https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/be48dd70866bf965411e0646f4a87dc8.pdf 02b9e065fa0feaf0ebe7d35bd22f7b03 PDF Text Text 75 éve született József Attila A Derkovits-szemlélet alakulásáról Fábry Zoltán szellemi öröksége Petrőczi Éva, Szöllősi Zoltán, Győri László, Bartha Pál versei és Onagy Zoltán prózai írása A műemlék nélküli város i Helytörténet — honismeret — néprajz „A költő alkot és ez nem jelent keveseb­ bet, mint hogy alakítja a világot, az emberi világot, az em beriséget azoknak a segítségével, akik a társadalmi munkam egosztás révén mással lévén elfoglalva, úgy osztoznak a köl­ tő tevékenységében, hogy m űvét szeretettel veszik magukhoz. Mert a mű nem annyira a művész, m int inkább azok által él, akik szeretik a m űvészetet, s azért szeretik, mert keresik az emberséget.” (Jó zsef A tilla : A m a i k ö ltö f e la d a ta i, 1937.) „Az immár tíz esztendeje elhunyt Fábry Zoltánra em lékezünk. Stósz egykori lakójára, a stószi életform a csodálatos és szuggesztív kialakítójára, a szlovákiai magyar irodalom és kritika egyik alapítójára, a vigyázó strá­ zsálóra, akinek számára nem létezett elve­ szett poszt. Örökségét magunkénak valljuk, tévedéseivel — m elyeket nem tudott kike­ rülni a nagy történelm i zivatarokban — v i­ tázunk. De nagyra becsüljük őt.” (K ovács G y ő ző : F á b r y Z o ltá n sz ellem i ö rö k sé g e ) „Az a m egállapítás, hogy a helytörténeti kutatás alapkutatás jellegű, még önmagában nem pejoratív, mert nélküle nem képzelhető el jól adatolt és szilárd bázison nyugvó szin­ tézis; abban viszont m indenki megegyezik, hogy az alapkutatás feltétele a szakmai felkészültség. a téma tágabb körű ism erete és m inden lehető forrás felhasználása.” (B a k ó F e r e n c : n é p ra jz ) H e ly tö r té n e t — h o n is m e r e t — TÁRSADALO MPOLITIKAl‚IRODALMI‚ MŰVÉSZETI FOLYÓIRAT �Szerkesztőségünk munkatársai és lapunk szerzői január 30-án Balassagyarmaton, a 217. sz. Ipari Szakmunkásképző Intézetben, március 21-én Salgótarjánban, a Stromfeld Aurél Gépészeti és Gép­ gyártástechnikai Szakközépiskolában találkoztak a Palócföld olvasói­ val. 3 75 éve született József A ttila Április 3-án nyílt meg Salgótarjánban a József A ttila M űvelő­ dési Központ üvegcsarnokában a X . tavaszi tárlat. A tavaszi tárlat Válogatás József A ttila elm életi írásaiból (Összeállította: Laczkó Pál) József Attiláról (Garai Gábor, Szigeti Csaba, Csongrády Béla, Gé­ czi János, Iványi Ödön, Petrőczi Éva, Fancsik János) nagydíját Borbás Tibor szobrászművész nyerte el, a Nógrád megyei Tanács díjával Kovács Péter festőm űvészt tüntették ki. További dí­ jazottak — grafikai díj: Szabados Árpád grafikusművész, festészeti 10 Krunák Emese: Gondolatok a D erkovits-szem lélet alakulásáról díj: Topor András festőm űvész, szobrászati díj: Csikszentm ihályi Ró­ 12 Kovács Győző: Fábry Zoltán szellem i öröksége bert szobrászművész, iparm űvészeli díj: Erdei Sándor üvegtervező iparművész. 14 D. Rácz István: Kölcsey és Fábry Zoltán A tavaszi tárlat ideje alatt a m űvelődési központ klubhelyiségé­ ben a tavaszi tárlat m últ évi nagydíjasa, Földi Péter festőm űvész kiállítása tekinthető meg. 15 Petrőczi Éva: J. A. gyűrűje, Rózsa és kenyér, Nyár északon 15 Szöllősi Zoltán: Hagyj el! 16 Onagy Zoltán: Visszajöttem félutam ból 18 Győri László: Jules kérdez, Te m eg ők, Musée de l’homm e 18 Bartha Pál: Útravaló Ez év áprilisában harm adik alkalom mal kerül sor Salgótarján­ ban a munkás kulturális hetek megrendezésére. A politikai fóru­ mok, ankétok, viták, előadások, író-olvasó találkozók, film ankétok, kiállítások, szórakoztató rendezvények gazdag programjába illeszkedik az április 18—20-án a Kossuth M űvelődési Házban m egrendezésre kerülő m unkásfiatalok V. országos vers- és prózamondó versenye. 20 Salgótarján: Magda) A m űem lék nélküli város (Szerkesztette: Müller 23 Bakó Ferenc: Helytörténet — honismeret — néprajz 24 Pintér Nándor: Helytörténetírás és hagyományápolás 25 Szabó Károly: Emberek a Bágy m ellől és a Brezináról 27 Illyés Gyula: Beatrice apródjai (Laczkó Pál) 28 Nagy László: Adok nektek aranyvesszőt (P. Szabó Ernő) 29 Madárúton (Nyilasy Balázs) PALÓ CFÖLD TÁRSADALOMPOLITIKAI‚IRODALMI‚MŰVÉSZETI FOLYÓIRAT A NÓGRÁD MEGYEI TANÁCS MŰVELŐDÉSUGYI OSZTÁLYÁNAK LAPJA Főszerkesztő: Végh Miklós. Szerkesztőség: 3100 Salgótarján, Arany János út 21. Telefon: 14-386. Kiadja a Nógrád megyei Lapkiadó Vállalat. Felelős kiadó: Bálint Tamás igazgató. Terjeszti a Magyar Posta . Előfizethető bármely postahivatalnál, a kézbesítőknél, a posta hírlapüzle­ teiben, és a Posta Központi Hírlap Irodánál (KHI Budapest V., József nádor tér 1. sz. Postacím: 1900 Budapest) közvetlenül, vagy postautalvá­ nyon, valamint átutalással a KHI 215-961 62 pénzforgalmi jelzőszámra. Egyes szám ára 10 Ft, előfizetési díj fél évre 30, egy évre 60 Ft. Megjelenik kéthavonta. Kéziratokat és rajzokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. INDEX: 25 952 ISSN 0555-8867 80.15712 N. S. 1200 db �75 éve született József Attila Ha m egérhette volna, m ost lenne 75 éves — nem elérhetetlen életkor, s szívszorító, hogy alkotóereje a mi viszonyaink között tel­ jesedhetett volna ki. Zsenije m égis itt m unkált elm últ 35 évünkben, és hat tovább a szocializm ust építő nép körében. Nem jelképes, ha­ nem természetes, m éltónak érezzük hozzá, hogy felszabadulásunk év­ fordulóját az ő humanizmusa jegyében köszöntjük. Az alább követ­ kező vallom ások körkérdésünkre érkeztek be, m elyben azt tudakol­ tuk, hogy a társadalom különböző rétegeiben és fiatal alkotók köré­ ben hogyan él tovább József A ttila szellem i öröksége. A számos vá­ lasz közül egy csokorravalót bocsátunk olvasóink elé — későbbiek­ re tervezve mások közlését is. A vallom ásokat József A ttila elm é­ leti és egyéb írásaiból vett idézetek zárják közre, ezzel is rá kívánván irányítani a figyelm et életm űvének — bár nagy jelentőségű — ke­ vésbé feltárt és hasznosított részére. A szerk. Tisztelt Szerkesztőség! „ A k ö ltő a lk o t és ez n e m je le n t k e v e s e b b e t, m in th o g y a la k ítja a v ilág o t, az e m b e ri v ilág o t, az e m b e rsé g e t a z o k n a k a se g ítsé g é v e l, a k ik a tá r s a ­ d a lm i m u n k a m e g o s z tá s ré v é n m á s sa l lév én elfo g ­ la lv a , ú g y o sz to z n a k a k ö ltő te v é k e n y s é g é b e n , h o g y m ű v é t s z e re te tte l v e sz ik m a g u k h o z . M e rt a m ű n e m a n n y ir a a m ű v ész, m in t in k á b b az o k á lta l él, a k ik sz e re tik a m ű v é s z e te t, s a z é r t s z e re tik , m e r t k e r e s ik a z e m b e rsé g e t. B iz o n y á ra s o k a k f ü ­ lé b e n » k e n e te s e n « h a n g z ik , a m it itt író k . H a g y ju k e z e k e t, — c in ik u s s á g u k m ö g ö tt v a g y n y e rs e rő tő l, e rő s z a k tó l v a ló c in k o s félelem , v a g y a b e lé je v e ­ te tt b izalo m la p p a n g . Mi, m a i k ö ltő k , n em te h e ­ tü n k m á s t, m in th o g y e lm o n d ju k ö rö m e in k e t é s b á ­ n a ta in k a t eg y felő l, m á sfe lő l p e d ig k iá llu n k a s z a ­ b a d s á g é r t m in d e n f o rm á b a n és m in d e n ü tt, a h o l a g a z d a sá g i jó lé t je lsz a v a iv a l és fe g y v e re s e n m e g k í­ sé rlik a k ö ltő k ö rö k elle n fe le i a » tö m e g e k e t« le g ­ jo g o sa b b e m b e ri ig é n y e ik tő l, a sz a b a d s á g tó l és a s z a b a d s á g ra v aló tö re k v é s ü k tő l lé le k b e n is e ltá n ­ to r íta n i.” (A m a i k ö ltő fe la d a ta i, 1937.). N agyon m egtisztelő, hogy egy régi cikkem fejtegetéseiből k iin d u lv a terv ezik m egem lék ezésü k et József A ttila születésének 75. év fo rd u ló já ra . M egvallom : nagyon nagy elm ély ü lésre len n e szükségem , hogy ú jr a végiggondoljam , s meg is írja m ez t a té m át, d e e r r e m ost nincs m ó d o m ... M in d en esetre ú jra elo lv astam régi cik k em e t (József A tti­ la k ő tá b lája) és az az érzésem , hogy az a b b a n fo g laltak a t lé­ nyegében m ost is hasonlóan, legfeljebb á rn y a lta b b a n , tu d n á m csak m egfogalm azni; vagyis úgy vélem , az e tik a i k ö v etelm é­ nyek a jelen b en is v álto za tla n u l (talán m ég sürgetőbben) á ll­ n ak elő ttü n k , te h á t to v á b b ra is azon k ell fárad o zn u n k , hogy m eg v aló su ljan ak . K ülönösen érv én y es és időszerű ez m ost a m u n k á ró l szóló „ té te l”- re vonatkozóan. K ö rk érd ésü k h ö z sok sik e rt kívánok, fig y elm ü k et ism ételen köszönöm. Garai Gábor GARAI GÁBOR: „ M a rx is ta az, a k i e g y é n ile g a z t g o n d o lja el és í r ja tu d a to s a n , a m in e k a m e g té te lé re a tö rté n e le m a p r o le tá riá tu s eg é sz é t — eg y e s ta g ja ir a v aló te ­ k in te t n é lk ü l — rá v e z e ti és r á k é n y s z e ríti. A m a r x is ta n e m m ás, v ég ső fo k o n , m in t a t ö r té ­ n e lm i p r o le ta r iá tu s eg észe k ic s ib e n . Az egész v ég sz ö v e tb ő l egy u jjn y i m in ta , a m e ly b ő l r u h á t c s i­ n á ln i n e m le h e t, d e a m e ly m a g á n v ise li m in d a z o ­ k a t a tu la jd o n s á g o k a t, a m e ly e k k e l az egész vég re n d e lk e z ik . A n e m m a r x is ta , a n e m o s z tá ly tu d a to s p r o le tá r e g y én p e d ig c s a k e g y ik e a m a sz á la k n a k , a m e ly e k b ő l a sz ö v e t e g észét a tö rté n e le m sz ö v ő ­ g é p e sz ő tte és szövi. M int eg y es szál, ő is h o z ­ z á já r u l az egész m in ő sé g é h e z , de m á s k é p p e n : m ás a fo n á l és m á s a sz ö v et. A m in ta a z o n b a n m in ő ­ sé g ét n éz v e c s a k m é r e te k b e n k ü lö n b ö z ik a v ég tő l. (A m a g y a r p r o le tá rir o d a lo m p la ttfo rm te rv e z e te , 1931.). „A z u tó b b i id ő k v itá ib a n k ü lö n ö s h a n g s ú lly a l je le n tk e z e tt az a k é rd é s , h o g y m ily e n v isz o n y b a n á lln a k e g y m á s sa l p o litik a és m ű v é sz e t. A k é r d é s t á lta lá n o s s á g b a n p r ó b á ltá k m e g o ld a n i, m é g p ed ig e ls ő so rb a n a p o litik a és a m ű v é s z e t fo g a lm á n a k tis z tá z á sá v a l. M e g n y u g ta tó m e g o ld á s t n e m kap­ tu n k . M ag át a k é r d é s t se m k a p tu k a m a g a tis z ta ­ s á g á b a n . N y ilv á n v a ló , h o g y a p o litik a b e fo ly á s o lja a m ű v é s z e te t. Ez n e m k é rd é s e s . K érd é se s az, h o g y m a g á n a k a m ű v é s z e tn e k , a sz é p iro d a lo m n a k v a n -e p o litik a i h a tá s a . A p ro b lé m á v a l fo g lalk o zó sz o c ia ­ lista g o n d o lk o d ó k a z o n b a n ezt se m te k in te tté k k é r ­ d é s e sn e k . Mi m a r a d t h á t a p ro b lé m á b ó l, h a sem az e g y ik , se m a m á s ik o ld a la n e m p ro b le m a tik u s ? Az a lá ts z a tp ro b lé m a , h o g y a sz o c ia listá k k ö v e te l­ je n e k - e s z o c ia lista p r o p a g a n d á t a k ö ltő k tő l k ö ltő i m ű v e ik b e n . Ez a látsz ó la g o s p ro b lé m a ö n m a g á tó l e le sik , h a f e le le te t a d u n k a r r a a m e llő z ö tt tu la j­ d o n k é p p e n i k é rd é s re , h o g y m ű a lk o tá s n a k le h e t-e p o litik a i h a tá s a ? E lőbb a z o n b a n m a g á v a l a m ű ­ v észi te v é k e n y s é g g e l k ell f o g la lk o z n u n k .” (A m ű ­ v é s z e t k é r d é s e és a p r o le tá rs á g , 1935.). „ A tö r té n e lm e t e g y o k b ó l n e m sz e re te m . Mi tö r té n t? — k é rd i a tö r té n e tír ó s h a a la p o s a b b , m e g to ld ja ezzel a k é r d é s s e l: m ié rt tö r té n t? Ám v é g ü l is tö r té n e tk é n t a d ja elő a tö r té n ő t, a t ö r té ­ n e t f o r r á s á t is, a la n y á t á llítm á n n y á tesz, s í gy v é g ü l é p p e n a z t n e m tu d h a to m , h o g y m i (!) tö r ­ té n t és m ié rt. Á lta lá b a n a z t é r tjü k tö r té n e te n , a m it n e m m i c s in á ltu n k . C s e le k v é s n e k az ig azság o t tu d ­ ju k , tö r té n e tn e k a v a ló s á g o t. D e h á t a k k o r h o g y ír h a tn á n k tö r té n e te t? A tö r té n e le m e g y ik vég­ p o n tja a d v a v a n : a s a j á t é n ü n k . Á m tö r té n e tté m in d e n c s e le k v é st azza l te s z e k , h o g y s a já t m a g a m ­ tól, c s elek v ő é n e m tő l e lv á la sz to m , — a k k o r v isz o n t h o g y a n é r th e tn é m m eg ? T ö rté n e lm e t n e m is le h e t­ n e m á s k é n t ír n i, m in t íg y : É n ezt és e z t c s in á l­ ta m . D e h isz e n jó t ö r té n e tír ó n a k a zt t a r tjá k , ki »b e le é li m a g á t« a k o r b a s a s z e re p lő k b e , — te h á t a s z ín é sz t.” (K iseb b tö re d é k e k , fe lje g y z é se k .). József Attila kőtáblája S okan fö lp an aszo lják m anapság, hogy a mi tá rsa d a lm u n k n a k nincsen egyszerű szab ály o k b a fo g lalt erk ö lcstan a, olyasféle, m in t a k eresztén y v ilá g n éz etre tám aszk o d ó eu ró p ai o sz tály társad a lm a k n ak volt. És v aló b an : n em h iá n y o zn ak -e az életü n k b ő l olyan, g y erek ­ ésszel is beszajk ó zh ató tila lm a k , m in t: n e ölj, n e lopj, n e p a rá z n á l­ k o d j? E lv ettétek a tízp aran cso lato t, d e m it a d ta to k h ely ette — m ondo­ g a tjá k azok, a k ik úgy vélik, hogy a szocializm us, az ato m ro m b o lás, az ű rh ajó zás k o rá n a k em b e re is b eé rh eti an n y iv al, hogy p rim itív tila lm a k k a l k icö v ek elt m ezsgyék k ö zt k eresse az „egy igaz u ta t”. H a rám bízn ák — h ad d já tssz am e l a g o n d o lattal — , József A ttila n éh á n y szállóigévé le tt sorából én, a z t hiszem , össze tu d n á m állíta n i a m i tá rsa d a lm u n k eszm ényi em b erén ek legfőbb m a g a ta r­ tásszab ály ait. N em olyan egy szerű ek et és gépiesen a lk a lm a z h a tó k a t persze, m in t a bibliai tízp aran cso lato k , m ely ek et ille tt m e g tarta n i, vagy h a n em m ent, h á t a z e lk ö v e te tt b ű n t k e lle tt sebtiben m egbánni. Ilyen k ö n n y ű feloldozásokkal és le lk iism eret-n y u g ta tó k k a l József A ttila nem kecsegtet. N em is tila lm a k a t v ésn ék fel a József A ttila életm űből, in k áb b k ö v etelm ényeket, szelíd, d e m egfellebbezhetetlen —, m e rt az értelem b ő l ellen ő rzö tt — k ö v etelm én y ek et, m elyek a l ­ k alm azása e g y á lta lá n nem egyszerű, m ég kevésbé m ech a n ik u s; csak a z é let alap v ető d ia le k tik á já t vállaló, értelem m el b e ta rth a tó k ö v e­ telm én y ek et, m elyek alk alm az ása e g y á lta lá n nem egyszerű, m ég k e ­ vésbé m ech an ik u s; csak az é le t alap v e tő d ia le k tik á já t v állaló , é r te ­ lem m el b e ta rth a tó köv etelm én y ek et, m elyek m ás-m ás helyzetben g y ak ran m ás-m ás cselekvést írn a k elő, s az á lta lu k d ik tá lt erkölcs egyetlen p ró b á ja a közösségnek elk ö telez ett egyén felelősségtudata. N em v o ln á n ak k ö n n y ű tö rv én y e k ezek. T úlvilági boldogsággal senki sem fizetn e é rtü k , d e m ég az evilági boldogság m é rté k é t is kockázatos v o ln a egyszerűen a „Jó e m b e r” ta k arék b e tétk ö n y v én ek é rté k e szerin t m eg állap ítan i, in k á b b csak azzal a belső h arm ó n iáv al v o ln a m érh ető az, a m it a tu d a tb a n a k o llek tív em berség k o rszerű —, cseppet sem szen tim en tális, d e a n n á l k érle lh etetlen eb b — bizto n ság a te re m t meg. József A ttila k ő tá b lá já ra ta lá n elsőnek a z t v ésném föl, a z t a v a ­ lóban szállóigévé le tt n éh á n y sort. hogy: „Dolgozni csak pontosan, szépen, / ah ogy a csillag m egy a z égen, / úgy érd e m es”. B árm ily so k at h allo ttu k , érd em es m ég egyszer k icsit elm ély ü l­ teb b en is odafigyelni rá. M e rt kényesen pontos a fogalm azás. N em a z t m o n d ja József A ttila, hogy úgy k ell (m árm in t: pontosan, szé­ pen dolgozni), h an e m azt, hogy „úgy érd e m es”. Ez ta lá n így, első h a llá sra en g ed ék en y eb b n ek tetszik, pedig a m a —, s m ég in k áb b a h o ln ap — felől nézve így szigorúbb a törvény, m e rt v égképp k ijá tsz ­ h atatlan . H a a szocialista tá rsa d alo m m eg terem ti — és lehetőségé­ ben feltétle n ü l m eg terem ti — a m u n k a és a z öröm h a rm ó n iájá t, m egszü n tetv én az é rte lm e tle n robotot, a k k o r v égképp csak ö n m ag át 3 �„ S e m m i k é ts é g , h á b o rú s dolog és k ö z ö n sé g te le n v eszteség e lő á lla n i o ly a n k é p p e n , h o g y az a sza­ k asz g y ö n g e e z é rt, ez a s o r jó a z é rt — á m k r i ­ tik á t írn i m á s k é n t n e m le h e t, s a ta p a s z ta la t s z e ­ r in t m a g y a r u l n e m is ír n a k . H iszen m ó d sz e rn e k o tt az az á ld o tt p sz ih o ló g iz m u s, a k ö z n a p i o sty a , a m e ly b e k v a r c k r is tá ly o k a t, m ag y aru l hom okot p a k o lu n k , s a z t a b e te g le lk e k n e k b e a d v á n , úg y v é ljü k , h o g y k v a rc fé n y k e z e lé s b e n r é s z e s ítjü k ő k e t. V ezető fo ly ó ira ta in k , te s z e m a N y u g a t s a S zín h ázi É let n e m e s n e k o ly ’ m essze e g y m á s ­ tól a k k o r se m , h a am a z A d y le lk é n , ez pedig T ő k és A n n a b o k á já n c sü n g -e se n g , m ert tö b b ­ n y ire m in d e k é t k iv á ló fo ly ó ir a tu n k e g y e té rt a b b a n , h o g y a m ű v ész ily e n -o ly a n é rté k ű , de e m b e rte le n te lje s ítm é n y é t, a m ű v e t, m e llé k e se n k e z e lik a n n a k k ü lső v a g y b első, te rm é sz e te s e n tö r té n e ti e r e d e te m e lle tt. (A d y -v ízió . 1929.) „H o g y A d y so k s z o r m ű v é s z ie tle n (te h e te tle n ) s o r t k a v a r t p o litik a i v e rse ib e , m e ly e k b ő l elég c if ­ r á k a t id éz K o sz to lá n y i, ez a k o ru n k b e li p o litik a i k ö lté sz e t lé tjo g o s u lts á g á t a le g k e v é sb é se m c s ö k ­ k e n ti, d e A dy k ö ltő v o ltá t se m .” (A dy-vízió, 1929.) „ Ig n o tu s o k fe jté s e A dy m e le tt v ilág o s, sz a b a to s m é g sem h e ly e s e lh e te m iro d a lo m p o litik a i m e g g o n ­ d o lá s a i m ia tt. H e ly tá lln i A d y é rt á lta lá n o s sá g b a n m a m á r n e m k ell s a m ű v é sz e ttő l m e rő b e n id eg en k is a já tító tö re k v é s e k re való te k in te tte l n e m is ta n á c s o s. G ondos d a jk a a z o n b a n tisz tá b a teszi a g y e rm e k e t a fé rg e k re v aló eszm élés n é l­ k ü l is és é p p e n Ig n o tu s g o n d o la tm e n e té n e k é r t e l ­ m ez é sé b e n é rd e m e s A dy, h o g y a s a la k tó l m e g ­ tis z títta s s é k . H a ez félő, ú g y A dy n e m s o k a t é r. D e m o n d o m , so h a ily e n sz ü k sé g és a lk a lo m , h o g y v a la h á n y A d y -v e rs v a n , az v é g ig e le m e z te s­ s é k , a m ib ő l n e m c s a k a m o st h a tó és sa rja d ó n e m z e d é k e k n y e r n é n e k é rté si és eled d ig p á r a tla n m ű v é sz e tb ö lc se le ti, v a la m in t k o n k r é t k r itik a i k í ­ sé rle ti p r a k tik u m o t, h a n e m azo k a száz é v e k is, a m e ly e k u tá n jö n el m a jd az ig azi rev ízió . (A d y -v ízió , 1929.) „A m a g y a r író m ű v e in e k olcsó k ia d á s a nem ho zza m eg a m a g a k a m a ta it. A k á rh a jó t irt, a k á r ­ h a ro ssz a t. M e rt am íg A d y E n d re m ü v e it m e g ­ fiz e th e te tle n á r a k z á r já k el a n é p leg széleseb b m a g y a rsá g á tó l, az ú g y n e v e z e tt »m ű v e lt n y u g a t« te h e te tle n ü l ü re s v a c a k ja iv a l ro m b o ljá k nem ze­ tü n k ízlését p é ld á n y o n k é n t e g y v illa m o sje g y á r á n , a m in t az o r r u n k r a k ö tte te tt m in d e n fe lé . H u sz o n ­ n é g y fillé r, azaz h u sz o n n y o lc fillé r — elég olcsó ah h o z , h o g y m é g a ta n y á k r a is e lju ss o n belő le és elv ég ezze a m a g a jó l k is z á m íto tt é rté k ro h a s z tó h iv a tá s á t.” (K u ltú rfő lé n y e k h a d itá n c a . 1929.) „ N o v e llá k a szó és a m ű f a j e re d e ti é rte lm é b e n . K ü lső re , b e ls ő re ú jd o n sá g o k , e re d e ti ö ssz e té te le k , le le m é n y e s k id o lg o z á so k és a m i ezzel te r m é s z e t­ sz e rű e n ö sszefü g g , az a n y a g n a k , az á lta lá n o s e m ­ b e rin e k és tá r s a d a lm in a k ö n á lló m in ő síté s e i, Ön ­ á lló sá g u k a z o n b a n n e m é r in ti sz o c ia lista m iv o l­ tu k a t, m in d ö ssz e a n n y it je le n t, h o g y N ag y L a­ jo s n a k n e m c s u p á n az é rte lm e m ozog a sz o c ia ­ lizm u s g o n d o la tk ö ré b e n , a m in t az m ü v é b e n k i t e t ­ sz ik , h a n e m a f o g a lm a k k a l n em ir á n y íth a tó m ű ­ v észiség is ú g y s z a b ja m eg b e n n e te v é k e n y s é g e ir á n y á t, h o g y a sz o cializm u s e n n e k in k á b b u tó ­ lag o s tu d a to s ítá s a . M ásfelől m eg ö n á lló sá g a n e m je le n t tö b b e t a n n á l, m in t h o g y író tá rs a itó l k ü lö n ­ ü l el. M e rt sz e m lé le te n e m eg y én i, h a n e m e g y e ­ tem es, v a g y is v o lta k é p p e n N agy L ajos m ó d já r a k é n e s z e m lé lő d n ü n k , h a a d n á n k v a la m it a tá r g y i­ la g o s s á g ra .” (N agy L a jo s : L e c k e , 1930.) „A m o n d a t így h a n g z ik : É hes v a g y o k . H a ezt e b é d id ő b e n m o n d o m o d a h a z a , o ly a s m it je le n t a sz e m lé le te n á t az é rte le m s z á m á ra , az a ta rta lm a , h o g y »m i lesz az e b é d d e l« . H a k o ld u s m o n d ja az u tc á n , ú g y o ly a s m it je le n t, az a t a r ­ ta lm a , h o g y »te s sé k a d n i n é h á n y f illé r t« . Ezt a m o n d a to t te h á t m in d k é t e se tb e n é p p e n a t a r t a l ­ m a, a d o tt je le n té s e u ta lja m in t fo rm á t és m in t stílu s t a k ö z b e sz é d f o rm á já n a k és s tílu s á n a k k a ­ te g ó riá já b a . H a ezt a m o n d a to t, h o g y É hes v a g y o k , v e r s ­ b e n íro m le, e g y á lta lá b a n n e m a z t je le n ti, h o g y „ m ié r t n em h o z z á to k m á r a z t az e b é d e t” ; és n em is a zt teszi , h o g y „ c s a k eg y fillé rt, k ö n y ö r ­ g öm a lá s s a n « . M e rt (e lte k in tv e a ttó l a sz im b o lik u s ta rta lo m tó l, h o g y n em v a g y o k m eg elé g e d v e e z ­ zel a v ilág g al) e n n e k a m o n d a tn a k v e rs b e n m in ­ d e n e s e tre az a ta r ta lm a , a v a ló sá g o s je le n té ­ se, h o g y é h s é g e g y á lta lá b a n v a n és h o g y é h s é g ­ n e k , v a la m in t az é h sé g lé té n e k tá r s a d a lm i je le n ­ tő sé g e v a n . M ár c sak a z é rt is, m e r t h a ez a m o n d a t, h o g y É h es v a g y o k , n e m b ír n a je le n té s s e l m in d e n k i s z á m á ra fü g g e tle n ü l a ttó l, h o g y v a ló ­ b a n éh es v a g y o k -e , v a g y se m , a k k o r tá r s a d a lm i­ lag é r te lm e tle n v o ln a , — se n k i se m v o ln a r á k í ­ v á n c s i. M e rt m i é rte lm e is v o ln a a n n a k , h o g y o r ­ r á r a k ö tö m az ism e re tle n szeg ed i k u b ik u s n a k , a k i a n y o m d a stb . k ö z b e jö tté v e l ú g y is c sak év e k m ú ltá n tu d n á m eg, h o g y éh e s v a g y o k . De k ü lö n ­ b e n is, h a eb éd e lő tt v a g y o k éh e s, az se n em m ű v észi, se n e m é rd e k e s . Azaz n e m tá r s a d a lm i­ la g é rd e k e s . A m it te h á t v e rsb e n íro k le, a n n a k tá r s a d a lm i és e g y e te m e s je le n tő sé g e k ell, hogy leg y en , a n n a k tá r s a d a lm i é rte lm e v an . E gyszóval a m ű v észi fo rm a ta r ta lm a m in d ig e g y e te m e s és tá rs a d a lm i. És az ily en ta r ta lo m fö lté te le a fo rm a m ű v é s z isé g é n e k .” (Iro d a lo m és sz o cializm u s, 1931.) 4 h ib á z ta th a tja az olyan em ber, ak i m u n k á jáb a n a h iv atásteljesítés kielégülését nem ta lá lja meg —, s, ha nem ta lá lja meg, en n ek — tö rv én y szerű en — csakis tu la jd o n gyengesége, képességei fel nem ism erése, vagy az egyetem es közösségi célok e l n em ism erése leh et az oka. M ondom , a jelen em b erén ek szinte m ég tú l szigorú ez a szentencia, tú l m agas a m érce; de a m ércék et az em b erb en bízó törvényszerzők m indig a jövőbe te k in tv e szokták m eg állap ítan i, tu d ­ ván, hogy a tökéletesség egyelőre n y ilv án csak m egközelíthető; de azzal aláz n án k meg m ag u n k at, h a b eérn én k kevesebbel. „A m indenséggel m érd m ag ad ” — ezt írn ám föl m áso d ik n ak a tá b lára. E rrő l a v ersm o n d atró l ó rák hosszat le h etn e beszélni. M ert b en n e fo g laltatik elsősorban az, hogy n e é rd be azzal, h a képessé­ geidet és tisztességedet úgy-ahogy p ró b ára teszed, h an em a leg n a­ gyobb telje sítm é n y t p ró b áld meg k icsik arn i m agadból, a legnagyob­ bat, a m ire e g y á lta lá n képes vagy. De ben n e van ebb en a m o n d a t­ b an az is, hogy m u n k á d —, b á rm i legyen is a z — olyan h ib á tla ­ n u l h aszn álh ató legyen, m in t m aga a világm indenség, és b en n e van az is, hogy cselek ed eteid ért nem csak a család, vagy a szűkebb k ö r­ nyezet, de egy nem zet, egy társad alo m , s m in d in k áb b az egész em ­ beriség e lő tt k ell felelősséggel helytállnod. Sőt, a „m in d en ség ”-b e — m a, az ű rh ajó zás k o rá b a n — eg y re in k áb b b eleérten d ő n em csak a szom szédos népeknek, d e a szom szédos bolygóknak is a m ú lt sz á ­ zadban még fan ta sztik u sn ak h itt, ám m a eg y re m egközelíthetőbb, egyre reálisab b á váló v ilág a —, s eh h ez a k itá g u lt világhoz, en n ek a nagyvonalú m éreteih ez és szin te em b erfö lö tti igényeihez kell m é r­ nie m ag át an n ak , ak i a jelenben, itt és most, egy még oly kicsiny nem zet ta g ja k é n t b ecsü lettel h ely t a k a r állni. „A lé t dadog, csak a tö rv én y a tiszta beszéd” — m o n d ja m á su tt József A ttila —, s etik ai síkon a r r a ta n ítja ezzel u tódait, hogy n e é rjé k be az egyszerivel és az esetlegessel, de p ró b álják felfedezni az egyedi jelenségben az általán o st, az egyéni élm én y b en —, g o n d ­ ban és öröm ben — azt, am i m áso k k al is közös, am i em b ert e m b e r­ re l összefűz és m ai a lé tet — a tu d a tb a n — vak v életlen ek össze­ visszaságából tö rv én y ek m egvaló su lásáv á em eli fel. A következő p ara n cso la t: „Az ig azat m ondd, n e csak a v aló d it” — elsősorban a költő a rs p o é tik á já t fogalm azza meg, m ás költőknek is ú tm u tatá su l, d e erkölcsi követelm én y n ek sem utolsó, a r r a serk en ti m egértőjét, hogy igyekezzék az igazság m élyére h ato ln i, s m indig a teljes igazságot k u ta ssa föl és v a llja meg. József A ttilán a k van joga hozzá, hogy ilyen k ö v etelm én y ek et tám asszon, hiszen a m ag a elk ötelezettségét é lete vezérlő eszm éinek m in d en külső fegyelem nél szigorúbb belső fegyelm ezettséggel és fe ­ lelősségérzettel fogalm azza meg, m o n d v án : „Az én vezérem ben ső m ­ ből v ezérel”. És ez a benső vezérlet m eg terem ti a feltétlen h azaszeretet és a cselekvő nem zetköziség szabatos k ifejezését is. A h a z ájáb a n sz ám ­ k iv e te tt költő v a llja : „csak itt m osolyoghatsz, / itt sírh atsz, / m a­ gad d al is csak itt bírh atsz, / oh lélek! Ez a h azám ”. S nem á r t e rre odafigyelniök az o k n ak az ú ja b b nem zedékeknek, am elyek m á r végleg o tth o n ra ta lá lta k e h az áb a n ; m int, ahogy h a ­ sonlóképpen kifejezetten nek ik — n ek ü n k — szól az in te rn a c io n a ­ lista világszem léletnek, a szomszéd n épekkel való te stv é ri eg yüttélés ó h a já n a k az a m anifesztum a, m elyet oly sokat id ézü n k : R endezni végre közös d o lgainkat, / ez a m i m u n k án k , és nem is kevés. D e m it a d — a m aga k o ráb a n — a klasszikus tilalm ak , a „ne ö lj”, „ne lo p j”, te h á t az erő szak ellen szóló tilalm ak h ely ett a költő? A n n y it em leg e te tt híres ifjú k o ri v erséb en — sokak m eghökke­ n ésére és m e g b o trán k o zására —, m in th a épp az ellen k ező jét m o n ­ d a n á : T iszta szívvel betörök, / h a kell, e m b e rt is ölök. P edig n em a rab lá s és öldöklés p ro g ra m ja ez; a b en n e feszülő in d u la t —, h a k ev e red ik is n ém i a n a rc h ista h etykélkedéssel — lé ­ nyegében az o sztály h arc hevületével, a m indenéből k ifo szto tt p ro le­ tá r elszán tság áv al egyenlő, hiszen egy ig azság talan u l b eren d ezett v ilág b an a jogfosztottság szelíd eltű rése v o lt csak igazán a b ű n — b ű n a többség, az eln y o m o ttak ellen. M ert b árm ily fájd alm as, a költő tu d ja , hogy fo rrad a lm i erőszak n élk ü l n em jö h e t el az igazságosság világa. K ésőbb — h ig g ad tab b an és in te lle k tu á lisa b b an — szám u n k ra is érvén y esen , így fogalm az: Lásd, h arc az élet, / n e tékozold b izalm adat. M ert a jövő ellenségeivel szem ben nem v á lla ln i a h arco t, az ép p olyan vétek, m in t k ifo sztan i és elp u sztítan i a gyöngét és az e l­ n y om ottat, m e rt h iáb a is csű rn é n k -c sav a rn á n k , József A ttila k iá b ­ rá n d ítja a té to v á k a t: ügyeskedhet, nem fog a m acsk a / egyszerre k in t, s b en t egeret. Pedig egy éb k én t végképp nem erőszakos term észet ő. N ekünk, a „szelíd jövő” fiain ak a z t üzeni: ...n e m tudok m ást, m in t szeretn i, / görnyedve te rh e im alatt. S bizony az igazi szeretet p a ra n c sá t csak az é rti meg az ő sza­ vaiból, aki a jó ü g y ért való h arc k ötelességét is m eg értv e v állalja. De v ajo n m ilyen ú tm u ta tá st a d n ek ü n k ez a nagy költő a sze­ re te t p aro x izm u sáb an , a szerelem ben való etik u s m a g a ta rtá sra ? Nem, p rim itív a ra n y sza b ály o k a t és tila lm a k a t ebb en a v o n a tk o ­ zásban is h iá b a k ere sn én k n ála. A zt a d ja tanácsul, a m it ő m ag a is átélt. K eserű en á lla p ítja meg k o ráró l, hogy: „Zsoldos a férfi, a nő sz ajh a” —, d e a m ag a szerelm ét a leg m ag asab b ra em eli. Így beszél r ó la : . . .ö n m agam ba én se fértem , / a lelkem a z é rt közvagyon / s a z é rt szeretlek ily nagyon. És elítélő szava nem a polgári k o n venciók és a kötelező k ép m u ­ ta tá s m eg sértő ire vonatkozik, h an em így szól: T e rongy, ak i szeret­ ni g y áv a vagy. �S ek k ép p a szerelem ben az egyetlen m eg d ö n th etetlen tö rv én y t fogalm azza m eg: nincs itt ab szo lú t bűn és ab szo lú t erény, csak az igazi szerelem kölcsönös és feltétle n v á lla lá sa leh et m ércéje a z é r ­ zelm ek e rk ö lc sta n án a k ; aki csak szeretne szeretni, de nem m er, az h itv án y , rongy e m b er; s hallgatólag b e n n e fo g laltatik ebben a gon­ d o latb an az is, hogy ak i az igazi szerelem v állalása h ely ett ap ró ­ pén zre v á ltja fel vágyait, az a lig h a ju th a t el a teljességig és a h a r ­ m óniáig.. . F o ly tath atn á m még, d e úgy gondolom , elég lesz egy lélegzetre ennyi. V égképp nem titkolom , hogy József A ttila ürügyén, d e alig lep lezetten a k o m m u n ista erkölcsről igyekeztem szólni. S erk ö lcsrő l szólván elsősorban a fiatalo k ra gondoltam , m e rt a fiatalo k ró l, az „ifjúság erkö lcsérő l” sokat — ta lá n tú l so k a t is — beszélnek m a­ napság. V annak, a k ik k ép m u tató an m egbotránko zn ak az ifjúság szabados erkölcsein, m ások — nem kevésbé k ép m u tató an — m in ­ den, m égoly önpusztító gyöngeségüket is h ajlan d ó k v o ln án ak m eg­ érteni. D e az ifjú sá g o t sem m egértő, sem m egbotránkozó k ép m u tatássa l nevelni és felem elni nem lehet. E h ely ett én in k áb b a k ö ltő t m u ta tn á m fel nek ik , József A ttilát, ak i — épp, m e rt egy szikrányi k ép m u tatás sincs b en n e — tu la jd o n em beri gyöngéi m egm éretésére is kem ény tö rv én y e k et a lk o t és kö­ veteléseket tá m aszt; a teljességet k éri szám on teljes o daadással, belső szám vetésre in d ít és é re tt, feln ő tt em berség et p arancsol, s szabadságot ígér, h a tá rta la n szabadságot az egyénnek, an n a k , ak i az „új nép, m á sfa jta r a j” fia és m á r csak a közösség irá n t é rz e tt m ély­ séges felelősség tu d attal képes a m aga szem élyes bo ldogságát is m eg­ tervezni és m egvalósítani. „A sem m i ágán ül szívem , / kis teste h a n g ta la n vacog, / k ö ré je g y ű ln ek szelíden / s nézik, nézik a csillagok.” A R e m é n yte len ü l p árv e rsé n ek első d a ra b já ró l m á r sokan m eg­ írtá k : útjelző, fo rd u la to t kijelölő vers 1933-ból, a T éli éjszaka, A város p erem én és a m ítoszt oszlató Elégia közvetlen környezetében. A kései v erse k et előlegezve a költő először fo rm á lta itt ö n p o rtré ­ já t úgy, hogy ennek k o n tú rja i a sem m i létállapotáb ó l, az ű rb ő l k a r ­ colódnak ki. A „hom okos, szom orú, vizes sík” előképe a K ö ltő n k és kora la n k áin a k . V elük „a világ / a táguló ű rb en len g v e” —. m in t m indenség a sem m iségbe — „jövőjének n ekivág”. A sem m i m e ta fi­ zikus te re ez; „az üres ű rben tá n to rg ó v ilá g ” kép zete em b eriség ­ vízió: a lélek p ró b á lja h elyét ta láln i benne. R égóta, s Ignotus-m ód hordozom , dünnyögöm m ag am b an a fen t id é ze tt verset. É rthető, hogy a v erszárás k u lc sm e ta fo rá ja k ü lö n ö s­ k épp érdekelt. A vers elem zői nem m u la sz to ttá k el felh ív n i a fi­ gyelm et a rra , hogy e k épzet bizonyosan József A ttila k ed v es k ö ltő ­ jétől, az épp-úgy-m agányos, tö rt életű Csokonai V itéztől való. Az ő fizicoteológiába ágyazott kozm ológiája rögzíti így a létezés teljes b izo n y talan ság án ak á lla p o tá t: „L áto d -e, m ely kicsiny itt a föld, fé l­ része v izekkel / B éfoglalva setét zőldes, félrésze világos. / S m in t félérésű citrom h in tá lv a tu la jd o n / T erh e nyom ásától, lóg a nagy sem m inek á g á n ” (Dr. Főldiről egy töredék.) M egpróbáltam visszakeresni József A ttilán á l a R em é n yte len ü l m e ta fo rá já n a k előzm ényeit: földet, sem m it, ágat, világot. S eközben a sor különös, nem C sokonaitól ere d ezteth e tő „m ély réteg ére” a k a d ­ tam — ősi, m itikus gondolatra. E képszerű, arc h aik u s vízió a v ilá ­ got az ággal azonosítja, az em b ert az ágon ülő m a d árral. A világ ágán ülő em ber k épzete robbanó, h ety k e életerővel 1928-ban jelen ik m eg először a költőnél. E rősödik cím ű k ö lte m é­ nyében. A cím a v ers c e n tru m ára , középrészére utal. V ilágot és ág at h aso n lítv a egym áshoz, k o n k ré t szituációt tá g ít kozm ikussá: szeretkező fiatalo k fölött ágon tró n o l az Ifjú ság K öltője, s büszkén h arso g ja az ég tája k felé: „E rősödik az ág alattam , erősödöm én is a világ on”. A T éli éjszakában m á r m egváltozott jelen téssel b u k k an föl ugyanez a képzet. A m etam orfózis ren d k ív ü li. A tö m ö r kép p é sű rű sö d ö tt gondolat itt m á r a dehum anizálódás, a sivárság, az ü re s­ ség m e ta fo rá ja : az üres ű rben „an n y i mosoly, ölelés fö n n ak ad / a világ ág-bogán. E lőreu tal ez a S zü rk ü le t jégbe d erm e d t v ilág ára, ahol „T ávol ta r ágak szerkezetei / ta rtjá k keccsel az üres levegőt” ; e v i­ lág k ép zet teréb en feldereng a vizes sík és a tiszta ű r, a h az átlan lélek egyetlen valós világa. E világ n eg a tiv itással te líte tt, a van a n in c set, a tá rg y -egyén a n em létet realizálja. A vers a ném aság felé tapogatódzik, úgy ahogy e z t a R em é n y te le n ü l rögzíti: „a szó k ih ül”. A költői m egszólalás a ném aságba fordul á t, a létező a n em létbe, a világ a sem m ibe. S zám om ra az 1933-as p á rv e rs ezért a fo rd u la t v erse: a világ válik itt önm aga tag ad ásáv á, a sem m ivé. S a világ ágán ülő em b er kép zete érték elő d ik á t : „A sem m i ágán ül szívem ”. József A ttila arca e tökéletes negativitásból rajzo ló d ik ki. A gondolatok m eglelik költőiket, Szécsi M arg it gyönyörű sora is e gondolatot h aszn á lja fel, am ik o r — a k épzet m itik u s g yökereire egyértelm űen u ta lv a — m egfogalm azza: „a m eggyalázo tt v ilág fa ág ára k iü lö k ”. S jelen v aló n ak , érvényesnek érezte Szilágyi Domokos is. A Don Q uijote szerenádja cím ű versből visszalátszik a József A ttila-i léthelyzet, a szám vetés az üres ű r valóságával, a „sem m i ág án ” állapotával. E sorok, m in t egy kézfogás, o ly a n o k : „ . . .h ittel / csücsültem én az ágon, / s nem is sejtettem , hidd el. / / hogy m a ­ gam a la tt vágom ; m it ér, ha fölfele / száll, m