https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/ac61763a7884ef53c87fb28af0f2b891.pdf e292170a48b1a4c497d34ab7690c58d9 PDF Text Text 1979 1 Az 1918—19-es forradalmak historiográfiája A Tanácsköztársaság emlékezetünkben Gyermekszemmel a „vihar sodrában” Csanády János, Lelkes Miklós, Nyilasy Balázs és Jan Šmrek versei, Mola György prózai írása A magyar film és a Tanácsköztársaság A nógrádi sajtó 1919-ben PALÓ C FÖ LD Megmérhető-e a mérhetetlen? Korlátozható-e megemlékezésre — vagy akár megemlékezések sorozatára is — a történelmi múlt előtti tisztelgés? A kérdések „költőiek” , s nem késik soká a visszhang, az egy­ hangú „nem”. Mégis miért, hogy olykor másként cselekszünk? A z év­ fordulókon, kivált a kerekbe szabottakon, megállunk, emlékezünk (most már kevesebb pátosszal, s több igaz hittel) néhány percet, órát, emlék­ be merülve, és pihenünk, mert ez is a pirosbetűs napok hozománya. Aztán, mivel nem merjük, nem akarjuk hétköznapivá szürkíteni a teg­ nap még fennköltet (s mert a természet rendje is parancsol), folytat­ juk a „m át” — ki-ki, ahol abbahagyta teendőit, A z ünnep (bárminő formában is) emberléptékű program, a társadal­ miság, a közösségi lét szülötte. Funkciója — ha koronként módosul is — mással nem helyettesíthető, fel nem cserélhető. Hogyan is mond­ hatnánk le róla mi most, mikor egyre inkább megszűnik hamis célokat követni, torz érdekeket szolgálni, mikor éppen a kiteljesedő emberség diktálja a történelmi sorsfordulókon múltat idéző szükségleteinket is? De csökkentenünk kell a munka- és az ünnepnap különválását, s erősbítenünk — a társadalmi praxis összetartozó elemeiként értelmezve — az évfordulók és a köztük levő hétköznapok kapcsolatát, egymásra ha­ tását. Úgy, hogy a múlt üzenetéből a történelmi tapasztalatot, a jelen ­ nek és főleg a jövőnek szóló tanulságot halljuk ki feltétlenül. És ne TÁRSADALOMPOLITIKAI, IRODALM I,M ŰVÉSZETI FOLYÓIRAT �1979 1 c sa k k ih a llju k , de é rv é n y re is ju tta s s u k g o n d o lk o d á s u n k b a n , c se le k e ­ d e te in k b e n , m a g a ta rtá s u n k b a n — h a ú g y te ts z ik : é le tm ó d u n k b a n ! N em a d ís z te le n — k ü lö n ö s e n n e m a Ié le k ro m b o ló a n s iv á r — e m lé k e z é se k ja v á r a te ssz ü k m in d e z t szó v á, d e é p p e n a z é rt, h o g y a g ló riá t az ü n n e p a so k „ m in d e n n a p tó l” k a p ja , m e r t a k k o r lesz m ég fé n y e se b b . L e g y ü n k h á t „teg ező v is z o n y b a n ” ü n n e p e in k k e l, h is z e z á lta l n e m c sö k k e n a m e g id é z e tt ese m é n y v a g y sz e m é ly m é ltó sá g a , á m g a z d a g o d ik a m i­ én k . E gy tő rő l fa k a d ó ju b ile u m o k a t k ö s z ö n tü n k m o st s o rb a n . H a tv a n e sz ­ te n d e je , h o g y az „ E u ró p á t b e já r ó k ís é r te t” r e n d e t v á g o tt az ú r i M a ­ g y a ro rszág o n , és (az o ro sz p é ld á t e ls ő k é n t k ö v e tv e ) g y ő z te se n lo b o g o tt a szo c ia lista fo rra d a lo m z á sz la ja a m a g y a r p r o le tá r k e z é b e n is. E m lé ­ k e z ü n k a r r a a sz á z h a rm in c h á ro m n a p ra , m e ly b e n a re m é lt v á lt ig azzá, a tá v o li m e g fo g h a tó v á , év sz á z a d o s tö rv é n y e k s e m m is ü lte k m eg, s ó rá k a la t t ú ja k sz ü le tte k . (É s n e m f e le jtjü k a m i u tá n a k ö v e tk e z e tt, a m e g ­ to rlá s k é t és fél év tiz e d é t.) E zt d ik tá lja a fő h a jtá s k ö te lm e . D e a p é ld a m á s ra is k ö telez. M é ltó n a k le n n i az ö rö k sé g h e z — m in d e n e k e lő tt. A sz e lle m e t h a g y o ­ m á n y o z n i késő n e m z e d é k e k e n á t. L á z a d n i az e sz te le n v é ro n tá s, az e m ­ b e r t g ú zsb a k ö tő ö n k é n y , a tro c itá s , n y o m o r, a tu d a tla n s á g h a lla tá n , m e ly o ly ’ s o k a k n a k o sz tá ly ré sz e m é g s z e rte a v ilá g o n . S v é g h e z v in n i a fo rra d a lo m m ű v é t itt, a h o l re á lis fe lté te le it te r e m te ttü k m á r m e g a n ­ n a k , h o g y e m b e rm ó d ra é ljü n k ; és ez- tö r té n e lm i m é rc é v e l m é rv e sem k ev és. De, m iv el a b é k é s é p íté s b a r ik á d ja in is k ü z d e le m feszü l, a b á ­ to rsá g , a láza s lobog ás, a te n n i- és ú ja ta k a r á s m a is szép e ré n y , ső t s z ü k s é g le t is. A cél — az e m b e r s z o lg á la ta — n e m v á lto z o tt, d e a la p ­ v e tő e n m á s o k le tte k le h e tő sé g e in k , m o s t h o g y a h a ta lm o n k o lle k tiv e n o szto zu n k . A le h e tő sé g a z o n b a n m é g n e m v a ló sá g , s e m ia tt n a g y a m i fele lő ssé g ü n k , e z é rt fe le m e lő h iv a tá s u n k . „A z ú j n e m z e d é k re b o n y o lu lta b b f e la d a t v á r . . . Ö n ö k e lő tt az é p íté s f e la d a ta á ll, s ezt a fe la d a to t c sa k ú g y o ld h a tjá k m eg, h a e ls a já títa n a k m in d e n k o rs z e rű is m e re te t, k é p e se k le s z n e k a k o m m u n iz m u st k észen k a p o tt b e ta n u lt fo rm u lá k b ó l, ta n á c so k b ó l, re c e p te k b ő l, e lő írá so k b ó l, p ro g ra m o k b ó l o ly a n e le v e n e rő v é v á lto z ta tn i, a m e ly eg y ség b e fo g ­ la lja az ö n ö k k ö z v e tle n m u n k á já t, h a k é p e se k le s z n e k a k o m m u n iz ­ m u s t g y a k o rla ti m u n k á ju k v e z é rfo n a lá v á te n n i” — m o n d ta L e n in 1920-ban a s z o v je t ifjú sá g h o z sz ó lv á n . É s v a jo n e g o n d o la ta m a itt v e s z ­ te tt- e a k tu a litá s á b ó l és é rv é n y e s sé g é b ő l? A „ v ilá g m e g v á lto z ta tá s á ­ n a k ” sz á n d é k a m a is c se le k e d e te in k m o z g a tó ja k e ll leg y en , m in t a h o g y a n n e m v e s z te tte é rv é n y é t L e n in egy m á s ik in te lm e s e m : „A tá r s a d a lm i, g a z d a sá g i és p o litik a i v isz o n y o k te r é n » sz ö rn y e n « f o r r a ­ d a lm ia k v a g y u n k . A ra n g tis z te le t te ré n , v a la m in t az ü g y v e z e té s fo rm á i és s z e r ta r tá s a i te r é n » fo r ra d a lm is á g u n k a t« lé p te n -n y o m o n a le g m e g rö g z ö tte b b m a ra d is á g v á ltja fe l”. F e ls z a b a d íta n i a sz e lle m e t az e lő íté le te k tő l, a m e g szo k ás, a r u t in v eszé ly é tő l, a ré g i nyom ok ú jr a s a r ja d á s á tó l (és m é g in k á b b a z ú ja k e lb u rjá n z á s á tó l), r a n g já n a k tu d a tá r a é b re s z te n i az e m b e r t — ez m a a p ro g re ssz ió , e b b e n a fo ­ ly a m a tb a n é rté k e s ü l ig a z á n a m e g ú ju ln i tu d á s készsége, a lé n y e g lá ­ tá s k ép esség e, a g o n d o la t v illó d z á sa , az a lk o tá s ö rö m e. Í g y k e r ü lh e tő e l a z is, h o g y j u b il e u m i s z á m v e té s e in k s z e r t a r tá s s á k ö te le z ő p e n z u m m á m e r e v e d j e n e k . 3 R o m sics Ig n á c : A z 1918-19-es fo r ra d a lm a k h is to rio g rá fiá já r ó l 5 R egös M o ln á r P á l: „ L é p c ső t e m e lv e m i k o r u n k n a k ” 8 K e le m e n G á b o r: Í rá s a z a jtó n 12 B e litz k y J á n o s : G y e rm e k sz e m m e l a „ v ih a r s o d r á b a n ” 13 V e re ss Jó z s e f: A m a g y a r film és a T a n á c s k ö z tá rs a s á g 15 J a n S m re k : N e szó lj, T ü n te tő m u n k a n é lk ü lie k (V eres J á n o s fo rd ítá s a ) 15 M ola G y ö rg y : T ö rté n e t h ú sz fillé re s , b a r n a p a p írz a c sk ó n 17 N y ila sy B a lá z s: . . . , R e p ü lő n h a z a fe lé 18 C sa n á d y J á n o s : R égi őszi e ste, R ím e k ö tv e n f e l é . . . , K u k o ric a s ü tő k , Á lo m 18 L e lk e s M ik ló s: E rd ő sz é li n y á ru tó 20 M. S zab ó G y u la : F a lu s i őszi e ste 23 M o ln á r P á l: A T a n á c s k ö z tá rs a s á g m ű v e lő d é stö rté n e té b ő l N ó g rá d b a n 24 P ra z n o v s z k y M ih á ly : A n ó g rá d i s a jtó 1919-ben 26 N ag y Z o ltá n : N ó g rá d i k a to n a d a lo k 27 H e té s T ib o r: S tro m fe ld A u ré l (SdM ) 28 Jo b b á g y K á ro ly : S z e n te n d re i b ú c sú (C so n g rád y ) 29 B e lla I s tv á n : Ig é k és ig á k (H o rp á c si S á n d o r) 29 N ag y G á s p á r: H a lá n té k d o b (P. S zab ó E rn ő ) 30 J á n o s M a n g a : Z m in u lo s ti V e n a rc u (L am i Is tv á n ) PALÓCFÖLD C s o n g r á d y B é la TÁRSADALOMPOLITIK AI, IRODALMI,MŰVÉSZETI FOLYÓIRAT A NÓGRÁD MEGYEI TANÁCS MŰVELŐDÉSÜGYI OSZTÁLYÁNAK LAPJA E s z á m u n k k é p a n y a g á t a M ih á ly fi E rn ő -h a g y a té k n a k a N ó g rá d m e g y e i M ú z e u m i S z e rv e z e t tu la jd o n á b a n lev ő k é p z ő m ű v é sz e ti g y ű j­ te m é n y é b ő l v á lo g a ttu k . — F o tó : B u d a L á sz ló C ím la p és 6., 30. o .: B o rtn y ik S á n d o r; 7. o .: D ési H u b e r I s tv á n ; 9., 10., 20., 21., 25., 29. o. és b o rító 3.: D e rk o v its G y u la ; 18. o.: K e rn s to k K á ro ly ; 11. o.: K a th e K o llw itz ; 12. o .: E g ri Jó z s e f; 22. o. és 27 .o. :U itz B é la ; 28. o .: G e o rg e G ro ss; b o rító 4. H in cz G y u la. Főszerkesztő: Végh Miklós. Szerkesztőség: 3100 S alg ó tarján , Arany János út 21. Telefon: 14—13. Kiadja a N ógrád megyei Lapkiadó Vállalat. Felelős k iadó: Bálint Tamás ig azgató. Terjeszti a M agyar Posta. Előfizethető bárm ely p ostahivatalnál, a kézbesítőknél, a posta hírlapüzle­ teiben, és a Posta Központi H írlap Irodánál (KHI B udapest V., József n ád o r tér 1. sz. Postacím : 1900 B udapest) közvetlenül, vagy p o stau talv á­ nyo n, valam int á tu ta lá ssa l a KHI 215-961 62 pénzforgalm i jelzőszám ra. Egyes szám á ra 5 Ft, előfizetési díj fél évre 15, egy évre 30 Ft. M egjelenik kéthavonta. Kéziratokat és rajzokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. INDEX: 25 952 ISSN 0555-8867 79.21644 N. S. 1400 db �VÁLTOZÓ VALÓSÁGUNK Az 1918— 19-es forradalmak historiográfiájáról Az 1918— 19-es m agyarországi forradalm aknak könyvtárnyi irodalm a van. H a valaki elkezd ism erkedni ezzel az óriási anyag­ gal, néhány polcnyi könyv, tanulm ány és cikk átnézése után Nietzsche aforizm ája ju th a t eszébe, m iszerint a történész olyan politikus, aki a m últ ürügyén és szakm ájának term inus techni­ cusai mögé b ú jva foglal állást a jelen kérdéseiben. A k ét fo rra ­ dalom m egítélésének ugyanis 1919-től kezdődően m inden politi­ kai irányzat ideológiájában kulcsszerepe volt, s ennek m egfele­ lően m inden politikai irán y zat m egalkotta-kialakitotta a m aga forradalom képét. Az ellenforradalm i korszak 25 éve alatt keletkezett szakmai, politikai és irodalm i „term és” két nagy csoportra oszható. Egyik oldalon álln ak azok az írások, am elyek csak a hib ák at vették észre, a m ásikon azok, am elyek differenciáltak a két fo rrad a­ lom, s a k ét forradalom egyes intézkedései és jellegzetességei kö­ zött, teh át nem ab ovo ítélték el azokat, h a elítélték. Az első csoportba tartozó írások a H orthy-rendszer valam ely uralkodó politikai irányzatához, a m ásodikba tartozók a rendszer legális vagy illegális ellenzékéhez kötődtek. E két nagy csoporton belül — lényegében a 25 év politikai spektrum ának m egfelelően — to­ vábbi alcsoportokat különböztethetünk meg. A rendszer keresztény-nem zeti ideológiájának tö rtén eti ké­ pét Szekfű G yula konzervatív szellemiségű Három nem zedéke alapozta meg, am elynek első kiadása m ár 1920-ban m egjelent. Az utolsó száz évet, s különösen a XIX. század m ásodik felét, Szekfű a hanyatlás korak én t m u ta tta be. A hanyatlás okait a liberalizm us és a progresszív irányzatok m egjelenésében, térnye­ résében és „ak n am u nkájában” vélte felfedezni. E süllyedés mély­ p o n tját — Szekfű szem ében — az 1918—19-es forradalm ak je­ len tették . A keresztény-nem zeti irányzat jobboldali radikális ága ehhez hozzátette: a két forradalom nem is a m agyarság, h a­ nem az „idegen fa jú a k ”, s elsősorban a zsidók m űve volt (Sza­ bó Dezső, T orm ay Cecil, B angha Béla). Nem volt elism erő szava a k ét forradalom ról az 1919 u tán is továbbélő m érsékelt liberalizm usnak sem, m elynek történelm i­ politikai tu d ata leginkább G ratz G usztáv A forradalm ak kora című (Bp. 1935.) m u nkájában érhető tetten. A konzervatív és jobboldali történelem szem lélettől azért kell mégis m egkülönböz­ tetni, m ert m íg ez a liberalizm usból, G ra tz a liberalizm ustól v a ­ ló eltérésből (háborús időszak) szárm aztatta a forradalm akat. A két fo rrad alm at részben vagy egészben vállaló politikai irányzatokhoz tartozó m űvek egyik csoportját az ún. oktobrista alkotások alkotják. Legism ertebbek: Jászi O szkár M agyar kálvá­ ria, m agyar feltám adás (Bécs, 1920) és Juhász Nagy Sándor A m agyar októberi forradalom története (Bp. 1945.) cím ű m un­ kái. V alam ennyi m agáénak érezte a polgári dem okratikus fo r­ radalm at. a p ro letá rd ik ta tú rát azonban eleve életképtelen és b u ­ kásra ítélt kísérletnek tarto tta. Úgy vélték, hogy az őszirózsás forradalom egészében és többnyire részleteiben is helyes poli­ tik ája részben az a n ta n t ellenséges m agatartásán, részben a belső szélsőséges törekvéseken (politikai jobboldal és a KMP) szenvedett hajótörést. A jobboldali szociáldem okraták fo rrad a­ lomképe, m elyet többek között G aram i E rnő rajzolt meg Forrongó Magyarország (Bécs, 1922.) cím ű m unkájában, több vonatkozásban m egegyezett az ok tob rista történelem szem lélettel. A lényeges különbség pusztán csak annyi, hogy G aram iék a kom m unizm ust nem eleve halálra ítélt vállalkozásnak tarto tták . M agyarországon és 1919-ben azonban igen, m ert szerintük ott és akkor hiányoztak a p ro letá rd ik ta tú ra gazdasági és kulturális előfeltételei. Az em igráns centrista szociáldem okraták nem tag ad tá k meg a Tanácsköztársaságot, m elynek lé tre jö tté t elkerülhetetlennek tarto tták . A bukást részben az intervencióval és a nem zetközi proletárszolidaritás elm aradásával, részben az elkövetett s ki­ zárólag a kom m unistáknak tu lajd o n íto tt hibákkal m agyarázták. (Böhm Vilmos: K ét forradalom t üzében. Bécs. 1923.) A kom m unista m ozgalom (ide értv e az 1919-ben csatlakozott baloldali szociáldem okratákat is) szintén szükségszerűnek ítélte a Tanácsköztársaság létrejöttét. A bukás okát azonban nem an y­ nyira külső, m int inkább belső tényezőkben, s m indenekelőtt a szociáldem okraták „áruló” m ag atartásáb an vélte felfedezni. A K om intern VII. kongresszusa u tá n a kom m unista felfogás erőtel­ jes m etam orfózison esett át. Míg koráb b an erősen b írálták a pol­ gári dem okratikus forradalm at, s védelm ezték a Tanácsköztársa­ ság agrárpolitikáját, a harm incas évektől 1848, 1918 és 1919 egy­ befonódásáról, s az agrárpolitika hibáiról kezdtek cikkezni. (A kom m unista történelem szem lélet változása folyóirat- és újság ­ cikkekből rekonstruálható. Ism ertetésü k re lásd: Siklós A ndrás: Az 1918—1919. évi m agyarországi forradalm ak. Bp. 1964. 