https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/6bb0b1520073c3674c490490a86c12d6.pdf 12475613e63dab72d76128ee62aa3b94 PDF Text Text 1979 6 Szórakozás és szórakoztatás Tíz interjú tanulsága Ifjúsági zene — szórakoztató zene Csanády János, Györke Zoltán, Hagy István Attila, Romhányi Gyula és Trizna István versei, Onagy Zoltán és Spiró György prózai írásai Gondolatok a palóc szuszékról PALÓC FÖLD Mulatni azt tudunk! Ha mást nem is, mulatni legalább. Erre ba­ jainkban is képesek vagyunk. Ami pedig már nagy szó, lelkület kell hozzá, született tehetség. Bár az is lehet, hogy megtermette az idő mulatni képes természetünket. A nehéz testi munkában a minden­ kori nép számára az ünnepek rendre visszatérő vigalmai jelentették az enyhet. Hisz tudtuk, hogy az aratást aratóünnep követi, ahol tán párt is találunk, de legalább egyszeri szeretőt; tudtuk, hogy az ülte­ tés, kapálás, egyelés, törés után a fosztó jön, a maga békéjével és pajzánságaival, kölyköket vidámító játékaival és az öregek történe­ teivel; mint ahogy azt is észben tartottuk, hogy az áztatás, törés, tilolás, gerebenezés után ott a fonó, aminél vidámabb talán a farsang sincs, a farsang, mire elfogy a kender, fogy vele a nyálunk, de már itt a télbúcsúztató, s a testnek nedvei hamar megélednek újból. No, és a bő és víg szüretek! A szüreti mulatságok búfelejtő alkalmai! Nem beszélve a lakodalomról, keresztelőről, és az élet körforgása szerint — a halotti torról. A mulatság mindig is életünk kísérője volt. Kialakult rendjük a szüntelen munka közepette biztosította a felüdü­ lést, a lélek megújulását. TÁRSADALOMPOLITIKAI,IRODALMI,MŰVÉSZETI FOLYÓIRAT �Mulatság ritkán volt, s ma sincs ital nélkül, ám mindig oka volt a vigalomnak, ma azonban elég az ital is, ürügy találtatik hozzá. Mulatság — e nagykedvű szó — helyett italozás (alkoholizmus) van inkább, és persze lassan a tudományos kategória szintjére emelkedő kifejezés: a szórakozás. Mára itt állunk kétségek között: mulatni még tudtunk, szóra­ kozni már nem. Ráadásul ma már szórakoztatni kell bennünket, és ebben a hely­ zetben könnyen mondhatjuk, hogy nem bennünk a hiba, hanem a szolgáltatásban. Persze, a szórakozással is úgy vagyunk, mint a gyermeknevelés­ sel, a házassággal, az öregekről való gondoskodással, környezetünk védelmével, nemzeti hagyományainkkal, a barátsággal, a szerelem­ mel, a táplálkozással — és lehetne még sorolni. Tudniillik, hogy egyikhez sem értünk kellően, egyiket sem műveljük megfelelően. Most éppen szórakozni nem tudunk. Sőt, azt sem tudjuk, pontosan mi a szórakozás. Az embernek ekkora tudatlanság, már-már élhe­ tetlenség láttán kellemetlen sejtelmei támadnak, s felteszi azt a kí­ nos kérdést, hogy tulajdonképpen mihez is értünk egyáltalán, mi a legnagyobb bajunk. Ha naponta, vagy legalábbis időszakonként — olykor szertelen váltogatásokkal — az élet más és más területeiről mutatjuk ki, hogy ez sem helyes így, az is helytelen úgy, akkor kénytelenek va­ gyunk az előbbi kérdésünkre azt felelni, hogy legfőképpen élni nem tudunk. No nem az életművészet értelmében, az epikureista-hedonisztikus-esztétikai egyveleg értelmében, hanem egyáltalán. Kapkodó szempontjaink tanúsága szerint mi még most tanuljuk az életet. (Igaz, korban a legmegfelelőbb időben, hisz még fiatalok vagyunk hozzá, emberiségként is — Marx: előtörténetünket éljük —, és ami szűkebb közösségünket illeti — társadalomként is.) Eszünk, iszunk, sze­ retünk, lakunk valahol, hajszoljuk magunkat, szerzünk, csak éppen a mértékegységet, a hozzánk méltó etalont felejtjük el olykor-olykor megtekinteni, s hozzámérni magunkat. Hogy szórakozni nem tudunk? Majd, ha fogunk tudni élni. De nem lehetetlen, hogy éppen szórakozni-nem-tudásunk (az is) fog ráébreszteni bennünket az élet magunkévá tételének sürgető voltára. Laczkó Pál 1979 6 3 Tibori Tímea: Jegyzetek a szórakozás és szórakoztatás elméletéhez 5 Tíz interjú tanulsága (T. T.) 7 M. Szabó Gyula: Szórakozásból (?!) 10 Sárközi Gábor: Szórakoztató zenészek 11 Tóth Csaba: Ifjúsági zene — szórakoztató zene 12 Bodnár Mihály: Kényszerpályán 13 Csanády János: Emlékezés egy régi utazásra, Emlékezés egy gye­ rekkori őszre, Emlékezés egy hajdani vadászatra, Ritmusban 14 Onagy Zoltán: Bársonyos lesz az éj, Fitzgerald úr! 16 Trizna István: Mikor elmentél, Már rezzenések, pirulások nélkül 17 Romhányi Gyula: Júliusi jégvirágok 18 Nagy István Attila: Szemed ezüst pénzét, Szerelem 18 Spiró György: Állandó nevező, Mennyit ér az emberi kultúra, A páfrány 20 Györke Zoltán: Bolyongásomért, Megdőlt homlokkal, Lombtalanodunk, Képzelt párbeszéd magammal. Tőlem hozzám utazom 22 Chikán Bálint: „Naponta vagyunk Dózsa Györgyök” 24 Makoldi Sándor: Gondolatok a palóc szuszékról 26 Cseres Tibor: Parázna szobrok (Laczkó Pál) 28 Fekete Gyula: Levelek a magányról; Sulyok Katalin: Egy ország gyesen (G. Kiss Magdolna) 29 Kepes György: A látás nyelve (Krunák Emese) 30 Vadas József: A Művészi Ipartól az Ipari Művészetig (P. Szabó Ernő) A címoldalon és hátsó borítón Herpai Zoltán, a 4., 9., 13., 19. oldalon Decsi Ilona, a 10., 15., 18., 21., 30. oldalon Kéri Imre munkái. (Fotó: Buda László) PALÓCFÖLD TÁRSADALOMPOLITIKA, IRODALMI, MŰVÉSZETI FOLYÓIRAT A NÓGRAD MEGYEI TANACS MŰVELŐDÉSÜGYI OSZTÁLYÁNAK LAPJA Főszerkesztő: Közöljük olvasóinkkal, hogy a helytörténeti kutatásról és helytörténetírásról folyó vitánkat anyagtorlódás miatt lapunk jövő évi első számában folytatjuk. A szerk. Végh Miklós. Szerkesztőség: 3100 Salgótarján, Arany János út 21. Telefon: 14-13. Kiadja a Nógrád megyei Lapkiadó Vállalat. Felelős kiadó: Bálint Tamás igazgató. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető bármely postahivatalnál, a kézbesítőknél, a posta hírlapüzle­ teiben, és a Posta Központi Hírlap Irodánál (KHI Budapest V., József nádor tér 1. sz. Postacím: 1900 Budapest) közvetlenül, vagy postautalvá­ nyén, valamint átutalással a KHI 215—961 62 pénzforgalmi jelzőszámra. Egyes szám ára 10 Ft, előfizetési díj fél évre 30, egy évre 60 Ft. Megjelenik kéthavonta. Kéziratokat és rajzokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. INDEX: 25 952 ISSN 0555-8867 79.3950 N. S. 1200 db �VÁLTOZÓ VALÓSÁGUNK Jegyzetek a szórakozás és szórakoztatás elméletéhez Az olvasó mindenkor gyanakvó kíváncsisággal tallózza az olyan cikket, amely már címében is jelzi, hogy nem összefüggő, az adott témakör teljességét felölelő írás, hanem inkább gondo­ latébresztő. így van ez ebben az esetben is, amikor olyan dol­ gokról szólunk, amelyek valamennyi ember mindennapi életé­ nek részét alkotják. Akár tudatosan, akár természetes cselek­ vésképpen, nap mint nap igényeljük, hogy a különféle munka­ végzés helyébe valami más, valami felszabadító, felfrissítő tevé­ kenység lépjen, s ez nem más, mint a szórakozás. Ki-ki sajáto­ san szervezi és éli át a szórakozást, érthető tehát, hogy időről időre napirendre kerül annak végiggondolása: mi is a szórako­ zás, mi a szórakoztatás lényege? Értelmezésünk szerint a szórakozás többnyire azonosítható valamilyen kellemes időtöltéssel, míg a szórakoztatás — akár intézményesült, akár nem — arra irányul, hogy egy adott em­ bercsoport számára felüdülést, pihenést nyújtson. Mélyebbre ás­ va azonban ez a megközelítés is ugyanúgy leszűkíti e tevékeny­ ség körét, mint bármely definíciós kísérlet, amely nélkülözi a jelenség mibenlétének konkrét elemzését. Ezért mi magunk sem törekszünk fogalmi meghatározásra, hanem csak a főbb jellem­ zőkről kívánunk szólni. Nem elegendő elfogadnunk azt a marxi megállapítást, hogy a szabad idő (tágabb értelmében tehát a szórakozás) alkalmas az egyén bővített újratermelésére — ezt bizonyítanunk is kell. A kellemesség érzetét keltő tevékenység mérésére azonban még nem dolgozott ki sem a pszichológia, sem a művelődésszocioló­ gia olyan adekvát módszereket, amelyek alkalmazásával kérdé­ sünkre határozott választ adhatnánk. A megoldáshoz ezért más úton kell eljutnunk. Ügy véljük, a szórakozás átfogóbb kategória, mint a szóra­ koztatás, de mindkettő aktív részvételt jelent, csak ennek mér­ téke és iránya lehet más és más. Bár a szórakozást a szabad • idő részeként szokás értelmezni, ezzel a felfogással egy konk­ rét vizsgálat esetében nem jutunk semmire, mivel ez csak álta­ lános megközelítése a kérdésnek, pusztán a jelenségoldal feltárása. Ha csak a szabad idő valamely lehetséges formájának tekin­ tenénk a szórakozást, a kérdést egyoldalúan magyaráznánk, ki­ zárva az életmóddal és a munkával való összefüggését. A szó­ rakozásnak objektív feltétele a szabadidő, szubjektív feltétele pedig a munkatevékenység során kialakuló szükségletek kielé­ gítése. Természetesen, a szórakozásban e két oldal szerves egységet alkot, kizárólag elméleti meggondolásból, a lényegi oldal feltárása érdekében próbáljuk külön-külön értelmezni e két összetevőt. Fölmerül a kérdés, milyen módon dönthető az el, hogy a felismert szükségletek kielégítésének mi lehet az adekvát módja? Ügy véljük, hogy csak a szabad tevékenység megvalósulása adhatja meg a szabad idő tartalmának valódi ér­ telmét, s végső fokon a szórakozásét is. Ebben az értelemben — szemben más megközelítési módok­ kal — viszont bárki azt vethetné szemünkre, hogy a szabad időnek effajta megközelítése a munka társadalmi kényszerjellegét hangsúlyozza, pedig nem erről van szó. A szabad idő ugyanis kialakulásától kezdve magában hordozza azt az ellent­ mondást. hogy míg az egyén oldaláról folyamatosságot feltéte­ lez. azzal újratermelődik az elhasználódott energia, addig a má­ sik oldaláról megszakítottságot jelent: a munka kényszerjelle­ gétől való eltávolodást. Hasonlóan van jelen ez a kettősség a szórakozásban is, mert egyrészt újratermeli az emberi energiát, másrészt viszont hozzá­ segít egyéni képességek kibontakozásához oly módon, hogy egy­ ben a kellemesség érzetét is kelti. A szórakozásnak különféle jellemzői vannak, de abban valamennyi gondolkodó egyetért, hogy legfontosabb ezek közül a kellemesség kategóriája. A kellemesség érzetét elsősorban a műalkotások befogadásán mérhetjük, ezért „... ha a művészet termékei nem volnának alkalmasak arra, hogy a mindennapok helyeselt és kívánt tár­ gyaivá váljanak, ha a befogadó nem közvetlen örömmel éli át a hatásukat, nem adnának neki indítékot arra, hogy saját létét spontánul, érzelmileg helyeselje, akkor a művészet sohasem tett volna szert arra a társadalmi jelentőségre, sohasem vált volna az emberiség belső fejlődésének azzá a hatalmává, me­ lyet a történelem során elért...” (Lukács: Az esztétikum sa­ játossága) A szórakozás és a szórakoztatás meghatározott szerepet tölt be a társadalmi életben, a történelmileg kialakult tevékeny­ ségfajták rendszerében. A közművelődésnek ez az a területe, amely a legszélesebben érintkezik az emberek mindennapi éle­ tével, szokásaival, spontán módon kialakított vagy tudatos kö­ zösségeivel, életük magán- és nyilvános szféráiban. Ebben a megközelítésben tehát mint strukturálatlan egész, más képződ­ mények viszonylatában meghatározott specifikumokkal rendel­ kező egység (ld. intézményesült formák) jelenik meg, s vehető vizsgálat alá. Más szempontból viszont csak differenciált, vi­ szonylag önálló belső szerkezetet mutató jelenségként közelít­ hető meg, s értelmezhető úgy is, mint a tevékenység tárgya és a befogadó között fellépő viszony. Bonyolult megjelenési for­ mája miatt a szórakozás és szórakoztatás az egyik legellentmon­ dásosabb területe közművelődésünknek. Az osztályok, rétegek, csoportok kialakult szórakozási szoká­ sai mindig kapcsolatban állnak azok társadalmi létének egészé­ vel; munkájukkal, életmódjukkal, politikai, gazdasági, szociális feltételeikkel. A szórakozás és a szórakoztatás tükrözi a társa­ dalmi rétegek viszonyát a művelődéshez és a művészetekhez is. Lukács György írja: „Minden nép, osztály, réteg kultúrájára jelentős mértékben jellemző az, hogy mit tart kellemesnek.” A szórakozás problémaköre éppen azért csak az emberek tár­ sadalmi viszonyainak és művelődésének tükrében válik érthe­ tővé, tehát olyan történetileg és társadalmilag kibontakozó je­ lenséggel van dolgunk, amely elválaszthatatlan a társadalmi lét egészétől. A szórakozás és a szórakoztatás áthatja a társadalom min­ dennapi életét, sokoldalúan illeszkedik az életmódhoz, ezért szükséges tudatos fejlesztése, befolyásolása, és a távlati társa­ dalmi tervezésbe való beillesztése. A szórakozás, szórakoztatás és a művelődés összefüggéseinek vizsgálata nem más, mint a tömegkultúra kérdésének tisztázá­ sa. Számos kísérlet történt ennek pontos leírására, de eddig még csak részeredmények születtek. Véleményünk szerint a tö­ megkultúra megjelenési formáit és működését legáltalánosab­ ban nem esztétikai vagy műfaji problémaként, hanem gondol­ kodásmódként lehet leírni. Mint ahogy a társadalomban működő értékrendszerek vizs­ gálata során kimutatható, hogy az emberi tudat a történelem­ ben kialakult gondolkodási módok szerint rétegezett, ugyan­ így bebizonyítható ez a szórakozásról is. A szórakozás rétegspecifikus voltát ma már senki sem von­ ja kétségbe, azt azonban nehezebb igazolnunk, hogy ez a je­ lenség abból adódik, hogy a szórakozás nem egyszerűen az egyéni műveltség függvénye, hanem az adott réteg általáno­ san elfogadott ízlésszerkezetéhez igazodik. Ez a magyarázata például annak, hogy a társadalom életében különböző szelle3 �mi divatirányzatok hatnak egymásra, s talán így érthető meg az is, hogy egy népdalt is lehet úgy énekelni, mintha az ma­ gyar nóta volna, vagy a shakespeare-i drámát is lehet olyan attitűddel nézni, mintha az valamiféle sportmérkőzés lenne. Konkrétan kell elemeznünk az autonóm és a szórakoztató kultúra ellentmondásain belül az egymást kizáró tendenciákat, s átgondolnunk, hogyan szüntethetnénk meg fokozatosan a kettészakítottságot. Ennek elvégzése nemcsak történelmileg vált szükségszerűvé, hanem társadalmilag is, mivel a megváltozott munka- és életfeltételek hatására átalakulóban van gondolko­ dásmódunk is, s ez a folyamat a szórakozást is befolyásolja. Az autonóm és a szórakoztató kultúra viszonyának elemzéséből — mivel e kérdés megoldása monografikus terjedelmet feltételez — jelen írásunkban eltekintünk, azt azonban kimondhatjuk, hogy a szórakoztató művek az élet alapfunkcióihoz kapcsolód­ nak, s csak a legritkább esetben használódnak föl önállóan. A szórakoztató műveknek ez a beépítettsége a mindennapokba azt jelenti számunkra, hogy tevékenységeink teljes körét vizs­ gálnunk kell ahhoz, hogy kellő mélységben feltáruljon a do­ log maga. Számba véve a közgondolkodásban elevenen élő megközelíté­ si módokat, értelmetlen volna elvetnünk a szórakoztató művésze­ teket, hiszen azok hozzátartoznak az „egészséges emberi igények­ hez”. Minden ember szórakozik valamilyen formában, átéli az eseményeket — tehát bizonyos értelemben kathartikus hatásu­ kat is —, ezért nem kezelhetjük a szórakoztató műveket eszté­ tikumon kívüli jelenségként, sem pedig az elidegenedés irá­ nyába ható kulturális tünetként. Az a tény azonban, hogy vala­ mennyi ember számára mindennapi, természetes igény a szó­ rakozás — a gyakorlatban sok gondot okoz. Helytelen volna azt hinnünk, hogy a szórakoztató művészetektől egyenes út ve­ zet az autonóm művészetekig, inkább csak lehetőséget ad a kü­ lönféle kathartikus élmények felmérésére, és a műélvezés szo­ kásainak kialakítására. Könnyen belátható feladatunk bonyolultsága, ha arra gondo­ lunk, hogy az egyén mindennapi cselekvéseit elemezve nem­ csak az mondható el, hogy valamennyi termék létrehozása ma­ gának az egyénnek a termelése, hanem — a művelődés, szóra­ kozás oldaláról nézve — bővített újratermelés is, amelynek megvannak a sajátos, csak a jelenségkomplexumban megra­ gadható ismérvei is. Ezeket azonban nem tudjuk leválasztani a hasonlóképpen bonyolult tevékenységektől, ezért idetartozónak érzünk valamennyi szabadidős-tevékenységet, a társas kapcso­ latok kialakításától, a hobbitól kezdve egészen a szórakozva művelődésig. A szórakozás, szórakoztatás vizsgálata csak akkor vezethet eredményre, ha a befogadói magatartást állítjuk a középpont­ ba, s így nemcsak az egyéni cselekvéseket értelmezhetjük, ha­ nem a szórakozás tevékenységében megvalósuló emberi-tár­ sadalmi viszonyok döntő elemeit. A szórakozást, szórakoztatást nem azonosíthatjuk műalkotá­ sok befogadásával, mert más tevékenységeket is magukba fog­ lalnak. Bár látszólag a szórakozás „közömbös tárgya iránt”, az egyének mégis azokkal a lehetőségekkel élnek csak, amelyek saját életük kellemessé tételét segítik elő. Közgondolkodásunk jelenlegi szemléleti problémái azonban gátolják a jelenség megismerését. Míg egyfelől kimutatható, hogy a szórakozásra mindenkinek szüksége van, s a „köznapi ész” számára ezt nem is szükséges bizonyítani, a „hivatali ész” kétkedve fogadja ezt a tényt, illetve bizonyos színvonalhoz köti. Ebből az ellentmondásból következik, hogy nincs megfe­ lelő társadalmi presztízse, s maga a szórakoztató tevékenység tudatos kontroll nélkül folyik. Más szempontból minősít va­ lamit szórakoztatóvá a közművelődés-politika, másként a kultu­ rális intézményekben dolgozók, és megint másként a közönség. A szórakozás társadalmi szükséglet, de a szükséglet-jelleg fetisizálása elfedi a valóságos belső összefüggést, ezért meg kell találnunk azt az adekvát módszert, amelvnek segítségével fel­ tárhatjuk a társadalmi és egyéni szükséglet eredeti tartalmát, belső ellentmondásait. Míg az egyik oldalról a valóságos szük­ ségleteket analizáljuk, a másik oldalról a meglevő tényleges kí­ 4 nálatot, s ezzel tulajdonképpen az objektív társadalmi folyama­ tokat írjuk le. A művészet és a szórakozás összefüggésére választ keresve döntő láncszemnek érezzük azt, hogy bizonyíthatóvá váljék, milyen szerepet tölt be a „különleges emberi képességek” ter­ melésében a szórakozás és a szórakoztatás, hogyan realizálódik az egyéni viszonyok bővítésében, illetve az egyén társadalmi viszonyainak termelésében. Marxot idézve: „Mivel az emberi lény az emberek igazi közössége, így az emberek lényük mű­ ködtetése által teremtik, termelik az emberi közösséget, a tár­ sadalmiságot, mely nem az egyes egyénnel szemben álló el­ vont, általános hatalom, hanem mindegyik egyénnek a lénye, saját tevékenykedése, saját élete, saját élvezete, saját gazdag­ sága. ” (Marx: Bevezetés a politikai gazdaságtan bírálatához) Ha mindezt a szórakozás oldaláról gondoljuk végig, eljutunk annak megfogalmazásához, hogy a szórakozás mégis elvezeti az egyént azokhoz a tevékenységekhez, amelyek saját életét tartalmasabbá teszik. Mindez a téma általános megközelítését jelentheti mindad­ dig, míg empirikus és elméleti anyagok kellő számban nem állnak rendelkezésünkre ahhoz, hogy a belső összefüggéseket leírhassuk. A szórakoztatásról is elmondható, hogy számos megjelenési formája ismeretes. Leszűkítve értelmezhető műfaji kategória­ ként, szélesítvén a fogalom körét viszont ide tartozhatnak bizo­ nyos művészetek által biztosított szórakoztatási formák. Így nyilvánvalóvá válik a szoros összefüggés a mindennapi élet és a szórakoztatás között: a szórakoztató művek csak a legritkább esetben használódnak fel önállóan, sokkal inkább az élet alap­ funkcióihoz kapcsolódnak. A zenétől például nem várjuk el, hogy alkalmat adjon az ismerkedésre, a szórakoztató zene vi- �szont legtöbbször társasági alkalmakon hangzik el, és segíti a személyes kapcsolatkialakítást. A szórakoztató műveknek ez a beépítettsége a mindennapokba — szemben az autonóm mű­ vek önálló, világalkotó jellegével — azonban nem azt jelenti, hogy a két kulturális szféra mereven elválasztható egymástól. Ezek után önként adódik a feladat; előítéletek nélkül kell megvizsgálnunk a szórakoztató (közkeletű, közhasznú, tömeges) kultúrát a maga konkrét társadalmi összetevőiben, ehhez a munkához fel kell használnunk valamennyi — e témát érintő — szaktudomány eddigi eredményeit és módszereit az elmélet­ től a szociológián, pszichológián át az intézményvizsgálatig, a művelődés-gazdaságtanig, a statisztikáig. A munka — bár mód­ szertani szempontból szükséges részterületekre bontani — in­ terdiszciplináris jellegű. A Népművelési Intézetben „A közművelődés helyzete és fej­ lesztésének távlatai” című tárcaszintű kutatási főirány keretein belül módunkban áll valamennyi, a fentiekben fölvetett kér­ déssel foglalkozunk. Párhuzamosan elméleti és empirikus ku­ tatásokat indítottunk, amelyek közül jelen témánk szempontjá­ ból három jól elkülöníthető, ugyanakkor szervesen összefüggő terület megismerése vált szükségessé. Ezek: — a szórakozás, szórakoztatás történetének' elvi, esztétikai problémái; — a szórakoztató intézmények pontos számbavétele, topog­ ráfiájának elkészítése, működési mechanizmusának leírása; — a szórakoztatóvá minősítés folyamata. Az alábbiakban röviden ismertetjük intézményvizsgálatunk munkahipotézisét. A szórakoztató intézmények vizsgálata számos elméleti és módszertani kérdést vet föl. Mindenekelőtt pontosan ki kell jelölnünk érdeklődésünk koordinátáit, el kell határolnunk — igaz, csak metodikai kényszerűségből — az elméleti és a gya­ korlati munkát. Így tehát nem a szórakozás általános és átfogó kategóriájával, hanem intézményesült formájával, a szórakoz­ tatással kell foglalkoznunk. Előfeltevéseink a következők: 1. A szórakoztatásra ma Magyarországon több intézmény is hivatott, de e tevékenység leginkább az ORI munkájának elem­ zésén keresztül ismerhető meg. Ezért mind az előkutatásban, mind a reprezentatív vizsgálatban ennek az intézménynek a műsorait, az előkészítő és lebonyolító munkát figyeljük meg, és összehasonlítjuk, értékeljük műsortípusonként a látottakat, hal­ lottakat. A jelen gyakorlatának pontos leírására azért is szükség van, mert eddigi tapasztalataink azt bizonyítják, hogy a szórakozta­ tó tevékenység lényegében tudatos társadalmi kontroll nélkül folyik. 2. A közönség (a közvélemény) igazi reakcióit, véleményét nem ismerjük pontosan, mert az eddigi közvélemény-kutatások csak áttételesen érintették a szórakoztatásról kialakult véle­ ményt. Mivel szervezett formában és rendszeresen csak a tv és a filmkritika adhat számunkra fogódzót, fontosnak tartjuk, hogy egy széles körű hatás- és befogadásvizsgálattal kidolgoz­ zuk a közönség valós „tetszési indexét.” Az eddigi gyakorlattal ellentétben a valódi igények felmérése, rendszerezése megbízha­ tóbb forrása lehet a későbbiekben a szórakoztató intézmények műsorai megtervezésének. Az előkutatás alapján elmondhatjuk ugyanis, hogy a műso­ rok döntő többsége vélt közönségigény alapján készült, egy­ szerre akartak minden rétegigényt kielégíteni, s ezzel az igye­ kezetükkel azt érték el, hogy többnyire valamennyien hiány­ érzettel távoztunk. A „mindenki kedvére, mindenből egy keveset” — elve el­ lentmond a tömegkultúráról alkotott elképzelésünknek. Fontos lenne tehát rendszeresen figyelemmel kísérni a legkülönbözőbb szórakoztató műsorokat, s nyilvánosságra hozni kritikai észre­ vételeinket. 3. Ha a szórakoztató intézmények pontos számbavételére vál­ lalkozunk, a következő kérdésekre is válaszolnunk kell: a) mi minősül szórakoztató intézménynek; b) milyen a szórakoztató intézmények működési rendje, struktúrája; c) milyen tevékenységet folytatnak; d) melyek a szórakoztató intézmények vélt és valódi funk­ ciói; e) milyen igények kielégítését tűzik ki célul; f) hányféle ilyen intézmény(típus) van, területileg hol, ho­ gyan helyezkednek el? Az nyilvánvaló, hogy szórakoztató intézmény „tiszta for­ mában” nincs, azt azonban meg kell ismernünk, hogy az egyes intézményekben — ahol az alapfunkció része a szórakoz­ tatás — milyen mértékű ez a tevékenység. Elismerik-e, hogy a szórakoztatás az emberek mindennapi szükségletéhez tartoz­ nak, vagy egy arisztokratikus szemléletet képviselve „szükséges rossznak” tekintik? Meghatározó, hogy a szórakoztatás irányítói és közreműkö­ dői mennyire érzik az elismertetés (azaz: a társadalmi presz­ tízsteremtés) fontosságát, s munkájukkal, hogyan segítik azt, Ma még elégtelen a munka társadalmi elismerése, s nem is munkálódott még ki sem az állami, sem a társadalmi ellenőr­ zésnek valamilyen formája, amely segítséget adna a feladatok szakszerű ellátásához. Értékek és érdekek csapnak össze, elméleti és gyakorlati el­ lentmondások sokasodnak, melyek feloldására egyetlen út lát­ szik járhatónak: ha a tömegkultúra kérdéseit (és ezen belül működését) gondolkodásmódként írjuk le. s így a tevékenysé­ gek rendszere (s ezen belül a szórakoztatás rendszere) is ha­ sonlóképpen megragadható. 4. Mivel a szórakoztató intézmények tényleges munkája nem felel meg sem a „hivatali ész” által deklarált — és eddig még soha pontosan le nem írt, meg nem fogalmazott — célok­ nak, sem a „köznapi ész” elvárásainak, ezért az ellentmondás napról napra nő. Ennek feloldását nem segíti elő sem a tudo­ mányos kutatás és gondolkodás, sem a képzési rendszer, sem a közvélemény, sem az intézmények valódi személyi, tárgyi fel­ tételei. Jelenleg az a feladatunk, hogy a reális lehetőségeket szám­ ba véve mérlegeljük: hogyan lehetne javítani, megújítani a szó­ rakoztató intézmémyek munkáját, mi az, amit tartalmilag, for­ mailag elavultnak tekintünk, s mi az, amit javaslunk, amiről az a véleményünk, hogy a társadalmi célkitűzéseinknek megfe­ lelő szórakoztatást jelentheti. Tibori Tímea Tíz interjú tanulsága A „Szórakoztató intézmények vizsgálata” keretén belül lehetőségünk nyílott arra, hogy felkeressünk néhány szakembert, s beszél­ gessünk velük a szórakoztatás aktuális kérdéseiről. Célunk annak megfogalmazása, mi az, amit ma Magyarországon szórakoztatónak tartunk, mely szórakozási formák intézményesültek, s ezzel összefüggésben: mi a szórakozás maga? Egy ilyen rendkívül szerteágazó és bonyolult gondolat- és prob­ lémakörben döntő, hogy véleményünket a gyakorlat tényeivel üt­ köztessük, mert csak így bontakozhat ki valamennyi tartalmi jel­ lemző. Nem azt kell tehát bizonyítanunk, hogy a szórakozás és a szórakoztatás a mindennapokban gyökeredzik, azt sem, hogy az au­ tonóm művészetektől való elválása nem visszafordíthatatlan folyamat, hanem arról kell gondolkodnunk, hogyan lehetne e kettészakítottsá­ got fokozatosan megszüntetni. Indokoltnak látszott tehát, hogy a szórakozás és szórakoztatás mibenlétének és intézményeinek vizsgálatát — tájékozódásképpen — egy speciális előkutatással kezdjük. Tíz olyan szakembert keres­ tünk föl, akik — bár a legkülönbözőbb területeken dolgoznak — irányítói, minősítői a szórakoztató tevékenységnek. Az intézmények oldaláról próbáltuk megközelíteni, mi minősülhet szórakoztatónak, mert feltételezzük, hogy így az általános és a különös — csak egyegy területre jellemző — ismérvek is felszínre kerülnek. Valamennyi beszélgetés a következő gondolatok köré csoportosult: 1. Melyek ma Magyarországon a szórakoztató intézmények? (Van-e egyáltalán ilyen, s ha igen, milyen területeket fog át?) 2. Van-e szórakoztató ipar? (Mi tartozik ebbe a kategóriába, mi­ lyen különbségek vannak a kapitalista és a szocialista szórakoztató ipar között? Létezik-e ilyen különválasztás?) 