https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/f123ca17d70c730de244aa26b65d2d9c.pdf 5ca0ab9beb37bb0c422c8c8c02c40fc7 PDF Text Text 1979 5 Helytörténeti kutatás - helytörténetírás Ember és város Látogatás Vasas Károly és Somogyi Győző műtermében Karácsondi Imre versei, Dózsa Ildikó, Révy Eszter és Ardamica Ferenc prózai írása A z ember tragédiája - lemezen Táj - ember - irodalom PALÓ C FÖLD Nem csökkenő bőséggel ömlik a szó a vidékiségről. Az apadás jelei egyáltalán nem mutatkoznak, ám használható igazságok nem ily mértékben szitálhatok ki a hordalékból. Ha jól értem a mélyen szántó megállapítások lényegét, akkor a szóban forgó jelenségben elsősorban kóros önelégültséget, az elégedettség rezzenéstelen álló­ vizét kell látnunk. Ismerünk már olyan munkákat, amelyek ezt a tételt meggyőző tényanyag birtokában alapos elemzés után állítot­ ták fel. De mint nálunk oly’ gyakran történni szokott, a megszívle­ lendő gondolat alig növelte önismeretünket. Ettől még a vidékiség mibenlétének, a vidékiségnek „mint olyannak­” a „kutatása” divat lett. Ma a szociográfiával kacérkodók, az irodalmi riporttal próbál­ kozók közül legalább minden harmadik a vidékiséget akarja lelep­ lezni. Nem áll szándékomban tagadni: napjaink valóságának egyik fontos kérdéséről van szó; csak attól tartok, provincializmusunk legfőbb ismérve lassan az lesz, hogy buzgalmunk akkor igazán tö­ retlen, ha a provincializmusról beszélhetünk. S ezenközben föl sem tűnik életünk valódi természete, az a körülmény, hogy a vidéki lét más is mint vidékies — nemcsak elértéktelenedő állandóság, kont­ TÁRSADALOMPOLITKAI, IRODALMI,MŰVÉSZETI FOLYÓIRAT �roll nélküli bezártság, és emberek, értékek menthetetlen devalváló­ dása. A vidéki értelmiség lassan olyan szorongásosan ragaszkodik ehhez a negatív látlelethez, hogy ez a védekező reflex torzítja el ítéletalkotását. Már-már nem is a viszonyítási alap beszűkülése a tulajdonképpeni akut probléma, hanem az értékrend bizonytalansá­ ga miatti örökös kételkedés mindenben, ami helyi, állandó hivatko­ zással valami országosra — teljesen meghatározatlan tartalommal. Ez a sokaknál beállítódottságig rögzült magatartás pedig okozhat akkora kárt, mint a vidékiség már többé-kevésbé ismert hatásai. (Kevesen vannak még az olyanok, mint például a helytörténetírás­ ról folyó polémiánkban megszólalók, akik a kritikus szellemnek ezt a csapdáját ki tudják kerülni.) Kárt okozhat, mert lehetetlenné teszi az egyre nyilvánvalóbb helyzet felismerését. Azt, amiről mindannyian tudunk, de amit a szükségesnél kevesebbet hangsúlyozunk. Nevezetesen, hogy ma már az élet minden területén, így a szellemi életben is, a vidék érté­ kek termelője, s nem pusztán értékek jó vagy rossz fogyasztója, fölélője. Most látjuk igazán, hogy a vidék ilyen irányú megerősö­ désére kultúránk egészséges fejlődése érdekében változatlanul szük­ ség van. Ennek a folyamatnak a garanciája az is, hogy a vidék ma már számos országos rangú szellemi műhellyel bír. A sok pél­ da közül elég, ha a sajátos arculatú, az utóbbi években érzékelhető minőségi változáson keresztülment tájegységi, megyei folyóiratokat említjük. Ezekből is kiderül, hogy a helyi szín, a helyi sajátossá­ gok egyre kevésbé jelentenek változatlanságot-változtathatatlansá­ got. Ezért bizonyos alapállások és vélemények ma már nem is any­ nyira a provincializmus kérlelhetetlen bírálatát jelentik, hanem gyakran sznobságot, meddő kívülállást a bekapcsolódás helyett. Természetesen a vidékiség tünetei még nem sorvadtak el, s en­ nek a jellegzetes magyar betegségnek a gyógykezelésére változatla­ nul szükség van. Ugyanakkor szükség van arra is, hogy a vidéki lét pozitívumain létrejöjjön egy bűntudat nélküli, de a szellemi éberséget nem szüneteltető magatartás. Hogy végre lássunk egészsé­ ges lokálpatriótát, aki öntudattal áll a maga talaján, tudomása van a tág világról. Mércéje — az önismeret — pedig egyre többeké. Laczkó Pál 1979 5 3 Hegyi András: Helytörténet — tudatformálás 5 Schneider Miklós: Néhány szó a helytörténetírásról 6 Németh Márta: Metamorfózisok 7 Sulyok László: Tengődők 9 Kunszabó Ferenc: Mi az egészséges? 10 Molnár Zsolt: Szolgálat és kötődés (Vasas Károly műtermében) 12 P. Szabó Ernő: Az ember arca (Somogyi Győző műtermében) 13 Karácsondi Imre: Kirándulás, Arc, Tanulmány, (Ön)reklám, Hegedű 14 Révy Eszter: Történet 15 Dózsa Ildikó: Álruhások 18 Ardamica Ferenc: Megállók, állomások 21 Csukly László: Az ember tragédiája — lemezen 22 Belitzky János: Mikszáth Kálmán: Matyi bátyánk 24 Táj — ember — irodalom (összeállította Kojnok Nándor) 26 Halmos Ferenc: Illő alázattal (Horpácsi Sándor) 28 Cselényi László: Krétakor (P. Sz. E.) 28 Szalay Károly: Humor és szatíra Mikszáth korában (SDM) 30 Valentyin Raszputyin: Isten veled, Matyóra! (salgói) 30 RAJZOK (Krunák Emese) A címoldalon, borítókon és belső oldalakon Farkas András munkái (fotó: Kulcsár József). PALÓCFÖLD TÁR SADALOMPOLITIKAI, IRODALMI, MŰVÉSZETI FOLYÓIRAT A N Ó G R Á D M EG YEI TAN Á C S M Ű V E LŐ D É SÜ G Y I O SZTÁLYÁNAK LAPJA Főszerkesztő: Végh Miklós. Szerkesztőség: 3100 Salgótarján, Arany János út 21. Telefon: 14-13. Kiadja a Nógrád megyei Lapkiadó Vállalat. Felelős kiadó: Bálint Tamás igazgató. Terjeszti a M agyar Posta. Előfizethető bármely postahivatalnál, a kézbesítőknél, a posta hírlapüzle­ teiben, és a Posta Központi Hírlap Irodánál (KHI Budapest V., József nádor tér 1. sz. Postacím: 1900 Budapest) közvetlenül, vagy postautalvá­ nyon, valamint átutalással a KHI 215—961 62 pénzforgalmi jelzőszámra. Egyes szám ára 10 Ft, előfizetési díj fél évre 30, egy évre 60 Ft. Megjelenik kéthavonta. Kéziratokat és rajzokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. IND EX: 25 952 ISSN 0555-8867 79.2959 N. S. 1200 db �VÁLTOZÓ VALÓSÁGUNK H ely tö rtén et — tu d atfo rm álás G O N D O L A T O K A H E LY TÖ R TÉN ETI K U T A T Á S N É H Á N Y A K T U Á L IS K É R D É SÉR Ő L A P alócföld a közelm últban nagy figyelm et k iv á ltó eszm ecserét kezdem ényezett a h ely tö rtén e tírás a k tu á lis gondjairól, felad atairó l. T eh ette ezt an n ál inkább, m ivel N ógrád m egyében az elm ú lt év ti­ zedben so rra lá tta k n apvilágot az igen színvonalas, p éld aszerű en ösz­ szeállított fo rráskiadványok, illetv e a tö rté n ettu d o m án y legkorsze­ rű b b m ódszereit ren d k ív ü l következetesen érvényesítő, nagyszerű h ely tö rtén eti m onográfiák. E m u n k á lato k során pedig an n y i ta p a sz ­ ta la t halm ozódott fel, hogy közreadásuk m inden bizonnyal g azda­ g ítan i fogja tö rté n e tírá su n k szakm ai-m ódszei'tani tá rh á zá t. M ár csak ezért sem kívánok recep tet adni a h ely tö rtén e tte l N ógrád m egyében foglalkozók szám ára. De ilyen recep t nem is készíthető, lévén a h ely tö rtén e tírás alap k u ta tá s-jelle g ű , s egyben alkotó m unka, am ely nem n élkülözheti a szem élyes képzettséget, m űveltséget. A h ely tö rtén e ti k u ta táso k n ak azonban nagyobb tudom ányos és tá rsa d alm i célkitűzések egészéhez kell illeszkedniök, s h asznuk, fe l­ h aszn álhatóságuk a n n a k ará n y áb an sokszorozódik, hogy m ilyen m é r­ ték b en sikerül egységesíteni a k u ta tá s irán y ait, p ro b lem atik á já t, az ad a tfeltárás, adatközlés rendszerét. A h ely tö rtén e ti m u n k á k n a k tö b b ­ féle igényt kell kielégíteniük. Szolgálni kell a helyi lakosság te r ­ m észetes igényét m ú ltja m egism erésére, felh a szn álh ató n ak k ell len ­ n iü k a helyi oktató, népm űvelői és propag an d am u n k áb an . U gyan­ a k k o r a tö rté n ettu d o m án y nagyobb célkitűzéseinek m eg v aló sítását is elő kell segíteniük. Hozzá kell illeszkedniük az országos k u ta tá si irá ­ nyokhoz, hiszen összehangolt h ely tö rtén e ti k u ta táso k n élk ü l m a m ár szám os k érdés fe ltá rá sá b a n országosan sem tu d u n k elő b b re lépni. A h ely tö rtén e tírás fela d ata to v á b b á az is, hogy a m a m ég el­ érh e tő tén y ek és ad ato k sokoldalú rögzítésével m egőrizze, átm en tse azokat a jövő szám ára, m integy forrásáu l szolgáljon an n ak . A tö rté ­ n ettu d o m án y o n kívül a h ely tö rtén e tírás, m in t a telep ü lések h ie ra rc h i­ k u s szerveződésének m enetét is feltáró vállalkozás, segítséget n y ú jt­ h a t — és kell is n y ú jta n ia — a településfejlesztés, -terv ezés szá­ m á ra is. A településfejlesztést befolyásoló tényezők és term észetü k , m űködési m echanizm usuk egzakt v izsgálata ugyanis csak tö rtén etileg végezhető el, s a tö rté n e ti bázison nem csak je len viszonyaink, h a ­ n em a jövő fejlődési tendenciái is b iztosabban k itap in th ato k . A h ely tö rtén e ti m onográfia tudom ányos igényű m unka, am ely a hitelesség és tudom ányos d o kum entálás elveiről n em m o n d h a t le. U g yanakkor k ö zérthetőnek kell lennie, hozzáférhetőnek, élvezhető­ n ek a széles olvasóközönség szám ára. A tudom ányos hitelességű, m eg­ alap o zott m ondanivaló olyan lendületes stílussal páro su ljo n , am ely a szocialista p atrio tizm u s tu d a tfo rm á ló fe la d a ta in a k szo lg álatára és b etö ltésére eg y a rán t alk alm as lehet. A település tö rté n e te term észetszerűen olyan összetett jelenség, am ely n ek teljességben tö rtén ő m egragadása nem csu p án a tö rté n e ttu d o m ány különböző ág a zatain ak (település-, gazdaság-, p o litik atö r­ ténet) együttes figyelem bevételét k ív á n ja meg. A m ikor egy-egy te ­ lepülés tö rté n e té t nem provinciális, h an e m m a rx ista —le n in ista szem ­ léletet érvényesítő m ódszerrel dolgozzuk fel, tö rek e d n ü n k kell a kom plex m egközelítésre, több tudo m án y ág (néprajz-, m űvészet- és iro d alo m tö rtén et, gazdaság- és term észeti fö ldrajz, szociológia, d e­ m o g ráfia stb.) szakem bereinek erőfeszítéseit egy cél sikeres m eg­ o ld ásán ak irán y á b a összefogó, -hangoló m egoldási m ódozatok k eresé­ sére, m égpedig a szakágak te lje s egyenjogúsága alap ján . A m u n k á lato k egésze során érvényesítendő alap v ető szem pont, hogy (az ősi állap o to t kivéve) a tö rtén elem osztály h arco k tö rté - E z é v i 3. s z á m u n k b a n a z z a l a s z á n d é k k a l a d t u n k h e l y t B e l itz k y J á n o s ír á s á n a k ( H e l y t ö r t é n e t í r á s u n k n é h á n y t ö r t é n e t i és id ő s z e r ű k é r d é s é r ő l) , h o g y a z e r e d m é n y e k is m e r e té b e n , é s a g o n d o k a t, p r o b l é m á k a t s z á m o n t a r t v a , v é le m é n y c s e r é r e s z ó lí ts u k a h e l y t ö r t é n e t í r á s b a n é r d e k e l te k e t — s z e r z ő k e t, s z e r k e s z tő k e t, k i a d a t ő k a t , o lv a s ó k a t. A h o z z á s z ó lá s o k b a n e d d ig m e g f o g a lm a z o t t k é r d é s e k (a „ v i d é k ls é g ” a t ö r t é n e t í r á s b a n , a s z e r z ő k tu d o m á n y o s r á t e r m e t t s é g é n e k , s z a k m a i m e g a la p o z o tts á g á n a k f o g y a té k o s s á g a i , a k r i t i k a b e lte r je s s é g é b ő l a d ó d ó k é r d ő je le k , a tu d o ­ m á n y o s m ű h e ly e k , a l k o tó c s o p o r to k h i á n y a s tb .) á l ta l k i v á l t o t t s z a k ­ m a i é s k ö z ö n s é g v is s z h a n g „ k ö v e t e l t e ” f o l y ó i r a t u n k e ls ő o l d a l a i r a a b o n ta k o z ó v itá h o z ú j a b b a n é r k e z e t t ír á s o k a t . nete, a tá rsa d alo m egym ás ellen küzdő osztályai viszont m in d en k o r a term elési és érin tk ezési viszonyoknak, egyszóval k o rszak u k gaz­ dasági v iszonyainak term ék ei. A tá rsa d alo m m in d en k o ri gaz­ dasági szerkezete az az alap, am elyen m in d en tö rté n elm i időszak jogi és po litik ai berendezései, vallási, k u ltu rá lis, ideológiai elképze­ lésm ódjai végső soron felépülnek. E nnek érv én y esítése a h ely tö rtén e ti m u n k a elvi v ezérfo n ala kell legyen. Nem kétséges, hogy a h ely tö rtén e ti m u n k á k p erio d izálásáb an a tá rsa d alm i form ációk sz erin ti országos periodizációt k ell k ö v etnünk, á lta lá b a n nagy k o rszak o k at felvéve, hiszen az egyes k o rszak o k at a te m atik ai egységek úgyis to v áb b tagolják. T erm észetesen ez nem z á rja ki egyes fo rd u ló p o n to k (pl. 1848—1849; 1918—1919; 1944— 1945.) k iem elt tá rg y alását. P ersze az egyes váro so k sajáto s fejlődése is a d ­ h a t belső k o rsz a k h a tá rt (pl. az ú jra te le p íté s d átu m a), de ez össz­ h an g b a hozható pl. a feu d alizm u s n agy szak aszai szerin t tö rtén ő tárgyalással. A k u ta tá s és áb rázo lás jelen felé tág u ló p e rsp e k tív á ja nem csu­ p á n azt jelen ti, hogy a k o rb an hozzánk közelebb álló részek rész­ leteseb b ek legyenek, h an e m a z t is, hogy lehetőleg m in d en m ai je le n ­ ség tö rté n e ti gyökere fe ltá rá sra k erü ljö n , a tö rté n e ti áb rázo lás a m a jobb m eg értését szolgálja. U gyanakkor n em szabad ab b a a h i­ b áb a esnünk, hogy csak a m áig h ató t m u ta tv a be, egy-egy kor érte lm e tle n n é váljék , vagy hogy a fejlődési te n d en c iák ra jz a elfedje a fejlettség ténylegesen ad o tt színvonalát. A m o n o g ráfián ak széles k ö rű a d a tfe ltá rá so n és -g y ű jtésen kell alap u ln ia, m aga a m on o g ráfia azon b an szintézis, am elybe nem a — m égoly érdekes — ú jo n n a n fe ltá rt anyagok, h an e m a leszű rt e re d ­ m ények kell k erü ljen ek . H elyes, h a m ég az a d a ttá ri rész is erősen szelektált, tö m ö rített s feldolgozott fo rm á b an készül. A z anyaggyűjtés és -közlés során, ahol lehet, tö rek e d jü n k a jelenségek, fo ly a­ m ato k m in él teljeseb b ad a to lá sára , k v alifik áció jára, s en n ek ere d m é­ nyeit rögzítse a m o n o g ráfiák a d a ttá ra . U g y an ak k o r n em feled k ezh e­ tü n k m eg arró l, hogy fontos (politikai, tu d a ti, szem léleti stb.) je le n ­ ségek egész so ra n em m érhető, de érték elh ető , leírh ató , s ezek n él­ k ül tö rté n eti k ép ü n k nem csu p án hiányos, d e téves is lenne. A színvonalas h ely tö rtén e ti k u ta tás, te h á t a tö rté n ele m tu d o m á n y ­ n a k olyan, a tö b b iv el eg y en ran g ú szakága, am ely ép p en a z é rt érd em li meg, hogy az egyéb sz ak te rü lete k tő l tám o g atást k ap jo n , m e rt azt eg y en érték ű tudom ányos te ljesítm én n y el viszonozhatja. A h e ly tö rté n e t-k u ta tá sn a k m in t a helyi k ere tek között k ia lak u lt, szerves tö rté n e ti összefüggések v iz sg álatá ra h iv a to tt szak tu d o m án y ­ n ak n em az a felad ata, hogy k u rió zu m o k at szolgáltasson a tö rté n e ttu d o m án y szakágai, illetv e szintézisei szám ára. É ppen ellenkezőleg: hogy olyan te lje s átfo g ásra tö rek v ő fejlő d ésv izsg álato k at folytasson, am ily en ek csupán a h ely h ez kötött, szerves k ö telék ek k el egybefűzött tá rsa d alm i k ép letek és in tézm ények m ikrokozm oszainak a m ozgás­ teréb en végezhetők el. A hogyan egyik tö rtén észü n k m egfogalm azta: a h ely tö rtén ész m u n k á ja sem a színes k av icso k at gy ű jtő gyerm ekéhez, sem a k incskereső k alan d o réh o z n em h aso n líth ató , sokkal in k áb b a m ódszeresen dolgozó geológuséhoz. M indebből következik, hogy a h e ly tö rté n e t-k u ta tá s fejlesztése k o rán tsem lokális é rd e k csupán, h a ­ n em nagyon fontos szerep v á r r á a tö rté n ettu d o m án y szak ág ain ak m ódszeres m u n k am eg o sztásra o ly an n y ira rászo ru ló együttesében. Az egyes jó l k ö rü lh a tá ro lt te rü le te k tö rté n e té n e k feldolgozásá­ b an a legfontosabb szem pontok egyike az összehasonlító (kom paratív) m ódszer. Jelen tő ség ét így fo glalja össze Váczy P éter, a h e ly tö rté n e t­ k u ta tá s elm életi k érd ésein ek k itű n ő sz ak é rtő je: „O tt is, ahol é rté ­ kesebb an y ag ra tám aszk o d h at a h ely tö rtén e ti k u ta tás, egyre inkább m egfigyelhető az a törekvés, hogy a helyi ad a to k a t m ás v id ék ek a d a ­ ta iv a l kiegészítse és összehasonlítsa. Egy p o n to n tú l k im erü ln i lá t­ szik a h ely tö rtén eti anyagkészlet, s épp en a m élyebb m egism erés é r­ dek éb en a h ely tö rtén ész szükségét érzi, hogy m ás vidék ek en is kö­ rü lte k in tse n . Á tlépi te h á t m egyéje h a tá rá t, hogy in n en is, o n n an is érték es h o lm it csem pésszen át. N em azért, hogy m egyéje ta la já t el­ veszítse lá b a alól, hanem , hogy in k áb b a b b a n m ély eb b re m egfogód­ zék. Hogy a tudom ányosság k övetelm ényének jo b b a n m egfeleljen, m aga h ágy a el te rü leté t, szűk h azáját, s ezen a v án d o rú to n olyan eszközökhöz folyam odik, m ely ek et k ü lö n b en az általán o s tö rté n e t a l­ k alm az egyetem esebb jellegű tén y ek áb rázo lásán ál.” A tö rté n e ti vizsgálódás te h á t sohasem szű k ü lh et le csak az ad o tt te rü le tre ; azaz elszürkül, p ro v in ciálissá v álik szükségszerűen az a m u n k a, am elyik csak az a d o tt te rü le t fo rrá sa it böngészi és idézi, am ely n ek szerzője n em ren d elk ezik széles k ö rű ism eretek k el az o r­ szágos tö rté n et, sőt az egyetem esség irán y á b an . E bben a tö rté n eti m ű fa jb a n csak ak k o r n y ú jth a tu n k érték eset, h a feldolgozásunk m ind szem léletében, m ind m ódszerében és tá rg y a lt any ag áb an , v alam in t (term észetszerűen) m o n d an iv aló jáb an szervesen kapcsolódik össze, ötvöződik a z országos tö rté n e t egészével. 3 �A k o m p aratív m ódszer különösen n élkülözhetetlen ak k o r, ha nem b iztosítható az ad o tt te rü le t m ú ltjá n a k kom plex, m inden o ld a­ lú vizsgálata, s szűkebb p ro b lém ak ö rre összpontosított vizsgálódást kell folytatni. Ilyen esetben az ad o tt te rü le ti egység fo rrásan y ag án ak egybevetése, összehasonlítása m ás vidékek anyagaiv al értékesebb, m egalapozottabb, az országos tö rté n e t sz ám á ra is hasznosíthatóbb eredm ényeket hozhat. D ilettantizm us m in den tu dom ányágban feltalálh ató , azo n b an a h ely tö rtén et sajátosságai, lehetőségei és eredm ényei m ia tt ta lá n foko­ zo ttabban vonzza a hozzá nem értőket, a m űkedvelő av atatlan o k at. A h ely tö rtén etn ek szám olnia kell önnön term észetes k o rlá ta ival, s csak o tt érvényesülhet m inden érték es tu lajdonság áv al, ahol nem lép te át ezeket a h atáro k at. H a nem m inden tö rté n eti jelenség és forrásan y ag engedi meg a h ely tö rtén eti k u ta tást, kérdés, m ikor és hol in d íth ató m eg a vizs­ gálódás. A helytörténészek gyak ran nem veszik eléggé figyelem be, hogy a fo rrásan y ag nem m indig alk alm as a k u ta tá sra . Hogy v a la ­ m ely helység m ú ltjá ra vonatkozóan tö rté n eti anyag ta lálh ató , abból m ég nem egyértelm űen következik, hogy az anyag h aszn álh ató is. Nem azáltal lesz a k u ta tó szám ára érték es a forrás, m e rt egy hely­ ség vagy te rü le t tö rté n eté re vonatkozik, han em m e rt tö rté n eti becse a h ely tö rtén et m ódszerével gyüm ölcsöztethető a legjobban, leg alk alm a­ sabban. H elytörténészeink azonban gyak ran „külső” szem pont a la p ­ já n v álasz tjá k egy-egy település tö rté n eté n ek a m eg írását: rag asz­ kodás a helyi röghöz, érdeklődés a lakóhely m ú ltja irán t, ju b ileu m i ün nepélyek adn ak to llat h elytörténészeink kezébe. M árpedig ezek le­ h etn ek ugyan indítékok, am elyek a tudom ányos érd ek lő d ést v a la ­ m ely te rü let tö rté n eti m ú ltja felé irán y ítják , de nem leh etn ek ve­ zérlő szem pontok. A nnak eldöntésére, hogy m elyik telep ü lés és ezen b elü l tö rté n eté n ek m ilyen kérdései k erü ljen ek tudom ányos feldolgo­ zás alá, a r r a vonatkozóan kizárólag a tö rté n eti any ag tudom ányos érlék e lehet az irányadó. A m ikor a zá rt forrásan y ag nem alk o t sz er­ ves egységet, am ikor az hézagos, töredékes, jelen ték telen , a h ely tö r­ tén eti k u ta tá s nem kecsegtet sok eredm énnyel. Az anyag fogyatékos­ sága m egbénít m inden m élyebb vizsgálódást, m inden gondos részlet­ ta n u lm á n y n ak ú tjá t állja. A zárt, de szegényes forrásan y ag feldolgo­ zásán ak következm énye, hogy a h ely tö rtén e t könnyen alak u l á t tu ­ d o m án y talan tudom ánnyá. O lyankor tehát, m időn egy te rü le te n fo n ­ tos tö rté n eti k o rszakokra egész adatsorok hiányoznak, h ely tö rtén et célszerűen, gazdaságosan nem m űvelhető. Id eálisn ak az a h ely tö rtén e ti anyag tekin th ető , am ely nem szag­ g atja szét az egész tö rté n eti anyagot, han em lehetővé teszi, hogy az egészet vo n ju k vizsgálat alá, nem boly g atja m eg az ad ato k te rm é ­ szetes kapcsolatait. A h ely tö rtén eti k u ta tás éppen azáltal tu d fel­ m u ta tn i szép eredm ényeket, hogy vizsgálni képes az élet összes je ­ lenségeit egy „parán y i fö ld d arab o n ”, s a z olvasó egy ten y érn y i n agy­ ságú tü k ö rb en m e g p illa n th a tja az egész égboltozatot. Az életn ek nem önkényesen k ih a síto tt d a ra b k á já t tanulm ányozza, hanem az egész éle­ te t m inden bonyolult összefüggésével, kuszáit k apcsolatáv al — egy m ikroszkóp a lá vonható terü leten . Á tfo g h atja a fo lyam atokat, k i­ b o gozhatja azokat a re jte tt, végtelenül finom szálak at, okfonatokat, érd ek h áló k at, am elyekből a m in d en n ap i élet szövődik. M indezt m eg­ teheti, m e rt az életet kicsiny, „lefokozott” a la k já b a n szem lélheti. Az 4 arán y o k kisebbek, de m e rt reálisak, á lta lu k m égis az egész élet jelen ik meg. A kisebb ará n y o k at a szem biztosabban k a p h a tja el, a k u ta tó a tö rté n eti valóságról igazibb, hívebb k ép et n y erh et, m e rt t a ­ lálkozott az élet teljességével, s m egvizsgálhatta összes alkotórészeit. A rosszul alk alm azo tt általán o s történetfeldolgozás, m időn á tfu t sokféle te rü le t felü letén , éppen a jelenségek term észetes k ap cso latai­ n ak érzékelését za v a rja meg, felb o n tv a a szervesen egym ásba fonó­ dót, hogy egy részletk érd ésre feleletet kapjon. A h ely tö rtén et előnye az általán o s tö rté n e tte l szem ben főképpen ab b a n találh ató , hogy a h ely tö rtén e t egy kis te rü le t anyagából k ö nnyebben rek o n stru á lh a tja az élet egészét. Az általán o s tö rté n etn e k teh át, h a igényt ta r t a tudom ányos elm élyültségre, a h ely tö rtén eti k u ta tá s ra kell tám asz­ kodnia. Összegezve te h á t: az országos tö rté n e t és a h ely tö rtén et nem ellen tétes m egközelítése a tö rté n eti valóságnak, h an em két, egym ást szükségszerűen kiegészítő és feltételező m ódszer, am elyek egym ás ered m én y eire építenek, egym ás szem pontjaitól m integy m eg term é­ keny ü lv e új és új összefüggések fe ltá rá sá n a k a lehetőségét te re m ­ tik meg. Ezek a k étség b ev o n h atatlan tén y ek h o zz ájáru ln ak ahhoz, hogy egyre kevesebben v ita tjá k a h ely tö rtén e t jelentőségét. E nnek ellen ére to v á b b ra is szám osan v an n a k olyanok, a k ik — szem b eállít­ va az országos és helyi k u ta táso k at — lebecsülően szólnak a h ely tö r­ tén eti tárg y ú dolgozatokról, azt hangsúlyozva, hogy ezek eleve k o rlá ­ to zo ttab b lehetőséget re jte n e k m agukban, m int az országos tö rté n eti m u n k ák . F eltehetően ezzel függ össze az a hely telen szem lélet és gyakorlat, am ely sz erin t a v idék tö rté n eté n ek a k u ta tá s a a vidéken élő történészek, az országos tö rté n e t k u ta tá sa a központi k u ta tó h e­ lyeken dolgozó történészek m u n k a p ro g ram jáb a n kell szerepeljen. Ez­ zel m agyarázható, hogy v an n a k k u tató k , ak ik a fo rrásan y ag o t nem valódi tudom ányos értéke, han em a n n a k te rü leti h o v atarto zása a la p ­ já n m inősítik, selejtezik. A h ely tö rtén e ti m u n k á t a k ö ztö rtén eti vagy az országos esem é­ nyeket tárg y aló m u n k ák tó l ebben az értelem b en n em az különböz­ teti meg, hogy fo rrásb ázisa vidéki le v éltári anyag, h an em hogy a tá rg y á t képező tö rté n eti esem ényt, vagy társad alo m -, illetv e gazda­ ság tö rtén eti jelenségsorozatot a helyi tényezők összh atásáb an m u ta t­ ja be. Egy ta n u lm á n y azáltal v álik ilyen tág ab b értelem b en h ely tö r­ ténetivé, hogy fo rrásan y ag át, a helyi körülm ények, a term észeti-fö ld ­ rajzi viszonyok alak u lásán ak , a helyi gazdálkodási m ódszernek, a term elési-tech n ik ai k érdéseknek, a szokásjognak, a v iseletn ek stb. a p ­ rólékos ism eretéb en képes a felszínre hozni és b em u tatn i. Azaz a tö rté n eti m egközelítés eg y fajta m ó d ja k én t fo g h atju k fel e m u n k á ­ kat. A m egyék, városok, falv ak tö rté n eté n ek k u tató i szám o lh atn ak azzal, hogy a h ely tö rtén e tírás irá n ti tá rsa d alm i igény a jövőben fo­ kozódni fog. Az em berek, érth ető en , m indig is érd ek lő d tek életü k részét alkotó szülőföldjük, községük, városuk, üzem ük m ú ltja irán t, s ez a tö rté n ete t érin tő ism erkedési vágy a jövőben még erő teljeseb b lesz. Ezt a szülőföld szeretetéből táplálkozó nem es érd ek lő d ést a h ely tö rtén e tírásn a k m ind m agasabb szin ten kell kielégítenie. H a a h ely tö rtén eti tu d o m án y nem v álik rossz értelem b en véve p ro v in ciá­ lissá, h an em a dolgozó osztályok, a m u n kásosztály és a p arasztság halad ó h ag y o m án y ain ak b em u tatásá ra irán y u lv a m egalapozza a h a ­ za, a dolgozó nép egész tö rtén etén ek , k u ltú rá já n a k szeretetét, akkor b etö lth e ti tu d a tfo rm á ló fu n k ció ját, h o zz ájáru lh at az erkölcsi és po­ litik ai egység m egszilárdulásához. H eg y i A ndrás �N é h á n y szó a h e ly tö r té n e tír á s r ó l Több m in t tíz éve kísérem figyelem m el h ely tö rtén e ti k ia d v á­ n y ain k at, v elü k kapcsolatos észrevételeim et m á r szám os alk alo m m al m o n d tam el a P alócföld la p ja in is. Most, hogy a h ely tö rtén e tte l k a p ­ csolatosan nagyon m egszívlelendő és alapos összefoglalók jelen tek m eg (Belitzky Jáno stó l és H o rv áth Istvántól), érdem es m ég n éh án y szó erejéig elidőzni a k érd és vizsgálatánál. A nnál is in k áb b , m ivel a legutóbb (a lap ez évi 2. szám ában) ism e rte te tt m ú lt évi k ia d v á ­ n y ain k egyike-m ásika ism ételten élesen v e te tt fel olyan p ro b lém á­ k at, m elyek m egoldása nem v á ra th a t m agára. Rem élem , hogy n éh án y gondolattöredékkel ki tu d o m egészíteni az elő ttem szólók m e g állap ítása it; először is a rra nézve, hogy v ajon m i a h ely tö rtén e t és az országos tö rté n e t egym áshoz való viszonya. K o rán tsem ak adém ikus kérdés, nem a ty úk-to jás-első ség v itá ­ jáh o z hasonló m űp ro b lém a an n a k taglalása, hogy m elyik elsődleges, hiszen a szakem berek m á r régóta jól tu d já k és v alljá k , hogy a helyi ad a to k fe ltá rá sa (függetlenül attól, hogy ezt a m u n k á t helyi k u ta ­ tó k vagy központi tudom ányos intézm ények m u n k a tá rsa i végzik) m in d en képpen elsődleges és alapvető, enn ek elvégzése n élk ü l o r­ szágos szintézis szinte el sem képzelhető. S okkal in k á b b okoz gon­ dot az a körülm ény, hogy a h ely tö rtén e ti m ű v ek n ek kettő s re n d e l­ tetésü k v an : am ellett, hogy az országos tö rté n e tírá s építő k ö v eik én t a tu d o m án y t szolgálják, bizonyos helyi igényeket is ki kell elégíte­ niük. Úgy érzem , hogy enn ek az u tó b b in a k a tú lh an g sú ly o zásáv al k ö v ettü n k el h ib á t a z elm ú lt húsz-h arm in c év folyam án. A bból a n a ­ gyon helyes alapállásb ó l k iin d u lv a ugyanis, hogy a h o n ism eretn ek sz er­ ves része a h ely tö rtén e t is, az ilyen jellegű m u n k á k nevelési cé ljá t a k ív á n t m é rték n él jo b b an előtérbe helyeztük, a h ely tö rtén eti feldol­ gozások fő célját ab b an fogalm aztuk meg, hogy segítsék elő a lak ó ­ hely jobb m egism erését és ezáltal a n n a k m egszerettetését. M árpedig (k o rán tsem tagadva, hogy ez is fela d ata a h ely tö rtén e ti k u tatásn ak ) világosan kell lá tn u n k a tudom ányos célok elsődlegességét, s az ezzel já ró olyan következm ényeket, m in t: a h ely tö rtén e ti k u ta tá sn a k az országos k u ta tással fe n n ta rto tt szerves kapcsolata, a helyi jelen sé­ geknek a m ás tá ja k jelenségeivel szoros összefüggésben való vizs­ gálata, a rendelkezésre álló v alam ennyi országos és helyi fo rrásleh e­ tőség kiaknázása, de m in d en ek elő tt az egy-egy ad o tt k o rra, illetv e té m a k ö rre vonatkozó m á r m eglevő irodalom h iá n y ta la n ism erete. M indezek n élk ü l a h ely tö rtén ettel foglalkozó k u ta tó k a t (elsősorban az elszigetelten, ará n y lag nehéz k örülm ények között dolgozó helyi k u ta tó k at) súlyos veszélyek fenyegetik, olyanok am elyek n em egy szám ottevő veszteség okozóivá v álh atn a k . A veszteségek első cso p o rtját o b j e k t í v v e s z t e s é g e k n e k n ev ezh et­ nénk. Legfőbb ism érv eik az ad o tt m ű sz ínvonaláb an m u ta tk o z n ak meg. H a ugyanis a szerző m u n k á ja során nem veszi figyelem be a m á r elért országos eredm ényeket, elszakad az országos ku tatáso k tó l, n em ism eri a tá rg y ra vonatkozó teljes iro d alm at, és a fo rráso k b a n is önkényesen v álogat (esetleg azok egy részét figyelem be sem veszi), m u n k á ja m e n th etetlen ü l a p ro v in cializm u s posv án y áb a süllyed. K öz­ ism erten alap v ető tén y ek et úgy á llít be, m in th a azok sa já t jelen tő s felfedezései v olnának, egyes helyi jelen ség ek et olyan n agy je le n tő ­ ségűnek m inősít, hogy ezzel félrev ezeti olvasóit, ráa d ásu l, elveszve a lényegtelen részletekben, a fő k érd ések kellő m érv ű m eg v ilág ításáv al adós m arad , és így n em csak a tu d o m án y szem p o n tjáb ó l v álik é r ­ té k telen n é m u n k á ja, de a h ely tö rtén e t n evelési fela d ata in a k , a szülő­ föld valósághoz hű m eg ism ertetésén ek sem tesz eleget. N em kevésbé fá jd a lm a s a színvonal a la tti h e ly tö rtén e ti m u n k á k ­ ból fak ad ó s z u b j e k t í v v e s z t e s é g sem. Az a szerző ugyanis, ak i nem gondoskodik m ű v e m egfelelő belső (ön-) és külső szak m ai ellen ő rzé­ séről, a b e lte rje s le k to rálá s csap d á jáb a esve („én lek to rálo m a te m űvedet, te lek to rálo d az enyém et, és ak k o r m in d en ren d b e n lesz!”) elveszti a k ap cso latát az országos k övetelm ényekkel, igénytelenné v álik ö n m agával szem ben is, a m ércét egyre le jje b b engedi. Sajnos, az ilyen jelenségek elsősorban a vid ék i k u ta tó k a t fenyegetik, hiszen — m in t azt a k ö zelm ú ltb an m egjelent, nagyon ta láló ta n u lm á n y (B ánlaky—V arg a: Azon tú l o tt a tá g világ) is m eg állap íto tta — a vidékiség egyik jellem zője a viszonyítási alap beszűkülése, az é rté k ­ ren d bizonyos to rzu lása : az szám ít érték n ek , am it a k ö zvetlen k ö r­ n yezet érték el. Í gy fo rd u lh a t elő aztán , hogy ak i egyszer elfogadható h ely tö rtén e ti m ű v e t alk o to tt, azáltal egy város, egy m egye „h ely tö r­ ténészévé” lép h et elő, s azt követően a körn y ezet b árm ely p ro d u k tu ­ m á t k ritik a n élk ü l fo g ad ja e l; h a az első m űvén ek sik erév el szer­ zett „b a b érk o szo rú ján ak utolsó lev elét is befőzte m á r b ab lev eséb e”, to v áb b i m űvei ak k o r is k iá lljá k a közvetlen k örnyezet p ró b ájá t, h a azok szín v o n ala m eg sem közelíti az elsőét. A p ro b lém a elev en jére ta p in to tt H o rv áth Istv á n (a P alócföld 1979/4. szám áb an ír t hozzászólásában), am ik o r az országos tö rté n e tírá s és h ely tö rtén e tírás között m egbom lott egyensúly, a rossz é rte ­ lem ben v e tt „vidékiségből” eredő h átrá n y o s helyzet, a fenyegető igénytelenedés és ebből következően a h ely tö rtén e ti m u n k á k egye­ n etlen szín v o n ala k érd éséb en sü rg eti az in tézm én y i koord in áció m i­ nél teljeseb b — és fő k én t m inél előbbi — m egvalósítását. Az é rd e­ k eltek et e te k in te tb en b izakodással tö lth eti el a M iskolci A kadém iai Bizottság lé trejö tte, m e rt ez a szerv — h a eg y általán a tá rsa d a lo m ­ tu dom ányok k ö rére is k i fo g ja te rjesz ten i tevékenységét — az észak­ m agyarországi m egyék tudo m án y o s k u ta tá s á b a n (így a h ely tö rtén e ti k u ta tá sb a n is) bizto síték a leh et a k u ta tá si p ro g ram o k célszerű egyez­ tetésének, a tém av álasztás-b eli és m ódszerbeli esetlegességek k ik ü ­ szöbölésének, a helyi k u ta táso k és az országos p ro g ram o k k ív á n t m érték ű összehangolásának, eg y általán a h ely tö rtén e ti k u ta tá s tu d o ­ m ányos szín v o n ala em elésének. S h a ez v aló b an így lenne, attó l senkinek sem k ellen e félten ie a h ely tö rtén e tírás m ásik fontos, n e­ velési célzatú fe la d a tá n a k te lje síté sét: a h ely tö rtén e ti m u n k á k h o n ­ ism ereti mozgósító ere jén e k h atásá t. Sőt: csak az igazán színvonalas, tudo m án y o s igényű h ely tö rtén e ti m u n k á k tö lth e tik b e m a ra d é k ta la ­ lan u l a helyi igények te ré n rá ju k ró tt fela d ato k a t is. Schneider Miklós 5 �M eta m o r fó z iso k szélesebb tö m egekben elk ö telezett po litik ai m u n k á ju k során. R endhagyó v allo m ásra in d ít a z a n éh án y h ónappal ezelőtt lá to tt kép, am i a z akkori, S alg ó ta rján b a érk ezé­ sem k o r fogadott. A z a hosszú idő óta u ralk o d ó köz­ felfogás, m ely a társm ű v észetek je le n ­ tőségét az esztétizálás sz in tjé n íté lte csupán meg, m áig ta rtó te tsz h a lá lra k á rh o z ta tta azok tú lnyom ó részét. A világ m éretű v é v á lt ökológiai válság eg y re in k á b b m egm utatkozó tü n e te i azonban e n n e k a n ézetn ek és a tá r s ­ m űvészetek m esterséges elszigeteltsé­ gének felszám olását k ö v etelik m eg o tt is, ahol a fenyegetettség egyelőre még nem te k in th e tő szám ottevőnek, de a ten d en ciák n egatív h atása i m ár érzé­ kelhetők. A vasúti tö ltés felől szem lélve úgy tű n t az egész M eszes-hegy oldala, m in t v alam iféle óriási, kiü resed ett, függöny nélküli színpad, ahol a félig leb o n to tt házak a díszletek m inden esem ényt m egidézni tudó képességével h ato tta k . I tt a hegy lá b án á l — egye­ lő re m egkím élve a buldózerektől — még á llt a h a jd a n i József A ttila K ul­ tú rh áz , m ely egykor a m egye k u ltu rá ­ lis életén ek szín teréü l szolgált, a m i­ n ek ab b a n a z időben nem csak szem ­ lélője, d e m á r a felszab ad u lást követő tiz e n h a rm a d ik évtől résztvevője is le­ hettem . A ttól az időszaktól kezdve, am ik o r a z ország a h áb o rú m e g rá zk ó d ta tá sá­ ból épphogy csak felocsúdott és ön m a­ g ára eszm élt, S a lg ó ta rján b a n m á r egy o lyan k u ltú ra é p ítő erő m űködött, am ely m axim álisan tu d o tt m inden en e rg iát és m inden generációt mozgó­ sítan i, lendületes hévvel és h o zz áé r­ téssel szervezni, irán y ítan i, p rogram ot ad n i és nagy p ersp e k tív á t n y ú jtan i. Ebben a cseppet sem provinciális kö­ zegben b á tra n bontak o zh ato tt ki m in ­ den érték, köztük a m űvészi é rté k is, am ely m indig a legnagyobb odafigye­ lésre sz ám íth ato tt. V onzotta a m űvé­ szek et a m egnyilatkozás lehetősége: