https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/7b30df60995d968f7b70bd4459fc37c9.pdf b41d3e668c5596da7864357bf702a8e2 PDF Text Text 1979 3 Az otthon melege A gyermek, a mozi és a film Szeretet nélkül Brunda Gusztáv, Hideg Antal, Iluh István versei, Mola György prózai írása A helytörténetírás néhány időszerű kérdéséről Nógrádi szőtteshagyományok Grafika - I978 PALÓ CFÖLD Jövő-sokk néven ism ert az a lélekállapot, amely a holnapokról — jelenünk gondjainak meghosszabbításával — készített vészterhes előrejelzések alapján korunk gondolkodó em berében kialakult. A bizakodásra, rem ényre tápot alig adó jóslatok számomra legtragiku­ sabb eleme a túlnépesedés és annak részkérdései. Megvallom, ebben az ügyben m ár ez a disztingvált megfogalmazás is bosszant, hiszen a jövő fenyegetése nem lehetne valóban tragikus, ha m ár a jelen nem lenne ijesztő. Talán nem vagyok túlzottan pesszimista, ha azt mondom, a gyermekév során Európa csupán szokásos filantróp sze­ repét játszhatja el. A tényekkel szemben sokkal többet aligha tehet. Ism erjük a statisztikákat: évente tizenhétm illió négy év alatti kis­ gyermek hal éhen, s ez a szám csak em elkedhet: a fejlődő országok­ ban a népességnövekedés ütem e évi 2,3 százalék, a term elés növe­ kedési ütem e egy százalék körül v a n ... Európa a gyermekév kapcsán ismét eljátszhatja jól kifejlett fi­ lantrópiáját, m ondottam — ám így igaztalan lennék önmagunkkal szemben. Hiszen nem kevés az, am it országonként minden nép tesz itt, kontinensünkön és az úgynevezett harm adik világért. De ami a m agánem ber lehetőségeit, közvetlen hatókörét illeti, aligha tehet töb­ bet, m int hogy m eghasadt tudattal él. A világm éretű gondokból kö­ zelebbre néz, feladatát keresi — töm érdeket talál! TÁRSADALOMPOLITIKAI, IRODALM I,M ŰVÉSZETI FOLYÓIRAT �E jegyzet u tán ebben a szám unkban szinte egyébről sem esik szó, m int gondokról. Azt azonban mindegyik írás szerzőjéről elmond­ hatjuk, hogy igenli a gyereket, a gyerm ekekért szól. A világhelyzetet ismerve és m eghasonlott tudatunkat pátyolgatva, érveket kellene k e­ resni, hogy ennek a regionális optimizmusnak megbízható alapokat adjunk. Pesszimista és filozopter barátom állítása szerint a legnagyobb következetlenség a gyerek. Tudniillik, nem az egyéni lét meghosz­ szabbítását érjük el m agzatainkkal, hanem csupán újabb halálokat készítünk elő, am ennyiben utódainkra sem vár más, m int ránk. Lám, ápolt filantrópiánk és katasztrófaelm életeink m ellett öngyilkos­ elméleteink is vannak! M ert mi máshoz vezetne, m int öngyilkosság­ hoz, ha barátom nézeteit követnénk? Elárulhatom azonban, hogy ő sem következetes. Két gyereke v a n ... És őt is a jövő-sokk ejtette rabul. No, nem em beriségméretű. Köznapi, m int mindannyiunké, gyermekes szülőké. Aggodalmunkat m agasra szította a pedagógia, a pszichológia, a szociológia, s annyi egyéb tudom ányág még, s m ind­ ezek eredményeinek m indennapi megjelenési form ája sajtóban, tvben, rádióban. Egyebet sem teszünk, m int gyerm ekünk minden jelen­ béli pillanatát jövőbéli (általunk elképzelt) önmagához viszonyítjuk. Egzaktak és tudományosak vagyunk gyermekeink minden megnyil­ vánulásával szemben. Azt hiszem, ez azt is jelenti, hogy egyben te r­ mészetellenesek is. És végletesen önzők. Intenzív figyelmünk sokkal inkább önm agunknak szól, m int a gyermeknek. Annyi aggasztó jel és példa közül csak egyet hadd említsek. Farsang idején lányaim at kísértem el, meghívásukra, az óvodai bál­ ra. Az óvónők lelkesedését, m unkájuk színvonalát m ár máskor is megelégedéssel vettem tudomásul (jó kezekben vannak a gyerekeim), s most sem tehettem egyebet. A jelm ezbem utató kis műsorral, a meg­ elevenített figurákhoz illő versekkel volt színesítve, s mindenféle egyéb programok kötötték le a jelenlevők figyelmét. Legnagyobb megdöbbenésemre azonban, ahogy fogyott a szereplésre váró kisóvo­ dások száma, úgy nőtt a szülők soraiban a zaj. Gondolom, kitalálták az okát: m ihelyt valakinek a szemefénye túl volt a fellépésen, a töb­ biek m áris nem érdekelték. A legtöbb szülő csak a maga gyerekére figyelt. Lám, napjaink elhatalmasodó privatizálódásának következ­ ményei a legfogékonyabb talajon tenyésznek. Esetleges a példám ? Elfogadom. S vajon az a tapasztalatom sem több, aminek m ostanában naponta vagyok fültanúja, utcán, szórako­ zóhelyen, baráti társaságban, hogy tudniillik lépten-nyomon hallom: sok a gyerek. Ennek a kijelentésnek a nyomán kiveszőfélben látni az udvariasságot, a figyelmet a gyermekekkel, a gyermekes szülők­ kel szemben. Sőt, a közhangulatban az agresszivitás nyílt megnyil­ vánulásait tapasztalom, mondván, hogy aki akarta, vállalta a gyere­ ket, vegye m agára a terheket is, és ne hárítsa át másokra, különben sincs kire, m indenkinek vannak gyerekei vagy unokái. E torz nézet, nem tudom, igényel-e egyáltalán minősítést, de hogy terjedelm i lehe­ tőségeinket jóval túlhaladja elemzése és visszautasítása, az bizonyos. Itt, most még csak annyit, hogy regionális aggodalmaim közé tartozik még a következő: egyre ritkábban nézzük gyermeknek po­ rontyainkat, az egyéni és társadalm i gondoskodás minden látható je ­ le ellenére. Elfelejtődni látszik az a képességünk, ami a jó term é­ szettudósnak vagy esztétának sajátja: m élyreásva az anyagi világ mikronnyi szilánkjában, alkotóelem eire szedve a világirodalmi értékű m űvet, még m indig nem szűnnek meg hangot adni elragadtatásuknak, csodálatuknak. Túltáplált, túlöltöztetett, egyéni aggodalmaink által agyonterhelt gyerm ekeinket időnként lássuk meg csodaként is. Oly­ kor a m ásét is. Rajongjunk néha a gyermekség tartalm áért is, ahogy Madách tette: „Óh, mi rejtélyes, mi szent a gyermekfő, / Angyal és ember közt ő tán a közép.” Alább pedig: „S aki angyal s ember közt volt a kapocs, / Állat s em ber közt is kapocs leszen.” A m agyar kultúrtörténetben minden bizonnyal Madách volt az első (egyetemesen is az elsők között), akit a jövő-sokk előszele meg­ legyintett, s reményét, bizalm át a jövőben mégis utódaiba volt ké­ pes fektetni. Madách kiküzdött optim izm usára — utódaink, a jövő érdekében — napjaink em berének van igazán szüksége. Gyerm eke­ imhez c. költeményének idézett soraival erre az optim izm usra em lé­ keztetjük az olvasót. Laczkó Pál 1979 3 3 Szendi M árta: Az otthon melege 5 Kelemen Gábor: Bakszekér 8 M. Szabó Gyula: Tiltott levél 11 Kovács Éva: Gyermek, film, mozi 14 Halmai László: Egy köztéri alkotás és közönsége 11 Brunda Gusztáv: Stratégos, Nyiladozó, Az első kesergő, Hajósének, Tavasz, 1979 16 Mola György: Intermezzo 18 Hideg A ntal: Címe se lehet, Hímzett elégia, Méz 18 Iluh István: Fényértők 18 Páhi P éter: Így m aradsz meg 18 Deák László: Találkozás, M inim álisra csökkentettük... 19 Varga Rudolf: „Még a párbaj nem ért véget.. . ” 20 Földi P éter: Gyermekév és gyermekrajzok 22 Makoldi Sándor: Az Igazság és a Hamisság utazása 24 Belitzky János: H elytörténetírásunk néhány történeti és időszerű kérdéséről 26 Kapros M árta: Nógrádi szőtteshagyományok 28 Apák és fiúk (Horpácsi Sándor) 28 Veress Miklós épülete kész (K rasznahorkai László) 29 M unkás- és parasztábrázolás Balázs József regényeiben (Pósa Zoltán) 30 G rafika — 1978 (Lóska Lajos) A borítókon és belső oldalakon válogatás a Somoskőújfalui Általános Iskola Földi Péter festőművész által vezetett rajzszakkörének gyer­ mekrajzaiból. PALÓ C FÖLD TÁRSADALOMPOLITIKAI, IRODALMI,M ŰVÉSZE TI FOLYÓIRAT A NÓGRÁD MEGYEI TANÁCS MŰVELŐDÉSÜGYI OSZTÁLYÁNAK LAPJA Főszerkesztő: Végh Miklós. S zerkesztőség: 3100 S alg ó tarján , Arany János út 21. Telefon: 14-13. K iadja a N ógrád megyei Lapkiadó V állalat. Felelős k iadó: Bálint Tam ás ig azgató. Terjeszti a M agyar Posta. Előfizethető bárm ely p ostahivatalnál, a kézbesítőknél, a posta hírlapüzle­ teiben, és a Posta Központi H írlap Irodánál (KHI B udapest V., József n ád o r tér 1. sz. Postacím : 1900 B udapest) közvetlenül, vagy p o stau talv á­ nyo n, valam int á tu ta lá ssa l a KHI 215—961 62 pénzforgalm i jelzőszám ra. Egyes szám á ra 10 Ft, előfizetési díj fél évre 30, egy évre 60 Ft. M egjelenik kéthavonta. K éziratokat és rajzokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. INDEX: 25 952 ISSN 0555-8867 79.1474 N. S. 1400 db �VÁLTOZÓ VALÓSÁGUNK Az otthon melege A gyerm ekkor az érzelm i-értelm i töltekezés ideje. Ism eretszerzés, tudásbeli építkezés, szeretni és szerettetni tanulás. A gazdag és gazdagodni képes érzelem világ kialak ításának kora. Á ltalános gyógyír h á t a szeretet m inden b aju n k ra? Vála­ szoljanak erre Móricz Zsigm ond sorai: „Én m int ragályt kaptam az apám tól, az anyám tól a ragály m elegágyában, a családban azt, hogy a világon sem m i gazdagság, sem m i dicsőség és semmi hatalom nem ér fel avval, am it én ebben a parányi kis házban élveztem : a családi szeretet m elegében való sütkérezést.” A régiek sok m indenre rá é rte k még. Például, hogy m egkí­ séreljék m egfejteni az em beri boldogság titk át. Bokros teen­ dőink közepette efféle „szellemi ejtőzködésre” m anapság kevés­ sé szánunk időnkből. Persze kézzel fogható jav ak a t nem terem nek a bölcselke­ dések. De m eg tan íth atn án ak szebben, jobban élni. Örömöt gyűj­ tögetni. T artást adó eszm ényeket befogadni. A régi görögök, a napkeleti bölcsek nagy fontosságot tu laj­ d o n íto ttak a gyerm ek fogantatása pillanatának. A nnak ugyanis, hogy a gyerm ek vágyásával lelkükben, szeretettel nem zették-e őt a szülők, vagy pusztán az indulat sodorta őket egymáshoz? Zavaros indulatban, rosszkor fogant nem zedékek m inden földi baj okozói — így tan íto tta Platon, s így tu d ju k a m agyar nép­ hitből is. K o rtárs tudósok is m egm ondhatói annak, hogy az anyam éhben növekvő m agzat szervezete valam ilyen titokzatos m ódon észreveszi és feljegyzi, h a anyja gondolatban odafordul hozzá. Ha ez igaz, akkor nem tiszta lappal születik az em ber. Hozza m agával azt is, am it öntudatlan életében az anyam éh m e­ legében kapott. Az érte való felelősség nem születésekor kezdődik tehát. Még annál is előbb. Sokan sokat és sokszor írta k m ár hazánk nagy, külföldön is elism ert vívm ányáról, a gyerm ekgondozási szabadságról. Ter­ mészetes öröm m el fogadtuk a kedvezm ényeket; m inden jó, sőt tökéletes volt. Idővel aztán kitűnt, hogy ez is olyan érem, m ely­ nek k ét oldala v an ; sok előnye, értéke m ellett hátulütője is. A hagyom ányos ősi m unkam egosztás visszaállása csak egy ezek közül. Ennél sokkal fontosabb, következm ényeiben is jelentő­ sebb az, hogy a rra fordítódik-e ez a három év, am ire való? — B uzdítjuk kism am áinkat, hogy használják fel ezt az időt a szakképzettség megszerzésére. Meg kell vallanom , vajm i ke­ vés sikerrel. Nem jönnek. Egyik a gyerek felügyeletének h íját hozza elő, a m ásik egyszerűen annyit mond, nem ér rá — pa­ naszolja a kisüzem szb-titkára. Van ahol bedolgozási lehetőséggel kecsegtetik a gyesen lé­ vő an y ák at: a segély nem sok, a kereseti alkalom viszont nagy erővel csábít. „Eldolgozgat rajta, m íg megfő a leves!” — unszol­ ják az anyukát. R áadásul valam i értelm etlen, sőt kom ikus versengésféle ala­ ku lt ki az otthon lévő és a dolgozó asszonyok között. A gyesen levő azzal ak a r bizonyítani, hogy a „m iatta” m egcsappant csa­ ládi jövedelm et pótolandó m indent m aga csinál, egész álló nap dolgozik. A m ásik azzal tromfol, hogy keresőtevékenysége m el­ lett is van olyan jó háziasszony, képes ugyanúgy ellátni család­ ját, m int a gyesen levő. A gyerm ekre (és csakis a gyerm ekre) for­ d íto tt idő m ennyisége általában nem szerepel e házi versenyszá­ m ok között. — Szeretem a h ajn alt — pattog pap rik ásan fiatal ism erő­ söm, m aga is szülői minőségben. —, am ikor kiáll a nagyokos a tévében, és m agvas gondolatokat zúdít a sok b u ta szülőre. M ert m ind olyanok vagyunk ám mi, ha nem tudnád, m int a tuskó: legjobb volna m inket bunkóval fejbecsapni. B árdolatlanok és érzéketlenek csupaszív, csupaész és csupatökély gyerm ekeink­ hez képest. De ki m ondja meg, m i van a k k or, am ikor a kölyök sokadszorra is azt csinálja, am it nem kéne? A m ikor juszt is a forró sütőbe ak a rja dugni a kezét, m ert oda m ég nem dugta? Tényleg. Mi van akkor, ha a szülők nevelési törekvései cső­ döt m ondanak? Nem lenne tán ablakon kidobott pénz, h a leg­ alább a nevelés alapism ereteire igyekeznénk m egtanítani a szü­ lői szerep előtt állókat. Ma m ár oly sok m indenhez k érik a dip­ lom át, m iért feltételezzük, hogy éppen az új em ber form álásá­ hoz nem szükségeltetik sem m inem ű ism eret? És még valam i. M inden m egyében m űködik nevelési tanács­ adó — a nevében jelzett céllal. N ógrád m egye m iért kivétel? Szülői értekezlet az óvodában. M arika óvó néni visszafogot­ tan, ám határozottan feddi a jelenlévőket: — A gyerekek egy része nem ism eri m ég a közönséges h á­ ziállatokat sem. A rra kell gondolnunk, hogy talán nem mesél­ nek, nem beszélgetnek velük eleget otthon. S zánjunk rá ju k több időt! A m egpirongatottak egyike m áris g u rítja vissza a lab d át: — Hasson oda az óvoda a könyvkiadóknál, hogy több „álla­ tos” leporellót bocsássanak ki! V alóban ezen m úlna? Á kom bákom betűkkel telerótt irkalapok fekszenek előttem . A Z.-i általános iskola 29 m ásodik osztályosa válaszolt ra jtu k h á­ rom puhatolódzó kérdésre: Mi a legkedvesebb élm ényed? Mivel töltötted a legutóbbi vasárnapot? Ki a legjobb b aráto d és m i­ ért? B úvárkodjunk kicsit az élm ények között. Ez az osztály nem régiben farsangozott az iskolában, s n y ert egy to rtát. Leg­ nagyobb élm ényének ezt az esem ényt jelölte m eg a gyerekek egyharm ada. Csaknem az osztály m ásodik h arm ad a az édesapá­ val való valam ilyen együttlét em lékét m elengeti m agában: „Leg­ kedvesebb élm ényem az volt, am ikor édesapám m al tan u ltam ”. „A pukám m al játszottam az építővel.” „A pukám m al feldíszítet­ tü k a karácsonyfát”, „ ...kirándulni m entem ”, „ ...bicajoztam ”, „ ...síeltem ”. Elgondolkodtató, hogy éppen az jöhet élm ényszám ­ ba, am inek m indennaposnak, közönségesnek, term észetesen is­ m étlődőnek kellene lenni. A szülőkkel való együttlét, a közös családi m egm ozdulások hovatovább a legnagyobb élm ény ra n g ­ já t hódítják meg? S utaln ak e válaszok m ég egy dologra is, am i szintúgy erő­ teljesen befolyásolja a gyerm ekek közérzetét. A rra, hogy a leg­ nagyobb élm ények között egyetlen esetben sem szerepel az édes­ anya valam iképpeni közrem űködése. A gyerm ek a szám ára fon­ tos dolgokat te h á t m a is az apával intézi el, m íg az anya a fi­ zikai szükségletek kielégítésében dominál. Azaz ételt főz, tiszta ru h á t ad. De van-e a világon olyan gyerek, aki ezt a gondos­ kodást a beléölt fáradsággal egyenlően tu d n á értékelni. A válaszok harm adik harm ad a a m aga vegyességében is azt engedi sejtetni, hogy a gyerekeknek m a éppen az hiányzik — s talán ezért is ez a legnagyobb élm ény —, am i harm onikus fejlődésükhöz, egészségükhöz nélkülözhetetlen: a szabad levegőn való futkározás, séta, ugrálás és m ás „helytelenségek” is (pél­ dául a fáram ászás, m elyet egy ízben az osztályfőnök m egenge­ dett, no m eg az olyan típusú élm ények, m in t a kökény- és csip­ keszedés, am i szintén egyszeri alkalom volt). S az m á r igazán elszomorító, hogy leírásra érdem esülhetett e szerény sorocska is: „Legkedvesebb élm ényem az volt, am ikor az elsősökkel el­ m entünk sétálni.” 3 �De nézzük inkább a vasárnapot, a hét egyetlen napját, am i­ kor „ráérü n k egym ásra”. A gyerekek m indenekelőtt tévét néz­ nek. M ásodsorban tak arítan ak . Egyedül, vagy anyukával. S csak harm ad ik k ént szerepel a já té k : „O tthon katonásat játszot­ tam ”, „hajósat játszo ttam ”, „nyom dáztam ”, „iskolásat játszot­ tam ”, „babáztam ”, „labdáztam ”. Egyetlen gyerek m ent moziba az apjával, egy m ásik k irándult, egy harm adik kerékpározott. „A legutóbbi vasárnap lem entem a ház elé” — írja egy nyolcéves, csöppet sem szándékolt rezignációval, csupán az egyetlen meg­ állapítható tény m egállapításával. De nehogy elham arkodott legyen a következtetés, m elyet az eddigiek m ár am úgy is sejtetnek; ezért m integy kontrollként egy m ásik iskolában is m egkérdeztem (ezúttal nyolcadikos) gye­ rekeket: m ennyi a napi szabad idejük, és m it csinálnak vele? A napi négy-öt órából, am ivel szabadon rendelkeznek, álta­ lában két óra elm egy a tévére. M arad h árom . Félóra-óra a h á­ zim unkáé, teh át végül is általában kétórányi idő az, m elyről va­ lóban kedvük szerint dönthetnek. Legtöbben „m ozizásra” fo r­ d ítjá k — iskolán kívül itt találkoznak leggyakrabban. A ztán a magnózás, a rejtv ényfejtés következik, valam int a foci és a ro­ koni látogatások a szülők társaságában. Egyetlenegy fiú em lí­ tette, hogy évente több alkalom m al kirán d u lást rendez a csa­ lád : Egerbe, Recskre. A szülőkkel közösen átélt -em lékezetes program ok ezúttal is hiányoznak. M int ahogyan egyáltalán nem ju t eszükbe meg­ em legetésre érdem es időtöltés. Közel 1500 gondozásba v ett gyerek k a rto n já t rendezik a sal­ gótarjáni gyerm ekideggondozóban. — V annak-e boldogtalan gyerekek? — kérdezzük a gyer­ m ekpszichiátert. — Igazítsunk a kérdésen: m ikor boldog a gyerek? Akkor, ha tágabb és szűkebb környezetében m egbecsülik. A kkor ki­ egyensúlyozott, ha biztonságérzete van, ha sikerélm ényekben N. S. tizenhárom és fél éves fiú. A nyjának első házasságábólrészesül. Ha ezeknek h íjáv al van, lelki sérülést szenved, ami született. Az anya később elvált, új házasságot kötött, melyből életkortól függő jellegzetes tünetekben nyilvánul meg. két féltestvér jö tt a világra. — Mik ezek a tünetek? — Étkezési, alvási zavarok, ujjszopás, onánia, ágytisztasá­ Az iskola így jellem ezte a fiú t: ruházata, élelme megvan, gi „balesetek”, éjszakai felriadások. Ide tarto zn ak a hangulati szép, nagy, új házban laknak. Az „új ap a” nem bánik vele mos­ élet zavarai is: az otthoni agressziós m egnyilvánulások, a túl­ toha m ódra, sőt, anyagilag m ég többet n y ú jt neki, nehogy szá­ mozgásos játékok túlzott kedvelése, az ak a rattó l független kény­ já ra vegye a falu. A szülők sokat dolgoznak, keveset törődnek szermozgások. Iskoláskorban a m agatartászavarok a legjellem ­ vele. H eti három szor tanulószobára jár, ahonnan, ha teheti, m in­ zőbbek: a túlm ozgékonyság, a szétszórt figyelem, a figyelem ­ dig megszökik. Vékony, gyenge idegzetű gyerek, titokban do­ fáradékonyság. G yakori az alacsonyabb fejlődési szintre való hányzik. A játékon kívül sem m i nem érdekli, de játszani is csak visszaesés is, valam int az irányíthatatlanság. Fegyelm ezetlen egyedül szeret: m ad arak at fogdos, hogy a kisebbeket ijesztget­ stb. — írják róluk rendszeresen az ellenőrző könyvbe. hesse. A közösséget nem szereti, tartó s érzelmi kapcsolata senki­ — Milyen okok nyom án fejlődhetnek ki a gyerm ekkori vel és semmivel nincs. Szüleitől, nevelőitől, általában a felnőt­ neurotikus tünetek? tektől fél, nem szereti őket. G yakran lop, rendőrségi üggyé fa­ — Nagy jelentőséget tulajdo n ítu n k annak, hogy elfogad­ juló dologba is belekeveredett. ták, m egtűrték, vagy valam ilyen cél érdekében v árták -e a gyer­ A gyerm ekpszichiáter így ism erte m eg N. S .-t: az értelm es­ m eket? K ívánt volt-e születése, vagy adott cél érdekében hoz­ ségi próba szerint korának m ajdnem megfelelő szinten áll. (En­ tá k világra, esetleg kényszerhelyzetnek köszönheti-e életét? Szép nek ellenére sokszor bukott, ism ételt.) A dicséretnek öl ül, bár a nagy család, valóban. De m inden szülőpárnak m agának kell nem h a tja m eg különösebben. M intha nem szokott volna hoz­ eldöntenie, hány gyereket tud gonddal, felelősséggel felnevelni. zá. Hullámzó figyelmű, a gondolkodtató feladatok fárasztják, Döntő az anya-gyerm ek kapcsolat. Ahol ez bensőséges, mély, ilyenkor nagyokat ásít. A családi és az iskolai életben állandó­ ott a személyiségfejlődés összetevői m egalapozottak, és környe­ sultak a kudarcélm ényei. A szülők csalódtak, és nem bíznak m ár zeti h atásra is kevésbé neurotikusak a tünetek. Hadd u taljak a benne. A m axim ális anyagi gondoskodást pajzsként ta rtjá k m a­ gyes intézm ényére. V isszahozhatatlan lehetőség ez az egész éle­ guk elé; ők m indent m egadtak a gyereknek, s lám, az mégis ten át ható anya-gyerm ek kapcsolat m egalapozására, az első ilyen lett. szálak m egkötésére. De a „tartalm atlan u l, unalom ban” eltelt há­ Az anya így m u tatja be a gyereket: heti 2—3-szor bepisil, rom esztendőnek sem m i értelm e, s ez csupán azt képes valószí­ bekakil, rá n g atja és szagolgatja a kezét. Éjjel gyakran felriad. nűsíteni, hogy ez a kapcsolat m indvégig az egym ás mellé ren­ Nem tanul, hiába korrepetálják. Nem szereti a gyerekeket. Se­ deltetés szintjén m arad. Nem m ellékes a szülők egymáshoz fű ­ gít a házim unkában. Az iskolában lenézik, csúfolják. Kedvenc ződő viszonya sem. Ők adják az első és kitörölhetetlen példát a játék a a korbácsolás(!). családi életből, nem m indegy, hogy m ilyen az. És am i term észe­ N. S.-nek m esét m ondanak a gyerm ekpszichiátriai rendelő­ tes kell legyen, mégsem lehet eléggé han g o ztatn i: a gyerek csak ben. A m ese így szól: egy viharos éjszakán lesodorja a szél a akkor fogadja el az irányítást, ha biztos benne, hogy az irán y í­ m adárcsalád fészkét, m adárapuka az egyik fá ra száll, m ad ár­ tó-nevelő szereti őt. A XX. század gyerekeire különösen érvé­ anyuka a m ásikra; m it csinál vajon a fészekben m arad t kism a­ nyes ez. A rideg, kem ény, szeretet is eltitkoló m ódszerek ide­ dár? je lejárt, ezek a dackeltésen tú l sem m ire sem jók. N. S. döbbenetes válasza: a kism adár felszáll a pokolba! A gyerm ekpszichiáter javaslata: ahhoz, hogy e félig kisik­ — G yakori vád m anapság a szerzési ösztönök tú lb u rján zá­ lott élet ren d b ejö ttére rem ény legyen, s a fiúból ne váljék b ű ­ sa. V annak-e ennek vetületei a gyerm ekhez fűződő kapcsola­ nöző, ki kell em elni környezetéből. Az iskolaiból, de főleg a csa­ tokban? ládiból. — Feltétlenül. Részint az, hogy az anyagi jav ak megszerzé­ Egy távoli nagynéni jelentkezett érte: m agához venné a sére fordított idő és energia egyértelm űen m aga u tá n vonja a fiút. A második, véglegesítésre szánt m egbeszélésre azonban m ár gyerm ekkel eltölthető idő beszűkülését. A szellemiek m egszer­ nem jö tt el. (Az apuka sem : nem ért r á . ..) zését m ár az iskolára testálják, a lelkiekkel m eg ugyan ki törő­ N. S. ügye n y ito tt ügy. dik? Nemcsak a gazdagodás fárasztó, de m aga az urbanizálódó 4 �életm ód is állandó készenléttel terhel, a legkülönfélébb ingerek­ kel bombáz. M agában is elegendő ok ez arra, hogy m inél több nyugodalm as, ünnepi szigetet építsünk életünkbe és a gyereke­ kébe is. K ülönben az a veszély fenyeget, hogy a felgyorsult tem póban elfelejtünk élni. * Szokratészről m ondják, hogy egyszer hazaküldte egy ta n ít­ v ányát az apjához azzal, hogy nem vállalja el a nevelését. — D ehát m iért nem ? — csodálkozott az apa. — Sem m ire sem tudom m egtanítani, m ert nem szeret en­ gem — válaszolta a bölcs. Az S-i általános iskola könyvtárszobájában összetolunk két hosszú asztalt, hogy körülülhessük. Kell ennyi hely a 10—14 éves gyerekeknek, akik a boldogság titk á n ak m egfejtésére vál­ lalkoztak. Nem k ellett különösebben unszolni őket. Ügy látszik, ebben a korban m ég könnyebben m egy a kitárulkozás, nagyobb az öröm, ha vélem ényükre kíváncsiak. Meg is m ondták, csak szóljak nyugodtan, h a m ár m ennem kell, ők m aradnának még, fo lytatni a vitát. V annak közöttük, akik ezt a szót: boldogság, m ég életük­ ben nem ejtették ki a szájukon. Á ltalában is tartózkodunk a nagy szavaktól, a tizenévesek m eg különösen vigyáznak arra, hogy távolról se érinthesse őket a fellengzősség gyanúja. Mégis, m it gondolnak e szóról? — Boldog az em ber, h a elégedett. — Igen? A kkor a m alac is boldog, ha m eghem pergetőzhet a langyos pocsolyában? Nem. Küzdelem is kell hozzá! — Sokféle tartalm a lehet, saját igényeink is m eghatározzák. N ekünk egy vajas kenyér nem boldogság, de az éhezőknek az lehet. — Nehéz nekünk erről beszélni. M anapság kevesen sírnak öröm ükben, titk o lják a nagy érzéseket. A fapofa a divat. — Egész életre szóló boldogság nincs. Nem is lenne jó, hoz­ zászoknánk, nem éreznénk, akkor m eg m ire jó? — Sikerélm ény is szükséges hozzá, de a kettő, gondolom, nem azonos. — Kellenek a családi örömök, de azoknál több is. Mások elism erését is szomjazza az em ber. — Az öröm átm eneti állapot, egyszeri. A boldogság m ás Talán az öröm ök sorozata? De valóban meg kell küzdeni érte, nem p o tty an h at le az égből. M ásodik körkérdés: m it gondoltok, m itől lehet boldog az életetek? — Ha m egtalálom az igazi társam at. — A kkor leszek igazán boldog, h a nem fog m inden elsőre sikerülni, h a kis kudarcokban is részem lesz. — Nem lehet m inden tökéletes, zökkenőm entes. Furcsa, nagyvonalú változásokat várok az élettől, m ég ha egyik-m ásik m egrázkódtatást okoz is. Bakszekér A gazzal felvert, elbutult kastélykert csöndjét vészjósló kiabálás töri meg. A han g valahonnan a magasból, a tavaszi rügypattanás-lom bfakadás előtt is zöld ti­ szafa ágbogai közül jön. — Főgépósz jelentkezzen! Főgépész je­ lentkezzen! B. . . meg, főgépész, jelentkez­ zen m ár! A valam ikori p ark legszem betűnőbb m aradékából, a Buxus sem pervirens jóté­ kony sűrűjéből a sorsára hagyott tűzoltólajtró l leakasztott hám fa nyom akodik elő — géppisztoly gyanánt —, oldalán egy szöszke gyerekkel. — R atata, ra ta ta ta ta — ereszti a hosszú sorozatokat, m ajd m érgesen kiabál a ti­ — Kell azért kiegyensúlyozottság is, legyen az em bernek egy viszonylagos nyugalm a, fogódzója. Sok függ a házasságtól is, am i m áris lehet biztonságot adó h áttér, h a jó. — A rendezett élet a legfontosabb feltétele a boldogság­ nak. Persze, legyen azért benne változatosság is. — Ha a m unkám eredm énye m ásoknak öröm et ad, ak k o r egészen biztos boldog leszek. — Szerencse is kell a boldog élethez, nem ? — Én azt szeretném , ha nem kapnék m eg rögtön m indent, am it kiejtek a számon. Sokkal többet ér, ha az em ber m egdol­ gozik érte. Ism ertek-e olyan em bert, aki nem boldog? — Az egyik fiú gyerm ekotthonban él, csak látogatni já r haza szüleihez. Szerintem ő nem boldog. — Egy társu n k tizenegyedm agával él a lakásban. Ilyen kö­ rülm ények között h o g y érezheti m agát? — Van egy ismerősöm, m ost m ár 20 éves. Elvadult, zárkó­ zott, soha nem törődtek vele. — Tudok olyanról, hogy helyben lakó szülők kollégium ba adták a gyereküket. B üntetésből, m ert m egbukott. — A kit nem szeretnek eléggé, az csakis boldogtalan lehet. Nem értek egyet ezzel a jelszóval: szeressük jobban gyerm e­ k ü n k et a gyerm ekévben! Az a szülő, aki erre képes, az elm ehet a sóhivatalba. — M anapság nem m inden anya azért szül gyereket, hogy örüljön neki. A kit különféle praktiku s okokból hoznak a világ­ ra, az nem lehet egészen boldog... Boldognak érzik m agukat. De „jönnek azért néha sötétebb felhők is az kék égre”. V annak hiányérzeteik. — M ár 14 éves vagyok, de nem vesznek eléggé felnőtt­ számba. Nem kérik a vélem ényem et, pedig ilyen vagy olyan, de m indenről van. — Nekem a mozgás hiányzik. Túl sokat vagyunk bezárva. — Nem lehet m indig kim ondani az igazságot. Egyszer m eg­ tettük, de kap tu n k is érte, hogy rossz hírét k ö ltjü k az iskolánk­ nak. — Nehéz az em bernek olyat találni, aki m egérti és érzi is problém áinkat. Annyi a felnőtt körülöttünk, és mégis sokszor m agunkra vagyunk hagyatva. — Jó lenne, h a őszintébb légkör venne ben n ü n k et körül. Ha nem kényszerülne az em ber kegyes hazugságokra. Egyetlen dolog van csak, am iben a világ összes gyerekei tö­ kéletesen egyform ák: a szeretet éhezésében-szom júhozásában. Felelősségünk értü k o tt kezdődik, h a testi táplálásuk m ellett szívüket-lelküket is tápláljuk, gondozzuk. Hogy ne legyenek az élm ények és érzelm ek koldusai ezek a mi jóllakott, szépen öl­ tözött gyerekeink. Szendi M árta szafa m agasába: — Ess m ár le, a k . .. anyádat, r égen e lta lá lta la k ! A nyám jön az egykori parkon át, bevá­ sárlószatyrokka] a kezében — „golyózá­ porban”. A k ert szélében megáll, p ár pil­ lanatig hallgatódzik, csöndesen szólal m eg: — Csak ám ulok, m iket beszélnek ezek itt. M egelevenedik a piszpang k aréja, talán egy tucatnyi öt-tízéves gyerek m ászik elő, fiúk és lányok vegyesen. O tt u g rabug­ rálnak, a győzelem öröm étől szédülten, a jókora tűz körül. Egyikük fején második világháborús, rozsdaette vassisak, a teteje szétnyílva, m in t egy tenyérnyi rózsa. Ta­ lán egy repesz nyoma. Egy valódi repe­ szé. — Ugyan, hadd el — nyugtatom —, játszanak. Csak játszanak. Nézem a győzteseket, s a m indennapi háborúskodástól a fáim at féltem . Tegnap tettem földbe — e közterületen — tíz lucfenyőt, két vörösfenyőt, húszegy­ néhány hárs-, p latán - meg m andzsufűz­ suhancot. M ivégre? D erékba törve, gép­ pisztoly-im itációnak ? M eggyötörve-m eg­ kínozva álcának, m ég-sosem -volt lom bját m ajdan tép ett fedezéknek? A kilencéves, éles nyelvű T ibor n y u g tat meg, ak i né­ A csatazaj elül, lángralobbantom a nagy halom giz-gazt; a k erti hulladék és a fanyesedék hirtelen tűzzel ég. A szél­ csendben m agasba szaladó lángnál csak a h u rrá nagyobb: — E ltaláltuk, eltaláltuk! K ilőttük a ro­ h ad t páncélost! 