5 �3. Mik a szórakoztató ipar megoldatlan problémái? gondolnia: vajon hogyan fogadja majd a következő heti „terméket”? 4. Vannak-e szakemberei a szórakoztatásnak? Kik azok? Mihez Megérti-e, hogy a változó élet új, másfajta humort követel, a „filo­ zofikus” humort, ami persze nem zárja ki, hogy az életben sok értenek? Mihez kellene érteniök? 5. Feltételezik-e a szórakoztató intézmények egymás létét, tevé­ minden ismétlődhet. Természetesen erre az írók, rajzolók is gondol­ kenységét? (Létezik-e valódi egymásra épültség?) nak, de az biztos, hogy csak az válik igazán szórakoztatóvá és elfo­ 6. Hogyan kapcsolódnak a kulturális és tömegkommunikációs gadhatóvá, ahol a dolognak, vagy jelenségnek eddig még föl nem tárt intézmények, műhelyek a szórakoztatáshoz; mi a szerepük, milyen a oldalát lehet bemutatni, s valamilyen apró, bravúros fogással el­ viszonyuk a szórakoztató iparral? mondani az aktuális problémákat. A rendező-szerkesztő szerint: „Maga az a tény, hogy egy műhely 7. Milyen intézményen kívüli formái vannak a szórakozásnak? 8. Hogyan történik a szórakoztatóvá minősítés folyamata? (Ki foglalkoztat valakit, már eleve azzal az igénnyel lép föl a szerzővel, mit, milyen indokok alapján tart, illetve minősít szórakoztatónak?) vagy előadóval szemben, hogy annak szórakoztató elemekből kell állnia. A folyamatban mi a döntő: Tehát kötelező normája a munkának, hogy itt szépen megfogalma­ a) az-e, hogy a minősítő szubjektíve szórakozni tud valamin, vagy zott helye az unalomnak nemigen lehet, mégha akármilyen szépen b) az-e, hogy úgy véli, az másokat is szórakoztat? van is megfogalmazva. Egy bizonyos hatásfokot el kell érni...” (Mar­ 9. Mit tartanak az emberek szórakoztatónak? ton Frigyes) 10. Melyek ma Magyarországon a divatos szórakozási formák? A dramaturgnak, műsorszerkesztőnek szintén sajátos véleménye 11. Rétegezett-e a szórakoztatás és hogyan? van: „Ha döntenem kell, hogy szombaton este, amikor szórakoztatni 12. Mi a szerepe a mai magyar közművelődésben a szórakoz­ akarok... akkor nem a hallatlanul izgalmas, nagyszerű »Szegényletatásnak? gények«-et tűzöm műsorra..., hanem »A tizedes meg a többiek«-et, A tizenkét kérdésre válaszolók névsora: Antal Imre. Árkus Jó­ mert még az is egy bizonyos... értéknormán, esztétikai ízléskereten zsef, Breuer János, Liszkay Tamás, Marton Frigyes, Sediánszky Já­ belül van. ráadásul vidám is... Nem a szórakoztatással általában nos, Sípos Tamás, Timár György, Váncsa István, Vitray Tamás. van probléma, hanem konkrétan a szórakoztatás bizonyos produktu­ maival, amelyek az alkotó... ízlésétől, képzettségétől, uram bocsá’, (Mivel az 1—6. kérdések témakö­ tehetségétől függnek... És ezt nem lehet kikerülni, műfajtól függet­ reivel más fórumok behatóan fog­ lenül... megítélni.” (Sipos Tamás) lalkoztak, itt csak a 7—12. kérdések­ Az író éppen a minősítés ürügyén fejti ki, hogy az embernek re adott válaszokat bocsátjuk köz­ re.) milyen óriási szüksége van a játékra, a játszani tudás képességeinek elsajátítására ahhoz, hogy értelmesen éljen. Míg a játék, mint pe­ dagógiai elem a gyermeknevelésben a memóriakészlet fejlesztését, a kreativitást serkenti, a felnőtteknél a logikai játék, a groteszk meg­ 7. kérdés _ élése a csábító. „...mert borzasztó sok bukás kell ahhoz, míg az ember rájön, hogy mit ne és akkor, a maradékot tulaj dohképpen „Milyen intézményen kívüli formái vannak a szórakoztatásnak? ” hogyan. De azt hiszem, hogy a legnagyobb baj az, hogy ami szóra­ Az intézményen kívüli szórakozási formákról ki-ki kedvtelésé­ koztatásnak minősül, ott először van egy apparátus, van egy szóra­ nek megfelelően nyilatkozott. Közös vonása azonban a válaszoknak, koztató osztály, aminek van szórakoztató feladata és akkor ez az hogy a társasági életet, a közös játékot, muzsikálást valamennyien, osztály szórakoztat. Ebből ritkán sül ki jó.” (Tímár György) A műsorvezető szakmájában: „...mindennek szórakoztatónak mint óhajtott és kívánatos formát említették. Egyebek között vannak hagyományosak (pl. horgászás, bélyeg­ kell lennie kisebb-nagyobb mértékben, másrészt viszont a kifejezet­ gyűjtés, kertészkedés, madarászás, kézimunkázás stb.) és vannak ten csak szórakoztatónak szántnak is kell, hogy legyen egyfajta újabban kialakultak (pl. autószerelés, lemezhallgatás, turisztika), mélysége ahhoz, hogy szórakoztatónak nevezhessük. Mert elvileg amelyek sajátos életformát is igényelnek. ha a szórakoztatást a nevettetéssel azonosítjuk, akkor a leg­ Itt esett szó az aktív és passzív pihenésről is. Minden egészsé­ egyszerűbb eszköze a szórakoztatásnak a csiklandozás volna..., ha ges embernek szüksége van felfrissülésre, testi és szellemi regene­ valaki önmagát tudja csiklandozni, akkor egy órát naponta szóra­ rálódásra, s ennek mértéke valóban egyedenként változó. kozhatna”. (Vitray Tamás) Ha eddig arról volt szó, hogy nincs igazi kontrollja az intézmé­ Nem lehet általánosságban megfogalmazni, hogy mitől válik nyesült szórakozásnak, akkor ez kétszeresen igaz az intézményen kí­ valami szórakoztatóvá, azt sem, hogyan minősítenek az egyes terü­ vüli formákra, mert itt a lehetőségek tengerében elvész és elmosó­ leteken, azt azonban törvényszerűnek tartja valamennyi szakember, dik minden értékhatár. hogy az értékelendő műnek kitapintható gondolati magva legyen, s Az életmódban bekövetkezett változás egyelőre nem alakította alapvető esztétikai, ízlésbeli normáknak, követelményeknek eleget ki azokat a korszerű szabályokat, amelyek egyben a szórakozás mér­ tegyen. tékéül is szolgálhatnának. Egy más megközelítésben azonban „... az önművelés különböző formáitól kezdve ide tartozik az igényes szórakozás iránti kíváncsi­ ság felkeltése valakiben. Ez az egyénen is múlik. Nem törvény az, 9. kérdés hogy valaki önmaga ne találhasson ki sajátos formákat, lehetősége­ ket valamifajta igényesebb szórakozásra... és ezt emberi formával, „Mit tartanak az emberek szórakoztatónak?” emberi tartalommal kitölteni, ez nem partikularizálható. ezt nem Egybehangzó vélemény szerint még mindig jelentős szerep jut lehet szétszedni részeire és darabokra, szóval ez egyfajta ízlést, szem­ léletet, igényt tételez föl, illetve legalább a szándékot az egységes a zenés-táncos szórakozóhelyeknek, s az ott elhangzó műsornak, il­ letve a vegyes (zenés prózai, vagy verses, bohózattal tarkított) mű­ gondolkodás felé”. (Sipos Tamás) Ezt a gondolatsort folytatja Timár György, amikor arról beszél, sornak. Annak megítélése, hogy mi a szórakoztató, korosztályonként hogy ismerni kell a társas létnek és az egyedüllétnek a helyes ará­ is változik, s befolyásolja az egyén választását műveltsége is. Tallózgassunk tehát az anyagban: „...a fiatalok akár egész nap nyait. Bebizonyított, hogy aki általában egyedül van, az bizonyos idő elteltével neurotikussá válik, de ez fordítva is igaz lehet: a társa­ is elüldögélnek a discóban, csak az a bökkenő, hogy nincs annyi ságtól is elfásulhat valaki. S mind a két formának megvannak a kulturált körülmények között működő, profi zenét nyújtó discónk, mint amekkora az igény. Emiatt aztán van három kiváló együtte­ maga szórakozási lehetőségei. „...Magyarországon csak azt a fajta szórakozást ismerik, hogy sünk és öt megfelelő helyünk, a többi csak favágás. És nincs, aki ez elmegyek színházba, elmegyek moziba, vagy esetleg kinyitom a tv-t; ellen szólna, és tovább megyek, tenne is valamit... Ezenkívül szeret­ a magányos szórakozásnak, például az olvasásnak a hívei még nin­ nek az emberek zenés szórakozóhelyekre járni, jótenni és »magyaro­ csenek olyan sokan, mint amit a számok mutatnak... Ezen a téren san« mulatni, kabarét hallgatni, operettet nézni. Ez nemcsak statisz­ biztos, hogy rettenetesen le vagyunk maradva... Óriási nagy az tikai tény, hanem magántapasztalatom is...” (Antal Imre) Van, aki a politikai kabaréra, humorra esküszik, szerinte az a aránytalanság a lent és fönt között; és ezt most kulturális értelem­ máig is legkedveltebb, legdivatosabb szórakozási forma. Kétségtelen, ben mondom...” (Tímár György) A megkérdezettek megfogalmazták, hogy nagyon fontos és saj­ fontos szerepe van a havonként jelentkező rádiós kabarénak, illetve nálatos módon elhanyagolt a személyiségfejlesztésnek az az a Mikroszkóp Színpad műsorainak a szórakoztatásban........ itt valami oldala, ahol az embereknek önállóan kellene dönteniök, változtatni- nagy közösségi nyelv alakult ki a politikai humor körül, ami rend­ ok, a számukra legmegfelelőbbet választaniuk. Ha mindenáron szó­ kívül jelentős. És aztán ezt lehet ilyen, vagy olyan színvonalon csi­ rakoztatni akarunk, ha valamennyi kulturális intézményünket erő­ nálni... minden divattól, mindentől függetlenül generációról generá­ szakosán ennek szolgálatába kívánjuk állítani, nemhogy eredményt cióra újratermelődik ez az igény...” (Marton Frigyes) Sokan hivatkoztak arra, hogy — bár zömmel sznobságból — di­ érnénk el, hanem kudarcot kudarcra halmozunk. vat ma színházba járni, annak ellenére, hogy éveken keresztül arról cikkeztek, hogy a színházak válságba jutottak. Az más kérdés, hogy a számszerűség mögött kitapintható-e minőségi változás? Időnként eleven visszhangja támad egy-egy előadásnak, s a kritikusok mel­ 8. kérdés lett esetenként a 'nézők is hallatják szavukat. „A szórakozás talán olyan: nem kell leckét megoldani, az ön­ „Hogyan történik a szórakoztatóvá minősítés folyamata?” „... Nekem is vannak ötleteim, csakhogy ezek nem biztos, hogy magát oldja meg. Amikor úgy tud valaki megtekinteni egy filmet, találkoznak felsőbb vezetőim, vagy az aktuális műsorok szerkesztői­ hogy... nem kell többet éreznie, mondania, gondolnia, mint amenynek véleményével, elképzeléseivel. így aztán vagy kitartóan dolgo­ nyi abban valóban van... Nálunk mostanában van egy olyan divat, zom a valóra váltáson, vagy időben, különösen, ha aktualitását is vesz­ hogy mindig mögé gondolunk valamit, mögé vágyunk valami mély­ ti, le kell mondanom róla. Tulajdonképpen nem nagyon tartanak séget, mögé állítunk... Vagy pedig parabolának képzelünk mindent.” (Sipos Tamás) igényt az ember igazi képességeire.” (Antal Imre) Ez azt is jelenti számunkra, hogy a szórakoztató műfajoktól nem A főszerkesztő szempontjai szerint az a döntő, hogy miközben szubjektíve elfogad, vagy elvet valamit, a közönség reakcióira kell azt kell számon kérni, hogy miért nem drámai mélységűek, katarti6 �kus hatásúak, hanem azt, hogy eléggé szórakoztatóak-e? És ez öszszefügg a divat és a kedveltség kérdésével is. Tapasztalható, hogy alkalmi „divatirányzatok” mellett fontos sze­ repe van a kisebb közösségekben a hangadóknak, akik valamilyen módon befolyásolják csoportjuk szórkozási kultúráját. 10. kérdés „Melyek ma Magyarországon a divatos szórakozási formák?” Az előbb elmondottak érvényesek végső soron 10. kérdésünk summázataként is, hiszen összefügg annak megítélése, hogy mit tartunk szórakoztatónak, azzal, hogy ennek mely formáit (azaz di­ vatos formáit) tartjuk megfelelőnek. „...ezt a kategóriát, hogy tehetség, nem lehet mellőzni sem egy vígjátékírónál, sem Tolsztojnál, tudniillik itt megint beleütközünk abba a kérdésbe, hogy mi az alma almasága és a körte körtesége. Valahol itt látom az egyik problémát és ez túlnő az elhatároltságokon, túlnő az intézményességen; nem lehet megkerülni, amit te­ hetségnek, ízlésnek, kulturáltságnak, bizonyos értelemben ideológiai­ politikai alapattitűdnek neveznek... Ezt nem lehet kikerülni, mű­ fajtól függetlenné tenni, ez össze függ persze a minősítés, a divatos szórakozási formák kérdésével is.” (Sipos Tamás) „...Nincs talán egyetlen olyan dolog sem, ami a társadalmat egészében szórakoztatná. El nem képzelhető olyan produkció, el nem képzelhető olyan — nem is tudok jobb szót használni — entitás, amely képes lenne a társadalmat teljes mélységében és szélességé­ ben szórakoztatni, elvileg sem képzelhető el, nincs!” (Váncsa István) „... Azt hiszem, nem szabadna ambicionálni, hogy a szóra­ koztatásnak a két »szélső értéke« közelítsen egymáshoz, tehát, hogy a legmagasabb röptűtől a legalacsonyabb röptűig kicsit közelítsen egy­ máshoz, és akkor jobb lesz. Itt a Házban is vannak szenvedélyes lóversenyesek, akiknek másrészt a legmagasabb rendű szórakoztatás is szen­ vedélyük, mániás zenebarátok és zeneértők, s ha úgy tetszik, min­ den koncerten ugyanúgy ott vannak, mint a futtatáson.” (Vitray Tamás) Szórakozásból (!?) Hangszórót szereltek az öreg Skoda hátára, évtizede még ilyenek csüngtek a faluban félkilométerenként a villanyosz­ lopokon, hogy a tanács hirdetményeit közzétehessék. Kiselejtezett műszer le­ hetett, sivalkodott, recsegett, de a fülhöz csak eljutott a lényeg: óriási attrak­ ció ígérkezik, aki más elfoglaltságot ta­ lált már magának, inkább mondja le, mert ami a sátor gyomrában pereg majd, ahhoz foghatót emberfia nem látott. Verte a port a Skoda, apró suhancok ugrálták körbe. A település szívében, ki­ égett gyepen színesre mázolt lakókocsik sorakoztak, meg két kisebb traktorféle pöfögött rekedten. — Szomszéd! Megnézzük-e? — szólt át a kerítésen P. Jóska szemét dörzsölgetve. Alig pár perce rúgta le a takarót magáról. Éjszakás. — Nehogy költsél rájuk! Egy fillért sem. Állatkiállítást kiabálnak? Eredj, nézd meg az állatkertjüket! Csupa egzo­ tikum, két macska, egy puli, hogy az ide­ geneket távol tartsa, s egy matuzsálem korú púposteve. Már foga sincs — fej­ tettem ki ellenpropagandát, de Jóska hajthatatlan maradt. — Kell valami szórakozás! Nem? — nézett rám kérdően, s fél óra múlva je­ gyeket lobogtatva iszkolt vissza. — Nesze! — nyomta kezembe az egyik 11. kérdés „Rétegezett-e és hogyan a szórakoztatás?” 12. kérdés „Mi a szerepe a mai magyar közművelődésben a szórakozta­ tásnak?” Az összevonást az indokolja, hogy míg a 11. kérdésre adott vá­ laszok egybehangzóan igazolták a mi feltételezésünket, addig a 12. kérdésre — a hibás kérdésfeltevés miatt — érdemi válaszokat nem kaptunk. Elvi és gyakorlati példákkal igazolták interjúalanyaink, hogy a szórakozás, mint minden más tevékenységforma — rétegezett, mű­ veltséghez, a társadalmi termelésben elfoglalt helyhez kötött, vagy attól csak kivételes esetben tér el. íme néhány válasz: ..... Hát már hogyne lenne rétegzett! Mást jelent magának egy hakni műsor, mint a munkásszállás lakóinak és mást Ibsen és Bar­ tók! Ezzel csak azt akartam illusztrálni, hogy a különböző műfajok különböző igényeket elégítenek ki, a hogyan kérdése csak ezután következik, de nem mellékes szempont, ezt állíthatom. Nem elég fölismerni az egyes rétegek igényeit és megkeresni hozzá a megfelelő műsort, hanem azt olyan színvonalon kell nyújtani, hogy a más igé­ nyekkel rendelkezők is belenézhessenek, sőt, jól is érezzék magukat.” (Antal Imre) „...A szórakoztatás ezt a rétegezettséget nagyon is figyelembe veszi; megszüntetésén kevésbé fáradozik, és a rétegzettségből nem veszi tekintetbe a felső rétegeket... Az alsó rétegeket sem, mert... egy feltételezett alsó réteghez igazítja műsorait, holott az alsó réte­ gek nem olyanok, mint amilyennek feltételezzük őket. Ezzel kapcso­ latban, ha vitatkozni akarnék a szórakoztató intézményekkel, akkor Marxnak a szavait tudnám idézni, hogy a munkásoknak a legjobbat kell adni. De még mindig ott tartunk, hogy a munkásoknak a Csár­ dáskirálynőt kell adni, az értelmiségnek Hemingwayt... Szóval, van egy ilyen képtelen felosztás.” (Timár György) Megállapítható, hogy az interjúk — belső ellentmondásaik elle­ nére — számos problémát fölvetettek, ötleteket, tanácsokat adtak nemcsak a vizsgálat, hanem a megoldás szempontjából is. Ez utóbbi­ ból az olvasó egyelőre keveset láthatott a fenti szemelvényekből, mert ez a válogatás a megkérdezett szakemberek véleményét és érdek­ lődésre számot tartható nézeteit igyekezett bemutatni. Az ezekből levonható tanulságok egy nagyobb terjedelmű vizsgálat tárgyát ké­ pezik. T. T. bilétát diadalittas mosollyal, hogy íme, kész helyzet elé sikerült állítania. A ponyva alatt sebtiben ácsolt lócákon tenyérnyi hely sem maradt üresen, öreg nénék, mint a gúnárok nyújtogatták nya­ kukat, nehogy lemaradjanak a „villám­ kezű” zsonglőr mutatványáról, aki mű­ anyag strucctojásokat hajigál, s időnként széles mosollyal lehajolt a földre pottyant kellékért. Aztán bevonult „Cleo”, dög­ lött kígyóval, mint egy lusta, nehéz sál­ kendővel a nyaka körül. Az egyensúlyo­ zóművész háromszor kezdte újra, a bű­ vészcsalafintaságok helyett szaftos vic­ ceket mesélt az egyszeri parasztbácsiról és a pesti rendőrről. Néhány cigánykerék a bohóctól, aki előbb zsonglőrködött, az­ tán egy fülsiketítő finálé a magnótekercs­ ről, s Jóska máris szaladhatott a mun­ kásjárathoz. Tolongtunk kifelé a friss levegőre. D. tanárral villant össze a tekintetünk. Karját restelkedve tárta szét, s legyin­ tett a levegőbe, mintha azt intette vol­ na: — Valahová menni kell... Hétfő este volt. * — Nekünk mindenünk a televízió. Szórakozás? Hova mehetnénk a két csöppségtől? Gyorsan jöttek, nem sokat tervezgettünk — mondja H. Béla gépke­ zelő. — Aztán örülök is, hogy hazatérve eldobhatom magam a heverőn. Annyit túlórázunk mostanában, hogy azt sem tudom, hányadika van... Felesége belesüpped a kényelmes fo­ telbe. Két hónapja cserélték a garnitú­ rát, negyvenezerért, részletre. — Imádtam olvasni, szinte faltam a könyveket. Száz oldalakon szaladtam át éjszaka is. A lurkók mindent megváltoz­ tattak. Szokásokat, életritmust. Addig csak el-elmentünk moziba. Most nem jut rá az időből... — csatlakozik az asszony. Nem panaszkodik, inkább a belenyugvás szól belőle. Az üvegvitrin mögött klasszi­ kusok érintetlen sorozata, könyvgyűjtők irigykedhetnének rá. — A tévé elhoz mindent. Mostanában már csak a sportot és az izgalmas krimi­ ket kedvelem. Amin nem kell gondolkod­ ni, kitalálni, vajon a szerző mit akart ve­ le megértetni. Töprengek én eleget az exportgépek miatt. Még itthon is? — háborog a családfő, s félig megfejtett ke­ resztrejtvényt dob jelképesen az újságok közé. A két fiú a kisszobában viháncol, né­ hány puffanás árulkodik arról, miféle in­ dulatokat enged szabadjára a szülői fel­ ügyelet hiánya. A nagyobb már első osz­ tályos, apjuk szigorúan szól rájuk: —Ha nem lesz csend, egyik sem nézi a me­ sét! A riogatás használ, mert a nebulók lá­ zas pakolásba kezdenek, perceken belül helyükre kerülnek a játékok, iskolásfü­ zetek. — Jó lenne, ha mehetnénk színházba, külföldre utazhatnánk vagy bebarangol­ hatnánk az országot... Minek álmodoz­ ni? Idő sincs, pénz sincs rá — jegyzi 7 �meg halkan az asszony. — Most színes készülékre gyűjtünk. Láttuk az áruház kirakatában. Jövőre meg is vesszük! — Idő sincs, pénz sincs? A kikapcsoló­ dásnak ezek a mértékegységei? — Dehogy! Nem sajnáljuk mi. A sors úgy rendelte, hogy amikor az embernek igényei vannak, vagyis fiatal korában, akkor a fizetési boríték még vékony. Meggondolandó, lemondjak-e a pótmun­ káról, s ezzel együtt a százasokról — fe­ leli a férfi. Helyesbíteni akarta felesége szavait, de végül is megerősítette. — A szomszédokkal? — Négy éve együtt szilvesztereztünk, a házból néhány házaspár. Szorongattuk a másik asszonyát, telehánytuk a vécét. Nem melegedtünk össze... A mesének vége. Felhangzik a tévéhír­ adó szignálja, s H.-ék szeme ráragad a képernyőre. Akkora gödrök ásítoznak a földút kö­ zepén, hogy meggondolandó személygép­ kocsival nekivágni a meredeknek. A hegy azonban egész héten át százakat hí­ vogat, a városiakat keskeny telkek ka­ puja szippantja be. Permetezetlen szilva­ fák bólogatnak, árnyékukban kései vi­ rágok pompáznak. A gazda, V. András egy kisüzem igazgatója, atlétatrikóban, melegítőalsóban. Kezében metszőolló, dáliák megmaradt bimbóit gyűjtögeti. — Itt az igazi! Itt pihenem ki magam. A csend megfizethetetlen. S melléje olyan haverok vesznek körül, akikkel szalad az idő — áradozik a kertről. —Ez nekem több mint szórakozás, egyszerű­ en életszükséglet... Ha teheti, már indul is kifelé. Gyalog, hogy mire felkapaszkodik, kiszellőzzön a feje, mert a gondokat igyekszik a hegy lábánál felejteni. — Hat esztendeje parlag volt az egész, derékig ért a gaz, kicsorbult a kapa éle. Magam törtem fel, tele lett a tenyerem vízhólyaggal. Nincs nap, hogy ki ne sza­ ladnék, még ha csak félórára is... — Az asszony mit szól? — Dohogott eleinte. Kellett nekünk púp a hátunkra? Nincs elég bajunk? Amikor a paradicsomszedés ideje bekö­ szönt, hozza a szatyrokat. Persze, csak akkor szedheti, ha gyomlálja is —mond­ ja kajánul. Ücsörgünk a körbeüvegezett teraszon. Ezt később ragasztották hozzá a földbe süppesztett hétvégi házhoz. Az asztalon üres üvegek, elmosatlan poharak. Az elő­ ző este maradékai. A hegy anekdotagyűj­ teménye megint gazdagodott. V. András meséli, hogy összejöttek a barátok, a he­ gyi emberek, s ment az ugratás. Szidták a saját termésű borát, amivel megkínál­ ta őket. Mindenféle lőrének elmondták, addig-addig, amíg be nem csíptek tőle. A fák között majd minden telken épít­ mények bújnak meg. Idehallatszik, hogy valahol, száz méterrel arrébb tetőt kopá3 csolnak; a keskeny úton, ahol záporok után összefut a víz, mint valami meden­ cébe, teherautó erőlködik — vasbeton elemeket pakoltak rá. — Egyik kertészkedik, másik alapot ás, harmadik csak heverészik a gyepen. Az a vonzó, hogy nincsenek kötöttségek — elmélkedik a nyugágyban. — Dehát a kert nem lehet minden! S az egyéb igények? — Nem is minden, csak majdnem minden. A múltkor ismerős házaspárral este fél nyolckor indultunk Budapestre a Filmmúzeumba. A Dekameront játszot­ ták. Felhörpintettünk utána négy-öt kor­ só sört, mert ugye ilyenkor az asszony vezethet, s rohantunk haza. Azaz csak rohantunk volna, mert elromlott a világí­ tás — hajnalban értünk vissza. Szinte egyenesen a munkahelyre mentem — említ fel az „egyéb igények” kielégítésé­ re irányuló törekvésekből egyet. A hegyről lefelé menet hátizsákos fér­ fiak, nők húzódanak a bozótok széléhez, a kocsinak utat engedve. Közeledik a hét vége. Költöznek ki. Apám mesélte, milyen szilaj gyerekek voltak ők húszéves korukban. Április el­ sején az öreg Vilmus bácsi udvarára lopóztak, szétkapták részeire a szekeret, felcipelték a szénapajta tetejére, ott rak­ ták újra egybe. Amikor az öreg pirkadat­ kor kicsoszogott a barmokhoz, s felpillan­ tott, megnyílnak-e az ég csatornái ma. a csudálkozástól csak kapkodott a leve­ gő után: fenn tollászkodott a kocsi, ren­ desen rajta a lőcsök, a rúd. így szóra­ koztak akkor a legények. S most? — Szép tágas kultúrházunk van: nagy­ terem, klub, mozgalmi helyiség, két ki­ sebb szoba szakköröknek. Eljárhatnak ide öregek, fiatalok. Csak egyre keve­ sebben néznek be. Kutatgatom az okát, mégse leszek okosabb kesereg B. László a művelődési otthon igazgatója. Gondos ember, naplót vezet a rendezvényekről. Az elmúlt fél év eseményei között talló­ zunk. Látogattak ide nótaénekesek, járt itt amatőr irodalmi színpad a megyeszék­ helyről, a szomszéd községek fiataljaival közösen próbáltak kulturális bemutatót szervezni, néhány bál, klubdélután, ve­ télkedő és egy társadalmi esküvő a mo­ ziteremben. — Annak volt a legnagyobb sikere — céloz az utóbbira B. László. — Először terítettek esküvői ebédre a széksorok he­ lyén... — S a többi? — Váltakozó érdeklődés. A táncos ren­ dezvények vonzóak, de a környező fal­ vakkal egyeztetnünk kell, nehogy egy na­ pon két bál legyen. A legutóbbira így is ráfizettek. Figyel­ men kívül hagyták, hogy a televízió baj­ noki rangadót sugárzott az esti órákban, pedig kilenc után a fiatalok is nehezen tápászkodnak fel a pamlagról. Az sz.-i művelődési házban a szórako­ zás testre szabott formáival kísérleteznek. — Felmértük az igényeket. Ezt kérték, hát ezt teljesítettük — kommentálja a művelődési ház vezetője. N.