https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/90192ad5f0040794734e63f4c6d7d079.pdf b8226132d307a0e279e9b8782a71f265 PDF Text Text 1979 2 A munkaerő-gazdálkodás aktuális gondjairól Ingázók A „tű p é n z tő l” napjainkig A falun élő értelm iségről Vihar Béla (I908-I978) Bezzeg János, Karácsondi Imre, Nyilasy Balázs, Lelkes Miklós, Tamás István versei Beszélgetés Moldován Domokossal K ülföldi mozikban PALÓ C FÖLD A cselekvésképtelen, mozgásában eredendően vagy kényszerűen korlátozott test valószerűen a legkeservesebb állapotok egyikébe rögzíti az embert. Nyilván nem esik messze ettől a tapasztalástól, hogy időtlen időkön át alkalmazott gyermekfenyítési forma a „sarokbaállítás”, s hogy a társadalmi normákat megszegő felnőttek máig érvényes korlátozott test valószerűen a legkeservesebb állapotok egyikébe szűkített keretek közé szorító börtön. A testi cselekvésképtelenség vagy mozgáskorlátozottság említett eseteiben tehát az adott állapot (lévén megelőző betegség, bűn, vétek szükségszerű következménye) különféle okok folytán elkerülhetetlen. De vajon elképzelhető-e a térnek és időnek bármiféle pontja, a körülményeknek, hatásoknak bármifajta olyan csoportosulása, összege­ ződése, amely esetében elfogadható okot, indokot, mentséget, magyará­ zatot találhatnánk a szellemi mozgásképtelenségre, a gondolat mozgás­ korlátozottságára? Úgy gondolom: nem. Mert elképzelhető (s a földgo­ lyó nemegy pontján létezik is) ugyan olyan hermetikusan zárt és ter­ rorral uralt közeg, ahol a gondolat végletesen akadályoztatott ab­ ban, hogy adekvát cselekvési formáját feltölthesse. Ideig óráig. Én azonban itt és most az „önként vállalt”, az „elfogadott” szellemi rest­ séget, lelki tunyaságot, a tespedt, megpudvásodott, mozgásképtelen in­ TÁRSADALOMPOLITIKAI, IRO DALM I,M ŰVÉSZETI FOLYÓIRAT �tellektust kárhoztatom . A céltalanság, a kishitűség, a kezdeménye­ zésképtelenség nem ritkán m utatkozó tüntetei irritáln ak ; az embernek azok az ön- és közveszélyes egyedei (nem kevesen vannak ők), akik az önvédelem legrafináltabb eszközeivel védik képességeiket m egha­ ladó pozíciójukat, görcsös igyekezettel konzerválnak m ár túlhaladott állapotokat, olykor a tények elferdítése árán is gáncsolni töreked­ nek a fejlődést — melynek ütem e m eghaladja saját kisszerű tem ­ pójukét. Korántsem állítom, hogy talán a mához közelebb eső időkben m egszaporodtak volna az efféle tünetek, túlzóan gyarapodott vol­ na az ilyesfajta em berek száma, aránya. Kétségtelen viszont, hogy ma, a szocializmust építő Magyarországon hatványozott erejű fi­ gyelem kíséri, szükségszerűbb általános érdek kell irtsa a szemé­ lyiségnek ilyen és hasonló deformációit. íróasztalok mögött és m unkapadok mellett egyaránt. 1979 2 3 Feuer A ndrás: Kevés-e a kevés? (Interjú Ürmössy Lászlóval a Salgótarjáni Kohászati Üzemek vezérigazgatójával) 5 G. Kiss Magdolna: A „tűpénztől” napjainkig 7 Kelemen Gábor: Van egy különbuszom 10 M. Szabó Gyula: Bordásfalak Tavaszaink tapasztalatot és felelősséget összegző ünnepei — ez évben különös fénnyel 1919, a M agyar Tanácsköztársaság dicső­ séges százharm inchárom napjának hatvanadik évfordulós ünnep­ ségei — a magyar történelem nek olyan nagyszerű pillanataira em ­ lékeztetnek, melyekben milliónyi „ész, erő és oly” szent ak arat” egyesült a forradalm asan ú j közösségi és személyes lét kiharco­ lására. Tiszta, sokoldalúan felkészült, újak befogadására nyitott ésszel és cselekvő szenvedéllyel — e történelem fordító példákat szemmel tartv a — kell m egharcolnunk hétköznapjaink jövőépítő harcait. 10 F. A.: . . . 13 Nyilasy Balázs: Vidám esték balladája 13 Karácsondi Im re: A szerelem 14 Moldován Domokos: Vankóné Dudás Juli 19 Bezzeg János: Kezemben hófehér rózsa, Asszony-arcú feltám adás 19 Tamás István: Cséphadarók 19 Lelkes Miklós: Érdek, Útközben 20 Vihar Béla (1908—1978) Kassai-Végh Miklós 20 Vihar Béla: Az este csöndjében 21 Laczkó P ál: Súrolófényben 23 Veress József: Külföldi mozikban 25 Forradalm i hétköznapok (Összeállította: Leblancné Kelemen Mária) 26 Hajdu Tibor: Károlyi Mihály (Romsics Ignác) 28 Duba Gyula: Í vnak a csukák. (P. Szabó Ernő) 19 Nógrád megyei kiadványok 1978-ban (Schneider Miklós) 30 Iványi Ödön kiállítása elé. (Jobbágy Károly) A K e d v e s O lv a só f ig y e lm é b e ! Mint azt az Országos Anyag- és Á rhivatal 1979. jan u ár 7-i közleménye bejelentette: ez év február 1-i hatállyal emelkedik a sajtóterm ékek ára. Vonatkozik ez, természetesen, folyóira­ PALÓ CFÖ LD tunkra, a Palócföldre is. 1979. február 1-től lapunk példányon­ kénti eladási ára 10 forint, évi előfizetési díja 60 forint. Tudjuk, nem jelentéktelen többletteher ez. Mégis bízunk abban, A NÓGRÁD MEGYEI TANÁCS MŰVELŐDÉSÜGYI OSZTÁLYÁNAK LAPJA hogy a Palócföld, a jövőben rangját tovább növelve, fokozott m értékben „szolgálja meg” a Kedves Olvasó eddig tapasztalt és rem élt további bizalmát. A SZERKESZTŐSÉG A borítókon és belső oldalakon Hibó Tamás rajzai, a 14—18. olda­ lon Moldován Domokos film forgatókönyvének képmelléklete. (Fotó: Buda László és Moldován Domokos.) Főszerkesztő: Végh Miklós. Szerkesztőség: 3100 S alg ó tarján , Arany János út 21. Telefon: 14-13. Kiadja a N ógrád megyei La pkiadó V állalat. Felelős kiadó: Bálint Tamás igazg ató . Terjeszti a M agyar Posta. Előfizethető bárm ely postah iv ataln ál, a kézbesítőknél, a posta hírlapüzle­ teiben, és a Posta Központi H irlap Irodánál (KHI B udapest V., József nádor tér 1. sz. Postacím : 1900 B udapest) közvetlenül, vagy p o stau talv á­ nyo n, valam int á tu ta lá ssa l a KHI 215-961 62 pénzforgalm i jelzőszám ra. Egyes szám á ra 10 Ft, előfizetési díj fél évre 30, egy évre 60 Ft. M egjelenik kéthavonta. Kéziratokat és rajzokat nem ő rzünk meg és nem küldünk vissza. INDEX: 25 952 ISSN 0555-8867 79.594 N. S. 1400 db �VÁLTOZÓ VALÓSÁGUNK Kevés-e a kevés ? Az MSZMP Központi Bizottsága agi­ tációs és propagandaosztályának m egbí­ zása alapján a Nógrád megyei pártb izo tt­ ság oktatási igazgatósága 1978. decem­ ber 13— 14-én S algótarjánban országos elm életi tanácskozást rendezett A m un­ kaerőhelyzet alakulása és h atása a te r­ m elésre” címmel. A konferencián a pá­ lyairányításról, a szakképzésről és tovább­ képzésről, az ipari és mezőgazdasági te r­ melés, valam int a m unkaerőhelyzet ösz­ szefüggéseiről, a foglalkoztatási szerkezet változásainak hatásáról és a vállalati m unkaerő-gazdálkodás legaktuálisabb gondjairól és feladatairól esett szó. Ez utóbbi tém ában Ürm össy László, a Salgó­ tarján i Kohászati Üzemek vezérigazgató­ ja ta rto tt előadást. — A m u n k a e rő h e ly z e trő l a m ú lt é v v é g é n S a lg ó ta rjá n b a n re n d e z e tt o rszág o s ta n á c sk o z á so n Ö n so k e g y é b m e lle tt e l­ m o n d ta , h o g y az o rsz á g ip a r i ü z e m é ib e n p illa n a tn y ila g r e n d e l­ k e z é sre á lló g ép ek , b e re n d e z é s e k m e lle tt a m o s ta n in á l jó v a l tö b b e m b e rn e k le n n e m u n k á ja . E z n e m k ü lö n ö s e b b ú jd o n sá g , h is z ’ a m u n k a e rő ín s é g rő l é v e k ó ta e g y re tö b b e t h a lla n i. A z tá n a z is e lh a n g z o tt az e lő a d á s á b a n , h o g y a g y á ra k b a n , ü z e m e k b e n ó riá si m u n k a e r ő -ta rta lé k o k v a n n a k . M á s k é n t fo g a lm a z v a a k k o r ez a z t je le n ti, hog y M a g y a ro rsz á g o n e g y sz e rre v a n m u n k a e r ő h iá n y és m u n k a e rő -fö lö s le g ? — A kérdést így leegyszerűsítve — hogy tudniillik m unka­ erőhiány vagy -fölösleg van-e nálu n k — feltenni sem lehet. Sok­ kal összetettebb, kom plexebb dolog ez. M indent nyilván egy adott környezetben kell vizsgálnunk, adott technikai, adott szakképzettségi színvonal m ellett. És ha így szem léljük, azt látjuk, hogy országrészenként, városonként, üzem enként, de még bri­ gádonként is, vagy ak ár a tudást, a gyakorlottságot, a szakkép­ zettséget tek in tv e — m inden ellentm ondás nélkül egyszerre is lehet hiány és fölösleg. Vidéken a kelleténél több m unkavállaló van, városokban kevesebb. Vagy például: üzemen belül sok a segédm unkás, de kevés a szakm unkás. Vagy: több a lakatos, m int am ennyi az adott gyár igénye, de kevesebb az esztergá­ lyos, és így tovább. H a m indezt lehetséges lenne egészen szé­ les körben vizsgálni és összesíteni, akkor arra a következtetésre ju th atn án k , hogy nem használjuk ki teljesen a lehetőségeinket. Tehát, h a létrejö h etn e egy ideális országos kiegyenlítődés, a k ­ kor valószínűleg m unkaerő-fölösleggel rendelkeznénk. Ezt per­ sze soha nem lehet várni, így aztán m arad az időnkénti, helyen­ kénti és szakm ánkénti hiány. E hiány m egszüntetésének m ódja nem lehet az, hogy a foglalkoztatottak jelenlegi ötm illió-száz­ ezres száma jelentősen nőjön. Hiszen, ha nagyobb m értékben népesedik az ország, az nem csak több m unkaerőt, s ezzel n a­ gyobb term elést, hanem nagyobb fogyasztást is jelentene. A gazdasági egyensúly csupán ezzel nem áll helyre, sőt tovább rom lik. Más u ta t kell teh át választani. — Miféle lehetőségek kínálkoznak erre pl. az Önök gyárá­ ban? — Szét kell bontani a kérdést. Az egyik lehetőség az, am it a nagyobb fegyelem től várh atu n k . A nagyobb fegyelem alat t elsősorban a szállítási, a szerződési fegyelm et kell érteni. Azo­ kat az anyag- és energiahiányokat, szerszám hiányokat, am ik bi­ zonyos kooperációs gondokból szárm aznak, nagyobb szerződési fegyelemmel nyilván meg lehet szü ntetni. Van ennek egy m á­ sik, gyáron belüli oldala is, m á r m in thogy a dolgozók o tt tevé­ kenykednek-e, ahol kell, vagy pedig eleve kevesen vannak bi­ zonyos m unkafolyam atoknál, m ásutt pedig viszonylagos bőség alakul kí. Ez nem kívánatos. E m lítettem példának okáért, hogy a mi üzem einkben az im produktív dolgozóknak az a része, amely m érlegelőkből, raktárosokból, szerszám kiadókból (és az ehhez hasonló körből) tevődik össze, kétszer, két és félszer nagyobb, m int például egy fejlett kapitalista ország üzem ében tapasztal­ juk. Nyilvánvaló, hogy ez fölöslegesen sok, és ebből a létszám ­ ból lehetne átcsoportosítani term elő, produktív m u n k aterü le­ tekre. Van aztán olyan értelm ű veszteségidő is, am elyik a v á ra t­ lan gépi m eghibásodásokból adódik. Ha ezt elfogadjuk m egvál­ tozhatatlan tényként — bá r meggyőződésem, hogy ez egyálta­ lán nem m egváltozhatatlan —, akkor is lehetne szervezettebb javítással, az alkatrészek jobb előkészítésével, a k arb an tartási m ódszerek kedvezőbbé tételével csökkenteni. De az elveszett idő legnagyobb része a dolgozók fluktuációjával függ össze. Ahogy itt a szám okat nézegetjük, a dolgozók 15—20%-a lényegében so­ sem végez produktív m unkát: éppen átm enőben van egyik hely­ lől a m ásikra, vagy éppen betanul. Ezek az időszakok jelentős kieséseket okoznak a hasznos m unkaidőalapból. És ha m ár fluk­ tuációról van szó, elm ondanám , hogy nagyon sok gondot okoz a felsőfokú végzettséggel rendelkező szakem berek „m ozgása”, ö t év a la tt mi 67 diplom ás m unkavállalót v ettü n k fel, ám időköz ­ ben közülük 36 eltávozott. A felm ondás oka ren d szerin t a la­ kás hiánya volt. Elég figyelem rem éltó tén y ez, m ár csak azért is, m ert az egyre m agasabb m űszaki-technológiai szint elérésé­ hez nagy szükség van diplom ás szakem berekre, s a jelenlegi kö­ rülm ények között éppen nekik nem tu d u n k a letelepedéshez kel­ lő segítséget adni. ― alenrámód, a SKÜ-ben kitennék a „munkásfel­vételábt? H — M inden további nélkül tu d n án k 400—450 em bernek m un­ kahelyet biztosítani. ― eugyazt sem tagadja, hogy ezt a 400-500 embert gyá­ D ron belül is megtalálnák? ― Egy részüket m inden bizonnyal. De a gazdaságos m un­ kaerő-felhasználással évek óta foglalkozunk. A gyári rekonstrukcióval összekötve bizonyos gyártm ánykorszerűsítés, választék­ szűkítés is folyik. Ezáltal m egszüntettünk körülbelül 400 m un­ kahelyet, fölszabadítva vele dolgozókat. A m ásik pedig, hogy ta rt a m echanizálás, gépesítés, autom atizálás. Így egy adott m unkafolyam atban a korábbi létszám nak csak egyharm adára, egynegyedére van szükség. — A korszerűbb technológia korszerűbb tudást igényel. Ugyanakkor Ön egy érdekes jelenségről számolt be, ami — azt hiszem kizárólag az ipari üzemeket sújtja. Nevezetesen, hogy a gyárakból a legképzettebbek mennek el a szolgáltatóiparba, és egyre képzetlenebb, sokszor iskolázatlan munkásokat kény­ telenek alkalmazni az üzemek. — Igen, ez egy elég éles ellentm ondás. Egyik oldalon való­ ban a legm agasabb szintű technikai berendezések, m űszerezett­ ség, autom atizáltság, program vezéreit rendszerek állnak, am e­ lyekhez m agasabb képzettségű dolgozókra van szükség, m ín t am ilyenek tegnap, tegnapelőtt dolgoztak m ég a m unkapadok, term előhelyek m ellett. Másik oldalon viszont az a sajnálatos tény, hogy az a m unkaerő, am ely az ip arba m ost beáram lik — a javítóiparba eltávozottak helyére — képzetlenebb, m int am i­ 3 �vel korábban rendelkeztünk. Talán jellem zésképpen elm ondhat­ nám , hogy a mi 4000 em bert foglalkoztató vállalatunknál m ajd­ hogynem ezren vannak, akik a nyolc általános iskolát nem vé­ gezték el. S közöttük sajnos nem kevés — m integy 140 — a 30 éven aluliak száma, annak ellenére, hogy a vállalatnál kihelye­ zett általános iskolai tagozat m űködik. Évek óta 70 —100-an vesz­ nek részt ebben az oktatásban, de a nyolc általánost el nem vég­ zettek száma nem csökken, hanem inkább kism értékben em el­ kedik. — Hogy ebből aztán milyen gondok kerekednek, arra pél­ da az, ami az Önök dróthúzó üzemében történt. — Igen. Ezelőtt négy-öt évvel még az volt a term észetes, hogy az új dolgozó bejött, és a norm ális m unkafolyam atot el­ látó dróthúzó gépek m ellett m integy 8 hét a la tt m egtanulta a m unkát. Ma viszont o tt tartu n k , hogy a húzógépekből át kellett alak ítan i alacsonyabb húzósebességűre néhányat. Ez 25—30 szá­ zalékos sebességcsökkenést is jelentett. Csak így m ertek ezek az új dolgozók a gépek mellé állni, m ert a norm ális húzási sebes­ séget elviselhetetlenül nagynak ítélték, és így is — teh át egy alacsonyabb húzási sebesség m ellett is — 12—14 hétre növeke­ d ett a betanulási idő. De ez általános problém a, nem csak abban az értelem ben, hogy a kezdő m unkások betanítása nehéz, h a ­ nem olyan értelem ben is, hogy a m egjelenő m agasabb techni­ kai színvonalú berendezések m ellett a meglevő m unkásállo­ m ányt is állandóan képezni kell. M áskülönben feladatát egysze­ rűen nem tu d ja ellátni. — Ön azt mondta, hogy a vállalatoknak már rá kellene döbbeniük arra, hogy aki újonnan lép be a gyárkapun, az nem tud semmit. Ez a frissen végzett szakmunkásokra, ipari tanulókra, szakközépiskolásokra is érvényes? — Elhangzott egy előadás azon az elm életi konferencián, ahol is az egyik ipari szakm unkásképző intézet vezetője azt m ondta, hogy körülbelül tízévenként változik a technológiai színvonal és ezt a m agasabb szintet kellene a gyakorlati o k ta­ tásban és az elm életi felkészítésben érvényesíteni. És azt is m ondta, hogy sajnos, m ire az ennek m egfelelő tankönyvek el­ készülnek. „ keresztülm ennek” a különböző fórum okon és a gyerekek kezébe kerülnek, addig a tízéves ciklusnak m ár a na­ gyobbik része eltelik. Alig van egy-két év, am ikor a technikai színvonallal harm onizáló, hasznosítható ism ereteket tanulnak a gyerekek. A z u tán u k iskolába k erülők m ár egy alacsonyabb technikai szintet ism ernek meg, és szem betalálják m agukat a gyakorlatban egy m agasabb színvonallal, bonyolultabb re n d ­ szerekkel. am inek az ellátására m ár nem képesek. Tehát (itt m e­ gyünk vissza az alapgondolathoz) általában kevés az a tudás, am it ak ár a szakm unkás, akár — nyugodtan m ondhatjuk — a főiskolát vagy egyetem et végzett m unkavállaló m agával hoz. És ezért van, hogy a rendszeres és folyam atos képzés is a vál­ lalatok gondja lett. Mi például évente m integy 1300 em bert ké­ pezünk ki. — Ö n eg y m á s ik v o n a tk o z á s b a n is e lé g e d e tle n — f ők é n t a sz a k k ö z é p isk o lá k b ó l é rk e z ő k k e l. N e v e z e te se n : m e rth o g y in k á b b az iro d á k a t, m in t az ü z e m c s a rn o k o k a t v á la s z tjá k . — Ez az iskolai form a tulajdonképpen nem is szakem bere­ ket, nem is hum án felkészültségű, általános m űveltséggel re n ­ delkező em bereket bocsát ki. A lapot a szakközépiskola a rra ad ­ hat, hogy az ott frissen végzett fiatal, m agát továbbképezve, jó szakm unkássá váljék. De a közfelfogásban nem ez jelentkezik, hanem az, hogy ő érettségizett, középiskolai végzettséggel ren ­ delkezik. Igy tehát, am ikor m unkát vállal, elsősorban íróasztal m elletti m unkát szeretne. Ez azért is szembeötlő, m ert a kerese­ ti viszonyokban egy értékes, jó m unkás (csak a különbség érzé­ kelésére mondom) m integy 5000 forin to t kereshet (például n á ­ lunk a hideghengerm űben, ahol m űszerezett, kom oly érték ű be­ rendezéseket kezelhet fizikai erő nélkül), szemben egy általá­ nos adm inisztrációs, vagy egy m űszaki szerkesztésben dolgozó 2000 forintos fizetésével. De itt, ezen a helyen egy m űszak van, lehet fehér ingben, vasalt nadrágban járni, a m ásik helyen vi­ szont három m űszak van, és bizony fel kell húzni a kék m un­ k aruhát, és h á t egy kicsit olajos is lesz az em ber keze. — A két és félszeres fizetés nem csábít? — Ez nem olyan vonzó körülm ény, am i m iatt a fiatalok nagy része vállalná a m agasan kvalifikált fizikai m unkát. De. hogy m egint egy, a konferencián elhangzott példára hivatkoz­ zak: az Országos T ervhivatal egyik osztályvezetője m ondta, hogy 1976-ban — az adm inisztratív létszám korlátozás bevezeté­ sekor — az országban m integy tizenötezer m unkaképes leány hirtelen „e ltű n t”. K iderült, hogy inkább otthon m aradnak, sem ­ m int hogy nekik nem tetsző m unkát vállaljanak, ha m égoly jól is fizetik azt. Ezek term észetesen nem m ind szákközépiskolát végzett leányok voltak, csak azért em lítettem őket, m ert visel­ kedésük igen jellem ző és szemléletes. — M a g y a ro rsz á g o n é v tiz e d e lé te z ik „ ro b o tp ro g ra m ”, kész te rv e k k e l és s o r o z a tg y á rtá s ra is a lk a lm a s ü z e m e k k e l. E zek az ip a r i ro b o to k és ú g y n e v e z e tt p ó tló la g o s a u to m a tik á k a lk a lm a ­ sa k az é lő m u n k a h e ly e tte s íté s é re , és n em is k e rü ln e k o ly a n so k b a . A m u n k a e r ő h iá n y m é rté k é h e z k é p e s t m ég is ig e n la s s a n te r je d n e k . M ib en lá t ja Ö n e n n e k az o k á t? — M egítélésem szerint ezek az ipari robotok ott alkalm az­ hatók jól és hasznosan, ahol az autom atikus beállítás révén nagy sorozatú gyártást lehet huzam osabb időn keresztül fen n ­ tartani. De sajnos talán az egész m agyar ip arra az a jellemző, hogy nagyon sokféle term éket, kis sorozatokban gyártunk. Ki­ csi a tipizáltság foka, sokfajta alkatrészt használunk, és ez azt eredm ényezi, hogy a gépeket, berendezéseket igen g yakran kell m ás és m ás profilra átállítani. Ez az átállítás korlátozza az auto­ m atikák használhatóságát. — És e b b e n n e m le h e tn e e lő b b re lé p n i? M á r a g a z d á lk o ­ d á s m e g s z e rv e z é se k o r a n a g y o b b s o ro z a to k ra tö r e k e d n i? P ia c n in c s r á ? G y á ra k k ö z ö tti eg y ezség k é rd é s e ez? M in m ú lik v é ­ g ü l is? — M egítélésem szerint leginkább m unkam egosztás kérdé­ se. Egészségesebb m unkam egosztásra kellene törekedni itthon is, de főleg a KGST keretében, a szomszédos szocialista orszá­ gokkal. Ebben én nem látok elég erőteljes előrehaladást. T öbb­ ször beszélgettünk m ár erről a kohászati berkekben és be­ szélgettek az ágazati irányításunkban is. Erősödik az a felfogás, hogy csak ezáltal tu d n án k nagyobb teljesítm énynövelést elérni. Az egészségesebb m unkam egosztás jav ítan á a gépidő-kihaszná­ lást, az ipari robotok alkalm azásának, vagy egyéb autom atikus rendszerek beállításának lehetőségét növelné, és ezzel term észe­ tesen felszabadíthatna m a még lekötött m unkaerőt. De az o r­ szágok. vagy vállalatok közötti jobb együttm űködés m egterem ­ tődéséig is van még tennivaló — a gyárkapun belül is — éppen elég. Feuer András 4 �A „tűpénztől” napjainkig „ Óh , t e l s z a b a d u l ó n ő i k e z e k , k ib ú v ó k v é g re a n y á lla l s o d o rt fo n á l ra b s z íja ib ó l, a k ö tő tű k v illá m ló c s u k ló b i lin c s e ib ő l, a z író g é p e k v itu s tá n c -d ü h é b ő l — s ím o g a tá s ra h o m o ru ló te n y e re k , r á n g ó s z á j s a r k a t , s z e m h é j- id e g e t, csecsem ő a jk a t c s itít ó u jjb ö g y e k , k e z e k , s z e m n y itó , s z e m - l e z á r ó k , m e n n y i v á r te n n iv a ló m é g r e á to k .” (I lly é s G y u la : A z o r s ó k ü r ü g y é n ) T ű nékeny pillan at: a kezek lazán ösz­ szekulcsol'va, elernyedve b ú jn ak m eg a kö­ tényben. G azdájuk közben a bütyök re ­ gényét m ondja el — önsajnáltatás helyett fel-felcsillanó hum orral, a sokat m egélt em ber m élyről fakadó derűjével. A nyo­ m orúság m ögött a helytállni tudás öröme is kirajzolódik, így, m iközben pereg a szó B. néni szájáról — ebben is szinte v er­ hetetlen —, kisim ulnak a ráncok. — Tizenkét éves korom tól dolgozom ko­ m olyabban. M ár gyereklányként/ m egta­ n ultam k en y eret sütni, libát töm ni, tehe­ n et fejn i: nem m arad h attam ki a mezei m unkából sem, délben pedig velem hor­ d atták az ebédet a határba, m ellécsapva m ég egy ötliteres vizeskorsót... Hogy is m ondjam : idegen kenyéren, vagy a m a­ gam kenyerén nőttem fel? — a szüleim m eghaltak, egy parasztnál nevelkedtem . A h a t osztályt k ijártam , de bárm ennyire is szerettem volna, a legm erészebb ál­ m om ban sem gondolhattam tanulásra. He­ ly ette m ásféle tanulóévek jö tte k : ha a p arasztnál véget ért a kukoricakapálás, el­ m ehettem egyelni az urasági földre. Alig fu to tt el p ár hét, beköszöntött az aratás — k ét férfiem ber u tá n szedtem a m arkot. Győztem a m unkát. Nem dicsekvésből mondom, de m indig híres voltam a fürge­ ségemről, kitartásom ról. N éha tá n jobb le tt volna e ltitk o ln i... De hogy ne k an y aro d jak el nagyon m esszire: já rta m én szőlőt kötözni is. H a­ rangszókor, négy órakor m ár a falu szé­ lén voltunk — m ire a nap felkelt, ki kel­ lett érni, m ert aki később jött, annak nem adtak m unkát. 1932-ben férjhez m entem , aztán m ár csak a kulákhoz jártu n k , h a r­ m adost vállaltam : a férjem et többször is egy-két h ó n ap ra elvitték katonának, ép­ pen a legnagyobb dologidőben. A felsza­ badulás után, ’46-ban öt hold ju tta to tt földet k aptam az öt gyerek után. Az em ­ berem csak 48-ban jö tt végleg vissza — addig m agam nak kellett boldogulni, a gye­ rek ek et eltartan i, a szántatás fejében ka­ pálni járni. 1950-ig ta rt h á t az én m un­ kaviszony nélküli életem. Igaz, megszül­ tem, és erőm ből telhetően nevelgettem h a t gyereket, am i nem m ent m unka nélkül — akkor lép tü n k be a téeszcsébe. No, az egy külön fe je z e t... A harangszótól napnyugtáig végzett m unka és a „tűpénz”, az apától, férjtől piperére, öltözködésre k ap o tt pénz pers­ pektívái u tá n a felszabadulást követően számos pálya nyílt m eg a nők előtt. P e r­ sze, hosszú folyam at volt ez az „ átállás”, buktatókkal, m egugrásokkal teli. Nógrád m egyében a nők foglalkoztatottsága leg­ dinam ikusabban 1970-től, a nőpolitikái határozat m egjelenésétől fejlődött. A kkor a m unkaképes korú nők 39 százaléka dol­ gozott — m a m ár 71 százalék. A közben eltelt időszakban — ezekre az évekre esett a bányászat gazdasági szerepének csökkenése — kisebb lett egyes családok jövedelme, ezért sok nő k erü lt a h áztar­ tásból az üzemekbe. Volt is erre lehető­ ségük, hiszen számos gazdaságpolitikai in­ tézkedés, üzem fejlesztés és -létesítés se­ gítette ezt. Ja v u lt a nők arán y a a hagyo­ mányos, régi nagyüzem ekben, ekkoriban telepítették a jánosaknai, a balassagyar­ m ati. a pásztói könnyűipari gyáregysége­ ket, az ipari szövetkezetek is létrehoztak jó néhány nőket foglalkoztató telepet. Több, m int hatezer nő talá lt m u n k át — a fog­ lalkoztatottak 49,5 százaléka m a m ár a „gyengébb nem ” soraiból k erül ki. V an­ nak pályák — az országos tapasztalatok­ kal m egegyezően —, m elyeken N ógrád m egyében 75—78 százalékban nők dolgoz­ nak (elnőiesedett például a kereskedő-, a pedagógus-, az orvosi pálya). M eghárom ­ szorozódott a női újítók száma (77-ben 167-en voltak), Kiváló dolgozó k itü n tetést 838-an k ap tak m egyénkben. Sokáig élő gond lesz m ég a szakképzettséggel rendel­ kezők kis aránya, am in változtatni egy­ szerre politikai és gazdasági feladat. (He­ lyenként a hibás vezetői szemlélet, sok esetben alacsonyabb szakm ai képzettsé­ gük és a családi okokra való hivatkozás akadályozza, hogy a vezetésből is ará­ nyuknak m egfelelően vegyék ki részüket.) K ora: 36 év. Beosztása: laborvezető m érnök, em ellett egy nagy gyár egyik osztályának vezetője. K ét gyerm eke van. kohóm érnöki diplom ája m ellé m érnökta n á rit is szerzett. És egy kellem es rá ­ adás: jó kedélyű, csinos nő D.-né. Nem túlzás m indezek ellenére, hogy a nők m érnöki hivatásának árnyoldalairól szól?... — Elfogadnak vezetőnek, nem restellik férfikollégáim sem, hogy hozzám jöjjenek m egvitatni egy-egy problém át. De így lenne-e, h a valóban a szakm ában dolgoz­ nék, azaz öntödei vezető szakem berként ta ­ lálkoznának v elem ? ... Az a szemlélet, hogy képzettség ide vagy oda, „csak nő”, m ég nem a m últé. És am i a legfurcsább: gy ak ran mi m agunk is így vélekedünk... Vagy ez nem is olyan különös? A veze­ téssel nagy felelősség já r együtt: m ás csak húsz-harm inc em bert vagy m űszaki­ lag képzett m u n k atársa k at irányítani, m int egy sok száz fő t foglalkoztató term elő­ üzem élén állni. Tisztában vagyok vele, nincs úgynevezett „pótolhatatlan em ber”, de mégis m ás dolog a közvetlen term elésirányításból kiesni egy-két hétre a gyere­ kek betegsége m iatt, m in t például a fej­ lesztési osztályon. Ez így, persze, eléggé önáltatásszag ú .. Rengeteg bennünk a fé­ lelem : m egálljuk-e a helyünket nő lé­ tünkre, hallgatnak-e ránk. Ambíció dol­ gában előbbre kell lépnünk, az biztos! Nem régiben, az ifjúsági parlam en t idején m egdöbbentett egy ad a t: a 30 éven aluli nők között nálunk m indössze két szakm un­ kás van, egyetem et h árm an végeztek. A középszintű vezetésben levő nők átlago­ san jóval idősebbek a férfiak n ál: ha m ár a gyerekek nagyobbacskák, ak k o r m ernek vállalkozni ilyen feladatra. — Ön hogyan tu d ta egyeztetni az anyai hiv atást a m érnökivel? — Most m ár tíz-, illetve ötéves a két gyerek. A nagyobbik öthónapos kora után, a kisebbik nyolchónapos korban bölcsődébe került. Ezen a pályán nem engedheti m eg m agának az em ber a hosz­ szabb kiesést: a technikában ezernyi vál­ tozás van, a m inőségi fejlesztési feladatok, a folyam at ism eretét is m egkövetelik. — És a k utatás? — Van alkalm am rá — a lem ezek pik­ kelyeződésének problém ájával két éve foglalkozunk aktívan. K onferenciákra, ankétokra éppúgy eljutok, m in t a férfi­ kollégák. T agja vagyok a MTESZ egyik szakosztályának, nyelvtanfolyam ra járok, TIT-előadásokat vállalok, tan íto k a tech­ nikusm inősítőn, van n ak feladataim a pártban, a KISZ-esek körébén. A férjem hasonlóan elfoglalt em ber. A két gyerek, a lakás, a havi egy-két kiküldetés — m indezek u tán nem ju t időm arra, hogy tudom ányos szintű k u ta tá st végezzek, eb­ ből dolgozatot is írjak. Bevallom, ez az am bíció nem is nagyon k ín o z ... — Siker és kudarc nem a nem ünkön m úlik — a m unkában egyáltalán nem ér­ zem hátrányos helyzetűnek m agam azért, m ert nő vagyok. Sőt igen gyakran e l ő n y . . . Ez nagyon term észetes dolog i s : ha egy tervvel elm egyek a m űhelybe, kedvesen fogadnak, nem m ondják, hogy ezt lehetetlen m egcsinálni: üveges vagyok én is, m egtanultam , m it lehet, m it nem. Tizenöt éve vagyok én itt, ebben a g y ár­ ban, a közösség tag ján ak érzem m agam . — Milyen pálya az üvegtervezőé — fér­ fiak, vagy nők van n ak többségben? — Tapasztaltam , sokan hiszik azt, ezen a területen ritk a a női iparm űvész. Pe­ dig talán az üvegáruk finom ságából és abból, hogy a term ék ek a h áz ta rtást szol­ gálják ki, logikusan következne, mi va­ gyunk többen. Az ország üveggyárainak 40 tervezőjének csak negyede férfi. — Az ízlés terén nincsenek harcaid, összeütközéseid. Eddigi kiállításaidon a m odern vonalak uralkodtak. — Több szem pontot kell figyelem be venni egyszerre. Ha bent vagyunk a m ű­ helyben és m intázunk, nincs olyan, hogy kigúnyolnának valam iért, am it túlságo­ san újnak, m erésznek találnak. Inkább hallgatnak róla, vagy m inden sértés nél­ kül annyit m ondanak: no, ez egy új ö t­ l e t . . . Volt m ár, hogy m agam csináltam meg a dróthálót, am ibe az üveget fú jták — a nagy m éretű padlóváza készen m ár sokaknak tetszett. — Látom az asztalodon a sok telexcsíkot: ide ezt, oda azt kell m inél sürgő­ 5 �sebben lerajzolni, a m egrendelők nem szeretnek várni, és gondolom, a prém ium is ugrik. Ez nem okoz problém át számod­ ra? Zs. kesernyés mosolya sokféleképpen értelm ezhető, de egyértelm űvé teszi. — Őszintén m ondtam , hogy elégedett vagyok, szeretek itt dolgozni, nem érzem h átrá n y át nővoltom nak. De még nincs családom, gyerekem — ha bent kell m a­ radni valam i m iatt késő délutánig, senki sem „sir u tán am ”. A prém ium ról meg annyit, hogy olyan nincs. Van a három és fél ezer fo rint fizetésem . A nem töm eggyártásra szánt terveim ből kisebb szériát kihozni, értékesíteni meg csak akkor tu ­ dok m ajd, ha tag ja leszek a Képzőm űvé­ szeti A lapnak. Aki Iparm űvészeti Főis­ kolát végzett, an nak szinte ingyen adják a „belépőt”. Nekem ez hiányzik — bár úgy érzem , egyet és m ást m ár letettem az asztalra. No, de az m egint nem „nő­ kérdés” . . . Ha továbbra is jó m arad a házasság, ha a két gyerek közül legalább az egyik a szülőknél m arad a házasságkötés után, ha nem éppen a lánykori barátnők „hoz­ zák össze” a p letykát a férjéről — talán még ma is háztartásbeli lenne V.