. Gyorsan megnyomta a hívógombot. Felfelé menet jutott eszébe, hogy ebben az időpontban nem talál ott­ hon senkit: a gyerek iskolában van, Linda meg dolgozik. A féktelen, ün­ nepélyes fogadtatás tehát elmarad. Odüsszeusz teljes fegyverzetben, tettre készen hazaérkezett, és az ő hűséges, jó Pénelopéja nem tud róla. Sürgő­ sen el kell zarándokolnia a környék valamelyik éppen működő telefon­ jához, hogy a feleségével beszéljen. Ó , Linda, szegénykém, tudom, meny­ nyire izgultál értem... D e a lakásban többszörös meglepetés várta. A z ajtó­ nyitásra a felesége szaladt elő, egyenesen a karjába zuhant, és ő, a rá­ boruló asszony mögött, a feldúlt nagyszoba közepén nyomban felfedezte Mamácskát is: egy túltömött bőröndön lovagolt nagy igyekezettel, hátha si­ kerül lecsuknia. A rendkívüli állapot szembetűnő volt. A csábító házas­ társi heverőn, a fotelokon és a szőnyegen ruhák, cipők, gyerekholmik he­ vertek, sietős összevisszaságban. Garas azonnal sejtette, hogy eltökélt men­ tőakció közepébe csöppent. A z anyatigris kiragadja az elárvult leányt és az ártatlan gyermeket a fojtogató magányból. Netán a fertőből. A z is le­ het. - Nem tudod, mit álltam ki - tört rá Linda. - Nem tudod, nem tudod - hajtogatta elnyűtten. Garas hozzáértő kézzel simogatta a remegő asszonyt. A z arcát, a haját, a hátát. - Nyugodj meg, drágám, Amint látod, túléltem. - D e mit akartak tőled? - Csak félreértés volt. - Csináltál valamit? - Mondom, hogy félreértés. Most már minden rendben van. - Jó tudni... Mamuska reményvesztetten, sértetten üldögélt az ellenálló bőröndön. Egyáltalán semmi sincs rendben. - Hát ez nem hiányzott - ismerte el a férfi. - D e itt vagyok, teljes életnagyságban. - És a mellére bökött. - Nézzetek meg jól. - Mindnyájan megnézhetjük magunkat - mondta Linda kongó han­ gon. Borús házimuzsika, halkan pengetve. Pizzicato piano. Mintha még most sem fognák fel, hogy a süket kriminek vége. A lapja tiszta, olyan ártat­ lan, mint egy nemeslelkű, hamvas szűzlány. Méretre készült glória fény­ lik a feje fölött; nem látják? Garas félresöpört néhány aranyos bugyit, rö8 �vici hálóinget meg efféle forró ruhadarabot és belesüllyedt az egyik fotel­ ba. - Ahol gyalulnak, ott hullik a forgács - mondta bölcsen és megbocsátón. - Elvégre az enyém volt az igazolvány, amellyel az a szélhámos, strici jó pénzeket csikart ki a hiszékeny nénikékből meg vén szivarokból. Mert ezt a szemétséget csinálta. És még hasonlított is rám az ipse. Bőr­ dzsekit hordott, a modora választékos, megnyerő, egészében rokonszenves, mint én. Szegény, megtépázott öregek... Egyszer csak betoppan egy jóképű, finom ember, azt mondja, bocsánat a zavarásért, a tanács szociális osztá­ lyáról jöttem, odamutatja a személyit, melegen érdeklődni kezd a sorsuk felől, sajnálkozik, jegyez, csóválja a fejét, udvariasságból leönt egy-két ku­ picával a rettenetes háziszőttes tojáslikőrből vagy csokoládéflipből, aztán borongósan meditálni kezd, hogy bizony, keserves az élet, semmi nem megy egyszerűen, de azért reménykedni kell, hátha van valami kiskapu, és talán-talán lehetne segíteni a bajokon. Esetleg, netán, ha... A nyomorultak meg rögtön értik, miért ne értenék, nem inkubátorban élnek, nap mint nap tapasztalják, hogy minden kerék jobban forog, ha egy kicsit meg van kenve. És előkotorják valahonnan, a megsárgult lepedők vagy rongyos régi könyvek közül az eldugott, összekuporgatott kis pénzüket, még rimánkodnak is, hogy tessék csak vinni, szívhezszólóan esdekelnek, újratöltik a poharat, megtoldják az összeget még egy-két százassal, ami biztos, az biztos, potyán nincsen semmi, így van ez, mióta világ a világ, hisz’ Krisztus koporsóját se őrizték ingyen. - Garas itt megállt egy pillanatra, mert za­ varta a hallgatóság közönye. Mintha a nagy semmibe bámultak volna, Linda ernyedten lógó fejjel, Mamácska odafagyott komorsággal az arcán. Garas megvakarta az állát, az ujjával csettintett. - Hölgyeim, figyelem! Most jön a történet vége - jelentette be titokzatosan. - Ez vagy te - sóhajtott fel az asszony. - Direkt élvezed, hogy ilyen szégyenletes dologba keveredtél. - Mert az embernek röhögnie kell. - És a férfi megpróbálkozott a hí­ res Garas Jácint-féle bájvigyorral. Eddig valami jóleső biztonságban rin­ gatózott, a nyugalom és a könnyedség most kezdett lassan elszivárogni be­ lőle. - Szóval, az üzlet szépen virágzott, az illető igencsak komolyan vet­ te a dolgát, volt olyan nap, hogy tíz-tizenöt helyre is bekopogott - foly­ tatta csevegő hangon - , hullott a pénz, mint ősszel a falevél, holmi apró­ ságot, ezt-azt még el is csent, és ez így ment volna még, ki tudja, meddig, csakhogy a sors összehozta egy ártalmatlan kis rövidlátó öregasszonnyal, aki túl aggályosan, túl sokáig találta nézegetni a személyi igazolványt, az ab­ lakhoz is odavitte, hogy a rozoga szemüvegével jobban lásson, az ál-előadó lába alatt meg forrósodni kezdett a parkett, hirtelen beijedt és füstölve távozott a tett színhelyéről... Hát ennyi - mondta Garas diadalmasan és úgy méregette őket, mint aki pártfogó ismerőst keres. - O tt volt a papí­ rom, nagyjából illett rám a személyleírás, világos, hogy fennakadtam a ma­ dárfogó hálón. A z átejtett, nem túl híres memóriájú kisöregek pedig berezelve egyre énrám mutogattak a rendőrségen. — Garas nagy lendülettel szét­ dobta kinyújtott lábát, egészen elterült a fotelban. - Még jó, hogy a balfácán végül megkerült. Most ott ül a zárkában, én pedig itt lubickolok kis családom szeretetében ; csak utódom és örökösöm hiányzik. - A zt hiszed, most valami jó viccet mondtál? - Linda idegesen, szapo­ rán hunyorgott, mint mindig, amikor éles folytatásra készült. - Megkér­ dezhetnéd, hol van a fiad. 9 �Hol volna... - A fiam az iskolában van - mondta Garas a nyelvleckék egyszerű kijelentő stílusában. Mintha rádió szólalt volna meg, anyósa szárazon, távolról közölte: Elküldtük moziba. Nem volt hajlandó iskolába menni. Talán kitalálod, miért. - Miért? - kérdezte Garas. - N e add itt a naivat - szipogta a felesége. - Nagy, készséges könny­ cseppek buggyantak ki a szeméből és legördültek a rúzsozott száj mellett. - A z egész lakótelep a te dolgodon élvezkedik. Tegnap azzal csúfolták Zsigát, hogy úgy látszik, nemcsak a trombitát szoktad megfújni. Még öszsze is verekedett miattad. Akkora monokli van a szeme alatt, mint egy kistányér. - A z én fiam! - mondta Garas büszkén. Ebben a pillanatban kezd­ te érteni, honnan fúj a szél, miért ilyen dermedt körülötte a légkör. Fin­ torogva végigpásztázta a szobát, és mintha csak most venné észre a fel­ fordulást, kedélyesen megcsóválta a fejét. - Nyaralni készültök? Javíts ki, ha tévedek. - Úgy gondoltuk, jobb lesz, hogy ha hozzám költöznek — adta hírül Mamácska-rádió. Ezek bediliztek. Garas meglepetten füttyentett. Több nem telt tőle. Linda hajszoltan mászkált a bútorok között, a kezét tördelte. - Most már örökké azt mesélgessem, hogy merő tévedésből csukták le a férjemet? A duzzogó ajkbiggyesztés még nyomatékosabbá tette a szavaiban bújkáló gyanúsítást. — A világból szeretnék kimenni. Nem ilyen életet képzeltem magamnak. - Hirtelen megállt a férje előtt. - A házfelügyelőnő, az a da­ gadt, pletykás rüfke itt volt, amikor a rendőrök ráakadtak a takarékbetét­ könyvre, a vacak kották között. - Úgy találta ezt, mintha csalétket rak­ na egy ügyes csapdába. - Valahogy elfelejtetted közölni velem, hogy van harmincöt ezer forintod. A két nő diadalmasan összenézett. A nagyszövegű trombitás most kap­ kodhat a levegő után. Erre a csinos leletre adjon magyarázatot, ha tud. - Miért hallgatsz? - kérdezte az asszony. A hang Lindáé, a hanghordozás egy ügyészé. - Szóhoz se jutok mondta Garas. Nem csoda. - Mitagadás... - Tán a fizetésedből kapirgáltad össze? - Nem - felete Garas savanyúan. - Mindjárt gondoltam. - Mit gondoltál, drágám? - Hogy nem tiszta ügy. A zt kellett gondolnom. - Kellett? - A nyomozók repestek az örömtől, amikor megtalálták. - Azok olyanok. Minden csekélységnek tudnak örülni. - A férfi boszszús képpel hátrasodorta a homlokába lógó nevelhetetlen hajtincset. — Oda a meglepetés. - Aztán lassított mozdulattal kihúzta a dzseki belsőzsebéből a bűnjelet, mintha a tárcáját halászná elő egy kedélyes kisvendéglőben, hogy rendezze a számlát. - Tessék - mondta. - Pénz áll a házhoz. Mamácska egy federítő óvatosságával előbbre lépegetett, hogy közvet­ len közelről lássa. - Milyen pénz ez? 10 �- Kicsi - felelte Garas. - Szívből sajnálom. A lottó akkor fizet legke­ vesebbet, amikor nekem is beugrik a négyes találat. - Biztos kosarazó­ lendülettel az asztalon álló kerámia tálba dobta a betétkönyvet. - Köz­ préda. Lakáscserére szántam, de ez ne zavarjon senkit. Mind a ketten tűnődve hallgattak, mint akik a szétkergetett gondolato­ kat próbálják nagyhirtelen összefogdosni. Linda minden idők legcéltala­ nabb rakosgatásába kezdett. Nyersen elragadott egy hamutartót, majd visszacsúsztatta a helyére. A padlóvázát öt centivel odébbtolta, megvál­ toztatta a heverő színes subapárnáinak a sorrendjét, elfordította az álló­ lámpát, aztán valamennyi tárgyat gondosan újra oda tett, ahol eredeti­ leg volt. - Azóta nincs meleg vizünk - mondta rettentő tanácstalanságá­ ban. - E z volt a legkevesebb - sóhajtott fel Mamácska, és hosszas, lankadt bólogatása egyéb tragikus, fenyegető körülményeknek szólt. Garas kikászálódott a mély fotelból. - Rendbehozom a csapot - jelen­ tette be méltóságteljesen. - A zt igen - mondta Linda szenvedve - , a csapot talán rendbe lehet hozni... A férfi úgy érezte, lassan, fáradtan lefelé csúszik valami szép, derűs magaslatról. A kijózanító fogadtatás mozzanatai túl frissen, elevenen él­ tek benne, enyhe undorral gondolt minden alamuszi fecsegőre, más pisz­ kában turkálóra, és homályosan feltette a meglepő kérdést, hogy miért nem ismeri a feleségét. Mintha két és fél nap alatt nagyot fordult volna az egész nyavalyás világ. Szűk lett és érdes és barátságtalan. Soha nem érezte magát olyan szabadnak, kipróbáltnak, teherbírónak, mint jó egy órával ezelőtt, amikor a Cicababa közelében urasan kiszállt a rendőrautó­ ból, de azóta bizonyos események ezt a könnyelmű újjongást jócskán lelohasztották. A szabadság szellője környezetszennyező szagokat lengetett, és Linda puszta jelenléte kimerítő volt. A helyzetére gondolva elhúzta a szá­ ját. Innen nézve a szerepe elég balgatagnak látszott, vigyori statisztaként ügyködött, hamis, csalóka díszletek között. Mellékes, suta figura volt, ez­ zel az elmével. Nemes vonalú fején bohócsapka, a lábán papucs, a hóna alatt elnémult trombita. Egy mostanában olvasott csavaros történet jutott az eszébe, a jámbor pasasról, aki idegen lakásba téved, és csak évek múl­ tán jön rá arra, hogy eltévesztette a házszámot, dőrén besétált egy kelep­ cébe. Garas gondolatban bátorítón kezet szorított magával és körülbelül olyan tartásban indult a fürdőszoba felé, mintha időzített bombát kellene hatástalanítania. Garas Jácint polihisztor, világfi és mindenes, a köz szol­ gálatában. A z ajtót férfiasa n bevágta maga mögött, mint, amikor az em­ ber végérvényesen lezár egy szakaszt az életéből. Míg a csappal bajlódott, eltöprengett azon, hogy vajon milyen port kavart ez a vacak rendőrségi história a hivatalban. E l tudta képzelni. A z egész társaság igen finnyás és kenetes, piszok nagy erkölcsösség dúl odabent. Lelki szemeivel látta, amint élvetegen dörzsölik a tiszta kezüket és arra kötnek fogadásokat, hogy ki kerül majd a helyére. Kínjában elnevette magát. Hiába próbál mosa­ kodni, legkevesebb, hogy más helyre dugják, az irattárba, a postázóba vagy az iktatás hangulatos odújába, ahol kellőképpen el lesz zárva, ki lesz kap­ csolva, mérget lehet rá venni, hogy elteszik a süllyesztőbe, ha ugyan melegebb tájékra nem küldik. Gyanús egyén lett, akitől óvakodni kell, mert ártatlanság ide, ártatlanság oda, jobb ilyenkor vigyázni. Garas egy 11 �életművész nagystílűségével megvonta a vállát. - Tehetnek egy szívessé­ get... - mondta félhangosan. - Tehetnek egy szívességet, tehetnek egy szí­ vességet... - dúdolta, miközben a merész kísérlet a végéhez közeledett. Nemsokára a csap a helyén volt és működött, Garas mind a két kezét zsebre vágva állt a mű mellett, elégedetten zuhogtatta a forró vizet a kád­ ba. A visszhangos fürdőszobában diadalmasan sistergett, zengett a víz, mint egy elsöprő erejű ünnepi szimfónia. Garas lengén alámerült, légiesen lebe­ gett benne, észre sem vette, hogy a fia benyitott. Dzsi-Dzsi hirtelen bukkant elő a gőzből. Ravaszul mosolygott, akár egy tapasztalt, vén róka, aki minden lehetséges jót és rosszat ismer a világ­ ról. Bedagadt szeme sötétkék, véraláfutásos folt közepében pislogott. Tudtam, hogy számíthatok rád, atya - közölte a harsogó zajt túlkiabálva és nagyrabecsülése jeléül határozottan odalökte a kezét. 12 �T A M Á S IS T V Á N Áldozat napszálltakor Miként a lányok lángoló szoknyája a férfiközöny évszakaiban, fölreped a domb, és elnyeli a Napot. Vörös tehenek futnak széles mezők sárga útjain, kék hegyek megnyílt patakjaihoz, hol fehér bikák tartják az eget fekete szarvukon. S az Úr fényes kagyló-tenyerébe meríti a tengert és megitatja a gyíkot. E TE SI D E Á K L Á S Z L Ó Önemésztés Mint aki egy fának az egyik ágából baltanyelet készít, s a baltával kivágja magát a fát. 13 �LŐRINCZY ISTVÁN Pásztorének Sinka Istvánról Öreg juhász állát régen felkötötték széthordta szagát az ős bihari szél széthordta szerelmét konok éhezését s a holdtól lángoló keményszálú haját egy lány fürdött égszínű folyóban duzzadó mellein vízililiom hosszú combjain a hullámok táncoltak és isteni öle felizzott a nyárban. . . a Körös folyt a kék csillagok felé karcsú partjainál pásztorok daloltak a tűz lerágta a sovány birkák húsát s csendőrtollaival jött az őszi hajnal ajánlás juhászokért akik fagyott krumplit ettek kiknek csontja felett sót legelt a nyáj akiket félholtan a szekérre tettek s kikkel kezet fogott a sompolygó halál 14 �O N A G Y ZO LTÁ N Egy vándormunkás úti krónikája A z út örök és tétlen mégis mindent végbevisz észrevétlen. Lao-Ce 1. A mészáros orosztanár. Az úton a kezdet egy vadgalambfészek. Elkészítet­ el n és rendetlen, akár a szarkák mesterműve. Évek óta ismerem. Lakóit is, bár megtehet, szeretőt, házastársat váltottak az elmúlt zimankós telek, fülledt, idegesítően egyhangú augusztusok unalmában, depressziójában, amikor csak az a bogár, meg a bogárvadászat, elkerülhetetlenül. Annyira nem, olyan jóban nem vagyunk, hogy megkülönböztethetném őket személyre szabott stílusjegyeik alapján. Fészkük túlfejlett faiskola egyik szélső parcellájában rejtőzködik. Ezt a tíz­ ezer fát, óriáscsemetét elfelejtették eladni, vagy eladhatatlan volt (?), így aztán, mert újra szükségessé vált a terület, gazdái megkezdték az irtást, számomra igen meglepő módon: mellmagasságban motoros fűrésszel elmetszik a törzse­ ket. Kikeresem a vadgalambok otthonát, talán egy nap a haladék, gondolom, és közben eszembe jut Palánki tanár úr, a pofongyáros orosztanár, aki két csapdá­ val elfogott uhujának, néhány hozzá hasonlatos természetű tanítványával, a te­ metőkert szomorúfűzeiről alvó madarakat légpuskázott te, soha nem felejtve el reggel, hogy eldicsekedjenek a mészárlás számadataival. A tanár úr technikája orosztanításával egyezően ritka radikális volt. Erős reflektorral kikeresték az ágak között a szárnyasokat, s amikor felfedeztek egyet, négy-öt puskával tüzel­ tek rá, megjelölt (!), megkülönböztetett ólomgolyókkal. A madarak éppen úgy hozzátartoztak életünkhöz - nem lévén ilyen elké­ pesztő méretű a vegyszerezés hatása - , mint ahogy mi törtük a havat a tanyá­ ról iskolába menet téli reggeleken. Sem a térden felül érő hó, sem a hurokkal elfogott fácán, sem a Topolyoson úszkáló vadkacsa lecsúzlizása nem okozott tel­ ki defektet, hiszen a fácánleveshez - különösen anyám elkészítésében - alig hasonlítható étel; a hó pedig: ha tél van esik, egyértelmű. De hogy valaki pusz­ tán sportból, csak azért, hogy fogságban tartson kápolnatornyok környékéhez tar­ tozó éjszakai huhogót, csak azért irtja a senkinek nem ártó, kedves balkáni ger­ léket, elképesztőnek tartottuk. (A kis csapat lajstromot vezetett a jelölt golyók találatáról, és talán jutalmat is tűztek ki az elsőnek.) Az eset okozta „tartózkodásunk” , túl a nyitott tenyérrel, számolatlanul osz­ togatott pofonokon, minden bizonnyal jelentős részt vállalt az orosz nyelvben való jártasságomban, annak igen alacsony fokában. És maradt a későbbiekben is. 2. Egy másik vándor. Március közepe van és szemetel a hó. Lókosi kölyökkoromban nemritkán fordult elő, hogy március idusát a Topolyos mellig érő, így könnyen átmelegedő vizében az esztendő első fürdésével ünnepeltük. Ma sze­ metel a hó. Felhúzott cipzárral nagykabát, alatta vastag pulóver. �A buszmegállóig tartó út egyharmada elmaradt. A mocskos kis patak, melyen átkelek, hogy elérjem a Külső Bécsi utat, ezen a reggelen tisztábbnak látszik. Hétfő lévén ma járt le a negyvennyolc óra, melyet öntisztulásra ajándékba jut­ tatott számára az ötnapos munkahét. Tíz perc hátra Sziszifusznak, mert hat óra egy másodperctől újra árad belé a közeli üzemek ülepítőinek túlcsorduló szennye. A túlsó parton hatalmas vörös farkaskutya nyalogatja bal mellső lábát. Ami­ kor meglát - már az apró hídon járok - , megriad, és én is megriadok tőle. Laposan - , hogy ne lássa, félek tőle - , körülpislantok valami bot után, de nincs elérhető ütleg, erre oldaltáskám zsebéből előhúzom bugyiimat, ha támad­ na, ne legyek teljesen védtelen. De nem támad, néhány távolodó lépés után visszakuporodik előző helyzetébe, gyógyítgatja lábát. Ezen felbátorodva halkan füttyentek. Emeli a fejét. Szép kutya. Szép, hatalmas kutya, valószínűleg abból a fajtából, akiket elveszítenek a külterületen, amikor már nincs szükség rá, ami­ kor egyre nehezebb a fenntartása, amikor nagyot emelnek a kutyaadón, a hús­ árakon, mert egy ilyen hatalmas dög nem él meg tejbegrízen. Nincs sok bizodalma hozzám, de azért benyúlok a táskába újra, előveszem maradék szalonnámat. Erre ütöm a tojást - ha van - a Solymárvölgyi út 5 alatt levő szólista munkahelyemen, ha megéhezem, de most egy hétig nem jövök, a szalonna meg máshol is jó tojással, tojás nélkül. A kézben tartott bugyiival lekanyarítok belőle, úgy, hogy a bőre maradjon (mert azt a zacskós leves ízesítő­ jeként használom) - és megcélzom a kutyát. Felugrik, és mire földet ér a szalonnadarab, már négy lépést oldalazott elő­ ző helyéről. Mintha nem törődnék vele, ballagok tovább a földúton, csak fél­ szemmel figyelem. Talán szagra, talán formára, de rájön, nem ellenség dobott felé, visszasompolyog a szalonnához, óvatosan körbenézegeti, mint mindenki, aki úgy kap alamizsnát, hogy nem kérte, nem tartott igényt rá, de tulajdonkép­ pen hálás, amennyire büszkesége engedi. Jól van, gondolom, megtörlöm a kezem, elrakom a bugyiit. Nem nézek hát­ ra, csak már a vasúti töltés emelkedőjénél. A vörös tíz méterrel mögöttem bi­ ceg, bal lábát csak leteszi a földre, nem támaszkodik rá. Jól van, pajtás, mon­ dom, még egy szeletet kaphatsz, de ne gyere tovább velem, rögtön itt a vonat. Romhányi (egy másik szólista munkahely) kutyánknak, a vénséges, reszkető fe­ jű Buksi-kuvincnak rozsdás nagyfiát is a vonat ütötte el. Majdnem megsirattuk, olyan okos bakesz volt, olyan szép és tanulékony. 3. A város határának színei. A töltésen, a sínek melletti gyalogösvényen me­ gyek fölfelé, az ürömi állomásig még szűk ötszáz méter. Egy tehervonattal ta­ lálkozom minden úton. Dong, remeg a föld, amikor elhúz mellettem. Első ta­ lálkozásainkkor lelassítottak a masiniszták, ezen az egyenes szakaszon messziről látható a gyalogos, és mint később értesültem a dologról, öngyilkosnak néztek, figyelmeztették egymást. Mára különleges a kapcsolatom velük. Né­ melyük mellém érve megnyomja a kürtöt, hogy majd’ a szívem ugrik ki, más, aki talán többször látott, kiemelkedik az ülésből, int, visszaintek. Soha nem tud­ ni előre, így inkább a kürt ledöntő, rémítő hangjára ügyelek, nehogy ijedtem­ ben nekiugorjak a szerelvény elsuhanó falának. Ma köszöntenek, ez öröm. Ráadásul friss barátságom a kutyával - ennél job­ ban nem kezdődhet hét manapság. Érzem is, milyen szerencsés vagyok, és nem gyújtok rá, ne rontsam kedvem kora reggeli köhögéssel. Megállok, a kutya is. Most kezdem sajnálni, hogy nem a munkahely felé tartok, és azt is, a maradék kenyeret kukába dobtam. Nem venném szívesen, ha miattam rontaná el gyom­ rát a puszta szalonnával. 16 �Messze elkerülöm a várótermet, és annak patkányban, bűzben nem szűkölkö­ dő környékét. Európa legpiszkosabb, legelhanyagoltabb váróterme. Nincs párja emlékezetemben, pedig néhány száz vasútállomást őrizget az elmúlt esztendők­ ből, néhány tucatot pedig mint szállodát, melyben egy vagy több éjszakát töl­ töttem. Az úton idáig a szemét, a kosz, a piszok a legjellemzőbb látvány. A töltés körül fehér-zöld-barna minden, mint amikor utolsókat rúgja tavasszal a hó, de még lapul a mélyedésekben. De itt a hó újság, doboz, rothadó matracok, rozs­ dás zsírosbödön, s az isten tudja mi még. Az őszi szél, ha megrázza magát a solymári völgyben, olyat produkál, mely­ hez a sivatagi homokviharok inasnak számítanak. Százméteres magasságban ver­ senyez a Népszabadság sportrovata az IM Félszárnyú pegazus oldalával, köztük egy szétázott Fecske-doboz, alattuk selyempapír száguld, és föl-le ingázik egy cementes papírzsák. A tehetségesebb repülők átlibbennek a magasfeszültség drótjai fölött, míg a súlyosabbja leül és pihenget a csemetekert fakoronáin. A varjak - ellepik a vidéket - tudván, hogy nem konkurálhatnak, behúzott nyak­ kal lapítanak a szántáson, esetleg bontogatják a műanyag zsákokba kirakott friss szemetet. 4. A munkásosztály kora reggel. A z autóbuszmegállóban - mint ilyenkor reg­ gel mindig - , munkába induló férfiak, cipőre rogyó konfekciónadrágban, kon­ fekció szivacskabátban, ujjaik közt konfekció Kossuth, zsebben konfekció kétdecis cseresznyepálinkás üveg. Nagy figyelemmel osztják el egymás közt. Itt senkinek nem juthat több, keve­ sebb. A demokrácia az összedobott pénz arányában él. tehát ki mennyit tett a kosárba, annak arányában részesül. De tettenérhető a kivárásos demokrácia is. Ma én veszem, holnap te vásárolsz, holnapután ő. A beszélgetés, melyet jára­ tukra várva ellejtenek, ugyancsak konfekciónak nevezhető: melyik az a roha­ dék sofőr, aki nem állt meg nagyon sokszor, s miatta levonta a művezető a félórákat. - . . . fél évig az anyja szentségit! Fél évig! - mondja egy szürkébe öltözött kemencés, nagy igyekezettel, hogy felheccelje magát, így minél pontosabban ér­ zékelhetővé váljon akkori dühe. - De egyszer se! Még csak erre se nézett! A megálló igen rossz helyen áll, ezt a buszvezetők bizonyíthatják. És aprócs­ ka: ezt szintén. Ha egy tizennyolcas kék busz beáll, a távolsági csuklósok kény­ telenek elfoglalni az utazósávot. De mert a távolsági autóbuszok egyszerre in­ dulnak az óbudai pályaudvarról, és az Engelsről tíz perccel korábban útjára engedett esztergomi is éppen a többivel egyidőben érkezik meg, előfordul, hogy hat kocsi várakozik egymás mögött, közéjük ékelődve a civil, káromkodó au­ tósok hada, akik viszont az utat beláthatatlanná tevő bukkanó miatt nem mer­ nek kibújni. Szezonban - de fél hattól fél nyolcig; du. fél kettőtől fél négyig idegen szemlélődő azt hiszi, baleset történt, esetleg tíz percen túl lezárható so­ rompó zárja el a forgalmat. - Egy darabig lestem őtet az utcán - folytatja a szürkébe öltözött utazó - , de nem sikerült találkozni vele, aztán megüzentem egy haverral, hogy ha elka­ pom, falhozb..., mint Laci a majmot. Azután már megállt. Az autóbuszsofőrök, éppen az imént elmondottak miatt, ha tehetik, úgy vág­ tatnak el az ürömi megálló mellett, hogy oda se néznek. Mert túl sok időbe te­ lik a beállás, bonyolult a kijutás. Így aztán akit négyszer-ötször föl nem jelen­ tettek az utasok, elhajt szemrebbenés nélkül. 17 �- Először fölszállok - folytatja - , látom, hogy remeg a pali a kormány mö­ gött. Mondom neki, ne remegj, b .. .meg, hanem állj meg, amikor van fölszálló, oszt nincs mit remegni... Mint a villám, úgy váltanak. Most egy másik beszél a cseresznyések közül. Nem merek odanézni, mert félek, hogy nem folytatják. Szégyellt szenvedélyeim egyike a hallgatódzás. Igaz ugyan, hogy az ifjú leányzók eszmecseréje több rej­ telmet, izgalmat nyújt, de a március közepi hajnalokra nem az ő jelenlétük a jellemző, ezért aztán, ha ló nics, szamár is megteszi. 5. A z alkoholizálás bélműködésre gyakorolt átkos hatása. Tegnap esti kártya­ csatáról folydogál a szó, melyet a közeli kocsmában - a Három Vándorban tettek meg. Csak távirati stílusban idézem, és igyekszem annyira finomítani, amennyira finomító készségem hajlandó erre, de az érthetőséget nem zavarja. Tehát: a mesélőnek ugyan már régen ki kellett volna mennie, hátra, de anynyira jött a lap, hogy nem merte megszakítani, közben áldotta istent. Aztán csak elszánta magát egy pislantásra. Közben - kisdolga közben - , mint azt tenni szokta, megkísérelte feszítő beleit lelevegősíteni. De nem koncentrált eléggé, és nyelesre sikerült. Miatta - pedig soha úgy nem jött a lap ebben az évben nem folytathatta, nem ülhetett vissza az asztalhoz, hanem hazasöpört tisztálkod­ ni. A nevetés, mely a történetet kíséri, frenetikus. Aztán elregélik saját, e tárgy­ hoz kapcsolódó eseteiket. A cseresznye után vannak. Jönnek-mennek az autóbuszok, csak az enyém nem, lehetséges, amíg a kemencéseket kihallgattam, nem vettem észre, és elhalasztottam a járatomat. Ő k is felszállnak. A mesélő bal kézfején, alkarján forintos nagyságú sebhelyek, a hamutartó helyett ott eloltott Kossuthok nyoma. Búcsúzóul megszemlélnek, mert akarva, nem akarva felröhögtem a nyelestörténeten. Nem tudják, hova tegye­ nek. Dabason, ezer évnek előtte, barátom felesége nem lévén otthon, belemerül­ tünk az üdvözlő iszákosság fertőjébe. Valahonnan kártya és kártyázok is előke­ rültek, így a pálinka mellé e másik szenvedélynek is hódoltunk. Részben mert szükségünk volt pénzre, részben mert: miért ne? Annyit elveszíteni ketten se tudtunk volna, hogy az jelentős összeg legyen, nyerni viszont, bármennyit nye­ rünk, használunk vele magunknak. Valami iszonyú, eladásra szánt, élesztős pá­ linkát hoztak a fiúk, és az fogyott minden mással, sörrel-borral egyetemben. Meglehetősen benne jártunk az éjszakában s az illumináltságban mindannyian, amikor iszonyatos bűzre lettünk figyelmesek. És arra is, hogy az egyik ifjú, ne­ vezetesen Pinder, eltűnt szó nélkül. Pindert nem kerestük annyira, mint a bűz eredetét. Ez a rettenetes, felidézhetetlen és semmihez nem hasonlítható szag néha rossz álmaimban kerül elő, és a reggeli kocsmaklozettok ajtói alatt szivárog, ha levegőt veszek, mint betévedő. Történt, hogy Pinder - akár a kihallgatott cseresznyés utazó - , szűkre vette a fürdőszoba elérésére szánt időt, és mielőtt célját elérhette volna, belső rend­ szere mondta a magáét, fellebbezhetetlenül. De Pinder, talán nagy gyakorlata, talán helyzetfelismerése segítségével letolta a letolandókat, így aztán terméke, annak legalábbis egy része, a folyosókőre csattant. Aztán letakarta egy szép, színes rongyszőnyeggel. Az álca miatt, bár többször elhaladtunk fölötte a felderítés alatt, egy óráig tartott, amíg ráleltünk. Kivilágos virradatig a szagta­ lanítás, amíg elértük, hogy ha az első perceket 100 százaléknak vesszük, azt le­ csökkentettük 50 százalékig. Ez volt tehát akaratlan nevetésem oka, mert azt megtanultam, ha hallgatódzik az ember, bármit mondanak is, az arcnak kifejezéstelennek, mozdulatlannak kell maradnia, mint Unkaszé volt a kínzócölöpön. Néhány nappal ezelőtt talál­ 18 �koztam vendéglátó barátommal. Felidéztük szerencsétlen végű kártyacsatán­ kat, mely ugyan jelentősnek nevezhető anyagi haszonnal járt, de többé nem it­ tam házi főzésű pálinkát, és ha falusi kisboltok pultján élesztőt láttam, felfor­ dult tőle a gyomrom. 6. A nyelvtudományról. Állok magam elkeseredve, szomorúan és ingerülten is, így telik az időm, pocsékba, használhatatlanul. Szürke Renault kanyarodik be a letérőbe, szemből nem tudom megállapítani milyen nemzetiségű. Barna, bajuszos fickók ülnek benne. A felém eső letekeri az ablakot, kiszól. - Béchi ut. Ja? - Ez - bólintom - biztosan a Bécsi út. Hová? Merre? Rafináltan érdeklődöm, mintha nem tudnám, de kis szerencsével megta­ karíthatom a csöppet sem jelentéktelen útiköltséget, és befektethetem más, szá­ momra kedvesebb üzletbe. - Cseheszlovakija, Praha - mondja a bajuszos. - Oké! - mondom. Értem. Erre kell menni, és nekem is erre kellene - bö­ kök a mellemre. Igazán elvihetnétek Dorogig. S fickó kiszáll, mert kétajtós kocsi, hátraenged. Induláskor megfordul, angolul kérdi, beszélek-é angilusul. Ingatom a fejem, nem beszélek. Erre megkérdi ugyanezt franciául. Én csak ingatom a fejem. Ara­ bul odaszól a másik bajuszosnak, aki erre gyors egymásutánban: hát németül, hát spanyolul? Nincs szerencsém velük, mert ha azzal kezdte volna, magyarul beszélek-e... Magyar helyett valamelyik arab nyelvjárással zárja, erre már felnevetek, ők nem értik, de lehet, olyan széles a jókedvem ezen a hűvös, kedves reggelen, át­ ragad rájuk is, és mulatunk egy félkilométerest. Ő k nem nagyon tudhatják, mit nevetek, én nem is sejtem mit tartanak ilyen istentelenül viccesnek. De csak görgetjük. Haladunk, a vezető - látva a Bécs felé vezető, sztrádának éppen nem nevez­ hető utat - hátra-hátrapillant, szemével kérdez, biztos vagyok-e abban, hogy ez vezet Praha felé. Nyugodtan mehetsz, mutatom, erre csóválja a fejét, és meg nem tudom, ki helyett pirulok el egy pillanatra. Talán Európa hadügyminiszterei helyett, ta­ lán anyám helyett. Aki téríteni járt lyukas bakancsában akkor, amikor nyelvek­ re taníthatott volna, hogy tisztázatlan helyzetekben így szerzett tudományom­ mal megértethetném magamat. Búcsúzóul lerajzolom nekik a Dunát, mellé Komáromot, a vízre szép hidat. Mutatom, ott keljenek át a határon. Kapok mindezen munkámért egy doboz cigarettát. Amikor elköszönök: Sze­ rasztok, ők is ezt mondják: Szevaztok. Intenek, villogtatják fehér fogsorukat, zöldnél kilőnek Győr felé. Azonnal buszra szállok, hátamon a gyűrődő, morgó tömeggel. Nyújtom a tízest, kapok vissza két forintot, jegy helyett hátulról egy könyéknyomást, men­ jek már, figyelmeztet a könyék, ne tartsam föl mögöttem az utazni szándéko­ zókat. Másodpercnyi tétovázás után, míg a jegyre várok, és mondani szeretnék valami gorombát, de nem jön ki hang a torkomon, sodor a tömeg, a kocsi bel­ sejébe. Annyi maradt dühömből, hogy figyelem, mennyi jegyet nem ad V Hozzávetőlegesen mennyit keres ezen a rövidke útszakaszon, D-től E-ig. Sokat. Nem félek ellenőrtől, hiszen a masiniszta jobban tudja, mikor teheti meg ezt, mikor nem. És ahol ennyi ember jegy nélkül utazik, ott nem az utazók közt ke­ 19 �resik a bűnöst. Próbálgatom, illesztgetem a szavakat, mit, milyen szerkezetű mondatot kellene a sofőr mellére akasztanom, ahhoz hogy megnyugodjak, és ne érezzem megint, nem csak engem, a gyerekeimet, a metróépítő melósokat, a sza­ lagon dolgozó szövőnőt is kijátszották, becsapták. Nem sikerül megtalálnom azt az egy mondatot, melyre biztosan nincs nagypofájú válasz. Már otthon a konyhaasztal mellett gondolom: rendben van, hogy nyugatra tolmács nélkül nem mehetek, de magyarul beszélek-e olyan szinten, hogy abból haszna származhatna hallgatómnak. Azt hiszem, nem. Erre bizonyíték a gyo­ morgörccsel fűszerezett dühöngő elhallgatások sora, az örökös félelem, hogy új­ ra meg újra félrevezethet, akinek kedve támad rá. 20 �C E G LÉ D JÓZSEF Az olaj Már nem csak az európai hírügynökségek állították egybehangzóan, hanem mi magunk is így éreztük: a tavasz megérkezett. Szomorúan vettük tudomásul, hogy mind élesebben válnak el a tavalyi, okkersárgává fakult fűszálak, meg a friss, harsonázó zöld kardélek. Mi mindannyian, családtagok és szomszédok, tá­ voli ismerősök és idegenek, kicsit borongva üdvözöltük egymást s némi apátiá­ val jegyeztük meg; igen, itt van a tavasz. Hát újra eljött! Néhányan még gyer­ meteg módon ámították magukat, s tették mindezt azzal az eufóriával, amivel késő őszön, kora télen örültek a hajnali fagyoknak, az újjvégeket pirosító, maró hidegnek. Ezek az emberek - a még mindig korán nyugovóra térő nap utolsó sugaraiban - kitárták az ablakokat és ajtókat, huzatoltak rendületlenül, hogy a lakás minél alaposabban kihűljön. Érezték, hogy hazudnak, mert középiskolai ta­ nulmányaikból megmaradt morzsáik alján pontosan ismerték az igazságot: hogy a hideg levegő előbb melegszik fel, mint az állott aer. Ez persze, csak futó ka­ land, incselkedés volt a szabálytalanságokkal, amivel nap mint nap találkozunk. E kis kitérők, mellékösvények csak ideig-óráig odázhatták el gyötrő kötelessé­ günk végrehajtását, mellyel minden évben számotvetünk, bármennyire is kelle­ metlen az anyagi haszonszerzés obszcén igazsága. Szertartásosan, egyre többen és többen mentek a fészerekbe, tüzelőtárlókba és egyéb melléképületekbe, hogy számot vegyenek olajkészleteikről. A seprő- és partvisnyelekből mérőléccé avanzsált eszközeikkel meglehetősen modem számí­ tások alapján megállapították a mennyiség és minőség koefficiensét, majd en­ nek megfelelő mennyiségű vizet kevertek az olajba. Ez úgy általában tíz szá­ zalék körül mozgott, a rosszkedvűbbek többet, a derűsebbek kevesebbet öntöt­ tek bele. Ezt a speciális tavaszi keveréket aztán különféle járművekre rakták, melyek közös jellemzője a kézi vontatáson túl általában az volt, hogy a szer­ kezet a legkevésbé sem volt alkalmas az olajszállításra. Hogy ez tudatos vagy ösztönös motivációból ered-e, azt senki sem tudja, de így van. A szállítójármű­ vek egyezményesen kezdetleges alaptípusainak az volt az előnye, hogy a hor­ dókban szállított elegy a végletekig felhabosodjon, csapódó tömegével túlcsor­ duljon, nem kevésbé a felelőtlen dugózás miatt. No és persze az utak! Minő­ ségük némi gyógyír volt bosszúságaikra, hiszen a gidres-gödrös, sáros, locspocsos girbe-gurbaságuk elősegítette az elegy-belegy zavarosságát, további felhasználásra való minél kisebb alkalmasságát, és akkor még nem szóltunk az örömteli - egyes esetekben tekintélyes - mennyiségi fogyatkozásról! Amíg az olajtulajdonosok boldogságos bukkanóikon az olajkutak irányába haladtak, zúgolódtak magukban. Haragudtak a világegyetemre, annak ostoba törvényszerűségeire, amiért is - kiirthatatlanul - minden télre tavasz követke­ zik. Visszaidézték az édes, csikorgó telet, a néptelen utcákat, a félméteres hó­ torlaszokat, a komikusan csúszkáló autókat, az örökké késő vonatokat s belül valami lágy, simogató boldogságot éreztek, amiért is azokban a hónapokban nem kell ilyen lealacsonyító dolgokkal foglalkozniok, mint az olaj elvitele a 21 �kúthoz. Bosszankodásukat alig vagy egyáltalán nem enyhítette a fűtőanyagért járó pénz, a dokumentáció az üzlet létrejöttéről. Talán csak a vízzel való jóté­ kony és részleges elegyítés adott valami ideig-óráig tartó boldogságot, de ez az üzletmenet létrejötte után általában gyorsan szertefoszlott, mint a többletjöve­ delemből származó polgári delirium. Utána mindig kiábrándultan és mérték­ tartó utálattal szemlélték környezetüket, világukat, amiben az olajkút, mint minden bajok kútfője szerepelt. Voltak, persze csak néhányan, akik messzebb­ re tekintettek, hogy ne mondjuk, messzebbre mentek, de ők többnyire a gyilkos nyár perzselő tüzében égtek el. Róluk szó se essék! Az olajkutaknál álldogáló egészséges, nyáriasan öltözött hölgyek és napbarní­ tott, overallos kiszolgálók lealázó jóindulata és mosolya féktelenül felbőszítet­ te az embereket. Különösen az ostoba és szemérmetlenül közvetlen kérdéseik fokozták bennük az ellenszenvet. Ezek a mindenre elszánt gazfickók családjuk iránt érdeklődtek, múló náthájukat és bronchitisüket emlegették a szóvirágok le­ alacsonyító szolgalelkűségével. Fuj, gondolták magukban, de civilizált méltó­ ságukban csak csípős megjegyzésekig adták alább. Például a „keménytüzelő” eladás anyagi könnyűségéről. Erre némelyik kutas - már akiben volt némi magasabbrendű szellemiség - kissé szégyenlősen elmosolyintotta magát és igyeke­ zett a kút szívócsövét minél készségesebben beletartani a hordóba. Ez, persze, ez az üres és ostoba gesztus, alig hatotta meg az embereket, akik mélységes megvetést, hogy ne mondjuk utálatot éreztek a kutasok iránt, akik szinte direkt csak azért vannak, hogy életüket, az ő életüket (az egyetlent) megkeserítsék. Ezt a lenézésüket abban is kifejezésre juttatták, hogy szinte oda sem figyelve, amo­ lyan hányaveti módon, hagyták, hogy a mutató csak pörögjön, pörögjön, szám­ lálja a felszippantott litereket, ők meg valami éteri fennsőbbséget árasztva áll­ tak és vártak, hogy a lealázó, utolsó szippantás kloákára emlékeztető hangjai is felharsanjanak. Ekkor, egyáltalán nem sietősen, éppen csak úgy, mintegy vé­ letlenül odapillantva, megnézték, amint a kutas készségesen visszatekeri a hordó dugóját. Aztán nagylelkűen, a fizetendő pénzösszeget ki sem mondva, várták, hogy a kutas ismét - és sokadszor - , nagy címletekben fizesse ki az olaj árát. Az olajhozók többsége rosszmájú megjegyzéseket fűzött ahhoz a tényhez, hogy a kutasnak sosincs aprópénze, így aztán ők voltak kénytelenek - meglehetősen kelletlenül - elővenni elmaszatolódott pénztárcáikat, amiben a legkisebb címlet is legfeljebb ötven forint volt. Fitymálva, köszönés nélkül hagyták jóvá, hogy a kutas öt-tíz forint borravalót adjon, aztán egyetlen éles hátraarccal, a kutas bú­ csúzkodásának arcpirító pimaszságát fülük mellett eleresztve távoztak. Visszafelé mindannyian a kifosztottság forró szégyenét érezték, no meg a nap fáradtságát, amiért is a gödrös utakon, üres hordóikkal harangozva baktat­ nak hazafelé. Otthon élettársuknak elpanaszolták a kutas tapintatlan kérdezősködését, majd olajszagukat a világ tavaszodó egére fújták, amiben azonban az universum bizonyossága lebegett: hogy lesz még egyszer tél a világon! 22 �BÓ D I TÓ TH ELEM ÉR Ne félj Midőn a hártyás tenger, e lágy medúza lenget, hallgatag bősz idő ver bennem szigorú fészket. Lódobogás hallatszik, sörényes hullám vágtat, kilőtt nyíl, parttól partig száll a nap, rontva árnyat. Mekkorák a csillagok - fény moszkítók - az égen, akár egy rézkígyó ragyog a part, e furcsa éden. Boros nap Igyál pohár krími bort, pirított dióízzel fele gond a napod. Oszol benne, gondolod, mint tavon, tearózsa illatot ont a bor. Szőlők a partszegélyen csüngenek, nyitott kádban égnek el az egek. Még a hold is belenéz, csicsereg, lubickolnak a nehéz fellegek. Szabadban érik e bor, adja ég, a mennyköves napokon jusson még. 23 �RO M H ÁNYI G Y U L A Ez az igazi halál Mint ha testünk semmi volna szállunk égi-kék pokolba, hol vérünkből kormoz vágyunk üstje és szemünk parázsló bokraiból fehéren lebben a szégyen füstje s izzadsággal tömjénez a gyönyör. Ez az igazi halál, ez a mindennapos. Ilyen-olyan ágyak, erdők, bokrok árnyában, vagy nyílt mezők zöld bujaságában ránktörő halál. Ezt hordjuk testünkbe bélyegezve, mennybe ígérve vagy pokolra ijesztve, és nem Azt mi születésünktől kísérő konok ígéret, leránt a velünk vénülő Tajgetosz. Ez az igazi halál, e hétköznapok kagylóiban növő, izzadság-gyöngyökön vett, vétkes, szerelmes, testünkkel sohasem vénülő halál. Á D Á M TAM ÁS Fiatalon Hátamat horzsolták gyorsvonatok a szél kötötte be hogy ne fájjon ha hideg volt vállamról szaggatott a Nap magának lángot 24 oly hegyesen álltam hogy véres lett tőlem az éjszaka bicskámra varasodtak a könnyűvérű reggelek �SZEPESI JÓZSEF Rampák türelme I. II. A gond a sarkon álldogál (viharkabátos néma csősz) pöffent az aszfalt, köd szitál, kanálisokból száll a gőz. Balján bokor - gyér lombja dúlt -, nyirkos tövében nyálka, jég és néhány pocsolyába fúlt, csonkig szítt cigarettavég. Körötte téglatörmelék s rögökké csontosuk cement­ buckákra hajtva a fejét vacog a lélek-széli csend. Valahol döcög az idő, melynek peronján a jövő gazdag rokonként érkezik, Ő várja őt naponta nagy, magányos állomásain sorsunknak, árván didergő, diszkrét ködöktől vérig ázott dermedt erényű sóher, ő, ő várja őt s a büszke rampák merev türelme, senki más. Balázs Jánosnak kissé megkésve Purdé-pucér a lelked, kopott gúnyáját régen levetette és remeg. Sápaszt-e büszke szégyen? Szürke ismerős leszel. Halandó. Halhatatlan titkodra nincs többé lepel. Ellopta sok hivatlan. Kilesve álmaid: mély szakadékokban rejtez; hiába strázsa zord erély orozzák. Kapsz és vesztesz. Sápaszt-e büszke szégyen? Purdé-pucér a lelked, kopott gúnyáját régen levetette és remeg... 25 �H ORTOBÁGYI ZO LTÁN A kutya Varga Mária összesöpörte a morzsát az asztalon. Tenyerébe gyűjtötte, vigyázva a konyha sarkában megbúvó fedeles vödörhöz vitte és beleszórta a megszáradt kenyérdarabkákat. M egállt az ajtóban. Szétnézett, bólintott. Lenyúlt a kis műanyag vödörért, oda sem pillantott. K ét ujjal, a va­ saló nyomán, összecsippentette a vászonterítőt, összehajtotta, a padra tette. A vödörrel a kezében becsukta maga mögött a konyhaajtót, megpróbálta a kilincset, tart-e. A fölsepert verandát kikerülve, szokott útján haladt, ki a kapun. Nyitotta, zárta. A Norton-kút alig néhány lépésnyire volt az olajjal nemrég lekent kaputól. Megtöltötte a vödröt. Vállát kissé lehúzta a súly, de ugyanolyan szapora léptekkel sietett vissza, mint ahogyan jött az imént. Nyitotta, zárta a kaput. A hátsóudvarban löttyintett a csirkék edényébe. Néhány pillanatig egykedvűen nézte a nyakukat le-föl billegető jószágokat, aztán visszament a házba. Helyére tette a vödröt, rá a vászonterítőt. A kopott tükör előtt meg­ igazította a fejkendőjét, lesimította magán a fekete szoknyát. Kötényét kétrét hajtva, az asztal sarkára fektette. Kilépett a házból. Bezárta az ajtót. A kulcsot a félfába vert szögre akasz­ totta. A kamrához sietett. Kiemelte a befőttesüvegből a csokorba kötött krizantémokat. Megvárta, míg a víz lecsöpög a sima agyagra. Behúzta a kamraajtót és elindult. A kaput nem zárta be maga után. Nem állt meg egy pillanatra sem. Ment, gyors, egyenletes léptekkel a temető felé. - D e miért? Miért? - döbbent belé a kérdés kétszer is, ahogy vissza­ gondolt a megszokott, de most mégis elmaradt mozdulatra. Fülének hiány­ zott a kulcs roppanó-kopogó hangja. A krizantémokat a karjára fektetve vitte, vigyázva. A sárgásfehér vi­ rágok betakarták a mellét, hozzásimultak. - Miért? — kérdezte még a temető kapujában is, de nem érzett semmi furcsát, szíve egyenletesen vert. Amint az anyja sírjához ért, meglátta a kutyát. A késői napfény melegít­ hette ugyan, de karikába gömbölyödve hevert a homokban, mintha fázna. Öreg volt már. Pofája, szemöldöke kifehéredett, szőre elütött rőtvörös bun­ dájától. Varga Mária nesztelen lépteire fölemelte a fejét. Vizsgálta egy ideig a feketeruhás nőt, aztán csak újra összegömbölyödött. Varga Mária nem törődött vele. Kivette a kővázából a tegnapi csok­ rot. A temetőkapunál a szemétkupac tetejére hajította a fonnyadt virágo­ kat. A kútnál elővette zsebéből a bádogbögrét, belementette a vödörbe. Ügyelve lépteire, ismét a sírhoz ment. A kutya megint fölemelte a fejét. A bögrét nézte. - M it akarsz? - kérdezte hangosan Varga Mária. 26 �A kutya megbillentette az egyik fülét. A bögrét nézte. Varga Mária ki­ bogozta a krizantémokra tekert átázott háncsokat. Kiloccsantotta a kővázá­ ból a vizet. A z őszi homokon szétterült a folt. A szél belekapott a kri­ zantémokba, néhányat arrébb görgetett a fekete márványon. Varga Mária összefogta a szétpergő virágokat. A kutyára nézett. A z le nem vette a sze­ mét a bádogbögréről. Varga Mária félbehagyta a mozdulatot. Darab ideig álldogált, aztán lehajolt és a kutya orra elé tette a bögrét. A z elébb csak kívülről szag­ lászta körbe fektében, majd belészagolt, de nem ivott. Visszaejtette a fejét a lábai közé. - Eh! - kiáltott föl bosszúsan Varga Mária. Fölkapta a bögrét, beletöltötte a vizet a kővázába. Gyorsan elrendezte a virágokat. Hátralépett, kissé összehúzott szemét végigjártatta a fölvetett fejű krizantémokon. Lába mellől parányi gyomott szakított ki. A bádog­ bögrét visszadugta szoknyája zsebébe. Elindult. A temető kapujában visszafogta lépteit. Megállt. A gyomot a többi közé hajította, tenyerét a másikhoz ütötte. Várt. Türelmetlenül megfordult. Végignézett a sírok kö­ zött. A kutya, hátsó lábait furcsán húzva, a túlsó kapu felé sántikált. Varga Mária a szokottnál valamivel gyorsabban ért haza. A kaput be­ zárta maga mögött. 27 �PETRŐCZI É V A Levél, odaátra „Fáradt vagyok és félek. A testem nélkül jobb lesz, az emlékem meg úgyis „kedves” nem lehet más, én mindenkit szerettem ( ? ! ) __ Milyen le­ het a zsíros anyaföldön mezítláb végiglépdelni, augusztus éjjel, vakító hold alatt, egy koszorú dinamittal a nyakamban? Mire a detonációt érzékelhetném, már el is vegyültem a természettel! Vagy ugyanezt a tengeren egy csónak szélén állva. A z emberhez az életet önkényesen vágják. Halála jellegét miért ne birtokolja?!” (Részletek Pinczési Judit hátrahagyott naplójából) Judit, kellett neked S A JÁ T H A L Á L É R T D e mégse hidd, pörlekedned - - hogy félreértelek, megkapta szegény hisz tudom, nyakad a koponyarepesztő bármilyen keserves: dinamitkoszorút a tollhoz-papírhoz éppen augusztus éjjelén. láncoltakból A Z ÁTK ELÉS UTÁN Szép ez a rilkei recept, lesz igazán „Szeretett.." a stílusos, megérdemelt, 28 költőhöz méltó végről, A sírbeszédeket de mondtam volna, legalábbis ha mondhatom, így kezdik mindig, ha ismerlek: ha költőt temetnek. ne tedd, A tiédet is. szádra ne vedd Te közben a végzetet. dúdoltál a fáknak, füveknek. �PIN CZÉSI JU D IT Kis esti dal Megindulnak a fenyők erdővé-ölelve mind kéz nyúl ki a szárnyuk alól s szálgyertyává sodorint. Párja leszek Tűzbarlangnak s nem kérdem hogy szeret-e viaszhúsom csepegését csak várja egy denevér. Tűlevelük körémhorgad belémtűznek száz Napot tudják hogyha gyújtogatnak igen könnyen gyulladok. Mert ez csak ez vidít szálgyertyának lenni itt kenyér körül állni tisztán mint a mindennapi villám. Üzenhet bátran Uram betöltőm a terveket csókolom a sercegését s lángolék keserveset. Búcsú I. N e a szemeddel menekülj. Hagyj itt, ha tudsz! Búcsú II. Mi múlt el? Csak most kezdődik az egész emlékezés 29 �NOTESZ Gyermekszemmel A gyerekszáj mindig kimondja az igazságot. Persze néha torzítottan, néha fél­ igazságot, de mindig van benne valami, ami figyelemreméltó. Valószínűleg azért, mert a gyerekszemben is van valami, ami nagyon fontos, amit csak rész­ ben mond ki a gyerekszáj, mert hallgatást parancsol az, hogy a gyerek még ki­ csi, hogy nem tudja kifejezni, amit lát, azt amit megfigyelt - egyszóval a gye­ rekben rengeteg minden bennmarad. Ezért volt mindig komoly hagyomány a világirodalomban és a világ minden művészetében, hogy a gyermekkort meg­ idézzék. A gyerekkor azonban sohasem igazi gyerekkor. Mindig a felnőtt gye­ rekkora. A gyerek így visszavetített felnőtt, gyerek is, meg álgyerek is. Mindezeket nem azért mondtam el, mert ezúttal azokról a híres gyerekábrá­ zolásokról akarok megemlékezni, mint amilyen Tolsztoj önéletrajzi írása vagy akár Móricz Zsigmond Légy jó mindhalálig-ja és folytatása a Bál, nem is Az eltűnt idő nyomában kisgyerekét akarom felidézni, hanem egy olyan művészi jelenséget, mely napjainké, s ahol a gyerekek kerülnek középpontba. A gyere­ kek, akik közvetlenül nem voltak részesei egy korszaknak, melyet a felnőtt tár­ sadalom egy része átélt, akik naivul s mégis élesszeműen voltak kénytelenek át­ látni, sőt, adott esetben átvilágítani a dogmatizmus korszakát. Mert érdekes módon Nádas Péter Epizód egy emlékiratból című elbeszélése ugyanúgy erről tanúskodik, mint Mészáros Márta Napló gyermekeimnek című filmje. S miért a gyerekek? Miért éppen ők azok, akiknek szemén keresztül ezt a korszakot be lehet mutatni? Az első válasz, erre az volna, hogy azért, mert a gyerekek szükségképpen tiszták maradtak az álgondolatok és a valóságos gon­ dolatok, az áleszmék és a valóságos, illetve utópisztikus eszmék sajátos összeszövődésétől. Valószínűleg ez is motívum. Csakhogy éppen Nádas Péter elbeszéléséből tűnik ki, hogy még a gyerekek sem maradhattak tiszták, a gyerekek sem voltak ártatlanok, sőt, bizonyos mér­ tékig utánozták saját szüleiket, hiszen a novella gyermekszereplői közül egyik­ nek apja a katonai elhárítás tábornoka, a másiké pedig államügyész. S nem az a probléma, hogy minden gyerek szeret kicsit detektíveskedni, jelen esetben kutatni szülei holmijai, s különösen iratai között. T om Sawyer és Huckleberry Finn is lelkes detektívek voltak és igen sokszor nem is eredménytelenül nyomoz­ tak. A furcsa itt. az, hogy most gyerekek állnak előttünk, akik nemcsak nyo­ moznak, hanem azt óhajtják kinyomozni, milyen főbenjáró bűnt követtek el szü­ leik. S amit találnak, ebből a szempontból édeskevés. Mégis, más szempontból megdöbbentő. Van Nádas Péternek egy mondata, amely a maga ótestamentum­ ra utalásában és tömörségében egyaránt megdöbbentő, pedig igen egyszerű mon­ dat. Így hangzik: „Mély bölcsesség van abban az ótestamentumi intésben, mely szerint apja ágyékát senkinek nem szabad fedetlenül látnia.” S ez természetesen nem közvetlenül a mezítelenségre vonatkozik, hanem arra, hogy ha valaki gye­ rekkorában apja szexuális életét kutatni kezdi, egyáltalán szüleinek szexuális 30 �életét kutatta és lesi, akár abban az időszakban, akár pedig a múltbelit, renge­ teget veszít el már ennek a magatartásnak következtében is - nem az illúziói­ ból, hanem az emberek iránti bizalomból. Más kérdés az, hogy ha a szülök szexuális élete valamilyen értelemben nem titok a gyerek előtt, ha nem lát benne kutatnivalót. Ha nem nyomoz. De, ha ez utóbbi eset történik meg, akkor az azt jelzi, hogy a gyerek minden bizalmát elvesztette és a bizalomvesztés a legnagyobb csapás, ami gyereket érhet. Ha bíz­ ni nem tud, ha gyanakodni kezd, ha minden esetben bizonytalan, akkor a gye­ rek számára - éppen úgy, mint a felnőtt számára - az élet feltétele veszett el. Ne higgyük egy pillanatra sem, hogy a bizalomvesztés és a bizalom meg­ ingása olyan jelenségek, amelyeknél tömegméretekben súlyosabbak is voltak a dogmatizmus korában. Mert ez a korszak elsősorban a biztonságot ásta alá és így a bizalmat is, az emberi kötődéseket. D e azt se higgyük, hogy midőn Nádas elbeszélésének kis hősei elindulnak nyomozói útjukon és valami főbenjáró bűnt akarnak leleplezni - csupán és egyedül ahhoz az eredményhez jutnak, hogy fel­ fedik apjuk szemérmét. Azt is. D e ezen túlmenően félszavakból, érzelmi kötő­ dések maradék foszlányaiból megértik azt, hogy miképpen játszódott le sok min­ den a magyar történelemben. A kisfiú anyjának egykori szerelme a börtönből érkezik meg és csak néhány szót vált az államügyész papával, amiből a gye­ rekfülnek és a gyerekszemnek éppen annyira világossá válik egy lejátszódott és nem csak általa, hanem senki által még nem ismert történelem, amennyire csak lehetséges. S ez a döbbenetes hangulat fejeződik ki Nádas Péternek abban a mondatá­ ban is, mely a gyerek lelkiállapotát egészen tökéletesen adja vissza. „Nagyon szerettem volna kimenni (ti. a szobából H. I.), de nem mertem a levegőt meg­ mozdítani.” Ez az a helyzet, amikor az ember a legtökéletesebb bénultságba ke­ rül. A legelemibb és legközönségesebb mozdulatokat sem meri megtenni, mert maga a levegő mozdíthatatlan. A levegőnek a dogmatikus korszakban súlya volt. Sőt, mindennek súlya volt. Annak is, amikor nem kellett volna, hogy le­ gyen. S akármit megmozdítottak, s akárki mozdított meg, hirtelen láncreakció kezdődött. Ha egy emberről kiderült, hogy nem megfelelő a helyén, akkor nem egyszerűen elmozdították, hanem mindenféle vádak sorozata érte, a kémkedés­ től a letagadott burzsoá múltig, az ideológiai zavarosságtól az anarchista fel­ fogásig, a nacionalizmustól a kozmopolitizmusig. S ez még mind semmi. Mert aki az illetővel barátkozott vagy akár csak kártyázni szokott, vagy együtt jár­ tak társaságba, szintén gyanússá vált. S a gyanús új gyanúsakat hozott. Minden vád minden lehetősége nyitva állott. S itt volt a dolog szerkezetének a lényege. Nem azért, mert rossz emberek rosszat akartak, hanem azért, mert emberek féltek és gyanakodtak. Ennek a félelemnek és gyanakvásnak a bármi megmozdításának veszélyei visszhangza­ nak mind Nádas novellájában, mind pedig Mészáros Márta filmjében. Nem a szörnyűségeket vagy legalábbis a szó szerinti szörnyűségeket veszi közvetlenül elő ez a két újabb műalkotás, aminthogy az Angi Vera sem azt tette. Sokkal inkább közvetve mutat be mindent, azt, hogy a lappangó gyanúból, a lappangó elembertelenedésből hogyan válik vád és hogyan válik teljes elembertelenedés. Ezek után térhetünk vissza ahhoz, hogy miért a gyerekek a hősei ezeknek a műalkotásoknak. Nem azért, mintha a gyerekek sokkal érzékenyebbek lenné­ nek az igazságtalanságra, mint a felnőttek. Nem azért, mert nem tevékeny és aktív emberekről van szó, hanem azért, mert a gyerek a legszenzibilisebb ab­ ban a pillanatban, amint bizalomról és gyanúról van szó. A bizalom és gyanú az a kettőség, melyről nagyon keveset beszéltek eddig mindazok, akik valaha �is erkölcsről beszéltek. Pedig társadalmi értelemben a gyerekek azért állnak na­ gyon is közel a helyes erkölcsi megítéléshez és csak azért jutnak ennek közelé­ be, mert náluk - helyzetüknél, élményeiknél és neveltetésüknél fogva is döntő kérdéssé válik az, hogy kitől kell félni, kitől lehet félni és ki az akire építeni lehet, akiben megbíznak.. Mészáros Márta kislánya márcsak azért is alkalmas ennek bizonyítására, mert nem csak gyerek, hanem hirtelen érkezik meg a Szovjetunióból, ahol még nem értett semmit, még alig látott valamit úgy, hogy komolyabban feldolgozta volna, s hirtelen tiszta lappal indul. Ő nem nyomoz, mint Nádas Péter gyermeksze­ replői, nem óhajt detektíveskedni, egyszerűen valamit érez, amit nem tud ma­ gának megmagyarázni és amivel kapcsolatban szinte ösztönszerüen tolulnak fel a mostani, a filmbeli és az egykori szovjetunióbeli tapasztalatok. Tolulnak és halmozódnak. S végül valami olyan furcsa és kérdéses tisztaságban zárulnak le, melynek az a mondanivalója: ezt a gyereket naivitása és az a biztos tudata jó­ voltából, hogy apjára mindig építhetett, amíg kicsiny volt, hogy szülei biztos pontot jelentettek az életében, emberileg nem lehetett tönkretenni. Kérdés, hogy ez mennyire igaz. Kérdés, hogy nem igazabb-e az amit Nádas Péter ír. Az ő gyerekszereplőinek életében és létében már benne van a bizony­ talanság. S talán - legalábbis a mai többség vonatkozásában - ez az élmény az alapvető. Vagy az, hogy ezt küzdött ék le. H ERM ANN ISTVÁN Szombatban - szombaton Levél a szerkesztőhöz Kedves Barátom! Engedd meg, hogy a szomszéd vár egyik kiskatonájának jogán szóljak hozzá egy bennünket mulattató grammatikai kérdéshez. Ez a szomszéd vár nem más, mint Gömör-Kishont megye, csakhogy a vár kiskatonái, mint akikhez magam is tartozom, sohasem ellenséges érzülettel, hanem mindig és folytatólagosan a legnagyobb barátság és testvériség érzésével viseltetnek a másik vár, Nógrád iránt. Nem is lehet ez másként, történelmünk közös, föld­ rajzi képünk egymást egészíti ki, amellett azzal is dicsekedhetünk, hogy a palóc meg a barkó nép évszázadok óta közösen őrzi tájainkat, emeli a rokonság érzetét. D e amit ezúttal megjegyzendő vagyok, az nem más, mint egy ici-pici helyragocska. Illetve kettő. Hogy e kicsiny ragocskák használatának módjára megfelelő fény sugározzék, hadd szaladjak vissza nyolcvankét esztendőt. Történt ugyanis, hogy az Úr 1902. 32 �évének június hava negyedikén Gömör-Kishont vármegye székhelye, Rimaszom­ bat jeles ünnepre virradt: leleplezték a megye szülöttének, Holló Barnabásnak remek szoboralkotását, Tompa Mihálynak az emberi alaknál nagyobb méretű emlékművét. Az országossá szélesült ünnepség egyik vendége volt az akkor ve­ zető irodalomtörténész, Beöthy Zsolt is. Beöthy Zsolt kíváncsi volt a város egyik nagy fiának, Ferenczy István szobrászművésznek sírjára is. A szoboravató ünnepség után restelkedve vezették ki Beöthy Zsoltot a régi temetőbe, mert a sok gizgaz között alig lehetett megtalálni az „első magyar szobrász”, Ferenczy sírját. A küldöttség elszomorodva járta körül a Ferenczy maradványait rejtő vadvirágos dombocskát, majd este az ünnepi vacsora alkalmával Beöthy Zsolt lendületes szónoklatban méltatta Ferenczy érdemeit és hívta föl a város közön­ ségét Ferenczy emlékének istápolására. A város ezt meg is fogadta. Ferenczyt exhumálták és a végrendeletileg vele temetett Eurydike szoborral együtt a ri­ maszombati református templom keleti sarkába helyezett díszes kriptában te­ mették el. Jelenleg is e művészi szarkofágban fekszik Ferenczy, legkedvesebb szob­ ra a szarkofágra van helyezve. A kripta külső falára pedig Stróbl Alajos jeles tanítványának, ifjabb Vaszary Lászlónak carrarai márványból faragott, Ferenczy Istvánt ábrázoló mellszobra került. (A kezét Stróbl kezéről mintázta Vaszary.) D e még mindig nem tartok a kicsiny helyragoknál, elfogott a gömöri lokálpat­ rióta lelkesedése. Tompa Mihály szobrát - amely eredetileg a vármegyeháza és törvényszék épülete között állott - 1945-ben mérges kezek ledöntötték. Teljes épségében sikerült mégis felcipelni a hatalmas szobrot a Gömöri Múzeum szé­ les folyosójára; lefektették, és Tompa másfél évtizedig ott aludta további ál­ mát. Két évtizede annak, hogy Tompa szobrát újra felállították, de nem a régi helyére, hanem a csendes, virágos, falombos Városkertbe, ahol viszont 1945-ig Széchenyi mellszobra állott. Ez a szobor akkor elveszett, viszont megmaradt a jelen számára Rimaszombat egy másik híres szülöttének., Blaha Lujzának már­ vány mellszobra is, amelyet 1940-ben Bory Jenő alkotott. (Hadd jegyezzem meg itt azt az érdekességet, hogy Blaha Lujzának az édesanyja volt Lujza, a későb­ bi nagy művésznőt eredetileg Ludovikára keresztelték.) Ferenczy István mellszobra a kripta külső falában az 1944-es bombázások idején kettétört, orra is elveszett. Sikerült azonban rendbehozatni a szobrot (ezt is helyi művész alkotta újra), s így visszaállították az eredeti helyére. Ennélfog­ va Rimaszombat legalább három nagy szülöttének szobrát őrzi ma is híven a kegyelet. Beöthy Zsolt szavainak hatására a város vezetősége kiadta Ferenczy István­ nak azokat a leveleit 1911-ben, amelyek a Nemzeti Múzeum kézirattárában megtalálhatók voltak. Sajnálatos, hogy nem mindegyik levél került kiadásra, mert a Ferenczy-család egyik kései női leszármazottja, Jánosdeák Andrásné, a hozzájuk írt leveleket nem adta ki. A kiadható leveleket dr. Wallentinyi Dezső, kedves magyartanárom, a költő Győry Dezsőnek édesapja rendezte sajtó alá. A Rábely-nyomdában remekbe készült könyv első példányát borjúbőrbe kötve, Beöthy Zsolt kapta meg. Maga dr. Kovács László polgármester vitte fel neki Pestre díszes küldöttség élén. Et nunc venio ad fortissimum. A ragok. Városunknak grammatikailag és várostörténetileg műveltebb olvasói valamin alaposan bosszankodtak. Mégpedig Alexander Bernát irodalomtörténész és jeles filozófus egyik pesti hírlapi cikkének címén. Ezt a cikket Alexander Bernát, a Tompa-szobor leleplezése alkalmával írta, és nemcsak a cikk címében nevezte városunkat úgy, hogy: Rimaszombaton, hanem a szövegben magában is ugyan­ így fordult elő több ízben városunk neve, és ami még elkeserítőbb volt: Beöthy 33 �Zsolt is Rimaszombaton-t mondott beszédében Rimaszombat-ban helyett. Sére­ lem volt ez bizony, mégpedig alapos! Gömöri ember sose így használja fővárosa nevét. Még maga Wallentinyi Dezső tanárunk is meg merte finoman támadni ezért a bakiért két hőn tisztelt egyetemi professzorát. A rimaszombati ember ugyanis - amióta csak Zsigmond király átutazott a városon és szombati napra engedélyezte a hetivásárt és ezzel megszűnt az István királyunkról elneve­ zett Istvánfalva is, azaz a város eredeti neve - , mindig Rimaszombatban lakott, Rimaszombaton soha. Rimaszombaton keresztül futhat egy autó, ám ha valaki ott is marad, akkor már Rimaszombatban marad. Dehát ugyanez vonatkozik többek között Nagyszombatra is: Nagyszombaton, azaz húsvét ünnepén Nagy­ szombatban szokás ünnepelni, ott sem Nagyszombaton. A helyi közvéleményben és a gömöri tanári szobákban ennek a két kicsiny ragocskának összetévesztése abban az időben nagyobb grammatikai port vert fel, mintsem most sejtenők. Afféle csúfos sérelemnek tartották, mint ahogy a palóc a maga törzsi elneve­ zését - egészen Mikszáth eljöveteléig - szintén csúfnak vette. Nem akarok több példát idézni magyar helységneveink ragjainak bonyolult hálózatából - ez Lőrincze Lajos, meg Grétsy László asztala - hiszen tucatnyi hasonló példát tudnánk említeni. Sőt idézhetném még azt a hagyományos szó­ játékot is, melyet nekem élete utolsó évében maga Blaha Lujza is emlegetett mert változatlanul lelkesen tartotta magát rimaszombatinak, noha csak bepólyálni vitték oda és életében mindössze kétszer szerepelt szülővárosában - Hova megy kend? - Batyiba. - Milyen Batyiba? - Szombatyiba. - Melyik Szombatyiba? - Hoát Rimaszombatyiba. Ahol ugyanis „hintóba’ jár a liba”. Nagyon össze-vissza kanyarogtam ezzel a históriával. A jószomszédság joga hatalmazott fel erre. Lényegében nem is különösen fontos, csak éppen helytelen. Mindez akkor jutott eszembe, amikor a P A LÓ C FÖ LD idei első számában nagy örömömre szülővárosomat is említették, de mindig azzal a fránya helyraggal, hogy Rimaszombaton. És mi nem Rimaszombatról jövünk hozzátok hanem csak Rimaszombatból ( - de ez már egy minapi Magyar Nemzet vétke). Drága jó szomszédaim legalább ezt a keresztet vegyétek le rólunk. SZOM BATH Y VIKTO R 34 �MŰHELY „H ÁRO M KÉSZÜLET” Keszthelyi Rezső költészetéről 1 - - - Már Vonalak kertje című kötetében (Magvető, 1969) jellemezte anya­ gának végső érleltsége és a teljes nyíltság. Újabb versei az érlelést még a zárt ciklusok belső erőterére is bízzák; s megjelenik a „hosszú vers” , vagy a „fél­ hosszú” , mint bonyolultabb hétköznapi és megléti állapotok egymásratárása. Keszthelyi megrendült költő, és megrendítő szavú költő. Szóhasználata puritán és gazdagon medditerrán: ahogy egy tengerverte, sziláiddá formázott part az. Az el hagyottságot is jól bírja, sőt, épp a költészetében igényli. Ezek, éreznünk kell, végső erőfeszítések, melyeket mindennapos gyakorlattá tett. Az etikai hi­ tel tárgyszerűsége: a mesterség gyakorlásával kapcsolatosan kevesekről írható le ez ma olyan rezzenetlen nyugalommal, mint róla. Min lazonáltal, örülnénk bő­ vebb jelentkezésének. Ám az is költészetbefogadási élmény, ahogy alakuló élet­ műve a hajthatatlansággal érezteti éppen: milyen végtelenbehajlóan nehéz az, ami „csak rajtunk múlik” . Katarzis-élményig jut (és juttat) a Keszthelyi-vers, és mindegyre mélyült, tisztult az a hangja, mely közvetlenül szólít meg ugyan, mégis tart bizonyos távolságot: bevallja tehát ember és ember, ember és világ, világ és világok között érzékelhető, s a legjobbak által mindig konstruktívan, be­ lenyugvás nélkül elismert, nem takargatott szakadékot. Ezeken a távolságokon kiált keresztül, ezeken kapaszkodik át, így jut önmaga közelébe is; küzdelme­ sen, ha épp ellenirányú leküzdendők távolítanák. Mai költészetünknek különös értéke Keszthelyi Rezső tovább-alakuló életműve, távo a napi rutintól, a leg­ komolyabb költői felelősségtudattal mégis a valós kérdések világában, a tapasz­ talt létezés sugárzásával formált mű. És latinos stilizáltsága ellenére: mindig a legtermészetesebb emberi hang. 2 - - - Nála a rejtély, a megfoghatatlan elem megannyiszor a legegyszerűb­ ben érzékelhető alakot ölti. A „déli titok” , a zenit-állapot fejthetetlensége és múlékonysága : gyönyörűség és tragikum forrása is. Megnyílik, mintha természe­ ti váratlan fényben, az a „tárgyak közötti” , amelyet azután, visszafogottabbá kényszerült állapotunkban már nem találunk, s mintha ki volnánk rekesztve... Honnét? Petőfi írt ilyesmiről minden igazi könyv élményhatását villantva, ama csalfa tündérről, mely felvisz a magasba, de le nem hoz, „a magasból levet” . Az extázis egyenes vonalú egyenletes mozgása és a nyugalom, a töprengés egylényegűvé válik ebben a rendkívüli térben. De az „ihletettség” szót is hasz­ nálhatnám. A tiszta megszállottság fogalmát gondolhatnám - s milyen nagy őszinteség, ha ebből azután kevés vers születik. Ám ezek a versek, erre figyel­ jünk fel, az elképzelhető legjobb anyagból vannak. Vers-mivoltuk képződmény­ jellegét őrzik; s ezt a minőséget, valljuk be, a legkevesebben őrzik ma. Nem hi­ hetünk „jobb” és „rosszabb” költészeti utakban. Keszthelyi Rezsőé a legnehe­ zebbek egyike. Latinságáról írtam korábban; ma, hibátlan és megválogatott esz­ közökkel, ő a „legfranciább” magyar költő. A vers szerveződésének okossága, a buktatok feltárása, a lelassulás (a költeményben), az elvéthetetlenül teljes út be­ járása, a zárás feledhetetlene : A tárgyak közötti című versének, egyik remek­ 35 �művének kezdetét s végét idézem itt mindjárt; „a hóhullás beszakítja / az erek falait és ellobban / a gyengeség levegője” , és angyalok borítják el a csontokat, vérrögök hiába hallanak repülés-éjszakát, a halál a madarakig jön föl, a hold­ fény gólyáin lebonthatatlanul ül a valóság csöndje, és mégis: „ami lepkényi kü­ lönbség: / napkeletről jön a napkelte / és árnyékokba tűnik szét”. Az ember­ alak nem tolakszik oda semmibe, mégis jelen van, a természet költői (természe­ ti) érzékelése csak általa van. 3 - - - Kihagyások a levegőből; A nagy tengeri halandók; Felszállt előle a látás... Jelentős verseinek címeit soroltuk csupán; s említsük azonnal az Ágyazás-sorozatot, a „csiga” -történeteket. Keszthelyi Rezsőnek nagy és alapve­ tő, kihagyásos tudomása van a jelenségek kövület-mivoltáról és állandó áram­ lásáról. Rangja alatt értékelnénk ezt a költészetet, ha stíluseszközeiről szólnánk ily röviden. Arról, hogy váratlanságok összeütköztetésével még a figyelmet is - a jó értelműt, lenyűgözve - fölkelti, érdekes tud lenni, mert alapvető létezéstényeinkről szól igen sokszor, s oly hasonlatokkal, helyzetformálással, hogy egyszersmind az újdonság „varázsa” is hatni kezd. Milyen ritkán mondható el ez mai költészetünkben ! Mondom, itt most a következő köteté a szó, és ez „csak Keszthelyin múlik” . Manapság a kétszer negyedszázados életfordulóról megem­ lékezni: kihaló szokás, elcsúszott a hatvanadik évek javára. Keszthelyi Rezső 1983-ban volt ötvenéves. Ez önmagában mindannyiunknál érdektelen tény: ke­ rek évtized... az ismét „szabálytalanodó” szám. . . hiszen épp Keszthelyi költé­ szete nem ismert efféle méricskéléseket. Saját időszámítása régen kialakult. S mégis, ha említünk ilyen dátumot, s ha többes számban szólunk, miért? Gongolom, egyszerű a válasz. Keszthelyi Rezső költészete a mai magyar irodalom nagy értéke. Gazdagságunkat jelzi, hogy olykor mintha kevéssé figyelnénk rá. Emberi nehézségeinket jelzi (valamennyiünkét, egyedekként), hogy íme, Keszt­ helyi Rezső, a tényszerűségükben igazán kedvező alkotói körülmények „tárgyközötti terében” is nehéz küzdelmet vív a saját benső, eszményi eredményének kivetítéséért, megvalósításáért. A vers születéséért. Készületnek ezért neveztük ezt a három írástöredéket. Egy ilyen jelentős, sokszor pilinszkysen hatalmas né­ masággal küzdő költészet jelenlétében nem illik „esszézni” . TA N D O R I DEZSŐ 36 �K E S Z T H E L Y I R E ZSŐ Kihagyások a levegőből És elvonult az Úr dicsősége az első arc volt a négy, a ház küszöbétől, és állt a kérubé, az emberé, a kérubok fölé; az oroszláné és a sasé; és ama lelkes állatnak emberi kezek formája van négy arca van a szárnyak alatt, és négy szárnya; meg négy oldal és város; ő is a négy arca szemekkel köröskörül felé megy, az ezer é g b o lt - - - - - - a hold-gerincű lény; és - - - - - - és felemelt engem a lélek A levegő kibírja még a Föld keleti kapufához, a szavakat és az utálatosság a hús teljes ragyogásához; képeit - a minden elkészültét; az Ú r háza. az Ú r vér: megfertőztetik abban, amiben el nem múlhat örökké. 37 �a csiga halála a föld természetes fénye ocsmány vér-súly a szembogár nyíltságában gyönyörködteti még a tárgyak idegen ereje a szíve azonban már-már az üresség nyoma benne - ha feléli lassan a testet a levegő és a sár a csont f űveit de nem süllyed örökké ami mélyen van az agy boltozatát is eléri majd az ezeréves v ir á g ---- a vizek végtelen közepén álljanak hát a gyertyák mert azt szeretné hogy a lángon és túl a semmin nyugodjék Felszállt előle a látás Hogy pusztaságra vetkőzzék, ájulással issza a vizet, és félelemmel eszi a testét; majd készített magának vándorútra való eszközöket mindabból, ami van e lt á v o lítv a a k ő s z ív e t, nappal és van éjszaka, és j á r t é s m o s t h ú s s z ív v e l é l. önm aga vég zéséb en . Néha beláthatatlan anyag az Úr; ezért föld és nem ég, amíg f e l s z á l l e l ő l e Kivándorolt a helyéről más helyre ------------------------ - - - - - a szemek árnyékába; amelyet látott, mikor arcára zuhant és kiáltott; - - - - - - - - Uram! Mihelyt megtörténik a halál, befejezed a lelked. m e r t a d o tt n e k i e g y s z ív e t, a lá t á s , 38 �ABLAK Salvadori gerillaköltők A hatvanas évek elején egy argentin költő, Juan Gelman verset írt József Attiláról és Jiri Wolkerről. Saját magával együtt egy barikádra álmodta őket. A z elmúlt negyedszázadban forradalmi gerillaköltészet született LatinAmerikában. Nem kevés esztéta, költő napjaink legérdekesebb lírai törek­ véseit Közép-Amerikában véli fölfedezni. Ernesto Cardenal, nicaraguai köl­ tő az új törekvések jelölésére az exteriorizmus elnevezést használja. A zt írja: „ A z exteriorizmus a külső világ képeivel létrehozott költészet, objektív líra: megtörtént eseményeket beszél el, a valódi élet elemeiből, konkrét té­ nyekből építkezik.” A z alábbi válogatás Salvador elkötelezett poétáit mutatja be. Akad köz­ tük világhírű költő, író, mint például az 1975-ben mártírhalált halt Roque Dalton, hazájában jól ismert lírikus, mint például Alfonso Quijada Urias, és nem egy pályakezdő fiatal is. Költészetük a résztvevők egyéni hangja el­ lenére valamilyen módon mégis olyan, mintha egyetlen, nagy, népi kórus szólalna meg. Ezek a költők a latin-amerikai valóság verseit írják, egyaránt elutasítva a hermetizmus finomkodó semmitmondását és a való világtól idegen látomások nagyotmondó külsőségeit. Népirtásról, diktátorokról, ha­ lálbrigádokról és a harcot vállaló forradalmárokról szól költészetük. Jogos büszkeséggel írja Roque Dalton: „M i, gerillaköltők / peripatetikusabban va­ gyunk Arisztotelész peripatetikusainál, / mert a néptől tanulunk filozófiát és költészetet” . A salvadori költők a népi háború lírikusai. Verseik „rongyos legények, de vitézek, / Mind bátran harcol, bátran vág” . Ezért találnak rá a hibátlan, vad, újító metaforára, vagy József Attila szavával szólva, a törvény tiszta beszédére. SIM OR A N D R Á S 39 �ROQUE D ALTO N Az új iskolák A régi Görögországban Arisztotelész filozófiát tanítványainak egy nagy udvaron járkálva tanított. Iskoláját ezért nevezték el „peripatetikus iskolá” -nak. Mi, gerillaköltők, peripatetikusabbak vagyunk Arisztotelész peripatetikusainál, mert a néptől tanulunk filozófiát és költészetet, mialatt bejárjuk országunk hegyeit és városait. A jövendőben Amikor társadalmunk alapvetően igazságos lesz tehát szocialista a sörözői beszélgetések alkalmával az intim vallomások órájában nem egy akad ki lesütött szemmel szól majd: „én magántulajdonnal rendelkeztem a termelési eszközök köréből” ahogyan ma azt mondjuk: „nekem szifiliszem volt” „nekem voltak tévelygéseim szexuális téren” . 