kiállítások, pályázatok, viták, am elyek m indig jelentős esem ény voltak itt. M ivel az épülő v áro sn a k a fejlődés so­ rá n m á r la ssa n k é n t kirajzolódó te le ­ pülésszerkezetére a k ö rg y ű rű s-ce n trá­ lis ren d szer válik jellem zővé, m in d in ­ k áb b szem betűnik, hogy m a m iként z á rja m agába a cen tru m h o z legköze­ lebb eső, legbelső k ö r íve ezt a he­ lyet, ah o n n a n a vízbe dobott k ő kel­ te tte h u llám okhoz hasolóan egyre n a ­ gyobb h ató su g arú körökké válva, m in d tovább és tovább te rje d te k a szellem i energ iák ; túllépve a város, a m egye h a tá ra it is, országos szintű pro b lém ák felelős irá n y ítá sá t is v á l­ lalv a, k u ltú rá n k egészére gyakoroltak és gyakorolnak hatást. N em m eglepő szám om ra, hogy húsz év elteltével, visszatérésem kor ugyan­ olyan friss szellem ű és vállalkozó készségű v áro sra ta láltam . M ert so k an elszárm aztak inn en a z „a la p ító k ” kö­ zül, de m á su tt is az itt m egkezdett m u n k á t é p ítik tovább. M ások, a k ik elh ag y ták a várost, ú jr a visszatértek. V oltak és v annak, a k ik sohasem v ál­ ta k m eg tőle, és m a épp oly lelkes szervezők, vezetők vagy alkotók, m int a kezdet kezdetén. A z ő új tá rsa d a l­ m at len d ületes hévvel ép ítő lelkesedé­ sü k és lelkesítésük in d íto tt el pály ám ­ ra errő l a pontról, a M eszes-hegy lá­ bától, s b á r furcsa, de in k áb b érzem tö rv én y szerűnek, m intsem véletlennek, hogy most, két évtized u tá n u gyaner­ re a fö ldrajzi p o n tra érk eztem vissza egy fik tív p ály áz at kapcsán. M ert m i­ k ép p T a rjá n szükségszerűen keresi v árosépítési gondjai o p tim ális m egol­ dásához a legkorszerűbb fo rm át és legigényesebb alkotót, akép p a képző­ m űvész is o tt k ív á n ja kifejteni m a az ú j életm ód hozta legégetőbb tá rs a d a l­ m i igényeket kielégítő tevékenységét, ahol ez az elv árás a legkorszerűbb ép ítészeti gondolkodással párosul, ah o l a vezetők nem csak é rtő m ecénások csupán, han em a szocialista életm ód irá n ti igényt és elv árást m á r a leg­ 6 is felk e lte tté k és k u ltu rá lis A sz ertelen ü l b u rján zó m esterséges k ö rn y ezetü n k okozta léptékvesztés, a helyes m éretek, arán y o k , a te rm észe­ te s ritm u s felbom lása, a z ingerszegény kö rn y ezet k ialak u lása, a term észetb en való helyünk, tájékozódási k ép essé­ günk, a hozzá és egym áshoz való vi­ szonyunk, a k o m fo rtérzetü n k stb . e l­ vesztése egyéni és közösségi é le tü n k ­ ben, de a jövő generáció életéb en is sz ám tala n zav art képes előidézni, am elyek e lh á rítá sa érd e k éb en p a ra n ­ csoló szükségszerűséggé v á lt a z em be­ ri n em b en rejlő v alam en n y i képesség m ozgósítása, különösen az eddig erre alig igénybe v ett m űvészi alkotó e n e r­ gia fokozottabb k iak n ázása. M ert lé te­ zik m á r ú g ynevezett lak ó telep i kö zér­ zet, a legkülönfélébb biológiai, pszichi­ kai m egterhelés okozta stresszállap o t, v an n ak m á r n álu n k is olyan k lin ik ák , ah o l a k arto ték o k o n — m in t sp eciá­ lis k ateg ó ria — k ü lö n ru b rik a szolgál a páciens lakótelepi v iszonyainak be­ jegyzésére. A m egszokott régi é le t­ m ódtól h irte len m egválni és helyébe egy ú ja t k ia lak ítan i — esete n k én t ez önm agában is elegendő feszültséget je len th et, am ely n ek leküzdéséhez (új persp ek tív ájáv al) egy ú j, gazdagabb, m inden te k in te tb en h arm o n ik u s életet biztosító, em berközpontú környezet kellen e hogy segítsen. A té m án ak külön iro d alm a van, és tudo m án y ág ak , különféle k u ta tó in té ze­ te k foglalkoznak m á r sz erte a világon azo k k al a z okokkal és következm é­ nyekkel, m elyek a te rm észettel való szerves k ap cso latu n k m eglazulását vizsgálják, hogy a z o k o k ra fén y t d e­ rítve, m ód legyen azok időben tö rtén ő kiküszöbölésére. Az ügy tá rsa d alm i m éretek b en ható jelentősége, k o ru n k ren d k ív ü l összetett, bonyolult, sz erte­ ágazó és egym ást á th a tó p ro b lém ak ö re m ia tt m a m á r n em k ép zelh ető el in tu i­ tív m ódon — m ég k ev ésb é egy ötlet a la p já n — e p ro b lém a m egoldása. Ma m ár eg y etlen tervező-, alkotóm űvész sz ám á ra sem k e rü lh e tő m eg az a k é r ­ dés, m ilyen k ö lcsö n h atásb an áll a mi tá rsa d a lm u n k (m ai fejlettség i fokán), a tu d o m án y o s-tech n ik ai fo rrad alo m ál­ tal felv etett p ro b lém ák k al, és azok m ik én t h a tjá k á t életü n k m inden szfé­ rá já t; hogy az m ily en veszélyeket re jt m ag áb an és u g y an ak k o r m ilyen p oten­ ciális lehetőségeket n y ú jth a t kom plex k ö rn y ezetü n k terv ezések o r (pl. a tö ­ m eg m éretű igények legm ag asab b szin ­ tű kielégítéséhez) an élk ü l, hogy a z e m ­ b eri alk o tó erő é s p ro d u k tu m a tovább m echanizálódna, a z em b er hom o s a ­ piensből hom o cyb ern eticu ssá válna. És ép p így nem k erü lh ető m eg a z a l­ kotói m a g ata rtás kérdése sem, hogy tu d n iillik m ennyiben ta rth a tó fen n az ind iv id u ális m űvészi alkotói m ódszer e kom plex igényű terv ezési felad atm eg o l­ dás során, és v ajo n m elyik a leghatéko­ nyabb szervezeti, m űködési form a enn ek való ra váltásához. K ezdem ényezésem ezért 1975-ben egy o lyan fó ru m (K ísérleti M űhely) létreh o zá sá ra irán y u lt, m elyben azo k a legértékesebb legfrissebb elm életi és g y ak o rlati törek v ések a k k u m u lá ló d h a t­ n ak , am elyek egyéni m anifesztációk hely ett a to tális környezet in teg rán s részévé p ró b áln a k v áln i egy sz erv e­ zett, intézm ényes fo rm ák között m ű­ ködő, új szem léletű k ollektív m u n k a k eretéb en . M ivel az efféle alkotói m u n k am ó d szer feltételei m ég nem v o ltak b iztosítottak, a n n a k m odellezé­ sé re — m in t első p róbálkozás — jö t­ te k lé tre a S alg ó ta rján ny u g ati v áro s­ részének építészeti te rv é h ez kapcsoló­ dó társm ű v észeti elképzelések, és ke­ rü lte k itt b e m u tatásra 1977. o k tó b e ré­ ben. Az építészeti koncepció és a külö­ nös jellegzetességekkel bíró, a z erdő szom szédságában levő, szin te k isv á ro ­ sias lé p té k re n d e t hordozó, sajáto s é le t­ m ódbeli ad o ttság o k k al rendelkező, d i­ n am ik u san fejlődő város szám tala n olyan k é rd é st v e te tt fel a „p á ly á za t” során, am ely ek sz ám u n k ra eg yúttal u rbanizálódó k o ru n k m ajd m in d e n ü tt felm erülő, legégetőbben m egválaszo­ lá sra v áró kérdései is: közösségi e rő t terem ten i, töm egekre h atn i, szervezni cselekvésüket, m ozgásukat, fó ru m o t te ­ rem teni, m ely atm o szférájáv al egy élő, o rg an ik u s v áro s k itü n te te tt, de szer­ ves része, a közösségi te re k és p riv á t terek, a m ik ro k ö rn y ezet segítségével m ég jo b b an összefonódhassanak — egym ást á th a tv a . A já tsz ó terek a kor sz ín v o n alán b izto sítsák a k rea tív idő­ tö ltést, tá g a b b k ö rn y ezetü k in te g rán s részek én t é p ü ljen e k be a la k ó k ö rn y e­ zetbe, pih en ő p ark o k b a. M ax im álisan k ito lh ató legyen a létesítm én y ek a n y a ­ gi és erkölcsi av u lási h a tá ra . A tá rs ­ m űvészet segítse elő a nagyobb flex i­ b ilitást, fo g ad ja el a k o r kih ív ását, és ta lá ljo n ú j kapcsolódási lehetőséget egy to tá lisa n ip a ro síto tt építészethez. K eresse ehhez a v izuális k o m m u n ik á­ cióra alk alm as n y elv et az ism étlődő fo rm aren d szerek stb . segítségével. T artso n lép ést a tervezés és a k iv ite­ lezés ütem ével, és így tovább. De vezessen b árm e n n y ire is egy a l­ k o tó t a szociális jó in d u lat, ezeknek az elv áráso k n ak in tu itív szem léletű te r ­ vezéssel nem tu d eleget ten n i. E hhez egy m in d en eddigitől különböző, új k ollektív alkotói form a szükséges, ahol a p erm a n en s tervezés is biztosított. A g y ak o rla tb an m ég alig áll elő t­ tü n k m egfelelő példa. De n em le h et kétséges, hogy a m egoldás alap v ető feltéte le a jól előkészített, tu d a to sa n kidolgozott p ro g ram kell legyen, am ely eleve b iz to sítja az inform ációcserét, az egyidejűleg lezajló, egym ással kölcsön­ h a tá sb a n álló, in te g rá lt terv ezési fo­ ly am ato k között. K o o rd in álja a nem a n n y ira speciális, m in t in k áb b univer­ zálisan, m ag asan k v alifik ált, m űvészek, m érnökök, tá rsad alo m tu d ó so k , k u ta tó k és tervezők z a v a rta la n m u n k á ját, hogy egységes, m egszakítás n élküli fo­ ly a m a ttá szerveződhessék v alam en y ­ n y iü k tevékenysége. Az építészet ugyanis m á r ism ert, a g y ak o rlatb an b ev ezetett technológiák­ kal, g y ártm án y o k felh aszn álásáv al dolgozik, m íg a társm ű v ész még a m a­ n u fak tu rális k ö tö ttség ek szorításából csak m ost készül k itö rn i, így sz ám á ra a nag y ip ari h á tté r m eg terem tésén ek p ro b lém ája egyelőre la ssítja a rea lizá­ lás folyam atát. S alg ó ta rján k ivételesen jó helyzet­ ben v an a te k in te tb e n is, hogy m in d a városban, m ind a m egyében sz ám ta­ lan ip ari létesítm ény m űködik, m e­ �ly e k re m int b áz isra építeni le h e tn e a ny u g ati v áro srész ép ítésén ek során. Ezzel b izto síto tt lenne a város p illa­ n atn y i szükségletének (a társm ű v észet a lk alm az ta anyagfelh aszn álás és kivi­ telezés), de a későbbi építkezések so­ rá n bővülő igényének is za v arta lan a b b és m in denképp gazdaságosabb kielégí­ tése. N incs g azdaságtalanabb dolog, m in t „a tűzoltás sz in tjé n ” m egoldást k ere s­ ni, örökösen csak kom penzálni. Az ered m ény ugyanis ennek az igyekezet­ n e k eredm ényeként a prob lém ák bő­ v íte tt ú jraterm elése , v alam iféle szü k ­ ség állap othoz hasonló helyzet állan d ó ­ sítása, m ivel az ellen tm o n d áso k at nem gyökerestől szám olják fel. A z em b er ugyanis eddig sz a k a d a t­ la n k o m penzált m űvészetével, am ivel a k a rv a vagy a k a ra tla n u l lé te önszabá­ ly o zását célozta. M egpróbált re n d e t te ­ rem ten i, a világban való eligazodása érd e k éb en b iztonságra szert te n n i, a k áro sn ak íté lt jelenségekre felh ív n i a figyelm et, a jó n a k vélt erkölcsi m a g a­ ta rtá s t erősíteni, a negatív ellen tilta ­ kozni, a k ellem etlen t kellem essé tenni, gátlások, szorongások alól felszabadí­ tan i, feloldani, biztosítószelepként m űködni. A m űvészetnek ez a sokré­ tű, v aló ságfeltáró fu n k ció ja és biztosí­ tó szelepként m űködése bizonyára ez­ u tá n sem fog m egszűnni, sőt m indig ú ja b b és ú ja b b ta rta lm a k a t fog felfe­ dezni és feldolgozni a m aga szám ára, to v á b b ra is érzékenyen, gyorsan és közvetlenül „re ag álv a le ” a folytono­ sa n változó világot, inten zív en h atv a a z em b er érzelm eire, in te lle k tu sá ­ ra. D e az a tény, hogy szerv ezetü n k m a olyan m érték b en v an k itév e a leg­ k ü lö n féléb b árta lm a k n a k , az id e g re n d ­ szeri m egterhelésekből szárm azó el­ változásoknak, a za já rta lo m okozta h allásk árosodásnak, a hely telen fényés sz ín h asz n álat következtében fellépő n egatív pszichofizikai és pszichoszo­ m atik u s h atáso k n a k (am elyeket csak a k k o r veszünk észre, am ik o r m á r visz­ sz a fo rd íth a ta tla n foly am attá válnak), a r r a k észtet m inden a k örnyezet ala­ k ítá sá b a n részt v állaló tervezőt, hogy je len és jövendő é le tte rü n k e t is m eg ­ határo zó tev ék en y ség ü k b en az ed d ig i­ nél sokkal nagyobb m érték b en igény­ be vegyék azokat az eszközöket is, am elyek nem csak k ö zv e te tt m ódon h a tn a k tu d a tu n k ra , ezen k eresztü l cse­ lek v ésü n k re, és nem csak érz elm e in k ­ re ap e lláln ak , h an e m közvetlen mó­ don b efo ly áso lják fizikai, biológiai, pszichikai lé tü n k e t és ezen keresztül m a g ata rtásu n k a t. K étségtelen, hogy a felelősség k é r­ dése ezzel fo k o zo ttab b á válik, m e rt a te rv e z e tt (m esterségesen alak íto tt) új é le tté r lé treh o zásak o r n em a jó n a k h itt, á lta lu n k v élt tá rsa d a lm i igénye­ k e t k ell m egvalósítsuk, m e rt csu p án jó szán d ék u n k k al, a tu d a to sa n fel nem m é rt és ellen ő rzö tt o b jek tív tá rsa d a l­ m i igények ism erete n élk ü l csak „m o­ d e rn k én y szerzu b b o n y o k at” g y á rth a ­ tu n k . C sak a tu d o m án y és a g y ak o rlati é let tökéletes szim biózisából szü leth et je le n és jövendő életü n k h ö z id eális k e­ re te t biztosító környezet, a m it tu d a ­ tosság és m agas sz in tű érzelm i tö ltés jellem ez — a z eszm ei-gondolati ta r ta ­ lo m m e lle tt —, felem elve a z esztéti­ k a i sz fé rá b a a h étk ö zn ap o k dolgait, viszonyait, h a lla tla n u l k itá g ítv a ezzel a m űvészet ad d ig ism ert lehetőségeit. O b jek tív v ilág u n k m egism erhető — v allju k . E léren d ő cé lja in k n e m u tó p i­ ák, m e rt ez a m egism erés a legszéle­ seb b töm egeknek, a mi egész tá rs a ­ d a lm u n k n ak érd e k éb en á ll: tu d a to sa n te rv e zh e tő te h á t a jövő. V árakozással és b izalom m al tö lt el a z é rt az a hit, hogy e rre a h e ly re (hi­ szen tö rvényszerű), a k u ltú rá n a k az itt lé tre jö tt b áz isá ra (m int k v ád e rk ő ­ re) o ly an új v árosnegyed ép ü l m ajd fel, m ely b üszkén lesz képes h ird etn i a v áro s vezetőinek a k a ra tá t, a jö v en ­ dő lak ó k irá n ti tiszteletü k et, ú ttö rő m ódon m eg m u tatv a, m ik é n t a d o tt ko­ ru n k b a n ez a v áro s a szo cialista tár­ sad alo m b an a szocialista életm ódhoz m éltó k e re te t a b en n e élőknek. Németh M árta T engődők H a ig azát érzi, nincs aki m eg állítan á. M ost is öm lik b előle a szó, m in t a zuhatag, m í­ ves m eg fo rm álás nélkül, úgy ah o g y an első­ re eszébe ju t. S am íg ki n em lökte m ag á­ ból évek, h ónapok felg y ü lem lett felh áb o ro ­ dását, nem csillapul. — T ovább m á r nem á llh a ttu k szó tlan u l — csattog M. J.-n é osztályfőnök. — Iszonyú D. J. gyerm ek ein ek sorsa. N agyon rá ju k fér a segítség. Ők n em te h e tn e k sem m iről. Szü­ le tte k so rra, és nőnek, m in t erdőben a gom ­ ba. A szav ak b an teh etetlen ség , keserűség, erős s a jn á la t és élén k düh kev ered ik . L assan e n ­ ged fel a fiatalasszo n y zak lato ttság a. M ikor m égis, a k k o r aprólékos gonddal ú jr a össze­ szedjük, kö v eth ető ren d b e fűzve a m o n d a n i­ valót. D .-ék Borsod d élk eleti részéből szárm az­ n ak , N óg rád b an a m o stan i a h a rm a d ik la ­ kóhelyük. G y ö k értelen ü l v á n d o ro ltak ta n y á ­ ról ta n y á ra . D. J. hosszabb ideig trak to ro s volt, jó l k eresett. De szerfe lett k ed v e lte az ita lt, s ez a v esztét okozta. A k en y értö rés u tá n ú j m u n k a h ely e t k e re se tt m a g án a k : fel­ csap o tt k ém ényseprőnek. A v á lla la ttó l ru h á t kapott, négyezer fo rin t k ö rü li fizetést. D. J. 42 éves, felesége h arm in c. Öt g yer­ m e k ü k szü letett. B éla 1967-ben, a K .-i Á lta ­ lános Iskola kisegítő c so p o rtján a k h a to d ik osztályos tan u ló ja. P isti k é t évvel később lá tta m eg a n ap v ilág o t: h a rm a d ik osztály b a já r. M ajd k ö v etk ezn ek s o rra a lán y o k : 1972ben T ündi, rá egy é v re P iri, 1977-ben M a ri­ ka. T ündi szep tem b ertő l tan k ö teles, d e szülei elm u laszto tták b eíra tn i, s v alah o g y an a h i­ v a ta l is e lfe le jte tte szám o n k é rn i ezt a m u ­ lasztást. A fiú k h éb e-h ó b a já rn a k iskolába. N apokat, h etek e t h iányoznak, s h a jö n n ek , á lta lá b a n gyalog érk ezn ek a z iskolába. Szü­ leik n em v á sá ro ljá k m eg a b u szb érletet, p edig az iskola utólag fedezi a költségeket. A fiú k n ak eln y ű tt a z öltözékük, to rn ac ip ő ­ ben csatan g o ln ak télv íz id ején . F ő tt é te lt r i t ­ k á n esznek. B éla n ap m in t n ap éhes — m e­ sélik a ta n á rn ő k —, m ohón k a p m in d e n fa ­ la té rt, s szo ru ltság áb an m ég a szem étk o sár­ ból is k im en ti a h ara p n iv aló t. Úgy nézi, lesi a m ásik at, a m in t eszik, hogy v alósággal k i­ im ádkozza szájáb ó l a falato t. S egy-egy tö ­ rés m indig ju t neki. O lyankor, fu rc sa m o­ sollyal a z arcán , odébbsom fordál, s lopva fe l­ csipegeti a m o rzsák at is. G y ak ran bev ásáro l azo k n ak a tá rsa in a k , a k ik o tth o n k a p ta k n é­ h án y fo rin to t a tízó raira. S zo lg álatáért k ijá r a fizetség: egy-egy kifli vagy zsemle. T ű n t idők em léke, dickensi, M óricz Z sig­ m o n d -i olvasm ányélm ény. D. B élán ak és P is­ tin e k n em az. — M iért éln ek így ezek a g y erek ek ? — kérdezem a tö rté n te k e t felidéző osztályfő­ nökasszonyt. — M iért? M iért? — ism ételgeti in g erü lten , e ln y ú jtv a a szót. — A szüleik m iatt. Egyik sem dolgozik. A férfi alk alm i m u n k á t v á lla l: k e rte t ás, kocsiskodik, rak o d ik , fen y ő fát áru l, m ikor m ilyen ten n iv aló kínálkozik. Én is lá tta m m á r egypárszor ügyeskedni, d e a gyerekek, a szülők, az ism erősök is m in d jö n n e k és hozzák a friss h írek et. Hol az apáról, hol a Béla gyerekről. D .-puszta k o ráb b a n egy m egszűnt állam i gazdaság ta n y á ja volt, m a a term elő szö v et­ kezet tu lajd o n a. K o p ár buck áin lapos pa­ rasz th áz ak d arvadoznak. M állo tt falak, roz­ za n t tető k p an aszo lják a z iram ló időt. A p u sztán nyolc-tíz család lakik, fö ld p ad ­ lós szobákban, jelenlegi és egykori tsz-d o l­ gozók. A p osta K .-ból érkezik. A tan ács N.ben székel. A z élelm iszerboltot, k é tn a p o n ­ k én ti n y itv a ta rtá ssa l, a z Á FÉSZ ü z e m e ltti. I tt elegendő ez a foghíjas n y itv a ta rtá s, h i­ 7 �szen amikor a bolt még naponta nyitva állt, megesett, hogy mindössze egy forint húsz fillért forgalmazott, a boltos meg — mit te­ hetett mást — egész nap csak ásítozott. Víz d ag asztja a z agyagos földet, csúszkál, süp p ed b en n e a láb. A cáp aszájú k áty ú k k al teletű zd elt földút szélén k ét kölyök b ak tat. Tíz év körüli fiú, n ála p á r évvel fiatala b b kislány. Szutykosak, lábukon, m in t lószellen­ tés h an g ja, lépésenként cuppog a gum icsiz­ ma. T estüket ócska rongyok bo rítják , a n ag y k ab áto t férfizakó helyettesíti. A lá tv án y lehangoló, ám b ár e n y ű tt göncökben aligha fáz n ak a gyerekek. Az első szav ak u tá n tisztázódik, jó helyen já ru n k . A két gyerek ugyanis D .-éké: a ti­ zenkét éves B éla és a hétesztendős Tündi. N incsenek m egszeppenve, csak fü rkésznek ólmos kíváncsisággal. — H ova igyekeztek? — tu d ak o lju k . — F á é rt az erdőbe — feleli a széltől köny­ n y esre csiklandozott szem ű fiú. — Élelm esek vagytok — dicsérjü k m eg a kölyköket. — H ideg van, kell a tüzelő — m agyarázza a gyerek. — M ost m együnk ki h arm ad szo r — veti fel büszkén a fejét. — M ióta? — Reggeltől. — N em v o ltato k isko láb an ? — Nem, m e rt . . . — aztán, m in t aki ész­ bekap, hogy m a jd n em e lk o tty a n to tta az igazságot az idegenek előtt, ab b a h ag y ja a m ondatot, és elnéz a m esszeségbe. — M ert. . . ? — sürgetem , te k in te té t m eg­ keresve. N ehezen á llja a kényszerítő p illan ­ táso k at, így h á t gyorsan fe la d ja az ellen á l­ lást. — M ert a n y u orvoshoz a k a rta v in n i M a­ rik át. — És elvitte? A v álasz hetyke, ideges v állrán d ítá s. A puszta nincs a világ végén, m égis kel­ lem etlen érzéseket kelt az em berben. L eh a n ­ golóan siv á r és rendezetlen. A házak fölött ú ja b b esőfelhők höm pölyögnek, s a b o ru lás­ b an m ég riasztóbb e település árvasága. D .-ék a puszta elején laknak. A z udv aro n g allynyalábok terpeszkednek, sorsu k ra v á r­ va. Az apa, b altáv a l a kezében, m egáll, a cso­ dálkozás h alv án y sz ik rá ja nélkül fogadja 8 üdvözlésünket. — E rre tessék — m u ta t jo b b ­ ra a k étfelé nyíló előtérből. — Csak egy h e­ lyiséget szoktunk fűteni. A lacsony, inas, szőkésbarna férfi. A gyon­ haszn ált k ém én y se p rő ru h ájáb a tö rli a kezét. A rca kifejezéstelen, m in t a fakíroké. N em kérdez, nem háborog, jól tu d ja , elő bb-utóbb úgyis k iru k k o lu n k jö v etelü n k cé ljáv al; meg az tá n olyan, m in th a m egszokta vo ln a az id e­ genek v á ra tla n b eto p p an ását. Feszélyezetté teszi az em b ert ez a rezzenéstelen n yuga­ lom. N y u g talán ít a környezet. De m u ta tn i nem szabad, m e rt h a észreveszik ra jta , oda a beszélgetésnek. Az asszony bádogteknőben ru h á t öblö­ get. Bal o ld alán a kim osott ingek, zoknik, h arisn y a n ad rág o k púposodnak, jo b b já n a m osásra várók. Az egyik le á n y k a -h a risn y a ­ n adrág o n ü rü lék szárad. A k ö rü lb elü l h áro m szo r n ég y m éteres h e­ lyiségbe egyetlen p ará n y i ab lak o n k an d ik ál be a fény, s a félh o m ály b an b izo n y talan n á v áln ak a tárg y ak . L eg tisztáb b an a z a b la k ­ kal szem beni v ih a rv e rt kredenc, a m ellette levő m e g h atá ro z atlan színű, felszak ad t h u z a ­ tú heverő, a hozzá fra n ciá san odaigazított, régi típ u sú ágy látszik. A ko p o tt asztalt a m osóteknő, a z asszonyt m eg a ru h á k ta k a rjá k el, a fek ete sp a rh e lt beleolvad a fén y telen szeglet sötétségébe. A falipolcon rád ió — egyik gom bja kiszakadva, d ró to n fityeg. N incs mosógép, centrifuga, televízió, újság. A k ét kisebbik lá n y alacsony széken k u ­ porog. a nagyobb m ásfél éves h ú g át b ab u s­ gatja. A családból csak P isti hiányzik, ak i b áty ján á l ren d szereseb b en já r iskolába, m ost is tanul. — M ióta nem dolgozik? — k érd ezem a férfit. — Ősztől — feleli fagyos egykedvűséggel. — O któber 12-én ü tö tt be a krakk. — H ogyan? — M agam sem tu d o m . . . A főkönyvelő az oka m indennek. Sem m i baj nem volt, am íg ő id e nem jö tt és bele nem avatkozott. Vége a b ará tság n a k , m ondta, m agához v e tte a sorkönyveket, m ely ek b e a sep rések et ír­ tam , aztán elv itte . Négy ig azo latlan m u lasz­ tá st m u ta tta k ki. V olna h á t k ire és m ié rt h arag u d n i, m ég­ sem teszi. R en d k ív ü li ön érzettel és nagyfokú g y ak o rla tta l őrzi n y u g alm át, m in t egy m él­ tóságos ú r. N em m entegetőzik a nyom o rú sá­ gáért, de igazából, szenvedéllyel nem is okol sen k it érte, még a főkönyvelőt sem . A világ legterm észetesebb dolgának ta r tja ezt a „szem étdom bot”, meg azt, hogy m á r fél év e nem dolgozik sehol. — „V ége a b a rá tsá g n a k ” : m it je le n t ez? — A zt én is szeretn ém tu d n i. — B elebá­ m ul, belem ered a tek n ő mocskos vizébe. — E lbocsátottak. H úszezer fo rin to t v ettek ki az­ zal a zsebem ből, hogy nem h á z a lh a tta m az ú jév i n a p tá ra k k a l. És u g ro tt a családi p ó tlék is, 1900 fo rin t h avonta. — M iből éln ek ? — A lkalm i m u n k á k a t vállalok. — M en n y iért? — M ikor hogy. R akodással, fuvarozással m egkeresem a napi 150—200 forintot. D e a k ertá sás m ég jobb. K ét fél n ap a la tt k ere s­ tem m á r vele 300 fo rin to t. — De az alk alm i m u n k a m égiscsak a lk a l­ mi. Vagy v an , vagy nincs. P éldául, m a is i t t ­ hon ta lá ltu k . . . E gyre csak b ám u l m aga elé. A z asszony is h allg at, m in th a sem m i köze nem len n e a h ­ hoz, am irő l a férjév el beszélgetünk. A z asz­ szony ta rts a a száját, n e k o tn y elesk ed jen b e­ le a férfiak dolgába, végezze a m agáét — így nevelték, és így sz o k ta tta a férje. — M ikor áll ú jr a m u n k á b a? — N em tudom . . . , visszavesznek-e. — M áshol p ró b álk o zo tt m á r? Sokadszor telep szik közénk kín o san a csend. Csak a gyerekek szöszm ögnek, a ko­ szos ru h ák sik o n g atn ak szü n telen ü l a z a sz ­ szony k em én y keze alatt. Ú jabb és ú ja b b g y erm ek h o lm it m os ki . . . P á ra tla n öröm ú jr a k in n len n i a világo­ son, a friss levegőn. Úgy m ellbevág, hogy az em b er belerészegszik az ízébe, illatáb a. G ömböc — a g azd ája sem tu d ja , m iféle korcs — fa rk á t csóválva, lá b u n k k ö rü l se t­ tenkedik. A férfi m eg n y u g tat: — C sak b á tra n . N em h arap . Levelek, feljegyzések D. B éla életév el k a p ­ csolatosan. Az E.-i Á ltalán o s Iskola igazgatója 1975. fe b ru á r 20-án elk ü ld i a K .-i Á ltalán o s Isk o lá­ n ak a kisfiú b eiratkozási igazolását. A le ­ vélb en o lv a sh atju k : „A kisegítő m ásodik o sztályba felv ettü k . K önyvei, fü zetei nem m u ta tjá k egyértelm űen, hogy m elyik osztály ­ ba já rt. A szülő első alk alo m m al a z t m o n d ­ ta, elsős a g y erek e”. 1977. m á ju s 10-én M. J .-n é ta n á r hosszú tén y leíró lev elet k ü ld az n.-i ta n ácsra, e l­ p anaszolva a gyerekek m ostoha életk ö rü lm é­ nyeit, m elyekről a kisfiútól h a llo tt; s tu d a t­ ja, hogy több ízben, szem élyesen v e tte m eg sz ám á ra az au tó b u szb érletet, to v á b b á hogy a g y erek et esete n k én t az isk o láb an m os­ d a tjá k meg. Ellenőrző könyvi bejegyzések a rró l ta n ú s­ kodnak, hogy a kisfiú decem berig összesen 60 n ap o t h ián y zo tt az iskolából, az u tc á n ok nélkül n ek iro n to tt egy járókelőnek, b á n ta l­ m azza isk o latársait. Szóbeli közlések: a kisfiú m erő szórako­ zásból k iu g rál a z országúton a z au tó k elé, s jó k a t m u la t a m eg retten ő gépkocsivezetők bosszúságán. Az egyik tav aszo n felg y ú jto tta a term előszövetkezet fenyvesét. Ősszel, szülői p a ra n c sra úgy k e re se tt pénzt, hogy kökényt, m akkot, csipkebogyót, ad o tt le a g y ű jtő h e­ lyen, a m árciusi, áp rilisi hónap o k b an k e rte t ásott. E m iatt h etek ig h ián y zo tt a z iskolából. A m áju s elsejei felv o n u lásra rongyokban é r ­ kezett, jö v etelén ek elsődleges célja volt, hogy húsz zsem lét vásáro ljo n , m ivel h ián y zo tt a k en y ér o tth o n az asztalró l. A gyerekek tö b b ­ sége pedig m á r a v irslit is u n ta , s ü d ítő ért n y ag g atta a szüleit. A z n .-i tan ács v b -titk á rá n a k 1978. decem ­ ben 9-én k elt lev ele a k .-i iskolához: „H iva­ talo s tudom ás a la p já n k ö rn y ez etta n u lm á n y t fo ly ta ttam le a k isk o rú ak segélyezése ü gyé­ ben. M egállapítottam , hogy a szülők jö v ed el­ �m e alacsony”. A tan ács ezen indoklással 2000 fo rin t gyám ügyi segélyben részesítette a k ét iskolásfiút, s a napköziotthoni té ríté s b e­ fizetésével és a szükséges ru h an em ű k , lá b b e ­ li m e g v ásárlásáv al M. J .-n é t bízta meg. Persze, szám os k érd és feltehető. P éld áu l: m a ra d ja n a k a k k o r is, h a az ap a m u n k a k e­ rü lő ? H a a család n ak nincs biztos jö v ed el­ m e? H a a p én z elcsurog a sa rk i ü zletek b en ? A v b -titk á r valam i oknál fogva nem le l­ kesedik a beszélgetésért, ezt a m odorával é r ­ zékelteti. — H ogyan tá m o g atja a ta n ác s D .-éket? — Több ízben u ta ltu n k ki nek ik gyám ügyi segélyt, a kelengyepénzből a védőnő m eg­ v á sá ro lta nekik a szükséges holm ikat. — A fiú k decem berben is k a p ta k se­ gélyt. Ezt úgy indokolták, hogy a szülők jö ­ v ed elm e alacsony, h o lo tt az ad o tt időszakban egyik szülő sem dolgozott. A v b -titk á r hallgat. K özben eszem be ju t a gyám ügyi főelőadóval k o ráb b a n fo ly ta to tt beszélgetés, m elynek során k id erü lt, az elő­ ad ó n ak fogalm a sincs arró l, hogy D. J., a z a p a dolgozik-e vagy sem . Az viszont rém ­ le tt neki, hogy v a la m ié rt büntetőjogi e ljá rá s folyik a férfi ellen. — A gyerekek ren d szertelen ü l já rn a k is­ kolába, az egyik k islány tankötelezettségét a szülők be sem jelen tették . H ogyan in té z­ k ed tek ? — F igyelm eztettük őket. — N em h a s z n á lt... — N a és? A zt a k a rja , hogy büntessem m eg ő k et ezer fo rin tra ? H iszen úgyis rossz anyagi körü lm én y ek között élnek. A k árh o ­ gyan is füstölgü nk, a gyerekek igénylik a szülőket. Az állam i gondozás meg m it é r? A falu n k b ó l m ost is b ö rtö n b en v a n az állam i gondozott. A kkor in k áb b csak m a ra d ja n a k a gyerekek a családban, ak á rm ily e n szűkösek is a körülm ények. A k ém én y se p rő -v állalat főkönyvelője h a tá ­ rozo tt em ber. — A fegyelm et m in d en szín a la tt fen n kell ta rta n i — je len ti k i k ateg o rik u san , am ik o r D. J. k ém ényseprői p ály afu tása felől érd e k ­ lődöm . — N em vagyok szívbajos, és ha szükséges, a k k o r kiadom a fegyelm it. In ­ k áb b legyen 10— 12 k ém ényseprőnk, de azok becsületesen dolgozzanak. N em egyszer b ele­ n y ú lta m én a zsebükbe. . . — B elen y ú lt D. J. zsebébe is. Egy p illa n a tra m egrendül a m ag ab izto ssá­ ga. L áth ató a n a m o n d at értelm ezését fo n to l­ gatja. — N em m u n k a k ö ri kötelességem — m e re ­ ved ik v issza h iv atalo s h atáro zo ttság á b a —, hogy a szem élyekkel k ö zv etlen ü l is foglal­ kozzam . D. J.-n e k a fegyelm it a m űvezetője adta. V ele eg y ü tt eg y éb k én t tö b b ízben is k e re stü k a z o tth o n áb an , m e rt h a llo ttu n k egyet-m ást a m u n k ájáró l, tisztázn i a k a rtu k a szóbeszédet. D e am ik o r m en tü n k , e lb ú jt — előfo rd u lt, hogy a k u k o ricásb an . Ü zen tü n k neki, hogy a s a já t érd ek éb en , a d íjk ö n y v ek ­ kel együtt, jö jjö n b e a központba. N em jött. — M it beszéltek a z em b erek D. J.-rő l? — Azt, am i igaz is volt. Többször h iá n y ­ zott a m u n k ah ely érő l, senki sem tu d ta , hol van, és sik k a szto tt tízezer fo rin to t. N em szí­ vesen k ü ld ü n k el senkit, különösen fegyel­ m ivel nem , m e rt kevés a m u n k aerő n k , de ebben az esetb en n em te h e ttü n k m ásként. D. J. m a g a ta rtá sá v a l nem se g íte tte ügyének tisztázását. K ü lö n b en a sik k asztási tá rg y a ­ Mi az egészséges? A M á tra m agasabb tetőin, csúcsain m ég ott csillog a hó, itt lent, a Zagyva huzatos völgyében m á r csak a m inden o rro t-fü ­ let p iro sra gyaluló feb ru ári szelek já rn a k , fákról, k erítésekről, v illan y d ró to k ró l lerázzák a zúzm arát, és szeszélyes re n d e tle n ­ ségű k upacokba g y ű jtik a fagyott sá r redői között. A falu fő­ u tc ájá n kevesen m ozognak. N éhány vénasszony igyekszik a tem plom ba, m ások a m alacot h ajk u rá ssz ák — m u n k ásv o n ato k ­ hoz, fa rosbuszokhoz, téeszbe m á r régen elm en tek a férfiak és nők. Ez a fél óra a tá sk áv a l ballagó gyerm ekeké. Az ú j iskola k in t áll a falu szélén, in n e n a felvégről m á r ideje len n e in d u l­ ni, de a k ap u k alig csattognak. — Ju j, hideg van ! — visít egy kis kölyök, és visszaugrik a v eran d áró l. P edig dehogy v an hideg. T avasz jön. Érezni, m in t szellőz­ ködnek az erdők, dom boldalak, a p a ta k zegzugai. M iért fázik h á t a k k o r a n n y ira ez a gyerek? A férj a d élutános m űszakba készül, az asszony pedig a h áro m gyereket v á rja ebéddel. — R osszak-e? — kérdem . — Ja j, m in t a tűz! — só h a jt az anyjuk, m iközben gom bot v a rr az em ber bejáróingére. — T egnap a d ta m nek ik egy ö t­ venest, m e rt m á r m ajd k ih ú ztak v alam i é p ítő já té k é rt; és m a reggel m egint egy-egy tízest, m ár nem is tu d o m , m ire. A ztán itt v an Palkó, a legnagyobb. T áncolni tan u l. M ondom n ek i: Te! A ren d es cipődet vedd föl a k u ltú rb a ! E ste nézem : h á t nem abban m ent el, am it egész n ap nyű?! — A m indenit! — m ondom meggyőződés n é lk ü l. — D e: szag g atják-e a ru h á t? M ásznak-e például fára? — F á ra ? ! — csodálkozik rám , de csak egy pillan atig , m e rt e lh a ra p ja a cérnát, és lódul a dolga után. H allom , am in t az elő­ szobaszekrényben m a ta tv a m o rm o lja: — F ára! Az k én e még c s a k ! H á t m a jm o l a z é n g y e r e k e im ? lá st is el k e lle tt h alasz tan i m ia tta , m e rt az első idézésre nem je le n t m eg a bíróságon. H iv atalo s v izsg álat sz e rin t a sik k asztás m integy 400 szem ély sé re lm é re tö rté n t. A g y an ú tlan em b erek soha el n em v égzett m u n k á é rt fizettek pénzt. A le v ité zle tt k ém ényseprő h ú sv é t h étfő jé­ n ek reggelén, viszonylag m u ta tó sa n, eleg án ­ sa n felöltözve az egyik szom szédos községbe k erék p áro zo tt. E lég ed ettn ek látszott. D e v a ­ jo n elég ed ettek v o lta k -e a gyerekei, m eg a felesége? K i locsolta m eg T ü n d it, P irit és M a rik á t? Ü n n ep lő t h ú zo tt-e m a g á ra B éla és P isti a locsolkodáshoz? T elnek, m ú ln a k a napok, ahogyan év ezre­ dek óta. D .-pusztáról n em érk e zn ek v ig aszta­ ló hírek. Úgy látszik, D. J. gondolkodása, m a g a ta rtá sa n em változik. Mi oka is le n n e r á ? F elelőtlenségének k ere sztje a legelvisel­ h etetlen e b b ü l n em a z ő v á lla ira nehezedik, h an e m az é ra a zokszó n élk ü li asszonyára, a k i ta lá n fel sem fogja, hogy áldozat, m eg azéra a z öt gyerekére, a k ik n em is sejtik , m ivé v á lh a tn á n a k egy gondoskodó, em b erib b szü­ lői házban. Az o sztályfőnöknő a S z é p v e r s e k idei kö­ te té t fo rg atja. C suka Z o ltán versén él hosz­ szan elid ő z: H i t e s s o r o k g y e r m e k e k h e z a cí­ me.„ . . .G y ere te is, te is, a dom bok a la tt ara n y m esé k et legelnek a sz arv aso k / a h e ­ gyek p ú p já n tú l friss m ág ly ák k al v á rn a k a sz é n é g e tő k .. . ” D. B éla és te stv érei n em é r tik ez ek et a m o n d ato k at, csak a h ív á sá t érzik. E gyelőre azo n b an n em n ek ik író d n ak a z aran y m esék , hegyek o rm án n em n ek ik g y u lla d n ak k i a m áglyák. S okkal fö ld h ö ztap ad tab b ak a vágyaik. Sulyok László A fürdőszobából k ijö n a férj, k a p ja m a g ára az inget. — P a li — m ondom —, h a úgy h irte le n vissza tu d n á l em lé­ k ezni: h án y fá t m á sztu n k m eg g y erek k o ru n k b an egy n y áro n ? K is ideig ije d te n m ered rám , de hogy egészen kom oly po­ f á t vágok, eln ev eti m ag át: — A fen e m eg jo b b an tu d ja . N em igen h ag y tu n k ki egyet sem. — M it szoktak csin áln i isk o la u tá n a gyerekeid? A feleség közben v isszajö tt a szobába: — A té v é ! ... Az az egy jó, hogy azt szeretik. A ddig leg­ aláb b csendben v an n ak . V asárn ap d élelő tt is; n em is tudom , m it csinálnék! — K im ennének a fa lu b a — vélem óvatosan —, k iszalad g ál­ n ák m agukat. A z az egészséges. — Ily en locspocsba n ? K ész betegség! Ü ljen ek csak itth o n , a fenekükön! Lényegében a m ásik h ázb an is ugyanezt m ondják, és a h a r ­ m ad ik m eg a tizedik gyerm ekes család n ál is. S néhol m ég azt is hozzáteszik, hogy nem jó az, h a m in d en féle u tcagyerekekkel b arátk o zn ak . G y erm ekkorom ban hónapokig k ó rh ázb an feküdtem , lesová­ nyodtam , k icsit elb izo n y talan k o d tam , elszoktam a társaság tó l. Szüleim egy d ara b ig riad o zv a figyeltek, m ajd visszavittek, hogy gyógyítsanak ki teljesen , m e rt m ióta k ijö ttem , egy k a r­ colást, egyetlen sz ak ad ást sem v ittem haza. És nem féltette k sem m iféle társaság tó l — úgy látszik, a k ­ k o r v alah á n y an v o ltu n k , m ind u tcag y erek n ek szám ítottunk. Jó h arm in c évvel ezelőtt a csökött m alacot p atk án y n ak , ü r­ gének, egérnek, a m acsk át cirm osnak, a k u ty á t többsincsnek hívtuk, egym ást pedig füles, szeplős, hazudós, bucska, talicsk a és hasonló jelzőkkel illettü k . M a a kism alac — m á r ahol van — m azsola, a m acsk a k an d ú rb a n d i, a k u ty a foxim axi —, de egy m ásra is u g y anezeket a n ev ek et ag g a tjá k a gyerekek. Dúl a té v é. isk o láb a n iskolatelevízió, v a sá rn a p d élelő tt ifjúsági, este m ese- és g yerm ekm űsor m eg fu tb allm érk ő zés — m eg krim i, m eg szex. És erőszak, kegyetlenség, h áború, felfo rd u lás szinté n aponta. 