https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/1a977f89140a07836e56ae4e2d1710d6.pdf 868389f32593e0b88886c4e1df0410f0 PDF Text Text G yerm ekek hátrányos és előnyös helyzetben B eszélgetés a párválasztásról és a házasságról Hazárdjáték Horváth Lajos, Petrőczi Éva, Veres János é s Zonda Tamás versei, Laczkó Pál prózai írása A tárgyszerű és tárgyilagos M adách-életrajzért Mé g egyszer Móricz Zsigmond szlovákiai kapcsolatairól „ K i kire van hatással az iskolában? A jó gyerek a rosszra, vagy a rossz a jóra? Ezt igyekszem a következő hetekben kutatni. M i­ előtt azonban kérdeznék, az a gyanúm támad, magam sem vagyok tisztában a fogalom m al. A rosszaságot m ár-m ár tudom. D e ki a jó gyerek?” (Siklós László: A jó és rossz gyerekek hátrány­ ban/előnyben.) „... itt is, amott is elhangzik, hogy bizony szükség volna egy k ritikai kiadásra Madách Im re m üveiből. Bizony szükség voln a! H i­ szen, ha csupán a Tragédiát tekintjük, m ár az magában is, de ma m ár M adáchnak több más drám ája is élő, s elevenen ható, idősze­ rű vitákra alkalm at adó irodalm i és színpa­ di anyag, s m ár puszta értelm ezéséhez is, de az életm ű egyéb, rejtett kincseinek feltárásá­ hoz is szükség voln a a kritikai kiadásra (ta­ lán inkább m int jó néhány, sokkal kevésbé elevenen ható klasszikusunkéra...)” „... am ikor arra alkalom , lehetőség adódott, úgy jö tt hozzánk, közénk, mintha a második hazájába jönne. . . ilyesm it, ilyen gaz­ dag h elyi ism eretet és természetes otthonér­ zést egyetlen olyan m agyarországi írónál sem lehet m egállapítani, aki 1918 után aktívan kapcsolatba került velünk.” (Turczel Lajos: Még egyszer Móricz Zsigmond szlovákiai kapcsolatairól.) (Radó G yörgy: Tárgyszerű és tárgyilagos Madáchéletrajzért.) TÁRSADALOMPO LITIKAl,IRODALMI,M ŰVÉSZÉTI FOLYÓIRAT �A III. salgótarjáni munkás kulturális hetek keretében több Palócföld-ankétra került sor Salgótarjánban. A z ankétokon szer­ kesztőségünk munkatársai közül Végh Miklós főszerkesztő, Pál József olvasószerkesztő, Kojnok Nándor rovatvezető, valamint lapunk több rendszeres szerzője — Bódi Tóth Elemér, Karácson­ di Imre, Kelemen Gábor, Laczkó Pál, M. Szabó Gyula, Onagy Zoltán, Szepesi József — találkoztak az olvasókkal: április 14én a 2. sz. Volánnál április 16-án az Öblösüveggyár Kossuth Müvelődési Házában, április 18-án a B R G salgótarjáni gyáregy­ ségében, április 21-én a 211. sz. Ipari Szakmunkásképző Intézet­ ben, április 22-én a V E G Y É PSZE R salgótarjáni gyáregységénél. Április 15-én a Salgótarjáni Kohászati Üzemek hideghen­ germűjében — a József Attila nevét viselő szocialista brigá­ dok felkérésére — szerkesztőségünk ünnepi megemlékezést tar­ tott a költő születésének 75. évfordulója alkalmából. Április 22-én a Palócföld és a TIT szervezésében a Kritika című folyóirat ankétjára került sor a T IT salgótarjáni szék­ házának klubjában. Vendégeink voltak: Hajdú Ráfis Gábor fe­ lelős szerkesztő helyettes, P. Szücs Julianna műkritikus és H a j­ nal Kornél képszerkesztő. Az ankét házigazdája Végh Miklós, a Palócföld főszerkesztője volt. Április 23-án szerkesztőségünk vendégei voltak Fábián Zol­ tán, a M agyar Írók Szövetségének titkára, Szöllősi Zoltán, a FIJA K (Fiatal Í rók József Attila Köre) titkára és Karol W lac­ hovsky, a Tatran Könyvkiadó (Pozsony) helyettes irodalmi ve­ zetője és világirodalmi főszerkesztője. 3 Siklós László: A jó és rossz gyerekek hátrányban/előnyben 7 Sulyok Katalin: Milyen legyen a feleségem? 10 M. Szabó Gyula: Hazárdjáték 12 Petrőczi Éva: Kormos tükörcserepek 13 Veres János: Himnusz, Jácintot viszel 13 Petrőczi Éva: Rozmaring 13 Zonda Tamás: Kirándulás háborús helyekre 14 Laczkó P ál: Szalmakomiszár 20 Horváth Lajos: Képeslapok — Tó, Naplemenet, Dunakanyar, Szalonnasütés, Szivárvány, Kodály ravatala 21 Radó György: Tárgyszerű és tárgyilagos Madách-életrajzért 24 Turczel Lajos: Még egyszer Móricz Zsigmond szlovákiai kapcso­ latairól 26 A hetvenes évek magyar irodalmáról (Csongrády Béla) 27 Gondolatok Czakó Gábor műveiről (Pósa Zoltán) 28 Márkus István: Nagykőrös (Horpácsi Sándor) 30 Grendel Lajos: Hűtlenek (Ardamica Ferenc) 30 Csohány Kálmán (B. Supka Magdolna) A borítókon és belső oldalakon a közelmúltban elhunyt Csohány K ál­ mán munkáit közöljük. (Fotó: Buda László és Tolnai Gábor) Helyreigazítás Sajnálattal közöljük olvasóinkkal, hogy az ez évi 1. számunkban megjelent U tak a hiánytól a bizonyosság felé című írásba (szerzője Mányoki Endre) — szerkesztőségünk hibáján kívül — több pontatlan­ ság csúszott. A szerző helyreigazítási kérelmének helyt adva, közöljük az alábbiakat: — Az első bekezdés utolsó mondata eredetileg így hangzott: „És a magyar irodalom soha sem volt kevésbé ideologikus, mint éppen a hetvenes években.” A 24. oldal harmadik harmadában a szövegkihagyás előtti mondat értelemszerűen így szólt: „ . . . s ritka kivételnek hat Kurucz Gyula Mákszem hölgye és Esterházy Péter Fancsikó és Pintája, s feltűnést kelt Marosi Gyula Pikulás ifjúja . .” — Ugyanezen oldal alján Marosi Egyezkedő című elbeszélésével kapcsolatban nyilvánvalóan az eszmény, s nem az esemény hiányáról van szó. — A 25. oldal első kolumnájának középső ciklusában levő állítás eredetileg igy fogalmazódott m eg: „mindazok a körülmények, melyek a hatvanas évek végének és a hetvenes évek első felének új magyar irodalma szempontjából tematikai és formai vonatkozásban is megha­ tározóak voltak, a hetvenes évek végére sem változtak lényegesen meg” . — Ugyanezen kolumna alsó régiójában Szepesi Attila új kötetének címe tévesen Korai hattyúdalokként emlitődik, holott ezt a könyvet Apáti Miklós irta (a Szepesi-kötet címe: A z éjszakára). — Ugyanitt kimaradt egy a szerzői levonaton késve jelzett teljes bekezdés, ami a legújabban jelentkezett (s éppen ebben a Palócföldszámban publikációival is jelenlevő) fiatal költőket érinti. A szerző szán­ déka szerint ők a véglegesnek szánt változatban nagyobb teret kaptak volna, de az elsőben is megemlítödnek e szavakkal: „És ami a legutóbbi évek költészetét illeti (az első kötettel jelentkezőket, vagy akár a kötettel raég nem rendelkezőket): Tóth Erzsébet, Zalán Tibor, Géczy János és néhány » nemzedéktársuk« költészetében konkrét jelei vannak a (pró­ zában már megvalósult) szintézis lehetőségének.” Olvasóink és szerzőnk szíves elnézését kérjük. A szerk. TÁRSADALOM POLITIKAI‚IRODALM I ‚MŰVÉSZETI FOLYÓ IRAT A NÓGRÁD MEGYEI TANÁCS MŰVELŐDÉSÜGYI OSZTÁLYÁNAK LAPJA Főszerkesztő: Végh Miklós. Szerkesztőség: 3100 Salgótarján, Arany János út 21. Telefon: 14-386. Kiadja a Nógrád megyei Lapkiadó Vállalat. Felelős kiadó: Bálint Tamás igazgató. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető bármely postahivatalnál, a kézbesítőknél, a posta hírlapüzle­ teiben, és a Posta Központi Hírlap Irodánál (KHI Budapest V., József nádor tér 1. sz. Postacím: 1900 Budapest) közvetlenül, vagy postautalvá­ nyén, valamint átutalással a KHI 215—961 62 pénzforgalmi jelzőszámra. Egyes szám ára 10 Ft, előfizetési díj fél évre 30, egy évre 60 Ft. Megjelenik kéthavonta. Kéziratokat és rajzokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. INDEX: 25 952 ISSN 0555-8867 80.16545 N. S. 1200 db �VÁLTOZÓ VALÓSÁGUNK hátrányban A jó é s rossz gyerekek előnyben teszik). De így, ma, az értékek nagy vásárán, anyagiaskodó világunk­ ban, a családok átrendeződése idején, a munkahelyi koncok harcá­ ban... nemcsak viszonylagos, labilis, hanem már-már pejoratív. ROSSZ B IZ O N Y ÍT V Á N Y A Z O S Z T Á L Y N A K A JÓ ÉS A ROSSZ K i kire van hatással az iskolában? A jó gyerek a rosszra, vagy a rossz a jóra? Ezt igyekszem a következő hetekben kutatni. M i­ előtt azonban kérdeznék, az a gyanúm támad, magam sem vagyok tisztában a fogalommal. A rosszaságot már-már tudom. De ki a jó gyerek? Erről kell elgondolkodnom. Jó az, aki elvégzi feladatát, a leckéjét megcsinálja. Jó az, aki tanárai, szülei, általában a felnőttek sokrétű, bonyo­ lult, mégis konkrét elvárásainak megfelel. Jó az, aki — túl ezen — betartja a mondott és sugallt szabályo­ kat, bár értelmüket nagyrészt még nem érti. Felkeléstől lefekvésig, sőt elalvásig minden percben, minden cselekedetben azt teszi, ami megfelel a felnőttek által támasztott igénynek. Ez lenne a jóság? Ez lenne a gyerekkori jóság? Csak annyi kíváncsiság, ameny­ nyit apuka-anyuka elbír (már tudniillik, amire még tud válaszolni megerőltetés nélkül, anélkül, hogy zavarba jönne)? Csak annyi ér­ deklődés a világ iránt, annyi okosság a tantárgyak, feladatok terén, amennyit a szülő megkíván ahhoz a foglalkozáshoz, pályához, amit — megfogalmazatlanul is — a gyerekének szán? Csak annyi er­ kölcsi tudat, olyan mélység és olyan megközelítésben, amilyenben a szülőé beágyazódott (netán betokozódott)? Csak annyi játék, ol­ vasás, birkózás, fára mászás.. . De hisz’ ez minden szülőnél más és más normát, elképzelést jelent. Iskolázottsága, igénye, társadalmi állása, felelőssége, morális tudata szerint változik a gyerek megíté­ lése, elvárása tehát (az abszolúttal ellentétben) minden gyerekre nézve viszonylagos. S amit az egyik szülő jónak talál, megenged, sőt ösztönöz, az a másik családban bűn, hiba, rosszaság. A lumpen családban nem hiba, ha tanulás helyett a gyerek focizik. A z értel­ miségi családban nem rossz a gyerek azért, mert hozzányúlt a dia­ vetítőhöz apja engedélye nélkül, ilyen engedélyt ugyanis nem kell kérni és ha elromlott a vetítő, majd megjavítják. A laza erkölcsű anya mellett nem hiba, ha a 12 éves lánya éjfélkor jön haza. A becsületes családban bűn, ha a gyerek öt forint értékű csokoládét lop a közértből. Egy másikban pedig nem bűn a kétszáz forintos lopás sem, mert családi hagyományt folytat a gyerek... És az iskola vajon meg tudja-e ítélni egységesen a gyerek ma­ gatartását? A z iskola elvei — szemben a családdal — egységesek ugyan, papíron. De mennyire másképp ítélik meg a hajdúsági tanyá­ kon és Budapest belvárosában! Egy kisváros szilárd légkörében és egy lakótelepen. Egy zenei általános iskolában, ahol törekvő szülők és törekvő pedagógusok vannak (nem biztos, hogy törekvő gyerek­ sereggel) és egy tanyasi kollégiumban, ahol a területről válogatás nélkül iskolázták be a tömeget. Abban az iskolában, ahol jómódú, jól kereső szülők; másutt szegényebb, nagycsaládosok gyerekei ta­ nulnak. Másképp ítélik meg a jót és a rosszat, elsősorban az isko­ la és az osztály összetételéhez képest. Ahol túlsúlyban a mintaszerű­ en viselkedő iskolás, ott már egy vonalzólopás is bűnnek, meghur­ colásra alkalmas tettnek számít, és ha az eset megismétlődik egy filctoll elcsenésével, már a nevelési tanácsadóban köt ki a kilenc­ éves kisfiú. De egy külterületi iskolában, ahol mindennapos eset, hogy pénz, esőkabát, sál tűnjön el, a gyerekek verik egymást és káromkodnak, egymás füzetébe disznó rajzokat dugnak, onnan sen­ kit nem küldenek pszichológushoz. Egyrészt, túl sokat kellene, más­ részt tisztában vannak azzal, hogy ezek a gyerekek ilyen környezet­ ben (családban) nőnek fel, ezen egynéhány kezelés nem segít. De függ a jó és rossz megítélése konkrétan a pedagógustól is. S nemcsak az osztályfőnökről van szó. Mindenkiről, aki egyetlen órá­ ra bemegy az osztályba. Nem tud azzal a büdös kölyökkel bánni Már­ ta néni. Nagyszerűen bánik ugyanavval a kölyökkel Zoli bácsi. V a­ jon a gyerek a rossz? Netán a fáradt, kimerült pedagógusban van a hiba? Netán a pedagógiai érzék hiánya a kudarc oka? Netán azért van egy osztályban annyi „engedetlen” , rendetlenkedő, nem figyelő gyerek, mert a pedagógusnak nincs meg az eszköze a nevelésre, a tanításra, oktatásra? Netán azért alakulnak ki gócok — egy osztály­ ban, sok osztályban, sok iskolában — , mert nem tudnak korszerűen bánni a gyerekkel? Netán azért nem tudnak bánni velük, mert sok a képesítés nélküli, gyakorlat nélküli, módszer nélküli húsz év körüli leány, aki — jobb híján — beáll a harminchat tagú osztályba, a ka­ tedrához, és néhány évig (ha marad a pályán) nem tudja, mit tegyen? Ha rajtam múlna, óvatosságra inteném a két szó használóit. Ha ennyi tényezőtől függ, ha ennyire viszonylagos, esetleges, miként le­ het értékmérő? Etikai kategória csak abban az esetben lehetne be­ lőle, ha valami módon mérhető, elvonatkoztatható, az esetleges szub­ jektív elem kiszűrhető belőle (mint ahogy az igazságszolgáltatásban — K i kivel barátkozik? — kérdem az általános iskolában. — A jó a jóval, a rossz a rosszal. Blokkok alakulnak ki. A társa­ ságokat összeköti a cigi, a szex, a ragasztózás. Pl. az egyik gyerek szülei alkoholisták, ő valami pluszt tud nyújtani sajátos élményével a többieknek. Nagy hatással van rájuk. A z ilyen társaságok kohéziós ereje olyan erős, hogy a nevelésünk ereje nullával egyen lő... — K i hat kire? — A z egészségesek, a jók nehezen közömbösítik a rosszat. Mégis megpróbáljuk, a pozitív jellemű tanuló mellé párt jelölünk ki, aki erre rászorul. A zt mondjuk, a tantárgy érdekében, de valójában a személyisége érdekében tesszük. — Beválik? — Nem, mert a szülők átlátnak rajtunk. A gyereküket tűzzelvassal tiltják a többitől. Félnek a hatástól. — A z osztályban ki hat kire? A jó vagy a rossz magaviseletű, a zűrös vagy a kiegyensúlyozott? — Attól függ, melyikből van több — mondja az osztályfőnök. — Erősebb befolyása általában a negatívnak, a visszahúzónak van. De ez a hatás nem egyértelmű, mert a fegyelmezettség nem a serdülőkor velejárója. Vagyis átmeneti. Másként viselkednek aztán a fiúk és a lányok. A lányok leplezik magukat, nyájasak, nyíltan nem szegülnek szembe, nem lázadnak. Tudnak viselkedni. Am elyik osztályban több a lány, ott a fiúk hozzájuk, az ő stílusukhoz alkalmazkodnak. — Vagyis nem tudják meg közvetlenül a jó vagy a rossz hatást? — Csak később, inkább az életben derül ki, ki kitől tanult... — Mi okoz feszültséget az osztályban? — kérdem az osztályfőnö­ köt egy szakmunkásképzőben. — Nincs ma már feszültség. A gyerekek egyformák. — A szülők foglalkozása például különböző. — A srácokat nem érdekli, hogy mi a szülők foglalkozása. A z nem nyújt tekintélyt. Teljesen mindegy, gyárigazgató vagy állatgon­ dozó az a p ja ... — Lehetséges egyáltalán, hogy az igazgató gyereke jelentkezik kőművestanulónak? A z orvos fia asztalosnak? — Miért ne. Ugyanabban az iskolában egy másik tanár: — Feszültséget és ellentétet szít a kisebb különbség is. A kama­ szok úgy érzik, takargatnivaló és szégyen a szegénység, a rászorult­ ság. Különösen kisebbségi érzésük van a faluról, tanyáról származók­ nak. A feszültség abból adódik, hogy a jómódú szülő gyereke tuda­ tosan, szüleivel együtt rázza a rongyot. Egy-két jobb ruha, cipő, zseb­ pénz, magnó, fényképezőgép elég ahhoz, hogy fölénybe kerüljön azok­ kal szemben, akik ezt nem tehetik meg. K ét táborra szakad az osz­ tály. A jobbmódúak nem rendesebbek, sőt, ők a vagányak, többet engednek meg maguknak. Talán a tanár is elnézőbb v e lü k ... K iala­ kul a vélt jók és rosszak tábora. Önvédelemből tömörülnek. Azután már nincs ember, aki hatni tudjon rájuk. — Milyen kapcsolata van a rossz gyereknek az osztállyal? — kérdem egy szakmunkásképző intézet harmadik osztályának osztály­ főnökét. — Félnek tőle a jobbak. Most különösen egy srác foglalkoztatja az osztályt. R.-t nem mondhatom kisportolt, erős gyereknek, de durva, brutális, piszkosszájú, és kisebb ereje ellenére hamarább üt bárkinél. Ezért tartanak tőle a rendesek, a nem támadó természetűek. Inkább elkerülik az ütközést. — Nem lehetne megfordítani a folyamatot: a többség legyen rá hatással, őt szereljék le? — Négy állami gondozottat helyezett az osztályba az igazgatóság, elsőben. Egy már lemorzsolódott, egy valamennyire beilleszkedett, de R. és társa bomlaszt, nem bírunk velük. Összetartanak. — Miért helyezték őket egy osztályba? — Í gy látták jónak. Talán, hogy ne négyfelé legyenek hatással... — Nem következmény az összetartozás? — Senki se bántotta őket. — De ismeretlenek voltak a városban, féltek a kinti élettől, bi­ zonytalanok lehettek... — Olyan szeretettel fogadta őket elsőben az osztály! — Kérdés, amikor magukban voltak, mi történt. Am it a tanár nem tudhat. — Én csak azt tudom, hogy sivárságuk miatt később önmagukat zárták ki az osztályközösségből. Nem érdeklődtek semmi iránt, nem vettek részt a közös programokon, játékban. .. Mostanra csak a dur­ vaság, erőszak, értetlenség maradt. És ez visszahat. Tényleg azt sze­ retném, ha R. mindezek ellenére felszabadulna, mint szakmunkás. De annyit foglalkozom vele időben is, hogy megkérdeztem az osztálybi­ zottságot: helyes-e ez, és mi legyen a jövőben? A z ő rovásukra foly­ 3 �tassam ezt, vagy ne? Sajnos, a diákbizottság megalkuvó volt. Félnek tőle, ezért nem mertek ellene szavazni. R. megfenyegette őket. S ennek egy változata egy másik iskolában. — Van egy súlyosan veszélyeztetett kislányunk. A pja üti-veri az anyját, annak több férfival is van viszonya. Egy nyolcvanéves néni szoba-konyhás lakásában laknak eltartási szerződéssel. A lányt meg­ viseli ez a környezet. Sápadtan, vérszegényen került hozzánk, nehezen fogott a feje. Összefogtunk az érdekében, külön korrepetáltuk, egy jó tanulót megbíztunk a rendszeres segítésével, aminek meg is lett az eredménye. 3,2-re tornásztuk fel a bukásból. Csakhogy a második év­ ben szemünkre vetette az osztály, miért foglalkozunk vele annyit, igazán megállhatna a lábán, mások is elvárnák a törődést. És ez bi­ zony helyénvaló megjegyzés. — Miért lenne helyénvaló? — Mert az osztály nem tudja a dolog hátterét. Nekik nem mond­ hatjuk el azt, ami a titkos iratokban szerepel. Szegedi szakmunkásképző ifjúságvédelmi megbízottja: — Van olyan osztály is, amely kiáll a bajba jutott társa mellett. Egy fiúnak még elsős korában rendőrségi ügye volt, lopott, kiderí­ tették, de enyhén bírálták el, a bíróság próbára bocsátotta. Én is ki­ álltam mellette becsülettel, eljutott a harmadik évfolyamig. Már el is felejtettük a botlást, jókedélyű lett, barátai voltak. Mi pótoltuk a családját, az igazi szülei nem törődtek vele: anyja harmadik házas­ ságban élt, apja nem járt hozzá. Aztán, a harmadik év közepén egy társával feltörte az üzemi dolgozók öltözőszekrényeit, sok pénzt lo­ pott. A vallatáskor azt mondta, ballagásra akart új ruhát csináltatni, meg a bankettre befizetni, mert otthonról nem számíthatott segítségre. — Milyen tanulságot vontak le ebből? — Kiábrándult belőle az osztály is, a tanárai is. Mert kiderült, hogy a cselekvőkészség nem múlt ki belőle, lappangott és kellő al­ kalomra várt. ROSSZ B IZ O N Y ÍT V Á N Y A Z IS K O L Á N A K Pamutipari szakmunkásképző. — Milyen helyet foglalnak el a tanulók közt az állami gondo­ zottak? Megkülönbözteti-e őket az osztály? — Ez kétoldalú. A gyerekek kegyetlenek egymáshoz. Észreveszik azt, aki bizonytalan, aki félszeg, akinek valamilyen testi hibája van és kikezdik. — Ez nem inkább az általános iskolások jellem zője? Ott valóban létezik ilyen magatartás. — Lehet, hogy másutt valóban a kisebb gyerekek viselkednek így, és ezt a szemléletet 15— 16 éves korukra kinövik. De vegyük számí­ tásba. hogy a mi gyerekeink kis falvakból, tanyákról, hegyekből jö t­ tek ebbe a nagyvárosi iskolába. Otthon, a környezetükben kevesebb hatás érte őket, aminek következtében tovább tart gyerekes gondol­ kodásuk. Úgy is mondhatom, a környezetük eddig nem szorította rá őket a megfontolt, felelős, felnőttebb magatartásra... — Most viszont rászorítja őket az élet. A z első év első napjától egymásra vannak utalva az iskolában, a gyakorlóműhelyben (tan­ műhelyben), a kollégiumban, az utcán közlekedve... — Egymásra lennének utalva. De nem segítik egymást oly’ mér­ tékben, ahogy a másiknak szüksége lenne rá. Sem a tanulásban, sem másban. Buták még ahhoz, tartanak a másiktól, szégyellik... A z álla­ mi gondozottak pedig túlérzékenyek. Elvárják azt, hogy tapintatosan segítsék őket, de maguk semmit nem tesznek ezért. A legtöbbször durvák, barátságtalanok, kötekedők, elvadítják azt, aki jószándékkal közelít hozzájuk. Pedig megértésre vágynak. — Ez nyilván már következmény. — Lehet. De ami nem nálunk alakult ki, mi hogy változtassuk meg? — Ők maguk összetartanak-e? Akik többen jönnek egy nevelőotthonból? — Sajnos, összetartanak. A mi szempontunkból egyáltalán nem jó, ha egy helyről többen jönnek. Falaznak egymásnak, befolyásolják a másikat. Erősebb az egymásrahatás, mint a külső környezeté. Nem bírunk velük. — Mennyi állami gondozottat helyeznek egy osztályba? — Most öt a legtöbb, de van négy, három, kettő is. A zt a szakmai szempontok határozzák meg. Ha négy lány ugyanazt választja, nem rakhatom szét őket. És többnyire azonos szakmát tanulnak. — Mi lenne helyes a nevelés szempontjából? — Ha minél kevesebben lennének egy csoportban, mert úgy az egész közösség jobban hatna rájuk, nem különülnének el. Mert mi nem különítjük el őket. A z iskolánk régi vezetése bizony követett el hibát: nyolc-tíz állami gondozottat rakott egy tanulócsoportba azzal az indoklással, ha már itt vannak, ne rontsák el az egész iskolát, le ­ gyenek csak magukban. Ott aztán minden megtörtént. Fél év múlva szét kellett robbantani őket, mentek a javítóba, börtönbe, zárt inté­ zetbe, utcára, szanaszét. Egy intézeti gyám: — A z iskolák nem törekednek arra, hogy saját közegükben has­ sanak az általuk rossznak minősített tanulójukra. Nem érdekük, meg­ tehetik... könnyebb is átpasszolni egy másik iskolába. Kínlódjanak vele azok. Hogy ott mi történik vele tovább, nem érdekes. Közelről láttam ezt, egy elitnegyedben, ahol a főorvosok, vezető funkcionáriu­ sok csemetéi közül ki akartak tenni öt állami gondozottat azzal, hogy azok rosszak. Persze, hogy rosszak, ezt nem vitatom. Csakhogy az orvos gyereke is rossz. Ám őt megvédi az anyja, az apja. A z állami gondozottat nekünk kell megvédeni. Hogy ne elrettentő példának használják fel. Egy orvosgyerek anyja, maga pedagógus, régi barátom. 4 — Mindent megmozgattam, hogy elvigyem onnan a gyerekem. — Sterilizálni kívánod a gyereked és az iskolákat? — kérdez­ tem. — Negyvenes létszámú osztályban már nem pozitív a kevere­ dés. Nem az a baj, hogy vannak lemaradók s elől járók. Magához húzhatná a jó a rosszat, elvileg. De ha negyven közül négy-öt jó akad, nyolc-tíz nagyon gyenge és negatív hatásokkal bíró, annyit már nem tud ellensúlyozni a tanár. Nem tud külön-külön magyarázni, fog­ lalkozni velük. Olyan tömegre már nincs hatással a jó. A tömegük miatt. Kozma Tamás szociológus szerint az iskola milyenségére a tele­ pülés, az iskolakörzet a meghatározó. A törekvő szülők elviszik az is­ kolából gyereküket, ami által az összetétel még tovább romlik. Erre már a jó pedagógusok egy része is elhagyja az iskolát, így csúszik is­ mét lejjebb a tanítás-nevelés színvonala. Maradnak az igénytelen szülők, igénytelen pedagógusok. A továbbiakban nem kérdés, hogy ki hat kire. V. községben azt panaszolta az iskolaigazgató, hogy a falusi gye­ rekekkel nincsen baj, de tanulmányi eredményüket és magatartásukat lerontják a hozzájuk járó tanyasi diákotthon növendékei. K. községben, ahol ugyancsak van általános iskolás diákotthon, külön osztályokba szervezték a falusiakat, külön a tanyasiakat. In­ doklásuk: nekik teszünk jót, mert a falusi gyerekek mellett folyton lemaradnának a tanulásban, hátráltatnák őket, és ez a viselkedésükre is visszahatna. Nem vitatom az érvelésben rejlő igazságot. A z viszont tény, hogy így kétféle tanítás folyik, kétféle szemlélet, kétféle elbírálás ugyan­ abban az iskolában, sőt ugyanattól a tanár-pedagógustól. Elnézi ne­ hézfejű, viselkedni kevésbé tudó ötödikesének a hibáját, lustaságát, idétlen csínját, tudomásul veszi agresszivitását, kisebb lopását stb., csak azért, mert az a rosszabb osztályban van, s ugyanezt szigorúan elítéli, korrigálja a jobbik osztályban, ahol a falusi értelmiség, a ve­ zetők törekvő gyerekei vannak? Innen csak egy lépés és a cigánytanulóknál vagyunk. Már 1970ben bemutattam több kísérletet, amelyek azóta is tartanak: külön tanítsák-e a cigánygyerekeket, vagy egy osztályba járjanak a többi tanulóval? Mindkét érvelésnek, tábornak vannak hívei és ellenzői. Mindkét módszernek vannak előnyei és hátrányai. A z eredményt és a kudarcot befolyásolják a helyi adottságok, a gyermekanyag, a pedagógusok, a szülők hozzáállása, segítő szándéka. Ha a gyakorlat adott helységben így kívánja meg, ám szervez­ zenek külön cigányosztályokat. Csak ne tételszerűen. Ez ne elvi kér­ dés legyen. Mert ha elvi hozzáállás dönti el, akkor a következmények meg­ állíthatatlanok. A z eddigi példák alapján ugyanis a következő csoportosítás sze­ rint állíthatunk össze külön osztályokat: cigánytanulókból; tanyasi­ akból; állami gondozottakból; lakótelepiekből; peremkerületiekből; eleve rossz gyerekekből. Ugye, ez így járhatatlan út. Elkülönítéshez, szegregációhoz ve­ zethet. Am i a szocialista iskolarendszertől alapjaiban idegen. H Á T R Á N Y , V A G Y VESZÉLY? Egy szakmunkásképző ifjúságvédelmi felelőse mondta: — Munkánk sikeréhez az is szükséges, hogy egységesen értel­ mezzük a terminológiában használatos kifejezéseket. Felüti keményfedelű füzetét és onnan olvassa. „Hátrányos helyzetűnek az átlagosnál nehezebb körülmények közt élő, családi mikro- és makrokörnyezeti ártalmaknak kitett fia­ talokat kezeljük.” Így kezelik az ingázókat, az albérletben lakókat, a csonka csa­ ládban élőket és a cigányokat. Ők a teljes iskolai létszám harminc százalékát teszik ki. Most már csak az a kérdés, milyen összefüggés van hátrány és veszély között, egyik mikor csap át a másikba — naivul így gon­ dolkodom. Egy 1200-as létszámú iskola igazgatója: — Ha úgy nézem, legalább nyolcszáz hátrányos helyzetű tanu­ lónk van. Vagy ezer. Megmondom az okát. Hozzánk ipari tanuló­ nak elsősorban a rossz tanulmányi eredményűek jönnek, a kis fa l­ vakból, a nagy családokból, akik már alig hoznak valami hasznosat hazulról, akik nehezen, vagy alig állják meg a helyüket, akik közül kevesen érik el azt a tudás- és viselkedésszintet, amit a városban felnövő, a normál családban nevelkedő gyerek elér, és amit az ter­ mészetes módon használ. A hátrány fogalma meglehetősen új, a köztudatba — a nevelés­ oktatás gyakorlatába — a hetvenes évek elejétől került be, talán ez magyarázza, hogy nem mindenütt, s nem eléggé tisztázott. Jószán­ dékú félreértések, túlzott aggodalmak egyaránt adódnak. Nem be­ szélve a megoldások kereséséről, a tervezett segítségről, annak fele­ másságáról, ami jócskán adódik. A fogalmat egyébként körbejárta és definiálta Kozma Tamás szociológus, könyve 1975-ben jelent meg a Tankönyvkiadónál. Szerinte a hátrány az osztályviszonyok történelmi méretű át­ alakulásából adódik. A zt írja: „ A mai magyar társadalom különbö­ ző rétegeinek tagjai egyenlőtlen esélyekkel kísérlik meg a helyzet­ változtatást; azok, akiknek kisebb az esélyük a fölfelé irányuló tár­ sadalmi mobilitásra, hátrányos helyzetben vannak más rétegek tag­ jaival szemben” . A fogalmat — a szerző szerint — mindenképpen a tanulással, az iskolával kapcsolatban kell használnunk. Ha a továbbtanulás szempontjából nézzük, egyenlőtlen esélyekről beszélünk, ha a lema­ radókat figyeljük, iskolai kudarcról. �Értelmezése szerint hátrányos helyzetűeknek tekintjük azokat a gyerekeket, fiatalokat, akik iskolai kudarcot szenvedtek: megbuktak, sőt lemorzsolódtak már az alsófokú oktatás során. Kozma elismeri, hogy ez a leszűkítés nem öleli fel azt a bo­ nyolult problematikát, amelyet a tanügyigazgatásban és a társada­ lomtudományi kutatómunkában hátrányos helyzetnek jelölnek, így viszont körülhatárolható a hátrányos csoport. K ik ezek és mennyien vannak? A következőképp számítja ki. Hazánkban a 14 éveseknek mintegy 80 százaléka végzi el a nyolc osztályt, vagyis minden ötödik tanuló kimarad, illetve osztályismétlésre szorul. A demográfiai adatok alapján ez körülbelül 20— 25 ezer fiatalt jelent évente. S bár a tankötelezettség nálunk 16 éves korig tart, tudjuk, hogy a hetvenes évek elejétől kezdve az általá­ nos iskolát végzettek száma és aránya fokozatosan csökkent. 