40 �Lehetséges A burzsoák számára a haza a törvények a tisztesség az Isten értelmetlen dolgok a magántulajdon és a „szabad vállalkozás” nélkül t A proletárok számára a magántulajdon és a „szabad vállalkozás” halála adna értelmet a hazának a törvényeknek a tisztességnek talán még Istennek is. M A N U EL SO RTO A hibátlan metafora A salvadori vers hibátlan vad újító metaforája a fiú mozdulatában feszül aki a háborúra készülődik Versünk legjobb belső ritmusa a támadás hatékonyságában a visszavonulás rendezettségében méretik meg 41 �ALFONSO H ER N Á N D E Z Tanúságtétel Összegyűltünk a diákszövetségben, tízen voltunk, fiatalok, és saját tapasztalatairól számolt be mindegyikünk.. . közülünk senki sem gondolt a halálra, a halálra, amelynek ezer arca van. D e eljött a végzetes óra a „H alálbrigád” több tucatnyi rendőrével, akik megrohamozták a helyiséget. Lövések dördültek, egy perc alatt két társunk meggyilkolva ott maradt. Fegyvertelenek voltunk, csak jegyzetfüzeteinket vittük magunkkal. Megkötözött kézzel, hasonfekve, és végül egy Ford platóján. - Szóval ti vagytok, akiknek jelszava Haza vagy Halál! Kezdjetek imádkozni hát, eljött halálotok! Nyolcan voltunk: Los Naranjos felé az úton leszállítottak közülünk hatot, és bokájukra hurkot vetettek, azután jó erősen hozzákötözték őket egy fatörzshöz; kezüket a kamion hátulsó falához kötözték, és dübörögve beindították a motort, hallottuk az üvöltést. Hat véres kéz csüngött alá a kamion hátulsó faláról, a hekusok pedig kéjesen röhögtek. Azután társaink megkapták tőlük a kegyelemlövést. Csak Raul maradt életben, meg én... 42 �Egy-két kilométer után megkötözött kézzel leszállítottak minket. Raul azt suttogta: „ E z itt a halál, tegyünk fel mindent egy lapra, m eneküljünk.. . ” Ezek voltak utolsó szavai, majd hirtelen hasmánt a szakadékba vetettük magunkat, de Raul elcsúszott, és szitává lőtték: ágról ágra zuhant alá a mélységbe, sikerült elrejtőznöm a bokrok között. . . M ERCEDES D U RAN D Letelepedett székére Letelepedett székére miután harmincezer paraszt halálát nézte végig Ez estén fűlevest vacsorázott főtt tökvirágot és citromlevet Teozófus volt vegetariánus orientalista és sokféle varázslat ismerője Kitette a vizet langyosodni a napra színes üvegekben és nem tűrte hogy megöljenek egy hangyát szúnyogot vagy pókot Sosem nézett senkire szemtől szembe csodálta Hitlert s Mussolinit 41 �GABRIELA YANEZ A délre vezető országutakon A délre vezető országutakon összezsúfolódtak a hullák a kávéültetvényekről különös hajnal árad éjszaka a halottakat pórusain át beszívja a föld alkalmasint ők érnek vörös kávécserjékké (pökhendi és gyászos zanate csipkedi csőrével az érett gvajabákat) jóllakik lassan a föld fiai fügéknél édesebb tetemével REYES G ILBER TO A R E V A L O A halál egyik módja Bármikor végső formát kaphat minden arra sem lesz időd hogy asszonyodnak átnyújtsd szegényes emlékeidet bizonyára sandán figyelsz majd a szavakra és a gyermekek félnek a közeledbe jönni Sugárzik még testedből a szerelem amellyel hazaértél hogy kezed a gyermekek vállára tedd Az emberek neved akarják tudni meg azt hogy mikor és hol találtak rád néhány öregasszony miatyánkot mond s ha szerencséd van három áve máriát is csönded kivilágítandó négy gyertyát állítanak melléd öt fillérért kettő kapható és miként szokás az arcodra kendőt borítanak Így válsz a bánattól ünnepivé szélfuvástól sem mozdulóvá mialatt megjön a kijelölt bíró hogy halálod okáról hazudjon valamit 44 �A LFO NSO QUIJADA URIAS Volt egy alázatos papocska... Volt egy alázatos papocska minálunk, egy papocska, aki a parasztok között üldögélt, a munkások és diákok között, de a gazdagok között sohasem. Egy emberke, aki reverendáját Chichicastenango vidám szőtteseivel ékesítette, (mert az öröm minden dolgok közül a legforradalmibb). És a szegények és üldözöttek szavaival szólt, és temploma paraszti gitárokkal és énekekkel népesült be. Ajtaján nem léptek át a nagyurak, az ország javainak gazdái: „mert hamisság gyűlik az ő kincsükkel ládáikban” . És beszéde világos tanítás vala, de nem fogadták meg a bankárok és gengszter­ ügyvédjeik, sem az imperialisták, akiknek levelet írt vala ekképpen: „NINCS IMPÉRIUM, M E L Y N E K JO G Á B A N ÁLL BELESZÓ LN I A MI N ÉPÜ N K Ü G YE IB E .” És az emberkét, aki érsek vala, de mindenekelőtt EMBER, gyalázni kezdték, mert templomában összegyűltek a kenyérre és az igazságra éhezők, és a sajtó megtagadta pásztorlevelei kinyomtatását, a könyvkiadók és fizetett ügynökségeik viszont hozzáfogtak az ő gyalázásához, és a köztársaság urai cégvezetőikkel és püspökjeikkel és papjaikkal, mint patkányokkal és keselyűkkel körülvették celláját, ahol pásztorleveleit írta hajnalig. És mivel hangja, amely a „hang nélküliek hangja” vala, el nem hallgatott semmi fenyegetés dacára... a bankárok és cégvezetőik és cégvezetőik püspökjeikkel és gyászos papjaikkal, mint keselyűkkel bérgyilkost fogadtak fel, és a Miamiban szerződtetett, biztos és tapasztalt kezű genszter egyetlen, szívébe irányzott lövéssel megölte őt. 45 �A vízipólóbajnok meggyilkolása Megölték a vízipólóbajnokot. Az ezerruhás férfit, akinek lakosztályai és sétahajói voltak, és gazdag és szép szeretői szinte mindenütt a világon. Megölték, golyókat eresztve belé, és megkötözött kézzel hajították a földre egy tanyán. Megölték, mert ott hagyta ruháit, lovait, a vízipólót, sétahajóit és lakosztályait, legfőképpen pedig, mivelhogy nekivágott az útnak, mint szegény a szegények között. Simor András fordításai 46 �ÖRÖKSÉG Szabálytalan emlékezés Radnóti Miklós születésének 75. és halálának 40. évfordulóján B e v e z e t é s h e ly e tt k é t R a d n ó ti-s z o b o r r ó l „ M agam ban é le m tö b b é , tu d o m , n e m át m ár m in d a z t, v é d m eg en gem / mi sem h á tra van, e m lé k , s e m / nem n ézek v a r á z s la t, - v is s z a b a ljó s a z / h a m e g p i l l a n t s z b a r á t o m , f o r d u l j e l é s l e g y i n t s . ” (Sem emlék, sem varázslat). „ V i r á g v o l t a m , g y ö k é r l e t t e m , / s ú l y o s , s ö t é t f ö l d f e l e t t e m / s o r s o m e l v é g e z t e t e t t , / f ű r é s z s í r f e j e m f e l e t t . ” (Gyökér). Megdöbbentően hiteles, egyszersmind ellenkezésre ingerlő M e l o c c o M i k l ó s Radnótija, ez a minden menetek pokoljárását megélt, végletekig elgyötört, megalázott, reménytől, vágytól, akarattól lecsupaszított, testben és lélek­ ben megroppant férfialak. Tulajdonképpen már inkább csak a halálraszántság tüneménye, a védtelen önmegadás süppedni és repülni egyként kész szimbóluma. Erőtlenül bukik előre a tar koponya - talán, hogy óvja a gondolat felfedezésének rettenetétől riadt tekintetet, talán mert csak az esetten csámpás bakancsok alatt türelmetlen nyílásra váró, nemlétbe pihen­ tető vermeket véli látni. Lépnie tovább nincs hová: előtte kegyetlen szi­ gorral zárul össze íves renddé a kockakő-talapzat: a világ, melyből kitaszíttatott. S ha oltalmat keresne is, nem védi már a rettenetben magára vont lepel sem, a sziklakemény anyag pillekönnyen foszlani látszik, vagy pillanattöredék alatt lényegül át halotti gyolccsá. „Elvégeztetett” . „ D e , a k i e g y s z e r e g y v a d h a jn a lb a n a rra é b r e d , / h o g y m in d e n ö s s z e ­ o m lo t t , s e li n d u l m in t k ís é r te t , / k is h o lm ijá t e lh a g y ja , s jó fo r m á n m e z t e ­ le n , / a n n a k s z é p , k ö n n y ű lé p t ű s z ív é b e n m e g te r e m / a z é r e tt é s t ű n ő d ő k e v é s s z a v ú a l á z a t , / a z m á s r ó l s z ó l , h a l á z a d , n e m ö n ö n é r d e k é r ő l , ” (Sem emlék, sem varázslat) „ D e a g y ö k é r t o v á b b é l l e n t , / n e m é r d e k l i a v i ­ lá g , / c s a k a l o m b b a l t e l i á g . ” (Gyökér). V a r g a I m r e Radnótija (nota bene: ez a korábban megszületett opus!), befogadva tagadja a Meloccoét. Mert még lépéshátrányban volna a köze­ lítő halál? Arasszal mérhető időről lévén szó, indoknak ez kevés. A lét­ helyzet mindenesetre elkerülhetetlenül azonos, ekképpen hasonlatosak a megjelenítés kellékei is. A z elnyűtt köpeny, az ormótlan bakancs, a kocka­ kő-talapzat jelzésrendeltetése azonban közvetlenebb: a ruházat a munka­ szolgálatos számára adott vagy lehetséges öltözet, a kövek egy megjárt és megjárandó végzetes út mozaikjai. A gerendakorlátnak hátranehezülő, pillanatnyi pihenésnek ernyedt test tartása, a keményrezárt ajkak és töp­ rengve összpontosító tekintet pedig, ha ki nem is zárja a Melocco-féle „elvégeztetettséget” , valami intellektuális (ha helyénvaló volna, monda­ nám: derűs) felülemelkedettséget sugároz, tárgyilagos világ- és önismeretet, a minden tudásának bölcsességét és a minden lehetségesre felkészültség ko­ nok nyugalmát. é g fe le tte m ; 47 �Ecce homo! Ime, az ember! Erre gondolt volna Bálint György, amikor Radnóti verseiről szólván ezt jegyezte le: „a halált is le lehet győzni, ha vállaljuk, és nem törődünk vele, mikor csap le: ha a halál közvetlen közelében is úgy dolgozunk, mint­ ha örökké élnénk.” ? A méltánylás tekervényes ösvényein Először az ötvenes évek közepén - Koczkás Sándornak az irodalomtörténeti kongresszuson elhangzott felszólalása alapján - indult meg egy folyamat, amely újraértékelni óhajtotta Radnóti költészetének esztétikai értékeit, klasszikus humanizmusának eszmekörében felismerni vélte a szocia­ lista ábrázolás első csíráit. A fenntartásokkal terhelt méricskélés végered­ ményét konstatálva - , de ez már az É let és Irodalom lapjain a Radnótiprobléma (?!) tisztázására indult vita pro és kontrái közepette történik Koczkás kénytelen így fogalmazni „védőbeszédében” : „a szocialista esz­ mék,, az új életszemlélet és erkölcsi felfogás milyen mértékű jelenlétét ítél­ jük elegendőnek ahhoz, hogy valakit közvetlenül a magunkénak valljunk?” S hogy keserű szavai nem egy csak magára hagyatkozó „fixa idea” megjelenedése, hogy az élet és életmű értékelése körüli megosztottság ingerlő­ én valós, azt igazolja Bori Imre 1965-ben megjelent Radnóti-monográfiájának előszava ide idézett passzusa is, miszerint e líra „értékei immár nyil­ vánvalóak - a köztudat a magyar költészet időtálló értékei között tartja számon versei javát - , helye azonban máig sincs megnyugtatóan kijelölve a magyar költészet XX. századi mappáján.” S hogy a felkavart vizek hullámverése a továbbiakban is egyaránt so­ dort partra aranyszemcséket és gazfonadékot, hogy a méltányos elisme­ rés váltig nem csekély akadályokba ütközik még 1970-ben is, azt érvé­ nyesen jelzi a Népszabadság rangos szakírója a jelzett év május 5. szá­ mában, imigyen : „ . . . furcsa a világ, a költőt némelyek még ezek után sem tudták igazán elismerni. . . Valami leküzdhetetlen hajlamot éreztek arra, hogy valamiképpen kisebbítsék. Azelőtt azért bírálták, mert - sze­ rintük - nem vállalt kalandot, veszélyt, s most, miután mártír volt, ha­ lott? Csak a végén lett költővé, különös sorsa tette azzá - mondták, s mondják még ma is.” Most, a tisztelgő emlékezés évében, amikor kettős évforduló késztet arra, hogy valamiféle végső igazságot szolgáltassunk, erős bennem a hajlandó­ ság, hogy egyetértsek Major Ottóval, aki már tíz esztendővel ezelőtt is meggyőződéssel vallotta, hogy ha a szociográfia eszközével közvélemény­ kutatást tartanának, aligha lelnének - József A ttila mellett - újabb köl­ tészetünkben ismertebb és szeretettebb költőt, mint ő; vagy Tolnai Gábor­ ral, aki a közeli múltban a televízió nyilvánossága előtt fejtette ki (igaz, szűkebb körre érvényesített) az értő nagyrabecsüléssel kapcsolatos tapasz­ talatait. Mondom, erős bennem az egyetértésre való hajlandóság, a va­ lóság azonban összetettebb annál, mint hogy ne fékeznék nekihevülésemet makacs tények. Inkább hajlok arra, hogy az előbb említett Major Ottó­ val együtt szólván azt fogadjam el, hogy a „teljes Radnóti ismeretében kis­ szerűnek és haszontalannak tűnnek a körötte zajló korábbi kritikusi és iro­ dalomtörténészi huzakodások pályaképéről, egyénisége és költészete bizo­ nyos ellentmondásairól; arról, hogy forradalmár volt-e valóban, vagy csupán baloldali européer és humanista; hogy költőnek született-e vagy 48 �csak azzá lett, s ha csakugyan az volt, élete utolsó éveinek erkölcsi erő­ próbája, megpróbáltatásai és szenvedései nélkül is nagy költővé lehetett volna-e? Ami persze sem azt nem jelenti, hogy az idézetteket múltbatolhatóan rendezettnek gondolnám, sem azt, hogy egészen máig elkacsoló indázásukat ne ítélném egészségtelenül túltrágyázott talajban gyökerezőnek. Lévén oly indokolatlanul soktényezősök a „huzakodások” . A vagy ta­ lán hosszú sorba rendezhetők a Radnóti életének és életművének minő­ ségét közelítő írók, költők nevei (netán aprómesterekéi), akik úgy állnak a folytonos megméretés serpenyőjén, hogy valós súlyuk megállapítását „mérlegidegen” szempontok akadályozzák? A d absurdum (Sükösd Mihály­ nak televízióbeli, a Jancsó-, Juhász-, Kondor-életmű értékelése körüli létező és sajnálatosan feltételezhető - zavarokra utaló megfontolásait erő­ szakosan idevonván): alkalmatlan időpontban (!?!) zárult le köl­ tőnk életpályája? Tekintsem inkább mégis az elősoroltak okának a késlel­ tetett túlérzékenységet (mármint a magamét), s az ünnep fáklyafényében a felemelő méltányosságot méltányoljam?! Viszonyulások a léthelyzethez és a költészethez Baróti Dezső már a korai Radnótiról feljegyezni érdemesnek tartja, hogy pedantériája Tóth Árpádéhoz mérhető, „szerette kínos rendben tartani az írás kellékeit, az élesre, könnyedén futóra kihegyezett ceruzákat, a gon­ dosan negyedívre hajtott papírosokat; úgy bánt velük, mint gondos, lel­ kiismeretes mesterember a szerszámaival. A z íráshoz mindig szertartáso­ san kezdett hozzá.” . Van ennek bármiféle rangosabb szerepe? - kérdez­ hető. Mindenképpen, ha együtt jár a személyiséget totálisan átható racio­ nális műgonddal, az igézően széles körű műveltség olyan puritánul zárt, fegyel­ mezett kivetítésével, ami az alkotót mentesíti attól, hogy a megformálásra je­ lentős energiát fordítson, s alkalmat arra, hogy így szabadon maradt erőit élményeinek eszményi kifejtésére mozgósítsa. A z avantgarde forgatagos te­ repéről ez a centrifugális erő indítja útnak — Bóka László már az 1938-as Meredek útban ráérez erre - a művészi érettség magasabb fokán a hu­ manista elkötelezettség, szociális lelkiismeretesség, írói felelősségérzet és haláltudat kikristályosodása felé. A kifejezendő és annak öltözete nála so­ sem esetleges, bár történhetne úgy is, hogy a költészet fegyelmező törvény­ rendjében zárkózottan legyen „világot teremtő költő, aki kényszerűségből teremt. Menekülő, aki saját maga építi menedékét. . . , aki tagadja ezt a világot és emigrál az önmaga által önmagának megteremtett világba, s csak. igen ritkán gondol haza.” . Ő azonban e Füst Milán-i magatartás (róla jegyzi le a fentieket) ellenében így jelöli meg ars poeticáját: „A z idő rabságában élni harcot jelent. Ennek a harcnak a vállalása nemcsak lélekalkat kérdése, hanem az elhatározásé, jobban mondva az emberi, vagy az írói lelkiismereté.” . „ A forma sohasem független jelenség, hanem struk­ turális adottság és egyben világnézet. Tagadjuk ezt a világot és felépí­ tünk helyébe egy másikat magunknak” , egy másik világot, ahol „a szűk­ szavúság és feszes forma a költő erkölcse.” Goethe így fogalmaz: a szabadság - a törvény adománya. Radnóti kora legkevésbé sem a törvényes rend világa: a világ, az ország a fasiszta ter­ ror felé mélyülő vízmosás omlatag partjai között sodródik, sárga csillag­ gal megbélyegezve, munkaszolgálat, munkatábor, erőltetett menet tömeg49 �sírba torkolló útjára kényszerítve a költőt. Ilyen körülmények között a hét­ köznapi értelem, a természetes józanság a puszta lét menekítésére, a meg­ maradás esélyeinek kiharcolására inspirálja az embert, az egyre fogyó szel­ lemi energiák az elkerülhetetlen elkerülhetőségének milliomodnyi esélyét latolgató-kutató, kétségbeesett ösztönlétbe porlanak szét. Miben manifesz­ tálódhat akkor a törvény és a törvény adta emberi szabadság? A szellem megbonthatatlan rendezettségében - mutatja fel szerény öntudattal Rad­ nóti. S nem hivalkodó, a sorsadta helyzettel szembeni lázas replika ez, mi­ vel a költői elhivatottság bármely körülmények között természetszerű sa­ játosságának tekinti, hogy tanúságtevő legyen. S ezen a ponton rendkí­ vül körültekintően kell fogalmaznunk, mivel számos félreértésre adott és adhat módot: korántsem haláltudattal (halálraszántan), hanem a halál tu­ datában (az „éltem és ebbe más is belehalt már” értelmében). Mint aki a létezést - legkevésbé sem valamiféle misztikus, irracionális értelemben - a teremtő szellem funkcióképességének, s nem a biológiai, testi jelen­ valóság szempontjából tekinti fontosnak, érdemlegesnek, illetve bevégeztetettnek. A halál? Nemkívántan végzetszerű, s mégis érdemleges „for­ dulópont” , amikor „a mű, amit a költő haláláig alkot, halálával hirtelen egész lesz, s a kompozíció, melyet életében szinte testével takar, a test sírbahulltával látható lesz— az életmű fényleni és nőni kezd. ( . . . ) Min­ den töredék, minden papírlapon talált sor adalék lesz, adalék az életmű­ höz, mely lezárt, szigorúan befejezett és összetartozó immár.” (Jegyzet József A ttila hátrahagyott verseihez). Hirtelen gyanakvó figyelemmel olvasom újra a korábban leírtakat, ta­ lán tagadhatatlan elfogultságom okán sem billentettem-e át akarva-akaratlanul is az alkotót az elfogadhatatlanul nem mindennapi minőségébe: olyan életlátást, megfontolásokat sugallva, mik nem, vagy nem ilyen mér­ tékhatárig övéi? Változatlanul vállalom igazságértéküket. Igazoló tanúként idézzem meg a sorsot, mit kétségtelen végkimenetele ismeretében is a menekülés szikrányi kényszere nélkül vállalt, miként, megénekelt „vérei” : a néger költő, Garda Lorca, a drága Attila? Éppen a közeli múltban publikált naplójának idecitálható részleteit, melyek az indulat és méltatlankodás fellobbanó szikrái ellenére is higgadt tárgyila­ gossággal részletezik a „kiátkozottak” megaláztatásait, testi gyötrelmeit? Szűkreszabottan mégis, mert tágabb teret kíván, hogy a lélek nem lombozódhat természetes teljességében, mert korlátozottak a hírcsere lehető­ ségei, egyre kevesebb idő adatik olvasásra, műfordításra, belső eszmény­ hez illő versek megírására? A z életművet, melynek utolsó szeletét a „fér­ gek, s foglyok közt” , „vaksin, hernyóként araszolgatván a papíron” jegy­ zi az Avala 5 notesz lapjaira; melynek még Szentkirályszabadján, 1944. október 31-én klasszikussá formált záróopusa sem bizonyság sem arra, hogy megbékülten kezet fogott a megálmodott halállal (hic et nunc, hiszek Tol­ nai Gábornak, aki nem látomást, hanem közvetlen élményt értelmez a vers születésének háttereként), sem arra, hogy itt szakadt meg a tanúság­ tevő küldetés energiája? (Bár feltétele kétségkívül, hiszen napok múltán elérte őt barátai, szerettei, példaképei sorsa, a „rég elesetteké” , kiknek szívén „Ukrajna, Hispánia, Flandria földje” .) Amiről bővebben szó eshetne még Egy tanulmányigényű méltatás keretein belül természetszerűen jeles (sőt, kitüntetett), helyet kellene kapjanak maguk a végső fokon mindent téved50 �hetetlenül példázó versek. Legalább az életművet alapjaiban meghatározó versek „viviszekciója” . Ha hihetném, hogy megteremthető egy konszenzus, s gondolatmenetben elválasztható (mert ellenkezik) az 1943-as K is nyelvtan, Tél, Kisfiú, A bujdosó a Töredéktől, az utolsó eclogáktól, a Razglednicáktól. Ha hihetném, hogy Radnóti lelkialkatának, világlátásának, alkotói mi­ nőségének karakterizálását továbbsegíthetnék egy eltagadhatatlan prekon­ cepció alapján szervesen-szervetlenül itt egymáshoz metszett sorok. Egy tanulmányigényű méltatás keretein belül természetszerűen végig kel­ lene kísérni megnyilatkozásait, melyek szerint a szocialista kultúra ügyére tette fel életét; azok visszaemlékezéseit, akik a Kommunisták Magyaror­ szági Pártjával való szoros kapcsolatára utalnak. (Gondolat, Vajda János, Társaság, Független Színpad, stb.); gondolatrendszerének arra a mindvé­ gig folyamatosan jelenlevő motívumára figyelmezni, aminek időszerűségét hangsúlyozandó két idézet kívánkozik ide: 1. korábban „a hangsúly áttevő­ dik az ennek (ti. a munkáshatalom elérésének. K V M ) eszközét szolgáló tárgyilagos realizmusra, ha úgy tetszik modern klasszicizmusra, melyek ke­ retében ( . . . ) politizáló, de nem elvont művészet k e zd kialakulni.” 2. „ ... a pártosság nem a művész közéleti állásfoglalását jelenti, hanem a mű mon­ danivalóját határozza meg. A pártosság, - amely természetesen a világ­ nézet választását is magában hordozza - lehetővé teszi a művészi szub­ jektum számára az objektív valóság mélyebb és igazabb megismerését, s egyben hiteles ábrázolását is. Így lesz a pártosság esztétikai kategória.” Mindennek részletezése azonban eleve kívül esik szándékaim szűk gyű­ rűjén. S tanulságadó zárósorok felől gondoskodván egy bármely mélységű Radnóti-olvasathoz, -értelmezéshez emberül illő, poetikusan tanácsadó cik­ kelyre lelek a Kortársban (post festum: szobrának értelmezése után) Melocco Miklós tollából :„Én nem mentem erőltetett menetben, nem vagyok költő, nem látok tisztán és nem jósolok. Nem tudhatom, milyen volt Rad­ nóti az erőltetett menetben. A bori notesz versei eltakarják a mártírt a re­ mekművek csodálatosságával. A szép vers nagyobb rejtély a mártírsorsnál, A mártír tetemének a zsebéből versek kerültek elő. Vajon hogyan monda­ nék én csődöt az erőltetett menet legelején?” Ennyit, s nem többet - sorvezetőnek! K A S S A I-V É G H M IK L Ó S 51 �Egy századvégi Don Quijote: Komjáthy Jenő Amit Komjáthy Jenő rövid élete során megél, minden különössége ellenére is az általánosság szintjére emelhető. Sorsa, gondolati-művészi erőfeszítései korjellemzőek. Egy olyan társadalmi-világnézeti krízis kezdetén áll, amely bizonyos vonatkozásaiban még napjainkban is tart. E válság mögött a diadalmasan elő­ retörő ipari forradalom munkál. A nyomában kibontakozó tőkés viszonyok szét­ feszítik a hagyományos gondolkodás kereteit. A legfőbb érték a tőke lesz. S körülötte felerősödik a leplezetlen önzés, a haszonelvűség, a spekuláció, a kí­ méletlen, üzleties szellem. Az új gondolkodásmód érzéketlen a belső finomsá­ gok iránt. A személyiség uniformizálódni kényszerül. A polgári „józanság” , a számító egoizmus, a minden áron való érvényesülés szinte kötelező erejűvé vá­ lik. A z egyén úgy érzi, hogy elveszti önmagát, felszívja a tömeg. A válsághelyzet a veszélyeztetett Én és az azt fenyegető világ kettősségében nyilvánul meg. A szubjektum aggódva keresi a helyét, társadalmi szerepét fennmaradása módozatait kutatja. A lélek önmagába fordul; vagy szembenáll, vagy a világ fölé akar kerekedni. A belső értékek semmibevétele ellen egy új­ fajta spiritualizmussal tiltakozik. Feltűnnek a társadalomból való kivonulás, a „szecesszió” különböző változatai. A világmegváltás alapvető művészi magatar­ tássá válik. Először jelentkezik az otthontalanság, az elidegenedettség érzése. Ilyen szempontból a Tahitibe húzódó Gauguin, a századvég zsenikultusza, Tho­ mas Mann Tonio Krögerje, Beudelaire Albatrosza, a nietzschei Übermensch, a tolsztoji messianizmus vagy Madách Aladár „szellembúvárlata” és Csontváry egzaltált profetizmusa ugyanazon lényeg más-más megjelenési formái. Komjáthy Jenő, az idegeiben és a műveltségében hordozta az otthontalanságra és a kora tagadására való hajlamot. A modern művészet jelképes motívu­ mát, az utazást az Amerikába szökés kísérletével ő valóban megéli. Szűkebb és tágabb környezetéhez egyaránt képtelen hasonulni. A hivatali karriert el­ utasítja. Helyette barátjával, Reviczky Gyulával polgárpukkasztó éjszakázásba kezd. Balassagyarmaton botrányhős lesz. Szenicen pedig már egy oszlopához kötött troglodita. Olvasmányait is ez a századvégi léthelyzet szabja meg. A nagy németországi száműzöttet, Heinét kedveli. Közel áll hozzá Byron, aki Gö­ rögországban küzdött a szabadságért. És egész életét végigkíséri a magányos Lenau. Filozófus is azért lett, mert összeütközött benne a kor értékrendje a saját­ jával. Bölcseleti miértjei meghasonlása termékei. Rendkívül érdekes, ahogy élet­ érzése változásaiba bekapcsolódik a filozófia - mint tudatosítás és magyarázat. Különállása a schopenhaueri pesszimizmussal nyer igazolást. A világ fölé emelkedés Nietzsche emberfölötti emberével értelmeződik. A világalakító mindenségbe olvadás elsősorban Spinoza misztikus panteizmusában talál önmagá­ ra. Egyet azonban nem szabad elfelejtenünk. Komjáthy Jenőnél sohasem az ön­ maga megadása, hanem mindig a válsághelyzet meghaladásának a szándéka az, ami meghatározza, hogy kitől mit fogad el. A beletörődés idegen tőle. A tett52 �vágy értelmezi életét és költészetét. Ahogy Don Quijote a lovagregénnyel, ő a filozófia vértezetében kísérli meg megváltoztatni a világot. A századvég nem véletlenül hozta divatba Schopenhauert. A kor művészértel­ misége tőle várta a rossz közérzet diagnózisát és a gyógyulás receptjét. Scho­ penhauer pedig megmagyarázta: a világ szenvedés; és reményt adott: a lángész az, aki megszabadíthatja a világot a szenvedéstől. A fiatal Komjáthy mindkét vonatkozásban azonosult mesterével: „K i fejti meg, ki látja tisztán / Élet! sötét rejtelmidet? / A bölcsek szózatát a pusztán, / Ha hallja is, ki érti meg? / / A z átok úr. Ezer sebében / Vonaglik az emberiség. / Mérhetlen kínja tengerében / A jobbak vére semmiség.. "(Himnusz.) De barátjával, Reviczkyvel ellentétben nem tudja csupán szemlélni a világot - mint szenvedést. Ez önmaga lefokozását jelentené. Küldetéstudata tehát egy­ re inkább a lángészről szóló schopenhaueri tanítások felé fordul. Ezek láttatják be vele, hogy a zseni képtelen a társaséletre. Ám a lángész le tudja győzni ön­ maga vágyait. S önmagát legyőzve eljuttathatja az emberiséget a szenvedést ho­ zó vágyak megtagadásához. A lángész a „zavartalan Világszem”. S hamarosan Komjáthy is annak tartja magát: „Világszem ő. Nem ismer tért, időt se;/ Örök gyönyörben úszó, isteni; / Világúr ő, az álmok méla hőse, / Nem kell neki csak egyet inteni / S körötte él, sugárzik, zeng, lobog, / Csapong, repül, örvénylik, dúl ragyog. / Mind testet ölt, aminek lelke van . . . (Az álmodó) A fiatal költő messiási hajlamait a lángészről szóló schopenhaueri tanítások szabadítják fel. A pesszimista világszemlélet kifejezései - „lét keserve” , „kín­ gyötört világ” , „az élet átka”, „harmóniátlan vad zsivaj” , „örök harc, örök ku­ darc” - mellett ekkortájt erősödnek fel a fény, a sugárzás szavai. Mostantól kezdve mondhatjuk Riedl Frigyessel: Komjáthy költészetében „Csupa fény, ra­ gyogás vesz bennünket körül, és akarva nem akarva, úszunk ebben a fény­ áradatban. Fény és fény és mindig csak fény.. . ” 1881-ben írja későbbi feleségének, Márkus Gizellának: „Belevágtam a fej­ szémet Schopenhauerbe. Óriási munka lesz.” Nietzsche Zarathustrája viszont 1883-ban jelent meg. Komjáthy azonnal, eredetiben olvassa. Messiási hajlamai újabb erősítést kapnak. Hogyne: hiszen ez a mű ugyancsak a válság terméke. A gondolati-szellemi válság meghaladásának szándéka hozta létre: „Meg akarom tanítani az embert az élet értelmére” - hirdeti Zarathustra. „A z emberfölötti ember, villám az emberfelhők sötétjéből.” Az ipari civilizáció elnyomorodó sze­ mélyisége a korláttalanság, az erő, a lázadás hősének látja Zarathustrát. Igaza van Juhász Gyulának: „halálos ellensége lett Nietzsche az egész kornak, ő, a nagy korszerűtlen, aki látta és érezte a mai civilizáció nagy hazugságait, ame­ lyek a kultúra romjain burjánoztak, és az Übermensch felé fordult, az istenek alkonyától a hajnalhasadásho z ” Komjáthy Jenő is Nietzsche hívévé válik. S a balassagyarmati megaláztatás napjaiban Zarathustra énekei segítik, hogy felmagasztalja önmagát. Ettől kezd­ ve mintha állandó sugárzásban élne - a szolgalelkek világa fölött: „Itt állok az élet / Napfényteli halmán, / Úr vagyok a lelkek / Roppant birodalmán.” „Pazar tettekre váltok én; / Gondolatom világot áthat. / Én vagyok az erő s a fény.” A világellenes indulat és a Zarathustra-magatartás összeolvadásából születik meg Komjáthy Jenő sajátos eszmei forradalmisága. „S aki arra született, hogy teremtő legyen jóban és rosszban, annak előbb valóban pusztítónak kell lennie és értékeket kell összehúznia” - imigyen szólt Zarathustra. A mi költőnk pedig arra biztat, hogy „törj össze mindent . . . rombolj, pusztíts, dúlj össze mindent, ami élősdi, korcs, beteg” . Most lehet igazán tetten érni, hogy nála a filozófiai vér53 �tezet valóban a világ megváltoztatásának eszköze: „Mert új világ: új bit, új ál­ lam, / Új hon, új élet kell nekünk, / Új gyönyörök, új fény, új eszmék, / Min­ dent újból kell kezdenünk.” (Szózat) De miközben magasra emeli „a szent Egyéniség zászlaját” , már egy másfaj­ ta életérzés és világszemlélet kifejezései is feltűnnek a verseiben. Egyelőre még a Zarathustra-magatartással is jól megfélnek, lassan azonban elválnak tőle: „ A végtelen végekben a középpont vagyok.” „Úgy érzem, szellemek királya, / Hurráh! hogy minden vagyok!” „Úgy érzem, új csodás világot / Vagyok képes teremteni.. . ” „S én, ki e számtalan világnak / Szerzője, istene vagyok: / Meghalok minden pillanatban / S minden percben föltámadok.” (Meg tudnék halni.) Milyen lelki elmozdulásokról árulkodnak ezek a sorok? Úgy tetszik, hogy az erő­ vé, hatalommá, megváltóvá tágult Én újabb isteni tulajdonságokat vesz fel: előbb a végtelenséget, majd a teremtő-mivoltot. A világgal való szembenállás indulata és a világfelettiség önittasultsága a mindenségbe való beleolvadás vágyává sze­ lídül. Ezek már a szenici évek. Hogy a folyamat egzisztenciális hátterét is ér­ zékelhessük, idézzük a Komjáthyt talán mindenkinél jobban megértő Juhász Gyulát: „ . . . a költő hazájába kell jönnünk, hogy elégtételt adjunk neki, sze­ gény zaklatott fejének és feleletet egyhangú kérdéseire. Istenem, csak egy neuraszténiás poéta kell ide, hogy szivét a világ szívének érezze, hogy a tér és idő őszi köddé váljék, amelyen túl a végtelenség van, és a magányban, e Iromány­ ban, e csöndben állandóan, hallhatóan érezze ennek a végtelennek, ennek a thalattának harsogó, polifon, wagneri muzsikáját.” Hogy a lelki változásokra tapadtak-e rá a gnosztikusok és Spinoza tanításai, vagy éppen ezek idézték elő a fordulatot, nehéz lenne kibogozni. Egy viszont bizonyos. Komjáthy Jenő utolsó éveit a gnosztikus megvilágosodás és megvilá­ gítás, valamint Spinoza szeretetfilozófiája töltik ki. S mint eddig is, megint csak a hajlamainak s a messiástudatnak leginkább megfelelő nézetek ragadják meg. Az újgnosztikusoktól azt veszi át, hogy neki mint a gnozisig, a misztikus tudásig eljutottnak - kötelessége embertársait is visszasegíteni az istenibe: a jó, a szellemi, a fény szférájába. Az önmagában fellelt igazi értékeket meg kell osztania másokkal is. Spinoza pedig megtanította szeretni azt a világot, amelyben számkivetetten és mellőzötten él. S megvigasz­ talta, hogy csak múlékony formái vagyunk egy nálunk nagyobb lénynek, amely végtelen, amíg mi meghalunk. De Spinoza panteizmusa fel is emelte, mert kül­ detéstudata egy új és másféle táplálékot kapott: a natura naturans-ról, a nemző természetről szóló tanítást. „Isten és a természet működése egy.” S ebbe az örökkön tevékeny rendbe simul bele az ember is, hiszen „Isten elméje minden szellemiség, amely a világot megeleveníti” . Az utolsó évek beteg, „homályban élő” Komjáthy Jenője Spinoza panteizmusa által újjászületik. Messzianizmusa új értelmet nyer: „Én a világot nemző gondolat, / A végtelen lét tiszta telje, / Mérhetetlen dús, mert végtelen szabad”. Most már ez az újfajta üdvözítés he­ víti, s ez hozza létre a talán legszebb versét is: „Elöntöm lelkemet a végtelen­ ben / Munkálni láthatatlan, mint a Szellem, / Mely a vizek fölött lebeg. / Hogy lakhassam minden parányban / S élhessek örök tisztaságban, / Magamtól min­ dent elvetek . . . / Át öntöm lényemet a csillagégbe, / Merüljön alakom a sem­ miségbe, / Csupán másokban éljek én! / Csak minden szívben én dobogjak, / Csak minden szemben én ragyogjak / És mindent üdvözítsek én!” (Elöntöm lelkemet...) Ez a nyughatatlan lélek a filozófiát faggatta szüntelenül, hogy választ kapjon válságba jutott kora és elrontott élete nagy kérdéseire. De nemcsak feleleteket 54 �várt a filozófiától, hanem irányító eszméket, útbaigazító gondolatokat is. Tett­ es életvágya a belenyugvás tanait elvetette, s csak a „megváltó” igéket fogad­ ta el. Üdvözítőnek hitt eszméit hirdette egyre lázasabban - hol a félrevert, hol a húsvéti harangok hangján. A magyar irodalom ismer gondolati költeménye­ ket, de olyan költészetről, amely a maga egészében gondolati, az övén kívül nem tud. Abban a magyar lírában, amelyben rendszerint a helyzetből, a konkrét élményből emelkedik fel az érzés és gondolat, egyedülálló jelenség ez az elvont eszmék által hevített, lázas, az önkívület határain szárnyaló lobogás. A század­ elő költői, bármennyire kedvelték is, nem Komjáthy Jenő „tejútján” mentek to­ vább. Sem a hanghordozásban, sem az eszmeiség intenzitásában. Ha van egyál­ talán folytatása, akkkor leginkább Kassák expresszív hevületére és József A t­ tila szenvedélyes gondolatiságára hivatkozhatunk. Ha pedig az eszmei helyét keressük ennek a költészetnek, akkor azt kell mondanunk, hogy a gyökerei valahol Petőfi Ítélet című versénél és A z apostol­ nál keresendők; a koronái meg Adyig érnek - a „magyar Messiásokig” és „a jövendő fehéreiig” . A küldetések e fajtájának őstípusa pedig minden bizonnyal az a Don Quijote, aki kisszerű, szürke korát nem tudja elfogadni, s a gúnyolódókkal, gáncsoskodókkal mit se törődve a maga álmodta szebb világért indul harcba. SZABÓ K Á R O L Y Az „ismeretlen” Madáchró l — egy könyv ürügyén Amikor e sorokat írom, nem tudom még, hogyan végződik a magyar könyvszakma évente meghirdetett ver­ senye, a legszebb magyar könyv címé­ ért, de én szívem szerint Kerényi Fe­ renc Madách Imre: Írtam egy költe­ ményt. . . című könyvének ítélném oda az egyik első díjat. (Szerkesztő Láng József, a védőborító és a tipográfia Benkő Anna munkája.) Szokatlan dolog talán, hogy egy recenziót a végéről kezd írni az is­ mertető, de ennél a könyvnél a sokat emlegetett tartalom és forma ritkán élvezhető magas szintű együttese mu­ tatható ki: a Kézirattár sorozattól el­ várt, sőt azt is felülmúló színvonal a művészi kivitelben, és a Kerényi Ferenctől megszokottt tiszta, csak a lé­ nyeget közlő stílus, amely mögött a Madách-kutatás egyik újabb eredmé­ nye húzódik meg. A magyar irodalomtörténetírásnak vannak olyan alakjai, akiknek neve szorosan egybeforrott azzal az irodal­ mi alkotóval, akinek életútját, mun­ kásságát elszántan és megszállottan kutatták. Eckhardt Sándor Balassi-ta55 �nulmányai, Martinkó András, Hat­ vany Lajos Petőfi-tanulmányai és szin­ tézise, a maiak közül Vargha Balázs Csokonai iránti elkötelezettsége, K i­ rály István Ady-munkássága - , hogy csak néhányat említsek a sok-sok le­ hetőség közül. Méltán csatlakozik eh­ hez a sorhoz Kerényi Ferenc, akit több évtizedes (egyetemistaként talált rá a témára) filológiai munka köt éle­ te nagy „szerelméhez” , Madách Imré­ hez. Publikációk számtalan mennyisé­ ge (java részét éppen a Palócföld ha­ sábjain adta közre, de a nógrádi mú­ zeumi évkönyvben is többször írt ku­ tatásairól) igazolja ezt az állítást. S tegyük hozzá: ezek a publikációk alapvetően új eredményeket közöltek, a Madách-filológia új dokumentumait elemezték, új összefüggéseket mutattak be. Nem egy esetben az általa felfe­ dezett, megtalált új dokumentum elemzése révén. Ehhez persze egy má­ sik szerencsés kutatói mentalitás is kellett: olyan kapcsolatrendszert épí­ tett ki az elmúlt években, amely szer­ vesen kiegészítette tudósi munkáját. Ebben az esetben a kapcsolatokat olyan családok, leszármazottak jelen­ tik, akik vagy a madáchi örökséget birtokolták, vagy a család környeze­ téhez tartoztak. Csak látszatra más kérdés, hogy micsoda szívós, korrekt, eredményeket felmutató magatartással lehetett csak ezekhez a múltban igen gyakran megbántott, mellőzött szemé­ lyekhez közelférkőzni és megnyerni őket a magyar tudomány számára; úgyis mint a hagyományok és doku­ mentumok megőrzőit és esetleges át­ adóit! Kerényi Ferenc most megjelent könyvének tartalma aránylag egysze­ rű ( !): „1982 tavaszán a Petőfi Iro­ dalmi Múzeum Kézirattára - Vasberényi Géza dunavecsei kéziratgyűjtő hagyatékából - egy egylapos, két ol­ dalán írott, 20x18 cm méretű Madách-kéziratot vásárolt meg.” A z indító mondat, mint minden jó munkánál, itt is székéhez szögezi az olvasót. Még mindig előkerül Madách- 56 kézirat? K i ez a Vasberényi Géza? Hogy került hozzá a kézirat? Micsoda gyűjtemény lehetett ez Duunavecsén? Kérdéseinkre hamarosan mindre vá­ laszt kapunk, hogy aztán majd maga a szerző tegye fel az alapvető kérdé­ seket az előkerült Madách-kézirattal kapcsolatban, amely első pillanatban a Tragédia vázlatának tűnik. De vajon valóban az-e? Miért készítette Ma­ dách? Mikor vetette papírra? Volt-e a Tragédiának előleges vázlata vagy fogalmazványa? - kérdezi a szerző, bevezetve az olvasót kutatói műhely­ munkája technikai titkaiba is. Nem szándékozunk itt magát a vá­ laszokat ismertetni, hiszen az a könyv­ ből egyértelműen kiderül, s minden­ ki elolvashatja, ha hozzájutott az ér­ demtelenül alacsony számban megje­ lent műhöz. (Vajon hányszor kell még ezt a mondatot leírni, amely mögött valami titokzatos és földi halandók számára érthetetlen kiadói gyakorla­ tot kell éreznünk?!) Kerényi Ferenc könyvében nem csu­ pán ezekre a filológiai kérdésekre kapunk választ. Újra és újra alkal­ mat talál arra, hogy a madáchi élet­ mű olyan sztereotípiái ellen hadakoz­ zék, amelyek évtizedek óta, és még mindig, tankönyveinket rondítják, nemzedékek gondolatait torzítják. Csak egy példa a fentiek igazolá­ sára. 1982-ben jelent meg a Kossuth kiadónál a Magyar irodalomtörténet című összefoglaló mű. Ennek 209-210. oldalán ez olvasható Madáchról és fe­ leségéről: „A forradalom alatt bete­ geskedett, utána mégis letartóztatták, mert Kossuth titkárát rejtegette. Bör­ tönideje alatt felesége megcsalta, még­ pedig a megszálló csapatok tisztjei­ vel. . Itt már felesleges minden köz­ ismert magyarázat Fráter Erzsike ter­ hességéről, gyermekágyi lázáról stb. Itt már csodálkozni sem lehet... Megközelítően húsz éve annak, hogy Krizsán László először tárta fel hiteles levéltári források bemutatásá­ val, hogy Madách közéleti szerepe másmilyen volt, mint addig hittük a �korai feldolgozások alapján. Szabó Béla részletes adatok alapján mutatta be Madách 1848-as szereplését. Sza­ bad György hatalmas munkájában Ma­ dách 1861-es országgyűlési magatartá­ sát is elemezte és elhelyezte őt a kor politikai erőviszonyaiban. Kerényi Fe­ renc számos tanulmányában a család­ történet, a politikatörténet, az alkotó­ folyamat megannyi részletét feltárta és adatokkal bizonyította. S mindez szinte hiába. Még ma is olyan alapvető tévedések ellen kell hadakozni, ismételten szót emelni, amelyek egyértelműen tankönyvírá­ sunk és tankönyvíróink számlájára írandók, az irodalmi ismeretterjesztés gyenge pontjaira hívják fel a figyel­ met, s arra, hogy a vidéki tudomá­ nyos élet produktumai, amelyek már egyáltalán nem vidékiesek, miként (nem) jutnak el az összefoglaló feldol­ gozásokba, szintézisekbe. (Szerény vi­ gasz e recenzió írójának, hogy Keré­ nyi Ferenc könyvében megvédi őt is, kimondatlanul, hiszen világosan leír­ ja, hogy Madách Imrének négy gyer­ meke volt, s nem három, ahogy né­ hány tudatlan tudálékos egy sajtóvitá­ ban vele szemben állította.) Persze miért vagyunk elégedetle­ nek? Mit olvassanak az érdeklődők? 1945 óta nem jelent meg korszerű szemléletű, a madáchi életutat (nem munkásságot!) bemutató monográfia. Horváth Károlyét várjuk már évek óta (talán a nyáron megjelenik), de még mindig nem juthatunk hozzá. Nos, Kerényi Ferenc új könyvében többek között ezekkel a gyászos le­ gendákkal hadakozik újra, noha el­ sődlegesen nem ez a szándéka. Pedig csak 1849-től követi nyomon Madách Imre életét, de megközelítésében meg­ annyi nóvum kerül elő. Így többek között Madách elfogatásának és vádjá­ nak új adatai, amelyeket első ízben Spáczay Hedvig mutatott be éppen ezeken a hasábokon, majd teljes filo­ lógiai apparátussal a Nógrád megyei múzeumi évkönyvben 1983-ban. K e­ rényi Ferenc fokozatosan jut el a csa­ ládi események, a vagyoni körülmé­ nyek, a lírai alkotások elemzésén át a Tragédia megalkotásának bemuta­ tásáig. Munkája nyomán tovább tisz­ túl előttünk a remekművet körülvevő, felszakadozó homály, s már nemcsak az életút, de maga az alkotói folyamat is ismert lesz, s válik így A z ember tragédiája mindannyiunkhoz szóló mai üzenetté. (Európa) PR A ZN O V SZK Y M IH ÁLY 57 �MÉRLEGEN Művészet és politika A magyar társadalmi fejlődés sajá­ tos hagyománya, ma is egyik jellem­ ző vonása a politika és a - nemzeti önismeret egyik forrásaként értelme­ zett - művészet szoros kapcsolata, kölcsönhatása. Természetes, hogy a konszolidált, problémamentesebb idő­ szak tükörképe, visszhangja is ki­ egyensúlyozottabb. Az eredmények nagyjában-egészében önmagukat iga­ zolják, s tudatosításuk követelményei, a mindenkori továbblépés szükségle­ tei, inspirációi halkabban, türelme­ sebben fogalmazódnak meg. Nyilván­ való, hogy a még teoretikusan is erő­ sen leegyszerűsített összefüggés a gya­ korlatban jóval bonyolultabban érvé­ nyesül, s eleve nagyobb az aszinkro­ nitás veszélye, ha maga a valóság vá­ lik ellentmondásosabbá. Az elmúlt évek növekvő feszültségei, szaporodó gondjai, politikai hullámverései az ér­ zékeny reakcióképességű művészet szférájában nem ritkán túldimenzionáltan ábrázoltatnak, s a szakmainak, esztétikainak tetsző - kivált irodalmi - vitákból egyre gyakrabban szűrőd­ nek ki társadalompolitikai, ideoló­ giai természetű kérdések, sőt disszo­ náns hangok is. A művészeti közélet effajta - rá­ adásul önkényesen kiemelt - jelenségeit csak komplex megközelítésben, az ok­ okozati viszonyok rendszerében lehet reálisan értékelni. Ilyen szellemben, az őszinte számvetés, a tájékoztatás, az orientálás szándékával szerkesztette kötetbe Agárdi Péter az 1977 és 1983 között megjelent művészetpolitikai ta­ nulmányokat, dokumentumokat, me­ lyek így együtt, egy olvasatban a le­ hető legteljesebb képét adják a mű­ vészet és társadalom egyre szélesedő, de kanyarokkal, zsákutcákkal is teli találkozási övezetének. A kötet szerkesztési koncepciója történelmi szemléletű. Az igényesen válogatott írások, beszédek nemcsak az évtizedforduló-környéki helyzetről tudósítanak, hanem az 1958-as műve­ lődéspolitikai irányelvekre visszautal­ ván, lényegében egy negyedszázadnyi távlatban idézik meg az MSZMP mű­ vészetirányítási elveit és gyakorlatát. Bár a művészet átfogó elemzését - a tudománytól, a közoktatástól és a közművelődéstől eltérően - a Köz­ ponti Bizottság ez ideig még nem tűz­ te napirendjére, a Politikai Bizottság 1977-es állásfoglalása, a XII. kong­ resszus és az azóta végzett munkát ér­ tékelő központi bizottsági határozat, valamint az országos ideológiai kon­ ferencia - mint autentikus források nyomán a művészetpolitika a párt művelődéspolitikájának, tágabban, ál­ talános politikájának részeként értel­ meződik a könyv lapjain. Így ehelyütt is kifejezésre jut, megerősítést nyer, hogy a párt, a szocialista állam - a lenini kulturális forradalom folyama­ tában - alapvető feladatának tartja a kultúra demokratizálását mind az al­ kotás, mind a befogadás területén. Céljainak megfelelően elsősorban a marxista világszemléletű, szocialista elkötelezettségű, pártos művészetet tá­ mogatja, ugyanakkor a szövetségi po­ litikából eredően teret enged olyan művészi törekvéseknek is, amelyek egyéb értékeik révén hasznosulhatnak a társadalomban. Ellenzi és indokolt �esetben adminisztratív eszközökkel is megakadályozza a szocializmusellenes, antihumánus, a társadalmilag adekvát erkölcsi értékrendet sértő művek nyilvánosságát. A művészetpolitika biztosítja a művészi alkotó munka és a kísérletezés szabadságát; ízlés- és stí­ luskérdésekbe nem avatkozik. A mű­ vészeti élet befolyásolásában fontos szerepet szán az alkotóműhelyek ön­ állóságának és felelősségének. Fő módszerként az eszmei, politikai ori­ entációt, a nézeteket ütköztető, tisz­ tázó szándékú eszmecseréket alkal­ mazza. Nélkülözhetetlennek tartja az érintkezést más népek művészetével. Különös gonddal ápolja a Szovjetunió és a többi szocialista ország, illetve a világ haladó művészetéhez fűződő kapcsolatokat. A kötetben közzétett dokumentu­ mok, illetve tanulmányok egybehang­ zóan úgy foglalnak állást - ha nem is mindig direkt módon - , hogy a mű­ vészetirányítás alapelvei beváltak. A kortárs művészet kiemelkedő értékeit a szocialista eszmeiségű alkotások je­ lentik. A progresszív szellemiségű mű­ vek széles körben váltak ismertté és elismertté. Kibővült a párt politikai irányvonalával egyetértő, azt támoga­ tó alkotók köre. A kedvező légkör­ ben a művészi módszerek és stílusok gazdag változatossága jött létre. A tapasztalatok, az érvek alapján lo­ gikus - az ugyancsak általánosnak te­ kinthető - következtetés: biztosítani kell a gyakorlat által igazolt politikai elvek, módszerek folytonosságát. A stabilitást kiegészítendő vetődik fel a megújulás szükségessége is, me­ lyet legalább két - felettébb összetett - szempont indokol. Egyrészt a dek­ larált tézisek, törekvések megvalósítá­ sát ellentmondások - többek között az irányítás következetlenségei - aka­ dályozták mind az alkotói folyamat­ ban, a művészeti, kritikai tevékeny­ ségben, mind az igénykeltő, ízlésne­ velő közművelődési funkciók diffe­ renciált érvényesítésében. Másrészt az utóbbi években jócskán megváltoztak, megnehezültek a társadalomépítés s ezen belül mindennemű alkotó mun­ ka - objektív feltételei, külső és bel­ ső körülményei, számos várakozás, re­ ménykeltő elképzelés egyáltalán nem vagy csak részben valósult meg. Ezek az okok együttesen torzulásokhoz ve­ zettek, diszharmonikus reflexiókat is kiváltottak. Amíg ugyanis a politiká­ ban - s a közgondolkodásban is - a bizonyítás vágya munkál, a tiszta lel­ kiismerettel vállalt felelős helytállás szándéka a legerősebb motiváció, bi­ zonyos művészeti berkekben terjed a kiábrándultság, a passzivitás, a rezignáció, rosszabb esetben a cinizmus, a nihilizmus, az eredmények és az erő­ feszítések értelmének megkérdőjelezé­ se, tagadása, elmélyülni látszik az úgynevezett nemzeti sorskérdéseket megoldani nem tudó - vagy nem aka­ ró - „beteg lelkületű ország” tudata. Az tolerálandó, hogy a művészet ma jobban polarizálódik, mint eddig bár­ mikor, hiszen a valóság is sokszínűbb a megszokottnál. Az is természetes, hogy a művészet - elhivatottságának megfelelően - tükröt tart a társada­ lom elé s érzékelhetővé teszi a valós hibákat, fogyatékosságokat, keresi a megoldásokat; furcsálható viszont, hogy a tényfeltárás különös módon csak a bajokra, a meghökkentő fo­ nákságokra korlátozódik és érzéketlen marad a pozitív jelenségek, a további munkához erőt adó, kedvező tenden­ ciák iránt. A kötet a XII. kongresszus határo­ zata szellemében azt a gondolatot erő­ síti, hogy „népünk műveltségének eme­ lésében megtisztelő, felelősségteljes és semmi mással nem pótolható szerepük van az íróknak, művészeknek". E küldetés lényege a tanulmányok egyi­ kében elméletileg is megfogalmazó­ dott : „A művészetnek értelme van, de nem közvetlen haszna. És ezért kell az embereknek, akkor is, ha nem kí­ vánják, nem ezt kívánják. Objektíven kell az embereknek, mert a műalko59 �tásoknak végső soron egyetlen dolgot kell szolgálniuk - ha ugyan azt szol­ gálni lehet - : a szabadságukat. Fel­ szabadítva az egyéni lét korlátai kö­ zül, a név nélküli szfinkszek okozta félelmekből, a köznapi szűkösségből”. Az írásokból kiviláglik: a politikai irányítás tudatában van annak, hogy nem könnyű feladat az elvárásoknak megfelelni, bonyolult korunkat hitele­ sen ábrázolni. Mégis - vagy éppen ezért - azt várja a művészektől, hogy ne elégedjenek meg a felszínes álta­ lánosításokkal, ne partikuláris érdeke­ ket képviseljenek, ne a múló formai divatot, az elvont ideálokat kövessék, ne a befelé fordulást válasszák, ha­ nem a múlt és jelen eredményeinek és gondjainak arányos bemutatásával, minden emberi érték realista ábrázo­ lásával segítsék a szocialista fejlő­ dést, az értelmes élet kialakítását. Az a művész, műhelyvezető, kritikus jo­ gosult társadalmi elismerésre és tá­ mogatásra, aki úgy valósítja meg ön­ nön céljait, hogy együttérez a töme­ gekkel, a küzdelmet is vállalja értük, akinek ars poeticája közösségi ihleté­ sű. Következetesség, nagyobb aktivi­ tás az elvek gyakorlati megvalósítá­ sában, rugalmasság a konkrét társa­ dalmi feltételekhez, körülményekhez való alkalmazkodásban: mint az élet minden területén, az ideológiai mun­ kában, a művészetpolitikában is erre terelődnek most a hangsúlyok. „A szocialista Magyarország kultúráját, szellemi életét nagy tradíciói, kiváló képességei alkalmassá teszik, belső hajlamai arra predesztinálják, hogy harcostársa legyen a társadalomnak a rá váró, nem egyszerű küzdelmekben. A kulturális politikának nem lehet fontosabb dolga, mint, hogy szélesít­ se és egyengesse ennek útját. S nem lehet kétséges, hogy ezt a jövőben is, a megváltozott feltételek között is tel­ jesíteni fogja, mint ahogy teljesítette az utóbbi évtizedekben.” Általános érdek, hogy a művészet és a politika 60 kapcsolata a következőkben ilyen mó­ don alakuljon. E sommásan megidézett gondolatok csak a kötet tartalmi vázát alkotják, fő mondanivalóját kísérlik meg tol­ mácsolni. A körvonalazott központi témakörök mellett jól elkülöníthető te­ matikai egységet alkotnak - egyebek közt - a művészi szabadság kérdései­ vel, a kultúra és demokrácia össze­ függéseivel, a film és az irodalom valóságképével, a párt értelmiségpolitikájával, a művészértelmiség és a tár­ sadalom kapcsolatával, a fiatal mű­ vészek helyzetével, a nemzetközi kul­ turális együttműködés alakulásával foglalkozó írások. A szerzők között a mai magyar politikai, ideológiai, tu­ dományos élet jeles személyiségeit, ki­ emelkedő szakembereit találni. Aczél György, Agárdi Péter, A lmási Miklós, Ancsel Éva, Gyertyán Ervin, Kapi­ tány Ágnes, Kapitány Gábor, Kádár János, Kormos Sándor, Kornidesz Mi­ hály, Köpeczi Béla, Knopp András, Ó vári Miklós, Pándi Pál, Pozsgay Im­ re, Rátkai Ferenc, Rényi Péter, Szer­ dahelyi István, Tóth Dezső, Vitányi Iván neve így együttesen különösen sokatmondóan hangzik. A már jelzett dokumentumok mellett közzéteszi a kötet a pártosság, népiség, realizmus, illetve az anyanyelvi műveltség kér­ déskörében született állásfoglalást, va­ lamint Lukács György születésének jövő évi, 100. évfordulójára vonatko­ zó irányelveket. E gyűjtemény lényegében második része az 1977-ben, Művészetpolitikánk időszerű kérdései címmel megjelent kötetnek, amely a XI. kongresszus ha­ tározatához kapcsolódva, a hetvenes évek derekán született írásokból adott bő válogatást. Úgy tűnik: a folytatás sikerült jobban. Bár a józan mértéktartás a fő jellemzőjük, mégis izgal­ masabbak, színvonalasabbak az újabb keletű tanulmányok. Minden bizony­ nyal azért, mert időközben az elem­ zés alapját jelentő politikai és művé­ szeti élet is összetettebb, elevenebb �lett, több a vitás kérdés, az éles po­ lémia. A mielőbbi tisztázás szükséglete ma­ gyarázza a magyar könyvkiadásban ritkán tapasztalt, gyors nyomdai átfu­ tást. A szerkesztői előszó 1983. de­ cember 1-én kelt, a legkésőbben da­ tált tanulmány pedig a Társadalmi Szemle idei januári számában látott első ízben napvilágot. Ehhez képest a könyv április végi megjelenése való­ ban rekordteljesítmény. A terjedelmé­ ben is tekintélyes kötetnek komoly szerepe lehet a napirenden levő mű­ vészetpolitikai állásfoglalás megalapo­ zásában, segítheti a XIII. kongreszszusra való felkészülést, az ideológiai tapasztalatok, tanulságok összegzését, a teendők meghatározását. Elsősorban - mint ahogyan a szerkesztői szándék is véli - a politikai munkások, párt­ oktatók, propagandisták érdeklődésé­ re tarthat számot, de társadalmi öszszefüggései, hatásai következtében ajánlható az értelmiség széles körei, de minden felelősen gondolkodó ol­ vasó számára is. (Kossuth) C SO N G R Á D Y BÉLA Szó, zene, kép Fodor András válogatott és új esszéi Az elmúlt negyedszázadról készített röntgenképeit, százöt írását tömörítet­ te hét fejezetbe a költő. A kötet cí­ mével világos-csupaszon tudatva: köl­ tészetről, zenéről, képzőművészetről, a szellemi élet nagy jelenségeiről szól­ nak ezek az esszék. De nem a társ­ művészetek divatos analógiáit, a fe­ lületi jegyek alkalmi összecsengetését szolgálják. A mesterséges határok, a művészetek veszteségei, beszűkülései, omlásai nyomán támadt elválasztó fa­ lak Fodor számára (akár üvegből vol­ nának) jól átláthatóak. Rögtön kije­ lenthetem, az „elme és szív szomjas kitartása” őt épp úgy jellemzi, mint e fél mondata Németh Lászlót. A filmművészet alkotóiról, a zenei élet nagy áramlatairól, a teremtő látás mestereiről szól könyve. A megigéző szülőföldről, a hazai tájról; emberek­ ről és tárgyakról. A műfordítás mű­ helyeiről. Pályatársairól. Géniuszok idéztetnek meg Janus Pannoniustól kezdve, a magyar nyelv teste-lelkeként megmutatott Arany Jánoson túl József Attiláig, Fülep Lajosig. A kö­ tet első és utolsó mondata - nyilván véletlen - címert emleget. Ferrara ko­ ronás, indás címerét a kötet első mon­ datában említi Fodor. A négybástyás Castello, a d’Esték palotájának tö­ vében Janus Pannonius nyomait ke­ reste. S az írekről szólva a könyv zá­ rómondata így tudósít: hárfa van az ország címerében. Nos, Joyce Ulyssesének helyszínein járva, Fodor And­ rás többek közt a híres ír énekesek­ nek szánhatta figyelmét. Takáts Gyulát például Egryvel iga­ 61 �zolja. Hat szó Takáts Mézöntő című verséből: Az öblök fényes, nagy saj­ tárjai . . . A fény említésétől függetle­ nül is csupa ragyogás ez a sor - ír­ ja verselemzésében. „Egry képeinek sugárzásából lehet olykor hasonló aszszociációkra találni. Amikor például Szigliget kerek hegyét úgy formázza, hogy a mázas zöld kúp egy dunántúli búbos kemencére emlékeztet.” Mégsem egy „reneszánszműveltsé­ gű” költő másik (második?) arca de­ rül ránk a könyv olvastán. Nem sok­ oldalúságának hatalmas és szép mel­ lékterméke ez az esszévonulat. Ha­ nem verseinek, a költő gyümölcsös­ kertjének földje, napi küzdelmet kí­ vánó talaja. A gyökerek világa. A költő munkáséletének naplója, figyel­ mének és tanúságtevő szándékának dokumentuma: kísérlet, józanul szak­ mai s gyakran mégis drámai kísérlet arra, hogy a dolgok igazi rendjük sze­ rint legyenek megláthatok. Fodor András - tréfásan megje­ gyezhetem, ugye? - szellemi életünk­ nek mindig figyelő, jóakaratú nyo­ mozója, szerény, de fáradhatatlan „fel­ ügyelő” , aki az eseményeket látni, re­ gisztrálni kívánja a művészi és emberi értékek védelmében. Tanú ő, pontos megfigyelő. Jelen van, amikor Németh László előveszi tárcájából Gabriel Marcel filozófus levelét, melyben az remekműként emlegeti az Iszonyt, s Fodor „mutatja be” Némethnek Schönberg Mózes és Áron operáját 1965-ben, a nyolc évvel korábban már annyira óhajtott közös zenehallgatásuk (házimuzsika!) pótlására. Jelen van a kortársak zeneestjein, elhallgatott kiállí­ tásokon, filmbemutatókon, mindig tü­ relmes olvasója pályatársainak: Liszt Ferenc pártfogó alkatát juttatja eszünkbe. De tudnivaló: tevékenysége pátosztalan, csendes, nélkülözi az adakozás gesztusát, inkább a magától értetődő szolgálatban testesül meg. Ha a gyökerek világa ez a könyv, hát kiderülhet, hogy Fodor verseinek közösségteremtő missziója fakadhat 62 például ebből: Kaposmérőn az iskola legjobb hangú zsoltárosával állt pár­ ba a billentyűsor két oldalán, előénekesként diktálva az orgona hatal­ mas, világoskék hangszekrényének . . . Bámulatos távolságokat old közelivé, nagy feszültségű ellentéteket szelídít meg tudatunkban. Kitart makacsul „a különféle érté­ kek szimultán becsülhetősége” mellett. Nemcsak Kodálytól ír; Nono és Lutoslawski zenéje is ösztönzi őt, Bartók és Stravinsky külön-külön kö­ tetnyi mondanivalóra készteti s ők esszéiben is visszatérő, fontos témái maradnak. Stravinsky és Schönberg ridegen élt egymás mellett Los Ange­ lesben; nem az „emlékezés” - Fodor agysebészre jellemző pontossága, ahogy emberek és művek funkcióját felfog­ ja és megérteti velünk: ez oldja bé­ kévé az egymásnak feszülő nemes (és kevésbé nemes!) erők indulatait. Már 1947 nyarán, az Eötvös-kollégium fel­ vételi vizsgáján rácsodálkozott Fodor Andrásra egyik professzora: szerethető-e József Attila, Illyés, Németh László egyformán, hiteles szeretettel?! Igen, Fodor személyes hitellel szólhat Pilinszky márványsúlyos igéiről, Ne­ mes Nagy Ágnes verseiről és esszéi­ ről: a „rendkívül szövevényes, százrétűen tömör, pulzáló életjelenségről” - a versről, s a költői képről s vers­ tani vitákról. Kormostól szólva a testvéri tanú szeretetével méltathatja „a ritmusok szökdelő vidámságát, a nyelv kópésan eleven, vaskosat tündéribe oldó báját” s elemezheti a Ház Normandiában című Kormos-vers Trisztán és Izolda párhuzamait. Té­ mája lehet a bolgár költőtárs Nino Nikolov és Philip Larkin, akinek köl­ tészetéhez az angol, a magyar zene és költészet vonzásában élt zenetudós barátja, Colin Mason kalauzolta el. És írhat a magyar előadóművészről, Sándor Juditról, aki Erkel Dózsá­ jának románcát énekelte: a nemesen konduló bánatot, a hazafias érzésnek szépséggé testesülését! �Fodor András szó, zene, kép azo­ nos jeleit olvassa, hallja, látja; eszszéi nyomán hihetjük, hogy egy-egy remek verssor, festmény, dallamív (amennyire képességünk, figyelmünk engedi) a teljesség küszöbére visz bennünket. Valamennyi esszében a költő adja mértékül értéklelő örömeit, s a torzí­ tások, megkisebbítések okozta szen­ vedéseit. Jó eszközeink ezek, hogy mindig átigazítandó gondolkodásunk, értékrendünk a valóságnak megfelel­ hessen. Fodor gyakran szeretne (Ágh Istvánt és másokat emlegetve példa­ ként) könnyíteni „az irodalmi köztu­ dat késedelmes lelkiismeretén” . De Fodor András méltán dicsért költé­ szetének eddig még nem jól fölismert jelentősége, szépsége példát maga is szótlanul kínál: akinek van rá füle, hallja meg! (Szépirodalmi) C Z IG Á N Y G Y Ö R G Y Közkatonák emlékezete Simor András: és voltak boldog békeidők Sokféle történelemkönyvet olvas­ tam már. Kis- és nagydiákoknak szólót, felnőtt érdeklődőknek írtat, őszintét és szándékosan félremagyarázót, idézetekkel teletűzdeltet és a szerző „zsenialitását” csillogtatni igyekvőt, képek, rajzok, térképek és grafikonok seregének felvonultatá­ sával operálót, s csak szövegre hagyatkozót. Olyant azonban, mint Simor András és voltak boldog bé­ keidők című kötete, még nem. Ez a Zrínyi Katonai Kiadónál meg­ jelent kötet, ha akarom, történe­ lemkönyv egy adott korszakra vo­ natkozóan, s ha akarom, az író új verseskötete. Illetve - és éppen ez a sajátos, mindeddig páratlan ben­ ne - , ha akarom, ha nem, mind­ kettő egyszerre; egyedülálló ötvözet formájában. Simor András kiválasztott magá­ nak egy közelmúltbeli történelmi időszakot, a múlt század utolsó év­ tizedeitől a Tanácsköztársaság leve­ rését követő fehérterror első hónap­ jáig terjedőt; elolvasott a közbeeső évekből megszámolhatatlanul sok könyvet, antológiát, újságot; beleás­ ta magát a témába egy történelem­ tudós alaposságával és kíváncsiságá­ val; majd a költészet eszközeit igény­ be véve elénk tette ezt a könyvet. A z említett időszak eseményeit, történelmi pillanatait és a minden­ napi magánemberi életlehetőségeket ismerhetjük meg belőle szokatlan formában, dokumentumokból kiin­ dulva, de költői közvetítésben - , s így azok számára is mond újat vagy fogalmaz újszerűen, azokat is meg­ ajándékozza a felfedezés élményével, akik már meglehetősen sokat olvas­ tak, sokat tudnak azokról az évek­ ről, évtizedekről. A z író fogalmazta meg példásan 63 �rövid, mindössze huszonhárom nyomtatott soros utószavában: „E nnek a könyvnek versei, kitalált dokumen­ tumai tényekre épülnek, egyetlen olyan sor sincs benne, amelynek va­ lóságalapja ne volna. Munkámhoz felhasználtam történelmi forrásokból, egykori lapokból való írásokat, illet­ ve nevezetes személyek valóban el­ hangzott, vagy leírt szavait, hol saját szövegembe építve, hol önálló citátumként.’’. A z utóbbiakat felso­ rolja az író, majd így fejezi be rö­ vid prózai utószavát: „Leghálásabb azonban azoknak vagyok, akiket ez az utószó nem sorolhat fel név sze­ rint, ám akik voltaképpen könyvem tényleges ihletői: a múlt század utol­ só évtizedeitől 1920-ig közkatona­ ként küzdő, a társadalmi igazságos­ ságért harcoló magyar munkások­ nak.’’ Miről is olvashatunk Simor A nd­ rás új verseskönyvében, illetve ver­ ses történelemkönyvében? Teljes fel­ sorolásra természetesen nem vállal­ kozhatunk, de talán néhány példa is elég lesz - ízelítőnek. Rigmus egy pesti tanoncz-képezde falán, részlet egy nyomozói jelentésből, szegényházi ének, vers a malterhor­ dónőről, valamint a háború ellen; egy Lenin-fiú verses monológja 1919 augusztusából, a vöröskatona tízpa­ rancsolata, siófoki névtelen sírverse és a többi, és a többi; de nem vizsgálhatók külön-külön, hanem csak együtt, a kötet egységes, költőileg szerkesztett egészében. S ez az egységesség, a megtalált forma ugyancsak értékelendő erénye a kö­ tetnek. Nem hagyhatjuk említetlenül, hogy korabeli élclapokból átvett gúnyraj­ zok és karikatúrák illusztrálják a könyvet, nagyon sűrűn. Ritkán lát­ ható képek, manapság, s önmaguk­ ban is „beszédesek” . Nem egysze­ rűen csak illusztrálják, hanem ki­ egészítik a szöveget. Nem visszavonva az illusztrációk dicséretét - hiszen a költő maga válogatta őket egy-egy oldalra, mint­ egy vers helyett - , rögzítenünk kell, hogy az elsődleges érdem ebben a könyvben mégis a szövegé, a ver­ seké, a költői teljesítményé. Úgy sikerül gondolati ívet húzni Simor Andrásnak a választott időszak és napjaink közé, hogy nem tesz sem­ miféle összehasonlítást, nem megy bele a „honnan indultunk, s hová értünk” gyakran félreinformáló hasonlítgatásba; mégis úgy idéz múl­ tat, hogy elgondolkoztatásunk átté­ telén keresztül a jelent segít oko­ san megélni. Ami legjobban meg­ fogott a kötet minden jellemzője kö­ zül: a költő hite, amely ugyan nem direkt formában kimondva, de. je­ len van minden sorában. Hite ab­ ban, hogy mindig lesznek, akik meg­ találják a helyes utat a legnehezebb időszakokban is, és nem riadnak vissza a cselekvéstől. Tehát: hite az emberséget és a maga hitét minden körülmények között megőrző ember­ ben. Szimpatikus és fontos könyv Si­ mor Andrásé. És szívesen biztatnám arra, hogy folytassa. N e újabb tör­ ténelemkönyvvel talán, hiszen azt megírta ezzel. D e ennyi kutatás után ily roppant ismeretanyag birtokában, nyilvánvaló költői vénával, mégis újabb kötetekkel. A még talonban maradt ismeretanyag felhasználásá­ val. Akár a hétköznapi, korabeli életről. Ilyen újszerűen. M ég inkább az irodalmiról; kibontva azt a né­ hány sornyi közlés-epizódot, ame­ lyet ebben a kötetben olvashatunk Adyról, s másokról. M Á T Y Á S IST V Á N �A SZERKESZTŐ SÉG TAG JAI: A SZERKESZTŐ BIZO TTSÁG ELNÖKE: Dr. Bacskó Piroska (cikk, tanulmány) Dr. Horváth István Kelemen Gábor (riport, szociográfia) A SZERKESZTŐ BIZO TTSÁG Kojnok Nándor (szépirodalom) TAG JAI: Dr. Praznovszky Mihály (hagyomány) Csík Pál Radácsi László Czinke Ferenc (művészet) Dr. Fancsik János Dr. Szabó Károly Pál József szerkesztő (kritika) Dr. Molnár Pál Dr. Tamáskovics Nándor Főszerkesztő: BA RA N Y I FER EN C Németh János Tóth Elemér A Nógrád megyei Tanács VB művelődésügyi osztályának lapja. Főszerkesztő: Baranyi Ferenc. Szerkesztőség: 3100 Salgótarján, Arany János út 21. Telefon: 14-386. K iad ja: a Nógrád megyei Lapkiadó V állalat. Felelős kiadó: Bálint Tamás igazgató. Terjeszti: a Magyar Posta. Előfizethető bármely postahivatalnál, a kézbesítőnél, a posta hírlapüzleteiben és a Központi Hírlap Iro­ dánál (KH I, Budapest V ., József nádor tér I. sz. Postacím: 1900 Budapest). Közvetlenül vagy postautalványon, valamint átutalással a K H I 215-961 62 pénzforgalmi jelzőszámra. Egyes szám ára 12 Ft, előfizetési díj fél évre 36, egy évre 72 Ft. Megjelenik kéthavonta. K ézira toka t és rajzokat nem őrzünk meg és nem küldün k vissza. IS S N : o 555- 886 7 I n d ex: 25-923 Készült a Nógrád megyei Nyomdaipari V állalat salgótarjáni terjedelemben. F. v .: K e le m e n G ábor igazgató. 84,36269 N . S. telepén, 1000 példányban 3,6 (A/5) ív �� Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Original Format The type of object, such as painting, sculpture, paper, photo, and additional data Papír Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - 1984/4. szám Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Baranyi Ferenc Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Könyvtár Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1984 Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/793dddb7dd9c1aca7c0687a2ade716bf.pdf 95b7467a4bc7bc0df58dcfb108e1adc6 PDF Text Text �U N IV ER ST . �TÁRSADALOMPOLITIKAI, i r o d a l m i , m ű v é s z e t i FOLYÓIRAT TARTALOMJEGYZÉK 1986. VERS, NOVELLA ÁDÁM TAMÁS: Monológ a hegy alatt. Őszi olvasat Kései látogatás (versek) ARDAMICA Ferenc: Piszokul felhergelve (novella) B ANOS János: Károlyi Mihálynak (vers) BARAK László: Egyszerű történet (vers) BARANYI Ferenc: Magán-, Kék madár-zöld fák (versek) BARÁTH Lajos: Méta (elbeszélés) BÓC Imre: Haladék-nap (novella) BÓDI TÓTH Elemér: Pacsirta (vers) CSEH Károly: Időtlen (vers) CSORBA Piroska: Zöld diók (vers) DIPPOLD Pál: A gyorsaság szerelmese (novella) ENDRŐDI SZABÓ Ernő: Súlyos szómolnárok (vers) ERDŐS István: Pénz, pénz, pénz! (novella) FALUDI Ádám: ítélet, Feldolgozás (versek) FURMANN Imre: Kötetlenül (vers) KARÁCSONDI Imre: Mindenséges, Kérdezem: (vers) KONCZEK József: Kígyóbeszéd (novella) LŐRINCZY István: Kék vers a hónapokról (vers) LUKÁCS Gergely Sándor: Önzés, Állok, Ki üzen? Téli akácok Szőnyi István: Öregség Vilt Tibor: Galambdúc 1968 (versek) 4 10 5 6 6 3 4 2 3 6 6 6 2 3 4 6 6 3 5 2 3 4 1 1 12 3 9 13 12 16 11 12 11 12 15 3 11 10 �MAGYÁR József: Keleti limes (versciklus, részletek) NÉMETH Miklós Attila: Nagybánya 1984, TMK Tervszerű Megelőző Karbantartás, Megrendítő erejű ütések (versek) ÓNAGY Zoltán: Kétágú szerelmi történet (novella) PETRŐCZI Éva: Egy nemzedékre, Illik hozzám (vers) ROMHÁNYI Gyula: Uram! (vers) STGMOND István: Csókolom. Karcsibácsi (novella) SIKLÓS László: Otthon-talanul (novella) SZEPESI József: Portrék (vers) SZOKOLAY Zoltán: Hetedik út (versciklus) TAMÁS István: Szeptemberi szonettek IX. (vers) TÓTH László: . . .mereng a dán királyfi (vers) VADERNA József: Metamorfózis (vers) VERES János: Gyökerek sorsa (vers) F i .s z . O ld.sz. 5 1 3 4 5 6 6 2 3 4 3 2 2 6 16 4 12 14 5 12 10 1 10 1 9 3 3 3 6 23 17 57 v a ló sá g ÁCS Zoltán: Felépül végre a házunk? (interjú) ANDRASSEW Iván—PÁL János: Prolilétra (szociográfia) CSONGRÁDY Béla: Útjelző a jövőbe GHYCZY Tamás: Inkább. . . válasz Brunda Gusztávnak baráti kegyetlenséggel (vitairat) HORTOBÁGYI Zoltán: A Palócföld megkérdezte Gressai Sándort: Miért vállalta el a „lerobbant” gyár vezetését? HORTOBÁGYI Zoltán: A Palócföld megkérdezte Kelemen Gábort: Miért nem választották meg az első fordulóban a nyomda igazgatójának? HORVÁTH István: A karavánnak pedig előre kell haladnia KERÉKGYÁRTÓ T. István: Értékek a mai társadalomban (tanulmány) KIRÁLY István: Németh László korszerűsége? KISSNÉ NOVÁK Éva: Week-end, ahogy gyerekeink látják (szociográfia) KORILL Ferenc: A reformoknak is megvan a maguk sorsa? MOLNÁR P ál: A Palócföld megkérdezte Zsuffa Miklóst: Van-e jövője a nógrádi szénbányászatnak? 5 24 3 32 2 2 46 34 2 6 25 67 5 2 13 40 4 28 �SZERÓCZKI Bertalan: Önszervező közművelődést! A szerves építészet (Varga Csaba interjúja Makovecz Imrével) SZVIRCSEK Ferenc: „Örök vétek lenne. . (Brellich János: Em lékirat... 1860.) WINTERMANTEL István: A megújulás ígérete HAGYOMÁNY RAKÓ Ferenc: Befejezés előtt áll a palóckutatás CSÁKY Károly: Adalékok Győrffy István Ipoly menti kapcsolataihoz CZÉRE Béla: Rezeda Kázmér romantikus szerepjátszása KAPROS Márta: Kisgyermekek népviselete az Ipoly menti falvakban KRISTON VIZI József: Egy sportszerű népi játék: a palóc mancsozás. Lajos Árpád (1911—1976) néprajzkutató emlékére. KRÚDY Zsuzsa: Ősi fészkünk Nógrádban volt. Levél a Palócföld olvasóihoz. NAGY Zoltán: Erotikus mesék VONSIK Ilona: Petőfi és Marx egy nógrádi falvédőn ZÓLYOMI József: A Nógrád megyei szlovákok történelmi hagyományai, sajátosságai a kutatások tükrében ÉLŐ MÚLT BELITZKY János: Ezer év előtti néprajzi emlékek a Palócföld névanyagában Egy hercegnő emlékezik (memoár) PRAZNOVSZKY Mihály: „Az Élet a Történelem tanító mestere” (Interjú Belitzky Jánossal) „A z utolsó nógrádi asszony” Beszélgetés Balogh Károlynéval VITRAY Tamás: Egy hercegnő — közöttünk (interjú) ABLAK CS. VARGA István: Ég veled, barátom (tanulmány) Az én észt költőim (Tandori Dezső) Észt költők Mai szlovák költők versei (Tóth László bevezetője és fordításai) Fi.sz. Old.sz. 2 1 37 10 4 6 21 61 1 1 1 4 51 68 1 32 1 39 4 1 1 77 22 43 1 46 2 5 56 70 2 3 5 69 69 64 5 5 5 37 30 31 3 34 �F i .sz. Venezuelai költők (Simor András bevezetője és fordításai) O ld.sz. 2 20 4 5 3 4 5 6 4 3 31 53 63 34 57 74 30 44 3 57 3 3 46 50 5 3 3 6 6 1 4 2 5 6 2 75 84 92 90 84 54 88 80 94 93 65 4 2 4 2 5 91 77 94 91 84 MŰHELY ENDRŐDI SZABÓ Ernő: Satupofa és emberarc (esszé) FRÁTER Zoltán: Ütemek és atomok (tanulmány) PETRŐCZI Éva: Napló helyett I. PETRŐCZI Éva: Napló helyett II. PETRŐCZI Éva: Napló helyett III. PETRŐCZI Éva: Napló helyett IV. SZIVERI János: A Couleur lokálban TANDORI Dezső: Mint minden állandó TANDORI Dezső: .mutatóujjuk árnyéka átsuhan a mocsokkal megrakodott égen” (Zalán Tibor) ZALÁN Tibor: Töprengések Tandoriról — három megtor­ panásban ZALÁN Tibor: A vád szavait hallotta — hangjáték — MÉRLEGEN ALEXA Károly: A semmit tudni pontosan Az ének megmarad (Bezzeg János, Endrődi Szabó Ernő) BANOS János: Látlelet (Alföldy Jenő) DOBOSSY László: Előítéletek ellen (Szirmay Endre) G. KOMORÓCZI Emőke: Verseskötetről verseskötetre.. . Három könyv — ugyanarról (Praznovszky Mihály) HORVÁTH Károly: Madách Imre (Csongrády Béla) KARDOS András: Utópiák és kínok kertje Két békési költőről (Madár János) Két könyv Közép-Kelet-Európából/ról (Kovács Győző) LACZKÓ Pál: Próza-olvasónapló LEBLANCNÉ KELEMEN Mária: Madách Imre-dokumentumok a Nógrád Megyei Levéltárban (Praznovszky Mihály) A Lukács-vita (Németh János István) Madách nógrádi társadalmi-politikai közege (Szabad György) Magyarország felfedezése (Horpácsi Sándor) NAGY András: A platonikus �NÉMETH G. Béla: Századutóról — századelőről (Lőrinczy Huba) ÓNAGY Zoltán: Vénusz beteg (Pósa Zoltán) ÓSZABÓ István: A vak géniusz (Magyar József) RÉTI Zoltán: Szabó Vladimir kiállításának megnyitóján SERFŐZŐ Simon: Holddal világítottunk (Takács József) SZ. HALTENBERGER Kinga: És mégis élni k ell... Vidéki Magyarország (Laczkó Pál) ZOLTAI Dénes: Egy írástudó visszatér (Csongrády Béla) TÖRTÉNELMI FIGYELŐ IZSÁK Lajos: A Keresztény Demokrata Néppárt és a Demokrata Néppárt 1944—1949 (Szakály Sándor) JESZENSZKY Géza: Az elveszett presztizs (Romsics Ignác) PÉTER Katalin: Esterházy Miklós; Pölöskei Ferenc: Tisza István (RomsicsIgnác) SZABÓ Bálint: Az „ötvenes évek” (Szakály Sándor) SZENTI Tibor: parasztvallomások. Gazdák emlékezése Vásárhelyről. (Romsics Ignác) TILKOVSZKY Lóránt: Bajcsy-Zsilinszky (Szakály Sándor) MŰTEREM LOSKA Lajos: Három művész — három mű NÉMETH Miklós Attila: Kőközeiben. .. (interjú Bobály Attilával) SZOMSZÉDSÁG BÁBA István: A szlovák nemzettudat az esszék tükrében Híd az Ipolyon (Laczkó Pál) K ÄFER István: A magyar-szlovák szellemi kapcsolatok lehetőségei és kérdőjelei a mai szlovák irodalomban, különös tekintettel a történelmi regényre és drámára K ISS GY. Csaba: Térviszonyok és értékek. Ladislav Ballek: A segéd KORMOS Sándor: A szlovák ötágú síp RUDOLF CHMEL: A szlovák próza újhistorizmusa és a szlovák nemzettudat. (Kiss Szemán Róbert fordítása) Fi.sz. Old.sz. 5 5 3 2 5 2 3 2 79 91 95 83 88 84 82 74 4 5 80 59 2 5 63 61 3 6 67 82 6 76 4 83 4 4 53 37 4 45 4 5 61 43 4 38 �A KÖZÉP-EURÓPAI EMBER BOJTÁR Endre: Báthorytól máig JÁVOR Ottó: Ismét Grassról KOVÁCS Győző: Metamorphosis Transsylvaniae LACZKÓ András: Mazówiai emlékek TÜSKÉS Tibor: Bácskai szép napok VARGA Csaba: Kelet-Európa F i .sz. Old.sz. 6 6 49 37 40 29 43 22 1 58 1 38 6 0 6 6 V IT A ALFÖLDY Jenő: Még egyszer: költészet és politika. Tanulságok egy vitához P ályá za t Az 1985. évi Madách-pályázat eredményhirdetése ILLUSZTRÁCIÓK ÁCS István (rajz) BADACSONYI Sándor (grafika részlet) BADACSONYI Sándor (rajz) BAZSONYI Arany (rajz) BOBÁLY Attila (rajz) BOBÁLY Attila (szobrai) BUDA László (Belitzky János portréja, fotó) BUKTA Imre (rajz) CSEMNICZKY Zoltán (kisplasztika) CZINKE Ferenc (rajz) CZIRÁKI Lajos (rajz) DARVAS Árpád (rajz) FÁBIÁN Dénes Zoltán (rajz) FELEDY Gyula: Hollókői madonna(tusrajz) FÉNYES Dezső (néprajzi fotók) JOVIÁN György (vegyes technika) KOVÁCS Péter (rajz) 5 90 2címo. 5 87 5címo. 4 79 82 84 8 6 4 9 27 36 76 2 48 6 75 2 33 34 6 címo. 5 93 5 5 69 60 1 57 1 33 35 37 6 81 6 28 �F i.s z. KUNT Ernő (rajz) MUZSNAY Ákos (kisplasztika) RASZLER Károly (rajz) SOKOL, Milan (grafikák) SOMLAI VILMA (rajz) SZABÓ Tamás (kisplasztika) SZÁNTÓ Dezső (rajz) SZIRTES János (rajz) TORNAY Endre András (szobor) VÁRNAGY Ildikó (rajz) O ld.sz. 5 96 2 19 5 10 3címo. 8 11 15 22 31 62 66 81 5 23 2 17 6 21 6 77 6 79 5 52 �Tartalom XX. É V F O L Y A M , 1 . SZÁ M 1 Bakó Ferenc: Befejezés előtt áll a palóckutatás 10 A szerves építészet (Varga Csaba interjúja Makovecz Imrével) 22 N agy Zoltán: Erotikus mesék 32. Kapros M árta: Kisgyermekek népviselete az Ipoly menti falvakban 38 A Madách-pályázat eredményhirdetése 39. Kriston Vízi József: E gy sportszerű népi játék: a palóc mancsozás 43. Vonsik Ilona: Petőfi és M arx egy nógrádi falvédőn 46. Zólyomi József: A Nógrád megyei szlovákok történelmi hagyományai, sajátosságai a kutatások tükrében 5 1. Csáky K ároly: Adalékok G yörffy István Ipoly menti kapcsolataihoz 54. Három könyv - ugyanarról (P. M.) V IT A Z Á R Ó 58. A lföld y Jenő: M ég egyszer: költészet és politika A cím o ld alo n n ó g rá d i f a lv é d ő ; az ÉLŐ É P ÍT É S Z E T cím ű k ia d v á n y b ó l d a lo n F é n y e s D e zső fo tó i (a k é p e k F e le d y G y u la H o lló k ő i m a d o n n á ja B u d a L á sz ló ) in te rjú sz ö v e g éb en lév ő ta n u lm á n y r a jz o k a t az v e ttü k á t ; a 31. o ld alo n en teriő r, a 33., 35., 37. o l­ a P a ló c M úzeum a n y a g á b ó l v a ló k ) ; az 57. old. (a N ó g rá d i S á n d o r M ú zeu m k iá llítá s á b ó l) ; (F o tó : �BAKÓ FERENC Befejezés előtt áll a palóckutatás A néprajztudomány első lelkes kutatóit az a felismerés vezette, hogy a magyarság népi-nemzeti kultúrája kisebb-nagyobb tájanként, országrészek szerint változó. A múlt század első felében megjelent néprajzi közlemények a palócok, a székelyek nyelvének, szokásainak különösségét, sajátosságait emelték ki és ezekből a leírásokból megszületett végül a néprajzi csoport fogalma, a népi kultúra táji differenciáltságának rendszere, kibontakozott a magyar nép hagyományos kultúrájának, életmódjának, társadalmának sok­ színűsége. Ezeket a - több esetben csak feltételezett - kulturális egységeket első­ sorban az összetartó műveltségi vonások jellemzik, melyek ugyanakkor ki­ felé elhatároló funkciót gyakorolnak. A z összetartó vonások többnyire a táj­ szólás formájában, az embertani jellemzőkben, az anyagi, társadalmi és szellemi műveltség részeinek, vagy egészének sajátos voltában nyilvánul­ nak meg. A néprajzi csoportok hazai kutatásában elvi szempontok és igények csak később jelentkeztek. A Tudományos Gyűjtem ény 1817-ben közzétett pá­ lyázati felhívása nyomán leírások, ismertetések jelentek meg, melyek sorát Szeder Fábiánnak éppen a palócokat tárgyaló, ma már felbecsülhetetlen forrásértékű dolgozata nyitotta meg. A népkultúrát, annak táji változatait feltáró írások mellett, velük párhuzamosan, de szinte függetlenül, történel­ mi kutatások is folytak a székelyek, vagy a palócok eredetéről, kialakulá­ sáról. A z így megjelent közlemények alapján, ezek mintegy összefoglalása­ ként igyekeztek az etnográfia X X . századi jeles kutatói összefoglalni az egyes néprajzi csoportokra vonatkozó ismereteket, meghatározni a jellemző vonásokat és a csoportok, tájak kiterjedésének határait. A történelmi kutatások alig tudták ezt a tevékenységet segíteni, mert inkább a csoportok genezisének kérdéseit igyekeztek megválaszolni és a né­ pi kultúra mélyebb megismerése érdekében annvira jelentős közelebbi múlt népességtörténete homályban maradt. Amíg a népélet kutatását, megismer­ tetését célzó tanulmányok az etnográfia becses forrásmunkáivá váltak, ad­ dig a palóc őstörténetet kibogozni kívánó fejtegetések nagy részét a tör­ ténettudomány nem fogadta el, ezek az eredmények a nagy történelmi szintézisekbe nem kerültek be. A századunk elejére kialakult palóc néprajzi kép Szeder Fábián, Pintér Sándor, lstvánffy G y u la és mások közléseit szerkeszti egységbe, általánosít­ va bizonyos jelenségeket és ezek együttesét tekintve a palóc néprajzi cso­ port műveltségének. Irodalmunk ezek alapján jellemzőnek tartotta a nép­ kultúra olyan részleteit, mint a hadak szerinti településmód, a belülfűtős, kürtős kemence használata, a nagyméretű pajták, a fejlett juhászat a �pásztorok díszítőművészetével, a népviselet változatosságával ezen belül a rövid szoknya használata, a szokások között a Szent Iván-napi tűzugrás és a kiszehajtás. A z újabb kutatások azonban arra intettek, hogy a népi kultúra itt fel­ sorolt egy-egy elemének a csoportra nézve általános érvényű elfogadása többnyire nélkülözi a tudományos bizonyítást, a megfelelő mennyiségű és minőségű adatok együttes előfordulását és főként a jelenségek lelőhelyhez köthetőségét, lokalizálását. Kitűnt, hogy a viseletben a rövid szoknya, vagy a Szent Iván-napi tűzugrás, és a kiszehajtás a területnek csak egy-egy ré­ szére korlátozódik, tehát nem jellemző az egész palócságra. A néprajzi cso­ portot, így a palócságot is, objektív módszerekkel meghatározó eljárás egyik alapvető tényezője a térképes ábrázolás, vagyis a műveltségi elemek elter­ jedésének megbízható és szemléletes bemutatása. A megfelelő adatok és ezek elemzésének hiányában felmerült a kérdés, milyen alapon, milyen bi­ zonyítékok birtokában beszélünk erről a néprajzi csoportról, vagyis kik a palócok, mi jellemzi őket és hol laknak. A korábbi ismeretek birtokában ezekre a kérdésekre nem tudunk kielégítő választ adni, csak azt ismétel­ hettük meg, amit elődeink írtak. Ide tartozik az etnikai csoporttal összefüg­ gő néprajzi táj, a Palócföld kiterjedésének, határainak körvonalazása is. A Palócföld a köztudatban Észak-M agyarországnak az a része, ahol a palóc tájszólást beszélik. A z utóbbi évtizedek nyelvészeti kutatásainak kö­ szönhetően a palóc néprajzi csoport egyetlen, korszerű tudományos felmé­ résén alapuló ismertetőjegye a tájnyelv, amint ez kitűnik a Magyar nyelv­ járási atlasz közzétett eredményeiből. A palóc vagy északi magyar dialektus azonban nem egységes, hat fő típusra osztható, s ezek további négy altípust foglalnak magukba, de valamennyire jellemző az a és az á hangok sajá­ tos kiejtése. Maga a terület összefüggően a Garam völgyétől csaknem a Hernádig terjed, északon a szlovák nyelvhatár, délen az alföldi nyelvjárási körzetek szegélyezik. A palóc dialektus használata a területtől északra la­ kó, szlovákiai magyarságra is vonatkozik, továbbá az innen nyugatra fek­ vő egyes népszigetekre, mint a Mátyusföld, vagy a Zobor-vidék. A z etnográfia ma sincs abban a helyzetben, hogy a nyelvészethez hason­ lóan a palóc népi műveltség kiterjedésének régióját meg tudná határozni. Ezért a népkultúra egészének és egyes ágazatainak mélyebb megismerésére törekvés indította el 1967-ben a palóckutatásnak elnevezett tudományos programot. Kezdeményezője az egri Dobó István Vármúzeum volt, amikor memo­ randummal fordult a múzeumokat fenntartó és szakmailag felügyelő szer­ vekhez, hatóságokhoz: ,,A nemzetet a társadalmi rétegződés mellett egy sajátos néprajzi, etnikus tagoltság is jellem zi. Így a hajdúk, jászok, széke­ lyek stb. mellett palócokról is beszélhetünk, mint egyik legnagyobb néprajzi csoportunkról. A néprajzi csoportok bizonyos kulturális, nyelvi és történeti egyneműséget, közös eredetet és hagyománytudatot jelentenek. A földraj­ zilag és népi kultúrában is eltérő közösségek műveltségéről, történetéről igen keveset tudunk. A következőkben olyan kutatási tervezetet ismertetünk, mely a mulasztásokat pótolni igyekszik” - írja bevezető mondataiban a memorandum. A továbbiakban körvonalazza a kutatás céljait, módszereit, anyagi és személyi feltételeit, amelyek nagy vonalakban, a több mint más­ fél évtized során bekövetkezett objektív változások ellenére napjainkig ér­ vényesek. 2 �Szükséges volt már ebben a stádiumban is meghatározni a vizsgálatok földrajzi kereteit, azaz a Palócföld feltételezett néprajzi határait, minthogy a szakirodalom ebben a kérdésben többféle álláspontot ismert. A memoran­ dum az optimálisan legtágabb területet kívánta kutatni, vagyis Nógrád megye egész területét, Heves és Pest megye északi részét, Barsod-A baújZemplén megye északnyugati peremét, de tekintetbe kívánta venni a dél­ szlovákiai magyarságot, Szolnok megye északi részét és az A lföld palóc ki­ rajzásait is. A munka első éveiben a néprajzi gyűjtés valóban az előbbi nagytáj településeire irányult, de a tapasztalatok szerint ilyen széles terü­ let vizsgálata a rendelkezésre álló anyagi és személyi feltételek mellett ir­ reálisnak, szinte kivihetetlennek látszott. A mintegy 700 településen még lehetséges volt az általános tájékozódás, de a történetileg, társadalmilag mélyre hatoló vizsgálatok számára egy jóval szűkebb teret kellett kijelölni, amint ez később be is következett. A vizsgálatok külső zónáira ez a meg­ gondolás még inkább vonatkozott, különösen a szlovákiai magyarság köré­ ben végzendő terepmunka ütközött nehézségekbe, ezért a tervet úgy kel­ lett módosítani, hogy ezekről a területekről csupán a feldolgozott jelensé­ gek analógiáit használjuk fel. A mintegy tíz évre tervezett kutatás végső célja egy komplex néprajzi monográfia volt, melyben a történelem, a régészet, a nyelvészet és az ember­ tan, mint társtudományok, segítették volna a mélyebb elemzést, tették volna teljesebbé a palócságról alkotott képet. A monográfiának ugyanis ezt kel­ lett elérnie, feltárva a kultúra és társadalom sajátosságait, amelyek mű­ veltségi kapcsolatokra, egységre utalhatnak, illetve ezzel ellentétben kisebb-nagyobb zónákra, amelyek esetleg széttördelik a nagy Palócföld korábban feltételezett egységét. Emellett a néprajzi vizsgálatok minden részterületen történeti szempontúak, ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy a hagyomány, a tárgyi emlékek és az írott források révén elérhető legtávolabbi múlt je­ lenségeitől kezdve a jelenkorig kell a tárgyalás során eljutni, feltárva a vál­ tozások okait és folyamatát. A nagymonográfia - melynek sorsára még vissza fogok térni ered­ ményességét a tervek szerint és a valóságban több szempontú alapgyűjtések­ nek és kisebb monográfiáknak kellett elősegíteniök. Ennek érdekében gon­ doskodott a szervezőbizottság megfelelő kutatási segédletekről, azaz kér­ dőívekről, gyűjtési útmutatókról. 