143—173. 1.). Az áth id alh atatlan ellentétek ellenére valam i közös mégis volt a fenti irányzatok reprezentatív m u nkáiban: nem vagy csak alig tám aszkodtak tö rtén eti forrásokra, a k u tatási ered ­ m ényeket jobb- vagy baloldali előítéletek, illetve személyes él­ m ények helyettesítették. Az előítéletek term észetesen 1945 u tán sem tű n tek el egyik napról a m ásikra, s a forrásokhoz is csak fokozatosan leh ete tt hozzájutni. Az 1945 után i irodalom egyik legfőbb jellem zője mégis az, hogy m egállapításai egyre széle­ sebb forrásbázison alapulnak, s hogy távolodva az esem ényektől, ítéletei egyre higgadtabbak. Az 1945 után i irodalom m ásik fő jellem zője, hogy általános szemléleti keretei és kérdésfelvetései kizárólagosan m arxista jellegűek. E nnyiben ez az irodalom a két világháború közötti kom m unista és szociáldem okrata m űvek folytatójának és továbbfejlesztőjének tekinthető. (Az 1945 és 1964 közötti szakirodalom könyvészeti adatairól szintén Siklós A ndrás m unkája, az 1964. utániakéról pedig a Magyarország tör­ ténete cím ű szintézis 8. kötetének bibliográfiája — Siklós A nd­ lá s és H ajdu Tibor összeállitása — tájékoztat.) B ár közvetlenül a felszabadulás u tán az 1918—19-es polgá­ ri dem okratikus forradalom és az 1919-es Tanácsköztársaság irá n t egyaránt nagy volt az érdeklődés, a negyvenes évek m á­ sodik és az ötvenes évek első felében alig k u ta ttá k ezt az idő­ szakot. A két forradalom m al kapcsolatos vélem ények to v áb b ­ ra is főleg a résztvevők em lékezetére tám aszkodó, rövid léleg­ zetű újság- és folyóiratcikkekben dokum entálódtak. 1951-ben ugyan m unkaközösség alak u lt a K om m unisták M agyarországi P á rtja történetének feltárására, s ennek egyik m unkacsoportja kizárólag az 1918—19-es forradalm ak tö rténetével foglalkozott, de a m integy 2—3 éves k u tatás eredm ényei nem szintézisben vagy részm onográfiákban, hanem Rákosi M átyás 1953 m áju sá­ ban ta rto tt rövid előadásában összegződtek. Mivel a kor szelle­ m ének m egfelelően ez az előadás akkor kötelező és v itath atatlan érvénnyel bírt, m egállapításai a tankönyvekbe, s a k o rral fog­ lalkozó egyéb írásokba is átkerültek, sőt ú jak k al szaporodtak. M elyek voltak ezek? Az ötvenes évek szemlélete lebecsülte a polgári d em o k rati­ kus forradalom jelentőségét, tag ad ta célkitűzéseinek pozitív vo­ násait, s élesen szem beállította a Tanácsköztársasággal. A h a r­ m incas évek kom m unista p á rtjá n a k (politikailag helyes) népfrontos történelem szem léletéből eredően túlhangsúlyozták a Tanácsköztársaság nem zeti jellegét, a Vörös H adseregnek ho n ­ védő, sőt területvédő szándékot tulajd o n íto ttak , s a b ukás egyik legfontosabb okát előbb a jobboldali szociáldem okraták, ké­ 3 �sőbb a m inden differenciálás nélküli szociáldem okraták árulásá­ ban jelölték meg. Ebből pedig az következett, hogy előbb a két p árt m árcius 21-i egyesülésének m ódját, később m agát az egye­ sülést is bírálták, s elhibázottnak ta rto ttá k . A személyi kultusz követelm ényeihez igazították a Tanácsköztársaság vezetőinek szerepét és m egítélését is. E nnek két egészen nyilvánvaló torzí­ tása az volt, hogy egyfelől K un B élát azért is bírálták, am it nem te tt és nem gondolt, m ásfelől Rákosi M átyásnak irreálisan nagy jelentőséget tulajdonítottak. Az egyik m unkában fel is cserélő­ dött a kettő: a szovjet-oroszországi hadifoglyok eszerint nem Kun. hanem Rákosi vezetésével té rte k haza. 1953 jú n iu sa u tá n néhány realistább hangvételű h ad - és jogtörtén eti résztanulm ány jelen t meg, a valódi fro n táttö rés azonban csak az ötvenes évek m ásodik felében kezdődött meg. Az egy­ oldalúságok leküzdése terén ném i előrelépést jelen tettek a MSZMP KB P á rttö rténeti Intézete által 1956 és 1960 között m egjelentetett terjedelm es dokum entum kötetek, am elyekhez az 1959-es évforduló kapcsán több részproblém át tárgyaló fo r­ rásgyűjtem ény társu lt. K iem elkednek ezek közül a kor irodalm i és publicisztikai term éséből válogató szöveggyűjtem ények, vala­ m int a Vörös H adsereg harcaival és a Tanácsköztársaság m ű ­ velődés- és szociálpolitikájával foglalkozó dokum entum válogatá­ sok. Ezek m egjelenésével egyidejűleg, illetve röviddel ezek m eg­ jelenése u tán a k ét forradalom számos vezetőjének válogatott írásai és beszédei is napvilágot láttak. Az ötvenes és h atvanas évek fordulóján számos, általában részproblém ákkal foglalkozó feldolgozást publikáltak. Ezek kö­ zül a polgári dem okratikus forradalom m al, a tanácsok korábban elhallgatott szerepével, a szocialista forradalom győzelmével, a KM P forrad alm ak ala tti történetével, az agrárkérdéssel, a T a­ nácsköztársaság forradalm i törvényszékeivel, végül a Vörös H adsereg harcaival foglalkozó könyvek érdem elnek feltétlenül em lítést. Az ötvenedik évforduló közeledte újabb lendületet adott a k u tatásnak. Elkészült a két forradalom historiográfiája, mely a feldolgozások m ellett a kor tö rtén eti forrásairól is áttek in tést ad. F o lytatódott a polgári dem okratikus és a szocialista fo rrad a­ lom egyes belpolitikai problém áinak (agrár- és parasztkérdés, pártviszonyok, állam - és jogtörténeti vonatkozások, nem zetinemzetiségi kérdés) további tisztázása, s érdekes életrajz szüle­ tett a Vörös H adsereg vezérkari főnökéről, Strom feld Aurélról, aki a m onarchiai tisztikarból ju to tt el a munkásm ozgalom ig. A hatvanas évek m ásodik felében készült könyvek m ásik része a forradalm ak külpolitikáját, és ezzel összefüggésben a szomszédos országok és a forradalm i M agyarország viszonyát tá rta fel. Mo­ nografikus feldolgozást n y ert a m agyarországi délszlávok hely­ zetének és törekvéseinek, a párizsi békekonferencia és M agyarország viszonyának, továbbá a m agyar—osztrák és a m agyar— csehszlovák kapcsolatoknak a története. A m agyar—orosz k ap ­ csolatokat több tan u lm ány vizsgálta. Részben a fenti m unkák, részben saját k u tatásai alapján 1969-re H ajdu Tibor elkészítette a két forradalom első m arxista szintéziseit. A kül- és belpolitikai, továbbá h adtörténeti esem ények ism ertetése m el­ lett először kísérelte meg a két forradalom gazdasági életének és gazdaságpolitikai törekvéseinek a bem utatását. A h atvanas évek könyvterm ése, s kiváltképp H ajdu Tibor két nagym onográfiája több lényeges kérdésben m ódosította a polgári dem okratikus és a szocialista forradalom ról korábban, az ötvenes években alkotott nézeteinket. M indenekelőtt a két forradalom viszonyának m egítélése változott. A polgári dem ok­ ratik u s és a szocialista forradalom m erev szem beállítása helyett az ú jabb irodalom a két forradalom dialektikus egységét han g ­ súlyozza. Eszerint a T anácsköztársaság nem csak tagadása, hanem m agasabb szintű folytatása is volt a polgári dem okratikus népköztársaságnak, m elynek tö rtén ete — korm ányainak politikája és a társadalm i bázisa alapján — m aga is k ét szakaszra osztha­ tó. A forradalom első szakaszában, október végétől jan u ár köze­ péig, a korm ány bázisa heterogén volt. Nemcsak a m unkásság, parasztság, kis- és középpolgárság állt mögötte, hanem — részint külpolitikai meggondolásokból, részint a bolsevizm ustól való fé­ lelm ükben — a nagytőkések és az ú ri nagy- és középbirtokosok is tám ogatták. A ja n u á r 19-én hivatalba lépő B erinkey-korm ány társadalm i bázisa m ár jóval szűkebb volt. M ind a baloldali, m ind a jobboldali ellenzék ereje és tábora m egnövekedett. Ezt részben a forradalom belpolitikai program jának kibontakozása és az ország rendkívüli súlyos gazdasági és közellátási helyzete, 4 részben az elszenvedett külpolitikai kudarcok, a történelm i M agyarország nem zetiségi területeinek leválása okozta. A m árcius 21-i pártegyesüléssel kapcsolatban az az állás­ pont kerekedett felül, hogy az a szocialista forradalom békés, vér nélküli győzelm ének elkerülhetetlen előfeltétele volt. Az egyesü­ lés őszinte hívei elsősorban a baloldali szociáldem okraták közül kerültek ki, de m ivel a velük való egyesülés elkerülhetetlen volt, ennek „árak én t” a centristákat és a jobboldali szociáldem ok­ ra tá k egy részét is át kellett venni. Az újabb szakirodalom is m egerősítette azt a korábbi véle­ m ényt, hogy a Tanácsköztársaság agrárp o litik ája alapvetően hi­ bás volt. A földosztás elm aradása m ind a kis- és középparasz­ tok, m ind az 1—5 k a t. holdas szegényparasztok és föld nélküli napszám osok között óriási csalódást okozott. H iba volt az in ­ dokolatlanul szigorúan v égrehajtott szesztilalom, az egyházak­ kal szemben folytatott m erev politika, az antiszem itizm us erős­ ségének lebecsülése, s még néhány egyéb intézkedés. U gyanak­ k o r a rra is rám u tato tt, hogy egyfelől a parasztság politikai m agá­ tartá sá n ak kedvezőtlen irányú m ódosulását nem kis m értékben a háború utáni gazdasági lerom lás, az országot hallatlan m ér­ tékben sújtó gazdasági blokád, s a kényszerű hadviselés elkerül­ hetetlen hátországi következm ényei (rekvirálás) okozták, m ás­ felől, hogy a parasztság egy — igaz, csekély — részének, az u ra­ dalm i cselédségnek a helyzete m indezek ellenére észrevehetően javult. H ajdu Tibor m unkái, valam int L. Nagy Zsuzsa, Boros Fe­ renc és G ábor Sándorné diplom áciatörténetei alapján ma m ár a polgári dem okratikus korm ányzat és a F orradalm i K orm ány­ zótanács külpolitikájának lehetőségeit, reális és illuzorik u s vo­ násait is világosan látjuk. A területi integritáshoz való ragasz­ kodás és a nemzetiségi kérdés dem okratikus rendezése, am i a K árolyi- és B erinkey-korm ányok együttes célkitűzése volt, az adott helyzetben összeegyeztethetetlennek bizonyult. A tö rtén el­ mi M agyarország nem zetiségeinek többsége m ár nem elégedett meg a kilátásba helyzeti nem zetiségi autonóm iákkal, hanem a testvérországok (Szerbia, Rom ánia, Csehország) felé g ravitált. s jövőjét ezekhez az országokhoz tartozó autonóm iákon belül kép­ zelte el. Az esem ények ilyen alakulásában jelentős részük volt a győztes hatalm aknak is, am elyek vezetői úgy vélték, hogy a né­ met veszély esetleges feléledésével és az oroszországi bolseviz­ m us nyugatra terjedésével szembeni védekezés szem pontjából sokkal előnyösebb a nem zeti energiáktól duzzadó kis állam ok közép-európai láncolatának a m egalkotása, m int a M onarchia konzerválása. M int m ár érin tettü k , a m onarchia utódállam ainak néhány po­ litikusa és tö rtén etíró ja m ellett az ötvenes évek egy-két m agyar történésze és publicistája is valam iféle nem zeti bolsevizm usként érték elte a F orradalm i K orm ányzótanács nem zeti és nemzetiségi politikáját. A h atvanas évek végére ezzel szem ben bizonyítást nyert, hogy a Vörös H adsereg harcai nem hozhatók közös n e ­ vezőre az 1849-es honvédhadsereg harcaival. A Vörös Hadsereg — noha ilyen illúziókat többen tápláltak irán ta — nem a tö rté ­ nelm i h atáro k ért harcolt, hanem — legalábbis a forradalom ve­ zetőinek szándéka és elgondolása ez volt — a szocialista fo rrad al­ m at védte. A Tanácsköztársaság vezetői ugyanis, a m agyar tö r­ ténelem ben először, valóban lem ondtak a terü leti integritásról, s m inden nem zetiség önrendelkezési jogát elism erték. A F or­ radalm i K orm ányzótanács külpolitikai koncepciójának közép­ pontjában a világforradalom győzelm ének ak tu alitásk én t tétele­ zése, s az európai tanácsköztársaságok szövetséges föderációjának a gondolata állt. A nem zeti és nem zetiségi kérdést is ennek ré ­ szeként kezelték, s ebből a perspektívából nézve valóban nem volt különösebb jelentősége annak, hogy például a Szlovák Ta­ nácsköztársaság nem a m agyarországi Tanácsköztársasághoz, h a ­ nem a rövidesen m egalakulni vélt Csehszlovák T anácsköztársa­ sághoz fog tartozni. Ez a külpolitikai koncepció azonban szintén irreálisnak bizonyult. Szovjet-Oroszország — szorongatott hely­ zete m iatt — sem gazdasági, sem katonai segítséget nem tud o tt nyújtani, a B ajor Tanácsköztársaság néhány h ét u tán elbukott, a korm ányon levő osztrák szociáldem okraták pedig elu tasították a p ro letárd ik tatú ra gondolatát, s a m agyarországi fo rradalm at in ­ kább csak lojalitásukkal tám ogatták. Az is bebizonyosodott, hogy a D una-táj internacionalista m unkássága nem képes a nem zetközi szövetséges szocialista tanácsköztársaságok m egvalósításának gondolata mellé a lakosság többségét felsorakoztatni. A paraszt­ �ság és a kispolgárság a győztes nagyhatalm ak által is egyértel­ m űen tám ogatott nem zeti állam ok eszm éjét te tte m agáévá. De még a rom án és cseh m unkások közül is többen harcoltak a Ta­ nácsköztársaság m egdöntésében közrem üködő nem zeti hadsere­ gekben, m in t a Vörös H adsereg internacionalista alegységeiben. Az 50. évforduló elm últával a két forradalom irán ti kutatói érdeklődés észrevehetően csökkent. Ism ereteink lényegében csak annyiban gyarapodtak, am ennyiben a Tanácsköztársaság néhány vidéki és országos vezetőjének biográfiája és m ikrobiográfiája m ellett az első m agyar népköztársaság elnökének, K árolyi Mi­ hálynak a politikai életrajza is elkészült. Eszerint a forradalom n ap jaira K árolyi gróf olyan kispolgári dem okrata politikussá alak u lt át, aki a nagybirtokrendszer felszám olása m ellett m ár a nagytőke állam i korlátozását is jogos és aktuális teendőnek is­ m erte el, s értelm iségi hívei m ellett az SZD P-re és Kisgazdap á rtra k ívánt tám aszkodni. A V ix-jegyzékre K árolyi szociálde­ m okrata