9 �M egszűntek az isten h á ta m ögötti v idékek. L egyen az b á r ­ m ilyen kicsi falu vagy tanya, a nagyvilág az eddigi intim , csaka-m ien k la k ásb a jött. Sokszor m egfigyeltem a gyerekeket: a kétéves m á r érzékeli a mozgóképet. Még esetleg a tízéves sem tu d ja, m iről v an szó — agya még nem képes az asszociációkra —, de a kép mozog, a b ­ ban a fene kis dobozban em berek, állatok, sőt tá rg y a k m in d e n ­ féle m ókás dolgot csinálnak. A n ap i m u n k á b an elfárad t, ko­ rán k elő szülők m ár régen alusznak, ők azonban még m indig m a rk o lják a kisszék szélét, és kivörösödő szem m el b ám u ln ak a szü rk én fényes üvegre. ságba. Az ő kis élete m ikrovalóságába. Hisz m eg p ró b áltu k azt m á r m i is, hogy a ritk á n lá to tt m oziképeket ú jrajátsszu k . Soha, egyetlen alk alo m m al sem sik erü lt. N em volt az az íze, az a sója, am i a film en. S h a n éh a sik e rü lt is v o ln a v alam ely ő n k ­ nek ú j tö rté n e te t fab rik áln ia, a k k o r meg összevesztünk, hogy az pedig n em így volt! M a ra d tu n k te h át sa já t já ték a in k n á l. S a­ já t kis tá rsa d a lm u n k a t fejlesz tettü k tovább — így k észü ltü n k a feln ő tt életre. M ost pedig jó rész t a tévé, a rádió tren íro zza a g y erek ek et. Sok városi szülő m a m á r a rra törekszik, hogy fiá t-lá n y á t sportoltassa, szab ad b a k ü ld je ; a falu si szülők többsége viszont m ég a fúvó széltől is ó v ja a serd ü lő k et! De hol, m ikor, hogyan ta n u ljá k m eg ezek a fiú k és lányok a közösségi m a g a ta rtá st (az iskolai élet ö nm agában n em elég), m ik o r ta n u ln a k meg v ere­ séget szenvedni, elism ern i az igazságos fölényt — és igazságosan gyakorolni a fö lén y t!? H ogyan ta n u ln a k m eg alkalm azkodni, helyesen ran g so ro ln i a világ elem eit? És m ik o r szoknak rá a lélek n ek oly n élk ü lö zh etetlen tű n ő ­ désre, álm o d o zásra? „G yorsuló é let” — zengjük a fü lü k b e n a p ­ ról n a p ra ; az ő életü k azo n b an lelassult, és szinte m in d en b el­ ső, öntevékeny cselekvéstől m egfosztódott. — N em az üresen m a ra d t erdőket, p a ta k m e n tét és d o m b o ld alak at sajn álo m h át elsősorban, n em is a sok, m e g fa b rik ála tla n u l m a ra d t s a já t já ­ ték o t (a tö b b n y ire fan tázia n élk ü li k észterm ék helyett!), hanem a h o ln ap fa lu já n a k feln ő tteit. Eszem ág ában sincs a té v é rom boló h atásá ró l elm élkedni. A képtávközlés korjelenség, roham osan fog to v áb b terjed n i, és haszn a szinte b eláth a ta tlan . A zt azonban föltétlenül figyelem be kell v en n ü n k : k ap h a t a gyerek ak á rm ily e n okos, érth e tő ta n á ­ csokat — ha azt csak lá tja , és nem gyakorolja, a k k o r sohasem lesz a sa já tjá v á , nem képes feldolgozni. U gyanakkor a mozgó­ kép b űvölete elsza k ítja pajtásaitól, kicsit te h á t a társad alo m tó l is. H iszen h a többen üln ek a képernyő előtt, ak k o r is m in d e­ gyik egyedül ül, egyedül fogadja be a lá to tta k at, s tá rsa it leg­ feljebb egy-egy felk iáltá s erejéig érzék eli; de azt is gyorsan le­ pisszegi, m e rt attó l nem hallja, m it m ond a tévé. M árpedig, am it o tt lát, azt sohasem cselekszi. H a ak a rja, sem tu d ja. A m it ugyanis a tévé ad — legyen színházi közvetí­ tés, b á b já té k vagy rip o rt —, az v alam i esszenciális, a valóság k ivo n ata — h a nem is m indig m űvészi vagy találó. Á m m inél m űvészibb, an n á l nehezebb visszaforgatni égi m ásából a való ­ Szolgálat és kötődés V A S A S K Á ROLY MŰ TER M ÉBEN V asas K ároly huszonkét évvel a fő­ iskola elvégzése u tá n rendezte m eg el­ ső önálló kiállítását. D iskurzusunk is ezzel kezdődött: m ié rt ilyen későn? H ogyan szán ta el m agát végül a rra , hogy egyénileg is bem utatkozzon? — F elk é rtek rá : ta rts a k k iállítást. R égebben is szerettem volna m á r b e­ m utatk o zn i, de a k k o r nekem k ellett volna te rm e t szereznem . N em vagyok „h a jtó s”, állan d ó an mozgó, ügyes-bajos dolgokat intéző em ber, így h á t lem ond­ ta m róla. Ú gy gondoltam , eleget sze­ rep elek a nagyobb tárlato k o n , legked­ vesebb k ét m u n k ám m indig ki volt állítva. Úgy éreztem , je len létn e k ez elegendő, m űveim et m egism eri a kö­ zönség. — M e g ism e rte k ? — A k iá llítás vendégkönyvéből k i­ d e rü lt: sokan m ost fedeztek fel. Nem értették , hol voltam eddig. Nos, én nem b ú jta m el senki elől: vidéken, P esten eg y arán t kiállíto ttam . C sak h á t egé­ szen más, ha kollektív vagy egyéni ki­ á llítá sra csábít a plakát. E rre m ost k ellett rájönnöm . — Katalógusod tanúsága szerint húsz köztéri szobrodat helyezték el Jászberény­ től Sopronig, Szécsénytől Pécsig az ország­ ban. Tehát mindegyik másutt látható. Ép­ pen ezért kérdezem, hogy egy szobrász számára mit jelent, ha egybegyűjtve lát­ ja alkotásait? — T alán nem volt igazam , hogy ed­ dig v ártam . A szobraim at ugyanis én a k k o r is együtt látom , ha nincsenek egyszerre „ k ira k v a ”. E gyüttesen azon­ ban m ás a h atásuk, és biztosan a kö­ zönségben is m ás gondolatokat k e lt­ h etnek, m int ha csak k ét-h á ro m m ű ­ vem et te k in th e tik m eg egyszerre. K et­ tő re -h á ro m ra b árk i ráfo g h atja, hogy a v életlen m űvei, m ásrészt — s azt h i­ szem, ez a lényeg — nem lá tja á t az egésznek a folyam atát, az indítékokat, am elyekkel a szobraim at csinálom . 10 — M ib e n e rő s íte tt Kunszabó Ferenc m eg ez a k iá llítá s o d ? — M indenekelőtt abban, hogy to ­ vább kell m ennem azon az úton, am e­ lyen haladok. M indig is a rra tö rek e d ­ tem, hogy ú ja t a d ja k : ez olykor a fo r­ m ában, olykor a szobor kom pozí­ ciójában, té rh a tá sá b a n , jelentkezik. Am it csinálok, ab b an hiszek is, s am eddig hiszek benne, ad dig csin á­ lom. M a elég g y ak ran h allan i olyan m egjegyzéseket, hogy aki a közösséget szolgálja, az m á r eleve nem le h et m ű ­ vész. S zám om ra a m űvészet tá rsa d a l­ mi szolgálat. Mi m ás is leh etn e? Én azt p ró b álo m elérni, hogy a közösség gazdagodjon m un k áim m al. S a leg­ ab sztrak tab b , leg elvontabb kom pozí­ ciókat is éppen azért kellene közkincs­ csé tenni, hogy érezze a tá rs a d a lo m : az alkotó nem csak m agának, hanem m áso k n ak is a k a rt v alam it m ondani. Ezt szeretném én is tenni, d e m in t m á r m ondtam , csak addig, am eddig hiszek benne. K ritik u sa n szem lélem m u n k áim at. T erm észetesen m in d en szobor u tá n m a ra d egy bizonyos hiányérzetem , s azt a következőben próbálom m egol­ dani, elképzeléseim et továbbfejleszteni. Egy k ívülálló csak an n y it lát, hogy a szobrász m egint a lk o to tt egy m űvet, de azt m á r nem , hogy az em b er m in ­ den percben, a m ásodperc tö re d é k ré ­ szében is állan d ó an k ritiz á lja m agát vagy a m u n k áját. H a k ritik u sság ró l esik szó, m indig eszem be ju tn a k So­ mogyi József szavai: am íg a m ű te rem ­ ben v an a szobor, vagy éppenhogy k i­ k e rü lt onnan, addig édes gyerm ekének ta rtja m ű v ét a szobrász. H a ak k o r szólnak, a k k o r nagyon tu d h arap n i. A m ikor azonban m á r eltelik egy bizo­ nyos idő, és k ív ü lrő l tu d ja nézni, a k ­ k o r m indig v an egy olyan érzése (m o n d h atju k úgy is, hogy h ián y érzé­ se), am i m ia tt ú j szobor készítéséhez kezd. M ert h a nem len n e hiányérzete, ak k o r ugyanazt a szobrot csin álh atn á m indig, vagy azt m o n d h a tn á: ennél job b at nem tu d o k készíteni, b efejez­ tem , ü lh etek a b ab é rjaim o n stb. — Ml késztet arra. hogy elkészítsd A Té­ li Palota ostromát, vagy megcsinálj egy felszabadulási emlékművet? — K ezdjük m egint a végén. Az a l­ kotó nem csak belső kényszerből, de m egbízásra is készít m űveket. T ehát m ár eleve ad o tt egy bizonyos külső igény. De h iáb a készült, m ondjuk, m á r több felszabadulási szobor, ezen a té ­ m akörön belül m égis v alam i ú ja t kell csinálnom . N ekem szerencsém v an : m u n k ásv áro sb an születtem , nekem nem kell „lem en n em ”, hogy p éld áu l b á ­ nyászszobrot csin áljak . Én belülről azonosulok ezekkel az em berekkel. S a n n a k ellenére, hogy v o ltak idők, am i­ kor le já ra ttá k — sem atik u s fo rm áv al és gondolkodásm óddal — ezeket a té ­ m ákat, igazolni igyekezem : a m u n k á s­ áb rázo lás nem egyenlő a sem atizm u s­ sal, am itő l m eg kell szabadulnunk. — De a tém áit le lehet járatni. — T öbben m eg tették ezt, s m a egye­ sek rögtön éppen a legrosszabb alk o ­ tá so k ra asszociálnak, am ik o r szóba k e­ rü l a kérdés. H at évig ta n u lta m , s nem ak aro m elhinni, hogy a k á r egy lovas­ szobrot (ami nagy, szép és nehéz szob­ rászi felad at), a k á r egy h árm a sk o m ­ pozíciót, csupán azért, m e rt le já ra ttá k , nem lehet újból jól m egcsinálni. Én nem hiszem el, hogy egy felad at pusz­ tá n ezért a későbbiek sz ám á ra elvesz­ het. — Szobrászt „m ásfajtaságot” emlegetsz. Nemcsak a tartalom ban, hanem a formai jegyekben is. Végül is hogyan tudod meg­ oldani a felvállalt feladatot? — A tém a kép lék en y dolog. Úgy is felfoghatom , hogy a kőm űves legény ak k o r kőm űves legény, h a r a jta v an a m egfelelő sapka, a m u nkakesztyű, a m alterosvödör, m ert az is a tém ához kapcsolódik, és még egy csomó re k v i­ zitum . N em hiszem azonban, hogy ezt kellen e hangsúlyoznom . Én elism erem a m odern p lasztik a eredm ényeit, s a legjobbak erén y eit p ró b álo m átvenni, hogy m in t írásb an , beszédben az abc betűiből, han g jaib ó l összeállítom a sza­ v akat, úgy a p lasztik áb an is m egold­ ja k bizonyos ú j szintéziseket. �— Szobraid meglehetősen dinamikusak. Ez alighanem témavilágodból is adódik. — A dinam izm us n álam együtt je ­ len tk ezik az életrevalósággal, az ú jsze­ rűséggel. A m ai életet fejezem ki v e­ lük. A dinam izm us persze nem vu lg á­ ris dolog; k ét gőztolattyú nem képes elm ondani k o ru n k erejét, száguldását. De je lk ép e k k én t felhasználhatók, hasz­ n o síth atók a huszadik század utolsó negyedében is. — Végül is nem arról van szó, hogy egy mozgássorral kim erevited egy pillanatra a világot, hanem hogy az ember végigjárja alakjainak az útját, átéli a folyamatot. — A m ozgást én egységként kezelem az egész kom pozíción belül. Egy lovas­ szobornál különösen nem le h et egy­ m ástól elv álasztan i a fig u rá k a t; a lo­ v at és a fig u rá k at egységben kell fel­ fogni — persze a szobrász túlzásaival eg y ü tt —, s ezért nincs szükség a rra , hogy álla tta n i sz ak é rtő t h ív ja n ak , v a­ jo n m egfelel-e m in d en b en az an ató m ia követelm ényeinek. — A lovakról ju t eszembe: m iért kedve­ led annyira, miért formázod annyit ezeket az értelm es állatokat? — A dinam izm ust leginkább k ét tö­ m eg egym áshoz való viszonyával leh et kifejezni. Ez azonban engem nem elé­ gít ki. Szükségem van te h á t egy fig u ­ rá ra : ez pedig a ló, m in t eredendően term észeti form a. A dinam izm ust szá­ m o m ra a ló, és nem a gép je ­ lenti. — Csupán a megjelenítés az érdekes, vagy szimbolikus értelm e is van ennek? — E leve szim bolikus. Ez in d íto tta el az A dy: D alok tüzes szekéren cím ű p lasztik ám a t is: a két ló a te lje s erőt, a költő nek a tö b b le te n erg iáját szim bo­ lizálja, nem csak a fekete b án a to t, a b ű n t, h an e m a költészet egészét, h a r­ m ó n iáját, ere jé t és h atalm át, m agának A dynak az életét. B artók C a n ta ta p ro ­ fa n á já b a n is m egjelennek a v erssorok­ b an elm ondott alakok, de m agával a kom pozícióval, a kom pozíció ritm u sá ­ v al p ró b áltam kifejezni az eredeti ze­ n e h an g u latá t, lényegét. N em csak az­ által, hogy m eg m in táztam a szarvaso­ kat. K edvelem ezt a fa jta ábrázolást. Persze, ebben az is ben n e van, hogy m inél in k áb b technizálódik ez a világ, an n á l k ö rü ltek in tő b b en kell vigyáz­ n u n k rá. Úgy is m ondhatom , hogy tö b ­ b et elv eszíth etü n k belőle, ha nem ügye­ lünk, m int am en n y it eddig n a p m int n a p eltékozoltunk. Félő, hogy egyszer e lju tu n k ahhoz az állapothoz, am ikor a fák ró l eltű n ik a levél, a h a la k k i­ vesznek a folyókból, s a lo v ak at is m á r csak a versenyeken vagy az á lla t­ k erte k b en tu d já k bem utatni. — Ebből következik tehát, hogy az alak­ jaidat általánosítod, vagyis elm arad belő­ lük a konkretizálás. Mintha anonim jelen­ ségeket szimbolizálnának? — A zt szeretn ém elérni, hogy szob­ ra im nézése közben ne csak a konkrét dologra gondo ljan ak ; hogy az érzelm ek és gondolatok, am elyeket a m űvek re ­ m élhetően k iv áltan ak , tág ab b é rte lm ű ­ ek legyenek. Beleérzés, azonosulás n él­ k ül nincs m űalkotás. Én a szobrászi töm eget és a n n a k m ozgásait, a rá n y ait ta rto m m indig szem előtt. H a a néző is ugyanezt ta p a sz ta lja — b á r laik u s m ódon (s ezzel nem lebecsülni, sőt felem elni akarom , m e rt hiszen ez neki n em ta n u lt szakm ája) —, a k k o r úgy vélem , a szobrász m egoldotta a fela­ d atát, m ű v et alk o to tt. T eh át a nézőnek is azonosulni k ell a m űvel, m éghozzá a szobrásszal m a jd n em azonos szinten. — Hogyan lehet egy nézőtől elvárni, hogy otthonosan közlekedjen a szobrok között? Hogyan hatnak a szobrok, a jó alkotások az em berek gondolkodásmódjára, vizualitására? — M inél több szobrot lá t az em ber m aga körül, vagyis m inél tö b b et tud foglalkozni a képzőm űvészettel, an n ál in k áb b változik, gazdagodik vizuális k u ltú rá ja . D ehát így v a n n a k ezzel a p ro fik is. H a én p éld áu l m ű v észettö r­ té n ete t ta n u lo k öt éven k eresztül, és csak fotó- vagy g ipszm ásolatokat lá ­ tok, ak k o r m ég csak sejtéseim v an n a k a rró l a korról, am elyben születtek. Ha viszont elm egyek O laszországba, és az ered eti körny ezetb en veszem szem ügy­ re az alk o táso k at, te h á t az o tta n i v á­ rosokkal, terek k el, u tcák k al, n ö v én y ­ zettel, em b erek k el együtt, a k k o r való ­ b an ráére zh etek a helyszín fontosságá­ ra, m e g tan u lh ato m azt, hogy egy m ű ­ n ek m indig ta rto zn ia kell valahová, s az em b erek is a k k o r érzik m agukhoz közelinek. A k k o r fo g ad ják el a rá n y ­ re n d jé t, az ad o tt té rb e n b etö ltö tt sze­ repét. P ető fi is azt m ondja, hogy a d ol­ goknak ak k o r v an értelm ü k , h a azok­ b a m inél több em b er bele tu d ja m a­ g át élni, a k k o r v áln ak közkinccsé, ak ­ k o r lesznek eg y általán valakiké. — Miért? — Én a m agam részéről csodálom a közönséget, hogy eg y általán e ljá r még k iállításo k ra. Egy tá rla th o z annyiféle m egjegyzést kap, h all, olvas a láto g a­ tó, hogy em b er legyen a talp án , aki azt — a lá tn iv aló k m e lle tt — m ind fel tu d ja dolgozni! — T érjünk vissza szobraid témavilágához, méghozzá az elkötelezettséghez. Azzal, hogy elkészítetted a salgótarjáni Bányászodat, átadták az oroszlányi Bányászaidat, vala­ mit jelképesen is el akartál mondani, azaz valam it v á lla ltá l. . . — Gyökereid a salgótarjáni gyerm ekkor­ ba mélyülnek. A tudatosulás később kö­ vetkezett be. Mit jelent ez az indítás? — A gy erm ek k o r m in d en k i szám á­ ra m eghatározó: a k k o r alapozódik m eg a m unka, a m u n k áso k m egbecsü­ lése, az igazságérzet is. Én S alg ó tar­ já n b a n , a N agyállom ás k ö rn y ék én n ő t­ tem fel, s kezdő fia ta lk é n t a tű zh ely ­ g y árb an dolgoztam . A m u n k á t a k e­ m ényebbik o ld aláró l ism ertem meg, nem értem rá bliccelni, te h á t előttem senki sem já r a th a tja le a m u n k át. S zeretem az egyenességet, m egvetem az érd ek ek h ajh ászását, s u gyanúgy az ám y ék b o k szo lást is, a p illan a tn y i hely ­ zeti előnyökkel együtt. De adok az ön­ k ritik á ra , s azokat az em b erek et é r ­ tékelem , ak ik nem csak m a és itt b e­ szélnek így, a v élem én y ü k et nem kö­ pönyegforg ató ján o so k k én t kezelik, de ki is á lln a k é rte és m ellette. S alg ó ta r­ já n en n ek az ú tn a k a k iin d u ló p o n tjá t je len ti nekem . Azt, am it H o rv áth G yörgy írt le a M agyar N em zetben, hogy tu d n iillik szeretem m egszervezni a m u n k ám at. A M ű csarn o k b an b em u ­ ta to tt h arm in ck ile n c szobrom az én igazságérzetem ből táp lálk o zik . H a te ­ h á t egyszer m egígérek valam it, én azt te lje síte n i is akarom . S á lta lá b a n csak azt íg érem meg, am it m eg is tudok v aló sítan i (bár m a ez is kuriózum ). V alahogy ez is u g y an a n n y it jelen t, m in t az elkötelezettség. — Nehéz ma elmondani egy szobrászról, hogy mindössze egy ponthoz kötődjön, hi­ szen egy művésznek egy teljes ország a hazája. Salgótarjánba te mégis akkor tér­ tél vissza, am ikor felállították B á n y á s z szobrodat. — H a n em is já ro k év en te a városi tan ácsra, S alg ó ta rján n a l nekem úgy van kapcsolatom , hogy az sokkal szo­ rosabb kötődést (hátországot) jelen t, m in t eg y fajta h iv a tali kapcsolatot. A m it én T a rjá n b a n m erítettem , azt az em berektől, a várostól, a környezettől, a rég i kedves h elyektől k ap tam . Az m á r csak p lu szt jelen t, hogy elism er­ n ek : ta rjá n i v o ltam és a n n a k is érzem m agam . Én sen k ire n em ak aro m m a­ g am at ráerőszakolni, szám ítan i azon­ b an rám m indig lehet. M olnár Z solt — É rdekes p roblém a. H a m i a tá r ­ sa d alm u n k at szocialista tá rsa d alo m n ak nevezzük, és azt a k a rju k felépíteni, a k k o r én nem értem , m ié rt szám ít te tt­ nek, hogy elkötelezett vagyok? A zt sem értem , hogy egyesek ezt m ié rt nem v állalják , vagyis m ié rt h á trá ln a k meg, v etik meg ezt a m eghatározást. (B ár azt is hozzá k ell tennem , hogy m a elk ö telezettn ek len n i nem nagy dicsőség, h a lehet is, hogy ez m eg íté­ lés kérdése, vagyis h elytől függ, ki ho­ gyan lá tja — s nem h inném , hogy a m egítélés különbözése szerencsés le n ­ ne.) Én an n y it tu d o k m ondani, hogy am it csinálok, azt te lje s h ittel teszem — s elképzelem , hogy m ás is így gon­ dolkodik. É ppen ezért: tisztázn i k el­ lene a p ro b lém ák at, n em pedig egy­ m ást bőszíteni. Hogy v itá in k b a n is em b erek m a ra d ju n k . S ezt n em az egyéni érdekek, h an em a közösség k í­ v á n ja m eg tőlünk. 11 �A z e m b e r arca SO M O G YI GYŐZŐ M Ű TER M ÉBEN Som ogyi Győző grafikusm űvész 1942b en született. A bud ap esti K épző- és Ip arm űvészeti G im názium ban 1960b an érettség izett. S zitanyom atait 1973 óta szám os bel- és külföldi kiállításo n m u ta tta be. 1977-ben e ln y erte a M is­ kolci G rafikai B iennálé fődíját. M ű­ vészete a m a i m a g y ar g rafik a egyik jelentős értéke. L ap jai — hogy p él­ d ak é n t csak n é h á n y a t idézzünk: 1848as sorozata, G a l í c i a , 1914, J é z u s b e v o ­ n u lá s a J e r u z s á le m b e , K ü lv á r o s , C se­ p e l — szitanyom ással, ezzel a m integy fél évszázada (hazánk ban k é t évtize­ de) h aszn á lt te ch n ik áv al készülnek. T ém av ilág u k at te k in tv e négy alap v ető csoportba o szthatók: bibliai ihletésű, a m a g y ar tö rtén elem fo rd u ló p o n tjai­ hoz kapcsolódó, tá ji, etn ik ai élm ények­ re, illetv e a külvárosi hétköznapok ih ­ letésére u taló lapo k ra. M unkásságát azonban nem elsősorban a tech n ik ai kérdések, a tém avilág, hanem a m eg­ közelítés m ódja teszi értékessé. L a p jai n em csak a jelenségek analízisét ad ják , h an em azok szintézisét is: a XX. szá­ zadi em b er a rc á t m u ta tjá k m eg p re­ m ier plánban, m inden szép és m inden csúf vonással együtt. H ogyan lá tja ő s a já t m űvészetét, fejlődését, a sz ám á ra fontos p ro b lé­ m á k a t? — ezekkel a kérdésekkel k e­ restem m eg m űterm ében. — A műteremben hatalmas terepasztalt láttam, játékfigurákkal, épületekkel, fegyve­ rekkel. Eszembe jutott közben az is. hogy az iskolai firkálásokra hivatkoztál egyszer, s azt mondtad, mostani módszered is az akkorihoz hasonlít. A beszélgetést éppen azért a gyermekkori élményekkel kellene kezdenünk, vagy éppen ezekkel a játékfi­ gurákka l. — N égyéves korom óta készítek p a ­ p írk ato n ák at. S tratég iai já té k o k a t já t­ szom velük. Az év ek folyam án igen bon y o lu lt szabályok a la k u lta k ki, m íg — arán y o s torzítással — e já té k a l­ k alm as le tt tö rté n elm i rek o n stru k ció ra. Most h a t-h é t m illim éteres fig u ráim v an n ak , ezekből több százat is leh et m ozgatni egy asztalon. Ily esm it m in ­ dig szívesebben rajzoltam , m int ko­ moly, „m űvészi” kép ek et: ak to t, csend­ életet, p o rtré t stb. Mai dolgaim közül is tu d n é k m u ta tn i olyanokat, am elyeket „csak m a g am n a k ” készítettem . — Tehát műhelyrajzok? — Igen — és a já ték h o z szüksége­ sek. E zeket a rajz o k at a képzőm űvé­ szeti g im názium ban k ezdtük készíteni. E lőttem ü lt K ovács T am ás. M indket­ te n tö rtén elm i és P. H ow ard -tém ák rajzolásával tö ltö ttü k a z órákat. M ind­ k ettő n k g ra fik á ja valahol innen ere d : a p ad alól. N ékem a tö rtén elem irá n ti vonzalm am is. Ú gy ta láltam , hogy az á lta lu n k játék o san ábrázolt jelen etek — legyőzetés, kivégzés, ló fark áh o z k ö ttetés — tö rté n elm ü n k b e n egyre ism étlődnek. — A történelem mellett visszatérő élmé­ nyed a külvárosi lét, a kopott tűzfalak ár­ nyékában élők világa. Pesten nőttél fel, ezek az élmények hogyan kapcsolódnak gyermek­ korodhoz? — A K eleti p ály au d v a r m ellett, a N yolcház nevű v asu lash ázak egyiké­ ben la k tu n k ; szüleim és a z öcsém m a is o tt élnek. A világ h áb o rú tó l 1956-ig szegény v ilág v o lt ez: p ro liu d v aro k 12 sok gyerekkel, kóbor m acsk ák k al teli pincék, k ö rb efu tó gangok, ah o n n a n az an y á k k ia b áltak . Kopasz, m ezítlábas, k lo ttg aty ás kisgyerekek voltunk. E n­ gem a n agyok n ap o n ta m egvertek. — Elvégezted a gimnáziumot, kívülállónak talán váratlannak lattal — a teológiát. . . Műveidet ran inspirálják bibliai alakok, azután — a tűnő fordu­ m a is gyak­ eseménye k. — O sztályunkból négyen is elvégez­ tü k a K atolikus H ittu d o m án y i A k ad é­ m iát. Ez egy áldott, öreg zsidó filozó­ fusnak, Szilágyi E rnőnek köszönhető. Igaz ta n ító n k volt, olyan m in t S zo k ra­ tész. A kkoriban, érettség i u tán , négy évig a K ossuth N yom dában dolgoztam , és sik e rtele n ü l p ály áztam a K épzőm ű­ vészeti Főiskolára. — Egy élm énykörről nem beszéltünk még, arról amelyet a Galícia, a Torockó, Brassó, Hollókő című lapjaiddal jellemezhetünk. — A teológián a n ép v án d o rlás kori eg y h áztö rtén etb ő l szereztem la u re a-fo ­ kozatot. É rdeklődésem azó ta á tm e n t a k eresztén y eu ró p ai k u ltú ra k eleti felé­ re, közelebbről K elet-E u ró p ára. A ben n em k ia la k u lt szem lélet m egköve­ teli a m in d en ideiglenes és rész érd ek ­ től m en tes v izsgálódást és a szerető k ritik á t — a k á r a látv án y t, a k á r a szociális viszonyokat dolgozom fel. — Szociális viszonyok feldolgozásáról be­ szélsz. de nem a szociológiáról, hiszen az nem helyettesítheti a művészetet. — A szociológia szak tu d o m án y a az em b erek e t statisztik ai átlag n ak te k in ti, az egyén so rsa kevésbé érd ek li. In ­ k áb b az an y ag ilag m érh ető összete­ vőket v izsg álja — szerin tem viszont ezek m ásodlagosak. Az em beri élet m inőségét n álam valam i olyan do­ log jelenti, a m it k u ltú rá n a k , lelki, e r­ kölcsi ta rta lo m n a k szo k tak nevezni. B arátaim m al m in d ig a r r a tö rek ed tü n k , hogy n e legyünk az életszínvonal függ­ vényei. — Ez paradox dolog: egyrészt függetlenít­ jük magunkat, másrészt a szitanyom atok­ ban — Csepel, Külváros — benne van, hogy többek között az életszínvonal is fontos . — Engem ezek b en n em a z anyagi lét érdekel, h an e m a szellem i. — Egyszerű a párhuzam a szociológia és a művészet, illetve a fotók és műveid kö­ zött. Sokszor dolgozol fénykép után, de a sziták, festmények egészen másról beszél­ nek, mint a felvételek. Ez az egészen más, ahogy fogalmaztad, „a szépség keresése”, vagy: „egyetlen vonást nem húzok csúfoló­ dásból vagy hitetlenül.” Az alkotásaidon lát­ ható emberek (akiket jobb kifejezés híján groteszk figuráknak nevezünk, hiszen a szépség és rútság keveredik bennük) tehát erről beszélnek? — Igen. A rról, hogy k o ru n k igyek­ szik a z em b erek et boldogítani, de csak félem b erek et produkál. A nyagilag, te s­ tileg valóságosak, de k ia la k u lt k u ltú ­ rá ju k m ég nincs. Az em b er m a azt sem tu d ja, m it hiányol. Ezt láto m én a ta n ác stalan arcokon. — Ezeket a nagyorrú, -fülű, kitágult figu­ rákat azonban visszavetíted a múltba is. Tehát nemcsak az utóbbi évtizedek törté­ nelme által meghatározott, hanem az álta­ lában vett emberről beszélsz. Vagyis: szó­ ban most élesen körülhatárolva fogalma­ zol meg egy problémát, tehát a mai ember anyagi helyzetének és szellemiségének viszo­ nyát. Azt hiszem viszont, hogy grafikáidban az is benne van — s ezt olyan művek jel­ zik. mint az 1848-as sorozat, vagy az egyik legjobb munkád, a Kereszt —, hogy az em­ ber mindig törekszik a jó és a szép felé. Jelenbeli állapotának lényege a rendkívül ér­ zékeny egyensúly a fenyegetettség és a biz­ tonság között. — Igen, ez így van. Csak é n errő l egészen k o n k réta n a m o stan i h elyzet­ ből k iin d u lv a beszélek. Beism erem , hogy ez tö rtén etszem léletem re is hat. — Apropó, konkrét helyzet. Sokszor in­ dulsz anyaggyűjtő útra, igen sok tanulm ány­ rajzot, krokit készítesz. Hogyan alakult ki ez a módszer? Illetve: mikor kezdett kiala­ kulni jelenlegi stílusod? — 1972-ben, am ik o r felh ag y tam az akt, p o rtré, csendélet, te h á t a ta n u lt m ű v észet kö rü li igyekezettel, és r a j­ zoltam boldog d ilettán s m ó d jára, m in t az iskolában, ó rák a la tt. Ez az év a z é rt is jelen tő s szám om ra, m e rt egy n y o m ­ dászm ester, M arkó G yörgy ek k o r t a ­ n íto tt m eg a szitan y o m ásra. E kkor je ­ len tk eztem a S túdióba is B rád a T ibor b aráto m tan ácsára. — A technika, amellyel dolgozol — a szi­ tanyom ás — szinte korlátlan lehetőséget je ­ lent számodra, hiszen a nyomat bármilyen rajzod tökéletesen visszaadja. — A szita nem ad k o rlá tla n leh ető ­ séget, m e rt rézlem ezen finom abb vo­ n alat, kövön vagy rasz teres eljáráso k ­ kal gazdagabb tó n u so k a t le h et lé tre ­ hozni. Az én rajzaim h o z viszont való­ b an pontosan m egfelel a szita, hiszen én szándékosan kem ényen dolgozom, hogy vonalas, kontrasztos r a jz jöjjön ki. — A kontrasztos fekete-fehér felületek, a dísztelenség lapjaid „hétköznapi drám ai” hatását fokozzák. Hogy rajzolásmódod való­ ban nem öncélúan, hanem mélyebb szelle­ mi igények hatására alakult kí, azt a sok szitanyom at közül például a II. magyar had­ sereg, s a Brassó bizonyítja . — Nem tudom . U gyanezt m ásképpen is m eg le h etn e oldani. V agy h a ez így van (m árm in t a szellem i igénnyel), a k k o r a rró l a m űvész n em tud. Egyéb­ k é n t sem ta rto m jónak, h a n agyon is­ m eri s a já t szán d ék ait. M ost — hogy a m ásféle m egoldásról beszéljek — egyre jo b b an érd ek el a festés, a k e ­ m ény színek és a p u h a átm en etek együttese. T anulom , hogyan kell b á n ­ ni a te m p eráv al, s hogy közben a sze­ m élyiségem és a z elképzeléseim hol h atn ak , n em tudom pontosan. Eszközt k eresek olyasm ihez, am i m á r ben n em van. — Érdekesek kis méretű állatábrázolásaid. Ezeket sokkal konkrétabb humor jellemzi, mint a többi lapot. — Az állato k és az em b er között n em láto k nagy különbséget. E gyrészt az állato k n ak is van szem élyiségük, m ásrészt az állat, a term észet u gyan­ olyan fen y eg etett helyzetben van , m in t az em ber. T eh át a tech n ik áv al, e rő ­ szak k al szem ben term észetes szövetsé­ gesünk. E zt v iszont ritk á n ism erjü k fel, m a is o tt ta rtu n k , hogy le kell igáz­ n u n k a te rm é sz e te t... E zért áll h á t Som ogyi Győző a z á lla ­ tok, a term észet p á rtjá ra , e z é rt v álasz t­ ja szövetségeséül őket. Ezzel viszont v isszaérk eztü n k az em b er védelm éhez, a teljes é le t igényéhez. A z alk o táso k ­ ról szólva pedig a k a ta rtik u s h atású m űvészet szerepéhez, jelentőségéhez a XX. században. Som ogyi Győző — tu d v a s sz án d ék talan u l — úgy elem zi a m ai em b ert, szellem i és m ateriá lis helyzetét, hogy a m ozaikokból — sze­ rető figyelem m el — ú jra össze tu d ja rak n i a z egészet. És ez a z egész — m i vagyunk. N em lehet nem elgondolkodni m agunkon. P. S zab ó Ernő �K arácso n d i Im re K irá n d u lá s a d é lu tá n la za h o m o k ja z á to n y o k s z irte k m a d a r a k n a p f é n y v ito r la c s ó n a k o k ö s s z e ta p a d v a fö ld s az ég p ih e g ő h u llá m o k h a n y a tt n y a ld o s s á k a s z ik la fa la t az e r je d é s h ú so d r é te g e i a la tt A rc T a n u lm á n y c sik o rg ó c s o n tú á llk a p o c s, b o r o s tá k f e lü tö tt fe jje l, k o p o n y a g ö d ö r, fo g a d em lék e , b ag ó b ű z . sz e m e k b e n d a c -sz ilá n k o k , h o m lo k o n f e r d e csík sv á jc is a p k a -n y o m v o n a l. f a ln a k f o r d ít o tt é js z a k á k , v ic so rg ó m a ró g é p -h a jn a lo k . T ér. P o r. G a la m b o k . Á t. F e lv e re m a p o rt. A le v e g ő b e n n é h á n y v e r é b to ll rezeg . A s a rk o n v e rz ő r i b an c o k . M ű fo g s o ru k b e le v illo g a d é lu tá n b a . VÉGE. (Ö n )re k lá m H a jn a l. (F o g p a sz ta íz .) B usz. M e tró . V illam o s. M eló. É jsz a k a . M e g sz o k o tt íz. (U g y a n a z a m á rk a .) „ N a p o n ta 3X m o ss f o g a t! ” — É n c s a k 2X. (E g é sz sé g te le n é le te t élek.) H egedű h ú ro z v a h a lá lr a — h a llg a tá s r a te s te m b e n az u to lsó re m e g é s v ég ső a k k o r d - s ik o ly a h o g y a n m e g fa g y a ze n e m in t fé n y e s su h o g ó p e n g e m e g á ll m in t c ig a r e tta lá g y f ü s tje B a ch le lk e á tle n g a szo b án a v ég ső re m e g é s é te s te m m ie lő tt tű z ü sz k ö sít m ie lő tt p o r b e v o n m ie lő tt k ö ltö z ö m sa jg ó h e g n e k a csö n d h o m lo k á ra — h ú r o z v a h a lá lr a h a llg a tá s r a . 