1968. és 1979. között két elvi-módszer­ tani közlemény és huszonegy gyűjtési útmutató jelent meg, feldolgozva a népkultúra és társadalom számos ágazatát, aspektusát, a lehetőség szerint koncentrálva azokra a jelenségekre, amelyek palóc területen - a korábbi ismeretek szerint - sajátságosnak, jellemzőnek látszottak. A kérdőívek a gyűjtést eleve ebbe az irányba fordították és biztosították azt, hogy nem képzett, ún. társadalmi kutatók is tudományos értékű, hiteles adatokat je­ gyezzenek fel, megadva nekik a szükséges útmutatásokat a lejegyzés álta­ lánosan igényelt módjára és körülményeire. A kiadványoknak ezt a csoportját a M ódszerek és feladatok címen meg­ jelent kötet nyitotta meg, aminek hatása nemcsak a palóckutatásra, hanem a magyar néprajzi közgondolkodásra általában is jelentős. A kötet egy tu­ dományos konferencia előadásait, hozzászólásait, vitatéziseit tartalmazza és összefoglalja mindazt, amit abban az időben a palóc néprajzi csoportról tudni lehetett. A z itt elhangzott vélemények, javaslatok főleg módszertani tekintetben meghatározták az egész kutatás menetét, különösen a néprajzi 3 �fejezetek kidolgozásában, mint a település, építkezés, állattartás, táplálko­ zás, viselet, társadalom, szokások, néphit, népdal, ballada. Ugyanez mondható el a nyelvészeti, történeti fejezetekről is, azzal a kivétellel, hogy a jelenlévő szakértők nem annyira az őstörténet sokat tár­ gyalt, de források hiányában csak vitatott kérdéseit javasolták kutatni, ha­ nem a táj, a Palócföld földrajzi neveit, régészeti emlékeit elemezve, a kö­ zépkor és az újkor évszázadait. Ez a nézet, ami kilátástalannak vélte a palóc etnogenezis, őstörténet homályos pontjainak felderítését, úgy érvénye­ sült a meginduló kutatásban, hogy tervei közé csak a késő középkortól kezdődő évszázadok néptörténete került, nem tekintve feladatának a ko­ rábbi fejlődés vizsgálatát. Ennek ellenére a program hírére és annak hatása alatt néhány új elmélet született a palóc őstörténet kérdéseiről, amelyek el­ mélyítik néprajzi csoportunk ismeretét még akkor is, ha megállapításaik vitathatóak. A gyűjtési útmutatók közül ki kell még emelni a bibliográfiát, ami a legtágabb, palócnak tartott területekre vonatkozóan közli a helytörté­ net, a néprajz és a nyelvészet irodalmát. A kérdőívek sorában elsőként a Felderítő kérdőívet említhetem meg, ami­ nek segítségével az egész nagytájat átfogó terepbejárás indult meg, kutatva a palócnak vélt műveltségi elemek jelenlétét, elterjedését. Végső célja volt ilyen módon megtalálni azokat a településeket, ahol az akkori ismeretek szerint a palócokra jellemző műveltségi vonások leginkább fellelhetők. A Felderítő kérdőívet terv szerint minden településen fel kellett gyűj­ teni, ami jórészt meg is történt - tehát igen nagy terület teljes népességé­ nek műveltségéről szolgáltat adatokat. A palócnak feltételezett táj több mint 500 településén töltötték ki kérdőíveinket a terület különböző szintű iskolái­ nak tanulói, de egyes falvakban 2 -3 adatlap is készült, ezért számuk meg­ közelíti a hétszázat. A z adatoknak ez a nagy tömege nem alkalmas arra, hogy egy-egy település vagy vidék népkultúrája erre építve megrajzolható legyen, de feltárja a műveltség jellegének definícójában fontos elemek el­ terjedését, formai változatait és ez már összehasonlító vizsgálatok alapját képezheti. Egyes kérdéscsoportok alapul szolgáltak a téma regionális feldolgozására, mint például a népi teherhordás egy sajátosan palóc eszköze, a vászon hátitarisznya, a lakodalmi nagykalács formái és valamennyi kérdés válaszait vizsgálva Ikvai N ándor a Börzsönyt tárgyaló tanulmánykötetben. A tematikus kérdőívek segítségével a népi műveltség számos területén vé­ geztek gyűjtéseket. Az eredmény csaknem 700 kézirat, aminek terjedelme meghaladja a 60 000 gépelt vagy kézzel írott lapot. Amint a Felderítő kér­ dőívre kapott válaszok, éppúgy a tematikai gyűjtések tekintélyes része is társadalmi gyűjtők, tehát nem képzett kutatók munkájaként került közgyűjteményekbe. Ennek egyik útja volt az országosan meghirdetett, de a megyei múzeumok által szervezett néprajzi és nyelvjárásgyűjtő pályázat, melynek anyaga az egri, balassagyarmati és miskolci múzeum adattárába került. A gyűjtés előkészítése során számos oktatási és közművelődési in­ tézménnyel kerültünk kapcsolatba. Mind a Felderítő kérdőív, mind az egyes témák helyszíni gyűjtésében több száz diák vett részt, akiknek ne­ vét nincs lehetőség most közölni, de köszönet illeti őket áldozatos és önzet­ len munkájukért, amivel létrehoztak egy örök értékű gyűjteményt, rögzítet­ ték az észak-magyarországi palóc népi műveltség és társadalom X IX -X X . századi hagyományos képét, formáját. Tanulmányozásával a társadalmi és 4 �politikai tudományok kutatói az oktatásban és a közművelődésben is hasz­ nosítható ismeretekhez jutnak, a honismeret számára pedig a gyűjtemény egyedülálló érték, amihez hasonló a magyar népi csoportok és tájak egyi­ kéről sem ismert. A kutatást elősegítő, már említett kérdőívek, útmutatók elvi-módszertani állásfoglalások és bibliográfia mellett 1973 és 1982 között eredményeket közlő önálló kötetek is jelentek meg. A z egyik sorozat, Tematikus és lo­ kális monográfiák címmel öt művet foglal magába, amelyek részletkutatás­ ként falumonográfiák, illetve tanulmánykötetek és egy közöttük tematikus tájmonográfia. A sorozat egy kötete a klasszikusan palócnak tekintett M átraalja egyik reprezentatív faluja, Mátraderecske népéletéből ad szemelvényeket, egy pedig Heves megyei községekből embertani felméréseket közöl, analizál. Három monográfia a Mátrától délre eső táj településeit kutatja azzal a szándékkal, hogy a török hódoltságot követő évtizedekben északról délre irányuló migráció révén kialakult közösségek mennyire őrzik napjainkban az északi, palóc származás emlékeit. Visonta szlovákkal kevert, Jászdózsa és Csépa palóccal ötvözött népessége és kultúrája több mint 200 év eltelté­ vel is többé-kevésbé tartalmazza a múlt nagy népmozgásainak és a kultú­ rák találkozásának emlékeit. A kismonográfiák tudományos eredményei tar­ talmukkal és módszereikkel megoldották a programban előírt feladatukat a távolabbi cél, a palóc nagymonográfia megalkotásának elősegítését. A palóckutatás keretében folyó forrásfeltárás egyik eredménye Reguly Antal 1857. évi naplójának kiadása, benne a a palócföldi utazás számtalan néprajzi, embertani megfigyeléseivel. Időnként lehetőség nyílt egyes, a pa­ lóc néptörténet, néprajz számára felhasználható kéziratok kiadásának támo­ gatására. Ezek egyike Nagyréde új és legújabb kori története, valamint a Bükk hegységet környező táj barlangépítményeinek rendszeréről készült munka. A palóckutatás, mint tudományos program - melynek kialakításában több mint 40 szakértő vett részt - ösztönzőleg hatott a népi csoportok és első­ sorban a palócság kutatására. Könyvek, tanulmányok jelentek meg és ta­ nácskozások szerveződtek a néprajzi kutatásnak erről a nézőpontjáról, amit etnikai jellegűnek szokás nevezni és a figyelem a Felföld magyarsága, ezen belül a palócok felé fordult. A program megindulásakor a feltételezett centrum Pest megye északi szé­ lére is kiterjedt, aminek nyugati felén a Börzsöny néprajza néven önálló kutatás indult meg és ennek eredményei 1977-ben meg is jelentek. A mint­ egy 60 ív terjedelmű kötet erős történelmi megalapozottsággal a népi kul­ túra több ágazatát vizsgálja a Börzsöny délnyugati szélének 10 településén. A M agyar Tudományos Akadém ia néprajzi kutatócsoportja 1971-ben elkezdte két Nógrád megyei falu, Varsány és Nógrádsipek társadalom-nép­ rajzi és folklorisztikai vizsgálatát. A települések kiválasztását többek kö­ zött az a szempont irányította, hogy az eredményeket egybevessék a pa­ lóckutatás eredményeivel és a megállapítások később „egy nagyobb táj-, ill. népegység általánosabb jellemzőinek keretében legyenek elhelyezhetők” írja Bodrogi Tibor, az első kötet szerkesztője. A két kötet felméri az el­ múlt 30 év alatt lezajlott változásokat és rögzíti a kutatással egykorú hely­ zetet. Különösen tanulságosak azok az eredmények, amelyek feltárják, ho­ gyan tükröződnek egy falu társadalmi életében, népi műveltségében az ál­ 5 �lami célkitűzések, mennyiben felelnek meg ezeknek a feltárt jelenségek, vagy mennyiben térnek el tőlük. Manga János monográfiája, a Palócföld megszületése nincs közvetlen kapcsolatban a jelen kutatási programmal, mert a szerző életművének végső summázata. A jórészt nógrádi adatokra támaszkodó kötet összefog­ lalja mindazt, amit a palócság történetéről, tárgyi és szellemi kultúrájáról, társadalmi életéről tudunk. Manga János könyve olyan hagyaték, aminek használata nélkülözhetetlen a további kutatások, így a jelen nagy monográ­ fia számára is. A programtól független keletkezésű, egyszerzős monográfia a Barkóság és népe is, azzal a kiemelt célkitűzéssel, hogy rámutasson e geográfiai táj és egyúttal néprajzi csoport ismertetőjegyeire. Paládi Kovács Attila arra a következtetésre jut, hogy alapos vizsgálat a barkó népi cso­ port kulturális különállásának számos jelét mutatja ki. Ez a sajátos önálló­ ság a M átra tövében élő csoportok felé kevésbé érvényesül, de északi és ke­ leti irányban több elhatároló vonással jelenik meg. A palóckutatás a barkóságot nem kezelte önálló néprajzi csoportként, vagy alcsoportként, a gyűj­ tés munkája e területekre is kiterjedt, ezért Paládi Kovács Attila adatait és eredményeit felhasználva a végső összegzésben nagyobb felkészültséggel lehet majd a palóc-barkó kulturális viszonyt elemezni és mérlegre tenni. A terjedelmesebb egy- és többszerzős, önállóan megjelent művek után csupán utalni kívánok arra, hogy a palóckutatás megkezdése óta főként a Nógrád és Heves megyei múzeumok munkatársai számos tanulmányt tet­ tek közzé, amelyek a program szempontjait követték és érvényesítették, illetve, amelyek eredményeit a jelen kutatás sikerrel tudja hasznosítani. Ilyen dolgozat Rimóc népviselete, amely a kistáji csoportok jelentőségét húzza alá; a palóc díszítőművészet egyik központját példásan bemutató kö­ tet a turai hímzésről; egy hasonló jellegű mintakönyv a palóc ködmönöktől; a keresztelő és a gyermeknevelés szokásai az Ipoly mentén; az Ő rhalom -H ugyag-Ipolyvarbó (Vrbovka) néprajzi alcsoport belső kapcsolatai és történelmi sorsa egy népszokás elemzése útján; a nógrádi népi építkezés tör­ téneti előzményei: egy észak-hevesi falucsoport néptörténete, kapcsolatai, tele­ pülésrajza; a csűrös építkezés a palóc centrum északkeleti felében; a la­ kodalmi szokáskör a M átraalján; a táplálkozási szokások Észak-H evesben; a népi teherhordás eszközanyaga; és a népdalkincs palóc jellegzetességei. A kutatás eredményei többször megjelentek olyan irodalmi, közművelő­ dési fórumokon, mint a Palócföld című folyóirat, a H evesi Szemle és a Forrás, de a program híre külföldre is eljutott, ahol elismeréssel nyilatkoz­ tak róla. A palóckutatás keretében folyó embertani vizsgálatokról Henkey G yula és mások tollából több résztanulmány jelent meg (mint például: Gyöngyös­ pata és Mátraderecske etnikai-embertani jellemzői, majd a Nógrád megyei felmérések összefoglalása), a magyar néprajzi csoportok testmagasság-vizs­ gálata során a palóc arányok; G yenis G yula pedig kandidátusi értekezése témájaként a palócok kéz- és lábbőrredőzetének rajzolatait, azok elemzé­ sét választotta. A palóckutatás elvi célkitűzéseinek, módszereinek finomítását menet köz­ ben a szaktudomány többféle módon segítette. A néprajzi csoportok iránt az 1950-es évek végétől támadt érdeklődés életre hívta a Gondolat Könyv­ kiadó etnográfiai kismonográfia-sorozatát, ami később visszahatott az ol­ vasóközönségre és az érdeklődés társadalmi igénnyé erősödött. Ebbe az 6 �áramlatba kapcsolódott a magyar nép táji-történeti tagolódását tárgyaló kö­ tet, sorra véve és tisztázva különböző fogalmakat, amelyek a témakörben használatosak, de nem mindig azonos tartalommal. Ezek közé tartozik a „Palócföld” , „palócok” , a „Barkóság” , „barkók” táj- és népnevek törté­ neti kialakulása, a velük kapcsolatos ismeretek rendszerezése, összefogla­ lása. Részben erre a műre támaszkodva használjuk a Felvidék, Felföld és Palócföld tájneveket. K ósa László és Filep Antal könyve az etnikai vizs­ gálatok, így a palóckutatás számára is új történeti, irodalomtörténeti és földrajzi szemlélettel jelentkezett a magyar etnográfia irodalmában. A program megvalósítása folyamán 1976 decemberében egy Salgótarján­ ba összehívott tanácskozáson a résztvevők áttekintették az addig végzett munkát, felvetették a tudományos és technikai megoldást igénylő kérdése­ ket, meghatározták a legsürgősebb, legfontosabb további feladatokat. A néprajzi csoport fogalma körül támadt és nyugvópontra nem jutott vita folytatására Balassa Iván, a tanácskozás elnöke javasolta egy elméleti kon­ ferencia összehívását, ami várhatón segítséget fog nyújtani a palóckutatás­ nak is. A Magyar Néprajzi Társaság 1977 őszén Sárospatakon szervezett kon­ ferenciája valóban a néprajzi csoportok vizsgálati módszereit tárgyalta, a kérdés elméleti és gyakorlati kutatói a téma számos részletét vitatták meg. A programunk számára hasznosítható állásfoglalások közül főként az et­ nikai csoport és a táji kultúra fogalmára vonatkozókat említhetem meg. A népi csoportok tartalmi definíciója és a tájhoz kapcsolódás ténye szo­ rosan összefügg egymással, mert a tájnév és a csoportnév sokszor azonos, azaz mindkét fogalmat fedi, mint a Barkóság, Ő rség, Jászság stb. eseté­ ben. Kevés azoknak a stúdiumoknak a száma, amelyek a kettőt különvá­ lasztva, a lényegileg földrajzi és néprajzi fogalmakat önállóan kezelve, megvizsgálnák a tájegység és az etnikai egység viszonyát, azt hogy a nép­ rajzi táj lakossága valóban népkulturális egységet képez-e. A néprajzi cso­ port fogalomban pedig elválasztandó a hagyományozott kulturális egységtől a biológiai egység, amit az embertan kutatói vizsgálnak, keresve azt, hogy a magyar népesség 10 rassztípusa milyen arányban keveredik egy-egy nép­ rajzi csoporton belül. E gy bizonyos keveredési arány az antropológia leg­ újabb eredményeinek megfelelően jellemző a palócokra, amit ha összeha­ sonlítunk a honfoglaló magyarság embertani jellemzőivel, jelentős mértékű megegyezés mutatható ki. A néprajzi csoportok származásának tisztázására a humángenetika is kínál módszereket, de ezek a kutatások hazánkban még nem kezdődtek el. Részben a néprajzi csoportok strukturális felosztására Sárospatakon el­ hangzott Barabás Jenő javaslatai és saját ismereteim alapján a mai ÉszakMagyarországon területi kulturális egységek alakíthatók ki, amelyek kon­ centrikusan elhelyezkedő néprajzi-földrajzi egységet jelölő kategóriák. A z 1920 előtti történelmi helyzet csak az első két regionális kategóriát módo­ sítja, ezt a különbséget azonban nem jelzem, minthogy a palóckutatás alap­ vetően a mai Magyarország területére korlátozódik. Vizsgálataink szempontjából a legnagyobb földrajzi és részben néprajzi táj, a Felföld, mint Észak-M agyarország hegyvidéke, az Ipoly alsó szaka­ szától Sátoraljaújhelyig. Ezen belül néprajzi vidék a Palóc nagytáj az Ipoly völgye-H atvan-M iskolc, a Hernád-völgy vonala és az országhatár között, és ennek leszűkített része a Palóc centrum. Balassagyarm at-H atvan-Putnok 7 �vonallal az országhatárig bezárt területe. E három regionális tájat kisebb, lokális körzetek alkotják, az előbbiekhez hasonlóan alárendeltségi sorban. A kistáj, vagy kulturális, műveltségi zóna ötnél több településsel - váltakozóan néprajzi, vagy földrajzi fogalomként, esetleg néprajzi alcsoportként ismeretes, mint a M átraalja, M edvesalja, Karancs-vidék stb. A falucso­ port, vagy mikrozóna, mint néprajzi fogalom, néhány település közös egy­ házi vagy államigazgatási központtal, előbbi esetben parochiális körzet né­ ven ismert, mint az őrhalmi, rimóci, tarnaleleszi falucsoport. Természetesen ez a népkulturálisnak szánt beosztás csak ideiglenes jel­ legű, feltételezett, aminek érvényességét majd a készülő nagymonográfia adatai, megállapításai fogják megerősíteni, vagy megváltoztatni. A z etnikai csoport fogalmát, fő kritériumait - a palóckutatás során al­ kalmazott elveknek megfelelően - az alábbiakban foglalhatom össze. A csoportot közös nyelve, táj szólása, történelmi sorsa, azonos rasszösszetétele, egy összefüggő területen lakása, az összetartozás „m i” tudata, közös vallása és közös kultúrája, gazdasági létfeltételei különböztetik meg szomszédaitól. A tervezett nagymonográfia fő vonásaiban ezeket a megkülönböztető je­ gyeket vizsgálja úgy, hogy tárgya elsősorban a kultúra, ami a terjedelmi arányokban is megmutatkozik. A többi kritérium vizsgálatát a monográfián belül a társtudományok művelői végzik. A palóc nagymonográfiai első tervei - amint fentebb említettem - az egész régiót kívánták kutatni, ezeket a terveket azonban a program kevés résztvevője miatt kilátástalan volt végrehajtani. Reálisnak látszott ezért csökkenteni a vizsgálandó falvak, a kutatópontok számát és leszűkíteni ezek területét is arra a tájra, amit a múlt század eleje óta minden közlemény pa­ lócnak tartott. Ez a centrumnak nevezehető terület Balassagyarmat, Putnok, a M átra gerince és az országhatár közé esik, jelképezve azt a Palócföldet, aminek kultúrája reprezentálja majd a palóc népi műveltséget. Feltehető, hogy ebben a monográfiában a palócság nem egységes kultúrájú néprajzi csoportként fog megjelenni, hanem mindazokkal a differenciákkal, amelyek a történelmi, társadalmi fejlődés következményei. Alkalm as lesz azonban arra, hogy a monográfiában mintegy modellként testet öltött „palóc” mű­ veltség viszonyítási alapot képezzen más, a palóc nagytájon belül, vagy azon kívül lakó csoportok hasonló módszerekkel feltárt kultúrájához. A program és így a monográfia is kettős feladattal kívánja a néprajzi csoport fogalmát megragadni és körülírni. Figyelme előbb a csoportot ké­ pező népre, az emberre irányul annak történelmével, antropológiai jellem­ zőivel, majd nagyobb összpontosítással a népi műveltségre, a hagyománynak arra a teljes egészét képező együttesére, amit a csoport alakított ki és a mai napig hordoz. A vizsgálatok kívánatos időmetszete az 1920. év, de a kutatók lehetőség szerint ennél távolabbi időkre is igyekeznek visszatekin­ teni. Erről az időbeli bázisról indulva figyelemmel kísérik a jelenkor v i­ szonyait is, felmérve a hagyomány pusztulását, átformálódását, vagy to­ vábbélését a mai napig. A húsz kutatópont kiválasztását az a szempont vezette, hogy képvisel­ jék a palóc centrumban élő társadalom és így a palóc néprajzi csoport tel­ jes színképét. Legyenek közöttük olyanok, amelyeknek lakói nagyobbrészt földművelésből, állattartásból élnek, és amelyek már az ipar, a bányászat hatáskörébe kerültek; legyenek - az egykori feudális viszonyokat alapul véve - jobbágy- és kisnemesi falvak, figyelembe véve a nagybirtok hatását 8 �is a terület népére; legyenek - lehetőség szerint - a középkor óta folya­ matosan helyükön lakó és a török hódoltság után újjátelepülő, vagy meg­ újuló falvak; legyenek a római katolikusok mellett reformátusok is és le­ gyenek az általánosan magyar népességűek mellett a szlovák, német tele­ pesek beköltözése révén kevertebb népességűek is. Egy-egy falu kiválasz­ tását több esetben az indokolta, hogy egy néprajzilag homogénnek látszó kisebb falucsoport valam elyik tagja is alkalmas arra, hogy társfalvait is képviselje. Ezekhez tartozik a kutatási terület északkeleti peremén néhány település, amit barkónak is lehet tartani, bár palóc és barkó között a nép­ rajzi határ nem elég éles, nem eléggé kidolgozott. Nézetem szerint a húsz te­ lepülés többféle jellege és földrajzi elhelyezkedése következtében olyan né­ pi, néprajzi konglomerátum, ami joggal képviselheti a palóc etnikai csopor­ tot, annak kultúráját. A kutatás költségeit mindvégig a Művelődési Minisztérium, BorsodAbaúj-Zemplén megye, Heves megye és Szolnok megye tanácsai, múzeumi szervezetei biztosították. Ezen belül nagy értékű volt a szolnoki Damjanich J á ­ nos Múzeum műszaki segítsége, ami abban nyilvánult meg, hogy a prog­ ram kiadványainak nagyobb részét saját házinyomdája állította elő. A hu­ szonnyolc tagú szerzői munkaközösség az érdekelt megyék muzeológusai mellett fővárosi, debreceni intézmények - egyetemek, akadémiai kutatóintézetek - munkatársaiból áll. A könyv tervezett 120 nyomdai ívéből elkészült 110 ív, egyes fejezeteken még dolgoznak. 1986. a palóckutatás befejezésének éve, aminek elteltével a három mú­ zeumban őrzött adattárak nagy tömegű kéziratgyűjteménye, a már közkincscse tett tematikus, lokális kismonográfiák és egyéb kiadványok után létre­ jön a palóc táj és népi kultúra korszerű tudományos módszerekkel megírt korpusza is. A monográfia a palóc népi műveltség foglalata, e népi csoport valósághű bemutatása kíván lenni, ami tartalmazni fogja a domináns ma­ gyar kultúrába integrált, itt élő nemzetiségi, elsősorban szlovák szellemi értékeket, népi hagyományokat is. Kutatásaink során sohasem tévesztettük szem elől azt, hogy néprajzi csoportjainkat és táji kultúráinkat csak a törté­ neti fejlődés áramlatainak, eseményeinek alávetett változásokra figyelmezve lehet tárgyilagosan megítélni. 9 �A szerves építészet Varga Csaba interjúja Makovecz Imrével A magyar kultúrában az utolsó tíz évben nemigen akad olyan szellemi mozgalom, mint a szerves építészet. Nem akar kevesebbet, mint az emberhez, a helyhez, a tájhoz, a hazához, Európához és a földhöz kötött épületeket. Emberarcú házak­ ban emberhez méltó életet. Azt szeretné, ha ezekben a lakások­ ban és közössségi épületekben az ember hazát, jövőt s szabad­ ságot találna. Ezzel az organikus építészet századunk utolsó harmadában alternatívát kínál Európa építészetének. A magyar élő építészet legjelentősebb művésze Makovecz Imre, akit nemrégen beválasztottak a világ legjobb tíz építésze közé. Ennek a szellemi és építészeti mozgalomnak nemcsak a legrangosabb építésze, hanem egyúttal ideológusa és szervezője is. Épületeit és gondolatait vitatták, de ezzel csak megerősítet­ ték nézeteiben, amelyeket így foglal össze a magyar élő építé­ szet első hazai kiállításának katalógusában: „ Elrombolt és el­ hagyott falvak és kisvárosok újraélesztésével foglalkozunk, s a történet - a ráismerések, az egymásra találások, a konfliktusok, a küzdelem a nemzeti jövőért - a falvakban, a tetőkben, a ter­ mekben és a szobákban, a házak, t e lk e k , utcák anyagában kell, hogy sűrítve éljen, különben az egész hatástalan.” Hogy épületei mennyire nem hatástalanok, arra kitűnő példák az elmúlt években elkészült művelődési házak és faluházak Siómaroson, Jászkíséren, Zalaszentlászlón és Sárospatakon. M a­ kovecz Imre még arra is vállalkozott, hogy Bakony szentkirály és társközségeinek falusi főépítészete legyen. Mostanában talán az a legjelesebb törekvése - kollégáival együtt - , hogy Balatonszabadiban és Karancslapujtőn az elmúlt évtizedekhez képest gyökeresen más falvakat, falurészeket tervez és épít. M i ez a gyökeresen más? Mennyiben és hogyan folytatja a korábbi, a múlt századi és századunk első felének építészetét? Egyáltalán, mi értendő élő, or­ ganikus építészeten? - 1957 óta foglalkozom a szerves építészettel. Hogy foglalkozom, az rossz szó, nem foglalkozás ez, hanem törekvés. Az építészet a húszas évek óta kómás állapotba került, amely összefüggésben van Európa kómás állapotával. Európa válsága a XIX. század végén kezdődött, s Európa bukását az ezerkilencszázötvenes évektől számítom. Akkor válik véglegessé, hogy Európát ket­ téosztják, a status quó fönntart egy olyan gazdasági s politikai megosztottsá­ got, amely Európa súlyát, jelentőségét és belső impulzív erejét nagyon erősen takarékra tette. 1920-tól a hatvanas évek végéig, ennek a kornak megfelelő 10 �építészet terjedt el, még az egyik európai impulzus alapján. Ez a Bauhausépítészet, amely mögött valójában egy holland teozófiai társaság gondolkodásmódja és impulzusa húzódik meg. Ez egy kabalisztikus, mágikus, s purista egyszerűség, amely összekötődött egy szociális programmal. Tehát baloldaliságról, tipikus nyugat-európai entellektualizmusról van szó, amely úgy terjedt el nem csak Európában, hanem a világon, mint a pestis. Ez végső soron egye­ nes következménye az első világháború utáni helyzetnek. Ennek a lakótelepi építészetnek az impulzusa a szociális életbe tényleg kitűnően és rendkívül erő­ vel nyomult be. A szociális problémák megoldása olyan problémákat hozott létre, amelyeket korábban nem ismertek. A tömegpszichológiának, a konflik­ tusmentes általános társadalmi neurózisnak a gondját. A szerves építészet tu­ lajdonképpen nem más, mint az első világháború előtti hihetetlenül erős szel­ lemi-anyagi forradalomhoz való bizonyos mértékű visszatérés. De nem egészen helyes a visszatérés szó. Hanem egy olyan egészséges európai impulzusnak az erőltetése s folytatása, amelyikben nincsen benne a veszteségtudat. Nincsen benne a bennszülött-tudat. Nagyon furcsa ez: Európában körülbelül ötszázmillió ember él, tehát annyi, mint a Szovjetunióban és az Egyesült Államok­ ban összesen, mégis Európa történelmileg gyengébb területnek számít. Ezt a gyengeséget nem csupán gazdasági s katonapolitikai erők okozzák, hanem a veszteségtudat is, amely áthatja mind Nyugat-, mind Kelet-Európát. Ez ve­ reségtudat is. A szerves építészet nem hajlandó a gazdasági és katonapolitikai megfonto­ lásokat teljesen önmagáévá tenni, hanem megkísérel egy tisztán emberi, egy természetesen emberi történelmi tudatból kiindulni. Megpróbálja kiheverni azt a súlyos kudarcot, amelyet Európa átélt. A német impulzus kompromittálódásáról és a latin kultúra afrikanizálódásáról van szó. Ebben a szerves építé­ szeti gondolkodásban a nemzeti identitásból, az ősi történelemből, valamint egy optimista jövőképből indulunk ki. A magyar szerves építészet ebben nincs egyedül. Nagyon érdekes, hogy amióta Európa válságban van, azóta az igazi európai gondolatok a peremterületekről jönnek az én szakmámban. Finnor­ szágból, Norvégiából, Izlandból, Portugáliából és különösképpen Magyaror­ szágról, amely kifejezetten közép-európai ország, s a középimpulzust pillanat­ nyilag egyedül képviseli az építészetben. Nekem barátaim vannak a finneknél, a norvégoknál, Izlandban és közvetve Portugáliában is. Akikkel úgy értünk szót, mint ahogy veled. Evidenciákban tudunk gondolkodni és ezekben az evi­ denciákban semmiféle konfliktus nincs Európa és a nemzeti tudat között. Úgy tudunk beszélgetni egymással, hogy nacionális problémák nem merülnek fel, amelyek kizárnák az európaiság gondolatát. Ez mérhetetlenül fontos szá­ munkra. Ehhez kapcsolódik a szerves építészetnek az az affinitása, hogy a népművé­ szettel foglalkozzék. A népművészetről Magyarországon elterjedt az, hogy öszszefüggésben van a nacionalizmussal, a sovén gondolkodással, a környező né­ pek gyűlöletével. A népművészet azonban látens tudatú tevékenység, az ember kezében van benne; azt mondjuk, hogy az ösztönök vezetik a népművészt, ami­ kor kifarag egy botot, vagy amikor egy mintát rajzol. Ez valóban igaz. Nem fogalmi, nem intellektuális típusú gondolkodás ez, hanem egy képi, imaginárius nyelv - szerintem a jövő nyelve. Egyben ez a különös népművészeti képi nyelv Krisztus előtt, kétezer óta létezik, s egy olyan korábbi magas kultúráról hoz hírt, amely még a világot egységben látta. A földet és az eget, hogy kép­ letesen fejezzem ki magam. A mai szétszakított gondolkodás nehezen tudja ezt felfogni, s tücsköt-bogarat összehord róla, mert neurotikusan reagál rá. Miköz­ 11 �ben a televízió egy vizionárius gondolkodást erőltet az emberekre, míg a má­ sik oldalon tehetségtelen intellektualizmusról van szó. Jellemző, hogy a Bauhaushoz olyan művészek kapcsolódtak (például Moholy-Nagy és mások), akik kifejezetten tehetségtelenek, viszont rendkívül éles eszű, jó szervező emberek voltak. Tisztelet a csomó kivételnek - ezek zseniális manipulátorok. Ez a gon­ dolkodásmód tőlem nagyon távol áll, mint ahogy a X V III. századi felvilágo­ sodás is. Az önmagában puszta, éles ész mindig pusztulást hoz a társadalomra; az a puszta ész, amelynek béna a keze, ám mégis elmondja mindenkinek, hogy miképpen kell faragni. A szerves építészet tehát valami ilyesmi akar lenni, ha a hátterét és az iga­ zi testközelségét keressük. Mit jelent ez Magyarországon? Azokhoz az erőkhöz kell fordulni, amelyek az ország fennmaradását biztosítják. Nem véletlen, hogy az építészet nem a központi akaratba kapcsolódik, hanem a periférián kezd el dolgozni. Azokon a területeken, ahol a központi akarat közvetlenül nem jele­ nik meg. Példa erre a családiház-építés, a telepszerű építés; idetartoznak a vidéki kis művelődési házak, amelyeket az emberek szarból-húgyból építenek, és úgy hozzák rá össze a pénzt. Nem a támogatott, finanszírozott tevékenység történik itt, s nem a struktúra belsejéből képes működni ez. A struktúra be­ lül egy közvetettségi rendszer, a periférián viszont közvetlen rendszer van. Ha valaki megrendel nálam egy építészeti tervet, akkor megkérdezem tőle, hogy miféle anyagot tud szerezni, hogy tud csalni, lopni, hazudni ahhoz, hogy saját házat építhessen. Én ekkor megpróbálok egy olyan tervet csinálni, hogy eze­ ket az anyagokat használhassa. Így a ház abból van, ami adekvát a környeze­ tével. Az anyagokat nem messziről hozzák, mert akkor olcsóbb, nem olyan anyagokat, amilyeneket gyárban csináltak, hanem lehetőség szerint olyat, amit a környéken szereztek. Ennek az építészetnek így természetes velejárója, hogy a környezet anyagaiból építkezik. Fizikailag és társadalmilag is így jön létre. - E z így v olt korábban is. A z a kérdés izgat, hogy az embereknek van-e már vágyuk más típusú házra, mint eddig? Megjelenik-e belső szükségletként, hogy más otthonban kellene élni? - Van, akiben igen, van akiben nincs. De erre a kérdésre nagyon nehéz vá­ laszolni, mert elsősorban személyhez kötött. Általában azok az emberek keres­ nek meg egyenesen ilyen feladatokkal, akik már látták azokat az épületeket, amiket terveztem. Vagy akik hallották azt, amit mondtam erről. Így esett le a tantusz. Nem születik meg önmagától valamilyen belső társadalmi impulzus. Az építészet majdnem teljesen tudattalan. Nagyon érdekes dolog, hogy az em­ berek azt hiszik: az építkezés praktikus feladat. Itt az előszoba, ott megyek be az ajtón, tamtaram. Ez így működik. Nem igaz. Az építészet annyira teljesen tudattalan, mint amennyire tudattalan az ember a saját testével szemben. - Itt jön a magam számára is a nagy kérdés. Amit mondasz, az a szerves építészet programja, de a helyzet az szervetlen helyzet. M ik az esélyei tehát a szerves gondolkodásnak szervetlen viszonyok között? - Szerintem óriási esélye van. Sőt, azt mondhatnám, nincs olyan építészeti irányzat, amelynek ekkora esélye lenne. Ebben a szervetlen helyzetben tudni­ illik, történelmi kategóriaként fogalmazódik meg az emberekben egy szerves társadalom igénye. Még akkor is, ha tudattalanul. Súlyos konfliktusok árán. Majdnem azt mondhatom a szabadi falurészépítés kapcsán, hogy az emberek 12 �TANULMÁNYRAJZOK 13 �boldogan kerülnek egymással konfliktusba. Ez ugyan kicsit furcsán hangzik, de egy konfliktusoktól távol tartott ember nem véletlenül viselkedik így. Pél­ dául egy házgyári házban lakó ember csak neoritikus kapcsolatokon keresztül közlekedik a többi emberrel. Nem ismeri a fölötte lakó ember nevét, ám tud­ ja, hogy mikor szeretkeznek, hallja, hogy a televíziót bekapcsolta. S nem tudja miért, de ő is bekapcsolja. Ilyen típusú az egész. Az emberek partikulárisan élnek a társadalomban. Nem érzik magukat a központban. Amikor az ember tervez egy ilyen nagyon rosszul szervezett falusi közösségben, ha tetszik, ha nem, közösséget, akkor a konfliktusok özönét tapasztalhatja az emberek között. Mert ebből a társadalmi neurózisból szabadul fel rengeteg energia. És feszült­ ség és fájdalom és düh. Na jó, ezt hagyjuk is. Ezt a szabadi munkát nem élhetjük át másképpen, mint kudarcot? Minden olyan gondolat, amit mi egy normális társadalomról elképzelünk, az itt sorra bukik meg. Történhet ez másképpen? Olyan kohó ez, amelyben történelem szó­ lal meg és ezért igazából nem beszélhetünk kudarcról. - Azt mondtad, hogy Európát a szétszakított gondolkodás jellemzi. Ugyan­ ez a helyzet egy helyi társadalomban i s . . . - Pontosan így van. Mi megpróbálunk egyesíteni valamit, a magunk parti­ kuláris helyzetében, nem szerves helyzetben, egy társadalomban, méghozzá olyan embereknek, akik ugyancsak nem szervesülnek a társadalomban, hanem partikulárisan élik át a társadalmat. S ebben a partikularitásban egy központi európai gondolatnak kell tudni megtestesülni. - Van itt egy szervetlen helyzet, s világos, hogy nincs más megoldás, mint a szerves építkezés. Ezen az építkezésen többet értek, mint építészetet. Mi eb­ ben a magyar értelmiség tagjainak, vagy egy új minőség képviselőinek a sze­ repe? - Magam a szerves építészet legfontosabb ügyének nem az építészet stiláris kérdéseit neveztem meg az országos mezőgazdasági kiállításon megrendezett ki­ állításunk katalógusában, hanem tevékenységünk dramaturgiáját. Nem az épü­ let formája fontos, nem az, hogy milyen anyagokból épült, bár ez sem mind­ egy, hanem a dolog drámája, amely alapvetően befolyásolja a többit. Hogy történik a tevékenység, milyen az építész kapcsolata a megrendelővel, hogyan zajlik le az építés, milyen konfliktusok követik egymást, egyáltalán kik azok, akik a szerves építészetet igénylik. Ezt én nagyon lényegesnek tartom. Tehát azt, hogy Boda Jánossal vagy Gergely Sándorral kerülök kapcsolatba; ezt én, ha tetszik, misztikusan fogom fel. Ezek sorskapcsolatok. Ha pozitív történeti folyamatnak tekintjük vállalásunkat, s az ezzel összefüggő eseményeket, akkor az már a személyek találkozásánál elkezdődik. Gergely Sándorral, a karancslapujtő i téesz elnökével például kifejezetten baráti kapcsolatba kerültem, ezért saját otthonának, vagy a szövetkezetének a problémáit is megbeszélem vele. Ő pedig személyesen felvállalja a szerves építészet ügyét, s azt, hogyan is csinál­ juk meg az élő építészet kiállítását. Neki köszönhetem, hogy eljutok a M ÉM miniszterhelyetteséhez, s szemben a magyar kulturális vezetéssel, a mezőgazdasági vezető értelmiség azonosul az organikus építészettel, és velük együtt ren­ dezzük meg a mezőgazdasági vásáron a kiállítást, amelyet így a falusi lakos­ ság tömegei láthatnak. Noha én nem ezt akartam eredetileg. Hanem egy elit építészeti kiállítást a Tabánban, Hát ha ez nem sors, s ha ez nem a drama­ 14 �turgia, akkor akármi legyek. S biztos, hogy így jártam jobban. Magyarul: be­ kerül az ember életébe egy olyan impulzus, amit nem tud előre és nem is tud kikövetkeztetni. És ez egy döntő kérdés. Mert már mindenki tele van attól, hogy mindent előre tud, mert a játékszabályok túlságosan rögzítve vannak. Az nem az em­ bernek, s nem a társadalomnak a története, amikor mindent előre lehet tudni. Hanem ez egy langyos tó. Egy korábbi struktúra stabilizálásának a története. Egy áltörténelem. Szemben ezzel minden olyan, ami váratlanságokból, új em­ beri kapcsolatokból, s barátságokból áll, ez az ember élete. S ez a szerves épí­ tészet lényege szerintem. Mert az nem építészet, ha valaki egy irodában, fe­ hér köpenyben tervez, úgy, hogy a beruházótól kapja a munkát és soha nem tud semmit, és simán a mocsárba beletelepíti az embereket és húzza egymás után a párhuzamos vonalakat. Ez egy tönkrement ember. Ezt nem tartom sors­ nak, nem tartom életnek. Nem építészet. Ez semmi. Hanem ez súlyosan ma­ nipulált és súlyos mutációkon átesett gólemek tevékenysége. Most nagyon go­ rombán fogalmaztam, mert azért ez nem egészen igaz. De ez a trendje a do­ lognak. - Most három falut építesz, Balatonszabadit, Bakonyszentkirályt és Karancslapujtőt. Mi ebben a közös és mi az, ami eltérő? - Az alapvető differencia a következő. Bakonyszentkirályon - Bakonyoszlopon és Cseszneken - falusi főépítész vagyok. Konkrét szerződéses állásom van. Mó­ domban áll minden épülettel személyesen foglalkozni. Régi és új épületekkel, a kerítéstől az ólig mindennel. Ott én szolgáltatásképpen megpróbálok az em­ bereknek segíteni. De befolyásolom az új épületek tervezését is, akár úgy is, hogy magam is tervezek és részben úgy, hogy megbízható építészeket viszek oda. A másik két falu, falurész építésére ez nem áll. Ez a kettő - Balatonszabadi és Karancslapujtő - egymáshoz hasonlít annyiban, hogy ezeknek a falvaknak a bővítése a feladat. Új telepek szervezése és tervezése a dolgom. Ennek ellenére a kettő között van egy jelentős különbség. Ez csak annyiból áll, hogy a karancslapujtői munkában már benne vannak azok a negatív ta­ pasztalatok, amelyeket Balatonszabadiban szereztem. Noha az elsőnél is tud­ tam, hogy jól meg kellene szervezni az építést, ez mégsem sikerült, mert nem voltak igazi támogatóim, hiszen a tanács gyenge volt, s mert túl közel volt a Balaton, s ezért erre a területre jórészt siófokiak és még távolabbról jöttek ke­ rültek. Noha a tervezést úgy kezdtük, hogy a lakosságot helyben tartsuk és a szabadiaknak építünk új lakásokat. Hogy ne menjenek el az emberek. Így az eredeti cél lényegében megbukott. Éppen a társadalmi koncepciónk. Karancslapujtőn nem így van. Itt a termelőszövetkezet nagyon keményen tartja kezé­ ben ezt az ügyet. Építőszövetkezetet hozott létre és azt mondta, hogy a szán­ dék nem csupán a lakosság megtartása, hanem az is, hogy aki Salgótarjánból ki akar költözni, mert elege van a lakótelepi házból, annak is megfelelő szín­ vonalú falurészt építsünk. Itt már egy magasabb színvonalú társadalmi regenerálódási folyamatot is végiggondoltak. Gergely Sándor előre tudta, hogy így szeretné csinálni. Ezért ezt társadalmilag - a dramaturgia szempontjából érettebb vállalkozásnak látom. �- Nem ugyanez történik Szabadiban is? Hiszen a máshonnan betelepültek segíthetik a falu megmaradását, megújulását? - Karancslapujtő csak most kezdődik és még nem tudom, hogy mi lesz a vége. Szabadiban már kirajzolódott a végleges formáció. A telkek Szabadiban először a helyiek kezébe kerültek és csak azután jutottak át mások tulajdo­ nába; pincérnek, benzinkutasnak, és sokféle olyan emberhez, aki nem ott la­ kik. Mondom, a szabadi építkezést erősen befolyásolja a Balaton közelsége és az a rendelkezés, hogy az üdülősávban nem lehet építkezni. Mint várható volt, ez az üdülősáv eggyel kijebb helyezkedik majd. Ahogy Budapestet, ugyanúgy a Balatont is körül fogja venni egy agglomeráció. Egy újabb üdülőövezet. Az emberek így térnek ki az építési tilalom elől. Talán így Szabadi is életképe­ sebb lesz. Csak kérdés, hogy az idegenforgalomból való élést életnek lehet-e nevezni. A településeknek és az emberi közösségek megújulásának belülről kel­ lene létrejönni. Nem állítom, hogy az idegenforgalom lehetetlenné teszi ezt a belső megújulást. Lehet, hogy szükség van egy ilyen külső impulzusra. - Kanyarodjunk vissza a karancslapujtői építkezéshez. Miért hívtak oda té­ ged? Milyen lesz ez az új falurész? Elkülönül vagy szervesen beletartozik a régi faluba? - Először is a telepítés a legdöntőbb. Ide készült egy rendezési terv, amely Karancslapujtő mellé, egy tulajdonképpen mocsaras vidékre telepítette volna a falu folytatását. Két falu közötti országút melletti területre. Amikor odahív­ tak, azt mondta Gergely Sándor, jelöljem meg, hogy merre bővítsük a falut. Akkor néhány helyet megmutattam, amit ő jónak látott. Aztán találtunk egy olyan területet, amelyik nem ez a mocsár, hanem az efeletti rész, közvetlenül a jelenlegi falu mellett. Építésre abszolút alkalmas, jó napos, szélvédett, kagy­ lószerű, gyönyörű területről van szó, amelynek ráadásul az alján egy régi er­ dei út is megy. A faluból egyenesen ide. Mi erre a területre adtunk aztán egy beépítési tervet. Tehát a telep, amit építünk, az nem telep, hanem a falu egye­ nes folytatása. Továbbá ezen a „telepen” úgy helyeztünk el egy élelmiszeráruházat és egy közösségi házat, méghozzá a két póluson, hogy az általános élelmiszerüzlet ne csak ezt az új falurészt lássa el, hanem az eddigi falunak azt a felét is, ahol ilyen üzlet nincs. A kettő között ez is egy kapocs. Vala­ mint úgy adtuk meg a tervet, hogy az a későbbiek folyamán hogyan bővíthető tovább. Ez tehát a telepítés. A cél az, hogy megpróbálunk minden tekintetben szer­ vesülni a régi faluhoz. A másik kérdés az, hogy milyen legyen egy porta, s ezek a porták egymáshoz hogyan viszonyuljanak. E munka során valahogy meg kell oldani a mezőgazdasági életvitel mai gondjait. A termelőszövetkeze­ tek tevékenysége erőteljesen külterjessé vált és szolgáltató vállalatokként a magánportákat keményen működtetik. Egy porta ma újra az esetek nem elha­ nyagolható részében gazdasági egység. Ez a folyamat a következő tíz évben még inkább erősödni fog, hiszen például az állattenyésztésben ma már ez a járható út. S egyre több földet adnak ki bérbe, így a családok és a porták egyre inkább megint gazdálkodók lesznek. Ugyanakkor a porták kialakítására egy kispolgári idill a mérvadó, amelyet a városiasodás erőltetett folyamatának végtermékeként értékelek. Elhitették a mezőgazdasági környezetben élőkkel, hogy ez a jó. Pedig ezek az emberek már nem parasztok, szó sincs erről, ha­ nem olyan alkalmazotti réteg, amelyik ugyanúgy termeli meg a javait, mint a 16 �fusizó munkás. Mint a három állásban dolgozó értelmiségi. Amikor a tervező ilyenkor megpróbál egy új falurészt tervezni, akkor szembenéz egy szerintem progresszívnak nevezhető gazdasági folyamattal, s szemben áll egy abszolút reakciós, retrográd kispolgári idilllel, amely az emberekben igényként jelenik meg. - Ez nem belső igény, csak a meglevő minta követése. Ilyen idillt látnak. . . - Igen. Az előszobás, két nagyszobás, fürdőszobás, konyhás, kamrás lakás a minta. Ennek általában oldalt vagy hátul van a bejárata. Arra vágynak te­ hát, olyan legyen a lakás, mint egy városi kispolgáré. A mindennapi élet konf­ liktusai azonban arra kényszerítik az ilyen lakásban élőket, hogy műanyag tetőkkel vagy mással, valamilyen irányba kibővítsék ezt a házat. S ott létre­ hozzanak egy félig verenda, félig raktár vagy félig összejövetelekre alkalmas helyet. Ez végül is jobban működik, mintha nem lenne. Valami olyasmi, mint egy primitív nyári konyha. A kockaházakat addig toldják-foldozzák, amíg lesz egy nyári konyha, ahol élni lehet. Az emberek tehát az ideologikus és vizionári us manipuláció és a mindennapi szükségletek között kínlódnak. Azt mondha­ tom, hogy általában a sematikus tervek és általában az építészek nem hajla­ mosak és nem is alkalmasak e konfliktushelyzet megoldására. Noha a megol­ dás rendkívül egyszerű. Szerintem a régi háromosztatú parasztház a lehetsé­ ges megoldás, amelyik nem véletlenül alakult ki, mert van középen egy nagy pitvarral ellátott lakókonyha. Ennek egy gangos változata, de ez most mellé­ kes. Tehát a ház kellős közepén van egy olyan tér, ahol főznek, ahol az anya tartózkodik, s ahol még van egy fekvőhely is. Ahonnan jobbra-balra nyílnak a szobák vagy az egyik irányba szoba, a másikba egy kamra. Így a háromosz­ tatú alaprajzhoz nyúltunk vissza és azt mondtuk, hogy ebből a régi lakókony­ hából egy nagy lakóelőteret kell csinálni. Nincs előszoba. A lakóelőtérből egyik irányba nyílik egy konyha, közvetlen kapcsolatban az előtérrel, amely­ nek központjában van egy nagy kémény és nyitott tűzhely vagy kandalló, vagy valami ilyesmi. A tűzhely mögött indul fel egy lépcső a padlástérre, ahol a hálószobák helyezkednék el. S lent a földszinten tehát létrejönnek a mindennapi nappali életnek megfelelő helyiségek csoportjai. Nem feltétlenül kötelező ez a szerkezet, de ezt tartom a legjobbnak. Ez az a kompromisszumokból kialakult alaprajzi rendszer, amely tartalmaz egy időtlen, természetes hagyományt. Ám ezt nem esztétikai szempontból fogom fel, hanem a mindenkori szükségletek szubsztrátumaként. Ez a népművészet. Ehhez hozzájönnek azok a mai igények, amelyek nem egy kispolgári, hanem egy jó értelemben vett polgári, nagypol­ gári alaprajzot eredményeznek. Nem egy szűk előszobát tervezünk tehát, ha­ nem egy nagy lakóelőteret, ahol az egész család össze tud jönni. Ami meleg, amiben sok a fény, s innen nyílnak a helyiségek. Az alaprajz tehát nem egy analízis, mert az élet költözik bele. Ami pedig az épület formáját, anyagát jelenti, visszanyúltunk a palóc ha­ gyományokhoz, mert itt palóc földön talán az ország leggazdagabb építészeti hagyománya található. Ma már ez a hagyomány gyakorlatilag nem létezik. Már azért sem, mert Palócföld nagyobbik része Szlovákiához tartozik. Amikor én ezzel a tervvel foglalkozni kezdtem, átmentem Szlovákiába is az egyik kol­ légámmal, hogy mi látható ott ebből a hagyományból. De erről nem akarok beszélni. Viszont van egy zseniális, időben elkészített nagy gyűjtőmunka Ma­ gyarországon. Ez a Malonyai-féle gyűjtés, amely a múlt század hatvanas évei­ ben kezdődött. Így a palóc anyag nagyon szépen megmaradt. Ebben a gyűj- 17 �KARANCSLAPUJ TŐ, Földszint alaprajz 18 *PALÓC F A L U " , CSALÁDI HÁZ �tésben olyan tizenkilencedik századi vakolatmintákat találtam, amelyek egy­ szerűen hihetedenek a számunkra. Olyan emlékeket őriznek meg, amelyekre nem tudom hogyan lehet emlékezni. Pálmaleveles oszlopfejek, melyek töve emberi fejeket mintáz. Ezek a minták térbeli tárgyak leképezése síkban. Egy ilyen mintát kiemeltem, s visszacsináltam térbelivé. Ez egy elterjedt homlok­ zati dísz volt, amiről kiderült, hogy felfoghatom térbeli struktúrának. S ebből a struktúrából készítek épületszerkezetet. Megterveztem már három ilyen pa­ lóc házat is, kettőt szolgálati lakásként a téesznek és egyet pedig egy új meg- 19 �rendelőnek. Ezekben a házakban a valamikori vakolatminta megjelent faszer­ kezetek formájában, amelyekből modelleket csináltunk és be is mutattunk az embereknek. Ez nem azt jelenti, hogy minden ház ilyen legyen. Nem kötelező minta ez. De így próbáltam meg a népművészeti minták emlékezetével eljut­ ni egy olyan univerzális hagyományanyaghoz, gondolkodásmódhoz, amit ha összehasonlítok a háromosztatú alaprajzzal és a palóc hagyományt összeszer­ kesztem ezzel a háromosztatú struktúrával, akkor ebből létre kell jönni egy olyan épületnek, amelyik a huszadik század végén a szerves építészet példá­ ját adja. Ez megfelel annak az igénynek, amit annak idején úgy fogalmaztak meg nekem, hogy palóc falut tervezzék. Egy régi palóc falut nem lehet ter­ vezni, mert az történelmi anakronizmus. Ha csak a formákra vagy a homlok­ zati díszítésekre gondolok. A hagyományt úgy lehet tehát a szerves építészetbe beleépíteni, hogy egy rendkívüli mélységű népművészeti emlékezés anyagát kell szervesíteni. Megjeleníteni a huszadik század végén. Ennek a századnak is szüksége van emlékezetre. Fantasztikus, hogy sokszor mennyire elvágják az emlékezet szálait. Nem is elsősorban Magyarországra, hanem Afrikára gondolok. Vagy Indonéziára. Vagy azokra a helyekre, ahol a nemzetközi imperializmus a legkeményebben dolgozik, eszméletlen tőkével és óriási áldozatokkal. Ez a tőke természetesen soha nem ideológiamentes. Azzal kezdik, hogy az emlékezetet tönkreteszik. Ha valamit kell tenni a hu­ szadik században, akkor az éppen az emlékezet újfajta felélesztése. Abszolút pontos feltámasztása. Ez a dolog egyik oldala, a másik viszont az, hogy el kell jutni a tények világáig. A televízió, az újságok és más eszközök különös vizionáriussága helyett egy, a tényeket meglátó, immaginatív gondolkodásra van szükség. Ez a palóc faluterv ennek a két tényezőnek az együttes megva­ lósítása óhajt lenni. Az ilyen házakkal, az eddigi tapasztalatom szerint, az em­ berek rendkívül elégedettek. Tudnak benne élni, nem úgy, mint a korábban kialakult kispolgári idillben. Ez a kispolgári idill azonban mérhetetlenül erős, tudniillik, hagyománnyá vált. Magyarországon ugyanis az elmúlt harminc év­ ben a városiasodás volt a felemelkedés egyetlen programja, amit az emberek­ nek mondani tudtak. Ez valahol nem más, mint egy primitív városiasodás. Ez a manipuláció nem vezet nagyon messzire, mert ez a népi-urbánus vitának az egyik nevetséges és felháborító kis része. A paraszt elé a várost állították mo­ dellként, és amikor a város és a falu közeledéséről papoltak nekünk, lénye­ gében semmi másról nem volt szó, mint a falu fölszámolásáról, amely az egyik stabil bázisa ennek az országnak. Gyökértelenné, s emlékezet nélküli tö­ meggé kell avanzsálódnia a magyar parasztnak. Ez nem alternatíva. Ez szisztematikus tönkretétele az országnak. Ezzel szemben én azt állítom, hogy aki egy bizonyos helyen él, annak a helynek és saját maga történetének megfelelő körülményeket kell tudni teremteni. Fütyülök tehát a városra, noha a várost rendkívül fontosnak tartom. Magam is városban élek. Nem arról van szó, hogy a városi élet ellen akarok beszélni. Csak ez nem az a város, amit elképzeltek. Ez egy altatóváros csak. Igazából nem is város. Ennyit tehát a karancslapujtői tervekről. Amit idáig a tervekből láttak azok, akik építkezni akarnak, mindaz nagyon tetszett. Természetesen a házakat nem egyedül fogom csinálni, hanem egy nagyobb építészcsapattal, mint Szabadiban is. Ami már eleve ga­ rancia arra, hogy különböző épületek lesznek ott. A „telep” különböző, s vál­ tozatos lesz. Arra szeretném az építészkollégáimat rávenni, hogy próbáljanak meg ők ugyanilyen mélyen elmerülni a palócság kultúrájában és más oldal­ ról felhozni valami olyasmit, ami eltér az általam elképzelttől. A palóc falu így mindenképpen a szerves építészet eredménye lesz. 20 �KARANCSLAPUJ TŐ, " PALÓC FALU" 21 �N A G Y ZO LTÁN Erotikus mesék N épünk mindig nagy vonzódással, ötletgazdagsággal, csillogó fantáziával, kifogyhatatlan humorral beszél a testiségről. A tém a kedvelésének magya­ rázata az a természetes életszemlélet, mely szerint a testiség, a nemiség az élet teljességének egyik legfőbb alapelve, alapvető ösztön, mely kiirthatatlanul ott lakozik az emberben, biztosítója az élet szakadatlan továbbvitelé­ nek. Ugyanakkor bennük él talán éppen ezeréves keresztény erkölcsünk hatásaként - az a felfogás, hogy a testiség, a nemiség valamiképpen szé­ gyenteljes cselekedet, még az erotikus történetek elmondása és hallgatása is illetlen dolog. A vonzalom é s a rejtett szégyenkezés különös kettőssége okozhatja, hogy a nemiségről soha nem szólnak kom olyan, csak a komikum eszközeivel. ( Am it komolyan nem mer elmondani az ember, tréfába ágya­ zottan mindenképpen kirukkol vele.) A z előbbiekből következik, hogy az erotikus történeteket csak egynemű­ ek között mesélték, különösen azok durvább, nyersebb változatait. Ellenkező neműek, vagy gyermekek előtt megbotránkoztató volt elmondásuk. N ők kö­ zött csak az enyhébb történetek terjedtek, m ivel az asszonyok, lányok szo­ kásaikban, erkölcsi felfogásukban jóval a férfiak fölött álltak. Ha társasá­ gukban valaki mégis v askosabb történetbe kezdett, leggyakrabban leintet­ ték. A durvább történetek a szabadosabb erkölcsű férfiak között burjánzottak el, például favágók között, az ipari üzemek munkásszállásain, ka­ szárnyákban stb. A legutóbbi évtizedekben az erkölcsök lazulásával, a trágárság terjedésével kidomborodott a történetek obszcén jellege, ugyan­ akkor halványult n yelvi ötletgazdagságuk, szellemességük, csökkent irodal­ mi értékük. A néprajzosoknak másfél évszázadon át mostohagyermekük volt az erotikus mese, a népi kultúra szégyenfoltjának tekintették, feleslegesnek, sőt káros­ nak tartották feltérképezését, kiadása pedig teljesen reménytelennek tűnt. Berze N agy János népmese-katalógusa említ ugyan jó néhány erotikus me­ sét, de a kényesebb részleteket szeméremből latinul írja. A legutóbbi évek­ ben válik egyre inkább m eggyőződésssé, hogy ezek a történetek az általá­ nos néprajzkutatás szerves részét kell, hogy alkossák, a népi kultúrának nem mindenképpen szégyellniv aló termékei, esztétikai értékük tagadhatat­ lan, kisebb finomításokkal kötetekben is napvilágot láthatnának. A z erotikus mesék a tündérmesék ellenhatásaként jöttek létre. N em a földhözragadt ember csodálatos vágyait, álmait fejezik ki, hanem a való világot ábrázolják: ilyenek vagyunk. N em finom ak, soha nem a költőiség szféráiba em elkedők, hanem inkább nyersek, triviálisak. Hőseik nem ere­ jükkel, segítőkészségükkel, kitartásukkal érik el céljaikat, hanem ravaszsá­ gukkal, gyakran alantas fortélyokkal. E llen feleik nem nagy erejű szörnyek, emberfeletti tulajdonságokkal bíró mitikus alakok, hanem együgyű, bugyuta, naiv, könnyen félrevezethető figurák. 22 �Jellemábrázolásukban, cselekményükben mindig a komikum eszközeivel élnek, tehát túloznak. Szívesen építenek a helyzetkomikumra, a félreérté­ sekből származó komikumhatásokra, de a jellemkomikum is helyet kap a mesékben. A túlzás felfokozásával gyakran elfutnak a népi abszurdig, a groteszk ábrázolásig, a hiperboláig. K ed velt műfaja az erotikus történetek­ nek a paródia. A csodákban már nem hívő, a tündérmeséken már csak mo­ solygó felnőtt parodizálja a gyermekkorában áhítattal hallgatott meséket. Csodás hősök helyett alantas figurákat teremt, a légies cselekményt a fö ld ­ re rántja, ugyanakkor a tündérmesék eszköztárát felhasználja, s új műfajt teremt. A z erotikus mesék közül legszolidabbak az erkölcsi célzatú történetek, melyekben a házasságtörés játssza a főszerepet. Ezekben az asszony csak látszólag megy bele a csábításba, s a csábítónak bűnhődnie kell megcsúfo­ lással, testi szenvedelm ekkel, esetleg halállal (Pórul járt szerelmesek B N 1726). A meseparódia klasszikus példája a Nemet mondó királylány (B N 1566), amely az Odisszea egy kis elemére épül. Em lékezetes az O d isszeának az a részlete, amikor a főhős vándorlásai során a küklopszok, az óriások fö ld ­ jére vetődik társaival. Odisszeusz találkozik az egyszemű óriással, s ma­ gát Senkinek nevezi. Ezzel a csellel menti meg végül önmaga és társai éle­ tét, hiszen a megvakított óriás csak azt tudja kiabálni a többi óriásnak, hogy őt senki sem bántotta, így nem sietnek segítségére. A nemet mondó ki­ rálylány meseparódiában, a hős a királyi palotába jutásakor erotikus hang­ zású neveket mond, mikor kiléte felől érdeklődnek. Bejut egészen a király­ kisasszony szobájáig, és az ártatlan lányt alantas fortéllyal magáévá te­ szi. A félrevezető nevek megzavarják az öreg királyt, a királynét, az őrö­ ket és a hősnek senki nem áll útjában távozásakor, ép bőrrel megússza életének nagy kalandját. A paródia tökéletes: az Odisszeuszban a főhős magasztos célért, önmaga és társai szabadulásáért ravaszkodott, ellenfele nagy erejű óriás vo lt; a népmesében a hős alantas célért folyamodott csel­ hez, egy ártatlan leány elcsábításáért, ellenfelei bárgyú, hiszékeny emberek. A komikum legszélsőségesebb eseteire, a népi abszurdra számos példát idézhetnénk az erotikus m esékből. Ezekben a bárgyúságnak, az együgyűségnek olyan magas foka csillan fe l előttünk, mely felborít minden józan logi­ kai konvenciót, annyira meghökkentő, páratlan, hihetetlen. A magzat, akinek nem volt szeme című történetben a fondorlatos pap azzal ijeszti meg az áldott állapotban lévő együgyű asszonyt, hogy a magzatjának nincsen szeme. K éri, látogassa meg a parókián, m ajd ő csinál sze­ met a magzatnak (abszurd ötlet). Persze, hogy élvezetes délutánhoz jut a takaros fehérszemély jóvoltából. Otthon a férj tudomást szerez az esetről, s meghökkentő a bosszúállása: kivágja a tisztelendő egész birkanyájának a szemét. Csináljon a pap új szemeket az állatoknak, ha az ő magzatjának tudott csinálni. A népi komikum kedveli a groteszk hatásokat. A komikum és a borza­ lom keveredik az Átváltozó halottban (B N 1537). A bányász férj késő es­ te édes kettesben találja la feleségét a fiatal, vérbő pappal. Hirtelen harag­ jában végez szerelmi vetélytársával, m ajd el akarja terelni magáról a gyil­ kosság gyanúját. Tudja, hogy a falu csordájában van egy hamis bika, ezért a holttestet kora hajnalban a parókia kapuja elé állítja. Számítása beválik, a halott papot a bika felökleli, s most már a csordás érzi magát bűnösnek a 23 �tisztelendő haláláért, ő akar szabadulni a holttesttől. Ettől kezdve, az alap­ motívum ismétlődik újból és újból. A holttest máshoz és máshoz kerül, s félreértések miatt a szereplők vétkesnek hiszik magukat, holott ártatlanok. Egyetlen céljuk aztán, hogy a holttesttől megszabaduljanak, a véres tettet más nyakába varrják. A z abszurd a népi komikumban nem ismer határokat, s eljut a hiperbo­ láig. A férjet kereső királykisasszony című történet ennek egyik legpregnán­ sabb példája, melyben a "nemi szervek mérhetetlen nagysága adja a komikus helyzetek egész sorát. A királykisasszonynak olyan nemi szerve van, hogy amikor elindul sétálni, „hat szekér viszi utána, tizenkét villás meg gyűri a szőrt” . Persze, hogy nem akad egy ideig neki vőlegény. V égül egy öregaszszony ajánlja be három fiát vőlegénynek, a kanászt, a gulyást és a csikóst. A legényeknek olyan szerszámuk van, hogy az őrzött állatokat azzal kerí­ tik körül. A féktelen nagyítás még csak fokozódik az utolsó részben, ami­ kor a lakodalom után a muzsikusok bejutnak a királylány nemi szervébe, s az egyik az elhagyott vonóját keresi. Kószálás közben egy csikóssal talál­ kozik, aki leinti: „N e keresd, more, mert én egy éve keresek benne egy elveszett csikót, mégsem találom” . A P Ó R U L JÁ R T S Z E R E L M E S E K (BN 1726.) A faluban a legszebb asszony a suszterné volt, hát sokan legyeskedtek körülötte. Egyszer is, ahogy megy az üzletbe, összetalálkozik a plébánossal. - Hová megyen, szép asszony? - A boltba indultam, veszek ezt, azt. - M agát már régóta figyelem, szép asszony, tetszik nekem. Mikor talál­ kozhatnánk kettesben? - A k ár este fél nyolckor is lehet. A z uram a vásárra megy a csizmák­ kal, a cipőkkel, nem lesz itthon. Hű, örült a plébános. No, de volt a plébánosnak két káplánja, két tanulója, azokkal is össze­ találkozott a suszterné. Jö tt az egyik, megszólította kedvesen: Hová megyen, szép asszony? • Csak ide a boltba. - Hőj, nagyon tetszik maga énnekem, mikor találkozhatnánk? - A kár ma este is nyolc órakor. Nem lesz itthon az uram, a vásárra készül. Hazafelé menet meg a másik káplán került az útjába. - Hőj, szép asszony, mikor találkozhatnék magával? - A k ár ma este is fél kilenckor. Nem lesz itthon az uram, megy a v á ­ sárra. Hő, örültek mind a hárman, de egymás szerencséjéről nem tudtak, nem árultak el semmit egymásnak. A suszterné meg mindent elmondott otthon az urának. - No, csak hadd jöjjenek, jól zsebeld meg őket, hadd fizessenek. Majd én kihúzódok a fáskamrába, és mire nekikészülődnek a szerelmeskedésnek, bent leszek. Ú gy is volt. Fél nyolc tájban kopogtatott a plébános. 24 �- K i az? - Én vagyok a plébános - suttogott kívülről erisszen be, szép asszony! - E gy pillanat, plébános úr. Bejött a pap, a suszterné meg takarított éppen, az edényeket moso­ gatta. A pap meg türelmetlenkedett: - Ja j, szívemnek szép szerelme, jöjjön az ölembe! - M indjárt elvégzek, addig vetkezzen le, az ágy fel van bontva, bújjon bele! A pénzt meg tegye csak az asztalra! Óóóój, nekilátott a plébános! Hosszú reverenda volt rajta, nem is gombolgatta, csak szakította, a gombok pattogtak mindenfelé. Sietett, csakhogy mőné előbb levetkezzen. - Jöjjön már, jöjjön már, szép asszony! - M indjárt megyek, de zörögnek az ajtón. - Jój, ki az? - Biztosan az uram jött vissza. Kiszólt az asszony: - K i az? K i zörög? - Visszajöttem, feleségem, mert egy pár csizmát itthon felejtettem. A pap meg az ágyból: - Jó j, szívemnek szép szerelme, hová bújjak? - Másszon be az ágy alá! Bebújt a pap szűzanyameztelen. Ahogy az ember bejött, azt mondja: - Hej, te asszony, mégsem indulok el ilyen későn, elég lesz hajnalban is. - Jó l van, akkor feküdjék le! Ledőlt az ember ruhástól az ágyra. - Ju j, asszony, de csíp a bolha ebben az ágyban! - Ugyan, hogy csípne, te ember! - D e bizony, tele lehet az ágy alja bolhával, ott feküdt a kutya. A z ember fogta a masináról a fazék forró vizet, bezúdította az ágy alá, jól leforró zta a plébánost. Mint aki jól végezte dolgát, indult vissza a fáskamrába, mert nyolcat ütött az óra. Jött a káplán, zörgött az ajtón. - K i az? K i zörög? - Én vagyok, szívem szép szerelme, engedjen be! - suttogta kívülről. Beengedte. - No, tegye le maga is a pénzt az asztalra! Ahogy kiolvasta a káplán a pénzt, biztatta az asszony: - Vetkezzen le, káplán uram, dőljön az ágyra, mindjárt megyek én is. A z is iparkodott lefeküdni, az ágyból meg csak mondogatta: - Jöjjön már, jöjjön már, mert megveszek érte! No, de zörögtek az ajtón. M egijedt a káplán: - Ja j, szívemnek szép szerelme, ki az? - Biztosan az uram jött vissza valamiért. - Jó j, hová bújjak? - Húzza meg magát az ágy alatt, úgyis visszamegy ő mindjárt! Bebújt a káplán, csupa víz volt az ágy alja, és ott feküdt egy meztelen ember. No, mindegy, nem tudott mit tenni, maradt veszteg, mert jött a gaz­ da. - Miért jöttél vissza, ember? 25 �- Itthon felejtettem egy pár csizmát. D e már megéheztem, teríthetnél asztalt. - Jó l van, egyél. Jóllakott a suszter, és azt mondja: - Nem mozdulok már én ki a házból ilyen sötétben, inkább lefekszem. Lefeküdt, de csak hánykolódott. - Hej, de sok bolha van ebben az ágyban, valamit csinálnom kell velük. Úgy is van forró víz a masinán, aztán puff az ágy alá, mert éjjel nem tu­ dok aludni. Úgyis tett, leforrózta a káplánt, aztán nyugodtan kiballagott a fáskam­ rába. Fél kilenckor zörgött a másik káplán, beengedte a menyecske. - No, szívem szép szerelme, eljöttem. - Jó l van, tisztelendő úr, tegye le a pénzt, megyek én is mindjárt, csak vetkezzen. A z is levette magát az ágyra, de már zörögtek is az ajtón. - Ja j, szívemnek szép szerelme, ki lehet az? Hová bújjak? - Biztosan itthon hagyott valam it az uram. Bújjon az ágy alá! Bebújt, látta a meztelen embereket, de mit tudott tenni, helyet szorított magának, meghúzódott csendesen. No, azt is leforrózta a suszter ammód, mint a másik kettőt. Ott voltak meghalva az ágy alatt. Gondolkodik a suszter, mi legyen velük, mi legyen velük. - Tudod mit, asszony? Van a falunkban egy bolondos ember, majd beszélek vele, hogy hord­ ja el a halottakat a folyóba, majd elviszi őket a víz. Úgyis volt, elment hozzá. - No, van egy jó alkalom, megfizetek érte rendesen. Egy óra hosszára való munka az egész. - Micsoda? - Gyere el, majd meglátod! Elmentek. A gazda megkínálta pálinkával a vendéget, és elmondta a teendőket. - D e egy kukkot sem senkinek! Ott van a zsákban a pap, te csak beha­ jítod a folyóba. Mikor visszajössz, markodba nyomom a pénzt, amiben meg­ egyeztünk. A vállára kapta a bolondos ember a zsákot, meg sem állt vele a folyóig. Jött visszafelé fütyörészve. Mikor a házhoz ért, megint ott látott egy zsákot a falhoz támasztva. Belenézett, hát benne volt a reverendás. - E j, hát hamarébb hazaértél tőlem? Hogy lehet ez? A gazda meg rábólintott: - Bizony visszajött, ugatta a kutya is. N o, fogta a bolondos ember a zsákot, azt is a folyóba vitte. - N o, jó messzire hajítalak, hogy ne gyere vissza. D e, amikor visszajött, ott volt megint a zsák a falnál benne a pappal. - Hőj, ez mégis sok! N o, megállj, majd kibabrálok én veled! K övet kötött a zsákra, hogy a víz jól a mélybe sodorja. Reggel lett, ahogy végzett a munkával. A z emberek már a hajnali misére gyülekeztek, de a papnak semmi nyoma. - Mi van a papunkkal? Egyik sem jön? 26 �A szomszéd faluba küldtek egy fullajtárt, hozzon papot, ha az övék el­ tűnt. Hozott is az csakhamar egy szép hintóval. A bolondos ember meg ép­ pen akkor ballagott hazafelé. Ahogy a papot meglátta, a kezébe vett egy dorongot, megfordította egyszer-kétszer: - Hőj, az anyád mindenét, azért jársz te olyan gyorsan, mert szürke lo­ vak visznek! Erre aztán jól fejbe kólintotta a másfalusi papot, hogy alig tudták fello­ csolni. Adatközlő: Fekete István sz.: 1908 Karancskeszi-Marakodi (Nógrád m. 1977.) A M A G ZA T , A K IN E K N EM V O LT SZ EM E Volt egy szép menyecske, aki boldogságban élt az urával. Egyszer még nagyobb lett a boldogsága, mert gyermeket hordott a szíve alatt. Egyszer elment gyovonni, mert valami nagy ünnep közeledett. A papnak nagyon megtetszett a szép menyecske. Azt mondja neki: - Ja j, szép menyecske, szép menyecske, látom, boldog állapotba került, de nagy baj van! - Micsoda, tisztelendő úr? - Édes gyermekem, a magzatodnak nincsen szeme. - Ja j, tisztelendő úr, mit csináljak? M it csináljak? - Édes gyermekem, megcsinálom, emiatt ne főjön a fejed. Mise után megcsinálom a gyermek szemét, gyere el a parókiára! Mise után ment a menyecske a paphoz, az meg jól elszórakoztatta, meg­ csinálta a magzat szemét az ágyban. Otthon a menyecske mérgesen csapta az ajtót. Azt mondja az ura: - M iért csapkodod az ajtót? Mi ütött beléd? - Hogyne csapdosnám, ha el nem megyek gyovonni, a gyermekemnek nem lesz szeme. - Honnan veszed ezt, asszony? - A tisztelendő úr mondta. No, de segített rajtam, ledőtött az ágyába, csinált a gyermekemnek szemet. Így lett szeme, kend meg azt sem tudott csinálni. - Jó l van, édes feleségem, ne dühöngj, csillapodj! Bezzeg dühöngött az ember magában. Azon törte a fejét, hogy tehessen ki a pappal. Gondolt egyet: - Van a tisztelendőnek elég birkája, az éjjel mindnek kiszúrom a szemét. Hadd csináljon azoknak is, ha a feleségem magzatjának tudott csinálni. Ú gy is lett. Belopakodott a birkaólba, aztán az éles bicskájával kiszúrkálta mindnek a szemét. Másnap a pap a prédikációjában a fájdalmáról beszélt. Száz pengő ju­ talmat ígért annak, aki nyomra vezeti, ki bánt el a birkáival. A szegény ember meg hallott mindent, hát mise után odasodródott a tiszteletes mellé. - Tisztelendő úr, ide a száz pengőt, tudom, ki volt a tettes. - Biztosan? - Mérget vehet rá. Kiszámolta a pap a száz pengőt, aztán elrikkantotta magát a szegény ember: 27 �- N o, tisztelendő úr, én voltam a tettes. H a maga a feleségem magzat­ jának tudott szemet csinálni, csináljon a birkáinak is! Adatközlő: G ajd ár Béláné sz.: Galcsik Erzsébet 1923. Zagyvaróna (Nógrád m. 1979.) A Z Á TV Á LTO ZÓ H ALO TT É lt egy fiatal házaspár. A z ember éjjelre járt a bányába, addig meg az asszony a fiatal papot fogadta. No, de csakhamar gyanút fogott az ember. Egyik este úgy tett, mintha munkába indulna, de csak a kapuig ment. Onnan visszahúzódott az élősövény mellett, majd felmászott az ablakuk alatt lévő nagy almafára, onnan leskelődött, mi fog történni. A felesége hozzákezdett a konyhában a sütéshez-főzéshez, mintha lagziba készülne. Feltette a zsírt a masinára forrni, hogyha jön a főúr, meg tudja vendégelni. Egyszer csak a kert felől meghallotta az ember a suhogást, csakúgy csapta a pap a reverendát, surrant be az ajtón. Mondta neki a menyecske: - Ja j, kedvesem, még nem készültem el, sehogy sem állok. Vesse magát addig kényelembe! A pap ledőlt a dikóra, de fáradt volt, rögtön elnyomta az álom. Hanyatt feküdt, a száját eltátotta, horkolt rettenetesen. A menyecske meg sürgöttforgott, többször kiszaladt a kamrába lisztért, tojásért, mit tudom én, miért. A z ura meg azalatt lemászott az almafáról, belopózott. Felkapta a forró zsírt a masináról, belezúdította a pap tátott szájába. A z asszony csak akkor ment be, mikor a szeretője már fuldoklott a zsírban. - Ja j, forgósteremtette, te ember, mit tettél? Vége az életünknek, téged ezért felakasztanak! - N e törődj vele, asszony, van a faluban egy rettenetesen hamis bika, majd segít az rajtunk. Elvitték a holt papot egy talicskán a parókia kapuja elé, szépen odaál­ lították. A gulyás nagyon korán hajtott másnap, majdnem sötétben, a bika meg mindig a gulya elején járt. Meglátta a papot, nekiment, összevissza tapos­ ta, törte. A csordás a végén ment a marhának, mire odaért, ott feküdt a pap kinyúlva. - Hej, vége az életemnek, mi lesz velem, hova tegyem a papot, mert engem felakasztanak. Ejnye, ejnye, biztosan menni akart valahová a főúr, aztán a bikám tönkretette, jaj, jaj! A parókia előtt rettenetes nagy fű nőtt, lábánál fogva odahúzta a holt­ testet, betakarta a fűbe. Megnyugodott aztán, továbbhajtott, végezte a dol­ gát. Déltájban eszébe jutott az útkaparónak, hogy le kellene verni a dudvát az útpartból. A falu végéről kezdte a kaszálást, pontosan a pap kapujától. A lig suhintott egyet-kettőt, mikor megakadt a kaszája. - M i az ördög már ez? Látja, hogy egy reverendadarab maradt a kaszáján. Jobban odanézett, hát a papba vágta a kaszáját. - Uramisten, vége az életemnek! A főúr a nagy melegben kijött ide hűsölni, és agyonkaszáltam. M it csináljak vele, hová tegyem? 28 �Kaszált egy csomó füvet, betakarta a holttestet, hogy ott püffedt estig a napon. Estefelé ment érte. A vállára vetette, vitte a harangozó kertjébe. Sok al­ mája volt a harangozónak, nagyon őrizte, mert lopták a cigányok. A z út­ kaparó a halott nyakába akasztott egy vászontarisznyát, vetett bele hat-hét almát, és felültette egy alacsonyabb almafára. Észrevette a harangozó kutyája a mozgást a kertben, szaladt elfelé, csa­ holt erősen. A harangozó meg usgyi a kertbe egy nagy bottal. Meglátta a holt papot az almafán, a tarisznyával a nyakában. Nem sokat teketóriázott, odavágott neki amúgy magyarosan. A pap lefordult. - Hű, vége az életemnek! A főúr biztosan ki akarta próbálni, mit csiná­ lok az alm atolvajjal, és agyonütöttem! M it csináljak vele, Uramisten? N o, kihirdette a harangozó másnap, hogy cigánygyovonás lesz. M ind­ egyikhez elházalt, hogy okvetlen menjenek gyovonni. Mentek is csomóstól, ott állongottak az előtérben. D e az asszonyok nem olyanok, mint az embe­ rek, mindig furakodnak, tolakodnak. Először egy nagy cifra menyecske ment be gyovonni, letérdepelt. Akkor­ ra már felöltöztette a papot a harangozó rendesen, a stólát is a nyakába akasztotta. Kipóckolta, hogy csakúgy dülledtek a nagy szemei. Letérdepelt elébe a menyecske, meghúzta a stólát a nyakán, hogy megcsókolja. A stóla nem engedett, a menyecske magára rántotta a papot. Megijedt aztán, elsivalkodta magát, sivalkodott szakadásig. K ivel a sok fiatal cigányember nem győzött csodálkozni. - Mi baja ennek a szegény asszonynak? Berontottak. Hát látják, hogy a menyecske a földön, a pap meg ott hem­ pereg rajta. Mérgükben ütni-verni kezdték a papot, azt hitték aztán, hogy ők verték agyon. Adatközlő: Mihály Józsefné sz.: Murányi É va 1934. Zabar (Nógrád m. 1978.) A LEVEG Ő BŐ L ÉLŐ LÁN Y Valam ikor élt a faluban egy jómódú parasztlegény, volt annak ökre, szamara, lova, disznaja, minden, de annyira zsugori volt, hogy még magá­ tól is sajnálta az ételt. Ahogy belekerült az időbe, mondogatták neki: - M iért nem nősülsz már meg? - Hát azért nem dolgozom, hogy valakinek a lányát eltartsam. - Hogyhogy? - Mert magam sem eszem annyit, amennyit megennék, hadd maradjon több. - Hát, milyen lányt akarsz? - Olyat, amelyik nem eszik, mégis megél. No, a falu kerítőasszonyának a fülébe jutott a különös hír, felbiztatta az egyik lányt. - Idefigyelj, férjhez mennél egy jó helyre? - Férjhez ám, de hová, kihoz? - Hát ehhez és ehhez a gazdag legényhez. 29 �- Nem megy az, mert neki csak olyan lány kell, aki nem eszik, nem iszik. - Ezen könnyen lehet segíteni. - Erre már magam is kíváncsi vagyok. - Reggelenkint kiülsz a padra. Ha erre jár, sóhajtozz jó mélyeket, a ke­ zedet is mozgasd. Ha kérdez, mit csinálsz, mondjad, hogy levegőből élsz. Úgyis volt. Kiment a lány a kispadra a ház elejbe. Mikor arra jött a le­ gény, elkezdte szedni a levegőt jó hangosan. A z meg odasandított: - M it csinálsz, te? - Reggelizek. - Hogyhogy? M it eszel? - Friss levegőt, nem látod? - Mással nem is élsz? - Dehogy eszem, dehogy iszom, reggel megtáplálkozok a jó friss leve­ gőből, azzal egész nap elvagyok. No, arra gondolt a legény, hogy ez a lány lesz az ő felesége, senki más. Megtartották az esküvőt, a lakodalmat. A nászéjszakán persze odavert ne­ ki a legény. Másnap reggel két személyre tálalt a menyecske. Meglepődött az ura: - Minek ide kétszemélyes tálalás? - Ketten vagyunk, nem? - Ketten vagyunk, de azt mondtad, hogy te nem eszel, nem iszol. - Hm, láttál már olyan edényt, amelyik lyukas, mégis megáll benne a v íz ? - Nem. - No, az éjszaka kilyukasztottál, azóta nem tudok levegővel élni, mert kiszalad belőlem. Így lettek békés házastársak. Adatközlő: Tóth Sándor sz.: 19 19. Mátrákeresztes (Nógrád m. 1984.) A FELED ÉKEN Y LEGÉN Y Volt egy szegény asszony, annak meg egy suhanc fia, Jancsinak hívták. Egyszer azt mondja a legény: - Édesanyám, szétnézek a szomszéd faluban, keresek egy szép lányt ma­ gamnak. - V árjál, fiam, megszövöm ezt a tíz rőf vásznat, varrok neked gatyát belőle, ha már olyan nagy legénynek tartod magad. Nem győzte kivárni Jancsi a szövést, bizsergette a vére, elballagott gatya nélkül. No, még azon a napon megismékedett egy takaros lánnyal. Gyorsan telt az idő a lányos háznál, hamar ráesteledett. Mondták neki: - Jancsi, maradj itt éjjelre, ne indulj útnak ebben a sötétben, még rád ijeszt valaki. De Jancsi arra gondolt, hogy nem fekhet le idegen háznál gatya nélkül. - Nem maradhatok, nem alhatok, mennem kell. Akárhogy biztatták, semmi szín alatt nem maradt, nekivágott az éjsza­ kának. Otthon mondja aztán az anyjának: 30 �- Édesanyám, varrjon nekem gyorsan legalább egy gatyát, mert legény vagyok, udvarolgatok. Ha ott marasztalnak éjszakára, nyuszkán maradok. M ondja az anyja: - Jó l van, fiam, leszőttem a vásznat, három rőfből varrok gatyát, a töb­ bit meg későbbre hagyom. Ahogy készen lett, Jancsi nagyon örült a gatyának. M agára húzta, aztán vígan fütyörészve ment a szomszéd faluba. D e nagy izgatottságában meg­ csavarodott a hasa. E gy bokor mögött letolta a nadrágját, de a gatyáról megfeledkezett, hát puff bele abba, nem volt hozzászokva, hogy azt is le kell húzni. Mit volt mit tenni, letolta végül, szépen kimosta a patakban, feltette a bokorra száradni. Ő meg lefeküdt, hogy szundít egyet, míg a ga­ tya szárad. M ár sötétedett, mikor fölébredt. Felugrott nagy gyorsan, szaladásnak a szeretőjéhez, esze ágában sem volt már a gatya. Ahogy a M ariska házához közeledett, meglassította a lépteit. Eszébe ju­ tott, hogy bizony ő már nagylegény, szép gatyája is van. Mihelyt bement, mondta is a lánynak: - No, M ariska, már itt alhatok nálatok, mert nekem is van! - Mi van neked? - Ja j, mi van nekem, mindjárt megmutatom. - No, mutasd, ne csak a szád járjon! Letolta Jancsi a nadrágját térdig, M ariska meg összecsapta a kezét: - Ja j, Szentisten, de hosszú! - E z hosszú? Még hat rőf maradt otthon! M ariska úgy megijedt, hogy kiszaladt a szobából, Jancsi meg akkor né­ zett végig magán. Látta, hogy nyuszkán van, hát szégyenletében fölrántotta a nadrágját és szaladt, szaladt hazafelé. M ég talán most is szalad, ha ha­ za nem ért. Adatközlő: Bartus Józsefné sz.: Szandai Teréz 19 3 1. Herencsény (Nógrád m. 1978.) 31 �KAPROS MÁRTA Kisgyermekek népviselete az Ipoly menti falvakban Népviselet hallatán elsősorban cifra főkötős, sokszoknyás menyecskék képe ötlik fel bennünk. Ez természetes, hiszen az emlékezet által átfogható időben a lányok, fiatalasszonyok öltözete volt a legdíszesebb, legváltozatosabb. De hogyan öltöztették falun a kisgyermeket? Ez szoros összefüggésben állt azzal, hogy mi volt a gyermek értéke a csa­ ládban. A múlt században még általában igen kevés. A módosabbak, szülők­ ke egy fedél alatt élő, három-négy generációs ún. nagycsaládjaiban a sok apró­ ság otthon, a mezőn egyaránt láb alatt volt, akadályozta anyját, nagyanyját a munkában. Még évekbe telik, amíg valami hasznot hozhat a „közösbe” - ha ugyan kiskorában el nem pusztul a korabeli egészségügyi viszonyok mellett. A szegényeknél a megélhetési gondok álltak előtérben. „Letjobban avvót a baj, hogy a koszt keves vót. A gyerek meg mindig ennyi kér. Ruházatra mán nem is jutott szinte” - emlékezett vissza egy idős őrhalmi asszony. Változás csak a századforduló után mutatkozik a tehetősebb rétegnél. A nagycsaládok sorra „szétválakoznak” , a sok gyermek sokfelé viszi a vagyont, s így a család elvesz­ ti társadalmi, gazdasági rangját. Ezért mind kisebb szaporulatra törekednek. S az eggyesgyerek, eggyeslányka melllé annak idején majd hasonlóan „rangos” párt kell találni - ez a gyarapodás szinte kizárólagos módja, mivel földvásár­ lásra vidékünkön ez idő tájt lehetőség alig volt. Ilyen összefüggésben alapvetően megváltozik e rétegen belül a gyermekkel kapcsolatos vélekedés, s - egyebek között - öltözködésére is kezdenek több gondot, pénzt fordítani. Más vetületben ez utóbbi jelenség kapcsolatban áll azzal, hogy megyénk parasztsága e században kevéske tőkéjéből egyre többet fordít fogyasztói javakra, így az öl­ tözködésre is. Ezáltal a ruházat a család gazdasági, társadalmi presztízsének egyik kifejezőjévé válik. Nézzük tehát, miből állt egy apró gyermek „ruhatára” ? Valamikor általános gyakorlat volt vidékünkön is, hogy az újszülött nem kapott ruhát, csak végigpólyázták. Ócska férfigatyából vagy más, sok mosástól megpuhult vászonne­ műből hasítottak egy, kb. pelenka méretű, négyzetes darabot. Erre ráféktették a csecsemőt, bepelenkázták, majd karjait teste mellé igazítván két oldal­ ról, illetve kinyújtott lábacskái felől ráhajtották a textíliát. Végül egy vászon vagy kanavász csíkkal jó szorosan végigfáslizták, egymáson keresztezve a sza­ lag végeit, a vállától a lábfejéig, ahol megkötötték. Erre csak a legöregebbek emlékeznek, ők is csak hallomásból. A századfordulón már ingecskét kapott az újszülött. Az egyszerű, derék­ szögű szabásvonalak szerint készült, hosszú ujjú kising-féling hátul végig nyi­ tott volt, hogy könnyebb legyen a pelenkázás. Emlékezet szerint mindig gyolcs­ ból varrta meg az anya, nagyanya. A hétköznapra szánt darabok nyakkivágása, ujja esetenként csak saját anyagából szabott pánttal volt szegve. Többnyi­ re azonban igyekeztek keskenyebb-szélesebb bolti slingelést használni szegő­ ként az ujjakra, illetve a nyakkivágásnál körgallérszerű, húzott vagy rakott fodrot varrtak a slingelésből. Aki nagyon ki akart tenni magáért, slingelés he­ 32 �lyett csipkét vett, vagy horgolt rá. Az ilyen csipkés kisinget azonban inkább már ünnepi alkalomból adták a csecsemőre. Egyébként az ünneplő ingecske jószerivel annyit jelentett, hogy az egyik darabot csak ilyenkor használták, így jobban meg volt kímélve. Három-négy kising készült egy csecsemőnek, több fölösleges volt, úgyis hamarosan kinőtte. Egyesek szerint „egy fel, egy le” , azaz egyiket ráadták, másikat mosták. Nagygazda családok utóbb igyekeztek kitűnni, s előfordult a két világháború között, hogy 10 -12 ingecskét is varrtak a babakelengyébe. Az első ingeket hozzávetőleg háromhónapos kora körül kinőtte a gyermek. Az újabbat már úgy készítették, hogy hátul össze volt varrva, csak hasítékot hagytak felül. Általánosan elterjedt hiedelem volt, s még a két világháború között is sokan tartották ahhoz magukat, hogy a „szemmel- verés” megelőzése céljából kifordítva adták rá a csecsemőre e ruhadarabot. A Néprajzi Múzeumban őriznek egy olyan ingecskét Őrhalomból, amelyet ugyan­ ezen célból egyik oldalon a színén, másikon a visszáján varrtak össze. Sze­ repe volt a gyermek ingének a népi gyógyításban is. Rosszbetegség, szívszorítás, ihedség betegségneveket emlegetnek, közös tünetük, hogy a gyermek rángató­ zik, habzik a szája. Ilyenkor gyorsan le kellett róla tépni az inget, s átdobni a háztetőn. Egyesek szerint jó valami kéznél levő követ, téglát belegöngyölni, úgy jobban repül. Ahol leesett, elásták. A két világháború között még volt példa e gyógyítási módra. 