-ben az idén jubiláltak. A vegyes kó­ rus tíz esztendeje alakult. A községben régi keserv a művelődési ház hiánya. Ezért aztán csütörtök este világosak még az általános iskola ablakai. Nem a gyen­ gébben tanulók korrepetálása miatt, de most itt próbál a kórus, amely csak né­ hány éve „vegyes”. — Jótorkú asszonyok laknak errefelé, elhatároztuk, hogy április negyedikén ki­ állunk a falusiak elé. Ha hiszi, ha nem, harminckét népdalt énekeltünk végig — emlékszik vissza az évtizeddel ezelőttiek­ re Sz. Lajosné, a vegyes kórus vezetője. A taps megszédítette őket. Kiválasz­ tottak egy tucat nótát, szólamokat tanul­ tak, bemutatókra ajánlkoztak. Azután már hívták őket. Aranyoklevelek, nívódí­ jak hullottak, a rádiósok felvételt készí­ tettek velük. — A férfiak is kedvet kaptak öt esz­ tendeje, azóta vegyes a kórus... Több már ez, mint énekkar. Közösség a faluban, akik közösen kirándulnak, színházba járnak. Csoda-e ha a Szocia­ lista Kultúráért kitüntetést is megkap­ ták. A sáros udvaron toporgunk, a latyakot erőgépek vastag gumiabroncsai dagaszt­ ják. Érkeznek sorban a határból, csak a két Rába—Steiger maradt kinn éjszakára, mert a mélyszántás nem tűr halasztást. Szerelők, traktorosok csutakolják magu­ kat a langyos vízsugár alatt a tavaly emelt új fürdőben. — Megváltoztak az igények — mond­ ja L. István, a közös gazdaság szociális és kulturális bizottságának elnöke. Érti ezt az üzemi konyhára, a hévízi beuta­ lókra, amelyeket korábban kénytelenek voltak visszaküldeni, ajánlkozó híján, s érti a kulturális alapra is, amely megsok­ szorozódott ugyan ez évek során, de esz­ tendő végére el is csörgedezik. — Hogy mire? Kérdezzék a szocialista brigádok tagjait! Nincs hónap, hogy a buszunknak ne lenne pesti útja. Hol a gépműhelyben dolgozók, hol az asszo­ nyok állítanak be az elnökhöz meg hoz­ zám járműért, támogatásért. Operettet néznek, nagycirkuszba mennek, aztán hetekig áradoznak róla — magyarázza. Nyáron Eger, Bükkszék az útvonal. Nem kell noszogatni senkit, percnyi pon­ tossággal szállnak autóbuszra. Néhány idősebb tag ódzkodott eleinte, de feltusz­ kolták őket a járműre, ne féljenek már kimenni a megyéből. Ámultak az egri várban, előtte közölte folytatásokban a megyei lap az Egri csillagok képregény­ változatát, s egyikük ki is kottyantotta: — Igaziban sokkal szebb, mint a raj­ zon... �disznótoros vacsorával: meglehet, kere­ kedik is hangulat, s együtt danolnak a fellépőkkel. — Nekünk nemcsak a vendéglátás, a szórakoztatás is feladatunk — mondják a szövetkezet központjában. Az ORI-tól sűrűn érkezik ajánlat, s az áfész azt sem bánja, ha néhány száz forinttal kevesebb fut be a kasszába. Legutóbb irodalmi esttel próbálkoztak a járási székhelyen. Féltek tőle, rá is szerveztek. Majdnem megtelt az étterem. — Jó, jó. Nem marad ki a borkóstolás sem. Már olyan hagyományos — vallja meg L. István. — De nem az a lényeg, hanem a felüdülés. Hadd szórakozzanak kicsit, megérdemlik... A könyvelők összeírták: a termelőszö­ vetkezet igazán mecénása a falunak — ad pénzt a művelődési otthonnak, ifjúsá­ gi szervezetnek, sportkörnek. — Az az igazság, ritkán adódik még nekünk, hogy programot szervezzünk. Besötétedik, mire hazakullogunk, a ház körül szombaton, vasárnap rengeteg do­ log gyűlik össze. Jószágokat tartunk, darabka szőlő is nyakunkra maradt, örü­ lünk, ha kiszabadulunk — magyarázza S. Győző traktoros. Együtt bandukolunk befelé a faluba. A presszó nyitott ajtaján át gépzene szü­ remlik ki. Benn vágni lehet a füstöt. Tenyérnyi asztalok mellett tinédzserek vihorásznak. A pult előtt húszan is áll­ dogálnak. Egyik felhörpinti a kupica pá­ linkát, s már siet is kifelé, a többiek cso­ portba verődve diskurálnak, dicsérik a tanácsot, hogy elkészült az újtelepi út, szidják a tanácsot, mert a járdáról elfe­ ledkezett. S közben koccintgatnak. — Kötelező megálló! — tréfálkozik a traktoros, s jót húz a sörösüvegből. — Kiszárad ilyenkorra az ember torka, meg jól is esik látni az ismerős arcokat. Beszélgetünk kicsit, s aztán ki-ki megy a dolgára... Meséli, minden áldott vasárnap délután leülnek négyen az asztalhoz és filkóznak. Ártatlan kártyajáték, nem is pénzre megy. Több mint tíz esztendeje rande­ vúznak, s volt rá példa, hogy az asztal­ társaság tagja inkább két nappal előbb összepakolt az üdülőben, csakhogy itthon lehessen. A presszó vezetője szemrevaló terem­ tés, a vendégek között forogva üres po­ harakat szedeget, tálcán egyensúlyozva viszi a mosogatóba. Közben odaszól: Látták a plakátot!? Nótaest lesz! Igye­ kezzenek, ha kell hely... Két felirat is tudósít a közelgő ese­ ményről. Évente egyet-kettőt rendeznek, az áfész hozatja az énekeseket, alkal­ mi konyhát ütnek fel, s egybekapcsolják — Tudja mi nekem a legnagyobb szó­ rakozás? — kérdezi M. Géza. Ha lejutok ide a pincébe, és nem háborgat senki. Olyan dolgokat agyalok ki, hogy magam is elcsodálkozom rajta... A családi ház alatt barkácsműhelyt ren­ dezett be. Hegeszt, gyalul, fúr, fest, mint az a magafajta ezermesterekhez illik. Pol­ cokat csavaroz éppen. A nagyszoba fa­ lára szánta, de meglehet, elajándékozza. Már harmadszor kezdi, mert a rokonok hamar rajtafelejtik a szemüket, ő meg odaadja — majd eszkábál másikat. — Nem járnak el? — Tudja, a gyerekek. Már nagyok, az idősebb férjhez ment, unokám is van. Beállítottak a nyáron is: Szegedre men­ nének az ünnepi játékokra, elvállal­ nánk-e Gáborkát? Mi az asszonnyal ott­ honülők vagyunk, örülünk, ha nem kell kimozdulnunk... — Hová mennénk? — veti fel M.-né. — Moziba? Rossz a szemem. Egyszer akartunk bemenni S.-be színházba. Nem kaptunk jegyet. A lányom mondja, hogy a székek meg üresek voltak, mert a gyárak megveszik a bérletet, de nem ad­ ják ki, vagy olyan kapja, aki ezért nem öltözködik fel. Neki hát marad a kézimunkázás. Rossz szemmel. Hétköznap sétára indulunk az esti vá­ rosban. Közlekedési jelzőlámpa villog sárgán, az út két oldalán néhányan kira­ kat előtt bámészkodnak. Bekukkantunk négy-öt szórakozóhelyre. A pincérek nem győzik a rendelést, megroggyant férfit támogatnak ki a szabadba, a zene­ kar halk melódiákat játszik, a félho­ mályban fiatal párok bújnak össze. A bárba be sem engednek. A fal mellett csendesen kornyikál valaki. A művelődési központ ablakai sötétek, a könyvtár olvasótermében néhányan a reggeli lapok fölé hajolnak, a tudósításo­ kat betűzik. A kijárat előtt zömök férfi magyaráz, felháborodottan: letörték gép­ kocsijáról a visszapillantó tükröt, de nyakoncsípte a suhancot. — Amikor megkérdeztem tőle, miért csinálta, tudod, mit válaszolt...? Szóra­ kozásból! M. Szabó Gyula 9 �Szórakoztató zenészek A „vendéglátós” zene közismerten nem a zene non plus ultrája. A zeneesztéták többnyire említés nélkül hagyják, megfeledkezve ar­ ról, hogy sok-sok ember számára szinte kizárólagosan „a” zenét jelenti. Kevesen tudják értékelni a szórakoztató zenészek munkáját, minduntalan esztétikai érvekkel hozakodnak elő, ha egy cigányprímás, vagy presszózongorista produkciójáról esik szó. Pedig nem mindig a művészi teljesítményen fordul meg a dolog. Lukács György szavai­ val: „...nagyon sok minden, ami műalkotásként, művészi teljesít­ ményként stb. fölötte problematikusnak, teljesen negatívnak tűnik, az élet közvetlen összefüggésében gyakran teljesen más hangsúlyt kap; esztétikai szempontból teljesen értéktelen lehet, miközben to­ vábbra is előmozdítja egyes emberek, sőt egész embercsoportok életét.” — Nagyapám klarinétos volt, pudás, ahogyan a romák mondják, egy dunántúli kisváros cigányzenekarában; kilencszázötvennyolcban halt meg. A háború előtt, szokta mesélni, jó keresetet jelentett a Krausz-féle kávéház, de még Rákosi alatt is megkereshették az ebédrevalót. A halózás (étkezés) mindig sokat jelentett a zenésznek; azt hiszem, túrós tésztát pörkölttel csakis a zenészek esznek, a népzené­ szek. A gádzsók talán irigyelték, hogy azokban az években is úgy ettek a cigányzenészek, mintha jó világ lett volna, de a világért sem mutatták volna. A szemükben mi cigányoknak számítottunk, bár jól tudták, hogy a városka szélén élő „telepiek” életmódjától alaposan különbözött a mi életmódunk. Jellemző, hogy nagyapámék vérig sértődtek, ha lecigányozták őket; eszükbe sem jutott, hogy rokonsá­ got feltételezzenek a rongyos ruhákban járó, munka nélküli „igazi” cigányokkal. A zenészek a cigányok „elit kasztjába” tartoznak és én úgy gondolom: a dunántúli cigánymuzsikusok már időtlen idők óta másképp élnek, mint a „telepiek”. És ott a nyelv. A zenészek csak néhány szót használnak, húsz-harminc szónál nem többet, s ezeket ma már sokan ismerik. Bizonyosan valamelyik cigánytörzs nyelvéből került át a szórakoztató zenészek mindennapi társalgásába. Zsargonról van szó, kivétel nélkül él vele minden szórakoztató zenész, akár roma származású, akár nem. Ilyen szavakra gondolok: sukár, lácsós, báró, gizda, kasuki, csóró, mol, kerkó. Hirtelenjében ezek jutottak az eszembe. Ismétlem: az az érdekes, hogy a presszózongo­ risták is használják, talán még a „komoly zenészek” is. Nagyapáméknak egyébként sohasem volt szerződésük. A régi vi­ lágban, ha jól tudom, csak a pesti, gazdag és jól képzett cigányok­ kal kötöttek szerződést az éttermek, mulatók urai, vidéken legfel­ jebb egy-egy komolyabb bálra adtak fizetést, különben csak annyit kerestek, amennyit a vendég jókedvében adott. Ez nem volt kevés, lehetett rodázni bőségesen a zsidó kiskereskedőktől meg a gazdagabb prosztóktól. A háborút szépen átvészelte nagyapám zenekara, meg­ tanultak néhány orosz nótát, senki sem bántotta őket. Valamikor öt­ vennégy körül szóba került, hogy leszerződjenek a helyi szövetkezet éttermébe, de a prímás nem engedte, nagylelkűen a városka másik, szerintem gyengébb zenekarának ajánlotta föl a lehetőséget. Talán jól tette, talán nem. Ha azt vesszük, hogy abban a rádiótlan, tévétlen világban a cigányzene volt az egyetlen szórakozás, jól tette. No, meg ott voltak a lakodalmak. Ott aztán lehetett keresni; főleg a lakodalmak miatt nem szerződtek le. A prímás igen ravasz ember volt, mert a lakodalmakba (úgymond) ingyen vitte a zenekarát. Ügy beszélte meg a parasztokkal, hogy ingyen muzsikálnak, de a meny. asszonytáncból befolyó összeget elviszik. A környékbeli parasztok be­ lementek az alkuba, mert csak azt hámozták ki a megállapodásból, hogy ingyen van, pedig a menyasszonytánc azokban az időkben is súlyos ezreseket jelentett. Évekkel később kiderült, hogy mégis jobb lett volna „helybe” szerződni, nagyanyám ugyanis alig kapott vala­ micske nyugdíjat nagyapám halála után. Arra nem emlékszem, hogy az óeszkának (Országos Szórakoztatózenei Központ — S. G.) tagjai voltak-e. mindenesetre elég laza kapcsolat lehetett. A másik zene­ kar, akik kaptak a szerződés után, nem bánták meg. hogy évekig a „Korona” vendéglőben muzsikáltak: a zenekarból azóta többen tisz­ tességgel nyugdíjba mentek, mint a szövetkezet dolgozói. — Édesapja már nem lett zenész? — Apám pontosan tudta, hogy a zenei pályán, a szórakoztató zenei pályán nem vinné sokra. Kitűnő tenorja volt, olykor fellépett különböző társadalmi rendezvényeken, de hangszeren nem tanult meg játszani. Érzésem szerint egy kicsit szégyellte, hogy roma; szá­ mára már nem volt perspektíva, hogy a nagyapám helyébe lépjen. Fodrászmesterséget tanult, sajnos, azt sem gyakorolhatta sokáig: agyvérzés vitte el, még negyvenéves sem volt. — És ön meg a testvérei? — Nagyobbik bátyám tanár; művelt ember, ért a zenéhez. Ki­ sebbik bátyám újságíró, fiatalabb korában trombitált, a jazzmuzsika különösen érdekli. Jómagam nem tanultam zenét, szakmám sincs. Engem alkoholistának tartanak... Nem vagyok az..., de mindegy, nem ide tartozik. Mellesleg: a szórakoztató zenészek szeretnek inni. Nagyapámék egy mulatságban kisebb fajta termést ittak meg öten. A mai zenészek sem vetik meg az italt, majd meglátja, ha alaposan utána akar nézni a témának... (S. Tibor, cs.-i alkalmi munkás.) Egy fogós kérdés: értékes-e a cigányzene? Akár szeretjük, akár nem: a gipsy music hozzátartozik kultúránkhoz. Cigányzenétől han­ gos az egész XIX. század, különösen a reformkor. Széchenyi elgon10 dolkodik Bihari Jánosnak, a kor híres cigányprímásának sikerein, Berzsenyi lelkesedik. De az igazi rajongó Liszt Ferenc: francia nyel­ vű könyve (Des Bohémiens et de leur musique en Hongrie 1859) csupa elragadtatás, csodálat — és tévedés. Pár évvel a századforduló után végérvényesen kiderül Liszt tévedése. Bartók és Kodály elindult... Szabolcsi Bence így ír a korszakról: „Mindez csak mámor, vagy álomkép — írta Széchenyi István 1820-ban. Mámor és álomkép azonban sok mindent megmutatnak számunkra az élet valóságából is: megmutatják érzelmeink szépsé­ gét, vágyaink szárnyalását. A romantikus magyarság mámora és álmai kétségtelenül benne virulnak a XIX. század magyar zenéjé­ ben; de amikor eljött az ideje, hogy egy újabb főútjára visszatérő (kiemelés a szövegben) magyarság a mámorral többé nem érte be, s álmainak — 'nem: létének — mélyebb értelmét kezdte keresni: abban az órában a romantikus világnak el kellett süllyednie...” (A XIX. század magyar romantikus zenéje, 1951.) ,Tudjuk: a romantikus világgal nem süllyedt el a cigányzene. A korábbi illúzióktól megszabadulva egyértelműen szórakoztató zenévé vált. A maga nemében páratlan zene és az bizonyos, hogy a világ szó­ rakoztató ipara csak ezen a tájon foglalkoztat cigányzenekarokat. (Ci­ gány származású muzsikus természetesen mindenütt található Euró­ pában, de amit cigányzenekaron értünk: közép-európai, elsősorban magyar specialitás.) Azt is megkockáztatom, hogy szórakoztató zenészként jobbak a mellettük fellépő, divat szülte zenekaroknál. A legtöbb cigányzenész „kapásból” harmonizálja a repertoárjába tartozó darabokat. Ha a prí­ más asztalozik (amikor a vendég nótarendeléseit helyben, az asztal mellett teljesíti), a zenekar tagjai tudják, hogy az akkordból mi a részük. — Még akkor is, ha a vendég valamilyen „lehetetlen” hangnem­ ben, mondjuk fisz-mollban énekel? — Kérem, a hangnem mindegy — feleli K. Andor, prímás. — Ismerik a kottát? — Valamennyien jártunk zeneiskolába hosszabb-rövidebb ideig. Valaha nem számított a kotta, mégis olyan prímások születtek, hogy még komoly, zeneértő emberek is megcsodálták. Lehet valaki jó kottista, kérem szépen, de nem biztos, hogy jó zenész. A zenéhez szív kell, érzés, és kérem, ez a legtöbb cigány származású muzsikus­ ban megtalálható. �— Jó megélhetést biztosít ez a foglalkozás? — Sokan tartanak bennünket jól kereső embernek, mert néhanéha látják, hogy a vendég ötszázasokat lobogtat előttünk. Egyre ritkább az ilyen vendég, kevés a roda, nem kell már a cigányzene. Nézzen csak körül itt a városban. Korábban öt-hat cigányzenekar muzsikált, most csak kettő van. A fiataloknak diszkó kell, meg a gitárzene. Ilyen világ még nem volt: három.négy gádzsó gyerek öszszeáll és valamit pötyögtetnek a gitárjaikon. Hát kérem, egyszer elmentem az egyik kultúrházba, hogy közelebbről is megvizsgáljam, miféle zenére tódulnak a fiatalok. Tudja, nekem elég volt belőle tíz perc. Állandóan C-dúr, a-moll, F-dúr, G-szeptim — és micsoda hangerővel! Külföldön igen, ott megbecsülik a cigányzenét. Mehettem volna én is a zenekarommal Svájcba, de az érettségi hiánya miatt nem engedélyezték. Nem azért mondom; az érettségi fontos, vagy a hangszertudás? Kérem, én azt gyanítom, hogy évtizedek múlva, legalábbis vidéken, nem lesznek cigányzenekarok. A jazz (sic!) kell most, az a divatos. Az unokám dobos akar lenni, tizenhárom éves... A zeneiskola klarinéttanára készséggel nyilatkozik, de lelkemre köti, hogy a nevét ne írjam ki. Kérését nem indokolja meg. — Nem szeretem a cigányzenét, kifejezetten idegesít. A művészi zenéhez semmi köze nincs, hiába akarja bizonygatni némely zenetu­ dós. Művelőinek legtöbbje szánalmasan félművelt. Csak a technika érdekli őket; hogy milyen „gyorsan” lehet egy csárdást, vagy bár­ mit eljátszani. Képtelenek a zene mélyére jutni; nem a mű érdekli őket, hanem a közönségre gyakorolt hatása. Számukra a zene csak zene, semmi más, fogalmuk sincs arról, hogy a zenének mondandója is van. A virtuozitás persze kell, de önmagában kevés. Látszó­ lag a legjobb tanítványok, hihetetlenül gyorsan fejlődnek —, de csak egy bizonyos pontig. Azután megúnják az iskolás stúdiumokat, nem értik célját, nem gyakorolnak, helyette holmi slágereket tanulnak be, olcsó sikereket aratva szórakoztató zenész családtagjaik előtt. Volt olyan tanítványom, aki képtelen volt megtanulni egy nevetségesen egyszerű darabot, ugyanakkor bármilyen hangnemben képes volt va­ riációzni —, roma variációra gondolok, csárdás témára. Újabban a jazz vonzza őket. Jellegzetes dolog: a jazzhez sem kell komoly elmé­ lyülés (?), tehát szívesen csinálják. — De hát a jazz... — Tudom, mit akar mondani! Hogy a jazz — művészet. Egy fenét az, csak divat, mert fölfújták. Igaza van annak a német fi­ lozófusnak, a neve most nem jut az eszembe... — Adorno. —...igen, Adornonak, hogy a jazzimprovizáció linkelés. Éppen a romáknak való; azt nem tagadom, hogy ők fölöttébb ügyesen tud­ nak linkelni... — Pege Aladár nevét ismeri? — Hogyne ismerném. Kitűnő bőgős, nagy művész, de mikor jazzt játszik, számomra elviselhetetlen. Most a Zeneművészetin tanít, nem értem, miért játszik jazzt? Részletek a székesfehérvári jazzklub által rendezett „Zenés in­ terjú Pege Aladárral” című műsorból (— magnetofonról leírt szö­ veg némi stiláris módosítással; a beszélgetést e sorok írója vezette): — „Sohasem szégyelltem »vendéglátós« múltamat. Mint jazzmuzsikusnak, határozottan a hasznomra vált. Óriási rutint lehet szerez­ ni; alkalmazkodást, periódusérzéket talán másutt nem is lehet elsa­ játítani. Éjszaka szórakoztató zenét játszottam, nappal pedig tanultam a klasszikus anyagot. Mi mást tehettem volna?” — „... nagy tapsok, gratulációk, meghívás Amerikába, remélem, egyszer még eljutok, másnap azután ismét a »Víg matróz«. Most már nem muzsikálok »kocsmában«, van néhány tanítványom a fő­ iskolán, meg az együttesemmel koncertezek jazzklubokban. A jazz nagy lehetőség a szólistáknak; a modern jazzben a bőgő már nem­ csak kísér...” — Nézze, húsz-huszonöt évvel ezelőtt csak mi, presszózongoris­ ták sejtettünk valamit a jazzmuzsikáról. Ne értsen félre: nem ját­ szottunk jazzt, csak próbálkoztunk véle. Hol volt akkor még jazztanszak, hol voltak még a jazzklubok! Még magát a szót — jazz — is rosszul használta mindenki. Az idősebb romák a mai napig minden olyan együttest, ami eltér a hagyományos cigányzenekartól, amiben dob, bőgő, zongora stb. van, jazznek neveznek. Történt azért fejlő­ dés; a fiatalok ma már tudják, hogy a jazz pódiumigényű és -rangú zene; nem kell nekik megmagyarázni, hogy kicsoda Oscar Peterson, vagy éppen Dizzy Gillespie. Érdekes módon, azzal hogy nálunk is elismerésre talált a jazz, a presszózongoristák rangja valahogy lej­ jebb csúszott. Tudja, abban a korban, amikor a jazzről olyan „de finíciók” voltak forgalomban, hogy a jazz a burzsoá polgár élvhajhász szórakoztató zenéje... Nevetséges, ugye? Nos, akkor egy zongo­ rista majdnem művésznek számított, ha eljátszott valamit Erről Garnertől, vagy Ellingtontól. Mondhatnám azt is, hogy a zongoris­ tát azon mérték: ismeri-e a jazzmuzsikusok által játszott témákat? Bizonyos értelemben ez ma is él, de jóval kisebb mértékben; ma is jazzel illik bemutatni a képességeket. Igényes vendég, aki tudja, hogy mi a jazz, úgysem kér tőlünk ilyesmit, valójában jogosan, mert mi nem vagyunk jazzmuzsikusok. Tudunk valamit a swingkorszakról, néha képesek vagyunk „megrázni”, improvizálni egy-egy jobb témát, de a művészettől távol vagyunk. Azért az igaz, hogy nálunk majdnem minden jazzmuzsikus volt egy ideig „vendéglátós” korábbi rangunkat talán nekik köszönhetjük. Abban is biztos vagyok, hogy jó néhány jobb sorsra érdemes zongoristát talál füstös bárokban, ha körülnéz. Rendkívül tehetséges embereknek tartom őket, mégis kevesen vál­ nak művésszé. Az akaraterejükben van a hiba. Gyakran a csóróságuk okán kénytelenek egészen fiatalon vendéglátózni. A művészi am­ bícióknak pedig hamar befellegzik, ha az ember nem vigyáz. Az italra gondolok, de a zenére is. Végeredményben primitív zene ez. Hármas hangzatokon alapuló dallamosság, harmóniái közhelyek, kár is folytatni. Ha kívánja, játszom önnek egy Shearing-számot... vagy itt a konyakom. Igya meg az egészségemre, nem kamu, igazi jóféle konyak... Sárközi Gábor Ifjúsági zene — szórakoztató zene „Ahogyan egy nemzedék magát látni akar­ ja, s ahogyan nem akarja, de amilyen mégis a valóságban, elválaszthatatlanul ott van a műben, melyet önmaga tükörképeként akarva-akaratlanul létrehoz.” (Szabolcsi Bence) A hatvanas évek és jelen évtizedünk ifjúságának populáris ze­ néjét ritkán nevezik szórakoztató muzsikának, még kevésbé könnyű­ zenének, vagy tánczenének. Helyettük inkább a beat, pop, rock ki­ fejezések használatosak, melyeket a legújabb kori populáris zenetör­ ténet összefoglaló héven ifjúsági zeneként tart számon. Ügy hiszem, az ifjúsági zene elnevezés nem egy új fogalmat teremtő agy szüle­ ménye, hanem a különféle populáris zenei irányzatokat összekötő egyetlen közös nevező — a korosztály-specifikum — megkerülhetet­ len hangsúlyozása, ami azt jelenti, hogy ez a zenefajta az ifjúságé és kizárólag az övé. Az elmúlt másfél évtized ifjúsági zenéjét —, amely kezdetben beat, majd pop néven volt ismert — több nézőpontból kísértem fi­ gyelemmel. Részese voltam a kornak, mint koncertlátogató tizen­ éves, aztán főiskolai ifjúsági klubvezető, majd népművelő — és mindvégig zenész. Viszonyulásom sokféleségében közös volt az állás­ pont: kedveltem ezt a zenét és kulturális életünk értékrendjében igyekeztem megfelelően elhelyezni. Ott voltam a viharos koncertek decibeldús arénáiban, a beat keltette hangörvény által sugallt együvétartozásban. A klubzenélés mikrovilága, a zenekar és a köréje csoportosult drukkertábor érzelmi és szellemi közössége, az együttlétek voltak zenészérám legbensőségesebb pillanatai. Mindvégig vonzáskörében éltem, részese-átélője voltam változásainak, sikereinek és tévútjainak. Magával ragadott minden korábbi zenei divatjelensé­ get felülmúló tömegbefolyása, kohéziós ereje. Próbáltam (és ma is igyekszem) megismerni azt, aminek résztvevője voltam, s megpró­ bálok eljutni a fölszippantott jelenségek élményszintjétől a mélysé­ gekhez, e zenei jelenség lényegéhez. Személyes tapasztalataim birto­ kában állíthatom, hogy egy nemzedék hite, illúziója volt a beat; szo­ rongásaink, vágyaink, örömeink ihlette önkifejezési-önmegvalósítási tér és lehetőség. Nem a beérkezettekkel, a populáris zene kiválasztottjaival, a profivilág sztárjaival kívánok foglalkozni (ez a terület közismert, sőt jelentőségéhez képest jóval nagyobb publicitást kapott; legalább­ is, ami a méltató, sztároló írások nagy számát illeti — természete­ sen itt is hiánycikk az elemző szándékú, értő kritika), hanem az ifjúsági zene műkedvelő, öntevékeny mozgalmáról, az amatőr együt­ tesek helyzetéről és lehetőségéről szeretnék néhány szót ejteni. Arról a létszámában még mindig számottevő amatőr táborról, amellyel jelentőségéhez képest sokkal kevesebbet foglalkozunk, s amelyet kedvezőtlenül érintett a művelődéspolitika tűrő-mérséklő gyakorla­ ta, s ennek következtében a közművelődés perifériájára szorult. Az elmúlt évtizedbeli populáris zene robbanása — az ún. beatnemzedéket „ölelte” fel. Szinte a teljes tizenéves generáció vallotta magáé­ nak. Őszinte szenvedélyű, parttalan öntevékeny mozgalom bontako­ zott ki, amely tetőpontján közel négyezer zenekart, mintegy húsz­ ezer zenélő fiatalt képviselt — nem beszélve a több százezres lét­ számú pártoló, rajongó közönségről, öntevékeny volt ez a mozga­ lom az együttzenélés módjában, a zeneszerszámok elkészítésében egy­ aránt. A beat jelentette a zenét, az önálló kultúrát — többeknek az életformát, a teljességet és az egyetlen befogadott zenei-kulturális terméket. A beatzenében — ellentétben a későbbi popzenei irányza­ tokkal — még nem különül el élesen az amatőr és a profi vonal. A hivatásosak életformájukban is megőrizték a természetes „közénktartozás” tudatát. Ekkor még a klubkoncertek, a klubzenélés formái, az állandó közönséghez-közösséghez kötődés igénye (sőt, létfeltétele) vol­ tak az együtteseknek. A zenekarok és rajongóik közötti közvetlen kontaktust akkor még nem tette áttételessé a szórakoztatóipar. 11 �A beatzenét, különböző irányzatai ellenére, viszonylagos homoge­ nitás jellemezte, akárcsak az e zenét kedvelők táborát. A beat te­ tőzése nagyjából 1969-re tehető. Ez az évszám jelzi ugyanakkor a zenében és a közönségben egyaránt megindult polarizálódást, réteg­ ződést. A beatben együtt volt jelen a koncert és a kifejezetten szó­ rakozási jellegű tánc igénye. Az új irányzatok viszont sejtetni en­ gedték a két funkció különválását. A beatzene jó ideig magában hordta azt a lehetőséget, hogy az autonóm és szórakoztató művészet határmezsgyéjén bármelyik irányba fordulhat. Ma már világosan lát­ szik, hogy a beat nagyobbrészt integrálódott a szórakoztató zenében, de a műfaji polarizáció a két zenefajta közötti híd-jelleget továbbra is megőrizte. A hetvenes évek irányzatai sokfélék, de két egymással szemben álló stílusirányzat határozottan körvonalazható: a koncertre szánt rock és az alapvetően táncigényt szolgáló pop, melynek legpregnán­ sabb megnyilvánulása a disco. A korábbi pol-beat, folk-beat irányza­ tok is újra felbukkantak — tartalmi és formai átalakuláson átmenve. A dzsessz és a rock zenefajták találkozásának következménye az a fúzió, aminek lényege egy zeneileg igényesebb, improvizatív jellegű irányzat, mely a rock formai-ritmikai keretére épít, ezáltal annak popularitását biztosítja. Ezt az utat dzsessz-rocknak nevezzük és több együttes a rock, illetve a dzsessz irányából közelítve alakítja, keresi az új hangot, a feltételezett progresszív utat. Az eddigiekből is kiszűrhető, hogy az amatőr populáris zene területe nem mentes ellentmondásoktól. De nem ejtettünk még szót arról, hogy rendkívül eszköz- és pénzigényes vállalkozás, melyet megfelelő állami mecenatúra híján többnyire saját beruházásokkal oldanak meg a zenekarok. Ennek nyilván előfeltétele a bevételes rendezvények növelése, a jelentős anyagi ellenszolgáltatás fejében történő zenélés. Tehát olyan slágerzene játszása, ami szélesebb kö­ zönségigényt elégít ki, és ezzel együtt bevételt biztosít. Ez a kény­ szerű kompromisszum nagyon sok esetben el is mossa a tiszta ama­ tőr és profi zenélés határait, s ezt a körülményt érdemes lenne kö­ vetkezményeivel együtt átgondolni. Kényszerpályán — Méghogy közművelődés!? — fakad ki a tanácselnök. — Ná­ lunk a faluban alig történik valami, mégis tíz oldalon terjeszti elő a kultúrház-igazgatónk az „eredményeket”. Az égvilágon mindent öszszeszed, ami csak közművelődéssel gyanúsítható. Pedig tíz évvel ezelőtt se volt sokkal kevesebb, mint most és jó ideig könyvtárba, művelődési házba, moziba jószerével csak néhány fiatal jár; az új presszónk fél év alatt „beleltározta” a régi kocsma törzsvendégeit, megtartjuk a társadalmi, politikai ünnepségeket, van néhány TITelőadás, meg tsz-közgyűlés. Van még egy focicsapatunk, és ezzel kész... vagyis hát még a tv... A tanácselnök által felsorolt művelődési intézmények bizony nem sok választásra adnak lehetőséget a b.