korm ány kinevezésével a k a rt válaszolni, s a nem zetközi konstelláció m ár reálisabb m egitélése alapján a polgári dem okra­ „Lépcsőt emelve mi-korunknak” A m agyar 1919 helyet követel m agának a világhistória legpom pásabb eseményei között, s h a t évtized távlatából is erőt közvetíthet szám unkra az akkori hősök példája. De eszünkbe ju tn ak -e a „tizenkilencesek” ? K ik és hogyan ta rtjá k számon őket? Dolgozó kollektívák élnek a nevük­ kel: a nevek így h á t elő-előbukkannak szinte nap m in t nap. De tu d ják -e vajon, kit em legetnek, kihez illene m éltónak len­ niük, a T anácsköztársaság 60. évfordulós esztendejében élő utódoknak? — M indent tu d n ak K un Béláról! — bó­ lin t m agabiztosan az acélgyári brigád szi­ k á r képű vezetője. — Én ism ertettem ve­ lük, mi tö rté n t K un Bélával a forradalm i kezdet óta. — Ön m ikor tan u lta ezt meg? — Elvégeztem a három éves m arxista egyetem et, u tá n a egy évet tan u ltam a m unkásm ozgalom tö rténetét. Abból ism er­ tem m eg K un Béla m unkásságát, egészen végig. — H ogyan h alt meg? A brigádvezető végighordja tek in tetét a gépsoron, szemében m egenyhül a m agabiztosság. — H irtelen .. .nem tu d o m ... Sztálin nevét em lítem . — Ezt a történelem se írja pontosan. M ikor Sztálin elvtárs börtönbe csukta, av ­ val nem nagyon foglalkoznak a könyvek sem. — Büszkék lehetünk-e rá mi, m agya­ rok? — Igen. N agyra becsülöm K un Béla te ­ vékenységét a Tanácsköztársaságban meg a kom m unista p á rt m egalakításában. Nagy része volt neki benne, hogy tizenhét után m eg terem tették a Tanácsköztársaságot, am it a Nagy O któberi Szocialista F orrada­ lom vívm ányaként leh et em legetni itt, M a­ gyarországon. — Érdem es-e a m ai m unkásoknak m eg­ ism erni K un Béla tevékenységét? tik u s forradalm i vívm ányok m egm entését a p ro letárd ik tatú ra győzelme után is „m érsékelt” szociáldem okrata korm ány h ata­ lom ra kerülésétől rem élte. Egyéb érdem i m unka sem a polgári dem okratikus, sem a szocialista forradalom ról nem jelent meg. Ez nagyrészt érthető, hiszen a kor legtöbb problém áját valóban m egnyugtató módon sikerült tisztázni. A m itől továbblépés várható, az elsősorban a két forradalom gazdasági élete m élyrétegeinek, az egyes gazda­ ságpolitikai intézkedések fogadtatásának és gyakorlati m egvalósu­ lásuknak, valam int az egyes politikai irányzatok (így a külső és belső ellenforradalm i mozgalmak) osztálytartalm án ak és töm eg­ bázisának az eddigieknél aprólékosabb és pontosabb feltárása. Ha képes lesz kiszabadítani m agát az ún. köztörténetírási m eg­ állapítások szolgai követése alól, nagy szerepe leh et ebben a helytörténeti kutatásoknak, m elyek speciális előnyeiknél (szerves gazdasági, társadalm i és politikai egység kutatása, kom plex mód­ szerek alkalm azásának lehetősége stb.) fogva a történelem leg­ m élyebb rétegeiig hatolhatnak. Romsics Ignác — N agyon is! M ert akinek nem volt m ódja tanulni, és m ost elolvassa, m iket csinált, az sokat tan u lh a t belőle. M egérti, m it m iért csinál, m ilyen ügy szolgálatába álljon. — A brigádunk n e v e ? ...Kun Béla — m ondja a negyven év körüli, m eglepően csinos segédm unkásnő. — A főnökünk a m últkor olvasott föl az é leté rő l.. . Nem, nem könyvből, ő m aga csinált jegyzetet, m ikor tanulta. — T ulajdonképpen ki volt K un Béla? A nő összeráncolja hom lokát, de gyor­ san válaszol: — Nem tu d o m .. . A m unkásm ozgalom ­ hoz kapcsolódik. Benne volt a p ártban, de így kapásból többet nem tudok róla m on­ dani. Van egy patronáló m unkásőrcsapa­ tunk, an nak is K un Béla a neve, m inden évben küldenek m eghívót a tizenkilences évfordulóra. — Volt-e K un B élának valam i köze a Tanácsköztársasághoz ? Elgondolkodik. Sejti, hogy nem véletle­ nül kérdezem , de inkább nem m ond b u ­ taságot. — Így kapásból nem tudom . Űgy rém ­ lik, kim ent A usztriába. Em igrációba, vagy m inek hívják, aztán onnét irá n y íto tt... Pontosan nem tu d o m ... Az ősz brigádtag h atáro zo ttan bólint névadójukról hallván. — K un B éláról épp a napokban volt szó. Ő szervezte a pártot. Tizenkilencben a forradalm at is ő vezette. M ikor k in t volt a Szovjetunióban, onnan is irán y íto t­ ta az itth o n i szervezkedést. Nekem van egy könyvem , igaz, nem olvasgattam , de lapozgattam . Érdem es elolvasni, aki ennek a társadalom nak az em bere. — Ha tizenkilencről hall, elsőnek m i ju t eszébe? — H át nem sok jó. M ert ugye csak százvalahány napig tarto tt. A ztán jö tt a sok kivégzés, m eg a m eg hurcoltatások... — H allott-e P risk a Dezsőről, aki ebből a gyárból k erü lt a salgótarjáni direktó­ rium ba? — P riska D ezsőről?.. . M intha hallottam volna — húzza össze szem ét —, de nem sokat tudok r ó la .. . — és h irtelen k ib ö k i: — Sem m it se. — V an-e valam i m a is érvényes tan u l­ sága a T anácsköztársaságnak? — T anulsága? Hogyne. A m iért azok harcoltak, azért m a m unkával kell h a r­ colni. M ert h a a m u n k át jól csináljuk, an­ nak csak jó leh et a következm énye. A kkor lesz piac, lesz bőven m eg ren d elés... A m unkásőr-zászlóalj K un Béla nevét viseli. K érdezem a nyugdíjas szolgálatte­ vőt: — Tényleg olyan nagy em ber volt Kun Béla, m in t am ilyennek m a em legetik? H átrahőköl, m ár-m ár bánja, hogy vállal­ kozott a beszélgetésre. — H át, kérem , én azt m eg nem bírom m ondani, m ert éppen an n y it tudok, m int maga. Meg am ennyit édesapám m esélt, de ő akkor az olasz fro n to n volt, ő is hal­ lotta, am it tu d o tt... N agynak kellett lenni neki, m ert a p á rt alapítója volt. Sokat te tt a m arxizm us—leninizm us elm életéé rt... de ezt is csak a tévéből tudom . Azt el le­ het m ondani, hogy azok előtt, akik akkor ténykedtek, le a kalappal. H át képzelheti, hogy negyvenötben is, m eg ötvenhatban is volt m ár párt, és mégis m ilyen nagy prob­ lém ák voltak. H át m ég ak k o r mi lehetett, am ikor p á rt se volt, vagy volt is m eg nem is, m égis irán y íto tták az országot egy h á­ ború után. Ezek m ind nagyon nagy em be­ rek voltak, kérem . É letüket is áldozták, ha kellett. — Érdem es-e foglalkozni a m ai fiatalok­ nak az akkor tö rtén tek k el? — Érdemes. Sok m indent tan u lh atn ak . Ha a fiatal cselekszik a KISZ-ben, tu d ja meg, gondolja meg, m iért cselekszik. Ma sokan nem gondolkoznak. Sajnos. De akkor képesek lesznek értékelni a m ai helyzetet. M ert am it K un B éláék an n ak idején elér­ tek, azért m a ki kell á lln i... — D e hát, am it elértek, azt H orthyék lero m b o lták ... 5 �— Igen, de jö tt az újjáépítés! — M iért nevezték el K un Béláról a zászlóaljat? — Pontosan m eghatározni m agának én nem tudnám . De az úttörőknél m eg a KISZ-ben is vannak, akik róla k ap tak nevet. M ert nagy a tekintélye m a is a pártban. K un B élának az volt az igazi húzása, am ikor elrendelte, hogy a p á rtta ­ gok ne fizessenek tagdíjat, nehogy elárul­ ják ezzel m agukat. Csak szakszervezeti tag d íjat fizettek. — Ez m ikor volt? — Ha jól tudom , m ég a Tanácsköztár­ saság előtt. A m ikor csak szervezkedtek a kom m unisták. S trom feldről faggatom a hajdani vezérka­ ri főnök nevét viselő szakközépiskola ne­ gyedikes tanulóját. A fiú készségesen v á ­ laszol, am ire csak tu d : — Kim agasló katona, hadvezér, jó em ­ berism erő... — Ezt elm ondhatnád azokról is, -akik a török ellen h a rc o lta k ... Bólint, s kiegészíti a jellem zést: — M agáénak vallotta a Tanácsköztár­ saság gondolatát. Példaképül lehetne állí­ tani a m ai fiatalok elé, m ert kem ény volt. a börtön se tö rte m e g ... — M ilyen m agyar hadvezéreket ismersz még? — Csak m agyarokat? T ehát Bem apó nem jó? — Inkább csak m agyarokat. — Zalka M átét, H u n y a d it... R ákóczit... — M elyikre vagy büszkébb: a Rákócziszabadságharcra vagy a Tanácsköztársa­ ságra? M egvonja a vállát, s dönt: — M indkettőre büszke vagyok, de a je­ lentősége talán a T anácsköztársaságnak volt nagyobb. M ert ez m u tatta meg a jövő útját. De a R ákóczi-szabadságharc engem jobban érdekelt. Addig szerettem csak a történelm et, am íg a középkorról tanultunk, az érdekesebb volt. — És rom antikusabb? — Igen — m osolyodik el. — M ondják is rám a többiek, hogy tú l rom antikus v a­ gyok. A fiú közepes tanuló, érettségi u tán az egyik helyi gyárba szándékozik m enni m ű­ szerésztanulónak. Szabad idejében kézilab­ dázik vagy a k u ty á já t sétáltatja. — Az iskolában m egem lékeztek-e S trom ­ feldről? — kérdezősködöm tovább. — Igen. M inden évben vannak S trom ­ feld-napok. Ünnepéllyel kezdődik, ezen el­ m ondják az életét, a m unkáját, aztán ve­ télkedőket, sportversenyeket rendezünk. Jól szoktak sikerülni. — Olvasol-e felőle valam it iskolán kívül is? — Ha újságban jelenik meg róla valami, elolvasom. K önyvben nem igen lapozok utána. N yakunkon az érettségi, ilyenkor akad elég baja az em bernek a könyvek­ kel. .. A brigád, az iskola, az utca névadója — egy-egy szál a múlthoz. S ha ez hibádzik, m iképp ju th a tn a k eszünkbe a régiek? 6 Fényképet húzok elő Strom feldről, m u­ tatom az elsős egyetem istának: — V árjál, b arkochbázok... Nem m a­ gyar, ugye? K iszalad a szám on a m egfejtés. — Ja, persze — restellkedik —, a gép­ ipari szakközép van róla elnevezve. — M it tudsz m ég felőle? — A Tanácsköztársaság idején volt va­ laki.. . a Vörös H adseregben — így hív­ ták? Szam uely-fotót veszek elő. — Ez ismerős. M indjárt k ita lá lo m ... Ő is a Tanácsköztársasághoz kapcsolódik? Megmondom, kiről van szó. Fölcsillan a szeme. — Tudtam , hogy ism erem . Ő volt, aki Leninhez u tazo tt repülőn. Eléje rakom L andler képét. Legyint, megcsóválja fejét: — M utasd inkább S ágvárit, vagy aki­ ről többet tudok. Szaván fogom, a legfőbb vezetőink ké­ pét adom a kezébe. T udja a neveket is, a tisztségeket is. Nekibátorodom , két m i­ niszterünk nevét em lítem . Úgy reagál, m int aki sosem hallo tt felőlük. — S trom feldet m egism erem , az öre­ get.. . — m osolyodik el a jóképű, izmos alkatú m űvezető. — Ő vezette az északi hadjáratot. V ezérkari főnök volt a Tanácsköztársaság alatt. A fiatalem ber katonaviselt. Talán innét szárm azik, talán nem. — Tisztelettel vegyes szeretet ül ki az arcán, ahogy a hajdani ezredes p o rtrék ép ét a kezébe fogja. Egyébként benne is folyik ném i „parancs­ noki v é r”. B eosztottjai kem ény em bernek ism erik. Régebben kihelyezett szerelőknek volt a főnöke, ő felelt az üzem től távol dolgozók m unkájáért, m ag atartásáért. Azt beszélik, sose volt panasz a keze aló ta r­ tozó gárdára. Landler képét m utatom neki. Látszik, jól ism eri, csak a név nem ugrik be — rég foglalkozott evvel a tém ával. Segítek: — Ü gyvéd volt, vasutassztráj­ kot szervezett. Ma MÁV-járm űjavító van elnevezve róla. Kisim ul hom lokán az előbb összecsomó­ zódott ránc, s elmosolyodik m egint: — Landerer. Némileg restelli a dolgot, m ikor tisztáz­ zuk, hogy ez a név a Tanácsköztársaság előtt hetvenegy évvel vált ism ertté, s a k ­ kor sem a személy, hanem a nyom dája volt fontos. Hogy zavarából m ielőbb ki­ láboljón, több képet is m utatok n e k i : Sza­ m uelyt, Latincát, K orvint, M ünnichet. — M indet ism erem . De hogy m iket csi­ náltak, nem tudom . Az iskolában csak a nevüket tanultuk, m eg hogy részt vettek a Tanácsköztársaságban. — H allottál-e valam it a nógrádi „tizenkilencesekről” ? — E rre zajlott az északi hadjárat. Előtte nagy csetepaté volt a K arancson a csehek­ kel. Sok bányász m eghalt. — Szam uely? . . . Aki érintkezett L enin­ nel. Ő olvasta fel azt a táviratot, am it Le­ nin küldött a Tanácsköztársaságnak — so­ rolja, am i eszébe jut, a huszonhárom éves kötőnő. A fiatalasszony nem rég jö tt vissza gyes­ ről. Azt m ondja: szívesen olvas. K ivált­ képp P assuthot, S ü tő t m eg M oldovát sze­ reti. — L atin ca ?... — tűnődik. — Nem tu ­ dom. Pedig van egy ilyen könyvem . A „Hősök voltak”. Ságvári és Schönherz is benne van. G yakrabban kellene előven­ nem... — L andler Jenőről h allo tt m ár? — Igen — bólint készségesen, s elgon­ dolkodik egy p illanatra. — L a n d le r... nyom dász volt — ködlik fel ú jra 1848. — Az északi h ad járatró l mi ju t eszébe? — N ógrádi S ándor vezette, nem ? — kapkodja el a választ. M eglepett arcom at látv a ajk áb a harap. Tisztázzuk az ügyet, s m eg n y u g tato m : n a­ gyobb bakikat is hallottam már. — Jó érzés egy m ai m unkásnőnek a T a­ nácsköztársaságra gondolni, vagy közöm ­ bös, hogy volt-e ilyen a m agyar tö rtén e­ lem ben? — érdeklődöm tovább. — Persze, hogy jó érzés! — bólint rá kis­ sé őszintétlennek tűnő lelkesedéssel. — Szégyellem is, hogy keveset tudok róla. — M entegetőzésképpen hozzáfűzi: — S ág­ váriról többet h a lla n i... �— Strom feld a Tanácsköztársaság h ad ­ vezére. A zelőtt is k atona volt, a világhábo­ rú b a n is részt v ett — hallom a fiatal gé­ pészm érnöktől. — O tt gyűlölte m eg az öl­ döklést, és állt á t a Tanácsköztársaság ol­ dalára — téveszti össze ezredesünket v a­ lam ely m ondabeli hőssel. — Azt tudom m ég róla — halad tovább a rossz vágá­ nyon —, hogy olyan kövér volt: úgy kel­ le tt őt fölrakni a lóra a katonáknak. A fiatal m űszaki jó szakem ber hírében áll. N apjában több ó rát is olvas, szakszö­ vegeket. Egy rak ás m űszaki folyóiratra előfizet. (Irodalm i igényeit a tévé elégíti ki.) M unkájában s azon kívül töm érdek teendője ak ad : vezetőként dolgozik, p á rt­ tag, m unkásőr, FM KT-elnök és így to ­ vább. F elad atait — kollégái és főnökei szerint eg y arán t — alaposan, lelkiism eretesen oldja meg, m inden üzemi ügyben b átra n véle­ m ényt nyilvánít. — L andlerről?. . . — gondolkodik el. — Sajnos sem m it nem tudok. Pedig illene is­ m ernem . De m ár rég tan u ltam erről a tém áról, és azóta nem igen k erü lt a ke­ zem ügyébe történelem könyv. Szam uely-képet m utatok neki. K un Bé­ lával téveszti össze. Helyesbítek, m ire za­ v ar nélkül bólogat. — Ő volt az, ak i k iu tazo tt a Szovjetunió­ ba. Leninnel egyeztették a dolgokat. K a­ tona volt. — Ü nnepélyekkel és vetélkedőkkel em ­ lékezünk m eg a T anácsköztársaságról — m ondja a technológus, aki jelenleg m egbí­ zott K IS Z -titk ári funkciót tölt be a gyár­ ban. — Az üzemi lapnak nem rég állítot­ tam össze egy re jtv é n y t a tizenkilences esem