5 �hán y perce hiába v árta a tiszafa tetején a főgépész jelentkezését: — Ne féltsd a csem etéket! Aki hozzá­ nyúl, azt lelövetem : én vagyok a parancs­ nok. Három éves kis barátom , Roland még „nem lő em b erre”. Igaz, szalad ő is a szo­ bájába, és hozza büszkélkedni a piros m űanyag fegyvert. — V an ám nekem igazi puskám is! — Ne m ondd! És m it lősz vele? — F a rk a s t.. . m eg szarvasbikát! — Egy biztató p illan tásért a nagyanyjára néz, aztán h atározottan hozzáteszi: — A Ba­ konyban... — A tévében hallotta, hogy valam i farkasféle esett, azóta állandóan ezt h a j­ togatja — nevet a nagym am a. Egy pilla­ natig hallgat, m ajd m intha k italálta vol­ na, mi já r a fejem ben, így fo ly tatja: — Pedig a puskának én nem vagyok híve, tan k o t m eg effélét nem is veszek neki, az biztos. O lvastam valahol egy hozzáértő em bertől — orvos vagy pszichológus volt —, hogy inkább papást-m am ást játsszanak a gyerekek. M ert ez a term észetes, nem a háborúskodás. R olandnak term észetesen nem a puska az egyetlen játékszere. Délben szalad az u tcán az ap ja elé, felül a m otorkerékpár tan k jára, vagy éppen a Zsiguli volánját fogja, m ajd boldogan újságolja: én m ár tudom vezetni az autót! Lánccal h ajtott, fékkel elláto tt versenyautójába is bele­ beleül néhány percre, n em kell tovább a három kerekű bicikli meg a többi apróbb játék sem. Roland ugyanis kifejezetten nyűgös al­ kat. E lkényeztetett. Ha egy percre egye­ dül m arad, m áris hallom a tiltakozást: ordít-visít-toporzékol. Erről beszélgetünk az anyjával, aki egyébként a „gyes” u tán sem m ent vissza dolgozni. Semmi önálló­ ság ebben a gyerekben, jegyzem meg bá­ tortalanul, és összehasonlítom a közös is­ m erősünk azonos korú fiával. — Na hallod, el is süllyednék szégye­ nem ben, h a olyan lenne az enyém is! — replikázik a fiatalasszony. — Az ugyan elm arad m agában, eljátszadozik ezzel-az­ zal, m indenre kíváncsi, m indent megnéz. Persze, m ert túlságosan is ráhagynak. Képzeld, az éjféli m isén is úgy járkált, m int otthon. Még a Jézuskát is ki ak arta venni a jászolból. — Te m ivel játszottál? F. G. nem érti a kérdést. Néz rám hosz­ szasan, aztán m egism étli: hogyhogy m i­ vel játszottam ? — M ilyen játék aid voltak? G yerekko­ rodra értem . — H ülyeségeket tudsz te kérdezni. Méghogy a játékaim ! B arátom , nekem ott volt a háború, tizenkét éves korom ­ ban pedig m ár félrészes arató voltam... Ez volt az én já té k o m ... — És a gyerekeidnek? — Van azoknak m indenféle: a lány­ nak meg a nagyobbiknak, a fiúnak is. Tele velük az egész lakás. — M ilyen játékok ezek? ― . ..? — Úgy értem , sorolj fel néhányat kö­ zülük! Hogy m elyiket m iért, milyen céllal vásároltad? — A francba is, mi értelm e ennek a kérdezz-felelek vizsgáztatásnak? Van annyi és olyan játék otthon, m int a többi gyereknek. M egkapják, ha valam i­ ért n y afo g n ak ... A játékról, a játékszer funkciójáról a kétgyerekes szülőnek nincs több m onda­ nivalója. Csak egy a lényeg: legyen be­ lőle sok — és ne nyafogjon a gyerek. F. G., a gyakorló apa egyébként hiva­ tásos katona. A statisztik a is azt m ondja: valóban lehet az F. G.-hez hasonlók otthonában bőven játék. A nem zetközi gyerm ekévalkalm ából m á r eddig is m egjelent sok­ sok publikáció egyikéből m egtudhatjuk, hogy m inden tizennégy éven aluli gyer­ m eknek egyetlen esztendő leforgása alatt átlagosan négyszázötven fo rin tért vásárol­ nak játékot. Azaz: kereken 1,3 m illiárd­ ra rúgnak a szeretet forintjai. A szereteté ? A társasjáték nyelvén szólva, inkább — is. M ert ebben az összegben benne v an az ízléstelenség önkéntes adója, m eg a bazári holm it piacra dobó, felfedhetetlen és felderíthetetlen személyű kisiparosok sápja is. Ism ét a szám okat idézve, egy Triál-nyilatkozatból m eg tu d h atju k : „csak­ nem 3000 olyan bolt és üzlet van az or­ szágban, ahol az edények, a bútorok vagy az ágynem ű szom szédságában k ín álják a m ackókat, a rollereket, a lendkerekes egereket. Fél évvel ezelőtt m ég négy m e­ gyében nem volt játékszaküzlet. Ma Ko­ m árom megye van a legrosszabb hely­ zetben, m ajd P est és Nógrád megye kö­ vetkezik a sorban”. Az értékesítés körülm ényei hiába mos­ tohák, az 1,3 m illiárd fo rin to t — kétszer annyit, m in t 1973-ban — csak elköltjük játékra. H iábavalóságokra is, m eg bóv­ lira — szaküzlet nélkül is. Esetleg az ABC-ben vagy a C entrum Á ruházban. Ha a fölöslegesen kiadott, a gyerekeknek sem m it sem n y ú jtó fo rin to k at külön könyvelnék, akkor H. J.-n é egyetlen n a­ pon három száz fo rin tjá t jegyezhetné fel. Délelőtt száll le az autóbuszról, am ikor látom kezében a két kiskocsit, 150 fo ­ rin té rt: négy fekete m űanyag keréken kb. negyvenszer-húsz centim éteres fehér m űanyag platóval, kb. egym éteres fekete m űanyag rúddal. Délben a három éves R ita és a kétéves D onáth m ég hom okot ra k az új szerze­ m ényre. D élután a két csöppség o tt to­ tyog a kapunkban, an y ju k után, R ita ke­ zében valam i fek etét látok. — Mi van neked? — A kocinak a kejeke — selypíti. Term észetes a hangja, a csodálkozás legapróbb jele nélkül. Még felháborodni sem tud — m ajd belenő. G. B. nehézgépkezelő, de ezerm ester­ ségéről, ügyes kezéről a hetedik faluban is híres. A játék o t hozom szóba, s ő a tu ­ dom ányaival válaszol. — Nincsen a világon, am it én m eg ne csinálnék. Ha valam i ú jb a és ism eretlen ­ 6 �be vágok, akkor esetleg kínlódok, v é rt iz­ zadva ú jra és ú jra próbálkozom , de a vé­ gén m indig enyém a siker. Ezt pedig végső soron a játéknak, a játékaim nak kö­ szönhetem . K őm űvesm ester volt az apám. é rte tt a vasm unkához is, a szerszám ot m eg soha el nem ra k ta a kezem alól. M egcsináltam én m indenféle játék o t m a­ gam nak, olyanokat is, hogy a csodájára jártak . Persze, h a akartam , hogy legyen valam im , akkor nem is volt m ás választá­ som. Sokan voltunk, nehezen tellett más, szükségesebb dologra i s ; h a nagyobb da­ rab h ú st k ap tu n k a vasárnapi ebédben, akkor m ár tu d tu k , hogy sikerült anyánk­ nak lóhúst szereznie. Az olcsóbb volt. Ü lünk a konyhában a dikón, G. B. bort tölt, a p illanatnyi szünetben anyósa veszi m agához a szót: — M ondd el, m ondd csak el, hogy csi­ n áltál te m ég gőzgépet is! — Nemcsak azt, sok m ást is, m am a. De ez m ás dolog, ez m ár tudom ány. A bak­ szekeret azonban m inden gyerek meg­ csinálta. G. B. szinte röstelkedve m ondja: — Hogy m iért h ív tuk bakszekérnek, azt én m á r m eg nem mondom, ne is k ér­ dezd! Az a lényeg, hogy nem kellett hoz­ zá csak jó h ajlékony fűz, ebből készült — k arik áb a h ajtv a — a kereke, de m inden­ féle m ás alkatrésze is. M indig verseng­ tü nk, hogy ki csinál szebbet, ügyesebbet. A m ikor pedig elkészült, kilom étereket trap p o ltu n k vele, toltuk m agunk előtt. A selejtje persze időnek előtte széjjelhul­ lott, ez volt benne a pláne. G yufa lán g ja lobban, cigarettagyújtás­ nyi szünet u tá n m eghallgathatom a b ak ­ szekér dicséretét. — M agunknak csináltuk, ez a lényeg. H ajto tta az em bert a vágy, hogy ő k erül­ jön az élre, az ő játék a legyen a leg­ szebb, a legkitartóbb. Ü gyesedtünk ebben a versengésben, ki is vonhatná kétségbe? Meg aztán — most, felnőtt fejjel gondo­ lok u tán a — a tartá su n k is m ás lett, be­ csülni tu d tu k azt a sivár kis portékát. M ert a lelem ényünk, a m unkánk volt benne. Ezért m ondom én, hogy a baksze­ k ér „többet é r t” m indenféle m ai csoda­ autónál, táv irán y ítású repülőgépnél. Az összes készen kapott játékm esénél. A kkor sem felejtette el ezt G. B., am i­ kor m ár az ő gyerekei játszottak. T anú­ síthatom (hiszen közeli ism erőseim vol­ tak m ár akkor is), hogy az egyre ügye­ sebb kezű ezerm ester játék helyett leg­ többször „csak” ötletet adott a fiúknak, néhány gyakorlati jó tanáccsal. — M egcsinálhattam volna én nekik olyan sárkányt, hogy kiállításra lehetett volna vinni. Nem m ondom, m eg is m u­ tattam a fogásokat, beavattam őket az anyagválasztás titkaiba, a többi azon­ ban az ő dolguk volt. Az a vélem ényem , hogy kínlódjon, szenvedjen m eg a kölök az öröm éért. A beszélgetés során egyetlen egyszer sem hallom G. B.-től az alkotás, a siker­ élmény, a gondolkodásra késztetés, a m a­ nuális készség fejlesztése kifejezéseket. Nem fogalm azza m eg ezeket a nevelési célkitűzéseket, csak éppen alkalm azta őket. Ki tudja, talán akkor, gyakorló apasága idején is elevenen élt benne a bakszekér kínja-öröm e. Ma m á r három szoros nagyapa, b á r a lányok kissé késve érkeztek. — Ők nekem a legkedvesebbek, de fi­ gyelem én a többi gyerekes családot is. M ondhatom , igencsak csodálkozom, m ert üvegházi p alán ták at, szobagyerekeket ne­ velnek. B eültetik őket m eseországba, a já ­ téksarokba, rá ju k parancsolnak, hogy o n ­ nan pedig elm ozdulni nem szabad! Nincs a gyereknek sem m i fantáziája, legföljebb tologatja egy darabig a csillogó-villogó, tülkölő-szirénázó, világító autócsodákat, a forgó ra d a rra l felszerelt holdjárm űvet. A ztán meg széjjelszedi. Hogy a fenébe ne tenné, am ikor halvány fogalm a sincs arról, hogy mitől mozog, hogy mi m itől van. G. B. m ost egy kissé indulatos, hevület fű ti az utolsó nekirugaszkodásban is. — S ajnálom a m ai gyerekeket. S ajn á­ lom, m ert az a pátyolgatás, am iben m a részesülnek, egy csöppet sem válik a ja ­ vukra. Óvják őket a széltől is, nem lehet a drága ru h áju k o n egyetlen porszem sem, naponta kétszer-három szor is átöltöztetik őket. Egész nap aztán m ást sem hall a kölök, csak „ne nyúlj hozzá”, „nem sza­ b ad ”, „nem m egm ondtam , hogy v ig y ázz a szép cipődre”. Egy szakadt nad rág isten­ csapása, de a z t is el tudom képzelni, mi­ lyen képet vágna a m am a, h a nyakig olajosan állítana be a gyerek: — Széjjel­ szedtem az apu biciklijét. Tapasztalatom szerint nem is igen szedi szét, legföljebb igen ritkán. A gyerek így persze állan ­ dóan tiszta és ápolt, m in t lefekvés előtt, ugyanakkor u n o ttan tu rk á l a d rága já té ­ kok között. A m am ának m eg eszébe sem jut, hogy a túlzo tt féltéssel a kíváncsiság­ tól, a próbálkozástól, a m egism eréstől tilt­ ja el; a fantáziát, a tudásszerzést k u rtítja meg. — F antázia? N ekünk m ég volt, annyi bizonyos. — A fiatal távközlési műszerész a kastélykert felé m u tat, úgy fo ly ta tja : — A színhely ugyanez volt, itt játszo ttu n k mi is. Mégis úgy vélem, egészen m ás volt az az idő. Nem is olyan régen nem volt még itt televízió, moziba is kevesen ju ­ to ttak e l ; nem tu d tu n k h á t lem ásolni, le­ utánozni sok m indent. A játék o t ki kel­ lett találni, legföljebb olvasm ányélm énye­ inket jeleníthettü k meg. Ma m it láthatsz itt? Ha este a tv-kirimiben m egölnek h á­ rom em bert, m ásnap d élután m ár a kas­ télykertben újrao sztják a szerepeket: a felügyelőét meg a hullákét is. A ztán cse­ reberélnek. Egyszer m indenkiből lesz ül­ döző, üldözött, végül pedig hulla. A krónikással egyívású ifjú em ber ka­ pásból em lékszik a játékszereire. — Hogyisne, am ikor csak egyetlenegy volt egész gyerekkorom ban. N éhány cen­ tim éteres leh etett a játékringlispil, vagy ahogy nagyanyám nevezte: az ördöghin­ ta. Em lékezetem szerint nem volt az való sem m ire, m ég az aprócska em bereket sem leh e te tt kivenni az ülésből. Szóval, já té k ­ szerem ez az egy volt, a játékom azon­ ban annál számosabb. Reggel elindultunk egyetlen szál klo ttg aty áb an a haverokkal 7 �a hegybe, sokszor csak a harangszó vert haza. M iénk volt m inden! Á rkok mélyén földet túrva, kincsről álm odoztunk, föld­ v árat ép ítettünk, elhagyott borházak pad­ lásain rozsdás p án tú ládák titk a it vizs­ lattuk. Soroljam ? Regényes volt és szép... — Később? Az iskolában? — Szerencsénk volt. Az akkori ú ttö rő ­ csapat-vezető csuda em ber volt, rem ek dolgokat talált ki. Sosem feledem, egy­ szer egy egész éven át kerestük a bátrak zászlaját, m inden percben lestük a Nagy Ism eretlen titkos üzeneteit. T udtuk p er­ sze, hogy hol írják és pecsételik ezeket az üzeneteket, de nem ez volt a lényeg. M indenki első ak a rt lenni, először ak ar­ ta m egfejteni és végrehajtani az utasí­ tást. Nagy dicsőség volt ez, hiszen tudás­ ra és erőre eg y a rán t szükség volt a m onstre játékban. Az izgalom pedig m indenkit lekötött, senki nem unta. A távközlési műszerész harm incéves fiatalem ber, arca a legbeszédesebb bizo­ nyítéka a szíves em lékezésnek. B iztatóan néz rám : — Ha érdekel a kollektív játék, a hol­ napot alapozó nagyszabású szellemi és fi­ zikai tor na, akkor érdem es lenne össze­ gyűjteni a m ég fellelhető dokum entum o­ kat. Húsz év nem nagy idő, talán még akad belőlük. Meg kellene írni a b átrak zászlajának tö rté n e té t... A pedagógust nem nagyon hozza lázba kérdésem , ím m el-ám m al válaszol: — Van itt az iskólában, persze hogy van játék . Asztali fo c i... Gazdálkodj okosan! . . . de m ás is akad. Csak éppen idő n em sok ju t rá. R engeteg a tananyag meg a többi tennivaló, a rajfoglalkozá­ sokból is so k at elrabol a hivatalos m un­ ka, a szervezeti élet. A következőkben ra jta m a m eghökke­ nés sora. — Most írom a szakdolgozatom at — hallom a pedagógustól —, a játék o t vá­ lasztottam m unkám tém ájául. Azt aka­ rom b em u tatn i: a történelm i elődöket, a hősi m ú ltat hogyan lehet játékos form á­ ban, ötletekkel m egism ertetni a gyerekek­ kel. Tudod, itt van m ost ez a gyerm ekév, talán lehet ra jta valam it k e re sn i... Sorolom a barátom nak, mi m indenre ju to ttam a játék o k és a játékszerek ü rü ­ gyén. Csodálkozva néz rám , azonnal meg­ fogalm azza aggályát is: — Baj v an : az egészben kevés a gye­ rek. É rtü k és nélkülük? Így igaz. É rtük, h a m ajdnem nélkülük is. Csupán egy a m entség: a játékokat sem ők tervezik és forgalm azzák. M int ahogy a tiltás-ösztönzés, a jóra és rossz­ ra való ú tm u tatás sem tőlük ered. Kelem en G ábor 8 Tiltott levél ják az állam i gondozásban levők ellátásá­ nak hozzájárulására. O tthon a kürölm é­ nyek változatlanok. Részlet a környezettanulm ányból: „O. József családja egész­ ségtelen körülm ények között él. A lakás földes, nedves, a falak repedezettek. A berendezés egy ágy és egy sparhelt. A gye­ rekek öltözete és táplálkozása hiányos...” A gyám ügyi hatóság most intézkedik O.ék újabb két gyerm ekének elhelyezéséről. S hasonló sors v árja a még meg sem született csecsemőt is. Tél volt. Az útszéli tócsákat vékony jég­ h árty ák borították, a fagy fehérre me­ szelte a városszéli házak ablakait, karcsú jégcsapok, m int apró hőm érők csüngtek az ereszetekről. A néptelen utcán tégla­ piros Zsiguli fékezett óvatosan. A tanács gyám ügyi előadója barangolt a környé­ ken, halaszthatatlan ügyeket intézett. F ej­ ben tarto tta, hogy a m inap a M agyar Rá­ dió hallgatói levelet továbbított, am elyben O. József gyerm ekeinek m ostoha körül­ m ényeiről tudósítottak aggódó so ro k : a szomszéd fogott tollat, a po rtájára átszű­ A k.-i gyerm ekotthont nem rég adták át. rendő keserves gyerm eksírás indította A falak között két és fél száz alsó és felső tagozatost, valam int ifjúm unkást helyez­ meg. tek el. A term ekben pontos napirend sze­ A gyám ügyi előadó szem ügyre vette a rin t zajlik az élet. házat. Inkább gunyhó volt, törekes vá­ — Örülök, hogy ilyen szép helyen le­ lyogból em elték, az alacsony nyeregtető hetek — m ondja a hetedikes B. Zoltán, foghíjas cseréphéjazatát itt-o tt fenyődesz­ kadarabokkal próbálták pótolni. A vako­ m intha könyvből olvasna versidézetet. Bo­ latlan, kém ény nélküli viskó ajta ja nyi­ zontos fü rtjei széles hom lokára kúsznak. korogva nyílott, belülről betondarabbal — Sokat tanulunk, jó a koszt, játszh a­ tám asztották ki. Siralm as látvány fogadta tu n k is. A tan ító bácsik és tan ító nénik a belépőt. Az egyetlen helyiségből álló la­ szeretnek b en nünket — h ad arja pajtása. kás berendezése mindössze egy durván Együtt kerültek ide — s többek m int ba­ ácsolt fapriccs volt, azon hervadozott O.rátok. Szövetségesek. ék öt pici gyerm eke. R uhátlanul, csupán a Ü lünk egym ással szemben, m éregetjük legkisebb b ú jt szakadt és koszos a tlé ta tri­ a m ásikat, közömbös dolgokról társalogva. kóba. Bizonyára azt hiszik, valam elyik felügye­ — Szüleitek? leti szervtől ta rta n a k ellenőrzést az o tt­ — Elmentek.... honban, am ely nekik valóban az. Ism erik szüleiket, de két esztendeje egyikük sem — Fáztok? lá tta sem ap ját, sem anyját. S zám ukra a Az ágyon gubbasztó lurkók szorongva szeretet csak bizsergés, tetőfoka a nevelői lapultak egymáshoz, nagy fekete szemei­ dicséret, a jó osztályzat, darab k a süte­ ket lefelé sütötték, m int akik csínyt kö­ m ény a szobatárs csomagjából. M ár nem vettek el, s várják, mi lesz a büntetés. gyerm ekek és még nem felnőttek. Kez­ Az előadó nem sokat töprengett. Néhány dik elfelejteni, hogy m it jelent a szülő, m ondatos üzenetet firkantott, s a nebuló­ s kezd derengeni előttük, hogy m it jelent kat egym ás után, ölben cipelte a személya társadalom . A rip o rter, k iterv elt szán­ gépkocsiba. Meg sem állt a megyei gyer­ dékát m egm ásítva, egyikről sem faggató­ m ekvédő intézetig, s még délután elké­ zik. szítette az állam i gondozásba vételt ki­ — Szeret tek olvasni? m ondó határozatot. — Igen... M ásnap reggel irodájában m ár ott to­ porogtak O.-ék. A borostás képű férfi úgy Felállunk. A b arn a fejeket az ellenőr ugrált az asztal körül ide-oda, ak á r az is m egsim ogatta volna. órainga. K árom kodott, m int a záporeső, az asszony meg olyan ricsajt csapott, m intha száz vásárost zsúfoltak volna egybe a szo­ bába. Az előadó kivárta, míg első m érgük Az országban körülbelül százezerre te­ elpárolog, s kezdte győzködni őket, hogy hető a különböző okokból veszélyeztetett a gyerekeknek s nekik is ez a legjobb gyerekek száma. Legjelentősebb veszélymegoldás... forrás a környezet. — Jó helyre kerültek a porontyok. Mi­ G. Béláné „izgága” betegsége m iatt kép­ ből ta rto ttá k volna el őket? Nem dolgoz­ telen a rendszeres m unkavégzésre. Tizen­ nak, a gyerekek azt rágcsálták, am it a három éves lányával él együtt, akin m ár kukában találtak vagy a szomszédoktól az idei blúz is feszült, m egakad ra jta a kaptak. Ha olyan körülm ényeket terem ­ férfiszem. Az anya hónapról hónapra k ap­ tenek, am ely alkalm as a gyerm eknevelés­ ja a családi pótlékot, m int gyerm ekét re, visszakaphatják — m agyarázta a há­ egyedül nevelő szülő, volt férjétől postán borgó szülőknek, akik látszólag m egértet­ érkezik a g y erm ek tartás összege, a ta­ ték : m indenkinek ez a legüdvözítőbb. nács étkezési hozzájárulást fizet. G.-né a tetem es tám ogatás ellenére szünet nélkül Azóta három esztendő telt el. Az apát rendkívüli segélyért fo rd u lt a gyám ügyi kötelezték, hogy m unkába álljon, anyaghatósághoz. mozgató a közeli gyárban. A feleség nem — K íváncsiak voltunk rá, m ire költi dolgozhat, várandós. A három év alatt ez a pénzt, mi ju t belőle a lánynak? — lesz a harm adik gyerek, am elyet a világ­ m ondják a tanácson. ra hoz. A családfő fizetésének felét levon­ �É rdeklődtek a közelben lakóktól, s fény d erü lt a gyakori pénzzavar okára. Az asz­ szony sűrűn v áltogatta élettársait — köz­ tük a börtönből frissen szabadultakat —, akik addig m aradtak hajlékában, míg a pénz apródonként el nem fogyott. A gyám ügyi hatóság, megbeszélve a fejlett és takaros kislány osztályfőnökével, jónak látta hivatásos pártfogó kirendelését. — Mi ez a határozat — toppant be G.-né az igazgatási osztályra. — A lánya védelm ében adtuk ki... K ést rán to tt, Alig bírták leszerelni. A t izenhat esztendős H. Jolán közép­ iskolába jár. Tavaly ősszel a diákok alm a­ szüretre utaztak az Alföldre, visszafelé a vonatra Jolán m ár nem ült fel. Meg­ szökött egy ism eretlen fiúval. Elvált szü­ lőkkel él együtt, m ostohaapja — mint. m ondják — feltűnően jóvágású. A lányt a rendőrség segítségével találták meg, s hazahozatták. A szülők kérték intézeti el­ helyezését, hogy új környezetben folytat­ hassa tanulm ányait. A tanács segített, a lányt egy másik város kollégium ába irá­ nyították, ahol senki sem ism erte botlá­ sát. Nevelőapja néhány hónap elteltével kérvényezte az intézeti elhelyezés meg­ szüntetését, am ire a jogszabályok lehető­ séget adtak. — Sokba kerül. F izetjük az intézeti dí­ jat, útiköltséget, nem kapjuk a gyerm ek­ ta rtá st — nyöszörögte a pálfordulás indí­ tékát. Az egyik társadalm i pártfogótól a gyám ­ ügyi hatósághoz bejelentés érkezett: a lány és apja közötti viszony m eghaladja a szülő és gyerm ek kapcsolatát. A kérel­ m et viszont teljesíteni kell. E. községben a közelm últban három gyerm ek jövőjéről határoztak. Az apa és az anya sűrűn felöntött a garatra. Ilyenkor eltám olyogtak a kicsiket nevelő nagyszülőkhöz, s utcára szóló perp atv art csaptak. F elm erült a két fiú és a nyol­ cadikos lány állam i gondozásba vétele. A tanács viszolygott, úgy látta : a szülőknél megfelelő helyen vannak. A járási szer­ vek és a községi ifjúságvédelm i bizottság az ellenkezőjéről győződött meg. — A végrehajtás ellen a rokonok pesz­ terkedtek, tiltakoztak, fű t-fát m egm ozgat­ tak, de egy cipőt nem vettek volna a fiúk­ nak. A nagyobb gyerekeket elválasztani egym ástól csak akkor lehet, am ikor al­ szanak — kom m entálja az esetet P. Jó ­ zsef, a járási hivatal igazgatási osztályá­ nak vezetője. M éltatja az ifjúságvédelm i albizottságok jelentős szerepét a veszélyeztetett gyer­ m ekek felderítésében. Ez azonban csak feladatuk kisebbik része. Felosztják a szűkös segélyt, inform ációkat szolgáltat­ nak, tanévkezdés előtt gondoskodnak ró­ la, hogy az iskolás korúak könyveket, fü ­ zeteket, írószert, cipőt, iskolaköpenyt kap­ janak. Időről időre ellenőrzik a falvak italboltjait.... — Nem tartom helyesnek, hogy ezek­ ben a bizottságokban túlnyom órészt peda­ gógusok kapnak helyet. Ezzel elhalvá­ nyul a m unka társadalm i jellege — te­ szi hozzá. Más bökkenő is akad a falvakban. Sz.ben két kisfiút állam i gondozásba vettek. Az okok a szokásosak: a szülők elhanya­ golták nevelésüket, a gyerekek piszkosan já rta k óvodába, iskolába, a napköziben kapott ebédet és uzsonnát leszám ítva nem igen étkeztek. A szülők az önkéntes beszállítást m egtagadták, a kisebb srácot távoli rokonoknál dugták el, felk u tatása nem kevés energiába került. A problém át a határozat v ég rehajtása okozta. A n ép ­ szerűtlen feladat a községi tanács dolgo­ zóira m aradt. — K ivezényelték a körzeti rendőrt. F u r­ csa volt, hogy a kicsiket a v b -titk ár vagy a term előszövetkezet gépkocsiján kellett az intézetbe küldeni. É rthető, ha a helyiek ódzkodnak az ilyen akcióktól — m agya­ rázta P. József. A gyerm ekvédelem összes feltétele m eg­ terem tésének türelem az orvossága. — A kiskorúak, fiatalk o rú ak három ok­ ból lehetnek veszélyeztetettek. Legjel­ lemzőbb a környezet, a szülők életm ódja, a lakáshelyzet, a m ostoha körülm ények. A saját m agatartás m iatt veszélyeztetettek azok, akik m ár szem bekerültek a tö r­ vénnyel, loptak, g arázdálkodtak; s az egészségügyi problém ák is veszélyt jelen­ tenek — sorolja N. Istvánné dr., a me­ gyei tanács gyám ügyi főelőadója. A gyám ügyeseknek szám szerint huszon­ egyféle lehetőség áll rendelkezésükre, hogy a helyzeten változtassanak: kezdve az egyszerű figyelm eztetéstől, beidézéstől a hivatásos pártfogók kirendeléséig. Le­ hetne ak ár a d u p lája is, évről évre gya­ rapodik azoknak a gyerekeknek a száma, akik életébe be kell avatkozni. — P róbáltuk felderíteni, m iért is. Egyik oka, hogy hathatósabbá lett a felderítés, óvónők, védőnők, orvosok is m ind több­ ször jeleznek. A v e s z é l y e z t e t e t t m inősítés­ re okot adó tényezők tartósak. Élen já r az alkoholizmus, a válások m agas száma... A gyám hatóságnak m ódjában áll alko­ holelvonó k ú rá ra kötelezni azokat az apá­ kat, anyákat, akik a kocsmák törzsvendé­ gei, a családi pótlékot, fizetést élelmiszer, ru h a helyett itó k ára költik. G yakran azonban a felnőttek egészségügyi prob­ lém ái m iatt a kényszerkezelés lehetetlen. A lakossággal, a községi tanáccsal nehéz m egértetni: az a férfi, aki reggeltől estig b írja az italt, m iért „alk alm atlan ” az el­ vonókúrára. V.