1971— 73-ban évente kb. 91—93 százalék fejezte be az általános iskolát. Hogy ki az az évi 20— 25 ezer, akinél a hátrány nyílt kudarccá válik, a könyv írója sem tudja pontosan, az adott időpontban ilyen irányú felmérések nem történtek. A becslések szerint egynegyedük képezhetetlen, gyógypedagógiai eset, másik negyedük cigány, fele pedig tanyasi fiatal, illetve rossz családi körülmények között élő. (Ami azt illeti, a hátrány leküzdéséhez ez a becslés nem valami konkrét fogódzó. Elemzés a könyv 1979-es kiadásába sem került bele és a napi sajtót böngészve tapasztalhatom, mennyire bizonyta­ lanul keressük az okokat, összefüggéseket a kimaradás okairól.) A szerző hozzáteszi fejtegetéséhez: a kimaradás az iskolai ku­ darc legdurvább, látványos aktusa. Hiszen járhat valaki nyolc-tíz éven át iskolába, elvan valahol a sor végén, anélkül, hogy érdem­ ben hasznosítaná éveit, anélkül, hogy a tudás — mennyiségben és minőségben — eljutna hozzá, amiből majd felnőtten profitálna. Bár nem írja le ezt a szót, veszélyeztetett, egyhelyütt megemlí­ ti: az iskolai kudarc a társadalmi beilleszkedés problémája. Megha­ tározott foglalkozások, leszűkített életpályák alakulhatnak ki a nyolc osztályt el nem végzettek számára. Szerintem is : a betanított és segédmunkássors kényszerűsége; a hasonló hátrányban levők egy­ másra találása, pótközössége, az igénytelenség, az igen alacsony szel­ lemi színvonal, a környező világ meg nem értése, a bizonytalanság egyik előoka lehet a veszélyhelyzet megteremtésének. Az iskolai hátrány, a nyílt kudarc, a kimaradás egyben veszélyforrás. Tudo­ másom szerint az igazságszolgáltatásban működők jó részének hasonló a tapasztalata, amikor a végeredményből, az előttük álló esetből visszafelé göngyölik az adott magatartás motivációját, kialakulásá­ nak feltételeit. A z Oktatási Minisztérium illetékese: — A hátrányos helyzet nem a veszélyeztetettség terminológiája. Ezt a megjelölést kifejezetten a munkásszármazású gyerekekre vo­ natkoztatjuk iskolai eredményükkel, előmenetelükkel kapcsolatban. A z átlaghoz képest hátrányos helyzetű az a tanuló, aki otthon, szü­ l ei, testvérei körében nem kapja meg azokat a kiegészítő ismerete­ ket és ösztönzést, amelyek a tananyag jobb megértéséhez, vagy elsa­ játításához szükségesek. Például tanulják a színust és a gyerek nem érti. Hazamenve felüti valamelyik lexikont, vagy anyja-apja segítsé­ gével kikeresi, megtalálja azt a forrást, ahol hozzáolvas. A ki senki­ től se tudja megkérdezni, aki nem emelheti le a polcról a lexikont, mert nincs, az iskolában pedig, talán már ezek miatt is, gátlása van és senkitől nem mer kérdezni, az előbb-ut óbb hátrányba kerül. S nemcsak az ismeretekről, a tananyagról van szó. Szociális érettség­ nek nevezzük a társadalom sokrétű dolgaiban való eligazodást. Mi történik, ha a gyerek fogalmai tévesen alakulnak ki, ha az otthon egy csomó dolgot torzít? Gondoljunk az értékfogalomra. Ha egy gyereknek az érték szó csak készpénzt, autót, víkendházat jelent és nem ugrik be rá egy szép utazás, festmény stb., ott baj van. A szo­ ciális érettséget azonban óvatosan kell megítélnünk. Különösen ve­ szélyes lehet ez akkor, amikor a gyerek iskolába kerül. A z iskolaérettségi vizsgálatokról van szó. Előfordult, hogy ismételten nem fe ­ lelt meg a gyerek a kívánalmaknak, nem ismerte a korának m egfe­ lelő fogalmakat, szokásokat és emiatt értelmi fogyatékosnak kiáltot­ ták ki. Pedig csak ingerszegény környezetben élt. Valóban, a hetvenes évek elején a munkásszármazású tanulók iskolai hátránya nyilvánvalóvá vált, rájuk irányult a figyelem. K ü ­ lönösen akkor vált fontossá, amikor sokan végiggondolták: a hátrá­ nyok miként hatványozódnak az életben, felnőtten milyen következ­ ménye lesz mindannak, ami a gyermekkorból kimaradt, mi minden­ ből marad ki a munkásfiatal. Többek között a vezetésből. Legalább­ is, csökken az esélye a vezetésben való részvételre. Dehát nézzük mai szemmel, 1979-ben. Csak a munkásszülők gyermekei kerülnek hátrányba? Hát a kis falvakban élők (akár a dunántúli apró falvakban, akár Abaújban, a Zempléni-hegyekben), vagy a tanyasiak (nemcsak Szabolcs-Szatmárban, sőt elsősorban már nem is ott, hanem Tolnában, Szolnok megyében, Pest megyé­ ben, ahol nem irányult rájuk a figyelem, a törődés), a rossz bekö­ tőutak sártengere mögött, a korszerűtlen, az ütött-kopott iskolák összevont osztályaiban tanulók nincsenek hátrányban? Legyen bár apja-anyja mezőgazdasági szakmunkás, gyalogmunkás, a tsz-ben ál­ latgondozó, MÁV-alkalmazott, piacozó parasztasszony, sőt: a kisfal­ vak értelmiségeinek a gyerekei, a polgárosodó alkalmazottak, kis­ tisztviselők tömegeinek gyerekei! Maga az a tény, hogy a szülő el­ végzett öt-hat osztályt, ám így is félanalfabéta, már másodikos gye­ rekének nem tud segíteni, de ösztökélni sem — nem jelent önma­ gában hátrányt, függetlenül a foglalkozástól, (öröklött) osztálytartal­ mától? T izenegy-tizennégy éves tanyasi gyerekekkel és nevelőikkel be­ szélgettem. A fiúk-lányok általános iskolai kollégiumban élnek, T. községben. Í me, ahogy kollégiumi életüket kezdték. — Nehéz volt őket rászoktatni az angolvécére, igen féltek tőle — mondja az igazgató. — Volt olyan gyerek, aki kínjában kivizelt az ablakon, nagydolgát az ajtóküszöbre végezte. Megkérdeztem, mitől fél? Attól, hogy valaki elviszi alóla a produktumát a kagylóból? Nem zuhanyoztak, nem fürödtek, mert attól féltek, megfáznak, tü­ dőbajosak lesznek. Behívtam egy tizenegy évest az irodába, ülj le, fiam, mondtam neki, mire leült a szék mellé, a földre. A pizsamát a szülők megvették, mert kötelező volt, de a gyerekek továbbra is fekete klotgatyában aludtak. Egy-két év munkája, fáradsága, türel­ me, amíg fokozatosan leszoktatjuk addigi beidegzettségükről, és úgyahogy elfogadják az újat. Hogy aztán ez mennyire lesz tartós, be­ lülről mit fogadnak el? Aki a tanyára visszakerül, többnyire vissza­ zuhan. Am i nem csoda. Most nyáron elutaztunk egy csoporttal L il­ lafüredre. Tizedik éve csinálom, minden évben megismétlődik a sztori azokkal, akik először jönnek velünk. Értse meg: először ül vonaton, először lát folyót, hegyet, várost. Jönnek a kérdések. A T i­ szára: tanító bácsi, hol töltik bele azt a sok vizet? A tokaji hegyre: ezt a sok fődet minek (hogy) hordták ide? A z első városra: itt vá­ sárt tartanak? A vonatra: hogy találunk innet haza? A mozira: ha ott vannak a vászon megett sötétben, a világosban mér nem látni őket? Tizenegy-tizenkét évesek. Van olyan köztük, akinek élesen vág az esze. Elméletben sok mindent megtanulnak. De a fogódzók hiá­ nyoznak, az átélt élmény, a gyakorlat, aminek hiányában nem válik vérükké a bemagolt lecke, minden üres szó. Nem hiszem, valaha is ki tudják heverni szerzett hátrányukat. LÁTH ATÓ H ÁTRÁNY Feri nyolcéves. Apja-anyja együtt él. Még pontosabban, nem költöztek szét soha, a maguk módján szeretik egymást. Azért mon­ dom, hogy a maguk módján, mert a napi súrlódás-veszekedés rend­ szeres, de ez életformájukhoz tartozik. „Hol az istenbe jártál eny­ nyi ideig?” „M ire költötted a pénzt?” „M iért nem vettél több húst?” A témák ilyen szinten merülnek fel, s nincs akkora hatása, hogy detonációt okozzon. A férj erdei munkás, az asszony a téesz mel­ léküzemágában betanított munkás. Ketten kb. nyolcezer forintot ke­ resnek havonta. Egy gyerekük van, Feri. A kis falusi ház egyik v é ­ gében a férj anyja-mostohaapja él, a másik végében ők, nemrég épí­ tettek egy szoba-konyhát. A ház még nincs befejezve, de lakni le­ het benne. Legutóbb disznóöléskor jártam náluk, amikor meghívtak vacso­ rára. A konyha egyik fala csupasz téglasor, felrakott csempe a má­ sikon, vízcsap a levegőben, egy kád félig beépítve. A szobában nagy heverő, kis heverő. Kicsi asztal televízióval. Ruhák egy padon egy­ másra dobálva. „Nem rendeztük még be, nem tellett rá ... most ve­ szünk bútort a disznóból” mondja a feleség. „Eladják így feldol­ gozva?” „Kettőt hizlaltunk. A z egyiket eladjuk. Kétmázsás, az hat­ ezer, kápé.” A konyhában ülünk. Kiszalad Feri a szobából pizsamában, me­ zítláb. — Anyu, éhes vagyok. — Jól van, fiam, adok enni. Hurkát kérsz? — Kérek. Anyja beviszi az ágyba a vacsorát, mélytányért hurkával teli, kenyeret mellé. És egy nylonzsacskóban — ahogy a boltban vették — uborkát. A zacskót a srác a földre teszi. Később kijön a konyhába ismét, szódavizet iszik, maga tölti. — Beteg vagy? — kérdem tőle. — Minek lennék! — Mert ágyba kaptad a vacsorát, fekszel... — Majd lassan lefekszik — mondja az anyja. — Hideg ez a kő mezítláb, decemberben, nem? — Nincs elkényeztetve. Kim egy ő a legnagyobb hidegbe is a budira. Egy szál pizsamában. Semmi baja. Később bemegyek a szobába a kabátomhoz, Feri a szülei ágyán fekve nézi a tévét. Színházi közvetítést. — Mit nézel? — A tévét. — A zt látom, de mi a műsor? — Valami marhaság. — Mi a címe? — Nem tudom. — Nem elejétől nézed? — De. — És nem jegyezted meg? Nem érti, minek jegyezte volna meg. — Szeretsz színházba járni? — Nem. — Mikor voltál utoljára? — Még nem voltam. — Az idén? — Még soha. Anyja ott áll mögöttünk, megszólal. — Hogy mondhatsz ilyet fiam, tavaly voltunk a cirkuszba. — És moziba? Mesefilmet szeretsz? — Ő már kinőtt abból, meg nincs itt mozi. A faluban tényleg nincs filmszínház. — Hol tartod a könyveidet? — A táskába. — Nem a tankönyveket. 5 �— Mesét? — Meg útleírást, kalandosat, mindenfélét. — A z nincs. — Nem szeretsz olvasni? — Nem nagyon tud! Mondd meg, ne szégyelld — válaszol is­ mét az anyja. — Kettesem volt, de a tanító néni átengedett, csak ha jövőre se tanulok meg olvasni, akkor megbuktat. — Szívesen járnád újra a harmadik osztályt? — Nem szívesen. — Milyen játékaid vannak? — A kis autó. — Kevés játékot kapsz? — Kapok én, csak mindjárt szétszedem. — Most karácsonyra mit kértél? — Szánkót. — Mi a kedvenc játékod? — Seggen csúszkálós. Felmegyünk a hegyre, azt’ lecsúszunk. — Nem győzök neki gatyát venni. De mit tegyek? Apja is ele­ ven volt kiskorában, azt mondják. Inkább ilyen legyen, mint kuka. — Zsebpénzed van? — Szok lenni. — Mire költöd? — Fagyira. — Most tél van. — Most snóbli zunk. — Meg van elégedve a gyerekével? — kérdem az apját leg­ közelebb. — Klassz kis kölyök. A z én fiam! — Mit szeretne belőle? — A z még messze van, nem szekírozom ilyesmivel, hadd legyen gondtalan a gyerekkora. — Nem arra gondoltam, hogy gyötörje. Egyáltalán, mit csinál kedvvel, ügyesen, vidáman? — Mindent megcsinál, amihez kedve van. Nem csapják be a boltban, segít malacot etetni, fát vágni. Örülnék, ha kijárná a nyolc osztályt, mert akkor szakmát szerezhetne. De nem úgy néz ki, hogy végigjárja. Nincs kedve a tanuláshoz. — Segítsenek neki. — Hát értem én azt, amit tanulnak? Nem is érdekel. Van más dolgom. Az anyja se ér rá. — És a nagyanyja? — Anyám hat elemit járt, haj de régen. Ha náluk a srác, le ­ ültetik, na csináld a leckéd. De már elszökik valami huncutsággal. Inkább kimegy az erdőszélre a haverjaival játszani. Nincs türelme ücsörögni, akárcsak nekem. S amit már hiába kérdeznék: lesz-e a gyereknek igénye terí­ tett asztalhoz? K i és milyen erőfeszítéssel próbálja rászoktatni a késsel-villával evésre? S hogy uborkát nemcsak zacskóból lehet enni. Hogy együtt étkezzen a család. Hogy öltözködni nemcsak a ruha­ kupacból kihúzott gyűrött inggel, nadrággal, felemás zoknival lehet... Hátrány ez, a javából. Mikor és minek kell történni ahhoz, hogy a hátrányból veszély legyen? L Á T H A T Ó ELŐ N Y Barátunk 38 éves, kórházi szakorvos, a felesége pedagógus. Két gyerekük van, Pisti (költött név) 9 éves, most kezdte a negyedik osztályt, a kislány négyéves. A héten jártunk náluk látogatóban. Nem vendégségben, mert nem rongyrázósak, a feleség csirkepörköltet főzött (maguknak is készí­ tett volna vacsorát, mert szombaton egyikük se ebédel), ittunk hoz­ zá vörösbort, előtte whiskyt, amit a barátunk aznap kapott egy be­ tegétől. Amikor megérkeztünk, éppen Mozart esz-dúr zongoraversenye bömbölt lemezről a nagyszobában. — Kinek szól, ha senki nincs itt? — kérdeztük a feleséget. — Pisti lent tollasozik az apjával. Pisti folyton zenét hallgat, még játék közben is. A z erkélyajtó előtti gyepen apa és fia ütötték a tollaslabdát. Üdvözöltük egymást, s amikor feljöttek, Pisti egy másik lemezt tett fel. Hamarosan, s az est folyamán többször is, a fiúra tereltem a szót, ami nem volt nehéz. — Honnan a zene szeretete? Egyáltalán, honnan tudja, hogy van Mozart? — Ötéves korától jár zeneiskolába. Elintéztük, hogy ne várja meg az iskoláskort. Akkor a legfogékonyabb és az iskola előtti év­ ben semmi más feladata nem volt, amitől teherré vált volna neki a zene. Az iskola is jól járt vele: hamarébb rászokott a rendszeres munkára, feladatok elvégzésére. A szobában pianínó áll. — Használtan vettük, újsághirdetés útján. Most már komolyan játszik, nem unja, nem gyűlöli. — Ezt honnan tudjátok? — Amikor az Operából hazajövünk, másnap magától elővesz valamilyen kottát, vagy rákérdez a tanárnőnél. — Mióta jár Operába? — Ötéves korától. Különösen Mozartot szereti. — Zenészt akartok nevelni belőle? — Dehogyis! A világért se. — Beszéljünk az iskoláról. 6 — A magatartása miatt soha nem lesz kitűnő. Különben minden­ ből jeles. De mit tegyünk? A legnehezebb feladattal is gyorsan el­ készül, első magyarázatra megérti, amit a tanítónő mond, utána unatkozik. Persze, hogy rendetlen, játszik, mozog, nem leli a helyét. A fegyelmezés nem elég, le kellene foglalni. Elsőben még szótagolva olvastak, amikor ő már folyékonyan olvasott. Szólt nekem a tanító­ nő, hogy baj van a gyerekkel, nem akar szótagolva olvasni. Baj ez? Most minősítsük vissza? Hát istenem, ő hamarébb megtanulta. Szin­ te magától kezdett olvasni. Kedvenc tantárgyai? A matematika, a rajz, az ének. A z ének nyilván összefügg azzal, hogy zeneiskolába jár. A ra jz ... az természetes. Azt hiszem, a legtöbb gyerek szeret rajzolni, csak a szülő leszoktatja. Ráver a kezére, szidja, eldugja a ceruzát, kisfiam, ne firkáld össze a falat! Én azt mondtam, firkálja össze! Hároméves volt, amikor az albérletből ideköltöztünk, a sa­ ját lakásunkba. Azóta van neki az a kis szoba. A z egyik falat azon­ nal befestettük lemosható festékkel. Ha már sok volt rajta az ákombákom és nem ismerte ki magát, lemostam a falat meleg ultrás víz­ zel. Majd tapétázunk és ráragasztunk újabb réteget. Két méter ta­ pétát csak lehet áldozni egy gyerekre? Ennél sokkal drágább játékot, holmit vesz a szülő. — És a matematika? — Mindig megnézzük, hogy oldja meg a feladatait — mondja apja. — Jó kombinatív készsége van, használja a fejét, ha van mire. Ha érzi, hogy baj van, odajön hozzám, adjak neki feladatot. Meg­ nézem, hol tartanak a könyvben és annál nehezebbet adok fel. Húszharminc példát. Nekidurálja magát és megoldja. Utána pár hóna­ pig megint előnyben van a többi osztálytársával... K i kellett is­ merni a természetét: nem mondja meg nyíltan, hogy baj van, azt szégyelli. És én nem pirítok rá, hanem segítem. Ösztönzöm. Most vettem neki egy számológépet. Alkalmi vétel volt, jó gyártmány, egyszerűen kezelhető. Minden matematikai műveletet elvégez, van m emoritere... ezt még nem adom oda, csak együtt ellenőrizzük a számításait. — Mérnököt akarsz nevelni belőle? — Dehogyis. De hátha az lesz. Akkor nem nulláról indul. — Milyen játékai vannak? — Mindig megkapta az életkorának megfelelőt. A különböző LEGO-kat, amikből egy ideig kirakta az ábra szerintit, aztán meg­ lódult a fantáziája és variált. Felfedezte, hogy másképp is lehet. Abból már kinőtt. Most sakkozunk. A sakk fejleszti a kombinatív készséget, és le kell kötni a figyelmét, hogy ne unatkozzon. Napi fél óránál többet ugyanis nem tanul. — Villanyvasút? — Volt neki kiskorában, de elunta. Építettünk terepasztalt, de azzal mindig ugyanazt kellett játszani. Eladtuk. Most kapott egy NDK gyártmányú, leértékelt optikai játékot. Variálható, össze lehet rakni dianézőt, távcsövet, mikroszkópot. Nagyon jónak találjuk, mert fizikai ismeretekre tesz szert. Megtanulja a távolit figyelni és a közelit. A nagyméretűt és a kicsit. A lencsék formája, az összera­ kás módja egy csomó ismerethez juttatja. Tetszik neki. Hogy tetszik-e? Szobájából épp most robog ki az erkélyre, s távcsövével a Vénuszt keresi, mert végre kibújt a felhők mögül. De nem sokáig nézi, mert hamarosan kezdődik egy műsor a tévében. Saját kis hordozható tévéje van. — Mikor kapta? — Két éve. Én dolgozom este, vagy vendégek vannak, nem akarjuk nézni a tévét, ő meg szeretné. Ezért kapta. — És a felnőtteknek szóló műsorok? — Mindent megkérdez, mindent megmagyarázok. Trágárságot, szexualitást, durvaságot nem lát többet a tévében sem, mint az is­ kolában, a többi sráctól, vagy a játszótéren. Vér, háború? Nem tar­ tom tragikusnak, ha látja. A Képes Történelem sorozat minden da­ rabját elolvasta. A meséket régen... mindenütt annyi vér, erőszak, háború... — Mennyi könyve van? — 125. Pontosan nyilvántartja. — Összegezzük, mi mindent csinál az iskolai elfoglaltságon kívül? — Zeneiskolába jár, heti két alkalommal, cselgáncsozik heti kétszer, oda én viszem kocsival, mert messzi van. Edzőjüket isme­ rem, valamikor én is cselgáncsoztam. A csoportban hattól tizennégy évig járnak srácok. Legyen erős, ügyes, és különösen, kösse le hasznosan az erejét. Ezen kívül tanul angolul, ide második házban lakik a tanárnő. Velem korrepetál, nem lehet mellébeszélni, bliccel­ ni. De nem is akar. — Szerintem túlterhelt Pisti. — Csak így tölti ki a napját. Ha nem csinálná, már rég csa­ varogna, unalmában mindent kitalálna. Mi csak programot adunk neki, és kedvet hozzá. — Meg a feltételeket. — Azt megterem tjük... kétségtelen. Szerencsénk, hogy nem egész napos iskolába jár. Ott reggel héttől estig ellötyögne, elfásulna. Tizen­ két órát ugyanazon padok közt, üvöltve, zajongva. A felnőttnek is sok lenne. Pardon, a felnőtt megszökne. A gyerek? Csak eltompul, közöm­ bös lesz. Ettől védjük meg. Ne legyen belőle közömbös felnőtt. MONOLÓG Azt hiszem, ideje föltennem magamnak a kérdést: végül is mihez mérjük a hátrányt? Kihez képest került hátrányba N. Feri, kilenc­ éves falumbeli gyerek? Í rjam a föltoluló válaszokat, példákat, ahogy eszembe jutnak? �A jól szituált családokhoz képest; az értelmiséghez, a vezető be­ osztású szülők gyerekeihez képest; a nagy jövedelmű apák csemetéihez képest; a nagyvárosok új lakótelepein élőkhöz képest; a jól felsze­ relt, modern iskolákban tanulókhoz képest; a gyerekeit ösztönző, perspektívát látó, érte áldozatot hozó szülőkhöz képest. .. akik na­ ponta figyelik és segítik, akik minden szükséges tanszert megvásá­ rolnak, akik időben megveszik a legjobbat és ezen túl is tesznek valamit: odafigyelnek a teljesítményére, a teherbírására; ha kell korrepetálnak, ha lehet, különórákra járatják, kiegészítő foglalko­ zásokra serkentik (sport-, ének-, zene-, balett-, nyelvórák stb.); má­ sok szakkörökbe járatják, megteremtik a zavartalan tanulás körül­ ményeit, külön szobát, külön sarkot kap a gyerek íróasztallal, csönd­ del, nyugodt otthoni légkörrel, tisztasággal, saját ággyal, vacsorával, m eleggel... Ez lenne a mérce? Ha ez a szülő a jó példa, akkor azt hiszem, jól körülhatárolható: így csak egy kis csoport gondoskodik és gon­ dolkodik a gyerekéről, A fenti ismérvek — újraolvasva — azonos csoportnál tűnnek fel: azoknál a szülőknél, akik vezető beosztásúak, akik értelmiségiek (mű­ szaki vagy humán), akik az átlagosnál nagyobb jövedelműek, akik a mindenkori városnak a központjában laknak, illetve a város legelő­ nyösebb helyén, akiknek a lakásában jut egy kis helyiség (vagy kiala­ kítanak), akiknek a lakásuk közelében áll a jól felszerelt, modern is­ kola, akiknek van törekvésük, igényük, pénzük a gyerek iskolázta­ tására, továbbtaníttatására, akik képessé teszik, kondicionálják gyere­ küket az átlagosnál nagyobb terhek viselésére, akik kiskorától viszik nyaralni, utazni, ismeretlen tájat látni, viszik magukkal külföldre... ez egy és ugyanazon réteg. Meglehetősen kevesen vannak. S hozzájuk mérjük a százezreket? A lemaradókat, az elhanyagolt falusi, tanyai, külvárosi iskolák tanulóit, a zűrös családban élőket, az iszákos szülők gyerekeit, a nem tudom kiket? M ilyen legyen a feleségem ? BESZÉLGETÉS A PÁRVÁLASZTÁSRÓ L, A HÁZASSÁGRÓL Heteken át vallattam három fiút. Mi a közös bennük? Az, hogy nőtlenek, de nem akarnak azok maradni, vagyis családot szeretnének, feleséget, gyereket. Közös az iskolai végzettségük: mindhárman érettségiztek, és szakmunkásként, gyárban dolgoznak. Közös, hogy budapestiek és a szüleikkel élnek. Különböző viszont az életkoruk. Egyikük tizenkilenc éves, a má­ sik huszonnégy, a harmadik huszonkilenc. Ugyanis arra voltam kíváncsi, hogy egy adott témakörön belül, mennyire azonos, vagy ellentétes a fiúk elképzelése, véleménye. Mennyivel gondolkodik „érettebben” a harminchoz közel álló a húsz év alattinál? A három fiúval külön-külön beszélgettem. A fő kérdések mindhármójuknál azonosak voltak, ezért válaszaiknál bizonyos átfedé­ sek, ismétlődések előfordulnak. Melyik életkor a legmegfelelőbb a házasságkötésre, a családala­ pításra? A 19 éves: Szerintem bármelyik. Nem attól függ, hogy hány éves valaki, hanem, hogy mikor találkozik a nagy Ő-vel. — Úgy érti, hogy maga már érett a családalapításra? — Világos. A 24 éves: A férfiaknál a 24—27 közötti évek a legalkalmasab­ bak. Ekkorra már ki-ki ismeri a lehetőségeit, megszerzi a kellő em­ berismeretet, van valami elképzelése a világról; már tudja, m ilye­ nek a nők, és azt is tudja, milyen házasságot szeretne. De még nem megcsontosodott, még tud alkalmazkodni. A 29 éves: Huszonöt fölött és harminc év alatt. Túl sokáig veszé­ lyes várni, mert minél idősebb valaki, annál nehezebben talál fe ­ leséget. Nemcsak a nők esélyei csökkennek az idővel, a férfiaké is. A harminc év fölötti férfi, hacsak nem akar agglegény maradni, már kénytelen megalkudni; be kell érnie az egyre kisebb és, bo­ csánat, egyre silányabb választékkal! Ezért is szeretnék megnősülni, mielőtt betöltöm a harmincat! Máris az a gyanúm, hogy kénytelen leszek bizonyos engedményekre. Például, nekem a tizenhat-tizenhét éves lányok tetszenek. Nade, ők már hozzám túl fiatalok, nekik én bácsi vagyok. — Tíz évvel ezelőtt is a tizenhat évesek tetszettek? — Akkor a velem egyidősek, vagy az egy-két évvel idősebbek. Csakhogy akkor még nem akartam nősülni. A különböző korú fiúk véleménye tehát különböző. Kérdés: mit mond a statisztika? 1977-ben Magyarországon 97 015 házasságot kötöttek, s a boldo­ gító igent kimondó férfiak több mint a fele (51 százaléka) 20—24 év közötti volt, utánuk következett a 25— 29 évesek korcsoportja 21,6 százalékkal, majd pedig — harmadik helyen! — a 19 év alatti fiú­ ké, 7,9 százalékkal. Vagyis, az esküvők 80,5 százalékában harminc éven aluli volt a vőlegény. Ötven évvel ezelőtt, 1930-ban, a 19 év alatti fiúk az összes há­ zasságra lépőknek csak 3,5 százalékát tették ki. Ugyancsak 1930-ban a 20— 24 év között nősülő férfiak aránya 38,1 százalék volt. Fordítsuk meg a dolgot. Lehet, hogy nem a százezrek vannak hátrányban, hanem ez a szűk réteg jutott túlzott előnyhöz? S egyál­ talán, miért hozzájuk mérjük a szintet? Miért egy átlagon fölüli le­ hetőségekkel bíró csoporthoz? Akiknek a gyerekei — az előnyök alap­ ján — mintagyerekek és így mintafelnőttek lesznek. A hátrány felszámolása forradalmi gondolatnak tűnhetett a tan­ ügyi igazgatásban. De ha a hátrányt egyelőre nem vagyunk képesek felszámolni — az előnyök csökkentésére miért nem gondol senki? Mi az alapállás? Fölzárkózni a társadalom permanensen polgáro­ sodó rétegéhez — vagy a munkásosztály, a parasztság szintjén m i­ nőségi tudást, etikát, erkölcsöt produkálni? Nem arról van szó tehát, hogy szüntessük meg a jó iskolákat, hogy durván törjük le a magas jövedelmeket. Arról sincs szó, hogy napiparancsba adjuk a szülőknek: ne foglalkozzon annyit lánya jö ­ vőjével, ne törődjön többet a fiával. Hanem miről van szó? Hiszen, ha részleteiben tudnám a megoldást... a társadalom (kéretlen) apos­ tolaként már bizonyára kimondtam volna, s bizonyára megjárom a kálváriát, ami — jelen berendezkedésünkben — már egy hajnövesz­ tő szer feltalálóját is megilleti. Talán vállaltam volna a tortúrát, a vitát. Dehát részleteiben nem ismerem a megoldást. Csak odáig jutottam: fordítva is meg kell néz­ nünk ugyanazt. Hátha megkérdőjelezi — és előbbre viszi ezáltal — a jelenséget. Szofizma? Nem. Elemeznünk kell ezt az érintettek szem­ pontjából. Hiszen a „hátrányt” olyanok fogalmazhatták meg először, akik érzik a saját előnyüket. Egészen biztosan nem a 35 éves, fé l­ analfabéta segédmunkás apa mondta ki: az én gyerekem hátrányban van. Ő legföljebb azt láthatja: mások, valakik előnyben vannak vele és a gyerekével szemben. Mások fogalmaztak helyette. Mások tesznek érte valamit. De elegendő ez? Siklós László A 25— 29 évesek 1930-ban, a házasságra lépőknek majdnem egy­ harmadát, 32 százalékát tették ki. 1930-ban, a 30 év alatti, házasságra lépő férfiak az összes nő­ sülőknek 73,2 százalékát alkották. Vagyis fél évszázad alatt a férfiak életkora a házasságkötéskor jelentősen lecsökkent. De csökkent a lányoké is. A házasságra lépő nőtlenek és hajadonok átlagéletkora Év Férfi (év) Nő (év) 1948. 1960. 1970. 1977. 26,4 25,3 24,0 23,5 22,8 21,9 21,1 21,0 (Demográfiai Évkönyv. 1977. KSH) Apáink megfontoltabbak voltak? Lehetséges. De közrejátszott az is, hogy régen csak akkor nő­ sült a férfi, ha bizonyos egzisztenciát teremtett magának, s jövendő családjának. Ritkaságszámba ment például, hogy egy egyetemista a tanulmányai ideje alatt megnősüljön. Ma ez már mindennapos. Vagy: házasulandó korba akkor lépett a legény, amikor letöltötte a kato­ naidejét. Ma a néphadseregben sok házas-gyermekes kiskatona szolgál. A három megkérdezett fiú közül, azt hiszem, a 19 éves vélem é­ nye ma az általános: „Nem attól függ, hogy hány éves valaki, ha­ nem, hogy mikor találkozik a nagy Ő-vel” . Mindez nagyon szép: csak az érzelmek dominálnak, mondhatjuk. De vajon egy tizenkilenc éves épp olyan megfontoltan, körültekin­ tően, éretten lép a házasságba, mint a nála öt, netán tíz évvel idősebb?... Mennyi idős legyen a feleségük? Szükség van-e korkülönbségre? A 19 éves: Velem egykorút szeretnék, legfeljebb egy évvel fiata­ labbat. Úgy érzem, vele jól kijönnék. Idősebb semmiképp se le­ gyen, mert irtó cikis egy öreg nővel végigmenni az utcán. A 24 éves: Velem egyidős legyen, legfeljebb két-három évvel fiatalabb. Semmiképp se húsz éven aluli, mert az még gyerekes gondolkozású, az életről fogalma sincs. A házastársak közti túl nagy korkülönbség is visszaüt idővel, sőt, már kezdetben is, mert eggyel több ok arra, hogy ne értsék meg egymást. Ha már tíz év van köztük, akkor is két korosztály, két nemzedék. A 29 éves: Négy-öt év korkülönbség az ideális. A velem egyidős nő már megkeseredett, kiábrándult, megalkudott a világgal, önmagával, álmaival. Neki már határozott elképzelése van az életről, jövendő férjéről, a házasságról. Kétféle „öreglány” létezik. A z egyik, aki sa­ ját ízlése és elképzelése szerint akar engem átformálni, kössz, eb­ ből nem kérek, ne megváltoztatni akarjon, hanem megérteni. S van a másik típus, a bólogató. Aki már örül, hogy egyáltalán férjet ka­ pott, és ezért lemond még az egyéniségéről is és teljesen aláveti ma­ gát a férje akaratának. Ebből se kérek. Ha találnék egy huszon­ négy-huszonöt évest, az volna jó. Abban már van komolyság, életta­ pasztalat, de még nem megcsontosodott, még képes az alkalmazko­ dásra, sőt, még változni is tud. — Miért kell, hogy változzon? — Mert a házasság átformálja mindkét felet. A három fiú közül kettő jövendő felesége életkoráról tulajdon­ képp azonosan vélekedett. „Velem egykorút szeretnék” mondta a 19 7 �éves. „Velem egyidős legyen, legfeljebb két-három évvel fiatalabb” mondta a huszonnégy éves. S csak a 29 éves szeretne nagyobb — ő is csak négy-öt év — korkülönbséget. S vajon mit mond a gyakorlat — vagyis a statisztika? 1930-ban a menyasszony-vőlegény életkora közti átlag 4,2 év volt. 1960-ban 4,1 év 1970- ben 3,5 év Azóta viszont, szinte évenként csökkent: 1971- ben 3,5 év 1972- ben 3,4 év 1973- ban 3,4 év 1974- ben 3,3 év 1975- ben 3,1 év 1976- ban 3,0 év 1977- ben 3,0 év 1978- ban 2,9 év Sokan úgy tartják, az a jó, ha néhány év korkülönbség van a házastársak között. Mert: a nő hamarabb öregszik. Mert: a lányok gondolkodásban érettebbek a fiúknál körülbelül 3—4 évvel, vagyis, ha épp ennyi köztük a korkülönbség, azonos szinten állnak. Egy bi­ zonyos, akárhány fiúval beszéltem erről, valamennyi azt mondta, vele egyidős, vagy két-három, esetleg négy évvel fiatalabb nőt akar elvenni. Olyannal nem találkoztam, aki nálánál idősebbet akar fe­ leségnek. Mennyi ideig járjanak együtt? A 19 éves: Három-négy hónap elegendő. Mert ha túlságosan ki­ ismerik egymást, a házasságuk unalmas lesz. A 24 éves: Ha, mondjuk, minden nap találkoznak, akkor mini­ mum fél év kell. Persze, van itt egy bökkenő. Ha megismerkedek egy olyan lánnyal, aki tetszik, világos, hogy nem fogom a rossz tu­ lajdonságaim felsorolásával elriasztani. Biztos, hogy ő is ugyanígy tesz. Mindketten megjátsszuk magunkat és kölcsönösen becsapjuk egymást. Azért hat hónap elég nagy idő ahhoz, hogy valamit meg­ sejtsünk a másik igazi arcából is. A 29 éves: Ha a megismerkedés első percétől őszinte lenne egy­ máshoz az a két ember, ha fel mernék fedni igazi énjüket, akkor egy év elegendő lenne. De ezt az évet két részre osztanám. A z első fele: egymás természetének kipuhatolása. S ha az elfogadhatónak tűnik, akkor ki kell próbálni — az év második felében — hogy tudnak-e együtt élni. — Próbaházasságra gondol? — Arra. Naponta együtt kelni, feküdni, reggelizni, vacsorázni, a napi gondokat megoldani, Ha fél év elteltével is úgy tűnik: tudnak együtt élni, akkor, de csakis akkor házasodjanak össze! — Maga élt már próbaházasságban? — Épp itt a baj, hogy nálunk ezt nem lehet megvalósítani. Első akadálya a lakás. Vigyem anyámhoz; anyuka, mi most kipróbáljuk, tudunk-e együtt élni? Elsőként az anyám botránkozna meg, aztán a szomszédok, rokonok, ismerősök, munkatársaim. Nálunk nemcsak hagyománya nincs a próbaházasságnak, mint mondjuk, a svédeknél, de más az erkölcsi felfogásunk is. — Gondolja, hogy a lányok beleegyeznének? — Valószínűleg nem. Mert ha nem sikerült...? Azt el lehet tit­ kolni, hogy lefeküdtem X-szel és Y-nal, de hogy együtt éltem vele. . . . ? — Ilyenkor szokták kérdezni: és mi legyen a próbaházasságból született gyerekkel? — Ne foganjanak meg! S itt a következő probléma: a próbahá­ zasság csak bizonyos életkor és kulturális szint fölött, önmaguk és társuk iránt felelősséget érző felnőttek között jöhet létre. Mit mondott a 19 éves, magát a házasságra már érettnek tartó fiú? Elég a három-négy hónapi ismeretség, különben megunják egy­ mást. A 29 éves pedig együtt akar lakni jövendő feleségével. Két véglet? Éppen annak is felfoghatjuk, de nem erről van szó. Inkább arról, hogy mást ért a házasságon a 19, és mást a 29 éves. Próbál­ juk ezt megközelíteni. M i a házasság? A 19 éves: Hogyhogy mi? Két, egymást szerető ember együtt­ élése. — Hallott már arról, hogy a szerelem idővel elmúlik? — Hát, akkor el kell válni. A 24 éves: Hogy mi a házasság? Együtt él az a két ember, aki egymást szereti. Jól megvannak együtt, kevés köztük a veszekedés, a zűr. Otthont teremtenek, nevelik a gyerekeiket. A 29 éves: Nem tudom, ki mondta, valami nagyon okos ember, de nem is a neve a lényeges, hanem ahogy megfogalmazta. A há­ zasság: szövetség az életre, a munkára, a gyereknevelésre. Olyan szövetség, aminek alapja a szerelem, a szeretet, a megértés, és a szexuális összhang. Ebben minden benne van, ugye? Soroljon fel három követelményt, amely elengedhetetlen a há­ zassághoz. A 19 éves: Szerelem, szépség, hűség. A 24 éves: Szerelem, megértés, lakás. A 29 éves: Nem tudom felsorolni. Mert nemcsak három, de leg­ alább harminchárom tényezőnek kell egybeesnie. Fontos a szerelem, szeretet, de legalább ilyen fontos az azonos műveltségi szint, aztán az őszinteség, a hűség, az alkalmazkodni tudás, a megértés, az azo­ nos életcél, és még sorolhatnám. 8 A párválasztásnál milyen szerepet játszik a külső? A 19 éves: A legfontosabbat! Egy szép lány, vagy egy jó alakú, akinek klassz a szerelése, engem mindig feldob. Szerelemből akarok nősülni, és ahogy magamat ismerem, tucatlányba nem fogok bele­ esni. Akit én elveszek, az olyan szép lesz, hogy ha megyünk az ut­ cán, a hapsikat az irigységtől kitöri a frász! A 24 éves: A külsőre figyel fel az ember, nem? Tehát fontos! De nehogy azt higgye, filmsztárszépségűre vágyom. Szerintem egy feltűnő szépségű és átlagon felül csinos feleség kész istencsapás. Mert az mindig, mindenkinek tetszeni akar, és egyfolytában féltékenyked­ het a férje, nem is ok nélkül. A másik pedig az, hogy a szép nő az isten pénzét is képes magára költeni. Jártam egy ilyen csajjal, neki nem a program volt a fontos, a diszkó, mozi, vagy a színház, min­ den csak ürügy volt arra, hogy csilloghasson. Nem ezt a típust aka­ rom. Inkább az átlagosat. Aki átlag szép, átlag csinos. A 29 éves: A külső lényegtelen, majdhogynem elhanyagolható. A z a fontos, ami belül, a fejben van. A gondolkodásban, a magatar­ tásban, az érzelmi-értelmi megnyilvánulásában. — Csúnya nőt is elvenne? — A zt azért nem. Én csak azt próbáltam megfogalmazni, hogy nem a külső a döntő. Legyen benne valami, ami szimpatikus és ez elég is. A z olyan kikötést, hogy szőke legyen, 165 magas és kék sze­ mű, marhaságnak tartom. Ilyenről csak húszévesen ábrándozhat az ember, aztán, ahogy okosodik, úgy is mondhatnám, öregszik, rá­ jön, hogy nagyon kicsi a valószínűsége annak, hogy olyannal fogja leélni az életét. Mert a külső kikötése alapján lehet szórakozópart­ nert választani, de feleséget nem! Iskolai végzettsége, foglalkozása? A 19 éves: Nem szeretem a nagyokos csajokat, ha valamit nem tud az ember, képesek rögtön lecikizni. Ne legyen érettségije, elég, ha a nyolc osztálya megvan, de az sem baj, ha nincs meg. — Szakmája lehet? — A z nem árt, mert a szakmunkás többet keres. De semmiképp se valami elit szakma, fodrász, vagy ilyesmi, mert azok megintcsak lecikizik az embert. Gyári munkás, az volna jó. A 24 éves: Szeretném, ha hozzám hasonlóan meglenne az érett­ ségije, így könnyebben megértenénk egymást. Ha olyanba szeretnék �bele, aki csak nyolc osztályt végzett, az sem kizáró ok. Nem hiszem, hogy egy diplomás nőbe beleszeretnék, mert zavarna, hogy fölöttem áll. Szerintem az az ideális, ha nagyjából két, azonos szinten álló ember kerül össze. A foglalkozása különösebben nem érdekel. A 29 éves: Ha sematikusan egyenlőségi jelet teszünk az iskolai végzettség és a műveltségi szi nt közé, akkor azt mondom, érettsé­ gizett legyen. De műveltséget nemcsak iskolában szerezhet az em­ ber! Néhány évvel ezelőtt elég hosszú ideig együtt jártam egy szak­ máját imádó mérnöknővel, akinek műveltségi szintje egyenlő volt a nullával. Tipikus szakbarbár volt. És jártam egy nyol c osztályt vég­ zett szakképzetl en bolti eladóval, akitől rengeteget tanultam. A z is­ kolai végzettségre tehát nem adok. De ami nagyon fontos: férj-fele­ ség nagyjából azonos szinten álljon. Természetesen csak arra az esetre értem ezt, ha a férfi feleségében a társat is keresi. Ha v i­ szont a régi család- és feleségideál híve az illető, akkor legjobb, ha analfabétát vesz feleségül... A foglalkozása csak annyiban érint, hogy azért értsek valamit a munkájához, megérthessem a munka­ helyi gondjait. HázasságkötéseK a házasulók iskolai v égzettsége szer in t .1 . 