-né. Túl sok volt a „h a” ebben a hétköznapi tö r­ ténetben. A csendesnek, zárkózottnak is­ m ert asszony, sokáig em legetett félté­ kenysági kirobbanása után, végképp be­ zárkózhatott, elm agányosodhatott volna... De nem ez történt. 45 éves kora ellenére m erte vállalni a 180 fokos fordulatot, ad­ digi életének m egváltoztatását, m unkába állt. A betanító tanfolyam on k itű n t gyors „kapcsolásával”, ügyes kezével. B ár a fa­ lujából csak ketten dolgoztak az üzem­ ben, sikerült gyorsan beilleszkedni, tá r ­ sakat találni. Valahogy helyrebillent a személyiségmérlege: nem volt m ár any­ nyira „favágás" az otthoni m unka sem. Hol viccesen, hol gúnyosan, sűrűn em le­ getjük a m unka jótékony hatását. A n­ nak ellenére, hogy nem ritk a a m unkába m enekvés, a családon belüli kishitűség el­ lensúlyozása a sokszor túlzásba vitt el­ foglaltságokkal, férfiaknál és nőknél egy­ arán t valóban segíthet helyrerázódni, ha feladatokat lát az ember. F érje jól kereső bányász. R .-nének a házuk felépüléséhez „m indössze” annyi köze van, hogy csirkét, kacsát, nyulat, disznót ta rto tta k otthon, szép k ertjük volt, s a m unka oroszlánrésze az övé, a háztartásbelié — ugyan m inek vállalt vol­ na m unkát? Igaz, első időben óvoda sem volt a faluban, bár a közeli nagyközség­ be bejáró m unkásnők édesanyjukat, vagy anyósukat m ár akkor is „beszervezték” a gyerekek m e llé . . . De „akinek ilyen jól megy, m inek kódorogjon a felesége?” — hangoztatta a férj és az anyós. A gyerek harm onikus, biztató érte lm i fejlődése is csak azt igazolta: az asszonynak, ha te­ heti, otthon a helye, nevelje a gyereket. A m ásodik csemete nagyrészt az asszo­ 6 nyi rafinériának köszönhető: ő ak arta olyan nagyon, m ert félt a fiú továbbta­ nulása m iatti egyedülléttől. Aztán a kis­ lány m egszületése kissé felborította az eddig szilárdnak h itt családi törvényeket. 35 éves kism am aként elkezdte irigyelni a m unkába eljáró nőket. Igaz, nem nagy a kereset, de jó lehetőség az önálló m u n ­ kára, bizonyos függetlenséget és a ha­ sonló gondokkal küszködő asszonyok kö­ zösségét n y ú jtja a bedolgozás. M inek po­ rosodjon a varrógép kihasználatlanul az előszobában, am ikor em ellett a m unka m ellet t a csecsemőt is el lehet látni? Ma m ár talán a férjuram is m egérti, m ire jó ez a „divatozás” . . . — Szerencsére, nem nekem , hanem a férjem nek csörög az óra reggel ötkor. Megfőzi a kávét, közben elkészül, behoz­ za nekem is. A reggelit elkészíti m agá­ nak, és m egkávézunk, u tán a indul m un­ kába. Ekkor kezdődik szám om ra az úgy­ nevezett m ásodik m űszak első fele. Vé­ gigtakarítok, a gyerekszobát utoljára, m ert alszik még a két srác. Elég sűrű program ilyenkor a vasalás is: szeretem , ha a fiún a trikótól a köpenyig m inden friss. Ő tízéves, a kislány nyolchónapos — előkészítem hárm unk reggelijét. Köz­ ben m indig m egérkezik anyu, ő átveszi a kisebbiket. Ezalatt ju t idő m agam ra: zu­ hanyozás, kozm etika, frizuraigazítás. A fiam m al együtt indulunk az iskolába — ugyanis tan ár vagyok. Délben hazaviszem az ebédet a napköziből, m egebédelünk, ellátom a kicsit. D élután korrepetálás, szakkör, egyéb társadalm i m unkák jön­ nek. H árom kor érkezik a férjem , átveszi anyutól a kislányt. Nekem m arad a mo­ sás, m osogatás és persze, m ihelyst ezek­ kel végzek, vissza kell venni a gyere­ ket. . . Fürdetés, vacsorakészítés, aztán m arad egy-két óra szabad időm. Apropó, vannak még a dolgozatok — szerencsétlen szakpárosításom van ebből a szem pont­ ból. . . És valam ikor nevelni kell a saját gyerekeim et is. — Azt hiszem, csak egy nő lehet olyan bolond, hogy term észetesnek veszi a leg­ hátrányosabb m unkaelosztást is. . . Sok családnál a férj ingázó, a feleség hely­ ben vagy közelben dolgozik. No, ez n á ­ lunk nem így van. Igaz, m unkaidőm nem teljesen kötött, a vekker öttől fél hétig naponként m ásképp csörög. Tény az, hogy én kelek fel, teát, kávét főzök. U tána fel­ készítem a fiúcskát a bölcsődébe, de ha nagyon hajnali még az időpont, odabúj­ hat egy-két ó rára az ap ja mellé, akkor csak a ruhákkal van gondom. D élután 4—5 között érek haza. H iába közeledek a harm inchoz, nem tudom kihagyni, hogy lefektetésig, am ennyit csak lehet, ne játsz­ szak a gyerekkel. Ezért a tévé elé csak ritk án ülök, a fennm aradó idő a h áz ta r­ tásé. Tudom, ez csak addig van így. amíg a gyerek ilyen kicsi és aranyos, de azért elgondolkoztat néha, hogy milyen kevés idő ju t saját m agam ra. Hogy közben hol a férjem ? — Itt-o tt ő is segít, de csak passzióból. Csak a fizetésért végzett m un­ kában van egyenjogúság! Kedves barátnőm ! E ltelt — eddig úgy érzem, nem „k itelt” — egy esztendőm lengyel kenyéren. M int em ber, m ár nem vagyok csudabogár — ez egyre javuló nyelvtudásom nak is köszönhető —, van néhány barátunk, a férjem összehozott egy-két közgazdásszal, köztük n ő társak ­ kal is. De m int asszony, különös szerzet­ �nek szám íthatok. O tthonról (nem tudom még m ásképp m o n d a n i. . . ) kapott szol­ gálati útlevelem , m elyet a m agyarországi konzultációk idején meg kell m ajd hosz­ szabbítani, a budapesti kom oly” csekk­ könyvem (arra fu t be a havi gyerm ek­ gondozási segély,..) , a lassan készülgetó doktorim , a lassan megmozduló második gyerek — m indez együtt kissé szokatlan A férjem unokanővére havi kétezer zlo­ ty t fizet egy m agánbölcsődében (a fizeté­ se alig több, m int három ezer), m ert m in­ denáron vissza ak a rt m enni dolgozni —, de több olyan diplom ás nőről hallottam , aki a fiók m élyére dugta az oklevelét. A nyagilag segit m inket, hogy közösen fordításokat vállalunk a lengyel—m agyar barátság és házasság jegyében, oda-visz­ sza. No, és a doktorim : azt m ondták itt­ hon, hogy b ár elég kom oly a m agyar anyagom , jobb lenne összehasonlító elem ­ zést végezni. Ezzel egy kicsit igyekeznem kell, hiszen m ég egy gyerek mellől is ne­ hezen tudok elszabadulni, h át még, ha m egjön a m áso d ik !. . . A napokban eszem­ be ju to tt valam i — itt nem m ondhatom el senkinek, ezért m egírom neked. Felrém ­ lettek előttem egyetem ista nézeteim a gyesről — tudod, kérdőíveket töltettem ki, sokfelé, sokféle családnál járta m a nagy B udapesten. M inek sajn áltatják m a­ g u k at? M inden csak a nő személyén, egyéniségén m úlik. Ha akarja, ki tudja tölteni értelm es m unkával, nyelvtanulás­ sal, önképzéssel, olvasással az időt; aki unatkozik és boldogtalan, az m egérdem li. No, eljött a személyes bizonyítás ideje! Bevallom, rosszabbul megy, m int v ár­ tam . . . — az, hogy nem szakadtam el a kutatástól, néha a gyerek rovására megy. Pedig sokat kellene vele beszélgetni, hogy term észetes életelem e legyen a kétnyel­ vűség. Sokszor elszégyellem m agam , am i­ kor verem az írógépet, és odatotyog, néz t ág ranyilt szemekkel — akkor p ár óra csak az övé, a m unka nem szalad el. Be­ ism erem , korábban naiv voltam — ez va­ lóban egyfajta tudathasadás: m ost tudunk legtöbbet elérni a m unkánkban, h iv atá­ sunkban, bizonyítani, a nők nem gyen­ gébbek ész dolgában, ügyességben, szor­ galom ban. . . De m ikor jöjjenek a gyere­ kek?! A nnyira „hiperm odern”, túlem an­ cipált nőszemély m eg nem vagyok, hogy gyerek nélkül el tudnám képzelni az éle­ tünket. Szerencsére egyform án gondolko­ dunk, és b ár túlzásba nem viszi, am it tud. segít a férjem . Közép- és hosszú táv ú tervekkel a közgazdaságtanban eleget foglalkozom — n á ­ lam ilyenek „házi haszn álatra” nem szü­ lettek. De. . . elképzelhető, hogy a fé r­ jem cége m egbízásából p ár év m úlva h a ­ zam együnk. Ha nem ? Ijedős nem vagyok, hiszem, hogy m egtalálom itt is a helyem . — Több m int tíz évig tulajdonképpen csak dolgozni kellett a téeszben; m egm u­ ta tn i azoknak, akik nem h itte k a szövet­ kezetben, hogy ezt az u ta t kell járni. Volt olyan, hogy napi négy fo rin tért kapáltuk végig a napot. Sokan csak kihasználták a „közös vagyont” — am ire lehetett, rá te t­ ték a kezüket. Néha erőszakosnak, ügyes­ kedőnek kellett lenni, hogy a m u n kánkért Van egy különbuszom A h aran g láb felől léptek zaját hozza a h ajn ali szél. A Kos­ su th u tcán ak visszakopog a Petőfi, a főutca pedig csak egy ne­ szező csoszogással felel. M int egy jelre, a lépések zaja egyszer­ re ül el a félig zárt autóbuszváróban. A hirtelen csendhez órát lehetne igazítani; pontosan fél öt van. A koránkelők keveset beszélnek. A kézfogásokat elm orm olt „Jó reggelt!” kíséri, erőtlen az álm osan kötözködő hang is; „Jó annak, aki ebben a cudar időben m ég ágyban lehet.” Az em be­ rek szélárnyékba húzódnak, itt-o tt cigaretta parázslik. Nem dob­ já k a földre ak k o r sem, am ikor a faluvégről b efut az öreg Ik a­ rus. M u n k ásjárat ez, a bagót eltiltani sem lehetne, h am u tartó ­ n ak m eg úgyis o tt van a padlón az olajos rács. Csak oda kell pöckölni a csikket. „M ehetek, Osz bácsi? — kérdezem a pilótát. — Elvinne P estre?” Illendőségből csupán, hiszen egy h éten egyszer, m indig pénteken, odaállok mellé, m egvárva, hogy elfoglalják helyüket az ecsegi és a csécsei m unkások is. Nem m ondta senki, de tu ­ dom, hogy csak azu tán ülhetek le, itt m inden helynek gazdája van. A zért a rra m ég nem volt példa, hogy B udapestig álltam volna. M ost is azzal b iztat a „kocsiparancsnok” : „Menj B. m el­ lé, a szom szédja m a nem jön, vágja a hízót”. Jobbágyinál m ár a fél autóbusz horkol, én m eg B .-t hallgatom . „A bányától jö ttem el, m ár több m int tíz éve, azóta járok Pestre. Nem a pénz m iatt, az m egvolt, de összeszaladt körülöt­ tem a baj. V isszatettek csillésnek, m erthogy nem volt semmi iskolám . A ztán m eg számon k értek ra jta m egy csomó acéltám ot. H ajto ttu n k , m in t a veszettek, a góré állandóan üvöltözött, hogy kap ju n k is valam it. P éldául a m ákföld esete. A kkor m ár írták a m unkaegységet — ez a jobb m unkák közé tartozott. Sé­ relm esnek láttu k m i, alapító tagok, hogy ebből nem kapunk részt. Brigádvezető voltam , kim entünk az asszonyokkal h aj­ nal három kor. Fogtunk egy jó darabot, erős tem póval. M ire kijöttek azok, ak ik ­ nek odaadták a m unkát, m ár nem tu d ták „visszacsinálni” a tén y t: ki k ellett írn i az egységet. N yugdíjas úgy lettem , hogy 18 év négy hónap u tán az egészségügyi vizsgálaton azt m ondták, csak egészen könnyű m unkát vállalhatok a csúnyán elgöbösödött ízü le­ teim m el. Ilyen nem volt akkoriban — igy százalékoltak le. K ezdetben 460 forintot kaptam , am ikor a faluban a szociális se­ gély 480 fo rin t v o l t. . . Nem szám ított, hogy m indig azt csináltam , am it kellett, am it m ás nem végzett el — vasárnap a párttaggyűlésről jövet behívtak m egfejni a teheneket, m ert o tt álltak egész nap duzzadó tőggyel, 12—14 ó rák at kapáltunk, egyeltünk a k ö zö sb en . . . A h at gyerek közül három lány. A legidősebb volt a legértelm esebb, de kicsit úgy já rt, m int én — b ár többet tan u lt, olvasott, levele­ zőn m ajdnem elvégezte a gim názium ot, volt könyvelő, m ost raktárvezető. A m un­ kahelyén a családban jö tt egy-két prob­ lém a, azért m arad t ki harm adikban, de m ost jól élnek. A m ásik kettő főiskolát, egyetem et végzett, a legkisebb m ár n ap ­ palin, gim názium ban tanít. Ö rülök annak, hogy a m unkától egyik sem ijed m e g . . . G. Kiss Magdolna „em berek, m i a jóistennek vesződnek azzal a védőráccsal, p a ­ kolják anélkül, és vigyék, nem érü n k rá gatyázni.” Trógerol­ tu k hát, és v ittü k rács nélkül, am íg egyszer le nem zú dult a rakom ány. A tisztelt főnök u ra k persze nem győztek m osakodni, aztán m eg rongyosra tép ték a p o fáju k at a szám onkérésben, m indent rám a k a rta k kenni. Ez volt h á t az oka, a visszam inő­ sítés, m eg a baleset. Job b n ak láttam idejében lelépni, vagy úgy is m ondhatnám , hogy m egszöktem a nagyobb balhé elől. Az első évben öt vagy h at helyen dolgoztam, nem is tu ­ dom m ár pontosan. Meg sem m elegedtünk az egyik helyen, m áris o tt volt az állásszerző, hogy, „no, em berek, szedjék a b etyárbútort, találtam m aguknak jobb h ely et!” M entünk mi, persze, hogy m en tü n k — az egész brigád eg y ü tt! — a nagyobb pénzért. Igaz, hogy m indig átvert, m ert a b eígért em elést soha nem k ap tu k meg, de valam ivel az új helyen m égiscsak többet fizettek. A mi em berünk aztán lebukott. A bíróságon tu d tu k m eg — m erthogy oda is kellett járn i, a M arkóba —, hogy a fejpénzért ráncigáit bennünket egyik vállalattól a m ásikhoz. Volt ezekből akkoriban sokféle. M ások az állom ásokon kötötték az üzletet, de a m i em berünk nagym enő volt, b ejö tt a m u n k a­ helyre, o tt lobogtatta az új szerződést, v itte az egész brigádot odébb egy házzal. Á llítólag több száz k u n csaftja volt. Azóta — a pertől szám ítva — m ost vagyok a m ásodik he­ lyen. Igaz, hogy télen én otthon sosem látom a napfelkeltét, nem szám ítva a hétvégeket, de m it tegyen az em ber? A pén­ zért és főleg a nagyobb pénzért felkelünk hajn alb an , és elm e­ gyünk P estre.” A zt m ondja a pásztói állom ásfőnök: „Nem látlak m ostaná­ ban utazni. Nem jársz sehová?” „V an egy különbuszom , egy céljáratom . Nem tudtok ti azzal k o n k u rráln i — válaszoltam neki. 7 �— Az első három falu u tán nem áll meg sehol, gyors és főleg m egbízható. A felére zsugorodott utazási idő azonban nem az egye­ düli előny. Valahol, valaki m ellett m indig van egy üres hely...” „A családdal vacsorázom, velük fekszem, m ellettük alszom é s ... jóval előbb ébredek, m in t ők. De megéri. Látom, hogy mi van otthon, a szállón m eg — két évig lak tam o tt — állan­ dóan a g utaütés kerülgetett. Nemcsak az volt a baj, hogy a keresetem eg y harm adát visszahordtam , nem tu d tam én o tt egy­ általán megszokni. M unka u tá n a sok savanyú pofa csak bám ult ki az ablakon, ebbe bele lehet hülyülni. Így meg, hogy haza­ járok, este kiszaladok a hegyre — nyáron még a rra is van idő — b erántok egy darabka szőlőt, vágok valam i zöldet a nyúlnak. O tt m eg csak lestem a m indenféle em bert. Sok m ég ételt sem váltott, úgy éltek, m int a cigányok. A szállón tu dtam m eg pél­ dául, hogy L.-en nem divat a táska. H étfőn jö ttek egy elkötött zsákkal, egyik felében a krum pli, a m ásikban a hazai kenyér. Ezen éltek egy hétig, és így csinálták m ár vagy tizenöt éve. M ikor is h ag y tam abba? 1960-tól h ét évig voltam a Nógrádi Szénbányáknál, ezek u tán következett a k é t év cigányélet, Pes­ ten. Azóta lehet naponta bejárni, akkor kap tu n k egy buszt. Azaz dehogyis autóbuszt, egy ponyvával letak a r ZIL-t. Tudja, uram , m it jelen tett ez? Mi m agunk b ütyköltünk a platóra ülé­ seket, k ap tu n k fejen k ént három pokrócot, azokat tek ertü k a tes­ tü n k re. Mikoris, n o ... pontosan m egm ondom : 1969. szeptem be­ rétől 1970. ja n u á r 7-ig já rtu n k ezzel a ZIL-lel m indennap Pestre. Emlékszem én nagyon jól, a libegőt építettük akkor. A János-hegyen huszonöt centis hó volt, mi m eg m inden este felkapaszkodtunk a platóra. M ert a család nagy úr. H azajönni meg jó. É rti ezt m aga? Ahogy m egkaptuk azt a rohadt ZIL-t, o tt­ hagytuk a szállót — pedig aki akarta, annak olyan helye leh e­ te tt ott, hogy az anyja hasában se jobb —, és szaladtunk fa ­ gyoskodni. A m ikor hazaértünk, úgy kecm eregtünk le a platóról, m in t a csúzos öregasszonyok, m eggörnyedve. Jó időbe telt, amíg ki tu d tu k egyenesíteni a derekunkat. Elhiszi, hogy néha csak vacsorázni jö ttü n k haza? Sürgős volt a m unka, h ajto ttu n k , m int a hülyék, sokszor m ég sötétben is dolgoztunk. Term észetesen nem ingyen, azt m ondani sem kell. E lőfordult — bizony nem is egyszer —, hogy este tizenegy, negyed tizenkettő volt, am ikor a családra nyitottam az ajtót. M egnéztem a gyerekeket, h arap tam valam it, szundítottam egy sort, aztán m ár fo rd u lt is velünk a ZIL. Betonozni. M ert am ióta P estre járu n k , mi m indig csak be­ tonozunk. Sokat gondolkodtam m á r rajta, talán nincs is a vi­ lágon annyi beton, m int am ennyit m i m á r elkentünk. Lehet, hogy csak álm odom ezt a rengeteg betont? Egyszer egy h atal­ m as placcot készítettünk, ha jól emlékszem, valahol Budaörsön, elférne ra jta ak á r három -négy falu is. Reggel, am ikor oda­ értünk, m ár annyi volt a betonkupac, hogy nem lehetett a sok halom tól látni. Nekiestünk, m int bolond az anyjának, de az a sok gép — az a sok ro h ad t nagy gép! — csak úgy szórta az anyagot.” Gödöllőn járu n k , J. nem szól többet egy szót sem. Az ülés­ tám la és az ablak ölébe ejti a fejét, úgy vélem, m ár alszik is. Ki tudja, m iért, de talán csak a századik autóbuszutam on é r­ tem meg, m iért tud valaki egyik percről a m ásikra m ély álom ­ ba zuhanni. Ültében. „Látod azt a repedt sarkú, részeges vénasszonyt, m ennyi pakkal nyom akodik fel a kocsira? Összevásárolta ez m a is egész Pestet. A kár hiszed, ak ar nem, ezek m indennap cédulával indulnak, ném elyik egy egész utcának vásárol. Nem csinálnak ezek az asszonyok egész nap sem m it, ahogy m egérkezünk, m ár fel is szívódnak. B ám ulják a k irakatokat, já rjá k az üzleteket, teljesítik a m egbízásokat. Nem csak húsért, b anánért m ennek, m indenféle him i-hum it keresnek. M elltartót a szomszédasszony­ nak, belvárosi pulóvert a keresztlánynak. A ztán hazafelé meg kell még állni a józsefvárosi piacon is. No, nem mondom, onnan én is hozok húst, ezt-azt, m ikor m it k ér az asszony. Ezeket a nőszem élyeket tak arítan i vették fel. Van o tt a m unkahelyen iroda, lakókocsi, nem m ondom, az elején még csak-csak rendben tarto ttá k valahogy. Ma m ár m egehetne tő­ lük a kosz! Egyszer k iv ertü k a balhét, k értü k a főnököt, hogy 8 legalább vizet hordasson velük. No, abból bizony nem sok megy le a gigánkon, am it ők hoznak. Az a legszebb, hogy vállalati politikából ta rtjá k őket. Ér­ ted? V állalati politikából. Azt m ondja a főnök: csak ne m o­ rogjanak, em berek, ez jó m aguknak, hogy ta rtju k az asszo­ nyokat. Ahogy elm agyarázta, lehet is benne valam i. A létszám ­ gazdálkodás m iatt van így, ezzel érv elt a góré. Szóval, benne vannak a létszám ban, több pénzt kap a cég, am it m unkabérre lehet kifizetni. Ezeknek a kószálóknak term észetesen keveseb­ bet adnak — no, m eg is nézhetné m ag át az úristen, ha an nyit keresnének, m int mi! —, a lecsippentett pénzzel m eg jav íth a t­ já k az igazi melósok keresetét. Szóval, m ennek, szaladgálnak ezek, m in t a férgelő csirke, de b ánja m ost m ár a fene. Ha ezen az áron k ap h atu n k vala­ m ivel többet, akkor csak hordják a repedt sark u k at m eg a festett körm üket — láth ato d te is, hogy ném elyik m ég azt is kikeni-kifeni — P estre. Meg persze a csirkét is. N ém elyik asz­ szony még az u ra elől is ellopja otthonról a csirkét, m egy vele a piacra. Az árá n vesz m agának valam i göncöt — fekete csecs­ tartó t, vagy ilyesm it —, aztán hazafelé m ég m utogatja is a szem érm etlen a buszon. De azért olyan is akad, aki a kocs­ m ában áll m eg a csirkepénzzel.” * Nyolc-tíz asszony ül a buszon. Jo b b ára túl a negyvenen, szinte m ajdnem m indnek csak néhány éve van m unkahelye. K ihasználják a lehetőséget, m inden hajnalban ők is felülnek a százkilom éteres ú tra induló autóbuszra. K eresnek egy kis pénzt, ném elyiknek talán még valam icske nyugdij is összejön. Fiatal — egészen fiatal — csak egy van közöttük. M. nincs még húsz­ éves sem. Szívesen beszél a diszkóról meg Oszter Sándorról, reg­ gel zsebrádióval indul m unkába. R eklám szatyrában ott van a hozzávaló fülhallgató is, nagy paláver lenne, ha egyszer hango­ san rádiózna. A „laccso” m eg a „bar o” zenét „kom álja” és egy­ általán „nem csípi a szakadt k rap ek o k at”. Egyidöben jóvágású, fekete fiatalem ber helyettesítette az egyhetes váltásban dolgozó két gépkocsivezetőt, M. szerint ő nem tarto zo tt az utóbbiak közé. Szem ében m ég h etek m últán is a sóvár öröm fénye villant, ha valaki a leghaloványabb célzást is te tt valam iféle feltételezett kapcsolatukra. „Kézbesítő vagy küldönc a titulusom . Viszem a fejesek levelezését egyik irodából a m ásikba, nem m ondom, nem kell m egszakadni bele. Közben fran k ó cuccokban járh ato k , nem kell olyan topisnak lennem , m int sok m ás lánynak. Sokszor pedig ki is m ehetek a telepről, sokfelé küldözgetnek ezzel-azzal a vá­ rosba. Ism erem m ár úgy, m int a tenyerem et. Ezt azért mondom, m ert van olyan kézbesítő csaj is, hogy kettőig sem tu d számolni, a legnagyobb utcát is nehezen találja meg. Frankón, összetör­ nöm nem kell magam. Ha kim egyek a városba — bérletet ad egyébként a cég —, nem szám oltatnak el m inden perccel. Szé­ delgek egy kicsit, az is m egesett m ár, hogy elm entem megnézni egy jobbféle film et. Fizetéskor persze nem kell taxi, hogy hazavigyem a do­ hányt. Ez az egy a difi. különben — ha több suskát adnának — m egm aradnék én itt sokáig. Hív a nővérem , m enjek hozzájuk dolgozni, szövőnő lehetnék. Valami betanítottm unkás-féle, az­ tán meg szakm át is lehetne szerezni. Bolond jól keresnek, nem mondom, ezt én is el tudnám viselni. Csak attól rem ázok, hogy bezárjanak egy rohadt bűzös m űhelybe.” A m ikor legutóbb — nem is olyan régen — találkoztam a buszon M.-el, válasz nélkül m ara d t egy kérdésem : „ Nézd, M., elhiszem, hogy lubickolsz a szabadságban, de nem gondolod, hogy m ost kellene valam ihez kezdened, am íg fiatal vagy? M ed­ dig akarod csinálni ezt a tingli-tanglit?” Felelete egy tan ácsta­ lan, üres vállvonás volt. Ma m ár hiába keresem a buszon. J.-től tudom , hogy a Soroksári úton, a HPS gyárában kezdi a m űszakot. N em régen m aga J. is m egvált a korábbi vállalatától, az „ ú t-v a sú t”-tól. Sok-sok év m últán, és nem is egyedül. Persze, csak a cég változott, a betonozás m aradt. „Mi a brigádban m indig azt m ondtuk — m árm in t az előző m unkahelyen — , hogy innen m együnk nyugdíjba. Nem így ala­ �kult. E ljöttünk, m ert ígértek néhány száz forinttal többet, de a legfontosabb az. hogy reggel egy fél órával később kell in­ dulni, este meg ham arább otthon vagyunk. Meg aztán az az igazság, hogy a közös vállalkozásnál, m ostani helyünkön, vala­ hogy a becsületünk is nagyobb. Az „ú t-v a sú t”-nál m eg a kutya se köpött ránk. Nem tudom , jól mondom-e, de úgy néz ki. hogy a bejáró m elósokat m ás szemmel nézik, m int ha ide-oda lehetne lökni őket. Szóval, m ár hosszú évek óta az „ú t-v a sú t'’-nál voltunk, de a közvetlen górén kívül még a m adár sem szólt hozzánk. Egy­ szer — emlékszem, pontosan M ikulás előtt — látom , hogy a nagy fekete autóból, M ercédesznek m ondták, kiszáll a vezérigazgató. Nagy ívben húzta el m ellettünk a csíkot, a sok slapaj m eg o tt k erin g ett k ö rü lö tte .. . ” Szalad a busz, odakünn éppen pirkad. Legalább húsz em ber m élyen alszik: az elcsukló k u rta fújásokba, a m onoton phü-phü, phíi-phü finom ságába beledöröm böl egy-egy durva horkantás. „Azért m ondtam , hogy üljünk le a K eletinél, a Tükrösben, m e rt m a úgysem m egyek be dolgozni. Előfordul néha. A m últ­ kor, sajnos, rosszul végződött, m ert estére berúgtam , és olyankor hü lye az em ber. Állat. Az állat pedig nem tud gondolkodni. Ö sszefutottam egy haverom m al, ittu n k m indenfélét. Itt Pesten m ég nem volt semmi baj, de az a dilink tám adt, hogy elm e­ gyünk haza taxival. M ár egész közel jártu n k , am ikor azt m o n d ­ tu k : ha m ár ilyen u ra k vagyunk, m ég benézünk a N yírfácská­ ba. O nnan m eg elm entünk — m ég m indig taxival — a Cser­ hátba. A vége az lett, h o g y ... úgy ra k ta k ki a kocsiból, a fuvar meg ezerhétszáz fo rin t volt. No, mindegy, k á r sopánkodni... k é s ő ... M ondjam azt, hogy a feleségem az oka, hogy m iatta iszom? Az elején azt hittem , ha m esszire m egyek dolgozni, és éjszakára vagy egy héten csak egyszer jutok haza, m ég édesebb lesz az együttlét. F ordítva történt. Most m á r oda ju to ttu n k , hogy ha m ellébújok, elkezd kiabálni. O lyanokat mond, hogy ne nyúljak hozzá, hogy ő engem ú g y ... szóval az á g y b a n ... nem kíván, és egyáltalán nem is tu d elviselni. Elhidegült. Ahogy m eg tu d to m ra adja, az megalázó, nagyon megalázó, szeretnék olyankor a föld alá süllyedni. Én is em ber fia vagyok, de m ásra m ég szükségből sem akarok fanyalodni. Nekem fele­ ségem van. Felpanaszoltam az an yjának is, azt felelte, hogy az asszonyba nem leh et belebeszélni, ha m ár egyszer nem kell neki. V áljak el! E lv á ln i... ezt m eg nem a k a ro m ... O tt a három g y erek em ... m elyiket adnák n e k e m ... ?” M ásfél évvel ezelőtt eltű n t egy em ber. Fizetésnapon az öreg Cs. nem jelent m eg a busznál, nélküle jö ttek haza. Nem került elő m ásnap m eg h arm adnap sem , ekkor m ár a legrosszabbra gondoltak. L eütötték, kirabolták, az is lehet, hogy a pénzéért — leh etett nála vagy ötezer fo rin t — el is tették láb alól. Valaki a nagyobb bizonyság kedvéért m ég azt is hozzátette, elképzel­ hető. hogy soha nem kerül elő. E ltü n tettek m ár valakit húsz fo rin tjáé rt is, nem ötezerért. A negyedik napon jö tt a hír. Cs. m egvan. V alahol Miskolc környékén találtak rá, ruhátlanul, táska és pénz nélkül. Vona­ ton lett rosszul, aztán bizonyára kifosztották, m entők vitték kórházba. A m ikor valam ennyire javult, és m eg tu d ta m ondani, hogy kicsoda — az ira ta i sem m arad tak m eg —. elszállították B alassagyarm atra. K órház u tán betegállom ány, m ajd leszázalé­ kolás lett a vége. Azaz, az átm enet. M ert jó egy év m últán Cs. ú jra h ajn alb an kel, az autóbuszváró felé hangolt hajnali lépés­ m uzsikában övé a neszező csoszogás. „Mit tehetnék, ú jra felvettem a lapátot. Úgy tudtam , hogy az egyéves leszázalékolás pont a nyugdíjig tart, de elszám ítot­ tam m agam . K iderült, hogy a bányánál tö ltö tt éveim u tá n ke­ vesebb korkedvezm ény jár, m in t gondoltam , és egy fél évig m ég dolgoznom kell. Ide járo k vissza, P estre, pedig m ár igen­ csak ellenem re van. De nincs m ás választásom , erre a kis időre nem kö th etek új k oloncot, ráznom kell a régit. Olvasom m os­ tan áb a n — m ert az újságot nagyon szeretem, m eg ha lehet, ak k o r a televíziót és a rádió h íreit sem m ulasztom —, hogy m ásként bánnak m ostanában a bányákkal, a bányászokkal. Ha annak idején nem lökik el a szenet, talán m inden m ásként ala­ kul. Az életem i s .. . ” M ár több m int egy órája várom a Keleti pályaudvarnál, a v.isútigazgalóság téglaépülete előtt a Csepelről érkező buszt. Valam i hiba lehet a m otorral, tippelek, gy ak ran m egesik ezekkel az öreg Ikaruszokkal. R áadásul ezen a héten Feri bácsi a soros pilóta, ő kom ótosabban, bíbelődve szerel, könnyebben ráadja fejét a m entesítés kérésére is. Az pedig időbe telik. A sárga­ táblás — „Szerződéses já r a t” — kocsik véget érni nem akaró kígyójában végre feltűnik a mi buszunk. Az első ülésről ism erősként n y itják az ajtót, fellépek és... azonnal tudom, hogy a különbusz m inden előnye ellenére ma von atra kellett volna szállnom. Fizetésnap van. Sörösüvegek guru ln ak csörömpölve az ülé­ sek között, hazáig legalább tízszer a kezem be nyom ják a zöld. literes borosüveget: „különben örök h arag ” meg „m ire vágsz fel.” Kerepesen, a Kis-Bagi csárdánál, esetleg m ég a t u r ai el­ ágazás előtt a fél autóbusz levizeli az árok p arto t, éppencsak félre fordulva. Itt fogja m ajd elkiáltani m agát F eri bácsi: most m ár aztán ta rtsá k vissza, em berek, hazáig nincs csövelés! Aszódon elébb persze még meg kell állni, a benzinkúttal szemben, az országút túloldalán. Egy erőszakosabb csoport innen kacsázik el a közeli mocskos kocsm ába „csak öt perc, egy korsó sör az egész” felkiáltással, hogy aztán egy fél óra m úlva a sietősebbek visszaráncigálhassák őket a kocsira. Nehéz az indulás. Gy. talán m ár nyolcvanadszor üvölti az „ akácos u ta t”, de hazáig m ég legalább negyvenszer elm ondja, annyi szent. Van ideje, a m ásfél órás ú t ilyenkor kétszerhárom szor annyi. Egy-egy faluban a hazaérkezők ném elyikét úgy kell letuszkolni az autóbuszról, odaragad az üléshez. Még az élelm esebbje is elpilled, alig találja a lapátot, csákányt, d ró­ tot, deszkát, lécköteget, csövet: m indazt, am it fölöslegesnek vélt az építkezésen, jobb helyét lá tja otthon. Végre üres a kocsi. Az utolsó falu b a a gépkocsivezetővel és az öreg Cs.