https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/c645754fdce5e9d6e0feea93bd700dea.pdf a6567fce74959f90e1f12d6d9c2b2b8b PDF Text Text Szakmunkástanulók a startnál Olvasótáborok Zenei életünk kis tükre Agócs Sándor‚ Bezzeg János‚ Bódi Tóth Elemér‚ Brunda Gusztáv‚ Csajka Gábor Cypria n, Fábián István, Katona Judit‚ Keresztes József‚ Matyikó Sebestyén József‚ Szepesi József, Trizna István‚ Valkó Antal, Zalán Tibor versei és Cegléd József‚ Szombathy Viktor prózai írása „A m egyeszékhely szakmunkásképző Inté­ zetébe fölvételüket kérő esztergályostanulók ötvenhat, a gépszerelők és szerszámkészítők ötven, a leendő ácsok és kőm űvesek negy­ vennégy százaléka más szakmát képzelt el magának, m ielőtt az általános iskolában k i­ töltötte volna a jelentkezési lap m egfelelő rubrikáját. Noha ez az adat 1979-es keltezé­ sű, a legfrissebb fölmérések is igazolják: a helyzet időközben m it sem változott. s az em lített számok részben magyarázatul szol­ gálhatnak arra is, hogy később, a pályakez­ dés éveiben, miért változtatnak oly sokan m unkahelyet?” „Zenei területen a támogatási gyakorlat többrétűbb a társm űvészetekénél: jelentkezik a zeneiskoláknál (hangszervásárlások, tech­ nikai berendezések beszerzése formájában), amatőr együtteseknél (kórusok, zenekarok egyszeri támogatásként), a zenetanárok to­ vábbképzésének megoldásában. Ám ha zené­ ről van szó, általában a zeneiskola, hang­ szeres és énekes együttesek köré csoportosul­ nak a fenntartás-tám ogatás kérdései: sokkal több gondot fordítanak az intézm ényi, ü ze­ m i együttesek létesítésére, fenntartására (m e­ lyekkel jelesebb ünnepeken reprezentálha­ tunk), m inthogy m agát a zenei nevelő-m ű­ velő folyam atot m egtervezzék és eszközeik­ kel ezt tám ogassák.” (Tanka L ászló: B u k tatók a startnál) (T óth Csaba: Z enei életü n k k is tükre) „ . . . Am i a m egyei tudományos élet köz­ állapotait, lehetőségeit illeti, szem élyes ta­ pasztalat alapján is mondhatom: kevésbé le­ hetek elégedett. A szám ításba vehető intéz­ m ények nagyobb része első fokon napi prak­ tikus kívánalm aknak igyekszik ma m ég ele­ get tenni. Am i nem tekinthető term észetel­ lenesnek mindaddig, m íg ez a tevékenység nem kelti a teljesség látszatát, vagy am íg külső és belső kényszerképzetek hatására a hivatali teendők nem gátolják az összérdek­ szerinti, magasabb m inőségi feladatok ellá ­ tását. ( .. .) Elvekhez igazodó, tudatos és kü­ lönböző szinteket áttekintő szervezettség szükségére hivatkozom , ha várakozásaim vannak a m egyei tudományos életet, a m e­ gyei alkotó m űhelyeket illetően.” (T én yek , tervek , várak ozások) TÁRSADALOMPOLITIKAI‚ IRODALMI‚MŰVÉSZETI FOLYÓIRAT �Lapunk szerkesztősége és olvasóink nevében m eleg szere­ tettel köszöntjük irodalm i életünk köz- és elism ert alkotóm ű­ helyét, a 30 éves jubileum át ünneplő Alföldet, s köszöntjük az 1980-ban kéthavonként m egjelenő kulturális folyóirattá gazda­ godott Somogyot. Jubiláns folyóirattársunknak nem es értékőr­ ző és m értékteremtő tradíciói folytatásához, utóbbinak rangos újabb vállalkozása sikeres teljesítéséhez kívánunk erőt és ered­ m ényeket. A Magyar Írók Szövetsége és a helyi szervek rendezésében ez évben november 20—21-én került sor az irodalmi élét fon­ tos, aktuális kérdéseinek vitafórum át jelentő, kétévente hagyo­ m ányosan m egrendezett Debreceni Irodalmi Napok tanácskozá­ saira, m elynek idei központi kérdése: Irodalmi folyóirataink a hetvenes években. Kétnapos tanácskozást szervezett a fiatal m agyar irodalom helyzetéről Szentendrén, október 30—31-én a Magyar Írók Szö­ vetsége Fiatal Írók József A ttila Köre. Közöljük az érdekeltekkel, VB m űvelődésügyi osztálya és tal meghirdetett Madách Imre pályamunkák elbírálása folyik, ja 1981. január 20. hogy a Nógrád m egyei Tanács a Palócföld Szerkesztősége á l­ irodalm i pályázatra beérkezett az eredm ényhirdetés időpont­ Meleg hangulatú, tartalmas Palócföld-ankétra került sor október 10-én az Á llam i Biztosító salgótarjáni székházában, ahol a Május 1. Szocialista Brigád m eghívása alapján Erdős István író, Szepesi József költő és Végh Miklós, lapunk főszerkesztője találkozott a folyóirat és az Ébresztő idő című an­ tológia olvasóival. Nemzetközi konferenciát tartottak 1980. novem ber 11—1213-án Salgótarjánban, a TIT Nógrád m egyei székházában A szocialista értékrendszer és a mindennapi kultúra cím m el. Elő­ adók voltak: Huszár Tibor (Az érték axiológiai és szociológiai értelm ezése), Hankiss Elemér (Értékek és értékhiányok a mai magyar társadalomban) és Köpeczi Béla (A m indennapi k ul­ túra). Az MTA Történettudományi Intézete és a Nógrád m egyei Múzeumok Igazgatósága 1980. novem ber 17—18-án tudományos konferenciát rendezett a Szécsényi Kubinyi Ferenc M úzeum­ ban, A m agyar köznemesség gazdasági és m űvelődési viszo­ nyai a XVII. századtól a X X . század elejéig címmel. Az MSZMP Társadalomtudományi Intézete rendezésében a munkásosztály és az értelm iség közeledéséről, az ezzel kapcso­ latos nem zetközi kutatások eredm ényeiről tartottak tudomá­ nyos tanácskozást Salgótarjánban novem ber 18—20-án a szo­ cialista országok tudományos akadémiáinak együttműködése keretében folyó közös kutatásban résztvevő, bolgár, csehszlo­ vák, lengyel, magyar, NDK-beli, román és szovjet szociológu­ sok közreműködésével. 3 Tanka László: Buktatók a startnál 6 Szabó Ernőné: Az élet nem olvasótábor 8 Tóth Csaba: Zenei életünk kis tükre 10 Rozgonyi István: Egy dalosparlam ent ürügyén 12 Tények, tervek, várakozások — beszélgetés Dr. Horváth Istvánnal, a Nógrád m egyei Múzeumok Igazgatóságának vezetőjével (K. V. M.) 13 14 15 15 16 18 19 19 19 19 19 20 20 Keresztes József: Emberöltőkön, korokon át, Philoktétesz, Depressziós nyaram, Látod? Ezt érdemelted Fábián István: Erő, Illum ináció, Psalmus, 1980 Matyikó Sebestyén József: Kötözötten, az őszben Katona Judit: Testamentum, Elér a csontkezű idő, Virrasztók Szombathy Viktor: A kóristáné karácsonya Brunda Gusztáv: Halványfehér tájkép, Utolsó szavad, Helyzet, Az utolsó pihenő hazafelé Bezzeg János: Szonett őszi háttérrel, Legyen szökés Agócs Sándor: országot járó kisdedek, hazavárnak Bódi Tóth Elemér: Vityebszk szélén Szepesi József: Vers az anyasághoz Trizna István: Ki állíthatja Csajka Gábor Cyprian: John Coltrane em lékére; szoba (f) Zalán Tibor: K elet-európai kép(ződmény)ek Döbrentei Kornél laboratóriumába Kelet-európai képek Döbrente 21 22 Ceglédi József: Hegyek között Dühök nélkül — interjú Csanády János költővel (L. P.) 23 24 27 28 29 30 Újabb könyvek híd-szerepben (Csongrády Béla) Varsány, Nógrádsipek (Bakó Ferenc) Helyzetjelentések — versben (Szigeti Csaba) Zalán Tibor: Földfogyatkozás (Géczi János) Miskolczi Miklós: Város lesz, csakazértis.. . (Horpácsi Sándor) A vád tanúja és a védő (Kerékgyártó L. István) A borítókon és belső oldalakon Lóránt János m unkái (fotó: Buda László) PALÓ CFÖLD TÁRSADALOMPOL IK A I‚IRODALMI‚MŰVÉSZETI FOLYÓIRAT A NÓGRÁD MEGYEI TANÁCS M ŰVELŐDÉSÜGYI OSZTÁLYÁNAK LAPJA Főszerkesztő: Végh Miklós. Szerkesztőség: 3100 Salgótarján, Arany János út 21. Telefon: 14-386. Kiadja a Nógrád megyei Lapkiadó Vállalat. Felelős kiadó: Bálint Tamás igazgató. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető bármely postahivatalnál, a kézbesítőknél, a posta hírlapüzle­ teiben, és a Posta Központi Hírlap Irodánál (KHI, Budapest, V., József nádor tér 1. sz. Postacím: 1900 Budapest) közvetlenül, vagy postautalvá­ nyon, valamint átutalással a KHI 215-961 62 pénzforgalmi jelzőszámra. Egyes szám ára 10 Ft, előfizetési díj fél évre 30, egy évre 60 Ft. Megjelenik kéthavonta. Kéziratokat és rajzokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. INDEX: 25 952 ISSN 0555-8867 80.18876 N.S. 1200 db �VÁLTOZÓ VALÓSÁGUNK Buktatók a startnál „Tegnap az üzem be látogattunk, ahol m eg ism erked tü n k az ott dolgozó em berek­ kel és a gépekkel. Még ezelőtt az igazgató bácsi elmesélte, hogy régen m ilyen nehéz sorsuk volt a m unkásoknak, és sokat kel­ lett harcolniuk. . . L áttuk, hogy készül az üveg, s azt is m egm utatták, m elyek a legszebb darabok. M inden nagyon tetszett, csak sok volt a por és a piszok, alig vár­ tu k, hogy eljö jjü n k a kem encék mellől... Ezután m indenféléket lehetett kérdezni a gyárról. Én azt kérdeztem , m e n n yi pénzt keresnek itt az em berek, és nem betegeke? A vezető bácsi erre azt válaszolta, hogy elég sok pénzt keresnek itt az em berek, és egyáltalán n em sokat hiányoznak beteg­ ség m ia tt. . . A végén azt m ondták, ha befejezzü k az iskolát, m in d en kit szívesen látnak az üzem ben dolgozni, s m egadták a cím ü ket is. Én fölírtam , de n ekem más terveim va n n a k”. (N. Feri, nyolcadik osztályos tanuló d o l­ gozatából). A megyeszékhely szakm unkásképző in­ tézetébe fölvételüket kérő esztergályos­ tanulók ötvenhat, a gépszerelők és szer­ számkészítők ötven, a leendő ácsok és kő­ m űvesek negyvennégy százaléka m ás szak­ m át képzelt el m agának, m ielőtt az általá­ nos iskolában kitöltötte volna a jelenttke­ zési lap megfelelő ru b rik áját. Noha ez az ad at 1979-es keltezésű, a legfrissebb föl­ m érések is igazolják: a helyzet időközben m it sem változott. S az em lített számok részben m agyarázatul szolgálhatnak arra is, hogy később, a pályakezdés éveiben, m iért változtatnak oly sokan m unkahe­ lyet? Sz. Sándor eredeti szakm áját nézve műsze­ rész, b ár most b etan ított m unkásként dol­ gozik, az építőiparban. A szakm unkásvizs­ ga óta eltelt három esztendő alatt volt benzinkutas, taxisofőr, s négy hónapot Lí­ biában is eltöltött vendégm unkásként. — V ándorm adárnak neveztek el a have­ rok, pedig nem hiszem, hogy az vagyok, csupán én m indig azt csinálom, am ihez van kedvem és jól m egfizetik — m ondja, m ikor az építkezésen, az ősz végi nap sugaraiban egy félreeső földkupacon süt­ kérezve beszélgetünk. M ellettünk serényen dolgozik a kubikosbrigád. Néha tréfálkoz­ va odaszólnak: „az igazat m ond” !, meg „nehogy kubikusnak írja a brigádot”, ké­ sőbb, m ivel m eglehetősen hosszúra nyúlik a beszélgetésünk, m ár nem „félnek” az idegentől, rág y újtanak, m aguk is kiadós „sziesztát” tartan ak . — M ikor elvégeztem a nyolcat — folytatja Sándor —, m inden­ áron m űszerésznek vágytam , m erthogy az egy elit szakma... Ugye, nem vagyok reggeltől estig a sárban, m int a gépjavítók, aztán egy kis m ellékest is összeszedhetek a faluban. . . Ú gy különösebben nem tu d tam sem m it arról, m ihez is fogok érte­ ni. Négyessel végeztem az iskolát, de az üzem ben m ár nem bírtam tovább h at hó­ napnál. . . , meg aztán nagyon kevés volt a pénz. — M ennyi az a nagyon kevés? — Ha kétezer forintot kerestem , sokat m ondok! M ire volt az elég? H averokkal, ha összejöttünk, arra, m eg a cigire, aztán semmi többre. S akkor elm ent az egész n a­ pom lófrálással, csavargással, m ert ugye, annyi pénzért dolgozni sem illik. . . Ké­ sőbb sikerült egy állást szereznem a ben­ zinkútnál, de ott rövid időn belül össze­ jö tt egy kis gikszer. . . Ezt ne írd be! Azt hittem , csak úgy ömlik a pénz literszám ­ ra. . . A főnököm időben figyelm eztetett, ha gyorsan fölmondok, még megúszom szárazon. Fölm ondta m. M egúsztam. Aztán a taxinál próbálkoztam , de az idegeim egy évig bírták. Így jött Líbia, ott pedig a h ő ­ ség készített ki. . . Most meg az ásó nye­ lét fogom — jegyzi meg száraz hum orral. — És mi lesz a m űszerekkel? Enyhén pózolt válaszán érződik, különö­ sebben nem izgatja választott szakm ájá­ nak sorsa: — Sokat felejtettem , pedig talán egy jó maszek is lehetnék. Tudod, oda megyek, ahol jól m egfizetnek a m unkám ért. Őszin­ tén szólva, itt az öregek közöt t nincs rossz sorom, négy-ötezer m egvan, s n em hajtom agyon m agam , ju t erőm a m ellékesre is. N. Évánál m ás a helyzet, ő még alig m ártózott meg a m unkakezdés első hónap­ jaiban m int pályakezdő varrónő — hely­ reigazít: kötő-hurkoló —, m áris megfogal­ m azta fölm ondását: „Tisztelt Igazgató Elvtárs! Kérem , hogy m unkaviszonyom at októ­ ber elsejei hatállyal fölbontani szívesked­ jék. Indokom : nem tudom elvégezni a kö­ vete lm én ye kn ek m egfelelően a m unká­ m at. . ” E szokatlan fölm ondólevél keveseket le­ pett meg, hiszen Eva m unkatem pója köz­ ism ert a F inom kötöttáru-gyárban. A főnök szerint évek óta nem volt ilyen gyenge m unkaerő a vállalatnál: „Egyszerűen nem képes a fejlődésre”. — Negyven-ötven százalékokat teljesítet­ tem , ra jta m röhögött az egész szalag. . . De mi a fenét csináljak, ha egyszer nem tudom jobban?! — háborodik föl Éva. Szőke hosszú hajával, babaarcával, ápolt körm eivel inkább illene m anökennek, m in tsem varrónőnek. Persze, ehhez az in­ dulat ráncait el kellene sim ítania. — Még a suliban valahogy elevickéltem — m ondja —, sőt a vizsgám közepesre si­ keredett, de itt m ár nem megy. Se ked­ vem, se tehetségem hozzá. . . Nem rég m egüresedett egy hely a falum beli presz­ szóban, szóltak, ha kedvem van, m ehetek... Olyan. . . m indenesnek Na, nehogy fél­ reértse ! — Nem értem félre, de ak k o r végül is kidob három évet az életéből. Lényegében erről van szó nem? — Mi m ást tegyek? — kérdez vissza. — Én m ár az iskola előtt is utáltam , am ikor esténként anyám leült a tévé elé, aztán éj­ szakákon át ócska vackokat v a rrt. . . Tudtam , hogy a gépek m ellett egészen más a helyzet, de sem akkor, sem m ost nem fűlött a fogam hozzá. Hogy mégis ide j e ­ lentkeztem ? Egyszerű oka van: m áshová nem vettek volna föl. — Grimaszol, s úgy m ondja: — Az osztályfőnök m indig fig y el­ m eztetett, „hárm as bizonyítvánnyal csak varrónő lehet, É vike”. H etedikben és nyol­ cadikban m ár valóságos kasztok voltak az osztályban. A kiket gim názium ba szántak, azokkal „kiem elten” foglalkoztak az órá­ kon, a leendő szakközepesekkel m ár kevés­ bé, velünk meg jóform án senki nem törő­ dött. . . Persze, mi ezen nem bánkódtunk különösebben. Akkor. Pedig m ost az em ­ ber lépten-nyom on szükségét látn á. . . Ha sikerül a presszóban m aradnom , ak k o r — úgy tervezem — jövőre jelentkeznék a vendéglátóipari szakközépiskolába. . . Visszakisérem a varrógépe mellé, m eg­ m u tatja a fölmondólevél m ásolatát. Szép, fehér borítékban az asztalfiók kacatjai kö­ zött őrzi. Ő m aga a szalag legvégén k a­ pott helyet, s társai mosolygósan szánako­ zó tekintetéből is látni, a teljesítm ény em ­ berei kivetik m aguk közül a leggyengéb­ bet. Azt m ondja, még a keservesen katto ­ gó gép hangja is a rra b iztatja: innen m en­ ni kell. Pedig ez a gép „k atto g h atn a” m ást is. Sz. Sándor és N. Éva szülei egyébként b etan íto tt m unkásokként dolgoznak a me­ gyeszékhely tűzhelyeket készítő gyárában. Esetük is igazolja azt a szélesebb körben készült fölm érést, mely szerint m a a szak­ m unkásképző intézet lényegében a fizikai dolgozók gyerekeinek iskolája. Sőt a szü­ lők foglalkozási ad atain ak vizsgálata során kiderült, többségük a fizikai dolgozókon belül az úgynevezett „alsóbb rétegekhez” tartozik, így a szakm unkásképzés jelenle­ gi egyik mobilizáló szerepe, hogy a szakkép­ zetlen fizikai m u n k át végző, alacsonyan is­ kolázott szülők gyerekeit b ejuttassa a szak­ m unkásrétegbe. G yakorta sok-sok bukdácsolással, ku­ darccal megy végbe ez a „m oduláció”. Vagy éppen nem is sikerül. 3 �— Tizennyolc százalékos a lem orzsolódá­ si arányuk, s ez valam ivel jobb az orszá­ gosnál — m ondja a szakm unkásképző inté­ zet igazgatója, aki fölm érést végzett arra nézve, hogy milyen szerepet játszik az iskola három esztendeje a tanulók későbbi m un­ kássá válásában. — Jelentősen csökkenne a kiesések száma, ha a gyerekek eleve nem próbálkoznának a szám ukra magas követelm ényeket tám asztó iskolával. Nem, nem a m agasra em elt m ércével van baj, sokkal inkább az ide jelentkezők fölké­ szültsegének hiányosságaival. . . Sajnos, gyakorta „ fiktív bizonyítványok” alapján kell döntenünk, s ezt h am ar „kideríti” az élet. Hogyan értem ezt? Akad olyan gye­ rek, aki az első félévben hat-nyolc tárg y ­ ból is bukik. . . A lemorzsolódók zöme az első hat hónapban távozik, de így is m ély az a kudarcélm ény, am it innen visz­ nek m agukkal. Ez legtöbb esetben elke­ rülhető lenne, ha a szülők és a tanárok szívügyüknek tek in tenék gyerekük, illetve diákjaik pályaválasztásának sorsát. — Ha az intézet m ásik kap u ját nézzük: az üzemek, vállalatok „sorban állnak” a szakm unkástanulókért. S m ivel a kereslet­ kínálat ősi törvényét m egváltoztatni ők sem képesek, így m egelégszenek azzal, ami ju t szám ukra . . . — A vállalati iskolázási igényeknek évek óta mindössze negyven-ötven száza­ lékát tu d ju k kielégíteni, hiszen mi is csak abból „gazdálkodhatunk”, ami van. P éldá­ ul: míg az öntő-, kovács-, üvegfúvószak­ m ákra nem kapunk jelentkezőket, addig az autószerelőknél három szoros a tú lje­ lentkezés. — Visszatérve az elemzésre, ön azt írja: „a szakm unkásképzés három éve döntő jelentőségű. . .” — . . .a m unkássá válás szem pontjá­ ból. De ez idő alatt még nem válnak m un­ kásokká a fiatalok! Hiszen csak szakm á­ ju k alapjait sajátíto tták el. A m unkahelyi közösségbe történő beilleszkedés, a kellő szakmai jártasság megszerzése csak a pá­ lyakezdés éveiben lehetséges, s végső so­ ron ekkor form álódik-alakul nagykorúvá a m unkásfiatal. De, hogy egyáltalán kap-e elegendő szakem bert a „k itan íttató ” gyár, s főként, m ilyeneket, az jórészt attól függ, m ennyire sikerül a tanulóévek alatt az érdekeket közös nevezőre hozni, m eg­ szerette-e a m unkát, a közösséget a tanu­ ló, s kezdéskor „jól” m egfizetik-e? — M egfizetik? — Nézze, erre általános választ nem le­ het adni. Tény, hogy a kezdők nem túl so­ kat keresnek. Órabérük tíz forint negyven és tizennégy forint között mozog, noha ez a fölső h a tá r elérhetné a tizenöt-tizenhatot is —, ha éppen a hiányszakm ákban lenné­ nek pályakezdők. A legm agasabb összeget, bőven négyezer forint havi fizetés fölött, az üvegfúvók kapják, ugyanakkor az idő­ bérben dolgozó lakatos-, vagy autószerelő szakm unkások fizetése átlagban két és fél ezer forint. Ki m iért m arad a vállalatnál — ki mi­ ért megy el? A kérdésre egyértelm űen egységes válasz nem adható. Annyi azon­ 4 ban bizonyos, hogy a pályakezdő szak­ m unkások döntésében három szempont fő­ szerepet játszik: a végzendő m unka m inő­ sége, az érte járó pénz mennyisége, s a m unkatársakhoz való viszony jellege. Az Állam i Ifjúsági Bizottság fölm érésé­ nek alapján a helyzet üdvözítőnek te t­ szik: „erősödött az a tendencia, hogy a kereset nagyságát, a m unkában eltöltött idő m ellett a szakképzettség szintje és az elért teljesítm ény határozza meg. . . a fiatalok átlagkeresete az idősebbekéhez viszonyítva m integy nyolcvanszázalékos, és teljesítm ényük arányában ez kielégíthe­ tőnek m ondható, m ivel harm incadik élet­ évük körül m ár általában elérik csoport­ ju k átlagkeresetét”. — Csak ki kell várni — feleli ezzel szemben a k.-i üzem műszerésze, m ikor felem lítem neki az előbb em lített fölmé­ rés m egállapításait. S m integy m agyaráz­ kodásképpen hozzáfűzi: — Sokan az első buktatók után föladják, otthagyják nem csak a m unkahelyüket, hanem a szakm á­ ju k a t is. . . Talán ekkor kelne el több bátorítás, segítség. Én építőipari szakkö­ zépiskolában végeztem, onnan a szakm un­ kásképzőre m entem m űszerésznek, egy éve dolgozom, s a p énzem tizenegy forint öt­ ven fillér. Nem sok, de biztos vagyok ben­ ne, hogy idővel em elkedik m ajd, jobban, m int ha cserélgetném a m u n k ah ely e k et... N éhány hete hívtak a bányához, tizenöt forintot ígértek, de nem m entem , m ert nekem többet é r az, hogy am it csinálok, azt kedvtelésből tegyem , ne pedig az órát nézzem ötpercenként, m ikor lesz m ár vége a m űszaknak. F élreértés ne essék, nem hagyom én figyelm en kívül a fizetést, per­ sze, hogy többet szeretnék, de úgy látom , hosszabb távon em elik azt is. — Nehogy azt hidd barátocskám — szól közbe a villanyszerelő, aki 1962-ben végzett a szakm unkásképző iskolában, aztán áth e­ lyezték a műszerészek közé, s tulajdonkép­ pen itt jö tt meg a tanulási vágya: előbb elvégezte a szakközépiskolát, m ajd m űsza­ ki főiskolára jelentkezett — most h ar­ madéves. — Az én órabérem tizenkilenc forint, engem is éppen a napokban hívtak az egyik gyárrészlegünkhöz huszon­ egy forintért. Jóm agam is ottani lakos va­ gyok, három gyerm ekem m el, feleségem­ mel. . . és m égsem m entem ! M ert annyit m egtanultam hogy a legfontosabb: az em ber azt csinálja, am ihez a legjobban ért. Ez pedig nem üres dum a. Nem sza­ bad m ásképp csinálni. . . Egy kicsit félek is attól, ha elvégzem az iskolát, engem is „kiem elnek”, széket adnak alám . . . Én a m űszerészm űhelyben akarok m arad­ ni, bárm ilyen áron. A bérezésről pedig: csak beszelünk beszélünk a differenciálás­ ról, a valóságban viszont egy kalap alá veszünk jót és rosszat, pályakezdőket és a régieket. — Ezt m int szakszervezeti bizalm i is m ondja . . . Nem lepődik meg a közbeszóláson, túl sokat te tt m ár ahhoz az asztalra, hogysem „takargatnivaló ja” lehetne. M ondják róla, kicsit túlzásba is viszi a hadakozást. — M ikor arról tanácskozunk, hogy a jó m unkának a keresetben is látszódnia kell, m indenki szám ára világos és közérthető, „követendő” az elv. Ám, am ikor valaki ki­ m arad a jutalom osztásból, a prém ium ok­ ból, vérig sértődik. . . Így aztán az a sor­ rend, hogy tegnap te kaptál, m a én, hol­ nap ő . . . és nincs harag. De a m unka. , . nincs tisztességgel elism erve! A m űszerészek után vajon hogyan vé­ lekednek a pénzről, pontosabban szólva: a �m unka díjazásáról a kőm űvesek? A fővá­ roshoz közeli m egyék örök b án ata ugyan­ is, hogy az utánpótlás jó részét „elszip­ p a n tja ” B udapest; több pénzt, jobb m un­ kalehetőséget, kellem esebb szabadidős­ program okat n y ú jt a főváros, m int vetély­ társai, így aztán az ifjú szakm unkások ha­ m ar kalapot em elnek a tanoncidők alatt m elegágyul szolgált m unkahelytől búcsúz­ va, s szegődnek el jobb rem ényű vállala­ tokhoz. — Öt kőm űves volt a kezem alatt, közü­ lük három P estre m ent — fakad ki az építőiparban dolgozó M. János brigádve­ zető. — Igazán nem állítottunk velük szem­ ben m agas követelm ényeket. Valósággal dédelgettük őket, aztán egyik napról a m ásikra elm entek. Egyikük azt m ondta: itt tizenhárom fo rint ötven fillért igértek, o tt pedig tizenkilencet! Ezenkívül, reggel érte jön a vállalati kisbusz, beviszi a m un­ kahelyre, m ajd délután visszahozza. Mit ér em ellett a mi győzködésünk, agitációnk...? Ráolvasással nem lehet szakm unkásokat m egtartani. Szom bat d élu tán ra beszélünk meg talál­ kozót T iborral a község jóform án egyetlen „k u ltú rh ely én ”, a főtéri presszóban. Tibor szem látom ást népszerűségnek örvend itte­ ni környezetében, elegánsan öltözik, visel­ kedése könnyed. Szűkebb b aráti körben beszélgetünk a dohányfüsttől feketére vál­ tozott presszózugban a m unkáról, a szóra­ kozásról. — A nnyi biztos, nem szakadok meg a m unkától — hangoztatja többször is —, s hazudnék, ha azt m ondanám . A megye „ ta n ítta to tt” ki, ezért nekem itt kellett volna m aradnom , ha tetszik, ha nem . . . A mi hülyeség. Azért dolgoznak a gyárban a vezetők, meg akiknek m unkaköri köte­ lességük, hogy olyan feltételeket adjanak, am elyek m egfelelnek azoknak, akik m un­ kát keresnek, nem ? O tt kevesebb m unká­ ért több pénzt kapok. . . Túl van beszél­ ve . . . B arátai árgus szemekkel figyelnek; egyik a nyáron végzett, a m ásik jövőre fog, m indketten a kőm űvesszakm át vá­ lasztották, s abban is egyetértenek, hogy a környéken m űködő szövetkezetben pró­ bálkoznak. Úgy látszik, Tibor példája nem túl ragadós, legalábbis környezetében. — Szükség van a fiú k ra itthon — iga­ zítja ki ő is végül. — A szülők nem is engednék őket, m ert akkor egyedül nem tu d n ák a ház körüli m unkákat elvégezni... Szerintem , ha az öregek nem ágálnának ellene, a srácok is följönnének. . . K érdőn rá ju k néz, de m ivel nem hang­ zik el lelkesedett egyetértés, m ásra terelő­ dik a szó. M ikor az úgynevezett patronálási rend­ szert „k italálták ”, sokan m egkönnyebbül­ ten sóhajtottak föl. Az ifjúsági törvény ugyanis kötelezővé tette, hogy az új m un­ kába lépőket m egkülönböztetett figyelem ­ mel kell kísérni az első öt évben; éven­ ként vizsgálni helyzetüket, s a beilleszke­ dés végett patrónust állítani m elléjük, aki az első lépéstől végigkíséri őket, elmond, elmagyaráz, m egm utat, m egism ertet, m e g ­ tanít m indent, am it csak egy pályakezdő­ nek illik tudnia. S, hogy a patrónus ezt ne csupán jó szándékból végezze, m egálla­ p íto tták : ösztönzésként havonta néhány száz forintot is kaphat. Tíz év m últán azonban az országban a pályakezdő fiataloknak kim utathatóan csak körülbelül egyharm ada végzi m u n k áját patrónus segítségével, de még ennél is rosszabb az arán y a segéd-, b etan íto tt és szakm unkások esetében. Pedig a vizsgálat azt is igazolta, hogy szem betűnően külön­ bözik a patro n áltak és a segítség nélkül dolgozók „m inősége”. — Szám okban ugyan nem lehet kifejez­ ni, de egy jó p atró n u s sok pénzt m egtaka­ rít a vállalatnak — m ondja a könnyűipari üzem oktatási előadója. — A sok selejt, a pályakezdőknél elkerülhetetlen bukdácso­ lás okozta „pénzkihatás” tetem