https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/f02d9563245c13c2fea23a4508100f2c.pdf 44e28bf77c8bfe4b694659f8901b15a3 PDF Text Text Idős Váci Mihályné önéletírása A palóc házépítő hagyomány Népdalszövegek a Vidróczki-dallamra Özbeg népdalok Agócs Sándor, Csikász István, Dénes György, Fábián István, Szepesi József, Trizna István, Veres János, Zelei Miklós versei, Hatvani Dániel prózai írása Gondolatok a mai szovjet drámáról „Töprenghet az olvasó: mi ez — önéletrajz, dokumentum, irodalomtörténeti adalék egy költői életműhöz? Hiszen túlságosan is egysze­ ri és egyedi ez a dokumentum — , s az árvács­ kák nem szokták magukat »kartotékozni«, őket a hivatal tartja számon, mint cselédet, s mint leendő katonák szülőanyját, esetleg szépirók öltöztetik napsugárba törékeny lé­ nyüket, hogy megkarcolják a nyájas olvasók kérges szivét az »édesannás« és »csörés« törté­ netekkel. De nem is háttértörténet ez az írás a Váci-életműhöz; annál önzetlenebb, őszintébb, szerényebb... Testamentum inkább ez az írás, örökséghagyás: mindenki példát és okulást jussolhat belőle.” (Ördögh Szilveszter: Idős Váci Mihályné önéletírása) „Akkor télen egész jól megvoltunk. Főz­ tünk tengerit, hol mákkal, hol csak simán cukorral, volt káposzta, volt krumpli is, ten­ geridara is hagymás zsírral, vagy tejjel. Anyám dolgozni járt tehetősebb házakhoz, nem pénzt, inkább élelmiszert kapott min­ dég. Itt már jobb volt nekünk, nyugodtan él­ tünk. Én már kilencéves voltam, de anyám itt sem íratott be az iskolába, mert nékem kellett a gyerekeket gondozni, nékem kellett csinálni, hiába könyörögtem anyámnak, a válasz mindég az volt: kislányom, neked nem lehet elmenni, terád itthon nagy szükség van... majd veszek néked könyvet, palatáb­ lát, és te itthon is tanulhatsz.” „Az elmúlt évek családiház-tervpályázatai — köztük a Borsod megyei is, amelynek győztes terveiről szó lesz — lényegében ku­ darcra ítéltettek, hiszen a népi motívumok szorgos megidézésével készült épületterveket eredményeztek, és nem adtak életmódválto­ zatokra, várható életmódváltozásokra terve­ zett térrendszer- és működési modelleket. A tervek jelezték, hogy a jelen építészköztu­ data a takarék-, a minimummegoldások sab­ lonjaiba ragadt. Mind a történelmi hagyomá­ nyokhoz, mind a jelen és jövő tér- és be­ rendezésszükségleteihez való ilyen viszonyu­ lás ma még általánosan jellemző. A rövid tá­ vú adottságokon, a közelmúlt hagyományán, a jelen pillanaton csüngve azonban lehetet­ len meghatározni a társadalmi emberi élet gazdagságát kibontakoztató utakat.” (Kőszeghy Attila: A palóc házépítő hagyomány) TÁRSADALOMPOLIT IK A I‚ IR O D ALM I‚ M ŰVÉSZETI FOLYÓIRAT �Az 1980. évi múzeumi és műemléki hónap országos nyitó eseményeként október 3-án került sor a Salgótarjánban fel­ épült új múzeum épületeinek és kiállításainak átadására, va­ lamint névadó ünnepségére, melynek keretében Brutyó János országgyűlési képviselő mondott ünnepi beszédet. A Nógrádi Sándorról elnevezett múzeum Munkásélet Nógrádban a X IX — XX. században, Nógrádi képzőművészek, A salgótarjáni üveg című kiállításai a megnyitás napjától, hétfő kivételével, na­ ponta várják az érdeklődőket. Az ünnepi esemény alkalmából Fekete Nándor, Salgótarján város Tanácsának elnöke a Pro U rbe kitüntetést adta át dr. Boros Sándornak, az MSZMP KB osztályvezető-helyettesének; Devcsics Miklós, Nógrád megye Tanácsának elnöke a megyei tanács vb által alapított Madách-díjat adományozta dr. Horváth Istvánnak, a megyei múzeumok igazgatójának. 3 Idős Váci Mihályné: Legyen munkátokon áldás! 4 Ördögh Szilveszter: Idős Váci Mihályné önéletírása 11 Zalán Tibor: Kék cserepek — Üzbegisztán 13 Mándoky Kongur István: Özbeg népdalok Az ebben az évben olvasóink elé került Ébresztő idő című antológiát követően szerkesztőségünk — a Palócföld Könyvek­ sorozat újabb köteteiként — önálló szerzői munkák évenkénti megjelentetését tervezi. Az örvendetesen nagy számban beér­ kezett pályamunkákat folyamatosan minősítjük. 13 Özbeg népdalok (Szöllősi Zoltán fordítása) 14 Hatvani Dániel: Büdös hús 17 Agócs Sándor: Útvesztő, Ének a köszörűkőhöz 17 Trizna István: Zsánerkép 18 Fábián István: Kagyló Negyedik számunk 15— 19. oldalán közöltük Onagy Zoltán: A Didergő Király aratásban című prózai munkáját, mely elől, sajnálatos módon, elmaradt a szerző neve. A (tartalomjegyzék alapján ugyan pótolható) hiányért Onagy Zoltán szerzőnktől és olvasóinktól ezúton kérünk elnézést. 18 Zelei Miklós: Szelídítsétek meg a fridzsidereket 18 Szepesi József: Négykupicás riport 19 Veres János: Azért születtem 19 Csikász István: Fák 20 Dénes György: Csorbul a szó, az emlék, Jéghegynyi létben, Metamorfózis, Széthulló barátság Kiss Aurél (1942-1980) Középiskolai tanárként került Békésből Nógrádba, hozva szegedi egyetemi éveiben megérlelt hitét, mely politikai pályára vezérelte, s táplálta benne egy­ szersmind az elmélyült tudományos igényű kutató­ munkára szólító igényt, s az írott szó iránti minden­ kori felelősséget. Rangos része volt abban, hogy a Palócföld 1973tól, megújulva, kéthavonként megjelenő társadalompolitikai, irodalmi, művészeti folyóirat form ájában juthatott el az olvasókhoz; a személyes teherbírás ha­ tárait sem tekintő hevülettel gyakorolt hivatása mel­ lett, közfigyelmet keltő politikai publicisztikai, iroda­ lomtörténeti és kritikai munkáival jelezte sokoldalú felkészültségét és nyitott személyiségét; és éveken át vállalta folyóiratunk leginkább munkaigényes rova­ tának istápolását mindaddig, míg ambíciói tovább nem szólították — 1978-ban megkezdte tanulmányait az S Z K P társadalomtudományi akadémiáján. Moszkvából hazaérkeztekor mindig felcsöngött szerkesztőségünkben a telefon: jelentkezett, érkezett, sosem rövid lélegzetű beszélgetéseinkhez friss tapasz­ talásait, híreit hozta, s a Szovjetunióban is újdonság­ számba menő könyveket, megszívlelendő inspiráció­ kat. És mint legutóbb is, saját írást, azzal a kéréssel, hogy szeretné még visszautazása előtt „megolvasni” a szerzői levonatot, hogy nyomtatott form ában látva viszont meggondolásait, újólag ellenőrizhesse azok igazságértékét. Azután elutazott. Nehéz szívvel engedtük útnak, mert tudtuk, felelősségtudata fizikai teljesítőképessé­ gének határai közelében mozgósítja energiáit. Szeptember közepe táján — e lapszámunk 26. olda­ lán megjelenő cikke levonatának kézhezvétele előtt — érkezett a megrendítő hír: Kiss Aurél Moszkvában tragikus hirtelenséggel elhunyt. Itt közölt munkájá­ nak gondozását, már visszavonhatatlan távollétében, szerkesztőségünk vállalta. Kiss A urél személyében — eddigi munkássága ál­ tal igazoltan — reményteljes munkatársat, szerzőt, barátot veszítettünk. Emlékét így őrizzük meg. Palócföld Szerkesztősége 22 Horváth Lajos: Kelet-európai kerülő 23 Kőszeghy Attila: A palóc házépítő hagyomány 24 Nagy Zoltán: Népdalszövegek a Vidróczki-dallamra 26 Gondolatok a mai szovjet drámáról (Kiss Aurél) 28 Kertész Ákos: Kasparek (D. Rácz István) 29 A „cinizmus” és az „irónia” védelmében (Könczöl Csaba) A címoldalon és borítókon Czinke Ferenc rajzai idős Váci M i­ hályné önéletírásához, a belső oldalakon a Somoskőújfalui gyer­ mekrajzszakkör illusztrációi József Attila verseihez. (Fotó: Buda László.) PALÓC FÖLD TÁRSADALOMPOLITKAl‚IRODALMI‚MŰVÉSZETI FOLYÓIRAT A NÓGRÁD MEGYEI TANÁCS MŰVELŐDÉSÜGYI OSZTÁLYÁNAK LAPJA Főszerkesztő: Végh Miklós. Szerkesztőség: 3100 S algótarján, Arany János út 21. Telefon: 14-386. Kiadja a Nógrád megyei Lapkiadó V álla lat. Felelős kia dó : Bálint Tamás igazgató. Terjeszti a M agyar Posta. Előfizethető bármely postahivatalnál, a kézbesítőknél, a posta hírlapüzle­ teiben, és a Posta Központi H írlap Irodánál (KHI, Budapest, V., József nádor tér 1. sz. Postacím: 1900 Budapest) közvetlenül, vagy postautalvá­ nyon, valam int átutalással a KHI 215-961 62 pénzforgalm i jelzőszámra. Egyes szám ára 10 Ft, előfizetési díj fél évre 30, egy évre 60 Ft. M egjelenik kéthavonta. Kéziratokat és rajzokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. INDEX: 25 952 ISSN 0555-8867 80.18023 N. S. 1200 db �VÁLTOZÓ VALÓSÁGUNK Idős Váci M ihályné: Legyen munkátokon ál d á s! Nyíregyházán, az új-kisteleki szőlőben születtem. Nagyon kicsi gyermek voltam, amikor a szüleim elköltöztek Ibrányba. Még én akkor nem értet­ tem, hogy tulajdonképpen mi történt. Nem tudtam, miért veszekednek a szü­ leim. de már annyit sejtettem, hogy valami nincs rendben. Anyám sokat sírt. Teltek a napok, hónapok, egyszer csak apám csomagolni kezdett. Elment Amerikába. Minket, gyerekeket és anyámat itthagyott a nagy idegen falu­ ban. Volt földje, tizenhárom hold, de nem volt, aki megmunkálja, és a lo­ vat, meg a tehenet is eladta apám . Kellett az ára a hajójegyre. Í gy nem maradt anyámnak csak a sok gyerek és a sok gond. Küzdött szegény, más­ sal dolgoztatott — azután visszadolgozta, így tengetett bennünket. Egyszer csak beállított apám. Fél évet sem töltött Amerikában. Volt nagy öröm. Saj­ nos, nem tartott sokáig, mert kölcsönpénzen jött haza, és azt vissza kellett vinni a régi, jó szomszédjának. Eladott hát egy darab földet, az árán újra Amerikába ment, hogy a kölcsönt visszaadja. Ekkor magával vitte apám a legidősebb bátyámat is. Így nemcsak egy darab föld, de a munkaerő is el­ ment a családból. Szegény anyám sokat sírt. Hét gyerekkel maradt itthon. Apám könnyen megválaszolta a panaszos szavakat: „M it lamentálsz, heted­ magaddal maradsz, majd ellest ek, segíttek egymásnak.” Azt nem mondta, hogy küld pénzt Amerikából. Nem is küldött egy fityinget se. Annyit dol­ gozott, hogy éhen ne haljon, a bátyámat is csak nyomorogni vitte ki. Bá­ tyám még nem volt 15 éves. Később írta, hogy újságot árult, hordár volt, mindent csinált, amiért pénzt kapott. Később elszökött apámtól, elment dol­ gozni egy építkezésre. Ott kitanulta az ácsmesterséget. Apám nem tudta, hol van a bátyám; igaz, nem is nagyon kereste, azt mondta, rossz pénz nem vész el. Apám élte tovább a maga életét. Dolgozott is, de kocsmázott is, ha nem volt pénze, elvette a bátyám­ tól. Amikor bátyám otthagyta apámat, ő éppen készült haza. De hogy? Pén­ ze nem volt. Gondolta, megyek, kérek a Pasztercsik komától — akitől már kért egyszer. Ment is. Koma, adjon nekem pénzt, vagy váltsa meg a hajó­ jegyet! Jó — mondta a koma —, csak otthon add meg a feleségemnek. Per­ sze — mondta az apám —, ahogy megérkezem, eladom a földet, és megadom a komasszonynak. De ezért, tudja — mondta a koma —, hogy egy kis ka­ mat is jár? Igen, igen, az nem számít, csak legyen pénz! Anyám várt, várta, hogy majd csak megembereli magát apám, és küld egy pár dollárt. De jó is lett volna! Sok éhes száj várta. Egyszer csak, mit ad Isten, megjött apám, de még annyi dollárt se hozott, hogy legalább mu­ tatóba lett volna nála. Volt megint sírás, veszedelem. Apám továbbra is el­ járt inni a kocsmába. Rögtön akadt ivóbarát, egy bádogos, valami Radoszta, az rábeszélte apámat, hogy vigye ki őt Amerikába, majd ott megadja a ha­ jójegy árát. Apám, ott helyben a kocsmában eladta két hold földjét a bíró­ nak búzaterméssel együtt. Azután elmentek. Am ikor megérkeztek a kikötő­ be, a bádagos úgy eltűnt, mint a kámfor. Azóta se lett meg. Í gy hajókázott apám, amíg volt egy csepp földje. (...) Jött az ősz, mentek a gyerekek a tanyából az iskolába Engem is beíra­ tott anyám, csak az volt a baj, hogy messze kellett járni, Kótajba. Nem em­ lékszem, hány kilométerre, de nagyon messze volt. Az idősebb testvérem. Jani is odajárt, ő délelőtt, én délután. Sokszor elkéstem az iskolából, mert egv nagy kaszálón kellett keresztül menni, és engem megragadott a csodá­ latos szépsége, tele ezerféle virággal. Nem tudtam ellenállni, ha egy pillan­ gót, megláttam. Kergettem, azután futás az iskolába. Később a kicsi patako­ kat bámultam, nem tudtam sehogy sem megérteni, miért vannak olyan ösz­ szevisszaságban. Amerre az ember nézett, mindenütt kis folyó volt. belefá­ radt az ember az ugrálásba, amíg átjutott a réten. Nem mindenki járt erre. Volt egy hosszabb út is. Főleg, mi gyerekek jártunk a réten. Ahogy a rét Kótaj felőli részére értünk, volt ott egy nagv folyó, a partján egv pici őr­ ház, mint a mesében. Ott lakott egy öreg bácsi, a folyamőr. Megkérdeztem tőle. hogy miért van az a sok kis foly ócska a réten? Azt mondta, azért, hogy a víz lefolyjon, nehogy a széna elrohadjon. Sajnos,m e n sokáig jártam az iskolába. Jött a tél korán, már november végén nagy hideg és hó volt. Szüleim mondták is, hogy ne a réten menjek, persze én nem fogadtam szót, csak arra mentem. Úgy kellett nekem, mert visszafelé belehuppoltam az egyik kis patakocskába, és minél jobban ka­ paszkodtam, vergődtem, annál jobban belesülly edtem a hóba. Ott küszköd­ tem összefagyva sokáig. Anyám kétségbeesve könyörgött az embereknek, jö j­ jenek, segítsenek megkeresni. Vettek magukhoz lámpát, meg volt ott vala­ kinek egy ügyes kutyája, azt is vitték, és elindultak a keresésemre. Meg is találtak, hazavittek. Apám jól megvert, levágott a sutba, azt mondta, ezzel be is fejezted az iskolát, büdös kölyök! Hiába sírtam, többet nem mentem iskolába, pedig még mehettem volna legalább három-négy hetet a karácsonyi vakációig. De apám nem engedett. Ha mondtuk neki, engedjen, az volt a válasza, egy fenét, hát még mit nem, nem lesz belőle fiskális soha! Í gy maradtam én analfabéta. (...) Anyám már teljesen a szakadék szélén állt. A beteg fiát visszavitte lát­ szólag gyógyultan a suszterhez, ő meg a nagy nyomorúság, gyötrelem köze­ pette elhatározta, hogy elmegy szülésznőnek tanulni. Elhatározását tett kö­ vette. elment Ungvárra a bábak épzőbe, isteni csudával határos, hogy felvet­ ték. Olyan port vert ez a tanyában, hogy na! Egyik tisztelettel helyeselte a másik gúnyosan megjegyezte, hogy nem lesz abból semmi. Apám pattogott a legjobban. Apám viselkedését nem lehet leírni, papír azt nem bírja el, amit akkor csinált A cselédek kaptak angáriát — valami kis pénzt —, anyám kérte apámat, adjon neki útiköltséget, csak annyit, hogy elutazzon. Apám mondta az anyámnak: én az én angáriámból nem adok neked egy fillért se! Közeledett a szeptember, drága jó anyám készült, apám hallani sem akart róla. hogy elmenjen, sem arról, hogy adjon neki egv kis pénzt. Nem tudott még kölcsön se kérni, kinek volt ott azon a nvomorúságos helyen három koronája. Az egész tanyában nem lehetett volna összeszedni három koronát. Apám ravasz volt, nem vette ki az angáriáját, csak azért, hogy ne kérhessen az anyám. Anyám túljárt apám eszén: elment az ispán úrhoz, elmondott neki min­ dent, a múltat, a jelent, és kapott is anyám három koronát. Persze ezt meg­ mondta apámnak ispán, mert apám követelte a pénzt. De szerencsére, ak­ kor már anyám túl volt árkon-bokron, jó két hónapja Ungváron tanult a bábaképzőben. Drága jó anyám tanult, dolgozott, inspekciózott, vállalt min­ dent, az éjszakázást is vállalta bármelyik bába helyett. Elsírta a helyzetét, elmondta a baját, így aztán segítették, pártfogolták. Mikor jött a karácsonyi vakáció, írta, hogy nem jön haza, mert nincs pénze. Kért apámtól, de apám nem volt hajlandó útiköltséget küldeni. Mi gyerekek sírtunk, akkor már négy hónapja nem láttuk anyánkat. December huszonnegyedikén reggel, mi, gyerekek az ablakban bámultunk, egyszercsak valamék meglátta: ott jön Anya! Csak egy fekete csomócskát láttunk mozogni a hóban, de mi már éreztük, ez ő. Olyan öröm volt abban a kis szobában, hogy azt leírni nem lehet, nekem ma is a fülembe cseng az a sírás, örömmel összevegyítve. Ne­ künk akkor valóban megszületett az Úrjézus, me rt azon az estén nem volt sehol megrakott asztalunk sem, de volt valami, ami minden nyomorúságot, minden szegénységet felülmúlt. Azt már nem lehet megérteni, sem megma­ gyarázni, sem leírni. A mai világ teljesen más. (...) Akkor télen egész jól megvoltunk. Főztünk tengerit, hol mákkal, hol csak simán cukorral, volt káposzta, volt krumpli is, tengeridara is hagymás zsír­ ral vagy tejjel. Anyám dolgozni járt, tehetősebb házakhoz, nem pénzért, in­ kább élelmiszert kapott mindég. Itt már jobb volt nekünk, nyugodtan éltünk. Én már kilencéves voltam, de anyám itt sem íratott be az iskolába, mert né­ kem kellett a gyerekeket gondozni, nekem kellett mindent csinálni, hiába kö­ nyörögtem anyámnak, a válasz mindég az volt: kislányom, neked nem lehet elmenni, terád itthon nagy szükség van, mi lesz itt a három kicsivel, nem látod, hogy énnekem mennem kell dolgozni, másképpen nem tudunk meg­ élni. Majd veszek néked könyvet, palatáblát, és te itthon is tanulhatsz. Na­ gyon boldog voltam, hogy legalább otthon tanulhatok. Kaptam egy használt könyvet, tanultam, de hogy? Nem volt, aki valamit megmutasson vagy meg­ magyarázzon, forgattam jobbra, balra, próbáltam a betűket össze-összerakni. Mikor éppen, hol nyitottam fel a könyvet, ott olvastam, rakosgattam a be­ tűket. Nagyon szerettem olvasni (olvasni?, dehogy, nyögni!), hiszen csak há­ rom hónapot jártam iskolába, azokat a betűket is alig tudtam összerakni, amelyeket akkor megtanultam. Ha volt időm, írtam a betűket, igen, de nem ment sehogy, mert nem ismertem még minden betűt. Mondom, ha volt időm, hiszen m inden percemet lekötötte a három gyerek, vagy rajtam lógtak, vagy sírtak és etetnem kellett őket, vagy nekik is éppen a könyv kellett volna. Én mindég sírtam, mert nem jutottam odáig, hogy foglalkozzam az írással (fe­ nét!, betűösszerakással). Ha nem a két gyerek kötött le , akkor mostam, ta­ karítottam, főznöm kellett, hisz magamra voltam hagyva. Az anyámnak se jutott az eszébe, hogy ő kijárta a hat osztályt, és még akkor ő jött nekem mondván, hogy mafla vagy, végezd el a m unkádat gyorsan és tanulj, így nem lesz belőled soha semmi! Én ily enkor sokat sírtam, mert a velem egy­ korú gyerekek jártak iskolába: ha adtak is nekik munkát, de adtak alkal­ mat is a tanulásra. Ez éntőlem m eg volt tagadva, de azért megtanultam a nevem leírni, és fejből számolni. Ha valamit vettem vagy eladtam, fejből ha­ marabb kiszám oltam, mint aki hat osztályt járt. Ezért nekem háromszorosan nehezebb volt az életem, mint az olyan gyereknek, amék legalább háromnégv osztálvt végzett, és én mindég szégyelltem magam önmagam előtt, hogy ez így történt, habár nem az én hibámból. A tőlem idősebb Janinak volt legalább három osztálya, ő sem akart ne­ kem segíteni, így aztán én voltam a tanító és a tanítvány egy személyben. Akkor, amikor dolgoztam gyerm ekfejjel felnőtt módra, akkor még arra se volt időm, hogy füzetet vagy könyvet vegyek a kezembe, fáradt voltam. Én nem voltam gyerek, soha nem játszottam, mint más gyerekek, nékem min­ dég dolgoznom kellett. Nagvon sokszor anyám lefeküdt pihenni, nekem ki­ adta a munkát, ő fáradt volt, én dolgoztam helyette. Í gy éltem. A magam kialakította módon tanultam, azért megtanultam a betűket ösz­ szerakni, írtam is, de azt csak én tudtam visszaolvasni. Talán, ha időm lett volna, és ha lett volna, aki valami kis magyarázatot adott volna, akkor ha­ marább ment volna az írás-olvasás. Anyámat rövidesen kihelyezték Ibrányba. Ott volt egy kis házunk (adós­ ság volt rajta), és odaköltöztünk tavasszal. De az a tavasz nagyon nehéz volt, nem volt ott semmi, csak a nagy üresség. Én persze örültem, arra gon­ dolva, na, most biztosan fogok iskolába járni, hiszen itt már jártam fél évet. Sajnos nagyon tévedtem, mert édesanyám az iskola helyett summásnak adott. Én még nem voltam tizenegy éves. a bátyám tizenkettő. Nem vettek volna fel bennünket, még gyerekek voltunk, de az Ibrány melletti tanyán Szabó Károlvné öccse volt az ispán, és így mégis felvettek. Oda kellett járni a cukorrépába és a cigóriába kapálni, egyelni. Elég nagynövésű voltam, a bátyám is fejlett volt, í g y nekem az iskola helyett a summába kellett járni. Nagvon nehéz volt, mert nekünk is úgy kellett a két sort vinni, mint a fe l­ nőtteknek, mi is úgy kaptunk fizetést, mint a felnőttek. (Ez biztosan azért volt, mert be voltunk protesálva.) Ezért a felnőttek haragudtak ránk, irigyel­ tek, mondták is a pallérnak: mért kap ez a két pulya ugyanúgy hatvan fil­ lért, mint mi? Azért, mert a két pulya is úgy kiviszi a két sort, mint ti! Persze, hogy kivittük a két sort. mint ők, csak mink gyerekek voltu nk, ők meg felnőttek. De meg is adták nekünk az árát: soha nem engedték, hogy velük menjünk haza. Mindég előre mentek, minket mindég otthagytak, vagy csak hátul kulloghattunk. Majd egyik fizetéskor aztán megbosszulták magu­ kat. M ivel mi V-betűsök voltunk, és a fizetés betűsorrend szerint ment, mi mindég utoljára maradtunk. Egyszer a fizetés alkalmával jött egy borzalmas nagy égiháború, zengett, villámlott, csattogott, és mi magunkra maradtunk. Nagyon, nagyon féltünk, és ahogy jöttünk a tanyából, egy hídon kellett át­ jönni. Szakadt az eső, bebújtunk a híd alá. ott voltunk sokáig. Az eső csak szakadt, kijöttünk a híd alól, elindultunk, de nem Ibrány felé, hanem Gya­ lapár felé. (Az is egy uradalmi tanya volt.) Sírtunk hívtuk anyámat, kiabál­ tunk, de nem jött a segítség. Mikor már nagyon összeáztunk, összefáztunk, egymáshoz bújva elaludtunk. Jóanyám a rét túlsó oldalán keresett bennün­ ket, mert ez legelő volt, ezen kellett átjárni a Nagyerdő-tanyára. Majd ami­ kor haj nalban virradni kezdett, édesanyánk messziről látott egy kupacot, ar­ ra indult, hát mit ad az isten, mink, a két gyerek, ott aludtunk egymásra borulva. Csurom vizesen, összefázva ébredtünk. Ahogy megláttuk anyámat, és szétnéztünk, akkor ijedtünk meg nagyon, nem is tudtuk, hogy hol va­ gyunk. Rögtön eltört a mécses, földbe gyökerezett a lábunk, csak bámul­ tunk, hogy hol kötöttünk ki. (...) Soha nem a személyem számított, csak az. hogy szegény vagyok. Van gazdagabb is, mindég a vagyon, az volt a végszó. Hála istennek, mostanra ez megszűnt, ennek én úgy örülök mintha még engem is érintene. Én soha nem kötődtem a vagyonhoz, mindég csak arra vágytam, hogy egy kis hajlék le­ gyen a fejünk felett. Ezért dolgoztam annyi sokat, hogy ne költözzünk egyik helyről a másikra, mert az megalázó volt. Akinek nem volt egy kis lakó­ háza, azt nem is vették emberszámba. Én ezt már gyerekkoromban éreztem, amikor az egyik helyről a másikra kellett költözni. Nagyon szomorú volt ak­ 3 �kor a szegény ember élete. Am ikor megvettük azt a kis lakást, azzal a da­ rabka szőlővel, legboldogabb voltam a világon, pedig még alig múltam ti­ zenhárom éves. Éreztem, hogy nagyon jó, ha az ember a sajátjában lakik, pedig nem volt, csak egy szoba, konyha egy kis kamrával, de az a tudat felszabadított, hogy már mink sem leszünk olyan hányt-vetett senkik. Ez adott lendületet, hogy gyerekfejjel nekivágjak az életnek. Mindegy volt, hogy mit, csak dolgozhassak, pénzt keressek. Dolgoztam, furakodtam mindenfele, ahol pénzt lehetett keresni. Í gy lettem én minden. (...) Jött a tavasz, vállaltam harmadost, krumplit, tengerit. Mentünk a férjem ­ mel aratni a Nagylaposra, Elekborokba. A férjem kaszált, én a markot szed­ tem és kévét kötöttem. Mire ő kivágta a rendet, én felszedtem és be is kö­ töttem, csak hordani kellett és a keresztet összerakni. A lig aludtunk ilyen kor a nap 24 órájából három-négy órát. A férjem ugyan nem akarta, hogy én menjek aratni, mert volt egy korai ikerszülésem és ez legyengített. Rá egy évre már a Mihály fiammal voltam terhes. Féltett a férjem, hogy bajom esik. Én elég erősnek éreztem magam, és sok volt az éhes száj. Nagyon sokat kellett dolgozni, hogy a kenyérnekvalót egész évre meg tudjuk k eresni. Le kellett aratni tizenkét keresztet, hogy egy jusson az aratónak. Mink akkor kerestünk: búzát, rozsot, árpát vegyesen. Három hétig dolgoztunk. Kaptunk kosztot is. A gazdáné három hét alatt háromszor vágott csirkét. Főleg pa­ szuly, köles, meg krumpli volt. A leves olyan volt, mint a bodzavirág. Nem voltunk elkényeztetve. Egyik alkalommal ókrumplit küldött a kiskondással. A főtt krumplit megtörte, dobott rá egy kis hagymás zsírt, és úgy hozta el a gyerek. Olyan volt, hogy én már rég a disznónak főztem otthon az olyan krumplit. Ahogy a gyerek ment haza, találkozott a gazdával, és mondta, hogy nem ették meg az ebédet az aratók. Mért nem? Mert még egy kis aludttejet sem küldött hozzá a Mariska néni. Azt mondták, egye meg ő, ha három tehén mellett ilyen fösvény, sajnálja azt a kis aludttejet. A Veres­ csárda dűlőnél arattunk, ott volt egy pár ház is. Ott vettem tejet. Kenye­ rünk volt. Éppen ebédeltünk, amikor Jött a János gazda. Hát ti mit csinál­ tok? Ebédelünk. Hát az ebédet mért küldtétek vissza? Ha János bácsi meg tudja enni, próbálja meg, és arasson az olyan kosz­ ton. Se egy kis ugorka, se tej, én így nem tudok aratni, nem bírok kaszálni, azon a szárazkrumplin, mondta a férjem. Erre a gazda megsértődött. De azért még sem kellett volna engem ilyen szégyenbe hozni, azért csak meg kellett volna azt enni, hát csak meg volt főzve. (M egfőzve megvolt, de ehetetlen volt.) A férjem csak annyit mondott: azért, mert szegény vagyok, disznó nem vagyok. Vagy ad rendes kosztot, vagy itthagyom, aztán csinálja maga! Hazament a János gazda, uzsonnára küldött aludttejet, meg szalonnát, de olyan avasat, hogy abból sem tudtunk enni. Akkor megkértük, hogy inkább tejet adjon, ha már három tehén mellett soha nem telik egy kis vajra. Azt mondta a gazdáné, hogy még mit nem! Azt el lehet jó pénzen adni! Idős Váci M ihályné önéletírása „Árvácska azt kívánta, hogy az édesanyja jöjjön el érte, és vigye el a nagy fényességbe, az égbe... Árvácska szót fogadott, kiment, háromszor körüljárta a kutat, akkor visszafelé ment a házba. A zt hitte, hogy az édesanyja már meg is jelent a nagy fényességben, s a ház ereszét látta, hogy csak úgy lobog, és ra­ gyog, mint az igazi karácsonyfa, és szikrázik is... Már akkor az egész tető égett, a kislány mondani akarta, hogy nagyon nagy fényesség volt odakint a házon. De rákiáltottak, hogy ne beszéljen ostobaságokat. A zt hitték, csak jár a szája, mert va­ lamit álmodott a csillagok alatt.” Móricz Zsigmond 1940-ben írta meg Árvácska zsoltáros re­ gényét, a följajdulást, a kiáltást, az átkot, a szeplőtelen kiszol­ gáltatottság panaszát, a gyöngeség konok hallgatását. Küszö­ bén az új, az iszonyú világégésnek, amelynek lángjai öt esz­ tendőn át tomboltak, mint eddig soha még az emberiség törté­ netében — aztán „kialudt a tüzes gerenda, s vastagon lepte a hó a törmelékeket.” Egyszerre volt ez a regény vádirat és föl­ magasztalás, egyszerre világot figyelmeztető példa és egy züllött országot leleplező dühkitörés. Pedig nincs egy sor sem a nagypolitikáról, még az elszabadult indulatú ország belső, „kispoli­ tikájáról” sem. Csupán egy kislányról, Csöréről van benne szó, a mocsokban született ártatlanságról, a jövendő idő szerelmes pillangójáról, a leendő hétkrajcáros anyáról, akinek méhében egy új, igaz embernek kellene megfogannia. Móricz tüze — s mennyi tisztítón pusztitó tüze volt végső megoldás és katharzis gyanánt, mert a tehetetlenség más gyógyírt már nem találha­ tott, csupán a tűz orvosságát! — mindent elhamvasztott. „A nyelvekből üszök lett, s a sértegetésekből füst és pára.” És 1942. szeptemberében ő maga is porrá és hamuvá lett, még mielőtt „megindult” volna a „hóesés” , hogy a „fekete kará­ csony” átváltozzon „szép fehér karácsonnyá” . Honnan is tud­ hatta volna Móricz, hogy Árvácska mégsem halt meg azon a télen, hogy nem múlt el az emberekkel „a hó alatt” , nem múlt el a rosszaságokkal és kegyetlenségekkel, hanem akár a mag, megbújt, és könyörtelen akarással és türelemmel várta a ki­ keletet, amikor „Minden békés lett, átalakult, másfajta vala­ mivé az egész élet” . 1940-ben Móricz még nem írhatott dicső­ séges éneket, csak zsoltárt, fekete karácsonyt, emésztő pokol­ tüzet. A dicsőséges éneket akkor még nem lehetett megírni — talán még ma sem lehet, ahhoz túl sok gonddal, félelemmel és kínnal vemhes még a világ —, de megélni a dicsőséget már le­ hetett! Miként megélte idős Váci Mihályné, s rajta kívül még annyian, hírnevesek és névtelenek, akik ölükben a jövőt daj­ kálták, dacolva a jelen irtózatával. 