13 �R év y E s z te r T ö r té n e t Még a régi v á ra t is, m ely oly büszkén ő rizte k ü lö n á llá sát száza­ dokig, lassan, szinte észrevétlenül elnyelte a város. T ap in tato san , gyengéden v ette b irtokába, m inden felesleges lárm a, látv án y o s gesz­ tu s nélkül. Először, szívós k ita rtá ssa l a régi fala k és a v á rá ro k tisz­ tu lta k m eg a sok, vadon összevisszaságban n ő tt bozóttól, szem éttől, v advirágtól. L áth ató v á v á lta k a dicső kövek tö rö tten , elnyúzottan, különös, szem érm es m ezítelenségükben összezsugorodva. A ztán las­ sa n -lassan m egtestesedett egy-egy torony, az árkok, régi csatornák, folyosók útvesztőiből e ltű n te k a környék k alan d é h es gyerekcsapatai, és em elkedni kezdett a v árfal, k ib ontakoztak a m ellvédek, és ren d re in te tte k a h atalm as kapuk. A v á r egyszerre VÁR le tt ú jra , élesen kirajzolódó k o ntúrokkal, századok m éhében fogant, ősi tek in tély év el ism ét u ralk o d n i kezdett egy olyan tájon, m elynek válto zásairó l n ála tö b b et senki sem tu d h a to tt. De nem csak a VÁR élete változott m egvetett, elfeledett, lenézett tengődéséből ú j dicsőség, új holnapok felé, de m in t m ár annyiszor, pu szta létezésével m a is képessé v á lt környezetének átfo rm álására. Igaz, a form álódásnak ez a v a rá z sla ta m á r nem m e h ete tt végbe olyan előkelő diszkrécióval, ahogy a VÁR sa já t éle tfo rm á já t m eg v álto ztat­ ta, hiszen a való élet p ro fán h ú s-v ér m eg nyilván u lásai kicsinyes, önző m ódon m egkövetelik a zajt, a kikén y szerített figyelm et. Nos: a VÁR k ö rü l eladdig kicsiny, ha m ost utólag nem sé rte n én k n em e­ sebb érzéseket, úgy je llem ezh etn én k : h itv á n y telep ü lés tengődött. A szaggatott, sziklás patakok,, völgyes hegyvonulatok árk o lta v id é­ ket töm örségéhez, ősi jogaihoz szívósan ragaszkodó erdőség b irto ­ k o lta m erészen, büszkén és tö rh e te tle n ü i. Ő seink k u d a rc a it azonban m in th a v á ra tla n u l — vágy csoda fo ly tán ? — m e g értették v o ln a a kü lö n b en oly fájóan érte tle n utódok: egy különös, kissé ab sztrak t, ám a v árat, az erdőt, a v idéket és az új ép ü letek et stílu su k b an köl­ csönösen egym ást kiegészítő, tiszteletben ta rtó , így együttesen szívetlelket gyönyörködtető városkom pozíció született. A VÁR és környéke eleven, nyüzsgő, nagyvilági életb e k ezdett ism ét — a fiatalo k szí­ vesen kezdték új, családos életü k et a szülők házaiban, nem te k in te t­ ték k én yelm etlenségnek a távolibb m u n k ah ely ek et — a VÁR felép ü l­ tével ugyanis a helybeli m u n k a alk a lm a k legvonzóbb lehetősége egy­ csap ásra m egszűnt. De k árp ó to lt a zajlás, a színes turistab u szo k hosz­ szú lánca, m ely v id ám , érdekes láto g ató k at vonzott, ak ik n ek elism e­ rő á m u la tá t a birtokos büszkeségével le h ete tt beép íten i a növekvő lo k á lp atrió ta ö ntudatba. L assacskán a VÁR m integy jelk ép év é v ált a nem es hagyom ányaink őrzésére te tt okos erőfeszítéseknek, az el­ ism erést példázta önm agában, míg a környék lak ó in ak életét büsz­ keséggel, ném i ném et n y elvtudással és legalább négy-öt p atin ás honi tö rtén elm i évszám és név ism eretével gazdagította. A VÁR nem tiltak o zo tt a v áros ilyetén hatása, terjeszk ed ése e l­ len, hiszen régi ta p asz talato k m u ta ttá k , hogy m o n d h at ak i am it a k a r —, ha rá p illa n t a V Á Rra, végérvényesen egyértelm űvé válik szám ára, hogy az csak önm agához és létét kiem elő környezetéhez ta r ­ tozhat. M onum entalitása, szívszorongató m agasságai-m élységei, m ú l­ ta t idéző term ei, árnyék ai-fén y ei az alk o tás szentségét, a szellem sza­ bad sz árn y alását és a term észet jótékony segítségének egyességét h ir­ d etik — időtlenül. A város viszont büszke volt a V Á Rra, te rm észe­ tesen csak m ióta ,,felfedezte, naggyá te tte és az őt m egillető elis­ m eréshez ism ét m éltóvá te tte .. . ” Ám tu d o tt a v áros h ű tle n is lenni, am i különösen fájd alm as volt a VÁR szám ára, hiszen réges-régi, v ele éles ellen tétb en az év ­ századok folyam án egyenletesen virágzó, súlyos, m ély sebhelyeit, p i­ ros cseréptetős házait, tem plom ait büszkén feléje villogtató v etély ­ tá rs á t é rte — úgy tű n t, halálos, jó v áteh etetlen sérelem . V etélytárs?! Nem, csak az elm últ évtizedek csalóka percélete m u ta tta annak. A b án y a régi volt, igen-igen régi, sőt, k o rtalan sá g áb a n ősibb, m int a VÁ R. M ikor a V Á R at életre és évszázados szenvedésre szólította a m in d en nél ősibb em beri összeférhetetlenség, lőrései tornyai, m ell­ védéi m á r a BÁNYA ü tö tte sebhelyek roncsolt h egyfokait köszönt­ h ették a túloldalon. Ettől kezdve élénken figyelték egym ást száza­ dokon át. Igaz, eleddig a BÁNYA lá th ato tt, csodálhato tt és borzong­ h ato tt tö bbet: a VÁR élete dicsőségtől, szégyentől, büszkeségtől, b u ­ kástól, v értől és győzelem től — az Élő É let teljességétől volt te r ­ hes. Ezzel szem ben a BÁNYA élete csendben, a nyom orú m in d en ­ napok egyhangúságában —, de a fénytől v éd ett kisszerűség b izto n ­ ság áb an telt. N ála h iányoztak a lá tv án y o s végletek, a sorsdöntő össze­ csapások, élet-halálharcok, nagyszerű, felem elő és egyben porig sújtó örök, dicső hullám verések. Ő rá m indig és m inden k in ek szüksége volt, létét, b ecsületét soha nem veszélyeztették a külvilág, az em beri p illan a t-léte k érdekellentétei, rá m indig vigyázni kellett, kegyeit k e­ resni, időről időre véres, b á r szerényen dicsőséges em b eráld o zato k ­ kal jó in d u la tá t m egváltani, gazdagságáért fohászkodni. K örnyezete hasonlóvá v ált hozzá, ritk á n hangos, a la p já b a n véve csendes, szor­ galm as, szívós em berek la k tá k a föld m éhében rejtőző lelke lep­ lezésére szívvidítóan la n k ás hegyoldalait, völgyeit. A VÁRból h an g y ák ­ n a k látszó em berek nehezen, olykor nyom orultul, m égis viszonyla­ gos b iztonságban élh ettek em lőin, és ezért a kis bizto n ság ért ta p a d ­ ta k hozzá, m int hűs hegyi forrásh o z a szom jazó ajk ak . Sem vagyo­ 14 nuk, sem lehetőségük nem volt ahhoz, hogy a k á r neki, a k á r ö n m a­ g u k n ak szép ép ü letek et em eljenek, hiszen a kincsen, m elyet k e­ m ény m u n k a, v e re jték p a ta k o k á rá n adott, b izto n ság u k at v ásáro ltá k meg, m ások gazdagságát és a hozzájuk hasonló szegények m eleg o tt­ h o n át b izto síto tták . Igy aztán a BÁNYA soha nem küzd ö tt m ély lelki sebekkel, súlyos te sti sérelm ekkel — olykor a m egsem m isülés h a tá rá n — nem ism erk ed ett meg, h o m ály b an m a ra d t elő tte az em ­ b eri term észet iszonyú sokfélesége, a becsület, az erény, a b ű n és a szenny m élységesen sorsszerű összefonódása. K ezdetleges, m ajd egyre m odernebb segédeszközeivel lassan, ó v atosan fejlődve a BÁNYA kiegyensúlyozottnak, a hozzá ragaszkodó em b erek pedig bizonyos e r ­ kölcsi fölényben álló ak n ak te k in te tté k m ag u k at a VÁR v ih aro s éle­ téhez képest. Á m — legutolsó ú jjászü letése u tá n — a VÁR fu rcsa csen d re d ö b ­ bent, helyesebben a rra , hogy ezt a csendet m á r régebben, egyre n y u g ­ ta lan ító b b an érzi. És végre ráeszm élt az o k ra: a BÁ N Y Ával tö rté n t valam i, v alam i B aj. H ihetetlen, m égis v aló n ak bizonyult, hogy a BÁNYA k ö rnyéke csendes. H alott-csendes. M ikor m á r a csillehordó szerkezetek is eltű n tek , és a csilingelő, szénszállító k isvasút ho m ály ­ ból kifényesedő sín p á rja i is m eg vakultak, a VÁR végre felfogta a felfo g h atatlan t: a BÁNYA m eghalt. A VÁR ám u lta n figyelte az élet és a sors á ltal soha nem láto tt, szán d ék o lt kegyetlenséget a le­ győzött felett. Még alig fo rd íto ttá k rá u to ljá ra a BÁNYA a k n á ira a jelképes kulcsokat, a belőle élő, évszázadokig tö retlen ü l, szívósan k ita rtó népség a gyors tavaszi árad áso k h ű tlenségével hag y ta cser­ ben. É pületeit szétszedték, a la g u ta it b etem ették , n y ílásait gondosan, szívtépő alapossággal b ero b b an to tták , a százados é letfo rrá st veszé­ lyesnek n y ilv á n íto tták és m in d en t m egtettek, hogy végleg m eg­ fojtsák. T elepüléseit v ih aro s gyorsasággal h ag y ták el a h iv atalo s szervek, nagy m ulatságoktól, közös ü nnepségek sorozatától hangos kerthelyiségeit, vendéglőit, szab ad téri szín p ad át alig egy év a la tt fel­ v erte a gaz, a m in d e n n ap jain k lü k tető ritm u sá t jelző ap ró szín­ foltok úgy eltű n tek , m in th a szégyenlették voln a- az elm ú lt ragaszko­ dást. És eltű n te k a fiatalo k is. E gyszerre kén y elm etlen ek lettek a h atalm as, jól ép ített vörös téglaházak, fárasztó ak a nagy k ertek , el­ v iselh etetlen ek a szülők, és ö sszeférhetetlenek a testv érek . V onzotta őket m u n k ah ely n ek a v áro s — és lakóhelynek a VÁR környéke. A gondokkal viaskodó, de a nehézségekben m indig ú r rá levő izmos, kem ény nép a BÁNYA körül szinte egyik p illan a tró l a m á sik ra v á l­ tozott idős em b erek kínos erőfeszítéseitől vergődő, lelkeszűnt, „lakos­ sággá”. A BÁNYA életé b en -h o ltáb an erőszakos volt, u ralk o d n i v á ­ gyó és m akacs, nem tű rte , hogy kifosztott felszínén a h á lá tla n o k új, őt feledésbe bo rító életet fakasszanak. A VÁR — ak in ek bőséges alk alm a volt az eltelt évszázadok so­ rá n felism erni a dicsőségnek az em beri term észet á lh ata tla n ság á b an gyökerező szeszélyességét, és ak in ek v eleszü letett lovagiasságát nem csökkentették, de m eg szilárd íto tták az élet viszontagságai — m egpró­ b ált seg íten i. Összefogva az erdővel, a heggyel, a p atak o k k al és az anyafölddel, ad dig fészkelődött, m íg egy v á ra tla n m ozdulat felfedez­ hetővé te tte k atak o m b á in a k le já ra tá t, m elyet féltve őrzött eddig, m in t m ú ltjá n a k bensőséges titk át. Az új, szenzációs lehetőséget p e r­ sze azonnal felism erte a v áro s és elism erésre m éltó gyorsasággal végére is já rt. F e ltá rtá k a hosszú, föld a la tti folyosók in tim itá sait: tem etetlen h o ltak at, eltév ed t ágyúgolyókat, re jte g e te tt fegyvereket, titk o lt kincseket — a föld alá b ú jt gonosz cselekedeteket és az ugyanide kén y szerített, tisztaság b an fogant, á rta tla n u l elb u k o tt, kétségbeesett próbálkozásokat. Ez m in d-m ind a VÁR h írn ev é n ek növekedését, fo n ­ tosságát, kiem elkedő voltát, érté k én e k öregbítését v o n ta m aga után. C supán az o ly an n y ira ó h a jto tt célt n em é rte el —, hogy a BÁNYÁT ú j élethez, egy m egváltozott dicsőséghez ju ttassa . A k atak o m b a u g y an ­ is a BÁNYA titkos tá rn á it k ö tö tte össze a V Á Rral, és ügyesen el­ re jte tt k incseket őrzött ölében, m elyről csak a V Á R nak volt tu d o ­ m ása a k ív ü lálló k közül. H íven őrizte is titk á t idáig, de m ost úgy érezte, hogy a kincsekre való te k in te tte l a v áro s m égiscsak ad v a­ lam i kis elism erést a BÁ N Y Ának, és nem kell a k ita sz íto tta k égő szenvedésével tengődnie az elkövetkezendő századokban. De a fe l­ táro k ostoba elfogultságukban, am in t a tá rn á k h o z értek , ÉLETV E­ SZÉLYt k iálto ttak , és b efa laz ták a kincsekhez vezető u tat, m ég m i­ előtt végére já rta k vo ln a a titoknak. A VÁR szom orúan lá tta hogy a v áro s egyre büszkébb lesz rá és egyre gonoszabb az elso rv ad t BÁNYÁhoz, holott a n n a k ez er­ szer,. százezerszer tö b b et köszönhetett, m in t am en n y it a V Á Rnak a m úló dicsőségeken k ív ü l v alah a is. És a VÁR, ak i m á r jó ideje a b ­ ban a h itb en élt, hogy hosszú, gazdag élete folyam án m in d en t tu d az em beri term észetről, m ost ism ét segítségül h ív ta b a rá ta it, az erdőt, a hegygerincet, a p atak o k at, a tisztáso k at az ú ja b b rejtély m eg fejté­ séhez: M iért té r az em b er örökösen vissza h alh ata tla n ság o t ostrom ló szellem i és véres v ere jték k e l m egszenvedett testi m u n k á ja á ltal kö­ zösen alk o to tt gyüm ölcsei közül azokhoz, am elyek életén ek véres, igazságtalan, békétlen, ten g ern y i szenvedést hozó, ám olykor a fény, a dicsőség m úló felm agasztosulását ajándékozó n a p ja it idézik? És m ié rt felejti el sé rte tt gyorsasággal alkotóképességének m indazon gyerm ekeit, m elyek jelképei a biztonságos, békés, gy arap ító életén ek a lét széttép h etetlen fo n alát láncszem ekkel összefűző m u n k a szü rk e­ ségét lá tta tó v alóságnak? �D ó zsa I l d i k ó Á lru h áso k O rbán csipás szem ekkel nyik lik -n y ak iik a z agy szélén. Szeretni bolondulásig, tira rirá ra , m o n d ja b á to rta la n u l a fülledt, alvásszagú h a j­ n aln ak . M iután sem m i v ig asztaló t nem tap asztal, nagyot ásít. Ez a v irra d a t is olyan, m in t a z eddigiek, s v á rh a tó a n az elkövetkezendők lesznek. O rb án visszadől a p árn á ira . A sarokból rág csálás h allatszik . O davágja papucsát, a z egér rém ü lten iszkol. N eked m á r sem m i se elég, teljesen elkényeztettelek, nyav aly a a telh etetlen bendődbe, la ­ m en tál O rbán. Az Egér is hasonló vélem ényen lehet. B ű n tu d ato san lap ít a lyukban, kincsei között — összetépatt újságszeletek, h u rk a p á l­ cik a-d arab és egy ostyalap. O rb án olyan lusta, hogy tá to tt sz ájjal fek­ szik, de az tá n eszébe ju t, hogy az Öreglány szokott így alu d n i a kony­ hában, és gyorsan fe lrá n tja az állát. Az a b la k a la tt te h erv o n at zörög. O rb án feltápászkodik, rem én y k ed v e bám ul bele a v agonokba: m it viszn ek? A hogy m áskor, m ost is csak követ. S zürke, nag y jáb ó l egy­ fo rm a d arab o k at. M ire k ellh et ez, tö p ren g O rbán. A h o ltv ág án y m el­ le tt a v áltókon búbospacsirták fészkelnek, fü rg én tip eg n ek a sárga, aszott fűcsom ók között. N y ár van, szól ki O rbán egy korm os g erlé­ nek. Élvezed, m i? H át m ég én! Csak v ih a r ne len n e soha! S zénfüstöt hoz a m eleg szél, a n ap ráérősen pöfög föl a k eleti ég ­ re. A bal oldali ablakból v alak i v állfán kidug egy fe h é r m iniszoknyát, és hosszas k ap arászás u tá n rá a k a sz tja a p árk á n y ra . — Csókolom, le fog csúszni — jósol O rbán. — R á v an az ra k v a jól, ne izguljon — m o n d ja elu tasító an egy asszony. O rbán visszahúzódik. A m iniszoknyát azelőtt a L án y ak aszto tta ki. M acskaképű, hosszú h a jú kis nő, lenge lipityőkében. Ezen a h éten a Lá n y hely ére egy v á ra tla n sa tra fa lé p ett rém es, rózsaszín p a m u t­ rék lib en és vastag bugyogóban. A L ány derűsen és ö n tu d ato san a já n ­ dékozta m eg h a jn a lo n k é n t derengő ifjú sá g án a k lá tv án y á v al, a s a tra ­ fa k étségbeejtő és m egalázó közöm bösséggel m u ta tja m a g á t M intha egyedül len n e az egész világon, O rbán csak légypiszok az eső v erte a b ­ lakon — nincs és nem is volt. O rbán az utóbbi n ap o k b an egyre r e ­ m énytelenebbül szólt át: — Csókolom, le fog csúszni. N em csilingelt a lán y válasza. — Rá v a n az ra k v a jól, ne izguljon — recsegte a sa tra fa. Ez m ost m á r m indig így lesz? H iányzik a Lány, és am i m ég rosszabb, biztonságérzete is veszély­ b e k erü lt. O rb án ragaszkodik m indenhez, a m it m egszokott, a lassan, d e biztosan piszkolódó ágyhoz, a lazán gomolygó poros cicaszőnyeg­ hez, az E gér neszeihez és ahhoz a m eg h itt rendetlenséghez, am ely egy k ív ü lálló szem ében á tte k in th e te tle n káosz, de az ő szám ára a tárg y ak — a titokzatos erővonalak m en tén k ia la k u lt — ésszerű sora. Ki le h et ez a h á rp ia ? A L án n y al szinte egyszerre n y ito tták ki az ab lak o t télen is. Jó a levegő, m ondták. O rb án derék ig lógott ki az a b ­ lakon, húzódott a nyaka, fázott, büdös jö tt a vasú tró l, a L án y lip i­ ty ő k éjét cib álta a szél, hópelyhek pöttyözték a sö té t h a já t. Ez volt m inden. T avasszal, a m iniszoknya-korszakban m á r okosabban leh etett b eszélg etn i: — Csókolom, le fog csúszni — kezdte O rbán. — D ehogy fog — n ev etett a Lány. — D ehogyisnem — erőszakoskodott O rbán. — U gyan, ugyan — köszönt el a L ány —-, viszlát! — Csókolom — m o n d ta O rbán. T u lajdonképpen m ikor viselte azt a szoknyát, h a m indig reggel ak a sz to tta ki szárad n i, és estig ott hagyta, tűnődik , kissé késve O r­ bán, az tá n a dob k ály h áh o z hú zv a a hokedlit, reggelizni kezd. A z asz­ talo n n in cs hely, tele ragacsos lábasokkal, ü res kakaósdobozokkal. O rb án n é h a itth o n is k otyvaszt k rém ek et, m e rt cukrász, p o n to sab b an az sz eretn e lenni, de a főnöke nem engedi. O rb án egyszer csupa k e ­ serű m an d u láb ó l k észítette a m arcip án t, és F ek ete ú r a k k o r m a jd ­ nem k irú g ta. — K étbalkezes m a rh a ! — o rd íto tta F ek ete úr. — M ag ára egysze­ rű e n n em le h et felelősségteljes m u n k á t bízni! — K érem szépen, én nem teh etek róla, hogy az összes m a n d u la k eserű v o lt — v éd ek ezett O rbán. — M iért n em kó sto lta m eg! — o rd íto tta F ek ete ú r! — M ert, am ik o r a k rém esb e ettem bele, a k k o r is m a jd n em ki te tszett rúgni. — N em zabálásról, h an em k ó sto lásró l beszélek! — o rd íto tt to ­ v ább F ek ete úr. O rb á n n ak azóta csak m osogatni szabad, és b ü n te tésü l a ta k a rí­ tás is az ő fe la d a ta lett. N yerek a lottón, és F ek ete ú r egészen m ás­ k épp b án ik m a jd velem , v ig a sztalta m ag át O rbán. E lh atáro zta, hogy h a b eü t a négyes, v attac u k o rg é p et vásárol. T ö rte a fe jé t újításo n . A feh é r és rózsaszín unalm as, ta lá n sik erü l n em zetiszínű v a tta c u k ­ ro t előállítani. A ddig is, h a elfogta az alk o tás vágya, k ak a ó k rém e t tö ltö tt a F ek ete ú rtó l csent tölcsérekbe, és k iv itte a V idám P ark b a. A b ru ttó jövedelem n em é rte m eg se a fárad tság o t, se az izg alm a­ kat, s a já t szó rak o zására csin álta. Ily en k o r az E gér is úgy é lt, m in t M arci H evesen, m e g k ap ta a rep ed t, tö rö tt tölcséreket. M ost m eg itt reggelizik a hideg k ály h án ál. Ily et is csak legény­ em b er teh et. E gyelőre ellen áll a — gondolati — csáb ításn ak , nősülni rá é r ötvenen tú l is. (Egyéb k ísé rtésn e k nincs kitéve, senki se vágyik arra , hogy O rb án n é legyen.) A ddig h ad d élje v ilág át. O rb án itt éli. v ilág át a v asú ti sínek m ellett. V an egy E gere és egy főbérlője, az Ö reglány, aki a k o n y h áb an lakik. O rb án nyam m og a k enyéren, és szám okon tö ri a fejét. Az E gér iz g ato ttan ü l a ly u k ja előtt, mozog az orra. O rb án eléje h a jít egy d ara b kolbászt. Az E gér m á sk o r elb ú jt a konccal. M ost m arad , és a h elyszínen rá g ja bele m ag át a h éjba. O rb án örül, hogy b arátság o san viselkedik. S zám olja az E gér b ajszát, m egteszi a lottón. L egalább ennyi h asznom legyen belőled, te büdös kis dög, dünnyögi, és m egint eszébe ju t a m iniszoknya. Hol a L án y ? A k ály h a te tejérő l lesöpri a m orzsákat. H a az E gér a r r a já r, egye meg. A ztán k ib o n tja a csom agot. Előző este ta lá lta a villam oson. A végállom áson m indenki leszállt r a jta kívül, és ő észrevette, hogy a szem ben levő ülés a la tt v alak i egy á tlá tsz a tla n nylonzsákot fele j­ te tt. A m ikor hozzáért a láb áv al, a csom ag b eh o rp ad t. Ig yekezett kö­ zöm bösen csapni a h óna alá, m ég fü ty ö részett is — ugyanazt, am it reggel —, és m egérezte a ta p in tá sán , hogy ruhaféleség. C salódott volt. É rtékesebb, súlyos v a la m ire vágyott, de m ég rem én y k ed ett, hogy esetleg a finom gyapjúszövet, vagy p u h a tak aró . A n n y ira sie te tt a ta sak k al, hogy a kocsm ába se m en t be. Ezt az tá n később m egbánta, a valóságtól pedig egész estéje m eg k esered ett: k ém ényseprő korm os v a c a k ja it ho zta haza. Ü lt az ágyon. M ihez kezd jen a ru h á v a l? P e r ­ sze az érdekesebb, hogy a k ém ényseprő m it kezd a ru h a — n élk ü l? H ah ah ah a, n ev e te tt öblösen. Meg is lepődött. N em se jte tte, hogy ő ilyen szép m élyen tu d h ah otázni, de csak az E gér éb re d t fel. Az Ö reglány m eg se m occant a k o n yhában. O rb án n ehezen alu d t el, m e rt k ép telen v o lt zöldágra vergődni az egész kém ényseprőüggyel. E ladni persze nem lehet, M É H -be v in n i feltűnő, itt m eg csak ú tb a n van. T alán a sors keze? H a az em b ern ek negyven évig nincs k ü lö ­ nösebb szerencséje, és ezek u tá n életéb en először ta lá l v alam it, a n ­ n ak jelen tő ség teljeseb b n ek kell lennie, sem m in t első p illa n tá sra lá t­ szik. O rb án igyekszik v alam ih ez kapcsolni a tö rté n tek e t, hogy m a­ g y ará zatra leljen . E ddig m ég m in d ig m in d en n ek volt oka. Az a n y ja m eghalt, m e rt ak k o r m en t á t az u tcán, am ik o r egy g azd átlan sra p ­ n el k ere ste az u tat. O rbán, aki m e lle tte ü g etett, nem h a lt meg, m e rt kicsi volt, és csak az a n y ja d erek áig ért. (A szilán k a feje felett, ol­ d alró l csap o tt az a n y ja n y ak áb a, és feltép te az ütőerét.) A n ag y an y ­ ja m eghalt, m e rt öreg volt, O rb án in tézetb e k erü lt, m e rt nem m a­ ra d t senkije. C u k rásztan u ló lett, m e rt an n y i erő t m ég k in éztek b e­ lőle, hogy a hab o t fel tu d ja verni, d e a vizsgái sose sik erü ltek , m ert n em ta n u lt. V alahogy nem v o lt kedve hozzá. F ek ete ú r felv ette in a s­ nak, m e rt a segédje éppen a k k o r h u n y t el m ájzsu g o rb an , m ik o r O r­ b án m u n k á t keresett. K özben á g y ra járó v o lt éveken át, m e rt k e d ­ v elte a társaság o t, az tá n kom oly a lb é rle te t k eresett, m e rt úgy érez­ te, lassan egzisztenciát kell tere m te n ie m agának. M ár az első p ró ­ bálkozás sikerült. O rb án az a lv a já ró k bizto n ság áv al felm ent egy házba, am ely a m u n k ah ely éh ez közel eső u tc ák egyikében volt, és a h arm a d ik em eleten b en y ito tt b alró l a h a rm a d ik ajtón. Az Öreg­ lán y o tt ü lt a k o nyhában a tűzhely m ellett. E g y általán nem csodál­ kozott, hogy jön egy vadidegen férfi, és szobát keres. O rb án is te r ­ m észetesnek vette, hogy azonnal költözhet, m e rt ez a ház az u tc á ­ ban b alró l a h arm a d ik volt. Ily en m iértek és azértek között el le h etn e helyezni a kém én y ­ se p rő ru h át is. A korm os any ag b a gondosan be volt csom agolva a lán c — go­ lyó nélkül. O rb án sa jn álta, hogy az ú ton nem h a llh a tta a csörgést. L egalább ta lá lg a tta volna, m i zörög a gyapjúszövet között? M eny­ nyivel izgalm asabb tito k zato san csörrenő csom agot ta láln i, m in t n é­ m a rongyokat! O rb án teg n ap este m e g n y u g tatta m agát. A hogyan ed ­ dig az életével, a k ém én y sep rő ru h ájáv al is lesz m ajd valam i. E l­ vég re az a legfontosabb, hogy fedél v an a feje felett. A lbérlő, á l­ landó bejelentéssel. In n en az isten se tu d k itú rn i, m o n d ta az E gér­ nek elégedetten. N yúlálm ú éjszak ák elő tt jó ilyen g o n d o lattal e la lu d ­ ni. Így is ab b a n a biztos tu d a tb a n szám olja b ele m ag át az álom ba 15 �— száznegyvenharm adik b irk a u g rik át a k erítésen. . . —, hogy n em ­ so k ára felébred. A ztán m ik o r csikorogva fékez egy szerelvény, és a vagonok egym áshoz ütő dve m egállnak, h iáb a riad fel azonnal, nincs e re je m egnézni, m ennyi idő te lt m á r el. Ilyenkor öt perc óráknak, fél éjszaka egy percnek tűnhet. V igaszul azelőtt ott volt a L ány. A szom széd szobában, m égis m ásik ép ületben pihent. A két h áz összekapaszkodva áll, m in th a az északi szél ellen tá m o g atn ák egym ást. Az ab lak o k a la tt szerelvé­ nyek vándorolnak, a v o n atfü tty felz ak la tja O rbánt. O lyan félelm e­ tes az elhaló, éles hang, m in t kuty av o n ítás egy la k a tla n faluban, vagy m agányos szaxofon k ísé rteties búgása. O rb án reszk etv e fú rja be fejét a p á rn á k közé. M intha m inden vo n at tőle v in n e el valam it. De fe lv irra d ta k a hajnalok, és a L ány k itű zte feh é r szoknyáját. —ÖH ol a L ány? — szól O rb án az Egérhez, aki m egijed a v á r a t­ lan kérdéstől, és a kolb ászh éjjal b etak a ro d ik a lyukba. — H ülye! — m o n d ja O rbán. V isszacsom agolja a k ém ényseprőruhát. H árom n a p ­ p al a L ány eltűnése u tá n ta lá lta , te h á t vele van összefüggésben. H ir­ telen m inden egyszerű lett. E lindul. — S zervusz — búcsúzik Egértől, és kilép a konyhába. K ettő re z á rja a szobaajtót, a kulcsot a zsebbe süllyeszti. — M ikor ta k a ríth a to k m ag án ál? — kérdezi az Öreg lán y felrez­ zenve. — M ajd. — Borzalm as, hogy am ióta itt lakik, m ég s o h a . . . — M ondom, m ajd — vág közbe O rbán. — N em tu d ja, hova lett a szom szédból az a kis m acskaképű nő? Az Öreglány m eglepődik. E ddig még nem beszéltek egym ással m ásról, csak a ta k arítá sró l. Igaz, ezt hűségesen elm o n d ták n ap o n ta kétszer: am ikor O rbán elm ent dolgozni, és visszajött m u n k a u tán . A la k b é rt is szó nélk ü l te tte le a ko n y h aasztalra O rbán, és d u g ta el gondos szám olás u tá n az Öreglány, a lisztesdobozba. — N em tudom . T alán férjh ez m en t? — kérdez vissza. O rb án nézi a hím zett háziáld ást: — Az lehetetlen! — m ondja. — O rb án úr, m ikor ta k a ríth a to k m ag án ál? — kezdi ú jra a le­ m ezt az Öreglány, m in th a a m acskaképűs k ité rő t csupán egy rossz tű okozta volna. — M ajd — h á trá l ki O rb án a n y á rb a a sötét konyhából. Azon gondolkodik, hol a lh a t az Öreglány. N apközben a tűzhely m ellett ülve. És éjszaka? A k o nyhában nincs fekvőhely. Még k in y it­ h ató táb o ri ágy sem. H át a k k o r? É jjel is a tűzhely m ellett kuporog? O rb án felnéz a sarokból, k ó k ad tan lóg a fe h é r szoknya. A közért előtt félm eztelen, b ro n zb a rn a férfiak h evernek a földön, és félkönyékre tám aszk o dva n y ájasa n beszélgetnek, m in th a ókori lak o m án lennének. O rb án enyhe m egvetéssel evickél a lá b aik között. B ocsánat, pardon, szabad, m otyogja. A környék e litje este kocsm ázik, ak á rcsa k ő. Ezek a lu m p elem ek alkalm i és építőm unkások, és ahogy pénzhez ju t­ nak , sz ala d n ak vele a közértbe, p á lin k á ra költeni. O rb án m egbor­ zong az undortól. Ki nem á llh a tja a pálin k át. S zo rítja m agához a zsákban a fekete ru h á t és a láncot, am in nincs golyó. L egalább nem k ell cipelnem , gondolja. És ez n e m is olyan fontos, m in t a kém ény­ ajtó nyitója. A n agyanyja a korcsolyakulcsot h aszn álta korm ozáskor. Olcsó, m indössze négy fo rin t az ára. O rb án egyedül ődönk a já ték b o ltb an öt eladó között. — Tessék — fo rd u ln ak felé egyszerre. — V an korcsolyakulcs? — V an — válaszolják kórusban. Az egyik m e g írja a blokkot, a m ásik kim egy é rte a rak tá rb a , a h a rm a d ik becsom agolja, a negyedik elteszi a négy fo rin to t, az ötö­ d ik á ta d ja O rbánnak, akib en egyre h atáro zo ttab b a n rajzo ló d ik k i az elképzelés körvonalai. I tt született, ebben a v áro sb an élt eddig, és még soha nem volt a k ilátóban, a v árb an , vagy a k á r a bástyán. M e­ h e te tt volna, de m inek. M ost hegyre vágyik, fák közé, ahol dél tá j­ b an nem áll m eg a levegő a hőségtől, és a férfiak h á tá ra nem ta p ad rá az ing. M egpörkölt porszem ek se k arc o lják az em b er to rk át, és fenyőillat öblíti ki a fá ra d t tüdőket. Nem fontos, m ilyen irán y b a n ered ú tn ak . Biztos benne, hogy m a rá ta lá l a L ányra, m iképpen azt is tu d ja , hogy egyszer a nem zetiszínű v attac u k ro t is elő állítja. O rb án b u szra száll. T ikkasztó a hőség. Elképzelhető, hogy az ő rü lte k h ázáb an ilyenkor lázad n ak fel az ápolók, és k itép ik az ápol­ ta k h aját. Vagy fordítva. M indegy. A hegyen kellem es lég áram lat kószál a fák között. O rb án a n ag y a n y já ra gondol. B orogatást ra k o tt a hom lokára, am ikor ő lázasan fek ü d t valah o l egy ágyban. Azt fü l­ len tette, hogy lenyelte a kinint, de a n agyanyja m eg találta a lyukas p árn acih ában, és olyasm it m ondott, hogy aki hazudik, az lop, aki lop, az öl. O rbán m egijedt, és zokogni kezdett. A nag y an y ja is vele sírt, d e ez n em biztos. L ehet, hogy rosszul em lékszik. Á töltözik a bokrok között, ru h á já t e lre jti egy fa m ellé az av arb an . A m ikor ú jra az úton já r, b árk i igazi kém ényseprőnek vélhetné. C sörgeti a golyótlan lá n ­ cot, nem ideges, in k áb b kíváncsi, de a bal szeme a la tt m égis úgy v ib rál a bőr, m int a frissen sózott nyers halszelet a tányéron. K ív ü l­ ről lá tja ö nm agát: sötét, idegen alak, aki közöm bösen megy, hogy elvégezze felad atát. L ehetne családi lap gyerm ek ro v atáb an rejtv én y is: „Aki jó m egfigyelő, 30 m ásodpercen belül k ita lá lja , m i hiányzik a képen. H atv a n m ásodpercen belül közepes, azon tú l rossz m egfigye­ lő ”. O rb án leltározza felszerelését. Először is nincs golyó. M ije szo­ k o tt len n i m ég a kém ényseprőnek? K efe! Igen, nyeles kefe az övébe tűzve, és hosszú d róton m ég egy. A hhoz hasonló, persze nagyban, am ivel az üveget is tisztogatják. E m iatt csúfolták gyerek k o ráb an a k ém ényseprőt kém énycucinak. K ellene m ég a kém ényégető, h áro m féle fo­ lyadékból kev ert eleggyel. Az egyik valószínűleg petróleum . Vagy b en zin ? 16 Megy a v illák között, szám ol. B alról a h arm a d ik , nagy feh ér k e rt­ ben áll. N yugalom és csönd v an a környéken. Becsönget. É nekel a giling-galang, k ih a lla tszik az u tcára. O rb án úgy dönt, hogy sem m it n e m m ond. B eszéljen ö n m ag áért a jelm ez. Nézi a szép p ázsitot és a v irágokat. Hol a L ány? V alaki feltű n ik a k e rt végében. O rb án m eglepődik: a k ap u v al szem ben a b e já ra t, o n n an v árta , hogy jö jjen ek . A v alak i lehajol, a lom bok a la tt szem ügyre veszi. A fák félig e lta k a rjá k . O rb án nem m occan. A v alak i té tov án közeledik. — T essék! — k iá lt m érgesen. O rbán, elh atáro zásáv al ellentétben, k én y telen m egnyilatkozni. — K ém ényseprés! — k iab ál vissza, és m egcsördíti a láncot. A v alak i h irte len felb u k k an a k ertk a p u b an . — Ilyen k o rán jö n n ek ? — k érdezi szem rehányóan. — N y ár vé­ gén szokták, nem ily e n k o r... — Nem — m o n d ja O rb án és m ak acsu l v á r tovább. M icsoda de­ b ella! Nézi a nőt, ak i hosszú pongyolában, csípőre te tt kézzel áll. M icsoda izmos debella! — Ho zom a kulcsot — a d ja meg m ag át a nő. — T u la jd o n k ép ­ pen jó k o r jö tt, n ag y tak aríto k . Visszam egy az úton. O rb án b izonytalan. H a a ház a jta ja itt van szem ben, m it a k a r ez h átu l a k ertb en . A nő siet a kapuhoz. — E ssünk tú l r a jta — m o n d ja sürgetően. O rb án b allag u tán a, nézeget. C seresznyefa. A te te jé n gyönyörű fekete szemek. C sak alu l szed ték le. A d eb ella ny ilv án n em m er m ag asra m ászni, fél, hogy letö rn ek a la tta az ágak. Biztos n incss gye­ rek a házban. Á llítólag ez a m eg fek eted ett cseresznye a legédesebb. M ilyen öreg fa, csupa m ézga! Az ú t végén n y ito tt fásk am ra. O r­ b án leteszi a láncot, b ek u k k an t. L étra, kapa, ásó, sarló, fejszék, fű ­ nyíró olló, alágyújtóshalom . A nő dühösen áll m ögötte. — K eres v alam it? — k érdezi élesen, és felgyűri a pongyola u jjá t. O rb án m egfordul, b ám u lja. A him lőoltás olyan az öregedő karon, m in t a h erv a d t karfiol. — Hol a k ály h a? A nő a kezébe nyom egy feh ér vödröt. — A k o ro m n ak — m ondja. — Jö jjö n , m u tato m az utat. Á tm ennek a konyhán, a szobában csatatér, h alk an szól a r á ­ dió. A cserép k ály h a a saro k b an áll, két o ld alán ajtó. O rb án o dasé­ tál. A nő nagyon ideges, m egbotlik a p ark ettk efélő b en , belerúg. — V alam i b aj v an a kém énnyel. Egész télen füstölt, csak h á ­ tu lró l tu d ta m m eggyújtani. — M egnézzük — v ig asztalja O rbán. T estével e lta k a rja a kém én y ­ ajtó t, ne lássa a nő, hogy korcsolyakulccsal n y itja. K idől a korom. — Ju j, m ásk o r ó v atosabbak! M aga m ég nem is volt itt. — Nem — helyesel O rbán. Egyik kezével a k ály h án ak tá m asz­ kodik, m ásikkal a k ém én y ly u k b a n kotorászik. — P áro sáv al szoktak jönni. — Igen — bólint O rbán. — P áro sáv al, de m ost nem . J á r a szeme, nézi a képeket, könyveket, ezüstöt, hosszabb ideig b ám u l egy nagy, szü rk e szam ovárt. G ondolkodik, hova n y ílh a tn a k az ajtók. T alán a folyosóra? V agy egy m ásik szo b ára? A nő össze­ rán co lt hom lokkal lesi. O rb án ráp illan t, találk o zik a te k in te tü k . O r­ bán, m en ek ü lv e a leplezetlen m u stra elől, k én yszeredetten a fal felé fordul. A rád ió b an vid ám lán y h an g ezt m o n d ja: „A bécsi Dolóresz C irkuszból m egszökött egy fehérbohóc”. A deb ella feln ev et, és elzár­ ja. O rb án b árg y ú m osollyal igyekszik lépést ta rta n i a nő v á ra tla n jókedvével, és k icsav aro d v a k o to r tovább. A k ály h átó l nehezen fér hozzá a lyukhoz. A nő felem el a ren d etlen asztalró l egy n oteszt és egy ceruzát. Ír : sz ő k e ... (áthúzza) v ilág o sb arn a h aj, ritk á s szem héj, lapos o rr, á l l . .. — V an m ég egy k ály h a — szólal m eg hangosan. — Hol? — néz vissza Orbán. �— B ent — in t a nő a jobb oldali ajtó felé, és ír to v áb b : k erek áll, fodros száj, vékony nyak, rövid választék, kb. 2 cm -es egyenesre n y írt haj, kócos, m in th a kézzel sim íto tták volna le. És bő ru h a. Lötyög ra jta . — K ellene egy lapát. — N incs — m o n d ja a nő h atáro zo ttan . O rbán lá tta a szeneslapátot b a lra a k o n y h aajtó m ellett. Ezek szerin t a deb ella m egérezte, hogy v alam i nincs rendben, és ezért nem a k a rja egyedül hagyni? — A nnyi baj legyen — k o to r tovább. — M ajd a k e z em m el... A nő újságot repeget, le ta k a rja a vödröt, am elyből gomolyog a korom . — Még szerencse, hogy m ost v an n a g y tak a rítás — m o n d ja ú j­ ra. — M áskor jobban vigyázzanak. H ogyan fogadta vo ln a, a L ány? Ü lne a m ély bőrfotelben, és a z t m ondaná, nem baj, kedves O rbán, m a jd fölm osom . M egkínálha­ tom m álnaszörppel? Ugye m ilyen szép a szam ovárom , kedves O rb án ? — Kész — z á rja be O rb án a kém ényajtót. K iviszi a vödröt és visszajön. — M ondtam , hogy v an m ég egy kályha! — Ja , tényleg! — csillan fel O rb án szeme, de áll tovább. A nő in g e rü lten kiszalad a vödörért. A fejé t közben m eglepő rugalm assággal m a jd n em teljesen h á tra fo rd ítv a ta rtja . — Jö jjö n ! — h ív ja m agával a m ásik szobába. O rb án engedel­ m esen követi, m int a m egbűvölt kígyó. — Ez a kály h a jó. N em volt vele sem m i bajom . A kém énylyuk alacsonyan van. O rb án letérdel. A nő engedi, hogy m egint a kezével szedje ki a korm ot. A belső szoba n em olyan szép, m int a kinti, O rbán se nézelődik, m ereven b ám u l a lyukba. K özöm bösen kivesz egy halott k aticabogarat. A nő in d u l kifelé, és elb o tlik O rbán lábában. — Ja j, ne h ara g u d jo n ! F á jt? N em a k a rta m — esdekel túlzottan. — sem m i, sem m i — m o n d ja O rb án csodálkozva. — Hol lehet felm enni a p ad lásra? — M inek az m ag án ak ? — Kigolyózni. — A zt előtte szokás, nem tu d ta ? — szu rk ál a nő. — N em kell m indig. De itt sok a korom . — És valam i készülékkel égetik ki tisztítás u tán , hogy legyen huzat. — Jó p a p ír is — m o n d ja szelíden O rbán. G yufát kér, és m eg­ g y ú jt egy újságot. — A kkor ne is m e n jek fel a p ad lásra? — Tőlem m ehet — von v á lla t a nő. D ühösen cig arettázik a k e rt közepén, O rbán a p adláson m ász­ kál. N incs sem m i, csak vastag porréteg, pókhálók, egy rossz nyolcas lé tra és b altafej, nyél nélkül. Ezt zsebre teszi. Nehéz, lehúzza a vékony bélést, lépés közben csapkodja a com bját. T öri a fejét, hova vezethet a külső szobából a bal oldali ajtó. H ozzávetőlegesen két m é ter szintkülönbség v an közte és a ház b e já ra tá n a k v élt ajtó kö­ zött. A hhoz rövid, hogy lépcsőház legyen. L egfeljebb öt, egyenként negyven centi m agas lépcső férn e el benne, ilyen m eg nincs. V i­ szont az is lehetetlen, hogy ebbe a szép la k ásb a a k onyhán á t k ell­ jen bem enni. Ez csupán a rra fe lé szokás, ahol ő lakik. Csalódott, hogy a p ad lásró l nem tu d sem m it m egállapítani. O tt van ta lá n a pince? Nem. S zobaajtó nem nyílik pincére. És ha m égis? K i tu d ja , mi en n ek a d eb e llá n ak a foglalkozása. H á th a gom batenyésztő. O rb án lejön a padlásról, szó nélk ü l átsétál a konyhán, be a külső szobába. Egyenesen a bal oldali a jtó felé ta rt. A nő eldobja a cig arettát, lohol u tán a, és O rb á n elé ugrik. — Mi v an ? — A zért füstölt a kályha, m e rt belelóg egy féltégla. — Vegye ki! T alálkozik a te k in te tü k , ezúttal a nő fordul el. — Csókolom, az nem olyan egyszerű — m osolyodik el O rbán, b á r m aga sem tu d ja, m it a k a r a féltéglával. K izá rt dolog, hogy ez a debella beleegyezzék a bontásba. — Ide figyeljen, a m ásik k ém ényben egyszer egész tégla volt, mégis kiv ették . — Hm. — Mi az, hogy hm ! L eesett, b en y ú ltak , kivették. Egyszerű ! — Az ato m k o rszak b an ne ja v aso ljo n k őkorszakbeli m eg o ld áso k at. Öt éve élek együtt az állítólagos féltéglával. Vegye tud o m ásu l, r a ­ gaszkodom hozzá. In k áb b m indig h á tu lró l g y ú jto k be. S zerintem csak szélkakas kell. — A tom korszak ide vagy oda, a kém én y sep rés te c h n ik á ja nem nagyon fejlődött. N ekem persze m indegy. — A kkor végeztünk. Hol a p a p ír? A láírom . — M ár n em sz o k á s.. . csak b ontáshoz k e lle n e .. . — m o n d ja von­ ta to tta n O rbán, és m égegyszer körülnéz. L á tja a zsúfolt könyves­ polcokat, a m ély fotelt, ahol a L ány m osolyoghatott volna, he le n n é­ nek m ég csodák, és b ú csú p illan tást vet az ajtó ra. A ztán a zsebébe nyúl. A nő is. M in d k etten a b al oldali a jtó t nézik. — K eres v a la k it? — k érdezi a nő tétován. O rb án fülel. M intha olyasm it h allo tt volna nyöszörögni, hogy A ranka. A deb ella idegesen köszörüli a to rk át, és ráfö rm ed O rb án ra. — M it bám ul! — A zt tetszett m ondani, hogy A ran k a? — Á lm odik? N em m o n d tam sem m it. L egfeljebb p ipitér. — De az n em is h aso n lít az A ran k ára. — M indkettő gyom. A k ertb e n sok a p ipitér. Biztos a ra n k a is. — Az A ra n k a név. — Én B íborka vagyok. — M icsoda? — nyög O rbán. — Á p rilis 21. M e g találh a tja a n ap tárb an . V an m ag án ak anyósa? — Nincs. De volt egy nagym am ám . (Valaki m egint azt m ondta, hogy A ranka?) — F áj a fejem — só h a jt O rbán. — N em csodálom . Az a sok korom ! — nevet gúnyosan a nő. Pongyolájából kivesz egy húszast, és O rb án kezébe nyom ja, ak i m eg­ lepődik, d e elteszi a b altafej mellé. — Csókolom — nyögi, és k ih á trá l a konyhába. A nő szorosan u tán a, m in th a groteszk tan g ó t já rn á n a k . A cseresznyefa a la tt O rb án végre ö n álló sítja m agát. — Ezek a fek ete szem ek a legédesebbek — dadogja, hogy vége legyen az irg a lm a tla n csendnek, a nesztelen ta n ­ gónak. — A k a r belőle? — n y ú jtózkodik a nő, és lehúz egy ágat. H á­ rom szem cseresznye him bálódzik O rb án o rra előtt. — Nem, igazán nem a z é r t... — N yugodtan! — legyint a nő. — Na, mi lesz! O rb án leszak ítja a legfeketébbet. B ekapja. A nő k a já n u l figyeli. O rb á n m egrázkódik. — A zt h ittem , édesebb. — M int látom , m aga fin n y ás egy kicsit. E gyébként h a tú lé rett, a k k o r m á r fan y ar. N em csak a cseresznye. De a rig ó k n ak így is jó. — N ekem is. — Persze. M aga is fek ete an n y ira, m in t ők. — O rvosnőnek tetszik len n i? — húzza az id ő t O rbán. Szép a k e rt és szép v o lt a lakás. Jó itt. M ilyen k ár, hogy nem le h ete tt fa la t b o ntani! O tt lóg a kém ényben a féltégla. A deb ella nem nagyon hisz benne. Hol a L ány, és k i lehet a b al oldali ajtó m ögött? — M iért? — M it m ié rt? — eszm él O rbán. K özben elfelejtette, m it k é r­ dezett, de a k a p u ra erő sített vöröskeresztes elsősegélyládáról ú jra eszébe ju t. — M ert hogy ez itt van. — m u ta t rá. — Ez az új levélszekrényem — n ev et a nő. N agyon rosszul áll neki a nevetés. Az ilyen típ u sú em b erek n él az in g e rü lt a rc k ife je ­ zés sokkal term észetesebb. Az oroszlán is m egnyerőbb, h a ordítozik. A mosolygó oroszlán olyan hátborzongató, m in t p éld áu l a F ek ete ú r lehet kedélyeskedve. A nő u n ja O rb án igényét tá rsa d a lm i életre és csevegésre. K iteszi a szű rét az u tcára, k ettő re z á rja m ögötte a kaput. — Csókolom! — o rd ít u tá n a O rbán, és a k erítésh ez nyom ja az o rrát. A nő e ltű n ik az elülső ajtó m ögött. O rb án tű n ő d ik — m ost m e rre ? A L án y képe észrevehetően elhom ályosult. Hol a L ány, hol a Lány, h ajto g atja, d e nem nagyon figyel oda. A szótagok össze­ akadva, szétválva lassan érte lm ü k e t vesztik, lalányholalányhollalá... A célnál fo n to sab b á v ált a felé je vezető út. H a rá ta lá l a lán y ra, m egkéri, jö jjö n vissza, m e rt h iányzik a n ap o k litu rg iá já b ó l; m inden v áltozás baljós, te h á t k o rrig álan d ó . De az ú t a v á rtn á l érdekesebb. Lenéz a hegyről. A város nagyobb, m in t gondolta. Igyekszik tájékozódni, m elyik részben lakik, de a folyó elhúzza a tek in tetét. K eresi a húszast. N em ta lá lja . A pénz k icsú szh ato tt a b a lta vágta bélésen. M icsoda egy izm os B íborka volt! M élyet só h ajto tt. A m e re­ dek k a n y a rb an te h erau tó ro h an lefelé h angos buffogással. Nem lehet m ás m egoldás. H a a külső szoba b al oldali a jta ja m ögött lé p ­ csőház van, a k k o r an n a k is ilyen szögben kell k an y aro d n ia, m int az útnak. A szoba elég fu rcsa alakú. A m ennyiben az ajtó u tá n jo b b ­ ra ta rt a feltételezett lépcsőház és hozzávetőlegesen negyvenöt fokos szögben té r vissza az alsó b ejárath o z, úgy elég a tizen ö t centi m agas lépcső is. — A m a rh a m in d en it! — k áro m k od ik valak i, ta lá n F ek ete úr, és O rb án ott fekszik a k erek ek alatt. Jö n a lány sírva, k a rja ib a n a szam ovár. — Nem k ell s ír n i... nem kell én m iattam sírni senkinek. K ibírom . — O rb án azt hiszi, ő suttog, de csak h an g n élk ü l tá to g a tja a száját. L azán leesik az álla, m in th a csodálkozna, hogy ez az egyszerű m egoldás a k a n y a rra l m á r előbb n em ju to tt eszébe. 