íg le én, v ilág o m ?” „ A »p a r a s z ts á g « k é p z e lt id eo ló g u sa i az »ősi fa ji k u l t ú r a «, r ö v id e n a n é p m ű v é s z e t m e lle tt tö r te k lá n d z s á t, — ezzel a k a r tá k a h aló d ó p o lg á ri m ű­ v é s z e te t fö lfriss íte n i. Í gy k e r ü lt sz e m b e e g y m á s ­ sa l fa ji és k o z m o p o lita m ű v é sz e t, m e r t id e o ló g u ­ s a ik n e m v e tté k tu d o m á s u l, h o g y a n é p m ű v é s z e t é p p e n a n n y ir a in te r n a c io n á lis, m in t a m e n n y ire tö rté n e lm i te r m é k . S ő t v o lta k , a k ik célu l tű z té k k i »az igazi n é p i m ű v é sz e ti p r o d u k tu m o k m e g ­ b e c s ü lé sé v e l és v á s á rlá s á v a l, v a la m in t m eg felelő p ia c b iz to sítá s á v a l a m a g y a r p a r a s z t e lő tt ú jr a b ec se ssé és e g y ú tta l jö v e d e lm e z ő v é te n n i az ez ­ zel v a ló fo g la lk o z á st, s így fa jis á g á n a k tisz ta m e g ő rz é s é t« . E gy ily e n m o n d a tb a n b e n n e fo g la l­ ta tik az ifjú s á g i k u ltú rm o z g o ló d á s o k m in d e n r ö ­ v id lá tá s a és re a k c ió s m iv o lta. A »fa jis á g tisz ta m e g ő rz é sé t« a ttó l v á r tá k , h o g y k a p ita liz á ljá k a n é p m ű v é s z e te t, a m e ly e t é p p e n a k a p ita liz m u s te tt tö n k re . K isü z e m i á r u te r m e lé s t a k a r ta k c s in á ln i a n é p m ű v é s z e tb ő l, h o g y v is s z a k a p ja rég i m űvé­ szi b e c s é t a p a r a s z t e lő tt. A »p a r a s z ts á g é r t« h i r ­ d e tté k a n é p m ű v é s z e te t, a m e ly m á r n e m k ell a p a r a s z to k n a k . P á rh u z a m o s ez a sz á n d é k a k is ­ p o lg á ri id e o ló g u so k n a k a m a tö re k v é sé v e l, h o g y a k a p ita liz m u s r o m lá s á t és ro m b o lá s á t a h a lá lr a íté lt k isü z e m i g a z d á lk o d á s á lla m i se g ély ezésév el m e n ts é k m eg , jó lle h e t az á lla m — a n a g y ü z e m k a p ita liz m u s á n a k á lla m a . A jö v ő k u l t ú r á já t az az o sz tá ly fo g ja m e g a l­ k o tn i, a m e ly a jö v ő t m e g te re m ti. Ez az o sz tá ly a p r o le tá riá tu s . A n é p m ű v é s z e t a m ú lté , a p o lg á ri m ű v é s z e t a je le n é és a p r o le tá r m ű v észeté a jö ­ vő. A p r o le tá rm ű v é sz e t a je le n é és a p ro le tá rm ű v é s z e té a jö v ő . A p ro le tá rm ű v é s z e t ő sé t a n é p m ű v é s z e tb e n lá tja , h isz e n a n é p m ű v é s z e t h a ­ g y o m á n y o s a n k o lle k tív . A n é p m ű v é s z e t a fe lg y ü ­ le m le tt, je le n le v ő m ú lt, h a té k o n y em lé k , m ely ir á n y ítja a jö v ő t. D e a z é t, a k in e k v a n jö v ő je . A s a rló s o k is a n é p m ű v é s z e tb ő l in d u lta k k i, e lju to t­ ta k a n é p h e z , a dolgozó n é p h e z , — n e m m ú z e u ­ m o k s z á m á ra sz e d té k össze elev en a n y a g u k a t. B e ­ lá ttá k , h o g y a dolgozó sz e g é n y sé g k u ltú rá lis fe l­ s z a b a d ítá s á n a k ú tja e lv á la s z th a ta tla n a g a z d a sá g i fe ls z a b a d u lá s é r t folyó k ü z d e le m tő l, a sz o c ia liz ­ m u stó l. Ez a z ú t n y itv a áll a m a g y a ro rs z á g i é r ­ te lm isé g i if jú s á g e lő tt is .” (F ia ta ls á g u n k és a n é p m ű v é s z e t, 1932.) „H o g y é r té k r e n éz v e v a jjo n a m ű -k ö lté s z e t, v a g y n é p k ö lté s z e t n y o m -e tö b b e t la tb a , a n n a k b á rm in ő ir á n y b a n v aló e ld ö n té se , ső t a n n a k m e g k ís é rlé s e is b a d a rsá g , m á r a m i a m ű v észi ö n é r té k e t ille ­ ti. T iszta é r té k ü k b e n k ö ltő i m ű v e k e t is le h e te t­ len ség ö s s z e m é rn ü n k , h o g y te h e tn ő k h á t e zt k ö l­ té s z e te k k e l? M ég b a d a r a b b n a k tű n ik föl ez a k ís é rle t az a d o tt e s e tb e n , a m ik o r n é p k ö lté s z e trő l és m ű k ö lté s z e trő l, m in t u g y a n a n n a k a n e m z e tn e k »k é t k ö lté s z e té rő l« esik b o tla tó g o n d o la t. Egy n e m z e tn e k c s a k e g y k ö lté sz e te v a n és a m ű é rté k sz e m p o n tjá b ó l k ü lö n b e n is k ö z ö m b ö s, h o g y a c s o ­ d á la to s tö k é ly ű O d y sse iá t v a jjo n eg y H o m éro s n e v e z e tű e g y é n n e k k ö s z ö n h e tjü k -e , v a g y a ba­ ra n g o ló k o b z o so k sz á z a in a k . T é n y az, h o g y e g y ­ m a g á b a n e g y e tle n m ű k ö ltő se m k e lh e t v e rs e n y re a n é p k ö lté s z e tte l, a m e ly é rté k e s m o z z a n a ta in a k e g y e te m é b e n a tisz ta v a ló s á g ra v aló tis z ta esz­ m é le t p á r a tla n te lje ss é g é t éri el, h isz e n az é let k ü lö n b ö z ő n e m ű e k f o ly a m a to ss á g a , m á rp e d ig a n é p k ö lté s z e t n e m s z a k a d m eg eg y e m b e r életév el. K ü lö n b ö ző n e m ű a lk o tá s a i p e d ig o ly ’ n a g y sz á m ­ m a l v a ló k , h o g y elv ileg n e m is, d e sz e m lé le tile g á tm e n n e k e g y m á s b a , o ly a s k é p p e n , m in t az eg y es k ö lte m é n y eg y es m o z z a n a ta i. A fo ly a m a to ss á g te h á t n e m c s a k az idő v o n a lá b a n , k ü lső le g , h a n e m b első le g is fö lfe d e z h e tő . H ézag ai nagyob­ b a k b első le g és fo ly a m a to ss á g a s z a k a d o z o tta b b k ü lső le g . D e m á s k é n t á ll m in d já r t a d o log, h a a m ű k ö lté sz e te t n em v á la s z tju k el a n é p itő l, h a n e m e g y s é g e sn e k te k in tjü k ő k e t, a m in th o g y e g y e k is, v a ló s á g o sa n . M e rt jó m ű v e k rő l sz ó lv án , a z o k n a k f o rm á ja az e g y e te m e s h a s o n m á s a , s így k e v e ­ se b b is b e n n ü k a sz em ély i e g y én iség . Íg y pl. B a la ssa, C so k o n a i, A ra n y , P e tő fi, A d y a n é p k ö l­ té s z e tte l sz e m b e n s o k k a l k e v é s b é e g y é n ie k , m in t e g y m á s sa l s z e m b e n .” (M ag y ar m ű és la b a n c sz em le, 1930.) „A m od ern r e g é n y ir o d a lo m b ó l a r o m a n tik a c s a k n e m e g é s z e n k iv e s z e tt , ú g y , h o g y h a fö l is b u k k a n o ly k o r -o ly k o r , fö lé n y e s e n le m o s o ly o g ju k . P e d ig a r o m a n tik á n a k is m e g v a n a m a g a n a g y h iv a t á s a é s le g fő k é p p e n m o s t, a h á b o r ú le lk i d ö g v é s z e u tá n : s z ív e t - le lk e t r a k n i a z o k b a a h ú s ­ ta r is z n y á k b a , a m ik e t e m b e r e k n e k h ív u n k é s a h ív ő k le r o n g y o ló d o t t h it é b e ú j b iz a k o d á s t a g g a t­ n i.” (R é ti Ö d ö n : Z o r k a ; 1924.) Szigeti Csaba iro d alo m tö rtén ész 5 �„ H a eg y o sz tá ly a m a g a s a já to s é le té rz é s é t n em k é p e s tá rs a d a lm ila g , azaz m ű v észile g k ife je z n i, a k ­ k o r e rő tle n ah h o z, h o g y az egész e m b e risé g n e ­ v éb e n lé p je n föl a tö rté n e le m d o b o g ó já ra .” (K isebb tö re d é k e k , fe lje g y z é se k .) „A fo rm a i s z e m p o n to k tó l e lte k in tv e , m in d e n sz o c ia lista p re te n z ió v a l fe llé p ő k ö ltő v e l k a p c s o ­ la tb a n — é p p e n a sz o c ia liz m u s é rd e k é b e n — e l­ ső s o rb a n a z t k e ll m e g v iz sg á ln i, h o g y m e n n y ib e n é lte á t a sz o c ia liz m u st m in t k ö lté sz e te t, v a g y p o n ­ to s a b b a n sz ó lv á n , esz m e i ta r ta lm á t m e n n y ib e n s i­ k e r ü lt le lk iv é v á lta n ia . Ez fo n to s s z o c ia lista sz e m ­ p o n tb ó l, m e r t a n é lk ü l m ég a m u n k á s s á g o sz tá ly ­ h a r c a is v á lh a t sz o c ia liz m u se lle n e ssé , és fo n to s n e m sz o c ia lista sz e m p o n tb ó l, m e r t eg y tö m e g m o z ­ g alo m e m b e ri m é ly sé g é t m é ri. M in d e zt e lő re k e lle tt b o c s á ta n o m , m e r t s z o c ia ­ lista v o ltu k k a l h iv alg ó k ö ltő tá rs a im m u n k á ib a n ezzel sz e m b e n c s a k a sz á z a d v é g i m á rc iu s 15-i h a z a fia s ó d á k a b s z tra k t le lk e s e d é sé t ta lá lo m , s o k ­ sz o r a h á b o r ú u tá n k o n s tr u á lt, te h á t m ég a b s z tra k ta b b fo rm a n y e lv v e l, n é h a p e d ig h a n g u ­ la to s sz e n tim e n ta liz m u s sa l, d e n em e g y s z e rű és k o m o ly á tfo g ó é rz é s se l, a m e ly ( tu la jd o n k é p p e n a k ö lté sz e tb e n m in d ig ) le lk i v ilá g re n d e t je le n t.” (E g y sz e rű é n e k e k , 1928.) „A z iro d a lo m é p p o ly so k s z ín ű , m in t m a g a a t á r ­ sa d a lo m . E zért az iro d a lm a t se m v ilá g n é z e ti h íd n em k a p c s o lh a tja a k o rm á n y z a th o z , se m v ilá g n é z e ­ ti s z a k a d é k n em v á la s z th a tja el tő le. A k o r m á n y ­ z at p o litik a i p á r to k k a l á ll k a p c s o la tb a n , a p á r to k v á la s z tó ik k a l, a v á la s z tó k p e d ig — ez a p o lg á ri tá rs a d a lo m k e ttő ss é g e — s a j á t tá rs a d a lm i h e ly z e ­ tü k b e n k ife je z é sre ju tó e m b e ri m iv o ltu k k a l és e rre eszm élv e, m in t o lv a s ó k t a r ta n a k k a p c s o la to t az iro d a lo m m a l. Az ö sszefü g g és o ly a n tá v o li és k ö z ­ v e te tt, h o g y az író le h e t m ás tá r s a d a lm i o sz tá ly a lk o tó m ű v é sz e és m ás tá r s a d a lm i o sz tá ly e lv e i­ n e k p o litik a i h íve. (P é ld á u l B a lz a c )” . (Új szellem i fro n t. 1935.) „M a n em a p o lg á ri tá r s a d a lo m k e z d e té n , ha­ n e m a v é g é n s e g y b e n a p r o le tá r tá r s a d a lo m k e z ­ d e té n v a g y u n k és eh h e z k é p e s t a la k u lt a m ű v é ­ szi v á lto z ó is. M a c s a k eh h e z k é p e s t a d ó d h a tik m eg a m ű v észi á lla n d ó v a ló s á g a és a p r o le tá r tá r s a d a lo m m iv o ltá n a k m o z z a n a ta n é lk ü l tö b b é m ű n e m a lk o th a tó . E g y szó v al a m ű a lk o tá s s a l sz e m b e n v a ló é r te l­ m es k ö v e te lm é n y n e m az, h o g y ú j le g y e n , h a ­ n em , h o g y a v a ló ság o s v ilág i (k o zm ik u s) ö ss z e ­ fü g g é se k b ő l, tá r s a d a lm i e lle n té te k b ő l a lk o tó d jé k , m ég p e d ig m in t r itm u s o s a n sz e m lé le ti végső egész, a n e m sz e m lé le ti, d e v a ló sá g o s és sz in té n v á lto z ó v ilág eg ész h e ly é b e . H ogy a m ű v é sz i á lla n ­ d ó n a k m eg le g y e n a v a ló s á g a és a m ű v é sz i v á lto ­ z ó n a k fe n n á lljo n az é rv é n y e s sé g e . A k i a m ű v é sz i á lla n d ó t, a m e ly a m ű v é sz i v á lto z ó t é rv é n y e s íti, m e g ta lá lja , ih le te tt e m b e r. I h le te tt e m b e r a z o n ­ b a n m in d e n k i le h e t, — a k im o n d o tt m ű v ész c s a k a b ­ b a n k ü lö n b ö z ik tő le, h o g y ő s ű r ű b b e n és tö b b sz ö r ih le te tt. V iszo n t a m a i é s e z tá n v a ló m ű v é sz i v á l­ to z ó t, a m e ly b ő l a m ű v é sz i á lla n d ó t m e g k e lle n e a lk o tn i: a m a i és e z tá n v a ló sz e m lé le ti v ég ső t, a m e ly n e k é rte lm e tu d o m á n y o s sz e m lé le tte l e lle n ­ ő riz h e tő . — c s a k o sz tá ly h a rc o s , sz o c ia lista id e o ló ­ g iá v a l le h e t m e g ta lá ln i. V aló ság o s m ű v e t, a m e ly m a jd fö n n is m a ra d , m a b á r k i c s a k o s z tá ly h a r ­ cos p r o le tá r sz e m lé le tte l a lk o th a t. D e a n n a k is, a k i m a m ű a lk o tá s t a k a r m e g é rte n i és m e g b írá ln i, s a k i n e m a k a r ja D os P a s s o s t C o u rts M a h le rra l eg y k a la p a lá v e n n i, a n n a k is s z o c ia lista m ó d o n , d e v a ló sá g o s sz o c ia lista m ó d o n k e ll s z e m lé lő d n ie .” (Iro d a lo m és sz o cializm u s, 1931.) „ V ilá g n é z e te k cív ó d ásáh o z v ilá g n é z e t is illik , h o g y le g y e n , de ta r ta lo m b a n k a p k o d á s , tá rg y i is ­ m e re t h iá n y a , fo g a lm a k p u sz ta ö ssz e té v e sz té se , sz ellem i o sz tá ly o k , té n y tu d o m á n y i és é rté k e lm é le ­ ti s z e m p o n to k k á s a k é n t v a ló h e b e h u rg y a , ö ssz e ­ k a v a r á s a és r o ty o g á s a v ilá g n é z e tk é n t, ta lá n m é g ­ se m jö h e t s z á m ítá s b a .” (M ag y ar m ű és la b a n c sz em le, 1930.) H eteken á t a k k é n t gyűrk ő ztem e m egtisztelő m egbízatás (nem tag ad o m : rá m nehezedő) g o n d jáv al, hogy költészetérő l k ell szólnom, a ben n em viliódzó h a tá so k a t csokorba szedni, m ások vélem ényével szem besíteni. S zó lítg attam h á t élm ényeim et, a k én y szerű ek et és az iskolán tú liak a t, a v életlen és az eg y re szaporodó tu d a to s ta lá lk o ­ zások em lékeit. F risseb b im pulzusok o kán felidéztem az eddig is k ed v e lt v ersek et, m egism ertem , m eg szerettem ú ja b b a k a t és b eleb o r­ zongtam a g o n d o latb a: még negyvenen in n en — hellyel-közzel fia ­ talo n — m áris év ek k el éltem tö b b et n ála, aki m in d ezt h átrah ag y ta. T ovábblapozva — m ost m á r az ő t idéző k ö n y v tárn y i iro d alo m ­ ban — ism ét b eleo lv astam Bóka L ászló szenvedélyes, szép v allo m á­ sába, R évay József, Szabolcsi M iklós, G y erty án E rvin ta n u lm á n y a i­ ba, Sim on Istv án m ag y ar iro d alm i olvasókönyvébe, átn éztem S tep h an H erm lin m ag y aru l m ost m e g jelen t esszékötetét. S a készülődés so­ rá n fokozatosan tu d a to so d o tt bennem , hogy ez ú tta l m á sfa jta fel­ a d a tra k ell indítson a z év fo rd u ló : egy sokadik elem zési, érte lm e zé­ si k ísé rle t h e ly e tt azt kell p ró b áln o m m egítélni, hogy h ol ta rtu n k , m eddig ju to ttu n k életelv ek k é n em esed ett g o n d o latain ak „érv én y esü léséb en -érv én y esítéséb en ”, szem élyes so rso k at k eretező m in d en n ap i valóságunk, szocialista lé tü n k hogyan ig azo lja: „a k ö ltő ... (az ad o tt világ v ará zsa in ak m érnöke) tu d ato s jövőbe lá t”. M éltóbb, de egy­ szersm ind felelősségteljesebb v állalkozás ez. M éltóbb, m e rt é le t­ m ű v é t nem csak em lékeztető ta n ú sá g k é n t idézi m eg a közel egy em b erö ltő n y i m esszeségből, h an em tö rté n e lm i k ü ld e té sü n k e t m eg v a­ ló sításra ösztönző, „b elü lrő l” segítő g o n d o latren d szerk én t, m integy v ilág n ézetk én t tételezi. F elelősségteljesebb, m e rt örökségéhez való v iszo n y u n k at az im m ár h áro m és fél év tized e form álódó „gyönyörű képességünk, a re n d ” m inősíti. A ren d , am ely n ek tá v la tá b a n összeg­ ződött k ivételes ad o ttsá g á n a k m in d en igazsága, bizonyítván, hogy in d u la ta i m élyből fa k a d ta k : „a föld d ü b ö rg ését” visszhangzották. A szocializm us em b erk ö zp o n tú társad alo m , m ércéi is em b erre szab o ttak . É rté k re n d je a m u n k a -k ö zö sség -k u ltú ra kölcsönös fe lté te ­ lezettségére épül, erkölcsi n o rm áib an a k iteljesed ő szem élyiség, az évezredes bék ly ó k tó l szabaduló, a v ilág o t — s b en n e ö n m ag át — m eg v álto ztató em b er h an g ja szól, tö rek v éseit az „Ehess, ihass, ö lel­ hess, alh ass! / A m indenséggel m érd m ag ad !” to ta litás eszm éje v e ­ zérli. S nem is h asztalan . M e rt nem kevesebbet, m in t biztos a la p ­ ja it te re m te ttü k m á r meg a n n a k , hogy a tö b b n y ire teljesü lő elem i szükségletek nyom án reális tá rsa d alm i p ersp e k tív a k én t fogalm azód­ hassék m eg az „A rs p o etica” üzenete. A m eg v aló su lásn ak já rh a tó ú tja van, k o rlá ta in jó rész t ö n m ag u n k b an k ell tú lh a la d n u n k . M egszabadulni az elő ítéletektől, az ösztönök, a m egszokás ír a t­ la n törvényeitől, m egakadályozni gond o lk o d ásu n k b an , m a g a ta rtá ­ su n k b a n a régi gyom ok ú jra s a rja d á s á t (és még in k á b b az ú ja k e lb u r­ já n zá sát), cselekedni, de tu d a to sa n te n n i a do lg u n k — ez m ost a k ívánalom . A h atalm o n , a jogon egyenlőn osztozunk, a felelősség is közös k ell legyen. D em o k rácián k fejlettség i sz in tjé t je lzi, sz ab ad sá­ g u n k fokm érője, h a a figyelő szem ek k o n tro llja n élk ü l is, belső meggyőződésből, h ittel, a k a ra tta l te lje sü ln ek v á lla lt k ö telezettség e­ ink. A szellem ta rta lé k en e rg iáit k ell m ost m ozgósítanunk, az é rte ­ lem , a tu d ás, az alk o tás nev éb en ap e llá lu n k ran g ra, m éltóságra. E zért a k tu á lis igazán — s nem csak erény, szükséglet is — a „Légy fegyelm ezett!” p aran csa, k ó ru sb an h a lla n á n k szívesen „Az én v ezé­ re m bensőm ből v ezérel!” d allam át. De érte lm e t m égis m i á lta l n y er m in d en egyéni cselekvés, a m ­ bíció? A „...h iáb a fürösztöd ö n m agadban, csak m ásban m oshatod m eg a rc o d a t” — v álaszb an ugy an csak m áig szóló in te le m feszül. Hisz a jó lét, a sik er m it sem é r m ag áb an , boldogságot, b eteljesü lé st csak az eg y ü tt v égzett m u n k a, a közösségnek is hasznos erőfeszítés, a m ások á lta l is m é ltá n y o lt ered m én y , a progresszív érd ek ek szolgá­ la ta jelen t. E g y m á srau taltság u n k n em k én y szer csupán, az öröm fo rrá sa is. A józan ész h a tá ra tág u l az érzelem m elegétől: „K ettős teher, s k ettős kincs, hogy szeretn i k e ll”. N em k ö n n y ű persze b elátn i — és különösen b e lá tta tn i — em ­ b e rlé tü n k valós érték eit. „M ért legyek én tisztességes?” — k érdezte a k k o r a költő, s bizony fe l-feltesszük, m ég m a is. „K iteríten ek úgy­ is!” — k iá lto tta, s reflex e in k h a jla n a k u tá n a m ondani, pedig a „M ért n e legyeik é n tisztességes?” h an g sú ly át k ell m ost in k á b b k i­ h allan u n k . M ert h iá b a fejeződik b e azonos szöveggel a „m ásodik h ex a m e ter”, a kijelen téssé szelíd ü lt — „K iteríten ek úgyis.” — v e rs­ vég azt su g allja, hogy élni m in d en k o ro n csak így érdem es. K ö ltő t k öszöntünk, ezért ü n n e p ro n tá sn a k tetszh et, h a m egkoc­ k áz ta to m : József A ttila em b erk én t v o lt n ag y szerű m in d en ek felett. Érző, gondolkodó, tev ék en y lén y k én t. „H a nem le tt vo ln a nagy k ö l­ tő, ak k o r is az em beriség legnagyobbjai közt len n e a helye, h a é r ­ dem az érte lem m e lle tt k ita r ta n i” — ír ta nagyon ta láló an Bóka László. N em p a p ír fö lö tt k im ó d o lt erkölcsi kódex, a m it rím b e sze­ d ett, „m indössze” s a já t em berségéhez ig azíto tta lé p te it és ezzel m essze m e g h ala d ta a valóságot, m elyben élni kén y szerü lt. Jogos r e ­ m ényei sz e rin t — „R ám te k in t p ártfo g ó n e század” — sokan o lv as­ sák, é rtik v erseit, többen még csak hallo m ásb ó l ism erik, d e azok is ö rö k lik h ag y o m án y át, ak ik n ek sejtelm ü k sincs a r r ó l , hogy értü k , ró ­ luk, h ely ettü k is beszélt. E zért szükségszerű je le n lé te a m i v ilá g u n k ­ b an , közeli és távoli jöv en d ő n k p éld aa d ó k én t tiszte lh eti életelveit. Csongrády Béla p á rtm u n k á s 6 �Á tfo rg a tv a b ará to m József Attila-^kötetét, szégyen fog el, zsibbasztó átváltozás, am ely h a jn a li álm okon is á tü t: egyes v e r­ sek, strófák, m ondatok, szavak m e lle tt n ehéz-vastag ceruzajelek. M ert városból v áro sb a em ig rálásaim közepette m ás-m ás József A ttila-k ö tetek b e lapoztam /lapozok bele, tudom , ism erem ro k o n aim d éd elg etett verseit. K eserű érzésem — am ikor a k önyvek la p jain a belső világok azonosító-azonosulni szándékozó je le it m eglátom — csak fokozódik, hiszen a hasonlóságokra, a lényegi egyenlőségekre, ki nem m ondott p árh u z am o k ra egyazon íráso k m e lle tti szem élyes jelek u taln ak . E külsődlegesnek m ondható élm énysoron kívül m ás (önm agam at értelm ező) m eghatározottságú felfedezéseim , ráéb red éseim leh etn ek / v an n a k ; an n a k ellenére, hogy an n a k az egyetem nek a h allg ató ja voltam , am ely József A ttila n ev ét viseli, ab b a n a k o m p v áro sb an éltem , ahol ő is é lt v alam ik o r és egyik m estere az é le té t is „e lh e r­ d á lta ” — de ezek se m a d ta k összetettebb, pontosabb élm én y t (élm én ytudatot), m int, am ily e n t egy iro d alm i — k ih e ré lt — szem el­ vén y g yűjtem ény adhat. M ár az o k ta tásb an is (m in th a a leg k onzervatívab b tá rsa d alm i szfé­ ráb an ) fennen h ird etik , b árm ely m ű — egyetem es érvényességi k ö re m e lle tt is — csak a k k o r értelm ezh ető az a lk o tó ja sz án d é k át m egközelítő m ódon, h a az o k a t a törvénysze rű és esetleges k iv áltó oko k at is k ö rb ejá rju k , am elyek a lé tre h o z a ta lá t in d u k á ltá k . vagy m agyarázzák. És ezek a fe lfe jte tt okok ö n m a g u k at (a m ű tő l visz­ szanézve) értelm ezik, szükségtelen és tilos a p illan a tn y i tá rsa d alm i form ációk szerin ti m esterséges m egközelítés, különösen, h a így az eg y éb ként is e lfe d e tt valóság még in k á b b a föld a lá szorul. József A ttila m a is re jtv e él —, még ak k o r is, h a k o ru n k m u ­ ta tja föl eddigi legpontosabban m egrajzolt arcát. Ez a kép h iáb a szolgálja e ko r szükségletét, önm aga ellen létezik, m e rt n em tű n ik k i: a költészet nincs elkötelezve a világ réte g ek re h a s a d t m eg n y il­ v án u lá sa in a k ; m aga a világ, a lét a költészet elkötelezettje. Csak a költészet tu d ja a k o n k rét-eg y szerit egy-egészbe összeállítani, csak a költészet tu d ja az em ber sz ám ára a pontos egészt felm u tatn i. H a nem ism erjü k azt a kort, am ely József A ttilá t és k ö ltésze­ tét m eg terem tette, ha nem ism erh etjü k azo k at az élettén y ek et, le ­ g yenek b á r leélve (átélve), meg sem ism erhető az igazi József A t­ tila. Rá kell fek te tn i a C u rricu lo m v ita e -re a m eg jelen t d o k u m en ­ tu m o k at, életrajzo k a t, visszaem lékezéseket — a rések k ö zö tt k ísé r­ tetiesen im bolyognak a gyertyák. G éczi Ján os költő Az én korosztályom az első világ h áb o rú v égnap jai a la tt született. M egérte az őszirózsás fo rrad a lm a t, a T anácsköztársaság o t, a tria n o ­ ni békét, ifjú ság a idején a H orthy-időszak n y om o rú ság át élte meg. N agy-nagy lem ondás, m ezítlábas ru h á tla n sá g v o lt ek k o r az á ra m indennek, tu d a ta ébred ésétő l a „Nem , nem soha” kísérte. T öm ény szom szédgyűlölet oltó d o tt bele, oly felfokozottan, hogy b árm e ly p il­ la n a tb a n kész v olt rá ro n ta n i az „ellenségre”, am ely m egszállta az országot, an n a k h etv en ö t százalékát. M élyen tu d a tu n k b a vésték, hogy ez ért az eszm éért, a h az a eszm éjéért éln ü n k és h aln u n k kell. Ilyen lelki felkészítés u tá n é r t b e n n ü n k e t a m ásodik v ilág h áb o rú v ih ara. V ágyaink b eteljesülésének k ezdetét lá ttu k ab b an , hogy visz­ szak ap tu k a F elvidék egy részét és — b á rh a hitszegés á rá n — m eg­ in d u ltu n k Jugoszlávia ellen (bár, am ik o r a h itleri N ém etország o l­ d alán b elép tü n k a S zovjetunió elleni háborúba, m á r mi sem é r te t­ tük, hogy m iért). No, de nem ak aro k a ta p asz talati tö rté n e tírá s te rü le té re té v e ­ lyegni, p usztán az t az időszakot ó h a jto tta m felidézni, am ely et mi gy erekfejjel éltü n k át, sodródva, cé lta la n eszközeként az ak k o ri po­ litik ai m ozgásnak. V ilágnézetünket az akkori tö rté n ele m ta n ítá s, h ités erkölcstan, v a la m in t a m agyar irodalom v o lt h iv a tv a a la k íta n i (a tö rtén elem ta n ítá s á ra nem té re k ki, hiszen bevezetőm ben szóltam m ár róla). A h it- és erk ö lc sta n n ak főleg a fele b aráti sz eretetre vo­ natkozó része csak szűk k ö rre értelm eződött, de szélesebbre tá rv a a k a p u k a t; in k á b b fele b aráti g y ű löletté vált. Az iro d alo m n ak a ta n í­ tása a n y elvtöredékektől Adyig te rjed t. B ár A dyt m ár nagyon m eg­ szűrve; beteg elm éjű, v érb ajo s em bernek á llíto ttá k be, ak i a szim ­ bolizm us m ag y ar m egtestesítője. „F u to tta k m ég” m eg em lítv e: K osz­ tolányi, B abits, Á prily L ajos — m eg az első v ilág h áb o rú b an e l­ p u sz tu lt G yóni G éza C sak egy é jsza k ára cím ű verse. József A ttilá ­ ról, R ad n ó tiró l viszont azt sem tu d tu k , hogy léteznek-e. József A ttiláv a l 1946-ban „ talá lk o z tam ” hadifogságban, ab b an a lágerben, m elyben tízezernyi m eghajszolt, fizikailag és lelkileg m eg­ ro k k a n t em b ert g y ű jtö ttek egybe. M ilyen ú tja i le h etn ek ilyen h ely ­ zetben a „reg en eráló d ásn a k ” ?! Á m L engyel Dénes, aki iro d alo m történész, Szilágyi János, a S zépm űvészeti M úzeum m u n k a társa , F reu d Dezső, S tern János, az O peraház z e n ek a rá n ak első hegedűse, H o rv áth F erenc színm űvész (aki később, az ötvenes években g y ak ­ ran szerepelt S alg ó ta rján b a n , az ip a rte stü le tn e k titu lá lt ak k o ri k u l­ tú rh ázb an ), s jóm agam , a „festő” m egkeresték m indazokat, ak ik re életépülés dolgában szám ítan i lehet. E lein te h ú sz an -h arm in c an á ll­ „ T e ss é k a v e r s é r t eg y k ic s it m e g s z e n v e d n i — ú g y lá to m , k e r ü ln e m ás is, jo b b is. C sak k e v e ­ se b b m á z s á s tö lg y b ő l k é s z ü lt k e re s z te t, jó s á g ­ c silla g o t és »M ost f é rf i é n e k e l« - t k é r ü n k — v a ló ­ já b a n a k ö lté sz e t c s a k c s u rr a n - c s ö p p e n , s c s u p á n a k k o r á ra d , h a m á r m e g írtu k , d e s e m m ie s e tre se m írá s k ö z b e n . É s m i a c s u d á t a k a r n a k a s z a ­ b a d v e rstő l? E gy k is k ö tö tts é g is k o lá n a k , m ű ­ h e ly g y a k o r la tn a k , v a g y e g y s z e rű e n c s a k re n d e s, tisz te s sé g e s v e r s n e k se m á r t a n a .” (Új m a g y a r föld és — n é p te le n sz a v a k , 1929.) „ M ű a lk o tá s o n k ív ü l eg é sz e t s o h a n e m sz e m lé ­ lü n k . Az ih le t te h á t a sz e lle m n e k az a m in ő sítő e re je , a m e ly az a n y a g o t v ég e ssé teszi. E zek s z e ­ r in t a m ű k ö z v e tle n eg y e te m e ssé g , v a g y szem e lő tt ta r tv a , h o g y b e ls e jé b e n k im e r íth e te tle n , h a ­ tá r o lt v é g te le n s é g n e k is m o n d h a tju k .” (Az is te ­ n e k h a ln a k , az e m b e r él, 1930.) „ D e h á t a tu d o m á n y — te s sé k r á b ó lin ta n i — sz ő rsz á lh a s o g a tá s b ó l áll. H ol v o ln a e n é lk ü l a k á r S z o k ra te sz, a k á r N ew to n , a k á r E in s te in , v a g y pl. v a la m e ly tö rté n é s z ? A m ű k r itik u s p ed ig k ö lté s z e t­ tu d ó s. S h a m in d e n g y a k o r la ti sz a k e m b e rtő l, m é rn ö k tő l, k a to n á tó l, sz ü lé sz n ő tő l, p é k tő l, b o r­ b é ly tó l is sz a b a to s, tisz ta m u n k á t k ö v e te lü n k , a k ö ltő v e l k iv é te lt te g y ü n k ? H isz en a k ö ltő é p p e n az a lk o tó sz ellem tis z ta s á g á n a k n a g y m e s te re ! ” (Az is te n e k h a ln a k , az e m b e r él, 1930.) „M ag a a k u ltú r a s z e lle m ü n k n e k az e rk ö lc s, g o n d o la t és a lk o tá s eszk ö zeiv el v aló e rő v é te le az a n y a g o n . A z e m b e ri f o rm á t á d az anyagnak, s m in th o g y m in d e n e m b e r ta g ja v a la m ifé le n e m ­ z e tn e k , ez a f o rm a m in d e n e s e tb e n n e m z e ti. M e rt az e m b e r s o k f a jta k ö z ö ssé g b e n él, s van o ly a n k ö z ö ssé g e is, a m e ly n e k a la k ja a n y e lv és t a r ta lm a a n e m z e t, a m e ly n y e lv a lk o tó s íg y lé ­ n y e g é b e n k ö ltő i te v é k e n y s é g . A n y e lv sz em lélet, ső t sz e m lé le ti fo rm a , sz e lle m ü n k n e k te h á t lé n y e ­ gi m o z z a n a ta . C su p án m e g z a v a ro d o tt é rte le m á l­ líth a tn á , h o g y a m ív elő d és, m in t v a la m i a k á c a k e ríté s fölé, tú ln ő h e t a sz ellem i f o rm á k o n . M á r­ p e d ig a m ív e ltsé g kö zö s sz e m lé le ti re n d , a m e ly e t a sz e m lé le ti f o rm á k , te h á t a n e m z e t, a n y e lv is h a tá r o ln a k .” (M ag y ar m ű é s la b a n c sz em le, 1930.) „A z író k , a te h e ts é g e se k , eg y k ic s it ö n m a g u k a t is m e g v iz s g á lh a tn á k , h o g y m ié r t n e m k a p ó s az á r u ju k . Az iro d a lo m is te rm e lé s, tá r s a d a lm i s z ü k ­ sé g le t k ie lé g íté s é re szo lg ál s az m a m á r n e m e le ­ g en d ő , h o g y e g y e s e k te ts z é s é t m e g n y e ri a m u n k a . A sz ó b a n fo rg ó ír ó k k iv o n tá k m a g u k a t az é le t­ ből. V aló b an n y o m o ro g n a k és m ég is á ln y o m o rb a n é ln e k . K á v é h á z b a n fe k e té z n e k , a h e ly e tt, h o g y k i ­ fő zésb e n e b é d e ln é n e k . N em v e s z n e k tu d o m á s t a r ­ ró l, h o g y a k ö z ö n sé g sz e g é n y sé g e n e m ily e n c ifra n y o m o rú sá g . A k ö z ö n sé g le v e s t és fő z e lé k e t eb éd el f e k e te k á v é h e ly e tt és k ö r ü lm é n y e in e k f o rm a n y e l­ v é n u g y a n o ly a n érzelm i, lelk i p r o b lé m á k a t a d föl m a g á n a k , m in t S h a k e s p e a r e k irá ly a i, v ag y H a m ­ s u n és R e y m o n t p a r a s z tja i, c sa v a rg ó i. Ez a k ö ­ z ö n ség k e re si — m in t m in d e n k i — a m ű v észi fe le ­ le te t érz e lm i p ro b lé m á ira és h á lá s a n fo g a d ja a k ­ k o r is, h a tu d ja , h o g y ez a (m ű v észi) fe le le t il­ lúzió, s c s a k p illa n a tn y ila g é lh e t v ele. Író in k tö b b ­ sé g e a z o n b a n n e m k é p e s v á la sz o ln i, e ls z a k a d t az éle ttő l, n in c s e n e k a k ö zö n ség g el k ö zö s élm é n y e i, m e ly e k e t m e g fo rm á lh a tn a . S a já t, a n a ló g érz e lm e i, p ro b lé m á i e lv o n t k é r d é s e k k é v á ln a k . N em te r m e l­ h e tn e k a v a ló ság o s s z ü k s é g le tn e k m eg felelő en , m e r t n e m is m e rik a v a ló sá g o s s z ü k s é g le te k e t.” (M u n k a n é lk ü li ír ó k tá p p é n z e , 1935.) „ N e m z e tü n k m in d ig m e g h o z ta a m a g a r e tte n e ­ te s , v é re s á ld o z a tá t, a le g sz e n te b b e m b e ri jó , a sz a b a d sá g é rd e k é b e n . D e h á n y s z o r v é rz e tt h i­ b á s c é lo k h a s z o n ta la n eszk ö zéü l. S n é z z ü n k k ö ­ r ü l! H á n y d ia d a ln á l é rté k e s e b b g y ő z e lm e k e t a r a ­ to tt s z á m u n k ra az eg ész v ilá g is m e rte leg e n d á s P e tő fin k , s alig p á r év e e lh a lt A d y E n d ré n k . S k é rd e m , v a jo n k i v o lt e g y k o r ez e k istá p o ló ja ? O ly k o r ta lá n s z á n a k o z ó e g y e se k , d e a n a g y k ö z ö n ­ sé g a lig -a lig j u t t a t o t t m a r k u k b a pár v é rte le n g a r a s t is. V agy n em ú g y ? T é n y , h o g y az o ltá r k é p p é m a ­ g a s z to su lt n a g y s á g o k a t c s a k n e m té r d e n á llv a im á d ta m in d e n k i. S a z t is m o n d já k , h o g y a z s e ­ n i n e m is m e r m a g a e lő tt a k a d á ly o k a t. S h a így le n n e is, v a jo n az o k a sz e re n c s e m o sto h á i, k i­ k e t h a lá lu k u tá n »fe d e z te k fe l« , m ily e n sz ín b e n lá th a ttá k az ig a z sá g o t? P e d ig a k ö z ö n sé g d o lg a k ö n n y ű , d e a n n á l n e ­ h e z e b b a m ie n k , Örv é n y lő in d u la ta in k m á r fö l­ s z á n to ttá k a fö ld e t, s te lt m a r o k k a l s z ó rju k sz í­ v ü n k m a g ja it. D e v a n - e v e m h e s u g a r, m e ly fö ­ lö tt n e le s k e lő d n é n e k o tro m b a v a r ja k , k ik n em re m é lv e a k é ső b b i d ö g ö t, c s irá já b a n sz e re tn é k k ip u s z tita n i a s a rja d ó é le te t. N em fé lü n k e z e k tő l.” (V asat a r a n y é r t. . . 1923.) 7 �„ S z o c ia lis tá k lév én , a la p e lv ü n k é rte lm é b e n tu d ­ ju k a z t is, h o g y a m ű v é s z e t m in d e n k ö rb e n m ás és m á s ső t, h o g y eg y e s k o rs z a k o k o n b e lü l is e l­ le n té te s m ű v é s z e ti in d u la to k k ü z d e n e k e g y m á s ellen , a m e ly e k k ü z d e lm ü k k e l a k a r a tla n u l is a m ű v é ­ sz e t á lta lá n o s h a la d á s á t, a v a g y v iss z a fe jlő d é sé t s z o lg á ljá k . A z o n b a n é s z re k ell v e n n ü n k , hogy ezek a k o r o k a t je le n tő és k o rs z a k o k o n b e lü li m ű ­ v é sz e ti irá n y z a to k e g y ü tt te s z ik a m ű v é s z e te t, — azaz m in d e n b e n v a n eg y a tö b b iv e l lé n y e g é b e n k ö zö s m o z z a n a t, a m i m ia tt m ű v é s z e tn e k h ív ju k és e lk ü lö n ítjü k m in d e z e k e t az ir á n y z a to k a t a n e m ­ m ű v é sz e ttő l. T e h á t a m ű v é s z e tn e k m in d e n v á lto ­ z á s a és e lle n té te s m e g n y ilv á n u lá s d a c á r a v a n egy á lta lá n o s é s á lla n d ó m o z z a n a ta , a m ű v é sz isé g , — m in th o g y a tá r s a d a lm i és tö r té n e lm i é le tn e k m in d e n v á lto z á s a és b első e lle n té te d a c á r a v a n eg y á lla n d ó m o z z a n a ta , m a g a a tá r s a d a lm is á g .” (Iro d a lo m és sz o cializm u s, 1931.) „A m u n k á s s á g e g y sé g é t „ h e ly r e á llíta n i” n e m le ­ h et, h isz e n a m u n k á s s á g e g y s é g e s n e m v o lt so h a . N e e s s ü n k á ld o z a tu l a n n a k a b a lh ie d e le m n e k , a m e ly s z e rin t a III. I n te rn a c io n á lé m e g sz ü le té se e lő tt a m u n k á s s á g eg y ség es v o lt. H a így le tt vo ln a, a III. I n te rn a c io n á lé n e m jö tt v o ln a lé tre . E hhez v e g y ü k h o zzá, h o g y a II. I n te rn a c io n á lé a k k o r is le g fö lje b b c s a k n é v le g e s e n k é p v is e lh e tte az egész m u n k á s o s z tá ly é rd e k e it, h a b első e lle n té te itő l e l­ te k in tü n k , h isz e n a v a ló s á g b a n c sak m a g a a m u n ­ k á s o sz tá ly á llh a t h e ly t a m u n k á s o s z tá ly é r d e k e i­ é rt. (M eg k e lle tt v o ln a m á r ta n u ln u n k , h o g y a m u n k á s o s z tá ly t c s a k m a g u k a m u n k á s o k s z a b a d ít­ h a t j á k fel, te h á t n e m a re v iz io n is ta p o litik u so k és n e m a h iv a tá s o s fo rra d a lm á ro k .) A m u n k ásság eg észére k ite r je d ő e g y s é g e t n e m is m e r ez id eig a m u n k á s m o z g a lo m tö r té n e te s m i tö b b , ily en e g y ­ ség lé tre se m jö h e t a végső k ü z d e le m d ö n tő p il­ la n a tá ig . P illa n a to n o ly a n h e ly z e t é rte n d ő , a m e ly az összes tá r s a d a lm i e rő k b ő l e re d , a m e ly b e n te h á t te v é k e n y ré s z t v e s z n e k m in d a p r o le tá r, m in d a n e m p r o le tá r (k isp o lg á r, b u rz so á , e lle n f o rr a d a lm á r stb .) e rő k . A m u n k á s s á g e g y sé g e így n e m a m u n ­ k á s p á rto k o n és fra k c ió k o n m ú lik —, a jo b b - és b a lo ld a l e g y m á s t v á d o lv a c s a k a r ró l te sz ta n ú s á ­ g o t, h o g y n e m é r te tte m eg, v a g y n e m a lk a lm a z z a a tu d o m á n y o s sz o c ia liz m u st, v a g y is m ég m in d ig n e m v a ló s u lt m eg a tu d o m á n y o s sz o cializm u s e l­ m é le té n e k és a m u n k á s m o z g a lo m g y a k o rla tá n a k e g y sé g e .” (Az e g y s é g fro n t k ö rü l, 1933.) „ A tá r s a d a lm i fo rra d a lo m k o r s z a k á b a n a p u sz ta tá rs a d a lm i tá r g y a k , ille tv e a la n y o k v a g y f o rr a d a l­ m á ro k , v a g y n e u r o tik u s o k . N eu ró zis é s f o rr a d a l­ m á rs á g ig e n s ű r ű n ö ssze is szö v ő d ik . A k ü lö n b sé g m ég is az, h o g y a f o rr a d a lm á r te v é k e n y s é g e t u ­ d a to s , az ő tá r s a d a lm a s íta n d ó tá r g y a i te c h n ik a i a n y a g i v a ló ság , e rk ö lc si v o n a tk o z á s n é lk ü l; a n e u ro tik u s te v é k e n y s é g e p e d ig tu d a tta la n és t á r ­ g y a n e m az a n y a g i v a ló ság , h a n e m az a n y a g i v a ­ ló sá g tó l m e g fo sz to tt, b á r tő le p ro d u k á lt e rk ö lc si v o n a tk o z á s . A n e u r o tik u s g y ó g y ítá sa é p p e n n em eg y éb , m in t tá r s a d a lm i v a ló s á g n a k a tu d a tb a h o ­ z a ta la . A n e u ró z is és fo rra d a lm á rsá s : ö ssz e fo n ó ­ d á s a it te k in tv e fig y e le m re m éltó k ö rü lm é n y , h o g y a f o rr a d a lm i h a rc o t a k tív a n vívó tö m e g e g y é n e i­ b e n a h a r c g y a k o r la ti-te c h n ik a i k iv ite le m e g s e m ­ m isíti e g y s z e rre eg y tá r s a d a lm i le lk iv ilá g e rk ö lc si v o n a tk o z á s a it is, h a a h a r c g y ő zelem m el v ég z ő ­ d ik . D e a z t n e m s z a b a d sz á m o n k ív ü l h a g y n i, h o g y a v a ló ság o s f o rr a d a lm á r m eg a n e u ro tik u s k ö z ö tt lé n y e g é b e n a n n á l n a g y o b b a k o n k r é t k ü ­ lö n b sé g , m e n n é l tö b b a z á lta lá n o s m eg eg y ező v o ­ n á s .” (E g y én iség és v a ló ság , 1932.) „A z t is id e íro m , h o g y eg észség es e m b e rn é l a k é p z e le t a v a ló sá g o s é le te t sz o lg á lja , te h á t n em a k é p z e le t g a z d a g a b b és n e m a v a ló sá g sz e g é ­ n y e b b . D e T o tis n e m is á llíth a t e g y e b e t, m e r t az a v é le m é n y e , h o g y a n e m i ö sz tö n d u rv a . »H a m a az é le t e g y e n e se n a n e m i v á g y n a k tis z tá n te s ti m e g n y ila tk o z á s a ira n ev el, a k k o r a fia ta ls á g k ö te ­ lesség e, h o g y s a j á t eg y é n i k u ltú rá já v a l a te s ti v á g y fö lé a z t az é p ü le te t e m e lje , a m i a d u rv a n e m i ö sz tö n t e m b e riv é és sz e m é ly e ss é a la k ítja « — írja . M in d en sz a v a h a m is. A m ai »élet« a n e ­ m i v á g y te s ti m e g n y ila tk o z á s a in a k az e lf o jtá s á r a n ev el. És g o n d o la tta la n k isp o lg á ri b e á llítá s, h o g y az ifjú s á g s a já t e g y é n i k u ltú rá já v a l f ö ls z a b a d u ­ lá s ra te h e t s z e rt. Az ifjú i és e g y én i k u ltú ra az á lta lá n o s k u ltu rá lis fö lé p ítm é n y ré sz e , am e­ ly e t m e g v á lto z ta tn i c s a k a g azd aság i a la p m e g ­ se m m is íté sé v e l és ú j g a z d a s á g i a la p te re m té sé v e l le h e t. T o tis n a k n in c s o ly a n sz a v a . a m e ly a m a rx iz m u s s a l és a p sz ic h o a n a líz isse l n e e lle n k e z ­ n é k . S z e rin te »a le lk i é re tts é g b ír á j á t a le g k e ­ v ésb é a m ai tá rs a d a lo m e rk ö lc sé b e n k e re s h e te d , d e se h o l m á s u tt se m k e re s h e te d , c sak s a já t m a ­ g a d b a n « . E zzel sz e m b e n ú g y a tu d o m á n y o s sz o ­ cia liz m u s, m in t a p sz ic h o a n a líz is a z t ta n ítja , hogy az eg y é n s z á m á ra az e rk ö lc sö k a tá rs a d a lo m m a l e g y ü tt a d o tta k , az e g y é n e z e k e t az e rk ö lc sö k e t m ég g y e r m e k k o rá b a n , a m ik o r tu d a tá v a l feld o lg o z­ ni m é g n e m tu d ja , a m a g á é v á teszi. I n n e n az, h o g y az e g y é n » id eg essé« v á lik , s a já t m agával m e g h a s o n lik , m e r t am i e lle n tá r s a d a lm i m é r e te k ­ b en k ü z d , az m e g v a n b e n n e is, a n n a k ő is ré sz é t a lk o tja .” (Az ifjú s á g n e m i p ro b lé m á i, 1932?) 