-vel h árm an érkezünk, J. és a brigád m ór m ás autóbusszal, m ás céghez jár. A pilóta összegyűjti a padlón szaladozó üres üvegeket, viszi a b etété rt a kocsm ába. B orravaló­ féle ez neki. Az iskolánál m egfordul az autóbusz, a gépkocsivezető viszi Gyöngyösre. P éntek van. szabad a hét vége. ezen az estén a parasztházban bérelt vendégszoba h ely ett m ár otthon ágyaznak neki. J.-vel találkozom , ő m ár itth o n van. Igaz is, nem hallottam egész úton a hangját, am int kem ényen-durván h ajtja, h ajtan á hazafelé társait. „Jobb helyünk van a közös vállalkozásnál, ha tsz-cég is. annyi bizonyos. Igaz, a brigád is úgy szállt át egy m ásik busz­ ra, hogy a senkiem bereket, az ordibálókat. m eg azokat, akik egy nap ötvenszer is eloldalognak a budira, nem hoztuk m agunkkal. Nem kellettek, m ások helyett nem dolgozunk. Most m egyek a kocsm ába, megiszom egy féldecit, nem volt egész nap semmi. N álunk aztán nem is lehet szeszelni m un­ ka közben, m eg is nézhetnénk m agunkat. G yógyszergyárban birkózunk a betonnal, o tt könnyen m eglehet a galiba, az ittas em ber csuda sokszínű tűzijátékot csinálhat. Szóval, a m u n k át itt m ég kom olyabban kell venni, mégis jó lóra tettü n k , az m ár bizonyos. Csak egy jobbat tudnék elképzelni... ha nem kellene a nyolcórás vagy még hosszabb m unkán kívül három -négy ó rát még utazni. De m iben válogathatnánk? F elvettek m ost itth o n a faluban egy tehenészt a tsz-be, lakást ad tak neki, m eg keres vagy hat-hétezer forintot. Gondolom, az állattenyésztésben, v a­ lahol a közelben, ak á r m ár holnap is helyet találnék. M ehetnék én is az istállóba reggel kettőkor, a m unka m ásodik felének m e g ― k ét részletben kell, úgy-e, a napot ledolgozni — késő este len­ ne vége. V asárnap, karácsonykor, m eg húsvétkor is, m ert a jó­ szágnak nem m ondhatom , hogy én m ost pihenek. Így m eg szom­ baton és vasárnap az úristen se parancsol nekem . A m agam é m eg a családé vagyok. H étfőn reggel aztán ú jra felülök a b uszra.” Kelemen Gábor �Bordásfalak A term előszövetkezet acélszürke Volgá­ ja tegnap kora délután fuvarozta haza a kórházból V. Sándort. K ét hete. am ikor vitték, üvöltött a m entő szirénája, a falu széli kutyák ijedtükben elhallgattak. A: ifjúsági szervezet vezetőségi ülésén borul az asztalra. — Infark tu s! — csóválta a fejét a tra­ gédiák látványához hozzáedződött orvos látva az összeesett fiatalem bert, s a k ö rü­ lötte riad tan ácsorgó KISZ-eseket. — Sze­ rencsére nem sú ly o s... Látogatók adják egym ás kezébe a kilin­ cset. J á r t m ár itt a tanácselnök, üveg szemelt rizlinget hozott, úttörők toppan­ ta k be virággal, meg a gazdaság elnöke iratokkal. — Tudom, hogy még sokat kell pihen­ ned, de a következő vezetőségi ülésen szarvasm arhaprogram végrehajtását tá r­ g y alju k . Ha kedved telik benne, igazán ösz­ szeállíthatnád az előterjesztést. Ne eről­ tesd meg m agad, csak bő vázlatra gon­ doltam ! Te úgy is olyan vagy, aki utálj; a haszontalan perceket — állott elő kér­ désével a szokásos „h a, hogy vagy?” után. teher, Az agrárm érnök arcán az izgalom hal­ szer fiatal, m indent kibír, nincs am ely a la tt vállai m eggörnyednének . . . vány pirossága jelent meg, tétova m ozdu­ lattal nyúlt a lapok után. Látni, a diskuráláshoz sincs kedve, s — Rendben, főnök! H ét végére küldhet m egbántani sem szeretne senkit. Esztende­ érte. je még arró l beszélgettünk: a faluban élő értelm iségieknek íratlan kötelessége a Most is előtte az elektronikus zseb­ közéleti szereplés. Nemcsak valam i belső számoló, az ágazat kiselejtezésre érett író­ kényszer parancsolja, a környezet is á h í­ gépén pötyögtetett kim utatások. tattal vágyik rá, hogy tan u lt em berek ve­ — Mit csinálhatnék? Az én dolgom — gyék kezükbe ügyeik intézését, képvisele­ emeli fel hangját védekezve, m int aki tá ­ tü k et azok lássák el. akik eligazodnak p a­ m adástól tart, ha szóba hozzák egészségi ragrafusok. ügyintézők, járási szervek állapotát. között. A kkor is szóba hozta V. Sándor — Sanyit nagyon leterhelték — szól az igazságosabb teherviselést. P éld ák at so­ közbe a férjét pátyolgató V.-né. — Ta­ rolt nyugodt életű pedagógusokról, akik nácstag, betan íto tt m unkásoknak ta rt elő­ délután fél kettőkor m ár a szőlőlugas ha­ adásokat, beválasztották a megyei nép­ szontalan vesszőit metszik, s csak akkor frontbizottságba. S m ellette még állatte­ m ozdulnak ki otthonukból, ha a szülői nyésztési ágazatvezető, am iért a fizetéset m unkaközösség b ált rendez a felsőtagoza­ k a p ja ... tosoknak. „ A m ásik véglet a funkciók h al­ m ozása.” — vitáztam vele. „A téesz veze­ — Nem terh elt le senki, én vállaltam tői tán örülnek is ennek. Így csak egy sokat — berzenkedik m aga elé m eredve. em ber nincs kéznél. Én össze tudom Talán a délelőtt szállingózott bodorkék egyeztetni, hiszen az istállókban h ajn al­ füstkarikák nyom ait k u tatja a szoba lég­ ban kezdődik a műszak, napközt rendsze­ terében, pedig azok régen szertezüllöttek, rin t ju t időm társadalm i m unkára is. De az asszony kétszer is szellőztetett. Az ha az üzemgazdász lenne a helyem ben? egyik fejőgulyás té rt be a m ajorból haza­ Nincs olyan óra, hogy ne keresnék. . . — felé m enet, örvendezve az új A lfa-Lava l m agyarázta V. S ándor legutóbb. S a lelki­ fejőgépeknek, ő pippantott rá, figyelm ez­ tetn i pedig nem m erték, még sértésnek ism eretet em legette, hiszen a m egbízatá­ sokért nem já r fizetség, legfeljebb jó szó. vette volna. — Azt hittem , ha valaki egy­ V astag o n k e ll a lá h ú z n i a s z á m ta n p é ld a v é g e re d m é n y é t. A c e ru z a h eg y e k itö rik . A m i n i- r u le tte t u tá n z ó (?) c e ru z a h e g y e z ő „ m ű k ö d é s k é p te le n ’. M in d ig é p p a z u to lsó p illa n a tb a n r o p p a n t­ ja e l a h eg y et. M á r a z a s z ta l fele, a szék. a sző n y eg , d e m ég a h á ro m -n é g y m é te r r e le v ő ág y is szép , h u llá m o s sz é lű , p a p ír ­ v ék o n y fa d a ra b o k k a l, s fin o m g ra f itp o rra l v a n b o rítv a . A c e ­ ru z a e g y re fogy. K ést a d o k tíz é v e s g y e rm e k e m k e z é b e (z s ile tt­ p e n g é t n e m m e re k !), p ró b á lk o z z é k azzal. K e se rv e s, d e e r e d ­ m é n y te le n n e g y e d ó ra u tá n a le h e te tle n d ü h k ö n n y e itő l n ed v es, m á r s z in te fe lis m e rh e te tle n c so n k o t m a g a m te sz e m ír á s r a a l ­ k a lm a ssá . N em csa k a g y e re k , é n is d ü h ö s v ag y o k a „ c e ru z a ­ c sin á ló ip a r r a ”, a ceru zah eg y ező t. g y á rtó k ra , a v a s ta g a lá h ú z á s t k é rő isk o lá ra , d e le g fő k é p p e n a r r a a k é tb a lk e z e s k ö lö k re, ak i m á r m in d e n t tu d a rró l, h o g y a n s z ü le tik a k is b a b a , a k i a m a te ­ m a tik a i h a lm a z e lm é le t a la p ja iv a l az ó v o d á b a n is m e rk e d e tt m eg, a k i te rm é sz e te sn e k v e sz i az e m b e r h o ld ra s z á llá s á t, a k in e k n e m o k o z g o n d o t a p la z m a v a g y a n e g y e d ik d im e n z ió m e g é r­ té s e , de e g y n y a v a ly á s c e ru z á t n e m tu d k ih e g y e z n i. É n — so k a t n e m ig e n té v e d e k — h a té v e s k o ro m b a n v e tte m (v e h e tte m ) elő szö r, e n g e d é lly e l, é le s k é st a k ez e m b e , s in d u lta m fa rig c sá ln i. N y o lcév es v o lta m , a m ik o r s ik e rü lt m e g sz e re z n e m a z e lső b ic s k á m a t, a m i m á r m in d ig n á la m le h e te tt, s tíz -tiz e n ­ k é t év es k o ro m b a n — tá r s a im h o z h a s o n la to s a n — m á r n e m o k o z o tt se m m ifé le g o n d o t a k é se n k ív ü l a k a la p á c s, a h a ra p ó f o ­ gó, a fű rész, a h á z k ö rü l ta lá lh a tó m á s sz e rsz á m o k h a s z n á la ta . K e lle tt is e z a tu d o m á n y , k ü lö n b e n h o g y a n le h e te tt v o ln a c sú z ­ lit k é sz íte n i, b o d z a p u s k á t fa ra g n i, k is h a jó t c sin á ln i. J á té k a im e g y ré sz é h e z — ta lá n a le g e m lé k e z e te se b b e k h e z — „ k é t k e zem m u n k á já v a l” ju to tta m . A n y ila k , a k a rd o k , a p iszto ly o k , a k is fa v o n a to k , a fa k o rc so ly a , a cé r n a g u rig á b ó l, m a d z a g b ó l és fé m ­ le m e z b ő l k é sz íte tt re p ü lő , a z ó lo m fig u rá k n e m a szü k sé g m ia tt k é sz ü lte k h á z ila g , á lta la m . A z é lm é n y é rt, a „ m e g c s in á lá s”, e l­ 10 k é sz íté s sz e lle m i e s fiz ik a i m u n k á já n a k é lm é n y é é rt. M e rt n e m v o lt a n n á l jo b b já té k , m in t ó rá k ig k e re s g é ln i a m e g fe le lő csú z ­ n y e le t, v a g y a jó g u m it é s b ő rt hozzá, v iz s g á lg a tn i a lib a to lla ­ k a t, m e ly ik le n n e a lk a lm a s a n y ílv essző h ö z, é s o lv a s z ta n i a z ó lm o t. E z e n k ö z b e n p e d ig so k m in d e n t m e g ta n u lta m . A k e z e m ­ m e l és sz e m e m m e l is m e rte m m e g k ö rn y e z e te m . T u d ta m , hogy ly u k a s -k u lc c s a l le h e t fü ty ü ln i, hogy g y u fa m é re g g e l le h e t d u r ­ r a n ta n i é s o lta tla n m ésszel r o b b a n ta n i. T u d ta m , hogy a n ed v e s fa m e g d a g a d , h o g y a d ró t, h a g y o rsa n h a jlítg a to m , m e g m e le g ­ sz ik , h o g y a v a s a v íz tő l ro z sd á s lesz. h o gy a s á rk á n y c s in á lá s h o z n á d k e ll (m e rt az k ö n n y ű , d e erő s), és az ólo m ö n té sh e z a le g ­ jo b b fo rm á t n y e rs k ru m p lib ó l le h e t fa ra g n i. T u d ta m , hogy a p a p s a jt e h e tő , h o g y a ré te n ta lá lt só sk a fin o m , hogy az a k á c v i­ rá g é d es. é s a le p é n y fa h o sszú , h ü v e ly e s te rm é s é b e n lev ő m é z ­ s z e rű a n y a g e g y e n e se n fö lség es ízű. T íz é v e sk o ri tu d á s o m a z o n b a n e z e r te k in te tb e n e lb ú jh a t a m o s ta n i tíz é v e se k tu d á s a m e lle tt. — É n — m i — . b iz to sa n ü g y e ­ s e b b e k v o ltu n k g y e re k k o ru n k b a n , d e b izo n y o san tá jé k o z a tla ­ n a b b a k is. m in t a m o st feln övő g y e re k e k . S o k szo r v á g tu k el a k e z ü n k e t, ü tö ttü n k a k ö rm ü n k re , é g e ttü k m eg m a g u n k a t, c síp ­ tü k v é rh ó ly a g o ssá b ő rü n k e t. M o st k e v é s a z ily en b a le s e t. M á s­ fé le a m e g ism e ré s fo ly a m a ta , e g y re k e v e se b b h e ly ju t b e n n e a ta p a s z ta lá s n a k , e g y re tö b b az a g y m u n k á n a k . J ó e z ? R o ssz ez? N em tu d o m . G y e re k e in k n e k — az is k o lá b a n is. és h a m u n k á b a á lln a k — a k é zü g y esség , a p o n to ssá g , a „ m e g c sin á lá s” o k o zza a n a g y o b b g o n d o t, n e m a m e g é rté s. A c e ru z á t é n heg y ezem , a lé p te n -n y o m o n e lro m ló b o lti j á ­ té k o k a t é n ja v íto m , szö g et a fa lb a é n v e re k , a h á z k ö rü l — h a k e ll — é n v ések , fú ro k , fa ra g o k . D e az ű r h a jó k a t, a h á b o rú n é l­ k ü li v ilá g o t, a r á k g y ó g y szerét és a m in d e n e d d ig it fö lü lm ú ló a n szép m ű a lk o tá s o k a t n e m é n fo g o m k ita lá ln i, e lk é s z íte n i, lé t­ re h o z n i, m e g v a ló síta n i. F. A. �Az fizet, aki vállal. Szabad idejével, n é ­ ha az egészségével, s az sem lohasztja a lelkesedést, ha kollégák lopva megmoso­ lyogják. Kis község a hegyek között, tem plom á­ ról idegenforgalm i kiadványok is m egem ­ lékeznek. A hódfarkú cseréppel borított, p a lak őból ra k o tt házacskák lassan kapasz­ kodnak a m eredek talajon. H etente elve­ tődik erre egy-két panorám ás autóbusz. U tasait nem szívelik a helybeliek, m ert a járm ű félig elhúzott ablakából gyakran repülnek ki ü re s sörösüvegek, bicskával feln y ito tt konzervesdobozok. Inkább mesz­ sze lehúzódnak az útról az alacsony lécke­ rítések tövéhez. Az egyik ilyen sövény m ögötti házikóban élnek h á rm a n : L. Vin­ ce gépészm érnök, H. József beosztott ag­ ronóm us, B. Gábor mezőgazdasági techni­ kus. Ezt az épületet sem em legetik szíve­ sen a faluban. — Három évet kell lenyom nom . Még tíz hónap a tartozás — m ondja a gépész, aki a fővárosban nevelkedett, s jobb hí­ ján a b.-i közös gazdasággal kötött tan u l­ m ányi szerződést. — Azt sem tudtam , hogy ilyen nevű te­ lepülés is van a világon — mosolyog s körbevezet otthonukban. Alaposan kici­ com ázták. A helyiség, ahová a b ejárati ajtó nyílik, am olyan előszobaféle. Tele köcsögökkel, rózsákkal, kipingált tányé­ rokkal, a sarokban szúette rokka árválko­ dik, faragott nyelű guzsaly, a falhoz d ö n t­ ve, m intha az em ber legalábbis egy helytö rtén eti m úzeum ban járna. — Szóltunk a lányoknak, hogy ez a hobbink. Hozták, alig győztük elhelyezni. — kom m entálja vigyor kíséretében a tá r­ latot a gépész. — Volt itt egy gyűjtő, ígért érte húszezer forintot. Elküldtük, hiszen ak k o r legalább a d u p láját m egéri. Nem? — néz rám kérdően, m int aki n éprajzkuta­ tót várt. Ő a ház parancsnoka. — Ide érkeztünk, egyszerre hárm an. A szövetkezet ezt a lakást ajánlotta fel. Nem nagyon lelkesedtünk a csupasz falakért, a doh kellem etlen szagú ördögét azóta is kölnivízzel űzzük el. S zertartás lett belőle — mosolyog H. József, akiből ezerm ester le tt; b árp u lto t eszkabált, díszgyertyákat öntött, s esténként rem ekül kam atoztatja tu d ását a gitáron. — P ró b áltu n k társa k at keresni a kul­ tú rházban. A srácok kinéztek bennünket. M intha p a rav án t h ú ztak volna közénk, ha beléptünk. Vincétől szárm azott az ötlet, hogy a „legényszállásból” csináljunk „kultú rszállást”. Elég volt két lányt végigve­ zetnünk „lakosztályunkon” ném i diszkó­ zene kíséretében. Azóta belépőjegyet is szedhetnénk. A beugró egyébként egy üveg ital — m ondja Gábor, aki h at hó­ n ap ja abbahagyta a növényterm esztést. A term előszövetkezet gépkocsivezetőt ke­ resett egy ZIL-re. s m ivel hivatásos jogo­ sítvánnyal rendelkezik, gyorsan jelen t­ kezett. — K étszer annyit keresek. A pénzre, meg addig van szükség, am íg az em ber fi­ atal, s élvezni tudja, az élet öröm eit — hirdeti bölcsen. — A falusiak m it sz ó ln a k ...? — M it szólhatnának? Este h attó l m a­ gánem berek vagyunk. Van aki m egbélyeg­ zi a házat, m ások meg a kapu előtt n a ­ gyot sóhajtanak, sóvárognak, hallva a m u­ zsikát, nevetést. Napközben pedig tisztel­ nek bennünket, m ert frissek vagyunk, ki­ ki becsülettel ellátja feladatát — válaszol L. Vince. — Rebesgették, hogy m agunkba zárkó­ zunk, nem érdekel bennünket sem m i más, csupán a szórakozás. M ásként ak artu k . F i­ gyelm eztettek is: az idegenből jö ttn ek h a r­ colni kell, am íg befogadják. H arcoltam én eleget a vizsgák előtt, meg anyám ékkal. Dolgozni és pihenni jöttem ide az isten h á­ ta mögé — dünnyögi a beosztott agronó­ mus, s bekapcsolja a m agnetofont. A szoba m egtelik az ABBA együttes hangjával. Azt is m egszokták, hogy jelentéktelen ap­ róságokkal ne nagyon zavarkodjanak. Ilyenkor sem hagyta el szám at egy „nem ” sem, de m egértették : a kérdésekkel is csínján illik bánni — m ondja megcsócsálva a szavakat, s felem eli fejét, m ert ezt kéri tanítványaitól is: ha hozzá beszélnek, vagy ők szólnak valakihez, szemtől-szem be te­ gyék. — Nem m indenki ilyen — ellenkezem, sorolva a példákat idősebb, fiatalabb fa­ lusi értelm iségiekről, akik elzárkóznak a közéleti szerepléstől, csupán csak m u n k á­ ju k n ak és családjuknak élnek. — Előbb-utóbb rákényszerülnek. Az egyetem en nem tan ítjá k senkinek, hogy a kisközségek lakói m ennyire ragaszkodnak tanítóikhoz, légyen az pedagógus, agronó­ mus, orvos vagy óvónő. O lyankor is tőlük v árn ak választ az őket foglalkoztató k ér­ désekre, am ikor elegendő lenne fellapozniegy könyvet, vagy bekapcsolni a rádiót — dől ki belőle a válasz, m int lyukas zsák­ ból a búza, s érdekes dolgot kezd fejteget­ ni. H iányt em leget. Az elhivatottság hiá­ nyát, am ely nem a szakm ára vonatkozik, hanem a falu életében betö ltö tt szerep fe­ lelősségének felism erésére. — Szeretnek, becsülnek. Nekem ettől nincs is többre szükségem, m ert az em ber csak akkor lehet igazán boldog, ha érzi, a környezete is elégedett vele — m agya­ rázza G. Dénes tan ár. K ét és fél évtizede vezeti be a cs.-i nebulókat a tudom ányok titkaiba, s lelkesen újságolja, hogy akad m ár olyan gyerek is, akinek an y ját szin­ tén ő ta n íto tta a betűvetésre. T ekintete a tan ári szoba ablakának m á­ sik oldalára téved. Az udvaron szaladgáló gyerekeket figyeli elgondolkodva, akik a nagyszünetben a télutó n y ú jto tta örö­ m öket habzsolják. — Aki lavórból m osdik, ivóvízért a h a r­ m adik szomszédba jár, s a téli estéken baltával gyújtósnakvalót aprítgat, elein­ te irigységtől sárga képpel gondol városi kollégáira, akiknek m inden csak egy gom bnyom ás. A rra tö rek sz ik ; m inél előbb olyan körülm ények közé jusson, s az en er­ giába kerül, h a lépést szeretne tarta n i szakm ai területen. Távol tudom ányos m ű­ helyektől, eszm ecseréktől elzárva — b i­ zony dupla fáradság, így észre sem veszi, hogy a szomszéd m ár három szor is hívta m egkóstolni az új p á lin k á t... — H ozzászoktattam az em bereket, hogy bárm ikor bárm it kértek, igent m ondtam . G. D énest m ár többször hívták. Na­ gyobb településre igazgatónak, szakfel­ 11 �ügyelőnek. Némi iróniával em líti, hogy m inden csalogatás későn érkezett. Azután, hogy m egtalálta helyét abban a környe­ zetben. ahol ma is él. — Volt, am ikor az asszony beszélt le. m áskor a rra gondoltam : ki írja m ajd a körzet tan ácstagjának beszám olóját. Mert azt is én bütykölöm . S higgye el, jobban izgulok, am ikor felolvassa harm incunk előtt, m int ő m aga — em lít egyet a kap­ csok közül, am elyek idefűzik. Arcán kisim ulnak a redők, am elyeket esztendők rajzoltak finom ecsetvonások­ kal. — Nincs baj a fiatalabbakkal sem. Csak hát nem m indenki úgy érkezik az a u tó ­ busz végállom ására, hogy itt i s egyenran­ gú m u n kát végezhet a jobb körülm ények­ hez k é p e s t... M ert van, aki m uszájból helyezkedik el, a pályázati rendszer könyörtelenségét á t­ kozva, m ás csak kitérőnek véli a m egál­ lót. — A falusiak megérzik, hogy szám íthatnak hosszabb távon! kikre A folyosón sétálgatunk, kétoldalt dí­ szes, keretekbe foglalt tablók. G. Dénes fényképe m indegyiken rajta. S boldog m osollyal m utogat: ebből katonatiszt le tt, a m ásik üzemvezető a bányában, az ott, az a cingár lányka pedig az ötödik osz­ tály főnöke. Az udvaron ő vigyáz a srácokra. Nyolc-tíz lépcsőfokot haladunk lefelé, esetlenül botorkálunk a korom sötétben, talp u n k alatt kísértetiesen nyikorog a deszkapadló. B. Im re óvatosan tapogatja a falat, am íg végre m egkönnyebbülve rá ­ lel a villanykapcsolóra. A plafon közepé­ ről lelógó csupasz izzót huzat him bálja, árn y ék u n k vitustáncot já r a falakon. A helyiség olyan, m int tengerparti kiskocs­ ma m atrózok ökölcsatája után. Szétdobált székek, a finom portól ezüst fehér és feny­ veszöld színüket vesztett papírlam pionok, egy hajdani újévköszöntés szégyenlős rom jai. — Ez volt az! — sóhajt az agrárklub egykori vezetője. — Azt, hogy értelmiségi klub, nem m ertük hangoztatni. nehogy nagyképűnek tartsan ak bennünket. Holott a hivatása az lett volna, hogy a faluban élő tanárok, a tsz-ben dolgozó vagy ipari üzem ekbe járó m érnökök, technikusok ha­ vonta egy-két alkalom m al itt találkozza­ nak. . . K ezdetben m ent is m inden, m int a kari­ kacsapás. Vitatkoztak a szocialista ha za­ f iságról, előadást hallg attak a világűrku­ ta tá s legfrissebb fejlem ényeiről, a csalha­ ta tla n bioritm usokról, film ankétokról gyűl­ tek egybe. F érjek hozták asszonyaikat, még a nagyobb gyerekek is ott sündörög­ tek a pincében, am elyet közös m unkával tettek barátságossá. H alványkékre m e­ 12 szelték a falakat, r ejtett világítást szerel­ tek a gipszrabicból m intázott álm ennyezet alá. A berendezéshez a tanács is hozzájá­ ru lt néhány ezer forinttal. A kezdem énye­ zést gyorsan szárnyaira kapta a szél, m e­ gyeszerte követendő példaként em legették, dagadt is tőle a k.-iak melle. Fél év eltel­ tével a kezdeti lelkesedés tüze ham vadni kezdett. Hol a gyerm ekek betegsége, h ol túlóra, hol vizsgára készülődés, aratási kam pánym unka szólt közbe. ló cipőben járt. s m ióta falura került, alig ism erni rá. Kiegyensúlyozott, nyugodt. A m ikor végigsétáltam vele a községen, csak ám ultam -bám ultam . m ennyire tiszte­ lik. M eg-megállt, m indenkihez volt n é ­ hány kedves szava. Á ltalam ism eretlen unokák és nagym am ák egészsége irán t érdeklődött. A kilom éteres u tat óra alatt tettü k meg — m agyarázza, m int aki m a­ gát is ism ételten igazolni szeretné, hogy tudniillik választása helyes volt. — U toljára tavaly szilveszterkor talál koztunk volna. Még azok sem jö ttek el, akik befizettek virslire, italra — kesereg B. Im re. Fagyos este volt, hó pilinkélt, am ikor házról házra kopogtatott. Szomo­ rú an bandukolt vissza, m int akinek orra vérzik. A faluban gyorsan m egkedvelték. Ezen bátorodott fel, am ikor egészségügyi felvi­ lágosító előadásra vállalkozott télvíz ide­ jén. A tanácsházán viszont csak féltucat­ nyian ücsörögtek. — Égett a képem a szégyentől, m int egy eleven fá k ly a ... Az utcáról hívott be boldog-boldogta­ lant, velük m ulatott együtt reggelig. Még egyszer összeült a klub vezetősége, ó rá­ kig vitatkoztak a kudarc okairól, szipor­ kázó ötleteket eregettek, hogy életet lehel­ jenek az általuk csak tetszhalottnak vélt klubba. — Az érveket azonban kénytelenek vol­ tunk tudom ásul venni. M indenki elfog­ lalt, sokat dolgozik, örül ha este ledőlhet a heverőre, öltönyét pizsam ára cserélheti fel, elolvashatja az újságot. Mi volt még is a vonzó az elején? Az újszerűség, meg, hogy sokszor em legettek bennünket — rá ­ gódik a klub volt vezetője. Lekapcsolja a villanyt. A sötétség jóté­ kony leple ismét eltakar. Csak a cigaret­ ták parazsa villog, m int két apró szentjá­ nosbogár. Az orvosi rendelő épületét nehéz lenne eltéveszteni. Előtte a betonjárdán húszanharm incan gubbasztanak, m int akik a m a­ szek pék ropogós cipóira várnak. Kicsi a várószoba, m egszorul benne a levegő. A nap meg lassan korai rügyeket csal a kert kopasz ágaira. A rendelés kezdetéig még negyed óra. —- Így van ez m ajd m indennap — fo­ gad m ár fehér köpenyben Sz. Nándor, körzeti orvos. Nem fiatal, koponyáján ősz fürtök is fehérlenek. Másfél éve sincs, hogy m egpályázta az üres állást, előtte kórházban dolgozott. — M iért cserélte fel a nyugodtat a bi­ zonytalannal? — Ezt kérdezték a kollégák is. Egyikmá sik anyagiassággal vádolt, m ondván: biztos azért jövök körzetbe, m ert ez egy kész aranybánya. L áthatta befelójövet. m iféle „ a ra n y '’ térem erre — m ondja csendesen, s leírh atatlan betegségek latin neveit sorolja. — M eguntam az egyhangúságot, b ár a kór term ekben sem panaszkodhattunk una­ lomra. Egy barátom beszélt rá, aki hason­ — Hát a többiek? kedvszegetten. — kérdezte kicsit A jelenlevők hallgattak. am íg végül egyikük ki nem k o ttyantotta, hogy a mozi­ ban izgalmas film kockái peregnek. — A kkor gyerünk oda mi is! — jött a hirtelen ötlet, s együtt m entek a k u ltú r­ ház nagyterm ébe. Az orvos felm ent a gépházba, s kérte, hogy a szokásostól el­ térően tartsanak tíz perc szünetet. K iállt a vászon elé, s a telt ház előtt elm ondta, hogyan védekezzenek a m eghűléses beteg­ ségek ellen. Vastapsot kapott. A presszót nem régiben alak íto tták á t, új függönyöket aggattak fel, kicseréltek a berendezést is. A sarokba szerelt zenegép m inden elnyelt kétforintos után o n tja a m elódiákat. — Ez a mi fórum unk — m ondja V. Jó ­ zsef, a helyi ipari szövetkezet műszaki ve­ zetője. — Esténként hazafelé ki-ki betér egy kupicára, kisfröccsre. Főként azon­ ban beszélgetni, m ert erre aztán egész nap nem ju t az id ő b ő l... D élután a tornaterem ben voltak (nem a labdát rúgták, ahhoz m ár öregnek ta r t­ ják m agukat, néha még az esti tévétorna is m egerőltető), az új létesítm ény tartozé­ kainak felszerelésében segédkeztek. Mű­ szakiak, szakm unkások. — O tt nyüzsögtek az építkezés elejétől, végéig. Éppen a leglényegesebb m ozzanat­ nál hiányoztunk volna? M ajd örülnek a gyerekeink — örvendezik felhevülve, m int aki forró vízben fü rd ött. Közben a m unka­ társak is az asztalhoz érkeznek. Élcelődve mesélik, hogy az egyik esztergályos még életében nem látott bordásfalat. Azt hitte, hogy létra. — Én aztán elm agyaráztam neki — rik ­ kant egyet a m agas szőke. — Te? Meg te sem m ondtál? láttál eddig. — Hogy ez az izé kem ény valam i, az em bert m egedzi... M. Szabó Gyula Mit de �Nyilasy B a lá zs Vidám esték balladája Végre itt vagy. A Váci utcán. Fél ötkor. Boldogan. A ringó m ellek közt soká sajnáltatom m agam . A D un a-p arton sok bajom rádtukm álom , m ajd jót veszekszem, hogy te csak hallgatsz és m egértesz, s ez így örökké nem m ehet, n e m .. . A ztán m anzárdszobát, teret, k u ty ák at nézek m eg leverten: hogy én előlem a világot így re jti feneketlen lelkem ! De nyolckor ú jra víg leszek, ha húsod, krum plid m eg nem etted : ezért m ég külön szeretem veled az esti B udapestet. Tízkor nálatok. Víg m agunk. D ugóhúzót keresve. (Hétvégi házért, telk ek ért csudam ód lelkesedve.) Én tá n szégyenlem, hogy nekünk sem m ink nincsen, de nem veszélyes. K a rá c so n d i Im re Örü lü n k tévének, zuhanynak, egym ás hűséges melegének. Finom vonalú, karcsú tested kibom lik, kezdjük a szerelm et. (Szép vagy, am ikor élvezel, ujjad a szád csücskébe rejted.) A ztán csókolva hónodat, am íg a vállad m eg-m egreszket, az ablakból m ég jó soká nézzük az esti B udapestet. A jánlás: M it lelkizek, a puha ágyad, a M argit-hídra szálló estet, szeretem veled, jól tudod az egész n yári B udapestet. A szerelem látod a szerelem itt áll m egint p u pos h á tá t a resti-pultn ak veti és félszem ével ledéren kacsint de van egy m ásfajta szerelem ő elsőosztályú szállodákban tölti n ap jait és esténként a hallban üldögél szoknyája el nem ta k a rja com bjait cipője talpán kis cédula ha elolvasod csuklás jön rá d és összefut szádban a nyál a cetlin a m ai éjszaka á ra van szédülsz proletár m ert hiába p án tja hideg halom ba fém ek fénytestű forgácsát az esztergakés nem telik m eg bukszád an n y ira hogy fu tn á — ak á r egyetlen éjszak ára is — az elegáns szerelem b ájaira m arad a púpos és félszem ű szerelem o tt a resti-pultnál őt szereted és tűzm ellű nőkről álmodozol szédülsz proletár holnap az esztergakés eléd h án tja — m int eddig is annyiszor — a JÖ V Ő-be v etett bizalm at m ert am íg lesz esztergakés lesz szerelem igaz hogy púpos meg félszem ű de lesz szerelem a napok telnek forog forog a befogott anyag és a Hotel Becsületben herm elint ígér Leának egy argentin lókereskedő 13 �M o ld o v á n D o m o k o s V ankóné Dudás Juli s z ín e s r ö v id f ilm - fo r g a tó k ö n y v g a lg a m á c s a i p a r a s z t fe s tő a s s z o n y V ilá g o s r a j z t á b l a m ö g ö tt e g y s u ­ g á r z ó a n é r te lm e s s z e m p á r „ n é z v e lü n k ” sz e m b e n . K ö z b en e g y sz e ­ r ű k é z í r á s s a l m e g je le n i k b e t ű r ő l b e t ű r e a f ilm f ő c ím e : V a n k ó n é . D u d á s J u l i ( k é z a l á ír á s ­ s a l) g a lg a m á c s a i p a r a s z t f e s t ő a s z ­ szo n y . A k im e re v íte tt fe k e te -fe h é r f il m k o c k a , a t á b l a m ö g ö tti a r c m e g m o z d u l: r a j z o l n i k e z d . m a jd c e r u z á t h e g y e z , v íz b e m á r t e g y s z iv a c s o t, é s a n a g y f e h é r f a ­ p a n n ó n lé v ő r a j z á t t i s z t í t j a a v i ­ z e s s z iv a c c s a l: „ r a d í r o z ” . K e z é b e n a r á n y o s k ic s i n y í t é s b e n a p a n n ó ­ te r v , a m e l y n e k a l a p j á n d o lg o z ik . C e r u z á já v a l e g y n ő i a r c o t f o r ­ m á l. K o d á ly Z o l tá n é s D u d á s J u li egy r é g i, e l s á r g u l t fé n y k é p e n : k o ttá t „ o lv a s n a k ” . E g y m á s i k . 