-i lakosoknak. S beszél­ getésünk során kiderül, hogy alkalmasint még ez a kevés is soknak bizonyul, mert igen csekély az érdeklődés. A művelődési otthon kívül-belül elavult, művelődő közösségek gyakorlatilag nincsenek és az egyéni aktivitásban sem bővelkednek. Végül az elnök kesernyés megjegyzése: Viszont megtermeljük a tízoldalas jelentéseket, és tervezgetünk... Tény, hogy az elmondottaknál országos viszonylatban sem jobb a helyzet. Mert végül is mi jellemzi általában a községek művelődé­ si helyzetét? Mindenekelőtt a művelődési otthonokban folyó tevé­ kenység, hiszen legtöbb esetben itt kap helyet a könyvtár és a mozi is. Gyakorlatilag tehát egy objektumban koncentrálódva jelenik meg a község kulturális élete (a tömegkommunikációs eszközökkel most nem számolunk), itt kerülhetne az egyén közvetlen kapcsolatba a kultúrának bizonyos részeivel, itt kellene megvalósulnia az egyéni és közösségi művelődés hőn óhajtott egységének. Ez az objektum hivatott a helyi — Vitányi Iván kifejezésével élve — kulturális agóra szerepének betöltésére, pontosabban a helyi közművelődési igé­ nyek kielégítésére és fejlesztésére. Amennyiben körzeti központról van szó, ezek a feladatok elvileg kiegészülnek a társközségek kultu­ rális életének szervezésével és irányításával is. s ezzel nemcsak a helyi munka megy nehezen, de a társközségekre sem marad energia. Ennek oka pedig nem pusztán és elsősorban az, hogy elégtelenül dolgoznak a helyi közművelődési szakemberek: óriási szerepet ját­ szanak a primitív működési feltételek, a szűkös anyagi lehetőségek, a főfoglalkozású népművelők kis száma és a szakképzettség hiánya is. Sűrűn fellelhetők a merev hagyományos módszerek, amelyekét nem ritkán elkoptatott sémák ismételgetése jellemez. Mintha köz­ művelődésünk kényszerpályán mozogna, előre betáplált programmal, s mintha ez a program nem tudna alkalmazkodni a közben megje­ lenő hatásokhoz és igényekhez. Vagyis: mintha képtelenek lennénk azt a pálya- és programmódosítást végrehajtani, amire valójában már láthatóan szükség van. Tetézi a nehézségeket, hogy a művelődési otthon legfeljebb felületesen ismeri (ismerheti) községe és körzete lakóinak valós igényeit. S mivel csak esetlegesen, illetve véletlen egyezés alapján tervez erre a valós igényre, hát az emberek maguk is csak esetlegesén látogatják az intézményt. A művelődési otthon számára tulajdonképpen ma szélsőségesen kétfajta embertípus létezik: művelődő és nem művelődő, igényes és igénytelen, aktív és passzív. Mindez pedig azon az alapon, hogy járnak-e a művelődési otthon rendezvényeire vagy sem. Eredmény, de mégis további gondok hordozója az amatőr ifjú­ sági zenei mozgalom kialakult bemutató rendszere, az évenként meg­ rendezésre kerülő POP-DZSESSZ-ROCK napok. Salgótarján adott először otthont az amatőr dzsessz- és tánczenekarok, valamint szólis­ ták találkozójának. Az ennek okán a hazai beatkultúra fellegvára­ ként ismert Salgótarján, 1972-től nem vállalta a fesztivál rendezé­ sét. (Ennek mögöttes oka valószínűleg az a téves következtetés lehe­ tett, hogy a beatzenében jelentkező polarizáló-integráló tendenciák az amatőr mozgalom válságát, kifulladását eredményezik.) 1975-től újra megrendezik az országos találkozókat, Orosháza majd Győr lett a házigazda. A jelenlegi bemutatórendszer helyszíne a megyei válo­ gatót követően Orosháza, Tamási és Budapest (területi döntők KeletMagyarország, Nyugat-Magyarország és a főváros részére), majd ezt követően Győrben találkoznak a legjobb amatőrök. A bemutatókhoz kapcsolódva Nyíregyházán nyaranta rockzenei tábort szerveztek, ahol a területi döntők legtehetségesebb fiataljai részére intenzív képző és igényesebb zenélésre ösztönző felkészítést biztosítottak. Ha a láncolatban űr van, az a megyei irányító, koordináló és módszertani munka teljes, vagy részleges hiánya. Azon a szemléle­ ten, hogy az együttesek a művelődési házaknak csupán bevételi for­ rásai, már régen túl kellett volna jutni — közművelődési integrálá­ suk, orientálásuk feltétele, hogy a megyei módszertani központok­ ban működtetni kellene olyan műhelyt, vagy stúdiót, amely bemu­ tató fóruma, továbbképzési bázisa lehetne az amatőr zenekaroknak. A stúdió-, vagy műhelymunka lényege ezenkívül még abban rejlene, hogy az együttesekkel szemben meg lehetne fogalmazni azt az ori­ entáló szándékú igényt, hogy hangolják össze a zenekarok munkáját és a közművelődési intézmények funkciójából eredő tevékenységet. A hiányosságok annál inkább szembeötlőek, mivel a populáris zene jelenléte ifjúságunk életében még mindig jelentős szerepet tölt be. Differenciálódása ellenére jó ideig valószínűleg megőrzi jellegadó sajátosságát: az ifjúsági rétegekkel való közvetlen kontaktusát. Ép­ pen ezért az ifjúsági zene különféle irányzatait tápláló, frissítő és mozgásban tartó amatőr mozgalom támogatásának, erősítésének újbóli átgondolása mellett újfajta mecénálási gyakorlat alkalmazása lenne indokolt. Mivel olyan zenefajtáról van szó, amely az ifjúság töme­ geit érinti, érdeklődését, ízlését, magatartását befolyásolja — helyen­ ként meghatározza —, a KISZ-nek, mint az ifjúság érdekvédelmi képviseletének elvi irányítása elengedhetetlen feltétel kellene, hogy legyen. A művelődéspolitikánkban eddig alkalmazott tűrő-mérséklő gyakorlat helyett a differenciált támogatás gyakorlatát lenne kívá­ natos megvalósítani: énnek egyik feltétele a szelektálást szakérte­ lemmel elvégző, orientálni képes kritika. Az ifjúsági populáris mu­ zsika törvényeit, természetrajzát ismerő és értő, elemző szándékú szakírókra és a műfaj termését reprezentáló sajtóorgánumra is szük­ ség lenne. Olyan értékorientációt képviselő kritikának a megalapo­ zására kellene tehát törekedni, amely a zenefajta lényegi tulajdon­ ságainak elemzésén túl azt a társadalmi közeget is vizsgálja, amely­ ben az ifjúsági zenefajták befogadókra találnak. M.-ben alig néhány fővel laknak többen, mint amennyi a megye falvainak átlaglakossága (pontosan 1340-en). Meglehetősen szegény település volt a felszabadulás előtt — sokan eljártak cselédeskedni, sokan voltak summások. Népművészeti hagyományokkal nem. mű­ velődési hagyományokkal pedig alig rendelkezik. Az utóbbiak is már csak az idősebbek emlékezetében élnek. Voltaképpen adottságai csak abban különböznek a hasonló községekétől, hogy a kisüzemek telepítése során szerencséje volt, így valamivel kevesebb az eljárók száma. De csak M.-bőI. A társközségek már ebben sem különböznek (M. ugyanis körzeti központ, elismerten jól működő, körzeti munkát is végző intézménnyel). Ez utóbbi igazgatója mondja a művelődési ház munkájáról: „M.-n a művelődési lehetőségek kilencven százalé­ kát gyakorlatilag a művelődési ház biztosítja. Még akkor is, ha nem az intézmény a közvetlen rendező. A felnőttoktatással kezd­ ve: 1978 volt az első év, amikor nem indult vizsgára előkészítő tan. folyam: felméréseink alapján ugyanis a körzetből mindössze tizen­ két emberről lehetett volna szó, de őket sem tudtuk a részvételre rábeszélni. Széles körű ismeretterjesztő munkát végzünk, évi 100—120 előadást, sorozatokat, alkalmi előadásokat szervezünk. Gyakran segí­ tenek ebben a helyi értelmiségiek, de hívunk más vidékekről is előadókat. Általában gondosan választjuk ki az előadók személyét — és közösen a témákat, mert például az ifjúsági klub tagjai az unalmas előadást egyszerűen otthagyják és bizony jogosan teszik ezt. Szervezünk időnként közhasznú tanfolyamokat is: a szabó-var­ róra mindig van jelentkező. Itt a körzeti központban tizenkét kis­ csoport, szakkör, klub működik, a társközségek intézményeiben is átlag három-négy. Néhányukat más intézménnyel, például a könyv­ tárral vagy gazdasági egységgel közösen működtetjük. Ezen kívül rendszeresen rendezünk, szervezünk kiállításokat, filmklubsorozato­ kat, műsorokat. Az intézmény körzeti munkájának két fő területe van. Rende­ zünk körzeti programokat és körzeti csoportokat működtetünk: a cso- Tóth Csaba (Folytatás a 21. oldalon) 12 �Csanády János Emlékezés egy régi utazásra Milyen fontos volt az az utazás kalandosan a busz méhébe bújva — míg megejtett az őszi köd-varázs már Nógrád dombjai között gurulva: az ismertből az ismeretlen idő-tenger felé evezni, s salgótarjáni esti füstben város tenyerén megérkezni. — Milyen kalandos volt az az út, pedig csak a sors vetett kockát, s hogy a kocka hatosra fordult, tán csak a város dzsinnjei tudták; fogadásunkra megjelentek esti ezüst köpenyben, és a szobor körül lebegtek áttetszően és könnyen — ifjú jövőnk, forró szerelmünk, szellem-kezük áldása rajta, ma sem hagy érintetlenül a ködös alkony varázslatja; hiszen, ha csak vándor-diákok lettünk volna, de nem, mi nem akartunk kevesebbet akkor: meghódítani az egész világot! Emlékezés egy hajdani vadászatra Megtöltve az ősz puskái, vadászat dörög, én vagyok a hajtó, a vad szemem láttára höntörög, futnak tapsifüles nyulak, sörét-bukfencet hánynak, odarohanok, bekötözném, s csak nézem véres torkukat; mezők királynője, fácán szeli a fényes levegőt, a puskák az égre lőnek, s már köröz le a fejbe-lőtt, odarohanok, bekötözném sebeiket, de sürgetnek, kapd föl, hozzad, rúdra akasszad, a felhő vércseppet ereszt, permetez vér-eső, permetez a vadak könnye, én vagyok, az egész határ én vagyok, az én bordám közt nyöszörögnek azok az oldalba-lőtt vaddisznók. Ritmusban Vitázott bennem múlt a jövő, s én csak ettem a kenyeret, mint aki a kettő között csupán rágásra született, majd aztán, mint k,i fuldokol, s egymásba-érő szüretek során túl sok szőlőt evett; gyomrában borrá forrt a must, múlt és jövő közt berúgott, és kering? dervisként, s dalol ritmusban összekeveredve: múlt, jelen, jövő a szívembe. Emlékezés egy gyerekkori őszre Nyomom is elenyész a levegőben... A nyár pallosa eltörött — szénakazlak áznak az őszben, s elenyésznek majd, mint a köd; ázott szalmakazlak busa csendjét hallgatom, mint a halk, szürke tollal csivegő verebek, az ázott kazlakról víz csepeg, meztelen akácfák hullatják fekete mag-tokjaikat; a szérűskert az őszben alszik, pedig csak délután; a háztetők kéményeiből nedves füst pereg, mindjárt szét is terül, nem száll magasba, lenn bolyong a nyirkos ól-tetők felett. Bolyong, mint az örökkévalóság gondja bolyong gyerek szívemben: ezek a szárnyasok, a malacok, a verebek, a nedves földből kibúvó giliszták is jöttek valahonnan, s igyekszenek a csillag anyaméhből, a tojások világrejtő burkából kibújni a kotlás idején, nemzések, elletések évszakain — s átvészelni az őszi szalmakazlak esőtől csepegő, busa csendjét, mikor a gondolat önmagát termi meg: nyílik ajka, s nyarat csókol egy szép tavaszba. 13 �Onagy Zoltán Bársonyos lesz az éj, Fitzgerald úr! — Jó reggelt, Fitzgerald úr — dünnyögte János, amikor meghal­ lotta a mocorgást jobbra, a szőnyegen. Fitzgerald rövidkét káromkodva ellökte feje alól a fene tudja „hugyan” odakerült, enyhén szagos bakancsait. János is felemelte a fejét. Szétnézett: Hmm. Gyopár már me­ gint nincs. Még az este elmehetett Zeldával együtt. Persze! Biztos Zeldával ment, annak olyan menős a vére, az isten verje meg még a fajtáját is! — Nem lesz ám jó, Fitzgerald úr — nézett rá fenyegetőn —, ha Zeldája Gyopárt is magával csalja az éjszakai kiruccanásaira! — Csalja? Ugyan! Kata keresi a táncot... — elmosolyodott. — Ha jól emlékszem, van egy ilyen közmondásuk. — Könnyű Katát táncba vinni, így hangzik pontosan — okosí­ totta János megenyhülve. — Oké. Legyen így. Maga tudja, maga magyar. — Ja. Magyar vagyok. Nagymagyar, vadmagyar. — Hmm — nézett rá Fitzgerald. Nem tudta, mit jelent, nem kereste, legyen így ez is. Aztán eszébe jutott: — Az is közmondás, hogy adjuk el a lovat Sárisápnak? _ — Nem, Fitzgerald úr. Az nem közmondás, csak mondás. — Vissza kellene vinni az üvegeket. — Szombaton hol váltaná vissza, barátom. Van még pénz! — Merre, Fitzgerald úr? Merre van az a pénz, hadd keressem! — Hát csak keresse — vigyorgott a férfi. — Majd mondom, hogy hideg, meleg. — Vissza még egy percre, János. Maga magyar, ugye? — Magyar vagyok. írva vagyon a személyes igazolványomba, az anyakönyvi kivonatom is bizonyíték. — Milyen magyar maga? — Milyen — pillantott kettőt János. — Hogyhogy milyen? Sző­ ke! — örült, hogy megtalálta a megoldást. — Van barna, fekete, né­ hány albinó: piros szem, fehér szőr. — Nem vicc ez, János. Fordítsa komolyra! — Fordíts! — vicsorgott János. — Fordulj, nyergelj! — nyekkentette még mögé, hogy biztos lehessen benne, végre elintézte a magyarságát. — Vegyen már komolyan valamit, János! Nem lehet így átélni egy életet, vagy akár egy napot! — Ej, de beszorult a komolyság, Fitzgerald úr! Mit keres? Nincs félnótás a környéken. Hacsak Tafik-Rafikot nem nevezi annak. De hát ő egy westernhős. Lerúgta a takarót, felült. Megnézte Fitzgeraldot, kitört belőle a röhögés. Rekedt, kemény, sértő röhögés: — Hát. mit akar maga?! Hiszen nem lát még! Olyan másnapos, hogy itt hal meg rögtön. És egyébként is — tette hozzá bizalmas orr. ferdítéssel: — maga nem átlagember, hagyjon fel tehát az átlagem­ berre jellemző formulákkal. És, ha lehet, húzza fel a gatyáját... — Én csak annyit szerettem volna tudni, barátom — morogta Fitzgerald az orra alatt, még nem találta meg napközi hangját, tar­ tását. — Mit tesz azért, hogy az legyen, ami... — Hol lehetnek az asszonyok, János? — Ezt biza, jó lenne tudni. — Gyopár nem mondott magának semmit? — Egy kukkot se. Mire hazaértem, ő elutazott. — Korábban se mondott semmit? — Magáról valami keveset. De nem hízelgőt! — Hogyhogy? — Nem állhatja magát. Nem ellensége ő a vendégeimnek, ha hímneműek, és ha nem hányják körbe a falat, sőt hajnalban, ha a beszélgetés hosszúra nyúlik, még kávét, teát is főz, bundáskenyeret süt... — Csak? — Csak ne rúgjanak be. ne akarják barátjuk asszonyát a má­ sik szobába vinni, ne politizáljanak ökörül. — Hát ez nem nagy kívánság. — Pont maga mondja. — Tudja, hogy kifogyott az olaj? — Persze. — És? — Takaródzzon be, Fitzgerald úr! Még csontjába markol az isi­ ász. Aztán később elmegyünk egy kocsmába. Jó meleg kocsmába. — Szerintem várjunk még. Hátha megjönnek, csinálnak reggelit,. tán még kávét is főznek. — Nem hiszem. Se gáz, se kávé két hete. — Igazán? — Igazán, Fitzgerald úr! Egészségére! — Egészségére, János. Hát ezt meg hogy mentette meg tegnap­ ról? Ahggr... Jó erős. Házi? — Lujótól, hitelbe. — Mi lenne, ha elsétálna gázért? 14 — Gáz... — Igen vicces kedvében van, János! — Rettenetesen tréfás ember vagyok, Fitzgerald úr. Kérdezze csak meg Gyopárt, ő példákat is sorol. Reng a ház a hahotától, ha hahotázunk. Elhiszi? — El, János. Elhiszem. — Bizony, bizony, amikor hahotázunk, istenem... — nem gon. dolta végig, ami eszébe jutott. Az ablakhoz ugrott, alaposan megnéz­ te a Horát. s a dombról egyenesen érkező utat. Üres. Visszafordult: — Egészségére, Fitzgerald úr! Ahggr... Jó erős, Lujótól. — Azért szerencse, hogy az a Lujó végtelenségig hitelez, nem? — Nagy szerencse. De nem bánnám, ha előszedné a Nagy Gatsby_ féle pénzecskéjét. Azt mondják, Cholnokynak is volt egy ilyen ígérgetős barátja, aztán amikor kiitta mindenéből, még az adósságaiból is... — Ne mondja tovább! — Ébren van már? — Ne türelmetlenkedjen, barátom! Hisz’ maga még olyan fiatal! — mély pátosszal mondta, s olyan lágy kézmozdulattal, mint a kez­ dő drámai színészek. Kár, hogy bő alsónadrágja elrontotta az egé­ szet. Amikor maga is rádöbbent, gyorsan öltözni kezdett. — Mindennek eljön az ideje —, tette hozzá oldalazva. — Ez sokat ért. Mint egy tányér fasírozott, ami nincs! — Megsózta, János? — Jól megsózta. — Fitzgerald úr! — Mi van. János! Mondja ki, ami a szívét nyomja! — Egyre, inkább úgy érzem, baj van. — Ugyan, mi baj lehetne? Talán nem érkezik meg időben a táppénze? — Ez a kisebbik. — Lehet nagyobb? — Van nagyobb. Gyopár nem fog visszajönni. — Butaság. János! — Lehet. Én akkor is ezt érzem. — Ha mondom, hogy butaság, akkor az is. Egy nő nem megy el csak úgy. Ahhoz túl sokat nyomorogtak együtt, hogy a lábadozás elején elmenjen. Ha mégis megteszi, akkor komoly, okának kell len­ nie. Egy kurva nem az. Egy kurvát kihevernek az asszonyok. De, ha nem heverné ki, akkor is visszajön, hogy bosszút álljon magán. Hogy legyőzze! Mondjuk: szeme láttára megcsalni. Eltiltani az író­ gép mellöl. Elszeretni Marcot, hogy ne adjon puszit magának, helyet­ te azt mondja: Szemét apa! Megíratni azt a bulit, mondjuk a nőt, ötször és mind az ötször széttépni. Az asszonyok ilyen bosszút ter­ veznek. Asszony csak ilyen bosszúra képes. — Szóval: visszajön. — Biztos. — Maga nem ideges Zelda miatt? — Nem. Zeldát az tartja életben, hogy rángathat, mint egy drótos tót. — Ha ezek ketten összeszövetkeztek, megtörtére Gyopárból is drótos tót lesz. — Lehet. De azért még nem kell savanyújóskának lennie. Még el sem indult. — Nem akar, befűteni, János? — Dehogynem. — Ja, persze. Nincs olaj. Elmegyek. János. Csak este jövök meg. Csinálhatna addig valamit. De egymaga! Mesterek nélkül! Aztán, megbeszéljük. Belebújt a bakancsba, körbetekerte nyakán a hosszú sálat, föl a magas gallért. Finom ujjaival igazgatott magán, végighúzta sercegő borostáját. (János lába előtt térdepelve fűzte bakancsait, mielőtt megkötötte megkérdezte: Nem szoros, Fitzgerald úr? Nem. János. Nem.) — Témát is adok — mondta az ajtóból. — írja meg azt. hogy egyszer csak megjelenik Gyopár fent a Horán, mellette fut a gyerek. írja egyes szám első személyben. — Azt nem szeretem, Fitzgerald úr! — És akkor mi van, ha nem szereti. írja úgy, mintha szeretné. Ha tudná, mi mindent kell még írnia, amihez nem lesz kedve, ki­ dobná a gépet az ablakon. Igyon hozzá. Ügy könnyebb. Én is úgy csináltam valamikor. Egyébként hasznos. Nem kell jellemeznie az alakokat, elég, ha beszélteti őket. — Maga is ritkán írt így... — Az más. Én tudok bemutatni, maga nem! — Mekkora jelentősége legyen a gyereknek a visszatérésben? — Magára bízom. — A házasság öt évének? — Magára bízom. — Az alkoholnak? — Magára bízom! — A félkonyakoskurváknak? — Azt is. — És nekem? — Ne kérdezzen hülyeségeket. János. Hát én írom azt a mun­ kát, vagy maga? Csinálja úgy, ahogy akarja. Csinálja úgy, írja azt, amit még 'nem látott senki. — Jól eltűnt a nagy Fitzgeraldod, kisfiam — mondta Sonáj, be­ lépve az ablakon. Leült egy sámlira, és megpróbálta kipiszkálni kör­ mei alól a hete beszáradt izzókék festéket. A gyufaszál nem bírta. — Nincs egy jó ollód, kisfiam? �— Van egy szociális ajánlatom, Sonáj! Húzd el a csíkot! — Gondoltam, hogy ezzel fogadsz, kisfiam. De tudod jól, hogy itt egyes egyedül én tehetek ajánlatokat. S így még szelíden is fo­ galmazok. Parancsaim vannak, elöljáród vagyok, tróger! — Dolgom van, Sonáj! Nincs időm rád. — Nincs időd? Én elrabolom? Meghalok a szégyentől! Itt a placcon meghalok rögtön. És nem pirultál el, nem süllyed el alattad a föld, te disznó! Méghogy Zelda, meg Fitzgerald úr! Mi közöd hoz­ zájuk? Semmi! Az a dolgod, hogy összepakolj és indulj Gyopárért. Meg, hogy dolgozni menj, hogy rendesen befogd a lemezt a gépedbe, figyelmesen fordíts, jól állítsd be a farbcejgot, ne kelljen utánanyom­ ni a rossz festékezés miatt. És, hogy mindig több pénzt keress a nálad fiatalabb mestereknél, és elégedetten dolgozz a következő tizen­ egyedikéig. Most pedig öltözz és nyomás. Előtte ugorj be az orvos­ hoz, meggyógyultál, holnap dolgozni mész! — Mert, ha nem? — vigyorgott János, de kicsit zavarban volt, félt, betoppanhat Fitzgerald, ő meg itt vitatkozik ezzel a taplóval, ezzel a földhözragadt, közönséges alakkal. — Mi az, hogy „mert, ha nem”! — És ha nem indulok? Hanem kirúglak és géphez ülök, meg­ írom a novellát? Sonáj elfordult, úgy biggyesztett Jánosra. — Hogy mi lesz, te kis majom? — mondta félelmetes megvetés­ sel. — Sejtem. Csütörtök óta, akkor fogyott el az utolsó darab ke­ nyér, néhány kekszet ettél, üres teával, mert ugye, cukor az nincs itthon. Te nem érzed, de nem vagy józan most sem. Látom a sze­ meden. Te mit gondolsz, mi lesz ennek a végén? Semmi. Úgy is jó. Megiszod a maradék szilvát, van még vagy három deci, és elkészíted a rendelést, megírod, hogy egyszer csak, mint a mesében: Gyopár megjelenik Marccal a hegyen és ballag feléd szerelmes szívvel. El­ magyarázod azoknak, akik netán nem tudják, hogy miképp jön viszsza a megcsalt asszony tetű férjéhez, akit egyébként annyiba se néz, mint a lószart az úton, mert azzal legalább fűtenek, ha nincs más. De 'ne felejtsd ki, ha megteszi, bár adná isten, ne tegye! Csak azért teszi, mert tudja, hogy egyedül meghalsz. Nincs még egy emberállat, aki ilyen életképtelen lenne, mint te! Azért jön, mert sajnál. Na, nem téged! Dehogy! Azt az öt évet sajnálja, amit elvesztegetett rád. Én azt javaslom, dögölj meg, mire megérkezik. Jót teszel vele neki. jót a fiaddal, mert könnyebb lesz találni egy nálad tisztességesebbet, mint téged tisztességre nevelni, jót teszel a világnak, mert egy gát­ lástalan naplopóval kevesebb tapossa földjét... — Brrr, sss, szisziszu — fintorgott János. — Ez maga egy köl­ temény! — A hegedűművészt írd! Jó alak. Játéka közben kilép a száza­ dik szférába és nem talál vissza segítség nélkül. Kész az igazolás! De nehogy azt írd, hogy nem talál ki csak segítséggel! — Elég lesz, Sonáj, Távozz, kérlek — gyakorlott mozdulattal intette el. Tafik-Rafik ugratott be az ablakon, fekete lovon, szokásos westernhősgúnyában. fején széles karimájú kalap, oldalán coltok, vert övében töltények. Akár Dean Reed, olyan szép, de mintha részeg lenne. — Heló, Tafik-Rafik! — Heló, fiú! — Rég láttalak! — mondta, míg a jövevény kikötötte a lovát. — Minek jöttem volna? Itt van a Fitzgerald. — Igaz. Hoztál valami jót? — Brrrr, ajhiii! — mutatja kezével, valami csodálatossal érkezett. — No! Csakugyan? Sonáj már eltűnt. Nem szenvedhették egymást Tafik-Rafikkal. Lehet, hogy csak beállt a függöny mögé, sárga tömbjét szorítva, rán­ cos homlokkal figyelve jegyzeteit. Tafik-Rafik összecsapta sarkantyúit. Szemét lehunyta, arca kisi­ mult, mint az illatosan fiatal szűzeké, olasz borostája isteni kék ár­ nyalatot kent Dean Reed-i vonásaira; kezét széttárta,a csillára me­ redt, így állt egy percig. Aztán röstelkedve lesütötte szemét: Sajná­ lom, János. Nem megy. Érzem, itt van az ellenség. Érzem a szagát. — Tessék — nyújtott egy papírzsebkendőt János. — Dugd be az orrod. Kíváncsivá tettél. Tafik-Rafik megkereste az előbbi pózt. Egy idő után, amikor Já­ nos már majdnem megfeledkezett róla, felordított: — Tehozzád kiáltok, Uram, én erősségem; ne vesztegelj az én kiáltásomra; mert netalán ha vesztegléndesz, hasonlatos lészek a meghóttakhoz! — a hangja ereje egyre csökkent, s az utolsó szavakat megtántorodva lehelte. — Püff neki! — vigyorodott el János. Most értette. — Ezt hoztad? — Ezt. — Már visszanyerte egyensúlyát annyira, hogy akár meg is sértődhetett volna János kérdésén. — Jókor. Nem tudod, hogy Fitzgerald a vendégem? — És?! — Mi az, hogy és? — És akkor mi van, ha Fitzgerald itt? Megissza a pálinkádat. — Hülye vagy. Végre egy élő korrepetitor. — Korrektor! — Legyen korrektor. — Hol tartasz az írással? — El se kezdtem még. — Igyekezhetnél. Még azt hiszi, nem érdekelnek a kikötései. — Estére készen leszek. Téma a kezemben, a cím is; Sonáj fogai ebben az almában. Mit szólsz? — Hmm. — Betűről betűre látom a sztorit, érzem a nyelvét, a kihagyáso­ kat, tudod, hogy feszesebb legyen. Már csak le kell ülnöm. — Meséld el — kérte Tafik-Rafik olyan képpel, mintha nagyon fontos lenne tudnia a történetet. — Bló (Hemingwaytől, valamint hazai tanítványaitól örökölte az egyszótagos személyneveket, ugyanis az irodalomtörténészek sze­ rint ezek pörgetik a mondatokat, és könnyebben megjegyzi az olva­ só), aki hegedűművész, előadás után, részegen felszed egy nőt. (Ez lehet majd fordítva, hogy ne legyenek aljasabbak, szemetebbek, hit­ ványabbak az átlagnál, nehogy tiszta szívű olvasója épp az előbbi jelzők miatt tegye le olvasatlanul a könyvét: MESE felkiáltással:) Tehát: Blót az előadás után, mellyel zajos, kitörő sikert aratott, ártatlanul, gyanútlanul érte egy festetlen arcú, hibátlan szépségű, fiatal, szőke nő frontális támadása. Ez a nő keres valamit. Mert mindenki keres valamit a művész­ ben, valami olyat, amit sehol máshol nem talált ez idáig, és ez a hibátlan arcú, hibátlan testű úgy véli, majd ő, majd ez a FÉRFI! A nő nem iszik, Bló annál inkább. Nappal a fény zavarja, éjsza­ ka a sötét, s ha gyertyát gyújtanak, majd megvakul. Fáradt. Nem okot keres, hiszen az ott üldögél az ölében. Simogatja, simogatja se­ rényen. Ha egy percre mégis kijózanodik, azonnal megjelenik Vanda, a felesége és kicsi gyereke, hogy emlékeztesse kötelezettségeire. Ott van Sonáj is, figyeli kínlódását. Az assszonyt csak mint Hister Icát emlegeti, ötletesen elbújtatva a névben a hisztérika főnevet és a hisztérika melléknevet. Eltelik egy nap, már eltelt négy, a menet­ rend ugyanaz lenne, mint az elsőé. A reggeli tojásrántotta, a déli tojásos tészta persze marad. Azért, hogy már nem mennek úgy a dol­ gok, Bló még remekül érzi magát és a nő, ha nem is látszott hamvas hibátlanságából: érti a dolgát. Bló Profi Gyöngyvirágnak nevezi titokban. Valamelyik hajnalban, amikor már szomorúság lapul a szoba buja szagában, elindulnak vissza a földúton. Előtte elfogyott a ciga­ retta, a kenyér, legkésőbb a vodka. Induláskor Sonáj egy fűzbokor mögött áll, figyeli az elhaladó párt. Fogatlan, ráncos öregember. Ebbe az almába beletörtek a fogai! — mondta János felvillanyozódva. A Hister Ica különösen tetszett neki. 15 �Előbb még kimosta egyetlen zokniját, Vilma nevű szappanba dugta fogkeféjét, lepedő alá nyomta a maradék ODOL 3-at, remélve, hogy nem szárad meg az utód érkeztéig. Az úton nem szólnak egymáshoz, vagy ha mégis, tőmondatok­ ban. Gyűlölik egymást és már nem is titkolják. A nő a hegedűmű­ vészt. mert, hogy lehet valaki hegedűművész és hogyan meri vállalni a hetes tornát, ha képességei három napra elegendő szuszt, kutyaka­ rakánságot engedélyeznek. Bló magát gyűlöli, a nőt Csak mint bizonyítékot. Köpve a kutya­ karakánságra, kutyakeménységre: — Újra példát adtam, gondolja harsogva, hogy századát sem érem annak a kevésnek sem, amennyi­ re eddig számoltam, nagyképűen. Gyomrában a görcs: Sonáj bús, kékkezű, monoton szemrehányásai. Ha megcsúszik a sárban, cifrázva káromolja Istent, a cserkésze­ ket, akik nem használják az utat megfelelő gyakran, Verdi Rigolettóját, a román vendégszeretetet, és mindent és mindenkit, aki hirte­ len eszébe jut. Hajnal van. Hazaér. A nőt egy sarkon elveszítette és úgy érzi, olyan tisztán közelít, mint a mesebeli legkisebb fiúk. Azt hiszi és úgy is viselkedik, mintha valahol messze koncertezett volna és most érkezett az utolsó vonattal. Üres lakás. Se gyerek, se asszony. Levél se várja, csupán egy értesítés a