es, sajnos, mégis gyakran form ális a gondoskodás; a patrónus szerepe a rra szűkül, hogy alkal­ m anként válaszoljon az új dolgozó kérdései­ re, vagy útbaigazítsa, ha az kéri Sok bába közt elvész a gyerm ek, ta rtja a mondás. Ami a pályakezdőkre vonat­ koztatva úgy értelm ezhető, hogy a szocia­ lista brigád, a KISZ, a p á rt feltételezett, vagy létező p a trónusai között a tényleges törődés elsikkad. — Én teljesítm énybérben dolgozom, zsebre megy m inden percem ! — m ondja az elism ert esztergályos, aki brigádválla­ lásként három ifjú szakm unkást is p atro ­ nál, m ár am ennyiben a naplóbejegyzések­ hez igazodunk. . . — Ha m egfizetik a különbséget, akkor többet törődök velük. De így? Nem ju t rá több idő. — M indig kap jutalm at, Sanyi bácsi — szól közbe halkan az egyik patronált. — Azt a m u n k ám ért kapom, m ert idő­ ben és jó m inőségben adom le. E vállalatnál a kollektív szerződésben rögzítették, hogy a fizetése öt-húsz százalé­ k át kap h atja az a dolgozó, aki „szívügyé­ n ek ” tekinti a pályakezdőkkel való törő­ dést. Ezt időnként m inősítik és e sze­ rin t jutalm aznak havonként-kéthavonként. — Sanyi bácsitól előbb több odafigyelést kívánunk — jegyzi meg finoman a sze­ m élyzeti vezető —, aztán m agasabb lesz a jutalom összege is. Az öreg a rendíthetetlen m agabiztosság fölényével teszi zsebre a fricskát. Senki nem vitatja, m estere a szakm ájának, m indent tud, am it az esztergagéppel lehet és kell kezdeni. A fiatalok azonban „csak” tiszte­ lik — de nem szeretik. Ezért azután nem is követik. — Pedig a példaképek éppen a legjobb patrónusok — só h ajtja el hiányérzetét a személyzetis, m iután Sanyi bácsi becsukja m aga m ögött az iroda párnázott ajtaját. — M ár a szakm ai képzés során csak­ nem egészen átveszi a stafétabotot az is­ kolától az üzem — vélekedik a szakokta­ tó. — A gyerekek a m unkásoktól, a „mes­ terek tő l” lesik el a szakmai fogásokat. . . és szeretik is a m űhelyt, az üzemet. Ha m egnézné a jelenléti ívet, láth atn á, hogy a gyakorlati foglalkozásokról jóval keveseb­ ben hiányoznak, m int az iskolából. Aki on­ nan hiányzik, ide m ár bejön. . . A zért is szeretik, m ert a tanulóévek alatt gyakorib­ bak a sikerélm ények, ők saját m aguk ké­ szítenek el egy-egy m intadarabot, am it az­ tán osztályoznak, m inősítenek is. . . So­ kuk később, szakm unkásként, egy „uni­ form izált” üzembe, m űhelybe kerül, ahol nem az egyéni, hanem a közös p roduktum számít. Ami leggyakrabban azt jelenti, 5 �hogy ny akra-főre g y ártja a szabványter­ m ékeket, elvész az önállósága. . . A pá­ lyakezdés első éveitől lehetőséget kellene adni a bizonyításra, a sikerélm ényekre. Szóval, nem elég az iskolában, ütem ben m egszerettetni a szakm át, arra is kell vi­ gyázni, ne áb rán d u ljanak ki belőle. Csoda-e, hogy fülem be cseng egy nem ­ régiben rendezett üzemi ifjúsági parla­ m ent beszám olójának néhány „tézise”, m elyek sorában a vállalat igazgatója azt bizonygatta, m ennyire „kom olyan” veszik a kezdők társadalm i m egbízatásait, szak­ mai fejlődését. Hiszen őket küldik a tűz­ rendészeti továbbképzésre, a m unkavédel­ mi tanfolyam okra, s a fiatalokra lehet szá­ m ítani, m ondta, bizonyítja ezt, hogy szí­ vesen vállalnak társadalm i m unkát, kom­ m unista m űszakot, s részt vesznek az ön­ kéntes véradáson. . . Jóllehet, szép cse­ lekedet az önzetlen segítségnyújtás, ám ezzel még nem m erül ki az ifjúságpolitikai teendők tárháza, gondolhatták ott és ak­ kor sokan. Noha ezt szóban nem m ondták, m ert „az idő előrehaladtával a parlam en­ te t rövidre kellett fogni”. Ha régi dolgozókat faggat az em ber ar­ ról, m ilyenek voltak a pályakezdés gyöt­ relm ei, legtöbben a szigort, a fegyelm et, a rendet em lítik, illetve az ehhez történő „igazodást”. És ném i irigységgel sorolják, hogy ma törvény, számos rendelet, intéz­ kedés védi az újonnan m unkába lépőket, sőt fizetett patrónusok „őrzik” őket. M eghallgatva a m ost „debütálókat”, b uktatók sora követi egym ást: csalódás az elitszakm ában, a tintaszagú m unkakönyv kikérése, téves önism eret, vékonyka borí­ ték, a nagyváros ígéretei, s félelem a ki­ ábrándulástól —, m intha az intézkedések ellenére rosszabbodna a helyzetük. Pedig ezek az intézkedések éppen értü k szület­ tek. Még az elm últ esztendő m árciusában született egy SZOT-elnökségi határozat, mely szorgalmazta, hogy a szakm unkásképző intézetekben, m ár tanulm ányaik kezdetén, alakítsanak alapszervezeteket a tanulók. „A cél elősegíteni a szakm un­ kástanulók szervezett m unkássá válását. Vagyis a m unkássá válás kezdeti lépései idején m elléjük szegődni; szervezőerővel, az összefogás eszközével, m ódszerével.” — olvasom a kom m entárban. — Nem vitatom , jó szándék vezette azokat, akik „k italálták ” az iskolai szakszervezetet, de szerintem ezzel még job­ ban elszakadnak a gyerekek tőlünk — állítja az ü zem i szakszervezet titkára. — M iért? M ert nem az iskolában, hanem itt az üzemben, történetesen a szakszer­ vezetben kellene m egtanulnia a gyerek­ nek, hogy m ibe szólhat b e le . . . ugye, a bérbe, a prém ium okba, a segélyekbe, a term elési ügyekbe — sorolja szertartás­ szerűen, m iközben a többiek arcán eny­ hén gúnyos mosoly fakad. Egyikük köz­ be is szól: — Ugyan m ár, m it tu d egy tizennégy éves gyerek az üzemi fe la d ato k ró l. . . ? 6 — A m ennyit mi elm ondunk neki! — replikáz a titkár. — Te, én meg a többi­ e k . . . m unka közben, am ikor ju t rá idő. Csak, tudja, az a baj — címezi nekem m ondandóját —, hogy m indenki a maga aprólékos ügyeivel foglalkozik, nyűgnek veszi azt a néhány jó szót is, am it alkal­ m anként el-elejt. — Nem egészen így van az, titk á r elv­ társ — védi a „m undér becsüle­ té t” az előbbi közbeszóló, de ezzel a meg­ jegyzéssel meg is elégszik, vagy (persze) nincs ellenérve. — Magam sem értem — töpreng a tit­ k ár —, m iért vagyunk ennyire közömbö­ sek egym ás iránt. Azt hiszem, nem érez­ tetjü k az em berekkel eléggé, m ennyire érdekeltek abban, hogy n e átjáróház le­ gyen a m unkahely, hogy egy jó szakem ­ ber m egtartása, m egbecsülése nyereség a közösségnek. . . M indannyian bólogatunk e m egállapí­ tásra, aztán hirtelen csengőszó jelzi, vége a reggeliszünetnek. — No, m együnk patronálni — jegyzi meg búcsúzóul a titkár. Hosszú ideje várakoztam m ár a KISZszobában, van időm átböngészgetni az asztalon szanaszét heverő, m indent el­ árasztó brosúrahalm azt. Kezembe akad az akcióprogram is, ebben hat szó szerepel a pályakezdőkről, ím e: „Figyelem m el kí­ sérjük a pályakezdők m unkahelyi beil­ leszkedését.” Ennyi. — Ez csak az irányelv — m entegető­ zik az éppen m egérkező K IS Z -titkár, aki — m int m ondja — az üzemi négyszög „észveszejtően ” lényeges tanácskozásáról jött. — Sokan elm ennek a cégtől, főként fia ta lo k . . . De hidd el nekem, ha a csil­ lagokat lehoznám az égről, akkor sem le­ hetne ezeket itt tartan i! Őszintén szólva, mi állandóan m ondjuk az alapszerveze­ teknek, az ifjúsági brigádoknak, hogy patronálják a m unkába lépőket, törődje­ nek velük stb., de ennek nincs különö­ sebb tartalm a. Ahogy a többi „szerv” patronálása is akadozik. Gondolom, ők pe­ dig ránk hivatkoznak . . . Olvassunk még bele N. Feri nyolcadik osztályos tanuló bevezetőben idézett dol­ gozatába: „ . . .m ár többször elképzeltem magam, am int autószerelőként a m űhelyben La­ da, Dácia, meg Mercédes kocsikat ja­ vítok. Szüleim m ondták, nem könnyű mesterség, de meg lehet belőle élni, s ha eleinte nem megy a m unka, később bele­ jövök, meg a m űhelyben az öregek is se­ gítenek. . . A pénzről nem tudok semmit, csak azt látom , hogy a szomszédom, aki szintén autószerelő, nagyon jól él, nagy háza, két autója v a n . . . M ár most figye­ lem a kocsikat, én úgy szeretnék dolgoz­ ni, hogyha valam it egyszer megcsinálok, akkor az többet sose rom oljon el, m ert tudom , m ilyen rossz az, am ikor a mi W artburgunk az országút kellős közepén bedöglik, pedig az előző héten hoztuk ki a szervizből.” Tanka László Az é le t nem o lv a s ó tá b o r A szak m u n k ás- és szakközépiskolai ta n u ló k 5. N ógrád m egyei o lv a só táb o rán ak zárásán han g zo tt el ez a m o n d at: — „Az é le t nem ol­ v asó táb o r” — a résztv ev ő k tő l azóta érk e zett levelekben ezt nagyon sok g y erek idézi és m agyarázza. Többek között ez k észte tett a r ­ ra, hogy az olvasótáborok m u n k á já t, e re d ­ m é n y eit főként n e az ism eretek, az á lta lá b a n m é lta th a tó és sokak á lta l m élta to tt ered m é­ nyek, h an em in k áb b a táb o rlak ó g y erek ek é r ­ zelm ei felől közelítsem meg. E zt a szűkítést azért is jogosnak ta rta m , m e rt az eddigi ol­ vasó táb o ro k m u n k á ja során m eggyőződtünk arró l, hogy az o lvasótábori m ódszerekkel n y ú jto tt ism eretek erős érzelm i h atáso k at, kö­ tő d ések et v á lta n a k ki a gyerekekből, s ez a tényező n ag y m érték b en — m o n d h atn i d ö n ­ tően — segíti az olvasótábori célok v a ló ra v á ltá sá t; így többek között az ism eretan y ag befogadását, a közösség érd ek ein ek felism e­ rését, benne az egyén lehetőségeinek, felelős­ ségének tisztázását. A m ikor három évvel ezelőtt m egkérdezték tőlem, len n e-e kedvem elv állaln i a sz ak m u n ­ k ástan u ló k o lv asó táb o rán ak vezetését, s az új felad attó l fellelkesülve, ta p a sz ta lta b b k o l­ légáim at, ism erőseim et fag g attam az o lv a­ sótáborok h an g u latáró l, ered m én y eirő l, nem sok jó v al kecsegtettek. Újr a h allo tta m m indazt, am it a szak m u n ­ k ástan u ló k ró l á ltaláb a n h allan i le h et (hogy ti. nincs igényük az elm élyülésre, hogy le ­ h etetlen a fegyelm ezésük, érzelm ileg siv á­ r a k , hogy m ég olvasni sem tu d n a k kielég í­ tően). Az időközben összegyűjtött o lv asó tá­ bori pub lik áció k viszont ezeknek az íté le tek ­ nek éppen az ellenkezőjét á llíto ttá k (ami m egnyugtató le tt volna, h a beszélgető p a r t­ n ereim egy része n em azonos egy-egy cikk szerzőjével). K étségeim tá m ad tak , s hogy ezeken ú rrá le­ hessek, aprólékos g o nddal kezdtem elkészí­ ten i a tá b o r p ro g ram ját. M indenekelőtt lá t­ ni a k a rta m , m eg a k a rta m ism ern i a táb o rb a jelen tk ező gyerekeket, m ég a táb o rk ezd ést m egelőzően. V ég igjártam h á t a szak m u n k ás­ képző in tézetek et: tetszik -e a g y erek ek n ek a p ro g ram , tu d já k -e, mi az olv asó táb o r cél­ ja . K erestem a z arcokon, a te k in te tek b e n a félelm eim et feloldó b izalm at. A z isk o lák ­ ból m á r v alam ely est m egnyugodva jö ttem e l. Reális, rac io n ális elh atá ro z ással k ez d tü k a m u n k á t: az v o lt a célunk, hogy h a a g yer­ m ek és a valóság között v alam ily en okból á th á g h a ta tla n fal áll, ré st és rése k et üssünk ezen a falon, hogy a résztvevők egyre tö b ­ b et ism erh essen ek meg a valóságból, illetv e tu d ato so d jék m eglevő n em leb ecsü len d ő v a ­ lóságism eretük. E hhez a m egism eréshez h ív ­ tu k segítségül az iro d alm at, a m űvészeteket, a term észettu d o m án y o k at. Csakhogy a „szellem ”, a m it az olv asó táb o r m á so d ik -h arm ad ik n a p já n k ie re sz te ttü n k a palackból — eg y re tö b b e t k ö v etelt tőlünk! Ön m a g u n k a t követelte. N em v o lt elég a r e ­ m ek k ö n y v tár, a m egfontolt program , a r a ­ cionális tudás, a p ed án s p éld am u tatás. T el­ jes szem élyiségünk m ozgósítására v o lt szük­ ség. F eln y íltak a g y erm ek ek b en a lelki zsilipek. Á rad t belő lü k rö v id é le tü k ezernyi b aja, b á ­ n ata. öröme, kétsége. V álaszt v árta k , ta n á ­ csot, eg y ü ttérzést — nagyon sokan csak m eg ­ h allg atást. Az első n ap o k g átlásai u tá n n em v o lt a p ro g ra m n ak egyetlen olyan té m ája sem, am e­ lyik m eg n e szó laltatta v o ln a a gyerekeket. És úgy, ahogyan m i v á rtu k , k ív á n tu k , re m é l­ tü k . N em m űelem zésre szám íto ttu n k , hanem a m ű v ek és a v aló ság közötti viszo n y felfe­ dezését rem éltü k . P on to san azt, a m it p ro d u ­ k áltak . �Ára d ta k a vallom ások családról, iskoláról, önm agukról, aztán visszatértek oda, ahonnan elin d u ltak , és összekapcsolódott, elvált, ú jra ta lálk o zo tt az irodalom , a m űvészet é le tü k ­ kel, g o n djaikkal. A n a p m in d e n ó rá já b a n eg y ü tt v o ltu n k a gyerekekkel. N yugtalanító k érd é seik re v á la ­ szoltunk, sa já t ta p a sz ta la ta in k és meggyőző­ d ésü n k felm u tatá sa m e lle tt kölcsönvettük írók, költők, tudósok, m űvészek tu d á sá t és érzelm eit. S zétszedtük és összeraktuk a v ilá ­ got, és szétszedettük és összerak attu k a g y ere­ kek k el is. É jjel pedig fo ly ta ttu k ugyanezt mi, feln ő ttek . M inden v é g re h a jto tt és v ég re h aj­ ta n d ó fela d ato t pedagógiai, m etodikai elem zéssel é rté k e ltü n k és te rv e ztü n k meg. P ro g ram u n k „tényanyaga” ezeken a beszélge­ tések en ötvöződött igazán eredm ényessé. Meg­ ta n u ltu n k mi is „olvasni” az o lvasótáborban: a g y erek ein k et „olvastuk”, hogy é rtsü k őket. H árom éve dolgozik eg y ü tt az olvasótá­ bor vezetősége, többen az előző kettőben is rész t vettek. S zervezésben, tervezésben, k i­ a la k u lt szokásaink, m ódszereink v annak, a v ég reh ajtás azonban állan d ó rugalm asságot követel, m erev fo rm á k a t n em a lk alm az h a­ tunk, hiszen nagyon sokszor a p illan a tn y i szituáció d ö n ti el a to v áb b h alad ás m ikéntjét. K özösen k ia lak íto tt p ro g ra m ja in k nem „szak m u n k ástan u ló i”, han em em beri lé p té­ kűek. Az olvasótáborok kulcsem berei v é g ü l­ is a kiscsoportvezetők, a mi három éves si­ k erso ro zatu n k is ra jtu k m úlott. K öltők, írók, m űvészek, pedagógusok, népm űvelők v á l­ lalk o ztak e rre a m u n k ára, de igazán csak az érezte a sik e rt — b árm ilyen széles k ö rű is­ m eretek k el rend elk ezett is —, aki nem ­ csak az irodalom m al, m űvészetekkel tu d o tt azonosulni, hanem a gyerekekkel is. K ét éve szakközépiskolai ta n u ló k k al bő­ v ü lt az olvasótábor résztvevőinek köre, de n em v áltoztak a gyerekek érzelm i igényei, nem v álto zo tt tudásszom juk és öröm ük ön­ m aguk képességeinek felism erésében. H árom év ta p asz talata i alap já n állíth a tju k , hogy a szak m u n k ás- és szakközépiskolai ta ­ n u ló k á ltalán o s m egítélése h ely telen ; és m indazok állásp o n tja, a k ik feloldozás t k e ­ resn ek az ered m én y telen ség ek ért — re n d k í­ vül kényelm es. M ert nem a cso n ttá szárad t szivacs hibája, h a nem ju th a t vízhez. M it je le n t a gyerekek szám ára az élet, s hogyan ütközik vagy ötvöződik ez azokkal a ta p asztalato k k al, am elyeket az o lvasótábor­ ban szereznek? A sz ak m u n k ástan u ló k é le tte re tágabb, m in t a szakközépiskolásoké: sz ám u k ra a család és a lakóközösség, az iskola és a m un k ah ely a lk o tja a m odellt. A szakközépiskolásoknak m u n k ah elyi ta p a sz ta la ta ik nincsenek, illetve m ásodlagosak, szám ukra az é lettap a szta lato k ­ n a k ezt a résziét felnőttközösségek vagy egyének közvetítik, így ezek a szakm unkástan u ló k étó l an n y ib an té rn e k el, hogy n em sa­ já t élm én y k én t kerü ln ek felszínre. A fizikai és szellem i m unka ily e n fa jta e l­ k ü lö n ítésében — és ebből fakadóan az „élet n em o lvasótábor” kijelentésben — k ét té ­ nyező já tsz ik közre erőteljesen. Az egyik: az iskolának m in t é le tü k szer­ ves részének m ás m ódja v a n a rra , hogy olyan m élységben te re m tse m eg az o k tatás (taní­ tás-tan u lá s) és a nevelés egyidejű h atásren d szerét, m in t a z olvasótábor. E nnek kö v et­ kezm énye, hogy a szám u k ra ism eretlent, a szellem i m u n k a eredm én y ek én t létrejövő ön­ m eg v alósítást egyszerinek, esetlegesnek, az élettő l táv o lin ak tekintik. A m ásik tényező: a szakm unkástanulók h á ­ rom negyed része — a szociológia tan ú ság a és a n ek ü n k elm ondott vallom ások sz erin t is — k én y szerp ály ára került, így a szak m á­ já h o z kapcsolódó fizikai m u n k a nem okoz sz ám á ra öröm et, d e nagyon sokszor je len t szenvedést, a legjobb esetben „csinálni csak kell v a la m it” jelleg ű beletörődést. A család, a m u n k ah ely , az iskola sok ese t­ ben m á sfa jta közösségi ta p asz talato k a t n y ú jt a gyerekeknek, m in t a z olvasótábor. „Egyik este, am ik o r ap u m e g in t részegen jö tt haza, kezdtem kifűzni a cipőjét, m in t m áskor. A k ­ kor belém rúgott. Én a k k o r nagyon sírtam ...” „Irtózatos, h a k iab áln ak . N álu n k is, h a a n ad rá g d ere k át elro n tju k . H a visszaszólunk h az ak ü ld en ek és h ián y zó t í rnak.” „Az egyik g yerek felo lv aso tt az újságból egy új e ljárást, a m e ster m eg azt m ondta, hogy ez n em igaz, m e rt ő m ég o ly an ró l nem is hallo tt. M eg h arag u d o tt nagyon a g yerek­ re .” „Nem tudom , szó lt-e az Ildi néni v alam it, hogy én a kiscsoportos foglalkozásokon m in ­ dig csak h allg attam . Jö v ő re ez m á r n em így lesz. Én meg sem m e re k szólalni, m e rt hogy­ h a v alam i ro sszat m o n d tam az iskolában, m in d já rt rá m k iá lto ttak . E zért m ég m indig félek.” „ . . . itt az o lv asó táb o rb an m in d en t m egm a­ g y ará zta k n ek ü n k , és b á rm i pro b lém a adó­ dott, rögtön m in d en tu d á su k k al seg ítettek n e­ künk. De ez az é le t te rü le te in nincsen így. N incs ki m egfogja a k ezü n k et és segítsen.” Ezekből a töredékes vallom ásokból is k ita ­ p in th a tó , hogy az olvasótáborok nagy é rd e ­ m e a d em o k ratik u s közösségek m e g terem té­ se. A jogok és kötelességek azonos m érték ű gyak o rlása ak tiv itá st, egym ás irá n ti felelős­ ség érzetet v á lt k i a gyerekekből. A v itak ész­ ség k ia lak u lása és fejlődése, az érv e k k o r­ re k t felso rak o ztatása m eg v álto ztatja az egy­ m ás k ö zt m egszokott h angnem et, eg y re in ­ kább k ia lak u l b en n ü k a m ásik m eg értésén ek igénye és a türelem . A k iscsoportokban szerveződő, k ialak u ló m ikroközösségek sohasem éln ek elszigetel­ ten, sohasem érezh ető a csoportok között egészségtelen riv alizálás vagy lekicsinylő m egkülönböztetés. I tt sen k ire sem k iá lta n ak rá, h a ro sszat m ond, itt a kiscsoportvezető is „b e v allja”, h a v a la m it nem tu d , de p él­ d á t m u ta t arra, hogy nem szabad belenyugod­ n u n k tévedéseinkbe. M ivel a kiscsoportok közösségi tu d a ta azo­ nos és erőteljes, term észetes tu la jd o n ság u k k á v álik a nyitottság, am ely a m akroközösség k ialak u lásá n ak alap feltéte le és lényege. Így jön lé tre a táb o ri közösség, am ely m egsokszo­ rozza a kiscsoportokban m eg élt pozitív k ö ­ zösségi élm ényeket. Idézzük ism ét a tá b o r lakóit! „Mi az a la tt a k ét h é t a la tt úgy éltü n k , ahogy a »p arad icso m b an « sem jobban. M int egy n agy család. H a v alak i örült, eg y ü tt ö rü l­ tünk vele, h a b úsult, mi is szom orúak le t­ tünk, d e v ig asztaltu k . És ez az ÉLETBEN nincs így. Á llítom , hogy az o lv asó táb o rb an az a la tt a rö p k e k é t h é t a la tt jobban össze­ kovácsolódtunk, m in t a z o sztály b an egy év a la tt.” „F őképpen a táb o ro n b elüli vezetők ad ták a legtöbbet, ak ik közelhoztak egym áshoz b e n ­ n ünk et. A b arátság o t, a sz erete te t a d tá k n e ­ k ü n k és ezzel ta n íto tta k m in k et. A zt hiszem a cé lja en n e k a tá b o rn a k nem is a n n y ira az ism eretek bővítése, h an em in k áb b az egy m ás­ hoz v aló közelség m egterem tése, vagyis az ezzel v aló ta n ítá s v o lt a cél.” F e lm e rü lh e t az a kérdés, hogy h a az o l­ vasótáb o ro k ism eretn y ú jtó szokásai, m ódsze­ rei, légköre, h an g u lata, érzelm i é le te en n y i­ r e elk ü lö n íth e tő és m eg k ü lönböztethető az á lta lu n k g y ak o ro lt és m egszokott, m égis sok­ szor nagybetűvel ír t életétől, a k k o r szab ad -e így csinálni. N em k ellen e-e jo b b an kö zelíte­ ni a m indennapokhoz, nem k ellen e-e inkább edzeni a gyerekeket, hogy biflázni tu d jan ak , hogy el tu d já k tű rn i felnőttközösségeink rossz szo k ásait: az in trik á t, a hatalo m v ág y at, a közönyt, a k érk ed ő butaság o t? V alóban! Így is fel le h etn e oldani a k e t­ tős kötést! Csakhogy é le tü n k g y ak o rla tátó l eltérő ek az elveink, és szeren csén k re g y e r­ m ek ein k igényeit m ég elv ein k éltetik . E zért is h a so n lítják össze a z élete t az o lv asó táb o r­ ral, m e rt úgy érzik, hogy m indaz, a m it k ét h é t a la tt m egéltek, szebb m in t eddigi életü k , m e rt érzelm ekben, tu d ásb an g y arap o d tak , é le tm in tá t, családm odellt, tá rsa d a lm i közös­ ségekre kötelező n o rm á k a t fedeztek fel. M indezt m egfogalm azzák a tá b o r u tá n o tt­ honról k ü ld ö tt leveleikben. ..A táb o rb an tozott bennem . got. R ájöttem , és az irodalo m nagyon sok m in d e n m eg v ál­ Más szem m el nézem a v ilá ­ hogy m it je le n t a m űvészet szám om ra.” „T öbbet tudok, m in t azelőtt. Jo b b an é rd e ­ keln ek József A ttila versei. De n em csak az övé, m ás költőé is. N éha úgy érzem , hogy én is szeretn ék k ö ltő lenni. N em azért, hogy híres legyek. N em is tudom m ié rt.” „B eléptem a z irodalm i szín p ad b a is, m e rt úgy érzem , képes vagyok én is a rra , hogy úgy elő ad jak v alam it, hogy aki m egnézi az elő­ ad á su n k a t, m egértse, hogy m it a k a rtu n k m ű ­ so ru n k k al kifejezni.” „Úgy érzem , több v an bennem , m in t am it ed d ig k ihoztak belőlem , s ez m eghatározza életem egész folyását. E lü ltették bennem a többre, jo b b ra, a szebbre való törekvés p a ­ lá n tá it, s azt hiszem , én soha nem leh etek elég ed ett em b er.” S o k an v an n a k a m egértők, befogadók és továbbgondoló k, olyanok, ak ik jól lá tjá k , hogy az o lv asó táb o r csak része, kiegészítője az életn ek , különbözőségeit ütköztetik, d e m egérzik a közelítés lehetőségeit is: „ . . . a z é le t nem olvasótábor, ezt m indenki tu d ja. N em olyan könnyű és öröm teli. Az o lv asó tá­ b o r csak kikapcsolódás, az élet viszont tele v an nehézségekkel, ak ad ály o k k al. A táb o r kiegészíti azt, a m it m ásk o r nem tu d n á n k e l­ é rn i.” „Sajnos, igaz. AZ ÉLET NEM OLVASÓ­ TÁBOR. V alóban nem , de te h etü n k érte , hogy h aso n lítso n .” É letük — életü n k — m e g v álto ztatásán ak igénye, a z olvasótábori m in táh o z való köze­ lítés leh etőségeinek felism erése az é le t és az o lv asó táb o r élm én y ein ek különbözőségeiből fakad. Az o lv asó táb o rb an az ak tív m u n k a öröm ­ fo rrás, önkifejezés, az önm egvalósítás p o ten ­ ciája. A feln ő ttek és a gyerekek k ap cso lata az ideális szülő-gyerm ek, n ev e lő -tan u ló p a r t­ n erk ap cso lat. A gyerekközösségben m in d en k i eg y en ran ­ gú: a m ásik ért, önm agáért, a közösségért fe­ lelős egyén. M indezek ered m én y ek én t boldogan fedezik föl önm agukban a v áltozásokat, s g ondolnak a rra , hogy az élete t (családot, lakóhelyi kö­ zösséget, iskolát, m un k ah ely et) valah o g y ily en n é kellen e fo rm áln i: „V ajon az életb en el le h et-e képzelni egy olv asó táb o rt, am ik o r m a jd m in d en h o l egyform án, eg y üttérzésben, a h ib á k a t n em félrelökve, h an e m m egoldva fognak élni az em b erek ? A m ikor m in d en k i fogja egym ás kezét, úgy, ahogy mi a k ö r­ tá n cb an ?” „Az é le t nem olvasótábor... d e nem á ll m eg itt a m ondat, h an e m fo ly tató d ik : hogyha n em is ilyen szépen és jól, d e alak ítsu k az é le tü n k e t hasonlóvá. Igaz, a hasonlóság tá ­ v o li, d e a közöm bösségből kevesebb kell. V a­ lahogy az életb en is jobban kéne egym áshoz közelíteni, és a szem beütközéseknél (am iből nagyon sok van) h ely tálln i, és bizony nagyon sok m in d e n t elviselni. N em feladni, h an em m egoldást ta láln i, h a ez lehetséges.” Szabó Ernőné 7 �N ó g rád m eg y e sz ellem i k u ltú r á já t elem ző d o k u m e n tu m o k , ta n á c s k o z á s o k , k iú ju ló h e ly i v i­ t á k té m á ja a m ű v é sz e ti é let h e ly z e te , m in ő ség e . L eg u tó b b a m e g y e i n a p ila p h a s á b ja in lefo ly t eszm e c se re t á r ta fel is m é te lte n az e te rü le te n é rz é k e lh e tő g o n d o k a t. A sz er­ k e sz tő sé g ü n k h ö z é rk e z e tt a lá b b i k é t írá s b iz o n y sá g a s z e rin t — le g a lá b b is a b e n n ü k é r in te tt ze n e i élet v o n a tk o z á s á b a n — k ev és p ro b lé m a m e g o ld ó e lm o z d u lá s tö r té n t az u tó b b i id ő b en . A zért is b o c s á tju k O lv asó in k elé m in d k e ttő t (T ó th C sab a sz e rz ő n k é é t a — b á r v á z la to s — á t ­ te k in té s ig é n y e o k á n k ü lö n ö se n v itá r a in g e rlő n e k ta r tv a ) , h o g y e sz ű k e b b á g a z a to n b e lü l le ­ h e tsé g e s és sz ü k sé g e s te e n d ő k fe lra jz o lá s á h o z n y ilv á n o s fó ru m o t te r e m ts ü n k . (A s zerk .) Zenei életünk kis tükre Zenei életü n k á tte k in tő elem zése is adott tenm észetszerű k ritik a i szem pontokat, eze­ ken tú l m égis h ag y ’ hivatkozzam a r r a a két k onkrét apropóra, m ely végül is írásra s a r k a llt! M ásfél évvel ezelő tt a m egyei nap ilap h a ­ sá b ja in „Tűnődés