1966- b a n k é s z ü lt k é ­ p e n K o d á ly é s fe le s é g e , k ö z é p e n J u l i — a z E g y e te m i S z ín p a d o n r e n ­ d e z e t t e lő a d á s s z ü n e té b e n . A k a m e ­ ra to v á b b h a la d J u l i s z o b á já b a n . K ö rb e n a fa la k o n b e k e re te z e tt f é n y k é p e k : J u l i 18 e s z te n d ő s k o ­ r á b a n , s z ü le iv e l, g a lg a m á c s a i h á ­ z u k e lő tt. E g y e d ü l m o s o ly o g v a a h á z u k u d v a rá n . K a rb a te tt k ézzel ü l, s h u n c u t s z e m e k k e l fig y e l. A h ú s z e s z te n d ő s D udás J u li, ugyancsak e g y ré g i fé n y k é p e n . M a v a g y o n t - j á r ó k is l á n y o k a t f i ­ g y e l. m a jd u g y a n a z t a je le n e te t egy D udás J u li-ra jz o n lá tju k : k is lá n y o k egy p ü n k ö s d ir ó z s á v a l d ís z í te tt b o to t a m a g a s b a t a r t v a tá n c o ln a k . H i r t e l e n a h a lo tti s z e r t a r t á s n a k a z o k a k é p e i k e z d e n e k el p e re g ­ n i to v á b b r a is fe k e te -fe h é rb e n , a m e ly e k e t D u d á s J u l i f i a t a l a s z ­ szo n y k o rá b a n k é s z íte tt: „ A h a ld o k ló és az i m á tk o z ó assz o n y o k ” „ K is s I lo n a k o p o r s ó j á t v is z i k ” „ A h a lo tt a r a v a t a l o n é s az im á tk o z ó a s s z o n y o k ” „ N a g y lá n y te m e t é s e ” „ S ír b a e r e s z t é s ” J u l i k e z é b e n a k is p a n n ó t e r v ­ v e l: m é r e g e t, ig a z ít, c e r u z á já v a l to v á b b r a j z o l j a a z e lő tte lé v ő n a g y p a n n ó t. 14 �K é t sok szok n y á s a sszon y egy n a g y k o n d é rb ó l k iön ti a szen y ­ n yes vizet. N égy a sszon y egy nagy asztalt cip el az u d v a r o n : h ely et készít a c s ir k e k o pasztás­ hoz. A n a g y g ő z fe lh ő b e n a csirk ék csu p asz lába és az asszon yok fe jk e n d ő je látható csak . A n é g y a sszon y a n a g y aszta­ lon „te lje s e r e jé b ő l” tép i a csir ­ kéket, a tö b b ie k k a v a rjá k a nagy k on d érok b a n a hú slevest, p ö r k ö l­ tet. A z élésk a m ra rosk a d á sig te lv e : k a lá csok , k en y erek álln ak sorban , szám talan tepsi tú rósbéles v á rja , hogy m e g s ü ssé k ; b o r jú c o m b o k , old alasok lóg n a k , e g y egész rú d ­ n y i k olbá sz, töb b k on d ér rizs — töltelék n ek , k ét n a g y tek n ő té­ pett csirke. E gy n a g y k o n d é rb ó l három asszon y g ő z ö lg ő hú slevest ön t; b o r o s h o rd ó t m os eg y férfik éz. D udás Ju li a la k od a lm i sátor díszítését irán y ítja. A hen tes e g y jó k o r a b o r jú c o m b v ág ásá h oz k ését k öszörü li. C ifra „ fé k ö tö s ” a sszon y ok n a g y izg a lom m al c u k r o t sz órn a k a fr is ­ sen sü lt rétesre, m a jd a túrós rétessel teli tálakkal, rin g ó sz o k ­ n y á ik ban elin d u ln ak a k a m erá ­ val s z e m k ö z t: a la k o d a lm i sátor felé. D u d á s J u l i s z ín e s fe s tm é n y e : la k o d a l o m r a t á l o n t o r t á k a t h o z ó asszonyok. H irte le n m e g in t fe k e te -fe h é r f il m e n p e r e g n e k to v á b b a z „ i g a ­ z i” e s e m é n y e k : J u l i n a g y p u s z i ­ v a l f o g a d j a m á c s a i v e n d é g e it. E g y so k szo k n y ás asszo n y k e zé ­ b e n a z a j á n d é k o s d o b o z , m e lle tte a k e z é b e n l ó g a t e g y p á r f e k e te m agas sark ú c ip ő t ( a m e ly b e n m a jd tá n c o ln i fo g , a já n d é k b a h o z ta ? ) . É rk e z n e k a v e n d é g e k so rb a n . D u d á s J ú l i a s f é r j e (a z ö r ö m ­ s z ü lő k ) z s e b k e n d ő i k b e te m e tv e a rc u k a t, s írn a k . L á n y u k , E te lk a f e h é r r u h á já ­ b a n , le b e g ő f á t y l á b a n a s ír ó s z ü ­ lő k , r o k o n o k k a r é j á b a n á ll, A b ú c s ú z ó d a l v é g e z té v e l m e g c s ó ­ k o lja a n y j á t , a p j á t , r o k o n a i t , a a n ásznagyba — unokaöccsébe — b e lé k a ro lv a e lin d u l a te m p lo m fe lé . 15 �A m en y asszo n y fe h é r fá ty lá t le b e g te ti a s z é l. L a s s ú m e n e t k í s é r i a f ia ta l p á r t a te m p lo m b a . A z ú t k e r e s z t e z ő d é s ­ n é l e g y p i l l a n a t r a m e g k e ll á l l ­ j o n a m e n e t, m e r t e g y t r a k t o r h ú z e l m e l l e t t ü k n a g y s ie t ő s e n . V ankóék: D udás J u lié k háza e lő tt a n á s z n é p s a zenészek ( e ls ő s o r b a n f é r f ia k ) b e b o c s á tá s r a v á rn a k . A k a p u zárv a. D u d á s J u l i s z ín e s f e s tm é n y é n , a m e n y a ss z o n y lo p á s je le n e té n h a ­ la d v é g ig a k a m e r a , m a j d is m é t V a n k ó ék p o rtá já n v a g y u n k , ahol a f r i s s f ia t a l a s s z o n y a b e b o c s á ­ tá s ra v á ró le g é n y e k g y ű r ű jé b ő l k i v á l a s z t j a ú j d o n s ü l t f é r jé t, s a kapuban ta lá lk o z v a m e g c s ó k o l­ j á k e g y m á s t. (A f ia ta la s s z o n y t íg y j e l k é p e s e n e lra b o lta f ia ta l u r a ) . A c ig á n y e k k o r r á z e n d í t, s e lk e z d ő d ik a l a k o d a lm i tá n c . A c ig á n y o k v o n ó j á b a n lo b o g n a k a százasok. Az assz o n y o k ö s s z e b ú jv a b e ­ s z é lg e tn e k , tö b b e n k ö r t á n c o t j á r ­ n a k . A v a ló s á g b a n tá n c o lo k s a s z ín e s f e s tm é n y e n m u l a t o k, tá n ­ c o ló k v á lta k o z n a k e g y m ással g y o r s e g y m á s u tá n b a n . E l k e z d ő d ik a m e n y a s s z o n y t á n c : E lső k é n t D u d á s J u li fo rg a tja m eg m e n y a s s z o n y - l á n y á t , m a jd eg y k o n ty o s f i a ta la s s z o n y , s e g y f é r ­ fi lá n c o l a z ú j a s s z o n n y a l. I s m é t e g y ik f e s tm é n y é n e k r é s z ­ l e té t l á t j u k : s z á z a s o k a t d o b á ln a k e g y f o n o tt k o s á r b a . A z if j ú a s s z o n y to v á b b tá n c o l. E gy fia ta l co p fo s lá n y u g rik a k ö r k ö z ep é b e , fo ly ta tja a tá n c o t a m e n y a s s z o n n y a l, m a jd e g y r ö ­ v id h a j ú , v é k o n y , m a g a s fiú p r ó ­ b á l c s á r d á s o z n i, a k itő l J u l i k é r i le l á n y á t ú j r a . K a c a g v a f o r o g ­ n a k : ö n f e le d te n tá n c o ln a k . H ir te le n k ö z b e k é p az e g y ik f e s t m é n y r ő l : p ir o s s a l h ím z e tt f e j ­ k e n d ő s le á n y fe je k (G . M ., V . e .) „ n é z ik ” n e k ü n k h á tta l az ö n fe ­ le d t t á n c o s o k a t . K o n ty o s a s s z o n y p ö r g e ti a m e n y a s s z o n y t . D u d á s J u l i m e g in t b e le d o b a f o n o tt k o s á r b a e g y s z á z a s t, s ő f o r g a t j a to v á b b — n a g y k a c a g ­ va, s z é p s z ő k e l á n y á t : E t e lk á t. S z ó l m é g a la k o d a lm i z e n e , d e e g y re h a lk a b b a n h a llju k m á r, s a c s u j j o g a t á s o k is e g y r e h a l k u l ­ n a k . K ö z b e n J u l i k e z é t, s fe s z ü lő s z e m é it l á t j u k , a m i n t e g y é g ő v ö­ r ö s, le b b e n ő s z o k n y a r á n c a i t f e s ­ ti. A z e n e te lje s e n „ k ú s z i k ” , s c s a k a f e s z ü lt c s e n d „ h a l l h a t ó ” . A k a m e r a v é g ig h a la d J u li f e s t é ­ k e in . m a jd is m é t e c s e tte l f e s tő k e z e it l á t j u k a ta v a s z i n a p s u g a ra ib a n . E g y p i l l a n a t r a a b a la t o n f ü r e d i M a r in a S z á lló 13 e m e le té t l á t j u k , m a jd a f ü r d ő z ő v e n d é g e it a p a r ­ to n . A s z á lló k ö z ö s n a g y e b é d l ő jé t d ís z íti J u l i G n a g y m é r e t ű f a p a n n ó ­ j a : a z e lő re , a z a r a t á s i k o s z o r ú t v iv ő l á n y o k r a k ö z e lít r á a k a m e ­ ra . A M a r in a - b e l i s z ín e s p a n n ó s o r o ­ z a t k é p e i, s a h o z z á illő m á c s a i d a lo k v á lta k o z n a k , ú s z n a k egy­ m á sra: 16 �L a k o d a lm i m e n e t, a m e n y a s z ­ s z o n y k e l e n g y e l á d á j á t a lo v a s k o ­ c si t e t e j é n v is z ik . A S z e n t- I v á n i t ú z u g r á s t a m á ­ c sa i r é te n a lá n y o k n y á r i k ö r ­ tá n c a k ö v e ti. H ú s v é ti lo c s o lá s . (A z e g y e t le n h e ly a z o r s z á g b a n , a h o l a f a r ­ s a n g i m a s k a r á z á s h o z h a s o n ló r u ­ h á k b a n j á r n a k a le g é n y e k h á z ­ ró l h á z r a , m e g ö n te n i a l á n y o k a t .) A k épen a m ácsai fo n ó h á z s z á m t a l a n j á t é k a e le v e n e d ik m e g . 17 �S z ü r e te l a z e g é s z te k , g y e re k e k . fa lu : fe ln ő t­ V é g ü l is m é t a s z ín p o m p á s a r a ­ t á s i m e n e t, a k i v e l a J u l i - k é p e k b e m u t a t á s a k e z d ő d ö tt. D u d á s J u l i g a lg a m á c s a i h á z á ­ nak u d v a rá n : a f ö ld ö n ra k ja ö ssz e n a g y fa p a n n ó já t, o tt tu d ja c s a k le m é r n i, ö s s z e ille s z te n i, a r é s z l e t e k e t t a l á l t a t n i . A m ik o r az u to ls ó p a n n ó r é s z t is l e t e s z i: ö s z ­ s z e ille s z ti, m e g s z ó la l a J u h á s z F e re n c p o é m á já t m o n d ó B a lá ­ z s v its L a jo s h a n g j a : ,,H ú s z é v e ő r z ö m Va n k ó I m r é n é , D u d á s J ú ­ l ia e g y s z ín e s r a j z á t , s á m u lo k el n a p o n ta ü d e sé g é n és tis z ta s á ­ gán. G y e rm e k k o ro m a t ő rz ö m b e n n e , k ö z e l s é g e m e t a fö ld h ö z , növényekhez, c s o n t j a i m a t á ts ü t ő c s il la g o k h o z , a m e s z e lé s - s z a g ú é s b e tle h e m e s -c s ö n g e tty ű s édes h a ­ ra n g -sz av ú , a ra n y b a rk á s , b e h av a ­ z o tt-a rc ú á h íta to s n a g y ü n n e p e k ­ h e z, k ö z e lsé g e m e t a b o rh o z , b a ­ b o n á k h o z , v ir á g z ó m á m o ro k h o z , a te r m é k e n y s é g h e z , te m e tő h ö z és a h a lá lh o z . E z a m ű v é s z e t, m in t a n é p m ű v é s z e te , n e m p á v a s z é p ­ s é g , t u l i p á n s z i g o r , v a g y c s il la g ­ a r a n y o m l á s , h a n e m a v ir á g z ó és t e r m é k e n y f ö ld , e z a m ű v é s z e t c s e le k v ő a k a r a t , a g y ö n y ö rű e n te n y é s z ő lé te z é s m e g m a r a d á s - v á ­ g y a ! A v ilá g te le v o lt k é p író ­ assz o n y o k k al és fa ra g ó -e m b e re k ­ k e l, n é p b a l l a d á k k a l , d a l o k k a l , t e ­ r e m t é s - é s h a lá l- m íto s z o k k a l és n é p m e s é k k e l. V ig y á z z u n k , h o g y k i ne h a lja n a k az é n e k lő n é p e k , a m íto s z a lk o t ó n é p e k , a k é p ír ó a ss z o n y o k . és fa ra g ó e m b e re k , m e rt az e m b e r h al k i v e lü k . Ő r iz z ü k . g y ű jts ü k , te rje s s z ü k m ű v e ik e t, ta n u lju n k t ő lü k , le ­ g y e n e le v e n le l k ü n k e le v e n r é ­ sz e a n é p , lé ttő l e l n e m k ü l ö n ü l t m ű v é s z e te , a m e ly ö n m a g á t m o n d ­ ja , m in t a te r m é s z e t. S é p p e z é r t b iz o n y o s s á g a a m ú ltn a k és a m a ra d a n d ó s á g n a k .” K ö z b e n J u l i e c s e tjé v e l, m i n t e g y m a d á r, á g ró l á g ra : a n a g y p a n ­ nón r é s z le tr ő l r é s z l e t r e j á r , s ig a z ít, s z é p ít. F e n t r ő l t o t á l k é p b ő l lá tju k az e g ész p a n n ó t, s m a g á t J u lit, s ö té t ru h á já b a n , a m in t g u g g o l a tá n c o ló f i g u r á k k ö z ö tt, s z in te b e le o ld v a a f ö l d b e : a k é p ­ n e k r é s z e le s z , c s a k f e s tő u j j a i v ilá g íta n a k . A z is tá lló f a lá h o z á l l í t o t t p a n ­ n ó r é s z e k e n e lő b b a z e g y ik r e p ü ­ lő g ó ly á n a k a s z e m é n s f e j e b ú b ­ j á n ig a z ít e g y - e g y e c s e tv o n á s ­ n y i t , m a jd a m á sik g ó ly á n a k f e s ti, k a rik á z z a k i a s z e m é t, a m i k o r e n n e k is f e je b ú b j á h o z é r e c s e t j é v e l : a k é p k i m e r e v e d ik . E lin d u l a f ilm V é g e f e l i r a t a : D ra m a tu rg : Z sugán Is tv á n , H a n g m é rn ö k : N os e k J á n o s . V á­ g ó : R ig ó M á r ia . F ő v il á g o s ító : V a s s J ó z s e f . G y á r t á s v e z e t ő : d r . P a u lu s z A la ­ jo s . F é n y k é p e z te : R a g á ly i E le m é r é s F if ilin a J ó z s e f . Í r t a é s r e n d e z t e : M o ld o v á n D o ­ m okos. K é s z ü l t : 1968—6 9 -b e n a M A F I L M 11 D o k u m e n t u m f ilm S t ú d i ó já b a n . RÉSZLET A VANKÓNÉ DUDÁS JULIRÓL KÉSZÍTENDŐ SZÍNESFILM-FORGATÓKÖNYV TERVEZETÉNEK BEVEZETŐJÉBŐL Budapesttől mindössze hatvan kilom éterre, a gödöllői dombok között terül el Galgamácsa, s itt él Palócföld egyik leghíresebb paraszt­ művésze: Vankóné Dudás Juli. 1966 őszén az ÚJ ÍRÁSban m egjelent néhány rajza, s rövid tanulm ányom művészetéről — valam int Juhász Ferenc hozzá írott poémája, amely terveim szerint e színes rövidfilm et is majd zárja. Két építész ezt olvasva, próbarajzok után, megbízást adott 85 négy­ zetm éternyi fapannó elkészítésére, am it a balatonfüredi Hotel M ari­ nában helyeznek m ajd el. A „freskó”-készítés alkalm ából Dudás Ju li­ val készítendő színes film riport aktualitását pedig egy valódi, mai mácsai lakodalom adja: október közepén lesz lányának. Etelkának az esküvője. A film tehát Vankóné Dudás Ju li életének két nagy ese­ ményéhez kötődne: leánya lakodalm a és a balatonfüredi Hotel M arinában felállítandó fapannók elkészítése, megalkotása. Szám unkra ez jó alkalom volna, hogy egy esztendő alatt — 1968 őszétől 1969 nyaráig — végigkövethessük, „megleshessük” Dudás Ju lit m unka közben: a cinem a-direct módszerét alkalmazva, meg­ lepetésszerűen járn án k hozzá forgatni Galgamácsára. A tervezett film tehát életének nagy eseményével, egyedüli gyer­ m ekének: Etelkának lakodalm ával kezdődne, ahol m egism erhetjük a falut: Galgamácsát, ahol él s dolgozik, s amely művészetének kiapad­ hatatlan forrása, kincsestára. A mai mácsai lakodalom csak m éreteiben em lékeztet a hajdani parasztlakodalm akra, hiszen itt viseletben m ár csak az öregebbje 18 jár. a menyasszony kelengyéje kombinált bútor, nászajándékba pedig bundát, tv-t, hűtőszekrényt kap. Galgamácsa régi lakodalm át, Szent -Iváni tűzugrását, szüretét, fonóházát, húsvétját viszontláthatjuk m ajd hatszor-egym éteres fa­ pannóin, amely paraszti életüknek „égi m ása”. Képein az alakok nemcsak „mozognak”, hanem „beszélnek” is. szájukból tréfás m on­ dókák, rigmusok „jönnek”, m int a középkori szentek szájából a „mondatszalagok”. Így a képeket látva szinte részeseivé válunk régi szokásaiknak. Néhány elsárgult régi rajza — P ünkösdölés, H alottsiratók-soro­ zata —, gyermek- s leánykorában készült fényképfelvételek idézik m ajd gyerm ekkorát, s em lékeztetnek Kodály tanár úrral való talál­ kozásaira. A filmben látható galgamácsai népszokások: „képek” alatt m ajd Dudás Juli s a galgamácsaiak énekelnek. Mindig az a dallam csen­ dül fel a képek alatt, amelyet egyébként is szigorú „játékszabályaik” rendje szerint énekelnének. A tervezett rövidfilm kép-zenei egységét Dudás Juli öntörvény­ szerű művészete sugallja. Dudás Ju lit jól ismerve, bízom e sokak szám ára különös világ felidézésekor, hogy az első ilyesfajta film i-zen ei próbálkozásunkat a MAFILM H íradó- és Dokum entum film -stúdiója is segíteni fogja. Budapest, 1968. október 15. A forgatást október 18-án elkezdhettük, az esküvő 19-én volt Galgamácsán. Moldován Domokos �B ezzeg János L e lk e s M ik ló s Kezemben É rdek hófehér rózsa M ikor m egannyi m érce a m érést m egtagadta — kacsint az öreg Érdek, érdekek öregapja. lábam ha roskad zászlós hitem et szél is ha cibálja jövök én jövök a csillagvacogtató éjszakában senki idejében m ezítelenül mégis sohase-fázva jövök szerelem -szeretetten vándorbotom hófehér rózsa ajtó t ha nyittok álm otokat is eljátszom kezem ben hófehér rózsa Asszony-arcú föltám adás Önm agad krisztusa szomorú suhanc ki voltál m agad elárulva p artta la n zuhanással örökös hóhullásban nem m úló télben — m ost micsoda karok ragadnak mégis micsoda kezek sugaras combok közé egész az örökös nyárig micsoda test hív szeretőjének napról n apra éjszakáról éjszakára m egtalált hazád s micsoda szemek ny itják rád a hajnalt hogy felejted m inden veszteségedet m it még elveszteni se volt időd hogy egyetlen szerelmes földrengéssé változik ez a nyár hol még a csöndnek is asszony-arca van T a m á s I s tv á n Cséphadarók keresztútkaparók törvénye szerint élünk Garádicsok menyegzős m ennyekbe vivő kaptatója m enetelésünkre szirm okkal hintve s kétoldalt biccentő papsipkákkal szegett díszszázadban m ikor feldübörög délceg iszkolásunk B etájoltan vedlik a feslett parádé Vezényszavak csattannak im áinkban az angyalok arcán M ikor m egannyi szem m ár csak úgy tesz, m intha nézne — nem hág érdem es érdek m ás érdek tyúkszem ére. M ikor m egannyi száj m ár forró kását kerülget, vagy zsíros fénnyel hallgat: nagyot böffent az ünnep, s akkor szemek csukódnak, akkor m ércék nem m érnek, mosolyok cinkosodnak, fityegtetik az érm et. az érdek, érdek, érdek közérdeket tem etve („szegény rokon!”) — a koncát csak falja, falja e g y re ... Útközben A porba ülteti a nyár alkonyégtollú tyúkjait. U jjhegyre égő lepke száll — virít, v irít és elvirít. Ó érdem es-e m enni még bőrökön át és csöndeken, kék karika-tánc, nagy varázs, a csend, ha fenn, a csend, ha lenn? Ha gőgös csillag nem bocsájt, csak ragyog, ragyog, elragyog? Ha szívem üt, fáj, félreüt? Én is gőgösen hallgatok. Az ú tjaim : a kútjaim . Szom jan h aln ék : ezért megyek. H irtelen felism ert világ tem et, tem et — s ha eltem et? Á tfúj rajtam gyöngyszárnyú szél s a nagy vizen világlanak boldog tükrök m élyébe zárt nyüzsgő, aranyszín darazsak. Égszemű tó, még szállj velem! Csend-vízben csengők csengenek. Tűnő alkony pezsdít, kiolt csengő, csengő cseppeket. A porba tyúk ül és sötét és fáradt, vándor m ozdulat. H unyt szem ekben új csillagok csillagzanak, virágzanak. 19 �Vihar Béla (1908— 1978) November közepén kapta kézhez a Palócföld ötödik számát, melyben Őt köszöntő szavaink és versei közlése m ellett m éltat­ tuk legutóbbi kötetét is. H alála előtt néhány nappal, november 20-án kelt (alább közölt) levelére válaszolni m ár csak véglege­ sen megkésve vehettük volna kézbe a tollat. „Kedves barátaim , Végh Miklós és Csongrády Béla! Hadd köszönjem meg m indnyájatoknak azokat az ünnepi szavakat, amelyekkel gyermekkorom színhelye, Nógrád nevé­ ben megtiszteltetek. Egy spanyol közmondás szerint a szülőföld harangját még a süket is meghallja. Nos, én a Ti tolmácsoláso­ tokon keresztül kisebb hazám, a hajdani Szécsény üzenetét vél­ tem hallani. Köszönöm, nagyon köszönöm, hogy a m agatokénak vallotok, m int ahogy én is lírám ban, bensőmben hordom a Palócföld tájainak jegyeit. Amíg sorsom engedi, szeretnék méltó lenni a bizalomra. Valamennyiőtöket szeretettel ölel, igaz hívetek: Vihar Béla” 1978. XI. 20. V ih a r B éla Az este csöndjében M ár alkonyodott, m időn hirtelen rádöbbenteni, hogy itt vannak velem, az élőknél is többen: m indenütt, az egész világ teli van v e lü k ; pillantásukkal néz rám az anyag: köröskörül holtak tolonganak. H alottak szeme: fű, fa, m illiárd sejthalm azából így figyel reád; am erre fordulsz, m ind egyként rokon: ősök serege ring a lombokon. Hetvenedik születésnapján a magas kitüntetése alkalmából tisztelgő levelünkkel megkeresvén, úgyszólván postafordultával érkezett Tőle a válasz: „Nagyon köszönöm a jókívánságokat, különösképpen a Nógrád megyéből, az első eszmélésem színhe­ lyéről érkezőt.. . , m ert számos írásom ban adtam kifejezést a n ­ nak, hogy az Ipoly m enti táj fia vagyok”. Tudván tudtuk, nem széptevés ez: Vihar Béla m indig is Nógrádot vallotta szülőföldjei legkedvcsebbikének, a Palócföld m ár első évfolyamaiban, a hatvanas évek elején rangos és rendszeres szerzőinek sorához szám íthatta; s ha az évek m últával egyre gyérültek is a személyes találkozások alkalm ai, szaporodtak azonban a szerkesztőség cím ére érkező levelek, s azok „betét­ jeként” egy-egy újabb V ihar-vers is. Súlyozott felelősséggel tarto tta számon gyökereit, lételeme volt, hogy útón-útfélen szembesülhessen szeretteinek, tisztelői­ nek, kritikusainak inspiráló dicséreteivel, fenntartásaival, hogy kis és nagy szám vetésekre kényszerüljön és kényszerítsen. Nem szám ítódott a honi lírát meghatározó nagyságrendű költők so­ rába, de életérzékeny, tapasztalatai gazdagodtával életm űvét egyre nem esíteni képes poéta volt — fokozatosan tisztuló, kris­ tályosodó költészete a tanú r á hogy az alkotóban még rejlő értékek végső kim unkálásához szükséges éveket tagadott meg a sors Vihar Bélától. 20 A téglafalból is ők intenek, a m esterek és a névtelenek. Kezükből ház lett, párkányzat, orom, felszökkenő híd, m erengő torony. M ennyi örökség, m ily gigászi had, tengerré duzzadt hány tapasztalat, újítás, eszme, könyv, szobor, zene: létük értelm e és üzenete. A tiéd, vedd át! — ny ú jtják , íme, ők, m egostrom olva bennünk a jövőt, Övék a szó is, mely kél nyelvem en, tőlük való az arcom , a szemem, felboronganak a hom lokom on: ők hordoztak, s m ost őket hordozom. Nincsen halál, hol terem tés fakad: villám ként zengett m ár e gondolat, s látni véltem : ezernyi nem zedék a m unkában feloldva életét felém tek in t a tárgyak, eszközök, form ák, szerszám ok sorai m ögött, m ert akivel a világ alakul, az m ár nem m úlik el nyom talanul. Lám, így élnek ők, és én az vagyok, am it belőlük tovább juttato k , és csupán annyit é r az életem , ahogy örökük gyarapszik velem. �Súrolófényben BESZÉLGETÉS MOLDOVÁN DOMOKOSSAL — A k i f ig y e li a m u n k á s s á g o d a t , a H a lo ttlá tó c im ű f il m e d d e l m i n ő ­ s é g i u g r á s t é r z é k e l t : p á l y á v á á l l t ö s s z e e d d ig i te v é k e n y s é g e d . In d u ­ lá s o d i d e j é n i l y e n k a r a k t e r ű p á l y á t á l m o d t á l - e m a g a d n a k ? — A z e m b e r a k e z d e t k e z d e té n n a g y o n tu d ja , m it a k a r — v a gy n e m tu d ja . É n a z e lő b b ie k k ö zé ta rto z o m . A z t h iszem , m in d e n fé le p á ­ ly á n á lm o k k a l, v á g y a k k a l in d u l el a z e m b e r; o ly k o r k ö d ö s á lm o k ­ k al, d e m in d e n k é p p e n á lm o k k a l. C sa k h á t a film e z é s k e m é n y p á ly a , a m it c s in á ln i k ell, se m m i se m a d ó d ik m a g á tó l. N a g y o n -n a g y o n h o sz ­ szú id eig , o ly k o r é v e k ig já r o k u tá n a m in d e n n e k , a m íg v a la m it e lk é ­ sz íte k . B u lld o g te rm é sz e te m v a n . É p p e n a n a p o k b a n , m ik ö z b e n a f o r­ g a tó k ö n y v e im b ő l á llíto k össze k ö te te t, s z e d te m e lő a le v e le z é se m e t (m in d e n film e m lev e le z é si a n y a g á n a k k ü lö n d o ssz ié ja v a n ), s n é z e g e t­ te m , h o g y e g y -eg y o ld a lé rt, e g y -e g y sz ö v e g é rt v a g y r u h a d a r a b é r t (p é l­ d á u l a fe h é r g y á s z ru h á é rt, fo n o tt k o p o rs ó é rt) m e n n y it le v e le z te m . . . E g y sz e rű e n do lg o zn i k ell. L e h e t, h o g y ez c sa lá d i h a g y o m á n y n á lu n k . B o rz a sz tó a n s z e r e te tt d o lg o z n i a z eg ész c sa lá d . R e tte n tő a m b ic ió z u s a k v o lta k a m a g u k k is m u n k á já b a n . A m it c sin á lt, a z t m in d e n k i nagyon, ú g y is te n ig a z á b ó l s z e re tte c sin á ln i, é s n a g y o n p o n to s a n c sin á lta . A m u n k a c s o d á k ra k ép es. — N a g y o n m e g tis z te lő sz á m o m ra , h o g y a z t m o n d o d : „ a k i fig y e li a p á ly á d a t” . . . M e rt a rö v id film e k je le n tő s é g é t le g fe lje b b az o ly k o ro ly k o r m e g je le n ő k r itik á k m é lta tjá k . Én p e d ig e d d ig rö v id film e k e t k é s z íte tte m , s e z é rt a fig y e le m sem ir á n y u lh a to tt rá m e rő se b b e n . S ok ily e n k o rú és h a so n ló fo g la lk o z á sú fia ta le m b e r, m in t te, f i­ g y el a rö v id filrn e k re . P e rs z e ez n a g y o n sz ű k k ö r, k e v e se n v a n n a k , a k ik a rö v id film e k ü z e n e té t, s u g a lla tá t e g y á lta lá n fe lfo g já k . S o k k al Jo b b a n is m e rik m in d a m a g y a r, m in d a m á s n e m z e tis é g ű rö v id film e ­ se k m u n k á s s á g á t és film je it k ü lfö ld ö n , m in t it t h o n. V e le m is h a so n ló a h e ly z e t. S o k k a l h a m a r á b b k a p ta m k ü lfö ld ö n d íja t, m in t itth o n . L e ­ s z á m ítv a a z 1968-as szeg ed i film sz e m le d íjá t, a m e ly e t J a n c s ó n a k k ö ­ sz ö n h e te k . V o lta k é p p e n ő in d íto tt el a p á ly á n : 1966—68. k ö z ö tt k é sz í­ te tte m el a M a g y a r p a r a s z t f e s t ő k n y o m á b a n c ím ű h á ro m ré s z e s k is te le v íz ió s so ro z a to m a t, e r r e k a p ta m a d íja t. U g y a n c sa k J a n c s ó ja v a s o lta a z a k k o ri d o k u m e n tu m film -s tú d ió n a k , h o g y „ itt v a n egy m e g s z á llo tt fia ta le m b e r, a d ja to k n e k i le h e tő ­ s é g e t”. A k k o r k e r ü lt o d a Z su g á n I s tv á n d ra m a tu r g n a k , és e lin d íto tt n é h á n y f ia ta lt, ille tv e o ly a n p ro g ra m o t á llíto tt össze, a m e ly b e n h e ly e t k a p ta k a le g n a g y o b b n e v e k és a le g k e z d ő b b e k is, m in t a m ily e n én is v o lta m . T e h á t le h e tő sé g e t k a p ta m ! A k k o r k é s z íte tte m el a D u d á s J u l i c ím ű film e t (1968— 69-ben). Jó lle h e t, é n a H a l á l n a k h a l á l á v a l h a l s z c ím ű fo rg a tó k ö n y v v e l m e n te m Z su g á n Is tv á n h o z , s m o n d ta m , h o g y n ézze m e g, ezt s z e re t­ n ém . a k k o r m á r a g y ű jté se im , m o tív u m fo tó im m e g v o lta k , s a z t a v á ­ la s z t k a p ta m , hogy igen, ez n a g y o n é rd e k e s, n a g y o n iz g a lm a s, de o ly a n fu rc s a és o ly a n k ü lö n ö s m o st m ég — 1969-ben — , k e z d je k i n ­ k á b b v a la m i b iz to sa b b a l a film g y á rb a n . M o n d ta m : jó, D u d á s J u li m o st c s in á lja a H otel M a rin a s z á m á ra a fre sk ó it, ró la s z e re tn é k f i l ­ m e t. A k is p a ra s z tfe s tő k tv -s o ro z a to m n a k is J u liró l k é sz ü lt az u to lsó d a ra b ja , de n e m b aj, m o st eg y e t lé p ü n k , és a z t m u ta tju k m eg. hogy J u li n e m c sa k kis ra jz o k a t tu d c sin á ln i, h a n e m n