kamarazenekar vezetőjétől, hogy ezt azért nem gondoltam volna, hogy egyetlen szó nélkül benn hagysz a szarban, csak azt ne hidd, hogy pótolhatatlan vagy és ezért mindent megbocsátok. Minden szerződés, melyeket erre és a következő hó­ napra kötöttünk — semmis! Kismiska! gondolja nevetve Bló, és nem látja végig, mit jelent, hogy a munkáját elveszítette. Táviratozik Vandának, anyósa címére és egész délelőtt a betét­ könyvet keresi. A déli harangszó idejére feladja a reményt, s hóna alá véve 'néhány szakkönyvet, leugrik az antikváriumba. Napokon keresztül megy ez így. Reggel nyolctól tizenegyig a betétkönyvet keresi, módszeresen és ismételt kutatási területekkel átfésüli a lakást. Délben néhány könyvvel távozik otthonról. Miután megérkezik, kiáll az ablakba, és nézi a Horán keresztül vezető utat, várva a csodát. Álla alatt hegedű, kedvére improvizál. Tafik-Rafik üres lakást üdvözlő tapsa elmúlt már régen, félve szemlélgeti Bló fokozódó szenvedését. Bló áll az ablakban, le nem veszi szemét az útról, arra gondol, ha elszalasztja a pillanatot, amikor felbukkanó asszonya és kisfia elé rohanhat, soha semmi nem feledteti el az egyedül töltött időt. Délután általában bort iszik: Kocsis Irmát. Hat nappal hazatérte után, szombaton délután összeesik, amikor lehajol a hegedűtökért. Már barna a vér a szőnyegen, mire magához tér. Ezentúl mindennap táviratozik Vandának. Sonáj kíméletlen közönnyel szemléli, egyetlen szó nélkül, mint, aki mindezt előre tudta, sőt figyelmeztetett is idejekorán, s ha nem hallgatott az óvó szóra, most késő bánat! Hol itt áll meg, hol ott, és sárga tömbjébe jegyzetel. A harmadik hét egyik kora estéjén csöngetnek. Bló az utolsó cse­ resznyebefőttet magozza, áztatott zsömlével. — Lacikám! — kiáltja bolondul az örömtől régi barátja láttán, akit sehol sem talált. — Bló urat keresem — mondja a férfi kimérten. — Ne bolondozz. Lacikám! Hát én vagyok, Bló! A barátja szemrevételezi. Megcsóválja fejét: — Hogy nézel ki, te őrült! Mit csinálsz? Éjjel-nappal dolgozol? — Várom Vandát. — Vandát? — Ja, Vandát. — Azért nézel ki így? — Három hete várom. — Itt hagyott? — Úgy látszik. — Voltál nála? — Érte? — Igen. — Nem. — Akkor menj. — Visszajön. Az asszonyok visszajönnek. — És ha nem? —- Nyugi. Visszajön. — Hát, ahogy gondolod. Pénzed van? Hallom, már nem dolgo­ zol a bandával. — Nincs pénzem. Selejteztek. — Kell pénz? — Kellene... — Még jobb ötlet. Itt a kocsim a ház előtt, ugorjunk el Vandáért. — Marhaság. — Te nem vagy normális. Miért jönne vissza? — Dafkeből. Hogy ezredszer is bebizonyítsa, ezerszer különb nálam. — Na, hogy tetszik? — kérdezte János Tafik-Rafikot. — Megjárja. Bár Sonáj szerepe egyáltalán nincs kiemelve. — Majd írás közben kihozom. — Oké! Mondd tovább — pöccintett kalapján Tafik-Rafik. — Magaddal elégedett vagy? — Nem mondhatnám. Elferdíted az igazságot. Mert ugye én 'nem csábítalak, én nem itatlak, és semmit nem csinálok, csak amikor már elég részeg vagy, megjelenek, mint a tántorgás, hányinger, vagy 16 Trizna István Mikor elmentél Mikor elmentél lélegző-mezőket fonnyasztott a Nap vézna ágakká szíttá az erdők imára nyújtott karjait kitikkasztotta a szél-vágya vízimádó békák hadát csonttá aszalta a szilvát a fán ráégette billogát az ég előbb még kék palástjára belehullott az éjszaka árnyékot formáló karjába A lobogó lángú éjjelek-nappalok után üszkösödött a türelem Prokrusztesz-ágy várt — szakszerűen sterilen amputált a magány Már rezzenések, pirulások nélkül Szeplőnyire a föld felett, lépcsőház zajok, szagok között, kulcslyuknyi résen át, csak ujjaim hegyével, csillag-messzi testekért remegtem kicsavart égők fénykörében. Lábak is neveltek, öklök is neveltek, alakra pofoztak végül — de ismeretlen, hideg ölekben tovább kutatok, már rezzenések, pirulások nélkül. a bátorság. Sonáj ott van bulijaid előtt is, én nem. Engem csak ak­ kor kerítesz elő, amikor bűnbakra van szükséged. És akkor mindegy, szép vagyok, kalapos, erős, vagy gyenge. Tökmindegy, mert te már rég elvégezted a dolgomat. Ez a lényeg, barátom. Se Tafik-Rafik, se Sonáj. A közeli este és Fitzgerald érkezése szélsebesen verette Jánossal a billentyűket: Vanda sétál lefelé a Horáról, és én csak nézem, gondolja elfehéredve Bló. Rohannom kel­ lene, hogy elszedjem a csomagjait, kedves, ölembe kapni Marcot. És csak nézem, ahogy szépen lassan sétálsz lefelé a Horáról. Minden olyan, mintha álom volna. A fények, az elmúlt napok, a kezem, a hegedű vállam gödrében —, hiszen nem történt semmi! Nem követtem el semmit, nem követtek el ellenedre semmit, nem törnek ránk, kedves! Ki vagyok én, ki vagy te? Ki az a kiskölyök melletted? Azt hiszed, nem tudom?! Látom, lépkedtek lefelé, kisfi­ am kettőt, míg te egyet, kedves... És nincsenek villany nélküli er­ dei lakok, ki mondta, ki merte azt állítani, hogy vannak, ahol korán leszáll az éjszaka, és gyönyörű szőke lányok ajándékoznak meg törté­ netekkel. De nem voltam józan! Egy percre se voltam józan, hidd el, ha józan lettem volna, Sonáj nem engedi... esküszöm, nem tudok bűnös dolgokat bevallani, nincs tudomásom hamis utasokról, nem �hallottam beszélgetést, halk szúnyogdöngés volt csupán, olyanok vol­ tak ezek a döngések, olyan egyszerűek, tiszták, érintetlenek, csodá­ latosak és hallottam mögüle mennyire szeretlek, s hogy az erdő vé­ get ér, a sarat lekaparjuk... — Na, hogy ment.a munka, Jánosom? — veregette meg moso­ lyogva Fitzgerald János vállát, amikor egy órával megérkezése után, üdén, rózsásra borotválkozva néhol még nedves bőrrel, egy parányi törölközőbe takaródzva állt mellette. János a kádat sikálta és ha­ sonlatosságot érzett a helyzet és katonakora közt. — Megyegetett, Fitzgerald úr. — Na, akkor menjünk be és olvassa fel. Igyekezzen azzal a kurva káddal! — Úristen, hát maga ilyen pongyolán fogalmaz! — hördült fel a hatodik mondatnál. — Hagyja abba, különben nem állok jót ma­ gamért! Mi a lényeg? — Egy hegedűművész látványosan megcsalja feleségét. Erre az otthagyja. A hegedűművész pedig várja, hogy visszajöjjön. Alkoholkétségek-adósságok-gyomorsüllyedés-Sonáj-Tafik-Rafik. Végül az aszszony csak megérkezik, de a férfi nem tud úgy örülni, ahogy a helyzet kívánja, mert úgy érzi, nem követett el semmit... — Ne marhuljon, fiú. Ezt el is akarja adni, vagy csak a ked­ vemért írta? — Hát... — Mit gondol, ki veszi ezt meg? — Hát... — Megmondom én: senki a világon. Ezt a kutya nem veszi meg? — Miért? Mi baj vele? — János hangja alázatos, alig hallani. — Nézze, fiú! Maga most indul, nemigaz? Tehát olyat kell ki­ találnia, amit előtte még senki. Világos? — Világos, Fitzgerald úr, de mit? — Ha én találom ki, bolond leszek magának adni. Maga nagyon fiatal, tele ötlettel. Keressen, kutasson. De egy példát azért mégis: van egy szocialista brigád, mondjuk, ezüstkoszorús. Ezek társadalmi munkában összevágják egy bölcsőde fáját, behordják a szenet, elvég­ zik a külsőkörleti munkálatokat. — Fitzgerald úr, ezt már megírták a Timur és csapatában. — Ugyan, kisfiú! Nem érti. Timur titkolódzott, ezek a fiúk meg kiállnak az emelvényre, átvenni, a jutalmakat, kitüntetéseket. Pél­ dául állítják őket a többi brigád elé, közben ganajok, verik a fele­ ségüket, lopnak, nem adják át a helyüket a terhes nőnek. Érti a lényeget? —• Nem megy ez nekem, Fitzgerald úr. — Gondolkozzon a formán, barátom. Gondolkozzon. Nem kell ilyen naturálisán elbeszélni, egy gyönyörű családregény is kikereked­ hetik belőle, ha igyekszik. — Fitzgerald úr, én azt a szépet keresem, ami itt csapkod körülöttem... — Azt nem látja. Még nem. írja, ha ötvenéves lesz, bolond! És nekem ne hazudjon. Késő éjszaka van. Varró-lakás. Csöngetnek. János a kádban ül. folyamatosan engedi a meleg vizet. Szeretne már aludni, de nem tudja, hogyan tehetné a törülközés és a hideg kikerülésével, így in­ kább marad. Az író dolga című gyűjteményes kötetet olvasgatja, öreg profik válogatott bölcseleteit. Minden oldal után elhatározza, hogy abbahagyja, de egyszerűbb a kádban ülve, gondolkodás nélkül nézegetni a betűket. Egy órája csattog a szalag a kövön álló kimustrált ZK-n. Néha automatikusan kinyúl az üvegért, megszagolja, visszarakja. A csöngetéstől megriad, elejti a könyvet, be a vízbe, combjai kö­ zé. Idejét se tudja, mikor csöngettek utoljára. Ötször is kimozdul, bizonytalan, nem hiszi. A csöngető kéz már ingerültebb, hosszabban nyomja. Kiugrik, s a víz melegével az ajtóhoz siet. — Anyukám! — kiáltja, amikor meglátja Gyopárt, alatta tócsa nő. Csak áll vizesen, horpadt hasával, nincs szava. — Ne állj itt. mint egy rakás szerencsétlenség! Engedj már be! Részeg vagy? Gyopár lepakol. — A kék szatyorban találsz sült húst, még talán meleg is. Biz­ tos nem ettél semmit, lassan egyél, ne úgy, mint egy disznó... Hogy lehet ekkora kuplerájt csinálni egy lakásból! Majd áruld el légy szí­ ves, hogy az úristenbe lehet ekkora kuplerájt csinálni egy lakásból! Üvegek! Üvegek aztán vannak! A dolgozószobába megy: Itt nő nem volt, gondolja. Nő ebben a trágyában egy percig nem bírná. — Hála istennek, nem ég a villany, a könyveket nem Veszi ész­ re — gondolja János. — Mi van a lámpával? — kiált ki az asszony. — Mi lenne. Nem ég — morogja János: Ugye megmondtam, hogy visszajön, hallja hátulról, megfordul, de nem lát senkit. — Befejezted az evést? — Be, anyukám. Köszönöm. — Akkor gyere, keríts egy égőt a lámpába, tedd az asztalra, amit mostanában írtál, moss fogat, feküdj le. Fáradt vagyok. Nem akarok se jelenetet, se prédikálást, de jegyezd meg, minden más­ képpen lesz, papókám. Jó. ha ma a fejedbe vésed, minden máskép­ pen lesz ezentúl, papókám! A fürdőszobában Fitzgerald cserezokniját találja, bedobja a mosnivalók közé. A tükörre akasztva Tafik-Rafik nagy, fekete kalapja és amikor kézbe veszi, akkor látja meg, hogy keze csupa kék, kör­ mei alatt Sonáj bús, izzókék festéke. Nekiesik a körömkefével. —• Minden hiába, papókám — mondja gúnyosan egy hang vala­ honnan az ablak mögül. Fitzgerald csúnya á-ival. Jobban megnézi az arcot: Bló, a hegedűművész. Mellette egy hibátlan szépségű, macaarc, ragyogó, szőke haján táncol a fény. — Mi a fenét csinálsz még? — kérdezi Gyopár halkan a félig nyitott ajtóból. János a kád peremén gubbaszt, kezében Fitzgerald újra előkeve­ redett mocskos zoknija. — Szeretlek — mondja nagyon halkan. — Igen? — megnyújtja. — Boldog lehetek vele? Ül az ágy szélén, Bló a vérfoltos szőnyegen hegedűjét hangolja. — Hát te? — kérdezi János. — Hát én,.. bólintja Bló és úgy tesz, mintha nem tudná, mit kérdeztek tőle. — Szevasz — köszön el tőle János, amikor látja, nem akar menni. — Nehéz engem kirúgni, papókám! — nyomja meg az utoló szót Romhányi Gyula Júliusi jégvirágok kezed kezem melegét kinek adtam adtad helyette hideg nyári szél borzolja arcod szádról arcom számról a sóhaj utánam utánad merre tűnt helyette jeges pára nehezedik szádra számra öledből ölemből a tűz ki lett kiégett helyette egy ablak két oldalára jegesedünk egymás mellé egy Más mellé 17 �Spiró György Nagy István Attila Szemed ezüst pénzét Szemed ezüst pénzét faggatom szántóföld arcú nagyapám! Arcod ösvényein kóborol az unoka tekintete, pásztorsípodat kutatja a tétova mozdulat, összecsukódtál, mint a múlt idő a sietős kéz előtt. Felépítem az arcodat, lesz már napszállotta, megtalálom a hangodat, lesz már dühös éjfél mire megvirrad, kiragyog hegyek mögül a nap, mire oldódnak a fagyott, a kényes csillagok, porrá omlanak vonalak, a szájad szöglete, elszáll utolsó szál hajad, beomlik mellkasod. Szemed ezüst pénzét faggatom szántóföld arcú nagyapám! Tollam nyomán este sötétlik, ezüst pénzed felragyog. Szerelem Elment, elment az én párom, világgá ment egy fűszálon. (Mezőségi népdal) Messzefutó utak sátorába’ öltött haragos ruhát magára, kicsi arca estére megázott, szemében elrejtette a lángot, de hold-homloka remegve fénylett, szél haját odaadta az éjnek, mosolyát a kelő sugaraknak, derekát a mohó pillanatnak. Reggelre virágot hajtott értem: álltam előtte, s csak néztem, néztem. Állandó nevező Nem aludhatni. Ülni éjszaka rekvizitumok között a test színhelyében. A látvány többnyire a lakás félreeső része: a konyha vagy a cselédszoba, olykor valamely város szállodaszobája, ahol éghet a villany. Éjszakai rádióál­ lomások egyívású könnyűzenéje, hírek ezen vagy azon a nyelven. Leg­ többször rosszul is lenni: célszerűnek nevezhető program. Kotorászás a nyugtató, a fájdalomcsillapító után, vízfolyatás a pohárba, félórán­ ként vándorlás a vécébe. Időhasznosításnak olykor megfelel a borot­ válkozás tíz perce éjszaka kettő és négy között a megfelelő lelki diszpozíció esetén. Bámulás kifelé, a sötétbe. Ez kötelező, égő szemmel. Az óra számlapjának tanulmányozása. Mindig akad rajta valami új, eddig nem észlelt részlet. Lapos és méltatlan latolgatás újra és újra — öngyilkosnak lenni? elcsábítani holnap ezt vagy azt? nagy műbe fogni ismét? felrúgni radikálisan mindent, és... Majd a latolga­ tás ismétlése, talán nem éppen ebben a sorrendben. Elutazni. Hová? Beszélni holnap. Kivel? Beszélni. Miről? Levelet írni? Ilyen is volt sokáig. Ihletre várni? Ennyi év után? Megfogalmazni, leírni, átgon­ dolni, a végére járni. Minek? S az irigység, a gyűlölet mindazok iránt, akik alszanak szuszog­ va, hörögve, horkolva, csöndben. Ez is van, mindig. S a ráébredés: mindig ez volt, a virrasztás kulimunkája, ami kiszabatott a munka­ megosztásban, az egyetlen állandó, amit nem lehet okosabban és elegánsabban művelni érett fejjel, petyhüdőben lévő bőrrel sem, ami éppen olyan, mint volt a kamaszkor idején, bár akkor még úgy tűn­ hetett: majd csak megszűnik egyszer, majd csak értelmet nyer va­ lahogy. Átgondolható ez is, idő van rá, a virrasztás tart, nem úszha­ tó meg egy-két röpke órával. Aki megússza, nem a felkentek közé való. Fázni. Rágyújtani ismét. Krákogni, de csak illedelmesen, halkan, hogy akit nem illet, föl ne riadjon, s nem illet senkit, tudjuk mi azt. Fridzsiderzúgás, utcai zajok, tökéletes csönd, ám nincs ivászat, nincs részegeskedés, az olcsó megoldások iránt érzéketlenek va­ gyunk. Ülni, járkálni, fázni, nem aludhatni, számolgatni a másodper­ ceket, az' órákat éveken át, némi rátarti büszkeséggel. Borostapenge­ tés. Szakállaslét esetén szőrszálak módszeres kihúzgálása. Fejbőrva­ karás. A viszketegség amúgy is a dologhoz tartozik. Fürdőköpenyt venni a pizsamára, várni a következő szakaszra, a télikabát felvéte­ lére. Várni a visszafekvés előtti utolsó hugyozásra. De a pillanat még várat magára. Nem jön meg egykönnyen, nem szokása. Virrasztás tehát tovább, immár a latolgatás mellőzésével, bele­ fáradva és belefásulva, az első, nagy virrasztások életes öröme, kéje nélkül évtizedek óta, még évekig, sőt évtizedekig talán, ki tudja, mennyi van kimérve. És a keserű felismerés, hogy ezt is meg kell írni, holnap, holnapután, szokásból, más híján, hogy ez a virrasztás se legyen már igazi, hogy ezt is hasznosítsuk, hogy ebből is iroda­ lom legyen, irodalom!... A halálos ágyon is majd ugyanígy, hát persze, legföljebb már nem lesz érkezésünk. De honnét ez az irónia, ez az öngúny? Hiszen nincs hozzá jogunk, hiszen ez a terméketlen virrasztás tart életben, hiszen mi akartuk így. Ne tudtuk volna ka­ maszkorunkban, hol fogunk kikötni? Éppenséggel erre áhítoztunk. Most megvan tehát, elértük. Senkit sem hibáztathatunk, nincs külső tényező. Virraszthatunk kínlódva, folyamatosan, haszontalanul, hangyányi létünk elefántkórságában, peckesen, fájón. Mi ez, ha nem a diadal? 18 �Pirinó újabb legyet fogott, érdeklődéssel figyeltük és dohányoz­ tunk. Begyömöszölte a legyet a skatulyába, kis rést hagyott, meg­ gyújtott egy gyufaszálat és a réshez tartotta. A gyufa a körmére égett, akkor elfújta, kinyitotta a skatulyát, a légy elszállt. Erre Pirinó foszforfejeket reszelt zsebkésével a skatulyába, majd újabb legyet fogott. Begyömöszölte, az égő gyufaszálat a réshez tar­ totta. A skatulyában pukkant valami. Pirinó kinyitotta a skatulyát az elszenesedett légy kipotyogott. Elégedetlenül csóváltuk a fejünket. A legyet el kell gázosítani. Pirinó újabb legyet fogott. Érdeklődésünk nem lankadt. Pirinó a legyet begyömöszölte a skatulyába. Tegnapelőtt este hármasban végigénekeltük a zeneirodalom leg­ szebb operáit és szimfóniáit. Olaszok, a vérükben van a muzsika. Tegnap este irodalomról és filozófiáról vitatkoztunk sokáig, és töké­ letesen kimerítettük a tárgyat. Ma délelőtt a kvantummechanika fi­ lozófiai problémáiról értekeztünk. Pirinó gépészmérnök, most vég­ zett Zürichben, Antonió molekuláris fizikával foglalkozik, nemrég végzett Londonban, én pedig senki és semmi vagyok. Mindhárman több nyelven beszélünk. Foglalkozunk festészettel is. Pirinó újabb legyet gyömöszölt a skatulyába. A páfrány Mennyit ér az emberi kultúra Valaha nyár volt, és hárman üldögéltünk egy szigeten: Pirinó, Antonió és én. Fejenként egy-egy fotel jutott ránk, és hármunkra egy aránylag hűvös szoba a sziget közepén, a tenger közepén, a Föl­ dön. Ők pipáztak, Én dohányoztam. Pirinó keze ügyében egy műanyag légycsapó hevert. A szobában hemzsegtek és csíptek a legyek. A légycsapó segítségével, az ősem­ ber kézügyességével és megfelelő türelemmel jelentős számú legyet lehet kiirtani. A légy roppant szapora állat. Jobb ma egy legyet több csapásra, mint holnap több százat még több száz csapásra. Pi­ rinó minden harmadik, rossz légyjárás esetén minden negyedik má­ sodpercben csapott egyet. Csak minden ötödik csapása nem talált. Ültünk, dohányoztunk, Pirinó csöndben csapdosta a legyeket. He­ lyeslőén figyeltünk. Pirinó feje hasonlít a bizánci szentekéhez. Antoniónak olyan feje van, mint általános és hibás elképzelés szerint a germán törzsfőknek. És időnként Krisztusra hasonlított. Ültünk, dohányoztunk. Pirinó csapdosta a legyeket. Később Pirinó kiürített egy gyufaskatulyát, kézzel elkapott egy legyet, és a skatulyába gyömöszölte. A füléhez tartotta, she is inside, mondta elégedetten, mert angolul érintkeztünk, majd a pipafüstöt a szájából a kissé nyitott skatulyába engedte. Utána megrázta a ska­ tulyát, de a légy még mocorgott. Pirinó újabb adat füstöt fújt a ska­ tulyába, megrázta, a légy nem mozgott. Pirinó óvatosan kinyitotta a skatulyát, a légy, a megátalkodott, elrepült. Go to hell, mondta Pi­ rinó. Európa legszebb vízesése hatalmas területen nyúlik el, több, egymással összefüggő tóból áll, az összeköttetést számtalan vízesés adja. Itt a legkisebb hegyi patak is vízesésben végződik. A környék legmagasabb sziklájáról is zuhog le a víz, a szikla van vagy har­ minc méter magas, a dübörgés messzire elhallatszik. A környék, persze, festői, az árak magasak, a turisták csordákban érkeznek, a ta­ vak partján végig pálinkát, sajtot és kenyeret árulnak. Közvetlenül a legnagyobb vízesés alatt álltunk, sapkában, felhaj­ tott gallérral, mert a víz finom, sűrű esőként zuhogott a fejünkre. A talaj agyagos volt és sárgásvörös, a vízeséstől egy kicsit távolabb azonban burjánzott a növényzet; gyapjas fű, hatalmas páfrányok, számunkra ismeretlen, mélyzöld, nedvdús gyomok; olyan kedvünk lett volna beléjük harapni, amilyen kedvvel ők szívták magukba a bőséges nedvességet, amellyel, úgy látszik, soha nem lehet betelni. — Szeretnék itt páfrány lenni — mondta Kalmár Béla. Mellet­ tem állt, és lehangoltan nézegette a növényzetet. Sötét arccal leha­ jolt, kirángatott a földből néhány jól megtermett páfrányt, dühödten szétmorzsolta őket, a marka tele lett sűrű, zöld folyadékkal. Az­ tán egyre dühösebben rángatta ki a földből a páfrányokat, érdekes módon kizárólag páfrányra vadászott, a többi gyom nem érde­ kelte. Kitépte őket, rájuk taposott, előrángatta a zsebkését, és iszo­ nyú tarolást vitt véghez. Több ácsorgó turista előkapta a fényképező­ gépét, az amerikaiak azt hitték, hogy Béla is a megrendezett és a belépőjegy árában foglaltatott látványosságok közé tartozik, s mint ilyet, le kell kapniuk. Kínosan éreztem magam, de nem mertem szólni hozzá, ilyennek még soha nem láttam. Nem dühöngött sokáig, állt a letarolt páfrányok fölött és könnyezett. Tehetetlenül mutatott a kivégzett páfrányok csonkjai­ ra, mintha azt akarná mondani: hiába minden, ilyen kedvező viszo­ nyok között ezek úgyis újra ki fognak nőni. Mi elmegyünk haza, és ezek itt maradnak, olvastam ki meggörnyedt alakjából. Ezek itt dő­ zsölni fognak mindabban, amiben kedvük telik, ezeknek vér folyik az ereikben, ezek itt nagyobbak lesznek, mint lehetnek, ezek itt a páfrányok páfrányai lesznek, mi pedig elmegyünk haza. A karjánál fogva elvezettem onnan; hagyta. Lementünk egy hosszú kőlépcsőn a következő vízesés lábához, leültettem egy padra. Mellettünk zuhogott a patak, amely megint vízeséssé fog válni va­ lahol. Béla csak bámult maga elé, a könnyei fölszáradtak, ült tom­ pán, éppoly félelmetesen, mint ahogy az előbb a páfrányokat tarolta. — Oda se neki, Béla — mondtam, hogy mondjak neki valamit. — Eljön majd egyszer az az idő, amikor a vízesések visszafelé fog­ nak esni, fel, az égbe, akkor majd kiszáradnak ezek a páfrányok is. 19 �Györke Zoltán Bolyongásomért azok a bunkerek bennem ma is beomlanak-tátonganak némán az a gyerek megdőlt homlokkal bezárt udvarok kapuját döngeti bolyongásomért mely elvitt hozzád kirkém nem érhet vád szelídült vadak simulnak eléd s a tenyeredből nőnek ki a fák ajkam piroslik hasadó kérgén rügyező szavak bontsd virágokká szemmel melengesd ha tiporná fagy hajad vízesés vállam szikláin megtörve rohan ujjaim halak vergődnek sodró hullámaiban nincs belül vihar s villám a szemben mint érben a vér vagy szerelem-ütötten állok szivárvány­ mosolyod alatt Megdőlt homlokkal az a bunker a kertünk mélyén elsüllyedt beomló éjszakákban a beérő ősz darvak csőrében vadlúdak szárnyán merre költözött az a vödör a kútostor végén gyűrűző emlékbe csobban-e lenn lombtalanodunk teknőcdombok part felé indulnak lombtalanodunk víz alól süt a nap piros paprika-fűzlevelek zörgő füzérét árulják a szelek képzelt párbeszéd magammal vigyázz nyomodba szegődtek és felszedik lépteidet csak féltenek mézbe oltott méreg a szavuk mosolyuk festett szívtelen nem árthat nekem csak hunyorítanak lokátor gyűjti szavaid mik szállnak jegenyék felett őrizkedj poliptenyerüktől bilincsed méretét veszik felszántott-csendű bezárt udvarról mért kószált az a gyerek világgá szétnyírják versed szövetét s a meztelen képek bénák merre nyikorog szekered nagyapám a lélek szikkadt dűlőútjain érteni akarják papírod sárkánynak vágják kezedből tollad kiverik mert tetszik nekik 20 megy a vonat kereken a kerek meg vonaton varázsszőnyeg meglibben felhők közt a Balaton hortobágyon áll a nyár napkerekű szekere a délibáb lépcsőin elhajtott a tengelye égi létra a szivárvány járkál rajta két kis bárány felhő irigységtől sárgul a nap részeg szél jár s a fák alatt eldől csikorog a fagy de belátja a meleg nem lehet barátja fura világ ez szavamra forró hó száll a nyakamba a nap meg fagyott huhog rám fejére húzom nagybundám ne állj vigyázzba lábadra egyszárú nadrágot húznak játék ez csak arcod ráncait megtalálom-e eső-mosdatta krumpliföldeken játékos strófák el ne tévedjenek az este épülő oszlopai közt poroszkál-e eltévedt tehénbőgés megőrzik-e majd álmod fészkét páncélgyökerű kerti akácok tőlem hozzám utazom mongolosodó szemük röntgen szívedet lövik a sugarak barátságomat keresik a kerítés nyárfalécbordái őrzik-e a vér hieroglifáit nincs mosolyuk szemük arcuk kezükből kihull a kereszt. már kezdtem félni ki érti ezt jön értem illés kivárom felhő szikkad a pillámon zsebemben de ez kósza hír villámtoll van meg holdradír utazásomnak nincs ára felülök magam hátára megy a vonat síneken a sínek meg vonaton hű de fura világ ez tőlem hozzám utazom �(Folytatás a 12. oldalról) portok zöme M.-ben van, a tagok a körzetből járnak be. A másik: a szolgáltatások, amelyeket a társközségeknek juttatunk. Ezenkívül persze az összes kapcsolódó gazdasági, adminisztrációs és propagan­ da-előkészítő munka is itt zajlik. A társközségek tiszteletdíjas intéz­ ményvezetőinek az a feladatuk, hogy felmérjék az igényeket, azt köz­ vetítsék felénk és mi lekötjük a programokat olyan mértékben, ahogyan azt igénylik. Ezeket ők bonyolítják le és információt adnak arról, hogyan zajlott le a rendezvény. Körzeti például a pódiumso­ rozat, a gyermekszínház, a pávakör, a koncertek, a diszkó stb. Per­ sze nem mindegy, hogy melyik társközségről van szó. H.-n egészen jól mennek a dolgok, N.-ben már kevésbé: ez egy széteső község, sok a nyugdíjas, az ingázók zöme is innét adódik, itt lényegesen nagyobb és gondosabb segítségre van szükség.” L. szintén körzeti központ. 1100 lakosának részben a helyi gaz­ dasági egységek adnak munkát, de a dolgozó lakosság negyven szá­ zaléka eljáró. Művelődési hagyományaiból ma már csak annyi ma­ radt, hogy évi egy alkalommal részt vesznek a szomszédos közsé­ gekkel központi kezdeményezésre közösen szervezett folklorisztikus ünnepségen; ezekre ma már szinte kötéllel fogják L.-én a szereplőket. A körzeti művelődési ház vezetőjének tanulságos monológja: „A tanács lehetőség szerint segít. Anyagilag többet nem adhat. Talán a tsz tudna adni anyagi segítséget, ha akarna. Kilenc éve, vagyok a művelődési ház vezetője, de az évi egy központi rendezvényén kívül másra még nem kaptunk pénzt. Erre az egy rendezvényre sem a művelődési ház kapja, hanem az intéző bizottság — és hát ez busz­ költségről, utaztatásra, étkeztetésre megy el (3000 Ft-ról van szó). A művelődési ház tartalmi munkájának lehetőségeit ez nem lendíti előre. Más segítséget, ami nem pénzben realizálódik, csak az ifjú­ ságtól kapok. Az értelmiség legfőbb indoka, hogy nincs idő, hogy nem helyben laknak, hanem idejárnak. (Az utóbbi főleg a pedagógusokra vonat­ kozik.) A körzeti iskola is itt működik, a tantestület létszáma meg­ növekedett és zömük Salgótarjánból vagy a környező községékből jár L.