7 9 A férfi által végzett osz­ tályok száma A nő által végzett osztályok száma 0 1— 3 4— 5 6—7 8 9— 12 13— x Összesen 9 1— 3 4— 5 6— 7 8 9— 12 12— x 101 92 88 96 59 1 30 106 152 144 138 7 — — Összesen: 437 577 34 19 21 3 — 139 118 90 3 2 405 396 416 38 2 408 1535 1448 156 17 563 1683 41512 14585 1286 32 174 6181 11806 2300 6 32 831 4390 5369 + 1 ismeretlen 208 550 1497 3804 59826 20501 10628 1 1587 3957 50499 30981 8976 97015 (Demográfiai Évkönyv, 1977. KSH) Ha csak egy pillantást vetünk a táblázatra, máris kitűnik: a fér­ fiak nagy többsége elsősorban azonos iskolai végzettségűvel köt há­ zasságot, ezután következik a közvetlenül alatta, vagy fölötte álló. Mennyire számít az anyagi helyzet? M it hozzon a lány? A 19 éves: A velem egyidősnek még nincs spórolt pénze, hisz’ tudom magamról, hogy évekig ruházkodásra költ az ember. Hát tő­ le sem várom, hogy legyen takarékbetétkönyve, világos. De az jó lenne, ha a szülei támogatnák. — Hogy érti ezt? — Mondjuk, megoldanák a lakást. Odafogadnának bennünket, vennének bútort, ezt-azt, ami kell az induláshoz. — Tehát: jómódú, vagy aránylag jómódú családból származzon? — Az sose árt. De én még egyetlen lánytól se kérdeztem meg, hogy ha férjhez megy, mi esik le a faterjáéktól? A 24 éves: Ne higgye, hogy anyagias vagyok, inkább csak reá­ lisan nézem az életet. Ha ma összekerül két olyan fiatal, akiket a szüleik segíteni nem tudnak, hát azoknak pokoli nehéz életük lesz. Albérletben kezdeni, a semmiből megélni és ugye, jön a gyerek is. Azt látom a munkahelyemen, hogy akik így kezdik, azoknak, mire eljutnak a saját lakásig, már tönkre is ment a házasságuk a spó­ rolásba, a lemondásba. Na most az a nagy helyzet, hogy a fateromék nem tudnak nekem segíteni, mert nemrég elváltak és mind a kettőnek új családja van. Szóval én egy fillérre se számíthatok tőlük. Húszezer forint megtakarított pénzem van, az egyenlő a semmivel. Nem aka­ rom lemondássorozattal kezdeni a házasságomat, ebből következik, hogy jó néven venném, ha a választottam könnyebbé tenné az in ­ dulásunkat. — Konkrétan, mire számít? — Lakásra, vagy lakhatásra gondolok. A szüleinél egy szoba, mondjuk. Meg egy kis indulótőke, amiből a szobánkat berendez­ hetjük. — S ha olyan lánnyal találkozik, aki, mondjuk, árva, vagy rosz­ szul eresztették el otthonról...? — Ha egyébként minden stimmel, akkor egye fene, megpróbál­ juk csupasz fenékkel... A 29 éves: Mostanra jutottam egyenesbe. Most már jut min­ denre, amire kell, a ruházkodás se gond, motorom is van, de meg­ takarított pénzem semmi, nem vagyok hangya típus. Tudom, az életszínvonalam mindenképp esni fog, ha megnősülök. Anyámnál egye­ lőre lakhatunk. Önálló lakás? K i tudja, hány év múlva lesz. Mégis, szerintem az anyagiak a legeslegutolsó szempont a párválasztásnál. Legalábbis nálam. Ha az a lány olyan körülmények között élt ed­ dig, hogy tudott félretenni, vagy van lakása, vagy a szülei jómódú­ ak, és segítenek bennünket, természetesen nem utasítom vissza. De, ha történetesen annyi a vagyona, ami rajta van, akkor azt mondom magamnak: most pedig ráhajtasz öregem a munkával és napi két fröccs helyett elég lesz egy is. Érti? Jaj, de szolidak ezek a fiúk! Most először éreztem azt, hogy egyikük se mond igazat. Pontosabban: valami olyan szöveget adtak be, amiről úgy gondolták, jó fényt vet rájuk. Csakhogy megfeled­ keztek néhány, előzőleg mondott apróságról. Elvittem mindhármu­ kat autózni. Külön-külön természetesen, és szándékosan az óbudai lakótelep, majd pedig a Rózsadomb felé. Mentünk végig a Bimbó úton, meg is álltam az épülő luxusvilláknál, luxus társaslakások­ nál, bámészkodni. A lakótelepre a megjegyzésük: „De jó volna itt egy kégli!” A Rózsadombon: „Hát nekem ilyen az életbe nem lesz!” Mire én: „Okosan kell nősülni” . Erre a 19 éves: „Én nem is fogom albérletben kezdeni! Minimum egy lakótelepi szoba a faterjáéktól, különben részemről oda a parti” . A 24 éves: „Ismertem egy elvált csajt, volt egy gyereke is, a kéglit neki ítélték, itt lakott a Raktár utcában a hetedik emeleten. Nem volt valami bomba ész, de hát az a kégli!” „És miért lett oda a parti?” „Nem feleltem meg a csaj­ nak, mert épp autóra hajtott. Mármint autós férjet keresett” . A 29 éves: „Ha már az ember egyszer ráadja a fejét a nősülésre és en­ gedi magát betörni, hát valamit valamiért! Ha egy mód van rá, én szeretnék egy lakást kapni nászajándékba. Átmenetnek megtenné egy lakótelepi is, de inkább egy ilyen luxus. Mondja, nincs magá­ nak ezen a környéken magányos nőismerőse?” — kérdezte a Bimbó úton. „Elvenné?” „N a hallja, ilyen környezetért az ördög öregany­ ját is!” Lány legyen? A 19 éves: Ezt hogy érti? — Ahogy kérdeztem. Családi állapotát tekintve és egyébként is. — Szerintem egy húsz év körüli csaj, ha az klassz, már lefe­ küdt néhány sráccal. Lehet, hogy van húszéves szűz lány, de az ak­ kor azért szűz, mert olyan ronda, hogy nem kellett senkinek! Ezért nem ragaszkodom ahhoz, hogy tényleg lány legyen, csak hivatalosan. Legyen ez mind a kettőnknek első házassága. A 24 éves: Nem akarok hadakozni se egy meghalt férj megszé­ pült árnyával, se egy valós elvált férjjel. Tehát se elváltat, se öz­ vegyet nem akarok! Ha a kérdésben az is benne van, mert eléggé kétértelműen fogalmazta meg, hogy szűz legyen-e a jövendő felesé­ gem, akkor azt mondom: nem téma. Ha az, jó, ha nem, akkor se teszek szemrehányást. Én se élek remeteéletet, tőle milyen ala­ pon követeljem meg, hogy apáca legyen? Am i volt, volt, az csakis és kizárólag rá tartozik. Még arra se vagyok kíváncsi, hogy hány sráccal feküdt le. A 29 éves: Megcsavarta a kérdést, nem baj. Egy húsz éven fölü­ li, független, önálló, kereső nőtől szüzességet várni, illetve el várni, a lehető legnagyobb marhaság! A z a férfi, aki ilyet követel manapság, fafejű, korlátolt, múlt századi gondolkodású. Hogy milyen legyen a leányzó családi állapota? Szerintem mindegy. Mert minden állapot­ nak megvan az előnye is, a hátránya is. A hajadonnal, hogy mind­ kettőnknek ez lesz az első házassága, jó is és rossz is. Mert egyikünk se ismeri a házasság buktatóit. Ha elválttal kerülnék össze, annak nagy előnye lenne, hogy ő már tudja, mi a házasság és esetleg épp a tapasztalatai birtokában könnyebben elkerülhetnénk a nehéz hely­ zeteket. — S az özvegy? — Jaj, azt ne! Semmiképp. A meghalt férj mindig megszépül és megjavul. Volt egyszer egy özvegyasszony ismerősöm, egy hónapig bírtam ki. Azalatt már a férje valamennyi anyajegyéről tudtam... A z 1977-ben Magyarországon kötött 97 015 házasságból 77 755-ben a férfinek ez lett az első házassága. A 77 755 nőtlen férfi közül hajadont vett feleségül 70 896 özvegyet vett feleségül 522 elváltat vett feleségül 6 337 A 77 755 nőtlen férfi közül 72 693 harminc év alatti volt. (Demográfiai Évkönyv, 1977. KSH.) Lesz-e maguknál egyenjogúság? Segít-e feleségének a házi m un­ kában, gyermeknevelésben? A 19 éves: Nem vagyok híve ennek a nagy egyenjogúságnak! Vannak női feladatok és vannak férfimunkák. Gyereket nem szül­ hetek a feleségem helyett. Nem tudok és nem is akarok megtanulni főzni, takarítani, mosni. A nehéz munkában, vagy ha beteg lesz és megkér rá, segítek neki. Csakhogy azt látom a haverok közt, hogy a nők nagyon el tudnak szemtelenedni és ki akarják használni a férjüket. Már van olyan haverom, pedig nem is rég nősült, aki meló után be nem jönne egy pofa sörre, a meccseken azóta színét se látjuk, rohan bevásárolni, megy haza főzni, szóval teljesen elnőie­ sedett. Én nem hagyok kiszúrni magammal, az szent. A 24 éves: Úgy tervezem, hogy m ivel ő is dolgozik, a házi munkákon is megosztozunk. Szívesen viszem el a ruhát a patyolat­ ba, a bevásárlásban, cipekedésben is segítek neki. Ma már a csalá­ don belüli igazságos munkamegosztásra kell berendezkedni. A 29 éves: A zt hiszem, ezt nem lehet előre meghatározni. A z együttélés során adódhatnak olyan helyzetek, amikor szerepet kell cserélni. Ha, mondjuk, a másik tanul, vizsgákra készül, vagy vala­ mi nagyobb lélegzetű munkán dolgozik, akkor az működteti a ház­ tartást, aki jobban ráér. Vagyis, ha a feleségem tanul, vizsgázik, akkor én. Egyébként ki-ki csinálja azt, amihez jobban ért. Nem zárkózom el a házi munkától, de szerintem a minimálisra kell csök­ kenteni. Vacsorát például nem kell főzni. Persze, ez egyértelműen pénzkérdés. A zt semmiképp sem engedem, hogy a házi munka el­ hatalmasodjon rajtunk, és elvegye az estéinket, a hétvégeket. M i a véleménye a válásról? A 19 éves: Bele kell kalkulálni az életbe, nincs mese. A legtöbb embernek nem sikerül az első házassága. — M it gondol, miért nem? — Nem volt szerencséjük. — Maga tehát számít arra, hogy nem sikerül a házassága? — Nem nagy tragédia. Főként, ha nincs gyerek. A 24 éves: Sajnos, számolni kell a válással. A szüleim pokoli rossz házasságban éltek, hárman voltunk gyerekek, miattunk nem váltak el. Végigkínlódtak egymás mellett húsz évet. Am ikor a leg­ kisebb húgom is leérettségizett, elváltak. Azóta anyu férjhez ment, apu megnősült és mindketten boldog házasságban élnek. Bár koráb­ ban elváltak volna! A rossz légkört, a feszültséget nagyon megérez­ 9 �tük mi, gyerekek, velünk tettek volna jót, ha időben különmennek. A zt mondom, inkább a válás, mint az együttélés pokla. A zt nem hiszem, hogy bárki is úgy álljon az anyakönyvvezető elé, amikor házasodik: legfeljebb elválunk. De azért gondolni kell rá, esetleg az lesz a vég e... A 29 éves: Nem szeretnék válni! Persze, ki szeretne? K i in­ dul úgy egy házasságba? Néhány munkatársam romlófélben levő házasságát és válását végigasszisztáltam, pokoli volt, pedig nem is én voltam a szenvedő fél. A válás erkölcsileg, idegileg, egészségileg, anyagilag, teljesen tönkreteszi az embert. A gyerekeket is retten­ tően sajnálom. Tulajdonképp épp a sok válás riasztott el eddig a házasságtól. A z az érzésem, túl könnyen válunk. Nem is egy eset­ ben komoly indok nélkül, az első összekoccanáskor kimondják: nem kínlódok veled tovább! Aztán a „súlyos” problémák a második há­ zasságukban is előjönnek. Épp úgy baj van a pénzzel, a megértés­ sel, a hűséggel, mint az első házasságukban. Másodszorra mégse szaladnak a bíróságra! Ehelyett leülnek és megbeszélik az életüket... Szerintem alaposabban kellene megfontolni mindkettőt: a házassá­ got is, a válást is. Í me három fiú felfogása, véleménye a párválasztásról, a házas­ ságról. A legidősebb tiszta ügy. Egy kiforrott ember véleményét olvas­ tuk. Aki kicsit már kiábrándult, kicsit meg is csontosodott, de is­ meri önmagát és tudja, mit, mennyit várhat a másik embertől. Egyébként Krisztián Ferencnek hívják, magassága 180, súlya 72 kg. Haja fekete, szeme fekete, bal arcán három anyajegy. A középső fiút Kovács Pálnak hívják. 170/59. Haja barna, sze­ me zöld, arca ovális, Őt épp annyi idő — vagyis öt év — választja Hazárdjáték Szikrákat dobál az áprilisi nap, hajnali párák hizlalják és fényesítik a legelő gyöpét. A domb térdéig őszi vetés nyújtózkodik fel, mint zöld takaró. Zsenge búzaszálak már­ tóznak a tavaszi fényben. B. Lászlónak, a termelőszövetkezet agronómusának, aki e látvány kedvéért cipelt a meztelen magas­ latra, minden oka megvan a lelkesedésre. Körbenéz, leheveredik a hűvös földre, fogai között fűszálat rágcsál, kóstolgat. — A z első csatát megnyertük, a tél alig okozott kárt — mormolja szájában a zöld ízzel, s szeme elé tavalyi képek tolakodnak. Egy éve a k.-i közös gazdaság vezetői ká­ romkodva tértek vissza a korai határszem­ léről. A fagy futballpályányi területeken végzett a vetéssel, száz hektárt kiszántottak, nem győzték a felülvetést. A z izgága ter­ mészet egész évben keserítette életüket. — Hányszor elmondtuk már: a mezőgaz­ daság műhelyének se oldala, se teteje. K i biztosítja, hogy az elszórt mag kikel, felcse­ peredik, beérik? — kérdezi B. feltápászkod­ va a mezei csendélet közepén. — Minden lépésünk kockázattal jár. . . Két évtized példáit sorakoztatja fel igazá­ nak bizonygatására. Esős heteket betakarí­ tás idején, amikor a kombájnok órákat me­ hettek, s a cukorrépaszedő gépeket gyárak munkásai helyettesítették. A fél országot megkörnyékezték a már mindenütt félredo­ bott kéziszerszámokért. Gumicsizmákért, kö­ pönyegekért szalajtották az anyagbeszerzőt. A növényvédelem elvégzésére érkezett heli­ kopter a szél miatt csak ácsorgott, s a gyümölcsösben hiába füstöltek szalmamág­ lyákkal, a rózsaszín virágszirmok dermedten hullottak alá. — A z állandó izgalom a termésért velejá­ rója hétköznapjainknak. Ha minden simán menne, talán a szakma szépsége is megfa­ kulna — magyarázza az agronómus. Elhajtunk a szakosított telepre is. A z el­ letőistálló patikatisztaságú. A z infralámpák fényében néhány napos rozsdásbarna foltos borjak sütkéreznek, jámborul bámészkodnak a fehérköpenyesekre. V.-né, az idős gondozó előbb megitatja a szomjas jószágokat: — A z imént járt itt a doktor úr! Mindent rendben talált — lelkesedik az agronómus előtt. 10 el Krisztián Ferrenctől mint a legkisebb fiútól. Mégis, a „nagyobb­ hoz” áll közelebb. Sokat látott, hallott, tapasztalt már ő is, de ben­ ne még van illúzió. Valószínű, nem fogja elhamarkodni a házasságát. Nem így a harmadik, a tizenkilenc éves. A ki önmagát már érett­ nek tartja a házasságra, csak éppen mindaz, amit elmondott, az el­ lenkezőjét bizonyítja. A házasságkötés előtt „három-négy hónapi ismeretség elegendő” . „ A házasság két egymást szerető ember együttélése” . Mi az, ami elengedhetetlen a házassághoz? — kérdésre a vála­ sza: „Szerelem, szépség, hűség” . „A k it én elveszek, az olyan szép lesz, hogy ha megyünk az ut­ cán, a hapsikat az irigységtől kitöri a frász” . Nem segít majd a házi munkában, mert „nem hagyok kiszúrni magammal” . Véleménye a válásról: „Nem nagy tragédia” . „M iért nem sikerül sok házasság?” kérdésre a válasza: „Nem volt szerencséjük” . Ha ő, a 19 éves, szőke hajú, kék szemú, szeplős arcú Kiss Péter ma, vagy holnap találkozik azzal a lánnyal „aki olyan szép, hogy ha megyünk az utcán, a hapsikat az irigységtől kitöri a frász” és három-négy hónapi ismeretség után feleségül veszi, szinte bizonyos, hogy nem lesz szerencséje. Nem lesz, hát nem lesz. Ő akarta — mondhatjuk. Igen ám, csakhogy 1977-ben az összes házasságok 7,9 százalékát — 7653-at — a Kiss Péterek kötötték. A 19 év alatti „férfiak” . — Elegendő egy parányi kórokozó, az állategészségügyi előírások megsértése, és milliók veszhetnek kárba — érzékelteti B. a kockázat mértékét a kerítésen belül. Egy ilyen nemkívánatos esemény az egész gazda­ ság biztonságát veszélyezteti. A gondozóasszony még emlékszik rá, har­ minc-negyven éve, karácsonykor „aprószen­ tek” jártak a faluban. A pásztorok vessző­ nyalábbal kopogtattak be a portákra. A gaz­ daasszony annyit húzott ki belőle, ahány te­ hén akadt a háznál. Megcsapkodta a csor­ dás lábszárát, aki ugrándozva kiabálta: ,,Ug­ ró legyen a kisborjú!” A z agrármérnök el­ mosolyodik a homályba merült szokás fe l­ idézésén. . . Tavasztól őszig villanypásztor őrzi a marhákat, a borjúelhullás pedig el­ enyésző. — A tébécé, brucellózis ismeretlen fogalom nálunk. A leadott hízók a legjobb minősí­ tést kapják — dicsekednek a telepiek. A termelőszövetkezet elnöke is magasztal­ ja az állattenyésztőket. — Derék emberek! — mondja. — Én nem az időjárást tartom a legnagyobb rizikónak, hanem az embert. Ha sikerül traktorosokat, fejősöket céljaink szolgálatába fogni és moz­ gósítani, tőlünk zuhoghat, fagyhat, jöhet az aszály. De egy-két ember szaván még nem lehet várat építeni. . . A zt szeretnénk meg­ értetni mindenkivel, hogy jelentősége van a legapróbb tévedésnek is, a kár, még, ha száz forint is, valamennyiünk vesztesége. . . A z egyik kiváló erőgépkezelő hazafelé m e­ net betért a kocsmába. Sebtiben lehörpintett két kisfröccsöt, s nehogy rendőrökkel talál­ kozzon, dűlőúton igyekezett tovább. Balsze­ rencséjére árokba csúszott, s bár a gépnek baja nem esett, a gazdaság vezetősége pél­ dásan megbüntette. — Fájt a szívem, hiszen a legjobb brigád­ vezetőnkről volt szó, de kivétel nincs. Eb­ ben a gazdasági helyzetben a mérce min­ denkire egyformán érvényes — kommentálja az esetet a tsz-elnök. Reggel fél ötkor bekapcsolja a rádiót; mert hiába tartja a legnagyobb kockázati ténye­ zőnek az embert, az időjárás mégsem lehet mellékes. Hallgatja, aznapra m it ígér a m e­ teorológiai intézet. A város újjáépített terén a pad körül tu­ catnyi tizenéves szorong. Kora délutáni lan­ gyos szellő csimpaszkodik loboncaikba, csik­ Sulyok K atalin landozza a srácokat, akik ügyet sem vetnek rá, belemelegedtek játékukba. Snóbliznak. A tömzsi szőke a szóvivő, kotorászik rövid bőr­ kabátjának zsebében, hangosan csörgeti a pénzdarabokat. Ökölbe szorult kezek lendül­ nek előre, mint egy titkos eskü alkalmával. — Hét. — Ne röhögtess! Ez csak kettő. — Snóbli! — rikolt diadalittasan a szőke. A z utána következők elvetik korábbi tippjei­ ket, ajkaik lassú mozgása jelzi, hogy szá­ molnak. Végül kinyílnak a kezek. Senki nem talált. A szőke fiú izzadt tenyerében egyet­ len pénzdarabot szorongatott. A többiek rá­ néznek és lassan ocsúdnak. A blöff sikerült. Hahotában tör ki a társaság. Először nem értik a kérdést. Kockázat? Ez is valami hazárdjáték? Hányan kellenek hozzá? Dobókockával játsszák? Elmés kér­ déseket röppentenek fel vihorászva. — Én mindennap rengeteget kockáztatok. Tessék elképzelni. Sz.-ből járok be autóbusz­ szal. K i vagyok téve a közlekedési baleset veszélyének! Ha meg az órára nem készü­ lök, a fizikatanárunk kíváncsi kérdéseinek. Ebédkor az ételmérgezésnek, a tornaterem­ ben a bordatörésnek. A z egész életem egyet­ len nagy kockázat — hadarja sajnálkozva a negyedikes szakközépiskolás, s társai hirte­ lenjében nem is tudják, komolyan vegyék-e szavait. — Szerintem az a legnagyobb kockázat, amikor veszek két mozijegyet, s a csaj nem biztos, hogy eljön — hangzik az újabb vá­ lasz. — A zugpálinkafőzés! — Nekem az elégtelen, mert búcsúzhatok a heti zsebpénzemtől, s kétessé válik a nyárra beharangozott lengyelországi kirán­ dulás. . . — Kockázatos dolog az egyetemre jelent­ kezés is. A z ember hónapokig készül, kima­ rad a legjobb bulikból, elkerülik a barátai, szakít vele a barátnője, s még csak azt sem tudja biztosan, megéri-e vállalni az áldoza­ tot. S, ha nem vesznek fel? És jövőre sem? — kérdezi a társaságból az egyetlen rövid frizurás fiatalember. Kezében zavartan csör­ geti az aprót, félreérthetetlenül célozva arra, hogy mielőbb szeretnék folytatni kedvenc időtöltésüket. — Másra gondoltam. Komolyabbra. Mond­ juk egy ipari nagyüzemben mit takarhat ez a szó, vagy társadalmi méretekben? �Elhallgatnak és csodálkozva néznek, mint­ ha matematikaórán a legnehezebb képlet levezetésére szólították volna föl őket. A b.-i vállalat művezetője H. Sándor v i­ szont készséggel kitárja gondolatait. — Menjünk innen, a fülkébe! — kiabálja a hangzavarban. Kalapácsok puhognak, be­ leremegnek a csarnok zömök tartópillérei, csiszológépek egyengetik a fémvarratokat, A z ablaksor mellett hegesztőpisztoly szikrái rakétáznak, mintha feldíszített fenyőn gyúj­ tottak volna csillagszórót. Keskeny betonös­ vényen jutunk el a fémdobozig, amelynek szigetelt falai elnyelik a zajt. — Írják az újságok, harsogja a rádió, pártkongresszuson is hallhatta, aki figyelt: hatá­ rainkon túl úgy alakultak a dolgok, hogy ha tetszik, ha nem, saját bőrünkön is érezzük, Összébb kell húzni a nadrágszíjat, s törni a fejet, mit tehetünk, hogy a népgazdaság ki­ lábaljon a nehézségekből — magyarázza, s ledobja magáról poros kék köpenyét. A ka­ litkában nagy a hőség. — Szigorúbbak a közgazdasági szabályzók, takarékoskodnunk kell anyaggal, energiával, munkaerővel, de több és jobb terméket vár­ nak a gyártól, a dolgozók nagyobb jövedel­ met, nyereségrészesedést. . . Itt lép be a kockázat, mint annyit emlegetett fogalom! Elmondom én mit jelent, egy mondatban: olyat termeljünk, amiért sorban állnak a v i­ lágpiacon — mondja óvatos mosoly kíséreté­ ben, mintha arra gondolna, hol tart még eh­ hez képest a magyar ipar, a b.-i vállalat. — Ilyen egyszerű a recept? — Fenét! — legyint a levegőbe. — Ehhez feltételek kellenek. Sok pénz beruházásra, új gépekre, s a fejekben is tisztázni kell jó néhány dolgot. . . A művezető kuckójának maszatos üvegab­ lakán álmos legyek mászkálnak. Odaátról a csarnok panorámája tárulkozik elénk, mint­ ha a televízióban gyári riportfilm kísérő kép­ kockái peregnének. Vékony, szürke porfel­ hők szálldogálnak, villamos targoncák szán­ káznak a térbetonon. A z útnak kijelölt sza­ kasz mindkét oldalán munkások igyekeznek. Készülnek a rakodólapok, konténerek, bá­ nyai berendezések. Alumíniumból. — Nyugodtak vagyunk! — szögezi le H. — M ár a hatodik ötéves tervre is biztos piac­ cal rendelkezünk, s ezzel minimálisra csök­ kent az ésszerű kockázatvállalási kényszer. Ott nincs szükség merészségre, ahol évek­ kel előre képesek gondolkodni, felm érik a lehetőségeket, s persze megbízható partne­ rek. . . A megbízhatóság mércéje a határidők be­ tartása mellett a minőség. A szomszéd gyár­ ban már addig eljutottak, hogy a Svédor­ szágból érkezett alapanyagot minőségi kifo­ gás miatt visszaküldték. Ezzel vállalták a reszkírt, hogy esetleg elesnek egy szállító­ tól. De a svéd cég előtt még inkább növe­ kedett tekintélyük. — Újabb üzlet. Soron kívül kérték ötszáz Ikarus-autóbusz-ajtó készítését. Dehogy sze­ repelt ez éves tervünkben! A rugalmasság osztogatja a parancsokat, hogy akár havon­ ta más termék gyártására álljunk át. Ahogy a vevő óhajtja. Lehet akkor nálunk kocká­ zatról beszélni? — elmélkedik a művezető, s újra öltözködni kezd. Ú ton S. felé betoppanunk az n.-i ipari szö­ vetkezetbe. A falu közepén még a régi te­ lephely. Bokáig ér a sár, pedig hete, hogy szem csapadék nem hullott A z udvar szeg­ letében R. Lajos integet szaporán. Munkahe­ lye nem nagyobb háromszor négy méternél. A döngölt földpadlón ormótlan üst áll, ol­ vasztott fém rotyog benne. Alulról vastag falát lángnyelvek nyaldossák. R. betanított munkás, tizenhat éves kora óta dolgozik a szövetkezetben. — A Selejtet kotyvasztom — dünnyögi, s m egpiszkálja a kád különös tartalmát. — Nem dobunk ki egy kiló vasat sem, a MÉH- nek sem kótyavetyéljük el. Ha nem sikerült a termék, idezúdítják hozzám, ismét nyers­ anyag lesz belőle. . . A technológia század eleji, vicik-vacak, meglehet, attól is ősibb. Fazola Henrik kü­ lönb alkotmányban erjeszthette a vasat, de az n.-iek nem válogathatnak. Nincs miből. — A zt is mondhatnám: máról holnapra élünk! Hiánycikkeket gyártunk, ezt várja tőlünk a népgazdaság. A nagy ipari üzemek­ nek erre berendezkedni luxus lenne, s per­ sze nem is nyereséges. A z t hiszi nekünk az? — kesereg a szövetkezet elnöke. Fiatalember, nagy munkabírású, még a tavalyi szabadsá­ gát sem vette ki. — Főnök! A vasútra visszaküldtek egy vagon szeneskannát. Nem vették át? — állít be a műszaki vezető. — Mi az istenért! — fakad ki a másik. — Kaptunk értesítést? — Egy sort sem! A M Á V -tól szóltak. . . — Eredj, nézd m eg! — hangzik el az uta­ sítás. aztán az elnök újra felém fordul: — Ha nem kapunk pénzt érte, üres lesz a dol­ gozók fizetési borítékja. . . Az új telephelyet megyei támogatásból építették. Korszerű csarnok, de a gépek felszabadulás előttiek. A szövetkezet vezetői ki­ lincselnek, kérvényeket írnak segítségért. A műszaki szakemberek nem ajánlkoznak ilyen helyre. Hiányoznak is az ötletek, nem raj­ zanak okos kezdeményezések. Hogy jövőre mit termelnek, m ég sejtelmük sincs róla. A z n.-iek kockáztatnának — ha lenne mit! A megyei tanács építési, közlekedési és vízügyi osztályának vezetője említette, hogy a megyében található a kőműves kisiparo­ sok egynegyede. Közben a családiház-építők panaszkodnak, könyörögni kell, hogy valaki felhúzza a falakat. Leginkább a szabad szombaton, vasárnap maszekolók jöhetnek számításba. — Összeállunk öten-hatan, adjuk a siknyí­ keket is. Fixösszegben egyezünk meg. Mi is jó l járunk, a gazda is — avat be a kontár­ kodás részleteibe M. Kálmán, az állami épí­ tőipari vállalat kőművese. — És, ha feljelentik? Megrándul a válla. — Jelentsenek! Ennyit igazán vállalhatunk. . ., s persze van miből kifizetni. — Engem nem zavarnak a kontárok. M íg az ipart ki nem váltottam, magam is csinál­ tam. Nehogy azt higyje valaki, hogy az ipa­ rosnak fenékig tejfel az élete — mondja D. István. Mesékbe illő elképzelésekkel vágott neki, majd ő megvalósítja az igazi magánvállal­ kozást. Tervet szolgáltat, beszerzi az anya­ got, helyszínre fuvaroztatja, felépíti a házat, s aztán átadja a kulcsot, zsebrevágja a mun­ ka díját. Hamar elhervadtak reményei. — A z elején, egy hétvégi háznál vállaltam ezt a kockázatot. Ráfizettem, mert a szerve­ zés elvitte az időmet. A TÜZÉP-telepeken kinevettek, mit akarok én? Cementet? Ge­ rendát? Én meg csúszópénzt nem adok, így is akkora a rezsi, hogy alig marad belőle a családnak. Két állandó emberrel dolgoztam. Most egyedül, hét végére fogadok fel segítő­ ket. . . — Kontárokat? — Ühüm. No, ezért nem zavarnak engem! — jegyzi meg bölcselkedve, s a téglarakás­ hoz ütögeti a kanalat, hogy letisztogassa a habarcsmaradékoktól. Beesteledett. A z ő órá­ ja a nap állása. A megyeszékhelyen L.-t a legjobb villanyszerelőként emlegetik. Speciális gépekre sza­ kosodott, nem sajnálta a fáradságot, hogy az ehhez szükséges ismereteket elsajátítsa. ÁFÉSZ-ek, vendéglátóegységek kötöttek vele szerződést, híre háromszáz kilométerre is el­ jutott. Műhelyében kibelezett kávéfőzőgépek, színes vezetékdarabok, ellenállások szana­ szét. — Sok volt a munka! Belefáradtam — só­ hajtja. — Inkább átpártoltam az állatte­ nyésztésre. . . K ertje végében épített ólakat, gépesítette az etetést, kiszuperált személygépkocsin szál­ lította közületektől az ételmaradékot. A szomszédok bejelentésére a tanács felszá­ moltatta a hizlaldáját. Méregbe gurult, a vá ­ ros szélén egy elhagyott istállóban rendezke­ dett be, s évente több mint száz sertést ad le. — Irigyelnek, de fogalmuk sincs róla, mennyi vesződéssel jár. A rizikóról nem is beszélve. A z oltások több ezerbe kerülnek... Készülődik sertésfarmjára. Nyugdíjast fo­ gadott fel az állatok ellátására. Egyedül nem bírja. O. Józsefet az NSZK-ba küldték, tanul­ mányútra. Titokban pályázott a megbízatás­ ra, de a hír hallatán kissé elszontyolodott. Felesége benn feküdt a kórházban veszélyez­ tetett terhességgel. Elballagott dr. T. Györgyhöz, aki már hónapok óta kezelte az asszonyt. — Nyugodtan utazz el! Nem lesz semmi probléma — nyugtatta meg a nőgyógyász O.-t. — S, ha hazaérkezel, már egy kisfiú is gügyög rád. A z orvos akkoriban nehéz heteket élt át. A pját nemrégen fuvarozta fel a fővárosba kivizsgálásra. Mielőtt visszahozta volna, hosszasan elbeszélgetett kollégájával, aki tá­ jékoztatta, hogy az idős ember betegsége gyógyíthatatlan, s kevés ideje van hátra. T. sejtette, de nehezen akarta hinni. A kórház­ ban igyekezett mielőbb végezni dolgával, az­ tán rohant haza, hogy vigasztalja, jobb kedvre derítse édesapját. — Nyugi öreg, semmi baj! — biztatgatta elfojtva a benne dúló érzéseket. O.-nét naponta többször is meglátogatta. Nehezen viselte a terhességet, biztosak voltak benne, hogy a szülésnél komplikációk várhatók. M ég a férjének sem mondta meg, minek nyugtalankodjon külföldön. Éppen a röntgenfelvételeket hasonlítgatta, amikor asztalán csörgött a telefon. Remegő kézzel nyúlt utána, mintha előre tudta volna, miért keresik. — Meghalt apa. . . — suttogta egy elfo j­ tott hang a készülékbe. A doktorral megfor­ dult a szoba. Ú gy érezte, idegei felmondják a szolgálatot. Lenyelt két pirulát, és kába fejjel hazatámolygott. . . A temetés után infarktus gyanújával került ágyba. K ét nap múlva az esti órákban keresték a kórházból. Bocsánatkérések közepette tudat­ ták, hogy O.-nét bevitték a szülőszobába, s bár közölték vele T. doktor állapotát, kérte, hogy üzenjék meg neki, bízik benne. — M it csináltam volna? — kérdezi T. György az eset felidézésekor. — Feltápász­ kodtam, öltözködni kezdtem, bementem a kórházba. Átvetkőzött, bemosakodott. Kollégái figyel­ meztették: — Gyuri! Ilyen kockázatot nem vállalhatsz! Magad sem vagy egészséges. . . Felfeküdt az EKG-re. Állapotát kielégítő­ nek találták, besétált a szülőszobába. Ó.-nét egy mosollyal nyugalomra intette, az asz­ szony hálás pillantásokat vetett feléje. T. doktor érezte, egész testét forróság önti el. a verejtékcseppek keskeny patakokban futká­ roztak hátán. Végtagjait villamos szorongás járta át. „N em lesz semmi probléma” — is­ mételgette hangtalanul. A z egyik percben a szülő nő szívműködését nézte, a másikban sajátját ellenőrizte az elektrokardiográfon. Akkor könnyebbült meg, amikor felbőgött a kisfiú, s látta, hogy édesanyjának sincs sem­ mi baja. Kitántorgott a folyosóra. Hazavit­ ték. Mostanában a doktor, O. József és fia egymás mellett ülnek a labdarúgó-mérkőzé­ sen. M. Szabó Gyula 11 �Kormos tükörcserepek „ . . . mert semmi idő nem csiszol semmit hamissá az élet fontos sarka­ in.” Kormos István családtagjai, közeli barátai, neveltjei úgy vélhetik, hogy két hosszú év és annyi megrendítő bú­ csúztató után róla, érte szólni nincs, nem lehet jogom, hiszen „egyetemé­ nek” csak levelező hallgatója, s hét­ köznapjainak csak távoli tanúja vol­ tam. Mégis, miként a gyászoló gyüle­ kezetben hátul álló szegény rokon, el­ mondom, ami keveset életéről, halá­ láról és feltámadásáról tudok. Sorsát tükörben felvillantani nincs hatalmam, a lébényi szárnyasoltár versmását megfestenem, kifaragnom sem, csak annyit tehetek, hogy fölmu­ tatom ezt a három, bánattól kormos tükörcserepet, amelyek talán megőriz­ tek valamit belőle, aki — Fodor And­ rás Fülep-rekviemjének számomra rá. illő szavaival — „eleven arccal, ernye­ detlenül /jár föl-alá/ az én /időmben mindörökké” Hogy magammutogatássá ne fajul­ jon az első, még életéből származó emlék, s egyúttal megpróbáljam tá­ vol tartani a közelgő el lágyulást, hadd idézzek előljáróban néhány sort Pomo­ gáts Béla tanulmányából, amely a Napjainkban jelent meg: „... a fia­ tal költők.. . tőle tanulták meg a sza­ vak súlyát, a tiszta képek szeretetét.. M it adott, m it adhatott Kormos Ist­ ván, mint költő, mint mester nekik? Mindenekelőtt nyelvi biztonságot, azt, hogy a pontos szó, a pontos kép és a pontos versszerkezet a költészet soha el nem évülő követelményét jelenti. Követelményt, amely egyszersmind költői kultúra, sőt talán ennél is több: költői morál.” Egy ilyen költői morálleckét szeret­ nék itt felidézni. 1977 tavaszán három verset vittem Kormosnak a Móra K i­ adóba: a neki ajánlott „Károlym ajori muzsikusok” -at, a „Válasz Divinyi Mehmed írígyének” -et, s a „K ét mese két időben” címűt. Leültetett, s ideges fészkelődésemre ügyet sem vetve (a kevesek közé tartozott, akik a szerző jelenlétében is tudnak, sőt szeretnek verset olvasni!) belemerült gépiratban is mindig ákombákom írásaimba. Szép.. . — mondta a „Károlym ajo­ ri„-ra, majd minden átmenet nélkül megkérdezte: Mondja, horgászott már maga valaha? Pironkodva bevallottam, hogy horgászbotnak soha színét se lát­ tam, s a bolti halasmedencét is nagy ívben elkerülöm. M int kiderült, a harmadik vers, a „K é t mese két időben” apró, rejtett pontatlansága miatt faggatott. A z ere­ deti szöveg így hangzott: „citromkari­ kák úsztak /teámban néhanap/ Máshol-országból/ csalizott/ sárgahátú/ ha­ lak” Végül, némi keserves töprengések után rávezetett, mint egy kicsit együ­ gyű, de fejlődőképes óvodást, a hiba nyitjára. „Gondolkozzon” — biztatott türelmesen — „ . . . a halak csak dög­ lötten lebegnek a felszinen, vagy ha mégis élnek, akkor sem a hátukat mutogatják. Ráadásul a félbevágott citromkarika egyik oldalán olyan ke­ rek, mint egy ponty hasa.” Azóta sárgahasú citromhalak úsz­ nak a teámban, s a versben is, amely alá legszivesebben odaírnám: javítot­ ta: Kormos István. 