ényekről. Elég jól ism erem m ost a tém át. F otót rak o k elé. — Ez L atinca! — rik k a n t vidám an. — M egism erem a hom lokáról. Somogy m e­ gyei paraszt volt. A T anácsköztársaság le­ verése előtt a honvédelm i m iniszter beosz­ to ttja — keveri össze fölényes könnyed­ séggel a népbiztos elnevezést a m iniszter­ rel, a „szem élycseréről” nem is szólva. Ú jabb fotó: — Landner. . . Nemigen ism erem . P oliti­ kai biztos volt. ...Ez pedig K un B é la ... azazhogy Szam uely. H árom szor találkozott L en in n e l.. . ő pedig K orvin Ottó. Vele könnyű a dolgom, benne volt a rejtv én y ­ ben. A G alilei-kör tagja, a Tanácsköz­ társaság u tán kivégezték. — B iztosan m egem lékezünk m ajd vala­ hogy a T anácsköztársaságról.. . — m ondja nem álcázott sértődöttséggel hangjában a könnyűipari üzem ügyintézője, aki szintén m egbízott K IS Z -titkár. K onkrét terve még nincsen. — Az irodalm i színpad m indig szokott valam it csinálni. A fiatalasszony, akinek m agabiztossága irigylésre m éltó, a K ISZ-szervezetben a politikai o k tatás felelőse. M egtudom tőle, hogy a V IT-tel és a szervezeti szabályzat­ tal foglalkoztak idáig az oktatásban. Félve kérdem , m utathatnék-e néhány képet a Tanácsköztársaság vezetőiről. — Ha tényleg név nélkül jelenik meg az anyag — köti ki, valam elyest csorbult önbizalom m al. Szam uely-fotót teszek az asztalra: — R ajk László. — Nem — rázom a fejem . — E rről az em berről egy m ásik kép ism ertebb. Azon bőrkabátban és tányérsapkában lá th a tó ... am int Lenin m ellett áll. Kicsit vár, m ajd b áto rtalan u l m egkérdi: — Sztálin? Fejem m el intek nem et, s tovább kér­ dezősködöm : — Az ön b rigádjának ki a névadója? — K ulich G yula — feleli gyorsan. — Ő ki volt? Ú jabb rövid gondolkodás, közben pil­ lan tást vet a szemben ülő főkönyvelőre, aztán válaszol: — Az a te x tile s.. . A nagyvállalat függetlenített K IS Z -tit­ k á ra m ondja: — A Tanácsköztársaság helyi esemé­ nyeinek földerítését a forradalm i ifjúsági napok a la tt végezzük el. Tavaly kezdődött az anyagok feldolgozása. A kkor 1848 volt a tém a. Gondolom, idén a tizenkilences esem ényeket k u ta tta tja fel velünk a járás. A Tanácsköztársasággal ’69 óta nem igen foglalkozott a KISZ. M ost főleg a m ég élő v eteránokat szeretnénk m egkeresni, az lenne az érdekes. P á r éve beszéltünk egy nagybátonyi „tizenkilencessel”, K akuk Lászlóval. Leginkább az akkori haditech­ nika érdekelte a K ISZ-eseinket. A bácsi azóta m ár m eghalt. — Az a tapasztalatom — szól a m ásik gyár K IS Z -titkára —, hogy a fiatalok előtt nagyon ism eretlenek a helytörténeti ese­ m ények. A fiatalok sorába sajnos m agam at is beleértem . Tavaly rendeztünk egy helyis­ m ereti vetélkedőt. B enne volt az a kérdés is, hogy a m ai M alinovszkij úton a század elején állt egy sorompó, m i volt an nak a szerepe. Mi előre m egnéztük, s tudtuk, hogy a bányász- és kohászlakosságot vá­ lasztotta külön. De a nyolcvan felad atlap ­ ból csak hárm on volt helyes válasz. Sok teendőnk van m ég a KISZ politikai okta­ tásában.. . A fiatalem ber szavait anyaggyűjtésem tap asztalatai igazolják. A nógrádi tizenkilenoesekről való érdeklődésem re csak egy — értelm iségi — fiatalem ber tu d o tt „po­ zitív” választ adni. — A Gólián A n d rá sró l?...Igen, hallottam róla. A helyi direktórium egyik vezetője volt. A zért em lékszem rá, m ert a nagy­ apám at éppen m iatta dobták ki a csendőr­ ségről. P arancsot k ap o tt az öregem, hogy G óliánt vasra verve utaztassa vonaton Lo­ soncig, és o tt k ísérje be a csendőrségre. A nagyapám jó ism erőse volt Góliánnak, m ég este elm ent hozzá, s m egm ondta, hogy m ásnap m enniük kell. Reggel annak rendje és m ódja szerint találkoztak is a vonatnál, s Losoncra utaztak. Csakhogy Gólián nem volt vasra verve. Egy sarok­ kal a csendőrség előtt te tte rá a nagyapám a bilincset. Ezt aztán beköpték a jó em­ berek, így le tt az öregből suszter. Ugyanaz a fiatalem ber ism erte a S-ban álló, úgynevezett R ákosi-fa „leg en d áját” is. — A pám ék azt a fá t m ég R ákóczi-faként ism erték. A felszabadulás u tá n te rje d t el, hogy Rákosi az a la tt a fa alatt gyülekez­ tette a bányászokat, m ielőtt összecsaptak a csehekkel. Így k ap ta m eg a fa a Rákosi nevét. „H arm adik M átyás” egyébként nem is volt S algótarjánban. — Rákosi já r t S-ban — így a szakértő. — De korántsem „csapatai élén” ! H ad táp ­ főnök volt, az élelmezést, a ru h ázati el­ látást intézte. A legenda az 1956 előtti időkben k ap o tt szárnyra, am ikor tú lérté­ kelték Rákosi szerepét m inden területen. A fa nem leh etett harcálláspont, ez h a d á ­ szati hiba lett volna. Legföljebb gyüleke­ zőhelyként szolgált, ezért jobban illik rá a m ai Vörös K atonák F ája elnevezés. Helyén van-e a T anácsköztársaság a m ai em berek történelm i tu d atáb an ? — kérde­ zem a történelem tan árt. — Még nincs a m éltó helyén. Sokan többnek vélik például 1848-at, pedig ha m egnézzük, m elyik m it é rt el, nehéz egyi­ ket a m ásik fölé helyezni. Sokat á rto tt a tizenkilences hagyom ányoknak, hogy H orthyék — politikai érdekből — egy ne­ gyedszázadon á t igyekeztek befeketíteni, és Rákosiék sem érték elték helyesen. Az azó­ ta eltelt húszegynéhány év, úgy tűnik, kevés volt az adósságok törlesztésére. Ezt 7 �a tankönyvek sem segítették elő: k ivált a szakközépiskolai és a szakm unkásképző intézeti tankönyvek elnagyoltak, vezér­ cikkszerűek. Talán még néhány ta n á rra is jellemző, hogy jobban ism eri tizenkilenc­ nél a negyvennyolcas esem ényeket, sőt a kuruc k o rt is — így h át ezekről színeseb­ ben, m eggyőzőbben beszélnek, ezek az anyagok jobban elm élyülnek a diákokban. — Mit leh et tenni, hogy a Tanácsköz­ társaság ism erete a m ostaninál több fiatal­ ra hasson? — Hiba lenne azon szörnyűlködni, hogy m ennyire feledésbe m erültek az akkori em berek és esem ények. Ehhez a valós helyzethez kell szabnunk a tennivalókat. M egjelent mos­ tanában sok érdekes ism eretterjesztő ki­ advány a tém áról, jó volna őket ifjúsági klubokban, szakkörökön, vitakörökön fel­ dolgozni. Meg kell találni a szálakat, am e­ lyek összekötnek a m últtal. R ajtu k keresz­ tül érdem es ism ertetni a helyzetet, am iben cselekedtek. A körülm ények reális be­ m u tatása figyelem keltőbb, m int egy-egy fölm agasztaló je lz ő ... — Azt, hogy m elyik anyagot tan ítják jobban a történelm esek, em bere válogatja — így a m ásik pedagógus. — Talán az öre­ gebbekben tényleg jobban élnek a kuruc kori „m ítoszok”, m int a T anácsköztársa­ ság realitása. Tizenkilenc helytelen érté ­ kelésében, h a tényleg helytelen az értéke­ lés, ludasak a tudósok is: e tém a alapos föltárása nem rég tö rté n t meg. Ebben — gondolom — az is közrejátszott, hogy él­ tek m ég néhányan, akik ellentm ondásos szerepet töltöttek be annak idején, és ha m ost m ódjuk volt rá, h á trá lta ttá k a k u ta ­ tást. Talán nem á rta n a az ügynek, h a a Tanácsköztársasághoz is több „m ítosz” fű ­ ződne. Az a tapasztalatom , hogy az em be­ rekben ez m arad m eg végül. Rákóczit pél­ dául nagy hadvezérnek ism erik legtöbben, holott egyetlen nagyobb győzelm et sem csikart ki. K ossuthot pedig „apánk”-ként tisztelik, pedig sok tévedése volt. Ha tizen­ kilencben an n y i vöröskatona le tt volna, ahány veterán 59-ben, kipofoztuk volna az antantot. De ez sem baj, több a haszna, úgy vélem, m int a kára, az „utólagos m í­ toszoknak”. Írás az ajtón Az öreg bérház fából készült, nyikorgó-dobogó grádicsa m ár a m ú ltat idézte. Vigyázva, hogy a hám ló vakolat ne hulljon a nyakunkba, k etten igyekeztünk az első em eletre. V eteránnéző­ be, vendéghívói m egbízatással. A szálkás deszkájú, b arn a ajtón jobbra dűlő, krétával írt be­ tű k tu d atták , hogy „K önyvtárban vagyok”. Alább egy másik m ondat ezt közölte: „K réta a levélszekrényben, írd fel, hogy ki kerestél!” F elírtuk. A zt is, hogy m ikor jövünk legközelebb. A csengetésre egy távoli, rekedt hang felelt. — Jövök m ár! — s néhány m ásodperc m úlva a jókora ajtó k eretet betöltötte egy daliás term etű, jóvágású, tejfeh ér h a jú öregúr. Ez lenne a nyolcvanegy esztendős V eterán Harcos? — tűn ő d tü n k d iák tár­ sammal. A lakás áporodott levegőjének szagát, a m ár-m ár em beri le­ lem énnyel is fokozhatatlan rendetlenséget az öreg frissesége, lát­ ható öröm e feledtette. — Ne haragudjatok, barátaim ! Én m ár csak ilyen vagyok, egyedül és öregen. De m ondjátok csak, tényleg hozzám jöttetek? Értem ? No, ez csodálatos! Nagyszerű, hogy eszetekbe jutottam . V árjatok csak, főzök a kedves vendégeknek egy kávét. Lehajolt, széjjel tú rt egy nagy halom régen porosodó ú j ­ ságpapírt, s valam i fekete négyszöget halászott elő. A villany­ rezsó volt. A v ih arv e rt — talán még Palesztinából hozott — ra ­ gadós kávéfőzővel, a vízcsaphoz csoszogott. A barnacsíkos kagy­ lóban m ár ekkor is lassan csordogált a víz egy darab vajra, de ott h ű tö tte a tejet, meg egy lábaskában valam i ételt is. A m egbeszélt időpontban taxival m entünk érte, ez volt az egyezség. Az iskola legnagyobb term ében nyolcvan-száz diák várakozott a V eterán H arcosra, az első sorban egy em inens lány közületi szám lára vásárolt, tíz szál vörös szegfűből és aszparágusz zöldjéből kötö tt csokrot szorongatott. A vendégnek. K opott szö v etru h áját erre az alkalom ra alpakkaöltönyre cserélte az öreg. Belsőzsebébe nyúlt, k étré t h a jto tt papírköteget v ett elő, és beszélni, azaz olvasni kezdett. A m últról? A régm últról? A történelem ről? Talán inkább az utóbbiról. Ki tudja, ezt ak arta-e érzékeltet­ ni azzal is, hogy a szót — „én” — soha ki nem ejtette a száján. Ellenben annál többször em legette a saját nevét, de úgy, m int­ ha m ásvalaki beszélne róla. Ebben a stílusban álljon itt — p er­ 8 — Ezzel nem értek egyet. A kendőzet­ len valóság a fontosabb, az az igazi „ta­ nítóm ester”. — Nem m indig. A „m ítosz” jobban h a t az érzelm ekre. S a legtöbb em berben a nagyobb esem ényekről tan u lt ism eretek egyetlen érzelem m é sűrűsödnek, ez m arad m eg a legtovább. M egsemm isíteni h a t évtized sem volt képes „tizenkilencünk” hagyom ányait. De — b ár m indnyáju n k b an él a Tanácsköz­ társaság em léke — g y akorta elhom ályo­ sulnak, s az enyésző ism eretek nem m in­ dig elegendők arra, hogy a jogos büszkesé­ get fölébresszék történelm i m ú ltu n k irán t. Jelenünk kusza szálaiból kibogozni a m últba vezetőket, s e kapcsolatot fölfedni, közkinccsé tenni, fáradságos, türelm et emésztő m unka m indenképp. A zonban ta r ­ tozunk vele a régi hősöknek, s nem külön­ ben — a m ai köznapi em bereknek is. Regös Molnár Pál sze, korántsem a teljesség igényével — a k étré t h ajto tt, később általam is többször elolvasott papírok tartalm a. — X. Y. jó módú, polgári családban született, iskoláinak el­ végzése u tá n köztisztviselő le tt — kezdte az élm énybeszám olót X. Y. — Vonzódott a haladó m ozgalmakhoz, első alkalom m al az első világháború idején vállalta az önkéntes életveszélyt, m áso­ kért. A lehetőségeit kihasználva, a várm egyei pénzekből fik tív p a ­ pírok segítségével segélyeket ju tta to tt a m unkanélkülieknek. A Tanácsköztársaság kikiáltása u tán a direktórium helyettes elnö­ kének választották, s ebben a m inőségben is nagyon sokat te tt a város meg a várm egye dolgozóiért... Színházat is c sin á lt... Egy­ szer veszélybe került a direktórium lapjának a megjelenése, m ert elfogyott a papír. X. Y.-t bízták meg, hogy utazzon a fővá­ rosba, rotációs papír nélkül pedig haza se té r je n ! ... A szeretett város viszontlátására nem is került sor, csak huszonnyolc év m últán. A m ikor X. Y. B udapestre ért, éppen leverték a tanács­ hatalm at, a direktórium i elnökhelyettest életre-h alálra keresték. Egy szenespincében húzódott meg, ahol egy cipész és felesége b ú jta tta hosszú ideig, látta el a legszükségesebbekkel... Az elv­ társak végül ham is papírokat szereztek, így sikerült k iju tn ia — rendkívül nehéz és kalandos ú t során — Csehszlovákiába, Né­ m etországba, a Szovjetunióba, m ajd pedig Palesztinába. �A V eterán Harcos 1947-ben té rt haza. — Nézd barátom ! — m ondta még középiskolás korom ban. — Itthon tu d ták , hogy ki vagyok, hogy m ennyit szenvedtem , a néphatalom ért. Engem személyesen Rákosi hozatott haza, itt van a levele, ni! Régi, m egsárgult papírt, egy féltve őrzött dokum entum ot m u tato tt. Az írás tanúsága szerint X. Y. — kellő diplomáciai kapcsolatok híján — egyiptom i külképviseletünk közrem űködé­ sével, utazzon haza M agyarországra. N éhány év m úlva nyugdíjba m ent. Azóta V eterán Harcos az em lékeinek, a héba-hóba rendezett találkozók és beszámolók m úlandó élvezetet és gyönyűrűséget n yújtó pillanatainak él. Ilyen perceket szerezhetett neki az az újságcikk is, am it n éhánv évvel ezelőtt egy évforduló kapcsán írtam róla. „Az igazságért jó és öröm áldozni” — ő m aga javasolta a címet. A m egjelenés után néhány nappal táv ira to t kaptam a buda­ pesti szerkesztőségbe: „D rága barátom , gratulálok, a siker óriási. Lapot sehol sem lehet kapni, m ár reggel elfogyott. Légy oly ked­ ves, ha tudnál néhány példányt küldeni, nagyon m egköszönném !” Az újságokat egy hét m úlva m agam v itte m ; éppen a távoli, h atárm en ti kisvárosba szólított a m unkám . Az öreg átölelt, és r a ­ gyogó áb rázattal m ondta: — Ez igazán rem ek! Tudod, m inden fontos helyre küldtem egy-egy példányt az újságból. A kik eddig m ellőztek és kutyába sem vettek, m ost észhez térhetnek. M egm ozdult alattam a föld. A levelek, táv ira to k ettő l kezdve sű rű n érkeztek a V eterán Harcostól. Volt olyan hét, hogy kettő is. S h a egy időre elapadt a híradás, — talán a m ulasztást bepótolandó —, ú jra megszapo­ ro d tak a kusza gépírású, kék borítékok. Az egyik levél ta rta lm a : „ Itt küldök neked egy kivágott cikket a M. folyóiratból. Nem tudom , ki ez a szélhámos, aki ír­ ta, de hazugság az utolsó betűig. A direktórium ról ír, de sem ­ m i sem igaz, nem is tu d h a tjá k a valót, ha engem nem kérdez­ nek. Hiszen csak én vagyok élő a h á ro m b ó l.. . A láhúztam , ahol a cikk engem em lít, de nincs odaírva, hogy helyettes elnök! L áthatod, ebből is, hogy firka az egész, nem pedig a valóságot tartalm