8 tun k össze, hogy m eg p ró b á lju n k b á rm it is csinálni —, s ebben nagy segítségünkre v o lt a szovjet főhadnagy, K án y a Ján o s, aki a szib é­ riai b an k o k főrevizora volt. Szűk kis szobában zajló éjszakai beszél­ getések, v itá k so rán k e rü lt szóba József A ttila neve, s elev en ed tek meg — fő k én t L engyel Dénes jó v o ltáb ó l — m aguk a v ersek (ő ugyanis „fejb ő l” d ik tá lta le sz ám u n k ra a költő sorait). S zínpadi p ro g ­ ram u n k b a n , m elynek alak ító i fő k én t az előbb e m líte tte k voltak, J ó ­ zsef A ttila versei m e lle tt a k u ru c költészet rem ekei, G ounod F a u st­ ja, á lta lu n k rö g tö n zö tt szö v eg v álto zattal operaegyvelegek h an g zo t­ ta k el. H ittel és hitelesen m o n d a tja velem a visszaem lékezés, hogy a k ­ kori k iszo lg áltato ttság u n k b an , elk esered ettség ü n k b en József A ttila d ö b b en tett rá b en n ü n k e t k o ráb b i életü n k sem m irev aló ság ára, a fe ­ lelősségre, ő fogta kezünket, hogy eg y ü tt in d u lh a ssu n k el m ú ltu n k ­ tól egy ú ja b b élet felé. Iv á n y i Ö dön képzőm űvész E n éh án y em lékező sor cím éül József A ttila Ön életra jzá n a k egyik kevéssé id ézett so rát v á la sz th a tn á m : „C sodagyereknek ta rto t­ tak, pedig csak á r v a v o lta m ”. T eh e tte m e z t k é t okból is: egyrészt m e rt ez a m o n d a t több, m élyebb, m eghatáro zó b b in fo rm áció t ad a költő sorsáról, m in t b árm ely é le tra jz i regény. M ásrészt azt k í­ ván o m jelezn i e választással, hogy s a já t József A ttila-k ép e m —, anélkül, hogy ez h ibám , vagy erén y em len n e — m eglehetősen r e n d ­ hagyó. R endhagyó m á r a b b a n is, hogy jó v al a k am aszk o ri „m en etre n d sz erű ” rajo n g ás k o rsza k án túl, k eserű és keserves ta p a sz ta la ­ tokban, s költőinasi k u d arc o k b an bővelkedve le tte m v ersein ek v a ­ lam ely est é rtő olvasója. „A szépség és szeretet k o ld u sa” — ezzel az önkényesen k ib ő v í­ te tt k ö teteim m el tu d o m leg in k áb b érzék eltetn i, illetv e összefoglal­ ni, m it je le n t szám o m ra József A ttila. Je le n ti azt az em bert, aki nem h am is kegyességből, v allási d o k trín á k tó l vezérelve h ird e ti-v a ll­ ja a szeretet és m egértés törvényét. Je len ti a m áso k n ak já té k o t áruló, m á r an y ja életéb en is A n y átlan t, aki m agányos, o tth o n t, csa­ lá d o t végképp csak m áso k n ak rem élő fe ln ő ttk é n t csod ák k al teli, gyengéd, apás A lta tó t tu d m on d an i egy k isfiú n ak , de je len ti azt a fé rfit is, a k i h a lá la évében, a m a g án - és közösségi lét k érdéseivel küszködve, egyik legem lékezetesebb v ersében a m esev árás gyerm eki g esztu sáv al köszönti, s a p ja k é n t fo g ad ja a h áb o rú ellen es k örú tjá n M agy aro rszág ra láto g ató T hom as M annt. Á rvaság és g yerm ekség: k ét m indvégig összefonódó fogalom e szeretetért, tö rő d ésért p erlekedő költészetben. S hogy a legvilágosabb, legtevékenyebb elm ét is m icsoda külső sötétségbe ta sz íth a tja a közöny, a h iáb av aló ság érzése, a r r a éppen József A ttila betegsége és h a lá la a legbeszédesebb példa. K egyetlen, d e sokszor, sokak esetében ism étlődő fin to ra a so rs­ nak, hogy m indaz, am ire életéb en vágyakozott, h a lá la u tá n m eg ad a­ to tt n ek i: a hónapos szobák la k ó ján a k egy ország, a „m eg lelt h az a”, a g y erm ek telen n ek légiónyi — im m ár k é t g en eráció t je len tő — költőutód, a p á rtjá b ó l k ita sz íto ttn a k az elv h ű h arco st m egillető tisztelet. S végül, de elsősorban — h a m egkésve is — az a n n y ira só­ v árg o tt „szilaj sz erete t”, a h etv en ö t éve szü letett József A ttila el nem évülő, örök szókapcsolata, a leg m arad an d ó b b , m e rt m egélt és m egszenvedett nem es jelm o n d at. P etrő czi Éva költő F elk érésü k — hogy értelm ezzem József A ttila k ö ltészetének életelv eit, s v a lljak é lettap a szta lato m a la p já n arró l, hogyan é rv é ­ n y esü ln ek tá rsa d a lm u n k b a n — nagyon m eglepett. M eglepett az a szo k atlan szerkesztőségi elképzelés, m ely szerin t — József A ttilá ra em lékezvén — különösebb iro d alm i já rtassá g g al n em rendelkező em b erek v élem én y ére is k íváncsiak. M ert, m it is te h e tü n k m i hozzá a k ö ltő életm ű v én e k elem zéséhez? D ilettán s ig yekezetünkben nem s é rtjü k -e a ró la em lékezés illő k om olyságát? N em tiszteletlen ség -e egy gyakorló orvos részéről az a v a to tt to llú ak em lékező írása in a k elolvasása, az értő em lékbeszédek (vagy az ez idő tá jt sű rű b b en hangzó József A ttila-v ersek ) m eg h allg atása h ely ett, vagy m ellett a k á r k ísé rle té t is te n n i an n a k fejteg etésére, m ilyen ú tm u ta tá so k a t fed ezh etü n k fel ebben a k ö ltészetb en ? Legfőbb ú tm u ta tá sn a k ta rto m az egységes életm ű v et m agát. A zt az életm ű v et, am ely fé lre é rth e te tle n ü l sugározza, hogyan szövőd­ n ek — és kell, hogy szövődjenek — m in d en em b erb en az egyéni p ro b lém ák a tá rsa d alm ia k k al, a haza szeretete a szerelem m el, az öröm a b á n a tta l, a le lk esü lt életszakaszok a fásu ltak k a l, a csaló d ás­ teliekkel. Nem hagy k étség et affelő l sem , hogy az em b er életén ek h arm ó n iája , vagy kieg y en sú ly o zatlan ság a (boldogsága, vagy boldog­ talan ság a) d e te rm in á lt a g én jei által, d e b efolyásolják azt az egyéni sors a la k u lá sa i és a tá rsa d a lm i viszonyok is. V eleszü letett tu la jd o n ­ ságaink k ia lak u lásá b a nincs m ó d u n k beleszólni. A pánk, an y ák e l­ vesztése sem tő lü n k függ, szerelm ünk, tá rsk e resé sü n k viszo n zo ttsá­ ga, vagy v iszo n zatlan ság a is csak részben. A tá rsa d alm i viszonyok m eg v álto ztatása érd ek éb en az o n b an m in d a n n y ia n teh etü n k , s ez �nem csak lehetőség, h an e m kötelesség! Csak a költő sz ám á ra k ö tele­ ző az „ars p oetica” ? N em es értelm éb en — m egleh et; de n em fo r­ d íth a tju k -e le m in d a n n y iu n k életelvévé e so ro k at: „Ehess, ihass, ölelhess, alh ass! / A m indenséggel m érd m a g ad ”. H iszem , hogy a szocialista tá rsa d alo m b an élő em b er szám ára m a is so k a t m o n d an ak e sorok. A n n ál is inkább, m e rt ta p a sz ta la ­ tu n k v an arról, hogy a szocialista term elési viszonyok ö n m ag u k b an nem je len ten e k szocialista életm ódot. Az em beri h ib á k ellen m a is fel kell lépni (m ert van n ak ) és nem csak a m ások, h an e m a m agunk h ib ái ellen is. A m indenséggel összevetve k ell m eg m érn i m ag u n k at k ü lö n -k ü lö n , hogy együtt boldogabbak lehessünk. Ne ehessen, ih a s­ son, ölelhessen és alh asso n nyugodtan az, ak i tö b b e t k ív á n elvenni a tá rsa d alo m asztaláró l, m in t am en n y it a r r a rátesz. N e lehessen elé­ g ed ett önm agával, ak i csak dolgozgat és nem dolgozik, aki ügyeske­ désből és nem becsületes m u n k áb ó l a k a r jó l élni, ak i a közösség v ag y o n át h erd á lja, aki ö n m a g áé rt és a tá rsa d a lo m é rt n em n y ú jtja a tőle telhetőt. S o ro lh atn ám még a jelenségeket, am elyek az eljö tt szabadság m e lle tt is g áto ljá k a költő á lta l joggal v á r t „re n d ” és „h a rm ó n ia” m ég erő teljeseb b kibontakozását. „Légy fegyelm ezett!”, ír ja József A ttila. És írjá k m a is az ú j­ ságok vezércikkei, m o n d ju k egym ásnak a m un k ah ely i é rte k ez lete­ ken, a szocialista d em okrácia különböző fórum ain. A zért m o n d ju k , m e rt m a is időszerű, s ta lá n éppen azért, m e rt k o ráb b a n nem m o n d ­ tu k sehogy, vagy nem elég meggyőzően. V agy a p éld am u tatá s h e ­ ly e tt is csak m o n d tu k ? N em könn y ű ezt utólag k id eríten i. E rősza­ k o lt lenne m ost a r r a hivatkozni, hogy m á r József A ttila is m eg­ m ondta, az azonban m egengedhető, hogy m egerősítsük m a g u n k b an : József A ttila gondolatai, m in t a költőgéniuszoké általáb a n , a jö ­ vőbe is m u ta tn a k , az em beri m a g a ta rtá sfo rm á k k ia la k ítá sá n á l alig ­ h a lesznek v a la h a is nélkülözhetők. „H iába fürösztöd ö nm agadban, / Csak m ásb an m oshatod m eg a rc o ­ d a t”. L eh et-e ennél szebben kifejezni az em beri e g y m á sra u ta ltsá ­ got? A zt az egym ásrau taltság o t, am ely a szocialista tá rsa d alo m b an —, m in t a legm ag asab b ren d ű b en —, m in d en k o ráb b in á l erő te lje seb ­ ben je len ik meg. Az em beri konflik tu so k gyökere legtöbbször mégis, vagy éppen ezért, ebben rejlik . T á rsta la n u l élni nem lehet, de egy­ m á st elviseln ü n k sem m indig könnyű. („K ettős teher, s k ettő s kincs, hogy szeretni k ell”.) József A ttila ezekben és az eh h ez hasonló so­ ro k b an zseniálisan tö m ö rítette azokat az egyre in k áb b feszítő je ­ lenségeket, am elyekkel szem be kell néznünk. A m agas vérnyom ás, a neurózis (m ily’ so k a t szen v ed ett m iatta!), az in fark tu s, a 40—50 évesek halálozási a rá n y á n a k roham os növekedése, az öngyilkossá­ gok és az e rre irán y u ló k ísé rlete k ijesztő m é rték ű felszaporodása, az alkoholizm us terjedése, a felbom ló családi és h áz astársi k apcso­ lato k m ind a r r a u ta ln ak , hogy m a sem sim ára köv ezettek az eg y ü tt­ élés ú tjai. A filogenezis során (hiszen ehhez évm illiók állta k r e n ­ delkezésre) jo b b an m e g ta n u lt alkalm azkodni biológiai lé n y ü n k a term észeti környezethez, m in t a társadalm ihoz. Úgy tű n ik , a tá rs a ­ d alm i viszonyok felgyorsuló v álto zásait adaptáció s képességünk nem tu d ja nyom on követni. S zabad-e te h á t a válto záso k at csupán ö n m a g u k ért sie tte tn ü n k ? B etegségek sora vezethető vissza az é le t­ ritm u s elvesztésére, a hely telen ü l k ije lö lt tá rsa d alm i szerepkörökre, az ebből adódó súrlódásokra, csalódásokra. A rra, hogy n em b ecsü l­ jü k eléggé egym ásban a m agunk érték eit. M ásoktól elv árju k , am it m ag u n k nem adunk. A m i tá rsa d a lm u n k k o n flik tu sa i ugyan nem felo ld h atatlan o k , de m aguktól — főleg, h a m eg k erü ljü k ő ket — nem o ldódnak meg. E zeket az ellen tm o n d áso k at m in d a n n y ia n m ag u n k b an is hordozzuk, sú ly u k viselésébe olykor b elefárad u n k , fásu lttá, ked v szeg etté válunk. „Mért. legyek én tisztességes? K ite ríten e k úgyis! / M ért n e le ­ gyek tisztességes? K ite ríten e k úgyis!” V an, ak in él ez a felfogás ta rtó s és állandó cinizm ust jelen t. Ők a pály án k ív ü l állók, vagy v ív ó d á sain k at a já té k té re n belülről szem lélők. M o stan áb an m in th a többen lennének. K önnyen összekeverhetők azokkal, ak ik n él csak átm en eti csalódottság jele, akik ú jra és ú jra ta lp ra tu d n a k állni, ak ik m e g to rp an ásán ak oka, legyen az egyéni, családi, vagy tá rs a ­ dalm i, nagyobb figyelm et érdem el. A z egym ással tö rő d ésn ek nagyon szép p éldái ism eretesek, de sokszor leplezhetetlen a m ögötte m eg­ búvó lá tsz a tra tö re k v é s: virágcso k o rral k ed v eskedün k az idős, seg ít­ ségre szorulónak, de az aktushoz a fo tó rip o rte rt is m eg h ív ju k ; m i­ n él szélesebb k örben tu d a tju k , hogy elv állalju k v alam in ek az el­ végzését, m ajd szép csendben elfeledkezünk róla. A meggyőződés n élk ü li cselekvés, a form alizm us k ísértése m ég nem szűnt meg. J e ­ len tést teszü n k még m a is elvégzetlen m unkákró l, beszám olóinkat alk alo m hoz illővé kozm etikázzuk, fe la v a tu n k te rm e lé sre m ég nem kész üzem eket, m e rt a z ü n n ep úgy k ív á n ja. Szívesen te re m tü n k m a ­ g u n k n ak vélt, vagy valós előnyöket m ások ro v ásá ra . H ajlam o sak vag y u n k m egfeledkezni arró l, hogy a tá rsa d alo m ta lá n a világ leg­ b o n y o lultabb szervezete. Egyedekből, érző és gondolkodó, h a n g u la ­ to k tó l és v ágyaktól m o tiv ált alk o tó és k ritizáló , jó ra és rosszra fogékony, gyengébb és erősebb em berek sokaságából, m in t se jte k ­ ből szerveződik. És a sok m illió se jt m indegyikére érvényes az id é­ zet: „Az én vezérem bensőm ből vezérel! / E m berek, nem v a d a k — / E lm ék vagyunk! S zívünk még v ág y a t érlel, / N em k a rto té k a d a t”. Még ak k o r sem , h a szem élyi szám m al lá tta k el b en n ü n k et. Fancsik János „ H á t m u s z á j é ln i? M u száj g o n d o lk o d n i? N y il­ v á n v a ló , h o g y n e k e m n e m és n e k e d se m . De az é le tn e k m u s z á j, d e az e lm é n e k m u sz á j, k ü lö n b e n n em v o ln a se m m i az, a m i. N em sz ü k sé g e s , h o g y é n ír ja k v e rs e t, de ú g y lá tsz ik , sz ü k sé g e s , h o g y v e rs ír a s s é k , k ü lö n b e n m e g g ö rb ü ln e a v ilág g y é ­ m á n tte n g e ly e .” (Iro d a lo m és sz o c ia liz m u s, 1931.) „D e a k ö z é p o s z tá ly fo g a lm á b ó l k ö v e tk e z ik , h o g y ö n á lló p o litik á t n e m fo ly ta th a t. P o litik á ja — a k á r jo b b r a , a k á r b a lr a — c s a k a tő k e és a m u n k a h a r ­ c á n a k fü g g v é n y e le h e t. M égis, v a g y é p p e n ez é rt, s a já to s a n k ö z é p o s z tá ly i id e o ló g iá n a k te k in th e tő m a a b é k é s h a la d á s g o n d o la tk ö re . A k ö z é p o s z tá ly b e li­ e k id eo ló g iai s z e m p o n tb ó l m é g a fa siz m u s h o z is a z é r t c s a tla k o z n a k , m e r t a fa siz m u s az o s z tá ly h a rc . ső t az o sz tá ly e lle n té te k m e g s z ü n te té s é t íg é ri és a z t, h o g y a f o rr a d a lm i e le m e t h a la d á s s a l h e ly e tte ­ síti. M á so k a t u g y a n e z a s z e m p o n t visz a sz o c iá l­ d e m o k rá c ia és a sz o c iá llib e ra liz m u s tá b o rá b a . M eg k e ll je g y e z n e m , h o g y a k ö z é p o s z tá ly b e lie k p o litik a i sz e re p e e g y re n a g y o b b je le n tő s é g ű . A k ö ­ z é p o s z tá ly fu n k c ió ja n é lk ü l n e m g o n d o lh a tó el egy sz o c ia lista á ta la k u lá s se m . Az a z á to n y , m e ly e n a sz o cializm u s h a jó ja — a z t h isz em , c s a k e g y e lő re — K ö z é p -E u ró p á b a n m e g fe n e k le tt, a k ö z é p o sz tá ly fu n k c ió já t föl n e m ism e rő sz o c ia lista p o litik a i e l­ m é le tb e n leli m a g y a r á z a tá t. (M arx a K a p ita l h a r ­ m a d ik k ö te té n e k v ég é n c sak o d á ig ju t o t t el, h o g y é p p e n f ö lv e te tte a k é r d é s t: m i a lk o th a t o s z tá ly t? M ire v á la s z o lh a to tt v o ln a , a to ll k ie s e tt k ezéb ő l.) A jo b b és b a lo ld a li p o litik á b a n m a e g y a r á n t a k ö ­ z é p o s z tá ly ta g ja in a k a m e g n y e r é s é é rt fo ly ik a k ü z ­ d e le m .” (A k ö z é p o s z tá ly és a v a jú d ó v ilág , 1935.) „ M ik o r j á r n é k s z ín h á z b a ? III. R ic h á rd ezt k iá ltja : »O rsz á g o m a t eg y ló é r t! « E m e lle tt ig en n e v e ts é g e ­ se n h a n g z a n é k , h a a m a i sz erz ő tö r té n e te s e n ezt a d n á eg y h ő se s z á já b a , a k i tö r té n e te s e n k ö n y v e lő : »Á llá s o m a t eg y t a x i é r t ! « N os, h a egy m ai S h a k e s ­ p e a r e k ita lá ln á , h o g y e g y ily e n fe lk iá ltá s h o g y a n n e v á ljé k n e v e ts é g e ss é , d e h o g y a n s z o ríts a el az e m b e r sz ív é t, ö rö m m e l á ld o z n é k m é g az in d o k o ­ la tla n u l m a g a s á r a k a t k é rő r u h a t á r r a is .” (M iért n e m já r o k s z ín h á z b a ? 1937.) „ M e rt id e a liz m u s a z t k ív á n n i a m u n k á s o k tó l, a tö m e g e k tő l, h o g y v á lja n a k a sz o cializm u s tu d ó ­ sa iv á —, tö m e g m é re tb e n le g fe lje b b ö n tu d a to s s á g ró l é s tu d a to s s á g ró l b e s z é lh e tü n k . T ö m e g m é re tb e n a z o n b a n c sak az a tö rté n e lm i fo ly a m a t tu d a to s íth a ­ tó, a m e ly é p p e n v é g b e m e g y , d e az m á r k e v é sb é , a m e ly c sak v é g b e fog m e n n i. E gy ily e n , jö v ő b e n beálló fo ly a m a t tu d a tá t a k á r v a lljá k , a k á r ta g a d ­ já k , lé n y e g é b e n e s z m é n y n e k , id e á ln a k v e s z ik a t u ­ d o m á n y o s a n n e m k é p z e tt m u n k á s o k és é p p e n e z é rt té r n e k el tő le , h ol jo b b ra , h o l b a lr a , e z é rt ta p a s z ­ ta ln a k ö n m a g u k o n is a n n y i b e n e m v a llo tt in g a ­ d o z á s t, k o m o ly , h a rc o s m u n k á s o k is. A m a r x iz ­ m u s o ly a n n e h é z tu d o m á n y és filo z ó fia (pl. L en in s z e rin t m é g a T ő k é t is c s a k az é r th e ti m eg eg é ­ sz e n , a k i á tta n u lm á n y o z ta H eg el L o g ik á já t, p e d ig az a z tá n k e m é n y d ió ), h o g y a m u n k á s o k c s a k a n y ­ n y it tu d n a k v a ló b a n (és n em n é v le g e se n ) fö lfo g ­ ni b elő le, a m e n n y ir e a m in d e n n a p i g y a k o r la t a l­ k a lm a s s á teszi, s m itö b b k é n y s z e ríti ő k e t. »Az e s z ­ m é n y i té n y e z ő t, h o g y h a tn i tu d jo n a tá rs a d a lo m f e jlő d é s é r e « e lő b b m a g á n a k a fe jlő d é sn e k kell m e g te re m te n ie . (P le c h a n o v . . .)” (Az e g y s é g fro n t k ö rü l, 1933.) „A z ó h a jto tt és k ik e r ü lh e te tle n , m e rt v é g ü l is t u ­ d a to s k ö v e te lm é n n y é v áló , s z o c ia lista és tá r s a d a lm i fo rr a d a lo m n a k az e m b e re k k ö zt és az e m b e re k e n b e lü l e g y m á s tó l e lv á la s z th a ta tla n u l e g y s z e rre k ell le já tsz ó d n ia , m á ssz ó v a l a tá r s a d a lm a t n e m a la k ít­ h a tja m ás, m in t m a g a a tá r s a d a lo m . Az e m b e ri tá r s a d a lo m a la k u lá s a n e m is fü g g m á s tó l, m in t m a g á tó l a tá rs a d a lo m tó l és a te rm é sz e ttő l, a m e ly ­ n e k része . Á m a h o g y az e m b e r ré s z e a te rm é s z e t­ n e k , ú g y a k ö rn y e z ő te r m é s z e t is tá r s a d a lm iv á le tt; sz o c ia liz á lta az e m b e r, a sz o ciális lé n y . N incs is m á s h ib a , m in t h o g y az e m b e risé g m ég n e m é b ­ re d t, m e r t n e m é b r e d h e te tt ö n tu d a tr a , v a g y is a n ­ n a k tu d a tá r a , h o g y lé n y e g é t é p p e n tá r s a d a lm i m i­ v o lta teszi, h o g y v á g y a i, c é ljai, tö re k v é s e i és á l t a ­ lá b a n c s e le k e d e te i tá r s a d a lm i lé téb ő l f a k a d n a k . M ásszóval m ég n e m lé p e tt a g a z d a sá g i k a te g ó riá k s z e rin t m eg o szló , d e e g y a r á n t tá r s a d a lm i e re d e tű tu d a to k h e ly é b e m a g á n a k a tá r s a d a lm i e r e d e tn e k a tu d a ta , a m e ly v é g ü l is az e m b e ri k ö zö sség t u ­ d a tá h o z , azaz ö n tu d a to s e m b e risé g h e z v e z é re ln e . A m u n k á s o s z tá ly sz e re p e e b b e n a tö rté n e lm i ö n tu d a ­ to so d á si f o ly a m a tb a n é p p e n az, h o g y m a g a s ra t a r t ­ ja és el n e m e jth e ti a z t a zászló t, a m e ly re m in ­ d e n e m b e ri lé n y n e k tá r s a d a lm i e re d e te v a n írv a . Íg y te h á t é p p e n a z o k a m u n k á s e m b e re k ö n tu d a ­ to sa k , a k ik n e k » o s z tá ly ö n tu d a ta «az e m b e risé g tá r s a d a lm i lé n y e g é n e k tu d a tá b ó l tá p lá lk o z ik , v a g y is m a g á b ó l az e m b e ri ö n tu d a tb ó l, a h e ly e tt, h o g y az » o s z tá ly ö n tu d a t« a k iir to tt e m b e ri ö n tu d a t h ely é n h a jta n a k i.” (A sz o c ia liz m u s b ö lc s e le te , 1934.) V á lo g a tta és s z e rk e s z te t te : Laczkó Pál orvos 9 �Gondolatok a Derkovits-szemlélet alakulásáról „ D e rk o v its ö rö k sé g e é p p o ly n a g y k in c s , a m ily sú ly o s e lk ö te le z e tts é g az u tó d o k sz á m á ra . A z s e ­ n ik v ív m á n y a it a k ö v e tk e z ő n e m z e d é k r e n d s z e rin t fe lp a rc e llá z z a ” . (R ab in ovszk y Máriusz) 1979. szeptem berétől novem beréig m inden eddiginél na­ gyobb. az életm ű egészét tekintve teljesebb D erkovits-kiállítást rendezett a M agyar Nemzeti G aléria az „1514” című fam etszetek születésének fél évszázados évfordulóján. Mi te tte vajon szükségessé D erkovits m unkásságának újabb bem utatását, m it jelent a m ai néző szám ára Derkovits, hogyan él hagyom ánya a m űvészet gyakorlatában, a m űvészeti-világné­ zeti köztudatban?... A D erkovits-értékelésekre mindig jellem zőbb volt az elm a­ rasztaló, értetlenkedő kritika, m int a m unkásság alakulását híven elemző, értő m egközelítés. Ennek elsődleges oka, hogy D erkovits tudatossága, differenciált m űvészeti szemlélete következtében soha nem válik egyetlen k ritik ai irányzat sablonjának m egtes­ tesítőjévé, így elemzői m indig találh atn ak benne kivetnivalót. Rövid életú tja (negyven évet élt, s ebből tizenhatot szentel­ hetett a m űvészetnek) csupán néhány nagyobb kiállításra adott alkalm at. Az 1922-es (első) bem utatkozásának k ritik ája teh et­ séges kezdő expresszionista festőként értékeli. Kállai Ernő 1925ös könyvében a m agyar m űvészetet az európai vetületében ér­ telmezi, s ebbe a szigorú m ércét állító elemzésbe m ár akkor be­ kerül a fiatal Derkovits, m int a m agyar m űvészetre olyannyira jellemző ellentm ondás: m aterialitás és absztrakció feszült szin­ tézise. K állai m ár ekkor ráérez D erkovits m űvészetének alapvető összetevőjére: a forradalm i aktivista pátosz és a krisztusi szere­ teteszm ény együttesére. A ztán a bécsi em igráció évei (1923—25) teljesen kiesnek a korabeli m ű k ritik a érdeklődéséből, pedig ren d ­ kívül lényegesek ezek az évek m ind a tudatosuló m űvész önnön világképének m egalkotása, hitvallásának m egfogalmazása, m ind művészi (festői) eszközeinek fejlődése szem pontjából. P ályája po­ litikailag kezdettől fogva m eghatározott, proletársorsa által de­ term inált. Művészi ébredése a Tanácsköztársaság ide­ jén K ernstok szabadiskolájában m egy végbe, ké­ sőbbi ú tja az indulás politikai elkötelezettségének tudatos vállalása és következetes kiteljesítése. Az em ig­ rációból hazatérve gondolati közlésvágya konkrét m egfogalm a­ zást nyer a művész nyilatkozatában: „Össze kell kö tn i a képzőm ű vészetet a m ondanivalóval, m ert az em bernek biztosan van közölnivalója. M int festőnek és m ai em bernek érzem, hogy köte­ lességem életü n k és társadalm unk jelenségeit m aradék nélkül kifejezni. A zt hiszem , hogy teljesítem is ezt, m ikor az aktualitá­ sokat tudom ásul veszem .” (1927). A m űvészeti k ritik a azonban ilyen irán y ú fejlődéséről nem ak a rt tudom ást venni, egy-két hu­ m anista kritikuson kívül. Fónagy rendezi meg a Belvedereben (Váci u. 11) D erkovits 1928-as kiállítását, s a N yugat hasábjain m egjelentetett cikke a hum anista k ritik a D erkovits-szem léletét tükrözi. M űvészetéből a szociális szenvedések és a töm egek éle­ tének fájdalm át festői kvalitással megfogalmazó lírai érzékeny­ ségét emeli ki. Az 1930-as évek k ritik ái erősen tám ad ják a m ű­ vészt: m ind határozottabban körvonalazódó tarta lm i m ondan­ d ójáért stiláris visszaeséssel vádolják. Egyedül L yka K ároly fi­ gyel fel arra, hogy valójában minőségi fejlődés m ent végbe D erkovitsnál: tartalo m és form a tökéletes egysége, a művész céljai­ nak és festői teljesítm ényének egybeesése valósult meg. H alála u tán m inden irányzat m egterem tette a szám ára leg­ megfelelőbb Derkovitsot. 1934—45-ig három nagy k ritikai áram ­ lat alakul ki, m elyeknek variációi hosszú időre m eghatározzák D erkovits értékelését. A legjellemzőbb Ártinger állásfoglalása, aki m unkásságában csupán az első időszak lírai festőiségét érté­ keli, s tév ú tra tévedt alkotóként em legeti. B ernáth A urél dualista szem lélete sokáig m eghatározta a Derkovits-elem zések módsze­ 10 rét. B ernáth, m int igazi kolor ista. nagyra értékeli D erkovits festői teljesítm ényét, a m ondandó durvaságát, a világnézeti a ttitü döt azonban elítéli. Ez a kettőségre alapuló, a művészi tel­ jesítm ényt megosztó szemlélet kísértett a D erkovits-értelm ezé­ sekben az 50-es évek végéig, a két összetevő közötti változó elő­ jellel. Kassák elemzése D erkovits pályáján kívüli, Kassák saját m űvészetéből eredő szem pontokkal közelít az életm űhöz: a kez­ deti időszak kubista kísérleteitől való eltéréséért, sajátos, a m ondandónak alárendelt térszem léletéért b írálja; nem tu d ja a m odern nem zetközi áram latokba iktatni. A m agyarság és nem ­ zetköziség viszonya a m agyar m űvészet kísértő problém ája azó­ ta is, Derkovitscsal kapcsolatban csak K örner Éva tan u lm án y á­ ban fogalm azódik meg a kettő valóságos viszonya. Farkas Zol­ tán vitacikkében rám utat, hogy D erkovits jelentősége éppen tu ­ datosan választott m unkástém ájában, s annak adekvát form a­ nyelvi m egfogalm azásában rejlik, m űvészete így válik ad ekvát­ tá. Világnézeti szem pontból m indm áig példaadó elemzés Bálint Györgyé, aki a politikum m eghatározó szerepét hangsúlyozza D erkovits m űvészetében. A nem zeti vonásokat és a nem zetkö­ ziséget a forradalm i eszmeiség szem pontjából hozza közös neve­ zőre, feloldva ezzel a korábbi dualista m egközelítést. D erkovits m űvészetének értékelésében feltűnően fontos sze­ repet játszanak a képzőművészek állásfoglalásai, akik a hagyo­ m ány, előkép keresése közben elkerülhetetlenül találkoznak D erkovits örökségével, kénytelenek szembenézni azzal, s egyér­ telm ű ítéletet alkotni róla, p éldáját elvetni vagy követni. A D erkovitsról alkotott vélem ény politikai állásfoglalássá vált a ha­ ladó eszmék m ellett vagy ellen, és sokat elárul a m űvészek sa­ já t ars poeticájáról, művészi alkotóm ódszeréről. B ernáth és Kas­ sák m ár elem zett értetlensége szem léletük zártságából, a m ű­ vészetnek csupán az őket érdeklő terü letére korlátozódásából eredt. Értőbb elemző a sors- és eszm etárs Dési Huber. Ő figyel fel először tem atika és festői kifejezés tökéletes egységére D erkovits­ nál: „ ...hosszan beszéltem vele kollektív kiállításán és utána soká­ ig gondolkoztam egy kijelentés felett, am it egyik képére m utatva te tt: ilyen t n em fe ste tte k a gótika óta. — V ajon m it akart m on­ dani vele? Ma m ár tudom , vagy tudni vélem , m it jelen tett az: jelen tette a régi festői m ódszer m o d e m alkalmazását, s a világ­ kép, érzés, szolidaritás olyan összefogását, am ivel páratlanul áll m ai festészetü n kb en .” A polgári m űkritika a nem zeti jelleg hangsúlyozását állít­ ja szembe a haladó irányzatokkal. Dési H uber D erkovits eseté­ ben ragyogóan frappáns, ugyanakkor vallom ásszerűen lényeg­ látó választ ad erre: „Vannak küldet éses em berek, költő k poli­ tikusok, írók, m űvészek, a k ik n e k életintenzitása messze túlha­ ladja kortársaik életét. A k ik b e n töm örülnek a dolgok. A z osz­ tály, a nép, a nem zet érzelm ei. A k ik b e n összefut m inden, am i a nagy egységben él: a fájdalom , az öröm, a szenvedés” és „Der­ kovits egyéni lírájában inkarnálja osztályát és annak életét, m ert — sem m i sem közelíti m eg jobban az általánost, m in t az, am i valójában és legm élyebben egyéni.” Az elem zett kritikából lényegében összeáll egy viszonylag teljes D erkovits-kép. Igaz, néhány kivételtől eltekintve, m un­ kásságának egy-egy oldalát em elik ki, de végül is valam ennyi lehetséges megközelítési szem pontot felvetik. A felszabadulás előtti utolsó k ritik a a L’ A rt Hongrois sorozatban m egjelent D erkovits-kötet előszava Kopp Jenő tollából. Kopp D erkovits m űvészeti értékeit elism eri, nehéz sorsát azonban nem sorsvál­ lalásként, hanem ostoba proletárgőg lecsapódásaként értékeli. R ám utat m űvészetének epikus jellegére és összegző m ondatában az utókornak aján lja: „Életm űve a m űvészet belső kérdéseinek megoldásán túl em beri hitvallás is, am ely m egtagadva m inden játékos öncélúságot, utat m u ta t a jövő fejlődése keresőinek.” A felszabadulás után m egkezdődött a m űvészeti hagyom á­ nyok szám bavétele. Az értő kritikai előzm ények lényegében is­ m eretlenek m ara d tak ; D erkovits helyét a G resham kritikusai határozták meg. B ernáth dualizm usát követve kettévágják élet­ m űvét egy m odoros tem atikus festőre és egy élvonalbeli kolo­ ristára. Az utolsó korszakban is elkülönítik a politikai ag itáto rt a halkszavú lírikustól — az utóbbi jav ára. Ezzel szemben a h i­ vatalos k ultúrpolitika elsősorban em beri és politikai m ag atar­ �tását m éltányolta, s nem véletlen, hogy a m űvészeti kollégium ok az ő és Dési H uber nevével jelzetten indulnak, m űveivel kiál­ lítások egész során ism erkedhet meg az eszmélkedő nép. M ind­ két szemlélet hiányos persze, s Rabinovszky M áriusz a Szabad M űvészet h asábjain a D erkovits-vita keretében m éltán hang­ súlyozza, hogy politikai hitvallása és festői kvalitása együttesen m eghatározó: „Hogy D erkovitsot m egértsük, tu d n u n k kell:s z o ­ cialista h itét kom olyan vette. O lyan kom olyan, hogy feltette rá é le té t.. . N em akarta s n em is tudta v olna kettéosztani önmagá­ ban az em bert és a m űvészt.” (1948) Ekkor fogalm azódik meg először a „lobogónk D erkovits” eszmeiséget és m űvészeti m érté­ ket m eghatározó jelszava. 1949 u tán a fejlődés iránya kedvezőtlen fordulatot vesz: az Európai Iskola, az absztrakt irányzatok kiszorulnak a m űvészeti élet területéről, képviselői visszavonulnak, vagy szem léletet vált­ v a , idegen hangon szólalnak meg. Az előretörő és néhány évre uralkodóvá váló fényképész-naturalizm us képviselői szám ára D erkovits öröksége m ár nem példaadó: m űvészetének k o rlátja­ it kezdik hangsúlyozni. Neve m ár nem zászló, de ellenzéki szó, az ab sztrak t irányzatok, a form alizm us ellentám adása. A jelszó M unkácsy és a szolnoki m űvésztelep, m int népi m űvészet, m int realista m űvészet és m int zsánerfestészet. D erkovits öröksége túl harcos, túl nyílt, túlságosan haladó és hiteles a korabeli ha­ zug, lakkozó m agyar m űvészeti közéletben. A hivatalos politi­ kai és ideológiai vezetés m éltányolja ugyan em beri és politikai m ag atartását, de m űvészetét form alistának ítéli és elveti. Jó pél­ dája e kornak a Szabad Nép 1954. április 13-i szám ában N ém eth Lajos írása, D erkovits születésének 60. évfordulójára. Eszmeisé­ gét elism erve, m űvészetét a tartalom és form a súlyos ellent­ m ondásának vádjával illeti, b ár m entegeti, hogy tudniillik a párton belüli problém ák m iatt „Nem is láthatott tisztábban, hisz’ szükségképpen el volt szigetelve a dolgozó nép alkotó kri­ tikájától. 1919. m űvészetének hagyom ánya is azt a látszatot ke lt­ hette, hogy a társadalm i forradalom eg yü tt jár az ún. modern m ű vészettel; a szovjet szocialista-realista m űvészet eredm ényeit pedig n em ismerte. Em beri alakjainak torzítása, leegyszerűsíté­ se ellentétet képez a tartalom m ély hum anizm usával.” A „dol­ gozó nép alkotó k ritik á ja ” ekkor a rózsaszín naturalizm ust je­ lentette: az erőtől duzzadó, pufók, mosolygó, tiszta m unkásfi­ g u rát, akiben önm agára kellett hogy ism erjen a gondokkal küszködő, fáradozásának porát ugyancsak m agán viselő valósá­ gos m unkás. Nem ism erték fel: D erkovits tém aválasztásának nagyszerűsége éppen abban rejlik, hogy ezt a piszkos, körülm é­ nyei által m egnyom orított m unkást tu d ta vállalni, aktuális prob­ lém áival, napi harcaival — s m indezt a legkorszerűbb és abszo­ lút festői form anyelvvel tu d ta kifejezni. Tanulságos a cikk befe­ jező része — D erkovits m űvészete sokban példakép lehet —, itt szólalnak m eg legegyértelm űbben a kor „elvárásai”. K ulcsszavak: az őszinteség a pártosságban, a dolgozó nép szeretetében, bizonyít­ va ezzel, hogy ez hiányzott a leginkább a kor m űvészetéből. Egyben D erkovits kapcsán k ívánja a szerző m egerősíteni az ötvenes évek politikai vezetésének fő kívánalm ait a művészek felé: D erko­ vits m űvészete „bizonyítja, hogy a napi problém ákhoz, a kor legaktuálisabb kérdéseihez való kapcsolódás nem jelenti a kép­ zőm űvészet lealacsonyítását, a m ű fa jtö rvén y ek m egsértését.” Ez az elemzés jól m utatja, hogy D erkovits m ilyen fontos sze­ repet játszik a m agyar m űvészetben, hiszen m inden kor m eg­ próbálja saját arcára form álni, saját elvárásainak skatulyájába beszorítani, saját törekvéseit igazolni általa. 