33 �Hűvösebb időben az ing fölé rékli (kiskabát, kötöttkabát) került. Előfor­ dult, hogy meghorgolták maguk, azonban általánosnak tekinthető már az 1910es években is, hogy készen vették vásáron, utóbb boltban. A gépi kötésű, hoszszú ujjú, derékig érő rékli hátul végig nyitott volt, s pertlivel kötötték meg a nyaknál. Ebből 2-3 darab kellett egyidőben a gyermeknek, módosabbak többet is vettek. Ugyancsak a tehetősebb családokban e ruhaféléből a húszas évek­ től már volt egy ünnepi darab is fehér selyemből, finomabb csipkével díszítve, amit először keresztelőkor adtak fel a gyermekre. Elmaradhatatlan volt a kis puhafőkötő (kisfékető, sipka, kissipka, alsósipka, babasipka), .„hogy a fülit nyomja helyre” , „hogy ne görbüljön je l a füli” . Ez általában gyolcsból, maradék delénből, zefírből vagy más mosóanyagból ké­ szült. Nem feltétlenül kellett tiszta fehérnek lennie, volt fehér alapon mintás vagy rózsaszín, világoskék, amit korábban nemétől függetlenül, felváltva adtak a gyermekre. Szabhatták két részből: két oldalát és tetejét egy téglalap, hátát egy felül ívelt darab adta. Máskor a fejtetőt takaró és a hátát kiadó széles csík hosszanti oldalához varrták a nagyjából négyzetes oldallapokat. Díszítése mindössze keskeny slingeit vagy kézzel horgolt csipke, amit az arc körül fodrosan alakítottak ki. Előfordul sima margitdísz (készen vett, keskeny, színessel hímzett szegőszalag) szegő is. Szokás volt házilag is horgolni, kötni kis főkötőket, legtöbbször fehér szövőpamutból, de szintén lehetett rózsa­ szín, világoskék is, utóbb a gyermek nemétől függően. A két világháború kö­ zött egyre általánosabb, hogy boltban veszik a csecsemő fejfedőjét; ennek már mindig sipka a neve. Módos anya valamennyi réklihez vásárolt mintájában il­ lő sapkát. Általában azonban 3-4 ilyen öltözetdarab elég volt egy gyermeknek. Ünnepi alkalomra e kisfékető fölé még egy fakötőt adtak. A szegény, sokgyermekes családoknál a kétféle főkötő nem sokban különbözött egymástól. Ugyan az ünnepi mindig fehér volt, s valami kis szalagdíszítést varrt rá az anya. Századunkban azonban általánosabbnak már az tekinthető, hogy egy ün­ nepi főkötőt minden gyermeknek csináltattak ügyes kezű nőrokonnal, vagy a helybéli varróasszonnyal. Anyaguk, díszítésük változatos volt egy-egy falun be­ lül is, s táji eltérések még tendencia jelleggel sem állapíthatók meg. Többnyire selyem volt az alapanyag, s mindig bélelték gyolccsal, hogy legyen egy kis tar­ tása. Előfordult, hogy az egészet beborították ritka csipkeszövettel, széles se­ lyemcsipke csíkokkal. A díszítéshez fehér, rózsaszín vagy kék taftszalagot használtak. A szalag rakása, ráncolása változó volt. Gyakran a szalagráncok közé gyöngyöket varrtak, a rakott szalagsor rögzítésére pedig készen vett dísz­ csíkokat (ragyogós, rezes, ezüstcifra stb.) használtak. Általános az volt, hogy a díszítés a gyermek arca körül futott, s a széles taftszalag megkötőt oldalt kö­ tötték meg nagy csokorra. A csecsemő fürdetés után kapott tiszta ruhát. A szennyest a fürdetővízben ki is mosta az anya. Többé-kevésbé még tartották magukat két világháború között a mágikus tiltáshoz, miszerint nem szabad pelenkát, gyermekruhát kint hagyni száradni napnyugta után, mert akkor „kinn marad a gyerek álma” . Az a körülmény, hogy a gyermek kikerült a pólyából, nem járt feltétlenül együtt azzal, hogy öltözete is megváltozott. Különösen nyáron továbbra is elegendő volt a hátul összevarrott kising. J ógazda anya azonban már a század elején karonülő gyermekének legalább ünnepre készített vagy készíttetett egy dísze­ sebb ruhácskát valami finomabb és mindig fehér kelméből. Ennek szabása vagy a kisinggel, vagy a később bemutatandó zobonyéval egyezett. Ugyancsak a tehetősebb réteg engedhette meg magának, hogy a helybéli féketővarróval ünnepre díszes, merevített főkötőt csináltasson kisgyermekének. Ez azonban 34 �területileg sem volt általános. Ő rhalomban, Hugyagon emlékeznek a galárisossipkára (gyöngyös-sipka). E két részből szabott főkötő formájában hasonlított a menyecske főkötő re, leszámítva azok hátróját (hátul lecsüngő, nagyméretű, dí­ szes szalagcsokor), díszítőelemei pedig színben és formában teljesen megegyez­ tek velük. Karon ülő korban kapta ezt is a gyermek, s először a soron követ­ kező jelesünnep (karácsony, húsvét, pünkösd) alkalmával adták rá. Két-hároméves koráig viselte, addigra a kisleány haja megnőtt, a fiú pedig már kap­ hatott kis kalapot. Az első világháború után néhány évig még szokásban volt a 35 �gyöngyös sipka. Dejtárról és Patakról szintén ismerünk merevített gyermekfőkötőket (farkasfékető). Ezek formája megegyezett a három részből szabott csecsemőfőkötőkével, de aljához még egy, elöl lekerekített, rakott fodrot varr­ tak, amin ugyanolyan szalagdíszítés futott körbe, amilyen az arc körül is volt. Ilyen főkötőket még az ötvenes évek elején is viseltek, azonban csak a kislá­ nyok, ameddig meg nem nőtt a hajuk a fonáshoz. Emlékezet szerint az első világháború előtt a kisfiúknak is volt hasonló főkötője, ezt azonban a boltban vett sapkák hamarabb felváltották. Egyébként egy-másfél éves korig nem nyúl­ tak a gyermek hajához ollóval, mert a hiedelem szerint különben nem lesz szép haja felnőtt korában. Másrészt leánykánál „ avvót a dicsősíg", minél ha­ marabb be tudták fonni legalább a kis előhaját, s a tarkóra vezetve összekö­ tötték. A kisfiúkat azonban, ahogy közeledett a nyár, kopaszra nyírták. A járni tanuló apróság már mindenütt a kisingtől eltérő fajta inget kapott. Aki tehette, gyolcsból varrta ezt, de megfelelt maguk szőtte vászon is. Derék­ szögű szabásvonalak szerint készült, hosszú ujja bevarrott. A gyolcsing alját, az anyag szélességéből adódóan lehetett bővebbre szabni, házivászonnál viszont két oldalába eresztéket (háromszögű betoldás) varrtak. A kerek nyakkivágást keskeny, saját anyagából készült pánt szegte. Elöl akkora hasítékot hagytak, hogy a gyermek bele tudjon bújni, s ezt egy ún. porcelángombbal fogták öszsze. Az ing volt nyári hétköznapokon a kisgyermek egyetlen ruhadarabja, hozzávetőlegesen az első világháborúig. Sőt nemegyszer egy megkíméltebb, gyolcsból készült példány jelentette az ünneplő öltözetet is. Ingből 8 -12 darab volt egy gyermeknek, mivel, ha már naponta nem fürdették, az ő ruhanemű­ jét sem mosták külön, így ki kellett tartson a készlet két mosás között. Az i o i o - e s évek végétől az ing mindinkább alsóruha lett. Az Ipoly-völgy nyugati részén, a városi tapasztalatok hatására már 1920 körül megjelenik - egyelőre alsóruhaként - a boltban vett, gépi kötésű kezeslábas bugyogó, másutt 10-15 évvel később térnek át erre a tehetősebbek. Többnyire az inggel egyidőben kapott gyermekruhát is az apróság, aminek neve Balassagyarmattól nyugatra szoknya, Őrhalomban, Hugyagon váltakozva szoknya (előkés szoknya, mellyes szoknya - a női viseletdarabtól megkülönböztetendő) zobony, innen keletre az utóbbi elnevezés általános. Készülhetett kar­ tonból, szövetből, kékfestőből, kásmírból, barchentból, flanellből, delénből; Ipolyszögön néhányan arról is tudnak, hogy régen a szegények magukszőtte vásznat festettek meg hozzá. Ezek többnyire mintás textilek voltak, kislány­ nak élénkebb színű, fiúnak sötétebb illett. Új anyagot még a nagygazdák sem vásároltak hozzá, maradékokból készült, vagy anyja viseltesebb, divatjamúlt szoknyáját szedték szét erre a célra. Többnyire otthon megvarrták, ritka volt, aki varróasszonnyal készíttette. Szabása mindenütt azonos. Az immár ívelten bevarrott ujjú felsőrészhez derékban húzott szoknyát varrtak. Hátán derékig nyitott volt, s gombokkal záródott. Ujja csuklóig, alja térd alá ért. Díszítés­ módját tekintve az Ipoly-völgyben közös a nyak körüli slingelt fodor. Egyéb­ ként a mindenkori helyi ízlés, valamint a szülők vagyoni helyzete szerint igye­ keztek cifrábbá tenni hajtásokkal, szegőkkel, szalagokkal stb. A ruhaanyag jellege, értéke, s a díszítés szerint volt téli, nyári, ezen belül „köznapló” és ünnepi változata. Az utóbbiból csak egy készült, hétköznapra 2-3 darab. Ter­ mészetesen a jógazdák kisszámú gyermekeinek több is lehetett. A zobonyt ko­ rábban az immár ismertetett ing fölött viselték. Ünnepre egy-két kis gyolcs alsószoknya is tartozott az öltözethez, s azok slingelt szegése kilátszódott a ru­ hácska alól. Ez nemcsak kislányra, hanem fiúra is érvényes volt. A kezes­ lábas elterjedésével átmenetileg e fölé húzták a szoknyát a gyermekre, külö- 36 �37 �nösen hűvösebb időben. Másutt a kezeslábas bugyogó a fiúknál az alsószok­ nyát helyettesítette ekkor már. A zobony viselete végleg csak az ötvenes évek második felében szűnt meg. A hideg ellen leánykának, fiúnak egyaránt, maradék anyagból készült kendőcskével kötötték be a fejét, majd a kezeslábassal együtt megjelentek a kü­ lönböző formájú bolti sapkák. Egy-másfél éves gyermeknek lábbelije nemigen volt, legfeljebb télre készített neki az anyja valami hevenyészett papucsfélét rongyból. A magasszárú cipőcskék a húszas évektől terjedtek a nagygazdák körében. Ezeken a speciálisan gyermeknek készült öltözetdarabokon kívül, alkalmi­ lag, az időjárás viszontagságai ellen, használhatták a többi családtag ruhada­ rabjait is. Például anyja téli „köznapló” fejkendőjével átkötötték a felsőtestét, nagyobb testvérük mellényét, kabátját húzták rá stb. Az egy-másfél éves gyermekek hagyományos viseletének alakulása, mint lát­ tuk, részleteiben esetlegesebb, az általánosabb érvényű, főbb tendenciák azon­ ban kirajzolódnak. A mezőgazdaságból élő, hagyományőrzőbb falvakban, il­ letve ilyen rétegeknél konzerválódtak a régi alapformák, a tehetősebbeknél a felhasznált anyagok mind értékesebbek, nő a díszítettség, bizonyos kistáji el­ térések immár a legfiatalabbak viseletében is megjelennek. Például Őrhalomban, Hugyagon a galárisos sipka; ugyanitt a húszas években másfél éves kis­ lány ünnepen a női viseletben éppen szokásos formájú köténykét kap az előkés szoknya hoz. A szükségletet meghaladó mennyiségi felhalmozás azonban még a nagygazdáknál sem következik be a hagyományos viseleten belül. Mire ezt a gyermekszám csökkenésének mértéke indokoltabbá teszi, akkorra áttérnek a boltban vásárolt ruhaneműkre, s immár az „úri” rétegekkel igyekeztek felven­ ni a versenyt. A városokkal megélhetési kényszerből szorosabb kapcsolatba kerülő falvak, rétegek hamarabb veszik át a legolcsóbb bolti termékeket, il­ letve azok mintájára esetenként maguk is készítenek új formájú ruhadarabo­ kat. Például maradék flanellből hosszúnadrágot, kis kabátfélét varrnak. Ezen belül azonban a legtovább megmaradtak a minimális ruhakészlet mellett. Bár nem hangsúlyosan, de mindenütt ilyen vagy olyan formában a két világ­ háború között jelentkezett a törekvés, hogy az öltözet minél kisebb korban jelezze, kisfiú vagy leányka az apróság. A Madách-pályázat eredményhirdetése A hagyományos M adách-ünnepség keretében került sor 1986. január 21-én a M adách-pályázat eredményhirdetésére. S Z O C IO G R Á F IA , E S S Z É , T A N U L M Á N Y K A T E G Ó R I Á B A N : I. Dr. Cs. Varga István (Eger) II. Dr. Botlik József (Tatabánya) III. D r. M. Pásztor József (Budapest) S Z É P IR O D A L M I K A T E G Ó R I Á B A N : I. Tóth László (Budapest) II. Onagy Zoltán (Esztergom) III. Szokolay Zoltán (Szekszárd) A szerkesztőség a nem díjazott, de a zsűri által közölhetőnek minősí­ tett írásokra is igényt tart. Erről az érintetteket értesítjük. 38 �K R IS T O N V ÍZ I J Ó Z S E F Egy sportszerű népi játék: a palóc mancsozás* Lajos Árpád ( 1 9 1 1 — 19 7 6 ) néprajzkutató emlékére A z alábbiakban egy olyan - több máshoz hasonlóan - feledésbe merült sportszerű népi játékról lesz szó, amely az ún. palóc vid ék régiójának sajá­ tos játékkultúráját jellemezte, még nem egészen fél évszázaddal ezelőtt is. E játék, a mancsozás kutatástörténetének felelevenítése - , mint látni fog­ juk - előlegezi azt is, hogy népi sportjátékaink lezajlási körülményeinek, a szükséges eszközöknek, s végül a játszó csoportoknak a vizsgálata e játé­ kokat olyan szerves közegben teszi érthetővé és értelmezhetővé, amely ska­ tulyákba gyömöszölt köztudatunk egysíkú játékértelmezésén is rést üthet végre. Egyúttal az sem lesz értelmetlen, hogy tisztelettel fejet hajtva, a fő­ ként etnográfus elődök előtt, lezártnak hitt kutatási eredményeiket mai, még újabb megfigyelések következtetéseivel gazdagítsuk, netán másként is értelmezzük megállapításaik némelyikét. A mai napig is (sokak által és sokat) vitatott Palócföld terminológiát itt és most legegyszerűbb, ha - földrajzi egységként kezelve - , mint az Ipoly menti Ő rhalomtól a Szuha-völgy felső szakaszáig terjedő vonalban Ragály községig tekintjük. (Ezt azért bocsátom előre, mivel az 1968-ban alakult Palóc Munkaközösség irányítóinak öt észak-magyarországi megye 350 köz­ ségéből végül is 20 kiválasztott kutatópontja közötti sávról van szó s e kör­ zetben gyűjtöttem magam is a palóc játékkultúra archaikus és megváltozott arculatú rendszerének anyagát, köztük a mancsozásra vonatkozóakat is 19 7 9 -19 8 3. között.) A mancsozásról önállóan először Szeder Fábián A Palóczok című tanul­ mányában olvashatunk, a Tudományos Gyűjtem ény 1819-es évfolyamának V I. kötetében. Ő erről így ír: „M in den játékaik közül legnevezetesebb a’ Mancsozás. A Mancs egy erős gyükérből készült közönséges lapda n agyságú golyóbis, mellyet valam elly szabad helyén egyik magasra felhagyít, és azt a többiek izmos ütőfával a levegőben eltalálni igyekeznek . . . ” Szedernek ez a közlése értékes, de jelentőségéhez képest, mégiscsak igen elnagyolt; sem helyileg, sem pedig részleteiben e játékról közelebbit meg nem tudhatunk. A Botka József tanár pályadíjas anyagát kiegészítő Por­ zsolt Lajos 1885-ben megjelentetett A magyar labdajátékok könyve szintén szól e játékformáról, mint „hajítva ütős a magasból” - mancsozás, ütőteke címszavak alatt. Szeder közlése után pontosan hét évtizeddel, 1889-ben Szvorényi József főpap a ciszterci rend egri katolikus főgimnáziumának ér- *A sz ig e tv á ri M u sz o la -já té k o k k ereté b en , az 1985. sz e p te m b e r 6-án m eg ren d ezett n ép i sp o r tjá té k o k k o n fe r e n c iá ja a lk a lm á b ó l elh an g zo tt e lő a d á s rö v id íte tt v á lto z a ta . 39 �tesítőjében a levantás, a türkölősdi, s a budázás nevű játékok mellett szin­ tén említi a mancsozást. „ A játék, manccsal, vagyis fagolyóval laptázás oly módon, hogy az ütő-bot n em kézből, hanem fent a levegőben, a mancs után dobva találja és üti ezt el mentői távolabbra.” - írja Szvorényi. Játékunkhoz egy szintén Egerből, illetve környékéről származó monda is kapcsolódik, amely az egerbaktai tó keletkezését hozza összefüg­ gésbe a mancsozással. Türk Frigyes tanár és szépíró 19 1 1 -ben megjelent kö­ tetéből, valamint az 1960-as évek közepén Selmeczi Kovács Attila által gyűjtött folklóranyagból egyaránt az tűnik ki, hogy a tó a fiatalok mancso­ zásának köszönhetően alakult ki (!), mivel „ a lapta egy nagy kő mellé esett, ami a gyep közepin pót. N em tudták kivenni alóla. Feszegették. Egyszer csak víz buggyant k i alóla, elöntötte a mezőt. Így támadt a baktai tó” . M ivel később külön is szót ejtünk a játszó személyekről, most csak annyit jegyzünk meg, hogy e monda esetében a mancsozást vegyesen, „legények és leányok” játszották . . . A játék helyének, menetének, résztvevőinek és szokásközegének első korrekt leírása Dorner A urél nevéhez fűződik, aki a N éprajzi Értesítő 1912-es évfolyamában közöl cikket a Nógrád megyei Ipolyvarbón és Ő rhalomban tett gyűjtéséből. Dorner említi először, hogy e helységekben a mancsozás mint böjti játék ismert, leányok és legények hárman vagy né­ gyen együtt játsszák meghatározott szabály szerint, s itt olvashatunk és al­ kothatunk a közölt rajzok alapján magunknak valódi képet a cifra kis mancs (golyó) és a csonkakúp alakú, égetéses technikával rozetta-, csillag-, viráginda-, szív- és madármotívumokat hordozó ütőbot, a mancsozóbot ké­ szítéséről és jelentőségéről. Megint csak D orner az első, aki felfedi e játék­ eszköz szerelmi ajándék voltát, ugyanis e botokat a búcsúi, vagy a farsangi tánc alkalmából bokrétát kapott legény csináltatta viszonzásul, beleégettetve, vagy vésetve a leány nevének kezdőbetűit, s az ajándékozás évszámát. Dorner gyűjtése nyomán így került be - egy csalódott szerelmes lemondá­ sa (!) révén - a Néprajzi Múzeum gyűjteményébe az első mancsozóbot, majd hasonlókkal gyarapodott a balassagyarmati Palóc Múzeum, s más­ honnan, de szintén hasonlóakkal, a miskolci Herma n Ottó Múzeum is. Dorner játékmenet-leírása ahhoz segítette a további kutatókat, hogy e já­ ték számos variánsa közül, több adattal is alátámasztva, e játéktípust te­ kinthessük, (bármilyen más palóc tájnyelvi megnevezéstől függetlenül) „ a ” mancsozásnak. Közléséből többen is, de elsőként M alonyay Dezső és társai főként a mancsozóbot díszítettségét emelték ki. A Magyar nép művészete 1922-ben publikált V ., a Palócföldnek szentelt kötetében a képek alatti szövegben a meghatározás ekként szól: „Ü tő k N ógrádból... gyermekjátékok beégetett díszítéssel. . . ” A díszítésre és a funkcióra, valamint a játszók életkorára nézve, itt a fentiektől eltérően, (bár szintén azonos településről van szó!) más információt kapunk. „A m in t Ő rhalomban kutattunk, nagy kíváncsian jön át a szomszéd gyerek: v ajjon mit is akarhatunk itt? . . . K e ­ zében sajátságos tárgyat ( . . . ) pillantunk meg. Azt mondja, e tárgy neve Ütű, am ivel e vidéken a gyerm ekek nagyon szeretnek játszani. E játékszert szívesen díszítik is, hogy a gyermekeknek annál nagyobb örömet szerezzenek v e le . . . A csonkakúp vastagabb felén kétfüles edényből nagy, kerek., ró­ zsás, indás növény sarjad, aminek az ága alá kakas húzódott. A z ütő vé­ kony részén virágos szívek kelnek, d e még elfér fölöttük néhány cifra betű meg é v szám.” 40 �S itt röviden két dologra is fel kell hívni a figyelmet: I . a Malonyaynál, de később is majd’ mindenütt díszes ütőbottal és kis fagolyóval említett játék neve végül is egyértelműen mancsozásként került be a szakirodalom­ ba; egyúttal ez majdnem végleg elősegítette azt is, hogy a más néven, nem ilyen „cifra” eszközökkel, de ugyanúgy, azonos szabályokkal játszott játé­ kok csaknem kiestek a vizsgálat valódi köréből! 2. M íg Malonyayék népművészeti vállalkozásában, majd a Magyarság néprajza II. kötetében, s egyebütt fényképekkel, rajzzal is megörökítve szerepelnek a mancsozóbotok - , mint a hagyomány díszített tárgyai - , úgy sem az utóbbi másfél év­ tizedben született, korszerű szemléletű Magyar népművészet (Fél-H ofer munkája), sem a Domanovszky G yörgy által összefoglalt, a Magyar nép d í­ szítőművészete című kötetekben említés sem esik e sajátos tárgyakról. A z a tény pedig, hogy Manga János 1979-ben megjelent Palócföld című munká­ jában nem találunk egy sort sem a mancsozásról, annak jellegzetes szokás­ köréről, igencsak elgondolkodtató ! . . . A z e játékra vonatkozó további ismereteinket szatmári és szlavóniai pár­ huzamokkal az 1930-as évek közepén V iski K ároly gazdagítja, aki elsődle­ gesen nem az ütőbot díszítését állítja a középpontba, hanem a játék lezajlá­ sának, (a levegőbe dobott cél megdobásának) tulajdonít jelentőséget. Bátky Zsigmond Tárgynévmagyarázatok című sorozatában a „mancs” szó lehetsé­ ges etimológiájával foglalkozik: a játék egy fajtájának menetét és a szót megfeleltetve a guncsázásnak, végül furcsa fejlődéstörténeti fejtegetésbe bocsátkozva azt írja le, hogy - szófejtése szerint - előbb volt, lehetett is­ mert a játék lyukbaterelgetős, „kanászos form ája” , s csak később (nem tud­ ni miért? - K . V . J.) alakult ki a fagolyó cifra hajítócövekkel a levegőben történő megdobása. A N éprajzi Értesítőnek ugyanazon évfolyamában Tálasi István viszont teljesen új történeti és tájföldrajzi adatot közöl A mancsozás az A lföldön című forrásközleményében, ahol egy olyan jászkun kerületi tilalmat ismertet, amelyből kiderül, hogy a mancsozás (és a karikázás régi formája) a gyerekek és a legények számára igen kemény büntetések mellett tiltatott el - gyaníthatólag nem sok sikerrel. Tálasi itt azt is felve­ tette - , s ez közvetve később be is bizonyosodott, hogy a kunsági adatok előfordulása a X V III. századi palóc kirajzással függ össze. F é l E d it őrhalmi gyűjtéseit 1941-ben közreadva - az ún. házasság előtti „együtthálás” szokásának kapcsán is - szintén megerősíti Dorner Aurél megállapítását, a nógrádi településen ismert mancsozóbotok ajándék jelle­ gét. Lajos Á rpád 1940-ben megjelentetett A magyar nép játékai című gyűj­ teményében szintén Őrhalomból közli már mérkőző csapatjátékként a man­ csozást, amelyben leggyakrabban 8 - 12 fő vesz részt, s azt is megtudjuk, hogy a játéktéren egy kulnak nevezett játékgödör is található, s a verő és a kapó csapatokat egy-egy gazda vezeti. A z 1952-ben népi sportjátékok gyűjtésére Berecz István és Lajos Árpád által összeállított útmutatóban szintén a mancsozás szerepel mint a szaksze­ rű gyűjtés és lejegyzés egyik legszemléletesebb példája - nem feledkezve meg itt is játékeszköz készítésére, technikájára vonatkozó utalásokról sem. Hogy a mancsozás mint játéknév a fagolyó többféle (levegőben és földön történő) elütésének lehet a jelzője, azt igen jól példázza a szintén Lajos Árpád tollából származó Borsodi játékok (1957.) című kötet anyaga is, ahol a Hangony-völgyi Szentsimonból hoz mindkét variációra példát, de egyúttal 41 �sejteti, hogy az ongai kámbázás (kámba: az ütőbot neve, a fagolyóé: teke) elnevezéstől függetlenül azonos az őrhalmi típussal. Így ez nem véletlenül került be H ajdú G yula a Magyar népi játékok gyűjteménye (19 7 1.) című kiváló könyvébe, ma is feleleveníthető, egységes szabályokkal kidolgozott, s eszközeivel is ajánlott botos játék ként. Az, hogy a játéknév szerinti kategorizálás ebben az esetben nem lehet mérvadó, azt szintén Lajos Árpád 1972-ben és 1976-ban publikált elemzé­ sei támasztották alá. M ég az említett palóckutatás Felderítő kérdőívének erre vonatkozó kérdése is hibás volt: „lsm erik-e a mancsozást? (Lányok, legények, menyecskék játszottak egy díszesen faragott bottal és fagolyó­ val, manccsal)" A kérdésfelvetés tehát a zárójelbe tett „irányító” megjegy­ zéssel együtt majdnem vakvágányra futtatta e játék lényegének feltárását, ugyanis az csak - az egyébként ismert lefolyású játék - egyik, lehetséges nevére, változatára, illetve eszközeire irányította a figyelmet! Lajos Árpád e dilemmát úgy oldotta fel, hogy visszatért Szeder Fábián eredeti közléséhez, s nem elsődlegesen a játéknév nyomozásába kezdett, hanem a játék lefolyásának módjára fordított nagy figyelmet. Imponáló következetességgel mutatta ki, hogy a fagolyóval és ütőbottal való játék­ nak két fő változata van : 1. a golyó lyukba terelése, s annak változatai mint lentséges (csűrözés, kanászozás, tekézés), így az országban mindenfelé elterjedt játékforma és 2. a fagolyó hajítófával történő megdobása, majd az elütött eszközök elfogására való törekvés: a golyó beváltása mint fentséges (kámba, gusznya), és így ilyen lefolyással a palócság nyugati és középső ré­ szén, valamint a barkóságnál ismert csak. A z Ő rhalomban és környékén, valamint a matyóknál (!) fellelt, igen szépen díszített ütőfákat ő is külön méltatta, de a mintakincs ismertetésén túl, a meglepően nagy földrajzi távolság ellenére megfigyelhető viszonyla­ gos egyezésekre választ már nem adott. Igaz, néhány helyen van példa ar­ ra, hogy fiúk-lányok vegyesen játszották (Center, Négyes, Bükkmogyorósd, Adács), és a fentieken kívül még két helyről (Pétervására, Négyes) tudunk díszes ütőkről, de sajnos ezek elég elszórt adatok a két végpont között ah­ hoz, hogy napjainkban ennek pontos felderítését véghezvihettük volna. Gyűjtéseinkből kiderült, hogy a Palócföld széles sávjában mind a „lent­ séges” , mind pedig a feldobott golyó hajítófával történő megcélzása, s an­ nak gyors visszaszerzése, a „fentséges", eltérő időközökben szűnt meg. K a ­ záron például körülbelül az I. világháborúig mancsoztak, míg Ragályban te­ kézés néven még az 1940-es évek végén is játszották. A z őrhalmi mancsbot mint szerelmi ajándék saját gyűjtéseink során is többször lejegyzésre ke­ rült. A faluban ügyes faragóember hírében állott Csordás Antal, aki igen sok leány számára készített díszes botot. Később inkább asztalossal készí­ tették, mivel a „cifrája sütéshez” nem mindenki értett jól. Bevett játéktér a Faluköze, a Cigánydomb és a Mártondomb volt. Nemcsak az eladó lá­ nyok, hanem az újmenyecskék is mancsoztak, de ők csak akkor, ha férjük­ től kapott bottal játszottak. „A z emberek haragudtak, ha más udvarló bot­ ja maradt a háznál. Sok helyen a béke kedvéért még a lagzi előtt elégették a mancsozót.” A z 1950-es évek elején pedig Ő rhalomban a nők lassú „kivetkőzésével” csaknem egyidőben végleg megszűnt e játék még a gyermekek körében is, és a díszes és az egyszerű mancsozóbotok java része is - sajnos! - ezzel együtt megsemmisült. 42 �V O N S IK IL O N A Petőfi és Marx egy nógrádi falvédőn Am int az köztudott, a falvédők részben díszítő, részben gyakorlati célt szolgálnak. A konyha falfelületein elhelyezett színes, hímzett, feliratos fal­ védők, mint elnevezésük és elhelyezésük mutatja, a szennyeződésnek legin­ kább kitett felületeket, asztalok, padok, támla nélküli ülőalkalmatosságok mögötti, esetleg tűzhely fölötti falsíkokat fednek. Ezért alapanyaguk jól mosható fehér pamutvászon. Ezeknek a rendkívül kedvelt és a századfordulóra már szinte minden társadalmi osztály konyháiban megtalálható falvédőknek az eredete mind­ össze a múlt század hatvanas, hetvenes éveire vezethető vissza. A mondat­ szalagos, képi ábrázolású falvédők sajátos vonása, hogy a szöveg a képhez, illetve a kép a szöveghez nyújtott magyarázatot. A feliratok tartalma a szá­ zadfordulótól rávilágít az asszonyok életének és gondolatvilágának korlá­ tozottságára, a nők tudatállapotára, egyéni lehetőségükre, függő helyzetük­ re, arra, hogy csakis az otthonhoz, a háztartáshoz, a házi munkához kötőd­ tek. A szövegek felhívták a figyelmet a kívánatos magatartásra, a házias­ ságra, a szorgalomra, a takarékosságra. Propagálták a házi békét, bol­ dogságot, s a beletörődést a négy fal közé szorultság állapotába. Például Tisztaság a konyha dísze; Friss v íz, egészség; \Mint a madár az ágon, oly boldog légy e világon; Isten hozott kedves vendég, van itt enni-inni elég; A z én férjem csak a vizet issza, nem kívánom a lányságom vissza; E z a kis­ lány büszkén megy, hogy a kakas csípné meg. A z ilyen feliratos falvédők bármikor használhatók, nem utalnak forradalmi átalakulásra. A szöveg- és a képi ábrázolás giccsnek minősíthető, vagy legalábbis súrolja annak ha­ tárát. Különösen az 1920-as években terjedt el a házi kézimunkázás, előre nyo­ mott anyagon a kor divatjának megfelelően. A z általunk bemutatott falvédő - bár alapanyagában és hímzéstechniká­ jában megegyezik az előbb említettekkel, a képi ábrázolás és az ezt magyarázó szövegek, illetve idézetek merőben eltérnek a hagyományostól. E z a falvédő egyedi a maga nemében, s egy új társadalmi rend beköszöntét, lé­ tét jeleníti meg. A fehér vászonra piros fonallal, száröltéssel hímzett Pető­ fi- és M arx-képmás, valamint a közöttük, fölöttük lévő fáklya és a föld­ gömbben két egymásba fonódó kéz jelképezi a világszabadságnak, a világ proletárjai testvéri összefogásának, egyesülésének igényét és szükségességét. A fajvédő a M agyar Tanácsköztársaság idején készült. Különös párosításnak lehetünk tanúi: a forradalmi költészet és a tudomá­ nyos szocializmus két nagy alakja, megteremtője közismertsége alapján, il­ letve talán propagandacélokból került egymás mellé, hirdetve a tőlük köl­ csönzött - még ha pontatlanul is közölt - szöveget. 43 �Petőfi Sándor képmása alatt az Egy gondolat bánt engemet című költe­ ményből egy részlet olvasható: „H a majd minden rabszolga-nép Jármát m egunva síkralép Pirosló arccal és piros zászlókkal É s a zászlókon eme szent jelszóval „Világszabadság!” Petőfi A szöveg hű másolata a költeménynek, de az ékezetek elmaradtak. M arx képmása alatt A kommunista kiáltványból szabadon átvett szöveg olvasható: „M inden ország munkásai egyesüljetek.! Semmit sem veszthettek, csak láncaitokat, de cserébe egy világot nyerhettek. M arx A szöveg ékezethiányos. A kommunista kiáltvány utolsó mondatai a közismert felszabadulás utáni fordításokban azonos. „Reszkessenek az uralkodó osztályok egy kommu­ nista forradalomtól. A proletárok e forradalomban csak láncaikat veszít­ hetik. Cserébe egy egész világot nyerhetnek. V ilág proletárjai, egyesüljetek!” S mint köztudott, A kommunista kiáltvány M arx és Engels közös műve. A z első magyar proletárdiktatúra, a Tanácsköztársaság idején készített falvédő tehát pontatlanul, de a lényeget tekintve, szövegében a kommunis­ ta kiáltvány befejező sorait idézi. B ár idézőjelet is használtak a felirat készítésénél, mégsem pontos a szöveg. Jóllehet a Tanácsköztársaság idején már ismert volt a kommunista kiáltvány, mint marxista alapművet ismer­ hették, olvashatták, de a falvédőre hímzett szöveg mégsem a ma elfogadott fordítás hiteles mása. A kommunista kiáltvány egy 1912-es budapesti kiadásában (fordította és bevezetővel ellátta: Ipolyi Tamás) az utolsó mondatok így hangzanak: 44 �„A z uralkodó osztályoknak van okuk reszketve gondolni egy kommunista forradalomra. A proletároknak láncaikon kívü l egyéb veszíteni valójuk n in­ csen, de megnyerhetik az e gész világot. V ilág proletárjai, egyesüljetek! ” A M agyar Tanácsköztársaság idején a Közoktatásügyi Népbiztosság ki­ adásában megjelent V arjas Sándor M arx és Engels életrajza. (A X IX . szá­ zad szocialista mozgalmainak történetével kapcsolatban - alcímmel.) V ar­ jas Sándor e tanulmányában írja: „ A kommunista kiáltvány úgy végződik, hogy reszkessenek a világ burzsoái, mert a proletárságnak nincs mit vesz­ tenie, csak láncait és cserébe nyerhet érte e gy egész világot és, hogy »Világ proletárjai, egyesüljetek!«” A fentiekből arra következtethetünk, hogy miután több változatban je­ lent meg A kommunista kiáltvány, több fordító munkája, ki-ki saját értel­ mezése szerint ültette át a szöveget magyar nyelvre. Ennek következtében kinek melyik fordítás jutott a kezébe, azt ismerte meg és azt idézte. A be­ fejező felhívó mondat azonban mindenütt azonos, csak a falvédőn került az első mondatszalagba, véleményem szerint az oroszból vett fordításnak megmegfelelően. „Proletarii vszeh sztran, szoegyinyájtesz!” E z a szó szerinti fordításban: M inden ország proletárjai, egyesüljetek! S, magyarra úgy for­ dították: M inden ország munkásai egyesüljetek! D e bárhogyan is történt a szöveg átültetése, e kommunista felhívás is­ mertté vált, olyannyira, hogy még a lakásokba, háztartásokba is eljutott, fennen hirdetve a konyha falán, hogy a világ proletariátusának egyesülésé­ ben rejlik az erő. A M agyar Tanácsköztársaság idejéből Nógrád megyében viszonylag kevés írott emlék és még kevesebb használati tárgy maradt ránk, mely magán v i­ seli a forradalmi napok hangulatát. Tárgyféleségben mindössze két konyhai falvédő utal a forradalmi átalakulásra. (A másik szövege a forradalom eltiprását jelzi: „M in t lángoló forradalmár, fölem elt fővel, legyőzhetetlen szellemmel és lélekkel megyek a börtönbe.” Eugene V . D ebs aláírásssal.) E két textílián kívül a mizserfai bányászok 1948-ig őrizték a Tanácsköztársaság idején készített zászlót, mely a két munkáspárt egyesülési kong­ resszusán a hősi időszakot idézte fel. A kongresszus után a zászlónak nyo­ ma veszett. A falvédők egyedisége, eredetisége vitathatatlan. Bár néhány évvel ez­ előtt az „élelm es” hatvani múzeumi dolgozók lefényképezték ezt a falvédőt, a fénykép alapján megrajzoltatták, kihímeztették, s úgy mutatták be, mint eredeti tanácsköztársasági emléket, mint a saját történeti értékű tárgyukat. A jószemű múzeumlátogató azonban különbséget tud tenni az eredeti és a másolt tárgyak között. A bemutatott falvédő rajzolatának készítője ismeretlen. M a már azt sem tudjuk kideríteni, hogy gyári, vagy házi nyomású volt-e. Feltételezhetően házi előállítású, melyre mindenekelőtt a betűk vonalai utalnak. A hímzést Domonkos Pálné, Salgótarján újaknai háziasszony készítette 80-55 cm-es méretben. A N ógrádi Sándor Múzeum gyűjteményébe vásár­ lás útján került be 1964 elején. Jelenleg megtekinthető a Munkásélet Nógrádban a X IX .-X X . században című állandó kiállítás tanácsköztársasá­ gi egységében, Salgótarjánban. A szellem- és költőóriások arcképével díszített falvédő forradalomtól for­ radalomig állta az idők viharát és a fentieken túli értékét növeli az a tény, hogy a 25 éves ellenforradalmi korszakban megőrizték, s ma becses emlék­ anyagként tárhatjuk a látogatók elé. 45 �ZÓ LYO M I JÓ Z S E F A Nógrád megyei szlovákok történelmi hagyományai, sajátosságai a kutatások tükrében A X V II. század végén, a X V III. század első évtizedeiben a megyénkbe köl­ töző szlovákokról a helyben íródott monográfiák, leírások mindig megemlékez­ nek. Az eltérő szintű, változó mélységű publikációk híven tükrözik a megfo­ galmazás korának igényét, lehetőségét, az író felkészültségét, érdeklődési körét. A korai leírások, monográfiák (amelyek közül elsőként említhetjük meg Radványi Ferencnek a X V III. század elején íródott latin nyelvű megyei ismertető­ jét, majd a néhány évtizeddel később megjelenő Bél Mátyás Nógrád megyei kötetét, de ide sorolhatjuk Mocsáry Antal 1826-ban kiadott négykötetes me­ gyetörténetét) csupán annyit említenek meg a megyénkben élő szlovákokról, hogy a fa megmunkálásához kitűnően értenek. A munka- és használati eszkö­ zeiket maguk készítik el, több szlovák faluban ekék, különböző faedények, szekrények, ládák, pipák, cserépedények tömeges előállításával foglalkoznak, amelyeket maguk, vagy kereskedők révén juttatnak el az ország délibb me­ gyéibe. Mindhárom szerző kiemeli az itt élő szlovákok szorgalmát és arról is szólnak, hogy a túlnépesedett, kevés földű falvakból a szlovákok tömegesen járnak le az Alföldre, hogy ott aratással, egyéb mezőgazdasági munkák vég­ zésével keressék meg kenyerüket. Ezek a leírások sajnos, nem szólnak a me­ gyénkbe települt szlovákok lakáskultúrájáról, szokásaikról, viseletükről, gaz­ dasági rendjükről. Csupán a XIX. század közepén, pontosabban 1854-ben jelent meg az első leírás, amely a megye egy szlovák falujának mindennapi életét ismerteti. A Magyar- és Erdélyország képekben című munkában Ő sagárd lelkésze terjedel­ mes cikkben számol be a falu keresztelési, lakodalmi, temetési szokásairól, a fonó életéről, de részletesen szó] az építkezésről, a bútorokról, a viseletről, a gazdálkodásról, a falu társadalmi életéről. A női és férfiviseletről készült le­ írását egy fiatal házaspárról készült rajz is gazdagítja. A múlt század második felétől folyóiratok, könyvsorozatok indulnak meg, hogy hazánk parasztságának történetét, életformáját ismertessék. E gazdag termésből, a megyénkben élő szlovákok leírására egy oldal sem jutott. Csupán századunk tízes éveiben jelent meg egy rövid ismertető Farkas Pál tollából a Borovszky Samu által szerkesztett megyemonográfiában - a szlovákok vise­ letéről, lakáskultúrájáról, születési és házassági szokásairól. Tanulmányának anyagát elsősorban az Ipoly vonalától északra eső falvakban gyűjtötte. Negyedszázaddal később, 1935-ben, látott napvilágot Korpás Em il Adatok a Nógrád megyei tótság népi építkezéséhez című közlése a Néprajzi Értesítőben. Ebben a szügyi, a falutól elkülönülő pajták építését, a gazdálkodásban betöltött szerepét ismerteti. A megyénkben élő szlovákok tudományos igényű, távlatokat is érzékeltető kutatása 1949-ben indul meg, amikor Manga János kap megbízást a balassa­ gyarmati Palóc Múzeum vezetésére. A szlovák nyelvet kitűnően ismerő nép­ rajztudós itt-tartózkodásának első éveit a szlovák falvak tárgyi világának öszszegyűjtésére, megmentésére fordította, hiszen az intézmény gyűjteményét tel- 46 �jesen megsemmisítő II. világháború elsősorban ezt a feladatot rótta rá. A ki­ állításokat előkészítő tárgygyűjtései alkalmával szorgalmasan lejegyezte a szlovák falvak meséit, népdalait, a történeti mondákat, népszokásokat. A nép­ szokásokat ismertető kisebb cikkei sorra jelennek meg a szakfolyóiratokban, amelyekben sohasem feledkezik meg a magyar-szlovák párhuzamot keresni, tör­ ténetiségét gazdag bizonyító adatokkal alátámasztani. 1969-ben már megírhat­ ta Egy magyarországi szlovák falu címmel Vanyarcról készült tanulmányát, amely a N épi kultúra - népi társadalomban jelent meg. Ebben a gondosan összeállított, kiterjedt gyűjtésen alapuló dolgozatában az 1710-es évektől, a szlovák telepesek megérkezésétől kíséri nyomon Vanyarc történetét, a telepü­ lés gazdasági életét, a tárgyi és a szellemi kultúra változását. Különösen nagy gondot fordított a felgyűjthető szokások leírására, elemzésére, történeti múlt­ jának rögzítésére. Ebből fogalmazódott meg Vanyarc néprajzi monográfiája, amely Z. Minulosti Venarcu címmel 1978-ban jelent meg. Az 1960-as évek elejétől a szlovák falvakban végzett helyi gyűjtőmunka le­ lassult. Ebből az időből két nagyobb témagyűjtésről számolhatunk csak be: Róna Tas András családtörténeti kutatásokat végzett Ipolyszög, Szügy, Patvarc községekben, Flórián Mária a dohányfeldolgozás, a táplálkozás, a viselet emlékeit gyűjtötte Szügyben, Vanyarcon és Bánkon. A múzeumi tárgygyűjtés ebben az időben is intenzíven folyt: komplett viseletegyüttesek kerültek be Vanyarcról, Galgagutáról, Bánkról, de bútorok, lakástextíliák, viseletdarabok, gazdálkodási eszközök számos példánya is begyűjtésre került. A megye szlovák falvainak helyi néprajzi, történeti vizsgálata az 1960-as évek végén indult meg nagyobb lendülettel. Ezt elősegítette az a megbízás, amelyet a Palóc Múzeum kapott: Bánkon, a megyében élő szlovákok hagyo­ mányainak, tárgyi és szellemi kultúrájának megőrzésére és bemutatására létesít­ sen falumúzeumot. Az új létesítmény anyagának összeállításánál felmerült az az igény, hogy a kutatások eddigi eredményeit felhasználva, a feltárások to­ vább bővítésével, áttekintést adjon a megyében élő szlovákok anyagi kultúrá­ járól, pontosabban fogalmazva a tárlat kísérelje meg annak érzékeltetését, hogy a magyarokkal 250 év óta együttélő szlovákok tárgyi világuk sajátosságaiból, egykor eltérő jellegéből mit őriztek meg. Itt nem volt elegendő az eddigi ku­ tatások számbavétele, a tárgyi gyűjtemény gyarapításának fokozottabb üteme, azt is megnyugtatóan kellett tisztázni, milyen volt, milyen lehetett az itt élő szlovákok anyagi kultúrája, a betelepülést követő években, évtizedekben. Ez utóbbi kérdés anyagának biztosítását a levéltári kutatás tette lehetővé. Több ezer hagyatéki leltárat, kárbecslést, a mindennapi élethez kötődő peres iratot másoltunk le a szlovák családokra vonatkozóan. E kutatások elején már számot adhattunk a Sámsonházán vizsgált kétbeltelkű település emlékeiről, a megyében élő szlovákok anyagi kultúrájáról, annak mélyebb időhatárok közöt­ ti változásáról. A megyénkben élő szlovákok múltjának, hagyományainak feltárásában, tár­ gyi és szellemi kultúrájuk lejegyzésében, feldolgozásában természetesen nem­ csak a megyében élő kutatók vettek és vesznek részt. Számos egyetemi és fő­ iskolai szakdolgozat készült egy-egy szlovák település építkezéséről, viseleté­ ről, szokásairól, népdalairól stb. A hazai és külföldi kutatók műveiben is ta­ lálkozhatunk több-kevesebb adattal, amelyeket helyi megfigyeléssel gyűjtöttek. Ezek között sajnos, szélesebb kitekintésű, vagy egy-egy résztémát mélyebben ismerő cikk, dolgozat, tanulmány nem készült, amely a gazdagabb kitekintést, az összefüggések útvesztőiben a könnyebb eligazodást segítenék. A becses és 47 �értékes adatokat tartalmazó, vagy forrásokat jelölő munkák ismertetésére nem vállalkozhatunk. A szűkre szabott hely még bibliográfiai felsorolásukat sem teszi lehetővé. Talán az elmondottakból is kitűnik, ha ezt nyíltan nem is fogalmaztuk meg eddig, hogy a megyénkben élő szlovákok kutatása korántsem tekinthető teljes­ nek. Sok még a hiányos ismeret, a fehér foltok száma sem kevés. A kutatások eddigi szerény eredményei is lehetővé teszik azonban, hogy a Nógrád me­ gyében élő szlovákok néhány sajátosságára felhívjuk a figyelmet. Az országos kutatásokat sok megyei adattal kiegészítve tényként rögzíthet­ jük, hogy a szlovákok a X V II. század végén és a X V III. század első évtize­ deiben települtek megyénkbe, az akkor még sűrűn lakott kedvezőtlen termé­ szeti viszonyokkal bíró Árva, Zólyom, Trencsén megyékből, valamint Nógrád és Hont megye északi falvaiból. Az új telepesek többsége nem szervezett bete­ lepítés eredményeként érkezett, hanem spontán, az éj sötétjét kihasználva szök­ tek el szülőfalujukból, hogy az ország délibb, gondtalanabb megélhetést bizto­ sító vidékein keressenek végleges otthont maguknak. Gyakran nevüket is meg­ változtatták, hogy a hatóságok ne tudják visszaküldeni elhagyott falujukba. A levéltári kutatások alapján ma már választ tudunk adni arra a kérdésre is, hogy a szlovákok miért abban a faluban telepedtek le, ahol jelenleg is él­ nek. A levéltári adatok segítségével feltérképezhettük, hogy a X V III. század első felében a megye több mint kétszáz földbirtokosának mely községben mennyi telke volt és milyen vallásúak voltak. Az elkészült térképről leolvas­ hatjuk, hogy az evangélikus vallású szlovák telepeseket csak a református és evangélikus vallású földbirtokosok telkein találhatjuk meg. Nógrád megye már a középkortól az apró birtokok hazája volt, egy falu paraszti telkei rit­ kán tartoztak egy földbirtokoshoz. Gyakori volt, hogy egy-egy falu határán 3-5, olykor még ennél is több földbirtokos osztozott. Így a falvak vallási öszszetétele és aránya attól függött, hogy a katolikus vagy az evangélikus vallású földbirtokosoknak volt-e több a telkek száma. Legyen szabad ezt egy pél­ dával illusztrálni. A török háborúk alatt elpusztult Csesztve községben a tel­ kek 2/3 része az evangélikus vallású Barátnaki testvérek, 1/3 része pedig a vá­ ci püspök tulajdonában volt. A község újratelepítésekor a Barátnakiak evan­ gélikus vallású szlovákokat, a váci püspök katolikus magyarokat telepített el­ néptelenedett telkeikre. A néprajzi kutatás, a történeti megismerésen túl, egyik legfontosabb felada­ tának tartotta annak megvizsgálását, tényszerű adatainak feltárását, hogy a tö­ rök háborúk után betelepült szlovákok, németek, románok, délszlávok tárgyi és szellemi kultúrája hogyan alakult, változott az elmúlt kétszázötven év alatt. Különösen annak kutatása ígérkezett izgalmas feladatnak, hogy a hazánkba települt nemzetiségiek mit őriztek meg napjainkig az otthonról hozott hagyo­ mányokból. Az e témával foglalkozó kutatók - részletes gyűjtéseik és megfigyeléseik alapján - már régebben megállapították, hogy a régi és a beköltözött új la­ kosság együtt- vagy egymás mellett élése során a nagyobb változás mindig a beköltözött csoportok kultúrájában következik be, mivel többé-kevésbé szük­ ségszerűen alkalmazkodnak az őket befogadó vidékek gazdasági-társadalmi rendjéhez, életmódjához, szokásaihoz. A Nógrád megyében élő szlovákok szellemi kultúrájában őrzött hagyomá­ nyok feltárásában - mint fentebb erre már utaltunk - kitűnő munkát végzett Manga János. Gyűjtései alapján kimutatta, hogy a balladák, a népdalok kö­ zött rendkívül sok azoknak a száma, amelyeket minden kétséget kizáróan az 48 �előbbi lakóhelyükről hoztak magukkal. Erre részint a közép-szlovákiai dallam­ stílus élő hagyományaiból következtetett. Arra is felhívta a figyelmet, hogy az egyes alkalmakhoz kapcsolódó énekek, versek, köszöntök az 1930-as évekig megőrizték a régi biblikus nyelvet. Ilyenek a Balázs-napi, a farsangi, a vízke­ reszti szövegek, de a lakodalomban a násznagyok és vőfélyek is ilyen bibli­ kus nyelvű verseket, köszöntőket mondtak. Tárgyi anyaguk jelentős része azonosult a körülöttük, vagy együttélő magya­ rokéval. Az azonos táji környezet, a fentebb már említet gazdasági-társadalmi viszonyok, a beszerzési források tették egyezővé a munka- és használati esz­ közök jelentős részét. A helyben található építőanyag a magyarságéval egyező szerkezetű, beosztású lakóházakat hozott létre a szlovákoknál is. A bútorok for­ mája, díszítése, funkciója, elhelyezése is egyezőséget mutat a magyarokéval. A szoba berendezési tárgyai közül csupán a zenélő Luther-kép, a szlovák nyel­ vű feliratokkal ellátott szentképek jelzik csupán, hogy evangélikus vallású szlovák család házában vagyunk. A konyha használati tárgyai között mindössze egyet találtunk, amely a ma­ gyar háztartásokból hiányzik: ez az agyagból készült pekárnya (májsütő), amelyet az 1930-as évekig a disznótoros vacsora készítéséhez használtak. Az étel elkészítéséhez három májsütőre volt szükség: az egyikbe húst, a másikba apróra vágott burgonyát, a harmadikba sertésmájat tettek. A kemencében egy­ szerre kisütötték, majd egy nagy cseréptálba a külön sült ételeket összeöntötték. A körülállt tálból fakanállal ettek. Az együttélő magyaroknál és szlovákoknál legszembetűnőbb a viselet, ezen belül is a női öltözet közötti eltérés. A megyénkben élő szlovákok szinte nap­ jainkig megőrizték sajátos népviseletüket. A megye szlovák falvainak viseleté­ ben - szabás, viselés, forma és díszítés alapján - három nagy csoportot kü­ lönböztetünk meg: 1. Szügyi csoport (Balassagyarmat, Patvarc, Csesztve, Terény). Ehhez a vi­ seleti csoporthoz tartozik több Csehszlovákiában levő Ipoly menti falu is. En­ nek a csoportnak ismertetőjele a csípőnél széles gallérral megtoldott, a térdet alig betakaró szoknya. Szűk ujjú ingvállaikon magas nyakú pruszlikot, ezen pe­ dig széles rojtozású selyem vállkendőt viselnek. A főkötő, a villuska, a hajat teljesen befedi, melyet csipkével, szalagokkal, apró fodrokkal, flitterekkel díszítenek. Az asszonyok hajukat nem kontyban hordják. A két ágba font haj végét pertlivel összekötözik és a fej körül koszorúba tekerik. 2. Bánki csoport (Alsópetény, Felsőpetény, Nógrád, Nézsa, Ősagárd, Legénd, Nógrádsáp, Erdőkürt, Galgaguta, Vanyarc, Bér, Szirák, Kétbodony). A női viselet jellemzője az apró ráncokba rakott szoknya, melynek aljára piros szegőt varrnak. A fehér, testhez simuló ingvállaikon többnyire deréktájon ki­ szélesedő vizitkét hordanak. A fehér gyolcs ingvállat, a vizitkét, a kötényt egyező hímzéssel díszítik. Főkötőjüknek széles konytfésűikkel jellegzetes magas és szögletes fejformát adnak a fej tetején. 3. Sámsonházai csoport (Lucfalva , Szupatak). Viseletük az első világháború után egyre jobban elpolgáriasodott. Az alig ráncolt szövetszoknya majdnem a bokáig ér, a slingelt szélű alsószoknya néhány centivel hosszabb a felsőszoknyá­ nál. A keskeny gallérú, széles csipkés aljú kötény a deréknál enyhén ráncolt, jóval rövidebb a szoknyánál. A buggyos ujjú, testhez simuló ing itt is ismert, melyre fekete színű pruszlikot vesznek fel. A menyecskék „T ” alakban fésülik hajukat, majd a két ágba font hajat kétoldalt a fül mellett vezetik hátra. Ken­ dőjük a fejtetőn elkeskenyedik. 49 �A három viseletcsoport körül a bánki csoport a legnagyobb, ezen belül még öt kisebb viseleti csoportot különböztethetünk meg. Fentebb már szóltunk arról, hogy a megye falvaiban lakó szlovákok aránya településenként változott. Az arányok változásában öt csoportot különböztet­ hetünk meg: 1. magyarok - csekély számú szlovákok (Ludányhalászi, Herencsény, Szente, Magyarnándor, Nógrádkövesd, Szátok); 2. szlovákok - csekély számú magyarok (Bánk, Bér, Bokor, Felsőfetény, Galgaguta, Kétbodony, Lucfalva, Ősagárd, Sámsonháza, Szupatak, Vanyarc); 3. többsége magyar - jelentős számú szlovák (Mohora, Cserhátsurány, Nógrád, Balassagyarmat, Egyházasdengeleg, Ipolyvece); 4. többsége szlovák - jelentős számú magyar (Patvarc, Szügy, Csesztve, Ipolyszög, Erdőkürt, Terény, Legénd, Szirák); 5. katolikus vallású szlovákok (Keszeg, Alsópetény, Nézsa, Nőtincs, Nógrádsáp). Azokban a falvakban, ahol az evangélikus vallású szlovákok száma ala­ csony volt, ott a helyi katolikus vallásúakhoz igazították viseletüket (Cserhát­ surány, Magyarnándor, Szente, stb.) Ahol viszont egyenlő számban éltek ma­ gyarok és szlovákok, ott mindketten megőrizték eltérő viseletüket (Terény). Számos eltérő jegyet fedezhetünk fel a szlovákok hímzéskultúrájában. En­ nek részletes feldolgozását Manga János végezte el a hatvanas években. K u­ tatása szerint a szlovák hímzés színösszeállítása abban különbözik a magya­ rokéitól, hogy itt a kék és zöld színek nem erőteljesek, a hímzések motívumai tagoltak, kirajzoltak, a tárgy szerkezetének hangsúlyozására törekszenek. A kutatások eredményét összefoglalva, arról szólhattam, hogy a megyénk­ ben végleg letelepült szlovákok tárgyi kultúrája - a viselet, hímzés, néhány használati tárgy kivételével - rövid időn belül azonosult az itt élő magyaroké­ val. Az azonos földrajzi, történelmi környezet, a helyi lehetőségek - ma már alig kimutatható kölcsönhatásokkal - egységessé formálták az itt élő magyarok és szlovákok lakáskultúráját, az állattartás módját, az ételkészítést stb. Az el­ különülésre nem adott lehetőséget az sem, hogy a megyénkbe települt szlo­ vákok nem azonos faluból és megyéből származtak. A szellemi kultúrájuknál ezt a gyors alkalmazkodást nem tapasztalhatjuk, mert itt jóval lassabban ér­ vényesültek a környezet helyi hagyományai, a gazdasági-társadalmi viszonyok átalakítást sürgető hatásai. Az otthonról hozott mesék, népdalok, mondák, a családi és naptári ünnepekhez fűződő szokások nemzedékeken keresztül örök­ lődtek. Megőrzését elősegítette a nyelvi elkülönülés, a zártabb életforma. �CSÁKY KARO LY Adalékok Györffy István Ipoly menti kapcsolataihoz Györffy István etnográfust, a magyar néprajztudomány kiváló egyéniségét egykor szoros szálak fűzték a mai Szlovákia területéhez is. Kapcsolatát a két háború közti Sarlós-mozgalommal Balogh Edgár teremtette meg. Erről Turczel Lajos irodalomtörténész számolt be részletesebben a pozsonyi Hét című kul­ turális lap 1984/8-as számában. Liszka József fiatal szlovákiai magyar néprajzkutató a nagy tudós születé­ sének centenáriumára írt cikkében egy korábbi kapcsolatról is említést tett. Írásából idézzük az alábbiakat: „A kik e sorokat olvassák, azoknak nyilván nem kell különösebben bizonygatnom, hogy néprajzi kutatótevékenysége során kapcsolatba került a mai szlovákiai tájakkal is. Ha másból nem, Móra Ferenc A honti igricek című bájos történetéből ( ill. a témát tudományosan is feldol­ gozó Csáky Károly, K ósa László és Zalabai Zsigmond írásaiból) biztosan tud­ nak Györffy 19 10-es honti gyűjtéséről, ami nyilván az 1909-ben feladatul ka­ pott szűrszabó mesterség tanulmányozásával függött össze.. . ” (A szülőföld vonzásában. Új Szó 1984/43.) Hogy mivel függött össze az említett gyűjtés, pontosan nem tudjuk. Az viszont bizonyítható, hogy kutatónk már 1909-ben járt tájainkon, az Ipoly jobb partján. Erről egyik írásából értesülünk, amelyhez a későbbiek során még visszatérünk. Nem csoda, hogy legtöbben Györffynek a Bartókkal együtt végzett 1910-es nagy gyűjtőútjáról, a messze földön híres ipolysági kanászhangversenyről tud­ nak. A szélesebb olvasóközönség ugyanis az egyik Móra-novellából értesülhet Györffyék itteni sikereiről. Bevezetőként talán érdemes idéznünk A honti ig­ ricek néhány sorát: „ 19 10-ben az ipolysági vármegyeházán egy pesti úr állított be az alispánhoz, Marek Károlyhoz. Szép pirospozsgás képe volt az úri em­ bernek, s termete is tagbaszakadt, valóságos vidéki földesurat mutatott, azért is igen meglepődött az alispán, mikor a nevét és a mesterségét meghallotta. - Györffy István vagyok, a Néprajzi Múzeum őre, gyűjtőúton járok H ont­ ban. - Úgy? - mosolyodott el az alispán. — No, igen örülök. Talált-e már sok kanásztülköt doktor uram? Mert azokat nem ártana, ha mind összeszedné és elvinné Pestre. Vagy legalább azt az egyet, amelyikkel engem felkurjongatnak minden hajnalban, mikor legjobb ízűt alszom.” Az elbeszélésből továbbá megtudhatjuk, hogy Györffynek szerencséje volt, mert „a honti alispánban olyan emberre talált, aki mindjárt elértette, miről van szó.” Készségesen segített hát a tudósnak: „Kiadta az ordrét a lovas haj­ dúknak, hogy szaladják be tüstént a szobi meg a báti járást s aki kanászt ta­ lálnak, azt erre meg erre a napra állítsák elő. D e mind hozza magával a muzsi­ kát is, kürtöt, dudát, furulyát, ki minek mestere.” Így sereglett volna össze a megyeház udvarán vagy ötven kanász, hogy az alispán aztán furfangos mó­ �don megszólaltassa őket. S amint Györffy látta, hogy „itt nagy dolog van készülőben, ő is segítségért szalajtott haza egy sürgönyt” . Hívására jött is a másik „garabonciás” , azaz Bartók Béla. Móra novellájának sztorija természetesen nem egészen fedi a valóságot. A mű értékén persze ez mit sem változtat. Az ipolysági kanászhangverseny kö­ rülményeinek és lefolyásának részleteit Bartók Béla és A honti igricek című munkámban (Honismeret 1981/3.) már aprólékosan feldolgoztam, ezért ennek ismertetésétől itt eltekintek. Ezzel kapcsolatban talán még csak annyit, hogy az 1910. november 13-i ipolysági „kanász- és juhászhangversenyt” nem Marek Károly alispán, hanek Szokolyi Alajos megyei levéltáros, a kultúra nagy hon­ ti mecénása szervezte. Ő fedezte a látványos verseny költségeit, s ő tűzte ki a díjakat is. De hogyan és mikor került valójában a fenti eseményeket megelőzően Györffy István Hont megyébe? A korabeli vidéki sajtóból értesülhetünk arról, hogy etnográfusunk közvetlenül a novemberi gyűjtőút előtt is járt az Ipoly mentén. Egészen pontosan 1910 augusztus végétől szeptember 1 8-ig kutatott a vidék falvaiban. Az volt a feladata, hogy összegyűjtse és elrendezze annak a nagyszabású megyei kiállításnak a néprajzi anyagát, melyre 1910. szeptember 24-e és október 2-a között került sor Ipolyságon. A rangos rendezvényt és ki­ állítást, amelynek a néprajzon kívül még tíz részlege volt, maga Györffy is nagyra értékelte. A Honti Lapok 1910/40-es számában maga írta az alábbia­ kat: „Mindazonáltal a kiállított anyagból szakember mindjárt megállapíthatja, hogy Hont megyében kitűnő néprajzi területen jár, és túlzás nélkül azt mond­ hatom, hogy ilyen néprajzi kiállítása kevés megyének volt.” Az összegyűjtött néprajzi anyagot a megyeháza három termében állították ki. Ugyancsak a helyi újságokból értesülünk arról, hogy a kiállított tárgyak közt a bakabányai fazekasók, a kálnai kőfaragók, a báti és a marón kályhaké­ szítők termékei mellett az érdeklődők megcsodálhatták még a pásztorélet anyagát, az ipolykeszi kanász teljes öltözetét, az egyházmaróti szőtteseket, a palásti viseletet, a dacsólomi régi hímzéseket, valamint a nagycsalomijai ősi faekét. A gyűjtés során a Néprajzi Múzeum szakemberei hatvan eredeti fel­ vételt készítettek, s a kiállítási anyag nagy részét beszerzési áron megvásá­ rolták. Az egykori megyei újságok lapozgatása közben akadtam egy olyan tudó­ sításra, amely a már említett kanászhangverseny előzményeiről tájékoztat, s egyben arra is magyarázatot ad, miképpen szerveződött az ipolysági pásztortalálkozó. A Honti Lapok 1910. november 12-i számában például ezt olvas­ hatjuk: „Györffy István dr. tanár a néprajzi múzeum kiváló tisztviselője volt tudvalevőleg megbízva azzal, hogy a már lezárult kiállításunk néprajzi anya­ gát gyűjtse és rendezze. Anyaggyűjtő vándorútján feltűnt neki a honti kanászok tülkölése - de kü­ lönösen az ipolykeszi kanászé - , aki amellett a dudát is kezeli. Mellesleg megjegyezzük, hogy ez a gyermek kívül-belül annyira eredeti kanász, hogy Györffy 10 1 korona árán teljesen levetkőztette őtet. Az ő kosztümjét láthat­ tuk a kiállításon tülköstül, dudástul.” Mindezt egyébként a kiállításon készült egyik felvétel is megörökítette. Előtérben a kanászt látjuk „teljes díszben” , háttérben pedig a pásztorélet kellékeit szép elrendezésben. Györffy azonban nem elégedett meg a kanász „kosztümjével” . A gyűjtése során hallott kiváló zenei anyagra felhívta barátja, Bartók Béla figyelmét is. Értesítette őt, hogy „Ipolykeszin van egy jó tülkös kanász” . Sőt Györffy sze- 52 �rette volna a többi honti „zenészt” is Bartók elé állítani, hogy népzenekuta­ tónk „lefonografálja” a „honti igricek” produkcióját. Ám nem tudta annak módját, miképp lehet összehozni a távoli pásztorembereket. Mert, amint a H o n ti Lapokban később maga is megírta: „a pásztor ilyesmire nem egyköny nyen kapható, sőt még az egybegyűjtésük sem könnyű dolog” . Ekkor fordult segítségért Szokolyi Alajoshoz. Nem is titkolta, hogy „egy minden szépért, jóért lelkesedő műpártolóé az érdem, hogy összegyűjtötte a pásztorokat, ver­ senydíjat tűzvén ki a legjobbaknak, számítva igen helyesen - a magyar ember dicsvágyára, mert bizony nem kis dolog ám pásztorok között, ha őket a vármegye legjobb tülkösének vagy dudásának minősítik’’. Nos - s ezt is Györffy Kanász hangverseny című írásából tudjuk (Honti Lapok, 1910/47) - , Semetke Mihály honti kanász lett a legjobb tülkös, de díjat nyert az ipolypásztói meg a baráti kanász s a palásti kondásbojtár is. A dudások közül pedig az Ipolypásztóról érkezett Csuvara Mihályé lett a fődíj. Rajta kívül jutalmat kaptak a kemencei, a bernecei, a merei, meg az egei kanászok is. Úgy látszik tehát, hogy a mindmáig névtelenség homályában rejtekező ipolykeszi kanászgyerektől jobb tülkösök, dudások is voltak a megyében. Minden­ esetre azonban neki sem kellett szégyenkeznie, hisz’ az ő játéka keltette fel először Györffy figyelmét, öltözete pedig végül is méltó helyre került. Az 1910-es gyűjtőút kapcsán Györffy örömmel állapította meg, hogy: „B ár a hontmegyei magyar pásztorság is feltartóztathatatlanul halad a hanyatlás út­ ján, de az ország többi részéhez viszonyítva sok ősi sajátosságot megőrzött, kü­ lönösen a kanászság. Itt még a pásztor faragóművészet most is él, s az ősi pásztor hangszerek a tülök, furulya és duda még forgalomban vannak”. Ez a megállapítás még hosszú időn át aktuális maradt. Hisz’ Manga János néprajzkutató, a vidék szülötte, még a harmincas évek végén is több „zenészutódot” talált az Ipoly mentén. Ő említette egyik tanulmányában (A visszatért Felvidék néprajza, 1939), hogy Tőzsér Ferenc lukanényei kanász még 1933-ban is készített furulyát és dudát. Lőrincz Vince ipolyhídvégi dudásról pedig azt írta, hogy összesen húsz dudát készített. 1933-ban Ipolyfödémesen hallotta őt játszani. Három farsangi napra 50 csehszlovák koronát, valamint ételt és italt kapott dudálásáért. Tőle tanulta a dudakészítést Seres Vince, aki 1939-ben 41 éves volt, és Tompán kanászkodott. Sajnos, a híres honti dudák napjainkra már eltűntek a környékről. Ám a pásztoremberek kellékei közül a palásti falumúzeumban még ma is őriznek néhányat. Visszatérve Györffy Ipoly menti kutatásaihoz, megállapíthatjuk, hogy azok az egyetemes magyar néprajzkutatás számára is jelentősek. S ha már az Ipoly menti gyűjtéseiről beszélünk, feltétlen szólnunk kell azokról az írásokról is, melyek később jelentek meg az Ethnográfia Néprajzi Értesítőjében. Az 1933as számokban például két idevonatkozó írásra bukkantam. Az Adatok egy régi palóc építkezéshez című dolgozatában (Néprajzi Értesí­ tő, 154-155. oldal) egy régi ipolysági parasztportát mutat be. Bár a cikk 1933-ban jelent meg, az adatokat a szerző 1909-ben jegyezte le Baráti János 80 éves ipolysági lakos közlése alapján. Bizonyára ebben az évben kerülhetett sor Györffy első honti gyűjtőútjára is. Munkájából megtudhatjuk, hogy a sági Baráti nemzetség a múlt század kö­ zepén kilenc férfiból és kilenc asszonyból állt. A közös házat két szoba, egy konyha s a melléképületek alkották. Márton, a legidősebb gazda a többi fér­ fival az első szobában lakott. A másik szobában az öreg gazdasszony rendel­ kezett, ő vezette a háztartást is. Étkezéskor az asszonyok nem ülhettek le, kö­ rülállták az asztalt, s fakanállal ettek. 53 �A második szobából nyílt a belső kamra, ahol a nők háltak. Aki nem akart itt aludni, az az istállóban hált. A belső kamrán túl még egy kamra volt, ahol a gabonát és a faragószerszámokat tárolták. A portához ezenkívül tehén-, lóés tinóistálló tartozott. A másfél méteres házfal földből volt verve. A szoba és a konyha falát leásták. A „kürtő” meg a kemence fövenyből volt, az utóbbit „siskának” hív­ ták. A padlások szobában a tölgyfapadokat sárláb tartotta. A lakásban mécs­ csel világítottak. A kerítés nélküli portán még szérű, pajta, polyvalyuk és disznóól volt. A másik Györffy-írás Az ipolymenti halászat címmel jelent meg a Néprajzi Értesítő 24-28. oldalán. A dolgozatból megtudjuk, hogy századunk elején Nagycsalomiján, Ipolyhídvégen, Pereszlényben, Ipolyságon, Gyerken, Ipolyvisken, Szakállason és Sza lkán volt legjelentősebb a halászat. Ipolyság halászta­ nyái közül Györffy a következőket sorolja fel: Asztalosgödre, Kondégödre, Korponaszakadás, Parasai rétek, Korponai vashíd, Kertekalja, Tövises szög és a Szurdok. A legelterjedtebb halfajták közül a szerző a pontyot, a harcsát, a márnát, a csukát, a keszeget, a méhalat, a fehérhalat és a paducot említi. Részletesen foglalkozik cikkében Györffy a halászás módjaival is. Leírja a rekesztő- és emelőhalászást, a bukrozást, de olvashatunk munkájában a szi­ gonyozásról is. Rekesztőhalászáskor a rekesz csúcsába vesszővarsát tettek. Me­ rítéskor az Ipolyba cölöpöket (cövekeket) vertek. Ezek öblöt képeztek, s ab­ ba tették a merítőhálót. A pentölháló a vetőhalászat eszköze volt. Tesmagon tiszta vízben ladikból halásztak vele. Az imént említett területek újabb feldolgozását az idő egyre inkább sürgeti. A teljes adatgyűjtés mai eredményeit mindenképp érdemes lenne összevetni Györffy dolgozataival. Ezáltal nemcsak Györffy előtt tiszteleghetnénk, de ön­ ismeretünket is teljesebbé tehetnénk! Három könyv — ugyanarról Ez az ugyanaz nem más mint a szülőföld. Nem is kimondottan Nógrád, s főleg nem a mai megye, de mindegyik érinti valamilyen módon a Palócföldet. Tágabb fogalom itt a szü­ lőföld, tehát nem egyszerűen a szüle­ tési hely monográfiáját, tanulmányokat vehet kézbe az olvasó, hanem a klaszszikus értelemben vett honismeret egyik témájának magas színvonalú tu­ dományos-szépirodalmi megfogalma­ zását. Kicsit bonyolultnak tűnik a helyzet, úgy látszik, e sorok írója ke­ rülgeti a kérdést, minden bizonnyal nincs tisztában a műfaji fogalmakkal. Lehet, hogy így is van. Ugyanakkor az is növeli a bíráló gondjait, hogy olyan művekről van 54 szó, amelyek az egykori, a történeti Magyarországhoz tartozott részekről íródtak, ám íróik, szerzőik már egy új állam, a szocialista Szlovákia pol­ gárai. Nem hétköznapi könyvek ezek te­ hát. A sokat emlegetett, ám itt a valóságos hídszerepet betöltő művek. A közös múlt felidézése, a nemzeti érzelmet erősítő históriák rögzítése, a jelenkori táj és környezet tudomá­ nyos leírása, s még megannyi más eleme a szülőföldnek, mind-mind se­ gít abban, hogy tisztán lássuk: Közép-Európa ezen szegletében egymás nélkül ma már aligha lehet létezni. Fogalmazzunk így: egymás múltjá­ nak és jelenének ismerete és tisztelete �nélkül! Minden bizonnyal ez a szán­ dék vezette a könyvek alkotóit is. Zalabai Zsigmond könyve élénk ma­ gyarországi visszhangot váltott ki. A Madách Kiadó gondozásában megje­ lent Mindenekről számot adok című kötet az író hűségesküje. Elkötelezett­ ségének, eredendő kötődésének nem hétköznapi krónikája. Rendkívüliségét megközelítési módja adja. Eltér a hagyományos szépírói visszaemléke­ zésektől, a meditáló moralizálástól. Konkrét történeti dokumentumokat sorakoztat fel s a históriai hitelességet igazolandó, írói hagja is tárgyilagos. Nagyon jól tudja: ebben a megköze­ lítésben a dokumentumoknak kell árasztania azt a bizonyosságot: ez a táj el nem ereszt, őseink élete, mun­ kája, sorsa, szenvedése eltéphetetlen kapocs minden generáció számára. (Ipolypásztóról van szó a könyvben. Hont megyében van ez a kis falucs­ ka.) Ezért is fontos Zalabai Zsigmond könyve. Példamutató a dokumentu­ mok sokfélesége, ahogyan rendkívül széles körből kiindulva minden le­ hetséges dokumentumot felhasznál. Ebben vannak régészeti leletek, föld­ rajzi nevek, a népköltészet alkotá­ sai, középkori oklevelek, egyházi öszszeírások, török kori adójegyzékek, jobbágylevelek, iskolamesteri szerző­ dés, bírói eskü szövege, statisztikai felmérés adatai stb., stb. Mindezek­ ből próbálja Zalabai Zsigmond öszszerakni Ipolypásztó mozaikképét. Nem kíván élni a történettudomány szakmai fogásaival, szépíró módjára alkalmazza a forrásokat, belőlük a táj, a nép, vagyis szülőföldje, népei­ nek sorsa érdekli. Természetesen a könyv olvasója tudja, hogy ez a falu- és közösséghis­ tória nem átlagos történet. Egyedivé teszi az, hogy egy kisebbségi lét su­ gallja a feladatot; hazát keresni a honban, kötődést a jelenhez s vállal­ ni a jövőt. Itt Magyarországon tán könnyebb lehet ez, de egy új hazá­ ban a múltidéző feladat felerősödik, az önmegtartás eszközévé lesz. A kö­ zösség megtalált, felidézett múltja egyúttal biztosítéka a megmaradás­ nak is. Zalabai Zsigmond könyve ékesszép példája ennek a szándék­ nak, s reméljük, siker kíséri vállalását-vállalkozását a továbbiakban is, hiszen faluja históriáját 1918-cal be­ záróan fejezi be, de érezteti, meg­ írja a folytatást is. Azoknak az évek­ nek a számadását, amikor sorsfordu­ ló vár eztán a falu népére: a kisebb­ ségi lét. A másik könyv szerzőjét elvben és gyakorlatban is szinte semmi sem vá­ lasztja el Zalabai Zsigmondtól. Csáky Károly barátja is, szülőföldben társa is, elhivatottságban testvére is Zalabainak. Ha még hiszünk a nagy, ám igaz szavakban, róla bízvást el­ mondhatjuk, fáklya ő. Ipolyságon la­ kik s egy közeli kis faluban tanít. Olyan sorsvállalás ez, amely számá­ ra a teljes emberi létet jelenti. Ott van minden jelentős helyi Csemadokrendezvényen, amelyeket általában ő szervez, készít elő, irányít. Ipolyság magyarsága szellemi életének irányí­ tásában meghatározó ereje van, ön­ kéntes művelődési csoportokat vezet, népművészeti seregszemléket szervez s amellett ír is. Ír rendületlenül, lett légyen az kishír egy magyar rendez­ vényről, recenzió egy honismereti műről, vagy tanulmány szülőföldjé­ ről. Ezeket az utóbbiakat jelentette meg most a Madách Kiadó Hanti barangolások címmel. Tizenkét tanulmányt tartalmaz a kötet s bizonyára megbocsátja Csáky Károly, de írásaiban mindig és első­ sorban azt kerestem, hol és mit írt Nógrádról. A két szomszédos megye történetében számos közös emléket őriz. Hogy csak egyet idézzünk fel: a dualizmus kora legjelentősebb me­ gyei lapjának ez volt a címe három évtizeden át: Nógrádi Lapok és Hon­ fi Híradó. Csáky Károly könyvében kimon­ 55 �datlanul is vállalja ezt a kapcsoló­ dást. Nem hirdeti, de érezteti: az Ipoly nem szétválaszt, de összeköt bennünket, történelmünket és jele­ nünket egyaránt. Gondoljunk csak első tanulmányára, amelyben sétaszerűen bemutatja Hont településeit. Ipolyfödémesnél említi Manga János kutatásait, azét a néprajztudósét, aki később a Palóc Múzeum igazgatója lett. Ipolynyéken Pajor Istvánról ír, aki aztán Csalomjai néven Nógrád megye ünnepelt „dalnoka” volt. De itt született Bojtos Sándor is, aki a nógrádi munkásmozgalomnak is ki­ emelkedő jelentőségű alakja. Csábon Szeder Fábián született, a palóc kér­ dés első felidézője a múlt században. Nagycsalomján Gáspár Imre látta meg a napvilágot. Az 1870-es évek­ ben irodalmi afférja volt Mikszáth Kálmánnal Balassagyarmaton. S így sorolhatnánk a nógrádiak számára is kedves neveket: Szondy György, Pe­ tőfi Sándor, Kubinyi Ferenc, Kubányi Lajos, Mikszáth Kálmán. Igaztalanok lennénk a szerzővel szemben, ha csak ezt látnánk tanul­ mányaiban. Irodalomtörténeti, tör­ téneti, művelődéstörténeti írásaiban nem egyszerűen a múltat kutatja: pél­ dát keres. Nem a bédekke­ rek minden eldugott helyen vi­ lágszenzációt kereső szándéka vezeti Csáky Károlyt. Az igazi pedagógus vállalt kötelezettsége kényszeríti ar­ ra, hogy tanítson a szó nemes értel­ mében is. Az ő helyzetében a tan­ anyag nemcsak a kinyomtatott tan­ könyv, hanem a történelmi múlt, s annak tanítható megannyi tapasztala­ ta. A harmadik könyv némileg eltér az előzőktől. Besztercebányán jutot­ tam hozzá, magyar könyvesboltokban még nem láttam. Lehet, hogy nem is fogom, lévén a könyv szlovák nyel­ vű. S bármennyire is testvérmegyék vagyunk, határ menti megye va­ gyunk, félő, hogy igen kevesen fog­ ják olvasni nyelvtudás híján. A cí­ 56 me egyetlen szó: Novohrad. Ezt a szót könnyű magyarra fordítani: Nógrád. Az Osveta Kiadó gondozá­ sában jelent meg 1985-ben. Egy majdani ötkötetes honismere­ ti monográfia első kötetét lapozgat­ hatjuk. (De jó lenne azt vélni, hogy a mi négykötetesünk is ott állt az ihle­ tő művek sorában! ) A kötet többszö­ rös bevezetőjéből kiviláglik, hogy a monográfiasorozat a mai szlovákiai Nógrád sokoldalú bemutatását tűzte ki célul. Az első kötet a természetföldrajzzal foglalkozik, majd a kö­ vetkezők a gazdaság, a társadalom, a történelem, és a művelődés históriá­ ját fogják feldolgozni. A monográfia kiadói szándéka egyértelmű. Ahogyan Jan Sloboda fo­ galmaz az előszóban: a kötet révén még mélyebben ismerjék meg az itt lakók szülőföldjüket, „még szorosabb kapcsolatban nőjön fel a jövő gene­ rációja, szocialista hazánk minél tu­ datosabban és gyorsabban történő felvirágoztatása érdekében” . Nem kétséges, az 1978-ban meg­ kezdődött munka jelentős eredmény­ nyel zárul. Széles kutatói, intézményi bázissal dolgoznak, s az első kötet tanúsága szerint a vizsgálódás is szé­ les és mély. (Maga a kötet gazdagon illusztrált, szép kiállítású és szívfájdítóan olcsó.) A kötet, illetve a monográfia útravalóját Julius Hanus, a Szlovák Szo­ cialista Köztársaság miniszterelnökhelyettese írta. Szép szavaiból nem­ csak az derül ki, hogy a szlovákiai Nógrád szülötte ő is, hanem azt is látjuk, milyen őszintén és hitelesen fogalmazta meg a magyar és a szlo­ vák nép e táji együttélésének törté­ nelmi tanulságait. Reméljük, szavai valóban útravalók lesznek ahhoz, hogy a monográfia további kötetei is hasonló objektivitással, tárgyszerűen szóljanak majd Nógrád megye haj­ danvolt közös históriájáról, s a két nép jelent építő mai barátságáról. P. M. �57 �________ V I T A Z Á R Ó A L F Ö L D Y JE N Ő Még egyszer: költészet és politika Tanulságok egy vitához A Palócföld szerkesztőinek megtisztelő fölkérésére írtam a folyóirat 1984/5. számában megjelent, K ísérlet alcímű vitaindító cikkemet a költé­ szet és a politika kölcsönösségeinek mai helyzetéről, vázlatos történeti és elvi összefüggéseiről, arról, ami közös és arról, ami nem szükségképpen kö­ zös bennük. Számos hasznos tanulsággal (is) szolgált ez a polémia, mely több mint egy esztendeig tartott, s a kéthavonként megjelenő periodika hét számában, összesen tizennyolc közleményre rúgott e sorok írásáig. Hagyomány, hogy a vitaindító szerzője utólag igyekszik összegezni a ta­ nulságokat, kiszűri a pozitívumokat, egyezteti az ellentétes véleményeket, egyetért és nem ért egyet, a többiek felszólamlása nyomán fölülbírálja saját tévedéseit, s helyreigazítja a vitapartnerei nyilvánvaló félreértéseiből szár­ mazó, mellékutakra terelő gondolkodói mozdulatait. Kezdem az utóbbival. A z első hozzászóló, Gyertyán E rvin , fejlett politikai és esztétikai kultú­ rára valló cikkében, alaposan félreértette vitaindító eszmefuttatásom expo­ zícióját, s így, ha csak részben is, rossz irányba vitte a közös gondolko­ dást. Fölidézem a Kísérlet első részében felvázoltakat - most már újabb erő­ feszítéseket téve arra, hogy félreérthetetlen legyek. K öltészet és politika összetartozása n yilván való, a m agyar és világiro d a­ lom számos és számtalan m űvének tanúsága szerint. M égis beszélni kell róla, elvi m egalapozást kell adnunk hozzá, mert m anapság egyre többen bi­ zonygatják, hogy költészet és politika többé nem tartozik össze, kapcsola­ tuk egyszer és m indenkorra felbom lott, sőt, mi több, fölöslegessé vált. E g y ­ re többet hallok arról, tudós férfiaktól, hogy a politika véglegesen áttevő­ dött más területekre, más m űfajokba - epikába, film be, társadalom tudo­ m ányba, publicisztikába, hivatásos politikusok és népképviseletek napi te­ vékenységébe. Ezután következett cikkemben egy udvariasn ak szánt fordulat - ezt szó szerint idézem : „ E l ismerem, van ennek a gondolkodásnak realitása és el­ méleti megalapozottsága” . M ondhattam voln a így is, ha kedvelem a nagy­ képű fordu latokat: „ M e g e n g e d e m ...” és így tovább. E k k o r talán nincs félreértés. É s azt sem értik félre, hogy mit „ism erek el” , vagy „en ged ek ” meg. M ert utána idézet következik a filozófiai lexikonból, mely a kommu­ nizmus m egfelelő fejlettségi fokán - , melytől persze, igen messzire vagyunk - lehetségesnek tartja a p olitika eltűnését életünkből. 