azza”. A m ásik levél ta rta lm a : „K érlek, gyere le U-re, m inden költ­ ségedet term észetesen m egtérítem . M ert fontos és sürgős dolog­ ról van szó. Hiába ágálok ugyanis, hogy tegyék rendbe a hősi em lékm űvet, de ezeket itt nem érdekli a v érta n ú k emléke. Be sincs kerítve, a m ellvéden pihennek a kisvonatra váró piacozó kofák. O daszórják a tökm agot m eg a szalonnabőrt. E rről van szó, ezt kellene m egpendíteni illetékes helyen.” A h arm ad ik levél tartalm a. „Ü nnepség volt tegnap a mozi­ ban, és m ondhatom , nagyon el vagyok keseredve. U tólag tudtam meg, nem is hívtak. Azelőtt m eg m indig az elnökségben ültem , m ert nekem o tt a helyem . Nagyon m egbántottak. H át m ár eny­ ny it sem szám íthatok? M indenki más, aki sem m it sem cseleke­ dett, csak a száját já rta tja , ott van a fő helyen, rólam meg elfeledkeznek. Ez a h á la .. . ” A negyedik levél tarta lm a: „M egint egy segélykérés, m ár csak benned a bizodalm am. Hónapok óta be van zárva a köz­ fürdő — m indenféle m űszaki okra hivatkoznak —, de eszükbe sem ju t, hogy a sok dolgozó hol fog tisztálkodni, hová járo k én is fürödni. Persze azért, m ert akiknek döntenie, intézkednie kel­ lene az ügyben, azoknak fürdőszobás lakásuk van.” Még egy levél a sok közül: „D rága, ifjú barátom , kim ondha­ tatlan u l boldog vagyok. B ehívattak M-re, és kaptam egy csodála­ tos szép k itü ntetést, a korm ány adta. Most m ár biztos, hogy a n y ugdíjam at is meg fogják em elni egy kicsit, m ert az ezzel jár. Szóval, m inden rendbe jön, elism erik, hogy ki is vagyok én tu ­ lajdonképpen. Az elnökségbe is m egint m eghívnak, ott ülök az el­ ső sorban, a régi h ely em e n .. . ” Több év u tán szokatlanul hosszú idő egy kerek hét a kis­ városban. A k arv a-ak aratlanul, többször és több hely ü tt is sz ó b a, k e rü lt a V eterán Harcos. V alaki azt m ondta: — K ib írh atatlan ok ezek az öregek! M indent m aguknak tu ­ lajdonítanak, azt hiszik, hogy egyedül ők te tte k valam it. Ó vatos ellenvetésem . („Nem kellene több m egértés? Egy kis pátyolgatás vagy ilyesmi, m ert ez hiányzik nekik. G yerekek ők m ár, ism ét g y e re k e k .. . ”) válasz nélkül m aradt. Az alaposabb beszélgetések a la tt úgy tű n t, valam i kétkedés veszi körül a V eterán Harcost. Végül az egyik városi vezető — első találkozásunkkor m ég az ifjúsági m ozgalom ban dolgozott — k in y ö g te: — Nincs valam i rendben. Rebesgetik, hogy az öreg igen sok pénzzel m ent annak idején a nyom dapapírért, és nem tö r­ tén t m eg az elszámolás. — Rebesgetik? U tánanéztetek? — H á t... kinek van arra ideje meg m ódja. Egyébként is, eny­ nyi év m últán. .. Diákos lelkesedéssel v etettem m agam az egykori várm egyei levéltár poros aktái közé. Hosszas prüszkölés u tá n öröm m el fedez­ tem fel, hogy őriznek az öreg falak között néhány korabeli ú j­ ságot is. Nem, sem m i olyat nem találtam , am i m egalapozná a fenti gyanút. Csak olyasm it olvasgathattam az elsárgult papíro­ kon, hogy a direktórium sokszor nem állt a helyzet m agaslatán, gyakori lett a torzsalkodás. Egyhelyütt pedig ezt: V eterán H ar­ cost, m int a direktórium tag ját „egyre inkább egyéni érdekei kö­ tötték le”. Utolsó látogatásom idején, ha lehet, még rom osabb, még ki­ ábrándítóbban piszkos volt a veteránlakás. — A zt re b e sg e tik ... a m endem onda s z e rin t... — A ’ tudom , ne is folytasd! — szól közbe fölényesen ny u ­ godt hangon az öreg. — Az elszám olás körül semmi hiba, p ap ír van róla. Nem firta tta m tovább. H álás voltam a közbeszólásért, hogy nem kellett kim ondanom . Egy pillan at a la tt egyetlen képpé állt össze bennem az a rengeteg m inden, am it erről a sokat próbált, kényszerűségből világot já rt em berről tudtam . A kétkedést — vagy, am i hom ályos — elnyom ták a tények. A direktórium i tag­ ság, a korabeli újságok tanúsága, a V eterán Harcos u tán vizslató kopók hada. S ha m a neki — nekik — olyan fontos, hogy egy ünnepségen ott üljön az elnökségben, a k k o r... De fejezzék be ezt a m ondatot mások! 9 �Utolsó látogatásom lidérces pillanatait m ondom el. A be­ szélgetést csengőszó szakította félbe, kicsiny lányka libbent be az ajtón. Az öreg a szobába vezette, leültette, m ajd hozzám fordult. Egyszerű, tárgyilagos hangon m ondta, m inden drám aiság nélkül: — N ém etül tanítom ezt az aranyos csöppséget. Tudod, nem is annyira a tan d íjért, inkább m ás az oka. Egyedül vagyok, sen­ kim nincsen. Ki tudja, talán napokig is feküdnék az ágyam ban kihűlt tetem m el, ha egyszer meghalok. Így jobb, így nyugodtabb vagyok. Ha a csengetésre nem nyitok ajtót, akkor a kis ta n ít­ ványom tudja, hogy szólnia kell a házm esternek. M ert valam i baj tö rté n t... Még egy utolsó pillantás a b arn a ajtóra. Nem változott itt semmi a hosszú évek alatt, m ost is ott a fe lira t: „K réta a le­ vélszekrényben.. . ” A lépcsőházban azonban m ost nem érzéke­ lem a kopott deszkagrádicsok nyikorgását. Ezt a régm últat idé­ ző furcsa m uzsikát elnyom ja az agyam ban eszeveszetten kolom ­ poló kétféle csengőszó. A kislányé meg a telefonos kisasszonyé. Képzeletem ben látom , hogy a kisváros kézikapcsolásos tele­ fonközpontjának kezelője hiába teszi a m egfelelő helyre a du­ gót, a hívott fél — a V eterán Harcos — m ár régen nem jelen t­ kezik. A kisasszony próbálkozik még többször is, aztán feladja. M ásik lyukba illeszt egy m ásik dugót — teszi, am ire m egkértek. Ő is tudja, hogy ha a csengetés eredm énytelen, valam i baj van. Szólni k e ll... J -n é m indenkinek azt m ondta: „Én voltam az összekötő”. Egyszer a buszm egállóban csoszogott elém kissé hajlo tt dereká­ val, o tt m agyarázta: — R udas Lászlóval, meg sok m ás jó elvtárssal dolgoztam együtt az illegalitásban. Én hordtam nekik a könyveket, össze­ kötői feladatokat láttam el. Bizonyítani persze m ár nem m in­ dent tudok, hiszen a kapcsolataim feledésbe m erültek, sokan m eghaltak. Az tény, hogy el kellett bújdosnunk, így esett akko­ 10 riban a választás erre a kis falura. Ide jö ttü n k a férjem m el, m ert nem voltunk szem előtt, re jtv e m arad tu n k az üldözőink elől. Furcsa módon, ezeket a kapcsolatokat és az illegális m un­ k át csak élete utolsó éveiben em legette g y akrabban J-né. K oráb­ b an talán ideje nem volt rá ? M indig nyüzsgött: volt tanácsel­ nök, vezetett kultúrházat, a V öröskereszt aktivistája, bábáskodott am atőr színjátszó csoport m ellett. Afféle m indenes volt. G yerek­ fejjel olvastam róla néhány m éltató újságcikket, hallottam egy­ két jutalm áról, kitüntetéséről. A ztán egyszerre csak m indenünnen kikopott. Egyre több al­ kalom m al beszéltek róla rossz hangon, sőt, m ár a puszta meg­ jelenése is ingerültséget keltett. Mi vezetett ide? A követelődzése? Az úton-útfélen hangozta­ tott, de soha be nem bizonyított illegális m unkával való kérke­ dés? Vagy az erőszakossága? Talán m indegyik. Egy tu cat em ­ bernek adott m unkát, jószándékúan igyekeztek bizonyságot sze­ rezni arra, hogy m inden úgy történt, ahogy J-n é állította. Ta­ lán nem ra jtu k m úlott, hogy sikertelenül. M egsértődött, otthagyta a p árto t is. Csak egy m arék ra való oklevél, néhány kitüntetés m aradt még u tán a egy darabig a pártirodán. B izonyítandó az érdem eit és igényét a m agasabb ellátásra, a kivételes nyugdíjra. Egy idő után talán m ár rájöhetett, hogy „összekötői m ivoltá­ ról” velem többé nem beszélhet, m ás volt h át a tém a. A kocs­ m ában fe lh a jto tt egy kis rum ot, m egtöltötte a m agával ho­ zott üveget és félrevont. — K érlek, szerkesztőcském, talán m ondtam m ár neked, hogy színésznő voltam — húzta m agasra a szem öldökét az öreg­ asszony. — Egy nagyszerű film ben is játszottam , a C asanovában, h át az valam i gyönyörűséges volt. A körülöttünk állók halkan egym ásra röhögtek. — Szeretném most valam iben a segítségedet kérni. Írtam egy színdarabot, történetesen éppen a Casanovát, ezt kellene m egjelentetni. E lküldtem ugyan a film gyárnak, de onnan visz­ szakaptam , hogy nem az ő asztaluk. Még hogy nem az ő aszta­ luk! Egy frászt, kérlek. Más oka van, de nem is érdekel. Szó­ val... rád gondoltam . Egyre erősebb lett az érzés: J-n é t ki kell kerülni. Más félre­ áll mellőle, hogy ne érezze a sosem m osott ru h ák kibírh atatlan bűzét, a kosz orrfacsaróan nehéz illatát. Nekem az indítványai „súlyosak”, és még mosolyognom sem szabad. K ikerülni persze nem lehet. V alaha jobb sorsot ért göncei­ ben odatipegett elém, és m ár m ondta is: — Jó, hogy találkoztunk, kérlek, egy nagyszerű tém át ajánlok neked. Óriási szenzációt csaphatsz vele, m erthogy a fa­ lu fölötti hegy gyom ra tengerszem et re jt m agában. Méghozzá forró a vize, nem tudom én, h án y fo k o s! A kár hiszed, ak ár nem, a rózsam ályi árkot ennek a vize m osta valam ikor! Csak betöm ­ ték a lyukat. Alig néhány nap m úlva egészen m ás titokról lebbentette fel a fátylat. Az a bizonyos hegy nem is egy tengerszem palástja, egészen m ást tak ar. Fortyog, izzik benne a láva. — Tűzhányó ez, az hétszentség! Meg kellene egy kicsit pisz­ kálni, és m in d já rt kiderülne. Nem gondolod, szerkesztő úr? Ez volt az utolsó felfedezése és hozzám az utolsó m ondata. Többé nem beszéltünk, nem oszthatta meg velem egyéb „titk a­ it”. M ondták, hogy beteg, nagyon rosszul van, egy délután pe­ dig a m agányos haranglábban m egszólalt a csengettyűszó. A lé­ lekharang. A kongatást azonban gyorsan leállították. J-n é m eghagyta, hogy ne pap temesse. A kárcsak az urát, még p ártta g korában. M egjelent a tan ácstitk ár és felhívta a h alo tt körül tüsténtkedők figyelm ét, hogy m indennel el kell számolni. Hozzátartozók híján a tem etést a tanács intézi. A m agányos, társa k at talán a rögeszméivel keresni akaró öregasszony csúnya véget ért. Ágya tele volt piszokkal, férge­ ket is találtak, alig győztek m indent elégetni. Azt m ondják, húsz­ ezer forint m arad t utána, nem régen a lottó is hozott valam i tárgynyerem ényt, akkor azt is pénzzé tette. Csak kevesen kísérték ki a tem etőbe, férje mellé. M ár ott van fölöttük a tanács által csináltatott kereszt nélküli sírem lék, ra jta a fe lira tta l: „N yugodjanak békében”. �Viola m ajdani elparentálása ugyancsak a közre vár, de hol van még az. Ötv en valahány éves — így m ondja m agáról. Este elm egy a K eleti pályaudvarra, kezeiben három -négy csomaggal. A büfésautom aták m elletti sarokban lepakol, ki­ n y it k ét-h áro m csomagmegőrző szekrénykét. Ezek az övéi, m ár évek óta. (M ajdnem öt éven keresztül já rta m úgy át a pályaud­ varon, hogy m inden este láttam . K öszöntöttem és köszöntött.) Szóval, Viola m a ta t a csom agokban, pakolászik, cserélgeti a tás­ kák, szatyrok és a szekrénykék tartalm át. Tesz-vesz, m in t o tt­ hon. Igaz is, Viola itt lakik. A pályaudvaron, meg szerte a város­ ban. Övé m inden. Fürdőszobája ugyan valam elyik népfürdőben van — m á r elfeledtem , m elyiket m ondta —, az apróbb m osa­ kodásra meg ott van a szökőkút. — A bolond népek csak lesnek rám , de m osakodni kell. Én azt el nem mulasztom. Ennyivel intézi el, m ert neki ez term észetes. Éjjel a Blaha Lujza téren, a szökőkút gom bái m ellett, a m edencében. O tt h a j­ long Viola, térdig felhajtva a szoknyája, és tisztálkodik. Távo­ labb húzódnak a késői buszra várók, gyanúsan m éregetik tisztes távolból. Egy taxi pedig — pilótája véletlenül veszi észre a fu r­ csa jelenséget — m ajdnem felszalad a járd ára. Viola m ú ltja m egközelíthetetlen, arról el nem áru l sem ­ m it. Csak addig juto ttam , hogy lakása volt, egyszer régen, amíg be nem fogadott egy vidékről jö tt férfit. A jelenről azonban sem­ m it sem hallgat el. — Néha kapok egy kis segélyt, be kell érte m ennem , m ert nem tu d ják hová küldeni. M enhelyre is a k a rtak vinni, de én oda nem m egyek, m ert verik a bentlakókat. Tudom. N appal fü r­ dőben vagyok — aludni is lehet, jó meleg van —, m eg keresek egy kis pénzt. Éjjel meg a pályaudvaron, de nyáron jobban sze­ retem a kinti padot. Sok itt a link alak. A rendőrök nem b án ta­ nak, tu d ják , hogy miféle, hogy dolgos vagyok. Mégis vigyázni kell. Egyszer elloptak tőlem valam i stricik két új táskát, csak úgy a fejem alól, a p adról. P ont tőlem loptak, a szem etek! No, vigyázok is m ár, az autom atákból ki nem veszik a csomagot. M inden nap bedobom ú jra a kétforintokat, és nem kell ügyelni sem m ire. Viola bejáratos a belvárosi szórakozóhelyekre is, újságot kí­ nál az apró asztaloknál ülőknek. Igaz, nem az elosztóból kapja az Esti H írlapot, hanem újságárusoknál vásárolja, nagyobb té­ telben. — C sináltam úgy is, hogy a Somogyi utcából hoztam az újságot, de ez nekem nem jó. N ehezen bírok járni, és h a m eg­ m arad, akkor csak baj van vele. Így m eg annyit veszek és adok el, am ennyit éppen bírok. A borravaló a hasznom. A házát h átán hordó Viola csúnya. Zavaros tekintetű, nagyon csúnya asszony. Talán szerencséjére, m ert ezzel is pénzt kereshet. K önnyen és viszonylag sokat. T anúja voltam , am ikor a Felsza­ badulás té r egyik elegáns presszójában k ét fiatalem ber susm u­ tolt Violával: — Látod, o tt a sarokban, azzal kell. Azzal, aki egyedül ül, hozzá m e n j! Ne félj V iola-V iolettácskám , m egkapod a p énzed! — Azt m ár nem , fiatalurak, előre kérem a suskát! Egyszer m egjártam , csúnyán átvertek. Csak ígértek a nagypofájúak, de am ikor m egtettem és kértem a pénzt, csak a képem be röhögtek a stricik. A két aran y ifjú egyike b riftasnyiba nyúlt, százforintost vett elő. — Nesze, aranyom ! Most m ár ra jta d a sor, de alaposan szol­ gáld m eg a béred! Viola, kezében újságköteggel, lassan araszolt asztaltól aszta­ lig. Alig hallhatóan, szinte csak neszezve k ín álta portékáját. „Es­ ti H írlapot tessék! V egyenek Esti H írlapot!” A sarokasztalhoz ért. — D rága fiatalú r, vegyen egy újságot! — kérlelte. Amaz végignézett rajta, s m int aki szánalom ból teszi, h á­ rom fo rin to t adott az újságért. Viola azt a pillanatot választotta, am ikor a fiatalem ber kezdte á tfu tn i az első oldalt. A csúf öreg­ asszony h irtelen átk aro lta az újságolvasásba m erülő fiú t é s ... szájon csókolta. A h atás óriási volt, szinte hullám zott a röhögés, ordenáré m egjegyzések röpködtek a levegőben. Hogyisne, am