1955-ben kezd oldódni a dogm atizm us szigora. D erkovitsot még m indig form alistának, a burzsoá m űvészet form anyelvét felhasználónak bélyegzik, de m ár m egjelenhet Fülep Lajos tol­ lából a kor ítéletének igen éleshangú m egkérdőjelezése: „Szó­ lam m á vá lt D erkovits kezdeti form alizm usa. De hát van-e, aki n em látja? K it kell tőle m egvédeni? Gon d oljunk inkább arra, honnan jön és hova ju t el vele kora m ű vészete . . . E gyébként maga D erkovits m indjárt kínálja az ellenm érget is, m egm utatja, hogyan kell tú lju tn i az övén és m indenfajta form alizm uson — azon is, am i m a van, nem a m últé, m in t az övé, inkább nagyon is virul. A z ő végső igazsága m egtaníthatna rá, hol keressük ezt a fo rm alizm ust és m it teg yü n k vele.” Egyértelm űvé válik, hogy az ötvenes évek saját form alizm usát igazolandó és leplezendő „fedezte fel” és ítélte el D erkovitsét. P éldája így szólamszerűvé, valójában h atástalan n á vált. A derkovitsi példa hű m egértése és követése szülte K ondor Béla 1956-os D ózsa-sorozatát, mely ugyanolyan b átran , harcosan és élesen kérdez rá kora sorsprob­ lém áira, m int D erkovitsé 1930-ban. D erkovits hívő heroizm usá­ ra felel K ondor önemésztő deheroizm usa, pontos képet adva a m agyar társadalom akkori tévedéssorozatáról, eszm éinek a n a­ pi gyakorlatban való m eghazudtolásáról. Újabb fordulatot jelen tett a m agyar m űvelődéstörténetben az 1953. év, a képzőm űvészeti életben a Szalon tavaszi tárla ta . B em utatkozási lehetőséget k ap o tt ism ét m inden irányzat. A hi­ vatalos m űvészetpolitika ism ét zászlajára tű zte D erkovits és a haladást szolgáló m űvészek (pl. a Nyolcak) m unkásságának kö­ vetésre váró jelszavát. A hogyan k o ráb b an a hallgatás és ne­ gatív ítélet, m ost a hozsannázás fenyegette mellőzéssel D erko­ vits örökségét. A vasfüggöny felm ent; m egnyílt a k u ltú ra szá­ m ára a nyugati m űvészet m egism erésének lehetősége, a fiata­ lok mohó éhséggel vetették rá m agukat a század nagy művész­ egyéniségeinek tanulm ányozására. Ism ét n ap iren d re k erü lt a h a­ gyom ányok újraértelm ezése, s benne a D erkovits-pálya végre teljes, egységes szem léletű értékelésének szüksége, m elyet Kör­ ner Éva D erkovits-m onográfiája oldott meg. Az életm ű pontos és m űvészettörténetileg teljes elemzésén túl, K örner Éva is saját korának, az 1960-as évek m agyar társad alm án ak kérdéseire próbál választ adni. M agyarság és európaiság viszonya, egyéni­ ség és közösség kapcsolata és a m odernség értelm ezése állnak ekkor az érdeklődés csom ópontjában. A kérdések kapcsán D er­ kovitsra vonatkoztatva adott válaszok lényeglátó észrevételek helyzetünk jelenlegi m egítélését tek in tv e is. Á ltaluk m egterem ­ tődött D erkovits dialektikus, történelm i szem lélettel érték elt he­ lye és szerepe saját korában és a szocialista társadalom jelenlegi tu d ati közegében egyaránt. K örner rám u tat, hogy az elzárkózás, egy lokális-partikuláris problém ához való kapcsolódás bizonyos történelm i szituációban történelm ileg adekvát, fontos m űvet szülhet. Az ilyen lokális m ű a kor egyetem es szellemi arcu latá­ nak szerves része. D erkovits idejében a haladó m űvészet kény­ telen volt figyelm ét a történelm i szituáció felm érésére és elem ­ zésére fordítani, hogy vélem ényét elm ondhassa róla. A m agyar m űvészetnek ez — a valóság anyaga és a m ű közötti közvetlen kapcsolat — a legfontosabb vonása. D erkovits jelentőségének lényege az ilyen értelem ben v ett ak tu alitás (politikai esemé­ nyekhez való közvetlen kapcsolódás pl. az 1930-as tü n tetésre készíti az 1514-es sorozatot, Sallai és F ü rst kivégzésének h a tá ­ sa alatt a Kivégzés című festm ényt). A h atása a la tt létrejövő m ű azonban m indig elvonatkoztatott, általánosított — nem il­ lusztráció tehát, hanem esztétikai kategória: m űalkotás. Szintén esztétikai fogalom a m ű valóságtükrözésének hitele, a művészi őszinteség kérdése. D erkovits nem zete sorsát és osztálya felada­ tait saját vallom ása szerint is prófétai elkötelezettséggel vál­ lalta. E tikus felelősségvállalása és a kor adottságai kényszerí­ tették rá a m agányos vergődést, még legközelebbi szellemi ro­ konát, József A ttilát sem ism erte. Pedig m űvészetük sokkal több és lényegibb vonatkozásban rokon, m int am ire az eddigi iroda­ lom rám u tato tt. A sors, a személyes nézőpont azonos, m indket­ ten a „város perem éről” szemlélik az életet, am i az adott kor­ ban az egyetlen lehetséges korszerű szemlélet, hiszen itt dől el a jövő sorsa. Tém aválasztásuk is azonos: a m unkások életének történelm i távlatokban való, m onum entális igényű ábrázolása (pl. József A ttila: M unkások, A D unánál, K ülvárosi éj, Leve­ gőt; D erkovits: Végzés, K enyeret, D unai hom okszállítók stb.). A lkotóm ódszerük megegyezik, m indketten egyedi sorsábrázolá­ sokból haladnak az általános társadalm i jelenség m egfogalm a­ zása felé. Jelképeket terem tenek a társadalm i viszonylatokban felfogott tárgyakból, hum anizálva azokat (pl. a kenyér, a gaz­ dagon m egrakott kirak at, a proletár lakása stb.). D erkovits figurái azonban az általánosítás ellenére m indig m egőrzik sugárzóan hiteles egyéniségüket, sohasem közelítenek az ötvenes évek sablonm unkásaihoz. Igaz ugyan, hogy teljes egyedüllétben dolgozik — a korábbi k ritik a erősen tám ad ta ezért —, de nála a lényeg, hogy a m egközelítés aspektusa kö­ zösségi: kora m inden m eghatározó kérdésében állást foglal, azonnal reagál az esem ényekre. A szocialista közösség — am ely ekkor m ég csak szerveződő, inkább tu d ati, sorsközösség — álta­ la szólal meg, benne ölt testet, akkor is, ha ez nem j elen tett 11 �szervezett egységet, valóságos csoportot. Az em berek töm ege — s ez korunk tanulsága is — nem m indig közösség, tév ú tra ve­ zethet teh át D erkovits ilyen értelm ű m egközelítése. D erkovits kapcsolatának lényegét a szocializmushoz Fülep Lajos fogalm az­ ta meg pontosan: „Sem m i sem pótolhatja az em berek egym ás­ hoz való viszonyának emberségességét. A szocializmus azt vall­ ja önnön céljának és értelm ének, am it az em beriség céljának és értelm ének tekin t. A rra a kérdésre, hogy D erkovits m elyik szo­ cializmus ügyét reprezentálja, m elyikkel azonos, kö n n yű a vá ­ lasz. Ezzel.” Ezek pedig — a jövő közösségi feladatai — még nem valósultak meg. D erkovitsnak teh át van szava ma is a jövőhöz, s m űvészete egyértelm űen és v itath atatlan u l közösségi in d ítta­ tású és célzatú. Szépen fogalmazza ezt meg K örner Éva: „ez a m aguk vállalta sors volt a rájuk szabott feltételek közepette a legélesebb és legkülönb válasz: így léptek be a jövőbe.” K ét kérdés, a m agyarság-európaiság és az egyén-közösség viszonya m ár részben m egválaszolódott az eddigiekben Derko­ vits kapcsán. H átrav an korunk kulcskérdésének, a m odernség­ nek értelmezése. A m odern nyugati m űvészet utolsó fél évszáza­ dos fejlődésétől a m agyar m űvészet m esterséges elzárása komoly problém ákat — beszűkülést, m ajd feloldása u tán m ániákus szol­ gai utánzást — eredm ényezett. N apjaink kérdése, hogy e nyu­ gati h a tá sok követésének m egvan-e a belső szükségszerűsége, nem puszta divatutánzás-e. Mivé válik, m ilyen önálló és im m ár hazai szituációból fakadó problém ára tu d válaszolni a kívülről jö tt hatás, gondolatébresztő segítségével. Lényegében a m odern­ ség k érdésével szembesíti a m ostani kiállítás kapcsán Derko­ vitsot m indkét m egjelent kritika. M ajor O ttó: Halhatatlan-e D erkovits? című cikke (Népszabadság 1979. nov. 18.) a m egvál­ tozott helyzetet elemzi mély elkeseredéssel, m ivel korunkban a világnézeti elkötelezettség, a történelm i érzék és a m oralizálás nem divat a művészek körében — így D erkovits követéséről beszélni rem énytelen. Vadas József konkrétan és nyíltan fel is teszi a kérdést (Csillag a püspöksüvegen, Élet és Irodalom 1979. okt. 27.): „Létrehozható-e ma is a derkovitsi értelem ben ve tt, a társadalm i feszültségeket végletesen kiegyensúlyozott képi dra­ m aturgiává alakító szintézis?” Az ő konklúziója sem bíztató: „ életm ű ve.. . . Szabályt erősítő kivétel, am elyet éppen ezért nem annyira kö vetn i lehet, sokkal inkább tiszteln ü n k illik. K ell.” T ársadalm unk, m indennapi életünk ege nem felhőtlen je­ lenleg sem, s az elefántcsonttornyok alapzatai gazdasági prob­ lém áink következtében ingadoznak. A k o rtárs m agyar m űvészet ú tja kétfelé vezethet ugyanúgy, m int D erkovits idejében. Fel­ színi esztétizm usban, m ely nem vesz tudom ást a való világról; erre m ódot ad a jelenlegi játékos m anierizm us: a szokatlant, az újszerűt és m eglepőt üldöző form anyelvi kísérletek burjánzása, m ely egyben egy új akadém izm us kialakulásának veszélyét is m agában rejti. A m ásik az, am it Vadas is pregnánsan megfo­ galm az D erkovitsra: „A maga világában körülnézve foglal ál­ lást a maga világának eseményeiről. És nem akárhogyan. Olyan eleganciával, bájjal, hum orral, am ilyenre csak a legnagyobbak k é p e s e k ... M unkája m inden elem e a m ondandót szolgálja.” Krunák Emese Fábry Zoltán szellemi öröksége Máig úgy látju k F ábry Zoltán em beri és írói arculatát, mi­ ként azt a hű barát, F orbáth Im re egykor, a m ásodik világhá­ ború előestéjén, rán k örökítette. T ulajdonképpen két F ábryarcra pillanthatunk. Az egyik a lágyabb, a szelídebb, az Em ber­ irodalm at közvetlenebbül kifejező („szerette a kristályos csön­ det, / az illatos-édes jázm inbokrokat, harm atos fenyők árnyé­ kát, / szemlélni halványkép tá ja k a t / s a m űvészet hűs gyön­ gyeit — az em ber kezében, / m elyről lehullott m ár a bilincs”). A m ásik arc kem ényebb, m arkánsabb vonásokat visel, az anti­ fasizm usét, az em bertelenségnek kérlelhetetlenül ellenszegülőét („a m űfaj neve: antifasizm us”): „nézzétek, m ilyen kem ények lettek az ő szemei / és karcolók, m int összetört üveg, / s a lágy 12 m űvészkezek ököllé görcsösödtek, / a h an g ja rekedt s félelmes, m int beteg farkasé / az élet bora keserű lett az ín y é n . . . / m agányossága b arlangjában fázékonyan gubbasztva / v árja a melegítő napot”. E kettő ötvözete: a stószi életform a, s annak az em bernek az alakja is, aki m egfogalm azta és tartalom m al m egtöltötte a vox hum ánát s az erkölcsi realizm ust. A F ábry-életm ű tiszta szellemiségének (emberi és írói tisztaságában senki sem kétel­ kedhet; még akkor sem, ha elvei egyikével-m ásikával — jogo­ san — vitáznunk is kell) és hum anizm usának fényénél félelm e­ sen m utatkoznak meg a fasizmus, a barbárság, a zsarnokság sö­ té t erői. F ábry Zoltán akkor indult el írói pályáján, am ikor a vad háborúban (az elsőben), em berek m illióinak tömegéből, el­ fúlóan, néha alig hallhatóan szólt A dy; F ábry Zoltán — kike­ rülve az em bervesztő pokolból — a m aga szám ára életre szóló­ an, és m integy testam entum ként a következő korszakoknak — m entette át Ady szellemét, sorait: „S m egint élek, kiáltok m á­ sért: Em ber az em bertelenségben”. Meg k ellett terem tenie az em berirodalom alapjait, ki kellett dolgozni tételeit — tú lju tv a az antim ilitarizm uson, jeleznie kellett azokat az új erővonala­ kat, am elyek a fasizmus hatalom ra ju tása előestéjén kibontako­ zóban voltak. A z tá n . . . A ztán m eg kellett keresnie a tiszta for­ rásokat („cantata profana m otívum ”), am elyekből táplálkozva m egállhatott b árki is, ha em ber és író ak a rt m aradni a szeny­ nyes áradás idején; a hum ánum forrásait, m elyek tu d atáb an korábban antim ilitarizm usát, m ajd az em berirodalom program ­ ját, utóbb antifasizm usát m egfogalm azta. Az em berség — és az em beriség — m ércéjét. Stósz csak így találk o zh ato tt Európával, a világgal. Ma m ár a F ábry Zoltán-i szellemi örökséggel kell szembe­ néznünk — ezt kell felm érnünk, értékelnünk, elhelyeznünk a XX. század kortársi irodalm ában. A m ikor 1970. m ájus 31-én riad ta n jajd u lt a hír, hogy F áb ­ ry Zoltán, a csehszlovákiai m agyar irodalom kiem elkedő egyé­ nisége, író, publicista és kritik u s m eghalt, egy dokum entum s egy nyilatkozat körvonalazta ism ételten az életm ű lényegét, s v etett ugyanakkor villanásnyi fényt a stószi életform ára is. A kettőre együtt, azonos intenzitással. Nyolc nappal halála előtt, a borsodi békeküldöttség tag jai­ nak ezt m ondta: „Nem já rh a tta m be E urópát, de azért itt van E urópa” ; a rra a kérdésre pedig, hogy m iben látja a „stószi m ér­ té k ”, a vox hum ana lényegét, így válaszolt: „Elsősorban an ti­ fasizm ust értek alatta, em bertelenségnek ellenszegülő em bersé­ get. A rra törekedtem , hogy am i bennem a legjobb, azt adjam át m ásoknak. Stószról néztem a világot, elsősorban E urópát, de hiszen én sosem voltam m agányos, b arátaim voltak E urópa­ szerte, az újságok, könyvek, soha el nem apadó levelek elhoz­ tá k nekem az esem ényeknek nem csak a hírét, hanem a lénye­ gét is. Igen, a rra törekedtem , hogy legjobb énem et valósítsam meg írá sa im b a n . . . ” Nemzetiségi aspektusból nézve pedig, így vallott ugyanerről: „A nem zetiségi írói lét egy hum ánus plusz etikai többletet term el ki. M iért? Vissza kell k an yarodnunk a békéhez. Senki a kölcsönösséget úgy nem szorgalmazza, senki a türelm et és jó ak arato t úgy nem szomjazza, m int épp a ki­ sebbség, m ert senki se lát an n y ira üdvösséget, m egváltást a hu­ m ánum ban, az em berségben, m int a kisebbség; ez, ennyi a meg­ m entője, m egtartója, lényege, élete és elkötelező küldetése. Az, am it én úgy hívtam , és am ivel im m ár életem m űvét jelezni fog­ ják : vox h u m a n a . . . ” Életm űvének e gondolatiságát fűzi szorosabb egységbe, von­ ja egy körbe, m eglehetősen zárt körbe az em lített, néhány hó­ nappal halála előtt rögzített végrendeletében. Mivel F áb ry Zol­ tán tó l összefüggű önéletrajz, ilyen jellegű vallom ás nem áll ren ­ delkezésre, s a vallom ásértékű m egnyilatkozások, „lírai fu ta ­ m ok”, néha „sikolyok” stb. m űveinek, cikkeinek láncolatából, levelekből, fájdalm as m egjegyzésekből hám ozhatók ki — ezek­ re az elszórt, időben gyakran egym ástól távol eső töredékekre vagyunk utalva. Többnyire akkor szaporodtak el ezek, am ikor a történelem , vagy a m akacs faggatózó kikényszerítették F ábry Zoltánból. Az ő esetében ezért kap a végrendelet a szokottnál is erősebb nyom atékot. Nem csupán „végrendelet” az, hanem �olyan írás, mely szorosan összefogja a F ábry-életm ű lényegi kapcsolatát a stószi tájjal, stószi életform ával. Ím e: „Az író leg­ igazibb öröksége a m ű: könyveinek, írásainak összessége, h atá­ sa, továbbélése. . . Az irodalm i közvélem ényben személyem, m ű­ vem és stószi létem eggyé keverődött. Stósz nélkül nincsen F áb­ ry -m ű és nem lehet Fábry-em lék. Stósz legenda lett, m ert való­ ság volt. A jelzők ezt egyértelm űen bizonyítják: a stószi m ér­ ték, a stószi ablak, a stószi őrhely a m agyar irodalom és ezen tú l a közép-európai k u ltú ra fejezetcím ei lettek. Stósz m ár éle­ tem ben zarándokhely lett. Stósz és a F ábry-m ű realitását, egy­ ségét biztosítani kell, m int hagyatékot, m int elkötelező öröksé­ get. . . V égrendeletem m el nem ak artam sem többet, sem keve­ sebbet, m int szlovákiai m agyar lényegünket, a vox hu m án ának láth ató em léket és továbbható folyam atosságot biztosítani. Stósz és jóm agam a vox hum ana fogantatásának, dajkálásának, ki­ fejeződésének — úgy hiszem — nem voltak m éltatlan tényezői és ezért elv árh atják , hogy az u tán u k következők ne feledkezze­ nek meg rólunk.” 1970. ja n u á r 20-án írta le ezt F ábry Zoltán; kapcsoljuk csak össze a gondolatot az 1937. április 18-i cikk zá­ rógondolatával (Fegyver s vitéz ellen éneklek): „V egyétek: ez a mi m ondanivalónk. Ennyi a mi értelm ünk és örökségünk!” A m ikor F áb ry Zoltán eltávozott az élők sorából, a döbbent csendben a gondolat alig tu d ta felm érni a veszteség nagyságát; de tu d tu k azt — ebben az országban, s ez ország h a tárain kí­ vül, szerte K özép-Európában —, am it a stószi tem etésen Győry Dezső így fogalm azott m eg nagyon találóan: nem csak nagy em­ b er volt, hanem em beri nagyság is. E felism erés tu d atáb a n — s kellő kritikai igénnyel is — határozottan m eg lehet fogalm az­ n u n k a m egm ásíthatatlan té n y t: gazdagabbak lettü n k egy örök­ séggel, de m érhetetlenül szegényebbek egy em beri élettel, em ­ beri nagysággal. F ábry Zoltán szellemi öröksége m a m ár határozott körvo­ nalak b an tap in th ató ki, életm űvében az egyetem esség és nem ze­ tiség soha nem rekeszthették ki eg y m ást; a haza és haladás gon­ dolata, az em beriség ügye valóság volt szám ára, s egym ástól el­ választhatatlan. F ábry Zoltán ezt életével, m agatartásával és m űveivel igazolta. A pályaindító pillanattól haláláig egyik köz­ ponti alakja, intenzíven tevékeny részese volt a csehszlovákiai m agyar irodalom nak, az egyetem es m agyar irodalom nak, az európai antifasiszta irodalom nak. Még m it jelen tett és jelent F ábry Zoltán élete és m unkás­ sága, szellemi öröksége? A tan ú ét és tanulságét: a F ábry-életm ű — súlyos örökség, élő és perlő hagyaték. Telítve kínzó em beri és társadalm i, nem ­ zedéki és világnézeti m ondanivalóval. Az író — am íg élt — idé­ zett és idéző volt egyszemélyben. K orparancsot teljesített, mi­ közben a gondolat és a béke igazát védte, igazságát képvisel­ te. Az idő fogságában élt, s úgy h ird ette: az író — elkötelezett em ber, aki erkölcsi m agatartásával felelősséggel tartozik a tá r­ sadalom nak, hazájának, az em beriségnek. Az idő rabságában élt, s így aligha véletlen, hogy ú jra és ú jra felidézte Ady, Jó­ zsef A ttila, R adnóti Miklós és B álint György („az idő rabságá­ b an ”) igazát. „A valóság igaza: a gondolat igaza” — írja F áb­ ry az Európa elrablásában — „a gondolat igaza: az erkölcsi valóság igaza. A kötelező ellenállás: a változtatás igaza. Az em ­ berséghez m éltó értelem és a felháborodás ig a z a . . . ” A vox hu­ m ana, s az erkölcsi realizm us így kap konkrét tartalm at. Stósz fórum lett, m ert F ábry Zoltán azzá te tte ; az em beri értékek és kapcsolatok fórum ává. Itt alak íto tta ki Európa stószi k ritériu m át; szinte öntörvényűen, de a történelm i valóságtól soha nem függetlenül! A XX. század története, „hadköteles szá­ zad u n k ” történelm i esem ényei ezt m egkövetelték. A valóság nem engedett kibúvót, nem n y ú jto tt felm entvényt. F áb ry Zol­ tán pedig korának, valóságának, századának a gyerm eke volt, különben soha nem tu d ta volna m egfogalm azni a valóságiro­ dalom szociális és szocialista igényű, m ajd tényleges erejű ta r­ talm át. F ábry Zoltán fe lk u ta tta és fe ltá rta a társadalm i együttélés em beri viszonylatait, az élet legm élyebb, legtragikusabb, legve­ szélyesebb és leginkább veszedelmes, s egyben titokzatos ré­ gióit. De meg tu d ta m u tatn i a napfényes csúcsokat is! Ezek is részei az író szellemi örökségének. Életében sem volt kétséges, de halála u tán azonban végér­ vényesen teljessé v álh ato tt a felism erés bizonyossága: F ábry Zoltán sajátosnak tűnő életm űve Szlovákiában, Stószon valósul­ h ato tt meg, válh ato tt olyanná, am ilyennek m egism ertük. Az an ­ tifasizm us stószi őrhelyén tu d ta ő m egejtő szuggesztivitással gerjeszteni a h itet az irodalom h iv atásán ak létjogosultságáról. Stószon tu d ta betölteni a hivatást, m ely reá b íz a to tt: hídnak lenni nem zetek és népek között, a szakadékot áthid aln i KözépE urópában, s így h ű n ek m arad n i korához, s teljesíteni a k o r­ parancsot. Így bontakozott ki a F ábry-életm ű nem zetiségi te rü ­ leten, több nem zetiség közösségében. A ragaszkodás a tájhoz, Stószhoz, nem zetéhez, népéhez, a haladás, a szocializmus eszméihez (a szocialista vox h u m an a­ hoz), az em beriséghez s em berséghez — egyként voltak és m a­ ra d ta k életm űvének jellem ző vonásai, sőt összetevői. A jogos nem zeti ö ntudat éppúgy, m int a ko ru n k b an ettől m ár elválaszt­ h atatlan internacionalizm us. A stószi őrhelyről, vigyázó posztjáról m indig ezt üzente F ábry Zoltán cikkekben, levelekben, s ezt sugalm azta a szemé­ lyes beszélgetésekben. Így tere m te tte meg a stószi m értéket, sőt a rra is kísérletet tett, hogy létrehozza a stószi szintézist is. E m értéknek és szintézisigénynek lényege és ta rta lm a : a hum a­ nizm us m értéke és példam utatása, az antifasizm us m értéke és tartalm a. V alam i különös feszültség vibrál a stószi m agány és a vi­ lágra, E urópára tárulkozás vágya között. F áb ry Zoltán is érez­ te a m agányt, am elyet áldott („a m agány szigorú b író : k ire­ keszt, de be is fogad. A m agány jó b a rá t: az író nincs egye­ dül. . . A m agány az író egyik legnagyobb privilégium a” — Stó­ szi délelőttök) és átkozott („volt idő, m ikor utolsó m enedékem az erdei p atak volt: szobámból, mely cellám lett, a patakhoz szaladtam — lélegzetet venni: csendet és tisztaságot!” — P a­ lackposta). K im ondhatatlan erővel ívelte á t a ro p p an t szakadé­ kot. ...... csak m agam ból m erítve fedeztem fel az egyedüllét nagy aján d ék át: önm agam at, m int a gondolat és az erkölcs erő fo rrá­ sát, hitelét és zálogát” — írta le egyhelyütt. Ebből kristályoso­ dott ki az egyik, talán legm aradandóbb F ábry -fo rm u la („a m ű­ faj neve: antifasizm us”) m ellett az antifasiszta F ábry Zoltán hitvallása, em beri-írói krédója: „A szellem: erkölcs. A valóság: erkölcs. A kettő szintézisét erkölcsi realizm usként kell tu d ato ­ sítanunk.” S ki volt a tan ú ja a belső, a stószi benső, leg rejtetteb b ví­ vódásnak, m ely — gondolatfutam ain — soha véget nem érőn te rje d t tova: „ ...e u r ó p a i tudatodat, hum anizm usodat akarod tá p lá ln i. . . ”, hogy mindezzel perlekedjen-vitatkozzon a tu d at leginkább re jte tt szféráiban: „A gondolat igazát kell önm agam ­ ból k iv ajú d n i”. Ez felelet volt a rra a kérdésre, hogy „nincs tö b ­ bé ráció?” S nem áll meg a kérdéssor, faggatózik tovább: „Nincs többé erkölcsi elkötelezettség?! — Én csak ennek létét ér­ zem, áldom és vallom. Az erkölcsi tö rv én y bennem : nincs, ami m egcsalhatná, elorozhatná. Te poszton állsz: űzd el a félel­ m et!” Stósz volt lakójának, F ábry Z oltánnak ez leg rejtetteb b üze­ nete; szellemi örökségének egyik bővizű forrása, az antifasiz­ m us stószi őrhelyének rán k testált üzenete. A lekszandr Gerskovics, a szovjet k u tató a F áb ry -fo rm u lá­ ban fogalm azta meg a szellemi antifasizm us európai jelentősé­ gét. E rre szinte ráfelel — igaz, időben korábbról — F áb ry Zol­ tán, am ikor azt írja : „M it tehetek én? Én csak az íráson át tu ­ dok felegyenesedni, csak a hangom m al tudok h a sz n á ln i. . . ” En­ nek jegyében fogalm azta m eg a hídszerep fontosságát is. „A h íd szerep . . . nálunk nem volt és nem lehet frázis. Ha a hidat fe lro b b a n tjá k : közöttünk csak a gyűlölet folyam a höm pö­ lyög. . . ” E gondolat egy m ás aspektusból m egközelítve így fo­ galm azódik meg F ábry Zoltán tolla nyom án : „. az em berség forradalm árai vagyunk, egyszerű létü n k k el nem lehet m ás cé­ lunk, m int a legnehezebb: az em beriséget em berségre nevelni, szuggerálni, fo rra d a lm a síta n i. . . ” K orparancsot k ellett teljesí­ tenie, akkor, am ikor a világháborúk véresen sodró áradásában élt, am ikor a fasizm us szennyesen höm pölygött végig a világon. P árhuzam ként gondoljunk K arel Čapek 1936-os n yilatkozatára a k u ltú ra hídszerepéről; vagy gondoljunk a publicista F ábry szlovenszkói költő-ikercsillagának, Győry Dezsőnek poétai m eg­ 13 �nyilatkozására, m elyet nem kevésbé könnyű körülm ények kö­ zött hitt, h ird ete tt és írt le: „m indnek kívánom , am it eg y n e k ./ hiszen közös a nyerem ény, / én m inden népet féltek attól, / am itől féltem az enyém ”. Győry Dezső egy ízben azt is leírta: „Nem kérdik most, de tu d ja egykor az új évezred, hogy tudom : lesz é r te lm ü n k ...” Ez újabb párh u zam ra ad lehetőséget, hiszen idéznünk kell a G yőry Dezsőéhez hasonló felem elkedéseket és rem énytelen alá­ zuhanásokat, F áb ry Z oltánéit; Balogh Edgár találó szavaival — a „halálos tehetetlenség m agányát”, a hangyajáratok „törvé­ nyeit figyelő, igaz rem ete társadalm onkívüliségét.” De hadd em ­ lékeztessünk a rra a csodálatosan felfelé ívelő, s az egész élet­ m űvet befejező, betetőző F ábry-reneszánszra, am elyet szintén Stószon tere m te tt meg az író, aki (m ielőtt m ég elindulhatott volna a felfelé vezető ú tra és úton), a halálosnak tűnő leszorí­ to ttságban — Stószról — kikiáltotta önm agából az em berek, a világ felé: „Bízzatok!” A G yőry Dezső-i „lesz értelm ünk” biza­ kodás hasonlítható ehhez. F ábry Zoltán tovább is lép. Egy ízben G ottfried K ellert idézte. (Keller így írt: „C supán egy vértelen burzsoázia akarna m egm aradni azon a fokon, ahol és ahogy vagyunk, egész terh é­ vel egy félig k o rh ad t ágon csüngve és annak néhány bogyóját rágicsálva, míg az egész nem bukfencezik a m é ly b e . . . ”) F ábry ehhez a következő m egjegyzést fűzte: „K itűnő m eglátás, plasz­ tikus kép, csak épp a XIX. század szülötte. Micsoda idilli szö­ vegezés ez a burzsoázia XX. századbeli, a világháborúk eredm é­ nyeihez és a világkatasztrófákhoz képest! A m élybe való buk­ fencezés nem olyan egyszerű, vértelen és zajtalan. A futam ot a végponton vaduló és vadító csökönyösség v áltja fel. A katasztró­ fa: istenek alkonyának ördögi színjátéka!” Ím e: a két világhá­ bo rú t m eg- és átélt XX. századi em ber glosszája, am ely h a tá r­ vonalat húz a XIX. és a XX. század között. Lehet-e ennél plasztikusabban m egrajzolni, a kortársak elé tá rn i a h áború — s tegyük hozzá: a fasizm us — lényegét? Azt, hogy kik ennek előidézői; azt, hogy m iként rá n ta n ak bukásuk­ kal m indent?! „Istenek alkonyának ördögi színjátéka!” Meg­ döbbentő az a kép is, mely m indennek nyom án F ábry Zoltán gondolatrendszeréből, im m ár szellemi örökségéből előttünk ki­ rajzolódik. M egdöbbentő és ijesztő a mélység, m elyet érzett; a világosság és sötétség, m iknek irtózatos ellentététől szinte egész életében alig tu d o tt szabadulni. De a veszélyeket érezte a nacionalizm us-internacionaliz­ mus kapcsolatában is, am ely a soknem zetiségű terü leten foko­ zott m értékben ju to tt kifejezésre. N acionalizm uson — m iként ő is — a jogos nem zeti önérzetet értjük, szoros és elválaszthatat­ lan kapcsolatban az internacionalizm ussal. Közism ert, hogy posztum usz kötetének — Vigyázó szem m el — zárócikkében, többek között, ezt írta : „Népek, nem zetek, kul­ tú rá k és em berek közelítésében, közeledésében a kölcsönösség tu d a ta a döntő. Az internacionalizm us ad és kap. Gazdagítás és gazdagodás a velejárója”. M á s helyen pedig úgy fogalm azta meg ezt, hogy „az internacionalizm us az összehasonlítás és egyeztetés legjobb alkalm a. É rtékm érő h u m á n u m . . . Az in te r­ nacionalizm us alapjellege a türelem . Ezzel és ezáltal realizál­ ható a lényege: a közeledés és közelítés. Em berek az em beri­ ségben találkoznak . . . ” Az antifasizm us stószi őrhelyének szinte m ottója lehet im­ m ár: „A nem zetköziség nem zetek javának közössége. És ez a közösség k ib o n th atja az egyes nem zetek egyéni sajátosságait, vegyi összetételét, re a litá s á t. . . ” Az im m ár tíz esztendeje elhunyt F ábry Z oltánra em léke­ zünk, Stósz egykori lakójára, a stószi életform a csodálatos és szuggesztív kialakítójára, a szlovákiai m agyar irodalom és k ri­ tik a egyik alapítójára, a vigyázó strázsálóra, akinek szám ára nem létezett elveszett poszt. Örökségét m agunkénak valljuk, té­ vedéseivel — m elyeket nem tu d o tt kikerülni a nagy történelm i zivatarokban — vitázunk. De nagyra becsüljük őt. F ábry Zol­ tá n : része, életm űve: im m ár szerves alkotóelem e a közép-euró­ pai, sőt európai haladásnak. K ovács Győző 14 Kölcsey és Fábry Zoltán A m agyar irodalom legnagyobb képviselői m indig szem előtt ta rto ttá k az európai m értéket. F ábry Zoltán nem pusztán kép­ viselője ennek a m agatartásnak, hanem egyik kiteljesítője is. G ondolatköre, életm űve a szó legnem esebb értelm ében európai. K orán m agáévá tette azt a gondolatot, m elyet Tho­ m as M ann S ettem brinije így fogalm azott m eg: „A k ajánság a bí­ rálat szelleme, a b írálat pedig a haladás és a felvilágosodás fo rrása”. Ism eretes, hogy ebben a szellemben m ár az 1920-as évek elején az európai m érték et m int a kisebbségi sors fedezetét állította szembe a kor sovinizm usá­ val. Így v álh ato tt Stósz olyan jelképpé, m int egy évszázaddal előbb Széphalom, vagy éppen S zatm árcseke: írói m agányt és nagy társadalm i küzdelm eket m agába sűrítő fogalommá. Köl­ cseynek és F ábrynak m ár ebben a látszólagos m agányba kény­ szerülésében is van valam i közös, b ár kétségtelen, hogy Stósz a m aga korában többet jelentett, m int Szatm árcseke: egy euró­ pai szintű irodalom és sajtó egyik központját. Nem tek in th et­ jü k teh át véletlennek, hogy F ábry tan u lm án y t szentelt Kölcsey­ nek, hanem inkább önnön helyzetének tudotosításaként kell ér­ tékelnünk. Elég, ha a két jelentős 1938-as K ölcsey-tanulm ányt össze­ vetjük: Révai Józsefé irodalom történeti értekezés, a Fábryé rom antikus-expresszionista hagyom ányokat tartalm ilag és for­ m ailag ú jjáterem tő önvallomás. M indkettőt jellem zi azonban a m arxista történelm i látásm ód, s a jelennek szóló üzenet: az antifasizm us gondolata. M int Kovács Sándor Iván m egállapította, „F ábry a név­ és cím adás m estere. Elnevezései, sajátos term inus technicusai definitív erővel bírnak, soksor a fogalam egyetlen lehetséges egzakt pontosságú m eghatározását a d ják ” (Jelenlevő m últ). A Kölcsey-esszében is nagyszabású szellemi teljesítm ény játszódik le az olvasó szeme előtt: fogalm ak azonosítása és ellentétbe ál­ lítása, egym ással való helyettesítése. F ábrynál azonban ez soha­ sem válik puszta logikai játékká, m ert m ögöttük az em beri­ ség legidőszerűbb kérdései állnak. Filozófiai kifejezésekből épít m etafo rák at: így válik csaknem költészetté a mű. Az ilyen ki­ fejezőeszközökkel a rom antikus és az expresszionista esszét kö­ veti, s hogy a rom antika aktív áram latához nem csak a ném et expresszionizm us által kapcsolódik, hanem közvetlenül is foly­ ta t bizonyos m agyar hagyom ányokat, azt m u tatja a m últ szá­ zadban m egtalált szellemi rokon: Kölcsey. F ábry megközelítése m indig szem előtt ta rtja az esztétikai szem pontokat, de sohasem egyoldalúan esztétizáló. Hogy m ilyen finom esztétikai érzéke volt, azt számos idézettel lehetne bi­ zonyítani ak ár a Harmadvirágzásból, ak á r a R es poeticából. Lát­ nunk kell azonban azt is, hogy F ábry n ál ez term észetes erkölcsi érzékenységből fakad. A legnagyobbakról — így Kölcseyről — szólva föl sem m erülnek szám ára esztétikai kérdések. Ez term é­ szetes is, hiszen (m int Turczel Lajos írja) „a vox hum ana, a hum ánum m elletti elkötelezettség az ő írói m agatartásában, és a tőle m egkövetelt írói m űvészi m ag atartásáb an és alkotó­ m unkában egyaránt a fő követelm ényt jelen ti: olyan elsődleges principium ot, am ely m inden m ás követelm ényt — az esztétikait is — megelőz, s jelentőségében fölülm úl” (M ű és érték). A nti­ fasizmusa, társadalm i forradalm isága m ögött m indig o tt v an az a kem ény erkölcsi tartás, am ely nem csak publicisztikájában, hanem leveleiben is m egm utatkozik. Ilyen alapon válik a Köl­ csey-esszé egyik leglényegesebb gondolatává az írói felelősség hangsúlyozása. M int a Palackposta egy m ásik írásáb an olvas­ h atju k : „A szó: erkölcs, m ert passiója csak felelősségnek leh et” (Szegény fé r fi panaszai). F ábry Zoltán azért írh a tta le ezt, m ert m egingathatatlan meggyőződése volt, hogy az író képes a vilá­ got m egváltoztatni. K öltészetesztétikája em lékeztet a r om antikus (Folytatás a 19. oldalon.) �Petrőczi Éva Szöllősi Zoltán J . A. gyűrűje Hagyj el! Kamasznagyapánk, vedd elkésett nemesi gyűrűd: mosóvízkék akvamarinba vésett szappant és súrolókefe-sűrűt beragyog, nem romlik az arany jelmondaton: régi ősz ez bronz ág rézlemez levél könyök a kő földbe süppedt a nap áldozat-fehér holtpont űrfelmutatás papja sincs fákon és füvön gyűrt ragyogás testről leszaggatott ing áll a pusztulás: ím a ház téglahúsa romokban henyél és tartja a napot akác arc súlyától beszakadt tenyér képeim lásd el nem múlnak nem dob az idő semmit partra az éhes jelennek múltat pihen az isten folyó-karja „Jaj, szeressetek szilajon!” Rózsa és kenyér „Enyém, enyém!” kaptak a hulló szó után fegyelmezetlen, vagy inkább fegyelemfeledt mozdulattal a taps engedelmes ri tusához szoktatott kezek. Rózsát szórtam közéjük, s kenyeret. Kosaramba fogódzva élek, míg osztanom lehet. Nyár északon Aino anyó kertjében aeol-hárfa zengett, a fák tövén sötéten guggolt az áfonya. Verset írtam: „az éj fehér, kék kantele a víz.” Hol van Aino, s a füligtintás kamaszlány, merre vágtat az éjszakák fehér rénszarvasa, milyen volt az áfonyaíz? Verset írok: rázza a szél hárfakalitkám rácsait. 15 �Onagy Zoltán Visszajöttem félutamból M egkezelt ez az év bennünköt. K em ényen. Édesen. Meg hát, k e ­ gyetlenül. H egyeket m o zdított h ely ettü n k , b ám u ln u n k k e lle tt — csak b á m u ltu n k —, a világ m ilyen egyszerű! H egyeket d ö n tö tt rá n k h a ­ zug kedvességgel —csak b á m u ltu n k : en n y ire sú ly ta la n ? G öngyölődtünk kéz nélkül, láb nélkül. M indenféle irá n y ítá s n é l­ kül. H ihetetlen is, hazug is egy ilyen m ondat. V égtére is az em ber vagy irán y u l, vagy irán y ítják . H a egyik sem, ak k o r „b akkecske”- És h a p u sz tá n bakkecske, ak k o r m i v an — k érdezhetnénk . A lk alm an ­ k én t toppant, m in t a baknyúl. H arap tam , öleltem , k ö v eteltü k a kedvességet, m o n d v án : erre, csak e rre születtem — „Hogy k u rv á k vegyenek körül, m i?!” — ; és, m inthogy a kedvesség álta lá b a n nem k ellem etlen az em b er fián a k : förödőztem , lubick o ltam tavában. A tó többnyire egy ágyból, egy térdig érő, kétszem élyes sá to r­ ból, v a la m in t e sá to rb a n elhelyezett, egy főre m é rt m atracból, egy k ö n y v tár p a d ló já ra te ríte tt pap lan b ó l állt. Ez nem nagy lubicka, de ha hozzászám oljuk a szűkszavúság m ia tt elhagyott D u n a-p arti padot, a pad alját, a bgy-i k ato n atem ető t, a zsidótem etőt, egy a századfor­ d u ló ró l m egm aradt term etes fü rd ő k á d a t (tele tű zfo rró vízzel), úgy ta v ac sk án k a t — kis nagyképűséggel — n evezhetjük a k á r K asp i-tó ­ nak is. Egy idő u tá n m á r úsztu n k — hol v an n a k a gondok hegyei! „O s­ toba, szaros kölyök!” (M ielőtt félreértések b e bonyolódnánk: az idézetek asszonyunktól valók!) T eh á t o tt ta rtu n k , hogy a felelősség kom oly dolog, különösen akkor, h a figyelm en kívül hagyása te lita lá lat-e g y sze rű szavakban m a te ria liz á ló d ik ... — No. . . h á t. . . ne. . . bonyolítsuk. . . seg ít­ sünk az olvasónak. Felelőtlenség. Mi is a felelőtlenség? M eglehetősen felelőtlen cselekedet, m ondjuk, m in d en n ap b e­ rúgni. A m ikor úgy is csak a m egélhetésre keresi meg a b érből élő a pénzét. MFCs, m ondjuk, részegen a gyerekek elő tt belem enni a p a tá liá ­ ba, am ik o r is — term észetesen — igaza asszonyunknak v an ; és ne a d j’ isten : még meg is pofozni ráad ásu l. (K épzeljük el, a gyerekek o rd ítan ak , m in t a sakál, a szom szédok fülelnek, m egjegyzéseket te sz­ nek, esetleg m osolyognak — m e rt ezek a szom szédok m ind egy szá­ lig ilyenek. M ilyen kellem etlen! És azt m ondják, hát ezek is így él­ nek? M ert, ugye, évekig m i te ttü n k m egjegyzéseket, évekig sik erü lt eltitk o ln i belső válságainkat.) (Egyet véssünk fejünkbe: gyerekeink anyjuk szoknyájába ka­ paszkodnak, bömbölnek, könnyük, taknyuk összefolyik, az anya és az apa rángatja, üti egymást. Érzik a kép súlyát?! És a kisebbik gyerek egy hét múlva, hónap múlva, ha a televízió erős hangjára felébred, kiugrik a kiságyból, anyjához fut és remeg, mint akkor.) Ki te re m t ilyen helyzetet? Ki(k) terem ti(k) meg a h elyzetet az ilyen állapotokhoz? És ha terem ti(k ), persze m agyarázzák. M agyarázat nélk ü l nem baj a baj (m ag y a rá za t= b ű n ö s). N em m indegy, hogy ki m agyaráz. Ki in ­ dokol. M inden esetben a másik az ok (o k = b ű n ; b ű n = v á ló o k ). (Szeretnénk idejekorán leszögezni a fölös vádaskodás elkerülése végett: mi semmiféle antialkoholista-liga alkalmazásában nem va­ gyunk. Mi nem vagyunk feministák. És távolról sem! Csak néha rá­ döbbenünk a hegy súlyára, a tó hőfokára. Csakhogy akkor már \a hegy rajtunk van és vizesek vagyunk — és a tó nem lök ki, csak úgy magától, magából!) M eglehetősen felelőtlen cselekedet, m ondjuk, h á ro m száz fo rin tért k iíra tn i m agunkat, azzal a felkiáltással, hogy felássuk a k e rte t és dugványozunk, ültetü n k , kim eszelünk — tavasz lévén. H elyette, m e r t az ásnivaló földeit sárosnak, a m eszelni való m eszet d ara b o s­ nak ta lá lju k , napokon k ere sztü l — m on d ju k ki kerek p erec: betegállo m án y u n k ideje a la tt — a szom széddal sakkozunk, m egisszuk a m a ra d ék borát, de m e rt az savanyú, reggel p á lin k á t viszünk. És asszonyunk, m e rt nem nézi el, hogy a k e rt ásatlan , a fal m e­ szeletlen, m u n k a u tán elvégzi m in d azt h elyettünk. MFCs, m ondjuk, am ik o r asszonyunk napokon keresztül m inden este azzal alszik el, hogy „de, apkó, el ne felejts kedden a g y ere k ért m enni az óvodába, nekem szülői értekezletem v a n ”. Ó, hogy fele jte n ém el! És m it tesz isten, kedd délelőtt kiderül, hogy a m űhely életbevágón fontos k is­ pályás m eccset já tsz ik a szom széd m űhely csap atáv al és le h e te tle n ­ ség nem elm enni, m e rt senki m ás já té k á ra nem szám ítan ak a n y ­ n y ira, m in t éppen a m iénkre. M it tegyünk? A ztán a láz rá n k is á t­ ragad, el is feledkezünk az óvodáról — csak m iu tán fél h étk o r e l­ in d u lu n k hazafelé, győzedelm es meccs u tá n i öröm m el meg a sörök­ kel, m ely eket a D im rov téren g u ríto ttu n k le: ü n n ep lévén. M ost aztán m o n d h a tju k neki, „anyókám , k é t gólt rú g tam !” All a bál! (H azam enni nincs kedvünk!) T ú ló rák a t vállalu n k . Hogy a kocsm aköltségeket fedezni tu d ju k , elkezdünk rendszeresen lopni a m u nkahelyünkről. Ki ezt, k i azt. K inek m ihez van tehetsége. K inek m it k ín á l a helyzete. K inek m i­ lyen ak tív tá rsa i vannak, hol m e n n y ire alkoholista a rendész! 