58 �Micsoda indulatokat hívtam ki ezzel magam ellen! A t e leo l gikus gon­ dolkodásmódot a tisztelt vitapartnerek egy része akkora istenkáromlásnak tartja a defenzíva, a katasztrofizmus, a kautskyánus célvesztés kötelezőnek vélt divatja idején, hogy indulatukban már nem olvassák tovább az ember sorait korunk eretnekének - ez én volnék - , aki gyerekkora óta gondolko­ dása legközepében tudja a kommunista kiáltványt, s ezt semmi nem kezd­ hette ki azóta tudatában, jóllehet, sok mindenben megtanult kételkedni. Mert, hogy is folytatódott az a cikk? Úgy, hogy lám, a lexikonban a köztudott szintjén is megfogalmazódik az, amit mint majdani lehetőséget, mint teleologikusan tételezettet, magam is elfogadok ugyan, de csak „plátói messzeségbe” helyezve, de nem ránk, mai emberekre, de nem, de legkevés­ bé sem a mai és holnapi költőkre nézve! É s most ismét szó szerint idézem soraimat: „Sem m iképpen se szeretném - szándékomat, illetékességi körö­ met meghaladóan - kisebbíteni azokat az eredményeket, amelyeket a szoci­ alizmus céljait követő Magyarország ezen a téren - a demokratikus fóru­ mok megteremtésének terén máig elért. Mégis, a közéleti demokráciának, a hazai hírközlésnek, vagy akár csak az emberi mindennapos érintkezés szociabilitásának és demokratizmusának túlbecsülését érzem k i ezekből az ér­ vekbő l” - , mármint azokéból, akik szerint a költészet politikai töltése fö­ löslegessé vált. Más szavakkal: az eredményeket elismerve sem vagyok haj­ landó apologetikusan beszélni a napjainkig elért szocialista demokráciáról, mely olyan tökéletes, hogy immár nyugodtan rábízhatom magam a politi­ kusok döntéseire, a tévé s az újságok minden szavát, minden kommentárát vakon elhihetem, egyenjogúnak tarthatom magam a packázó hivatalnokkal, a hatalmaskodó fölöttessel, a nálam agresszívabb és a „finom an” manipu­ láló emberekkel. Nem ! Ebben a kaotikus, értékvesztéssel fenyegetett világ­ ban is szeretném a kezemben tartani sorsom fonalát, ha máshogy nem le­ hetséges, akkor a papíron, és ha úgy sem lehetséges, akkor a tudatom leg­ mélyén, ami már csak egyetlen ember szabadsága, de még mindig szabad­ ság; ezt tanultam legnagyobb citoyen-kortársaimtól, Jorge Sempruntól és Lengyel Józseftől, a háborúban bujkáló Vas István verseiből, Benjámin László, Tamási Lajos csakazértis-szocialista költészetéből - és így tovább. Nagyon nehéz egyetértve vitatkozni valakivel. A lényegben, a tárgyhoz tartozó lényegben ugyanis egyetértünk Gyertyánnal. Mégis vitatkoznom kell vele - , mert úgy tesz, mintha nem értenénk egyet. Ú gy tesz, mintha én ki­ felé csupán az állampolgári lojalitás nevében gyakorolt politikai megnyilat­ kozásokat tartanám kívánatosnak, befelé megelégednék valamilyen szubjek­ tív tisztességgel, amit olyannyira elismer - és ezért fogadja külön köszönetemet - , hogy egyenesen közös tanítómesterünk, Kom lós A ladár er­ kölcsi minőségével ajándékoz meg. Ú gy tesz, mintha szavaimból nem lett volna nyilvánvaló: azt szeretném, ha a magyar költők szabadságélménye, szabadságakarata nem csupán a belső, „le lk i” integritás dolga lenne a jövő­ ben, hanem továbbra is megosztanák azt embertársaikkal, ha nem a verse­ ikben, mert ebben valami megakadályozza őket, (erről jócskán lehetne töp­ rengeni, miért is van így!), akkor legalább a publicisztikájukban. A sza­ badság ugyanis nem csak az ember saját szabadságának szükséglete; szük­ ségletem a többi ember szabadsága is! Talán hangvételem radikalizmusát kevesellte Gyertyán Ervin? Talán egy vitaindító cikknek az a feladata, hogy problémák exponálása helyett, „lírai igénnyel és hevülettel” pótoljon radikálisan politizáló költői műveket? Nos, 59 �készséggel vállalom a legnagyobb fokú radikalizmust, amit az elmúlt évben nyilvános hazai fórumon hallottam. A Magyar Televízió műsorában mondta a kilencvenéves Szent-Györgyi A lb ert: „A z t mondják, a tudós ne politizáljon. Hát, ki politizáljon? A zok a barom politikusok? Elpusztítanák a világ o t!” Szerénységre kötelez, hogy én nyilván nem használhatok olyan szavakat, mint a tudós, akinek világraszóló tettei voltak a Hitler-ellenes politikai harcokban is, a tudományos életben is. D e annyit mondhatok: „ Azt mond­ ják, a költő ne politizáljon. Hát ki politizáljon? Azok a politikusok? E l ­ pusztítanák a világot!” Szent-Györgyi Albert személye minden mai politi­ kust önkéntelen főhajtásra kell, hogy késztessen, még a saját lakóhelyén is, ezért hangozhatott el a televízió nyilvánossága előtt ez a kemény mondat. Nem is tiltakozott semmiféle Edw ard király, mondván: „M áglyára! el! igen kemény —” , mert önlejáratás nélkül nem tiltakozhatott volna. SzentGyörgyi szavait nemcsak tekintélye okán kell tisztelnünk. Hanem azért, mert minden gondolkodó, minden művész, minden értelmiségi és minden közösségi ember illetékességét, jogát, ha ugyan nem kötelességét kiáltotta világgá. Nem tudom, akad-e valaki, közíró kollégáim között, aki majd „váteszi” , „tizenkilencedik századi” és így „korszerűtlen” magatartásformának nyilvánítja a tudós szavait. Szívesen vállalom a radikálisabb magatartásformát, ha Gyertyán úgy kívánja. Ám a realitásokat, az adott körülményeket is tiszteletben kell tar­ tanom, nemcsak a radikalitás elvét. A mai, reformokért kiáltó korban erre van szükség; a mai helyzet úgy kívánja, hogy ne kockáztassuk, hanem szí­ vósan tágítsuk a demokratikus jogok körét. A költők politikai bátorságát mindig tiszteltem, nem kívánnám mesterségesen szítani, mint valami szur­ koló a gladiátorokét az arénában. Én pusztán féltem a jogaikat a politizá­ lásra, s tőlem telhetően védem és megbecsülöm, amit eddig elértek, meg amit ezután elérnek. A reformok embere - mint azt egyik vitatársam böl­ csen megjegyezte - mindig egyszerre törekszik a már elért eredmények megtartására és az újak kivívására. M a senki nem foglalkozik azzal a kér­ déssel, hogy miért, mely pillanatban, minek a hatására alakult úgy, hogy irodalmi „ellenzékről” beszélhetünk. D e miközben ezt az áldatlan helyzetet egyre éleződni látom, akárkinek legyen igaza, azt az aggodalmamat sehogy sem hallgathatom el, hogy a feszültség növekedésével egyre inkább veszélyb e kerülnek azok a korábbi vívmányok az irodalmi, szellemi közéletben, amelyekért néhány - manapság „ellenzékiként” elkönyvelt - író is fárado­ zott. Aggaszt az irodalom különösen a költészet - társadalmi „aláminősítése” is. Lehet, hogy igaza van Szerdahelyi Istvánn ak: „M i van, ha - nem napjainkban, hanem irodalomtörténeti léptékben is érzékelhető id ő óta - a költészet egésze került hullám völgybe? Ha a politikai költészet apálya csak e nagyobb mozgás része? . . . mert egy m űfajváltás időszakát éljük? H a a kor, amelyben élünk, immáron más m űformákban kínál kedvezőbb lehetősé­ get, nem a lírának?” Igaza lehet, csak annak az ügynek szeretném meg­ nyerni vitatársam at: ne akarja sürgetni a líra halálát, amíg a líra él, ha­ nem inkább segítse életben maradni. Óriási energialehetőségek rejlenek benne továbbra is. Ha velem együtt elismeri - ahogy más alkalommal meg­ tette - , hogy például Ladányi M ihály költészete meg tudta őrizni a magyar politikai líra hagyományos tekintélyét s erejét, akkor talán ő sem mondja, 60 �hogy egy fecske nem csinál nyarat, hanem inkább velem együtt örül, mert íme, van egy igaz Sodomában. N o, de nemcsak egy „igaz” van, hanem gyönyörű listát írhatnék ide, a most már szeniornak számító Vas Istvántól, az ifjú Szőcs G ézáig, hanem tartanék attól, hogy valaki mindig óhatatlanul kimarad az ilyen rögtönzött névsorolvasásokból. M iért is ne örülhetne ve­ lem együtt Szerdahelyi István, ha majdan látná politikában is kiemelkedő lírikusaink utánpótlását, (melyben ma kétségtelenül elvi zavarodottság ta­ pasztalható, ahogy ezt a vita egyik - ifjú évjárathoz tartozó - költő részt­ vevője, Petőcz András szavai tükrözik)? M iért is ne örülhetne a szegénység ellen tiltakozó, békét követelő, a szocializmus eredeti értékfogalmaihoz szenvedélyesen ragaszkodó, korszerű hazafiságra és internacionalizmusra törekvő, a közösségi tulajdon sérelmei ellen tiltakozó költők új kirajzásá­ nak? Talán az érzelmeket sokallja, melyek a lírában mindezeket az elve­ ket, meggyőződéseket hordozzák, kísérik és kifejezésre juttatják? A z érzel­ meknek mindig jelentőségük lesz az emberi megnyilatkozásokban, a ráció sosem fogja mindenestül pótolni őket. Igaz, Gyertyán Ervin is érinti ezt az észcentrikus gondolkodásmódot, de más összefüggésben, s a racionalizmus elvéhez ilyen értelemben magam is ragaszkodom: „ Örvendetesen felértékelődött kulturális közvéleményünk­ ben a teoretikus irodalom, megnőtt az érdeklődés . . . a politológia, a szo­ ciológia, a história tudományai, a memoárok és v isszaemlékezések iránt. Mintha a csak líra i igénnyel és hevülettel politizáló népből, epikai és tudo­ mányos igénnyel is politizáló néppé lettünk volna, va gy legalábbis úton vagyunk efelé. D e ez önmagában nem magyarázza, nem magyarázhatja a politikai költészet háttérbe szorulását, hiszen . . . ez nem pótszer, nem pro­ tézis, hanem költői dimenzió, am elyben a l irikus közösségi élményei és cél­ jai fogalmazódnak meg, s amely nélkül egy költészet éppúgy csonka, egy­ oldalú, mint az individuális élm ényvilág - a szerelem, a családi érzés, a létélmény stb., stb. - megfogalmazása nélkül” . - Lám , ilyenfajta racionaliz­ mus és intellektualizmus mellett is fontosnak minősülhet az, hogy a politikai líra továbbra is az elismert költői megnyilatkozásformák közé számítson. Mert a politikai líra sem „lírizál” , különösen, ha korszerű. Mindemellett fontosnak tartom Gyertyán e gondolataihoz Héra Zoltán kiegészítő megjegyzéseit: „ A k ik a nagy költészet esztétikai problémaszint­ jén voltak politikai költők a legutóbbi három-négy évtizedben, . . . azok egész költészetükkel em elkedtek ki, Is nem csupán annak politikai részé­ vel. Bár némelyiküknél a hangsúlyelosztás olyanformán alakult, hogy szem­ betűnő lett a közérdekűség, a politikum nem külön szenvedélyük v olt, ha­ nem megkerülhetetlen, számukra nélkülözhetetlen eleme annak a kom plex világnak, amit mint saját költői világot kialakítottak, vonzódva, úgyszólván minden iránt, ami korunkban érvényes, eredeti alakzatokban felmutatható létdrám a.” S Héra Zoltán - nemzedéke legjobbjainak útját áttekintve - ki­ mutatja: a politikum ennek a teljes embert igénybe vevő létdrámának eltéphetetlen részeként formálódott verseikben, költői eszmélkedéseikben. Szerinte nem érdemes „tiszta politikumról” beszélni, miként politikamentes „tiszta költészetről” , vagy „tiszta esztétikumról” sem - a politikai vers a felszabadulás utáni években föllépő, forradalmi költőnemzedék kezén gyak­ ran nemcsak politikai, hanem szerelmi, esetleg családtörténeti, „panteisztikus” , vagy „kozmikus” költemény egyúttal. Esetleg - teszem hozzá - in­ kább tartozik az etika, mint a politika körébe. V agy egyformán mindket­ 61 �tőébe. Mint például az alig több mint huszonkét éves Petőfi verse, A világ és én (1845. január). Í me néhány sor belőle: „M egvetésem és utála­ tomnak Hitvány tárgya, ember, fa n e v e d !” ; Szolgazsarnok! vagy nyalod más talpát, A vagy talpad mással nyalatod” . S a záró sorok: „ É s ha tetszik engem fölem elned, Á m em elj fel, mint bálványodat; Ha fölültetsz fejed te­ tejére, M ajd kirúgom szolgafogadat!” K i tudná megmondani, vajon morá­ lis, vagy forradalmi töltése az erősebb? S mindezektől vajon elválasztha­ tó-e az esztétikai hatásfok, a nyelvi expresszivitás, a jóravaló agresszivitás lélektani működése? Héra Zoltán fölidézi tanulmányában a Kosztolányi kezdeményezte Adypört, s kimutatja: a „tiszta” politikum nem párolható le A dy költészetéből, mint tengerből a só, mert A dy kozmoszában a szerelemtől, az évezredes történelmi kínoktól, a nacionalizmust megcsúfoló, mert megszenvedett ma­ gyarságélménytől, európaiságtól képtelen elkülöníteni a politikát. Kosztolá­ nyi „hazafias” verse viszont - , melyet politikai költeménynek szánt - szen­ timentális, személyes hitel híján való munka, s ama érvelése, hogy Adynál több joga van a „nemzeti” költő rangjára, mert ősei részt vettek a szabad­ ságharcban - már-már komikus hivatkozási alap. Hozzá is tehetem: Kosz­ tolányi ezzel a „polgári” költő rangját is kockára dobta, mert az erény átörökölhetőségének feudális álláspontjára helyezkedett. Mindebben egyetér­ tünk Hérával, gondolom, Kosztolányi nélkülözhetetlen költői és írói v ív ­ mányainak közös megbecsüléséről el nem felejtkezve, hiszen ő írta a M a­ gyar költő sikolya Európa költőihez-t, a Költő a huszadik században-t, s még egy sereg közéleti verset, szatírát. Ám egy vitatható következtetésmód láncolatát is érzékelem Héra esszérangú írásában. Saját nemzedékéről, a N É K O SZ -ifjú ság költőiről úgy beszél, hogy ,,Többségükben paraszti környezetben felnövő plebejusok voltak, megpró­ báltjai az elmaradottságnak, a szegénységnek, a szociális igazságtalanság kirívó és ravasz-lappangó formáinak, azonkívül, hogy természetes beavatott­ jai minden életes rejtélynek és emelkedettségnek” . E z így nagyra értékel­ hető, mert nem öröklődésről van szó az eredetben, hanem személyes él­ ményekről, tapasztalatokról. Mégis figyelmeztetnem kell arra, ami e gon­ dolatmenetből és a továbbiakból kimaradt: ettől még senki sem lesz különb költő, ahhoz nyelvi talentum, költői megszállottság is kell, és az okossá­ got, a költői találékonyságot, a helyes gondolkodásra való képességet se hagyjuk ki a számításból. S a jellem erejét: ismeretes, hogy a két háború közt nemcsak Illyés Gyulák váltak ki ebből a környezetből, hanem mások is, akiket nem szívesen említünk. A költői teljesítményt nem determinálja szükségképpen a személyes eredet, a neveltetés, a környezet; itt is hatalmas jelentősége lehet az egyéni döntésnek, a szabad választásnak, az intellek­ tuális és etikai erőnek. A megszenvedettség nem szűkíthető le a fizikai kí­ nokra - az értelmiség, ha kisebb számban is, mindig kapott jelentős után­ pótlást a felsőbb osztályok önkéntes kivetettjeiből és „renegátjaiból” . Kosztolányi gondolkodása azért is erősen hibáztatható, mert azt mondja: Petőfitől elfogadja a társadalmi forradalmárt, a lázadót, mert a köznépből jött - Adytól nem fogadja el, mert nemesi származék. Ha ezt összevetjük a saját szabadságharcos őseire való hivatkozással, még kedvezőtlenebb lesz a kép a következtetésmódjáról: származási determinizmus ez. Sík Csaba is rokon szempontokra figyelmeztet: hasonló körülmények, ha­ sonló képességű egyéneket is eltérő erkölcsi értékű cselekedetekre ösztö62 �nözhetnek itt szembeállítja a megalkuvó, cenzorral együttműködő Tassát és a máglyát vállaló Giordano B runót. S megfogalmazza a maga csöndes módján a viselkedésbeli radikalizmusnál hatékonyabb gondolatot: „ A tör­ ténetből, ha idejétmúlt szerepek igazolása nem is, az a tanulság azonban mindenképpen kiolvasható: ahol az író csak fenyegetés, veszély vállalása árán gyakorolhatja mesterségét, az igazság kimondását, jelen van az írói erkölcstelenség lehetősége, a hivatását gyakorló ember jellem étől függetle­ nül” . Ehhez csak annyit: a jellem sem lebecsülendő ebben az összefüggés­ ben. A jellemtől függ, hogy miként él a tőle függetlenül meglevő „lehető­ ségekkel” . ☆ A vitaindítóban már jeleztem: „Szó sincs arról, hogy minél politizáltabb valamely költő lírája, annál értékesebb; ez vulgáris és szektás felfogás, me­ lyet az elmúlt korszakban szerencsésen meghaladtunk.” A magyar és világ­ líra legnagyobb alakjai rendesen azért lehettek kiemelkedő művészekké, mert az emberi teljesség színképéből a politikai, közéleti költészet színei sem hiányoztak életművükben. A politikumnak a költészet szempontjából, körülbelül ugyanolyan jelentősége van, mint a szerelemnek, a természetél­ ménynek, a családnak - és így tovább; alkat, helyzet, fogékonyság és v á ­ lasztás kérdése, hogy a mindnyájunkban meglévő emberi tartalom, milyen témakörben, az emberi létezés mely tartományában fejeződik ki egy-egy köl­ tészetben. Mégis előállt az a helyzet, hogy nem is olyan régen - kritikusi működé­ sem tíz-tizenöt évvel ezelőtti szakaszában még azért kellett csatározni szerkesztőkkel, régibb kritikusokkal és más közművelődési emberekkel, hogy a nem politizáló líra, magas esztétikai színvonal esetén, kapjon ugyan­ olyan polgárjogot, mint a politizáló (vagy legalább hasonlót), manapság viszont a politizáló líra rangjáért, megbecsüléséért kell szót emelni. Vitatársamnak, Tandori Dezsőnek lehet a legkevesebb oka arra, hogy nekem bizonyítsa: minden igaz líra „köz” -ügy, R ilke éppúgy, mint Brecht, Weöres éppúgy, mint Illyés, T rakl éppúgy, mint M ajakovszkij. S ahogy azt annak idején sorozatosan igyekeztem bizonygatni: Tandori éppúgy, mint Ladányi vagy Szentmihályi Szabó Péter. A költészet mindenkori paradoxona, hogy - ellentétben a „való világgal” - a költői univerzum lehet „k is” és lehet „nagy” univerzum, s ez körülbelül úgy magyarázható, hogy a végtelen­ ség „benne lehet” egy vízcseppben is, az összefüggő világóceánban is. V itáz­ va is mindig tiszteltem Tandori költői világát, stílusteremtő talentumát, költői szemléletünkbe fordulatot hozó - noha nem „kötelezően” követni való - újítóképességét. S minthogy semmivel sem igényel többet, mint a nagy és kis költői „világok” demokráciáját - , nincs is vele vitám. Más a helyzet Petőcz Andrással, aki merő konzervativizmusnak, idejét­ múlt közhelynek minősíti a politikai líra melletti kiállást, s az esztétikai „progresszió” elé vetett akadálynak tünteti föl. „N em napjaink igénye ez” - jelenti ki, miután kellőképpen jelezte toleranciáját minden irányban; sze­ rényebben hozzá is teszi: „nem kifejezetten az én igényem” . S egyebek közt így jellemzi a „m ai fiatal költészet” (ő beszél róla így!) egyik fő tö­ rekvését: „ . . . a klasszikus avantgarde irányzatokkal ellentétben, m elyek­ től nem volt idegen a politika felvállalása, a mai törekvések egyértelműen politikamentesek, kevésbé kifelé f ordulok, a költészet S Z Ö V E T É T és az �egyént vizsgá ljá k. . . mondandójuk szinte m indig elsősorban művészi és em­ beri, soha nem politikai. Erősödőben van a nyelv m int művészi közegfel­ fogás, és ez a társadalmi szerepvállalás tagadását eredményezi.” S Hogy mindezek újdonságértékét tovább fokozza: ,,A vizuális költészet kissé kéz­ műves jellegétől idegen a vátesz szerepe és a pátosz is” . Mintha tele volna líránk Váci M ihály óta patetikus „váteszekkel” ; mintha ezért ágáltam volna. Nemcsak Petőcz él azzal az érvelési móddal, hogy elővesz egy elavult közéleti líratípust - a váteszit - és azon veri el a port, hogy aztán helyébe állíthassa a politikai költészetet egészében elvető, mellőző vagy fölösleges­ nek beállító lírakoncepcióját. „M agasabb” helyekről is gyakran hallom ezt, aggódva azért az egészségesebb közművelődési állapotért, melyben a poli­ tikus a maga módján „partnere” volt a költőnek és viszont, noha mint Sík Csaba utal erre Vas Istvánt idézve (Magyar Józseffel és rokon gon­ dolatokat fejtve ki) volt már példa rá, lásd A d y és Jászi, G orkij és Lenin, vagy akár H eine és M arx esetét. Nem az a baj, hogy Petőcz Andrásnak nincs ínyére a politikai költészet - , ehhez minden jogát tiszteletben tartom. D e azt nem fogadhatom el tőle. hogy ennek érvényességi körét kiterjeszti líránk egészére. Tudomásul kell vennie: a poétikai divatok nem jobbak, mint a politikai divatok! S belát­ hatja: míg ő mai poétikai divatokat propagál, addig én nem valamilyen po­ litikai divatot, hanem általában a politizáló líra tekintélyét, rangját, lehe­ tőségeit igyekszem védelmezni. Hozzátéve, hogy a poétikai divatok, múló áramlatok sokszor termékenyítőleg hatnak a stílustörténetben, de csak ak­ kor, ha nem merevülnek dogmákká, ha merevségükben nem válnak érték­ kirekesztővé, s így - akaratlanul - haladást fékezővé. Így lehetett például előrelendítő erő a Nyugatosok lírájában a dekadencia. Végezetül köszönetet mondok mindazoknak, akik megtisztelték a folyó­ iratot, az olvasókat és személyemet hozzászólásukkal, konstruktív szándékú gondolataikkal. Nem idézhettem föl a vita egész menetét - a lényegre szo­ rítkoztam. A vitában előfordult, személyem elleni megnyilvánulásokat - , melyek a Palócföld 1985./3. számának második vitacikkében fordultak elő - felejtsük el. Külön köszönet illeti viszont a fölidézetteken kívül mind­ azokat, akik „vették a lapot” , és hajlandók voltak tovább gondolni, amit úgy lehet, nem eléggé szakszerű teoretikusként, de a magyar költészet iránti mélységes tisztelettel exponáltam: a citoyen-magatartás korszerű v áltozatainak megbecsülését, emberi szükségét, a teljességből ki nem hagyható politikai aktivitás értékének tudatát. S , nemcsak M agyar Józsefnek, KassaiVégh M iklósnak, K arikó Sándornak, Simor Andrásnak, Németh János Ist­ vánnak, Csepeli Szabó Bélának, Kerékgyártó T. Istvánnak tartozom kö­ szönettel, akik értékes gondolatokkal álltak ez ügy mellé (vagy akár Petrőczi Évának, aki félreértett és főleg a saját verseiről beszélt), hanem Pe­ tőcz Andrásnak is, aki második cikkében fölülbírálja saját álláspontját, s belátja, hogy ma is van a magyar költészetnek olyan területe, ahol minden leírt szó politikai tett, harc a létért, a magyarul szólás jogáért. H a sem­ mi más eredménye nem lett volna e vitának, mint ez a belátás, már meg­ könnyebbülhetnék. 1 985. dec. 1 5 . 64 �E SZÁMUNK SZERZŐI A lfö ld y Jenő kritikus (Budapest); D r. Bakó Ferenc muzeológus (E ger) ; Csáky K ároly tanár (Ipolyság, Csehszlovákia) ; D r. Kapros Márta muzeológus (Balassagyarm at); Kriston V ízi József muzeoló­ gus (Kecskemét); N agy Zoltán tanár (Salgótarján); D r. Praznovszky M ihály muzeológus, a Nógrádi Sándor múzeum igazgatója (Sal­ gótarján); Varga Csaba író (Budapest); Vonsik Ilona muzeológus (Salgótarján) ; D r. Zólyom i József muzeológus, a Palóc Múzeum igaz­ gatója (Balassagyarmat). A SZERKESZTŐSÉG TAGJAI: A SZERKESZTŐBIZOTTSÁG ELNÖKE: Dr. Bacskó Piroska (cikk, tanulmány) Dr. Horváth István Kojnok Nándor (szépirodalom) A SZERKESZTŐBIZOTTSÁG TAGJAI: Dr. Praznovszky Mihály (hagyomány) Csík Pál Dr. Fancsik János Füzesi István Németh János István Dr. Szabó Károly Dr. Tamáskovics Nándor Tóth Elemér A N ó g rád M egyei F ő sz e rk e sz tő : T an ács B A R A N YI V B Czinke Ferenc (művészet) Pál József szerkesztő (kritika) Főszerkesztő: B A R A N Y I F E R E N C m ű v e lő d é si FE R E N C . o s z t á ly á n a k S z e rk e sz tő sé g : la p ja , 3 10 0 S a lg ó t a r já n , A ran y Já n o s út 2 1. T e le fo n : 14 -3 8 6 . K i a d j a : a N ó g r á d M e g y e i L a p k i a d ó V á l l a l a t . F e l e l ő s k i a d ó : B álint Tamás i g a z g a t ó . T e r je s z t i a M a g y a r P o s t a . E lő f iz e t h e t ő b á r m e ly h ír la p k é z b e s ít ő p o s t a h iv a t a ln á l, a p o s t a h ír la p ü z le t e ib e n és a H ír la p e lő fiz e t é s i és L a p e llá tá s i Iro d á n á l ( H E L I R ) B u d a p e st V . , Jó z s e f n á d o r té r I . 19 0 0 - k ö z v e t le n ü l, v a g y p o s t a u t a l­ v á n y o n , v a la m in t á t u t a lá s s a l a H E L I R 2 1 5-9 6 1 6 2 p é n z fo r g a lm i je lz ő s z á m r a . E g y e s sz á m á r a 16 F t , e lő ­ fiz e t é s i d íj fé l é v r e 48 F t, egy évre 96 F t. M e g je le n ik k é th a v o n ta . Kéziratokat és rajzokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. ISSN : 0555-8867. Index: 2 5 -9 2 5 . K é s z ü lt a N ó g rád M egyei F. v .: K elem en G ábor N y o m d a ip a ri ig a z g a t ó . 8 6 .4 2 6 19 V á lla la t N . S. s a lg ó t a r já n i te le p é n , 5 ,6 ( A / 5) ív t e r je d e le m b e n . �Ára: 16,— Ft � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Original Format The type of object, such as painting, sculpture, paper, photo, and additional data Papír Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - 1986/1. szám Subject The topic of the resource Társadalompolitika Irodalom Művészet Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Baranyi Ferenc Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1986 Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye 1986 Baranyi Ferenc Palócföld https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/fb8069142812f11193c7992b3361caf8.pdf 431a6fd494629101ed7ca1a5051d7daa PDF Text Text �Tartalom X X . É V F O L Y A M , 2. SZÁM 1. Tóth L á s z ló : . . . mereng a dán királyfi (vers) 3. Bóc Imre: Haladék-nap (novella) 11 . Endrődi Szabó Ernő: Súlyos szómolnárok (vers) 12. Siklós László: Otthon-talanul (novella) 18. Lukács Gergely Sándor versei ABLAK 20. Simor András: Venezuelai költők V A L Ó SÁ G 25. Kerékgyártó T. István: Értékek a mai társadalomban (tanulmány) 34. Horváth István: A karavánnak pedig előre kell haladnia 37. Szeróczki Bertalan: Önszervező közművelődést! 40. Korill Ferenc: A reformoknak is megvan a maguk sorsa? 46. Hortobágyi Zoltán: A Palócföld megkérdezte Kelemen Gábort__ É L Ű M ÜLT 48. Praznovszky Mihály: „Az Élet a Történelem tanítómestere” (Interjú B elitzky Jánossal) 56. Belitzky János: Ezer év előtti néprajzi emlékek a Palócföld névanyagában T Ö R T É N E L M I F IG Y E L Ő 63. Péter Katalin: Esterházy Miklós; Pölöskei Ferenc: Tisza István (Romsics Ignác) M ÉRLEGEN 65. Laczkó Pál: Próza-olvasónapló 74. Zoltai Dénes: Egy írástudó visszatér (Csongrády Béla) 77. A Lukács-vita (Németh János István) 80. Kardos András: Utópiák és kínok kertje 84. Sz. Haltenberger Kinga: És mégis élni k e ll... 88. Réti Zoltán: Szabó Vladimír kiállításának megnyitóján 91. Magyarország felfedezése (Horpácsi Sándor) A címoldalon BAD ACSO NYI SÁNDOR grafikája (részlet): a 17. o. SZABÓ TAM ÁS, a 19. o. M UZSNAY ÁKOS, a 33. o. és 45. o CSEM NICZKY ZO LTÁN kisplasztikái láthatók. (Válogatás a 16. salgótarjáni tavaszi tárlat anyagából.) A 48. oldalon dr. B elitzky János portréja. (Fotó: Buda László.) �TÓ TH LÁ SZ LÓ ...mereng a dán királyfi (A M Á SIK ) Kitörné csontom rácsait húsom falán dörömböl egy másik ember s ha tudna kibújna a bőrömből Kibújna és futna tőlem menekülne messzire és én kíváncsian nézném nélkülem élni bír-e É n : a semmi dobhártyája. A semmi szeme, mellyel rálát a meglevőre, s a nemlevőre is. Én. Hányszor mondom: én, én, én, én. Én. Mi van e mögött? M i van e szó mögött, s a mögött, hogy annyisszor mondom: én. Én, én, én, én. D e mégsem hagyhat el ő soha hiszen teste az enyém és bármelyikünk szóljon is mindketten azt mondjuk: én (A Z E G Ü N K ) E gy őrülttel társalkodom napok óta vele élek azazhogy bennem él nem sejti senki a létezését Én. Hányszor mondom: csak én tudom én, én, én, én. Én. hogy velem van szüntelen Mi van e mögött? beszélek hozzá és visszaszól Mi van e szó mögött, leheletétől megolvadnak a kövek s a mögött, a kiürült űr felzeng szavától hogy annyisszor mondom: hajam színe a haja színe én. Én, én, én, én. s az ő szeme villan a szememben É n : kőbe hajló rózsa. a mozdulataitól oly jellegzetesek É n : végsőt csobbanó sivatag. a mozdulataim Csontra meztelenedett ujj, hanghordozása alapján ismerni rám s a köréje tekert ha megszólalok hajszál, egy őrülttel társalkodom napok óta mely sosem volt senkié. én kérdezek - ő válaszol Szemüregem kiszikkadt tenger medre,. azután ő kérdez - s én felelek nem tudom mit akar mélyén a fényben fel-felcsillanó kagylóhéjak, nem tudja mit akarok felnézek az égboltra s azt mondom: kihűlt képek, megíratlan metaforák „A z egem az eged” holt meteorjai. s ő azt: É n : kozmosz remegése, dübörgése. „A z egünk” (ÉN ) 1 �(M IN T T E M E T I) A halott fölkél az ágyból kiballag a fürdőszobába tükörbe néz s az arcomat látja benne fogat mos törülközik általam mindenütt a nyomomban van reggelizik velem az asztalra könyökölök tenyerembe rejtjük a fejünket velem együtt ül a vécén beszél a számból érdemeim erényeim néki köszönhetem vétkeimért őt okolom lépteim koppanásában is az ő léptei énekelnek döglött macska nyávogását hallom a fülével kővé merevült virág illatát szívom magamba az orrával s a szemével látom mint temeti be magát földdel egy béna sírásó (E G Y M Á S S A L S Z E M B E N ) Ülünk egymással szemben és nem látjuk egymást. Mintha nem ugyanabban az időben ülnénk egymással szemben, hanem néhány éves, évszázados eltéréssel. Mintha nem is ugyanabban a térben. Mintha úgy ülnénk egymással szemben, hogy egyikünk már rég nem él. Vagy úgy, mintha még meg se született volna. Mintha egyikünk egy másik időből, s egy másik térből hajolna át ebbe a mostaniba. E gy másik létből. Ebbe a mostaniba, melyben egymással szemben ülünk, és nem látjuk egymást. Beszélgetünk egymással és nem halljuk egymást. Noha, visszanézünk a másikunkra és visszaszólunk neki. (Húsa-foszlott koponyáját tartva kezében mereng a dán királyfi.) 2 �B Ó C IM R E Haladék-nap G oldberger István és Weisz Tibor bajtársaim emlékének, akiket 1944. március 27-én végez­ tek ki a lyoni Fort de la Duchére erődben. Ha felébredek, hunyorgó szemem először a tapétát látja. A tapéta apró virágmintás, kék alapon kis, rózsaszínű virágok. Hasonlítanak a szegfű­ höz. Oeillett, így mondják a franciák. Oeil - szem, oeillet - szemecske? Lehet. Sok kis szem, mind engem néz. M it néznek rajtam. Igen, itt fe k ­ szem a homorúra süppedt matracú vaságyon és élek. M ég élek. M it keresek én itt? Idegen szobában, idegen országban? Idegen háborúban. Idegen há­ ború? Nem, nem idegen. A z én háborúm. M ert ellenem irányul - ellenem is - és én védekezem. Védekezve támadok. V agy tám adva védekezem? Mindegy. H a csak védekeznék, ők lennének az erősebbek, ha támadok, ha támadunk, mi vagyunk azok. Mert mienk a meglepetés előnye. A m íg még élünk. Van, aki már nem él. Sokan nem élnek már. Látom magam előtt az arcukat, ahogy félálomban a tapétát nézem. A z ő szemük néz rám? Sok szegfűszem. A tapétát látom, ahogy hunyorgok és az ággyal szemközti falon azt a nagy, bizonytalan körvonalú foltot. Valam ivel a mennyezet alatt kezdődik és majdnem a falfelület közepéig ér. A folt enyhén barnás színű és bár kör­ vonalai bizonytalanok, mégis élesen válik el a tapéta kék alapszínétől. V a ­ jon melyik elődöm, a szoba melyik lakója hagyhatta itt emlékbe? Mi lehe­ tett ennék a foltnak a története? Hogyan keletkezett? É s rólam milyen emlék marad majd ebben a szobában? A z a négy kis karika a festett pu­ hafaasztal linóleumborítóján, melyet petróleumfőzőm átforrósodott lába­ zata égetett? Könyveket raktam rá, hogy a háziasszony észre ne vegye. Nem mintha félnék tőle. D erék asszony. A szobáért ugyan kissé borsos árat kér, de ebbe már beszámítja, hogy nem jelent be a rendőrségen. Kockáztat. Nem is keveset. Igaz, én is óvatos vagyok. Igyekszem nem lebukni. Hamis ira­ taimban nem is szerepel ez a címem. Így nem valószínű, hogy felfedjék. H a csak valam elyik szomszéd nem jelent fel. Úgy tudják, diák vagyok, ebben az egyetemi kisvárosban sok a diák, nem tűnik fel. Valóban az is vagyok. Azaz csak voltam. Am íg nem kellett bujkálni. Ha tudnák mit csi­ nálok délutánonként, vagy esténként... Azt már nem kockáztatnák. Nézem a foltot a tapétán. Meghitt barátságban állok ezzel a folttal. Mert ez különös, mondhatnám különleges folt. A z én foltom. M indig más alakot vesz fel. Am ikor fél éve a szobát kivettem és először megláttam, féltem tőle. A z első este - akkor még kora ősz volt - a szoba félhomályá­ ban vicsorított felém. Gestapós feje volt. Féltem a szobától is. Első illegá­ lis lákásomtól. A szállodában már nem maradhattam. Kétszer is keresett ott a rendőrség. Ilyenkor elbújtam a szálloda elhagyott padlásterén. A sok ócska 3 �lom között. Mert akkoriban már előre tudtuk, ha értünk jönnek, ha razzia készül. A Mozgalom jelezte. A Todt-szervezet munkaszolgálati behívója után aztán végképpen el kellett tűnnöm onnét. A z első időkben féltem a szobától. M it csinálok, ha jön a razzia? H a­ gyom magam elhurcolni a későbbi menekülés halovány reményében, vagy védekezem? A falhoz lapulva pisztolyt rántok és lövök? Akkor belém eresztenek egy sorozatot és újabb folt keletkezik a tapétán. Annak milyen slakja lesz? Később megnyugodtam. Ebben a külvárosi házban, a manzárdszobában nem keresnek. Minden házat mégsem kutathatnak át. Hányan élnek még rajtam kívül illegálisan a városban? Hamis papírokkal, be nem jelentett lakásokban? Lehetnek több ezren is. A z egyetemre persze már nem lehet bemenni. Ott elkaphatnak. A z első hetekben nem is mertem a szobában maradni. Csak aludni jártam fel. A kkor éreztem biztonságban magam, ha már elhagytam a házat. Most, mintha megfordult volna a helyzet. Itt érzem biztonságban magam, a bi­ zonytalan, veszélyekkel teli külvilágtól, a várostól, az utcáktól, a vasúttól, a gyáraktól elszigetelten. Itt nyugszom meg, ha egy-egy vállalkozásunk reszkető félelme után végre visszatérek: no, ezt is megúsztam, ezen is túl vagyunk! A folt alakváltozása csak hetekkel beköltözésem után kezdődött. Addig mindig gestapós fej maradt. E gy este figyeltem fel rá, mennyire hasonlít a kurszki körzet térképéhez. Amelyre aznap tűztem fel a megindult offenzíva előre, felénk, nyugat felé haladó gombostűit. Szemből nézve a folt bal oldali széle pontosan rajzolta a keleti front vonalát. Am ikor Alexet elfogták a foltnak halálfej alakja volt. A szemüregek he­ lyén mintha sötétebb lett volna, mintha sűrűbbek lettek volna ott a barná­ vá színeződött szegfűminták. A szemüregek engem néztek, A lex szemével, akivel néhány napja még a Rue Lafontaine-en sétálva beszéltük meg a más" napi vállalkozás tervét. Amelyen aztán elfogták, majd röviddel utána k i­ végezték. A folt ezután szinte minden alkalommal más és más alakot öl­ tött számomra. Mást ábrázolt reggel, és mást este, mást, ha borús, és mást ha napos volt az idő, mást vállalkozás előtt, és mást, ha visszatértem a vállalkozásról. Volt, hogy Országházunk kupolájának formáját utánozta, volt, hogy a kis termoszhoz hasonlító olasz kézigránát mezét vette fel. azét a gránátét, mely délután még a zsebemben lapult. Láttam már szárnyait kiterjesztő madárnak, mely szabadon repül egy szabad égen, a tapéta kék alapú egén, és láttam fürdőkádnak, melybe a vallatás során a fulladás ha­ táráig merítik a megkínzottak fejét a Gestapón. H a felébredek, hunyorgó szemem először a tapétát látja. É s a tapétán a foltot. M ég félig lehunyt szemmel nézegetem, óvatosan pislogva, vajon kit is, mit is ábrázol ma reggel. Ettől függ milyen lesz a nap. A folt ma hall­ gat. Nem ölti magára sem az elnyomás, sem a szabadság, sem a múlt em­ lékeinek, sem pedig a jövő vágyainak formáját. Egyszerű, bizonytalan korvonalú, alaktalan folt marad. A mai nap szimpla hétköznapnak ígérke­ zik, a leghétköznapibb hétköznapnak. Olyannak, mint mindazok, amelye­ ken nem megyünk vállalkozásra. Amelyeken mi is úgy élünk, mint a töb­ biek, a civilek, azok, akiknek legális irataik vannak, akik legális otthonok­ ban laknak, és legalitásuk biztonságosnak vélt, ám valójában bizonytalan létébe merülnek. 4 �A szoba hideg. Előző este, a végrehajtott vállalkozás izgalmától és a bel­ ső feszültség feladat elvégzését követő hirtelen oldódásától fáradtan zu­ hantam az ágyba. Nem volt kedvem, s erőm a kis vaskályhát begyújtani, mely úgyis csak addig melegít, amíg ég benne a tűz. Így hát a szoba áthűlt, kint már tél van, az Alpok vidékén hamar köszönt be a tél. A hegye­ ket hó borítja, komorak és sötétek, most szinte ránehezednek a városra, melynek völgyét körülzárják. Nyáron mintha barátságosabbak lettek volna. V agy csak én látom így? A napsütésben szikrázó hó is barátságos lehet. De nyáron még nem voltak itt a németek, még nem volt itt a Gestapo. Most itt vannak. A hegyek számára közömbös, számomra nem. Végered­ ményben mindegy, hogy nyár van-e, vagy tél. Nem ezen múlik. M it kezdjek ezzel az ajándékba kapott nappal? É s egyáltalán: ajándék­ ba kapott nap-e ez a mai? A Szervezet számára ez a nap céltalan és értel­ metlen, mert mára nem terveztünk vállalkozást. É s számomra? M ikor is élünk mi valójában? A vállalkozások jelentik-e számunkra az életet, vagy a vállalkozások közötti napok, órák? M ikor teljesebb az éle­ tünk? Kockázat közben, vagy utána? Nem, mégis csak ajándék számomra ez a nap. M a nem kell félnem a kockázattól, pontosabban alig kell félnem. Mert kockázat mindig van, csak ma kisebb, mérhetetlenül kisebb a v e ­ szély. Persze azért fennáll. Lebukhatok, nyomomba szegődhetnek, elkap­ hatnak egy utcai razzián. A hamis iratok valam iféle védelmet nyújtanak ugyan. Ám teljesen bízni nem lehet bennük. Minden hamis papír csak ad­ dig biztos, amíg nem kérik. Figyelni kell, állandóan figyelni. Nem követ-e valaki, nem látok-e valahol csoportosulást. Attól a perctől kezdve, hogy el­ hagyom a házat, addig a percig, amíg vissza nem érkezem, feszülten kell figyelnem. M it kezdek ezzel az ajándékba kapott nappal? Mondhatnám, hogy egy nap életet kaptam. M a élhetek kedvem szerint. Elmehetek moziba meg­ látogathatom a fürdőt, levágathatom a hajamat, ebédelhetek, vacsorázha­ tok valam i vendéglőben, sétálhatok az utcán. D e milyen élet ez? A kö­ vetkező vállalkozásra várva? Nem egyéb, mint haladék a halálra. Itt áll előttem ez a haladék-nap. Mit kezdjek vele? A felkelés ceremó­ niája következik, az összes előírt, belémnevelt és belémidegződött rituá­ léval, mosdás, fogmosás, cipőpucolás, fésülködés, reggelikészítés, napról napra ismétlődő cselekedetek, gesztusok monoton sora. Gyakran tartal­ muktól megfosztva, ha figyelembe vesszük, hogy milyen körülmények kö­ zé ékelődnek. Annak a német tisztnek, akit két hete lőttünk le, nem volt-e mindegy, hogy aznap reggel mosott-e fogat, vagy sem? Ha a következő vállalkozásnál ott maradok, nem mindegy, hogy kifényesítettem-e aznap reggel a cipőmet? A z ideiglenes lét bizonytalan légkörében meginog a min­ dennapi cselekedetek értelmébe vetett hit. Mint ahogy ezeknek a - lát­ szólag az életet jelentő - vállalkozásmentes hétköznapoknak a tartalma is tartalmatlan, kitöltetlen, és kitölthetetlen, mert minden csak átmeneti és ideiglenes, éppen ezért jelentéktelen, nem bír fontossággal. Ezekkel az üre­ sen teli napokkal, órákkal szemben csak a vállalkozások állnak, melyek során az idő tizedmásodpercekre bomlik és olyan sűrűvé válik, mint az iz­ zó, cseppfolyós állapotból lehűlő acél. Egyszer még gyermekkoromban, mikroszkópon figyeltem egy életparányoktól nyüzsgő vízcsepp kiszáradá­ sát. A teljes száradást megelőző másodpercekben az élet lelassult a tö­ ménnyé való cseppben, minden mozgás saját fékezett torzképévé vált, mi­ 5 �előtt a pusztulás mozdulatlanságába dermedt. D e nem, ez így nem áll a vállalkozásokra, mert a sűrűsödő idő ilyenkor nem lelassult, hanem szá­ guldott számunkra. A tizedmásodpercek és másodpercek nem percekké, hanem órákká összegeződtek. Itt áll előttem ez az ajándék-nap, ez a haladék-nap. M it kezdek vele? Lassan, habozva megyek le a fakorláttal szegélyezett csigalépcsőn. Tizen­ hat lépcsőfok az első emeletig, ahol magyar család bérli a szobát. A z ő révükön jutottam lakáshoz. Onnét huszonhét lépcsőfok a földszintig, ott a háziak laknak. Sokszor megszámoltam már. Am ikor először feljöttem raj­ tuk, már akkor is. Ha páros szám, akkor szerencsém lesz, izgultam ma­ gamban az utolsó lépcsőfokig. Páros volt. A lépcsők ma már félelmet kel­ tenek bennem. Félek, ma is, lefelé menve, a külvilágtól, ahová ezek a lépcsők vezetnek. „Bonjour Madame, hűvös napunk van ma” - üdvözlöm a lakása ajta­ jában álló háziasszonyt. K ilépek a házkapun és átvágok a kerten - itt ás­ tam el vaskazettába zárva valódi irataimat, útlevelemet, egyetemi indexe­ met. A kopasz fák deres ágai súrolják arcomat, ahogy végiglépkedek a ker­ ti ösvényen. A kertkapu csikorogva nyílik, rég nem olajozták. Kulcsom van hozzá, akárcsak a házkapuhoz. E z a nyikorgás mindannyiszor megrémít, valahányszor valam elyik vállalkozásunkról már a kijárási tilalom idejében térek vissza, a néptelen utcákon, kertek között osonva, a falakhoz tapad­ va, minden neszre feszülten figyelve. A kihalt éjszaka sűrű csendjében a nyikorgás visszhangzó dübörgéssé erősödik, amelyre válaszul bármikor ott lapulhat egy arra menő járőr „H a lt! W er d a ?” végzetes kiáltása. Villamos visz a városközpont felé. Piros villamos. Csönget, csenget, csi­ lingel. Mintha mi sem lenne. Pedig útja ott visz el a német laktanya előtt, melynek kapujában ott strázsál az őr. A megállóknál gyéren felszállingózó utasok mogorva arccal ülnek le. Fatalpú cipőjük kopog, amint végigmen­ nek a peronon. Leülnek, üres tekintettel néznek maguk elé. Figyelem őket. Néha eljátszom velük a „k i kicsoda” játékot. Próbálom kitalálni, ki mi­ lyen ember lehet, mi a foglalkozása, melyek családi körülményei, mire gondolhat. M a erre nincsen kedvem. Ostobaság. Persze lehet, hogy közben valam elyik ugyanezt játssza velem. Vajon milyennek láthat? É s vajon, mi­ lyennek látnám magamat, ha itt ülnék magammal szemben? A villamos visz a városközpont felé. Sűrűsödnek a házak, sűrűsödnek az élelmiszerboltok előtt kígyózó sorok, a felszálló utasok, sűrűsödik a levegő. A kereszteződés után a villamos élesen jobbra kanyarodik, kerekei csiko­ rognak a lekoptatott síneken. Kinyújtott sikolyukat visszhangozzák a szűk utca házfalai. A Piacé Condorcet-i végállomáson szállok le. A négyszögletű kis tér majdnem teljesen zárt, a házak úgy veszik körül, szigorú rendben, mint a kaszárnya falai az udvart. Ezt a teret könnyen lezárhatja a razzia, elég a négy sarkon kivezető utcákat elállni. Ám én tudom, hogy a nagy kávéház melletti ház átjáróház, annak udvarán keresztül egy másik házba lehet jut­ ni, és onnét a Grande Rue-re, ki lehet bújni a hálóból. Mint ahogy a város úgyszólván valamennyi átjáróházát ismerem. Átvágok a téren, a Rue de la Poste irányában. Nem jó utca. Keskeny, ráadásul elég hosszú szaka­ szon nincs mellékutcája, amelybe be lehetne kanyarodni. Igaz, ott a főpos­ ta. három kijárattal, ez azonban csak akkor hasznosítható, ha valaki kö­ vetne és le akarnám rázni. 6 �M ár jó ideje képtelen vagyok másnak látni az utcákat, a házakat, mint terepnek. Terep az egész város. M ikor, hogyan vált azzá? Am ikor az öszszeomlás után ide menekültem, a kettéosztott ország „szabad” zónájába, azonnal megejtett a városka varázsa. Első nagy felfedezésem volt, hogy a város bármelyik utcájában, nem is oly távoli perspektívájában ott maga­ sodtak a hegyek, az Alpok, melyeket addig - az ideérkezés svájci átutazá­ sát leszámítva - csak hallomásból ismertem. Mintha ölelő karjaikba zár­ nák a várost, óva minden veszedelemtől. Csak később, fokozatosan fedez­ tem fel a város rejtett kincseit. A z óváros ódon házait, girbe-görbe ut­ cácskáit, a félelem és gáncs nélküli Bayard lovag szobrát, az öreg fák lombjai alatt meghúzódó parkokat, a várost átszelő két folyó hídjait, a bástyára felvivő kötélpályát, az egyetem vidám és gondtalan diákéletét, melyet még később is alig zavart meg az olasz megszállók - magukat a szö­ vetségeseknek bármikor megadni kész - serege. M a már csak terepet látok a terekben, az utcákban, a házakban. M elyik miért alkalmas vagy alkalmatlan egy-egy vállalkozás végrehajtására, honnét lehet feltűnésmentesen megközelíteni őket, miképp lehet onnét a vállal­ kozás után elmenekülni. M elyik ház kapumélyedése nyújt védelmet, ha összecsapásra kerül sor. Megfelelő-e az élelmiszerjegy-elosztó iroda elhe­ lyezkedése ahhoz, hogy a fennmaradásunkhoz szükséges jegyeket onnét el­ rabolhassuk. M elyik pad a téren, melyik kávéházi terasz, vagy melyik ut­ casarok a legalkalmasabb találkozóhelynek. Terep az egész város, alig van olyan pontja, amelyhez ne fűzne valam iféle terepkapcsolat. Most is, itt a Rue de la Poste-on, amellett a ház mellett visz el utam, amely előtt Jacques lelőtte a milicistát. Ott állt a szemközi járdán a „Chez M argot” divatárubolt előtt a fedezet, köztük én is, életem első me­ rényletén. A „Chez M argot” kirakata nem változott. Ugyanaz a néhány nyakkendő, sál, zokni van kint most is, mint akkor. A z árcédulára azt is ráírták, hogy hány textilpontot kell leadni értük. M it gondolhatott magá­ ban a „Chez M argot” tulajdonosa, amikor a lövések hallatára, sietve le­ húzta üzlete redőnyeit? Nézegetem a kirakatot, és közben a kirakatüveg visszatükröződésében rutinszerűen figyelem, nincs-e valaki a nyomomban. A Rue da le Poste az árkádos G rande Rue-be torkollik. A késő délelőt­ ti órák ellenére itt már nagy a forgalom, ez a város üzletutcája, sodródom a tömeggel. Itt-ott egy-egy német egyenruha tűnik fel, s ez nem zavar, ők is sétálnak, nézelődnek. Szolgálaton kívül vannak, akárcsak én. A Grande Rue-ből egy kis átjárón - passage-nak mondják a franciák - át lehet jutni a városi parkba. A rra veszem az utam. A park szinte nép­ iden ezen a hideg októberi napon. A sétányokat hó borítja, a bokrok de­ resek, a fákon vastagszik a zúzmara. Lesöpröm az egyik padról a havat, leülök. Rövid, bélelt zekém - canadienne-nek hívják - melegít, a nap is kibújt, nem fázom. Csönd van és nyugalom, a hókristályok vakítva v e ­ rik vissza a napfényt, mintha béke lenne. Egyszer majd kitavaszodik, be­ köszönt a nyár is és ezen a pa don sokan ülnek még. Akkorra talán már valóban béke lesz. K i éri meg közülünk? A pad bizonyosan. Megsimoga­ tom. Közben kezem a havat markolja, hógombócot gyúrok. Jó lenne hó­ labdázni, csak nincs kivel. Messzire elhajítom. A hólabda reménytelenül halad végig kezem szabta röppályáján és hullik a semmibe. A kézigrá­ nátot is így kell elhajítani. Kibiztosítani, tízig számolni, és dobni. A német gránát nyeles, az olasz termosz alakú, az angol ananászformájú. 7 �sirályok éles sikolyát hozza a szél. Nem messze verébcsapat veszekszik egy kenyérmorzsán, még sincs béke. Köztük sem. A nagyszünetben az iskola udvarán hólabdáztunk. Pufi volt a céltábla. M i lehet vele? É s a többiek­ kel? Front, munkaszolgálat, ki él még közülük? Közülünk? Hogy szeret­ tük a telet! Korcsolyázás, szánkázás, a gesztenyésnéni a körúton! „Friss a maróni, ötöt tíz fillérért!” A közeli hegyekről szél indul, eleinte csak lágyan, alig érezhetően rezeg­ ted meg a fák ágait. Minden fuvallatára porszerűen hull le róluk a hó. E g y ­ re erősödő széllökések érik egymást, a hó most már szinte kavarog. Fázó­ san húzom össze prémgalléromat. Felállok. A Place Grenette felé indulok, lassan ideje lesz ebédelni. A közelben ismerek egy kisvendéglőt, hátsó termében jegy nélkül lehet étkezni. Nem olcsó, de tisztességes adagokat szolgálnak fel. Húst, valódi krump­ lival. Paul jön velem szemben, a túloldali járdán. A kis Paul, ahogy hívjuk. „ L e petit Paul” . Alacsony termetű, fekete hajú, mokány fiú. Ahogy meglát habozva megáll, pontosabban lassítja lépteit. A konspiráció nem tiltja ugyan, hogy találkozzunk, csak éppen nem ajánlatos. Most szükségem van a kis Paulra. Valakire, akivel beszélhetek. Valami ilyesmit látok rajta is. M eg­ állok és intek neki. Csak úgy, kérdően, szinte alig észrevehetően, hogy mit szól hozzá. Ő is megáll. Látom rajta, az óvatosság viaskodik benne a ma­ gánnyal. Utóbbi győz. Átjön, mindketten fürkészve körülnézünk, nincs-e valaki a másik nyomában, aztán együtt elindulunk. E gy ideig hallgatunk. Élvezzük az együvétartozást, mindazt, ami összeköt bennünket. Paul jó­ kedvű. Meséli, hogy tegnap, még a vállalkozás előtt, megismerkedett egy bomba nővel. A G alerie áruházban elárusítónő és délutánra randija van vele. K i kell használni a szabad időt - nevet. Kérdés, lehet-e valam it kez­ deni vele. M ert ugye, a mi körülményeink között tartós kapcsolatról szó sem lehet. A z mindkét fél számára, túl veszélyes lenne. M ég így is. Hallgatom Paul fecsegését és szeretném elmondani neki, mennyire örü­ lök, hogy találkoztunk, milyen jólesik most a jelenléte. Persze minderről nem szólok semmit, helyette megkérdem jön-e ebédelni? Sajnálattal közli hogy teljesen leégett, egy tízese maradt mindössze a legközelebbi zsoldosztásig, arra meg szüksége lesz a délutáni randinál. Valahová csak be kell ülnie a nővel. É n éppen valam ivel jobban állok anyagilag, meghívom ebédre, és kölcsönzök neki egy százast. A vendéglő hátsó terme még megőrizte régi patináját. A falakat vörös kárpit borítja, aranycsíkos díszítéssel, az asztalon abrosz. Itt ülünk Paullal és örülünk a körülményekhez képest kellemes ebéd utáni nyugalomnak, mintha nem is lenne holnap, mintha nem lennének rákövetkező napok, he­ tek, amelyeket túl kell élnünk. Próbálom száműzni gondolataimból egy esetleges razzia lehetőségét, de szemem már fürkészi a terepet. A kony­ ha felé csapóajtó vezet, azon keresztül ki lehet jutni. B ár talán jobb, ha hagyom magam igazoltatni. K ét diák miért ne ebédelhetne itt, a hamis pa­ pírok jók. Közben már gyors számvetést csinálok, nincs-e nálam valami kompromittáló irat, amit esetleg le kell nyelni. Ostobaság - legyintek ma­ gamban - nem lesz razzia. M iért pont most lenne? Bár ide sok feketéző jár, értük is jöhetnek. Nem gondolni rá, csak elmerülni ebbe a nyugalom­ ba, ebbe a látszatbékességbe. 8 �Pault nézem, amint nyugodtan szívja a cigarettáját. Csak én lennék ilyen aggályoskodó, ilyen nyugtalan természet? Pault szemmel láthatóan nem gyötrik a razzia, a holnap gondjai. Persze ki tudja? Most már szeretnék minél hamarább kint lenni. A terem zártsága idegesít. Mintha közelednének a falak. A szűkülő, összehúzódó tér fojtogató levegőjében nyugtalanul lesem az ajtót, várom az egyenruhás alakok megjelenését: „ A papírokat” ! A z ajtó azonban nem mozdul, és éppen mozdulatlanságával képviseli a bármikor bekövetkezhető lehetőséget. Paul megérezhetett valam it aggo­ dalmamból, mert megnyugtatóan helyezi kezemre a kezét. A falak vissza­ kerülnek régi helyükre. M ég rendelek két kávét, valódi babkávéból és hí­ vom a fizetőt. A k it francia szokás szerint „garcon” -nak - fiúnak - kell szólítani. M ég ha 60 éves is. „G arcon, l’addition s’il vous plait” , „fiú , az összeadást kérem, ha önnek is úgy tetszik” . A kávé jó. V alódi cukrot is adtak hozzá, nem szaharint. Hagyom, hogy elernyedjek. Az asztaloknál ülők beszélgetése monoton zsongássá olvad össze, mely tompa, egyöntetű közeggel vesz körül. Mintha akváriumban úszkáló halak tátognának. - Van nálad zsebkendő? - kérdem Paultól, ami konspirációs nyelvün­ kön, melyet akkor használunk, ha nem vagyunk magunk között pisztolyt jelent. A virág kézigránátot, a fuvola géppisztolyt. Paul tagadóan rázza a fejét. - Nálam sincs - mondom, mire Paul legyint. A vendéglőből kilépve körülnézünk. A z utca nyugodt. Elbúcsúzunk. Paul siet a randijára. A városközpontnak veszem utam. M it kezdek a nap még hátralévő részével? Előttem az egész délután, az esti kijárási tilalo­ mig. Elhatározom, hogy beülök egy moziba. Valam i új francia filmet ját­ szanak: A z éjféli látogatót. Nem sok jót várok tőle. Milyen filmek ké­ szülhetnek itt a német megszállás alatt? A z előadás csak másfél óra múl­ va kezdődik. Mindenesetre megváltom a jegyet. K ét órát agyonütök ezzel is. Újból céltalanul mászkálok az utcákon az előadás kezdetére várva. Most érzem csak át ennek az eseménytelen napnak teljes ürességét és céltalan­ ságát. Hát számomra, számunkra valóban már csak a harc, a vállalkozás jelentheti az igazi életet? Hát már semmi sincs, csak ez? Ügy látszik, a d ­ dig, amíg ennek a háborúnak vége nem lesz, ez már így lesz. Mert hiszen lehetne olvasni is. Van otthon néhány felvágatlan könyvem, de ha olvasni kezdek, képtelen vagyok figyelmemet a könyvre összpontosítani. Gondo­ lataim állandóan el-elkalandoznak a holnap vállalkozásaira, a tegnap meg­ úszott veszélyeire. Randizhatnék is, mint Paul, ha túl tudnám tenni magam a felelősségen, amit a velem kötött ismeretség veszélye jelent. A partnernek is, nekem is. Néha oly’ valószínűtlen, valószerűtlen minden, hogy szinte azt képzelem, nem is igaz mindez, ami velem, ami körülöttem történik. Nem egyéb láz­ álomnál, amelyből rövidesen felébredek, csodálkozva azon, hogy ezt a kép" telenséget álmomban valósnak foghattam fel. Ahogy lődörgök az utcán, pillantásom a Hotel Palace-ra téved. A szál­ lodát a német városparancsnokság foglalta le. A porta előtt őrség, a tisztek egymásnak adják a kilincset. M ár felmerült a gondolat, hogy az úttestről, kerékpározva, be lehetne hajítani néhány kézigránátot a hatalmas hall üveg­ 9 �ablakán. E d d ig azonban parancsnokságunk ezt túl kockázatosnak ítélte. Ha gépkocsink lenne, úgy esetleg. D e csak kerékpárjaink vannak. A folyópartra érek. Átsétálok a hídon, közepén megállok. Bámulom a rohanó vizet, mely honvágyat ébreszt. A vizet éppen úgy lehet nézni, mint a tüzet. Azok nézik, akik magányosak. Órámra pillantok. Ideje lassan visszaindulni a mozihoz. A film meglepetés. Középkori történetnek álcázott szimbolikus ellenállá­ si film. Érthetetlen, hogyan engedélyezhették. A zárójelenet szinte egyértel­ mű. A földre lopakodott gonosz, miután képtelen legyőzni a szerelmeseket, kővé változtatja őket. Ám szabadságvágyukat, szerelmüket így sem tudja megtörni, mert szívük szoborként is tovább dobog, azt nem hallgattathatja el semmi. A z előadás végén a közönség tapsba tör ki. Bódultan sodródom a kijáratnak és sajnálom, hogy nem tart tovább az álomvilág, vissza kell térnem a valóságba. Ezen a téli napon már korán esteledik. Meggyújtották a gyér utcai v i­ lágítást is. Sorra zárják az üzleteket, közeledik a kijárási tilalom órája. V a ­ jon hogyan sikerült a kis Paul randevúja? M ajd holnap elmeséli. Holnap! Lassan vége a napnak. Lejár a haladék, a holnap benyújtja a számlát ezért a napért. A villamos már majdnem üres. Lassan, fáradtan vonszolja magát a külvárosba. Én is fáradt vagyok. Fáradt a holnaptól. A villamos ablakait bevonta a zúzmara, kesztyűmmel kis körfelületet tisztítók meg rajta. Ezen keresztül bámulok ki a semmibe. Holnap ugyanitt jövök majd vissza a v á ­ rosba, de akikor már nem áll előttem egy haladék-nap. M ár érzem a félel­ met, mely úgy burjánzik bennem, mint beteg szervezetben a rák. M i tör­ ténne, ha megbetegednék? H a magas lázam lenne? Akkor holnap nem me­ hetnék el. Otthon, ha lázam volt, nem kellett iskolába menni. Itt még orvost sem hívhatnék az illegális lakásra. Nem lesz lázam és készülni kell a feleltetésre. „Készültél fiam ?” - kérdi a tanár. Igen. Készültem. Felkészültem. A lakáshoz vezető külvárosi utca néptelen. Magányos lépteim alatt csi­ korog a hó, mint fogak között a homok. A z elszórt lámpák fényköröket rajzolnak az úttestre, a körök között sötétség. A kertkapu nyikorog, a há­ ziak még nem zárták kulcsra. A földszint lefüggönyözött ablakából kis fény­ csík szűrődik ki. Talán vacsoráznak. A z első emeleti magyar családnál is ég a villany. Menjek be hozzájuk? Néha elbeszélgetünk, vagy hallgatjuk a londoni rádiót. Most valahogy nincsen kedvem hozzá. Minél előbb bezár­ kózni, egyedül lenni, lefeküdni, aludni, hosszan, nagyot aludni, végigaludni az egészet. Belülről kulcsra zárom az ajtót. Ha razzia van, ez is adhat egy kis idő­ nyereséget. A szoba hideg. Begyújtom a kis vaskályhát, fedőlapján majd kotyvasztok valamit. Mindegy, hogy mit. Körülnézek gyér élelmiszerkészle­ tem között. E gy doboz keksz, fél zacskó cukor, makaróni, tegnapelőttről maradt kenyérdarab. Felteszek egy lábas vizet, majd kifőzök egy kevés tésztát és meghintem pótkákaóval. Am íg megfő, a maradék kenyeret rág­ csálom. Hamar végzek az egésszel, levetkőzöm, és ágyba bújok. A vaskályha lassan kialvó tüze rőtes félhomályba borítja a szobát. Egy-egy fellobbanása a bútorok árnyait vetíti a falra. Ahonnét pislogva, hunyorogva néznek rám a szegfűszemék. Szemben velem, a falon, ott a folt. Dühödten vicsorítja rám farkasfogait. Jó lenne valam i szépet álmodni. A kályha tüze egy utolsó lobbanással kialszik, a szoba sötétbe borul. D e a folt a sötétben is rám vicso­ rít. Érzem, tudom, rámtör az éjszaka rossz álma. Holnap vállalkozásra megyünk. 10 �E N D R ŐD I SZABÓ ER N Ő Súlyos szómolnárok halljátok ezt a suhogást ezt a fénytelen zenét a kis zöld bársonyharmonikákat k üllős üvegkés darálja-metéli szét a csend alagútjain érkezel szemedbe néz erősen - énekel s lábad elé hever a bánat (s akár kagylóhéjhomok a kölyök szelet - ha támad) üvegrepedés hangja vérzi föl a szádat melledben forró bársonydrapériák vak madarak hangos csapkodása véredben rozmaringszag és izzó mák zubogása (testvéri nimfákkal vétkezel ó torokcsípő fulladt nimfajáték kávézacchomályban érdes vágyak mint lassú zöld máglyán égő üvegbárszék vagy mint egymásba-robogó forró vásznak) a csend alagútjain érkezel májkők üveghang szabdalja arcodat súlyos szómolnárok lakják be versed s nem lehet és a nem szabad halljátok ezt a suhogást ezt a fénytelen zenét a kis zöld bársonyharmonikákat küllős üvegkés darálja szét 11 �SIK LÓ S L Á SZLÓ Otthon-talanul Hát hazajárok újra. Minden műszak után ugyanúgy, mint sráckoromban. K i­ törölhetem emlékeimből azt a nyolc évet, ami közte volt: házasság, gürizés a lakásért, feleség, két gyerek, nyolcadik emeleti berendezett összkomfort. K i­ törölhetem? Apám-anyám ugyanaz. A konyhájuk, a szobájuk is. Mégis más. Nem tudok úgy ajtót nyitni többet, ahogy régen... Anyám mindennap megörvendeztet valamivel. Egy mozdulat, az élet íze, a mosakodás szappanszaga: valami hitvány kis kérés, ami mögött fáradtságot érzek, beletörődést, elmúlást. Engem nem érdekelnek az évszakok. Legalább­ is nem úgy, hogy most mi következik. Mihelyst beérek a házak közé, nyitom az ajtajukat, attól kezdve mégis érdekel. Tesznek róla. - Segíts apádnak fiam, ne ő hordja a tüzelőt - fogad örömmel anyám. Sokat köhög mostanában. Köhög és fullad .. . - Menjen el orvoshoz, gyógyíttassa magát. - Van neki pirulája, jár kezelésre is. - Olyan orvoshoz menjen, amelyik meggyógyítja. Vagy szanatóriumba utalja. - Apád nem dug az orvos zsebébe pénzt, ha felfordul se. Én már mond­ tam neki. Az a válasza, hogy mindnek kötelessége az ingyenes gyógyítás. Az is felesküdött a szocializmusra. - Más az eskü, más a közért. Persze, hogy felhozom a szenet. Azt hiszem, az első futamnak vége. De nem. - A kéményt is ki kellene tisztítani. Idén még nem járt a kéményseprő. Múlt éjjel a szél visszavágott egy maréknyi kormot. Takaríthatok. Apám hazajön a műszakból aktatáskájával, ami ősidőkből való, szíjak, rávarrások tartják össze, s egyik jellemzője, hogy lapos. Igazán nem értem, mi­ nek hordja, mert az igazolványain, a tízórain, újságon kívül más nincs benne. Talán a tudatának kell, hogy ne érezze magát teher nélkül, valamibe kapasz­ kodjon. Ez a táska a múltat is jelenti: még az apjától örökölte. Akkor az apja életének a nehézsége is benne van. Így már nem is olyan könnyű, ami­ lyennek látszik. Anyám megérkezik a fekete lakktáskával, ami átmenet a retikül és az uta­ zótáska közt. Le se vetkezik, csupán cipőt vált és felkap egy reklámszatyrot, máris indul a boltba. A cipőváltás talán rituális, talán azért teszi, mert az elő­ zőben már elfáradt a lába. Ezt még nem kérdeztem tőle. Azt se, hogy mért nem spórol meg egy utat: mi lenne, ha hazafelé egyenest a boltba menne? Hisz’ előtte jön el. Hazajövetelük sorrendje változik, ha az öregnek valami társadalmi elfog­ laltsága akad. A szakszervezet több bizottságában dolgozik: a műhely segé- 12 �Iyezőbizottságának az elnöke, a kulturális bizottság tagja, szemináriumi fele­ lős, és a Vöröskereszttől is kap feladatot. Ilyenkor anyám érkezik elsőnek, még a bevásárlás után is egyedül van. Ezt az időt takarításra használja. Csak kistakarításról van szó, hisz’ a nagy kirámolást szombaton, esetileg va­ sárnap délelőtt csinálja apám segítségével. Az öreg elhúzza a bútorokat, le­ viszi a szőnyeget porolni. Régebben lázadt az örökös húzkodás ellen, de las­ san beletörődött sorsába, szégyel t e végigkérdezni a szakikat, náluk hogy van ez. Most már meg van győződve róla, minden családos ember sorsa a bútor tevése-vevése. Csakis azért szerettem volna beépített bútort egy lakótelepen, hogy ne tudd húzogatni, mondja morogva az anyámnak. Bár amilyen mániákus vagy, ott is kitalálnál nekem valamit, teszi hozzá. Anyám a napi kistakarítás, ágybevetés után főzéshez lát. colja a krumplit, tésztát kavar nokedlihez vagy rizst tesz következik, ha van, pörköltnek, sültnek, végül a zöldség, több napra. Vagy savanyúságot készít. Tudja magáról, nem san, de a műszak után ezt nem is várják tőle. Közben még szen a legtöbb asszony ilyenkor a konyhában áll vagy ül. Akkurátusan pu­ fel. Aztán a hús ha húslevest főz, főz valami gyor­ szomszédol is, hi­ Most, hogy már hűvös van, kihamuz a szobában és rögtön utána begyújt, melegedjen föl a lakás. Apám megtanította őt arra, milyen módon tüzelhet takarékosan. Lassú tüzet rak, nem pakolja meg kályhát és kis huzatot hagy az égéshez. Mert nagy lángnál az energia gyorsan szabadul fel és kiviszi a hu­ zat. Apám örül annak, ha a kémény nem tiszta. Ezen a ponton nincsenek egy véleményen. Anyám azt vallja, a kéménynek mindig tisztának kell lennie, kü­ lönben pocsékba megy a tüzelő. - Volt a szeneskamrában egy kéménykotró kefe, de apád két éve köl­ csönadta és az illető nem hozta vissza - mondja anyám a magáét. - Arra meg nem emlékszik, kinek adta. Mondtam neki, írja fel az ilyesmit egy fü­ zetbe, azt meg szégyelli. Hogy még nem felejt annyira, mit képzelek róla! Aztán itt van. Csinálj már valami szerkezetet, fiam, a tisztításához. Rühellem ezt az egészet. A lakótelepen azt hittem, megszabadulok a múlttól. - Az a baj, hogy maguk hagynak a fejükre tojni - mondom anyámnak. Ezek a kémények görbék, kiégtek, elhasználódtak. Vakolatuk nincs, tetejük sincs. Az egész ház ilyen. Már rég le kellett volna dűteni és tisztességes ott­ honokba költöztetni magukat. - Mit tegyünk fiam, még nem kerültünk sorra. Ígérték a bontást... - De mikor! Határidőt kérjenek. Már mindenütt vannak határidők. Ver­ ték volna az asztalt, hogy a melós kapjon lakást, ne a sok léhűtő. Tudja, ki mindenki van abban a lépcsőházban, ahol mi laktunk? Orvosok, tanárok, színészek. Gyerekük sincs, mégis hozzájutottak. Egy nagyorrú házaspár, na nem azért mondom, mert ellenük vagyok, de annyi ékszert aggat magára az öreg­ asszony, amiből vehetett volna magának. Az ilyeneknek mindent dupla áron adnék. - Honnan tudod fiacskám, mennyit fizettek? - Ha fizettek volna, nem állna a parkolóban annyi autó. Elvetetném mind, ha rajtam múlna. Anyám ahelyett, hogy velem együtt dühbe jönne, boldogan mosolyog. - Mégis csak apád fia vagy, ő tud ilyen szenvedélyes lenni, ő védi öntuda- 13 �tosan a munkásosztály érdekeit. .. Persze, neked egy szavad se legyen, mert te is kaptál lakást. - Csakhogy nekem a vállalat adta. És mint családot alapító fiatal házas­ nak, az nekem járt. Jól néznénk ki, ha még a magamfajta s e . . . - Meg kell értened másokat is. A kéményt pedig csak ki kéne tisztíttatni. A következő állomás a vacsora. Miért nem esik jól az étel? Miért nyammognak órákig, máskor befalják percek alatt azt, amit anyám egykedvűen tesz asztalra? Ülnek ott, mint étvágytalan gyerekek, vézna óvodások, akik nem mozognak eleget. Szinte várom anyám hívó szavát - önmagához is - ejnye, hát nem játszottatok eleget? Miért félsz a homoktól, kisfiam? Minden gyerek felszalad a csúszdára, tízszer is, te meg ülsz akár a kuka. A tányérok így is elpiszkolódnak, a mosatlan nem függvénye az étvágynak. Anyám helyében nem is főznék. Fel kellene robbantani ezt a konyhát. Az egyetlen, ami változást hozhatna ebbe a megáporodott sarokba, a pállott szagok közé, ha kinyitnák a gázt és elfelejtenék meggyújtani az első félórában. Ha csak a paprikáskrumplik, a pörköltek, a fővő csontok, dagadok, fasírtok szaga mosódna egybe! Ahogy nézem az anyámat, kétféle érzés fog el. Vagy közömbös vagyok iránta, vagy keserű leszek attó l. . . mennyire öreg. Mindig így nézett ki, né­ ha arra jövök rá. Máskor arra, hogy napról napra kopik. Hol kezdjem? A lábánál, a bokájánál. Valamikor biztosan vékonyak vol­ tak, csinosak, ingerlők. Aztán csak állt, állt a gyárban tizenhat éves korától, és megvastagodtak. Járt valaha magas sarkú cipőben? Én sose láttam. Még az ünnepi, a kímélő is lapos sarkú, trampli, a színe fakóbarna vagy fekete, öt­ évenként változik. Miért nincs itt a konyhában, az ajtó háta megett egy tűsar­ kú fehér, pántos kis cipő? Jaj, fiam, nem való az nekem. Fel se venném. Nem vagyok se kisasszony, se színésznő. Pedig hát nemcsak azok járnak ilyesmiben. Lemondóan beszél, mintha két történelmi korszakkal korábban élne. Ez az apám hatása? Az egyik lábán gumifásli, így jön haza, néha rajta marad va­ csorafőzésig, utána tekeri le nagy sóhajtások közt, papucsba bújik és simogat­ ni kezdi, kenőccsel keni, borogatja, gyógyszert vesz be, mikor mit. A kenőcs büdös, a fásli izzadtságszagú, a műhelyben beszívott savgőzök, az ammónia fojtó szaga áramlik a meleg lakásban, pállottságuk terjeng és keveredik a pör­ költ, olykor a rántott hús illatával.. . Az ecetes paprika, az uborkasaláta hason­ lít ehhez a kipárolgáshoz, talán ezért tolom el magam elől a savanyúságot. Olyan érzésem van, mintha a beáztatott-felvagdalt fásli- és gézdarabokat kel­ lene a sült húshoz elfogyasztani. Anyámnak, tudtommal, két szülése volt, ezért érthetetlen, a hasa miért eriszkedett meg annyira, amennyire. A feleségem is kétszer szült, mégis vé­ kony maradt. Igaz, ő kákabélű. Ők viszont valamikor szerettek enni. Tész­ ta, krumpli mindig került az asztalra. Evés nélkül nem bírja az ember a munkát, ez az örök igazság a családunkban is érvényes. Anyámat soha nem láttam ruha nélkül. Mosakodáskor néha benyitottam a konyhába, amikor kicsi voltam, de a legtöbbször kombiné volt rajta, legföl­ jebb leengedte a vállpántot. Szép melle lehetett lánykorában. De hogy most lógnak, lelapítva a háziruha alatt, az biztos. Mért nem akar otthon vala14 �mennyire csinos lenni? Miért kell neki megjátszani, hogy ugyan már, tetszem? kinek Soha, soha nem volt szó köztünk testi dolgokról. A nővéremmel talán két­ szer beszéltek ilyesmiről. Lehetséges. De a nővérem se volt annyira közvetlen, hogy valaha is érintettük volna a test dolgait. Engem az utca nevelt, a nemi­ séget a velem egyidős srácokkal tanultam az utcán, a sufniban, az iskolaud­ varon, nyári kiránduláson, osztálytársaim lakásán. Hogy a lányok melle szép, szép is lehet, azt igazából most tapasztalom. Ha közelebb kerülnénk egymás­ hoz. .. vennék anyámnak kölnit, púdert, mindenféle ápolószert. A feleségem mennyi kencét használt! Pedig neki nem volt rá szüksége. De nem merek venni, mert még célzásnak tekintené az apámmal együtt, no, nem tetszik a szagunk? Miért nem ápolja magát? Az arca csupa ránc. Elvakart miteszerek, szemölcsök a mélyülő árkok közt. A haja barna volt valamikor, kifakult a savgőzökben. Miért nem jár fodrászhoz? Néha levágatja. Sajnálja rá a pénzt. Drága, minden puncsért fizetni kell. Ez igaz. Dehát nem kellene állnia haj­ lott háttal, leengedett vállal, fakó tincsekkel a konyhában, mint egy elha­ nyagolt proli. És a rettegés! Mit tudod te, milyen volt az ötvenes években. Bármikor ki­ tehettek az utcára. Nem lehetett visszapofázni, késni. Ha valaki selejtet csinált, mögé állt egy ÁVO-s és szabotázsért már vitték is. Szerintem túloznak. Azt nem mondom, hogy lódítanak, de rájátszanak. Nem lehetett az olyan rossz. Mitől lett volna az. Miért bántották volna a melóst? Na jó, az urakat igen. Azok meg megérdemelték. Nem lehetett külföldre men­ ni, utazgatni. A templomok üresek voltak. Egyik szomszéd feljelentette a másikat. Sokat gürcöltek, elfáradtak, ezért látják sötéten a múltat. Még ha a jövőt látnák sötétben. Azt igen, afelől lehet bizonytalan az ember. De hogy a sa­ ját, elmúlt fiatalságától rettegjen, az furcsa. Biztosan így akartak megnevelni. Talán nem lett volna rossz a módszerük, ha én másmilyen vagyok. De rám nem lehet hatással ilyen duma. Becsüld meg magad a munkahelyeden, legyen első és legfontosabb a gyár, ne késsél, takarékosan élj, ne járj a lányok után, kérjél lakást - ez mind olyan kívánság, ami egy másik világ mesebeli óhaja a kemény és undorító valósággal szemben. Mintha nem is ebben a világban élnének! K i becsületes manapság. Miért legyen első és legfontosabb a munkám, ha a legtöbben nem azáltal érvénye­ sülnek, nem a havi fezetésükből vesznek autót, nyaralót. Miért ne pótoljam tönkrement házasságomat kalandokkal, miért éljek megtartóztató módon? Ver­ jem ki a farkam, huszonnyolc évesen, a zuhany alatt? Anyám eltörölgeti a tányérokat mosogatás után, a helyükre teszi, a kredencbe, az evőeszközöket a fiókba. Ez nemcsák a nyugalmához kell, tudja, hogy éjjel nekimennék a kint felejtett edényeknek. Bemehettek, mondja nekünk, és apámmal engedelmesen bevonulok a szo­ bába, leülünk a tévé elé. Apám halkra állítja, a tornászlányt elég látni, ő úgyse ugrabugrál utána, de még a híradót se bömbölted, mint a szomszédok. Én pedig mindent hangosra állítanék, hadd bömböljön, ne halljam a kony­ hából a mosakodás zaját. Most teszi anyám a lavórt a hokedlire, most önti bele a fazéknyi meleg vizet, vissza az üres edényt a gázrezsó mellé, most vetkezik, most cuppan a 15 �szappan a kezében, most csapkodja nyakára a vizet, most lögyböli a hónalját, a mellére dobálja, a hasáig mindjárt kész. Néha bekiált apámnak, menjen ki a hátát megmosni, erre az öreg kimegy, szótlanul vannak, csak a pocsolás monotóniája és esetleg egy-két utasítás hang­ zik, lejjebb, lejjebb már ne, mit nyúlkálsz, dobd a törülközőt, ne vacakolj, megfázik a derekam, elmehetsz, erre apám visszasétál a szobába, enyhén vi­ zes kézzel, szappanszagot és anyám szagát hozza magával, amit így közvetve érzek. Viszolygok ettől a szagtól, már vacsora közben erre gondolok, fel fog for­ dulni a gyomrom, talán ezért nyammogok, ezért eszem egyre kevesebbet. Az olcsó szappan, a műhelyben beivódott bűzök és a bőr izzadtsága, még gázszag is keveredik a vacsora maradékával. Az első estén, visszaköltözésem után, azt hittem, rossz a zuhanyozó anyáméknál, a gyárban. Meg is kérdeztem. - Anyus, mindig itthon mosakszik? Ez durván hangzott egy kissé: a saját lakásában már csak van joga mo­ sakodni ! - Zuhany, miért ne lenne. Csak nagy a huzat, mindig megfázott a derekam. A tüdőmnek se tett jót. Évente kétszer-háromszor volt tüdőgyulladása, a huzatos műhely miatt. E r­ re emlékszem. De azóta új csarnokba költöztek! - Engem ne bámuljanak, ne szörnyűlködjenek. Észrevettem, hogy elhúzód­ nak mellőlem a lányok, mert ők még soványak. Az operáció helye se szép, nem úgy forrt össze, ahogy kellett volna. Mit tudok anyám érzelmeiről? Amit elmond róluk. Talán többet mondana, ha kérdezem, de a szörnyűségekből elegem van. Lehet, a nők mások. A fér­ fiak sose nézik egymást elborzadva, ki púpos, kinek nagy a pocakja, kinek vágtak ki csíkot a combjából. Apám csak ül mellettem. Nyilván nem hallja és nem érzi, amit én. Külön­ ben is az ő felesége. Megszokta, volt ideje megszokni a konyhai locspocsot. A víztömeg zuhanása következik. Most öntötte ki a lefolyóba. Kicsit körbeöblíti, pongyolát vesz magára és benyit hozzánk, ezzel jelzi, hogy aki akar, az kimehet. Abban a pillanatban felugrom, olyan feszültség van bennem. Szorítás a gyomrom táján. Mintha már hetek óta poshadnánk valami értelmetlen ost­ romállapotban, letaglózva a sűrű levegőben, a kitapintható mérges gőzök nyo­ mása alatt. - Miért nem nyitotta ki anyu az ablakot? - kérdezem. - Nyisd, ha annyira sürgős. Kinyitom a konyhaablak mindkét szárnyát, anyám bentről nézi rosszallón. Hisz’ ugyanakkor ég a gázsparhelt lángja. Magyaráztam már neki: a meleg levegő hamarébb cserélődik, mint a hideg. Mindjárt eloltom. De ha mégis többet fűtök, és a kelleténél többet használok, kifizetem a gázszámlát. Pont ezen akarnak spórolni? Levetkezem, felhúzom a pizsamámat. A lakótelepi lakásban meztelenül alud­ tam, itt még fölöltözve is fázom. Fázom, ugyanakkor vágyom a levegőre. Be­ csukjam az ablakot? Nyitva hagyjam azt is, a gázt is? Meddig lehet ezt bírni felnőtten. Pedig még csak most váltam el, fél éve. Mikor lesz újból saját otthonom? 16 �17 �L U K Á C S G E R G E L Y SÁ N D O R Önzés Á llok Elkövetni - magunk ellen legalább Sorban mind a bűnöket S közben sandán vágyni rá: Meghalni tisztán Megmaradni bűntelen. Állok szétfagyott Hitek omladékán Napom szemén Ködkorom Könnymaszat téblábol Őszülő arcomon Téli akácok K i üzen ? (Lányomnak) Ti kígyó hajlású Mondd a májussal ki üzen? Nem az orgonavirág A mézfelhőt ringató Nem az akácvirág A menyasszonyi fátylat Égre lobbantó Nem a repcevirág A napsziromsárgát Földre menekítő Nem a vadgesztenye virág A felhőszoknyára bokrétát Kedvvel kötögető Te tudod a legjobban Ebben a szilaj zöldben Szeptember szíve dobban Pedig árpakalász sem Kíván még bókolni Kombájnvégzete előtt 18 Kemény legények Ti reumás ujjakkal Égre felmutatók Ti áttetsző szövésű Álmodó élethálók Nem úgy mint A szemhatárt megtörő Ködmocsárba vállig Elsüllyedt Mindigzöld Északi fenyők Ti téli akácok; Kóchaj a Föld Dérütött homlokán �V ili Tibor: Galambdúc 1 9 6 8 Csend-húr zendül Szárnyak hersenése Ha belekap Galambremény szétrepült: Dúcmagány ittmaradt Szőnyi István: Öregség Három grácia Volt tegnapelőtt Hogyan lett mégis Három múmia Mért aszalódunk Így össze a végső Szétesés előtt Miért szűköl E z a kihűlő Tekintet? Halálos holnap Üzenete ez: Készülj a semmibe 19 �ABLAK Venezuelai költők E g y caracasi út eredm énye ez a kis válogatás. Különös világra nyílt ablak előttem Venezuela fővárosában: magányban élő em­ berekre, létbizonytalanságban szenvedőkre. É s költőkre, akik mindezt kifejezik. Elkötelezett lírikusokra. A verseket még Caracasban válogattam ki, a költők közül nem egyet személyesen is megismertem. Olyanokat fedeztem fel, akiknek költői hangja közel áll az enyémhez. A világot kritikusan szemlélő, önmagukra iróniával figyelő poétákat. A k a d közöttük egy magyar szárma­ zású is. V an köztük filozófus, történész. Ismert nevű alkotók és most induló fiatalok, Venezuela költői a nyolcvanas é vek elején. Realisták és avantgardok, sokféle hangon ugyanarról valló mű­ vészek. Kortársaink, akiket egy emberibb világ megteremtésének vágya ihlet versírásra. SIM O R A N D R Á S A Q U ILE S N A Z O A K öznapi élet Kora hajnalban kelni, megmosni a fogunkat, és inni két korty kávét, a bögrében ha van, kevéske kölcsön-pénzért pumpolni rokonunkat, munkába menni, persze, caplatva hosszasan. És hazatérni délben, falni a makarónit, melléje zsíros bifsztek ha néhanap kerül, nem bébi a gyerek már - az asszony morgolódik egyéves lesz, nem járhat tovább cipőtlenül. Megtudni, hogy az egyik barátunk nemrég meghalt, moziba menni, ócska filmet nézni, mint tegnap; kázsmír öltönybe bújni vasárnap délután. És körbe-körbe járni, mint szamár a kút mentén, unott napok sorában újat nem is keresvén! Az élet tudománya egyszerű tudomány. 20 �LU D O VICO SILV A A valóság fehér és autókkal teli A valóság fehér és autókkal teli. Roppant fogakkal fölvértezett nagy órákból áll. A valóság mészfehér, a mész lényei vagyunk, csontunk a szellemünk, és a mész elindul, és előretör, mint a felejtés szélvihara. Nézem a valót, és rettentőnek és fehérnek látom, mintha minden rothadóban volna és be volna kötözve. Csak az autók hajtanak egészségesen ragyogó fogaikkal és kerek görbületeikkel. Irigylem őket. Éreznek. Szenvednek. Nem gyötri őket, mint engem, a szabadság vágya. Visszhangzanak, futnak az utcákon harmonikusan és biztosan, fémnyelven beszélnek, és nem fenyegeti őket soha a gyilkos veszély, hogy egy napon a semmibe zuhannak, mint angyal vagy kődarab; holtan nem vonulnak száműzetésbe, nem lépnek át szívem kapuján az emlékekkel és utcákkal telizsúfolt mélységben, utcákon, melyeken én, mint autó jártam boldogan, szerelmesen, végül is tárgynak lenni jobb, mint emberi lénynek, akit örök magányra és öntudatra ítéltek. A M E L IA BU STILLO S PO N TE Szarkazmus Írok a csönd órája ez elrendezem vasárnapi ruhámon a redőket arcomon a festéket a mosolyt hallom hogy szól a telefon Metsző gúnnyal néznek rám az otthoni tárgyak 21 �H E L Y CO LO M BAN I Körülöttem arcok tűnnek fel Körülöttem arcok tűnnek fel, mindegyiken más és más vonások. Körülveszik őket utcák, körutak, épülettömbök, városok, országok. Határok húzódnak mindegyik között: A z országok. A városok. A z arcok. Távolabb más földrészek, ezek együttvéve alkotják a planétát. A Naprendszer alkotóelemeként részét képezzük a Tejútnak. Föltételezik, hogy a világegyetem számos tejútrendszerből áll kozmikus méretekben. Figyelembe véve a kozmikus látványt, mindennél képtelenebbnek látszik számunkra az. hogy megtudakoljuk az új rendőrfőnök nevét. H E L E N A SA SSO N E L U IS A L B E R T O C R E S P O H arag, te! F élig nyitva Harag, te! hullámaid milyen szirteken ülnek el, a düh zsilipjei hol töredeznek szét, milyen eresz alatt hullanak tollaid, mint az esőcseppek. Valaki rámgondol Mert megjelenek É s nem vagyok ott Te, szemekben égő karbunkulus. Szülőanyja a lázadásnak, szomjas csalán, mondd, melyik pillanatban gyilkoltak meg a templomi kufárok. Mondd, szívedet miért lyuggatták szitává, hiszen ott fortyogott a föld minden bora. 22 Em lék vagyok Mert hallgatok Mert nem felelek „Ilyen az élet” Mondja néném Am ikor megsebzi egy lemetszett virág Sokfelé jártam Mert sokfelé hívtak De minden ajtó zárva Minden ajtó befelé nyílik �RAM Ó N PA LO M A R ES Testvérek Mi, akik a hideggel kelünk útra, a köddel, a nappal, jaj, föl kell falnunk a völgyet, bele kell harapnunk a szentjánoskenyérfába és a roppant cédrusba. Íme fütyülve jön ő, a felhők unokaöccse, ő, aki a füvekre röppen. - Szegények vagyunk, ne lopd el fejünk fölül a háztetőt, ne csipegesd ki a szemeket a kukoricacsőből, ne rémítsd a lovakat, ne riogasd a gyerekeket. És jön testvérem, a részeg, akinek csillog a szeme, a hortyogó, a haragos. Mindent fölpakolunk, indulunk, fivérek, már elkapjuk a fákat és tövestül kitépjük, nem irgalmazunk a galambfiókáknak, sem a kicsiny kígyóknak, a gyönge virágokat szerteröpítjük. Azt mondják, sötétben járunk és pénzünket csörgetjük, mint a gazdagok, ezek, akik éji palástba burkolózva jöttek, vérben forgó szemmel. E L M E R SZABÓ K atedrális A z em lékezet m akacsu l szem beszegül a gyö kértelen séggel. K ü lfö ld iesü lt, bolond, kétszeresen k ü lfö ld i vagy h árom ezer év szám űzetés v e r bilincsbe E h azákat nélkülöző világ b an em lékszem re á : a n n y ira csaló ka föld, ta lá n sohasem vo lt enyém . Szem em előtt e lsü llyed t k ated rális. 