17 �Ardamica Ferenc M egállók, állom ások F árad ta n , bizonytalanul h a la d t az utcán. Rosszul é re zte m agát. Régi, több éves öltöny v olt ra jta , az ú ja b b a t m ost v á lto tta ki a gyors­ tisztítóból, a k a r já ra akasztva vitte. Egy percig azzal á m íto tta m agát, hogy a viseltes öltöny okozza a k ellem etlen közérzetet, b á r n em így volt, s ezt ő is tu d ta. V alaki n ek im en t az! a k tatá sk áján a k . A tá sk a nagy ívben k ilen ­ gett, m eglódította kezében a ta rk a kenyeres szatyrot. T artalm a, egy kiló fehérkenyér, oldalba v e rt egy m ásik járókelő t, az hangosan m él­ tatlan k o d o tt. H oltbiztos volt benne, hogy nyom ban elbotlik, de csak a k itisz títo tt öltöny csúszott e l a k a rjá n . M egtorpant, m arad ék ereje elhagyta. Igazgatta a ru h á t — tökéletesen kipucolták, a fo ltn ak nyo­ m a sem volt. H irtelen úgy érezte, a já rd a széle em elkedik, m agaso­ dik. Szédült. L eh ú n y ta a szem ét, és v árta , erősen k ív á n ta, hogy b e­ leszédüljön, beleessen, belezu h an jo n — ordítva, vagy h an g tala n u l — egy zúgó, h atalm as tisztítógépbe, m ely korszerű vegyszerekkel k im os­ ná, e ltü n te tn é belőle P au lá t. De nem tö rté n t más, m in t hogy lelép ett a já rd á ró l, s kis idő m úlva fö llép ett egy m ásikra. M egborzongott. Még csak augusztus vége volt, de az id ő já rás m ár erősen őszire fordult. Érezte, hogyan in d u ln a k el a h átán , s cso rd u l­ n ak alá a hideg v eríték patakocskái. Foga m egkoccant, s elsüllyedt a z utca. Itt valahol. N e m ... a n n á l a k ira k a tn á l lassított, a cipőket nézte, P a u la a m ásik oldalról jö tt át, m agas n y ak ú p u ló v er volt ra jta , a kezében táska. Úgy tett, m in th a sietne, pedig a következő k ira k a tn á l m á r ő is m egállt. H átran ézett. T ek in tete erős volt, de nem íg ért sem ­ m it. H aja kékesfekete, rö v id re nyírva, fiúsa n ta p a d t a hom lokába. U tán aered t, de m egállította egy volt ügyfele, s m ire sik e rü lt leráznia, a kék pulóvernek nyom a veszett. Ö regszem , gondolta bosszúsan (h a r­ m incegy éves volt), és hazam ent. A zután n éhány napig nem tö rté n t sem m i. A v állalat, am elynél bérelszám oló volt, azon a héten f iz e te tt: nem igen é rt r á m ással fog­ lalkozni, m in t a szám ológéppel. N aponta túlórázott, ren d szertelen ü l já r t haza. De az ért h áro m k o r m indig lecsúsztak u jja i az olasz gép b il­ len tyűiről: ta lá n ép p m ost sétál végig a Fő u tc á n ... A m ikor m indennel készen lett, szem e a n a p tá rra té v ed t, M eglep­ v e n yugtázta, hogy ism ét csütörtök v an : po n t egy h ét te lt e l .. . E l­ h atáro zta, aznap időben m egy haza. Az ó ram u tató a h árm ash o z köze­ lített. N éhány m ozdulattal az íróasztal fiókjába sep erte sz étrak o tt ir a ­ ta it, k ap ta a tá sk á já t, s le ro h a n t... Lá ba a la tt kettesév el fogytak a lépcsők. Az u tcán lassított, szándékosan visszafogta m agát, úgy lép k e­ dett, mint. ak in ek sem m i dolga. A hőség, m ely m ásk o r bágyasztotta, m ost fe lfo rra lta nedveit. S zájában m egsűrűsödött a nyál, alig győz­ te nyelni m egvadult nyálm irigyei színtelen term ék ét. N aivul azt k ép ­ zelte, a lány ott lesz ugyanazon a helyen, ahol a m ú ltk o r m eg p illan ­ to tták egym ást. N egyven m éterrel odébb lá tta meg. T u lajdonkép p en m á r rég lá t­ n ia k ellett volna. S zürke szoknyát, és k eresztb e csíkos k ék -feh é r t r i ­ k ó t viselt, kevésbé volt elegáns, m in t első találkozásukkor. F urcsán jellegzetesen já rt, k ét lá b á t szorosan összedörzsölte, de nem úgy, m in t a csípőficam osak. H áta enyhén m eghajlott, m elle b u jk á lt, k im ondot­ ta n sovány teste szerényen és lu stán hullám zott. Úgy megy, m in t egy teve, á lla p íto tta meg, m int égy teve a sivatagban, p ró b ált belőle k iá b ­ rán d u ln i, de nem sikerült, ellenkezőleg, lá n g ra lo b b an t k ö rü lö tte a le ­ vegő. A lán y ránézett, visszafordult, újból h á tra p illa n to tt, s elin d u lt. Ő meg követte. A m ozinál é rte u tó l, m egállt szorosan m ellette, m eg­ a k a rta szólítani. N em m ent, nem jö tt ki h a n g a to rk án . A lán y ellé­ p e tt m ellőle a m ásik ablakhoz, s nézte to v á b b az esti m űsor képeit. O dam ent hozzá, végre elszánta m agát, m egnézzük, kérdezte, s m oso­ lyogni próbált. M ár lá tta m , m ondta a lány, és ráp illan to tt, m ire ő el­ ném ult. T estközelben volt, öle m egolvadt, zsebében kotorászott, ügyetlen kísérletek et te tt a rág y ú jtásra, eltö rd elte m a rad ék gyufáját. A lán y érdek lő d v e figyelte, k ézitásk ájáb a nyúlt, gyufát v ett elő, s a tü z et a szája sa rk á b an ide-oda ugráló cig aretta a lá ta rto tta . M élyet szippantott, s m egállapító h angsúllyal azt m ondta, m ár ism erjü k egy­ m ást. A lán y nem segített, h allgatott. A b bahagyta a képek nézegeté­ sét é s elindult. Egym ás m ellett m entek, m a g a ta rtá sá t h irte len e lu ta ­ sító n ak érezte. R ánézett, s m ost lá tta , hogy sokkal, legalább tíz évvel fiatala b b (később m egtudta, csak nyolccal.) E lbizonytalanodott. A lán y m in th a m ost sie te tt volna, egy lépéssel m in d e n ü tt elől haladt. T alán m egsértődött, gondolta, ta lán a leszólítással elro n to ttam a d ol­ got. — N e h aragudj, egészen biztos vo ltam benne, hogy v alah o n n a n ism erjü k egym ást (próbálta meg helyrehozni vélt h ib áját), h a nem így volna, e ln é z é st.. . le lé p h e te k ... V alam i nekem is rém lik (m ondta a lán y , te k in te te biztató volt, de gúnyos), m eddig érsz rá, gyenge h á ­ rom negyed óráig, s azután, in d u l a vonatom , dolgozni m egyek, hol laksz, nem m indegy, m ikor jársz, legközelebb errefelé, k ét hét m úlva, előbb n em lehet, nem (két hét! k é t hét az sok! k ét hétig nem v árh at!), hová m együnk, nem tőlem függ (vállrándítás), m aga v an itt­ hon, ne magázz, zavar, jó, jó, de egy kis tü relm et kérek, m eg keli 18 szoknom, nos n álam nem lehet, tudom , lá tta m a k a rik a g y ű rű jé t nős, baj, an n a k kellene lennie, szóval m á r csak fél órám van (árad t belől a gúny). H atározott. L ejtős u tcáh o z értek , k é t o ld alán b érh ázak elhagyott építkezései sorakoztak. K őm űveseknek, m u n k áso k n ak nyom a sem volt m ár, rég fusiztak. A m o tt üzlethelyiség épült, félig készen állt, megfi­ gyelte a lépcsőket, pince v o lt a la tta . K ö rülnézett, az ő r és k u ty á ja m essze já rt, eg yébként sem ju to tt eszébe, hogy feléjü k nézzen. Elin­ d ult a lépcsők felé, nem fo rd u lt h á tra , jól h allo tta m aga m ögött a lán y lépéseit. L enn a félh o m ály b an eld o b ta a tá sk áját, su tá n m egölelte m egcsókolta. A lán y ím m el-ám m al viszonozta. U tán a találk o zo tt a szem ük. L átta, hogy józan. Hogy ak arsz, kérdezte, nekem m indegy v álaszo lta a lán y tú l gyorsan, s a szem ében csak m ost v illa n t fel a z izgalom halo v án y szikrája. A zután súgott v a la m it... M icsoda te ch n ik ája van, gondolta, lá b a m egrándult, a lány észre­ vette, a rc á n m osoly su h a n t át, m ajd szégyen, fejét fé lre fo rdította. — S te (kérdezte), n álam to v áb b ta rt, n em m egy ilyen könnyen a k k o r? a k k o r m ost szépen elv álu n k (m ondta a lány, és elhúzódott h an g ja h atáro zo tt volt, és újb ó l g ú n y o s...) a z isten ét en n e k a v il­ lám zárn ak , m a m á r h arm ad szo r v a c a k o l..., csak n em a z t a k a ro d m ondani, hogy m a m á r h arm ad szo r szeretkezel? (a gúnyba ném i anyáskodás is vegyült, m ely azo k b an a p illan a to k b an h atáro zo ttan jól esett), nem , dehogy, m en n em kell, m ég n e gyere u tán am , az istenbe a neved sem tudom , P au la, v árj. Fölem elte a tá sk á já t, k o to rászo tt a félhom ályban, ceruzát v e tt ki belőle, jegyzetfüzetéből k ité p e tt egy oldalt, felírom a telefonszá­ m o m a t... Siess! Á tn y ú jto tta a c é d u lá t... Az első a v á lla la ti... A m á ­ sik és h arm a d ik közül valam ely ik a z otthoni. K ív ü lrő l n em tudom biztosan. R estelte bevallani, hogy az izgalom tól összekeveredtek ag y áb an a jó l ism ert szám ok. D e a lá n y m in d e n t é rte tt, szem ében te ­ tő fo k ra h ág o tt a gúny. A zu tán e lsu rra n t m ellőle, s előbb ő, azu tán léptei is elvesztek a fé lh o m á n y b a n ... A znap ötször csengett a készülék, s m in d ig a felesége v ette föl a kagylót. V alaki szórakozik velünk, jegyezte m eg végül in g erü lten . H atodszorra (m ár éjszak a volt) ő m en t a készülékhez. Lélegzést h allo tt a vonal m ásik végén, a kagyló tá n co lt a kezében, közben az ó rá já ra esett a p illan tá sa, n em sok h ián y zo tt m á r az éjfélhez. Az ebédlőben szólt a té v é .. . B em ondta a te lje s nevét. C s e n d ... L éleg­ zés... — Beszélhetsz nyugodtan, szervusz, én vagyok, tudom , Paula, összezavartad a szám okat, egyedül te teh etsz róla, a z első n állan d ó an recsegő h an g ú öregúr jelen tk ezett, itt m eg a feleséged, n em aludtál, nem , tévézek, éjszak ai előadás v an , s ő, elálm osodott a film közepe tá já n , m á r m in d k etten alszanak, m in d k etten , ő és a gyerek, gyerek i s van, tízéves házasok vagyunk, m ennyi idős, kétév es olyan kicsi, ily en kicsi, leány, fiú, tíz év a la tt csak eg y re te lle tt a z erődből, sze­ retted , nagyon, lán y volt, nem , az is fiú volt, szereted, igen, v á r­ tad, hogy felh ív jalak , igen, s h a eszem be sem j ut felhívni, az jó le tt volna, s most, hogy felh ív talak , m ost m ég jobb, h o n n an beszélsz, a m u n k ah ely em rő l, szolgálatban vagyok, hol, nem m indegy, n em egé­ szen, csak an n y it tu d o k rólad, hogy P a u lá n a k hív n ak , v ag y h a így ak aro d , h á t . .. m in d e g y ... c s a k .. . én m ég en n y it sem tu d ta m ... m it gondolsz, m ié rt n em te lefo n áltam a vállalatodhoz, ugyan k it k értem volna, persze, e rre v aló b an n em gondoltam , bem utatkozom , jó, m i­ nek, m ár b em u tatk o ztál, h a a r r a célzol, hogy a k k o r oda vittelek, nem a rra , az előbb bem ondtad a teljes nevedet, n yom ban ráism ertem a h a n ­ godra, nézd. sem m i okosabb nem ju to tt az eszem be, és veszettül k í­ v án tala k , d e m ég jo b b an bán t, hogy önző voltam , csak m ag am m al tö ­ rődtem , azon ne rágódj, hiszen m ondtam , hogy n álam sokáig ta rt, nem szeretném , h a o lyasm iket gondolnál rólam , sem m it sem gondo­ lok, úgy m en tem veled a z első szóra, m in t egy k u rv a, m in d k etten szé­ pen b em u tatk o ztu n k egym ásnak. P au la, v alak i jön, be kell fejeznem , add m eg a szám odat, nem , ide úgysem telefo n álh atsz, a k k o r hogy é r ­ lek el, sehogy, feleség, gyerek, így is tú l sok te rh e t cipelsz, legyek az egészért én a felelős, jó, nézd tovább a film et, m á r v ég e van, a k ­ k o r p ró b álj alu d n i, P au la, bízd rá m a fo ly tatást! Recsegés: P a u la letette. P au la! L eh etetlen a neve, a já rá sa teve já rá sáh o z hasonlít, sovány, nem is szép, úgy szeretkezik, m in t egy k u rva, s úgy gúnyolódik, m in t'e g y hercegnő! És m é g is!.. . . B em ent az ebédlőbe, k ikapcsolta a tévékészüléket. A zután le v e t­ kőzött, csendben belopakodott a hálószobába. A gyerm ek m ocorog­ ni kezdett. B e ta k a rta és lefeküdt. Eddigi nőügyei m ia tt (hosszabb-rö­ videbb ideig ta rto ttak ) m indig volt lelk iism eret-fu rd alása. Most sem ­ mi ily esfélét nem érzett, d e reggelig le sem h ú n y ta a s z e m é t... K im u tatáso k fö lö tt görnyedt, am ik o r m egszólalt az a szta lán a te ­ lefon. H ívnak, vedd á t a beszélgetést, szóltak bele a központból. Á t­ vette. — Szervusz, és vagyok; hol szoktál ebédelm i, és h án y k o r (meg­ m ondta), odam egyek (szólt P au la és letette.) A z étterem b en n ag y volt a tülekedés, elein te alig tu d ta k beszél­ getni. Az ism erős p in cérn ő félték en y en lecsapta eléjü k a z ételt. (Egyszer ta lá lk á ra h ívta, elfe le jte tt elm enni. A zóta v ig asztalásu l n é­ h a u d v aro lt neki, m in d en cél n élk ü l bolondította. Jó szem e v o lt az ilyesm ire, a v eséjü k b e látott.) L áb u k összefonódott a z aszta l a la tt. — P au la, tessék, bocsáss meg, ak k o r éjszaka, am ik o r te lefo n ál­ tál.. . , u tá lato san nyivákoltam , ugyan, csak képzeled, nem egészen é r­ tem m agam , én sem , kínos, de m eg tö rtén t, nem a k a rta la k elszalaszta­ ni, lehet, hogy így jó, lehet, hogy elro n to ttu k , p ró b álju k m eg h ely re­ hozni, jó, a jövő h é tre szereztem lak ást, k eresztan y ám ék ü d ü ln i m en ­ �nek, én öntözöm a v irág jaik a t (Paula elm agyarázta, hol a lakás) hétfőn, szerd án és p én tek en ta lálk o zh atu n k , s a több i napon, dolgo­ zom, szabadságot nem k ap h a tn á l, m á r k ivettem , ta lálj k i v alam it, nem lehet, ne e rő lk ö d j.. . ! (a lán y keze az asztalon h ev ert, m eg­ fogta, k ile n g ett vele a szék, m egm ondta P aulának.) Az jó, a z t hittem , csak a r r a kellek, fá ra d t vagyok, éjszakás voltam , k ifac sart citro m n ak érzem m agam , m egyek h aza alu d n i, hol laksz, egy közeli falu b an , fa ­ luban, érted , m indenki m egbám ulna, oda nem jöhetsz! N em is ak aro k , k észü lt rávágni, a z u tá n m e rt úgy érezte, hogy ez nem volna egészen igaz, n em m ondott sem m it, és P au la e lm e n t.. . A k ed d e t és a csütörtököt szerette. A hétfőt, szerd át, p én tek e t ki nem állh atta, szerencsétlen n ap o k n ak ta rto tta őket. E lőérzete m ost is viszolygott tőlük. A h étfő és szerda később összem osódtak, m áig sem tu d o tt köztük különbséget tenni. Ő kassai rizlinget hozott, P a u la m a­ g y ar b orral, debrői hárslev elű v el v á rta a sű rű n lefüggönyzött, félsö­ té t la k ásb a n . Először m in d k e tte n v ad u l füstöltek. Hosszú, p iro s p u ló ­ v e r volt ra jta , félcom bjáig érő, le v ete tte ró la : n em v iselt a la tta sem ­ m it, m ással nem k e lle tt bajló d n ia. P a u la egy k ö rrel állan d ó an le m a ra ­ dozott, d a c á ra annak, hogy k a ró rá já t és g y ű rű jé t is le v e te tte .. . H a n ­ gosan szuszogva pihentek, odak in t tetőzött a kánik u la, a lak ásb an ro p p a n t hőség volt. — M ire gondolsz, vajon h a fülbevalót viselnél, azt is levennéd-e, (nevetés), azonkívül, azonkívül, hogy m ié rt vagy m indig a m ásodik, errő l n em tehetek, ne törő d j vele! Ism erk ed tek egym ás testével, v o n á s a iv a l... — H iszen neked m űfogad van, híd, észrevetted, igen, n em zavar, nem , m i ez a forrad ás, m ég gyerm ekkori, kis pocakod is van, baj, n em éppen, te m eg sovány vagy, m in t egy gebe (vagy tev e?), k ev e­ set eszek: a n y á m harag szik érte, an y á d is van, a p á d is, a p á m is, de vele m indig veszekszek, te tv éred , a z nincs, g y ú jts rá, nem , m á r i t ­ tam , h a iszom, sohasem dohányzom , m egárt, ezt m eg kell tan u ln o d , nem , n e erőszakoskodj, m ié rt csin áljak olyasm it, am i n ek e m nem jó, jó, h á t csináld azt, am i neked jó, a z neked is jó lesz, leg aláb b is azt szeretném , hogy jó legyen, de m ié rt állva, hiszen ez a legnagyobb h ü ­ lyeség, am ik o r ágy is van, ez a hét a m iénk, k i kell h aszn áln i, m ilyen hét, csak h áro m nap, nem , bízd rám , bízd csak rám , m a jd é n egy h etet csinálok a háro m napból, legalább annyiszor kell szeretk ezn ü n k , ah á n y n a p ja v a n egy no rm ális hétnek. P a u la gyengéd volt, ki se nézte vo ln a belőle, bizonyos p illa n a to k ­ b a n m ohó és vad, és azzal sem törő d ö tt, ha fá jd a lm a t okozott. De g ú n y o s... gúnyos m á r nem volt soha többé! A h a rm a d ik n a p ra — p én tek re — m in d k e tte n idegesek v o lta k ... — N em fü rd e sz meg, egyedül nincs értelm e, m egyek én is. B etelepedtek a kádba. K ényelm es nem volt, csak n agyon jó. Ül­ te k a langyos vízben, é s sokáig szótlanul b á m u ltá k egym ást, s fogták, g y ú rtá k egym ás kezét. P a u la te k in te te egyre sö téteb b le tt, m erev szin te kancsal, átszellem ült, n éh a ködösülő, tá v o lb a néző. Ő v allo ­ m áso k at v élt belőle kiolvasni. P a u la h irte le n előre dőlt, k ét k ezét a to rk á ra kulcsolta, s a z t m ondta, sz eretn élek m egfojtan i. N ekem m ost olyan jó, válaszolta, hogy szebb h a lá lt nem is k ív á n h atn é k . P a u la k e­ ze lecsúszott a nyakáról, k icsit m egijedt, m agához té rt, vizsgálódva nézte. N ézésében v o lt v alam i m egnevezhetetlen. A zt hiszem , b elém ­ szeretett, gondolta, s ettől felfo rrt a kád ta rta lm a . Keze elin d u lt, gyá­ v a és m erész kalandozásokba bocsájtkozott, P a u la te k in te te üveges volt, kiloccsant a víz. G yerünk, egy percig sem bíro m tovább. P a u la még szívesen m a ra d t volna, de nem ellenkezett. K im ásztak a kádból. V égigdörzsölte m agát, s m ik o r m á r félig-m eddig sz áraz volt, a lány k iv e tte kezéből a p u h a frotét, és elkezdte tö rü ln i a h á tá t. A m ű ­ velet a feleségét ju tta tta eszébe, ingerü lt lett. S u tán állt, tű rt, s k is­ h íjá n k ik a p ta P a u la kezéből a törülközőt. M ost úgy illene, hogy v i­ szonozzam a törülközést, gondolta, a z u tá n é rte lm e tle n bosszúállásból nem te tte meg. A z előbbi h an g u lat elm ú lt. M agára rá n g a tta a n a d rá ­ got (ettől m ég in g e rü lteb b lett), és k ic sö rtete tt a fürdőszobából. P au la, úgy, ah ogy volt, víztől csöpögve k ö v ette a szobába. Az ágyban m eleg lesz, m ondta. A szőnyegre telepedtek. P a u la érin tésé re m egborzongott. H an y a ttfek ü d t. A lá n y hozzóbújt. Jó v o lt tu rk á ln i rövid fek ete h ajáb a n . H ollófekete, m in t a m esékben, gondolta, fog­ ta m m ag am n ak egy hollót, s k ita lá lta m hozzá egy v aló szín ű tlen m e­ sét. A m esének h am aro san vége, a m a d á r e lre p ü l.. . N em fejezte be a gondolatot. N em a k a rta befejezni! E lk esered v e és k étség b eesetten k ezdte érezni, hogy n ek i így jó, m ost jó, m ég jobb, m in t a sz eretk e­ zések a la tt. T alán m ég boldog is?! S zere tte volna tu d n i, m ilyen a boldogság, hogy m eg állap íth assa, v ajo n boldog-e. P au la fészkelődni kezdett, hová készülsz, h o lló m ad aram , ép p m ost hagysz itt, a m ik o r.. . A m ik o r idáig, ju to tt, k isz alad t a lélegzete. P a u la fölállt, k im en t a k o n yhába, p o h arak k al, csöröm pölt, b ecsap ta a h ű tő a jta já t, jég h id eg szódával és b o rra l té r t vissza. Mi v an veled, kérdezte, és gyorsan m egitta. K issé m agához té rt, s kom olyan fe ­ lelte: tizenöt éves korom tól epilepsziám van. A lá n y feln ev etett. Nem gúnyosan, jókedvűen. — Szifiliszed nincs, nincs, öreg vagyok, n em szám ít, sem m i sem szám ít. N ekem se, nekem se, a k a rta m ondani, de m égsem szólt, in k áb b ivott. P au la hozzákúszott. F eléb red t benne a vágy, d e a lá n y leszerel­ te, m a m á r k ép telen volnék, m ondta. K éső estig eg y ü tt m a ra d tak , it­ ta k és lelkiztek. S zeretett csókolózni, P a u la nem . Bosszúból feldíszí­ te tte a lány testét. P a u la feldühödött, a jk a a n y ak áh o z ta p ad t. Ó va­ tos gyorsasággal elk ap ta. A lán y szem reh án y ó an nézett. N em tu d n á m m egm agyarázni, k é rt z a v a rta n bocsánatot. É rtem , m o n d ta P au la, és tö ltö tt. K ezdtek becsípni. K ésőbb elfogyott a bor. P a u la ó rá ja m eg­ állt, lek éste a buszt, a következő m ásfél óra m ú lv a in d u lt. V olt m ég egy jó ó ráju k . G örcsösen összefonódva ü ltek és rem egtek. A zt hiszem , n em foglak elengedni, tö rt elő belőle rek ed ten . U gyan, m o n d ta a lány. S ü ltek to v áb b a sötétben. A zt hiszem , v alam it m o ndanom kell neked, k i n e m ondd! P a u la sovány u jja i ria d ta n az a jk á r a ta p a d ta k . M egrendült, s n em tu d ta , m itévő legyen. P a u la ... S t e . .. T e n em m ondasz sem m it? A lán y az arcáh o z em elte kicsiny fejét. Jó l lá tta a sötétben, hogy h e­ v esen m eg rázta. Szom jas vagyok, szalad t ki a sz á já n nyűgösen. P a u ­ la ügyesen csapolt a szifonból, és m eg itatta. — Meleg, P au la, én tudom , ne, sem m it sem tu d h atsz, sem m it sem tudsz rólam , olyan rö v id id eje ism erjü k egym ást, az idő nem szá­ m ít, nem szám íth at, lehet, hogy igazad van. M ár dacos volt, am ik o r lassan öltözni kezdtek. P a u la elb izo n y ta­ lanodott, elfo rd u lt és suttogva, h an g sú ly ta lan u l m egjegyezte, hogy ta lá n m égis ki k ellett v o ln a m o n d a n iu k ... E gym ás u tá n su rra n ta k k i a lakásból. K in t m e g v árta a lányt. — M ikor v an szabadod, h olnap és h o ln ap u tán , d e elutazom , a b a ­ rátn ő m ék n ek fah ázu k v an a hegyekben, m eg h ív tak h ét végére, egyéb­ k én t n e aggódj, a b a rá tn ő m fé rjn é l van, m ás fé rfia k m eg n em lesznek jelen. O tthon azt m ondta, tú ló rázo tt. A felesége elh itte. Vagy úgy tett, m in th a elhinné. A zért volt m eg jegyeznivalója: te lefo n álh attál volna, te tte hozzá, a g yerek egész este föl-le m ászk ált a lak ásb an , k eresett, alig foglalkozol vele. É tvágya n em volt, m e g fü rd ö tt lefek ü d t. A z ágyban, m ielő tt elo l­ to ttá k vo ln a a v illan y t, azt m o n d ta a z asszony: ú ja b b an borszag ú ak a tú ló ráid ! A szem reh án y ásb an , és m in d en b en szem érm es volt, a szere­ lem b en i s . .. V onszolta m agát, a k á rcsa k azon a h éten, am íg h iáb a v á rta a lán y hív ását. Egy k o ra délelő tt végre: — B enn vagyok a városban, vásárolok, ráé rsz ? — Rá, m o n d ­ ta, pedig azt sem tu d ta, hol áll a feje. O tth ag y o tt csap o t-p ap o t, s ro h an t a cu k rászd áb a, m elyet P a u la m egnevezett. Útközben k ív á n ­ csian a rra gondolt, hogyan fog viselk ed n i a lá n n y a l: összeszidja-e, vagy a n y ak áb a u grik? R á ism e rt a piros p u ló v erra. B oldogan h u p p a n t le a lán y mellé. R ág y ú jto ttak , s az első szip p an tás u tá n m eg k érd ezte: jó m eg állh ató ­ ságod van, m it csin áltál egész h éten. H an g jáb an féltékenység k ak a s­ kodott, P au la re n d re utasíto tta. — Ne így, m it szó ljak én, egész h éten együtt a lu d tá l a fele­ ségeddel, nem együtt, csak egy szobában, nincs ró la fénykép, v á l­ ja k el (istenem , m ik et beszélek, gondolta), és a gyerek, ezért elíté ln é­ lek, h át akkor, tu d sz jo b b at, nem , s am i m ég rosszabb, osztozni sem tudok, óriási, az, a k k o r m i lesz (P au la v á lla t vont), azt kérdezted, m it csin áltam egész h éten , m it csin áltál egész h éten (ism ételte b a m ­ bán) és a v ík en d h ázb an , hogy érezted m agad, pocsékul, a b ará tn ő m el sem jö tt, m egbetegedett az an y ja, o tt ücsörögtem a férjév el, hülye helyzet volt, szom baton este hazajö ttem , n e h azu d j (ránézett, elvörö­ södött), n em szeretek h azu d n i (m ondta), m ondd el az igazat, a k á r­ m it csin áltál, m eg fogom érteni, n e izgulj, nem vagyok ku rv a, és v an egy elvem , sohasem fu to k k ettővel egyszerre, az egyiket ejtem , k u rv a nem vagyok, ezt m á r m ondtad, teh át, kezdd el a legelején, so­ kan v o ltak ? K ö rü lb elü l an n y ian , ah á n y nőd neked leh etett, d e csak kettő szám íto tt; kettő, Pozsonyban já rta m iskolába, az elsővel o tt ism er­ k ed tem meg, tán cd alén ek es, a legutóbbi L írán is szerepelt, h a e l­ áru ln á m a k eresztnevét, azonnal rájö n n él a k ilétére, és, és úgy já r ­ 19 �tam u tána, m int egy kiskutya, n ap o n ta százszor felhívtam , m íg szakí­ to tt szám om ra tíz percet, n éh a fu rcsa összejöveteleket ren d ezett (m egakadt), csoportos szex (segítette ki, és szorító hidegséget érzett a m elle tá ján ), igen (P aula bólintott), olyankor m in d en k i a k a rt m in ­ denkivel, és nem é rt az egész sem m it, különben n ek i is csak a rra kellettem , ő szakított, nem , én, egyszer nem b írta m tovább, k ib o ru l­ tam , és arc u l ta lá lta m csapni, ro p p an t h iú volt, nem tu d ta elviselni. A m ásik, a m ásik at P étern ek hívják, két éve ism erjü k egym ást, azóta ta rt, azt a tö rté n ete t a barátn ő m m el csak k ita lá lta m , P éterh ez u ta z­ tam , m á r előzőleg felhívtam , foglaljon szám om ra szobát a szállo­ dában. — Az állom áson m in d en t elm ondtam neki rólad, ró lunk, m ire volt az jó, tisztáb a a k a rta m jö n n i önm agam m al, sik e rü lt (nem v á la ­ szolt, k áv é ja fölé hajo lt, m a jd kis idő m úlva folytatta). — E lvitt a szállodába, azt m ondta, nem é r rá, sürgős dolga van, de este feljön, reggelig v á rta m az ab lak n ál, s néztem ki a zuhogó esőbe, am ikor reggel lem entem a p o rtára, s rend ezn i a k a rta m a szám lát, kisült, hogy m á r kifizette, üzenetet nem hagyott, csak egy csomagot, a já n d é k ja im voltak benne, azu tán k ijö tt az állom ásra, m á r csak n éhány p illan a t volt az indulásig, nem le h ete tt beszélget­ ni, azt m ondta, nem készült el a m u n k ájáv al, nem tu d o tt feljönni, ez a piros p ulóver volt rajtam , szerettem volna levetni és otth ag y n i neki, de nem volt velem m ás r u h a ... — M iben m a ra d ta to k (kérdezte, s g ondolatban a piros p u ló v ert cibálta), sem m iben, vége, ta lá n m ég nem egészen, úgy nyolcvan százalékig, h a m á r nem m ent föl, n á la az ilyesm i nem sokat je ­ len tett, szám ára sohasem az volt a fő, h etek m ú ltak el, s nem tö r­ té n t sem m i, s neked az jó volt, képzeld, ü lt az ágyam szélén, úgy éreztem , hogy szeretem , azt h ittem , hogy boldog vagyok, s ak k o r fel­ b u k k a n tá l te, tudom , m ost m á r nyolcvan százalékban vége van, húsz százalék ta r t (rá sem figyelt, rág y ú jto tt, fú jta a füstöt, s m o n d ta a m egáét), m indig együtt v ásáro ltu k a fürdősót, végigszagoltuk az il­ latszerb olt egész választékát, zav arb a hoztuk az elárusítónőket, az­ u tá n órákig ü ltü n k a színes h a b o k b a n ... R ém ülten nézte a lány te k in te tét, m ely újból sötét volt, m erev, kancsal, átszellem ült, ködösülő és tá v o lb a néző, s h irte len m inden világossá v á lt: ak k o r a k ád b an végzetesen fé lre é rte tte a helyzetet. A zokban a p illan ato k b an ny ert bizonyosságot arról, hogy szereti a lányt. S ő közben a m á sik ra gondolt! — K egyetlen vagy, nem szeretek hazudni, s nem is tudok, azért a k a rtá l hát m egfojtani, én, m ié rt nem fo jto ttál meg, nem ellenkeztem volna, tudom , te egészen m ást hittél, én m eg csak a rra gondoltam , hogy m egcsalom P é te rt veled, úgy volt, hogy összekelünk, és örökbe fogadunk egy gyereket, kérlek, had d abba, hiszen m á r m ondtam , hogy nem lehet gyerekem , k é r le k .. . ! N ézte a lányt, aki egész v aló ját feldúlta. S zerette volna vérig sérteni. De nem tu d ta, hogy kezdjen hozzá. E zért á tn y ú lt az asztalon, és m egfogta a kezét. O lyan érzés volt, m in th a a sa já tjá t fogná. Ije d ­ ten eleresztette. — P au la, h ibáztunk, ak k o r ki k ellett volna m o n d an u n k , ne, v árj, eljön az ideje, P aula, én nem v álh ato k e l . .. ! Beszélni kezdett. A feleségéről, aki szereti, s a gyerm ekről — az elsőről, a betegről. H at évig fek ü d t m ag ateh etetlen ü l, s az asz­ szony több m in t önfeláldozóan ápolta. A rosszban kovácsolódtak ösz­ sze, közös em lékeik lá n ca eltép h etetlen bilincs. S m ost az ú jab b , ö n k én t vállalt, k ívánt, erősebbnél erősebb kapocs: a m ásik gyer­ m ek! — M ár m ondtam , h a m egtennéd, m egvetnélek, osztozni m eg k ép ­ telen vagyok, ez em berkínzás, m ondd azt, hogy az egésznek nincs jövője, és fejezzük be (Paula keze elin d u lt az asztalon, azu tán m eg­ állt), m ég ne, m it akarsz tulajd o n k ép p en , nem tudom , de én tudom , hogy én m it akarok, téged, most, azonnal, gyere, hová (felsorolt n é­ h ány helyet), nem (P aula a fejé t ingatta), addig nem , am íg P é te r­ rel ta rt, a húsz százalék m iatt, m á r nem húsz, m á r csak öt, P au la, ha így haladsz, te leszel a nyertes, m it érek vele, nem ak a rsz velem lefeküdni, s h a lefekszünk, akkor sem azonosulsz velem , m in ­ dig a m ásodik vagy, ezzel ne törődj, nem teh etek róla, egyszer el­ m entem egy négerrel, vele se m en t h am aráb b (felugrott), ü lj l e ... ! Egym ás u tá n tö rd elte a gyufákat. P au la nem segített, nem adott tüzet. E lm orzsolta a cigarettát. — P éterrel, vele ugyanúgy vagyok, m int veled, kü lö n b en m ásod­ ren d ű n ek ta rtja az egészet, s az énekes (rövid csend), m indig egy­ szerre ju to ttu n k el a csúcsra. T alán azért, m ert ő volt az első, n a ­ gyon szerettem , és nagyon csalódtam benne, nehéz őszintének lenni, előtted nem , mi lesz velünk, P aula, nem tudom , ne gyötr ődj, ne légy tü relm etlen , te m in d en t azonnal ak arsz az élettől, dehogy is m indent, dehogy is azonnal, h á t nem érted, az a m iénk, am it elm aru n k az élettől, az öt- vagy tízperces együttlétek, boldogságok, m iért ne h asz­ n áln án k ki, holnap délu tán négytől ötig egyedül leszek otthon, fel­ jössz, nem, m iért, nézd, egyszer úgyis vége lesz, azt akarom , persze csak P éte r után. hogy addig legyen még n éhány szép, érté k es állo­ m ásunk, legalább egésznapos állom ások, am elyekre örökké em lékez­ hetn én k, öt-, ti-, tizenöt perces m egállókra nincs szükséges, bocsáss, meg, P aula, de ebben n em é rtü n k egyet, azt m ondod, tü relm etlen v a ­ gyok, pedig én évekig tu d n é k v árni, vagy küzdeni öt p erc boldog­ ságért, veled. F elállt. Fizettek. K in t az u tcán P au la m in d e n ü tt egy lépéssel elő tte m ent. A saro k n ál érte utól : a k k o r hívj, ha szükséged lesz rám ! M indegyikük m ásfelé kanyarodott. O lyan érzése tám ad t, m in th a k i­ belezték volna. Görcsös igyekezettel p ró b álta lekötni m ag át: sorban 20 á llt k en y érért, és k iv á lto tta öltönyét a gyorstisztítóból. A zután vissza­ m en t a h iv atalb a, de hogy o tt m it csin ált a m u n k aid ő elteltéig, a rra nem em lék ezett pontosan. E stig m o zd u latlan u l ü lt ugyanazon a széken, m ely re hazaérk ezé­ se k o r letelepedett. Este fölugrott, föl-le m ászkált, szűk lett a lakás. Csodálkozva nézték, m ajd o tth ag y ták és lefeküdtek. Egyedül m a ra d t a telefonnal. Lehet, hogy sohasem fog m egszólalni, lehet, hogy P a u lá ­ n a k sohasem lesz rá szüksége. M iért is m o n d o tt n ek i olyan k ép te­ lenséget?! T izenegykor m egcsörrent a készülék. F elk a p ta a kagylót, s m ielőtt m ég P a u la h an g ja m eg érk ezett volna, b elek ia b ált: szeretlek, te ő rü lt, és letette. A telefon ú jb ó l b erreg ett. P a u la h a n g ja érk ezett nagyon m essziről, sötét díszletek mögül. R ekedt volt és fojto tt. Egészen m ást m ondott, m in t am it v á rt tőle. — M iért k ellett m ost, éppen m ost, olyan m indegy volt, egyszer ki k ellett m ondani, nem , olyan szörnyű, sem m it sem értesz, m i van veled, P aula, való b an nem értem , szabadot ad tam egy te h e rv o n a t­ nak, m it, elfeledkeztem a g y o rsró l... — Ez a vég, (ism ételgette) nem , ne P au la, hallod, p ró b álj m egnyugod­ ni, m egnyugodni, h alo tta k v an n ak , évekről v an itt szó, vége, szám u n k ra nincs több állom ás, sem m egálló, sajnálom , m ost m á r a m egállókat is sajnálom , az ötperc-boldogságokat, am ik et kértél, am ely e k ért kö­ nyörögtél, s am elyeket nem a d ta m meg, nem baj, P au la, én m á r az elsőn, az egyetlen m egállón, az ötpercesen boldog voltam , m ost m á r tudom , azért az öt p erc ért érdem es volt élni, az állom ások is szépek v oltak, de a m egálló, nek em a m egálló volt az igazi, tév ed tü n k , nem a m egállón ro n to ttu k el, h an em az állom ásokon, felejtsü k el az állo ­ m ásokat, á llo m á so k a t... é n . .. m á r nem felejtem e l . .. P au la, ne sírj, P au la, segíthetek, nem , nem segíthetsz, egyedül az én hibám , volt, egyedül én okoztam , hogy tö rté n t; rá m gondoltál, nem , a m arad ék öt százalékra. �HAGYOMÁNY A z e m b e r tr a g é d iá ja — le m e z e n A M agyar H anglem ezgyártó V állalat tisz te le tre m éltó v állalk o ­ zá sa k én t öt nagylem ezen, a m ag y ar szín játszás sz ín e-ja v án a k k ö zre­ m űködésével, L iszt F erenc kísérőzenéjével m eg jelen t A z e m b e r tr a ­ g é d iá ja teljes, cso rb ítatlan szöveggel, élm én y t n y ú jtó előadásban. S z in e tá r M ik ló s rendező legfőbb célja v olt — a m in t e rrő l az íz­ léses k iállítású , V ilt T ibor M adách-szobrával és S ő tér Istv án ak a d é ­ m ik u s eligazító ta n u lm á n y áv a l készü lt k ísérőfüzetb en n y ilatk o zik — olyan lem ezt létrehozni, am ely hitelesen, pontosan, é rth e tő e n őrzi a m ű v et az első sortól a z utolsóig, és am elyen a X X . század utolsó n e­ g yedének gondolati töltése összhangba tu d k e rü ln i a X IX . század végi kifejezésform ával. „A zt k ív á n tu k , hogy m inden m ad ách i m a ra ­ d é k ta la n u l m egszólaljon, m ég az is, am i m a m á r ta lá n tá v o lin a k tű ­ nik. De a z egészet f űtse át az az izgalom , am it ez a rem e k m ű a mi k o ru n k b a n is sugároz.” A h atalm as vállalkozás h o zz ájáru lh at a T ra g é d ia töm eges n ép ­ szerűsítéséhez, segítője