16 E lkezdünk rendszeresen és nagyban fusizni. E zerforintos / té te ­ lekben. H a a csato rn ák m egnyílnak, m ár csak az a lk a lm a k a t kell lesnünk, az érték esítés nem gond. A g azd aság tan nyelvével élve: meg k ell ta lá ln u n k a legbiztosabb, legm egbízhatóbb piacot érv é n y e­ sülésü n k érdekében. (Jóm agunk egy egész já rá s t lá ttu n k el n é v k á r­ tyával, esküvői m eghívóknak ötven fa jtá já v a l, rek lám céd u lák k al. A piacu n k tágas v o lt teh át. A k ét év a la tt leg ö rg ettü n k kb. egy h e k ­ tó L án ch íd konyakot. K árty á n elv eszítettü n k an n y it, am en n y it n y e r­ tü n k . F lip p erb en m á r n em ilyen virágos a kép.) E lkezdünk ren d szeresen szerencsejátszani. És, m in t az am atőrök á lta lá b a n : elkezdünk ren d szeresen veszíteni. És adósságokat szerez­ ni. És a b ajo k — igazából — ekkor kezdődnek. Új ism erősök új kö­ réb e k erü lü n k , ahol nem szám ít ötezer pengő fo rin t. Mi m ajm ok vagyunk, h iú kis jószágok: fo rm á n k a t m e g tartju k , tú llicitálu n k m in ­ d en t és m in d en k it. Szeretőt ta rtu n k , cim b o rán k k ulcsot ad, k ik észí­ ti a törölközőt. M ár sokat kell lopnunk, m á r sokat kell m aszekolnunk. E lkezdünk ren d szeresen szom orkodni. S zom orkodásunkban á t­ kozzuk re tte n tő so rsu n k at, h ázasság u n k at, szeretőnket, ad ó sság ain ­ kat, m u n k ah ely ü n k et, cim b o ráin k at. G y ak ran m egkerüli szív ü n k et az öngyilkosság gondolata. Ü lünk este a to aletten , m á r jó húsz perce, hogy ne k ellje n h allg atn u n k asszonyunk m á ra állan d ó su lt szem re­ h án y ásait, ne h a llju k a gyerekek siv ítását és a rra gondolunk, csak fel kellene álln u n k az ülőkére, k icsav arn i az égőt, belen y ú ln i k em é­ nyen, nem m eggondolni és m ár kész is m inden. Ő boldog le h et m ajd. CSÉB-ü nk van. (H arm incévesek vagyunk. A sszonyunk is harm inc.) És egyszer csak, m in t a m esében, m eg jelen ik a fénysugár, m in t­ h a tizen k ettő h ely ett fél egykor hú znák a d elet: ta lá lu n k valakit. T alálu n k v alak it, ak in ek nem kell m eg m ag y arázn u n k sem m it, nem kell hazudoznunk, nem kíváncsi titkos, r e jte tt g o n d o latain k ra, nem a k a r ja v íta n i ra jtu n k , nem ak k o r k e r e s meg b en n ü n k et, h a fu tja zsebünkből az osztályos helyre, nem k ív án X -tá la t ú ri helyen, h a ­ nem eg y ü tt ebédelünk v a la m i városszéli ta lp o n álló b an ; p ac alt eszünk tre h á n y u l h ám o zo tt k r ium plival, száraz k en y érrel, elé stam pó szil­ v á t ap eritifn ek , u tá n a korsó h ideg habos sört, nem is n ézü n k a m á­ sikra, tu d ju k , hogy o tt áll m ellettü n k , nem is nézünk rá és m a ­ g u n k elő tt lá tju k a tán y éro n arcát, ahogy fö lö ttü n k zihál, ahogy g ö rd ü ln ek a gyöngyök a h o m lo k á ró l... És eg y ü tt m együnk föl a Hegyre. (É rtik ezt?) És m együnk föl a H egyre, m ásszuk az ösvényt, m i, ak ik et kö­ téllel nem le h e te tt volna olyan m ag asra vonszolni. Most pedig nem izzadunk, nem szuszogunk, nem h úzatju k m ag u n k at. Csak egyszerű­ en m együnk, nevetve, beszélgetve, játszogatva, ölelgetve. Föl eg é­ �szen a csúcsig. O nnan, fen trő l szé tte k in tü n k , nem hiszünk a sze­ m ü n k n ek : E rid an u su n k olyan csodálatosan szép, olyan tiszta és m a ­ k u lá tla n a v id é k ü n k ... O tthon m ár nyugodtak vagyunk. Igyekszünk kiegyenlíteni adós­ ság ain k at, la ssan -lassan le ép ítjü k a piacot: nem ak a ru n k k ellem et­ lenséget, új életü n k e t ép ítjü k . F iainkhoz kedvesek vagyunk, nem fe­ le jtü n k el aján d ék o t, édességet venni nekik. A sszonyunkhoz n y á ja ­ sak vagyunk, u g yanakk or nem fe le jtjü k el az összehasonlítást m eg­ ejten i, egy p illa n a tra sem. N yájasságunk alig titk o lt g ú n y t rejt. A sszonyunk sokáig nem ta lá lja v áltozásunk m agját. A g ú n y t sem látja. Még így élü n k — h árm an . Feleségünk, aki h arm in c és szere­ tőnk, aki húsz sincs. Még így élü n k hárm an , de m á r k észülünk új é le tü n k re . V árni kell. A H egyről nem lá ttu k egyértelm űen az u ta t, m e ly et iá rn u n k kiv álasztatott. \ Még így élünk h á rm a n : v á rju k szeretőnk k a rjá t n y ak u n k köré, m ás ágyban, vele álm odunk. N ézzük asszonyunkat: összevetjük őket. Összevetjük a h an g ju k at. K öveteléseiket, kíván ság aik at, p a ra n c sa i­ kat, ölelésüket, ölüket, seggüket. Összevetjük szerelm üket. A sszonyunk szerelm e a birtokviszonyban rejlik. A ran g b an , n e ­ m ességben, nem es arisz to k rác iájáb an , isten telen tisztaságában. „K i­ keltél az ágyából és id ejö ttél? Ide jöttél, ebbe? N em hiszem !” S zeretőnk szerelm e szerelm ében rejlik, a tartozásában, h ib á tla n bőrében, vöröslő lángjában. (Jegyezzük m eg: ez nem kevés!) Még így élünk h árm an , m ár n éh án y hónap elm ú lt h árm a su n k fölött, m ég nem h atáro ztu n k . V an h alvány sejtésün k , hogy szere­ tőnk nem húzza v elünk sokáig. Je le nincs. Csak sejtésünk, rossz érzéseink v annak. Ism erjü k m agunkat. (Ism e rjü k m eg m a g u n ka t! „A r e jtv é n y b en n ü n k va n ! A kulcs b en n ü n k va n !”) De egy rossz napon h á tu n k ra k ö tjü k b aty u n k at. Mégis m egtesz­ szük. N em tu d ju k , m ilyen erős kötelek nő ttek közénk tíz év alatt. T u d n i a k a rju k , nem b ízu n k m agunkban. N em a gyengeség, nem a b áto rság itt, am i h a tá ro z ... N em az ú sz n itu d á s... I tt a folyó, m o n d ja a görög, ott a m ásik part. A k ed v e d ért nem verh etek hidat, juss á t , ahogy tudsz. De hidd el, am i o tt van, itt is m egtalálod. E lfordul, ellép m ellőlünk. A bölcsek m ár ilyenek. E re­ jü kből csak bölcseletekre telik. S zerető n k et v irág k o ráb a n m egelőztük, talán , hogy n e ő tehesse ezt, am ik o r re tten etes szükségünk lesz rá, talán , hogy m egism erjük k o ld u sterm észetü n k legjavát. K ötelestül, b aty u stu l ú sz tu n k a folyó félú tjáig . N em to v áb b — csak félú tjáig . O tt, ahol m essze a k a n y a rb a n sziget felezi, m eg áll­ tunk, n em h ú ztu k tovább. L ecso ro g h atn án k , gondoltuk. Lecsorog­ h a ttu n k volna, de h a visz a víz. (Ha visz a v íz m agával, a kko r m in e k v a g y u n k benne?) H ol az erőnk, m ellyel b izonyítani szándékozunk életrev aló ság u n k at, k e­ m énységünket? N em en g ed tü n k a csáb ításn ak , á lltu n k csak, m in t a tulkok. És la p á to ltu n k la p átten y e rü n k k e l. S zerető n k még k iá lto tt: M iért nem jössz? Jössz? L á ttu k is őt, a ta l­ p o n álló t is lá ttu k , a p acal ízét is é re z tü k . Őszintén m egvallva, még öle m eleg ét is. Még a lá n g o k at is, m ely m e lle tt azo n n al m eg szárad ­ h atn án k . T an ak o d v a la p á to ltu n k és ettü k a szalonnát, meg a zsí­ ros k en y e ret hagym ával. A ki szereti, egye. És egyszer csak, m in t a m esében —, igen, m in t a m esében! — M arc ballag felén k a víz tetején . M in th a hom okon já rn a , ép p olyan könnyedén. A szél lo b o g ta tja a h a já t, rég v ág ta az an y ja, h ó n a a la tt v alam i piros könyv. Hosszú percek u tá n é r t m ellénk. „Helló, a p a !” — m o n d ja és leül. „H oztam Elek bácsi piros m esekönyvét, hogy elm ondj belőle en n y it.. . ”M u ta tja a kezén, hogy ötöt. „A nya azt m ondja, fárad t. Meg d élu tán m együnk k ö k én y t szedni, a z t íg érted !” Oké, fiam , m ondjuk. N y ú jtsd a kezed. N y ú jtja, k iseg ít a vízből, eg y ü tt b allag u n k , a k á r k é t d a ra b Jézus K risz tu s A folyó csak úgy porzik lá b u n k alatt, ahogy igyekszünk. K iérve, asszonyunk san d án v égigm ér b en n ü n k et. Boldogság nincs tek in tetéb en , szava is ritk ás, de a szem e az beszédes. N em fo rd í­ tu n k , h a llju k m ajd eleget. H á tá ra akasztom b agyum at. Vidd, h a ezt a k a rta d ! Mi M arccal m eg in d u lu n k a H egyre, ugyanazon az ösvényen, u g y anazokban a k a ­ n y a rok b an p ihenünk. N éhol m ég lá tju k a leh ev ert, még föl n em t á ­ m ad t sarjú t. M arc n éh a elő rev ág tat. Mi u tá n a! N em szuszogunk, n em izza­ du n k ! A lp in istát csin ált az a ly án y belőlünk, öröm v an ben n ü n k , h a u to lé rjü k fiu n k at. A csúcson k ö k én y t ta lálu n k . K ék, m in t az éjszaka, lágy és m e­ leg, a n ap m eglocsolgatta d élelőtt. C sücsörítve k ó stálju k , ö sszekapja n y elvünket, csik o rítja fo g u n k at: fan y ar. N yeldesve szétnézünk, nem h iszünk a szem ü n k n ek : E rid an u su n k olyan csodálatosan szép, olyan tiszta és m a k u lá tla n a vid ék ü n k ! M egkezelt ez az év b en n ü n k ö t. K em ényen. Édesen. Meg h át, k e­ gyetlenül. 17 �Győri László Tudom, mi a legrövidebb út a valóság-képzelet közti rodeó-szakaszon. A példa: a paradicsom, az, amelyben egy paripa vágtat, s mindenki ostoba, ki nem hiszi el, vagy hülye. De kérdés: hogy került bele? Jules okos, ő megkérdezi. Jöjjetek, világ Jules-jei! Te meg ők Te vagy a többi, én is ők vagyok, Ők is én. Egymásban élünk. Kilenc? Vagy száz? Egyik eltűnt, vagy eltűnőben, és vissza se fog nézni reánk, a többire. Konok, makacs, de mikor kikészült... Akkor? Mi is elenyészünk. Sokan vagyunk és befogad a sok. Távolodom vagy távolíttotok, Voltam a gőgös, az eltűrt, a kiutasító befogadott, egyszóval a ti szektatagotok. Ti pedig az enyém. Együtt, külön: aki magunkért élni fog. Musée de l'ho mme Á gh Istvánnak Brehm, csak egy röv,id fejezetet az emberről, ki egyetlenegy! Manus, Mann, cselovek, homme,s mifő: lefejező s lefejezhető. Mert a koponya kiemelkedik, tusa nélkül is lefejezhetik. Guruló fő, csontok csontokon. Ki tudja: Iszkáz vagy Cromagnon 18 Bartha Pál A falu kegyes volt. Elvihettem a bányatelepi gyermek mezítlábas, dinnyétől maszatos nyarának — Apám kezétől is drágább — szén-tiszta emlékeit. Szüleimtől az útra — hamubasült pogácsa helyett — téliszalámit kaptam és vasárnapi­ kenyeret. Homlokom Anyám csókja alá hajolt; gyémánt-könnye, bánat-gyöngye átég fájón az éjszakákon. �(Folytatás a 14. oldalról.) költészetfölfogásra, hiszen nagyon gyakran találkozhatunk m ű­ veiben efféle m egállapításokkal: „A költészet: az em beri hang, az em beriség sű rített m ondanivalója, esszenciája” (Res poetica). Az, hogy az irodalom nak nagy jelentőséget tu lajd o n ít a társa­ dalom ban, a történelm i fejlődésben, részben a rom antikával ro­ konítja, de oly módon, hogy ezzel saját m arxista gondolkodás­ m ódját m élyíti el. F áb ry határo zo ttan vallotta tehát, hogy az írónak iroda­ lom nál tö bbet kell alkotnia: társadalm i harcossá kell válnia. Ezért tiltakozott az ellen is, hogy rem etének titulálják, hiszen m agánya csak látszólagos volt. Stószról m esszire láto tt: a tör­ ténelm i folyam atok lényegét rag ad ta meg. A Kölcsey-esszé sem pusztán tü n eti kezelést kíván, hanem rá m u ta t a rra is, hogy m i­ lyen veszélyes lehet, ha a nagy szellemi term ékeket eltorzító m ódon k isajátítja a hatalom . Az ilyen hatalom ellen szólít föl szövetségre, s ezzel em elkedik gondolatköre a József A ttiláéval és B álint G yörgyével egy szintre (Ld. H erm ann István: Beve­ zetés a m agyar m arxista filozófia a két világháború között cí­ m ű gyűjtem ényhez) H um anizm usa így nem válik elvonttá: azonos a történ elm et m élyen megélő em ber felelősségérzetével. Kölcsey ezért nem az évforduló kapcsán fölvetődő tém a nála, hanem term észetesen kínálkozó példakép, akinek életm űve fegy­ v er a fasizmus ellen. Kölcsey prózai m űveinek klasszikusan fegyelm ezett sorai m ögött is egy harcos történelm i kor indulatai feszülnek. Ehhez hozzátehetjük, hogy a reform kor költőnem ze­ dékéből Kölcsey testesítette m eg leginkább az eszm ényt F ábry szám ára: költészet és politikai cselekvés elválaszthatatlan egy­ ségét. F áb ry Zoltán történetiségében vizsgálja a fasizm us jelensé­ gét. Ő m aga is rögzíti több írásában, hogy nem pillanatfelvételt szándékszik készíteni. Ez is rokonítja Kölcseyvel: m indketten képesek egész nem zetek sorsát átfogóan értelm ező gondolatok­ ra, s m in dkettejüknél érezhető a gondolat m egszenvedettsége. K ram m er Jenő írja egyik, F ábry Z oltánnak küldött levelében: „jönnek dalnokok, akik b áto r szívvel, b átor hittel hirdetik, hogy az áthatlan, zavaros víztöm eg felett változatlanul, m egingatha­ tatlan u l o tt ragyog továbbra is az örök Nap, a Szépség, Jóság, Igazság... De jönnek olyanok is, olyan dalnokok: akik re tte n t­ hetetlenül hiszik: nem kerülhet a nap elé, nem lá th a tja meg a fényt az, akiben nincs elég erő és bátorság, hogy szembenéz­ zen az őt elborító piszkos árad attal, szembenézzen, sem m i fölött el ne szökkenjen tekintete, és így m inden szennyből váltódjon meg a F én y életre” (Fábry Z oltán válogatott levelezése 1916— 1946). Világos, hogy Kölcsey is, F ábry is az utóbbi körbe ta r­ toztak. Kölcsey és F ábry prózai írásait olvasva rájövünk, hogy az egyéniségükben is lehetett valam i közös: egyrészt az, hogy m indketten elsősorban politikában gondolkodtak, m ásrészt k ri­ tik áik b an g y akran hevülékenynek (olykor túlságosan is hevesnek) m utatkoztak. M űveltségük, em beri tisztességük valam ennyi m ű­ vükből sugárzik, de k ritikusi m agatartásuk éle helyenként csor­ bát szenved a gúnyos hang m iatt. Az indulat által elragadott író így helytelen ítéleteket is alkothat, Kölcsey és F ábry em beri nagyságára jellemző az is, hogy m indketten ú jra tu d ták értékel­ ni az egyszer m ár tévesen m egítélt jelenséget. Így m ódosított Kölcsey a Berzsenyiről, F ábry pedig Móriczról alkotott képén. M indketten saját jól m egalapozott m űveltségükre, biztos ízlésük­ re tám aszkodtak, s az irodalm i divatokat távol ta rto ttá k m a­ guktól. Ez term észetesen nem a nagy irodalm i áram latok kike­ rülését jelen tette: Kölcsey fölhasználta a rom antikából, F ábry pedig elsősorban az expresszionizm usból a szám ára értékes ele­ m eket. S ahogyan Kölcsey túl tu d o tt lépni a korai rom antika szentim entalizm usán, úgy haladta meg F ábry az alapvetően exp­ resszionista fo g antatású N arcisszosz-irodalm at. M indezek fe­ lett m egőrizték azonban kozm ikus szem léletüket, s a p róféta­ költő eszményét. F áb ry szertelennek nevezi a novalisi költészet­ fölfogást, de — m int láttu k — az ő költészetértelm ezése is a rom an tik áb an gyökerezik. A z idő igazában írja : „A rom antika eltik k ad t játék át, Novalis sejtelm ét — »-embernek lenni a leg­ nagyobb m űvészet« — m orális tu d a ttá kell realizálni”. Így tá p ­ lálkozik F ábry a rom antikából, és így lép tú l rajta. M indig jel­ lem zője m arad azonban m űveinek az a rom antikus-expresszio­ nista hevület, am ely egyrészt abból a törekvésből fakad, hogy elvei m ellett következetesen kiálljon, m ásrészt az ezt gátló lét­ bizonytalanságból. Ezt a fölajzottságot m élyíti el Ady idő­ m otívum a, m ely végigvonul a Kölcsey-esszén, s a Palackposta m inden írásán. A rom antika kozm ikus szemlélete teljesedik ki így az esszé m űfajában. R om antikus-expresszionista áradás jel­ lemzi ezt a m űvet — de nem engedi azt szétfolyni m űveltségé­ nek szabályozó ereje. Közism ert, hogy F áb ry egyetlen „m ű fajt” v allo tt m agáénak: az antifasizm ust. T udatosan tö rek ed ett arra, hogy Stószt és az egész szlovenszkói m agyar szellemi életet az európai és a m agyar progresszió b ástyájává tegye, abban az időben, am ikor M agyarországon tetőfokára hágott az irredentizm us. A fasizm ust még jóval a háború u tán is időszerű problém ának érezte: „A kár V ietnam ban az am erikai im perializm ust nézzük, ak ár az új né­ m et neofasizm ust és itt, a mi k eretein k között a D una-m eden­ cében, bizony, ahol a sovinizm us felüti a fejét, kivédhetetlenül fasizm usban torkollik” — nyilatkozta egy in terjú b an (Sim on István: Írószobák, 78.). Jellem ző F áb ry ra ez a széles látókörre valló gondolat. Eköré csoportosítja m ondandóját, ak á r Kölcsey­ ről ír, ak ár a berlini olim pia m agyar sikereit követő öröm m ám or­ keltésről. Így védi m indig a szellem et az elnyom ó hatalom m al szemben. Egyetem essé éppen azáltal válik (s részben ez is az aktív rom antika hagyom ánya), hogy általános erkölcsi síkon is eszm éket ütköztet, s így m ár nem csupán a fasizm us ellen szól, hanem m indenféle bezártság ellen — az em beri szabadságvágy nevében. F ábry m inden am orális, antihum ánus cselekedettel, felfo­ gással szem ben az Időhöz föllebbez. A Kölcsey-jelenségben is az idő igazára hívja föl a figyelm et. Révai József Kölcseytanulm ányában ezt írja : „Kölcsey nagyságát m u tatja, hogy m int politikus és gondolkodó nem m erül el a pillanatnyi helyzet apró-cseprő érdekharcaiban, hanem elvi m agaslatra em elkedve vett részt bennük és e harcok közepette szem benézett azokkal a nagy alapvető kérdésekkel és ellentm ondásokkal, am elyek elé a polgári társadalom fejlődése állíto tta az em beriséget” (Kölcsey Ferenc válogatott m űvei, B udapest 1951.). Ez is kapcsolódási pont a két írói egyéniség között. F ábry teh át Kölcsey, a teljes em ber nevében föllebbez az irred en ta M agyarország torz Kölcsey-képe ellen. F érfiú i erény­ ként ő is a szellem nagyságát m u tatja föl. Ezzel szabja meg a haladás irán y á t a m últból a jelen, s a jelenből a jövő felé. F ábry ezzel részese lett annak a nagy jelentőségű szellemi folya­ m atnak is, am ely a fasizm us ellen a m ag y ar történelm i hagyo­ m ányokat hívta segítségül. Nem véletlen, hogy am ikor jelleg­ zetesen irodalm i kérdésekről írt, ak k o r is a folytonosság gondo­ latát hangsúlyozta, s különösen nagy fontosságot tu lajd o n íto tt a m últábrázolásnak. L áthattuk, hogy az az indulat, am ely F áb ry t a Kölcseyesszé m egírására ösztönözte, Kölcsey k isajátítása, m egham isí­ tása ellen irányult. A m ű fő gondolata, hogy F áb ry saját k o rá­ ban a legerkölcsösebb m ag atartásn ak ta rtja a k u ltú rem b er h ar­ cát a hatalom em bertelensége ellen. F élreérth etetlen ü l és nyíl­ ta n saját korához szól ezzel, de ezáltal válik egyetem es érvényű­ vé is. U gyanakkor hazai ta lajb an gyökerezik, m ert esszéje rokon­ ságot ta rt Ady 1905-ös C sokonai-cikkével és a Kazinczyról írottal, am elyek szintén azt kifogásolják, hogy a m últ század nagy írói av a ta tla n kezekbe kerülnek. E gy arán t m egvan az irodalom tudom ányi és a politikai jelentősége annak, hogy F ábry fölhívja a figyelm et az autentikus olvasás fontosságára. Így vá­ lik politikai érvvé „az idő igaza” gondolat. Ez terem ti meg a lehetőséget arra is, hogy a rom antikus hagyom ány progresszív m ozzanatai — hiszen a rom antika nem csak m űvészeti irán y zat­ ként, hanem korszakként, te h á t m ag atartásfo rm ak én t és világ­ nézetként is értelm ezendő — beépüljenek a XX. század haladó m agyar irodalm i és politikai m ozgalm ába. O lvassuk h á t mi is au tentikusan Kölcseyt, A dyt és F áb ry Z o ltán t: lássuk m eg m ű­ veikben a jelennek szóló üzenetet is! D. Rácz István 19 �Salgótarján A műemlék nélküli város DR. T Ó T H : A m ik o r b o n to ttu k , . . . . b o n t o t t u k ? . . . É g e ttü k , az ú ja k n a i c i­ g á n y te le p e t.. . Ez o ly a n b a r a k k é p ü le t v o lt, a m it m á r b o n ta n i se m v o lt sz a ­ b a d . J e le n v o lta m é n is, a T elevízió i s . . . A p o lo s k á k ú g y c s ü n g te k az o n az e g y n é h á n y , b ú to r n a k n e v e z h e tő d a ra b o n , m in t a sz ő lő fü z é r. A tű z o ltó sá g o t k é r tü k m eg , h o g y g y ú jts a fel az é p ü le te t. É g esse e l és b iz to síts a , h o g y a z é rt a k ö rn y e z ő la k ó h á z a k , é p ü le te k n e g y u lla d ja n a k m eg. A tű z o ltó sá g te lje s fe l­ sz e re lé sb e n — rá d ió k k a l, v a s s is a k o k k a l, m in d e n k e llé k k e l fe lsz e re lv e — e lin ­ d íto tta az a k c ió t. K ö rü l n é z ő se re g . A T elevízió és m i is f ig y e ltü k az e s e m é n y t. M in d e n r e m e k ü l m e n t, c s a k az is te n n e k n e m tu d tá k az é p ü le te t m e g g y ú jta n i. E gy p e rc , k é t p e rc , ö t p e r c . . . a g y ú jto g a tá s n e m s ik e rü lt. A z tá n h a n g o s h a h o tá z á s k ö z e p e tte v é g ü l n a g y n e h e z e n , n e m is tu d o m , m ily e n tú z c só v a b e ­ d o b á s á v a l, s ik e rü lt a tű z o ltó k n a k e zt a n a g y o n e lé g e té s re íté lt b a r a k k é p ü le te t m e g g y ú jta n i és e lé g e tn i, a m ily e n s o r s r a az m é ltó v o lt. (F őcím , zene.) K IL V ÁD I: a rég i r im a i la k á s o k b a n s z ü le tte m , a g y á r m ö g ö tti ré sz e n . E zek e re d e tile g b a r a k k la k á s o k v o lta k , a m ik a g y á r é p íté s e s o rá n a m u n k á s o k s z á l­ lá s á t b iz to síto ttá k . A k é s ő b b ie k s o rá n la k á s o k k á a la k íto ttá k , a m e ly e t n a p j a ­ in k ig h a s z n á ltu n k . M a m á r c s a k a ré g i m a ra d v á n y o k lá th a tó k eg y es te r ü le te ­ k e n . B á r a v e lü n k sz e m b e n lev ő te r ü le te n m ég m e g ta lá lh a tó k , és je le n le g is la k já k a d o lg o zó in k , ú g y a fizik ai dolg o zó k , m in t a n y u g d íja s c sa lá d o k . K o rá b b a n o tt a v á ro s felé te lje s e n le v o lt z á rv a , s o ro m p ó k k a l v o lt e lz á r ­ v a , a b ev eze tő ú t. Ez je le n te tte a z t, h o g y c s a k a g y á r dolgozói la k h a ttá k , ille t­ ve h a s z n á lh a ttá k . C sak a h iv a ta lo sa n k i-b e jö v ő fo rg a lm a t le h e te tt le b o n y o lí­ ta n i. H át g y a k o rla tila g e lk ü lö n ü lt v o lt a r im a i g y á rte le p a v á ro stó l. G y a k o r­ la tila g , a n y a g ila g jo b b a n v o lta k a v á lla la t dolgozói d o tá lv a , h á t ezen k e r e s z ­ tü l k u ltu rá lta b b é le te t, v isz o n y la g k u ltu rá lta b b é le te t tu d ta k b iz to síta n i, és ez lé n y e g é b e n ily e n — h á t n e m létező , de m ég is — f a lre n d s z e r t a la k íto tt k i a v á ro s tö b b i részé v el, a h o l p é ld á u l a tű z h e ly g y á ri, az ü v e g g y á ri d o lg o zó k la k ­ ta k . D A R Á Z S : S a jn o s, ez a v á ro s jó f o rm á n c sak k o ló n ia v o lt 1945-ig. M e rt jó ­ fo rm á n k é t o ly a n k ö z é p ü le tü n k v o lt, a m ir e r á le h e te tt m o n d a n i, h o g y m eg felel a je le n le g i k ö v e te lm é n y e k n e k . H á t v a la m e n n y ie n , m in t g y e re k e k , itt n ő ttü n k fel. E lm o n d h a tju k , h o g y k ile n c v e n k ile n c sz á z a lé k ig ily e n k o ló n iá k b a n la k tu n k — ez v o n a tk o z o tt a b á n y á s z o k ra , ü v e g g y á ria k ra , tű z h e ly g y á r ia k ra , d e k ü lö ­ n ö se n az a c é lg y á ria k ra . A h á tu n k m ö g ö tt levő h e ly isé g e t A m e rik á n a k n e v e z ­ té k . U g y an c s a k n é v b e n v o lt A m e rik a — alsó és fölső —, m e r t a v a ló s á g b a n , az élet tü k r é b e n e n n e k se m m i k ö ze A m e rik á h o z n e m v o lt. N ag y o n sz eg én y n y o m o rn e g y e d n e k le h e te tt in k á b b ta r ta n i, n e m h o g y A m e rik á h o z h a s o n líto tt v o ln a — a n y a g ia k b a n is g o n d o lo m . K ILV ÁD I : H á t az A m e rik á b a n s z a k m u n k á s o k la k ta k , a fiz ik a i dolgozók m eg a k o ló n iá k b a n . Az eg y e m e le te s é p ü le te k b e n m á r a sz a k m u n k á s o k , a cso ­ p o rtv e z e tő k és az a ltisz te k é lte k . L e n t a v á ro s felé, v a g y is a g y á r h á ts ó r é ­ sz én , a m o d e rn e b b , k o rs z e rű b b é p ü le te k b e n la k ta k a tisz tv ise lő k , m in t p é ld á u l itt is, v e lü n k sz e m b e n , ezt az e g y e m e le te s é p ü le te t — am i a k k o r a m o d e rn é p ü le te k k ö zé ta r to z o tt — sz in té n tisz tv is e lő k és ta n ító k la k tá k . D A R ÁZ S : N a g y o n r itk á n j á r ta m b e a v á ro s b a n a z e lő tt is, m o st ta lá n m ég r itk á b b a n . H a n a g y o n m u sz á j, c s a k a k k o r m e g y e k . H át, m e g m o n d o m ő sz in ­ té n , n em n a g y o n s z e re te m a n a g y tö m e g e t se, a tú lz sú fo lts á g o t se . A ztán , m á r a n n y i o tt az id e g e n e m b e r, h o g y a lig -a lig is m e re k v a la k it. Ú gy érzem , h o g y s o k k a l jo b b itt n é k e m ez a k ö rn y e z e t, a h o l m in d e n k it is m e rik , m in d e n ­ k iv e l k ö sz ö n ő v isz o n y b a n v a g y u n k . M in d e n k iv e l tu d u n k b e sz é ln i, h á t.. . m o n d h a tn á m azt is, h o g y e g y fo rm a n e k ü n k a p ro b lé m á n k . F O R G ÁC S N É : N em sz ív e se n m u to g a tja az e m b e r, h o g y h ol la k ik . Vizes a la k á s , a fe sté s se m m a r a d m e g r a jta , m e g k icsi is. S z e re tn é n k m i is, h o g y ­ h a o ly a n la k á s u n k le n n e , h o g y a k is g y e rm e k n e k le n n e eg y k ü lö n kis sz o b á ja , ah o l n e k i a h o lm ija , a já té k a e lfé rn e , m e r t a k k o r n e k ü n k m in d já r t n a g y o b b te r ü le t m a r a d n a . H át a m ik o r m i m e g e s k ü d tü n k , a k k o r . . . szó v al, a lá k e lle tt írn i egy p a p írt, h o g y eg y p á r évig n e m k a p u n k la k á s t, jo b b a n m o n d v a : n em is a d h a tu n k b e ig é n y lé s t. N em is m e n tü n k u t á n a . . . É v ek m ú lta k , de n e m is m e n tü n k . R IP O R T E R : H á n y év ig d o lg o zo tt P a li b ácsi, és hol? P IN T É R : N e g y v e n h á ro m év ig m in d ig a b á n y a k ö te lé k é b e n , a N ó g rád i T rö sz tn é l. Ez m in d eg y ü z e m v o lt, m in d az egész. R .: A n y u g d íjja l a k k o r e lé g e d e tt? P IN T É R : H o g y n e, n a g y o n is ! N e g y v e n h á ro m é v re k é te z e rn é g y s z á z fo rin t n y u g d íj! Az se m m i se ! R .: És m ié r t o ly a n k e v é s a n y u g d íj? P IN T É R : H át m e r t a b á n y á k le é p ítő b e n v o lta k . É s, m o n d ju k így, a m u n ­ k a n e h e z e b b , z a v a rta b b v o lt; in n e n o d a k e lle tt m e n n i d o lg o z n u n k , m in d e n ­ felé. És v isz o n t a k e r e s e te c s a k c s ö k k e n t ezzel az e m b e rn e k . R .: P a li b á c s i m ié rt n e m k é r t la k á s t a ta n á c s tó l? P IN T É R : K é re m sz ép en , sz e m é ly e se n v o lta m n e m e g y sz e r, n em k é ts z e r a ta n á c s n á l, és a z t m o n d tá k , h o g y v á r ju k m eg, a m íg a s o r r á n k k e r ü l, m e rt a te le p e t b o n tjá k . É n o tt c if rá n m e g m o n d ta m , h o g y „ m ió ta b o n tjá k a te le ­ p e t, ö tv e n e g y ó ta ? ” K érem 1951 ó ta se m m it n e m k a p tu n k . A m i it t v a n , a s a ­ j á t k ö ltsé g ü n k ö n , ja v ítá s , az v a n . . . M íg a b á n y á é v o lt, k é re m , a la k á s , a d ­ d ig c s in á ltá k , ja v íto ttá k . A d d ig v a ló b a n Jó z se f-te le p i v o lt, m o st m eg c sak sz e m é tte le p . Ezt k i m e re m je le n te n i, h o g y c s a k sz e m é tte le p ! T e ssé k a te le p e n sz é tn é z n i, h o g y m i fo ly ik itte n !? I tt ö rö m v o lt v a la m ik o r, k é re m , la k n i, a m ú ltb a n , ezt k i m e re m je le n te n i. K O P E R L Á K N É : J a ! A ro v a ro k k a l k a p c s o la to s a n , h á t a r r a re n g e te g e t k ö l­ tő k . A zok eszik m eg az é n k is n y u g d íja m a t m a jd n e m m in d , s a jn o s , ez a v a ­ lóság . R .: És m ily e n r o v a ro k ezek ? K O P E R L Á K N É : H a n g y a , s z á rn y a s h a n g y a , m eg ez a m in e k n e v e z ik ? .. . Ez a h o sszú , sz á z lá b ú , m eg a p ró h a n g y a , p e n é s z b o g á r, h á t m eg m it m o n d ja k m ég , n a ? R .: N em s z e re tn e e g y jo b b , sz á ra z la k á s b a m e n n i? K O P E R L ÁK N É : M in d e n v á g y a m c s a k az ! E gy eg észség es, s z á ra z la k á s és se m m i m á s !! K ü lö n b e n m eg v o ln é k m in d e n n e l elég ed v e. N in cs p a n a sz o m . R .: H á t a k k o r m ié rt n e m k é r , ig é n y e l? K O PE R L Á K N É : N em m e r e k e lm e n n i k é r n i, h o g y ő sz in te le g y e k . N em m e re k , m e r t fé le k , h o g y n e m k a p o k . F é le k , h o g y ö ssz e g e k e t fo g n a k k é rn i tő lem , a m it n e k e m le k é n e te n n i, és é n n e m tu d o m . S a jn o s, n e m tu d o m . R .: D e h á t v a n ta n á c s i la k á s is? K O P E R L ÁK N É : H át a ta n á c s i la k á s ? S a jn o s, o tt a z o k a f ia ta lo k v a n n a k e lő n y b e n . M e rt m in d e n t e z e k ig é n y e ln e k m o st, és n a g y o n s o k a n föl v a n n a k m á r ő k je g y e z v e . M irá n k ö re g e k re n e m n a g y o n , n in c s sz ü k sé g m á r s e h o l . . . Elhangzott a televízióban. A film forgatókönyvét irta és a film et szer­ kesztette Müller Magda. Filmoperatőr: Rozsnyai Aladár. Rendező: Dobray György. 20 R .: 1960 és 1978 k ö z ö tt S a lg ó ta r já n b a n h é t e z e rh é ts z á z k ile n c la k á s é p ü lt. E n n e k h a tv a n ö t s z á z a lé k á t m u n k á s o k k a p tá k m eg .. . D e a r e k o n s tr u k c ió ú j g o n d o k a t, n e h é z s é g e k e t sz ü lt. EGY IGÉNYLŐ a v á ro s i ta n á c s la k á s b iz o tts á g á n : V a la m ik o r v á n d o r k ör­ h in tá s o k v o ltu n k , te ts z ik tu d n i? D e e z e lő tt is itt la k tu n k , S a lg ó ta rjá n b a n , ily e n c irk u s z k o c s ib a n . L e á lltu n k , tö n k r e m e n tü n k . B e á lltu n k d o lg o zn i. A zó ta d o lg o zik a fé rje m , e g y p e rc ig se v o lt b e t e g . . . T isz te ssé g e se n d o lg o zik . É n is tiz e n n é g y éve do lg o zo m . E gy n a p , m o st v a g y o k m a ró d i tiz e n n é g y éve. E g y ­ f o ly tá b a n m e g je le n e k a m u n k a h e ly e m e n . S z e re tn e k , k iv á ló d o lgozó v a g y o k , M in d e n g y e re k e m k iv á ló dolgozó. É s m ég se é r d e m le k m eg eg y sz é p la k á s t, h o g y b o ld o g le g y e k !? Úg y k ö ll é ln i — h ig g y e el —, h o g y az é le te m e t u n o m . H o g y h a h a z a jö v ö k , e g y m á s tó l k ö ll a b a c ilu s t sz ív n i, o tt e g y m á sh o z z sú fo lv a le n n i. O tt fő zö k , o tt m o so k a k o n y h á b a n . G o n d o lh a tja , m ily e n é le t ez? M ik o r e lm e g y e k t a k a r í ­ ta n i — já r o k ü g y v é d e k h e z , ta n á r o k n a k , o rv o s o k n a k , a m u n k á m u tá n já ­ ro k ta k a r íta n i —, m ik o r m e g lá to m a la k á s o k a t, s ír o k ö rö m ö m b e n . Úgy d o l­ gozok n e k ik , m in th a a s a já to m v o ln a , m e r t ö rö m c s i n á l n i.. . Örö m , és n e k e m így k ö ll m e g ö re g e d n i, ily e n la k á s b a n ? B IZ O T T S Á G : A z előző la k á s a h o l v o lt? I G É N Y L Ő : .... N em v o lt! T e tsz ik tu d n i, e z e lő tt o ly a n la k á s b a n l a k t u n k . . . A v a s ú t m e lle tt v o lt eg y r a k t á r , o tt la k ta m . G o n d o lh a tja , m ik o r a N em ec e lv tá rs b e jö tt a la k á s o m b a , a m ik o r fe le m e lte m a fed ő t v é le tle n ü l, jö tt a v o ­ n a t, le e s e tt a m a lte r, k i k ö llö tt d o b n i az é te lt, m e r t n em e h e ttü k m eg . M ikor j ö t t a v o n a t, N em ecz e lv tá rs k is z a la d t, a n n y ir a fé lt. Ily e n é le t? ! O tt la k ta m , n e m is tu d o m , h á n y évig. Ú gy k é n y te le n v o ltam , b e tö rte m eg y b é rla k á s b a a Vá s á rté r e n . B e h u rc o lk o d ta m o d a , a b b a n v o lta k a g y e re k e im . D e o tt n e m e n g e d te k e n g e m . E g y sz o b a v o lt, k icsi v o lt, n e m f é r tü n k el. Ú g y k a p ta m a z ­ tá n ezt a la k á s t. D e o tt m á r r o h a d u n k . H a v e s z e k eg y b ú to r t — d o lg o zo k k e s e rv e s e n —, e lro h a d . E gy h ó n a p a la tt el k e ll d o b n i, m á s t k ell v e n n i. Ezt c s in álo m az é le te m b e n . A m it dolg o zo k , h iá b a ! V állalo k so k ta k a r ítá s t, m eg a m u n k a h e ly e m e n is m e g á llom a h e ly e m . S z e re tn e k , b e c s ü ln e k , és m ég is! N em b íro k , n e m ! A k á rh o g y k a p a s z k o d o k ! Í gy k ö ll é ln i. P e d ig v a n m in d e ­ n e m : t é v é . . . S zép en , b o ld o g a n a k a r n é k é ln i, tis z ta s á g b a n . M ert m a m á r v an le h e tő sé g , h o g y az e m b e r n y u g o d ta n , b iz to n sá g b a n le g y e n . T isz ta sá g fél eg észsé g ! D e el k e ll ro h a d n i, el k e ll ro h a d n i! R .: S a lg ó ta rjá n ú j v á ro s , d e ú g y lá to m , h o g y a la k á s g o n d o k u g y a n c s a k ré g ie k . B IZ O T T S Á G : H át, a m in t lá ttá k — ré g e b b e n ta r tó z k o d n a k itt —, 1950 ó ta é p ü lt la k á s á llo m á n y u n k h a tv a n sz á z a lé k a . U g y a n a k k o r v isz o n t a la k o s sá g sz á m a is h a ta lm a s m é r té k b e n m e g n ö v e k e d e tt, k ö rü lb e lü l d u p lá já r a . R .: H á n y ez e r fő? B IZ O T T S Á G : H á t, a je le n le g i la k o s sá g k ö rü lb e lü l 48―49000 k ö z ö tt v a n . Ez á lta lá b a n v á lto z ik , u g y e, e lk ö ltö z é sse l, b e k ö ltö z é sse l. SÓLY O M N É: T o v á b b i p ro b lé m a az, h o g y a la k á s á llo m á n y n a k a 43 sz á z a ­ lé k a c s a k e g y sz o b á s, a h é t s z á z a lé k a m in d ö ssz e a h á ro m sz o b á s . A la k á s á l­ lo m á n y tö b b i része , az k ö rü lb e lü l m eg felelő . K ilen cszáz fö lö tt v a n m ég a k o lón ia la k á s o k sz á m a , a m it s z e re tn é n k a k ö z e ljö v ő b e n , a VI. ö té v e s te rv b e n te lje se n le s z a n á ln i. S o k o ly a n n a g y c s a lá d o s v a n , a k i s z e re tn e h á ro m -n é g y szo b ás la k á s t, e r r e a z o n b a n m ég m in d ig n e m tu d u n k le h e tő s é g e t b iz to sí­ ta n i. R e m é ljü k , h o g y k ö rü lb e lü l 1981-ben m á r egy sz o b a- k é t félszo b áso n fö lü li—k é t sz o b a, k é t fé lsz o b á s. ille tv e h á ro m -n é g y s z o b á s — la k á s o k a t is tu d u n k é p íte n i. H O P K A : K im o n d o tta n e g y én i é rd e k b ő l jö tte m S a lg ó ta rjá n b a . N ő sü lés e lő tt á llv a te m é s z e te se n la k á s g o n d ja im a t ig y e k e z te m m e g o ld a n i.. . F e le s é g e m ­ n e k á llás, n e k e m le h e tő le g jó s z a k m a i le h e tő sé g és — te m é s z e te se n , — jó a n y a g i le h e tő sé g is k e lle tt. M indezt a S a lg ó ta já n i K o h á sz a ti ü z e m e k , az a k ­ k o ri a c é lg y á r k ín á lta sz á m o m ra . É n é lte m a le h e tő sé g g e l. S O P O T N IK : A J ó z se fin la k ta m , o n n a n n ő s ü lte m i d e, K á ro ly ira . A n n a k m á r n y o lc éve, és ú g y d ö n tö ttü n k , h o g y it t v é g z ü n k is. I tt sz ü le tte m T a r ­ já n b a n , és itt é p ítü n k . S O P O T N IK N É : T e tsz ik tu d n i, v o ltu n k m i a ta n á c s n á l la k á s é rt, m e r t én a n y u k á m m a l la k ta m h é t évig. M ár a k k o r A n d ik a m e g s z ü le te tt. K étév es v o lt, m ik o r a ta n á c s n á l j á r ta m la k á s é rt. N a g y o n n e h e z e n k a p tu k a s z o b a -k o n y ­ h á t. A k k o r n a g y o n ö r ü ltü n k n e k i, m e r t k ü lö n m e h e ttü n k . És u tá n a , m ik o r k ü lö n m e n tü n k , Jö tt u tá n a a m á s ik , a k isfiú , Z so ltik a . Ú g y d ö n tö ttü n k , h o z ­ z á fo g u n k é p ítk e z n i, m e r t az ö tsz á z a d ik a k v o ltu n k a ta n á c s o n . N em b iz ta tta k g y e re k e k b e n n ü n k e t.. . S a tis z tá lk o d á s i g o n d , m eg m in d e n fé le k é p p e n , a sz e m p o n tjá b ó l is, m u s z á j v o lt h o z z á fo g n i. T a lá n jo b b lesz íg y n e k ü n k , h o g y h o z z á fo g tu n k . S O P O T N IK : N e k e m az a la p k e r e s e te m 2550 fo rin t, a n e je m n e k 1250 fo rin t. Úg y , h o g y eb b ő l k e ll — a h o g y tu d ju k — m e g o ld a n