23 �VIC TO R V A L E R A M ORA Ebben a végsőkig megalázott országban Ebben a végsőkig megalázott országban Ahol odakínálom magam a megkövezésnek Ahol húsdarabokat tépek ki az életből Ebben az országban ahol több költő követi egymást mint négyzetkilométer Ahol én vagyok aki a visszfények serblije mellé vizel Ahol nincs sorsom Ebben az országban ahol elmegyek Ahol örökre kitörlöm magam Ahol másnap elfelednek mert ezeket az áldott verseket mormogom Ebben az országban ahol senkinek se engedem meg hogy továbbvigye nevemet nem érdekel miféle jelek mutatkoznak az égen Ahol a nekem rendelt biográfusra ujjal mutatok és ráüvöltök kotródjék a frászkarikába hol a történet elporlad és riszálja csontvázát ővele együtt Meglátjátok majdan feleim Ahol mindazonáltal viharosan ünneplem magamat a föld alatt Ebben az országban ahol mindig különc voltam rosszul égő tűzvész váratlan röppentyű F ID E L FLO R ES A propó Egyedüli város a világon ahol lakása ablakán senki se hajol ki Aki álmodik hidegbe és magányba hal bele Vannak itt szép ajkú prostituáltak részegek akik a falak közt a létfontosságú borpincét keresik Az idegen közvetlen közelről lő és elmenekül mindenki úgy menekül ahogyan tud Még New York lakói vagyunk Minden lépésnél csönd kerít be és megpróbál megmérgezni minket de a szél a tiszta szél még körüljárja ezt a várat (Simor András fordításai) 24 �VALÓSÁG K E R É K G Y Á R T Ó T. ISTV Á N Értékek a mai társadalomban A társadalmi élet jelenségeivel foglalkozó gondolatrendszerekben rendszerint kulcshelyzetet foglalnak el az értékek. S amennyiben nem: a hiány ténye és magyarázata többnyire megvilágosító fényt vet az illető rendszer vagy vizsgá­ lódás alapvető vonásaira. Szerencsére napjainkban ez nincs így, hiszen az ér­ ték fogalma már-már a hétköznapi gondolkodás evidenciái kővé tartozik. Ön­ magában persze ez még nem volna feltűnő, ha egyúttal nem vennénk észre, hogy a különböző „értékelméleti” vizsgálódások és fejtegetések gyakorta a társadalomban újratermelődő ellentmondások magyarázataként jelennek meg. Sőt, a mindennapi életben sem ritkák az olyan vélekedések, melyek - több­ kevesebb egyértelműséggel - az értékek hiányát fogalmazzák meg. Nem egészen véletlenül, hiszen a társadalmi élet jelenségei - mint például az egyenlőtlenségek növekedése, a privatizálódás erősödése - valóban ezt a látszólagos felszámolódást érzékeltetik. És értékrendről is csak akkor beszél­ hetünk, ha az értékvilág elemeiből tudatosan építkező személyiség autonóm módon képes egységbe rendezni ön- és világképét, cselekvési stratégiáját, jö­ vőképét és életszervező elveit.1 Va n-e azonban „értékvilág?” más szóval: találhatók-e értékek a mai társadalomban ( még ha ezek nem is szerveződnek renddé, illetve rendszerré), vagy a szükségletkielégítés társadalmi szabályozásában végképp elveszítették volna szerepüket? Megannyi kérdés, amire csak akkor válaszolhatunk igennel, ha viszonyunkat a világhoz nem szűkítjük a fo­ gyasztói kapcsolatra. Így ugyanis azt kellene feltételeznünk, hogy napjaink egyé­ ne kizárólag fogyasztói kapcsolatban áll környezetével, s a dolgok, viszonyok jelentősége csupán a lét fenntartása szempontjából minősül számára hasznos­ nak vagy károsnak. Pedig arról sem feledkeztünk meg, hogy az értékeket hor­ dozó dolgok (mint például a munka, a szabadság, az autonómia) fontossága sokkal inkább meglétükben rejlik, mintsem abban, mennyire ismerjük fel érté­ küket. Ám mivel tevékenységeink számtalanszor ismétlődő tapasztalataiból ta­ nuljuk meg egyrészt saját szükségleteink fontossági rendjét, másrészt azt, hogy a változó és rangsorolt szükségletektől függően mi, miért és mennyire fontos számunkra, ezek a körülmények az érték fogalmát is megvilágítják. Csak ha úgy fogjuk fel az értéket, mint valamely anyagi vagy eszmei je­ lenség (dolog, esemény, összefüggés) pozitív vagy negatív jelentőségét szükség­ leteink számára, megközelítésünk is így válik reálissá. Az érték ugyanis nem valamiféle önálló tárgy és nem is egyik vagy másik tárgy magánvaló (an sich) tulajdonsága, hanem a dolgok, jelenségek viszonya, a szükségletekhez. Maga az értékesség ténye, a pozitív vagy negatív előjel is abból következik, hogy az 25 �értékeket kifejező dolgok milyen módon viszonyulnak emberi szükségleteink­ hez. Ebből adódóan az érték nagyságát az egyik oldalról az határozza meg, milyen mértékben képes maga a tárgy vagy a tárgyak konkrét szükségleteket kielégíteni, a másik oldalról viszont az, hogy az adott szükséglet milyen he­ lyet foglal el szükségleteink rangsorában.2 Ezért, ha elvonatkoztatunk az em­ beri szükségletektől, az értékek akaratlanul is kikerülnek a társadalmi össze­ függésekből. S így valóban nem lesz nehéz érveket találni ahhoz a feltétele­ zéshez, mely szerint társadalmunkban nincsenek vagy alig vannak értékek. És azt sem lesz nehéz bizonyítani, hogy az emberek magatartását kizárólag hasz­ nossági szempontok befolyásolják, illetve a társadalmi gyakorlat egészét érték­ zavarok hatják át. Jóllehet az értékek hiányát konstatáló elemzések és vélekedések eszmei elő­ feltételeit semmiképp sem könnyű explicit módon értelmezni (a legtöbb eset­ ben ugyanis nem szociológiailag verifikált megállapításokról van szó), de ép­ pen az a különös és (ha szabad így fogalmazni) a vigasztaló, hogy - a meg­ közelítési szempontjaink kidolgozatlansága következtében - eme vélekedések „igazságértéke” könnyűszerrel megragadható. Ugyanakkor az értékek hiányát vagy éppen az értékrend viszonylagosságát hangoztató gondolatok mindun­ talan vitára és állásfoglalásra késztetnek. Vitára késztetnek egyfelől azért, mert - ha korunkban az értékvákuum jelenségével találkozunk is - az érté­ kek nem tűntek el teljesen. Másfelől pedig azért, mert miközben saját bőrün­ kön érezzük az öröknek hitt értékek devalválódását, egyszersmind a változ­ tatás, a meghaladás alternatíváival szembesülünk. É s valójában ez az eszmélkedő-ráismerő magatartás maga is értékkel telített. Napjainkban ugyanakkor anyagi haszonról, anyagi javakról és érdekekről vitatkozunk a legtöbbet, de vitáinkban mégiscsak valamiféle értékszemlélet jelei fejeződnek ki. Mint aho­ gyan az sem kétséges, hogy mindennapi életünk kényszerűségei s még inkább kényszerű ítéletei társadalmi helyzetismereten alapulnak. Még ha olykor megválaszolatlanul marad is az a kérdés: vajon a jelenlegi társadalmi körülmények egészében véve vagy csak egyes jelenségei akadályoz­ zák a magasabb rendű értékek megjelenését és artikulálódását? Társadalmunkban - a kulturális tradíciók felbomlásával egyidejűleg - a kulturális minták nagyfokú keveredése jött létre. Vagy ahogyan a pszicholó­ gusok megfogalmazzák: a személyiségfejlődés során az „identifikációs” kulcsszemélyek (lett légyen tanár, politikus vagy táncdalénekes) egymással ellenté­ tes, illetve egymástól gyakran eltérő kulturális mintákat közvetítenek az egyén­ hez.3 Az egymásnak ellentmondó és sokszor egymás hatását kioltó kulturális minták nemegyszer a társadalmi kontroll lazulását is maguk után vonják, s a különböző - átlagtól eltérő - életformákkal, magatartásmódokkal szemben megnyilvánuló türelmetlenség, elutasítás válik jellemzővé. Ez az intolerancia, mely elválaszthatatlanul összefügg az értékvákuum jelenségével, többek kö­ zött abban is megmutatkozik, hogy az egyének az életforma-változatok, életmódkínálatok színképét szűknek érzik: így a számukra kijelölt szerepektől menekülni akarnak. S ehhez járul még, hogy sem a család, sem a munkahely, de még a közművelődés intézményei sem adnak elég teret és időt a társas­ kapcsolatok harmonikus építkezésére; alig van helye az életben az intim szfé­ rának. Miután a társadalom legtöbb intézménye személytelenné vált, tényleges tevékenységük és működésük ideológiája között szakadék tátong. Az intéz­ mények egy része - működésük jellegénél fogva - ahelyett, hogy kielégítené 26 �az intézményt életre hívó társadalmi szükségleteket, megoldaná az adódó prob­ lémákat, inkább folyamatosan újratermeli. Kétségkívül a szükségletek átstrukturálódása - mely elkülöníthetetlen a társadalmi gyakorlatban zajló folyamatoktól - sokkal inkább utilitárius (hasz­ nossági) értékeket hív életre, semmint magasabb rendűeket. Az úgynevezett el­ sődleges szükségletek előtérbe kerülésével pedig - mint az élelemmel, a ruházkodással, a lakással kapcsolatos növekvő szükségletek - vitathatatlanul bekövetkezett bizonyos fajta értékredukáció, melynek előidézésében alapvető okként szerepel a társadalmi egyenlőtlenségek növekedése, a depriváció (az el­ szegényedés) erősödése, a társadalmi beilleszkedés zavarainak fokozódása. Ám bármennyire elcsépelt és közhelyszerű annak emlegetése, hogy - a néhány év­ vel vagy évtizeddel ezelőtti fejlődéstől eltérően - a mai időszak a megtorpa­ nás időszaka, mégsem lehet elég sokat emlegetni, mivel ez a tény még min­ dig nem foglalkoztat bennünket annyira, hogy a belőle levonható következte­ tések magától értetődően és hatásosan befolyásolnák tevékenységeinket. És ebben nem kis része van az évtizedeken keresztül „felülről” jött döntéseknek. De az autonómia hiánya tagadhatatlanul összefügg az értékek viszonylagos­ sá válásával is. Az egyéni döntést szabályozó értékek - mint a következmé­ nyek vállalása, az együttműködési készség - fokozatosan kikerültek emberi viszonyaink közül. Elemekben ugyan megtalálhatók kultúránk egész történe­ tében szétszórva, de tiszta kifejlésében nem fedezhető fel senkinél. Ezért sem lehet az önállóságot mint értéket kiáltványban megfogalmazni, népszerűsítő felhívásokban hangoztatni, hanem kinek-kinek át kell érte dolgoznia magát saját ismeretanyagán és személyes tapasztalatain. Különböző filozófiai és ant­ ropológiai álláspontok alapján itt természetesen az az ellenvetés is megfogal­ mazható, hogy erre a felismerésre olyan társadalmi helyzetben lehet „rájönni” , amely - bárhogyan gondoljuk is el - ezt igényli. Csakhogy senki sem vitat­ hatja, a szocializmus adott körülményei között ez az igény érzékelhető, illetve egészen újfajta módon teszi sürgőssé a válaszadást. Legalábbis elképzelhető: mai helyzetünk - kérlelhetetlen ellentmondásosságával - a döntések vállalásá­ ra késztet bennünket. Még akkor is, ha - mint, ahogy már jeleztük - hosszú időn át fejünk felett születtek döntések és határozatok. Ezért feltétlenül van jogosultsága annak a feltételezésnek, hogy mai helyzetünk következményeképpen - az önállóság és a felelősség egyre inkább értékként jelennek meg. Éppen ezért kérdezhetjük meg: melyek az önállósá­ gon és felelősségen alapuló autentikus emberi lét hallgatólagos és mégis mindenkiben közös előfeltételei? Közös előfeltételként mindenekelőtt maga a munkavégzés jelentkezik. Noha az egyik ember számára az önérvényesítés és önkifejezés eszköze, a másik számára pedig társadalmi kényszer, közös jel­ lemzője azonban az, hogy meghatározott társadalmi körülmények között és meghatározott célok alapján tevékenykedünk. Az utóbbi időben heves viták tárgya lett - főként az értékrend szempontjából - , miképpen értékeljük a második gazdaságot: tehát azt a kereső foglalkozást, vagy termelőtevékeny­ séget, amelyet az emberek főfoglalkozásuk mellett folytatnak. A nem főfog­ lalkozásban végzett munka - amint azt számtalan adat bizonyítja - gazdasá­ gilag hasznos az egyénnek és a közösségnek egyaránt; sőt még az az állítás is megkockáztatható, hogy elterjedése a munkának, mint szükséges tevé­ kenységnek az értékét növeli. Hiszen értékké nem akkor válik, ha a jelenleg domináló „értékjelző” - a pénz - „kijelöli” értékességét, hanem az emberi szükségletkielégítés szempontjából. Még ha napjainkban ez a helyzet az ellen27 �kezőjére fordult is, s a főfoglalkozású munkavégzés negatív értékítéletűvé vált is (olyannyira, hogy a munka értékét egyedül a megszerezhető anyagi gazdag­ ság minősíti), szükségleteink rangsorolására mégis hatással van. Mindenekelőtt azzal, hogy a megszerezhető anyagi javakon túl (melyek sok esetben - különösen a hátrányos helyezű rétegeknél - hozzájárulnak az egészségesebb életmód kialakításához és a szabad idő értelmesebb eltöltésé­ hez), nem utolsósorban épp’ a gazdag emberi lét jogának és jelentőségének visszavétele, illetve újraértékelése következtében, más szükségletek kielégítésé­ hez teremt feltételeket. Meglehet, néhány évtizeddel ezelőtt a munka mint központi érték mellett a többi emberi szükséglet kielégítése - akár a szóra­ kozásé, akár a művelődésé - eltörpült. De azt sem hagyhatom figyelmen kí­ vül, hogy a munkához való viszony az elmúlt időszakban csaknem teljességgel ideologikus volt. Nem az emberi önérvényesítés, önkiteljesedés eszközeként jelent meg, hanem sokszor politikailag közvetített kényszerként. Olyan kény­ szerként, melyet a bürokratikus értékrendszer - ami kiváltképpen az ötvenes évekre volt jellemző, nyomokban azonban mindmáig él - számos más eleme megerősített.4 A munka mint életcélt vezérlő érték döntően mindig is a privilegizált hely­ zetben levőknél jelenik meg. Nem véletlenül, hiszen - amint a szociológiai kutatások kimutatják - az e csoportba tartozók többsége kvalifikált, önmeg­ valósító munkát végez. S ha a társadalmi rétegződés szempontjából vizsgál­ juk, az is kiderül, hogy a nagyobbrészt fiatal értelmiségiekből álló „intellektu­ ális életstílus csoportban” már ritkább a munka életcélként való megjelölése, ami nyilván a feladathiánnyal függ össze, s azzal, hogy e réteg még nem ren­ delkezik, vagy csak kevéssé rendelkezik azokkal a civilizációs javakkal, ame­ lyek birtokában jobban tudna a munkára összpontosítani. De megfigyelhető az is, hogy a hiányok között élőknél sokkal intenzívebb a második gazdaságban történő munkavégzés, mint például a privilegizált csoportba tartozóknál, akik kevésbé vannak erre ráutalva. Az optimálisabb életfeltételek bizonyos szabad­ ságot, lehetőséget adnak a választásra; jobb anyagi körülmények között ter­ mészetszerűleg nagyobbat. A hiányok között élők számára viszont a választás lehetősége, csekély, hiszen energiájuk java részét az alapvető szükségletek ki­ elégítése köti le. Vajon az utóbbi nem megy-e az előbbi rovására, vajon nem az történik-e, hogy az anyagi érdekeltség, sőt még az erkölcsi ösztönzés is jobban érvénye­ sül a második, mint az első esetében? Nyilvánvalóan a kétfajta tevékenység sokszor kerül egymással ellentmondásba, s az is igaz, hogy a hasznossági szemlélet akaratlanul is felerősíti a munkával kapcsolatos értékzavarokat. Csakhogy a munka és a szabad idő (pontosabban az utóbbiban végzett tevé­ kenységek sora) között nemcsak oly’ szoros, szembesítő kapcsolat jött létre, mint azelőtt soha, hanem az idő mint érték szerepét is megváltoztatta. Az idő az egyén mindennapi életében igen nagy jelentőségűvé vált. Annak az élet­ szervezésnek a lehetőségét foglalja magában, amellyel a szükségletek is más­ ként rangsorolhatók. Nem arról van szó ugyanis, hogy például a szabad időt csak a legmagasabb rangú kulturális tevékenységekkel tölthetjük cl, hanem az ezekhez szükséges „eszközértékek” bővítésével is. A fő ellentmondás inkább abban rejlik, hogy napjainkban a célértéket nem a személyiség fejlődésére szolgáló idő jelenti, hanem az anyagi javak gyarapítására fordítható idő. Mi­ után a társadalmi tudatban is hiányoznak a személyiség fejlődésének célérté­ két megerősítő mechanizmusok (a deklarált közművelődési-pedagógiai elvek 28 �önmagukban semmiképp sem tölthetik be), sokan egyre inkább azokat az esz­ közértekeket (pénz, anyagi függetlenség) akarják beteljesülve látni, amelyek­ nek sikeres megszerzése „eredményessé” teheti életüket. Nem jelentéktelen társadalmi csoportok között, így vagy úgy, értelmet és jelentőséget csaknem kizárólag a hasznossági értékek kapnak. A szociológiai vizsgálatok azt bizo­ nyítják, hogy a legelterjedtebb a hagyományos, a családot, az utilitárius bol­ dogságot, a nyugalmat és ezzel együtt bizonyos befeléfordulást előtérbe állító magatartás. Ez annak ellenére így van, hogy sokan elfogadják a szocialista értékrendszer egyes elemeit; különösen azokat, melyek a politikai tudatformá­ val állnak kapcsolatban. Ám mivel a szocializáció intézményei (például az is­ kola) olyan éteri magasságokba állítják a célértékeket - a közösségi ember ideálját, az önzetlenséget - , amelyekhez elérni és felnőni úgyszólván lehetet­ lenség, az előbbi attitűd korántsem véletlenszerű. Nem szólva arról, hogy az így közvetített értékek eleve mély gyanakvással töltik el a társadalom jelentős hányadát. Főként azért, mert az eszmény és a valóság közötti szakadékot a politikai kinyilatkoztatások még csak el sem leplezhetik. Ellenkezőleg, közve­ tett módon rákényszerítik az egyént a kételkedésre, s így végképp bezárkózik magánéletébe. S ezt az el- és bezárkózást aligha lehet feloldani úgy, hogy az egyént az evolúciós történelem végtelenében megvalósuló célértékek részesévé tesszük. Mindennek felismerése jelenik meg abban is, hogy a gazdasági szférában egyre több lehetőség nyílik az emberi autonomitás és döntési képesség kinyil­ vánítására. A vállalkozói magatartás elfogadása és preferálása - ha nem is egyedüli, de - a legjellemzőbb megnyilvánulása a társadalmi megújulási fo­ lyamatnak. Annak a folyamatnak, amelyben a kockázatvállalás és az innová­ ció többé nem járulékos tulajdonságként szerepel, hanem a munkaszervezés és munkavégzés alapvető elveként. Ennélfogva az önállóság, a kezdeményező­ készség lehetőségének érzete lényeges tudati sajátosságként és értékként kerül felszínre, mely ugyan lehet egyetemesebben és kevésbé egyetemesebben átélt, de valódi reflektáltsággal mindig együtt jár. Reflektáltsággal a társadalmi va­ lósággal és saját lehetőségeinkkel szemben. Érthetően, hiszen - a lehetőségek növekedésével egyidejűleg - a választás vagy legalábbis a gondolati szembe­ sülés kényszere is nő. A változások során persze mindig keletkeznek ellent­ mondások, s - a társadalmi tagoltság és megosztottság következtében - az egyik oldalon értékek felhalmozódása következhet be, a másik oldalon pedig értékveszteség. Értékzavarok is elsősorban abból származnak, hogy az említett felhalmozódás és veszteség közötti arány társadalmilag kontrollálatlanná válik, Így keletkeznek ellentmondások a politikai, az etikai és az esztétikai értékek között egyaránt. S ez távolról sem meglepő. Ha például az anyagi gazdagság tisztességtelen haszonszerzések sorozatán alapul és ez a társadalmi nyilvános­ ság szintjén is tolerált (vagy legalábbis hallgatólagosan elfogadott), az embe­ rek tudatában szükségképpen zavarokat vált ki. Ebből eredően csakis az a felfogás erősödhet, mely szerint minél inkább ki kell ismernünk a haszonszerzés természetét, hogy „gazdag” emberi életet él­ hessünk. Ezért a magasabb rendű értékek - egyebek között a morális értékek nemcsak háttérbe, de szinte kiszorulnak a mindennapi életből. Mintha a meg­ élhetés filléres gondjaival küzdő, meg a százezreket elkölteni nem tudó ál­ lampolgárok egyaránt végképp átadták volna magukat a hasznossági felfogás­ nak. Mert nem szabad elfelednünk, az úgynevezett utilitárius értékek példa­ 29 �szerűségükben sokkal vonzóbbak, mint azok, melyek tudatos életvitelt felté­ teleznek az egyén valamennyi lehetőségének optimális megvalósítása érdekében. Ám ez a jelenlegi társadalmi helyzetnek pusztán egyik következménye. Mert éppen napjainkban kezd kikristályosodni az a felismerés, hogy ha sza­ bad történelmi szubjektumok vagyunk, s cselekedeteinket és a jövőnket nem tekintjük csupán az embernél mélyebben rejlő okok eredményének, hanem sa­ ját felelős tettünknek (amit nem háríthatunk másra), egymáshoz való viszo­ nyainkat is át kell alakítanunk. „Minél több kapcsolat formálódik - bár több­ nyire tudattalanul - a cserekapcsolatok képére és hasonlatosságára, annál na­ gyobb az esélye annak, hogy a másikról való tudás, de ennek szükséglete és képessége is elsorvad.” 5 Jóllehet emberi kapcsolataink „sorvadása” már olyan méreteket öltött, hogy teljes vagy részleges kiábrándultsággal tölthet el bennün­ ket, mégis egyre több jel utal a kis közösségek face to face (szemtől szembeni) kapcsolatainak erősödésére. Kitűnik ez abból is, hogy az utóbbi esztendőben szaporodnak a kulturális közösségek és egyesületek, J elentőségüket sem csupán a kulturális demokrácia, mint értékeket és érdekeket artikuláló folyamat szem­ pontjából értékelhetjük, hanem a társadalmi megújulás tekintetében is. E kö­ zösségek szerveződésében szabály és elfogadott kötelezettség a türelem, mely abban is megnyilvánul, hogy nyílt eszmecserén és „hatalommentes dialó­ gusban” vitatják meg közös dolgaikat (lemondva arról, hogy valaki egysze­ rűen rákényszerítse akaratát a másikra). Harsány önbizalommal mégsem szemlélhetjük ezt a változást. Már csak azért sem, mert társadalmi méretekben nem nagyszámú kezdeményezésről van szó. Fontossága inkább abban rejlik, hogy elindítójává vált egy folyamatnak, s a közösségi kapcsolatok újjászervezésével a szűken vett pragmatikus és hasznos sági szempontokat szorítja háttérbe. Ügy válva emberi kapcsolataikban gazdag­ gá, hogy egyszersmind egymás kiegészítői is lesznek. Ezzel voltaképpen a „csere­ értékek” által irányított viszonyok cserélődnek fel a magáértvaló értékek alap­ ján formálódó kapcsolatok rendszerével. Csakhogy ehhez még arra is szükség van, hogy a citoyen magatartás - azaz a civil öntevékenység - társadalmi mé­ retekben kiteljesedjen. Építő eszközei, szervező elvei közül mindenekelőtt azok jöhetnek számításba, melyek az akaratérvényesítés társadalmi feltételeit jelen­ tik. A civil öntevékenységnek ugyanis „az állampolgárok mindennapi életével való teljes összefonódottsága, gyakran beleragadása ebbe a szférába, szinte per definitionem biztosítja számára az el nem idegenedett jelleget.” 6 Mindez egyszerre és együtt lehet következménye annak a sajátos helyzet­ nek, amely az új értékrend formálódására hatással van. A magasabb rendű ér­ tékek hiánya, amely a társadalmi gyakorlatból előbukkan, természetesen a ci­ vil öntevékenység kibontakoztatásával egy csapásra nem szüntethető meg. É p ­ pen az értékszociológiai vizsgálatok hívták fel a figyelmet arra az összefüg­ gésre, hogy az egységes értékrend felbomlásának, illetve hiányának okai a tár­ sadalom egészére kiterjedő közösségi válsággal hozhatók összefüggésbe. Illet­ ve olyan magatartásmódoknak - szociálpszichológiailag is érzékelhető - elter­ jedésével, melyet az előbbiekben elemeztünk. Bármelyik társadalmi réteg ér­ téktudatát vizsgáljuk, nyilvánvalóvá válik, hogy az eltérő vonásokat semmi­ képp sem lehet megérteni az egyénre ható társadalmi tényezők figyelembevé­ tele nélkül. A munkamegosztási rendszerben beálló változások nemcsak a különböző mobilitástényezők egyenlőtlen fejlődésével állnak kapcsolatban, ha­ nem azokkal a feltételekkel is, melyek a különféle élethelyzetekből adódnak. 30 �Ugyanígy az egyén értékrendszerét sem lehet megérteni, ha elvonatkoztatunk egy sor gazdasági-társadalmi tényezőtől. Annál is kevésbé, mert az egyes ér­ tékrendszerek viszonylagos stabilitása ellenére a különböző értéktényezők más­ más funkciót vehetnek fel a gazdasági feltételek változása esetén. Nemegyszer lehetünk tanúi annak, hogy - a nehezebbé váló életkörülmé­ nyek hatására - a közösségi szabályozó értékek jóval hátrább kerülnek azok­ nál a pragmatikus értékeknél, amelyek - mint láttuk - az egyén közvetlen ér­ dekei szempontjából hasznosak. Sőt, éppen a társadalmi fejlődés jelenlegi sza­ kaszában vált szinte kizárólagossá, hogy az egyének merőben más értékrendszert tartanak a maguk számára hasznosnak, mint amilyen társadalmilag kívá­ natos lenne. Ha tovább is élnek a közösségi aktivitás bizonyos jellemzői, több­ nyire a gazdasági és a társadalmi élet széles összefüggéseitől izoláltan, számos tradicionális közösségi keretet elvető formában. Még inkább észrevehető ez azoknál a - számbelileg sem jelentéktelen - rétegeknél, amelyekbe a többszörö­ sen hátrányos helyzetű személyek tartoznak. A változtathatatlanság érzése las­ san puszta belenyugvásban oldódik fel, amely pedig kerülőutakon - nem­ ritkán kimozdíthatatlan „konformizmushoz” vezet. Ezt az utóbbi tendenciát csak erősítheti, hogy végképp felszámolódott a hagyományos értékrend; oly­ kor egészében megkérdőjeleződik mindenféle szabályrendszer. Á m bármennyire meghatározó tényező is ez a körülmény, nem egyszerűen egyén és közösség kapcsolatának megszakadásáról van szó. Nem egyszerűen arról, hogy az egyének értékaspirációi szembenállnak a társadalmilag kinyil­ vánítottal, s immár úgy tűnik, hogy minden esetben közvetlenül megfogalma­ zódó társadalmi igényekkel szemben az egyén saját szükségleteinek engedel­ meskedve, a lehetséges társadalmi megvalósulástól szinte teljesen clvonatkoz­ tatva alakítja ki a maga értékeit. A folyamatnak ezeket a szociológiai termé­ szetű összefüggéseit csak akkor érthetjük meg, ha figyelembe vesszük azokat a változásokat, melyek - mint ahogy már utaltunk rá - a társadalmi gyakor­ latban lezajlottak. Még ha a hirtelen felgyorsult fejlődésben kínálkozik is le­ hetőség az ember személyiségének és közösségi létének kibontakoztatására, a megosztott társadalmi gyakorlat nemhogy az esélyegyenlőtlenségek csökkené­ séhez, hanem sokkal inkább az élethelyzetek különbözőségéből adódó ellent­ mondások megsokszorozódásához vezet. A nemegyszer csak kapilláris válto­ zások alakjában összegeződő, felhalmozódó feszültségek számtalan olyan konf­ liktus forrásául szolgálnak, melyek sokszor lehetetlenné teszik a valódi életcél és életprogram kialakítását. Mivel az egyén értékrendszerének alapvető vezérlő elve az életcél, a távlatok viszonylagos beszűkülése, s ugyanakkor a létkiteljesítő célok társadalmi funkciójának megkérdőjeleződése a hátrányos helyze­ tűek számára elszakíthatatlan egységben jelenti a célul tűzhető értékek számá­ nak csökkenését és egy kényszerű életforma vállalását. Mint ahogy megfordítva is igaz: tartalmas értékrendszer, amely motiváló hatással van az egyén lehetőségeinek kibontakoztatására, nem jöhet létre értéktényezők - mint például a létbiztonság, az anyagi függetlenség - felté­ teleinek viszonylag teljes körű megteremtése nélkül. Az értéktényezők tagoló­ dása ugyanakkor az egyén társadalomszemléletének kikristályosodási területe is, hiszen valódi társadalomszemlélet nem mozzanatszerű, társadalmilag rele­ váns alakot csakis egy stabil értékrendszer egészében nyerhet. A társadalmi tervezésnek ebből a szempontból nem csupán az a szerepe, hogy a különböző szociálpolitikai intézkedésekkel csökkentse az egyes rétegek közötti egyenlőt31 �lenségeket, s ezzel lehetővé tegye az egységes értékrend valamiféle automatikus kialakulását, hanem a társadalmi gyakorlat megosztottságának fokozatos fel­ számolása révén - melyhez tartozik a civil öntevékenység fejlesztése, a participációs struktúrák számának növelése - kell hozzájárulnia a különböző érték~ rendszerek létrejöttéhez. Az értékszociológiai vizsgálatok éppen arra hívták fel a figyelmet, hogy az értékrend egyik vagy másik tényezőjét kiragadva egyál­ talán nem, vagy csak előre nem látható, szándékainkkal gyakran ellentétes eredményeket és kudarcokat érhetünk el. Csak az egyén vagy az adott közös­ ség életprogramjának fokozatos átalakulása változtathatja meg egy-egy tényező értékét, előjelét és funkcióját az értékrendszer egészében. Ezért bármilyen társa­ dalompolitikai intézkedés csak ennek a ténynek a figyelembevételével válhat orientáló erejűvé; még akkor is, ha úgy tűnik, hogy az egyének értékrendsze­ re újra és újra szembekerül a kívánatos társadalmi értékrenddel. A társadalmi tervezés ugyanakkor normatív jelleggel csak kevéssé kapcsolható valamely ér­ tékszinthez, hiszen társadalmi rétegenként máshol és máshol rögzülnek, illetve időben másképp változnak a szükségesnek érzett értékszintek. Az egységes értékrend felbomlása természetesen nem pusztán a társadalom közösségi válságának következménye. Bár ugyanakkor az is nyilvánvaló, hogy az egyének értéktudata mindig élesen reagál a mélyebb társadalmi folyama­ tokra. Annak a filozófiai felismerésnek, hogy a társadalmi termelés éppúgy behatol az emberek viszonyainak termelésébe, a mindennapi munkától a kul­ túrához való mindennapi és szubjektív viszonyig, mint az érintkezési formák alakulásába, valós társadalmi összefüggések feltárása a legmélyebb értelme. Ha ezt nem vesszük figyelembe, az értékrend hiányát sem érthetjük meg. S az írásunk elején említett szükségleti kérdés is végső soron a másik ember szükségletének konkrét jelentkezésében ragadható meg. Ebben az értelemben a másik ember, mint szükséglet - a szocialista viszonyok síkján - csakis az értékviszonyok közvetítésén keresztül fogalmazódhat meg. Ha ugyanis a másik ember számomra csak mint dologi szükséglet létezne, tevékenységem minden tárgya pusztán mint dolog jelenne meg. Kétségtelen ugyan, hogy az értékinformációk társadalmi cseréje még mindig hiányos - sokszor hiányoznak az alapvető emberi kapcsolatokat kiépítő visel­ kedésminták is - , ám a jelenlegi társadalmi viszonyok, döntően közösségi fo­ gantatásuk következtében, mégiscsak alkalmasak arra, hogy szervező közegéül szolgáljanak értékrendszerek létrejöttéhez. A szocialista értékrend társadalmi tervezése szempontjából ezért kulcsfontosságú annak a belső átalakulásnak a megértése, amelynek során a különböző társadalmi rétegek és csoportok érték­ tudata változik. S mivel az egymáshoz kapcsolódó értékrendszerek közösségi dinamikája nem valósítható meg másképpen, mint a megosztott társadalmi gya­ korlat felszámolása útján, az ellentmondások meghaladása mindenképpen fel­ tételez olyan szokásszerűvé vált magatartásnormákat, amelyek az értékinfor­ mációk valóságos társadalmi cseréjét lehetővé teszik. Ehhez azonban a közös­ ségi életformák egész hálózata szükséges, amely nem csupán a legmagasabb rendű objektivációkra vonatkozó döntésekben nyilvánulhat meg, hanem a mindennapi élet mind nagyobb körét is átfoghatja. A valódi emberi szükség­ letek egész sorának kibontakozása csakis ilyen közösségekben képzelhető el. Nem azért, mert ezek a közösségek „elfogadják” az értékeket, hanem mert e közösségek alkotópillérei a társult, de személyiségüket nem csupán megőrző, hanem kiteljesítő individuumok is. 32 �A történelem tapasztalatai azt bizonyítják, hogy akárcsak egy új értékrendszer kialakulása, a valódi közösségek létrejötte is soklépcsős folyamat, s kitel­ jesedéséhez hosszú évtizedekre vagy évszázadokra van szükség. S az oly erő­ sen átformálódó korunkban, melyben az erkölcsi és a viselkedési normarend­ szer többnyire nagyon is vegyülékeny és ellentmondásos - hiszen a tradicio­ nális normák érvényüket vesztették - , elkerülhetetlenül keletkeznek értékza­ varok. Bizonyos alapvetőnek hitt régi értékek már nem, az újak még nem hatnak. A formálódó új értékek is - melyekre csak néhány példát említettünk számos társadalmi ellentmondás kereszttüzében jönnek felszínre. De épp ez az antinómikusság kényszeríti ki újra és újra az értékekkel való egyéni és közös­ ségi számvetést. JE G Y Z E T E K 1V ö. H an kis s E le m é r : 2Ro zs n yai E rv in : 3P atakl Feren c: É rté k é s tá r sa d a lo m . T ö rté n elem - és B p . 1977. M agvető K ia d ó , 356. o. fo n ák tu d a t. A z én- é s a tá r sa d a lm i K ö n y v k ia d ó , 203. o. B p . 1983. M agvető K ia d ó , 51. o. a z o n o ssá g t u d at. Bp. 1982. K o ssu th 4Vö. K a p itá n y Á gn es —K a p itá n y G á b o r : É rté k re n d sz e re in k . B p . 1983. K o ssu th K ö n y v k ia d ó , 170. o. 5Anc sel É v a: Í r á s az éth o szró l. 6Vő. Sz ek fű A n d rás: A k áb e lte le v íz ió tá rsa d a lo m p o litik a i z ö ssé g , 1884. 4. sz. 5. o. Bp. 19811. K o ssu th K ön yvkiadói, 97. o. h átte re. K u ltú ra és K ö­ 33 �HORVÁTH ISTVÁN A karavánnak pedig előre kell haladnia 1. Ügy tapasztalom, hogy a kulturális életben is terjed egy különleges kór, a „sajátos kettőslátás” , amely egyébként sokféle formában kíséri életünket. A két legjellegzetesebb változatot - lehet, hogy a legveszedelmesebbeket - pél­ dán is szeretném bemutatni. Az első így szól: a vadonatúj intézményben minden ragyog, minden a helyén. Látszik, nem kis költséggel építette meg a falu vagy a város, a jelentős társadalmi összefogás meglátszik a korszerű felszerelésén, érződik a levegőjében is. Vezetője, dolgozója mégis panaszkodik, külön-külön és együttesen is: az új épület működtetése, fenntartása sok vesződséggel jár. Korszerű ugyan a technika, de megnőtt a rezsi; az igazgatás számtalan új fel­ adattal, bajjal küzd; nagy a működés iránt a várakozás, nőtt a használók kö­ re, s ráadásul új és új kívánságok is megfogalmazódnak. Halkan, de már el­ hangzik: a feszültségek forrása az új intézmény. Talán kár is volt „kitalálni” . Ma már túlhaladtunk a régin, nem így kellett volna, hanem másként. Hogy hogyan, az gyakran titokban marad. A másik példa: országos szakmai vagy irányítási tennivalókkal foglalkozó értekezlet. Mindenki panaszkodik. Természetesen senki sem a saját tehetetlen­ ségét, felkészületlenségét minősíti. Az elmarasztaló mondatok gyakran azokat érintik, akiknek képviselői nincsenek jelen. Az intézmény a fenntartó tanács szakigazgatását, a középszintű irányítók a felső szintű irányítást „bírálják ke­ ményen” . Ha közben kiderül, hogy az érintett jelen van, akkor jön a folyosói „nem úgy gondoltam” magyarázat. Hazaérkezés után - másnap, harmadnap a normális, a szokásos kapcsolatok rendje szerint folyik tovább az élet, és oly­ kor a munka is. Mindenki újabb alkalomra vár, hogy újra szóvá tegye - más­ nak címezve - , amit legtöbb esetben neki kellene elvégezni. Furcsa, életünket tartósan kísérő kór ez. Sok mindent jelez, sok új szükség­ letet felvet, de leginkább a kapcsolatok rendezetlenségeire utal. Megjelené­ sén gondolkodni, és még inkább okait feltárva, cselekednünk kell. Ügy vélem, a jelenség fő okát mai helyzetünkből kell levezetnünk. Mármint abból, hogy a társadalomépítés közép- és alapszintjén is indokolt a korábbi­ nál reálisabb, meglévő tényekre, eredményekre építő, viták és érdekek ütköz­ tetésén felépülő összehangolt cselekvés kialakítása. Ebben a lakosság, a nép­ művelő, az irányító részvétele nélkülözhetetlen. Ott, ahol a felismerést nem követi a tett, megjelenik a pótcselekvés, a „csináljunk úgy, mintha” magatar­ tás, a divatos panaszkodás. A dolgozat az együttmunkálkodás lehetőségeit vizsgálja. A megállapítások elsősorban Nógrád megyei tapasztalatokra épülnek, de szándékom szerint ér­ vényesnek kell lenniük tágabb értelemben is. 2. Ahogy már fentebb írtam, életünk, a közművelődés - de tágabban, az egész kulturális lehetőségek oldaláról nézve is - jelentősen módosult a nyolcvanas évek közepére. A változást, a módosulást egyértelmű fejlődésnek, társadalmi céljaink irányába ható folyamatnak minősítem. Az előrebocsátott ítételek he- 34 �lyett azonban lássuk a tényeket. A kulturális, a közművelődési ismereteket, gyákorlatot alapozó intézmények, nevezetesen az általános iskolák lehetőségeinek gazdagodása nyilvánvaló, tényszerűen igazolható. Az alapszintek oktatásrend­ szere, szervezete, tartalma olyan, hogy lehetőséget nyújt az újabban felvetődő, változást igénylő követelések realizálására. Az intézmények létezésükkel, jelen­ létükkel és tevékenységükkel a szorosabban vett közművelődésben is érdemi hatásokat keltettek. Ideig-óráig meg is tudták azokat őrizni. Tapasztalatom, hogy nagy, esetenként túl nagy az a különbség, amely egy-egy intézmény mun­ kájában jelentkezik. Városi, megyei fenntartás és szakmai irányítás esetén job­ bak, a községi tanácsok által működtetett intézmények esetében romlóak a feltételek, egyben a hatások is. A társközségi kisiskola - figyelembe véve öszszes lehetőségét - , a heti két-négy órában nyitva tartó könyvtár, a hét végeken is csak hideget lehelő „kultúrház” - számuk, az érintett lakossághányad mi­ att, nem elhanyagolható - gyakorlatilag egy korábbi, harminc-harmincöt évvel ezelőtti művelődési gondolat, minta leromlott hordozója. A helyzet ismeretében sem abban vélem a kiút megtalálását, hogy a szűkü­ lő anyagiakat „igazságosabban” , vagyis többfelé osszuk el. Ebben az esetben ugyanis a szétaprózódás miatt, a nagyobb, a működőképes intézmények hely­ zetét rontanánk. Megoldásként az elosztási gyakorlat társadalmi méretű kiter~ jesztését tartom szükségesnek. Vagyis azt, hogy a helyi erő - a társadalmi, a szervezeti, a gazdasági, a tanácsi, az egyéb - együttes erejének figyelembe­ vétele, ésszerű felhasználása jelenti a megoldást, és amelyhez társul külső tá­ mogatás a helyi közösség érdekében. Ennek teljesüléséhez sok feltétel szükséges. Leginkább az akarat. Annak a tudata is, hogy a művelődés napi szükséglet legyen. Ebben az értelemben is érdemes felidézni a művelődési körök, egyesületek eddigi tapasztalatait. A kul­ turális gyakorlat újfajta törekvései a társközségek némelyikén, s az új lakótele­ pek egy részén bontakoztak ki. Nézzük az előbbit: itt az irányítás már kezde­ ményeket talált. Olyan törekvésekkel kellett szembenéznie, amelyek nem nyu­ godtak bele a közigazgatási perifériális helyzetbe, amelyek egy-egy „lelkes” magatartás vonzerejében nyilvánultak meg. Olyan szándékokkal, amelyek csak részben épültek a település korábbi tradícióira. Ez a magatartás az egészséges „csakazértis” szemlélettel és maisággal társulva - úgy tűnik - életképes és megújuló gyakorlatot eredményezett. Más a lakótelepeinken meglevő közösségek helyzete. Itt sem nehéz az aka­ ratot, néhány nemes törekvésű fiatal, jó irányú szándékát felismerni, amely mozgásba hozta, tágítja a közösség érdeklődését. A hátrányos, vagy annak minősített, sok vonatkozásban elidegenítő panel tartalmában jelen van a po­ zitívum: a „sok ember egy helyen” motívumhelyzet. Az a tény, hogy cselek­ vésre itt is van lehetőség. Nem a kibúvót keresem, amikor azt mondom: az akarat megjelenése, helyes iránya, közösségi töltése az anyagiakat - elsősorban a helyi forrásokat - is megteremti. A külső irányultságú és meghatározottságú kapcsolatrendszer helyett tartalmában a közösség belső szokás- és értékrendjére épülő - de nem mindenben, hanem a szükséges mértékben befelé forduló helyi, lokális művelődési érdeken alapuló, mai gyakorlat bontakozhat ki. Az intézmények közötti különbség, amely az irányítás különböző szintjei és lehetőségei következtében alakult ki, úgy tűnik, tartósan kíséri életünket. A feszült helyzetet nem a struktúra alján levő intézmények megszüntetésével kell feloldanunk. Ezt a szervezetet továbbra is megtartva, bővítenünk kell egy nagyon fontos vonással: a kulturális alapellátást adó általános iskola mellé 35 �ugyanilyen funkcióval kell felsorakoztatnunk a könyvtárakat, a művelődési ott­ honokat is. Ezt nem elég mondanunk, hanem az ehhez szükséges feltételeket meg is kell teremtenünk. A feszültség feloldását segítheti, ha a lakosság kul­ turális kezdeményezéseit, a végrehajtásban is jelen levő részvételét bátrabban szorgalmazzuk. Ez nyilvánvalóan az irányításban is a maitól eltérő gyakorla­ tot kíván, csak ebben az esetben más minőséget, hatást eredményez. Azt gon­ dolom, ettől, az új magatartás felvételétől, nem szabad és nem is kell tarta­ nunk. A helyi szándék mozgásban tartását a feladataiban korszerűsített, átfo­ galmazott gyakorlatú művelödésirányitás képes megoldani. Az érdekek feltárá­ sa és működtetése, a minőség értékelése, a művelődés demokratizmusa, a tole­ rancia kulcsfontosságú és gondolkodásra kényszerítő fogalmak az irányítás gyakorlatában is. 3. A szakmai-gyakorlati irányítás és a gyakorlatot végzők közötti viszony át­ gondolása a tartalmi megújulás fontos követelménye. E téren is több megol­ dásra váró helyzet, gyakran feszültség feloldásával kell szembenéznünk. Elsőként hangsúlyozom, hogy a szakmai irányító apparátus és az intézmény­ ben dolgozók között meglevő, most már tartósan jelenlevő bizalmi válság fel­ oldását kell elvégeznünk. Ismert a szituáció: a mai irányításban dolgozó teg­ nap az intézményben szorgoskodott. Többnyire jól, ezért került az irányítás valamely posztjára. Körülötte azonban fokozatosan, de egyre határozottabban érzékelhetően „megfagy a levegő” . A feszültségek forrásai egyértelműek: a mai irányítási gyakorlatban már a követelményekben önellentmondások jelennek meg, az apparátus önállósága, de még inkább önállótlansága, ütközésekhez vezet, amelyekben presztízsszempontok alapján születik döntés, és sorolhatnánk még tovább azokat a té­ nyezőket, amelyek végül megteremtik a munkát hátráltató bizalmatlanság lég­ körét. A bizalmatlanság forrása tehát nem elsősorban „lelki” , hanem a min­ dennapi gyakorlatban előforduló torzulások, tehát a megoldását is onnan kell kezdenünk. Vagyis: a ma követelménye szerint működő, a döntéseket hozó szervezet szakmai alapját szükséges erősíteni. Az intézmények a döntés legfontosabb szakaszaiban - az előkészítésben, az elemzésben, a sokirányú dinamizmust is tartalmazó javaslattevésben - vegyenek részt a folyamatban, így a döntést hozók munkájában. Erre a döntéshozóknak legalább olyan nagy szükségük van, mint az intézményeknek, és leginkább azoknak, akikért születnek az új és új elkép­ zelések. A gyakorlat nyelvére lefordítva, a minőségben gyarapodó művelődé­ si területek hatásrendjének, tartalmának befolyásolását csak egységbe foglalt - intézményi és szakigazgatási elemekből álló - irányítási rendszer képes el­ végezni, amelyben a személyek jelenléte, részvétele, a részvétel minősége pon­ tosan elhatárolt. Egy példa: úgy gondolom, hogy a könyvtári hálózat általá­ nos fejlesztéséhez szükséges érdemi információ származzon a könyvtárból, s azt nem kell „átírni” , hanem mint lényegi motívumot az államigazgatási­ szakmai rendszerben elhelyezve, a szakigazgatás szintjén, már új viszonyszá­ mokban, más összefüggések közé helyezve, mérlegelés után kell elkészíteni a döntési javaslatot. Munkánk lényeges eleme: tudjuk jobban, mi a dolgunk, lássuk annak értel­ mét, hasznát. Az egységes rendszerben váljon el az intézményi-szakigazgatási tevékenység, és ezzel egyidőben jöjjön létre közöttük a rugalmasabb egység, amely új minőségek kihordója lehet. 36 �A munkavégzés érdekében szükséges, hogy az itt tevékenykedő, történelmi­ leg sem túl régi csoport - a belső, mozgató, minőségi erői mellé - kapja meg az értelmiséggé váláshoz szükséges külső támogatást is. Életmódjában termé­ szetszerűleg, de ezen túlmenően: ösztöndíjak, pályadíjak révén, s más módon is kapjon lehetőséget, ösztönzést az érdemi munkára. Az irányítás számára, azt gondolom, fontos feladat, hogy azok, akik a dön­ tések meghozatalában és végrehajtásában részt vesznek, úgy tehessék azt, hogy a szükséges főbb feltételek meglegyenek, a változó kor követelményeinek meg­ felelően fejlődjenek. 4. Olvasmányaimból úgy emlékszem, a karavánnak - volt légyen az sivatagi, sarkkutató expedíció, vagy más - ahhoz, hogy kitűzött célját elérje, erőit, eszközeit menet közben gyakran át kellett csoportosítania. Alkalmazkodnia kel­ lett környezetéhez, vagy a várt, a várható változásokra kellett felkészülnie. Meggyőződésem, hogy a kulturális irányítás, az intézmények kapcsolata jelle­ mezhető a jó munkamegosztáson alapuló karaván sokszínű életével. A nyolc­ vanas évek társadalmi méretekben, így a kulturális gyakorlatban is, az átren­ deződés korszakaként minősíthető. Az ezredforduló felé haladva, a szocialista építésben elmélyülve, nekünk is szükségünk van arra, hogy gyakorlatunk megcsontosodott vagy friss elemeit szembesítsük a valósággal, előrehaladásunk érdekében. Mert abban biztos vagyok: a karaván csak előre haladhat. S Z E R Ó C Z K IBER TA LA N Önszervező közművelődést!* Szűkebb hazám, Nógrádsipek, közművelődési helyzetéről szeretnék szólni. Ez a település Varsány társközsége. E két falu közös tanácsának vagyok el­ nöke. Milyen körülmények között dolgozunk? Varsány 2000 lakosú település Nógrád megyében. A munkaképes korú lakosság 65 százaléka ingázik. A lakosság 26 százaléka fiatal, 20 százaléka nyugdíjaskorú. A köz­ ségben közel 100 főiskolát, egyetemet végzett szakember dolgozik, de meghatározó többségük „bejáró” , nem helyben lakó. A közművelődési intézmény 360 négyzetmé­ teres, melyben helyet kap minden nagytermi rendezvény és kiscsoportos fog­ lalkozás. Ebben az épületben működik a könyvtár is. A szakmai munkát két főfoglalkozású (egy népművelő, egy könyvtáros) látja el, váltakozó sikerrel. Mindkét személy képesítés nélküli. Bár a lehetőségek szűkösek, azokat is alig tudjuk kihasználni. Végzett vezető részére lakást is tudnánk biztosítani, ennek ellenére nincs jelentkező. Székhelyközségünk tehát tipikus helyzetűnek mondható. Nem úgy a társközség. * Elhangzott 1985 végen, a művelődési otthonokról tartott országos tanácskozáson. 37 �Nógrádsipeken közel 1100 fő él. A munkaképes korú lakosság közel 80 százaléka „kijáró” . A lakosságnak csupán 16 százaléka fiatal; a nyugdíjaskorúak aránya 26 százalék. Az alsó tagozatos gyermekek oktatásához két tan­ terem áll rendelkezésre. A négy helyben dolgozó és lakó értelmiségi nem vállalta az intézmény vezetését. A három kis és egy nagy helyiségből álló léte­ sítményünk működtetési gondjai évről évre súlyosbodtak. Legfontosabb községpolitikai feladatunk községeink népességmegtartó és -eltartó képességének fokozása, mely a lakosság döntő többségének igényével találkozik. Ahhoz azonban, hogy a falun élő emberek jól érezzék magukat, hogy ne vágyódjanak el faluról, hogy lakóhelyükön megmaradjanak, nem elég csupán útról, járdáról, villanyról, alapvető közszükségleti cikkekről, óvodáról, is­ koláról gondoskodni. Szükség van a lakosság szórakozását, művelődését, hobbi­ ját kielégítő létesítményekre, rendezvényekre is. Mindegy, hogy hogyan hívják, csak legyen egy olyan hely, ahol az emberek, ha rövid időre is, összejöhetnek. Találkozhatnak barátaikkal, kollégáikkal, ismerősökkel, rokonokkal, különböző érdeklődésű emberekkel. Hogy ezt milyen intézményi formában, milyen tartalommal, milyen mód­ szerekkel lehetséges megoldani, az sok mindentől függ. Tárgyi, anyagi, szemé­ lyi feltételre gondolok elsősorban. Viszont az előzetes vitaanyagban és másütt is megfogalmazott optimálisnak tekinthető feltételeket, főleg kis településeken, még nagyon hosszú időn keresztül nem fogják, fogjuk tudni biztosítani. Ezek té­ nyek. Ezért kell feltennünk a kérdést: ha nem rendelkezünk optimális felté­ telekkel, nem is végezhetünk tartalmas közművelődési tevékenységet? Ha így gondolkodunk, csakis hibás következtetésre juthatunk. Más kiindulópontot kell találnunk, ami a következő: nem kell az emberek helyett gondolkodni, csu­ pán igényeiket kell kielégíteni, ennek feltételeit kell gyarapítani. A közmű­ velődési szakembereknek az a feladatuk, hogy megtalálják a módszereket, ho­ gyan tudják az embereket igényességre, művelődésre nevelni. És mi a teendő, ha nincs szakember, irányítást vállaló értelmiségi? Ez az amiért valójában szót kértem. Nógrádsipek társközség tapasztalatát szeret­ ném közreadni. 1984 őszének egyik napján a nógrádsipeki lakosok „küldöttséget delegáltak” a közös tanácsra és kérték, hogy csatlakozhassanak ahhoz a felhíváshoz, me­ lyet a K ISZ megyei bizottsága, később a H N F bizottsága és a megyei mű­ velődési központ tett közzé. Természetesen a nógrádsipekiek kezdeményezését lelkesedve támogattuk. A szervezést a Hazafias Népfront helyi bizottsága vállalta, KISZ-tagok segítségével. Falugyűlés-jellegű összejövetelen három működési módot kínáltunk fel. Megindult a szervezés. A lig két héten belül 37 fő tartotta meg a művelődési kör elnevezésű irányítótestület alakuló ülését. Mára a körnek 127 tagja van, a lakosság 11 százaléka, többségük fiatal, de csatlakozott a 73 éves „népze­ nész” , a 84 éves községi „nótafa” , több tsz-tag, munkás, és érdekes módon az értelmiségiek is. Megvalósult amit hagyományos formában nem tudtunk biztosítani. Lett vezetője az intézménynek: a helyi aktívák, a helyi társadalom kollektívája. Ha a kezdeményezés a művelődési kör létrehozására bármely párt-, tanácsi vagy gazdasági szerv vezetőjétől indult volna, az a gyanúm, nem sikerül meg­ valósítani. E településen az önszervező közösségi erőnek, az alulról jövő kezdeményezésnek mindig nagyobb hatása volt. A közgyűlés tagjai sorából kilencfős vezetőséget választott. Olyan személyek 38 �kerültek a vezetőségbe, akik nagy tekintélynek örvendenek a községben. A vezetőség havonta ülésezik. Döntéseiket nagy-nagy viták után többségi szava­ zattal hozzák. A művelődési körnek maguk alkotta működési szabályzatuk van, melyben megfogalmazásra került, hogy a H N F keretében működő kö­ zösség, mely jogi személy, és a H N F gazdálkodására irányadó szabályok sze­ rint tevékenykedik. Tevékenységét a következők szerint rögzíti: a község érdeklődésének meg­ felelő kulturális programok szervezése; a művelődési körön belüli érdek­ lődésnek megfelelő csoportok működtetése; a község kulturális hagyományai­ nak ápolása; a helyi művelődési tevékenységhez kapcsolódó községpolitikai célkitűzések támogatása; a helyi környezetvédelmi feladatokhoz társadalmi támogatás szervezése; társadalmi-politikai ünnepségekhez műsorszervezés, -szerkesztés, lebonyolítás. Nem „különleges” célok ezek! A feladatok döntő többsége a hagyomá­ nyosan működtetett klubkönyvtár keretében is megvalósulhatott volna. A köz­ ségi közös tanács és a művelődési kör között együttműködési megállapodás jött létre, amely alapján a művelődési kör használatába - nem kezelésébe! adtuk a klubkönyvtárat és a hozzá tartozó eszközöket. Mindez közel sem biz­ tosít optimális feltételeket. A közös tanács látja el az intézmény fenntartásával kapcsolatos feladatokat. Saját költségvetésében biztosítja a fűtéssel, takarítással, világítással, karban­ tartással, szükség szerinti felújítással összefüggő pénzügyi kiadásokat. Tisztelet­ díjat fizet a művelődési kör a titkárának, aki az adminisztrációs feladatokat látja el. Tiszteletdíjat fizet a hagyományőrző Röpülj páva kör vezetőjének. Mun­ kabért fizet a takarítónak. A fentiekkel kapcsolatos kiadásokat évente állapít­ juk meg. Ha a megállapodásban rögzített összeget túllépi a művelődési kör, azt saját bevételéből kell fedeznie, a többletbevételt tetszés szerint felhasznál­ hatják. A közös tanács minden évben előre meghatározott összeget biztosít kife­ jezetten a rendezvények támogatására. A művelődési kör bevételi forrásai: a tagok önkéntes befizetései; az éves tagdíj, mely 100 Ft; támogató szervek befizetései; rendezvények. A tagok évi három alkalommal szabadon választott rendezvényt ingyen látogathatnak, a további rendezvényekre jegyelővételi elsőbbséget élveznek. Az 1984-ig meglevő csoportok (a Röpülj páva kör, a szabás-varrás tanfo­ lyam, az idősek klubja) mellé szinte gomba módra alakultak a kisebb-nagyobb csoportok: színjátszó kör, história kör, néptánckor, tánciskola, német nyelvtanfolyam. Új formájú rendezvények honosodtak meg: teaház, hóvirágtúra, majális-juniális, községi művelődési napok, amatőrfilm-készítés. Egy-egy csoport bemutatkozása, programja szinte népünnepély a községben. A mozgósításra újabban alig kell figyelmet fordítani. Nógrád megyében még öt másik község kezdte el a művelődési otthon ve­ zetésének társadalmasítását. Nem állítom, hogy a nógrádsipeki példa min­ den településen, minden intézményben meghonosítható. Csupán azt szeret­ tem volna érzékeltetni, hogy nemcsak a hagyományos irányítási formák mel­ lett lehet közművelődési tevékenység. Ügy vélem, a községben időben észrevettük, hogy az emberek szeretnék képességeiket, egyéni sajátosságaikat valamilyen módon kifejezni. Az önmeg- 39 �valósítási törekvés az emberi tevékenység - példámban a közművelődés egyik mozgatója lett. Ez nem lehet magánügy. Az ember számára az egyik leglényegesebb dolog, hogy ő mások számára fontos legyen. Fontos legyen az, amit ő csinál, fontos legyen személye, hiszen az egyén kiteljesedése függ a szűkebb környezet törekvéseitől és értékeitől. A községben egy szűkebb cso­ port felismerte az önszerveződés lehetőségét és magához ragadta a kezdemé­ nyezést, s követőkre is találtak. Így válhatott újra élővé a népzene, a nép­ szokásokat újra felelevenítik, a falusi muzeális értékeket jobban megbecsü­ lik. A művelődési kör hozzájárult ahhoz, hogy egyre több emberben alakuljon ki, illetve szélesedjék a művelődés, a társas együttlét igénye, a „csináld ma­ gad” mozgalom átfogalmazott variánsa, a „szervezd magad” ! Vitányi Iván gondolatával zárom hozzászólásomat, melyet mi, falun élő emberek, a jelenlevők figyelmébe ajánlunk: „N aiv dolog volna úgy képzelni a kultúra »terjedését«, hogy először szigorú sorrendben nagy épületeket és nagy kultúrát teremtünk a nagy központokban, majd fokozatosan kisebbeket a ki­ sebbekben. Nincs ilyen fokozatosság.." A társadalmasítás általam elmondott formája, eddigi tapasztalataink sze­ rint, újabb közösségi erőket mozgósított. Többen megkérdezték tőlem, miért támogatom az önszervező közművelő­ dést, egyáltalán a közművelődést? Szerintem igen fontos az, hogy Nógrádban, az országos kéktúra útvonal mellett fekvő, hegyek közé ékelődött kis faluban jól érezzék magukat az emberek, megmaradjanak szülőfalujukban. K O R IL L F E R E N C A reformoknak is megvan a maguk sorsa ? Ha egy film főcímében azt olvashatja a néző, hogy a mű nem hiteles ese­ mények alapján készült, a szereplő személyek és minden cselekedetük a fantázia terméke, akkor biztos lehet az ellenkezőjében. Ezek után határozottan állí­ tom, hogy véletlenül választottam bevezetőnek az alábbi idézetet 1968-ból, és a benne foglaltaknak semmi köze a mai valósághoz. Tehát: „N em gyanú immár, hanem bizonyosság, hogy a filmátvétel, a -forgalmazás egész rendsze­ re korszerűtlen, s réges-rég megérett az alapos reformra” . A szerző - szintén véletlenül - B. Nagy László szerint mindezt „semmi mással nem magyaráz­ hatjuk, mint az ötvenes évek igényeihez mért moziszervezet, az átvétel, a for­ galmazás és a bemutatás strukturális avultságával, egy monopolisztikus séma és a mai művelődéspolitikai igények közti fáziseltolódással.” De félre a fantazmagóriákkal; lássuk inkább az 1980-as évek forgalmazási reformjának filmjét, amely nem hiteles események alapján készült, s a sze­ replők és minden cselekedetük a képzelet szüleménye.. . 40 �1. kép „ SZA K A D ÉK ” 1983 végén - talán a bevezetőben idézett reformgondolatok 15. születés­ napja tiszteletére - megindult valami a filmforgalmazásban. A helyzet ugyanis - bár a másfél évtized történelmi időmértékkel csupán másodpercnyit számít kritikussá vált. Ennek oka egyrészt, hogy az intenzív, demokratikus és innovatív pályára állított magyar társadalom fejlődésében egyre anakronisztikusabbá lett az e tulajdonságokat lényegében nélkülöző filmforgalmazás. Másrészt mozdulat­ lansága miatt pozíciója kedvezőtlenebbé vált a társadalom változó tömeg­ kommunikációs rendszerén belül is. Harmadrészt elhatalmasodott korábbi be­ tegsége, a „tudathasadás” , amelyet Csepeli György az alábbi szemléletes mó­ don ír le: „egyfelől szélmalomharcra kényszerül a közönség »nevelése« érdeké­ ben, s a legváltozatosabb praktikákkal, ha kell »bolt lelkeket« toborozva igyek­ szik az »értékes« filmek esetén magas nézőszámot produkálni, másfelől tisz­ tában van azzal is, hogy mindezen tevékenysége csak akkor lehetséges, ha a közönségnek is juttat valamit, újratermelve és kielégítve ezáltal azt az ízlést, ami ellen hadakozni hivatottnak tekinti magát.” 1/a kép „ ESZM ELÉS” Ebben a helyzetben - mint az a felülről kezdeményezett reformokra álta­ lában jellemző - a filmszakma vezetése, többé-kevésbé pontosan látva a vár­ ható (és növekvő) feszültségeket, még azok teljes kiéleződése előtt kísérelte meg a változtatást; meghirdette és 1984 januárjától bevezette a filmforgal­ mazás reformprogramját. Ennek eredeti célkitűzése szerint „ 19 85 közepére kell, hogy összefussanak a párhuzamosan - vagy részben máris együttfutó szálak. E z a feltétele annak, hogy a következő tervciklusban már megreformált tartalmi és működésbeli mechanizmusok, illetve feltételrendszer mellett kezdhessük el - pontosabban folytathassuk - az átmeneti folyamat tudatos felgyorsítását, filmterjesztésünk egészének egy új, minőségi szintre történő emelését.” Ma már benne vagyunk a „következő” tervciklusban, tehát kötelező értékel­ ni a kialakult helyzetet és következményeit. 2. kép „Á L M O D O Z Á S O K K O R A ” Már az első fokozat „begyújtásakor” felmerült a kérdés, hogy jogos-e a filmforgalmazás reformjáról beszélni az 1984-ben bevezetett változtatások kap­ csán. Az ugyan kétségtelen, hogy ez a program szándékában csak néhány tar­ talmi kérdésre, illetve az ezek szabályozását szolgáló mechanizmusokra kon­ centrált és érintetlenül hagyott számos fontos tényezőt, például az intézményrendszer struktúráját. De mégis eltalálta a forgalmazás „epicentrumát” , tehát reformjellegű változások lehetőségét adta a filmek műsorpolitikai kategóriába sorolása, az eredménymérés és -értékelés, valamint az érdekeltségi és ösztön­ ző rendszer módosításával. 2/a kép „R E F O R M G O N D O L A T O K ” Az új, értékorientált forgalmazás alapja, hogy a korábbi hárommal szemben 41 �a kilenc műsorpolitikai kategóriában árnyaltabban lehet kifejezni a filmek tény­ leges értékét, illetve a film különböző - használati, csere és művészi - értékol­ dalainak létét. Gyakorlati érvényesítését az „új” típusú működési támogatás tette lehetővé azzal, hogy már nem kellett meghatározott és mindig növekvő (!) számú „értékes” filmet, illetve nézőt (vagy „holt lelket” ) produkálni a for­ galmazó vállalatok anyagi létezéséhez. Ez egyúttal azt is jelentette, hogy az új besorolások tükrözhettek azt a tényt, miszerint a valóságban - a hazai és a külföldi filmgyártásban egyaránt - az értékszférák aránya folytonosan ala­ kul; hol kedvezőbben, hol kedvezőtlenebbül. Természetesen az új kategóriarendszeren sem lehet számon kérni egy egyébként nem létező - tudományos filmtipológia minden ismérvét és az örökkévalóságnak szóló esztétikai minősítést. „Csak” itt és most érvényes mű­ sorpolitikai kategóriaként kezelhető, ami elsősorban a filmenkénti - a működési dotáción túli - támogatás mértékét szabályozza és eligazít bizonyos forgalmazási kérdésekben. Az új eredménymérés és -értékelés - egyben az egész rendszer - kulcsa az ún. szintetikus műsorpolitikai mutató. Ebben meghatározó a film eszmei-művészi és forgalmazási értéke, míg a korábban szinte kizárólagos ér­ téknek tartott nemzeti hovatartozás ennek alárendelve van jelen. Következe­ tes alkalmazásával megszűnhet a „több magyar és szovjet filmet néző = jó műsorpolitika” képtelensége, és helyébe valóságos értékorientáció, illetve an­ nak mérése kerülhet, hogy az adott időszakban milyen a filmek forgalmazási hatékonysága. (Zárójelben, de nem mellékesen, nehogy félreértés essék: a nézőszám maximalizálására irányuló törekvések éppen a magyar és a szovjet film igazi értékeinek ártottak a legtöbbet!) Az új mutató nagy érdeme, hogy lehetővé tette az elmozdulást a hagyomá­ nyos műsorpolitikai értékeléstől. Ennek alapján a forgalmazó vállalatok ki­ alakíthattak egy megalapozottabb, sajátosabb műsorpolitikai elképzelést és gyakorlatot. Az érdekeltségi és ösztönzési rendszer megváltoztatásának legfőbb pozitívuma, hogy nemcsak szavakban, hanem ténylegesen is megteremtette a szórakozás művelődéspolitikai elismerését (ezzel mintegy eredeti jogaiba he­ lyezve vissza a mozit), valamint a korábbinál jóval több, valóban értékes film esetében teremtett közvetlen érdekeltséget a vállalatok számára. Mindezzel végre gyakorlati lehetőséggé vált az értékes filmek egyéni kezelése, a szak­ mailag megalapozott válogatás. Összegezve: a változások valóban új minőség felé mutattak. Az 1984-es év kedvező eredményei pedig - amelyek egyébként nagy részben a hagyományos rendszer erőtartalékainak mozgósítása révén születtek - viszonylag jó „szabad­ ságfokot” biztosítottak a reformfolyamatok továbbviteléhez. A tapasztalatok elemzése és a második fokozat „begyújtása” pedig az éppen Salgótarjánban rendezett országos filmforgalmazási tanácskozásra várt 1984 végén. 3. kép „M E G Á L L A Z ID Ő ” A salgótarjáni fórumon még joggal fogalmaztak úgy, hogy a rend­ szer működőképes, a korábbi helyzethez képest jó irányú elmozdulásokat eredményezett. Változtatását 1985-re nem javasolták a résztvevők, éppen ha­ tásainak, lehetőségeinek pontosabb értékelése, a módosítások megalapozottabb előkészítése érdekében. Ez az állásfoglalás a realitásokat tükrözte és esélyt adott a folytatásra. Azzal együtt, hogy négy kedvezőtlen jelenség már akkor feltűnhetett a figyelmes szemlélőnek. 42 �1 . A forgalmazó vállalatok (2 0 + 1) közül mindössze néhány - például Haj­ dú és Zala mélyebb gyökerekkel, míg Nógrád repülőrajttal - használta ki tu­ datosan a reform adta játékteret. 2. A túlhangsúlyozott versenykövetelmény - valós versenyhelyzet és -feltételek híján - bizalmatlanságot és felesleges fe­ szültséget gerjesztett. 3. Felütötte fejét a „szabályozó voluntarizmus” , mintha a film és közönség viszonya - akár a Játsszunk okosan! társasjátékban csak a mi játékszabályainktól és „dobásainktól” függene. 4. Tovább nyílt az olló a műsorpolitikai törekvések, célok és a feltételek között. Ezek után - bár a filmforgalmazás 1985-ben is jó évet zárt - a reform 1986 elejére korrekcióvá szelídült, sőt felemás bevezetése magában hordja a viszszarendezési folyamat lehetőségét, rosszabb esetben szükségszerűségét. 3/a kép „F A L A K " Ennek okai alapvetően három csoportba sorolhatók: a bevezetett tartalmiműködésbeli változtatások alkalmazásának következetlenségei; a kibontako­ záshoz, a folyamatok irreverzibilissé tételéhez elengedhetetlenül szükséges to­ vábbi lépések elmaradása; nincs átfogó és kivitelezhető szakmai program, amely a film teljes intézményrendszerét reálisan „újragondolja” a társadalom megváltozott kommunikációs rendszerében. Az első csoportba sorolt tényezők közül a legjelentősebb, hogy nem tör­ tént meg következetesen a filmforgalmazásban ható régi felfogások elméleti és gyakorlati kritikája, ezért a voluntarisztikus műsorpolitika, a látszateredmé­ nyek elfogadása, sőt támogatása, nem tűnt el erről a területről. Az új műsorpolitikai értékelési rendszer lehetséges előnyei sem érvénye­ sültek, mert éppen az irányítás húzta be a „féket” . A kísérletinek nevezett ’84-es évben még elfogadható a hagyományos és az új műsorpolitikai mutatók (nem éppen békés) egymás mellett élése. 1985-re azonban több volt, mint hiba a hagyományos műsorpolitikai mutatók bázisszinten történő előírása, sőt a szintetikus mutató (természetével ellenkező) hasonló jellegű kezelése. A két minősítési rendszer lényegét tekintve ugyanis kizárja egymást és itt húzódik az extenzív, illetve az intenzív fejlesztés, másképpen a korrekció, illetve a reform határa. Ebben az esetben egy közvetlen (vélt, vagy valós) művelődéspolitikai érdekre épülő, de a reform szempontjából helytelen döntés született, aminek diszfunkcionális következményei végül is akár közvetlen művelődéspolitikai összefüggésükben is károsak lehetnek. A mennyiségi mutatók túlhajtása ugyan­ is megzavarta a valódi értékorientációs törekvéseket és a természetes erősítő hatásokat - fellépett a tömegkommunikációban jól ismert „bumerángeffektus” . Végül, de nem utolsósorban, az irányítás magatartása elbizonytalanította a reformprogramot vállalókat, illetve igazolni látszik a konzervatív megoldások híveit, mert így lényegében csak az történik, hogy a voluntarizmust „tudomá­ nyosabban” , árnyaltabban - mázsa helyett patikamérlegen - csináljuk. A második csoportba tartozó tényezők között meghatározó, hogy változatlan maradt az intézményi-szervezeti struktúra. A filmforgalmazás egész rendszere korszerűtlen, monopolisztikus sémára épül, s a kialakult szervezetrendszer konzerváló ereje már szociológiai közhely... A filmterjesztési reformprogram bevezetési kísérlete során (is) igazolódott: ha változatlan intézményi-szervezeti struktúrával és kapcsolatrendszerek mel­ lett igyekszünk a reformprogramot megvalósítani, akkor ez a mennyiségi szemléletű, stabilitásra orientált szervezetben elsősorban nem az új, ésszerű 43 �lehetőségek kiválasztódásához, az alkotó (de egyben kritikai) viszonyokhoz, hanem a rendszer megmerevedéséhez, az új utakat elzáró védekezési taktikák és stratégiák kiépítéséhez vezet. A harmadik tényező, hogy nincs olyan átfogó program, amely biztosítaná a mozi-tévé rendszerből a mozi-tévé-video rendszerbe történő átlépés műszaki, gazdasági, szervezeti és tágan értelmezett műsorpolitikai követelményeit és fel­ tételeit. Természetesen a mozi-tévé-video rendszer új kommunikációs minő­ ség és ennek kiépülése az egész filmszakmát is új helyzet elé állítja. (A film­ szakma egészéről van szó, hiszen a filmforgalmazás értelmes fejlesztése nem képzelhető cl a gyártási szférától függetlenül. Ez pedig ugyancsak korszerűt­ len; az éppen soros átszervezések pedig legfeljebb „tüneti kezelésként” érté­ kelhetők. A megoldás csak egy egységes - a filmgyári és tv-s erőket egyesítő nemzeti filmgyártás lehet.) Ez a feladat csak rendszerszemléletű közelítésben, nyitott és kooperatív integrációmodellek alapján valósítható meg; ehhez azon­ ban az alrendszereknek is ilyenné kellene válnia. Megvalósításához azonban megfelelő stratégiánk csak részben van, taktikánk pedig nincs. A helyzet megváltoztatásához jelentős anyagi és szellemi tőkebefektetés szük­ séges, aminek elmaradása ma időzavart és lépéshátrányt jelent, holnap pedig behozhatatlan lemaradást. Mert követelményként nem egyszerű átállásról, át­ meneti zavarok kiküszöböléséről van szó, hanem a filmterjesztés működési, cselekvési és irányítási rendszerének gyökeres átalakításáról; a jelenlegitől el­ vileg különböző rendszer megteremtéséről, amelynek célkitűzései már nem az „ugyanabból többet vagy kevesebbet” alapon fogalmazódnak meg. 4. kép „T E RO N GYO S É L E T ” Végül, de nem utolsósorban: a filmterjesztési reformprogram sorsa (kicsi­ ben) kísérteties hasonlóságot mutat az 1968-as gazdasági reforméval. Első sza­ kaszban itt is nyilvánvalóvá vált, hogy a filmterjesztés intenzív típusára történő áttérés elkerülhetetlen. Az áttérés megindult, egy olyan időpontban, amikor az extenzív típus még viszonylag elfogadhatóan funkcionált, de a mélyreható és felelős elemzés arra vallott, hogy a csúcsponton régen túljutott. Minden szempontból ez volt az utolsó elfogadható időpont a változások fo­ kozatos (koncepciózus és következetes) bevezetésére. De ma már látjuk, gon­ dot jelent, hogy a filmszakmai közvélemény még nincs meggyőződve a változás elkerülhetetlenségéről; ezért ellenáll vagy fékez. De következetlenségével fékez a reformot indító vezetés is, hiszen működésbe lépnek korábbi reflexei és gya­ korlatilag nem látja be, hogy lehetetlen minden korábbi eredményt (vagy annak vélt látszatot) „szent tehénként” kezelni. „Egyoldalú” a reform, mert jósze­ rével csak három - bár alapvető - tartalmi kérdésre koncentrál és a működési feltételek és mechanizmusok, illetve az intézményrendszer kérdéseit nem érinti. Zárva a sort: „befagynak” az érdemi szakmai viták a reformot illetően. 4/a kép „ N IN CS ID Ő ” És a végeredmény - ami költői kérdésként is megfogalmazható - lehet-e más, mint az, hogy a tényleges reform bevezetése elkerülhetetlen, de holnap sokkal több kényszerítő tényezővel kell szembenézni mint tegnap vagy ma. VÉGE? 44 ��Kelemen Gábort: Miért nem választották meg az első fordulóban a nyomda igazgatójának ? A v á l a s z m e g é r té s é h e z k e z d jü k a z e l e j é n . . . K e le m e n G á b o r , a N ó g r á d M e g y e i N y o m d a ip a r i V á l la l a t id é n ö tv e n e s z te n d ő s , v á la s z t o t t i g a z g a t ó ja . P á s z tó n s z ü le t e t t , a .s a l g ó t a r já n i S t r o m ­ f e ld A u r é l G é p i p a r i T e c h n ik u m e lső , n a p p a l i t a g o z a t o s t a n u ló i k ö zö tt é r e t t s é g iz e t t 1954-b en . H u s z o n h a t é v v e l e z e lő tt k e r ü lt la m e g y e i t a n á c s i p a r i o s z t á ly á r a . — Itt kapcsolód tam először a tanácsi v á lla la to k m u nkájáh oz. A n n a k a négy esztendőnek a tap asztalatait később jó l beépíthettem m unkám ba. H atvan n égy­ ben az Ü ve g ip a ri M ű vek szü lőfalu m ban létreh ozta a szerszám - és készü lék­ gyárát, nekem S a lg ó ta rjá n b a n nem v o lt lakásom , fia ta l házas voltam , h át h a ­ zam entem . H am arosan osztályvezető lettem , m iközben levelezőn végeztem a G é p ip a ri M űszaki Fő isko lát, h atvan k ilen cb en kap tam m eg az oklevelem . Ú j munkaiköröm m egkövetelte a technológiai ism ereteket, a szervezésben ottho­ nosan illett m ozognom , h a talp on ak a rta m m arad n i, m int fia ta l kád er. Az oklevelem m egszerzésének évében m á r sok b a j vo lt a m egyei tan ács v e g y e s ­ ip a ri és ja v ító v á lla la tá n á l, főm érn ökkén t k erü ltem oda. N agyon zűrös á lla ­ potok uralk od tak , ren d et k ellett csin áln u n k. A h arm ad ik -n egyed ik évben m ár jó eredm ényeket m u tattu nk fel, am ikor az ip a ri osztályon ú jab b felad atot k a p tam. — K ap o tt? — A h o gy m ondom . K ap tam . A z t m ondták, h ogy el k e ll v á lla ln o m a nyom da igazgatói tisztét, m égpedig azért, h ogy rendbe hozzam az elhibázott dolgokat. K é t okból is nehezen á llta m kötélnek. N em vo ltam n yo m d aip ari szakem ber, m eg aztán, m i tagadás, a v e g y e sip a rn á l éppen érőben v o lt a gyüm ölcs, am i­ ért an n yit dolgoztunk. Ó dzkodtam , de h iába. F e la d a tu l kaptam , így döntött a p árt- és tan ácsi vezetés. H a a lk a lm asn a k ta lá lta k erre a fela d atra , akk o r m eg k e ll csinálni. — M it t a lá l t a z a k k o r m á r V ö r ö s V á n d o r z á s z ló v a l k é ts z e r i s k itü n te te tt v á lla la tn á l? — A z igazgatónak em beri h ib ái m iatt m ennie kellett. A term elési eredm ény vészesen zuhant, a m egyei n ap ilap tele vo lt sa jtó h ib á k k a l, n ém elyik m eg le h e ­ tősen sú lyos volt, m á r-m á r p olitik ai színezetű. Szorongtam , nem tagadom . Tudtam , am ikor h etven h árom m árciu s tizenkilencedikén b em u tattak jövendő kollégáim n ak , h ogy nem épp népszerű fela d ata im lesznek. Először is a nyom ­ dát, m int gazdasági szervezetet k elle tt rendbe tenni. A zu tán a szem élyi p rob­ lém ák at is m eg k ellett oldanom . Nézze, azt m ondhatnám , hogy szükséghelyzet vo lt, íg y azután nem épp a legd em ok ratiku sab b form ában fo ly t a m inél h a ­ m arab b i rendterem tés. S rögtön a h arm ad ik dolog: m u n kát k ellett szerezni, bárh on nan, bárm it, hogy dolgozhassunk. N em akarom szám ok k al untatni, de n é h án y óh atatlan u l fontos. H etvenkettőben kétszázhuszonöt fiz ik a i és h a tv a n ­ n égy „nem fiz ik a i” n egyven n égy és fé l m illió s term elési értéket prod u kált, a n ye re ség tizenkétm illió volt. H etvenötben — m ár csökkentett létszám m al — ötven h étm illió fölött term eltünk, a nyereségü n k pedig k evés h íjá n elérte a tizennégym illiót. A ren d csin álás évében, az első időszakban ugyan v issz a e s­ tünk va lam elyest, de év végére m ár akk or is összeszedtük m agunkat. �— N é h á n y e m b e r n e k t e h á t m e n n ie k e lle tt. — V o lt is b o trán y belőle, m ég a pártközpontból is viz sg á ltá k az eg y ik ügyet, de a tények m akacs dolgok. S z ó v a l egyenesbe jöttü nk, ah ogy m ondani szokták, h a nem is könnyen. V o lt stratégiáink: a term ékszerkezet-váltás m á r nagyon időszerű volt. A h agyom ányos nyom d ai tevék en ység m ellett zöld u tat adtunk az öntapadós cím ke tö m eggyártásán ak, am inek úttörői vo ltu n k bizonyos érte­ lem ben. F ia ta l em berek k erü lte k fu n k ció k b a és so k a t k ö veteltü n k tőlük, a kö­ vetkező eredm ények m ár ennek a csapatna k a m u n k á ját dicsérték. — A z u tó b b i k é t ö té v e s te r v b e n a z ö n á l t a l ir á n y ít o t t v á l l a l a t ú j r a é s ú j r a m e g k é t s z e r e z t e a z á r b e v é t e lé t , s v e le a n y e r e s é g é t i s. — Íg y történt. A tanácsi nyom dák közül b árm ilyen m utatót is vizsgálu n k , é vek óta „dobogós” h elyet v ív tu n k ki m agu nkn ak. M indezt úgy, hogy fe jle s z ­ tésein ket önerőből, v a g y h itelbő l valósíto ttu k m eg, de a h itele k e t m ind ig ké­ pesek vo ltu n k és va g y u n k visszafizetn i. M i ingyen egyetlen fillé r t sem k a p ­ tunk, m ióta itt vagyo k . — M e g t a l á l t á k a j ó „ g a z d á lk o d á s i ú t v o n a l a t ” , ‘ 1 9 8 5 -b en tiz e n h a t s z á z a ­ lé k n á l i s tö b b v o lt a b é r f e jle s z t é s , a m i sz in t e p é ld á t la n . M in d e n r e n d b e n lé v ő n e k lá ts z ik , ö n t m é g s e m v á l a s z t o t t á k m e g a k ü ld ö tte k n o v e m b e rb e n . — Jó , b eszéljü n k róla. É n több okot láto k . Önm agunkhoz k ép est csekélyebb fejlő d ést értü nk el a term elésben ta v aly , m in t azt utóbb m ár m egszoktuk, bár a n yereséget íg y is tizenkét és fé l százalék k al növeltü k. N ém i b izo n ytalan ságot okozott to vábbá, hogy az utóbbi időben gom ba m ód ra szaporod nak a kisnyom d ák, ezek elszip k ázták tőlünk a jó m u n kaerőt — m agasabb bérért. A z em be­ re k m oro gtak : ott lehet több pénz, itt nem ? A zt nem m a g y a rá z ta e l sen k i a dolgozóknak, h ogy ezekben a k isn yom d ák ban k ét-h áro m em bert k e ll csupán m egfizetni, de nagyon, a többiek éppen csak k ap n a k valam it. Itt viszont a kétszáztizen két fiz ik a i dolgozó fe le szakm unkás, m in d et ú gy n in cs m ódunkban m egfizetni, m in t a kisn yom d ák ban . A p iac alaposan telítődött, k iseb b a k e r e s ­ let a h agyom ányos nyom d ai k ap acitáso k irán t, tehát nem fejlő d h etü n k évről é v re olyan tem póban, m in t korábban. Ezt is jo bban k ellett vo ln a tu d atosíta­ n i az em berekben. K éső b b m agu k m ond ták: ezeket m iért nem ism ertettük v e lü k részletesen ? H a h am arab b n y ilv án o sság ra hozzuk a tervezettnél m ag a ­ sabb b é re m e lé st.. . No, m eg az is igaz, hogy m inden n épszerű tlen fela d ata t m ag am ra v á lla lta m , o ly a t is, am it nem k ellett vo ln a. N em az én dolgom f i ­ gyelm eztetn i a m unkást, hogy tiltott helyen n e d ohányozzék! V o lt a gépte­ rem ben egy no rm acsalás, h á t én végigbü n tettem az egész v o n a la t! A z t gon­ d o lta m ind en ki, hogy sim a ü gy ez, szépen prosp erálu n k, jó k az eredm ények, a gazd álk o d ással sem m i problém a. N em szép ségversen y ez! Ö sszezördültünk a főm érnökkel, m a is állítom , h ogy igazam volt, s am iko r s a já t e lh a táro z á ­ sából k ilép ett tőlünk, e lte rje d t a p le ty k a : „k in y írta m ” . A z előkészítő b izo tt­ ság, a m elyik az ú jr a jelölésem m ellett döntött, a felsőbb vezetéssel egyetér­ tésben, h át hogy is m ondjam , nem k ortesked ett m ellettem kellőképpen . N em ak a rta m m ásodszor is p ályázn i, csalódott voltam , de u g yan ak k o r jó lestek a m u n k a társaim biztató szavai, s m ellettem szólt az is, hogy m eglep etést k e l­ tett m inden kiben a n ovem beri döntés: nem szavaztak bizalm at. Igaz, egy sza­ v a z a t h íjá n , de nem . De a többség m égis m ellettem voksolt. — U g y a n a z o k k a l (az e m b e r e k k e l k e ll a k a r t a k a z ö n h e ly é r e ü l t e t n i . . . d o lg o z n ia , a k ik k o r á b b a n m ást — V áltoztatnom k e ll vezetői m ódszereim egy részén, e rre ju tottam azokon a rossz éjszakákon. N incs idő — az alkatom sem ilyen — sérelm eken m e d i­ tá ln i. E lm ú lt, nyaku n ko n a tem érdek m unka. M ondtam , nem szép ségverseny ez, engem az eredm ények után ítéln ek m eg a dolgozók is, tehát dolgoznom k e ll. A bizalom ról pedig annyit, hogy n egyven kü ldött ja n u á r végén h a r ­ m inch ét igennel szavazott rám , csupán h árom n e m vo lt a cédulákon. N ekem ez elég. H O RTO BÁG YI ZO LTÁN 47 �ÉLŐ MÚLT „Az Élet a Történelem tanítómestere” Belitzky János, a Nógrád megyei mun­ kásmozgalmi múzeum, a mai Nógrádi Sán­ dor Múzeum elődjének nyugalmazott igaz­ gatója. 1909-ben született Losoncon. É le ­ tének jelentős részét Nógrádban töltötte. Minden más adat beszélgetésünkből derül ki. - Egyszer említetted nekem, hogy fiatalkorodban kitűnő em berek­ kel, kiváló történészekkel kerültél kapcsolatba N ógrád megyében. Többek, köztük Miskolczy-Simon János és Niederm ann Imre vá r­ megyei főlevéltárnokok, valamint Dornyai B éla és Fayl Frigyes középiskolai tanárok élete még feldolgozatlan. M ilyen hatással v o l­ tak rád, a pályádra, az egyéniségedre? Az 1914-ben elesett Miskolczy-Simonnak csak a két kislányát ismertem, akik 1920-ban Balassagyarmaton játszótársaim voltak. Utódja Niederm ann lett, aki 1944-ben, meg nem állapított körülmények között, eltűnt. Vele Budapesten és Gyarmaton is többször találkoztam. Dornyay és Fayl Salgó­ tarjánban voltak gimnáziumi tanárok. Velük itt találkoztam. Niedermannal és Dornyayval leveleztem is. A rám gyakorolt hatásuk abban nyilvánult meg, hogy szakmai vonatkozásokban nem távolodtam el a megyétől. N ie ­ dermann Imre kiváló levéltáros volt és lelkiismeretes kutató. A régi nóg­ rádi életről írt és 1942-ben kiadott tanulmánya hiányt pótló mű még ma is. Dornyay történelem- és földrajzkutatásaival tűnt ki. A salgótarjáni és kör­ nyékbeli földrajzi nevek gyűjtése, 1928. évi útikalauza, több történeti dol­ gozata igen magas szintű tanulmányok még ma is. A magam részéről a 48 �legjelentősebbnek tartom, hogy megalapította az első salgótarjáni múzeu­ mot és hogy 1938-ban megmentette a karancslapujtői honfoglalás kori nem­ zetségfői sír leleteit. Fayl Frigyes Salgótarján és környéke város- és tájképi ábrázolásaival tűnt ki a húszas években. Neki köszönhetjük a Pécskő ere­ deti állapotának a rajzát. Gyermekkoromban, amikor tanítónő nővéremnél itt-tartózkodtam, még úgy láttam, ahogyan Fayl megörökítette, magasan égreszökellő kőoszlopként. 1926-ban barbár módon felrobbantották, hogy útépítő követ nyerjenek belőle. Világhírű természeti ritkaság volt, de az ilyesmivel akkor nem törődtek. Dornyay és Niedermann is saját költségü­ kön, csekély támogatással tudták csak kinyomtatni írásaikat. Dornyay el­ kezdte a Salgótarjáni O klevéltár kinyomatását is, de csak 32 oldalt tudott kinyomatni, mert a többire nem jutott pénze. (A megye és a város vezetői egyaránt csak politikai jellegű kiadványok megjelentetését támogatták.) A velük való kapcsolataim 1932-től 1943-ig, tehát huszonhárom éves ko­ romtól harmincnégy éves koromig tartottak. - Tehát már egyetemet végzett ember voltál? Persze, 1932-ben doktoráltam művelődéstörténetből, 1933-ban pedig történelem-földrajz szakos középiskolai tanári oklevelet is szereztem a bu­ dapesti egyetemen. - Azaz akkor már mint végzett kutató kerültél kapcsolatba a nóg­ rádiakkal? Akkoriban már Budapesten, a Székesfőváros Levéltárában dolgoztam, gyakornok, majd pedig segéd-, később pedig allevéltáros minőségben. Én számukra a fővárosi, ők meg számomra a nógrádi kapcsolatot jelentették. Többször volt szükségük adatokra és mivel én gyakran jártam az Orszá­ gos Levéltárba, megkerestem azokat számukra. Akkoriban én Nógrád megye lakosságának történeti névsorával foglalkoztam ugyanott néhány évig, ők ennek nógrádi adataira hívták fel a figyelmemet. E z a gyűjtésem része volt annak a Mályusz Elem ér által irányított nagyszabású tervnek, amely­ nek keretében több felvidéki vármegye lakosságának a nyelvi kialakulását dolgoztuk volna fel. Szabó István Ugocsa megyéje, lla Bálint Gömör me­ gyéje és Bakács István Hont megyéje készült el belőle. Több kézirat, így az enyém is, 1956-ban a Történeti Intézetben elégett. A témával való fog­ lalkozás kiváló helytörténeti iskola volt számomra. - M ásik ilyen, jellegé­ ben eltérő, de talán még fontosabb iskolámnak tekintem a Sopron vármegye történetére kapott megbízatásomat. Ezt a megbízatást érdekes, a korra jel­ lemző módon kaptam meg. 1934 őszén P leid l Am brus országos levéltáros megkérdezte tőlem, hogy nem vállalnám -e el egy vármegye történetének a megírását? Igenlő választ adtam, mert azt hittem, hogy Nógrádról van szó. Tán két hónap múlva közölte velem és egyben gratulált is, hogy meg­ kaptam Sopron megyét. Csodálkozásomra elmondta, hogy mivel semmi kap­ csolatom sincs a soproniakkal és protektorom sem volt, az alispán olyan fiatal történészt keresett, akit senki sem ajánlott és így nincs megkötve a keze. Szóltam a főlevéltárnokomnak, G árdonyi A lbertnek , volt profeszoromnak, Domanovszky Sándornak és Szekfű G yu lának, akiknél egy évig 49 �dijtalan egyetemi gyakornok voltam. Mindegyikük meglepődött és biztatott, hogy fogadjam el a megbízatást. A megye történetének első kötetével 1958 végére el is készültem. Hóman Bálint írta hozzá az előszót. - Igencsak mozgalmas fiatalkorod volt. Számos helyen m egfordul­ tál. Losoncon születtél, ahol édesapád a tanítóképző intézet ta­ nára volt. 1920 elején áttelepültetek Balassagyarmatra. Tulajdon­ képpen hol lelted meg a szűkebb pátriádat, melyik v árosunkat vagy vidékünket tekinted az igazi hazádnak? Ezen az utóbbi kérdésen magam is többször elgondolkoztam. Gyerm ek­ korom emlékei Losonchoz, Tarjánhoz és Gyarmathoz kötnek. Öt testvérem közül én voltam a legfiatalabb. Anyai nagyapám és három testvérem L o ­ soncon van eltemetve, anyai nagyanyám Balassagyarmaton, szüleim B uda­ pesten, az egyik fiam Dömsödön, az egyik feleségem itt Tarjánban. Tehát már a sírok is nem egy helyhez kötnek. Végül is Nógrádot érzem annak a területnek, ahová mindég visszavágytam, ugyanakkor azonban minden la­ kóhelyemet is közel éreztem a szívemhez. - Lehet, hogy ez a kérdésem vezet át ahhoz a kérdéskom plexum­ hoz, hogy valaki azt mondta rólad, hogy szétszórt gondolkozású vagy, hogy túl sok mindennel foglalkozol, hogy a sok benyomás közül nem tudsz választani? Ö ssze tudnád szedni foglalkozásod — fő irányait? É n felsoroltam magamban néhányat... E g y kortársi lexikonban még szexuáltörténésznek is jelölnek... 