le h et e rem ek m ű o lv a sásán ak is, am ely re B ab its fig y elm eztetett: „O lvasd ú jr a m űvét, s úgy fog h a tn i reád, m in t v alam i v éres ak tu alitás, korod és élete d legégetőbb p ro b lém ái­ v al találkozol; szédülten és rem egő u jja k k a l teszed le a könyvet. A versek, am ik nehézkesek és a v u lta k v o lta k m eg írásu k n ap ján , fris ­ sek m a, m in th a tegnap k eltek volna, m in t ném ely sütem ény, m ely szárazon és kem ényen jö n ki a sütőből, frisseséget n y er az idő f ü r ­ dőjében . . . ” M iért em eltü k ki első helyen, hogy a T rag éd iát teljes, cso rb ítat­ la n szöveggel a d ja a lem ez? A zért, m e rt a nagy m ű négyezer-száz­ negyvenegy sora kisebb-nagyobb rö v id ü lést szenved ett az eddigi k i­ adásokban, és am i m a jd n em term észetes, a színpadi és egyéb elő ad á­ sok alk alm áv al is. K özism ert, hogy a T ragédia k é z ira tá n a k legfőbb gondozója a „ro­ kon érzelm ű p á ly a tá rs” A ra n y Já n o s volt, ak i „bársonyos kézzel” végzett m integy ez er során ja v ítá so k at (betűjavításo k at, szócseréket, ritm ik ai v áltoztatásokat), az apró rögök e ltü n te tésé t a rem ek m ű irá n t é rz e tt tiszte lettel végezte, hangsúlyozva M adáchnak íro tt levelében, hogy a m ódosításokat é r e tte d aján lo ttam . A m ű rő l az első ism erte­ té st Szász K ároly írja , aki a T ragédia első kiadásszövege száztizen­ h a t so rán ak egy- vagy kétszavas m e g v álto ztatására te sz ja v aslato t. M adách a ja v aslato k jó részét elfogadja és a m ásodik k ia d ásk o r m aga is végez v á lto z ta tá st a m ű száznegyven során. A z e m b e r tr a ­ g é d iá já n a k szövege azóta száznál több k iad ás viszontagságain m en t keresztül, sok alak i és belső ro m lást szenvedett, m in t azt Szabó J ó ­ zsef, az eddigi T rag éd ia-k iad áso k közül a leggondosabban eljáró , az 1972-es k ia d ás utószav áb an elm ondja. C sak k ét p éld át: a legtöbb eddigi kiadásból h ián y zo tt k ét sor. A k ilen cedik színből a „N em gondolok nevem m el, légy átk o s” és az „E g u illo tin e is szinte hallg ató zik ”, vagy a sajnos eleddig le g telje­ sebb M a d á ch Ö sszes M ű v e i cím ű H alász G áb o r-féle k iad ásb ó l h i­ án y o zn ak azok a sorok, am elyekkel a ko n stan tin áp o ly i színben, am i­ k o r a búcsúkönyvekkel üzérkedő b aráto k lá ttá n Á dám a r r a szólítja fel L ucifert, hogy v e rje szét a h itte l kereskedőket, az így felel: „Bocsáss meg, e b a rá t rég cim borám S n em is u tálom én az ily világot.” A lem ezen, am ely a S zépirodalm i K önyvkiadó M agyar R em ek­ író k so rozatáb an m eg jelen t szöveg a la p já n készült N ém eth G. Béla gondozásában, az im én t hián y o lt sorok is elhangzanak , A T ragédia színpadi ú tja során m indannyiszor tudom ásul k ellett v en n i, hogy a m ű teljességében nem vih ető színre. A m ik o r 1883. szep tem ber 21-én a z ő sb em u tató ra sor kerü lt, P aulay Ede átdolgozá­ sáb an szólalt m eg a darab . P au la y a sz ín h áz fő h iv atásá t az irodalm i é rté k e k közvetítésében lá tta , igazgató-rendezői fe la d a tá t pedig ab b an , hogy az iro d alo m n ak olykor d rá m a ia tla n alk o tásait jó színpadi á t­ dolgozásokkal, a z egyéni v irtu o z itás h ely ett a z együttes já té k k ia la ­ k ításáv al, a töm egjelenetek gondos kidolgozásával, a jelm ezek és szín p ad kép m e galkotásában a korhűségre, tö rté n elm i hitelességre és stílusegység m e g terem tésére való törekvéssel kell közel v in n i a m in ­ den k o ri nézőhöz. A későbbi rendezők közül H evesi S án d o r nem an n y ira a tö rté ­ nelm i hűség v isszaad ására gondol, h an e m az em b ert á llítja a közép­ pontba, és a n n a k h a rc á t egyes korokban. P au la y m eg érteti M adách m űvét, H evesi a m egértésen k ív ü l gondolkoztat, elm élk ed ésre se r­ ken t. H evesi 1923-ban, m ég a rádiózás m egindulása elő tt p u b lik á lt d ram a tu rg iai elképzelései m á r a későbbi rádiószínpad k övetelm ényei­ n ek is m egfelelnek. S zigorúan Á dám h a rc á ra k o n cen tráln i a tö rté ­ nést, sűríten i, egyszálúvá te n n i a cselekm ényt, a részepizódokat m el­ lőzni kell, fontos a gondolati elem ek ipoentírozása, a z álom és való ­ ság h an g effek tu so k k al való érzékeltetése. A rá d ió b a n H evesi nem m u ta tja be a T rag éd iát, e rre D éry Á rp á d főrendező, m ajd H ans N ü ch te r bécsi ren d ező k ísé rlete nyom án N ém eth A n tal v állalk o zik 1935-ben. T ertin szk y E dit a K o rtá rs 1968. ja n u á ri szám áb an A z e m b e r tr a ­ g éd iá ja m ik r o fo n e lő tt cím ű ta n u lm á n y áb a n a rád ió arc h ív an y ag a és a k o rab eli k ritik á k segítségével ism erteti azokat a k ísérletek et, am e­ lyek a T ragédia széles k ö rű n ép szerű sítésére tö rté n tek . M egállapítja, hogy N ém eth A n tal egy szerencsétlen, átm en e ti, stílu sk ereső k o r­ szakban rendezi A z e m b e r tra g é d iá já t. H ibásan, in d o k o latlan u l n ag y ­ m é rv ű en m eghúzza a szöveget: a II. színben Á dám és É va p a ra d i­ csomi állap o tán a k áb rázo lása tú lság o san halovány, a róm ai, párizsi és fala n szterjelen etb en a h úzások úgyszólván csak a tö rté n é st h agy­ já k meg, az eszkim óképben m ég a cselekm ény is m egrövidített. N é­ m eth A n tal szükségét érzi a n n a k , hogy a te lje s illúzió érd ek éb en Szabó L őrinccel az egyes je len e te k elé n a rrá c ió t írasson. Szabó L ő­ rin c szövege összegezi a z elm ú lt k o r eszm éit és az ú ja b b k o rszak ét m integy bevezetőül sum m ázza. A h an g k u lisszák m é rték te len hasz­ n á la ta eseten k én t oda vezet, hogy a zaj a színészi ö sszjátéktól fü g ­ getlen é le te t kezd, és zavaró m o m en tu m k én t u ralk o d ó v á válik. N é­ m eth A n tal időt, fárad ság o t n em kím élve, sok száz színésszel végez p ró b afelv ételek et, úgynevezett h a n g k a ta sz te rt á llít fel, és a T ragédia előadásánál is törekszik a szép, kifejező m a g y ar beszédre. T ertin szk y E dit m eg állap ítja, hogy m indezek a tö rek v ések v a la ­ m iféle ek lektikusságot eredm ényeznek. Ez különösen m eg m u tatk o zik 1938-ban, a m ik o r N é m e th A n tal rendezésében az O deon H anglem ezg y ártó V állalat 30 lem ezre felveszi a T rag éd iát. (Á dám : A bonyi G é­ za, É va: T asnády Ilona, L u cifer: U ray T ivadar.) A lem ezre v ett T ra ­ gédiából csak 225 so rral húzott többet, m in t a n n a k id ején P au lay , té ­ vedése, hogy még ezt is kevesli, ah ely ett, hogy felism ern é: a teljes m ű v et kell adni. A lem ezre v e tt T ragédiából k im a ra d n a k Szabó Lő­ rin c átk ö tő versei, a h e ly e tt s ű ríte tt m adáchi so ro k at h allu n k , m ely nem n arráció , m e rt író ja nem k ö ti előadóhoz, h an em k izáró lag tö ­ m ö r helyszíni ism ertetésü l szolgál. N em sik e rü lh e te tt teljesen m eg­ o ldania a színészi átlényegülést, a szerep b en való teljes feloldódást, m e rt a fejlődés ezen szak aszán a felvétel közben gyakori le állás a színészt kizökkenti a han g u latáb ó l. E nnek ellen ére m e g állap ítja a k ritik a, hogy T asnády Ilona és U ray T iv a d ar szövegm ondása világo­ san értelm ező, jól a rtik u lá lt, u g y an ak k o r A bonyi G éza szerep éb en m á r igyekszik a lak ítan i, úgy hogy k o n tú rja ib a n v alam e n n y ire hoz­ za Á dám fig u rá já t. S zin e tár M iklós rendezésének k u lcsk érd ése: m ilyen ta n u lsá g o k at érezzen és értse n m eg a néző? M u n k ája k ö zép p o n tjáb a a T ragédia o p tim iz m u s á t á llíto tta . „Ez a m ű, am ely sokak sz erin t pesszim ista, szám om ra azt su g a llja —, hogy az em b er legfontosabb, legnem esebb tu la jd o n sá g a a m in d en k o ri ú jrak ezd és képessége. H iáb a igyekeznek m eggyőzni Á dám ot — az em b ert — a m ag án élet és a tö rtén elem fe l­ o ld h a ta tla n ellen tm o n d ásairó l. L u cifer m in d ig bölcs, racionális, sőt nem egyszer h u m an ista, Á dám m indig ú jra és ú jr a fölkel a porból, és »csatázik ú jr a «. L egyőzhetetlen, m e rt legfőbb em b eri tu lajd o n ság a az irracio n ális, »m eg tö rh etetlen gyerm ekkedély«, m ely L u cifer szá­ m á ra Á dám ot m e g érth etetlen n é és leg y ő zh etetlen n é teszi. A d ara b v ezérm o tív u m a szám om ra Á dám szava az ű rb en : »a cél halál, a z élet k ü zd elem és az em b er célja e küzdés m a g a« ” A rendezői elképzeléseket k itű n ő színészi g árd a segíti m eg v aló ­ sítan i. L ukács S ándor-Á dám , M olnár P iro sk a-É v a, és H au m a n n P é ­ te r - L u cifer szerepében, s m e lle ttü k m ég tö b b m in t nyolcvan színész azonosul a rendező k ív án ság aiv al: a m ű v et a m aga teljességében á t­ n y ú jta n i a h allgatónak, nem csak M adách szellem ét és alap g o n d o la­ tá t, de m inden egyes szav át és lehetőség szerin t in stru k ció in ak , te­ h á t szán d ék án ak m egfelelő hangi k ísé re té t. Összességében m eg álla­ p íth a tju k , hogy a kifejező h ang és a h ib á tla n u l szép beszéd jellem ző m in d an n y iu k ra, a szöveg értelm ezése és előadása elősegíti, hogy azok is m eg értsék a T rag éd iát, ak ik esetleg hanglem ezről ism erk ed n ek M a­ dách d rám a i költem ényével. De nem es izg alm at és szórakozást n y ú jt zeneélvezők m ó d ján p a rtitú rá v a l a kézben h allg atn i az előadást. E sorok író ja h áro m különböző k iad ás szövegével v e te tte egybe a le­ m ezre v ett T rag éd ia előadását, s h a a következőkben m ellék elt e r r a ­ ta la p (A rany a T ragédia első k iad ásáh o z k észített tévedések jeg y ­ zékét nevezi így), tö b b h ib á t is észrevételez, ez sem m it se von le a z előadás érték éb ő l, csak seg íth et egy m ásodik, ta lá n m á r teljesen tö k é­ letes felv étel elkészítéséhez. Az összevetéshez felh aszn áltam a S zépirodalm i K önyvkiadó gon­ dozásában m egjelent, Szabó József gondozta, 1972-es k iadást, m ellette fig y eltem T olnai V ilmos c e n te n áriu m i k ia d á sá t és a S zépirodalm i K i­ adó 1954-es, W aldapfel József á lta l sajtó a lá ren d ezett T rag éd iáját. A lap n ak Szabó József k itű n ő m u n k á já t v ettem , ak i n éh á n y helyen az ered eti k éz irat a la p já n v isszajav ításo k at is végzett. 21 �Ily e n m in d já r t az első sz ín b e n a s z a b o tt (Sz) — h o z o tt (T, W , L ) A r a n y ja v ítá s a elle n é b e n . M á so d ik sz ín : jö tté l (Sz) — jö v é l (T, W , L) le g e rő se b b (Sz) — le g h a ta lm a s a b b (T, W, L) N e g y e d ik sz ín : tö r e k v é s in k r e (Sz, T, W) — tö r e k v é s e in k r e (L) Ötö d ik s z ín : V ez e sse te k le (Sz, T , W) — v e z e s se te k e l (L ) H a to d ik s z í n : b ec sü (Sz, T) — k e c s ü (W, L.) C s in á lja to k m o st m á s (Sz) — m á r (T, W, L ) H e te d ik sz ín : h íz e lg v e (Sz, T, W) — h íz e le g v e (L ) A h. ép a sz e n t ta n m in d ig á tk o to k — a lem e z e n az ép k im a ra d ja jg a tá s im n a k (Sz) — ja jg a tá s a im n a k (T, W, L) n e v e l (Sz) — n ö v e l (T , W, L ) b é k o k b a n (Sz) — b é k ó b a n (T, W , L ) lá to m (Sz, W) — lá to k (T, L ) s á n c o t (Sz) — s a rc o t (T, w, L) K ile n c e d ik sz ín : m á s ik á t (Sz, T) — m á s ik a (W, L ) esz m é t (Sz) — e lm é t (T, W, L ) s e re g e in k b e (Sz) — s e rg e in k b e (T, W, L ) m e g á ll (Sz, W) — m e g á llt (T, L ) S h a ig y v a n ez. m o n d d , m o n d d , m é r t n em s z e re tn é l? — a lem ezen c s a k e g y sz e r h a n g z ik a m o n d d , m e g b é k é lt (Sz) — k ib é k é lt (T, W, L ) csa tá z o m (Sz) — c s a tá z o k (T, W, L ) m in t (Sz, T, W) — m it (L) T iz ed ik s z ín : ére z e m (Sz, T, W) — é rz e m (L ) b iz to n (Sz, T, W) — b iz to sa n (L ) T iz e n e g y e d ik s z ín : jó l c s in á lta e v ilá g o t (Sz, T, W) a v ilá g o t (L ) m á r (Sz, T, W) — b á r (L) A z e m b e r a r c ra (Sz, W) — az e m b e r a r c a (T, L) k o ld u lá s r a (Sz) — k o ld u s b o tra (T, W, L ) V asas lá d á b a n (Sz, T, W) — v a s a lá d á b a n (L ) h id e g (Sz) — rid e g (T, W. L ) A m u n k á s o k n a k b é r é t k e ll le h ú z n i (Sz) — A m u n k a b é r é t k ell c s ö k ­ k e n te n i (T, W, L ) Ön ö k (Sz) — Ön n e k (T, W, L ) v é g e tle n (Sz) — v é g te le n (T, W, L ) Ez e l f og j őn i, érz e m jó l, tu d o m (Sz, W) — E z el fo g j őn i, é rzem , Jól tu d o m (T, L ) T iz e n k e tte d ik s z í n : G o n d o la ta it (Sz) — g o n d o la tja it (T, W, L ) k ín á lk o z ik (Sz) — a já n lk o z ik (T, W , L ) m i (Sz, T) — m in t (W, L ) z e n g e m é n y (Sz) — z ö n g e m é n y (T, W, L ) T iz e n h a rm a d ik sz ín : D aco lo k v é le d (Sz, T, W) — d a c o lo k v e le d (L ) T iz e n n e g y e d ik sz ín : v é g te le n (Sz, T) — v é g e tle n (W, L ) A v ég ső h ö rg é s (Sz) — A v é g ső k ü z d é s (T, W, L ) A h atalm as vállalkozással szem ben, azt hiszem , n em szőrszál­ hasogatás, han em elism erés e rövid hibajegyzék, am ely m ég nem is m in d e n ü tt a z alap u l h aszn ált szöveggel, han em az ú jab b , az e re d e ­ tit jo b b an m egközelítő szöveggel szem ben m erül fel. H allatlan u l nehéz vállalkozás v o lt a teljes T ragédia lem ezre v i­ tele m á r a z é rt is, m e rt a szereplők m egítélésekor ó h a ta tla n u l is ösz­szeh aso nlítunk a nagy elődökkel. A z Á dám ot m egszólaltató L ukács S ándornak, az első előadáson m egszem élyesítő N agy Im re, m ajd Szacsvay Im re, Som ló S ándor, Beregi O szkár, Odry Á rpád, K iss F e­ renc, B itskey Tibor. B ásti L ajos S inkovits Im re a la k ítá sá n a k em lé­ k év el is vetélk ed n ie kell. A z É vát m egszólaltató M olnár P iro sk a első elődje Jászai M ari volt, m a jd F áy S zeréna, H egyesi M ari, Alszeghy Irm a, Aczél Ilona, P au la y Erzsi, H ettyey A ranyka, Tőkés A nna, Szö­ rén y i Éva, M árkus Em ília, L ukács M argit. V áradi H édi alak ításai u tá n k ellett érz ék eltetn i azt a csodálatos h arm ó n iát, a lugasterem tés k ü ld etését, am ely átszövi a T ragédia leglehangolóbb részeit is. H au m an n P é te r k itű n ő L u cife r-alak ítá sak o r G yenes László, Iv á n ­ fi Jenő, C sászár Im re, K ü rth y József, P ethes Im re, P alág y i Lajos, N agy A dorján, R ajczy Lajos, C sortos G yula, U ngvári László, Balázs Sam u, K álm án György, M ajor T am ás sokban m ás felfogású L uciferalak ításá v al is h asonlítgatunk. B á tra n állíth a tju k , elsősorban a szö­ vegm ondás tiszta ság á ra hagyatkozva, hogy M olnár P iro sk a szinte h i­ bátlan u l, L ukács S ándor olykor a régiesség ellen vétve, jól o ld ják m eg felad atu k at. A felsorolt ejtési h ib á k b an H au m an n P é te r g y ak ran ludas, u gyan ak k o r rem ek ü l azonosul L ucifer sokarcú alak já v al, és rem ek ü l „hozza” a rendezői in strukciókat. A h atalm as szereplőgárdával szem ben igazságtalanok vagyunk, h a k iem eljü k Bessenyei F erencet (az Ú r), K állai F eren cet (Péter apostol), G aras Dezsőt (Rudolf császár), G elley K o rn élt (Tudós). P é ­ csi Ild ik ót (Cluvia) és a több színben m egszólaló Nagy A ttilát. A b u ­ dap esti tanítóképző főiskola Já ték szín cso p o rtja M ezei É va k a rv e ­ zető és a b udapesti N em zeti S zínház stúdiósai (B odnár S án d o r k a r ­ vezető irányításával) a h arsán y ság o t elkerülve, jól old o tták m eg a tö­ m egjeleneteket. K öszönet illeti S zin etár M iklóst, hogy a televízió u tán , ah o l a „m illiók szín h ázáb an ” népszerű sítette M adách rem ekét, m ost ezzel a teljes T ragédiával aján d ék o zo tt m eg benn ü n k et. M ost m á r az is­ kolákon és a közm űvelődés egyéb intézm ényein a sor, hogy h aszn ál­ já k ezt a m űvészi fokon „beszélő k ö n y v et”, hogy m inél előbb ú ja b b k ia d ásb a n k ellje n m egjelentetni, ahol ko rrig áln i le h et a fen teb b e m ­ líte tt k isebb h ib á k a t is. C su k ly László 22 M atyi b á ty á n k M ik s z á th n a k e z t a z 1876. j a n u á r 1 3-án m e g h a lt a p ó s á ró l, M a u k s M á ty á s ró l k é s z ü lt, n e k r o ló g n a k is te k in th e tő k a r c o la tá t, se m a fele ség e , M a u k s Ilo n a , se m a m ű v e i K r itik a i K ia d á s á n a k s a jtó a lá re n d e z ő i n e m is m e r té k . P ik a y I s tv á n t a lá l ta m e g a re jtő z ő ír á s t, és h ív ta fe l r á a f ig y e lm e t „ I s m e r e tle n d o k u m e n ­ tu m o k M ik s z á th K á lm á n v á lsá g o s e s z te n d ő ib ő l (1875— 1878)” cím ű , az I r o d a lo m tö r té n e t 1971. é v ío ly a m á n a k 370— 381. o ld a la in le v ő ta n u lm á n y á b a n . I t t a k ö v e tk e z ő k e t ír ta : „A z á lta la m fö lle lt is m e r e tle n d o k u m e n tu m o k k ö z ö tt a p ó s á ­ ró l, az ő t n e m v a la m i s o k r a b e c sü lő , ső t ta lá n le n é z ő f a r k a s f a lv i M a u k s M á ty á s sz o lg a b író ró l M a t y i b á t y á n k c ím m e l í r t tá r c á ja , h e ly e s e b b e n n e k r o ló g ja , m e ly 1876. m á rc iu s 1 -én je le n t m e g P o k o rn y J e n ő A M agyar E m b er K ö n y v tá ra c ím ű fo ly ó ir a tf é lé je 1. sz á m á b a n . D e jó v a l elő b b , m é g ja n u á r b a n ír ta , n é h á n y n a p p a l a p ó s á n a k h a lá la u tá n ( . . . ) P o k o rn y k ü lö n b e n , m in t a z I p o ly h e tila p ... m u n k a tá r s a , n e m ré g á d á z e lle n fe le v o lt m é g a N ó g r á d i L a p o k b a n . . . sz e lle m e sk e d ő M ik s z á th n a k , a n n y ir a , h o g y e g y íz­ b e n to lla l m e g k e z d e tt p o lé m iá ju k a t a b a la s s a g y a r m a ti h o n v é d ­ la k ta n y a v ív ó te r m é b e n fe je z té k b e — k a r d d a l. ( . . . ) P e s te n a k ö zö s p á ly a és k ö zö s so rs e lim in á lta k ö z tü k a ré g i e lle n té te k e t. ( ..,)E b b en a z ír á s b a n m á r m e g m u ta tk o z n a k M ik s z á th o ro s z lá n k ö rm e i, s z in te le g n a g y o b b e n e m b é li m u n k á ir a e m lé k e z te t. É p p ez az ír á s b iz o n y ítja , h o g y fe le sé g e s z ü le in e k sú ly o s s z e re p ü k le h e te tt h á z a s s á g u k fö lb o m lá s á b a n , a m it M ik s z á th m é g a h a lá l sz ív e k e t e n y h ítő és k e s e rű s é g e t o ld ó m e g ille tőd é s é b e n se m tu d o tt eg é sz en m e g b o c s á ta n i ip á n a k . ( . . . ) Ig a z á n n e m cso d álo m , h o g y m á so d ik h á z a s s á g u k u tá n s o h a se m e m líte tte , tá n c s a lá d i o tth o ­ n á n a k b é k é je is f ö lb o ru lt v o ln a , h a M ik s z á th n é k e z é b e j u t e k e ­ se rű s é g je g y é b e n fo g a n t írá s a , m e ly b e n e g y é b k é n t fe le sé g e k issé m a r a d i e g y é n is é g é n e k v o n á s a it is fö lv á z o lja . I n k á b b m e g ír ta h e ly e tte k é s ő b b (1883) A z é n e ls ő p r in c ip á li s o m sz e líd e b b és d e ­ r ű s e b b e m lé k e z é s é t.” . . . N é h á n y n a p p a l k é ső b b , 1876. m á rc iu s 4 -én , a F ü g g e t le n P o lg á r i n a p ila p „ tá r c á já b a n le k ö z li a M a ty i b á t y á n k a t , e g y ig e n é rd e k e s m ó d o s ítá s s a l: a R a j z m ű f a jm e g je ­ lö lé s h e ly é b e a z t í r tá k a lc ím ü l: C a r r i c a t u r a .. . . A M a t y i b á t y á n k ­ ró l, e r r ő l a k o ra i, d e m á r s a já to s a n m ik s z á th i m ű f a jú , k itű n ő í r á s r ó l . . . id á ig n e m sz ó lt a filo ló g ia .” A k a r c o la t — , a m e ly e t M é sz á ro s L ászló v o lt sz ív es s z á m u n k ­ r a a S z é c h e n y i K ö n y v tá r b a n le m á s o ln i — ir o d a lo m tö r té n e ti é r té k é n tú lm e n ő e n is tö r té n e lm i f o r r á s é r té k k e l b ír, m e r t az 1860-as és 70-es é v e k f o r d u ló já n a k N ó g rá d m e g y e i k o r r a j­ zá h o z n y ú j t é le tk é p s z e rű a d a to k a t. E te k in te tb e n id e is v o n a t­ k o z n a k M ik s z á th n a k azo n so ra i, a m e ly e k e t b a r á tjá n a k , G a já r i Ö d ö n n e k , a K ü lö n ö s H á z a ssá g cím ű m ű v e d e d ik á c ió já b a n o lv a ­ s u n k : »N e m ír ta m tö r té n e lm e t, m e r t a z n e m az én fe la d a to m , d e m é g is a k o r t r a j z o l t a m !« B e litz k y J ános �M ik szá th K á lm á n : M a ty i b á t y á n k b á ty á m m á r e lő re n e m g o n d o s k o d o tt v o l­ n a sz e m é ly e s é rth e te tle n s é g é rő l e g y h o z­ z á m ír o tt le v é lb e n , m e ly szó r u l sz ó ra íg y h a n g z ik : K e d v e s Ö tsé m U ra m ! „Á z sia i lu s ta s á g g a l te rp e s z k e d ik el k é p ­ z e le te m a m e g y e i k a r o k és r e n d e k k ö ­ z ö tt, h o g y v a la m e ly ik te k in te te s u r a t n y a ­ k o n c s íp je m k a r r ik a t ú r a - a n y a g n a k . A sok ism e rő s a r c k ö z ö tt k e re s g é lv e , ú g y v a g y o k m in t X V I. L ajo s, k i e lé a n n y i m e llé n y t r a k o tt k o m o r n y ik ja re g g e li ö ltö z k ö d é s k o r, h o g y eg ész e s tig n e m b í r t fe lö ltö z n i a b ­ b e li h a tá r o z a tla n s á g á b a n , h o g y m e ly ik e t v e g y e m a g á r a . A z én ism e rő sö m is e g y ­ tő l e g y ik k é sz k a r r ik a t ú r a , s n a g y k ísé ­ r e tb e n v a g y o k , a te k in te te s sz o lg a b író u r a t r a jz o lja m - e le, k in e k eg é sz k ö z ig a z ­ g a tá s i m ű k ö d é s e a ré sz e g e m b e r e k f ö lö tti a ty a i g o n d o sk o d á so n s a r k a llik . H a a c s ű r sz e llő z ő ly u k á n k e r e s z tü l e g y -e g y b e to lt s z e k é r r ú d j a lóg k i az u tc á r a , isz o n y ú h a r a g r a lo b b a n e r e n d e tle n s é g e n : m é g b e ­ le ta lá l — u g y m o n d — b o tla n i v a la m i „ k a p a to s ” e m b e r ; eg é sz já r á s á b a n ir tó h á b o r ú t f o ly ta t a m e sz e te s g ö d rö k és p o ­ c so ly á k e lle n , m in t a m ik b e k ö n n y e n b e ­ té v e d h e t a já m b o r „ e lá z o tt” h o n p o lg á r. A h id a k k a r f á j á r a is n a g y a fe lü g y e le t, n e ­ h o g y a „ b iz o n y ta la n lé p tű ” h a la n d ó sa tb . V a g y ta lá n h á lá s a b b tá r g y le n n e a tu ­ d ó s m e g y e i in z se llé r, k i c sa k h á r o m la ­ tin o s z tá ly t f r e q u e n tá lt, d e h á t ú g y e sv é n a n e m e s v á r m e g y e so ra , h o g y a k i v é g z e tt és k ita n u lt v o lt, a z v é le tle n s é g b ő l a p e ­ cso v ics p á r th o z ta r to z o tt, fo g ta h á t m a g á t és m e g v á la s z ta tta in z s e llé r n e k a P a m u k y ­ é k L a c ijá t. N e m t a n u l t a u g y a n so h a a m é rn ö k s é g e t, h a n e m a z é r t o ly a n z s e n iá ­ lis u ta k a t c s in á lta t, m ik k iv á lt ta v a s z k o r a n n y ir a e lb a r ik a d iro z z á k a te k in te te s v á r ­ m e g y é t a szo m széd m u n ic ip iu m o k tó l, h o g y a n a g y fu lla s z tó s á r b a n m é g az id e g e n v á rm e g y e b e li ra b ló is r e s te l k ö r n y é k ü k r e v e tő d n i, s h a m é g is v a la k i n e k i m e g y az ö n g y ilk o s s z á n d é k n a k , o ly a n n a g y f u v a r ­ b é r t k e ll fiz e tn ie , h o g y a s z e g é n y f u v a ­ ro zó p ó r n é p a n y a g i jó lé te e je le s ú tr e n d ­ sz e r m e lle tt te lje s e n b iz to s íto ttn a k lá tsz ik . N e m -e v o ln a m u la ts á g o s a b b , h a a fő­ je g y z ő k itű n ő a l a k já t te n n é m p a p ír r a , h a d d lá tn á m e g a v ilá g a v á r m e g y e ék e s p e n n á já t a m a g a v a ló d i v o ltá n a k je lle m ­ z e te s nagyságában úszva tü n d ö k ö ln i, h o g y t. i. a z ő s ty lu s á b a n fe je z z e m k i m a ­ g a m a t. M eg is te n n é m , h a te k in te te s u r a m M in e k u tá n a o lv a s ta to tt á lta la m v a la ­ m e ly h o n i f o ly ó ir a t H ird e té s e ib e n , h o g y Ö tsé m U ra m á lta l k é s z íte tt N s. M e g y ei k a r i k a t ú r a s z á n d é k o lta tv á n k in y o m a tta tn i, n a g y ö rö m ö m re szo lg áló té n y g y a n á n t t e ­ k in te n d ő a b b e li ó h a jtá s o m n a k re m é n y b e li te lje s íté s e , h o g y a m e g e r e s z te tt g ú n y N y i­ la it a z Á rv a s z é k i e ln ö k f e je f e le tt sz ív e s­ k e d jé k e g y k ic s it m e g s u h o g ta tn i. N B . P e r b e á llo k V éle, m e r t k é p z e lje c sa k a C ica a g a r a m a t a s z a k á c s n é ja f o rró v íz ze l ö n tö tte le. H á t v a ló ily e n e m b e r Á rv a s z é k i e ln ö k n e k ? K e d v e s U ra m Ö ts é m n e k K ész sz o lg á ja D ö b rö g i P . S. E cce! el is f e le jte m m e g k é rd e z n i sz á n d é k o z ik e k e d v e s u r a m Ö ts é m is f e l­ lé p n i v a la m in e k a jö v ő r e s to rá c ió n , m e r t m á k o s u g y cse k iv is z ü n k m in d e n t; m ió ta lá n y o m a P e r e s i c s a lá d b a sz a k a d t. 2. N B . V a la h o g y a z o n b a n é n n e k e r ü l­ je k b e le a h is tó r iá ju k b a . N e m b á n to m h á t sz e g é n y t, s k ím é le tte l m e g y e k el a ré g i tá b la b í r á k m a ra d é k a i m e lle tt, k ik s o k a t f e le jte tte k u g y a n a régi e rk ö lc sö k b ő l, d e k e v e s e t t a n u lta k a z új lé g k ö rb e n ; le já r t a la k o k m á r ez ek , a tű n ő id ő k á r n y é k a i. A te s te t h ív e n k ís é ri a z á r n y é k , d e so k sz o r m e g e sik , h o g y m ik o r a te s t m á r e ltá v o z o tt, sz e m m e l n e m lá t­ h a tó á r n y é k a m é g e lő ttü n k le b eg , le r a j­ zo ló d ik a tá v o lb ó l! N e m n y ú lo k a r e liq u i­ á k h o z , m ik n e k c s a k eg y le h e le t k e ll m á r, h o g y e lf ú jja . C s a k m é g e g y lé p é s t te g y e n az idő, s u tá n a h ú z ó d ik á r n y a is. N em , n e m a k a r o k k a r r i k a t ú r á t ír n i, h a n e m k e ­ g y e le tte l e m lé k e z e m m e g e g y m e g y ei e m ­ b e r r ő l k i k ic sib e n h ű k in y o m a ta v o lt v a ­ la m e n n y in e k . P a r s p ro to to . »M a ty i b á ty á m n a k « h ív ta m e g y e , k iv é v é n a fe le sé g e m a z é rt, m e r t a z é d e s a p ja m a g a m n a k a z o n b a n b á ty á m tig . az eg é sz v á r ­ s ez is c sa k v o lt. N e k e m m a r a d t h o l­ M ég a h a tv a n a s é v e k b e li m e g y e id e jé ­ b e n k e r ü lte m h o z z á e s k ü d tn e k . R o p p a n t b író i k a p a c itá s n a k ta r t o tta m , s a z is v o lt ő v a ló b a n , a m e n n y ib e n n a g y a d a g jó z a n te rm é s z e te s ész és h o ssz as g y a k o r la t azzá te h e t v a la k it. — N o ö csém — m o n d á h iv a ta lb a lé p ­ te m első re g g e lé n — m a jd m e g lá to m m ily e n r e f a r a g h a tla k — s k e z e m b e n y o ­ m o tt e g y cso m ó k e r e s e te t, h o g y a z o k ra tá r g y a lá s i h a t á r n a p o t tű z z e k k i. K i is tű z te m ily e n h á t i r a t t a l : »J e le n ü g y t á r ­ g y a lá s á r a k itű z ö m e z t v a g y a z t a n a p o t.« stb . — H o l já r t á l is k o lá b a ? — k é r d é az ö re g k u r tá n . T a n u ld m e g , h o g y a s tílu s a z e m b e r. S a z z a l v é g ig h ú z ta első b iró i f o g a lm a z v á n y o m a t s a k ö v e tk e z ő f o r m u ­ lá v a l je lö lte m e g a h e ly e s ir á n y t : »J e le n ü g y tá r g y a lá s a m e g e jth e té s é n e k sz e m ­ p o n tjá b ó l fo ly ó é v tű z e tv é n k i,« stb . e vagy am a n a p ja S z é g y e n ü lte n s o m p o ly o g ta m el, s ig y e ­ k e z te m e z e n tú l b e h a to ln i a s tílu s c u ria lis titk a ib a , d e M a ty i b á t y á n k n a k s o h a tö b b é n e m v o lt irá ly o m h o z b iz a lm a . — L á to d ö csém — m o n d á so k sz o r — a s tílu s is o ly a n m in t a k a b á t. A k á rm ily e n jó , tis z te ssé g e s fe lö ltő d v a n is, h a m in ­ d ig ez e g y b e n já rs z , m a g a d is m e g u n o d , n e m k ü lö n b e n k ö r n y e z e te d is. A z é rt n e m á r t h a k issé v á lto z ta tja , fö lp ity k é z i, fö l­ f r is s íti az e m b e r. N e k e m m in d ig v a n e g y eg y n a g y s z e rű sz a v a m , m e ly e g y h a n g ú v á s ü lly e d t ir á ly o m n a k ú j f é n y t, ú j z o m á n ­ cot, tu d o m á n y o s íz t k ö lcsö n ö z. — M e ly ik az M a ty i b á c si? — H á t m é g n e m v e tte d é s z re s z e r e n ­ c s é tle n ? A „ je le z te tik ” szó. A z ig az, h o g y n e h é z v o lt é s z re n e m v e n n i, m e r t m in d e n ­ n e m ű c o n c e p tu s a h e m z s e g e tt tő le , a n n y i m in d e n f é le é r te le m b e n és v á lto z a tb a n , h o g y v é g r e is u t a t t ö r t m a g á n a k , s á lta lá ­ n o s m e g h o n o s u lá s t n y e r t a m e g y e i k ö r ö k ­ b e n . H a s z n á ltá k a z t n y o lc k ü lö n b ö z ő fo ­ g a lo m k ife je z é s é re is. M a ty i b á ty á n k a t v é g te le n ü l k e s e r íte tte a z a tu d a t, h o g y a je le z te tik szó im m á r o n a n n y i r a ju to t t, h o g y m é g a z ír n o k o k is r á k a p ta k , s v a la ­ h á n y s z o r id e g e n h e ly e n o lv a s ta , fe lh ő vo­ n u lt el sz ép m a g a s h o m lo k á n s r e n d e s e n f e ls ó h a jto tt... — M in d e n m ú la n d ó .. . m i n d e n . . . m á r m e g in t k é n y te le n v a g y o k v a la m i ú j szó t h ó d íta n i m a g a m n a k . M a ty i b á t y á n k m in d e n n e k d a c á r a n e m v o lt eg é sz en ré g i m ó d i e m b e r, ő a z ú j m o d e rn ir á n y n a k is h ó d o lt s ú g y sz ó lv á n v e g y ü lé k e v o lt a k e ttő n e k . — E g ész é le ­ té b e n a z e lle n z é k i p o litik á t ű z te s m in d e n íz é b e n á t v o lt h a tv a a T is z a — G h ic z y -fé le e lv e k tő l. C s a lá d já v a l k e v e s e t tö r ő d ö tt, a v á r m e g y e v o lt a z ő a n y ja s k e d v e n c e i az á lla m fé rf ia k , k ik r ő l f o ly to n o s a n b e s z é lt, k ik é r t a g g ó d o tt, k ik e t s z e r e te té v e l v a g y g y ű lö le té v e l m in d u n ta la n f e lk e r e s e tt g o n ­ d o la ta ib a n . I z g a to tta n b o n to tta fe l n a p o n ­ k é n t az é rk e z ő la p o k a t, m in t a z o ly a n le ­ v e le t sz o k ás, m e ly b e n s z e r e tte in k s o rs á ró l v á r u n k tu d ó s ítá s t: a le g k is e b b e s e m é n y fe liz g a tta , m e r t h a ta lm a s k é p z e lő te h e ts é ­ g e o ly a n k ö v e tk e z m é n y e k e t r a g a s z to tt v é ­ g é b e , m ik r e n d e s e n f e lf o r g a ttá k az eg ész o rsz á g o t. Í gy, m ik o r v a la m e ly ik la p b a n a z t o lv a sta , h o g y g r ó f S o m sic h r ö p ir a to t í r t a r r ó l, h o g y a D e á k - p á r t s z a b a d e lv ű e le m e i e g y e s ü lje n e k a b a lk ö z é p p e l, e lg o n d o lta m a g á b a n , m it sz ó ln a k m a jd P e s te n e h h e z az in d ítv á n y h o z ? M ire a lé p c ső a l j á r a é r t, az o n tű n ő d ö tt, m ily ó riá si iz g a to tts á g o t fo g n a sz ü ln i, h a ez az ú j p á r ta la k u lá s c s a k u g y a n b e k ö v e tk e z n é k , a z u tc á n m á r m e g is c s in á lta m a g á b a n a f ú z ió t; a k a ­ p u ja e lő tt p e d ig e lk é p z e lte , h o g y a h o n fi k e d é ly e k m e n n y ir e fel v a n n a k m o st o r ­ s z á g sz e rte in d u lv a , ú g y , h o g y a sz o b á b a a z z a l n y ito tt b e, h o g y k iü tö t t a f o r r a d a ­ lo m . M íg e lle n b e n , m id ő n e g y s z e r ta r o k ­ k o zá s k ö z b e n v á r a tla n u l tu d ó s íto ttá k , h o g y Ilo n k a lá n y a tu d ta n é lk ü l f é r jh e z m e n t, a le g n a g y o b b p h le g m á v a l o s z to tt to v á b b , s m ég a »h u s z o n e g y e s é t" is e lfo g ta e lle n já ­ té k o s á n a k . 23 �A z ú j re fo rm e s z m é k e t m in d é g k ö n n y e n te tte m a g á é v a , d e k ö n n y e n is v á lt m e g tő lü k . A z á r a m la t e m b e re v o lt. A z u r a l­ k o d o tt fö lö tte k o r lá tla n u l. A m it h e ly e s ­ n e k ö s m e rt el te g n a p , a z t k é p e s v o lt m a e líté ln i, h a az ő e m b e re i k á r h o z ta ttá k P e d ig m ív e lt o k o s fő v o lt és tis z ta je l­ le m . H o n n a n v a n az, h o g y a m e g y e i in ­ te llig e n tia k e v é s k iv é te lle l m in d ily e n ? — e g y f e g y v e r a k o r m á n y o k k e z é b e n , a m e ly ­ rő l so h a se m le h e t tu d n i, m e ly ik csöve v a n m e g tö ltv e . E lle n z é k i e m b e r v o lt, d e so k sz o r h a l­ lo tta m tő le : »m é g is okos em b er az a D e á k «. N a g y d e m o k r a ta is v o lt, d e a z é r t s z á m ta la n s z o r s ó h a jto tt v iss z a a jo b b á g y v ilá g u tá n ; d e r é k b e c sü le te s h a z a fi is volt, d e a z é r t a k á r h á n y s z o r m o n d ta : »m i k ö ­ zö m n e k e m a z o rsz á g h o z , e n g e m a v á r ­ m e g y e v á la s z to tt.