i. És a m it a ta n á c s tó l k a p ­ tu n k , ezt a k a m a tm e n te s k ö lc s ö n t, in g y e n te lk e t. E n n ek ö r ü ltü n k , m e r t h i r ­ te le n jö tt, és m á r m á s m eg o ld ás n i n c s ! H o z z á fo g tu n k , m o s t m á r v é g ig v isz ­ sz ü k . Ú g y, h o g y m in d e n fé le k é p p e n m e g c s in á lju k (a h á z a t). S O P O T N IK N É : N a g y o n , n a g y o n f é ltü n k , m ik o r m e g k a p tu k a te lk e t. Én m o n d ta m is a fé rje m n e k , h o g y n e m tu d o m , h o g y h o g y a n m e r jü k ? T a lá n a z é rt, h o g y én is a T Ü Z É P -e n do lg o zo m , eg y k ic s it k ö n n y e b b e n m eg y az egész. D e ez o ly a n d o log, h o g y n a g y o n n e h é z , ily e n k ev és k e re se tb ő l, na­ g y o n n e h é z . D e jo b b lesz a g y e re k e im n e k , a z t h isz em , m e r t é n n e k e m r o s z ­ sz ab b v o lt. Az a b a j, h o g y n a g y o n n a g y az a k a r a te r ő n k . S, h o g y h a íg y n e k im e ­ g y ü n k — b e te rv e z tü k , h o g y m á r a e n n e k m e n n i k ell —, a k k o r a n n a k m e n ­ n i k e ll! Ú g y, h o g y n a g y o n . N em is tu d o m , h o g y m i h a jt b e n n ü n k e t, hogy e n n y ir e a k a r j u k ezt a h á z a t? M e rt té n y le g n a g y o n a k a r ju k ! F á r a d ta k v a ­ g y u n k , m e r t n e k e m m e n n i k e ll egész n a p . A r u k ia d ó v a g y o k , és elég n ag y a te le p ü n k , de m e g c s in á lju k . R .: M a g át n e m ré g m ű tö tté k ? S O P O T N IK N É : Ig e n . M ű tö tte k h á r o m év v el e z e lő tt. És h á t m o st é n k e ­ v e rte m a b e to n t. P é ld á u l p é n te k e n v iccb ő l m o n d tá k a k ő m ű v e s e k : „sz á z k e ­ v e ré sig m eg se m á llu n k ” . B izto s, v a g y h a tv a n a t b e k e v e rte m . M e rt az egész k ö zf a la t é n k e v e rte m be. Úg y h o g y b íro m . L e h e t, h o g y m a jd k é ső b b jö n h á t ­ r á n y a . m e r t b izto s le s z . . . SIM O N F F Y : S a lg ó ta rjá n , é rz é s e m és m e g íté lé se m sz e rin t, az o rsz á g b a n p e r ifé r ik u s h e ly z e tű . Ez r á n y o m ja a b é ly e g é t a m ű s z a k ia k és eg y éb é r te lm i­ ség i fo g la lk o z á sú a k m e g te le p e d é s é re v a g y vég leg es le te le p e d é s é re . Í gy v á lla ­ la tu n k is á lla n d ó s z a k e m b e r h iá n n y a l k ü z d . Álta lá b a n elég n a g y a flu k tu á c ió . A f ia ta lo k a t id e a v á r o s b a c s a ln i v a g y i t t m e g ta r ta n i k é t d o lo g g al le h e t. Az e g y ik m a n a p s á g , a m i n a g y k in c s és n a g y d e v iz a : a la k á s . A m á s ik p ed ig a sz ép és jó m u n k a . I t t S a lg ó ta r já n b a n m in d a k e ttő e lé rh e tő v a g y m e g s z e re z ­ h ető . M ielőtt v iss z a m e n te m v o ln a a m ű sz a k i e g y e te m re o k ta tó n a k , itt S a lg ó ­ ta r já n b a n k e z d te m m e g m é rn ö k i p á ly a f u tá s o m a t. Ig az, a k k o r a k iv itelező v á lla la tn á l. T iz e n h á ro m évig o k ta tta m az e g y e te m e n , tiz e n h á ro m év u tá n jö tte m v issz a S a lg ó ta r já n b a . A zt h isz e m , fő leg a z é rt, m e r t am íg az e g y e te ­ m e n o k ta tta m , m in d ig ir ig y k e d te m a z o n h a llg a tó im ra , a k ik e t ta n íto tta m , m a jd m ik o r az e g y e te m e t e lh a g y tá k , te rv e z n i k e z d te k : é n is te rv e z n i a k a r ­ ta m . A la k ó te le p p e l tu la jd o n k é p p e n e lé g e d e tt v a g y o k , d e a z t h isz em , a h a s z n á ­ lói is. A k ö rn y e z e t s z é p : eg y v ö lg y k a tla n b a n fe k sz ik az eg ész la k ó te le p , k ö r ­ b e n h e g y e k v e s z n e k k ö rü l m in k e t. H a a la k ó te le p e n m o st m ég n in c s e n e k is fá k , ta lá n a k ö r n y e z e t e z t p ó to lja . �A m in v á lto z ta tn é k ? Az a la k á s o k n a g y s á g a . E zek a la k á s o k k ic s ik . E zek k is c s a lá d o k n a k az é le tte r é t tu d já k c s a k b iz to síta n i. K ét g y e re k k e l, p lá n e k é t k ü lö n n e m ű g y e re k k e l e k k o r a la k á s o k b a n n e m le h e t n o r m á lis a n éln i. D R . T Ó T H : 1969-től d o lg o z ta m a ta n á c s n á l. V á ro si ta n á c s e ln ö k v o lta m 73-ig. T e h á t k ö zel — e g y -k é t h ó n a p i h iá n n y a l — n é g y évig. R .: Az a h ő s k o r v o lt, a n a g y k ö ltö z é s e k id ő sz a k a ? DK. T Ó T H : Ig en . A n a g y b o n tá s o k és a n a g y é p ítk e z é s e k id ő sz a k a v o lt. K o rá b b a n tíz év ig v o lta m itt a v á ro s i és já r á s i ü g y é sz sé g v e z e tő je . És m in t ü g y é s z n e k k ö te le z ő v o lt a v b -ü lé s e k e n ré s z t v e n n e m .. . N é h á n y tö r v é n y e s ­ ség i h o zzászó lás, m eg ta lá n , n e m is tu d o m m ily e n o k o k , a r r a k é s z te tté k itt a v á ro s és a m e g y e p o litik a i v e z e té s é t, h o g y en g e m je lö lje n e k ta n á c s e ln ö k ­ n e k . A k k o rib a n itt eg y ip a r i és eg y u rb a n is z tik a i, v a g y eg y v á ro sfe jle sz té si fo rra d a lo m z a jlo tt le. É p íte ttü k a la k á s o k a t, b iz o n y ig e n b ő v e n .. . H át.. . a III. ö té v e s te r v b e n n e m is é p ü lt so k . c s a k 1500 . . . D e a IV . ö t­ év es te rv b e n , m á r tö b b m in t h á ro m e z e r la k á s é p ü lt ö ssz e se n . É s b izo n y az ö tév es te r v e le jé n a la k á s ü g y i v isz o n y o k n e m v o lta k v a la m i r e n d e z e tte k . A v á r o s b a n is, a k i c s a k te h e tte .. . h á t . . . . ig y e k e z e tt m in é l jo b b , m in d ig jo b b la k á s b a k ö ltö z n i. N e k e m m in t v o lt ü g y é s z n e k ebből k ü lö n ö se n so k p r o b lé ­ m á m v o lt. M in t ü g y é sz te lje s e n fü g g e tle n e m b e r v o lta m . A zt c s in á lta m , a m it a tö rv é n y e ss é g d ik tá lt, é s a m it az é n le lk iis m e re te m d ik tá lt. É s b iz o n y so k ily e n m e g a m o ly a n ö s s z e k ö tte té s e k k e l re n d e lk e z ő m e g p ró b á lta a z t a z ű r z a ­ v a r t, a m i a la k á s e lo s z tá s b a n a k k o r ib a n v o lt — a k k o r m é g n e m v o lt k észen az ú j la k á s re n d e le t —, k ih a s z n á ln i, és. . . h á t. . . itt- o tt e lő fo rd u lt, h o g y s i­ k e r re l. N a m o st, a m ik o r m e g k e z d ő d ö tt ez a z ú g y n e v e z e tt. . . h á t . . . . n a g y ip a r fe jle sz té s S a lg ó ta r já n b a n , a k k o r ig e n n a g y sz ü k sé g e v o lt a v á r o s n a k , a v á ­ r o s n a k is, az ip a r n a k is, é rte lm is é g ie k re . A p á r tb iz o tts á g m ár k o rá b b a n m e g h ird e tte az ú g y n e v e z e tt. ,,e z e r sz a k e m b e r, e z e r é r t e lm isé g i” m o z g a lm a t — S a lg ó ta rjá n b a . És ezt v é g re is h a j t o t t u k ! D e la k á s k e lle tt e z e k n e k az e m b e ­ r e k n e k ! K e lle tt id e o rv o s, k ö z g a z d á sz , jo g á sz , m é rn ö k , m ű sz a k i, és s o r o lh a t­ n á m to v á b b . És b iz o n y ez e k az e m b e re k — az az ig azság , h o g y ta lá n m in t id e g e n e k is — a la k á s o k ja v á t m e g k a p tá k . M á sk é p p n e m is jö tte k v o ln a a v á r o s b a . S z ü k sé g v o lt r á j u k ! C sak a n n y it, h o g y a m ik o r é n a ta n á c s h o z k e r ü lte m 1969-ben, k é t- h á ro m fő isk o la i v a g y e g y e te m i v é g z e tts é g ű e m b e r v o lt m in d ö ssz e az a p p a r á tu s b a n . K ö zg azd ász eg y se m , p ed ag ó g u s ta lá n a ta n á c s e 'n ö k h e ly e tte s v o lt eg y ed ü l, m eg a m ű v e lő d é si o sz tá ly v e z e tő . N a g y o n ro ss z u l á llt a v á r o s . . . S Z ŐK É N É : M á rc iu s b a n k a p tu k id e ig le n e se n e z t a la k á s t. De o ly a n r o s s z .. . N y á ro n n a g y o n m e le g v a n , de té le n is n a g y o n h id eg . T ele v a n . . . p o lo sk a is v o lt, m o st m eg te le v a n b o g a r a k k a l. M ost v a n e g y h ó n a p o s k i­ csim . M ost v o lta m v e le o rv o sn á l. V an eg y h á ro m é v e s k is fia m is. Az is á l­ la n d ó a n b e te g , és m o st se k a p tu n k la k á s t. E g y k is k o n y h á b a n la k u n k . S zó­ v al, n a g y o n ro ssz v isz o n y o k k ö z ö tt la k u n k , a m ai v ilá g b a n . O L Á H : H át, k é re m , sz é p e n , it t c s a k az k a p la k á s t, a k i v id é k e n e la d ja a la k á s á t, és itt k é s z p é n z é rt tu d v e n n i. É n dolgozó e m b e r v a g y o k , c s ó k o lo m , és é n n e m b íro k v e n n i. A b sz o lú t! N e k e m n in c s le r a k o tt p én z e m , h o g y én a z t ki b ír ja m fiz e tn i. Í g y is, h a k a p o k la k á s t, a z t is m a jd ú g y fo g o m e lin té z ­ ni, h o g y r é s z le te n k é n t k i tu d ja m fiz e tn i. S Z ŐK É N É : Mi n é g y e n v a g y u n k , és m a jd a d n a k e g y s z o b a -k o n y h á s la ­ k á s t! H á t a f é rje m is fiz ik a i d o lg o zó . Öte z e r f o rin to t k e re s, a h o l d o lg o zik . É n is k a p o k . A zt h isz em , h o g y a zt a h á r o m -n é g y e z e r f o rin to t k i tu d ju k m i is fiz e tn i, u g y a n ú g y m in t a tö b b i. Mi is s z e re tn é n k m á r, h a e g y jó o tth o n u n k v o ln a , d e n em is ily e n ro ssz la k á s b a n la k n i! R .: É s m e ly ik la k ó te le p e n íg é rik a la k á s t? S Z ŐK É N É : H á t, a m it m o st é p íte n e k a tá k , h o g y a b b ó l, v a g y a V á s á rté re n . D e a m o n d ta m , h o g y n e k e m az e g y sz o b á s n e m v a n . É n eg y é v u tá n n e m a k a r o k m e g in t a d jo n a ta n á c s n a g y o b b a t. B e sz te rc e -la k ó te le p e n . A zt m o n d ­ V á s á rté re n c s a k e g y s z o b á sa t. H át jó , m e r t n e k e m k é t g y e re k e m a ta n á c s h o z m e n n i, h o g y n e k e m O L Á H : Az e m b e r, h a b e lé p a ta n á c s h o z , m á r re n d e s e n , k é re m , az a h e ly ­ zet, h o g y m á r f é l e k . . . S m in d ig ily e n e k k e l jö n n e k e m , m a jd a jövő h ó ­ n a p b a n l e s z .. . K ijö tte k m á r id e v a g y n é g y s z e r a ta n á c s tó l. F ö lm é ré s, fö l­ ír tá k a n e v e k e t, m e g m in d e n t az é g v ilá g o n , és a z ó ta m in d ig c s a k ir k á ln a k , h ite g e tn e k , és se m m i az é g v ilág o n n in cs. H O R V Á T H : A la k á s k é rv é n y t b e a d tu k 1963-ban, és k a p ta m r á v á la s z t 1971. á p rilis 19-én, a zza l az in d o k k a l, h o g y m a jd la k á s t k a p o k . É rd e k e s, S a lg ó ta r­ já n b a n la k á s t id e g e n e k k a p n a k , c s a k az o k n e m k a p h a tn a k , a k ik m á r év ek ó ta itt la k n a k . Mi e n n e k az o k a ? R .: Ön m it g o n d o l? H O R V Á T H : S a jn o s, n e m tu d o m , de g o n d o lo m . E ső so rb a n a v id é k ie k n e k so k a p én ze. A la k á s t m e g tu d já k v á s á ro ln i S a lg ó ta rjá n b a n . S a jn o s, én n em tu d o m m e g v á s á ro ln i, m e r t n e k e m a n n y i p é n z e m n in c s . G o n d o lo m , ez az o k a . R .: M it c sin á l, h o l d o lg o zik ? H O R V Á T H : É n N a g y b á to n y b a n v a g y o k a F ŰT ŐB E R -n él. K a z á n k e z e lő v a ­ gyok. R .: N ap i h á n y ó r á t d olg o zik ? H O R V Á T H : T iz e n k e ttő t d o lg o zo m e g y n a p . R .: É s m e n n y it k e re s ? H O R V Á T H : 2800 fo rin to t. R .: A m a g a s z á m á ra m it je le n t ez a g y ö n y ö rű , ú j S a lg ó ta rjá n ? H O R V Á T H : Az é n s z á m o m ra n a g y o n sz ép . K ié p íte tté k , g y ö n y ö rű sz é p ! De sa jn o s , ezt n em a s a lg ó ta rjá n ia k s z á m á ra é p íte tté k , h a n e m a v id é k ie k ­ nek. O L Á H : H iá b a ! É n is te tte m jó n é h á n y té g lá t az ú j S a lg ó ta rjá n b a . Itt sz ü le tte m . A m e g y e é p íté s n é l d o lg o z ta m . A m e g y e h á z á t m i é p íte ttü k , és k é ­ re m sz ép en , itt v a g y o k -e ! Öt-h a ts z á z f o rin to t fiz e tte m eg y k is ly u k é r t, am íg o tt la k ta m a h á ro m a p r ó g y e rm e k e m m e l. F ö ln e v e lte m , k é re m sz é p e n , m in ­ d e t. A k k o r is h ite g e tte k , h o g y k a p o k la k á s t. O ravecz e lv tá rs le is b u k o tt, h o g y ő sz in te le g y e k , a p é n z h ú z á s b ó l.. . M ost u g y a n a z a té m a m e g y , h a n in c s p én z, n in c s la k á s ? ! H O R V Á TH : D e elfo g a k e s e rű s é g . v eln i, és v a n , a k i h o l la k ik , és m ib e n é n is m e g tu d n á m c s in á ln i, h o g y ú g y d o m m e g c s in á ln i, m e r t e r r e m é g n e m ig e n ! A v á r o s t sz e re te m , a z t sz e re te m , A g y e re k e m e t h o l k ö ll n e k e m fö ln e ­ n e v e li a c s a lá d já t föl, és h o g y él? A zt é lje k , m in t ő k . M eg! S a jn o s, n e m t u ­ g o n d o lt se n k i sem . Se ő k , d e é n m á r az in té z k e d é s é t, a z t n e m sz e re te m ! M Á RK U S IST V Á N v a g y o k , v illa m o s m é rn ö k , a N ó g rá d i S z é n b á n y á k fő ­ e n e rg e tik u s a . T iz e n n é g y év e la k u n k e b b e n a h á z b a n , k o r á b b a n a V á s á rté re n la k ta m , a la p te rü le tile g lé n y e g e s e n k ise b b la k á s b a n . N a g y o n ö r ü ltü n k , a m ik o r m e g k a p tu k e z t a la k á s t. A k o r á b b i la k á s t a v á lla la to m tó l k a p ta m , ezt az ú ja b b la k á s t — h á t . . . O ly an m in ő sé g i c s e re k é n t — a ta n á c s u ta lta k i r é ­ s z ü n k re . MÁ R K U SN É : E z a h áz, ez az é p ü le t v o lt T a rjá n b a n az első k ö z p o n ti f ű ­ té s e s, h id e g -m e le g fo ly ó v izű la k á s . És h á t ó riá si k ü lö n b s é g e t je le n te tt az a k k o r i la k á s u n k k a l sz e m b e n . L é n y e g e se n n a g y o b b is. A b b a n az id ő b en v á r ­ tu k a g y e r m e k ü n k m e g s z ü le té sé t, és m in d e n k é p p e n jó l jö tt a n a g y o b b la ­ k á s. R .: K ik a sz o m sz é d o k ? M Á R K U S : Az e g y ik la k á s b a n d r. N em ecz A ttila a V áro si T a n á c s Ig a z g a tá si o sz tá ly v e z e tő je la k ik . A k e tte s a jtó b a n B o rso s G á b o r b á c s i, a g é p ip a ri te c h n ik u m n y u g d íja s ig a z g a tó ja , f ö lö ttü n k eg y m u n k a h e ly i k o llé g á m F ü lö p L ászló la k ik , b iz to n s á g te c h n ik a i e lő a d ó . S zo m széd o m M raáz J ó z se f k ö z é p is k o ­ la i ta n á r . O tt la k ik az o n a sz in te n m é g K o v ács Is tv á n , az ö tv ö z e tg y á r o sz tá ly v e z e tő je . MÁR K U S N É : I s m e re m N y ú l G y u lá é k a t, a S a lg ó ta rjá n i R u h a g y á r fő m é r ­ n ö k e , a fe le sé g e o tt d iv a tte rv e z ő , P a tk ó J ó z s e f é k e t, a fé rfi a B á n y a trö s z tn é l d o lg o zik . B e g y ik I s tv á n é k a t, a fé rfi, a z t h isz em , a K a ra n c s S z á lló b a n ü z le t­ v ezető . K o zm a G y u lá é k a t, a férfi g a z d aság i ig a z g a tó a k o h á s z a ti ü z e m e k n é l. H irte le n m o s t n e m is j u t m á s esz e m b e . R .: H o g y k e r ü lte k id e a F ő - té r r e az e m b e re k ? MÁ R K U S N É : H á t . . . a k k o r ib a n s z a n á lta k a v á r o s b a n a ré g i, ö re g épü­ le te k e t. S o k n y u g d íja s , k ise b b jö v e d e lm ű e m b e r la k o tt itt. I tt elég m a g a s v o lt a la k b é r, é s g o n d o lo m , ily e n c s e ré k k e l o ld o ttá k m eg . E lk ö ltö z te k , e s e t­ leg eg y k e v e s e b b la k b é r ű la k á s b a n . Íg y jö h e te tt lé tr e a m in ő sé g i c s e re . H á t... e g y é b k é n t, a m i m e g lá tá s u n k az, h o g y ez v o lt a n n a k id e jé n a le g m o d e rn e b b , a le g jo b b a n fe lsz e re lt é p ü le t. H á t . . . ig y e k e z e tt m in d e n k i id e sz e re z n i la k á s t. H á t . . . a z ó ta ta lá n m é g m o d e rn e b b , m ég n a g y o b b la k á s o k a t a d ta k á t ; a k ik te h e tté k , a z o k m eg o d a ig y e k e z te k . Ig e n , ez a m i m e g lá tá s u n k . R. M ég v a n e n n é l jo b b la k á s is S a lg ó ta r já n b a n ? Ön h o v á s z e re tn é , p é l­ d á u l c s e ré ln i? MÁ R K U S N É : H á t, h o g y h a c s e ré rő l le n n e szó — k ü lö n ö se b b e n n e m g o n d ­ d o lu n k e r re —, n e k e m p é ld á u l a n o rv é g típ u s ú h á z a k te ts z e n e k a le g jo b b a n . R. M ié rt? M Á R K U S N É : K ic sit tá v o l v a n u g y a n a k ö z p o n ttó l, az ü z le te k tő l, n in c s m ég o ly a n ü z le ti h á ló z a ta , d e z ö ld ö v e z e tb e n v a n . K é n y e lm e s , sz ép , n a g y o k a la k á s o k . T a lá n az jo b b a n te ts z ik m á r , m in t ez a la k á s . I tt a v á r o s b a n s e ­ h o v á , se h o v á n e m m e n n é k sz ív esen . H E G E D Ü S : K ö z ism e rt, h o g y a m a g y a r te le p ü lé s i re n d s z e rb e n k ü lö n b ö z ő te le p ü lé s típ u s o k v a n n a k , a m e ly e k e g y ik s a já to s v o n á s a az, h o g y a k ö z p o n ti e lo s z tá sb ó l k ü lö n b ö z ő m é r té k b e n r é s z e s ü ln e k . Ez e g y e g y e n lő tle n s é g i re n d s z e rt a la k ít k i ezek k ö z ö tt a te le p ü lé s e k k ö z ö tt. T u la jd o n k é p p e n ez a z t je le n ti, h o g y b izo n y o s tá r s a d a lm i r é te g e k s z is z te m a tik u s a n h á tr á n y o s h e ly z e tb e k e r ü l­ n e k a k ö z p o n tila g e lo s z th a tó e sz k ö z ö k te k in te té b e n . E gy v á ro s o n b e lü l sz in té n b e s z é lh e tü n k e r rő l a p ro b lé m á ró l, a m e n n y ib e n n a g y o b b ö v e z e te k e t k ü lö n b ö z te tü n k m e g . T u d n iillik — b iz o n y o s v á ro s fe jle s z ­ tési e lk é p z e lé s e k és b e r u h á z á s o k m e lle tt — eg y e s v á ro s ré s z e k jó v a l n a g y o b b a r á n y b a n r é s z e s ü ln e k a k ö z p o n ti e rő fo rrá s o k b ó l, m in t m á s v á ro s ré s z e k . E n ­ n e k k ö v e tk e z té b e n az i t t élő n é p e s s é g r e n a g y o b b d o tá c ió ju t. Ez a k é r d é s k a p c s o ló d ik a sz e g re g á c ió p ro b lé m á já h o z , a m e ly a la tt b iz o ­ n y o s tá r s a d a lm i c s o p o rto k té r b e li e lk ü lö n íté s é t é r tjü k . N os, a sz e g re g á c ió m e g íté lé sé b e n a sz o cio ló g u so k v é le m é n y e e lté rő . E g y e se k s z e rin t e g y b iz o ­ n y o s k ö z ö ssé g i é le tm ó d o t id é z h e t elő, a m e n n y ib e n azo n o s típ u s ú r é te g e k l a k ­ n a k eg y la k ó h e ly i k ö rn y e z e tb e n . M áso k s z e rin t tá v o lo d á s k ö v e tk e z h e t b e a k ü lö n b ö z ő tá r s a d a lm i r é te g e k k ö z ö tt, m e r t a k ü lö n b ö z ő é le tm ó d m in tá k n em ta lá lk o z n a k e g y m á s sa l, s n in c s k o n ta k tu s a k ü lö n b ö z ő r é te g e k k ö z ö tt, és ez tá r s a d a lm i k o n f lik tu s o k a t e r ő s íth e t fel. K E L E M E N : 1971 j a n u á r já b a n jö ttü n k S a lg ó ta r já n b a la k n i. P á sz tó n a g y k ö z ­ sé g b e n la k tu n k k o r á b b a n , a fe le sé g e m sz ü le in é l. A k k o r a N ó g rád m e g y e i V e­ g y e s ip a ri J a v ító V á lla la t fő m é rn ö k e k é n t j ö tte m S a lg ó ta rjá n b a . Úg y k a p ta m e z t a la k á s t, és ú g y k e r ü ltü n k id e S a lg ó ta rjá n b a . M ost m á r tö b b m in t ö t év e a N ó g rá d m e g y e i N y o m d a ip a ri V á lla la t ig az g a tó ja v a g y o k . 21 �K E L E M E N N É : K étszo b ás la k á s u tá n eg y h á ro m sz o b á s la k á s b a b e k ö ltö z n i, a h o l a g y e r m e k e k e t ú g y ig y e k s z ik az e m b e r n e v e ln i, ta n íta n i, és ir á n y íta n i, a h o g y az a „ n a g y k ö n y v b e n ” m eg v a n írv a . É rte m ez a la tt tö r té n e te s e n , hogy eg y n ég y év es g y e re k n e k — a n n y i idős v o lt a k ise b b ik lá n y o m , a m ik o r id e ­ k e rü lte m — n in c s té v é n é z é s e s te n y o lc ó r a u tá n , h á t ezt itt m eg tu d tu k v a ló s íta n i. A tisz tá lk o d á s t.. . sz ó v al h o g y m o n d ja m .. . itt m in d e n t m e g k a p ­ tu n k .. . M o n d h a to m ú g y , itt m in d e n t m e g k a p tu n k ! A g y e rm e k e k n e k az is ­ k o lá ja k ö zel v a n , az ó v o d a k ö zel v o lt, m u n k a h e ly ü n k k ö zel v a n . K ell e n n é l tö b b ? É n n a g y o n b o ld o g v a g y o k ! G R A SE R : H át.. . tu la jd o n k é p p e n é n eh h e z a v á lla la th o z , ah o l m o st d o l­ gozom a z é rt jö tte m el, m e r t b e íg é rté k a la k á s t. K ü lö n b e n é n o tt m a ra d o k P á sz tó n , T a lá n m é g m a is p á sz tó i la k o so k le n n é n k . H á t m in d e n e s e tre ez a k ­ k o r n a g y o n jó l jö tt n e k ü n k . O tt P á sz tó n eg y ö re g la k á s b a n la k tu n k , egy ö reg h á z b a n , e z e rn y o lc sz á z k ö rü l, m it tu d o m én , m ik o r é p ü lt. E gy ily e n la ­ k á s b a b e k ö ltö z n i, ez a k k o r m a g a s a n a leg jo b b v o lt.. . A n n y ira ö r ü ltü n k , h o g y té n y le g , a k k o r n e k ü n k n e m v o lta k p ro b lé m á in k a la k á s s a l, az m á r m o st v a n . M ost m á r k icsi a la k á s . De a k k o r h á r m a n jö ttü n k ide, m e rt a k islá n y m á r m e g v o lt a k k o r . A zó ta le tt e g y fiú is, és m o st m á r té n y le g k icsi. R .: M ily en le n n e az á lo m la k á s ? G R A SE R : H á t le g a lá b b eg y h á ro m sz o b á s , az m á r, m o n d ju k , m e g fe le ln e . És h o g y h o v á c se ré ln é m el? Ez a m á s ik p ro b lé m a ! I tt a v á ro sk ö z p o n tb a n n em v a ló sz ín ű , h o g y v a n ily e n , és v a la k i is e lc se ré ln é . S zóval m e g fo n to la n d ó . N a m o st, k im e n n i a p la tó r a v a g y p e d ig a K IS Z -la k ó te le p re , m e g in t m á s d o l­ g o t je le n t. M e rt o d a b u sz o zn i, o tt m ég o ly a n o k a k ö rü lm é n y e k , h o g y tu l a j ­ d o n k é p p e n m in d e n é r t b e k ell jö n n i a v á r o s b a . H á t m e g fo n to la n d ó , h o g y az e m b e r e lc s e ré lje e zt eg y ily e n p e r e m k e r ü le ti, la k ó te le p i la k á s é rt, m ég h o g y ­ h a n a g y o b b is. K É R I: A M a g y a r Á llam i F ö ld ta n i In té z e tn é l dolgozom . Az é s z a k - m a g y a r ­ o rszág i k ire n d e lts é g n e k v a g y o k a v e z e tő je . E bbe a la k á s b a N a g y b á to n y b ó l k e r ü ltü n k . A N ó g rád i S z é n b á n y á k n á l d o lg o ztam , a b b a n az id ő b en , és la k á s ­ c s e re fo ly tá n k e r ü ltü n k e b b e a la k á s b a . R .: H ol la k n a k m o st? K É R I: A F ő té r tiz e n h á r m a s b a n . T e h á t S a lg ó ta rjá n , F ő té r tiz e n h á ro m . K É R IN É : A II. R á k ó czi F e re n c Á lta lá n o s Is k o la ta n ító n ő je v a g y o k . R .: Ön g eo ló g u s. S o k a t h a llo ttu k itt, h o g y a tá m f a la k k a l m e n n y i b a j v an , m eg it t c sú sz k á l jo b b r a - b a lr a m in d e n . H ogy lá tja ezt? K É R I: H á t m o s t p o n to s a n a d iss z e rtá c ió m té m á já t te ts z e tt k é rd e z n i. U g y an is a d iss z e rtá c ió m té m á ja , az, S a lg ó ta rjá n é p íté s fö ld ta n a . M in d en m o z­ g á s t tu d o k . Id ő sz e rin t, is, p ro b lé m a s z e rin t is. E zek a fe lszín m o zg áso k — ö ssz e fo g la lv a így le h e t ő k e t n ev ezn i — az ú j v á ro s, a d in a m ik u s a n fejlő d ő v á ro s v e le já ró ja . H ogy itt n e m egy s ík te r e p re , h a n e m eg y d o m b o ld a lra é p ít­ k e z n e k , íg y a d o m b o k n a k , a le jtő k n e k az e g y e n s ú ly á t az é p ítk e z é s e k k e l m e g b o n tjá k . S h á t so k s z o r az é p ítk e z é s i te c h n o ló g ia i feg y elem h iá n y o s s á g a i­ ból e r e d n e k ezek a so k s z o r sú ly o s k á r o k k a l já r ó felszín m o zg áso k . E zek b en s z e re tn é k se g íte n i, e z e k n e k az o k a it fö ld e ríte n i. És h á t e z e k e t m eg le h e t elő zn i, és m eg is k ell e lő z n i! N em igaz, az, h o g y n e m s z a b a d S a lg ó ta rjá n b a n a d o m b o ld a lra é p íte n i. S zab ad , c s a k m eg felelő e lő k észítéssel. A d is s z e rtá c i­ óm tézisei m á r a v á ro ste rv e z ő in té z e tn é l v a n n a k . E z e k e t fig y e le m b e v eszik az ú ja b b tiz e n ö t év es fe jle sz té s i te rv n é l. K É R IN É : T iz e n e g y é v ó ta v a g y o k g y e r m ek v é d e lm is n ev elő az isk o lá b a n . B izo n y , a fé n y m e le tt é sz re k ell v eg y em az á r n y é k o t is. B izony, n a g y o n - n a ­ g y o n sz e g é n y és e lh a g y a g o lt k ö rn y e z e tb e n is é ln e k e m b e re k , a m irő l m i n em tu d u n k . E z e k n e k az e m b e re k n e k sz in te a tá r s a s á g u k is eg y m á s k ö z ü l k e rü l ki, és a m u n k a h e ly e n is. sz in te azo n o s m ű v e ltsé g ű e m b e re k k e l ta lá lk o z n a k . N in cs k itő l ta n u ljá k a jó t é s a sz é p e t. E z é rt ö rü lte m n a g y o n , m ik o r fe l­ s z á m o ltá k itt a p é c s k ő -d o m b i c ig á n y te le p e t. E zek az e m b e re k k ik e r ü lte k o ly a n e m b e re k k ö zé, a h o l m á r ta n u lh a tn a k v a la m it. B izo n y , jó n é h á n y h e ­ ly en , ah o l c s a lá d o t lá to g a tta m , n a g y o n -n a g y o n e lsz o m o ro d ta m , a m it lá tn o m k e lle tt. E lő fo rd u lt az e g y ik a lk a lo m m a l p é ld á u l, h o g y a g y á m ü g y i o sz táy m e g k é rt, h o g y v ég ezz ek k ö r n y e z e tta n u lm á n y t az e g y ik c s a lá d n á l, a k ik n e k a g y e re k ü k á lla m i g o n d o z á sb a n v o lt. A m a m a tb c -s volt, ehittá k a k e r e s e tü ­ k e t.. . n a g y o n sz eg é n y e s k ö rü lm é n y e k k ö z ö tt é lte k . É n le p ő d tem m eg le g ­ jo b b a n ! A la k á s b a n n e m v o lt eg y sz ék , a h o v á le ü lje k . N em v o lt v illa n y , j ó ­ fo rm á n a s z ta l se m v o lt. V égül, m iv el sö té te d e tt, eg y k a n á lb a z s ír t te tte k , és m a m á r n em e m lé k sz e m p o n to sa n , h o g y cip ő fű ző v el v a g y s p á r gáv a l v ilá g í­ to tta k , h o g y k itö ltse m a k é rd ő ív e t. N a g y o n -n a g y o n k e s e rv e se n k ö n y ö rö g te k , h o g y in té z z e m el, h o g y v is s z a k a p já k a g y e re k ü k e t. É n a k k o r a r r a h iv a t­ k o z ta m , hogy k ö ltö z z e n e k jo b b la k á s b a , h isz en a v á ro s fe l­ a já n lo tta n e k ik a la k á s t — so k g y e rm e k e s e k lév én .. . és n em k e lle tt az ú j la k á s ! A zt m o n d tá k , n e m k ell a fü rd ő s z o b a , n em k ell a szép ú j la k á s ! Ezt m i, a k é t k e z ü n k k e l é p íte ttü k , e h h e z r a g a s z k o d u n k ! H iá b a á llíto tta m é n ; „ h á t h o g y g o n d o ljá k a k k o r , a g y e re k id e jö jjö n ? Hol fog ta n u ln i? H át itt n in c s v illa n y , n in c s sz ék a h o v á ü ljö n ! ” R .: H á t ö n m e g ism e rh e ti a z ily e n g o n d o k a t, d e p é ld á u l ö n ? K É R I: H á t . . . é n k e v é s b é ... é n c s a k o n n a n ism e re m m eg . h o g y a f e le ­ sé g em elm eséli n e k e m . É n is c s o d á lk o z ta m ez e n az elő b b e lm o n d o tt e s e te n , h o g y m a 1978-ban e g y v á ro s b a n , v a n ily e n . . . K É R IN É : Ez n e m m a tö r té n t, s o k -s o k év v el ezelő tt. K É R I: A k k o r so k -s o k évvel ezelő tt, m in d e g y . E b b e n az é v tiz e d b e n . R .: N ag y o n m e g le p e tt b e n n ü n k e t, b e s z é lg e ttü n k a Jó z se fin l a k ó . . . n y o ­ m o r ta n y á n eg y m u n k á s s a l, és m e g k é rd e z tü k tő le, h o g y m a g á é n a k érzi-e a v á ro s t? S a z t felelte, h o g y ig e n . A m á s ik k é rd é se m az, h o g y n a g y o n so k h e ­ ly ü tt fe lv e te tté k n e k ü n k a zt, h o g y a b e já r ó k előbb ö ssze tu d já k r a k n i a z t a b izo n y o s ö sszeg et, a m it e g y ö rö k - v a g y sz ö v e tk e z e ti la k á s ra is k e ll fizetn i, m in t az itt élő ő sla k ó k . . . IL L É S : A v id é k i e m b e re k jo b b a n m eg tu d tá k v á s á ro ln i az O T P -la k á s o k a t, m in t a p e r e m k e r ü le te n , e s e tle g k o ló n iá b a n la k ó id ő se k , n e tá n n y u g d íja so k . V ag y h a fia ta lo k , a k k o r m e g m ég fia ta lo k , a z é r t n in c s ily e n a y a g i le h e tő s é ­ g ü k . Ez íg y ig a z ! M id e n h o l így v a n ! Mi ú g y g o n d o lju k , m e g o ld ju k e z t m a jd a b á n y a k o ló n iá k k ö v e tk e z e te s sz a n á lá sá v a l. M e rt k ö v e tk e z e te s a n n y ib a n , h o g y te r v c ik lu s o n k é n t h á ro m ­ n ég y száz d a r a b o t a z é rt e ltű n te ttü n k m á r. A h a r m a d ik ö tév es te rv ó ta sz a n á lu n k , és fo ly ta tn i is a k a r ju k . E zek b en z ö m é b e n m á r id ő s h á z a s p á ro k é ln e k , s a f e la d a tu n k az, h o g y in n e n eg é sz ­ sé g es la k á s o k b a k ö ltö z z e n e k , álla m i la k á s b a . A k ik o tt é ln e k fia ta lo k , n e k ik is ez az ú tju k — v a g y az ü z e m ü k tá m o g a tá s á v a l tu d n a k b e lé p n i. . . A n a g y ö sszeg ű , te h á t az ú g y n e v e z e tt O T P -tá rs a s h á z k ö zel a k é ts z á z e z ­ r e t é ri e l: e zek e t v a ló b a n o ly a n v id é k ie k tu d já k m e g c s in á ln i, k ifiz e tn i, a k ik o d a h a z a ese tle g sz ü lő i ö rö k s é g e t a d n a k el, és h á t így n a g y o b b összeghez tu d n a k ju tn i. D e v a la m e n n y i v id é k i m a g y a r v á ro s n á l ez a h e ly z e t és m ég eg y jó id eig e r r e le h e t s z á m íta n i. DR. G O R D O S: E g y v a la m i n a g y o n fo n to sa t té n y le g n e m k a p ta k ezek az e m b e r e k : la k á s t. És az ig é n y b e n n ü k is él. E z é rt ki k ell elé g íte n i, k i is a k a r ju k elé g íte n i e zt az ig é n y t. D e a v á ro s összes tö b b i e lő n y éb ő l ezek a la k ó k is ré s z e s ü ln e k , h isz en az it t la k ó m u n k á s o k u g y a n c s a k k o r s z e r ű g ép e k e n d o lg o zn ak . J o b b m u n k a h e ly e k e n d o lg o z n a k ... D e a v e n d é g lá tá s , a k e r e s k e ­ delem , a sz o lg á lta tá so k elő n y e ib ő l ő k is u g y a n ú g y r é s z e s ü ln e k . É s a k a r ju k is. h o g y ré s z e s ü lje n e k . 22 IL L É S : E lő fo rd u lt, h o g y i t t élő, itt sz ü le tő if jú h á z a s v á r t la k á s ra és lá tja , h o g y egy fő v á ro sb ó l, v a g y ese tle g az o rsz á g m á s ré s z é rő l id e jö tt fö ­ isk o la i o k ta tó előbb k a p la k á s t. H á t ily e n v o lt. E zt m a is m e g ta lá ln i. De ez sz á n d é k o sa n a k a r tu k . T u d tu k . H á t a m ik o r m e g é p íte ttü k a h a tv a n ö t ágyas ú j k ó r h á z u n k a t.. . a z tá n a m it a n n y i s o k a t e lm o n d tu n k , h o g y S a lg ó ta rjá n vá r o s b a n v o lt g a z d a sá g i, m ű s z a k i é rte lm is é g i k e v é s sz á m ú , a m i k e lle tt az a c é lg y á rn a k , a r im a m u r á n y in a k és a b á n y á n a k .. . , d e m iu tá n T a r já n k ö zig a z g a tá s i k ö z p o n t le tt, és e g y id e jű le g a m eg y e k u ltu rá lis c e n tr u m a is, s m e g é p íte ttü k a sz ép m ű v e lő d é s i h á z a t, fő is k o lá n k v a n , o k ta tá s i h á ló z a tu n k b ővül — h á t v ilág o s, h o g y k e lle n e k é rte lm is é g ie k . E zek k e v e s e n v o lta k . M ost e z e k n e k la k á s t k e ll a d n i. V iszont n e m itt s z ü le tte k . . . E gy m ás p é ld á t h a d d m o n d ja k e l! K ö z is m e rt, e rrő l m á r n e m is a k a r o k h o ss z a n b e s z é ln i: N ó g rá d m e g y é b e n , e g y e d ü l az o rsz á g b a n , a b á n y á s z a to t n a g y m é r té k b e n v iss z a fe jle s z te tté k . T ú l v a g y u n k m á r r a j t a k é th a r m a d á b a n . V olt itt eg y n a g y b á n y a , b o c s á n a t, trö sz t v o lt elő szö r, m a jd a b á n y a h e ly é ­ b en ú j g a z d a s á g i e g y sé g e k jö tte k lé tre , a h o l az e m b e r e k n e k d o lg o zn io k k e l­ le tt. T iz e n n é g y ú j g y á r a t é p íte ttü n k . A tiz e n n é g y ú j g y á r n a k v e z é r k a r k e lle tt.. . M u n k á s v o lt, m e r t h is z ’ a b á n y á s z o k fe ls z a b a d u lta k . Ig az, h o g y n e m o ly a n s z a k m á ju k v o lt é p p e n , a m i k e lle tt v o l n a .. . D e v e z é r k a r , é rte lm is é g i — m ű sz a k i, g a z d a sá g i, jo g á sz, k ö z ­ g azd ász és m é r n ö k — o ly a n sz á m b a n n e m v o lt, a m i k e lle tt v o ln a . H át e z e k n e k la k á s k e lle tt. H a m o st e zt é rté k e lik , fé le k a ttó l, h o g y ese tle g ezek v a n n a k e ltú lo z v a , a m ik r ő l m i te lje s n y íltsá g g a l b e s z é ltü n k — m e g írtu k , e l­ m o n d tu k , h ir d e ttü k . D e a m u n k á s is e g y e té r te tt v ele, m e r t m e g é rte tte .. . h isz ’ ró la is szó v a n , a g y e re k e irő l is és m in d n y á ju n k jö v ő jé rő l. A v á ro s ­ n a k é rte lm is é g i k e lle tt, e z é rt ezek , b á r n e m itt sz ü le tte k , m ég is elő b b j u t o t ­ ta k , e g észsé g es sz é p la k á s h o z . DR. G O R D O S: A m á s ik le p ü lt le ez az é rte lm is é g ? k é rd é s az, h o g y jó -e az, h o g y egy h e ly re te ­ I tt eg y o ly a n o b je k tív h e ly z e t v o lt, a m i elől n e m le h e te tt k ité rn i. H i­ sz en , h a itt é p ü lte k a la k á s o k e lő szö r — de az id e jö v ő é rte lm is é g n e k la k á s k e lle tt —, a k k o r itt tu d tu k ő k e t le te le p íte n i. V aló b an igaz, h o g y eg ész sé g e ­ se b b le n n e az, h o g y az eg y es la k ó te r ü le te k e n k ü lö n b ö z ő é rte lm is é g ie k m e g ­ ta lá lh a tó k le n n é n e k , m e r t a v á ro si k ö zö ssé g k ia la k ítá s a s z e m p o n tjá b ó l az elő n y ö s le n n e . H ogy az o rv o s n e c s a k az o rv o ss a l ta lá lk o z z o n , h o g y a m é r ­ n ö k ne c s a k a m é r n ö k k e l ta lá lk o z z o n , h o g y a p ed ag ó g u s n e c s a k a p e d a g ó ­ g u ssal, h a n e m v a la m e n n y i é rte lm is é g i ré te g és v a la m e n n y i la k ó — m u n k á s és é rte lm is é g i, v e z e tő és b e o s z to tt — k ö z ö se n é lje itt a v á r o s b a n az é le té t. Ez a jö v ő g o n d ja i k ö zé ta rto z ik , h o g y e z t m e g o ld ju k . H E R C Z E G : Ú gy g o n d o lo m , h o g y a v á ro s fe jlő d é sé rő l n em le h e t te lje s e n sz ó ln i a n é lk ü l, h o g y n e e m líte n é n k m eg a c ig á n y la k o s sá g g o n d ja it, p r o b lé ­ m áit. S a lg ó ta rjá n v á ro s la k o s s á g a k ö r é b e n elég je le n tő s a r á n y t k é p v ise l a cig á n y la k o s sá g . A v á ro s n a g y ü z e m e ib e n k ie m e lt lé tsz á m b a n o ld o ttu k m eg a c ig á n y la k o s sá g fo g la lk o z ta tá s á t. S o k sz o r e lm o n d tu k , a té v é n y ilv á n o s s á ­ ga e lő tt is e lm o n d o ttu k p é ld á u l a ZIM e s e té t. (A m it m i egy k ic s it C IM -re f o rd íto ttu n k : n e m Z o m á n c ip a ri M ű v ek , h a n e m C ig á n y ip a ri M üvek.) R e n d ­ k ív ü l s o k a n d o lg o z n a k e b b e n a g y á r b a n . A cig á n y d o lg o zó k tö b b sé g e n a g y o n tisz te s sé g e se n , b e c s ü le te se n d o lg o zik . A v á ro s k ö z p o n tjá n a k fe jlő d é sé v e l e g y ü tt a v á ro si re k o n s tr u k c ió m e g s z ű n te tte az ú g y n e v e z e tt c ig á n y la k ó te ­ le p e t, a „ b e lg iu m o t” . S in n e n a c ig á n y la k o s s á g o t k ite le p íte tté k a v á ro s k ü ­ lö n b ö ző te r ü le te ire . A k ite le p íté s n é l d ö n tő k é rd é s v o lt az, h o g y k o m f o rt n é l­ k ü li la k á s o k a t k e lle tt e ls ő s o rb a n b iz to síta n i s z á m u k ra . E zek a la k á s o k zö m ­ m el Z a g y v a p á lfa lv a té rsé g é b e n v o lta k . E z é rt m a je le n tk e z ik egy o ly a n p ro b lé m a , h o g y a v á ro s k ö z p o n tb a n u g y a n m e g s z ű n t a c ig á n y la k ó te le p , de a v á ro s e g y ik k ö rz e té b e n , je le n tő s e n fe jlő d ő k ö rz e té b e n , a z a g y v a p á lfa lv a i k ö rz e tb e n a c ig á n y la k o s sá g eg y ré sz e ú j r a k o n c e n trá ló d o tt. DR. G O R D O S: T ö b b p é ld á t tu d o k e lm o n d