a m űvészetek tám o g a­ tá s á ró l” cím m el v ita za jlo tt a helyi m ecé­ n áló gyakorlatról. É lénk, szenvedélyes h a n ­ gú hozzászólások jelezték a té m a a k tu a li­ tá sá t, a m egoldást kereső szándékot. V a­ jo n m á sfé l esztendőnyi távolságból m eny­ nyit, m it őrzött meg ak tu alitásá b ó l a v ita — leszű k ítve m ost itt a m űvészetek tám o g a­ tá sán a k p ro blém akörét a zeneire. A Muzsika cím ű folyóirat h a sá b ja in , S za­ bó H elga cikke nyom án, széles körű v ita bo n tak ozott ki az általán o s iskolai én e k ­ zene ta n ítá s gondjairól. A „T orzulások a kodályi zenei nevelés általán o s iskolai a l­ k alm az ásá b an ” cím et viselő Szabó H elga-re­ fe rá tu m problém afelvetései tá g ab b té rb e n is érvényesek, hiszen következm ényei — többek között — az a m a tő r kóruszenei m ozgalm at is károsan befolyásolják. (Kór u s k u l t úr á nk ) C élszerű te h á t m in d já rt az alap o k n ál: az ének-zenei n ev e lő -o k tató tevékenységnél kez­ deni. K öztudott, hogy M agyarországon — a m űvészeti nevelés részeként — az ének­ zenei nevelő m unka céltu d ato san felép ített ren d sz ert képez: az óvodai nevelés, az á lta ­ lános és középfokú iskolák, az ének-zenei tag o zatú általán o s iskolák és gim názium ok, v a la m in t a k ite rje d t zeneiskolai intézm ényhálózat. Az á ltalán o s és középiskolai ének-zenei n ev elést itt m ost csupán egyetlen szem szög­ ből, a k ó ru sk u ltú rá n k jö v ő jé t m egalapozó fela d ato k a t te k in tv e érintem . Az „Éneklő ifjú sá g” és m ás te rü le ti k ó rusbem utatók szo­ m orú tap asztalata, hogy általán o s iskolai kó­ ru sa in k tevékenysége n em folyam atos. S zak ­ em b erh ián n y a l is m agyarázható, ám sokkal in k á b b szem léleti fogyatékosságnak tu d h a tó b e a kórusnevelő m u n k án ak ez a fogyaté­ kossága. Az iskolai kórus legtöbbször csu­ pán a helyi négy-öt rendezvény kiszolgá­ lá sá ra szerveződik, és h a csak ezt az igényt tá m asztja az iskolavezetés és é n e k ta n á r az é n e k k a rra l szem ben, ebből n y ilv án nem lesz k órusépítés. Az első „ro stá n ” így kiesnek azok a z iskolák, ahol eleve nincs, vagy csak alkalm i é n e k k a r m űködik; a m ásodik szűrőnél azok, am elyekben a többé-kevésbé ren d szeresen m űködő kórusok belső m u n k á­ já n a k eredendő fogyatékosságai, a szakveze­ tés h iá n y a vagy igénytelensége „h a tn a k ”. Az „á llv a m a ra d ó ” é n e k k aro k szám a, ahol ugyanis rendszeres és a kórusvezető k v a litá ­ sá n a k m egfelelő színvonalú m u n k a folyik, igen csekély. K ét-h á ro m kórusunk üti m eg a z t a m ércét, am it országos szin tn ek nevez­ nek, és am itől még m indig leg aláb b egy k lasszissal előbb v a n n a k a legjobbak. A kö­ zép isk olákban sem sokkal kedvezőbb a kép, (az egyetlen k iv étel a Bolyai G im názium , ah o l m in teg y évtizede m egalapozott kóru s­ m u n k a és zenei nevelés folyik, éveken k e ­ resz tü l kiválóan szerepeltek az országos ze­ n ei m űveltségi versenyeken, és a le á n y k a r az egyetlen, hazai v iszonylatban is szám on t a r ­ to tt m egyei középiskolai kórusunk), b á r az e lm ú lt években v alam ely est ja v u lt a helyzet, a gim názium okban, szakközépiskolákban és a szakm unkásképző intézetek b en eg y a rán t 8 tö rté n tek kezdem ényezések, s ez különösen a szakközépiskolák és szakm unkásképzők esetéb en fontos, ahol a z ének-zenei nevelés ta n te rv b e n nem szerepel. F eln ő ttk ó ru sain k fogyatékosságairól, az u tá n p ó tlá s g o n d jairó l szólva, term észetesen nem szabad m egfeledkeznünk az alsó- és k ö ­ zépfokú iskolák k órusnevelő m u n k á já n a k h i­ ányosságairól, hiszen az itt ta p asz talh ató p ro b lém ák to v ábbgyűrűznek, k ih a tn a k a feln ő ttk ó ru so k tevékenységére. A hol nincs m eg az alapozó, általán o s és középiskolai kóru sn ev elő h á tté r, o tt term észetesen n em jö ­ het lé tre — vagy csak n agy erőfeszítés á rá n — felnőttkórus. Ilyen értelem b en te k in th e tő fe h é r fo ltn ak Pásztó, N agybátony, Rétság, K isterenye, ah o l évek ó ta k ép telen ek a fel­ n ő ttk ó ru s létesítési-m űködési feltéte leit m eg­ terem ten i. S okkal összetettebb a gond S al­ g ó tarján esetében, ah o l a jelen tő s ip ari h á t­ té r és m u n k á sk u ltu rális hagyom ányok e l­ len ére sincs színvonalas feln ő tt m u n k ásk ó ­ rus, a B ányász fé rfik a r u tán p ó tlási, szerep ­ lési nehézségei ism ertek, a kohászati üze­ m e k , az üveggyárak, a ZIM és a fiatalab b üzem ek sem k ü lö n -k ü lö n , sem közösen nem p ró b álk o zn ak k ó ru st szervezni. Nem csoda hát, hogy a g y ak o rta em leg etett trad íció in k ellenére, m a n em ren d elk ezü n k egyetlen olyan m u n k ásk ó ru ssal sem , am ely a z o rszá­ gos élv o n alb a sorolható. (Zeneoktatás, hangszeres kultúra) A k é tirá n y ú zeneiskolai n evelő-m űvelő pro g ram céljai: eg y részt a szakzenészu tá n p ó tlás biztosítása (azaz a zenei p á ly á ra készülők felkészítése), m ásrészt az ún. köz­ m űvelődési funkcióból következő feladatok (am atő r zenei m ozgalom tám ogatása, u tá n ­ p ó tlá sá n ak biztosítása, a fiatalo k zenét sze­ rető , értő, m űvelő em b erré nevelése). Az e l­ ső funkció célja világos — a h iv atáso s ze­ nészu tán p ó tlás n evelése —, ennek a k ö v etel­ m én y n ek á lta lá b a n m eg is felelnek az isko­ lák. (Sőt, a zenepedagógussal szem ben tá ­ m a szto tt vezetői követelm ény sz erin t g y ak ­ r a n az egyetlen o b jek tív m érce, hogy h ány n ö v en d ék ét v ették fel m agasabb zenei in ­ tézm ényekbe, h o lo tt a zenei p á ly á ra készülök legfeljeb b az összlétszám öt százalék át t e ­ szik ki.) A m ásodik funkcióból eredő fel­ adato k lényege viszont n em egyértelm ű, ta r ­ ta lm a kidolgozatlan. T ehát, a zenei p á ly á ra n em készülő zeneis­ kolai ta n u ló k a t n evelő-m űvelő g y ak o rla t v ita th a tó . N em elégíti ki ő k et az, a m it a ze­ n eisk o la ad h at, zenei érd ek lő d ésü k és ízlé­ sük g y ak ra n n em ad e k v át a h iv atalo s ta n ­ anyaggal. E m ia tt gyakori a zenei t a nu lm á ­ nyok m egszakítása. T ek in tettel a rra , hogy a zeneiskolai o k ta ­ tás n é h á n y alap v ető d o k u m e n tu m a (ren d ­ ta rtás, általán o s és szakfelügyeleti ú tm u ­ ta tó stb.) tö b b éves v ajú d ás e llen é re sem jö tt a világ ra, nagyobb helyi önállóságot és kezdem ényezőkészséget feltételez a m egyei és fen n ta rtó i fela d ato k a t ellátó tan ácso k r é ­ széről, d e m in d en ek elő tt a zeneiskolák v e­ zetőitől, ta n testü leteitő l. N yilvánvaló, hogy a m a tő r képzésen n em d ilettán s, ille tv e la i­ kus zenészképzést, h an e m a zenei p ály ára nem készülő, zen ét ta n u ló fiatalo k hangsze­ res és elm életi m ű v eltség g y arap ító n ev elését é rtjü k . E n n ek so rán bizonyos szín v o n a­ lon képessé v á ln a k a han g szeren játszan i (elsősorban s a já t öröm ükre), és így m in t t á ­ m ogató közönség ak tiv iz álh a tó k lehetnek. M ás m egközelítésből: a g y erm ek és az ifjú, a töm egkom m unikációs eszközök és Szűkebb k ö rnyezete (család, b a rá ti kör), v a la m in t egyéni érd ek lő d ése folytán — az iskolai ének-zenei képzés „d a c á ra ” — érzelm ileg sokkal szorosabb szálak k al k ö tődik olyan ze­ n efajtákhoz, am elyek nem ta lá lh a tó k a zene­ iskola falai között: a szórakoztató, illetv e könnyűzenéről van szó, v agy ahogy a m in ­ d en n ap i szó h aszn álatb an ism e rt: a beat-, pop-, ro c k z e n é rő l.. . (M ár csu p án zárójelben em lítem meg, hogy a zeneiskolai tan an y ag o n k ív ü l rek ed t a k rea tív zenei készségeket k i­ bontó-fejlesztő jazz és a hangszeres népzene is.) V ajon kikre, m ely intézm ényre h á ru l (há­ ru lh a t) a feszítő felad ato k m egoldása je le n ­ legi közm űvelődési és m ű vészetoktatási in ­ tézm é n y stru k tú rán k b a n ? H a a zeneiskola h ely ét-szerep ét k eressük k u ltu rá lis intézm ény- és tevékenységrendsze­ rü n k b en , m in d en k ép p en a település vagy te ­ rü le t zenei életén ek fókuszában ta lá lh a tju k meg. Szükséges teh át, hogy a zeneiskola ne egyszerűen csak h ely t ad jo n a zeneiskolán k ív ü li hangv ersen y ek n ek , zenei esem én y ek ­ nek, h an em a hangszeres és k órusm uzsika alk o tó m ű h ely e legyen, m ag áb a in te g rálv a m in d a z t a tevékenységet, am i zenei nevelési és közm űvelődési téren az ad o tt településen (területen) létezik. M eggyőződésem, hogy ez a fela d at a zeneiskoláknak hosszú távon nem egyszerűen p resztízskérdés lesz, han em lé t­ feltételük. H angszeres k u ltú rá n k a t a m egyei szim fo­ n ikusok, egy k am araz en e k ar és öt fúvószene­ k a r rep rez en tá lja . A szim fonikus zen ek ar azonban p éld áu l a filh arm ó n iai szereplése­ ken k ív ü l viszonylag kevés koncertezési h e­ ly et és lehetőséget tu d h a t m ag áén ak ; s en ­ n ek egyfelől anyagi, tech n ik ai oka v an : r e n d ­ k ív ü l költséges a zen ek ar szállítása, a m ű ­ velődési h á z állap o ta, nagysága, színpadi m é­ re te ritk á n felel meg a fogadás k rité riu m a i­ nak . A m ásik az ún. m ű so rp o litik ai aggály: a k o n certek et meg k ell előznie az illető te le p ü ­ lésen eg y fajta so k rétű érzelm i és é r ­ telm i felkészítésnek, elfo g ad tatn i, k u l­ tu rá lis szü kség letté ten n i olyan ze­ nei esem ényt, am in ek sem m ilyen (zenei) előzm énye nincs. További á ltalán o s jellegű tech n ik ai p roblém a, hogy a n y á r a szabadtéri m egoldás révén nagyobb lehetőséget ad h at, viszont a klasszikus n y árid ő a zen ek arn ál is pihenőidő, vakáció. A ztán : a n ag ybátonyi v o ­ nós k am araz en e k ar m é re tén é l fogva is jo b ­ ban m ozgatható, szerepléseik részben felk é­ rése k teljesítése, m á srészt önszervező m un k a eredm ényei. A fúvószenekarok lé té t m eg h a­ táro zó és jö v ő jé t veszélyeztető problém a, hogy egyik zeneiskolánk sem re n d e l­ k ezik teljes rézfúvós tan szak k al (tan ári fel­ té telek hiánya) — így az tá n b eláth a tó időn belül n em v á rh a tó olyan szám szerű és szín ­ v o n alú u tán p ó tlás, am i ezeknek az eg y ü tte­ sek n ek a létszám g o n d ját m egoldhatná. (Köz­ tu d o tt, hogy fúvós zenészeink szívesen k ise­ g ítik egy m ást — é rte m ez a la tt a ze n ek a ro ­ k a t —, m égis e re tn e k a gondolatfelvetés, hogy egy színvonalas városi fú vószenekar a Kohász és B ányász fú v ó sain ak fúziójából le ­ hetséges (?), s m ég in k á b b ez a helyzet B a­ la ssag y a rm at és Szécsény esetében!! A fen n ­ ta rtó szerv ek fig yelm ére és m eg értésére apellálok, am ik o r á llá sp o n tju k felü lv izs­ g á la tá t kérem .) (H angversenyélet, zen ei ism eretterjesztés) Zenészek és n ép m ű v elő k szájából g yakran elhangzó panasz, hogy N ógrád m egyében nincs szám ottevő közönsége a kom oly zené­ nek, egy-egy h an g v e rsen y re v alósággal tobo­ rozni k ell a hallgatóságot, a filh arm ó n iai k o n certek en is jóval több az e la d o tt b érle­ te k szám a, m in t a tényleges közönség. S, hogy v ajo n m ennyiben h ely tálló ez a panasz, és h a igen, hol k eresen d ő k a h ib á k fo rrásai, o k a i...? F ilh arm ó n iai k o n certelláto ttság u n k szű­ kösségének és a m egfelelő h angversenyközön­ ség h iá n y án a k ism eretéb en p arad o x u l hat, �hogy iskoláink, m űvelődési o tth o n a in k nem szerveznek ún. h angverseny-előkészítő fog­ lalk o záso k at (bár, tudom , v an n a k kivételek — s tiszte let e nagyon keveseknek). V ita t­ h a ta tla n ugyanis, hogy az élő koncertet, a legjobb m inőségű gépzene — sztereo- vagy k v ad ro fo n -felv étel — sem póto lh atja. A köz­ v etlen k o n ta k tu s zenész (kórus, zenekar, szó­ lista) és közönség között m eghatározó, m e rt k ö lcsö n h atásu k b an az elhangzó m ű egyszeri és m e g ism é te lh e te tle n : ehhez a kölcsönha­ tásh o z viszont m in d k é t kom p o n en sre — jó m u zsik u sokra és é rtő h allg ató ság ra — egy­ a r á n t szükség van. A lap jaib an téves te h á t az a szem lélet, hogy a felad ato k így eloszt­ h ató k : a m uzsikusok (zenetanárok) fela d ata csupán az, hogy hangversenyeken k özrem ű­ ködjenek, hiszen a népm űvelők úgyis a r r a valók, hogy biztosítsák a p ublikum ot! L ég­ v á ra k a t ép ítü n k , am ik o r a közönségnevelést felcseréljük a közönségfogással, am ikor a z t hisszük, hogy em berek becsalogatása — „m ajd m egszokja” jelszóval — b á rm it is m egoldhat. Szükség v an olyan, h an g v erse­ n y ek e t m egelőző foglalkozásokra, ahol m ag­ nón vagy lem ezjátszón m eg szó laltath ató az élő k o n cert zenei anyaga, ahol — a részt­ vevők felkészültségéhez m é rten — a zene­ m ű v e k értelm ezésére, elem zésére so r k e­ rü lh e t. És ah o l a k á r az is m agy arázh ató , hogy a tö b b tételes zenem ű szü n eteib en a z é rt n e tap so lju n k , m e rt m eg szak ítju k a zene fo ly am atát, n e m pedig illik — n em illik kérdése. Ez term észetesen é n e k -z e n e ta n á ro k és népm űvelők, v a la m in t intézm ények (m ű­ velődési központ, zenei k ö n y v tár, zeneiskola, á ltalán o s és középfokú iskolák) összehan­ golt m u n k á já t feltételezi. Ism e rt tény, hogy a filh a rm ó n ia-k o n ce rte k szám át te k in tv e N ógrád m egye, m essze le­ szakad v a, az utolsó hely en áll. Ezen a h ely ­ zeten az O rszágos F ilh arm ó n ia segítségére csak ak k o r sz ám íth atu n k , h a m eg terem tjü k ennek a közönségfeltételeit. K özbülső és h i­ án y p ó tló m egoldásként, egy-egy akció ere­ jéig, m egyei egy ü ttesein k és zeneiskolai ta ­ n á ra in k szóló- és k am arak o n c ertje i k ín á l­ koznak. A közm űvelődési szolgáltatási prog­ ra m zenei része és az „élő zen ét a falusi is­ k o lá k n ak ” akció jó lehetőség (a kom olyzene szo lg áltatásán túl) a rra , hogy a zenei n ev e­ lés-m űvelés ism eretterjesztő és n ép szerű sítő felad atai is érv én y esü ljen ek . (Szórakoztató zene) A szórakoztató m űvészet tá rsa d alm i m eg ­ ítélése a z t a tu d a ti álla p o to t tükrözi, am i az au tonóm (magas) és szó rak o ztató (közhasz­ n álatú ) k u ltú ra tö rtén elm ileg k ia la k u lt k e t­ tészak íto ttság áb ó l következik. E nnek tu d ati fölszám olása sem látszik kisebb és rö v id eb b tá v ú felad atn ak , m in t a k ét k u ltú ra közötti szakadék m egszüntetése. A szó rak o ztatás a közm űvelődés in teg rán s része, de a g y ak o r­ la tb an , a közm űvelődési in tézm én y ek m in ­ den n ap o s tevékenységében ez m ég nem m u ­ tatkozik. A szórakoztató k u ltú ra , s z ű k e b b é rte le m ­ ben a szórakoztató zene, m ű velődéspolitikai m egítélése nem ked v ezett a m ű faj szín v o n al­ beli fejlődésének. M egtűrt m ű faj lévén e szakm a m ű velőinek (a szórakoztató zenészek) intézm ényes k épzése-továbbképzése az o rszá­ gos g y ak o rlatb ó l hián y zo tt! Je len leg az O rszágos S zórakoztatózenei K özpont stúdiói lá tjá k el a képzés, a kateg ó riaszerző és -ja v ító vizsg á­ r a való felkészítés felad atát. M egyénkben m ásodik éve m űködik stú d ió v en d é g ta n áro k ­ k a l, igaz, en n ek h atása a szórakoztató zené­ szek szakképzettségi szin tjén még n em m é r­ hető. Ebben a szakm ában, ahol A, B, C k ateg ó riás és „ideiglenes engedély” m in ő sí­ tések van n ak , a v en d ég látó ip ari egységekben dolgozó zenészek m in teg y 63 százalék a n em ren d elk ezik k ateg ó riáv al, csupán ideiglenes reg iszterrel, a k épzett m uzsikusok között is m indössze egy „Á ”-k ateg ó riás zenész dolgo­ zik a m egyében. A h atv an a s év ek b en elszap o ro d o tt b e a t­ zen ek aro k — m elyek a m űvelődési házak tán cm u latsá g ain szo lg áltattak zen ét — szá­ m a a h etv en es évek m ásodik felé re erősen lecsökkent. N em a tán c szokása. d iv a tja sz ű n t meg, h an em az élő zen ét szo ríto tta ki a gépzene, a disco. A jelenleg szórványosan m űködő egy ü ttesek egyike sem ren d elk ezik hivatásos ORI vagy OSZK m űködési en g e­ déllyel. A szórakozóhelyek (étterm ek, presszók) zen eszo lg áltatásait h allg atv a g y ak ra n visz­ sz a té rő kérdések a következők. K iket, m ilyen réte g ek e t és m ennyiben szó rak o ztat ez a zene (ez színvonalbeli, d e ízlésbeli k érdés is)? V a­ lódi vagy v élt igényeket elég ít-e ki ez a f a j­ ta zenei g y ak o rla t? B eszélh etü n k -e igény­ sz in trő l? L ehet-e igényük a sokszor alk o h o l­ tól befolyásolt jelen lev ő k n e k ? És a te rü le t g azd áit v ajon m ilyen szem pontok vezérlik, n y ilv án az an y ag iak o n tú l? É rd e k ü k -e a színvonalas, m ű fajilag választékos, igényes zeneszolgáltatás, — vagy csak a fogyasztás m é rték e? N incs-e ebben a szem léletben jó a d a g közöm bösség, cinikusság, önám ítás és m ások becsap ása? M iért nem b ír el ez a te rü le t k o n k u rre n c iá t? Az igénytelenség k ö rü lb ásty áz ta m ű faj sem m i a ffin itá st nem m u ta t m ás ze n efajták ­ k a l; pl. a jazz-zenével, a reneszánsz, vagy klasszikus k am aram u zsik áv al. T anulni le­ h e t és kell a korábbi századok ze n ek u ltú rá­ jából, ah o l a szó rak o ztató funkció te rm é ­ szetes része volt a m űnek, a zenem űvészet­ nek. (Mecenatúra, sajtó) Zenei te rü le te n a tám ogatási g y ak o rla t tö b b ré tű b b a társm ű v észetek én él: je le n tk e ­ zik a zen eisk o lák n ál (hangszervásárlások, technikai berendezések beszerzése fo rm á já ­ ban), a m a tő r eg y ü tteseknél (kórusok, zen ek a­ ro k egyszeri és folyam atos tám o g atásk én t), a ze n etan áro k továbbk ép zésén ek m egoldásában. Á m h a zenéről v an szó, á lta lá b a n a zeneiskola, hangszeres és énekes eg y ü ttesek köré cso p o rto ­ su ln a k a fe n n ta rtá s-tá m o g a tá s k érd é sei: sok­ k al tö b b gondot fo rd ítan a k a z in tézm én y i, üzem i eg y ü ttesek létesítésére, fe n n ta rtá sá ra (m elyekkel jelesebb ü n n ep ek en re p re z e n tá l­ h atu n k ), m inthogy m ag át a zenei nev elő ­ m űvelő fo ly am ato t m egtervezzék és eszkö­ 9 �zeikkel ezt tám ogassák. A k ét város tanácsa a közelm últban tá rg y a lta a m űvészeti élet h ely zetérő l szóló előterjesztést. Az anyagból is kid erül, hogy a fen n ta rtó -m ű k ö d tető fel­ ad a to n kívül (és egy-egy akción túl) nincs m ég a m e ce n atú rán a k m egfelelően k ia lak u lt g y ak o rlata. A szakszervezetek m ecénáló szerepe ko­ rá b b a n két sark alato s kérdésnél is fölm erü lt: 1. á lta lá b a n a m u n káskórusok helyzete k a p ­ csán — külön figyelem m el a sa lg ó tarján i üzem ek részéről ta p asz talh ató érdek telen ség ­ r e ; 2. a fúvószenekarok kapcsán — a K o­ h ász és B ányász ze n ek ar esetleges fúzió­ já ró l szólva. (Ez utóbbi elsősorban ko o rd i­ náló, meggyőző felad ato k at jelent, m elyek­ ben a p a rtik u lá ris érdekek h á tté rb e szorítása az egyes szakszervezeteknél ag itatív m un k át kíván.) Z enem űvészetünk állam i tám ogatási g y a­ k o rla tá n a k ja v ítá sa m ellett a gazdasági és tá rsa d alm i szervektől, szervezetektől szám on k é rh e tő nagyobb m űvészetpolitikai érzék en y ­ ség, hatékonyabb kezdem ényező, koordináló és tám ogató m ecen atú ra. M ikor zenei életü n k p eriférik u s volta ke­ r ü l szóba, a sajtó v al kapcsolatos h iányérzet is az elsők között szerepel. A z elem ző m unka n élk ü l is leszű rh ető általánosság, hogy hiányzik a jelen tősebb koncertekről, bem utató k ró l r e n d ­ szeres érdem i elem zést elvégző k ritik a i igényű publikáció. A zenei tá rg y ú írások nagy része k ish ír, zenei esem ények bejelentése tá jék o z ta tó céllal, és az esem ényt köve­ tő en pedig á lta lá b a n m éltató , erősen túlzó, szu b jek tív h an g o t m egütő, ta rta lm á b a n m ély­ ségek nélküli m unkák je len n ek meg. (És vég ü l) A m ece n atú rán a k m eg kell ta lá ln i azokat a tám ogatási fo rm á k at és eszközöket, a m e­ Egy d a lo s p a rla m e n t ürügyén 1980. jú n iu s 14-én S alg ó ta rján b a n a KÓTA (K órusok O rszágos Tanácsa) m egyei bizott­ ság án ak kezdem ényezésére ren d e ztü k meg feln ő tt k ó rusaink d alo sp arlam en tjét, m elyre m eg h ív ást k ap o tt m inden é rd e k elt kórus k a r­ nagya, a kórustagok, a fe n n ta rtó szervek képviselői, a m egye k ó ru séletét irán y ító szak- és nem szakem berek, az ifjúsági szer­ vezetek. M ivel azonban a m egh ív ásra so­ k an nem jö tte k el, lehangoló té n y k én t kell m eg állapítanunk, hogy kevesek szívügye az am atő r m ozgalom e nagyon fontos területe. M indez p aradox m ódon végül m égis a p a r­ lam en t összehívásának időszerűségét igazol­ ja. Ő szintén szem be kell nézni te h á t azzal a ténnyel, hogy N ógrád k órusélete n em n e ­ vezhető éppen virágzónak (sajnos, m á r ré g ­ ó ta nem ). A hetvenes évek elejétől stagnál, de h a szigorúbbak vagyunk, azt is m ond­ h atju k , hogy — b á r n em egyenletesen, de — h an y atló te n d en c iát m utat. E so ro k at olvasva bizonyára bárki é rv e l­ het azzal, hogy k ó ru sain k különböző o rszá­ gos fórum okon k ap tak , n em is egyszer, k i­ váló m inősítést, nógrádi kórusok is szere­ peln ek a M agyar R ádió Kóruspódium, ille t­ v e É neklő ifjúság adásaiban. Ez persze igaz. M égis tény, hogy N ógrádban egy olyan kó­ ru s sincs, am ellyel b á tra n k iá llh a tn á n k (szó szerint) ország-világ elé, rep rez en tá lv a m e­ gyénk k ó ruséletét. A debreceni nem zetközi k ó ru sv ersen y ek tö rté n eté b en (az idén k i­ lencedszer ren d ezték meg, s m iu tán k é t­ év e n k én t kerü l e rre sor, am i 18 év) m ég nógrádi kórus részv ételét nem ö rö k ítette m eg a k rónika. Az idei v ersen y friss é l­ m ényével a fülem ben állíth a to m , hogy j e ­ lenlegi k ó ru sain k közül bizony egy sem le tt v o ln a képes tisztes helytállásra. Igaz, Nóg­ 10 lyek a csírá já b an m eglevő zenei alk o tó m u n k á t és tudom ányos tevékenységet fel­ k a ro ljá k és további fela d ato k ra in sp irálják , hiszen éln ek N ógrád m egyében zeneszerzők, am biciózus fia ta l előadóm űvészek, zen etu d o m á­ nyos igényű m u n k á k is szü lettek m egyénkben (elég, h a Réti Z o ltá n R ózsavölgyi-m onográ­ fiá já ra és N agy Z oltán népzenei fü zeteire utalok). További szem élyes ösztönzésre van te h á t szükség. O lyan fa jta zenei alk o tó m ű ­ hely m u n k a k ia la k ítá sá ra , am ely rév én a ze­ netudom ány, a zenét szerző és azt előadó m űvészek egym ást ösztönző-segítő tev é­ kenysége eg y m ásra és o tth o n ra talál. Zenei közm űvelődésünk ú j form ái (a zenei köny v tárak , Ifjú Z en eb arát klubok, a b ein ­ duló jazzoktatás, a kóruszenei és popzenek a ri [m űveltségi] táborok, országos rézfú v ó s­ találk o zó és továbbképzés, a hangszeres n ép ­ zene m űvelése irá n ti igény kielég ítésén ek le ­ hetőségei) m in d -m in d m ag u k b an hordozzák an n a k a lehetőségét, hogy ze n ek u ltú rán k gazdagodó eszköz- és fo rm a tá rá b ó l színvo­ nalas, ta rta lm a s és pezsgő zenei é le te t te ­ rem tsü n k . (Utoljára) Az ad o tt te rü lete n ilyen vagy olyan fele­ lősséggel tevékenykedőket, m e rt azonosulásuk olyko r m é rté k e t m eghaladó, s m e rt a „pozí­ ciós k ere tek e n ” átem elk ed n i ritk á n ad ódik lehetőségük, nem egyszer keríti h atalm áb a a „b ezártság ” érzése, vezérlik őket ilyen „szűkkeblű” szem pontok. Tóth Csaba rá d b a n nincs zenem űvészeti szakközépisko­ la, zenem űvészeti főiskola, d e m ég ta n á r­ képző, tanítóképző főiskola sem (egyetlen főiskolánk p ro filjáb a pedig nem ta rto zik be­ le a zene), d e v an ének-zenei általán o s is­ kolánk, v a n három zeneiskolánk —, az idei debreceni v erseny egyik d íja zo ttja épp egy zeneiskolai és a résztvevők többsége a szó szoros értelm éb en a m a tő r kórus volt. (Félre­ érté s n e essék, n em a d ebreceni versenyen való rész v éte lt ta rto m egyetlen reális é rté k ­ m érő n ek — n em is vagyok v ersenypárti.) Legégetőbb g o n d , hogy kevés a fe ln őttk ó ­ rus m egyénkben (ifjúsági sem so k ): nincs kóru sa P ásztónak, R étságnak, K isterenyének, N agybátonynak. F eln ő tt én e k k arain k elö re­ gednek. (Kivétel, legalábbis tendenciában, a balassag y arm ati Á FÉSZ-kórus.) Súlyos p ro b ­ lém a a vegyes k aro k férfiszó lam ain ak fog­ h íja ssá g a; a n ag y m ú ltú sa lg ó ta rjá n i b á ­ n yász fé rfik a r halódik, szak m u n k ásk ép ző in k és szakközépiskoláink többségében nincs kórus, általán o s isk o láin k közül m ég olyan h elyeken is, ahol szakos ellátás v an , h ián y zik a fo­ lyam atos k ó ru sm u n k a, általán o s isk o láin k kó­ ru sa ib a n alig lá tn i fiúkat, a középiskolai kórusok zöme is leán y k ar. Nincs a m egy én k ­ ben igazán közönsége a kórusm uzsik ána.k. Nem m egoldott az id ő n k én t szín v o n alb an k i­ em elkedő k ó ru sain k m enedzselése. A fe l­ n őttk ó ru so k b an éneklők tá rsa d alm i m eg íté­ lése (erkölcsi elism erése) nem egyértelm ű. K ó ru sain k p ro p ag álására, szakm ailag igé­ nyes k ritik á k m eg jelen tetésére — és eg y ál­ ta lá n zenei életü n k k el érd em b en foglalkozni — a m egyei sajtó, m egfelelő szak em b er h i­ án yáb an , képtelen. A z eddigiekből k id erü lt, hogy feln ő ttk ó ru ­ sa in k h ely zetét n em le h et elszigetelten vizs­ gálni. Zenei (sőt á lta lá b a n k u ltu rá lis) éle­ tü n k egészében kell azt szem lélni, eseten ­ k én t országos ten d en c iák a t is figyelem be venni. R e fré n k én t visszatérő g o ndolat p éld áu l az u tán p ó tlás, a fia ta lítá s kérdése. (M iért k el­ le tt m eg v árn i a v észh aran g o t? M iért nem fig y eltü n k od a k o ráb b a n ? M iért ju to ttu n k oda, hogy m egoldást, úgy tű n ik , csak ra d i­ k ális m ódszerek eredm ényeznek?) Igazán színvonalas fe ln ő ttk ó ru s-k u ltú ra csak széles töm egbázissal bíró, színvonalas ifjúsági k ó ru sk u ltú rá ra ép ü lh et. Az a 17— 18 éves fiatal, a k it nem „fertő zö tt” m eg a ze­ ne, n em fog egycsapásra én ek lő em b erré v álni. A lényeg te h á t az, hogy erős á lta lá ­ nos iskolai kórusm ozgalom ra é p ü lh e t a k ö ­ zépfokú intézm ények k ó ru sélete és e r r e a felnőtteké. És m ost nem a szokásos „passzte ch n ik a” következik! A felelősség m egosz­ lik. K odály Z oltán sz e rin t (de sokszor idézik, d e kevesen értik !) a gyerm ek zenei nevelése k ilenc h ó n ap p al születése elő tt kezdődik, d e m ég in k á b b az an y a születése e lő tt kilenc h ónappal. A g y erm ek első felelős „pedagógu­ sa” a szülő. A szülők esetleges v étségét h ely ­ rehozza az óvoda. Egész ze n eo k tatásu n k leg­ kieg y en sú ly o zo ttab b , legszínvonalasabb az óvodában. Nem véletlen. Az óvónői szakkö­ zép isk o láb a és óvónőképző in tézetek b e csak sikeres zenei felvételivel le h et b ejutni. Az első törés az általán o s iskolák alsó t a ­ g o zatáb an következik be. 1975 ó ta ta n ító k é p ­ zőinkben m egszűnt a zenei alkalm assági vizsga és (most tessék fig y e ln i!) m ég az én ek szakkollégium ot végző h allg ató k n ak sem k ell zenei alk alm asság i v izsgát ten n iü k . A m ásodik törés az általán o s iskola felső tag o zatáb an tap asztalh ató . N ógrád m egyében a szakos ellátás a z összes tá rg y a t figyelem ­ b e véve én ek-zenéből a legrosszabb. Pedig a felső tagozat, h a n em is m in d en t, de hoz­ záértő pedagógusok irá n y ítá sá v a l so k at pó­ to lh atn a. K épzeljék el, hogy egy g yereket alsó tagozatban egy z e n é tle n tan ító , felső tag o zatb an egy képesítés n élk ü li nevelő ta ­ n ít zenére. E zután vagy középiskolás lesz, �v ag y ne m. H a nem , zenei nevelése befejező­ d ö tt. Ennyi ugyanis a gim n azisták és óvó­ nőképző szakközépiskolásaink ará n y a, a k ik m ég részesülnek zenei ok tatásb an . A szak­ m u nkásképző intézetekben, szakközépiskolák­ b an (a továb b tan u ló k nyolcvan százaléka) sem m ilyen zenei képzés nincs. F ia ta lja in k tú lnyom ó részének zenei ízlése nem alap o ­ zódik m eg tizennégy éves k o rára. H ogyan is tu d n á n a k eligazodni a rádió, a televízió, a lem ezcégek zenei döm pin gjé b e n ? Így ju tu n k oda, hogy sokuk kizárólagos zenei tá p lálék a kom m ersz, érté k telen , d u rv a m uzsika. Az e lm ú lt években sik e rü lt ugyan, n éhány szak­ m unkásképző intézetet és szakközépiskolát az O rszágos F ilh arm ó n ia v érk e rin g é séb e b e­ vonni. Ez azonban önm agában k e v é s ... Ilyen k ö rü lm én y ek között aztán szü leth et-e szín­ v o nalas ifjúsági k ó ru sk u ltú ra ? V an itt azo n b an m á s problém a is. A m e ­ gyének 121 általán o s iskolája van. A szakos ellátás ének-zenéből 63,6 százalékos. T ehát 121 iskolából kb. n y olcvanban van én e k -ze­ n e szakos pedagógus. V an a m egyének 80 á ltalán o s iskolai kóru sa? N incsen. (Pedig n éh á n y nem szakos kolléga is vezet kórust.) A z É neklő ifjúság 1980. évi h an g v ersen y e­ in húsz általán o s és középiskolai kórus v ett részt. Ebből h a t középiskolai kóru s; a sal­ g ó ta rján i M ártíro k úti Á ltalános Iskola egy­ m ag a négy k ó ru st á llíto tt ki — te h á t m a ­ ra d tíz kórus. E hhez nem kell kom m entár. De m é g is... K evés m egyénkben a zeneileg és pedagógiailag igazán jól k ép zett karnagy. É vente k ét-h á ro m fia ta l k e rü l ki a ta n á r ­ képző főiskolák ének-zene tanszékeiről. Jó részük „ e ltű n ik ”. M egint a képzés m inősé­ g ét kifogásolom ? A zt is, meg m ást is. Pa r ­ l a me n tü n k ö n ép p egy, a szakm ától távol eső résztvevő m e d itá lt hozzászólásában azon, hogy v ajo n mi, szakem berek m in d e n t jó l csin álu n k -e ? Bizony szükséges az önvizsgá­ lódás. A kóruszenét hallg ató n ak v an ideje m egfigyelni, hogy az énekes éli-e a zenét, s h a úgy lá tja , hogy nem , ak k o r ő is u n a t­ kozik. S ha unatkozik, elveszítjük, m in t kö­ zönséget, és elveszítjük, m in t leendő k ó ru s­ tagot. M inden gyakorló k arn a g y n ak szüksé­ ges az időnkénti szakm ai felfrissülés. A ta ­ n árk ép ző főiskolák (eltérő színvonalú é n e k ­ zen e tanszékekkel) nem m o n d h a tjá k el, hogy a dip lo m a kész karv ezető t is jelent. A z a la p ­ képzés m egtörténik, de, aki kom olyan a k a r k ó ru sm ű vészettel foglalkozni, a n n a k bizony to v áb b kell képeznie maglát. M egvannak en ­ nek is a fó ru m a i: a N épm űvelési In tézet fel­ sőfokú k arnagyi tan fo ly am át (1 plusz 3 év) eddig négyen végezték el a m egyéből (ket­ tő közülük m á r nem N ógrádban dolgozik!), jelen leg öten ta n u ln ak e tanfolyam on (m ind sa lg ó tarján iak !). A zaz: b á r nincs országos sta tisz tik a a kezem ben, gyanítom m égis (e ta n fo ly am népszerűségét ism erve), hogy Nóg­ rá d a résztv ev ő k szám át te k in tv e a sereg­ h a jtó k között v a n ... A továbbképzési k ab i­ n et is te re m t lehetőséget a továbbképzésre: az idei évben olyan neves szakem bert si­ k e rü lt m eg n y ern iü k az ügynek, m in t Ug­ rin Gábor. Az igazság k ed v é ért szólni kell olyan p ro b ­ lém ák ró l is, am elyekben a szakm a vétlen, h a úgy tetszik, am elyeknek ki v an szolgál­ ta tv a. K orunk a m a tő r m űvészeti m ozgalm á­ ró l hibás, to rz k ép et k apunk, ha tö rté n e lm i­ etlen m ódon, csupán a szám szerű ad a to k at v etjü k össze m ondjuk a harm incas, vagy a k á r ötvenes, h a tv a n a s évek a m a tő r m ozgal­ m ával. A tá rsad alm i, politikai, gazdasági v áltozások új életform át, é le tv ite lt ala k íto t­ ta k ki. E nnek következtében m egváltozott az a m a tő r m ozgalom funkciója, stru k tú rá ja , jellege. A m ozgalom jö v ő jé t te k in tv e szá­ m olni kell azzal a ténnyel, hogy tá rs a d a l­ m u n k figyelm e, e re je elsősorban, gazdasági g o n d ja in k m egoldására összpontosul. P a rla ­ m en tü n k hozzászólói részben a m egváltozott kö rü lm ényekben lá tjá k p ro b lém áin k gyöke­ rét. V alam ik o r a szabad idő értelm es eltö l­ tésén ek szinte egyetlen fórum ai vo ltak az ö ntevékeny m űvészeti csoportok, m a m eg­ n ő tt a v álaszték (könyvtárak, színház, mozi, hangverseny, rádió, televízió, sport, telek, szórakozóhelyek stb.). V alószínű felgyorsult é le tritm u su n k k a l m agy arázh ató , hogy sza­ bad id e jü k et legtöbben otthon, családi k ö r­ ben sz eretik eltö lten i. A jó, vagy n em jó m un k ah ely i k o llek tív ák o n k ív ü l n em v ág y a­ koznak m ás em beri közösségekbe. Ennek v izsg álata a szociológia gondja, de úgy é r ­ zem, v a n b en n e igazság. És veszély is, lévén a m i em b ereszm én y ü n k a közösségi em ber. E gyik hozzászóló m o n d ta el, hogy k ó ru s­ tag ság a k im o n d o ttan h átrá n y o s helyzetbe hozza m u n k ah ely én . S bizony, a k ó ru sm u n ­ k a (társad alm i m unka!) id ő n k én t k ik é ré se­ k e t is jelen t, tá v o lm a ra d á st a term eléstő l, a m un kahelytől, a m it nem m in d en m u n k a h e­ lyi vezető „néz jó szem m el” — és m eg le­ het, n ek i is igaza van. (M indezek a te n d en ­ ciák persze nem n ó grádi specialitások.) N éh án y szót m ég a közönségről. Bizony egyre g y akoribb jelenség, hogy k ó ru sain k egym ásn ak én ekelnek. M eggyőződésem, hogy ennek egyik alap v ető oka a m egfelelő p ro ­ p ag an d a h ián y a. És persze a színvonal, h i­ szen a színvonal és a közönség kö lcsö n h a­ tá sb an v an n ak . M anapság, am ik o r o ly’ k ö n y ­ nyen le h et m ag as színvonalú zenéhez hozzá­ ju tn i, n eh é z dolguk v an az a m a tő r k ó ru so k ­ nak. A m a szinte kizárólagos h an g v ersen y en kív ü l te h á t k eresn i k ellen e olyan fo rm ák at, te re m te n i olyan k ö rülm ényeket, am ely ek a közönséggel szorosabb k o n ta k tu st e re d m é­ nyeznek, am ire a tán cm ű v észet te rü leté n jó példa a táncház. N éhány szót még az irá n y ítá sró l. Öt év ­ re visszam enően o lv astam á t azo k at a d o ­ k u m en tu m o k at, am elyek az a m a tő r m ű v é­ szeti m ozgalm akkal, ezen belül én e k k ari m ozg alm u n k hely zetév el foglalkoznak. A helyzetelem zésekből k id erü l, hogy m űvészeti é letü n k irán y ító i ism erik a valós helyzetet, zenei é letü n k m ennyiségi és m inőségi m u ta ­ tói te ttre sa rk alln ak . A fela d ato k k itű zése azon b an m eg m arad a „fokozott g ondot kell fo rd íta n i”, „á lta lá b an haték o n y ab b seg ítség et k ell n y ú jta n i”, „átfogó, elem ző v izsg álato t kell in d íta n i” stb. általán o sság o k n ál. 1980 elején a la k u lt ú jjá a m egyei K ÓTA, a z a tá rsa d a lm i szervezet, m ely a r r a h iv a ­ to tt, hogy összefogja m in d azo k at, a k ik józan ésszel, a k ik n em m in d ig józan ésszel, de m eg szállo ttk én t teh etn ek , te n n i a k a rn a k ze­ nei m ű v e ltsé g ü n k szín v o n alán ak em eléséért. Úgy legyen! Rozgonyi István 11 �Tények, te rve k‚ várakozások Beszélgetés Dr. Horváth Istvánnal, a Nógrád megyei Múzeumok Igazgatóságának vezetőjével — S a lg ó ta rjá n ró l sz ó lv a sz in te k ö te le s sé g s z e rű e n h iv a tk o z u n k a m egye­ s z é k h e ly p é ld á t te re m tő e n n a g y s z e rű v á ro sé p íté s z e ti e re d m é n y e ire . Mi, a k ik ,,b e la k tu k ,, az új v á ro s k ö z p o n t és la k ó n e g y e d e k k ö z é p ü le te it, jó l is m e rjü k , m e r t m e g ta p a s z ta ltu k (tá rg y u n k h o z ra g a sz k o d v a em líte m itt é p p e n ezek e t) az ú j m ű v elő d ési k ö z p o n t, az új film sz ín h á z , az új m e g y e i k ö n y v tá r ily e s f a jta e r é n y e it és fo g y a té k o ss á g a it. S v á r tu k tü re lm e tle n ü l a tu d o m á so m s z e rin t M a­ g y a ro rs z á g o n é v tiz e d e k ó ta először, k ife je z e tte n m ú z e u m c é ljá r a te r v e z e tt és te tő a lá h o z o tt lé te s ítm é n y á ta d á s á t.. . — V alóban, e z t m egelőzően M agyarországon legutóbb a D ebrece­ ni D éry M úzeum é p ü le té t terv ezték kifejezetten m ú zeu m szám ára, v alam ik o r a század húszas éveiben. Persze, n e feledkezzünk m eg a sokkal közelebbi példáról, a balassag y arm ati Palóc M úzeum ról sem . am ely szin tén „eredeti re n d e lte té sű ” : tekin tély es su m m á t te tt k i a helyi közadakozás, am i az állam i tám ogatással egy ü tt lehetővé te tte ép ítésének m egkezdését, b á r a z I. v ilág h áb o rú vih aro s évei m eg le­ hetősen k ésleltették a tényleges birto k b av étel időpontját. T ek in tettel a rra , hogy ú j m úzeum i ép ü lettel kapcsolatos ta p a sz ­ ta la ta in k n e m túlságosan gazdagok, s hogy alig n éh án y h ó n ap ja d o l­ gozunk a jelenlegi k ö rülm ények között, elsőso rb an rem én y ein k v a n ­ n a k a rra , hogy az első időszak kedvező ta p a sz ta la ta i hosszú távon is különösen kedvezőek m a ra d n ak . — A s a lg ó ta rjá n i új lé te s ítm é n y — N ó g rád i S á n d o r n e v é t v iseli. — ,,L é­ te s ü lé s e ” v á lto z a tla n u l h a g y ja , n e tá n á tr e n d e z i- e a m e g y ei m ú z e u m i k iá llító h e ly e k ,,te m a tik u s t é r k é p é t” ? — E m lítést érdem lő válto zást sem m iképpen nem jelen t. Közp o n ti intézm ényeink gyűjtő, feldolgozó, k iá llító és közm űvelő te v é ­ kenysége to v á b b ra is a k o ráb b a n k ia la k u lt gyakorlatihoz igazodik. A b alassag y arm ati Palóc M úzeum felad atk ö re a palóc etn o g rá fia (ki­ feje ze tte n nem m egyei h a tá ro k k a l zárva le az érdeklődést), a b a ­ lassag y arm ati tö rté n eti kérdések vizsgálata. A szécsényi K ubinyi F e­ ren c M úzeum, am ely 1975-től m űködik eredm ényesen, a régészet, a m egyei közép- és újk o ri tö rté n e t tá rg y k ö rév e l foglalkozik. A salgó­ ta rjá n i intézm ény a le g ú jab b kori tö rté n eti m uzeológia o tth o n a, tú l a m ű v elődéstörténeti, iro dalom történeti, m űvészettö rtén eti érté k ek g y ű jtése is feladatuk. Első k iá llítása in k so rán ezekre is figyelem m el v o ltu n k ; n ap jain k b a n a M unkásélet Nógrádban a X I X —X X . század­ ban cím et viselő tö rtén eti, v alam in t a Salgótarjáni üveg, a Nógrádi k é p ző m ű vé sze k cím ű kiállításo k tek in th e tő k meg. — A h e ly i m ú z e u m — a m e ly e g y b e n a m ú z e u m o k m e g y e i k ö z p o n tja is — a k o rá b b i sz ű k ö s a d o tts á g o k u tá n lá tv á n y o s a n és k ö v e te lő en g a z d a g íto tta a k itá ru lk o z á s , a tö m e g k a p c s o la tte re m té s le h e tő sé g e it. K ik re , m ily e n eszk ö zö k , fo rm á k m o z g ó sítá sa ré v é n sz á m íto to k a kö zeli és tá v o li jö v ő b e n ? — E rre a k é rd é sre csak a k k o r a d h a to k pontos választ, h a az é r ­ deklő d őket és érd e k eltség ü n k e t alk alm ila g k é t sz fé rá ra osztom . Így az tá n először is a rró l kell szólnom , hogy a szó gazdag és so k rétű ta r ­ ta lm á n a k m egfelelő m úzeum S alg ó ta rján b a n eddig n em m ű k ö d ö tt — így nem beszélgetünk an n a k töm eges h aszn á latá v al k ap cso latb an k ia la k u lt szokásról sem . Ilyen m ódon te h á t nem feled k ezh etü n k m eg a rró l a k ritik u s időszakról (többek m ellett), a m it a m ásfél évtizede felép ü lt m egyei m űvelődési k ö zpontnak k ellett á té ln ie addig, m íg végül is k ia la k u lt a látogatók elfogadó és elfogadható v iselk ed és- és sz o k á sre n d je .. . A zaz: egy á lta lu n k ugyan tu d a to sa n szerv ezett és irán y íto tt, d e sem m iképpen n em napokon belül ered m én y re vezető fo ly am attal szám olunk, m ely n ek so rán (foglalkozás, életk o r, é rd e k ­ lődés, stb. szerint) d iffe re n c iá lt lehetőségeket ép ítü n k ki és így é rtő és tám ogató látogatók köre a la k u lh a t ki. M indezek pontos kidolgo­ zásában a v o lu n ta rista m eggondolatlanság ellenében a reá lis k ö rü l­ te k in té s t te k in tjü k vezérelvünknek. 12 Ezzel egyidőben és hangsúlyozott felelősséggel tö rek szü n k a rra , hogy g y ű jtem én y ein k feldolgozottsági fo k át a tudom ányos igények kielég ítésére a lk alm assá tegyük. F ela d atu n k ez ü g y b e n : a g y ű jtem én y rendszerezésének, feldolgozásának, k arto n o zásán ak gyorsítása e tev é­ kenységhez szükséges sz ak k ö n y v tá r célzatos építésének továbbfoly­ ta tása. Így ju tu n k el a közm űvelődési in d íték ú közönségkapcsolat­ te re m té s szán d ék átó l a m ag asab b ren d ű , érd e m ib b k o n tak tu so k leh e­ tőségéig, am ik o r is m ú z eu m b a rá t körök, m ű v észetp árto ló körök, é rd e k ­ lődési körök m e g alak ítására gondolha tu n k... „H egym enetben” azo n ­ b an m á r a főállású m u n k a tá rsa k tevékenységén a la p u ló tudom ányos m u n k a teljes feltételein ek k iép ítését is el kell végeznünk. Ez u tó b b i­ n ak eg y ik szervezeti k e re te a szin te a nap o k b an m e g ala k u lt m ú z eu ­ mi tudom ányos tanács, m ely kettős felad ato t kísérel m eg ellátn i: egyrészt a m egyében élő a tö rté n ettu d o m án y b an k u tató , feldolgozó és közlő készségű szem élyeket k ív á n ja m ozgósítani, m ásrészt — m int tá rsa d alm i e rő — az a szándéka, hogy vélem ényezze a m úzeum i sz er­ v ezet k eretei között folyó tudom ányos m u n k á t: a k ét szem pont alk o tó eg y ü ttlé te rév én legyen m ag ja egy form ációnak, a m it közhasznúan m ű h ely n ek nevezünk. — Z á rsz a v a id k ö v e tk e z ő k é rd é s e m e t e lő z té k m eg, p o n to sa b b a n egy k é r d é s ­ so rt. S a jn á la to s a n g y a k r a n m u ta tu n k a r r a h a jla n d ó s á g o t, h o g y b á rm e ly , k e d ­ v ező tá r g y i fe lté te le k k ö z ö tt m ű k ö d ő in té z m é n y t (p u sz tá n e n n e k o k á n . és m e r t első d le g es te v é k e n y s é g é t — o k ta t, n ev el, p u b lik á l stb . — te rv s z e rű e n , r e n d e lte té s s z e rű e n v ég zi), k ö rv o n a la z a tla n m e g g o n d o lá so k sz e rin t, sz ellem i é le tü n k m ű h e ly é n e k titu lá lju n k . H o g y a n v é le k e d sz ezt te k in tv e m e g y é n k t u ­ d o m á n y o s éle té rő l, fe jle sz té s é n e k le h e tő s é g e irő l. S v é g ü l: m ily e n n e k lá to d a m ú z e u m i sz e rv e z e te n b e lü l — ú j k ö rü lm é n y e k k ö z ö tt — eg y n e m p r o v in c iá ­ lis é rte le m b e n v e tt a lk o tó m ű h e ly k ia la k ítá s á n a k e s é ly e it? — Ha p ro fá n n a k tű n ik is a példa, érv én y esn ek tek in tem , ha a r r a em lék eztetek : egy su szterm ű h ely m űködéséhez is illő az aláb b i h á rom feltétel jelen léte : a sz ak m á ját elism e rten é rtő m ester, a m u n ­ kavégzéshez kellő szerszám ok, v a la m in t (de h angsúlyosan legfon­ tosabbként), hogy a k eresetten igényes m u n k a vev ő re találjo n . Nos, am i ezt illeti, fő állású mú zeológusaink ö t-tíz éves szakm ai g y ak o rla tta l rendelkező, helyi szü letésű fiatalo k . Elsőgenerációs é r ­ telm iségiek a k ik sz ám á ra — előfeltevésem is v o lt ez, de szem élyes ta p asz talato m is erő síti bennem a m eggyőződést — a vissza- és elő­ rete k in té s e g y a rá n t am bicionáló forrás. Igényes tevékenységükhöz szükséges eszközeink azonban m a még n em m in d en b en kielégítőek — m o n d h a tn i: kezdetlegesnek tek in th ető k . Azaz, hiányoznak a z a lk a l­ m atos szerszám ok, s a beszerzés lehetőségei igencsak k o rláto zo ttak . T u­ dom ásul kell v en n ü n k : a z intézm ény, a m u n k a társa k is p ály áju k kez­ d etén álln ak . Ezt lá tv a k ell a fela d ato k a t m egszabnunk, és e n n e k k övetkezm ényeivel k ell szám olnunk, am ik o r k u ta tó m u n k á n k „fo­ g y asztó in ak ” m ennyiségére, m inőségére hivatkozunk. M indezek figyelem bevételével — m o n d ja m így: m indezek elle­ n ére — sem le h e t m ás célunk, m int, hogy eleve nem provinciális ér­ téket te re m tő m u n k á t k ív á n ju n k el m agunktól. E nnek form ai b iz­ to síték a lehet, hogy országos k u ta tási te rv e k részesei vagyunk, elvi biztosítéka, hogy ered m én y ein k jo g o sítsan ak fel a z „országban o tt­ h o n ” m e g érd em e lt jó érzésére. E n n y it h á t h ázu n k tá já r ó l.. . Ami a m egyei tudom ányos élet köz­ állap o tait, leh ető ség eit illeti, szem élyes ta p a sz ta la ta im a la p já n is m o n d h ato m : kevésbé le h ete k elégedett. A szám ításb a v eh ető in téz­ m én y ek nagyobb része első fokon napi p rak tik u s k ív án alm ak n ak igyek­ szik m a m ég eleg et tenni. Ami n em te k in th e tő term észetellen esn ek m in d ­ addig, míg ez a tevékenység nem k elti a teljesség lá tsz atá t, vagy am íg k ü lső és belső k én y szerk ép zetek h a tá s á ra a h iv atali teendők nem g áto ljá k az összérdek sz erin ti m ag asa b b m inőségű felad ato k e l­ lá tá sá t. Szám os in tézm én y ü n k tá rg y i-te ch n ik ai felkészültsége rem é n y t­ keltő ugyanis, s szem élyi állo m á n y felkészültségét sincs m ódom m eg ­ kérdőjelezni. E lvekhez igazodó, tu d a to s és különböző sz in te k et á t ­ tek in tő szervezettség szükségére hivatkozom , h a v árak o zásaim v a n ­ n a k a m egyei tudom ányos életet, a m egyei alk o tó m ű h ely ek et illetően. — K ö szö n ö m a b eszélg etést. K. V. M. �Keresztes József E m beröltőkön‚ korokon á t Depressziós nyaram Megint az eső s előtte az a félelmetes morgás mosléksárga sötét Lehettem volna láplakó halász-pákász zsombék tudója nyers halat nyárson sütegető magyar tatár török német elől bújó lehettem volna pásztor zsíros gubában tinót titkon leütő csikós ménet űző karikást rittyentgető lesunyt fejű szláv faeke után ballagó szép szomorú szemű asszonyomat idegenektől bújtató lehettem volna Látod? Ezt é rd e m e lte d talán jég letört fejű dáliák sáros pipacsok Látod? Ezt érdemelted. Ezt a sikoltó feszítsd meg-et. Ezt a fuldokló sírást, lábadról leverő ütést. (A melledet szorító görcsöt.) és a búza földre simulva összeborzolt kalásszal futások a szemetet sodró aszfalt-folyón És most feküdj: légszomjjal, sápadtan, nyeldesve torkodban az „üvegcserepet”. — ingekbe tapadó gőzölgő testek a buszon Kint zápor van. Kis buborékok úsznak a vízén. sírás kívül és belül nem tudom a nyelvem magyar őseim sokat szenvedett alja-nép között kereshetők akik ú g y nőttek százados fák alatt emberöltőkön korokon át kiirthatatlanul mint a fű vagy a bogáncs Philoktétesz Íme hát házamból kiragadtok akik korábban megtagadtatok szükségtek van rám mert csak általam magasodtok legyen hát a szem a cél a szerszám s a néző töltse be rendelését 13 �Fábián István Erő Psalmus‚ 1980 a pupilla kicsike koporsó ma született kisbaba első-utolsó sohanapja álcafordulattal, résekhez szorított szemekkel elgyere! cinezett kürtödet hozzad, vele részeg spinkók trombitáljanak, kacagással, savanyú borokkal lépdelj gellért hordót dobáló sziklafalán, hóhérok harsonázzanak ide, talán harsogó fehérek vagyunk mi is. az elítéltek meg nem neveztetnek úgy sem, villants reánk arctalanokra petárda-fényt: mézeskalácstükörben lássuk magunk s ha már ilyen egyedül vagyunk, karácsony gyertyáit hagyd a tenyerünkre égni! erős aki a szemét összehúzza szembogarát aki elapasztja erős akibe nem harapnak erős aki nyugodtan alhat a pupilla kicsi koporsó Illum ináció Eső után ebgondolat? Íme, ragyog fölöttünk ákombák jel. Micsoda vereségekig ügyeskedünk, a halált dédelgeti okos kezünk, likőrös mulatságba érkezünk, álldogálunk meszelt falaknál. Kicsodák vagyunk, kérdezzük, de fölemel kacagás s aztán leejt, ah, rózsafodorral csikland a vér már, nevetni de jó, de jó! Kicsodák vagyunk? mi vagyunk a lámpás szívűek? a vakság világít ujjainkon. vad és csöndes akarattal lopjuk magunk, körömig fehér szorítással ragaszkodunk a szerelemhez: mirákulum ez, amit könyörtelenül felmutatunk. Lássák! lássanak, akik a Mi időnket kezdték, s most fekete madarakként fogódznak a város gerincén, utcákon lobognak kanmacska-vággyal nyújtózva éjszakai égre: bámul a Hold a volt-erőn. Hol vannak a hűségesek? Anyánk kihurcolt, ártatlanokat: ártsunk! Miértünk bronzból szakadó lobogók zuhannak, fehér toronyból zuhog valami zene: novemberrel rontott tavasz. És nem szakad fel bennünk az ének. Miféle igéket tudunk? víz ütése, kövek fordulása, ember hallgatása, ember kuporgása, rádium bomlása, fogak romlása, vér akadása, kedvesem testét egy liter borért megveszem, magam nevettető vereségekig osztom. Mi lennénk a lámpás szívűek? magunk nevetséges magányig kaszaboljuk: akaratunk csontig nehéz kupoláiba bárki behatolhat, denaturált álomban áznak sebeink, korán plakáttá feszítjük sejtéseinket, íme, magunk is plakátnyi arabeszkek kimeszelt falon. Címer itt, aki nem kell. Miféle szavakat tudunk? hétfő hajnalig félfordulaton elakadt gépek, skizoid körök és elliptikus csudák néma rendszeréből végre kiemelni a vonatkozássá bontott jelentéseket. Nem verset írni, de írni. Nézd! ablakcsörrenéssel köszöntenek a fényes napok. 14 �Matyikó Sebestyén József Katona Judit K ö tö zö tte n ‚ az őszben Testam entum Vérzik a Nap, e lyukas sisak, mohácsi-ősz madárkiáltás-ege — tejelő tehén tőgye csupa vér: csont, cserép közt fecskék teteme. Rőzserakásnak fényes lobogót!? Operett-tantermes házaink! S a vasútpart — véres kard a vas —, rókabukfences kerítésein betározva a sötét. Üti az időt gally-szűrük üszkén lengő nyájkolomp. Betömött kutak keresztje, válla — Besztercei-kék szilvakoszorú: befelé cukrosodom! Fák könnye buggyan, fölveszi csontkemény ingét a világ, takarja, óvja védtelen szendergő, újszülött fiát. Fagyok árbócán csillag ül, kék csöndet lép a béke most, lebbenő függönyök mögül gyermekszem mécsese lobog. Elér a csontkezű id ő Cinkékkel kelek, hű sereggel, feketedek sötét egekkel, világosodom kelő nappal, tusakodom szárnyas szavakkal. Viaskodom erős igékkel, harcolok sárkány-fényességgel, csontkezű idő nyúl utánam s beroppantja lét-csigaházam. Alatta hordozom halálom, cipelem fénylő mészkő-házam, gond horzsol, néha bánt a fény is, de lakom ház-hazám azért is. Virrasztók Ösvényre fut a gyom. Az estikék kék szoknyája még meglebben, ahogy becsukódnak a kerti kiskapuk. Már csönd tapintja szűk szobák szemét. Mint olvasón, az időn: kéz szemez, tárgyak közül felrebbenti az árnyat. Nem súg vissza sötétben száj a szájnak. Sehogy se jó. A kar s láb nehezebb. Szakadt nyakláncként titkon könny gurul. Forgolódnak. Az óra percet üt s mert senki sem jön, kis asszonyfejük csak tartogatják. Ébren, szótlanul. 