-ben tálalták fel a tö rtén e te t: O. Gé­ zának nyolc gyerm eke k erü lt állam i gon­ dozásba, délutánonként m ár ingadozva állt, m int a mérleg, s ha pénze elfogyott, lopva felhörpin tette az asztalon hagyott fél korsó söröket. M ondták, ilyen a vére. Ha sisteregve m egindulnak hullám ai, m in d járt kap ar a torka, oltani kell a tüzet; elitta volna a K risztus p alástját is. Hiába kapott segítséget, hogy üzem ekben jusson dologhoz, egy hónapnál tovább se­ hol sem bírta, m ert az it alozás és az iga­ 9 �zolatlan hiányzás egy szálláson lakozik. A gyám ügyi előadó be-behívatta, m egláto­ gatta, ha éppen józan óráiban találta, el­ beszélgetett vele. Most m ár esztendeje ugyanazon a m unkahelyen tesz-vesz. Szu­ tyongatta, hogy vesse alá m agát az alko­ holelvonó kezelésnek, és O. Géza kötélnek is állt. Rá néhány h étre bazsalyogva állí­ to tt be a tanácsházára, s közölte: az or­ vosok nem engedik. Azóta ú jra iszogat. Öt évvel ezelőtt a m egyében a veszé­ lyeztetett gyerm ekek nyolcvan százaléka cigányszárm azású volt. Azóta az arány a felére csökkent — m ásik felét az elvált szülők gyerm ekei jelentik. Ezek a gyerekek m ár akkor veszélyez­ tetettek, am ikor az eljárás megkezdődik. A gyerm ekelhelyezési per előtt indul a harc a szülők között, ki milyen befolyás­ sal b ír a fiúra, lányra. Főként azóta, hogy ma m ár a gyerm ek nem autom atikusan kerül az anyához. Amíg a válóper le nem zajlik, bárm elyik szülőnél lehet, a ható­ ságok nem avatkozhatnak közbe. P.-n a közelm últban m egdöbbentő bal­ eset történt. A szülők között a járdán zajlott a huzavona a gyerekért. A hatéves kölyök átszaladt az ú t m ásik ol­ dalára, s közben halálra gázolta egy te­ herautó. Fogadónap a városi tanács gyám ügyi hatóságánál. Hétfő. Az előadó, Sz. Sán­ dorné előre figyelm eztet: — A láth atásra panaszkodnak a leg­ többen. A bíróság előírja, hogy m ilyen időközönként láth atja az egyik szülő a m ásiknál elhelyezett gyerekét. Legtöbben fitty et hánynak a rendelkezésre... Szalmaszőke asszony, körm ei vörösen ri­ k ítan ak a lakktól, a tenyérnyi szoba tele 10 lesz C harlie parfüm illatával. A rcán moz­ galm as élet nyom ai. F ényképet kotor elő. Egy bágyadt képű suhanc h ajtja oldalra fejét. H aja kócos, csapzott. — M ár m egint így té rt vissza a fiam az apjától. Tökrészegen! — csicsergi m inden felháborodás nélkül. Bizonyára az esetet jö tt dokum entálni. Negyven körüli férfi állít be, kezében aktatáska. Feltolja szemüvegét, mély le­ vegőt vesz, olyanokat rázkódik, m int a m egfürdetett kutya. — M ondja meg az elvtársnő, hogy m it csináljak? M ár harm adik vasárnap reggel vár papírszelet a lányom helyett. Megint elm entek víkendezni, azt üzente az a ce­ fet asszony. Tegyenek valam it, vagy én teszek — fenyegetőzik a hivatalban. — Ha valam elyik szülő a láth atást aka­ dályozza, először figyelm eztetjük. Ha a szép szó nem használ, ezer forintig bírsá­ golhatjuk. A következő fokozat: írunk a vállalati szakszervezeti bizottságnak, has­ son oda, s legvégül a gyám hatóságnak jo­ gában áll a láth atás akadályozása m iatt gyerm ek-újraelhelyezési pert indítania — tájékoztat az előadó. Újabb férfi érkezik, egészen fiatal. T aj­ tékzik, volt felesége m egint nem eresztet­ te be a lakásba, hogy megnézhesse tízhó­ napos csecsemőjüket. Az ő történetük iga­ zolja: a gyám ügyi m unka lelkiism eretes elvégzése mi m indent kíván. Tavaly karácsony előtt a járási bírónő telefonált izgatottan az igazgatási osztály­ ra. A válóperes tárgyaláson a férj kép­ viselője levelet csatolt az ak ták h o z . Az asszony irta a férjn ek : „ha nem jössz vissza, csak a tem etésünkre jöhetsz, m ert a gyerekkel együtt halottak leszü n k .. . ” A tanácson gyorsan m egtanakodták az ügyet. Szóltak a körzeti orvosnak, tele­ fonáltak a csecsem őotthonba, a kórház idegosztályára. Az orvosi vizsgálat szerint a levélben leírtak lehetősége fennállt, a nő idegkim erültsége m iatt. A picit és az an y ját is gyorsan elhelyezték. Időközben a szülők elváltak, de a civódásnak nincs vége. — Gyerm ekápolónő az eredeti foglalko­ zásom. Öt éve kerültem a gyám hatóság­ hoz. G yakran előfordul, hogy azt kérem a m unkatársaim tól, vigasztaljanak meg, m ert elm egyek innen. Egyszer m ár kéré­ sem re áthelyeztek. Visszajöttem , m ert nagyon szeretem a g y erek ek e t... Előtte egy örökbefogadás iratai. M ert a legkisebbek nem csak elveszthetik szülei­ ket, találh atn ak is. Tavaly három ilyen ügye volt. A szülők egyáltalán nem lá­ togatták gyerekeiket, de lem ondó nyilat­ kozatot sem voltak hajlandók írni. A ható­ ságnak jogában áll pótolni. — A gyerek nem v álaszthatja meg szü­ leit, éppen ezért h átrá n y át sem érezheti. Az elm últ évben 240 ezer forint segélyt osztottunk ki a keretből, s az elnök még újabb ötvenezret biztosított. Én azt a for­ m át látom célszerűnek, am ikor étkezési hozzájárulást adunk. M ert a szülő bem u­ ta t ugyan blokkokat élelm iszerről, de volt rá példa, hogy az A BC-áruház padlójáról szedte fel — említi. G.-ben m esélte a tanácselnök, hogy négy kisgyereknek cipőt vásároltak. A pjuk m ásnap kivétel nélkül eladta. „A nya! Légy szíves adj fel postára ezer forintot, m ert az ünnepségeken kö­ telező a sötét ruha, nekem pedig nincsen. Így ezekre a rendezvényekre el sem me­ gyek, ne vessenek rám megalázó p illan tá­ sokat. Közeledik a tavaszi szünet. A kol­ légium ot el kell hagynom. Apához nem megyek, azt sem tudom , hol lakik. Ha nem jössz értem , inkább megszököm. Csaba.” A hangyalábakra em lékeztető apró be­ tűkkel irt levelet K.-né m u tatja. Nyolc éve váltak el. A dm inisztrátor Pesten, lá­ nyával albérleti szobában húzódik meg, jövőre ígértek neki egyszobás lakást. Volt férje gépészm érnök, m egnősült újra. A bíróság annak idején C sabát neki íté l­ te. A fiú és anya találkozását lehetetlen­ né tette, lopva v álth attak szót, am ikor az anya a fővárosból leutazott, s a tanítás után az iskola előtt m egvárta Csabát. A fiú levelezett vele, pénzt kért tőle, m ert apjától csak verést kapott. — Legutóbb is két nadrágot vettem neki. Keveset keresek, de heten te száz fo­ rin t zsebpénzt is küldök. Most m uszáj sötét öltönyt venni, m ert színházba m en­ nek. Nem teh et róla, hogy eddig nem volt neki. A tan ároktól meg k ap ja a meg­ jegyzéseket — szánakodik K. Gergelyné. Kezében a cigaretta végén, rövid, hideg ham u reszket. A közelm últban fordult a helyzet a családban. A fiához an n y ira ragaszkodó asszony lassan célhoz ér. C sabánál apja m egtalálta a tilto tt leveleket. Felpofozta, s közölte a tanácson, hogy lem ond róla. El is költözött Gy.-be, de a srácot nem vitte m agával, de még az öltönyeit sem ad­ �ta oda. A gyám hatóság gyors közbeavat­ kozására k erü lt feje fölé fedél a kollé­ gium ban. K.-né perelheti a fiát. A tanácson jegy­ zőkönyv tanúskodik arról, hogy az apa m iként b án t vele. — Nem kell nekem gyerektartás sem — szortyog gondjaiba süppedve, m int aki attól fél, m inden szót ellene használnak fel. — A fiam kell, C sab ik ám ... Az új lakótelep játszóterének padján találom meg H. Lászlónét. Csem etéi tucat hasonszőrű lurkó társaságában fatörzsek­ ből em elt v árm ak ettet ostrom olnak, olyan ügybuzgalom m al, m intha ettől függne a m arcipánfigurás születésnapi torta. — Gyerm ekgondozási szabadságon va­ gyok. Még egy évig, a kisebbel — m ond­ ja, s elmosolyodik, am int egy pöttöm nyi legény nálánál m agasabb fahusánggal ab­ rik to lja a tám adókat. — Nincs abban sem m i különös, hogy a napi m unkám m ellett a tanácson tá r­ sadalm i pártfogóként is számon tartan ak . V agyunk n éh ányan, s senkit sem kellett toborozni. Néha kapok egy-egy címet, szabad időm ben elsétálok, m egtekintem , hogy a kiskorú m ilyen körülm ények kö­ zött él, negyedévenként jelentést adok ró la .. . — Hogyan fogadják? — Többnyire bizalm atlanul, de igyek­ szem m egértetni a szülőkkel, hogy gyer­ m ekeik és az ő segítségükre szeretnék lenni. Nem ellenőrzök én, hanem vizit e­ Gyermek, film, mozi Felm érések és statisztikák egész sora bizonyítja, hogy a film elsősorban az ifjúság szükségleteit elégíti ki. A m ozilátogató közönség m integy 50 százaléka fiatalokból áll, s ha ehhez még gondolatban hozzászám oljuk a televíziót néző ifjúság hatalm as töm egét, szükségtelen m ás tényekkel bizonyítani azoknak a h a­ tásvizsgálatoknak a fontosságát, am elyek valam ilyen form ában a film és az ifjúság kapcsolatának kérdéseire keresik a választ. M ert ha biztosítani akarjuk, hogy a film ne csupán kétórányi „ü resjára t”, unalom űző lehetőség legyen gyerm ekeink életében, ism ernünk kell a moziba járás „term észetrajzát”. Ezáltal ugyanis jobban kiak n ázh atju k a film ben rejlő nevelő lehetőségeket, fia­ taljainkból pedig k ialak íth atju k a jövő film értő és -szerető kö­ zönségét; olyan szűrőrendszert alakítva ki tudatukban, am ely által képesek elválasztani az értékest az értéktelentől. Vizsgálódásunk során az a föltevés vezetett, hogy a kérdések nem csak fiataljain k film érdeklődésének felvázolásához n y ú j­ tan ak segítséget, hanem ra jtu k keresztül bep illan th atu n k film ­ m űvészet irán ti fogékonyságuk és ítélőképességük fejlettségé­ be is. V izsgálatunkat kérdőívekkel végeztük. A kérdőíveket álta­ lános iskolák felső tagozatos tanulói töltötték ki, szám szerint 478-an (243 fiú és 235 lány, 246 falusi és 232 városi gyerm ek, valam ennyien 10 és 15 év közöttiek). A válaszokat a következőkben eredeti m egfogalm azásban közöljük, csupán az értelem zavaró helyesírási hibákat javítot­ tu k ki. A felm érés egyik legfontosabb kérdése a mozi látogatás gya­ koriságának feltérképezése volt. Ennek aránya a kapott adatok szerint a következőképpen alakult: 478 általános iskolás közül moziban volt: hetente egyszer heten te kétszer k éth eten te egyszer havonta egyszer évente néhányszor 135 108 100 115 20 A különböző évfolyam ok m ozibajárása között lényeges el­ térés nem m utatkozott, b ár a nem ek szerinti megoszlást tekintve m inden korosztályban a fiúk voltak többször moziban. Érdekesen alak u lt a m ozibajárási gyakoriság lakóhely sze­ rin ti megoszlása is: egyértelm űen kiderült, hogy a városi isko­ lások sokkal sűrűbben látogatják a film színházakat, m int a vi­ déki gyerm ekek. E nnek term észetesen objektív okai is vannak: lek. Eldiskurálunk, kifaggatom gondjaik­ ról, helyettük írok segélykérelm et. Volt, aki úgy kapott lakást, hogy én hívtam fel a m űszaki osztály figyelm ét: az épü­ let életveszélyessé vált. A gyerekek szeretetéről beszél. Újab ­ ban a társadalm i pártfogók kevéske ho­ norárium ot is kapnak, ő visszautasította. Nem azért csinálja. K ötelességének te­ kinti, hogy a veszélyeztetett környezetben élő gyerm ekekért tehessen valam it. Leg­ utóbb az ő jav aslatára vettek állam i gon­ dozásba két kislányt. A szülők óbégat­ tak, nekitám adtak, m int a darazsak. — Higgyék el, ez a legjobb m egoldás — m ondta halkan. S elm esélte, hogy ő tíz éven keresztül élt intézetben. M. Szabó Gyula pl. S algótarjánban több a vetítési hely, jóval m agasabb a játékrendi előadások száma és gyakoribbak a szervezett m oziba­ járási lehetőségek (napközis mozi, iskolamozi, m atinéelőadások stb.). Mindezek ellenére úgy érezzük, hogy m ind vidéken, m ind S algótarjánban igen m agas a m ozibajárási m utató. Különösen, ha arra gondolunk, hogy falvainkban, ahol az átlagos heti három játék ren d i előadás (éppen korlátozott száma m iatt) eleve meg­ határozza m űsorpolitikánkat, kevesebb ifjúságnak szóló film et tudunk bem utatni, hiszen elsősorban a felnőttközönség igényei­ nek, elvárásainak megfelelően tűzzük m űsorra a film eket. A nnak alátám asztására, hogy a fiatalság nagy részének a film valóban a szórakozás, kikapcsolódás egyik fő form ája, a következő kérdést tettü k fel: S z a b a d i d ő b e n m i t c s i n á l s z a l e g ­ s z í v e s e b b e n ? 478 tanuló közül — egyidejűleg többféle szabad­ idős-tevékenység megjelölése m ellett — százhúszan televízió­ nézést, száztizennégyen olvasást, kilencvenketten m ozibajárást , hetvenhárm an játékot, h arm in eketten beszélgetést, húszan spor­ tolást, tizenketten zenehallgatást, hatan a „csavargást” jelölték legkedvesebb szórakozásként. Ebben a rangsorolásban csak lát­ szólag tűnik ellentm ondásnak a televízió vezető szerepe a mozi­ bajárással szemben. M indez csupán azt bizonyítja, hogy a gye­ rekek jóval több szabad idővel rendelkeznek, m int am ennyit a m oziban történő filmnézés kitölt, hiszen a rra a kérdésre, hogy A telev ízió b a n v a g y a m o zib a n n ézel m e g e g y fil m e t s zív e s e b ­ b e n ? , 291 gyerm ek válaszolt igennel a mozi jav ára, míg 187 iskolás a televíziós form a m ellett szavazott. A lányok egyenlő arányban választották m indkét filmnézési lehetőséget, s ú jra a fiúk m oziszeretete billentette a kétharm ados többség felé a m érleget. A választás indoklása a televízó esetében elsősorban ké­ nyelmi, praktikus m érlegelésre engedett következtetni ( „ n e m k e l l t o l o n g n i , m e g s o r b a á l l n i ”; „ l e f e k s z e m , h a e l á l m o s o d o m ” s t b . ) : 18 tanuló érezte úgy, hogy a televízióban jobb film eket játszanak, s ugyancsak tizennyolcan(!) kifogásolták, hogy a moziban kiabálás, zajongás van, míg otthon csendben követhe­ tik a film cselekm ényét. „ H a h u m o r o s f i l m v a n , m é g a f e l é t se m é r te m m eg a n ev etéstő l.” Szórványosan egyéb indokok is születtek: „ h a n e m é r t e k v a l a m i t , m e g k é r d e z h e t e m a s z ü l e i m e t ” ; „ k ö z b e n a c s a l ád d a l l e h e t e k ”; „ A t e l e v í z i ó t e g y s z e r ű e n k i k a p c s o l o m , h a n e m t e t s z i k a f i l m ” stb. Azok, akik a moziban néznek szívesebben film et, elsősor­ ban a mozi látványjellegét hangsúlyozták: kilencvenketten a vetítési felület nagyságával, hetvennyolcan pedig a film színes voltával indokolták választásukat. ( „ N e k e m a m o z i b a n o l y a n é l ő m i n d e n , m i n t h a m a g a m e l ő t t l á t n á m . ”) 11 �Ötvenkilencen a rra hivatkoztak, hogy a m oziban izgalma­ sabb, érdekesebb film eket m utatnak be, 41 gyerm eket pedig éppen a társaság, az ism erősökkel való találkozás lehetősége csábít a film színházakba. Noha az előbbi adatok egyértelm űen bizonyították a mozi előnyét a televízióval szemben (ism ételten hangsúlyozva, hogy a kérdés elsősorban a film nézésre vonatkozott, figyelm en kívül hagyva m ás televíziós m űsorok kedveltségi szintjét), érdem es el­ gondolkodnunk néhány jelenségen. Ö rvendetes tény, hogy napjainkban m ár a legtöbb fiatal szá­ m ára nem elérhetetlen szórakozás a „mozizás”, hiszen mindössze nyolc gyerm ek jelzett ilyen problém át. Ifjúsági jegyakcióink, kedvezm ényes m ozibérleteink és nem utolsósorban differenciált helyárpolitikánk a legolcsóbb m űvelődési form ák egyikévé te­ szik a m ozibajárást. Az ifjúság egy része ugyanakkor a tele­ víziót m ár nem csak a mozi m ellett, hanem olykor helyette is választja. Ami önm agában ugyan nem veszélyes, de ha a ké­ nyelm i szem pontokra hivatkozó gyerm ekek m ár ebben a korban megszokják, hogy csak bizonyos praktikus „óvintézkedések” m egtételével hajlandók film et nézni (közel az ágy, közben lehet enni stb.), félő, a későbbiekben még nehezebben m ozdíthatók ki otthonukból, bárm inem ű művelődési form áról legyen is szó. Örvendetes tén y viszont, hogy m ár ebből a korosztályból is sokan felism erték a film színházak előnyeit a televízióval szem­ ben, s szám ukra a m oziban történő filmnézés speciális, személyes igény. * A kérdőíven több olyan kérdés is szerepelt, am ely a mozi­ b ajárás körülm ényeire vonatkozott. Érdem esnek tű n t például megvizsgálni, hogy a fiatalok kinek a tanácsára járn a k moziba, s hogy egyéni vagy társas időtöltés-e a filmnézés. A K i n e k a t a n á c s á r a s z o k t á l f i l m e k e t n é z n i ? kérdésre adott válaszok a következőképpen alakullak: a tan áraim javasolták 32 a szüleim hívják fel rá a figyelm em et 61 az osztálytársaim aján lják 99 saját m agam választom ki 286 A válaszok alapján kapott kép egyáltalán nem kedvező. Hi­ szen ennek a korosztálynak lenne leginkább szüksége arra, hogy irányítsák film választását, helyes irányba tereljék kialakuló ér­ deklődését. Ezzel szemben a szerzett inform ációk a rra engednek következtetni, hogy sem az iskola, sem a szülők nem kezelik ezt a problém át kellő körültekintéssel. A gyerekek teljesen m aguk­ ra hagyva, kényükre-kedvükre válogathatnak, a sokszor éppen nem nekik szóló film ekből is. Sajnos országosan kevésnek bizo­ nyul azoknak az írásos és egyéb propagandaeszközöknek a szá­ ma, am elyek e korosztály szám ára készülnek. A moziüzemi vál­ lalatok kezdeményezései (szervezett különelőadások, m atinék, is­ kolamozi-akciók, ifjúsági bérletre érvényes film ek kijelölése stb.) önm agukban nem elegendőek. Ezt a problém át csak az iskolával és a szülőkkel közösen lehet megoldani. Az adatok ugyanakkor azt is tükrözték, hogy a film nek a film színházban történő megnézése a televízió korában is m eg­ őrizte társas jellegét (a fiatalok több m int 50 százaléka b ará­ tokkal vagy b aráti társasággal já r moziba), s értékes alkotások esetében ennek pozitív, a befogadást elősegítő hatását nem kell bizonyítani. V izsgálódásunk a következőkben a rra irányult, hogy m i­ lyen típusú és m ű fajú film eket részesítenek előnyben fiatal­ jaink. Ezért kérdőívünkön nyolc olyan — a gyerm ekek szám á­ ra is érthető — film típust soroltunk fel (ezek sorát a tanulók is bővíthették), am elyek szerintük a leggyakrabban láthatók a film színházakban. A vizsgálati anyag a következő képet m utatja, a népszerűség sorrendjében: F i l m t íp u s , f i l m m ű f a j kalandfilm bűnügyi film v ígjáték 12 189 167 45 rajz- és bábfilm 33 tudom ányos-fantasztikus film 15 történelm i film 10 zenés film 10 társadalm i film drám a 4 A nem ek és korcsoportok szerinti megoszlás kicsit diffe­ renciálta az eléggé egyértelm ű adatokat. A lányoknál csökkent a bűnügyi, a tudom ányos-fantasztikus és történelm i film ek irán ti érdeklődés, növekedett viszont a vígjátékot választók száma. A többi film típus kedveltségi fokát nézve kiegyenlített volt a hely­ zet. K orcsoportonként fölfelé egyenes arányban növekedett a bűnügyi film re szavazók és csökkent a kalandfilm eket kedvelők szám a: pontosabban — a két m űfaj helyet cserélt. Ugyanilyen egyértelm űen csökkent a felsőbb osztályosoknál a rajz- és báb­ film nézettsége is. Azok szám ára, akik valam ennyire is ism erik a film forgal­ mazási adatokat, nem okoz különösebb m eglepetést ez a nép­ szerűségi sorrend, hiszen nem mond ellent a különböző típusú film ek átlagos látogatottsági adatainak (még egyszer hangsú­ lyozva, hogy a sorrendről és nem a szavazatok szám áról van szó). Ám ha figyelem be vesszük, hogy ezt a rangsort 10 és 15 év közötti gyerekek állították össze, m ár több okunk van az aggo­ dalom ra, hiszen a kaland- és bűnügyi film ek az össz-szavazatok 75 százalékát kapták, míg a m ásik h at film m űfajra összesen 25 százalék ju to tt. (A teljesség kedvéért megjegyezzük, hogy az ifjúsági játékfilm kedveltségi szintjét külön kérdéssel vizsgáltuk). A problém ával m ár csak azért sem lényegtelen foglalkoz­ nunk, m ivel országosan is gondot jelent a bem u tatásra kerülő film ek egyenlőtlen m űfajm egoszlása. A kaland- és bűnügyi fil­ mek, valam int a társadalm i film drám ák m ellett igen alacsony a többi m űfaj aránya — beleértve az ifjúsági film eket is. S mi­ vel az általános iskolások — éppen életkoruk m iatt — még nem igénylik a társadalm i film drám ákat, a kifejezetten gyerm ekek­ nek szóló film ekből viszont lassan m ár kezdenek kinőni, több le­ hetőségük m arad a kevesebb „odafigyelést” igénylő, könnyebb szórakozást nyújtó film ek m egtekintésére. �A kom or képet szerencsére enyhíti, hogy a S z e r e t e d - e a z ifjú sá g i já té k film e k e t, v a g y szíveseb b e n nézel m e g fe ln ő tte k n e k s z ó l ó t ? kérdésre 288 gyerm ek válaszolt igennel az ifjúsági fil­ t é n e t é t . ” N éhányan pedig az igazságért harcoló film hősöket v á­ lasztották kedvenceiknek. ( „ M i n d i g a s z e g é n y e k i g a z á t a k a r j a . ” m ek javára, míg kétszáztízen itt is a felnőtteknek készülő fil­ m eket választották (nagyobbrészt hetedikes és nyolcadikos fiúk). Azok közül, akik a fiataloknak készülő m űvek m ellett döntöttek, a legtöbben éppen azzal tám asztották alá válaszukat, hogy a fil­ m ek az ő világukról szólnak: „ A z i f j ú s á g é l e t é t , v i d á m m ó k á i t m u t a t j a b e ” (107 válasz); míg 33 tanuló azzal indokolta válasz­ tását, hogy jobban m egérti az ilyen jellegű alkotásokat. Szórvá­ nyosan egyéb indokok is születtek: „ s o k a t t a n u l o k b e l ő l e ” (15 szavazat), „ s o k k a l v i d á m a b b a k ” (13 szavazat). N éhányan határo­ zottan elu tasíto tták a bűnügyi film eket: „ s o h a n e m t u d o k e l ­ Érdem es m egem lítenünk, hogy a lányoknál — ak ik re ebb en a korban fokozottabb érzékenység, a két nem kapcsolatára vo­ natkozó érdeklődés kialakulása jellemző, a külső tulajdonságok (csinos, helyes, jó m egjelenésű stb.) m otivációja m ellett m ás irá­ nyú igény is kim utatható a film hősökkel szemben, am elyeknek szórványosan hangot is adtak. ( „ A z é r t v á l a s z t o t t a m , m e r t s z e ­ a lu d n i, h a b ó l is.” b ű n ü g y i fil m e t lá to k ; és fe lr ia d o k m é g a z á lm o m ­ A felnőtteknek szóló film ek választásánál mindössze két té­ nyező dom inált: az izgalom, az erőszak és a szex! ( „ T ö b b a b u ­ n y ó , n a m e g a lö v ö ld ö zé s.” „ F e lv ilá g o sítá st k a p h a t o k a f e ln ő t­ t e k b ű n ü g y i és sze x u á lis életé rő l; n é h a ú g y é r z e m , h o g y a z if­ j ú s á g i f i l m e k e t ó v o d á s o k n a k k é s z í t i k ”) Összegzésként elm ondhatjuk, hogy a k o rh a tá r kér désén túlm enően nagyobb figyelm et érdem el annak eldöntése, m elyek azok az alkotások, am elyeket a fiatalok anélkül nézhetnek meg, hogy értelm i és érzelm i szintjük károsodást szenvedne. Úgy érezzük, hogy hiba lenne figyelm en kívül hagyni a korosztály izgalom- és kalandigényét, ám felelősségünk is egyben azt kor­ látozott m ederben tartan i. Ha elfogadjuk, hogy a serdülőkorban m ár igen erős a gye­ rekek azonosulási képessége és igénye, hogy beleéljék m agukat az egyes hősök sorsába, vizsgálatunkból nem hiányozhatott az a szem pont sem, hogy a láto tt film ek alapján m ilyen példaképeket alak ítan ak ki m aguknak, kedvenc hőseiket m ilyen külső és belső tulajdonság alapján választják ki. A serdülőkorúak lelki sajátosságaiból fakad, hogy folytono­ san keresik a követendő m agatartásokat, s m ivel nyugtalansá­ guk a kalandos film ek felé h a jtja őket, nem véletlen, hogy a népszerűségi sorban is a retten th etetlen , a m inden veszélyen fe­ lülkerekedő hősök állnak az első helyen: film h ő s ö k sza v a za to k szám a W inettou 124 Piedone 87 Zorro 75 Á rvácska 35 Sandokan 29 Az első öt helyezettet a különböző kalandfilm ekből ism ert hősök követik (Sólyomszem, Ulzana stb.), m ajd néhány m eseés ifjúsági film hős zárja a sort (Csillagszemű, Kis Muck, Csizmás K andúr, Lolka és Bolka). A film m űfajok népszerűségének ism eretében úgy érezzük, nem okoz különösebb m eglepetést sem az indiánfilm hősök ked­ veltségi aránya, sem pedig a m esefilm ekből kedvelt figurák alacsony száma. F eltűnő viszont, hogy — főleg a m átranováki iskolások szavazatai alapján — a sok retten th etetlen hős között ott talál­ ju k Á rvácskát, az utóbbi idők egyik legjelentősebb m agyar film ­ jének főhősét. Nem véletlen, hogy éppen a m átranováki iskolá­ sok szavazták rá, hiszen a megyei moziüzemi vállalat szervezé­ sében jól sikerült ankéton vehettek részt, am elyen jelen volt a film címszereplője, Czinkóczi Zsuzsa is. Mindez ism ételten bizo­ nyítja, hogy egy-egy m aradandó élm ényű beszélgetésnek m ilyen befolyásoló ereje lehet a fiatalok film ízlésének alakulására. A M i é r t ő k e t v á l a s z t o t t a d ? kérdésre adott válaszok általá­ ban m egfelelnek a korosztály lelki sajátosságainak. A „ jó l v e r e ­ k e d n e k é s l ő n e k ” típusú indoklások m ellett elsősorban a kiem el­ kedő testi tulajdonságok (erős, ügyes, izmos stb.) felettébb im­ ponáló volta jelentkezett, de nagyra értékelték a logikus gon­ dolkodást, bátorságot, vakm erőséget, ak araterő t és k itartást is. ( „ M e r é s z , k é s z m i n d e n t m e g t e n n i a b a r á t j á é r t ”. „ M i n d e n r e e l ­ szá n t, m i n d e n k i t k ic s e le z .” „ Ig a za t szól, m i n d e n p r ó b á t kiá ll.” „ M i n d i g g y ő z a t ú l e r ő v e l s z e m b e n . ”) Sok szavazatot kapott az élethű alakítás, a jó színészi játék : „ O lya n s z ív v e l-lé le k k e l já ts za n a k , h o g y valóssá te s z ik a f i l m tö r­ „ E g y ü t t é r z e k v e l ü k , h i s z e n a z e m b e r e k s z a b a d s á g á é r t k ü z d e n e k . ”) r e t t e a c s a l á d j á t . ” „K ü l ö n ö s e g y é n i s é g e m i a t t k e d v e l t e m m e g . ”) A befogadási folyam at szem pontjából egyáltalán nem lé­ nyegtelen annak vizsgálata sem, hogy a körülbelül m ásfél órai íilm nézés kontrollálatlan élm ény m arad -e a serdülőkorúak szá­ m ára, vagy valam ilyen form ában a feldolgozás is követi azt. A felső tagozatos tanulóknak e k u tatás során azt a kérdést is feltettük, hogy egy-egy film m egtekintése u tán m egbeszélike a látottakat, ha igen, kikkel és m ilyen form ában? B ár a feleletek elég szűkszavúak voltak, legtöbben — első­ sorban a lányok — igenlő választ adtak. Útközben, hazafelé a moziból, reggel a becsöngetés előtt, óraközi szünetekben kerül sor a film ekben láto ttak megbeszélésére, általában v ita fo rm ájá­ ban. Meggyőződésünk, hogy a serdülőkorúak körében ennél jó­ val többre is igény m utatkozna, ha megfelelő lehetőségeket te­ rem tenénk az élm ények elm élyítésére, hiszen az egyes film ek­ hez kapcsolódó ankétok, beszélgetések ú jra és ú jra bebizonyít­ ják, hogy film irán ti érdeklődésük nem csupán külsőségekre korlátozódik. * Utolsó két kérdésünket ( „ M i é r t s z e r e t s z m o z i b a j á r n i ? ” m i k o r j ó e g y f i l m ? ”) összegzésnek szántuk, s a válaszok valóban összetettebben tartalm azták az előző kérdések­ re adott feleletek egy-egy m otívum át. A m ozibajárás indoklására vonatkozó nyilatkozatok a következő képet m u tatjá k : „ S zerin ted In d o klá s a barátokkal való találkozás lehetősége a jó film ek vonzása a színes kép a jó szórakozási lehetőség tan u lh ato k belőle nagyobb a kép a kellem es időtöltés, kikapcsolódás a házi m unkától való szabadulás A „ M i k o r j ó e g y f i l m ” kérdésre ad o tt válaszok a következő adatokban foglalhatjuk össze: lá n y o k 184 82 61 42 36 33 14 6 gyakoriságát fiú k izgalom 147 izgalom 182 hum or 93 hum or 86 happy-end 47 happy-end 26 nincsenek benne jó színészi alakítás 20 rossz dolgok 33 szex 18 pergő cselekm ény 33 fordulatos cselekm ény 12 van m ondanivalója 22 van m ondanivalója 12 élethű, a valóságot ábrázolja 20 helyes férfiszereplő 17 szerelem 13 m egható cselekm ény 8 Az utolsó kérdésekre adott válaszokat olvasva m egállapít­ hatjuk, hogy az életkor alakulásával párhuzam osan egyre ta rta l­ m asabbá válik a film nézés indoklása, a serdülők fokozottabb igénnyel lépnek fel az alkotásokkal szemben. U gyanakkor itt is szem betűnő, hogy a lányok ebben a korban m ár sokkal árn y al­ tabban tu d já k m egfogalm azni a film ekkel