ikor a tek in ­ télyes szám ú törzsvendég, laposakat pislogva, m ár régen v árta ezt a pillanatot. Viola lom ha járá sát m eghazudtoló m ozdulatokkal kacsázott az asztalok között a k ijára t felé. Az előtérben m ég m egállt, visz­ szanézett a terem be és bugyborékolva együtt n ev etett a bentiek­ kel. A V eterán Harcos m últja tek in tély t ad, tiszteletet parancsol. J-n é életének ja v á t becsületes, nem egyszer nehéz m unkával töl­ tötte. De, hogy jön ide Viola? Mi a közös bennük V iolettával, aki nem is m ondja, m ég csak nem is álm odja m agát hősnek? A m agány, az egyedüllét. A társtalanság. A V eterán Harcos társnélküliségében sa já títja ki m agának a tö rtén elm et; J-n é ugyanezért vált bogaras, furcsa agyszülem é­ nyeihez görcsösen ragaszkodó öregasszonnyá. Viola csak egyedül van. Most ju t eszembe, írni kellene K lárikáról is. M akón vol­ tam vendégségben, a S írk ert utcában, o tt keresett m eg a közeli ház lakója. — Tudja, kérem , én voltam a József A ttila m úzsája! Sok m indent tudnék mesélni. V endéglátóm m érgesen nézett a betolakodóra, m ajd ezt m ondta: — H add el! B ogaras vénasszony, m indenki a k italált dilije­ in röhög. Persze, van ideje, egyedül v a n ... Mégiscsak írni kellene róla. Meg arról a parasztkendős asz­ szonyról is, aki fonott kosárral az ölében naphosszat ü lt a szege­ di Széchenyi téren. Meg Rezedáról is, az állandóan v aras orrú, a kövidinkás üveghez és a N yugati pályaudvarhoz an n y ira von­ zódó öregem berről. M eg ... De akkor a sornak nem lenne vége. Kelemen Gábor 11 �Gyermek szemmel a „vihar sodrában” Múlnak az évek, a nemzedék, amely cselekvően részese volt az első világháború és az 1918—1919. évi forradalmi időszak ese­ ményeinek (a nem cselekvő, de szemlélődő részesek, az akkori gyerekek, akik mintegy „békaperspektívából” nézték a felnőttek tet­ teit és hallgatták beszélgetéseiket) ma már a hetvenedik életévük táján jár. Én is egyike voltam ennek a gyerekhad­ nak, és (saját magammal kapcsolatban is) felmerül bennem a kérdés: mi az, amit egy 5—10 éves gyermek az őt környező világ történelmileg is fontos eseményeiből m ara­ dandóan megjegyez? Hiszen köztudomású, hogy a gyermekkori emlékképek a későbbi benyomásoknál elevenebben és életszerűb­ ben maradnak meg, de az is, hogy rapszó­ dikus jellegűek és gyakran a köz szempont­ jából lényegtelen részletekre terjednek ki. Kétségtelen továbbá, hogy az osztályhelyzet és a nemi különbség mellett még számos tényező is befolyásolja egy-egy gyermek gondolatvilágát, és ezért mindig „speciális” esettel állunk szemben, ha a gyermekkori emlékeket elemezni akarjuk. Aggodalommal fogtam tehát hozzá az 1914—1919 közti emlékeim kirostálásához, mivel történész vagyok, és ezért fokozottab­ ban törekednem kellett arra, hogy a később megismert tények és szakmai vonatkozások ne módosítsák gyermekkori emlékeim és né­ zeteim ábrázolását. Gyermekkori emlékképeim kialakulására nyilván hatással volt pedagóguscsaládhoz tar­ tozásom, és az, hogy Losoncon, a város ak­ kor utolsó, déli házsorában, a Tugári téren laktunk. Szomszédaink városi kisemberek voltak. Játszótársaim is az ő gyermekeik so­ rából kerültek ki. Első halvány és bizonyta­ lan „háborús” emlékeim is ehhez a kör­ nyezethez fűződnek: egy 1914 nyarán tom­ boló, viharral párosult zivatar, amit még ké­ sőbb is baljós előjelként emlegettek, énekel­ ve menetelő katonák a daróci országúton, és a naponta felhangzó géppuskakattogás a gyakorlótérről, „waffenrokkos” önkéntesek — apám volt tanítványai — látogatásai házunk­ ban, és több ilyen „apróság”, ami később mind szürkévé — azaz csukaszürkévé — és megszokottá, észre sem vetté vált. A háború első évében csípődött be em­ lékezetembe az a suttogás, hogy „az oro­ szok már Bártfán vannak, és valószínű, hogy Losoncot is ki kell üríteni”. Emlékszem egy 1915. évi nyár eleji Selmecbányai utazásra is, amikor az egyenruhás erdőmérnök-hallga­ tók (köztük a bátyám is) ünnepség kere­ tében jelentkeztek katonának. 1915 őszén írattak be az állami elemi is­ kola első osztályába. Tanítónk híres volt szigorúságáról; bár elméletileg már akkor is tiltva volt, megfelelően időzített körmöseivel, fül- és tincshúzásaival — a tenyeresek­ ről és a térdepeltetésekről mint „taneszkö­ zökről” nem is beszélve — gyorsan és ered­ ményesen tanított meg bennünket írni, ol­ vasni és számolni. Kétségtelen, hogy a fé­ lelem vitt rá minket a tanulásra. Tudott azonban dicsérni és jutalmazni is. Lassan megszerettük, és később büszkék voltunk ar­ ra, hogy hozzá jártunk az első osztályba. Szerettük az énekórákat — akkor is, később is —, m ert azokat a dalokat is megtanultuk, amiket a katonák énekeltek: Petár, a szerb király, háborúsdit játszik ..., Bérces Kárpát ormán őrt áll sok magyar..., Ferenc Jóska kiállott a kapuba.., Árpád apánk, ne féltsd ősi nemzeted... — hogy csak a legjellem­ zőbbeket említsem. Közben pedig folyt tovább a háború. Ami­ kor pedig a város csaknem minden házán 12 és még a zsidótemető Tugári térre nyíló díszkapujának oszlopain is fekete zászló len­ gett, és hetekig fekete karszalagos tisztek és tisztviselők jártak az utcákon, mindenki ar­ ról beszélt, hogy meghalt a király, I. Ferenc József, és nem tudni, hogy ezután mi lesz. IV. Károly koronázásakor viszont ellepte vá­ rosunkat a nemzetiszínű zászlók tömege; mi, iskolások is templomba mentünk. A város­ háza előtti téren, a Kossuth-szobor tövében pedig felsorakozott a császári és királyi 25. gyalogezred díszszázada, és míg a temp­ lomban a Himnuszt énekeltük, addig ők a „Gott erhalte” hangjaira vágták „vigyázz”-ba magukat. Ezt, mint sérelmet, még az össze­ omlás idején is sokat emlegették a felnőt­ tek. 1917 tavaszán seregeink győzelmének tu­ lajdonították, hogy Oroszországban kitört a forradalom, de még az iskolában is „a sze­ gény cár”-ról beszéltek tanítóink, akit „hűt­ len” alattvalói űztek el trónjáról. Ezek a „hűtlen alattvalók” tovább folytatták a há­ borút, és 1917 júliusában a bátyám is el­ esett az orosz fronton. Orosz hadifoglyokat én Csóton, ahol az egyik nagybátyám a tábor parancsnokságához volt beosztva, már láttam, és igy számom­ ra már nem volt olyan nagy újság, amikor az 1916., 1917. és 1918. évi aratások idején orosz hadifoglyok vágták a búzát a Szilassyuradalom földjein. A Nagy Októberi Forra­ dalom eseményeiről jóformán semmit sem tudok emlékezetembe idézni. A „bolseviki” el­ nevezést is, úgy emlékszem, csak 1918. vége felé hallottam először, amikor már nálunk is forradalom volt. Azt azonban úgy tudom — mivel Csulik bácsi, a miksi úti vámos, aki tűzoltó is volt, nos, ő beszélte —, hogy Gyöngyös tűzvész általi pusztulását „kétes elemek” gyújtogatásának tulajdonították, és ezért Losoncon is megerősítették a tűzőrsé­ get. A tűzvész utáni királylátogatásról a Ká­ roly királyról és Zita királynéról készült (és az iskolában mindenki által megvétetett) le­ velezőlap-albumból úgy értesültünk, hogy „a királyi pár szereti a népet”. Ezt hallottuk az iskolában és a katonadalokban Ferenc Jó­ zsef neve helyére mindenütt a Károly ki­ rályé került az énekórákon. „Isten, király, haza” volt a jelszónk. 1916 és 1917 nyarán már többször jár­ tam Balassagyarmaton, ismerősöknél, Salgó­ tarjánban pedig tanítónő nővéremnél. Pon­ tosabban azonban csak az 1918. évi ipolyi horgászataimra, megyeházi ártézi kútbóli víz­ hordásaimra és a gyarmati, minden este nyüzsgő-mozgó korzóra emlékszem. Tarján­ ban ekkor a zagyvai rakodó kis bányavasúti gőzmozdonyai kötötték le figyelmem. Képes lettem volna éjjel-nappal bámulni azokat, és hallgatni a szén zuhogását az osztályozóban. Balassagyarmatot úgy ismertem meg mint a jól öltözött emberek városát, Losoncot mint a katonákét és szegényes öltözetű munkáso­ két, Tarjáni pedig úgy, hogy ott csak csu­ pa kopottas ember él. Az én mezítlábas mi­ voltomban — cipőt csak az iskolai év idején hordtam — Losonc és Tarján állt közelebb hozzám. Az 1918. évi polgári forradalom időszaka — ekkor voltam negyedikes — már sokkal elevenebben él emlékezetemben. Emlékszem apám szavaira: „Tisza kijelentette, hogy ezt a háborút elveszítettük!” Ezekben a napok­ ban már hangyabolyhoz hasonlított a város. Mi gyerekek is — iskolába menet és jövet — szájtátva bámultuk az üzletek előtt össze­ zsúfolódó embereket, a vasútállomáson a fel­ tört és kifosztott vagonokat, és miközben bo­ káig jártunk a sárba taposott lisztben és kristálycukorban, néztük az északról délnek és délről északra haladó személy- és teher­ vonatokat, amelyek zsúfolásig tele voltak fegyvertelen, hazaigyekvő katonákkal. A la­ kosság körében azonban épp elég fegyver le­ hetett, mert estétől reggelig hol itt, hol ott dörrent egy-egy lövés a városban. Sötétedés után nem mertünk kimenni az utcára, ahol csak néhol égtek a lámpák, m ert a körtéi­ ket kilőtték. Még a Tugári tér közepén álló nagyfényű ívlámpa is — amelynek szénrúd­ jait esténként beszabályozták — találatot ka­ pott, és nem világított. Üzletek feltöréséről is szállingóztak hírek — ezzel a beözönlő falusiakat gyanúsították. (Kétségtelen, hogy csak országos vásárok idején lehetett annyi parasztszekeret látni a Tugári téri Hu­ szár kocsma előtt, mint ezekben a napokban). Az üzletek kirakataiban és sok magánház ajtaján, ablakán megjelentek „A Nemzeti Ta­ nács védelme alatt” szövegű, vörös vagy nemzetiszínű papírszalagokra nyomtatott fel­ iratok. Lassan azonban rend lett, és a ren­ dőrök mellett nemzetiszín karszalagos, civil­ ruhás, de puskás polgárőrök jelentek meg az utcákon. Ezekről azt beszélték, hogy ka­ tonaviselt iparosok, kereskedők és „jobb ér­ zésű munkások”. A köztársaság kikiáltását zászlódísszel ünnepelte a város. Ekkor lát­ tam először vörös zászlókat is. Volt már fegyveres katonaság is, piros-fehér-zöld ko­ kárdával a sapkáján. Ekkor kezdtek szállingózni a hírek a „de­ markációs vonal”-ról, amely Losonctamásinál fog húzódni, és az attól északra levő terüle­ teket „rendfenntartó cseh katonaság” fogja megszállni a békekötésig. Losoncon tehát magyar katonák maradnak. December utolsó hetében azonban „cseh” katonaság érkezett a városunkba, mert a demarkációs vonalat az Ipolynál állapították meg. Rap, Terbeléd, Fülek magyar maradt, és Losoncról, pár nap­ pal a „csehek” megérkezte után, a magyar katonai parancsnokság is délre költözött. Kü­ lönvonaton utaztak, mesélték a szomszédunk­ ban lakó vasutasok. Városunkban az a hír járta, hogy a „cse­ heket” Bazovszky Lajos ügyvéd hívta be, „bosszúból”, mert évekkel előbb „tót” ma­ gatartása miatt megsértették az úri kaszinó­ ban. Mi, gyerekek ezt a Lajos bácsit — aki­ nek szép vasrácsos kapujú háza volt a Nagy­ bég utcában — azért becsültük és szerettük, mert ha mi — kisvárosi szokás szerint — sapkalevéve köszöntünk neki az utcán, ő mindig visszaköszönt, sőt a kalapját is meg­ emelte, és néha még szavakkal is üdvözölt. Nem ment a fejünkbe, hogy ez a kedves „magyar” ember miért „tót”, miért ő lett a „csehek” zsupánja a „mi” Nógrád várme­ gyénkben, amelynek földrajzát a harmadik elemiben részletesen megtanultuk? Itt jegy­ zem meg, hogy mi akkor a „szlovák” nép­ nevet nem ismertük, nem használtuk: a cseh­ szlovák falragaszok hivatalos fordítású ma­ gyar szövege is a „cseh-tót-köztársaság” ne­ vében szólt a lakossághoz, első gimnázium­ ban is „tót” nyelvtanunk, „tót” füzetünk — �az egyiket még most is őrzöm —, „tót” tan­ óráink voltak. Ez a népnév semmi becsmér­ lőt sem rejtett magában. — Mindaz, hogy hazánkban „nemzetiségek” is élnek, akik sa­ ját államokat akarnak létrehozni, olyan ú j­ szerű volt számunkra, hogy a dolgok lénye­ gét aligha fogtuk föl. Megjegyeztük, amikor Lika-Krbava és Modrus-Fiume vármegyéket tanulva, tanítónőnk elmondta, hogy Magyarországnak nincs már tengerpartja, mert az más ország részévé lett; megtanultuk, de nem értettük azt, amit tanítottak, és azt sem, amit átéltünk. Híre jött, hogy Balassagyarmaton harc volt a „csehek” és a magyarok között, ami a ma­ gyarok győzelmével végződött. Minden re­ csegett és ropogott körülöttünk, és csodál­ kozva néztük az eltávolított Kossuth-szobor üres talapzatát, ahonnét március 15-én a lé­ gionáriusok levették a magyar zászlót, és szétoszlatták az ünnepelni akarókat. A Tanácsköztársaság kikiáltásának a híre is elérkezett hozzánk. Ekkor a „magyar” vagy „tót” bonyodalmaim mellé a „magyar” vagy „kommunista” illetve „a magyar, azaz kommunista” fogalmi zavar is járult, ami gyermekjátékaink területén is vitákat oko­ zott, mert kérdéseinkre, hogy ki kinek az ellenfele, a felnőttek vállvonogatása volt a válasz. Egy nyári napon híre érkezett, hogy meg­ indult a nagy támadás a „vörös” Magyar­ ország ellen. Valahonnan, messzi délről ágyú­ dörgést is hallottunk. Azután pedig megvál­ tozott a helyzet, és a cseh-szlovák katonák — egyenruhájuk az olaszos öltözetű légioná­ riusokét kivéve, olyan volt, mint a ma­ gyaroké, csak más színű kokárdával — lö­ vészárkot kezdtek ásni a kertünk végében. Megszomjaztak, és tőlünk hordták a vizet, amiben én is segítettem nekik. Pár szót tud­ tak csak magyarul, de azért jó barátságba keveredtünk velük mi, gyerekek. Volt egy tisztjük is, aki megengedte, hogy az egyik pajtásommal együtt a távcsövébe nézzünk. Ekkoriban történt, hogy Csulik bácsit és még néhány tűzoltót letartóztattak, mert „fényjeleket adtak a Karancson levő kom­ munistáknak”. Csakhamar kiderült, hogy ala­ pos félreértésről volt szó, mert a református templom erkélyén körbejáró tűzőr tűzoltók sétájuk közben el-eltakarták az őrszobául szolgáló toronyrész négy világtáj felé eső ablakain át kiszűrődő lámpafényt, amit azu­ tán fényjelzéseknek véltek. Úgy hírlett, hogy Bazovszky zsupán — aki jól ismerte a helyi viszonyokat és az embereket — derített „fényt” az ügyre. Ettől kezdve sötéten me­ redt a torony az égbe. A lövészárkot még ásták, én a kerítésünk tetején lovagoltam, amikor nem nagyon mesz­ szi géppuskakattogásra lettek a katonák — és én is — figyelmesek. Arra néztem, amer­ re ők, és láttam, hogy a Zsidó-hegy lábánál egy rövid, szürkére festett vonat halad las­ san a Sacher-puszta felé — mozdonya kö­ zépütt volt, és abból géppuskázzák a Miksi felé elterülő síkságot. Valahonnét ágyúval kezdték lőni a Zsidó-hegy