12 A második, legfeketébb tükörcse­ rép már halála után akadt a kezem­ be. 1979. tavaszán a Gödöllői ÁFÉSZÁruházban, egy „L E É R TÉ K E LT” fel­ iratú kartondobozba hajítva találtam rá az „N. N. bolyongásai” piszkos, té­ pett, a végsőkig — tíz forintra — le ­ árazott példányára. Nagy László mű­ fordításkötete, a Sólymok vére és né­ hány elavult közgazdasági kiadvány társaságában. Utolsó huszasom felén — a többi útiköltségre kellett —, hazamentet­ tem az „N. N.” -t, az otthoni többi példány mellé, a másik kötetet fájó szívvel sorsára hagyva. Ekkor éreztem Kormos István halá­ lát először valóságnak, s ekkor érez­ tem először azt, hogy róla írnom előbb-utóbb elkerülhetetlen. Születék... kínzaték... m eghala..., s végül feltámada. Feltámadása halá­ la második évfordulóján történt, vagy ha korábban, számomra akkor lett bizonyosság. Éppen ma hat napja, hogy szülötte földén barangolva, azaz — kormosi pontossággal — , inkább rossz cipőben, hólyagos lábbal cso­ szogva-sántikálva, tanúja lehettem ma is világokat varázsoló hatalmá­ nak. Kezdem azzal, hogy a Kormos-emléktúra résztvevői sem gyászosak, sem ünnepélyesek nem voltak. A lébényi templom előtt jutott eszembe, hogy leginkább a „Canterbury mesék” vidám, csevegő zarándokaira emlé­ keztetünk, s az ő kedvéért, neki, az ő bravúros fordítását dramatizálva anekdotázunk-ágálunk a Szigetköz forgószínpadán. Kivételt talán csak a Héderváron töltött félóra jelentett. A romladozó kastély parkjában és szobáiban min­ denki elcsöndesedett kissé. Ott értettem meg, hirtelen-váratla­ nul, hogy halála nem-halál, mert ho­ gyan is lehetne halott, az, aki egyet­ len, mástól sose hallott szóösszetétel­ lel maradéktalanul képes feidézni egy valóságos színhelyet, ezúttal éppen a hédervári kastély szobáinak és kút­ szerű, belső udvarának tompa, sűrű növényi zöldjét. „ A megtalált mohahomály” ― ez lehetne a címe ennek a töredéknek. Ugyanaznap délelőtt, a testvéri köl­ tőbarát versértelmezését hallgatva még elhittem, hogy a mohahomály lehet a megcsodált mélytengeri fil­ mek zöldje, vagy a valóságban is lá­ tott óceán, ma azonban már tudom, hogy a „ Ház Normandiában” , és a jóval korábbi, több, mint egy évti­ zeddel a franciaországi élmények előtt született „Vallomás régholt köl­ tő hangján” mohahomálya a gyerek­ kori Atlantisz megmentett darabja, az öröklétbe emelt Hédervár. S ha a le­ bombázott pesti bérház udvarának (Egy hajdan elrepült ház), „kenyér, kenyér, kenyeret” kiabáló biciklis pékje a távoli otthon hírnökeként fel­ bukkanhat a normandiai dombok élén, miért ne költözhetne a dunán­ túli kastély szobáinak szorongó, nosz­ talgikus homálya egy szerelmi tragé­ diát vagy legalábbis elválást sejtető tengerparti ház falai közé? Meggyő­ ződésem, s az előbbi állítást megerő­ síti egyben, hogy a normandiai vers „igen, sohá” -t suhogó, baljós denevé­ rei ugyancsak innen, az Estével és a szerelemmel való első találkozások színhelyéről röpültek át francia föld­ re... Ha e három tükörcserepet nem csi­ szolta hamissá az idő, az is egyedül az élő Kormos István érdeme; amit írtam és írunk, egykor volt kölkei, lehet suta és (töredékes, mint ez a né­ hány sor, de pontatlan és hazug soha. Köszönjük. Petrőczi Éva �Veres János Himnusz Ó lányok, lányok, nagylányok, tövis közt nyíló virágok, a blúzt s a ruhaszövetet majdnem kiböki melletek, de így szép a lét, ez a jő, véremnek éppen ez való — fekete harisnyakötőt és műszempillát viselők, presszóasztalnál trécselők, erkélyen meztelenkedők, ó lányok, lányok, nagylányok, váltsátok meg a világot, paripátok a kerékpár, hajatok könnyű szélben száll, baljósan szürke hajnalok ne fogjanak ki rajtatok — Mozi előtt várakozók, erdőszélen sátorozók, biológiát magolók, piros autókról álmodók, szatyorral vonathoz futók, Mikszáth regényét lapozók, feszes nadrágban feszítők, hivatallépcsőn lihegők, fatányért, iccét, nyüstölőt csak múzeumból ismerők, beat-zenét buzgón hallgatók, térdetekkel hivalkodók ― ― ó lányok, lányok, nagylányok, megszédít ringó járástok; ál-aszkéták s hoppmesterek szemétől ne reszkessetek, ne egye köd a vágyatokat, mint óriás a bárányokat ― ― Arasznyi-szoknyás jótevők, bokorban hanyatt-heverők, tömegben hozzám-tapadók, strandhomokban fagylaltozók, gép mellett gyöngyöt izzadok, kapanyelet cirógatók, vasárnap kiöltözködők, sztárfotókban gyönyörködők, obsitost hőssé hevítők, látköröm benépesítők, akárhogyan is: éljetek! s hadd éljek én is: köztetek! ha kell, a világ peremén, ha kell, tengerek fe n e k é n ― ― Gyümölcsbe mohón h a r p ók, ingnyakon rúzsfoltot hagyók, sarat arannyá nevetők, okos szemmel kötekedők! Lakodalmatok ünnepén szálljon belétek égi fény, tündérré fésülködjetek, tüzesen tündököljetek, s őrizzetek új Veszta-lángot, mint tűzhelyét a nagyanyátok Magányom Muhi-pusztáján legyetek ékes szivárvány. Jácintot viszel Elmégy hát te is, cimborám, hangod az alkony elragadja, illettünk egymáshoz, akár a törött korsó két darabja. Mily tömegvonzás titkai rendeltek mellém? milyen árnyak? öröm volt lépted hallani, szívedtől nyerni olajágat. Szerencsénk nem volt, csak borunk — ha tellett rá —, s egy lány szavára aranyba vonta homlokunk a képzelet vad boszorkánya. Sasokkal egyálmúk vagyunk, s görcsben pihentünk, mint a bénák, hű csőszként őrizte agyunk a legjobb ősök hagyatékát. Országunk volt a zsenge rét, az est kitárta pipacsfátylát, köszöntek sudár jegenyék, lila felhőkre kúszó fáklyák. Nem néztük zöldnek, ami kék, vérünk morzsáért nem esengett, a rózsa tömött, szép fejét kértük s tág, parttalan szerelmet. Billegtek ezüst levelek, szellő tolult a rétre hűsen, a vízen fény-híd remegett, s mögöttünk Villon járt a fűben. Éjfélkor régi rémmesék vijjogták be a hamvas csendet, üregek nyíltak szerteszét, mész-színű gőzük ránk-sistergett. S mint forróövi vadvirág, mit pokolszívű sugár éget, úgy nőttek bennünk új csírák, újnál is újabb tünemények. Most útrakelsz, hív kékes éj, jácintot viszel kék szemedben, kívánom: biztos célhoz érj, sebek rózsája ne keressen. Sarat ritkít a lópata, fekete varjú száll fölöttem, utánad nézek, mint a fa, mely megreszket a fehér ködben. Petrőczi Éva Rozmaring Nekem nem a pálma, a halk-szelíd, de az illatos-szúrós rozmaring a húsvéti feltámadás virága. Hogy el ne hagyjon a megharcolt kegyelem, rozmaring, cserépnyi kertem Életfája, maradj velem. Zonda Tamás Kirándulás háborús helyekre (Káprások) Dombok, varjak beszélhettek ez már a béke, fűszálakba hajolva hallgathatom most elvert idejű fényképek sárga meséit. Ez már a nap melege nem a torkolattüzeké a futóárkok vonása is csak gondolat zubbonyokat viasz koponyákat is hiába keres a hajnal hűs zúzmarával. De emlékszem gyermekkoromra itt még megbotlottunk a kiálló kezekben, csorba fegyverekben és az árkok torka skalpokkal aknákkal terhesen leselkedett felhőtlen lépteinkre. De a pattanó idő szallaga nem múlik homlokomról: azok a kezek még kinyúlnak, divatos cipőm után néznek elhiszik fanyar csalánba temetkező arcomat a varjak szememet kívánják s kedvemet bodza-virágok pergetik kormos nedveikben... Ezen a sustorgó szitáló mézünnepélyen mondom: legyen rendezett a dolgunk de nem szerkesztett, kimért, a boldogság feszes, nyugtalan ahogy a Káprások nyugalma is a béke és a pusztulás összege. 13 �Laczkó Pál Sza lmakomiszár M. múlt századi magyar drámaköltő — kinek Tragédiáját minden magyar színpadi mű közül a legtöbb nyelvre fordítot­ ták le — apokrif elmélkedései, Pestre, az 1861. évi országgyű­ lésre utaztában, ahol is a felirat vagy határozat kérdésében, valamint a nemzetiségek ügyében készül gyújtó hatású szó­ noklatra; följegyezték, milyen eredménnyel, de hol vannak már tőlünk — Kedves Olvasó! — azok az idők. Mottó: „De legalább céljaink legyenek na­ gyok.” (Bretter György) I. álom megint álom Én Endymion kegyeltje zajgás, kuszált képeit; eloldódni; kötetlenül; Ismeretlen meghatározottságban lebegve; bár itt is bizonyos törvények szerint, miket sejteni vélsz de nem mondatnak ki — az álom titkolód­ zása. Rejtve elölünk a törvény, miközben biztos tudomásunk van hatásáról, az erőről, amely most vákuumot teremt, lebegtet, s nem engedi fellebbenteni a képek kárpitját. Mintha tarkód mögött játszódnának az események, de te csak az árnyékát látnád. Mint megbomlott teátrumi színjáték. Boldog révület mégis. Mert az egész ellenőrzésed alatt, mintha a kakasülő magasá­ ból néznéd. De te más vagy mint a többi néző: inkognitód titka — az alant folyó játék irányítása. Magad sem tudod hogyan, de a szálak mind a te kezedben csomósodnak, holott alant te is ott vagy a játékban. Alteregód az, vagy te magad? te, Endymion kinzottja, misztikus, spirituális kettőződésben; hisz’ álmodik amaz is, mint én itt. Legyetek éberek — óv a görög, míg maga is az álmára figyel, s mondom én is, bár nem szabadulhatok. Becs­ vágyam is más. Nem tudhatom, milyen e fércelés, becséről most tisztába jönnék. A színészek értik a mesterségüket, a játék emelkedett, a közönség még várakozik. Még minden lehet: bukás is, babér is. Mégsem itt kellene ül­ nöm. Nem látom a színpad mélyét. Előrehajlok. Megcsap a földszinti tö­ meg kipárolgása. A színpadkép pedig, hiába erőltetem a tekintetemet, szö­ kik, szakadozik, foszlik, enyész. Mint mindig, ha az álom akarása ébresztett fel. Azazhogy álmot látni, s ilyen figyelemmel tapadni a lidércképekre. csak ébredés lehet. Nem tudni, mióta van ébrenlét és nem álom; s nem fantázi­ álás-e, ámolygó természetem kedélyes demonstrációja. S mi az álom, most, hogy a k ültárgyak szigorúsága rám tekint, s a gyengeség kezemben, meg a kéjes fájdalom hol u jjcsontjaim izesülnek, ma­ gamra eszméltetnek. Mi, ha nem az éteribb elem lelkünkből? Szublimált élet, melyből erőm még nem költözött vissza belém. Ez az erőtlenség reggelente. A z akaratlanul felnyíló szem. Ébredésed, kedvenc ábrándból tiszta felfogásra. Óra. Kandalló. Hideg hamu. Karosszék. Megváltónk képe. E szűk határú lét a bizonyság, hogy nem álmodik bennünket valaki? A z élet is, mint az álom. Egy földi enyészet, melyben minden vész, minden elenyész, de vannak álmaink. Ideál? Reál? Nem jutok közelebb magamhoz. Feljegyzéseim, céduláim között akár egy is, magamról készült-e? A köl­ tőietlen reggel sugarainál milyen dőreség felhalmozott j egyzeteim haszon­ talan tömege. Szükségtelenek egytől egyig. Miért kellenének a tenger sós ízéről; az algákról; a Patagóniában találtatott vízözön előtti rösnyögről; majmok közt legtökéletesebb az orángután; sphinx ligustri fagyalfán termő hernyó; a Memnóniumban egy szobor 50, másik 55, harmadik 75 láb magas és válla közt 25 láb; csak a mi napszisztémánk 493, 204 □ mérföldet fog el, az első fix csil­ lagok 4 miljomszor m iljom mérföldre vannak, s a legközelebbi csillagcso­ porthoz a napfény, mely hozzánk 8 perc és 13 másodperc alatt ér 20 m iljom mérföldön, oda csak 9000 év múlva érne. 1861 plusz 9000 év.... Dőreség minden. Mégis: kibékülésem a világgal. Vissza kellett ehhez találnom a bájleplű múltba. És a gyerekeim nélkül sikerülhetett volna-e? Különös: az összebékülés a gyönyör felől. G yerekfővel a nevetésem, attól, hogy egyik pillanatról a másikra láttam. Édes mama még nem volt az ágyamnál, hamarabb ébredtem, mint számí­ tották. Mintha ekkor döbbennék szobám látására először. Forró és édes érzet ömlött el rajtami, kipenderített fekhelyemről, öltőzésre is alig hagyott időt, ismeretlen vonzás gyakorolt rám hatást, s ragadott magával. Senkit nem találtam, mintha kihalt volna a kastély, csak egy cselédet, amint va­ salt. Felébredt az úrfi? — megállapította inkább, mint kérdezte, azzal új­ ból hátat fordított, vízzel hintette be a fehér lepedőt, majd a forró vas alatt sercegve enyészett párává a víz, s mindent betöltött a szél szárította fehér anyag vasalt szaga, meg a faszéné. Ébredés utáni érzetem nőtt, nem fogyatkozott, űzött tovább, végig a folyosón, ki az udvarra. A lépcsőn el­ bájolva torpantam meg — egyáltalán: az egyre növekvő hevület és a több­ szöri megtorpanás, majd elragadtatott nekilódulás él bennem valójában, mint a gyerekkori emlék váza —, az októberi idő beállt egyensúlya, a park bok­ rainak, fáinak, rejtekhelyeimnek pompája, amely mégis a szomorúság meg­ magyarázhatatlan vetületével állt az időben, nyűgözött le. Gazdagság és bőség olyan fokon, hogy nem győzöm számba venni. Mintha karácsonyi han­ gulattal nem győznék betelni. A világ örök karácsonyi hangulata. Millió teremtmény mérhetetlen nagy világa. Majd tovább, és még most sem akad­ tam rá senkire. Aztán a cselédek udvarrészében az a tót menyecske, amint mélyen benyúl a kemencébe a hosszú nyelű lapáttal és a domború, szántás­ barna kenyereket sorra kihúzza, két melle közé szorítja mindegyiket az élével, s a patyolatfehér libaszárnnyal lesepri róluk a hamut, a libaszárnyak­ kal, amit ha csak tehettem, elcsentem, s Ikaruszként magamra kötöztem. Néztem, amint sorra lesepri mind, majd katonásan a kenyérabroszra helyezi, s ekkor keresztet vet rájuk, míg velem egykorú lánya a félig égett fadara­ bokkal babrál, már könyékig fekete, orra körül csupa maszat, fölnéz rám, elmosolyodik, én is mosolygok, majd visszatarthatatlanul kacagok. Az anyja kezében megáll a libaszárny, lányára néz, majd rám. A lány még tétován mosolyog, aztán ő is csak néz, mint az anyja. Én pedig kacagok, túlárad bennem a látvány, de még érzem, hogy van tovább is, ez még nem a 14 végpont. Meghallom édes mama hangját: Em iii! Emim! Szaladok feléje, ö kitárja a karját, érzem amint futás közben megpattan bennem a kacagás és túlcsordul örömem. „M a chére Mére” . Mire édes mama magához ölel, már zokogok, pedig boldog vagyok. Hirtelen megértem, hogy porszem vagyok, s bújnék még jobban édes mamához, ö azonban most már távol tart magá­ tól, aggódva kutatja arcom; tanácstalanságában ismételgeti: Emim! Édes. jó Emim! Emim! De nem engedi, hogy belésímuljak, pontosan tudni akarja, mi is történt velem. A tót menyecskére gyanakszik. Vagy a kislányra. Anya és lánya megszeppenve néznek bennünket, majd a lány magához veszi a kemencepadkáról a bátyja kukoricászárból készült hegedűjét és szó nélkül ne­ kem adja. A z anyja magához rántja a kislányt és többször a kezére ver. A z sírás nélkül elszalad, tudom, hogy hová bújik, ott fog majd szipogni a búvóhelyünkön. Édes mama most már magához ölelne, de én ellököm a kezét, és már nem sírok, hanem dühös vagyok. Em im ! Édes, jó Em im ! Véletlenül meglököm a deszkát, amin a kenyerek sorakoznak, azok pedig mint a kisbolygók, szétgörögnek, egy a lábam közé keveredik, futtomban elvágódom. Édes mama felemel, most már tehetetlen dühömben sírok. Kezét a homlokomra teszi, megrémül. Lefektet, s napokig fel sem kelhetek. Szégyen, mardosó szégyen sokáig. A lány előtt. Anyám miatt. A gyönyörködés mégis onnan. Fontenelle-jel: a természet műveiben megnyilvánuló végtelen változatos­ ság. Egyensúly. Nyugvópontra jutott lelkem. Mégis örökké ez az inga: id e á lreál; ideál—reál. Talán az ilyen emlékeket kellene? Románt mégis? Á lmaimból se semmit. Valakinek az álmát mégis. Szontághtól? Vagy táblabirói adoma a megyeházán? Ott ennél vaskosabbat is. A börtön szűk körében ilyen álmok felmondása. A fé rfi nyomorúsága a természetétől: mártírból kamasz újra mind. Egy ilyen Selénétől kegyes hajnal után, amikor a nedvességfolt köldö­ kömre hűlt a cella virradati hidegében, valaki: „E gy ember álmodá. hogy bűvös gyűrűt kapott egy tündértől, m ely neje hűségét biztosítja, felébredt, s ujja nejének bizonyos testrészében volt.” Hanyat fordulva. A test. A testem. Kiterítve. A csontváz rendszere. A bokám körül ugyanaz az édeskés fájdalom, mint ujjperceimben. Összebékülve a fájdalommal. Összebékülve a testemmel: anyag, m ely figyelmem tárgya. Hanyatt mindig szorongás. A lapockának, a bordák páncélzatának, a csi­ golyák törékeny láncának, a medencék áldozati edényének, lábszáraknak ugyan megnyugvás. Végső nyugalmi helyzet. A halál helyzete. A z anyag helyzete. A nőé. Kettéválás: míg csontjaim pihennek, s kellemességük, mint gyógyvizes fürdőé, addig légjárataim kellemetlenkedése, orrom eltömődése, a nyitott szájon át beáramló lég, mintha pelyvát nyelnék, minden részecskéjében szúr, melltájéki tompa fájdalom, szívem a fülemben dobol. Sajgás megint. Létezésem jele. Oldalra fordulva: a magzat biztonsága. Önmagam melege. Nyugodt légzés. Torkom nem kapar úgy. Orromon át szabadabban jár a lég. Az emlékezet nélküli létből, kikutathatatlan hajdankori létemből ebben a pozícióban ébredés enmagamra. A fekvések emléke, A violaszörp — köhö­ gés ellen — örökké üvegcsében az ágyam mellett. A z édessége, ahogy szét­ ömlik kívánság nélküli ínyemen. Mindnyájan Adámok vagyunk. Mérőónom a múltba, mintha nem is magamban függne alá. A befejezettség mámora tart még. Meddig hihetem még, hogy nagyra jutottam? Ez az álom is; dőreség, tudom, Írni a Mózest, befejezni, míg a másik sorsa el nem dől. Mert visszavet majd. Tudni, hogy porosodik majd az Akadémia levél­ tárában. Mint a forradalom előtt a Herkules és Deanére; vagy a Mária ki­ rálynő. Dicsvágy feszítene, mi a legutolsó tollforgató szerint is a költészet leg­ főbb sarkallója, ahogy ifjúságom idején tudtuk? Még hiszem, hogy ez most másforma mű, mint rendesen színműveink. Még érzem, hogy egy félreértés nevetségessé teheti, egy helyes felfogás naggyá. Benne bízhatom, benne kell bíznom, akit magát is pályadíj emelt naggyá. Függeni mástól. Szabad létemre. Mások ítélete. Én, az eminens. Metaphisikából 2. eminens. Lónyai utánam 14-gyel, Be­ nitzky 12-vel, Boronkay 9-cel. A históriából Balassa közscandalumra ő. A hű gyermek. Ma chére M ére! Ma chére Pére ! Igen búsított leveled, melyben kételkedsz iparkodásomon, midőn mégis egy a célom: néked megelégedésedre lenni, és valóban a pénzt nem hasz­ talan költeni. A tegnapi álom kitisztultabb, mint ez a mai. Gyalogszerrel fölfelé a mélyútban, két oldalt omladozó löszpartok, aká­ cok föltáruló gyökérzete, titokzatos üregek, homály; a kaptató végén a lombok alagútjának torkában az ég. Csizmám elmerül a homokban, mintha iszapban. Szinte egy helyben. A gyökérindák mozgolódnak, kapaszkodót ke­ resnek. Erőfeszítésem már emberfeletti, de nem kétségbeesett. Fennsíkra érek, gabonatábla sárgája, nyugalma, ameddig a szem ellát. Kocsiút szeli ketté, zárt kocsi halad rajta. Kiderül, hogy azután igyekszem. Nekirugasz­ kodom, felemelkedem, s máris a levegőég magasából látom a hullámzó ga­ bonatáblát, mintha tengert néznék kiálló szirtfokról. Repülök, egyenletes csapásokkal. A kocsi megáll, kiszáll belőle valaki. Nem fölötte repülök át, hanem tisztelettudóan kissé balra letérek a kocsi nyomvonaláról, majd a lovak előtt újból az út fölé és szállok tovább. Viszont mintha mellette állnék, úgy látom és hallom, amint leveszi cilinderét — ügyetlenül áll rajta, mint homlokon a sarkantyú, és kézbevéve se igen tud mit kezdeni vele s most fedetlen fővel látszik, hogy egyszerű és csendes falusi ember — majd azt mondja megfontolás után: „Jól tempóz” . És ez a legnagyobb dicséret, amit valaha kiejtett a száján. Akkor már tudom, hogy ez Arany. Boldog izgalom­ mal úszom a levegőben, Gyarmat felé, a szűgyi gabonatáblák fölött. Fel hát! Kijutni magamból. Mikor szántam mostanában ennyi időt magamra? Fel hát! Hosszú még az út. volt-e már félteni valóbb útipoggyászom? Mi lényed két sarkköve, összezárva, hordozhatóan. Egyensúly. Kedélyed ingamozgása megszüntetve. A házküszöbön túl — ezek hírmondóim. Ködalkotás — elfújja az elmúlás szele. A z enyészetből a költészet is szívvilágod vajh m ily csekélyke részét menti ki. Éned zárt egyéniségét hol leled föl? Melyikben inkább? A költészetben-é vagy, a szónoklatban? Távol jutottál magadtól. Levés és enyészet közt tett és mű. Á m egyik­ ben sem leled föl lényed, s amúgy is dőreség mindkettő. Mégis. A közönséges mindennapi élet apró nyűgei olyannyira jelentősekké let­ tek, hogy már-már korszellemként kínálták magokat. Dőre földi gondok a tisztább szellemiség helyett. �Szellemvoltunkban jelen lenni a világban. Így hinni magunkat a legmagasabbra is méltónak. Így közeledni, hogy megnyíljék előttünk, ami eddig merev és kemény volt, hogy zava­ runk elmúljék a világállapot láttán, s ne essünk áldozatul a percnek; hogy a szellem proteuszi alakváltásainak méltó lakhelyül kínálkozhas­ sunk. II. Kimozdulni. Úton lenni. Az otthon küszöbén innen előbb-utóbb melankolikus gyászgondolatok. Megáporodott önmagunk. Mozgás. Életzaj. Csillámló mezőség. A lovak prüszkölése a felszálló harmattól, horkanásaik a nedvesség érzetében, a tavaszi nap ígéretes özöne alatt. Pitypang ártatlan buzogánya. Kutyatej napmelegtől nyíló ernyője. Vad­ rózsa. Bíbicsírás. A z ártér szárnyasoktól sodrozódó víztükre. Salátaboglár­ kák szívderítő sárgája. Héja az vagy karvaly? Ott szitál a célpontja fölött, majd alattomos ár­ nyéka átlendül a szántók fölé. A tavasz csábos ígéretországa fölött, az otthonos kék ég alatt ott a fenyegetés. A m űforma szigorú összecsengése a valóság két végpontja kö­ zött. A természet ritka együttérzése velünk? Vagy rejtelmes példabeszéd? Hiszen a zöld ligetet vesszük inkább tudomásul, a fűzek szeleverdi kikelet­ jét, az ébredés paradicsomi lugasát. Ma már tartózkodásod. Tudástól fékezett rajongás, Mégis a tél alatt prózaivá aszott lelkünk nedvdúsulása. Leróhatatlan hála visszafogott érzülete. A z ifjú lélek azonosu­ lási vágya ilyenkor. A lélek expanziója: magam a világ helyén. Mintha a magad teremtmé­ nye lenne minden, szétosztódván a világban, egy vagy azzal, s nem tudod még, hol vannak határaid. A tót lányka sírása és az ezt befoglaló élmé­ nyed lett volna az első figyelmeztetés? Emlékezhetünk-e a múlt állapotra? A nem-tudásra? Hányszor űzettél ki, amíg lelked e fennsíkjára kijutottál? Kezdetben még semmit sem tudsz. Am i fáj, az fáj, ami kellemes, az kellemes. Pedig a fájdalomból és a kellemességből már gyanút kellene fo g ­ nod. Még nem, még semmit sem. Aztán a szégyen. Először talán a szé­ gyen. A szégyen tudomásodra hozza a testedet. Felsejlenek a határaid. Ettől kezdve másként fájlalsz, másként érzesz. Első kiűzetés: a határok közé szorított lélek nosztalgiája. A z emberi élet üres rámái a határtalanság után. A rád nehezedő komor érzelem: melancholia. Rád keményedik. Érzéketlennek tartanak már, s nagyon is romantikus vagyok; bajod, hogy soha nem találod, ki megért. Majd a másik test. A nő. A sóvárgásban visszatérő nem-tudás. Az a bál. A gyertyák remegő lángja. Valaminő eszme is a lángról, az anyagtalanságról. Fel is jegyeztem. „N ézze az ifjú Madáchot! Orcái krétafehérek, de a szeme ég.” „A zt beszélik, könyvmoly. Ráment a melle az örökös görnyedésre.” „Ugyan, kedvesem! Hová tette a szemét? Látszik, hogy a szezon elején tartunk! Tüzet fogott az ifjú ! Biztosíthatom, kedvesem, hogy a farsang alatt keveset fog belélegezni a könyvtárszobák gyilkos porából.” „ Ma chér! Ne mondja! És ki a kicsike?” Ki is? K i is? Emlékezhetünk-e a múlt állapotra? Az átélt tapasztalat meghaladhatat­ lan homályossága. A sóvárgás kéje. Fájdalom és kellem. A hasonlíthatatlan édesség egész testedben. A test van. Test vagytok, mondod később. Mire ezt megtanulni véled — hisz’ rossz tudás ez, m ert a lokalizálhatatlan édesség, amely az emlékekkel visszajár, meg az álom, az álmok mást őriznek —, felperzselődik a lugas. Második kiűzetésed: apad és tetőzik a vágy. Telik és fogy a hold: ennyi a második? Nem. Ebben több áldozat volt. Orvosi rendeleteknél fogva — torkom gyakori gyengélkedése miatt —, ál­ lapotom leköszönni késztet... Sréter dicsérete akkor már oly távoli. Becsülete és hazaszeretete a koresz­ méktől érintetlenül is dicséretet tolt volna a nyelvére. Önhittségemben nem mértem vékával az iránta való becsülésem. Pestet hoztam magamban. A zajgást. Koreszméket. Gyarmaton helyette a táblabírói pipafüstöt felkavaró önérdek. Vagy a helyi termésű cinizmus, amely ma ismét dívó magatartássá növekszik. Ne vonultam volna ki a vármegyeházáról egy délibáb igézetében? A lu­ gas csábképe magához vont. Választásnak hittem. Önerőm demonstrációjának. Nagykorúságomnak. Mert fölleltem. Valóban. Pedig akkor már a forradalom szele. Más érzékel­ te? Érzékelhette valaki akkor már? Tenyészni kis körödnek lágy ölében. Vesztegelni nincs időnk, mert az idő fejünkre nő. Iparegyesület. Honleányok, csak honi kelmét viseljetek. Méltóztassanak magokat alakítani. Nyerstermékeink tömérdekek, gyártmányokká alakítva a népesség nagy részét fedezhetnénk kényelmi cikkekkel, s megszerzésükre a feldolgozás költ­ ségei által módot nyújthatnának a szegényebbeknek is. A tapasztalás még hátra volt. A kétség, mint felhő árnya a termőföld fölött, olykor átvonult a nyugal­ mon. III. Két gyermek gyanútlanul együtt, az önállóság mámorában. A z édes jelen­ ben egymás szemében látni a dicsfényt. Tükör és visszhang: a határtalanság elvesztése. De még nincs róla tudomásunk. A vágyakozás teljessége után kettős meghatározottságban: család, s tu­ lajdon. De messze még az eszmélés. Még büszkeség és nagy tervek. A z erő érzete. Pedig csupán a boldogság tagolatlansága. Hisz’ család-e már a telhetetle­ nül újból és újból megújuló vágy zabolátlan csatangolásainak tere? Tulaj­ don-e, amelyben tapasztalt kasznárunk kedvünkre enged belekapni hol ebbe, hol abba. mert látja, hogy passió az, s nem a gazda jószágot termőre bíró erős keze, tudván, hogy végül rámarad minden; játékunk rendbe tenni is? A halál sem ijeszt most. Jó lenne halni így, kettős halált; a halál bo­ rostyánjában konzerválódna örök időkre boldogságunk; mint a fenyőgyantá­ ba ragadt rovarok. A halálvágy, amelynek gondolatát még megosztom. Minő meglepetés: kéjét, s kéjem szítom vele. Első nyarunk után az ősz. Les ránk a lehangolás. A z emberi élet üres rámáit már kitapogattuk, de még nem tudjuk mit érintettek ujjaink. Koraőszi esti sétánk. Mintha gyereket vezetgetnék. Mintha jóval idősebb lennék. Már Lónyayné is ezért. Menyus más kedély. Koravén vagyok. Napjaink száma nem szolgál ehhez mértékegységül. A lig huszonhárom év. Ő mellettem a tizennyolc évével. Megborzongott. Én már tizennyolc éve­ sen is mint huszonhárommal. Már hazafelé a Messzelátó dombról. A harmat lassúdan épp a mezőre szállt. A völgyből jobbágyaink életzaja az alkonyat­ tól megszűrten hatolt fel hozzánk. A dombhajlat eltakarta előlünk gulibáikat. A z ebek csaholása, kései hazatérők kaszapengése, gyermekével pörölő anya hangja jelezte csupán, hogy alant láthatatlanul, szent egyszerűségben, bol­ dog kis világ tenyész. A fűzfavesszőből font kapuk mögött sós kenyeret vesz­ nek magukhoz és mázos bögrékből oltják szomjukat. A hegyélről, kis temp­ lomunkból, harangszó úszott felénk a völgyön át, majd elhalt, mintha az alant megülő köddel terült volna szét. Távolról a miklóspusztai kövér juhnyáj kolompszava szállt. Még kint legeltek volna? Rövid ideig tilinkó szólt, majd gazdája meggondolta magát. A z állatok tüsszögése néha úgy hallatszott, mint­ ha közvetlenül a nyomunkban járnának. Mire a vén hárs alá értünk, nőm szoknyája a fodráig felszedte a füvek nedvességét. Épp jött föl a hold. Befűttettük, de nem siettünk. A kúriadomb magasában egyvonalban áll­ tunk a Holddal. A kezdődő őszi színpompa elenyészett körülünk. Arcunk egyszerre emeltük az éjszakai égboltra titokzatosan feljövő holdkoronggal. Könnyebben öltöztem mint ő, csontomig hatolt a hűvösség. Mégsem vontam magamhoz. Pedig kívántam, hogy különállásunkra úgy boruljon rá az est, miként a világ színeire, amelyek visszatérnek őseredetük békéjébe, a sötét­ ségbe. Vállkendőjét a fejére tette, baljával álla alatt összefogta, szabadon maradt jobbját a vállamra tette. Mint tükröket, fordítottuk arcunkat a hold felé, s ebben az együttlétben és mégis különállásban, azonos és mégis kettős sejtésben lényünk határoltsága csalókán olvadozni kezdett. A hold ibolya­ színnel öntötte el az eget. majd gyöngyházfényűre változott. Ébredezett az éjszaka, megelevenedni látszott a sötétség, s ekkor hirtelen ráláttam ma­ gunkra hátulról, amint felrajzolódunk az égre, a meggyötört ágazatú vén hárs­ sal együtt, s sziluettünk élesen elválik egymástól, miközben a fogyásnak in­ dult hold jobb felőli oldalán árnyék jelenik meg, majd a hold mályvaszínű­ re ég. Ott álltunk két világ határán, párhuzamos életek, hátunkon sötétség, arcunkon homályló holdfény. Ekkor már vacogtam. Megrémült. Még lefektetett, betakargatott. Aztán erőnek erejével sem tudtam összeszorítani a számat. Állam elszabadult, dob­ pergés gyorsaságával kocolódott a fogam. Hasizmomba görnyesztő rángás állt, egész testemen úrrá lett a hideglelés. Már nem számított, hogy ott áll, és táguló pupillákkal hátrál, majd kezével és hátával az ajtónak tapad és sikolt, hisztérikusan sikolt, ahogy a torkán kifér; nem számított csak a ma­ gam küzdelme, amint akaratommal megpróbáltam j elen lenni az ellenáll­ hatatlanul rángó testben, am ely az ő szemében én voltam, de én nem hi­ hettem magamat magamnak, míg kudarcaim magamra nem ébresztettek, s ettől kezdve átadtam magam a remegésnek, rángatózásnak, némileg még meg is békélv e, hisz’ már akaratom nem volt, csak a szégyen; s a szégyen a tehetetlenség békéje. Megnyugvásomat enyhe láz követte, majd a megkívánás. Kiszolgált. Távoli volt, mint a hold. Később is. Mintha figyelt volna. Végre, ismétlődő kudarcaim után, egy éjjelen, felnevetetett és eltolt ma­ gától. A z arcába néztem: asszony volt, a tudás csalfa hitével. IV. Voltam-e kifosztottabb? E tákolmányt, mit az élet csúcsának nevezünk, mi földindulás döntötte le ilyen könnyen? A mesterember önhittsége. A megmunkálandó anyagot az esztergályos ma­ sinába fogjuk. Tudjuk, mit akarunk — mondjuk borstartót — ennek meg­ felelően választottuk ki a fát. Nekilátunk, s a saját ügyességünkön k ívül aligha akadályozhat meg más a megvalósításban. A z akaratot is ilyen esztergályos masinának hisszük ifjan, amely alakít­ hatóan fogja közre az életet. A z élet azonban kitér, meghátrál, oldalra lép, s mi űzzük, hajtjuk megszállottan, míg egy napon döbbenten állunk meg az élet köde előtt. Önhittségünk megtöretve; útunk sors már és nem vá­ lasztás. És menhely sincs. Minden csupa dőre konstrukció, hogy élni tudjunk. Sorra mind összeomlik. Sokszor még mielőtt épitőállványunk felhúznánk. Útunk mentén emlékeztető romok, mint végvárak védvonala, csak azt nem tudjuk, hol van birodalmunk. Kedélyed örök ingázása: a lugas-eszmény szűk látkörében csók, mámor, viráglét, m enhely; ura vagy világodnak, tiéd az erő, az ész, nőd, gyermeked részéről a szeretet; majd a sejtés, hogy többre vagy hivatott, szellemed, e nyugtalan erő fo ly ­ tonosan úgy érzi magát az idevarázsolt Éden öröm-bokrai között, mintha le­ fokoznák. Szellemed beleszorul ebbe a gyámkodó enyelgésbe, térre vágyik, szabad portyákra. Hőssé vágynál lenni? Kiért? Kikért? És ez a rablólovag-Iét? Kicsapni időről időre a titkos menhelyről, aratni győzelmet, megtérni zsákmánnyal és sebekkel, nyugodni hosszú évszakokon át, úgy élni az időben, ahogyan sebünk heggedése és gyomrunk megkívánja. Hát ez a kúriás világ, e táblabíró nemzet nem így él-e? Legfeljebb kívülbelül rom zordon fellegvárak helyett tarjagos falú kúriákban; túlméretezett kéjlakokban, mi t parknak nevezett, ember által bújává tett másodtermészet rejt a világ elől. Hát nem miattatok vonultam-e vissza? Sréter halála után láttam-e körü­ lőttem mást, mint leplezetlen önérdeket? A torkom, persze, igen, a torkom. Ahogy Doktor Bajtner is rámparancsolt. És a rudnói csodaember (mint a babonás, aligkeresztény jobbágyaim, én a tanult, egy ilyenhez, a tudo­ mányok korában): ha vas egészséget akarok, tegyek le szellemem nyughatat­ lanságáról. Ijedt kisfiúként, mint akinek játékát elrontották, menekülés rohanvást a menhelyre, amit Édes Mama már jó előre puhára bélelt. Egészség vagy szellemem nyughatatlansága. Volt a szemében valami, ami Bajtnerék németes fontoskodásánál több­ ről üzent. Ismeretlen eredetű tudásról. Megtanulhatatlan tudásról. Föld-ere­ detű tudásról. Mintha minden tudományok nevetséges volta az orvosokba szorult volna általa. Fűzöld íriszében négerbarna rózsamagok úszkáltak. Átható pillantás. Tökéletes bizalmam a kotyvaléka iránt, amit szorgalmasan el is fogyasz­ tottam. Hiszen a nagy Kossuth is járt nála és nemzetünk számos jelese. Én tartottam volna be egyes-egyedül a legutolsó szóig az utasítását? Volt benne valami az őrültből, ugyanakkor mintha a Szellem közölte vol­ na magát általa. Zavarosan, tisztátalanul, mégis jelenvalóan. Felkavart, elbizonytalanított. Tekintete előtt eltörpültem. Feleútról visszafordultam volna. Tudnia kell valamit, amiről eddig ne­ kem is sejtésem volt, és am iről azt hittem, gyerekfővel, hogy majd napvilág­ ra jut egyszer, de egyre kopott bennem, s mostanára teljesen elenyészett. Belém látott? Tudta, hogy ide jutottam? Ezért javasolta a filiszterséget, mint gyógymódot, Lugas vagy szellemem nyughatatlansága. Megalázó volt. Én — filiszter? Hernyó — önhitedben lepke? A k i gyerm ek­ ként rádöbbent kiszemeltségére, és beléjefészkelte magát a hit, hogy maga­ sabb szellemi hatalom tekintete alatt végzi legegyügyűbb mozdulatát is, amely úgyszintén kiérdemli a mindenütt jelenvaló figyelmet, s ebben az elbúj­ hatatlan állapotban túlságíg növekedett a hite küldetését illetően. 