1947-ben Ortutay G yu lának volt az a véleménye, hogy „szétszórt gondolkozású” vagyok, mivel több megoldandó problémát javasoltam neki. 1958-ban azonban már csak „nagy hibáimra és nagy erényeimre” hivatko­ zott, amiket minden szakember elkövethet. Ebben ismét igaza volt. Nem vagyok polihisztor! Polihisztor nincs! A z viszont igaz, hogy a körülöttem zajló életből sokféle dolog érdekelt, sok minden megfejtésébe belekezdtem, amit azután idő hiányában abbahagytam. A sok mindennel való foglal­ kozás azonban nem volt hiábavaló. Például első-másod éves egyetemi hall­ gató koromban a Földtani Intézet agrogeológiai osztályán fizetés nélküli gyakornok voltam Treitz Péter mellett és ugyanakkor a Művelődéstörténe­ ti Intézetben Domanovszkynál M arsigli olasz hadmérnök 1686 körüli Dunáról szóló művének erődítményrajzaival foglalkoztam és dolgozatot ír­ tam erről a témáról. Földtani intézeti „kirándulásom” alatt megismertem hazánk mezőgazdasági talajának a m últját: hol volt erdő, mocsár, futó­ homok stb., ami helytörténeti kutatásaim javára vált. Marsigli olasz mű­ vének átbúvárlása nyomán pedig képes voltam Zambra A lajosnál nyelvi vizsgát tenni olaszból és így olaszországi ösztöndíjat elérni. - A szexuáltörténetbe pedig úgy bonyolódtam, hogy a Fővárosi Levéltárban a Rókus Kórház iratait rendeztem, a X V III. századtól kezdődően. Ékes német és latin nyelven írt receptektől és betegségleírásoktól kezdve rendőrségi ügye­ kig, minden volt azokban. A z egyik orvos ismerősöm, M ellis József hívta fel a figyelmemet a történeti adatok fontosságára, mert az összefüggött a 50 �prostitúcióval, amit viszont Siklósy László kutatgatott. Igen érdekes er­ kölcsi körkép alakult ki a régi Pest-Budáról. Például, hogy sok vidéki ne­ mes kisasszony a fővárosban prostituálttá lett. - M elyik században volt ez? A X IX . század első felében már eléggé gyakran előfordult. A X V III. századi Óbudán pedig az „erkölcs megvédése végett” 1 5 - 1 6 éves leányo­ kat is felakasztottak szexuális kapcsolataik miatt. E z adta aztán az ötletet, hogy Szőnyi Ferenc barátommal együtt 1940-ben megindítottuk E r os cí­ mű lapunkat, amiből mindössze két vagy három szám jelent meg, mert egy feljelentés nyomán betiltották. Nem pornográf lap volt, hanem a nő és fér­ fi egymáshoz való viszonyának irodalmi példák tükrében való tisztázását célozta. - V a n egy olyan érzésem, hogy te nem is tudnál választani, hogy melyik volt az a terület, am ivel igazán szívesen foglalkoztál? Vagy az, amelyikben a legmaradandóbbat alkottad? Legszívesebben mindig a magam által választott témákkal foglalkoztam. Ezek tárgyköre az évek során hol így. hol úgy változott. Állandóan viszszatérő témám a történelem-földrajz volt és annak is a népek és nyelvek mozgására vonatkozó részei. Foglalkoztam egyház- és vallástörténettel is. Ebben a birtoktörténeti kérdések kötötték le a figyelmemet. — M i az, am i­ ben a legmaradandóbbat alkottam? Erre nem én, hanem az utókor adhat­ ja meg a választ, ha figyelemre méltat valam it abból, amit írtam. - T e időnként egészen eretnek és meghökkentő kérdéseket vetettél fe l és védtél. Ezek, úgy érzem, a legtöbbször visszhang nélkül m a. radtak a szakmában. M i volt ennek az oka? A v id ék i lét, vagy hogy nagyon periférikus témák voltak és így csak nagyon kevesen tudnak hozzászólni? A z okok sorában a vidéki létet, a témák periférikus voltát és a kevés hozzáértőt te is megemlíted, de ezek is csak együttesen hatók. Ezek elem­ zése helyett inkább a témákra térek ki. - A finnugor nyelvek afrikai nyel­ vekben sejthető elemeire vonatkozó következtetésem csupán szótárak for­ gatásán alapulnak. Ha a hatást megfordítjuk, az következik, hogy a finn­ ugor nyelvekben afrikai eredetű elemek vannak. - 1930-ban velencei há­ zigazdám, Fortunato Zenato teológiai professzor hívta fel a figyelmemet arra, hogy a liguriak, valamint néhány etruszk népcsoport nyelve ragozó­ nyelv jellegű, és így valami ősi kapcsolat sejthető köztük és a finnugor nyelvek ősei között. Évtizedekig törtem ezen a fejem, ha éppen más d o l­ gom nem volt, és leírtam azt, amit leírtam. - A palóc kérdésben az elne­ vezés szamojéd eredetét vetettem fel. E z országos visszhangra is talált. Természetesen visszautasították és továbbra is kitartottak a kun-kabar e l­ mélet mellett. Éppen vidéki létemnek köszönhetem, hogy az ún. dűlőne­ vek, családnevek és népi megnyilvánulások nyomán, amiket falusi bolyon­ gásaim során is és nemcsak könyvekből szereztem, ma már sokkal világo­ 51 �sabban áll előttem a palócok és a palóc elnevezés szamojéd eredete. Szán­ dékozom róluk és a barkókról egy újabb tanulmányt írni. - Más dolgok­ ban a „meglepetés” az oklevelek és iratok behatóbb vizsgálatából követke­ zik. Ilyeneket azonban te is, én is és minden történész produkál. - Ismerem nagyjából azokat a munkáidat, amiket N ógrád megye~ ben írtál, d e ezek alapján is az a meggyőződésem, hogy te nem jutottál el a kortárs történészi megítélésben oda, amit m egérde­ m elnél! Érdekes problémát vetettél fel, mivel én a kortárs történészek észrevé teleit szakmai észrevételeknek tartom és ezzel országos szinten sincs semmi bajom. H a jót írtam, épp úgy kinyilvánították, mint bárki más munkájá­ val kapcsolatban, ha pedig néha tévedtem, arra is rámutattak, de soha­ sem sértő szándékkal. Bontsuk azonban a kérdésed két részre mert vidék­ re költözésem előtt valóban furcsa harc bontakozott ki személyem körül, ami nem érzékelhető a tanulmányaimat ért szakbírálatokból. Érzékelhető volt azonban abból, hogy egyetemi magántanári habilitációmat - ez kb. a mai kandidátusságnak megfelelő cím volt - 1939-ben Pécsett Holub József, 1948-ban pedig Budapesten Domanovszky, visszautasította. 1939-ben te­ matikai probléma, 1948-ban pedig az 1944 őszi háromhavi vizsgálati fogságom volt az ok. 1943 elején ugyanis szocialista magatartásért távoz­ nom kellett a leváltár szolgálatából, 1944 tavaszán kapcsolatba kerültem az olasz antifasisztákkal és engem is letartóztattak. 1945-ben Vas Zoltán rehabilitált, és mint az M K P tagja, ismét a levéltárban szolgáltam 1949ig, amikor is állítólagos antiszocialista (így!) magatartásáért nem vettek át az M D P-be, ahová viszont - tiltakozásaim ellenére - csak az 1955-ös reha­ bilitációm után vettek fel. - Bonyolult, személyi ellentétekkel teli évek voltak ezek, amiket tanári oklevelem felhasználásával Decsov Lajos dömsödi iskolaigazgató önzetlen támogatásával vészeltem át. Így lettem 19 5 1től Apaj-pusztán tanító iskolavezető, majd ott és Kiskunlacházán iskolaigazgató, járási népfrontelnök, ideológiai káder és iskolaépítő. Történelmi kutatásaimat a budapesti könyv- és levéltárakban ekkor is folytattam. Lacházáról vállaltam cl a tarjáni múzeumigazgatást. Nehéz, küzdelmes, de szép évek voltak ezek. A két tantermes tanyasi iskolából nyolc tantermes központi iskolát csináltam, napközivel és óvodá­ val, tanítói lakásokat építettem, iskolai autóbuszjáratot szerveztem, 1956/57ben tanárnak alkalmaztattam három volt levéltárost versenyképes is­ kolai tánccsoportot alakítottam. Mindezt persze csak a megyei és járási igaz­ gatás, az apaji állami gazdaság vezetőinek és a helyi pártszervezetnek a se­ gítségével értem el. - A z ötvenes évek nagy hibái mellett talán a nagyobb eredményeket is figyelembe kell vennünk. - M enet közben már többször elhangzott Domanovszky neve. Azt hiszem, téged joggal lehet Domanovszky-tanítványnak nevezni N eked mit jelentett Domanovszky mint pedagógus és mint tudós? Domanovszky Sándor kiváló tudós és egyúttal kiváló pedagógus is volt, Én csak jót tudok mondani róla. Szigorú és következetes volt a tanítványai­ 52 �val szemben. Részrehajlást senkivel szemben sem tapasztaltunk nála. So­ kat hallottunk történészkörökben a Dom anovszky-féle iskoláról. H a ez ab­ ban nyilvánult meg, hogy professzorunknál bizonyos követelmények teljesí­ tése után mindegyik tanítványa azzal foglalkozhatott, amihez kedvet érzett, akkor ez volt a „Domanovsziky-iskola” lényege. - N em tett ez titeket egy kicsit parttalanná? Nem ! Domanovszky ugyanis a művelődéstörténeti tanszék tanára volt é. ebbe a témaköbe számos feladat belefért. Szemináriumi gyakorlatain az én időmben a gazdaságtörténet volt az az alap, amihez mindenkitől forráskutatásokat kívánt meg. Ezzel tudta az illető bebizonyítani, hogy van -e ér­ zéke a történelmi feladatok részleteinek a feltárására. A sikeres dolgoza­ tokból doktori értekezések lettek, amiket kinyomtattunk és a Tanulmányok a magyar mezőgazdaság múltjából című sorozatban jelentek meg. - Huszonharmadik évedben jártál, amikor megjelent A magyar gabonakivitel története 1 86o~ig című első könyved. Igen fiatal voltál és egy olyan művet írtál, ami ma is forrásmunkának szá­ mít. N em sokkal később p ed ig indítottál egy szaklapot is, a T ö r­ ténetírást. Hány évet élt ez meg? Am i a gabonakivitelünk történetét illeti, az azért forrás, mert eddig ugyanezt a témát bővebb adatokkal nem dolgozták fel. Többször nekikezdtem a kibővítésének és 19 18 -ig történő kiterjesztésének, de ez különböző okokból nem készült el. A Történetírás és kiadványai három évet éltek meg, 19 37-től 1939-ig. A Történetírás a tanulmányaik közléséből kiszorí­ tott helytörténészek lapjaként indult és éppen ezért nem én írtam abba ta­ nulmányokat, csak szerkesztettem, illetve szerkesztettük a Centrál kávé­ házban, ahol minden hét szerdáján összejöttünk. A kiadás pénzügyi részét is én irányítottam és hat-hétszáz előfizetőnk volt, vagyis több mint a Szá­ zadoknak, a Történelmi Társulat lapjának. K or- és felekezeti különbség nélkül írhatott bele mindenki. E z lett a lap végzete, mert nem zártuk ki a nem keresztény származásúakat, és ez a betiltáshoz vezetett. Szerencsére nem volt nyomdaadósságunk. - Évtizedeket lép ve az időben érjünk e l Salgótarjánba, ahol te 1963 nyara óta véglegesen nógrádivá lettél. M ilyennek láttad és látod ennek a városnak a szellemi életét? Megfelelő előzmények után a hatvanas években a nagy akarások és tör­ ténelmi jelentőségű kezdeményezések jellemezték a város szellemi életét. A kibontakozás és a tudományos törekvések kezdetei után akkor már a szélesebb értelemben vett helytörténeti problematika is előtérbe került a munkásmozgalmi vonatkozások mellett. Késést szenvedett azonban még az ipartörténeti adatok további feltárása. Történetírói szempontból pedig a legjelentősebb tény a levéltárunknak a Pest-Nógrád Megyei Levéltárból történt „hazahozatala” volt. A részletkutatások közlésére indított múzeumi füzetsorozat mellett, a N ógrád című illusztrált kötet tanulmányai már az 53 �évtized végén megindított négykötetes megyetörténet előkészítését céloz­ ták. A megyetörténet megírásával azonban nem mindenki értett egyet, munkásmozgalmi múzeumot létrehozó veteránok közül néhányan ennek hangot is adtak. Kifogásaik hátterében a munkásmozgalmi kutatások eset­ leges elmaradása sejlett föl. Fő érvük az volt, hogy Nógrádban nem vol­ tak parasztmozgalmak, klerikalizmus és „úri magatartás” volt a megyei élet jellemzője. Csak ezeket tárjuk fel - mint a haladó törekvések gátjait. Múzeumlátogatóink közül egyesek ilyen kérdéseket is intéztek hozzám: „Ha maguk megírják a megyetörténetet, akkor több lesz itt a gabonatermés vagy az acélgyártás?” Két évtized telt el azóta és új nemzedék nőtt fel. A múzeumot, a levél­ tárat és a megyei könyvtárat, ma már a saját erejük tartja fenn és viszi előbbre. A város lakossága beköltözések révén nagymértékben gyarapodott és az értelmiségiek száma is megnőtt. Ugyanakkor azonban úgy látom, hogy a munkásmozgalom iránti érdeklődés csökkent, de anélkül, hogy a történel­ mi múltunk iránti érdeklődés ezzel arányosan nőtt volna. Ne tévesszen meg senkit a tudományos kutatók számának növekedése, a tudományos jel­ legű cikkek és tanulmányok nagyobb száma, mert ezek csak szűk körben ismeretesek városunk - és nyilván megyénk - lakosai körében. A hely­ zet ezen a téren az, hogy az ilyen dolgozatok napjainkban elsősorban az ország szakemberei körében válnak ismertékké, ami előrehaladást jelent a múlttal szemben. - Am ióta idekerültél, azóta kiem elkedő szerepet játszol a megye történetének kutatásában. A különböző monográfiák alapvető fejezeteit írtad meg, azonkívül népszerűsítő tanulmányokat írtál, például a Palócföldben és a N Ó G R Á D -b a n is. - Szívem sze­ rint téged mindig a „N a g y Ivá n ” névvel szoktalak nevezni, mert tudom jól, hogy a m egjelent tanulmányaidban felhasználtakon kívül tízezer számra vannak céduláid, am elyek egy fantasztiku­ san gazdag gyűjtőtevékenység eredményei, és nincsenek feld o l­ gozva. Köszönöm, hogy a sokoldalú Nagy Ivánhoz hasonlítottál, mert ezzel a Nógrád megyei történetírás történetének alig ismert voltára hívtad fel a fi­ gyelmemet. Mocsáry, Nagy Iván, Reiszig, Makkay - hogy másokat ne em­ lítsek - valóban a megye történetének az ő idejükben felmerült kérdéseire, a maguk módján, igyekeztek választ adni - több-kevesebb sikerrel. Ebben tehát hozzájuk hasonlítok én is, de mások is. Ami a cédulák, jegyzetek és félig kész vagy rossznak ítélt dolgozatok sokaságát illeti, az - gondolj csak magadra - minden történésznél és író­ embernél így van. Ebből következik az, hogy sokszor megjelentetünk olyan cikkeket, amiknek állításait az idő múlásával meg kell változtatnunk, mert újabb adatok merültek fel. - M elyek tehát ma, 1986-ban a történelemtudomány és ezen belül a N ógrád megyei helytörténetírás feladatai? A történetírás feladata a történelem sokrétűségéből adódik, amiről mód­ szertani tanulmányok egész sorát lehetne elkészíteni. Maradjunk tehát a 54 �nógrádi helytörténetírás néhány fontosabb feladatának körvonalazásánál. A helytörténet egy település vagy terület múltja apró részleteinek a tudo­ mánya. Az emberi élet megnyilvánulásait tekintve tehát igen sok ágú lehet, több korszakra terjedhet ki, részleteket és szintézist egyaránt adhat. Amikor Sopron megye történetének írását elvállaltam, Domanovszky arra figyelmeztetett, hogy a jó helytörténésznek a területe történetét főbb vonásaiban az őskortól kezdve napjainkig ismernie kell, mert csak így tisztázhatja az odavonatkozó súlyponti tematikát. E tanács fontosságára Nógrád megye történetének írásakor döbbentem rá, mivel minden korábbi megyetörténe­ tünk a megírás idejének kulcskérdései jegyében jött létre. — Ez vonat­ kozik a mindenkori részlettanulmányokra is, és ez az a terület, amit a megírásuk és a lektorálásuk szemszögéből át kell tekintenünk. Számos példát tudnék az utóbbi két évtized alatt kiadott nógrádi résztanul­ mányokból felsorolni, amelyek még más, új eredményeket hozó nógrádi kiadású résztanulmányokat sem vettek figyelembe és a régi téves adato­ kat újból közlik. - Valam it közbe kell vetnem. Azt m ondod, hogy túl sok a részta­ nulmány. Ugyanakkor itt van az ú j tízkötetes Magyarország tör­ ténete és itt van a négykötetes N ógrád megye története is, ami valam ivel korábban jelent meg, ha nem is abban a terjedelem ­ ben, amint azt szerettétek volna. Salgótarján lés Balassagyarmat történetének monográfiája is megjelent. E zek nyilván részta­ nulmányok alapján készültek. Vagyis kell-e sok résztanulmány egy szintézis előkészítéséhez és megírásához? A szintézisek előkészítésének valóban feltételei az újakat mondó részta­ nulmányok. A négykötetes megyetörténet a tízkötetes magyar történet résztanulmánya lehetett, a tízkötetes új magyar történet pedig egy születendő új megyetörténet szemszögéből tekinthető annak. A megyetörténeti résztanul­ mányok azonban a speciálisan megyei vonatkozású témákkal foglalkoz­ nak és mint ilyenek is lehetnek az országos résztanulmányok vagy szinté­ zis részei. Egy új szintézis elkészítéséhez új megállapításókat közlő részletta­ nulmányok szükségesek. Ilyenek egy-két évtized alatt megyénk vonatko­ zásában is szép számmal akadnak, tehát a megyetörténetünket is újra kell és majd mindig újra és újra fogjátok és fogják írni. - M indig újra kell írni? Mindig, ha az ország és a megye közönsége mindenkori jelenének prob­ lémáira feleletet vár a történelemből, vagyis szelektálja a múlt eseményeit. E tekintetben nem a Történelem az Élet tanítómestere, hanem a minden­ kori Élet a Történelemé! P R A Z N O V S Z K Y M IH Á LY 55 �Ezer év előtti néprajzi emlékek a Palócföld névanyagában Összeszedte: Belitzky János Valahányszor Nógrád megye történetének kora középkori fejezeteivel fog­ lalkozom, lépten-nyomon a bizonytalanság érzésével találkozom. Palócföldünk ér környéke 1100 év előtti magyar elfoglalása már régtől fogva lakott terület birtokbavételét jelentette, tehát idegen népek település- és kultúrtörténeti ha­ gyatékának a továbbélésével is számolnunk kell. Írásos forrásaink nagyarányú pusztulása miatt, erre nézve azonban csak kevés megbízható emlékünk maradt fenn. Kiegészítő forrásoknak tekintjük a földrajzi, a személy- és a családneveket. Ezek etimologizálása azonban igen „sikamlós” területre vezet, aminek szá­ mos oka van, amiket helynévkutatóink jól ismernek. Viszonylagos biztonság­ gal állítható azonban az, hogy földrajzi neveink zöme régebbi keletkezésű, mint az írott forrásokban való megjelenésük. „Természettudományos” bizo­ nyossággal állítható pedig, hogy a térformák nevei abból a nyelvből vagy nyelvcsoportból származnak, amelyben azok élnek, és ugyanígy az ércekre és azok lelőhelyeire vonatkozó elnevezések is. Bizonyos mértékig állítható ez a mitikus lényekre és az azok kultuszára utaló nevekkel kapcsolatban is. Nógrád megye esetében azon előnyös helyzetben vagyunk, hogy írott forrás, Anonymus Gesta Hungarorum című műve 33. fejezetében itt bolgár uralom alatt élő „szlovénekről” beszél, akik meghódoltak és a honfoglalás további harcaiban a magyarokkal együtt részt vettek. Állítása igazát a bolgár-szláv és a bolgár-török eredetű földrajzi neveink egész sora igazolja. Abból kiindulva, hogy Anonymusnak igaza van a „nógrádi részek” általa említett szlávjait illetően, igaza lehet műve 7. fejezetének abban is, hogy a Volgától keletre fekvő területről kivonuló magyarok „az ugyanazon vidékről való szövetséges népek megszámlálhatatlanul nagy sokaságával együtt” indul­ tak el új hazát keresni. - Ezek a „szövetséges népek” az ún. uráli - finnugor és szamojéd - népek köréből kikerült nyelvrokonaink lehettek, akik a magya­ rokkal együtt honfoglalóként érkeztek a Kárpát-medencébe. Az Anonymus által említett Volgától keletre eső vidéken különböző sza­ mojéd, továbbá manysi, hanti, komi és udmurt nyelveket beszédő törzsek él­ tek. Földrajzi, személy- és családneveinkben tehát ezek nyelveiből származó szavakat is kell találnunk, és valóban találunk is. - Feltűnő azonban az, hogy Anonymus műve 10. fejezetéig egy szóval sem tesz említést újabb csatlako­ zókról, amikor is kumánok és oroszok K ievnél történt csatlakozásáról szerzünk tudomást. Márpedig hazánkban akadnak szép számmal mordvin, mari, észt, finn és lapp nyelvi eredetű elnevezések is. Ezek a népek a Volgától nyugat­ ra, illetve attól délre és északra éltek, tehát a honfoglalóink Volga és Kiev közti útvonalán lehettek csak őseink szövetségeseivé és juthattak a kárpáti or- �szágunkba. - Ebből arra következtetek, hogy Anonymus vagy csak a Volgá­ tól keletre csatlakozottak hagyományát ismerte, vagy ezeket a csatlakozókat is azok közé számította. Településtörténeti és néprajzi szempontból egyaránt érdekes a kultikus vo­ natkozású földrajzi neveink feltárása. Ezek térbeli elhelyezkedése az 1100 év­ vel ezelőtti idekerült hiedelmek feltételezhető körzetét sejtetik. Például Nógrádban a moksa-mordvinok jelenlétére utaló régészeti lelet Dienes István ál­ tal 1964-ben történt ismertetése és a Moksa családneveink 1978-ben általam történt közlése. Jelentőséget ezeknek az ad, hogy Borovszky Samu már 1894ben a magyar Boldogasszony- és Kisasszony-kultuszt mordvin eredetre vezet­ te vissza, aminek a magyar ősvallás Boldogasszonyára és Kisasszonyára vonat­ kozó „szűz és asszony” ellentmondását a szegedi és környékbeli néphagyomány alapján Kálmány Lajos már 1885-ben tisztázta. Kálmány tanulmányának 1971. évi új kiadásához pedig Diószegi Vilmos hozzáfűzte Barna Ferdinánd kuta­ tásainak az eredményét, aki szerint „ősvallásunk a mordvinokéval sokban, na­ gyon sokban megegyezik” . A fentiek után nem meglepő tehát, hogy a Tokaj-hegyalján napjainkig él Ukkonak, a finnek pogány főistenenék a neve a szerződések megkötésekor szo­ kásos áldomáspohár, az Ukkon-pohara ürítésekor (M. népr. lexikon V. 303.). A finn ősvallásnak ez az eleme Agricola finn püspöknek az 1551-ben kiadott zsoltárfordításai elé írt verses előszava szerint, hol pogány istenségeik jelen­ tős részét felsorolta, így szólt: „S midőn a tavaszi vetést vetek, Ukko kupáját ürítek” . A magyarrá lett hagyományban az áldomásivás - vö. Anonymus „fecerunt magnum aldumás-aival — nem időszakhoz, hanem jogi cselekményhez kötődővé vált. Agricolától tudjuk, hogy „Tapio erdőből adott vadat” , vagyis az erdők és vadászok istenének tekintették. A finn tapio „erdő” , a Tapio „az erdők istene” szavaknak a honfoglalás óta a Pest megyei Szentmártonnál az Alsó- és a FelsőTápióból Tápióvá egyesülő folyócskánk az alaki és eredetileg a tartalmi meg­ felelője. A háromágú folyócska neve ugyanis az egykor ittlevő, ma már nagy­ mértékben eltűnt erdőségre vonatkozott, amelynek az egykor volta az agrogeológiai térképről (szerk.: Teitz Péter 1918/1927.) világosan kitűnik. Nem névcserével, hanem környezetváltozásból adódott névmegmaradással állunk szemben. „Köndös irtást és szántót teremtett / a pogány hitű embereknek” - olvas­ suk Agricolánál. A Veszprém megyei Séd parti Küngös falunk neve őrizheti egy ilyen erdőirtásos szántóföldön létrehozott finn település emlékét. Ez a földrajzi nevünk vagy a finn isten nevének vagy pedig a finn kynnös „felszán­ tott föld, szántás” szó (olva. Köndösz és könnösz) magyarított, -sz véghangzó helyett s véghangzóra módosított alakja lehet. - Úgy az isten, mind a falu ne­ vénél azonban fel kell figyelnünk az észt künk „szántás, mezei munka” szóra is, mint a két elnevezés forrására, amit a két balti finn nép közeli rokonsága magyaráz meg számunkra. Agricola szerint „A k räs (olva. Ekresz) borsót, répát, babot / káposztát, lent, kendert adott” . Az isten neve magyarítva Ekresnek hangozhatott, amit talán néhány nem az „egres, köszméte (Ribes)” gyümölcs termő növényükről elne- 57 �vezett Egres földrajzi nevünkben húzódhatik meg, tekintettel a sokféle nö­ vénnyel kapcsolatos isteni tevékenységre. (Agricola verse: Hajdú, 1962. 283-284.) A finn istenek a természeti jelenségek mithizálásával kapcsolatban alakul­ tak ki. Számuk Agricola szerint töménytelen sok volt. Ennek következtében bizonytalanságban vagyok, hogy egy-egy természeti jelenségre vagy növényre utaló finn eredetű földrajzi nevünk valamilyen manó, kisisten, tündér vagy pe­ dig csak valamit termő területnek a neve-e? Ugyanez a helyzet a többi rokon népek ilyen jellegű elnevezéseinél is. Például: a most Pest, korábban Nógrád megyei Penc falu nevét a hanti pän „áfonya” szó többes számú pänts (olv. pentsz) „áfonyák, áfonyás” alakjá­ ból magyaráztam meg. Levezethető azonban az észt pents „gonosz szellem” szó­ ból is, aminek pentsi a genitivusza (Saks, II. 30.). Van azonban a régi Nógrádban az Ipoly felső folyásánál egy Pinc (ma: Pincina) nevű falu is. Ennek a neve a nyenyec-szamojéd pin „félelem, ijedtség, rémület” szóból -c képző hoz­ záadásával eredeteztethető. Írásos forrásainkban a két falu nevét néha felcse­ rélték és így vitatható, hogy azok a növényföldrajzi hanti, a mitikus lény észt, vagy a lelki állapot jelentésű nyenyec-szamojéd szóból erednek, illetve eredhetnek-e? A nyelvi eredeztetés bizonytalanságára jó példa az udmurt „Földisten” , a L ud nevének térbeli elnevezésváltozatokban feltételezhető előfordulása. Az is­ ten neve a lud köznév alakjában „szent áldozó-berek” , továbbá „szántóföld, föld” jelentésű is (N yK 76/974, 44, 87.). Az udmurttal közeli rokon komi nyelv lud vagy vud szava pedig „marhalegelő, legeltetőhely ; rét, kis erdei rét; kis darab föld” jelentésű (N yK 69/967, 397), vagyis gazdasági vonatkozású. A ko­ mi szóhoz az -an melléknévképző és annak újabb -a alakja, vagy az -an locativus-rag is járulhat, tehát helyneveinkben lud+ an és lud+ a alakban való elő­ fordulása is feltételezhető. - Kérdés tehát, hogy a magyar L ud, Ludány és Ludas elnevezéseink közül melyek eredhetnek az udmurt vagy komi szókincs­ ből? A következtetéseinket ezen lehetőségeken kívül nagymértékben befolyásolja, hogy volt egy cseh eredetűnek valószínűsíthető Ludan: Lodan nevű nemzetsé­ günk, és hogy például 1235-ben a nógrádi vár zsemberi várjobbágyainak a had­ nagyát Loudannak hívták, tehát a szláv „nép” jelentésű szóra az ilyen sze­ mélyneveinket is vissza lehet vezetni. Kézai krónikájának az adata azonban több származtatási adatával együtt vitatható és a magam részéről nem tartom meggyőzőnek, hogy a cseh Liden helynév a feltételezett *Luden személynév származéka (vö. Kiss, 389.). Hazánkban a Ludan falunévvel először 1075-ben, a garamszentbenedeki ala­ pítólevélben találkozunk. Ez a Lévától délkeletre fekvő Vámos-Ladány, ami­ nek a szlovák Mytne-Ludany neve őrzi a koraközépkori Ludan falunevet. Kérdések és lehetőségek egész sora vetődik tehát fel, amik - ha egyáltalában elfogulatlanul megoldhatók - még mindig csak feltételezések lesznek. ☆ Nem minden nyelvi eredeztetés ilyen „bizonytalan jellegű” , mint a Ludány nevünk. A bizonytalanságok egyik forrását az képezi, ha figyelembe vesszük, hogy a Palócföldön is éltek olyan, a magyar honfoglalást megelőzően, a K ár­ 58 �pát-medencébe került néptöredékek, akiknek hazánkba kerülését csak a törté­ neti és régészeti forrásokból ismerjük, de az általuk beszélt nyelvekből szár­ mazó földrajzi neveikről sejtelmük sem volt. Természetesnek kell tekintenünk, hogy ezeket az elnevezéseket helynévkutatóink az általuk ismert nyelvekből igyekeztek etimologizálni, aminek következtében magyarázataik eltérnek az ál­ talam felismert szókincsekből eredő elnevezésektől. - Ez a helyzet az első avarhullámhoz tartozó mandzsu-tunguz eredetű, „vas” jelentésű szele hely- és személyneveinkkel is. Ezek napjainkig való megléte ennek a népcsoportnak a magyarságba tör­ tént közvetett vagy közvetlen beolvadását igazolja. A közvetett beolvadás egyik bizonyítéka pedig az, hogy a mandzsu-tunguzok által művelt vasbányák és vaskohósító helyektől való kultikus elriasztás „műszavai” az uráli csatla­ kozottak nyelveiből is megmaradtak és azokkal együtt váltak vidékünkön nép­ rajzi jellegű bizonyítékokká, túlnőve az ipartörténeti jelentőségükön. A Felső-Zagyva-völgy vasbányászatának településközpontja lehetett a talán már ugyanezt a tevékenységet folytató szkíták egyik csoportjának a helyét bir­ tokba vevő avarok Szele (ma: Mátraszele) nevű falucskája. Innen kiindulva kezdték cl művelni a baglyasaljai Szele-völgy és a Zagyvától délre fekvő mátrai vaslelőhelyek - például a 426 m-es Szelecske-tető környéke - erdők sűrejében, patakok völgyében fekvő vörös és barna, limonitos és hematitos ércelőfordulásait. A magyar honfoglalás korában az akkor egy területet ké­ pező mai Kis- és Homokterenyére a hantiak egyik nemzetsége - hanti terä „nem, nemzetség” (N yK 62/960, 123. 1. sz. jegyzet) - szállt meg és ellen­ őrzése alá vonta az itteni vasbányászatot és -kohászatot. Ezt igazolja a mai Dorogháza határában sűrű erdőségben eredő és szűk völgyben folyó Ménkespataknak, a völgyének és az erdejének a neve. Ez a hanti menk „emberevő óriás” szó (N yK 62/960, 339.) -es képzős származéka és nyilván a terenyei hanti „hadak” vasbányászattal és -kohászattal nem foglalkozóit igyekeztek az azzal foglalkozók munkahelyeik megközelítésétől elriasztani. Ezer-ezerszáz év előtt tehát még mindig kultikus jellegű és valószínűleg „öröklött mesterség” volt itt a Verőkő-bérc telérvonulatának nyugati és a Szelecske-tető telérvonulatának keleti részein levő vízmosásoktól szaggatott erdőség területén. A vasércek lelő- és olvasztóhelyeinek kultikus jellege és az azok megköze­ lítésétől az avatatlanokat elriasztó volta ugyanekkor a magyarság körében is megvolt. Az Alsó-Tápió menti Mende és Sülysáp falvaink határán fekszik a Szele-völgy vasra utaló mandzsu-tunguz neve. Ezt a Szele-völgyet keletről a török eredetű magyar szóval jelzett Sárkányvölgy, nyugatról pedig a Sárkány­ rúgás nevű terület övezi. A vas olvasztásához szükséges faszenet pedig a mari nyelvi eredetű Süly falu - mari süj „faszén” (ugoly, 777.) - honfoglalás kori lakói állították elő. - A vidék ekkor erdős volt és itt is, másutt is, a faszén­ égetést nem tekintették kultikus cselekedetnek, épp úgy, miként a kohókból kapott vas bárhol történő kovácsolását sem. A vasérc bányászatának és olvasztásának, ha nem is védett, de kultikus jellegét a keresztény magyar királyság igyekezett megszüntetni. Ennek érde­ kes történetét vélem kiolvashatónak Nézsa és Csővár földrajzi neveiből. Itt a Sinkár-patak völgyében, annak keleti oldalán emelkedik a 277 méter magas Szele-hegy, ahol a vasbányászattal még a jelen század elején is kísérleteztek, de a feltárható mennyiség csekély volta miatt abbahagyták. Az avar kori vas­ bányát és -olvasztást a IX. századi bolgárok is folytatták és éppen ennek kö­ 59 �zelében hozták létre a Bellegrád, azaz „Fehérvár” nevű földvárukat, ami a Nógrád, azaz „Ú jvár” létesítése előtt - a többi B ellegrádukhoz hasonlóan a részfejedelem duka hatalmi központja lehetett. Volt-e itt valamilyen avar, esetleg bolgár kori elriasztó elnevezés, azt eddig nem sikerült megállapítanom. A Szele-hegy keleti oldalát azonban Király-hegynek nevezik, ami az itteni vasbányászat királyainkhoz tartozására utal, a Szele-hegytől délkeletre emel­ kedő, csővári 358 méter magas Vas-hegy pedig ennek a magyar bányászatnak a környékén való kiterebélyesítésére. - Végül is a Király-hegy elnevezés ugyanúgy elriaszthatott minden illetéktelen behatolót, miként egy pogány mithikus lény jelenlétére történő hivatkozás is elriasztott volna. Maradjunk azonban a „földöntúli” hatalmasságoknál. A hanti „emberevő óriás” menk-nek alaki rokona a manysi „ördög” bilabiális v-re végződő menkw neve (Hajdú, 89.). Okkal következtethetünk tehát arra, hogy az uráli nyelvek ördög jelentésű szavait a hely- és a személyneveinkben ekkor még riasztó jelleggel alkalmazták. Például a felsőtárkányi Lembot-hegy neve hihe­ tőleg a finn lempo „gonosz szellem, ördög” szóból ered és többféle lehetőség valamelyikétől való elriasztásra vonatkozhatott. - Ugyanez állítható a magyar ördög földrajzi neveink zöméről is. ☆ Az ördögök és a gonosz szellemek szövetségesei és parancsolói voltak az emberek soraiban a férfi és női boszorkányok és boszorkánymesterek. Néhány földrajzi és személynevünk rájuk is utal. - Ilyenek például a salgótarjáni Boszorkánykő Salgó vára közelében, vagy a nagyvizsnyói Párna-hegy, amely­ nek a neve a nyenyec-szamojéd parne „boszorkány” szóra vezethető vissza. A moksa-mordvin durman és dnrman ava „boszorkány” és „gonosz aszszony” (Juhász-Erdélyi, 187.) jelentését személynévben is felismerhetjük. Úgy vélem, hogy a Heves megyei Dormánd falu neve nem a besenyő-török „áll, feláll, megáll” jelentésű durman igéből (vö. Kiss, 185.), hanem a mordvin sze­ mélynévvé alakult és magyar -d képzős Durman+ d, azaz „Boszorkány+ d ” szóalakból lett birtokjelölő névvé. A boszorkányok bűbájosak is voltak és a néphit szerint számos rontás származhatott tőlük. Azok a nők és férfiak, akiknek ilyen hírük támadt, környezetük „ellenőrzése” alatt álltak. Árpád-kori temetőink sírjainak össze­ kötözött, zsugorított helyzetben vagy hasrafektetve eltemetett halottjai, miként arra Szabó János Győző elsőként mutatott rá a hevesi Sarud temetőjében vég­ zett ásatásai 1976. évi publikálásakor, és miként azt az algyői feltárások is igazolták, életükben „boszorkányok” hírében álltak és különleges módon tör­ tént eltemetésükkel a haláluk utáni visszatérésüket és rontásaikat akarták meg­ akadályozni (Szeged tört. I. 264.). ☆ Szólnom kell a „sámánokról” , magyar népünk „táltosairól” is. Teszem ezt már csak azért is, mert a megyetörténetünk (Nógrád - a szerk.) első köteté­ ben azon véleményemnek adtam hangot, hogy a kereszténység felvétele után lassan és fokozatosan „megkeresztelték” , vagyis keresztény búcsújáró és kegy­ helyekké alakították át a pogány kultikus helyeinket. Például a mátraverebélyi 60 �Szentkutat, a szécsényi Látókutat, a karancsi kápolnát. Nézetem elfogadásra talált, és éppen ezért újabb lehetőségekre is rámutatok. Erdélyi István a Táltos című tanulmányában (N yK 62 960, 328-331.) kifej­ tette, hogy a manysi tult és a hanti tolt „varázserővel rendelkező” személy vagy nemzetség birtokát jelölték. A Palócföld 1967. évfolyamában már foglalkoztam a nógrádi Told faluval és az ottani Toldi-mondával, de a falu nevének eredetét illetően csak tapogatództam. Ma a következő képet tartom valószínűnek. Az észak-déli irányú kis cserhátszentiván-toldi medencét északi felén két részre osztó három Zsúnyi-hegy nyugati lábánál van Zsúny-puszta, egykor falu, és ott folyik a medencét átszelő Zsúnyi-patak, a keleti lábánál van Garáb falu és a mai Felsőtoldnál a Zsúnyi-patakba ömlő Garábi-patak. Cserrhátszentiván nevében pedig Keresztelő Szent János nevének szláv Iván alakja ismerhető fel. Ebben a látszólag teljes szláv környezetben található a medence közepét elfoglaló Alsó-, Felső-Told egykor egységes területe, ami a hanti nyelvből eredeztethető, tehát honfoglalás kori elnevezés. Az eddigi nézetek szerint a Zsúny településnév a szerb-horvát Zsuni személy­ névből, Garáb falunk neve pedig ugyanezen nyelv grab „gyertyán” -fa nevéből, ami szintén személynév is, ered (vö. Kiss, 726, 233.). Elgondolásom szerint a Zsúny az iráni nyelvek zsun „bálvány” szavára (Junker-Alavai, 395.) vezethető vissza. Vonatkozhatott a Zúnyi-hegyek valamelyik kiemelkedő vulkanikus eredetű kőrögére, vagy egy, a patakvölgyben elhelyezett „bálványra” . Az elnevezés iráni eredetét több iráni eredetű helynevünk is iga­ zolja. Szirák neve Zirak alakban és „leleményes, gyors felfogású; fürge” jelen­ téssel ma is élő afgán személynév (Aszlanov-Dvorjankova, 381. Junker-Alevi 392.). Szanda településnevünk, amitől a szandai várhegy is a nevét vette, az afgán szanda „bivaly” szó (uo. 524.) személynévi változata, Kutasó nevének kut előtagja pedig szintén az afgán kut „vasas, rezes, aranyos, ezüstös, ólmos” szóból (uo. 698.), tehát a falu völgyének valamilyen ércelőfordulásától kapta az elnevezését. - Szláv eredetűek a Garáb és a Szentiván falunevek. - Vagyis Garábon azért alapította 1 1 79 előtt hazánk első premontrei monostorát Mendinus székesfehérvári prépost, mert a közelben - miként Szent László (10771095) törvénye írta - „pogány módra kutak (források) mellett áldozok, vagy fának, forrásnak és kőnek ajándékot ajánlók” éltek, amire a „táltos” jelentésű Told terület és település neve is utal. Itt tehát iráni eredetű és bolgár-szláv közvetítésű kultikus helyet találtak a honfoglaló hanti csatlakozóink, amit átvettek és ahová egy „táltos” nemzetsé­ gük is települt. Lehetséges azonban, hogy a „varázserő, varázslat; varázserővel bíró” hanti elnevezés a terület sok forrása közül valamelyikre vonatkozott és így ez a név vált a Toldi személy- és családnév alapjává. ☆ Egyike a néprajzilag is legérdekesebb személynévből alakult birtokjelölő településneveinknek az Alsó-Tápió melletti Mende falunknak a magyar Csabamondára emlékeztető neve. Ezt eddig bonyolult hangátvetéssel a szláv med „méz” szóból eredő személynévnek tekintették (Kiss, 417.). E rd ődi József a N yelvi tabu a mariban című tanulmányában (N yK 60/958, 29-30.) - amit helynévkutatóink nem vettek figyelembe - ezt írta: „A mari nép egyik nemzeti hősének neve az erdei nyelvjárásban Nemde, a keletiben 61 �Mende és Lemde. Hőstetteinek emléke élénken él a mari nép emlékezetében, s önkéntelenül felidézik bennünk Artur király alakját, illetőleg a hozzá fűződő hiedelmet: a király visszatér népe segítésére, ha népe nagy bajban oltalmát kéri. Vasziljev (kutató) a Mende nevű vezérről a következőket közli: A keleti marik szerint nem szabad a mitikus hőst nevén nevezni, hanem nevét az ő szóval kell helyettesíteni.” (uo. 31.) Az eddig egyedülinek ismert Mende falunk neve mint személynév azonos a mari mithikus hős nevével, tehát ritka, de élő személynév az 1100 év előtt beköltözött honfoglalóink egyik csoportja körében. Nevének jelentése a finnugor nyelvek „megy, elmegy” (men) szavával áll összefüggésben. Mondai szerepe azonban nemcsak a nyugati mondák Artur királyáéra, hanem legalább olyan mértékben a székely-magyar mondák Csaba királyfiájéra is emlékeztet. Még szembeötlőbb ez a megegyezés, ha figyelembe vesszük, hogy Mendétől észak­ nyugat felé ma kétfalunyi távolságra fekszik Rákos-Csaba, a koraközépkori C saba-Rákosa, ami egyes vélemények szerint Aba Sámuel király apjának, Csa­ bának volt a birtoka. Mende nemzetségi birtokosait viszont nem ismerjük. Mondáink tejúton vágtató Csabája Attila király fia volt. Ezt a vérségi kap­ csolatot a moksa-mordvin szaba „gyermek” (N yK 5/1866. 188.) jobban kifejezi, mint az eddigi csagataj-török csaba „ajándék” szóból való néveredeztetés (Kiss, 99.), és például a litkei Csaba-rév és dűlő neve is jobban beillik a honfoglalás kori nógrádi mordvin elnevezések közé. A Kaukázus környékén élt magyarság szellemi hagyatékára viszont lehet, hogy hatással volt a perzsa sabah „kísértet, fantom, sziluet” szó (Junker-Alevi, 454.) ismerete. Ezt a néhány kiragadott példát - és talán nem is a legjellemzőbbeket - an­ nak az illusztrálására mutatom be, hogy elpusztult írásos forrásaink pótlását nagymértékben elérhetjük földrajzi és személyneveink új nyelvi anyag és új földrajzi módszerek kutatásainkban történő alkalmazásával. Csodálatosan ér­ dekes kép bontakozik ki Anonymus műve újraértékelése során, ha azt egybe­ vetjük az eddigi eredményekkel és feltételezésekkel. Több száz oldalon újra lehet - és azt hiszem, kell is - újból megírni kora középkorunk homályba vesző történetét, ami következésképpen fényt derít majd Palócföldünk számos nép és nyelv által kialakított ősi néprajzára is. Anonymusról az E g ri Múzeum 1977., a moksa-mordvinokról a Nógrádi Mú­ zeumok 1978. évkönyvében írtam. A finn istenekről Hajdú Péter könyve. A Nyelvtudományi Közlemények. (N yK .) esetében az I . szám az évfolyamot, a 2. az évet, a 3 . az oldalt jelenti. Kiss - Kiss Lajos: Földrajzi nevek etimológiai szótára. A szótárak kevésbé \ismert szerzőire, vagy a szó orosz jelentésére utalok. 62 �TÖRTÉNELMI FIGYELŐ Péter Katalin: Esterházy Miklós; Pölöskei Ferenc: Tisza István A méltán népszerű Magyar História sorozat, amelynek keretében az el­ múlt tíz évben közel húsz kismonográfia jelent meg, életrajzokkal folyta­ tódik. A z eddigi kötetek az objektív valóság feltárására törekedtek: folya­ matokat kutattak, törvényszerűségeket tártak fel, ám a történelem szubjek­ tív dimenziójára, az emberi akarat, a személyiség történelemformáló erejé­ re és szerepére viszonylag kevesebb figyelmet fordítottak. A sorozat biográ­ fiákkal folytatódó köteteiben szükségszerűen megfordul ez a viszony: elő­ térben a történelmi személyiségek állnak, s minden más háttéranyagként kezeltetik. Ezen belül, persze, az egyes szerzők még mindig nagy mozgás­ térrel rendelkeznek. Törekedhetnek hősük mindenoldalú, a magánélet szféráira is kiterjeszkedő bemutatására, vagy rangsorolhatnak is, előnyben részesítve az emberi élet egy-egy aspektusát. A sorozat első két kötete jól pétdázza ezt a választási lehetőséget. Péter Katalin célkitűzése láthatóan az volt, hogy a hírneves Esterházy család rangjának és vagyonának megalapozóját, az 1582-ben született és 1645-ben elhalálozott Esterházy M iklóst, minden szögből és minden helyzet­ ben lencsevégre kapja. A megoldás igényessége vitán felüli. A z intimszféra ábrázolásában mint legutóbb Báthory Erzsébetről írott könyvében is - a szerző újfent re­ mekelt. Hátránya viszont, hogy az olvasó végül is nem egy szerves fejlő­ désrajzot, egy lépésről lépésre kibomló pályaképet kap, hanem sok szempont­ ból ennek csak szegmentumait. Elolvasva és gondolatban összerakva és egymásra csúsztatva ezeket a mozaikokat, arra gondoltunk, hogy egy záró, összegező fejezettel talán célszerű lett volna a korban járatlan olvasó dol­ gát megkönnyíteni. 1945 utáni történetírásunk Esterházy Miklóst, egészen a legutóbbi idő­ kig, mint bigottan Habsburg-orientációs, s az erdélyi fejedelmek függet­ lenségi törekvéseivel engesztelhetetlenül szembenálló politikust jellemezte. Péter Katalin nagy érdeme, hogy szakít ezzel az egyoldalúsággal, s a Beth­ len G ábor-Esterházy viszonyt nem mint a Jó és a Rossz, Helyes és Hely­ telen szembenállását, hanem mint a történelem kényszere szerint kialakult politikai koncepciók ellentétét mutatja be. A z erdélyi fejedelmek - elsősor­ ban Bethlen Gábor - terve az önálló magyar nemzeti királyságról E ster­ házy szemében nemcsak azért tűnt igen problematikusnak, mert a Habsburgellenes nyugati hatalmak támogatása mindig csak ígéret maradt, s így az ország egyesítése kivihetetlen volt, hanem azért is, mert Bécs esetleges le63 �gyűrése után igen kétséges lett volna a Porta további viselkedése, azaz a magyar királyság státusa, alávetettségi foka. A nádori politika is magyar volt tehát, s korántsem „nemzetek fölötti” , de míg Bethlen Gáboré a tö­ rök kiszolgáltatottság bilincsében kiformálódva szükségszerűen Habsburgellenes irányt vett, a Habsburg-fennhatóság alatt élő Esterházyé elsősorban törvényszerűen a török ellen irányult. Pölöskei Ferenrc Tisza-képe más jellegű. A magánélet színárnyalatai ugyan erről a portréról sem hiányoznak, ám jóval haloványabbul ábrázol­ tainak, mint Péter Katalin könyvében. Igen sokoldalúan, alaposan és plasztikusan kidolgozott viszont Tisza, a homo politicus képe, mégpedig a klasszikus biográfia szabályait követve, a kronológia mentén építkezve. T i­ sza mint debütáló képviselő, mint fiatal pártpolitikus, a Szabadelvű Párt vezéregyénisége, miniszterelnök először (19 0 3-19 0 5 ), a háttérben és ellenzék­ ben (19 0 5 -19 10 ) a Nemzeti Munkapárt megalakítója és vezére, miniszterelnök másodszor ( 1 9 1 3 - 1 9 1 7 ) , a debreceni huszárezred parancsnoka ezek a könyv főbb fejezetei és egyben Tisza életútjának főbb állomásai és fordulópontjai. S végül az utolsó stáció: megöletése az őszirózsás forra­ dalom első napján, 19 18 . október 31-én. A szenvedélyek már életében magasra csaptak körülötte. Politikáját gyű­ lölet és rajongás övezte szinte fellépésétől. Ismeretesek A d y átkai, melye­ ket „az új kan Báthory Erzsébet" - re szórt, s Szekfű G yula elragadtatása is, mellyel az ország és a magyarság fönnmaradását szemében szimbolizáló „ércalakról” írt. Pölöskei külön fejezetben foglalkozik e végletes véleke­ dések historikumával. Bár A d y véleménye természetesen közelebb áll hoz­ zá, mint Szekfű Gyuláé, mégsem vádindítványt terjeszt be könyvében hőse ellen, hanem a szakma módszereinek és szabályainak megfelelően minde­ nekelőtt magát a politikai koncepciót mutatja be, elemzi és értelmezi. Az alapdilemma, amellyel Tisza és kortársai szembekerültek, a történeti ország egységének megőrizbetősége vagy megőrizhetetlensége volt. Ezt T i­ sza mindenki másnál jobban átérezte. Szinte minden lépése, szinte egész működése ennek, az állami egység megőrzésének rendelődött alá. S miután ez a monarchia nélkül alig volt elképzelhető, így lett a 67-es gondolat, a dualista konstrukció rendíthetetlen védője és szószólója. Erőfeszítései azon­ ban hiábavalónak bizonyultak. 1918-ban Kossuth jóslata vált valóra: a monarchiával együtt a történeti Magyarország is összeomlott. Volt-e más lehetőség? - teszi fel mindenki a kérdést kimondva vagy kimondatlanul. E kötetből is kiderül, más írásokból is tudjuk, hogy a függetlenségi politika nem jelentett igazi alternatívát. A koalíció fél évtizedes kormányzása 1906. és 19 10 . között ezt ékesen bizonyítja. A társadalmi haladás szempontjából kétségkívül a formálódó demokratikus ellenzéki politika kínálta az igazi megoldást. D e az lett volna-e nemzeti szempontból is? Megbékíthetők lettek volna-e még a nemzetiségiek a századelőn? A történelem természeté­ ből adódóan minden vitán felül álló válasza erre senkinek sem lehet. A z azóta eltelt 65 év eseményeinek ismeretében egyáltalán nem tartható azon­ ban kizártnak, hogy a végeredmény ebben az esetben is nagyon hasonló lett volna. A demokrácia felé nyitni ebből a szempontból is talán mégis azért lett volna érdemes, hogy az elkerülhetetlenül súlyos „operáció” sike­ resebb és fájdalommentesebb legyen. Erre ugyanis volt némi esély. (Gondolat) R O M SIC S IG N Á C 64 �_______ M É R L E G E N L A C Z K Ó PÁL Próza-olvasónapló „ A regényolvasó, a köznapi vagy az igazi, az életnek egy vonását, a társadalmi lét egyetlen dimenzióját adja csak a regényeknek.” (A. Thibaudet) G É C ZI JÁ N O S : K E Z E T R E Á V E T É , H O G Y L Á S S O N ... E l kell hinnem Géczi Jánosnak - bár mérsékelt égövi tapasztalati világomnak ellentmond hogy a vadnarancs létező gyümölcs, még annak ellenére is, hogy asztalunkon kizárólag nemesített változatai fordulnak elő. Hiszek neki, mert mégiscsak ő a biológus, amit a nacionáléjában sohasem mulaszt el hangsúlyozni. Nyilván okkal: természettudományos felkészültséggel építi a maga világát az irodalom közegében, s a filoszos belterjesség ellenében hangsúlyozni kívánja önnön tágabb szem­ határát. (Ha már itt tartunk, érdemes tudatosítani: Spiró György atomfizi­ kusnak készült, Esterházy Péter végzett matematikus - hogy csak két példát említsek.) A vadnarancs fellelhetőségében azért sem kételkedem, mert má­ sodidőszakos katonaként (már nem „kopasz” , de még nem „öreg” ) eleget rohangásztam azon a gyakorlótéren, amelynek egyik jellegzetes növényét a kör­ nyező tanyavilág lakosaitól ismertem meg: gyapot lett volna, mások gumi­ pitypangként emlegették, ránk maradt elkorcsosulva még abból az időből, amikor hittek a honosíthatóságában, s bár haszonnövény jellegét teljesen el­ veszítette, szívós élniakarásával gyökeret vert a magyar alföldön is. Visszava­ dult, de él. Géczi János hősei is ilyenek. Az emberiség egyetlen species, de Géczinél két­ séges a nemesítettsége. Az olyan kertészetek mint a görög kultúra, s az olyan humán kertészek mint Pál apostol, vagy az olyan alanyok mint Krisztus, akibe korszakokat lehet ojtani, úgy látszik, kitörölhetetlenek ugyan a species mély­ tudatából, ez azonban egyáltalán nem akadályoz meg bennünket a visszavadulásban, ami időről időre be is következik. Az emberiség mint visszaeső de­ viáns, „aki” nem felejti Saulust és a damaszkuszi utat - azt gondolom ez Géczi legfőbb mondanivalója. Ezért építi makacsul a Vadnarancsok-ciklust, illetve ezért sorolja minden munkáját a Vadnarancsok egyik darabjaként. Xeroxozhat, jelenhet meg önálló verses kötete, a Tér-Kép csoport közös vállalkozásának részeként kiadhatja számozott sorú verseit, írhat önálló regényt, mint ez a mostani, mind-mind a Vadnarancsok része. Pedig ezt a címet egyedül az a kötete viselte, amely nevet szerzett neki, s amely a vadnarancsállapot leírását napjaink magyar ifjúságának körében kísérli meg, szociografikus hitellel, s amelynek technikája és valóságanyaga regényében is kamatozik. 65 �Regénye - ha nem is tökéletes (van-e ilyen?) - része annak a folyamatnak, amely prózánk megújulását jelzi. Fikciója ugyan nehezen hitelesíthető - hiszen ki látott arra példát, hogy öten írnak egy regényt - , jelzésre mégis alkalmas. Az európai regényirodalom és -elmélet már rég kinyilvánította kétségeit, lehe­ tőségében áll-e egyetlen kitüntetett személynek - a Regényírónak! - , hogy a műfaja megkövetelte (?) „objektivitást” pantokrátori teljhatalommal elérje. Valamirevaló regényíró rég alább adta. Géczi most a kollektív megoldás ku­ darcáról számol be. Nem feledkezhetünk el ugyanis a munka helyszínéről: a regényíró ötös éppen egy ideggondozó áp oltja... Miért jelzésértékű mindez? Mert Géczi is képtelen az ártatlan bőbeszédűségre, amelyből a felhalmozódott szavak önsúlya regényt imitál. Tisztáznia kell magában a regényt, mint formát, s nem előzetesen, hanem regényírás közben. Ebben rokona, társa másoknak. Már a magyar névsor is tekintélyes. Különbözik viszont a kívülállásában. Meg­ őrizte ugyanis a független elbeszélői pozícióját, nem „száll be” regényébe. Ezért jogos a kifogás: a varratok eltüntetendők, az ízesülések szervesebben megol­ dandók. Ha értjük is (érteni vélem) az Ayala-történetszál jelentését, funkció­ ját, nem kínálkozik megfelelően kijelölt asszociációs mező a regény más terei­ nek szomszédságában, hogy átsétáljunk ebbe a dél-amerikai történetbe, amely - egyébként - kitűnő parafrázisa a latin-amerikai csúcsregényeknek. (A motí­ vumok azonosításától most tekintsünk el.) Megváltás(„nemesítési” )történet ez is: Ayala klasszikus diktatúrája, mint a tenyészetszerű élet racionalizálása. A dik­ tátor mint kontár kertész. Géczi finom párhuzama: egyik hőse (miközben nincs érdemi munkája), valamilyen intézet munkatársa, ma, Magyarországon, ugyan­ olyan életidegen szabályzatot olvas, mint amilyent Ayala bevezetett. Még valami: Géczi jól ismeri a mai magyar kisvárost, hasonlóan Grendel Lajoshoz vagy Sarusi Mihályhoz. Takarékosabb, s nem „mindenevő” regénytechnikával ebből biztosabb lábakon álló mű is születhetett volna. Mészöly Miklós Szekszárd-megszállottsága mint tökély? És példa? Lehet. M É SZ Ö L Y M IK LÓ S: M EG BO C SÁ T Á S. Tegnap utilitárius szempont veze­ tett: meglepően olcsó a könyv, tehát megveszem. Az írás már a birtokomban van, hiszen az eredeti Mozgó Világ utolsó saját számában, az 1983-as tizenegyedik­ ben, mindjárt Veress Miklós lapnyitó két verse után közölték, szóval legelöl, „második nyitóanyagként” . A könyv mégis más. A könyvtest a mű saját teste. Folyóiratban bizonytalanabbak körvonalai, feloldódni látszanak az egyéb köz­ lemények közegében, ha mégoly lapszám-meghatározó is bárki opusza. Előke­ resem a Mozgó Világot, ellenőrizendő emlékezetemet, amely agyonfirkált szö­ veg képét őrzi. Ha így van, most felmenthetem magamat, éjszaka ceruza nélkül olvashatok, „élvezhetem” a könyvet különösebb erőfeszítés nélkül, a naiv ol­ vasó áldott állapotában, anélkül, hogy megszületne a kezemnek szóló parancs, majd ceruzavonások, utaló jelek, széljegyzetek maradnának a nyomtatott la­ pokon a végrehajtás után. Nem, most csak újraolvasni fogok, már ismert írást, amelynek ízeit képes vagyok felidézni, főként azt a borzongató rejtélyes­ séget, amelyet a pontosan tapadó megnevezések keltenek, önnön ellentétük­ ként (?), avagy természetük szerint (?). Mielőtt a könyvhöz kezdenék, végig­ lapozom a folyóirat-változatot. Előbb az lep meg, milyen bizonytalanok és esetlegesek a jelzéseim, mintha képtelen lettem volna eltalálni a mű belső öszszefüggéseit mindjárt az ismerkedésnél. Mintha eleve második olvasásra ké­ szültem volna. Másodjára a terjedelem cáfol rám: mindössze huszonnyolc és fél folyóiratoldal. Emlékezetemben jóval nagyobb teret sajátított ki: szinte szétfeszítette, uralta azt a számot. Regényként. Mészöly Miklós sohasem bő­ 66 �beszédű, terjengős. Értekező prózájában, esszéiben sem. Inkább olyasmit mű­ vel, mint azok a tömítőanyagok, amelyek kezelhető méretű tubusban elférnek, de mihelyt rendeltetési helyükre kerülnek, duzzadásnak indulnak, s eredeti térfogatuk harminc-negyvenszeresét is képesek felvenni. A Megbocsátás kü­ lönösen ilyen. Ezért kívánt önálló kötetet. Ahol viszont már nyolcvankét szá­ mozott lapot vett igénybe, miközben az eredeti kézirat terjedelme nem növe­ kedett, csupán az oldalak mérete változott, ami természetes, ám az új törde­ léssel hangsúlyt kapott az egyes részek (fejezetek) számozása. A 13-as például kilenc sor - nem is kerül több szöveg arra az oldalra. Pedig beférne az előző oldal aljára, vagy ide az utána következő. Nem lehet másról szó, csakis szán­ dékosságról: tudomásunkra hozni a mű tagoltságának formaképző szerepét. A számozott részek határozott elkülönültségét. Önmagukban vett jelentőségét. (Némelyik úgy hat, mint a divatjamúlt regények fejezetei előtt a tájékoztató rezümé. Ha emlékezünk még, utóbb rájöttünk, maga a fejezet sem adott töb­ bet, mint az előtte olvasott kurzivált kivonat.) Kapcsolódásukat mégsem kizá­ rólag a mechanikus számozás biztosítja. A szereplők térbeli és időbeli össze­ zártságán túl zeneileg bonyolult utalásmentes motivikus összefüggések teszik kohorenssé a művet, miközben nem szabadulunk attól a benyomásunktól, hogy nagyon is nehezen összeilleszthető darabkákat rakosgatunk, rendezgetünk ol­ vasói puzlle-játékunk során. Hasonlóan az írás szereplőihez, akiknek az élete köd, felhő, félhomály, barna tónusok, finoman lerakódó por (amely inkább képzet mint valóság), álom, rögzült szokások, idill, állandóságok, a bizonyta­ lanná tevő elmosódottság légterében, amelyben a múlt, a nemzeti történelem is mintha holdfényen át látszódna. Mészöly egyik remeklése, ahogy a mozdu­ latlanság, a cselekvéshiány kifejlesztette belső érzékenység, kifinomultság át­ vált barbárságba: a művet lezáró karácsonyesten történtek nem a megváltás felé mutatnak, kilógnak az európai keresztény kultúrkör „civilizáltságából” , a primitívekre és a pogányságra utaló atavizmusok törnek elő (Krisztussal kap­ csolatban kannibalisztikus képzetek, Mária leteperése, keresztényieden deflorálása stb.). És mégis a mű csodája a „nyomorúság szépsége” , ahogy kijelölődik az az „intim kör, amelyen belül - itt és nem másutt - boldognak muszáj lenni” . Hol itt a megbocsátás? Ebben a muszájban: nem vádolni és nem átkozódni? Mészöly egyik legfontosabb esszéjében arról ír, hogy szükségünk van nem­ zeti érzületünk áthangolására. A Megbocsátás e program része? Ne feledjük: az 1980-as megjelenésű Érintések című esszékötetből (175. 1.) kiderül, mikor halt meg a Megbocsátás gyilkosa, titokzatos figurája, Porszki Sámuel - most 1972-ben, kilencvenkét évesen. A többiek, a fiatalabbak, élnek, élünk, s az élők itt és mostja parancsoló. Kerekíthető-e ebből erőszakosság nélkül válasz? Pél­ dául: Mészöly műve bevallás és elfogadás: e kívül nincsen számunkra hely, ilyen értelemben program inkább, mint megbocsátás, tehát amennyiben tovább­ mutató az utóbbi gesztusnál. Feloldozás persze nincs. Megbocsáthatunk, a tör­ téntek attól még nem változnak. Azt sem feledhetjük: az „eredmény úgysem kétséges” . Mindennek ez az állandósult jelenléte - mint a rögzült füstcsík a könyv elején - teszi bizonytalanná az ítéletünket. Mintha az eldöntetlenség, a függőben hagyott helyzet lenne az említett áthangolódás után létállapotunk természetesnek elfogadott közege? Amelyre vonatkozóan ugyancsak idézhető korábbról az esszéíró Mészöly. E S T E R H Á Z Y P É T E R : A SZÍV S E G É D IG É I. Ha majd a „kezem ügyé­ ből’’ - most még folyamatosan ott van, mint szükséglet - a „helyére” kerül - 67 �vagyis a polcokon levők tömegébe, vagyis emlék lesz, amit elő kell/lehet ven­ ni, alkalomadtán - , besorolva, akkor már a szerző -bevezetés a szépirodalom­ ba- (kis kezdőbetű, gondolatjel elöl, hátul) című sorozatából öt kötet fog egy­ máshoz lapulni, ama bizonyos „püspöklila” kötettől jobbra. A szív segédigéi ki fog lógni a sorból. Technikai kivitelezésében mindenben megegyezik az előző néggyel, egyetlen méreteltérés kivételével: nagyobb az oldaltükör. Ezért át fog­ ja dimenzionálni a környéket. Magassága miatt a többi Esterházy fölül kiszo­ rítja a mások oldalukon nyugvó könyvét, amelyeknek ettől még kell a hely, valahol lenniük kell „nekik” , ugyanakkor mélyebben is nyomul a polcba, ezért a teljes sort előbbre kell léptetnem, ha azt akarom, hogy a gerincük vonalban legyen. Átrendezésre kényszerülök, mert nem elégedtem meg azzal a Kortársszámmal, amelyből először olvastam F.-vel a Segédigéket, kölcsönös meglepe­ téssel bevallva egymásnak megrendültségünket, abban a mindig jó emlékű rit­ ka állapotban, amelyről utólag lehetetlen bármit is pontosan kideríteni, főleg nem azt, ki kezdte, melyikünk mondta előbb. Eleinte zavarban mindketten. Aggodalom, hogy a másik nem a könyvről fog beszélni, hanem arról, amiről szó van. Az anya halála mégis valami olyan, amire a mai férfiak bárdolatlanságával jobb azt mondani: „Azért ez nem semmi” . Akkor is, ha a szerző any­ ja, az övé, nem a miénk. Miáltal semmi egyéb nem történik, mint megállapít­ hatjuk egymásról, tapintatosak, illemtudóak voltunk, s a mű értésével felké­ szültségünk, befogadói tudatunk színvonala is kifejezésre jutott. Csak éppen nem tudtunk mit kezdeni azzal, amiről szó van. Nem önmagában a halállal. Abban az életkorban, amelyben a szerző ezt a könyvét írja, amelyben mi ketten is olvasunk, többé-kevésbé már mindannyian állandóan tisztában vagyunk az­ zal, hogy mi keretezi a történetünket. Ilyen értelme is van a gyászkeretes ol­ dalaknak: a Fiú nem anyja gyászjelentését írja a feketeléniás fehér mezőkre, hanem a halál biztos tudatában önmagát. Még akkor is így van, ha előbb nem általában a halállal találkozunk, hanem annak nemlétét kellene megértenünk, felfognunk, elszámolnunk vele (a leheteten kifejezések sora végtelen, önmagá­ ban érvényes azonban nincs), aki a világra hozott. Abszurd életfeladat - Es­ terházy már a bevezetőben tudomásunkra hozza, ha nem is nyíltan, illetve ha itt még nem is tudjuk, hogy ezt közli velünk. A könyv pedig nem másról szól, minthogy mit lehet emberileg tenni ebben a helyzetben. A legelső ami biztos­ nak látszik: szeretteink halála éppúgy intim, mint a sajátunk. Sok egyéb mel­ lett Esterházy éppen az intim szféra mestere. Gondoljunk csak a Termelési re­ gény családi jeleneteire, például. Hozzá kell tegyük, nem az értékek értéke­ ként mutatja be sohasem. Az intim szférát a szeretet valódi terepének látjuk mindig, ami olykor átmegy idillibe, de az idill egyben iróniával ellensúlyozott, ahogy bármely árnyalt, mély érzelem is. Az intimitás Esterházynál az indivi­ duum szükséges léttere, de nem kizárólagosan az. Többen megállapították már, hogy a bensőségesség melegsége - ha mégoly ironikusan kezelt is - a világ minősíthetetlensége ellenében menhely az Esterházy-kötetek „hőseinek” . E s­ terházy most azt hozza tudomásunkra, hogy a „halállal sem jobb a helyzet” . Ha megosztani lehetetlenség, ha magánszemélyként kell a semmibe néznünk, a kollektívum közege nélkül, mondhatni „modernül” , „európai” módra, marad minden magunknak, a lehetetlen, a hihetetlen, a kikerülhetetlen kínjával. Az Anya és a Fiú „párosa” azonban még nyújt bizonyos „lehetőségeket” . A Fiú részvéte, fájdalma, szeretete megfordítja a valóságot: ő fekszik oda anyja ölé­ be meghalni. Piéta-helyzet, amelyet annyira kedvel az európai kultúra, hiszen többnyire férfiak építették ki, s mint tudjuk, bizonyos érzelmesség elengedhe- 68 �tétlenül hozzánk tartozik, amit humanizmusként is jegyezni szoktunk. A gyako­ ribb mégis az, amikor a Fiú temeti el Anyját. A nem realistának tartott bizánci művészet mintha erről biztosabb tudású lett volna, s mintha ott nem a Piéta lenne a jellemző kompozíciós változat, hanem a Mária elszenderedése, amelyen a Fiú eleven valójában ábrázoltatik, amint magához ragadja anyja csecsemőként bebugyolált lelkét. Az övé, kizárólag az övé. Van is hová vinnie. A szekularizált Európa, mint tudjuk, nem ismer ilyen helyet. A „hátha mégis.. . ” inkább félelemben zajló töprengés, olykor. A bizánci vagy a (jobb híján ne­ vezem így) nyugat-európai változat között lehetetlen dönteni, összeolvasztásuk is merő fikció, ami nem hoz, nem hozhat megnyugvást. Mégsem csupán a lélek fényűzése ez a „játék” , hanem helyzetfelmérés. Mi legyen ilyenkor, amikor már nem támogat bennünket a kulturális folytonosság kollektív melege legna­ gyobb bajainkban? A széthulló testből kimenteni magunknak Fiúként a „lelket” , Őrizni erőnk, köznapi tehetségünk szerint a másik személyiségét (kiművelt lélek és emlékezet kell ehhez is), amely mégis több, de abban is ő, ahogy szükségét végezni magatehetetlenül kitámogatjuk? Hiszen test és „lélek” antinómiája Anya és Fiú párosában a legteljesebb botrány, bármelyikük szeme láttára jus­ son a halál közelébe a másik! A holtakat az élők váltják meg vagy hagyják kárhozatban, ennyi biztosnak látszik, miként az élők megválthatatlansága is. Nem csodálkoznék, ha a Bevezetés.. .-sorozat utolsó darabját tartanánk a kezünkben. A kör ugyanis itt bezárul. Esterházy Péter eddig is annyi, de anynyi mindent tudott (árnyalatokat és összefüggéseiket), amióta meghalt, eltemet­ ték és könnyet ejtett magáért, minden másként van. Kénytelen lesz újraírni mindent - nem csak ezt „pontosabban” . B R A S N Y Ó IST V Á N : M A JO M É V . Már a H íd beszámolójából sejthető volt, hogy a jugoszláviai magyar irodalomban fontos, számontartandó regény született Brasnyó István tollából. A Fórum kiadó regénypályázatáról szóló bí­ rálóbizottsági jelentés a kritika ellenére sem hagyott efelől kétséget. Türelmet­ lenül vártam hát, mikor akadok a könyvre az általam elérhető hazai könyves­ boltok valamelyikében. Ha nem is időn belül, mégis hamarább, mint más, ha­ sonló, határainkon túli kiadványok esetében. Várakozás és keresés közben me­ renghettem az író szavain, amelyek az első díj átvételekor hangzottak cl, Ha­ darni valamit címmel, versjelleggel. Mi lesz a regényben az ilyen grafonám bőszültségből: „firkálni firkálni csak naphosszat” , vagy: „azt szeretném meg­ fogalmazni amikről / senki sem tud” , és még: „talán van még valami a nyelv felszíne alatt / a forma puszta öngyilkosságán kívül” ; de ez sem utolsó: „ho­ gyan lehetne kijavítani a teremtést / papírra vetni a projektumát / elhárítani mindezt a semmiséget” ? Vajon ezek a szavak és központozatlan környezetük azt az észjárást előlegezik-e, amellyel valódi találkozásom a regény oldalain történik majd meg? Egy alapvetően lírai alkat szómágiájára készüljek fel, aki most regényben fejezi ki önmagát, ám a regény rávall majd karakterére, azaz a végeredmény nem lesz hagyományos, sem a főhőst illetően, sem a regényidő, sem a regénytér kezelésében? A „zsiványgubanc” a regény összetettségét idézi-e, amelyről előre képzelem, hogy „nem lesz mód kibogozni”, és akkor a „veszí­ teni, veszíteni” heves akarása az enyém-e, a regényolvasóé, vagy az íróé? Ha az enyém, biztos, hogy azért, mert fennakadtam „a realitás fáján”, mint mindanynyian (legtöbben?) Avagy éppen ezért veszítettem a véletlen szerencsével, amely egy törékeny gally megbízhatónak hitt álbiztonságát nyújtja? Fogadjam el a receptet, s nyerőre játszva zuhanjak inkább? S vajon képes leszek-e zuhanás közben „szárnyakat bontani / mielőtt a földgolyó belelövődne koponyámba” ? 69 �Az alternatívák felől olvasóként döntök majd. Nem előzetesen, hanem in­ kább a kormánya törött hajó módján, amely a tengeráramlásokra avagy a hul­ lámverésre bízza az irányt. Azért mégsem kiszolgáltatottan, hanem önmegadó bizalommal: adja, amit akar. Mottóval indulunk, Történet címmel, s amely valójában hatoldalas vers (?). Minden sora megannyi kérdés önmagamhoz. Arról, hogy tudom-e ezt, átéltem-e amazt, éreztem-e így, tettem-e avagy nem tettem valamit, amit mások talán igen, hiszen tehető stb., stb. Hatalmas lista, vágy is lehet, litániás könyörgés, annyira hiányleltár mint amennyire bűnlajstrom. Teljes körű és esetleges, hi­ szen arra a kérdésre, hogy „lábamba beleütött-e a kengyel hidege”, nem a vá­ laszom, s jön hozzá a kétely, miért fontos ez (?), de mióta a kérdés lehetsé­ gességét ismerem, mégis az igen a helyes felelet, s azt is elfogadom, helyénvaló számba venni minden ilyesmit. A többi esetben is ennyire ambivalens vagyok, mintha olyan zongorán játszanék, amelyen a fekete és fehér billentyűzet azonos hangértékű. Egy mottó, amely - ha terjedelmes is - teljesíti hivatását: lefegy­ verez, szabályt ad, így léptet be a tulajdonképpeni regénybe, saját feltételei szerint. József Attila-i értelemben kell felfognom, ami rám vár: megéltem min­ den emberi időt, történést, élményt, minden velem történt az idők kezdete óta. Ilyen értelemben nem meglepően új a regény, „legfeljebb” borzongató az az érzékletes ség, amellyel átélteti velem Brasnyó mindazt, amiben a „realitás fá­ ján” természetesen sohasem volt részem (a kengyelvas csizmatalpon átütő hi­ dege, vagy ahogyan a rózsaszín savó felkapaszkodik a vágott sebekre szórt só­ kristályokon, és a többi ilyesmi). Az eredeti nyelvi közeg ott vált át új minő­ ségbe, ahol kiderül a regény - most jobb szó híján - „filozófiája” . Már az előbb jeleznem kellett volna, hogy az „idő egészének” átélése nem annak érzékelte­ tésére szolgál, hogy ez fontos emberi képességünk, a kondition human alkotóele­ me, hanem nagyon is meghatározott helyszínhez köti Brasnyó ezt az időélményt, amellyel jellemez, minősít, s nem az Ember lehetséges lelki gazdagságát ma­ gasztalja. Gazdaságról semmilyen értelemben nincs szó. A vidéket nyersnek látja az a valaki, akivel először akadunk össze, a művek Nyugatról jöhet, szerze­ tes vagy lerongyolódott lovag, de mindenképpen átutazó, aki a köztes helyzet­ ben lévő vidéken átkelve a szerencsében bízik. Köztes helyzetű a vidék, mert az ismeretlen „odaföntről” jön, mint értesülünk róla, a tenger és Konstantiná­ poly felé igyekszik. Ennyiből is tudhatjuk, valahol a Balkán északnyugati elő­ terében vagyunk, később kiderül, nem tévedtünk. Az ismeretlen vándor mintha örökre eltűnne szemünk elől, marad a helyszín, jellegében az oldalak szaporo­ dásával is alig változva. Flórája, faunája, időjárásával együtt, állandó marad. Lecövekelünk, hogy többről legyen tudásunk, mint az „odaföntről” jött átuta­ zónak. A regény három nagyobb egysége közül az elsőben vagyunk, a Repríz című­ ben. Az alegységeket növekvő pontszámú dominótéglalapok jelzik, majd eszázadi események következnek, külön címmel jelölve, javarészt kivándorlástörté­ netek, vég nélkül, ismétlődően. A párhuzamos események nem kapcsolódnak egymásba, vagyis nem alkotnak egybefüggő történetláncot, ám jellegük szerint összetartoznak. Részleteiben mindegyik más, mégsincs közöttük különbség. Még az ismeretlen átutazó történetére is emlékeztetnek. Az idegen - átutazó, az őshonos - kivándorló vagy hazatérő. S aki helyben marad? Megtudjuk a következő két nekifutamodásból. A re­ gény második egységében megismerünk egy szatírt, aki vízfejű, s szellemileg visszamaradott. A harmadikban egy jól felkészült értelmiségit, művészt, aki 70 �viszont saját hibridléte miatt folyton kentaurként képzeli el önmagát. Brasnyó iróniája ezzel teljes. A hely van, átvonulókkal vagy kivándorlókkal, nincs vi­ szont szerepazonosság, hanem állandó másság, a helyszín vállalása helyett el­ vágyódás, Árkádia nosztalgiája, amely, természetesen, már rég nem létezik, avagy Amerika. A végeredmény? A helyszín szempontjából: „ez egy fantombirodalom". A lakói: „agyavesztett nép” . Brasnyó István súlyos közép-kelet-európai regényt tett olvasói elé. Érdemes lenne összevetni a Szilágyi Istvántól Grendel Lajosig terjedő rokon művek szemléletét és értékrendszerét, nem elfeledkezve a térség többi nemzetének egy­ idejű regényterméséről, mondjuk Daniló Kis-től Ballekig. CÚTH JÁ N O S : É L E T F A . A mai szlovákiai magyar irodalommal kapcso­ latban gyakran olvasható a sajnálkozó megállapítás: a prózában nincs utánpót­ lás. A Főnix Füzetesek közül sem emelkedtek ki kellő számban tehetségesek. G rendel Lajos teljesítménye ebből a szempontból vitán felül áll, nem csak ki­ ugrásra volt képes, hanem ismétlődő bizonyításra is. Talán nem tévedünk, ha megállapítjuk, az Életfa című regénnyel Cúth János személyében olyan tehet­ ség jelentkezik, akire figyelnünk kell. Főnixes ő is, de, őszintén megvallva, első kötetében (Lélekharang) nem láttam azt az ígéretet, amely a regényére készí­ tett volna fel. Még leginkább az maradt meg emlékezetemben, hogy milyen szenvedélyesen beszél a nyelvről, az anyanyelvről, s a magyar dicséretére nem átallotta a közhelyes példát, Mezzofanti bíboros figyelmeztetését és jóslatát idézni. A kisebbségi író jellegzetes önmeggyőzése, önbizalom-keresése, mond­ tam magamban. Regénye viszont annyira eredeti a maga közegében, hogy ellentmond olvas­ mányélményeink java részének. Elsősorban a középpontban álló parasztcsalád életereje folytán. Ennyire optimista művet nem tudom, olvastam-e a közel­ múltban. A szlovákiai magyar prózának hagyományos közege a falu, amely mindig komor színekkel szerepel, különösen, ha a történelem az események, sor­ sok, életutak alakítója. Cúth hősei, ha bugdácsolnak is, hajlamosak is a lehet­ séges emberi bűnökre, annyira urai sorsuk rendezésének, amire hirtelenjében nem találok példát a kinti regények között. Ez különösen Pálra vonatkozik, aki már-már mesebeli képességekkel felruházott parasztember. Mintha Cúth is né­ mileg a vágyaiból formálta volna, s nem a valóságból. Néhány részletet nem is tud hitelesíteni. Lehetséges-e például kis országainkban eltűnni évekre a család és a hatóság szeme elől, pláne börtönből való szabadulás után, majd új helyünkön rövid időn belül magas, felelős beosztásba felverekedni magunkat, anélkül, hogy múltunkat bárki is behatóan ismerné? A regény realista közegé­ ben az ilyesmi elfogadhatatlan. Az a szentháromság azonban, amely a hősök értékrendjét meghatározza, mindennapi - mondjuk csallóközi - tapasztalataink által is bizonyítható: család, munka, gyarapodás. Cúth szerint ehhez megvan az erkölcsi érzék, a tehetség. Mindez együtt elegendő biztosíték a megmaradás­ hoz, értelmezheti az olvasó. Amivel Cúth adósunk marad: elégséges-e az emel­ kedéshez is? Lóránt (a nagycsalád harmadik generációjának tagja) pályaválasz­ tási bizonytalankodásában már ott érzékeljük a megrekedés lehetőségét is. Cúth János, ha tovább építi saját írói világát, nem kerülheti meg a régió történel­ mét, a most alkalmazott módszer (ellenpontozni a három kivándorolt figurá­ jával) elégtelen lesz. Utóbb derül majd ki, képes lesz-e elmélyíteni a szlovákiai magyar falusi népességről szerzett ismereteinek művészi feldolgozását. Figyel­ nünk kell rá. �K R A SZ N A H O R K A I L Á S Z L Ó : SÁ T Á N TA N G Ó . Írhatnám, hogy nem oko­ zott meglepetést, mert első folyóirat-publikációi óta föltételezhettünk ilyen re­ gényt a szerzőtől. Nehezen hiszem el bárkinek is. A megírás minőségét illető­ en, az írni tudás felől nézve, megegyezhetünk. Számomra viszont kétséges volt, hogy regényben végig fenntartható-e e jellegzetes stílus sodra, amely a rövidebb folyóirat-közleményekben rendkívül meggyőzően hatott. Másrészről elegendő lesz-e ez a szemlélet önálló regényvilág megalkotására. Kételyeimtől a kész re­ gény megszabadított. Krasznahorkai László olyan művet írt, amely méltán so­ rakozik be azon szerzők munkái közé, amelyek a hetvenes évek közepe óta vál­ tozásokat indítottak el a magyar prózában. Ha meggondolom, olvasónaplóba illő szabad ötleteket nem is méltó írni ró­ la, inkább részletekbe hatoló elemzést igényelne. A közeljövőben biztosan töb­ ben is elvégzik majd ezt a munkát. Nyilván nem kerülhetik ki annak megvá­ laszolását, hogy mennyiben modellizált a regényvilág, amíg viszont a szöveg aprólékosan valósághoz kötött, gyakran telitalálat értékű mikrorealista megfi­ gyelésekkel, borzongatóan megelevenítő nyelvi közegben. Tehát Kafka mint elő­ kép? Lehet, de ilyen alapon mások is joggal idézhetők, Ottlik is akár, vagy Mészöly, netán a latin-amerikai regény. A hangsúly nyilván a különbségen van, ha egyszer elismertük Krasznahorkai regényvilágának szuverenitását. Nem szív­ derítő, az biztos. Az emberi kiszolgáltatottságnak azt a mindenre kiterjedő vál­ tozatát mutatja be, amely a totalitárius berendezkedésű rendszerek következmé­ nye. Krasznahorkai képes tagoltan ábrázolni ezt a világot, anélkül, hogy min­ dent döntene a generálfélelem vagy a kiszolgáltatottság teljességgel tudatosul­ na figuráiban, ami által állandó rettegésben élnének. Éppenhogy nem! A re­ mény még terveztet is velük, jövőképzetük van. A remény a szemünk láttára fokozódik le csupasz életösztönné, s válik majdnem mindenki tetszőlegesen fel­ használható eszközzé. Az egyik hős, az alkoholista orvos, nem enged, makacsul megfigyel és leír. A regény vége az ő feljegyzéseivel zárul, amikor is rájövünk, hogy az első oldalon is ezekkel a szavakkal találkoztunk: visszajutottunk az elejére. Géczi János ajánlotta a Möbius-szalagot könyve fülszövegében, Krasz­ nahorkai pontosan össze is illesztette. M O LN ÁR M IK L ÓS: PRO CESSZU SO K. Úgy látszik, a Vers(z)iókkal in­ dult folyamat folytatódik, s a kísérletező kedvűbb fiatalabb évjáratok publi­ kációs lehetőségei legalább a J AK-füzetek körében biztosítottak. Itt meg is ál­ lok, mert eszembe jutott, hogy Molnár Miklós 1946-as születésű, régóta jelen­ nek meg írásai, bár ritkán és elszórtan, s kora szerint kiöregedett JAK-tag. Amit tehát olvasunk, kései első könyve. Mint ahogy fáziskésésben vannak mind­ azok, akik a Molnár Miklóséval rokon alakításmódok, eljárások szerint képze­ lik cl a korszerű irodalmat. A késést nem világirodalmi összehasonlításban ér­ tem, hiszen ahhoz kevés az elérhető információ, s nem is az érintetteket hibáz­ tatom. Kiindulópontom az olvasó. Lépten-nyomon a konzervatív ízlés megerő­ södését, alkalmanként agresszivitását érzékelem, amelynek egyik következmé­ nye, hogy kedvezőtlenebb fogadtatásra talál most mint korábban a kísérlete­ zés, s nincs semmi kockázat abban, ha kijelentjük, áthidalhatatlan szakadék tá­ tong napjaink értékesnek tekinthető irodalma és az olvasók között. A JA K füzetek zárt publikációs gettója legalább nem irritálja ezt a harcos tábort. De megkésettnek érzékelem Molnár Miklós könyvét abban az értelemben is, hogy a prózánk megújulási folyamatát jelző írók túljutottak azon a fázison, amelyet első megközelítésben rekonstruálni tudok a kötet egyes darabjaiból. Egyértel­ mű például a szándék a hagyományos elbeszélésmódok radikális felszámolásá­ 72 �ra, kiüresedettségük bemutatására. Legelőbb is a történetet kell agyoncsapni. Nincs ismeretlen történet, mind egyforma, újat tehát nem lehet kitalálni, csak másféle előadásmódot és variánsokat. Molnár ereje szokatlan nyelvi humorá­ ban rejlik, amellyel győzi is programja megvalósítását. A felszámolt formákhoz természetesen másféle olvasói magatartás kell. Ezért froclizza szemtől szembe az olvasóját. Vajon tudja-e, hogy csak azt ingerelhe­ ti, aki valóban olvassa is? Aki pedig hajlandó erre, azt lehetetlen bosszantania: már felvérteződött, elsajátította az új olvasói magatartás etikettjét. Ennek a paradoxonnak az lehet az eredménye, hogy a „polgárpukkasztás” a szerző szétdurranásához vezet, a tényleges olvasó pedig udvariasan sajnálkozik a balese­ ten. Szóval az újfajta észjáráshoz müveket is, ne csupán provokációt! Ahogyan - mondjuk - Nádas Pétertől Krasznahorkai Lászlóig teszi egy jól látható vo­ nulat minden képviselője. H AM VAS B É L A : K A R N E V Á L . Elkésett könyv - szoktuk mondani hasonló alkalmakkor. Ritkábban kérdezzük meg, mikor is kellett volna megjelennie. Talán közvetlenül elkészülte évében, 1951-ben? Lehetetlenségeket ne kívánjunk. Az ötvenes évek végétől azonban legalább két alkalom is kínálkozott, amikor a megjelenés beleszólhatott volna prózánk alakulásába. Ami esetleg azokban a kedvező pillanatokban revelatív lehetett volna, már mind-mind más utakonmódokon bekerült prózánk eszköztárába. Tágabb értelemben szerepfelfogásába. A reflektáltság például szinte alapkövetelmény lett. De ha akarom, azt is mondhatom, időközben érettebb olvasókká váltunk, felkészültebben vehetjük kézbe ezt az enciklopédikus igényű munkát. A vállalkozás méretei még így is, most is, tiszteletet parancsolnak. Aki nem olvasott még semmit Hamvas Bélá­ tól, elképed azon a tudásanyagon, ami a regényében felvonul. Ebben a vonat­ kozásban összehasonlíthatatlanul egyedülálló a magyar regények között. De mi­ végre a polihisztorság egy magyar regényírónak? A mai világállapot teljes kö­ rű leírásáért, amely nélkül lehetetlenség érvényeset mondani az emberről? A legújabb időkben nem tudom, akadt-e valaki, aki ennyire bízott a regényben, mint formában, annak teherbíró képességében. Abban is kevesen, hogy lehetsé­ ges a világ átfogó és egységes regénymagyarázata. Hamvas belefog, és meg­ nyer a vállalkozásának. Elmerülünk az ezerkétszáz oldalnyi szövegben, időn­ ként fel-fel bukkanunk levegővételnyi szünetre, napokra, part menti pihenőkre, aztán folytatjuk, hátra-hátra lapozva, időnként társat is keresnénk hozzá, rö­ högni (pardon) mással, oldalakon keresztül, vagy a rettenetet oldani. És meg­ kérdeni azt is, a regényt záró prófécia, emelkedett jövendőmondás mit is akar, mikorra szól, nekünk-e már? Megbeszéljük-e mint regényt - amelyet végül is széthullónak érzünk - , vagy járjunk inkább végére az ösztönzéseinek? Akár­ hogy is, foglalkoznunk kell vele. A megítélését későbbre is hagyhatjuk. 