4 Aratás után nemsokára jött az őszi munka. Mentem segíteni másnak ten­ gerit törni, krumplit szedni, ők meg nekem visszudolgozták. Volt egy hold kukorica, kicsi híjával egy hold krumpli, harmados. Ezt mind be kellett ta­ karítani. A férjem nem sokat tudott segíteni, ő mint vasutas, ősszel nagyon sokat utazott, az őszi forgalom miatt alig volt otthon. Nem volt segítségem. Akkor ősszel már boldog állapotban voltam Mihály fiammal, nagyon féltem, valami bajom ne történjen. De mindent magamnak kellett elvégezni, a krumpliültetéstői a -felszedésig és még a beszállítási fu­ varokat is le kellett dolgozni. Úgy dolgoztam le szobafestéssel, kézimunká­ val. Elég sokat kerestem, de sokat is éjszakáztam, mert csak úgy lehetett haladni vele. (...) A z ősz nagyon fárasztó volt, nehéz volt a betakarítás, de még nehezebb az elrakás. Am ikor a tengerit hazahozták, akkor délután ment el a férjem szolgálatba. Jött egy nagy borulat, azt se tudtam, mit tegyek, hogy ne ázzon meg a tengeri. Fogtam, a k ét gyereket, a két árvát, mondtam nekik, szedjé­ tek a tengerit a zsákokba. Ok szedték, én meg hordtam a padlásra húszhuszonöt kilós zsákokban. Másnap hazajött a férjem fáradtan, a szolgálat után, majd hanyatt esett a csodálkozástól, hogy a helyén van a tengeri, de ő sem bírta volna olyan fáradtan felhordani a padlásra, így is alig volt pár óra pihenés az újabb szolgálatig. Azután jött a harmados krumpli, abban se sokat tudott a férjem segíteni. Azt beraktam a kamrába, azutan már ráér­ tünk elrendezni. A szőlőt a férjemmel befedtük, azt nem kellett félteni már, hogy megfagy. Bekerültünk, a kinti munka már megvolt, ideje is, megviselt a nyári munka, meg a terhesség is. Akadt munka aztán benn is, voltunk épp elegen, sajnáltam az öregeket is, meg a két árvát, hát küszködtünk. Azért volt min­ dég mit enni, csak főztem, mostam kézimunkáztam. Már komolyan kellett dolgozni, kellett a kicsinek a stafírungot csinálni. A kis ingeket készen vet­ tem, én rajzoltam a kis gallérra és az ujjára pici kis virágokat, színessel ki­ varrtam. Kis rékliket is készítettem, hogy mire megjön a kicsi, akkorra kész legyen minden. A pólyapárnának a fodorját is kimadériáztam nagyon szépen. Boldogan varrtam. Karácsony előtt egy pár nappal, vasárnap főztem, főzés közben rosszul éreztem magam, nagy fájdalmaim voltak. Féltem, nem volt otthon a férjem. Majd este jött meg, látta, hogy baj van, elment a gólya­ néniért, de a kicsi csak kínozott, nagyon lusta volt. Akkor nem úgy volt, mint most, hogy a kórházba viszik a kismamákat. Sokat szenvedtem. A fiam csütörtökön este érkezett meg, ezerkilencszázhuszonnégy decem­ ber 24-én. Ez volt az igazi ajándék, Jézuska hozta. Öt kiló négy dekával született, szép nagy gyerek volt. Mindég éhes volt. Szépen fejlődött, sokat aludt. Addig volt ébren, amíg evett, de ha felébredt, akkor nem fért a hangja a szobába. Követelte a magáét, nagyon mohó volt, de meg is látszott rajta. Egyszer valami baja volt, elvittem az orvoshoz. Ahogy bontom ki, mondja az orvos: ennek a gyereknek bénák a lábai. Fel akarta állítani, de nem tudta. Uramisten, az nem lehet! Hát nem látja, hogy nem tud lábra állni? Hogy tudna lábra állni, alig múlt kéthónapos. Ne be­ széljen — mondja az orvos —, egy ilyen nagy gyerek? Doktor úr — mondom Idős Váci Mihályné önéletírása nem szépírói memoár. H i­ szen soha nem is álmodhatott arról, hogy ő egyszer még író lesz. Iskolába is csak néhány hétig járhatott, írni-olvasni — a betűket összerakosgatni — egyedül és sokára tanult meg. A z íróság misztikus távolságban lebeghetett fölötte, amikor gyer­ mek, serdülő lány és asszony volt — talán nem is látta a déli­ bábos tündöklést, nem is gondolt vele. Neki a folyton A m eri­ kába kitántorgó, adósággal távozó és megtérő apa hiányával kellett gondolnia, a kétségbeeséssel és nyomorral küszködő anya munkát hajszoló, örökös távollétével, a rábízott kistest­ vérek nyűgösségével, az elvégzendő munkával, a szegénység és röghözkötöttség kényszeréből menekülni vágyó nővér tehetetlen kegyetlenkedéseivel. Neki nem az írói érvényesü­ lés volt a tündöklő távlat, hanem az egyszer végre együtt le­ vő család, az apa, aki nem részeg, és becsületesen dolgozik, az anya, aki nem hurcolja őket évente sivár bérzugokba, ahol a füst jelenti a fészekmeleget. Dehogyis gondolt ő íróságra, s hogy egyszer még leírja nyomorúságukat! Neki mosnia, taka­ rítania, pesztrálnia kellett, gyerekfejjel felnőtt napszámot áll­ nia kapáláskor, neki tűrnie kellett Erzsike nővére ütlegeit — vagy végső keserűségében nekivágott a vakvilágnak, magához szorítva testvérkéjét. Benne nem volt becsvágy, büszkeség, ke­ vélység, neki csak félelme és szégyene lehetett, akár egy vé­ letlenül eltört üvegkancsó miatt, amikor — lám, vágya még­ is volt! — meghalni akart, és a jégverembe rejtőzött: „Álm om ­ ban mindég láttam az angyalokat, de nem jöttek értem, fel kellett gyógyulnom, és a kötelesség mezejére állnom” . Parancs volt számára az élet — nem filozofikus választásesély; neki élnie kellett, muszájból, hogy legyen mit enniük a testvérei­ nek, hogy valaki a rengeteg munka vérszegény ellenértékéből törlessze a hatalmas summát a hitelbe vásárolt házért; s ezt a házat is ő akaratoskodta ki a méltatlan körülményeket vég­ képp meggyűlölve — nem a senkiházivá zűllöt apa, s nem a küzdelmekbe belefáradt anya. Jó szót alig kapott, a karácso­ nyi Jézuskát és ajándékot az jelentette, hogy hazajött Munkács­ ról az anya a bábaképzőből, a gyermeki csínytevés pedig az volt, amikor eldugták az apa elől a rédiát, a marhalevelet, hogy egyetlen tehénkéjüket, összvagyonukat ne adhassa el szesz­ re való fillérekért; vidámsága is felemás volt, egyszer meg­ nevettette akaratlanul a tekintetes urat, komoly arccal elkér­ ve tőle a lajtot, mondván: „A z egyik végét kiütnénk, s ab­ ban laknánk, úgy sem tud édesanyám házat venni...” , s a te­ kintetes úr úgy kacagott, hogy a könnye is kicsordult: micso­ da ötlet: lajtban lakjon egy egész család! Hinnénk, egyszer mégiscsak véget ért számukra a sanyarú szegénység, s egy nap bekövetkezik a föltámadás árvácska-Zsuzsának, de kiderül, a gyermekkor csupán az első stációkat jelentette a neki rendelt kálvárián. �—, ott tetszett lenni a szülésnél december huszonnegyedikén, én a Vitószkiné lánya vagyok. Hát ez volna az a gyerek? Szinte lehetetlennek tűnik, ez igen, ez szépen fejlődik. Na várjon, írok gyógyszert, nem lesz itt semmi baj. A gyerek fejlődött, nevelkedett. Nem mertem vinni magammal, mindenki bámulta, hogy milyen gyorsan nő. A z idős nénik mindég mondták: te, ne hurcold azt a gyereket, mert megverik szemmel. Anyósom is mindég ezt mondta. Én nevettem, mondtam: meg, meg, de csak húszéves korában, a lányok! A mama ilyenkor mindég haragudott rám. Néha elárulta magát — hiszen én nem lehettem mindég a gyerekkel — mondta: látod, csináltam ne­ ki szenes vizet, meg volt verve, leszállt. Én ezért nagyon haragudtam. K ö­ nyörögtem, ilyet ne csináljon, ez csak babona — de ő csak megégette a sep­ rűből kiszakított cirokszálat, vízbe rakta a hamuját, és ezzel a vízzel meg­ szórta a gyereket. Ezt csinálta a másik gyerekkel, az Andrással is, ettől nem lehetett eltéríteni, ugyanúgy féltette, mint a Mihályt. Mondta a férjem : ne bosszankodj, hagyd rá, az a kis víz nem fog megártani a gyereknek, te meg csak emészted magad! Aztán ahogy nőttek a gyerekek, úgy elmaradt a sok babona. De még a szenes víz hagyján, annál sokkal, de sokkal jobban kel­ lett vigyáznom arra, nehogy eszébe jusson a mamának mákgubót főzni. K ér­ tem, nehogy főzzön, mert az méreg. Mondta a mama. na, mit félted annyi­ ra, a Zsuzsi (Zajáczné) mindég főzi mindegyiknek, és nem halt meg tőle egy sem. Nagyon kértem, hogy ő nehogy főzzön, én nem akarok hülye gye­ reket nevelni. Nagyon kellett vigyáznom, sokat kutattam, nem találok-e va­ lahol elrejtve gubót. Mit ad isten, egyszer igazgatom az ágyát, a feje alatt találtam egy kis rongyba csavarva mákgubót eldugva. Akkor nagyon sírtam neki: mit gondol, ki lett volna olyan, hogy vállalja a mamát, a két árva gyereket, annak ellenére, hogy a fia sem akarta Én sajnáltam magukat, ha a mama egyszer is próbál főzni abból a rohadt mákból, törődjön magukkal a három lánya, engem nem érdekel, hogy mi lesz itt magukkal, ha nem hallgat rám, csak annyit kérek, kíméljen meg ettől a méregtől. Én nem aka­ rok idiótát nevelni, és ha még egyszer hoz ide a Zajáczné mákgubót, főzze meg magának, igya, de meg ne próbálja az én gyerekemnek adni, mert azt én úgyis észreveszem, azt látni a gyereken. Az én drága kincsem közben szé pen nevekedett, nagyon aranyos volt. Már tizenegy hónapos korában kezdett egy-kettőt lépegetni. Nem volt elhízott gyerek, tömör, erős, egészséges gyerek volt, elég korán kezdett gőgicsélni. Ha szóltunk neki, nevetett, csupa élet elevenség volt. Egyéves korában, a születésnapjára vettem neki hintalovat. Nem tudott még rajta ülni, de mi rá­ ültettük, megfogta a ló sörényét, mi meg tartottuk. Ez nekünk nagyon nagy öröm volt. Ahogy nőtt, úgy eljátszadozott rajta. Pici korától engedelmes, szó­ fogadó gyerek volt. Másfél éves lehetett a Mihály fiam, amikor beköltöztünk a városba, al­ bérletbe. Ennek is megvolt az oka. Egy éjszaka arra ébredtem, hogy a tyúkok nagyon kiabálnak. Se szó. se beszéd, leugrok az ágyról, a gyerek bölcsőjén keresztül rohanok ki egy szál ingben, mezítláb. A z ajtó a szőlő felől nyitva. Én rohanok a tyúkzsivány után, a férjem énutánam. Rohanunk, a zsákot ledobta a tolvaj a tyúkokkal, de mi csak rohanunk a szőlővessző között, hóban, fagyban, egy szál fehér­ Hogyan is gondolhatott volna ő íróságra, hogy gyermekél­ ményei után megírja házasságának brutális történetét is, M ó­ riczé után Szabó Pálét! Hogy az édesanyja nyújtófával vágott végig rajta, mert nem módosabb legényt választott —, s megké­ kült, dagadt arccal sírt a lakodalomban, ahová nem ment el az anyja! Aztán az újabb próbatételek: az albérlet, a bekéredzke­ dő, mindenünnen kiutált apa gondozása, két árva fiú nevelése, az összeroppanásig hajszolt munka miatt az elvetélések, halott­ szülések, míg végül fölsír Misu, ötkilósan! S közben a szolgá­ latban megbetegedő férj ágynak esése, a bénulás, a kórház, vo­ natozás naponta Nyíregyházáról Debrecenbe — közben a fé rfi­ nak is nehéz munka: a kis lakás átalakítása, hogy albérlők fi­ zetségéből valamiképpen pótolni lehessen a családfönntartó ke­ resetét! Hogyan is gondolhatott vo lna íróságra — percnyi ide­ je sem volt rá. A rettegés nem tágít mellőle: lám, Misu ne­ gyedik születésnapján — karácsonykor — majdnem fölgyullad a ház (Árvácska tüzei!), mert a kíváncsi gyerek feldönti a gyer­ tyákkal ékes fácskát! Aztán újabb ikerszülés, amely egyszerre temetés és pólyálás. Mondanánk a közhelyet: hogy a szegényt az ág is húzza — , s olvasván a visszaemlékezést, rádöbbenünk, irgalom nélküli igazság ez a közhely! S csodálkozunk: honnét volt hite és ereje ennek a fiatalasszonynak eddig is — pedig a java fájdalmak, ama Máriáéval összemérhető kínok még csak ezután következnek! Hogyan is gondolhatott volna íróságra ez az asszony, azt sem tudhatta: mi az! Mint kígyók, kúsznak elő az örömök is: az alig harmincévesen megbénult férj újra mo­ solyog és dolgozik — aztán annyi együttes küzdés után a meg­ özvegyült feleség viszi a virágot a sírjára. Galambdúcot készí­ tett a fiúknak, kérvényezte, hogy Misu kapjon bizonyítványt az első elemiről — , mert „jogtalanul” járt iskolába évvesztesége miatt — : ezek voltak az örömök. S rögvest utánuk az újabb tortúrák: a háború, Misu munkaszolgálatossága, András mesz­ szire keveredése az otthontól szinte gyerekként, a visszavárás görcsös reménye —, s a visszaérkezés boldog pillanataiba már belesziszeg a háború kígyója: Misu súlyos beteg, újra a debre­ ceni klinika, ahol nincs fűtés a béke első évében, a műtét, az orvosok széttárt keze: amputálni kell Váci Mihály lábát, az anya csakazértis hite: és télvíz idején, karácsonykor a keserves szekerezés vissza, Nyíregyházára a nagybeteggel! Aztán ismét az elégtételes öröm mézcseppjei, pillanatokra: Misu fölgyógyul, tanít, nevét szárnyára kapja az új idő szele; hát mégis érdemes volt: a fiúk tanulnak, a templomi fogadalmat híven teljesítette az anya! S újra a vészjelzések: Misu szanatóriumban, kórház­ ban. klinikán, műtét, újra műtét, a tüdő, a vese, a szív. . . Nem lelhet nyugalmat az anya. íróságra nem is gondolhat — pedig már béke van, pedig már tisztes a megélhetés. . . A há­ ború ütötte seb azonban csak ideig-óráig gyógyult be, végérvé­ nyesen a halálban hegesedett. A z anya eltemeti a fiát. Egyedül neműben. Egyszer csak a férjem elkapja hátulról a tolvajt. A z karót rántott, neki akart menni a férjemnek. Tedd le azt a karót — mondta a férjem —, ha tudom, hogy te vagy, nem zavarlak. Mink visszatérve, a zsákot felvettük a három tyúkkal. Bementünk. Már a szomszédoktól ott voltak, mert én persze közben kiabáltam: tolvaj, lopják a tyúkot! Rögtön vizet készítettem, hogy lemossuk a lábunkat. Nem mond­ tuk meg a szomszédoknak, hogy ki volt, azt mondtuk, hogy nem sikerült megfogni, nem akartunk ügyet csinálni belőle. Még meg se mosakodtunk, beállít a tolvaj bátyja, és m egfenyeget: el ne mondjátok senkinek, mert velem gyűlik meg a bajotok! Mondtuk neki, mi nem is akartuk, te jelentetted ki itt a szomszédok előtt. Minek kellett neked idejönni? Most nem jól mosakodtál. Ez egy szombat este volt, vasárnap volt a keresztelő az illetőnél. Akkor született az első gyerekük. Ők nehezebben éltek, mint mi, pedig gazdagabb lányt vett el feleségül, de az nem szere­ tett dolgozni, sohasem járt napszámba. A barát is vasutas volt, egyszerre mentek a férjemmel a vasúthoz, de neki nem tetszett a vasutasélet, otthagy­ ta, nem szeretett éjszakázni. Mióta megfenyegették a férjemet, féltettem. Legtöbbször éjszaka járt haza a szolgálatból. Hogy ennek az állapotnak mielőbb véget vessek, megbeszéltem a lakás­ ügyet. és néhány nap múlva beköltöztünk a városba. Ezt láttam a legjobb­ nak. Úgysem volt célom a szőlőben lakni. Egy szép napon fogtam egy fuva­ rost, felpakoltunk, és ezerkilencszázhuszonhat március elsején be is költöz­ tünk. Nagyon örültünk, hogy bejöttünk a városba, így legalább napi másfél, két órát pihenhetett a férjem. Azután meg is vettük azt a lakásrészt, amiben laktunk, így lettünk városszéli lakosok. A Misikém nagyon jól érezte magát, sokat ült az ablakban. Amíg még nem lehetett magára hagyni, a nagymama vigyázott rá, azután később már ő maga vitte az ablakhoz a sámlit, és úgy nézte a katonákat. Velünk szemben volt a tüzérlaktanya lovardája, ott min­ dég lovagoltak a karpaszományosok. Nagyon sokszor bejöttek vizet inni, és eljátszottak a gyerekkel. Három és fél éves volt, amikor mondtam neki, hogy lesz neki is öcsikéje. Kérdezte, hogy honnan? Majd a pólyanéni hozza, a kéményen ledobja. Kandallós volt a kéményünk, volt rajta egy kis ablak. Nem érdekelték már a lovak és a lovasok, mindég a kéményt nézte, a kandallón várta, mikor hoz­ za a gólya a Lacikát. Nemcsak Lacikát hozott a gólya, hozott másik öcsit is. Volt egyszerre két öcsike, sajnos az ikerpár egyike meghalt. Ekkor nem az élő öcsi érdekelte, a meghalt öcsit követelte. Szeresd ezt az öcsikét — mondtuk neki. Nekem nem kell ilyen öcsi, ez mindég sír, a másik nem sírt, nekem az kell. Lassan elfeledte az elhalt öcsikét, megszerette a testvérkét, mindég vele foglalkozott. Ha elaludt a kicsi, sírt: már ez is m eghalt ! Felrázta: ne halj meg már te is, ne légy olyan buta! Sokat bosszankodtam, hogy nem hagy­ ta békén a gyereket, amúgy is olyan rossz, sírós volt, vagy két hónapot nem aludtam vele, egész éjszakákat fenn jártam, rázogattam. Nappal sem aludt, alig valamicskét. A z apja sose tudott tőle aludni, hacsak nem ment ki a kertbe. Szerencsére nyár volt, ez megoldotta az alvást, mert azután már a kicsi is jó volt. maradt az anya, két halál után sem pihenhetett meg; megkín­ zott szívének betegségeit kellett legyőznie, hogy tollat fogjon a gyászos csönd szólítására, hogy tollat fogjon ő, az írástudatlan, az íróságra soha nem gondoló — és emlékezzen. Szálkás, girbe-gurba betűket rakosgatott sorba, s halkan, vád nélkül, jajgatás nélkül leírta a neki jutott sorsot: a kiet­ len gyermekkort, a hideg és füstös lakásokat, a tántorgó apát és a távollevő anyát, az ifjúság örömétől megfosztott nővért, akit révbe érésének órájában ért a gyógyíthatatlan betegség, s vele a halál; leírta a siralmas menyegzőt, a Dévavár-építő ott­ honteremtést. . . Leírta, hogy most nyolc évtizeddel a vállán virágai közt él a szőke városban, fiának szobra és férjének sír­ ja közelében. . . Sohasem gondolt arra, hogy egyszer még írni fog. A vé­ konyka kézirat mégis nagy regényeket idéz emlékezetünkbe: Móriczét. Szabó Pálét, Veres Péterét, Németh Lászlóét. . . Nem valószínű, hogy lett volna ideje elolvasni azokat a műveket, s föltehető, hogy a hírneves önéletírásokat sem olvasta. S fölidézi előttünk alázatos büszkeséggel fiának emlékét, a költő Váci Mihályét, akinek a jövő a cinkosa, s aki „drága szép ügyhöz szegődött cseléd” -nek. Töprenghet az olvasó: mi ez — önéletrajz, dokumentum, irodalomtörténeti adalék egy költői életműhöz? Hiszen túlsá­ gosan is egyszeri és egyedi ez a dokumentum — , s az árvács­ kák nem szokták magukat „kartotékozni” , őket a hivatal tart­ ja számon, mint cselédet, s mint leendő katonák szülőanyját, esetleg szépírók öltöztetik napsugárba törékeny lényüket, hogy megkarcolják a nyájas olvasók kérges szívét az édesannás és csörés történetekkel. De nem is háttértörténet ez az írás a Vá­ ci-életműhöz; annál önzetlenebb, őszintébb, szerényebb. Az anya nem gyökerezteti saját küzdelmeiből a fiú érdemeit, mi­ ként saját keservei miatt sem átkozza a szülőket. S önéletírás­ ként is furcsán szűkszavú, nem merül el a fölnagvító részletek­ ben önigazolást, mentséget, magyarázatot, vagy hívságot keres­ ve. Testamentum inkább ez az írás. örökséghagyás: mindenki példát és okulást jussolhat belőle. Nehezen megszült, nagyon megszenvedett munka ez, ugyanaz, amit egész életében tisztes­ séggel végzett idős Váci Mihályné. Áldozat másokért. Nem ön­ tetszelgés, nem haszonkeresés — , hanem kapaszkodás otthont kereső kezekbe, reményt váró és biztatást adó szemekbe. T e­ remtés emberi módra: teremteni a kegyetlen valóságból valami igazságot, a kiszolgáltatottságból szolgálatot, a hitből és akarat­ ból tetteket, cselekvést. A z írástudatlanságból olvasásra érdemes írást. Hogy legyen áldás mindannyiunk munkáján. Ördögh Szilveszter 5 �Egyszer a Misikét odaállítottam a Laci kocsijához, hogy vigyázzon rá, ringassa. Benézek a szobába, hát a Misike a két kis kezével a kocsi vége felől lefogja a kicsi szemet. Én figyeltem, mit akar, erre ő azt mondta: „d ö­ dölj már, mert itt hagylak, nem érted?” Bementem, megkérdeztem: mit csi­ nálsz? „Lefogtam a szemét, nem akart aludni!” Nagyon boldogok voltunk, örültünk a két gyereknek. Karácsonykor csi­ náltam karácsonyfát, feldíszítettem, egy pici csengő is volt rajta, arra kötöt­ tem egy cérnát, ha azt meghúztuk, csengetett. Misikének mondtam, hogy nem szabad hozzányúlni, az angyalka csenget. Véndégek voltak, azok is gye­ rekekkel, meggyújtottam a karácsonyfán a gyertyákat. Mikor kikísértem a vendégeket, Misu valamit le akart venni a fáról, az felborult, a gyerek ijed­ tében az asztal alá bújt. Mire bejöttem, az asztalon égett az abrosz, égett a fa, nagymama kiabált. Gyorsan eloltottam a fát, átvittem a szobába. A gye­ rek nem me rt kijönni az asztal alól. Mondtam neki: gyere ki, kisfiam, nem kapsz ki, ne félj, most még szerencsénk volt, de ne feledd el soha, lehetett volna szomorúbb is a negyedik születésnapod! Ezután soha nem tettem a karácsonyfát az asztalra. Huszonkilenc tavaszán, március harmadikán a férjem szolgálatban volt, elmentek másodikán Miskolcra. Visszajövet olyan hóviharba kerültek, hogy Miskolc és Szerencs között a szerelvényük elakadt a hóban. Ott rostokoltak, amíg ki nem ásták őket a hóból. Akkor nagyon meg voltam ijedve, harminc­ hat órát volt oda, nagyon át volt fázva. Másnap már jelentkezni kellett ve­ zénylésre, éjjel egyre kellett volna újra Csapra utaznia. Én nem engedtem, tudta nélkül lehívtam az orvost, aki megvizsgálta, írt gyógyszert és kiírta pár napra, amiből, sajnos, több lett. Kivittem a beteglapot az állomásra, visszajöttem, a férjem nagyon haragudott, hogy mért kellett orvost hívni. Nem törődtem vele, mondtam, hogy a betegség érhette volna az útban is, ráfér egy pár nap pihenés, pihenje ki magát. Vacsora után a gyerekekkel voltam elfoglalva. Misike beteg volt, vérhassal feküdt. Andriska (Laci) akkor volt nyolchónapos, a mama is feküdt és a férjem is. Beszélgettünk. Észre­ vettem a férjemen, hogy valami baj van, olyan összevissza beszélt. Rögtön vizesruhát tettem a tarkójára, és küldtem orvosért. Mire az orvos m egjőtt, már tudtam, hogy agyvérzést kapott a férjem, jobb karja, jobb lába meg­ bénult. Akkor a házvétellel már valamennyire rendben v o ltunk, volt hol lakni, de oda volt a kenyérkereső. Szerencsére akkor már a két Horányi gyerek is önálló volt, de ott volt a férjem anyja, az apám, a két gyerekünk. Kértem a férjem kezelőorvosát, járjon tovább is. Privát orvos volt, dr. Karner, ha valami komoly baj volt, mindég hozzá mentünk. Hat hétig feküdt a férjem, azután az orvos beutalta Debrecenbe, a klinikára. Mikor bevittem a klinikára, és ott maradt egyedül, nagyon el volt keseredve. Fia­ tal volt, én huszonnyolc, ő huszonkilenc éves. Ez tragédia volt, nagyon erős­ nek kellett lennem, hogy ezt el tudjam viselni, sőt előtte elkendőzni. Hogy megnyugtassam — több mint egy hónapig volt benn —, minden reggel men­ tem a két gyerekkel Debrecenbe a klinikára. Ha nem mentem, görcsösen sírt. Doktor Simon tanársegéd mondta: ha azt akarom, hogy a férjem m eggyó­ gyuljon, menjek minél gyakrabban. Mentem is mindennap, vittem a két gyereket is: reggel mentünk és délután jöttünk vissza. A tanársegéd enge­ délyével a f ürdőszobában voltunk a legtöbbet, ha az idő megengedte, toló­ kocsival kivitték a férjem a szabadba, ott időztünk. Ez így ment egy hosszú hónapig, csak húsvét szombatján nem voltam nála. Nagyon kimerítő volt, hisz én otthon olyan munkába fogtam hogy az elég lett volna egy férfinak is. Kitaláltam, hogy úgyis olyan nagy a szoba, csinálok belőle egy szobakonyhát. Fogtam egy zsinórt, és addig méricskéltem, míg rájöttem, hogy is lenne a legjobb. A lakás kis ablakait is kicseréltem háromszárnyasra. Hogy miből? Akkor már volt egy kis pénzem, hogy veszünk egy hold földet. De apuka beteg lett, sokat költöttem, az orvos, patika elvitte a pénz felét, így jutottam én arra az elhatározásra, hogy a maradékból átalakítom a lakást. Mindezt persze csak délután, este és az éjszakai órákban, mert reggel Deb­ recenbe kellett menni apuhoz. Misike már értelmes volt, meg lehetett vele beszélni, hogy apukának ne mondja el, hogy rommá tettem az egész lakást. Azért csináltam az egészet, mert úgy gondoltam, m ajd kiadom valamelyik szobát, az is pótol valamit. K i is adtam az egyik szobát egy magányos asz­ szonynak, ő maga kérte húsz pengőért. A z akkor nagv pénz volt. Én igye­ keztem mindent rendbe tenni, hogy mire hazajön a férjem, minden kész le­ gyen. Mikor a klinikán megmondták, hogy hazavihetem őt, már minden rendben volt, az utcai front is — azt is én csináltam —, csak még nem volt bepakolva, mert a konyha földje még nem volt eléggé megszáradva, és a fa­ lak is elég nyersek voltak. Mondtam a férj'emnek, hogy holnap nem j öhe­ tek semmi módon, csak egy nappal később. Kérdezte: miért? Majd meglá­ tod, ha hazajössz. Látszólag belenyugodott. Másnap mostam, főztem, éppen a bútorokat pucoltam — kinn a tornácon egymás hegye-hátán minden —, amikor nyílik az utcaajtó. hát uramisten, ki lép be. az én drága férjem ! Ahogy meglátta ezt a csatateret, úgy elvágódott, mint akit földhöz csaptak. Nem tudta mire vélni, hogy mi történt. Rögtön felemeltem és mindjárt elmagyaráztam, hogy mi is ez a nagy felfordulás. Nem azt kérdezte, hogy miért csináltam, hanem, hogy mertem ilyen őrült munkához hozzáfogni. Nem tudott örülni, nagyon el volt keseredve. Vigasztaltam: majd meglátod, rendbe­ jössz, aztán minden jó lesz! Estig bepakoltunk, még ő is segített, a beteg kezével nem tudott, de a bal kezét tudta használni. Úgy látszott, hogy nem veszik vissza a vasút szolgálatába. Ez még job­ ban elkeserítette. Mindent elkövettem a vigasztalására, mindent megtettem, hogy dolgozhasson, hogy ne érezze magát betegnek. M indég azon kesergett, hogy ő már ilyen tehetetlen lesz, ő nem fog tudni már dolgozni. Elindultam munkát keresni. Aztán lett két hely is, az evangélikus iskolában a férjem pedellus lett volna, nekem is akadt volna munkám, mint templomszolgának. Kaptunk volna lakást is . Én ezt jónak láttam, úgy gondoltam, ezt el tudjuk végezni. Szóban már meg is állapodtunk, csak a szerződést kellett megcsi­ nálni. De az én férjem csak a vasút szolgálatában szeretett volna dolgozni, arról nem is beszélve, hogy a saját kis hajlékát is ott ke llett volna hagynia. Í gy őrlődtünk. Majd mikor láttam, hogy ő csak továbbra is a vasút sze­ relmese, elhatároztam, m gpróbálok valakivel beszélni. Az állomásfőnökségen azt mondták, mivel nem szolgálatban történt a baleset, nem vehetik vissza, pedig szolgálatban történt, mert ott fázott meg. Addig mentem, míg valaki a hármasfőnökségen elintézte, hogy vissza mehessen a férjem a vasútra dol­ gozni. A z illető saját maga hozta el az értesítést, hogy a férjem jelentkez­ het szolgálattételre. Ezzel megjött a férjem életkedve, és nem érezte magát olyan kifosztottnak. Felvette a szolgálatot, igaz, nem a régit, mert csak könnyebbre oszthatták be, de még ez is nehéz volt. Hosszú volt az út az ál­ lomásig. Előbb a szomszéd hordta féderes taligán, de az sokba került. Úgy segítettem rajta, hogy közvetlen az állomás mellett, a Toldi utcán kivettem egy igen kicsi lakást. Olcsón kaptam, mert mások szerint vizes volt. Én nem féltem tőle,, tudtam, hogy csak az a baj, be volt fülledve. Egy hétig fűtöt­ tem benne nyitott ablaknál, szépen megszáradt. Kifestettem és beköltöztünk. A háziakat meglepte, hogy én a lakást kitakarítottam, és az udvart, utcát minden reggel rendbehoztam. Mondták is hogy még ilyen lakójuk sem volt. Az első havi lakbért kifizettem, a következő hónapban azt mondták, amíg ott lakunk, nem fizetünk lakbért, ez a segítség nekik mindennél többet ér. Ezért én mosásnál, nagytakarításnál mindég segítettem a két öregnek, ez ne­ kij ek nagyon jól jött, nekem is. A férjemnek közel volt az állomás. Még abban is segítettek, hogy a kis Misi bejusson az óvodába Akkor ez nagy dolog volt, ilyen egyszerű ember gyermeke nemigen járt óvodába. A végén a háziak fizették az óvodai díjat is, nem emlékszem, mennyi lehetett, de biztosan több, mint amennyit most fizetnek a dolgozó emberek. A nagy baj mellett jó is volt, hogy én nem fizettem lakbért. A mi lakásunkért viszont 55 pengőt fizettek. A férjem lassan erősödött, a gyerekek nőttek, majd visz­ szaköltöztünk a saját lakásunkba. Ősszel a gyerekek iskolába mentek. A z én Misikém is mindenáron isko­ lába akart menni, de nem vették fel, mert még nem volt hatéves. Sírt, kö­ nyörgött, nem akarta megérteni, hogy ő még nem mehet iskolába. Megvet­ 6 tem neki a táskát, könyvet, palatáblát, füzetet, gondoltam, majd lesz vala­ mi, úgyis a következő évben kell neki, de ő nem engedett a huszonegyből, továbbra is sírt, könyörgött, nagyon el volt keseredve, de én is. Nem tud­ tam, mit tegyek, elmentem a tanítóhoz. Kértem, adjon tanácsot, mit tehe­ tek. Akkor Neumann Sándor volt a tanító. Nagyon kedvesen fogadott, mondta, hagyja csak, hadd jöjjön, tudja, asszonyom, az ilyen lobbanékony gyerekek azok közé tartoznak, akik majd később alább adják, nem fognak tanulni. Én értek az ilyen hősök lehűtéséhez. Majd beültetem a szamár­ padba, onnan egy-kettőre megszökik. A többi gyerekek csúfolni fogják, ne féljen, rá se gondol többet, hogy iskolába jöjjön. De én nagyon féltem, mit kezd a gyerek, ha mégis járni fog, akkor a következő évben lesz vele ne­ héz. Jött a megnyitó. A z én gyermekem már korán reggel öltözik, hogy el ne késsen. Elment a többi gyerekkel. Am ikor hazajött, látom, miiyen bol­ dog, csak úgy sugárzik az arca az örömtől. Kérdem tőle, mi van kisf am, ugye nem kaptál ülőhelyet? De igen, anyaguka, kaptam, mondta boldogan, a tanító bácsi azt mondta, hogy annak a gyereknek, amék nem iskolaköte­ les, annak csak a szamárpadban van helye, és megkérdezte tőlem, akarok-e a szamárpadba ülni. És te elfogadtad? — kérdem tőle. Miért ne fogadtam volna el, úgy is jó az nekem, az a fontos, hogy járhatok iskolába! Azért kértem a könyveket, hogy tanuljak, én tanulni akarok! Járt szorgalmasan, nem maradt volna itthon a világ minden kincséért sem. Persze engem nagyon nyugtalanított, mi lesz a következő évben, nagyon sokszor érdeklődtem a tanító bácsinál. Azt mondta: én sem tudom, mi lesz, nem lett volna szabad megengedni, hogy ebben az évben járjon a gyerek! Látom, szorgalmas, tanul, figyel, még csak december eleje van, és a szamár­ padból az első padba kellett ültetni! Karácsonyra vettem neki egy képes meséskönyvet, rövid mesékkel, ver­ sekkel. Hogy élvezte! Hozzárakta a még nem tanult betűket, így olvasta ál­ landóan. Ettől kezdve még nagyobb igyekezettel tanult. Jött az év vége, a vizsga. Én is mentem, nagyon izgultam, most mi lesz. Megjöttek a szülök, a vizsgabiztosok, megkezdődött a vizsga. Minden gyere­ ket kérdeztek, az én Misikém csak nyújtogatta a kis kezét, de nem kérdez­ ték. Kérdi az egyik vizsgabiztos: azt a kis gyereket mért nem felelteti, ta­ nító úr? Az mé g nincs beírva — mondja a tanító. Legyen szíves kihívni, szegény kisgyerek, hogy nyújtogatja az ujjait, hadd lássuk, mit tud! Kérdik tőle, hogy hívnak? Váci Mihály! Édesapád? Őt is Váci Mihálynak! Mi az apád? Portás az állomáson! Miért jársz idő előtt iskolába? Azért, mert az én apukám beteg. Mi baja van apukádnak? A jobb keze és a jobb lába béna. Azért járok iskolába, hogy hamar tudjak pénzt keresni, hogy anyukámnak ne kelljen eljárni dolgozni, mert ő nagyon sokat dolgozik. Segíteni akarok anyukámnak és apukámnak, nem akarom, hogy sokat dolgozzanak. Na, ak­ kor hadd lássuk, mit tudsz? Feleltették. Mindenre meg tudott felelni. Az egyik vizsgabiztos ölbe kapta, és azt mondta: kisfiam, mindent meg fogok tenni, hogy átmehess a második osztályba. Erre Misu sírni kezdett: én nem bukhatok meg, én tanultam, miért ne mehetnék én a második osztályba? A vizsgabiztos megnyugtatta. Megkérdeztem, mi legyen a további teendőm. A vizsgabiztos mondta, menjek be Debrecenbe a tanfelügyelőhöz, kapok egy nyomtatványt, azt kitöltve beküldjük a minisztérium ba, ott majd döntenek a gyerek sorsáról. Sok álmatlan éjszakám volt, amíg megjött a várva várt értesítés, hogy a kis Váci Mihály a második osztályba léphet. Meg volt a nagy öröm, nem is tudom, mi történt volna, ha nem sikerül, és újra csak első osztályba kellett volna járnia. Azután a harmadik és negyedik osztályt az evangélikus iskolában járta. Mindig jó tanuló volt. Már harmadik-negyedikes korától kezdve nemcsak a tanulással foglalko­ zott az én Misu fiam. Agyagot gyúrt, mindent: epret, falevelet, almát gipsz­ be öntött. A kisebb gyerekkel, a Lacival együtt négykézláb csúszkáltak egyegy bogár után, lesték, mit csinál, tanulmányozták a bogarak életmódját. Később galambok kellettek, meg nyulak, előbb egy-egy pár, majd egyre több. Nem sokat játszottak az utcán, azt nem szerettem. Egy kicsit el-elen­ gedtem őket, de ez ritkán fordult elő, mert mindég tartottam libákat, és azokkal kellett kijárni, meg ott volt előttünk a lovarda, őket az kielégítette, ott sok mindent lehetett látni a lovaglástól kezdve mindenféle parádéig. Egész nap elnézték, nem egyszer még a libáik is ellovagoltak tőlük. Ilyen­ kor volt aztán sírás, keresés. A harmadik osztályt is jó eredménnyel végezte el Misu fiam. Közben foglalkozott a galambokkal, nyulakkal, volt gerléje is. A tornácon az egyik oszlopon galambnak, a másikon gerlének volt kalicka. Mindég könyörgött: anyuka, tessék csinálni kalickát. Fogtam magam, és csináltam a két gyerek örömére egy galambdúcot. Kétszintes volt, két oldalán hat-hat lyukkal, a padlásán egy-egy bejárattal, még az úgynevezett kontyolást is megcsináltam — ez olyan befejező forma — egy kifaragott deszkából. Szépen lefestettem szürkére, a befejező kis toronyszerüséget pirosra, a bejáratokat pirosra és zöldre olajfestékkel. Körül sétálót is csináltam. A gyerekek a keresztanyjuk­ nál voltak nyaralni, a férjem se tudta, hogy min mesterkedek. Csak amikor elkészült, akkor mondtam neki, hogy mit csináltam, segítsen alját csinálni. Am ikor megmutattam, örült is, el is szomorodott. Mondta, mért nem szól­ tál, mit csinálsz, hátha tudtam volna segíteni valamit. Azzal nyugtattam, �hogy én ezt meglepetésnek szántam, csak abban segítsen, hogy szerezzünk egy oszlopot, és felrakjuk. Átmentem a szomszédhoz, kértem, adjon el egy oszlopot. A Józsi bácsi azt mondta: na, ha annak a két gyereknek akarsz örömet szerezni, ahhoz hozzájárulok, de azért kérdezd meg a feleségemet. Gyegyinszki néni — mondom —, tessék eladni nekem egy oszlopot. Minek az neked? Mondom neki, minek. Erre ő: még mi a frászt ki nem találsz, mit kell a kölyköket úgy elkényeztetni, csak elrontod őket! Na-na — mondja a szomszéd bácsi —, ha nekünk nincs is gyerekünk, attól még hadd örüljön az a két gyerek! Hát adja el azt a fát, de ide ne jöjjön az a galamb, mert mind megölöm! Ígértem, hogy nem lesz annyi, hogy Gyegyinszki néninek is jusson, de azért adok majd néha egy-egy párat. A másik szomszédban volt két fiatalember, a Rományik Jani, meg a Miska, őket hívtam, segítsenek felállítani a galambdúcot. Jöttek szívesen, mondták, hogy majd ők is segítenek fogni galambot. Am ikor helyén volt a galambdúc, elmentem a két gyerekért. Azt az örömöt, újjongást nem lehet leírni! Nagyon boldog volt mind a két gyerek! Mi ketten az édesapjukkal talán még Jobban örültünk. Énnekem az egész gyermekkoromban nem volt semmi örömöm, csak szenvedés jutott, azért tettem meg értük m inden tőlem telhetőt. Amikor már volt galamb és galambdúc, a gerlének kal icka, akkor nyúl kellett. Vettem egy pár nyulat, de annak már nagyobb ház kellett. Nem volt hozzá deszka, meg ahhoz már egyedül nem mertem hozzáfogni. Az édesapjuknak nem akartam szólni, mert az i lyen munka mindég nagyon elkeserítette, mióta a jobb keze béna volt. Azelőtt semmiség volt ilyesmit megcsinálni, de most semmi se ment úgy, ahogy régen. Csináltam egy sar­ kot a fáskamrában a nyulaknak. Most már volt nyúl is, nyúlház is, liba és kacsa mindég volt egy pár, de ez nem_ zavarta a gyerekeket a tanulásban, szerették az állatokat. Arra is jutott idő, hogy Misu az akkor első elemista öccsével, Andrissal foglalkozzon. Ez csak az elsőben volt szükséges, mert ő is jól tanult. Ettől kezdve Misu minden nyáron járt a tanyára csépléskor a húgomhoz. Kósáékhoz és a szomszédokhoz, összeszedte a cséplőgép alatt, visszamaradt ocsút. Hívták, gyere Misike, szedd össze, de neki mindég csak az alját en­ gedték már felszedni. Azért összeszedett annyit, hogy egy kis pótlással elég volt a jószágainak. Különösen egyik galambját, egy angolbegyest szerette nagyon, az olyan szelíd volt, hogy mindég a vállára szállt. Amikor Misu fiam