a g y m é re tű k é p e k e t is. E gy ev en k e re s z tü l k ö v e tjü k őt. S z e re n c s é n k v o lt. M e rt a m i a le g fo n to sa b b : egy igazi m á c sa i la ­ k o d a lm a t is fe lv e h e ttü n k , u g y a n is 69 ő szén v o lt D u d á s J u li lá n y á n a k la k o d a lm a . T e h á t a v a ló sá g és a n n a k „ égi m á s a ”, a m i v é g ü l is Ju li k é p e in m e g je le n ik , e g y ü tt k e r ü lt film sz a la g ra . A m it e b b e n a film b e n ú gy é re z te m , hogy ú j, e z t é n ta lá lta m ki, az a film zen ei és k é p i e g y ­ sége. O ly an é rte le m b e n , h o g y a m it lá to k J u li fe s tm é n y e in , m e g a film k é p e n , és a m it h a llo k , az m in d ig u g y a n a z . T e h á t, h a la k o d a lm i k é p e t l á to k , a k k o r g alg u m á c si la k o d a lm i d a l c se n d ü l fe l; h a p ü n k ö s ­ d ö lő t láto k , v a g y M a v a g y o n - j á r ó k a t , v a g y b e th le m e s e k e t, v a g y s ir a ­ tó k a t, u g y a n íg y . És ez, a z t h iszem , e lég k e re k k é fo r m á lta a film e t. A v é g én fe lh a n g z ik J u h á s z F e re n c h itv a llá s a , a m it J u liró l írt, s a z t m a ­ g a m is v á lla lo m . E z é rt is m o n d a tta m B a lá z so v its sa l a szö v eg et, hogy e g y v e le m e g y k o rú h a n g já n h a llja a néző. V ég ü l is ezzel szép b e fe ­ je zé s s ik e re d e tt. — Forgatókönyveidet sorra közlik a folyóiratok — m int azt tesz­ szük most mi is a Dudás Julival —, nemcsak itthon, hanem például az erdélyi Korunkban, a jugoszláviai Hídban s a Rómában megjelenő UNGHERIA OGGI-ban is. Ml ösztönöz ezek megjelentetésére — olykor sok éves késéssel —, m ajd kötetbe gyűjtésére? — E rre b o ld o g a n v ála sz o lo k . N ézd, ré m e g y sz e rű d o lo g b ó l k e ll k iin d u ln i. A film ek fo rg a lm a z á sa o ly an , a m ily e n . E zen so k a t v á lto z ­ t a t n i . . . ? O ly k o r le h et, o ly k o r n e m . E g y szó v al a film e k m e g je le n n e k , m a jd e ltű n n e k , s n in c s to v á b b — r a k t á r b a k e rü ln e k , elé g n e k , e lg u ­ ru ln a k . fe lro b b a n n a k , m it tu d o m é n ! B á rm i tö r té n h e t v e lü k . V iszo n t ezek en a sz a la g o k o n m ég is v a la m ifé le ü z e n e t v a n h o zzád , ho zzám , b á rk ih e z , az e m b e re k h e z , m a g y a ro k h o z és n e m m a g y a ro k h o z ; és h á t e z e k e t v a la h o g y m eg k e lle n e m e n te n i. A fo rg a tó k ö n y v e k fo ly ó ira t­ p u b lik á c ió já v a l is az a b a j, hogy c sak e g y -k é t h ó n a p o s é le tü k v a n , a z tá n a z o k a t is e ltü z e li az e m b e r, m eg e la já n d é k o z z a , e lk ü ld i k ü lf ö l­ d ö n élő b a r á ta in a k . É n le g a lá b b is k ü ld ö z g e te m m in d e n h o v á . T e h á t ezek is e ltű n n e k . M égis fo n to s n a k ta r to m a fo rg a tó k ö n y v e k m e g je le ­ n é sé t fo ly ó ira to k b a n — a film m e l e g y id ő b en — , m e r t a m a g y a r k ö n y v ­ k ia d á s b a n k e v é s le h e tő sé g v a n a r r a , h o g y k ö te t is m e g je le n je n . F o rg a tó k ö n y v e im k é s v e lá t ta k n a p v ilá g o t, á lta lá b a n a film e k u tá n . A H a l o t t l á t ó k iv é te lé v e l, a m it a K o r tá r s közölt. K o v ács S á n d o r I v á n n a k a d ta m o d a, e lo lv a sta é s fe lis m e rte fo n to ssá g á t. L é v é n ir o ­ d a lm i la p fő s z e rk e sz tő je , íg y ő e ls ő so rb a n a szö v eg et n ézte , s a sz ö ­ v e g b o rz a s z tó a n te ts z e tt n ek i. L e h o z ta te lje s eg észéb en , fé n y k é p e k k e l, és m o n d ta , h o g y v á r ja a k ö v e tk e z ő t. E z n ag y o n jó l ese tt. V a ló b a n — a H a l o t t l á t ó szö v eg e ö n m a g á b a n is iz g a lm a s. E z é rt is a k a ro m , h o g y le g y e n m á s fo rm á b a n is k é z b e v e h e tő . P e rsz e , h iú á b ­ rá n d v o ln a a z t g o n d o ln i, h o g y a k ö te t, b á rm ily e n sz é p e n é s a tt r a k l i v a n c s in á lju k is m e g — a G o n d o la t K ia d ó n a g y sz e rű , f ia ta l m u n k a ­ tá r s a iv a l —, te lje s é r té k ű e n fe lid é z h e ti a film e t. M in t m o n d o tta m , h o ss z a d a lm a sa n k é sz ü lö k fel film je im re . Sőt. a film e k e lk é s z íté se u tó n is le v e le z e k a h ő se im m e l, in té z e m c sa lá d i ü g y e s-b a jo s d o lg a ik a t A k ö te tb e n az le sz a p lu ssz, h o g y a g y ű jtő u ta k a t, a c sa lá d o k b a v a ló b e é p ü lé se m e t, k a p c s o la ta im u tó é le té t m u ta to m m eg fo tó k o n , le v e le ­ k e n , m a g n ó fe lv é te le k e n k e re s z tü l. A z a te rv , h o g y ez év k a rá c s o n y á ­ ra m e g je le n ik a k ö n y v . M in te g y ö sszegzése le sz e d d ig i te v é k e n y s é ­ gem nek. — Hasonlóra m ár volt példa a pályádon, hiszen a kecskeméti „naiv múzeum” megalapításával egyedülálló gyűjtőm unkát összegez­ tél. — E z is a szeg ed i film sz e m le d íjá n a k k ö szö n h ető . A k k o r fig y e l­ te k fö l rá m a k e c sk e m é tie k , h ív ta k m eg a film je im m e l, és k é rté k , hogy re n d e z z e k e g y k iá llítá s t is. Ig a z á n n a g y s z e rű s e g ítő tá rs a k r a l e l ­ tem . E n n e k h a tá s á r a a já n lo tta m fel a g y ű jté s e m e t egy lé te s íte n d ő „ n a iv m ú z e u m ” a la p já u l. A z ú jj á a la k u l t F o rr á s első s z á m á b a n az a la p ító le v e le m m e g is je le n t. O rtu ta y G y u la ír t h o zzá n é h á n y o ld a l­ n y i ja v a s la tté te lt. M in d e n k i bo ld o g v o lt, a z tá n ú g y m a r a d t a dolog 2—3 évig. E z é rt sz ö rn y e n m e g s é rtő d te m . A k k o r K e c sk e m é t m ég egy kis, á lm o s a lfö ld i v á ro s k a v o lt. E k k o r k e r ü lt o d a d r. R o m á n y P á l, a m o s ta n i m e z ő g a z d a sá g i é s é le lm e z é sü g y i m in is z te r, első titk á r n a k , a k i m in d e n ú jn a k és jó n a k P a tró n u s a v o lt. M in d e n ré g i a lv ó ü g y et m e g ­ m o z g a to tt, to v á b b b ille n te tt. N ek i k ö sz ö n h ető , hogy a g y ű jte m é n y v é ­ g ü l is o tth o n ra t a l á lt K e c sk e m é te n . A g y ű jte m é n y é r t egy f illé r t sem k é rte m és k a p ta m — p o n to s a n a z é rt, h o g y a h iv a ta lo s in té z k e d é s e k so rá n n a gy sz á m le h e sse n . N e m o n d h a s s á k a z t: p é n z t k a p é rte . a z é rt c sin á lja . A k k o r e rr e és így v o lt sz ü k sé g e a m a g y a r n a iv m ű v é s z e t­ n e k . Ig y v o lt e tik u s, íg y v o lt sz é p ; ú g y é re z te m . így k e ll csin á ln i. É v e k ig le já r ta m re n d e z n i az a n y a g o t. E b b e n a z id ő s z a k b a n h ív ­ tá k m eg Z á g rá b b a a g y ű jte m é n y t. K e c sk e m é te n m ég be sem v o lt m u ­ ta tv a az a n y a g , m á r k ü lf ö ld re tu r n é z ta tta m . R ö g tö n le h e te tt lá tn i, h o g y e b b e n fa n ta s z tik u s le h e tő sé g v a n . A n e m z e tk ö z i ö ss z e h a so n lítá s­ ból k itű n t, hogy e rő s a m a g y a r n a iv m ű v é sz e t. É p p en a ttó l, a n n á l fo g v a, m e r t te rm é s z e te s k o n z e rv á ló d á s n a k v o lt k ité v e é v tiz e d e k e n á t: n e m tö r té n t m e g az, a m i a ju g o s z lá v o k n á l és m á s u tt, hogy a d iv a t fe lh íg íto tta . A m a g y a r a n y a g v á r t a a fe lfe d e z te té st. Igaz, a z ó ta n á ­ lu n k is d iv a t le tt b elő le. E n n e k az id ő s z a k n a k a v ég én , 1974—76 k ö z ö tt k é s z íte tte m a M a ­ g y a r n a i v m ű v é s z e k c ím ű tíz ré sz e s tv -film e t. E zzel is h e ly re té v e a k é rd é s t, m e r t m ih e ly t M a g y a ro rsz á g o n v a la m i m e g je le n ik a te lev ízió k é p e rn y ő jé n , az m á r ügy, az m á r je le n tő s dolog. A p aló cfö ld e g y ik je le s m ű v é s z é t is b e m u ta tta m , n e v e z e te se n B a lá zs J á n o s t — a s o ro ­ z a t e g y ik le g sz e b b d a r a b ja le tt. N ag y o n ih le te tt szö v eg et m o n d o tt az ö reg . M e g le p e tt, m in t m in d e n k it, az o lv a s o ttsá g a . H o z ta m n ek i szeg ­ k o v á c s c ig á n y m e sé k e t, a m i a k k o rib a n je le n t m eg, és W eö res S á n d o r P sy c h é jé t, lé v é n P sy c h é W eö res s z e r in t „ á llító la g ” S zin d el c ig á n y k ir á ly le s z á rm a z o ttja , k irá ly k isa ssz o n y . A z t m o n d ta , hogy a m e s é k e t fe lté tle n ü l e lo lv a ssa , és a P s ych é is n a g y o n é rd e k li, d e a r r a k é rt, m á s t m á r n e h o z z a k n ek i, m e rt ő m á r a n n y it o lv a s o tt egész é le té b e n , ez m á r n e k i e le g e n d ő . Ő rz ö m e zt a k e d v e s m o n d á s á t. M ag n ó n is v a n egy h o ssz ú b e sz é lg e té se m v e le . F ilm e m b e n fő k é n t a r r a v o lta m k í v á n ­ c si, m i a v é le m é n y e eg y felő l a m a g a m u n k á já ró l, m á s fe lő l: h o g y a n lá t ja a c ig á n y sá g s o rs á t és h e ly z e té t. N a g y o n ő sz in té n , m e g le p ő e n v á ­ la sz o lt . . . — Elégedett vagy-e azzal a tudom ányos m unkával, ami nagyszerű gesztusod óta beindult? múzeumalapítási — A z első h a z a i, n a iv m ű v é sz e k rő l szóló, k ic s it ö sszefo g laló t u ­ d o m á n y o s m u n k á t én írta m , h a le h e t e z t m o n d a n i: tu d n iillik a z e g y e ­ te m i d ip lo m a d o lg o z a to m a t O r tu ta y n á l és D ö m ö tö r T e k lá n á l ír ta m (n é p ra jz sz a k o t is v é g e z te m , a film m ű v é sz e ti fő isk o lá v a l p á rh u z a m o ­ sa n ) — a m a g y a r n a iv m ű v é s z e k rő l. A zó ta p e rs z e tö b b c ik k is n a p ­ v ilá g o t lá to tt. M o st B á n sz k y P á l k e r ü lt a n a iv g y ű jte m é n y é lé re . V é le m é n y t m o n d a n i ily e n rö v id id ő e lte lté v e l — h isz en 1976-ban n y ílt m eg t u l a j ­ d o n k é p p e n a m ú z e u m — n e m le h e t. Egy m ú z e u m é le té b e n és a t u ­ d o m á n y o s m u n k a s z e m p o n tjá b ó l e n n y i id ő s z in te sem m i. H isz e n m ég c sa k m o st e sz m é ln e k . K é rt a k e c sk e m é ti ta n á c s, h o g y v á lla lja m el a g y ű jte m é n y g o n ­ d o z á sá t, fe ld o lg o z á sá t, d e a z t m o n d ta m , ez le h e te tle n . N e k e m film et k e ll c sin á ln i. M ajd h a ö re g leszek, n a g y o n öreg, a k k o r ta lá n b e ü lö k eg y m ú z e u m b a . D e ez n e k e m m o st m ég k ev és. N e k e m a z v o lt a f e la ­ d a to m és a k ü ld e té se m , h o g y m e g a la p íts a m a m ú z e u m o t, f i l m j e i m ­ 21 �m el, írá s a im m a l, n y ila tk o z a ta im m a l fe lh ív ja m a fig y e lm e t a m a g y a r n a iv m ű v é s z e tre . E z t e lv é g e z te m , a m ú z e u m m e g v a n . M ost m á r c sak b e k e ll le ltá ro z n i az e d d ig g y ű jtö tt és k a p o tt a n y a g o t, c sin á ln i k ell, d o lgozni k e ll to v áb b . — Filmjeid számomra csak első látásra néprajziak. Az a benyomá­ som, m intha valójában azt mondanád, hogy az irracionalizmus nép­ betegség. — F e lté tle n ü l szép n é p b e te g sé g . M e rt m e se n é lk ü l és á lo m n é l­ k ü l a z e m b e r é le te é rte lm e tle n és c é lta la n le n n e . P o n to s a n a ttó l szeb b a z é le tü n k , hogy v á g y a in k v a n n a k , h o g y o ly a n d o lg o k a t k é p z e lü n k el, a m it csa k e lk é p z e ln i le h e t. — Bocsáss meg, de a filmjeidben nem szépelegsz. — S zív em s z e r in t szé p e le g n é k . (Ez vicc, p ersze.) De v a n a z á l­ m o k n a k és a v á g y a k n a k egy m á s ik típ u s a is, m in t a m irő l a z e lő b b b e sz é lte m . E z v is z o n t k ig y o m lá la n d ó a z e m b e re k le lk i é le té b ő l. H a m á r tű z z e l-v a s s a l n e m le h e t k iirta n i, a z é rte le m re é s az é rz e le m re k e ll V alahogy h a tn u n k , n a g y o n c é lirá n y o s a n m e g m u ta tv a az e m b e r e k ­ n e k , m irő l is v a n szó. G o n d o lo k it t a H a l o t t l á t ó r a p é ld á u l. N a g y o n n e ­ h é z v o lt m e g á lln o m , h o g y n e c s in á lja k b e n n e k é p ile g is ő rü le te k e t. N ag y o n n e h é z v o lt sz ig o rú a n c s a k a v a ló s á g n á l m a ra d n o m . D e n e m te h e tte m m á st. M iről v a n szó p é ld á u l J o lá n k a e se té b e n ? U gye, ü l egy nő, g o n ­ d o san e lk é s z íte tt friz u rá v a l, a fü lé b e n k lip sszel, u j j á n a ra n y g y ű rű v e l, m a g a s n y a k ú s e ly e m ru h á b a n egy m o d e rn v a r ia b ú to r e lő tt, az a s z ta lá n m ű v irá g o k , kis faszelen ce, a m ib ő l a ró z s a fü z é ré t v eszi elő. E g y szó v al m o d e rn , m a i 70-es é v e k h e z illő k ö rn y e z e tb e n . És a k k o r e lk ez d b e ­ sz é ln i az o tt ü lő h o z z á ta rto z ó k h a lo tta iró l. E z m á r m a g á b a n iszo n y ú . T e h á t, a m it lá to k , az a m a i n a p i v a ló sá g , a m it h a llo k , az p e d ig v a ­ la m i ő rü le t. S ez a k e ttő ssé g a d ja a film n e k a z t a k ü lö n ö s, s z ü r n a ­ tu r a lis ta élét, m in te g y s ú ro ló fé n y b e k e rü l a v a ló sá g o s k é p , s J o lá n k a s z ü r re á lis n a k m o n d h a tó szö v eg e is. J ó lle h e t, e r r e le h e tn e d o b n i m ég egy la p á tta l, de a k k o r m á r e lv e s z íte n é a h ite lé t és a v a ló s á g e re jé t, n e m ú g y sz ó ln a az e m b e re k h e z , a h o g y é n sz e re tn é m , te h á t n e m a z t a h a tá s t é rn é m e l v ele, a m i a célo m v o lt. I t t m o st, te g n a p , a k a r a n c s ­ la p u jtő i film a n k é to n k é rd e z e tt r á v a la k i, n a g y o n o k o san , h o g y az e m b e re k c so d á t v á r t a k a film tő l, m é g is v a la h o g y n a g y o n v a ló s á g o s­ n a k tű n ik az egész, és ez n e m z a v a r-e e n g em , n e m a k a r ta m - e v a la ­ m i ő rü le te t b e le v in n i? Ig en , m o n d ta m , m e g p ró b á lta m . A f ilm e le jé n k é t a sszo n y e lm eséli, hog y k a p ta J o lá n k a a tu d o m á n y á t, tu d n iillik le p e d ő b e n h ú z o g a ttá k a z ö rd ö g ö k a h a tá r b a n . A z a n a tu r a lis ta e lk é p ­ z e lé sem v o lt, hogy a z a k é t asszo n y , a k i e z t m e s é lte n e k e m , c s in á lja is m eg. M o z o g ja n a k úgy, s z a la d ja n a k ú g y a le p e d ő v e l, a h o g y ő k e l­ k é p zelik . A k é t a sszo n y el is já ts z o tta . N a p le m e n te k o r v e ttü k fel egy d o m b o ld a lb a n . B á b ú t te ttü n k a le p e d ő b e , m in th a az le n n e Jo lá n k a , a zzal sz a la d o z ta k , rö p k ö d te k . F a n ta s z tik u s v o lt k é p ile g — Ez a Szerelmi varázslások h arm atgyüjtő lett volna. jelenetével analóg — P o n to s a n . C sak a S z e r e l m i v a r á z s l á s o k je le n e te k o re o g ra fá lt v o lt. A m it te h á t K a ra n c s la p u jtő n sz á m o n k é rte k tő le m , m e g p ró b á l­ ta m . B e v á g ta m , d e az a n y a g k ilö k te m a g á b ó l e z t a je le n e te t. M ég ­ sem v o lt h a s z o n ta la n a p ró b á lk o z á s, m e r t e z e k k e l a film e k k e l a h á ­ ta m m ö g ö tt n a g y o b b h ite le m lesz a s z ü rre á lis je le n e te im m e l is, h a eg y h a so n ló té m á jú film e t fo g o k k é sz íte n i. A m i p e d ig a n é p b e te g sé g e t ille ti: ez n a g y o n k o m p le x k é rd é s. M e rt c su p á n b izonyos ré te g e k e se té b e n b e s z é lh e tü n k e rrő l. — Tehát nem engedhetők meg azok a túlzó általánosítások, ame­ lyek olykor felmerültek a Halottlátó kapcsán? E z o sto b aság . M e rt n e m c s a k J o lá n k á b a n h iv ő és J o lá n k á h o z já r ó ré te g e k é ln e k m in á lu n k . M eg lep ő p e rsz e a z a tö m eg , a m i n a p o n ta ö ssz e g y ű lt n á la . . . A film b e m u ta tá s a u tá n m á r n e m sz ív e se n b eszélt. A tv - b e m u ta tó u tá n p ed ig , m in t a lift, le z u h a n t a lá to g a to tts á g a . M ost m á r n e m is b eszél. N em h in n é m , h o g y a n é p b e te g sé g e lm ú lt, és a z é rt n e m j á r n a k hozzá, m e r t a tv - b e m u ta tó v a l h á ly o g o t o p e rá lta m , é s k i ­ n y ílt a szem ü k , m e g n y ílt a z a g y u k . T itk o n re m é le m , p e rsz e . De u g y a n o ly a n k ö d lo v a g s á g n a k is g o n d o lo m , h o g y e b b e n k o m o ly a n h ig y ­ gyek. M e rt n e m é rh e tte m el a k k o ra e re d m é n y t, a m e k k o r á n a k l á t ­ szik. B izonyos v ag y o k b e n n e , h o g y so k a n h is z n e k m é g J o lá n k á n a k . V iszo n t s o k a k a t m e g in g a tta m — és ez m á r ó riá si dolog. És a m i a le g fo n to sa b b : f o g a l o m m á v á l t J o l á n k a s z e m é .ly e . T e h á t m ih e ly t k i­ m o n d já k , h o g y „ h a lo ttlá tó ” , m in d e n k in e k a film ju t eszébe. A z a f u r ­ csa c sa v a r, a m i a b b ó l a k ü lö n ö ssé g b ő l a d ó d ik , a h o g y ő él, s a h o g y „d o lg o zik ”, h ü ly íti a n é p e t. R e n g e te g szó ö sszetétel s z ü le te tt (élőlátó, g ó llá tó stb.) a s p o r tté m á jú tó l a g a z d a sá g p o litik a iig . N e m c sa k jó t n e ­ v e tn e k e zek en az e m b e re k , h a n e m eg y g o n d o lk o d á s m ó d ra is fig y e l­ m e z te ti ő ket. A rra , a m it a film p é ld á z o tt, a m it a film m u ta to tt m eg. I t t k e ll b e sz é ln e m a rr ó l is, h o g y J o lá n k á n a k m ié r t v o lt n a g y o b b a k lie n tú r á ja , m in t a m a rk a z i h a lo ttlá tó n a k , v a g y m á s o k n a k . T u d ­ n u n k k e ll, h o g y a h a lo ttlá tá s n é p i m e s te rs é g , a p a ra s z ti sz o k á s re n d ­ sz e r sz e rv e s ta r to z é k a v o lt. A p a ra s z te m b e r e g y ik s tá c ió ja a h a lá l u tá n a h a lo ttlá tó fe lk e re sé s e v o lt, m e g tu d n i, m it ü z e n a h a lo tt. H a ü z e n t, v é g le g le z á ró d o tt a dolog, h e ly é re te t te m a g á b a n h o z z á ta rto z ó ­ j a e lv e sz té sé t. A m eg n y u g v á s h o z a z o n b a n a h a lo ttlá tó e lh ite tő k é p e s ­ ség e k e lle tt. J o lá n k á b a n p e d ig le h e t h in n i. M ié rt? M e rt m e g te ste síti m in d a z t, a m i a m ai fa lu n élő e m b e rn e k is v á g y a . M e rt m i a v á g y a ? 22 L eg y e n sz é p h á za, 10— 12 lé p c ső v e l (de le g a lá b b k e ttő v e l tö b b m in t a sz o m sz é d n a k ), le g y e n o ly a n szép ru h á ja , m in t J o lá n k á n a k , és k lip ­ sze, b u n d á ja , szép tá s k á ja , n e m tu d o m é n , m ic s o d á ja ; no és k o c sija . A zaz: jó l é lje n . M in d e n k i e z t sz e re tn é . J o lá n k á t s z id já k is, irig y lik is a fa lu b a n a z é rt, a m ié r t jól él. A k lie n se i s z á m á ra v is z o n t ő je lk é p ! Ő n e m egy kicsi, ro n d a , v é n b o sz o rk á n y , a k it h a m e g le g y in te n e k , e l­ á ju l. J o lá n k a k ö v e te n d ő p é ld a . M in t egy k is ip a ro s . J ó l él, h o z z á é r ­ d e m e s m e n n i, c sa k ig a z a t m o n d h a t ily en la k á s b a n , ily e n sz o b á b a n ; ő n e m e lm e b e te g v a g y b o sz o rk á n y . Ő a h a lo ttlá tó . A v id é k i e m b e re k sz e m é b e n egy fo n to s s tá tu s . P lu s z : ő n e m h isz a b a b o n á k b a n . C sak a h a lo ttlá tá s b a n . É s ez a n n y ir a ra c io n á lis, a n n y ir a im p o n á ló a ttitű d . T e h á t n e m e lh a n y a g o lh a tó sz e m p o n t, h o gy J o lá n k a p ro to típ u s a a n ­ n a k , a m it a z e m b e re k a n y a g ila g is s z e re tn é n e k e lé rn i. A z m ás dolog, h o g y ö m ég h a lo tta t is lá t. N em o ly a n e g y sz e rű a c sa lá s k é rd é s e sem . É n u g y a n is a film e m ­ b e n n e m „ c saló zo m le ” , m in t a h o g y so k ú js á g és so k m in d e n k i teszi. Én c sa k m e g m u ta to m . N e m m o n d o k ró la e b b e n a v o n a tk o z á s b a n ily e n e g y é rte lm ű v é le m é n y t. B á r a film v é g k ife jle te te lje s e n e g y é r­ te lm ű . J o lá n k á n a k is e g y fa jta a rc h a ik u s , h a g y o m á n y b a á g y a z o tt t u ­ d a ta v a n . V o lta k é p p e n v é g ig c s in á lta a sz ü k ség es c e re m ó n iá k a t, m i­ e lő tt e lk e z d te a jó s lá st. P é ld á u l ő is h a r m a d n a p r a k e lt fel b e te g á g y á ­ ból. m in t a h o g y K ris z tu s is fe ltá m a d t. T e h á t m in d e n o ly a n ele m h e z é s a s z a k rá lis k u ltú r a o ly a n fo rd u la ta ih o z k ö tö tte h a lo ttlá tó k é p e ss é ­ gét, m in t a h a g y o m á n y o s p a ra s z ti k u ltú r a h a lo ttlá tó i. M e g k o m p o n á lt a a z egészet. N e m s z a b a d e lfe le jte n i, h o g y k e z d e tb e n h itte l te lv e c si­ n á lta . A z m á s k é rd é s , h o g y a p é n z n e k n in c s szaga, s a p én z n ag y o n jó l jö n , a m in e k fo ly tá n r á is k a p c so lt, k o m m e rc ia liz á ló d o tt. T a lá n m á r m a is tu d j a a le lk e m é ly é n , h o g y n e m eg észen f a ir dolog, a m it c sin á l, c sin á lt. E lk e z d te , c sin á lta , s egy p o n to n tú l m a r n e m tu d o tt d is z tin g v á ln i. M égis im p o n á ló m a r a d t. M e rt b izo n y o s sz e m p o n tb ó l e rő s e b b szem ély iség , m in t egy á tla g e m b e r. É rz é k e n y sé g é n é l és m e ­ ré sz sé g é n é l, v a la m in t a n n á l a z e lh iv a to tts á g á n á l fo g v a, a m it o ly k o r a m ű v é s z e k is é re z n e k . E n g e m m in d ig a sz e m é ly isé g e k iz g a tta k . — Gondolom, az Ortutay-féle iskolának a népi vallott nézetei h atására is. alkotó individuum ról — P o n to s a n . A m it h á t v é g ü l is a n a g y o ro sz n é p ra jz i isk o la i n ­ d íto tt el, és a m in e k m é g a h á b o rú e lő tti id ő b e n v á lt O rtu ta y a z e g y ik k ie m e lk e d ő h a z a i k ö v e tő jé v é . A m i a lé n y e g e e n n e k : a z e u ró p a i p a ­ ra s z tsá g , s a m a g y a r n é p n e m m in d e g y ik ta g ja én ek es, tá n co s, jó l festő , jó l ra jz o ló , h a n e m v a n n a k k ö z ö ttü k szem ély iség ek . A sz e m é ­ ly iség fo rm á ló h a tá s á r a v á ln a k k e re k egésszé, o rg a n ik u s eg y ség g é a n é p m ű v é s z e ti a lk o tá so k . D u d á s J u li és a n a iv m ű v é s z e k e se té b e n is u g y a n a rr ó l v a n szó. E g y -eg y sz e m é ly isé g v o n z á sk ö ré b e k e rü lte m m a ­ g a m is. A H a l o t t l á t ó is e z é rt k e re k e b b film , m in t a S z e r e lm i v a r á z s ­ lások. — A Halottlátőval ráirányítottad a figyelmet a halál tényére, de nem foglalkoztál vele, m ert nem ez volt a célkitűzésed. Ha olyan fel­ adatot kaphatnál, m int am it a Rózsakiállítás filmrendezője maga elé tűzött, vállalnád-e? — T e h á t film re v e n n é m - e a h a ld o k lá s t, a h a lá lt? Ö rk é n y Is tv á n is ily e n film e t lá t o tt A m e rik á b a n . . . B izto s v á lla ln á m , m e r t en g em m in d ig a s z e re le m é s a h a lá l, a z e m b e ri lé t m e g h a tá ro z ó i é rd e k e lte k . H a l á l n a k h a l á l á v a l h a lsz c ím ű film e m b e n a le á n y íe lm a s z iro z z a a h a lo tt le g é n y t. A n é p k é p z e le té b e n is és a z e n y é m b e n is, so sem h a lu n k m eg. M e rt a v é g e s e g y é n i lé t v a la m ily e n fo rm á b a n m in d ig fo ly ta tó d ik . V ag y a z u tó d o k b a n , v a g y a b b a n , a m it v é g h e z v itte m . . . Ö rk é n y I s t­ v á n a H a l o t t l á t ó v ita film jé b e n n a g y o n szép és ig az s z a v a k k a l b eszél a rr ó l, h o g y m ik é p p e n k e lle n e a h a lá lt sz e m lé ln ü n k , m it is k e lle n e te n n ü n k a z é rt, h o g y a h a lá l n e le g y e n o ly a n re tte n e te s , o ly a n b o r­ z a lm a s. A h a lá l g o n d o la tá h o z h o z z á k e lle n e sz o k ta tn i az e m b e re k e t. A z a z é rzésem , „ h a lá lk u ltú r á n k ” n e m e lé g tu d a to s . Ú gy v a g y u n k v e ­ le , m in t a s z e x u a litá s s a l: é v e k k e l e z e lő tt ta b u té m á n a k sz á m íto tt. P e ­ dig b e s z é ln ü n k k e lle n e a h a lá lró l is; az e m b e r e k e t fel k e lle n e k é sz í­ te n ü n k rá . É rz e lm ile g , é rte lm ile g fe l k e ll k é s z ü ln ü n k és fel k e ll k é ­ s z íte n ü n k e g y m á st. T á rs a d a lm i ü n n e p s é g e k e t szerv e z ő ir o d á k m ó d ­ s z e rta n i fü z e t k é in e k s z in tjé n e z t n e m le h e t e lin té z n i. — Ezek u tán izgalmas lenne hallani arról, hogy milyen volt a Ha­ lottlátó külföldi fogadtatása? Mert m i m agyar nézők — vagy legalább­ is a közönség egy része — hajlam osak vagyunk arra, hogy rólunk ké­ szült problematikus filmek esetén azt képzeljük, külföldön „rossz bi­ zonyítványt” fognak kiállítani rőlunk. — S zám o s k r itik a je le n t m e g a H a l o t t l á t ó r ó l . M égis in k á b b a sze­ m é ly e s é lm é n y e im rő l b e sz é ln é k . A m in d e n ú jr a é rz é k e n y h o lla n d o k és a n g o lo k h ív ta k m e g e lső n e k . A m s z te rd a m b a n és U tre c h tb e n o ly a n tis z tá n , o k o sa n é r te lm e z té k a film e t, m in th a itth o n o lv a s ta m v o ln a a N é p sz a b a d sá g , a M a g y a r N em zet, v a g y a z É let és Iro d a lo m k r i ti k á ­ já t, s n e m H o lla n d iá b a n le tte m v o ln a . A k ö zö n ség a v itá n h a so n ló a n r e ­ a g á lt, s a z tá n m o n d ta k h a so n ló h o lla n d e s e te t is. L o n d o n b a n s z in té n s ik e re v o lt a film n e k , ez é v f e b r u á r já r a ú jb ó l m e g h ív ta k . M a n n h e im ­ b e n a fe s z tiv á l k ö z ö n sé g e lá tta . A n é m e te k n e m tu d tá k e ld ö n te n i a film feléig , v a ló sá g -e , v a g y fik ció . E z p e rs z e a film s z a k m a i ré s z é t d ic sé ri. M a n n h e im b e n v é g ig k a c a g tá k a film n e k a z o k a t a részeit, a m e ly e k e n i t t P e ste n , v a g y v a la m e ly ik m a g y a r fa lu b a n is k a c a g n a k . A v itá n is é lé n k e k v o lta k . F e lá llt egy fé rfi, és a z t m o n d ta , n e m k ell úgy o d a le n n i e ttő l, h o g y K e le t- E u ró p á b a n, n e v e z e te se n M a g y a ro rsz á ­ gon ez v a n ; i t t a z N S Z K -b a n az e m b e re k 30 sz á z a lé k a h ív ő -b a b o n á s. �k ü lö n f é le s z e k tá k ta g ja i. A n g liá b a n s z á m ta la n s p iritis z ta é s egyéb ily e n típ u s ú k lu b v a n . O la sz o rsz á g b a n sz ö v e tsé g e v a n a b a b o n á s o k ­ n a k . K in n ez n e m h a t o ly a n n a g y o n fu rc s á n , m in t n á lu n k . S z á m ítá s ­ b a k e ll v e n n ü n k a z t a m á s f a jta id e o ló g iá t, h ite t, a m e ly b e n é ln e k . N y u g a ti k ö r tú r á m a t 1978 s z e p te m b e ré b e n , o k tó b e ré b e n c sin á lta m . K a rá c s o n y e lő tt V a rsó b a h ív ta k , ah o l a v ilá g h ír ű K W A N T -k lu b b a n v e títe tte m és a V a rsó i M a g y a r In té z e tb e n . É rd e k e s, h o g y k ik jö tte k e l: W a jd a színészei, L u c y n a W in n ic k a , a M a te r J o h a n n a a la k ító ja , p a ra p s z ic h o ló g u s p ro fe ssz o r é s so k p szich o ló g ia sz a k o s d iá k , s m á s ­ f a j ta e g y e te m is tá k . M égis, n e k e m egy tá p a i p a ra s z ta s s z o n y fo g a lm a z ta m e g é rv é n y e ­ se n a ta n u ls á g o t: „ H id a t é p íte n i és h á z a t é p íte n i s o k k a l k ö n n y e b b , m in t tu d a to t. K ö sz ö n jü k m a g á n a k , h o g y id e h o z ta a z ig a z sá g o t, és n e m n e k ü n k k e lle tt e lm e n n i P u tn o k r a .” V ég ü l is, h isz e m a z t, h o g y n e m h iá b a v e rg ő d te m . A film té n y le g e s h a tá s á r a is h a m a r o s a n fé n y d e rü l. N a g y fe lm é r é s t v é g z e tt a te le v íz ió tö m e g k o m m u n ik á c ió s k u ta ­ tó k ö z p o n tja , m o st fo ly ik az a d a to k é rté k e lé s e . A z E L T É -n a H alo t t ­ l á t ó k a p c s á n k é sz íti d ip lo m a d o lg o z a tá t eg y n e g y e d é v e s fiú . A fo lk ló r­ sz em ély iség sz ü le té sé t já r j a k ö rü l. Ő h o z ta a z t a h ír t, h o