-re, sokan most végzik iskoláikat is. Lehet, hogy gyakorlati segítséget tényleg nehezebb így adni, de hát a végeredménye az, hogy egyáltalán nem számíthatok rájuk. Ráadásul nekem vetik a szememre, hogy miért 'nem járnak a pedagógusok a művelődési házba!? Számtalanszor megkerestem őket, de nem jönnek. Az iskolásoknak főleg könyvtári látogatásokat szervezünk. Most ugyan megint kialakult egy gyermektánccsoport, ez új lehetőség, de nagyon sok múlik a pedagógusokon is. Kisebb programokra ugyan meghívjuk a gyerekeket, nagyobbakat azonban az anyagiak miatt nem tudunk szervezni. Jön ugyan gyermekműsor-ajánlat, de hogy a költségvetést ne érintse nagyon érzékenyen, ahhoz az egész isko­ lának meg kellene vennie a jegyeket. Tárgyaltam már az igazgató­ val, osztályfőnökökkel, de nem vállalják. Ha viszont az iskola nem segít ebben, akkor a művelődési ház költségvetése fut mínuszra. Persze lehetne a kínálatot bővíteni, ezt tervezzük is. A fiatal kor­ osztályra számíthatok, mert egy 20—25 fős csoport mindig van a házban, akik akarnak valamit, a klubfoglalkozásokon aktívak, van véleményük és azt el is mondják. A huszonöt éven felüliek viszont már szinte mindent elutasítanak. Ők a szórakozást igénylik; amit így kapnak, azt éppenséggel hajlandók elfogadni, de még így is előfordul, hogy inkább dolgoznak munkaidő után és a tv-t nézik. Valahogy kimarad az életükből a tudatos művelődés, vagy legalábbis nem alakult ki a szabad idő. ilyen jellegű eltöltésének szokása. S nem hiszem, hogy ennek akár itt, L.-en, is csak a művelődési ház, vagy akár annak az anyagi helyzete lenne az oka. Ügy látom, hogy a legtöbb embernek jó, ami van. Hiába a sok eljáró, hiába látnak esetleg Salgótarjánban mást, különösebben nem zavartatják magukat. Változtatni csak néhány fiatal akar, de idővel ők is belefáradnak, hát vagy belenyugszanak vagy elmennek L.-ből.” Ha most azt mondjuk, hogy M.-en jól működő, körzeti munkát is végző művelődési ház van, L.-en pedig enyhén szólva nehezen megy a munka, akkor nem biztos, hogy ez a minősítés feltétlenül igaz. Végül is: mihez képest működik jól az m.-i intézmény? L.-hez mérve —, mint látjuk — nem nehéz jól dolgozni, főleg, ha van rá pénz is. Azonban, ha ahhoz mérjük az eredményeket, hogy M.-en ezer ember közül száz viszonylag rendszeresén jár a művelődési házba. L.-en pedig csak ötven, ehhez képest — a többi kilencszáz embert figyelembe véve — a különbség már nem is olyan nagy. Ha pedig azt állítjuk mércének, hogy miképpen váltak a helyi kultu­ rális agóra színterévé, olyan intézménnyé, amely beépült az embe­ rek mindennapi életébe, akkor M.-ek és L.-ek között alig találunk különbséget. Mai közművelődésünk ahhoz az emeletes épülethez hasonló, amely ugyan egyre magasabbra épül, de a lépcsőház építési üteme mintha megállt volna az alsóbb szintek valamelyikénél. Ez az ellent­ mondás különösen a községi közművelődésben tapintható ki ahol a zártabb közösségeken — egy-egy falu összlakosságán — jobban érez­ hető a magasan levő emeletek használatának hiánya, vagy legalábbis az. hogy rendkívül nehéz számukra azokat megközelíteni. A műve­ lődési ház vezetőjét és a közművelődés többi helyi munkását azonban egy sor szakmai kötődés, s ne kerteljünk, egy sor hivatali regula arra készteti, hogy a magasan levő emeletekhez próbáljon lépcsőt építeni, de az ily módon a levegőbe sikeredik. Ügy véljük, ez bőven indokolja az l.-i intézményvezető bizonytalanságát, s általában a községekben dolgozó népművelők szakmai pesszimizmusát. Miért van ugyanis az, hogy — minden primitív körülményei el­ lenére — a községek egyik leglátogatottabb „intézménye” a kocsma? Nem valószínű, hogy egyedüli és kizárólagos oka az ivászat lehetősé­ ge lenne. Sokkal inkább az, hogy az emberek itt szerezhetnek leg­ inkább információt a faluban történtekről, s ezeket egyúttal meg is beszélhetik, s így kialakulhat a közös vélemény. De ugyancsak itt esik szó minden olyan témáról, ami a mindennapok megéléséhez szükséges, vagy annak látszik. Valójában ezekre a beszélgetésekre szükség van, s az ivászat önmaga — a szép számú kivételtől eltekint­ ve — mellékes körülmény. Művelődési házaink a kapcsolatteremtés, az információcsere alapvető emberi igényével csak sablonokban gon­ dolkodva számolnak. A kérdés tehát az, hogy mit tehetne annak érdekében a községi művelődési ház, hogy ez az ellentmondásos helyzet megváltozzon? Egyik lehetséges módként kínálkozik, hogy az emberekben potenciá­ lisan meglevő spontán aktivitásra építve bontakoztassa ki új szelle­ mű tevékenységét. Ez egyszerűen azt jelenti, hogy a magas kultúra közvetítésén túl vállalja az olyan intézmény szerepét, amely az em­ berek mindennapi problémáinak megoldásához is lehetőséget nyújt. Olyan szabadon választható cselekvési alternatívák sokaságát kí­ nálja, amelynek rendszere a mindennapokból épül fel, de szellemé­ ben, hatásában egyúttal tovább is visz az oda látogatók érdekeinek és érdeklődési körének megfelelően. Ha például egy községben el­ terjedt szokássá vált a kertészkedés, akkor természetes, hogy a mű­ velődési házban rendelkezésre kell állnia ebben a közérdekű témá­ ban a széles körű tájékozódás lehetőségének. A kertészkedéshez azonban még sok minden kapcsolódik: az értékesítés, a megtermelt anyagoknak konyhai felhasználhatósága, illetve az étkezési kultú­ ra, ezen belül a gyermekek étkezése, ehhez kapcsolódva a gyermek­ nevelés — és folytatható a kapcsolódások sora egészen a magas kul­ túráig. A hangsúly tehát témák közötti kapcsolódási pontok feltá­ rásán és a mindennapokhoz való szoros kötődésén van, s ha ez megvalósul, számolhatunk azzal az igénnyel is, hogy az emberek a művelődési házban nemcsak szabni-varrni, gyermeknevelést tanulni akarnak, hanem beszélgetni, dolgokról közös véleményt alkotni és azt érvényre juttatni. Ami azt is jelentheti, hogy az intézmény ál­ tal biztosított színházi előadásra nemcsak jegyet vásárolnak, hanem annak tartalma beszédtémává válik, értékei ténylegesen beépülnek az életmódba, viselkedéskultúrába — mégha mindez ma még vágy­ álomnak tűnik is. Korántsem azt akarjuk a művelődési házakon számon kérni, hogy a különböző rendeltetésű intézmények, szervezetek szerepét átvállalják. Azt azonban igen, hogy a kultúrát, a közművelődést ne kizárólag a magas kultúrára gondolva tegyék hozzáférhetővé, ha­ nem oly módon, hogy az ne önmagáért való értékként jelentkezzék, hanem azt tekintse, hogy az emberek még az új lakásban, kocsival és színestévével gazdagodva is évtizedekkel ezelőtti módon élnek, nevelik a gyermekeiket, egymás közötti kapcsolataik egyre inkább szétzilálódnak és hogy mindennapi problémáikat nem ésszerűen old­ ják meg. Bodnár Mihály 21 �„Naponta vagyunk Dózsa Györgyök” Kokas Ignác 1973-ban, kisebb-nagyobb megszakításokkal egy évig festette Az Em­ ber harca című festményét. A kép jelenleg Pásztón látható, miután a művészeti alap a művésztől megvásárolva a pásztói tanácsnak ajándékozta. A festmény témája az ember harca ön­ maga megvalósításáért, boldogulásáért, bol­ dogságáért. A téma tehát röviden az emberi sors. A témát közelebbről —, amint ezt a későbbiekben látni fogjuk — a művész har­ cában, Kokas életgyötrődésében határozhat­ juk meg. A kép cselekményének leírása már bonyolultabb. A festmény egy figurát ábrázol, amint az a nézőnek háttal a kép belseje felé törekszik. A mű előterét egy, a tájjal és a főalakkal összeolvadó emberi fi­ gura válla, s profilban ábrázolt feje tölti be. Az Ember mögött egy harmadik alakot sejtünk, ennek azonban szinte csak egyik szeme látható, a figura bal válla fölött. A festmény bal oldalsó része egy szürrealisztikus konstrukció, míg a jobb alsó sarokban egy táj villan elő, amely a kép középtengelye felé egybeolvad a két figurával. Mielőtt az egyes részletek elemzését meg­ kezdeném, Kokas Ignác alkotó módjáról kel] egy pár mondatban szólnom. Kokas a 60-as évek közepén fedezte fel festészete számára szülőfalujának, Válnak és környékének táji jellegzetességeit. Ekkor és itt fedezte fel a kihalt és szétmállásra ítélt Ginzapusztát. És ekkor fogadta el saját ro­ mantikus lelki alkatát művészete irányítójá­ ul. Legtöbbször táji motívumokból épülő, legnagyobbrészt azokon alapuló festményein Kokas emlékeinek hordalékát festi: nem egy adott időpont valóságos táját, hanem egy valóságos táj adott motívumához fűző­ dő, időben bárhol levő, egyszer-volt, egyszer-átélt élményeit komponálja képpé. Ezek után próbáljuk meg a festmény meg­ közelítését! A főalak, az Ember (azaz a festő) egy szárnyas, sisakos figura. A szárny sárga íve hatalmas energiát sugároz, hiszen egy ilyen ív önmagában is erőtől duzzadó, mozgásra képes elemet sejtet. (Gondoljunk a köz­ napi élet olyan jelenségére, mint egy feszü­ lő vitorla!) A sisak ugyanakkor minden idő­ ben és alkalommal védekezés volt a világ­ gal szemben. Viselőjét azonban nemcsak védte, de el is zárta a külvilágtól, a védett­ ség éppen az elzárkózottságból adódott. Az Embernek tehát óriási energiája van, ugyan­ akkor azonban egyedül áll; problémáival, nehézségeivel egyedül kell megküzdenie. Kokas Ignác festményeiből kibontható életfilozófiája. Még tájképeinél is találha­ tunk filozofikus gondolatokat. Néhány alko­ tása pedig — így Az Ember harca is — ki­ fejezetten filozofikus jellegű. A kép tehát szubjektív üzenete által Kokas nézeteit mu­ tatja. Amit tehát itt ő az Emberről mond, azt tulajdonképpen önmagáról állítja. Az előző gondolatsor a sisakos zárkózottságról tehát annyit jelent, hogy Kokas alkatánál fogva zárt világban él és hiába halad a tár­ sadalom a kollektivizálódás felé, ő nem tud kollektivizálódni. Sőt, éppen ellenkezőleg, egyre inkább magányosodik, egyre inkább egyedül marad problémáival, küzdelmeivel. Kokas magányossága nem hasonlítható a futuristák anarchista lázadáshoz, akik min­ dent és mindenkit megtagadva egyetlen igazként önmagukat prófétálták. Ezt egyér­ telműen az a vörös-folt-fej bizonyítja, amely a képe előterét uralja. A fejnek a tájjal va­ ló egybeolvadása utal arra, hogy ez az alig sejlő figura a régen-volt elődöket sűríti, akik már porrá lettek, akiknek szelleméből és testéből konkrétan és átvitt értelemben mai világunk, ismereteink és tárgyaink, életfor­ mánk és műveltségünk ered. Ugyanakkor a főalakkal való eggyé válása e fejnek azt mu­ 22 tatja, hogy az Ember (Kokas) érzi, vállalja az elődöket, az ősöket. Azaz, Kokas Ignác József Attila-i igazságérzettel vallja e képén is, hogyha fest, az ősök vezetik ecsetjét, mint ahogy József Attilának „ők fogták ce­ ruzáját”. A címben jelzett harc az Ember és az alig sejtett harmadik figura között dúl. A harma­ dik alak, a szinte csak fél szemével ábrá­ zolt Rém szemben áll a figurával. E szem­ benállás, az alig sejthetőség, és a szemből kiinduló vonalnyaláb, amely segítségével ez a szem az egész bal oldali formáció forrásá­ vá lesz, azt sugallja, hogy ez a Szörny az Em­ ber legnagyobb ellenfele bár, mégsem sze­ mélyében, mely körvonalazhatatlan, hanem következményeiben jelent akadályt, problé­ mát. A Szörny tehát nem valóságos, birokra hívó ellenfél. Az Ember teremtménye csu­ pán, bensejében élő örök tagadás, a mindig ébren levő rossz lelkiismeret, a kínt, a bajt soha nem felejtő emlékezet. A Szörny ilyen értelmezése után mit lás­ sunk a bal oldali formációban? Teljesen nonfiguratív, minden természeti realitástól mentes konstrukciót, amely csupán szerke­ zetileg megkívánt eleme a kompozíciónak? Egyáltalán nem. Ez a figura vállára neheze­ dő „batyu”, az Embert haladásában vissza­ fogó teher Kokas emlékezéseiből állt össze. (A végükön kibolyhosodó vonalak: növé­ nyek, a figura hátának támaszkodó rész vi­ zet idéz, s a kép bal szélén egy madarat lát­ hatunk. S mindezek Kokas leggyakoribb táj­ képi motívumai). Ezek a jegyek tehát egyértelműen mutat­ ják: a feltörő emlékektől nehezül a haladás, s az emlékek között fontos helyen állnak a Ginzapusztához kapcsolódóak, amelyek sze­ mélyessé teszik a terhet, s egyértelművé a figurát. Kokas maga harcol itt Démonával, az emlékezés, az adottságok Szörnyével. A kép üzenetének további kibontása már csak a mű belső törvényeinek ismeretében lehetséges. A festményre pillantva a Rém-szem vonz­ za magához tekintetünket. Mivel éri el Ko- �kas, hogy ez a cselekményileg is annyira fontos szem a feszültség csomópontjává vá­ lik? Részben szín, részben szerkezet segítsé­ gével. A kompozíció alapszíne ugyanis a meleg vörös, és ennek árnyalatai. A meleg kolorit uralkodik a képen, s ebbe robban bele acélos hidegségével a kék szem. Pusz­ tán a színe elegendő lenne a figyelem felkel­ tésére, ám Kokas ennél tovább megy. A fest­ mény középtengelyeit arányosan eltolva ezek metszéspontjába helyezi a szemet, hogy így az a kép legmobilisabb pontja legyen (1. ábra). Ily módon a kép egyensúlyi feszültsége rögtön ellentétet is hordoz: a meleg és hi­ deg színek ellentétét. Kompozíciós szempont­ ból még két fontos illeszkedését fedezhetjük fel a szemnek. Először: horizontálisan egy vonalon fekszik az Ember nyakával, a kép másik csomópontjával. Másodszor: innen ki­ indulva szinte teljesen körvonalazható egy mértani forma, egy ellipszis (2. ábra). A néző a szemet megpillantva ugyanis önkéntelenül a hozzá tartozó élőlényt kezdi keresni. így talál rá arra a fejet sejtető ív­ re, amely egyben az ellipszis felső részét ad­ ja. Ezen az íven haladva ugyan át kell törni egy ellentétes kontúrt, de ehhez elegendő erőt ad az ív keményebb, egyértelműbb al­ só része, s az áttört falat követő formáció vonalrendszerének az ívét követő rövidülése. Az így kirajzolódó idom bal felé nyitott, itt juthat el a néző a kép további részleteihez. Nézzük meg, hogy mit zár körül ez az el­ liptikus görbület! A bal oldalán a már említett Szörny-szem van a belőle kiinduló vonalnyalábbal. Ez a szem a terhek, az akadályozó problémák forrása, s mint ilyen, az Ember benső vilá­ gának része, mintegy a lelkiismeret megje­ lenítése. A háttal álló figura jellemzését te­ hát e szemmel kezdi a művész. Ezáltal be­ szél az Embert tudat alatt gátló tényezőkről. A festő azonban nem akar kétséget hagyni a figura harcának igaza felől, s ezért be­ hatóan jellemzi az Embert. Mégpedig éppen a vizsgált formán, az ellipszisen belül teszi ezt. Egy motívum gyakran visszatér Kokas alkotásain. Ez egy általában szabálytalan kerekded forma, ame­ lyet a környezetétől éles kontúrral határol el, s amelyen belül — általában színperspektí­ vát alkalmazva — végtelen távlatot nyit a művész. Ez a „semmibe tekintő ablak” már az 1967-es Néma házon megtalálható. Az Ember harca is tartalmazza ezt a mo­ tívumot azzal a lényegi változtatással, hogy itt ez a „lyuk” nem végtelen távolságot mu­ tat, hanem annál közvetlenebb célt szolgál: az Ember szívére nyit kaput, az Ember lel­ kivilágát tárja elénk. E képrész fő eleme egy hangszer szerke­ zetét idéző vonalrendszer. A vonalak ritmi­ kus ismétlődése, egyforma dőlése, fokozatos növekedése a nyugodt, háborítatlan élet igé­ nyét hirdeti. Ennek a foltnak a bal oldalához támasz­ kodik a festmény egyetlen szögletes geomet­ riai része: egy háromszögekből felépített konstrukció (3. ábra). A kép egyik legna­ gyobb hideg foltja ez a kékes-fehér három­ szög, amely ennek az építménynek egységét biztosítja. Ez a rendszer a maga egzaktsá­ gával, zártságával a tudatos szerkesztésre utal. A rend, az építettség, a tudati kontroll jele ez. Bár formailag elkülönül, szögletes­ ségében ellentétes a kép egyéb elemeinek formázásától, a felső részen mégis eggyé forr az előbb elemzett részekkel, sőt a figu­ ra egészével is. E találkozás valószínűsíthe­ tő tartalmi oldala az, hogy az Ember öntör­ vényeit, melyek önmagukban zártak, egzak­ tak, érzelmi kontrollnak veti alá. így, e ket­ tő egységében hoz létre valódi rendet. A ta­ lálkozási pontnál sejlik a Rém másik szeme. Így jutunk vissza az ellipszisen belül a Szörnyhöz, hogy innen a belőle kiömlő láto­ máshoz érhessünk. Az emlékek, adott örökségek figurációja színben a leghidegebb összhatású az egész kompizícióban, itt a hideg kékes-fehér domi­ nál. Bár a jobb alsó sarok tájának horizont­ jában megjelenik egy leheletnyi fehér, mely térhatásában monumentális, ellenpólust mégsem képez. Ez az erős szín-érték diffe­ rencia a küzdelem állandóságát érzékelteti. A bal oldali emlékvilág nemcsak színében különül el a kép többi összetevőjétől. Szer­ kezete sokkal töredezettebb, darabosabb, mint a figura, vagy a táj megoldása (4. áb­ ra). A szemből induló vonalak szerteágazóan jutnak ki a kép bal szélére, hogy ott megszakadva a szűk kereten túljutó szétáramlással a terhek halmazának végtelensé­ gét érzékeltessék. A szemből induló alsó vo­ nal nem ér el a keretig: lefelé haladtában beleütközik a figura szárnyvonalának irá­ nyába, s mintegy hozzásimul, egyesül vele. A találkozási pont kulcsfontosságú: itt ju­ tunk ki az emlékek, érzések teréből a tet­ tek, a lehetőségek világába. Innen már az Ember szárnyának dinamikus lendülete vi­ szi a tekintetet. Ám a szárny éppúgy, mint a dinamikus lendület csak a vörös ősfej után lesz egyértelmű. Éppen ezzel a pozíció­ val nyeri el véglegesen az értelmét e fej. Nemcsak egyesíti, de szét is választja a fi­ gurát a reá nehezedő alakzattól. Már ebben a kompozíciós szerepben benne van az a kokasi ős-előd tisztelet, szerepfelismerés, amelyről az előbbiekben már szóltam. A vörös fej után az Ember végre a nagy sárga ív lendületével törhet előre. A sárga, mint a kompozíció legérettebben izzó színe jelzi a töretlen nagy ív fontossá­ gát. Szerkezetileg ez az ív a kompozíció dön­ tő eleme (5. ábra). A haladás iránya ez, s ezt hangsúlyozza az ív többszöri, egyre na­ gyobb domborodású megismétlése. A szélső ív a keretet érinti: ez a továbblépni nem tu­ dás, a bezártság érzetét kelti. Az ívek az ember nyakától húzódnak, hogy alul egy bizonytalan egyenesben hal­ janak el. Egy újabb lényeges pont helyezke­ dik el ezen a vízszintesen: az a pont ez, ahol a töretlen ívű görbületekkel egy hason­ lóan töretlen, de éppen ellentétes irányú, s az előzőeknél jóval rövidebb, a jobb alsó sa­ rokba mutató hajlat találkozik. Ez utóbbi elem tartalma többrétű: a vöröses-fekete ív­ ben nem lehet különválasztani az Embert, a földet és az ősfigurát. Ez a nyitva hagyott formai kérdés tartalmilag fontos problémát takar. E hármas egybefonódás teszi egyértel­ művé a már éreztetett gondolatot: a mű­ vész érzi, hogy az Ember az ősök erejét, testét, hitét őrző, biztos talajon halad. Nem szakít, de nem is szakíthat velük. Eggyé nőt­ tek, s csak együtt juthatnak tovább. S itt ad a művész választ pontosabban ar­ ra is, hogy miért folyik a harc, a küzdelem. A kép jobb alsó részében ugyanis a hagyo­ mányos perspektívatörvény alapján végte­ len távlatot nyit, s ezzel megteremti a lehe­ tőségét annak, hogy az Ember a végtelenbe törekedjen. A színek fokozatos hidegségével olyan mély horizontot teremt a festő, amely miatt az Ember alakja óriássá lesz, monu­ mentálisan tornyosul a messzeség elé. így a figura dinamizmusa is félelmetes energiát mutat, melynek segítségével képes lehet a végtelen meghódítására. Ezért a hódításért folyik tehát a harc. A tér, távolság plasztikai hatásának ki­ használása azért ilyen döbbenetes erejű le­ hetőség Kokas kezében, mert bár a kompo­ zíció tördelt, téri ábrázolás, a horizontig va­ ló kipillantást csak itt teszi lehetővé. A fi­ gura feje köré ugyanis egy, a kép színvilá­ gának megfelelő, abba hangulatilag illeszke­ dő, töréseivel a fő vonalakat segítő eget fes­ tett, amelynek szerepe pusztán a kompozí­ ció fő elemeinek hangsúlyozása. A festmény négy csomópontja (a szörny­ szem, az Ember nyaka és az alsó vízszintes két találkozási pontja) egy négyszöget hatá­ roz meg (6. ábra). Ennek két éle vízszintes, melynek segítségével a kép jól elkülönülő három részre tagolódik. (A szövegben jelzett ábrák a borító belsőn láthatók.) Az első rész az előtér. Itt összefogott fol­ tokkal, az ősfigurával Kokas a festmény cse­ lekményének mintegy időbeli előzményét ad­ ja. A jobb sarok különbözik csupán formai­ lag — és ennek tartalmi oka van: az ősfi­ gura múltjával szemben a nagy lehetőség jövőjét ígéri. Múlt és jövő együtt, s mind­ ez a kép előterében! A kibékíthetetlen el­ lentétek itt kezdődnek. A felső harmad szintén összefogott for­ mákkal a háttér szerepét játssza. Egyetlen funkciója a hangsúlyozás. A második harmadban, a kép középső ré­ szében játszódik a tulajdonképpeni cselek­ mény. Az alappontok által meghatározott négyszög középpontja nagyjából a vízszintes felezővonalon, de a kép függőleges felezővo­ nalától jobbra helyezkedik el (7. ábra). Emiatt a néző úgy érzi, hogy bár van a képben egy jobb felé irányuló mozgás, ezt valami visszafogja, gátolja, nehezíti. Túl biz­ tonságos, széles alapokon áll a négyzet ahhoz, hogy mozgásba tudjon jönni. Az alap nagyságán túl vitathatatlan a bal alsó sarok feszítő szerepe. Mindezt a feszített, mozdulni kész állapotot Kokas még fokozza azzal, hogy a sarkok között nem egyenesek, hanem domborodó ívek vezetik a tekintetet. Mielőtt a végső gondolati összefoglalásra rátérnék, egy rövid művészettörténeti átte­ kintést kell tennem. A festészet történetében viszonylag ritkán találkozunk olyan ábrázolással, ahol a kép főalakja a nézőnek háttal áll. Ez a megoldás akkor került előtérbe, amikor nem elsősor­ ban a megfestett személy maga, hanem te­ vékenységének ábrázolása volt a festmény témája. Ezért viszonylagosan gyakorivá a XIX. században vált, amikor a munkásábrázolás is megjelent a. művészetben. (Bár ko­ rábbi példát is találunk. Ilyen háttal ábrá­ zolt alak Stabiaeben, az időszámítás I. szá­ zadában festett Virágszedő lány is). Millet, Courbet munkásai között is megjelenik a nézőnek háttal dolgozó ember. A XX. szá­ zadi magyar művészet is szolgáltat hasonló példákat, hogy csak Nagy István Kaszálóját, Egry Balatoni halászok-ját említsem. E rövid gondolatmenetet azért érzem fon­ tosnak, mert azt bizonyítja, hogy a hasonló­ an szerkesztett műveknél, s így feltételezhe­ tően itt is — a figura tulajdonképpeni cse­ lekvése, tenniakarása a kép mondanivalója. Így válik egyértelművé e mű értelmezése is. Kokas életművében egyszer már feltűnt egy háttal álló figura: az 1967-ben festett Nap fiai című alkotásán. Itt is önmagát fes­ tette a hajlott hátú alakban, akit egy ginzapusztai táj napégetett motívumai vesznek körül. Ez a képi formálás tért vissza ezen a mű­ vén. Saját jellemét jobban részletezte, meg­ mutatva tisztaságra, békére, öntörvényű rendre vágyását. Mindezt azért, hogy érezhessük, ezek megvalósításával a végtelen meghódításáért küzd Démonával, az Emléke­ zések és Örökségek Rémével. Hátán súlyos terhet cipel: benne van minden, amit eddig átélt, s amitől ezek után már nem szabadul­ hat. Ginzapusztának a Nap fiai-nál még testvérként idézett motívumai itt visszahúzó erőként jelentkeznek, utalva a művész prob­ lémájára: tud-e még számára, művészete számára újat adni, kötöttség helyett ihlető világot jelenthet-e még a puszta. És, ha meg kell tartania mindent a hátán, bír-e még ve­ lük tovább vonulni valameddig, vagy egy helyhez kötve sziszifuszi erőfeszítések mellett is csak tantaluszi kínokat érlel a jövő? Mert végtelen távlatot lát maga előtt, amelyet a benne feszülő energiával, mérföldes léptek­ kel hódíthatna meg, ha terheit ledobhatná. A küzdelem tehát azért dúl a lelkiismeretDémonnal: terhek nélküli biztos jövő, óriási távlattal; vagy terhekkel vemhes, nehéz, de mégiscsak haladó vonulás; avagy a teljes kö­ töttség bénító mozdulatlansága. Ezt a harcot vívja a művész, ez a kere­ sett „szubjektív üzenet”. Chikán Bálint 23 �HAGYOMÁNY Gondolatok a palóc szuszékról Láttam már szuszékokat múzeumok olyannyira féltett darabjai­ ként, hogy fényképezni sem hagyták őket és láttam Sírokon azt is, amint éppen gyújtóst aprítottak belőle, vagy egy gazdag portán, ahol három szuszék is volt —, disznóólat csináltak szétszedett deszkái­ ból. Ez 1970 táján történt és senki sem szólta meg őket érte a fa­ luban. „Igen, mert régi, korhadt, a szú is beleesett ” — mondták. — Újat sehol sem csinálnak, meg nem is szokás már ilyen kelengyésládát adni, mikor van Varia szekrénysor.” Gyűjtéseim során azonban találkoztam olyan szuszékkal is, melynek a fedelére a kereszt jele volt vésve és amikor a helyén, a tisztaszobában állt még, elképzelhető, hogy ünnepek alkalmával rajta gyújtották meg a gyertyát —, mint ez a gyertyanyomokból kikövetkeztethető. Az elmúlt 100—150 év alatt annyit változott a falusiak világa, de erről itt ne beszéljünk bővebben, mert számos tanulmányban leír­ ták már. Tudjuk, hogy a változások szükségszerűek, mégis sajnálom, hogy útjaim során már nem találkoztam olyan emberrel, aki el tudta volna nekem magyarázni, hogymi is van felróva ezekre a palóc szuszékokra. Ha élőszóban nem tudunk választ kapni, nézzük meg. hogy mit jegyzett le a néprajzi szakirodalom a szuszékokról. Győrffy István— Viski Károly A magyarság tárgyi néprajza című köteteiben többek között ezt olvashatjuk: „A szekrény (szökröny, szekriny) nevű bútor nem egyéb, mint amit a 'nép más szóval szuszék (szustok, szuszák, szuszink) névvel nevez... E szekrények egy részének fedele egysí­ kú, vízszint álló, más részüké —, mint a házfedélé — kétsíkú. Ez a háztetős szekrényforma is nagyon régi, s külön érdekessége, hogy a hosszabb alakúakat már az egyiptomiak, hellének, rómaiak kopor­ sóul is használták.” Az Ermitázsban az Altáj vidékéről származó, hasonló korú szuszékokat is láthatunk. „Ez a szekrény szó a magyar­ ból átment az oláh 'nyelvbe is sicriu alakban, ott azonban csak ko­ porsót jelent. Ebből arra kell következtetnünk, hogy az átvétel idején a magyarok is temetkeztek ilyen szabású szekrényekbe....A koporsó szó honfoglalás előtti szókészletünkből való, s megfelelő őse egy bolgár—török szó, amely ilyenformán hangzott: kopurcsag. En­ nek jelentése a különböző török nyelvekben nem csak koporsó, ha­ nem doboz, tok. szelénceféle stb. is. (Vámbéry Ármin: Magyar és török—tatár szóegyezések. Nyelvtud. Közl. VIII. 160; Cs. Sebestyén K.: A magyarság ládái. Magy. Nyelv. XXIII. 202.)