a n i a r r a , h o g y c ig á n y o k a t b e ­ te le p íte tte k a v á ro s k ö z p o n tjá b a n levő é p ü le ttö m b ö k b e , lé p c s ő h á z a k b a , sz é t­ sz ó rta n . E zek b e c s ü le te s e n d o lg o z n a k , tö b b sé g ü k b e c s ü le te s e n él, a k ö rn y e z e t b e fo g a d ta ez e k e t. Igaz, v a n ez e k k ö z ö tt o ly a n is, a k ik n e h e z e b b e n ille sz k e d ­ te k be. A zt h isz em , h o g y m ég is az a m e g o ld ás, h o g y a c ig á n y la k o s sá g o t n e m egy te le p re k e ll k o n c e n trá ln i, h a n e m — a v á ro s és a m eg y e m ás te le p ü lé s é re is é rv é n y e s — sz é ts z ó rta n k e ll e lh e ly e z n i, h o g y b e ille s z k e d je ­ n e k az a d o tt k ö zö sség b e. IL L É S : N os, eddig is v o lta k in fo rm á c ió in k , h o g y m it sz e re tn é n e k , h o g y ’ sz e re tn é n e k éln i, la k n i a z e m b e re k . K ü lö n b ö ző fó ru m o k o n sz e rz e tt in f o rm á ­ c ió k a t a v á ro s v ez e té se , a m e g y e v ez e té se . M ost a z o n b a n ú g y íté ljü k m eg , hogy ez a m e n n y isé g — a m i m ég n e m k é s z ! — n a g y o n s ú r o lja a m in ő ­ ség h a tá r á t. E b b e n e g y ü tt v a n a je le n és jö v ő . J e le n tk e z ik a v ág y és a v a ­ lóság. V eg y ü k h á t ig é n y b e a tu d o m á n y t, a n n a k a z t a sz á lá t, a m iv el m ég p o n to sa b b is m e r e te k e t s z e rz ü n k . H á t s z e re z tü n k ! D e n e m ily e n e k e t-o ly a n o ­ k a t !! M ost a v á ro s v ezető i ú g y v a n n a k ezzel, m in t ré g e n azza l a n é p i m o n ­ déssal, h o g y tö rö k ö t fo g ta m , de n e m e re s z t! T u d ju k , m o st m á r, h o g y m i k e lle n e , és n e m tu d u n k tő le s z a b a d u ln i. A szo cio ló g iai v iz sg á la t a r r a is v á ­ laszo lt, h o g y m e n n y i m in d e n t n e m is m e rü n k m ég , és m ég to v á b b k e ll k u ­ ta tn u n k . A szociológiai v iz s g á la t h a lla tla n so k té n y a d a to t k ö zö lt. A k ö v e t­ k e z te té s t r á n k b íz ta . T ö b b es sz á m b a n sz ó lta m , r á n k , a v á ro s és a m eg y e v e z e tő ire ! H o g y an to v á b b , m it is a k a r n a k az e m b e re k , h o g y a n a k a r n a k m o ­ zogni? F e lv e t n é h á n y té n y k é r d é s t, a m ire e d d ig ú g y n e m fig y e ltü n k fel, h o g y p é ld á u l a B e s z te rc e -la k ó te le p e n (m o st k a p ta te s tv é rv á r o s u n k tó l a n e v é t), o tt a la k o s o k zöm e fia ta l, tú ln y o m ó ré sz e f ia ta l! S zin te n in c s e n id ő s e m ­ b e r ! A la k o s o k tö b b sé g e m u n k á s e m b e r, a tú ln y o m ó ré s z e m u n k á s e m b e r. N in csen é rte lm is é g i, n in c s a lk a lm a z o tt... N em k ell ho zzá n a g y fa n tá z ia , h o g y v a la m i o ly a n h e ly z e t a la k u lt k i. a m it m i n e m a k a r tu n k . V ag y is e z e k e n a te r ü le te k e n a la k o s sá g s t r u k t ú r á j á ­ n a k , ö ss z e té te lé n e k .. . h á t.. . n e m ily e n e g y s ík ú n a k k e lle n e le n n i. T á r s a ­ d alm ila g , sz o cio ló g ia ila g n e m le h e t elég g é e r r e fe lh ív n i a fig y e lm e t! E zt ed d ig is k e lle tt é rz é k e ln i, d e e n n y ir e k é z e n fo g h a tó a n , m in t a h o g y a n az a d a to k k ö z lik v e lü n k , n e m is m e r tü k fel. E zek a té n y e k f ig y e lm e z te tn e k ! V igyázz h a to d ik ö tév es te rv , h e te d ik ö tév es te rv ! E gy te le p ü lé s e n é p ü lő la ­ k á s o k ö ss z e té te lé t ú g y k e ll k ia la k íta n i te h á t, h o g y leg y e n m á s fé l sz o b ás is, k é ts z o b á s is, k é t és feles is, le g y e n h á rm a s is. L eg y en o ly a n , h o g y a fő is­ k o la i p ro fe s sz o r tu d jo n és le g y e n b á to r o d a m e n n i. S ö rü ljö n , h o g y o tt k a ­ p o tt la k á s t, s z é p e t, n e k i is m e g fe le lő t. Ne ra g a s z k o d jo n a v á ro s k ö z p o n tjá ­ hoz, az A ra n y J á n o s u tc á h o z , a m i m o st S a lg ó ta rjá n b a n eg y k ic s it — v a ll­ ju k b e — slá g e r... S a lg ó ta rjá n fia ta l v á r o s : 1922-ben le tt v á ro s . A k k o r is, m a jd az a z t k ö ­ v ető id ő b e n is a n e v e le tt v á ro s c s u p á n . V a ló já b a n egy s z ű k v ö lg y eg y ik m e llé k v ö lg y é b e z s ú fo ló d o tt, m u n k á s k o ló n iá k b ó l ö ssz e á llt — a h o g y a n a n é p n ev e z te — eg y m e ló ste le p ü lé s v o lt, a szó ig azi é rte lm é b e n . A v á ro s köz­ p o n tjá n a k n e v e z e tt sz ű k v ö lg y b e n fö ld sz in te s, e g y e m e le te s h á z a k és ré sz b e n az ü z le te k , k is ip a ro s o k m ű h e ly e i v o lta k . V á ro sra je lle m z ő in té z m é n y h á ló ­ z a tta l n em re n d e lk e z e tt. N em is le h e te tt k u ltu rá lis k ö z p o n tja a m e g y é n e k . K ö z é p is k o lá ja ? H át egy.. . a b b a n az id ő b e n p o lg á ri isk o la , és h á t v o lt egy g im n á z iu m a , s k ész.. . E g észség ü g y i c e n tr u m ? H á t a r im a m u r á n y in a k v o lt eg y k is k ó rh á z a , a b á n y á n a k is v o lt eg y k is k ó rh á z a , és sz in te k é s z ! I tt n in c s e g y e tle n egy m ű e m lé k se m , eb b e n a v á r o s b a n ! M ég m ű e m lé k je lle g ű sin c s! É p ítés, d e h o g y a n . . .? �Helytörténet — honismeret néprajz A m egyékben szerkesztett és kiadott kom plex arculatú folyó­ iratok jellegével, színvonalával a m últ év végén egy ankét, m ajd a sajtó, a rádió, a televízió is foglalkozott. Az általában elism erő vélem ényekre visszaemlékezve, egy m egjegyzés ötlik fel, am i a m últra, a jelenre és a jövőre egyaránt vonatkozik. A bban a fo­ galm azásban, hogy „a vidéki folyóiratok m erjenek vidékiek len­ n i”, az a gyakorlatilag m ár részben teljesített óhaj fejeződik ki, hogy a nem központi periodikák elsősorban keletkezési helyük, hazájuk értékeit dolgozzák fel, és ezzel tegyék színesebbé, válto­ zatossá a m agyar sajtóterm ést. A Palócföld egyike azoknak a fo­ lyóiratoknak, am elyek egy Szűkebb táj szociálpolitikai, szépiro­ dalmi, m űvészeti és tudom ányos életét, eredm ényeit, gondjait folyam atosan és frissen viszik az olvasó elé. A négy fejezetben, nagy részletességgel és szakértelem m el tárg y alt helytörténetírás kétségtelenül nem csak nógrádi, hanem országos problém a is, de N ógrádban talán időszerűbb, m int sok más m egyében, és indokoltságát jelzi a szakem berek gyors reak­ ciója, vagy az a mód, ahogyan a tém a — harm adik közlése — a folyóirat első oldalára lépett elő. Tudom ányos intézm ényeik gyér hálózatát és szakem bereik kis szám át tekintve, N ógrád a helytör­ ténetírásban az utóbbi két évtizedben tényleg nagyot alkotott, am int ezt a vitaindító cikkben B elitzky János (Palócföld, 1979. 3. sz.) részletesen előadja. A négykötetes megyei m onográfia és a két v árostörténet m egjelentetését — hogy csak a jelentőseb­ beket em lítsem — a politikai és állam i vezetés anyagi, erkölcsi alapot ny ú jtó tám ogatása, döntései és term észetesen a szakem ­ berek szervezett, fegyelm ezett és folyam atos m unkája te tte lehe­ tővé. Ez a történész (helytörténész) kollektíva, ennek egyes tag­ jai cserélik ki elsősorban a Palócföld fórum án gondolataikat a helytörténetírásról, részben az eredm ényekről, de inkább a jövő­ ről, a feladatokról és az ide kapcsolódó elvi, m ódszertani kérdé­ sekről. Felvéve az eddig közölt elm élkedések fonalát, a m agam ré­ széről egy-két fogalom, disciplina tisztázását, m eghatározását kí­ vánom felvetni, elsősorban szakterületem , a néprajzi k u tatás szemszögéből. A helytörténetet gyakran a honism erettel összefüggésben em lítik, ezért nem á rt a két fogalom viszonyát és ta rta lm á t kö­ zelebbről megvizsgálni. A Palócföldben m egjelent tanulm ányok m indegyike foglalkozik fogalm i kérdésekkel, jelezve e sajátos tudom ányág, a helytörténet helyzetének tisztázatlanságát, tá rsa ­ dalm i és szakm ai m inősítését. A tanulm ányok szerzői tö rtén é­ szek, ezért kézenfekvő, hogy a helytörténetírás helyzetét az or­ szágos, a „nagy” történetíráshoz viszonyítva taglalják, és e viszo­ nyításban jelentős szerepet kap az értékrend, az alacsonyabb és a m agasabb klasszis kérdése. A m agam részéről nem hiszem, hogy néhány arisztokratikus szem léletű (micsoda anakronizm us, m a !) történész kivételével b árk i is kétségbe vonná a helytörténeti (m ásképp: regionális) kutatások tudom ányos jelentőségét, és eze­ ket a szintetizáló és országos áttek in tésű történelm i m unkák mögé rangsorolná. Az a m egállapítás, hogy a helytörténeti k u ­ tatás alap k u tatás jellegű, még önm agában nem pejoratív, m ert nélküle nem képzelhető el jól adatolt és szilárd bázison nyugvó szintézis, abban viszont m indenki megegyezik, hogy az alap­ k u tatás feltétele a szakm ai felkészültség, a tém a tágabb körű ism erete és m inden lehető forrás használása. Ha ezek az adott­ ságok hiányoznak, a m u n k át a dilettantizm us nem k ívánt lég­ köre veszi körül. És ez a veszély fenyegeti a vidéken — vagyis: nem a fővárosban — élő és dolgozó kutatókat, még akkor is, ha ez a megbélyegzés indokolatlan. A veszélyt jól lá tja és elemzi Schneider M iklós (Palócföld, 1978. 5. sz. 5. 1.), am ikor az ebből következő veszteségeket két csoportba sorolja (objektív és szub­ jek tív veszteségek). Országos és regionális k u tatás kiegészítik egym ást, a kettő egym ás m ellett, egym ást segítve funkcionál — annyira, hogy időnként nehéz őket különválasztani. Más kérdés e tudom ányok m űvelőinek helyzete és viszonya, am it elsősorban H orváth István vet fel, és am inek m egjavítását szervezeti úton lá tja lehetségesnek (Palócföld, 1979. 4. sz. 22. 1.). H elytörténet és honism eret viszonylag újabb keletű fogal­ m ak, különösen az utóbbi, m elynek a v itában mozgalmi jelle­ ge, nevelési célzata m erült csak fel (Schneider M. u. o.). A z 1960-ban m egindult honism ereti mozgalom és k u tatás azonban m int tudom ány interdiszciplináris, és ebben a kom plexitásban első helyen áll a helytörténet azzal a feladattal, hogy m egte­ rem tse a tipikus és sajátos — az általános és az egyes helyes kapcsolatát (Székely Gy. szerk .: H onism eret — helytörténet. 1970/2. 5. 1.). Kétségtelen, hogy ez a felad at nem csak a helytö rtén et sajátja, hanem olyan, a honism eret körébe sorolt tudo­ m ányoké is, m int a néprajz, a m űem lékvédelem , a nyelvészet stb. S zakirodalm unk ugyanis ezeket a tudom ányokat tek in ti a honism ereti k u tatás összetevőinek, m egjegyezve azt, hogy a moz­ galom m egindulása időszakában az érdeklődés középpontjában a m últ eseményei, jelenségei álltak, de később e „m ú ltbafordulás” fokozatosan feloldódott, a k u tató k a legújabb kor eseményeit, a parasztság m ellett a városi m unkásság, bányászok életm ódját is tém ául választották (Székely Gy. i. m. 11—12. 1.). A honism eret és a felsorolt tudom ányok viszonya így vilá­ gos, az előző és a többiek között alárendeltség áll fenn, csak éppen az kétséges, hogy a honism eret tek in th ető -e tudom ánynak. Míg ugyanis a helytörténet-, a néprajz-, a nyelv járásk u tatás stb. két szinten — egy lokális és egy országos szinten — folyik, addig a honism eretnek csak előbbi fo rm ája ism ert, országos szintéziséről nem tudunk. Ez a kategorizálás egyébként is eről­ tetett, nyilvánvalóan távol esik a gyakorlattól, és alig állja meg a helyét. A történelm i ku tatásb an m ég elfogadható a két szint, m ert a lokális történelm i ku tatásn ak m űszava is alak u lt ki (hely­ tö rtén et), de a néprajz és a többi tudom ány esetében nem tu ­ dunk ehhez hasonló m egkülönböztetésről. Logikusnak látszik ezért, ha a honism eretet nem tudom ányként kezeljük, hanem eredeti célkitűzéseinek megfelelően úgy, m int közm űveltséget terjesztő, és a szülőföld ism eretére, a hazafiságra nevelő tá rsa ­ dalm i és politikai m ozgalmat. A fogalm ak tisztázása és rendszerezése során ki kell térn ü n k a helytörténet és néprajz viszonyára is. A fentiekből az tű n t ki, hogy a két tudom ány egyaránt része a honism eretnek, de vannak példák arra, hogy a néprajz is része a helytörténetnek. A kérdésben a vélem ények nem egyeznek meg, és a következők­ 23 �ben b em u tato tt két felfogás a nézetek két szélső pólusát kép­ viseli. Az egyik kiadvány a két világháború között kialakult szem léletet tükrözi ebben a tekintetben. A helytörténetírás összetevőinek tek in ti a településföldrajzot, a település-, társad a­ lom történetet, a gazdaságtörténetet, a politikai tö rtén etet és a m unkásm ozgalom történetét. Ebben a szerkezetben teh át a nép­ rajz nem kap önálló szerepet, b ár az érdekelt terü let — H aidúB ihar megye — etnográfusainak m űködését a szerző az egyes fejezetekbe bedolgozta. A néprajz eredm ényeiről egyedül a m ű­ velődéstörténeti fejezetben szól, a források ism ertetése során pedig csak az írásos forrásokat elemzi, a szóbeliségről nem tesz em lítést. (Komoróczy G yörgy: H ajdú-B ihar m egye helytörté­ netírásai 1945—1968. Debrecen, 1969.) A m ásik kiadvány a té­ m a eddig legrészletesebb m ódszertani feldolgozása, elsősorban a pedagógiai m unka elősegítése érdekében. A könyv segítséget kíván n y ú jtan i nem csak a tanítóknak, tan ároknak az oktató­ nevelő m unkában, hanem azoknak a tanulóknak is, akiket érde­ kel a helytörténet, akik k u tatásra vállalkoznak, idézése pedig ez alkalom m al azért is időszerű, m ert Egerben írták és szerkesztet­ ték, a tanárképző főiskola, a m úzeum és a levéltár m u n k atársa­ inak közrem űködésével. Itt a helytörténet m ás fogalm azásban jelenik meg, m int előbb, m ert tartalm ilag a helytörténet foga­ lom körébe tartozik a néprajz, a régészet és a földrajzinév-gyű j­ tés. Kiem elve ebből a helytörténet és n éprajz viszonyát, utóbbi a koncepcióban jelentős terjedelm et és az őt m egillető besorolást kap, tek in tettel a h elytörténetírás fő feladatára, a hely tö rtén e­ tének m inél több szem pontú feldolgozására. A helytörténetírás forrásai című fejezeten belül egy pont részletesen foglalkozik a néphagyom ány fogalm ával, gyűjtésének és feldolgozásának mód­ szereivel. (S zántó Im re [szerk.]: A helytörténeti kutatások mód­ szere és feladatai az oktató-nevelő m unkában. Bp. 1956. 1—171.1.) Nézetem szerint, m int azt a fenti m unkában is m egírtam , a helytörénet szerves része a néprajz, falusi települések és városok esetében egyaránt. Közismert, hogy a városi n éprajzkutatás tu ­ dom ányunk egy újabb irányzata, így vizsgálataink hatósugarába nem csak a parasztság, hanem a m unkásság és a kispolgárság is beletartozik. További helytörténeti jellegű feladatok várnak a n ép rajzk u tató k ra olyan történeti, levéltári források elemzésében, értelm ezésében is, am elyek az egykori paraszti — jobbágy, zsel­ lér, kisnem es — életform a valam elyik jelenségét, m ozzanatát örökítik meg. A h elytörténetírásban a legtöbb szerző szerint új fejezetet ny ito tt a jelenkor kutatása, a nyitás a jelen felé. Meg kell je­ gyeznem, hogy ugyanez a fordulat a néprajzban is bekövetke­ zett, csak itt a változásvizsgálat keretei között folyik, m indig összehasonlítási alapot keresve a m últban, am ihez a fejlődés ará­ nya viszonyítható. Egyes esetekben v itatn i lehet, hogy a jelen­ kort ábrázoló tan u lm ány m ennyiben helytörténeti és m ennyiben néprajzi jellegű. Úgy vélem, a v itát az dönti el, hogy a szerző m ilyen m ódszerekkel élt a k u tatás során, m ilyen m értékben használta fel az írásos és a szóbeli forrásokat. A hely tö rtén et és a néprajz szoros összefüggésére legyen szabad a jelenleg folyó palóckutatás példáját felhoznom. A m enynyiben a h ely tö rtén et fogalm a a települések történetén tú l ki­ terje d a m egyék és tájak tö rtén etére is (ahogyan B elitzky János írja : Palócföld, 1979. 3. sz. 25. 1.), ez esetben a palóckutatás is a helytörténethez hasonló, regionális kategóriába esik, m int egy több m egyére kiterjedő nagytáj néprajzi m onográfiáját előkészí­ tő tudom ányos vállalkozás. Am íg a Szántó Im re szerkesztésében m egjelent helytörténeti koncepcióban a néprajz a történelem ki­ egészítő tudom ányként kapott szerepet, a palóckutatás m onog­ ráfia tervezetében ez az arán y m egváltozik. Az anyagi, szellemi és társadalm i k u ltú rá t képviselő fejezeteket történelm i tan u l­ m ányok vezetik be a palóc néprajzi csoport történetéről, telepü­ léstörténetéről, a társadalom és term elés fejlődésének tö rtén eté­ ről. K utatási m ódszerében és célkitűzéseiben a palóckutatás tö r­ ténelm i-helytörténeti szem léletű akkor, am ikor fő feladatainak a történelm i előzm ényekre visszautaló etnikus jegyek m eghatáro­ zását és a k u ltú ra változásának vizsgálatát tekinti. Ez a szoros tem atikai összefüggés, a törekvés két tudom ány eredm ényeinek együttes m egjelenésére a feldolgozás, a produk­ tum jellegét m ég kevertebbé teszi az egyes települések vagy ki­ sebb falucsoportok néprajzi feldolgozása során. N éhány évvel ezelőtt m egírtam három falu: Őrhalom , Ipolyvarbó (Csehszlová­ 24 kia, szlovákul V rbovka) és Hugyag tem etkezési szokásait (Nógrád m egyei M úzeum ok É vkönyve, 1977. 95—146. 1.). A laptézisem volt a m ásodik világháború idején funkcionált tem etkezési szo­ káscsoport viselkedését vizsgálni a jelenkorig, kiszűrni a stabil, tovább élő elem eket, és felvázolni a változás folyam atát, m eg­ határozni annak mozgató és állandósító erőit. A három falu et­ nikailag egységesnek nevezhető lakosságának kollektív m ag atar­ tását azonban csak a történelm i előzm ények ism eretében lehetett m egérteni, ezért fel kellett dolgoznom e falucsoport népesség-, gazdaság- és településtörténetét. E vizsgálatok a három falu n ép ­ rajzi rokonságát, k ulturális és etnikai egységét rajzolták ki, és további feladat még a környezettel, a szomszédos településekkel szemben m egfigyelhető különbözőségek feldolgozása. M indezek a vizsgálatok együttesen fogják kiadni az őrhalm i néprajzi alcso­ p o rt kulturális jellem zőit, am elyek a történelm i m últban gyöke­ reznek, s az egység okát és m agyarázatát a falvak közös sorsá­ ban, földrajzi közelségében és egym ásrautaltságában kell ke­ resnünk. Az eddigieket összevetve elm ondható, hogy a h elytö rtén et és a regionális néprajz két önálló tudom ány, de m unkam ódszereiket és forrásaikat tekintve alapvetően különböznek egymástól. Amíg a helytörténet elsősorban az írásos forrásokat k u tatja, addig a néprajz adatait főleg az élő em berek közlései ú tján , illetve meg­ figyelése révén szerzi be. K utatásuk tárg y a és célkitűzéseik kö­ zel állnak egymáshoz, ezért kölcsönösen egym ás segítségére van­ nak utalva. M indam ellett a helytörtén et tágabb kategória, m ert regionális néprajz nem képzelhető el helytörténet, tö rtén eti szemlélet nélkül, de a helytörténet önállóan is egész lehet, leg­ feljebb vállalja a konzervatív jelzőt, m ert a h ely tö rtén etírás ál­ talában még nem té r ki a népi k u ltú ra és társadalom fejlődés­ történetére. A tágabb szerkesztés, am elybe a néprajz (a régészet, a m űem léktudom ány, népnyelvkutatás) is elfér, talán m ég v árat m agára, de ezt kell a m odern szem léletnek tekintenünk. Bakó Ferenc Helytörténetírás és hagyományápolás A középiskolák „valam ikor” a tudom ányos és közéleti sze­ replés központjai is voltak, s nem csak a leendő egyetem i ta n á ­ rok alapozták itt meg publikációikkal hírnevüket, hanem ta n ít­ ványaik is itt szerezték m eg retorikai, irodalm i, tö rténelm i és term észettudom ányos ism ereteiket. A h ajd an i önképzőkörök po­ zitívum ait ebben a tekintetben senki sem vitath atja. N apjainkban ú jra első helyre k erü lt az iskola nevelő fu n k ­ ciója. Az oktatás és az ism eretek m élysége to v áb b ra is m agha­ tározó, csak a cél változott m eg: nem pusztán az a döntő, hogy m ilyen szakem bereket nevelünk, hanem az, hogy m ilyen jelle­ mű, illetve világnézetű tanulók hagyják el az iskolapadokat. Ez utóbbi term észetesen dom ináns tényező lesz ezután a szakism eret és az általános m űveltség m egalapozásában és állandó bővítésében is. A jellem form álásban is irodalm i és történelm i m űvek kie­ m elt szerepet töltenek be. Ha azonban végigtekintjük (kisiskolás kortól az általános iskola felső tagozatán át a középiskoláig) a diákokba p lán tált tananyagot, akkor azt is látju k , hogy (különö­ sen) a történelm i ism eretek sablonossága, az esem ények de­ hum anizálása sokkal több k á rt okoz, m int am ennyit az em b erform álás folyam atában egyáltalán hasznosan betölthet. Talán ezzel is m agyarázható, hogy a H istoria est m agistra vitae! igazát ú jab b an m ind többen cáfolják, pedig valójában a tö r­ ténelem , ha nem is tanítóm ester, de intő és követendő példát ad h atn a m indannyiunknak. Szerencsére az utóbbi években olyan nagyfokú történelm i érdeklődés alakult ki országszerte, hogy ennek segítségével köny­ nyen korrigálható a hiba, am it a hely történetírás „rangosításával” kell kezdeni. �Amíg a gyerm ek csak az országos történelm et ism eri (ha ismeri!), am íg sem m it nem tu d szűkebb p átriá ja m últjáról (s je­ lenéről is igen keveset!), addig nem képzelhető el a szocia­ lista em ber személyiségének kiteljesedése sem. Ezért tarto m döntő jelentőségűnek a helytörténetírást és a helyi hagyom ányok ápolását, am elynek m űhelyei lehetnének az iskolai honism ereti szakkörök is. Persze, m ár az általános iskola felső tagozatán el kell kezdeni ezt a m unkát, építve az alsó négy osztályban kialak íto tt érdeklődésre: elsősorban a néprajzi tárgyak gyűj­ tésével és azok kiállításával fokozható a történelem varázsa, de például a m ondák írásos rögzítése és a helynevekhez fűződő történ etek m egörökítése is jól illeszkedhetne a településtörténet feltárásán ak egészébe. Ism ereteim szerint szinte valam ennyi köz­ ség „m onográfiája” elkészült m ár (egy-egy pedagógus állam vizs­ ga-dolgozata kiindulási alap lehetne a további kutatáshoz); ahol pedig m ég ez nem született meg, bizonyosan „akadna” olyan vállalkozó szellemű „kim űvelt em berfő”, aki pótolná a hiányos­ ságot. A középiskolai szakkörök m unkastílusa term észetesen to­ vább alak íth ató a régi önképzőköri hagyom ányoknak és az életkori sajátosságoknak m egfelelően: a kiselőadás és a vita, az iskolai, a megyei (múzeumi) és az országos (OKTV) pályázato­ kon való részvétel, illetve az eredm ényes szereplés egy életre eldöntheti a tanuló sorsát (közülük kerülnek ki a leendő k u ­ tató k és történelem tanárok, s azok a lo kálpatrióta család­ anyák és családapák, akik m ajd a gyerm eküket is hasonló szellem ben nevelik.) Ezek a szakkörök a tö rtén etírás és a helytörténeti k utatás szám ára is hasznosak lehetnek. Az országos középiskolai tan u l­ Emberek a Bágy mellől és a Brezináról M á r az első életrajzíró , G yöngyösy László is célzo tt rá, de a „fü lem ü le-p ö rt” igazából M óra F erenc m egjegyzése in d íto tta e l: „A jó palócok tu la jd o n k é p p en jó szegediek”. A zóta szokássá v á lt itt is, o tt is, hogy a h e­ lyi érd e k n ek m egfelelően bizonygassák M ik­ száth első p araszth ő sein ek ered etét. A tó t a ty a fia k és A jó palócok novellái v aló b an M ikszáth szegedi évei tá já n szület­ te k meg. A z első k ö te t nevesebb d a ra b ja i m á r jo b b á ra készen voltak, am ik o r o d aé rk e­ zett. A m áso d ik n ak eg y -k ét elbeszélése — első v álto za tb a n — szintén o tt je le n t meg. A B ede A n n a tartozása ug y an csak „Szeged­ rő l hozott eszm e”. N acsády József m ég azt is k id e ríte tte , hogy az író T akács M agdolna szegedi törvényszéki esetét h a sz n á lta fel hozzá. Az egyik v allo m ásáb an — a n n a k különö­ m ányi verseny történelem dolgozatainak elbírálásában három éven keresztül vettem részt, „zsü rib en ”. I tt szerzett tap asztalata­ im ra hivatkozom , am ikor azt állítom , hogy a beküldött négy­ ötszáz pályázat között m indig ak ad t hetven-nyolcvan, am ely­ nek anyaga elm élyült fo rrásk u tatásra épült, s ezek között m in­ dig előfordult egy-egy nógrádi dolgozat is. K ülönösen a tszés üzem történetek feldolgozását ta rto tta m jó feladatnak, s ezek szorgalm azása a mi m egyénkben is aktuális. S zerintem egy-egy hozzáértő pedagógus vezetésével szakkörben dolgozó fiatalok is vállalkozhatnának hasonló feladatra. P éldát e rre is lehet emlí­ teni: Zala és Somogy m egye földrajzinév-gyűjtését is nagyrészt a fiatalok végezték, s b ár az ellenőrzés és a feldolgozás term é­ szetesen a felnőttekre várt, az együttm űködés dicséretes és eredm ényes volt. A néprajzi ku tatásb an is lehet a diákok ak tív közrem űkö­ désére szám ítani: a szokások, a viselet, a házépítés, a bútorzat, az étkezés, a gazdálkodás, a ragadványnevek és (az előbb m ár em lített) földrajzinév-gyűjtés évekre szóló program ot ad h at ezek­ nek a szakköröknek. Az országos néprajzi pályázaton szereplő legjobbak eredm ényeiről a H onism eret című folyóirat tájékoz­ ta tja az érdeklődőket: sajnos, nógrádi nevet csak elvétve ta ­ lálunk a díjazottak között. N ógrád m egye országos hírű nagyjait m inden középiskolás ism eri: M ikszáth nevét m á r az általános iskolában m egtanul­ ják, M adáchét később. De g y ak ran m egesik, hogy am ikor Bérczy K ároly vagy Lisznyay K álm án nevét kiejtem , kiderül, hogy so­ hasem h allo tták : pedig az első esetében az Anyegin első fordí­ tójáról van szó (Jobbágyiban van eltem etve); a m ásikéban a Tízek Társasága tagjáról, Petőfi b a rá tjá ró l; s hasonlóképpen nincs ism eretük arról, hogy Lisznyay H erencsényben született, T ittel Pál m atem atikus és csillagász (az egri Csillagda egykori vezetője, Gauss tan ítv án y a és Széchenyi b arátja) Pásztóról szár­ mazik, s F áy A ndrásnak is vannak jobbágyi kapcsolatai. Hogy Teleki Lászlót az öngyilkossága u tá n Szirákon tem ették el, Werbőczi a T rip artitu m egyes cikkelyeit A lsópetényben fogal­ m azta, hogy K ubinyi Ferenc és M ocsáry A ntal írói és tudom á­ nyos m unkássága „hozzánk tartozó”. Veress Pálnének, a m agyar nőnevelés úttörőjének élete V anyarchoz kötődik stb. Összegezvén az elm ondottakat: azt hiszem, a hely tö rtén et­ írás hasznossága elsősorban a fiatal nem zedék nevelésében és az em berform álásban elért eredm ényeken m érhető le — m iközben lényegesen m egváltozik az iskola helye a társadalom ban. Ez utóbbira így utaln ak B erend T. Iván alábbi sorai:„ . . . eddigi gazdasági értékrendünkben — nagyjából szükségszerűen — a gazdaságfejlődéstől függött a képzés fejlesztése. A jövőben azon­ ban gazdaság és képzés kölcsönös m eghatározottsága érté k ren ­ dünkben m egfordulhat, és a képzés fejlesztése h atáro zh atja meg a gazdaságfejlődést.” sen a z első feléb en — m ag a M ikszáth is a z t hangsúlyozza, hogy „F o g ad o tt szülőfölde­ m et, S zegedet írta m h arm in c év ó ta. I tt szedtem fel az anyagot, am ely m u n k á m at k é p e z i.. . ”. H a ez a v allo m ás igaz, a k k o r a szegedi ta rtó zk o d ás so rán é r le lt első k é t k ö ­ te tre v o n atk o zta tv a különösen ig a zn a k k ell lennie. N y u g o d ju n k h á t bele, hogy a „foga­ d o tt szülőföldnek” v aló b an erő seb b h atása v olt a jó p aló co k ra és a tó t aty afiak ra , m in t igazi h azáján a k , a „gö rb e o rszág n ak ” ? A v ita o ly an féle eldöntése, hogy Szeged­ n ek ennyi, N ó g rá d n ak m eg en n y i: m erő é r ­ telm etlenség. A v ita sz em p o n tjait elfogadni, s azo k at m egk ö zelítésk én t alk alm azn i v i­ szont igazán érdem es. A jó palócok és a tó t a ty a fia k n ac io n á léján ak fö ld eríté se bizonyá­ ra közelebb visz az író jo b b m egism erésé­ hez is. S chöpflin A lad á r egyik fin o m m egfigyelé­ se sz erin t M ik száth ra „A term észetb ő l csak a g y erm e k k o rá b an m egszokott dom bos nóg­ rá d i tá ja k v a n n a k h atássa l”. U taz h ato tt b á r­ m erre, egyetlen v id ék sem h ag y o tt m élyebb n y o m ó k a t benne. A tó t a ty a fia k és A jó p a ­ P in té r N án d or lócok elbeszélései a la p já n v iszont sz in te m eg le h etn e rajz o ln i a szülőföld té rk é p ét. A fő vonal a B ágy le n n e a z azt k ísérő dom bvo­ n u la tta l. A felid éze tt falv a k a fő vonal egyik v ag y m á sik o ld a lán h ely ezk ed n én ek el. A tö rté n e te k színhelyei a la p já n be tu d n á n k je ­ lölni a hegycsúcsokat, völgyeket, p atak o k at, ta n y á k a t, u ta k a t. S ezt a tá ja t a g y erm ek szem e idézi föl. A zé a gyerm eké, ak i m ég an tro p o m o rfizá lja a te rm észet elem e it: a szelet, a vizet, a h áz­ tető k e t, az ab lak o k at. A m it a z író a föld­ szak ad ék o k színes k av icsairó l m ond, hogy „b eleav atk o zn ak a jó palócok d o lg aib a”, a z az egész h azai te rm ész etre érvényes. A tá ji elem ek a tö rté n e te k a k tív szereplői. Hol h e­ lyeselnek, hol m eg rosszallnak, egyszer gú­ nyolódnak, m á sk o r pedig íté le te t m ond an ak , m in t a görög d rá m á k k órusai. A m ik száth i p ara szto k te rm észeti v ilág a te h á t h am isíta tla n u l hazai. R ajza k o n k rét, érzékletes, s a gyerm eki szem á ltal em b eri­ esített. Csak k é t n o v ellából h ián y zik a te r ­ m észet, a h azai tá j. A B ede A n n a tartozásá­ nak. — az egyetlen „Szegedről h o zo tt eszm e” 25 �feldolgozásának — nincs term észeti h áttere. A tö rté n e t szín tere egy bírósági terem . A G ye rek ek cím ű elbeszélés ugyancsak n élk ü ­ lözi a bővebb term észetleírást. A tö rté n e t a C sillom -portán játszó d ik le. Egy portán , am ely sem m iben sem különbözik a falusi p o rták tó l általáb a n . É rdekes, hogy ez az e l­ beszélés is k ö ztudottan szegedi fogantatású. A G alandáné asszonyom egészen m ás. Első v álto zata Szegeden je le n t meg. A végleges kidolgozás ugyancsak itt tö rté n t. Mégis ta ­ lán ez M ikszáth legpalócabb n ovellája. A tö rté n et elképzelhetetlen a szklabonyai hely­ szín nélkül. H iszen a „kis fe h é r h áz” —, m ely közvetlenül a tem ető m ellett épült, s összes ab lak a i a tem ető re néznek — szinte főszereplő itt, s a palóc L uca-napi m iszti­ k u m n élkül a felidézett boszorkányeset nem é r sem m it. A tó t a ty a fia k term észeti v ilág a jó v al tá ­ gasabb, m in t a jó palócoké. R á ju k „az öreg F á tra néz m ogorván”, a G aram h a b ja i zúg­ n ak k ö rülöttük, „lazokban” eldugott ta n y á ­ kon éln ek vagy é p p e n fe n t a B rezinán, e r­ dős sz irtek között. B izonyára ebből a k ite rje ­ dettségből is következik, hogy közösségen k í­ v ü lin ek , végtelenül m agányosnak tű n n e k föl. Őket az A lföldön egyszerűen nem leh et el­ képzelni. A tó t a ty a fia k a t a hovatartozási p ö r alig-alig érin tette . L ap aj, O lej T am ás, Ja sztra b , a rabló „m a­ gányos tó t fark aso k ”. N épi b allad á k hősei ók, h írü k e t a gyerm ek M ikszáth csak h al­ lotta. A jó palócok közösséget alkotnak, s az író n ak egytől egyig ism erősei. A ró lu k szó­ ló elbeszélések eg y ü tt a d n a k egészet. M ik­ száth e z t azzal is hangsúlyozza, hogy a la k ­ jai az egyik történ etb ő l átlép n e k a m ásikba. N em csak egy-egy a n e k d o tá t tu d róluk, h a­ nem ism eri falubéli v e tü le tük et is. T u d ja a h elyüket, a szerep ü k et a közösségben, m eg­ írja, hol ta lálh ató k , hova szoktak já rn i. K ik lá th a tó k m indig a tem etőben, kikből áll az elöljáróság, kik v an n a k a Filcsik m űhelyé­ ben, ki k in e k a szom szédja. E zeket a vi­ szo n y latokat nem leh et k italáln i, később m egtanulni. Az ilyen dolgokat az em b er g y erm ek k én t szívja m agába. S az em léke­ zet a tö rténés, a fig u rák és a helyszín h á r ­ m asság ában őrzi a gyerm ekkori élm ényeket. E zért kell eg y e térten ü n k S chöplin A lad árral, aki szerin t M ikszáth „legtöbb p a ra sz ttö rté ­ netében egy alak k a l tö b b e t ta lálu n k , m int am en n y iről ír: a kis fiút, aki o tt té n fe rg e tt a falu si em b erek közt, h a llg a tta beszélgeté­ süket, álm élk o d o tt nevezetes tö rté n ete ik en , m eg b ám u lta v irtu so s cselekedeteiket, m eg ­ d ö b b en t trag éd iáik o n , sejtő szem m el figyelte szerelm eiket. M in d e n ü tt észrev en n i a g yer­ m eki p ersp e k tív a n y o m a it...” M ikszáth — b á r so h asem részletez — a la k ja i k ü lső jellem zését igen fo n to sn ak ta rtja . Joggal m e rü lh e t fel h á t b en n ü n k a k é rd é s : hősei ru h áz atá b ó l k ö v etk ezteth e­ tü n k -e v alam ire ? Baló Á gnes k elengyéjének bem utatása, a „pogány F ilcsik” b u n d á já n a k le írá sa h a tá ro z o tta n a palócok fö ld jé re utal. A piros olajos kendő, a h ím zett ingváll, a piros k arm azsin csizm a pedig a n n y ira je l­ lem ző az Ipoly m en ti viseletre, hogy Szeder F ábiántól, P a jo r Istv án tó l egészen a szécsé­ nyi P in té r S án d o rig m in d en k i szól róluk, aki csak foglalkozott a palócság m ú lt századi öl­ tözködésével. A k ö rn y ék szlo v ák ság ára leg­ aláb b en n y ire u ta l a k e ré k k ala p és a h a li­ na. Vagy idézzük a m egesett lán y rajz át, a Lapaj a híres d u d ásb ó l: „R uhája, a zöld szoknya, a fe h é r k ötény v eres ro jto k k al, a tót nép ezredéves soha nem változó d iv a t­ ja .” É rdem es azon b an m ély eb b re ásn u n k a palócság n é p ra jz á b a n — a babonák, h iedel­ m ek, népszokások irán y áb a. A novellák b an g y ak ra n találk o zu n k a m ese jellegzetes k i­ fejezőeszközeivel: a se jte téssel, a tu d ato s ho­ m állyal, a m isztifikációval. Í rói fogásról v a n szó csupán, vagy az áb rázo lt palóc-tót v i­ lág lényeges ta rto zék a iró l? M ikszáthnál nem egyszerűen csak eszköz a m isztifikáció. A jó palócok és a tó t a ty afiak e lv á la sz th a ta t­ lanok a term észettől — am ely cselekvő és le­ győzhetetlen. D e hisznek ab b an , hogy a te r ­ m észeti h atalm ak befolyásolhatók. H a nincs eső, teszn ek ró la: „K ocsipál G y u ri... m á r Sze n t M ihály lo v át is e llo p ta ..., lév én a n ­ nak az elégetése csalh a tatlan m ó d ja a zá­ poreső k ierő szak o lásán ak a z égi h atalm as­ ságoktól.” G a la n d án é képes m eg ro n tan i a tehenek et, s h a „súlyos beteg le tt valak i, az is bizonyosan a G ala n d án é b ű b ájo s főztét lép te k ere sztü l”. A ju h á szb o jtáro k L ucaszéket farag n ak , a kocsisok k eresztek et p in ­ gáln ak az istálló fa lá ra a z á rtó erők ellen. P ogány ez a világ. I tt m ég a kereszténység is m ás é rte lm e t kap. Szűz M ária ugyanúgy je len ik m eg a k u ta k és erdők m élyén, m in t m eg riad t lovaival a G élyiné szellem e. M ik­ száth a G alandáné asszonyom b an így beszél e rrő l: „A palóc n ép babonás, szereti a m isztériu m o k at, hisz az ördögben, a rém lá­ táso k b an . Egy sö té t holló röpdös fölötte: a végzet. S zárn y a su h o g ását ta lá lg a tja . T it­ kos, hom ályos köd veszi k ö rül, s h o v a el n em lá t a szem. b enépesíti a h ely ek et á r­ ny ak k al, borzalm as, csodálatos dolgokkal. F an ta sztik u s n ép m esék e lh u lla to tt m orzsáit összegyúrja, s azok h itté k em én y ed n ek lel­ kében. É n m ag am is a d ajk am esé kkel szít ­ ta m be a bab o n át, s hiszek benne. A ta p asz­ ta la to k világossága csak m e g szü rk ítette a fek ete h á tté rt, de nem o szlatta el.” Í gy h á t n em is csodálkozhatunk, h a ebben a palóc­ tó t v ilág b an a z em b erek m in d en fe n n ta rtá s n élk ü l h iszn ek G alan d án é és Z áhony a la k ­ v álto zásaib an vagy G élyiné szellem ének m eg­ jelenésében. De m it szól m in d eh h ez a n ép ra jz tu d o m á ­ n y a? A Sze n t A n d rás-n ap i ólom öntés, a S zent M ihály lov án ak az elégetése — sok m ás b abonás szokással egyetem ben — az ország m ás részein is m eg találh ató k . De a L uca n ap ja, m in t a boszorkánykodás s a b o ­ szorkányok elleni védekezés nagy alk alm a a Palócfö ld re jellem ző elsősorban. S csak itt j á t ­ szik ezen a n apon a k k o ra szerep et a fo k h ag y ­ m a, illetv e a vele rajz o lt k ereszt — a boszorkák tá v o lta rtá sá ra . Ez u tó b b iak k u ty a ala k b an v a ­ ló m egjelenése, s a „tu d alm as” asszonyok ro n tó erejéb e v e te tt h it m eg in t csak e rre a v id é k re u tal. A Szent G yörgy-napi gyík, m in t m in d en féle á rtá s legfőbb ellen szere is jellegzetesen palóc hiedelem . S ta lá n a z ol­ ló sem já tsz ik ak k o ra szerep et „a b ab o n acsin álásb an ” m ásu tt, m in t ezen