15 �Szombathy Viktor A kóristáné karácsonya Édesanyám lesim ította a vacsora i abroszt. A kenyérm orzsá­ kat Ancsa szórta le a kékcsíkos vászonról a veranda lépcsején; Ancsa, aki tanulóban volt nálunk, s ha kedvez neki a szerencse, innen fog férjhez m enni. Furcsa esték voltak ezek, pillogva vib­ rá lta k a hideg csillagok s a Szinyec fenyői felől mégis hópam a­ to k at kerg etett a szél. Apám rá g y ú jto tt a Szultán cigarettára, s elővette az újságot, esti m ulatságát. S zeretett volna kiolvasni belőle fizetésem elést, de csak parlam enti ex-lex fenyegetett a boszniai háború. W ekerlében nem nagyon bízott már. Édesanyám visszatette a lám pát az asztalra, az üvegbúra m indig m uzsikása n csörrent ilyenkor. — Szigetinét m eghívom karácsony m ásodnapjára uzsonná­ ra — ü lt le kézim unkája mellé. Szecessziós íriszek, lánglila tulipánok, hullám zó szőlőindák virágzottak ki u jja i alól. Apám fölpillantott W ekerle mögül: ― A k ó ristánét? — kérdezte. — Azt. Nagyon sajnálom m indegyiket ilyen egyedül, számkivetetten ezekben a vidám ünnepekben. A színigazgatónak könnyű, bemegy a városba, disznótorba hívták. És Thurzó M ar­ got, a prim adonna és a kom ikus és a bonviván, meg a szubrett, valam ennyi előkészítette m ár m agának a boldog ünnepeket. De ezek a kóristák, ahogy nekitám aszkodnak a kulisszáknak, ezek rég nem éltek meg csillagos karácsonyt. Legalább egyiküket meghívom, ezt a Szigetinét, ennek kisfia is van, rendes asszony. Ha nincs jelenése, horgol. — A te dolgod — lapozott át apám Ju sth G yulára —, en­ gem nem zavartok. Ism ered legalább? Anyám kezéből újabb sziromlevél p a tta n t ki. — Nem. A C igányszerelem ben hárm ójuk közül a bal oldalon áll kék selyem ben, az a szomorúszemű asszony, néha rekedtes a hangja, am ikor m egiram lik a szél az öltöző felől. Az u ra nincs vele, valahol a nagyvilágban bolyong, azt m ondja a súgó. Ma­ ga mos, m aga főz, talán nem is színésznő, hanem polgárasszony, úgy állt be csak szerencsét próbálni. — A súgó? — suhogtatta meg az újságot apám egy láth a­ tatlan pénzügym iniszter fölött, m ert még m indig W ekerlével bajlódott. — Szigetiné — m osolygott édesanyám m egbocsátón —, a kóristáné! Gondolom, szerzek neki egy jó napot. A Bródy Sán­ dor M edikusát adják, ebben nincs szerepe. A M edikus h allatára kissé m egborzongtam . Tegnapelőtt, am ikor az apró, barnabársony-ruhás Szigeti gyerek bevonszolt k ettő n k et a falnak döntött kulisszák közé, elsőül a m edikus sár­ gásfehér papíroscsontváza zizegett elénk, s teljes hosszában rán k ­ dőlt. Visítva ro h an tunk ki a nagyvendéglőből. A Szigeti gyerek csúfolkodva üvöltött. És most ezzel a Szigeti gyerekkel lesz találkozásunk. Édesanyám ilyen volt. A színigazgatóné előkelősködése hi­ degen hagyta, a prim adonna lenge kalandja az állatorvossal nem érdekelte, a bonviván széptevésein nevetett. Csak sugalm azni szerette volna a Színpártoló Egyesület elnökének, az állom ás­ főnöknek, hogy ne csak a gárda előkelőit jutalm azza m ajd an , ha a három hetes évad lezárul, hanem juttasson a h átrá b b állók­ nak is. A szegényebbjének, a m egviseltebbjének, akik három ru h áv al já rjá k a havas falvakat és az álom ban ringó városká­ k a t itt, a hegyek alatt, s e három rend toalett egyképpen alkal­ m as a Heidelbergi diákok végjelenetéhez, m int a Víg özvegy kórusához, de igézetes és pom pázatos a Cigányszerelem hez is, hogy a Peleskei nótáriusról ne is beszéljünk. A virágokat szeret­ te édesanyám , és a szegény em berek okoztak gondot neki. A nyám m ásnap a hentes küszöbén szólította meg a m űvész­ nőt, ketten alk u d tak egy rózsás kis m alacra, de Szigetiné csak a felét ak a rta megvenni. A m eghívást finom, társasági m eghaj­ lással köszönte meg a művésznő, s azt is elárulta, hogy a csoko­ lád éto rta ízlik legjobban a fiának. A m alac a mi kosarunkba került. 16 A művésznő ünnep m ásodnapján három kor érkezett, hogy az esti előadásról le ne késsen nyolckor. A völgyben s a m éltó­ ságos hegyeken m ár m egült a vastag, pu h a hó, az árkok vize m egfagyott, a hópárn a a vonatfütty ö k et is elnyelte. Csilingelő szánkó állt meg a házunk előtt, apám at v ette föl. A taro k k ­ k árty a figurái táncoltak m ár a zsebében. Ebéd végezte óta vártam izgatottan a m űvésznőt meg a fi­ át. Nem lengett hajlékony nádszálként, m int időköntúli utódai, a m ajdani görlök, hiszen az apró falusi színpadon Gömör v ár­ m egyében m ég egy gülbabai hárem hez is erős hang kellett in­ kább, m int lenge röpt meg fátyol. A mi vendégünk, elvirágzott hajtása a m űvészet télikertjének, lem osta m agáról a festéket, ném i rizsport k ent arcára, szappanszaga volt és p aten th arisn y á­ ja. K ötött kesztyűje fölött csuklóvédőt is viselt. K endőt kötött fá ra d t kontyára s szinte iram lott a havas úton, vonszolta m a­ gával kisfiát. — Bocsánatot kérek, hogy mégis eljöttem — esett be. Anyám lesegítette a kab átját. F iát gyanakvó tekintetekkel m éregettük — a szomszédból segítséget is hoztam , Lacit, hogy k etten legyünk. Laci barátom azonnal lesállásba helyezkedett, de a m űvészet zsenge p alán tá ja m ár készült a találkozásra, és elsőnek ő rúgott. Laci, a segítségül hívott, csak visszarúghatott. P illanatok a la tt végeztünk a vendégfogadással. A vendégasszony ijedten rá n to tta m agához egyszem fiát, mi azonban m egpróbáltuk visszaszerezni, m ert még nem készültünk el a fogadással teljesen. A nyám választott szét. A karácsonyfa felé p en d erített h á r­ m unkat egyszerre, am a szívbéli rem énnyel, hogy a zizegőcsilingelő szeretetfa m egbékít. De a vendéggyerek összeszorí­ to tta két kis öklét — fejétől talpáig csokoládészagú volt, s hang­ talanul, v áratlan lendülettel, m int valam i kis bika, ro h an t fej­ jel anyám gyom rának. A nyám sápad tan szorította gyom rára te­ nyerét. A karosszéknek dőlt. �— Szeretem ezt a nénit — közölte a vendéggyerek. A nyja ijedten u grott föl, h á tra rá n to tta a csem etét: — Azonnal hazam együnk — m ondta inkább kérve, m int parancsolón, és a dióskalácsra v etette kék tek intetét. — G yerekek — m osolygott kínlódva anyám —, hadd já t­ szanak csak. L áttam az arcán, m ennyire szenved. A kölyköt a m ásodik szeretetroham előtt kap tu k fülön s vonszoltuk el. A karácsony­ fa tövestől ingott meg. H ullottak a cukrok, a diók. V endégünk jobbra-balra rú g o tt s m egvetően sziszegte: — Civilek! Ezt nem értettü k , csak a m egvetést éreztük ki szavából, a közpolgár irán ti sértést. J ö tt később idő, am ikor, hallván e szót, védekező állásba vágtam m agam s v ártam , honnan é r az ütés, am i efféle civilnek kijár. Egy apró kölyök ta n íto tt m eg rá, ha­ vas rim a-völgyi hegyek alatt, s ilyenkor az avas csokoládészagot még m ost is érzem. A kóristáné elfogódottan m ajszolta a kalácsot, em elte a k á ­ véscsészét, messzire ta rtv á n k isu jját a csésze fülétől, ahogy az előkelő körökben szokás. Mosta a kisfiát, a lelkes gyomrozót. — Ez hatesztendős korára, kérem , többet tud, m in t egy kí­ váncsi bakfis. M inden ott folyik előtte, karcolja, vési m inden szó. M inden hónapban más város, m ás falu, m i jó t hall el ké­ rem az ő kis életében? Ki nevelje kérem ? Ki az az egy, aki ne­ velje? M ert m indenki neveli. Ahogyan azonban a tűz egyre vidám ítóbban pattogott a b arn a cserépkályhában, a diskurzus és az anyai tapasztalatok tisztázása m ind élénkebbé vált, anyám elővette kézim unkáját, a vendégasszony kötőtűkkel szorgalm atoskodott, vastag b arn a ha­ risn y át g y árto tt a fiának, egy sort sim án, egy sort fordítottan. — És m elyek a kedvenc szerepei? — kérdezte h alk an az anyám , m ert illett ilyenekről érdeklődni. Szigetiné szeme m ost láb ad t könnybe. — Á, kérem , hol vannak az álm ok és hol a kedvenc szere­ pek! V alam ikor a gerolsteini nagyhercegnőt szerettem volna el­ játszani, m eg a Sasfiók képe lebegett előttem s most, tetszik lát­ ni, leghátul állok a sorban hatodm agam m al, s csak a rra vigyá­ zok, ha a zongorista beint, ne tévesszem el a taktust. Letörölte könnyét a harisnyával, m osolygott m ár. D údolt egy kis Lehárt. — Én nagy, nagy k erte t szeretnék, tele rózsával, akkorát, hogy a hegytetőig érjen, m ert m ind kevés, am i virágom v an — álm odozott anyám . A vendég gyom ra hallhatóan m egkordult, s lám -e, asztalon illatozott a bőrös kism alac, a csokoládés sütem ény. Beszólítot­ ta k bennünket is. A vendéggyerek felborított egy csészét, és zsebét azonnal teletöm te cukorral. Cipője sark áv al ütem esen ha­ rangozott az asztal lábán. — Jól verekedtünk — m ondta elégedetten, és cuppogva szopogatta a csontokat. E pillanatban valaki topogva rázta le a hav at a lábáról odakint a lépcsőn, aztán belökte az előszoba ajtaját. Morzsa, a házőrző, éles vakkanással u grott neki. Mély, morgó hang szó­ lalt meg. C sitítani próbált. A kóristáné elsápadt, letette a kötést. A gyerek m egder­ m edt, abbahagyta a csontot. Az ajtóban magas, hólepte férfi je ­ lent meg. Cipőjéről patak b an olvadt le a hó. E nyhe borovicska­ illat úszkált a kályha m elegében. — M agát keresem — nézett a vendégre —, meg téged, gye­ rek. Most érkeztem Brassóból, illik, hogy a karácsonyt eg y ü tt töltsük. Brassó olyan messze volt a m i északi hegyeinktől, hogy ak á r P árizst is m ondhatott volna, azt a messziséget sem b írtu k volna ésszel felfogni. A kóristánét a zavar, a tanácstalanság köde v ette körül. — Bocsánatot kérek, m i m ost elm eg y ü n k . . . — dünnyögte. — M iért m ennénk el? — dobta kucsm áját a sarokba az em ber —, m iért, ha ilyen vendégszerető a ház! — De m agát senki sem hívta — b átorodott föl az asszony. — M ert nem tudták, hogy érkezem, úgy-e, asszonyom? Édesanyám hidegen nézett rá : — Nem tudom , kihez van szerencsém. — Elnézést kérek, Szigeti vagyok, téh á és ipszilon nélkül, az igaziaknak egy oldalhajtása. E kis család feje. K aphatnék egy kis harapnivalót? — Mi m ár m indent m egharaptun k ! — a durcás hang a fiáé volt. Szigetin negyednapos szakáll szőkéllett, bajsza vége gyön­ gyözött, k a b á tja vásott, nad rág ja gyűrt. Széket ragadott, nagy­ kabátostul ült az asztalhoz. V á rta a kínálást, de sebtiben segí­ te tt magán. A rum ot rögtön m egtalálta, elégedetten zúdított be­ lőle három szoros adagot a teáscsészébe. A kávé u tán, m alac mellé ezt is adott anyám . A vendég h am ar végzett a m alaccal. D erm edten bám ultuk. A felesége sírt. — H agyjon nekünk is! — rivallt rá a fia. Az apa nagyot rá n to tt fia üstökén. A gyerek visított. — Idegen házban viselkedjék rendesen! — k ap o tt erő re az asszony. — A m agam fia — te tte le a villát Szigeti —, egyébként is, szám olnivalónk van. Maga megszökött. B ánkot játszottam vol­ na! — Ne itt — rim ánkodott az asszony. — U tánvéttel jöttem Kolozsvártól, Miskolcon eladtam a Bánk csizmáját. — Nincs pénzem — fo ly tatta a kóristáné. — Hazudsz! — ü tö tt az asztalra a borostás vendég. — G yerekek, ki! — szólt rán k anyám szokatlan szigorúan. Nem m ozdultunk. R ebbenetlen pillákkal m eredtünk a b ras­ sói B ánkra. H a ugyan B ánkot játszott Brassón. 17 �— Gázsit csak elsején kapunk — em elte fel a h an g ját az asszony. A brassói Bánk m élyet lélegzett, m ár öntötte volna a lávát: anyám felem elte az ujját, a rendreutasítót: — Ne folytassa. A feleségét hívtam meg, s nem önt. Szigeti egy sü tem ényt dobott m agába s még egyet, m ajd felállott. Talpa körül tó csillogott. — R endben van. Kölyök, szedd össze m agad, m együnk! — Hová? — u g rott föl rém ülten az asszony —, az ég sze­ relm ére! — Az ég m ajd m egm ondja. A gyereket zálogba adom, u tánvéttel jöttem , u tán v éttel utazom. Zólyomba, vagy Pestre. P a k o lj! Az apró vendéggyerek szöpögve húzta fülére a turb án k ép ű sapkát, rém ülten rá n g atta m agát bele a kabátba. Ámde, nyilván szokva volt az ilyen jelenetekhez, m ert félszájjal m ár vigyor­ gott. K alandra indult. Szigeti, a brassói Bánk bán, k itárta az ajtót, a Szinyec jeges üzenete csapott be. — Köszönök m indent, s bocsánat! — lengette meg fejfedő­ jé t a bánki csoda, s viharzott m áris el, hóna a la tt a gyerekkel. A vendégasszony ekkor talált először szavakat: — Ezerszer, tízezerszer kérek bocsánatot. Nem vártam őt, azt hittem , többet elő sem kerül Erdélyből, összeállt valakivel. Ez a g az em b er. . . Végre sírvafakadt. Nagy, erős, zokogó sírással, m inden bá­ nata, szeretete, csalódása, egész fiatal élete benne. Édesanyám m egsim ogatta a haját. A haj sima volt, az esti előadásra vendég­ h ajat várt. A gyári duda felbőgött, hat órát hirdetett. A vendég összerázkódott, m int akinek jelt adott a világ, sietnie kell. Fel­ ugrott, m agára dobálta kendőit, kab átját, kalapját, táskába szór­ ta a kötőtűket, a félharisnyát. — Bocsánat — lihegte —, képes kivinni a vonathoz a gye­ reket, s elm enni vele. R ohant le a verandának lépcsein ő is, a ku ty a k ettő t vak­ k an to tt utána, s az asszony léptei elvesztek a puha hóban. A söpretlen utcán bukdácsolt, a fia nevét kiáltozta. Sötét árnya im bolygott csak az ablakok sárga fényében. A saroknál m eg­ állt. Tétovázott egy kicsinyt, m egfordult, sietve lépdelt ennen nyom ában visszafelé. H alkan nyitotta a kaput, bekopogtatott. — Ne haragudjék, asszonyom — állt meg a küszöbön — v a­ lam i nagyon-nagyot szeretnék kérni, ha m ár ilyen jók voltak hozzánk. Lehet, hogy ez az em ber elutazott, de lehet, hogy csak bosszantani akar, s egy óra m úlva visszatér a gyerekkel. Asszo­ nyom, kérem , adjon egy szál gyertyát, egy kicsi karácsonyfa­ díszt, hogy asztalra tehessem. A karácsony végett, egy szál gyer­ ty á c s k á t. . . Anyám bem ent a m ásik szobába, s egy kenyérvágó késsel hosszan, türelem m el kezdte nyiszálni az egyik törzsökös ágat. S aztán úgy, cukrostól, gyertyástól, díszestől, szikraszóróstól az asszony kezébe nyom ta. A ranyos dió, üvegharang, még egy na­ rancs is ak ad t rajta. S aztán egy fiókhoz szaladt. Dobozokat fo rg ato tt ki, kézim unka-szakajtókat zörgetett, s az egyik szakaj­ tóban m egtalálta az öreg bőrbugyellárist, a nefelejcs-koszorúsat. Fénylő tízkoronás aran y at hám ozott ki a virágos bugyelláris­ ból. Ferenc József képe díszítette az aranyat, a m agyar szent ko­ ronával. Egyik kezébe a fenyőágat, a m ásikba az aran y at nyom ta. — Ne szóljon semmit, ne köszönje. Tegye el. Szél ro hant le a hegytetőről, kavarta a havat, nekivágta a főispán — F áy G yuláék — csűrjének. Apró fénypontok gyul­ lad tak ki itt is, o tt is az ablakokban, ú jra gyújtogatták a k a rá ­ csonyfagyertyákat. A doktor szánja csilingelt, beteghez hívták. Polomec, a harangozó, fél hétre csöndített. M ent a kóristáné lefelé a lépcsőn, puhán puffogott a vasta­ godó hóban. K ab átja nyitva lengett a szélben, s ő csak ta rto tta m aga előtt a csengettyűs ágat, a gyújtandó gyertyát, az angyal­ h ajjal s a naranccsal. M aga is úgy tű n t el a Szudorék házsarkán, m int egy elké­ sett angyal. 18 Brunda Gusztáv H a lvá n yfe h é r tá jk é p Jóságos ég, milyen csendes minden! Hurrikán gyerek futott át a réten. Embernek nincs cincogásnyi mersze, elhagyatva hever a mese cinege cipője. Fűz alatt a pimpó megkötötte a szöszt, az öreg gallyak közül egy se nyöszörög. Csend van. Üres, süket, hontalan csend. Utolsó szavad Halálod oly hétköznapi volt, mint a bogarak roppanása súlyos talpak közönye alatt. Megzavart lelkünk kocsonyává szégyenült a gyógyulásunktól, s ha arra gondolok, utolsó szavad is a hitetlenséget kellette a vizeletszagú kék szobában, kigyúl bennem a kétség. Hol kezdődik a hit, és hol ér véget a tudás? Helyzet Tocsogós vágyakkal és bizarr erkölcsökkel barátkozunk, s szégyenlősen bújunk, ha talpra ránt bennünket keljfeljancsi agyunk. Lábszárak és csizmák között telnek véreres napjaink, s ha pihenni kell, úszunk, elvetve testünk a lét vizén. Valóságot és tisztességet koplalunk. Az utolsó pihenő haza fe lé lazzsongást parázslok érccincegésre figyelek fölénkállva várnak a csóró falevelek megérkeztem imhol puha testem e foszlányos nyárban semmiségem nyarán nem kell szédelegnem egy utóvirágzásban itt lelem meg hazám ágyam s lázálmom a legszebb tájat ez édeskés világom �Bezzeg János Szonett őszi háttérrel ahogy a hajnali fény hintál arcodon ahogy a csillagok hozzák a lázat útrakel bennem boldog alázat testedhez amíg elérek asszonyom s merülök édes örvénylő kútba — bárha a tengert mások bérlik együtt csillaglunk akár az égig és világos melled holdja ezt a háborút csak ezt a ringatást tűzvésztől izzó fáradt hallgatást míg békésen szikrázik Európa — gesztenye-sortűz kivégző század ősz könnyezteti a fákat — míg álmunk az ébrenlét befonja Legyen szökés vesztőhely-reggel — hiába értem jönnek elárult szavak csak álruhás hajnal — teszi: szerelemmel hogy meglátogat teszi: megvesztegetett béke aranylik a földről-szöktetett csillagok hiába — ellene vallanak megcsalttekintetű papír-reflektorok hazaérni — már hazaérni se legyen hát tükrökkel elárult szökés de sohase körözve sohase vissza — s hóhér arcán a sápadt rettegés Agócs Sándor országot- já ró kisdedek szétaprítva buzog sorsunk — városokban száradó ruhaként lebeg hol nincsenek vágtázó buszok mennybéli tájjá szépül a hely némán köszönnek útjaink belehülyülő portyázó seregünk ha esztendős ünnepre talál, kőkertbe szökött lelkekért zengedez foghíjas zsoltár h a za vá rn a k esztendők óta más táj szorongat — lármás szerető elrabolt csönd vagyok: órákra bár, de visszamenekvő hazavárnák — abroszunkon most szegett kenyér: egyedüli öröm — messze vonaton zötykölődöm Kis népem gyönge vértjén hadd legyen ő a fény, nyugalmat gyújtó élmény, derű, vigasz s remény. Feledni bűnt, keservet szívünk, lásd, végre kész. Kell hát, már kell e gyermek. (A neve: Józan Ész). Hozd hát őt, hozd világra az értelem fiát, áldott türelmek álma, ó boldog Anyaság! V alk ó Antal Pórusok Csukott szememből kimeríted az álmot de fáradt testem már az éjszakáké térdeid fénye az egyetlen bizonyosság terítsd rám hűs csillag-szoknyád Bódi Tóth Elemér Állom ás Vityebszk szélén Nyugovó nap süt a falra, domborműve tollászkodva angyalát fényébe meríti, múltat mondó Dvinán vad felhők tornya áll, hasadékaiból szakad ki a vérvörös nap. Csóka raj száll. Homokgödröket takar amott a kékre festett faház. Chagall hegedűit a zöld álmok nyűvik, szarmata szél vonó kaparász. Szepesi József Vers az Anyasághoz Áldott türelmek álma, ó boldog Anyaság, új gyönyört hozz világra — az Értelem fiát! A vonatok meghozták az éjszakát dermedt végtagokkal a padlókoppanások réseiben lehajtom fejem indul a föld hidege értem Trizna István Ki á llíth a tja ha nyelv és a fog némasága pipacsot ültet a lábak köré ha pohárforma kezek kelyhében tejfogú lányok ringanak ha szitkok imák ütötte foghíjas szájakból tolvaj-nyál csordul kiflivé lopni a Holdat ki állíthatja hogy kéznyújtásnyira a holnap 19 �Csajka G ábo r Cypria n John C o ltra n e em lékére el egy lassú dal motorjával a szájban szállongani a hűvösségben a teljes elfinomodásban el immár nagyszótárnyi csöndekkel az arcon tényekből a törvényt az eszméletig oldva megnyugodva mintha zsebedben pisztoly lapulna csak el téblábolni az óceánon át tán olcsó vendéghajjá hervad a kötél s tán zöld helikopter lesz a nagyvilágból — : kiröppen magából s újra visszatér szoba (f) magányos radiátor (m ) harapdálja a fehérhúsú unott délutánt közelfényeitől nyáladzik az ablak a szem vívómesterként hárítja villanásait betör az utcazaj bukfencezik fölborítja a levegőt mely mindig a távol felé tántorodik robotpilótára kapcsol át a lét (m ) miközben kérlelhetetlenül simogatni kezdi a hiány és elindulsz ilyenkor füledben vér kolom pszavával ― ― akkorra gerinced már ezüst szobor: isten szájában lógó szaxofon mely jeges ajka közt tovább zenél ― ― Zalán Tibor Kelet-európai kép(ződmény)ek Döbrentei Kornél laboratóriumába Kelet-európai képek Döbrente 1. s fejünk a kékes űri porban. majd. szánkba n elrohad az orosz hússaláta. megszegett böjt ökért enged az isten minket földbe-verni. sál unk Sztolipin piros nyakkendője. csattog rett enetes szélben. néhány napos hullák vigyázzme netét megőrzi az elme. hallgatod. hallom. meg int a hallgatás. miénk. miféle ország verme a pánk doni mellsebe. hol van a don. elég dunán túl. a kés a csizma szárban. a nyalka magyar királyi testőr. a horthy fehér lova horkanása az alkonyi csendben. elég a ház a kert a kéz hol egykor. a hősnek megbocsáttatik (ha) győz edelme. veresége. az álom visszaadja a lelkűk et nekik. s a nikkelezett nagy harckocsi elro­ bog velük elegánsan. mi a névsor elején s vég én. fejünk a szomjas földi porban. majd. kopo nyánkban bősz liliom fészkel. szirmán férgek 2. férgek szirmán fészkel liliom. bősz kopony ánk majd a porban földi. szomjas a fejünk. vé gén s elején névsora. mi elegánsan velük. elr obog harckocsi. nagy nikkelezett a. s nekik l elküket visszaadja az álom veresége. győzedel me (ha) megbocsáttatik a hősnek. egykor. hol a kéz. a kert. a ház. elég. csendben. alkonyi horkanása. lova fehér horthy. a testőr király i. magyar nyalka. a szárban csizma. a kés a. túl dunán. elég don. hol van mellsebe doni a pánk. verme ország. m iféle. miénk. hallgatása megint. hallom hallgatod. az elme megőrzi vig yázzmenetét. hullák. néhány napos szélben. re ttenetes csattog. nyakkendője piros. sztolipi n sálunk. földbe-verni minket az isten enged. böjtökért megszegett hússaláta. orosz. elrohad szánkban majd. porban. űri kékes a fejünk. s 20 �Cegléd József H egyek között — Beszélgetünk, és most maga, uram , azt kérdezi tőlem, hogy m iért csak rakodó lettem ?! H át istenem , ezt is kell vala­ k inek csin áln i. . . ! — Hogy m ért pont én? H át mi m ást tehettem ?! Nem jö­ vök a link dum ával, hogy éhes testvéreim et kellett eltartanom , meg beteg volt az anyám , meg ilyesmi. Nem. Mi m ár — m ár úgy értem , hogy az osztálytársaim meg én — kinőttünk ebből a hadovából. Mi m ár a nagy lehetőségekbe születtünk bele. Mást nem is tehettünk, csak beleszületni. L átja; itt hegyek között van a falu. Közepén az iskola, m ellette meg a templom. És ezzel az ifjúság be is zárult. A kár az iskola — a volt apácanevelde —, a k á r a tem plom h arangtorn yába m ásztunk; m indegy volt. Se onnan, se innen nem láttu n k tú l a hegyeken. És a nagy lehe­ tőségek éppolyan soványan csörgedeztek errefelé, m int nyáron a Nyálkás. Tudja, am elyik ott a M ána alatt folyik el, ha folyik. Emlékszem, m ár igencsak a vége felé voltunk az utolsó évnek, vártuk, m ár nagyon vártuk, hogy végleg letegyük az iskolatás­ kát, am ikor jö tt egy em ber, onnan a városból, és m ondta, hogy elm ehetünk kollégium ba, szakm át tanulhatunk. M ár nem tu ­ dom, hogy m it ajánlott, két vagy tán három szakm át. Elm ondta szépen sorba, hogy mi micsoda, meg hogy m it kereshetünk az­ tán . T alán tetszett is volna a dolog, dehát az az em ber elm ent, mi meg ittm arad tu n k kései kérdéseinkkel. M ert h át szép az, hogy tan u lh atu n k , meg aztán m ajd pénzt is kereshetünk, de a kérdés az, hogy HOL!? Érti, uram ?! — Elm enni innen, e lm e n n i... uram ! Hova gondol? Vagy hova gondoljak én? H át itthagyjam a hegyeket, anyám at, apá­ m at, testvéreim et, azt a darab m álnaföldet, am iből annyi pénzt rem éltünk, és am i annyi m unkát kívánt? E lm en n i. . . No, hi­ szen! Meg aztán a m ásik! H át m it tudhatom én, hogy pont a r­ ra születtem ?! A két vagy három szakm a közül kitan u ljak egyet és azt űzzem? H át tudom én azt előre? Vagy m aga tudja, hogy m ire született? M ert én nem. — A kkoriban m ár mozi is volt, meg egyszer-kétszer tele­ víziót is láttam , am ikor a kultúrházban nyitottak egy term et, hogy az em berek odajárjanak. Szórakozni, t u d j a . . . ! No! H át láttam én sok m indent, tán eleget is! Csak füleltem . Tudja, a m űsorok végén m indig bem ondták, hogy ezt, meg ezt ki csinál­ ta. O peratőr, rendező, dram aturg, meg m in d e n . . . H át honnan tu d tam volna, hogy nem pont azt kellene csinálnom ?! Igaz, há­ rom közül könnyebb választani, dehát m it tudhatom azt, hogy húsz év m úlva mi lesz?! Nem a háborúra gondolok. Csak úgy, m ag am n a k . . . nya, gyereke, és ezt az egészet id eg en b e n . . . M ert ha hazajövök és szakm ám van, akkor m egint nem csináltam sem m it. A kkor is csak rakodnék, m ert itt egy ilyen akárm i szakm ával nem le­ het el az em ber! Nem mondom, ha ip art v álth atn ék ! De azok a szakm ák nem olyanok voltak! Afféle szalagm unkások k ellet­ tek, így m ondják. — Igen, h á t inkább elm entem a téeszbe rakodni. Az is m unka, vagy nem ?! Azt m ondják, hogy „ezt ide rakd János, am azt meg emide, innen ezt hozzatok a kocsival, onnan meg m ást”. Megteszem, m ert élni azt kell, aztán hazam egyek, elvég­ zem az otthonit, elvagyok a ház körül, aztán m ár vége is a nap­ nak. — Persze, hogy jó! Itt ism ernek engem. Elm ehetek ak á r­ kihez, kérhetek ak árm it: adják. Igaz, sose kértem senkitől sem­ mit. De adnák. Idegenben meg mi lett volna velem ? I tt tu d ják , hogy én vagyok a János, aki a téeszbe rakodó. És ez így van rendjén. T udják, hogy van egy házam , asszonyom, gyerekek. Most se tennék máshogy. Így van jól, ahogy van, m ert m ásként nem lehetne. Nem igaz? — Ha elm entem v o ln a ...? Hm . . . Ki tudja, mi le tt volna akkor? Idegenben m áshogy van az em ber. M indenütt csak m ás­ hogy van! Nem igaz? Megszokni az idegenek beszédjét, aztán meg tudni, hogy sok idő az, am íg az em bernek háza lesz, asszo­ — A gyerekek? H át hiszen aprók még! M ajd m eglátjuk. Jó volna, ha tanulnának! Most csak ta n u lt em berek kellenek a vi­ lágnak. Ide vagy k ét falura van egy gim názium , m ajd odem en­ nek. V an ott kollégium is, van ott m inden. Közel lesznek. Az­ tán, m ajd m eglátjuk . . . 