15 �A z emlékezet legtöbbször megcsúfoló pontossága. Most: az ártatlanság légies képe — karácsony éjszakája, nekem még éjszaka, a templomba igyekvőknek ez már a pásztorok hajnali miséje. Tu­ dom, hogy megszületett a Kisjézus; hozzá megyünk; csikorgó porhó; atyám árnya a havon; agyonöltöztetettségemben még az álom melege a bőrömön; atyám árnya a havon előttem fekszik rézsút — játékból megtapodnám, de elszökik előlem, s én szaporán kapkodom bélelt csizmácskámat. Nem lan­ kadó igyekezetem egyre növekvő vidámságot fakaszt bennem. Valaki tartó­ san néz rám, tarkómon érzem a tekintetét: nem szigorú, mosolyog. Fejbő­ röm bizsergő pontja egy idő után mégis arra kényszerít, hogy elkapjam a mosolyát. Mentemben, hirtelen, meglepetésszerűen kapom hátra a fejem. Senki. Újból atyám árnyékára figyelek. Most már huncutabbul csinálom, mint ritka játszótársammal, a tót varkocsossal a bújócskát, mégsem találok senkit mögöttem az éjszakában, csak az égrefoszló párálló leheletemet. Ered­ ménytelenségem és a rejtőzködés elveszi a kedvemet. Édes Mam a már hiába vezet a betlehemi jászolhoz, azok a festett bá­ ránykák, színes rongyú pásztorok, pompás királyok, az angyal a csillaggal az istálló fölött, s a jászolban a Gyermek viaszteste már nem vidámít m eg: „N em itt van! Nem itt van! Én tudom!” — makacsul dobbantgatva csiz­ mácskámmal Édes Mama biztatására, hogy nézzem csak, ott fekszik a Kis­ jézus, aki azt a sok mindenféle ajándékot hozta. És már tudom, hogy megint megszomorítom Édes Mamát, sírva fakadok, a tarkómra irányuló tekintet is elkomorul — általa látom magamat, s azt is tudom, hogy megért. Atyám elfordítja a tekintetét. Ma is jobban emlékszem az árnyékára, rézsút előttem a fehérségen, mint a vonásaira. Játszótársammá és társalkodómmá növesztettem a Tekintetet. A rajzolás ettől kezdve nem firkálás. Hányszor igazítottam a látószögé­ hez Sztregova madártávlati képét, míg egyszer aztán sikerült rátalálnom a Horizont és a Zenit között. Nem sokkal később már azt is tudtam, hogy ez az égi Egyenlítő, ahonnan a legnagyobb a belátható földi világ. Parányi emberi lényeket sem mertem a völgybe helyezni a rajzon. Ott állt a la­ pon a kastély, előtte a park, rejtekhelyeimmel, meghitt zugaimmal, s nem volt bátorságom, hogy bárkit is a környezetemből belerajzoljak. Este, ami­ kor lefekvés előtt újból elővettem, megdöbbenésemre élt a rajz. Legalább any­ nyira voltam én a táj. mint Ő, Mindketten szétoszolva jelen voltunk min­ den részletben. Mégis, itt is, csend. Visszhangtalan csend. Mint annak idején, amikor ébredésem után Édes Mama ölét kerestem, s futtomban megtorpantam a lépcső tetején: csend és gyermeki magányom. Figyelme hegye hogyan tompult el bennem? Növekedésemmel hátrált tőlem. Az időnek van ehhez legfőbb köze. Mél­ tatlanságom jutott kifejletre? Mit vétettem? Önhittségnek számítható-e, ha a Tekintet örök érzetében élvén egyben az Ártatlanság és a Küldetés biztonságában hisszük magunkat. Mert vétkezhetnénk-e engedelem nélkül? És vétek-e egyáltalán az ellen­ őrzés szoros felügyelete alatt elkövetett bármi cselekedetünk? Mert miért komorodna számonkérővé éveink során a Tekintet, ha nem lenne valamiféle rendeltetésünk? A z a képtelen hit, főleg Pesten, hogy mindent tudok, mégha mások bi­ zonyos tárgyakból eminensek is, én pedig csak ötödik vagy hetedik ugyan­ abból, ám az én tudásom mégis több ezekből is, mert az én tudásom tár­ gyak fölötti, az ismeret eredetét, rendeltetését, célját is tudom. Dőreség. A Tekintet változásai is paralellek velünk. A kérdés: mikor derült fény az Ő szemében a Genezis dőreségére? Mert fény derült. A Genezis és a tudás mint egy összecsukott rokokó legyező, amit nem szokás bálterembe, közszemlére vinni: összecsukva is érzékeljük finom meg­ formáltságát, az elefántcsont nyél kecsességét, a selyem különlegességét, ös­ szességében a tökéletességet, szétnyitva azonban a hajtogatás tagoltságai elő­ tűnnek, majd egy arcpirító ábrázolat tűnik elénk, miként a világ kibomlásá­ ban, s nem a Genezisben. Miként a tudás sem bensőkben felgyűlve, hanem a tapasztalásban mutatja meg valódi természetét. Mi mást lehetne tenni, mint menekülni ennek a szégyenteljes képnek a látásától. Kölcsönös magány. De egyik nem mérhető a másikhoz. A kiszolgáltatottság két szélső foka. Ezért a rejtőzés. Ki a szánandóbb? Gyerekkori megmagyarázhatatlan elérzékenyüléseink, s a könnyek elegendő Neki. Később: férfias magányaink. Pedig az indulás! Sokáig: rajongás! A rajongás: teljesség. A rajongás a kiszolgáltatottság tudata is. Korlá­ tozottságunké is. Gyakran az ifjú melancholiája: a csalódás lehetőségével még nem tud elszámolni. A rajongás tehát gyakorta megtorpanó akarat. A z Idő még mint az én-idő rövidségének ellenpontja jelenik m eg: botrány. A ra­ jongás tartalmainak affirm ációja később érik be. A teljesség a gyermeké — a sejtelmek ellenére is. A tudásból még a fiú nem lát ki —, de sejtelmeit már számon tartja. Az ifjú romantizál — válaszút, de még a teljességen belül. Vannak sze­ mélyek (legyenek bár aggastyánok), korok (legyenek bár a virágzás kor­ szakai), népek (legyenek bár a legmagasabbra jutottak), akik nem érnek férfivá, nem jutnak ki az ifjúkor labirintusából. Egyedül a Szellem az, amellyel úrrá lehetünk a rajongás veszélyein. A Szellem képes affirmálni a rajongás teljességét, hogy a törekedésben éljen férfivá az ifjú. A férfikor a szabadság kora. A férfikor jelenidejű. Mindig a jövőben vágytam élni. Ténylegesen sohasem voltam jelenidejű. Vágy volt ez? Vagy inkább az eminens szempontja a világhoz: ilyenek voltunk, olyanok leszünk — ez az útunk. És gyakran: leszünk? Lesznek. Mások lesznek. Ez korcs kor. Benne magunk. A jelen nincs. Í gy éltem. Jelen nélkül. A koreszmék is. Volt valami a levegőben, ami mindent jövőidejüvé tett, és húzta, vonta maga felé, előre az ifjúságot. Mint kiderült, egész Európa így élt előérzetek­ kel eltelten, a vihar lehelletének pirosával az orcákon, Velencétől Párizsig, Párizstól Berlinig, Berlintől, Prágáig, Prágától Bécsig. Bécstől Pestig, Pest­ től Varsóig. A Jövendő! Mint valami varázsige lebegett az ifjú ajkakon. „ Magyarország nem volt, hanem lesz!” Lesz Lánchíd, vasút, akár Fiúméig! gőzhajózás, ipar, kereskedelem; lesz, lesz, LESZ! Láttam a Lánchíd munkálatainak kezdetét. Félreértés, félreértés, ez motozott bennem. Ezt nem lelkesülő ifjú indította el. A folyam sodrához aprólékos kiszámí­ tottság kell. Hév helyett törekedés. Mint Sréter a vármegyénél. A jövő fuvallata itt alig lengedezett. Halmo­ zódó kétely. 16 Elzárkózás. A napi politika komédiái; dőre fontoskodások; még jó. ha nem ri­ billiók. Ego homunció! Égbekiáltó kicsinységünk! Mintha arculcsapásként érne: kineveznek megyei főbiztossá. Kitűnő több­ séggel! Emim, a legjobb úton vagy az alispánság fe lé! Magamra öltöm a csörgősipkát: én, a szalmakomiszár! Széna, zab, ke­ nyér, kvártély. Mert úgy tetszik a császár őfelsége tábornokainak, hogy ka­ tonáik örökké úton legyenek. Nyugták. Ló és gyertya ára. Jutalompénzek kiosztása a szökevény katonák — szegény páriák — el­ fogásáért. Lassan mászó idő. Már mjnden kimondatott, minden megfogalmaztatott, de csak az ismétlődő szónoklatok. Közteherviselés! Tizenhárom millió helyett csak ötszázezer! Tizenhárom m illió: a Felséges Nép! Fényes vár — szűk gunyhó! A nemzet egyesülni tanul, oly erkölcsi hatalommá lesz, amellyel az ós­ diak egyszerű negációja szemben nem mehet. Nous ne vivons jamais, nous attendous la vie. És az indulat kitörései: Palinak merem bevallani egyedül. Már a hu­ szonnegyedik órában vagyunk. Petőfi tudta? Ő akarhatta Európa erőszakos megrázkódását. Nálam legfeljebb a türelem­ vesztés vértolulásai. Édes Mama: Fejünkre gyújtod a tetőt, kedvesem. K iféle a Kossuth Lajcsi is? Fráterek fajtájából való. Akinek nincs, könnyen ígér. Akinek van, adni tud. Mi egyik sem vagyunk. Palim, inkább erősödöm régi hitemben, hogy csak a véres út vezetne boldogsághoz, és a francia forradalom alatt is csak azok voltak a legbe­ csületesebb emberek, akik a legtöbb vért ontották. És a felséges nép, megáporodott idillünk alatt, a mély csesztvei völgy­ torokban már erjed, mint tengermélye a szökőár előtt, de erről a mélység­ ről még nincs tudomásunk. A lassan mászó időben álutak, álistenek, hitetlenség, köznapi okosság. Hol itt az egyirányba fúvó szél? Mikor jő el a tett pillanata? Távolra kell tennünk az időben, s élni rezignáltan? Mit tudunk még a rezignációról? A rezignáció tele később köszönt ránk. Mi sürgetne a cselekvésre? A z eszmék végül is fárasztóak, s van hol. s mivel kipihenni magam, pipa és bor mellett a dolgok tökéletlenségéről vallott nézeteimet könyveimmel alátámasztani. Őt m iféle életláz hevítette? Miért talált rá a napjára? Hol volt vajon har­ mincnyolc decemberében? Madome Anne de Madách, née de Majthényi Vácz Rétság per Szakál a Sztregova „Pestnek bizonyos jövendölések szerént holnap el kell süllyedni. Az utca­ szegleteken cédulák, vulgo hirdetések voltak kiragasztva, hogy e hírt ter­ jeszteni nem szabad, s több cinkosok be is fogadtak érte, ha igaz.” Istenem, mekkorát kacagtunk az elöljáróság baklövésén, mely a tilalmában leginkább maga a legnagyobb hírverő, s még nagyobbat, amikor hírét vet­ tük a riadalomtól a nagy magyar Alföldnek nekiindult szekereknek. Ázsia — Európa közepén. A tudás elhomályosította a szemünk. Ha a chiliasztikus tanok jegyében egy városra ráolvassák bűneit és kiszabott büntetését, ott készül valami. Petőfi akkor Pesten volt? Ha ott volt, jelnek vehette. A babonát lefordította a maga nyelvére. A hely már akkor adott: Pest megjelölődött. A város ne­ kilódult, s mi sem állt tőle távolabb, mint a Jelenések Könyvére figyelmez­ ni. Az időre kellett tehát tekintenie. Mivel kezdődött hát? A Lánchíddal? Tehát építéssel? Sréter alapjában jo ­ viális feddéseivel? Az én vén spectábilisokat megbotránkoztató tudálékossá­ gommal? Vagy: honleányok honi kelmét vásároljatok? Esetleg a Pest elsüllyedéséről való jóslattal? Mondanám, hogy mindegy, itt volt, kellett, a hosszú kanócban egy ré­ szecskényi tűztovábbítóként magam is. Ehelyett mégis: a kimaradtam érzete. Lelkem gvúelegye, mint bedöglött ágyúlövedéké, felhasználatlanul maradt. A z Övé robbant. A z Övé, s nem az enyém. Ikercsillagunk közül övé lett a választott. Mert bennem kihúnyt a T e­ kintet. Mi maradt rám? Homousion-homoiusion-féle feladat: határozat vagy fe l­ irat? Mert lényegében ennyi az élet, a nagy pillanatokat leszámítva. A Mű kézirata útitáskámban, összezárva a homousion-bomoiusion kérdé­ sében elmondandó felszólalásommal, amely határozott kiállás az egyik mel­ lett. A Szellemek ez a tagozódása: Széchenyi Kossuth Petőfi Deák Teleki Eötvös Kemény stb. stb. Ahogy megíratódik egy mű és egv szónoklat. Ez a szerepkiosztás. Ahogy ágálunk, s nem is tudjuk, hol a helyünk a dráma szövetében. Mind a főszerep hitében: az őrtálló is, a hírnök is. Á m felvonásról felvonásra kiderül, ha legördül a függöny, hogy kinek jőve út­ jába a Fórum, kinek Termopüla, s ki szállt sírjába elfeledten. V. Ezek a magánegek fölöttünk. Kocsiztam át a végtelennek tűnő rónán, amelyre egyetlen roppant kupola­ ként borult Isten kék ege; nem is megrendítő volt, hanem minden alkalom­ mal újra és újra — szorongtam. Ijedt gyermekként bújtam meg a határban. A forradalom után — m ily szomorú időszámítás, de m ily hatalma is az ese­ ményeknek (cselekvésünknek?): kettéválasztja az idő tengerárját, mint Mózes a vizeket — sem volt másként. A z élmény frissesége. mintha akkor élném meg először azt a tájat. És ezen még az emlék édessége sem homály osított, pedig az újbóli átélésben is kielemezhetetlenül jelen voltak az első utazá­ sok emlékei. Miért, hogy a felelevenedő múlt az ismétlődő benyomásban nem kopott hozzám, s férfiként, már hanyatlóban, magán és közcsapások­ kal a hátam mögött, ismét érzékeny ifjúként hatott rám a végtelenség. s az azt l eborító szédítően magas és megmérhetetlen fesztávolságú boltozat? I rigry ség, dőre dicsvágy nélkül bevallottam aztán magamnak, miért. A meg­ méretés miatt volt nehéz. Nem tudtam másénak nézni a határtalan birtokot — önmagában való dolognak — melyet nem jelölnek mezsgyék, mint az enyémet —, mint az Övének, csak a Költőének, az Ő kizárólagos tulajdoná­ nak. �És ezen semmit sem kisebbített, hogy hazatérvén, s glóbuszomra nyom­ ván mutatóujjamat, eltakarhattam véle ujjbeggyel a birodalmát, Tiszástul, Dunástúl, Hortobágyostúl, míg ápolt körmöm holdja fölött hegyeim, völgye­ im látszottak, s kinézvén az ablakon, a dombok élén zárult az én magán­ egem, amely Sztregováról Gyarmatra, Csesztvéről Losoncra utaztomban min­ dig elmozdul velem, a maga befogható otthonosságával, hisz’ a közeli hegy­ hátak megszelídítik a horizontot is és a levegőeget is, hogy hordozható ma­ gánkupolám alatt békén meghúzzam magam. Megpörgettem a glóbust, amely surrogva és egyenetlenül forgott ingatag faállványán, mire együttmozdult az Alföld kicsinyke foltja, a Kárpátok óvó köpönyege, Európa s a többi kontinens, a nagy vizekkel együtt. Játék, kisded játék, melynek szabályait érvényesülni látjuk, de érteni alig, s nem mi játszunk, hanem velünk. Összebújni, hogy embermeleggel enyhítsük ezt a földöntúli hidegséget, ha már a lázadás emberi tüze csak magunkban tehet kárt. Nőben, családban, s a nagycsaládban — a nemzetben — találni fel az enyhelyet, hogy könnyed játékká ne silányodjunk. És bukni is mindben. Csalódni nőben. Korcsosulni utódban. Veszni látni nemzetet. Mert mindenik egyben korlát is — nemünk így esendő. Á lom van és sors. Neki sorsa volt. Nekem álmaim maradtak. Neki sorsa volt meghalni ott a csatamezőn, hogy ne maradjon vissza kö­ zénk e meghasonló korba. Nekem álmaim voltak arról a síkról, ahol majd hősi önfeláldozással, üd­ vözült lélekkel esem a paták alá. Azt is tudtam, hogy hol az a hely. Amint átérünk Szakálynál az Ipolyon, s a folyó ártere tágas lapállyá szélesül, le­ hetetlen nem gondolni a Nagyságos Fejedelemre, akinek sátorai itt álltak egykoron Szécsény alatt a nevezetes országgyűlés idején a Borjúpáston: és ha Szécsényt elhagyjuk, s a kocsiút elkanyarodik az Ipolytól, egy fennsíkra érünk, amelynek széléről még látszik alant a szívnek oly édes táj, hogy nem nehéz ideképzelni azokból a történelmi időkből az ország színejavát, különösen, ha még gyerekfővel tekintünk széjjel, de már előttünk ott a sík, amin az ellen nagy erőkkel szétbontakozva törhet a Nagyságos Fejedelemre, s mily szép halál lett volna ott fedezni Rákóczi urunkat, míg környezete biztonságba nem helyezi! Valósággal szerelmes voltam a fejedelembe, már-már megénekeltem, mire lettem volna képes érte. Illett is ez hozzám, akiben Zrínyi-vér is csordogál: poeta és hadfi. Igen, ezek a megánegek fölöttünk. A nappal még elviselhető; a környezet, az ember teremtette tárgyak megnyugtató berendezkedésünkre emlékeztetnek folyton. A z éjszaka nem kí­ nál fogódzókat, előnyöket. Ezért is tartottam tőle és vonzódtam hozzá egy­ szerre. Hátravetett fejjel, nyakmerevedésig a csillagos eget fürkészni, keresni az ekliptika mentén a bolygókat, tajékozódni az Oroszlán, a Skorpió, a Pegazus vagy az Orion jegyében, de főleg az Orionéban, vagy ahogy a köznép szá­ ján forog, a Kaszáséban. Eljátszani azokkal az alapelemekkel, miket a csil­ lagászat nevű tudomány — talán első minden tudományok között — az év­ ezredek során felhalmozott. Mérni a csillagok szögtávolságát, megjövendölni a bolygók konjukcióját, s ellenőrizni azon az éjszakán, tudni a csillagidőt, a meridiánra vetett pil­ lantással. E kisded foglalatosságban megszelídíteni a végtelen nagy eget. s játékszerként idetenni éggömbként a könyvespolcunkra, tudásunk részeként, legkülönösebb tudásunkként, mely rokon a költészettel és a filozófiával, hisz’ felejtésünket szolgálja. Hogy felejtsük a kort, melynek foglyai vagyunk és mindent körülünk, mik rabságunkra emlékeztetnek; segít túllátnom raj­ tuk, hogy elf ogalhassam méltó helyem a világban, valósággal felmagasztosít, hisz’ a lesújtó, béklyózó kicsinységek törpe birodalmából a magasságba emel, egészen addig, míg káprázó szemem megnyugszik és eddig még nem észlelt jelenségekre is r á a k a d az ezidáig egyértelműnek ismert csillagképek között. Akkor fölnyílik előttem a végtelen (talán a hosszabb kintlét után a véroxidá­ ció ekkor áll át az éjszakai viszonyokra), az égbolt nappalhoz hasonló ott­ honossága szétfoszlik, mert ez már nem a nappali biztató kékség, éltető, védő levegőburok, hanem a határtalan űr sötétje és hidege, amely belém hatol, majd semmivé tesz a világokra halmozott világok elmét megrepesztö sokaságával és beláthatatlanságával. Mindezek ellenére a fölöttem tenyésző csillagvilágok alól sosem mentem be az otthon mennyezete alá kétségbeesve. Olykor mámorral, olykor meg­ nyugvással, máskor kicsinységem józan elfogadásával, de sosem keserűen. Csak tán magányom kezdeti hónapjaiban, ahogy a válásunk utáni őszön Erzsi emléke kezdett kiürülni belőlem, s búcsúzóul még felragyogott bennem, hogy a téli csillagképek szemlélése idején még vissza is kívánjam, de a hidegről bejőve csak gyermekeim fejét simogathattam, belülről nem m ele­ gedhettem fel a bortól sem. Pedig nincs kényszerítőbb ösztöke, amely egy másik test melegéhez üz, a végtelen űrnél. Az űr, m ely a maga elképzelhetetlenségével már-már matérián túlinak tű­ nik szemünkben, s a másik test megnyugtató valóságossága, mely melegével üzen szolidaritása felől. Azon a télen, ha Aladár vagy Jolán felriadt álmából, s áthallatszott hoz­ zám nyöszörgésük, alvásra biztattam a dadát, és magamhoz vettem amelyi­ kük éppen vigaszra szorult. Kis kezüket fogva, szuszogásuktól, lehelletük lég­ terében, én is megnyugodva elaludtam. Annyira megszokták ezt a kényezte­ tést, hogy már hangtalanul ébredtek, majd, szinte csukott szemmel áttipeg­ tek hozzám, akit még rendszerint gyertyám f énykörében találtak, a nagy filo­ zófok és literátorok szobrainak nagyranőtt árnyékai alatt. Egy ilyen éjjelen alighogy elfújtana a gyertyát, alighogy becsuktam az ablaktáblákat a szellőztetés után, m ivelhogy a kanóc felszálló füstje fojtogat, nyílt az ajtó. A hangtalan nyitásból, a gyors csukódásból tudtam, hogy nem valamelyik gyerek. Kérdésemre annyi volt a válasz, hogy csak én, csak: én. jó uram, mintha mindaz, ami történik, magától értetődő lenne. Az éjszakai csöndben hallatszott, amint levetkőzik. Fölhajtotta takarómat és mellém fe­ küdt. Megcselekszem veled, mert rossz nekem látnom, mint emészted ma­ dag. Szó nélkül elfogadtam. Később is, mikor ernyedten ráborultam, nem tudtam mondani neki egyet­ len szót sem. Mindez túl volt a szavakon. Késő esti csillagszemlém földön túli, tudományon túli jelentéseivel rokon, de ez mégsem emberen túli volt. Pihenj, jó uram, pihenj! Fáradtság ömlött el rajtam, az ilyen alkalmak férfifáradtságánál is ál­ mosabb, m ely az erőfeszítéstől is fakadt, hogy elmémmel is utólérjem, vagy legalább erkölcsi érzékemmel, ami történik. Verejték nélkül, szinte lucsok­ talanul feküdtünk, enyhe fájással köldökömben. Zsigereim legmélyéről kú­ szott elő a hála, szétolvasztva határainkat, egymásba mosva kettősségünket. Pihenj, pihenj! Teste ősi melegséget idézett, azonosíthatatlant, emlékezet előttit, majd fölfedeztem, hogy van ebben némi része az emlékezni nem akarásnak is, szemérmes kitérésként egy eretnek gondolat elől, amely közelített felém, aztán megtorpant elhárító mozdulatom hatására, de tekintete tükrében meg­ láttam magam, a sorstól megajándékozottat, aki ebben a felolvadásban a tel­ jes azonosulásba hulltam, s ezzel gyerekké lettem, az ö gyerekévé, aki most magába fogadott, s gondoskodott rólam. Ez az elháríhatatlan gyermeki ér­ zés anyámat idézte, a hozzásímulás fájdalmát, hogy különálló lényként lé­ tezünk a világban, s mindhiába kínzó szeretetem, amellyel egyre szorosab­ ban tapadok hozzá, az érzés botrányos kudarca egyre nyilvánvalóbb lesz, s amint ruháján át hozzám hatol testmelege, fölszakad belőlem a sírás tehe­ tetlensége. Pihenj, pihenj! Érdes jobbját símogatóan végighúzta a hátamon, majd tarkómra tette. Fe­ jem így, mintegy könyökbe zárva, feküdt mellén, fülemben zavartalan, nyu­ godt ritmusban dobogott a szíve, mintha megbízható gőzössel hajóznék a Dunán, amelynek masinája alattam léleknyugtató kiegyensúlyozottsággal do­ hog; orrom így hónalja közelébe jutott, amit a fejem et könyékhajlatba záró kar csak félig fedett föl, bár asszonyosan dús szőrzete, hüvely knyire a sze­ memtől, így is kilátszott. Amint megrendültségem múlófélben volt, szaglásom kitisztult és felfokozódott, mint az ebé az izgalomtól, s hónalja rengetege felől, mint az őszi erdő átázott vastag avarjának párája, szállt felém a test­ szaga. Kitágult cimpákkal figyeltem, majd amikor érzékeim már lanyhul­ tak, orromat a hónaljába fúrtam és elmerültem ebben az illatárban, amely előbb frissen vasalt damasztok emlékét hozta, majd a kiszedésre váró ke­ nyerek nyitott kemenceszájon kiömlő illatát, kaszált mezőkét, aratások, csép­ lések izzadságáét, istállók állatmelegét, az ellő jószág felszálló vérpáráját, az átszűrt, habzó életmeleg tejét. Ebben a tobzódásban megéledtem, de minden kívánás nélkül, mégis be akartam teljesíteni. Ebben az erőltetés nélküli hosszan tartó akarásban külön­ valóságunk határai helyreálltak, éppen a tartós együttlétben, miközben gyer­ meki hálaérzetem egyre múlt, s eljutottam a tudomásulvételig, a józan íté­ letnek eddig soha nem tapasztalt fokára, amely szintén szavak nélküli volt, térélmény inkább, amint a világ elrendeződik bennem. Még nem fejeztem be, elvonta magát tőlem. Í gy, költőietlenül múlt az éjszaka nagyobb fele, egy­ más testiségének megnyugvásában, amely túl van a prózaiságon, mert maté­ rián túli üzeneteket hozott felém, másrészt a roppant materiális irány biztos emlékeztetője, különösen az azonosságával. Ruth ő, a derék, az Úrnak ál­ dotta, kit fölleltem, ki takaróm alá jött, s reggel korán felkele, mielőtt va­ laki felismerhetné. Már nem alhattam. Egyre nagyobb világosság gyúlt bennem. Néztem annak a gyermeknek a megválthatatlanságát, aki voltam, s aki a tót leányka kukoricahegedü-ajándékával nem tudott m it kezdeni, s legszí­ vesebben megsimogattam volna gyermekkori önmagam tarkóját. Képtelenül nagy volt a távolság akkori énem és Boáz-féle gazdagságom között: a tudás kisdedkorából a javakorába ért bennem azóta. Hirtelen megértettem a pász­ tor döntésének hebehurgyaságát: Helénét választani annyit jelent, mint elesni Juno és Pallasz ajándékaitól. Döntéseink mind ilyenek. Viszont dönteni kell. A pásztor kamasz volt még? Aligha érte meg benne a tudás az ifjú ­ korát. De van javakorunk és aggkorunk. Á m döntéseink akkor is kikerülhetetlenek. Olyan, mintha föl sem tűnt volna, hogy mindegyik más és más, emez már nem az, aki egy hónapja volt. Formálisan persze világos a különbség, de ha ez valóban megkülönböztetés is lett volna, nem következnek oly gyor­ san egymás után. Lónyai Etelka, Cserny Mária, Dacsó Lujza, Matkovich Ida, Fráter Erzsébet; olykor ketten is szinte egyidőben. 17 �A z érzés tökéletes egyneműsége a k ültárgy gyökeres eltérései ellenére. Ez lenne a teljesség? És a tudás? Bizonyos fokig szerencsétlenség a feleségül vett nőben rádöbbenni az ér­ zésünktől függetlenül létező lény különvalőságára. Am ikor nekiültem festeni, és fejform ája, vonásai független tárgyként, önálló létezőként j elentek meg előttem, még elodáztam a felismerést. Mert akkor már bármennyire is igyekeztem, nem kizárólag mint szerelmem ült ott előttem, hanem úgy is, mint aki a phrenológia — én e tudomány igazságá­ ról meg vagyok győződve — szemüvegén át szemlélhető. A kép nem tetszett neki. Pedig nem voltak rajta szembeötlő ügyetlen­ ségek. Arcbőre és tekintete is élt. Én, az eminens, a legszemélyesebbek tudására gyakran gyáva, átengedtem neki a felismerés pillanatát. Attól kezdve leépülés és örökös ismétlődés. Ezért tehát kijár néki a felmentés. Felmentem őt. Nem ő hibázott, nem én vétettem. Könnyű lenne megfogalmazni ítéletünket, miként Hugo Viktor után — ki azt állítja, hogy a nőkre többnyire az jellemző, hogy semmi jellem ök nincsen — meg is tettem, mondván, hogy a leánykákról tartom én ezt csak igaznak, mert amint a főkötőt fölteszik, a lányi szendeség arcát leteszik, s előjönnek a valódi színnel. A nő esztétikai, s költői világunknak mindig legkiválóbb, s legjogosul­ tabb tárgya fog maradni, mert benne a csillagokkal szemben testet ölt evilági­ ságunk, s életünk menetében egyre tisztultabb alakban, a legszemélyeseb­ ben érintve fogjuk felismerni nem csupán időbeli létezésünk botrányát, ha­ nem a világok sokaságát, a teremtés változatosságát, a tér gazdagságát, ami előtt teljességigényünk merő ábránd, a kultúra mesterséges terméke. És ennyiben a nő már nem csupán esztétikai, költői tárgy, hanem a leg­ teljesebb tudás is, mint a csillagászat. VI Nem kell, hogy bölcsességünket külső erő összeomlassza. Elegendőek va­ gyunk ehhez mi magunk is. A kiegyensúlyozottság nekünk lesz teher előbbutóbb. Elrendezett életünk szamárbőrként szárad ránk, s ijedten menekül­ nénk filiszterségünkből. Vedlő állatok módjára külszint cserélnénk — ez a képességünk emel a törzsfejlődés csúcsára bennünket: az alattunk levő ál­ latok ugyanazok maradnak, ha testük burka megújul is, ml viszont akár színről színre mások lehetünk. Ma radicalok, holnap pecsovicsok. Ma a de­ mokráciával kokettírozók, holnap az arisztokráciával. Ámbár alapérzületünk mit sem változik — ránk vall. Felködlik ifjúságunk ideje. Nemzedékünk ifjúkori evangéliuma reinkarnálódik, hogy kedélyünk köz­ napi hullámzásai, ebből fakadó tévútjaink megcsúfoltassanak. Nem kevés erő kell, hogy ne mi rontsunk rá ebdühvel evangéliumunkra időmeghozta ku­ darcai miatt. Mily könnyű is lenne! Mert önítészi munkánkat bölcsebb fejjel könnyebben végeznénk. A férfi már látja az ifjú tévedését. A z ifjú még hihette, hogy a koreszmék levon­ ták szemének balítélet szülte hályogát. A fé rfi már tudja, hogy a látás ettől még aligha lett élesebb. A legmegtévesztőbb optika vált sajátjává — az esz­ mék okulláréja. Virozsilnak mondott Igen magyar és igen szabadelvű búcsúbeszédemet az iskolatársak m ily nagy tetszéssel fogadták, nyakra-főre másolták, egymás kezéből kikapkodva — vajon hányuknak került a kezébe a sötét évek alatt? és hogyan néztek azon szavakra? —, és Virozsil is igen szépen megköszönte, de hamar erőt vett meghatottságán és pedagógusi önelégedettségén, s csak nézett bennünket, szétszéledni készülő tanítványait. Lopva rátekintgettem. Nem megválni sajnált tőlünk. Féltett bennünket. Arcáról az önvádat is leolvastam. Akkor még nem tudhattam miért. Önvád, mert veszélyhelyzetbe hozott bennünket. Mert lehet-e vakká tevőbb hályog az eszméknél? Ideál-reál minő elegye a leghasznosabb? Ez sosem az ifjúság dillemája, hanem a Virozsiloké. Képtelenül nagy felelősség. Ó, ifjú Európa! Mennyi névtelen és m ily kiváló mestereid valának, hogy még alig acélosodtál meg, s már a világ színpadára léptél! Talán mestereid meglepetése vala a legnagyobb látván megelevenedni azon nemtőket, kiket követendő, elibétek állítottak. Az eszmék lázálma. Egy Kossuth figyelmeztetése (milyen paradox — éppen egy Kossuthé): egzigenciák. A z eszmék lázálm a: az emberiség szentsége; a szent hon; testvérekké lesznek a nemzetek; öntudat; cselekvés. Hinni benne, hogy ami Napóleonban elkorcsosult, bennünk újult erővel éled. Európa vénhedő izmaiban gyülekezett az erő, hogy 48 tavaszán kipat­ tanjon. S Európa most a száműzöttek és titkosrendőrök kontinense. Persze nem számolhatunk a bukással, ha a győzelem a cél. Pesten, börtönömből szabadulva, még rendőri felügyelet alatt, végigjártam Petőfi nagy napjának színhelyeit, a forradalom útvonalát. Dicső nap. Egy ilyen pillanatért érdemes élni. Aztán megálltam merengőn a Duna partján. A Lánchíd állt. A magam közönséges pillanatainak sorozata — mint rendesen ezt nevezik életnek. Hol voltam azon a napon? Mit csinálhattam? Mire gondolhattam? Igen, az egzigenciák. Azokat mindig a Petőfi-féle nagy napok után ta­ nulta az ifjú Európa. A nemtök ruházata szakadozott lett, márványfehér bő­ rük veszített fényéből, olykor már utcalánynak látszottak. Március, április, május. Mit is csinálhattam? A tél utóvédharcát vívhatta bennem, elmerülhettem betegségeimben, túl annyi egyéni vereségen, ismételten legyőzve testi létemben, nyalogatva sebeimet, s aforizmákat gyártva esendö­ ségünkről. Ú gy mint: ismétlődő egyéni vereségeink értetik meg vélünk egyé­ ni létünk természetét. Édes mama kifakadásai az ágyam mellett, hogy az ország a végromlás­ felé halad. Miért is értené meg? Pedig csak kértünk. A megyegvűlések handabandázásai. Pozsony időmúlatása. A kikényszerített, hirtelen jött szabadság. A nagy tavaszi munkák, a parlagon maradó földek. A völgyekben megbúvó nógrádi jobbágyfalvak fölött már nem lehet eltekinteni szórakozott szemmel a kastélydombokról, mintegy a panorámát élvezve. Tanulni kezdjük végre, hogy m ily m ély tenger a nép. A z idő hirtelen felgyorsul, minden egymásra torlódik, a történelem ele­ venedik meg előttem. Nyűgeim leválnak rólam, mint a csoda folytán gyó­ gyuló leprásról a rondaságok. A szalmakomiszár fölnő szerepéhez. Akkor már látszott: ennyi lehet tőlem a legtöbb. A nemzetőrség nyári szervezésének kudarca. Veszélyben a hon! S a nép nem kap a kaszákhoz! A táblabíró uramék értetlensége a sorozásnál a rejtőzők, meg nem jele­ nők miatt. 