g y az e g y ik fa lu b a n a z t b esz é lik , J o lá n k a m e g m o n d ta , h o l ta l á lj á k m e g C h a p lin Külföldi mozikban M ióta k ritik ák at írok, barátaim és is­ m erőseim — meg olvasóim is — gyakran firtatták , talán azért, hogy sarokba szo­ rítsan ak vele: hogyan néz film et a hivatá­ sos bíráló? V annak-e különleges szem­ pontjai? Szokott-e határozni vagy elérzé­ kenyülni a moziban? Ilyenkor m indig bosszankodom (m ert az a gyanú m otoszkál bennem , hogy a k riti­ kust idegen bolygóra való különcnek vagy valam iféle csodabogárnak tartják ), de azért türelm esen válaszolok. Így: aki ítéleteivel rendszeresen a nyil­ vánosság elé m erészkedik, pontosan ugyanúgy „viselkedik” a film színházban, m int azok. akik m ellette ülnek. Tehát, örül, dühöng, m eghatódik, unatkozik. Mindössze annyi a különbség, hogy a kri­ tikus — legalábbis elvben — tájékozot­ tabb és felkészültebb, m int az átlagnéző. Jo b b an m eg kell figyelnie a részleteket. Értő módon szükséges elválasztania a jót a rossztól. Ennyi az egész Azt a problém át, hogy a recenziók szer­ zője k ibújhat-e néh an apján a bőréből, ed­ dig még senki sem feszegette. A szónoki kérdést most felteszem m agam nak — és igennel felelek rá. Az elm últ években úgy hozta a sors, hogy sűrűn m egfordultam külföldön (N yugat-E urópában és A m erikában is já r­ tam ). Hogy ne irigyeljenek nagyon, m ind­ já rt hozzáteszem : általában hivatali köte­ lesség szólított idegenbe, többnyire reggel­ től estig film eket kellett néznem . Aki azt gondolja, hogy szórakoztató m egbízatást teljesítettem , téved. Ó rákon át a vászonra m eredni kiguvadt szemm el: olykor nehéz testi m unkával felérő foglalatosság (a fil­ m ek jelentékeny hányada ugyanis csap­ nivalóan rossz, ám ha valam ennyi rem ek­ m ű lenne, akkor sem könnyű koncentrálni — kivált, ha a felelősség súlya, a válasz­ tás kötelessége „zav arja” az élményt.) Esténként, éjszakánként, m ikor kialud­ tak a vetítő fényei, átvedlettem „közönsé­ ges” em berré, akinek — van még öröm a ra n y k o p o rs ó já t, s e z é rt c se ré b e v is s z a k a p tu k a m a g y a r k o ro n á t. V agy egy m á s ik le g e n d a : a tv - s e k le n t v o lta k P u tn o k o n , J o lá n k a k a la u z o l­ ta ő k et, film e t fo r g a tta k , s o ly a n jó l s ik e rü lt, hogy tö b b b u d a p e s ti sz ín h á z sz e rz ő d é st a já n lo tt J o lá n k á n a k . Je lle m z ő , m ire é re z n e k r á az e m b e re k . T u d a t a la tt h e ly é re te s z ik J o lá n k a te v é k e n ys é g é t: színészi te lje s ítm é n y n e k m in ő sítik . V a ló já b a n a z is az ig azság , h o g y J o lá n k a „sz ín é sz i m u n k á t” vég ez. N a p o n ta s z á m ta la n k is h e ly z e tg y a k o rla to t, k is s z e re p e k e t já ts z ik el az e m b e re k n e k a z e m b e re k k e l. — Játékfilm et készülsz rendezni. Olvastam a Szólj róla p ár szót! — A B a lá z s B é la - és a z O b je k tív S tú d ió b a a d ta m b e a c s e le k ­ m é n y v á z la to t. K o p ro d u k c ió b a n sz e re tn é m e lk é s z íte n i. R em élem , l e ­ h e tő sé g e m is lesz rá . S o k n e h é z sé g g e l k e ll m a jd m e g k ü z d e n e m . T ö b ­ b e t n e m m o n d h a to k , h a e lk é sz ü l, íg é re m , e ls ő k é n t n e k te k , a P a ló c ­ fö ld s z e rk e sz tő s é g é n e k v e títe m le. E g y szóval, te rv e im rő l m o st tö b b e t n e m tu d o k m o n d a n i. — Köszönöm a beszélgetést. az életben! — semmi köze a film szakm á­ hoz. Mit tehet egy k ritikus civilként, szabad­ idejében? Term észetesen, moziba megy. M indig éltem ezzel a lehetőséggel — s olyan film eket választottam ki, melyek nálunk elérhetetlenek (inform álódni úgy­ szólván pillanatok alatt lehet, ha az em ber ism eri a film világ eseményeit.) Az alábbiakban friss benyom ásaim ról lesz szó. A „nem ér a nevem ” szem pontjaitól képtelen vagyok függetleníteni m agam (azt hiszem, hiába is törekednék rá), de rem élem , hogy a külföldi krónika egyfaj­ ta „lazítás” szerepét tölti be két szabályszerű elemzés között. (A „szabályszerű” kifejezést m áris idézőjelbe teszem ; ne­ hogy valaki a „tökéletes” szinonim ájának higgye, és nagyképűséggel vádoljon: az előírásokhoz való kötődést értem rajta, term észetesen a m agam szintjén.) P onto­ san úgy, m int ahogy „lazításként” tekin­ tettem meg a beszám olóban em lítésre ke­ rülő film eket is. Elöljáróban, használati utasításként hadd m ondjak még valam it. V annak film ek, m elyeket meg kell nézni. V annak filmek, am elyeket m eg lehet nézni. V annak filmek, m elyeket nem érdem es m egnézni —- kivéve, ha az em ber m eg­ szállottként szereti a mozit, és nem saj­ nálja az időt meg a fáradtságot. Még m indig félretolhatják a lapot: a cikkben az utóbbi két kategóriába ta rto ­ zó m űvekről, m űvecskékről (továbbá tel­ jesen jelentéktelen produktum okról) fo­ gok beszámolni. AMERIKAI cselekményvázlatot MOZIÉLMÉNYEK Az am erikai m ozikban tulajdonképpen m indent szabad csinálni. A KING KONG előadása közben — ez volt az első film, m elyre jegyet vettem — láttam vadul csókolózó szerelm espárt (azt hiszem, bár nem vagyok benne biztos, egyikük férfi volt, a m ásik nő), egy term etes néger asz­ szonyság m egágyazott apróságainak a k é ­ Laczkó Pál nyelm es székeken, ő m aga pedig önfeled­ ten bám ulta az óriás m ajom k alandjait. A nézőteret szinte elborította a tökm aghéj ; aláfestő zeneként állandóan kattogott a terem ben elhelyezett Coca Colás autom a­ ta. Na és a nézők! M axim ális hangerővel kom m entálták az esem ényeket. „Húzz be n eki!” Fektesd le!” : ezek voltak a legsza­ lonképesebb m egnyilatkozások. A KING KONG egyébként (rendező: John G uillerm in) hatásosan m egcsinált, de m inden eredetiségnek híjával levő szuper­ produktum . Az állatkolosszust nem hagy­ ják élni, ő pedig — válaszképpen — tám a­ dásba lendül New York ellen. King Kong m egszeret egy szőke n ő t: vonzalm a te r ­ m észetesen viszonzatlan m arad. A szédítő tem pójú hajsza végén a civilizáció győz. Valahogy mégis sajn álatram éltó szegény majom , hiszen féktelen agresszióját az em berek váltották ki, s óriási ereje te r­ m éktelen. Régi törvénye a m ozinak, hogy a vesztessel érzünk együtt (abban az eset­ ben, ha a bukás tragikus.) King Kong nem tragikus hős (csöppet sem kívánom pro fa­ nizálni a helyzetet), bizonyos rokonszenv­ re azonban — éppen m agáram aradottsága m iatt — rászolgált. Am úgy G uillerm in eléggé m érsékelten adagolja a látványos­ ságot, az izgalm at és a kalandot. A mese naiv. A színészek rosszak. New Y ork 42-ik u tcája valóságos p o r­ noerdő. T ucatjával találni itt film szín­ házakat, m elyek elképesztő ízléstelenség­ gel kínálják portékáikat. Ebben a m ű faj­ ban szinte teljesen tájékozatlan vagyok, de am erikai b arátaim elm ondották, hogy pornofronton is m egfigyelhető a differen­ ciálódás. A rangsor élén olyan film ek áll­ nak, m elyeket a hivatalos k ritik a is szá­ mon tart, sőt elism er (iskolapélda: A MÉLY TOROK — láttam , untam , nem te t­ szett.) V annak továbbá a stúdiókból kiko­ pott s színészekkel fo rg ato tt po rn o tö rt é­ netek, m elyektől nem v itath ató el bizo­ nyos szakm ai színvonal (a m ontázstechni­ ka, a kam eram ozgatás azt bizonyítja, hogy készítőik hallottak harangozni a film csi­ nálásról.) És leghátul az úgynevezett „vadporno” szerénykedik, m elynek leleplezet ­ lenül az a célja, hogy kielégítse a n y ers ösztönöket. 2 3 �Viszonylag friss szolgáltatás a „ lifeshow". Egyre elm entem : hervasztó él­ m ény volt. Lényege a következő: a por­ nofilm ek vetítése közben, óránként fel­ gyullad a villany, és ketten — egy férfi es egy nő — gyakorlati bem utatót ta rta ­ nak. De m inek is írok v irágnyelven: sze­ retkeznek. Úgy, hogy m inden részletét jól lehessen látni. A világ legintim ebb dolgát üzletté silányították. Vajon mi jöhet még ezek után? Jö h et még egyáltalán valam i? A FILM DIVAT ÚJ HAJTÁSAI Tuniszban, a harm adik világ reprezen­ tatív film fesztiválján különféle sorozato­ k at m u tatta k be. Mi is ízelítőt kaptunk a katasztrófafilm ekből itthon (játszottuk a POKOLI TORONY című m onstredrám át), az alaposabb tájékozódás érdekében azon­ ban beültem az ott m űsorra tűzött siker­ darabok vetítésére. (Nehogy félreértés essék, sietve megjegyzem : a karthágói fesztiválon a fejlődő országok film g y ártá­ sa vonult fel, a különféle összeállítások — ezek egyiké a katasztrófafilm eket bem u­ tató ciklus — csak a kísérőprogram ot al­ kották.) Nem fárasztom az olvasót, a film ­ filológiai adatokkal, címek és nevek fel­ sorolásával, egyébként is be kell valla­ nom : előfordult, hogy az előadás közepén felálltam , m ert m ár untam a lá tv á n y t; az­ tán az is m egesett — szakm ai ártalom ? —, hogy nem is an n y ira a vászonra, m int inkább a nézőkre figyeltem : érdekelt a befogadók reakciója. Szó se ró la : a FÖLDRENGÉS és a többi hollywoodi nagyágyú ügyes csinálm ány, n e m m indennapi élm ény (vagy inkább ki­ kapcsolódás.) A tunisziak lelkesen együtt éltek a történésekkel, ez pedig azért volt t anu lságos, m ert hitetlenkedve hallgattam o ttan i film forgalm azó b arátain k pana­ szát. Jo h n W ayne és a többi sztár — m ondták — nagyobb h atást gyakorol az ország mozi látogatóira, m int a valóságos világ valóságos konfliktusait m egörökítő filmek hősei. M egbizonyosodhattam róla, hogy tényleg ez a helyzet. Ízelítő a kelléktárból: összeomlanak az épületkolosszusok, tűz m artalékává válik egy utcasor, ezrek pusztulnak el a hul­ lám sírban stb. stb. Hogy mindez felkava­ ró hatású is lehet? Bizonyára. Ehhez azonban az értékek m egsem m isülésének em beri h áttere kellene, vagyis a próbaté­ tel súlyának érzékeltetése. A katasztró­ fafilm ek többségéből éppen ez hiányzik. E m iatt süllyednek a m utatvány szintjére. Egy m ásik tendencia — m elynek virág­ zásáról N yugat-Európa m ozijaiban te tt lá­ togatásaim ugyancsak meggyőztek — : az erőszak apológiája. M ár A KERESZT­ APA, Francis Ford Coppola lefegyverző szakmai tudással elkészített drám ája is ennek az ideológiának szelét fogja vitorlá­ iba, a követők és a folytatók azonban még ra jta is túltesznek. Például Scorcese A TAXISOFŐR-ben. Travis, a vietnam i h á­ borút m egjárt fiatal férfi unja New Y ork­ ot. Ez a m etropolis gyönnyörű, de iszo­ nyúak az árnyai — és a fiatal taxis főkép­ pen ezt látja fuvarjai során. Vagyis a szennyet, a bűnt, a kegyetlenséget. Embe­ ri kapcsolatait nem tu d ja m egszervezni: a lány, akibe belehabarodik, nem viszonoz­ za érzelm eit. És egyszercsak „ k a tta n ” ben­ ne valam i, személyisége m egbomlik, és ha­ lom ra lövi az em bereket. Látszólag „misz­ sziót” teljesít, m ert az a rögeszméje, hogy egy p rostituáltat kell m egm entenie, és ezért sütögeti a revolverét. Scorcese hő­ se egy kicsit a KIFULLADÁSIG Poiccard­ jához hasonlít: neki is glória libeg a feje körül. A m orális ta rtá s elfogadhatatlan. Pszichológiai indoklás nincs. A vérfürdő A TAXISOFŐR-ben öncélú játék. A LOVE STORY. A rth u r Hiller nagy sikerű bestsellere m ásfajta h ú ro k at pen­ get. „Vissza az érzelm ességhez” — ez lehet­ ne a m ottója. A frazeológia m odern, a ki­ szólások csöppet sem visszafogottak, a tisz­ ta szerelem tö rtén ete azonban előregyár­ to tt elem ek panelljeiből áll össze. K étség­ kívül ártalm atlan ab b és szelídebb ez a film, m int A TAXISOFŐR -jellegű tö rté­ netek, filozófiája mégis hasonló. A szem­ lélet elfogadhatatlan, m ert a világ kiszá­ m íthatatlanságát és a fátum m indenható erejét bizonygatja. FILM EKRŐL — TÁVIRATI STÍLUSBAN Mindig ellene voltam az úgynevezett csillagos (hőmérős) k ritik án ak , mely n á­ lunk a felszabadulás előtt n yert polgárjo­ got. Lényege: a film eket — elemző érté­ kelés helyett — pontozzák, s m eghatáro­ zott rendszer szem pontjai alapján osztá­ lyozzák. M ondjuk, ilyen sém ák szerint: kiváló, jó, közepes, gyenge, rossz. V agy: rem ek m ű , jó alkotás, átlagos m unka, csa­ lódás, kudarc. Esetleg: ötcsillagos, négycsillagos stb. Mióta az átlagosnál több film et látok, m ár nem berzenkedem ann y ira az efféle rangsorolás ellen. V áltozatlanul úgy vé­ lekedem , hogy a klasszisteljesítm ényeket részletesen kell elemezni, ám a m ezőny, végefelé kullogó m u nkákat olykor tényleg fölösleges m ásképpen m inősíteni. A REPÜLŐTÉR 77-ben m űvi izgalom u ra lja a cselekm ényt, papírosfigurák buz­ gólkodnak jobb ügyhöz m éltó buzgalom ­ mal. A MENYASSZONY FEKETÉBEN — noha T ru ffau -t rendezte — ócska k ri­ m iponyva (Jeanne M oreau sem képes megmenteni!) A TÜKÖR, TÜKÖR — Dá­ niában néztem meg — ferde hajlam ú fér­ fiak kalandjait, teljesen érdektelenül, á b ­ rázolja. A MAYERLING Terence Young értelm ezésében kulisszahasogató színjáték az ism ert szerelm i tragédiáról. A film ek egy része friss, de a felsorolt címek között van „szakállas” is. Azért szóltam róluk, m ert a közelm últban talál­ koztam velük. Használati utasításom at tehát ki kell egészíteni még valam ivel. Egyes alkotáso­ k at nem kezd ki az idő (ezeket fáziské­ séssel is érdem es felkutatni.) Más film ek viszont — a készítés időpontjától függet­ lenül — ásatagok (ilyenekre csak akkor szabad rávetni m agunkat, ha előre tu d ­ juk, hogy m ilyen m inősítéssel lesz dol­ gunk.) Sum m a helyett végül csak an n y it: mo­ ziba járni, tájékozódni, ism eretlen világo­ kat felfedezni jó. N éha még az is felüdü­ lésnek számít, ha a k ritik u s jelentős fil­ m ek helyett je l l e g z e t e s film ek szem tanú­ ja. Nincsen üröm öröm nélkül. Talán si­ k erü lt érzékeltetnem , hogy a p erifériát nem kell elhanyagolni, és a cseppben is benne rejtőzik a tenger. Veress József 21 �Forradalm i hétköznapok A cím valószínűleg többek előtt ism ert, hiszen 1974-ben, a M agyar Tanácsköztársaság kikiáltásának 55. évfordulója alkal­ m ával ezen a címen jelentette m eg a N ógrád megyei L evéltár az 1919-ben kiadott direktórium i rendeletekből készített dokum en­ tum válogatását. Ez az összeállítás a p ro letá rd ik ta tú ra szervezeti alap já t jelentő helyi tanácsok jegyzőkönyveiben található intéz­ kedésekből egy csokorravaló. (A m egye száznál több községéből mindössze kilenc helyi tanácsának ülésein készült jegyzőkönyv m arad t meg. Segítségükkel nem tudjuk a községi m u n k ástan á­ csok m űködésének valam ennyi terü le té t bem utatni, azonban a fő jellem ző sajátságok ebből a töredékes forrásanyagból is jól nyom on követhetők.) A közölt jegyzőkönyvi részletek lelőhelye: N ógrád megyei Levéltár, B I R T O K R E N D E Z Ő ÉS T E R M E L É S T B A L A S S A G Y A R M A T O N (1919. á p r ilis 12.) B IZ T O S ÍT Ó B IZ O T T S Á G „A k ö zség i b ir to k re n d e z ő és te r m e lé s t b iz to sító b iz o tts á g m e g a la k í­ tá s á r a a F o rr a d a lm i K o rm á n y z ó ta n á c s X L . sz. r e n d e le té r e h iv a tk o ­ z á s s a l a z e ln ö k fe lk é ri a ta n á c s o t, h o g y a sz ü k sé g e s h á ro m ta g o t, m e ly k iz á r ó la g fö ld m iv e s e k b ő l á llh a t, v á la s s z a m eg . H a tá ro z a t: A ta n á c s e z e n fe lh ív á s fo ly tá n a k ö zség i b ir to k re n d e z ő és te r m e lé s t b iz to sító b iz o tts á g b a F e k e te S á n d o r, P ia tr ik J á n o s é s S z a ­ b ó Já n o s e lv tá r s a k a t e g y h a n g ú la g m e g v á la s z to tta . E rrő l ú g y a m e g ­ v á la s z to tta k , m i n t a g az d a sá g i b iz to s é r te s íte n d ő ”. A R E N D F E N N T A R T Á S A P Á S Z T Ó N (1919. á p rilis 26.) „ E lő te rje s z te tik a k ö te le z ő é jje li ő rsé g fe lá llítá s a . T a n á c s e lh a ­ tá r o z z a , hogy a s z a k s z e rv e z e te k n é v je g y z é k e a la p já n s o r re n d b e n 12 s z e rv e z e ti ta g ta r t é jje le n k é n t ő rsé g i sz o lg á la to t. A sz o lg á la t e s te 9 ó r á t ó l é jje l 2 ó rá ig ta r t. F ő p a ra n c s n o k a a z ő rs é g n e k C se ri J á n o s e l­ n ö k , sz o lg á la tv e z e tő Z e k e G á b o r, p a ra n c s n o k m in d e n e s te e g y m u n ­ k á s ta n á c s b e li tag . T a n á c s ta g ja i p a ra n c s n o k i sz o lg á la to n k ív ü l m á s s z o lg á la to t n e m t a r t a n a k ” . M Á JU S E L S E JE P Á S Z T Ó N (1919. m á ju s 10.) „ G o ttlie b M iklós, a z A lm á s s y -k a s té ly gondnoka b e te rje s z ti a z 1919. m á ju s 1-i n é p ü n n e p é ly sz á m a d á s á t. N é p ü n n e p é ly összes b e v é te le 8227 K. N é p ü n n e p é ly összes k ia d á s a 5887 K. 20 fill. N é p ü n n e p é ly tis z ta h a s z n a 2339 K . 80 f i ll. T a n á c s ezen s z á m a d á s t a z z a l v eszi tu d o m á su l, h o g y a tis z ta h a sz o n a k a s té ly k e r t g o n d o z á sá ra lesz fo r d íta n d ó ” . F Ö L D O S Z T Á S K A Z Á R O N (1919. á p rilis 11.) „ S z á n tó fö ld e k n e k ig é n y lé se a b á n y a m u n k á s o k ré sz é re . H a tá ro z a t: s a lg ó ta rjá n i g az d a sá g i b iz to stó l n y e re n d ő fe lv ilá g o sítá s é s u ta s ítá s s z e r in t k ell e lj á r n i ”. (1919. m á ju s 17.) , , . . . F ö ld b iz to s ítá s a azo k ré s z é re is, a k ik n e k f é r je ik n in c s e n e k id e h a z a ; to v á b b á a k ik n e k fé r je ik fo g o ly ; v é g ü l k e rtn e k b iz to sítá sa , a k ik té n y le g jo g cím m el b ír n a k e te k in te tb e n . H a tá ro z a t: A jo g o s u lt­ sá g k ih ird e te n d ő é s a d ir e k tó riu m á lta l v é g re h a jta n d ó .” A A LAKÓHÁZAK S Z O C IA L IZ Á L Á S A B A L A S S A G Y A R M A T O N (1919. m á ju s 6.) „ L a k á sü g y i n y o m ta tv á n y o k e lő á llítá s i k ö ltsé g e i. H a tá ro z a t: T e k in ­ te tte l a r r a , hogy a la k ó h á z a k k ö z tu la jd o n b a v é te lé t a T a n á c s k ö z tá r­ s a s á g h a tá r o z ta el, s így ezzel k a p c so la to s k ia d á s o k is a F o rr a d a lm i K o rm á n y z ó ta n á c s P é n z ü g y i N é p b iz to s sá g á n a k te r h é r e fo ly ó síta n d ó k , a k ö zség i ta n á c s fe lk é ri a v á rm e g y e i d ire k tó riu m o t, hogy e c ím e n a k ö zség i p é n z tá rb ó l k iu ta lt ö sszeg ek et m e g té ríte n i sz ív e sk e d je n e k , m e rt a h á z ta rtá s i p é n z tá r te lje s e n ü re s. ső t tú lk ia d á s b a n v a n . A k ia d á s o k c su p á n a z egyes a la p o k n á l le v ő é s m á s re n d e lte té s s e l b író p é n z m a r a d ­ v á n y o k b ó l fe d e z te tn e k ”. E G Y H Á Z I B IR T O K S O R S A D IÓ S JE N Ő N (1919. m á ju s 28.) „ K lim e n t L a jo s h. jeg y z ő m in t e lő a d ó b e je le n ti, h o g y a z eg y h ázi, h itfe le k e z e ti é s á lta lu k k e z e lt a la p ítv á n y i v a g y o n o k k ö z tu la jd o n b a v é ­ te le c é ljá b ó l sz ü k s é g e s eg y h á ro m ta g ú lik v id á ló b iz o tts á g k ik ü ld é se . E rre e g y h a n g ú la g a k ö v e tk e z ő v é g h a tá ro z a t h o z a to tt: A k ö zség m u n ­ k á s ta n á c s a a lik v id á ló b iz o tts á g ta g ja iu l R u sz L a jo s, M o ln á r Jó zsef, é s B e rk i S á n d o r e lv tá r s a k a t k ü ld i k i ”. E L D U G O T T Á R U K B A L A S S A G Y A R M A T O N (1919. á p r ilis 26.) „ F o rg á c s Jó z se f e lv tá rs , m iv e l n e k i tu d o m á s a v a n a rr ó l, h o g y k e ­ re s k e d ő k n é l e ld u g o tt á r u k v a n n a k , in d ítv á n y o z z a , h o g y a b o lth e ly i­ sé g e n k ív ü l le v ő á ru k k o b o z ta s sa n a k el. é rté k e s íte s s e n e k é s a z é r té k e ­ síté sb ő l b e fo ly ó összeg fo rd íta s s é k v a la m e ly k ö z h a sz n ú c é lra . H a tá ­ r o z a t: A községi n é p ta n á c s e lh a tá ro z ta , h o g y a la p o s g y a n ú e se té n az á ru fe lk u ta tá s a eszk ö zö len d ő ...”. F Ö L Ö S L E G E S É L E L M IS Z E R E K (1919. m á ju s 6.) „ M u r á r L a jo s ta n á c s ta g k é rd é s e a z é le lm is z e re k r e k v irá lá s a t á r ­ g y á b a n . H a tá ro z a t: A M u n k á s -, K a to n a - é s F ö ld m ív e s ta n á c s e g y h a n ­ g ú la g e lh a tá ro z ta , h o g y a z u tc a b iz a lm i fé r fia k fe lh ív a n d ó k a r r a , hogy fig y e lm ü k e t te r je s s z é k k i a z é le lm is z e rk é s z le te k re , a h o l n é z e tü k s z e ­ r in t fö lö sle g v a n , a z t je le n ts é k a k ö zség i d ir e k tó riu m n a k , a m e ly te s tü le t fe l fo g ja h ív n i a v ö rö s ő rsé g p a ra n c s n o k s á g á t a re k v ira lá s m e g e jté s é re ”. É L E L M IS Z E R E K S Z É T O S Z T Á S A P Á S Z T Ó N (1919. jú n iu s 2.) „C se ri J á n o s in d ítv á n y á r a a ta n á c s e lh a tá ro z z a , hogy a k ö zség b e é rk e z ő ö sszes é le lm is z e re k a k ö zség á lt a l o s z ta s s a n a k s z é t”. G O N D O S K O D Á S A S A L G Ó T A R JÁ N I M U N K Á S O K R Ó L K A Z Á ­ R O N (1919. á p rilis 29.) „ T e js z á llítá s a s a lg ó ta r já n i m u n k á s la k o s o k n a k . H a tá ro z a t: A k i­ n e k fe jh e tő te h e n e v a n , h e te n k é n t a le g k e v e se b b eg y sé g e t, 1/2 li te r t ta r to z ik b e a d n i”. T Ű Z IF A -K IU T A L Á S B A L A S S A G Y A R M A T O N (1919. m á ju s 23.) „ O lv a s ta to tt a K ö z e llá tá si N é p b iz o ttsá g 5732/V. 1919. sz. é rte s íté s e , a m e ly s z e r in t a b a la s s a g y a rm a ti A g rá r- és K e re sk e d e lm i R T á lta l M a rc z a l k ö z sé g b e n te r m e lt tű z ifá b ó l 1500m3 m é t e r a község e l l á t a t ­ la n ja i ré s z é re k iu ta lta to tt. H a tá ro z a t: T u d o m á s u l sz o lg á l azzal, hogy a k ö zség i d ik e r tó riu m a fe lo sz tá sa ir á n t in té z k e d jé k ” . M É SZ ÉS R É Z G Á L IC A P Á S Z T Ó I S Z Ő L Ő T U L A JD O N O S O K R É ­ S Z É R E (1919. jú n iu s 2.) „ K irá ly P á l d ir e k tó riu m i ta g e lő te rje s z ti, hogy a k ö z sé g n e k 47q m é sz é rk e z e tt p e rm e te z é s c é ljá ra . T a n á c s e lh a tá ro z z a , hogy a m ész K iss Is tv á n , N ag y Jó z se f ta n á c s ta g o k á lta l úgy a h ev esi, m in t a n ó g ­ rá d i sz ő lő tu la jd o n o so k k ö z ö tt o sz ta ssék k i a le h e tő le g a la c so n y a b b á r b a n . T a n á c s e zzel e g y id e jű le g a ré g z á lic s z é to s z tá s á t is e lr e n d e li”. C S E R E A JÁ N L A T P Á S Z T Ó N A K (1919. jú n iu s 2.) „ K irá ly P á l e lv tá r s e lő te rje s z ti, h o g y a n a g y b á to n y i k ő s z é n b á n y a léc e lle n é b e n h a jla n d ó a k ö z sé g n e k sz e n e t s z á llíta n i. T a n á c s azo n k ö ­ rü lm é n y r e v a ló te k in te tte l, h o g y a n a g y b á to n y i sz é n n e m o ly ’ jó m in ő sé g ű , a m it a k ö zség h a s z n á ln i tu d n a , a já n la to t e lu ta s ítja ...” A V IL L A N Y Á R A M E G Y S É G Á R A B A L A S S A G Y A R M A T O N (1919. jú n iu s 14.) A községi v illa m o s te le p ü z e m v e z e tő sé g é n e k ja v a s la ta a v illa n y ­ á ra m e g y s é g á rá n a k ú ja b b m e g á lla p ítá s a tá rg y á b a n . H a tá ro z a t: T e k in ­ te tte l a z ü zem i k ö ltsé g e k , m u n k a b é r e k e m e lk e d é sé re , v a la m in t a k ő ­ sz é n á rá r a , a k özségi ta n á c s a v illa n y ü z e m e g y s é g á rá t 1919. jú n iu s 15-től k ez d ő d ő le g 50 fillé rb e n á lla p ítja m e g é s e g y b e n a v illa n y ü z e m k e z e lé sé re é s s z á m a d á s a in a k fe lü lv iz s g á lá s á ra S z ta n c s ik Já n o s , T o rm a K á ro ly , F o n tá n y i L á sz ló e lv tá r s a k k ü ld e tn e k azzal, h o g y m agukat s z a k é rtő v e l is k ie g é s z íth e tik ” . M Ű V E L Ő D É S I O S Z T Á L Y K A Z Á R O N (1919. á p rilis 29.) „ M ű v e lő d é si o sz tá ly m e g v á la s z tá s a h á ro m ta g b ó l. H a tá ro z a t: E g y ­ h a n g ú la g D ia n o v sz k y Sz.aniszló, H e g e d ű s B éla és S z ta n c s e k F e re n c v á la s z ta tta k m e g ” . K Ö N Y V T Á R I P R O B L É M A P Á S Z T Ó N (1919. m á ju s 3.) „ O lv a s ta to tt a S z o c iá lis T á rs a d a lm i K ö r k é re lm e a h e ly b e li p o l­ g á ri fiú is k o lá b a n le v ő k ö n y v tá rb ó l k ö n y v e k á te n g e d é se ir á n t. T a n á c s e lh a tá ro z z a , h o g y a m e n n y ib e n a k ö n y v tá r fe le tt in té z k e d n i jo g k ö re n in c s, a n n a k le ltá ro z á s a u tá n a k é re lm e t a fe le tte s h a tó s á g h o z fo g já k fe lte r je s z te n i” . M Ü V E L Ő D É S I T A N Á C S B A L A S S A G Y A R M A T O N (1919. m á ju s 6.) „ . . . H a t á r o z a t : A k ö zség i n é p ta n á c s a M ű v elő d ési T a n á c so t m e g ­ a la k ítja és ta g ja iu l m e g v á la s z tja : V a rg a L ászló, S ik e ti Is tv á n . G y ö rg y ­ fy S á n d o r, E lfe r Ede, L é g rá d y Is tv á n , P e rla k y Ö dön ta g - és e lv tá r s a ­ k a t, e g y sz e rsm in d fe lh ív ja a m e g v á la s z to tta k a t, hogy m e g a la k u lá s u k u tá n a la k íts a n a k k é t isk o la i b iz o ttsá g o t. E g y et a felső b b és eg y e t az e le m i é s ó v o d á k ra n éz v e , é s fe lh ív ja a k ö zség i ta n á c s a z így m e g ­ a lk o to tt s z e rv e k e t, h o g y tis z tü k b e n e lj á r n i s z ív e s k e d je n e k ” . JÁ R V Á N Y K Ó R H Á Z T A T A R O Z Á S A P Á S Z T Ó N (1919. á p rilis 23.) „ O lv a s ta to tt B a k a llá r Is tv á n á lta l b e n y ú jto tt, já r v á n y k ó r h á z j a ­ v ítá s á ró l k é s z íte tt k ö ltsé g v e té s. T a n á c s a k ö lts é g v e té s t e lfo g a d ja , é s te k in tv e , h o g y a m u n k a m á r b e is v a n fejezv e, a 355K . a z a z H á ­ ro m sz á z ö tv e n ö t K o ro n a k iu ta lá s á t e lr e n d e li.”. L A K Á S Ü G Y I H A T Á R O Z A T P Á S Z T Ó N (1919. m á ju s 10.) „ O lv a s ta to tt B e n k ő Jó z se f e lv tá r s la k á s ü g y i k é re lm e . C seri J á n o s e lv tá r s in d ítv á n y á r a a ta n á c s e lh a tá ro z z a , hogy a d ir e k tó riu m m é r le ­ g e lje az ö ssz e ro m b o lt h á z a k tu la jd o n o s a in a k v a g y o n i h e ly z e té t. A zo­ k a t, a k ik n e k a n y a g i h e ly z e te m e g e n g e d i, a le h e tő le g rö v id e b b idő a la tt la k á s u k k ij a v ítá s á r a rá k é n y s z e ríti e se tle g o ly a n k é p p e n , hogy a m e g ­ c s in á lt la k á s o k b a la k ó t hely ez, k ik a la k b é r t ja v ítá s i k ö ltsé g e k tö r le s z ­ té s é r e fiz e tik . A z így n y e r t la k á s o k b a a d ir e k tó riu m a la k á s n é lk ü lie ­ k e t e lh e ly e z i”. M U N K A B É R E K P Á S Z T Ó N (1919. m á ju s 10.) „K ecsey L a jo s e lv tá r s is m e rte ti a m u n k a b é r e k sz a b á ly o z á sá ró l szóló 41. sz. F ö ld m ív e lé sü g y i N é p b iz to ssá g i re n d e le te t, m e ly s z e r in t: a fé rfi m u n k á s o k n a p i b é re 30 K o ro n a , a n ő i fe ln ő tt m u n k á s o k n a p i b é re 20 K o ro n a , 15— 18 é v e s k o rig 12 K o ro n a , 15 é v e sn é l fia ta la b b m u n k á s o k é 8 K o ro n a , k a p á s m u n k á s o k n a p id íja 1/10-del m a g a s a b b . A k i e m e re n d e le t e lle n v é t, fo r ra d a lm i tö rv é n y s z é k e lé le s z á llítv a " . A P Á S Z T Ó I R E N D Ö R Ö K K É R E L M E (1919. jú n iu s 2.) „ R e n d ő rö k k é re lm e d rá g a s á g i seg ély é s a c ip ő - é s r u h a já ra n d ó s á g k iu ta lá s a ir á n t. T a n á c s a k é re le m n e k a d rá g a s á g i s e g é ly re v o n a tk o z ó ré s z é t e lu ta s ítja , a r u h á z a t k iu ta lá s a ü g y é b e n p e d ig a N é p ru h á z a ti B i­ z o ttsá g h o z fe lírn i re n d e li” .. Összeállította: Leblancné Kelemen Mária 25 �KÖRKÉP H ajd u T ib o r : Károlyi Mihály P o litik a i é le tr a jz K ö zel eg y é v tiz e d e s h a llg a tá s u tá n K á ro ly i M ih á ly ró l a z 1950-es é v e k v é g én k e z d te k is ­ m é t „ b e sz é ln i”. 