elvégezte a négy elemit, beírattam a Jókai Polgári Is­ kolába. Ott is elég jól tanult. Ekkor már több volt a kiadásom, az öccse, András is járt iskolába — majd később ő is a Jókaiba. Ide már sok minden kellett a könyveken, füzeteken kívül is. Rajztábla, rajzlap, lombfűrész és hozzá deszka, a ruházásuk is, ahogy nőttek, egyre többe került. De láttam, hogy szorgalmasak, szeretnek tanulni, hát nem vontam meg tőlük semmit. Misu egy egész tábla lombfűrészdeszkát kért, és amikor megkapta, csinált egy egész csikóstábort. Olyan nyolcvan centis négyszögbe lehetett a deszka, ez volt a legelő, erre csinált vagy száz lovat, különböző színekre szépen ki­ festve, belakkozva. Kifűrészelt és festett csikóst, bojtárt, karámot, kunyhót, kutat és hozzá kútgémet. A deszkában mindennek a helyét kifürészelte, és enyvvel mindent beragasztott. Ezenkívül sok szép lombfűrészmunkája volt. Mindég el volt foglalva, sokat dolgozott. Már a negyedik elemiben elkez­ dett naplót írni. Nem mindennap írt, csak ha valami fontosabb esemény volt. Egyszer a tanító nem hitte el, hogy ő írta a dolgozatot, megbüntette és csak később, amikor benn az iskolában is olyan kitűnő dolgozatot írt, akkor hit­ te el, hogy az övé. Azután még segített is neki olyan könyveket válogatni a könyvtárból, amelyekből a legtöbbet tanulhat. A polgári iskola négy osztályának elvégzése után mindenáron tovább sze­ retett volna tanulni. Érettségizni akart. Elment beiratkozni a Kossuth gim­ náziumba, de nem vették fel, amikor kiderült, hogy csak egy kis állású vasutas gyereke. Ekkor azután beiratkozott a líceumba. Itt is érettségizni kellett, de aki akart, az ötödik éven tanító lehetett. Tanultak zenét, éneket, rutén nyelvet is. Végül, mint kántortanító végzett. Az ötödik év egy részét, mint gyakorló évet Dunántúlon, Decsen töltötte. Nehéz volt megszokni, mert ezen a vidéken Nyíregyházáról csak hárman voltak, elég távol egymástól: a Mihály fiam, Lakatos Árpád és Pápai Mihály. Találkozni is csak nagyon ritkán találkoztak. Í gy a fiam a könyveivel maradt, de nagyon szeretett ol­ vasni, még Nyíregyházán, a megyei könyvtár igazgatójától kapott nagyon sok jó könyvet és tanácsot az olvasáshoz. Am ikor a tanítás Decsen befejeződött, hazajött a képesítő vizsgáira, majd elment Bajára egy egyhónapos tanfolyamra. Ott fürdés közben megfázott, beteg lett és még itthon is soká feküdt. A képesítő vizsga után I I . Manda­ bokorba helyezték ki tanítani. Ez nagyon öreg iskola volt, az evangélikus egyház iskolája. Volt benne két szoba, konyhás tanítói lakás. Egy szobát berendeztünk a legszüksége­ sebb holmival, de a konyha majdnem üres volt: egy stelázsi, két hokkedli, egy asztal, az egész lakás kongott az ürességtől, főleg a magánytól. Í gy kezdte meg az életet a félig berendezett, mestergerendás, petróleumlámpával világított, öreg tanyasi iskolában. A lakás valahogy meg volt oldva, de a legégetőbb az étkezés volt. A z apja, meg az öccse minden második, vagy harmadik nap biciklivel kiment hozzá, vitt ennivalót. Én csak gyalog tud­ tam menni, ha kimentem, sokszor úgy találtam meg az ennivalót, ahogy ki­ küldtem. Nagy gond volt ez nekem, nagyon elszomorított, hogy nem lehetek ott vele. Mondtam neki: Misukám, kérjél meg valakit, adjanak kosztot, megfizetjük. Ment ő több helyre, hogy vegyék fel kosztra, de mindenütt az­ zal fogadták, hogy nem tudunk mi úgy főzni, ahogy a tanító úrnak kell, meg nem is érünk rá. Nem tudtam mit kezdeni. Egyszer az iskolában istentisztelet volt. Olyankor neki is ki kellett men­ ni. harmóniumon kísérte az éneket. Én éppen kinn voltam nála. Jöttek az emberek, neki kellett fogadnia őket. Jött a lelkész, Solymár János, ő prédi­ kált. Mikor vége lett a prédikációnak, akkor mondja a lelkész: emberek, itt tenni kell valamit, a tanító úrnak enni kell! Vállalja el valaki a koszto­ lását. Csend. Na, nincs senki, aki kosztot ad? Itt az édesanyja, megbeszélik, és ő kifizeti a kosztot! Senki sem szólt. Újból kérte őket a lelkész úr, senki. Na, emberek, ez azért nem szép dolog! Ha a tanító úr itthagyja az is­ kolát. akkor nem lesz, aki tanítsa a gyerekeket! Erre feláll az egyik asszony, Pilinszkiné: én minden héten adok egy nap kosztot a tanító úrnak. Utána a Garainé vállalt egy napot, akit én is nagyon kértem, már előbb, hogy főzzön a fiamnak. Hetenkint egy napot vállaltak többen, a végén úgy döntöttek, legyen sorkoszt. Ezt én nem akartam. A fiam rögtön kiment a tan term ből, olyan lett, mint a meszelt fal, csak any­ nyit tudott szólni: anyám, én ezt nem bírom. Nem tudtam mit csinálni, visszamentem a lelkészhez, kértem, hagyja az egészet. Erre az asszonyok felzúgtak: eddig jó volt minden egy kezdő tanítónak, maguk talán különbek? Mi is tudunk főzni, nemcsak a tanító úr, néni! Ezzel abbamaradt a vita, de hétfőn már vitték az ételt. Mi is vittünk, akkor már ebédelt a fiunk. Mondta az öccsének: mondd meg anyukának, ne idegeskedjen, nyugodjon bele, úgy hordják az ebédet, mint a dinnyecsősznek. Nékem nagyon fájt, nem tehettem semmit. Nagvon megbántam, hogy nem engedtük a tanárképzőbe. Azt mondta az apja: dolgozz legalább egy-két évet, legyen egy kis pénzed, akkor nem bánom. Akkor még az öccse ke­ reskedelmibe járt. Én nem bántam volna, ha Misu elment volna Szegedre. Már mindene el volt készítve, az iratok is, minden, csak a felvételire kel­ lett volna mennie. De mindannyian féltünk, hogy nem bírjuk a költségeket, és akkor minden abbamaradt. Azután jött a világégés, a nehéz helyzet. A z én drága Misukám megnyu­ godott, hogy így kell neki tovább tanítóskodni, tanított és ette a sorkosztot. Szerencsémre az egyik tanyasi kislány fé rjhöz ment. Kértem a fiatalo­ kat, hogy menjenek a fiamhoz lakni, kapnak egy szoba-konyhát, nem kell fizetni, és még fűtést is kapnak. Szenet, fát vittünk nekik, én adtam a fő ­ zéshez mindent, P e trikovicsné, a Mariska főzött: így búcsúzott el a fiam a sorkoszttól. Igen, de azután jöttek a bombázások, mi is kiköltöztünk. Valameddig csak bírtuk, de amikor már a város t is ostromolták csak féltettük a kis otthonunkat. Persze, amikor az oroszok b ejöttek, és utána ki kellett men­ niök , pár napig a város külterületén folytak a harcok, mindenki menekült, aki csak mehetett. Szerelvény szerelvény után m e rt. Nagyon féltettem a két fiamat. Én nem mentem sehová, de a két fiamnak csomagoltam. Mentettem volna őket, mert szedték össze a fiatalokat, férfiakat, vitték a leventéket. Egy tehervonattal szöktek el Balassagyarmatig. Ott Misu fiamat Csesztvére kinevezték kántortanítónak. A csesztvei iskolában laktak az öccsével, majd a két Tornai gyerekkel, egyik pár napos házas volt, a Tornai Misa. De így legalább nyíregyházi ismerősök közt voltak. Mint csesztvei kántortanítónak, jó helye volt a Misu fiamnak, amíg a németek ki nem dobálták őket az is­ kola épületéből. Utána a jegyzőék fogadták be a társaságot, és ott voltak addig, míg kifüggesztett had parancsra be nem kellett vonulni 944 decembe­ rében. Akkor Misu fiam munkaszolgálatos volt. András fiam ott maradt Csesztvén Tornai Mihállyal és fiatal feleségével. Misu rájuk bízta az alig 16 éves öccsét. Mikor a front átvonult, az erdőbe kellett András fiamnak járni, utat építettek, fát vágtak. Itt ismerkedett meg egy szabolcsi emberrel, aki hívta haza, hogy a parancsnokságon majd kapnak orosz dokumentumot, amivel nyugodtan nekiindulhatnak az útnak, de bizony nem kaptak semmiféle do­ kumentumot, hanem vitték őket mindenfelé lőszert pakolni, dolgozni Így dolgoztak karácsonyig, mindég hideg magtárakban aludtak karácsony előtt jött hozzájuk egy orosz őrnagy, kiválogatta a fiatalokat, diákokat és hazaküldte őket. Mondta: nektek tanulni kell, menjetek haza! Így érkezett meg az András fiam karácsony har madnapján. Én nekiestem sírtam, kértem mond­ ja, hol hagyta Misut. A z édesapja nem ismert rá a fiára. húzott el tőle, azt hitte, megőrültem. Nem csuda, hisz oly an összetöprödött, rongyos volt András, hogy nekem is csak a szívem súgta, hogy ez az én gyermekem. Izgalomtól égve kérdezgettem: hol a bátyád? Nehéz volt neki erről be­ szélni. Elmondta, hogy vitték el tőbbedmagával, azóta nem tud semmit róla. Örjöngtem. Nem lehet leírni, amit mi akkor kiálltunk. Egyetlen egyszer mondta valaki, hogy látta Misut, amint egy munkásszázadban menetelt, de nem tudta megmondani, hogy hol és hová. Éltünk a nagy bizonytalanságban. Nagyon féltem, hogy összefázva jön haza és betegen. Am itől féltem, be is következett. András fiam járt tovább a kereskedelmibe. Vártunk, vártuk a Mihály fiamat. András vigasztalgatott bennünket, igyekezett erőt, lelket önteni be­ lénk, már csak ő volt a vigaszunk. A z idő telt, eljött a tavasz, a mi drága Mihályunk nem jött. De egyszer mégis viszontláthattuk. K ilencszáznegyvenöt április tizenki l e n ce dikén. dél­ előtt tizenegy órakor csenget valaki. Egyedül voltam, nem tudtam , ki jöhet. De a kutyája már tudta, hogy megjött az ö kedves gazdája! Jön a kutya farkcsóválva elém, ugat, megfogja a kötényem sarkát, és szabályosan húz az utcaajtó felé. Őszintén bevallom, ha a kutya nem jelzi, hogy ösmerős vár odakint, talán nem is nyitok ajtót, hisz abban az időben sok minden történt. Kinyitom az ajtót, uramisten, az én várva várt gyermekem. Átölel, nevet, kérdi: megijedtél? Édes jóanyám, most már ne sírj, itthon vagyok, többet 7 �nem hagylak itt benneteket! Ugye nagyon sokat szenvedtetek? Igen, sokat, de most beszélj magadról! Rólam nincs mit beszélni, annyi az egész, hogy most már itthon vagyok! Ahogy örülünk egymásnak, kérdi: Laci, hogy jött meg? A lig hangzott el a szava, újból csengetnek. Mihály fiam megy ajtót nyitni, hallom, a két fiam ujjongva örül egymásnak. Másnap jött volna az apjuk haza szolgálatból. A fiúk rögtön mentek, vitték az édesapjuknak a nagy örömhírt, és az ebédet. Szerettem volna látni őket, hisz ez a három ember volt mindenem, értök éltem, értök küzdöttem, ők voltak az életem egyetlen célja. Másnap Mihály fiam jelentkezett a tanfelügyelöségen. Azt mondták neki, mivel egyházi tanító volt, menjen oda jelentkezni. El is ment. Kitették a Bálint-bokri iskolába. Mivel már alig egy hónapig kellett tanítani, ott vizs­ gáztatta a gyerekeket a Bálint-bokorban. De mire az iskolában végzett, már láttam, hogy nincs jól. Mondtam is neki, hogy menjen orvoshoz, de ő erről nem szeretett még beszélni sem. Majd szeptember másodikán nagyon rosz­ szul lett, harmadikán bevittük a debreceni klinikára, a belgyógyászati osz­ tályra. Ott azt kérdezte tőlem Rót professzor úr: mit akar, a maga fia olyan, mint az élet. Nagyon kértem, vizsgálja meg, mert én tudom, hogy nagyon beteg. Erre mondta: nem látszik meg rajta. Megvizsgálta. Behívott. Igen, jól mondta! Befektetem a fiát kivizsgálásra, nem gondoltuk, hogy ilyen súlyos beteg! A vizsgálat után belázasodott, hosszú napokon keresztül negyven negyvenegy fok lázzal feküdt. Annyira súlyos lett az állapota, hogy megmondta a professzor, hogy zöldmandula nagyságú kövek vannak mind a két veséjében. Meg kell műteni, igen, de addig nem lehet, amíg negyvenet mutat a hőmérő. Penicillin kéne, de a kli­ nikának nincs, próbáljunk szerezni. Hirdettük újságban: ha valakinek van, életmentésről van szó. Kaptunk címeket: Miskolc, Eger, Debrecen, de leg­ többet inkább községekből. Utaztam mindenfelé, ahonnan értesítettek, kéthárom grammot kaptam egy-egy helyen. Sikerült annyit szerezni, hogy láz­ talanították, de akkorra már nagyon legyengült. Azt mondta a professzor, meg kell műtetni, mert így biztos a halál, de ő nagyon bízott a műtétben. Azt mondta nekem, kérjem a Löszlip professzor urat, ha van mentség, az csak a Löszli professzorban van. Kértem Rót professzort, beszéljen vele. Mondta, hogy ő már kérte, de nem vállalja. Mondta: próbáljon vele maga beszélni! Én el is mentem hozzá. Mikor elmondtam jövetelem célját, rögtön mondta, hogy ő nem vállalja, de én makacsul ragaszkodtam hozzá, naponta kétszer, háromszor is elkaptam és könyörögtem neki, vállalja a műtétet. Már ha meglátott, menekült tőlem. Egy egész héten jártam utána, és kö­ nyörögtem. Már nemegyszer azt mondta: asszonyom, nem akarok a gyer­ meke gyilkosa lenni! Értse már meg, félek magától, olyan mint egy kísér­ tet, úgy jár utánam. Hagyjon békében. Én könyörtelenül kitartottam, és még m akacsabbul könyörögtem. Már amikor nem bírta tovább — az irodájában letérdelve kértem —, megfogta a kezem, azt mondta: álljon fel, asszonyom, megnyerte a csatát! Honnan szedi azt a nagy bátorságot, azt a nagy hitet? Annyira bízik benne, hogy sikerül a műtét? Igen, professzor úr, én hiszem, hogy sikerül, nagyon kérem, minél előbb tessék megműteni. Ő azt mondta: jó, még ma konzultálunk. Két nap múlva mondta: eldöntöttük, három, négy nap múlva megműtöm a fiát, de magának és a férjének alá kell írni egy nyilatkozatot, hogy a szülök felelősségére lett megműtve Váci M ihály! Meg­ köszöntem. Ő erre azt mondta: ne köszönje, mert ha nem sikerül az operá­ ció, akkor engem ne nevezzen a gyermeke gyilkosának, mert maga kény­ szerített rá. Am ikor műtötték, én kimentem a parkba, egy spíriabokor alá térdeltem és nagyon, nagyon imádkoztam, kértem az Istent, segítse meg Löszli profot, hogy sikerüljön a műtét. Egyszer csak jön maga a profesz­ szor, megfogta a kezem, mondja, keljen fel, a fia meg van műtve. A te­ nyerén hozta a veséből kibányászott követ, ideadta. Együtt mentünk be a kórterembe. A férjem ott állt a fiam ágya végében. Mondja a professzor: asszonyom, átadom a fiát, most már hazamehet­ nek! A férjem hazament, én természetesen ottmaradtam, a kórterem ajta­ ját bámultam, és vártam, mikor szökhetek be. A z ágy a a kórterem közepén volt. Egyszer jön egy nővér, hozza az állványt. Infúziót kapott a fiam. Nem engedtek hozzá bemenni, hisz férfiosztály volt. Én fogtam magam, elmen­ tem a professzor lakására, csöngettem. Mikor meglátott, nagyon dühös lett. Kérdi, mit. akarok. Mondom, szeretném a gyereket külön szobába áttétetni. Nincs külön szoba, mondja. Mondom van egy a női osztályon. Azt mondja: hogy képzel ilyet, női osztály! Én újból kértem, mit számít az egy ilyen sú­ lyos betegnél. Értse meg, nem lehet! Professzor úr, én innen addig el nem megyek, amíg nem tetszik telefonálni az osztályos orvosnak, hogy tegye át az üres külön szobába! Rám ordított: menjen innen, nem lehet, meg akar őrjíteni? Miből fogja fizetni? Én mondtam: nem az az érdekes, csak át le­ gyen fektetve, mert én itt akarok maradni vele. A felesége mondta neki, te­ lefonálj, látod, hogy nem fog addig elmenni. Úgy is volt, telefonált, azután mondta, menjen, mire odaér, a fia is ott lesz a külőnszohában. Mire visz­ szamenlem, tényleg ott volt már a fiam a különszobában. Még nem eszmélt. Egész éjjel vele voltam, vártam, hogy mikor tér magához, ott álltam az ágya mellett. Egész éjjel nem jött senki, se nővér, se orvos. Mikor kezdett ébredni, nagyon rosszul volt, kerestem az orvost vagy legalább egy nővért, nem találtam. Egyetlen orvos és nővér volt az egész vonalon, azok is mű­ töttek. Ez így volt: nem volt elég orvos, nem volt fűtés, nem volt mit főzni a konyhán. Nem voltak ablakok, redőny , üveg összetörve, szétroncsolva, nem volt szén, alig annyi volt, hogy a villanyenergiát tudják fejleszteni. Én úgy fűtöttem, itthonról hoztam egy kis rezsót, azt az éjjeliszekrényre állí­ tottam, és a beteg fiam köré meleg vízzel megtöltött üvegeket raktam. A professzor kérte a betegek hozzátartozóit, akik tehetik, hozzanak élel­ miszert, természetesen nyers állapotban és szenet. Nem volt a klinikának semmije, csak a roncsolt pavilonok. Az én férjem is hozott egy-egy fél zsák szenet, az ablakokat papírral ragasztottuk be. A háború alighogy befejező­ dött. Mindenütt romok. Aki akkor még nem is élt, az hiába látja a tévében. Fiam nagyon beteg volt, nagyon sokat szenvedett. Á polgattam. Ha jöt­ tek a látogatók, mindég mondta, ne engedjük, hogy őt csodálják. Nagyon rossz állapotban volt. Vizitkor mindig kérdezte az orvost, mee g fog-e gyó­ gyulni. Vigasztalták, igennel válaszoltak. V olt rá eset, hogy könyörgött: anvám, ne hagyj itt meghalni! Mindég mellette voltam, minden pillanatban kellett valami. Két ágy volt, az egyik az övé, a másik az enyém lett volna. De én talán csak háromszor vagy négyszer feküdtem bele. Akkor is csak azért, mert az édesapja volt vele, ő adott neki vért, azért kellett neki is ott lenni. Volt egy lány Nyíregyházáról, orvostanhallgató, Krecsák Csöpi, ő is adott egy párszor vért a fiamnak, ő volt a leggyakoribb látogatója, nagyon kedves teremtés volt, sokat vigasztalta. Elmúlt egy hónap, elmúlt két hónap, már átmentünk a harmadikba is, semmi javulást nem tapasztaltam. Drága Mihályom nem j avult Már én is csak nagy nehezen bírtam, már engem is gyógyszereltek. Az infúzió után a fiam két lába eltályogosodott, nem gyógyult. A professzor mondta, hogy amit lehet, megtesznek, de itt már más megoldás nincs, amputálni kell a lábát. Nem tehetek egyebet, én mondtam már magárak, hogy engedélyez­ zék. írjanak alá, hogy amputáljuk le a lábát! Én mondtam tessék hazaküldeni , ő már ilyen állapotban nem bír ki ily en műtétet, különben nem is engedem, én híszem, hogy meg fog két láb­ ba! is gy ógy ulni! Mindent elkövetek, de a lábait nem hagyom levágatni! Akkor vigye haza, nem tudok vele mást tenni! Én mondtam: ez nem kö­ vetkezik be, ha steril az infúzió. Még maradtunk tovább, elkövettek min­ dent az orvosok is, de gyógyszer nélkül nem tudtak ők sem gyógyítani. Maid egyszer, úgy december közepe táján, mondja a professzor: édes asszonyom, meg kell hogy mondjam magának nagyon reménytelen a fia helyzete, gon­ doltam, jobb volna, ha hazavinné, otthon jobban tudja táplálni, hisz maga már tudja a beteget ápolni. Ha bejön a férj e beszéljék meg. hogy lehetne megoldani a szállítást. egy parasztszekeret kibélelni szalmával, dunyhával, hogy kényelmes is legy en, meg se fázzon, rendben hazaérjen. A férjem be­ szélt a sógorommal, elintéztek mindent, dunyhát, bundát raktak a szekérbe. Nem szívesen jött a Kósa bácsi, még akkor nagyon rossz volt az út, és sok 8 kóbor idegen kószált az országutakon. December huszonnegyedikén eljöttek értünk, délelőtt érkeztek, délután kettőkor indultunk. Olyan gödrös volt az úttest, hogy csak lépésben jöttünk. Hatházon kapott a beteg egy injekciót, kapott enni, és újból betakargattuk. Elindultunk. Nagyon hideg volt. A csillagok valósággal szikráztak. Kósa és a férjem végig gyalog jöttek, a ló fázott. Állandóan fogni kellett a kantárt, hogy a ló lépést jöjjön. Hol egyik, hol a másik ugrott fel a kocsi oldalára, hogy egy kicsit megpihenjen, de a lónak mindig kellett fogni a zaboláját, mert meg-m egugrott, olyankor nagyot döccent a kocsi, ez szörnyű fájdalmat okozott a gyermekemnek. Az édes­ apja sokat megkérdezte tőle: nem fázol, nem vagy éhes? Olyankor megszo­ rongatta a kezét, és átadta az én szavaimat is. Én elöl ültem, az ülésen, tartogattam a gyeplőt, be voltam pakolva, de így is majd megfagytam. Az a tudat gyötört, hogy egy nagyon nagy beteget viszünk, az öröm összeke­ veredett bennem az ürömmel. Nem tudtam, mi lesz a vége, hazaérünk-e a gyermekemmel. Ment a kis karaván a csillagos ég alatt. Mindenütt kivilágí­ tott ablakok, örömmel megtelt házak, kívülről nagy csend, csak a kutyák csaholása halla tszott, és a fagyott hó recsegése. Nagyon szomorú menet volt ez. Mindenkinek öröme volt, megszületett a megváltó, csak mi kóboroltunk a pusztában. Mint valamikor régen a pásztorok: ők keresték a jászlat, mi kerestük az otthonunkat. Kérdem a férjemet, hány óra van. Gyufát gyújtott, megnézte az óráját, hajnali négy óra, most már hamar hazaérünk. Öt órára hazaértünk. Nagy meglepetésünkre sokan vártak, rokonok, szomszédok, természetesen a ki­ sebbik fiam, András is. Kaput nyitottak, beértünk az udvarba, leszedték a betegről a takarókat. Tanakodtak, hogy kéne a szobába bevinni. Mondtam, vegyék le a kassal együtt, mert másképp nem lehet. Kihúzták a kast, úgy vitték be a szobába, ott megfogták a lepedő négy sarkát, áttették a sezlonra. Jól be volt fűtve. Igen, de most hogyan tovább, kétnapos ünnep, se orvos, se patika. Én ugyan kértem három napra való gyógyszert, de kötszer nem volt. Igaza volt a professzornak, jobban tudtam itthon táplálni, és ami a legfontosabb volt hozzá, jó melegben feküdt. Elmúltak az ünnepek, elmentem orvost keresni. Doktor Simon Jenőt ke­ restem fel, ö ajánlott egy pár sebészt, mind a kórházban dolgozott. Egy szájsebész vállalta a kötezését, így ez már ment egy darabig. Szerencsére volt egy orosz, aki már többször érdeklődött a fiam hogy­ léte felől. Még mielőtt a fiam bement volna a klinikára, egyik alkalommal az udvaron játszott a harmonikáján. Arra jött két orosz. Meghallották, be­ csengettek. Mire a kapuhoz mentem, már benn is voltak. A fiam nem tette le a hangszert; szép nagy harmonika volt. A két orosz mondta, játsszon. Ő játszott, játszotta a Katjusát, a Jablonkát. Nagyon szépen játszotta, többször megismételtették vele. aztán eljátszotta a Kék Duna keringőt. Az egyik orosz letérdelt, átölelte Misa két térdét és elmentek. Még jöttek kétszer, de aztán már nem találták itthon, sajnos már akkor a debreceni klinika lakója volt. Jöttek többször érdeklődni, hogy ők tanulnának harmonikázni. Mondta a férjem, hogy velünk van Debrecenben a harmonika. De azután is jöttek, ér­ dekelte őket a Mihály hogyléte. Mikor már itthon voltunk, akkor ú jból j árogatni kezdtek hozzánk. Ho­ zott az egyikük vattát, kötszert, steril gézt. Többször is jött, már tudtuk a nevét. Jött Názár oly ankor is, amikor az orvos kötözte a fiamat. Ilyenkor mindég haraggal ment el a Názár. Mondta: m imika, Miska nem gyógyul meg, nem jó magyar orvos. Egyik alkalommal megint végignézte a kötözést. Akkor mondta az or­ vos, többet nem jövök, kötözze maga, vagy vigyék a kórházba. Én összetett kézzel könyörögtem. Az orvos csak ennyit mondott: nem bírják fizetni, nem jövök, így is már négy és fél liter olajjal tartoznak, ez három kötés. Mond­ tam, megyek cserélni olajért, csak jöjjön. A doktor úr: nem jövök, azért a másfél liter olajért nem fogok idebiciklizni. Elment. Kérdi az orosz: mamka, mit mondott? Mondom neki. Káromkodott, és azt mondta: én kezelem a Mi­ sát! Misa, én gyógyítla k! A fiam megijedt, anyám, ne hagyj jobban tönkretenni. Azt hiszem, nem kell magyaráznom, mit éreztem. Kikísértem az oroszt, újból mondja, hogy ő jön. Gondoltam, mondtam is a fiamnak: nézd, nem tehetek semmit, a kórházba nem engedlek, az tragédia lenne. Próbáljuk meg az orosszal! Én magam is lekezelnélek, de ezt nem szabad megtennem. Majd én figyelem, hogy csinálja a kötözést, ha nem jól, akkor kérünk tőle köt­ szereket, és én foglak kötözni. Másnap jött az orosz. Hozott kötszert, gyógy­ szereket és egy nővért. Hozzáfogott a kezeléshez. Csak néztük. Am ikor le­ vette a köpenyét, láttuk a vállán a sok aranycsillagot, akkor tudtuk meg, hogy sebészorvos. Amíg mosakodott, elmondta, hogy az éjjel mennyi lábat és kezet amputált. Mosta a kezét meleg vízben, benzinben, tisztaszeszben, így fogott hozzá a kezeléshez. Előbb adott a betegnek egy injekciót, egy kevert port. Nem jajgatott az én fiam, ő is látta, ez tisztán, sterilen dolgozik, nem kellett könyörögni, hogy ne szaggassa fel a sebeket, mint a másik orvos. A z orosz aztán jött mindennap, kötözte, és amikor először rendbe hozta, úgy elaludt a fiam, hogy másnap este ötkor ébredt. Kérdi, hány óra. Mondom, este öt. Ennyit aludtam két órától? Na, még ennyit se aludtam régen! Nem bizony, fiam, mert ez már másnap este öt. Nem hiszem, ez lehetetlen. Volt itt Názár? — �kérdi. Igen, volt, azt mondta, ne keltsünk fel, jobb az alvás, a pihenés, mint az evés, ha felébredsz, jobban fogsz enni! Így is volt. Olyan jól evett az én gyermekeim, hogy egész betegsége alatt ilyen jól soha. Kezdett szépen javulni, már sokat játszott a harmonikán is. Egyszer bejelenti Názár: Misa, most már járnod kell, mert lebénul a lábad. Fogták, felállították a kisebbik fiammal. Nem bírt megállni, olyan volt a két lába, mint két rongydarab. Negyedóránként állította fel vagy háromszor, aztán másnap újra kezdte. Mindennap egy picit erősödött. Eleinte úgy kellett kivinni, semmi erő nem volt benne. Senki sem hitte, hogy életben marad, csak én. A z erős hit, akarat megtartotta. Nagyon nehéz volt számára ez a tél. Az ablakhoz tettük a fekvőhelyét, legalább az ablakon át lássa a világot. Nem sokat látott be­ lőle. Olvasott, rádiózott, harmonikázott, így teltek a napjai. Egyszer a Mandán végigfutott a hír: meghalt a tanító úr! Jönnek az emberek nagy tisztelettel. Kopognak. Hellyel kínálom őket. leülnek. Újból kopognak, azokat is elültetem, azután már csoportosan érkeznek. Ünnepek után voltunk, kínálom őket egy kis maradék kaláccsal, Ők csak ülnek, il­ letve állnak. Nem tudtam elképzelni, hogy ennyien jönnek látogatni a be­ teget. Egyszer csak megszólal az egyik ember: már ne tessék haragudni, tanító néni, hát nem innen lesz a temetés? Kérdem: drága jó emberek, milyen te­ metésről beszélnek? H á t. . . hát a tanító úr temetése. Ekkor is nagyon erős­ nek kellett lennem. Hála istennek, még él, ott fekszik a belső szobában. Ezeket az embereket látni kellett volna, milyen meghatódottan nézett rám mindegyik. Egyenként néztek be az üvegajtón, minden egyesnek az volt a válasza: hála istennek. Nem tudnám megmondani, hányan voltak, csak arra emlékszem, amilyen szomorúan jöttek, olyan boldogan mentek el. Azt hit­ tem, hogy az én fiam alszik. Bementem hozzá. Persze ő mindent végighallga­ tott. Nagyon ki volt sírva a szemem, nem tagadhattam le, hogy sírtam. Még ő vigasztalt: ne sírj, anyám, kiálltunk mi már ennél nagyobb kínokat is. Ezután jöttek a tanyáról látogatni, hoztak tejet, tojást, kértek, tessék a tanító úrnak elkészíteni, hadd erősödjön és jöjjön tanítani. Abban a tanév­ ben, sajnos, nem sokat tanított, csak az utolsó hónapot. A vizsgák előtt ment ki tanítani a Mandára, nem egészen gyógyultan. Elvégezte a vizsgákat, ak­ kor nyáron sokat pihent. Ősszel újra kezdődött a műtét. A z első műtétnél a jobb veséjéből vették ki a köveket, a következő műtét a bal vese volt. Ez már negyvenhatban volt, ez már nem volt olyan hosszadalmas, most csak az öccse volt vele benn a klinikán. Akkor már közös kórteremben fe ­ küdt, az öccsének adtak egy gyerekágyat, abban aludt, de a lábai kilógtak az ágyból. Én mindennap bejártam hozzájuk. Ezután a műtét után csak két hónapi bentlétre szorult. Negyvenhétben újabb műtét, mert az elsőnek ope­ rált veséje eltályogosodott. Negyvennyolcban tüdő- és mellhártyagyulladás után beszürődés és kaverna. A z erős diétázás és csökkent ellenállóképesség miatt. Aztán a sok sztreptomicin, az segített rajta. Bent feküdt az Auguszta szanatóriumban. Amíg még itthon volt, elég lett volna neki negyven gramm sztreptomicin, de mikorra bejutott a szanatóriumba, akkorra hatvan gramm kellett. Mire a hatvanat összeszedtük, a fiam állapota sokat romlott. Ahol volt csak egy gramm is, elmentünk érte, községekbe, falura. Leginkább olyan helyen kaptunk, ahonnan sokan disszidáltak. Akkor ezért a sztrepto­ micinért tudtak a legtöbbet kicsavarni a rászorulókból. Csak akkor fogtak hozzá a fiam kezeléséhez, amikor már megvolt a kilencven gramm. Ez is nagyon nehéz volt. Soha nem törődtem azzal, honnan lesz rá pénzem, sem­ mi nem számított, csak az, hogy a fiam meggyógyul, ami ha nem is telje­ sen, de megtörtént, és tudott dolgozni. Csodálatos volt. Azután még kiment tanítani a tanyára, de nemsokára behozták a városba. Előbb a négyes isko­ lában tanított, aztán a Kossuth gimnáziumba küldték, magyar órákat adott. Majd áttették a kertészeti iskolába nevelőnek, az itteni kollégium igazgatója lett, rövid idő múlva a kollégiumok előadója. Nagyon sokat dolgozott, egész éjjeleket ébren töltött, törte a fejét, hogy is tudna többet és többet tenni a dolgozó emberek gyermekeiért. Sokat járt Pestre. Egyik alkalommal, mikor vitte fel a jelentést, dolgo­ zott a vonaton is. Annyira fáradt, álmos volt, hogy nemcsak írta a jelentést, hanem rajzolta is, rajzolt rá egy galambházat. Am ikor feleszmélt, akkor látta, hogy mit csinált. Gondolta, hogy átírja, de a vonat annyit nem késett. Gondolta, lesz, ami lesz, úgy addta le a jelentést, ahogy volt. C sak néztek rá. Kérdik tőle: ez mi? Elnézést kért, elmondta, hogyan történt. Nem volt különö­ sebb baj belőle, bejelentették, hogy fel kell mennie Pestre. Ennek nem na­ gyon örült, mert itt, Nyíregyházán ő kezdeményezett egy szakérettségis isko­ lát, ahol ő is tanított, azt féltette. Az Oktatási Minisztériumban az ösztöndíjas ügyek előadója volt, később, körülbelül 1952-től a Tankönyvkiadó Vállalat szerkesztője. A magyar iroda­ lomkönyveket szerkesztette, lektorálta. Így ívelt felfele, de mindé g többet, jobbat akart, sosem volt magával megelégedve. Mindég azt az időt fájlalta, amit a betegsége elrabolt tőle. Mondta is sokat, amikor kértük, nem szabad agyonhajszolni magad: nem tudom utolérni magam, még nagyon sokkal tar­ tozom önmagamnak. Azután az Elet és Irodalomnál végzett szerkesztői munkát, 1 961-től az Új Í rás rovatvezetője lett, majd egy kevés idő múlva szerkesztője, egész ha­ láláig. Mindég azon fáradozott, hogy lehetne mielőbb megszüntetni az anyagi nyomorúságot, a szegényeket és a hátrányban levőket feljebb hozni. Azt nem lehet leírni, mennyit dolgozott. A munka volt a szerelme. Emellett még tanult is, levelezőn végezte a tanárképző főiskolát, de nem tudta a beteg­ sége miatt elvégezni. A z utolsó vizsgáit már le sem tette, annyi volt a mun­ kája. Sokat járt előadásokat tartani, a diákok nagyon szerették, mindég hív­ ták, és ő nem tudott nemet mondani. Magának is dolgozott, sokat írt, már a polgári iskolás korától sok kézirata volt, sajnos a nagy világégéssel azok is elpusztultak, csak egy nagyon kis részük maradt meg. Az elhurcolás idejéből is voltak versei, de mikor a csendőrök körülvették a munkásszáza­ dot, mindenét el kellett dobni, hogy valahogy átcsússzon a csendőrgyűrün, a puszta életét megmentse. Érthető, hogy ezek után nagyon nekilendült a munkának, ezért tudott mindenen lelkesülni, örült, ha valami az ő gondo­ lataiból sikerült. Am ikor még Nyíregyházán kollégiumi igazgató, majd kollégiumi előadó volt, sokat utazott vidékre. Ennek úgy vette hasznát, hogy az iskolákban módja volt kutatni a jó tanulók után, így toborozta a falusi, tanyasi gyere­ keket a továbbtanulásra, és hozta be őket Nyíregyházára. Volt rá eset, hogy egy-két gyereket elhozott vidékről, alig voltak itt egy hétig, jöttek a szülők és vitték őket haza. Akkor meg tévhitben éltek az emberek, nem voltak bi­ zalommal a kollégiumok iránt. Volt, hogy eljöttek hozzám, és megfenyeget­ tek, ha a fiam nem hagyja abba a gyerekek toborzását, majd ők elintézik, ellátják a baját. Ma, persze, van olyan anya, amék dicsekszik a lányával, hogy főkönyvelő az egyik borsodi gyárban, a fé rje meg mérnök, de akkor átkozta a fiamat, mintha az legalábbis az akasztófára vitte volna a lányát. Nagyon sokan, még a mandaiak közt is voltak, akik nem hittek neki. Ha elengedték a gyerekeket tanulónak, és megkapta a ruhát, megijedtek az egyenruhától, sokan inkább visszavitték a ruhát, de a gyereket nem enged­ ték. Ez most hihetetlennek tűnik, pedig így volt. Ilyen nagy lendülettel vágott neki az életnek, dolgozott, harcolt, minden­ kivel vitába szállt, nem önmagáért, csak az elmaradt munkásemberekért, hisz őneki már akkor meg volt alapozva a jövője. Egész éjszakákat elbeszélgettünk, kérdezgetett. Én sok nyomorúságos do­ logról beszéltem neki. Ilyenkor nagyon dühös lett, sokszor már hajnalok hajnalán kiment a velünk szemben levő temetőbe, és addig járta a temetőt, míg le nem hütötte magát a dühtől. Ha visszajött, sokszor