13 Nincs idő rájukolvasni az elszalasztott éveket. A kihágásokat és túlkapá­ sokat. Katona kell! Nemzetőr! Szeptember elejére összeáll a zászlóalj. Miből csináltuk és hogyan? Ma is ezt kérdezem, ha az a nap Gyarmaton eszembe ötlik, amikor szabályos rendben, felszerelve, útnak indítottuk a honvédeket a váci táborba. A nemzet testében gyűlt erő nem egyetlen kiadós étkezéstől halmozódik fel. Kimerültség az egybefolyó tevékeny napoktól; de: addig még sohasem olyan megelégedettség, mint akkor, amint a szedett-vedett fegyverekkel, de mégis valahogy ellátott, fehér tollas, nemzetiszínű rózsás fövegű csapat el­ vonult előttünk, a fegyvereket leszámítva kitűnő felszereléssel. Egzigenciák. Egy dolmány, attila vagy ujjas mellény; egy posztónadrág; egy pár csizma; egy rövid szűr, köpeny vagy csuha; két pár fehérnemű; egy nyakravaló; egy föveg, nemzetiszínű rózsával és fehér tollal; egy vászonzsák; egy börtarisznya — minden emberünknek. Később is: széna, zab, kenyér, előfogatok, ruhanemű, pótlovazás. A nemzet szeptember végére valóban összefogni tanul. A megye életképességének első igazolása. Mégis történt valami az el­ múlt években. Helyi f ejlem ények nélkl kalandorvállakozások a március tizenötödikék. A z a másfél év most a történelem sűrítménye. Palota és gunyhó társalkodása. Amíg a nép körébe eszméink nem j utnak le, ott gyökeret nem ereszte­ nek, addig ne várja a hon, hogy szorultságában a tömegek gyermekei se­ regestől sietnek a segítségére. A z óvatoskodás: félnek feltüzelni a népet. Pedig a nemzet ügye nem ügyes bajnokok egyéni bajvívásán, hanem a felkelt népek hevületén múlik. Népgyűléseket! Valóban szószékké a papok prédikálóhelyeit! Ahogy az ország egységes organizációvá válik a veszélyben. Naponként némi csodálkozással magam iránt: azt hiszik, mindent végbe bírok vinni, járnak hozzám mindenféle ügyben, s én eljárok mindegyik­ ben. * A nógrádi önkéntes honvéd zászlóaljjal lennék ott magam is mégis, Pá­ kozdnál és a Lajtánál, a tél kemény meneteléseiben, a dicsőséges, világra­ szóló (legalábbis Európára) tavaszi hadjáratban. És hát Világosnál. Vagy inkább Komáromban. �Világos érthetetlen. Voltak még tartalékaink. A túlerővel szemben ott volt a népfelkelés eszméje, ame lytől, ha elharapódzik, nem lehetett volna soha nyugta az ellennek. Mindenképpen legyőzeténk, de m ily szégyenletes megadás­ sal? Végigháborúzták Európát. Egy Napóleont legyűrtek. Ránk jöttek a zsar­ nokok, vér- és dacszövetsége szerint, s reményünk se lehetet. Medve és kétfejű koronás madár: földön, égen rádtalálnak, szétmarcan­ golnak, könnyű zsákmány vagy, szinte csak játék. Hősiesség? A z ifjú Európa már szétverve. Példa még lehettünk, reménység; de gyújtó láng, mely átcsap országhatárokon!? A z eszme, mely egy kontinensnyi ifjúságot táplált, nevelt, az eszmének egy formája és foka ebben a népben vált nyilvánvalóvá; az a kor, s ez a nép a fejlődés élvonalában tudhatta magát, hogy elbukott törekvéseink ké­ sőbbi korok más népeiben magasabb fokon táruljanak majd fel. Ennek a népnek ekkora szerep adatott az egyetemes fejlődésben? Nem igazán főszerep, de nem is Fortimbrasé. Ismétlődő vereségeink értetik meg velünk nemzeti létünk természetét. Mo­ hácsaink máig tartó sora. Mégis, mintha Világos más lett volna. Világos ta­ lán Európának is mondott valamit: az emberiség útjáról lebbent föl a köd. Felvilágosító erejű vereség: a jövendő fölül fújta el a látszatokat. Hon és evolúció! Nekünk egyik is elég teher. Sohase fogunk kilátni magunkból: egyik ol­ dalról az Üveghegyek, másik oldalról a Réz- és Vashegyek. Be vagyunk ide zárva. Elvarázsolt nép. Miközben a föld nyikorogva forog velünk. Csoda-e, ha lázálma ink vannak? Zrínyi halálában is, Széchenyi végső elszánásában is látni véljük a né­ met kezét. Jó hinni, hogy a német tette. És jöjjön hír Petőfiről a szibériai ólombányák mélyéről, ne a sebről, amit a pikák ejtettek rajta! Ne a fel­ nyársalt poétatestről! Tűnjék fel Székelyföldön, az alföldi vadvizek nádasai­ ban, erdeink elvadult szegénylegényeivel! Csak pislákoljon a remény, tart­ son az árnyéktól is az ellen! Milyen időket éltünk, hány mártírkezet szorítottam! Milyen kiválók áldozták fel magukat, s kicsinységemben megmaradtam én, a változtathatatlan kedéllyemmel, belefáradva önmagamba, a múltba, cse­ lekedeteimbe, itt ebben a határban, miközben Pest tele rázatom magam, táskámban az olvasásra alázatos kéréssel átadandó mű, összezárva egy szó­ noklattal, melyből a retorikát leszámítva egy NEM marad. Ebben a romló hangulatban, m ely mindig erőt vesz rajtam, órák múltán, utazás közben, is­ mét visszazuhanás magánmeghatározottságaimba: csak a test van. És már percek óta minden olyannak tűnik, mint azelőtt; felfedezzük a nehézkedést, m ely változatlanul áthat bennünket, s külszínre sem változott semmi, semmi sem öltött más formát. Már-már felmerül a kérdés: volt-e egyáltalán azelőtt? Tényleg: történt valami? Nem álmodtam mindezt? Itt a táskámban velem a mű és a tett. Tapinthatom. A magam endogenézise mélyen elrejtve a műben, az emberiség filo­ genézisének rajzában: levetközhetetlen zárkózottságom és leküzdött, ám gyak­ ran felcsapó becsvágyam különös kevercse. Mindenképpen egyensúly: magammal és a gondolattal összevetve. Mértékem szerint az univerzum egyensúlya. Míg magam itt a lélek örökös hullámverésében. Noha, mióta drámámmal kész vagyok, az ezernyolcszázhatvanas tél óta, a felszín zajgása alatt, mélyen, nagy belső béke. Hányódva-verődve a sokszempontú világ kívánalmai között, mindig is a megfelelést igyekeztem; így élve, miközben lelkem alapérzületét véltem mérvadónak, holott a mélyben megbonthatatlan gömbként a béke teljessége, aminek a fölfedezését az a nevezetes tél hozta meg. Talán ezért is az idegenség gyakran mindentől ami külső. A z elmúlt hó­ napok sürgés-forgásában is, cselekedvén a köz javára, a m egyei fölbuzdulás hangadójaként jelen lévén mindenhol az érdemleges történésekben, munkál­ kodván az új közigazgatási rendszer kidolgozására alakult bizottságban, meg­ értetvén a néphez való szólás ismételt időszerűségét, beleértve a német és tót nyelvbeni megértetésünket is, összegyűjteni a császári közigazgatási hiva­ tal iratait, hogy arról az átkos rendszerről saját kezenyomuk tárja fel az igazságot, önkényüket és erkölcstelen korruptságukat; dolgozván még any­ nyiféle bizottságban, és mégis, a buzgalom és megújult lelkesültség csúcsain váratlanul szédítő meredély peremén látni magamat, s ettől a nem is rémisztő, mint bénító látványtól magamra figyelve már; és az általános zajgás köze­ pette, amely tavaszi méhzsongássá oldódott és környezett, egyedül lenni meg­ oszthatatlanul. Nem oly erős bennem a hit, hogy ne kételkednék, s nem oly megin­ gathatatlan bennem a bizonyosság, hogy hinnék magamban, magunkban. Fel­ riadni ebből a révületből, s fürkészően, már-már alattomosan körbenézni, ész­ lelte-e valaki idegenségem, majd hangosabbnak lenni, mint annakelőtte. Á lnok is vagyok? A z lennék? S m i még? Árny, mely minden fuvallamra elleng? Olykor narcisztikus önélvezet kettősségem miatt, mint márciusban is, hogy futja tőlem a politikus álnokságára is, a csínyre, m ely Szontágh­ hoz illett volna inkább. Ismervén az urak lelkesülő hajlamát, majd a józa­ nodásukat hazafelé szekerezés közben, s a felébredő óvatosságukat mire otthonukba térnek, valóban csel kellett, hogy a választmány minden tagja aláírásával véglegesítse felhevültségét a bécsi udvarral szemben: Nehogy valaki azt mondhassa, hogy a következendő határozat a többséget megfélemlítő kisebb­ ség műve volt, nyissuk meg termünk ajtait, és mindazokat, kik a határo­ zatért a felelősséget elvállalni nem akarják, távozásra szólítsuk fel. Akik pedig a határozat hozatalába befolyni óhajtanak, azt aláírásukkal szentesít­ sék. A perc ünnepélyességében határozottan érzékeltem a döbbenet csendjét is. Hisz’ a jelenlevő száznegyvenkilenc férfiú száznegyvenkilenc egymástól kü­ lönböző lény volt, közöttük ingadozók és meghuny ászkodók is, akik ki lettek penderítve a megnyilatkozás sík terepére, s gyermeteg fogásomtól — min­ den nyilvánosságot érintő fogás Antonius Caesar fölött elmondott gyászbeszédétől kezdve ilyen naiv, s mégis hatásos — visszariadtak, hogy kinyil­ vánítsák lényegüket. A kitárt ajtók betöltetlen űrje, cselvetésem eredményességeként, a szár­ nyasoltárok ünnepélyességével záratott be. A kirobbanó önéljenzésben a gyávaság is ünnepelte magát. Ülve maradtam vereségem súlya alatt. Mert vereség volt ez is: küszködéseimmel szemben itt vannak körülöt­ tem a honért felelős felnőtt férfiak, s közöttük számosan olyanok, kiket mindig a külerő állít ide vagy oda, s akik mégis, kormány nélküli há­ nyódásukban is sérülhetetlenül egészségesek, míg te magad könnyebb bot­ lástól is életveszéllyel járó sebeket szerzel, ki naponta felépíted lényed, csak azért, hogy holnap elölről kezdhesd, csak azért, hogy annak tarthasd ma­ gad aki; miközben elapadnak testi lehetőségeid, s anyagként minden egyre rosszabb. Mindez tehát miért? A legszebb gesztusért talán: a teremtés gesztusáért, amelyet magunkkal szemben gyakorlunk. A z Úr is ekkor a legnagyobb, izgalomtól felhevült angyalokkal körül­ véve. Széchenyi a Híddal. Nekem mi jut? Egy NEM marad, melyet aláírásom hitelesít. Önhittség lenne, ha teremtésértékünek hinném? Hiszem mégis: valami érvényes. Egy NEM. Általános erőtlenség. A testé is, cselekedeteinkké is, a műé is. Mégis gyakorolni mindben a teremtés gesztusát: felépíteni magunkat minden ébredésünk után, látni szétolvadni cselekedeteinket a hatásban, s szemlélni esendőségünket a mű formaadó önkényében. Oly tökéletlen minden emberi. Tákolmányok. VII. A z idő belátható szakaszára rendelkezünk világos célképzettel. Azon túl ott a végtelen, az utópiák káprázata. Jelenbe-zártságunk felismerése megkísért mindenféle tévutakkal. Végül, ha bölcselkedő hajlammal vagy áldva-verve, kiigazításokat végzel a jelenen, te ezen az életszeleten, ő amazon, bár mindketten a magatokét hiszitek egyedül üdvözítőnek. Gyakran mégis, a látszólagos különbségek el­ lenére is, egy tőről fakadnak elképzeléseink: hámot raknánk az élet nya­ kába, hogy megrendszabályozzuk betöretlen csikó-természetét; szabályoznánk mint folyóinkat, abból a tévképzetből kiindulva, hogy ismerjük partjait és egyszerű mérnöki munkán múlik a siker. Naivak vagyunk, mint utópiáink. Mikor érik be végre szellemünk, hogy a valóság sokszerűségében lás­ suk meg nemünk lehetőségeit? Hol az a gondolkodó, aki nem a leegyszerűsítésből jelöl célt nekünk? Készül-e új eszme Európa poros fóliánsai között? Most, utam végéhez közeledvén, Pest előtt, fölködlik ifjúságom ideje, eb­ ben az ifjú, zajos városban, Édesmama intelmei szóban és levélben a város veszedelmeivel kapcsolatosan. Mára látszik, ha még sok minden csupán sejtés is, mi indult el akkor, a Dunapart kiépülésével, a gőzhajókkal, a palotasorral, a hajógyárral, a sza­ porodó munkássággal, a forgalmas piacokkal, de még a setét városzugokban reggel föllelt legyilkoltakkal is: Pest kitüntetett pontja leend az országnak, minden tekintetben, miként az élő szervezet sem nélkülözheti az egészséges részek egy központ általi összehangolását; mi pedig kúriáinkban egyre isten háta mögöttibbek. Pozsony egyetlen szárnylengetésre esik Bécstöl a koronás madárnak. Pest a középpontja lesz az országnak. Itt, Kelet és Nyugat vá­ lasztóvizénél, a limesek mentén, honnan a magasra jutott Róma szemlélte borzongva a szittya síkot, nekilódult egy város, ahol zúg, fodrozódik, hab­ zik az élet árja, s ahol kimondtunk ifjan valamit, s ahol egy NEM-mel leszünk hűségesek hajdanvolt önmagunkhoz, mégha ezen a nemen átcsapni készülnek is a hullámok, amit talán mi magunk is felkorbácsoltunk. Tudhatjuk-e, hol érnek partot, s milyen erővel a tetteink nyomán fod­ rozódó hullámok? Ne legyünk retorikusok mértéken fölül. Hisz’ becsomóztattak-e már a vexativus keresetek periratai birtokaim­ mal szemben? Családom és tulajdonom ellenére cselekedtem — Édes mama rám ol­ vasta és nem tévedett. Nem láthatta be, meg sem kísérelhettem effelé te­ relni hisz’ az tiszteletlenség lett volna, ha a honvédelmet pártoló támo­ gatásával, karitatív hadikórházával ő is ugyanazt cselekedte. A nép, mely hazát véd, jogot teremt magának azon a földdarabon. Édes Mamának az a szerep jutott, hogy védje az osztatlan családi bir­ tokot. A z ellenkezőjét küzdöttem ki magamnak. Mert miért emelnénk ki magunkat az idő árjából, hasztalanul dacoló szirtként? M iért tulajdonítanánk nagyobb jelentőséget annak, ami velünk történt, szemben az előttünk megesettekkel és a hajdan bekövetkezők­ kel? Ha mindezt nem tesszük, ezenmód megóvhatjuk magunkat a korillúziók elvesztése által ránkszakadó tehetetlenségtől. A z egyéni lét kudarcai és a történelem jégverései késztetnek bennünket az összegzésre. A kedély megbicsaklott öntudatunknál hamarább elvégzi a szükséges műveletet, elénk teszi a végeredményt: hiábavalóság. A z értelem pedig a magáénak tulajdonítja ezt a végső bölcsességet: farok csóválja a kutyát. Ó ifjúságom városa! Látszólag ismétlődés. Holott a gondolat tapasztalat nélkül még a képzelgés tartománya. Nem marad más, mint felismeréseinkkel együtt élni. Olykor már az események pontos kiszámításával. Mégis mi teszi ezt a monotóniát oly édessé? A kopás? Hisz’ közben minden egyre rosszabb. És az ismétlődésekben tőlünk el­ köszön a létezés. A z ismétlődés öröme tehát? A természet körforgása sem kecsegtet már az időtlen perpetuum mo­ bile illúziójával. Az élet is föléli lehetőségeit, ha az élő és élettelen mögött nincs örök mozgató. A betlehemi csillag szelíd, óvó ege elreppent a legelső ártatlanul kez­ detleges eszközünktől. A z első pillanatban talán meg sem hallattuk azt a finom, pengő hangot, amellyel kezdetét vette védettségünk szertefoszlása. Pedig az alig észlelhető nesz nyomán világok sokaságára robbant szét — azzal a félelmetes némasággal, amely az emberi tudás körének tágulását mindig is kíséri — a betlehemi csillag ege. Milliónnyl irány fölöttünk, amely mind sehova fut. Rajtunk pedig a kettős törvény: nehézkedés és az űr vonzása. Miféle élni segítő utópia épül majd ebből? Á dám-emberiségünk az öngyilkosság szirtszegélyén járt mindig is. m i­ óta kiűzetett. Miként magam is. Annyi csapás után következetes tett az az egyetlen könnyű lépés. Vagy mégis inkább az a természetes, hogy a közelmúlt telein — hány év óta már? — fö l sem merült bennem a lehetősége? Ifjan, a megsejtésszerü tudások idején gyakran. Most, a tapasztalat fényében nem. Drámámban az örökös összeomlások­ kal szembeni folytanos, makacs kiegyensúlyozás az, ami már nem is szín­ padi elem. A klasszikusok mértékével biztosan nem. Magam felől nézve pedig hiteltelen az érett Ádámnak a legvégsőre is elszánt próbálkozása. Ebben megint: Endymion kegyeltje. Á loméletem komolyan vétele nélkül megtaláltam volna-e a hitelesítés formáját ehhez a kétségbeesett kísérlethez? Mert a dráma jelenlegi állapotá­ ban Á dám nem megtapasztalja a történelmet, hanem még csak megálmodta, és így az önfeladása az ifjúé — csalódásai menetrendjét még csak sejti. Ezzel felel az idő távolából a hűség rímjével énem a Virozsilnak esz­ ményéről számot adó ifjúnak. A z ő tragédiája ez. Azé az ifjúé, aki Virozsil tekintetéből kiolvassa a maga és a körülötte zajgó társak sorsát. Mi megvénülhetünk, de mert a mostani fiatalok vének — blanirtság, csömör, cinizmus —, a mi hűségünkön múlik az újjászüle­ tés. Nekünk kell lelkesítenünk és lelkesednünk. Én, Endymion kegyeltje. A z öngyilkosság a gondolat csapdája. A gondolat mint lehetséges élet­ idegen elem. A tapasztalás, mint a kedély mederben tartója és a gondolat csiszolója. Ó, ifjúságom városa! Tapasztalásban aggként, újból itt, aki már a halált is könnyen fogadná. Ha elszámolnék éveimmel, hát mire is jutottunk? Sokra és kevésre. Az élet megváltatlan, és/de visszavonhatatlannak tűnik. Esélyeink a két minőség közös territóriumában lehetségesek. Sokra-semmire. Semmire-sokra. 19 �Ho rváth Lajos S Z IV Á R V Á N Y Ké peslapok A z vo lt a legjob b tán, hogy vo lt kiket tisztelned a holtak között, nem élh ettél voln a sokáig, ha nincsen erre annyi alkalom , de az ágyúkat vezén ylő költő s a szegény fe je deli halálú és a töm zsi képviselő, kinek segítségéért fe g y ő re könyörgött, TÓ valah ogy elva g y hát a sorban, ha jó l m eghúzod magad, M ár régen és hosszan bolyong a férfisírá s bennem. de ne hidd, te v a g y az egyetlen, kinek, ha időnként felnézel, indult a nádban, m ik or a fiú kiért a tóhoz, feltű n ik a fek ete égben M adách iszonyú bajusza, nyakába k ö tve h orgok között a bodzanyelű kése, m íg a m enet handabandázik ez őszülő szőr-szivárván y alatt. békák, halak, k a gylók és más ártatlan állatok ellen elszántan harcra k egyetlen k iontott vérrel, estére értette m eg a boton piruló keszeg m ögött guggolva, az első m egszerzett étel után m ár egyedü l van K OD Á L Y R A V A T A L A V egyesen tolongott ravatalod fe lé rajongó s ki tudta, m egin t és a tó akkor elkezdett nőni, m int a tenger, m i veszett, m ik or az időd vég e körül fo lya tta em berrel az A kadém iát, a városra valam i kicsorbult nap hatolt fe je d fö lö tt mégis, NA PLEMENTE felszántva egünk, áttörve füstöt, szétszabva szennyes f e lleget, G erlék repültek sorszerűen a guruló lángba, falu d tetői tű zlöttek vörös napokkal a láthatáron, m ióta annyi tépett erdőnk, szijas családfőnk veszett oda, m ire összem arkolt lelked arcodban fölem elted, szálerdő-hajad véd elm ez m inket kiirthatatlan, rá perzselt tollak hullottak feketén forogva, benned bujdoklunk szabadon, harm aton já rva könnyeden, hátad m ögött eg y-k ét hang és szál hegedű keserve nyítt, m ert a küldött halál m inden útján keresztbe fekszik zenéd a császár-sárga fa l is felra g y o g o tt m ég egyszer, m int az okádék, torlasza. sejtésed settengett, de eg yre m erészebben közeledve, hogyha kihajnalodsz, a v ilá g m ajd bealkonyít. DUNAKA NYAR U tolsó m eséid akkor úsztak el a szalagos széllel, borzongás re zg ett v é g ig gerinceden s hallottad belependül, ütötten m eglendült fönnebb vörös szirm aival a pipacs-ég és a láthatárra hullt fon n yadva körös-körü l fek etedő széllel, ekkortól patakok kezdtek ra gyogn i benned, nagyh átú fo lyó k végetlen s cserjések mentén haladva lefe lé ereszkedsz m in dig azóta, m ár-m ár tele tüdővel szívod a jó vízszagú levegő t s biztatod magad, ím itt a gázló, m ert nem átkelned lehetetlen. SZALONNASÜTÉS Tábortü zeket gyújtasz m agadban fázón esti, didergő fennsíkodon, keríted katonák k a réjával csapkodó kardú vem hes lángodat, eloldod bennük az ének keskeny szalagjait lobogni hosszan a határra, ülsz közéjü k földre, h ogy hangjukba társként fo n ó d j fek ete sípodon és tornyosul, tornyosul tűz és em ber, v e ti m agát az élet az égnek, m ajd száll alá, ereszkedik, lohad a cél s fe je d is h ajlik előre, fig yeld , csepegő szalonnád alatt hogyan fe tre n g a parázs fájdalm ában, s h ogy szem eid göm bjében m ég m in dig micsoda vá g y o tt v ilá g o k égnek. 20 �Tárgyszerű és tárgyilagos Madách-életraizért 1961-ben írta az ismert Madách-kutató, G yőrffy Miklós: „ Ismeretes, hogy irodalomtörténetünkben Madách úgyszólván az egykönyvű írók közé tartozik: az egész Madách-irodalom töké­ letesen Tragédia-központú” . Azóta két évtized telt el, 1964-ben Madách halálának cente­ náriuma megpezsdítette a reá vonatkozó kutatást, több drá­ mája is már sikerrel szerepelt színpadjainkon, egyre-másra je­ lentek meg életének egy-egy szakaszára, motívumára vonatkozó s eddig publikálatlan adatok feltárásai, és mégis az a vaskos, 500 oldalas mű, amely legutoljára (1978-ban) mintegy összefoglal­ ta az utóbbi évtized kutatásának irányait és eredményeit, ismét a korábbi összképet mutatta: felerészben Az ember tragédiájá­ nak ilyen-amolyan elemzéseit, színpadtörténetének adalékait, s a másik felében egy-egy részterületre vonatkozó adatfeltáráso­ kat. Közben pedig itt is, amott is elhangzik, hogy bizony szük­ ség volna egy kritikai kiadásra Madách Imre műveiből. Bizony szükség volna! Hiszen, ha csupán a Tragédiát tekint­ jük, már az magában is, de ma már Madáchnak több más drá­ mája is élő s elevenen ható, időszerű vitákra alkalmat adó iro­ dalmi és színpadi anyag, s már puszta értelmezéséhez is, de az életmű egyéb, rejtett kincseinek feltárásához is szükség volna a kritikai kiadásra (talán inkább, mint jó néhány, sokkal kevés­ bé elevenen ható klasszikusunkéra...). S itt jómagam, mint egy másik elevenen ható klasszikusunk, Jókai Mór kritikai kiadásai­ nak egyik szerény munkatársa, tapasztalatból állíthatom, hogy egy ilyen kiadás alapos elkészítésének igen fontos biztosítéka a jó életrajz. A z író élettörténetének tárgyszerű és tárgyilagos fel­ tárása. Madách Imréről már több életrajzi mű jelent meg: iroda­ lomtörténeti igényű is, szépirodalmi jellegű is, s kiadták életé­ nek fellelhető írásos dokumentumait — összefoglaló jelleggel is és kiegészítően is. Vessünk egy rövid pillantást a Madách-életrajzírás történe­ tének főbb állomásaira. Másfél évvel a költő halála után, 1866. február 6-án a Kis­ faludy Társaság ülésén hangzott el Madách Imre emlékezete címmel Bérczy Károly előadása. Az ugyancsak nógrádi író, a kitűnő Anyegin-fordító nemcsak földije, hanem személyes jóisme­ rőse is volt Madáchnak s így az emlékbeszédbe foglalt életrajzot közvetlen ismeretei alapján állította össze. Midőn tizennégy évvel később Madách Imre összes művei címmel Gyulai Pál három kötetben kiadta Madáchnak távolról sem „összes” műveit és válogatott levelezését, előszavának vé­ gén megjegyezte, hogy Madách életrajzának megírásához nem volt elég adata, de ennek ideje sem érkezett még el; helyette közölte az addig legteljesebb idevonatkozó tanulmányt, Bérczy Károly fent említett emlékbeszédét. Ezután folyóiratokban megjelent összefoglalások, lexikon­ ban, kézikönyvben közölt szócikkek után a XIX. század legvé­ gén ketten is jelentkeztek egy-egy terjedelmes Madách-életrajz­ zal. Palágyi Menyhért gimnaziumi tanár, majd egyetemi magán­ tanár, matematikus, de főként filozófus 1890-től kezdve több­ ször vendégeskedett Alsósztregován, Madách Aladárnál, a költő fiánál; előbb, mint írja, alaposan tanulmányozta Madách műve­ it, majd — olvassuk előszavában — „ha a költőt magát nevezem saját élettörténete legfőbb tanújának: akkor fiát, Aladárt a má­ sodik fő tanúnak kell mondanom” , további adatforrásaiként pe­ dig Madách jóismerősei közül Szontagh Pált, Veres Szilárdát, Lónyay Albertot és Hanricy Ágostot jelöli meg. Amit így gyűj­ tött, azt előbb hírlapi cikkeiben használta fel, majd 1900-ban Madách Imre élete és költészete címmel az első terjedelmes és át­ fogó igényű könyvalakú Madách-életrajza jelent meg. A másik ter­ jedelmes, de könyv alakban nem publikált Madách-életrajz egy évvel korábban, 1899-ben, a Magyar Szemle c. folyóirat hasáb­ jain tizenöt folytatásban jelent meg, Madách Imre életrajza cím­ mel. Szerzője Becker (utóbb Bakonyi) Húgó tanítóképző intézeti tanár szinte kizárólag korábbi nyomtatott forrásokra, elsősorban Palágyinak addig megjelent cikkeire támaszkodott, ezeknek adatanyagát bővítette ki geográfiai és genealógiai művek idevo­ natkozó felvilágosításaival és gondosan felhasználta Madách le­ velezésének addig publikált darabjait. Abból, hogy elsősorban Palágyira támaszkodott, már világos, adatainak és egész beállí­ tottságának „ősforrása” ugyancsak Madách Aladár volt. S itt csak közbevetőleg jegyezzük meg, hogy Palágyi művének és adatainak pontosságát és hitelességét gondos adatközlésekkel von­ ja kétségbe s egész művéről alaposan leszedi a keresztvizet még ugyancsak 1900-ban Morvay Győző. 1914-ben Voinovich Géza Madách Imre és Az ember tragédi­ ája című könyve az addig megjelent életrajzi adatoknak kivá­ logatott részét s főként Madách műveit, túlnyomórészben Az ember tragédiáját fílológialilag elemzi. Barta János 1931-ben ad­ ja ki részint már megjelent, de túlnyomórészt az Országos Széchenyi Könyvtárban őrzött s akkor még kiadatlan, kéziratos anyagok alapján Az ismeretlen Madách cimmel új szempontú életrajzi portréját, mely mintegy előtanulmány a szerző 1942ben megjelent s az addigi eredményeket inkább elemzően, mint­ sem kiegészítve összefoglaló Madách Imre című könyvéhez. Közben azonban egy újabb, eredeti adatközléseken alapuló Madách-életrajz látott napvilágot, 1934-ben Madách az ember és a költő címmel. Szerzője Balogh Károly, Madách Imre sógorá­ nak, a szabadságharc elbukása után menekülés közben az erdé­ lyi hegyekben meggyilkolt Balogh Károlynak unokája, aki mint könyve előszavában elmondja, felhasználta ugyan a korábban megjelent műveket és a kéziratos Madách-hagyatékot is, leghi­ telesebb forrásának azonban apja emlékezéseit tartotta. Apja, a meggyilkolt honvédtiszt fia együtt nevelkedett unokatestvéré­ vel, Madách Aladárral Alsósztregován, ahol gyermekéletüknek es serdülésük idején kialakult gondolatviláguknak legfőbb for­ málója az őket szigorú gondossággal felnevelő nagyanyjuk, a költő édesanyja, idősb Madách Imréné volt. Bízvást mondhatjuk tehát, hogy mindkét forrásértékű, ere­ deti portrét rajzoló Madách-életrajz szerzője — Palágyi Meny­ hért és Balogh Károly — ugyanabból az adatforrásból merített, s ami művükben nem írásos dokumentumokon, hanem szóbeli közléseken és hangulati befolyásolásokon alapul, mindaz végső soron idősb Madách Imrénétől eredt. S e befolyástól, még ak­ kor is, ha azt a kritika mérlegére teszik — mint Madách Imre feleségének megitélésében — képtelenek függetleníteni magukat. Igen széles körű biográfiai kutatások alapján jelent meg 1932-ben az Ember küzdj című háromkötetes mű. Szerzője, Har­ sányi Zsolt, amint be is számolt róla az Új Idők hasábjain, nem elégedett meg az addig kiadott és az Országos Széchenyi Könyv­ tárbeli Madách-hagyatékban hozzáférhető adatok, levelek, do­ kumentumok feldolgozásával, hanem kibányászott akkor még lappangó leveleket és kifaggatta Madách egykori környezetének akkor még életben lévő tagjait vagy ezek leszármazottait mind nógrádi Szűkebb pátriájukban, mind a költő családi és társaság­ beli világában. Azt hiszem, mind ez ideig ez volt a legkiterjed­ tebb, legalaposabb Madách-kutatás, csakhogy... Csakhogy Har­ sányi Zsolt nem filológiai — tudmányos vagy legalább ismeret­ terjesztő célú — életrajzot készített, hanem regényt írt. A „biographie romancée” akkoriban különösen népszerű műfajá­ ban, melyben pl. Stefan Zweig világhírre tett szert, a szorgosan felkutatott életrajzi adatokhoz és motivumokhoz még gondos korrajzot ábrázolva, a dokumentumok, helyenként szó szerint idézett levelek hézagait a tehetséges író képzeletével kitöltve, ír­ ta meg Madách Imre életregényét. A műfaj népszerűsége folytán, de azért is, mert „beérett” a Madách-téma, éppen akkor, amikor a Tragédia új német for­ dítása és bécsi, burgszínházi sikere határainkon túl is fokozottan ráterelte a figyelmet a műre és szerzőjére, Madách élete szép­ irodalmi témává vált. Mindenekelőtt házassági konfliktusa. Elő­ ször a Tragédia-íordítással Madách-ismerővé ihletett Mohácsi Jenő érdeklődött Fráter Erzsi sorsa iránt: 1935-ben jelent meg Lidércke című regénye, majd pedig ugyanabban az évben, mely­ ben Halász Gábor két vaskos kötetben Madách teljes irodalmi hagyatékát, Staud Géza pedig időrendbe szedett teljes levélvál­ tását adta ki — 1942-ben — Lászlóné Kiss Ibolyának a Madáchcsaládot ismerők utódaival folytatott levelezése alapján látott napvilágot Erzsi tekintetes asszony cimű regénye, és ugyancsak 21 �ez volt az az év, melyben Barta Jánosnak is megjelent fentebb említett összefoglaló-értékelő filológiai munkája Madáchról. Úgy vélem, nem véletlen, hogy éppen a második világhá­ borúban, az embertelenség tetőződésének idején annyian egy­ szerre, s olykor egymásról nem is igen tudó párhuzamossággal keresték, hangoztatták a Madách Imre életművében rejlő humá­ numot. S a második világháború után? A Madách-kutatás általános jellege teljesen megváltozott: részleteiben a korábbiaknál tárgy­ szerűbb, felfogásában s főként a szektánsággal folytatott győ­ zelmes vitáiban tárgyilagosabb lett, de az összefoglaló teljesség­ re való törekvés nem mutatkozott meg. Remélhetően csak azért, hogy a tárgyszerű részkutatás és a tárgyilagosság irányzata előkészítse a még mindig hiányzó, tudományos igényű Madáchéletrajz megírását. És hát mi történt e téren az utóbbi három és fél évtized­ ben? A Madách-levelezésből korábban már Gyulai Pál, Palágyi Menyhért, Komlós Aladár, Staud Géza, Halász Gábor és Harsá­ nyi Zsolt által publikált szövegekhez Győrffy Miklós, Kerényi Ferenc és Kőhegyi Mihály csatlakoztatott újabb darabokat, Ma­ dách életének s különösen 1848— 1849. évi működésének koráb­ ban közzétett dokumentumait Belitzky János, Krizsán László, Kamarás Béla, Szabó József, Leblanc Zsoltné és Rusvay Tibor gyarapították, színpadi utóélétéről Németh Antal, Kántor Lajos, Csapláros István, Rákos Péter, Szeli István, Ruzicska Pál, Gug­ lielmo Capacchi és e sorok írója gyűjtött össze újabb adaléko­ kat, Baranyi Imre a költőnek ifjúkori olvasmányaira derített fényt s e távolról sem teljes felsorolást még kiegészíthetjük az­ zal, hogy Lászlóné Kiss Ibolya korábbi regényének forrásairól immár filológiai értékű adatgyűjteményt adott ki könyv alakban és Madách életrajzának — ismét főleg házassági drámájának — szépirodalmi feldolgozásai is szaporodtak, így Székely Júlia A két Madáchné ás Felkai Ferenc Madách című színdarabját emlithetjük. Mindez építi, előkészíti a kritikai igényű életrajzot. Mindez azonban már annyira bőséges és ugyanakkor any­ anyira szétszórt anyag, hogy jelenleg bízvást áttekinthetetlen­ nek mondható, sőt még arra is alig kínálkozik lehetőség, hogy egymásnak látszólag ellentmondó megállapítások kritikailag szembesíthetők, „öröklődő” hibák kiküszöbölhetők legyenek. Hogy a már publikált anyag áttekinthetővé s a fedés ve­ szélye nélkül kiegészíthetővé, majd a leendő tudományos felhasználáshoz jól felhasználhatóvá legyen, ahhoz egy teljességi igényű Madách-bibliográfián kívül célszerűnek látszik egy olyan életrajzi krónika, amilyen a szovjet irodalomtörténet-írásban hasznosnak és népszerűnek bizonyult (hogy csupán az 1958— 1960-ban megjelent két kapitális művet, Lev Tolsztoj életének két kötetben, Makszim Gorkij életének négy kötetben kiadott krónikáját említsem), s amelynek alapja az, hogy kronológiai rendbe szedve állítja egymás után — s ahol kell, kritikailag mérlegre teszi — az író életéről ismeretes adatokat. Hogy egy ilyen munkának mi a szerepe és hogy az adat­ anyag maximális egybefoglalásán kívül „öröklődő” hibák kikü­ szöbölését, egymásnak ellentmondó adatok kritikai szembesíté­ sét is hogyan szolgálja, azt két példával fogjuk illusztrálni. A Madách-életrajzok élén álló Bérczy-féle emlékbeszédben ezt olvassuk: „A sztregovai kastélynak 1823-dik év január 21-én örömünnepe volt: az ős családnévnek fiú örököse született...” . S azóta minden kézikönyv, irodalomtörténet és lexikon így ír­ ja: Madách Imre született 1823. január 21-én. Pedig már az első dokumentált Madách-életrajz, Beckeré 1899-ben felhívja figyelmünket egy dátumzavarra; azt olvassuk a költőről, hogy Szontágh Pálhoz 1863. januárius 20-ról kelt levelében bizonyára csak tévedésből tehette születése napját ja­ nuárius 20-ára, ezeket írván: „E szerencsétlen mai nap tesz negy­ venévessé s ettől két szent pátrónusom, Fábián és Sebestyén sem ment meg.” Mi ez? Hogy valaki egy levelének keltezésénél egy napot téved, az még könnyen előfordulhat, de azt, hogy védő­ szentjeit tévesen jelölte volna meg, Madáchnál lehetetlennek kell mondanunk. Nos, a megoldás ott van Becker Hugó cikkének kö­ vetkező soraiban, melyeket azonban maga a cikkíró sem értett meg. Közli ugyanis az alsósztregovai római katolikus anyakönyv ide vonatkozó bejegyzésének szövegét, melyben ez áll: „Nr. 1.1823. 