1955-ös h a lá la u tá n h é t év v e l h a z a h o z tá k h a m v a it. F ö ld i m a r a d v á n y a in a k b e fo g a d á s á t sz e lle m i h a g y a té k á n a k la s s ú é s s z a k a s z o s h a z a té ré s e k ö v e tte , s k ö v e ti. K ü ­ lö n b ö z ő je lle g ű írá s a ib ó l (e m lé k ira to k , c ik ­ k e k , b eszéd ek , lev elek ) n a p ja in k ig ö tk ö te tn y it je le n te tte k m e g a k ia d ó k . K á ro ly in é m e m o á r­ ja i h a r m a d ik k ia d á s b a n is k e re s e tt k ö n y v e k , s b iz o n y á ra H a jd u T ib o r 1970-ben, v a la m in t L itv á n G y ö rg y é s J e m n itz J á n o s 1977-ben m e g je le n t n é p s z e r ű s ítő sz á n d é k ú K á ro ly ié le tr a jz a is e lj u to t t a z o lv a só k h o z . B á r a „ fé n y k é p e k rő l”, m e ly e k e t a fe n ti m ű v e k t á r ­ t a k e lé n k , fő b b k o n tú r ja ib a n u g y a n a z a K á ­ ro ly i M ih á ly n é z le, a m a g y a r tá r s a d a lo m ­ n a k m a s in c s e g y ség es é s m e g á lla p o d o tt K á ­ ro ly i-k é p e , m e r t a z ú j in fo rm á c ió k k ü lö n b ö z ő é rz e le m - é s is m e re ta n y a g ra ra k ó d ta k le, i l ­ le tv e k ü lö n b ö z ő ré g ie k k e l k e v e re d te k . A z „ ö re g e k ” K á ro ly i-k é p é n e k a la p s z ín e i ré s z b e n v a g y eg é sz b e n m a is az 1945 e lő tt ta n u lta k b ó l é s h a llo tta k b ó l á lln a k össze. N em e lh a n y a g o lh a tó ré s z ü k K á ro ly ib a n m a sem R ák ó czi é s S z é c h e n y i X X . s z á z a d i u tó d á t, h a ­ n e m a z t a b ű n b a k o t é s „ h a z a á ru ló t” lá tja , a m in e k a z e lle n fo r ra d a lm i k o rs z a k p ro p a g a n ­ d a g é p e z e te b e á llíta n i ig y e k e z e tt. E felfo g ás s z e rin t K á ro ly in a k n é g y „ fő b ű n e ” v o lt: v i­ lá g h á b o r ú a la tti tá r g y a lá s a i a z a n ta n to r s z á ­ g o k p o litik u s a iv a l („ k é m k e d é s”), a z 1918. n o ­ v e m b e ri b e lg rá d i k o n v e n c ió e lfo g a d á sa , s e z ­ z el m in te g y a tö rté n e lm i M a g y a ro rsz á g ö sz­ sz e o m lá sá n a k tu d o m á s u lv é te le , a h a ta lo m „ á tjá ts z á s a ” a k o m m u n is tá k k e z é re (1919 m á rc iu s á b a n ), s v é g ü l a H o rth y -M a g y a n o r­ sz á g g a l s z e m b e n e lle n sé g e s k is a n ta n to r s z á ­ g o k k a l v a ló p o litik a i e g y ü ttm ű k ö d é s e 1919 u tá n . If jú , ú j is m e re te k b e fo g a d á s á ra le g in k á b b a lk a lm a s é v e ik b e n , a n e g y v e n e s é s ö tv e n e s é v e k fo r d u ló já n a k p o litik a i s z e m in á riu m a in é s á tk é p z ő ta n fo ly a m a in a m a n e g y v e n e se k g e n e rá c ió ja ú g y ta n u lta , h o g y a p o lg á ri p ro g ­ re sszió m á s v e z é re g y é n isé g e ih e z h a so n ló a n az ig azi, te h á t a s z o c ia lis ta fe jlő d é s n e k K á ro ly i is k e ré k k ö tő je v o lt. A z e g y ik b iz o n y íté k a z le h e te tt, hogy K u n B é lá t és a K M P v e z e tő it 1919 f e b r u á r já b a n K á ro ly i b e le e g y e z é sé v e l t a r ­ tó z ta ttá k l e és z á r tá k b ö rtö n b e . K á ro ly i ily e s­ f a j ta d is z k re d itá lá s á n a k n y o m a i e n e m z e d é k tu d a tá b a n m a is fe lle lh e tő k . H a v a la m i e lle n n a g y o n k ü z d ü n k , m e g tö r­ té n h e tik , hogy a ló m á s ik o ld a lá n ta l á lj u k m a g u n k a t. K á ro ly i e m lé k é n e k b e m o c sk o lá sa é s e lh a llg a tá s a e lle n a h a tv a n a s é v e k m á s o d ik é s a h e tv e n e s é v e k e ls ő fe lé b e n — h e ly e se n é s in d o k o lta n — n ag y o n k ü z d ö ttü n k . N em 26 is a n n y ir a a fe n tie k b e n je lz e tt m ű v e k (b á r az o k is), m in t in k á b b a m ű v e k m e g je le n é s é t é s a z é v fo rd u ló k a t k ís é rő p u b lic is z tik a i írá so k é s az ú j ta n k ö n y v e k a la p já n a m a g y a r tá r s a ­ d a lo m eg y es ré te g e ib e n e g y id e a liz á lt K á ro ­ ly i-k é p is k ia la k u lt. E s z e m lé le t tá m p illé re i: K á ro ly i p o lg á ri d e m o k r a tik u s p o litik u s s á v á ­ lá s á n a k é s a n e m z e ti-n e m z e tisé g i k é rd é s b e n e lfo g la lt h e ly e s á llá s p o n tja k ia la k u lá s á n a k a n te d a tá lá s a , v a la m in t a T a n á c s k ö z tá rs a s á g ­ hoz, a K M P -h e z é s a K o m in te r n h e z fű z ő d ő p r o b le m a tik u s v is z o n y á n a k h a rm o n ik u s , lé ­ n y e g e se b b e lle n té te k n é lk ü li k a p c s o la ttá s z im ­ p lifik á lá s a . E z a k é p n e m k ö th e tő a n n y ir a n e m z e d é k h e z , m in t a z e lő z ő k e ttő , le g in k á b b m é g is ta lá n a r r a a le g ifja b b g e n e rá c ió ra j e l ­ lem ző, a m e ly m in d e n e lő z e te s é rz e le m - é s is m e re ta n y a g n é lk ü l fo g a d ta b e a h a tv a n a s é v e k ú j in fo rm á c ió it. A n n a k a té n y n e k a n y ilv á n o s s á g ra k e rü lé s e p é ld á u l, h o g y K á ro ­ ly i tilta k o z o tt a R a jk - p e r é s a rá k o s is ta m ó d ­ s z e r e k e lle n , s h o g y in k á b b a m á s o d ik e m ig ­ rá c ió t v á la s z to tta , m in ts e m h o g y lo ja litá s á ­ v a l tá m o g a ssa a tö rv é n y s é rté s e k e t, e n e m ­ z e d é k sz e m é b e n n a g y o n k o m o ly n im b u s z t k ö l­ c sö n z ö tt n e v é n e k . E z a z u tá n r á v e tü lt a p á ly a k o rá b b i s z a k a s z a ira is. K á ro ly i M ih á ly e g é sz é le tú tjá t ré s z le te se n é s a la p o s a n b e m u ta tó p o litik a i é le tr a jz á b a n H a jd u T ibor e g y ik sz e m lé le tn e k , e g y ik k é p n e k se m „ já ts z ik a lá ” . N e m c sa k a z e lle n f o r r a d a l­ m i re n d s z e r h a z u g s á g a it é s fe ld e ríté s e it, v a ­ la m in t a z ö tv e n e s é v e k sz e m lé le té n e k to r z í­ tá s a it c á fo lja , ille tv e ig a z ítja h e ly re , h a n e m K á ro ly i id e a liz á lá s á tó l is ta rtó z k o d ik . D eh ero iz á l? A m e n n y ib e n a té n y e k tis z te le te d e h e ­ ro iz á lá s — k é ts é g k ív ü l. M i in k á b b a z t m o n ­ d a n á n k : n e m e n g e d te , h o g y h ő se ir á n ti n y il­ v á n v a ló s z im p á tiá ja e ln y o m ja b e n n e a m ű ­ fa j m e g k ö v e te lte tá rg y ila g o s s á g ra tö re k v é s t. H a jd u s z e m é b e n K á ro ly i a z e g y ik le g n a ­ g y o b b X X . sz á z a d i m a g y a r p o litik u s. M ég ­ se m a p o ló g iá t ír t, h a n e m e g y h ú s - v é r e m ­ b e r a la k j á t tá r j a e lé n k — a m a g a e ré n y e i­ v e l é s h ib á iv a l, h e ly e s é s h e ly te le n íté le te i­ v e l, m á s -m á s m e g íté lé s a lá eső k o rs z a k a iv a l é s c se le k e d e te iv e l e g y ü tt. K ö n y v e leg fő b b e ré n y é n e k e z t ta r tju k . L e g ré s z le te s e b b e n a n n a k a k ö z e l h ú sz é v ­ n e k a tö r té n e té t m u t a tj a be, a m i a l a t t K á r o ­ ly i é lv h a jh á s z ó é s k a la n d k e re s ő f ia ta l m á g ­ n á s b ó l p u r itá n e m b e rré , k o n z e rv a tív a r is z ­ to k r a ta p o litik u s b ó l p e d ig a M a g y a r N e m z e ­ ti T a n á c s e ln ö k é v é le tt. M ily e n v o l t a h u ­ sz o n é v e s K á ro ly i, k ü lö n b ö z ö tt-e p o litik a i fe l­ fo g á s a k o r á n a k f ia ta l a ris z to k r a tá ié tó l? A k ö n y v e ls ő fe je z e te i a la p já n a z t m o n d h a tju k : n e m . A fia ta l K á ro ly i v ilá g n é z e te n e v e lő je , g ró f K á ro ly i S á n d o r sz e lle m i h a tá s a a la t t fo rm á ló d o tt, a k i a z a r is z to k r a ta k o n z e rv a ti­ v iz m u s a g r á r iu s s z á r n y á n a k fő s z á z a d f o rd u ­ ló s k é p v is e lő je v o lt. I l n ’y a q u e n o u s, c sak m i s z á m ítu n k — m o n d o g a ttá k k ö rn y e z e té b e n , s e z t ő is e g é sz e n te rm é s z e te s n e k ta r to tta . M in t tö b b k o rtá rs á t, K á ro ly it is a z 1904— 05-ös k o rm á n y z a ti v á ls á g le n d íte tte k i m e g ­ szo k o tt p o litik a i s z te re o típ iá ib ó l é s sém áib ó l. E g y felő l s z a k íto tt a 67-es k e re te k k e l, m e ly e k eg y fél é v sz á z a d o n á t a z a r is z to k r a ta p o litik a a lf á i é s om e g á i v o lta k , s a fü g g e tle n sé g i p o ­ litik a fe lé k ö z e le d e tt. M ásfelő l — a m i a b e l­ p o litik a i re f o rm o k a t ille ti — c ik k e ib e n és b e ­ sz é d e ib e n e k k o r tű n te k fel o ly a n je le k , a m e ly e k a n a g y b á ty já tó l ö rö k ö lt a r is z to k r a ta k o n z e rv a tiv iz m u s ir á n y á b ó l e g y fa jta a ris z to k ­ r a t a lib e ra liz m u s ir á n y á b a m u ta tta k . E k k o r fo g la l á llá s t a p a rc e llá z á s m e lle tt, e k k o r is­ m e r i e l elő sz ö r, h o g y a s z o c ia lis tá k n a k is le h e tn e k , ső t v a n n a k é rd e m e ik , s hogy a sz ö v e tk e z e ti e sz m e é s a sz o c ia liz m u s n in c s e ­ n e k a n ta g o n is z tik u s e lle n té tb e n . (A fe lism e ré s m o so ly t fa k a s z th a t, a K á ro ly i S á n d o r t k övető k o rtá n s a k s z á m á r a a z o n b a n — m u ta t r á H a j­ d u — e g y ik ú g y v is z o n y u lt a m á sik h o z , m in t tű z a vízhez.) In n e n a z o n b a n m é g k o rá n ts e m v e z e te tt e g y e n e s ú t a N e m z e ti T a n á c s e ln ö k ­ ség éig , e z e k e t a je le k e t k o rá n ts e m sz a b a d tú lé rté k e ln i. A m i a m a g á n e m b e rt ille ti, e zek v o lta k a z o k a z é v e k , a m ik o r le g n a g y o b b k á r ­ ty a c s a tá it v ív ta , a m ik o r a b u lv á r s a jtó t ú jr a é s ú j r a K á ro ly i h o sszú k ü lfö ld i u ta z á s a iv a l é s h a jm e re s z tő k a la n d ja iv a l k a p c s o la to s h ír e k h o z tá k iz g a lo m b a — m ik ö z b e n a p a ra s z to k k ö z t te r je d t a z eg y k e, a fö ld m u n k á s o k A m e ­ rik á b a v á n d o ro lta k , a c se lé d e k e t c s e n d ő rö k ü tle g e lté k, s a m u n k á s o k n a g y o b b k e n y é ré r t é s v á la s z tó jo g é rt k ü z d ö tte k . M in t p o litik u s se m s z a k íto tt m é g o sz tá ly á v a l, sőt, h a v a la ­ m ik o r, h á t 1909. é s 1911. k ö z ö tt k é p v is e lte a z t ig a z á n , a lé n y e g e se b b p o n to k o n lib e ra liz á ló d ó k o rs z a k á h o z k é p e s t is v issz a lé p v e . E z a z id ő ­ s z a k p á ly á já n a k k o n z e rv a tív m é ly p o n tja . M in t a n a g y b irto k o s o k é rd e k v é d e lm i sz e rv e z e té n e k (O M G E) e ln ö k e , e k k o r n ev e z i a fö ld o sz tá s k ö v e te lé s é t n é p b o lo n d ítá s n a k , a s z o c iá ld e m o k ­ r á c iá t e k k o r n y ilv á n ítja h a z a fia tla n és n e m z e tie tle n p o litik a i ir á n y z a tn a k , s m in t a v á la s z tó jo g -e lle n e s k a m p á n y eg y ik ir á n y ító ja , e k k o r k e rü l k ö z ö s p o litik a i p la tf o r m r a ké­ ső b b i e lle n fe lé v e l, T isz a Is tv á n n a l. B izto s k ézzel m o zo g v a a sz á z a d e lő v a ló d i é rd e k e k e t e lfe d ő p o litik a i je ls z a v a in a k és p á r tk e r e te in k d z su n g e lé b e n , H a jd u m eg­ g yőzően m u t a tj a be, h o g y a lig k é t é v m ú lv a , ig az, e g y e lő re m é g m in d ig c sa k ta k tik a i m e g ­ g o n d o lá so k b ó l, h o g y a n k e r ü l e z a K á ro ly i a sz ö v e tk e z e tt p o lg á ri, s z o c iá ld e m o k ra ta é s fü g ­ g e tle n sé g i (J u s th - p á rti) e lle n z é k m e llé . B ár ú t j a m é g m in d ig n e m v á lt el v é g é rv é n y e s e n a 48-as A p p o n y ié tó l é s a 67-es A n d rá ssy é tó l, m é g is e z e k v o lta k a z o k a z é v e k (1912— 13), a m ik o r e g y fe lő l a sz ö v e tsé g e se k k e l fo ly ta ­ to t t v itá k é s b e sz é lg e té se k , m á s fe lő l a h e v e s p a r la m e n ti c s a tá k k ö v e tk e z té b e n eg y ú j K á ­ ro ly i h a lv á n y k ö rv o n a la i ra jz o ló d ta k k i a p o ­ litik a i é le tr e ü g y elő k ö z v é le m é n y e lő tt. M eg ­ v á lik a z O M G E -tő l, e lh a tá r o lja m a g á t a z o k ­ tó l a v o lt sz ö v e tség eseitő l, a k ik a n e m z e tis é ­ gi la k o s s á g tö b b m in t 50 % -o s a rá n y s z á m á ra v a ló h iv a tk o z á s s a l e lle n e z té k a z á lta lá n o s é s �titk o s v á la sz tó jo g o t, v é d e lm é b e v eszi a n e m ­ z e ti ir á n y r a h ely e z k e d ő sz o c ia listá k a t, s k é t é v m ú lv a , ceg lé d i v á la s z tó itó l íg y b ú c s ú z ik : „ Jo g o t a n é p n e k ! F ö ld e t a n é p n e k ! K e n y e re t a n é p n e k !” 1912. és 1914. k ö z ö tt fő leg k ü lp o li­ ti k a i k é rd é s e k k ö tö tté k le fig y e lm é t; a h á b o ­ r ú e lk e r ü lé s é re tö r e k e d e tt. J e ls z ó n a k h a n g ­ z a to s c eg lé d i m o n d a ta it m é g n e m k o n k r e ti­ z á lta p o lg á ri r a d ik á lis p o litik a i p ro g ra m m á , sz ö v etség esei k ö z ö tt m é g o tt ta l á lj u k a z t a M ilo ta y I s tv á n t is, a k i u tó b b a z e lle n f o r r a ­ d a lm i k o r id e o ló g iá já n a k e g y ik m e g a la p o z ó ja le tt, s a k i m á r e k k o r is h a rc o s so v in isz ta és a n tis z e m ita v o lt. A h a d b a lé p é s u tá n K á ro ly i lo já lis m a g a ­ t a r t á s t ta n ú s íto tt, v á lla lta a h o n v é d e lm e t. A h á b o rú sz ö rn y ű sé g e i e lő tt a z o n b a n n e m v o lt k é p e s b e c s u k n i szem ét, s e z e k h a tá s á r a n e m ­ z e ti ra d ik á lis p o litik u sb ó l lé p é srő l-.lé p é sre p o lg á ri r a d ik á lis p o litik u s s á a la k u lt á t. 1916b a n s a já t p á r to t a la k íto tt, a m e lly e l 1917-ben is m é t s z ö v e ts é g re lé p e tt a p o lg á ri é s a sz o c iá l­ d e m o k r a ta e lle n z é k k e l. A v á la s z tó jo g i b lo k k e ln ö k é v é v á la s z to tt K á ro ly i p ro g r a m ja lé n y e ­ g é b e n m á r m in d a z o k a t a c é lk itű z é s e k e t t a r ­ ta lm a z ta , a m e ly e k u tó b b a M a g y a r N e m z e ti T a n á c s b e lp o litik a i p la tf o r m já t a lk o ttá k : fö ld r e f o r m , v á la sz tó jo g , á lta lá n o s d e m o k ra tiz á lá s . E g y e tle n lén y eg e s k é rd é s k ö r v o lt m ég . a m i a p o lg á ri r a d ik á lis é s s z o c iá ld e m o k ra ta b a lo l­ d a ltó l e lv á la s z to tta K á ro ly it: a n e m z e ti- n e m ­ z e tisé g i k é rd é s ; d e a fe lg y o rsu lt e s e m é n y e k é s ú j sz ö v e tség esei h a tá s á r a la s s a n e te k in te tb e n is m ó d o s íto tta á llá s p o n tjá t. E lő sz ö r 1917 t a ­ v a s z á n h a tá r o lta el m a g á t n y ílta n a s a já t p á r t ­ ja s o r a ib a n is fe lle lh e tő s o v in iz m u ­ sá tó l. 1917 v é g é re , 1918 e le jé re — fő ­ leg Já s z i O sz k á r h a tá s á r a — e lis m e rte a n e m z e tis é g e k a u to n ó m iá r a v a ló e lv i jo g á t, a m it k éső b b , a fo r ra d a lo m n a p ja ib a n a g y a ­ k o r la ti tu d o m á s u lv é te l k ö v e te tt. 1918 ő szére (d e c sa k a k k o rra ) — h a n g s ú ly o z h a tju k H a jd u n y o m á n — K á ro ly i M ih á ly p o lg á ri r a d ik á lis p o litik u s le tt. S z a k íto tt o s z tá ly á v a l é s s z a k í­ to tt a rég i M a g y a ro rsz á g g a l. A k é t fo r ra d a lo m K á ro ly ijá n a k c se le k e d e ­ te i k özül a k ö z é p is k o lá k le g in k á b b a z t s u ly ­ k o ltá k és s u ly k o ljá k d iá k ja ik b a , h o g y 1919 m á r c iu s á r a K á ro ly i fe lis m e rte : az id ő t ú l ­ h a la d t ra jta . E z é rt m o n d o tt le a F o r r a d a l­ m i K o rm á n y z ó ta n á c s ja v á r a , a m e ly n e k p o li­ ti k á já t a 133 n a p a la t t is m in d v é g ig tá m o ­ g a tta . A z á llítá s b a n , n o h a K á ro ly i s z e m é ly é ­ n e k m e g íté lé s e sz e m p o n tjá b ó l n y ilv á n v a ló a n e lle n k e z ő e lő je lle l, im p lic it m ó d o n b e n n e fo g ­ la lta tik u g y a n a z , a m iv e l a z e lle n fo r ra d a lo m is v á d o lta a z e lső m a g y a r n é p k ö z tá rs a s á g e l ­ n ö k é t. A z ti., h o g y „ titk o s k o m m u n is ta ” v o lt. B á r a p o lg á ri d e m o k r a tik u s fo r ra d a lo m h e ­ te ib e n K á ro ly i ú ja b b n a g y v á lto z á so n e s e tt á t (a n a g y b ir to k re n d s z e r m e g s z ü n te té s e m e l­ le tt e k k o r m á r a n a g y tő k e k o rlá to z á s á t é s a z á lla m g a z d a sá g i h a ta lm á n a k n ö v e lé s é t is jo ­ g o s é s a k tu á lis te e n d ő n e k is m e rte el), a H a j­ d u á lta l m e g s z ó la lta to tt d o k u m e n tu m o k a m e l­ le t t sz ó ln a k , h o g y a la p v e tő e n to v á b b r a is m e g m a ra d t a m a g á n tu la jd o n e lv e a la p já n . A k is p o lg á ri d e m o k rá c ia tu d a to s k é p v is e lő je le tt, a k i é rte lm is é g i h ív e i m e lle tt az S Z D P -re é s a K is g a z d a p á r tra k ív á n t tá m a sz k o d n i. A f e b r u á r v é g i é s m á r c iu s e le ji n a p o k b a n K á ro ly i v a ló b a n f e lis m e r te p o litik á ja c ső d jé t, e z t a z o n b a n — m e g g y ő z ő d é sü n k s z e r in t: h e ­ ly e se n — n e m a n n y ir a b e lp o litik a i, m in t i n ­ k á b b k ü lp o litik a i té n y e z ő k k e l m a g y a rá z ta . K á ro ly i k ü lp o litik á ja m in d a d d ig n a g y o n e g y ­ s z e r ű v o lt: a n ta n ts z im p á tia é s h it a w ils o n iz ­ m u s b a n . Jó l tu d ta , h o g y m in t v e sz te s á lla m ­ n a k , M a g y a ro rsz á g n a k fiz e tn ie k ell. A zt is s e jte tte , h o g y h a z á já tó l n e m c s a k H o rv á to r­ sz á g é s B á c sk a fo g e ls z a k a d n i. A m it n e m t u d ­ h a to tt, a z a z v o lt, h o g y a z a m e r ik a i e ln ö k á l­ ta l m e g h ird e te tt p a c ifiz m u s é s n e m z e ti ö n re n d e lk e z é s e lv e 1919 ta v a s z á n te lje s e n a lá ­ re n d e lő d ik a n y ílta n m a g y a re lle n e s fr a n c ia n a g y h a ta lm i é rd e k e k n e k . A m ik o r e zt — fe b ­ r u á r v ég ére, m á r c iu s e le jé r e — K á ro ly i f e l­ is m e rte , e ls z á n ta m a g á t a m a g y a r la k ta t e r ü ­ le te k fe g y v e re s v é d e lm é re . S z e m é ly s z e r in t a z t s z e r e tte v o ln a , h a s z o c iá ld e m o k ra ta k a ­ b in e t á ll a z o rsz á g é lé re , s 21-én s z o c iá ld e ­ m o k r a ta m in is z te re ln ö k ö t n e v e z h e t ki. De g o n d o lt e g y m á s ik le h e tő s é g re is, a r r a az e s e tre , h a a sz o c iá ld e m o k ra tá k v is s z a re tte n ­ n é n e k a z e g y p á rti k o rm á n y tó l. 21-én U g ro n G á ­ b o rr a l (s sz e m é ly é b e n a ré g i M a g y a ro rsz á g ­ gal) is tá r g y a lt v e le a n e m z e ti e lle n á llá s k o r­ m á n y á n a k le h e tő sé g é rő l. A z u to lsó n a p o k e s e ­ m é n y e i k a p k o d á s n a k jo g g al n e v e z h e tő k , a k o m m u n is tá k h a ta lo m r a se g íté sé n e k tá r g y ila ­ gos sz e m m e l a lig h a . A m i K á ro ly i „ le m o n d á s á n a k ” a tö r té n e té t ille ti, a z ezzel k a p c so la to s v e rz ió k k ö zü l a z e lm ú lt é v e k s o r á n k i- k i k iv á la s z th a tta m a ­ g á n a k a m e g fe le lő t. (A z 1969-es s a jtó v ita ö sz ­ s z e g y ű jtv e m e g ta lá lh a tó Illy é s H a js z á lg y ö k e ­ r e k c ím ű k ö te té b e n .) É n m e g g y ő ző n e k é rz e m H a jd u é rv e lé sé t, m is z e rin t a z S Z D P é s a K M P e g y e sü lé se és a F o rr a d a lm i K o rm á n y ­ z ó ta n á c s m e g a la k u lá s a K á ro ly i tu d t a n é l­ k ü l é s h á ta m ö g ö tt z a jlo tt le, n e v e z e te s p r o k ­ la m á c ió ja a lá ír á s a é s jó v á h a g y á s a n é lk ü l j e ­ le n t m eg , s e g y felő l K u n fi és B ö h m , m á s fe ­ lő l G e llé rt O sz k á r és S im o n y i H e n ri i n ­ k o r r e k ts é g é t K á ro ly i p u s z tá n lo ja litá s b ó l h a ll­ g a tta el é v e k ig . E zt a v e rz ió t tá m a s z tjá k a lá K á ro ly i T a n á c s k ö z tá rs a s á g a la tti h e ly z e tm e g íté lé se i is. T én y , h o g y a m íg a fo rra d a lo m „ é lt”, K á ro ly i n e m n y ila tk o z o tt n y ilv á n o s a n a p r o l e tá r d ik ta tú r a e lle n , s h o g y c sö k k e n ő a k ­ tiv itá s s a l b á r, d e a g y a k o rla ti m u n k á b a n is tá m o g a tta a T a n á c sk ö z tá rsa sá g o t. H a jd u a z t is m e g á lla p ítja , hogy — e lm é le tile g — a k is ­ p o lg á ri d e m o k ra tiz m u s á llá s p o n tjá ró l e z e k ­ ben a n a p o k b a n K á ro ly i k ö z e le d e tt a sz o c ia ­ liz m u s e s z m e v ilá g a felé. L e m o n d o tt a t e r ü ­ le ti in te g ritá s r ó l, s fe lis m e rte , h o g y a v ilá g ­ k a p ita liz m u s á lta lá n o s v á ls á g á b ó l c sa k a szo­ c ia liz m u s n y ú jt re á lis k iv e z e tő u ta t. E m e lle tt a z o n b a n r e n d r e is m e rte ti a z o k a t a z is m e re t­ le n e b b d o k u m e n tu m o k a t is, a m e ly e k a m e l­ le tt ta n ú s k o d n a k , hogy K á ro ly i n e m h it t a p r o le tá r d ik ta tú r a m a g y a ro rsz á g i p e rs p e k tív á i­ b a n , s a k ib o n ta k o z á s t to v á b b r a is m á s u t a ­ k o n k e re s te . Á p rilis b a n je le n ti ró la S m u ts tá b o rn o k , h o g y „Ő c sa k egy m ó d o t lá t a f o r ­ ra d a lo m m e g m e n té s é re : a K o rm á n y z ó ta n á c s m o n d jo n le, h e ly é t fo g la lja e l egy sz o c iá l­ d e m o k r a ta k o rm á n y , a m e ly k ií r j a a v á la s z ­ tá s o k a t, d e m o k r a tik u s a la p r a h e ly e z k e d ik és m e g e g y e z ik a z a n t a n t t a l ” ; m á ju s 1-én fe lk e ­ re si K u n B é lá t, s k é ri: e n g e d je á t a h a ta l­ m a t e g y sz o c iá ld e m o k ra ta k o rm á n y n a k ; j ú ­ n iu s k ö z e p é n jo b b o ld a li és c e n tr is ta sz o ciál­ d e m o k r a tá k k a l tá rg y a l eg y „ m é rs é k e lt szo c ia ­ lis ta k o rm á n y ” a la k ítá s á ró l. A k e ttő ssé g m a ­ g y a rá z a ta k é z e n fe k v ő : K á ro ly i m á r á p r ilis ­ b a n sem h it t a v ilá g fo rra d a lo m b a n , a z t p e ­ d ig k o rá b b r ó l tu d ta , h o g y a b o lse v iz m u s n y u ­ g a tr a te r je d é s é n e k m e g a k a d á ly o z á s á ra tö r e k ­ v ő n a g y h a ta lm a k n á l eg y k o m m u n is ta k o r ­ m á n y se m m i jó r a sem s z á m íth a t. 1919. jú liu s 5 -é n K á ro ly i e lh a g y ta M a g y a r­ o rsz á g o t, s a m a g y a r p o litik a irá n y ító i k ö zé s o h a tö b b é n e m té r h e te tt v issza. M iu tá n f e l­ ism e rte , h o g y m in d e n d o g m a tiz m u sa é s s z e k ­ tá s s á g a e lle n é r e a H o rth y - re n d s z e r le g a k tí­ v a b b é s le g k ö v e tk e z e te s e b b elle n sé g e i m é g is­ c sa k a z ille g a litá s b a s z o ríto tt k o m m u n is tá k . K á ro ly i m in d e n a lk a lm a t m e g ra g a d o tt a r r a , h o g y a K o m in te rn t é s a K M P -t g y a k o rla ti m u n k á já b a n tá m o g a ssa . A szó szo ro s é s p á r t ­ s z e rű é rte lm é b e n a z o n b a n — m u ta t r á H a jd u — so h a s e m le tt k o m m u n is ta . N em e ls ő so r­ b a n a z é rt, m e r t fo rm á lis a n n e m le tt p á rtta g , h a n e m fő leg a z é rt, m e r t e tik u s n o rm á i és te o re tik u s n é z e te i a le g sz o ro sa b b g y a k o rla ti e g y ü ttm ű k ö d é s id e jé n is tö b b p o n to n k ü lö n ­ b ö z te k az a k k o ri k o m m u n is tá k és sz o c iá ld e ­ m o k r a tá k tö b b s é g é tő l. N em é r t e t t e g y e t a m u n k á s p á rto k sz ö v e tsé g i p o litik á já v a l, 27 �a m e n n y ib e n azo k m in d a p a ra s z tsá g , m in d a z é rte lm is é g s ú ly á t és je le n tő s é g é t le b e c s ü l­ té k . T u d ta , hogy a sz o c ia lista f o r ra d a lm a k g y ő zelm e n e m fo g ja e g y sz e rsm in d a n e m z e ti k é rd é s t is a u to m a tik u s a n m e g o ld a n i. A d e ­ m o k r á c ia fo g a lm á n a k é rte lm e z é sé v e l é s az á lla m h a ta lo m , a p r o le tá r d ik ta tú r a á lta lá n o s k é rd é s e in e k m e g íté lé sé v e l is k ö z e le b b á llt a k o m m u n is ta e lle n e s b a rá ta ih o z , m in t S z tá lin g y a k o rla tá h o z . A v o lt szö v etség esek (a fü g g e tle n sé g ie k tő l a ra d ik á lis o k o n á t a s z o c iá ld e m o k ra tá k ig ) m in d e ttő l fü g g e tle n ü l m á r a h ú sz a s é s a h a r ­ m in c a s é v e k fo r d u ló já r a „ le ír tá k ” K á ro ly it. „ . . . A tö r té n te k u tá n e g y e tle n k á r t y á r a te t­ té l: a S z o v je t g y ő zelm ére. E n é lk ü l tö b b é, h ite m s z e rin t, n e m le h e t sz e re p e d a k ö z é p ­ e u ró p a i d o lg o k b a n .” — id é z i H a jd u Já s z i O sz­ k á r 1930-as sz a v a it. A so rs n a g y p a ra d o x o n ja , h o g y a m it Já sz i n e m h itt, a z b e k ö v e tk e z e tt: K e le t-E u ró p á b a n é s M a g y a ro rsz á g o n a „ S z o v je t” g y ő zö tt, s hogy a m it b iz to s ra v e tt, a z n e m v á lt v a ló r a : K á ­ ro ly i n e m té r h e te tt v issza m é g e g y sz e r a k a ­ p itá n y i h íd ra . A p á riz s i k ö v e tsé g a b e o sz to tt m a tró z sz e re p é v e l v o lt azonos, s e b b ő l a p o zíció b ó l é rd e m b e n n e m le h e te tt b e fo ly á so l­ n i a z o rsz á g ir á n y ítá s á t. P e d ig s z e r e te tt v o l­ n a a k o rm á n y k e ré k k ö z e lé b e ju tn i... Ú gy é re z te , h o g y k ite r je d t n e m z e tk ö z i is m e re ts é ­ g é t a D u n a -v ö lg y i n é p e k v is z o n y á n a k és e g y ü tté lé s é n e k h o sszú tá v ú re n d e z é s e te r ü ­ le té n k a m a to z ta th a tn á le g in k á b b . A tr ia n o n i h a tá r o k a t m á r ré g e n re a litá s n a k is m e rte el , a v é g ső m e g o ld á st a K o ssu th é s J á s z i n y o m á n e lk é p z e lt D u n a -k o n fö d e rá c ió tó l re m é lte . M in t n é h á n y m á s h e ly e s é s e lő r e m u ta tó n é ­ z e té n e k , e n n e k m e g v a ló s ítá s a is a z u tó d o k ra h á r u lt. H a jd u T ib o r k ö n y v é v e l a z e g y ik le g n a g y o b b X X . sz á z a d i m a g y a r p o litik u s tu d o m á n y o s ig é n y ű és ig én y esség ű b io g r á fiá ja k é s z ü lt el. K á ro ly i p u b lik á lt írá s a i, k ia d á s e lő tt álló le ­ v elez ése, s a K á ro ly i-h a g y a té k e g y é b d o k u ­ m e n tu m a i, to v á b b á a h a z a i le v é ltá r a k a n y a ­ g a i é s a k o ra b e li s a j tó c ik k e i m e lle tt a szerző s z o v je t, a n g o l, a m e r ik a i, o s z trá k , s k ö z v e tv e f r a n c ia le v é ltá r a k f o n d ja it is h a s z n o s íth a tta . A m u n k a te h á t sz é le s k ö r ű fo rrá s b á z is o n n y u g ­ szik , s a szerző o b je k tiv itá s r a tö re k v ő sz e m ­ lé le te m e lle tt e z is a z t v a ló s z ín ű síti, hogy k ö n y v e h o sszú id ő re a le g a u te n tik u s a b b és le g m e g b íz h a tó b b K á ro ly i-é le tra jz lesz. R á ­ a d á s u l o ly a n é le tr a jz — , s e z t ta lá n n e m fe ­ le sle g e s h o z z á te n n i —, a m e ly v ilá g o s v o n a l­ v ezetése, fo rd u la to s , s g y a k ra n k ife je z e tte n sz e lle m e s s tílu s a a la p já n n e m c s a k a tö r té n e l­ m e t k u ta tó k é s o k ta tó k , h a n e m a tö rté n e le m ir á n ti ig é n y e se b b é rd e k lő d ő k fig y e lm é re is jo g g al s z á m íth a t. É rd e m i k ifo g á s c su p á n a k ö n y v te r je d e l­ m i é p ítk e z é sé v e l sz e m b e n tá m a s z th a tó . A z ig e n ré s z le te se n k id o lg o z o tt e ls ő fe je z e te k e t e g y re rö v id e b b re fo g o tt ré s z e k k ö v e tik , s a z 1945 u tá n i K á ro ly ira m in d ö ssz e 50 o ld a l ju t a 600-ból. A m e g o ld á s n e m e g é sz e n é r t h e te t­ len , h isz e n m e m o á rja ib a n K á ro ly i v isz o n y la g k e v e se t í r ifjú s á g á ró l, m á s fe lő l 1945 u tá n n e m v o lt v e z e tő p o litik u s. N éh o l m in d e n e s e t­ r e h iá n y é r z e te tá m a d h a t a z o lv a s ó n a k . A z é le tú t 1945 u tá n i e se m é n y e i, s fő le g te rv e i m e lle tt é n p é ld á u l a k é t v ilá g h á b o rú k ö z ö tti K á ro ly i, v a la m in t a K M P é s a K o m in te rn k ö z ö tti e lv i n é z e tk ü lö n b s é g e k o k a iró l é s m i­ b e n lé té rő l is sz ív e se n o lv a s ta m v o ln a tö b b e t. M in d ez a