tövét, és ekkor — néhány füstoszlop között — lassan vissza­ felé haladt és Fülek irányában el is tűnt a vonat. „Vörös” páncélvonat volt, amely át­ jött az Ipoly hídján. Ezen az éjszakán négy ágyút állítottak fel a „csehek” a miksi út mellett, a Balláék kertje tövében, és kihirdették, hogy aki tud, költözzön el a városszéli házakból. Persze, mindenki maradt. Ekkor vette kezdetét (ker­ tünk végéből jól láttuk) a „vörösök” ágyú­ zása. A terbelédi hegyoldalban felállított ágyúik füstjét, este pedig torkolattüzét, jól láttuk. A Sima-puszta irányában, a város nyugati része felé tüzeltek. Másnap azután (mivel a várostól délre eső falvakból most senki sem jött be, és így tejet sem kaptunk onnan, hanem tanítónőm, Höppner Erzsébet szerzett be máshonnan számunkra) elindul­ tam tejeskannánkkal a tanítónő Kiskarsa ut­ cában levő lakása felé. Ekkor csaphatott be egy lövedék az L- alakú házunk déli oldalfa­ lába is, azt és a pince falát leomlasztva. Szü­ leim annak köszönhették életüket, hogy a ta­ nácsok ellenére sem mentek le a pincébe, hanem a ház északi részébe húzódtak. Amikor tanítónőm emeleti lakásába ér­ tem, épp akkor csapott be egy gránát a vil­ lanytelep udvarára, és remegett minden a szobában — őt és engem is beleértve. A fa­ lak mellé lapulva hallgattuk a hol halkuló, hol erősödő lövöldözést, ami az ágyúlöve­ dékek robbanásai utáni csöndet megtörte. Azután a csendet nem lövések zaja, hanem egyre erősbödő kiáltozások követték. Az ab­ lakhoz szaladtunk, és láttuk, hogy az utcán két matrózsapkához hasonló, „schild”-nélküli német táborisipkás, virágokkal borított ka­ tona jön lassan, „éljen”-t és „Hoch”-t kiabá­ lóktól követve. „Itt vannak a magyarok” — kiáltotta a tanítónőm is. De a katonák nem magyarok, hanem osztrákok voltak, akik ön­ ként álltak be katonának a Magyar Tanácsköztársaság védelmére. Hazafelé menet még több ilyen csoporttal találkoztam. Amikor az utcánk sarkára értem, ahol szüleim is engem várva álltak, éppen egy bécsiekből álló szá­ zad készülődött a továbbmenetelre. Jöttek azonban magyar alakulatok is. Ezek egyik könnyebb sebesültjét, egy újpesti asztalost, nálunk helyezték el. Holmiját egyik szobánk­ ban hagyva, kötözésre ment a tábori kór­ házba, és másod- vagy harmadnap tovább in­ dult ő is északnak. Ezekben a napokban láttam először földreszállt repülőgépet a miksi országút mellet­ ti lucernásban. Két bőrsipkás szállt ki belő­ le, akik lovas kocsival mentek be a városba. Délután visszatértek, a gép fölszállt és dél felé távozott. Vörös ötágú csillag volt az oldalára és a szárnyára festve. Már az is fejtörést okozott, hogy a váro­ sunkat elfoglaló „magyarok” osztrákok vol­ tak. Ugyanakkor az is meglepett, hogy a Hu­ szár korcsmánál mintegy tíz „cseh” katonát nagy örömkiáltásokkal köszöntöttek a vörös katonák. Szlovákok voltak, akik fegyveresen elbújtak a visszavonuláskor, hogy beállhas­ sanak a Vörös Hadseregbe. Osztrákok, ma­ gyarok, szlovákok együtt harcolnak a „cse­ hek” ellen, sőt állítólag még „igaz csehorszá­ giak” is? Mi ez — kérdeztem én is, mások is, gyerekek, felnőttek egyaránt. Ez az „inter­ nacionalizmus”, kaptuk meg a választ, az ellenség pedig nem „csehek és tótok”, hanem „burzsujok”, akik rabságban tartják a dol­ gozó embereket. Ezt hallottuk az iskolában is, ahol — hogy a sok szünet miatti hiányokat pótoljuk — tovább folyt a tanítás. Megtanultuk énekelni az Internacionálét és a többi új katonanótát, amelyek azonban csak annyira voltak újak, hogy a király neve helyére a Kun Béláé ke­ rült (pl.: „De szeretnék Kun Bélával be­ szélni. ..”). Az iskolai kiránduláson már eze­ ket énekeltük. A nővérem is megjött Tarjánból, és pár napra magával vitt oda. Tarjáni pajtásaim dicsekedve mutogatták, hogy az acélgyári ké­ ményen milyen kerek lyukat ütött egy „cseh” ágyúgolyó. Nem sok dicsekednivalójuk volt, mert hasonló eredményre hivatkozhattam. Lo­ soncon az egyik zománcedénygyár kéményét lőtte így át egy „vörös” gránát. (Haza egyik ismerősünk az ajnácskői postamesternő két­ kerekű egylovas kocsiján vitt, m ert így „ha­ marabb” értünk Losoncra, mint ha vonaton utaztunk volna.) Hazatértem után egyelőre eseménytelennek tűnt fel a nyár. Egyik nap az apám megmu­ tatta a Vörös Újságban az új demarkációs vo­ nalat, ami azt jelentette, hogy a Felvidéket ki kell ürítenie a Vörös Hadseregnek. Szo­ morú napok következtek. Láttuk a visszavo­ nuló vörös alakulatokat. Most már senki sem éljenezte őket. Bizonytalanság lett úrrá mindenen. Az utolsó, délelőtt kivonuló ala­ kulatot a déli órákban fegyelmezetten, büsz­ kén, saját dalaikat harsogva éneklő csehszlo­ vák századok követték, mögöttük a füstölgő tábori konyhákkal. Belitzky János A magyar film és a Tanácsköztársaság A M agyar T anácsköztársaság ju b ileu ­ m án rendkívül tanulságos tallóznunk a legfiatalabb m űvészeti ág történetében. K ét szem pontból is. Egyrészt érdem es fel­ elevenítenünk a dicsőséges napok k ró n i­ káját, hiszen — m in t G arai Erzsi írja A MAGYAR FILM A TANÁCSKÖZTÁRSA­ SÁG IDEJÉN cím ű dokum entum kötet be­ vezetőjében — „az első m agyar p ro letár­ állam fennállásán ak négy és fél hónapja a la tt ném afilm -tö rtén etü n k legszebb és egyben legizgalm asabb fejezete játszódott le.” M ásrészt azért, hogy m inősítsük: ho­ gyan őrzi, m iképpen ápolja a felszabadult m agyar film a T anácsköztársaság szelle­ m ét? Az alábbi írásb an k ét problém akörben vizsgálódunk. Fellapozzuk a régi idők m o­ zijának album át, illetve áttek in tjü k az újabb kori film história e tem atik ai cso­ portba illő alk otásait — azzal a szándék­ kal, hogy feleletet keressünk a következő kérdésekre: M ilyen volt a film élet 1919ben? És m ilyennek lá tjá k az utódok 1919et? 1 . A F orradalm i K orm ányzótanács 1919. áp­ rilis 8-án ren d eletet hozott „a film gyárak, film laboratórium ok, film kölcsönzők és m ozgóképszínházak állam osításáról.” P á­ ra tla n ez a h atáro zat a m aga nem ében, hiszen m ég a szovjet film ipar állam osítása sem em elkedett törvényerőre ek k o r (Le­ nin a nevezetes dekrétum ot csak augusz­ tu s 27-én írta alá.) Izgalm asan érdekesek az állam osítás körülm ényei és a valóban forradalm inak nevezhető lépés kísérője­ lenségei. V együnk szem ügyre közülük né­ hányat. M árkus László, „a film term elés irányí­ tására kinevezett m űvészeti m egbízott” m em orandum ot in tézett a film szakm a m ű­ vészeti m unkásaihoz (utóbbi az ő kifeje­ zése). Egyebek között ez áll a felhívásban: „...Kérem munkatársaim támogatását, jó­ indulatát és bizalmát, hogy közös erőfeszí­ téssel és súrlódások nélkül eredményes mun­ kát végezhessünk. Felelősségemből következik, hogy a szce­ náriumok végső elfogadását magamnak tar­ tom fenn. Minden üzem rendezője és dra­ maturgja közösen készítik a szcenáriumokat, s a kész művet hozzám lesznek szívesek be­ terjeszteni. Kérek nagyon szigorú kritikát, hogy az én kritikámra ne legyen szükség. Fenntartom magamnak ezenkívül a követ­ kező intézkedéseket: 1. A színházi és a filmszínészek honoráriu­ mának megállapítása. 2. A rendezők, dramaturgok és szcenikusok fizetésének megállapítása a termelőta­ náccsal egyetértésben. 3. Az elkészült filmek megbírálása. 4. A költségvetések felülvizsgálata. 13 �5. A munkaprogramok és a művészi mun­ ka ellenőrzése. 6. A nem alkalmazott dramaturgoktól be­ érkező témák és kész művek elbírálása. 7. A szereposztások felülvizsgálata. 8. A végzett művészi munka értékelése minden vonatkozásban. Munkatársaimul a szükségeshez képest mű­ vészeti tanácsot hívok magamhoz, de minden két hétben, vagy a szükségeshez képest gyakrabban is az egész rendezői, dramaturgi és szcenikusi kollégiummal megbeszéléseket fogok tartani.” Mi tükröződik a határozott szavakkal m egfogalm azott m unkaprogram ban? A ko­ ráb b i — s hozzátehetjük: későbbi — eset­ legesség, sőt olykor anarchia m egszünte­ tésének szándéka. Igényes művészi kon­ cepció. Im ponáló m agabiztosság. A VÖRÖS FILM 1919. m ájus 3-i száma m ár k o n k rét terv ekről ad hírt. A válto­ zás, m elynek jegyében a rendezők fo r­ gatni szándékoznak, száznyolcvan fokos fo rd u latró l tanúskodik, ugyanis a kom ­ m en táto r a következőképpen fogalm az: „Az új idők szelleméhez m éltó az új film is. E ltű n n ek a m ozivászonról a régi, h a­ m is k ap italista ideológia alap ján felépített darabok, s ezek helyét elfoglalják a mai, forradalm i korszak keretébe illő mozgó­ fényképek. N em fognak többé a régi, kor­ h ad t ren d et töm jénező történetek peregni a mozi színpadán. A világátalakulás vörös v ih ara végigszántott a mi szakm ánkon is és ledöntötte a tegnap gyönge, kasíro­ zott oszlopait, hogy újakat, erősebbeket, m arad andóbbakat építsen helyettük. S ez az új m u n k a m ost folyik.” P atetikusak a szavak? K étségtelenül azok, ám n e fe­ led jü k : az új frazeológiát az élet és a m űvészet új g yakorlata szentesíti. A film és az irodalom szövetsége — m ondhatni: frigye — a M agyar Tanácsköztársaság a la tt szentesítődik. Az elképzelés szerint főképpen jelentős irodalm i alkotások film változatainak elkészítését szorgalm az­ zák. A lista zavarba ejtően gazdag, hazai és külföldi sikereket egyaránt tartalm az. Felsorolok néhány cím et ízelítőül: Jókai M ór: A FEHÉR RÚZSA, M ikszáth K ál­ m án : KÜLÖNÖS HÁZASSÁG, Eötvös J ó ­ zsef: A FALU JEGYZŐJE. V örösm arty M ihály: CSONGOR ÉS TÜNDE, M olnár F erenc: LILIOM, G ábor A ndor: DOLLÁR­ PAPA, Zola: MOURET ABBÉ VÉTKE, G oethe: FAUST, Tolsztoj: A SÖTÉTSÉG HATALMA, Ibsen: A NÉPGYŰLÖLŐ, V ictor H ugo: A NEVETŐ EMBER, Gogol: REVIZOR, G ork ij: AZ ANYA, S ten­ dhal: VÖRÖS ÉS FEKETE, Dickens: TWIST OLIVER, V erne: SÁNDOR MÁ­ TYÁS. H atvan esztendő elm últával m eg­ á llap íth atju k : azóta számos terv realizá­ lódott. A m agyar film m űvészetnek — ép­ pen az irodalm i örökség feldolgozását il­ letően — m ég m indig vannak adósságai, de a KÜLÖNÖS HÁZASSÁG és a DOL­ LÁRPAPA azóta m éltó életet n y ert a vásznon. S m ég egy tanulság: bizonyos, hogy a világirodalom rem ekeinek film ­ adaptálása nagyszerű gesztus, ám ugyan­ ak k o r erőnkön felül vállalt kötelezettség 14 volt. Tolsztojt elsősorban az oroszoknak, G oethét a ném eteknek, V ictor H ugót a franciáknak kell tolmácsolniok. A terveket — az idő rövidsége m iatt — elfú jta a szél, b ár az elkészült m űvek jó része az irodalm i ihletés m eghatározó fontosságát dokum entálja. A M agyar Ta­ nácsköztársaság fennállása a la tt összesen 20 film m unkálatai fejeződtek be, 15 m ű forgatása közvetlenül befejezés előtt ál­ lott, gyártás a la tt volt és m ara d t továbbá öt produktum . (Két úgynevezett a g itk á tis készítettek.) Egy-két cím a term ésből: A DADA (Bródy Sándor d rá m á ját Damó O szkár v itte film re), É J ÉS VIRRADAT (Edw ard B ulw er regényét U her Ödön rendezte), ÉVA (a L ehár-operettet Deésy A lfréd fordította le a m ozgóképek nyel­ vére), MIDÁS KIRÁLY (Am brus Zoltán h ajd an népszerű prózai alkotása ugyan­ csak Deésy A lfréd jóvoltából elevenedett meg moziban), A PÉNZ (a G orkij-írás nyom án fo rg ato tt film felvételeit Pallós N ándor irányította.) Feltűnő te h á t az iro­ dalom centrikusság. Hogy m ilyen m inő­ séget képviseltek a szóban forgó m űvek, erről — fájdalom — nem szólhatunk h i­ teles tanúként. A M agyar T anácsköztár­ saság film gyártásából mindössze három m ű m ara d t az u tó k o rra : a TEGNAP, az ŐFELSÉGE, A KIRÁLY NEVÉBEN és a JÖ N AZ ÖCSÉM (az első rendezője Lá­ zár Lajos, a m ásodiké ism eretlen, a h a r­ m adiké K ertész M ihály: utóbbi film ek agitációs céllal készültek). K orabeli hírekből, tudósításokból, nyi­ latkozatokból rekonstruálni lehetetlen az akkori hónapok film szellem ét. Egyetlen — m ost is hozzáférhető — m ű alapján m inősíteni: merészség. Más m egoldás nem lévén, fogadjuk el, hogy a cseppben is benne van a tenger, s szóljunk kicsit bő­ vebben a TEGNAP-ról, m elyet a szeszé­ lyes hullám ok az u tókornak szóló p a­ lackpostaként a p a rtra dobtak. A TEGNAP cselekm ényének rövid fog­ lalata a következő. A főcím u tá n követ­ kező fe lira t ad ja m eg az alaphangot: „V ándorok jö tte k messze keletről, hozták a h í r t .. . L erázhatja láncait a dolgozó em­ ber.” Azt gondolná a néző, hogy a kor alapkérdéséről, a „világ proletárjai, egye­ sü ljetek!” jelszó gyakorlattá változtatásá­ nak lehetőségeiről szól m ajd a történet. Ám m egjelenik egy szakállas agitátor, s a felirat tu d tu n k ra ad ja: „És a d d ig ? !... addig, csak a tegnap krónikájában lapoz­ g ath atu n k .” T ehát a m ese: A gyárigazga­ tó lakója (úgy látszik, ilyen is volt akko­ riban!) beleszeret a tulajdonos feleségébe. A kapitalista álnok em ber. M ivel u n ja a nejét, felbéreli üzem vezetőjét, hogy „se­ gítsen neki.” Szó szerint ezt m ondja: „Csábítsd el a feleségem et, ra jtaérü n k , és el tudok válni.” M ielőtt ez az ördögi terv m egvalósulna, az inas m egtalálja az asz­ szony zsebkendőjét az albérlő szobájában. A m unkást kitessékelik, a nőt m egszé­ gyenítik. Hősünk — m árm int a férfi — a m ozgalom ban találja meg élete értelm ét. K om m entár: „Menj messze keletre, ott dörögnek az ágyúk, és ott vívd tovább a h arcaid at.” N em eskürty Istv án n ak igaza v an : „Egy szocialista film fo rrad alm ár főhőse szerel­ m i gyilkosságot követ el, és u tá n a zavar­ talanul külföldre szökik. Ez lenne a for­ radalom ? Ezért a film et valóban súlyosan elk eli m arasztalni.” De azt is figyelem be kell vennünk, hogy a TEG N A P-nak dicséretes részerényei vannak. Igaz, hogy C ourths-M ahler-féle szirupos giccsbe oltotta a szocialistának szánt (hitt) m ondanivalót, ám a rendezők (Lázár m u n k atársa O rbán Dezső volt) sok tekintetben így is ú ttö rő m u n k át végez­ tek. A gyári képsorok eredetiek, s a k a ­ m era sem m occanatlan, m int az ek k o rtájt forgatott film ekben. A film történész m eg­ figyelése is a teljesítm ény ra n g já t bizo­ n y ítja : „A m ozgósított katonaság és a tü n tetésre gyülekező m unkások képsorai párhuzam osan ellentétes m ontázsban vá­ rakoznak. Első kísérleteink a m ontázsszer­ kesztésre. A gyári sziréna nagyközelije váltakozik a tro m b itát fújó k ato n a nagy­ közelijével. Némafilmen, képi m egoldás segítségével: hangm ontázs!” A M