kapcsolatos elv árá­ saikat. A m aradandó m űvészi élm ény igénye azonban m indkét nem nél m indinkább elmélyül. K apott ad atain k további vizsgálódást sürgetnek, hogy a tu ­ datos válogatásra, kritik ai képességre való nevelést a film esz­ tétik a területén is m inél hatékonyabban végezhessék az érde­ keltek. Kovács Éva 13 �Egy köztéri alkotás és közönsége M ennyire ism erjü k a m űvészetek nyelvét, m it igazol a m űvészet­ r őll fo rm á lt érté k elé sü n k ? E rre a k é rd é sre k ere stem a v álasz t egy olyan felm érés segítségével, a m ely re B orbás T ibo r b alassag y arm ati P ető fi-szobrának a v a tá sa a d o tt alk alm at. M ivel kisv áro sró l van szó, s m e rt a szobor a B alassagyarm aton eddig fe lá llíto tt alkotásokhoz v i­ szonyítva eg y általán n em nev ezh ető szokványosnak, h etek ig szin te fu tb allm érkőzések szenvedélyes v itá in a k k o n k u rre n sév é v ált. Így n y ílt lehetőség az aláb b i vizsgálódásra. B orbás T ibor m odellül a z t a P ető fit választotta, aki m á r tú lju to tt első erőpróbáin, a konvenciók sz éttip ró ján a k já ró felh ö rd ü lések en , fog­ csattogtatásokan. M egérezte erejét, küldetését, a m it S zerb A n tal így fogalm az m eg: „H ogy P etőfi nem v olt vallásos a szó általán o s é rte l­ m ében, a n n a k csak az le h et a m agyarázata, hogy a v allási en erg iáit tran sz p o n álta v alam i m ásra, vagyis hogy a m aga m ó d ján volt v a llá ­ sos. P etőfi vallásossága a szabadságim ádata volt. A zt az áh itato t, ra ­ jongást, önfeláldozási vágyat, a m it a hívő Isten láb áh o z helyez, ő a szabadságnak szentelte. A m int a hívő lélek m inden v allásán keresz­ tü l él m eg és v allásán ak érté k re n d sze ré h ez m á r hasonlóképpen, P ető ­ fi is a v ilágot a szabadság jegyében éli át. A z a já té k szép, am ely a szabadság ih le té sét érezteti, az a te tt jó, am ely szabad és a világsza­ b ad ság felé vezet”. E n nek a k ü ld etésn ek a p ró fé tá já t lá tju k a m ásfélszeres bronzszo­ b o r figurájában. A zt a költőt, a k in e k plasztik ai m e g fo rm álásak o r m á r külső m egjelenési fo rm á ja a lényeges, nem a z öltözéke és n em is az arán y o s testi felépítettsége, h an e m a gazdag sk á lá jú in d u la to k által egy a k a ra tk é n t m ozduló test, am ely vívódásainak, küzdelm einek, zord sejtelm ein ek is hordozója. A d in am ik u san előrelépő, szik ár alak o t a nagy koponya súlyosan lehúzza, arckifejezése gondolati m ag áb afo r­ dulást, nem es szellem iséget sugall. Kezei ökölbeszorítottak, a k a r és a test között a szélben m egfeszülő pelerin sz árn y k én t kiem eli a fi­ g u rát. E gyszerre je len ti a z ellenerővel szem beni küzdelm et, s az esz­ m ei tisztaságnak, az ügy igazságának szárn y alását. A n ag y szerkezeti egységek biztos kezű m egfogalm azása, h ite le okozza a m ozdulat tú lfű ­ töttségét. A belső felü lete k red ő in tö rd elv e ugrál a fény, s d iad alm as len d ülettel ível a feszülő nagy form ákon. A z alak nélkülöz m inden te á trá lis pátoszt, m e g ta rtja a költő lényegi én jét. A szobrot 1977. m á rc iu s 15-én a v a ttá k a b alassag y arm ati Palóc­ ligetben. K örnyezetében m á r több szobor ta lálh ató , s hogy a lakosság hogyan fogadja a leg ú jab b at, en n ek felm érésére n y ílt lehetőség. A vizsgálat célja nem a z volt, hogy szavazattöbbséggel elfogadtassuk vagy e lm a ra sz ta lju k a z alkotást, hanem , hogy felszín re k erü ljen ek azok a z adatok, am elyekből k ö v etk ezteth etü n k a rra , itt és m a m ilyen igényeket tá m aszta n ak egy (ezzel a) m űalk o tással szem ben. Végül is a z in dokokra vo ltam leginkább kíváncsi, m e rt szélsőséges érték ek között csapongtak. V oltak, ak ik a szobor a v a tá sak o r m e g h ato ttság u k at nem tu d tá k leplezni; v o lta k m a g y artan áro k , ak ik ta n ítv á n y a ik gyű­ rű jéb en a költő m egcsúfolásának tu la jd o n íto ttá k a szo b ro t; v o ltak akik d en evérnek gúnyolták, m ások a „forradalom v ih a rm a d a rá t” lá ttá k benne. Egyesek a v áros n em es gesztusát érték elték , ak a d tak , a k ik a m űvész szellem iségét dicsérték stb... Ezeket a legjellem zőbb véle­ m én y n y ilv án ításo k at á tte k in th e tő ren d sz erb e foglalva k észü lt el a felm érőlap. A z őszinte vélem énynyilvánítás érd ek éb en n em kértem , hogy az alanyok m egnevezzék m agukat. A felm érőlap négy egységből áll. A z első elig azítást ad a lap használatához, a m ásodikban, öt a lte rn a tív m inősítő m egjegyzés ta lá l­ ható, a h arm a d ik ugyancsak a lte rn a tív ad a to k a t tartalm a z, am elyek­ kel a z előző m in ő sítést indokolni kell. Ez a szek to r a d ja a leg érték e­ sebb inform ációt. N evezetesen a z d erü l ki belőle, hogy az alan y n a k m ilyen „elv árásai” v an n a k a m űvészi tá rg y irá n t, m e n n y ire tu d a m ű ­ vészet sajátos törvényei, kifejezési eszközei, önálló nyelvezete, a v izu ­ ális, p lasztikai nyelv b erkeiben eligazodni, a sokszor összetett, szim ­ bolikus, alleg o rik u s je len tésta rtalm ak b ó l olvasni, m e n n y ire te rh e lik fogékonyságát különböző lá tá sk o nvenciók, k ia la k u lt szkém ák, m eny­ n y ire tu d k re a tív k apcsolatot k ia lak ítan i a m űvel, érté k íté letei m eny­ n y ire esztétikai m egalapozottságúak. A negyedik szek to rb an az alan y k o rára, foglalkozására, iskolai végzettségére vonatkozó a d a to k a t k é r­ tem, am elyek szintén nélkülö zh etetlen ek az an y a g feldolgozásánál, hiszen m a jd ennek a la p já n tu d u n k összehasonlító elem zést végezni, s tan u lsá g o k at levonni (pl.: a vizuális nev elés h atásfo k áró l a z időben és a m űvelődés különböző színterein). A z 1977. m á ju s h ó n ap b an elv ég zett első felm érést egy év e lte lte u tá n ism ét elvégeztem . A z egyes korcsoportok szerin ti m inősítésekko r a pozitív-negatív v élem énynyilvánítások a rá n y a egyedül a le g fiatalab b korosztálynál m u ta to tt a kedvező fo g ad ta tás irán y áb a. Ez értékelendő, m e rt a z új irá n t való n y ito ttság ra utal. (Viszont a z figyelm eztető jel, hogy itt a legnagyobb az érdek telen ség a rá n y a is.) L egm agasabb a kedvező fo g ad ta tás százalékos é rté k e a 21—36 éves korosztálynál. Ez az egyedüli csoport, ahol sem a z 1977-es, sem az 1978-as v izsgálatnál n e m a k a d t közöm bös alany . A legidősebb kor­ cso p ortban legkisebb a befo g ad ásra való hajlandóság. A következőkben az t fig y elh etjü k meg, hogy a különböző előjelű m inősítésekhez m ű v észetk ritik ail ag m e n n y ire rele v án s indoklások kapcsolódnak, s ezek hogyan a la k u lta k a korcsoportok és azon belül pedig a tá rsa d alm i rétegek viszonylatában. 14 A 14—20 éves korosztályon belül h áro m intézm ény, a B alassi B á­ lin t G im názium , a S zántó K ovács Já n o s Szakközépiskola és az ip a ri szakm unkásképző in té ze t d iá k ja in a k a d a ta it „b o n to ttam m eg”. A többi korcso p o rtn ál k ülön v ettem a m u n k á st (ezen é rtv e a szak m u n ­ kást, b e ta n íto tt m u n k ást, seg éd m u n k ást, m ezőgazdasági fizikai dolgo­ zót), a z értelm iség it (vezető állású , értelm iségi, egyéb szellem i foglal­ kozású), a h a rm a d ik csoportba egyéb m egjelöléssel a kisiparosokat, sz o lg áltatásb an dolgozókat, h áz tartásb eliek et, n yugdíjasokat. Az egyes szektorban, lev ő szavazatszám ok és azok p o n térték ein ek összesítése u tá n k a p ta m az egyik legizgalm asabb ad ato t, a bizonyos csoportok á lta l le a d o tt szavazatok á tlag p o n térték é t. Ez az indoklások m inőségét jelző szám k o rán tsem m u ta t összefüggést a m inőségi sk á­ lá ra lead o tt szav azati szám arán y o k k al. Így a leg m ag asab b átlag p o n té rté k e t a „tetszik, elfogadom ” m in ő sítést ad ó alan y o k in d o k lásai é r­ ték el (3,11 % -os), m íg a „nem te tsz ik ”- re m inősítők, a k ik a legnépe­ sebb csoportot alk o tták , a leg alacso n y ab b at (1,6 % -os átla g p o n té rté k ­ kel). A z u tó b b iak esetéb en v ajo n m ib e n k eresen d ő a m a g y arázat? M iután P etőfivel kapcsolatos érté k e s és elfo g ad o tt képzőm űvésze­ ti a lk o tá s alig-alig ak ad (azok is in k áb b felszínes m eg jelen ítésére, m in t én jén ek képi k ifejezésére tö rek ed tek ), így a ró la k észü lt „jó lfésü lt” p o rtré k h a tá sá ra k o n flik tu sb a k erü ltek a „szépfiúi” elv áráso k és az új értelm ezésű alkotás. A z e lté ré s h iányérzetet, feszültségeket e re d m é­ nyezett. Ezt bizonyítja, hogy leg g y ak rab b an h aszn á lták a „nem hason­ lít” indoklást. E bben m élyen b en n e fo g laltatik a közízlést g y ak ra n n e ­ gatív irán y b a befolyásoló, tu d a ti k lisék et k ia lak ító v izu ális in fo rm á­ ciós csato rn ák k ritik á ja éppúgy, m in t azoké, akik a szellem i restség állap o táb a kerülve, k ép telen ek előzetes téves b eállító d ásu k fölé em el­ kedni. H angsúlyozom , a z alacsony p o n té rték n em abból adódik, hogy a szobrot elm arasztaló lag íté lté k meg, hisz a v álasztási lehetős égek kö­ zött azonos ará n y b an v o lta k m ag as p o n té rték ű pozitív és n eg atív előjelű indoklások. A z alacsony átla g p o n té rté k oka, hogy a képzőm ű­ vészeti alk o tással szem ben m ég m in d ig tú lz o tta k a z iro d alm i e lv á rá ­ sok, hogy a m ú lt század közepén m eg in d u lt tisztu lási fo ly am at e re d ­ m én y ek én t le v ed le tt sa lla n g o k at m ég so k an visszasírják. Ez a n n á l is érth e tetlen eb b , m ivel P ető fi iro d alm i alk o tásaib a n „főúri arro g an c iá­ v al összevissza d o b álta a sz av a k at: kom oly főnevek m e llé m ozgékony állítm án y t, a rím et, am ely a stró fa h a rm ó n iá já t volt h iv a tv a m egadni, a rra h aszn álta fel, hogy a legtávolabb eső, le g v áratlan a b b szav ak at h ázasítsa össze, a stró fa a r r a való lett, hogy az utolsó k ét so rt teljesen elro n tsa az előző h a t sor h an g u latá t. Ily m ódon m egszüntetve a »poéti­ kai d ikciót«, a költészet ünnepélyes eg y en ru h áját...” (Szerb A ntal). A felm érőlapból k id e rü lt p o n té rté k e k ala k u lá sá b a n a z a leg b án ­ tóbb, hogy azt az „eg y en u tat”, am itő l P etőfi az iro d alm at igyekezett m egszabadítani, százh arm in c évvel később a képzőm űvészet fo rm a­ nyelvéből h ián y o lja m ajd a közvélem ény igen széles réteg e — a k á r az őt idéző m ű alk o táso n k eresztü l is. É rdem es tovább k eresn i az ano­ m áliákat. A z egyes korcsoportok és a korcsoportokon belüli tételezések á t­ lag p o n térték ei is fig yelem re m éltó ak : legm ag asab b a középiskolásoké, u tá n a fokozatosan csökken a 42. évvel bezárólag. A d iák o k igényes érvelései m ag y arázh ató k azzal, hogy egy je le n ­ tősen ja v u ló nevelési-oktatási-közm űvelődési közegben k ezd h ették ta n u lm á n y aik a t, m ásrészt, hogy az ism eretan y ag o t „frissen ” b irto k o l­ já k — am i m á r k o rán tsem m o n d h a tó el a z a z t k ö vető korosztályok­ ról, d e legalábbis azok széles rétegeiről. A m ű velődés p erm a n en c iáján ak h ián y áró l v an szó teh át. (A közel­ m ú ltb an ötszáz szem ély m egkérdezésével végeztem egy vizsgálatot, am ely bizonyságot sz o lg áltato tt a r r a az am úgy is való szín ű n ek látszó sejtésre, hogy szignifikáns összefüggés v an az isk o lásk o rb an az isko­ lán k ív ü li m űvelődési lehetőségekben v aló részvétel és a feln ő ttk o ri m űvelődési a k tiv itá s között.) A feln ő ttk o ri a v a to tt m űélv ezetn ek is a szerzett ism eretek folyam atos felszínen ta rtása , m e g ú jítá sa a z alap ja. E rre a hián y o sság ra d erít fé n y t a z összesítésben a d iák k o rtó l táv o lo ­ dó korcsoportok átlag p o n térték ein ek csökkenő te n d en c iája is. Ez m in d en réteg, m ég a z értelm iség iek a d a ta in á l is k im u tath ató , ahol pedig a z t v árn á n k , hogy a m egszerzett m agas szin tű ism eretek és az igényes iskolai, stb. m u n k a a z önm űvelés k én y szerítő igényét ala­ k íto ttá k ki. Az á tlag p o n térték e k egyenletes csökkenése az utolsó korosztály­ n ál irá n y t v ált. A nyugdíjasok, illetv e a n y u g d íjask o r közelébe k e­ rü lte k érté k íté letei ism ét kv alitáso sab b ak . Ez a tren d v o n al v alam e n y ­ nyi rétegnél hasonló. K iv ételt egyedül a m u n k áso k a d a ta i a la p já n el­ k észített d iag ram m u ta t, ah o l a csökkenő é rté k ű te n d en cia tovább h a ­ lad. A m u n k á sré te g első k o rcso p o rtjáh o z a sz ak m u n k ástan u ló k ad a­ ta it h aszn áltam fel, ak ik n ek a v álaszai kü lö n b en leggyengébbnek n y ilv á n u lta k a h áro m isk o latíp u s d iá k ja i közül. Ez az é rté k — am in t lá tn i fogjuk — a z 1978. évi felm érésnél m ég to v áb b rom lik, és v a la ­ m ennyi réteg és k o rcso p o rt közül a legalacsonyabb sz in te t ad ja. (Elke­ rü lh e te tle n e k az ily en a d a to k lá ttá n a z in d u la to s gondolatok. U gyanis az ip a ri ta n u ló k több év e a 14—16 éves népességnek 40% kö rü li a r á ­ n y á t teszik ki. B á r h a k ez ü n k b e vesszük ezek n ek a z in tézm ényeknek a ta n terv eit, n em cso d álk o zh atu n k a z ered m én y en : m űvészi, esztéti­ k ai ism eretek et n y ú jtó ta n tá rg y a ik a lig v an n ak , azok is in k áb b a szak m áh o z kötődő ism erete k re szorítkoznak.) A z is m eg állap íth ató , hogy a diákok közül legnagyobb a rá n y b a n a szak m u n k ástan u ló k ta n ú ­ sítan a k közöm bösséget. (Folytatás a 19. oldalon.) �B r u n d a G u s z tá v Nyiladozó L áttam , hogy a nyájasok nem élnek boldogul. Hogy nem pofától és ringó h ájtó l függ ki pusztul s boldogul. Stratégos Igen, ide rajzolunk egy atom csapást, ígyT ehát ez a hadosztály m eg-sem m i-sült. Igen, de ez még m indig csak Az első kesergő Tavasz 1979 Bohócra tellett h át a nagy rem ényekből. K alim pálnak a harangok, m int m inden tavasszal, m ióta eszem et tudom. N apsütés a ház fala m ellett, a leereszkedő lépcső tövénél, tavasz-szag, meleg, troszkarecsegés a talpam alatt, az első bogarak vörös, fekete pettyes háta és harangszó. H arangok és m adarak, csend és élet, zengő ébredés és halál. E lfáradt az öregkor. B énult arcom ba nyom ódva a meleg fal kőpora, lábam ban a hullaház hidege süt. Tavasz van. Száradó nedvesség a rönkökön, csikorgó vízcseppek a hom okban. Most kezdődik az év! Virágozni fogunk és terem ni! Nocsak ra jta ! H átha m ajd ebben az évben! tizenkétezer em ber. Állok, m int tavalyi kóró, kiszáradva m agam közepén. Mi legyen a többivel? És pudvásodom . Hajósének I tt m arad tu n k jelzőtáblának, hajósnak rothadó tökhéjon. Célba a tengerfenékre érők, kigom bolt m ellényünkkel herék, a vészes időket áth en y é lő k ... 15 �M o la G y ö rg y Intermezzo Egy lány m ár ü lt a vonatfülkében, am ikor beléptem . A le­ húzott ablak mellé telepedtem , és m ikor rám nézett, tekintete­ m et fek ete h aja fölé toltam . Az ülés fe jtám láján ál vastagbetűs felirat v á rt: MAGYAR SZARVASMARHA, és szomorú tehenek bám ultak rám a b ar­ n u lt fotóról. O lyan volt pofájuk az öveglap alatt, m intha m ély­ ségesen b án ták volna, hogy a föld ily szom orú helyére szület­ tek. A dacos n y ak ú állatokat szemléltem, s közben csurgást h al­ lottam a vonat mellől. Fölálltam , kihajoltam az ablakon. Egy szakadt pasas állt a két szerelvény között, agyonragyűrt posz­ tósapkával a feje búbján, zom áncozott pléh vöröscsillag fitty ed t a simlire. Jobb öklében egy borosüveget m arkolászott, színeha­ gyott beszkártos nagykabátjának zsebében. Aszalódott balja el­ tű n t a k ab át csontutánzatú m űanyag gom bjai között, s a kabát nyílásán á t gőzölgő sugárban vizelt a kerekek közé. Meglepetten az ablakban ragadtam, így mikor kirázva ka­ bátja mögül a maradékot is, körültekintett, észrevett. — De nagy hülye vagy abban a pápaszem ben — m ondta, m inden különösebb érzelem nélkül a hangjában. M egállt bennem az ütő. A szemüvegem egyszerű kisiparos króm ­ keret volt, 2-es m űanyag lencsékkel. A legolcsóbb. M ikor átvettem a Látszerész Szövetkezetben, és az orrom ra toltam , szinte sem­ m it sem láttam vele. Egy ideig a pirosban sem tu d tam át­ slisszanni, m ert nem érzékeltem elég jól a sebességet. Csakhogy százezren hordanak ilyen szem üveget B udapesten, az öreg m eg­ jegyzése te h á t szem élyre szólt. M ielőtt bárm it teh ettem vol­ na, ú jra megszólalt ronda, sipákoló hangján. — Mit tudsz te, asszonyparókás? M it tu d to k ti?! Semmi kétség, egy pofon hiányzik az öreg lelki egyensú­ lyának, gondoltam . Még jól is jár, h a tőlem kapja, nem valam i felhúzott o rrú hordártól. Csakhogy n em szoktam pofozkodni, és az öreg láth ató an be van szíva. M ikor elm o zd u ltam az ab lak ­ tól, ú jra kiabálni kezdett, jó hangosan. — M it tud to k ti az egészről? H ét évig nem írtam le egy m egveszekedett szót sem, m inek is, úgysem ju to tt volna oda, ahova szántam . Pedig de jó le tt volna. Az egyik japcsit kellett volna m egkérni, azok rendesek voltak, és az isten sem b ab rált ki velük. A császárunk fizeti a napi rizsadagunkat, m ondták, és nem voltak hajlandók kevesebbel, vagy m ással beérni. Inkább nem ettek. Mi? A m ásét is felfaltuk, ha lehetett. Írni kellett vol­ na. Az öreg lesütötte a szemét, és m in t egy kis kölyök, zavartan rugdalni kezdett egy gyufásdobozt a levegősen összeillesztett be­ tonlapokon. Megszólalt a hangosbem ondó elektronikus füttyjele, és az érchangú nő belerecsegte a hűvös levegőbe: A nem zetközi ex p ­ resszvonat Moszkva—K ijev—Záhony—D ebrecen—Szolnok felől húsz percet késik. Az öreg felkapta a fejét. H atalm as védőbakancsot vonszolt a lábán, am ilyet a friss m unkavállalók a bizom ányi előtt szok­ tak árulni. — Még m indig szokott k é s n i... — m ondta révedezve, u tá ­ na a bakancs erős, bunkóorrával az eddig finom an pöckölgetett gyufásdobozba rúgott, leh ete tt hallani a reccsenést. A kacsázó doboz u tá n nézett, és folytatta. — Szédült a fejem , m ikor leszálltam , sehogy sem ak artam m egszokni a tágas, szabad levegőt. K örülnéztem százszor is, de senki sem követett. Hazam entem , a házm esterné keresztet ve­ tett, ahogy m eglátott. Bozay bácsi, m ondta, pedig m ikor uto l­ já ra elindultam ebből a házból, m ég azzal kacsintott, hogy a szent haza védelm ére, Bozay úr! O rd íto tt róla, hogy légnyom ást kapott, az ipszilont is egészen ínek ejtette a nevem végén. P e­ dig régen... m ég szerencse, hogy m egism ert. R ám nézett újra, és pim aszul vigyorogni kezdett. — M ost azt hiszed, mi, asszonyhajú, hogy ú jra hallhatod az unalom ig ism ételt tö rté n e te t: hazam egyek és o tt találok egy m ásik férfit, egym ás to rk án ak esünk, az asszony meg m ajd vá­ laszt v a lah o g y ... esetleg m indkettőnket. 16 �Az em berek egy p illan atra m eg to rp an tak a csomagokkal, u tán a tovább m entek. — Idehallgasson! — szóltam ki az ablakon, az u tá n m eglát­ tam egy fiatal tűzoltót, aki éppen le tette bőröndjét, és felénk tarto tt. — M enjen innen papa, m it hangoskodik! — szólt az öreg­ re. Az lek ap ta fejéről a gy ű rö tt sapkát, m érgesen a vonat ke­ reke alá csapta, és a tűzoltó felé fordult. — A k u rv a úristenit, h á t anyád álm ában sem voltál még, m ikor a kakastollas cim boráid m ár k ard lap o t köszörültek a h á ­ tam on! Te szólsz-e?! H át kinek ne m ondhatnám el, hogy volt? — Nem érdekel az senkit, papa, m enjen, m ielőtt m egint ki­ húzza a gyufát! Az öreg m eredt szemmel visszanézett: — Nem, senkit? Lassan elindult, a csarnok szögletébe csoszogott nehéz ba­ kancsával, beszkártos k ab á tja m ár ré g a földön volt, m ire rá ­ ereszkedett. Zsebéből előhúzta a bort. A rra gondoltam , hogy le kéne szólni az öregnek, eltekintek a jogos pofontól, de fogja be a száját, és lépjen le. Csakhogy az öregnek esze ágában sem volt eltűnni. — Egy ilyet, hallod! — kiabált fel, és m utatósan m eglen­ gette a k arját. Tervem et m egváltoztattam . Van n ak em berek, akikkel egy­ szerűen nem lehet m egúszni az összetűzést. H átranéztem , a lány újságot ta rto tt a kezében, talán olvasott is, csak egy gúnyos m o­ soly volt a szája sarkában. R áadásul az öreg ú jra kárálni kez­ dett. — Szerencsétlen pók, m indig m agyaráz — fo rd u lt felénk a tűzoltó. — C sakhát az isten sem értheti, m it akar. M ikor leültem , láttam , hogy a lán y szeme elréved ra jta m a mosolya a száján volt m ár, nekem m eg bizseregni kezdett a bőröm. N agyon csinos volt. Közben m egérkezett a m oszkvai expressz, elindulhattunk. M ikor beszélgetni kezdtünk, úgy te t­ tünk, m intha mi sem tö rté n t volna. A lányt néhány együttes kulisszatitkai és R obert Redford film jei érdekelték legjobban. — Senki sem várt, szarházi, pedig gondolhatod, m ilyen zsá­ ba volt a fejem ben. Vizet m ertem a rozsdás kádba, forrót, m int a pokol köve. N yakig b ú jtam bele, hogy a szalonnát is olvasz­ sza ki a ro h ad t belemből. A fehér, patikaszínű fémdobozból ki­ ráztam egy San dosten fürdővíztablettát. Beledobtam a vörös víz­ be, rozsdafoltok úszkáltak a tetején, de habzott a tabletta, ahogy alábuborékolt a vasas víznek, habzott, a kurva anyját, olyan gyönyörűségesen habzott, m int egy tüdőlövéses h am ar derm edő vérbuborékjai. Éppen úgy! A ztán kivettem a kádból a rühes testem et. V akaróztam , és a kádba köptem édeskés nyálam at. M ár évek óta nem volt csont az ínyem ben, és halványpirosat köptem . O tt lebegett a rozsdás kád alján vastagon m egülepedett mocsok fölött. Nem a k a rt alám erülni az istennek sem. Az öreg köpött egyet a vonat alá. U tána lágyabb folytatta. hangon — És az asszonyok.. . Azok a m egm agyarázhatatlanok. En­ gem is m egvárt, egy albérlővel lakott. Hogy ne legyen egyedül, m eg a pénz i s . .. Azt m ondta, sem m it sem hisz, am íg nem kap p ap írt a Vöröskereszttől. A ztán este az ágyban, istenem , a ro­ h ad t ágyban. Neked bezzeg áll, mi?! Itt m indenkinek áll, az ú risten it! M indenkinek áll, senki sem m ent p apírtalpú ba­ kancsban, m indig csak jobbkéz felé, a hideg m agjához. A m e­ legségért a láb u n k ra hugyoztunk, és mégis, h iá b a ... A hangosbem ondó ú jra sípolni kezdett: G yőr—Sopron—He­ gyeshalm on á t nem zetközi expresszvonat indul a csarnok egyes vágányról P á riz sb a ... Lopva a lán y ra néztem , láttam , hogy h allgatja a beszélge­ tést. M égiscsak le kéne m ennem az öreghez, gondoltam , ha nem is v e rn é pofán az em ber, legalább odébb küldené, m ár csak a lány m ia tt is. De istenverte sipákoló han g ján ú jra kiabálni kez­ dett. — M in d en k i. megy. M intha semmi sem tö rtén t volna. M in­ denki elfelejtett m indent, ú jra kezdte! M inden szarházinak si­ került, csak nekem nem. Szarháziak! — k iab álta széttárt k aro k ­ kal. 17 �H ideg A ntal I l u h Is tv á n Hímzett elégia Fényértők hófehér hadovának nem mondom rontom am i törvénye szerint rom lik bom lik kezem ből a lili­ om csokra h a bűvölök fan y ar illatú b ab ért K ibújtam a földből Leveleim fényértők lettek K icsapódtam a kőből M int m egderm edt hőből Az égitestek K ibújtam a földből Arcom derül a fényre H alált álló időmből Meddig fu tja erőmből Szívem kiadni bérbe h alért m en Jónás a cetbe? kedve visz költőt jövőbe? köszönve kezetfogva egy kézbe kapaszkodva tanulok hazába szédülni s szívküldi lesz e terroros találgatás? talán patás vagy vad vérszagú vág­ tatásra vágyok? rádob a pontos kérdés pörgő dobra hol az arcom forogva p illanatokra m eg-m eg­ jelenik kezeit V eronika kendőt­ len emeli de felém enyém az új köszönés kézfogás szédülés eldűl és vacog tollam hol van?-ból ím e itt van egy hím zett elégia Címe se lehet eljön értem egy hófehér angyal talppal a földön lépdelek u tán a baba-arcom hiszi hasonm ására talál ahogy kalapál ez a kettős trochaikus szívlobogás vagy kopogás csak m űbőr­ m appán asztalon? alkalom a rra hogy éljek alkalm a m égsem a húsnak búsnak nem tudom m agam hogy nem is hófehér nem is angyal P á h i P é te r Így maradsz meg K ibontom fekete kendőd. Hogy tűz a Nap! Homlokod gyöngyözik. réten hajlongó árvalányhajú. Bennem csikordul szerszámod éle, ordítanék, anyám ; nékem m ár így m aradsz meg görnyedt kapanyélnek, kőbe farag o tt fél-sim ogatásnak, arcom on arcoddal, arcom m al arcodon. D eák László Találkozás Tegnap szavakkal találkoztam . Erős, izmos, m agabiztos szavakkal. Jö ttek a tavaszi széllel. M agyarok voltak. Nem tu d tam nekik szállást adni. Nem volt nálam papír. Méz újjaim on át m int erkélyrácson honnan a m adár néz csevely az este a nappal a reggel eggyel több ok v an a rra hogy puszilja egym ást k ét szék kezünk előtt k ét sörösüveg töm ör üreg legyen az asztali ernyő m eg kellő időben hulljon a ham u a csikkről vicc­ ből sem m ondom, hogy látlak v árlak susogom honnan a m adár néz méz m ondanám motyogom is újjaim on á t halálon innen 18 Minimálisra csökkentettük... A csecsem őhalandóságot, a kisdoboshalandóságot, az úttörőhalandóságot, és a nagypapa-nagym am a halandóságot. �(Folytatás a 14. oldalról) Igen m agas átlag p o n térték e t p ro d u k á lta k ugyan ak k o r a B alassi B á lin t G im názium diákjai. M indkét felm érésnél valam en n y i korcsoport és réteg közül a legm agasabbat. É rdekes, hogy átlag o n felüli ará n y b an n em tetszésü k et n y ilv á n íto ttá k ki a szobor ir á n t (1978-ban 71,4 %). In ­ d o k aik m ind m agas pontérték ű ek , úgyhogy a z á tla g p o n té rté k a z 1977es felm érésnél 4,33 pont, 1978-ban 4,57 pont. V alószínű, hogy m inősíté­ sü k alak u lá sáb a n bizonyos elő íté let is k ö zrejátszott, ug y an is a gim ná­ zium u d v a rá n á ll egy „ a rán y la g gyengén sik e rü lt” B orbás-alkotás, am i o ly an erős ellen érzést v á lth a to tt ki a m űvész irán t, hogy az íté le talk o ­ tá sn ál ezt nem tu d tá k kiküszöbölni (leplezni). Ezt a tén y t tá m asztja a lá a g im názium ta n á ra in a k vélem én y n y ilv án ítása i s : sz in te valam en y ­ n yiük íté le té t a nem tetszési m ezőben ta lá lh a tju k (p o n térték eik szin­ té n igen m agasak). A legkvalitásosabb v álaszokat az értelm iség adta. A m u n k ás és az egyéb m egjelölésű rétegcsoportok kb. azonos sz in te t ta rtv a, erősen elszak ad tak az értelm iségtől. Ez a szintkülönbség k o rán tsem m egnyug­ tató. Úgy tűnik, hogy b á r a k u ltu rá lis ja v a k igazságos elo sztásán ak a feltéte leit m e g terem tettü k , m űvelődési g y ak o rlatu n k m ég n em tu d ta m egtenni a döntő lépést az irán y b an , hogy a k u ltú ra fogyasztása irá n ti igény is m egközelítőleg azonos sz in te t m u tasso n a különböző tá rsa ­ d alm i réteg ek esetében. P ersze a z a z alacso n y p ontérték , am it a z első és a h arm a d ik tá rsa d alm i rétegnél ta lá ltu n k , ab b a n a z esetb e n len n e igazán lehangoló, h a azt jelezné, hogy ennek a szin tn ek az átlép ését az egy-egy ré te g re átfo g ó an nehezedő akadályok n em teszik lehetővé. A z egyes ad a to k azonban a z t m u ta tjá k , hogy ilyen stab ilizáló d ásró l szó sincs. Az átlag p o n térték ek a legváltozóbb m inőségű válaszok e re d ­ m é n y ek én t jö ttek lé tre. B árm elyik korosztályt vesszük is alapul, sajnos egyik sem dicse­ ked h et azzal, hogy a vizu ális n e v e lte korszerű, vagy le g alá b b is elfo­ g ad h ató közegében n ev e lk e d h ete tt az általános, de a k á r a középisko­ lá s szin tű ta n u lm á n y ai so rán is. Az 1970-es évek elejéig k atasz tro fá­ lis v o lt a szakem berhiány. A rajzo t képesítés nélk ü li érettség izettek „ o k ta ttá k ”, akik leg aláb b olyan keveset k a p h a tta k ta n u lm á n y a ik so­ rá n a képzőm űvészet lényegéből, m in t am en n y it m o st v o lt ta n ítv á ­ n y aik p ro d u k áln ak . N a p ja in k ra ja v u lt a helyzet, m égsem m o n d h a tju k el, a ra jz o k ta tá s feltételei m egfelelő m érték b en fejlődnek. A rajzo k ­ ta tá s t elősegítő eszközök tá rh á z a osztályonként egy-egy k ritik á n aluli m inőségű diasorozatból á ll; a ra jz ó rá k szám a az utóbbi időkben eg y re csökken; m ég m indig n em le h e t a m ozdítható rajz ó rá k ren d szerét m egoldani (ak árh a a testn ev elésó rák m in tájá ra ), s ezt k iállításm eg ­ nyitók, m űvész-közönség találkozók lá to g atásá ra — elő írtan — fel­ használni. A z iskolák fejlesztésekor á lta lá b a n a legutolsó m egvalósí­ ta n d ó fe la d a t a ra jz te re m kialakítása. A ta n m en e te k in k áb b a kéz­ ügyesség, m in t a lá tá s fejlesztését helyezik előtérbe. (Ennek kö v etk ez­ téb en születnek m eg később a csodálatos tech n ik áv al készült v irág á ll­ ványgiccsek, vaskapugiccsek, kertgiccsek, lakásgiccsek, település-­ giccsek...) 