kérdeztem tőle: na, megmondtad a magadét az őseidnek? Akkor nevetett, mondván, hagyom őket pihenni, volt nekik elég bajuk, nem háborgatom őket, mit mondjak ne­ kik most, ha életükben nem tudták lerázni az igát magukról, már most mindegy. Jusson eszedbe, anyám, a jövő generációja nem fog annyit küz­ deni, mint a te korod hősei. Az baromi küzdelem volt. Hiába tértünk át más témára, mindég csak az előbbire jutottunk vissza. Én a nehéz gyerekkoromat és az utána következőket emlegettem, ő a jövő­ nek a szépségét látta. Í gy vitáztunk éjszakába nyúló estéken. Ő írt, én elaludtam. Ha írás köz­ ben dühös lett, megkérdezett: alszol, anyám? Én rögtön ébren voltam. Akkor kezdte újból. Valami mindég izgatta. Még álmában is a hátrányban levő, el­ maradt gyerekek sorsa foglalkoztatta. A lelenci gyerekeké különösen, mert ismerte a tanyákról a sorsukat. A kisgazdák kivittek a gyereket a tanyára, az állam fizetett értök, ruházta őket, de a gazda mégsem engedte, hogy já r­ janak az iskolába. Azt mondták, ennyiért nem lehet tartani őket, dolgozza­ nak. Dolgoztatták is a gyerekeket. Nemegyszer kérte, hogy ellenőrizzék a kiadott gyerekek helyzetét. Nem árt az annak a gyerekeknek, ha megtanul dolgozni — volt a válasz. A fiam bosszankodott. Más is foglalkoztatta. K ol­ légiumok. tanyasi kollégiumok szervezésén dolgozott. Elégedetlen volt, ha csak úgy leintették, pedig leintették sokszor. Azért lassan csak sikerültek a dolgok, például az Angol-kisasszonyok há­ zát államosítani. A z már úgyszólván üresen állt. Ő volt több helyen kérni, adják oda kollégiumnak. Nehezen ment, mert még sokan mindég várták a „felszabadítókat” . Mikor végre sikerült, kollégium lett az apácák házából, és beköltöztek a diákok, akkor boldog volt a fiam, mert pár diáknak szép, rendes otthona lett. Minden kollégiumot gyakran meglátogatott, kérdezte a diákokat, mit et­ tek, eleget kaptak-e? Megnézte a konyhát, rend van-e, mindent ellenőrzött. Mindennek utána nézett. A z egyik elnök behozta a fiát a kollégiumba. K o­ csin hozta, szombaton vitte, hétfőn hozta. Puplinpizsamában járt a többi gyerekek között, és lenézte azokat, akik glottgatyában feküdtek le. Közben volt olyan gyerek, aki Kálmánházáról járt be Nyíregyházára, 18 kilométer­ ről, mindennap, mert az olyanok foglalták el a helyét, akiknek a szülei bír­ ták volna az albérletet fizetni. A fiam elküldött két kollégistát az egyiknek is, a másiknak is a lakhelyére, a tanácsházára, bizonylatot kérni annak megállapítására, hogy ki a jogosultabb a kollégiumi lakásra. Természetesen a kálmánházi gyereket illette a jog. Sok ehhez hasonló eset történt, amit nem tudott elviselni. Volt. hogy az egyik fiú nem tudott valami díjat kifizetni a kertészeti iskolában. Gyorsan hazajött féderes taligán: anyám, adj ennyi, meg ennyi pénzt! Én adtam, ő segített. Még tanítóképzős korában járt cséplőgéphez ellenőrnek. Háború volt, be kellett minden szem terméssel számolni, minden mázsálást be kellett írni. Ő nem írt be mindent, tudta, hogy ezzel a dolgozó embereken segít. De amikor azok a fellegekig érő árakat kérték a terményért az eladásnál a rá­ szorulóktól, akkor nagyon dühös volt. Nem tudott belenyugodni, hogy az egyik munkásember a másikat kihasználja, mikor mind a kettő egymásra van utalva. Nehéz volt ezt megértenie, mert otthon becsületesen éltünk, csak a jót és a szépet látta, azt hitte, hogy mindenütt úgy élnek. Aztán, mikor Pestre került egyik albérletből a másikba, az ő számára megint egy új világot jelentett. A kiskirályok, akik olyan szerencsés hely­ zetben voltak, hogy vagy saját lakással rendelkeztek, vagy főbérlettel, vég­ képpen elkeserítették. A lakbér sok volt, a mozgási lehetőség nagyon kicsi, még egy tea megfőzése vagy egy tejforralás is gond volt. Mikor elmentek albérletet keresni, megkérdezték, hol dolgoznak? A minisztériumban, az öcsém meg festőművész — válaszolták. Akkor mindent megengedtek, konyha, fürdőszoba használatát, de m ikor megtudták a származást, akkor már nem mindenütt örültek. Voltak helyek, ahol szerették őket, és megbecsülték. (Akkor már András és Mihály együtt lak tak.) Én minden héten vittem az ennivalót és a tiszta fehérneműt, olyankor rendbe raktam a ruhaneműjüket, gombot varrtam, stoppoltam, a ruhájukat kivasaltam, rendben hagytam. Nem mondom, hogy nem volt fárasztó, de minden héten boldogan mentem, ki­ véve, ha ők hazajöttek, akkor ők vittek magukkal mindent. Közben Mihály fiam beteg lett, be kellett neki feküdni a János kórházba. Akkor a tüdejével volt baja. Ez megint megkeserítette az életünket. Megint kórház. Ez tartott négy hónapot, akkor jött a tél, állandóan aggódtam, fé l­ tettem őket, meg ne fázzanak. Mihály pár napra hazajött, felerősítettem, de féltettem Andrást, mert ha ketten voltak, vigyáztak egymásra, nem voltak elhagyatva. Aztán András fiamnak sikerült egy műtermet szerezni, de mi­ lyen áron! A műteremért egy szoba-konyhás lakást kellett venni, de nem volt mit tenni, megvette, mert kellett a műterem, hogy dolgozhasson. Így aztán megszűnt az albérlet, a műteremben laktak mindketten egész addig, amíg Mihály meg nem nősült, még néha azután is, amíg lakást nem kaptak. 1956-ban kaptak lakást a Fiastyúk úti lakótelepen. A kiutalás a zsebében volt, elment megnézni a lakást, de már benne lakott egy háromgyerekes csa­ lád. Jelentette a minisztériumban, hogy a lakását elfoglalták, azt mondták neki, legyen ő is honfoglaló. Ajánlották neki a Villányi úti lakást, hogy sür­ gősen foglalja el, amíg más be nem költözik. Í gy lett ő is honfoglaló. Itt majd berendezkedtek a feleségével, itt éltek haláláig. 9 �Itt dolgozott, írt, innen járt külföldre, amíg vesztét nem okozta a sok utazás. Első elutazása előtt vett magának szép nagy harmóniumot, ezen sírta el örömét, bánatát, ez pótolta neki harmonikáját, amit annyira szeretett, de egy szép napon eladta egy használt motorért, mert kellett neki a motor, k i­ járni az iskolába, tanítani. Pesten mar nem volt motor, de a kutyáról ott sem mondott le. Sok baja volt a kutyájával is, egyik alkalommal a kutyája csak a f elesége segítségével eresztette be a lakásba, mert soká volt benn a szanatóriumban, Képzeld, anyám, már a kutyám se ismer m eg! — mondta. Akkor is sok időt töltött a szanatóriumban. Ez ötvennyolcban lehetett. ÍróKüldöltséggel volt Csehszlovákiában, ott lett súlyos beteg. Olyan súlyos volt, hogy orvosok tanácsára két hónapig Prágában feküdt szanatóriumban. Na­ gyon sokat dolgozott ott is. A szabadsaghegyi szanatóriumban is csak a munkája éltette, köteteit készítette, rendezte. De mire is tudnék térni. Én a Mihály fiam gondjairól tudtam, ő pedig mindég a gyermekkoráról, rokonságáról, a gyermekkori időkről faggatott, meg a nagyszülőkről is, hogy miért, ki, hova ment. A rokonságot is mindég végigjárta. Úgy gondolom, az életünk, a gyermekkora, az a küzdelem, ahogy mi az iskoláztatásukat tudtuk intézni, nagyon érdekelte. Talán, hogy honnan jött? Meg az is, hogy a hasonló családok gyerekei nem tanultak. Nem fo ­ gyott ki a kérdésekből, én meg mondtam, hogy is éltünk, milyen volt a régi világ. A z apjukkal mi nem beszeltünk a gyerekek előtt a bajainkról, amik a kis fizetésből eredtek, de én soha nem tágítottam attól, hogy taníttatni kell őket. Erre én még nagyon fiatal koromban fogadalmat tettem. Én tud­ tam, mondtam a kérdésekre a r égit, Mihály fiam meg érezte, már az isko­ lában is, hogy ő nem egészen tartozik oda. Azután ő is megismerte, mint tanító a tanyabokrok világát, a parasztok, főleg a tanyai kisparasztok éle­ tét, gyerekeik kilátástalan helyzetét: hogy a jószág, a legeltetés, mezei mun­ ka bizony az első — a gyerek tanulása csak minden után. A z iskola csak az utolsó. Már miután kötetei jelentek meg és irodalmi estekre eljárt, ha közel volt, mindég hazajött egy-két órára, éjszakai alvásra. Ilyenkor nagyon sokat beszélgettünk. Nekem mondta el az élményeit, a terveit. Nem csak itthon utazott sokat, de külföldre is elutazott. Ezek az utazá­ sok nagyon nehézzé tették az életemet. Már az első külföldi utazása sem volt könnyű, amikor Prágában megbetegedett. I t thon még csak elértem, ahogy tudtam, segítettem, ápoltam, utána mentem, de külföldre nem mehet­ tem utána, és nem tudtam róla semmit, csak idegeskedtem. Onnan a levél is lassabban jön. Ha elutaztak, egyetlen nyugodt pillanatom nem volt, amíg haza nem érkeztek. Én sok küzdelemmel ezért a három emberért éltem: férjemért, és a két fiamért, Mihályért és Andrásért. A párizsi utazásra felkészült Mihály fiam, tanulta a nyelvet és érdeklő­ dött, hogy élnek ott az emberek. Otthon érezte ő ott is magát. Ott hallotta sok, nagyon régen megtelepedett családtól, hogy a magyarnyelv-tanulás, könyvelá tás nem biztosított. Pedig, aki magyarnak mondja magát, valahogy a gyermeket is szeretné a magyar szóhoz szoktatni. Kérték, már első pá­ rizsi útján, ha lehet, tegyen valamit, hogy a magyar nyelvkönyvek, olvas­ mányok eljussanak oda. Párizsi utazása év végén volt. Ő karácsonykor született és egyedül volt idegenben, ez a családhoz szokott gyereknek megrázó volt. Akkor írta a verset: Csak a négerek ültek egyedül meg én. Én sápadtan a vágytól, ők meg feketén. A k ívülrekedtek Párizs közepén. Csak a négerek meg én, sápadt fehéren — ők meg feketén. Sápadtan én, Ők feketén. Csak a négerek meg én. Ez idő tájt volt, hogy képviselőnek jelölték, és megválasztották. Így lett neki módja szót emelni a már ifjúsága óta gyötrő problémák miatt. Nagyon tudta, miért küzd. Már képviselő volt, amikor nekifogott pontosan megnézni: tanyasi, v i­ déki, bejáró gyerekek, hogy tudnak tanulni. Én hallgattam végig, ha haza­ jött, csak egy napra is, hogy: édesanyám, te nem is tudod, mennyi az az út, amit a gyerekek naponta gyalog, kerékpáron megtesznek az iskolába és vissza, és hogy ilyen gyerekek hogy tudnak majd a városiakkal szemben egyetemre menni? Ezek a problémák gyötörték a Mihály fiamat, és első képviselői felszólalása is ebből a nagy gondból származott. Én ismertem a fiam jóindulatát, de azt is, hogy a hite nagy volt abban, amit Ő akart. Ez a felszólalása nem volt mindenki tetszésére. Sokan meghökkentek. Érezte ő ezt, és ezután írta a „T e bolond” című versét. Már összeroskadsz, — végre mondd: mit is akarsz hát, te bolond? Mi űz hát mégis? Végre mondd: ez az értetlen hajsza, gond, kamasz-szerelem mire kell, hogy izgass, tüntess, énekelj, s országos árulásokon elbőgd magad még — te bolond! Cselédnek fia: — drága szép ügyhöz szegődött hű cseléd. Kamaszként már a tanító eljegyzett sorsát álmodó: — tanya ügyvédje, mérnöke, történelmünk vad ügynöke, paraszt fiúkért szájaló állásaikért házaló. Nyilvános összeesküvő — — biztat cinkosod: a jövő. Rádszólnak, lásd, leintenek, A Magvető Könyvkiadó Tények és Tanúk sorozatában 1981. évi k i­ adásra tervezett, azonos című kötet szövegének rövidített változata. 10 De mondd, kiáltsd, terjeszd, dadogd jogos igazad, igaz jogod. Kiáltsz — s nem hallgatnak oda? Te nem hallgathatsz el soha! Elhallgatnak? — Légy hangosabb! Nincs jogod, hogy hangot ne adj azoknak, kiknek motyogás a hangjuk, még káromkodás. — Verd magad, mint a szív, zuhogj, ne éltessen már csak e gond: magad értük halálra rontsd, míg össze nem rogysz — te bolond! Nagyon készült vietnami útjára. A sok szenvedés, nyomorúság érdekelte, mert a mi népünk is sokat szenvedett már. Azt hiszem, úgy gondolta, ha az egész emberiség nyomorúságát ismeri, több ereje lesz itteni gondjainkért szólni, Ő az itteni életet jól ismerte. A vietnami útjáról, már nem tért visz­ sza. Odautazás közben írta utolsó versét: Mintha lakatlan lenne... Mintha lakatlan lenne, vad és szabad a Föld. . . Erre madár se jár, és ember sem terem. A természet játszik magával — örökké születik, önmaga teremtménye; itt nincs pusztítója és teremtője sem — visszavonult önmagába, fellázadt ellenünk, szelíd haraggal bölcsen visszavárja új aranykorát, mire már nem leszünk. és elfoglalja a Földet, az ember-utánit. . . amit az ember is áhít. Ezt a verset is csak azután ismertük meg, amikor a végső, bizonyos hír megjött. A szomorú hírt András hozta meg az apjának, mert én aznap már fel­ utaztam Pestre, megtudni, mi is van. A férjem egyedül volt Nyíregyházán. András rettegett, hogy ha így egymaga tudja meg az apja a hírt, az vég­ zetes lehet. Orvost is vitt magával, és amikor sikerült az első megrázkód­ tatáson túljutni, azonnal feljöttek Pestre. Összeroppantunk a nagy súly alatt. Egyedüli támaszunk András fiam volt, neki kellett viselni mindent, mert ha ö se állta volna meg a helyét, nem is tudom, mi lett volna. Ő még csak nem is sirathatta el a testvérét, előttünk nem sírhatott, mert akkor mind tönkremegyünk. A nagy szomorúság egészségileg is megviselt férjemmel együtt. Egyik be­ tegség jött a másik után, és András fiam jött haza, ápolni meg vigasztalni. Nekem Mihály fiam halála után kétszer volt infarktusom, de a Jóisten meg­ tartott, és hosszas lábadozás után erős akarattal összeszedtem magam. Még így a férjemmel azért tudtunk az életnek örülni, a ház körül is mindent rendben tartottunk, sok virágot neveltünk. A virág volt az egész év munká­ ja. Most is ez tart életben, hogy kicsit mindég mozgok a kertben; és min­ den virágot úgy nevelek, hogy az szép legyen, mert a fiam és a férjem sír­ jára szánom. Betegségem után, még nagyon soká kellett pihenni, akkor fogtam hozzá, hogy leírjam azt a küzdelmes életet, ami nekem jutott. Nehéz volt nekem írni, aki nem voltam iskolázott, de le kellett írni, mert azt a szegénységet, sok embertelen munkát ma már hírből sem ismerik. El se hiszik talán. Bi­ zony ez mind igaz, mi így nőttünk fel, majd férjemmel együtt küzdve ne­ veltük a két gyermekünket. Most is itt élek, ebben a szőke városban, Nyíregyházán. Elfoglalom ma­ gam a kertben a virágokkal. Itt éltem, neveltem gyerekeimet, küzdöttem, itt ismernek, szeretnek. Sokszor megkeresnek iskolák, szocialista brigádok, akik felvették a fiam nevét, hívnak ünnepségekre, szavalóversenyre. Fér­ jemmel gyakran elmentünk. A Mihály fiam iránti tiszteletből, szeretetből jutott nekünk is. Az ilyen alkalmak nagyon nehezek voltak, mert a legna­ gyobb tisztelet és szeretet sem pótolja már őtet. Mióta férjem is meghalt, és egyedül vagyok, már csak nagyon ritkán tudok ilyen meghívásoknak eleget tenni; az én 80 évem és megfogyott egész­ ségem már nem nagyon engedi meg, pedig érzem én, hogy ez kötelesség, az én fiam emléke nekem a legdrágább. Régebben is hívtak a fiaim minket magukhoz. András fiam is hív, de én nem tudok Pesten élni, nem tudom ezt a várost itthagyni. Itt éltem, ne­ kem ez az életem. Ha kivirít egy virág, elviszem a fiam szobrához vagy a férjem sírjára. Most már megbékélve, virágjaim közt, egyre inkább úgy élek, ahogy Mi­ hály fiam írta, mert igen, nekem is írt verset: Ül az Anyám a templomban, térdeplő guggoló padban. Imádkozik. . . . De az fáj, ja j! csak az fájna ha meghalni úgy találna, hogy mindarra, mit én hittem, hiszek, s mire sorsom tettem, áldását ő nem adná rá, két szent karját ki nem tárná, mosolyogva életünkre, s nem tenné kezét fejemre, elrebegve: — „Hát segítsen meg titeket a jó Isten!” Ő, mert akkor, tudom, biztos győz, ami küszködik itt most; — hogyha ő és minden anya mireánk áldását adja; ha minden egyszer ember mélyen meghatódva felkel, s karjaikat felénk tárják: — Legyen munkátokon áldás! Hát gyermekeim, kívánom: Legyen munkátokon áldás! �Kék cserepek — Üzbegisztán (Rövidített változat) Hol kezdődjék egy utazás leírása? Nyúljunk vissza az előzményekig, ez esetben az első, 1974-es odesszai utazásomhoz, időzzünk el az írószövetség barátságos-idegen bőrfoteljaiban, repüljünk 9000 méter magasságban, vagy már érkez­ zünk is meg az első helyszínünkre? Minden variáció számos előnyt kínál, s legalább annyi hátrány­ nyal is jár. Aránykérdésről van itt szó, s amennyiben arról, valóban, fontos bizonyos műfaji kikötések meghozatala. Legyen-e ez a leírás útleírás, útiesszé, netán útinapló, élménybeszámoló stb. Mi legyen? A dolog akar va-akaratlanul emocionális tényező­ kön múlik, s nem a kiadói, szerkesztői megrendeléseken. Minden uta­ záshoz tudunk érzelmileg viszonyulni, ha előtte nem is; hanem — s ezt ne sajnáljuk eléggé — , utána. Lapozgatok magamban. Üzbegisztán! Pár nap, piacok, por, szál­ lodák, napfény, szemét, emberek, zaj. Ennyi lenne csak? S kell nekem erről írnom? Érvényeset mondani? Szerencsére, magamban már le­ szoktam az udvariaskodásról: l e h e t ? Taskent és Buhara között komolyan átélem a halálfélelmet. IL — 18-as gépünk imbolyog, mintha mindkét pilótája lemondott volna ar­ ról, hogy megfékezze az elszabadult gépszörnyeteget. Alattunk zöldes-sárga tenger, a sivatag, egy-egy hirtelen billenéskor a kémlelő­ ablak üvegéhez ütődik a homlokom. Mögöttem öregedő, valamikor csodálatosan szép üzbég nő beszélget idős férjével, úgy, hogy komi­ kus módon, fél mellére egy tyubetyejkát (négyszögletű üzbég sapkát) tapaszt. Újabb billenés, a sivatag, mint a partról visszahúzódó hul­ lám, eltűnik ablakomból, most csak a sötétkék égre látok. Tanya, a kísérőm, pengényire szorított szájjal, lehunyt szemmel kapaszkodik ülésem karfájába. Nem a haláltól félek, döbbenek rá hirtelen, hanem az addig tartó zuhanástól, amikor egybegabalyódnak az emberek, üvöltenek, s félek a pillanattól, amikor végleg elveszítem magamban az ég és föld egyensúlyát. Ha ezt, a „célhoz” vezető utat ki lehetne iktatni a halál elérésének mechanizmusából, ki tudja, nem lenne-e a mostaninak hatványozott mennyisége az öngyilkosok száma ebben a furcsa v i­ lágban? Megint hátratekintek, a szép üzbég asszony, fejét az erre a cél­ ra felnyitott retikülje fölé hajtja és hány. Már elvette melléről, mely így most félig fedetlenné vált, a sapkát, s ahogy zavartan felnéz rám, szeme tele van nagy, barna könnyekkel. Mosolygok, „na ezt is túl fogjuk élni, meglátja” mosollyal, majd eszembe jut, az itteni férfiak milyen véresen féltékenyek, és sietve az ablak felé fordítom a feje­ met. Ismét a sivatagot nézem, gyávaságom miatt kissé szégyenkezve önmagam előtt. Innen, fölülről félelmetes a sivatag, bár a testét be­ hálózó utak miatt inkább érzem állatkerti vadnak, kit a rács biztosí­ tásának tudatában, akár fel is ingerelhetek. Igen, mindez igaz is len­ ne, ha a rács nem ugyanolyan megalázó lenne — a szemlélőre nézve. Szorongásom, ahelyett, hogy elmúlnék, szüntelenül fokozódik. Lehet, ezért van, hogy mikor Buharába érve a földre teszem a lábamat, olyan szédülés fog el az éles és fűszeres levegőtől, hogy a korlátba kell kapaszkodnom, el ne vágódjak. Álmodban óriási kékmázas kerámiák között bolyongsz. Fúj a szél, hideg és fényes szél fúj, inged összehúzod a melleden. Holdta­ lan az éjszaka, hosszú lépcsősor aljához érsz. Elindulsz fölfelé, utad végtelen ideig tart, a lépcsők nem fogynak el, mintha egyhelyben lépkednél. Madár csapódik arcodhoz, fölsikoltasz, de hangod elnyeli a szádat betapasztó vörös homok. Szamár kocog el melletted, egé­ szen közel hozzád, és nem látod őt, csak patáinak csengését hallod, s az ostor sötét suhanásait. Lábad egyre nehezebben viszi előre teste­ det, lenézel rá és látod, friss vérben taposol, de a kövek repedéseiből fölvetik ártatlan fehér fejüket a tündérrózsák. Csillagtalan az éjsza­ ka, szomjúságod megtelik szárnysuhogással. A lépcsősornak már nincs mögötted folytatása, ha hátrafordulsz, olyan vagy, mint aki a sem­ miből érkezett. Most óriási boltíves kapu előtt állsz, átlépsz rajta, s egy kihalt udvarba érsz. A z udvar két oldalán újra hatalmas kékmá­ zas kerámiák, oly közel egymáshoz, úgy tűnik, tested csak akkor tud továbbhaladni közöttük, ha kígyóvá változol. Egy különös alak köze­ ledik feléd, hóna alatt lámpás világol. Olyan lámpásnak tűnik, mi­ lyeneket te is készítettél gyermekkorodban, kibelezett tökből, s lopott gyertyából. Megfordulnál, de eltűntek mögüled a lépcsők. A z emberformájú lény közel ér, akkor látod csak, tulajdon fejét hordozza a hóna alatt, arcának halott verítéke ragyogott fel lámpásként az imént. Kezét nyújtja, de nem adod a tiédet, félsz „Valaki belefeküdt a szarkofágomba, míg én enni adtam a denevéreknek — motyogja a fej — valaki a XV. századból, ha jól emlékszem” . A test ezek után meghajol. Irtózatodban hanyattveted magad a mögötted tátongó mélységbe, denevérek süvöltenek parittyakőként homlokod előtt, e j­ tőernyőként lebeg feletted a fej nélküli ember kacagása. Taskentben gyakran eljárok a Kék Kupola teázóba. A teát ugyanis nagyon szeretem. Mégsem elsősorban ezért szakítom meg na­ ponta a programjaimat, sokkal inkább a teázás szertartása miatt térek be ide. A teázó egy hatalmas park közepére épült, kicsiny mestersé­ ges tó partján. A tó teázóval szemközti oldalát karókra felfuttatott szőlő borítja. Ez az elhelyezés — később bőven lesz módomban ere­ detibb, nem ennyire stilizált változatokat m egfigyelni — , a teázók (csajhonák) ősi építési formájára vezetendő vissza. A csajhona álta­ lában folyópartra épült, szabadtéri, nyitott teraszai benyúltak a folyó fölé, vagy közvetlen a víz mellett álltak. Ez eleve meghatározta a teázás alaphangulatát. Teázónk „csaposa” ördögi ügyességgel pörgeti a szamovár csapját a levegőben, egyidejűleg ezzel (pontosabban en­ nek a mutatványnak köszönhetően) megtölti a másik kezében tartott három kancsót. A szemlélők összefordulnak, nemzetközi szót dör­ mögnek egymásnak: profi! Asztalhoz ülünk, a szőnyegekre. Székek itt nincsenek (az „európai­ ak számára fenntartott részben” igen), hiszen az asztalok magassága jó, ha eléri a harminc centimétert. A z én teámat Timur készíti el — legközelebb már én az övét — , T ánya, aki szoknyában nem mert kö­ zénk kuporodni, a sofőrrel ül egy „európai” asztalnál, onnan tart szemmel. A tea elkészítése: egy keveset kitöltünk pialánkba a porcelánkannában gőzölgő fé l­ kész léből, rövid várakozás után visszaöntjük azt, majd b i r k a j ­ t a r g a n d a — l o j, morogjuk. A második visszatöltésnél azt mond­ juk: ikki kajt arganda — csoj; a harmadiknál pedig: u cs k a j t a r g a n d a — moj. Ezzel meg is lennénk. Verebek szállnak be a nyitott ablakon, legtöbbjük zuhanórepü­ léssel érkezik a megüresedett asztalokon halandók által hagyott szent süteménymorzsákat összeszedegetni. Néhány derék szárnyas a keleti ornamentikával kiképzett boltozat árnyékos szögleteiben keres nyu­ galmat. Egyik viszont a dobogó előtt hagyott cipőmre száll. Elhessen­ tem, nézem a levetett, s a dobogók előtt hagyott cipőket. Megpróbá­ lom gazdájukkal azonosítani őket. A z a széttaposott a zöld inges, lyu­ kas zoknis fiúé lehet, ez a hegyes orrú azé a dús fekete hajú üzbég play­ boyé; a szomszédos asztalnál ücsörgő, takarítónő-kinézetű asszonyok hosszú szárú, letaposott sarkú posztólábbeliket hagyhattak a kövön. Vajon, mi változnék akkor, ha tévedésből (vagy szántszándékkal!) egymás cipőjében folytatnánk az utunkat. Ki-ki, a magáét. (Vagy így már törvényszerűen a másikét?) Mennyit változott, mióta Vámbéry Árm in erre járt? „ . . .nekem mindig barátilag tanácsolták, hogy mit tegyek, s csakis társaim nemes barátságának és jóakaró tanácsainak köszön­ hettem, hogy Bokharában szerencsétlenség nem ért, mert eltekintve elődeim szomorú vesztétől e városban, Bokharát nem csak az euró­ paira, hanem minden más idegenre nézve is igen veszélyesnek tartot­ tam, mivel a kormány kémrendszere már azon fokát érte el a töké­ letességnek, melyen a népség elaljasodása állott” . Buhara régi városrészében sétálgatok, kísérőim rimánkodásával nem törődve, kétségbeesett tilalmát megszegve. Ők már alszanak, nagy hold tenyerei rá a házak tetejére. Félelmetes panoptikum most a város, az éjszakai fekete ég kéken csillan az agyagfalak komor re­ dőin. Minden néma és mozdulatlan. A z utca szűk, kitárt karral mind­ két házsort megérinthetném. A házakból nem néznek ablakok az utcára, az alacsony épületek valószínűtlenül levegőtlenné szorítják a sikátort. Régen a kapuk — mert azok, ha másért nem, praktikus szempontból, voltak — jelezték, milyen házigazda várja vendégeit az egyforma falak egyike mögött. A múzeumban láttam néhányat, mű­ vészi megformálásukban, sőt (nem vagyok szakértője a kérdésnek) motívumaikban is a mi székelykapuinkra emlékeztettek. Csak itt a gazda nevét nem vésték fel rájuk. Egyetlen járókelőre sem bukkanok (később közlik, állítólagos szerencsémre), dobogó szívvel hatolok mind mélyebbre az idegen bi­ rodalom süket csöndjébe. Vad népek élnek erre — oktattak közvetlenül megérkezésem után. Ott, mutattak szállodánk kilencedik emeleti szobájának erkélyé­ ről a szemközt elterülő agyagrengetegre, ott az igazi Ázsia maradt fent. Nézem, ahogy lüktet, lélegzik a „szörnyeteg” . A z „igazi Ázsia” . A nők állítólag ma is ugyanúgy ki vannak szolgáltatva férjüknek, mint annakelőtt száz esztendővel. Dolguk a főzés, mosás, takarítás, egyéb munkák, férjük vágyainak befogadása és kioltása, sok maszatos és rágógumit követelő gyerek szülése. A z emberek ma is elzárkóznak mindentől és mindenkitől. Udvar­ ra élnek. Maguknak; nem szeretik, ha a szájukba látnak. Ezért is nem akarnak ablakon át kapcsolatba kerülni a külvilággal. A fiatalabbak, persze már vágnak ablakot az agyagba. Egy ilyen ház függönyözetlen ablakán kukkantok be. A szobában nincsenek bútorok, a család a fö ldre terített szőnyegen kuporog. A kisebb gyerekek szétszóródva alszanak, a családfő és a fekete tekin­ tetű, szomorú asszonya egymással szemben ülnek, nézik is egymást, hallgatnak is. Kereket oldok, mielőtt felfedeznének, s tolakodó kíván­ csiságom szétrobbantaná békéjüket. 11 �A zsidónegyed felé ballagok, ahol nappal állandóan nagy a zsi­ vaj; ez a rész az óváros központjában van, a LEB-I Hauz (a diván­ bég tavapartja) közelében. Most itt is csönd van. A tóban sárkányok kavarják súlyos ezüsttaréjukkal a vizet. Amint kiérek a régi városrészből, önkéntelenül fellélegzem. Nem bírom a szegénységet? Talán csak az idegen szegénységet nem szok­ tam még meg. Hányan lakhatnak itt? Ezren, tízezeren? A dobogósze­ rű hazak, fullasztó sikátorok közül büszkén emelkednek ki a mecse­ tek és minaretek — ők már, kevés kivétellel, egy halott óriás biroda­ lom halott hírmondói. A huszonnegyedik órában érkeztem, már bont­ ják a várost. Hümmögök. Majd évek múlva, mesterségesen építenek a szépen restaurált medreszek (papneveldék) és mecsetek köré né­ hány házat, szimbolizálandó: íme, a régi, átkos Bokhara. A vagy; A ’la souvenier! A szálloda és a régi város közötti holt terület közepén zászlósor lengedezik. Aki innen van, az már biztonságban van? Persze, tudni kell, honnan vagyunk innen, s merről túl . . . Szoo bulilik! Timúr szemüvege, majd röviddel pohara villan felém. Ze­ rafsán étterem (ismét Taskentben vagyunk), emelet, esztrádműsor. Hűséges és pótolhatatlan vezetőm a legjobb helyet foglalta le szá­ munkra, a táncosnők hosszú, barna combjai az arcunk mellett csa­ pódnak el, meg-meglegyintve az alkohol árnyékában hűsölö ösztöne­ inket. Bár öltözékük dúsabb, mint nálunk ilyen jellegű műsorokban ez megszokott, itt kívánatosabbnak tűnnek a lányok. Lehet, hogy a jelenlét varázsa . . . ? Asztalszomszédaink Bakuból érkeztek: férj, feleség. Figyelem az éttermet. Teljesen európai. A pincérek itt is mani­ pulálnak a jobb árukkal (pl. cigaretta,) mint nálunk, ugyanolyan ve­ gyes a vendégek összetétele, a selyemfiútól a lepusztult alkoholistáig, a jelenlevők öltözéke, sőt. . . A két, sötét szemhéjú lánytól kapott cetlit, melyen a szállodai szobájuk száma és telefonszámuk van, azonnal eldobom. (Űriember szerelemért még külföldön sem fizet, gondolom). A z eset, mint kurió­ zum érdekel, olcsón azért mégsem adom a bőrömet! Ballagunk hazafelé. Timúr a vállamba kapaszkodik, testileg is, kapacitás szempontjából is ő a könnyűsúlyú kettőnk közül, vonszo­ lom a szállodáig. Szeretném rendezni a számlát, kinevet. Ma az ő vendégei voltunk. (Egy el nem küldött levél fragmentumai.) . . .tudod, drága Csill’, a tadzsik nők az első gyerek születése után leveszik a díszeiket magukról, s egy nagy ládába rakják. Ha leánygyermekük születik, ő fogja azt viselni, később. A te díszeid (mert fe­ ne gazdagok vagyunk!), milyen ládába kerülnek? Mi lesz a verseim­ mel, ha leaggatod magadról őket? (Egy ládába? Milyen ládába?) . . . Pendzsikenben megnéztük a Rudaki-emlékházat. Jártunk egy ásatáson is, mely ezer méter magasan, a Pamír koszorújában húzódik meg. Itt volt a régi falu. M ivel három oldalról veszi körül a Pamír, a negye­ dik oldalról támadták az arabok a VI. században. A lerombolt agyag­ házak megmaradtak; ha egy dombról nézed, ki tudod venni az utcá­ kat, a házak belső elrendezettségét, látod a konyhák füstös falát. Olyan ez, mintha egy korai hidrogénbomba zuhant volna a régi Pend­ zsikenre. Összerázkodom: város, emberek nélkül. Századokon átívelő félelem rak fészket a mellembe. Minden borzalomnak megvan tehát az előtörténete, primitív, de nem kevésbé megrendítő változata? . . . Két régi téma, a didaktika szándéka nélkül. A Zerafsán folyó nevét aranyától kapta. Annyit is tesz magyarul őkelme titulusa: A z Aranyat Hordó. Jellemző emberi tulajdonság, hogy az aranybányákat mindig és mindenhol — minden korban — fölfedezik. Lett-légyen a földben, vízben, vagy (s talán ez a jövőnk) a levegőben. A Zerafsán aranyát nem akármilyen ravaszul lopkodták meg az előző korok aranymosói. (A z ilyen esetek engem mindig arról győznek meg, hogy a világ dolgai a „dolgos tolvajok” leleményén haladtak előre addig, ahol most tartanak). Nos. Leöltek aranymosóink egy kövér birkát. Persze, soványat is leöl­ hettek volna, de lévén, hogy a hús nem tartozik az aranymosás kel­ lékei közé, étkezési szempontból a kövér állat feltétlenül hasznot haj­ tóbb. Bőrét lenyúzták, s beleengedték a Zerafsán vizébe. Ott ázott az­ után két-három napig. Akkor kiemelték, megszárították, majd eléget­ ték. Kész. A bőr elég, a szőr is, de az aranyat — szerencséjükre — az ilyen gyermeteg pirománia hidegen hagyja. A z égetőedényben te­ hát a hamun kívül ott ragyogtak azok az aranyszemcsék, melyeket a víz feltehetőleg azért sodort neki a fürdőző birkabőrnek, hogy fenn­ akadjanak a szőrök között. Arra gondolok, a vízbefúlt leányoknak bearanyozta-e a folyó a haját? Tett-e szemükre aranypénz helyett aranyos szemfedőt, obulus helyett szájukra aranycsókot? Arra gondolok, utolsó dunai aranymosónknak, a mindig mosoly­ gós Lajos bácsinak hány, de hány mázsa homokot kell átrostálnia naponta néhány gramm aranyért? 