...A szekrény az első házból először az asszonyok hálóházába, a komrába kerül (pa­ lóc földön), de még itt is „vásznat, fehér gúnyát” tartanak benne; azután kikerül a konyhába, ereszbe, liszt-, kenyér-, vagy élelemtartónak, majd hátrább, a gazdasági rendeltetésű kamrába, végül a gabonásba, vagy a padlásra....Pedig egykor általánosan kedvelt há­ zibútor volt; erre vall, hogy igen takaros, díszített, sőt színezett pél­ dányok is vannak közöttük, holott a gazdasági termények tárolá­ sára szolgáló hasonló eszközök általában díszítetlenek szoktak lenni.” Máshol: „Elejük, födelük úgyszólván el van árasztva díszítménnyel, de ez a díszítmény Dunántúl, az Alföldön, Felföldön és a Székely­ földön egyaránt tisztán mértani jellegű, holott kínálkozó felületek lendületes növényi díszítmények vésésére, vagy festésére. A régi forma megtartotta régi díszítőmódját, holott a helyébe került renaissance eredetű láda semmit sem vett át belőle”. A magyar paraszt­ ság köréből azonban a renaissance láda, mint tapasztaltuk, nem tudta kiszorítani, megmaradt nekünk archaikus formájában és min­ tájával a mai napig. Ezért ma is nagyobb megbecsülésben részesít­ hetnénk. Mintájáról a szakirodalomból sem tudunk meg íme töb­ bet, mint hogy igen takaros. Pedig, ha összevetjük a K. Csilléry Klára A magyar nép bútorai című könyvében közölt krétai terra­ kotta szarkofággal az i. e. II. évezredből, vagy a Palesztinai mészkő szarkofággal (2/a, b.), bebizonyosodik, hogy az összetevés nem alap­ talan. Kaesz Gyula Ismerjük meg a bútorstílusokat című könyvé­ ben is megtaláljuk a szuszékformákat (2/c, d, e, f.), az egyiptomi, görög, etruszk bútorok között, Binzáncban, mint nyeregtetős erek­ lyeládát látjuk viszont, azután a román bútoroknál; „a magyar népi szuszék szerkezetében és díszítési rendszerében a korai román jelle­ get viseli magán”. (u. o.) A díszítésekről külön és általában beszél Kaesz: „Az első készítményekkel együtt megszületik minden emberi eszközön az ornamentika, mint valami titkos jelbeszéd, hogy ettől kezdve elválaszthatatlan kísérője maradjon a tárgyaknak az egész történelmi fejlődés folyamán. A díszítőművészet első elemei: pontvonal, sakkminta, zeg-zug és hullámvonal, körök...” — mondja az őskor kapcsán, de olyan, mintha a szuszékokról beszélne. „A kiala­ kított formaelemek egy részének varázserőt tulajdonítottak”, (u. o.) Lükő Gábor, aki elsőnek foglalkozott a szuszék jelentéstartal­ mával is, nagy jelentőségű munkájában (Anya- és csecsemőóvó ké­ pek a régi magyar szekrényeken, Orvostörténeti Közlemények, 1975.) említi: „Az esküvőről hazaérve a ládára ültették a menyasszonyt. Ha megcsikordult a láda, jó jelnek vették: számíthatnak gyerekre. Ha viszont nem akart gyereket az új asszony, titokban ült rá a lá­ 24 da szélére, miután felnyitotta a fedelét. (Ethnographia 1906, 44.)” Lükő Gábor egy burját sámánládát is közöl analógiaként, amelyet a sámán a hátaslovának tekintett (a közlés szerint), majdnem azo­ nos módon, mint az előbb említett példában a menyasszony termé­ kenységével kapcsolatban fennmaradt szokásnál. A sámánláda te­ hát tartalmilag is a népi szokás analógiáját idézi, de formailag is megközelíti a szuszékot —, sőt a mintakincsét tekintve is. A sámánok a rituáléhoz szükséges eszközeikre — minden ed­ digi leírás szerint bizonyítottan — az ember és a kozmosz összefüg­ géseinek legfontosabb jeleit rögzítették. Az itt bemutatott sámán­ ládát sem kell hát ez alól kivételnek tekinteni — így indokolt a kozmikus összefüggések keresése az elemzésnél minden jelében, jel­ kapcsolatában. (3. ábra) Nézzük látható ábráit: koncentrikus, suga­ rasan osztott nagy körformából indul egy emberi és állati vonulás a másik, immár tagolatlan köregyüttes felé. (A láda, mint „ló” feje felé, tehát haladási irányában.) Ez a fekete-fehér, lépő-álló állatokból, emberekből és ember-állat kombinációkból felépülő vonulás (vagy, mert a figurák egyedenként összehasonlítva egyformák, azt sem zárhatjuk ki, hogy egy dolog állapotváltozásai), ez a vonulás a két kör, égitest, világ (a közlés szerint Nap) között ugyanolyan jelszin­ tű, mint az alattuk húzódó „kígyó”-vonal. Ennek lábai beosztások is, egy fokozottal feljebb viszont négylábú állattá válik, egy foko­ zattal lejjebb a csengők a skálajellegét erősítik. Hierarchikus ré­ giókra különülnek el ezek a homogén jelek. A jobb oldali köriben áll meg a mozgásuk, ez a cél, ami talán csak a legfelső régióban érhető majd el. Az erdővidéki szuszékokon (Seres András: Erdővidéki szuszékok, Népismereti Dolgozatok, 1978. Kriterion) a jeleknek ugyanezt a szerkezetét fedezhetjük fel. csak inkább növényi formákba öltöztet­ ve, ami a gondolkodásmód és az ábrázolási igény hasonlóságára is figyelmeztet. (4. ábra) A 4/a-val jelölt szuszékon a szakíró által fenyőágaknak nevezett motívumok egyaránt jelenthetnek egy egyenes tengely mentén fel­ felé és széjjel sugárzó növekedést is, mint ahogyan a fenyőágakra is ez jellemző. A forma naturalista értelemben egybeesik tehát a tartalmi mondandóval. A növényi ág az élet jele is, ami éppígy toll is lehetne, az életet adó fény jeleként; a madár szárnyai a növé­ nyi forma más összefüggésben megjelenített, de egyező formakarak­ terű változatai. (4/b.) Ez a „fenyőág” a tulipán szára is, pedig a tulipánra tudvalevőleg nem jellemző, hogy „szőrös”. Az sem, hogy egyszerre dőlnek fel cserepestől —. aki csinálta a „díszt” a szuszékra, oly primitív volt, hogy még azt sem tudta, nem látta, hogy ilyen értelműen ez az ábrázolás abszurd, pedig lám, ott volt az orra előtt a reneszánsz példa! Nem! Valószínű, hogy nem ez a magyará­ zat! Ha viszont úgy figyeljük, hogy a két cserép két végpont, és olyan zárt egység, mely a táguló része felé nyitott, és a szár „mag­ levél” formákon keresztül kiteljesedik a folyamat végén, akár tuli­ pánná is, majd „rozettává”. ily módon, teljesen más szintű értel­ mezési síkon válik magyarázhatóvá. A kör magában foglalja a zárt­ ságot a rácsozatában, a kiteljesedést a kör alakjában és az időben zajló sugárzást a 12 ívű szirmában, akár mint bármely rózsa, vagy még in­ kább napraforgó sugallhatja e tartalmakat, ha ennyire jelként róják. E „tünemény” középponti helyzetének elmúltával az előző motívumok megfordulnak és jelzik a növényi formába írt éltető energia elfo- �gyását, egészen a megfordult folyamat újbóli lezárásáig. Hogy ez a folyamat valóban oda-vissza érvényes, jelzik a fordított állású „fe­ nyőágak” egy deszkával lejjebb, melyek között most már konkré­ tan, a készítés évszámaként jelölődik az idő. Ez az évszám, a közép­ ső deszkán, az ember konkrét jelenléte az ég-föld között. Az alsó deszkán (ami valóban az aljat jelöli, mert mellette a lábakon lát­ juk a „cserepet”, „földet”, mint rácsozott felületet, mely alá nyúlik a „gyökér”, fölfelé pedig végig az „égig” ér a „fa”), az aljból indul fölfelé a három „fenyőág” rácsozott háromszögformák között, me­ lyek éppannyira lehetnek stilizált emberalakok, mint hegyek. És még e két egymástól látszólag teljesen távol álló fogalom is kaphat közös feloldást, ha pl. bálványként értelmezem, amire az erdővidéki szuszékok egyéb példányainál is kapunk utalást (Vö.: c). Az a ábra szuszékjának középtengelyében a felfelé tartó mozgást jelzi a két „hegy” között feltűnő „fenyőág”, mely a középső régióban konkrét időben ölt alakot (1849) és az időben alakuló formaképlet fejeként is értelmezhetően megjelenik a „rozetta”. A szárnyaló életenergia akár konkrét emberi alakban is ábrázolható (Vö.: ábra), mely alak a többi motívum viszonylatában valóban óriásivá, bálvánnyá nő. Nincs lába, inkább szárnya és az égig ér, ami a bálvány isteni, égi mivoltának meg is felel. Ide nő fel a lábakon futó „életfa” is, ami a sámánok égigérő fája is egyben, mert gyökere leér az alvilágba, teteje a felső világba és lépcsőin keresztül (a „szőrök” hágcsónak is alkalmasak) feljutva, fontos égi folyamatok tanúivá válhatunk —, mint az előbb leírt burját sámánládán is. A „fenyőágat”, a „hegy-bálványt”, de a rozettát is megtaláljuk a tisztán geometrikus díszítésű palóc szuszékok legjellemzőbb „min­ tái” között és akár olyan elrendezésben is, mint a burját ládán volt. Nézzük a másik ábra palóc szuszékját. Két szélen, a középtérben ott vannak a koncentrikus nagy körök, kis ívek mozgásával összekap­ csolva. Az ívek duplázódása oda-vissza mozgásra utal, olyanra tehát, mint amilyent az erdővidéki szuszékokon láttuk. A palóc szuszékon a mozgás szintén fölfelé és lefelé is kiterjeszkedik; a kísérődesz­ kákon hangsúlyozódik. a tetőre ráíródik, megemelten ismétlődik a középrész egy összefüggése. A tető gerincén a ráccsal lezárul a mozgás — a karcolás sem terjed a szuszék hátsó részeire. (A pa­ lócoknál különben is mindig csak az eleje és a tető eleje díszített a gerincig.) E szokás kialakulásának is érdemes lenne az okát meg­ vizsgálni. Elképzelhető, hogy nem csak a szemlélő nézőpontját vet­ ték figyelembe, hiszen akkor a két oldal is kaphatott volna díszeket (mint a tulipános ládákon is), hanem. mondjuk, frontális fény fo­ gadása volt a cél. Mint tudjuk, a szuszék egy időben a magyarság egyetlen (iga­ zolható) bútordarabja volt, s mint a legfontosabb, a leghagyomá­ nyosabb darab, később is a tisztaszoba fő helyén állt eredetileg. Seres András az előzőkben már idézett cikkében szintén megerősíti e tényt, s egyben kiemeli, hogy két szuszék esetén a pitvarban (konyha) is volt szuszék. A kohyha a tisztaszobán kívül a másik kultusztér a parasztházakon belül. Egyébként a szuszékforma öszszes változatainak szintén meghatározott helye volt a különböző kultuszhelyeken, a történelem során természetesen a mindenkori sze­ repkörének megfelelően. E tényre volt szíves a figyelmemet felhív­ ni Pap Gábor. Ha elolvassuk Lugosi György Kőrösfőn végzett benapozásvizsgálatát (a Művészet 1977/3-as számában), akkor eszünk­ be jut. hogy a szuszékra is vetülhetett ugyanígy a napfény (köz­ vetlenül, vagy közvetett módon: pl. tükör által) és a szuszék ábrái is alkalmasak a rajtuk vonuló fény, vagy árnyék vándorlásának jelzésére, így számunkra a folyamat megfigyelésére, rögzítésére is. Akkor pedig az ablakon keresztül a napfény évi vándorlása során „olvashatta”, aktualizálhatta ábrarendszerét — és ezzel fel vagyunk jogosítva a minták ilyen szempontú elemzésére. És ez megmutatná nekünk a szuszékminták gyakorlati funkcióját is, mert mint már idéztük, miért díszítettek volna agyon egy tárolóeszközt? A szuszék házformája is elgondolkodtató. Parasztházainknál gyakori, hogy eresze — árnyékot vetve a tornác faragott oszlopai­ ra, vagy a festett házfalra — időmeghatározásra vált alkalmassá. Némely szuszékunkon ezen a párhuzamon is el lehet gondolkodni, de a palóc szuszékok esetében kevésbé, mert kicsi az „ereszük”. Ferde, lapos tetejük viszont vetett árnyék felfogására is szolgálhatna, hiszen kétoldalt nyeregdeszkáik kiállnak a tető síkjából; de úgy is kialakul vetett árnyék, ha a zárszerkezet kiálló vasát ámyékvetőként tekintjük. E körül a vas körül igen sokszor találunk osztott körívet és egy alföldi szuszék esetében még az órafunkció is iga­ zolódik: ugyanis ennek a szuszéknak a körívére az óra számlapja római számokkal is fel van vésve. Nem elhanyagolható az a körülmény, hogy a motívum megsértése árán erősítették fel a zárószerkezetet, mert ez a roncsolás is figyelmeztet minket, hogy rontott változattal állunk szemben a túlzott egyértelműsítés révén. De éppen ez az a pillanat, ahol tetten érhetjük a nemcsak egy sí­ kon értelmezhető motívumok időben olvasható jelentésrétegét is! A ma emberének természetesen nincs szüksége ilyenfajta órára. De a jövőnek szüksége van az ilyen erejű vizuális logikára és szük­ sége lenne ilyen egységes, aktív és lényegretörő jelkincs használatá­ ra. Ezt tartotta szem előtt Földi Péter, Somoskőn tanító festőmű­ vész, mikor az egyik rajzórájára bevitt egy szuszékdeszkát és elemeztette azt a gyerekekkel. A gyerekek fokról fokra kibontva a motívum értelmét, szükségképpen jutottak el oda, hogy: „Az első körforma egy mag a csírával. Az ebből kiinduló hullámvonal egy­ szer az egyenes fölött, egyszer az egyenes alatt helyezkedik el. Ha az egyenes a föld szintje, akkor a mag egyszer a föld felett, egyszer a föld alatt található. Ha a föld alatt van a mag, akkor kihajt belőle a növény, ha a föld felett, akkor a földben levő tápanyagokat (ener­ giákat) szívja magába és ez a folyamat periodikusan ismétlődik évről évre”. (Földi Péter: Világképrendező gyermekrajzok, Művészet 78/9.) A gyermekek szemmel láthatólag nagy örömmel, mint a ma­ gukét, fedezték fel újra ezt a jelbeszédet; s ezek után érthetően megszerették ezt a szuszékdeszkát, de valószínű, a szüleiknél ott­ hon levő palóc szuszékokat sem fogják már kidobálni, ha felnőnek. És ne gondoljuk, hogy a szuszék az archaikus-geometrikus min­ takincsével egyedülálló, elszigetelt jelenség népművészetünkben. Ha csak Hefer—Fél Magyar népművészet című albumát (a hozzáférhetőség miatt említem ezt) átlapozzuk, megtaláljuk az analógiákat a népi építészeten belül (8. ábra), és amit itt nem látunk a faragott ház­ oromzatokon különösen, a faragott fejfákon (44. ábra), famozsáron (135. á.), borotvatokokon (150—153. á.), kéregmunkákon (154—157. á.), lőporszarukon (158—163. á.), más famunkákon (166—176.), kocsilő­ csön, bunkósboton, kévekötőn, guzsalyon, orsókarikán, vetélőn és sulykon, mángorlón (185—221. á.), fazekakon, köcsögökön (447—451. a.), pipákon (477. á.), de főleg a debreceni tányéros cseréppipákon és a hímes tojásokon, amik ebben a könyvben egyáltalán nem szerepel­ nek, a viseletek hímzésein és bőrrátétein, szűrgombokon (537—541. á.), szőtteseken. A szuszékokon közvetlenül, de a felsorolt tárgya­ kon is kimutatható a rokonság formailag is, közvetlenül, de más esetekben az oldottabb formáknál is, főként a mintarendszerek logi­ kájában. Makoldi Sándor 25 �KORKÉP Cseres Tibor: Parázna szobrok „Hogy kié a bűn, és kié a szégyen, kiderült már.” (Nagy László) A Parázna szobrok az az írás, amely­ nek megszületését már hosszabb ideje vártuk. Regényirodalmunkról az utóbbi években megszaporodtak a reflexiók, emelkedett az epikáról való gondolkodá­ sunk elméleti szintje, ám ugyanakkor a töprengések gyakorlatiak is voltak. En­ nek bizonyítéka például, hogy számos hiánylista született epikánk adósságai­ ról. Az egyik, elsők között említett tétel, az e századi történelmünk csomópontja­ inak megörökítése miatti elégedetlenség volt; különösen a legutóbbi világégésben „eljátszott” szerepünk tükrözését hiányol­ ták többen. (Fölmerült az a szkeptikus irodalomszociológiai kérdés is, hogy egy­ általán jelen vannak-e prózaíróink között azok az alkotók, akik a kortárs hitelessé­ gével képesek eleget tenni ennek a kihí­ vásnak.) A Hideg napok óta tudjuk, hogy Cseres Tibor műhelyére figyelni kell, ha ebben a vonatkozásban esztétikai érvényességű választ várunk irodalmunktól. Egy leírt nemzedék (emlékezzünk a rosszemlékű „meszesgödör” polémiára!) egyenetlen pályájú képviselőjének váratlan teljesítmé­ nye volt a Hideg napok. Cseres alkotói magára találását kétségtelenül segítette a hatvanas évek új, majd hamarosan divat­ tá váló, világszerte tapasztalható regény­ írói tájékozódása. Dokumentum és fikció kiélezett és megváltozott viszonyáról volt akkor szó, amelynek a lényegét a Nagy­ világ ankétja összegezte az évtized vé­ gén, mintegy annak jeleként, hogy iro­ dalmunk szinkronban volt ezzel az áram­ lattal. A próza tehát közelebb nyomul a valósághoz, sokat felad hitelét vesztett fikciógyártó üzelmeiből és nyomatéko­ sabban a valóság fragmentumaiból épít­ kezik. Cseres a legjobb ilyen típusú, nem­ zetközileg elismert próbálkozásokkal lé­ nyegében egyidőben készíti el első ki­ emelkedő regényét, amely azóta sem ve­ szített értékeiből. Élményei, ismeretei bir­ tokában változatlanul sápadtnak tartha­ tott minden regényírói mesét, a történe­ lem alig vagy egyáltalán nem ismert — köztudott valós eseményeivel szemben. Munkássága mégsem — ettől a magáratalálástól kezdve sem — mutat meredek 26 fölívelést. Sorjázó köteteivel a magyar prózaíró már-már hagyományosnak tar­ tott útját követi: csak pályája van, de nem kiemelkedő művei, legfeljebb egyet­ len telitalálata. Ám a Játékosok és szere­ tők újból megerősíti Cseres műhelyének jelentőségét, bár a regény kritikai fogad­ tatása (s vélhetően: közönségvisszhang­ ja) mélyen alulmaradt a mű valós érté­ keinek. Közben megszületett három re­ génye az ellenállásról, amelyek akár triló­ giának is tekinthetők s a háborús tema­ tika változatlan továbbéléséről árulkod­ tak. Az interjúkból és az író publiciszti­ kai munkásságából arra is következtetni lehetett, hogy a Hideg napok húszéves anyaggyűjtéséhez hasonlóan jelentős mű érlelődik. A Parázna szobrok az olvasó várakozá­ sának maradéktalan kielégítése; olyan magyar regény, amely nemzeti sorskérdé­ sekről szól — voltak már ilyenek; a mo­ dern regény eszközeivel — ilyenről alig tudunk! Ha a nemzetről esik szó, szinte hagyo­ mány már irodalmunkban a tragikus alapszínezet, amiként Cseres regényének is tragikus alaphangja van, amely oldal­ ról oldalra egyre tisztábban hallatszik, s a regény befejeztével nem hal el, hanem to­ vább rezonál. Ez az alaphang pedig azo­ nos azzal, amit a magyar költészet hívott életre, és őrzött meg Berzsenyitől (sőt, korábbról) Kölcseyn át Illyés Gyuláig, a maga dallamváltozataival, s olyan kiugró példákkal, mint a madáchi tragikum. Ar­ ról van itt szó, amiről Ember és írás (1941) című esszéjében Veres Péter írt, 3 ami szerinte mindig is érzik legjobbjaink írásain: „A közösség szorongása, meg­ semmisüléstől való félelme”. Maga Veres Péter is, hogyan fogalmaz említett írásá­ ban? „De mi van a magyar előtt? A sö­ tét, üres semmi. Nincs egy emberünk és nincs egy írónk, aki csak egy pillantást vetett volna a magyar jövőbe. Mint va­ kok botorkálunk itt Európa közepén, uj­ jainkkal tapogatjuk a falakat, hogy merre menjük. Függvénye vagyunk Európának, de nem akarunk az lenni. Ezért az igazi magyar irodalom talán a legtragikusabb irodalma a világnak.” Veres Péter szava­ it lehet vitatni, és főleg nem szabad elfe­ ledni papírra vetésük időpontját, mert éppen az időpont teszi indokolttá, hogy itt idézzük. Cseres ugyanis a bűnügyi re­ gény izgalmasságával (az események moz­ gatója valóban bűnügy, méghozzá politi­ kai, megtörténte esetén nemzetközi kö­ vetkezményekkel) tárja fel a háborúba sodródott ország vonaglásait. Ahogy Thormay magánnyomozásából és az Asz­ tal előtt lefolyó beszélgetésekből kirajzo­ lódnak az egyéni életutak, úgy bonta­ kozik ki a magyar történelem — különö­ sen e századi — szövevényes folyamata. A regény ennek folytán nő fölé minden hő­ sének. Ha azonban pusztán eseménytörténetet kapnánk, Cseres írása nem lenne mé­ lyebb bizonyos népszerű memoároknál. Cseres tudatállapotokat elevenít meg és a történelem tényeit szembesíti — a mo­ dern regény legértékesebb törekvései nyomán. A központi figura. Thormay tudata rög­ eszmés: feletteseit és környezetét folyton a katonaszerencse, a véletlen szerepének tudományos boncolgatásával terheli. A háborút megjárt ember szemszögéből néz­ ve lélektanilag tökéletesen indokolt a vé­ letlen ilyen fokú fölnagyítása. Ám hama­ rosan azt tapasztaljuk, hogy a regény me­ netében Thormay szemlélete nagyobb tért kap, fölénő az egyéni sorsnak, és törté­ nelemalakítóvá válik. Thormay mentsé­ geket, de legalábbis magyarázatot keres. Elfogadhatót mindarra, ami hazánkkal történt az emberiség eddigi legnagyobb háborújában. Jó lenne hinni a véletlen­ ben, mert akkor csupán balsorsunk újabb tépésének könyvelhetnénk el, s nem tör­ vényszerűségnek, ami lezajlott. Thormay tudata (természetesen, mint a regény egyik szereplőjéé, mégha központi figu­ ra is) korlátozott tudat. Amiként az Asz­ tal mögött ülőké és a Civilé is egyike a regénybeli tudatok összességének. Ebben a szerepkiosztó képességben, a regény­ írói tudás valósághű sokszerűséget terem­ tő leosztásában tűnik föl leginkább az írói érettség. Ugyanis, Thormay torz mo­ solyt kiváltó kudarca, teljes magánéleti csődje ellenére, az Asztal és a Civil a le­ hetséges válaszoknak csupán csak egyikét-egyikét fogalmazza meg Thormay viviszekciós kérdéseire. A Civilt olykor mégis fölényben érezzük, mert csak a tör­ ténelem törvényszerűségei nyomán meg­ valósuló eseménysorokat ismer el és ér­ telmez. Imponáló történelemismerete lefegyverző, de Thormay egyéni élettényei ebből folyton, kilógnak. Az Asztal nem tehet egyebet, mint révülten ideoda ingázik, ha ezt mindig nem is nyil­ vánítja ki. Thormay ugyan fokozatosan leépül előttünk, de a Civil fölénye ezzel párhuzamosan nem növekszik. Nem is növekedhet, hiszen Thormay szándék­ etikájával szemben a Civil következ­ ményetikája, csak azonos nagyságrendű ellentmondásokat, tehát antinómiapárt eredményezhet. Nemzettudatunk patt­ helyzetének egyedülállóan megoldott áb­ �rázolása ez. A regényíró számára viszont a szándéketika sokkal nagyobb mozgás­ teret biztosít, annál fogva, hogy „az összmozgás transzformációja az egyedi életszférára” (Almási Miklós) — a regény tulajdonképpeni mindenkori közege. En­ nélfogva Thormay tudatának bizonyos elemei a regény egészének szemléleti meghatározójává válnak. Legfőképpen ilyen a történelmi kiszolgáltatottság tuda­ ta. A Parázna szobrok eseménytörténetét úgy is lehet értelmezni, hogy ami em­ berek adott csoportjának sorsmeghatá­ rozó életmozzanat, az a politika felől szemlélve csupán fedőakció, s később — a történelem szempontjai szerint — elha­ nyagolható epizód, és a még későbbi hét­ köznapok felől teljességgel kérdésesse, sőt meg nem történtté tehető — ezzel beáll a történelmi amnézia (vö: a fiatal HM-tiszt hitetlenkedései, az Asztal mö­ gött ülő idősebb katonatisztek álom­ szerű valóságradöbbenése — mint az amnézia két végpontja). Ami nem először figyelhető meg nemzeti tudatunkat vizsgálva, de szerkezete, menetrendje ref­ lektált módon talán sehol sem ölt formát ily nyilvánvaló módon. Ebben az összefüggésben Thormay vé­ letlenre vonatkozó elmélete felerősödik. Hiszen az amnézia ebben az esetben a történelmi önismeret legkártékonyabb bacilusa. Az önismeret hiánya pedig együtt jár azzal, hogy a nemzet elveszíti uralmát a sorsa fölött. És minél kevésbé ura egy nemzet a maga történelmének, annál inkább növekszik sorsának alaku­ lásában a véletlen szerepe. A regény egyik üzenete lényegében ennyi: nem történelmünk van. hanem balsorsunk, amelyben mozgástér nyílik a véletlen­ nek. Ezen lehetséges olvasat közben sa­ játos történelmi mítoszaink lepleződnek le. Az intranzigens magyar magatartás ostobasággá vedlik, s a „különleges ma­ gyar helyzet” (Kállay) tudata a törté­ nelmi cselekvésképtelenség forrásává válik. Történelmünk közben kvázi-eseménysorrá minősül át, s minduntalan a „mi lett volna ha...” olyannyiszor le­ hetetlennek tartott kérdésének feltevé­ sére szűkül. Zappe László hívta fel a figyelmet ar­ ra, hogy Cseres korábbi munkáiban is nagy szerepe volt a véletlennek. Az egyé­ ni életekben jelentkező véletlen dialekti­ káját azonban ebben a regényben tudta igazán megeleveníteni, amennyiben a tör­ ténelem mozgásában megjelenő jelenség­ ként értelmezte. A véletlennel függ össze az az életérzés is, ami Cseres hőseit ko­ rábban a szerelem idillje felé vitte, míg a Játékosok és szeretőkben már a szexua­ litásban találnak menedéket, miként a Parázna szobrokban is. Divat ma, külö­ nösen filmen, a történelmet a szexualitás felől ábrázolni. Keveseknek sikerül az egyén elidegenedését a szexualitásban, mint az individum menekülésének zsák­ utcáját ábrázolni. Cseresnél a szexuali­ tás is az egyén kiszolgáltatottságának hordozója, tágabb értelemben a manipu­ láció eszköze. A cím is innen veszi erede­ tét és szimbolikus értelmét. (Finom iró­ niára vall, ahogy a magyar katonatiszt hagyományos és gondosan ápolt nimbuszát azáltal is lerombolja Cseres, hogy végül is charmeursége okozza a regény egyik leg­ fontosabb figurájának, Tömössynek a vesztét.) Visszatérve a regényben folyton felme­ rülő vélt és valódi történelmi lehetősé­ geink kérdésére... Pierre Francastel írja tipikus és egy­ ben jelentős történelemmel a háta mö­ gött, teljesen gyanútlanul és jóhiszeműen: „a lehetőségeknek nincs történetük, csak annak, ami valósággá vált.” Ebből a szempontból a mi történelmünk nem te­ kinthető érvényesnek. Kérdés persze, hogy vannak-e tipikus nemzeti történel­ mek, avagy a maga módján mindegyik atipikus. Inkább hajiunk e felé az álta­ lános rendhagyóság felé, semmint, hogy a törvényszerűségeken kívül tudjuk ma­ gunkat. Miközben természetesen tudomá­ sunk van róla, hogy a típusosság való­ ban fennáll, s a magunk sajátosságai az egyenlőtlen fejlődés törvényszerűségével válnak leírhatóvá, és tartozunk ezzel egy más típusú fejlődést mutató nemzeti tör­ ténelmek közé. Ez azonban egyáltalán nem csökkenti annak súlyát, hogy (pl.) Fran­ castel axiómója alapján könnyen „leírha­ tók” vagyunk — miként a regényben zaj­ ló viták egyik végkövetkeztetése is ez. Il­ letve figyelmen kívül hagyható minden lehetőségünk, ami sajátos fejlődésünkből következik, mert egy másfajta alapokon létrejött gondolkodói-politikai beállított­ ság nagyvonalúan keresztülhúzhatja — nemcsak elméletben, hanem gyakorlatilag is — irányultságainkat. így válik aztán a számunkra sokkal inkább virtuálissá, mint valóságossá történelmünk: kudarcaink jegelhetetlenül égetnek, gyógyírt a „mi lett volna ha...” utópiái jelentenek. Ebből fakadóan történelmünk minden szaka­ szát nem csupán a tények jellemzik, ha­ nem a már hivatkozott nosztalgikus kér­ désfeltevésünk mindenkori tartalma is. Ettől válik történelmünk többszörösen is a lehetőségek történelmévé. Ebből a felismerésből következik Cseres regényének egy másik üzenete: az amné­ zia nem egyszerűen a nemzeti történel­ mek sajátja, hanem nemzetközi érvé­ nyű a kisnemzetekkel szemben. Fábry Zoltán Szlovenszkói küldetésének (1938.) Szekeres Györgyöt idéző sorai jutnak eszünkbe: „Micsoda mentséget találjunk egy olyan kis nemzet tájékozatlanságá­ ra, amely nem veszi tudomásul, hogy tör­ ténelmének fordulataiban, a rajta kívül álló erők belső szándékainál is súlyosab­ ban nyomnak a latban.” Az írói üzenet tragikus felhangjai kü­ lönösen ezen a ponton erősödnek fel. A regény letétele után úgy érezhetjük, min­ dent tudunk, mégis minden tudás bevál­ tatlan. Ügy látszik, a történelem rulett­ asztalától eljövet a tudás bónjait nem mindig váltják be. Legalábbis nem mara­ déktalanul, s nem rögtön. A regény tényleges hibái is itt keresen­ dők, korántsem a szerkezetben, amely — szerintünk — megoldott. Abban tudni­ illik, hogy olyan mértékben antinómiás a konfliktus, olyan nyomasztóan tragikus a hangvétel, hogy