1978. m áju s elejé n m egism ételtem a felm érést. Ügy gondoltam , hogy a szobor körül fellángolt szenvedélyes v iták egy idő u tá n elcsen­ desednek, a v élem énynyilvánítások m egfo n to ltab b á váln ak . B íztam ab ­ b an is, hogy a felv etett problém a sok em b ert a r r a késztet, hogy a tárg g y al k apcsolatban az ism erete it kibővítse. A z első szem beötlő v ál­ tozás az, hogy a tetszés-nem tetszés m ezőben m egközelítőleg 6 % -kal csökkentek a szélsőséges vélem énynyilvánítások. 5 % -kal nö v ek ed ett az o k n ak az aránya, akik elfo g ad ják az alk o tást, több m in t 3 % -k al a közöm bösséget m utatóké. 3,3 % -kal csökkent a z alk o tást elu tasító k arán y a. A m ű a lk o tá s b efogadására legkisebb hajlan d ó ság o t a legidő­ sebbek k orcsoportja m u ta tja (b ár az előző évi felm érésh ez viszonyít­ v a 12 % -kal kevesebben u ta síto ttá k el), s jelen tő sén m egnövekedett a közöm bösek aránya. A k ét felm érés között a legnagyobb s ta b ilitá st a 21—36 évesek k o rcso p o rtjáb an ta p asz talh atju k . A m ű alk o tás elfogadási t e elu tasí­ tási m ezőjének összesítései u tá n századszázalékos ek v iv alen cia m u ta t­ h ató ki! E lté ré st csak a szélsőséges m egnyilvánuláso k visszaesésében lá th a tu n k . „Még a párbaj nem ért véget...” — K ezdetben sok k o n flik tu su n k volt a kör­ n yezetünkkel, n em n ézték jó szem m el, am it csinálunk. T u lajdonképpen a viselkedésünkkel szereztü n k haragosokat, a to p is v iseletünkkel v o ltu n k kirívóak. B alassagyarm at pedig elég­ gé kisváros. K ispolgárok la k ták , am i m ég m ost is m egm utatkozik. Az ellenvetésekre az tá n mi úgy reag áltu n k , hogy „m ost egy kis csoportosu­ lás van, a r r a m indenki odafigyel. A ztán v annak, ak ik jó szem m el nézik, v an n a k akik nem . I tt H asznos le h et a közöm bösséget m u ta tó k k o rcso p o rton k én ti össze­ h aso n lító ad a ta in a k elem zése. M iután a k é t felm érés ered m én y ei ebben a m ezőben n em v álto ztak , ezek a viszonyok m egközelítőleg s ta n d a rd i­ záló d o ttn ak tek in th ető k . M egdöbbentő, hogy a le g fiata lab b korosztály m u ta tja a legnagyobb m é rték ű közöm bösséget, s hogy a k ö zvetlenül ő k et követő k o rcso p o rtb an (ahol eg y éb k én t szám sz erin t a legtöbb a la n y t kérdeztem meg) egyetlen érd e k te le n t sem ta lá lu n k ! (K érdés, hogy mi okozza ezt az u g rásszerű ak tiv istav áltást. Itt nem igen van hely en n ek a té n y n ek a k ib o n tására, d e valószínű, hogy a z ö nállósulási fo ly am at lezáró d ásán ak h a tá ra it ta lá lh a tju k az egyén 20—21. éve k ö ­ rül.) E ttől a korcsoporttól a tren d v o n a l egyenletesen em elkedik. Á tté rv e az indoklások m inőségének összehasonlító érték elésére, v a ­ lam ennyi feldolgozott a d a t összesített á tla g p o n té rté k e 1978-ban az elő­ ző évihez v iszonyítva 14,5 % -k al em e lk e d e tt — am i igen m ag as arán y . N em valószínű, hogy ez a m u ta tó jelezn é az egyévi időegységre ju tó igényszint em elkedésének a z átlag á t. E nnek a z ad a tn a k ilyen form án való a la k u lá sá t n y ilv á n v aló an befolyásolta az előző évi felm érések a la tt érezh ető in d u lato s lég k ö r szétfoszlása, az egym ásnak szegezett ellen érv ek elfo g u ltság ain ak h alv án y u lása. A v áltozás m ásik tén y ező je a szobor á lta l létreh o zo tt m otivációs késztetés. Egy éven k eresztü l n y ilv á n tö b b e t beszéltek, elm élk ed tek az em b erek nem csak a Petőfi-szoborról, h an em en n ek k ap csán a többi köztéri alk o tásró l is, a tá rla to k o n valószínűleg igyekeztek p árh u zam o t vonni a különböző m egjelenési fo rm ák között, m űvész-közönség ta lá l­ kozókon, k iállításm egnyitókon jo b b an felfigyeltek a v izu ális nyelvi fo rm a egy-egy rejtjelé re. E n n ek a m otivációs k észtetésnek az e re d e te egyrészről az egészséges lo k álp atrio tizm u s, m ásrészről a m egism erés em beri igénye. A k o n tro llfelm érte á lta l felszín re k e rü lt adatok össze­ h aso n lító v izsg álata ered m én y e k én t jö ttek elő olyan tények, am e­ lyek azt bizonyítják, hogy egy-egy ilyen szo b o rállító a k tu s m obilizáló h a tá st fe jth e t ki az em b er esztétik ai sz fé rá jára. (Nem m eh etü n k el e m e lle tt an élk ü l, hogy n e h ián y o ln án k a z ilyen alk alm ak köréből a m ű a lk o tá s befogadását elősegítő anyagokat, a képzőm űvészeti k ritik á t közlő fórum okat — s itt n em k im o n d o ttan a központi sz ak sa jtó ra gon­ dolok, h an em a helyi sa jtó term ék ek re, k ia d v án y o k ra, am ely ek leg­ többször m egelégednek a z á ta d á s cerem ó n iájáró l szóló h íradással.) V isszatérve a táb lázato k ad a ta in ak feldolgozásához! M iből is tevődik össze a z a l4 ,5 % -o s p o n térték -em elk ed és? Az első korcso p o rt kivételével — ahol kis m é rték ű visszaesés ta p a sz ta lh a tó — m in d en to ­ vábbi szek to rb an kb. 0,5 po n to s átlag érték -em elk ed és m u ta th a tó ki. A z átla g p o n té rté k tren d v o n a la to v á b b ra is m e g ta rto tta előző fo rm á­ já t. A legm agasabb á tlag p o n térték e t m ost is a gim n azista d iák o k in ­ doklásai érté k el, legalacsonyabbat az „ipari ta n u ló k é”. A m unkás, é r­ telm iségi és egyéb m egjelölés a la tt jelentk ező é rté k e k so rren d iség éb en to v á b b ra sincs változás. V iszont a z átlag é rték e k em elk ed ése n agyobb a m u n k á s s az egyéb k ategóriában. E nnek a tén y n ek az ism erete az ért is jelentős, m e rt aláh ú z za az t a feltevést, m iszerin t, b á r a töm egek t e a m űvészet eg y m ásratalálása viszonylag lassú, a tá rsa d alm i fejlődés ütem étő l függő folyam at, ez a fejlődés „sürgethető” a m űvészeti ne­ velés m ódszereivel. A m in t elkészül egy m ű, s a n y ilvánosság é lé k erü l, lé tre jö n a v ib ­ ráció a társad alo m , az a lk o tá s és a m űvész viszonylatában. N em m in d ­ egy azonban, hogy m ilyen a rezgésszám a, am i term észetesen a z a l­ k o tás kifejezési p o ten ciáljátó l éppúgy függ, m in t az egyén k re a tív v i­ szonyulásától. A z itt tá rg y a lt felm érésb en en n e k a befogadói v iszo n y u lásn ak a m inőségét, flex ib ilitá sá t vizsg áltam különböző csoportoknál t e réteg ek ­ nél. E nnek a viszonyulásnak a m inősége m in d k ét oldalról fontos, a k á r a m űalkotások szerep ére gondolunk az e gyén k iteljesedésében, a k á r a közvélem ény alkotói p ro g ra m o k at befolyásoló szerepére. L átszik te­ hát, hogy a m űvészetek elő re h ala d ása m en n y ire igényli a z értői tá rs a ­ d alm i k ritik á t. A felm érés ered m én y e is ráv ilág ít a rra . hogy sa jn o s egy-egy ú j értelm ezésű m ű sé rti sok k o rtá rsu n k ízlését, hogy so k an to v á b b ra is a m ú ltb an k ere sik érté k m érő jü k e t. P edig a m űv észetb en éppúgy nincsenek v álto zatlan form ák, m in t a te ch n ik á b an v agy a tá rs a d a ­ lom ban. Halmai László elsősorban a z id ő seb b ek re gondolok. N ekünk m á r n in csen ek elő ítéletein k , n em v agyunk konvencionálisak. T ovább tu d tu n k e ttő l lép­ ni. M in d en t m eg a k a ru n k ism erni. Én p éld á­ ul úgy vagyok vele, h a tu d o m valak irő l, hogy valam ily en zűrös dolga volt, én ah h o z szin te vonzódom. Meg ak a ro m ism erni azt az em ­ bert, hogy m ié rt tö rté n t v ele az egész. M it csinált és m ié rt csinálta. Úgy gondolom , hogy hagyni kell m in d e n k it v isszatérn i a közösség­ be. Ha v alak i h ib á t csinált, n e te k in tsü k örök é leté re bűnösnek, h an em a d ju k m eg a leh ető ­ ségét an n ak , hogy m e g in t te lje s e m b e r legyen. E hhez elsősorban a k a r a t kell. m eg az, hogy legyen m eg m in d en k ib en a jószándék a v á l­ tozáshoz, v álto ztatásh o z. A csoport m u n k á ja — ahogyan eg y ü tt vagyunk, ahogyan eg y ü tt dolgozunk —, a z v á lto z ta t m eg b en n ü n k et, m ind n y áju n k at... Így kezd ő d ö tt b eszélgetésünk a b alassag y ar­ m a ti já rá s i m űvelődési h áz szín játszó cso­ p o rtjá n a k ta g jaiv al. Szem élyes sorsokról, be­ illeszkedésről, önm egvalósításról, közösség­ ről, életfo rm ák ró l, a k örnyezet sem legességé­ ről, érd ek telen ség rő l, ered m én y ek rő l, m a­ gányról, lehetőségekről és a lehetőségek h iá­ nyáról. B alassagyarm aton. ah o l a z 1960-as évektől a z ip aro sítás t e az ip ari m u n k ásság szám a eg y re gyorsabban nő. Im m á r N ógrád m egye m áso d ik ip ark ö zp o n tja, d e sokan m ég m a is a „virágos G y a rm a tra ”, a h iv a taln o k ­ v áro sra em lék ezn ek itt n em kis n o sztalgiával. Az Ifjúság-, a L enin-, a K u n B éla-lak ó telep m odern h ázai m e lle tt o tt v a n a z óv áro s is ,,m ézeskalács”-házaival. B alassag y arm atró l, ahol a két. v ilág h áb o rú közötti szélcsend m ég m a is sok esetb en k ísért, d e ahol, főleg a fia ­ talo k b an eg y re n ő a lázad ás a hagyom ányos helyi érté k re n d ellen. 19 �M ilyen város h á t B alassag y arm at? M ező­ város, iskolaváros, ip a rv á ro s vagy tisztvise­ lőváros? A fiatalo k városa, vagy az öregeké? M inden adottság m egvan itt a m űvelődésre, csak é ppen. az érd ek lő d és hiányzik, vagy csu­ p án a kielég ítetlen érd ek lő d és v an önm agá­ b an ? B alassagyar m aton egyes vélem ények sz erin t közös össz ejöv etelek re csak a kocs­ m ák alkalm asak, d e u g y a n itt m o d ern m ű v e­ lődési k özpont ép ü l a v áro s ce n tru m áb a n . A nagy c sin n a d ra ttá v a l m eg tarto tt palócnapo­ kon kív ü l s o r k erü l-e a z ifjú sá g o t érdeklő m egm ozdulásokra? A helyi fiatal értelm iség — szám sz e rin t tö bb m in t ez er — m egtesz-e m in d e n t azért, hogy a la k ító a n ré sz t vegyen a fiatalság szellem i a rc u la tá n a k fo rm álásáb an ? B alassagyarm aton m e g tö rtén h e t egy n yugati típ usú k rim ib e illő bűnügy, d e u g y a n itt a K IS Z -fiatalok eg y re több pozitív tevékenysé­ gi fo r m á t ta láln ak . M ilyen v áros h á t B a lassag y arm at? É s m i­ lyen szerep ju t itt a fiatalo k n a k ? M olnárné M erczel E rzsébet a színjátszó cso­ p o rt vezetője: — A z a m a tő r m ozgalom ban évekkel ezelőtt észrevehető volt bizonyos stagnálás, am i abból is látszott, hogy a csoportokba nem le h ete tt új em b erek et szervezni. E n nek egyik o k a ta lá n az volt, hogy a z a m a tő r m ozgalom elv esztette korábbi szín fo ltjait, nem volt izgalm as, kivé­ ve egy-két csoportot. N álu n k észrevétlenül a la k u lt ki az, hogy sz in te kizárólag a fenegye­ rekek jö tte k a csoportba. O lyanok, akikkel ko­ ráb b an sok problém a volt: a szülői házban, a m unkahelyen feszültség v olt k ö rü lö ttü k , tö b b ­ jü k n e k a hatósággal is m eggyűlt a b aja. De m iu tán b e k e rü lte k a csoportba „m inőségi v á l­ tozáson” m e n te k á t. Ők olyan, k örülm ények közül jö ttek , am iről a z em b erek nehezen be­ szélnek, in k á b b e lh a llg a tjá k a problém ákat. Ezekkel a fiú k k al a csoportba k erülésük előtt so h a n e m fo g la lk o z o tt senki. Itt a z tá n m eg­ ére zté k a lehetőségét ann ak , hogy ism ét em ­ b e rré v álh atn a k , olyanná, a k it m egbecsülnek. M ost m ég m indig v an n a k nagyon sok feszült­ séget m a g u k b an hordozó em b erek közöttünk, akikikel m ég ren g e teg p ro b lém a van. de la s­ san a z ő kérdéseiket is m egoldjuk. E lju to ttu n k oda, hogy m o st m á r h a szólok v alam ely ik gye­ rek m u n k ah ely i főnökének, hogy szeretn ék vele beszélni, m e rt ezzel és ezzel az em b errel p ro b lém a van, a k k o r a z t m o n d ja a m u n k a h e­ lyi vezető: ren d b e n v an , beszéljü k meg. A z­ elő tt félv állró l v ettek m ég engem is, m e rt n em jó szem m el n éz té k a szín p ad i m u n k át. A legnagyobb ere d m én y ü n k az, hogy eg y ü tt v a­ gyunk é s jó l érezzü k m a g u n k a t a közösségben. H iszünk egym ásban. Az ad m in isz trálh a tó k o n k ­ rét ere d m én y ein k : a z iro d alm i szín p ad i n ap o ­ kon h a rm a d ik helyezést é rtü n k el, S zen ten d ­ rén a z országos m in ő sítésen pedig a ra n y d ip ­ lom át k ap tu n k . — M it szóltak a fiatalo k ahhoz, hogy Ön b e­ leszól a m ag án életü k b e. N em v o lt ez fu rcsa szám u k ra? — N em v o lt furcsa. É n is n eh éz k ö rn y ezet­ ből jö ttem , és é n is m in d ig a r r a vágytam , hogy m egértsen valak i. Én is ö sszeakadtam olyan em berekkel, a k ik e lő tt k itá ru lk o zh a tta m , őszinte leh eltem . Em lékszem , m en n y i p ro b lé­ m ám v o lt s a já t m a g am n a k is, a m ik o r m ég csak k erestem a lehetőségét an n a k , hogy egy közösség befogadjon. L é tre jö tt n á lu n k egy k öl­ csönös kapcsolat, n y íltság é rt n y íltság o t v á ru n k el. E zt m á r a z elején m egérzik a fiatalok, am ik o r id ejö n n ek é s eg y -k ét p ró b a u tá n fel­ k eresn ek k ülönféle indokokkal, lassacskán az­ tá n m in d e n k i elkezdi m o n d an i a m a g a egyéni p ro b lém áját, am in ek én nagyon örülök. K rakos László m ásfél év e k e rü lt a csoport­ ba. S zak m ája asztalos. A kérdésre, hogyan és m ié rt jö tt ide, így válaszol: — A m ikor B a la ssag y arm atra já rta m szak ­ m unkásképzőbe, elk ezd tem énekelgetni, jódliz­ gatni. L aci b aráto m , aki a k k o r m á r ta g ja volt a szín p ad n ak , az t m o n d ta: jö jj el egy pró b ára. E ljöttem . V oltam a szín p ad d al E gerben, já r­ tuk a környező falv ak at, és lassan m egfogal­ m azó d o tt b en n em : nek em is v an m o n d an iv a­ lóm. E lkezdtem én is szerepelni. E zt m egelő­ zően a körn y ezetem b en so h a n em ta lá lta m ily en m egértésre. A zt m o n d ták , külö n c v agyok. N em é rte tte k m eg a h av e ro k sem, m e rt á llí­ tó lag fu rc sa felfogásom v a n a z életrő l. Ha v a la m it m o n d an ak , én az t a szív em re veszem. M ellreszívom a dolgokat. A régi haverok, a m ik o r m eg tu d ták , hogy én is játszo m a szín­ Gyermekév és gyermekrajzok 1978 au g u sztu sáb an tö rté n t, hogy a N ógrád m egyei isk o lá­ sokból toborzott sa lg ó ta rjá n i m űvelődési tá b o r képzőm űvészeti szakcsoportjával k ife ste ttü n k egy vasú ti a lu ljá ró t (hidat). A boltíves h a jla tú híd szem ben levő fa la ira a h áb o rú és a b ék e té ­ m á já t festették a gyerekek. M inden korban , m in d en tá rsa d alm i fo rm áb an nagyon is pontosan m egfogalm azható, k o n k rét ta r ­ ta lm a k k ö tő d n ek e k é t fogalom hoz. (Nem v életlen ü l dolgozták fe l m űvészi fokon sz in te m inden tö rté n elm i korb an , és m ajd n em m indig párhuzam osan. P é ld a k é n t elég Uccelló, Tolsztoj és P icasso m űv e it em líteni.) N ap ja in k b a n ez a té m a v álto zatlan u l az em beri lét alapvető k ét választási lehetőségét hordozza; a háborúsfenyegetések, a töm egpusztító fegyverek felhalm ozása, a fel-fellobbanó helyi h áb o rú k pedig a r r a figyelm eztetnek, hogy a következő háb o rú m á r az egyetem es em beri lé t pusztu lásáh o z vezethet... F esth e ttü n k volna m á s té m át is, és a k k o r a sp o n tán szem ­ lélőből nern v á lto tt vo ln a ki — m in t ahogyan k iv á lto tt — e l­ lenérzéseket (m in d já rt a m u n k a elején) m á r m aga a té m a v á ­ lasztás is. „N em szabad a gyerekekkel ily e t c sin á lta tn i” — volt a fő indok. A gyerekek ugyanis borzalm as öldöklést festettek. A történelm i ko ro k jelm ezeibe b ú jta to tt fig u rá k a t (a gyerekek önálló ötlete) az ato m felh ő e m b erek e t m arcan g o ló gom baszim ­ m e triá já ra fűzték fel, és a fasizm us jellegzetes form aeg y en ru h ás katonái z á rtá k a kom pozíciót. H a fe ln ő tt m űvész festi ezt a k é­ pet, a k k o r „szűrt ízlésű en tellek tü e lek ” a „d irek tség et” h an g ­ súlyozva kicsinyítenék a teljesítm ényt. A gyerek azo n b an m eg­ 20 p addal, előbb élcelődtek. M ondták, hogy G y ar­ m a tra já r a fiú, n agy em b er lett, m eg ilyes­ m it. T alán irigyeltek, b á r v aló jáb a n nem is beszéltem n ek ik arró l, hogy m it csin álu n k itt. B ennem v an egy kisebbségi érzet. N em tudom h o n n an jö tt, d e ezt sa jn o s n em tudom telje­ sen legyűrni. P ed ig a többiek segítenek. T u ­ dom , so k féle elképzelésem v an a viselkedési form ákról. Eléggé gátlásos vagyok, d e am ió ta a csoporthoz tartozom , ez a gátlásosság m á r oldódott. P a lá n k i L ászló tizenkilenc éves, v illanysze­ relő. Egyik legrégebbi ta g ja az iro d alm i szín ­ pad n ak . — S okáig nem tu d ta senki, hogy szerep elek a szín p ad d al, d e egy idő u tá n a m u n k a h ely e­ m en m á r n em tu d ta m eltitk o ln i, hogy m it csi­ nálok. A z az igazság, hogy a m elóhelyen egyik főnök sem nézi jó szem m el ezt a dolgot, h a csak leh et, k erü lik e rrő l a szót... — Beszélj azokról a feszültségekről, am ik m ia tt el k ellett o tth o n ró l jö n n ö d — vág köz­ b e a csoportvezető. — E lköltöztem otthonról, o tt h agytam a szüléim e t. E nnek m á r k ö rü lb elü l két éve. N em jö ttü n k ki egym ással. A pám ék sem n ézték jó szem m el a m it é n csinálok, n ek e m sem te t­ szett az, am i o tth o n van. M egegyeztünk, hogy eljövök. A csoporttagokkal m egbeszéltem ezt a p ro b lém át is. M ert am ió ta eg y ü tt v a n a tá r ­ s a s á g n em csak a próbákon, h an em szab ad időben is eg y ü tt vagyunk. A szüle im et tö b b ­ szö r m eg h ív tam az elő ad áso k ra, volt egy ön­ álló előadói estem is, a k k o r elm en tem szem é­ lyesen, h ív ta m őket, d e n em jö tte k el... — N em tu d tu k , hogy m i lesz en n e k a fe­ szü ltség n ek a vége. M inden em b er á té lh e ti ezeket a k o n flik tu so k at a családon vagy tá r ­ sad alm o n belül és ezek m in d ig kockázatosak. Az e m b e r m in d ig m egkérdezi m agától, hogy m ié rt v an ez így, m ié rt élek ? — veszi á t a szót az egyik hosszú h a jú fiatalem b er. — Mi pedig m ég a z átlag o sn ál is so k k al érzék e­ n y eb b ek vagyunk. M indig m eg v an a veszélye an n ak , hogy v alam i hülyeséget csinál v ala­ m elyikünk. I tt k im o n d o ttan a z öngyilkosságra gondolok. S zeren csére ezek et a k ritik u s idő­ k et közösen á t tu d ju k vészelni. K ialak u lt a cso p o rtb an az, hogy m in d en k i az előző dol­ ta lá lta a z t a kifejezésbeli szabadságot, am ellyel a h áb o rú t egye­ tem es, tö rté n elm i gyökerű, sa jn o s m a is érv én y es jelen téssé sű ­ rítette. A kép egyes részletei (például az égő házból m enekülő, g y erm ekét m en tő anya) P icasso G u ern ic ájá n ak részleteivel v e­ tekszenek. I tt érd em es m egállni, m e rt egy ú ja b b ellen érv következik: „A g y erm ek rajzo t és P icassó t ö sszeh aso n lítan i!?” M ásképpen fogalm azva: a g y erm ek rajzo t és a feln ő ttm ű v észetet eg y ü tt em ­ líten i!? Picasso e lb írja ezt az összevetést, C so n tv áry is. De azok, a k ik m á r n em á lln a k ezt az összehasonlítást, elin tézik egy leg y in téssel: „U gyan, a gyerek ösztönösen c sin álja jó l”. Ez igaz, d e közben po n to san tu d ja, hogy m it csinál (hogy m it a k a r csinálni). És ez igy m á r kezd h aso n lítan i a z igazi, n agy m ű v é­ szetre, am ely v aló ság tartalm ú , v alóságalapú, tá rsa d alm i célza­ tú, tu d a to s tevékenység. P ersze n em m in d en gyer m e k ra jz lesz m ű, és bizonyosan n a­ gyon kevés. D e h á t n em biztos a z sem , hogy m in d en feln ő tt m űvész á lta l a lk o to tt b árm e ly tu d a to s a lk o tá s m ű v é válik, sőt nagyon is kevés. (Lásd: m ű v észettö rtén et). A gyerek a feln ő ttel azonos valóság alap o n él, in n en sz á rm a ­ zik élm ény- és ism eretan y ag a is. Ism eretei n é h a sokkal m élyeb­ bek, több rétű b b ek , m in t a z t hin n én k . A lkotásai olyan valóság­ ta rto m án y o k a t teszn ek lá th ató v á, am ely re a felnőttm űvészet m á r n em képes. A z összetettn ek és b o n y o lu ltn ak m u tatk o zó v i­ lág a feln ő ttek sz á m á ra o ly k o r m á r alig, v agy e g y á lta lá n n em áttek in th ető . A g yerek azonban, hiszen n em is o lyan rég en szü letett, az élettő l először a z alap o k a t k a p ja meg, azo k at am e­ ly ek leglényegesebbek ahhoz, hogy életb en m a ra d jo n . Ezek a z „életalap o k ” o ly a n biztos viszonyítási leh ető ség et adnak, am e­ lyet fe ln ő ttk o rra m á r „e lfele jtü n k ”, m in t egy régi, kezdeti él­ m ényt. Ezek a tiszta, h a úgy tetszik, „n aiv ” alap o k seg íten ek a �gairó l is őszintén beszélhet. M in d en k it nyi­ to tta n fogadunk. É s am ik o r a m egism erkedés so rán kezdenek előjönni a „ re jte tt h ib á k ”, a k k o r m orgunk egym ásra, p isz k álju k a m á­ sik a t an n a k érdekében, hogy a jövőben job­ ban tu d ju n k eg y ü tt dolgozni. Ez ad d ig megy, am íg az új fiú vagy m egm arad, vagy m eg­ szökik. M ás lehetősége nincs. Vagy b e tu d il­ leszkedni a közösségbe és m egváltozik, vagy v állalja, hogy elm egy és m agányos lesz. Volt k ö ztü n k egy fiú, ak i nagyon jó képességekkel ren d elk ezett. K itű n ő o rg án u m a volt, nagyon jó m egjelenése. R endes em b ern ek gondoltuk, am ik o r közénk k erü lt, de h am ar k id e rü lte k a hibái. T öbbet képzelt m ag áró l a kelleténél. Mi elk ezd tük faragni, de sajnos rossz tá rsaság b a kev ered ett. E lk a p ták egy k ábítószeres ügyön. A m ikor ezt m egtudtuk, úgy d ö ntöttünk, hogy k iz á rju k a csoportból. L em ondtunk róla, m e rt h iá b a g yúrtuk, farag tu k , nem tu d tu n k vele m it kezdeni. A rra nem v állalk o zh atu n k , hogy n ev elő intézet legyünk. Ez a fiú kábítószeres állap o tban m ent be dolgozni, a m unkahelyén é rté k te tte n . M ellette v o lt az anyag k irak v a az asztalra, és a k k o r m á r v o lt b en n e egy adag. M áig sem é rtjü k , m ié rt ju to tt ide. Vé­ gül h é t hó n ap o t k ap o tt a bíróságon, k é t é v re felfüggesztve. — N eked a régi b a rá ti köröddel m egvan m ég a kapcsolatod? — kérdezem egy fa rm e r­ szereléses, b a rn a a rc ú fiútól. — Nincs. S zétszóródtunk a világban. Volt ak i m eghalt, m ások k im en tek N yugatra. N e­ kem n incs m eg az érettségim , de fö lté tlen m eg ak arom szerezni, u tá n a pedig főiskolá­ ra szeretn ék m enni népm űvelő-könyvtáros szakra. Ezt is a csoportnak köszönhetem . A kik itt v an n ak , őszintén elm o n d h atják , a z első sik erélm én y eik et itt é rté k el. Én is itt érez­ tem először azt, hogy sz ám ítan a k rám . A ki ezt n em érzi meg, az előbb-utóbb lem orzso­ lódik. Az a srác, akivel én kezdtem a sze­ replést, sa jn o s b elek ev ered ett egy csúnya ügy­ be. 73-ban fegyveres tá m ad ás tö rté n t G yar­ m a to n a lánykollégium ellen. G éppisztoly volt a sráco knál. L em entek n éh á n y an a borozóba, és elk ezd tek beszélgetni: „B etörünk a lán y ­ kollégium ba, túszokat szedünk, a u tó t m eg h e­ lik o p te rt követelünk, és kim együnk N yugat­ r a ”. Először h ü lyeségként v e tté k az egészet, de a k ét P in ty e te stv é r később egym ásközt jobban m egbeszélte a dolgot, és ők m egcsi­ n álták . Sokáig é rte tle n arccal n ézü n k egym ásra, végül a csoportvezetőhöz fordulok, m egtöröm a csendet : — A z Ön id ején ek jó része szervezésre, pró­ b ák ra , a szín játszó csoport kö rü li ügyekre m egy el. N em s a jn á lja a fárad ság o t? g yerm eknek abb an , hogy pontosan m eghatározza a jelenségek lényegét (ha nem is teljességét). Ez az a pont, ahol a gyerm ekm űvészet felnő a feln ő ttm ű­ vészet sz in tjé re és kiküszöbölhetetlenné, létfo n to sság ú v á v álik a feln ő ttek szám ára is. A z életk o ri sa játo sság o k at figyelem be véve, a képi közlés jelszintjén, a gyerm ek reális k ép et ad az adott k o r term észeti és tá rsa d alm i valóságáról, és képes azt fan tá z iá já v a l feldúsítva továbbgondolni. Ez az alkotói szabadság (és nem a valóság irá n ti érzékenység) veszik el, h a — „alkotói m ódszerüket” nem m e g értv e — k ív ü lrő l k én y szerítjü k rá ju k a feln ő ttm űvészetben b ev á lt alkotói m echanizm usokat. A gyerm ekrajzokról az á ltalán o s iskolai ra jz ta n ítá s leg ­ ú ja b b dok u m en tu m a a következőket m o n d ja : „L e kell szögez­ n ü n k : a gyerm ek rajz nem m ű alkotás! Ő szinteségét, frisseségét alk o tó ja k ritik á tla n sá g a ad ja. T a g a d h a ta tla n esztétik ai é rté k e b ájáb an , tiszta, élén k szín v ilág án ak szépségében, kom ik u s vagy groteszk form avilágában, a kifejezés eredetiségében, expressziv itásáb an rejlik. M indezeket azonban nem le h e t és n em is a k a rju k k o n zerv áln i”. (Az általán o s iskolai nevelés- és o k ta tá s­ terv . T an terv i ú tm u tató . Rajz, 1—8. osztály 7. oldal.). A z ily en szem lélet p u sztán en n y it lá t a gyerm ekrajzokban. De ak ik e n n y ire k ív ü lrő l nézik, az oknak soha n em is fog sike­ rü ln i a tartalo m h o z férkőzni. A fo rm á t v alóban nem le h e t k o n ­ zerválni. A fo rm á k jelen tése ugyanis, „b á ju k o n ”, „groteszkségü­ k ö n ”, „kom ikusságukon ” tú l egy gondolatilag m egalapozott köz­ lés. A gyerm eki képi közlés „nyelvezetében” a „fog alm ak n ak ” a képi je lek felelnek meg. Ezek a z ism eretekkel ponto síto tt k i­ fejező („expresszív”) jelek összefüggésükben hordozzák a gon­ dolati m agot, am ely é le tre h ív ta őket. A z őszinteség ped ig csak feln ő ttek n ek m egerőltető. A m i a „ k ritik átlan sá g o t” illeti, a z v a­ lószínűen a lá tsz at és a r a jz közötti külö n b ség re utal. D e h a­ — Ó, h át ebből le h e t a le g tö b b et k am atoz­ ta tn i. Így jö