12 Hiába: kis ország, kis aranyáért nem elég báránybőröket küldött­ ségbe indítani, nagyobb méltóságú az! A másik élmény közvetettebb (még az előzőnél is). Verescsagin Szamarkandi zindon (börtön) című művéről lesz itt szó. A kép kétharmada szurokfekete. Néhány haldokló, s egy magas­ ba meredő rab sovány alakja tölti ki a fennmaradt alsó harmadot. A hatás leírhatatlan, főleg, ha tudunk hozzá néhány nem elhanyagol­ ható adatot. A zindon háromszintes, földbe ásott börtön volt. A szin­ teken különböző „súlyú” rabokat helyeztek el, fölül a kisebb, alul a nagyobb bűnökben vétkesnek találtatott és elítélt rabok. A szintek különbsége — hogy ki, hol húzza le a ráeső éveket — nem a regé­ nyesség, vagy a beeső napfény miatt fontos. Elsősorban a táplálék szerzésének nehézsége a döntő ok. A napi adagot az őrség a legfelső szinten ülőkhöz dobja be. Ők a maradékot, ha marad valami, miután jóllaktak, a rácson keresztül leszórják az alattuk várakozóknak. Azok nekiesnek, s, ha marad, a maradék maradéka a legalsó szint szeren­ csétlenjei közé potyog, s ők is esznek azon a napon. De a tartós rab­ ság csak a regényekben emel hőssé — a valóságban jórészt elaljasít. Így az étkezés, a szolidaritás valós érzésének kihalásával, az alsó szin­ ten „vegetálok” életében ritkább esemény, mint az éhhalál látogatása. Á llok a kép előtt, s megértem, hirtelen és mélységében értem meg Géczi János költőbarátom sorát: „Szeged, mélyvízi éjszaka” . V é­ gigfut hátamon a hideg. Eszembe jut, éltem én is ilyen zindonban, hajdanán, mégpedig a legalsó szinten. Körülöttem a téglákon nevek és évszámok, elmosódott nevek, kiolvashatatlan évszámok: Te. e . i. Szp..i, Zel.., B..a stb. Mi lett vajon a sorsuk, tűnődöm. Följebb emelte-e őket, legalább a legfelső zindonszintig életük és munkájuk, vagy más zindon más kövei között fogyott el életük ereje? Á llok a sötétben, körülöttem haldoklók, föntről ma sem hull a sötétségen kívül semmi hozzánk. A tárlatlátogató most hátat fordít nekem, s elindul kifelé a te­ remből. Még tarkómon érzem leheletét. Á llok a sötétben, hallom, fölöttem mohón, csámcsogva eszik valaki . . . Megjegyzés az egykori Buharáról — (Vámbéry Ármintól). „Az örökös zsarnokság az embereket annyira megfélénkítette, hogy férfi és nő, még, ha négyszemközt vannak, sem merik az emír nevet kimondani, hogy hozzá ne tennék: „Isten éltesse százhúsz esz­ tendeig!” A szegény emberek nem is gyűlölik uralkodójukat, a kény­ úri önkény fel sem. tűnik nekik, mert azt a fejedelmi méltóság szük­ séges alkotórészének tekintik”. A taskenti Lenin-múzeumban hűvös csend fogad, ünnep utáni délelőtt. Idegenvezetőm csinos, barna orosz nő, egy rövid pálcával irá­ nyítja helyes irányba el-elkalandozó gondolataimat. Lenin soha nem járt Üzbegisztánban. Múzeuma háromszintes, modern épület, egyetlen eredeti dokumentum nélkül. Ha teszem föl, jár is itt annak idején. . . ? Én most itt va­ gyok. . . ? Nézem a makettet, melyen piros jelek mutatják, melyik széken ült Marx, s melyiken Lenin, amikor a „British” könyvtárban dolgo­ zott. Az, hogy a két különböző időpontot egy szemléltető pillanatba hozták össze, különös asszociációkra ragadtathatja a szemlélőt. A két, századnyi különbségű zseni ugyanis egymásnak éppen háttal ül. . . Képek, képek, képek, képek, képek . . Timúr L enk érkezik a Regisztánra (Szamarkand főterére), győ­ zött, vagy vereséget szenvedtek komor csapatai, követeket küldött a messzi angolokhoz, vagy csapatokat a még keletebb kelet ellen, Bibihanumot, a jó feleséget jön meglátogatni, vagy új ágyasát fölszolgál­ ni hosszú távollétben kiszikkadt idegei számára . . . Timur jön. . . A tér közepén hatalmas üstökben fő a piláf (plov), táncolnak a fiatal lányok és fiúk, táncoltatják láncos orrú medvéiket a mutatvá­ nyosok, szurkolóktól körülrajongott olajozott testű birkózók mérik össze tudósukat, koldusok csörgetik markaikban a sovány garasokat, sípok szólnak, hajlongatva a déli nap forrósógát, peregnek a dojrák... A Regisztán medreszei, a Serdor, az Ulug-bek és a Tilla-kari kupolái ragyognak, táncoltatják formás testükön a kék sugarakat, alattuk ra­ vasz képű, őrült dervisek forognak, a tömeg szétnyílik egy láthatat­ lan erő előtt, ruhadarabok emelkednek őrült éljenzés közepette a magasba . . . . . .hófehér fátylak röppennek a magasba, mint fehér szökőkutak sugarai, szállnak, kergetőznek odafent, hullnak és ismét felemelked­ nek, majd szétfoszlanak a különös, fűszerillatú múlt-időben; a téren csak halott, véres ruhájú asszonyok, lányok maradnak, elkésett si­ koltásokat, halálhörgéseket sodort erre a szél, gyermeksírás, villognak az elszabadult kések, mintha új Heródesek roppantak volna rá a v i­ lágra, kik asszonyokat, lányokat mészárolnak irgalmatlanul; de nézd, a halottak arcát végre zavartalanul csókolja a nap, nem takarja töb­ bé a gyűlölt fátyol . . . (Folytatás a 21. oldalon) �Ö z b eg népdalok A török nyelvű özbeg nép ma legnagyobb számban (közel 21 mil­ lió lélek) a Szovjetunióban, elsősorban az Amu-Darja és Szir-Darja folyók között fekvő Özbegisztánban és a szomszédos közép-ázsiai köz­ társaságokban, így Kazak isztán déli, Türkmenisztán északi, északke­ leti, K irgizisztán és T adzsikisztán nyugati részén, továbbá az Oroszor­ szági Föderatív SZSZK és az Ukrán SZSZK területén, kisebb számban pedig (kb. másfél millió lélek) Afganisztán északi és Kína északnyu­ gati területein él. Ez a 12 milliót meghaladó lélekszámú közép-ázsiai török nép sa­ ját magát özbeknek mondja, s ez az elnevezés minden valószínűség sze­ rint az Arany sereg (Altin Orda) egyik nevezetes kánjának, a XIV. század első felében (1312—1340) uralkodott Özbek kánnak (teljes ne­ vén szultán Muhammed Özbek kán) nevéből származik, Özbek kán uralkodása idején az Arany Sereg állama — különösen annak keleti, közép-ázsiai területe — ismét erőteljes fejlődésnek indult, gazdasági és politikai tekintetben megerősödött, hatalma megnőtt és kulturális téren is jelentős eredményeket ért el. (Többek között Özbek kán ne­ véhez fűződik az Arany Sereg egész területén — tehát a Krím -félszi­ gettől Közép-Azsiáig terjedő területen — az iszlámnak államvallássá tétele.) A z addig saját törzsi vagy nemzetiségi kereteik között egyen­ rangú társakként egymás mellett élvén korábbi népnevüket használó (Kipcsak, Dzsalair, Kangli, Katagán, Kenegesz, Mangit, Kljat. N aj­ man, Kongrat stb.) különféle török népek és népcsoportok egységes néppé. illetőleg nemzetté válásának folyamata éppen Özbek kán ural­ ma alatt, nem kis részben az ő szervező tevékenysége folytán kez­ dődött el, ennek emlékét őrzi a nevéből keletkezett özb'eg elnevezés. A z özbeg nép és nyelv lényegében csak az Arany Sereg államá­ nak széthullását követő időkben, kb. a XV—XVI. században alakult ki. A Közép-Ázslát a népvándorlást megelőző idők óta lakó különböző iráni eredetű népcsoportokhoz (szkíta, szaka, masszagéta. szogd, ho­ rezmi stb.) az i. sz. I. évezred elején, de különösen a VI. század má­ sodik felétől, vagyis a Türk Birodalom virágzásának kezdetétől fogva nagy számban török eredetű nomád állattenyésztő népek csatlakoz­ tak. E nomád török törzseknek és nemzetségeknek a Szír-Darja és Amu-Darja vidékére való folyamatos költözése a későbbi századok során még nagyobb méreteket öltött, úgyhogy a X I—XII. századra Közép-Azsiát már túlnyomó többségben török népek (karlukok, kip­ csakok, oguzok stb.) lakták. A XIII. századi mongol hódítás során újabb belső-ázsiai eredetű török — és részben mongol — népcsopor­ tok érkeztek ide, akik Akszak Temir (Timur L enk) és unokája. Ulug­ bek uralkodása alatt — a XIV. század második felétől a XV. szá­ zad első feléig véglegesen e területek vezető etnikai elemévé váltak. Mindezen török népek és népcsoportok valamennyi mai közép-ázsiai török nép közös őseinek számítanak, de az özbeg nép kialakulásában — és a vele szomszédos többi török néptől (kazakoktól, karakalpakok­ tól, kirgizektől, türkménektől) való elkülönülésében — mégis a leg­ nagyobb szerepet a Kun Pusztáról (Dest-i Kipcsak) a mai Özbegisztán dús füvű legelőire, termékeny folyóvölgyeibe és oázisaiba Sajbáni kán által a XV. században telepített, a még Özbek kán megszervezte és egyre inkább egységesülő nomád „özbeg” törzsek játszották. A z Arany Sereg bukása után Közép-Azsiában jó ideig a Sajbáni kán alapította dinasztia uralkodott, majd hatalmuk megszűntével a Buharai és a Hí­ va! Kánság, a X V III. század elején pedig a Kokandi Kánság alakult Arany gyűrű gyémánt kövű, ezüst gyűrű rubint kövű, nézd az én szép kedvesemet, sötétbarna szemöldökű. Arany gyűrű igazgyönggyel fehér ujjadra illene, ha van hozzád hasonló más, csak réten a fülemüle. A kertemben sétáltam, sok rózsabimbót láttam, hej, mint annyi más legény, én is érted vágyódtam. A ran y gyűrű ujjam on, jobbra-balra forgatom, véled találkozni még lesz-e vajon alkalom? meg. A XIX. század derekán kezdődött meg e területek orosz gyar­ matosítása. A z erőszakos orosz terjeszkedés ellen az özbeg nép több­ ször is felkelt, de végül is a cári seregek a legutolsó felkelést is le­ vervén, 1876-ban mindhárom kánságot Türkisztáni Főkormányzóság né­ ven Oroszországhoz csatolták. 1918-ban megalakult a Türkisztáni Auto­ nóm SZK, majd 1924-ben — egyes területek leválasztásával — a mai határaival is ismert Özbeg SZSZK. Özbegisztán Közép-Á zsia legfejlet­ tebb ipari, és a Szovjetunió legnagyobb gyapottermelő köztársasága. Egykori virágzó építészetének leghíresebb emlékei ma is állnak Sza­ markandban, Buharában, Hívában, Ürgencsben, Horezmben. A z özbeg nyelv a török nyelvek délkeleti csoportjába tartozik, más néven „keleti török” -nek vagy „keleti türk” -nek, illetőleg „ t ür­ ki” -nek is mondják a szakemberek az e csoportba tartozó nyelveket. A z özbeg nyelv kialakulása — csakúgy, mint a z -özbeg nép etnogene­ zise is — bonyolult, több évszázados folyamat eredménye, amelynek során több elemmel kell számolnunk. Közülük legfontosabbak a tu­ lajdonképpeni keleti török nyelvjárások (vagyis az Özbegisztán föld­ jére érkező legelső török népek nyelvjárásai), továbbá a kipcsak (kun) és az oguz (uz) nyelvjárások (ez utóbbiak szintén egy-egy későbbi korban érkezett török népességnek nyelvjárásai). Mindezen nyelvjá­ rások egymással keveredtek, melyekre még igen nagy hatással volt a X IV —XIX. században élt, de főleg a Timur L enk és utódai (X IV —XV. század), továbbá Sajbáni és utódai (XVI. század) uralma idején vi­ rágzott csagatáj irodalmi nyelv, sőt sokan e leginkább a törökség egyik legnagyobb klasszikus költőjének, Nevátnak (1441—1501) és az ugyancsak a török irodalom legkiválóbbjai közé tartozó Báburnak (1483—1530) műveiből ismert irodalmi nyelvet egyenesen „ó-özbeg” iro­ dalmi nyelvnek is nevezik, tehát a csagatáj nyelvet az özbeg közvet­ len előzményének tartják. (A törökségen belül egyébként egyedülálló az özbeg nyelvnek iráni hatásra kialakult jellegzetes „palócos” hang­ zása, vagyis az a jelenség, amikor az özbeg a többi török nyelv bi­ zonyos á hangjai helyén hosszú, ajakkerekltéses a — „palócos” a ! — hangot ejt.) Az özbeg történelem, kultúra és nyelv különös érdeklődésünkre tart számot, hiszen az özbeg és a magyar nép között a történelem fo ­ lyamán közvetlen kapcsolatok is létrejöttek. Itt elég csak az Árpádok korában Magyarországra települt közép-ázsiai (horezml) eredetű iz­ maelita (mohamedán) kálizokra (emléküket a káliz népnéven kívül a K áloz. Kalóc, Káloc, Kálic. Kaász stb. személy- és helynevek őrzik), Aba Sámuel király, továbbá a böszörmények „ mohemedánok, mu­ zulmánok” — legalábbis egy részének — közép-ázsiai eredetére utal­ nunk, vagy az uzok (oguzok)). és a kunok (kipcsakok) népére, akik­ nek keleten maradt törzsei az özbeg nép kialakulásában vettek részt, nyugati törzsei pedig a Tisza—Duna síkságára költözve, a magyarságot erősítették és gazdagították jelentős mértékben. Ennek köszönhetően még ma is sok a közös vonás, így a kun lakta Alföld szokásainak, hagyományainak, népköltészetének, népművészetének, nyelvjárási szó­ kincsének számos eleme egyezik az özbeg népi műveltség megfelelő elemeivel. De Vámbéry Árminról, a világhírű Azsia-utazóról és neves turkológusról sem szabad megfeledkeznünk, aki Özbegisztán földjét ke­ resztül-kasul bejárva, remek és páratlan értékű útleírásokat, néprajzi, népköltészeti, nyelvészeti feljegyzéseket hagyott ránk, s akinek neve ma is ismerősen hangzik minden özbeg ember számára. Alább következő válogatásunkban népdalok tolmácsolásával az öz­ beg népköltészet szépséges világába kívánjuk elkalauzolni a kedves olvasót. Mándoky K ongur István Arany gyűrű is elpattan — ezüsttel megforrasztottam, téged látva meggyógyultam, pedig halálomon voltam. Fának gyümölcse lehullik, ágát vissza nem hajtja, boldogságod is elmúlik, szíved bánat szakasztja. Ezen a fán sok az szép leányban sok a szép leány azért mert a legény azt alma, a csalfa, csalfa, akarja. Ezen a fán, édesem, két alma van összesen, hogyha megcsókollak én, ne késlekedjél te sem. Házad előtt vízmedence, rózsa nézi magát benne, szépségeddel ne kérkedjél, szerelmemet ne becsüld le. Házad előtt zöld fű sarjadt, ne hagyd, hogy azon járjanak, egyik elmegy, másik megjön, vigyázz, nehogy megszóljanak. Sárga kandalaki dinnye, deszkakapu repedése — tizenötévesen özvegy Kamcsibek szép felesége. Ház eleje magas, rangos, minden leány büszke, gangos, minden leány büszke, gangos, melle mindegyiknek dombos. Kertes a házam eleje, harmatos reggel a gyepe, szomszédomban szép lány lakik, éppen énhozzám illene. 13 �(Ö Z B E G N É P D A L O K ) Piros alma de édes, ezen a fán kevés lesz, a kedvesed, ha szereted, akkor magad ne kéresd. Bulungur felé az úton a karaván lassan halad, nem jössz, hiába hívtalak, egyre csak kéreted magad. K i az a legény amoda? hátas lova szép sárga, szívem megbolondította tizennégyéves lányka. Magas égnek fellege, széles mező ménese — vizet kérek, pálinkát ad az akszui menyecske. Bulungur felé az úton törött ágú fűzfa van, szakálltalan ifjú arcán harapástól mély seb van. Bulungur felé az úton selyem zsebkendőt leltem, ne higgyjétek, hogy leltem, egy aranypénzen vettem. Hegyes Hindosztánban jártam, de sok hágóján áthágtam, átkeltem N arin vizén is, ülök itthon Fergánában. Nincsen apám énnekem, nincsen anyám énnekem, árvaságom nyomorúság, vagyok én testvértelen. nem tudok onnan felállni, bármennyire is akarjak. Rózsa voltam, hervadtam, érte majdnem meghaltam, te, galambom, tüzes vagy, ilyen legényt akartam. Sok virágom kinyíljon, illata hozzád szálljon, aki szerelemről szól, az csad dalolva szóljon. Utcátokban, ha járok, magas fák közt megállok, hosszú hajával köti lány a legényt magához. Víz hullámzó folyása, hónak fehér hullása, a kedvesnek két karja bölcső lassú ringása. Megszülettem, hogy meghaljak, nehéz földdel betakarnak, H atvani Dániel Büdös hús Mami a zöldségeskertből jövet, kezében három fej salátával be­ csoszogott a verandára, tekintete egy pillanatra elmélázott a vízi­ pálmák és aszparáguszok sokaságán, majd kissé meggörbülve benyi­ tott a konyhába, öregedő pupillái a sok évtizeden át megszokott pu­ ha félhomály meghitt érzékelésére kerekedtek ki, de a szétáradó, túlvilágian hideg fényben megmártózva felsőteste is belerezzent a hunyorgástól; Andris, a veje nemrég szerelte föl a gáztűzhely fölé a fénycsövet. Erzsi, a lánya fakanállal kavargatta az ételt a lábasban; apró gőzfoszlányok szálltak a plafon felé. Mami még mindig az ajtóban állt, elnyomott egy hosszú sóhajt, a méltatlankodás keserű gombó­ cokban gyűlt össze a torkában, kint még magasan jár a nap, külön­ ben is teljesen nyárias ez a május, felhőnek alig van nyoma, itt meg ég a villany, fogy a drága áram. Nem érdemes nekem már szólnom — gondolta. A lánya a múltkor is legorombította, amiért szóvá tette a pazarlást, azt mondta, hogy már pedig nem fog va ­ koskodni. Szeretett volna akkor is visszavágni, hogy igen, a mai fia­ taloknak már mindenhez villany kell; a szobájuk ajtajának résén este tizenegy körül is előszivárgott a hangulatlámpa zöldeslila fénye, miközben a heverő halkan és ütemesen nyeszergett... De ezt nem mondhatta mégsem, rögtön ráfognák, hogy hallgatózik, sőt leskelő­ dik, könyékig vájkál a magánéletükben, gyerekük is ezért nem szü­ lethet, pedig ő tudja, hogy Erzsi, bár előtte titkolja, harmadik éve szedi azokat az átkozott pirulákat. A fiatalasszony rövid pillantással nyugtázta a mami előkerülé­ sét. A z öregasszony pár lépést tett előre, beleszimatolt a levegőbe és ezt mondta: — Kolbászos tarhonya. — Igen — bólintott amaz. — Kaptam az ábécében jó kis füs­ tölt kolbászt. — Amennyi füstöt az látott. A fiatalasszony hangja élesre fenődött: — Andrisnak és nekem ízlik. 14 A mami érzékelte, amint feszültséggel telik meg a konyha átvi­ lágított levegője, de fogai között ott incselkedett az ellentmondás szelleme. — Mert elszoktatok az igazitól. S várta, hogy a lánya felcsattan. De az halkan csak ennyit jegy­ zett meg: — Lehet, mami. Holnaputántól maga is igazit ehet. A z öregasszony szeme megcsillant: — Leszúrjátok? — Le. Mami tálat keresett a salátának, belerakta; megint nagy kedvet érzett a sopánkodáshoz, hogy micsoda felfordult élet ez, május v é ­ gén disznót vágni, amikor tisztességes helyen az ilyesmit december­ ben csinálják, esetleg még januárban, de semmiképp sem nyáron. Csakhogy idejében belátta: hiábavaló ezt az egészet újra kezdeni, eleget marták már egymást miatta; tavaly ugye hónapról hónapra halogatták a malacvásárlást, kellett a pénz a drága parkettára, az­ tán meg az új garnitúrára, azokra a kényes fotelekre, a ruganyos heverőkre, a szekrénysorra. Pedig milyen jó állapotban voltak azok a régi bútorok! Ezek a mostaniak harmadannyi ideig sem tartanak. Napokig sírdogált csöndben, titokban, amikor kirakták az udvarra, a tűzrevaló mellé, a nyitott szekrényajtón át bevilágított a nap, szin­ te égette a jó öreg deszkákat. Aztán, amikor cseperészni kezdett az eső, Andris letakarta nejlonfóliával, a mami csak akkor nyugodott meg kissé, hogy mégsem aprítják fel tűzifának, de amikor a vő Dé­ zsával, a nagyhangú cigányemberrel kezdett alkudozni, akkor kese­ redett el igazán. Hát az ő régi kedves bútorai már csak a cigány­ nak lesznek jók? S a lelke is belefacsarodott, amikor a hátsó konyha ajtajából kileste: hosszas alkudozás után Dézsa átnyújtja Andrisnak az egyetlen lila bankót. Bizony, jobb lett volna tényleg felaprítani. Könnyeit szinte most is vissza kellett nyelnie, amint a bokros salátafejeket rendezgette a zománcos tálban. Hogy megindultságát levezesse, zsörtölődve csak ennyit jegyzett meg: — Jó, hogy egyáltalán szóltok, mire készültök. A fiatalasszony kezében megállt a fakanál: — De mami, nem emlékszik, hogy már a múlt héten is em le­ gettük? — Persze, persze. Andris a disznóól előtt szólt, kutyafuttában, akkor is sietett el itthonról, a motorhoz szerezni valami vackot, vagy az istentudja mit. De lányom, a disznóvágáshoz készülni kell, be­ szerezni ezt-azt, sót, paprikát, borsot, rizskását, káposztát. Meg még belet is, ha nem akarjuk pucolgatni. �— Megvan, ami kell. Holnap még megveszem a belet, m egígér­ te a hentes, hogy hozat, itt lesz idejében. Hurkát meg toros káposz­ tát nem csinálunk. — Na hiszen, szép kis disznótor! Kiket hívtok? — Kulcsárt, a böllért. — Mást? — Senkit. Megcsináljuk mi magunk. Gondolom, azért maga is segít... — Persze, hogy segítek, hogyne segítenék. Csak mégis furcsa... — Mi a furcsa? — Kaptuk a télen azt a sok kóstolót. Illene visszaadni... Erzsi idegesen babrált a gáz csapjával. A láng kék szirmai hosszúra híztak, majd hirtelen tartalékra zsugorodtak megint. — Ugyan m ár... Majd vágunk a télen is, akkor visszakapják. Duplán. Úgysem örülnek ilyenkor a nehéz ételeknek. A z öregasszony nem folytatta. Pár perc hallgatás után csak eny­ nyit kérdezett: — Megcsinálod most ezt a salátát? — Megcsinálom. Andris különösen kedveli. — Apád, szegény, meg nem ette volna. Azt mondta, a kecske szokott ilyesmit legelni, nem az ember. Inkább egy-két pohár bort ivott. — Néha bizony többet is. A mami leült a hokkedlire. — Előfordult, nem mondom, hogy többet is ivott. — A hangja megtelt fáradsággal. — De amíg egészséges volt, megkereste a rávalót. Most meg kellene sértődnöm — tűnődött magában Erzsi. Miért, Andris talán nem keresi meg? Fél év óta brigádvezető a gépcso­ portnál; ebben neki is van része, unszolta eleget, hogy végezze el a tanfolyamot. Sikerült. Ezért is hallgatott rá a férje, hogy rakassák le a parkettát, s vegyék meg az új garnitúrát. Nem szabad lemaradni, mert akkor semmibe sem veszik az embert. Három éve befizettek egy Ladára, ha minden jól megy, ősszel az is megjön. De megállás akkor sem lesz, nem is lehet; az udvar végében megcsinálják a fó ­ liás kertészetet, a sok drága árut kocsival hordhatják a piacra. Mind­ ezt ennek az öregasszonynak, aki véletlenül az anyja, hiába magya­ rázná, úgysem értené meg. Pedig annak idején ők is élére rakták a filléreket. Azért, hogy földet vegyenek. Micsoda őrültség! Földre gyűjtögetni egy jó fél életen keresztül. Aztán a téeszé le tt... Manap­ ság meg, ha bírná erővel az ember, annyi földet foghatna, ameny­ nyit nem restell. Mindez csak éppen átfutott az agyán, testében mintha lázas bor­ zongást érzett volna, közben az ételre is figyelt, nehogy odakapja a láng. A nyjára lapos, közönyös pillantásokat vetett. A ház fele részét az anyja a nevére íratta, de igyekezett nem gondolni arra, hogy már évek óta nem sok közük van egymáshoz. A mami hirtelen felugrott, a konyhaszekrény aljához lépett, elő­ vett egy literes palack bort. — Majd elfelejtettem, hogy vettem Andrisnak egy kis itókát. Asz­ tali fehér. Biztosan jó lesz a vacsorához. Bár te nemigen kedveled... — Ugyan, mami — bosszankodott a fiatalasszony. — Minek ilyesmire költeni? Andris is megvan nélküle. Különben is, ilyen bort már csak a cigányok isznak, annak is az alja népe. — Jól van, akkor majd megisszák a cigányok — válaszolt az öregasszony dühösen, s a palack alja nagyot koppant a konyhaszek­ rény fényezett lapján. — Én pedig majd koccintok velük, ha már az isten annyira felvitte a dolgotokat. — Azért nem kell mindjárt megsértődni — mondta flegmán a lánya, az engesztelés legkisebb szándéka nélkül, mert a lelke mélyén igazából örült, hogy anyjának sikerült megint jól beolvasnia. Kintről, az utcáról a motorkerékpár fölerősödő hangja hallat­ szott, amely egyszerre átváltott az alapjárat lassúbb berregésébe, hogy azután hirtelen az is megszűnjék. — Megjött Andris — jegyezte meg a fiatalasszony, látható öröm nélkül, holott örült, ha másért nem, hát azért, hogy Andris ezúttal is sikerrel fogja eljátszani a villámhárító szerepét. Tudja azt is, hogy férjét a mami különösképpen nem kedveli, ám, ellenséges érzü­ letek sem fejlődtek ki benne iránta, elsősorban Andrisnak köszön­ hetően, aki csodálatos érzéket fejlesztett ki magában, hogy a tor­ nyosuló ellenszenvek sziklái között mindig megtalálja a viszonyla­ gos nyugalom ösvényét. Erzsi őszintén becsülte férjében ezt az ele­ gáns közönyt, noha azt is tudta, hogy ezzel csak elodázni lehet a dolgokat, megoldani nem. A z érdem így sem csekély: hosszú távon is jóval a kritikus határon innen lehetett tartani a feszültségzónákat. Andris az eperfa alá állította a motorbiciklit, a bukósisakot az ülésre tette, fáradtan végigpillantott a kopár baromfiudvaron, majd belépett. Köszönésképpen kezitcsókolomot mormogott, feleségének odavetett egy sziát, s lehuppant az asztal túlsó oldalán levő hokked­ lire, szembe anyósával. Érezte, hogy izzadtságszaga betölti a levegőt, elkeveredik az étel szagával, kellemetlen érzések bizseregtek végig a testén, legszívesebben rögtön a fürdőszobába ment volna. Megérez­ te a két asszony között vibráló feszültséget, szerette volna azt egy hirtelen jópofasággal feloldani. De semmi nem jutott eszébe. — Beszéltél Kulcsárral? — Kerestem, de nem találtam otthon. — Később elmehetnél. Biztosan otthon lesz addigra. — Majd elmegyek, csak előbb kifújom magam. — Tekintete a borosüvegre esett. — Szívesen meginnék egy fröccsöt. — Máris töltök, hiszen azért hoztam — készségeskedett az öreg­ asszony, s egy nagyobbfajta poharat vett elő. — Felesben kéred? — Elég lesz kevesebb is. Olyan harmadnyi... Erzsi aggályoskodni kezdett: — Í gy akarsz motorra ülni? — Van bicikli is — vont vállat a férj. — Akkor csak pedálozz! — bosszankodott a fiatalasszony. — A zt fogják gondolni, hogy lecsúsztál... — K ik gondolják? — kérdezte Andris, s nagyot húzott a fröccs­ ből. A kellemesen hűvös ital felfrissítette az agyát. — Hát az em berek... Mindenki a faluban. — Tojok rájuk. — Majd ők is tojnak rád. Válasz helyett Andris kihörpintette a poharat, elnyomott egy csöndes káromkodást; az utóbbi időben már komolyan aggasztották a felesége nagyzolásai, emlékezett, hogy Erzsi nem ilyen volt a há­ zasságuk kezdetén, görcsök nélkül, magabiztos vidámsággal nézett az élet elébe, tudott tréfálkozni és kacagni. Csak másfél év óta, hogy bekerült abba az átkozott irodába, az ÁFÉSZ-hez, ölt magára különös szokásokat; választékosan beszél, esténként az Idegen sza­ vak szótárát forgatja, Andrist is megrója, ha trágár szavakat hasz­ nál, divatlapokat vásárol, s egy ízben a haját is vörösre festette. Andris emlékezett, hogy tudatát az ellenérzés hullámai először akkor érték el, amikor felesége áradozva beszélt elhízott fenekű, affektáló kolléganőiről, s amikor a tőlük megszerzett ételrecepteket kezdte kipróbálgatni. Bizony, Erzsi elveszítette egyhamar a parasztlányok egészséges tenyeres-talpasságát, úriasszony azonban nem vált belő­ le, nem is fog soha, csak érvényesülésért lihegő, szomorú asszony­ korcs. Nézte, nézte felesége fásuló arcát. A mami eközben, csakhogy lefoglalja magát valamivel, az edényeket rakosgatta ide-oda. A fia ­ talasszony kavargatta az ételt, közben a salátával bíbelődött, ecetet öntött rá, kissé megcukrozta. Néhány perc múlva jelentette, hogy kész a vacsora. Andris fölkelt a helyéről, és ezt mondta: — Nem bánnám, ha kint ennék a verandán. Jobb a levegő. A fiatalasszony, kissé a férj csodálkozására is, nem ellenkezett, inkább kapva-kapott az ötleten. — Jó — mondta. — Akkor kint terítek. — Belelátnák az ember szájába — vélekedett az öregasszony. — Régen nem láttak bele? — replikázott a lánya. — Akkor is kint ettünk, ha jó idő volt. — Nem láttak be az orgonabokroktól. Hogy azokat is mi a fészkes fenének kellett kivagdosni... — Árnyékot vetettek a virágokra, azért — jegyezte meg szelí­ den Andris. M ert Erzsinek úri virágok kellettek, akarta mondani, de idejé­ ben elharapta a szót. Meg vannak veszve a népek, már nem jók a régi parasztvirágok, az orgona, a muskátli; a pünkösdi rózsa nem felel meg, drága tövek kellenek, amelyek egész nyáron át hajtanak, pompáznak istentelen színekben. A verandán hozzáláttak a vacsorához. Leginkább Andris evett jó étvággyal, közben nagyokat fa lt a salátából. Ismerősök csattog­ tak el a járdán, beköszöngettek, kedélyeskedték. A mami inkább csak piszkálta az ételt, fejét lesunyta, majd azzal az ürügggyel, hogy a huzatban ül, fogta a tányérját és bement. A férj és a feleség egy­ másra néztek, s szó nélkül ettek tovább. Egy pillanatra szövetsé­ gesnek érezték magukat. Vacsora közben és után Andris ivott még két fröccsöt, majd e l­ biciklizett Kulcsárhoz. Másnap délelőtt Erzsi elment a henteshez,, elhozta a belet, vízbe tette puhulni. Szeretett volna mielőbb túllen­ ni a disznóvágással járó egész hercehurcán, különben is csak And­ ris unszolására egyezett bele a tavaly őszi malacvásárlásba. De, ha már így alakult, gondolta, valamennyire mégis csak meg kell adni a módját, ha nem is lesz igazi disznótor, a jó fajta itóka nem marad­ hat el, a böllér különben is iszákos; bort hozatott az ÁFÉSZ pincé­ jéből, önköltségi áron a két legjobbikból, pálinkát a szeszfőzdéből. A disznóvágás előtti este békességesnek ígérkezett. Megenyhült a nappali forróság, bár a meteorológia továbbra is száraz, napos, meleg idővel biztatott, pihegtek hátul az akácok lombjai, a zöldsé­ geskertben felhangosodott a tücskök kórusa. Erzsi képeslapokat né­ zegetett, Andris a tévéműsort tanulmányozta, a mami azonban se­ hogyan sem lelte a helyét, ki-bejárkált, s toporgott hosszasan. V ég­ re megszólalt: — Most pakoljuk ki a bútorokat, vagy reggel is ráér? — A bútorokat? — kérdezte Erzsi megütközve, s hangja önma­ ga számára is furcsán, idegenül csengett. — A bútorokat, persze — mondta az öregasszony, s ügyelt ar­ ra, hogy hangja nyugodtan, de határozottan hasson. Andris csak ekkor figyelt oda a párbeszédre. Megérezte, hogy a vita kimenetele az ő állásfoglalásától függ. Pontosan tudta, miről van szó: ősi szokás, hogy a disznóvágás számára a ház legnagyobb szobáját teszik szabaddá. Legyen elegendő hely a húsok, belsősé­ gek feldolgozásához. Tekintetét a szőnyeg élénk színű mintáin jártat­ ta, a szőnyeg alatt a tükrösre lakkozott parketta, köröskörül a finom, kényes garnitúra; Erzsi a legjobb esetben is búskomorságba esik, de meglehet, hogy éppenséggel hisztériázni fog, ha ebben a kérdésben a mami pártjára áll. A mami pedig úgyis hozzászokott, hogy annyi mindennel meg kell békéln ie; eggyel több vagy kevesebb, nem szá­ mít. Ezért elhatározta, hogy hallgatni fog, legföljebb a békebíró sze­ repét vállalja, ha a vita netán nagyon elmérgesedik. A fiatalasszony a férje felé sandított, mintegy megerősítést várt tőle. A z azonban úgy tett, mintha az egész problémáról tudomása sem volna. — A bútorokat nem hurcolászhatjuk — mondta aztán Erzsi, s igyekezett határozottságot erőltetni magára. — Különben is, hová tennénk? 