22 21. Januarii. Baptizans: Idem Parochus. Baptizatus: Emericus. Pa­ rentes... stb.” vagyis magyarul: „1. sz. 1823. január 21. Keresz­ telő: Maga a plébános. Megkeresztelt: Imre. Szülei... stb.” Vilá­ gos: a január 21. nem a születés, hanem a keresztelés dátuma volt: érthető, hogy az újszülöttet, aki esetleg az esti órákban jött világ­ ra, télvíz idején nem aznap, hanem másnap tartották keresztvíz alá. Furcsa, hogy Becker Hugó, aki egyébként gondos adatfeldol­ gozó volt s mint századvégi tanárember kétségkívül tudott lati­ nul, a „született” és „megkeresztelt” közti különbséget nem vette észre. Nyilván Bérczy Károly adatközlésének szuggesztiója hatott rá. De átvette a tévedést a tudós Voinovich Géza is, aki könyvé­ nek legelején a január 21-i dátumhoz az alábbi lábjegyzetet fűzi: „ Ő maga egyik levelében jan. 20-ra teszi, a keresztlevél 21-ikét mond. Közölte Becker Hugó a Magyar Szemle 1899. évi folya­ mában, 22. sz.” Voinovich tehát látta Becker cikkét, olvasta is a keresztlevél szövegét és mégsem vette észre, hogy a dátum nem a születésre, hanem a keresztelés napjára vonatkozik... Így örök­ lődött és öröklődik mindmáig, legutóbbi kézikönyveinkig ez a dátumhiba. Ideje lesz kijavítani. Madách Imre házassági drámája részint a téma csábítása, ré­ szint az adatok hézagossága folytán jelentős helyet foglalt el mind a filológiai igényű életrajzokban, mind pedig az életrajzi regé­ nyekben, melyek részben, mint mondtuk, éppen erre a témára koncentrálódtak. Véleményem szerint e téma szemérmes elhallgatása éppen olyan hiba, mint felnagyítása: ha foglalkozunk vele, akkor nem öncélúan vájkálunk valakinek legbensőbb magánügyében, ha­ nem az irodalomtörténetben nélkülözhetetlen kutatást végzünk egy költői életmű — és Madách esetében egy kiemelkedő nagy alkotás — motívumainak jobb, hívebb megismerése végett, más­ felől viszont nem tagadhatjuk, hogy kényes témáról van szó s ezért csak végletes tárgyszerűséggel és tárgyilagossággal szabad hozzányúlnunk. S éppen ez az a pont, ahol eddig még a filoló­ giai igényű életrajzok is többnyire a regényes életrajzok tipi­ kus hibájába estek. �Hogy mi ez a hiba? Engedtessék meg, hogy e kérdésre úgy válaszoljak, mint aki már maga is írt regényes életrajzot (Mak­ szim Gorkijról, 1967-ben jelent meg) s annak írásakor olyan szabályt igyekezett követni, amelynek megszegését az életrajzi regények tipikus hibájának tartja. A szabály, véleményem sze­ rint; az, hogy addig a határig, ameddig adatok maradtak fenn hősünkről, a legszigorúbban tartani kell magunkat mind a té­ nyekben, mind pedig a motívumokban megnyilvánuló történeti hűséghez, s e területen a regényíró legfeljebb dialogizálásokkal, szuggesztívnek szánt környezetrajzokkal, kronológiai fogásokkal szolgálhatja a műfaj sajátos követelményeit. Csak ott, ahol a fennmaradt adatok hézagosak, ott eresztheti szabadjára a kép­ zeletét, de ott sem annyira, hogy a kitalált — vagy finomabban szólva: megsejtett — elemek akár a legcsekélyebb mértékben is ellentétbe kerüljenek az adatokkal. S még kevésbé az ada­ tok logikájával. Ellenkezőleg: alá kell támasztaniuk ezt a lo­ gikát — mert ha ezt teszik, akkor nemcsak hogy nem kerülnek ellentétbe a valósággal, nem lesznek „rajtakaphatók” , hanem éppenséggel elősegítik azt, hogy az olvasó felgyúlt képzelete a realitás irányában élje ki magát. S mit látunk Madách életrajzának még filológiai igényű feldolgozásaiban is? Bérczy Károly másfél évvel a költő halála után, amikor a családi konfliktus szereplői még járták a ma­ guk életútját, már csak tapintatból sem tehetett egyebet, mint azt, hogy néhány költói mondattal átsiklott a történtek felett: „ . . . haza, Csesztvére sietett, repült, hogy ott a boldogságnak — már csak romjait találja. Sötét napok, a börtön éjénél söté­ tebb évek következének. Haza, család, hit, remény, szeretet: mind oda, oda! Hová meneküljön a hajótörést szenvedett a feje fölött összecsapó hullámok közt?” (Hogy ezután tárgyi tévedés következik: Bérczy szerint Madách a házasság felbomlása után menekült anyjához, Alsósztregovára, holott a valóságban ép­ pen ott, Alsósztregován következett be a házassági dráma — ez a tévedés csak arra vezethető vissza, hogy Bérczynek az ide vo­ natkozó adatok még hiányosan álltak rendelkezésére.) ered. A hozzáképzelések sorra fennakadnak az adatok króniká­ jának rostáján. S ha már a filológiai igényű életrajzok sem tartják magu­ kat az említett szabályhoz (hogy a kitalált elemek sose kerülje­ nek ellentétbe az adatokkal, még kevésbé az adatok logikájá­ val), akkor bizony félnünk kell attól, mit műveltek a Madáchházaspár történetével annak szépirodalmi feldolgozói. Nos, őmellettük szóljon az a tény, hogy az adatok közt a legfőbb hézag Fráter Erzsi természetének, magatartásának, be­ tegségének megítélésére kínálkozik, s az írók ezt a hézagot nagy általánosságban az adatok logikája szerint töltötték be: a konf­ liktust nem mint valami egyoldalú gonoszság, megátalkodott bű­ nösség következményét, hanem inkább mint szerencsétlen vélet­ lenek, félreértések és ezekből folyó megmakacsolódások eredőjét ábrázolták — még ha a részletekben imitt-amott megszegték is az adatok logikáját. A fő dolog, hogy ennek a logikának meg­ felel a közös kicsengésük: az, hogy Fráter Erzsi gyenge ideg­ zetű volt s e gyengesége a külső események és a családi körül­ mények folytán elhatalmasodott olyan betegséggé, amely sok szeretettel gyógyítható lett volna. Akkor férj és feleség nem szenvedett volna olyan sokat, de (s ez is találó kicsengésük a szépirodalmi feldolgozásoknak) feltehetően nem is született vol­ na meg Az ember tragédiája. .. Mondható-e hát könyörtelen ítélet a Madách-család valamelyik tagjáról? Aligha. Tehát jól tették az írók, hogy ezt a házassági konfliktust nem strindbergi szellemben, hanem görög sorstragédiának fogták fe l... Műveik összehasonlítása külön tanulságos történet lenne, de ehelyütt túlságosan messzire vezetne. Elégedjünk meg azzal, ami az eddigiekből kiviláglik: hogy Madách Imre tárgyszerű és tárgyilagos életrajzának megírása s ennek előkészítéséül az ismeretes adatok áttekinthető rendbesze­ dése sürgető irodalomtörténeti feladat. Radó György Azután Palágyi Menyhért leveleket, tényszerű adatokat, de mendemondákat is gyűjtött Alsósztregován, s íme cikkeinek alapján Becker Hugó már 1899-ben, ő maga pedig 1900. évi könyvében, valóságot és inszinuációt összekeverve, taglalja, ma­ gyarázza hosszan a házasság felbomlásának okait és körülmé­ nyeit. Voinovich Géza úgy igyekezett mindezt kivonatolni, hogy csak a tényekre szorítkozzék, ám a kulminációs ponton ő is be­ lekeveri a tények közé a feltételezést. Balogh Károlynál pedig ne is csodáljuk, ha értékes tényközlései közé ilyen fejtegetés ékelődik: „ . . . Gyermekes és üres lelkületének hiányzik férje védő jelenléte, erőt vesz rajta az unalom — mert hisz ő csak akkor tud szórakozni, ha szórakoztatója akad — gyenge jelle­ me támaszt, mulatni vágyó természete pajtást keres. Mikor az­ tán talál ilyent, akkor elfelejti az egyedüllétet, a gondot, a bajt, de elfelejti férjét is, elfelejt mindent és így történik, hogy vé­ gül megfeledkezik maga-magáról is.” Azzal az ismételgetések folytán meggyökeresedni látszó felfogással szemben, mely Madách feleségét eleve léhasággal, majd házasságtöréssel vádolta, Staud Géza józanul a levelek alapján emeli fel szavát. A z asszonynak bebörtönzött férjéhez írt leveleivel kapcsolatban ezt írja „Levelében pénzügyekről is ír, amit Madách életrajzírói mindig szemére vetettek és léhaság­ nak minősítettek. De ha elgondoljuk, hogy Fráter Erzsi jövede­ lem nélkül, három gyerekkel, szülésből alig felépülve, minden­ kitől magárahagyatva küszködött a megélhetéssel, semmi kivet­ nivalót sem találhatunk abban, hogy házastársak közt pénzügyi kérdések is fölmerülnek a levelezésben.” Madáchné állítólagos hűtlenségéről pedig (ami persze csábító regénytéma Balzac Har­ mincéves asszonyától Tolsztoj Anna Kareninájáig, hogy a XIX. században maradjunk!) Staud Géza ezt jegyzi meg: „Terhessége, a szülés utáni zavarai, magának és gyermekeinek ragályos be­ tegsége (mindhárman bárányhimlőbe estek), súlyos családi gond­ jai, legalábbis 1853 júniusáig, kizárják ennek a valószínűségét. Családi hagyomány szerint Hanzély Ferenc udvarolt neki...” Íme, az a bizonyos családi hagyomány, amelyről nem árt — az adatszerű krónikát egybevetve a hozzáképzelt motívumokkal — megállapítani, hogy milyen forrásból, esetleges elfogultságból 23 �M ég egyszer Móricz Zsigmond szlovákiai kapcsolatairól A múlt évi centenárium alkalmából a csehszlovákiai ma­ gyar sajtóban is sok szó esett Móriczról és a szlovákiai tájak­ hoz, városokhoz fűződő kapcsolatairól. A rendkívül gazdag kap­ csolatok főleg a rozsnyói Holics Jankával 1905-ben kötött há­ zasság után alakultak ki, mikor is Móricz felesége társaságában bejárta a mai Szlovákia számos vidékét és helységét, és érdek­ lődve figyelt fel a szlovák dolgozó nép életére is. A centenáriumi megemlékezésekben szó volt arról is, hogy itteni élményeiből jelentős művek születtek. De nem mutattunk rá kellőképpen arra, hogy a falusi származású, falu- és mező­ város-ismerő, majd Budapestet lakó Móricz a mi tájainkon is­ merkedett meg a tipikus kisvárossal, annak sajátos világával és atmoszférájával. Ez az élmény szélesebbé, differenciáltabbá tet­ te addigi, meglehetősen egyoldalú: a parasztságra, a falusi értel­ miségre és a dzsentrire szorítkozó társadalomképét. És azok a kiemelkedő művek, melyekben a tágultabb társadalomlátás mű­ vészileg realizálódott, nemcsak az író pályáján jelentettek újat, hanem az egész magyar szépprózában is: az Isten háta mögött az első regény, amely a magyarországi kisvárost az európai iro­ dalom szintjén tudja felmutatni, s közben — bizonyos konzer­ válódott vonások okán és jogán — a régi kisváros-ábrázolása­ inkból is ízelítőt ad; ez a regény méltán összevethető Flaubert Madame Bovary-jával, de finom szálakkal kötődik az olyan Mikszáth-alkotásokhoz, fejezetekben is. mint a Vacsora Mravu­ csánéknál (a Szent Péter esernyőjében). Pótolhatatlan veszteség, hogy a Jószerencsét című regény, melyben az író a vashegyi, rőcei, zólyomi, mecenzéfi élményeitől ihletve a bánya, kohó és gyár világát, a műszaki értelmiség és a munkásság életét akar­ ta megeleveníteni, a világháború kitörése miatt torzóban ma­ radt; irodalomtörténet-írásunk így is, töredékes voltában is. „magyar Germinal” -nek nevezi. A történeti jellegű írásokban fölöslegesek a „ha így lett volna” kezdetű elmélkedések, de itt most nem tudok ellenállni annak az elképzelésnek, hogyan ala­ kult volna Móricz életműve, mennyiben gazdagították volna a munkástémák, ha a két vagy három kötetre tervezett Jószeren­ csét tető alá hozta volna. Centenáriumi felméréseinkből hiányzott annak a kiemelése is, hogy a tájainkkal való rendkívül intenzív kapcsolatok Mó­ ricz számára erős hidat képeztek az 1918 utáni új kapcsolatai kialakulásához és elmélyüléséhez. Érthető, hogy amikor arra alkalom, lehetőség adódott, úgy jött hozzánk, közénk, mintha a második hazájába jönne; arra a földre, amelynek pályája ala­ kulásában, alkotómunkássága gazdagodásában jelentős szerepe volt. 1926-os és 1927-es itt-tartózkodásai, előadó körútjai során kisült, hogy a meglátogatott magyar jellegű szlovákiai és kár­ pátaljai városokban — Érsekújvár kivételével — már járt, s ezért otthonosan mozog. Ilyesmit, ilyen gazdag helyi ismeretet és természetes otthonérzést egyetlen olyan magyarországi író­ nál sem lehet megállapítani, aki 1918 után aktívan kapcsolatba került velünk. Vonatkozik ez a megállapítás az itt született Kas­ sák Lajosra és Féja Gézára is, akik pedig a szó szorosabb értel­ mében is hazajártak. Egy másik körülmény, ami az új kapcsolatokat megalapoz­ ta és kibontakozásukat elősegítette, a Móricz és Ady közti szo­ ros és forró emberi és írói barátság volt. Az 1977-es Ady-centenárium alkalmából sokat beszéltünk a nagy költő itteni utóéle­ ti hatásáról és Petőfiével vetekedő kultuszáról. Rámutattunk arra is, hogy a rendkívüli hatás és kultusz azért alakulhatott ki, mert az a nagy erejű társadalomkritika, amit Ady költésze­ te és publicisztikája sugároz magából applikálható volt a cseh­ szlovákiai társadalmi és politikai helyzetre is, és ez az adottság az irodalmilag készületlen csehszlovákiai kisebbségi magyarság körében egyenesen hiányt pótolt. Most megállapíthatjuk azt is, hogy a kibontakozó kisebbségi szellemi életben Ady és Móricz fegyverbarátságáról is tudtak, s így nem volt véletlen, hogy az útnak induló és irodalmi eszményeket kereső sarlós ifjúság úgy alakította ki „faji triász”-át, hogy abban Ady mellé — a rövid 24 ideig favorizált Szabó Dezsővel együtt — Móriczot állította. És ezt a megtiszteltetést Móricz teljes mértékben megérdemelte, mert ha Ady forradalmi eszmeiségét nem is érte el, hozzá ha­ sonló szenvedéllyel küzdött a társadalmi megújulásért, az ő írói tolla is következetesen a „magyar ugart” szántotta. Az Adyhoz való hűség, az Ady-örökség jelentőségének fölmutatása itteni kapcsolataiban is megnyilvánult. Többek között erre mutat az a cikk is, amelyet Olvassátok Adyt címmel a magyar középiskolá­ sok lapjába, a Sarló kifutópályájának tekinthető, a Mi Lapunk­ ba 1928-ban irt. Móricz két háború közti szlovákiai kapcsolatainak legszebb fejezetét a sarlósokkal való megismerkedése és barátkozása je­ lenti. Erről a centenáriumi megemlékezések bőségesen szóltak és idéztek azokból a forró hangú cikkekből is, amelyeket a nagy író a kisebbségi értelmiségi ifjúságnak erről a csoportjáról a Pesti Naplóba (1927/89. sz.) és a Nyugatba (1931. I. 285—287.) írt. Ezek az írásai azt mutatják — és ezt eddig nem hangsúlyoz­ tuk eléggé — , hogy Móricz a sarlósokra felfigyelő jelentős ma­ gyar kortársaknál (Szabó Dezső, Jászi Oszkár stb.) határozot­ tabban és világosabban látta meg ennek a nemzedéknek törté­ nelmi jelentőségét és az egész akkori magyarság viszonylatában példamutató magatartását. Idézett cikkeiben igen meglepő az a határozottság, ahogy a konzervatív apák nemzedékét a fiatalokhoz viszonyítva társa­ dalmi és politikai értékben degradálja. Tudni kell ugyanis azt, hogy Móricz Sarló által szervezett szlovákiai előadó körútjainak és az említett cikkek megjelenésének idejében a konzervatív és „álomvilágban élő” apák politikai lapja, a Prágai Magyar Hírlap nyújtotta az írónak az itteni legnagyobb publicitást; per­ sze a lapot ekkor a jobboldali magyar ellenzéki pártok realis­ tább szárnya, a Magyar Nemzeti Párt uralta. Érdemes megem­ líteni azt is, hogy a vidéki konzervatív apák — akik tudtak az írónak az 1918/19-es forradalmakban való szerepéről — a fiaik által szervezett előadókörútnak nem örültek, s néhány helyen a bojkottálássál is megpróbálkoztak. (Lásd: Sándor Dezső: Két város. Érsekújvár és Vidéke 1927. IV. 1.) Ismeretes, hogy a szóban forgó cikkek miatt — melyekben Móricz azt is kijelentette, hogy a csehszlovákiai magyar ifjúság ha­ ladóbb és magyarabb, mint „otthon szegény, sötétségben és fel nem világosítottságban tartott gyermekeink” — a magyarorszá­ gi politikai reakció hatalmas hajszát indított ellene. Fölhánytor­ gatták egykori forradalmi szereplését, hazaárulással és „a Bene­ sékkel való cimborálással” vádolták és a közönséget és a „meg­ bántott” hazai ifjúságot bojkottra izgatták ellene. Móricz „bűne” — egy megbélyegző megyei határozat révén — a megyei köz­ gyűléseknek is napirendjére került, s a csongrádi közgyűlésen olyan javaslat is elhangzott, hogy az ilyen írót kutyakorbáccsal kell kiűzni a Parnasszusról. Móricz védelmében főleg a ha­ ladó lapok, írók és ifjúsági szervezetek vettek részt, s éles tilta­ kozó írások jelentek meg a csehszlovákiai magyar sajtóban is; többek között az egyetemisták lapjaiban: a Magyar Diákszem­ lében (1931/2. sz.) és a Baráti Szóban (1931/1—2. sz.) Annak a ténynek, hogy az ellene folyó hajszában bizonyos helyreigazító nyilatkozatra kényszerülő író a sarlós ifjúságról mondottakból semmit sem vont vissza, igen nagy jelentősége van. Azt bizonyítja ez a magatartás, hogy Móricz társadalom­ szemléletének fokozódó radikalizálódásában — más körülmények­ kel, főképp a magyarországi politikai és szociális helyzet foko­ zatos romlásával együtt — a Sarló hatása is döntő szerepet ját­ szott. Úgy csodálkozott ő rá a Sarlóra, mint egy olyan modell­ re, amelyben az akkori társadalmi helyzetben általa szükséges­ nek tartott ifjúsági aktivitás realizálódott. Ha fölvetjük azt a kérdést, hogy Móricz hűségére a Sarló hasonlóval felelt-e, akkor látszólag nehéz helyzetbe jutunk. A Sarló irodalomszemléletének és irodalompolitikájának fejlődés­ menetében találhatók olyan dokumentumok is, amelyek Móricz jelentőségének csökkenését mutatják. De az ilyen álláspontokkal párhuzamosan megnyilvánul a ragaszkodás, megbecsülés vala­ milyen aktusa is, és soha sincs szó olyan egyértelmű, végleges lehagyásról, mint pl. Szabó Dezső esetében. Még a munkásmoz­ galomhoz való csatlakozás idején sem beszélhetünk ilyesmiről, �pedig akkor a Sarló átszervezte a programját annak a fokoza­ tos felismerésnek az értelmében, hogy a társadalom alapvető kérdéseit az ifjúsági mozgalom nem oldhatja meg, arra a szoci­ alizmus hivatott. A z akkor meghirdetett és rappista módon el­ túlzott irodalom-eszményképben nem szerepel ugyan Móricz ne­ ve, de a hozzá való ragaszkodás, ha hallgatólagosan is, megma­ rad, és a későbbi években a volt sarlósok írásaiban hangsúlyo­ zottan kifejeződik. És meg kell jegyezni, hogy Móricz nem tar­ tozott az olyan Sarló-hívők, Sarló-szimpatizánsok közé, akik a munkásmozgalomhoz való csatlakozást helytelenítették. Ilyen megnyilatkozásáról nem tudunk, és ezt teljesen valószínűtlenné teszi az a mód, ahogyan 1938 után az egykori sarlósokkal a kap­ csolatát felújítja. (Lásd: Balogh Edgár: Szolgálatban, Bukarest 1978; Jócsik Lajos: Móricz Zsigmonddal a Kelet Népében, For­ rás 1979/7, Dobossy László: Móricz Zsigmond és mi, Irodalmi Szemle 1979/7.) Centenáriumi emlékezéseink rámutattak arra a nagyfokú figyelemre és segítőkészségre, amelyet Móricz kisebbségi irodal­ munk iránt tanúsított, de nem adtak képet a sajtónkkal való kapcsolatairól. Itteni írásomban még ezt a hiányt igyekszem pó­ tolni. Először a szocialista sajtóban található kapcsolatokról kell szólni, mert ezek a közönség előtt teljesen ismeretlenek. Móricz neve már 1920—21-ben megjelenik a kommunista és szociálde­ mokrata lapjainkban. A Kassai Munkás és a pozsonyi Népszava 1920-ban fölháborodott hangon bírálják, támadják a magyaror­ szági Petőfi Társaságot, mely Móriczot (és Babitsot is) kizárta a tagjai sorából az 1913/19-i magyarországi forradalmak alatti szereplésükért. 1920 áprilisában a Kassai Munkás A százszín se­ lyem kendő című novellát közli, 1923 júniusában pedig arról ad hírt, hogy az ungvári proletkult szervezet műsoros estjén többek között két Móricz-jelenet is bemutatásra került (a Tök­ mag és az Egérfogó). A Móricz-írások színpadi agitációs lehető­ ségeit az 1937— 38-ban megjelenő és a népfrontos kulturális szervezeteket hatásos műsorokkal ellátó ifjúsági népfrontos lap, a Kéve is kihasználta: közölte a Tej című vidám egyfelvoná­ sost, gyermekkórusra dolgozta fel A törökök és a tehenek című gyermekverset és színpadi jelenetté A stipendium című elbeszé­ lést. 1936—38 között, a népfrontpolitika korszakában a Magyar Nap népszerűsítette a legaktívabban a nagy írót; 7 alkotását közölte, köztük a Kis Samu Jóska című népszerű háborúellenes elbeszélést es egy-egy részletet A boldog emberből, a Betyárból és a Légy jó mindhaláligból. Hogy a polgári sajtó egyes orgánumai milyen nagy teret adtak Móricz írásainak, arról szóljon egy nagyon beszédes adat: a már többször említett Prágai Magyar Hírlap az 1927-es év folyamán húsznál több novellát vagy cikket jelentetett meg tőle, és azonkívül folytatásokban hozta — a Pesti Naplóval egyidő­ ben — az Úri murit. Számos Móricz-írás jelent meg A Reggel­ ben és a Dzurányi László és Győry Dezső által szerkesztett Ma­ gyar Újságban. Móricz népszerűségét nagyban szolgálták a róla és a mű­ veiről írt cikkek. Hogy ezek tekintélyes mennyiségéről némi íze­ lítőt kapjunk, soroljunk fel olyan csehszlovákiai magyar szer­ zőket (írókat, újságírókat), akik Móriczról portrét, könyvkritikát írtak, vagy vele interjút készítettek: Ásguthy Erzsébet, Balogh Edgár, Bányai Pál, Fábry Zoltán, Földes Sándor, Győry Dezső, Kelembéri Sándor, Kovács Endre, Martincsek (Mártonvölgyi) László, Peéry Rezső, Rácz Pál, Sándor Dezső, Sebesi Ernő, Si­ mándy Pál, Szalatnai Rezső, Szombathy Viktor, Varga Imre, Vass László, Walentinyi Samu. Meg kell jegyezni, hogy ez a névsor korántsem teljes, és a felsoroltak között olyanok is van­ nak, akik többször írtak Móriczról; Szalatnai Rezső legalább 15 írást szentelt neki, és ami a legfontosabb: az ő tollából született meg 1943-ban a Móricz szlovákiai kapcsolatait részletesen fel­ dolgozó tanulmány (Móricz Zsigmond Szlovákiában, Pozsony). A másik nagyméretű kapcsolati tanulmányt egy magyarországi irodalomtörténész, Vargha Kálmán írta (Adalékok Móricz Zsig­ mond csehszlovákiai útjaihoz és kapcsolataihoz. Irodalomtörté­ net, 1957. 3. sz.). Nem lehet elhallgatni azt sem, hogy a két háború közti iro­ dalmi életünkben néhány igazságtalan, elfogult kritika is szüle­ tett Móriczról. Az egyiket a rappista korszakát élő Fábry Zoltán írta (Tíz szomorú magyar év, Korunk, 1930. évf. 5. sz.); ő aztán a felszabadulás utáni években keményen megbírálta egykori helytelen eljárását, és kitűnő új tanulmányokban méltatta Mó­ ricz korszakos jelentőségű életművét. Egy másik elfogult, eluta­ sító kritika szerzője Bányai (Munels) Pál (Móricz Zsigmond Prá­ gában, Korunk, 1930. évf. 56—58. o.) Fábry és Bányai elfogult­ ságát az akkori magyarországi baloldali Móricz-értékelés befo­ lyásolta: szocialista és haladó polgári körökben rossz néven vet­ ték azt, hogy Osvát halála után Ignotus kiszorult a Nyugatból, és egy ideig — Babits mellett — Móricz működött társszerkesz­ tőként. Ebben az időben, 1929—33 között, Magyarországon és nálunk is sokszor megtörtént, hogy a Nyugatot durva túlzás­ sal reakciós folyóiratnak titulálták. Szólni kell még arról a hatalmas népszerűségről, melyet Móricz az úgynevezett szlovák állam magyar sajtójában élve­ zett. Ezt a népszerűséget is statisztikai adatokkal érzékeltetem: az Esti Újságban, mely 1939 végétől 1941-ig létezett, 26 elbeszé­ lése jelent meg, és ez a lap azonkívül öt hónapon keresztül a vasárnapi számaiban folytatásokban hozta az Életem regényét és terjedelmes részletet közölt az Árvácskából. 1939 szeptembe­ rében, a 60. születési évforduló alkalmával külön irodalmi mel­ lékletet adott ki, melyben — az ünnepi méltatások mellett — több cikkben idézték vissza Móricz egykori szlovákiai előadó kőr­ útjait és a kisebbségi magyarsággal való érintkezéseit. A mél­ tató írások a nagy írót Adyval mérték össze. „A magyar való­ ság az ő legfőbb ihletője, éppúgy, mint Adynak volt — írta Sza­ latnai Rezső. — A z életnek olyan heve és árama csap felénk a soraiból, mint amilyen elfog, amikor Ady verseivel ismerke­ dünk” (Esti Újság. 1939. VIL 9.). 1942 szeptemberében, a Móricz halálát követő napokban az akkori szlovákiai magyar napilap­ ban, a Magyar Hírlapban, továbbá a Magyar Néplap című hét­ újságban és a Magyar Album almanachban tíznél több nekro­ lóg jelent meg, és október 5-én a pozsonyi rádió Móricz-emlék­ estet sugárzott. Egy évvel később, 1943 júniusában a pozsonyi Toldy Kör nagyszabású emlékünnepélyén hódoltak annak az írónak, aki — mint az ünnepi szónok, Aixinger László találóan megjegyezte — „Juliánus barátunk volt, és létezésünk hírét a bátor és okos felfedező örömével vitte haza. Móricz Zsigmond fedezte föl a széles magyar köztudat számára az utódállamok magyar kisebbségének életét, szellemi formáját” (Móricz Zsig­ mond-emlékest Pozsonyban. Magyar Hírlap, 1943. VI. 5.). Említésre méltó, hogy Móricz halála után a költőink tollá­ ból versek is születtek róla. Sebesi Ernő verse abban a kötet­ ben található, mely 1944-ben Budapesten jelent meg (Halhatat­ lanok — Í rói arcképek 100 szonettben, Cserépfalvi Kiadó). A másik verset — Búcsú Móricz Zsigmondtól címmel — Páll Mik­ lós pozsonyi költő írta az elhalálozás utáni napokban. Í rásomat Páll verse néhány sorának idézésével fejezem be. Az a megbecsülendő ebben a versben, hogy a háború szörnyű­ ségével a humánumot szegezte szembe, és a humánum erősítésé­ re Móricz írói példáját is felsorakoztatta: ............ jónak lenni rossz időkben És szépnek látni, ha kell a csúnyát, Anyát szeretni minden messzi nőben, Ez menthet meg a pokolkapun át, Mely egyre jobban megtárul előttünk, Kik maradtunk e földi tájakon. 3 ha bús valókra lélek-fátyolt szövünk, Virág szökken a szikkadt talajon. És megfogadjuk, hogy jöhet akármi, Föld megindulhat s megállhat az ész, Mi mindig Veled fogunk látni és járni, Örök tanítónk s vezetőnk Te lész!. .. Turczel Lajos 25 �KÖRKÉP A hetvenes évek m a g ya r iro d a lm á ró l Eszmecserékben igazán gazdag téma­ körrel indult útjára a Kossuth Könyvki­ adó Vélemények viták című sorozata. Mert hiába természetes velejárója a kortárs mű­ vészetnek a minden újszerűvel, az eleddig nem volttal szembeni fenntartás, a szélső­ ségekre hajlamos fogadtatás, mégis feltű­ nő sajátsága a magyar szellemi közéletnek, hogy legérzékenyebben az irodalom jelen­ ségeire reagál. A dilemmák azonban ko­ rántsem e művészeti ág eleve problemati­ kusabb mivoltából, belső törvényszerűsé­ geiből fakadnak, sőt éppen a társadalmi valósággal, a politikával való hagyomá­ nyosan direktebb kapcsolata magyarázza az élénk érdeklődést, a koncentrált figyel­ met. Kérdőjelek tolulnak a recenzens tollára is: eredendő feladatának tegyen-e kizáró­ lag eleget, s mintegy visszanézvést közve­ títse, minősítse a kötet tartalmát, avagy ítélje meg a dolog lényegét, magát az iro­ dalmat is? Ez utóbbi már lépéselőnyből történhet, hiszen az elemzett időszakról — a tanulmányok megírásának idejéhez ké­ pest — értelemszerűen objektívebb irodal­ mi önismeretünk, s ez akkor is figyelem­ be veendő, ha a kötetet szerkesztő Agárdi Péter a „hetvenes évek” fogalmát — tel­ jes joggal — nem naptárilag, hanem tör­ ténetileg értelmezte, s inkább „metafori­ kus értelemben” használja. Kétségtelen, hogy ezúttal is a távolabbi jövő fogja majd eldönteni, hogy mi bizonyul valós érték­ nek, s „mi marad fenn az idők rostáján” e korszak tanújaként, de az egyidejű ál­ lásfoglalásnak semmivel sem pótolható szerepe van az adott társadalmi atmosz­ féra és követelményrendszer közvetítésé­ ben, a későbbi objektív értékelés megala­ pozásában. A kötet legnagyobb érdeme — s ez a kiadó javára legyen mondva — , hogy így csokorba gyűjtve irodalomtörténeti for­ rásanyagként is megőrződik néhány jel­ legzetes korabeli kritika, átfogó igényű tanulmány. A z Viszont már a szerkesztést dicséri, hogy az írások nem az irodalom — bármely korszak esetében is meglehe­ tősen tág — fogalomkörében kapcsolód­ nak csupán össze, hanem — a részletek el­ térései ellenére — egy gondolati ívre fű­ zött vaskos dolgozatnak hatnak. E látsza­ tot erősíti Agárdi Péter kötetzáró „szer­ kesztői jegyzete” , amely akarva-akaratlan summázatát — és nem lezárását— adja a „hetvenes évek magyar irodalma” cím­ szó alatt jelzett sokrétű problémakörnek. Korrekt, higgadt értékelését — műveket 26 és véleményeket találóan visszaidéző — , fejtegetéseit olvasva felerősödik egyetér­ tésünk, „hogy gazdag, virágzó szakasza ez irodalmunknak” , és még nehezebben fo­ gadjuk el a kötetbe jobbára csak hivatko­ zási alapként beszüremlő, dühös indulatú, általános válságtudatot (ami különösen sok zavart okozott a nem szakember, „véd­ telen” olvasók körében). Teljesen jogosult viszont az irodalom változásáról beszélni, amely „a témavilá­ got, a központi problematikát, az esztéti­ kum teljességét, a formai törekvéseket és kísérletezéseket tekintve egyaránt tükrö­ zi” a társadalmi mozgásokat, átalakuláso­ kat. Azoknak kell igazat adnunk — Agár­ din kívül főleg Csák Gyulának, Faragó Vilmosnak, Hermann Istvánnak, Pándi Pálnak, Tóth Dezsőnek — , akik nem az irodalomból kiindulva értelmezik, nem csupán immanens okokkal magyarázzák a hetvenes évek sajátosságait, hanem a t ár­ sadalmi körülmények változásaiból, az iro­ dalmi alkotások hatásának módosult fel­ tételeiből eredeztetik azokat. Így lehet el­ kerülni a teljesítmények „iskolás összeve­ tését” , amely egy korábbi periódus csúcs­ teljesítményeiből képzett normatív mérce — Agárdi találo kifejezésével „a hatva­ nas évek aranykor-mítosza” — alapján méricskél, s nem a valóság művészi bir­ tokba vételének lehetőségei és igényei szerint ítélkezik művekről, tendenciákról. Célravezetőnek azt a felfogást tekint­ jük, amely egységes folyamatként szemlé­ li társadalmunk — és ezen belül az iroda­ lom — fejlődését, és különösen nem húz éles választóvonalat az utóbbi két évtized közé. „Hiszen még a vak is láthatja: a hatvanas és a hetvenes évek között sem­ miféle elvi szakadék nincsen. Politikailag és gazdaságilag egyaránt ugyanannak a kornak egy későbbi szakaszán élünk” — írja Hermann István mondandója megala­ pozásaként. Azt kell hát keresnünk, hogy e későbbi szakasznak mely vonásait és mennyire hűen tükrözi a közelmúlt, a je­ len irodalma. Mindenekelőtt összetettebb, bonyolul­ tabb — vagy egyszerűen, csak más — kér­ dések emelkedtek társadalmi rangra, me­ lyekkel lépest tartani, a „mikromozgást” érzékeltetni szükségszerűen csak egy gon­ dolatilag mélyebb, intellektuálisabb, rész­ letezőbb irodalom tudott. A konszolidált, stabil politikai és gazdasági alapokon egy­ részt a hatalomhoz való viszony, a közös­ ség és az egyén egymásrautaltsága, a sze­ mélyiség erkölcsi szerepe jelentkezett új­ ként, másrészt nagyobb erőre kapott — a társadalomban és művészetben egyaránt az úgynevezett „életmód-problematika” . Az intenzívitás — fokozatosan össztársa­ dalmi — követelményrendszerével szá­ molva fogalmazott úgy Tóth Dezső, hogy „irodalmunk a gazdasági-társadalmi élet más szféráihoz hasonlóan »alkalmazkodá­ si« periódust él át, ennek a helyzetnek az ábrázolási lehetőségeit, szempontjait, esz­ közeit keresi, természetes kudarcok és fél­ sikerek kíséretében is. Nagyon mély elemzés adhatna csak ki­ merítő választ arra, hogy a történetiség általános kritériumán túl mi motiválja társadalmilag a történelem iránti fokozott érdeklődést, mivel magyarázható e diva­ tosnak is tetsző „múltidézés” . Inkább azt az alapállást érdemes rögzítenünk, ame­ lyet Agárdi Péter az ilyen irodalom fo­ gadtatásához, megítéléséhez ajánl: „Ha egyes műveknél, törekvéseknél indokolt is a kritika, az egész jelenséggel kapcsolat­ ban, a lényeget illetően joggal állíthatjuk, hogy nem a ma elől a múltba hátráló me­ nekülést képviseli ez a tendencia, hanem a mai valóság széles ívű írói birtokba véte­ lének szükségszerű módszerét... A tradí­ cióknak ezzel a vitázva integrálódó, ár­ nyalatokat összegző, kitágult színképével is erősödik, társadalmi-nemzeti tudatunk történelmi fedezete, s ennek révén a múlt kritikai elsajátítására épülő, de alapvetően a jelenből fakadó szocialista tartalma, lé­ nyege.” Ugyancsak nem könnyű az adekvát tár­ sadalmi hátterét meglelni annak a jelen­ ségnek, melyet „az irodalmi műfajok ha­ gyományos szerkezetének átrendeződése” kifejezés takar. E folyamatnak kétségkí­ vül az a legszembetűnőbb megnyilvánulá­ sa, hogy megszűnőben van a költészet tra­ dicionális vezető szerepe. Érthető tehát, hogy a legnagyobb figyelem, a leghango­ sabb vita ezt a kérdést kísérte, s ezen az aránytalanságon a kötet líra-próza-dráma fejezetekre tagolt beosztása sem tudott változtatni. A eszmecsere végül is akörül zajlott, hogy mihez képest csökkent a líra kiemelt funkciója. Egyik oldalról Benjá­ min Lászlót idézhetjük, aki szerint „a mű­ fajok akaratlan versenyében a mai ma­ gyar próza egy lesántult költészetet’ elő­ zött meg” , mígnem Agárdi mások meg­ győződését is tolmácsolva azt hangsúlyoz­ za, „hogy ez nem elsősorban a líra válsá­ gát, színvonalsüllyedését jelenti, hanem az epika és a dráma felzárkózását” . A Mak­ rára, a Ménesgazdára a Faustus doktor boldogságos pokoljárására, a „Magyaror­ szág felfedezése” gyűjtőcímű szociográfiai sorozat legjobb köteteire, vagy Sütő And­ rás műveire gondolva ezzel a véleménnyel lehet egyetértenünk, meghagyva Benjámin igazát a formai bravúrokban tetszelgő, semmitmondó versek kritikájában. Önálló tanulmányt érdemelne — mint ahogyan kapott is már nagyon sokat — a hetvenes évek sajátosságaként joggal számon tartott nemzedéki korszakváltás je­ lensége. Nagyon sok nevet lehetne, kelle­ �ne idéznünk ahhoz, hogy tényszerűen bi­ zonyítsuk: kiüresedett tartalma van már a „fiatal irodalom” létjogosultságát meg­ kérdőjelező vitáknak, az arra érdemes mű­ vek és alkotóik „az egységes képbe, az egész mai magyar irodalom értékrendjé­ be illeszkednek bele; elemzésük, minősí­ tésük is ebben a marxista mértékrendben kell hogy foganjon.” Agárdi reálisan ítéli meg helyzetüket, amikor ezt írja: „Van még mit tanulniuk életismeret, történelmi tapasztalatok, formateremtő műgond, ele­ ven reailísta valóságábrázolás, társadalmi lényeglátás terén. De azt mechanikusan bírálni aligha lenne értelme, jelenleg több­ nyire elsősorban morális-érzelmi, s némi­ leg elvontan történelmi-intellektuális meg­ közelítésből élik át korunkat; hogy mű­ vészileg ezen a szálon kötődnek a szocia­ lizmushoz, s ebből a megközelítésből