21 �— K ö te te id v é k o n y u ln a k . Mi e n n e k az o k a ? Dühök nélkül In terjú C sanád y Ján os k öltő v el — G y a k ra n m e g fo rd u lsz S a lg ó ta rjá n b a n és N ó g rá d m e g y e k ic s in y k ö zsé­ g e ib e n . Mi h ív h o z z á n k ú jr a és ú jr a ? — O lyan erősen kötődöm S algótarjánhoz, hogy o n n an ered ezte­ te m m agam . H úszéves korom ban éltem és dolgoztam T a rjá n b a n : a szabadság k o rszak át éltem . B á n y ászjárati g épkocsik at ja v íto ttu n k ; b árm ily en nehéz volt is, szabad voltam . Ma m ár tudom , m ekkora szerep et já tsz o tt a z életem ben a m unka. N ekem — d e a tá rsa im ­ n a k is — a m u n k a esem ény volt. A csoda tu d ja , m iért, m i m ég ro ­ m a n tik u sn a k is lá ttu k a m u n k át. S o k at sz ív tam fel a k k o r a z életből, ez ért m egyek szívesen T arjá n b a. A v isszatalá lá sn ak több fokozata volt. A főiskolás kori verseim re felfigyelt a város, h ív ta k és h ív n a k azó ta is. — Ily en in te n z ív k ö z ö n s é g k a p c s o la tta l a k á r k ö z é le ti k ö ltő n e k is v a llh a t­ n á d m ag ad . M i a v é le m é n y e d a m a g y a r k ö lté sz e t m e g v á lto z o tt h e ly z e té rő l fo ly to n k iú ju ló v itá k r ó l? — Á ltalános tünet, hogy a p o litik u m és az esztétik u m a koráb b i érte lem b en véve m á r nem ta rto zik össze, különvált. A zt n em lehet tu d n i, hogy ez a k ü lönválás lehetséges-e m a ra d ék ta la n u l. V alószínű­ leg nem , m e rt a hagyom ányt, a m a g y ar költészet 500 éves m ú ltjá t n em le h e t félretolni. A költészet piram is m ó d já ra ép ü l a z időben. K étségtelen — legalábbis én így látom —, hogy közvetlen p o litizálás­ r a n in cs szükség, m e rt ebbe m ég szinte m inden költő b icsk ája bele­ tö rö tt. Az persze n em kívánatos, hogy a költő a politik ai szem élyisé­ g ek e t k iirtsa m agából, a n n a k végeznie kell a m u n k á já t a költői a l ­ k o tó fo ly am at felszíne a la tt. E k érdéskör vonatkozásáb an jó tö rek v é­ se k e t ta p a sz ta lh a tn i a z irodalom politikában, am in ek az a végső kö­ vetkezm énye, hogy felszab ad ítja a z alk o tó szem élyiséget. Én m ostan áb an nem ta rto m m agam se p artizán n a k , se p o litik u s­ nak. A N ém a kórus cím ű kötetem beszél önm agáért, ab b ó l kid erü l, hogyan tájékozódom . V élem ényem sz e rin t végérvényesen le fu to tt egy korszak. K iírtu k m agunkból a p o litik ai dühöket. V állalom u gyan azo­ k a t a verseim et, de csak m ú lt időben tudok róluk beszélni. — M égis, m ié rt t ű n t el a d ü h ö d ? — Fölemésztődött. — L eg y en d ü h ö s te h á t a so ro s n e m z e d é k ? — Meg kell m ondanom , a lig ism erem az új nem zed ék írásait. B ele-bele akadok, d e nem fognak m eg. Az esztétiku m zászlaja a la tt ren g eteg a bóvli, az álm odern, a rejtvény. A sok kusza szabadvers fáraszt. A versn ek pedig nem szabad fárasztan ia, m indig a m o st é l­ m ényével kell h atn ia. D ühöngeni És így? Végül is m ű v ek et kell írni. A szociográfia n élk ü l is m egvan a m a g am valóságélm énye. A N ém a kórus m ögött is o tt van az egész m agyar valóság. A Forráspont cí­ m ű k ö tetem előtt m agam is harcos, közéleti költő voltam . N em szű n t m eg bennem a politikus költő, csak kisebb h ely re szo ru lt. M élységé­ ben fedezi fel az em b er önm agában a m ondandókat. — K issé re z ig n á lta n h a n g z ik k o r á b b i ö n m a g a d h o z k ö z é le té n e k z a jg á s á h o z k é p e st. és n a p ja in k iro d a lm i — A k ilábaláshoz és a továbbépítéshez — n eh éz tíz évem u tá n — e rre van szükségem , ezt k e lle tt m egtalálnom . O lyan n eh éz válságon m e n tem át, hogy lem eztelenedtem : elv esztettem a költői hiúságom at, csak a költészetet nem . A dó d h at m in d ez persze abból is, hogy elm ú lt a z ifjúságom . A v ersen y fu tás m ost m á r az idővel folyik. A z a csodá­ latos az életem ben, hogy m e g m arad t n ék e m a vers. Volt egy n agy m agányos periódusom ; ’68 tá já n kezdődött, jó tíz év ig ta rto tt. É rte l­ m iség ik ént p ró b áltam lá b ra á lln i és a z ezzel já ró életfo rm av á ltá s m egviselt. K ritik a i visszhangom is alig volt. H ívni sem h ív ta k seh o ­ vá, pedig a m eghívások nekem m indig nag y élm én y fo rrást je le n te t­ tek. Súlyos betegség is m é ly íte tte a válságom at. A betegségből M érei p ro fesszo r és a családom segítségével lá b a lta m ki. K özben a z t is tu ­ d ato síto ttam , hogy ebből a pozícióból ki kell tör n öm : az em lék eim felé fo rd u ltam hát. V isszahelyezkedtem a gyerm ekkorom ba, a k a­ m aszkorom ba. A N ém a kó ru s-b an írta m ki m agam ból az em lék ei­ m et, v elü k együtt valóságélm én y e m et. K ö rü lö ttem sokan tö n k rem en te k az e lm ú lt években. K ih altak kö­ rü lö tte m azok, ak ik h ez v alam ily en közöm volt: Dem én y Ottó, Váci M iska, Sim on Pista, G erelyes Bandi, Szabó Pista. V életlenül ta n ú ja v o ltam Szabó P ista u tolsó p e rc e in e k ... A lkalm ak hozta k vele össze; a k ezdet kezdetén m ég nem is tudtam , m ilyen érték es n o v ellista, de m á r szerettem . Ő tra k to ris ta volt, é n autószerelő. S zabó P ista és a tö b b iek p éld áján m ondhatom , hogy nem hiszek a m ájzsu g o rb an és a z agyem bóliában. Pszichikai okokról v an szó. A szín v o n alért való k ü zdelem be fu lla d tak bele; a ro p p a n t erőfeszítés v itte el m in d eg y i­ kőjüket. M int am ik o r m élytengeri állato k felszínre vető d n ek és sz ét­ pukk k ad n ak a lé g nyom áskülönbségtől... 22 — N ehezebben írok, m in t régen. K alász M árton fel is v etette, hogy m ié rt nincs a N ém a kórusban hosszú vers. R égebben írtam . R é­ gen is és m ost csak a n n y it írok le a v ersben, am ennyi fe lté tle n ü l szükséges. E gyre in k á b b úgy érzem , nincs szükség tú l sok szóra. E zért tö m ö rítésre törekszem . A vers n agy lélegzetvétele n em m in d ig a hosz­_ szúságától függ. A k ötetem cím ad ó v e rse p éld áu l n ag y lélegzetű. T á­ v olodnak egym ástól könyveim m egjelenési alk alm ai, egyben véko­ ny o d n ak is. A v erscsap p an ásn ak ok a v o lt a z is, hogy az Európai ősz (1966) u tá n tíz évig nem k ap tam k ritik á t. Ju h á sz F eren c ír ta a z Új Írá s ez évi 10. szám ában, hogy m it je le n te tt neki egy sz e re te tte l­ jes k ritik a . Most a Ném a kórusról sok érdem i k ritik á t o lv a sh a tta m — d e m á r n em lódított meg. M ár teljesen a belső e n e rg iá m ra h ag y a t­ kozva írok. A zért m eg lep ett és jólesett, hogy egy je len ték e n y k ritik u s észrev ette a k ö tetem et és r e jte tt belső összefüggéseim fe ltá rá sá ra m éltato tt. — É s az A lfö ld b en m e g je le n t e lle n k e z ő v é g le tű k r itik a ? — Nem tu lajd o n íto k neki jelentőséget. D urva tám ad ás, a m ire n e m is érd em es szót vesztegetni. Én re a lista vagyok. E gyfajta sza­ b ad v e rset m ű v elek ugyan, am ib en a rím n ek is nagy szerepe van. K edvelem a k ö tö tt fo rm á jú tagoló m a g y ar ritm u st, a m it tro ch eik u san is leh et olvasni. — M a g á n y o sn a k látsz o l. N em s z e re tn é l ta rto z n i? v a la m ifé le k ö ltő i c s o p o rto s u lá sh o z — N em érzem h ián y át, m eg kell hogy m ondjam . A m ű h ely ét e l­ sősorban s a já t m ag án ak terem ti m eg az em ber. A rra szükség van, hogy v alak i k o n tro lláljo n . N ekem a k o n tro llt Fodor A n d rás jelen ti, aki egyben a felfedezőm is v o lt 1954-ben. Fontos még a fo ly ó irat is; h a v alah o l szívesen lá tn ak , nem lógok a levegőben. K ezdetben az Új Írás köréh ez tarto ztam , o tt éreztem m agam o tth o n és a K ortárs­ nál, míg Sim on Istv án v o lt a főszerkesztő. A Palócföldnél hasonló­ k éppen o tthon érzem m agam . V ezérkedni sohasem a k a rta m , s azon m ég sohasem gondolkod­ tam , hogy a csoporthoz ta rto zásb an v an -e m o tiv áló erő. Egy időben ki is neveztek m agányos fark asn ak . Ez a m agány abból n ő tt ki, hogy elh ag y tam a fizikai m u n k a v ilág át, ráa d ásu l elég későn. A szín m ű ­ vészetin csin áltu n k egy kőnyom atos lapot, S irá ly cím m el. O tt k e rü l­ tü n k össze C surkával, M oldovával, G algócziv al; V eres P é te r figyelt rá n k , é rté k e lte a m u n k á n k at. Írta m én m á r gyerm ekkorom ban is, a fro n tév ek a la tt — m égis e kőnyom atos k ö rü l tu d ato so d o tt a költői hajlam om . Szóval a Sirá ly szerzőivel mi a k á r nem zedék is, csoport is lehetnénk. A főiskoláról én k e rü lte m ki egyedül költőként. A ztán a z évek, az egyéni sik e re k és a befutás különböző ü tem e és nagysága e l­ tá v o líto ttak b en n ü n k et. M indegyikőjüket olvasom azó ta is, k ü lö n ö ­ sen G algóczit szeretem . Még ab b a n a z időben, a m ik o r főisk o lára já rtu n k , jö tte k föl — hozzám haso n ló an — többen is vid ék rő l fiatalo k , m in t p éld áu l K a ­ lász M árton és Kiss Dénes. Az E rzsike presszó v o lt a tö rzshelyünk, az a g y ülekezet sz in te cso p o rtn ak látszo tt. Sim on Istv án a z ak k o ri pályakezdők közül tö b b ü n k e t összefogott, és 1957-ben — m ég k ö tet e lő tt — b ev álo g ato tt a 15 fia ta l költő 105 verse cím ű antológiába. H a belelapozol, láth ato d , csupa olyan név, ak i — h áro m -n ég y k iv é te l­ től eltek in tv e — m a is építi a p ály ájá t. Sim on Istv án való b an össze­ fogott b en n ü n k et, de nincs nem zedéki tu d a t ebben a tá rsaság b an sem. — K ik h a t o tta k r á d in d u lá so d id e jé n ? — A gyerekkorom ig kell visszanyúlnom . E ngem öreg em b erek neveltek, ta lán e m ia tt v o ltam k o raé re tt. N agym am ám felo lv aso tt n e ­ kem a Bibliából, m a g y a rá z a ta it á h íta tta l h allg attam . M indezt felk é­ szülésnek is te k in th e tem az A dy-élm ény b efogadására. A K atolikus Ifjúsági Egyletben rá b u k k a n ta m A dy Illés szekerén cím ű k ö tetére. É reztem a szavak szik rázását. Ady h alálsejtelm e, a ho ld v ilág és an n y i m ás egyéb rek v izitu m valószínűleg a falu h a tá sá ra fogott meg. N agy­ m am a lepődött meg a legjobban, am ik o r egy k arácsony este felo lv as­ ta m neki a v ersem et: „Jaj istenem , n em is h itte m volna, hogy ilyen gon d o lataid v a n n a k ”. A dyt azóta is m in d en évben újraolvasom . N agyon so k at k ap tam Nagy Lászlótól. Még a főiskolán egyik kö­ tetérő l írta m év végi dolgozatot. A népdalos egyszerűségét sz erettem m eg akkor, és ez felszabadítóan h a to tt rám . E nnek áttétele sen köze volt a gyerek k o ri P etőfi- és A ran y -élm én y em h ez is. M áig az akkori N agy L ászlót szeretem jo b b an ; a későbbi m á r nehezebben m egköze­ líthető. Az biztos, n em csak nekem , h an em az egész nem zedékem nek zászló volt N agy László, Sim on Istv án és Ju h á sz Ferenc. — H o g y an ö sszeg ez n éd p á ly á d m o sta n i p illa n a tá t? — A z Új Í rásban, az Élet és Irodalom ban m eg jelen t rö v id prózai írásaim m al feldolgoztam em lék eim et; végén já ro k m ú lt felé forduló periódusom nak. Legutóbbi k ö tetem b en (Néma kórus) a r r a v állalk o z­ tam , hogy tu d ato sítsam m ag am b an a kor ú ja b b k ihívásait. — K öszönöm a b eszélg etést. L. P. �KÖRKÉP Ú ja b b könyvek híd-szerepben KÁNTOR LAJOS: KORUNK: AVANT­ GARDE ÉS NÉPISÉG SÁNDOR LÁSZLÓ: HAZÁNK: KELETEURÓPA RUDOLF CHMEL: KÉT IRODALOM KAPCSOLATAI A recenzens ritk án vág azonnal a dol­ gok közepébe, hisz egyrészt a tényszerűsé­ gek, a háttér-összefüggések szükséglete, m ásrészt a korábbi élmények, szubjektív, m otivációk hatása nehezen mellőzhető az aján lás során. A bevezető, m agyarázó gon­ dolatok szerepe fokozódik, ha konkrét funkciójuk — ezúttal: különböző kötetek egységes keretbe foglalásának indoklása — is van. Három m ű — három külföldi illetőségű, szomszéd országbeli szerző: ez a meglehe­ tősen távoli rokonság még aligha m agya­ rázza egym ás mellé rendelésüket. Sőt, — m iután K ántor Lajos könyve most csak utalásokban lépi túl a m agyar nyelvű iro­ dalom h atárait, R udolf Chmel tanulm ánya pedig legalább fele részben szlovák érde­ keltségű — a tem atikai különbözőségek még ellene is szólnak az ilyen recenzensi szándéknak. Nem így Sándor László köte­ te, am elyben az erdélyi, a szlovákiai és a k árp át-u k ra jn a i m agyarokról, valam int a szlávokról — cseh, orosz, szlovák, ukrán alkotókról — íro tt cikkek, a kelet-európai sorsközösség-koncepció bizonyságaként, együtt kaptak helyet, a K o ru n kk al kap­ csolatos em lékek és dokum entum ok pe­ dig éppen K án to r Lajos m unkásságának forrásvidékére vezetik az olvasót. M ind­ ketten írnak (és hasonló felfogásban) Ba­ logh E dgárról: „Közügyi elkötelezettség­ nek, p o litiku m n a k és irodalomnak az ösz­ szefonódása, nem csak szerzőnkre, nem csak a romániai m agyar irodalom egy adott fejlődési szakaszára jellem ző, nem is csu­ pán a magyar irodalom hagyom ányos «betegsége». A rokon sors K özép-keletEurópa tájain az itt élő népek irodalmá­ nak rokon vonásaiban is m egfigyelhető, többek közt az író társadalmi felelősségé­ n ek hangsúlyozott és többnyire közvetlen kifejezésében” — véli K ántor, s e gondo­ latok lényegében kapocs Rudolf Chmel könyvéhez is. Hogy a rom ániai m agyar irodalom az egyetem es m agyar lite ratú ra — és ezáltal a k u ltú ra — integráns eleme, azt nemcsak a K ántor által elem zett, közvetített élet­ m űvek, alkotások sugallják, de a szerző közel másfél évtizedes közvetlen jelenléte a h atárainkon inneni irodalm i közéletben szintén az „ötágú síp” Illyés G yula-i kon­ cepcióját igazolja. M ert ha a K olozsvárott élő irodalom történész eddig m egjelent ti­ zenegy könyvéből néhányat — a jelen kö­ tetével együtt — budapesti kiadó gondo­ zott, sok tanulm ánya, jegyzete elsőként m agyarországi folyóiratok, lapok hasáb­ jain volt is olvasható, leginkább írói, k ri­ tikusi, szerkesztői m entalitása példázza az együvé tartozást. Az egységes m agyar irodalom reprezentánsa ő — alkotói érde­ m eit és szem léletét tekintve egyaránt. M unkásságának m ásik alapvető vonása a felelős m agatartásban, a szakmai igényes­ ségben keresendő. Nem egyszerű biográ­ fiai adalék, hogy p ályáját a hatvanas évek elején-közepén felrajzott, úgynevezett Forrás-nem zedék szószólójaként kezdte, m ert e generációs arcélű csoportosulás nagy hatással volt form álódó értékrendjé­ re, etikai, esztétikai norm áira, h agyo­ m ánytisztelően korszerű gondolkodásm ód­ jának kialakulására is. Meggyőződéssel vallotta, hogy az irodalom bírálat m egúju­ lása m indenekelőtt saját korosztályától várható. H itt abban, hogy a „m ásodik he­ gedűsnek” — ahogyan a kritikust nevezi — is lehetnek „saját dallam ai”, am elyek­ ből kihallható „egy em ber politikai-m űvé­ szi hite, az egyéni élm ények, az írást nap­ fényre h ívó viták sugallata...”. Az Írástólem berig című F orráskötetben fogalm azott így, am ely hiteles előképe a későbbi K án­ tor m egnyilatkozásainak. K ántor Lajos új könyvét Irodalom törté­ neti és kritikai portyázásokként alcímezi. E „kalandozásoknak” azonban nagyon is tudatos útirán y u k van: egy „újabb kele­ tű ” irodalm i babona, az avantgarde és a népiség szem beállításának helytelenségét, időszerűtlenségét hívatottak bizonyítani, méghozzá kettős értelem ben. Egyrészt ko­ runk — teh át századunk — politikai, m ű­ vészeti tendenciái, vitái tükrében, m ás­ részt a K orunk, m int szellemi m űhely a r­ culatának változásai nyom án. K ántor, a vagy-vagy alapon igazságot osztani vélő m etafizikus szemlélet ellenében Babitshoz „hozzáolvassa” K assákot, kiem eli József A ttila m arxista elkötelezettségű avantgar­ dizm usát, s rá m u ta t arra, hogy „Tamási Á ront hűsége Farkaslakához, a népi ha­ gyom ányokhoz nem akadályozta m eg ab­ ban, hogy a szürrealizm us vívm ányaival gazdagítsa prózáját”. Felfedezhető némi hasonlóság U ngvári Tam ás könyvével, am elyben a szerző Bertold B recht és Lu­ kács György m erev szem beállítása helyett, az avantgarde és a realizm us kölcsönös feltételezettségét hangsúlyozza. (Lásd szer­ zőnk recenzióját Palócföld 1930/4. sz. a szerk.) És — egyebekben — Sütő A ndrás megítélése is igazolja, hogy K ántor az utóbbi évtizedek erdélyi irodalm ában, az általa is form ált m ai K orunk törekvései­ ben még határozottabb egységesülését lát­ ja az avantgarde és a népiség elvének: „Sütő A ndrás nem egyszerűen az illyési szociográfiamodellt elevenítette fel, adap­ tálta; tanult a kortársi világirodalom ú j tárgyiasságától, m egőrizve «istenadta» te­ hetségét, stílusának népi zam atát s a Ta­ m ási-örökséget, . . . hevesen polem izálva azokkal, a kik még Shakespearet is fela d ­ nák Strindberg és Tennessee W illiam s el­ lenében, csakhogy vélt igazukat irodalom­ történetileg alátám asszák”. T ém ája szerint „kilóg”, tartalm a alapján azonban jogos, hogy e kötetbe is b ekerült K án to r Lajos Kép, világkép című hosszabb lélegzetű ta­ nulm ánya, am ely a régi K oru n k képzőművészeti, m űvészetesztétikai k arak terév el példázza a „nem zeti és egyetemes, p a rti­ kuláris hagyom ány és m odern világlátás, korszerű form anyelv összebékíthetőségét.” Sándor László „hídépítő” küldetése jó­ részt életútjából szárm aztatható. A század eleji Budapesten született (1962 óta ism ét ott él), de évtizedeket tö ltö tt Szlovákiá­ ban és K árpát-U k rajn áb an . K or- és pálya­ társa volt — többek között — Balogh Ed­ gárnak, F ábry Zoltánnak, Gaál G ábornak, Győri Dezsőnek „Ahhoz a nem zedékhez tartozom , am ely az első Csehszlovák K öztársaság viszonyai között — saját bő­ rén érezve a társadalm i és nem zetiségi el­ nyom ás m inden terh ét, keservét — Ady, Szabó Ervin, m ajd M arx és Lenin m űvei h atására ju to tt el a tudom ányos szocializ­ m us vállalásáig és a p roletár nem zetközi­ ség, konkrétan a Duna m enti népek ösz­_ szefogásának igenléséig” — írja. Három ország sajtójában — 1937 és 1978 között — napvilágot láto tt tanulm ányainak, kri­ tikáinak, visszaem lékezéseinek gyűjtem é­ nye azt igazolja, hogy pályaképében m eg­ győződéssé, m agatartássá vált e szemlélet. Ebből az alapállásból form álja „arcképv ázlatait”, ez m unkál a k onkrét m űveket elemző ítéleteinek h átteréb en is. Elősze­ retettel ír azokról a könyvekről, m elyek­ ben a közös hagyom ányápolás, a kelet­ európai irodalm i párhuzam ok és eltérések feltárásának direk t szándékát véli felfe­ dezni. M éltatja például az Igor ének m a­ gyarra, A z em ber tragédiája u k rá n ra for­ dításait, az átültetést vállaló tolm ácsok szerepét az irodalm i kapcsolatok erősítésé­ ben. H iányt pótol a M agyar irodalom K árpát-U krajnában cím ű írása, m elyben e kevésbé ism ert és m éltányolt „ágra” irá­ n y ítja a figyelm et. M int a K oru n k egy­ kori (1935—40) csehszlováikai szerkesztő­ je adalékokban és érzelm ekben gazdagon idézi a folyóirattal kapcsolatos élm ényeit, élükön G aál G áborhoz fűződő viszonyá­ val. A személyes találkozást pótló sűrű le­ velezésükből jól lehet következtetni a lap következetesen m egvalósított kelet-euró­ pai koncepciójára, politikai és m űvészettö rtén eti m issziójára is. K uriózum ként hat Balázs Béla, Sinkó Ervin és Lukács 23 �György Sándor Lászlóhoz — illetve álta­ la a K orunkhoz — intézett leveleinek köz­ zététele. Ezzel tovább fokozódott az egész kötet dokum entatív erénye, m elyet az alapos jegyzetanyag is igazol. R udolf C hmel pozsonyi irodalom törté­ nész öt fejezetre tagoltan elemzi a szlo­ vák és m agyar irodalm i kapcsolatok tör­ ténetét, k u tatásának hagyom ányait, mai helyzetét, alapvető szemléleti és m etodi­ kai problém áit. Szándéka szerint „kö n y­ ve túl szeretne m u ta tn i önmaga jelentő­ ségén, s azt is jelezni akarja, hogy... a té­ ma újszerű m egközelítése valódi, ham isít­ hatatlan és őszinte érdeklődés, kölcsönös megismerésre törekvés eredm énye.” Chmel azért hangsúlyozza ezt, m ert „a szlovák— m agyar irodalmi kapcsolatok vizsgálatá­ nak modellje n em m inden esetben az ob­ je k tív irodalmi tén ye k alapján, hanem gyakran az irodalom területén kívül eső m o m en tu m o k hatására alakult. K övetkez­ m énye az egyoldalúság, a volt Monarchia egykori ellentm ondásainak felélesztése”. Az a vélem énye, hogy „a szlovák—magyar irodalmi kapcsolatok tanulm ányozásának a m últban történelm i-politikai szerepet szántak, m intha az irodalmi kérdések tisz­ tázásával kellett volna fé n y t deríteni a két nem zet, illetve a szlovák nem zet és a szlo­ vákiai m agyar nem zetiségi kisebbség éle­ tén ek és együttélésének bonyolult, ellent­ mondásos problem atikájára.” Elismerve, hogy az irodalm ak kapcsolatai is besoro­ landók a társadalm i, történelm i determ i­ nánsok által m eghatározott rendszerbe, azt igyekszik bebizonyítani, „hogy az iro­ dalom tudom ányban a szlovák— magyar irodalmi kapcsolatok súlypontja az iroda­ lom területére helyeződik át, ahol az iro­ dalm i stru ktú rá k egyenjogúak és sajátos irodalmi té n y é k k é n t szerepelnek... A szlo­ vá k— m agyar irodalmi kapcsolatok k u ­ tatásának tárgya tehát a két irodalom párhuzamos jelenségeinek, a kölcsönös ösztönzéseknek, kapcsolatoknak, visszhan­ goknak, az irodalm ak egym ást kiegészítő jellegének, a kettős irodalmisággal, a tipo­ lógiai, m űfaji, stílusbeli és a fordítással kap­ csolatos kérdéseknek, valam int a szem élyi kapcsolatoknak a tanulm ányozása.” Eh­ hez az elm életi, elvi alapvetéshez — am ely egyébként könyve legnagyobb érdem e — konzekvensen ragaszkodva tesz Rudolf Chmel „kísérletet” (ahogyan m aga neve­ zi m unkáját, am ely szlovák területen út­ törő jellegű a két irodalom kapcsalatai­ nak leírására). Legrészletesebben az iro­ dalm ak nem zeti jellegét kihangsúlyozó 19. századot (amely a szlovák—m agyar iro­ dalm i kapcsolatok legbonyolultabb, legel­ lentm ondásosabb időszaka: „ide vezethető vissza a politikai averzió, am ely a kölcsö­ nös viszonyban m ás-m ás időszakokban kü­ lönféle intenzitást ért el”) elemzi. Viszont kapcsolatok genezisét és huszadik századi alakulását, főként m int alapos jövőbeni vizsgálódás tárg y át érinti. E rre m inden re­ m ény megvan az összehasonlító irodalom ­ tö rténet, a kom paratisztika — utóbbi idő­ ben tapasztalt fellendülése — révén, „am ely a k utatásba az irodalm ak belső és egym ás közötti vonatkozásainak folyam a­ 24 tos összekapcsolásával épül bele”. Köny­ ve befejező részében Chmel a szlovák— m agyar irodalm i kapcsolatok problém a­ körét szélesebb közép-európai, illetve ke­ let-európai viszonylatrendszerbe ágyazva tárgyalja; „Úgy tetszik, ez a nem zetek fe­ letti irodalm i csoportosítás alkalm as a közbeeső láncszem szerepének betöltésére, am elynek segítségével jobban m egérthet­ jü k és m egvilágíthatjuk a nem zeti iroda­ lom és a világirodalom közötti kapcsola­ to k at” — írja. K ötetét a szlovák—m agyar irodalm i kapcsolatok és a „visszhangok” gazdag bibliográfiája zárja — a m agya­ rok közül például Sándor László m unkás­ ságára te tt utalásokkal. (M agvető, 1980; Gondolat 1979; Madách 1980.) Csongrády Béla Varsány TANULMÁNYOK EGY ÉSZAKMAGYARORSZÁGI FALU TÁRSADALOMNÉPRAJZÁHOZ N ó g rá d sip e k TANULMÁNYOK EGY ÉSZAKMAGYARORSZ á GI FALU MAI FOLKLÓRJÁRÓL Nógrád tudom ányos igényű ism ertetése, társadalom tudom ányi és term észeti érté­ keinek bem utatása, feldolgozása a XVIII. század derekán kezdődött el — m int annyi más tájé az országban —, és azóta kisebb-nagyobb m egszakításokkal m a is fo­ lyik. Az egyes korok szemlélete szerint a tudom ányok több ágát összefogó m ű vek előbb univerzális ism ereteket kívántak ad­ n i, az egyes szaktudom ányok csak később önállósultak. A nógrádi nép sajátos élet­ m ódjáról, kultúrájáról, társadalm i jelensé­ geiről csak a m últ század első negyedétől kezdődően jelennek meg tanulm ányok, am elyek a nem zeti önism eret folyam ato­ san erősödő áram latában egy néprajzi cso­ port, a palócság néprajzi értékeinek szó­ szólóiként jelentkeztek. Szeder Fábián, Pintér Sándor, Farkas Pál, Palotay G ert­ rúd és Manga János neve jelzik ennek a folyam atnak jelentősebb állom ásait, de Manga Jánossal m ár a jelenben vagyunk, am ikor számot adhatunk arról, hogy leg­ újabban két kötet m egjelenése gyarapítja a táj népéről eddig nyert ism ereteinket. A M agyar Tudom ányos A kadém ia nép­ rajzi kutatócsoportja a Szécsénytől délre fekvő terü letet választotta ki tervszerű, több évig tartó kutatásai szám ára. V ar­ sány és Nógrádsipek egy történelm ileg, földrajzilag, gazdaságilag és néprajzilag összetartozó, öt egységből álló falucsoport (Nagylóc, Rimóc, Hollókő, Sipek, Varsány) része, am ely Nógrád megye lakosságának egyik jellegzetes néprajzi form ációja. Mint ilyen kistáji csoport, az utóbbi száz év során többször is m agára vonta a kutatók figyelm ét, ku ltú rája ezért bizonyos vonat­ kozásokban (település, viselet, építkezés, szokások) eléggé ism ert. A népi k u ltú ra egy-egy faluban leírt aspektusa nagy v a­ lószínűséggel alkalm azható a csoport többi tag jára is, m inthogy többrétű, évszázados kapcsolataik révén m egközelítően hom ogén k u ltú rát lehet közöttük feltételezni. Ez a prekoncepció befolyásolhatta a néprajzi kutatócsoportot abban, hogy a két nagy tém át, a társad alm at és a folk­ lórt nem egy falu keretei között k ívánta megvizsgálni, hanem két szomszédos falu­ ban. Úgy tűnik, a m unka végén ez a kis­ táji néprajzi egység mégsem bizonyult elég erősnek, m ert a Nógrádsipek bevezetőjében a szerkesztő Szem erkén yi Á gnes sajnál­ kozva állapítja meg, hogy „nagy lehetőség m aradt kihasználatlanul, am ikor e két, egym ást kiegészítő, egym ást tám ogató ku­ tatást nem ugyanazon községben végeztük el”. (12. 