tte m rá, m ennyivel gazdagabb vagyok, am ió ta m ellettem v a n n a k ezek az em berek. — A helyi fia ta l értelm iséggel m ilyen a k ap cso latu k ? — É rdektelenség. Ezzel a szóval tu d n ám leg jo b b an jellem ezni ezt a k érd ést. Én itt dolgozom a m űvelődési házban, sok tap asz­ ta la to m v an errő l. S zám u n k ra jelen p illa n a t­ b an is sok p ro b lém át okoz az, hogy a fiatal pedagógusokkal, m érnökökkel nagyon n e­ h éz m eg k eresn i a kapcsolatot. Á llan d ó an k u ­ ta tju k , hogy m ié rt van ez így. — T alán ran g o n alu lin a k ta rtjá k , hogy eljö jje n e k közénk és részt vegyenek a m u n ­ k á b a n — szól közbe egy n y u rg a fiú. — El­ sősorban az egyénekkel leh et p ro b lém áju k . M eghallották, hogy közü lü n k v a lak in e k ren d ­ őrségi ügye v o lt és azt gondolták, jobb h a mi távol ta rtju k m a g u n k at ezektől az em b erek ­ től. K isv áro sb an élü n k , itt m in d en k i tu d m in ­ den k irő l m in d en t. A z az e m b e r pedig, ak in ek valam ily en p ro b lém ája v o lt a hatósággal, az m á r bűnös. B ár a beszélgetés elején azt m ondtuk, hogy b en n ü n k e t ilyen vélem ények nem érdekelnek, az ért az igazság az, hogy m in d ig figyelem be vesszük a m e n d e-m o n d á­ kat. Én a legnagyobb p ro b lém án ak azt ta r ­ tom, hogy B alassag y arm ato n n in c s egyelőre o lyan hely a k u ltú rh á zo n kívül, ah o v á el­ m eh etn én ek azok a fiatalok, akik b en v alam i mocorog, a k ik v alam iv el többet sz eretn é n ek csinálni. Mi m a ra d h á t? A kocsm ák. — V an m ég valam i, am i n y o m ja a szíve­ te k et? — k örbe nézek a fiatal arcokon. — Nincs, m o st nincs — v álaszo lják m in ­ denfelől. — Jó érzés az, hogy k ib eszélh ettü k m agunkat. Így fejeződött b e találk o zásu n k a b a la ssa ­ g y arm ati já rá si m űvelődési h áz szín já tszó cso­ p o rtjá n a k tag jaiv al. A ztán közösen elén e k el­ te k egy d alt. Egy d a lt a v ö rö s m eg a fek ete k a k a s h arcáró l. A refré n ez v o lt: „ . . . m ég a p á rb a j n em é r t v é g e t.. . ” V arg a Rudolf sonló „ k ritik átlan sá g ” jellem zi a nép m ű v észetet is. (A n ép m ű ­ vészet közös gyökerű a g y erm ek rajzzal ab b a n , hogy a k ép i köz­ lés je lsz in tjé n kódolja a jóval m agasabb szin tű ism eretek et.) A n épm űvészet persze n em igazolja a g y erm ek rajzo k at, d e a h u ­ szad ik századi képzőm űvészet is m á r jó v al tú lh a la d ta a je len ­ ség leképezését. Ez a k o r a lényeget, a je le n té st hangsúlyozó, kiem elő m ű v észetet kíván, és a gyerm ek m ű v észet eb b en m eg­ felel a k o r igényeinek. M ost m á r érd em es ú jr a visszatérn i a h áb o rú h o z é s a béké­ hez. N álu n k a g yerekeknek szeren csére n in c s k ö zvetlen é lm é ­ n y ü k a h áb orúról, s rem élh ető leg n em is lesz. A k om m unikációs fo rráso k azonban elég szuggesztív d o k u m e n tu m o t a d ta k é s a d ­ n ak kö zre ahhoz, hogy a lén y eg et m egértsék. (Ez az élm én y kö­ zel sem azonos a p u ffo g tató k alan d film e k analóg játék aiv al.). Az a nyolc gyerek, ak i közösen dolgozott ezen a képen, m a­ ga is m egilletődött a kész m ű lá ttá n . A b ék e n em olyan lá tv á ­ nyos m egoldásaiban, m in t a szem ben levő falo n a háború. Az atom felhővel szem b en egy óriási zöld fa áll, te le virágokkal, m elynek ágai a N apig és a C sillagokig érn ek . Egyszerű, tiszta, m agától értetődő, ősi ta rta lm ú e lle n té tp á rja a p u sz tu lá s leg­ ú ja b b k o ri jelk ép én ek . E m berek, állato k , m a d arak , füvek, h á­ zak, gyárak, az élet, a m u n k a, a z a lk o tás lehetőségei a h áb o rú fenyegetésével szem ben az egyetlen v á lasz th ató lehetőséget je ­ lentik. M indez persze n em p u sz tán a v álasztáso n m úlik, s a gye­ rek re tte g a háb o rú tó l. É lni a k a r. Ez az élni a k a rá s fogalm azó­ d o tt képi je lek k é a h íd a la tt. H a ez a híd a városon b elülre, a „töm egekhez” tu d n á k ö zv etíten i ta rta lm a it, ta lá n tö b b en gon­ dolk o d n án ak el, m it is te h e tn e k ez e k é rt a gyerekekért, a k ik en n y ire féln ek és félten ek m áso k at a háb o rú tó l. És e z t n em csak a nem zetközi gyerm ekév indokolná! Földi Péter 21 �Az Igazság és a Hamisság utazása „Ezelőtt sok üdővel, de éppen a n a p já t nem tudom m egm ondani, az Igazság j ól feltartsznyálva ú tn a k i ndult, hogy b é já rja a világot. Ment, m ent hegyen, vőgyön, falun, városon k e resz tü l; addig m ent, m íg előtalálta a H a­ m isságot. — Jó napot, födi! — köszön az Igazság. — Hova, m eddig szándékozol? — kérdi tőlle. — M egyek, hogy b éjárjam a világot — felel a Ham isság. — Éppen jó! — m ond az Igazság, — m ett én es oda in d u lta m ; utazzunk h á t együtt! — Legyen! — azt m ondja a H am isság —; de tudod-é, hogy az utazóknak jó egyességbe kell élni? O sszuk m eg h á t kőttségünköt, s előbb k ő ttsü k el a tiédet. Az Igazság a k ö ttségeit közre ereszté, s együtt elkőtötték. M ikor ez el­ fogyott. a H am isságot es el kell vala e g y ü tt k ő ten l; de az azt m ondá az Igazságnak: — H add szú rjam ki egyik szem edet, s úgy adok belőlle neked es! Nem vót szegénnek m it tenni, m ett erőssen m eg vót e hülve; k iszú ratta egyik sze­ m it. s úgy k ap o tt enni valam it. A zután, m ik o r a H am isság az Igazságnak enni adott, előbb a m ásik szem it szú rta ki, a zután az egyik k a rjá t vágta le, s még osztán a m ásikot. M ikor m indezt vélle m egtette, úgy a k a rt, hogy m agától elhagyja. De az Igazság azon rim ánkodott, hogy ne h agyja el őt ilyen gyám oltalan, hanem vezesse el legalább a közeli város kapujához, s o tt h ag y ja el, hadd éljen m eg kéregetésből. El is vezette a H am isság, de nem ahova kévánta, hanem egy akasztófához. C sudálkozott az Igazság, hogy ő egy e m b e rjá rá st sem v esze n észre, s azt gondolta, hogy abból a városból az em berek m ind ki­ hótak. A m int így aggódott, m eglepte az álom , s elaludt. M ikor felébredt, h a l­ lott a feje felett valam i beszédet, s m egértette, hogy azok ördögök. A legvé­ nebb ördög azt m ondá a többinek: — M ondjátok el, m it hallottatok, m it csináltatok. Az egyik azt m ondá: __ — Én ma öltem m eg egy tudós orvost, aki k ita lálta az orvosságot, am i­ vel m eggyógyulhatnak azok, a k ik e t én nyom orékká tettem , m egcsonkítottam , m egvakítottam . — No, te derék fiú vagy — m ondá a vén ördög —, de m i lehet az az o r­ vosság? — A csak annyiból á ll — azt m ondá a m ásik. —, hogy az éjjel újhód p énteke éjjele lesz, a k k o r a b é n n ák hingergőzzenek meg, s a vakok m osdja­ nak m eg az éjjel hulló h a rm a tb a : a csonkák épek k é lesznek, s a v a k o k n ak szem ik világa m egjő. — E d erék! — m ondja a vén ördög. — H á t tü m icsináltatok? Mit tud to k ? — kérdi a többit. — Én — azt m ondja egy m ásik — m a végeztem el egy m u n k ám o t: szony­ nyan a karom m egölni a közel levő király i város lakossait! — Mibe áll a te titkod? kérdi a vén ördög. G yerm ekeim nek olvastam ezt az or­ szágszerte elterjed t népm esét, a legrégeb­ ben lejegyzett form ájában: K riza János gyűjtéséből. A kis krim inek beillő „szto­ r i ” végén, a mese végeztével a felnőtt m egm agyarázza a tanulságot a gyerek­ nek: hogy tu dniillik az igazság és a h a ­ m isság az egész világon jelen van, rövid távon a ham isság tud győzni, de azután az igazság mégiscsak felülkerekedik. (Igaz, a m ese nem ezzel ér véget, csak h át az em ber igyekszik a pozitív m ondanivalót kidom borítani.) Csak hiszen ez a mese nem is igazán jól példa az igazság győ­ zelm ére! De ak k o r m iért nem m ásképp fog­ lalták m esébe? — füstölögtem , de aztán nem törődtem többet a kérdéssel. A kkor figyeltem fel rá újra, am ikor egy mai kubai film ben a bevándorolt né­ gerek szájából hallottam viszont — szin­ te szó szerint — a mesét. Ezek szerint az egész világon elterjedt, vagy ugyanúgy született meg m ás népeknél is? Akkor fontos lehet m inden szava, és ez a forma is. Tisztázzuk teh át a problém át feketefehéren, az igazság fényénél! Fekete-fehéren? Az igazság fényénél? Igen. N yelvünkben az igazság nem vé­ letlenül fénylik. És m egvilágít, felvilágo­ sít stb. Szám unkra a fény egyenlő a N appal: am int belőle szárm azik az élet is. A társadalm i együttélés kezdetén a Nap határozta meg az em bereknek a tö r­ vényeket, az igazságot, a lét törvényeit — az abszolút igazságot. Ha tavasz van, vet­ ni kell — m ert aki azt m ondja, hogy nem, az ham isságot m ond: ha éjszaka 22 Az azt feleié: — Egy követ helyheztettem a város napkeleti szegletin h árom öl m ély­ ségre a fo rráso k ereire, evel a víz m egáll, egy csepp sem foly, s én b át­ ran já rh a to k akárhol, m ett ezt a titk o m at senki sem tu d ja kitalálni, s úgy lesz, ahogy én szándékozom ! E zekre a beszédekre a szegén nyom orult Igazság jól figyelm ezett. Még többet es beszélgettek az ördögök; de azt a szegény Igazság vaj nem értette, vaj nem tarto zo tt az ő dógához, s azétt reá sem figyelm ezett a beszédjikre. Osztán az ördögök onnét m ind eltak aro d tak , m ett im m án a k ak as szólott hajn alra. E kkor az Igazság gondolá, hogy m egpróbálja az a k k o r éjjeli h a rm a t e re ­ jit. A h arm ato s fődön m eghingergőzött, s h á t öröm ire k a rja i kiépültek! Még a k k o r inkább ügyekezett m agát m indenképpen m egurusolnl: keresgélt m in­ denfelé, tapogatózott, s am i b u rjá n t csak kaph ato tt, a rró l a h arm ato t m ind a szem e helyire dörgölte, s am ik o r m egvirradt, szerencsésen m eglátta a vi­ lágosságot, H álák ot a d o tt az Igazság isteninek, hogy őt, m int igazat, nem h a tta el. De m án az étlenség kénszerítette, hogy v alam erre tek e red jé k ; sietett azétt a közel lévő v á ro sb a; éppen ide pedig azétt is, hogy az ördögök éjjeli be­ szédje an n ak a v áro sn ak víztelenségiről szólott. Sietett m entői h a m a rébb se­ gítteni a nyom orultakon. N em sokára elérkezett a városhoz, s h á t lássa, hogy m inden em ber gyászol. Igyenesen m egyen a királyhoz, s m egm ondja, hogy m i okból m en t oda. Igen nagy öröm e tám a d t a király n ak , m ett az Igazság elm ondta nekí, hogy a nép szonnyúságán hogy lehet segítteni, ahogy az ö r­ dögöktől hallotta vó t; s ahogy a k irá ly n a k azt is elbeszélte, hogy hogy v a ­ ku lt vót meg, hogy csonkolt meg, a k irály neki egészen hitelt adott. Nagy szorgoson h á t a fo rrá s t bédugó kőnek kiásásához fogtak; h a m a r m ent a m unka, s h a m a r elérték a követ. M ikor azt onnét kiem elték, a források erei m egnyíltak; erősen m egörvendett a k irály s az egész népség, nagy vígsággal innap o t tarto tta k . A k irály nem ereszté el az Igazságot, hanem m agánál m arasztá ; úgy ta r ­ to tta őt m inden dologba, m ind legbizalm asabb e m b e re it: nagy gazdagságba s bódogságba helyheztette. Üdő telve a H am isságnak es ú trav a ló ja elfogyott; kéregetésből kezdett élegetni, de kevés háztól bódogult, s étlen szinte m eghót. E kkor re a ta lá lt ú ti­ társára , aki m ost gazdag vóg, az Igazságra, s tőlle k é rt valam it. Az Igazság őt m egesm erte, s azt m ondta neki. hogy ad neki egy d a rab kinyeret, ha hagyja, hogy az egyik szem it kiszúrja. Úgy el vót ehezve a Ham isság, hogy rea kellett állani, m ett m áskülönben m eghót vóna éhel . Az Igazság h át ne­ ki k iszú rta m a egyik szem it, hónap a m ásikot, a zután rendre levágta m ind a két k a rjá t egy-egy d a rab száraz k in y éré tt; s ennek igy es kellett lenni, m ett a H am isság m ástól sem m it sem kapott. M ikor m á r sem szeme, sem keze nem vót, a rra k é rte az Igazságot, hogy vezesse el őt az alá az akasztófa alá, am elyik alá ő es vezette vót. Ezt az Igazság teljesítette, s a H am isságot ott es h a tta az akasztófánál. Az éjjel az ördögök m egint odam en tek ; de m ik o r a vénebb a többitől szám ba kérné, hogy m it csináltak, m it tu d n ak , az egyik azt találta fel. hogy előbb nézze­ nek széjjel, valaki nem halgassa-e beszédjiket, m ett a m inap éjjel őküt v a ­ laki m eghallgatta, s a zé tt talá lt rea a város a bédu g o tt fo rrás ereire. E bbe m indnyájon m egegyeztek, a h e ly t össze-vissza keresgélték, s re atalá lta k a H am isságra; m ind összeszaggatták, h u rk á já t felm atollálták, a zután m egéget­ ték. s a p o rá t a széllel elfútatták. De a pora es olyan árta lm a s vót, hogy abból az egész világon m indenüve ju to tt; s ez az oka, hogy ahol csak em ber van, o tt ham isságnak lenni kell.” van, aludni kell — m ert aki n em így tesz, az megsínyli. „Ezelőtt sok üdővel, de éppen a n ap ját nem tudom m egm ondani, az Igazság jól feltarisnyálva ú tn ak indult, hogy b éjár­ ja a világot.” A N ap is így já rja be a vi­ lágot, vagy az is, aki a N aptól k ap ja a fényét (a mese folyam án: „hálát adott az Igazság isteneinek, hogy őt, m int igazit nem h at t a el”.) Ez önm agában u talh atn a az „igazi em berre” is, de m int láttuk, az em beri szerepkör csak a „város”-hoz kö­ tődve jelenik meg, az utazás a „világban” a város körül m int em berlakta hely (Föld) körül történik. A H oldra kell itt először gondolnunk, „ak i” a N aptól kapott fény­ ben já r a Föld körül. Ú tnak indult teh át az Igazság (először a Ham isság nélkül — aranykor), aztán „addig m ent, m íg előtalálta a Ham issá­ got”. Nem a gonoszságot vagy butaságot stb., am i m ind szintén ellentéte, ellenfele lehetne, hanem a ham isságot (a látsza­ to t”). M int ahogy a Hold alak ját a fény­ árnyék v áltoztatja meg, s a Földről nézve látszólag fogyasztja az árnyék, akként m esénkben az Igazság a fény, a Hamisság az árnyék, m ely látszólag fogyasztja — „kiszúrja az Igazság szem ét” (szeme vi­ lágát), azután fokozatosan csonkítja to­ vább. M ikor az Igazság végképp m egcsonkít­ tato tt, az akasztófa alá kerül, m elyen az ördögök ülnek. Ez a m élypont, az abszo­ lú t sötétség, m elyben az akasztófa a rosz­ szat sejtető szim bólum is. És itt lépnek fel az ördögök is. A sötétségben — a go­ noszság. Az akasztófa azonban, ha bele­ gondolunk, m ás is. Form ai szempontból nézve érdekessé az válik benne, hogy fel­ ső gerendáján a három beszélő ördög csak egyvonalban ülhet. Ezen az „ördögi pon­ to n ” következhet be változás. Ha egy pil­ lan tást vetünk a m ellékelt áb rára, rögtön m egértjük, m iért em eltük ki ezt a tu laj­ donságát: m ert ez az egyenes, mely m en­ tén, ha elhelyezkedik a Nap, Föld, Hold, akkor következik be egyikük „csonkulása.” A term észeti népeknél megfigyelhető, hogy a Hold csökkenése idején nem vet­ nek, m ert úgy tudják, hogy a term észet erői is eszerint hatnak. (Ma ezt legfel­ jebb bioritm usként fogadjuk el.) Amikor a Hold elfogy, „rettegéssel” gondolnak arra, hogy esetleg mégsem jön elő újra (m ert p ár n ap ra „eltű n ik ”). „E laludt.” A m uzulm án világban a müezzinek még m a is lesik a m inaretekből a vékonyka holdsarló m egjelenését, am ely az újhold u tá n m integy 30 órával válik láthatóvá. (L. S oucek: A betlehem i csillag nyom ában, Madách, B ra­ tislava, 1973.) Az sem ritk a jelenség, hogy ilyenkor ünnepet ta rto tta k („nagy vígság­ gal innapot ta rto tta k ”), m egünnepelve az újjászületést. M esénkben az egyik ördög nyíltan is u tal e rre : „az éjjel újhod pén­ tek e éjjele lesz!” A kkor és nem m áskor: „A kkor a bénnák hingergőzzenek m eg” — m ás form ula szerint á t kell bucskázni a fejen —, „a vakok m osdjanak m eg az éjjel hulló h arm a tb a: a csonkák épekké lesznek, s a vakok szemik világa m egjő”. A néphagyom ány ta rtja szin tén a Hold­ �ról: ha a csökkenő hold (C) átbucskázik a fején : dagadóvá (D) válik. M esénkben az Igazság eltűnésének ide­ jén a városban gyász van, m e rt: nincs víz! A Hold—víz összefüggés konkrétan is­ m ert a Hold árap ály t keltő hatásában. Am ikor az Igazság m egjelenik a „város­ b an ” (azaz a Föld—N ap vonalában láth a­ tóvá válik), m iu tán m eghengergőzött (for­ dult) az éjjel hullott harm atban, harm at (-víz) által visszanyerte szeme világát (vi­ lágosságát), az életet jelentő víz is m eg­ árad, m égpedig a „Város napkeleti szegeletin ” a források ereiből. „És erősen m eg­ örvendett a király s az egész népség, nagy vígsággal innapot tarto ttak . Az igaz­ ságot pedig nagy gazdagságba s bódog­ ságba h elyeztette” (hálaáldozat?). E kkor kerül szóba ú jra a Hamisság, m in t egyenlő ellenfél. Ekkor viszont az Igazság fogyasztja őt el, m íg végül az ör­ dögök által el is veszejti — m int az á r­ nyékot a telihold. Ez a teljes diadal, de a por szétszórásával m intha m inden kez­ dődne elölről. E zért fejeződik be h á t így a mese, a folyam atosság érzékeltetése m iatt, nem pedig, hogy a krim i végén (ami, így m egírva, nem is krim i) deka­ dens befejezés legyen. M int láttuk, ennél sokkal m élyebb tanulságról — világértel­ mezésről — v an szó. Sőt, ha tovább gondoljuk, beláthatjuk, hogy a m eseértelm ezés egy tágabb és rit­ kábban előforduló, de nagyobb léptékű és hatású esem ényre is átvihető: a n ap ­ és holdfogyatkozásra. Ekkor is a Hold—Föld—N ap hárm asság együttállásairól van szó, de akkor az Igaz­ ság a N ap; a csalóka, alakváltoztató Hold ( = Hamisság) és a Föld aktív szerepet tölt be ebben az esetben. A Föld árnyé­ k a sem m isíti m eg a H oldat — „kevés háztól bódogult”, nem kapott enni, mikor kéregetet';. Az árnyékjelenség itt is a fon­ tos, m ely aztán az ördögök gonosz m un­ kája folytán szétszóratott, az em berek közt is m indenütt m egjelent, m egrontva az aranykort, m ely u tán egy törvény ér­ vényesül: „Ahol csak em ber van, o tt h a­ m isságnak is lenni k ell”. Mik te h á t szám unkra a régi m ese ta­ nulságai? Először: nem lehet olyan felszínesen ol­ vasni, m int egy m ai „sztorit”, m ert az csak nekünk árt. M ásodszor: ez a m ese egy szerves k u l­ tú rá t feltételez; ahol m egszületett, ott fontos k u ltú rérté k ek voltak. Az a közös­ ség a világban jelentkező esem ényeket vissza tu d ta vezetni a kozm ikus folyam a­ tokig is, azaz nem táto n g tak szakadékok az egyes és általános, a szükségszerű és véletlen esem ények között. A dolgok több­ rétűségét dialektikus egységbe tu d ták re n ­ dezni, a k u ltú ra m eghatározóját, a koz­ m ikus összefüggéseket az egyedig tu d ták levezetni, értelm ezni. T udásukat m eg­ őrizték és továbbadták a következő ge­ nerációnak — a gyerm ekeknek, az ő szintjükön: m esében. A mese azonban nem csak a gyerm ekek között volt szo­ kásban. A felnőttek összegyűlve, szórako­ zásként is sokat m eséltek; és ők m ár é r­ tették a „virágnyelvet”. Azzal v ált a gye­ rek felnőtté, hogy m egértette, am it beszél­ tek és annál értékesebb em berré, m inél m élyebben b eleláto tt — a m esékbe is ! És így volt ez rendjén! Mi az elm ondottakra a bizonyítékom ? Nem, nem beszéltem velük, nem is be­ szélhettem volna m a m ár olyannal, aki ezt nekem így elm ondja (de a hajd an iak nem is rág ták a szájába soha kívülálló­ nak, am in ők összekacsintottak). Mégis, a mese így fordul elő az országban, m in­ den változatban. Így n y ert fo rm át a nége­ reknél is, m in t ezt véletlenül m egtud­ tam . Senki sem te tt hozzá fölösleges sal­ langokat a könnyedén bővíthető „cselek­ m ény”-hez. M indenki erre, s csakis erre a szerkezetre figyelt. „Ezekre a beszédek­ re a szegén nyom orult Igazság jól figyel­ mezett. Még többet es beszélgettek az ö r­ dögök; de azt a szegény Igazság vaj nem értette, vaj nem tarto zo tt az ő dogához, s azétt reá sem figyelm ezett a beszédjikre .” M akoldi Sándor 23 �HAGYOMÁNY Helytörténetírásunk néhány történeti és időszerű kérdéséről Be kell vallanom , hogy utoljára évtizedekkel ezelőtt, 1935ben írtam h elytörténetírás m ódszereivel foglalkozó cikket, m ert az a nézetem , hogy viták helyett inkább k u tatn i kell és kellő k ritikával alátám asztott feldolgozásokat létrehozni. M egvan te­ hát az oka, hogy most ism ét elm ondom néhány észrevételem et: a napjainkban örvendetesen m egszaporodott helytörténeti tan u l­ m ányok ugyanis számos, a m últban kellőképpen nem érzékelt szakmai kérdést vetnek fel, és kétségtelen — én legalábbis úgy látom —, hogy időközben bizonyos ellentm ondások is létre­ jöttek. Nem szívesen és csak az országosan elterjed t szóhasználat alapján alkalm azom a „ h e l y t ö r t é n e t í r á s ” m egjelölést. Úgy vé­ lem, hogy m inden olyan kutatói és írói tevékenység, am elynek célja a m últ esem ényeinek a feltárása (tekintettel vagy tekintet nélkül a térbeliségre) teljes jogú történetírói tevékenység. Ennek pedig m egvannak a m aga tudom ányos, társadalm i törvénysze­ r űségek felism erését elősegítő módszerei, am iknek m inden tö r­ téneti vonatkozású tanulm ányban — az egyoldalas cikktől a több kötetes m űvekig — meg kell nyilvánulniuk. Alapvetően teh át a helytörténetírásnak sem lehetnek más célkitűzései és módszerei. K étségtelen azonban, hogy m inden tö rtén eti m ű szerzője az általa feldolgozott tárgykörhöz idomuló, a m ondanivalót legjobban kidom borító írói m ódszerekkel dol­ gozik. Ezek m egválasztása viszont az író egyéniségétől, és nem valam i általános érvényű „recepttől” függ. Á ltalános érvényű követelm ényeket csak a forrásközlésekkel kapcsolatban lehet és kell az egyöntetűség elérése m iatt felállítani. A források feldol­ gozása írói készségtől, kritikai érzéktől, és nem utolsósorban az egyéni intuíciótól függ: m eglátni olyant, am it m ás nem vett észre, a feldolgozó legfőbb érdem e. E rre pedig a részletekbe m erülő h elytörténeti kutatások n y ú jtan ak tág teret. A m agyar nyelvű helytörténetírás első, kora tudom ányos színvonalán álló m űve M ocsáry A ntal 1826-ban m egjelent négy­ kötetes N e m e s N ó g r á d V á r m e g y é n e k H i s t ó r i a i , G e o g r á f i a i és S t a t i s z t i k a i E s m e r t e t é s e című alkotása, am ely R adványi Ferenc kéziratos és Bél M átyás nyom tatásban m egjelent XVIII. századi h ely tö rtén eti feldolgozásain túlm enően, újabb adatok feltárásá­ val v itte előbbre tudásunkat. Lexikális jellegű m űvel állunk szemben, és ez a jellege — ak arv a-ak aratlan u l — indítékává lett a szakm ai körökben kiterebélyesedő vitáknak. M ocsáry jogi m űveltségű, a m egye közigazgatásában gyakorlatilag is részt­ vevő, széles látókörű, írogató em ber volt. A utodidakta történész, akire m a nyilván a nem éppen megtisztelő „dilettáns” titu lu st ruháznánk rá. Csakhogy ez a „dilettáns” nagy léptek­ kel v itte előbbre m agyar nyelvű helytörténetírásunkat, am i m ár önm agában véve is csorbát ejt szakm ai m agabiztosságunkon. A M ocsáry m űvében felvetett helynév-problem atika késztetett az­ u tán egy másik autodidaktát, P esty Frigyest arra, hogy a m últ század derekán országosan megszervezze a helynévgyűjtést. Az általa elvetett m ag napjainkban Zala és Somogy m egyék nagy­ szabású helynév-publikációiban sarjad t ki — ism ét nem csak történész szakem berek alapvető közrem űködésével — követendő példává. 24 Pesty Frigyes m egyetörténeti elgondolásait vette alapul a M agyar Történelm i T ársulat 1872-ben közreadott helytörténet­ írási útm utatása. Ez a „recept” m ereven ragaszkodott a M ocsáryféle lexikális elgondoláshoz is, és így nagym értékben lefékezte a korabeli m egyetörténet-írást. A legnagyobb problém át ezen belül a települések történetének m egírása és a m egyetörténeti m űvekben való elhelyezése képezte. Ez (ha a Pesty-féle „dűlő­ névgyűjtést is figyelem be óhajto tták venni) sem m iképpen sem lehetett folyam atosan beiktatni a szövegbe. K özrejátszott a si­ kertelenségben a családtörténeti problem atika is — am inek egyik „elriasztó” m egyetörténeti m egoldását Nagy Iván valósí­ to tta meg az ő N ó g r á d m e g y e t ö r t é n e t é t 1544-ig feld olgozó, halála után 1907-ben részben kiadott m űvében. Ennek első, ki­ adott része a birtokos családok történ etét, a ki nem adott m áso­ dik része — de Reiszig Ede és Vende A ladár átdolgozásában 1911-ben a Borovszky Sam u által szerkesztett megyei monog­ ráfiában m egjelentetve — a települések tö rtén etét tárgyalta. Nagy Iván m entségére szolgáljon, hogy az 1884. jú n iu s 26án ta rto tt várm egyei közgyűlésen elh atározták: a várm egyeháza 1835. októberében tö rtén t elkészültének em lékére meg­ íratják a várm egye történetét. Pontosabban „Nógrád várm egye m onográfiáját”, am i által m ár önm agában véve is lexikális jel­ legű m ű elkészítését tűzte ki a létreh ív o tt bizottság (M ikszáth K álm án is tagja volt) m unkálatai központjául. Ezen belül Nagy Iván a család- és az ezen keresztül m egism erhető b irtoklástör­ téneti adatok m egírását vállalta, és am ikor m agára m arad t a m unkában, továbbra is m ereven ragaszkodott a saját m egye­ történeti elképzeléseihez, a Pesty-féle tervezet részbeni m eg­ valósításához. Legfőbb hibája a nem esség szerepének idealizá­ lása. Az 1872. évi tervezet eredm énytelenségét látva, új irán y ­ elvek kidolgozását látta szükségesnek a Történelm i T ársulat. Ezt Tagányi K ároly készítette el, és 1894-ben szintén a S z á z a d o k ­ b a n hozták nyilvánosságra. Első és egyben nagyobbik része a korábbi tervezet szigorú bírálata volt. Ennek lényege, hogy szakítva a lexikális elgondolással, elvként szögezi le: „a megye m onográfiája nem lehet más, m int annak a terü letn ek a tö r­ tén ete”. A cél elérése érdekében azonban a m űvek két részre osztását javasolta: egy általános és egy részletes feldolgozásra. Az általános rész a megye politikai és hadi tö rtén etén ek fóku­ szai köré töm öríti „a körülírni alig lehetséges” egyéb esemé­ nyeket. A részletes adatfeldolgozás pedig — „m inthogy a m egye egyes részeire vonatkozó adatok egym ással egységes tö rtén etet nem képezhetnek” — az egyes települések tö rtén etét tárgyalja. A tervezetnek alapvető hibája az volt, hogy ism ét a lexikális jelleg (régészet, néprajz, ipar-, kereskedelem -, m űvelődés- és irodalom történet) m onografikus feldolgozására ösztökélt. Ez az­ u tán meg is valósult a Borovszky Sam u által szerkesztett M a g y a r o r s z á g v á r m e g y é i é s v á r o s a i című hatalm as, hézagpótló m onográfiasorozatban. A sorozat az első világháború következtében nem ju to tt el az ország összes várm egyéi történetén ek feldolgozásához. Jelen tő ­ sége (ami a dualizm us korának alkonyán az addigi tudom ányos eredm ények feldolgozásában nyilvánult meg) vitán felül álló, túlhaladott történetszem lélete m iatt azonban m a m ár csak kellő kritikával használható, és adatai is lényeges kiegészítésre szo­ rulnak. Ezt tu d v a indult meg azután a húszas és harm incas években az a helytörténeti vitasorozat, am ely több hiánypótló m ű m egalkotására ösztönözte a k u tató k at. A viták lényege az volt, hogy helytörténeti résztanulm ányok m egírása nélkül nem képzelhető el előrelépés. E tekintetb en előtérbe kell helyezni a települések történetének feldolgozását, a gazdaság és népiség történeti problem atikáját, és igyekezni kell a tájjellegből adódó tényezők feltárására. E célkitűzések jegyében indult meg a húszas �évek második felében a H i s t o r i a című időszaki lap, m ajd pedig an n ak m egszűntével