15 �— Nálam elférnének. Kicsit zsúfolva lennének, de azt a pár napot igazán kibírnák. Talán a szekrénysor maradhatna, van a kam­ rában elegendő csomagolópapír, letakarhatnánk. Jutna a parkettá­ ra is ... — Egy frászt — mondta Erzsi haraggal. — Tudom jól, hogy mi­ lyen a disznózsír. Átüt még a nejlonon is. Nem azért öltünk bele annyi pénzt, hogy most egy vacak disznóvágással tönkretegyük. A z öregasszony megérezte, hogy az ő szempontjából az ügy vesz­ tésre áll. Fájdalom fogta marokra a lelkét; újból át kell élnie egy ősi törvény megcsúfolását. Mint a falu hasonló korú, öregedő asz­ szonyainak és férf iainak, még neki is vérébe ivódott, hogy a disz­ nóvágás napján a ház ura — maga a disznó. A helyet úgy kell elrendezni, hogy ezt az urat méltóképp lehessen szolgálni. Erzsi ablakot nyitott, kellemesen langyos levegő áradt be a hűvöst tartó vályogfalak közé. Am ikor a mamit megcsapta a beözönlő friss levegő, a gondo­ latnak egy apró torlasza mögött próbált menedéket keresni. — Meleg az idő — mondta. — Holnap is meleg lesz. — É s akkor mi van? — kérdezett vissza a lánya durcásan, tü­ relmetlenül. — Nem tesz jót a húsnak. — Legalább puhább lesz, és maga is meg tudja rágni. — Értetlen beszéd ez, lányom — mondta harag nélkül az öreg­ asszony, majd Andris felé sandított, de az épp a televízió gombjai­ val matatott. — Különben ti tudjátok... Hol gondolnátok aztán a felpucolást? — A z alsókonyhában, meg az udvaron. A z öregasszony vállat vont és aludni ment. De éjfél is elmúlt, mire sikerült elszundítania. Szőke, rózsaszín husú, kövér disznót za­ varászott álmában, nagy fényes mezőn trappolt keresztül az állat, mígnem a két oldalából folyni kezdett a forró zsír, s akkor a mező egyszeriben parkettasivataggá változott, egészen az ég aljáig, el­ csúszott rajta a disznó, hempergett a saját zsírjában... Éles, visító hörgésre ébredt. Fölugrott, dörzsölte a szemét, de az álomkép még mindig egybemosódott a valósággal, s annál inkább, hogy a nap már az akácfák lombja közül hunyorgott elő. Fázósan megrázkódott, magára kapta itthoni ócska gönceit, s ment ki az udvarra. Am ikor kiért, Kulcsár, a piros képű, kopasz böllér épp akkor gyújtotta be a gázperzselőt. A z előlövellő láng végigszaladt a fris­ sen leölt állat sertéin. A szőr émelyítő szaga úszott a kora reggeli levegőben. Andris ott állt készenlétben, kezében a pálinkásbutykossal. — Jó reggelt, mami — harsány, már-már nyerítő kedélyesség­ gel köszönt a böllér, amikor észrevette az öregasszonyt. — Aztán, hogy aludt? — Jól aludtam, túlságosan is jól — felelte kedvetlenül, s be­ somfordált az alsókonyhába, ahol a lánya tett-vett nagy szorgosan. Ez némiképp megnyugtatta; Erzsiből, ha a szükség úgy hozta, elő­ előtört a parasztvér, s olyankor nagyon serény tudott lenni, égett a keze alatt a munka. A vájdlingban ott díszelgett a disznó rózsás­ habos vére, félig-meddig már alvadófélben. — Na, jó, hogy jön — , mondta Erzsi, csöppet sem haraggal, in­ kább kedvesen. — Süthetne egy kis hagymás vért, ezt maga érti igazán, jólesne most mindnyájunknak. — Máris, máris — mondta a mami, s nyúlt a hagymáskosár után. — Azért fölébreszthettetek voln a... — Nem hajt a tatár, van idő. Majdnem szótlanul dolgoztak, közléseik csak a legszükségesebb­ re szorítkoztak: „ezt tedd ide, azt hozza elő” . Összhangot már egye­ 16 dül a munka teremtett köztük, a paraszti környezetben felnőtt fa ­ lusi asszonyok sokoldalú készsége, méghozzá szavak nélkül. Mire Andrisék befejezték a perzselést, a reggeli is elkészült. Az alsókonyha áporodott levegőjét jótékonyan nyomta el a sült disz­ nóvér zsíros, hagymás illata. Körülülték a viaszos vászonnal borított rozoga asztalt, Andris és a böllér az ide száműzött, százévesnél is idősebb kanapén foglalt helyet. A házigazda teletöltötte Kulcsár po­ harát, a magáéba inkább csak löttyintett egy keveset, kínálta az asszonyokat is, de azok csak szabadkoztak. Jóízűen faltak valameny­ nyien; a böllér kopasz fején kipirosodott a bőr, mintha az iménti lángok ott is végigpásztáztak volna, élénken fénylett a szeme, a szá­ ja körül paprikás zsírgyűrű csillogott. Reggeli után bort ittak, leginkább persze Kulcsár, aki egyúttal hozzálátott a kések megfenéséhez, Andris pedig a padlásra ment, hogy lehozza a kecskelábú asztalt és a fateknőt. Az asztalt az alsó­ konyha előtt állította fel, a teknőt a falhoz támasztotta. Kezdett a nap melegebben sütni. A böllér nézte Andris igyek­ vését, szeme körül egy pillanatra összeszaladtak a ráncok. — Nem lesz itt egy kicsit melegünk? — kérdezte aggodalmas­ kodva. — Jobb lenne ezt a munkát hűvösben csinálni. Andris fáradtan körülhordozta tekintetét az udvaron. — Délelőtt itt semmi nem vet árnyékot — jegyezte meg. Majd vidámságot erőltetve magára, ezt mondta: — Legfeljebb igyekszünk, hogy hamarább végezzünk. — Lehet ezt is — hagyta jóvá Kulcsár. — Csak győzzék az asszonyok. — Nem kell azokat félteni. A disznót az elfektetett ólajtóra fordították, az állat szája az agyar tájékán furcsa vigyorba dermedt, Kulcsár azonban mindezzel nem törődött, gyakorlott mozdulatokkal hozzálátott a feldarabolás­ hoz. A z állat hátán végzett hosszanti vágás nyomán feltárult a nem túl vastag szalonna pereme, alatta rózsásan csillant meg a hús. Egyre mélegebb lett, tenyérnyi felhő sem mutatkozott az égen. A böllér kopasz fején előgyöngyözött a verejték, s mennél több fröccsöt öntött magába, annál inkább. A sertés darabjai egymás­ után kerültek fel az asztalra. A húsok szinte remegtek a hőségben. Besózták a szalonnákat, a zsírnak valót külön rakták. Erzsi pe­ csenyedarabokat szabdalt a lábosba, a mami a beáztatott belekkel foglalatoskodott, levegőt fújt mindegyik darabba. Kezdetét vette a feldolgozás; Andris és a böllér kolbásznak va­ ló darabokat válogatott. Majd pedig darálni kezdték a húst. A z udvar felől zöld legyek keltek szárnyra, keringőzni kezdtek a húsok felett, a merészebbek le-lecsaptak dongva, zizegve, de leg­ inkább alattomban. Szemtelenkedésüket Andris is észrevette, bosz­ szankodva csapkodott kezével. — Hess, a kurva anyátokat! Kulcsár úgy tett, mintha tudomása sem volna a legyek várat­ lan megjelenéséről. — Ezt a húst már holnap reggel füstre kéne tenni — jegyezte meg, amikor Erzsi megjelent az alsókonyha ajtajában. — Nem szeretjük a füstölt húst — felelte Erzsi. — Nyáron az nehéz étel, megfekszi a gyomrot. Andris megkockáztatott egy ellenvetést: — Legfeljebb te nem szereted, de a mami meg én igen. — Én nem bánom, de ha nem rakják füstre, baj lehet — mond­ ta a böllér, és a fröccsös pohár után nyúlt. — Jól be kell sózni és akkor nem lesz probléma — mondta a fiatalasszony, s miközben befordult az alsókonyhába, vetett egy san­ da pillantást a férjére. �Mire delet harangoztak, a kolbászok töltésével is készen voltak, a húst besózták, a teknőbe rakták, s az egészet betették az alsó­ konyhába, az ócska sezlon alá, amelyen Andris szokott elheverészni egy-két órát, amikor napközben hazatér és nincs kedve átöltözni. Ettek a frissen sült pecsenyéből. A böllér szeme zavarosan for­ gott ide-oda, összevissza beszélt, évődött a mamival és a fiatalasz­ szonnyal, majd miután még egyszer szóba hozta a füstölést, elfogad­ ta Andristól a százast, hosszas szabadkozás után a kóstolót is, ma­ gához vette a szerszámait, és imbolyogva elballagott. Am i húsra az elkövetkező napokban szükség volt, azt Erzsi a hűtőbe rakta. Ő is, meg a férje jóformán elfelejtkeztek a teknőről. Csak az tűnt fel, hogy a mami a korábbinál is szótlanabb és sápad­ tabb lett, különösen, amikor az alsókonyhából jött elő. Negyednap, amikor Andris a munkából tért haza, s a motort le ­ állította a veranda előtt, a mami állt meg előtte, és fojtott hangon szólt: — Andris, baj van a hússal. Szaga van. A férfi elsápadt. Matatott a slusszkulccsal, majd nagysokára ezt kérdezte: — Erzsi tudja már? — N em ... Nem mertem neki megmondani. Andris az alsókonyha felé vette az útját. Am ikor benyitott, or­ rát nyomban megcsapta a romló hús édeskés, kellemetlenül csípős szaga. Leguggolt a sezlon sarkánál, a teknő végét előráncigálta, fel­ hajtotta a terítőt. A szag valósággal orrbacsapta, hányingerét alig tudta leküzdeni. Utálatos fehér nyűvek sokasága mászkált, fetren­ gett, élvezkedett az oldalason. Lentebb a sonkán is ... Kitántorgott a szabad levegőre. A z öregasszony már várta az al­ sókonyha előtt. — Most mi lesz? — kérdezte szepegve. — Mi lenne? Elásom... V a gy ... vagy szólok Dézsának, hogy v i­ gye el. — Ha kell neki. — Azért cigány, hogy kelljen neki. Amikor a ház elé ért, gondolkodott, egyáltalán betérjen-e, szól­ jon-e a feleségének. Létezik, hogy nem szólt volna neki a mami? S m íg ezen töprengett, hirtelen száraz lett a torka. Bement a spájzba, az ajtó mögött sorakoztak a demizsonok; a bornak a fele, amit a disznóvágásra vettek, megmaradt. Azóta alig nyúltak hozzá... Fel­ emelte az egyik demizsont, jókorát húzott belőle. Aztán a másik­ ból is. Kissé megnyugodott. — Te mit csinálsz itt? — hallotta hirtelen a felesége hangját. Megfordult, vigyorogni próbált. Az asszony összehúzott szem­ öldökkel állt előtte. — Hogy m it csináltam? Ittam arra a jó kis húsra, a sós húsra. — Hangját megemelte: — A te sós húsodra, az úristenit! — Miket beszélsz? Mi bajod van? — Nem nekem van bajom, hanem a húsnak. — A teknőben? — Nem is az isten vágóhídján. Menj, nézd meg te is ,.. Gyö­ nyörködj benne. Érdemes. Újból a demizson után nyúlt. Erzsi megpróbálta kiragadni a ke­ zéből, dulakodni kezdtek, a bor kilöttyent, végül is a férfi bizonyult erősebbnek, nagyot ivott, közben az asszony szétzilált hajjal ment ki, bevágva maga után az ajtót. Andris a cigánysor felé vette az útját. A bor átjárta tagjait, lép­ teit könnyűnek érezte. Dézsát nem találta otthon. Kis kerülőt tett, betért a kocsmába. Dézsa a pulton könyökölt, s a csapossal diskurált. Korsó sört rendelt magának is, a cigánynak is. Aztán még egyetegyet. El akarta mondani, mi történt, de csak annyit tudott kinyög­ ni, hogy Dézsa menjen el vele hozzájuk. Most, mindjárt. Bementek az alsókonyhába, Andris elöl, Dézsa mögötte. A teknő még úgy állt most is, ahogy az imént hagyta. A cigány fintor­ gott, de azért odalépett a teknőhöz. Nézegette a húst, szagolgatta, megcsóválta a fejét, és kérdőn nézett Andrisra. — Vidd el, Dézsa. A tiéd — bökött a teknő felé. A cigány fölegyenesedett, Andris szemébe nézett. — Már megbocsásson Andriskám, de nekünk ez nem k e ll... In­ gyen sem. N e tessík már gondolni, hogy még most is úgy van, mint régen, hogy a cigánynak minden jó. — Ez nem döglött tyúk, Dézsa. Négy napja vágtuk... — Csakhogy f írges... — Fírges, hát fírges — vigyorgott Andris, akaratlanul is utá­ nozva a cigány kiejtését. Kimentek az udvarra. A mami a veranda falához támaszkodott, s bámult a semmibe. — Jaj, drága mami, legalább maga vigyázott volna arra a jó kis húsra — szólt oda neki a cigány. — Vigyáztam én, Dézsa, de hiába... Tudod, hogy van ez. — Tudom, hogyne tudnám. A mami a cigány karóráját figyelte. Nem látott még ilyet: mu­ tatók helyett apró fénypontocskákból álló számok villogtak elő, be­ töltve az üveg alatti mezőt. — M iféle óra ez, Dézsa, ami a karodon van? — kérdezte. — Ez m am i... Ezt úgy híják, hogy kavarcóra. Andris csuklani kezdett, úgy nevetett. — Méghogy kavarcóra... Nem úgy mondják azt, t e ... Hanem — újból csuklott egyet — krac... na, az istenit... karc... A fal felé fordult, és hányni kezdett. Agócs Sándor Útvesztő batyuba fogsz várost vagy tanyát, ismerősök cimborák hadát... lépsz dönget vállat gerincet, viszed — viseled: lepi arcodat mire botra dőlsz (:papír is sárgul) szétosztod madárlátta szíved dolgaikba talán bekarcolnak Ének a köszö rűkőhöz félemlíts meg ne ijesztgess hulllámsírba sose fektess bűnös tiszta idejárjon szomjazóknak sose fájjon ahol érlek bepiszkítlak bűneimmel megtisztítlak ne ijesztgess félemlíts meg holnapra is élesíts meg Trizna István Zsánerkép Egy bőgatyás csikóslegény árvalányhajas hasonlatokkal, kulacsból italodott kedvvel exkluzív ménest terel — Kétökrös szekéren a bográcshoz dollárnyi lebbencsért vendég döcög, vasárnapokká vásárodott alkatrészek, tartozékok között. 17 �Fábián István Kagyló szemük a robbanás irányában történik kezük menekíthetetlen kicsoda lassul a robbanás történetéig? a nyolcvannégy évi fölfeslik hálós ütem dobszó lüktet krétaszín szirmok alól hallgatás dobogás történetét kicsoda ismeri? veti szét a fröccsös téblábolás bodzás kerítések s az útszéli vadzab a délután pontos emlékei íme hazataláltunk de ezt a hallgatást ki ismeri? ezért a századért ki üvölt? ki ordítja m ár a pofánkba nem lehet túlélni két világháborút hogy szívünkben a halál járkál okos hangya emberi arccal hogy a hét fiúból egy jött haza sánta és hülye nagyanyó így szólítja akár az isten ó én legdrágább halottam! micsoda fölzabálhatatlan kiköphetetlen űr ez a hallgatás a száras szappanvirágot levelek háta reped zöld szabad ritmusok tolakodnak pipacsok gubóján feketén kivérzik az idő „ Egy, ki márványból rak falut” körei fölnyílnak a nyár­ fák derekában szöcskék szöknek sivítva torlódik közelgő hullám a boldog kékség egyre erősebb lépj ki ajtód Négykupicá s riport a falakhoz poros gazt szégyenkeznek kerget a suhogó szégyenkezünk szél Zelei Miklós Szelídítsétek meg a fridzsidereket még megérem hogy a fridzsider mélyhűtőjéből egyszer katonák másznak elő sítalppal hóköpenyben és azt mondják duk duk dukdukdukdukdukdukdukdukdukdukdukdukdukduk és kihúznak mindent a konnektorból és bordáim közül kiemelik az akkumulátort 18 elé! Szepesi József A z első pohár után engedni kezdett feszültsége, s nyelvén az eddig kurtán, szárazon koppanó szavak lassan puhán bicegő, mankós mondatokká szelídültek. Életről, sorsról, családról beszélt az egyszerű emberek oldott, sajátos modorában, mely inkább terefere, mint mondanivaló, s minek irodalmi megfogalmazását nem teszik szükségessé eredetének körülményei, de ha így volna, bizonyára az Ö N C É L Ú L E L K I K Ö N N Y ÍT É S E S Z K Ö Z E jelzőt érdemelné. A második pohár után fásultan maga elé bámult s két iszunkmégegyet-böfögés közt az asztalra okádta szívét. (Ezt követően kissé félszegen ecsetelte hányatott sorsú regényhős-mivoltát, majd mély aggodalmának adott kifejezést Kína világuralmi törekvéseit illetően.) A harmadik pohár után kétségbe vonta a semmit s kémiai összetételét elemezte. Végül a negyedik pohár után, dünnyögni kezdett egy ismeretlen, szokatlan ritmusú dalt szomorúan a nőkről. Kint felsírt a szél. Esni kezdett. Meghatódott az este. �Veres János Azért születtem Azért születtem, hogy leányt, rózsát és italt magasztaljak, de másként akarták a bősz s halálnál szigorúbb hatalmak. M i is ebből a tanulság? Hogy a jámborság egymagában nem létürügy. Egy szép napon hánykolódó tengerre szálltam. Felleg-paripák kísértek. Orromba csípős só-szag áradt, éreztem, bukást jövendöl az imolák Kolumbuszának. S így lett: nyomomba szegődtek a cirkáló kalózdereglyék. A lig várták a sáskafik, hogy tutajom csapdába ejtsék. Célba vették a fejemet fürge hajóik parittyái, úgy rémlik, mégis nagy vagyok, mert nem volt nehéz eltalálni. Szurkoshordóba mártottak, s vízbe vetettek, mint a zsákot. De felmerültem, s testemen a mocsok nyoma meg se látszott. — Mit tegyek velük? — tűnődtem, elzárták elmém minden útját, a fedélzeten nyüzsögtek (a lapátokat nem ők húzták). — H a most hozzájuk-törpülnék, talán körükbe bevennének — véltem. De hamus pogácsám jobban szerettem, mint a mézet. Lélekvesztőm rég elsüllyedt, segélycsapat se jött sehonnan, közönyös halak csillogtak a fodrozó fehér habokban. S míg a hajókon zene szólt, s evett-ivott a boldog hadnép, tudtam, valamit tennem kell, mielőtt végképp ellankadnék. Elindultam a nagy vízen gyalog, hogy hosszában bejárjam, s még láttam, mily izgalmat kelt fehér ingem és száraz lábam. Csikász István Fák A M E G H IT T árnyakat megölték csak csend utánuk csend és némaság meghalt a kórházi park meghaltak a kórházi fák kivilágosodott csak csend utánuk kiüresedett terek csend és némaság A D IA D A L M A S gesztenyék kőrisek platánok halomra dőltek mint az emberek: mini magukat megadó asszonyok leányok mint büszke férfiak maroknyi csapat utóvédek körülkerített halálraszántak L Á B A D gyökér a földben és nincsen távírat meg S.O.S.-jelek segítségért kétségbeesve csak a szél hord majd expressz-falevelet F É R F IN E K támasz asszonynak hangulat madárnak édes-édes fészek ringattál magot szép zöld öledben öleld ágaiddal a megszakadt eget s megöltek látod a ragadozó fényes fűrészek „Medvetánc” L Á B A D gyökér a földben elfutni nem tudsz és minek ami halálod után megmarad: a lényeged 19 i �Csorbul a szó‚ az emlék K i él s eleven, joggal szétfeszíti abroncsait a fukar prés-időnek, paráznaságban él, de nem tud hinni, az új Jerikó falai ledőlnek. Szeretteim: az alázat rőzséjével a vállon nem nyit tengert a virradat s virágot citruságon, Vak szájából a szavak szerte hullnak, nagy hópelyhek a sötét Arktiszon, fellángolnak az egek s elborulnak, jéghegynyi létben lüktet az iszony. Dénes György ti elmentetek mind — mihaszna, nagy lila nyelvvel, szótlan, de mi lesz velem, bocskoros városi bujdosóval? Metamorfózis Szemetek az utcakövön, Krisztus-árnyatok gőgös ház falán. Nincs jussom semmi, semmi több csak a megalkuvó magány. Látod, mint árad szét a test a föld nyálkás csövein át, feltolul a füvek hegyébe áttetszőn, mint a délibáb. Sziporkázik a szélfúvásban, amíg a fény el nem nyeli, könnyű ezüst golyócskaként Holt kövön vásott a kapa, csorbul a szó, az emlék; az élet tovább folydogál, mert mások újra kezdték. koráll-szín felhő pergeti, aztán meg jégkristállyá fagyva erdők pihés ölébe hull, átüt a fák gyökér-közén, nyirkos kövek alá szorul, s ha a bokrokon tavasz zöldell, újra elvegyül a földdel. Jéghegynyi létben Korall-szakálla serked a világnak, benne lankadtan piheg a tavasz: tompán derengő rózsaszínű ágak írják az égre: bűnben a vigasz. Széthulló barátság Amíg szegények voltunk tettben, vágyban, védtük egymást a fülledt hallgatásban, s midőn dadogva szállt a szó, a bamba, nem szabdaltuk lelkünket hírre, rangra, életünk, testvérek, egymásba fogózva, közös alomba bújva, takarózva, egymást tapintva, szándékot se rejtve, mint őskeresztyének, csak énekelve. „tövit töröm, s a gallya jut.” 20 Később, mikor az ég borongva tisztult, már éreztük, hogy ki-ki belepusztul az egymást tartó, ölelő világba, az üdvözítő kényszermátkaságba. És gyűlt epénkben dühök barna mérge, hogy egymásban a rosszat feldicsérje, testvérpoklunkat vesse széjjel végül, töprengjen ki-ki saját életéről. �(Folytatás a 12. oldalról) . . . jó Ulug-bek, ki békén nyugszol a Cur-i Emír-mauzóleum hűvös csöndjében világhódító nagyapád, a Szűzen Fogantatott lábai­ nál, Ulug-bek, csillagász-zseni, íilozófus-árva, Kelet-kopernikusza, ki azt írtad medreszed homlokára: „a tudásra való törekvés minden mohamedán férf i és asszony kötelessége” , gondoltad-e Ulug-bek, ki­ nek csillagvizsgálóját (hommage a’ Stonehenge istenléptékű ismeret­ lene) feldúlták gyilkosaid, Ulug-bek, férjek ölik feleségeik, apák, fi­ vérek hajadon lányukat, húgukat; pedig az iszlám nem írja elő a fá ­ tyol viselését az asszonyoknak — ez az Ő rendelete; pedig az iszlám előírja az „állatok ábrázolása festett képeken” tilalmát, s lásd, a Serdor homlokzatát mégis tigrisek díszítik — ez is az Ő ren delete... Timur jön. . . éljenek a hódítók . . . az őrültek. . . éljenek a zsar­ nokok. . . Állunk a szakadó esőben Taskent — a Kőváros — főterén, kör­ ben lobogók, harsog a zene és a taps (hangszórókból és a lelkes szá­ jakból): május 1-e van. Jobbról Lenin magasodik fölénk, hátunk mögött a jelen vezetőinek festett képei. Sinkó Ervint kutatom a szememmel a tömegben, aki majd az Egy regény regénye című mun­ kájában fog egy május elsejei felvonulást leírni, Csak más helyzet­ ből, mint én. Elkeveredve a közönség soraiban. Legfeljebb olyan beszámolót írhatnék, mint Dawis a Moszkvai jelentés című köny­ vében. A tribünről. Erről lemondok. Innen nem lehet Sinkót meglát­ ni, talán el is tévedtünk kicsit az időben. Lent sárga mezes lányok zászlókban végződő karja emelkedik a magasba, vékony ruhájuk tel­ jesen átázott, nem így a kitartásuk. A műsorközlő egy lemezlovas fáradthatatlanságával keveri a tömeg fölött az indulók és a magnó­ taps egymást váltó viharos zajait, a város vezetői visszaintenek az előttük tisztelgő brigádoknak. Ünnep van. Szerepcsere. Am ikor nem a kiscsoport tagjai (a vezetők) produkálják magukat a nagycsoport (az irányítottak) előtt, hanem — ha egy napra is — az egész évben arctalan masszaként irányított rétegek. Vonulnak az emberek, integetnek, alakzatokat vesznek fel és bomlasztanak szét, elmaradnak egymástól, futnak, összetorlódnak; túl messze vannak a tribüntől. Emlékek rendezetlenül, emlékek egymásnak felelők, emlékek, ön­ maguk sem megválaszolók. Emlékek. Asszonyom, van önnek perzsabundája? Tudja, milyen az az új heródika? A taskenti népgazdasági kiállításon apró fekete bőrökre hívja fel a figyelmemet Timúr. Karakul. Így hívják az üzbégek ezt a birka­ fajtát. S leölik kétnapos korukban az ártatlan „csecsemőket” , nehogy szőrük kibomoljék, s ön asszonyom, elégedetlen legyen. 20—40 dollár. Jó üzlet. reklám:? ASSZO N Y O M , V A N M Á R Ö N N E K P E R Z S A B U N D Á ­ J A ?: reklám Közelről látok egy ágaskodó kobrát a bozótban. Lélegzetem meg­ szakad, fejemet mégis az övéhez tolom, majdnem érinti orromat a fullánkjával. Hideg van a szemében, s éjszaka. Magamban a halálról töprengek. Hirtelen madárfütty hangzik fölöttünk, egyenként szólal­ nak meg a madarak. Homlokomon felszáradnak a verítékcsöppek. Csönd van a múzeumban. Legnagyobb, vagy csak legjobban tisztelt költőjük az üzbégek­ nek Aliser Navoi (1441— 1501), aki először akart, mert tudott üzbég nyelven szépirodalmat művelni. „M űvelte a csodát, nem magyarázta” . Neki lett igaza. Nevének orosz fordítása: Melogyicsnüj Mudrüj Lev. Magyarul sem kevésbé cikornyás és érdekes név: Melodikus Bölcs Oroszlán. Nem szerénytelen név. Szobra minden nagyobb parkban bi­ zonyítja: a nagyok lehetnek szerénytelenek. A taskenti szépművésze­ ti múzeumban egy bajúszos Buddhára bukkanok. Meghökkenek: olyan, mint Nagy Péter. Erről ennyit. A május 1-i felvonuláson díszsorfalat álló rendőrök feje búbján elázik a sapka. Ez feltehetőleg szabálytalan húzás Isten részéről. L e ­ het, hogy a bajúszos Buddha valamelyik keze van a dologban? Feltűnik, hogy az üzbégeknél most divat a similabda. Talán még emlékszünk rá (legifjonti korunkból!). Árulják és dobálják az utcá­ kon. S mindenütt. Hasonló, gumira fűzött labdákat egy fél évvel ké­ sőbb fogok látni, egészen sajátos, átértelmezett szerepben: a Fölöspél­ dány nevű irodalmi kör koncertjén mártogatja a teába egy Beatricezenész, teafilter helyett. Mint említettem, sajátos megoldás. Egy Samahmudov névre hallgató üzbég ember tizennégy gyermek törvényes apjának mondhatja magát. Ezt a Lenin-múzeum egyik tár­ lójában hozzák tudomásomra, ahol a derék férfi és népes családja mosolygó fényképét is láthatom. Ezt az ügyet is rekordként könyve­ lem el. A zorasztrizmus hívei különös módon temetik el halottaikat. K i­ teszik egy magányos sziklára, majd megvárják, hogy a sakálok és a madarak teljesen lecsupaszítsák csontjáig a tetemet. (Minél gyor­ sabban történik meg mindez, annál hamarébb jut le »föl?« az illető az örök nyugalomba: megszabadul romlandó testétől.) A fennmaradó csontokat összeszedik és hat méter mélyre elássák a földbe. Föléje díszes szarkofágokat emelnek, melyek — természetesen — üresek. A vadaknak, madaraknak fölajánlott halott hallatán a csodálatos magyar balladarészlet jut eszembe: Ha erdőn m eghalok, megesznek a vadak, M ajd elénekelnek az égi madarak. Moszkvában költőkkel találkozom. Egyikük orosz: V jacseszlav Kuprijanov. Másikuk ecquadori: Luis Ayala. Alfonso Quinones Mac­ hado — állítása szerint már szerepelt a Nagyvilágunkban; fiatal ku­ bai fiú. Belányi Gyurkát még Szegedről ismerem. Anyagot kértünk egymástól, fordítási célokra, anyagot ígérünk egymásnak, megjelenési szándékkal. A z egészből persze, nem lesz semmi, ahogyan megszok­ hattuk az irodalomban. Tőlük is hamar búcsúzom. Timur Guljanov már egy éjszakai repülőtéren elmaradt tőlünk, talán Szamarkandban. Felém nyújtott kezét megvérzi az országhatár. Tánya Ignatyeva a repülőtérig kísér, útközben, még utoljára, rá­ hozom a szívbajt, mert nem találok meg egy fontos dokumentumot. Persze, előkerül végül, utazhatom. Mindketten meghatódunk, s felbúgnak a Zelei Miklós által emlegetett „vízszintes lift” turbinái. EPILÓGUS Hol fejeződjék be egy utazás leírása? Budapest, mosolyok, gyöngéd simogatások, fenékig ivott borok, vonaton hazafelé szüleimhez. . . Ezt a képet merevítsük ki. Abonyhoz érek, kinézek az ablakon. Megdörzsölöm a szememet, mintha álmodnék! De nem! A látvány nem mozdul el. Gyönyörű kék kupola csillog, kevélykedik a téglagyár széle fölött! Álmodom tehát. Fölvilágosítanak: ez az új téglaszárító épülete, s nem X. századi med­ resze. Távollétemben építették. Új mítosz. Hagyjuk! Zalán Tibor 21 �Kelet-európai kerülő M ár sötétedik a ring jellegű főtér. A lábas, árkádos, régi kalmárházak közül kimagaslik a Thurzó palota, a Kárpát-medence legszebb, épen maradt, reneszánsz épü­ lete. Pártázatába lebukó fények kapaszkodnak. A lul világí­ tanak a boltok, presszók, sörpincék kirakatai és ajtajai. Befordulok az egyik utcába, és néhány lépés után elha­ gyom a faluból a járdára lógó hatalmas vasláncot, amely­ ről tudom, hogy hajdanán az utat zárták el vele, amíg az őrség át nem vizsgálta a torlódó szekereket. Áru, fegyver, dohány, rejtekholmi nem kerülhette el a matató kezeket és a tekintetek vizslatását. A város vigyázó hatalom. Besz­ tercebánya parancsol. Minden kocsma zaja más. Ahogy belépek, fölmérem a terepet. Csehül, szlovákul és magyarul beszélgetnek a füst­ ben, bizonygatják az igazukat és óbégatnak is. K i-ki attól függően, hogy menyit ivott a jó nagysárosi sörből. Rossz borral csak egy-két makacs magyar viaskodik. Az egyik asztaltól föláll egy ötvenéves forma ember, láthatóan nem tetszem neki. Valamit mond. Ellenséges moduláció. A többiek lenyomják a helyére, és legyintenek. Találok egy üres asztalt, és leülök. Am ikor kelletlenül megáll a szőke pincérnő előttem, felemelem a hüvelykujjam, és azt mon­ dom — Jegyin pivo! Meglepődik. Tévedett volna? Pedig tudja, hogy odaáti magyar vagyok. Rá van írva a képem­ re, a mozgásomra, a ruhámra. Csak az első szabály szerint járt el, amíg az asztalomhoz ért, megállapította magában a nemzetiségemet, hogy tudja, miként viselkedjen. Nem tévesz­ tem meg, csak nem érti a helyzetet. M ár készségként m ű­ ködik bennünk, te cseh vagy, te román, te német, és már ismerlek is. Évszázadok alakították ki képeinket, ismere­ teinket egymásról. Az se zavaró, hogy éppen az utóbbi időben többször bebizonyosodott, a kép torz, hamis és he­ lyesbítésre szorul. A közhelyek ereje a múltban és kényel­ mességünkben van. A tegnapra gondolok, Ó tátrafüreden fociztunk egy tisztáson, mi fölött a Tátra csúcsai csillámlottak az égben. Suttyó legények, srácok nézték mogorván a pálya széléről, hogyan kergetjük a labdát. Mondom Lexinek, ezek nem nagyon rajonganak értünk. Gondolod, hogy okuk van rá? V á rj csak! — válaszolja hamiskás mosollyal. Egy látszó­ lag rossz rúgás, és a pöttyös labda a srácok felé gurul. Az 22 egyik visszarúgja, és felderül a képe. Pár perc múlva meg­ alakítottuk a két csapatot, igazságosan elosztva a felnőt­ teket és a fiúkat. Megérkezik a sör. Dzsinjukem! — szalad ki véletlenül lengyelül. Két hete még lengyelben otthon éreztem ma­ gam. Az, akit az előbb visszanyomtak a helyére, átszól — Lengyel vagy? Most, most kell kimozdítanom. Nem ! — fe­ lelem. M oj deduska bil szlovakom. Am iből annyi igaz, hogy tudott szlovákul, lévén Bars megyei szolgalegény. Magyar szolgák és szlovák szolgák, szlovák és magyar gazdáknál, hogy el ne felejtsük. Az orosz szó megint más­ ként hat, és már nem haragszik. B ár furcsálja, hogy cse­ rélgetem a nyelveket. Nem tudhatja, hogy olyan szláv nyelven tudok csak, amelyikben ebből is van egy kicsi, meg abból is, és együttvéve se sok. A zavara kiteljesedik. Ültében olyan mozdulatot tesz, mint aki felköti a gatyá­ ját, hogy valaminek utána járjon, és küldet a pincérnő­ vel egy korsó aranysárga, habzó sört. Az asztaluk felé emelem és ráköszöntöm. Mintha csak folytatnám az iménti mondatot, anyanyelvemen ejtem elé: de azért én magyar vagyok. Némi bosszúsággal elröhögik magukat. Felületesen nézve ott vagyunk megint, ahonnan elindultunk. Pontosan az vagyok, akinek véltek. Csakhogy a kelet-európai kerülő nem volt hiába. Még egy darabig és egyre rövidebb időközökben küldözgetjük egymásnak a sört. Ö reg este lett, mire kiszabadulok az utcára. Utoljára még kezet is rázunk. Hányszor, de hányszor kellett már kicseleznem, leszerelnem az ellenérzést az enyedi vár krá­ májától, pincéjétől a kassai luxushotelig. És mindig úgy, hogy a becsületünk is megmaradjon. Éjszakákat vitatkoz­ tam át — gondolom, nem én vagyok az egyetlen — az úgynevezett történeti érvek ezreit felvonultató partnerek­ kel, miközben egy tapodtat se jutottunk előbbre, azaz a cél, a közös gyanakvás megszüntetése felé. Nem megy mindig könnyen, de csinálni kell. Sötét színű ház látványa állít meg a gyér világításban. N agy és mély kapualja még rakott szekerek számára készült. Apró tábla tudatja, hogy valamikor Bethlen G ábor erdélyi fejedelemé volt. Odább már járnak a buszok motorjai, integetnek és kiabálnak róluk a társaim. Utolsónak érkezem. Késtem egy negyed órát, a megállapodás szerint tehát adok tizenöt forintot sofőrnek a közös kasszába, és máris indulunk tovább. H orváth Lajos �A palóc házépítő hagyomány Gondolatok egy családiház-tervpályázat díjnyertes tervei kapcsán A palócok építészete — csakúgy mint a zalai, a székely, az alföldi — valamiképp úgy rögződött köztudatunkban, ahogy vagy nyolcvan éve a nagy millenniumi kiállítás bemutatta; egy mintaházikóba tömörítve díszlettek a múlt és a jelen együttsoha-nem-működő érdekességei, egymáson hangoskodtak a legszebbnek tartott vonások. Holott a palóc település, palóc ház igazabb jellemzői — ahogy a történelmi-társadalmi keretekben alakuló jelenségek lényegi vonásai általában — csak a formá­ lás, a formaőrző-változtató gyakorlat folyamatában ragadhatok meg. Nem steril nemzeti vonásokon át, hanem gyakran a kör­ nyező népekével számos tekintetben analóg megoldások közös gyökerének felismerése révén. Ha a mai egyre tudatosabb ter­ vezés idején az építész a palóc házépítő hagyományt kívánja hasznosítani, a megszűntetve-megőrzés sok évszázados folyama­ tából okulhat. Természetesen nem „palóc házakat” kell tervez­ nünk. (Nemcsak azért, mert a sajátosan palócnak tartott vo­ nások megritkultak, hanem a tervezés logikájából eredően is.) Az elmúlt évek családiház-tervpályázatai — köztük a Bor­ sod megyei is, amelynek győztes terveiről szó lesz — lényegé­ ben kudarcra ítéltettek, hiszen a népi motívumok szorgos meg­ idézéséval készült épületterveket eredményeztek, és nem adtak életmódváltozatokra, várható életmódváltozásokra tervezett térrendszer- és működési modelleket. A tervek jelezték, hogy a jelen építészköztudata a takarék-, a minimummegoldások sablonjaiba ragadt. A házgyári lakások számos kínosan hely­ takarékos (helyhiányos) egységét láttuk viszont. Mind a törté­ nelmi hagyományokhoz, mind a jelen és jövő tér- és berende­ zésszükségleteihez való ilyen viszonyulás ma még általánosan jellemző. A rövid távú adottságokon, a közelmúlt hagyományán, a jelen pillanaton csüngve azonban lehetetlen meghatározni a társadalmi emberi élet gazdagságát kibontakoztató utakat. A z életforma-változások gyorsasága miatt a mai falvak há­ zaira fokozottan érvényes, hogy a változó működésformák op­ timális szinten tartásához fölös, de szűkíthető terek, felszerelé­ sek. kapcsolódási, bővítési lehetőségek szükségesek. A palóc házak történeti átalakulásai (ahogy a háromtrak­ tusos hagyományos falusi házaké általában is) szembetűnően jelzik a bővítés-átalakítás és a kapcsolódások kiváló lehetősé­ geit. Az épületek körében az igazán sajátos, a földrajzi fekvésből, a társadalmi szerepből, a család és a nagyobb közösségek rend­ jéből (valamint nem utolsósorban a környező népcsoportokkal való kölcsönös kapcsolatokból) következő palóc vonások a jelen felé közeledve egyre inkább a részletmegoldások rendszerére szűkülően érhetők tetten. A hagyományos falusi lakóépület-gazdasági épület együtte­ sek — avagy, a lakóházakon belüli helyiségek is — melléren­ delő viszonyokban jelentek meg. A közterület nem vált el éle­ sen a házak előtti-melletti területtől. Többnyire csak a múlt század elejétől kezdtek kerítést vonni a telkek és az utca ha­ tárán. A palóc vidékeken — de más hazai területeken is — jel­ lemző, hogy a lakóépületek, ólak, színek, csűrök nem alkottak olyan zárt egységet, ahol egyes funkciók és építmények mások­ nak nyilvánvalóan alárendelődtek volna. A kocsi, az állatok, a gabona elhelyezése a lakások kialakítása terén kevés korlá­ tozást kívánt, és viszont. Embert, állatot, terméket egyaránt megilletett a biztonság, a gondozás, a megbecsülés, de egy te­ kintélyes saját szabad tér is. A különböző funkciójú tereket koncentráló, többszintes ko­ rai nyugat-európai „lakógépekhez” képest lényegesen kevesebb érintkezési felületen alakultak egymáshoz a hazai gazdaságok terei. Lakás és környezete között újfajta — országosan egységes — „szellemű” hierarchia kiépülését mutatja az utóbbi évtize­ dekben épült családi házaink legtöbbje. A lakóház feltétlen ura a teleknek, de amennyire teheti, az utca terében is jelen van. A beton-acél kerítések az utcáról agresszíven szakítanak le újabb „telekhez valót” . A közös tértől elzárkózó, azt lefokozó épületek mögött a korábban fáktól, más növényektől is részben takart kamrák, ólak saját védőterületüktől megfosztottan, alá­ rendelten sorakoznak. A családiház-tervpályázat a lakóépületek környezetének formálására nem hozhatott széleskörűen érvényesíthető elveket. A tovább nem őrizhető, hangulatos csűrök, színek, istállók meg­ üresedett helyén, nosztalgiától tápláltan, kicsinyített csűr- és istállóformák születtek. A főzés-étkezés, a csoportos együttlét, a csend és a zajos házimunka, a pihenés és a szellemi munka terei, a gyerekek játszóterületei jól követhetők a régen épült és a most tervezett lakóépületeknél egyaránt — a kialakult életmódfélék, a térkap­ csolások és a lakásberendezés fix pontjai ismeretében. A hagyományos palóc ház helyiségei — viszonylag kis kül­ ső alakváltozás mellett — számos, életmódváltozáson alapuló funkcionális átrendeződést elviseltek, illetve megengedtek: a leg­ több funkcióval terhelt helyiség méretei kitágulhattak, kivéve a keménykonstrukció miatt csak korlátozottan bővíthető pitvarkonyha sávot. A hagyományos dunántúli házaknál természetesnek tűnhet a nappali lakásfunkciók egy térbe koncentrálása, hiszen a he­ lyiségek mindegyike kívülről, az udvarról közelíthető meg (hogy a füstös konyhából ne tóduljon a korom a többi helyiségbe), s így (feltételezhetően) a közlekedés nehézségeit elkerülik a la­ kók. A palóc házakban a helyiségek összenyithatók, mégis az egy helyiségbe való tömörülés a jellemző (amíg a kemence a tűzhellyel az „első házban” áll, talán még fokozottabban, mint a dunántúliaknál). Az egy-két helyiségbe, különösen a főzőtűzhely köré zsú­ folódás szokását alig módosította a mai kockaházak térkapcso­ lásmódja: a helyiségek szinte mindegyikének egy folyosóra szer­ vezése. Ez a folyosó (előszoba) a közlekedő fő irányítója. Sze­ paráló, közvetítő középponti tér — magába vonó erő nélkül, to­ vábbtaszító karakterrel. A bejárat melletti konyha lépett az egy­ kori pitvar-konyha együttesek, a sokfunkciós „házak” örökébe. Mindez arra utal, hogy a családtagokat és tevékenységüket nem szükséges mindenáron külön terekbe tervezni. Sőt, lehető­ vé kellene tenni a lényegi közös funkciókra alapozódó tartós egy térben tartózkodásukat. Ugyanakkor a szeparálható terek sajátos funkciókra rendezését is elő kell segíteni. Az eddigiek ismeretében a leglényegesebb kérdés: milyen modellbe foglaltan lehet szintetizálni a polgári háztartásban szét­ bomlott, a falusi lakásba transzponáltan túlságosan egyenlőtlen térkihasználtságot eredményező, alá-fölé rendelt lakásrészeket? A z egykor városi cselédek számára elkülönült konyhát, házi munkateret, a felnőttek világától elzárt gyermekjátszóhelyeket, a világeseményekhez kapcsolódó, az egy térben tartózkodóktól elválasztó tv-teret, a fokozódóan helyigényes szellemi munka (tanulás, önképzés) helyét, a lakás és környéke alakítására fel­ szerelt, a gyerekek számára „világalakító” lehetőséget biztosító barkácsműhelyeket, és a mindenek fölé rendelt „társalgósza­ lont” , a különböző időben jelentkező pihenőigény, a jövedelemkiegészítő túlmunka jellege szerint változó egyéb lakásrészeket. Folyamatos modellezés, kísérletezés, értékelés nyomán fokoza­ tosan körvonalazódhatnak bizonyos folytonosan, de szabályozot­ tan változó formáló elvek. Innen továbbindulva nem lenne szerencsés túlságosan rész­ letezni, miért nem jelentenek a pályázati tervek az eddigi gya­ korlatot hatékonyan kedvezőbb irányba orientáló megoldásokat. Ne is kérjünk számon a főzés-étkezés, gyermekjáték, társas érintkezések, nem zajos házimunkafélék, az ünnepek szertartá­ sai számára egyetlen, érzékenyen tagolható teret. Az utcai ol­ dalra helyezett nappali görcsös túlhangsúlyozásában ludas lehet a csakazért-is-használni-fogják-a-tisztaszobát tervezőasztali gon­ dolat. A nagy társalgó, a tevékenységek sorára alkalmas nap­ pali álma nem új. A tervekben jelzett berendezés és a kapcso­ 23 �lódások alapján azonban kevés fajta tevékenység folyhat a ja­ vasolt nappali egységekben. Ezek a konyha-étkezőtől elszakadt terek lényegében a tv-nézés és az illedelmes beszélgetések ke­ retét adják. Az újabb kísérletek megszabadították a nappalit a tv-től, a kissé kitágított lakóelőterekbe helyezték át azt. E te­ rek egyúttal a konyhát is kisegíthetik néhány odapréselt funk­ ció átvételével. A nappali azonban továbbra is töredékkihasz­ náltságú marad. Talán, ha a konyhák jelenleginél lényegesen ha­ tékonyabb szellőzési megoldásai — várhatóan néhány éven be­ lül — elterjednek, a főzés-étkezés, társalgás, játék, csendes há­ zimunka, tv, egyetlen, ma még hiányzó középponti teret kap­ hat. A gyarapodó szellemi tevékenységfélék és tartozékaik is elég számosak és lényegesek ahhoz, hogy hamarosan elkülöní­ tett, állandó teret kapjanak, talán az újraértelmezett, bizonyta­ lan státusokból kiemelt „tiszta szobák” keretében. Így a lakás valóban legtársadalmibb arcával fordulhat az utca, a közös tér felé. A hagyományos palóc építkezés sajátos — szimbolikus je­ lentőséggel is megerősített — szerkezeti elemei a sasfák és a bódoganya. A bódoganya nevű oszlop az ázsiai anyaistennő-kul­ tusz emléke. Idegágos néven ismert a szlavóniai magyarságnál is. A z altáji és ugor népek eget tartó világfája ez. Az anyais­ tennővel, minden élet adójával és fenntartójával azonosították. E népek az eget négy oszlop (sasfák) által tartott fedélnek, sá­ tornak képzelték, amelyet középen a világ középpontjából nőtt világfa támaszt alá. Díjnyertes terveink e téren is jelzik a modellező, rendszer­ alkotó szemlélet köztudatbeli gyengeségét. Úgy tűnik, vagy nem tudatosodott, vagy nem fejeződhetett ki, hogy a szerkezet is egyrészt történeti képződmény, másrészt a társadalmi, emberi szabadság kibomlási fokát is jelző jelenség. Ez a különböző anyagú és funkciójú részek kölcsönösen előnyös kapcsolatain, azok sajátos természetének tiszteletben tartásán, illetve kibon­ tásában mutatkozik meg. A részek alá-fölé rendeltségéről nem lehet szó, ha az emberi életfunkciók kiteljesítéséhez valamennyi Népdalszövegek a Vidróczki-dallam ra Az M TA Zenetudományi Intézetének megbízásából jellegzetes palóc népdalok variánsai után kutattam az elmúlt esz­ tendőben. Olyan dalok érdekeltek tehát, amelyek a palóc etnikumra jellemzőek, a magyar nyelvterület más részein el­ vétve, vagy egyáltalán nem találhatók. Gyűjtőútjaim alkalmával gyakran csen­ dült fel egy mélabús dallam, mit derese­ dő hajú falusi nótafák, öreg pásztorok énekeltek jobbára, áhítatosan, rezzenés­ telen arccal, mozdulatlan testtel — bár egy ízben karéjba fogódzkodó menyecs­ kéktől is hallottam frissen, ropogósan, táncdalként előadva. A dallam a magyar népzene ősi stílusának jegyeit viseli. Ereszkedő dallamvonalú: induláskor a magasban szárnyal, majd lassanként alá­ hanyatlik. Tempója lassú és csapongó, igazi rubato dallam. Csak elvétve szolgál­ hatta a társaséneklést, szólóénekre volt igazán alkalmas. A ritmus és a dallam gazdag variációs lehetőséget rejt magá­ ban. Ezt a jó énekesek ki is használják. Példaként említek egy bárnai juhászt, aki hét versszakkal énekelte el a népdalt, és mind a hét szakaszt más és más ritmikai, 24 lényeges; legfeljebb az egyik részt előbb kell megépíteni, mint a másikat, vagy nélkülözhetetlenségük különböző távon válik nyilvánvalóvá. Hogyan „él” a pályázati munkákban a palóc ház legerede­ tibbnek tartott eleme, az elülső eresz (vízvezető, csöpögő, fara­ zat, üstök)? (A tetőszerkezet vasbeton gerendák sorolásával elő­ állított, szerkezeti leleményesség terén szegényes födém fölé emelkedik.) A kinyúló tetőereszek a sokfunkciós nyitott térrészek védelmét kedvezőtlen szerkezeti kialakítással és csak töredéke­ sen oldják meg. Megjelenik a népi építésmódból funkció híján „kikopott” első eresz. Szerepkörét nem leltük, ráadásul a hom­ lokzati falsíknál beljebb süllyesztve állandó beázásveszélyt okoz. A tetők hajlásszögének megválasztása is figyelmet érdemel. Az utóbbi évtizedek a sátor-, manzárd-sátor tetők mellett meg­ teremtették a nyeregtető-torzszülötteket is. A lehető leghatáro­ zatlanabb ferdeségű, aszimmetrikus megoldások keletkeztek, szemben a hagyományos tetők szimmetrikus, legfeljebb átlójá­ ra fektetett fél négyzet „hegyességű” oromfalas megoldásaival, Az egyenlő oldalú háromszög (az egyik terven), vagy az asszi­ metrikus háromszögek, az alattuk elhelyezkedő téglalap vagy négyzet alakokkal oldalirányok, szögek terén rokonságot nem mutatnak, így összeillőségük helyett szembenállásuk lehet ér­ telmes. Az a fajta ellentét azonban, amely két, sterilen tiszta képlet között jelenik meg itt, idegen a természeti-társadalmi folyamatok sokfokozatú, sokszálú, rejtett és nyilvánvaló taszí­ tásokból és rokonulásokból épülő szembenállásféléktől. A palócság építészetének új, sajátos vonásait ne keressük igaztalan türelmetlenséggel a tegnap és ma épült lakóházak kö­ rében. Falvaink lakossága harminc év alatt mélyreható változá­ sok sorát élte át. Új életformát keresve, kezdeti tájékozódásuk nem irányulhatott olyan jelenségekre, amelyek már bizonyos életvitelbeli otthonosságot, a tágabb környezettel való újra azo­ nosulást feltételeznek. Reményeink szerint a következő évtize­ dek bizonyosan megteremtenek — ha nem is évszázadokkal ez­ előtti körvonalakkal — olyan nagyobb területen, országrészen érvényes építészeti sajátosságokat, amelyek helyi, földrajzi, gaz­ dasági, társadalmi jellegzetességekben gyökereznek majd. K őszeghy Attila dallami változatban, s mindezt a legter­ mészetesebben, az erőltetettség legkisebb jele nélkül. A dallam sorai rövidek, a kétütemű, ősi nyolcas szótagszámú népköltészeti al­ kotások énekelhetők e népdalra. De ami válóban arra késztetett, hogy erről a népdalról szóljak, az a rendkívül változatos szövegvilág, melyet a dallamra énekelnek. Hallottam ugyanis ezt a nép­ dalt pásztordalként, betyárballadaként, rabnótaként, mulatónótaként, panaszdal­ ként, szerelmi dalként, bányászballada­ ként, sőt táncdalként is. A pásztorszöveg — más pásztorszöve­ gekhez hasonlóan — erősen az állatte­ nyésztő életmódhoz kötött. Az emberek között keveset mozgó, az állatokkal együtt élő, azokkal együtt örülő, együtt szenvedő kondás a saját árvaságát ál­ lítja párhuzamba az állat árvaságával: Fekete malac de barna. Árva szegény, mert nincs anyja. Én is árva vagyok, babám, Nékem sincs már édesanyám. Ősszel esik hideg eső, A nyájamnak nincs legelő, Bárcsak egyszer tavasz lenne, hogy a nyájam gyepre menne. mód kínálkozott, és egy ügyes hazugság­ gal kivághatták magukat. A nagyobb álla­ tok eltulajdonítása különben sem számí­ tott náluk erkölcstelen tettnek, inkább betyáros virtusnak tekintették, mellyel nem egy dalukban el is dicsekedtek: Két hete már, vagyis három, Mióta számadóm várom. Amott jön már, amint látom Három fekete szamáron. „Jó napot, te jó bojtárom, Gondolod-e, van-e károm?” „K árod nincsen, de nem is lesz. Míg a nyáj a kezemen lesz.” „Hej, dehogy nincs, hej, dehogy nincs, Hát a vezérürü hol van, kibe vót egy mázsa faggyú, Hat pokrócra való gyapjú.” Esteledik, alkonyodik, Gulya, ménes takarodik, Gulya, ménes takarodik, A számadó káromkodik, A számadó káromkodik, Hogy a bojtár jó bort iszik. Egyik iszik a cseresbe, A másik a cserepesbe, A harmadik a polyásból. Iszik az aranypohárból. (Bárna) (Cered) A másik pásztorszöveg helyzetdal. A helyzetdal a bojtárok szemével láttatja a történetet, azokéval, akik olykor-olykor megapasztották az uraság nyáját, ha erre A Vidróczki-dallam leggyakrabban bal­ ladaszöveggel szólal meg. Ezeket a szöve­ geket két csoportra oszthatjuk. Egyik ré­ szük Vidróczki Márton mátrai betyár meggyilkolásának történetét mondja el a tényleges helyzetre építve, s azt a népköltészet varázslatos világába emelve: Nagy udvara van a holdnak, Nagy híre van Vidróczkinak, Úgy f olyik annak a híre, Mint a patak folyó vize. �Tiribesen nagy a hajrá, Vidróczki is arra sétál. Utána megy Pintér Pista, A baltáját belevágja. „Pista pajtás, ne bánts engem, Nincs rajtam a halóingem, Nincs rajtam a halóruhám, Ne hagyd árván édesanyám.” Pista erre nem hallgatott, Baltával még belevágott. Úgy folyik a piros vére, Mint a patak folyó vize. „No, Vidróczki, itt heverjél, Míg a gőzös ide nem ér. Majd ha a gőzös ideér, Elvitetlek hazafelé.” Jaj de szépen harangoznak, Talán bizony Vidróczkinak. Sír az apja, sír az anyja, Sír mind a két testvérbátyja. „N e sírj, apám, ne sírj, anyám, Nem leszek már többé betyár, Elég volt a húsz esztendő, Takarjon el a temető.” (Cered) A gyilkosságról a korabeli sajtó (1873) lényegében a balladához hasonlóan szá­ mol be, de természetesen szárazabban, tényszerűbben. Egy vonatkozásban azon­ ban lényeges a különbség: az ismeretlen népi költő — a betyárballadák hagyomá­ nyaihoz híven — idealizálja a betyárve­ zért, rokonszenvvel szól róla, megindító­ an szép szavakat ad Vidróczki Márton szájába: ahogy gyilkosát kérleli, ahogy szüleitől búcsúzik, feltétlen részvétet kelt a hallgatóban. A Vidróczki-balladák másik csoportjá­ nak valójában semmi köze sincs a mátrai betyár, Vidróczki Márton históriájához. Neve csupán betoldott név egy korábbi betyárballadába. Itt a Vidróczki név eset­ leges, más etnikai területeken más betyár nevét illesztik a szövegbe (Bogár Imre, Rózsa Sándor stb.): (Egyházasgerge) A bordalok, a mulatónóták igazán fér­ fias műfajának éneklése alkalomhoz kö­ tődik (lakodalom, szüret, disznótor, kocs­ mai mulatozás stb.), s így az idézett mu­ latónótában érzékelhető az alkoholtól fel­ hevült ember fenegyerekeskedése, éssze­ rűtlen fogadkozása: „H ej, Vidróczki, most gyere ki, Hét vármegye vár id eki!” „M it ér nekem hét vármegye, Tizenhárom gyöjjön ide.” Igyunk, kinek angyala van, A bankónak négy sarka van, Valamennyi rongyos bankó Mind a kocsmárosnak való. Nem káposzta, ki nem fejes, Nem menyecske, ki nem szemes, Nem menyecske, ki nem csalfa, K i az urát meg nem csalja. Iszok, iszok, addig iszok, Míg a lovam el nem iszom. Majd ha a lovam eliszom, Arra se. lesz többet gondom. „ Édes kedves feleségem, Mosd ki nékem te az ingem !” „ Ki is mosom, kivasalom. Gyenge testedre úgy adom.” (Zabar) (Mátranovák) A rabénekek tulajdonképpen panasz­ dalok, melyek szorosan kötődnek a pász­ tor- és a betyárköltészethez. A Vidróczkidallamra írt szöveg — a műfajra jellem­ ző módon — egyes szám első személyben íródott, és az elfogatás okáról mélyen hallgat. A másik szerelmi dal az érdekházas­ ságba kényszerített fiatalasszony panasz­ dala, melyben már a halálvágy is meg­ szólal: Jaj. Istenem, mi lelt engem, Az én hajdani jókedvem Oda tőlem, mint az álom. Nyugtom sehol nem találom. Jaj, Istenem, de víg voltam, Míg az anyám lánya voltam. De most már hogy nem az vagyok, A búnak is helyet adok. Meg vagyok én búval rakva, Mint a borízű almafa, Kettő-három terem rajta, Mégis terítve az alja. Jaj de beteg vagyok szörnyen, Talán meg is halok könnyen. Jaj, mert annak halni könnyű, Kiért nem hull semmi könnyű. Csütörtökön virradóra Ültem a bánat-hajóra, Tíz órakor lefeküdtem, Egy kicsit elszenderedtem. Megérem még azt az időt, Sírva mégy el házam előtt, Megöleled kapufáját. Úgy siratod a gazdáját. Szemeimet fölvetettem, Három hajdú állt előttem. Kérdem tőlük; „M it keresnek, Talán énértem jöttenek.” „Érted jöttünk, megkötözünk, Városházára vitetünk, Letétetünk a tömlöcbe, A tőmlöcnek fenekére.” (Erdőkürt) (Őrhalom) Sok jó napot éjszakával Eltöltöttem a babámmal, Kit hiába, kit haszonra, Kit a szivem bánatára. Sír az anyja, sír az apja, Sír mind a két testvérbátyja. „N e sírj, apám, ne sírj, anyám, Nemsoká’ betyárkodok már.” Szárad a bokor a tetőn, Haragszik rám a szeretőm. Ha haragszik, mér jár erre, Semmi járója nincs erre. Irigyeim sokan vannak, Mint a kutyák, úgy ugatnak. Adok nékik szép napokat, Hagy ugassák ki magokat. El kell menni, ha esik is, Meg ha nehezen esik is. Nehezen esik a járás. Tőled, babám, az elválás. Be-belőnek az ablakon, Piros vér folyik az ágyon, Szeretője zsebkendője Csupa piros vér lett tőle. lődéssé alakul. A táncfunkció belépésével a tempó és a ritmus szerepe fontosabbá válik, a dallam és különösen a szöveg­ funkció veszít jelentőségéből. A verssza­ kok lazább tartalmi és hangulati kötődése egymáshoz részben ennek a funkcióvál­ tásnak a következménye: Igyunk egyet nagyot, hosszút, Nincsen a jó lóra rossz út, Elmegy az a rögesen is, Hegyen völgyön, laposon is. A magyar népi líra legnagyobb cso­ portját a szerelmi dalok alkotják. A Vid­ róczki-dallam lassú tempójához, borús, hangulatához azokat a verseket illesztik, amelyek a fájdalmat, a búcsút öntik so­ rokba. Kutyakoponyai csárda Zsandárral van körülállva, Körül, körül, környeskörül, Csak Vidróczkit fogják körül. Elég volt a húsz esztendő, Takarjon el a temető.” Felizenek a bírónak, Oldozza fel két karomat, Ne örüljön rabságomnak, Holtig alázom magamat. (Egyházasgerge) Meglepő, hogy a rubato jellegű Vid­ róczki-dallam feszes előadásban, gyors tempóban — táncdalként — is fellelhető. Itt már a szöveg hangulata is megválto­ zik: nyers tréfálkozássá, jókedvű csipke­ Utoljára idézzünk egy bányászballadát, amely akkor keletkezett, mikor már a helybeli falusi lakosság tekintélyes része is vállalta a föld alatti munkát a nógrádi szénmedencében. A parasztság soraiból alakult munkásréteg dallamvilága a nép­ dal maradt, szövegvilága azonban meg­ változott: az új körülmények közé kerülő ember érzésvilágát szólaltatja meg. A helyzet drámai: a bányászlegényt életveszélyes helyre küldi felettese, a legény a fenyegetés után enged, teljesíti a pa­ rancsot, a zsompban elpusztul, kedvese már csak halva láthatja. A ballada műfaji sajátossága a szagga­ tott előadásmód: az események rendjéből egy-egy láncszem kimarad, ami azonban nem zavarja különösebben a megértést: Nem hal meg az Isten soha, Mindenekre vagyon gondja. Gondja vagyon mindenekre, Szegény bányászlegényekre. Jaj de sötét lenn a tárna, Halovány a mécs világa. „Kedves pajtás, mi lesz velünk, Meddig kell még itt szenvednünk?” Mérges a Hevér úr szava, Szivattyúzni küld a zsompba. „Hevér uram, ne küldjön be, Nem jövök ki onnan élve.” „Ha be nem mégy. eridj haza, Ne lássalak itt meg soha!” „Jaj de fojtó a bányalég, Már a mécses lángja sem ég." „Gonosz Hevér, mondd meg nekem, Hova küldted a kedvesem? Jaj, Istenem, most tekints rám, Halva fekszik az én rózsám.” N a g y Zoltán 25 �KÖRKÉP G o n d o la tok a mai szovjet drám áról A z elmúlt színházi évad egyik legkiemel­ kedőbb eseménye volt a II. szovjet dráma­ fesztivál: 40 előadásban 24 orosz és szovjet szerző darabjaival ismerkedhetett a magyar közönség és a szakma; s bár egyetlen, bár­ milyen gondos válogatással is előkészített rendezvény nem alkalmas arra, hogy egy or­ szág színházkultúrájáról, drámairodalmáról megközelítőleg hiteles és teljes képet adjon, arra azonban mindenképpen, hogy felhívja a figyelmet a mai szovjet drámára és szín­ házművészetre, s (más forrásokkal együtt) segítse az új törekvések felmérését. Aligha vitatható: a mai szovjet dráma a soknemze­ tiségű szovjet irodalom reprezentáns, „veze­ tő” műfaja, s a szocialista művészet és az egyetemes emberi kultúra értékei között egy­ re jelentősebb helyet foglal el. A szovjet drá­ mának ez a reneszánsza, természetesen, nem homályosítja el a lírában és az epikában — főként novellisztikában mutatkozó, figye­ lemre méltó törekvések értékét — meghatá­ rozó jelenlétével mintegy másfél évtizedes folyamat „kiérésének” lehetünk tanúi. A mai szovjet dráma élénk társadalmi visszhangja, tartalmi és művészi megújulása természetesen elválaszthatatlan a színházi élet fejlődésétől: vannak izgalmas rendezői egyéniségek (Jefremov, Ljubimov, Tovszto­ gonov stb.), fegyelmezett és újat kereső szín­ házi kollektívák (a moszkvai Taganka, a Szovremennyik, a Majakovszkij, a leningrádi Művész Színház együttesei elsősorban), s fő ­ ként van alkotó, gondolkodásra, vitára, elem­ zésre serkentő légkör a színház, a drámairodalom körül, amit rendkívül jól jellem ­ zett Csingiz Ajtmatov, az Ú t a Fudzsijamára című drámában. Mambet Ajbatov, a darab egyik hőse (az olvasók nevében ugyan, de mégis) a mai szovjet írótársadalom remé­ nyeit és szándékait fogalmazza meg a követ­ kező szavakkal: „A z ember szeretné tudni, hogy egyszer végre igazi irodalom is szü­ letik mindarról, amit megértünk, a mi nem­ zedékünk élményeiről. Arról, hogyan éltünk. Hogy azoknak, akik utánunk jönnek, ugyan­ úgy kell-e élniük? Ezekre a kérdésekre ki­ zárólag az irodalom, csakis az irodalom ad­ hatja meg a választ...” A szovjet dráma (és színházművészet) mai reneszánsza azonban mégis elsősorban iro­ dalmon kívüli, azaz elsősorban társadalmi természetű tényezőkkel függ össze. A közgondolkodásban, a mindennapi életben, az emberi kapcsolatok, szokások, igények és törekvések világában is mélyreható változá­ sok mentek végbe; bizonyos, végérvényesen lezártnak vélt kérdésekre — most a viszony­ lag békés körülmények között felnőtt új nemzedékek igénylik ezt — újból és a ko­ rábbitól eltérő módon kell választ adni. A z emberi kapcsolatok minősége, a munkához, a múlthoz való viszony tartalma, az erkölcsi normák változása ma a szovjet társadalom érdeklődésének középpontjában áll — s eze­ ket az új formában (s sokszor új tartalom­ mal) megjelenő konfliktusokat leginkább a dráma képes kifejezni; az egyes ember er­ kölcsi rendjében és világképében egyszerre jelenlevő ellentmondásos erőket éppen ez a műfaj, a dráma képes tükrözni, különösen akkor, ha ez a tükrözés olyan becsületes, néha szinte önkínzó őszinteségű önelemzés szándékán alapul, amint ez a mai szovjet írók többségénél tapasztalható. Már említett 26 drámájában Ajtmatov, aki nagyon pontosan diagnosztizálja a problémákat elsimítani aka­ ró kispolgári magatartást, a „volt-elm últ” szemlélettel vitatkozva a praktici sta maga­ tartással polemizál, s állítja vele szembe az új, a múltat a jelen érdekében megérteni akaró gondolkodásmódot. „ A lmagül: A z egyéniségekkel mindig volt elég baj. Am it az idők megkövetelnek, an­ nak meg kell lennie, és kész. A történelem menete ellen nincs apelláta. Mambet: De az embernek a maga számá­ ra legalább értelmeznie kell a történelmi fo ­ lyamatot.” Ez a szándék ma különösen jellemző a szov­ jet írókra. Innen következik például, hogy a Nagy Honvédő Háború ma is központi he­ lyet foglal el a szovjet irodalomban, de vá l­ tozóban van ábrázolásának módja; tágultak a nemzedékek, az egész nép sorsát megha­ tározó történelmi esemény megközelítésének lehetőségei. Rendkívül jellemzően mutatja e lehetséges írói látásmódok (korántsem tel­ jes) skáláját öt, a Szovjetunióban élénk vissz­ hangot keltő dráma alapproblémája. Csingiz Ajtmatov Ú t a Fudzsijamára, Alekszej A r­ buzov Az én szegény Maratom..., Andrej Makajonok Ítélkezés, Vera Panova Szállnak az évek, Mihail Roscsin Szerelvény a hátor­ szágba című darabjainak témája a háború, de még inkább: a szándék az emberség megőrzésére a háború viszonyai között. K i­ fejezetten „hagyományos háborús” témájú darab közülük csak az Í télkezés (amely egyben a leggyengébb is). A z elmúlt évtizedben írott háborús témájú mű­ vek szerzői nem csupán és nem elsősorban emléket kívánnak állítani a nagy történelmi eseménynek, a szovjet emberek hősiességé­ nek — megtették ezt már sokan előttük, s nemegyszer művészi fokon. A háborúban élő, vagy azt túlélt ember viszonyrendszeré­ nek feltérképezése, a rendkívüli körülmé­ nyek között kifejlődő magatartástípusok elemzése a mai írói nemzedék számára az aktuális erkölcsi tanulságok, következtetések megfogalmazására lehetőség. Ajtm atov pél­ dául a bátorság, az erkölcsi bátorság prob­ lémáit vizsgálja. A „Fudzsijamán” , Kirgizia egyik hegycsúcsa közelében összegyűlnek az egykori frontbarátok, négyen (közülük hár­ man feleségükkel). Múltjukról, megtett út­ jukról, mai helyzetükről vallanak, s habár mindegyikük igyekszik megnyugtató, derűs képet adni életéről, hamar kiderül: árulás bűne, terhe nyomja lelküket — veszni hagy­ ták a közülük legkülönbet, barátjukat, Szaburt. Szabur ugyan nem a németek áldo­ zata lett, él ma is, igaz, tőlük távol, elzüllöt­ ten; a lényeg azonban, hogy a háborúban is együtt harcoló barátok hallgattak, amikor Szaburt, a fiatal poétát néhány vitatható „ V idám és jó volt, s tán konok,” �sora miatt meghurcolták, s akit — bár ké­ sőbb rehabilitálták — ez a megrázkódtatás emberileg végképp összetört. Szabur, mint a jelenlevők visszaemléke­ zéseiből kitűnik, a Szovjetunió területének felszabadítását követő napokban „Ha elné­ mul m ajd a háború” címmel poémát írt, amelyben az őszinte, kritikai hangon meg­ énekelt békevágy kétkedéssel párosult: mi­ ért a további harc, a tengernyi szenvedés? Ez az alighanem annak idején nemcsak Szaburban felvetődő kérdés, meglehet, paci­ fista szemléleti alapokra épült, s megértésre nem találhatott. Szaburt azonban kétségei közepette barátai magára hagyták (vagy tán maguk sem mertek e gondolat mélyére ha­ tolni), s barátjukat a gyanakvás légkörében elítélik: Szibériába kerül. Az „árulás” miatt érzett bűntudatot próbálják „kibeszélni” ma­ gukból, de akaratlanul is önmaguk felett ítélkeznek az egykori elválaszthatatlan jó ­ barátok. Ajtm atov drámájában, mint több korábbi művében, az emberség tartalma áll a középpontban. Maga szinte ars-poetica­ szerűen meg is fogalmazza szándékát: „Jo­ szif Tatajevics: Mire tanítson a mi művé­ szetünk? Becsületességre, hűségre, önfelál­ dozásra, állhatatosságra, jellemszilárdságra, és végül hősiességre. Hősiesség nélkül nem tu­ dom elképzelni a mai ember arculatát, nap­ jaink emberét... Itt vagyunk mi, végigharcol­ tuk a háborút, talán nem vagyunk alkalma­ sak követendő példának? Mambet: Úgy van, én is teljesen egyetértek ezzel: a művészet nevelje az emberben a legigazibb erkölcsi értékeket. De hogyan — ez a kérdés! A mű­ vészet örök kérdése. Mindaz, amit itt ilyen szenvedélyesen felsoroltál, egy szóban ösz­ szefoglaIható: emberség. Igen, igen, ember­ ség. Én ebben látom a művészet legfőbb sze­ repét.” A z emberség és hősiesség ilyen finom szembeállása nem véletlen. Valójában, A jt ­ matov számára ezek a fogalmak, illetve er­ kölcsi tulajdonságok nem zárják ki egymást. Számára a belső összefüggések és a megha­ tározott történelmi körülmények között egy emberben kifejeződő formák érdekesek. A hősiesség tartalmának árnyaltabb be­ mutatása természetesen számos dramaturgiai változást von maga után. Eltűnőben van a kiemelkedő hősök, valamint a néptömegek romantikusan felfogott megkülönböztetése, a széles ecsetvonásokkal megrajzolt történelmi tabló, egyszerűsödik a cselekmény, az író figyelm e egyre inkább a belső, pszichikai fo ­ lyamatok felé fordul. Ezt éreztük már a Csendesek a hajnalok megrendítő képeiben, de még jobban megmutatkozik ez a tenden­ cia Mihail Roscsin Szerelvény a hátországba című drámájában is. (1975-ben, a győzelem 30. évfordulójára írta Roscsin ezt a darabot, s ugyanabban az évben mutatta be a moszk­ vai Szovremennyik Színház. A Magyar Te­ levízió három évvel ezelőtt vitte képernyőre a tragédiát) Roscsin a hősiesség, az erköl­ csi nagyság példáit nem a frontharcosok kö­ rében, nem a pillanatonként ismétlődő élet­ veszély keretei között, hanem a Moszkvából a hátországba evakuáló asszonyok, egy ki­ települő gyár leendő munkásnői között talál­ ta meg. Születés és halál, mindennapos ve­ szekedések, „vodkázások” és majdnem natu­ rálisan hétköznapi életmozzanatok adják a darab külső kereteit. Emberi gyengék, mo­ solyogtató és bosszantó fogyatékosságok hi­ telesítik a messzi ismeretlenbe utazó asz­ szonyok hősiességét, ami nem egyéb, nem több, mint az élethez való ragaszkodás, a hit és továbbélés vágya. A drámában tulajdonképpen kevés törté­ nik. A vonat 1911 őszén, a háború legnehe­ zebb heteiben kelet felé tart. A szereplők — nők, öregek, gyerekek — kényszerű semmit­ tevésben, bizonytalanságban, de valami ret­ tentő, elszánt élniakarásban utaznak. A csüg­ gedés, kishitűség természetesen ebben a va­ gonban is felüti a fejét. Kínzó vágy — hal­ lani végre jó hírt — és haragos szégyen tölti el az utazókat az újabb kudarcok hallatán. De mindig van valaki, ki erélyes, okos szó­ val, tréfával vagy éppen új témával meg­ kísérli feloldani a belső, a robbanás hatá­ ráig növő feszültséget. Megint más oldalról él a háború élménye Arbuzov drámájában, Az én szegény Mara­ tom... című művében. Marat, Leonyidik és Lika az ostromlott Leningrádban találnak egymásra, kötnek szoros barátságot. De a közös álmodozások, a hármójukat összefűző közös élmények csak ürügyet szolgáltatnak ahhoz az önvizsgálathoz, amely a háború utá­ ni nemzedéknek — úgy tűnik — elkerülhe­ tetlen kötelessége. Arbuzov drámája 1965-ben született, figu­ rái, konfliktusai mára már ismert, megszo­ kott képletek: a körülményekbe beleszokó, önmaga álmait feladó „konformista” („E l­ fáradtam... azért, mert az ember leginkább akkor fárad el, ha egy helyben áll!” ), a min­ dig megújulni kész, önmagával és a világgal állandó harcban álló „dühöngő” fiatal és a kettejük között őrlődő, de végül is az érté­ kesebbet, igazabbat választó harmadik. Is­ mert képlet — Arbuzov drámája azonban ma is érdekes, izgalmas. M iért? Talán azért, mert az akkor negyvenévesek közérzetét elemző önvizsgálat, az akkor feltett, de kel­ lőképpen meg nem válaszolt kérdések logi­ kusan vezetnek el a mai elemzésekhez, mint­ egy megvilágítják a mai morális érzékeny­ ség kifejlődésének útját. Megharcolni a har­ cot, s aztán békében elfogadni a viszonyo­ kat, tudomásul venni a feltételeket, vagy ke­ ményen birkózni önmagukkal és másokkal a jobbért — csak látszólag könnyen eldönthe­ tő kérdés. Arbruzov arra figyelm eztet: a le­ egyszerűsítések, a hamis belső béke vezethet igazi kudarchoz, a csata igazi elvesztéséhez. Ez, a „kívül-belül harc” élménye, az ön­ magunkkal, a megszokásokkal, beidegződé­ sekkel való szembenézés igénye teszi olyan érdekessé az úgynevezett „termelési” drámá­ kat is. Nem tagadható: a magyar olvasó, színházlátogató számára ez a szovjet eszté­ tikai és kritikai szakirodalomban elfogadott terminus technicus nem hangzik túlzottan jól. A sematizmus korszakát idézi, azt az ábrázolásmódot, amely a termelő, dolgozó embereket elsősorban a munka külsődleges dologi oldalai felől mutatta be, olyanokként, akik az újabb és újabb munkasikerek, ter­ melési rekordok elérésében csakis a sötétben bújkáló ellenség szabotázsakciója akadályoz­ hat meg. A munka — ennek az ábrázolásmódnak a receptje szerint — a boldogság közvetlen forrása, az alkotó, vidám élet fe l­ tétele. De a magyar olvasó, néző számára idegen ez a műfaji megjelölés azért js, mert azt sugallja, hogy a drámai mű témája ma­ ga a termelés, a munka, a konfliktus az em ­ beri alkotó, teremtő erő és a külső termé­ szeti világ között. Valójában: azok a szín­ padi alkotások, amelyek az újat alkotó em ­ bert a munkájában mutatják be: emberek közötti konfliktusokat ábrázolnak, különböző erkölcsi értékrendű, szokásokkal, vágyakkal rendelkező emberekről szólnak. A meglehe­ tősen terméketlennek és lényegtelennek tűnő terminológiai meditációt félretéve, most arra szeretnénk a figyelm et fordítani, ami külö­ nösen fontos ezekben a művekben: m egvál­ tozott a munka, a dolgozó ember konfliktu­ sainak ábrázolása, a termelési rekordok, az „ezer százalékok” helyett a mindennapok út­ vesztőiben bolyongó ember realista bemuta­ tása kerül előtérbe. Nem is munkaszervezé­ si kérdésekről van ezekben a drámákban szó, nem egyszerűen arról, hogy lehetne jobban is dolgozni. Sokkal inkább arról, hogy gazdasági gondjaink, kérdéseink elemzésekor morális tényező sem hagyható figyelmen kí­ vül. A z ember, a termelőember nemcsak homo öcononicus, hanem homo moralis is. 27 �Arról kérdeznek e drámák írói, hogy való­ ban tulajdonosai vagyunk.