a tájon. K irály Istv án , M ikszáth-könyvében, nem veti el M óra F erenc állítá sát, a szegedi h a­ tá s t m égis m ásk ép p en m agyarázza. Az a k ­ k ori Szeged sokkal fejlette b b volt, m in t a vidéki váro so k általáb a n . Itt, az o rszág m ás részeitől eltérő en , a felülről tö rté n ő polgári átala k u lá ssal szem ben egy alu lró l kibom ló, a kézm ű v es-p araszti tö m eg ek re tám aszkodó p o lg ári fejlődés m en t végbe. Ezen a tájo n te h á t sz ab ad ab b és ö n tu d a to sa b b v o lt a p arasztság, m in t a F elvidéken. M ikszáth Szegeden ism erk ed e tt m eg az o ly an ö n tu ­ datos p o lg ár-p araszto k k al, m in t am ilyen B a­ gi u ra m vagy N agy A n d rá s volt. De az ön­ tu d a t m e lle tt m e g látta b en n ü k a pöffeszke­ dő ö n teltség et is. É rdem es m egfigyelni, m ennyivel vonzóbbak írása ib an a szülőföld p ara sztjai, m in t A kaszát vásárló parasztban vagy A ro k k a n t szekérb en m e g jelen ített sze­ gediek. A z előb b iek b en tö b b a naiv, g y ere­ kes vonás, de több a szívjóság is. Az ö n tu ­ d a t alacso n y ab b fokán á lln a k ugyan, de kevesebb b en n ü k az önzés, kapzsiság. L ehet teh át, hogy a szegedi élm ények h í­ já n A tót a ty a fia k és A jó palócok nem jö ttek vo ln a létre. Elképzelhető, hogy a m ás­ féle p araszti közeg még jo b b an m egvilágí­ to tta a szülőföld sajáto s arc u latá t. A k ét első h írn ev e t hozó k ö tetn ek van n é­ h án y igen rokonszenves ellen tm o n d ása. Egy olyan h arm in co n tú li férfi írta őket, ak in ek addig az életb en sem m i sem sik erü lt. M ég­ is az örök em b eri é rté k e k m e lle tt tesz h i­ te t az elbeszélésekben. V all b e n n ü k az ön­ m agunkhoz való hűségről, a jóság m in d en hatóságáról, a szeretet k o rláttala n sá g áró l, az igazság erejérő l. Erkölcsi u n iv erzáliák ró l van szó, am ely ek p aló c-tó t tö rté n ete k b en és a la ­ k o k b an ö ltenek testet. M ikszáth K álm án a leg általán o sab b em b eri é rté k e k e t a Bágy m e lle tt ta lá lta m eg és a B rezinán. Ez a legnagyobb elism erés, am it csak a szülő­ föld k ap h a t. Szeged p edig a k ih ív á s volt, a hasonlat, am ely m erőben m ás, m in t a h a­ sonlított. Így nézve m eg n y u g o d h atu n k a b e ­ vezetőben id ézett M ik száth -v allo m ás m á so ­ d ik felében is: „.. Hol ide hoztam á t szü­ lőföldem et, N ógrádot, hol oda v itte m á t Szegedet a n ó grádi m ezőkre és a k ettő ösz­ sz efo rrt egy d arab b á, egy szülőfölddé, hogy sem m i sem b írja azt eltö rn i k étfe lé.” S zab ó K á ro ly 26 �KÖRKÉP Illyés G yu la : Beatrice apródjai A m agzat kihordási ideje, a term észet ren d je által m egszabottan — am int az köztudott — kilenc hónap. Lehetnek sza­ kaszai a történelem nek, am ikor zavaros m agzatvizében m inden vigyázó óvatosság nélkül ú sztatja, kik et anya szült, hogy m ás em berként lökje őket a világba, kény­ szerítő tolófájásaival. Ezek az em berek valójában ekkor születnek meg, valódi eredetük in nen szám ítandó. Illyés Gyula kilenc hónapja (nagyjából ennyi az em ­ lékirat jelenideje) az első világháborút kö­ vető m agyarországi fo rradalm ak idősza­ ka. T udjuk, term észetesen, hogy az em ­ bercsíra nem a levegőégből telepszik meg az idő m éhlepényén. Élete m eghatározta­ to tt az elődök állal, m iként genetikusok nél­ k ü l is tu d tu k , b ár általu k értjü k , m iről van tudom ásunk. Illyés — m int m inden valam irevaló író — a m aga genetikusa. Vizsgálatához sű rű élete biztosítja a m ű­ szerezettséget, alan y k ént pedig a lehető legkezelhetőbb kínálkozik: ifjú k o ri önm a­ ga. A Beatrice apródjai m agasából vissza­ tek in tv e p ályájára, meglepő, hogy az életm űből m ekkora m ennyiség esik a k et­ tős eredetvizsgálatra, a családira és a Ta­ nácsköztársaság tap asztalata nyom án m eg­ születő ifjú személyiségre. Az alanyi ered­ m ényeket tudósi alapossággal Fodor Ilona igazolta Szem besítés című terjedelm es kö­ tetében, am ely Illyés szóban forgó m űveit párhuzam osítja a Rácegrestől Párizsig ta rtó életú ttal és pályaszakasszal. Azt m o n d h atju k tehát, alig találu n k ebben a kötetben olyant, am it Illyés le ne írt vol­ na m ár a Kora tav aszban, a P uszták n é­ pében, a L evelek vidékre cím ű levélsoro­ zatában és m ás m unkáiban. Mégis új itt m inden. M ert m ilyen m ás a tá j a sáregre­ si ré t bokoralacsonyságából és a sim on­ tornyai vagy ozorai v árfalak magasából. Az em lékek szinte tavaszian zsenge fris­ seségére, felszabadult levegővételére, k a­ maszos életm elegére, élm ényáradására Illyés ad m agyarázatot: „Az ifjúkorból, m ondják a lélektani legendák, két szen­ vedély m arad feledhetetlen. Az első sze­ relem é; aztán az első közéleti lobogásé.” Egy P etőfin nevelkedett ifjú em ber el­ m éjében m i m ás, m in t az első szerelem és a forradalom azonos időben fellobbanó, kettős, mégis egym ásba olvadó villanófé­ nye ex ponálhat olyan élességű képet, m in t am ilyent a Beatrice apródjaiban kézbe vehetünk. De az em berélet ősze szükséges hozzá, hogy az idő viszontag­ ságai által m egrongált felvételt, a negatív többszöri előhívásával (az em lékezet film ­ je így használandó), m ajd hol lágyabb, hol kem ényebb m ásolása u tá n hűségesre retusálhassuk. K ezünk nyom a nem a szé­ pítés szándékáról árulkodik, hanem arról az igyekezetünkről, hogy a történelem karcolásai a la tt is szeretnénk látn i az el­ tű n t részleteket. K épünk, képeink szük­ ségszerűen zaklatott felületűek lesznek és egym ás fölé-alá rétegzendők, m int az ani­ m ációs film ek részm ozzanatai a keverő­ asztalon. Az expozíciós fény drága ragyo­ gása — az első szerelem é és a forradalom é — így is beborít m indent. Ebben a fény­ ben játszódik az em lékirat jelenidejű ese­ m énysora, a b ukott Tanácsköztársaság ül­ dözöttjeit szervezetten segítő illegális m unkába bekapcsolódó alig tizenhat éves ifjú em berrel, aki társaival való ádáz vi­ táib an (m iként az egész baloldal) m ost — az életveszély árnyékában — tudatosít­ ja m inek is volt részese. Ezt a jelenidejű­ séget a m ai Illyés elemzései em elik a tör­ ténelm i általánosítás szintjére. M intha két­ vödrű lánccal hozná fölszínre a m últ k ú t­ jából a jelen szom jaira az enyhet. E nyhet vajon? A m últban jára to st is fölzaklatja inkább. F ájdalm as kérdezése, kem ény ítéletektől súlyos m ondatai, olyan korfestést eredm ényeznek, am elyek a tu ­ dom ányos közlem ények szem élytelenségé­ nél nyugtalanítóbbak, m égha a rideg té­ nyek szigorúságánál nincs, sokszor nincs, ijesztőbb. Illyés G yula ebben ugyanazt az e tik á t követi, m in t az író és hivatásos fo r­ ra d alm ár Sinkó Ervin, aki így írt: „Nincs az az igazság, m elyet kim ondani a m a­ gyar p ro letá rd ik ta tú ra érdekében m egen­ gedhetetlen volna.” (1935.) Illyés nem először szól ennek az etiká­ nak a jegyében. A Tanácsköztársaság fél évszázados évfordulóján drám ai erővel idézte föl a tiszai fro n t összeomlásának, B udapest kiszolgáltatottságának napjait. Írása nem is annyira vitát, m int inkább korvizsgálatot eredm ényezett. M iként M esterházi Lajos fogalm azott, föladta a leckét, m ajd ehhez M esterházi m ég hoz­ záfűzte: „m ég nagyobb szerencsénket sejt­ hetjük, h a m aga oldaná m eg”. M esterhá­ zi kissé túlm éretezte az igényét, m ert hi­ szen a választ sokaknak kell m egadniuk; m indenekelőtt talán történészeinknek, akikre m ég a tén y feltárás nehéz m u n k á­ ja is vár, nem csak az erővonalak hűséges kirajzolása. Tegyük hozzá nyom ban, hogy M ester­ házi szavaival szinte egyidőben, m ajd a következő években, egészen napjainkig, alapvető tö rtén eti m unkák lá tta k napvilá­ got. Illyés G yulát penzum a alól azonban ezek nem m en tették föl. Ő is teljességre vállalkozik a m aga eszközeivel, m int egy korm onográfia és a nem zettel összefonó­ dott író azon felelősségével, am ely úgy lá tta tja 1919-ünket, m int egész Közép-Eu­ rópát n ap jain k ig kihatóan m eghatározó esem ényt. Ennek a teljességigénynek sorsa-sze­ rencséje révén teh et eleget. M egadatott neki, hogy b ejárja az idő és a té r tág te­ reit, valam int nem csupán futó p illantás­ ban részeltette sorsa-szerencséje a tá rsa ­ dalom épületének olyannyira elü tő em e­ letein, hanem szinte m indegyiket m egta­ p asztalh atta a m aga tenyészetében, o rrb avágó vagy kellemes, férfias vagy fi­ nom, bűzhödő vagy term észetesen m a­ gától értetődő kipárolgásaival együtt. M ásképpen szólva: „vaskos m élypa­ raszti környezetéből” a nagy pesti proletárnegyedek, pezsgő életű m un­ kásotthonok világán á t a forradalom ban ju t el — a kam aszzavarodottságból is k i­ lábalva — a „világszem lélethez”, hogy k é­ sőbb ö n tu d attal bíró p artn e re lehet egy valóságos arisztokratának, aki fo rrad al­ m ár (Károlyi) és a szellem arisz to k ratá­ ján ak (Babits), aki m esterévé lesz. Átfogó élm ényei h atásá ra a Tanácsköz­ társaság főbb kérdéseit elemezve sosem m arad m eg az 1919-es évnél. Az elemzé­ seket folytonosan kiegészíti a szépírói esz­ közökkel m egidézett „boldog békeidők” kora, a családtörténet m onarchiabeli évei­ nek gazdag rajzolata. M intha ezeken a la­ pokon B abitstól venné a m intát, a színe­ ket, R ippl-R ónait sem feledve. Nem vé­ letlenül, hiszen nagyjából ugyanazon ég­ alj neveltjei m indhárm an. A Babitscsal való rokonság nem utánérzést, hanem vi­ tá t jelent. Az a benyom ásunk, hogy ál­ landó belső önfegyelm ezést, nehogy rabul ejtse B abits H alálfiainak őszt idéző, m ust­ édességű hany atláshangulata. Va gy a re ­ gény Im rusának m eghosszabbítását látn á a m aga sorsában? Hiszen B abits is te r­ vezte a folytatást! A vonzáserő a stílusból adódik, a feltételezett v ita pedig abból, hogy a kis Illés G yula sokkal lentebbről ju t a lenyűgözően kavargó fővárosba, Bal­ k án P árizsába (Babits), m in t Im rus (Ba­ bits). Ő nem a középrétegek és az állam gépezetbe beépült-leépült köznemesség fe­ lől lá tja a századvéget, hanem a kétkezi­ ek felől. K özülük is különös figyelem m el a tehetségesekre, ak ik „v itték valam ire”, akik a nekilódult hazai kapitalizm us csa­ lóka, felem ás ígéreteivel élni tu d tak , leg­ alább egy fokkal feljebb léptek abban a társadalm i hierarchiában, am elynek leg­ len t — m ai szem léletünknek legalább olyan elképesztő — árn y alatai voltak, m int legfent. A tehetetlenség csak az egyik kórism éje a ko rn ak — olvassuk Illyés k é­ sei v itá já t Babitscsal. Az ő látom ása k a­ m asz-országot idéz, am ely életkora ellené­ re súlyos testi bajokban szenved. K erin ­ gési zav arait érelm eszesedés súlyosbítja, a fejre is k ih atv án : hol tunya, enervált, a jövőtlenség édességében, hol szenilis, em ­ 27 �lékezetvesztő, hol fürge és gyorsléptű, de azért ebben is öregem ber m ódján, m eg­ m osolyogtatóan. A m ustszagú ősz álm osító békéjében mégis a jövő erjed. A föld né­ pének szegénységében és a városi prole­ tariátu sb an rem énytkeltő elevenség, élet­ erő m utatkozik, eszmék sotolódnak a tá r­ sadalom prését legjobban m agukon érzők között. Nincs itt ódzkodás a várostól, vagy kárhoztatás. A város is és a falu is biro­ dalom, am it az em lékekbéli gyerm ek a m eg­ ism erés öröm étől tág u lt pupillákkal fedez fel egy életre. Egyik szegénységből a m á­ sikba jut, mégis micsoda különbség, pedig a különnem ű szegénység mélységei ugyan­ azon tengerárokban húzódnak. M ennyire jellemző Illyés a n y ján a k szakítása a teljes fam íliával, s kiszakadása fiával együtt a tanyasi-falusi-kisvárosi rokoni körből, ahogy a kor új lehetőségeivel élnek! A feltörekvés m ilyen látszatlehetőségét szem lélhetjük az apa sorsában, aki ugyan­ azon kör által m eghatározott m arad t tö­ rekvései eredm ényessége u tán is, m int ha nem is kezdett volna sem m it. Ezt a típust és fojtogató körülm ényeit talán csak Mó­ ricz ism erte ennyire, m ert ő is belülről — apja sorsának értőjeként. No és N ém eth László, aki a m aga nevelői hajlam ai sze­ rin t a m egtartó erő t is észrevette ezekben a családi viszonyokban és ideállá em elte. Az anya és fia előtt megnyíló „lehetőség” pedig nem a nagyvárosi lét látszatpolgá­ rosodása, hanem a proletarializálódás, ami a fiú t a háborúellenesség, m ajd a két for­ radalom tapasztalatai u tán végül az esz­ mei tisztázódás fen nsíkjára vezeti, az egyetlen lehetséges em beri jövő m egpil­ lantásához. M ert végül m inden a fo rrad a­ lom ba fut. A rokoni szálak ráérős fölfej­ tése is, a néplélektani m egfigyelések ta ­ nyán, mezőn, bérkaszárnyákban is. És közben m ire figyel az eszmélkedő lélek, am i a jövő (a ma) szám ára is hasznos le­ het? A juhászősök ö n tu data benne érzé­ kenységgé szelídül, ezért aztán egyén és közösség viszonyára elsősorban, m ert hisz’ ez az, am it eléje hoz az élet, kiélezett pil­ lanataib an a történelem . A m eglazult, s tapasztalhatóan tovább lazuló rokoni kap­ csolatok idején csak irigységgel lehet ol­ vasni arról a családi tenyészetről, am ely­ ben Illyés felnőtt, s am elyben a közösség­ hez tartozás, ragaszkodás beidegzése n á ­ la kialakult. A ztán a jóízű bandázás (en­ nek jelentőségéről szociálpszichológusokat m eghaladó súllyal csak Veres P éter írt így), am ely a bérkaszárnyák világában is hasonlóképpen otthonias életteret biztosít szám ára, hogy a m unkásotthonok m ám o­ rító légkörében, a diákközösség eszmefaló m ohóságában rálépjen a világszemlélethez vezető ú tra, egyben a politikai cselekvés ú tjára. Term észetesen egyfajta etikai ide­ alizm us jegyében, m ár-m ár vallásos hittel. T árgya volt-e m ár bárm inő eszm etör­ téneti vizsgálódásnak az a m eghökkentő jelenség, hogy 1919-ben K ierkegaard és Dosztojevszkij igéi hivatásos fo rrad alm á­ rok szájából a proletárforradalom eszméi­ k én t hangzottak el, illetve a felm erülő új típusú konfliktusokban bennük ke­ restek kapaszkodót. K ierkegaard és Dosz­ 28 tojevszkij a forradalom ban? Elképzelhe­ tetlennek tűnik! Pedig valóság volt — többek, sokszor egészen különböző állás­ pontú tan ú k egybehangzó állítása szerint. Irodalm ár széplelkek szám ára önigazolás és az irodalom félm agasztosítása is k iépít­ hető ebből. V alójában van ebben m egm o­ solyognivaló is, m ár-m ár kom ikum . Tö­ röltessék le az utókor fölényes mosolya — ezt kell m ondanunk —, ha m indez a for­ radalom tisztaságát ó v ta ! F ölényünket azonban sajn álatu n k m ég csírájában el­ fojtja. M ert annyira képtelen ez a helyzet (de valóság volt), m intha a Klim Szam ­ gin befejezetlenül m arad t hömpölygő re ­ gényfolyam ának kéziratlapjait avatatlan kezek G orkij íróasztalán összecserélték volna, s az 1917-es viharos napokban úgy találkoznánk az orosz radikalizm us szá­ zadforduló körüli éveinek illúzióival, m int a leghaladóbb eszmei maggal. M agyarán: a társadalom ism eret hiánya (amiről Illyés nyom atékkal beszél) és a forradalm i ide­ ológia tisztázatlansága ütköznek ki ebben. Szabó Ervin m agvetése és a K un Béláék által hazahozott bolseviki elm élet (ők is szűkén voltak ennek) és gyakorlat nem szökkenhetett szárba. A rra azért szüksé­ ges em lékeztetnünk, hogy a M agyar Ta­ nácsköztársaság is igazolta Lenin tö rté ­ nelm i jelentőségű szavait a nagy orosz írókról, hiszen a korabeli intelligenciának — szerte E urópában — biztosították a szükséges affinitást az októberi fo rrad a­ lomhoz és m egterem tették azt a m orális bázist, am ely a forradalm i hullám levonu­ lása u tán is segített a talponm aradásban. a hűségben. A kötet legérdekfeszítőbb részei éppen ezek, ahol az eszm ék kavalkádja vonul fel előttünk. A m a gyakorlata sohasem felejt­ heti a proletárforradalm ak em beri, m orá­ lis ígéreteit. A politikai kulisszatitkok, a diplomáciai ira ttá ra k páncélterm eiből ki­ szivárgó adatok, a m egható szociális in­ tézkedések, a m áig dicső haditettek ti­ zenkilence m ellett figyelnünk kellene e r­ re a m ásikra is: az eszm éktől m ám oros­ ra, a hittől eufóriásra. Nos, az eszmeiség­ nek ez az akkori m indennapi jelenléte az, am ivel alig foglalkozunk, egy olyan k o r­ ban, am ikor a m indennapi gondolkodás­ ban is sűrűsödnek az ideológiai elemek. A bukás okain és következm ényein v a­ ló tépelődés nyilván tartalm az vitath ató elem eket, de egészében nem tagadható meg tőle sem a felelősség, sem pedig a tisz­ taság. P roletárforradalom és nem zet, for­ radalom tól vem hes nem zet és nem zetközi­ ség viszonyát torzításm entesen látni — Ady óta — csak a félm últban kezdtük újra. Ebben Illyés G yulának elv itath atat­ lan érdem ei vannak. Az a m egjegyzés kí­ vánkozik ide, hogy a bukás okainak elem­ zésében, az ország kiszolgáltatottságának tragikus tablóját nézve lehetetlen nem ész­ revennünk a 48-as eszmékkel m integy csa­ ládi útravalóul feltarisznyált Illyést, a közgondolkodót és drám aírót. Felvetődik a kérdés, hogy 48-hoz kapcsolódó drám ái, de ak á r a D ózsa-drám a is nem ebből a m egrendítő és kitörölhetetlen em lékű ösz­ sz e o m lá sb ó l v e sz i-e ta p a s z ta la ti a n y a g á t? A z a lk o tá s v é g p o n tig a lig h a e le m e z h e tő v e g y ü le té b ő l ez s z in te k id e r íth e te tle n . D e ím i t t e k ö n y v , s e z á lta l Illy é s n e g y v e n ­ n y o lc a s s á g á t e z e rk ile n c s z á z tiz e n k ile n c b ő l v é ljü k m a g y a r á z h a tó n a k . Illy é s G y u la m in d ig a f o r r a d a lo m é v o lt — a r á ü t ö t t m e g té v e s z tő p e c s é te k a la tt is. H o g y e m lé k ir a to t o lv a s tu n k - e v a g y r e ­ g é n y t? U g y a n a z t m in t a p á ly a tá r s és b a ­ r á t D é ry T ib o r Ítélet nincs c ím ű k ö te te e s e té b e n . A zaz n e m tu d ju k , m it is v a ló ­ já b a n . Á m b á r r e g é n y t n e m , e z t a szerző is ta g a d ja . N e m m ű f a ji k é rd é s e k fo g la l­ k o z ta tn a k b e n n ü n k e t, d e s a jn á la tu n k n a k m é g is h a n g o t k e ll a d n u n k : k á r , h o g y a Kora tavasznak n e m v a ló s u lt m e g e g y k é ­ sei n a g y r e g é n y v á lto z a ta . F e lte h e tő le g m á r n e m fo g ja s e n k i m e g írn i a n n y ir a b e lü lrő l, a h o g y Illy é s is m e ri a k o r t. Illy é s íg y is e lv é g e z te a p e n z u m á t. A B a b its o t id é z ő Illy é s j u t e s z ü n k b e : a m i szép , a z n e h é z . M in th a Illy é s n e k e b b ő l e g y m á s ik p a r a n c s k ö v e tk e z n e : n e h é z rő l c sa k sz é p e n . E k k é n t, ily m ó d o n szó lt. (Szépirodalmi, 1979.). Laczkó Pál Nagy László: Adok nektek aranyvesszőt A néhány évvel ezelőtt m egjelent v er­ seskötet sorai ju tn ak eszembe, am ikor á t­ lapozom a m ostani prózagyűjtem ényt, k ü ­ lönösen, am íg a könyv elején levő fény­ képeket szemlélem. „V ersben bújdosó h a­ ram ia vagy / kesztyűdet, ö tu jjú liliomo­ dat / kidobod a szimatoló ebek elé / val­ latják, szivárog belőle a v ér” — írta egyik versében, s én a sorok író ját keresem a fotókon. A költőt profilból m u tató p o rt­ rén, az ötvenes évek eleji pillanatfelvéte­ len (am elyen barátaival repülőgépen ül), ám a játékgép oldalán nem olvashatom pontosan az optim ista feliratot. Keresem az iszkázi ré t m agas gyepszőnyegében, s a m ásik képen, am elyen költőtársával, b a­ rátjával, Csoóri Sándorral egy iskolában dedikálta m űveit. Egyik képen sem látom a fenti sorokat író Nagy Lászlót — de képet sem nézhe­ tek úgy, hogy ne látn ám a „fényes szel­ lők” (egyik írásában éppen ő figyelm ez­ tetett a helyes szóhasználatra) lelkesedé­ sén és tiszta hitén, az ötvenes évek elejé­ nek, közepének m egcsalattatásain tú lju ­ tott, m ai társadalm u n k legfontosabb k ér­ déseire választ kereső költőt is. A m it pesszim izm usnak vélhetnénk nála, az is éppen a valóság tárgyilagos m egítélése, �am it szám onkérésnek, szem benállásnak, az a jobbító szándék, a költészet erejébe vetett hit. Vagy még inkább a szó erejé­ nek hite. „A szó nélkül nem tö rtén h e te tt sem m i” — írja az A d o k n e k te k aranyvesz­ szőt cím ű kötet elején. A fenti sorok alap ján kirajzolódó p o rt­ ré t form ázza ez a posztum usz mű, a pró­ zai íráso k at egybegyűjtő kötet is. A lkal­ mi íráso k at tartalm az: kötetbevezetőket, önéletrajzi vallom ásokat, lapoknak és a rádiónak adott in terjú k at, kiállításm eg­ nyitókat, katalógusszövegeket. N yom ta­ tásban m egjelent és kéziratban m aradt m unkák — közös jellem zőjük, hogy a te r­ jedelem től és az alkalom tól függetlenül tökéletesen kidolgozott, szinte prózavers­ k én t em líthető alkotások. Így együtt pe­ dig — a válogatást végző Kiss Ferenc irodalom történész jóvoltából — átfogó k é­ pet adnak Nagy László indulásáról: gyer­ m ekkoráról és pályakezdéséről; a költé­ szetről k ialakult nézeteiről, a példaképek­ ről, pályatársakról, a fiatalokról. M inden­ ről és m indenkiről tehát, ami és aki a köl­ tő szám ára a feladat vállalását, közös cél­ jain k m agas szintű m egvalósítását jelen­ tette. Elsősorban term észetesen önm agáról vall, s m ivel alkalm i írásokról van szó, újabb és ú jabb variációkban, egyre gaz­ dagabb képet rajzol a népi kollégista évekről, a „bekötött szemmel harapott óriási vöröshagym ákról”, s arról, hogy „m iniszteri kocsi jön értem , Veres Péteré, aki ó h ajto tta látn i a piktor-poétát. Törté­ nik-e ilyesm i m anapság? Hej, m ostani kis idő, te önző, kicsinyes idő.” Ezek az írá ­ sok. am elyek közül a legteljesebb az 1974es Életem , nem csak a felszabadulás u tá ­ ni em ber- és tehetségpróbáló évek hangu­ latát adják, hanem szüntelen összehason­ lítást is jelentenek az akkor és a m ost kö­ zött. Mi valósult m eg a szép szándékok­ ból, kik lettek művésszé, em berré az ak ­ k o r indulókból, hogyan változtak azóta a lehetőségek és eredm ények? Term észete­ sen, nem a kérdések rendszerbe foglalt ki­ fejtéséről, m egválaszolásáról van szó, in­ kább egy-egy kifejezéssel, m ondattal va­ ló utalásról. Az olvasónak azonban ennyi is elég. Egy idő u tán rá kell jönnie, hogy a k ép ­ zőm űvészként induló N agy László (aki kollégistaként szociológiai csoportot is vezetett) m ilyen hatalm as és széles körű ism eretanyaggal rendelkezett, legyen szó ak á r a m odern irodalom ról, képzőm űvé­ szetről, tudom ányról, de a k á r a népkölté­ szetről, vagy az itt és m ost élő, gondol­ kodó em berről. „Félszárnyú m adár a köl­ tészet, ha nincs közönsége”, vallotta; am i persze nem jelen tette azt, hogy akkor, am ikor egyre összetettebben, árn y altab ­ ban kellett fogalm aznia, engedm ényt te tt volna a szellemi restségnek, a kényelm es­ ségnek. Jól látta a m odern költészet el­ lentm ondásos helyzetét, az őt foglalkozta­ tó kérdések m egoldásával együtt ennek az ellentm ondásnak a feloldására is tö­ rekedett. Hogy hogyan, a rra a kötet két ciklusa is felel, de különösen a kötetcím et is adó, A d o k n e k te k aranyvesszőt cím ű fejezet. „O lvashatok, m ert férfi akad Erdélyben, hűségesen elszánt, aki eleven énekeket gyűjtve, aranyvesszőt ad: V erjétek meg a tem etőt! Tám asszátok föl anyátok, á r­ vák! C sapjátok m eg azokat is, akik m eg­ húzták a halálharangot a balladára.” — írja nagy-nagy elism eréssel a balladagyűj­ tő Kallós Zoltán m unkásságáról. Az elis­ m erés azonban nem csak neki, s a balla­ dának szól, hanem a népköltészet egészé­ nek, legyen az m agyar, rom án, délszláv vagy bolgár. Köztudom ású, hogy ő m aga a bolgár népköltészet kitűnő ism erője, for­ dítója volt, hogy im pulzusokat kapott az elm últ századok m űvészetéből. Ezek a h a­ tások azonban sokkal kevésbé voltak köz­ vetlenek, m int hinnénk, és sokkal inkább a szemléletet, gondolkodásm ódot form ál­ ták, m int a verstani m egoldásokat. „Más népekben is szerethetjük és becsülhetjük önm agunkat” — írja, s ha ehhez hozzá­ vesszük Sütő A ndrással, a jugoszláviai, szlovákiai m agyar költőkkel, a m ásik ol­ dalon pedig a szomszédos népek m űvésze­ tével foglalkozó sorait, nyilvánvalóvá v á­ lik, hogy a hagyom ányokról a bartóki mo­ dellt követő költő írásait olvassuk. A kkor is, ha esetenként ő sem tévedhe­ tetlen. Távol áll tőlem, hogy a paksi la­ kótelepet m egítéljem , de most, hogy ú jra ­ olvasom a Hol a tulipán?-vita Nagy Lász­ ló-írásait, látom, kiindulópontja hibás: a form át nem a m ai em beri környezet fu n k ­ ciója, a lakások alaprajzi elrendezése fe­ lől közelíti meg. A kiindulópont azonban ritk á n hibás, és am ikor Ferenczy Béni tiszta em berségéről, Orosz Jánosról, Sza­ bó Ivánról vagy K ondor B éláról ír (aki­ nek m űveiről „em berféltő hum anizm us sugárzik”), néhány m ondattal is tökéletes jellem zést ad. Egyben ú jra és ú jra felm u­ ta tja saját „ö tu jjú liliom át”, az utolsó szívdobbanásig m egm aradt hitét. Korm os Istvánnal beszélgetve m ondta: „A rem ényt nem szabad föladnunk, hiszen a legna­ gyobb tragédiákból, katasztrófákból csak a rem ény segít kilépnünk, léphetnek ki a tömegek, akik sújtva vannak. U gyanak­ kor legyen jogunk a kételyre, ez is m otor­ ja a mi alkotó m unkánknak. K ritikával kell néznünk saját m unkánkat. Egyre job­ bat kell csinálnunk. Ez a célunk.” (Mag­ vető, 1979.). P. Szabó Ernő Madárúton STÁCIÓK Mintha láthatatlan mágnes rántaná egy irányba a negyvenöt fiatal versíró sora­ it. Keserűség, szerep- és történelemnél­ küliség, kallódásérzet, céltalanság, fölös­ legességtudat, távlathiány, rezignáció, szo­ rongás, pesszimizmus, reménytelenség, ki­ szolgáltatottságérzet — rakosgatom össze a szerzőink létérzékelését leginkább kife­ jező-m egközelítő szócsokrot, aggályos-pon­ tosan igyekezve szem léltetni a fogalm ak közti rokonvonásokat és nem elhanyago­ landó különbségeket. M ert különbségek azért vannak Hideg­ re , Petri Csathóra, M arafkóra tag ad h a tat­ lanul a „fedőnévsor” eleji, h atározottan társadalm i színezetű-töltésű fogalm ak jel­ lemzőek, Szikszai, Mező, Újházi, m ár jó­ részt a rezignált, elszigetelt egyénre kon­ centrálnak; Bárány, K elem en és Z elei pe­ dig a végleges kiszolgáltatottságérzést, védtelenségtudatot exponálják: „a cinkék reggelre erkélyem re g yű ltek / utasítások­ kal látom el őket / tavaszig elkonspirá­ lu n k ” (M arafkó); „A szomorúság szét­ loccsant galambtojás a sárban / a ta ka ­ rón pókok, cserebogarak / kiszaggatott lá­ bai kaszálnak” (Mező); „összetörik az ar­ cod / mire m egtisztul a szem ed / engedé­ ken y leszel, m ire szigorú” (Zelei). M intha szerpentinnek a hegy oldalá­ ban m ind m agasabban előtűnő spirálvo­ nalát, m intha egyazon ú t különböző stá­ cióit látn án k m agunk előtt. „V ESZTESÉGLISTÁ K K O RM A ” E pesszim isztikus létérzékelés valóság­ gal való szembesítése persze elvégezhető (elvégzendő), de nem ennek — vagy más ehhez hasonló igényű, terjedelm ű — írás­ nak a keretei között. Én egyelőre (kisebb kanál — kisebb lé) az em lített világlátás alkotásm ódbeli, m űvészi következm ényei közül veszek néh án y at szemügyre. Nos, a kiáb rán d u lt bizalm atlanságnak tag ad h atatlan előnye, a hangos retorika, a szerepkreálás, az üres pátosz elkerülése. A lírai hős form átum ának, lehetőségeinek túlm éretezése a hatv an as (hetvenes) évek pályakezdőinél m ég nem ritk a jelenség, ám a M adárúton költőinél (becsületükre válik) alig-alig fordul elő. De ezért a részleges előnyért szerző­ inknek súlyos á ra t kell fizetniük. Először is: világérzékelésük m indenne­ m ű dinam izm ustól m egfosztja őket, na­ gyobb m űegész kiépítését (a valóság sok­ oldalú birtokba vételét) rendkívül nehéz­ zé téve szám ukra. A valóságtörvények, a m élyebb társadalm i mozgások értelm i m egism eréséhez, felfejtéséhez — az ily­ lyési, József A ttila-i ú t folytatásához — a statikus beszorítottságérzés folytán vég­ képp nincs elegendő in díttatás. (Nem vé­ letlenül lírizálódik el végletesen pl. Tóth Erzsébet versvilága.) De még a kispol­ gáriság rajza, a dologi létszem lélet m otí­ vum ai, a jellegzetesen fiatalos életform a elemei, a Passnál, Béresnél, P én teknél még oly bőséges társadalm i j elenségáb­ r ázolás is h áttérb e szorul a könyv verse­ iben. A szociális elem eket közvetlenül is ábrázoló költem énytípus helyébe inkább a Petri-, B enkő A ttila -féle, közvetettebb, átszűrtebb, a lírai hőst elszigetelten m eg­ jelenítő társadalm iságm odell lép. A szer­ zők a rossz közérzet rögzítésénél m egáll­ nak, m űveiket ezért érezzük egymáshoz hasonlóknak, egyazon építm ény előre­ g y ártott , tetszés szerint kivehető-fölcse­ rélhető részelem einek. 29 �A valóságra irányuló akció nem létéből következik a term észeti, tárgyi világ b ir­ tokbavételének a — U tassyéknál még volt ilyen törekvés — hiánya. A m ate­ riális dolgok vagy eleve ellenséges kön­ tösben jelennek m eg (a m ilitális őszi te r­ mészet m otívum a), vagy átspiritizálód­ nak, a folyós rosszkedv közlekedőedénye­ iként szolgálnak. A szerep n é lk ü li(n ek érzett) jelen m i­ a tt a terem tő m ozzanat h áttérb e szoru­ lása, a művészelődök krónikusan gyakori megidézése is jellem zi a kötet költőit. E m egidéző-hivatkozó verstípusnak két fő form ája figyelhető meg. Az elsőben szerzőink rosszkedvűségükhöz, disszonan­ ciaérzésünkhöz keresnek rokonigazoló elő­ döt (Kondor-versek!), a m ásodikban pe­ dig kiteljesedett sorsokat, életm űveket idéznek meg. Az utóbbi költem ényfajtá­ ban a hangsúly szándékosan-szem beállí­ tóan a lehetőségek különbözőségére esik, a vers nem ritk án persziflázzsá alakul: „eredj vers légy dotációs / folyóiratban tö ltelék” (Csordás); „berepült / megdögle­ ni az íróasztal alá / vonszolta m agát és egyre / zü m m ögött / utolsó pillanatig / csak m eleget / csak fé n y t” (Kapecz Zsu­ zsa: A légy). Végül em lítsük meg, hogy a kiáb rán ­ dultság, a szerepnélküliség kialakítja a m aga statikus form áját, az egyenletes, m indennem ű lüktetést, megcsomósodást (időm értéket) kerülő, azonos sorhosszű­ ságú, enjam bem ent-okkal telezsúfolt, egyenruhaszerű versprózát. „A SZÉTH U LLÁ S A KÁOSZ ELLEN ÉBEN ” Érzik, persze hogy érzik a végletes sta­ tikussag terh é t m aguk a szerzőink is, és — dicséretükre legyen m ondva — igen­ csak sokféle úton-m ódon igyekeznek „ki­ köpni” a keserűséget, vagy legalább, m egszüntetni, m érsékelni káros h atása­ it. Zalán Tibor például a nem zet, a tö rté­ netiség m egtartó fogódzóiba kapaszkodik, régi jogaiba igyekszik visszahelyezni a szuggesztív versképet, és nem mond le a m éltóság lírai gesztusáról. Nehezen já rh a ­ tó, b ár messze vezető út ez. (M etaforiku­ san jó néhány elfulladt gépkocsi vesztegel a szélén.) Szerzőnk is tu d ja ezt, újabb publikációi m ár sokféle bekötő u tat ágaz­ tatn ak el erről a fővonalról. Itten i kísérlete még csak részeredm é­ nyeket hoz. A küldetéstudat tartalm áról keveset mond, inkább az azzal való küsz­ ködést, az őszinte közösség- és szerepvá­ gyat exponálja. Képei valóban erő telje­ sek („vacogó égben spiontekintet”, „m el­ leid meleg színpadán / senki kis ripacsok m arak o d n ak ”), de m egoldásai még rész­ ben a készből, a historikus vonulat gaz­ dag tárházából valók. Nagy László, Ba­ ka István kézjegye á t-á tü t a papíron. O sztojkán Béla épp azzal a sajátsággal tű n ik ki, am it versszerzőink többségénél hiányoltam , a közvetlen valóság spontán birtokbavételével. A dolgokhoz, jelensé­ gekhez, esem ényekhez való term észetes (derűs) viszony az ő egyénítő tulajdon­ sága, lírai világának ez a rendezőelve. Verse­ 30 iben a közérzetrögzítést a gyakori epi­ kus m otívum oldja, ezt szövik át az ér­ zelmi reflexiók laza szálai. A szereptudat (nemzetsors, cigányság) fel-felfeslő kérdé­ sei is ezzel a spontán, önkéntelen birto k ­ bavétellel itatódnak át: „Föl fogok én em elkedni m inden bű­ nöm m el, / m inden büntetlenségem m el együtt. / N em szám ít, ha közben úgy ha­ lok meg, / m in t gyógyítható gyom orbajos. / Operálni n em hagyom magam. / De Pá­ rizsban ott leszek. Hazai útlevéllel / m ég­ pedig. / Hogy a gyém ántos sem m irekellők­ kel, / a szerencsétlen drágákkal / álljak végre m agam is, álljak táncos kézfogás­ ra, / HERCEG A D Y E N D R É V E L / ÉS / B ÁRÓ JÓ ZSEF A T T I L Á V A L / úgy ám .” (Herceg Ady E ndrével és báró József A ttilával). A kötet egyik legjelentősebb darabja m inden bizonnyal Lezsák Sándor A M a­ dárijesztő hagyatékából című versciklusa. A cím ben jelzett „szem ély” optikáját használja fel költőnk jó lelem énnyel a legfontosabb korproblém ák realizálására. Ezt a látószöget követve tá rja fel a köl­ tem ény gazdag m ikroklím áját (Fürge Kéz, az Éles, Szilárd Víz, Meleg), egész kis pszeudom itológiát terem tve. Viszony­ latok sokféleségét rétegezi egym ásra, a groteszk, az abszurd kiszolgáltatottság éppúgy részei ennek a világdarabkának, m int az eltökélt helytállás. Sokféle néző­ pontját Lezsák u ralja, a világlátások szél­ ső po n tjait éppen egym ás által egyenlíti ki, a szélcsend, a szerepnélküliség szemé­ lyiségbomlasztó sugallatait végső soron anyaga biztos form álásával, a fölötte gyakorolt rendező erővel haladva meg. R akovszky Zsuzsa m ár nála jóval pasz­ szívabban szenvedi el a személyiség kor­ látozottságát, b ár a széthullással ő is a fegyelm et, az önism eret, a tisztánlátás m éltóságát, a kötött — ném ileg Pilinsz­ kyre, Nemes N agyra em lékeztető — tisz­ ta, jam bikus fo rm ák at állítja szembe: „...M ost / nincs tárgya m ég a vágynak. Várakozz.” É rett fegyelm ezett lírája szá­ m om ra a kötet egyik m eglepetését je­ lenti. Végül Zelei M iklós nem a beszorított­ ság, céltalanságérzet elleni küzdelem m el, hanem a kiszolgáltatottságérzés ren d k í­ vül sokoldalú m egjelenítésével tű n ik ki. Utazásvers, történelm i megidézés, epig­ ram m atikus töredék, rigm usos históriás ének — m ind életérzésének általánosítá­ sát, nagyobb, országnyi, em beriség m ére­ tű perspektívába állítását szolgálják. (Felsorolásom persze korántsem teljes, ebben a részben inkább az alkotás-vé­ dekezés-m ódok sokféleségét ak artam illusztrálni. M éltán érdem elt volna em ­ lítést még például Botár kiem elkedően szép B artók-verse, Szervác robosztus len­ dülete, T önkölnek több, a paraszti világ­ ba gyökérzett, de annak egynem űségét meghaladó, érett költem énye, vagy Tóth Erzsébet lírai tehetsége.) NÉHÁNY M EGJEGYZÉS G yarló az em ber, az általánosítás szel­ lemi kalandjától tö b b n y ire elcsábul; ez­ ú ttal azonban m arad ju n k óvatosak. Hu­ szonévesekről lévén szó, akik között nyolc-tíz (kevésbé szigorú m ércével m ér­ ve, tíz-tizenöt) nyílvánvaló tehetség akad, elégedjünk meg néhány óvatos m egjegy­ zéssel. M indenesetre új nem zedékről nem be­ szélhetünk. A M adárúton költői sereg­ lése még a hetvenes évek utóvédcsapata. Sem a problem atika, sem a versépítés, sem a form a tek in tetéb en nem hoztak alapvetően ú ja t ezek a fiatalo k ; igaz, a hangsúlyokat több helyen m ódosították (ld. a pesszim isztikus létszem lélet irán y á­ ba való sokat em legetett, erőteljes elto­ lódást). Szerzőink alkotásm ódjából ne következ­ tessünk a m agyar líra egészére, de azért állapítsuk meg, hogy an nak fő folyam a­ tait — így vagy úgy — tükrözik. Csak egy példa ennek az igazolására. A p a­ raszti népiségnek a m agyar lírában a hatvanas években még nagy szerepet játszó, a hetvenes években m ár vissza­ szoruló, de meglevő hagyom ányos for­ m ája (paraszti, term észeti léttér, harm oni­ kus em ber — egyszerű versform ák) a M adárútonból m ár teljesen hiányzik. T ovábbá: ne hasonlítgassuk antológián­ kat a Tengerlátóhoz, vagy a K öltők egy­ m ást kö zthöz, a M agunk kenyerén hez, hi­ szen nem összemérhető dolgokról van szó. A Tengerlátó az utóbbi tiz év pá­ lyakezdőiből v ette a m aga reprezentatív anyagm intáját, s a m ásik kettő is szám­ ra a M adárútonnál jóval kevesebb, élet­ korra nézve idősebb alkotókat m u tat be. No meg — a nem zedéki folyam at felől nézve — a K öltők egym ás kö zt m ég az áttörés része, a Tengerlátó m ár a beér­ kezés tényét, a M adárúton pedig a kész­ séges fogadtatást is dokum entálja. (K oz­ mosz, 1979.) Nyilasy Balázs ��� Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document https://dkvt.bbmk.hu/pf/503e8876a33d8887b2e92b3de7ba3c0c.pdf Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Végh Miklós Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1980 Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Language A language of the resource hun Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Title A name given to the resource Palócföld – 1980/2. szám Type The nature or genre of the resource folyóirat 1980 folyóirat Irodalom Közélet Művészet Nógrád megye Társadalompolitika