az általam kiadott és szerkesztett T ö r t é n e t ír á s , 1936-tól 1939-ig. Az ilyen egyéni kezdem ényezések m ellett B udapest székesfőváros volt az, am ely a T a n u l m á n y o k B u d a p e s t m ú l t j á b ó l című évkönyvsorozattal országosan példam utató mó­ don te tte lehetővé a h elytörténeti résztanulm ányok m egjelenését. A felszabadulás u tán bontakozhatott ki a helytörténetírás sok­ oldalúsága. A kezdetek azonban sok elm életi kérdés m egoldat­ lan v o ltára m u tatta k rá, am ik a személyi kultusz kísérőjelen­ ségei sorába tartozva, még a helyi m unkásm ozgalm i tém ák fel­ dolgozására is ném ileg rányom ták bélyegüket. A Történelm i T ársulat, a TIT és a Hazafias N épfront által kezdem ényezett helytörténeti tanácskozások nagym értékben helyes irányba terel­ ték a feladatok és az azokkal kapcsolatos követelm ények ideoló­ giai h átterét. A tém ák gazdagsága és a m últban elmellőzött tárgykörök feldolgozásának kívánalm ai következtében azonban az is kiderült, hogy a h elytörténetírás szakm ailag képzett m ű ­ velőinek a száma viszonylag kevés, a vidéken élők szám ára a településeikre vonatkozó forrásanyag felkutatása rendkívüli ne­ hézségekbe ütközik, sőt még a legfontosabb irodalom is nehezen hozzáférhető. A helyi m úzeum ok és levéltárak szakm ai irányító szerepét is egyre inkább felism erték, ez azonban nem m inden esetben biztosít szám ukra m egfelelő és m egillető részvételt a helytörténeti kiadványok különböző kezdem ényezői és kiadói el­ gondolásainak valóra váltásában. A fentiekből is észrevehető, hogy a m agyar helytörténet­ írásban elsőrendű szerepet szántak a m egyetörténeti m űveknek. Ez nem véletlen, hiszen ha kim ondom vagy leírom, hogy N ó g r á d megye, még m indig egy kilencszáz év előtt létrehívott feudális kori területegység kereteihez alkalm azkodom . A m últ örökségé­ nek ez a közigazgatásunkban és közéletünkben egyaránt meg­ nyilvánuló m eghatározó szerepe azért meglepő, m ert nem csak Nógrád m egye határain belül találhatók meg földrajzilag egy­ m ástól különböző vagy más vonzási körbe tartozó tájegységek, m int a tiszai vonzási terü letű Zagyva völgye és a dunai vonzáskörzetbe eső Ipoly völgye, hanem m ás m egyék területi kialakí­ tása is hasonló (például Heves és Borsod alföldi és hegyvidéki zónái). A megye tö rtén et-írás problém áin belül, de azoktól nem füg­ getlenül, egyre inkább szembeszökővé válik a tájtö rtén et meg­ írásának a szükségessége. Ma m ár senki sem lepődik meg azon, hogy a B alaton környékének vagy a D una-kanyarnak m ú ltját egységes nézőpontból szemléljük, pedig ezek különböző megyék terü letrészeit foglalják m agukba. Épp így a Zagyva völgyének esetében teljesen érthető, hogy a hevesi és nógrádi m egyerészek­ re kiterjedő salgótarjáni iparvidék tö rtén etét m egírták (Ez a Gajzágó A ladár által szerkesztett m unka vélem ényem szerint ú ttö rő jellegű alkotás — hiányosságai ellenére is.) kus teh át az, hogy a N ógrád m egye m űem lékeinek létrehozása idejében meglevő tö rtén eti m egyeterületnek csak része volt az 1950 utáni terület, és az itt lefolyt esem ények elválaszthatatlanul összefüggtek a napjainkban m ár m ás állam területhez tartozó részek történetével. M akkai is nagyon jól tu d ta ezt, és a később m egjelent P e s t m e g y e t ö r t é n e t é ben e tek in tetb en m ár nem is voltak különösebb problém ái. P roblém áink voltak azonban nekünk, a nógrádi történészeknek és az olvasóközönségnek. Egy­ részt azért, m ert a közkézen forgó és általános tekintélynek ör­ vendő Borovszky-féle m ű történetszem lélete túlhalad o tt, a M akkai-féle pedig csonka volt. M ásrészt azért, m ert számos kor­ jellemző adat m ind a két fogalm azásból hiányzott. A m egye illetékesei teh át azon voltak, hogy a Nógrád m e­ gyei M unkásm ozgalm i M úzeum bevonásával létrehozzanak egy, a korszerű követelm ényeknek megfelelő m egyetörténetet, még­ pedig a környezetet jól ism erő helyi m u n k atársak közrem űkö­ désével. Először is erőinket kellett felm érni: ennek eredm énye­ ként jö tt létre felszabadulásunk huszadik évfordulójára az A ndrás Endre és általam szerkesztett, N ó g r á d című, képekkel dúsan illusztrált mű. A tanulságok levonása u tán kiderült, hogy helyi erőkkel is m egoldható a feladat. Egyik alapfeltétele azon­ ban a N ógrád megyei levéltárnak B udapestről tö rtén ő hazatele­ pítése, am it sikerült is megoldani. Így jö tt létre azután a Balogh Sándor vezette szerkesztő bizottság irányításával az a m egye­ történet, am ely az addig feltárt legfontosabb adatok összegezésé­ vel m egnyitotta az u tat a további kiegészítő k u tatások szám ára. A m egyetörténetben, valam int S algótarján és B alassagyar­ m at történetében a feudális kori részeket én írtam meg, és így igen közvetlen tapasztalataim vannak az akkori problém ák és a jelen adottságok egybevetését illetően. Több dualizm us kori cikkem és tanulm ányom m egírása során ugyanis csaknem m in­ dig szemembe ötlött az a hiányosság, am i a középrétegek k u ta­ tásával kapcsolatban fennáll. Ezek a középrétegek m ég a d ua­ lizmus korában is erősen kötődtek a feudális kori elképzelések­ hez. Ez nem csak a g en try m agatartásáb an n y ilv án u lt meg. A kisiparos, a kistisztviselő, a jó m ódú paraszt egyaránt „ ú rn a k ” ta rto tta m agát. Az életstílus polgári irányba történő m ódosulása sokkal inkább érezhető a m unkásarisztokrácia körében, m int az ezen „u rak ” m agatartásában. Az 1848. évi felbuzdulás „polgár­ tá rs ” m egszólítása csak képviselő választási szólam m á vált,, az életben semmi jelentősége sem volt: a fogalomhoz hiányzott a tartalom . A m egyetörténet-írás problém ái te h á t — úgy látom — egyre inkább a tájtö rtén etírás irányába hajlanak el. A m egyék olyan történelm i alakulatok, am elyek — hogy Berzeviczy Gergely 1809-ben Napóleonhoz írt em lékirata szavaival éljek — „nemesi köztársaságok, állam az állam ban” voltak. A törvényeket akkor és úgy h ajto ttá k végre, ahogy az nekik tetszett, és még a re­ form korban is élet és halál urai voltak a m aguk területén. M ocsáry ennek a várm egyének a krónikása, Nagy Iván ennek a csodálója, Reiszig Ede pedig a Borovszky által szerkesztett sorozatban ennek az oknyomozó, pozitivista szem léletű m eg­ írója. Ezt a szem léletet igyekeztünk mi a négykötetes Nógrád m egye-történetben m egváltoztatni és a történelm i m aterialista világnézet szem pontjai szerint — elsőként az országban — köz­ readni. A dualizm us korának kapitalista fejlődésével értetlen ü l állt szemben ez a középréteg, és indulatain ak levezetésére az an ti­ szemitizm us vizeire siklott — ezzel előkészítve a H orthy-fasiz­ mus diadalra jutását, a ném et „fajelm élet” népirtó m egnyilvá­ nulását. A m ikor Jókai, M ikszáth és Eötvös K ároly írásm űveik­ ben felvették a harcot az antiszem itizm us ellen, helyesen érzé­ kelték, hogy a polgáriasodás érdekében cselekednek. Egyikük sem ju to tt el azonban a m unkásosztály szerepének felism erésé­ hez, és ezzel — m ivel talán a legolvasottabb írók a m aguk korában is — nem tu d ták azt „szalonképessé” tenni. A „régi jó táb lab írá k ” és a „tekintetes várm egye” szem léletének rom an­ ticizm usa a gentrynek kedvezett. Még ak k o r is, ha tetteik et hum oros mezbe öltöztették. És e tek in tetb en — irodalom törté­ nészeink nézetével ellentétben — úgy vélem, hogy Herczeg Ferenc első világháború előtt írt gentryhistóriái éppúgy lerá n t­ ják a leplet az uralkodó osztály m agatartásáról, m int M ikszáth írásai. (E szubjektív k itérőre azért volt szükségem, hogy érzékel­ tessem, hogy a személyes visszaemlékezések hiányában m ennyi­ re fontos a dualizm us korabeli szépirodalom is a helytörténetíró szám ára, m ert a kor han g u latát nagym értékben ezekből ism er­ heti meg. A történelem az em beri m ag atartás tö rtén ete is.) M egvoltak ennek a m aga sajátos okai. A felszabadulás után, 1954-ben M akkai László a N ó g r á d m e g y e m ű e m l é k e i című kö­ tetb en m egírta a megye mai területének történetét. P onto sab b an : kísérletet te tt ennek m egírására. M egyetörténetet ugyanis csak úgy lehet és szabad m egírni, hogy az esetenkénti ún. „tö rtén eti” határokon belül dolgozzuk fel azt. Nógrád megye tö rtén eti h atá­ ra i 1920 óta nem azonosak a korábbi történeti határokkal, sőt nem azonosak az 1950 óta érvényes mai határokkal sem. Logi­ Sok m indenre kitérhetnék még, de inkább néhány gyakorlati kérdésre hívom fel a figyelm et. Ezek elseje az, hogy m inél előbb segítenünk kell a nem városokban, de főleg nem helyi levél­ tá rra l és a régebbi történelm i irodalm at is tároló kön y v tárak k al bíró településeken lakó, helytörténetírással foglalkozni ak aró ­ kon. A segítség egyik — hangsúlyozom , hogy „egyik” — m ódját 25 �a levéltári források közreadása képezi. (Kétségtelen, hogy e te­ kintetben vannak jó eredm ényeink, de az is kétségtelen, hogy még többet kell tennünk.) Olyan problém a ez, am i évszázadok óta szinte csak úgyahogy megoldható. A helytörténetírónak ugyanis az országos adatok hatalm as szalm akazlában kell m egkeresnie azt a néhány szálat, am ely településére vagy tájegységére vonatkozik, a forláskiadványok csak ném ileg segítenek. Nógrád megye feudális kori történetek m egírásával kapcsolatban például m integy 1500 kötet könyvet és folyóirat-évfolyam ot kellett átböngésznem , hogy csak a k iadott vagy jelzett adatokat összeszedjem, nem nézhettem át azonban az Országos Levéltár több ezer kiadatlan oklevelét. Így teh át érthető, hogy m egyetörténeti feldolgozásom csak évtizedes forrásfeltárási m unka után ju th a tn a abba az állapotba, hogy a m e g m a r a d t források egészét tekintve „teljes” legyen. Némi k iu tat jelentene a kutatók szám ára m ár az is, ha a m a i Nógrád, Hont, Heves és Göm ör m egyék településeiből kiala­ kított m egyeterület kiadott helyi vonatkozású forrásait m agyar nyelvű tarta lm i kivonatok alakjában közreadnánk. Ezzel ki tu d ­ nán k ik tatn i a nehézkes könyvtári könyvkölcsönzések ú tjá t város- és falutö rtén et-kutatóink előtt. Tudom, hogy ez m ár ön­ m agában véve is több kötetet kívánó vállalkozás lenne, de más kiú t aligha képzelhető el. (A m a g y a r n y e l v ű t azért hang­ súlyoztam, m ert fo rrásaink jelentős része latin és ném et nyelvű: ném et nyelvű például a S algótarjáni K őszénbánya Rt. levelezése, am it m agyar fordításban a m úzeum i a d a ttá r szám ára dolgoztam fel.) A forráskiadás terjedelm ét nagym értékben csökkentik a for­ rásokon alapuló részfeldolgozások, am ik szép szám m al szaporod­ nak. Nem terjed h etnek ki azonban m inden helyi problém ára — m ár csak a k u tatási idő hosszadalm assága és tárgykörük m iatt sem. A történész még m indig (és talán m indig is) „középkori kutatási m ódszerekkel” kénytelen dolgozni. Személyesen fel keli kutatn i az adatokat, azokat ki kell jegyzetelni, és am ikor m ár úgy véli, hogy elég áll a rendelkezésére, és ism eri a tárgyört, meg kell fogalm aznia a m ondanivalóját. A m ikor aztán kész van a művével, kiderül, hogy sem ezt, sem azt nem volt m ódjában feltárni, és kezdhet m indent elölről. E tekintetben azután való­ ban igaza van László G yulának, am ikor megjegyzi, hogy „a m últ k u tató ja állandóan a »term ékeny bizonytalanság« légköré­ ben dolgozik”. (B árm ennyire is élére állított ez a megjegyzés, sok igazság rejlik benne.) Am ikor cikkem elején arra hivatkoztam , hogy „bizonyos ellentm ondások jö ttek létre” helytörténeti irodalm unkban, ak ­ kor ezt a források nem kellő kritikával való feldolgozására is értettem . M egtörténik ugyanis nem egyszer — még az egységesen szerkesztett m űvekben is —, hogy a különböző írók különböző korokat tárgyaló, de ugyanarra a terü le tre vonatkozó feldol­ gozásaiban két vagy három változatban találjuk meg ugyanazt az adatot. Sokszor csak egyszerű elírásról van szó, sokszor Nógrádi szőtteshagyományok A megyei népm űvészeti kiállításokról elm aradhatatlanok a nem es harm óniájú szőttesek. Legutóbb a szécsényi m úzeum ­ ban láth ato tt belőlük válogatást a láto­ gató, a Palóc N épm űvészeti és Háziipari Szövetkezet legszebb term ékeinek fo rrá­ sa-, párhuzam aként. B ár valam ennyi népm űvészeti kézikönyv Észak-M agyarorszá­ got a fejlett szőtteskultúrájú területek közé sorolja, s em lítik, hogy a palócok körében milyen sokáig volt élő gyakorlat a szövés, részletes feldolgozás a nógrádi szőttesekről m indm áig nem készült. K iin­ dulva az egyre növekvő népm űvészeti ér­ 26 azonban szerkesztői felületességről és írói kritikátlanságról. Ilyenkor azután okkal hangzik el egy jószándékú m űről a „di­ lettán s alkotás” megjegyzés. Ebből az is következik, hogy tö rté­ neti forrásokat csak kellő kritik ai ism eretek birtokában szabad kiadni, és a még oly hitelesnek látszókkal szemben is gyanúval kell élnünk. Ez a m egham isított középkori oklevelekre éppúgy vonatkozik, m int a dualizm us kori újságcikkekre. Viszont az is igaz, hogy egy m egham isított adat sokszor többet mond, m int am it talán m aga a valódi m ondana. A ham isságra azonban föl­ tétlenül rá kell m utatni. A legtöbb zavart a történeti statisztikai adatok ta rta l­ mazzák. A különböző összeírások különböző lakosságszám ai nagym értékben az adófizetés letagadására vezethetők vissza, am i hol a földesuraknak, hol a m egyének állt érdekében. Ezért fontos az adat lelőhelyére való pontos hivatkozás és a lakos­ ságnévsorok közlése, m ert ezek segítségével a népi kontinui­ tást, illetve a belső m igrációt lehet felderíteni. M unkásm ozgal­ mi jelentősége is szembeötlő ezeknek a névsoroknak, ha a kétlakiak által képviselt propaganda kiterjedési terü letét, illetve az ipari m unkásság bejárásának kérdéseit vizsgáljuk. Rá kell m utatnom arra — a nézetem szerint nagy jelentő­ ségű — feladatra, am it a falvakban lakó értelm iségiek elvé­ gezhetnek, és am i által korunk történetének kú tfo rrásáv á is válhatik tevékenységük: hogy tudniillik írják meg községük m ezőgazdasági vagy ipari szövetkezeteinek tö rténetét. Sok m un­ kával, sok em ber m eghallgatásával és sok irat átnézésével járó feladat ez, de hiánypótló és forrásjellegűvé váló eredm ényeket hozhat. Ők, akik benne élnek a települések légkörében, sokkal em berközelebbről szem lélhetik a tényeket, m int ahogyan szem­ lélni fogja valam ikor egy csak az iratan y ag ra tám aszkodó szak­ történész. Ez a gondolat átvezet arra a hiányosságra, am ellyel a m a­ gyar történetírásnak nagym értékben szám olnia kell: az egyéni szemléletű életrajzok hiányára. Mindig is úgy véltem , hogy egy olyan m em oár, am elyben írója saját szemszögéből nézi a környezetet és abban a saját m aga szerepét, sokkal inkább társadalm at jellemző, m int a n ap tári sorrendben felsorakoztatott adatokat tartalm azó és vélem ényt nem nyilvánító személyi vagy családi krónika. Ha pedig m ár elpusztultak az ilyen régi em lék­ iratok, legalább kortársaink visszaemlékezései m arad jan ak fenn. K ritikai elbírálásuk a rendelkezésünkre álló nagyszám ú közéleti vonatkozású adat m iatt (amellyel napi sajtónk is tele van) sokkal könnyebb, m int egy újságírás nélküli korból szár­ mazóké. A fentiekben csak néhány problém ára bátorkodtam rávilá­ gítani. Sokba, így a helytörténeti anyag olvasm ányossá tételé­ nek és így a tágabb értelem ben v ett közm űvelődési szerepének taglalásába a jelen keretek közt nem bocsátkozhatom . Pedig ezen a téren is sok a tennivaló, am ire az arra illetékesek alapo­ sabban tu d n án ak válaszolni. Belitzky János deklődésből, úgy véljük, érdem es a kiállí­ tások rendezéséről, s a különböző célú te­ repm unkák során összegyűlt eddigi ta ­ pasztalatokról beszám olnunk. Levéltári forrásokból tudjuk, hogy egy XVIII. századi parasztháztartásban milyen tetem es m ennyiségű házivászonra volt szükség. Ez képezte alapanyagát a lakásberendezéshez, gazdálkodáshoz szükséges tex tiliáknak, s a családtagok ruhanem űi­ nek nagy része szintén ebből készült. A szükséglet döntő hányadát önellátásból fe­ dezték. Az alapanyagul szolgáló kender term esztésének, feldolgozásának hosszú, sok fáradságot és ügyességet igénylő m un­ káit a család nőtagjai végezték. M inden bizonnyal ekkor is készültek m ár díszí­ te tt textiliák, azonban ebből a korból tá r­ gyi em lékek nem m aradtak fenn. A balassagyarm ati Palóc M úzeumban őrzött legkorábbi szőttesek keletkezési ideje a m últ század első felére tehető. Szórványdarabok m ellett az 1860-as évektől m ár tárgyegyüttesek állnak ren ­ delkezésünkre, s a tájékozódást tovább segíti a hagyom ányozó emlékezet. A vá­ szonnem űek nagyobb részének to vábbra is kender az alapanyaga, az ünnepre szánt darabok készítéséhez azonban m ár igye­ keztek pam utot vásárolni. Az ilyen, al­ kalm i tex tíliák at anyaguk m ellett díszí­ tettségük m értéke is m egkülönbözteti a „köznaplótól”. A ra jtu k alkalm azott szőt­ tesm inták alapelem ei egyszerű, m értani alakzatok, s a segítségükkel kialakított m otívum ok az ország m ás részein is szé­ les körben elterjedtek. A szövés techni­ k ája ugyanis korlátozott lehetőséget biz­ �tosíto tt a variáláshoz, s a vándorló ta­ kácsm esterek m unkáinak hatása szintén segítette a hasonlóságot. Hogy a m otí­ vum ok összeválogatásában, m intává ala­ kításában m ik a sajátos vonások, arra a részfeldolgozások hiányában még nem ad hatunk választ. A tárgyi anyag alapján azonban az m egállapítható, hogy a díszí­ tés elhelyezése, a szőttes textiliák tárg y ­ alkotásának m ódja m utat táji jellegzetes­ ségeket. Á ltalában a régi nógrádi szőt­ tesek díszítése m értéktartó, az összhatást a szélesebb-keskenyebb, csíkszerű m inták és a nagy feh ér felületek sajátos ritm usa határozza meg. A „szőtteshím ek” uralko­ dó színe piros, egy-egy apró m intaelem , csík beszövésére használtak kék pam utot. Term észetesen az általános jellem zők m ellett m inden textilféle díszítésének m egvoltak a konkrét szerkesztési hagyo­ m ányai, am it az adott tárg y rendeltetése határozott meg. Az ünnepi huzatú ágy­ nem űben nem aludtak. M int a tiszta­ szoba egész berendezése, az ágyravalók is a rra szolgáltak ebben az időben, hogy a család vagyoni helyzetét reprezentálják. Ez indokolta fokozott „cifraságukat”. A hosszú, keskeny p árnahuzatoknak („fejel­ h a j”) az ágy felvetésekor előre kerülő ol­ dalát borítja változatos, sűrű díszítmény. A „fejel” kevésbé látható, m ásik vége irányába sajátos tagolással keskenyednek, ritk u ln ak a m intasorok. A teljes hosszá­ ban érvényesülő dunna huzatának válto­ zatos szőttes csíkjai egyenletes ritm us­ ban követik egym ást az egész felületen. A törülközőtartó rú d ján átvetve, a dísz­ törülköző két végének csíkm intája egy­ m ás alá került. A „poszrikos kendő” h a­ sonló m intaelhelyezése akkor válik é rt­ hetővé, ha tudjuk, hogy sütem énnyel meg­ rak o tt tá la t kötöttek bele. S ahogy ezt kézben tartv a a kom aasszony elindult ve­ le a „gyerm ekágyashoz”, a szélekhez kö­ zel eső m inta jól érvényesült, m egadván az alkalom hoz illő ünnepélyességet, am it a falu szokásrendje m egkövetelt. Ugyan­ csak az ünnepi szerepet hangsúlyozza a „búcsústarisznyák” gazdag díszítése. A több napos úthoz szükséges élelemmel m egrakott tariszn y át a nők h átu k ra kö­ tötték, ezért a látható oldalon sokasod­ nak a szövött „hím ek”. Az ingvállak bő u jjá t összefogó kézelőn, a kötény alján keresztbe futó m intacsíkok a ruhadarab szabásvonalát hangsúlyozzák. A felsorolt textiliák díszítettségét to­ vább fokozták a vászonszélek közé v a rrt különböző betétek, csipkeszegélyek, bo­ nyolult kötésű rojtok. A szőttesekre is ér­ vényes azonban, hogy hatásuk a velük együtt funkcionáló tárgyegyüttesek egé­ szében érvényesül igazán. Például a dísz­ ágyról hosszan lecsüngő lepedő egyik — ritkábban m indkét — végén futó díszí­ tés köré eső, túlm éretezettnek ható fehér felületeket a ra jta 3—4 sorban, hárm a­ sával egym ásra helyezett „fejelek” vé­ geinek töm ött, piros foltja ellensúlyozza, m ajd az ágy tetejére állított dunna csík­ jain ak nyugodt ritm u sa oldja föl a ko n t­ rasztot. M ásrészt az abrosznak, függöny­ ként használt vászonkendőknek két-két szőttescsík közé zárt fehér foltja „felel” a lepedőre. Ha m indezek köré képzeljük a gyéren m egvilágított parasztszoba pá­ colt gerendam ennyezetét, a ta rk a cserép­ tányérokkal, olajnyom atú szentképekkel tagolt falát, a sötét bútorokat, akkor ke­ rülünk közelebb a nógrádi szőttes lakás­ textilek sajátos esztétikum ának m egérté­ séhez. A jobbágyfelszabadítást követő idő­ szakban bontakozik ki hazánkban a nép­ m űvészet új stílusa, am it szinte m inden vonatkozásban a díszítés gazdagodása, az alkotások paraszti k arakterének hangsú­ lyozása jelez. A korábban egységesebb ké­ pet kisebb tájak, vidékek helyi népm ű­ vészeti ku ltú ráin ak színes együttese vált­ ja föl. S ajátos történelm i körülm ényekből fakadóan e folyam at m egyénkben némi időeltolódással m ent végbe, így jellem zői­ nek illusztrálására könnyen hozhatunk szemléletes példákat, jelen alkalom m al a szőttesek köréből. É rsekvadkerten az 1920-as évekig a díszítéshez piros, rit­ kábban piros és kék szövőpam utot hasz­ nálnak. A szerény m intakincs nem sokat bővül, viszont a geom etrikus jellegű csí­ kokból kisebb közökkel, többet szőnek az abrosz, lepedő végeibe, ezáltal megnő a díszített felület. A K azár környéki asszo­ nyok is ragaszkodnak a hagyományos, m é r t a n i a s m intákhoz, s ugyancsak ism ét­ léssel igyekeznek fokozni a hatást. Ők azonban szorosan egym ás u tán szövik be a m intasorokat, így egy szélesebb sávot k ap ­ nak. B ár a piros szín dom ináns szerepe m egm arad, a világosabb árn y alatú kék, s m érték tartó an a sárga, zöld, fekete és rózsaszín is helyet kap a díszítm ényeken. A m egye nagyobb, középső részén azon­ ban az új népm űvészeti törekvések meg­ valósítása az ún. szedett technika elter­ jedésével kapcsolódik össze. Noha az ide­ vonatkozó ism eretek eredetét tekintve a takácsm esterek h atása v itath atatlan , a parasztasszonyok saját ízlésük szerint ér­ lelik ki az új m intakincset, am elyben a stilizált virágoknak j u t; döntő szerep. E m inták elemei nagyobb léptékűek, s a szálak bonyolult számolásán alapuló Új technika levegősebb szerkesztést enged meg. Ezáltal a díszítm ények növelésének változatos lehetőségei adódnak. A nagyobb földrajzi egységen belül a századfor­ duló körül további k istáji szőtteskultú­ rák különülnek el, am elyek közül az Ő r­ halom környéki különösen figyelem re méltó. E szőttesek részint a hagyom ányos színösszetételű díszítm ények gazdag válto­ zatosságával tű n n ek ki, m ásrészt a piros m intákba laza ritm usban beszőtt, élénk színű (lilásrózsaszín, türkiz, szilvakék, zöld, narancssárga) gyapjúszálak adnak sajátos k ara k te rt az ünnepi vászonnem űk­ nek. A gazdasági és társadalm i körülm ények következtében a népm űvészet új, parasz­ tos stílusa, így term észetesen a nógrádi szőtteskultúrák virágzása sem v olt hosz­ szú életű. A viseletben korábban végbe­ m ent alapanyagváltást követően, az 1920-as évektől im m ár a lak ástex tilek terén is gyorsan terjed n ek az olcsó gyári anya­ gok, köznapi haszhálatba szorítván visz­ sza a vászonnem űket. A városias ízlés hatására egyre ritk áb b an szőnek m ár „cifrát”, s h a mégis, úgy a díszítm ények m ind szegényesebbé válásán keresztül ve­ zet az út e népm űvészeti á g gyors kihalá­ sához. Van. ahol a századfordulótól kez­ dődően a textíliák díszítésében fokozato­ san a hímzés kerül előtérbe. S ajátos kö­ rülm ények h at asára azonban néhány vi­ déken a „cifra” szőttesek túlsúlya m eg­ m arad szinte a második világháborúig. E falvakból gy ű jtö tt darabok jól szem­ léltetik a parasztstílus lassú felbom lásá­ nak tüneteit. Pl. Ő rhalom ban, Hugyagon a virágm inták egyre naturalisztikusabbá válnak, a díszítm ények kim ódolt m egfo­ galm azása, — eseten k én t m ár a szőttes­ technika ésszerű lehetőségeit m eghaladó — felnagyítása, szétesése u tal erre. To­ vábbá a 20-as évektől m ind nagyobb hangsúlyt kapnak a m ár egy darabon ve­ gyesen alkalm azott tark a gyapjúszálak, s végül teljesen h áttérb e szorítják a piros pam utot. A harsány színösszetétel, vala­ m int az alap és díszítm ény k o n trasztja következtében felbom lik e szőttesek h ar­ m óniája. A folyam at visszafordíthatatlan. Az a hagyom ányos paraszti életform a, am ely­ nek keretei között e szőttesek készültek, s am ely életform ának ezen ünnepélyes rendeltetésű textiliák szerves tartozékai voltak, m a m ár a m últé. E m últ azonban, a szőttesek példája is m u tatja, olyan ér­ tékeket őriz, am elyek nélkül m ai m űvelt­ ségünk nem lehet teljes. K apros Márta 27 �KÖRKÉP Fiúk és apák Elöljáró beszéd: m entség és m agyaráz­ kodás. A vállalt feladat ugyanis más, több m int a gyerm ek és szülő kapcsolatát e g y mai m agyar regényben (Nádas P éter: Egy családregény. vége), illetve regény alapján elemezni. A m egoldás első látásra könnyűnek, sőt elegánsnak tűnik. M ert m iről szólnak a regények, ha nem em beri kapcsolatokról, s azon belül is a nem zedékek egym ás mel­ lett éléséről, egym ásra utaltságáról, konf­ liktusairól? Így igaz: a regény nem k erü l­ heti meg a családot, a m indenkori csa­ lád ábrázolását. Nem, m ert m inden tö r­ ténet azzal kezdődik, hogy valaki elindul valahonnan valahová, s ebben az életút­ ban a gyerm ekkor évei, az eredet d eter­ mináló erejűek. H urcoljuk egy életen ke­ resztül m agunkban, ebből, az ekkor szer­ zett élm ényekből „élünk” egészen addig, míg unokáinknak el nem m eséljük. És mégis! M intha éppen az: a gyerm ekkor d erű je hiányozna a mai m agyar prózá­ ból: szinte csak nyom okban találunk u ta­ lást a mai gyerekek életére, a mai szü­ lők és gyerekek kapcsolatára. Ha meg is jelenítik az írók, ak kor — az esetek több­ ségében — a két nem zedék súlyos m orá­ lis és egzisztenciális konfliktusának a ra j­ zaként. Két példát em lítenénk erre: Bihari K lára M i é r t j é t , és B árány Tam ás V e l ü n k k e z d ő d i k m i n d e n című írását. A tavalyi könyvterm ésbő l — némi m egszorítással — ide sorolható Kende Sándor S z e m b e n é z n i című regénye is. Mégsem vállalkozunk ezek elemzésére, m ert részben túlságosan régen (1971—72) jelentek meg, másrészt nem érezzük elég m arkánsnak ezeket a regényeket. Adódik viszont egy m ásik szem pont is, am ely ugyan kissé eltávolít m inket a szű kebben vett tém ától, ugyan­ akkor kitűnő és hallatlanul izgalmas m ü­ vekben táru l fel, s ez pedig: a m ai „negy­ venesek” vallom ásértékű írásai a saját gyerm ekkorukról! Ez a problém a m ár csak azért is izgalmas, m ert pótolni lát­ szik azt a sokszor elhangzott követelést irodalm unkkal szemben, nevezetesen az ötvenes évek epikus ábrázolását. E sorok írója, aki szintén ehhez a nem zedékhez tartozik, „beism eri” , hogy megkülönböz­ tete tt kíváncsisággal és izgalom m al olvas­ sa ezeket a könyveket. Gondolunk itt pél­ dául Lengyel P éter C s e r é p t ö r é s , Beremé­ nyi Géza L e g