z o n b a n k e v e se t v o n le a k ö n y v é r ­ d em eiből. Jó le n n e , h a K á ro ly i é le tr a jz á t a X X . s z á ­ zadi m a g y a r tö r té n e le m m á s n a g y p o litik u s e g y é n iség ein ek h a so n ló típ u s ú b io g rá fiá i k ö ­ v e tn é k ( K o s s u t h , 1 9 7 8 . ) Rom sics Ignác 28 D u b a G y u la : Ívnak a csukák D u b a G y u l á t , az egyik legjelentősebb csehszlovákiai m agyar prózaírót két évti­ zeddel ezelőtt kitűnő hum oristaként ta r­ tották számon. A hatvanas évektől kezdő­ dően m u tatta meg, hogy a novellisták, re­ gényírók között is az élvonalba tartozik. Elbeszéléskötetei u tán jelent, meg S z a b a d ­ e s é s című regénye, am elynek hőse a fa­ luból városba került értelm iségi fiatalem ­ ber — M orvai szerkesztő — az ötvenes évek közepén-végén átéli az életform a m egváltoztatásából, a korszak közgon­ dolkodásából következő nehézségeket, de az em lékek síkján újraéli azokat a folya­ m atokat is, am elyek gyerm ekkorának fa­ lu ját jellem ezték. Az író e regénye u tán újabb — főleg a nagyvárosi lét kérdéseit boncolgató — el­ beszéléskötettel, m ajd 1974-ben szociográ­ fiával, a V a j ú d ó p a r a s z t v i l á g című m un­ kával jelentkezett. A m űben H ontfü­ zesgyarm at, Duba szülő- és felnevelő fa ­ lujának képe rajzolódik ki, azokkal a tá r ­ sadalm i viszonyokkal, szokásokkal, tö rté­ nelm ileg fontos esem ényekkel és érzelmi m otívum okkal, am elyek őt, az írót, e tá j­ hoz, az em berekhez kötik. Mégis elsietett egyik kritikusának az a következtetése, hogy „a csehszlovákiai m agyar irodalom legjobb term ékei általában nem fikciós m űfajokban születnek”’. M ert lehet, hogy ez az igazság általánosságban érvényes — D uba G yulára vonatkoztatva azonban nem az. Az eddig em lített m űvek — s köztük éppen a legújabb m unka az Ív n a k a csu­ ká k című regénye — szolgálnak erre bi­ zonyságul. Ha igaz Göröm bei A ndrásnak az a m egállapítása, hogy Duba a hatvanas években fő feladatának tek in tette, hogy m egírja generációjának, az akkor 30—40 év közötti, falusiból városivá váló értelm i­ ségi réteg életútját, akkor igaz az is, hogy az Ívn a k a csukák főhőse — a kam aszfiú N agybene P éter — sorsában az író m ár előlegezi ezt az életutat. Egyébként is: úgy tűnik, m intha Duba G yula legtöbb m űvében egyetlen sorsot, saját életét írn á m eg — term észetesen ál­ talánosítva, a tapasztalatok érvényessegét térben-időben kitágítva. Hiszen nem ne­ héz például a V a j ú d ó parasztvilág H ontfü­ zesgyarm atát és az Ív n a k a csukák Füzes­ nyékét azonosítanunk, vagy a többi falusi kam aszétól eltérő gondolkodású, a techni­ ka, a könyvek, ezen keresztül a falun kí­ vüli történések irá n t érdeklődő, érzelm i­ leg rendkívül fogékony, az árn y alato k at m egsejtő P éter alak ja m ögött az író arc­ vonásait felfedeznünk. D uba G yula ugyanis éppen a kam asz­ kor, az eszmélés éveiben élte m eg azt az időszakot (az 1945—48-as éveket), am ely­ ről terjedelm es regényében beszámol. A front elvonulásától, az elm enekült lakos­ ság visszatérésétől az 1948. tavaszán el­ kezdődött konszolidációig követi figyelem ­ mel az esem ényeket, a cselekm ény köz­ pontjában három kam aszt — P éter m el­ lett unokatestvérét, B akai Jó skát, s a K örtefejűnek nevezett Pereszlényi A lb er­ tet — állítva. A fro n t okozta pusztítások nyom ait las­ san eltüntetik, m egindul az élet a földe­ ken, ú jra elkezdődik a kereskedelem a he­ gyek közül a síkságra leszekerező szlová­ kokkal. A falusiak előtt lassan kitágul a világ, ugyanakkor m egjelenik a közrend első képviselője, a részeges csendőr. A férfi­ ak egy részét csehországi m unkaszolgálat­ ra kötelezik, m ajd m egérkeznek a Ma­ gyarországgal kö tö tt lakosságcsere-egyez­ m ény értelm ében a kitelepítésről intézke­ dő „fehér levelek” — ezek a cselekm ény főbb pontjai. A falu elcsöndesedése és az új telepesek m egérkezése u tán a m ű a „hogyan tovább?” nehéz, ám bizakodóan feltett kérdésével zárul. A regény e rétege — a súlyosabb, a szlovákiai m agyarság nagy részét érintő, történelm i kérdéseket felvető rétege — azonban csak ritk án kap közvetlen hang­ súlyt. A regény felszínét, am elyen lassan, alig érzékelhetően sodródnak a sorsok, apró esem ények fodrozzák, kam aszkalan­ dok gyűrűzik: három hősünk fegyvereket talál; érzékletes az Ö reg-árokban a lá­ nyokkal való fürdés leírása; a búcsúban a fiút szinte férfivá avató esem ények tö r­ ténnek; újjászerveződik a falu fu tb all­ csapata. Ebben a lassú áram lásban — szin­ te az ott élők szemével figyelve — alig vesszük észre a politikai fordulatokat, m ajd a békeszerződés aláírását. A szavak lassú sodrán alapuló stílus, a látványnál, az egyes hétköznapi esem é­ nyeknél hosszan elidéző előadásm ód, p er­ sze azon túl, hogy a falusi fiatalok, fel­ nőttek számos típ u sát felm utatja, olyan szép részletekkel gazdagítja a m űvet, m int a P éter és Lenke kapcsolatát, vagy az Al­ bert, s a ném et lány, U lrike szerelm ét el­ beszélők. A csuka — az íváskor a Füzes-árokba felúszó csuka — m otívum a m ár ko ráb ­ ban novellákban is felbukkant. A Szabad­ esésben M orvai szerkesztőnek ju t eszébe az Öreg-árok a csukákkal: „az áttetsző vízben, m elyet betongát zár el a nagyobb vizektől, s am ely tovább m ár nem folyik a tenger felé, hanem kiszárad a n y ári m e­ legben, s ahonnan szám ukra nincs vissza­ térés a C sincsa-patakba, o tt feküsznek a hatalm as hím csukák”. A legutóbbi mű k amaszos vidám ságú halászatai m ögött is m élyebb gondolatok rejtőznek. A tö rténe­ lem holtágaira, az évszázados törvények �érvénytelenné válására gondolunk, am ikor m ár nem úsznak fel a csukák a Füzes­ árokba, m ert „talán m egváltoztatták szo­ kásaikat, és m ás ívóhelyet kerestek m a­ g u k n ak ”. A regény — Kiss M ihály parasztem ber szájába adva a szót — bizakodó m onda­ tokkal zárul: „ezután még fontosabb len­ ne, hogy értsü k egym ást, m ert nagy kö­ zös m unka v ár rá n k ”. Nyilvánvaló igaz­ ság ez, hiszen sosem a népek, hanem a po­ litikai erők szem benállásáról volt szó. Ez a feloldás azonban a regényben kissé meg­ alapozatlannak tűnik, s a m ű két hiányos­ ságára is utal. Az egyik: sem m it nem t u ­ dunk meg az em bereket mozgató hatalom m echanizm usáról; b ár az író nem egyszer, kívülről figyeli hőseit, és szinte szociogra­ fik u san ábrázolja — nem érzékelteti a je­ lentős esem ények fő m otívum ait. A m á­ sik: az alakok érzelmi, pszichológiai jel­ lemzése hiányos, sokszor nem cselekede­ teikből, szavaikból, hanem az író kom ­ m entárjaiból ism erjük meg őket igazán. Az összetettebb jellem ű főhősről írja egyik helyen: „Nevetséges, kamaszos eről­ ködés a Péteré, k ifo rratlan, gyerekes vá­ gyakozás, de őszinte és elemi erejű .” Ha ezt csak ebből a kom m entárból, külsődle­ ges jellem zésből tu d n án k meg, vállat vonva lapoznánk tovább. D uba erényei közé tartozik azonban az, hogy olykor saját m agát felülvizsgálva, kijavítva terem t szép szituációkat hősei szám ára. Regénye így hibái ellenére a felszabadulás után i néhány év, a kezdeti vál­ tozások és várakozások korának hiteles ra jz át adja. ( M a d á c h , 1 9 7 7 ) P. Szabó Ernő fo g ja n a k k ez e t, jo b b f e la d a to k m e g o ld á sa é r ­ dekében. M in d e z e k fé n y é b e n m e g le p e té s se l lá tta m h o g y a m e g y e b e li tá r s a d a lo m tu d o m á n y i k u ta ­ tó m u n k a im m á r le g je le n tő s e b b n e k m o n d h a tó o rg á n u m a (N ó g rá d m e g y e i m ú z e u m o k é v ­ k ö n y v e 1978. S a l g ó t a r j á n , 1978) s z in té n t e r e t a d o tt ily en v itá n a k , é s o ly a n ír á s t je le n te te tt m eg, a m e ly s a já to s a n e g y é n i k u ta tá s i m ó d ­ s z e re k k e l k ís é rli m e g a h o z z á já ru lá s t a m ú lt sz á z a d ó ta b o n c o lg a to tt v itá s k é rd é s m e g o l­ d á s á h o z : a p a ló c n é p n é v e re d e té n e k m e g f e j­ té sé h e z . M a g a a szerző. B e l i t z k y J á n o s nem ú jo n c m á r e n n e k a k é rd é s n e k a v iz s g á la tá ­ b a n , sz á m o s ír á s a je le n t m e g m á r a (P a ló c ­ fö ld b e n is) e tá rg y k ö rb ő l. V iz sg á la ta i so rá n te rm é s z e te s e n fig y e le m b e v e sz i a k u ta tó k a m a c s o p o r tjá n a k m e g á lla p ítá s a it, a m e ly e k a z ő n é z e te it lá ts z a n a k m e g e rő síte n i, d e e l­ h a tá r o lja m a g á t azo k tó l, a k ik m á s (m o n d ­ h a tn á n k ú g y is, h o g y a „ sz a b á ly o s”, a szig o ­ rú a n v e tt sz a k tu d o m á n y i) m ó d s z e re k a lk al­ m a z á sa ré v é n m á s e re d m é n y e k re j u t otta k . K é tsé g te le n , h o g y a tu d o m á n y tö r té n e t s z á ­ m os o ly a n e s e te t is m e r, a m ik o r a s z o k v á ­ n y o stó l e lté rő m ó d s z e re k a lk a lm a z á s a , v a g y a k á r m a g a a v é le tle n v e z e te tt ú j fe lfe d e ­ zésh ez. U gy é rz e m a z o n b a n , h o g y a m ú z e u m i é v k ö n y v b e n , a m e ly a m ú z e u m i s z e rv e z e t t u ­ d o m á n y o s e re d m é n y e it v a n h iv a tv a k ö z é rt­ h e tő m ó d o n k ö z z é te n n i, az ily e n (e g y é b k é n t ig e n a la p o s é s tis z te le tre m éltó , de a li g n é ­ h á n y e m b e r s z á m á ra é r th e tő , é s — fő k é n t — egyéni f e lté te le s e te k e t ta rta lm a z ó ) m u n k a k ö zlésév el m é g v á r n i le h e te tt v o ln a . S h a m á r a tu d o m á n y o s m u n k a egyes k é rd é s e iv e l ö sszefü g g ő m e g je g y z é se k n é l t a r ­ tu n k , az é v k ö n y v b e n s z e m b e tű n t m ég v a la ­ m i. M in t a m ú z e u m i é v k ö n y v e k sz o rg a lm a s o lv a só ja , e m lé k sz e m a r r a , h o g y az 1974. évi k ö te tb e n , é p p e n B e litz k y J á n o s to llá b ó l, k i­ tű n ő ír á s je le n t m eg. A d a lé k o k a S a l g ó t a r­ já n i K ő s z é n b á n y a R T b á n y á s z a in a k m u n k a é s é le tk ö r ü lm é n y e ih e z ( A z 1 8 7 0 -e s é v e k ig a z ­ g a t ó s á g i l e v e l e z é s é b ő l ) c ím m e l. A le v é ltá r ő riz e té b e n levő, m a m á r a lig o lv a s h a tó , n é ­ m e t n y e lv ű le v e le k b ő l k ih ü v e ly e z e tt fe ld o l­ gozás ig e n é rz é k le te s k é p e t ra jz o lt a c ím b e n m e g a d o tt té m á ró l — ki is fe je z te m a k k o r v é le m é n y e m e t, hogy a sze rz ő e z t a m u n k á t fo ly ta tn i fo g ja , é s hogy a n n a k e re d m é n y e i­ v el az é v k ö n y v k é ső b b i é v fo ly a m a ib a n m a jd ta lá lk o z h a tu n k . N os, az idei k ö te tb ő l k it ű ­ n ik , h o g y a m u n k á t m á s fo ly ta tta . M o l n á r P á l közöl u g y a n is ta n u lm á n y t A d a l é k o k a n ó g r á d i b á n y am u n k á s s á g l é t s z á m á n a k , ö s s z e ­ té t e lé n e k v á lto z á s a ir ó l, h e ly z e té r ő l, h a r c a ir ó l é s é l e t m ó d j á r ó l 1900 é s 1919 k ö z ö t t c ím m e l. Nógrád megyei kiadványok 1978-ban N y ilv á n so k a n l á t tá k a té v é b e n az A m a­ c ím ű so ro z a t a d á s a it. S n y ilv á n v e le m e g y ü tt tö b ­ b e n c so d á lk o z ta k azon, h o g y a k é rd é s se l fo g ­ la lk o z ó k itű n ő sz a k e m b e re k a n éző s zem e e lő tt ú g y v ita tk o z ta k a z eg y es tis z tá z a tla n k é rd é s e k rő l, m in th a az e g y ik k u ta tó n e m is ­ m e r n é a m á s ik e re d m é n y e it — d e h a ism e ri is, s z in te le v e g ő n e k nézi, le k ic sin y lő s z a v a k ­ k a l ille ti, m in te g y a z t s u g a llja , hogy a m á ­ s ik tá jé k o z a tla n a z a d o tt k é rd é s b e n . N ag y o n ta lá ló a n je g y zi m eg e rr ő l a v ita s tílu s ró l K o ­ s á r y D o m o n k o s (egy m á s ik tu d o m á n y o s v ita k a p c s á n ) a V aló ság 1978/10. s z á m á b a n , hogy „ h iá b a h a n g z a n a k el d ö n tő sz a k m a i é rv e k , h iá b a b izo n y u l be, hogy m i ta r th a tó é s m i n e m , h iá b a tis z tá z a p o n to s fo rrá se le m z é s e g y -e g y ré s z le te t, és h iá b a a la k u l k i tö b b k e v e se b b k o n sz e n z u s a sz a k e m b e re k k ö z ö tt”, eg y es k u ta tó k úgy v ita tk o z n a k to v á b b „a g y a n ú tla n n y ilv á n o ssá g elő tt, m in th a a fe jle ­ m é n y e k e t n e m m in d e n k in e k e g y fo rm á n k e lle ­ n e fig y e le m b e v e n n ie .” M a jd h o zzáteszi, é p ­ p e n a tu d o m á n y e lő re h a la d á s a é rd e k é b e n le g sz ív e se b b e n a r r a k é rn é ő k e t m á so k n e v é ­ b en , h o g y h a g y já k a h iá b a v a ló v itá t, in k á b b g ya ro k e lő d e ir ő l és a h o n fo g la lá s r ó l A z é v k ö n y v e g y é b k é n t h a sz n o s é s é r ­ d e k e s ta n u lm á n y o k a t közöl m ég a m u n k á s ­ m o z g a lo m - és g a z d a s á g tö rté n e t tá r g y k ö ré b ő l: S z v i r c s e k F e r e n c e ls ő so rb a n v is sz a e m lé k e z é ­ sek és iro d a lo m a la p já n az ü v e g g y á ri m u n ­ k á so k é le tk ö rü lm é n y e irő l ír, m a jd a losonci b ő rg y á r k e v é sk e le v é ltá r i a n y a g á b ó l é r d e k e ­ sen ra jz o lja m e g egy, a m e g y é b e n r i tk a ip a r ­ ág fe u d á lis k o ri k ib o n ta k o z á s á t. H o r v á t h I s t v á n ö ss z e fo g la lja a z 1825-ös z e le n e i p a ­ ra s z tm e g m o z d u lá s ró l k é s z íte tt n a g y s ik e rű sz écsén y i k iá llítá s á n a k a n y a g á t, m e llé k e lv e h o z z á C z i n k e F e r e n c n e k a té m á r a n a g y sz e ­ rű e n rá é rz ő és a k o r t k itű n ő e n je lle m z ő g r a ­ fik á it. B a l á z s L á s z l ó f o ly ta tja is k o la tö rté n e ti ta n u lm á n y a it, e z ú tta l a s a lg ó ta rjá n i a c é l­ g y á ri n é p is k o la első ö tv e n é v é n e k az é rté k e s le v é ltá r i a n y a g b ó l k ie le m z e tt ra jz á v a l. P r a z ­ n o v s z k y M ih á ly le g e n d a o sz la tó fe la d a tr a v á lla lk o z o tt, m id ő n a n e v e z e te s m e g y e b e li b e ty á r, K rú d y K á lm á n s z e m é ly é n e k é s te v é ­ k e n y sé g é n e k e le m z é sé t tű z te k i célu l. A v o ­ n a tk o z ó iro d a lo m te lje s is m e re té b e n é s ú ja b b , s a já t, le v é ltá ri k u ta tá s a i e re d m é n y e in e k fe l­ h a s z n á lá s á v a l m e g írt ta n u lm á n y a , ú g y tű n ik , v é g re v ilá g o s és a v a ló s á g n a k m e g fe le lő k é ­ p e t a d egy v ih a ro s k o rs z a k v ih a ro s é le tű sz e ­ m é ly is é g é rő l (h o z z á já ru lv a ezzel n é m ile g az o rszág o s K rú d y -é v fo rd u ló ü n n e p sé g e ih e z is, h isz e n a k é rd é s e s K rú d y K á lm á n a n e v e s író, K rú d y G y u la n a g y a p já n a k v o lt a te s t­ v é re ). A m ú z e u m n é p ra jz i te v é k e n y sé g é t e z ­ ú tta l csa k Z ó l y o m i J ó z s e f n e k egy é rd e k e s, d e n e m so k ú ja t m o n d ó ta n u lm á n y a r e p r e ­ z e n tá lja . A k ö te t A r c k é p c s a r n o k ro v a ta e z ú tta l k is ­ sé h a lv á n y a b b a m e g s z o k o ttn á l, d e te r m é ­ sz e te se n íg y is fo n to s m issz ió t te lje s ít a f e le ­ d é sb e m e r ü lő m e g y e b e li n e v e z e te s e g y é n is é ­ g e k e m lé k é n e k fe lid ézésév el. A le v é ltá r ez é v i k ia d v á n y a é v fo r d u ló t k ö sz ö n t. A k issé d a g á ly o s ra s ik e re d e tt cím m ö g ö tt k o m o ly fe s z ü lts é g e k e t ta r ta lm a z ó e se m é n y e k h ú z ó d n a k m eg ( „ A m ű v e l ő d é s ü g y fö ld r e fo r m ja .. . ” D o k u m e n tu m o k a z is k o lá k á lla m o s ítá s á n a k N ó g rá d m e g y e i tö r té n e té b ő l S a l g ó t a r j á n . 1978.) A z is k o lá k á lla m o s ítá s a a p o lg á ri fo r ra d a lm a k fe la d a ta , d e h a z á n k b a n v é g é rv é n y e s e n c s a k a k k o r k e r ü lh e te tt e rr e so r, m ik o r m á r m e g é r te k a sz o c ia lista f o r r a ­ d a lo m fe lté te le i. A k ö te t k iz á ró la g e re d e ti h iv a ta lo s le v é ltá r i ir a to k a t és n é h á n y s a jtó ­ sz e m e lv é n y t közöl. A sz áraz, so k a d a to t, h i ­ v a ta lo s a n fo g a lm a z o tt szö v eg et ta r ta lm a z ó d o k u m e n tu m o k b ó l iz g a lm a s a n ra jz o ló d ik k i a z á lla m o s ítá s e lő k é sz íté se , a tö rv é n y v é g ­ r e h a jtá s a , d e k é p e t k a p u n k az is k o lá k n a k az á lla m o s ítá s t k ö v e tő első ta n é v h e ly z e té rő l is. A k ö te t F Ü G C E L É K - é b e n o lv a s h a tó n é v so r e m lé k e t á llít m in d a z o k n a k a p e d a g ó g u so k ­ n a k , a k ik az á lla m o s ítá s t k ö v e tő e n a N ó g rá d — H o n t m eg y ei n é p o k ta tá s i k e rü le tb e n te v é ­ k e n y k e d te k . K á r, h o g y a le v é ltá r i fo r rá s o k h iá n y o s sá g a i m ia tt a k ö te t a d a ta it n e m le h e ­ t e t t k ie g é s z íte n i az a z ó ta N ó g rá d m eg y éh e z k e r ü lt H e v e s m eg y ei k ö z sé g e k a d a ta iv a l, íg y P á sz tó , N a g y b á to n y és m ég tö b b te le p ü lé s p e ­ d a g ó g u sa iró l n in c s e m líté s. M in d e n n e k e ll e ­ n é re a k ö te t, m e ly e t L e b l a n c n é K e l e m e n M á ­ r ia á llíto tt össze, m é ltó m e g e m lé k e z é s a z is ­ k o lá k á lla m o s ítá s á n a k 30. é v fo rd u ló já n . Ö rö m m e l v e h e tte m k é z b e ez é v b e n egy s z e ré n y k is fü z e te t is, m e ly a z t m u ta tja , h o g y tá r s a d a lo m tu d o m á n y i k ö n y v k ia d á s u n k e g y ú ja b b b á z issa l g y a ra p o d o tt. M e g je le n t a sz écsén y i h e ly tö rté n e ti m ú z e u m k ia d v á n y a T a n u l m á n y o k S z é c s é n y m ú l t j á b ó l I. c ím m e l (S zécsény, 1978). E z ú tta l h á ro m sz ín v o n a la s ta n u lm á n y t k ö z ö l: m e g y é n k k iv á ló tö r té n é s z ­ sz ü lö tte , R . V á r k o n y i Á g n e s a z 1705-ös s z é ­ csé n y i o rsz á g g y ű lé srő l ír. A z u g y a n c s a k N ó g ­ rá d b ó l e ls z á rm a z o tt P á l m á n y B é l a a f e u d a ­ liz m u s u to lsó s z a k a s z á n a k szécsén y i v o n a tk o ­ z á s a it ta g la lja , H o r v á t h Is tv á n p e d ig az 1918/1919. é v i f o r r a d a lm a k (m ás m u n k á ib a n m á r n a g y ré s z t fe ld o lg o z o tt) szécsén y i ese­ m é n y e irő l a d ö sszefo g laló is m e rte té s t. A k ö ­ te t tip o g rá fia i e lő á llítá s a m e g fe le l a m e g y e ­ b e li n y o m d á k tó l m e g s z o k o tt s z ín v o n a ln a k . 29 �(Igaz, k issé m e g h ö k k e n tő , h o g y a fü z e te t k i­ n y itv a , a c ím la p h e ly e tt a k o lo fo n ö tlik az o lv asó szem ébe.) A szécsén y i k ö te t, k ü lö n ö ­ sen h a fo ly ta tá s a is lesz. n ag y n y e re sé g e a m eg y e b e li tu d o m á n y o s é le tn e k , és re n d s z e re s m e g je le n te té s e a leg fő b b b iz to síté k a a n n a k , h ogy v é g re m e g felelő m e g a la p o z o ttsá g g a l, m eg felelő m ó d s z e rre l, é p p e n e z é rt m in d e n e d ­ d ig in él m a g a s a b b sz ín v o n a lo n k é sz ü lh e sse n el m a jd m e g y é n k h e ly s é g m o n o g rá fiá ja : a S z é ­ c s é n y tö rté n e te . S zó ln o m kel l v ég ü l m ég egy k ö n y v rő l: az acélg y ári m ű v e lő d é si h á z 100. é v fo r d u ló já ra a d ták, a ( S z á z é v e s a S a l g ó t a r j á n i K ohász M ű v e l ő d é s i központ, S a l g ó t a r j á n , 1978). K á r, h ogy a so k szerző es sz e rk e sz tő szorgos m u n k á já n a k g y ü m ö lcse — fe lte h e tő e n a r e n ­ d e lk e z é sre á lló id ő rö v id sé g e m ia t t ―ne m á ll t össze igazi k ö n y v v é . A szöveg, a m it az o lv asó k ézh ez k ap , id ő re n d b e n é s te m a tik a i­ la g is k issé tú la d a g o lt, é s így m o n d a n iv a ló ja n e h e z e n k ö v e th e tő . S a jn o s, a k ö te te t a s a l­ g ó ta r já n i n y o m d a s a já t sz ín v o n a la a la t t á llí­ to tta elő. E zek a té n y e k is m é te lte n a r r a f i­ g y e lm e z te tn e k , hogy az é v fo rd u ló k ra s z á n t m ű v e k m e g írá s á ra , ille tv e e lő á llítá s á ra tö b b id ő t és e n e rg iá t k e lle n e fo rd íta n i. A k ö te t m in d e n n e k e lle n é re n a g y fo n to ssá g ú , h isz e n e m lé k e t á llít a m u n k á s k u ltú ra le lk e s h ív e i­ n ek , m in d a z o k n a k , a k ik a ju b ilá n s in té z m é n y k e re te i k ö z t te v é k e n y k e d v e , h o z z á já ru lta k a h ­ hoz, hogy az a c é lg y á ri m u n k á s s á g m ű v e lő d é ­ se e g y re m a g a s a b b s z in tre e m e lk e d jé k . Schneider Miklós Iványi Ödön kiállítása elé Új-szecesszió, á lro m a n tik a ... nem csábítanak. M indig a valóság golyóvert szárnyai röpítik a képzeletem . Ki v árja önnön húsát sugártól sülni — sem m ilyen csoda nem h atja m eg; annak a „szavalt jóság” röhögtető blöff, s dallam aiban nincs divat s mellén piros papírrózsák. Én vallom : csupa líra a világ! A zord tények költészete m u tat rám : Láss meg! S szemem tá rt két bogara lát. K apott szavaknak ru b in t fénye tám ad, s egy árjegyzékre — kezem közé kapván — torz károm kodást rakok koronának. 15 éve tisztelegtem ezzel a szonettel Tö­ m örkény em lékének, érezve m agam oly közel hozzá, még ha versekben is pró­ báltam akkor lefesteni a világot. M ert realista költő vagyok én, akinek a való világ felism erhető jelenségei szólal­ nak meg m indenfelől és súgják, ordítják fülem be létük öröm ét és fájdalm át. Ezek­ nek a kiáltásoknak rím be, ritm usba öl­ töztetett ötvözete az én poézisom. A m ikor Iványi Ödön m egtisztelve en ­ gem, felkért e kiállítás m egnyitására, még nem ism ertem képeit, csak őt m agát könyvtárigazgató idejéből, m int em bert szerettem meg örök derűjében, hát meg­ kérdeztem tőle: — A ztán m ondd csak, m elyik stílusirányzathoz tartozónak val­ 30 lod m agadat? — Hát, realista vagyok — m ondta oly term észetességgel, m int aki m ás m ódját a festészetnek nem is isme­ ri, illetve nem ism eri el, — Én is! — vág­ tam rá. — A kkor vállalom. Meg is állapodtunk egy közeli szom bat­ ban, am ikor is leutazom T arjánba, „kép­ nézőbe”. Amíg a vonaton az eljövendő felad at­ hoz szoktattam m agam , elképzeltem azt a realista festészetet, m elyet bizonyára lát­ ni fogok. Lelki szemeim előtt a szívemet eddig rabul ejtő képek, egy Tornyai-, Koszta-, Nagy B alogh-alkotás jelent meg, a „bús m agyar sors” dülöngélő gebéje (Tornyai), a gyékényszatyor és a kék zo­ m áncvödör (Nagy Balogh), de még Kosz­ ta sötétbevesző tan y ája is, ahol azonnal felism ertem a felm utatott világot. A megérkezés, egym ásnak örvendezés, jó ebéd után eljött a kellő pillanat, am i­ kor felkapaszkodva barátom m űterm ébe, szétnézhettem képei között, éppen ezek között, am elyek előtt most állunk. Cso­ dálkozva álltam meg az ajtóban, m ert m indeddig nem arra szám ítottam , am i ott várt. Az elképzelt hom ály és ború helyett derűs ragyogás, de olyan sejtelmesség, am it — bevallom — nem m indig értettem , s m ert őszinte em ber vagyok, aki nem játsz­ sza meg a hozzáértőt akkor, am ikor vala­ m it nem ért, bizony néha meg is kérdez­ tem : Mi ez? M ert így van ez. A művészek nagy többsége, belefeledkezve saját világának csodáiba, kissé elm aradt a m ásik világ fej­ lődésétől. A zeneszerző, miközben atoná­ lis zenét kom ponál, boldogan feledkezik rá egy ak t régim ódon, szépen ábrázolt idom aira, és könnyen érthető verseket ak ar olvasni, A festő dúdolható m uzsikát hallgat szívesen, és szárnyal a rom antiku­ sokkal, de idegenkedik a m odern költészet néhány darabjától. Igy van a költő is, aki a m aga területén m egérti az új próbálko­ zásokat, de szívesebben hallgatja Beetho­ vent vagy Chopint, m int új zenénk nem egy kom ponistáját, és boldogan szemléli a képeken a falon lecsurgó napfényt és a bőr szinte tap in th ató selym ét. Egyre igazgatottabban kérdeztem és k u ­ ta tta m a valóság m egértéséhez vezető szá­ lak at ebben a piktúrában, s a művész szavai nyom án kibontakozott előttem ez a festői világ. Azt m ár korábban is tud­ tam , hogy a hajszálhű p o rtré s a gusztu­ sos csendélet m eghalt a fényképezőgép, és a színesfilm m egjelenésével. A festőnek a képen még azt is érzékeltetni kell, hogy m ilyen kedvében volt, am ikor a tá ja t a vásznon m egörökítette. É rtettem , hogy a m odern m űvészet együtt alkot a közön­ séggel úgy, hogy részeket hagy kidolgozat­ lanul, s m ajd a lélek és a fantázia egészí­ ti ki a hiányokat. Így lesz m indenkiben az élm ény egyéni és visszahozhatatlan. Miközben gondolatban végigkísértem az alkotásnak ezt a tekervényes ú tját, fel­ ragyogtak a képek is, s m u tattá k eddigre jte tt csodáikat. A „944” című kép rész­ letei is kifejezik az iszonyat idejét, ugyan­ úgy, ahogyan egy m entőautó szirénájának hangja — b ár nem tudjuk, hogy mi tö r­ tén t — a félelem és rém ület érzését kelti b e n n ü n k ; ugyanazt az érzést, m int m ikor m egtudjuk, hogy m iért vijjog a villany­ kürt. A „S iratók”-on egy bányászszeren­ csétlenség szom orúsága szorítja össze a szívünket, a fü rdőzők a napfény és víz­ p ára jéghegyei közt állnak. — Nem form ában, színekben vagyok én realista — m ondta nékem Iványi Ödön. s ez érezhető is alkotásain. Szellem es mód­ ja a stílusok ellentéteként Szappan János naiv festő portréja, ahol az Iványi által ábrázolt festő a saját m aga által felrakott tájk ép ét tartja, oly módon, hogy a lemez­ nek ezt a részét Szappan János festette meg. Nagyon szeretem az akvarelleket. Nem kell m ondanom , hogy ebben is a hagyo­ m ányosakat. Óbuda szélén, abban az öreg házban lakom , ahonnan K ássa Gábor, a vízfestés neves m estere indult el, m é g nem is oly rég, reggelente a M ókus utca, Lel­ kész utca azóta eltű n t színeit m egörök ite­ ni. Iványi akvarelljei term észetesen tú l­ léptek m ár ezen a felfogáson, de őrzik még a m űfaj könnyed költészetét. S aj­ nos, nem látom itt (m int kiderült, nem ju to tt hely szám ára) a Szentkút cím ű ké­ pét. Kedvencem ez a többiek között, m ert ezen gyerm ekkorom Palócföldjét lelem meg — színeiben, hangulatában. A képzőművészet ilyen vernisszázsain jártas, s a m egnyitók m íves szövegeihez szokott fül bizonyára m egbotránkozik e szubjektív szempontok alapján született szavaim on, de — hiszem — az ilyennek is van létjogosultsága, m ert a kiállítás láto ­ gatói közt is bizonyára többen akadnak olyanok, akik hozzám hasonló idegenke­ déssel szemlélik az első percekben az anyagot; az én feloldódásom példája m u­ tasson nékik u ta t az új művészeti felfo­ gás egyik képviselőjének alkotásai közt, s hozza szívközelbe azokat. Az „izm us”-ok pontosan nem m eghatá­ rozhatók. Az én korábbi földhözragadt, konok realizm usom is légiesebb lett az idők folyam án — s ez az élm ény is segí­ tett ebben. A látvány: a lélek iskolája, a gondolatok sora feszíti a korlátokat, s ta ­ lán csak ott nem tu d engedni, am ikor a m odernség m ím elt, nem indulatból fak a­ dó. Az ilyentől való irtózás dik tálta sok évvel később ezt a második, „Realizm us” cím ű versem et, am ely legutóbbi kötetem ­ ben található: s engedjék meg, hogy ezzel zárjam gondolataim at: J a j ! A józanság jéghideg keze álm om ból csak felébreszt, és egyszeriben rám m ered a valóság az ábrándhoz képest, hol az „á tté te l” — őrület. Rámszól az ész: Ne játssz bolondot, révültet! — Nem áll jól neked! S meggondolom, am it kim ondok. Sápad a kép. A szóvirág szirm át dobálva összeszárad. S m arad a csontváz, a világ, melyből a törvény fénye árad. Jobbágy Károly E l h a n g z o t t a k i á l l í t á s m e g n y i t ó j án. ��� Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document https://dkvt.bbmk.hu/pf/d0021640e8be62d086c7bf3f8b2d037a.pdf Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Végh Miklós Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1979 Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Language A language of the resource hun Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Title A name given to the resource Palócföld – 1979/2. szám Type The nature or genre of the resource folyóirat 1979 folyóirat Irodalom Közélet Művészet Nógrád megye Társadalompolitika