a történelem tuladonképpeni mozgására nem derül fény. A nem­ zetközi összefüggések megvilágosításába, nem fér be a kelet-európai népi demokra­ 27 �tikus átalakulás következményeinek ér­ zékeltetése, holott a regény időkeretében ez lehetséges volna, miként a múlt középkelet-európai krízisjelenségeinek tisztá­ zó szándékú, nemzeti elfogultságtól men­ tes bőséges felvonultatására helyet és tért áldozott az alkotó. Ez pedig ilyen tág ho­ rizontú regény keretében már az ábrá­ zolás objektivitását érinti. Egy létező és távlatos történelmi dialektika érvényesí­ tésének elmaradását hiányoljuk itt: tud­ niillik, ha a személyre lebontott történel­ mi konfliktus megoldhatatlannak is mu­ tatta magát, arra nézvést valami sejté­ sünknek lennie kellene, hogy az idők me­ netében történt-e elmozdulás a megoldha­ tóság irányába. Erre pedig nem lelünk elég művészi erejű bizonyítékot. Leg­ feljebb hamut szórhatunk a fejünkre Ve­ res Péter szavaival: „Mi bizony nem va­ gyunk peremnép, mi már nem szaladha­ tunk a pusztába sem többé”. Cseres egyetlen egyszer lép ki a_ maga teremtette esztétikai normarendből, a re­ gény ikerrészének bevezetőjében, egyet­ len gondolat közléséért. Az író, a magyar író felelősségének hangsúlyozásáért. Pe­ dig mindvégig megmaradhatott volna tá­ volságtartó regényírói szerepében. A szán­ dékolt vétség regénye szabályai ellen nem fogható fel másként, mint írói fi­ gyelmeztetésként, a regénnyel szembeni egyetemes bizalmatlanságként: „Olvasó! Többről van szó, mint regényről.” Tulajdonképpen ezért érdemes meg­ küzdeni a szélesebb olvasóközönségnek is a szokatlan formával. Az olvasó jobb sze­ reti, ha oktatják, ha egyértelmű tényeket, a közmondás szintjére egyszerűsödött igazságokat nyújtanak át neki. Cseres Tibor regénye azonban próbára tesz és beavat, azáltal, hogy a forma magán viseli az anyag művészi feldolgozásában rejlő nehézségeket. Ezzel nem azt akar­ juk mondani, hogy a regény formai hi­ ányosságai kiütközőek, hanem azt, hogy a formába öntés nehézsége a megformáltság építőelemévé vált. Ami az előbbi­ ekben jelzett feltételezhető állítással szemben szögesen ellentétes minősítés és a mű értékeként jelződik. Ebben az öszszefüggésben az ikerregény, mint ötlet, el­ veszíti. ötletjellegét, s minden szerkeze­ ti következménye már más hangsúlyt kap: az epikai anyag természetében rejlő lezáratlanságot van hivatva érzékeltetni. Ha ugyanis Cseres a regény hagyomá­ nyos formazártságával élt volna (miként említett trilógiájában, amely azonos tör­ ténelmi korszakot vizsgált, mint a Pa­ rázna szobrok), akkor regénye elveszí­ tette volna azt az erényét, ami által az utóbbi évek egyik — a maga nemében, mégis társtalan — remekévé válhatott. Nevezetesen — ha a mesterség felől néz­ zük — a regényvilág erőszakos lezárása helyett a nyitottságot, a formazártság el­ lenére élni hagyott valóságot méltányol­ juk ebben az írói teljesítményben. (Szépirodalmi, 1979.) Laczkó Pál 28 Fekete Gyula: Levelek a magányról Sulyok Katalin: Egy ország gyesen A két könyv egymáshoz közeli időben jelent meg. Mindkettőben a társadalom széles körét érintő gondokról van szó, — olyanokról, amelyek túlnőnek a ma­ gánügy határán, közüggyé válnak, meg­ oldásuk útját, sok ezren kísérik aggódás­ sal. Más összekötő szálakat is felfedezhe­ tünk Fekete Gyula és Sulyok Katalin könyve között — a Levelek a magány­ ról és az Egy ország gyesen a Nők Lapja vitasorozatai nyomán születtek, formálód­ tak meg, és nagyrészt ennek a népszerű hetilapnak az olvasótábora kapkodta szét hetek alatt példányait. Figyelmesebb olvasás után azonban a különbségek tűnnek inkább elő. Fekete Gyula kötete nagysodrú témát feszeget, — érezni lehet a veszélyt, aligha sikerül­ het ezt mederben tartani. A társtalanságtól szenvedők leveleinek tömegével ugyanis odacsapódik a sok más téma is az eredeti célkitűzéshez, amelyek ugyan szintén a társadalom széles körét érintik, de elválaszthatók lettek volna a fő vo­ naltól, a „terhes magány” körének meg­ rajzolásától. A szexuális élet magányo­ sainak gondja, a házasságon belül is egyedül élők gyötrelme, a társat kereső tízezrek problémái ugyan beletartoznak a magány fogalomkörébe, de ha egy szer­ ző törekvése a társadalmi közérzet szon­ dázása, „élő metszet” készítése a jelen társadalmáról, akkor a helyes arányok be­ tartása és az állandó ismétlődés veszélyé­ nek elkerülése érdekében szigorúbban kellett volna szűkíteni, rostálni. Sulyok Katalin könyve, bár címével meghökkent — Egy ország gyesen —, szerényebb igényű. Mindössze (?) az 1967. óta életbe lépett gyermekgondozási segély előzményeit, „hőskorát”, jelenét, követ­ kezményeit és az egyénekre, a társada­ lomra, munkahelyekre gyakorolt hatá­ sát igyekszik feltérképezni. Igaz, nem csupán levelekkel, a Nők Lapja vitájá­ ban született hozzászólásokkal operál, hanem típusokat, sorsokat, egyénisége­ ket vizsgálva, a problémák gyökeréhez le­ ásva, riportokat, interjúkat, szociográfiai, statisztikai adatokat gyűjt csokorba. Szimpatikus a szenvedélye, „elkötelezett kíváncsisága”. Nem csupán a női nem védelmében harcos — a gyermeknek, az anyának és a családnak egyaránt hasz­ nos, értékes esztendőkről szeretne tudó­ sítani és igazolni: megéri a társadalom­ nak, hogy bevezettük a gyest. Ahogy megpróbáltam pár mondatba be­ lezsúfolni, mit vállal egyik és mit a má­ sik kötet, előbukkant egy szembeötlő ha­ sonlóság: hiába érint családot, férfit, gyereket, munkahelyet, erkölcsi nézete­ ket, társadalmi szokásokat is széles kör­ ben, mégis elsősorban a magány a nőket sújtja, a gyermekgondozási szabadság főként a nők életében jelent gyökeres változást. Fekete Gyula nem nőellenes, Sulyok Katalin nem bigott nőpárti — aképp, ami írásaikból elénk rajzolódik, reális. Levelek a magányról — ezt a címet adta kötetének Fekete Gyula. Amikor a könyvesboltokban kutattam, néha így kértem: levelek a magányból. Utólag rá­ jöttem, micsoda különbség van a valódi és a téves cím között: annak a több mint 700 levélnek a válogatásából csak egy kis rész kiáltás valóban a magányból. A több­ ség — szerencsére — a magányról ír, melynek esetleg ideig-óráig ő is szenvedő alanya volt, de ahonnan kifelé igyekszik. Sokan fogalmazzák meg: már ezzel a levéllel, az írással lazítottak a szorongató magányérzésen. Ahogy a szerző az előszó­ ban megfogalmazta: „A pár nélkül élni” és a „társak nélkül élni” magányát külö­ nösen nehéz elviselni, ha fölöslegesség ér­ zetével is párosul, azzal az érzéssel, hogy nincs rám szüksége senkinek. Ez a rossz­ fajta magány terjedőben minálunk; nő és még jó ideig nőni fog az öregek ará­ nya a társadalomban, szűkülnek a csalá­ di keretek, elég sok a gyerektelen, vagy gyerekei támasza nélkül maradt öreg. Ezek az esetek önmagukban megértek volna egy önálló riportkötetet — élőbb metszet lett volna a társadalomról, ha nem csak a több száz levél és a hozzájuk fűzött kommentárok adják a Levelek a magányról könyvet, hanem a sorsokat életközelböl is szemrevételezi a szerző. E hiányérzet ellenére sok értékes felfede­ zést tartogat Fekete Gyula összeállítása. Különösen érdemes figyelemmel olvasgat­ ni a utolsó három fejezet (Jövőnk: az öregkor; Tapogatózás, új megoldások fe­ lé; Mit lehet tenni?). Nőkről szól — de nem csak nőket érint! — Sulyok Katalin írása. „Az anyu­ ka otthon van a gyerekkel. Ez a gyes.” — pár oldalnyira a tényszerű indítás, a gyermekgondozási szabadság indulásának leírása után bukkanhatunk rá erre a csöndes iróniával teli megfogalmazásra. A könyv arról szól, hogyan telik az az idő, amíg „az anyuka otthon van a gye­ rekkel”. Mert nem mindegy... A hatásvadászó megoldásokat kerülve, mégis hatásosan tud zárni egy-egy sike­ rült riportot a szerző. Az első példa erre az óbudai lakótelepi fiatalasszony le­ hetne, aki „háromféle” gyereket nevel, három házasság „gyümölcsét” — fér­ je döntése alapján már nem is megy vissza dolgozni. Biztosan középkorú, neki is ez a legjobb — vélheti az olvasó. Az­ tán jön az utolsó kérdés: Hány éves?... — Huszonhárom.” És idézni érdemes a fiatal gyermekorvosnőt, aki az átlagnapját firtató kérdésre ezzel zárja vála- �szát: „Mindennap: egy csoda.” Közben férje még orvostanhallgató, komfort nél­ küli lakás pár négyzetméterén élnek hár­ man, ezerötszáz forintból. Aztán eljut az olvasó a Gyermekmegőrzők címet viselő fejezetig. A cím olyasmit sugall: azokról lesz szó, akik szabadulnak a gyesből, a korábban olvasott magánbölcsőde gyen­ gébb változatát kihasználva (megőrzésre) „adják le” gyereküket. De kiderül: a ri­ portokban szereplő fiatalasszonyok végig igénybe veszik (a család döntése alapján, vagy jószántukból) a gyermekgondozási szabadságot, de nagyon távol állnak attól, hogy hasznosítsák is ezeket az éveket. A Camparit kínáló, reggel nyolctól délután ötig töményen unatkozó érettségizett fia­ talasszony, a sörözgető, bambuló lakótele­ pi kismamák „gyorsfényképe” riasztó és figyelmeztető. Sulyok Katalin is felteszi a kérdést: „Mi is a közös bennük? Az, hogy gyerekük van. Hogy vele lehetnek állandóan. Közös, hogy nagyon fiatalok, hogy jó lakásvizsonyok közt, jó anyagi helyzetben élnek. Közös az is, hogy egyi­ küknek sincs szakmája, hivatása. Közös, hogy két-három évig dolgoztak mind­ össze. Közös, hogy nem tudnak főzni, háztartást vezetni. Nem tudom csak őket hibáztatni!” Legtöbbször érthetők vagy legalábbis megmagyarázhatók az unalom, a tengéslengés gyökerei — a családi életre nevelés hiányosságai, a csekély élettapasztalat ma- gyarázzák. De mi lesz közben a gyerek­ kel, akinek az érdekét szolgálja ez a társadami intézkedés? „Szűkös szókincs­ csel, az önállóság nagyfokú hiányával be­ kerül majd az óvodába — kínlódjanak vele a hivatásos gyermeknevelők... Ám, a „tüsténkedő, a gyereknevelés helyett pénzkereseti lehetőségeket hajszo­ ló mamák, a számolni iszonyúan tudó há­ zaspárok, a háztartási robotba belefulla­ dók mellett egy-két pozitív példával is megismerkedhetünk. Nem kíván recept­ gyűjteményt adni a szerző, de utánajár a gyermekgondozási segély alatti tanulási lehetőségeknek, a munkahely és az anya kapcsolatának, — azzal inkább ennek hi­ ányáról tudósít, és a visszaállás gyötrel­ meiről. Kiderül, hogy a társadalom szé­ les rétegeit nem csupán családtagként érintik a kismamák gondjai, hanem mun­ katársként, munkahelyi vezetőként, vörös­ keresztes, népfrontos aktívaként is. Amit azonban legnagyobb erénynek éreztem a kötetben — és ez túlmutat a gyermek­ gondozási szabadságon, a gyermekkel ott­ hon töltött éveken —, az az életmód, élet­ vitel igényesebb formálását sürgető szán­ dék. Célokat látni, tartalmat adni a na­ poknak — ez az erőgyűjtés, a belső gaz­ dagodás éveivé teheti a fiatal anyaként otthon töltött esztendőket. Amit így fel­ halmoznak. abból jut majd az egyre nö­ vekvő gyereknek is! G. Kiss Magdolna Kepes György: szerkezeti összetevőkre. A megismerés él­ ményévé válik ezáltal például egy légy lába, távoli bolygók felülete, a rózsa belső szerke­ zete, egy város vagy egy szántóföld madár­ távlatból látott képe. A megközelítési lehe­ tőségeket tovább gyarapították a speciális lencsék, melyek a békaperspektíva, a légi perspektíva, a tudatos torzítás eszközét adták a szemlélő kezébe. A modem művészet új te­ matika és az új megközelítési szempontok kényszerének szorításába kerülve kénytelen volt egy újfajta ábrázolási kánont, a korábbi­ aktól gyökeresen eltérő alkotómódszert ki­ dolgozni. Tartalom és forma egységét tűzte ki célul, s jelenkori története az adott témá­ nak megfelelő forma szinte tudományos igé­ nyű. elvont kutatása. Az ember a külső erőket saját mértéke sze­ rint asszimilálja. Egy lényegi elemeiben új világ megértéséhez újfajta látás szükséges. Mivel a kortárs alkotások nem „realista” mű­ vek a szó hagyományos értelmében, ez a lá­ tás bizonyos felkészültséget igényel, mely a környezet tudásszintű ismeretén alapszik. Eh­ hez társul a néző alkotó szemlélődése a mű előtt. A mű megértése így bizonyos fokú for­ maadás is — a kész mű a néző tudatában tel­ jesedhet csak ki. E látásmód hosszú folyamat eredménye — sa művészekre vár a feladat, hogy ezt véghez vigyék. A vizuális nevelés egyetlen lehetősége a sokoldalú tapasztalat­ szerzés, melynek során a korábbi zárt szem­ lélet nyitottá, érzékennyé, rugalmassá válik. Kepes a művészeknek a vizuális ábrázolás terén végzett kísérleteivel foglalkozik. Tudo­ mányos felkészültséggel kutatja a külső fizi­ kai erők, optikai egységek szerepét a látás összetevői között. Röviden ismerteti a szín­ elmélet eredményeit —, melyet bővebben Johannes Itten A színek művészete című könyvében (Corvina, 1978) találunk meg. Tör­ téneti vizsgálatnak veti alá a kompozicionális elemeket (perspektíva, fény-árnyék és szín­ kezelés, nézőpont megválasztása stb.). Fizikai A látás nyelve „A művészet gyümölcs, amely úgy bontako­ zik ki az emberből, mint a növényből a ter­ més, vagy az anyából a gyermek”. Ez a Hans Arp-idézet pontosan rögzíti Kepes könyveinek meghatározó gondolatát: hogy minden törté­ neti kor, minden társadalom megpróbál saját lényegének megfelelő művészetet teremteni. A művészet a korábbi korokhoz hasonlóan századunkban is megpróbálja meghódítani az új világot, sajátos eszközeivel megkísérli lát­ ható formába rögzíteni. Mivel a jelenkorban a tudományos fejlődés a meghatározó elem — szükségessé vált tudomány és művészet össze­ tett kapcsolatának újraértelmezése, melynek célja egy új egyensúly kialakítása volt. Ezt a feladatot próbálja megoldani Kepes György A látás nyelve című könyve is. A művészetet az utóbbi száz évben az út­ keresés jellemzi. A tárgyi világ korábban nem tapasztalt gyors átalakulása következté­ ben megváltozott, hihetetlen mértékben kitá­ gult az ábrázolás lehetősége. Témaként je­ lentkezett az egész gépi világ: a gépek szigo­ rúan pontos szerkesztésű konstrukciója és a termékek végtelen, a kézi megmunkálástól eltérő tulajdonságokkal rendelkező sora. A gépi termelés eredményeként ezer új látni­ valóval gazdagodik az emberi környezet, de hiányzik az új látható világot tagoló-rendező elv; a látvány értelmezés nélkül marad. Az új tárgyi világhoz ráadásul új szemlélődési módok is társultak: a mikroszkóp, a kamera, a fényképezés, a röntgen- és légifelvételek mindennapi használata révén. Az ábrázolás témája a környező tárgyakon túl kiterjedhet így a mikro- és makrovilágra, a láthatón túli elemekre a csupán magasból vizsgálható törvényeket felvonultató, természettudomá­ nyi tanulmányra emlékeztető írásának kiemel­ kedő erényei és vitatható pontjai egyaránt akadnak. A fizikai törvényszerűségek kapcsán több jelentős kompozicionális elem szerepének lé­ nyegi változására — melyek egyben környe zetük meghatározó átalakulásai is — irányít­ ja rá a figyelmet. A fizikai, optikai művelt­ séggel nem rendelkező olvasó számára is rendkívül érdekes a fényről és a mozgásról szóló fejezet. A mai ember környezetét fény­ özön borítja: a zárt terek kialakulása révén gyarapodtak a fényforrások, a külső, termé­ szetes fény mellett jelentőssé vált a városok mesterségesen kialakított fényvilága, az épü­ letek, tárgyak belső fényei, a reklámok színes villódzása. A fény jelentősen befolyásolja a térérzetünket. A fényárban úszó tér kitágul: a határtalanság érzetét kelti, melyet az újon­ nan megismert végtelenséggel kapcsolunk össze. Az erős fény mellett az árnyékok elmé­ lyülnek, nyomasztóvá, idegenné lényegítik át terüket. A hirtelen felvillanó fények a mozgás, a végtelenség megjelenítői. A mai fel­ gyorsult világban a mozgásábrázolás kinesztétikus érzetkeltő hatásával különösen közép­ ponti szerepre hivatott. Régóta köztudott, hogy a nyugalom csupán viszonyított fogalom, valójában csak a mozgás különböző gyorsasá­ gú fajtái léteznek. Korunkban talán azért kerül előtérbe a mozgás kutatása, mert kü­ lönös jelentőséget nyert a képzőművészetben a folyamatábrázolás. E gondolatok tudományos elemzése a mű­ vészet gyakorlatában azonban kevés pozitív eredményt hozott. Az ábrázolás korlátai lát­ hatókká váltak: a művészek a „tiszta” vi­ szonylatok megfogalmazása közben szinte tel­ jesen kiküszöbölték a vizuális tapasztalatot — a művészet élvezhetetlenné, érthetetlenné vált. Bizonyos nonfiguratív irányzatok alko­ tásainak egyensúlya matematikai pontosság­ gal kimért szín- és vonalviszonyokon alap­ szik. A gépi termék szigorú, emberi mértéket nélkülöző világa került át így a képekre — s ez semmiképp sem lehet a művészet célja. A rend miszticizmusa árnyalja be ezt a korsza­ kot: a láthatón túli törvényekbe vetett hitet próbálják ábrázolhatóvá tenni. E világban azonban eltűnik az ember, a viszonyítási alap az ember nélküli technika. Kepes megközelítésének — és a kor ilyen irányú művészetének — legnagyobb problé­ mája éppen a külső erők: a fizikai, mecha­ nikai törvényszerűségek hatásának túlbecsü­ lése. Bár a célként kitűzött rendkeresés — melynek értelme, hogy megértsük és rendez­ zük az erőket, amelyek ma vaktában irányít­ ják életünket — pozitív gondolat. Vitathatat­ lanul igaza van a szerzőnek abban is, hogy a vizuális kommunikációnak alkalmazkodnia kell a mai környezethez és emberekhez. Könyvéből azonban csupán a környezethez való igazodás tükröződik. Kevés jelentőséget tulajdonít a társadalmi erőknek, az ember lényét meghatározó pszichikai, fiziológiai tényezőknek. Az ember eleven lény, akit ellentmondások sora jellemez, befogadóképes­ sége továbbra is észlelet és emlékezet egy­ sége lesz. Ez azt is jelenti, hogy a hagyo­ mánynak, az egyedi megfigyelésnek továbbra is döntő szerepe lesz a látvány értelmezésé­ ben. Ember és környezete viszonyát az egyensúlybomlás állapota jellemzi: míg a külső vi­ lág teljesen átalakult, az ember lényegében változatlan maradt. Az örök változással szem­ ben az állandóságra törekszik, hiszen psziché­ je alig változott. A mai korra jellemző inger­ tömeg támadása az idegrendszer ellen a szorongatottság érzetét váltja ki az emberből, hiszen képtelen ennyi információt befogadni — így menekülni próbál előle. Ez a magatartás hosszú távon természetesen tarthatat­ lan, hiszen szükséges, hogy az ember a kor szintjén értse és értelmezze környezetét A művészet e téren elért eredményeit elem­ zi Kepes könyve, s szemlélésükhöz új és kö­ vethető szempontokat ad. Különösen elősegíti a tanulmány megértését és lenyűgözi az ol­ vasót a gazdag és érdekes képanyag. Minden 29 �pozitívuma mellett azonban ez a fajta (a kép­ anyagból is tükröződő) megközelítés csak egy a sok lehetséges közül: a külső világ pontos leképezéséé; az ember belső problémáihoz nem szól hozzá. Jelentősége abban rejlik, hogy eddig csupán sejtett jelenségeket ismertet, s kulcsot ad a nonfiguratív művészet indítékai­ nak, céljainak, formanyelvi elemeinek megér­ téséhez. Kepes könyve méltó folytatója Klee, Moholy-Nagy hasonló tematikájú tanulmá­ nyainak: jól szolgálja tárgyi világunk meg­ ismerésének, újraértelmezésének célját. (Gon­ dolat, 1979.) Krunák Emese Vadas József: A Művészi Ipartól az Ipari Művészetig Hogyan olvassunk? Hogyan olvassuk Va­ das József tanulmánygyűjteményét, a Cor­ vina Kiadó kiadásában megjelent A Művé­ szi Ipartól az Ipari Művészetig című kötetet? Továbbmenve: hogyan summázhatjuk a szer­ zőt követve a magyar iparművészet történe­ tét és áttekintve mai helyzetét? A kérdé­ sekre úgy is választ adhatunk, hogy a tanul­ mányírót — és általa Bortnyik Sándort, Kner Imrét — idézzük: „Olvasás közben a szemnek nem szabad ugrálnia, írta Bortnyik Sándor. Kner Imre szinte tudósként kutatja az olvasás törvény­ szerűségeit. Arra, hogy 20 cicerónál hosszabb sort olvasni nagyon nehéz (kb 91 milliméter) nagyon régen rájöttem..., hogy ha a sor hosszabb a két pupilla távolságánál, akkor a szem túl nagy szöget kénytelen leírni, és ez­ ért fárasztóbb az olvasás. Az új művészet, ha csak tudta, biológiai törvényekre vezet­ te vissza az esztétikumot. Mindez persze azt is jelenti, az iparművészet fogalma telje­ sen megváltozott. A művészi tárgy helyét a minőség foglalta el”. Olvashatjuk mindezt egy minden sorával alaposságról, kitűnő elméleti, történeti fel­ készültségről, ismeretekről tanúskodó — és mégsem fárasztóan száraz, unalmasan tény­ szerű, hanem szenvedélyesen érvelő, hada­ kozó könyvben. És olvassuk mindezt egy beszakadó, foszló gerincű nyomdatermékben, amelyben a sorok hossza mintegy 26 cicerónyi (120 milliméter), amely tehát nem felel meg sem a biológia, sem a gyakorlati hasz­ nálhatóság törvényeinek, így végső soron azoknak az alapfeltételeknek sem, amelye­ ket Vadas József a szocialista iparművészet­ tel kapcsolatban ismérvekként megfogalma­ zott: a modern technikával szövetkezik; a tárgyban a szocialista társadalom által kiter­ melt használati értékek öltenek formát; az élet által kialakított sorozatokra van szük­ ség; a jövő iparművészete nem a művésze­ tet, hanem a társadalmat akarja megújíta­ ni. A megfogalmazás így természetesen kissé sarkított, annál is inkább, mivel az egyéb­ ként igen szép eredményeket elért könyvmű­ vészetről van szó. De ennek a műnek a külső megjelenése ugyanazt a kérdést veti fel, amit maga a szerző: a szocialista ipar­ művészet csak a magas színvonalú ipari kul­ túra és a társadalmi igényekre figyelő for­ matervezés összhangjából születhet meg. Er­ re az összhangra lassan száz év óta, a Mű­ vészi Ipar című folyóirat megindulásától a mai Ipari Művészet, majd Ipari Forma című szakmai lapig Lyka Károly és Diener Dénes cikkeitől Vadas József remek művészettörté­ neti-publicisztikai munkáiig folyamatos az igény. Csakhogy: amíg a századforduló táján, úgy tűnik, a művészet nem óhajtott tudo­ mást venni az ipar (egyébként igencsak las­ sú) fejlődéséről, ma mintha az (elvárások­ nak nehezen megfelelő) ipar bánna hívatlan vendégként a művészettel. A gyakorlatban ez azt eredményezi, hogy néhány — főleg a járműgyártó iparban készült — terméken kívül alig emlékezhetünk valamire a ma­ gyar ipari formatervezés — a design — tör­ ténetéből, hogy a legjelesebb típus- és soro­ zattervek ma is megmaradnak papíron, vagy egy-egy példányban elkészítve a bemutató­ termek falai között —, vagy éppen határain­ kon kívül valósulnak meg. Nem vagyunk olyan gazdagok, hogy ezt megengedhessük magunknak — sugallja a könyv, miközben a múlt és a ma köve­ tésre méltó példáit sorolja, mert nemcsak a publicisztika, hanem a szakma gyakorlati kezdeményezéseiben sem volt hiány. A két világháború közötti időszakból Bort­ nyik Sándor műhelyét és a CIAM magyar csoportjának kolházelképzelését, a tömeg­ építészet elméletét kidolgozó munkáját emel­ te ki. Természetesen nem feledkezik meg a külföldi példákról, a húszas évek szovjet avantgardizmusáról és a Bauhaus szerepéről sem. Hiszen a „nagy szériában készülő, tipi­ zált, olcsó és ipari formák” koncepcióját a Bauhausban dolgozták ki. De nem feledke­ zik — nem feledkezhet — meg a húszas­ harmincas évek ellenforradalmi Magyaror­ szágának társadalmi viszonyairól sem. Ez utóbbi eredményezte, hogy a könyvművé­ szet kis vidéki nyomdákban emelkedhetett a legmagasabb színvonalra, hogy a modem tö­ rekvések talán csak a kereskedelmi plakát­ tervezésben kaptak nagy nyilvánosságot, hogy a sokoldalú Kozma Lajos, aki a népies barokkból indult, s jutott el a modem ipar­ művészetig, a típusbútorok tervezéséig, el­ képzeléseit nem tömegméretekben, hanem reprezentatív polgári lakásbelsők formálá­ sával valósíthatta meg. Pedig egyik jelentős műve, az új ház, a lakótér tervezésével, az alaprajznak a cél­ szerűség, a mindennapi igények szerinti ki­ alakításával ma is tanulságos megoldásokat mutat. Mi az oka hát, hogy a szocialista tár­ sadalmi viszonyok, a társadalmi igényeknek megfelelő gazdasági alap létrejöttével sem alakult ki az ipar és a művészet harmóniá­ ja? Mert —, ahogyan Vadas József írja — az, hogy 1961-ben az állami vállalatok csak háromféle modem szobabútort gyártottak, s hogy három évvel később a kisipar 416 mil­ lió forintnyi stílbútort adott el, arról tanús­ kodik, hogy ez a harmónia továbbra is hi­ ányzik. Állásfoglalások, cikkek foglalkoztak a részkérdésekkel, például az iparművészek főiskolai képzésével, mégis, 1971-ben a főis­ kolások kiállításán az „ülőbútorok a lakás­ követelmények teljes félreértésével tűnnek fel”, Kaesz Gyula, Király József, Borz Kováts Sándor törekvései félig-meddig valósul­ tak meg, a fiatalok — közöttük Gecser Luj­ za, Kanyák Zsófia, Ortutay Tamás, Péter Vladimir — pedig mintha már egyre több figyelmet szentelnének a kézművességnek, s kevesebbet az ipari tervezésnek. A tervezők panaszára a termelési szakemberek vádja válaszol: a művészek nem ismerik a gyári termelőmunkát. Ha tehát felelőst keresünk, találunk mind a két oldalon. Sőt, mind a négy oldalon, mert ne feledkezzünk meg a vásárlók reálisnak vélt (ám sokszor nem a valós szükségletekből fakadó) igényeiről, és a kereskedelem nem mindig hasznos érde­ keiről sem. Szerencsére Vadas József nem felelősöket keres. Iparművészetünk lényeges kérdéseit újra és újra felvetve harcol a jobbért, a jövő értékes tárgykultúrájáért, amely egyformán nyereséget jelent majd a művészetnek, az iparnak, az egész társadalomnak. Egy dolgot nem szeretne: Gádor István beszédét idézve írja: 1917-ben Bárczy István mondott szép szavakat kora iparművészetéről. Nagy tap­ sot kapott — mesélte Gádor István — és semmi nem változott. Fél évszázaddal ké­ sőbb — napjainkban — Gádort is megtap­ solták. Meddig fogunk még tapsolni? — kérdezi Vadas József, s minden sorából érződik, hogy nem örülne a tapsnak. Azt akarja, hogy végre változzon valami. Reményked­ jünk! (Corvina, 1979.) P. Szabó Ernő 30 �2. ábra 3. ábra 7. ábra 6. ábra 8. ábra 4. ábra 5. ábra �� Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document https://dkvt.bbmk.hu/pf/be2295a903c1bb48ffb86d554d805bab.pdf Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Végh Miklós Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1979 Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Language A language of the resource hun Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Title A name given to the resource Palócföld – 1979/6. szám Type The nature or genre of the resource folyóirat 1979 folyóirat Irodalom Közélet Művészet Nógrád megye Társadalompolitika