bí­ rálják azt, amit idegennek tartanak tőle” . Összefoglalásként csak megerősíthetjük a fentebb mondottakat: a kötet jól tükrö­ zi a valós helyzetet, miszerint az iroda­ lom fő vonulata szocialista eszmeiségű, építőmunkánk alapvető, központi kérdé­ seit ragadja meg, ösztönzi perspektivikus céljaink megvalósulását, az emberi sza­ badság kiteljesedését. Végső soron ettől lesz elkötelezett, pártos, ez a mértéke a né­ piség, a realizmus hiteles jelenlétének is, akárhogy vitatják a kritikusok — és sok­ szor a írók maguk is — e kategóriák fo­ galomváltozásait. Szabolcsi Miklós meg­ jegyzéséből joggal hallik ki az önkritikus elégedetlenség: „Mi, kritikusok sem va­ gyunk elég biztosak a valóság, a társadal­ mi folyamatok megrajzolásában és érté­ kelésében... Aránylag keveset írtunk fo­ lyamatelemző, a műveket a valósághoz mérő írásokat.” Van persze útvesztés, zsákutca jócskán magában az irodalomban is, és mindkét területre — az alkotásra és a kritikára — egyaránt érvényes a politika „elvárása” , hogy társadalmunk változásait követve „ne elégedjenek meg a felszínes általáno­ sítással, hanem hatoljanak még jobban a jelenségek mélyére. Az emberiség sors­ kérdéseiben népünk törekvéseivel és ál­ lásfoglalásával összhangban a béke, a ha­ ladás ügyét támogassák. Ne a múló diva­ tot kövessék, ne a befelé fordulást vá­ lasszák, hanem szocializmust építő népünk múltjának és jelenének, örömeinek és gondjainak bemutatásával segítsék elő fej­ lődésünket, az értelmes közösségi élet ki­ alakítását. Társadalmunk támogatja az irodalmat, a művészeteket, ugyanakkor joggal elvárja az íróktól, művészektől, hogy még több színvonalas alkotással fe­ jezzék ki szocialista törekvéseinket, a va­ lóság hű, művészi ábrázolásával gazdagít­ sák életünket.” (Kossuth, 1979.) Csongrády Béla G o n d o la to k C zakó G á b o r m űveiről Szociális élményérzékenység, szociog­ ráfiai hitel, oknyomozó következetesség jellemzi Czakó Gábor eddig megjelent műveit. A primér élmények szokatlan gazdagsága, változatossága tűnik föl, ha könyveinek témáin végigpásztázunk. Egyetemisták, munkások, parasztok, mű­ vészek, sarlatánok, tanárok életvitelét, mikro- és makrokörnyezetüket ábrázolja. Három nagy alapproblémát jár körül: a deviáns magatartás kialakulásának társa­ dalmi gyökereit tapintja ki; a morál de­ valválódásáról v a ll; a hamis tudat által hitelesített szokásjogrendszer, s a tiszta moralitás nevében föllépő ifjú titánok, modern messiások összeütközéséről szól. Az albérleti pokol jellemtorzító üst­ je intenzíven foglalkoztatja A szoba című regényében, s az Indulatos jelentések ri­ port-szociográfiáiban. A szoba nyersen, de hitelesen megformált alakjai a városi élet­ forma peremvidékére szorult munkásem­ berek. A főszereplő szerelmespár őszinte idillje zátonyra fut a lakáshiány nyomán kialakult kényszerhelyzet-sorozaton. Ah­ hoz, hogy hozzájuthassanak egy viszony­ lag elfogadható zughoz, részt kell venni­ ük a házigazda aljas manőverében, aki erőszakosan megszerzi a nagyobb lakást magatehetetlen, beteg anyjától, a kisebbet az idős asszony ápolási gondjaival együtt átjátssza az albérlőknek. Az eltartási szer­ ződés intézményesített antihumánus kény­ szerkapcsolata gátlástalan dúvaddá, lá­ tens bűnözővé formálja a jó szándékú, fél­ szeg főhőst. A démoni kísértővé duzzadt lakás megszerzéséért folytatott harcban elveszíti a harmonikus létezés lehetősé­ gét, korábbi, viszonylag tiszta, erkölcsös lényét. Czakó az Emberkert című köteté­ nek novelláiban, meseparaboláiban, de el­ sősorban az Indulatos jelentések szociog­ ráfiáiban bizonyítja, hogy az antiszoci­ ális viselkedési, létezési formák kialakulásának fő oka az említett térhiány. Az ötvenes évek mulasztásait kell még most is törlesztenünk, a lakásépítés még min­ dig nem közelíti meg a demográfiai rob­ banás ütemét, az erőszakolt centralizáció és ipartelepítés következtében még min­ dig túl erős az áramlás Budapest felé. Felemás, tiltó rendeletekkel pedig nem sikerült — nem is sikerülhetett — gátat vetni a huszadik századi népvándorlásnak, bizonyítja az író. Valóban indulatos, de hiteles Czakó helyzetjelentése: az albér­ let, az uzsora, a szocializmusban létező kizsákmányolás intézményesített formája, a deviáns viselkedés kialakulásának egyik bölcsője. A z írót izgató másik alapprobléma napjaink erkölcsének vizsgálata. Siralmas következtetéseket kell levonnia kérdőí­ vek, beszélgetések eredményeit értékelve: eltöröltük a vallási morál szigoró normá­ it, de nem sikerült újat adni helyettük, nem csoda, hogy a munka megbecsülése és tisztelete is halódik az emberekben 27 �a felemás erkölcsiség bizonytalanságot szült az új generációban, ezért is oly gya­ koriak körükben a deviáns megnyilvánu­ lások. Rendbontónak ítéli a köztudat A megváltó című parabolisztikus regény fő­ hősét is. A szuggesztiv, tehetséges fiatal beaténekes tudatosan szembefordul a hagyományos és az új, eklektikus-fele­ más morállal egyaránt. A „megváltó” a tisztakezű, új nemzedék kiemelkedő alak­ ja, anarchisztikus formában tagadja meg az apák-nagyapák örökségét. A megváltó alakja sajátos prizmákon keresztül mutat­ kozik meg, fejezetenként más epizódsze­ replő kamerájával látjuk újra, meg újra visszaforgatva az eseményeket. A z átme­ neti kor súlyos visszásságai, tragédiate­ remtő buktatói kristályosodnak ki a kü­ lönböző életsorsokból. Siralmas a leltár, a regény értelmiségi,, munkás-paraszt, hi­ vatalnok hősei — a megváltó kivételé­ vel — mind elhibázták valahol az életü­ ket, kisebb-nagyobb bűnökért vezekelnek. Paradox, hogy ennek ellenére ők ítélkez­ nek a főhős fölött, társadalmi normáktól eltérő, saját törvényeket teremtő — azaz deviáns elemként kezelik. Pedig egyértel­ mű, hogy a meggondolatlan ifjú titán mindnyájuknál különb. Czakó Gábor legérettebb regényeiben a falu, a vidék hiteles ábrázolására vál­ lalkozott. A Csata minden áldott nap a felnőtté érlelődés első fázisát kíséri fi­ gyelemmel egy falu gyermekeinek egyál­ talán nem játékos háborúskodása közben. Kitűnő lélektani érzékkel ábrázolja az öt­ venes évek nyomasztó légkörében élő gyermekek belső világát. A felnőttektől látott magatartásmodellek nagy részüket szolgalelkűvé, vezérüket pedig valóságos miniführerré teszi. Bükkös Ernő, az epi­ leptikus, pszichopata hajlamú, cezaromá­ niás kisfiú egy egész falu gyermeksereg­ letet terrorizálja, mindaddig, amíg meg nem érkezik a kis megváltó, Balzsam Zol­ tán, aki megtöri a „kis” személyi kultuszt. A gyermekháborúba gyakran bevillan az ötvenes évek magyar falujának felnőttvilága. A mű pontosan modellezi hata­ lom és egyén korabeli viszonyát. Balzsam Czakó első olyan hőse, aki következetesen vállalt megváltószerepét győztesen végig­ viszi, s elfogadtatja a közösséggel saját magasabbrendű morálját. Még erősebben példázati sugallató, s immár kiforrott alkotás Az iskolavár cí­ mű regény. Jellegzetesen parabolisztikus a kiindulópont: zárt környezetbe idegen érkezik, új pedagógust üdvözölnek az egykori várban, jelenlegi nevelőotthon­ ban. Hamarosan kiderül, hogy a korhű díszletek között feudális hatalmi rendszer működik. A piramis csúcsán áll az igaz­ gató, jovális vidéki zsarnok, alattvalói, beosztottai az ő elveit szolgálják. Az író a nevelőotthon életében eddig példátlan eset intenzitásába sűríti az évek óta fe­ szülő konfliktusokat: diáklázadás tör ki. Ami még példátlanabb: győzelemre is jut, a ifjú tanár ugyanis a diákok mellé áll. A z író kitűnően ismeri az iskolák, 28 nevelőotthonok légkörét. Panoptikumában brutális igazgató, kedélyes, bogaras öreg pedagógusok, férjvadász tanárnők egy­ aránt szerepelnek. A hatalmi hierarchia szálai az iskola falán is túlburjánzanak. A direktorról sejtjük, hogy mint annyian mások is, ő is fölfelé bukik. Mindegy ho­ gyan, de rendet tartott a portáján, amíg az igazi vétkes, a bajkeverő, diákokkal paktáló ifjú titán meg nem érkezett. A z iskolai—kisvárosi—megyei maffia szemé­ ben a fiatal tanár az igazi deviáns elem, aki törvényen kívülivé válik az erkölcsös ember álláspontjának védelme során. Eddigi műveinek mintegy summáza­ ta a Várkonyi krónika című hagyomá­ nyos nagyregény. Ironikus kép ez a ma­ gyar faluról, amely napjaink társadalmá­ nak is kiváló modellje. Ismeretlen fiatal­ ember, Gutisgál László érkezik a képze­ letbeli, abszolút magyar községbe, mint kiderült megboldogult apáinak szelleme vezérelte ide. Várkonyban élő anyjának három megbol­ dogult, s egyetlen élő szeretője közül el­ vileg bármelyik lehet az apja. Az állan­ dóan kísértő, jelenlevő holt „apák” , s az élő úgy döntenek, hogy a maguk mód­ ján közösen irányítják a gyerek sorsát a földi-földöntúli világból. Az élő apa, a megkeseredett öreg földalatti mozgal­ már kiássa a csatabárdot a többszörösen korrupt, csaló tanácselnök ellen, a fiú. a legifjabb generáció érdekében, s azért hogy megakadályozza a falu végleges el­ néptelenedését. A „földjelentgetővé” zül­ lött-kicsinyesedett egykori hős nimbusza föltámad, végre jó ügy érdekében zsarol­ ja az elnököt. A helyi hatalom fogcsikor­ gatva bár, de kénytelen munkát és letele­ pedési engedélyt adni a fiataloknak, a város perifériájáról menekülőknek, de sú­ lyos visszavágásra készül. A párbaj ha­ lálos döntetlennel végződik, a negyedik apa is távozik az élők sorából. Immár piedesztálra emelhetik azok, akik koráb­ ban az elveszejtésére törtek, s kénytele­ nek öröksége szellemében tovább dolgoz­ ni. De a „gyerek” a csábító ajánlatok, a megszaporodott szellematyák könyörgése ellenére sem kér az ünneplésből, elmene­ kül Várkonyból a lánnyal, aki őt, s nem a „hős mártír” utódját szereti. A Várkonyi-krónika vérbő, ironikus, fi­ lozofikus nagyregény, és annak perszif­ lázsa, paródiája, ugyanakkor ízes, falusi történet is. Czakó elnéző szeretettel — vagy gyilkos humorral megtanult ironi­ zálni saját korábbi vesszőparipáival is. Anakronisztikussá, komikussá színeződ­ nek például a regényben föltűnő „meg­ váltók” . Czakó némi öngúnnyal ábrázolja a mindenbe belekotnyeleskedő, koros írót, aki „belelkesedik a megtisztító falusi élet­ ért” , s kissé becsipetten lelkiismeret-vizs­ gálatra inti a várkonyiakat, de csak tö­ megverekedést idéz elő. A jó szándékú, hőzöngő, renitenskedő maszek, a „filozofálkodó” falusi kocsmáros — kitűnő fi­ gura. Sajátos mitológiát teremt meg élet és halál összefonódásáról, hagyomány és modernség összebékítéséről, s egyúttal ki is figurázza ezt a mitológiát. A tehetséges­ átlagos főhős, Gutisgál Laci, a tisztakezű­ nemzedék képviselője is megkapja a ma­ ga fricskáját és fölmentését. Czakó indulatos jelentések írásán, zöld­ fülű megváltók megértésén át jutott el a „krónika” bölcs, derűs, ironikus világné­ zeti szintéziséig. Hagyományos formában megírt műveinek hatalmas élményanyaga sejteti a továbbírható témákban rejlő ígé­ retet, az író határtalan kifutási lehetősé­ geit. Pósa Zoltán Márkus István: N agykőrös m ag yar o r szÁg felfed ezése Márkus István könyvét kétfelől is meg lehet közelíteni. Kínálkozik egyik szem­ pontként és támpontként maga a sorozat, amelyben megjelent; a másiknak a szer­ ző pályafutása. Mindkettőnek több köze, érintkezés! pontja van Erdei Ferenccel, s ez korántsem véletlen. Ma már egysze­ rűen nem lehet magyar szociográfiáról fa­ lu ta tá s ró l beszélni Erdei Ferenc emlí­ tése nélkül. Márkus István nem csupán mesterének vallja, de ennek a Könyvnek a születése, alapkoncepciója is Erdei Fe­ rencnek és Majláth Jolánnak köszönhető. Mindezt maga a szerző mondja el az utószóban a hála és a tanítványi tisztelet hangján. Hogy miért fontos ez? Mert ez a könyv legnagyobb erénye, mint aho­ gyan a szerző „privát szerencséje” is az, hogy egyetemista korában (1940-ben) be­ kapcsolódhatott a nagy társadalomtudós kutatásaiba, az ő irányításával ismerked­ hetett meg Nagykőrös tanyavilágával (a könyv első fele lényegében ezeket a ku­ tatásokat és élményeket dolgozza fel). Ha egyetlen mondatban próbálnánk ösz­ szefoglalni a könyv lényegét, akkor Már­ kus István előző kötetének a címével summázhatnánk: K ije lé a feudalizmus­ ból. Hosszú és gyötrelmes ez az út, egy­ szersmint ellentmondásos. Először 1940— 41-ben járt a szociográfus a hatalmas ta­ nyavilággal rendelkező alföldi mezővá­ rosban, amikor még érintetlenül éltek a több évszázad alatt kialakult termelési hagyományok, társadalmi szokások és normák. Kétségtelen, hogy a könyv leg­ kidolgozottabb és legizgalmasabb része is ez. Olyan történelmi pillanatfelvétel, amely ma már megismételhetetlen. A k ­ kor, 1940-ben még az érdekelte a szerzőt, hogy hogyan alakult ki a tanyarendszer, melyek voltak azok a gazdasági és történelmi erők, amelyek arra kényszeritették �a parasztot, hogy megvesse a lábát a sí­ vó homokon. Másképpen fogalmazva: a paraszti szorgalom sajátos, nagykőrösi változatát tanulmányozta éppen azért, hogy a specifikus-különlegesben tetten érhesse az általánost. Az egyik sajátos­ ság: a történeti az, hogy Nagykőrös nem pusztult ugyan el a török idők alatt, de minthogy a környéke igen, hatalmas ha­ tárra tett szert, s ezen külterjes állatte­ nyésztéssel foglalkoztak. Ez: a civis múlt lesz a későbbi fejlődés motorja is, majd fékje is. A másik tényező maga a homok. Ez gátolta sokáig, hogy benépesüljön a határ és a jobb adottságú vidékekhez hasonlóan kialakuljon az intenzívebb ag­ rárkultúra, mivel a hagyományos gabo­ natermeléshez igen rosszak az ottani adottságok. Ma is azok. A külterjes ál­ lattenyésztést a múlt század végén lénye­ gében a népsűrűségből fakadó földéhség, a túlnépesedett régiókból (például Jász­ ság) való bevándorlás, a legelők felpar­ calllázása váltja fel. Ekkor épül fel a ta­ nyák nagy része. Előbb csak ideiglenes szálláshelyként, megtartva a „városi” há­ zat Nagykőrösön, később egyre többen költöznek ki véglegesen, tulajdonosként és bérlőként, a határ távolabb eső ré­ szeire. A tanyák kialakulásának történe­ tét azért kell leírni, mert enélkül aka­ démikus minden vita a jelenükről és a jövőjükről. Márkus István azt tanulmá­ nyozza 1940—41-ben, hogy mi tartja meg és kint az embereket. Ekkor jut el, a már említett paraszti szorgalom elem­ zéséhez. Jóllehet egyáltalán nem az a célja, mégis mintegy rehabilitálja az év­ századokon keresztül lenézett paraszti kultúrát. A kultúrán ez esetben munka­ kultúrát értve, azt a módot, ahogyan a csak a saját erejére, fegyelmére és lele­ ményességére utalt parasztcsalád felvette a küzdelmet a mostoha körülményekkel (homok), a kor gazdasági és társadalmi viszonyaival. A szerző nem tagadja meg a csodálatot és a tiszteletet, s méltán, mert a rosszul fizető homokon a puszta megmaradás is imponáló teljesítmény! Csak úgy lehetséges ez, ha a parasztem­ ber önmagát is, a családját is (amely ép­ pen a munkaerő-utánpótlás kényszere miatt olyan nagyszámú) szerszámnak te­ kinti, alárendeli a gyarapodás, a meg- és felkapaszkodás kegyetlen parancsának. Hallatlanul racionálisan ugyanakkor, a mindenkori változásokhoz rugalmasan al­ kalmazkodva kellett itt megszervezni a termelést és a fogyasztást, olyan belső normákat, készségeket-képességeket ne­ velve a tanyasi gyerekekbe, amelyek ki­ terjedtek a munkamoráltól a viselkedé­ sig (öltözködés például), a párválasztásig. Ezzel magyarázható, csak így érthető meg, hogy ezek az emberek, akik alig jártak iskolába, a világtól távol éltek, meg tud­ ták vetni a lábukat a homokon, sőt — a gyerekeikben — mindig előbbre is lép­ hettek. Több réteget és típust is leír Már­ kus, a kép így lesz differenciált és ár­ nyalt. A mából visszatekintve két dolgot is sajnálnunk kell, miközben a kétségte­ lenül lenyűgöző fejlődésnek is örülhetünk. A z egyik az említett paraszti szorgalom, amelyet nyugodtan nevezhetünk Riesman kifejezésével „belülről irányítottnak” ; a másik az a kertkultúra, amelyet éppen ez a szorgalom és leleményesség varázsolt a homokra. Mind a kettőt ugyanazok a erők sorvasztották, sorvasztják el. Mi volt a paraszti törekvések mozgatórugója? A gyarapodás vágya és kényszere. Ez kény­ szerítette mintegy az egyre kisebb par­ cellák tudajdonosait és bérlőit a belter­ jesebb kertkultúra kialakítására, amely részben lehetővé tette, hogy a kis parcel­ lákból a maximumot hozzák ki, másrészt az anyagi felemelkedés — a gyerekeik­ ben — egy társadalmi lépcsővel ki is emelte őket ebből a sorból. A határ nagy volt, s mindenkor volt elegendő szegény­ paraszt, aki — a gyarapodás reményében — nekivágott ennek a küzdelemnek. A változást az ötvenes évek helytelen pa­ rasztpolitikája hozta, amely például a szőlőre, gyümölcsösre ötször akkora adót vetett ki, mint a szántóra. A z állami gaz­ daságok és a téeszek szervezése csak meg­ gyorsította ezt a folyamatot: aki csak te­ hette, menekült a földtől, a tanyákról, a homokról. Lehetővé tette, sőt siettette ezt a korabeli extenziv iparfejlesztés, amely óriási keresletet teremtett a munkaerőpiacon. A z eredmény — mint mondottuk — kétarcú. Kétségtelen, hogy hatalmas tömegek emelkedtek magasabb szintre, megnőtt az emberek (különben vitatha­ tatlanul jogos!) igénye, de ezenközben el­ sorvadt, elpusztult a híres nagykőrösi gyü­ mölcs- és zöldségkultúra. A régi formá­ jában immár feltámaszthatatlanul. Ennek a szerepét kellene átvenni a nagyüzemi szőlő-, gyümölcs- és zöldségtermesztésnek, de ehhez már tőke, gépesítés, szakértelem és ipari bázis szükséges, ami — különö­ sen a gyenge téeszekben — nem mindig adott. Jelentkezik, s a későbbiekben még súlyosabb lesz a mezőgazdaságban a mun­ kaerőgond is. Márkus logikusan vezeti le, hogy a parasztság mint osztály fokoza­ tosan megszünteti önmagát. Éppen a szorgalmával, amelynek — minthogy a vagyon már nem ösztönző erő — a célja ma már a kiemelkedés. Parasztnak lenni, tanyán élni olyan el- és visszamaradott­ ságot jelent éppen azok szemében, akik még vállalják, hogy már csak presztízsokok miatt is otthagyja, aki teheti. Ezeket a tanulságokat természetesen nem 1941-ben, hanem 1973-ban, a második nagykőrösi felmérése-kutatása idején vonta le a szer­ ző. Több tucatnyi család sorsát követte nyomon, sok száz emberrel beszélt, illetve készítettek interjút a Népművelési Intézet szervezésében. Ezekből az interjúkból raj­ zolódik ki a mai, immár iparosodó mező­ város képe. Mi jellemzi például a mun­ kásokat? Az a törekvés, amelyet maguk­ kal hoztak az őket felnevelő parasztcsa­ ládból: meg akarják szüntetni önmagu­ kat: a gyerekeiket már más pályára ne­ velik: értelmiséginek, kvalifikáltabb, job­ ban kereső szakmunkásnak. Elgondolkod­ tató a demográfiai mozgás is. Ezek az elsőgenerációs munkáscsaládok már eleve csak egy, legfeljebb két gye­ reket vállalnak, mert csak így tudják tar­ tani a megnövekedett életnívót. Az egyke nem volt ismeretlen Nagykőrösön sem, de csak a módos civisgazdák és a vezető ér­ telmiségiek körében. Ma ezt tekintik min­ tának, ideálnak azok a fiatalok is, akik hat-nyolc-tíz gyerekes parasztcsaládban nőttek fel. De más szempontból is elgon­ dolkodtató ez — figyelmeztet Márkus Ist­ ván. A hajdani tanyasi paraszt önellátó volt, „alig fogyasztotta mások munkáját” , szolgáltatásait. Ma már erre igény van, de kényszerűség is. Lakást a várostól, vál­ lalattól várnak (csak néhányan építenek maguk), ugyanakkor megnőtt a presztízs­ fogyasztás is. A z örvendetes és szükségszerű változás, fejlődés mellett tehát már­ is kirajzolódnak azok a gondok, amelye­ ket csak az eddigieket felülmúló minőségi fejlődés, hatékonyabb termelés, racioná­ lisabb gazdálkodás mellett lehet majd megoldani Nagykőrösön. Hogy csak egy példát említsünk: a munkaerőbázis szű­ külése miatt egyre kevesebben vállalják a nehéz fizikai munkát, a mai középnem­ zedék kiöregedése után nem lesz segéd­ munkás. Még súlyosabb lesz a helyzet a mezőgazdaságban, amelynek a vonzása, presztízse sokkal kisebb, mint az iparé. Illetve ez a folyamat csak akkor fordít­ ható meg, ha a magas fokú gépesítéssel, kemizálással, szakosítással ismét vonzóvá teszik a fiatalok előtt. Kérdés azonban, hogy a gyenge minőségű földek termőképességének fönntartásához, a jelenlegi nehéz gazdasági helyzetben, kapnak-e elég hitelt, állami dotációt? Mert honnan? Hi­ szen, éppen a mostoha természeti adott­ ságok miatt, lassabban és nehezebben té­ rül meg a befektetett tőke és munka. Márkus István könyve olyan, m int egy röntgenlelet. Sokoldalú, erős kontúrokkal megrajzolt képet ad a nagy múltú, a di­ namikus változás fázisába most lépő al­ földi mezővárosról. Erősebb és pontosabb a múlt képe, a hagyományos paraszti éle­ té. A szerző (mert annál jól kitaposott ös­ vényen, Erdei Ferenc nyomdokain haladt) arról már lezárt, tétedszerűen is megfo­ galmazható ítéletet is mondhat. A jelen tendenciát is ebből (a feltárt múltból) „vezeti le” , de ezeknél csak a kérdések felvetéséig jut el. Ez azonban a dolog ter­ mészetéből következik. A szociographia, a rajz csak állapotokat képes rögzíteni. A mozgást úgy érzékelteti s érzékeli — az olvasó is —, hogy a három különböző időpontban (1940, 1945, 1973—75) felvett adatokat egymás mellé helyezi. Ezek ad­ ják a fejlődés képét, de a kérdőjeleit is. A szooiográfus ennél többet nem tehet. A tervezéskor és a döntéskor azonban igen nagy hasznát veheti a gazdaság, a poli­ tikai vezetés, ha figyelembe veszi ezeket a leírásokat. Sőt! Súlyos hibát követ el, ha nem figyel oda, hiszen felelősen ter­ vezni és dönteni csak a társadalmi ten­ denciák ismeretében lehet és szabad. A tét nem kicsi: Nagykőrös, a parasztság, a kisvárosok iparának a jövője, boldo­ gulása. (Szépirodalmi, 1979.) H orpácsi S án d o r 29 �Grendel Lajos: H űtlenek A fiatal szerző első írása (saját bevallása szerint) 1970-ben jelent meg az Irodalmi Szemlében, így nem csodálkozhatunk azon, hogy az 1971-ben megjelenő, nagy visszhan­ got kiváltó „Fekete szél” című prózai an­ tológiában még nem találkozhattunk a ne­ vével. A z antológiában szereplő írók egy­ része azóta, eljutva az első kötetig, bizonyít­ hatott (Kövesdi János, Bereck József, Kovács Magda — hogy csak néhányat említsek), most Grendel Lajosnak adatott meg ennek a lehetősége. (Pár év ide-oda — nem látnám értelmét őt más nemzedékhez sorolni.) Tizenegy írást tartalmaz a 180 oldalas könyv. A történetek, melyeket megszerettem közülük, s melyek tulajdonképpen nem is történetek a szó szoros valódi értelmében a következők. A Tantörténet Sipos Ernője, az örökké ré­ szeges sánta fuvaros fia már kétszer meg­ bukott előbbi iskolájában. A p ja most átí­ ratja egy másikba, de a fiú itt sem tanul jobban, az osztály és pedagógus nem fogad­ ja be, csúfolja, üldözi, szekírozza. Csak a tornatanár kedveli, mert kiváló labdarúgó, és később egy lány. A nagy és végső meg­ aláztatás után (megnyíratás) az események drámai fordulatot vesznek, Ernő összetűzik Pribelszkyvel — az ellenszenves osztályelső­ vel és megbicskázza azt. A Samuka Baloghja önmaga választja a samuságot. A diákszálláson nincs nevelő, két negyedikes diákra van bízva; úgy érzi, az élethez való jogát vonják kétségbe az idősebb fiúk. Egyik éjszaka átlógnak a lá­ nyokhoz, Samuka-Balogh ottreked, megis­ merkedik Máriával, a lánnyal való kapcso­ lata fölszabadítja a negyedikesek elnyomá­ sa alól. A z író nem mondja ki, de sejtjük, hogy Samukának sikerült az, ami a két ne­ gyedikesnek nem. S a negyedikesek ezt Sa­ mukának nem bocsátják meg. Tizennyolc nap: egy utolsó riadót nem bír elviselni tizen­ nyolc nappal a leszerelés előtt Honza — a cseh fiú — és öngyilkos lesz. Nászúton hagy­ ja ott férjét a kitűnő novella fiatalasszonya. M ire lehull a hó a gyermeki hálátlanság klasszikus, s korántsem a legfeketébben megrajzolt példája. A z anya a fiára, az ideg­ sebészre íratja házát („M ikor megvásároltam a házat, a férfi arca még feltűnően hasonlított a fiaméhoz.” ) Megörekszik, megbetegszik, de meg talál gyógyulni, fia és menye számára te­ herként él tovább, csalódásuk óriási. A z öreg­ asszonyhoz alig szólnak, levesében döglött egeret talál, villanykörtéjét kicsavarják (so­ kat fogyaszt), másra kell a pénz (pl. benzin­ re a Volgába), kályhájában ismételten leön­ tik a tüzet. A z öregasszony mindent elvisel, csak a hideget nem, a téltől fél, retteg és szenved legjobban, s mire lehull az első hó gonosz fiára és menyére nyitja a gázcsapot. Egy este Amerikában: Halász a főhős megpróbál kitörni a hajdani prolinegyed­ ből (Amerikából), házat épít („Am ikor el­ kezdtek építkezni, azt mondta az anyja: le ­ gelőször a lelked rohad meg. Lopni fogsz, mert másképpen ez nem m egy!” , de egész­ sége oda van. A valami történni fog...-ban mulatságos tálalását olvashatjuk annak, hogy miként szüli meg szereplőit egy író, s hogyan kez­ denek önálló életet élni a kitalált személyek. A Tanügy egy érelmeszesedésben szenve­ dő kisvárosban játszódik. Adva van egy ma­ gyar gimnázium, s egy egymást kísérgető fiú és leány. A leány teherbe esik, de nem a fiútól, hanem az iskola igazgatójától. A z „ügyet” az iskolaigazgató kívánságára a fia­ tal osztályfőnöknek kell kivizsgálnia. Hama­ rosan rádöbben az igazságra, erkölcsi ér­ zéke tiltakozik az ellen, hogy a fiú ártatla­ nul szenvedjen, s hogy kicsapják a gimnázi­ umból (közben az igazgató „nagylelkűen” 30 megígéri a fiú anyjának, hogy bejuttatja a kassai gépipariba!). A kisváros levegője fo j­ togatja, s bár az elbeszélés elején még mér­ legel és megfordul a fejében, hogy „ugyan milyen kádervéleménnyel bocsátanának el innen...”, az elbeszélés vége felé már tud­ ja, hogy választásra kényszerül, s az utol­ só mondat: „Nem tör le, inkább megnyug­ tat, hogy minden rajtam múlik most!,, — nem hagy kétséget afelől, hogyan fog vá­ lasztani. Vállalkozásban a Hűtlenek teszi fel a kötet­ re a koronát. Nevelőintézeti történet (szöké­ sek) többféle szemszögből (pedagógus és ne­ velt). iN agy élvezettel lapoztam végig a köny­ vet, őszintén örülve annak, hogy végre va ­ lami másról is olvashatok, mint — a cseh­ szlovákiai magyar irodalomban oly gyakran ismétlődő — a faluról városba kerülés ki­ váltotta szorongásokról. Am i a kötet témaválasztását illeti, túlzás volna egy kezdő írótól specifikus csehszlovákiai magyar (és hálátlan) problémák felvetését számon kér­ ni. Grendel könyve így sem kevés: egy igé­ retes író egyértelmű munkája. Szerzője nem tucatíró — egyéniség, másoktól különböző. A Hűtlenek új, az eddigiektől különböző és jóízű falat kisprózánk asztalán. Nem kétel­ kedem benne, hogy meghozza az olvasók ét­ vágyát. A z érdekes, erős kötetből talán csak a Kövületeket, és a Szép históriát hagytam volna ki. Kilógnak. Nem ebbe a kötetbe va­ lók. Ha az írások közös ismertetőjegyét kelle­ ne megjelölni, a hűtlenséget mondanám. Majdnem minden elbeszélésben jelen van a hűtlenség valamilyen formája, valaki min­ dig hűtlen valakihez, valamihez. Illusztrálá­ sul néhány példa. ATantörténetben Pál K a­ ti Sipos Ernőhöz, mert Ernőhöz hűtlenül Pribelszkyt sajnálja. A Samukában a két negyedikes a nevelésnek tartott samukázás­ hoz. A Kövületekben baráthoz, szülőhöz, nemzetiséghez. A Tizennyolc napban Honza az élethez, a M ire lehull a hóban fiú az any­ jához, az Egy este Amerikában című írás­ ban Halász a vo lt prolinegyedhez, a Vala­ mi történni fo g ...-ban a szereplők az író­ hoz, és az író szándékához, a Tanügyben a lány a falusi fiúhoz, a Hűtlenekben neve­ lőintézeti pedagógus az elveihez. Nem tudom, felfigyel-e majd rá az olva­ só? Mindenesetre nem ártott volna a szer­ kesztésnél ilyen irányban vezetni az írót a mondanivaló, a szerkesztőt meg a kötet egy­ ségének kidomborításában. Í gy a találó cím­ választás, a Hűtlenek nemcsak a kiadó által legjobbnak vélt írás jogán vált volna azzá, ami, de szorosabban tartotta volna össze a kötetet. Zavart még az író következetlensége: hol hagyományos párbeszédet (kötőjellel), hol modernista megoldást választ egy és ugyanazon elbeszélésben. Grendel prózáját nem szövi át líra. Írásai erős drámaisággal bírnak, erkölcsi-etikai kérdéseket feszeget, de nem erkölcscsősz, és nem moralizál. Kevéssé ösztönös, inkább az intellektuális, tudatos írótípus képviselője, azt hiszem, nem mentes a mai szlovák gon­ dolati próza hatásától sem. Írói szándéka — s ezt a kötetben számtalanszor bebizonyítot­ ta — helyesen, javítókészen társadalombírá­ ló. Recenziómat zárják az író sorai, a fülszö­ vegről: „Meggyőződésem, hogy a társadalmi és nemzeti önismerethez az emberi önisme­ reten keresztül vezet az út, nem pedig for­ dítva. Sokáig azt hittem, minden jó irodal­ mi mű elsősorban etikai gesztus. Ma már tudom, hogy ez kevés. Tárgyi hitelesség he­ lyett az érzések és gondolatok spontán hite­ lességére, őszinte indulatra, a látomás egye­ temességére — többsíkú ábrázolásra törek­ szem. De ez inkább utólagos töprengés. Egy következő kötet is újrakezdés lehet csupán.” Nézünk elébe! (Madách, 1979, Pozsony) Ardamica Ferenc C sohány Kálm án Búcsúzom Csohány Kálmántól a ba­ rátok nevében. Hatalmas meleg kenyér — ez volt mindannyiunknak. Egyetlen szóval nem szabad, nem lehet többet monda­ ni erről, mert minden kevesebb nála, annál, amit adott nekünk, ahogy osz­ totta szét magát mindannyiunk között, akik szerettük és még azok között is, akik nem is ismerték olyan közelről, mint a barátai. A múzsáját tudom csak idézni, mert tudjuk mindannyian, hogy most, fé­ nyes szíve és értelme minden erejével azon volna, hogy bennünket vígasztal­ jon, s mi azon, hogy őt. Ezért csak a múzsáját lehet idézni; súlyos betegen a kórházban, permete­ zett az eső, november volt. Akkoriban a keze nemigen mozdult, s két sort diktált le nekem: „Madarak fürödnek az őszi fényben millió éve” — ennyi volt a vers. Ez azt jelentette, hogy tudta, hogy készül valami nagy útra, hogy nem áll meg az élet senki halálával, nem ér véget az a nagyszerű körfor­ gás, amiről ő egy életen át rajzolt. A magyar rajzművészet, a vonal legna­ gyobb költője volt. Költő volt, mert minden fájt neki. Nem a saját fájdal­ ma elsősorban, hanem minden ember kicsi fájdalma és mindig sebzetten került ki minden fájdalomból — és mindig minden rajza költemény volt, s minden költeményével megyógyult ő maga, és meggyógyított mindenkit, aki ismerte a rajzait. Az utolsó nagy se­ be, a gyógyíthatatlan: az életének az elvesztése, a halhatatlanságával gyó­ gyul meg. Soha többé ember nem fog úgy ver­ set írni ceruzával, tollal, mint Csohány Kálmán. Soha szarvasok nem legelnek csillagok között úgy, mint az ő rajzain, Pásztó népe soha nem lesz úgy meg­ énekelve, dalolva, ahogy Csohány K á l­ mán rajzai daloltak, hogy egy világ minden népe meg kell értse, mert nem a szemnek tudása kellett csak ah­ hoz, hanem a szívnek nagy képessége és az értelemé, hogy minden egyes vo­ nalát minden ember a legegyszerűbbtől a legbonyolultabb elméig meg tudja érteni, aki érezni tud. Csohány Kálmánt adta nekünk ez a haza, Csohány Kálmánt ismerik más népek szülöttei, más népek népe, pa­ rasztja — ez nekünk nagyon fontos. Csohány Kálmán Pásztó tisztaságát hozta el Budapestre is, Csohány K á l­ mán jelleme h ajlíthatatlan volt, tiszta­ sága utolérhetelen, jósága, melegsége, mint a kenyéré — így gondolunk rá. Szabad halántéka nyesi most a tá­ gas eget, lát mindent körülöttünk, érez mindent, ami nekünk fáj, és ez így fog maradni, amíg mi élünk, gondolunk rá — azután pedig a rajzaiban fog to­ vább élni a halhatatlanságban. B. Supka Magdolna Elhangzott Csohány Kálmán végső bú­ csúztatásán, Pásztón, 1980. április 23-án. ��� Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document https://dkvt.bbmk.hu/pf/b89798a5f53ff96fd4586f07b3ecc625.pdf Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Végh Miklós Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1980 Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Language A language of the resource hun Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Title A name given to the resource Palócföld – 1980/3. szám Type The nature or genre of the resource folyóirat 1980 folyóirat Irodalom Közélet Művészet Nógrád megye Társadalompolitika