1.) A sipeki kötetben ugyanis csak rövid bevezetés vázolja a falu történelm i, dem ográfiai, gazdasági képét és hiányzik a társadalm i háttér, am inek ism erete a folk­ lórkutatásban is nélkülözhetetlen. Ha m ind a két kötet pl. V arsányt vizsgálta volna, az eredm ényekből kirajzolódó kép bizo­ nyára konkrétabb ism ereteket közvetítene az olvasó felé a jelenkori nógrádi faluról, m int így. A kettős választásnak azonban előnye is van, így két falu válik k u ltú rá­ jának. életm ódjának egy-egy oldalával is­ m ertté és ez lehetőséget ad a továbbiakban az összehasonlításra, az összetartó és szét­ választó vonások feltárására. A m unka célkitűzései között nem fedez­ hető fel az etnikus jellegek, a k u ltú ra táji tagoltságának vizsgálata, közvetve mégis segítséget kívánnak ny ú jtan i egy másik, a palóc néprajzi csoport létét, jellegét meg­ határozni törekvő k u tatás szám ára. B od­ rogi Tibor, a V arsány kötet szerkesztője (egyben a kutatócsoport igazgatója) szerint a kutatópontok kiválasztásakor ezért dön­ töttek Nógrád m egye m ellett. „Így lehető­ ség nyílik arra — írja —, hogy eredm é­ nyeinket egybevessük a palóckutatás ered­ ményeivel, és m egállapításaink — később — egy nagyobb táj-, illetve népegység ál­ talánosabb jellem zőinek keretében legye­ nek elhelyezhetők” (Varsány, 8. 1). A két kötet ism eretében állíthatjuk, hogy ez a szándék nagym értékben teljesült. Rimóc, az egyik palóc kutatópont közelében és annak kulturális rokonsági körzetében két faluról olyan mélységben k aptunk infor­ m ációkat, am elyhez hasonlót az északi hegyvidéken még nem tettek közzé. V ar­ sány és Nógrádsipek olyan modellek lehet­ nek, am elyekhez arányítani lehet m ajd más, hasonló jellegű — északi m agyar — kutatópontok anyagát a nagyobb és kisebb etnokulturális egységek m eghatározására. Célszerű lenne azonban az eddig nyert ké­ pet az anyagi világ lényegesebb összete­ vőivel is kiegészíteni. A Varsányban kö­ zölt, kitűnő viseleti tanulm ány m ellett újabb hasznos összefüggéseket tárh a tn a fel a földművelés, táplálkozás, építkezés, ál­ latta rtá s és egyéb ágazatok feldolgozása. A kutatások célját m ind a két kötet szerkesztője m eghatározza és részletezi. A vizsgálatok egyaránt „A fa lu társadalmi szerkezetének és a falusi életm ódnak c �változásai” című akadém iai kutatási fő­ irán y keretében indultak meg, közvetlen céljuk pedig az elm últ harm inc év a la tt le­ zajlott változások felm érése, a kutatással egykorú helyzet rögzítése volt (Bodrogi T i­ bor: Varsány, 7. 1.). A külföldön változás­ vizsgálatnak (culture change) nevezett k u ­ tatásoknak hazánkban eddig kevés köve­ tő je ak ad t és ezek a vállalkozások is a k u ltú ra egy-egy szűkebb szektorára szorít­ koztak, ám ilyen m élységben és m onográ­ fikus községvizsgálat form ájában a válto­ zásvizsgálatnak előzm énye nálunk nem volt. A korábbi és későbbi falum onográfi­ ák a k u ltú ra és tá r sadalom egészét kíván­ ták m egragadni, a benne végbemenő ala­ kulás, fejlődés, vagy hanyatlás folyam atá­ nak alaposabb és oknyomozó vizsgálata sem m iképpen sem volt elsődleges cél. V ar­ sány és Nógrádsipek teh át ebben a tek in ­ tetb en feltétlenül ú jat hozott; éppúgy, m int az a törekvés, hogy feltárják, m eny­ nyiben felelnek meg a fe ltá rt jelenségek az állami, politikai célkitűzéseknek és m ennyiben térnek el azoktól. Csatlakozik az eddigiekhez még egy célkitűzés, kapcsolódva a m agyar néprajz jelen feladataihoz és ezen belül az alkal­ mazás, a gyakorlati felhasználás kérdésé­ hez, ak á r a politikai vezetés döntéseinek elősegítésében, ak ár a rokon és társtudo­ m ányokkal igényelt együttm űködésben. A szóbeliségre alapozott és nem zedékenként hagyom ányozódott népi k u ltú ra jelenlegi elhalásának korszakában a néprajztudo­ m ány ku tatásain ak tárg y a válik m indin­ kább m egfoghatatlanná és m űvelőinek az­ zal a kérdéssel kell szembenézniök, hogy az anyagi és szellemi k ultúra, a társad a­ lom átform álódásának forgatagában stú­ dium uknak van-e m ég szerepe és létjo­ gosultsága a társadalom tudom ányok rend­ szerében. A kérdésre egyrészt m aga a két kötet adott választ azzal, hogy a külföldi példákat is szem előtt tartv a, vázolták a társadalm i és kulturális változások m ene­ tét, folyam atát olyan szem lélettel és olyan összefüggések feltárásával, am elyek előfel­ tétele az etnográfiai iskolázottság. A falu legújabbkori és jelenkori átalakulásának, fejlődésének története ez, vagy legalábbis történetének része, am it célkitűzéseivel és módszereivel más tudom ány nem tud fel­ k u tatn i és feldolgozni. V arsány és Sipek kísérletként jelentkez­ nek a m agyarországi etnográfia tö rté n e té ­ ben, és ennek kell tulajdonítanunk egyes részletekben a teljes siker, a teljes bevég­ zettség hiányát, elm aradását. Ilyen eset a leírások és következtetések általánossága, ellentétben a lokális vonásokat bem utató egyedi képpel. Míg az első esetben a több ezer m agyarországi település egyikét is­ m eri meg az olvasó, addig a m ásikban csak egyet, am i m inden m ástól többé-kevésbé különbözik valam iben. Az ilyen m egkü­ lönböztető vonásokat sokszor a kicsi és jelentéktelennek tűnő részletekben leli meg a kutató, a tárgykör m élyreható és alapos, de ugyanakkor széles látókörű is­ m eretével. A változásvizsgálat, m int a m a­ gyar néprajz egyik lehetséges jövőbeni útja, akkor válik továbbá valóban etnog­ ráfiai stúdium m á, ha nem csak felfedi a változások folyam atát, azok törvényszerű­ ségeit, hanem kibogozza az átalakulás indítékait, körülm ényeit és a kezdeményező személyek, intézm ények szerepét is. A ku­ tatásn ak teh át választ kell adnia m ind­ azokra a kérdésekre, am elyeket a k ultúra változásának általános folyam atán belül, annak helyi m egfelelője felvet. (K onkrétan V arsánnyal kapcsolatban hasonló m egálla­ pítást tesz Kovácsy Tibor: Ethn. 1979. 564. 1 .) A néprajzi kutatócsoport törekvéseit, el­ ért eredm ényeit a tudom ányos közvéle­ m ény és elsősorban az etnográfusok nagy figyelem m el kísérték és fogadták. Ennek az érdeklődésnek adott hangot az E thnog­ raphia szerkesztősége, am ikor az először m egjelent V arsány kötetet v itára bocsátot­ ta, felvetve azt a kérdést, hogy „a nép­ rajztudom ány sajátos módszereivel, k u tató eljárásaival, forgalm i apparátusával m it tud hozzátenni ahhoz, am it a többi tudom ány­ ág saját eszközeivel is föl tu d tá rn i? ” A felkérésre a társtudom ányok képviselői kö­ zül öten — szociológusok, történész és köz­ gazdász — írták meg észrevételeiket és kom m entálták, bírálták, m éltatták V ar­ sány m ódszerét és eredm ényeit. (Ethn. 1979. 531—567. 1.) Nézetem szerint lega­ lább ilyen fontos és figyelem re m éltó len­ ne a közvetlenül érdekelt néprajzk u tató k vélem énye is, de ez még nem k apott nyil­ vánosságot, egyelőre még nem jelent meg. Így teh át csak a külső vélem ényekkel le­ het számolnunk, m elyek egybehangzóan pozitívak az etnográfia, m int társadalom tudom ány mai szerepéről, v itath atatlan il­ letékességéről. A ndorka R udolf szavai sze­ rin t „a néprajzi m egközelítésű falum o­ nográfiák olyan elem ekkel gazdagítják... a reprezentatív adatfelvételekből kapható képet, am elyek nagyon lényegesen hozzá­ járu ln a k a mai m agyar társadalm i valóság m egism eréséhez”. (Ethn. 1979. 546. 1.) A tudom ányok kooperációjáról, egym ásra utaltságáról a nem zetközi tapasztalatokra hivatkozva annyit mond, hogy a szocioló­ giának a „m ikroszintű” kutatásokban a néprajzzal kell együttm űködnie. Az együtt­ m űködés V arsány esetében az etnográfu­ sok oldaláról m egvalósult, sőt annyira m egközelítette a szociológia kérdésfeltevé­ seit és tárgyalási m ódját, hogy az olvasó­ ban felm erül az a gondolat, nem m enteke túl messze, nem távolodtak-e el túlsá­ gosan a néprajztól, a szociálant opológiá­ tól. Ezt a kételyt V ágvölgyi András oszlat­ ja el, aki a szociológia m ódszereinek alkal­ m azását nem érzi elég erőteljesnek (Ethn. 1979. 564. 1.). A vitából az a következte­ tés szűrhető le, hogy a társadalom népr aj­ zi kutatásban tö rt új ú t járh a tó és ugyan­ ezt kell elm ondani a Nógrádsipekben meg­ valósult korszerű folklórkutatásról is. Itt is fő feladat a változásvizsgálat, de ugyan­ akkor a hangsúly a jelenkor kutatásán van, m ert a falusi életform a átalakulásá­ val a k u ltú ra és ezen belül a folklór is megváltozik. A kötet tanulm ányai ennek a tételnek igazságát bizonyítják, ellent­ m ondva a folklór teljes m egszűnését, el­ apadását valló nézeteknek. Az új szemlé­ let többek között a szólások, közmondások feldolgozása során azok értelm ezésében és használati körülm ényeinek feltárásában nyilvánul m eg (Szem erkényi Á gnes: Nóg­ rádsipek 242. 1.), ellentétben a korábbi egyszerű felsorolással, adatközléssel. A szociológiai kutatási szem pont és mód­ szerek alkalm azása általában nem szorí­ to tta h áttérb e az etnográfiát, am inek veszélyéről, eshetőségeiről fentebb m ár 25 �szóltam. A néprajzi m egism erés alapvető forrása, a hagyom ány, a közösségi em léke­ zés valam ennyi tém ában centrális helyze­ tű. A néprajzi stúdium tö rtén eti jellegét m ind a két kötet érvényesíti és különösen a folklórtanulm ányok egészen távoli idők­ re utaló következtetéseket vonnak le. A nép évszázadokon át őrzött m em óriaképei apokrif ism ereteket örökítenek a jelenkor em berére, olyan ism ereteket és esemé­ nyeket, am elyek felderítését, értékelését csak a néprajz képes hitelt érdem lően el­ látni. Az archaikus népi szövegek, írásba nem foglalt im ádságok pogány ősvallási képzeteket, antik tradíciókat, középkori egyházi m űveltséget és európai érzelmi k u ltú rát őriznek (Erdélyi Zsuzsanna: Nóg­ rádsipek 183. 1). A horizontális szemlélet, az adatok, jelenségek földrajzi elterjedésé­ nek problem atikája olyan kisebb, vagy nagyobb táji összefüggéseket tá r fel, am e­ lyek a népi k u ltú ra integrációjára utalnak. Ehhez a gyűjtést a kontrollközségekre szükséges kiterjeszteni, m ert így szűr­ hetők csak ki az egyedi vonások és álla­ p ítható meg a térbeli elterjedés, am ely nagyobb té r- és időterjedelem ben vizsgálva elősegíti az eredetkérdés és a lokális sajá­ tosságok kérdésének m egoldását (Pócs É v a : Nógrádsipek 269—270. 1.). K onkrét eset­ ben K üllős Imola használja fel a kartog­ ráfiai m ódszert egy gyerm ekjáték dalszö­ vegelemzése során és m egállapítja ennek észak-m agyarországi elterjedését (Nógrád­ 26 sipek 165, 177. 1.). Az időbeni és térbeli összefüggések felfedése, ezek interpretáció­ ja felm entheti a néprajzi m onográfiát az általános, a jellegtelen jelzővel m inősítés alól, attól, hogy m egállapításai nem csu­ pán a vizsgált közösségre, hanem a m a­ gyar falusi népesség egészére vonatkoznak (Ethn. 1979. 550. 551. 1.). M int em lítettem , a néprajzi kutatási m ódszer a szociológiaival egészült ki, am int ezt Sárkány M ihály — M argaret M eadet idézve — kifejti. A két m ódszer lényegi különbsége abban áll, hogy a néprajzi m in­ tafelvétel érvényessége nem annyira az esetek szám ától függ, m int a szociológiá­ ban, hanem az adatközlő részletes megis­ m erésétől, ideértve családi és m unkakö­ rülm ényeit, élettapasztalatait, világnézetét, kapcsolatait stb. (Varsány 142—143. 1.). Ennek ellenére szinte m inden kutató al­ kalm azta a személyi adatlapokat és a kü­ lönféle statisztikai kiadványokat, amivel kiegészítette a hagyom ányos néprajzi k u ­ tatóm ódszert: interjú, megfigyelés, kér­ dőív használata. Többek között ezen a té­ ren sem egyöntetű m inden kutató m etó­ dusa, így a táj fentebb felsorolt néprajzi kutatóinak eredm ényeit nem m indenki vette figyelem be: a népviselet bem utatása során tám aszkodni lehetett és kellett vol­ na Flórián Mária rimóci viselettanulm á­ nyára (Balassagyarm at, 1966.). Ettől elte­ kintve, a bevezetőkben m egfogalm azott célkitűzéseket — vélem ényem szerint — szociálantropológiai és folklorisztikai mód­ szerek m egtartásával többek között éppen Gergely K atalin tu d ta elérni. Szokatlan, hogy egyes tanulm ányok jegyzetanyag és a felhasznált irodalom közlése nélkül je­ lentek meg, így a k u tatás és feldolgozás m enete nem követhető, nem tű n ik ki, a szerző m ennyiben tám aszkodott a n éprajz korábbi, esetleg helyi eredm ényeire és el­ vi, m ódszertani téren milyen hazai, vagy nemzetközi irodalom ism eretében alakítot­ ta ki célkitűzéseit és módszerét. M int hogy az egész k u tatás kísérletként indult, m etodológiai következm ényei mi­ att nem tekinthető befejezettnek. A nép­ rajztudom ány új ú tjain ak és m ódszereinek kim unkálása során V arsány és Nógrádsi­ pek eredm ényei és hibái még tárg y alásra fognak kerülni és a viták új eredm énye­ ket szülnek m ajd. De egyes tanulm ányok szerzői is úgy nyilatkoztak, hogy tém áju­ kat valam ilyen irányba bővíteni, folytatni kívánják. Így a N ógrádsipeken feldolgozott közmondás-, szólásanyagot szerzője össze kívánja hasonlítani egy városi, esetleg m unkásközösségben n y ert későbbi gyűjtés­ sel (Szem erkényi Ágnes: Nógrádsipek 243. 1.), a hiedelem világ pedig alkalm as lesz arra, hogy feldolgozója ezt m intának te­ kintve bizonyos tendenciák m egállapításá­ hoz, összevesse egy Heves megyei kont­ roliközség anyagával. Így kíván a szerző egy nagyobb terület, vagy éppen az egész m agyar n éphitre vonatkozó következteté­ sek. m egállapítások megfogalmazásához el­ jutni (Pócs Éva: Nógrádsipek 269. 1.). A m agam részéről — talán az egész m agyar néprajztudom ány érdekében is — megis­ m étlem fentebb m ár röviden kifejezett igényem et a társadalom néprajz és a folk­ lór után az anyagi k u ltú ra változásvizs­ gálatának. feldolgozására. Nézetem szerint így kiegészülne a kísérlet, a k u ltú ra és tá r­ sadalom egysége m egvalósulna a k u tatás­ ban is és valóban m odellé v álhatna ez a m unka a jövő néprajzi k u tató m u n k ájá­ ban. Ami az egyes ku tató k m u n k áját és an ­ nak eredm ényességét illeti, példát m u tat­ tak a csoportosan, team ben végzett terv ­ szerű és összehangolt tevékenységre. A terepm unka feltételeinek és nehézségeinek ism eretében sem m iképpen sem a bírálat, hanem az őszinte elism erés hangján lehet csak szólni m indkét kötet etnográfusainak, szerzőinek a gyűjtés során k ifejtett erőfe­ szítéseiről és a több szempontú, többféle eredm ényt hozó és új m ódszereket kínáló feldolgozásról. A két kötetszerkesztő m el­ lett — akikről fentebb m ár szóltam — meg kell még emlékeznem Manga János­ ról, aki a N éprajzi Tanulm ányok megne­ vezésű sorozatot szerkesztette, melyben V arsány a 7., Nógrádsipek a 8. kötetként jelent meg. A néprajzi kutatócsoport kol­ lektív m unkájaként elkészült két kötet célkitűzéseit, m ódszereit és eredm ényeit tekintve jelentős előrelépés nem csak Észak-M agyarország — ezen belül Nógrád — falusi lakosságának jelenkori megisme­ r ésében, hanem a m agyar néprajztudo­ m ány fejlődésében is. (Akadém iai, 1978., 1980.) Bakó Ferenc �H elyzetjelentések — versben H árom költő k ö tetét olvasom. Nem „in­ duló”, nem „kezdő”, csak elsőkötetes szer­ zők m űveit. E három különböző helyzetjelentést három kiadónk jelentette meg. A költők hangvételükben, társadalom képük­ ben, form ak u ltú ráju k b an rendkívül külön­ bözőek, s tán csak abban a becsületben osztoznak egymással, am ellyel életlehető­ ségeiket, eszm éiket és indulataikat kim on­ dani kívánják. Csordás Gábor a „míves gondolat” je­ gyében ír, jól m egszerkesztett kötete az indulás botladozásait odahagyó, mély versk u ltú ráró l tanúskodó szerzőre valla­ nak. Az első kötet, a Kozmosz-könyvek sorozatában m egjelent a nevelő nevelése verseit meg kell b ecsü lnünk! Am ikor köl­ tészetünket elárasztja egyfajta m űfaj-koi­ né, a prózai beszédként induló s a hangvé­ telhez vissza-visszahulló szabadversszöveg (fiatal m odern líránk e könnyen gyártható vers com m unje) — ő m űfajokban gondol­ kodik, verseit a m űfaj m egkövetelte je­ gyek irán yítják. Ezek határozzák meg versbeszédét, a hangütést, a tónust. Ír rí­ m es-hangsúlyos, dalszerű verset, de igyek­ szik m ind messzebb kerülni a népies dal­ tól. (Ezért használja oly sűrűn az asszo­ náncot és a bonyolultabb keresztrím et). B em utatkozik egy kevéssé sikerült szonet­ tel is (Reggel). Kedveli a négyes, négy és feles, ötödfeles jam bust és a blankverst — ez utóbbi tán legkarakterisztikusabb sor­ fajtája. M ásutt — nem e kötetben — meg­ próbálkozott az évtizede újból elharapód­ zott, div ath atású haikuval, de van önálló m űfajlelem énye is: felú jítja a középkori francia limlomot, a fatrast. Itt igazán ott­ hon van. M ár Babits m egfigyelte (Magyar ritm us, 1923), hogy a m agyar jam bus fo­ kozatos fellazítása a szabadvershez vezet. M egtalálhatjuk Csordás blankversei m el­ lett is. A m űfajokat sajátos hangnem m el te líti-tá g itja : drám ai jam busokban írt poé­ m ái epikus jellegzetességeket is hordoznak, s elbírják a költői én többféle vetületének, m odalitásának terhét. Így az iróniát, a ke­ serűséget, az elégikus hangnem et, a pate­ tik u sat. A kötet egészéből — hogy a Csordás G áborra is nagy h atást tevő József A ttila kifejezésével éljek — az „osztálytalan in­ tellek tu el” jellegzetes és sokszor nem túl érdekes konfliktusai rajzolódnak ki. Küzd a költő az általános fogalm ak (ideák), és a való ellentétével. Így hagyja cserben őt a „nép” ingerlően szép fogalm a is: „se a szem etes, se a kém ényseprő, /se a postás nem hasonlít a népre”. Ugyanez egyik leg­ jobb kompozíciójában, a Rousseau Park R ezervátum cím űben: „És Rousseau szólt hozzám az élők árnyait m utatod/, m in t­ hogy eg yenként m ind idegen néked a sze­ retett n ép ”. Érthető, hogy a költő nem bí­ zik a vers társadalm i hatékonyságában sem : „A vers így készül: szöszmötölve, /m ert n em tudni m ivégre készül”/. Küzd a személyes életlehetőségek valóban szűk köre, lehetetlen leszűkülése ellen. Sorolja: albérlet, betonlakás, házasságketrec, gye­ rek-rem ény, robot, hétvégi m egváltás, sze­ gényszagú éjszakai váróterm ek, csukott k a ­ puk, félelem táplálta bizalm atlanság körü­ lötte. . . A látlelet éles kontúrú. Csordás G ábor kritikus látásm ódját tisztelem , csak­ úgy, m int poétikai erényeit. Ám a dolgok, a jelenségek értékelési, „bem érési” pontjá­ val nem értek egyet. Csordás G ábor az érvényes cselekvés, a történelm i te tt m eg­ valósulását a 60-as évek m ásodik felének forradalm i m ozgalm aiban látja: verseiben m induntalan föltűnik R udi Dutschke, An­ gela Davis, Victor Jara, Che G uevara ne­ ve, s a párizsi diákm ozgalm ak leverését követő traum a („utcán nem beszélünk/, zárjuk a kertkaput,/ vesénket leverték/, a párizsi zsaruk” — N em zedék). Nem tudom , érvényes m érce-e az elm últ több m int egy évtized történelm i szituációja? De nagyobb baj az, hogy mindez Csordás G ábornál mí­ tosszá válik, s e m ítoszban „ki egyszer fe l­ m agasztosult m in d n ek jövője m ár a m ú lt”. Hiába a pontos sorm etszet, hiába a tiszta jam busok, Csordás Gábor indokolt indu­ latokat m egszólaltató szép sorai ilyenkor ham isan csengenek. De tehetsége a fo rra­ dalm i rom antika ideológiai m ankói nélkül is elvezethetik őt m aradandó m űvekhez. Szervác József m aga is azoknak az éle­ tét éli, „ kiket a történelem elpazarol”. A Szavak hazáig kötet első ciklusa jelzi, hogy pontosságra törekszik a szerző: két általánosabb érvényű vers után (Megérke­ zés, Siratóének) — az első kötetek szoká­ sos gyakorlata alapján — a személyiség adott, konkrét gyökereit já rja végig: az ősöket, „a m egutált kölyökkor” tájait, a felnőtté válást, asszonyt, szerelm et, m un­ kát. A második ciklus az egyedüllétnek, a bezáródásnak szentelt, alapm otívum a a m agány. A Közzé legyen gyűjtem énye ba­ rátoké, választott költőelődöké, s az utol­ só egy kísérlet az előbbiek szintézisére. A kötet egésze pedig híradást küld a m un­ kásvonatokról, gépről, gyárról, kocsmáról, Csepelről. A szerző szándéka szerint pon­ tosan, póztalanul, még ha e szándékot nem is fedi a megvalósulás. Gazdag elet­ anyag az övé, nem csak egy kötethez ele­ gendő. De m ár o tt elszegényedik ez a gazdagság, ahol a vers nyelve túl általá­ nossá válik. Ha adott m űfajban ír, „meg­ em elkedik” a versnyelv, a szerző látható módon „irodalm iasra veszi” a szöveget. Szervác Józsefet a kim ondhatóság kérdése izgatja; a lírai én ritk án játékos, ritkán ironikus verseiben, s a megszólalás, a ki­ m ondás igénye eltávolítja őt a tragikus m odalitástól is. Ennek m egfelelően elural­ kodik költem ényeiben a retorika: szer­ kesztési elvvé, tartóoszloppá válik, ennek m inden veszélyével együtt. A Siratóének („siratom őket is, m int ahogyan /siratom m indazokat, akik/ term észetes halállal hal­ nak és /term észetes halállal élnek, k ik csak éln ek”, m intha Ady Endre retorikus pró­ zájára, a M agyar Pim odan befejezésére játszana rá („Siratom őket, testvéreim et, k ik voltak, élnek, s eljövendő ki s k ik a Pi­ m odan-hotelbe ju tn a k. Még több sírással siratom azokat, a k ik n e k m ég ez sem fog megm aradni, s m eghalnak, vagy megbo­ londulnak szárazon”). Ez a reto rik u s is­ m étlésform a ta rtja össze az Ítélet című verset is, ám messze nem ü re sjá ra t a sor­ ism étlés a Vissza a poharakhoz refrénsze­ rű újram ondásaiban. A viszonylag egyhan­ gú dikció a versform ák, verstípusok vi­ szonylag szűk skálájával párosul. Figye­ lem re m éltó Szervác József vonzódása a heterom etrikus versekhez: a form aváltá­ sok itt rákényszerítik őt az igényesebb kompozíciók kim unkálására (Levél a szü­ lőföldre, Közzé legyen). E verseken kívül a legnagyobb ígéretet a kötetzáró M ár szinte m ú lt időben című poém a jelen ti: látszólag stilizálatlan, s a kötet előző versei­ hez képest „nyers” vallomás, emlékezés, kim ondás, am elyben az em lített tú lálta lá­ nosítás nélkül szerveződnek eggyé a ko­ rábban önálló m otívum ok, a szeretők, Lágymányos, a napi robot, a kocsma, gye­ rek, albérlet, a m unkáséletform a m eghatá­ rozó koordinátái. Szervác József itt élhet a szabadabb kom ponálás lehetőségével, nem kell rövidre zárt, „előírásos” szerkezetet kim ódolnia. Elengedi a form a kötelét a m eredély fölött, s ezzel együtt nyelve is m egszabadul sok tehertételétől (bár néhol m agm aradnak az „el innen h át b a rá tim ”féle zavaró modorosságok). Ezért cserébe azzal fizet, hogy a reto rik a összetartó ere­ je m ellett m esterkélt alliterációm utatvá­ nyokat ír („vicsorgok bor borong b á r/ bér b ú ra rátok áldom ezt a karácsony estét”), vagy a vers utolsó részében az im a ősi és receptszerű kérdő-felszólító gesztusával képes csak zárni. Szervác Józsefnek m in­ den lehetősége m egvan arra, hogy a későb­ biekben ne csak a valódi, hanem az igaz üzeneteket küldje a m unkásnegyedekbe kiköltözött és III—IV. osztályúvá nyilvání­ to tt m agyar Pim odánból. K ötetét a Mag­ vető K önyvkiadó jelen tette meg. Balogh A ttila a társadalm i hierarchia és az em beri élet bugyrairól ír. a L endítem lábamat című gyűjtem énye a szenvedés kötete. K ettős tehertételt, kettős kirekesz­ tettséget él meg nap m int nap a költő. Az elsőre a cím utal, a bénító betegségre (Hei­ ne—M edin-kór), a m ásodik a Szűkebb, (vagy tágabb?) közösség, a cigányok sorsa. A kötet középpontjába így k erül be a Szenvedés és a számozott versek végén ál­ ló NUMERO XXXIII. jelzi, hogy a Meg­ váltás gondolatköre is. Azt hiszem, nem tévedek, ha a kötet 33 versében a 33 éves korában m egfeszített K risztus képzetköré­ re való utalást látok, u talást a szenvedés­ történetre, a m egváltó halálra, a feltám a­ dásra. Hogyan tehető értelm essé a szenve­ dés? Mit v álth at meg általa Balogh A tti­ la? A passió kikhez közelít, kiktől választ el? M ennyi az értéke a fájdalom nak? E rettentően súlyos kérdések a kötetben per­ sze nem m etafizikus m ódon fogalm azód­ nak meg, hanem a konkrét sérelm ek sík­ ján. S az elesettek, a „nyom orból felocsú­ dó szegények” világának micsoda élm é­ nyeit emeli versbe a szerző! A m ikor az egészséges em berek köréből szám űzött em ber szól ra jta keresztül, am i­ kor a szeretet hiánya, a nő hiánya szól belőle, a férfi követelése, am ikor az álla­ mi gondozott gyerekekkel, a cigányputrik 27 �lakóival szól! Versbeszédét az indulat fűti. Prózaversei többnyire valam ilyen beszéd­ szituációból indulnak ki („U raim .” NUMERO I. „Részeg voltál...” NUME­ RO VI., „Jaj anyám . . . ” NUMERO VII. stb.), ami egyszerre jelen t hangütést, egy­ szerre keretet, form át ad és m egkönnyíti a folytatást. B urjánzóan gazdag nyelv az övé, verseiben egym ást szülik a képek, képhalm azok az erőteljes, felü téses vers­ zárásokig. A hangnem tág spektrum ú: a József A ttila Szabad ötletek je g y zé k e . . . öntépő, faggató, apró m ozaikokat egybe­ rántó írásának hatásától az izmusok dekla­ rációinak harsány hangjáig terjed. Két nagy teh ertétele mégis van e költem é­ nyeknek. Az egyik a lírai én teljes tisztá­ zatlansága, am ely m induntalan pózokhoz vezet. A „Költő nem va gyok/ csak a ha­ rangok n yelvén kiabálok” kijelentésétől a „Bocsássatok m eg nekem ,/ hogy tehetséges va g yo k” m odorságán át a „két m ankón könyöklő isten” m indenhatóságáig. A lírai én ilyen helyzetváltozásai eleve m egbont­ ják a kötet tervezett egységét. De nagyobb teh ertételt jelent ennél a kötetkompozíció m egoldatlansága. A versek jellege még megengedi, hogy az egyes m űvek kompo­ zíciója laza legyen, hogy csak a fentebb leírt jellem zők szervezzék a verset. Ám a 33-as szám szimbolikus, utaló kerete ön­ m agában kevés, vele és általa egységes kompozícióvá kellene válnia a verseknek. Nem értem , hogy az általános számszim­ bolikus szerkezet utolsó verse m iért épp a Nagy Lászlónak szentelt? A verssorrend és a NUMERO XXXIII. között semmiféle kapcsolat nincs. Ugyanígy csak töredékek sorozata, lazán egymás mellé került ver­ sek egym ásutánja alkotja a kötet egészét, kompozíciós vonatkoztató utalások hálóza­ ta nélkül. Egy újabb kötet m ár a form a és a kompozíció m egtanulására fogja köte­ lezni Balogh A ttilát. Első verseskötetét a Szépirodalm i K önyvkiadó adta ki. U taltam arra, hogy a bem utatott h á­ rom költő világa, versépítkezése és köte­ tük esztétikai m inősége m ennyire külön­ böző. Ezért óvakodok a gyors általánosí­ tástól. A pontosabb ítéletek m egalkotása am úgy is m ár az olvasó dolga, az ígéretek beváltása pedig a költőké. Szigeti Csaba Zalán Tibor: F ö ld fo g ya t kozás Ha véletlenül saját olvasata nem is, Za­ lán Tibor Földfogyatkozás című kötetének eddigi sajtóvisszhangja m egerősítheti az olvasót — ha egy b uta fanyalgást nem vesz figyelembe! — az utóbbi évek egyik legegységesebb szerkezetű (ívű) elvű köny­ vét ism erhette meg. Ez az érdeklődésünkre m éltó új költő korai m űveinek válogatott s ezáltal szükségszerűen csonka verskötete gyors, és napjainkban ritk a népszerűségre te tt szert. 