« R a g a sz k o d ó b a r á t j a v o lt a v á la s z tá s ­ n a k , m in d a m e lle tt e g y sz e r, m id ő n h a llo tta , h o g y a fő is p á n e g y u g y a n a z o n g y ű lé se n fő je g y z ő n e k , fő ü g y é sz n e k és sz o lg a b író ­ n a k fo g ja k a n d id á ln i, g ú n y o s a n je g y ze m eg: — Ú g y -e , h o g y m e n n y i so k o ld a lú sá g sz o ru l e g y m a g y a r e m b e rb e . S a m in t n y o m b a n a z első h iv a ta ln á l s z a v a z á s ra k e ­ r ü l t a d olog, m e g re s te lte je le n lé té t, s h a ­ z a tá v o z v a a g y ű lé s te re m b ő l, m e g h a g y ta v a la m e ly ik b a r á t j á n a k : — A z tá n lá to g a s s m e g d é lb e n , h a d d tu d ­ ja m m e g tő le d , m ifé le h iv a ta l t v ise le k . K ö n y v e t so h a se m v e tt, s n e m o lv a so tt. M id ő n b író k o r á b a n a z t k é rd e z te m tő le , h o g y h o n n a n tu d ja m é g is a p e r r e n d t a r ­ t á s t m e g az ú j tö r v é n y e k e t, k ic sin y lő m o ­ so lly al v á la s z o lt: — H á t csak ú g y , h o g y h a llo m e g y sz e r a z eg y ik , m á s s z o r a m á s ik p a r a g r a f u s t. M ik o r ta ro k k o z o m és a h á ta m m ö g ö tt a T á j — e m b e r — ir o d a lo m A szülőföldünkről szóló különféle alk otásokban rögzített élm énykör és gondolatvilág tu d a to t fo rm á lh a t és ön­ tu d a to t építhet. M indenképpen gazda­ gab bá v álu n k a tá ji és „szellem i” k ö r­ nyezet érték ein ek szám bavétele, m eg­ ism erése, b irto k b av étele által. fis k á lis o k d is p u tá in a k , r á m r a g a d a tu d o ­ m á n y u k . Íg y a z tá n la s s a n k é n t ö ssz e fo g ­ d o so m a z eg é sz p e r r e n d ta r t á s t . M in t m in d e n p r o v in c iá lis e m b e r, n a g y e lle n s é g e v o lt a ta lá lm á n y o k n a k , k ü lö n ö ­ se n a v a s ú tn a k , m e ly a n é m e th e z k ö ze­ le b b h o z o tt. E z a v a s ú t ir á n t i e lle n s z e n v m é g c s a lá d já b a is á ts z iv á r g o tt. F e le s é g e ­ m e t so h a se b ír ta m r á v e n n i, h o g y azo n u ta z z é k . — A p ja lá n y a , a z t n e m sz e re ti b e n n e , h o g y se b e se n m e g y . A z a n g o l t a ­ lá lm á n y o k a t a z o n b a n r e s p e k tá lta s n e m e g y s z e r m o n d á , m id ő n e g y -e g y ú j g é p rő l h a llo tt b e s z é ln i: — E zek a b o lo n d á n g liu s o k m é g e g y ­ sz e r k ita lá ljá k a sa k k o z ó és b eszé lő g ép u tá n a g o n d o lk o z ó g é p e t is s a k k o r a z tá n a te k in té ly e s v á r m e g y e a V id a cs g é p g y á r ­ b ó l h o z a t m a g á n a k te ts z é s s z e r in t fő je g y ­ zőt, sz o lg a b író t. Ő m a g á n a k is v o lt e g y e lm é s ta lá lm á ­ n y a , m e ly e t n e m k ü ld ö tt u g y a n a bécsi v ilá g k iá llítá s r a , h a n e m a z é r t m e g te tte a m a g a s z o lg á la tá t e m b e rü l, le g a lá b b eg y n ap ra . E ze n n e v e z e te s ta lá lm á n y a a »szellem i k á r ty a «. E sős őszi d é lu tá n ta r o k k p a r th i e t a k a r t ö ssz eh o z n i c o m p o sse sso r tá r s a iv a l fa lu si b ir to k á n . E m b e r a k a d t h o zz á elég , d e ta r o k k k á r ty a c sa k az á r e n d á s z s id ó n a k v o lt, a b b ó l is h iá n y z o tt a tiz e n n y o lc a s «. E k é ts é g b e e jtő h e ly z e tb e n s z ü le te tt m eg a n a g y g o n d o la t, h o g y a h iá n y z ó k á r ty a m in d ig a z o sz tó t illesse , s sz e lle m ile g o tt fo g la ljo n h e ly e t a n n a k k á r ty á i k ö z ö tt. A z ú j m e g y e r e n d e z é s a lk a lm á v a l el­ le n z é k i h a jla m a i m ia tt k im a r a d t M a ty i b á ty á n k a h iv a ta lb ó l. A »fő is p á n i ár­ m á n y «, m e ly p á r th ív e it a ta n á c s te r e m ­ b ő l k iz á r ta , m e g b u k ta tta a m e g y e ré g i gránitszikla s e fölött állott a vár, melynek most m ár kevés maradványa van. A legmagasabb fal mintegy két öles. Talán nem volt Magyarországban vár, mely oly közel szomszédja lett volna a csil­ lagoknak, mint Salgó. Sokáig ültem rom jainak leg­ felső csúcsán: tekintetem mérföldeken, lelkem szá­ zadokon túl barangolt.” (PETŐFI SÁNDOR: ÚTI RAJZOK) Nógrád s Gömör közt hosszan nyúlik el a Mátra egyik erdőséges ága, Miként sörényes, elfáradt oroszlán, Nézvén sötéten messze tájakig. (• • •) ,,Most Ludány veve által bennünket a maga gaz­ dag lapályában; másfél század előtt Ráday Pál bir­ toka; tovább az első, a második, a harm adik Ge­ deoné, a második Pálé, most a Lászlóé. (. ..) Megcsalt vala emlékezetem, midőn a tiszteletes fát, amelynek árnyékában most a hatodik ízű Rá­ daynak, a László és a Wartensleben Idda Istvánja és Gedeona, s a Gedeon és a Teleki Biri Palija mulatnak, egyhelyt nyárnak mondottam. Az kőrös és nem nyár. Még áll a két századot keresztülélt fa, s teljes erejében, s fiakat nevel maga körül. Oh, hogy ez, és ha majd ez végre kidől, azok em ­ lékeztessék a tiszteletes ház m aradékit az én, itt 1803-ban és most élt örömeimre, s beszéljék ügyünk barátjainak hol én ennek árnyékában együtt valék azzal, kit pályám minden más társim nál, kit m in­ den más barátaim nál inkább szeretek.” (KAZINCZY FERENC: MAGYARORSZÁGI UTAK) „Jó, hogy vezetőt fogadtunk Somoskőről Salgóra, m ert tán föl sem találtunk volna a várra. Oly rend­ kívüli helyen fekszik, hogy gondolatnak is örült volt oda építeni. Környékezi rengeteg erdő bükk, cser, tölgy s egyéb fákból. A hegy teteje óriási 24 Itt állt S algó.. . az éghez oly közel, És benne mégis a pokol tanyázott. A századoknak döntő lábai Elgázolták rég e vár tornyait. Belőlük egy-két csonka fal m aradt, amely Szomorkodással tölti idejét, Mint aki lármás ifjúság után éltét megunva remetéskedik. Fölmentem a hegy sziklatetejére S letelepedtem a romok fölött. Verőfényes nap volt, tekintetem, Nem lelve gátot, mérföldekre szállt, Mint börtönből megszökött madár, S vígan köszönte a kék messzeséget, Hol a faluknak tornyán, a mezőknek Juhnyájain s a patak vizén S mindenhol a nap fénye tündökölt. De lelkemet nem ily képek körözték, Nem ily vidám ak; lelkemet homályos Látkörbe vitte a komoly merengés, Holott körüle kétes köd ruhában Mogorva árnyak lengtek, a kihalt sötét középkor véres napjai. (PETŐFI SÁNDOR: SALGÓ) h ű sz o lg á já t. Ez a c s a p á s n a g y o n f á j t n e k i. K e d é ly é t m e g ro n to tta , m é g e g é sz sé g é t is a lá á s ta . M o g o rv a, b ú s k o m o r le tt, s h a v o lt v a la m i a m i v ig a s z ta lta e lh a g y o ttn a k k é p ­ z e lt h e ly z e té b e n , a z t ez e n k e s e r ű m o n d á s a h ív e n to lm á c s o lta : — H a m e g g o n d o lo m ö csém , m ily e n p i­ p o g y a m á r a m a i v á rm e g y e , b iz o n y n e m s a jn á lo m , h o g y n e m v a g y o k se m m i. A z a m e g g y ő z ő d é se v o lt t. i. h o g y a k i n in c s b e n n e a m e g y e i tis z tik a r b a n , az h a v é le tle n ü l b u r k u s k ir á ly n a k s z ü le te tt is, n e m n u m e r á l se m m it. E rő s h ite v o lt, h o g y a ré g i m e g y e ism ét v is s z a á llítta tik ; b e lá tjá k a m a i h itv á n y á lla p o to k ta r t h a ta tla n s á g á t, c sa k h a d d k e ­ r ü ljö n k o r m á n y r a T isz a K á lm á n . M ily en j ó t t e t t a g o n d v ise lé s, h o g y sze­ g é n y M a ty i b á ty á n k m e g n e m é r te m á r a T isz a K á lm á n m e g y é jé t s e lő b b k ö ltö z ö tt a b b a a f ö ld ö n tú li v á rm e g y é b e , h o l n in c s e n u g y a n fő is p á n i á r m á n y , z a jo s b iz o tts á g i ü lé sez és, h o l n in c s b a lo ld a l, jo b b o ld a l, h a ­ n e m v a n m é g a m e g y e i h iv a ta lo s k o d á s n á l is n a g y o b b n y u g a lo m , c s e n d e se b b b o ld o g ­ ság. E g y ig a z i tő s g y ö k e re s m a g y a r e m b e r, v a ló d i m e g y e i tip ik u s a la k t ű n t el v ele, k in e k m in d e n sz ív v e ré s e a h a z á é v o lt. S o k ily e n n é v te le n e m b e r e v a n a h a z á ­ n a k , k ik e t n e m ö s m e r a h ír , d e a n n á l m e le g e b b e n s z e re ti k ö r n y e z e tü k . M o n u ­ m e n tu m o t n e m á llít n e k ik az u ta k o n s m é g e m lé k ök is e le n y é sz ik a k ih a ló n e m ­ z e d é k k e l. É n e n é h á n y s o r t ír ta m r ó l a . . . n e m h o g y sz o b o r le g y e n s z e ré n y s ír já n , h a n e m h o g y fe lf r is s íts e m e m lé k é t. L e g y e n e k e so ro k e g y s z a v a k b a ö n tö tt k ö n n y c s e p p az ő s ír já r a , s le g y e n a k ö n n y c s e p p tő l zö l­ d e b b r a j t a a f ű .” „Szép Őszi öntötték nap volt be a hétfői nap. ésAranyos su­ garak fénnyel a völgyet a rónákat A vén Naszályhegy egészen nekizöldült a múlt he­ ti esőzések után s m ig nagy darabon velünk futott, hol közeledve, hol távolodva előbukkantak kék ru ­ hában Nógrádvár regés romjai, Drégely is azon az oldalon, s balra a távolban ködösen, mint egy k a­ rabélycső, a vén Szanda. De jó volt ezekben lakni valamikor. (...) Útközben jobbról-balról ismerős füvek és virágok mozogtak, susogtak harm atosán. A vadkomló fel­ futott a csipkebokrokra s egészen körülfogta a karcsú hajtásokat, mintha szoknyákat varrna be­ lőlük. A feketebodza egész nagy táblákat lepett be. . . mosolygó gyászmezőket csinált. Még a virágok is milyen egyszerűek itt: A marmancsok, a tormalevelek hogy összekevered­ nek, összebújnak; a bajnokfű kiemelkedik közü­ lük magasra, a farkastej buján szegi be az utakat s még a halványpiros virágú bogáncs is dísz itt. Oh kedves virágai a Palócföldnek! A tündérkert se szebb tán, a kelet gyöngyei se bájolóbbak, mint a ti boróka-bogyóitok. Ez a szőnyeg, amely az én bölcsőm alá volt te­ rítve, amelyet én annyiszor megtapodtam. Valami édes csiklandozást érzek a talpamon, ha rátok lé p e k .. . Vagy hogy talán a szívemben van a z ... Valamennyi engem nézett, kidugták kíváncsian fejeiket, az apró füvek és a lóherés bokrok közül, integettek és kiabáltak, csalogatóan magukhoz szó­ líto tta k ... Nem ösmersz? Nézz csak! Itt v a g y o k ... Látsz-e? Én is. Mi is. Mindnyájan. Nem öreged­ tünk sem m it.. . semmit azóta.. . Szívem hangosan dobogott szavaiktól.. . talán a könnyem is kicsordult: soha nekem még nem volt ilyen nagyszerű fogadatásom.” (MIKSZÁTH KÁL­ MÁN: A PALÓCFÖLD FLÓRÁJA) �„Egy február végi napon tanítványaim előre be­ jelentették, hogy másnap egész napra egy ismerős családhoz rándulnak át, s így én szabad leszek. Másnap reggel csodálatos szép téli napra ébred­ tem. Három-négy fokos hideg volt, mely az uta­ kat járhatókká szilárdította. Az ég felhőtlen mély kékséggel feszült a hófehér táj fölé. A levegő oly szűztiszta, oly boldog mozdítású volt, annyi hívás lappangott benne az ígérő messziségek felé, hogy elárasztott egyik velem született nagy szenvedé­ lyem: a tér szomjúsága. A reggelinél bejelentet­ tem, hogy látogatóba megyek az öreg Szanda vá­ rához, és így csak este fogok hazajönni. Útnak indultam. A sár és téli lucsok hosszú he­ teken át bebörtönözve tartott, és így minden lép­ tem az újjászületés, a kezdő alkotás mély gyö­ nyörűségével visszhangzott át. A fagyott hó millió apró tűben ragyogott, s a világnak ez a lakodal­ mas tündöklése határtalan boldogsággá tágított. A roppant fiatalságú élet a született király ébredé­ sét érezte magában, akinek palotájává készült a világ, akinek fejére koronát tesz az élet minden diadala, és akit nem lehet detronizálni: m ert rang­ ja, bíbora, minden gazdagsága és élethatalma önön bőségéből teremtődik elő. Minden öröm és meg­ lepő ajándék volt az egyetemes életzene ritm usá­ ban haladó ifjúnak. A lenge kék árnyékok, m e­ lyeket az útszéli meztelen fák s az itt-ott előtűnő házacskák vetettek a hó ragyogására. Az az egy­ két gyermek kik téli szegénységükbe bónyálva ka­ rikává tágult szemekkel bámulták az életükön át­ haladó idegent. És az innen-onnan felkanyargó kakaskukorékolások, melyek égő pipacsmezőket fakasztottak lelkem elszélesült mezőire. Ma jól emlékszem, jó három órába telt, mire fel­ érkeztem a magányos ormon álló várromokhoz. A horizont végtelen sugárzása megfogott, mint egy vidám piros labdát, s legénykedő heje-hujával do­ bott a kéklő boltnak. Éreztem izmaimban az élet ka­ cagó újból felszökését, jikor visszahullottam. Emlék­ szem: itt tapintottam ár először, hogy minden gyö­ nyörködés, minden szép lényeg titka az: hogy éle­ tünk más életettek bővült.” (SZABÓ DEZSŐ: ÉLETEIM) „A palócok földje nem hegyvidék, m ert nem völgyek süllyednek a hegyek közé, és nem alföld, mert seholsem sík és mindenhonnan látni hegye­ ket. Az Ipoly felől a Börzsönyig látni, Nógrád északkeleti felében a Karancsot, déli részén Cser­ hátot, a Zagyva mellől a Mátrát, a Sajó mellől a Bükköt, a Hernád mellől a Sátor gerincét. Az em­ ber itt nem hódította meg a hegyet, mint a K ár­ pátok egyes vidékin, csak éppen meghúzódott alá­ ja. A falvak úgy állnak a hegytömbök körül, m int­ ha lecsúsztak volna róluk és a házakat megállí­ totta volna a súrlódás a síkabb vidéken, ahol már nagyobb volt a súrlódás ereje, mint a lejtő pa­ rancsa. Ezen a tájon nincsenek hegységi emberek, akiknek, arcát érdesre fújta a szél és nincsenek alföldi emberek, akik komolyak, nyugodtak, pu ri­ tánok mint a síkságok arca. Ez a táj közvetítő, afféle híd két pólus között, kiegyenlítő és kibé­ kítő. Ha délről közelíted meg, átm enet a K árpá­ tok összefüggő magas gerincei felé, ha északról: előőrse az Alföld laposságának. Ha dél felől jössz: dombjai is hegyeknek látszanak Ha északról: biz­ tosan tudod, hogy hegyei is nagyranőtt, hivalkodó dombok, melyek hiába dicsekszenek magasságuk­ kal, form ájuk mégis csak a domboké. A hegység és a síkság ezen a vidéken utolsó nagy hódító erőlködéssel igyekszik arra, hogy területeket sze­ rezzen meg egymástól. A Felvidék előre küldte ide pionírnak a Börzsönyt, a M átrát és a Bükköt, az Alföld igyekezett felnyomulni a folyók mentén. Most mindkettejükből van valami ebben a tájban, mely egyikükhöz se tartozik. (SZABÓ ZOLTÁN: CIFRA NYOMORÚSÁG) „Számomra Nógrád nemcsak egy megye az ország­ ban, lakói nemcsak honfitársaim . Ott nőttem fel, onnan indultam, oda járok haza. Azt hiszem, is­ merem őket és ezt a furcsán szép vidéket is. Nagy akác- és cserfaerdők váltakoznak ma is a füstölgő vagy szikár szürkére égett haldákkal, kicsiny, csaknem „érintetlen” falvak és telepek új városok­ kal. Nagy ipartelepítés, komoly ipartelepek, újra­ születés, rendbe jövő, sőt gazdagodó téeszek és az említett bányászkérdés. Itt élt Madách és Mik­ száth, és ma is mennyit kell még verekedni, hogy terjesszék megszerettessék a könyvet, színházat, képet, szobrot. Nyolcemeletes házak épülnek, de utcákat kellett lerombolni és hegyeket elbontani, hogy hely legyen ahová felépülhetnek. Északon, pár kilométerre, ott kékellik a Karancs, tulajdon­ képpen ez a hely zárja az országhatárt is, a nóg­ rádi szénmedencét is. Délen a Mátra és a Cserhát fogja körül. Ezen a vidéken mindenütt „palócoz­ nak”, azt a nyers, férfias és csaknem riasztóan d ur­ va dialektust beszélik, amely igazában csak a nyel­ vészeknek tetszhet. Az itt élő emberek olyanok, mint a táj és olyanok, mint a nyelvük.” (GERELYES ENDRE: „KENYERETLEN TARJÁN?”) „Szécsény, szülőföld.. . Nézem p arto d at.. . Köröskörül sugárzó változat. Hol most traktor füstje lebeg, talán egykor ott dúlt az ütközet, a bronzszínű hegy mentén a csata — egy kurjantásra m ordájok zaja —, és ott ereszkedett le valaha Balassi Bálint daliás hada, a vágtatásban vonagló barokk: nyalka süvegben a lóra kapott, pogányra törő harsány magyarok.. . S am erre a kispatak kanyarog, hever most sarjú közt a sárga tök, mint turbános fő, porba hullt török; s előtte, miként bóbitás huszár, kardot lenget a kukoricaszár; távol pedig a fák sátra alatt felszuszog, megáll, tolat a vonat. Már azt szemlélem benne, ami új, a régiből, hogy épül, alakul: sem kürt nem harsog, nem csillog szurony, csak bogár zümmög a virágokon, csak csíra sarjad és csend hömpölyög a rögök széles tengere fölött, csupán a csend — mégis forradalom : ott szikrázik a szép kalászokon.” (VIHAR BÉLA: VÁLTOZATOK A SZÜLŐFÖLDRE) „M unkásjárati autóknak zömmögését és távoli hegyek közt felerősödő, pörlő robaját hallgatom. E földön, amely m ár: hazám, itt voltam a legszabadabb nyájaimm al a kondenzcsíkos ég alatt, — géphajtó nomád! Pörlő Huszadik század, itt jutottam igazi szíved legforróbb lüktetésihez! Csak az igazság a kenyerem. Ha széttekintek: mindig innen, bányák felett, hol m ár a múlt avult várai: műemlékek, melyekből tanult, aki él! Innen eredek m ár egészen, és egyre inkább, bárm i jön! s elszánásom, a nagy egészen rajthagyni kézformám nyom át!” Már nem a r égi vagy. Új rezgéseket érzek benned. Hajdani hangod bár kihagy. Az új vált kedvessé fülem nek: Kórusaidat hallgatom, palócdalokat, versmondókat. Pezseg az élet Gyarmaton, készül egy ifjú robbanó had. Teremteni maga körül betonból vasból palócföldet. (Értelmem egyfele örül, a más a régiért pörölget.) S álmaim táján dübörög — ami lassan m ár semmivé lett— , átlép holt emlékem fölött ez a harsány és győztes élet.” (JOBBÁGY KÁROLY: ÚJARCÚ, SZELÍD SZÜLŐ­ FÖLD, BALASSAGYARMAT) „Ipoly-part, cirpelő, széles határmező, megértettem, üzentél: hívsz, menjek, a hideg tél nem állja m ár utam. Unszolsz minduntalan, emlékeim idézed — csöpögtetod a mézet; a fáról sugdosol, amelyről annyiszor nyesett apám mogorva hajlós nyelet horognak. És m ár én kérdezek; ott áll-e még a hegy zölden a túlsó parton, mely látta gyermek-arcom? S ott-e a híd ma is, amely alatt Boris hajával játszadoztam titkon az alkonyatban? S a libalegelőn kószál-e még külön őrizve, gágogatva kétszázhúsz libafalka? S ma is még úgy „harap ” a ponty? s a m adarak olyan szelíden szállnak kékségében a tájnak, mint akkor rég a nap s a lágy egek alatt? S mesél-e még a fűszál annak, ki elszunyókál ledőlve rá — alélt testtel várva az éjt?” (POLGÁR ISTVÁN: SZÉNAILLAT) „Előttem ült. Szívében a világ, az emberé, kibomlott: ágakat növesztett, évezredeken átszaladt, keresni gyötrött-m agának szilárd támasztékot, nyugalmat. Milliárd rügye, levele, virága fakadt; és mind letört a szél-korbács alatt. Ó mindnek új létet kívánt-kínált. Mit ő fajával, azt teszem magammal: birkózva hóval, faggyal, zivatarral, megújítom magam. Úgy álmodunk, hogy dolgozunk: ő itt egyhelyben ült és közben az űrön is átrepült. Növünk. Ma is együtt m unkálkodunk.” (DEVECSERI GÁBOR: MADÁCH HÁRSA) (CSANÁDY JÁNOS: SALGÓTARJÁN) Ipoly füzei, karcsú, szép füzek, s ti öregek, roskadtak, görcsösek tele friss hajtásokkal, szeretem nézni: sok forgó leveleteken, mely kócos fürtökben a vízig ér, hogy villózik egymásba zöld-fehérszürke fényetek. Ennyi csak ez a kis színjáték, mint a part vándora tőletek kaphat. Kilométerek múlnak, gyalog, csónakon, s titeket lát csak a szem, horgászok bús sorát, mely nem a halat nézi, csak magát. Nyáron zöld bálna, ősszel halk tüzek, szeretlek, csöndes szomorú füzek: ti etettétek a nyulaimat, ti adtátok első sípjaimat, s alig pettyezte gólyahír a gazt, barkátok m ár hozta az új tavaszt. (SZABÓ LŐRINC: IPOLY FÜZEI) „Ahogyan közeledem hozzá, balról a vágóhíd a régi, de jobbról egy házcsoport elnémit. Ez Gyarmat? Alig ismerek rá! A régit átszövi merészen az új. Modern épületek, könnyed terek.. . Ámulva nézem. És iskolák, és üzem ek.. . Messzire zengő üzenet hirdeti, hogy e félhold, dermedt tájon aratott győzedelmet a Kor. Rőt fény villant az ágra fönt, a tespedés, kin visszahőkölt. Felkelt a város s most köszönt az új-arcú szelíd szülőföld. „Észak, forró táj, te vízválasztókkal, szénosztályzókkal, szép komoly tájszókkal nevelő hazám. Görbe emlék-táj, fogaskerekűddel, vándorméheiddel, horhos-mélyeiddel fölzengő kaptár. Kincses katlan-táj, beton idomkövek álmomban rémlenek, vendégcsizmám remeg lenn a zsomp taván. Szirtes álom-táj, omladt vár falával, fenyvek balzsamával, páfrány suhamával hűsítő hullám.” (CS. NAGY ISTVÁN: ÉSZAKI DAL) Összeállította: Kojnok Nándor 25 �KÖ RKÉP H alm os F e re n c ; Illő a lá z a tta l M A G Y A R O R SZ Á G FEL FE D EZÉ SE N o rm á lis d o lo g n a k te k in th e tő - e az, h a eg y f ia ta le m b e r f ris s e n sz e rz e tt d ip lo m á v a l a z s e b é b e n n e m k a p (ta n á ri) á llá s t? U gye, n e m ? P e d ig e lő fo rd u l, h o l o t t — k ö z ism e r­ te n — p e d a g ó g u s h iá n y v a n , so k h e ly e n c sa k k é p e s íté s n é lk ü lie k k e l tu d já k b e tö l­ te n i a z á llá s o k a t. N os, H a lm o s F eren c e g y e te m i v é g z e tts é g g e l — lé n y e g é b e n „ k é p e s íté s n é lk ü l” , m e r t n e m a v é g z e tts é ­ g é n e k , f e lk é s z ü lts é g é n e k m e g fe le lő he­ ly e n — d o lg o z o tt h á r o m é v ig eg y V áci ú ti g y á r b a n . B e ta n íto tt m u n k á s k é n t. S z ü ­ le te tt m á r e b b ő l az é lm é n y b ő l k ö n y v ; a L ászló B e n c sik S á n d o ré , a k i s z in té n é r ­ te lm is é g i p á ly á t c s e ré lt fel e g y id ő r e a lá ­ d asze g ező k a la p á c s ra . N y ilv á n v a ló , h o g y a k é t k ö n y v k ö z ö tt lé n y e g i ö ssz efü g g és v a n , s n e m c s u p á n az, h o g y e g y a z o n so ro ­ z a tb a n je le n te k m eg. M e g h a tá ro z ó n a k a sz erző k h e ly z e té t te k in tjü k , a z t a m ó d o t, a m e ly e t H a lm o s F e r e n c k ö te te első f e je ­ z e té n e k cím e (K ivá lva , e lv e g y ü lv e ) fo g a l­ m a z m eg . E z a m e g fo g a lm a z á s u g y a n is e g y s z e rre u ta l a tu d a to s s á g ra , a m e lly e l a szerző k a h e ly z e tü k e t á té lik , és u g y a n a k ­ k o r k ív ü lr ő l is sz e m lé lik , d e a k ö r ü lm é ­ n y e k á lta li d e te r m in á lts á g r a is (tu d n illik c sa k k é n y s z e rű s é g b ő l v á lla ltá k ) . A té m a a z o n o ssá g a m e lle tt a z o n b a n lé n y e g e s e b b ­ n e k tű n ik a k é t szerző, ille tv e k ö n y v k ö z ö tti k ü lö n b sé g . M e rt m íg L ászló B e n ­ csik c s u p á n eg y b rig á d , eg y tu c a tn y i e m ­ b e r s o r s á t m u ta tja b e — igaz, h o g y a z t ré sz le te z v e , m ik ro re a liz m u s s a l — , a d d ig H a lm o s F e r e n c e g y eg ész g y á r, ső t k is á l­ ta lá n o s ítá s s a l eg y eg ész ip a r á g h e ly z e ­ té rő l a d tu d ó s ítá s t. K ö n y v e é p p e n ezzel a tö b b le tte l le sz a k tu á lis és k a t a r tik u s h a tá s ú . H o g y m iv e l é ri e l e z t a h a tá s t? M in d e ­ n e k e lő tt az za l a d ö b b e n e tte l, a m it m a g a a sz erző él á t, a m ik o r b e lé p a z ü z e m ­ b e ! E lő sz ö r c sa k a z t ta p a s z ta lja , h o g y a m u n k a (edzés, h e g e sz té s, lá g y ítá s stb .) r e n d k ív ü l n e h é z , m e r t le h e te tle n e k , e l­ m a r a d o tta k a k ö rü lm é n y e k . A g y á r eg y ­ sz e rű e n eg y ó c s k a v a ste le p , sz á z a d e leji g é p e k k e l, m á r ré g e n tú lh a la d o tt te c h n o ló ­ g iá v a l. Ig e n , d e e z e k k e l a te rm e lő b e re n d e ­ zé se k k e l, s á lla n d ó m u n k a h iá n y m e lle tt is e rő s e n f e s z íte tt e x p o r tte r v e k e t k e ll te l­ je s íte n i! H a lm o s F e r e n c sz o c io g rá fu si-író i m ó d sz e re r e n d k ív ü l e g y s z e rű és p r a k t i ­ k u s, a sz e m é ly e s tő l h a la d az á lta lá n o s f e ­ lé. L e ír ja a lá tv á n y t, a p ró lé k o s ré s z le te s ­ sé g g el a m u n k a fo g á s o k a t, a m e ly e k e t v é ­ gez, s c sa k a k é s ő b b ie k f o ly a m á n m a g á t 26 a te rm e lé s i f o ly a m a to t (fú ró g y á rtá s ), a m e ly n e k rész ese . E le m zi ö n m a g á t is az ú j h e ly z e tb e n , h isz e n r e n d k ív ü li az n e k i is az e g y e te m u tá n . F ig y e lm e , é rd e k lő d é ­ se fo k o z a to s a n m é ly ü l és tá g u l e lő b b a k ö z v e tle n m u n k a tá r s a ir a , m a jd az eg ész g y á r r a , a h o g y a n h o z z á sz o k ik , h o zz áe d ző ­ d ik a m u n k á h o z , a h o g y a n a m u n k a tá r s a k , a z ü z e m b e - és e lfo g a d ja . H o g y m ié r t t a r t j u k e z t f o n to s n a k ? M e rt ez a d ja m e g a k ö n y v sz e m é ly e s h ite lé t! S p e rsz e a s z o c io g rá fiá é t is. E zt c sa k az é r té k e li ig a z á n , a k i m a g a is á té lt h a so n ló f o ly a m a to t. M e rt e g y ip a r i ü z e m m in d e n , c sa k n e m ro m a n tik u s . H a lm o s k ö n y v é n e k e g y ik le g n a g y o b b é r té k e , h o g y e lo sz la t m in d e n n e m ű ro ssz m íto sz t, a m e ly „ A ” m u n k a és a m u n k á s é le tf o rm a k ö r ü l le n ­ g ed e z — k ü lö n ö s e n b iz o n y o s é rte lm is é g i k ö rö k b e n . A m u n k a u g y a n is m e ssz e m e ­ n ő e n n e m „ h ő si t e t t ”, d e — b á r m ily e n k e s e rv e s is k im o n d a n i — k é n y s z e rű sé g . M á r tu d n iillik az a m u n k a , a m it ő v é g z e tt a g y á r b a n , a m it a se g éd -, a b e ta n íto tt, d e a s z a k m u n k á s o k e g y ré sz e is v ég ez. Ez u g y a n n e m c á fo lja m e g a z t a té te lt, h o g y a m u n k á s o k — á lta lá b a n — s z e r e tn e k d o l­ gozni. C s a k h o g y c s u p á n e g y tö r e d é k ü k n e k a d a tik m e g az a lk o tó m u n k a ö rö m e ; az h o g y jó l s z e rv e z e tt k ö r ü lm é n y e k k ö z ö tt lá th a s s á k , é r th e s s é k is a f o ly a m a to t, a m e ly n e k rész ese i. H alm o s, m iu tá n fe le n ­ g e d e tt b e n n e a z a s o k k h a tá s , a m e ly e t a m u n k á b a — ü z e m b e — lé p é s o k o z o tt, te l­ je s fig y e lm é v e l a m u n k a tá r s a i fe lé fo rd u l. Ö rö m m e l ta p a s z ta lja , h o g y h a m a r b e fo ­ g a d já k , h o g y m e g n y íln a k e lő tte , e lm o n d ­ já k g o n d ja ik a t, é le tü k e t. S é p p e n ez o k o zz a a f e n te b b e m líte tt k a ta r z is t. M u n ­ k á s n a k le n n i n e m m in d ig v á la s z to tt h iv a ­ tá s, h a n e m so rs, a m ib e b e le k é n y s z e rü ln e k az e m b e re k . Ez a szó (a k é n y s z e r ) tö b b ­ sz ö r is e lő fo rd u l a k ö n y v b e n . P é ld á u l a m i­ k o r a tú ló r á k r ó l ír, ille tv e a r r ó l a sz e rv e ­ zési, te rm e lé s i a n a r c h iá ró l, a m e ly a r r a k é n y s z e ríti a m u n k á s o k a t, h o g y a h ó n a p e le jé n „ la z íts a n a k ”, a h ó és az é v v é g e k e n v isz o n t e r e jü k e t k im e r ítv e „ r á h a jts a n a k ” . E zt a je le n s é g e t k é tfé le m in ő s é g b e n , il­ le tv e lá tó sz ö g b ő l is á té li, m e g v iz s g á lja a sz erző : m in t b e t a n ít o tt m u n k á s , k é ső b b p e d ig m in t d isz p é c se r, az ü z e m v e z e tő sé ­ g é n e k e g y ik ta g ja . Ez u tó b b i p o zíció ja se­ g íti a z o k h o z a lé n y e g i fe lism e ré s e k h e z , a m e ly e k n é lk ü l ta lá n m e g se sz ü le tik ez a k ö n y v , s h a ig en , b iz o n y o sa n m á s k é n t í r ­ j a m eg . M e rt h a le h e t, a k ö z é p - és k isv e ­ z e tő k h e ly z e te m é g ro ssz a b b , m in t a m u n ­ k á so k é . Ig az, h o g y a n y a g ila g v a la m iv e l jo b b h e ly z e tb e n v a n n a k , a n e h é z fiz ik a i m u n k á tó l is m e g s z a b a d u lta k , á m id e g i-le l­ k i m e g te r h e lé s ü k s z in te e lv is e lh e te tle n . Ü tk ö z ő p o n tb a n v a n n a k , m e r t ú g y k ell k é p v is e ln iü k a v á lla la t é r d e k e it a m u n k a ­ tá r s a k k a l sz e m b e n is, h o g y a m in ő s é g i m u n k a f e lté te le it — ö n h ib á ju k o n k ív ü li o k o k m ia tt — n e m tu d já k m e g te r e m te n i. A z a z ü z e m p é ld á u l, a h o l H a lm o s d o lg o ­ z o tt, le ro b b a n t, le z s a ro lt g é p p a r k k a l, á l­ la n d ó lé ts z á m h iá n n y a l, u g y a n a k k o r á l­ la n d ó a n s z ig o ríto tt n o r m á v a l le h e te tle n ü l n ö v e lt k ö v e te lm é n y e k e t k é n y te le n te lje s í­ te n i. M á rp e d ig az o b je k tív k ö r ü lm é n y e k e t a le lk e s e d é s n e m k é p e s m e g v á lto z ta tn i. L á tjá k , tu d já k e z t a m u n k á s o k , a k ik eg y id ő u tá n , v é g k é p p le m o n d v a a b e le sz ó lá s jo ­ g á ró l (m iu tá n tö b b s z ö r ta p a s z ta ltá k , h o g y e re d m é n y te le n ), c s u p á n a s a já t é r d e ­ k e ik k e l, p é ld á u l a z ó ra b é re m e lé s s e l tö ­ rő d n e k . A sz erző v ita tk o z n i p r ó b á l v e lü k , a m ik o r o d a k e rü l, k é ső b b a z o n b a n , a h o ­ g y a n m e g is m e ri ő k e t, a s o r s u k a t, in d í­ té k a it, e g y re e rő s e b b e n a z o n o su l v e lü k . E zek a b e s z é lg e té se k (az ü z e m b e n , k o cs­ m á k b a n , h o r g á s z a t k ö z b e n stb .) a d já k a k ö n y v g e rin c é t. H a lm o s h á r o m é v e t tö lt el a g y á r b a n , s ez az id ő b ő sé g e se n e le ­ g e n d ő a h h o z , h o g y fe lis m e r je a k ü lö n b ö ­ ző típ u s o k a t és k o n f lik tu s h e ly z e te k e t. K ö zh e ly , d e n e m á r t ú j r a és ú j r a tu d a to s í­ ta n i, h o g y a m u n k á s s á g n e m h o m o g é n , e g y s z ín ű tö m e g . A le g é rté k e s e b b és a le g ­ h ű sé g e se b b az a ré te g , a m e ly e t h a jd a n , d e g ú n y o ló d v a m é g m a is „ m u n k á s a ris z to k ­ r á c iá n a k ” n e v e z n e k . Ő k azo k , a k ik sz e re ­ tik és é r tik is a s z a k m á ju k a t, a k ik n e k a m b íc ió ju k v a n , a k ik ú jítá s o k o n , a te r m e ­ lés ra c io n a liz á lá s á n tö r ik a f e jü k e t, a k ik e t e lk e s e rít, d ü h b e g u r ít a m in ő s é g ro n tá s , az a n a r c h ia és a z ig a z s á g ta la n s á g . Ő k azo k . a k ik e t é rd e k e ln e k a te c h n ik a i ú jd o n s á ­ g ok, a k ik h a jla n d ó k m e g is m e rn i az ú j g é­ p e k e t, m e g ta n u ln i a z ú j e ljá r á s o k a t, s h a k ell, n a p o k a t tö lte n e k el a g y á r b a n . Ö n ­ tu d a to s a k , m e r t tu d já k , h o g y m e n n y it é r ­ n e k , h o g y n é lk ü lü k , s z a k é rte lm ü k és ü g y ­ s z e r e te tü k n é lk ü l b a jb a k e r ü l a z ü z e m . S é p p e n ez a r é te g m e g y tö n k r e — fig y e l­ m e z te t H a lm o s — , m e r t a z ir ra c io n á lis a n m e g e m e lt te rv e k , a jó m u n k a f e lté te le i­ n e k h iá n y a e rk ö lc si és in te lle k tu á lis v á l­ s á g b a s o d o r ja ő k e t. S ip o s P is ta , a fia ta l m ű v e z e tő , a k i s z e re lm e se v o lt a s z a k m á ­ n a k , h ir te le n m e g ö re g sz ik , g y o m o rfe k é ly t k a p , s tö b b id ő t tö lt a k ó r h á z b a n , m in t a g y á r b a n . „ K ö r ü lb e lü l o tt ta r to k , h o g y el­ v e s z íte tte m az ö n b iz a lm a m a t. N em a k a r ­ ta m én k ie m e lk e d n i’ m in t v e z e tő e m b e r. O tt a k a r ta m m a ra d n i, a z o k n a k se g íte n i, a k ik k ö z ü l k ijö tte m . S o k e s e tb e n m o st is m e g k a p o m , h o g y m e ló s p á rti v a g y o k . N e m sz é g y e n le m , m e r t ez n e m sz é g y e n , c sa k m á so k sz e m é b e n id ő n k é n t s z á lk a ” — p a ­ n a s z o lja H a lm o s n a k s ö r m e lle tt. M ié rt v e s z íti el a z ö n b iz a lm á t e g y é rte lm e s , le l­ k e s b e c s ü le te s m u n k á s e m b e r ? M e rt le h e ­ te tle n h e ly z e tb e k e rü l. S z in te k r im ib e — v a g y h a ú g y te ts z ik , b o h ó z a tb a — illik p é ld á u l a z a m ó d , a h o g y a n az a u to m a ta ­ g é p e t „ b e ü z e m e lte tik ”. Ig az , ennek a ter­ �m e lé k e n y s é g e a tö b b sz ö rö s e a ré g in e k , d e a k o n s tr u k tő r s z á n d é k a s z e r in t e g y g é p ­ so r, e g y (k o rsz e rű ) te rm e lé s i f o ly a m a t r é ­ sz e k é n t k e lle n e fu n k c io n á ln ia . A z ü zen i, a z o n b a n — m in t m o n d tu k — e lm a r a d o tt, to ld o z o tt-fo ld o z o tt, ó c sk a g é p e k k e l d o lg o ­ zik. Íg y a z tá n e g y s z e rű e n n e m tu d já k „ k i­ s z o lg á ln i” a z ú j c s o d a m a s in á t. K ö n n y e n ki le h e t ta lá ln i, h o g y m i le tt a s o r s a . . . E g y id e ig m é g e r ő lk ö d te k v ele, a z tá n s o rs á ra h a g y tá k , s o tt ro z s d á s o d ik a tö b b m il lió .. . M in d e z t te rm é s z e te s e n a m u n k áso k is lá tjá k , és n e m é r tik , m e r t n e m is é r th e tik . R e z ig n á lta n le g y in te n e k , v a g y k á r o m k o d ­ nak. A m á s o d ik típ u s a b e t a n ít o tt m u n k á s o ­ k é, a k ik (n o h a s z a k k é p z e tts é g ü k n in c s) a tö b b év e s ta p a s z ta la t a la p já n jó l is m e rik a z ü z e m e t. B e c sü le te s és sz o rg a lm a s m u n ­ k á s e m b e re k rő l v a n szó, a k ik — ez is p a ­ ra d o x o n — n in c s e n e k é r d e k e lv e a te r m e ­ lés n ö v e lé sé b e n . C sa k k e r e s e te t, m u n k á t je le n t n e k ik a g y á r, s s z in te m in d e g y is, h o g y h o l d o lg o z n a k , m e rt a z t a k é t- h á ­ ro m m u n k a fo g á s t b á r h o l el t u d já k s a já t í­ ta n i. A c é l: m in é l tö b b p é n z t k e re s n i, s m in d e n á r o n . S m in th o g y c s a k a fiz ik a i m u n k a e r e jü k r e t a r t ig é n y t a g y á r, n in c s á tte k in té s ü k a d o lg o k ró l, b e lesz ó lási le h e ­ tő s é g ü k m é g k e v é sb é , a k ö z v e tle n v e z e tő i­ k e t o k o ljá k a z a n a r c h iá é r t, s o rs u k a la k u ­ lá s á é rt. M á r a z is ó riá s i e rő fe s z íté s t je le n t n e k ik , h o g y a m u n k a e r e jü k e t ú jr a t e r m e l­ jé k . E b b e b e le é rte n d ő a c s a lá d is, a m e ly n e k la k á s t k e ll te re m te n i, a g y e r e k e t f e ln e ­ v eln i. S o k a n h á z a t é p íte n e k , s m á r n e g y ­ v e n é v e s e n f á r a d ta n v á r já k a n y u g d íja t. K u ltu r á ló d á s r a , m ű v e lő d é s re se m e r e jü k , se m ig é n y ü k , se m id e jü k n e m ju t. T á r ­ sa sá g i é le te t is a k o c s m á k b a n é ln e k , m e rt — a h o g y a n az e g y ik m u n k á s e lm o n d ta — i t t v e z e tik le a z t a fe s z ü lts é g e t, a m e ly fe l­ h a lm o z ó d o tt b e n n ü k a z ü z e m b e n . E zt n e m a k a r já k h a z a v in n i a c s a lá d b a , u g y a n a k k o r a c s a lá d n e m té m a e z e k e n a k o c s m a i „ t e r ­ m e lé si é r te k e z le te k e n ”. A c s a lá d o k n e m j á r n a k össze, b a r á ts á g o k n e m sz ö v ő d n e k , c s a k h a v e rs á g o k . E ze k az in f o rm á lis k a p ­ c s o la to k v isz o n t e rő s e k és h a té k o n y a k . „ H a v e r i a la p o n m in d e n t el le h e t in té z n i”. H a lm o s m in d e n in te r jú a la n y á tó l m e g k é r ­ dezi, h o g y m ié r t isz ik — m e r t m in d isz ik ! „A k ilá tá s ta la n s á g s o h a s e m e lv ise lh e tő , F e rk ó . E g y v isz o n y la g n o r m á lis g o n d o lk o ­ d á s ú e m b e r tu d ja , h o g y a k é p e ssé g e i m e d ­ d ig é r n e k ; to v á b b m á r n e m tu d fe jlő d n i, m e r t e r r e le h e tő s é g e , m ó d ja , a k a r a ta , e r e ­ je, id e je n in c se n , d e e lő tte á ll m ég , n em tu d o m , tiz e n ö t v a g y h ú s z e sz te n d ő , a m it e b ­ b e n a k ilá tá s ta la n s á g b a n , e b b e n a h e ly z e t­ b e n k e ll v é g ig é ln ie . G o n d o lk o d ju n k csak a f e jé v e l! H ú sz é v e n k e r e s z tü l a k e m e n c e m e lle tt, és e d z e n i k e ll a f ú r ó t n a p i n y o lc, tíz v a g y tiz e n k é t ó r á t. A b b a n a n e g y v e n ­ v a g y ö tv e n fo k o s h ő sé g b e n , a b b a n a s ó p á ­ r á b a n , c iá n g ő z b e n , és íg y to v á b b . A h h o z, h o g y e z t m e g v á lto z ta s s a , e z t m e g e z t k e l­ le n e e lv é g e z n i, d e m á r n in c s h o z z á e re je . T e h á t a r r a v a n k á r h o z ta tv a , h o g y e z t csi­ n á lja . H á t e z é r t n e m az a le g sz e b b p e r s ­ p e k tív a . A k á r h o g y a n n éz em . Ig y v a n ? H a isz ik e g y k is a lk o h o lt — n e m s o k a t — , k ö n n y e b b e n el tu d ja v is e ln i ad d ig , am íg fe lé b re d , a z tá n m e g in t b e le k e rü l a ta p o s ó ­ m a lo m b a , és a z íg y m e g y , és ő rlő d ik sz é ­ p en , te ln e k a n a p ja i. A z t a z e m b e r t se le ­ h e t k á r h o z ta tn i, a k i íg y g o n d o lk o d ik , m e rt e b b e n az o rs z á g b a n v a n n é g y m illió m u n ­ k ás, h á t a n é g y m illió m u n k á s n a k m eg k e ll m a ra d n ia , m e r t h a n in c se n , a k k o r ki te r m e li m e g a z o k a t a ja v a k a t, a m ik e lő te ­ r e m tik a z t, h o g y to v á b b fe jlő d jü n k ? E ze­ k e t a m u n k á k a t p illa n a tn y ila g íg y , ké­ ső b b m it tu d o m én , jo b b a n , a z tá n m ég jo b b a n el k e ll v é g e z n i. É s e r r e e m b e re k e t k e ll ta lá ln i, n e v e ln i. A z e m b e r te rm e l, de ő t is te rm e lik , te r m e lő d ik is. O ly a n n á , a m ily e n a m u n k á ja . A m íg az ily e n m u n ­ k á r a sz ü k s é g v a n , a d d ig ily e n e m b e r e k r e is ” — m o n d ja L e h o c z k i J e n ő , a k in e k a g é p le v á g ta az u jjá t. A z id é z e te t k o m m e n ­ t á r n é lk ü l a j á n lj u k a k ö z m ű v e lő d é s sz a k ­ e m b e r e in e k f ig y e lm é b e ! A m u n k a a m e g ­ h a tá ro z ó , a m u n k a k ö r ü lm é n y e ié . S m in d ­ ad d ig , a m íg ily e n m o s to h a k ö rü lm é n y e k v a n n a k , k i fo g te rm e lő d n i az a ( h a r m a ­ d ik ) m u n k á s típ u s is, a m e ly e t á lta lá b a n „ lu m p e n n e k ” s z o k tu n k n e v e z n i. A m íg se m a m u n k a , se