e n d á r i u m című regényeire, Sim onffy A ndrás novelláira, Czakó G ábor néhány írására, A sperján György vagy Oláh János regényeire — s a sor még folytatható. Ezekben az írásokban m inden pátosz nélkül jelennek meg „am a” ötve­ nes évek, sine ira et studio (harag és elfogultság nélkül), úgy ahogyan a szer­ 28 zők gyerekfejjel átélték vagy átszenved­ ték. Ebben a sorban is k itü n te te tt helye van Nádas P éter regényének, m ert m int­ egy sűrítve adja m indazt, am i ezekből a nehéz évekből teherként, de m ár ki nem törölhetetlen em lékként tovább él. Nem véletlen, hogy Lukács György az egyik legsürgetőbb és legfontosabb feladatnak ta rto tta a személyi kultusznak „m int olyannak” az elemzését és ábrázolását. Nádas P éter kisfiú regényhőse kettős szo­ rításban éli át ezeket az éveket. Nincs édesanyja, de elveszíti rajongásig szeretett nagyszüleit is, hogy a végén politikai tiszt édesapjától is elszakítva intézetbe kerül­ jön. Szinte m ár sok is ez — m ondaná az olvasó —, de nem tud cáfolni, b ár­ hogy is szeretné! Nem, m ert Nádas P éter regénye szuggesztív, sodró erejű. Olyan mély rétegeket tá r fel a gyerm eki lélekből, am i a nagy íróknak is csak kivételes pil­ lanatokban sikerül. Ez a hányatott sorsú — körülbelül 10 éves — kisfiú egyszerű­ en kiszakad a jelenéből, holott a gyerm e­ ki tu d at m indent JELENKÉNT él át. M ár az a tény, hogy nem a szüleivel él (az anyja m eghalt, az ap ját elszólítja a szol­ gálat), az hogy idealista nagyapja be­ av atja a (zsidó) család több évszázados titkaiba, holott a gyerm ek még nem é rt­ heti azt, kiem eli a kortárscsoportból. Di­ ckens árvái, félárvái: Tw ist Olivér vagy Cooperfield Dávid élik át ezt a borzon­ gást, ezt a találkozást egyik oldalon az adakozó, term észetes em beri jósággal, míg a m ásik oldalon ennek szöges ellentété­ vel: az értelm etlen, m ár-m ár irracionális önkénnyel és kegyetlenséggel. De míg Dickensnél mindez valam iféle szentim en­ tális és rom antikus sodrásban oldódik, Nádas P éter egy pillanatig sem hagyja elérzékenyülni az olvasót. A nézőpont m indvégig a kisfiúé, aki nem érti, hogy mi is történik körülötte. Az események néhány hónapba vannak sűrítve: ez alatt tem etik el a nagyszüleit, hurcolják el a szomszédból a pajtásait, akikkel papástm am ást játszott, hogy egy hideg-rideg in­ tézetbe kerülve ocsúdjon rá a sorsára, idézze fel korán véget ért gyerm ekkora, viszapillantva idillinek tűnő, hónapjait, éveit. Ez: a gyerm eki nézőpont az, am ely naiv bájával élesebben rajzolja a kont­ rasztot a meg nem é rte tt „k in ti” világ és az otthoni között. ítélete se lehet ke­ m ényebb, m int a gyerekeké, akik á rta tla ­ nul szenvedték meg az évtizedet! A m últ nem tehető jóvá, hisz’ az idő visszafor­ díthatatlan. De le se tagadható! El se hallgatható — figyelm eztetett m ár József A ttila is: „a m últat be kell vallani”. A gyerekek ideje a m indenkori jelen — m ondottuk. Úgy tűnik azonban, hogy a mai apák (tudniillik: az írók) még job­ ban el vannak foglalva a saját, teh át a m ú ltid ejű gyerm ekkorral, s ezért nem ju t idejük, erejük a m ai gyerekekre fi­ gyelni. Vajon jobb apák lesznek-e, m int am ilyenek az övékéi voltak? Nádas P éter — indirekt módon — válaszol erre a k ér­ désre is: a szeretettel m egrajzolt nagy­ apa figurájával, aki tudatosan ad ja át m indazt az unokájának, am it ő is a nagy­ apjától hallott. M ert csak az él igazán a jelenben és a jövőnek, aki k ontinuitá­ sában folyam atában látja az életet. Nem árt erre is gondolni a gyerm ekek év éb en ! Helyesen ism erni a m últat, értelm esen, hum ánusan cselekedni a jelenben, hogy ne pocsékoljuk el a jövőt! M ert nem mindegy, hogy milyen em lékekről mesél­ hetünk m ajd mi az u n o k á in k n a k ...! Horpácsi Sándor Veress Miklós épülete kész VERESS MIKLÓS: PORHAMU H arm adik verseskönyvével szokatlan dolgot m ívelt V e r e s s M i k l ó s : egyszerre „két" kötettel is m egajándékozta az Ol­ vasót. Egy m áris forgathatóval — s egy m ásikkal, m elynek szavait ugyan még nem lehet kibetűzni. Ám annyi m áris bi­ zonyos, hogy ú jfajta, más m ondatok fu t­ nak lapjain — egyelőre még sejtelm es ér­ telm et görgetve — a m ajdani hátsó borító felé. Ennek a m áris tap in th ató n ak , me­ lyet a kezem ben tartok, különös súlya van. Súlya, ak á r egy épületé. M int oly sokan a m agyar költészetben, Veress Miklós is m agányos m esterem ber. V alójában nem tudni, m ikor s hol k evert anyaggal, hol s m iért ilyenre csiszolt-tisztított szerszám ok­ kal láto tt hozzá költői világterem téséhez,'a m aga épületéhez, am elyhez m ár első két kötetében is helyet keresett, hogy h arm a­ d ikra m eglelje, m int a m esében. Az 1972-es E r d ő a v a d a k n a k című nyitó m ű­ ve bizonyság arra, hogy a költészethez csörömpölés nélkül is el lehet ju tn i. Az 1975-ös B á d o g k i r á l y ban m ár m inden anyag és hódolat birtokában a neki rendelt föl­ det keresi. Az égboltot és egy elfolyó arcot talál. S három évre rá, a P o r h a m u ­ b a n megkezdi s — talán önm agát is meg­ lepve: — bevégzi m egálm odott épületét. M int m inden valam irevaló építm énynek, a P o r h a m u n a k is van I. ALAPJA, s Veress Miklós, aki tu d ja ezt, m int eddigi köteteiben, ebben is nyi­ tóverssel indít. M egírja Szenczi M olnár utolsó utáni zsoltárát ( A C L I I I . z s o l t á r ) . M inden együtt van itt, am it Veress Mik­ lós t u d : lenyűgöző form aérzék, veretes rím technika, zsoltáros m odor: népért, ki­ söpört tem plom ért, ahol üdvözítően cseng­ het a zsoltár. �II. A FÖLDSZINTEN ( B o l o n d o k és s z e n t e k ciklus) néhol nincs fűtés. Veress M iklóst még néha alig találni meg: bol­ g ár ikonok mögé, bolgár városok, tem p­ lomok zugaiba s m agasaiba búvik, őszi arc m ögött borong, s b ár „ k í v ü l is é g b e ­ l ü l is é g ”, m elegedni alig lehet még tüzé­ nél. III. AZ EMELETEN ( V i a s z f e h é r és R e ­ q u i e m ciklusok) a szerepről szerepre, ál­ arctól álarcig vándorló költő arca, ha viaszfehéren is, m ár felism erhető. A bo­ lyongásokért keserűen fizet az E g y lí r i ­ k u s s i r á m a i b a n : „M elyik álarcom at kívá­ nod ó közönség”. A F e l i r a t b a n a z általa (is) kiválóan m űvelt szereplíra a m egha­ sonlottságig, az igaz-ham is önm arcangoló tépelődéséig ju tta tja . Itt, a ciklus első felé­ ben m ély és heves őszintesége m egkapó, a M u n k a d a l b a n és az A d y - k é p c s o l n a k k a l és l o v a k k a l b a n pedig halott-tám asztásai ragadnak m agukkal. Emeletéről. IV. SZALMASZALON visz fel az É g i h á z t e t ő k i g . A ciklus cím ét adó dal, a S z a l m a s z á l : finom és törékeny. A vers egy rezzenés, de utolsó sorai m egdobban­ nak, m int a szív: „mégiscsak végső m ene­ dék egy szalmaszálon át — az ég”. A ciklus fölfelé húzó d arab jai a P i t y p a n g , a N é g y s o r o s , a F a g y stb. — leheletfinom rajzok, ném elyik csupán egy mozdulat, am elyen annyi m inden, vagy tán m in­ den m úlik. M ielőtt kilépnénk a háztetőre, két rem ek verssel adózik József A ttilá­ nak. A N é h a i k a l á c s játékosságában em ­ lékeztet a nagy elődre, az A l k a l m i v e r s I l ó n a k pedig a József A ttila-i gondolati költészet világával ro k o n : „ ...gondolkod­ nak-e a csillagok / s term elnek-e m ajd olyan anyagot / miből a szellem tisztáb­ ban ragyog / vagy csak m agadban hor­ dod, s hordom én / lélekm agam ban azt a csillagot”. V. EZ ÉGI HÁZTETŐKÖN a szerelem cserepein ülhetsz, Olvasó. A M á j u s i ódá­ ban és a S z e r e l m e s é n e k b e n ódai szárnya­ lással rö p tet a költő két jól ism ert arcot a m aradandóságba, a végső fénybe. A C s ö n d e s n y á r i esőben, Veress Miklós köl­ tészetének e csúcsán, m ár anyagtalanul, szédítő sebességben, s egyúttal m ozdulat­ lanul e szárnyalásban, oda visz, am i m ár túl van m inden jón, s rosszon. Nem is meglepő, hogy innen varázsos, lebegő, tá ­ voli VI. ZENÉKET lehet hallani: különös rondók, szonáták és etűdök hangjait so­ dorja felénk az idő, s e költői, m ár-m ár transzcendentális látványba S zé tszó rt k o t t a l a p o k épülnek be: „föltalált / m inket / az anyag őrjöng hogy nem tud m ajd / elfelejteni.” Az épület — kész: a földi zsoltártól az égi zenékig. V II. JEGYZET A TOVÁBB MÁR NEM ÉPÍTHETŐ ÉPÜLETRŐL. Tisztán, s befejezetten áll, am it m egterem tett. Va­ lam i újat, valam i m ást kell ezentúl csinál­ nia. Kölcsönvéve a még ta p in th atal an kö­ tet előlegéből: a Veress Miklós-i költészet nem kivonul, csak átvonul: egy új, isme­ retlen földre. ( S z é p i r o d a lrni. 1978.) Krasznahorkai László Munkás- és paraszt­ ábrázolás Balázs József regényeiben K eveset á ru lt el B alázs József p ró záján ak sa játo san egyedi érték eirő l, hogy „új hang csendül a fia ta l m ag y ar p ró zaíró k k ó ru sá ­ b a n ”, m ik é n t első regén y én ek b o rító ján , a rövid b em u tatásb a n o lv ash attu k . É letrajzi adataib ó l sejthető, hogy reg én y ein ek té m á já t szülőfaluja, a Szabolcs m egyei V itk a m ik ro ­ környezetén ek szinte m itológiává nem esedett m últjáb ó l, jelenéből m erítette. Írói világ át ny ilv án v aló an g azd ag íto tták ú jság író k én t szerzett ta p a sz ta la ta i is. M űveiben k é t a la p ­ vető en fontos té m a k ö rt já r körül. A leg­ nincstelen eb b p ara sztság tö rtén elm i m ú ltjá t áb rá zo lja a Magyarok, a Fábián Bálint talál­ kozása Istennel, A z ártatlan cím ű regén y ek ­ ben. A Koportos és a Szeretők és szerelm e­ sek je le n ü n k fontos p ro b lém áit tá rg y a lja : átm en eti életfo rm a trag ik u s hősei m u ta t­ koznak meg, a k ik elszak ad tak a falutól, de nem sik e rü lt igazán városi m u n k ássá v á ln i­ uk. A népi író k h agyom ányain n ev elk ed ett utód a legkisem m izettebbek, leg k ita szíto tta b ­ b ak tá rsa d alm i p ro b lém áiró l szól. T ö rtén el­ m i táv lato sság és h iteles szociográfiai k e­ resztm etszet tá ru l föl m ű v eib en a p a ra sz t­ ság kö zelm ú ltjáró l és jelen érő l. Ú jszerű a m ai irodalom ban, hogy n em parabolizálási, m odellezési szándék vezeti elsősorban az a l­ kotót, am ik o r tö rtén elem m é táv lato so d o tt ko ro k esem ényeihez nyúl. A Magyarokban és a Fábián Bálint talál­ kozása Istennel cím ű regényében közös a m ag y ar p arasztság életén ek illúzióm entes ábrázolása. R ed u k ált tényszerűség jellem zi a Magyarokat: 1944-ről, a n ém etek b ev o n u lá­ sán ak év érő l an n y i ad a lék o t k ap u n k , am en y ­ nyi a regény tíz nincstelen, szegényparaszt főhősének látó teréb en , egy koldusszegény sza­ bolcsi falu m in d e n n a p ja ib a n m egjelenik. A kisem m izettek szám ára a k önnyebb é let le ­ hetőségével k ecseg tetett a fasiszta N ém eto r­ szágban végzendő m ezőgazdasági m u n k a. A z á rt közösség tö rv én y e szigorú érté k re n d et a la k íto tt ki a m a g y ar p arasztem b erb en , a f a ­ lu, am ely h ez a nélkülözés, a n ehéz m u n k a é l­ m énye k ö tö tte — n élk ü lö zh etetlen v o lt szá­ m ára. E zért szak ad n ak el olyan nehezen m ég egy é v re is a falutól, am ely eg y ú ttal a h a z á t és a családot is jelen ti. E zért nem m a ra d h a tn a k N ém etországban, a gazda k e­ csegtető a já n la ta ellen ére sem . Pedig se j­ tik, m i v á r rá ju k o tth o n : a fia ta la b b ja ik m á r a h az atérésü k e t követő n apon m eg­ k a p já k a behívót. S zinte m indegyik hősben közös, hogy erkölcsiségük egyszerű és szigo­ rú, kizárólag a falu gyökereiből táplálkozik. Balázs Józseftől távol áll a p án tlik ás, m o­ solygó m ag y ar falu ábrázolása, viszont az egész napos gond, nyom or szü n etein ek ko­ m or, fek ete id illjé t h itelesen festi meg. B a­ lázs p ró zá ján a k k ü lö n erénye, hogy a tá rs a ­ dalm i p ro b lém a lépten-nyom on é le t és h a ­ lál filozófiai m élységgel m egfogalm azott alapkérd éseiv el fonódik össze. F ábián B álin t (a Fábián Bálint találkozása Istennel cím ű regény főhőse) is egyedül m a­ ra d élete végén láto m ásaiv al, h alo ttaiv al, el­ átko zo ttság tu d atáv al. A regényben m itológi­ áv á sű rű sö d ik a lelk ifu rd alás, az iszonyat, a szabolcsi falu k o llek tív b ű n tu d a ta az ősök és sa já t v étk eik m iatt. F áb ián Bálint, az első v ilágháb o rú b ó l m e g tért ju h á sz a h arctérrő l, a gyilkolástól való iszonyt hozza haza. De h iá b a keresi m á r o tth o n a zá rt közösség, b á r neh éz életű, de m égis békés szigetét. H i­ áb a ta rtja m ag át szigorúan az em berség e r ­ kölcsi parancsához, egyre rém ü leteseb b erő­ vel fo jto g atja a k ö rn y ezetéb en se jte tt g y il­ kosságok m ú lt- és jelen b eli (fehérterror!) b urjánzása. A főhős is Isten h ez m enekül, a h a lo tta k átk a, a k o llek tív b ű n tu d a t, a gyil­ kos-háborús em lékek elől. A Fábián Bálint találkozása Istennel a végső elkeseredettség regénye, a hősök a h a lá lb a m en ek ü ln ek a je len k ilá tá stalan sá g a elől. T ö rtén elm i szem pontból h itelesen idézi meg B alázs József A z ártatlan cím ű reg én y é­ ben a II. v ilá g h áb o rú b an elp u sztu lt n y íreg y ­ házi h u szárezred trag é d iáját. A súlyos tö rté ­ nelm i önvizsgálódás szövevényében, a cse­ lek m én y fo rg atag áb an g y ak ran elm osódik a hősök k o n tú rja . H ús és v ér em b erek h e­ lyett — valóságos szituációban — sokszor csak v élem ények ütköznek össze. Többször in d o ­ k o la tla n u l tű n ik el a szem ünk elől a főhős, B a tá r Ján o s. Az elbeszélőm odor is n éh a tisz­ tázatlan , nehézkes. A z átm en e ti életfo rm a áld o za tán a k tra g é ­ d iá járó l szól a Koportos. M á r a Magyarok­ ban fö ltű n ik a bölcs, öregedő p ara szt — G ásp ár D ániel —, aki a p ja csökönyössége m ia tt nem tu d o tt parasztb ó l ta n u lt sz ak m u n ­ k ássá válni. B alázs József a m aga te lje ssé­ géb en — egyszerre n o sztalgikusan és iszonyt k eltv e — m u ta tja b e a szegényparaszti é le t­ fo rm át, de nem m isztifik álja az iparosodott v áro sb a való m e n ek ü lést sem. A z á rt közös­ ségből kiszakadó em b erb en szükségszerűen k ialak u l a sehová sem tarto zás, az abszolút k ív ü lá llá s-tu d at. Balogh M ihály, a kisregény főhőse k iélezetten m agányos. F alu jáb an , a szabolcsi kisközségben á rta tla n u l lopással v ád o lt cigány; a cigányok közt félcigány; városi m u n k a tá rsa i szem ében p araszt. L é­ nyegében ingázó so rtársa i sem fo g ad ják be, érzik, hogy tépelődő, tö p ren g ő em ber, aki k ü lö n b a k a r len n i a többieknél. É letének tra g é d iá já t feleségének h irte len h a lá la v ilá ­ g ítja m eg elő tte is. K oportosnál, a falu régi tem ető jén él érzi á t közeledő h alálá t, a fa ­ lu k ollektív trag é d iáját, sa já t te lje s m ag á­ nyát. Egyéni k u d arcáb ó l az átm en e ti é le t­ fo rm ájú , sem m u n k ás — sem p a ra sz t em ­ b er m ai tá rsa d a lm u n k ra igen jellem ző so rsá­ n ak trag éd ialeh ető ség e b ontakozik ki. A Szeretők és szerelmesek cím ű regény m ű ­ faji elk ü lö n ü lése azonnal szem betűnő. A Magyarok kollektív, a Fábián Bálint találko­ zása Istennel, a Koportos egyéni tu d a tre ­ gény. Az ú j m ű jo b b an em lék eztet az 1945 u tá n k ia la k u lt nov ellaszerű m a g y ar k isre ­ g én y típ u sra. Az író k ív ü lrő l, o b jektíven, ep i­ k u s tá v o lság tartással lá tta tja szereplőit, a m ellék alak o k elk ü lö n ü ln ek a központi hős látószögétől. K alen d a József, a p ara szti k ö r­ nyezetéből kiszakadt, tehetséges em b er lá t­ szólag m á r ízig-vérig m unkás, életm ó d ja is u rb an izált. É letében nagy fo rd u la t lehetőségé­ vel kecsegtet, hogy egy k iem elt szak m u n k ás­ b rig ád félh iv atalo s v ezető jek én t elk ü ld ik egy kisv áro si üzem iro d ah á zá n ak építkezési m u n ­ k á ira — m agas fizetéssel, b rigádvezetővém űvezetővé em elkedés lehetőségével. B a­ lázs életm ű v éb en is ú j m o tív u m k én t, ú j szo­ ciográfiai m ik ro k ö rn y ezetk én t je len ik m e g a kisváros, am ely új alk alm azk o d ási feltéte le­ k et szab a főhősnek. A k o rru p ció a fejlő d ésre tö rek v ő k isváros h atalm i stru k tú rá já n a k egészét átszövi, a „ m affián a k ” dolgozik m ég a vallásosan m eg­ szállott, fé lő rü lt M endel P é te r fu v aro s is, ak i rem én y telen ü l szerelm es K ap u v á ri M á r­ tába, K alen d a szerelm ébe. E z a fertő zö tt körn y ezet a k ét főhős k ap c so la tát is szeretői viszonnyá züllesztené. K alen d a végül is „szük­ sékszerű v életlen k é n t” m egöli egy d u lak o ­ dás közben a szerencsétlen ő rü ltet. K issé m eghökkentő véletszerűséggel teljesed ik be a főhős sorsa, tú l látv án y o san és v á ra tla n u l sodródik gyilkosságba. B alázs reg én y ein ek e n n e k ellen é re közös erénye, hogy a szociográfiai hitelesség s a pontos lé lek tan i ábrázolás, kisebb h u llá m ­ völgyekkel, következetesen m egvalósul. Az egykori falu k ísé rtetei, a z átm en eti k o r fa n ­ to m jai leegyszerűsítés nélkül, a m aguk te l­ jességében tá ru ln a k föl a k o rán tsem le z á rt p ály a eddigi m űv eiből. Pósa Zoltán 29 �Grafika — 1978 A M agyar Képző- és Iparm űvészek Szövetsége az elm últ másfél év alatt há­ rom kiállítást is rendezett. Közülük a leg­ utolsót, a h arm adikat, a napjaink grafi­ k áját bem utatót tavasszal tekinthettük meg a M agyar Nemzeti G alériában. Mi­ lyen volt g rafikánk a m últ évben, m it állítottak ki, m ilyennek látták az 1978-as év term ését a kiállítás rendezői? A be­ m utató nem okozott csalódást. Összképet adott, olyant, am ivel érdem es foglalkozni. Milyen volt teh át a m agyar grafika 1978-ban? F eltétlenül jobb, m int a festé­ szet és a szobrászat, am elynek m érleget készítő k iá llítá sa it. rezignáltan nézhettük meg a M űcsarnokban. A grafikusok ta rt­ ják azt az előnyt, am it még az ötvenes és hatvanas évék fordulóján szereztek, K ondor és néhány m a is szereplő művész jóvoltából. Ezért is láth attu n k több jó m unkát a G alériában. Különösen figye­ lem re m éltó a hetvenes évek elején indu­ lók mezőnye. Sok persze a közepes, egyegy m eghatározó vonulat utánjátszása, és term észetesen akadnak rossz grafikák is. A kiállítás cím ében szereplő hetven­ nyolcas évszám csupán tájékoztató jellegű, m ert inkább, a kiállított anyag begyűjté­ sét, a tá rla t előkészítésének idejét regiszt­ rálja, a lapok készülésének időpontját csak részbén jelöli. A kiállitóterem be lé­ pésünk után ez az érzésünk csak fokozó­ dik a háború előtt induló nagynevű alko­ tók m űvei láttán . G rafikáik és rajzaik ugyan a m últ évben készültek, de szel­ lemük, form ai ú jításaik egy m ár le­ tű n t, m űvészettörténelileg feldolgozott korszak győztes csatáira utalnak. M unkás­ ságukat célszerűbb lenne életm ű-kiállítá­ sokon bem utatni. A nem régiben elhunyt V a r g a N á n d o r L a j o s , a kél háború közötti művészeti élet m eghatározó személyisége volt. Tusrajzaival a negyvenes évek m a­ gyar g rafik áját forradalm asító S z a l a y L a j o s m űveit m a is m egcsodáljuk. A szür­ reális-groteszk, mégis oly hum ánus vilá­ got terem tő S z a b ó V l a d i m i r rajzai is ú j­ ra és ú jra lenyűgözik nézőjüket. A fes­ tészetünk nagy öregjei közé sorolható T ó t h M e n y h é r t e t a szakm a és a közönség csak az utóbbi néhány évben fedezte fel igazán. M űvészetének jelentőségét a K e t t e n című ceruzarajz is megerősíti. M egtaláljuk a G aléria term eiben a hat­ vanas évek nem zedékének — pl. C s o h á n y K á l m á n n a k és F e l e d y G y u l á n a k — bal­ ladisztikus hangvételű, zaklatott, expresz­ szív vonalvezetésű m unkáit, C zin ke F e r e n c elvontabb, ism erős, jellegzetes for­ m avariációit. Ugyanebbe a generációba tartozik a szem léletm ódjában profánabb, technikájában m ívesebb, (durva jelzővel újro m an tik u sn ak is aposztrofálható) G y u l a i L i v i u s z , R é k a s s y C s a b a és a d irek­ tül szatirikus G á c s i M i h á l y . Gyulai és Rékassy m űvészete közvetve h ato tt az u tán a következő, a hetvenes évek elejétől jegyzett generációra. E befolyás nem ta r­ talm i-szellem i, hanem főleg technikai, a m esterség tiszteletére, a pontosságra, a 30 m ívességre ösztönző. Ezt az örökséget viszi tovább a sajátos technikát, form anyelvet és egyéni m itológiát kidolgozó K o v á c s T a m á s is: Vu Cseng-En N yugati utazás cí­ m ű regényéhez készült illusztrációi a het­ venes évek elejéről valók. Kovács egyé­ nien m erített a századeleji könyvilluszt­ rációk és m etszetek világából. A hajszál­ pontosan m egrajzolt, az általa kifejlesztett technikai eljárással kivitelezett lapjai egy sajátosan kiépített mesevilág részei. E la­ pok atm oszférája a v ih ar előtti pillanat­ hoz hasonló: kicsit fülledt, csendes, de villam ossággal telített, a történést m eg­ előző villanásnyi idő feszültségét m agá­ ba rejtő. S z e m e t h y I m r e Szentkuthy-illusztrációi­ ban teljesítette ki legtökéletesebben a képteret tárgyakkal telezsúfoló alkotás­ m ódját. E kompozíciós elvtől legújabb m unkáin elfordult. A tárlato n látható tollrajzain egy új szerkesztési elv kibon­ takozását figyelhetjük m eg: a zsúfolt kompozíció után a részletek kiemeléséhez, egy-egy m otívum kiteljesítéséhez, olyan áram latok kifejezéséhez ju t el, am elyhez csak ez, a form ák részleteit kinagyítva vizsgáló alkotásm ód n y ú jt lehetőséget. S z a b a d o s Á r p á d korai grafikáinak n y u ­ godt, kim unkált form avilágát részben m egtartva, a gyerekrajzok felé fordul, ér­ zékenyen reagál néhány művészeti áram latra, ezek eredm ényeit igyekezett m űvészetébe olvasztani. M int sokan m á­ sok, ő is kísérletezett a fotóval, és részben fel is használta eredm ényeit. A kiállításon látható N a g y L á s z l ó s i r a t á s a című ceruza­ rajza, tiszta form avilágával m űvészetének hagyom ányosabb, de jelentősebb és jel­ lemzőbb korábbi korszakára utal. S o m o g y i G y ő z ő szitanyom atainak feketefehér kontrasztja és a kifejezés intenzi­ tását a m axim um ra növelő torzításai szinte sokkolják szem lélőjüket. Szocioló­ giai (Külváros) és történeti (1948-as soro­ zat) lapjai egyaránt bem utatásra kerülnek. Az előbbiek hatását talán a dokum entum ­ film ekéhez lehetne hasonlítani. A filmmel való összehasonlítást a jellegzetes m ontázs­ szerű képi építés indokolja. Az 1848-as sorozatának lapjai adalékok az új és tisz­ ta történelem szem lélet kim unkálásához: a hősködőkről lem állik a m isztikum burka, és a forradalom ténylegesen cselekvő résztvevői em elkednek hősökké. B a n g a F e r e n c tüskés, ideges „firkái” a tőle m egszokott igényességgel készültek. Tollrajzai gyerekes nyíltsággal és öreges bölcs fin to rral történő frappáns valóság­ ra-kérdezések. A B o l g á r ú t i r a j z o k bárm e­ lyikének p ap írra szórt m otívum ait, úgy tűnik, m intha a papír síkja ta rta n á össze, de ha figyelm esebben m egnézzük, rájö­ vünk, hogy a szituáció és a m ondanivaló gondolati egysége fogja össze a kompozí­ ciót, ez teszi m egszerkesztetté és m eg­ változtathatatlanul stabillá. Figyelem felkeltők P r u t k a y P é t e r m un­ kái is. Főleg a jól körülhatárolt m űvésze­ ti, technikai, kompozíciós kérdések megol­ dására vállalkozik. Ilyen típusú lapjai kö­ zül tetszetős számozott grafikája. V a l k ó L á s z l ó P o z i t í v n e g a t í v j a szeriog­ ráfiának nem túl jelentős, legnagyobb eré­ nye rom antikus-látványos tém akiválasztá­ sa. S á r o s A n d r á s M i k l ó s sok ötletes lap­ pal szer epeit m ár különböző tárlatokon. A m ost bem utatott, nem tú l sikeres so­ rozata, saját m űvészetén belül is vissza­ esést jelent. V a g y ó c z k y K á r o l y a m ester­ séget igen becsülő alkotók közül való. A S é t a a p a r t o n című b arn a tónusú rézk ar­ ca ellentétben a felületre, a d rap ériára és a tárg y ak ra összpontosító alkotásaival, társadalm i indíttatású, problém alátó. A Lánchíd kőoroszlánjának és a hídfő olda­ lán álló fülbevalós agárnak szembesítése, egym ásra vonatkoztatása révén a ham is kispolgári, polgári nosztalgiák régióját vil­ lan tja fel. N éhány éve jelentkezett a Stúdió-kiál­ lításokon a szürrealizm us felé orientálódó alkotók kis csoportja. A közös alkotásm ód kapcsolja össze B a d a c s o n y i S á n d o r és B a l l a M a r g i t m űvészetét. Sajnos, lapjaik­ kal nem tu d n ak túlem elkedni Max Ernst túlzott tiszteletén. K arcaikkal nem sike­ rü lt azt a meglepő intellektuális izgalm at nyújtaniok, m int a néhány évvel előttük induló A l m á s y A l a d á r n a k , akinek vonal­ ra építő, szinte egyéniségéből fakadó szürrealizm usa an y ira spontán, hogy m ár eredeti és igaz. R ézkarcainak és to llraj­ zainak finom kidolgozása meglepő gondo­ lat- és form atársításai egyszerre szemet gyönyörködtetőek és gondolatébresztőek. B a k I m r e népm űvészeti m otívum okat „konstruktivizáló” szitanyom atait koráb­ ban láth attu k a M űcsarnokban. Azon pe­ dig kicsit elcsodálkozunk, hogy G y . M o l ­ n á r I s t v á n a közvetlen szom szédságukban falra függesztett T é m a X I X . cím ű lap­ ja m ennyire B ak ötletének variánsa. A dom bornyom at hazai g rafikánkban néhány éve elterjed t technikai eljárás. K o c s i s I m r e és E r ő s J á n o s lap jait egy­ más m ellett látva, a dom bornyom ás a m ű egészéből következő, illetve önm agá­ ért való felhasználását is m egfigyelhetjük. Erdős grafikáján a dom bornyom ás húsvéti to jásra em lékeztető form át kiadó deko­ ráció. Kocsisnál ezzel szemben a m onda­ nivalót kom pozícionálisan kiemelő, re­ m ek ötlet. A budavári kiállításnak van n ak a kon­ cepció hiányából fakadó bizonytalanságai és konkrét hiányosságai (pl. G r o s s A r n o l d m űvei éppen úgy nem szerepelnek a be­ m utatón, m int S w i e r k i e w i t c z R ó b e r t é ) . De a tá rla t éppen úgy, m int a kritika, inkább kiem elni, orientálni igyekszik; és a hiányzó művészek névsora legalább any­ nyira minősít, ak ár a kiállítóké. A bem utató legnagyobb erénye n y ito tt­ sága, am it még m indig lehet és kell is fo­ kozni. A felvonultatott anyag hiányossá­ ga ellenére is körképet ad egy korább i időszak, a hetvenes évek művészetéről. A rról a gyakori stagnálásokkal teli, lassú fejlődésről, am i n ap jain k képzőművé­ szetét jellemzi. A jelenkori g rafikánk m agvát képező alkotók — pl. a hetvenes években indulók — m űveit láth attu k legteljesebben bem utatva. Csupán a kísér­ letezőkre, az új u tak at keresőkre kellett volna a rendezőknek jobban odafigyelni. Lóska Lajos ��� Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document https://dkvt.bbmk.hu/pf/03f287164252031d526a8c73c3f7b111.pdf Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Végh Miklós Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1979 Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Language A language of the resource hun Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Title A name given to the resource Palócföld – 1979/3. szám Type The nature or genre of the resource folyóirat 1979 folyóirat Irodalom Közélet Művészet Nógrád megye Társadalompolitika