23 Zalán költészettani, esztétikai, ideoló­ giai-politikai bukdácsolások, prózaversek, m imezislétek, az egy-két tehetségre m u­ tató verstöredék, verssor, vagy önállósul­ ni kész alkotói m ódszerek lehetőségének felvillantása helyett, saját, jelentős eszté­ tikai hozadékkal is rendelkező versvilágot terem tett, s ezzel lépett a szélesebb nyilvá­ nosság elé. E tény jelentőségét növeli, hogy konvencióinkat (társadalm i szükségletein­ ket?), am ely m egtűri az első (második, harm adik. . . , sokadik) kötetek ziláltsá­ gát, elegánsan nem veszi figyelembe. U gyanakkor könyvének t ű nékeny előnye, hogy sikerült m egcsonkolt „életm űvét” úgy egységbe állítani, hogy az őt folyóiratok­ ból, napilapokból nem ism erő olvasóra a kötetegész (m ár-m ár kikezdhetetlen) va­ lósága súlyosan és kötelezően nehezedik. Em iatt elkövetkező (m egírt második és harm adik) kötetei és az első között olyan szakadék tátong, am ely az olvasóban a folytonosság érzetét fogja m egkérdőjelez­ ni. E sebtében felvetődő gondok után m ár nem lehet feladatunk e kötetben m egje­ lent versek lényegi elem einek kiemelése, a meglevő tendenciák fölvázolása, vagy fel­ erősítése, a költő valóságunkról alkotott képének tükröztetése. Tanúi lehettünk az elm últ hét évben az irodalm i folyóiratok­ ban, lapokban, antológiákban folyam ato­ san m egjelenő Zalán költővé érésének, esz­ közei és céljai m ódosulásainak, pontosulá­ sainak, am elynek kezdetét h ivatott a Föld­ fogyatkozás bem utatni. S tanúi vagyunk annak a folyam atnak is, am elyben tetten érhető: a Földfogyatkozás, (mint kiad­ vány!) tudathasadásos irodalom politikánk, könyvkiadásunk egyik idegborzongató és riasztó m intapéldája. A kötetben helyet kapott írások egy ti­ zenhat-huszonnégy éves em ber m unkái, am elyek első változatait szinte egytől egyig ism erhetjük a folyóiratokból. A ciklusokat rendező alkotói értelem bizonyára nem véletlenül kényszerült arra, hogy az ere­ detileg összefüggő versek erős m otívum ­ kötelékeit fellazítsa, s átrendezésekkel e versektől néhol idegen — m ert a költő újabb állapotát tükröző — összekötéseket, jelentésm ódosulásokat hozzon létre. A kényszeríte tt szerkesztési szándék eredm é­ nye, hogy néhány szép korai írás kim aradt, néhány kevésbé sikerült bekerült a könyv­ be, de ez rávilágol a rra az analitikus m un­ kára is, am ely alkotónkra újabban jellem ­ zővé válik. Azokat a verseket is ism erhetjük, am e­ lyek a könyvbe terjedelm i okok m iatt nem kerülhettek be, b ár ezek hiányában nem nyerhetünk bepillantást abba a dina­ m ikába, am ely e költészetre jellemző. Za­ lán Tibor — ha nem tévedünk — m ár négy /három éve, ha eredetében nem is m ás, de kifejlésében a korábbinál jóval körülhatároltabb, biztosabb, pontosabb és fontosabb világot terem tett, m int am ilyen a Földfogyatkozás verseiből kim utatható. Képi, asszociatív világa konzekvens fogal­ m isággal telítődött, s fo rm a /nyelvi kísér­ letei határozott önállóságot m utatnak a kortárs m agyar nyelvű költészetben. M ondhatnánk ezt elégséges feltételként könyvism ertetésünk /recenzálásunk szubli­ m álása m iatt, de sorjázzon még néhány in­ dok. Zalán Tibornak sikerült nem zedékét olyan vitába sodornia, m elynek végered­ m énye egy tu d ato su lt és m egfogalm azott nem zedéki helyzet lehet, s am elyhez h a­ sonló szándék több m int tíz évvel ezelőtt volt jelen m űvészeti életünkben. (Lásd: Arctalan nem zedék című, Éle­ tünkben m egjelent esszéje, am ely szükség­ képpen indukálta az év folyam án lezajlott És-vitát, valam int az új költők /m űvészek helyzetéről folytatott nyári balatonszem esi tanácskozást). Zalán m egjelent tanulm ányaiban, k riti­ káiban a hatvanas-hetvenes években fel­ törő költők, írók közül azokat p ró b álta megközelíteni, akikkel kritikai gyakorla­ tu n k nem tudo tt m egm érkőzni, s így el­ hallgatott, vagy torzként értelm ezett. Az új nem zedék e művészek eredm ényeit nem kerülheti m eg, s m ert egyelőre a nem ze­ dékből még nem term elődött ki a saját ideológus, Zalán néhány sürgető részfel­ adat m egoldására te tt kísérletet. Szépprózai m unkásságában is olyan tárgym egközelítési m ódszereket használ fel, am elyek hagyom ánytalannak tűnnek, il­ letve századelőnk óta folytat h atatlan n ak látszottak irodalm unkban (pl. a Mozgó Vi­ lágban m egjelent Blue Dolphin című no­ vellája). Természetes. hogy a sokirányú érdeklődés és irodalm i gyakorlat nyom ot hagy költői m unkáin is. Költészetében korán m egjelent a szín­ t ézis igénye; különössége, hogy az analiti­ kus eljárások m egtartásával egyidejűleg. A társm űvészetek gyakorlatának (festészet, zene!) tudatosított következm énye, hogy írásaiban a klasszikus értelem ben kezelt form a m etaforikus ta rta ­ lommal jelenik meg. Az Ének a napon fele jte tt hintalóért (Mozgó Világ, 1979. február) cím ű m onstre versében m ár e szintetikus összefogás tapasztalható, és epikus vonások is jelen vannak a részle­ tekben. Ha e verssel egyidőben, azonos helyzetben készült, és a Földfogyatkozás­ ban is helyet kapó alkotások együtt jelen­ tek volna meg, az olvasó lehetőséget kap­ hatott volna arra, hogy költészete változá­ sának indokait kitapinthassa (Fehér zászló alatt, A férfi indulása, Szelíden, irgalm at­ lanul, A Kormos fekhelyei, Triptichon), h i­ szen ez az az írás, am ely központi szerepet tölt be a M egfigyelések és szabad leírások a visszavonulás díszletei között (Életünk, A lföld, P alócföld, Népszabadság, Népszava, M agyar Nemzet stb.), a K ísérletek Síva háta mögött (párizsi M agyar Műhely), és az Ének Pohárért című k ö tet(?)-ciklus (?) költem ények felé. Ez utóbbi három hosszú vers (jobb híján használjuk ezt a kifejezést) közül a Meg­ figyelések. . . versdarabjai hűen példáz­ zák azt a változást, azt a felism ert társa­ dalm ilag m egjelent szükségszerűséget, am elynek végeredm énye a versszöveg ere­ detének, alkotásának, szerepének módosu­ lása. A form a és a tartalom együttes ex­ tenziója lehetővé tette Zalán szám ára, hogy olyan bonyolult, csak versfolyam a­ �tokban áttek in th ető / ábrázolható gondolat­ rendszereket közvetítsen, am elyben m ind a „. .. M in d e n p o n ta tl a n s á g m e g s e b zi a tá r ­ g y a k a t . . .” felism erés konzekvenciái, s m ind az „ . . e m l é k e k le g a p ró b b e l m o z d u ­ lása is — lásd/ v é d t e l e n n é t e s z j ö v ő n k k e l s z e m b e n . . . ” józansága, és m ind saját lét­ élm ényének „ . . . f o r d íto t t i r á n y b a ira m ló e l m a g á n y o s o d á s a . . . ” együttesen kezel­ hetővé válik. A jelen téstartalm ak felhasa­ dása, a fogalm ak rétegezettsége a textus­ ban versszervezővé válik, s a változás objektiváló gesztusként beépül az írásokba is. . . M ondhatjuk, e költészet eredm ényeiben szerves része a hazai poézisnek, méghozzá a szerencsésebbek közül való: nincsenek m eg azok a hatások, am elyek által irány­ zatokhoz, iskolákhoz szokás terelni az újonnan jelentkező költőket. (K ozm osz, 1980). Géczi János Miskolczi Miklós: Város lesz, csakazért is... MAGYARORSZÁG FELFEDEZÉSE Régi, kritikusoknak szánt „alapszabály”, hogy a szerző nyilatkozatát nem szabad kom olyan venni a m ű megítélésénél. Áll­ jon az helyt önm agáért. Most mégis h á­ rom m ondatot idézünk Miskolczi Miklós utószavából, m ert jellem zőnek ta rtju k az egész könyvére vonatkozóan is. Így sum ­ mázza k u tatásait és m ondandóját a szer­ ző: „Vélem ényem biblikusan szilárd: Du­ naújváros nem az, am inek m ondják (hi­ szik, szeretnék, akarják), hanem az, ami. A kereszt felira tát nem vagyok hajlan ­ dó m egváltoztatni. A m it m egírtam , m eg­ írtam ”. K étségtelenül im ponáló ez a m a­ gabiztosság, am elynek nyom ai több he­ lyen is fellelhetők a 408 oldalas kötetben — csak éppen nem indokolt. A baj ugyanis az, hogy a szerző tolla nyom án sem d erült ki D unaújvárosról, hogy tu ­ lajdonképpen mi is? Miskolczi Miklós (akinek szülővárosa) talán tudja, de nem tu d ta bem utatni. Pontosabban fogalm az­ va: ez a kötet így — erős húzásokkal és m ódosításokkal — elfogadható lenne ta ­ lán beadeckernek, de nem értjük, hogyan k erü lh etett be ebbe a sokat v itatott, de valam elyes ran g ra azért vergődött soro­ zatba? S különösen nem , ha ism erjük a m agyar szociográfiai irodalom m últját, élő és elhunyt jeles képviselőit, köteteit is. Idézzük ide Erdei Ferenc alakját és példáját. Miskolczi M iklósnak lett volna m it (m ert igen nagy szüksége van rá!) tan u ln i a nagy elődtől m ódszerben, szem­ léletben, alaposságban, tárgyilagosságban, tudom ányos igényességben. S m ondjuk ezt azért, m ert még nem késő, m ert saj­ náljuk, hogy ennyi m unkája, am it ebbe a könyvébe „invesztált”, csak ezt a szolid eredm ényt produkálta. Mi a legnagyobb fogyatékossága a könyvnek? Az, am i egy három -öt gépelt oldalnyi újságcikknek erénye és előnye; az tudniillik, hogy a szerző végig jelen van a könyvben, hogy igyekszik „életsze­ rű ” lenni. Ám, am i „színes” m ondjuk egy tárcában, helyénvaló aktualitás egy ve­ zércikkben, az a laposságok és közhelyek halm aza egy szociográfiában! Úgy érez­ zük, hogy a szerző rosszul jelölte ki m a­ gának a feladatot. M indenáron meg ak a r­ ta „védeni” Sztálinvárost (kiktől? m iért?!), ahelyett, hogy a m űfaj követelm ényei­ nek megfelelően leírta, lerajzolta volna azt. A szociográfia szó m ásodik tag ja ugyanis rajzot, leírást jelent, de sem m i­ képpen nem könnyű kézzel odavetett k ar­ colatot, vagy vázlatot. Ha a szerző át­ gondolja és m egérti a vállalt feladatát és a m űfaj követelm ényeit, akkor maga, a vizsgált valóságanyag szabja m eg a meg­ valósultnál szigorúbb szerkezetet és kon­ cepciót. Választ tu d adni az alapkérdés­ re, hogy mi az, am it vizsgál, leír, s to­ vábbkérdezve azt is firtatja, hogy m iért az, m iért olyan az, ami, am ilyen. Hálás és bevált m ódszer egy tárgyat, jelenséget úgy bem utatni, hogy leírjuk a történetét. Látszólag ezt teszi Miskolczi Miklós is, de hogyan? Apológiát ír elemzés és tö r­ ténet helyett. Azt bizonygatja, hogy am i van (esetünkben D unaújváros), az szük­ ségszerű, következésképp helyes is. Ma m ár senki sem vitatja, hogy a gyár és a város léte szükségszerű-e, vagy nem. Lé­ tező valóság, am ivel számolni kell. Csak­ hogy ez korántsem olyan evidencia, am e­ lyet kritikátlanul, a m últba visszavetítve is el kell fogadnunk! Ha Miskolczi Miklós jobban ism eri a m agyar szociográfiai irodalm at, akkor m aga talál érveket azok ellen a tények és körülm ények ellen, am elyekért így csak lelkesedni tud. Igen, am a „hőskorról” van szó. D rágán, em bert, anyagot, ener­ giát nem kím élve építtette m eg a gyárat és a várost egy voluntarista politikai el­ határozás. Hogy m ilyen áron és m ilyen eredm énnyel, a rra éppen a szerző ír le számos példát könyve m ásodik részében. M ár az építés fázisában tettenérhetők ezek, s célszerű is lett volna a szerzőnek jobban után ajárn i, hogy kik és milyen kényszerítő körülm ények h atására kerül­ tek Sztalinvárosba. Szól a lum pen, a de­ klasszált elemekből, de viszonylag keveset arról a paraszti rétegről, am ely a beszol­ gáltatások elől szinte m enekül az építke­ zésekre, a biztonságosabb iparba. Egy ré­ szük a téeszek konszolidálódása u tán visz­ sza is té r a faluba. Ám ez a tektonikus erejű társadalm i mozgás több figyelm et érdem el. Ha szabad m ondani, ennek fel­ mérése, leírása a szociográfia egyik leg­ fontosabb, elodázhatatlan feladata. Éppen azért, hogy jobban m egértsük a m a je­ lenségeit, a m a D unaújvárosát. Szerzőnk azonban sajnálatos módon m oralizál, vagy éppen kedélyesen pletykálkodik ott, ahol elemeznie kellene. Lelkendezve ír az el­ sőgenerációs m unkások erőfeszítéseiről, míg később ném i m egütközéssel vegyes csodálkozással, fejcsóválással a d u n aú jv á­ rosi erkölcsök „lazaságáról”. Fel sem m e­ rü l benne a kérdés, hogy a két dolog között összefüggés van, s hogy ez k o rán t­ sem csupán dunaújvárosi „specialitás”. Még akkor sem, ha a statisztikai adatok ott töm ényebben h ív ják fel a figyelm et erre a jelenségre. De nézzük csak sorban, hogy m iről is van szó? A faluból városba kerülő szak­ képzetlen em ber, s ráadásul az életide­ gen m unkásszállásokban, b arakkokban idegenül érzi m agát. Egyszerre kellene elsajátítania az új szakm át, m unkaszoká­ sokat, az eladdig megszokottól gyökere­ sen eltérő életm ódot. A legújabb szocioló­ giai-szociográfiai irodalom (ám a század­ eleji is!), valam int néhány írónk (lásd például Galgóczi Erzsébetet, Takács Jó ­ zsefet, Serfőző Sim ont, A sperján Györ­ gyöt stb., stb.) pontosan leírták, m egfo­ galm azták ezt. Ám, am i B udapesten, Miskolcon, Ózdon, vagy S algótarjánban stb. a m unkásoknak, a lakosságnak csu­ pán egy (noha jelentős) részét érinti, az D unapentelén—Sztálinvárosban—D u n aú j­ városban egy egész várost jelen tett! Nem véletlenül írtu k egym ás mellé a három helységnevet, illetve egyazon település m etam orfózisát jelölő változatait. Téves volt az ötvenes évek optim izm usa, rövid­ látása, am ely csupán a m unka és a la­ kás kettősében gondolkodott. Ma is té ­ ves ez a szemlélet. Bizonyítja ip aru n k jelenlegi helyzete, az az erőfeszítés, am ellyel próbálunk szakítani az extenziv szakasz visszahúzó erőivel, a szakképzetlen, az alulképzett, az innovációra kép­ telen m unkaerők tömegével. V annak dol­ gok, am elyeket (látszólag!) meg lehet ol­ dani egyetlen h ó rukk-kal, lelk endezéssel, míg csupán a csákány és a lap át a szer­ szám. Term elni hatékonyan azonban m ár csak m agasan kvalifikált, a m unkájában, az életben is otthonosan mozgó, m űvelt szakm unkással, értelm iségivel lehet. M ár­ pedig ez a feltétel nem volt ad o tt Sztá­ linvárosban, s ha hih etü n k M iskolczinak (s m iért ne hinnénk?), akkor ezzel még a m ai D unaújvárosban is gondok vannak. S lesznek is m indaddig (máshol is), am íg fokozatosan át nem alakul a szemlélet m agáról a m unkáról, term elésről, a m un­ kaerőről. A könyv legnagyobb paradoxona az, hogy éppen azok az oldalak vágják m ell­ be az olvasót, gondolkodtatják el, am e­ lyeken a szerző dicséri szülővárosát. Itt van rögtön a lakás, a lakótelep problé­ m agubanca. D unaújváros m odellként szol­ gálhatna Miskolcnak, Ú jpalotának, m in­ den lakáscentrikus városépítésnek, -te r­ vezésnek arra, hogyan nem szabad, m ert életidegen, m ert em bertelen, antiszociális. A könyvben levő fotók, a dunaújvárosi polgárokkal készült in terjú k d irek t és indirekt módon is bizonyítják ezt. A la­ kások, panelházak töm ege még nem v á­ ros! Elvégre az em ber nem csupán dol­ gozik és lakik (m ár tudniillik, ha ju t ne­ ki, ha kap lakást...). Az urbs, a civitas 29 �m inőséget jelent, szolgáltatások, k u ltu rá ­ lis, egészségügyi stb. intézm ényhálóza­ tok szövevényét, gondoskodást az em ber­ ről, a bölcsőtől a koporsóig. Sokáig „meg­ feledkeztünk” erről D unaújvárosban is. B eértük azzal, hogy a m unkaerő így-úgy regenerálja, s reprodukálja önm agát. Csakhogy az em ber nem m echanikus gé­ pezet, ahogyan a felvilágosodás néhány gondolkodója képzelte, hanem érző és gondolkodó lény, aki reagál a körülm é­ nyekre. Hogyan? Úgy, ahogyan Miskolczi is, nem titkolt csodálkodással, tudom ásul veszi: „az erkölcsök rom bolásával” pél­ dául! Sajátos módon, Miskolczi nem so­ k a t bíbelődik ezzel a kérdéssel, legfel­ jebb am ikor például a házasságok meg­ rom lásán, a válásokon m oralizál. Pedig ideje lenne m ár — s ki, ha nem a szo­ ciográfus? — az alkoholizm us okairól is beszélni. K im utatni, hogy m ennyire já t­ szik bele az élet- és m unkakörülm ények fentebb leírt változása, az ebből követ­ kező elidegenedés, neurózis, szorongás, rossz közérzet? Összegzésként azt m ondhatjuk, hogy hálás, de nem könnyű feladatra vállalko­ zott Miskolczi Miklós, s ez kicsúszott a kezei közül. A napi újságírás szemlélete és módszerei alkalm atlanok egy város ke­ resztm etszetének bem utatására, szociog­ rafikus igényű leírására. S ez nem ér­ tékítélet, nem azt jelenti, hogy Miskolczi Miklós rossz újságíró. Rövidebb lélegze­ tű írásaiban olykor frappánsan, szelle­ mesen m u tat rá egy-egy jelenségre. Ám szülővárosával úgy járt, m int az úszó, aki a folyó közepén érzi a víz hőfokát, de nem látja a partokat, olykor azt sem, hogy m erre folyik a víz. A sorozatról szólván joggal lehetünk igényesek, hisz’ az eddigi kötetek m agasra em elték a m ér­ cét. E lvárhatjuk, hogy a szerző választott tém ájáról tudja, hogy mi az, ami. Nem m enti fel a szerzőt az sem, hogy szülő­ városáról ír, s — feltehetően — nem akar érzékenységeket sérteni. Ellenpéldaként o tt van Lázár István, akinek még ma sem „bocsátották m eg”, hogy nem tud belenyugodni a történelm i borvidék le­ rom bolásába; vagy Tüskés Tibor, Végh A ntal, akik ugyancsak „kibeszélték a fa­ lu ju k a t”. D unaújváros — a példa, a modell, ha úgy tetszik — m egérte volna, hogy igényesebben, nagyobb invencióval dolgozzák fel. Nem azért, amivel a szer­ ző vitatkozik, m entegetve a szeplőket, hanem hogy látva lássuk. A szépet is, a kidobandó rú ta t is. D unaújváros m a m ár része történelm ünknek. Nem kell heroi­ zálni, p lak átra festeni azt, am i tény, vagy jóvátehetetlen tévedés. S m indezt nem azért m ondjuk, hogy „deheroizáljunk”. N em , a felnőtt em ber tudni akarja, hogy mi az, am it jól csinált, m it kell ma m ár m ásképpen. G azdagabbak nem lettünk (például energiában, nyersanyagban), de talán bölcsebbek, józanabbak igen. M ár­ pedig ez az egyetlen potenciális erőfor­ rásunk, ha élünk vele, ha akarunk élni vele. (Szépirodalmi, 1980.) Horpácsi Sándor 30 A vád ta n ú ja és a védő Megjegyzés Könczöl Csaba széljegyzeteihez (Palócföld, 1980/5.) T eljesen fü g g etlen ü l attól, hogy K önczöl C sab án ak a cinizm ust a k a ra tla n u l is felm a­ gasztaló értelm ezésében gondolataim hoz h a ­ sonló előfelvetések találh ató k , a cinizm us létjogosultsága — jelen tk ezzék ez a k á r a tisz­ ta tu d ás nyelvén, a k á r a „m egengedhetetlen általán o sság ” sík ján — k o rán tsem igazoló­ d o tt be. A cinizm us és iró n ia összefüggését (m int ahogy a cikk cím ében is igyekeztem jelölni) az em beri életfo rm a fókuszában h e­ lyeztem el; az iro n iku s életfo rm á tó l a ci­ n izm u sig cím v álasztásban éppen azt a k ét p ó lu st vázoltam , m elyen egyfelől az iro n i­ kus életfo rm a, m in t tá rsa d alm ila g k ív án ato s a ttitüd je le n t meg, m ásfelől a cinizm us, m in t „sem m ilyen é rté k e t nem tisztelő, m inden eszm ényt, s b ev ett szo k ást k eserű k iá b rá n d u ltsá g g al kigúnyoló m a g a ta rtá s” leg itim izálásán ak lehetetlensége. B árm en y ­ n y ire vonzó len n e is a K. Cs. á lta l jelö lt konszenzusra hajlan o m , ezt a m eg írt cikk u tá n a n n á l kevésbé teh etem meg, m e rt a ci­ nizm us és az iro n ik u s életfo rm a között olyan h a tá ro k a t vélek felfedezni, m ely ek et — h e ­ geli kifejezéssel — csak az „átlátszó gondo­ la t tiszta térség ein ” lehet összemosni. N oha m in d en egyén legm agasabb ren d ű (és egy hosszú tö rtén elm i fejlődés ered m én y eit sűrítő) joga, hogy csak azt fo g ad ja el és tegye meg, am it jó n ak lát, a m it ésszerűnek ta rt; m int, ahogy ah h o z is kizárólagos joga van, hogy a cinizm ust „ak tu ális szellem i és gyakorlati életfo rm ak é n t” válassza, de hogy ezt a jogot valam ely közelebbről meg nem h atáro zo tt „é rté k e k és ta rtalm a s egyéni és társad alm i célok” nevében és érdekében fo ­ g ad ju k el, vagy éppen ezt ta rtsu k k ö v eten ­ dőnek, sem m iképp sem láto m bizonyítva. H a ugyanis K. Cs. — jogosan — a k érdések pontos m egfogalm azását k é rte tőlem szá­ mon, m ost én is hián y o lh ato m a fogalm i d ifferen ciálást. A v ita cik k utolsó elő tti b e ­ kezdésében a cinizm ust úgy igenli, hogy köz­ ben elfelejti pontosan m eghatározni, m elyek azok a „nagyon is k o n k rét é rté k e k és ta rta l­ m as egyéni és tá rsad alm i célok”. Vagy ta ­ lán K. Cs. olyan tévelygő cinikus lenne, aki b á r sz u b jek tiv ista fo rm alizm u ssal záró jelb e teszi a m ásik fél vélem ényét, de szab ato san m aga sem tu d ja m eg h atáro zn i a m iértet? N em vagyok h ív e a kötözködéseknek, de, h a v alak i azzal az igénnyel lép fel, hogy pontos d isztin k ció k at von e való b an h áro m ezer éves m ú ltra v isszatek in tő fogalm ak között, a k k o r m á r p usztán form állogikai szem p o n t­ ból is elv árh ató , hogy a viszonyítási ponto­ k a t — az előbbi m eg állap ításo k n ál — v a la ­ m ivel teo re tik u sa b b an h atáro zza meg. A m ennyir e jogosult és helyes elítélő á llá s­ p o n tja a cikk kérdéseinek m eg v álaszo latlan ­ ság áv al kapcsolatosan, éppoly ta g a d h a ta tla n , hogy nem lá tta : a „m egengedhetetlen á lta ­ lán o sítású ” publicisztikai írásb an is elk ép ­ zelhető, hogy a cinizm us gazdag je le n té sh á t­ teréből a szerző csak az ap p e rcip iá lt je le n ­ té sn y aláb o k at vegye szem ügyre. H a a cinizm ust valam ely m eg nem h a tá ­ rozh ató é rté k ta rto m á n y ra v o n atk o zta tju k , egyedülvalóságában úgy összehúzódik, hogy többé sem m it sem le h et állíta n i ró la; átcsa p a legszélsőségesebb ab sztrak tság b a. A zza l, hogy m egállapítjuk, m ilyen az ördög színe, m ég ko rá n tsem b izo n y íto ttu k létezését. N em v itato m , hogy többféle cinizm us van, de, h a a „m in d en re rák érd ező S zókratész o k v etet­ lenkedő iró n iá já t”, a „m inden erén y m ögött álcázo tt b ű n t szim atoló L a R ochefoucault k e ­ se rű erkölcsi cin izm u sát”, a „p o litik a és a z erkölcs összeegyezteth etetlen ség ét fölism erő M achiavelli cin izm u sát” az „olyan k orban élü n k ” sík ján a k a rju k a k tu álissá tenni, a k ­ k o r ó h a ta tla n u l felm erü l az a lte rn a tív a az elvont, re d u k á lh a ta tla n cinizm us és a látszó ­ lagos tá rsa d a lo m k ritik a között. B árm ely ik et v álasz th atju k , a ham is em beri viszonyok m eg h ala d h atatla n különösségén azonban m it sem tu d u n k v álto ztatn i. A v álto ztatásh o z b i­ zonyosan kevés a „cinizm us fo rm á já t ö ltö tt erő tartalék o ló b eá llíto ttsá g ”, m int ahogyan kevés az a legszélesebb értelem b en v ett ö n ­ u ralo m is, m ely sohasem ju t el a k o n k ré t tettekig. A tevékenység és a m egism erés tu ­ datos szabályozása é rte lm é t veszíti, ha k o n k ­ ré ta n nem h atáro zzu k meg, m in a k a ru n k válto ztatn i. A cinizm us ennélfogva m in d en ­ k in ek leg sajátab b m agánügyévé válik, am i­ be senki sem szólhat bele, hiszen a céljain k eléréséhez szükséges lépéseket „vagy c in ik u ­ san, vagy iro n ik u san k ell m eg találn u n k ”. Ezek u tán m ár csak egy k érd ésü n k leh et: a vád ta n ú ja, hogyan v á lh a t védővé? Kerékgyártó L. István ��� Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document https://dkvt.bbmk.hu/pf/15f5840c8f21137af311f88f74fe5acc.pdf Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Végh Miklós Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1980 Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Language A language of the resource hun Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Title A name given to the resource Palócföld – 1980/6. szám Type The nature or genre of the resource folyóirat 1980 folyóirat Irodalom Közélet Művészet Nógrád megye Társadalompolitika