m a k ö zö sség n e m k ö ti az e m b e r t — m e r t m iv e l, m ié r t k ö tn é ? — , a d d ig m in d ig le szn e k , a k ik k ö n n y ű h a b k é n t s o d ró d n a k az á r r a l, c sa k a m á n a k é ln e k , és fe le lő tle n ü l. Ő k a z o k , a k ik fe lv illa n n a k a z ü z e m e k b e n , s k é t- h á r o m n a p , h é t, e s e t­ le g h ó n a p m ú lv a o d éb b á lln a k . H a lm o s n e m s o k a t fo g la lk o z ik v e lü k , m e r t m e g ­ is m e r h e te tle n e k , m e g r a g a d h a ta tla n o k . S zá­ m u k a z o n b a n n e m k icsi, s m it se m é r, h a c s u p á n m o r a liz á lu n k fe lő lü k . K ü lö n ta n u lm á n y t é r d e m e ln e a „ fe ls ő ” v e z e té s és a m u n k á s o k v isz o n y a . Ó riá si a s z a k a d é k a k é t r é te g k ö z ö tt, s e z t a m u n ­ k á s o k r e z ig n á lta n tu d o m á s u l v eszik , n o ­ h a n e m in d o k o lja se m m i. S ő t! A s o k a t e m ­ le g e te tt ü z e m i d e m o k rá c ia té n y le g e s é r ­ v é n y e s íté s e m in ő s é g i v á lto z á s o k a t h o z h a t­ n a a te rm e lé s b e n , a m u n k a m o r á lb a n és a h a té k o n y s á g b a n . A b b a n a g y á r b a n , a h o l H a lm o s d o lg o z o tt, a z ig a z g a tó d ik ta tó r ik u s e s z k ö z ö k k e l v e z e te tt. B e o s z to ttja it le b e ­ c s ü lte , s é rte g e tte , s d e m a g ó g m ó d o n a „ m u n k á s o k p á r t j á n á llt.” H o g y ez m ié r t d e m a g ó g ia ? M e rt k ö z b e n s e m m it se m t e t t a m u n k a f e lté te le in e k a ja v ítá s á é r t, ső t ő k é n y s z e r ite tte r á m u n k á s a it — d ir e k t és in d ir e k t m ó d s z e re k k e l — a m u ta tó k , j e ­ le n té s é n e k m e g h a m is ítá s á r a , a h ó v ég i h a j r á k r a , tú ló r á z á s o k ra . E z a m ó d sz e r sz ü li a k o lle k tív fe le lő tle n s é g e t is, h isz e n a b a jb a ju to t t, s z o ro n g a to tt k is- és k ö ­ z é p v e z e tő k m in d ig „ fö lfe lé ” h á r í t j á k a fe ­ le lő ssé g et. A h o n n a n a z tá n e g y e tle n m o z­ d u la tta l v iss z a p ö c c e n tik . E b b e n az ö rd ö g i k ö r b e n m in d e n k i és m in d e n k á r o s o d ik ; a te rm e lé s m a g a , a m in ő s é g i m u n k a , a g y á r h írn e v e , a m u n k a m o r á l, az ü z e m i d e m o k ­ rá c ia , az e m b e r e k fiz ik a i és sz ellem i e n e r ­ g iá i — e g y sz ó v a l m in d a z , a m i é r té k , a m e ly a la p ja le h e t eg y é rte lm e s e b b , sz eb b t á r ­ s a d a lo m n a k . H a lm o s F e r e n c e le v e tu d ta , h o g y n e m m a r a d n y u g d íjig a g y á r b a n . Ez — az id e ig le n e ssé g t u d a t a — h a ta lm a s le l­ k ie rő t, e n e r g ia ta r ta lé k o t is je le n te tt sz á ­ m á ra . Ő a z o n b a n a r r a h a s z n á lta fel, a m i a le g n e m e s e b b é rte lm is é g i (p ed a g ó g u si) h iv a tá s : szó lt a z o k é rt, a z o k h e ly e tt, a k ik le h e tő v é te tté k , h o g y e lv e g y ü ljö n , és k i­ v á ljo n k ö z ü l ü k .. . ( S z é p ir o d a lm i, 1979.) H orpácsi S á n d o r �C se lé n y i L á s z ló : K ré ta k o r Jelen tős, szuv erén költői világot te re m ­ tő alk o tó k én t üdvözölte a k ritik a 1961-ben C selé n yi L á szló csehszlovákiai m a g y a r költő első k ö tetét. Tehetsége, ú ja t a k a rá sa a szub­ je k tu m erőteljes kifejezésére való tö rekvése m á r a N y o lc a k 1958-as an to ló g iá jáb a n kö­ zölt v erseiben is m egm utatkozott. In d u lása­ k o r h a n g já t a fiatalos kedv, az egyértelm ű lelkesedés jellem zi: „ ...a z ég dühöng és úgy tüzel, hogy m enni k e ll/ E lőtted ím a nagy­ v ilág nem érh e ted be en n y iv el”. A K r é ta k o r , a v a g y le h e tő s é g e k eg y e lk é p ­ z e lt szö v e g h e z cím ű új gyűjtem ény, am ely egyrészt válogatás a z 1961-es K e se ly lá b ú c s ik ó k o r o m és a z 1965-ös E rőd cím ű kö tetek anyagából, m ásrészt két nagy ciklus — az Összefüggések , a v a g y a z e m b e r é le t ú tjá n a k fe lé n és a K ie g é s z íté s e k , a v a g y a tö r té n e le m k e r e k e ib e n — verseivel szám ol be Cselényi L ászló új törekvéseiről, ered m én y eirő l; á r ­ nyalt költői világképről, a k o n k rét jelen sé­ gek, p ro b lém ák irá n ti fokozódó figyelem ről beszél. T u lajdonképpen új alk o tásn ak m ond­ h a tju k a k ö tet első részét, a z E rő k, a v a g y leg en d a a z ifjú s á g v iz é r ő l cím ű cik lu st is: a v ersek elrendezése egységes m űvé k ív á n ja v álto ztatn i az összeállítást, a sa játo s szám o­ zás eleve figyelm eztet a szim m etrikus szer­ kezetre, s a rra , hogy C selényi a kötetrész központi helyén lev ő N a p -é n e k cím ű tö b b ­ száz soros költem ényben összegzi a z 1956— 61 közötti évek em beri-m űvészi ta p a sz ta la ­ ta it. H atalm as ívű a gondolat, am ellyel a teljesség et igénylő kö ltő („készülődünk a csillagok felé szétszórni szép fa ju n k / A m indenségben h aszta lan szívod a v é rt szí­ v ü n k alól / Szaporodunk, g y arapodunk b en ­ n ü n k a végtelen dalol”) a m in d en n ap o k t a ­ p aszta latain a k m eg m u tatása ú tjá n e lju t a v álasztás kérdéséig: „K e tté h asa d t a föld vi­ lágok követelik: válasszatok / C silingelnek a z esti égen a csillagok: válasszatok / D ü­ börögnek a nehéz ta n k o k döröm bölik: vá­ lasszato k”. A döntéstől te h á t az em ber léte, jö v ő je függ, s C selényi ta láló költői képei­ vel érv elv e egyértelm űen jelzi a helyes v á­ laszt. Ez a vers szin te m in d en olyan jellem ző, s vég letesnek is nevezhető vonást m agában hordoz, am elyet a korszak többi alk o tásán ál és a későbbi m űveknél is m egfigyelhetünk. A z a p ró jelenségek egym ás m ellé sorolásá­ val és a „rad io ak tív -su g a rak v ak o rg iáiv al” egyform án találkozunk, n em okoznak tö­ ré st a ritm usváltások, a hosszú, F ü st M ilán­ ra em lékeztetően e ln y ú jto tt so ro k at rövid, páros rím ű vagy szav an k én t tö rd e lt sorok követik. V áltozatosak a költői eszközök — sajnos, nem egyszer ezek, s nem a gondolat viszik elő re a v erse t: „s m inden am i él láz­ b an ég / m e rt éln i jó, m e rt élni szép”, „asz­ szonyt ölelni lázasan / s élvezni, hogy m ily láza v an ” ; elő fo rd u ln ak súlyos képzavarok: „M egbom lott cim balom az ég tü zet leh el”. Az ilyen h ib á k n ak a z eredm énye az is le ­ het, m in t a R a p szó d ia a b o d ro g k ö zi s z é lr ő lb en , hogy a k ö n n y ű to llal egym ás a lá ró tt rím ek u tá n a vers erő ltete tte n előrem utató, sú ly ta la n befejezést k ap : „S üvít a bodrog­ közi szél / A lakul b en n e a v ilág ”. A G ö m ö r n é p e viszont m egrendítően szép vers, és u gyancsak az a rip o rtele m e k et balladai h an g ú sorokkal keverő A v o n a t e ste P rá ga fe lé in d u l. A z Ö ssze fü g g é se k , a v a g y az e m b e r é le t­ fe lé n című, 1960—1974 között írt ciklus kis túlzással egyetlen hatalm as, s a csehszlovákiai m a g y ar irodalom ban egyedül­ álló fo rm a k ísé rletn e k te k in th ető . H ogyan ál­ n a k össze egésszé, összeállnak-e a prózai és a líra i szövegrészletek, a z egym ás mellé, a lá ú tjá n a k 28 tö rd elt, felbontott, egym ást kiegészítően kom ponált szavak, a v á ra tla n asszociációk, s az érzék elh ető en m in d e n érzelm i-h an g u lati, gondolati k ap cso lato t nélkülöző k ép e k ? A részletek, a versciklus egészére jellem zően egym ás m ellé so ro lv a ta rth a tjá k - e p illérek ­ k é n t a G öm ör és P á riz s közötti k ép zelt h i­ d a t? Egyes m otívum ok ug y an is a fra n c ia o r­ szági tartó zk o d áso k ra u ta ln ak , m ások ú jr a a „D u n a-p art / sá rb a sü p p e d t alkonyok” h a n ­ g u la tá t idézik. A h íd egyszerre le h et a kap ­ csolat és a táv o lság jelk ép e: n em véletlen, hogy D an te I s te n i s z ín já té k é n ak so rai tö b b ­ ször felb u k k a n n ak a ciklusban, s a k ö te t­ rész a szü letésn ap — te h á t a z „em b erélet ú t­ já n a k felén ” elv ég zett szám vetés — em líté­ sével zá ru l. A XX. századi világirodalom nagy a la k ja it — Eliot, E zra P ound, Ja m e s Joyce m űvészetét — pedig egyrészt te lje s­ ségre törekvésével, a világ m egéneklésének szándék áv al, m ásrészt a m ű sajáto s nyelvi szerkezetével, m egoldásaival idézi. K özben m indvégig érzék elh ető m a ra d a távolság is „sohónaposszobái”, s a z otthon között, ahol a k ö ltő „néző u tód a k á r egy őrszem ” a k k o r is, h a „Vigyázok, s n em tu ­ dom m it is vigyázzak örököltem / Á m bár egy sírh ely et m agam is n ek em is v an föl­ dem ”. S ik errel já rh a t-e a k ísérlet, am ely erő ­ sen kapcsolódik a h a tv a n a s évek (főleg) F ranciaországból k iin d u ló n eo a v an tg ard tö ­ rekvéseihez, a sz av a k részb en játékos, rész­ ben nagyos is gépies, a szám ítógépes leh ető ­ ségek á ltal in sp irá lt k o m b inációján alap u ló alkotóm ódszerekhez? A kkor is sik e rrő l b e­ szélhetünk, h a ez csak k özvetett, h a az e re d ­ m ények elsősorban a k ésőbbiekben h aszn ál­ h ató k m a jd fel. M ert a z Ö s s z e fü g g é s e k .. ., úgy érzem , m in d en érték e, részletszépsége el­ le n ére nem egységes m ű, a z ö n m agukban esetleg sik eres m egoldások sem erősítik, h a ­ nem gyöngítik egym ás h atásá t, sz éttö rd elik az egészet (de ezzel n em a d já k az elem eire szétesett világ a d e k v á t ábrázolását). Egy-egy részlet, hogy C selényi egyik k ép é t idézzem, olyan szép m észkőre em lékeztet, am elynek sim a la p já ra k itű n ő e n ta p a d a festék — s kiderü l, hogy a k ö ltő (akarom m ondani, a litográfus) erre, ah ely ett, hogy zsíros k ré tá ­ v al rajzo ln a, vésni a k a r: „Vési a lé t lito g rá­ fiáját.. . ” Ilyen vésések a századelő k ép v e rseire is em lékeztető tördelési form ák, s a szókom bi­ nációk, am elyekben, h a a k a rju k , sokféle je ­ lentés rejlik , de h a a szövegrészlet nem erő ­ síti az egyiket, a h atás eltű n ik , a részlet leg­ feljeb b ta lá lg a tá sra ösztönöz (el él vezeti, szigo rú an elvi selh etetlen , elk á b íto tt egy rá k - p a tt stb). Az értelm ezés lehetőségei a k ­ k o r a d o tta k valóban, h a logikus, érzelm ileg h iteles ú t vezet a választáshoz, m in t: „P aza­ ro lja m ost is kovakincsen / com bjai h a szét­ veti k itág u l / L ak tak itt k é t szerezők, ak ik / nem is m erte egy m á st soha s e n k i.. . ” A n y elv tan i lelem ények, a sokszor nem is olyan ú jn a k , nem egyszer viszont tú lz o tta n is sp e k u latív n ak tű n ő m egoldások között m eggyőző sorok, erő teljes kép ek (1/1/3,1/2/2, 2/1/1, 2/1/2, 2/2/3 stb). A hogyan a K ie g é szí­ té se k . . . korokat, alk o tó k at (Dosztojevszkij, Beckett, F ü st M ilán) idéző verseiben, vagy a riportrészletek k el, s a p u sztu lás és a h az a­ térés képeivel az 1965-ös árv iz et id é z ő j e l e n és tö r té n e le m cím ű cik lu sb an is. És ezek a képek, sorok, am ely ek m ögött ott a te lje ssé­ gében á té lt élm ény, teszik hitelessé, Cselé­ nyi L ászló to v áb b i k öltészete sz á m á ra is biz­ ta tó v á a v erszáró so ro k at: „Szem em ben még a föld ahol / az ú t p o ra / a z ég s a ra / egyet azon b an b iztosan: / se jelen / se tö r t / élni k e ll”. (M a d á c h , 1978.) P. Sz. E. Szalay Károly: H u m o r és s z a tír a M ik s z á th k o r á b a n A k ö n y v c ím la p já r ó l jó l is m e r t a r c te ­ ikn t r á n k : a n ó g r á d i e m b e r n e k o ly k e d ­ ves „ n a g y p a ló c ” , M ik s z á th K á lm á n k ép e . Fo k o z o tt é rd e k lő d é s s e l v e s sz ü k h á t k e z ü n k ­ be a k ö te te t, a m e ly n e k sz e rz ő je a m a g y a r sz a tir ik u s iro d a lo m je le s is m e rő je , d e a k i ug y a n ú g y o tth o n o s a film k o m ik u m b e r ­ k eib e n is (e té m á jú k o r á b b i m ű v e in k í­ vü l 1 9 7 8 -b an a m a g y a r f ilm v íg já té k o k r ó l is C h a p lin r ól is je le n t m e g k is m o n o g rá ­ fiája). N o h a a cím M ik s z á th k o r á r a u ta l, a v iz sg á lt a n y a g e n n é l jó v a l n a g y o b b id ő ­ h a tá r o k a t fo g á t. A sz á z a d k ö z e p é tő l te k in ti á t a m a g y a r h u m o r és s z a tíra p ro b le m a ­ ti k á já t, 1900-al b e z á ró la g . A d á tu m o k k ije lö lé s e ig e n n e h é z . M in t a h o g y a sz e r­ ző k o r á b b i k ö te té b e n ( A m a g y a r s z a t í ­ ra s z á z é v e . A tiz e n n y o lc a d ik sz á z a d ö t­ v en es é v e itő l a tiz e n k ile n c e d ik sz á z a d ö t­ v en e s é v e iig se m t u d t a sz é le se n m e g h ú z n i a h a tá r o k a t, h isz e n a b b a n szó e s e tt M a ­ d á c h , A ra n y , S z é c h e n y i ír á s a in a k ily e n je lle g é rő l, e b b e n a m o n o g r á f iá b a n is v a n to v á b b lé p é s : H e rc e g h F e r e n c é le tm ű v e é p p ú g y á tn y ú lik a s z á z a d fo rd u ló n , m in t G á rd o n y ié , T ö m ö rk é n y é s tb ; h iá n y o z n a k v is z o n t o ly a n o k , a k ik n e k író i p á ly á ja s z in té n e k k o r in d u lt, d e h u m o r u k , sz a tí­ r á ju k je lle g z e te ss é g e i m ia tt in k á b b a h u ­ sz a d ik sz á z a d első é v tiz e d e ih e z so ro lja ő k e t S z a la y (A m b ru s Z o ltá n , Lov ik K á ­ ro ly , M o ln á r F e re n c , H e lta i J e n ő stb .) S e jth e tő le g v e lü k m a jd a sz erző s z a tír a ­ tö r té n e ti m o n o g r á f iá já n a k h a r m a d ik kö­ te té b e n ta lá lk o z ik . (A h iá n y u k a t h e ly e n ­ k é n t s a jn á lju k a k ö n y v o lv a s á s a k ö z­ b en .) S z a l a y K á r o ly é rte lm e z é s é b e n a s z a tí­ r a és h u m o r n e m p u s z tá n iro d a lm i m ű ­ f a j, n e m c s a k a s z ó ra k o z ta tá s eszk ö ze. E g y -e g y tö r té n e lm i k o rs z a k s a já to s a n v is s z a h a t az a k k o r k e le tk e z ő iro d a lm i a l­ k o tá s o k r a ; e z e k b e n a m ű v e k b e n v iss z a ­ tü k r ö z ő d ik a k o r h a n g u la ta , p o litik a i k ü z ­ d e lm e in e k , tá rs a d a lm i- g a z d a s á g i f e jle tts e ­ g é n e k k é p e . K ü lö n ö s e n é r v é n y e s ez a s z a tirik u s és h u m o r o s m ű v e k re . S z a la y is azt k u ta tja e ls ő s o rb a n : h o g y a n a d já k v issz a a 19. sz á z a d m á s o d ik f e lé n e k m a ­ g y a r tö r té n e lm é t az e m líte tt je lle g ű a l ­ k o tá so k . E n n e k m e g v ilá g ítá s á r a ig e n v á lto z a to s m ű f a jú iro d a lm i te r m é k e k e t s o r a k o z ta t fel. S z a tir ik u s és h u m o ro s r e g é n y e k , v íg ­ já té k o k , h u m o re s z k e k , k a rc o la to k , e lb e ­ sz élé sek , p a r ó d iá k stb . á lln a k a v iz s g á la t e lő te r é b e n — ső t b iz o n y o s e s e te k b e n o ly a n m ü v e k rő l is szó t e jt, a m e ly e k n e m a t é ­ m a k ö rh ö z ta r to z n a k , d e a b e n n ü k re jtő z ő s z a tirik u s e le m e k m ia tt u ta l r á ju k . �E m e g k ö z e líté si m ó d b ó l m ű v é n e k elő­ n y e és h á t r á n y a is s z á rm a z o tt. E lő n y e, h o g y o ly a n ír ó k ró l is szól, a k ik n e k n e v é t n a g y r itk á n h a llju k , v a g y c sa k iro d a lm i k é z ik ö n y v e k b e n ta lá lk o z u n k v e lü k . Ily e n m e g k ö z e líté s b e n v isz o n t f e lk e ltik é r d e k ­ lő d é s ü n k e t, és a k ö z ö lt sz e m e lv é n y e k u tá n s z e r e tn é n k az eg é sz m ű v e t e lo lv a s n i. (F e l­ té v e , h a h o z z á ju tu n k a k ö n y v tá ra k b a n .) H á tr á n y v isz o n t, h o g y íg y r e n d k ív ü l z s ú ­ f o lttá v á lik a k ö te t; S z a la y n e h e z e n tu d m e g b irk ó z n i a h a ta lm a s a n y a g - és a d a t­ h a lm a z z a l, k é n y te le n a p r ó f e je z e te k r e t a ­ g o ln i m u n k á já t, és az e k k é n t s z é tsz a b ­ d a lt sz e rk e z e t h e ly e n k é n t tö r e d e z e tté , n e ­ h é z k e s sé te sz i m ű v é t. H á ro m a la p f e je z e te t a l a k ít o tt k i a s z e r­ ző. A z első a s z a b a d s á g h a rc u tá n i s z a tí­ rá v a l és h u m o r r a l, ille tv e a n n a k ú jjá s z ü le ­ té sé v e l és b iz o n y o s fo k ú p o lg á ro s o d á s á ­ v a l fo g la lk o z ik . I t t te rje d e le m b e n J ó k a i k a p ta a le g tö b b e t, a k i t k o r tá r s a i „A le g ­ n a g y o b b m a g y a r h u m o r is ta ” c ím m e l t ü n ­ te tte k ki. A z ő s z a tír á j a id illik u s, r o m a n ­ tik u s , c é lja e lső d le g e se n a n e m z e ti szel­ le m é b r e n ta r tá s a , az a b s z o lu tiz m u s n e ­ h éz é v e in e k m e g k ö n n y íté s e . A r a n y L ászló a D é li b á b o k h ősé b e n m ár a k o rs z a k m á s f a jta h a n g u la tá t je lzi, le sz á m o l a Jók a i-f é le id ille k k e l, illú z ió k k a l, k e s e rű , k iá b r á n d u lt h a n g ja e lő re v e títi a m a g y a r n e m e si tá rs a d a lo m r e m é n y te le n jö v ő jé t. E b b en a f e je z e tb e n k a p o tt h e ly e t T o ln a i L ajos is — a k i t u g y a n c s a k fe l k e ll fe­ d e z n ü n k ú j r a m a g u n k n a k . A z ő m ű v e i­ ben m á r s e m m i jó in d u la tú , e g y ü tté r z ő ha n g n in c s. A f e u d á lis tá rs a d a lo m m e g ­ o ld h a ta tla n e lle n tm o n d á s a it m é ly e n lá tó és á lé rz ő író i a la p á llá s a z övé. E ré sz u to ls ó e g y sé g e a m a g y a r s z a tirik u s s z ín ­ p a d i a lk o tá s o k k a l fo g la lk o z ik . (V é le m é­ n y ü n k s z e r in t tú lz o tt te r je d e le m b e n : o ly a n so k n e v e t, s z ín m ű v e t e m lít u g y a n is ig e n ré sz le te s id é z e te k k e l, a m e ly e k ösz­ sz e s s é g ü k b e n a m a g y a r s z a tíra tö r té n e té ­ b e n je le n té k te le n sz e re p e t já ts z a n a k .) A m á s o d ik fő ré s z t S z a la y K á r o ly te l­ je s e g é sz é b e n M ik s z á th m ű v e in e k s z e n te ­ li. S a jn o s, te rje d e le m b e n é p p e n ez a leg ­ k e v e se b b , n o h a tu d ju k , n e m m in d e n a m e n n y is é g i m u ta tó . M á r a cím se m e g y ­ é r te lm ű — „A n a g y p o lg á ri s z a tíra m e g ­ te r e m té s e .” A f é lr e é r té s o tt v a n , h o g y e g y h e ly ü tt M ik s z á th o t m á r n e m a n a g y p o lg á ri, h a n e m a n a g y p o lg á r i s z a tíra m e g te r e m tő jé n e k n ev e zi, a m i a la p v e tő k ü lö n b s é g , és ily e n f o rm á b a n e lfo g a d h a ­ ta tla n is! R é sz le te se n s o r r a v eszi a m ik ­ s z á th i é le tm ű b e n fe lle lh e tő s z a tirik u s és h u m o r o s e le m e k e t, a z o k m e g o sz lá sá t, je l­ le g z e té ss é g e it. J e le n tő s e b b m ű v e k e t k ü ­ lö n is e le m e z (B e sz te rc e o s tro m a , Ú j Z r i­ n y iá sz). K ü lö n e m líti a s tílu s k o m ik u m o t (n é v h u m o r, k o m ik u s s z ó já té k o k stb .), a h o l tö b b e r ő lt e te tt p é ld á v a l is ta lá lk o z u n k , é p p e n a M ik s z á th a lk o tta n e v e k k o m ik u s h a tá s á n a k e le m z é se k o r. K e v é s n e k ta lá l ju k a M ik s z á th p o litik a i je lle m z é s e ib e n , k a r c o la ta ib a n le v ő s z a tíra v iz s g á la tá t is. P e d ig e z e k b e n — fő le g a k o r p o litik a i s z e re p lő it b e m u ta tó ír á s o k ­ b a n — r e n d k ív ü l éles, m in d e n b a r á ti v i­ sz o n y e lle n é re k e m é n y , s z a tir ik u s s tílu s u r a lk o d ik . ( P é ld á u l m e g y e i v o n a tk o z á s a i m ia tt is é r d e k e s e k a P u ls z k y a k ró l í r t t á r ­ cái.) Ú g y v é ljü k , n e m c s a k a sz ü lő fö ld ir á n t i b ü sz k e sé g m o n d a tja v e lü n k , h o g y k e v é s te r e t k a p i t t a n n a k a h u m o r n a k a k ie m e lé se , a m i s a já to s a n n ó g r á d i, sp e c i­ á lis a n p aló c, a m it c sa k in n e n , a „ g ö rb e o rs z á g b ó l” v ih e te t t és v i t t is m a g á v a l M ik s z á th . A h a r m a d ik fő ré s z b e n S z a la y K á ro ly a sz á z a d v é g e p o lg á ri s z a tírá já b ó l, s a n n a k m e g o sz lá sá ró l ír. E b b e n a k o r b a n e g y ü tt s z e re p e l m á r T ö m ö r k é n y és G o z sd u E le k r e a lis ta p ró z á ja , H e rc z e g h F e r e n c G y u rk o ­ v ic s -lá n y o k -fé le é rz e lg ő s d z s e n tr ih u m o r a és G á r d o n y i g ö re g á b o ro s s z e lle m te le n s é g e . E ré s z le g jo b b e g y sé g e i a m a g y a r s z a tirik u s s a jtó v a l f o g la lk o z n a k . A la p o k á tte k in té s e tö m ö r, lé n y e g e s e le m e k e t r a g a d m e g , j e l ­ le m z é se i ta lá ló a k , a s z e rk e s z tő k rő l, ro ­ v a to k ró l, a f ig u rá k r ó l, a z ú js á g o k h a t á ­ s á ró l ír o tta k ig e n p o n to s a k , b á r h e ly e n ­ k é n t az id é z e te k k iv á la s z tá s a n e m sz e ­ ren c sés. S z a la y K á r o ly m űv e v ég ső s o ro n s ik e ­ r e s k ís é r le t a d u a liz m u s k o r á b a n o ly je ­ le n tő s m a g y a r s z a tirik u s iro d a lo m e r e d ­ m é n y e in e k ö sssz eg z ésé re. P é ld á in a k eg y ré sz e ú jra fe lfe d e z é s , e le m z é se i so k e s e t­ b e n m e g le p ő e n é r d e k e s je le n s é g e k r e h ív ­ j á k fe l a z o lv a só k fig y e lm é t. K ü lö n ö se n jó l s ik e r ü lte k e u r ó p a i k ite k in té s e i, a m e ­ ly e k k e l m é g é le s e b b e n t u d t a a m a g y a r h u m o ro s és s z a tir ik u s a lk o tá s o k a t je lle ­ m e zn i. K á r, h o g y s tílu s a n e m k ié rle lt, a g y a k o ri sz ó ism é tlé se k , p o n g y o la m o n d a t­ s z e rk e s z té s e k s o k a t r o n ta n a k a m ű sz ín ­ v o n a lá n . ( M a g v e tő , 1978.) SDM . 29 �V a le n ty in R a sz p u ty in : Isten v e le d , M atyo r a ! Az olvasó m á r-m á r gyanakodva k ap ja fel a fejét, ha egy új szovjet író b e m u ta tá sá ra b u k ­ k an kedvenc foly ó irata olvasása közben. J o ­ gos-e az aggodalm a? Bizonyos fokig igen, h i­ szen előfordul, hogy a z érdeklődés előterébe k e rü lt alko tó k n ak a n ev ét a z tá n tö b b e t nem hallani. A m agas színvonalú átlag b ó l te rm é ­ szetesen a k a d n a k olyan kiugrások, am elyek ta rtó sak m a ra d n ak . G ondoljunk például csak a közelm últból S uksin, O kudzsava, Bikov vagy a legutóbb b em u tato tt T rifonov nevére. Az író, ak irő l m ost k ív u n u n k szólni, nem szorul különösebb ism ertetésre, „ ú j”-nak sem nevezhető, de körülbelül m ost v á lt végleges­ sé, hogy a m ai szovjet irodalom legjobbjai között a helye: V alentyin R aszputyin. A m ag y ar olvasó m á r k o ráb b a n m egism erhet­ te őt. M egjelent a V é g n a p o k cím ű kisregénye, m ajd előbb a Szovjet Irodalom ban, később önálló form áb an az É lj és e m lé k e z z ! cím ű regénye, s végül ugyancsak az em líte tt folyó­ ira tb a n az Is te n v e le d , M a ty o ra! cím ű a lk o tá ­ sa is. H árom m ű m á r m in d e n k ép p e n eleg en ­ dő a la p a m inősítésre. V alentyin R aszputyin helye — h a v a la m i­ lyen erő ltete tt k ísé rlete t teszünk a csoporto­ sítá sra — az ún. falusi próza képviselői kö­ zö tt van. R egényeinek esem énye — fo rd u la ­ ta i is az átalakulás, a felbom lás fo ly am atá­ b an álló falu keretei között zajlanak. De m in t m inden jelentős alkotónál, R aszputyin­ nál sem pu sztán csak errő l v an szó. Hősei m in d ig olyan fordulóponthoz érn e k él é le ­ tü k b en , ahol a döntés, a választás, v álto zta­ tá s m á r nem csak a falusi em b er szám ára m eghatározó, h an e m az olvasó sz ám ára is lén y eg in ek m inősül. A V é g n a p o k esem ényeiben egy haldokló öregasszony gyerm ekei álln ak az olvasó íté ­ lőszéke elé. N oha an n a k , a so km indent á t­ élt, az életet ét átdolgozó öregasszony a la k ja a legtisztább. A többiek a változások, az á t ­ m en et k o ráb a n n ő tte k fel, é le tü k alak u lása m ég felem ás: m eghatározzák a m élyről, az ősi p araszti m últból hozott s ösztönné vált beidegződések. Ám je len v an n a k a tech n ik a és a h alad ás tényezőinek követelm ényei is: a gondolkodásm ód átala k u lá sa, idegenkedés a hagyom ányos p araszti m u n k á tó l stb. A z É lj és e m lé k e z z .'-n ek is a falusi k ö rn y e­ zet csak a kerete. A tém a m egdöbbentően iz­ galm as: egy szovjet kato n a a háború utolsó n a p ja ib a n nem m egy vissza a fro n tra a k ó r­ házból, hazaszökik falu jáb a, vagyis d ezer­ tál. (A regényről részletesen a P alócföld m ú lt évi 2. szám áb an írtu n k — A szerk.) R asz­ pu ty in nem csak azt m u ta tja be, m ik é n t v á ­ lik ez az eredendően tisztességes em b er szin­ te ö n m agát elpusztító, k iv e rt állattá, hanem trag ik u s ellen p o n tk én t egy nagyszerű n ő ala­ kot is form ál, N asztyonát, a m ai szovjet iro ­ dalom egyik legtökéletesebb, legigazibb a la k ­ já t. A z író előszeretettel választ m űvei főhőse­ in ek asszonyokat. E rről ő m aga így v all: „Engem m indig vonzottak, m ondottam is m ár, az egyszerű asszonyok, ak ik b en sok az önfeláldozás, a jóság, a k ik m eg tu d já k é r te ­ ni m ások b aját. Az em berben sok függ attól, m ilyen viszonyban van em b ertársa iv al. Az el­ idegenedés a legveszélyesebb, am i k ia la k u l­ h a t egy em b er jellem ében, ha bizonyos kö­ rü lm én y ek közé k erül. És sajnos, gyakran ta ­ pasztalju k , hogy az egyik em b er nem h allja, vagy n em a k a rja h allani a m á s ik a t.. . Az asz­ szonyok m egrendítően érzékenyek m ások b a ­ já ra — errő l a k a rta m írni. ezt a k a rta m el­ m ondani. . . ” N em v életlen, h á t hogy az Is te n v e le d , M a ­ t y ora! fő a la k ja ism ét egy nagyszerű öreg­ asszony, D arja. A színhely az író szülőföldje, Szibéria, egy kis falu, M atyora, am ely pusz­ tu lá sra v an ítélve. Egy erőm ű építéséhez fe l­ duzzasztott A n g ara h am aro san elönti a z t a kis szigetet is, am elyen ez a régi-régi kis f a ­ 30 lucska van. A z o tt élőknek költözniük kell, be a városba, m o d ern k ö rü lm én y ek közé. M indenki m ásk én t fogja fel a v á ra tla n ese­ m ényt, de m enni kell. E nnyi ta lá n a d ió h éj­ nyi tö rté n et. A m i a lényeg: az írói szándék kibogozása, legalább o lyan m agas h u llám o ­ k a t k av a rt, m in t am ily en ek et m ajd az új erőm ű beto n faláh o z szoruló A n g ara fog to r ­ nyosítani. S ajn á lja -e R aszp u ty in a régi fa lu ­ si életet, jo b b n a k ta rtja -e a m odern, a m ai civilizációnak m egfelelő életm ó d n ál? — te ­ szik fel a k érd é st a z olvasók. R aszputyin sze­ r in t te h á t jo b b a fah ázak b an élni, m in t a központi fűtéses m odern lak áso k b an , in k áb b m entsék m eg a te rm eln i m á r k ép telen közös­ ségeket, m intsem hozzanak lé tre új, m illiók­ n ak jobb k ö rü lm én y ek et biztosító m űszaki lé­ tesítm én y ek et? A k érd ések élesek, v aló b an el is han g zo t­ ta k — ha nem is ilyen fo rm áb an , d e g yakran m ég élesebben — a regény m egjelenése után. R aszputyintól távol á ll a m ú lt konzerválása. T udja, hogy a fejlő d és fo ly am atá t m e g állíta­ ni, ső t m ég csak lassítan i sem lehet, m ég h a jó is len n e olykor-olykor, Ő p u sztán a k iv e­ sző em beri é rté k e k é rt aggódik: a régi orosz falu b a n fellelh ető em beri ö sszetartásért, a közösségi szellem ért, a segítőkészségért, a m ás so rsáé rt érzett felelősségért, a term észet sz erete té ért és v éd elm éért — vagyis m in d ­ azokért, am ely ek végső soron nem csak egy fa ­ lusi közösségre jellem zőek, h an e m általáb a n m inden em beri közösségre is. R aszputyin k i­ csit távolról, bizonyos iró n iáv al szem léli hő­ seit. M egérti, s a jn á lja őket, d e egy bizonyos ponton tú l m á r n em é r t egyet velük. Így v á ­ lik a főszereplő D arja a la k ja is egyre ellen ­ tétesebbé, így v á ltja ki görcsös ragaszkodása m ú ltjáh o z ellenérzésünket. S ez az írói m eg­ közelítési m ód m ég hatáso sab b lehetne, ha R aszputyin nagyobb h an g sú ly t a d o tt volna az „ellen táb o r” b em u tatásá n ak . H a egészen pon­ tosan tu d n á n k , s o lyan fajsú ly ú alak o k szá­ jából h allan á n k az elárasztás m eg m ag y ará­ zásának, az új te le p re való költözködésnek m élyebb okait, m in t D arja. De csak felszínes utalások, szólam szerű érv e k sorak o zn ak fel ezen az oldalon: ez pedig kevés ahhoz, hogy az írói szándékot m a ra d ék ta la n u l elfo g ad ju k (s ezért m erü lh etn e k fel a k o ráb b an em lített kérdések is). Ezt a h iá n y érze tü n k et p ó to lja azo n b an R aszputyin nagyszerű stílusa. K étségtelen, hogy a jelen k o ri szo v jet p ró záb an azok közé tartozik , a k ik a legjobb, leg tisztáb b régi orosz irodalm i nyelv en írn ak . (Szovjet Irodalom , 1979/1—2.) (salgói) R A JZ O K k iá llítá s , M isk o lc K ilencedik éve rendezik meg M iskolcon, a k iállítást, m ely a k ezdetektől lén y e­ gileg azonos elv szerin t szerveződik: az észak­ m agyarországi te rü le t m űvészeinek b e m u ta t­ kozási lehetőségeként, e so rt n éh án y m eghí­ vott budapesti m űvésszel kiegészítve. H arm incnégy m űvésztől k ilencvenhárom alk o tást lá th atu n k , am elyek stílus-, m űvészi, k v a litá s- és m egközelítésbeli eltérések et m u ­ ta tn ak . B á r a m esterek jó részénél a rajzi tu d á s v ita th a ta tla n , m égis a m űvészi szint k ö rü l észlelhető a legtöbb problém a. N éhány m űvész h aszn álja csak a rajzi eszközöket s a ­ játos, a ra jz m ű faji sajáto sság a in ak m egfele­ lő fo rm ájáb an , ta rta lm i töltéssel gazdagítva. L ó r á n t Já n o s töm ör, jelzésszerű ceru zarajzai önálló form an y elv i elem et képviselnek, a m ű ­ vész m u n k ásság áb an festm én y eiv el egy en ér­ té k ű t alk o tv a. C z in k e F eren c V illa n á s o k cím ű la p ja in a szem élyes vallo m ás erejév el szól a tö rtén elm i esem ény em b erfo rm áló le n d ü leté­ ről. A b o d zatin ta m ély tónusa, a feledés, az em lék k ép k én t felködlés líra iság á t idézi. R A JZO K B la sk ó Já n o s szép tá jra jz a i a m űvész ere d en ­ dő líra i a lk a tá ró l áru lk o d n a k . B á lv á n y o s H u b a különösen finom , érzékeny v o nalveze­ té sű rajz ai itt is a z em b errő l v allan ak , tá r ­ g y ain ak tü k réb e n . F e le d y G y u la k ö n y v b o rító v ázlato k at á llít ki, am ely ek éles k o n trasz to t alk o tn ak a k iá l­ lítás előbb e m líte tt, az önálló ra jz m ű fajáb a sorolható d ara b jaiv a l. (Régóta szeretn én k m egism erni a m e ster — egyike k o rtá rs m a ­ g y ar m ű v észetü n k b en azon keveseknek, ak ik tökéletes ra jz i tu d á ssal ren d elk ezn ek — é re tt k o rsza k án a k rajz ait, jó lenne, h a e rre egy ön­ álló k iá llítás k eretéb en m ód nyílna.) Iványi Ödön ra jz a i festm én y ein ek fo lth a tá sá t p ró ­ b á ljá k idézni, arró l áru lk o d v a, hogy a m ű ­ vész kizárólagosan festői v én áv al ren d e lk e­ zik. A z elm ú lt év ek b en stílu st terem tő k ét fia ­ ta l m űvész: S z e m e th y I m r e é s B a n g a F eren c itt is a tő lü k m egszokott színvonalon szere­ pelnek. P ü s p ö k y la p ja ira a különös cím (Bű­ vös Á rgyélus ú tja i) és a vonalvezetésében rejlő szépség h ív ja fel a figyelm et. M eze y Is tv á n Egy r a jz ta n á r em lék ére cím ű la p ján a m esterség szeretetérő l vall a tárg y ak képi átlényegítésével. A v áz la t m ű fa já t idézik M á g er Á g n e s b ukfencező fig u rá i és V arga É va k rokijai. A k iá llítá s egészében k a m a ra k iá llítá s b e­ n y o m ását kelti, erősen ek lek tik u s összképet a d v a ; a szem lélődőben felv ető d ik te h á t a k érd és: mi a célja, m it is a k a r elérni tu la j­ d o n k ép p en ? E lsősorban a z észa k -m ag y aro r­ szági te rü lete n élő m űvészek rajzi seregszem ­ lé je k ív án lenni, am i n agyon szép cél és szükséges is. K ét-h á ro m esztendővel, sokszor évekkel k o ráb b an k észü lt ra jz azonban k e­ vés ahhoz, hogy hű k ép et k a p ju n k az ad o tt m űvész éves tevékenységéről, n oha rajz i tu ­ d ásu k at, országos ra n g ju k a t te k in tv e m eg ér­ d em eln ék az alap o sab b b em u tatást. T ovábbá: az „országos” m űvészek közül nagyon kevés szerepel rajz aiv a l a kiállításo n , ily m ódon nem is re p re z e n tá lh a tjá k a m ai m ag y ar rajz m ű v é­ szetet, s ez — helyesen — n em is cél itt. A kiállító pesti m űvészek kevés szállal k ap cso ­ ló d n ak a városhoz, ezzel szem ben v a n olyan m űvész, ak i erősebben k ö tődik M iskolchoz (pl. R ékassy Csaba), m égsem á llít ki. K érdés te h át, hogy szükség v an -e a z ország m ás ré ­ szein élő m űvészek m eg h ív ására; a d n a - e tö b ­ be t az eredetileg k itű z ö tt cél bővebb és tö k élete­ tesebb m egvalósítása. Ú gy vélem , az u tóbbi a nem esebb felad at. A k iá llítás m ásik ku lcsk érd ése a m egköze­ lítésb eli ek lek tik a: v áz lato k és önálló rajzo k szerepelnek egym ás m ellett, nem tú l sz eren ­ csés tá rsaság o t b iztosítva egym ásnak. T ek in ­ te tte l a rra , hogy v á z la tra jz -k iá liítá s nincs az o rszágban sehol, különös élm én y t adna, ha M iskolcon ilyen jellegű m ű v ek et lá th a tn á n k . É rdekes le n n e ez az ért is, m e rt az é rin te tt m űvészek festm ényeivel, g rafik áiv al találk o z­ h atu n k a téli tárlato k o n , a g rafik ab ien n á­ lékon, a sa lg ó ta rjá n i tavaszi tárlato k o n , s h a m űvészi ötleteik első, frisseségében m eg­ k apó m eg n y ilv án u lásaiv al is m eg ism erk ed ­ h etn én k , szélesebb, átfogóbb k ép et a lk o th a t­ n á n k m un k am ó d szerü k rő l. A m ű h ely m u n k a m indig izgalm as, so k ak at érd e k lő te rü le te v o lt a képzőm űvészetnek, s m a a z egyéniség v ará zsá n ak növekedésével ism ét elő térb e k e­ rül. A k iá llításn a k ezt a m egközelítési m ó d ját su g a llja a tervezői te lita lá la tn a k m inősíthető katalógus, am ely rajz i v á z la ttöm böt idéz. A felm erü lő p r oblém á k ellen ére az idei R A JZ O K k iá llítá s v álogatásában, összképé­ ben jobb, m in t a tav aly i volt. A rendezés szép — b á r szükséges le tt vo ln a a tágas, té r m egosztása, hiszen a ra jz egyetlen lehetséges m egközelítési m ódja az elm ély ü lt szem lélő­ dés, e rre pedig csak kis, in tim te re k a d n a k ösztönzést. F elv eth ető végezetül, hogy egy ilyen jellegű te rü le ti k iállításo n a M agyar K épzőm űvészek Szövetsége É szak -m ag y aro r­ szági T erü leti S zervezetének és M iskolc v á ro ­ sá n ak erő teljeseb b en k ellen e b izo n y ítan ia (és főleg: gyakorolnia) m ecénási tevékenységét, d íjak alap ításá v al és v á sárláso k k al — ez fe l­ té tle n ü l növ eln é a k iá llítás ra n g já t is. K ru n ák E m ese ��� Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document https://dkvt.bbmk.hu/pf/cc88f8ab3df4f5e4a89765a12c19a569.pdf Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Végh Miklós Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1979 Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Language A language of the resource hun Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Title A name given to the resource Palócföld – 1979/5. szám Type The nature or genre of the resource folyóirat 1979 folyóirat Irodalom Közélet Művészet Nógrád megye Társadalompolitika