-e gyárunknak, épít­ kezésünknek, s arról: képesek vagyunk-e na­ pi, rövid távú (és személyes) érdekeinket alá­ rendelni egy nagyobb közösségnek. (Sajátos módon a szovjet irodalom előbb és sokolda­ lúbban ábrázolta az érdekviszonyok prob­ lémáját, mint a közgazdasági szakirodalom.) A munka, a dolgozó ember alkotó öröme a harmincas évek óta különös helyet foglal el a szovjet művészetben. Korábban elsősor­ ban a filmművészet klasszikusai (D. Vertov, Dovzsenko és mások) alkotásaiban találkoz­ tunk az alkotó ember örömeinek és gondjai­ nak bemutatásával, ma elsősorban a dráma ad képet a munkájában újat kereső ember gondjairól, a munkához való szocialista v i­ szony kialakulásának korántsem ellentmon­ dás- és konfliktusmentes útjairól. Ezek a drámák közel állnak a publicisztikához. A ny­ nyiban persze, hogy nagyon is aktuális kér­ déseket feszegetnek. (Hogy mennyire aktuáli­ sakat, azt mutatja az a tény, hogy A. Gel­ man Egy pébé-ülés jegyzőkönyve című da­ rabja után a szovjet központi lapok, a rá­ dió és a televízió tíz és tízezrével kapták a leveleket a nézőktől — vitatva, vagy iga­ zolva a szerző koncepcióját.) Ezek a dara­ bok — maradjunk most csak Gelman há­ rom, nagy visszhangot kiváltott munkájá­ nál: Egy pébé-ülés jegyzőkönyve, Visszajel­ zés, M i alulírottak — azonban nemcsak ak­ tuálisak. Aktuális lehet egy jó riport is, v i­ hart is kavarhat, esztétikai értékelése azon­ ban több, mint indokolatlan volna. A több­ let, ami szenvedélyes állásfoglalást vált ki nézőből-olvasóból nem is csupán a kritikus hangvételben, visszás jelenségek alapos el­ marasztalásában van. Ezeknek a daraboknak a szemléleti újdonsága a figyelem re méltó. A z a szemlélet, amely — mert az élet ala­ pos ismeretére épül — nem magára a mun­ kaproblémára irányítja a néző figyelmét. Mindegy, hogy beruházásról, munkaszerve­ zésről, minőségről van-e szó, a lényeg: a munka szocialista jellege nem direktívák út­ ján, hanem éles morális harcokban születik meg — , s ezekben a drámákban sohasem elvont moralizálásról van szó: valós anyagi, egzisztenciális érdekek csapnak össze, nincs deus ex machina, a helyi tévedéseket böl­ csen felülbíráló és a problémákat mégiscsak megoldó „felsőbbség” sem makulátlan. Ezek­ ben a drámákban mégiscsak a morális té­ nyezők iránti érzékenységre figyelhetünk fel. A Visszajelzésben, Sonsakov, a megyei pártbizottság első titkára némileg önkritikusan is megfogalmazza az író, s egyben a társa­ dalom vélem ényét: „A z igazság kimondásá­ hoz nem kell se technikai apparátus, sem építőanyag-készletek. Egyszerűen csak becsü­ let kell és megfelelő bátorság. Ha ma kizár­ juk életünkből, dolgainkból az elemi hazug­ ságot, akkor ennek, szilárd meggyőződésem, gazdasági eredménye is lesz.” Ezekben a „termelési drámákban” sokszor találkozhatunk a magyar irodalmi és film él­ ményekből ismert „nehéz emberekkel” . Is­ merősek és szimpatikusak, bár tudjuk: erőfe­ szítéseiket nem koronázza mindig siker, s nem is mindenben van igazuk. De ezeknek a daraboknak a sikere éppen abban rejlik, hogy írójuk nem kísérli meg az irodalomból szár­ mazó „erkölcsi elégtétellel” kárpótolni őket — mert az élet sem segíti őket mindig dia­ dalra. Konfliktusaik emberiek, hétköznapiak, útjuk, sorsuk sem térhet el tehát a tipikus­ tól. Emberség és erkölcsi tartalom kérdéseire összpontosítja figyelmét a szovjet dráma, természetes tehát, hogy a magánélet szférája is írói bonckés alá kerül. Raszputyin, Druce, Trifonov, Vampilov nevét és darabjait jól ismeri a magyar közönség. A z ő (és más szerzők) darabjainak domináns vonása, hogy a barátság és a szerelem (házasság) témájá­ nak értelmezésének mindegyikük nagy fig yel­ met szentel. A barátság az orosz és szovjet irodalomban mindig is fontos témának szá­ mított. M a olyan szerzők számára, mint Druce, Ajtm afov, Vampilov, a barátság első­ sorban az őszinte emberi kapcsolatot jelenti. 28 Vera Panova Szállnak az évek című drá­ májában, Arbuzov már említett művében, Vampilov Vadkacsavadászatában, Ajtmatov Út a Fudzsijamára című tragédiájában, Druce Az a legszentebb vagy A lélek ünne­ pe című színműveiben az emberi kapcsola­ tok őszinteségéről, ennek igényéről, a bará­ tok felelősségéről rendkívül súlyos gondola­ tokat fogalmaznak meg a szereplők. Mintha belefáradtak volna a szép és kellemes társal­ gásba, a tósztok ünnepélyességébe — a bará­ tok (ha valóban azok) kíméletlen őszinteség­ gel olvassák egymás fejére a másik gyenge­ ségét. Vampilov Vadkacsavadászatában Zilov­ nak, a darab főhősének teljes erkölcsi ösz­ szeomlását nagymértékben az idézi elő, hogy a hazugságoknak azt a rendszerét, amelyet ő jellemgyengeségből fölépít, végül is senki sem leplezi le, a főhős maga fárad bele ön­ maga gyengeségébe, válik erkölcsi hullává. Az őszinteséget tartja a szovjet drámaírók többsége a szerelem, a házasság alappilléré­ nek is. Emil Broginszkij és Eldar Rjazanov A képmutatók című tragikomédiájában a volt házastárssal először boldogságot, azután pedig újbóli vonzalmat hazudnak egymás­ nak. Komédiába ülő kalandjaikon azonban a néző igencsak kényszeredetten nevet: a hazugságba kényszerülő emberek olyan há­ lót fonnak maguk köré, amely végül is érzel­ meiket, erkölcsi tartásukat fojtja meg, s vál­ nak másokat és önmagukat becsapva képmu­ tatókká, akik képtelenek normális emberi kapcsolatokat fenntartani. A hazugság vég­ zetes következményei Vera Panova Szállnak az évek című líraian szép darabjában elfoj­ tott tragédia formájában jelennek meg s a felelősséget vállalni képtelen Bakcsegyin „csak” egy sokat ígérő és feltételek nélküli szerelmet öl meg hazugságával. A Vissza­ jelzésben Gelman a közéleti hazugságok kö­ vetkezményeiről kevésbé líraian szól, a kar­ rierizmusból, kényelemből, vagy egyszerűen gyávaságból hazudókat a színházi vádlottak padjára ülteti, s nem kétséges: ez a társada­ lom ítélete is. Napjaink szovjet drámája elsősorban az erkölcsi érzékenység, a személyiség felé for­ duló, növekvő figyelem tekintetében egysé­ ges. Tematikai és stiláris szempontból rend­ kívül sokszínű. Ha valami rokonságot a kü­ lönböző stílustörekvések között mégis fellel­ hetünk, az elsősorban a teatralitás és a pá­ tosz elutasítása. Hétköznapi emberek ismert, mégis művészileg mélyebben átélt, megfogal­ mazott konfliktusai, kis és nagy vágyai je­ lennek meg a mai színpadon — mégsem szürkén, az élet puszta utánzásaként. Fontosat mondanak el: azt, hogyan válik fi­ lozófiailag megalapozott erkölcsi értékrend társadalmi valósággá, milyen konfliktusokon keresztül tör magának utat az Új, milyen áldozatokkal és buktatókkal jár a régi és az új harca. A mai szovjet dramaturgia nem él a modern nyugat-európai színház fogásai­ val. Nem sokkol, nincs időjáték, a groteszk vagy az abszurd elemekkel is csak elvétve találkozunk. Ezek nem is hiányozna k, mert a gondolatok súlya, az alkotók művészi fe ­ lelősségtudata ezeket a formai zsonglőrködé­ seket nem is igen teszi lehetővé. Ha vala­ mit mégis hiányolunk: az a szatirikus haj­ landóság, a kritikai fegyvertár szűkössége. A színházat a Szovjetunióban nagyon ko­ molyan veszik, annyira komolyan, hogy ma­ jakovszkiji méretű szatírával, de még a go­ goli hagyományok folytatásával sem igen ta­ lálkozunk. Vannak persze szellemes repli­ kák, de a szovjet drámaírók többsége még túlságosan közelinek látja napjaink társadalmi valóságát ahhoz, semhogy napjaink Osztap Benderein (akik ma is léteznek) mulatni és mulattatni tudna. Teljes képet adni e rövid ismertetés ke­ retében a mai szovjet drámáról nem lehet, célunk is csupán néhány gondolat, néhány karakterisztikus jellemvonás felvillantása volt. A részletesebben tájékozódni kívánók­ nak a Szovjet Irodalom című folyóiratot és a mai szovjet drámák ez évben megjelent an­ tológiáját ajánljuk. Kiss Aurél Kertész Ákos: Kasparek Kertész Ákos jó elbeszélő, a szó eredeti értelmében. Mielőtt eldöntené az olvasó, hogy egyáltalán tetszik-e neki egy-egy Kertész Ákos-írás, egy bizonyos: érdekes­ nek találja, sőt érdekeltnek találja önma­ gát benne. Nem másodrendű szempont ez, mert érintett szerzőnk nagy mesterségbeli tudására vall. Ez a tudás kamatozik Ker­ tész Ákos új kötetében, a K asparekben is. A legelső szinten a hangnemi változatos­ ság ragadja meg az olvasót. A bevezető kisregény (A ki mer, az nyer) meglehe­ tősen könnyed hangvételű, de sokban em­ lékeztet a korábbi, Névnap című drámára. Hozzá kell azonban fűznünk, hogy gyen­ gébb annál, elsősorban a sok sztereotip elem miatt. Ami mégis értékes alkotássá teszi, az a sajátos komikum, amely a természe­ tes és a szokatlan jelenetek groteszk egy­ másba fonódásából ered. A z ezt követő elbeszélés (A világ rendje) ironikus hang­ vételű: „a világ rendje” azáltal áll helyre, hogy az ember józan gondolkodásától vagy emberi érzelmeitől visszatér állati ösztö­ neihez. Nagyon lényeges kérdéseket vet föl az író. Élüket némiképp tompítja, hogy az első három írásban a végtelen hosszú­ ságú mondatok olykor modorosnak tűn­ nek föl, helyenként bőbeszédűek is. A címadó novella stílusban és hangnemben eltér az előzőektől: a mondatok tömöreb­ bek, s a többi elbeszélés groteszkbe haj­ ló komikuma után erre sokkal inkább a humor a jellemző. A komikum még a kö­ tet befejező művében, az Özvegyek című drámában is lényeges elem, sőt itt mélyül el igazán. Csak egy példa: talán nem be­ magyarázás, ha Anna és Hanna szembe­ állításában egészen finom Shakespearepersziflázst érzünk. A kötet írásainak világa, a munkás- és a művészélet ismerősek Kertész Akos elő­ ző műveiből. A megközelítés módja is ha­ sonló: szerelmi kalandokból bontakoznak ki a szereplők egyéb alapproblémái. Az író többnyire mégis elkerüli az önismét­ lés csapdáját. A testi szerelem és a házas­ ság témája A világ rendjében válik kulcs­ fontosságúvá, s ez az egész kötet gondo­ latvilágát elmélyíti. Ezt az elmélyítést né­ melyik írás túlzott könnyedsége szüksé­ gessé is teszi: az Aki mer, az nyer néhány részletében borotvaélen táncol közhelyek és közhelyparódiák között. A különböző lelki folyamatok úgy tűn­ nek föl e művekben, mintha egyetlen em­ berben játszódnának le: az egyik szerep­ lőben megjelenő érzelmi mozzanat vagy gondolat a másik szereplőben folytatódik. Így csapnak össze az emberi sorsok már a bevezető kisregényben. Ehhez szüksé­ ges az író kitűnő szituációteremtő készsé­ ge, amely például a Pillanatkép című no­ vellában is megmutatkozik. Ez a „pilla­ natkép” — ha nem olyan mély is, mint Kertész legjobb művei — emberi sorsokat �mutat föl. Az író azonban ezen is túllép: a sorsok pillanatnyi összefonódását, a vé­ letlen emberi találkozások kisüléseit is hi­ telesen rögzíti. Szerkesztőelvére jellemző, hogy egyetlen alaphelyzetből bontja ki mindazt, ami a szereplők sorsában közös. Ez áttételes módon még a címadó novel­ lára is jellemző: romantikus színezetű tör­ ténet egy jólelkű öregemberről, aki csak a kutyákban találta meg azt a társaságot, amelyet az emberektől hiába várt. Az em­ beri sorsok összecsapása az Özvegyekben a leghevesebb. A négy szereplő viszonyát bizonyára világosabbá tette volna, ha töb­ bet tudunk az őket összekapcsoló Kassai Kornélról. A jellemek megformálása azon­ ban így is értékessé teszi a drámát. Han­ na útja, alakja a művészetért mindent oda­ hagyó ember jó szándékának kudarcát mutatja. Anna sorsa azt példázza, hogy a szabályosra kerekített élet embertelenné válhat. Anyuska karaktere az anyai sze­ retet hatalmának végességét jelzi: Róza azt az illúziót látszik cáfolni, hogy a jó­ szívű, önzetlen szerető „végső menedék” de egy kissé leegyszerűsített. A kötet egészé­ ben, az előző novellák erotikus töltése lehet. után, oldó, frissítő szerepe van. A hős azon­ A kötet központi problémája az ember­ ban lényegében Kertész Akos megszokott ség kérdése. Kertész Ákos nem elvontan, hőse: az önmegvalósítást öntudatlanul hanem konkrétan, mai társadalmunkra próbálgató ember. Ha a novellában ki­ vonatkoztatva közelít hozzá. A z Aki mer, rajzolódó parabolaív egy kissé sablonos az nyer kulcsfigurája Vukovics, a gyönge, is, a részletek élettel telítettek. Nem hor­ de ravasz kisember. A homo ludens az doznak igazán mély mondanivalót, de ked­ eszménye, számító módon gondolkodik, vesek, emberséget sugárzóak. Az ember­ nincs benne részvét. A testi szerelem már ség tehát a legnyomorúságosabb körül­ itt a kötet egyik vezérmotívumává válik, mények között is megvalósul, és akarat­ és — bár a további írásokban helyenként lanul is például állítja önmagát — sugal­ túlhangsúlyozottnak érezzük — sokféle je­ mazza a novella. lentést hordoz. Vukovics esetében még Ezután jön az antitézis: az Ö zvegyek. Aki póttevékenység, az Özvegyek Rózája már azonban a kötet eddigi gondolatainak el­ tiszta humánumát jelzi vele. mélyítését várja, némileg csalódik. Kassai Kertész Ákos nagy kérdése tehát — le­ alakjának háttérben hagyásával talán ép­ egyszerűsítve — így hangzik: hogyan érhető pen a lélektani és társadalmi szempont­ el az emberség mai társadalmunkban? ból egyaránt leglényegesebb problémát ke­ A mi kérdésünk pedig az, hogy az író vá­ rülte meg Kertész Ákos. Az író további laszol-e erre. A kötet első három írásában művei talán ilyen szempontból is teljeseb­ inkább csak a problémafölvetés a szembe­ szökő. A Kasparek már inkább „felelő” , bek lesznek majd. (Szépirodalmi, 1979 .) mint „kérdező” novella. Kedves tanmese, D. Rácz István A „ cinizmus" és az „ irónia" védelm ében Széljegyzetek Kerékgyártó István „Az ironikus életformától a cinizmusig” című cikkéhez. (Palócföld, 1980/4.) Minden kijelentés értelmességének előfeltétele, hogy a „közlő” és annak „befogadója” kimondatlanul is egyfajta hallgatólagosan ér­ vényes konszenzus (közmegegyezés) alapján akár a kijelentés egészé­ nek, akár alkotóelemeinek (így a meghatározott fogalmakat jelölő szavaknak) és ezek összekapcsolásának értelmezésében legalább alap­ jaiban egyetértsen. Egyszerűen: azt értse meg a másik szavaiból, amit az velük mondani akart. Ha ez a feltétel nem teljesül, kezdő­ dik a mindennapi pongyola szóhasználatból fakadó s unalomig is­ mert önmagyarázó-önmentegető önértelmezgetések zűrzavara, a „tu­ lajdonképpen én így mondtam, de valójában így és így gondoltam” , a „lehet, hogy rossz szót használtam” — stb. típusú — többnyire min­ den határozott kijelentést kontúrtalan szokásába, végeérhetetlen ki­ magyarázkodásmasszába belekutyuló szájdiaré. A ki csak egy kicsit is foglalkozott klasszika-filológiával, aki csak egyszer is vette a fárad­ ságot, hogy belepillantson, mekkora tudományos nehézséget okoz a Biblia egy-egy óhéber, arámi vagy görög fordulatának hiteles megér­ tése-értelmezése, aki csak egyszer is hajlandó belelapozni egy Platon-, egy Arisztotelész-, egy Hegel-kiadás (csak könnyen hozzáférhető, ma­ gyarul a közelmúltban megjelent példákat említek) jegyzeteibe-kom­ mentárjaiba, könnyűszerrel meggyőződhet róla, mennyire bonyolult, sokszor hosszú életet igénylő tudományos feladat egy-egy látszatra magától értetődő terminus igazi jelentésének megfejtése. Nem azért, mert — mint a hazai elméletellenes közvélemény még ma is hiszi — — a fogalmazás szándékoltan pontatlan, homályos, „arisztokratikus” . Hanem mert minden szó, miként minden egyéb jelentéshordozó köz­ lés értelmét az a szövegkörnyezet határozza meg, amely övezi. (Szán­ dékosan nem azt írtam, hogy „amelyben elhangzik” : ma már külön tudomány, a paralinigvisztika foglalkozik a nem szóbeli megnyilatko­ zások jelentésével, értelmezésével; s ma m ár közhely, hogy a szavak fogalmi értelme mellett ugyanakkora, esetenként pedig nagyobb je­ lentősége lehet az intonálási módnak, a kijelentés fogalmi „tartal­ mával” ellentmondó apró szemvillanásnak vagy fejmozdulatnak, le­ het „csúnya” szavakkal becézni és „szép” szavakkal megvetést-becsmérlést kifejezni, stb.). Különösen nagy és kínos zűrzavart eredményez, ha egy-egy év­ ezredes hagyományra és sokszoros filozófiai elemzésre visszatekintő fogalmat magába szippant, asszimilál a mindennapi nyelvhasználat. Természetesen, kiszakítva az összes, eredeti értelmét meghatározó szövegkörnyezetből, kritikátlanul, vulgarizálva, primitíven aktualizál­ va. A jobbik esetben az efféle átértelmezést „szakemberek” végzik el, — így történhetett meg, hogy (mint századunk egyik legnagyobb kiasz_ szikafilológusa, Loszev vaskos monográfiában bizonyította) Platon filozófiai rendszerének egyik legbonyolultabb és legfontosabb alapfo­ galma, az Idea még a filozófiailag „kiművelt emberfők” fejének több­ ségében is az eredeti „terminus technicus” reneszánsz kori, neoplato­ nista — és filozófusok által félreértelmezett, félreértett formájában — él és használtaik mind a mai napig. A rosszabbik esetben ezt az át­ értelmezést „laikusok” v ég zik el. Úgy, hogy pl. Epikurosz nemes és mély gondolatait az erkölcstelen élvhajhászok „elm életi” önigazolá­ sává („epikureista disznó” . ..), az antik sztoikusok (Seneca, Epiktétosz stb.) filozófiában, vigaszt kereső keserűségét az élettel szembeni kö­ zönyösség apológiájává, a görög szofisták komoly problémafölvetéseit a szavak csűrés-csavarásának „mutatványaivá” , Fichte „tökéletes államról” alkotott utópiáját vagy Nietzsche „emberebb emberről” („Übermentsch” ) megalkotott-megszenvedett álmait a fasizmus (Ro­ senbergnek köszönhető) igazolásává züllesztette le. Nem kétlem, hogy Kerékgyártó István „cinizmust elítélő” cikke a legjobb szándékból fakadt. Csak egyetérthetek vele, amikor ezt írja: „Sohasem igazolhatjuk a semmilyen értéket nem tisztelő, minden eszményt s bevett szokást keserű kiábrándultsággal kigúnyoló ma­ gatartást” , a „terméketlen tagadást” , az „érzelemellenességet” . Vagy­ is: csak egyetérthetek vele bizonyos általa észlelt és napjainkban tár­, sadalmi méretekben terjedő, ismét módiba jövő jelenségek erkölcsi el­ ítélésében. Igaza van akkor is, amikor fölteszi (bá r. sajnálatosan, vá­ lasz nélkül hagyja) a következő kérdést: „M iért van az, hogy az al­ kalmazkodó, mindig mindennel egyetértő embereknek soha semmi bajuk, holott magatartásuk a lehető legidegenebb egy humánus tár­ sadalom szellemétől, ugyanakkor a szókimondó, kezdeményező, koc­ kázatot is vállaló embereket összeférhetetleneknek tartják, akikkel nem lehet együtt dolgozni, akiktől ajánlatos minél hamarabb m eg­ szabadulni?. . . ” S akkor is igaza van, amikor (sajnos, megint csak a kérdés föltételéig jutva el), fölteszi: „M iért nem veszi föl a legtöbb ember a harcot a körülmények és viszonyok megváltoztatásáért, vagy miért nem adják vissza megbízatásukat, ha nem látnak reményt ar­ ra, hogy feladatukat jó lelkiismerettel elláthatják?” Csakhogy — ezt most már én kérdezem a szerzőtől — mindeközben miért nem olvas­ ta el figyelmesebben (ha m ár megírta) cikkének utolsó bekezdését? Ott is azt a félmondatot, m ely szerint „a kérdések pontos megfogal­ mazása... erkölcsi kötelességünk”. Ő ugyanis épp ennek a magaál­ lította követelménynek, a „pontos megfogalmazásénak” nem tesz ele­ get. Rendre „cinizmusról” , „megvető iróniáról” beszél az általa bírált s szerinte mindinkább terjedő társadalmi magatartásformákat je l­ lemezve. Csakhogy a „közérthetőség” látszatát keltve oly magától ér­ tetődősséggel használja ab ovo minősítő kategóriákként ezeket a fo ­ galmakat, hogy ezzel — még a „megvető irónia” relatív létjogosult_ ságának következetesnek ugyan nem mondható, ám legalább toleráns deklarálása ellenére is — tökéletes fogalm i zűrzavart teremt. Okve­ tetlenkedő szőrszálhasogatás volna részemről a fogalmi tisztaság vagy a fogalomhasználat tisztázásának számonkérése? Valóban magától ér­ tetődik, hogy mi a „cinizmus” és a „megvető irónia” , s magától érte­ tődik, hogy ezek ma, hic et nunc, a mi viszonyaink között egyértel­ műen negatív mentalitások, magatartásmódok? „M iből születik újra a cinizmus?.. Azokból a hamis emberi viszonyokból, amelyekben a szavak és a tettek közötti feszültség és ellentmondás az értelmes emberi létform a kialakításának lehetőségét gátolja, s az üres szerepjátszás válik kizárólagossá.” (Kiemelés tőlem. — K. Cs.) A fenti kér­ dést és a rá adott feleletet nem én fogalmaztam meg, hanem Kerék­ gyártó. Bár az én gyalog, konkrétabb kifejezésmódot jobban kedvelő 29 �elmémnek az ő válasza túl általános, feltételesen mégis elfogadom. Elfogadom azért, mert — a „hamis emberi viszonyokra” történő uta­ lásával — ő maga teszi kérdésessé írása egészének fogalomhasznála­ tát, s ő maga bátorít föl arra, hogy igenis merjek „szőrszálhasogat­ ni” , és merjem rajta számon kérni saját deklarált „erkölcsi kötelessé­ gét” , a „pontos megfogalmazás követelményét” . Nem egy publicisztikai írás feladata, hogy a „cinizmus” és az „irónia” antikvitásig visszanyúló háromezer éves fogalomtörténetét összefoglalja és mondjuk az irónia szókratészi-kierkegaardi-romantikus-Thomas Mann-i, vagy a cinizmus Mandeville-i, szabatosan meg­ határozott fogalmát szembesítse ezek vulgáris, primitív köznyelvi használatával. Efféle igényt nem támasztanék Kerékgyártó cikkével szemben sem, amennyiben írásában nem váltogatná lépten-nyomon e fogalmak teoretikus és köznyelvi használatát, ha nem tettetné azt (megtévesztve a tájékozatlanabb olvasót), hogy a kettő végül is ugyan­ az. Mégis, maradván a publicisztikai keretek között, merőben utalás­ szerűen engedtessék meg fölhívnom a figyelm et az alapfogalmak „pontos megfogalmazásának” fontosságára. Mindenekelőtt: hozzászólásom címét, melyben védelmembe veszem a Kerékgyártó által elítélt jelenségeket (pontosabban: azok alább részletezendő pozitív tartalmait), nem a paradoxonok kedvelése, nem a polgárpukkasztás szándéka íratta le velem. Pusztán szerény „plagi­ zátora” vagyok azoknak az „érzelemellenesnek” , „konfliktuskerülő­ nek” , „üres szerepjátszónak” , „semmilyen értéket nem tisztelőnek” nem nevezhető gondolkodóknak, akik — természetesen nem az em ­ beri magatartás, az egyéni vagy közösségi életforma általánossá ab­ szolutizált normatívájaként — „cinikus” nyíltsággal vallották és hir­ dették a cinizmus és az irónia történelmi-társadalmi létjogosultságát, sőt, erkölcsi-gondolati magasabbrendűségét a szemellenzős lelkesült­ séggel, a naiv altruizmussal stb. szemben. Soruk a „minden bevett szokást... kigúnyoló” Szókratésszal kezdhető, s hosszan folytatható az ókori görög „cinikus” filozófusoktól „a rossz világtörténelmileg po­ zitív szerepéről” elmélkedő Hegelen, a „közjót” az egyéni bűnök ré­ vén megteremthetőnek és megteremtendőnek tartó cinikus Mande­ ville-en, a politika és az erkölcs törvényeit elméleti tudatossággal e l­ sőül szétválasztó Macchiavellin, az erényekben csupán álcázott bű­ nöket, a képmutatásban pedig a bűn erény előtti hódolatát látó La Rochef oucaulton, a Mandeville „cinizmusáért” rajongó (cinikus?) Marxon, vagy — közelebbi példák — a szintén Mandeville cinizmu­ sát igenlő magyar Heller Ágnesen (ld. Portrévázlatok az etika törté­ netéből, Bp. 1976.) át, egészen az ismert magyar marxista filozófusig, Almási Miklósig, aki egyik szép esszéjének nem átallotta ezt a „pol­ gárhökkentő” címet adni: A cinizmus dicsérete (ld. Ellipszis, Bp. 1967.). Jelzésnek, gondolom és remélem, ennyi is elég ahhoz, hogy illusztrál­ jam, mekkora félreértések lehetőségét rejti magában, ha valaki nem „pontosan fogalmaz” . Hanem úgy, mint Kerékgyártó István, aki — cikkéből kitetszőleg — a „pontos fogalmazás követelményét” csak má­ sokra terjeszti ki. Egyetlen mentalitás és életforma, így a cinikus és az ironikus sem létezik általában. Reakciók — szellemi-ideológiai és életgyakor­ lati reakciók — bizonyos adott, konkrét történelmi-társadalmi körül­ ményekre. A szentimentális-moralizáló kritika (amiről Marx egész életében csak a legkíméletlenebb gúnnyal és megvetéssel beszélt), a bár jószándékú, de gyermekdeden naiv altruizmus, a szenvedő em­ bertársainkkal szembeni jótékonykodásra buzdító fölhívások, vagy — frissebb példákkal élve — a 60-as— 70-es évek fejükön virágko­ szorúval közlekedő s ismeretlen embertársaikat is csókkal köszöntő (szelíd!) hippijei, a „ne háborúzz, inkább szeretkezz” jelszava stb, stb. rokonszenvet érdemelnek ugyan (többet, mint amennyit nálunk akár hivatalosan, akár a közvéleménytől kaptak és kapnak) azonban a történelmi tapasztalatok szerint ettől még soha nem váltak vala­ melyest is hatékony ellenszereivé azoknak „a hamis emberi viszo­ nyoknak, amelyekben a szavak és a tettek közötti feszültség és el­ lentmondás az értelmes emberi létforma kialakításának lehetőségét gátolja...” A legjobb esetben is csak egyéni életformát, egyéni lehe­ tőséget, egyéni megoldást biztosítanak; lehetővé teszik— egyéni élet­ programként — a bátor, sokszor heroikus kivonulást abból a társa­ dalmi környezetből, amelyet egyénileg (erkölcsi és egyéb okokból) elviselni nem tudnak és akarnak, amelynek „cinizmusát” , „nihiliz­ musát” , „elidegenültségét” undorral eltaszítják, megváltoztathatósá­ gában azonban nem hisznek, Ők soha nem cinikusak! Ők soha nem ironi­ kusak! Ők hisznek benne, hogy teremthetők ember és ember között ki-nem-üresedett, formalitásoktól mentes, tartalmas emberi kapcsolatok, ők a kivonulás gesztusával teszik le a voksukat valamilyen másfajta élet­ modell lehetősége mellett, ahol a nevezetes kanti maxima értelmében em­ ber az embernek csak célja lehet, eszköze nem, ahol lehetségesek olyan interszubjektív viszonyok, melyek közepette az egyik ember a másik számára nem csupán arra való, hogy az „használja, elhasználja, ki­ használja és fölhasználja” . S a másik oldal? A ki nem vonulóké? Azoké, akik élni akarnak a viszonyaik biztosította keretek között? Akik boldogulni akarnak, s ennek érdekében nap mint nap gondosan f ö l kell mérniük, mit kell tenniük boldogulásuk érdekében? Képzeljük magunkat a helyzetükbe — a helyzetünkbe. (Nem nagy kunszt, ki­ vált az utóbbi.) Nap mint nap látják-látjuk, hogy a Kerékgyártó á l­ tal számon kért ..helytállás’” nem kifizetődő, hogy „a szókimondó, kez­ deményező, kockázatot is vállaló embereket összeférhetetlennek tart­ ják, akikkel nem lehet együtt dolgozni, akiktől ajánlatos minél előbb megszabadulni” , hogy az ún, „nehéz emberek” eltökélt konoksága és bizonyított igazságukhoz való, meg-nem-alkuvó ragaszkodása való­ ban „naiv lelkek szorgalmi feladata”-ként könyveltetik el, hogy a 30 „megszállottak” sokszor vagy a kórházak idegosztályaira kerülnek, vagy — egyénileg még a jobbik eset — föladják és igyekeznek „be­ illeszkedni” , viszaállni a náluk tehetségtelenebbek sorába, alkalma­ sint — mert ez sem ritka — többszörös áron kamatoztatják tudásu­ kat ott, ahol fütyülnek a „szolgálati útra” , ha az értelem azt dik­ tálja. Boldogulni akarnak, boldogulni, vagyis nemcsak megélni, sze­ retnék a bennük rejlő többlet el- és fölismerését. S m it tapasztal­ nak? „A z alkalmazkodó, mindig mindennel egyetértő embereknek so­ ha semmi bajuk” — írja Kerékgyártó. „Holott magatartásuk a lehe­ tő legidegenebb egy humánus társadalom szellemétől” — folytatja. Formállogikailag ebből efféle következtetések lehetségesek: a.) az ál­ taluk képviselt magatartás idegen egy humáns társadalom szelle­ métől; b.) a viszonyok, amelyek között ezt a magatartást képviselik, nem humánusak; c.) a társadalom szelleme humánus, „evilági hely­ tartói” — márpedig nekik a mindennapi életgyakorlat során csak velük van dolguk — nem azok; d.) a társadalom szelleme humánus, „földi helytartói” magánszemélyként szintén humánusak, azonban a kétfajta „humánusságot” egymástól elválasztó „közlekedési rend­ szer” (magyarán: a közöttük levő intézményrendszer) el van dugulva, rosszul működik. S most folytassuk tovább a gondolatmenetet. Aki az előbbi négy, formállogikailag lehetséges következtetésig eljutott, annak az elsőt nyilván eleve el kell vetnie: elvégre ő épp azért kép­ viseli a „helytálló” magatartást, mert ezt tartja adekvátnak egy „humánus társadalom szellemével” ; elvetheti a második logikai le­ hetőséget is, mert a magatartást, amit képvisel, azzal a szent meg­ győződéssel képviseli, hogy humánus viszonyok között él, s ezek ép­ pen ezt igénylik és várják el tőle; a harmadik lehetőség fölött már eltöprenghet: a társadalom „humánus szelleme” nevében szembe­ szálljon-e annak illetéktelen „evilági helytartóival” , és az utóbbiak szembeszegülésével mit sem törődve, „nehéz emberként” verekedjenküzdjön-hadakozzék, elmenvén egészen az Atyaúristenig, érvényt szerzendő a maga igazának (tehát ne a cinikus utat válassza), vagy törődjék bele, hogy ama „szellem” amott van, hozzá túl messze és magasan, „helytartói” meg itt, közvetlenül fölötte, és természetes élet- és boldogulásigénye érdekében cinikus vagy ironikus tudattal igyekezzék berendezkedni az „ez van” világában. Marad a negyedik lehetőség. A két „humánusság” közötti torlasz meg- és belátása, s a gyakorlatban a furfangosnál furfangosabb kísérletek arra, hogy a „földi helytartók” humánusságát fölhasználva, sógorsági-komaságihaveri alapon, fehérasztal melletti bruderkázások közben, kisebbnagyobb mérvű „bevonások” („társszerző” stb.) csáberejével, csúszó­ pénzekkel és egyéb „illegitim ” eszközökkel próbálja meglelni azokat a réseket, melyeket az intézményrendszer-torlasz emelőinek trehány­ sága esetleg szabadon hagyott. Cinikus? Ironikus? A lényeg szem­ pontjából közömbös kérdés, egyéni alkatának, humorérzékének, alap­ kedélyének a kérdése. Mert a lényeg egy: akár ez, akár az, nem elí­ télhető. Különösen erkölcsileg nem: sosem a tükör hibája, ha a bele­ pillantó vasorrú bábára nem a szépséges tündérkirálynő tekint visz­ sza. „M iért van az” , hogy ez van? — teszi föl — cinikusan? óvato­ san? ironikusan? — nyitva hagyva a kérdést Kerékgyártó István. Hadd válaszoljak én rá — nem cinikusan, nem óvatosan, nem ironi­ kusan: mert nap mint nap kerülünk olyan választási helyzetek, dön­ téskényszerek közé, ahol — hacsak nem akarjuk beérni a „ius murmurandival” , a saját levükben fővők és visszafojtott indulataiktól füstölgők helyzetével — vagy cinikusan, vagy ironikusan kell megta­ lálnunk a kitűzött céljaink eléréséhez szükséges lépéseket. Máskülön­ ben marad a szenvedélyes-patetikus (tehát se nem cinikus, se nem ironikus) asztalfölborítás semmi jóval nem kecsegtető gesztusa. Kerékgyártó István szerintem megengedhetetlen általánosítással írt a „cinizmusról” és az „iróniáról” . Cinizmus ugyanis többféle van. A filozófiatörténetben közismert, mekkora a különbség Franklin Ben­ jamin önéletrajzának — az „anyagi haszon” és az „erkölcsi jó” apo­ logetikus azonosításának — „naiv” cinizmusa és pl. Mandeville tisz­ tánlátó cinizmusa között, amely — nem én, hanem Marx írta: „ép­ pen makulátlan becsületességéből fakadt” . A fogalmi differenciálás kötelező kellene legyen napjainkban is — még egy publicisztika ke­ retei között is. A merő ostobaságból, szellemi-erkölcsi-lelki kiégett­ ségből fakadó, öncélúan-destruktív cinizmust magam is viszolyogtató mentalitásnak és életformának tartom, bár — közbevetőleg — ritká­ nak is, és tiszta formában, az elmekórtani eseteket leszámítva, meg­ valósíthatatlannak is. Igenlem ezzel szemben azt a „konstruktivitás­ ra” törekvő, progresszív, naivitástól mentes cinizmust, iróniát, amely nagyon is konkrét értékek és tartalmas egyéni és társadalmi célok nevében és érdekében száll szembe „gúnnyal, cinikus hangvétellel a közhiedelem által fenntartott, elmúlt értékekkel” (Esztétikai kis­ lexikon, Bp. 1973.) S igenlem azt a cinizmus vagy irónia formáját öltött, erőtartalékoló beállítottságot, amely ezekbe a formákba rejtőz­ ködve kíván kitérni a csak energiaherdálásrá alkalmas mellébeszélé­ sek, az inflálódott pátoszú nagy szavak minden cinizmusnál és iró­ niánál visszataszítóbb lavinái elől. Ú gy vélem, ellentétben Kerékgyártó Istvánnal, létezik értelmes és kontsruktív cinizmus is. És úgy vélem, szintén ellentétben Kerék­ gyártó Istvánnal, hogy olyan korban élünk, amikor — sajnos — a mindenre rákérdező Szókratész okvetetlenkedő iróniája, a minden erény mögött álcázott bűnt szimatoló La Rochefoucault keserű erköl­ csi cinizmusa, a politika és az erkölcs összeegyeztethetetlenségét föl­ ismerő Machiavelli cinizmusa, a közjót a magánbűnök szülötteként jellemző Mandeville tisztánlátó — noha kegyetlen — cinizmusa ma is lehet aktuális szellemi és gyakorlati életforma. Könczöl Csaba ��� Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document https://dkvt.bbmk.hu/pf/a6094aeb1011311cbbb927b21b6bc6b7.pdf Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Végh Miklós Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1980 Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Language A language of the resource hun Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Title A name given to the resource Palócföld – 1980/5. szám Type The nature or genre of the resource folyóirat 1980 folyóirat Irodalom Közélet Művészet Nógrád megye Társadalompolitika