1985. január-július. 73 �ZOLTAI DENES: Egy írástudó visszatér A jubileumok, az úgymond kerek évfordulók - akár jeles társadalmi eseményekhez, akár kimagasló sze­ mélyiségekhez kötődnek - szükség­ képpen ünnepélyes formákkal, érzel­ mi gesztusokkal járnak együtt. Je ­ lentőségüket az adja, ami a törté­ nelmi távlatból, a megidézett élet­ műből a jelen s a jövő számára a fo­ lyamatos figyelem révén hasznosul. Ez idő tájt egymást követi a XIX. század hetvenes-nyolcvanas éveiben született szerencsés csillagzatú „máso­ dik reformnemzedék” - melyet töb­ bek között A dy Endre, Károlyi M i­ hály, Szabó Ervin vagy éppen Kun Béla neve fémjelez - centenáriuma. Az elmúlt esztendőben Lukács Györgyre emlékezett a magyar szel­ lemi közélet, de a nemzetközi vissz­ hangban is méltóképpen kifejeződött munkásságának rangja, egyetemes ér­ téke. A tudományos tanácskozások, az alkalom szülte könyvek, publiká­ ciók szakmai hozadékának elmélyült elemzése hosszú időre ad munkát, újabb inspirációt a kutatóknak, né­ hány általánosabb érvényű tanulság megfogalmazása azonban nem tűnik elhamarkodottnak, már csak azért sem, mert az emlékülések, kiadvá­ nyok értékelései alapvetően meg­ egyeznek a párt művelődéspolitikai munkaközössége 1983-ban megjelente­ tett irányelveinek új hangvételű, re­ ális ítélkezésre ösztönző szemléleté­ vel. A nemzeti önbecsülés szándé­ kával lehet - és kell - ma arról szólni, hogy Lukács György a Lenin 74 utáni korszak kiemelkedő marxista teoretikusaként egyike volt a század legnagyobb hatású gondolkodóinak, személyében a magyarság első ízben adott igazán rangos filozófust a vi­ lágnak. Feltétlen figyelemre érdemes az a katartikus önfejlődési folyamat, ahogyan Lukács a későpolgári ideo­ lógia egyik meghatározó képviselőjé­ ből annak kritikusává ért, ahogyan a „romantikus antikapitalizmustól” , a „progresszív idealizmustól” eljutott a marxizmus-leninizmushoz, követendő példáját adva a marxi módszer élő elméletként való értelmezésének, al­ kotó alkalmazásának. Útja Marxhoz nem egyszerűen a nem marxistának marxistává válása volt, hanem gon­ dolati és gyakorlati küzdelem az esz­ me, a forradalmi munkásmozgalom, a szocializmus ügyének továbbvitelére. „Gondolkodva cselekedni” - ez lehet mottója aktuális üzenetének. Átélte, „megélte a gondolkodást” , ami azt is jelenti, hogy nemcsak idejekorán volt képes felfogni - történelmi léptékű változásokkal teli - korának nagy kérdéseit, hanem aktív szerepet is vállalt azok megválaszolásában, meg­ oldásában, a gondolat valósággá vá­ lásában. „M inden filozófusnak, aki ezt a nevet nem pusztán szűken vett akadémiai értelemben, hanem való­ ban megérdemli - írta az Ontológiá­ ban - , arra irányul a gondolkodása, hogy döntően beleszóljon kora sors­ döntő konfliktusaiba, kidolgozza végigharcolásának elveit és ezzel ma­ gának ennek a harcnak határozottabb irányt adjon.” �Lukács a társadalmat totalitásá­ ban, világtörténelmi perspektívából értelmezte. A materialista lételmélet bázisán kidolgozott fogalomrendsze­ re, a valósághoz való viszonyának kettős - kritikai és affirmatív - jel­ lege elméleti fogódzót jelent, szem­ léleti alapként szolgál a jelenkor mozgástörvényeinek vizsgálatában is, értéknövelő tényező a politika szá­ mára. Nem lehet persze valamennyi konkrét helyzetre üdvözítő recepte­ ket találni az ő mégoly gazdag ha­ gyatékában sem, mert nem láthatott előre s egyébként sem volt minden­ ben igaza. Mint ahogyan nemegyszer tévedtek kategorikus bírálói is. A centenáriumi tanulmányok job­ bára egy-egy meghatározott életsza­ kasz részletekbe menő elemzésével já­ rulnak hozzá a lukácsi oeuvre mind árnyaltabb értelmezéséhez. E sorba illeszkedik Zoltai Dénes könyve is, amely Lukács 1945 utáni, ötvenes évekbeli - eddigelé kevéssé feldol­ gozott - munkásságával foglalkozik. Megírásához belső késztetést jelentett, hogy a szerző Lukács-tanítványnak tudhatja magát, neki köszönheti tu­ dományos egzisztenciáját. Innen az elfogódott, emelkedett hangnem, aho­ gyan a már akkor is idős - hatvan­ éves - mesterére, a marxizmus „bu­ dapesti iskolájára” emlékezik. „ A fi­ lozófus elvi szigorát és a valóságtól való tanulás, a nyitottság paradig­ máját tudta egyesíteni személyiségé­ ben, s ezt a feszültségtől sohasem mentes egységet akarta továbbörökí­ teni hallgatóiban, embertársaiban, va­ lóságos és lehetséges munka- és elvtársaiban." E szellemi közegben „nem az ifjúi személyiség autonómiájának elsorvasztása dívott, hanem az em­ beri személyiség tartalmas kiteljesíté­ sének valós reménye fűtötte a hábo­ rú utáni korszak napfényben fürdő és világfagyában vacogó, önmagát és az övéit, az értelmes értelmiségi lét út­ jelzőit kereső fiatal nemzedéket.” Zoltai abból a tényből indítja gon­ dolatmenetét, hogy az 1945-ös törté­ nelmi, nemzeti sorsforduló Lukács életében is gyökeres változást ho­ zott: hosszú emigrációs évek után ek­ kor tért vissza a felszabadult Ma­ gyarországra. Bár pártfunkciót nem kapott, az M KP politikai fő vonalá­ val összhangban, mintegy „elvi pro­ pagandistaként” vett részt a vesztett háborúból lassan ocsúdó ország de­ mokratikus öneszméletének ébreszté­ sében. Zoltai - híven a lenini, luká­ csi metódushoz - nagy hangsúlyt he­ lyez e pályaszakasz előzményeire s következményeire, a rész és egész összefüggésrendszerében, a politikai háttér tükrében érzékelteti Lukács eszmevilágának alakulását. A hajdani népbiztos, a már ismert és elismert tudós a negyvenes évek elején - Zoltai találó terminusa sze­ rint a „nulladik órában” - az anti­ fasiszta küzdelem teoretikusaként ar­ ra kereste a választ, hogy miként vált Németország a reakciós ideológia köz­ pontjává. Bár az 1944-ben Moszkvá­ ban publikált - paradox módon Sorsforduló című esszéje elsősorban a publicista felindultságát tükrözte a hitleri koncentrációs táborok borzal­ mai hallatán, a fasiszta barbárság az ő számára nem csupán brutális tény, hanem az eljövendő világfejlődés vá­ laszra váró ideológiai kérdőjele is volt. Elméleti tevékenységének egyik jelentős irányát ebben az időszakban a polgári filozófia válságát, az irra­ cionalizmus természetét leíró törek­ vések, Az ész trónfosztását előkészí­ tő munkálatok képezték. Még Moszk­ vából köszöntötte a hetvenéves Thomas Mannt, akiben a citoyen német­ ség művészi önkeresésének példáját látta. Később - mutat rá Zoltai ez az írása is felkerült a polgári örökség eszményítését és abszolutizá­ lását bizonyítani akaró vádpontok listájára. 75 �A hazahívott, a hazatért Lukács ahogyan várták is tőle - tevékenyen segítette a párt befolyását kiterjesz­ teni a magyar intelligencia legjobbjaira. A nemzetközi konferenciákon - Genfben, Milánóban, Wroclawban - az európai racionalitás megújítása jegyében szorgalmazta az értelmiség összefogását. Joggal félt attól, hogy a közszereplés hátráltatja közvetlen tudományos ambícióit, de - mint Zoltai kitűnő érzékkel mutat rá - az adott propagandisztikus „feladat” ná­ la csaknem mindig tágabb elméleti összefüggésrendszerbe ágyazódott. A bizonyító erejű példák sorában a de­ mokrácia és a kultúra viszonyát, az irodalom és a demokrácia kapcsola­ tát felvázoló eszmefuttatások említ­ hetők. Ezekben a magyar kommunis­ ta mozgalom legjobb népfrontos tra­ dícióinak szellemében szólt a fasiz­ mus elleni harcban újjászületett népi demokrácia kulturális alapfeladatairól, de gondolatait minduntalan átszőtték filozofikus elemek is. Ilyen többlet mindenekelőtt a modern munkameg­ osztáson alapuló specializálódásnak sokoldalú, történetileg megalapozott kritikája; a polgári társadalomra jel­ lemző emberkép marxi igényű elem­ zése, vagy a realista ábrázolásmód, a humanista emberkép - hamarosan oly sokat vitatott - felfogása. Zoltai kü­ lönösen nagy figyelmet fordít Lu­ kács pártköltészetről, József Attiláról vallott - elvileg szintén végiggondolt - nézeteire, melyek több lényeges ponton - például a pártköltő parti­ zánszerepének értelmezésében, a Le­ ninhez, illetve a szovjet kultúrához való viszonyban - különböztek a hi­ vatalos állásponttól. Nem véletlen, hogy ez a kérdéskör lett a gyújtó­ pontja a Lukács elleni támadások­ nak, melyek politikai terhe alatt - a Rajk-per árnyékában - kénytelen volt önkritikát gyakorolni s időlegesen tá­ vol maradni a politikai élettől. (Az 1 9 4 9 - e s híres-hírhedt polémia do­ 76 kumentumairól lásd A Lukács-vita című, ugyancsak centenáriumi köte­ tet.) Miután az ideológiai horizont be­ szűkült, a Lukács által képviselt új filozófiai kultúra programja megkér­ dőjeleződött, érdeklődése ismét az esztétika irányába fordult. 1953-ban hozzáfogott régi terve megvalósításá­ hoz, amely első változatban négy év múltán A különösség mint esztétikai kategória címmel látott napvilágot magyar fordításban. Zoltai érdemei szerint méltatja e művet, amely a szakirodalomban háttérbe szorult a hatvanas évek eleji „nagy” Esztéti­ kához képest. Bemutatja, hogy az előtanulmány szintjén - a különös­ ség mint „szervező központ” katego­ riális levezetésében - is érvényesül Lukács törekvése: a marxista eszté­ tika filozófiai megalapozása, a dia­ lektikus és történelmi materialista módszer összekapcsolása az esztétikai kérdések megoldásában. Érzékelteti, hogy A különösség.. .-ben összegeződnek Lukács korábbi kutatásai, megelőlegeződnek Az esztétikum sajátos­ sága főbb gondolatai. Tekintve hogy A különösség... minden szálával a marxi-lenini tradí­ cióhoz - a társadalmi közvetítések tudatosításához - kapcsolódott és eleve szembekerült a Sztálin nyomán eluralkodott elméleti dogmatizmussal, nem csoda, hogy heves ideológi­ ai viharokat kavart. Az újra fellán­ golt vitában Lukács revizionistának minősült, műve pedig némelyek sze­ mében azt szemléltette, hogy hová vezet a szocializmus általános tör­ vényszerűségeinek „tagadása” . Írásai több éven át nem jelenhettek meg, párttagságának rendezésére is csak egy évtized múltán, 1967-ben került sor. Bár az ellenforradalom felszámo­ lása idején valóban követett el po­ litikai hibákat, a méltánytalan bírá­ latok nem könnyítették meg őszinte szembenézését tévedéseivel, késleltet­ �ték visszatalálását - ahogyan ő ne­ vezte, „a marxizmus saját hazájába” , a munkásmozgalomba. Pedig mint egy 1969-től datált - A szocializmus mint radikális, kritikai reformok ko­ ra című, Zoltai által is idézett - autobiografikus jegyzetében is megfo­ galmazta, elvhűségét nem adta fe l: „ Minden változásom, fejlődésem el­ lenére ma is éppoly meggyőződéses kommunista vagyok, mint 1918-ban. amikor beléptem a pártba. A sztá­ lini módszerek elutasításának világos volta, amit lassanként kidolgoztam és az utóbbi évtizedekben írásaimban egyértelműen kifejezésre juttattam, so­ hasem tűzte ki célul a szocializmus­ tól való elfordulást. . . ma is a sza­ bad, radikális reformok ideológusa vagyok, nem pedig az absztrakt és véleményem szerint gyakran reakciós »elvi« ellenzékiségé. Hogy aztán hány évre vagy évtizedre van szükség eh­ hez az elvi-gyakorlati reformmunká­ hoz, hány akadályt kell még legyőz­ ni, ez világtörténelmi szempontból messzemenő következményekkel jár­ hat, a központi kérdés vonatkozásá­ ban azonban végső soron objektíve nem döntő.” E sorok is igazolják, hogy Lukács nemcsak visszanézett a társadalom és a tudomány történetében, hanem az utókornak is volt direkt mondandó­ ja. Ahhoz, hogy érdemben hasson, egységben kell látni és láttatni nagy­ ívű szellemi örökségét. Meggyőződé­ sünk, hogy Zoltai Dénes - esszéisztikusan formált, de szigorú logikai rend szerint építkező, gazdagon ada­ tolt - kötete méltó hozzájárulás, fon­ tos adalék a lukácsi pályakép kor­ rekt értelmezéséhez. „Egy írástudó visszatér” - írta Zoltai könyve élére. Több jelentésű cím, már eredeti értelmében is. Utal Lukács 1944-ben Moszkvában meg­ jelentetett - Írástudók felelősségeként jegyzett - kötetére, amely a magyar írók, költők A dy vezérelte szövetsé­ ge, demokratikus küldetése mellett tett hitet. Jelzi egy filozófus, egy esztéta, egy magyar kommunista ha­ zatértét Budapestre, szülővárosába. Érzékeltetni kívánja a szocializmus előrevivő útján felmerülő szükségle­ tet a marxizmus autentikus forrásai iránt. S végül akarva-akaratlanul szimbolizálja - amit Zoltai is szolgál - Lukács György jelenlétét a mai magyar szellemiségben. (Kossuth) C SO N G R Á D Y B É L A A Lukács-vita Ezzel a címmel adták ki a Lukács György könyve körül 1949-ben ki­ robbant „irodalmi vita” dokumentu­ mainak válogatását. Újraolvasva, va­ lódi drámai helyzetről, egy kor szel­ lemi atmoszférájából kapunk ízelítőt. Abban a vészterhes időszakban szin­ te lehetetlen volt eldönteni, hogy me­ lyik provokációból lesz „vita” és me­ lyikből „per” . (Gondoljuk végig a következő változatot: „Lukács-per” . . . ) „Rajk-vita” , S kiktől függött mindez? A bel­ politikai élet és az erőszakosan be­ szűkített társadalmi nyilvánosság kér­ lelhetetlen manipulátoraitól. E szűk pártvezetőség totális támadást indí­ tott mindazokkal szemben, akik a szocialista átalakulás sztálini torzulá­ sait értetlenül, netán ellenérzéssel fo­ 77 �gadták, hiszen „aki nincs egy véle­ ményen, mint nyílt, vagy álcázott el­ lenség jelenik meg: nem arról van szó, hogy megcáfolják, diffamálni kell, morálisan, vagy ténybelileg ár­ talmatlanná tenni” - írja jóval később e kudarcos taktikáról Lukács. Noha Lukács György szerepe és működése ebben az időszakban megfellebbezhe­ tetlennek tűnik. A Tanácsköztársaság népbiztosa, a moszkvai emigráció tu­ dósa és elméleti szakembere, a kom­ munista vezetők legműveltebb szemé­ lyisége, a koalíciós időszak harcos kultúrpolitikusa egyértelmű tekintélynek örvend az országban; az 1945-47 kö­ zött írt tanulmányainak összegyűj­ tött kötetét (Irodalom és demokrácia, 1947) pedig a „türelmes marxizmus bibliájaként” olvasták a más világ­ nézetű és pártállású érdeklődők is. E könyv kritikájának ürügyén robbant Rudas László vádirata, mely egyként felborzolta a színfalak mögé nem lá­ tó hazai és külföldi irodalmi közvé­ leményt. Nézzük meg, összefoglalva, mivel vádolja Rudas - a központi vezetés álláspontját képviselve - Lukácsot ebben a „kritikában” , mely a jelen könyv nyitó dokumentuma is. Először is demokrácia és irodalom össze­ függéseinek ürügyén Rudas nem késik figyelmeztetni az olvasókat, hogy a szocializmusba való átmenet, úgy­ mond, hagyományosan demokratikus útja nem járható. A fő kérdés nem a „párt szerepe” a koalícióban, nem a hosszú ideig tartó lassú kibontakozás a feltételek kialakulásával párhuza­ mosan, hanem a proletárforradalom fő tartalma: a proletariátus diktatú­ rája. E koncepció 1947-től lett meg­ határozó a párt legfelsőbb vezetése számára, miután az év őszén Farkas Mihály és Révai József hazatért a Tájékoztató Iroda varsói alakuló ülé­ séről, ahol Sztálin diktatúrafelfogása, mint az egypártrendszerű hatalomgyakorlásért folytatott harc lényege 78 kapott létjogosultságot valamennyi szövetséges országban. A „sztálini formula” Rudas kritikájában fő témaként jelentkezik, mintegy a Lu­ kács személyében és munkásságában szimbolizálódó demokratikus alterna­ tívát elsöprő érvként. A másik vád­ pont Lenin történelmi szelepének meg­ ítélésével kapcsolatos. Erre a táma­ dásra Lukácsnak egy a húszas évek­ ben, rögtön Lenin halála után írt könyve adott alkalmat. A koncepciós viták módszertana: a tények önké­ nyes csoportosítása, az idézetek „sza­ bad” értelmezése, az alaptalan gya­ núsítások özöne stb., e vádpont ki­ dolgozásakor a legmegfigyelhetőbb. Az igazi veszélyt az jelenti, amint Rudas „csúsztat” , és a kulturális fej­ lődés egyenlőtlenségének tételén háborogva köntörfalazás nélkül fölteszi a kérdést Lukácsnak: „ . . . nyilatkoz­ zék világosan és határozottan, érvé­ nyes-e az »egyenlőtlen fejlődést« a szovjet irodalomra is vagy nem? Más szóval nyilatkozzék, a szovjet társa­ dalom is olyan magasabb fokon álló társadalom-e, melynek irodalma nem magasabb, mint az alacsonyabb ren­ dű társadalomé, vagyis a kapitaliz­ musé?” E nyíltan szovjetellenességet tartalmazó vádat Lukácsnak egy vég­ telenül találó hasonlata „provokál­ ta” , melyet kifejező szellemessége és nem halványuló aktualitása miatt is érdemes újólag felidézni: „ . . . ha egy mai író pár brosúra felületes elol­ vasása után megtanulta felületesen ke­ zelni a marxizmust, az még távolról sem jelenti, hogy müveinek eszmei tartalma Shakespeare, Moliére, vagy Goethe fölé emelkedett volna. A marxizmus-leninizmus csakugyan a Himalája a világnézetek között. De a rajta ugráló nyulacska azért nem nagyobb állat, mint a síkság elefántja”'. Talán fölösleges hangsúlyozni, hogy a korabeli vádlók „bűnlajstromán” ez a hasonlat mennyire negatív előjellel �szerepelt, a felsorolt vádak és az el­ ítélt szemléletmód tömör kifejezése­ két. A drámai helyzet tehát a Rudas­ tanulmány megjelenése után tipikus­ nak mondható, s e jól szerkesztett dokumentumgyűjteményben remekül nyomon követhető. A helyszín: Bu­ dapest; időpont: 1949; lényege a Rosa Luxemburg által „másképp gon­ dolkodóknak” nevezett kommunisták gondolati-etikai kerékbetörése köré csoportosítható. Két dramaturgiai csomópontot kell kiemelni a cselek­ mény szövetéből. Lukács első „ön­ kritikáját” , melyben még egyáltalán nem fogadja cl a Rudas-vádakat, pusztán korábbi nézeteinek higgadt végiggondolására hajlandó. Minden­ esetre a Rákosihoz írt leveleikben Gerő és Horváth Márton egyaránt elégtelennek ítélik Lukács önbírálatát, amint ezt a vitával kapcsolatos le­ velezésből megtudhatjuk. Mintegy intermezzóként következik a fellelkesített „ifjak” ortodox kórusa. A név­ sor mellőzésével csupán annyit jegyzünk meg ezekről a politikai indula­ toktól terhes hozzászólásokról, hogy a következő évtizedekben szinte va­ lamennyien visszavonták itt leírt ál­ láspontjukat, miként erre a szerkesztő jóvoltából korrekt példát láthatunk Pándi Pál esetében. Lukács második „önbírálata” a befejezést sűrítő cso­ mópont, mely Következtetések az irodalmi vitából címmel jelent meg, s ezúttal is érdemes figyelmesen el­ olvasni. E cselekményváz drámaisá­ gát Lukács gondolati behódolása” jelenti, annak a folyamatnak a meg­ rázó gazdagsága, melynek során a stratégiai célok megvalósítása érdeké­ ben az egyén, a gondolkodó, a tuda­ tos cselekvésre vágyó értelmiségi megalkuszik a taktikai frontokon a hatalom kizárólagosságára törekvő és csak arra koncentráló politikai aka­ rattal. Ha ezt a társadalomtörténetileg tipikusnak mondható, és az európai civilizációra oly sokszor jellemző helyzetet tömören akarom leírni, úgy e magatartást „Galilei-attitűdnek” nevezhetem. E viselkedésmód kíno­ san keserves, etikailag soha nem he­ roikusan fénylő, nem szoboravatásra, plakátcsillogásra predesztináló létjo­ gosultságát Lukács - saját életművét illetően - a hatvanas években kitel­ jesedő alkotóperiódusa igazolta, ahogy ezt a kötet bevezető tanulmányában Zoltai Dénes összefoglalja: „ . . . Még megadatott neki, hogy megírja rendsze­ res Esztétikájának első részét, Az esz­ tétikum sajátosságát, és Etikája prolegomenonjának tekintett nagyszabású adalékait a Társadalmi lét ontológiá­ jához. Az 1949/50-es per igazi tudo­ mányos védőbeszédét ezekből kell kiolvasnunk.” Szerencsére ismét van mód a per legfontosabb dokumentu­ mainak átolvasására, Ambrus János alapos szerkesztői munkájának jóvol­ tából és kötetzáró tanulmányának segítségével. Irodalmi életünk fontos eseménye, hogy a „vita” anyagának 1983-ban napvilágot látott kétköte­ tes, zártkörű terjesztésű kiadványa után (MTA, E L T E ) végre a széles nyilvánosság is megismerkedhet ezek legjavával. Dicsérjük a kiadó vál­ lalkozókedvét is, bár biztos lehetett abban, hogy e kötet nem fogja ter­ helni a jövőben raktári készleteit. Mert fontos könyvről van szó, mely­ nek eligazító jelentőségére kell felhív­ ni a figyelmet. (Múzsák) N ÉM E T H JÁ N O S ISTV Á N 79 �KARDOS ANDRÁS Utópiák és kínok kertje . . .Az asztalon heverő három könyvvel - Tornai József Vadmeggy, Erich Fromm A szeretet művészete és a Szerelemről ko. molyan című tanulmánygyűjtemény - valamilyen módon mindannyian rokonszenveztek. Mégis - és ennek a Lány örült a legjobban, noha fe­ lettébb meglepődött a dolgon jegyzeteiket otthon hagyták. E z a gesztus tette egyáltalán lehetővé legalábbis a Filozófus később így gondolta hogy beszélgetés jö j­ jön létre arról, amiről „ hallgatni kellene” , hiszen mindenki beszél róla. A rögzített - magnóra vett „anyag” meghallgatása után a Költő a szalag elégetése mellett érvelt, a Filozófus azt javasolta, hogy az ere­ deti elképzelésnek megfelelően (!) gépeljék le a beszélgetést, a Lány hallgatott. A Tanár csendesen meg­ szólalt: - Minden az Anya méhében kezdődik, rendeződik és alakul ki. A felelősség a nőé, a férfi csu­ pán. . . Így született meg az alábbi „szö­ veg” - ahogyan a későbbiekben F a beszélgetést nevezte — melynek a következő címeket ad ták: K . : Unio mystica; F : Utópiák és kínok kert­ je; T : A Teremtés völgye; a Lány nem adott címet, ezt nem vállalta. A „szöveg” fölé végül is F javas­ lata került, ahogyan a Lány fogal­ mazott: praktikus okokból. Csak mikor már mindannyian elutaztak és T „rendet” rakott a kertben, ta­ lálta meg az egyik összetépett pa­ pírfecnin a Lány odafirkált címét: A csend. (Legalábbis T. címnek ér­ 80 telmezte e szót, annál inkább, mert végig érezte az együtt töltött nap alatt - a Lány éjszaka megszerkesz­ tette és legépelte a szöveget a Lány csendjét) É s T. biggyesztette hozzá a szöveghez a mottót is, me­ lyet K . egyik kötetében olvasott: „magadra ítéllek” Szabad-e úgy beszélgetni, hogy a beszéd tárgyát képező fogalmak je­ lentése és használata privát a kiemeléseket nem a Lány tette, ha­ nem F., hogy „érthetőbbé váljék” a szöveg, noha K . és T. tiltakozott ez ellen, dehát a megjelentetés F. dol­ ga. . . a Lány csak mosolygott és nem szólt - hiszen nem adott az a nyelvi közösség, amely biztosítaná e szavak és fogalmak jelentésének holdudvarát. A Fiú így szól a Lányhoz: sze­ retlek. Ketten vannak csak a tér­ ben és időben. A Lány elfordul, ta­ lán sírni kezd, elindul vissza az em­ berek közé. A Fiú remeg, és pon­ tosan érti a történteket: halott az Isten. A lány az emberi idő és tér határában megáll, lába földbe gyö­ kerezik. A csendben maga elé me­ red és im ádkozik: szeretlek. Soha többet nem látták egymást. Isten definiálhatatlan és tudhatatlan, létére csak fogadni lehet. Akinek nem értik szavát, aki ma­ gára marad érzéseiben; úgy ér­ zi: Isten halott. Ám a lány a falu határában megállt: imádkozott, s noha a fiú már nem hallhatta szavát, a lány válaszolt, megjelent neki az ő Istene és ő nem ment vissza soha többé az emberek közé. Úgy halt �meg, hogy szeretett és őt is viszont­ szerették. A csend: a magány kö­ zössége, korunk mély és tragikus paradoxona, melyben értetté válik a szeretet, noha kimondásának pil­ lanatában már egyedül vagyunk és soha nem tudhatjuk, hogy hallják e szavunk: Isten létére csak fogadni lehet. (A társaság tagjai úgy döntöttek, hogy a beszélgetés alapjául szolgá­ ló három könyvből egyikük sem fog idézni, egyetértésük vagy kriti­ kájuk a saját szövegből kell, hogy kiderüljön. F. utólagos megjegyzé­ se.) Skizofrén világban élünk. M eg­ kettőzött rendszerben szerveződik életünk az intézményesített lér és az emberi lét antinómiájában. Kérdés, hogy mit tudunk erről a skizofrén állapotról mondani. Az intézményrendszer felkínálta az „em ber” fel­ számolásának verejtékes, bár két­ ségkívül gyümölcsöző - mert hasz­ nos - lehetőségét. Az „intézmé­ nyesített létezés” legalábbis lehe­ tősége az európai kultúrának, más szóval a kultúra civilizációvá zülleszthető. A létezés technikai min­ tái adottak a bölcsőtől a koporsó­ ig. Ennek az elgondolásnak az út­ jában „mindössze” az európai kultúra legfontosabb értéke a sza­ badság áll. A z egyszer már érték­ ként tételezett szabadságot nem lehet visszavenni egy kultúrától, legfeljebb megnyirbálni vagy cson­ kítani. A szabadság élete és az élet szabadságának kisajátítása-helyettesítése az a nagy „kettősség” , mely­ ben a modem kor embere bennetalálja magát. Kovács András Labirintus című filmjében a film­ gyárban vágóként dolgozó lány azt mondja: ..Azt legalább én döntöm el. hogy kivel feküdjek le.” A meg­ alázottak és megszomorítottak tö­ megei a szabadság kis köreinek fenntartásából nem engedhetnek, mert ezzel emberi mivoltukat szün­ tetnék meg. „távolodóban / hirde­ tem hűségesen: / csillagot, fénye” . (K. versének címe: A szabadság). Az intézményesített kisajátítás v i­ lágkorszakában a szeretet a megtar­ tott és megőrzött szabadság. Isten­ bizonyíték. A szeretet magányá­ ban részvéttel fordulunk az embe­ rek és a „v ilá g ” felé, szolidárisak és toleránsak vagyunk. Ebben a ma­ gányos csendben épül fel a világ nem-fogalmi kritikája, amely mint­ egy „antropológiailag” hozza létre - őrzi meg a skizofréniát. A szere­ tet nem válik ki az életből, ellenke­ zőleg, konstituálja azt. A szeretetben épül fel a demokratikus ér­ zék, melynek révén a szabadság kis körei folytonosan szélesednek vagy pedig visszaszorításuk esetén a szeretet vállalásában mentik meg a döntés és választás emberi mél­ tóságát. (Amikor eddig jutott az olvasás­ ban T . elmosolyodott. A Lány ed­ dig F. szavait foglalta össze a Fiúról és a Lányról szóló rész kivé­ telével - , ám már itt érezte milyen igaza volt, mikor a Lányra bízták a „szerkesztést. . .) Ha a szeretet a skizofrén léte­ zés „em beri” oldalának megtartó­ ja és ezért létformája van, a szere­ lem ezzel szemben transzcendálfa ezt a világot, nem világban-bennelét. A szeretet a közösségi magány létformája, a szerelem a magányos közösség pillanata. A szeretet em­ beri időn és téren belül áll, a sze­ relemnek nincs ideje és tere. A sze­ retet antinomikus viszonyban van az intézményesült világgal, a sze­ relem nem tud a világban-bennelétről. A szerelem nem konstituál­ ja a világot, nem tágítja-menti a szabadság kis köreit a szerelem; „szabadság” (K . verse). Nincs lét­ formája. A z európai civilizáció er­ ről nem vehetett tudomást: intéz­ 81 �ményesíteni kívánta a szerelmet is. Életformát, helyet kínált számára a világban. Csakhogy a szerelem világonkívüli. „Megszelídítése” , in­ tézményesítése, vagyis betagolása a skizofrén világba - megszüntetése. A szerelemnek éppen ezért nincs erkölcse, nincsenek normái, ha­ gyományai. Amikor ezekben a ka­ tegóriákban gondoljuk végig a sze­ relmet, vagyis amikor társadalmiasítjuk, már meg is szüntettük. A szerelem kívül áll az életen. A mo­ dern társadalom „jogos” önvédel­ me, hogy el akarja pusztítani. A szerelem minden formájában ugyan­ is semmissé teszi a létezőt... (Ezen a ponton a beszélgetés meg­ szakadt. Mindannyian érezték és a Lány kivételével el is mondták - , hogy a szerelem olyan „üres” eb­ ben az elvontságban, hogy így nem tudnak róla beszélni sem. De, ho­ gyan „határozható meg” jobban a szerelem, ha egyszer minden meg­ határozást mint önellentmondást kizárunk. A Lány jól tudta a v á ­ laszt... T.-re nézett és mint min­ denkor a beszélgetés folyamán csendesen mosolygott.) Minden ami kívül áll a világon magyarázhatatlan és megváltoztat­ hatatlan - kezdte T . A szerelem­ nek nincs filozófiája, pszichológi­ ája, vagy szociológiája. Ezek hasz­ nos dolgok - mint társadalomfenntartó ideológiák. A szerelem­ nek csak „teológiája” van abban a nagyon speciális értelemben, aho­ gyan Istenről kijelentéseket tehe­ tünk. A szerelem az egyetlen em­ ber-isteni viszony, és mint ilyen magába zárt, fel nem nyitható. F. nyelvén transzcendentális tapasztalatnak nevezném - bár semmi közöm ehhez a nyelvhez. K. ezt ír­ ta: „mert aki Téged megtalált, éle­ tet talált” . A szerelem élet - a lé­ tezés ellenében. Ez az élet azon­ ban megfoghatatlan, mert a léte­ 82 zés nyelve nem tud erről. Példát mondok. Lehet-e az emberfia két (vagy több) emberbe „ szerelmes” ? — ez a kérdés akárhányszor felme­ rül. A kérdés maga már tükrözi, hogy nem tudunk a szerelemre rá­ kérdezni, hiszen egy történelmi hagyomány etikai antropológia stb. jellegű kérdés felvetését ismétli csak. A kérdés értelmetlen. Az ugyanis, hogy ki, mikor érzi azt, hogy ő szerelmes, semmiféle külső - tehát létező-norma vagy kri­ térium alapján nem dönthető cl. A szerelem érzésének egyetlen „megállapítója” lehet - és ez csak az a személy, aki így érez. A szerelem kívül áll a létezésen, „talált élet” , ahogyan K. írta, tehát semmiféle létszféra felől nem fogható be. (Más kérdés, hogy az uralkodó normák, szokások, hogyan hatnak vissza az egyénre, ez nem tartozik ide.) A szerelemnek nincs „fogalma” , „szubsztanciája” , éppen ezért a v i­ lágnak nincsen dolga a szerelem­ mel. Neki csak a már megszünte­ tett, tehát létezővé változtatott gyakorlathoz van köze, ennek v i­ szont nincs az előbbihez. A világban-benne-lét skizofrén. Szeretet és intézmény antinómiája. Az em­ ber világba vetettsége - mint F. Heidegger nyomán helyesen mond­ ta - realitás. Ám ez a létezés tech­ nológiája, a szabadság megőrzése szeretetben egyfelől, az intézmé­ nyi felfalatás másfelől. A léte­ zés csakis hamis kérdéseket - pél­ dául etikai, jogi stb. - tehet föl. (A társadalomlétezés eme techno­ lógiai szintjére persze később viszszatérhetünk.) Amit a következőkben a szere­ lem teológiájáról mondok, annak tudatában mondom, hogy minden ember teológus és annyi teológiája van a szerelemnek ahányan csak - létezünk. (Feloldható-e nyelvünk által a határtalan magány közös­ �sége? kérdezte ekkor K ., ám a Lány ekkor ránézett és szeméből a végtelen csönd melegsége áradt.) A szerelem az ember istenléte. A megnyilatkozás. A z evidencia. Az unió. A z eggyéolvadás. Minden ember teológiája ott kezdődik, amikor a létezés felől nézve még bizonyítania kellene, ám az egyén oldaláról már a levezethetetlen evidencia élménye van jelen. A v i­ lág az állapot „igazolását” kíván­ ná, hiszen a létezés kategóriái fe­ lől közelít. A z eredmény: a kita­ szítottság a társadalmonkivüliség. A szerelem élménye misztikus, vagyis közölhetetlen. (Néma teo­ lógia mondta F .) Ha kommunikálhatatlan a szerelem élménye, ha te­ hát világonkívüli és összemérhe­ tetlen - miről tud akkor a világ? A szerelem állapotáról. R álát az extázisra, csak annak „tartalm áról” nem tud semmit. Ezért megítéli. „M ivel a teológia tárgya reflektált és tételes módon csak az azt kinyi­ latkoztató igében lehet benne, ezért magának a teológiának belső moz­ zanata a történelmiség, vagyis a reflexió a kijelentés történetére, te­ hát a saját történetre.” A z idézet Rahnertől származik és természe­ tesen F. akarta ezzel „helyes” me­ derben tartani a beszélgetést. Ám ismét a Lány mosolya és csendje... A z alábbi történet F .-től szárma­ zik, közvetlenül az „idézet” után hangzott el. L . a filozófus belesze­ retett S.-be. Szava és gesztusa nem volt, csak egy csók Firenzében és a beszéd. Levelek jöttek és mentek és a lány életté akarta formálni a szerelmet. L . hideg ember volt. Tudta, hogy a szerelemnek nincs életformája és féltette Művét. L. nem ismerte a szeretetet és ezért nem tudott kompromisszumot kötni: nem tudta megszüntetni a szerel­ met az életért. S. öngyilkos lett. E z ­ zel beteljesítette a szerelmet, noha S. élni akart. K . : A z emberben élő transzcen­ dens vágy úgy köti össze a létezést az élettel, hogy egyben el is választ­ ja őket. A z orgazmus a beteljese­ dett transzcendencia, a szerelem és a létezés együttes megvalósítójamegszüntetője. A teológia pillanata lét és élet különbözőségének fel­ függesztése. A férfi a továbbiak­ ban az alkotásban, a nő a gyer­ mekben vágyja meg a maga transz­ cendensét. A találkozás: az orgaz­ mus. (A Lányról tudnunk kell, hogy a társaság minden tagjával lefeküdt már. A z évek során ez a furcsa szerelmi gomolygás barátságot te­ remtett a férfiak között, ám a lány mosolya és csendje kívül rekedt a beszélgetéseiken.) A megalázottak és megszomorítottak transzcendenciája: a sza­ badság. Megtiporható és megnyo­ morítható, de el nem vehető. A lé­ tezés tere és ideje: a világban-benne-lét felfalja a szerelmet... Ezt már T. mondotta, de a Lány mo­ solyára elákadt szava. A kínszen­ vedések és gyönyörök birodalmának felfejtése még folytatódott a Lány hosszú oldalakat szerkesztett még - ám F. itt elvágta a közlen­ dő szöveget: „ magadra ítéllek” . 83 �SZ. HALTENBERGER KINGA És mégis élni kell... A salgótarjáni Nógrádi Sándor Múzeumban 1985. május 31-én nyílt Szabó Gyula fametszeteinek kiállítá­ sa. Ennek kapcsán felmerül, vajon ismerik-e őt Magyarországon, s ha igen, mennyire. A szlovákiai magyar képzőművé­ szet képviselője, Szabó Gyula 1907. június 8-án született Budapesten, ahol akkoriban apja dolgozott. Még egész kicsi gyerek volt azonban, amikor szülei Losoncra költöztek, így Szabó Gyula mindig Losoncot tekin­ tette saját városának, hiszen már itt ébredt léte tudatára, itt nevelkedett, s gyermekkora minden szép - és rossz - emléke is ide fűzte. S ez a gyer­ mekkor nem volt egyértelműen derűs. Édesapja, id. Szabó József aktívan részt vett a munkásmozgalomban, s a Tanácsköztársaság alatt Losoncon a forradalmi direktórium elnöke volt. Tekintélyének köszönhető, hogy a vá­ rosban viszonylagos nyugalom volt, nem történtek visszaélések a népha­ talommal. Így - bár az egész család meghurcoltatása és rövid, ám rossz emlékű magyarországi kitelepítése után - újra letelepedhetett Losoncon, csak épp az első Csehszlovák Köz­ társaságban nem kapott állampolgár­ ságot. Ez természetesen nehezítette a gyerekek iskoláztatását is, így a nyol­ cadik osztály után beállt apjához, festő-mázoló mesterséget tanulni. Jó rajzkészsége már ekkor megmutatko­ zott, s apja hamarosan rábízta az igényesebb címfestő munkákat. A fiú pedig, tudását kibővítendő, Gyurkovits Ferenc - Münchent megjárt fes­ tőművész - „szabadiskolájába” járo84 gatott, ahol, saját elbeszélése szerint az idős mester műtermének falain függő képekből tanult a legtöbbet. Esténként otthon tanult, érettségire készült, hogy főiskolai szinten folytat­ hassa tanulmányait. De a megfeszített munka, tanulás és festés, a három­ szoros élet felőrölte érzékeny ide­ geit, s 1935-ben idegösszeroppanás kényszerítette pihenésre. Sajnos, egy elkeseredési rohamában minden kéz­ nél lévő festményét elégette. De 1936ban már újra fest. 1937-ben rendezi első pozsonyi kiállítását, a Kunstverein kiállítóhelyiségében, s még ugyanebben az évben - sikeres érett­ ségi után - a kiállítással nyert ösz­ töndíjból Párizsba utazik. Türelmetlen természete, s a kü­ szöbönálló politikai események azon­ ban hamarosan hazatérésre késztetik. 1938-ban már Losoncon éri a város Magyarországhoz csatolása. Ezután többször próbál feljutni a Budapesti Képzőművészeti Akadémiára, ahonnan azonban mind Rudnay Gyula igaz­ gatótól, mind Aba-Novák Vilmostól udvariasan elutasító választ kap. Ma­ rad hát az önképzés, a párizsi képtá­ rakban és a Ju lien Akadémián nyert tapasztalatok átszűrése saját festésze­ tébe. Közben tornyosulnák a háború viharfelhői, s ez Szabó festészetében, témaválasztásában tükröződik. A meghitt tájképeket fantasztikus láto­ mások váltják fel. Egyre több tár­ sadalmi-filozófiai töltésű képe szü­ letik, fantasztikus jelképekkel teszi képeit mind kifejezőbbekké, míg fes­ tési technikája fokozatosan tökélete­ sedik. 1942-ben a nyomor munkavál- �ki nagy sikerrel. Váratlan, súlyos be­ lalásra kényszeríti: az ipolysági Mese­ tegség vet véget életének 1972-ben, játékgyárban tervez szellemes fajáté­ egy prágai kórházban. kokat 1944-ig. A német megszállás Szabó Gyula festőnek indult. Fia­ azonban véget vet a gyár működésé­ talkori festészete eleinte tobzódik a nek. Szabót hazatérése után tartalékos színekben. Ahogy azonban egyre vi­ tiszti tanfolyamra sorozzák és Debre­ lágosabban látta a társadalmi prob­ cenbe küldik. Itt éri élete egyik leg­ lémákat, színskálája is fokozatosan megrázóbb eseménye: egy légitámadás redukálódott, szinte már csak a bar­ után kilenc és fél órát tölt harmad­ na árnyalataira. Ez a harmincas évek magával egy háromemeletes ház rom­ első felére jellemző, míg a párizsi jai alatt, s csak a véletlenen múlik, utat követő időszakban palettája újra hogy rájuk találnak. Szabó idegrend­ kivilágosodott, immár tudatosan az szere újra megroppan: hazakerül, a expresszionizmusra emlékeztető szí­ katonaságtól elbocsátják, s idegbénu­ nekkel. Képein sok a sárga, ragyog lással, mint fekvő beteg éli át Lo­ a napsütés. Ez a hullámzás a ké­ sonc felszabadulását 1945 januárjá­ sőbbiekben is folytatódik. A háborús ban. évek sötét, vészterhes jelképekkel te­ A következő évek újra problémá­ li képeit 1946-tól egy „kék korszak” kat hoznak. Míg az első köztársaság váltja fel. Az ötvenes években ele­ idején és 1938-tól 1944-ig a család inte barna, „akadémikus” képeket munkásmozgalmi hagyományai aka­ festett, melyeket fokozatosan váltott dályozták őt az érvényesülésben, fel a „zöld” , többnyire erdei, termé­ 1945 után a magyar nemzetiséghez szeti motívumokat tükröző korszak, tartozás, tekintet nélkül haladó tár­ 1958-tól már egészen légies színek­ sadalmi elkötelezettségére. A szlo­ kel dolgozott. Ezután következtek a vákiai művészkollégák azonban ek­ hatvanas évek igen színes képei, ami­ kor már ismerték Szabó Gyulát, s kor már nincs egy domináns szín, 1947-ben soraikba hívták. Ekkor kez­ hanem tiszta, szinte keveretlen színű dődött szép barátsága Milos Alexan­ felületeket komponált képpé. Ugyan­ der Bazovskyval, a modern szlovák akkor úgy érezvén, hogy nincs elég festészet egyik legnagyobb egyénisé­ ideje minden mondanivalójának ki­ gével. S ennek köszönhető, hogy vetítéséhez, az olajfestést elhagyva 1949-ben már önálló kiállítását ren­ új technikát dolgoz ki: a viasztem­ dezi Pozsonyban. Ettől kezdve pá­ perát. Ez enkausztikához hasonló el­ lyája - ha lassan is - felfelé ível. járás, de a kötőanyag nem olvasztott Az ötvenes években már mint a szlo­ viasz, hanem olvasztást nem igénylő, vák képzőművészek szövetségének terpentinnel oldható zsiradék. E szín­ rendes tagja, megrendeléseket kap, gazdag korszakon belül ugyan még s részt vesz a szövetség kollektív ki­ más csoportokat is felfedezhetünk, állításain. Fordulópont az 1957-ben például a „fehér képeket” , szemé­ Pozsonyban rendezett kiállítása, ame­ lyes mondanivalójú, illetve filozofi­ lyik átütő sikert hozott. Közben fa­ kus tartalmú alkotásokat, de bizonyos metszeteivel sorozatosan nyeri el or­ szerkesztettség közös bennük. S ekkor szágos pályázatok és művészeti ver­ kezdett a festménybe fémfelületeket senyek első díjait, s különböző ki­ applikálni, részben mint önálló fény­ tüntetéseket. forrást, részben - s ebből kifolyó­ 1967-ben, 60. születésnapja alkal­ lag - , mint a lényeges motívum ki­ mából érdemes művésszé nevezik hangsúlyozását (kezek, szemek, hal, ki. 1971-ben a Magyar Nemzeti G a­ kör és négyzet stb.). léria meghívására Budapesten állít 85 �A színek ilyen váltakozása is azt bizonyítja, amit életrajzírója, Kubickáné Kucsera Klára megállapított: hogy festészete napló jellegű, az adott hangulat, az aktuális élmények tük­ rözője. A 38 éves, érett gondolkodású mű­ vész, átvészelve a háború megráz­ kódtatásait, 1945-ben először talán csak anyaghiány miatt nyúlt vésőhöz. A korábban elvétve készített ex lib­ riseket nem számítva, első famet­ szetsorozata az Ecce Homo 1945-ben készült. Az eleinte önálló lapoknak induló munka fokozatosan állt össze sorozattá. Bár az egyes lapok mérete különböző, témája egységbe fogja ezt a huszonegy lapot: az ember küz­ delme a betevő falatért, a puszta életért. Mottója: „Jöhetnek bármily elvek, bármily érák, ezek maradnak az örök problémák” . Szabó Gyula az Ecce Homóban csodálatos érzékkel tapintott rá a grafikai munka lénye­ gére. A fekete-fehér felületek kife­ jező értékének maximális kihasználá­ sára a tenyérnyi lapokon, az alacsony horizont fölött gigászi monumentali­ tással ható figurák szuggesztív hatá­ sára. Nem vonhatjuk ki magunkat a Krumpliszedő asszony, a Földnyúzás parasztja és lova, a Rőzsebordók erőlködésének hatása alól. Rezonál bennünk ez a szenvedés, egész tra­ gikumát átéljük. S egyben Szabó központi problémáját is érteni kezd­ jük: bemutatni az embert, a szenved­ ve is küzdőt, az alkotót és terem­ tőt, minden nehézség ellenére. Fel­ mutatni: íme az ember, akit belehaj­ tottak egy háborúba, de új Ádám, Éva születik, akik majd továbbviszik az emberség eszméjét. Szabó grafikai munkásságában az Ecce Homo után hosszabb szünet kö­ vetkezett. Csak 1952-ben nyúlt újra vésőhöz, ekkor született a Dolgozó nép című sorozat, mely azonban nem éri cl az Ecce Homo invenciózus színvonalát. 1954-ben tér vissza a té­ 86 mához, amikor Föld népe címmel be­ mutatja a földműves egész napját, egész életét. A Hajnali fejestől az Esti kapálásig, a vetéstől az aratásig követjük e lapokon figyelemmel a kenyér születését, az ember alázatos és teremtő lehajlását az anyaföld fe­ lé. Szabó figurái ugyanazzal az alá­ zattal hajlanak a föld fölé, amelyik­ kel ő maga a keményfa dúcokat meg­ munkálja. Tiszteletben tartja anyaga törvényszerűségeit, amiért az enge­ delmeskedik az ő teremtő akaratá­ nak. Ez az egyedüli emberhez méltó magatartás, amelyik nyomán az új műalkotás vagy a mindennapi ke­ nyér megszületik. A Föld népe egy másik, formai szempontból is lényeges fordulópont Szabó grafikai életművében. Szinte két sorozatra oszthatnánk: a művész itt lelte meg azt a monumentális ki­ fejezésmódot, amelyikre már az Ecce Homo néhány lapján rátalált, de tu­ datosan a Föld népe utolsó néhány lapján (Ebéd I, Pihenő - ebéd után, Nehéz kapálás, Ültetés, Kanyarban) érvényesített. Méltatói ekkor kezdik alkotásaival kapcsolatban a mexikói grafikát emlegetni, mintegy párhuza­ mot vonva a két ábrázolásmód, il­ letve a figurák megfogalmazása közt. Az itt megtalált monumentális fel­ fogás a következő sorozatokban tu­ datosan fokozódik, egészen az É letmunka-béke című sorozat tíz lapjáig, ahol már a teljes képfelületet kina­ gyított portrék töltik ki. Szabó a portrékkal egész társadalomrajzot ké­ pes kifejezni. De eddig a sorozatig még több lényeges együttest hozott létre: Emberek a hegyen, Asszonyok, Emberek vigyázzatok! és Békét aka­ runk! Az Asszonyok - grafikában kifeje­ zett himnusz az asszonyokhoz, nők­ höz, anyákhoz. Létrejöttének egyik indítéka Szabó Gyula bensőséges vi­ szonya anyjához. Nemcsak szívesen ábrázolta édesanyját, akivel végig �egy háztartásban élt, hanem odaadóan ápolta is, amikor két évvel hala la előtt már ágyban fekvő beteg lett. Szabó megpróbálta általánosítani any­ ja tulajdonságait, s tudatosította, hogy az asszonyok a társadalom, az em­ beri nem tartóoszlopai, a megtartó erő, az élet biztosítéka. Ebből a szem­ pontból az ő kapcsolata anyjával nem­ csak egyszerűen a fiúi ragaszkodás és tisztelet - hiszen ez mindenkire néz­ ve kötelező. Hanem egy - a művek­ ben kifejezett - világszemlélet alap­ ja. Szabó, mint következetes békeharcos, sorsunk zálogát az anyák ke­ zében látja. Az anyák szülnek és temetnek, beteget ápolnak és kenye­ ret dagasztanak, háború idején el­ búcsúznak fiaiktól, ápolják a sebesül­ teket, morális támaszai a férfiaknak, s az új generáció letéteményesei. Bíz­ nak benne, hogy gyermekeiket egy atomkorban is - békés világra szü­ lik, mint ezt az Emberek vigyázzatok! atomkori madonnája hirdeti. Összemberi problémákat feszeget az Emberek a hegyen tizenkét lapja. Az ember a hegyen messzebbre lát, mint a többiek. Ember a hegyen a tűz megtalálója, az első művész, aki még a barlang falára dolgozta rá állatfi­ guráit. Ember a hegyen minden pró­ féta, minden új eszme hirdetője, akinek a maga korában leggyakrab­ ban értetlenség, elutasítás, kereszthalál a bére. S az ember, aki „meg­ koszorúzza a napot” , aki kozmikus méretű tettekre képes, tehetetlen a halállal szemben, alá kell vetnie ma­ gát a természet törvényeinek. Egyes emberek hajtják bele a népek töme­ geit a háborúk értelmetlen pusztítá­ sába, de egyes embereket nevelhet a harmonikus család új prófétákká a maguk helyén, akik mindennapi mun­ kájukkal gyarapítják a társadalmat, építik a békés továbbélés alapjait. A Nógrádi Sándor Múzeumban tö­ redékesen bemutatott fametszetsoro­ zatok után Szabó Gyula még további sorozatokat hozott létre, amelyek egy későbbi kiállítás anyagát fogják ké­ pezni. Ezekben is az említett gondo­ latok fejeződnek ki, változó intenzi­ tással, új és új grafikai formanyelven. Az élet teljességét tükröző a Forra­ dalom - élet című sorozat tizenkét lapja. Az anyák, asszonyok szerepé­ hez tér vissza a Forradalom - szere­ lem lapjain. A Forradalom - forra­ dalmak az ember szabadságvágyának történelmét tekinti át Dózsától a nagy októberi szocialista forradalomig. Mindezek nagyméretű, színes alányomású grafikák, ugyanúgy, mint a Besztercebánya II. című sorozat lap­ jai. S újra az élet minden mozzana­ ta és közép-európai történelmünk utolsó ötven éve jelentkezik az Ecce Vita.sorozat 23 lapján, immár mo­ dernebb megfogalmazásban. S végül, a meditatív Csontfigurák és a szen­ vedélyes Kozmosz és Forma után, mint élete utolsó alkotása É s mégis élni kell, s Az élet oltára című soro­ zatok, szinte szimbólumként: Szabó Gyula egy évvel halála előtt még egyszer, utoljára, oltárt állított az anyai szeretetnek, az anyáknak, akik szülnek és temetnek (Az élet oltára). S bemutatta, hogy a legsarkítottabb helyzetekben is élni kell, továbbélni, nem szabad feladni a harcot a szebb, emberhez méltóbb, teljesebb életért. Szabó hű maradt egész életében kö­ vetett elveihez, az élet, a béke esz­ méjéhez. Régi elképzelését, hogy fá­ ba metszi a halál himnuszát Ecce Mors címmel, lehetetlen volt megal­ kotnia. Az ember, aki egész életében a békéért, az élet igenléséért küzd, nem „alkothat” halált. Utolsó lehe­ letéig az életet kell megénekelnie, mert csak ez méltó hozzá. Szabó Gyula madáchi teljességgel látta az életet. Műveivel átfogta az emberi életet teljes mélységében és magasságában. Látta és láttatta az emberiség hibáit, tévedéseit, s meg­ próbált ezek felmutatásával hatni rá. 87 �Nem elégedett meg az élet, a világ puszta ábrázolásával: műveivel esz­ méket hirdetett és tolmácsolt. Csaló­ dásai ellenére is mindig újra vésőt ragadott, nem mondott le soha vál­ lalt feladatáról: hirdetni a békét, mint az ember egyetlen lehetőségét. Temérdek alkotása ma nagyrészt állami gyűjteményekben van. Nemcsak Csehszlovákiában és Magyarországon, hanem számtalan világhírű képtárban, szerte a világban. A losonci Nógrádi Galéria gyűjteményének mintegy 160 Szabó-kép alkotja az alapját. Ezen felül a képtár egyik fő célkitűzése az életmű teljes bemutatása, nyolc ki­ állítás során. E kiállítások közül volt a második a Föld népe. A har­ madikat Losoncon a Nógrádi Galé­ riában 1985. június 14-én nyitották, Aratás címmel, és Szabó Gyula fest­ ményeit mutatja be 1945-től 60-ig. Talán felfigyel rá egyszer a világ, ta­ lán felragyog egyszer teljes ember­ sége, hite az emberben, az alkotóban és teremtőben, aki, mint ő maga, csak békében akar és tud élni. R É T I ZO LTÁ N Szabó Vladimír kiállításának megnyitóján Elnézést kérek mindjárt a legelején, ha helyenként személyesebbnek tűn­ nek szavaim a megszokottnál. Ment­ ségemül szolgáljon, hogy Szabó V la­ dimírt diákkorom óta balassagyar­ mati művészként tartom számon. Lexikonokban, katalógusokban, mű­ vészéletrajzokban Szabó Vladimír ne­ ve mellett ez olvasható: „Született Balassagyarmaton, 1905. december 5-én.” Hagy szóljak először a művész édesapjáról, az idősebb Szabó Vladi­ mírról, aki Kassán született, Buda­ pesten, a régi Mintarajziskolában, Szé­ kely Bertalan növendéke volt, rajz­ tanári oklevelet szerzett, de mellette megszerezte a tornatanári diplomát is. Veszprémbe került helyettes ta­ nárnak, itt megnősült. 1900-ban, ami­ kor a balassagyarmati gimnázium lé­ tesült, az igazgatóval - dr. Sárffy Aladárral - egyidőben, elsőként ne­ vezték ki a gimnáziumhoz rendes ta­ nárnak. Századunk első két évtizedé­ ben Szabó Vladimír gimnáziumi ta­ nár igen jelentős személyisége volt városunknak, aki sokirányú érdeklő­ désével, sokoldalú képzettségével je­ lentősen befolyásolta a gimnázium és a város kulturális életét. Az iskolá­ ban szabadkézi rajzot, művészettörté­ netet, ún. rajzoló geometriát, valamint matematikát tanított. Társadalmi működésként a Nógrád megyei mú­ zeum iparművészeti szertárának őre, a vármegyei kaszinó könyvtárosa és több szaklap cikkírója, sőt a balassa­ gyarmati munkásgimnázium egyik szervezője és tanára is volt. Szabó Vladimír első mestere tehát a ba­ lassagyarmati gimnázium rajztanára, édesapja volt 1922-ig, a művész 16 éves koráig. Ekkor ugyanis a család A megnyitón elhangzott szöveg változata. (Balassagyarmat, 88 Palóc Múzeum, 1985. jún. 28.) �Budapestre költözött, mert az apa betegsége miatt - 58 éves korában nyugdíjaztatását kérte. Szabó Vladimír 1924-bcn érettsé­ gizett, egy nyári előkészítő tanfo­ lyam után felvették a képzőművészeti főiskolára, s tehetsege révén a leg­ nagyobb mesterek - Rudnay Gyula, Vaszary János, Csók István, Benkhardt Ágoston - növendéke lehetett. Az ekkor készült portré- és aktta­ nulmányai közül a későbbi hallgatók okulására több rajzát, festményét más tehetséges, régebben végzett hallgatók munkáival együtt - felrak­ ták a főiskola lépcsőházának falára, melyek a háború alatt nagyrészt el­ tűntek. Főiskolás koromban számom­ ra ezek a tanulmányok igen nagy élményt jelentettek, mert Szabó Vla­ dimír pályafutása a gyarmati gim­ náziumban és a felnőttek társaságá­ ban beszédtéma volt. M egilletődve álltam annak munkái előtt, akiről már kisgimnazista koromban sokat hallottam. Szabó Vladimír kiállításairól és díjairól részletesebben nem szólnék, mert azok több munkában, könyvben, tanulmányban olvashatók (Supka Magdolna: Szabó Vladimír, Budapest, 1974. Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata, Frank János: Szabó Vladi­ mír: Budapest, 1976. Corvina Könyv­ kiadó). Csak néhány adatot említek. 1930-34-ig római ösztöndíjas, 1934ben kiállít Rómában és megtörténik az első hazai nagy bemutatkozás Bu­ dapesten, a Nemzeti Szalonban. Et­ től kezdve számtalan kiállításán lát­ hatja képeit mind a hazai, mind a külföldi közönség, itthon és határa­ inkon túl. 1959-61-ig Párizsban él és alkot. 1973-ban Balassagyarmaton is volt kiállítása a régi Horváth Endre Galériában, 1980-ban a Budapesti Műcsarnok megrendezi nagy, gyűjte­ ményes kiállítását, 1982-ben a Vigadó Galériája mutatja be rajzait, rézkar­ cait. Munkásságát több jelentős díj és kitüntetés kíséri. A tv portréfilmet készített róla. Munkásságát itthon, s külföldön elismerik. A külföldön élő kortárs, Szalay Lajos mondta, hogy M emling óta nem született ilyen nagy művész, mint Szabó Vladimír és val­ lotta, hogy a rajzolás szépségét Sza­ bó Vladimírtól tanulta és őt meste­ rének tartja. Supka Magdolna szerint Szabó Vladimír képzőművészetünk Krúdy Gyulája, Tasnády Attila Bar­ tók és Kodály zenéjét érzi képeiből áradni. Szabó György ezt írja: „ E művészetben így a humán kondíció drámája és furcsa szépsége villan meg, József Attila töredékét kölcsönvéve, az én ámulok, hogy elmú­ lok mesteri fokon megfogalmazott összetettsége. A lázadok, és sírok, és nevetek embersége, mely minden romolhatatlan művészet sajátja” . Szabó Vladimír tréfásan szokta mondani, hogy semmi mást nem csi­ nál, csak figyeli és csodálja az éle­ tet, csak „ámul és bámul” . Valóban. Ez az állandó figyelés (önarcképsze­ rű figurák) a burjánzó és a pusztuló bokrok, a virágzó és a hervadó vi­ rágok, az ég felé szökkenő és a kor­ hadó fák, a pompás pogány női tes­ tek és az elmúlás felé közeledő szá­ nalmas öregek megejtően együttérző ábrázolása Szabó Vladimír képein már több, mint valóság. Ügy érzem, itt a látott világon túl szimbólumok­ ról, sőt szimbólumrendszerről van szó, ami egy hosszú, töprengő-szemlélő élet folyamán megérlelődött művészet, bölcsesség gyümölcse. Ez a most megnyíló kiállítás nem életműtárlat. Érdekesebb és értéke­ sebb annál, legalábbis a mi számunk­ ra. Ugyanis egy-két képet leszámítva, az összes kép az utóbbi négy-öt év­ ben készült. Az élet sokszínűségét láthatjuk itt, fölényes tudással és na­ gyon egyszerű eszközökkel ábrázolva. A külön érdekesség, hogy bizonyos 89 �témák, melyeket fiatalabb korában megfestett, vagy megrajzolt, most megint megjelentek. A Fürdőzők Szent Györggyel képet a Megújító csodaforrás címmel is­ merem. Itt csodálhatjuk az alakok, a fák, a víz megoldását részleteiben külön-külön is. De - azt hiszem a képnek nem ez a lényege. Hanem az, hogy ezen a festményen megva­ lósul az emberiség örök vágya, a megfiatalodás, a nagy csoda, mely a szemünk előtt játszódik. Tekintetün­ ket a kép jobb sarkára szögezzük, látjuk a magukkal szinte tehetetlen időseket, átéljük a hintóból kiszálló öregek igyekezetét, hogy mielőbb elér­ hessék a csodatévő életvizet, melyben megfiatalodva kilépnek a másik part­ ra és körültáncolják, ficánkolják a hatalmas, öreg fát. Megrendítő a Szabadban című ké­ pen látható öreg (mi tudjuk, hogy a festő) ábrázolása, aki felért már a dombtetőre, s feje fölött nincs más, csak a magas ég. Vagy a Forrás, ahol az öreg pár egyike (természete­ sen a nő) igyekszik a forrás friss vi­ zével enyhíteni társának szomját. A Koldus vacsorája, mely gyönyörű háttér előtt öreg, fáradt, rossz lábú koldust ábrázol, akit szintén az asszonyok kínálnak meleg, életet frissítő étellel. A Zsuzsannák, a műtermek alkal­ mat adnak a fiatal és öreg testek ábrázolására, de a fiatalság-öregség örök problémáinak kutatására is. Szabó Vladimír egy hozzám írott levelében ezt olvashatjuk: „ . . . Ked­ 90 ves helyem volt a Kisliget és az Ipoly-part. Emlékezetesek a húsvét szombati Feltámadás-ünnepélyek; 1919-ben a csehek kiverése Gyarmat­ ról, melyben sok diák is részt vett és el is estek néhányan a kiválóak kö­ zül. - Emlékem persze rengeteg van, de annyira magánjellegűek, hogy legfeljebb a festészetemben jutnak kifejezésre átalakult formában” . Tehát az ifjúkori emlékek, a gyar­ mati fiatalok és öregek, az Ipolyparti és a ligeti fák, a kanyargós Ipoly és a Börzsöny, a szűgyi, patvarci, csesztvei dombok, a gyarmati pincék, az Ipoly menti nagy áradások káprázatos látványa, a körmenetek és a vásárok tarkasága, a gyarmati gimnáziumi órák légköre, valamint a nagy megrendülés, a fiatal diáktársak tragikus halála, mind benne vannak az életműben. Szabó Vladimír és Szabó Lőrinc magukban hordozták a gyermekkori benyomásokat, melyek viszonyukat a világhoz befolyásolták és motiválták. Szabó Vladimír művészetének gyö­ kerei itt vannak az Ipoly mellett, Balassagyarmaton, Nógrád megyében. Hogy is írta Szabó Lőrinc? „ . . . Ne­ kem a / folyó tetszett legjobban, az Ipoly.” S odább: „A jelen? Nincs. Csak az Van, ami Volt, / csak amit megjegyeztél. Az Ipolyt, / azt ma is láto d !..” 1905 és 1985 között 80 év telt el. A művész, városunk szülötte, haza­ tért, s megajándékozott bennünket egy kiállítással, művészetének legfrissebb terméseivel. Köszönjük. �Magyarország felfedezése HO RVÁTH D EZSŐ : A T IZ E D IK E M B E R Nem mondja ki illemszabály, a re­ cenzens mégse szokott személyes élményeivel-emlékeivel a véleménye elé tolakodni. Horváth Dezső köny­ vét olvasva azonban elemi erővel idéződik fel bennem 1952 nyara, amikor egy Szolnok megyei kis fa ­ luban, illetve tanyán „nyaraltam ” . Közönségesen disznópásztorkodtam, úgymond „hadd szívjon falusi le­ vegőt a gyerek” . Akkor még nem tudtam, hogy ez volt az utolsó á r­ tatlan gyereknyaram, mindaddig míg áramütésként nem érintett a történelem. E gy izgalmasnak ígér­ kező este - aznap tartották volna az unokanővérem eljegyzését - két „kulák” -szekér gördült be a tanyára és felszólították a nagybátyámat, hogy „Im re. pakolj” . Ő szegény (már nem él) tiltakozott, mondván, hogy csak reggelig adjanak haladékot, hisz’ lám sütnek-főznek, családi ünnep készül. A két kirendelt és megtört bácsi próbálta jobb belátásra bírni: „M i elmehetünk, de ne okoskodj Imre, mert téged visznek el” . H a­ marosan rendőrök érkeztek, s az asszonyok könyörgésére a nagybá­ tyám engedett. Hajnalig költözköd­ tünk egy falu széli csűrbe. Ott is éltek egy évig, miközben a kiürített tanyában csirkéket tartottak. K is ­ kamaszként semmit se értettem a dologból, de nem értették a felnőt­ tek sem. Kinek az ötlete volt, ki­ nek volt jó, hogy atyám fiait kiverték ősi fészkükből, hogy egy égre nyíló hodályban nyomorogjanak? Ő k - az azóta a tsz-ben jól boldoguló Szolnok (és más) megyei parasztok - talán már rég el is felejtették ezt az incidenst, ezeket az éveket, a történelem minden sebet begyógyít, a gyerek recehártyája azonban éle­ sebben rögzíti a képeket. S jó is. hogy rögzítette, mert így rögtön ismerősek voltak Horváth Dezső kérdésfelvetései, hol újság­ írói-riporteri, hol szociográfusi, pe­ dagógusi, értelmiségi, vagy egysze­ rűen csak állampolgári terepszemléi, kutatásai, tűnődései a szegedi ta­ nyavilágban. A téma korántsem új, hiszen a „tanyakérdés” 4 -5 éven­ ként végighullámzik, s mindig más hangfekvésben a magyar szociográ­ fia, köz- és mezőgazdasági szakiro­ dalomban. Kezdetben úgy emleget­ ték, mint valami szörnyű átkot, a feudalizmus és az elmaradottság szé­ gyenletes kövületeit. Soha nem tud­ tam elfogadni annak, s nemcsak azért, mert családi szálak is kötnek hozzá. Horváth Dezsővel egybe­ hangzóan a tiszta emberségnek, a paraszti leleményességnek, és persze a makacsságnak és rátartiságnak is olyan példáit volt módom megismer­ ni ott a tanyán, mint később sehol. Ezért eleven számomra a kérdés: jó-e a tanya, vagy rossz? Lesz-e jö­ vője, vagy valóban elsöpri az író­ asztalok mellett megfogalmazott akarat? Erre a kérdésre nem tud válaszolni Horváth Dezső sem. De nem is akar. Tiszte szerint arra volt kíváncsi, hogy milyen a tanya most: az elmúlt két évtizedben. Nagy hasz­ 91 �nára volt a vizsgálódásban, hogy pe­ dagógusként kint élt, dolgozott a nagy szegedi határban. Akkor nyil­ ván még nem tudta, hogy egyszer még könyvet fog írni erről a témá­ ról, de fogékonysága, eredendő kí­ váncsisága, s — mondjuk ki - empáthiája akkor alakulhatott ki. A la p ­ állása az, hogy a tanyán is emberek élnek, elveink szerint mindenki mással egyenjogú és egyenértékű á l­ lampolgárok. akiket megilletnek mindazok a jogok, amelyek mást. Mindenekelőtt az, hogy szabadon dönthessenek a sorsukról, hogy ott akarnak-e élni apáik tanyájában, vagy beköltöznek a legközelebbi fa ­ luba, városba. Nos - és számos pél­ dával bizonyítja ezt a szerző - ép­ pen ezt a jogot és lehetőséget v i­ tatják el a tanyai embertől. Az igazságtalanság, méltánytalanság persze nemcsak elvi és jogi jellegű. Azt ugyanis senki sem vitatja, hogy a termelő tanyai parasztra, azaz a tonnaszám előállított húsra, tejre, zöldségre, gyümölcsre égetően szükségünk van. Nélküle igen nagy gondjaink lennének, s akkor még nem szóltunk arról, hogy az önkizsákmányoló tanyaiak mennyivel ol­ csóbban (és sokszor hatékonyabban) állítják elő mindazt, mint a mezőgazdasági nagyüzemeink. A tanya mellett tehát gazdasági érvek is szólnak. Ha jól értjük a marxizmus klasszikusait, akkor mindent az em­ beri szükséglet hozott létre a törté­ nelem során, s addig élnek, míg ez a szükséglet élteti. E rd e i Ferenc is ilyen értelemben módosította ko­ rábbi nézeteit a tanyáról. Ha fölös­ leges lesz, el fog halni. A jelek (még?) nem erre mutatnak. Érthető, hogy Horváth Dezsőt, a hajdani pedagógust, a vidéki új­ ságírót a gazdaságinál is jobban ér­ dekelték a dolog emberi vonatkozá­ sai. Itt van rögtön a művelődés, a tanyai iskolák, a körzetesítés, a ta­ 92 nyai kollégiumok gubanca. Nos, ma már maga a minisztérium is elismeri halkan, hogy ez elhamarkodott és a helyi ügybuzgóság miatt még fö­ lösen is túlteljesített intézkedés volt. M ert sok jogos bírálat érhette a hajdani iskolarendszert, de az, hogy a legkisebb faluban, a tanyákon is iskolát építettek, az igenis vívmány volt, s joggal lehettünk rá büszkék Európa egy-két régiójával szemben. Ezt visszafejleszteni - anélkül, hogy mással pótolnánk - a szellemi söté­ tedést, beszáradást idézi elő! A körzetesített iskolákról nem kevesebb derült ki közben, mint az, hogy olyan zsúfoltak, mint a lakótelepi­ ek, a színvonal egyáltalán nem ga­ rantált, hisz’ ma már itt is képesítés nélküli pedagógusok (nők) vannak, s akkor még nem szóltunk arról a jóvátehetetlen kárról, amit - 6 éves korban! - a gyerek családból való kiszakítottsága jelent! Mert amikor - végre! - a család fontosságáról és a nevelő iskoláról harsog minden­ ki, jóvátehetetlen kár az is, hogy teljesen értelmiségi nélkül marad a tanyavilág (is), hiszen a tanító távoztával senki és semmi nem tölti ki ezt az űrt. A kérdés itt fordít­ ható vissza jogira. Miért jár és jut kevesebb annak, aki a centrumoktól távol él? Ezekre az emberekre csu­ pán mint termelőkre, adózó a la ­ nyokra tartunk igényt, de a szolgál­ tatásokból már kizárjuk őket? K i­ nek van joga így dönteni? Ésszerű ez? Horváth Dezső példája: ha épí­ tenek egy 100 férőhelyes tehénis­ tállót, oda betonutat építenek. Az ember nem kapja meg, mert „nem telik rá” . Holott - s ezt már a köz­ gazdászaink bizonyítják - a leggyor­ sabban megtérülő beruházás az inf­ rastruktúra, az emberre költött pénz. A Szeged-környéki parasztok nem voltak restek s megnézték milyen a tanya (falu) Svájcban, Amerikában. Villany, víz, műút, telefon, gépek - �a lakótelepüléstől távol is. É s per­ sze iskola, mozi, művelődési lehető­ ségek. Megmenteni a tanyát? K on ­ zerválni? Rosszul kérdez, aki így teszi fel a kérdést. Esélyegyenlőséget adni minden embernek, s nem bün­ tetni például, ha épít a tanyasi, mert ezek az emberek ott, kint a végeken még mindig a többszörösét adják a népgazdaságnak, mint amit kaptak, kapnak, kaphatnának. SZ Á SZ IM R E : E Z E L M E N T V A D Á S Z N I... Nehezen tudnám okát adni, hogy miért (rossz bölcsész-„beütés” lenne csupán?), de a vadászatról mindig Tiborc panasza jut eszembe. Az, hogy ezt a hobbit, sportot (?) - még Szász Imrének is egy könyvnyi ter­ jedelem kellett, hogy definiálni tud­ ja - soha nem a Tiborcok űzték, hanem arisztokraták, bankárok, gyá­ rosok. a vezető értelmiség. A nép fiai - vadorzóként, orv v adászként, illegálisan, a törvény elől bujkálva, annak fintort mutatva hódolt ennek a szenvedélynek. Mióta nem azért vadászik az ember, hogy így te­ remtse elő a családjának a betevő falatot, azaz a vadászat elsődleges célja nem az élelemszerzés, azóta egyrészt megnőtt ennek a tevékeny­ ségnek a presztízsértéke, másrészt egyre kevesebben űzhetik. Praktikus és logikus megfontolások miatt, hi­ szen a lőhető vad szaporodása már rég nem követi az emberét, aki egy­ szerűen kiirtotta, vészesen megtize­ delte az erdők-mezők élővilágát. A lőfegyver feltalálása, elterjedése óta az ember és a vad „viszonya” dön­ tően megváltozott. Em iatt a nem vadász, a laikus enyhe ellenszenvvel (amelybe belejátszhat persze az irigység is...) szemléli ezt a hobbit, hiszen a nyúl, a fácán nem lőhet vissza. Egyoldalúvá vált a dolog, elveszett a vadászat küzdelemjelle­ ge, amelyről még a múlt században is olyan romantikus lendülettel ír­ tak a vadászírók. Lengyel József kitűnően fogalmazza meg a többség véleményét a Fegyverhordó N dolo naplójában. Lényegében Széchenyi Zsigmond Csui! című könyvének a paródiája ez, ha úgy tetszik Tiborc, azaz a neves gróf fegyverhordozójának a nézőpontjából. Csúfondáros, ironikus ez a történet, mert Lengyel József egyértelműen a lenézett, meg­ alázott négerrel ért egyet, aki a pénzes és habókos európai helyett lelövi az oroszlánt, meghagyva őt (a pénzéért) abban a hitében, hogy ő az igazi Nimród. Jogos ez a néző­ pont (is), de nem teljesen igazságos. Erről azonban már Szász Imre könyve győzi meg az olvasót. A té­ mát már Varga Domokos is érin­ tette az erdőről írt szociográfiájá­ ban, ám nála a hangsúly a termé­ szeten volt. Szász Imre viszont, noha nagyon is alapos, sokszor még pe­ csételőnek is tűnő leírást ad a v ad á­ szat, a vadgazdálkodás gondjairól, fortélyairól, sokkal érdekesebb dol­ gokat mond el magáról az emberről, azaz a társadalomról. Azért tudja ezt megtenni, mert - képletesen szólva - ő is a „nyúlnak (őznek, szarvasnak, fácánnak stb.) drukkol” , azaz szereti a természetet, az álla­ tokat. de ő maga nem vadászik. Így aztán arra a kérdésre, hogy a vadá­ szat ölés-e, s egyáltalán mennyiben sport, egyértelműen tud válaszolni. Mert nehéz is lelkesedni valamiért, ha tudjuk, hogy szakemberek, szel­ lemi és fizikai dolgozók egész sere­ ge munkálkodik azon, hogy egyrészt az erdők, mezők vadat termeljenek, másrészt azért, hogy a hazai és kül­ honi vadászok élhessenek a paszsziójuknak, magyarán, hogy kellően kiszolgálják őket. Mint „átlag” -állampolgárok annyiban vagyunk ér­ dekeltek. hogy a vad nem kevés valutát is hoz az országnak, mert jó mélyen benyúlnak a külföldi v a ­ dászok zsebébe. Tegyék is, ha egy- 93 �egy trófeáért nehéz tízezreket tud­ nak áldozni. Nyilvánvaló, ho,gy a pletykaéhségünket a hazai vadászok­ ról, vadászszokásokról írottak elé­ gítik ki. D e korántsem pletykaszin­ ten, mert Szász Imre érezhetően nagy önmérséklettel, fegyelmezetten ír arról a társadalmi rétegről, amely vadászik - vadászhat. Sajátos szek­ ta, mondhatnánk beltenyészet ez, noha a statisztika szerint minden társadalmi réteg képviseltetik a v a ­ dászegyesületekben. D e miért lenne éppen a vadászat különb, mint az élet más területe? A z anekdotikus, a drámai, máskor meg bohózati-groteszk elemekkel átszőtt vadásztörté­ netekből igen markáns képet ka­ punk demokráciánk állapotáról, ar­ ról a módról, szemléletről, ahogyan ezt a vadászó „potentátok” meg­ élik és értelmezik. A kép bizony nem szívderítő, s nem csoda, ha a mai Tiborcok eleve gyanakvással és ellenszenvvel tódítják, színezik, mondják tovább a ténybeliségükben is riasztó történeteket. Szász Imre szerencsésen választot­ ta meg a módszerét és a stílusát. Jelen van a vadászatokon, noha ő nem vadászik, megtanulja a „szak­ mát” is, de nézőpontja a laikusé (a miénk), tehát egyszerre lát és láttat­ ja belülről és kívülről is a dolgot. Végül is - aki eddig nem szerette volna - megszeretteti az olvasóval a természetet, s ítéletet mond az em­ berről. A teljesítmény értékét nö­ veli ez. (Sok újságíró társa joggal irigyelheti ezért, hogy olyan körök­ be is bejuthatott, amelyeket finoman „exkluzívnak” szoktunk nevezni, s olyan élményekben, eseményekben is részesült, amelyekben mi legfeljebb, ha a moziban...) Nem lett ettől jobb kedve a szerzőnek, mint ahogyan az olvasónak sem. A pars pro toto elv, a cseppben a tengert módszerrel d i­ agnózis értékű leírást kapunk nem­ 94 csak erdeinkről, vadjainkról, de jelen társadalmunk állapotáról is, s ez már több mint szociográfusi - írói tel­ jesítmény. V A D A S JÓ Z S E F : N E M M IN D E N N A P I T Á R G Y A IN K Nagy veszteség érte a fran­ cia (és az egyetemes) történetírást: meghalt Fernand Braudel. Hogy mi köze van a Magyarország felfedezé­ se sorozat legújabb kötetéhez? L é ­ nyegében semmi. Azért hozom mégis elő, mert a jeles francia történész fordulatot hozott a már-már meg­ merevedni látszó tudományba az­ zal, hogy a figyelmet ismét a hét­ köznapokra. a közemberekre, ha úgy tetszik a mindennapiságra fordítot­ ta. Nagyon is meghatározó egy kor­ ra - mondták - , hogy mit esznek, mibe öltöznek, hogyan laknak, egy­ szóval: élnek az emberek. Nem a tankönyvekben is szereplő „nagy emberek” , a királyok, hadvezérek, politikusok, hanem a jobbágyok, pol­ gárok, közlegények. Szívós, sziszte­ matikus kutató- (és összehasonlító) munkával bányászták elő szinte a történelem hamuja alól a tárgyakat, emlékeket, adatokat, hogy ezernyi mozaikból rakják össze egy-egy kor tablóját. Mert nem állt a rendelke­ zésükre olyan könyv, mint Vadas Józsefé: a N em mindennapi tár. gyaink. Minden bizonnyal hasznosí­ tották volna a Magyarország felfe­ dezése sorozat többi, eddigi köte­ teit is, amelyekben a magyar táj, gazdaság, élet egy-egy szeletét mu­ tatták be a szerzők, mégis Vadas könyvének vennék a legnagyobb hasznát. Mindezt természetesen a könyv minősítésének szántam. Ügy „olvastatja” magát, mint a legügye­ sebben megírt bestseller, pedig egy­ általán nem veszi és kezeli könnye­ dén választott témáját. H a úgy tet­ szik Vadas is a „kályhától” indul el, azaz leltárt készít az 1945-ben örökölt állapotról, s ha szükségesnek �érzi, a résztémáknál is ad történel­ mi visszapillantást. A téma: környe­ zetünk. A szerző sokféleképpen kö­ zelíti meg, s ettől lesz a könyv iz­ galmas és olvasmányos. Ízlésről nem érdemes vitatkozni - mondja a latin közmondás. Csakhogy ezt a művé­ szettörténész-kritikus nem fogadhat­ ja, s nem is fogadja el. Nagyon is pontosan, ha kell „sarkosan” fogal­ mazza, minősíti az olyan eladdig ta­ bunak, érintetlennek tűnő témákat is, mint például a népművészet, há­ ziipar, nem kímélve a „szent tehe­ nüket” sem. Ettől azonban m ég nem kerekedne ki évtizedünk tárgyi v i­ lágának szociografikus képe. Vadas buldog szorgalommal és kitartással utánajár és válaszol is a maga fel­ tette kérdésekre. Márpedig ezek a kérdések. szempontok sokrétűek, alaposak s — nem győzöm ismételni - izgalmasak. A gyerek első kérdé­ se az, hogy mi ez? Később az, hogy milyen? Vadas játékosan felteszi ezeket a kérdéseket is, de tovább faggatja a valóságot, s nemcsak azt kérdi, hogy miért, de azt is, hogy cui prodest? (Kinek az érdeke?) Az első kérdésre épp’ olyan szomorú a válasz, mint amennyire felháborító, helyenként sokkoló. Vadas ugyanis abból indul ki, hogy az embert jel­ lemzi is, determinálja is a tárgyi környezete, beleértve az utcákat, te­ reket. házakat, lakásokat, azok be­ rendezését, egészen a ruháig amit felvesz, evőeszközig, amivel ételét elkészíti, elfogyasztja. Ez: a tárgyi környezet pedig soha nem spontán folyamat eredménye. Nagyon is meghatározzák az adott kor gazda­ sági-társadalmi viszonyai (beleértve a politikát, a demokrácia és a mű­ veltség szintjét is), az a szemlélet, ahogyan ezt a kérdést kezeli a befo­ gadó, a szenvedő fél is, de a kiszol­ gáló is (építészet, ipar, kereskede­ lem stb.). Ezért utaltam a cikk ele­ jén Braudelre, mert az adott tárgyi környezetből szinte le lehet „vezet­ ni” a benne élő, azt használó ember közérzetét is. Márcsak azért sem mindegy tehát, hogy az milyen. Hi­ szen ha a lakás, a bútor, a ruházat, egyszóval a használati tárgyak silá­ nyak, ízléstelenek, kicsi a választé­ kuk, „eszi-nem-eszi” alapon ráeről­ tetik a fogyasztóra, akkor ez na­ gyon is súlyos gazdasági, politikai, társadalmi kérdés, amelynek megol­ dása (vagy megoldatlansága) nem bagatellizálható el azzal, hogy a fe­ lelősök egymásra mutogatnak. Az, hogy súlyos történelmi örök­ séget vettünk át, olyan közhelyigaz­ ság, amellyel számolni kell, de örök­ ké erre hivatkozni ma már kimeríti a demagógia fogalmát. Vadas azért idéz statisztikákat (például a laká­ sok számáról, állagáról), hogy je­ lezze a determináltságot, egyszersmint az alternatívák (kidolgozá­ sának) szükségességét is. Nyílt ka­ pukat dönget, mert a könyv meg­ írása óta - részben a gazdasági kényszer miatt — újra kellett gon­ dolnunk és fogalmaznunk a lakásprogramot, amely évtizedeken ke­ resztül csak sivár panellakótelepekben gondolkodott, tervezett. Mitsem enyhít ezen, hogy (a megszólaltatott) építészeknek sem tetszett amit csi­ náltak. A lakás, a lakótér fogalma (beleértve annak birtoklását, hasz­ nálatát is, esztétikumát), hangos és heves vitát indukált a sajtóban is. Vadas figyelme mindenre kiterjed, mert folyamatában szemléli a dol­ gokat. Ezért szán például külön feje­ zetet R á d a y M ih á ly műsorának, bi­ zonyítandó, hogy az állampolgár igenis bele akar. bele is tud szólni szűkebb és tágabb környezete for­ málásába, s ma már nem tűri a hi­ vatal felelőtlenségét, packázását, ilyen-olyan érvekre hivatkozó pusz­ tító kedvét. A könyv törzse azonban magáról a tárgyformálásról, azaz az ipar­ 95 �művészet és iparművészek gondjai­ ról szól. Krimiizgalommal, mert ma­ ga a valóság valóban abszurd hely­ zeteket teremtett és teremt. A kér­ dést könnyedén le lehetne pöcköl­ ni az asztalról, mondván, hogy az iparművészek elhanyagolhatóan kis rétegecskéje a társadalomnak. Csak­ hogy - bizonyítja Vadas - amit képviselnek, helyesebben képvisel­ niük kellene, az mindannyiunkat érint! Oknyomozásai során jut el a szerző az iparhoz, a termeléshez, amely a legutóbbi évekig megelé­ gedett a mennyiséggel, mitsem vagy alig törődve a fogyasztóval, akinek a termékeit szánta. Márpedig, ha van valami, akkor ez vérlázítóan antidemokratikus gesztus. Csakhogy ez (sem) aligha csupán morális kér­ dés. Vadas egy percig sem titkolja felháborodását, de nem áll meg itt. Kinyomozza és elemzi az okokat is, hogyan alakult ki ez a helyzet, s - noha ez nem lenne a szociográfus feladata - ha tud, alternatívákat kí­ nál. Bírálata soha nem csupán egy irányba vág. Mi, laikusok ugyanis aligha értenénk az iparművészek si­ rámait, mint ahogy az ipar és ke­ reskedelem (helyenkénti) korlátolt­ ságát, pöffeszkedő gőgjét sem. Szép, használható tárgyakat szeretnénk (lakást, bútort, ruhát stb.), s nem érdekel bennünket az előállítás mód­ ja maga. Csakhogy ennek ezernyi feltétele van, objektív is, szubjektív is, amelyek ismerete nélkül nem lát­ hatunk tisztán. Szögezzük le rög­ tön, hogy Vadas miközben türelme­ 96 sen meghallgat minden érdekeltet, mindenkor a mi, tehát a fogyasztók, a használatbavevők pártján áll. Ne higgyük azonban, hogy rólunk nincs véleménye! Megértése a szociográfusé, ám művészetkritikusként mond véleményt a giccsről, a proccról, a pöffeszkedő (tehát pocsékoló) presztízsfogyasztásról, amely még sokáig piacot jelent mindennek, ami olcsó, vásári, esztétikailag szemét. A szerző nagyon is jól tudja, hogy ez is egy folyamat eredménye, de hisz az ember formálhatóságában, nemcsak a tárgyakéban. Kritikájá­ ban (lásd ipar, oktatás, kereskede­ lem stb.) radikális, az esendő em­ berrel szemben türelmes és megér­ tő. Ha az ars poeticáját egyetlen mondatban próbálnám megfogal­ mazni, akkor így summáznám a könyvet: adjunk esélyt a jónak, a praktikusnak, az esztétikusnak, min­ den erővel támogassuk, segítsük; tü­ relmesen, de határozottan gyomlál­ juk a selejtest, giccsest, a használ­ hatatlant. Teremtsük meg az ember­ nek a választás lehetőségét, ugyan­ akkor tanítsuk is meg a jó, a szép, a praktikus használatára. Az em­ ber be akarja lakni az adott vilá­ got. A maga képére akarja formál­ ni, hogy otthon legyen benne. Min­ den, ami ebben zavarja, feszültséget okoz. Nincs időnk várni, hiszen csak egyetlen életünk van. s nem mind­ egy, hogy azt milyen környezetben s közérzettel éljük le. (Szépirodal­ mi) H O RPÁCSI SÁN D O R �E SZÁMUNK A Nógrád Megyei Tanács V B művelődési osztályának lapja. SZERZŐI Főszerkesztő: P R A Z N O V S Z K Y M IH Á L Y D r. B elitz k y Já n o s történész (Salgó­ A SZERKESZTŐ BIZO TTSÁG ELN Ö KE: D r. H o rváth István A SZERKESZTŐ BIZO TTSÁG T A G JA I: C sík P á l D r. Fancsik Já n o s Füzesi István N ém eth Já n o s István D r. Szabó K á ro ly D r. T am áskovics N á n d o r T ó th E le m é r A SZERKESZTŐ SÉG T A G JA I: D r. B acsk ó Piroska C zinke Feren c K o jn o k N á n d o r K o v á c s A nna P á l Jó z s e f szerkesztő Szerkesztőség: 3100 Salgótarján, Arany János út 25. Telefon: 14-386. Kiadja: A Nógrád Megyei Lapkiadó Vállalat. Felelős kiadó: B álin t Tam ás igazgató. Készült a Nógrád Megyei Nyomda­ ipari Vállalat salgótarjáni telepén, 8,4 (A/5) ív terjedelemben. F. v.: K e le m e n 86.43168 N. S. G ábor tarján); B ó c Im re író (Budapest); dr. C songrády B é la pártmunkás (Sal­ gótarján); H orpácsi Sándor kritikus (Miskolc); H o rtobágyi Z o ltán újság­ író (Balassagyarmat); dr. H o rvá th István, a Nógrád M-i Tanács műv. oszt.-vez. (Salgótarján); E n d r ő d i Sza­ b ó E rn ő költő (Budapest); K a rd o s A n d rá s kritikus (Budapest); dr. K e ­ rékgyártó T. István népművelő (Jász­ berény) ; K o r ill Ferenc, a Nógrád M-i Moziüzemi Vállalat ig. (Salgó­ tarján) ; Laczk ó P ál, a Palócföld szer­ kesztője (Salgótarján); Lu kács G e r ­ g ely Sándor költő, tsz-elnök (Karancslapujtő); N ém eth Já n o s István nép­ művelő (Rétság); dr. Praznovszky M i­ hály muzeológus, lapunk főszerkesz­ tője (Salgótarján); R é ti Z oltán festő­ művész (Balassagyarmat); dr. R om sics Ignác történész, O SZK Magyar­ ságkutató Csoport (G öd); Siklós László író (Nagykovácsi); Sim or A n d ­ rás költő (Budapest); Sz . H altenberger K in g a műv.-történész (Losonc, Csehszlovákia); Szeróczki B ertalan tanácselnök (Varsány); T óth László költő (Dunaszerdahely, Csehszlovákia). igazgató. ☆ Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető bármely hírlapkézbesítő postahivatalnál, a posta hírlapüzleteiben és a Hírlapélőfizetési és I.apellátási Irodánál. (HELIR) Budapest, V ., József nádor tér 1. - 1900 közvetlenül vagy postautalványon, valamint átutalással a H ELIR 215-96162 pénzforgalmi jelzőszámra. Egyes szám ára 16 Ft, előfizetési díj fél évre 48 Ft, egy évre 96 Ft. Megjelenik kéthavonta. K é z ir a t o k a t és r a ) z o k a t n e m ő r z ü n k m e g és n e m k ü ld ü n k vissza. IS S N : 0555-8867. I n d e x : 25-9 �Ára: 16,— Ft � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Original Format The type of object, such as painting, sculpture, paper, photo, and additional data Papír Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - 1986/2. szám Subject The topic of the resource Társadalompolitika Irodalom Művészet Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Praznovszky Mihály Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1986 Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye 1986 Palócföld Praznovszky Mihály