agyar Tanácsköztársaság élete, h a r­ cai és bukása többször m egihlették film ­ m űvészeinket a félszabadulás u tá n (a k ét világháború között, a H orthy-fasizm us idején szó sem leh etett a tém a tárg y ila­ gos feldolgozásáról). Az új m agyar film viszonylag későn fedezte fel 1919. áb rá ­ zolásának lehetőségét — eleinte főleg a régi renddel való leszámolás jegyében készí­ te tté k az alkotásokat —, később azonban örvendetesen m egszaporodott a Tanácsköztársaságról szóló hiteles film lenyom a­ tok száma. Ezzel kapcsolatban szeretném m egjegyezni: egy-egy problém akör feltá­ rása során sohasem a mennyiség, hanem a minőség színvonala jelenti a felad at abszolválását, b ár kétségtelen, hogy a többszöri n ek ifu tás számos nézőpont ér­ vényesítését és az igazság m indenoldalú m egjelenítésének eredm ényét hordozhatja m agában. Az ú ttö rő : V árkonyi Zoltán, aki — Sándor K álm án színdarabja nyom án — 1953-ban fo rg atta a HARAG NA PJÁ -t. Ebben az időben különféle „szem pontok” kötötték gúzsba az alkotók kezét: a film ­ től azt várták , hogy d irek t eszközökkel segítse a napi politika téziseinek népsze­ rűsítését. A film eket elkészítették, aztán — felsőbb u tasításra — áthangszerelték. Legalábbis jó néhányat. Ilyen sorsra ju to tt A HARAG N A PJA is, m ely — noha 1953-ból való — csak 1955 m ájusában k erü lt a közönség elé. Mi a baj ezzel a m űvel? Hogy sem atikus, hagyján. Ilyen az IF JU SZIVVEL, a KISKRAJCÁR, A VÁROS ALATT, az esztendő többi film ­ újdonsága is. Nagyobb problém a, hogy szem léletében ham is: diadalm enetté vál­ to ztatja a tragédiát. Az osztályharc a t­ m oszférájából szinte sem m it sem érzékel­ tetnek a képsorok. A salgótarjáni ellenforradalm i összesküvés leleplezésének je­ (folytalás a 19. oldalon) �Mola György Történet húszfilléres, barna papírzacskón Jan Šm rek Ne szólj Hogy kétségbe ne essem: ne m ondd meg, hol születtél. Úgy hiszem, sziklán laktál, s ködökben tévelyegtél. K inek köszönöd léted? Felhőnek vagy m ocsárnak? M adár köröz fejednél, feléd nyúlnak az ágak. A föld leánya vagy te, vadvirág-szem m el nézel, ha méh száll közeledbe, jóltartod ízes mézzel. T anuld meg ezt a verset, rólad szól, téged illet, s tekints a kéklő égre, ha nótázásra ihlet. Lelkedbe sose kém lelj, o tt nem látnál derűs fényt, csupán egy lárva-arcot, mely m egrontana tüstént. Nem h alt meg Quasimodo! dóm -pince vak odvába rá n ta n a m aga mellé, hogy a m agány ne rágja. Tüntető munkanélküliek Imbolygó sorokban vonultak át a téren, arcuk em ber-arc jólism ert ra jz át hordta, de csak a gyom ruk tü n te te tt a bezárt kézben, lelkü k lesüllyedt talán a mély pokolba. Léptükkel kőre csattan t éhük, szom júságuk — szem ük pengéjét szívekbe m ártogatva; nyom oruk keresztje súlyosan h ajlo tt rájuk, kallódó, pihent izm uk m ár sírt alatta. Nehéz terh e t húztak m ellettük stájer lovak, vastagon csorgott a két pej fehér nyála, képük oly boldog volt, hogy kevés ab rak u k at az éhes em ber irigyen m egkívánta. Veres János fordításai N yolcvan évvel ezelőtt, 1898. decem ber 16-án szü­ letett J á n Sm rek, állam i-d íjas nem zeti m űvész, a legkiválóbb élő szlovák k öltők egyike, Petőfi, Ady és József A ttila fordítója. Zsámos Lujza, am ikor m eghallotta a Diesel-mozdony mély k ü rtjét, m egm arkolta fekete lakkbőröndjét. Szégyenlősen k a­ paszkodott fel a fluoreszkálóan zöld expressz m agas lépcsőjére, gyűlölködve pislantott a m eredt szemmel bám uló kalauzra, aki nyilván nem a feleségére gondolt, am ikor ádám csutkája ingáz­ ni kezdett zsíros nyakában. Zsámos Lujza végre elengedhette virágm intás ra k o tt szoknyáját, am it egy k apualjban v ett nagy szégyenlősen az erdélyi öregasszonytól. A peronon m egnyúlt u j­ jú pulóveres fiúk hangoskodtak, elcsuklott m utáló hangjuk, am i­ kor elhaladt m ellettük. Nem fo rd u lt vissza a h áta m ögött fel­ csattanó cuppogásra és nevetésre, igyekezett úgy lépkedni, hogy ne legyen feltűnő vastag bokája, töm pe lába, am ely még a 44-es szandáljáról is lefolyik. B em enekült egy fülkébe, zavartan m or­ m olt valam i köszönést, és behúzta az ajtót. Az ablak m ellett egy fiú m eg egy lány ü lt egym ással szem­ ben. M ikor Zsámos Lujza belépett, elh allg attak és csak egym ást bám ulták. Zsámos Lujza igyekezett nem figyelni rájuk, elővette kedvenc könyvét, a gyógypedagógiai főiskola legvaskosabb kö­ tetét, láb át gyorsan elre jte tte az ülés alá. N éhány perc m úlva a fiú felállt és levette egyetlen csom agju­ k a t: egy ötkilós b arn a papírzacskót, aljára nyúlt, s a lecsapható m űanyag asztalra k ite tt belőle k ét m ackósajtot, egy m ájkrém es konzervet, három szelet kenyeret és egy kukacos alm át. Zsámos Lujza azonnal felism erte a szervezett program ok hi­ degélelmes tasak ját. Úgy tett, m intha olvasna, de a fejét törte. M iután másodszori felvételijénél is k irúgták, m ert nem tudta felsorolni a földön jelenleg található királyságokat, m inden reg­ gel elolvasta a napilapokat. Így biztosra vette, hogy azok ketten az előző napokban ta rto tt pantom im fesztivál résztvevői lehet­ nek. A fiú kirázta a zacskóból a m orzsákat, tollat halászott elő kockás ingéből, h átra d ő lt az ülésen, és írn i kezdett. FELJEGYZÉSEK A PAPÍRZACSKÓN, MELYEKET A LÁNY (AKIT A F IÚ BAGARETTÁSNAK SZÓLÍT) MÉG NÉHÁNY HÓNAPIG ESTÉNKÉNT ELOLVAS AZ ÁGYÁBAN. „T örténetünk banális lesz, önm agában talán m ég egy ilyen húszfilléres, b arn a papírzacskóra sem való. Egyetlen érdekessé­ ge mégis éppen az lesz, hogy papírzacskóra íródott. Először is néhány szót egy unalm as pasasról, m eg arró l a véletlenről, hogy három n ap ja felült a szem ben haladó expresszre, egy neves intézm ény képviseletében. Ettől a pasasnak m indig n ev ethetnék­ je tám ad, hiszen a neves intézm ény dolgozóit világéletében ko­ m oly em bereknek képzelte, am íg m aga is közéjük nem állt. El­ ső időkben kereste m agán a kom olyodás jeleit, de m ert a h áz­ beli gyerekek továbbra sem köszöntek neki csókolommal a lift­ ben, lassanként belenyugodott, hogy nem kell feltétlenül kopa­ szodó h alán ték ú n ak lenni és nyakkendőt viselni ahhoz, hogy a neves intézm ényt becsülettel képviselhesse. Csakhogy ezt nem tu d ta m indenki. Első este szálláshelyén, a lánykollégium ban három csilla­ gos rom án konyakot iszogatott a zsüri tagjaival. A második körnél ta rto tta k , m ikor a b ejáratn ál valaki csengetni kezdett. — Nézd m ár m eg szívem, te vagy a rangidős — kacsintott felé Ágika, a m egyei tanács bodorított vörös h a jú közművelődési előadója. A bbahagyta tö rtén etét férjéről, aki »a világ legrende­ sebb alakja, m a este is te ríte tt asztallal v ár — ha hazam egyek«, és kacagva m esélte, hogy a kollégium éjszakai p ortását, F ricit a körzeti orvos im potensbizonyítványával alkalm azzák. Az unal­ m as pasas le te tte poharát, és dörm ögve k ib o to rk ált a sötét fo­ lyosóra. Frici b arn a szkájfotelja üres volt, a zuhanyozóból kaca­ gást leh ete tt hallani. »Talán ham is az a bizonyítvány« gondolta és m egtorpant. Az üvegajtó túloldalán koboldszerű alak csim­ paszkodott lábujjhegyen a gomb felé. Csodálkozva e jtette l e rö­ 15 �vid k arját, arca idétlen lett, m ikor észrevette Frici helyén a fia­ tal pasast. U tána m agához tért, és üvöltözni k e z d e tt: — M aga meg m it keres itt?! Azonnal tűnjön el! Nem, m agyarázatot követelek! — A pasas rám ered t a kis m anóra, m egvonta a vállát, és visz­ szam ent a zsüri tagjaihoz, hogy lehörpintse a m aradék konya­ kot. Éppen bizseregni kezdett a gyom ra, m ikor a kis kob old li­ hegve berontott a szobába, nyílván sik erü lt fellárm áznia Fricit. A pasas tenyerén m éregette az üres poharat, m íg a kobold azt üvöltözte, hogy ő a kollégium igazgatója és kihívja az URH-t. A pasas ellenőrizte, hogy az utolsó csepp konyakot is eltü n te t­ te-e, u tán a kezet n y ú jto tt a koboldnak: — Fárosz Béla. — Az igazgatókoboldot g utaütés kerülgette, a feje vörös lett, m int egy t úlvezérlést kijelző világítódióda. Fárosz Béla végre elszánta m agát és elm ondta, hogy ő — b ár tudja, hogy a látszat ellene szól — a tiszteletbeli intézm ény m unkatársa, és m int ilyen, te r­ mészetesen a lánykollégium ban kapott szállást. Az igazgatóko­ bold fejében rövidre zárt a világítódióda, gondolta Fárosz Béla, és hagyta, hogy megszorongassa kezét a zavartan hebegő köbold — Látod öregem, m ondtam az elején, hogy ez egy pudva hely, nem kellett volna idejönnünk — m agyarázott Fárosz Bé­ lának a zsüri egyik elhízott, m ókás fejű, de tagadhatatlanul ta ­ pasztalt tagja. F intorgott és ú jra elmesélte, hogy két éve nem volt víz, és kom or szarszag terjen g ett az egész város felett. Az unalm as pasas bólintott, koccintott ú jra és elm ent alud­ ni ” Az ablak m ellett ülő lány — aki, m int m egtudtuk, B agaret­ tás névre hallgat, m ég ha csak Fárosz Béla hívja is így —, m eg­ kopogtatta a fiú térdét. Elhúzta előle a papírzacskót, a sörfoltos asztalra könyökölt, és olvasni kezdte. Zsámos Lujza felpillantott a könyvből, hol a fiú ra nézett, hol a lányra, meg a papírzacskóra. M egpróbált elmosolyodni, mi­ kor a fiú egy p illan atra felé fo rd íto tta arcát, de nevetséges cit­ rom form ára húzódtak össze izm ai a szája körül. Z avarba ejtette, hogy a fiú bólintott, félig felé, félig m aga elé, de m égiscsak bó­ lintott, m erev, rezzenéstelen arccal. Bosszantotta, hogy pszicholó­ giával bőségesen átm osott agya sem képes m egérteni a fiú t meg a lányt. E gyébként különben sem érdekesek, egyszerű egyedek, csak m egjátsszék az eszüket, gondolta. A pasas különben is ro­ h ad t ellenszenves, táposfajta, városi, ahogy anyja m ondaná. Et­ től persze rossz kedve lett, m ert anyja az ő első és azóta is utol­ só vőlegényét: Balogh Ferencet szokta ezekkel a szavakkal em ­ legetni. A disznó alak egyszer leutazott vele szülőfalujába, úgy volt, hogy a kezét is m egkéri. Zsámos Lujza előre írt anyjának, hogy csak semmi páláver, m eg disznóvágás, vasárnap este már utaznak is vissza. De a m am ának nem leh etett beszélni, eriggy m ár, a m agyar em ber m egm utatja, m ondta, és elvágta a h arm a­ dik tyúk n y ak át is. Feri, aki első este elrontotta a gyom rát, m ert végigzabáltatták vele a családi éléstárat, hazafelé a vonatban egy szót sem szólt, csak k ik ap ta Zsámos Lujza kezéből a disznó­ sajtos kenyeret meg a kovászos uborkát. Lehúzta az ablakot, k i­ h ajíto tta az összes hazait egy bakterház kukoricavetésébe és rá ­ m o rdult: — M inek zabálsz folyton annyit?! A lány az ablaknál m osolyogva olvasta a papírzacskót. Mi­ k o r végzett a kacskaringós sorokkal, a toll u tá n nyúlt és írni kezdett. Zsámos Lujza kin y itotta a fekete lakkbőröndöt, előcsomagolta a nylonzacskóból a disznósajtot és a kis befőttesüvegből kihalá­ szott hozzá egy kovászos uborkát. Ropogós, kövér, szalicilpöty­ työs háziu borkát. ÚJABB FELJEGYZÉSEK A PAPÍRZACSKÓN. MELYEKET A LÁNY, RÁISMERVE SAJÁT ÍRÁSÁRA. ÁT FOG UGRANI. „Nem annyira unalm as a történet, b ár úgy rém lik, kéne bele egy lány. Végül is gyanús, ha a pasas, aki ráadásul egy neves intézm ényt képvisel — bárm ennyire unalm as alak is —, egy lánykollégium ban csak úgy aludni tér. Nem gondolod?” A MOST KÖVETKEZŐ FELJEGYZÉSEKET ÚJR A FIGYEL­ MESEN OLVASSA A PAPÍRZACSKÓRÓL MÉG NÉHÁNY HÓ­ NAPIG AZ ÁGYBAN A LÁNY. 16 „Ha ragaszkodsz hozzá... Új helyszín következik, m ondjuk egy ócska Ikarusz, piros m űbőr ülésekkel és buta vezetővel, La­ jossal. Bőg a busz m otorja, Lajos izzadtságát felissza a fékonpresszing fekete csíkos nyaka. M ert Lajos kem ényen megizzad, mire harm adszori n ek ifu tásra m egtalálja a koszos felhők alatti községet, m elyet m inden katonai térkép — am it kétszáz schillingért bárki m egvehet a bécsi B ahnhof Strassén — ordító fekete körrel jelez. Term észetesen, itt zötykölődik Fárosz Béla is, seb­ tében m egism ert barátjával. M ár az első kanyarok u tán kiszűri az ízlése szerint szóba kerülhető lányokat, végül egy vékony, kes­ keny vállú m ellett köt ki. A lány hangosan énekel a többiekkel, de elválik rekedtes, erős hangja. Fárosz Béla jobban megnézi szemébe hulló sötétbarna haját, n éh a rávillanó zöld pillantását. N yakán halványkék selyemsál ringatózik, talán harap ást ta k a r, gondolja Fárosz Béla, csöppet sem rosszindulatúan: az ilyesm iről m indig ez ju t eszébe. Közben Lajos m égiscsak m egtalálja a községet. Fárosz Béla kikászálódik a ragadós ülésből, bek u k k an t a m űvelődési ház m álladozó falú öltözőjébe, m ajd hátram eg y a sötétben a gravi­ tációs deszkabudi mögé. B arátja addig nyavalyog, hogy elindul­ nak felderíteni a község kocsm áját. K ato n atö rtén etek et m esélnek egym ásnak, m íg fel nem tűnik a rozsdás kerékpárokkal körül­ v ett épület, belökik a kartonpapír-üvegezésű ajtót. A helybeli lakosok túlzott érdeklődéssel szemlélik őket, így kortyolgatás nélkül h a jtjá k fel a vizezett bort. Az egész kör csak a rra lesz jó, hogy ne érezzék olyan feltűnően az istállóból átalak íto tt k u l­ túrterem ben az előző lakók illatát. Lábuk a szurkos hajópadló­ hoz ragad, így lem ondanak róla, hogy a komoly bicskás-nótaes­ teket láto tt színpad közelébe férkőzzenek. Előadás u tá n benéz­ nek az öltözőbe, ahol egy fiú hatalm as m arhalábszárcsontot ló­ bál a feje fölött, am it az egyetem rak tárosától k u n y eráltak köl­ csön két deci házi szilvórium ért. Fárosz Béla a kék selyem sálas lány közelébe férkőzik, aki m egkérdezi tőle, hogy rábagarettázik-e. Fárosz Béla kicsíp egy filteres szim fóniát, és egym ás mellé ülnek Lajos ócska Ikaruszában.” A lány az ablak m ellett, m intha véletlen lenne, m egrúgta az írásba feledkezett fiú t és nagyot ásított. K ét u jja közé elegánsan, képzeletbeli cig arettát szorított és k arik á k at eregetett. Zsámos Lujza szeme idegesen vibrált, m egpróbálta tek in te­ té t a könyv szürke soraira kényszeríteni, de nem sikerült. A fiút nézte, ahogy két cig arettát vesz a szájába, m eggyújtja őket és középen eregeti a füstöt. A lány képzeletbeli cigarettáját szív­ ta, a fiú arcába fú jta a füstöt. Zsámos Lujza u jjáv al belekapott a fülébe, de semmi kétség, hiszen a vonatot is hallja, azok ketten csak úgy tesznek, m intha beszélgetnének. Az u jjá ra tapadt fülzsírt óvatosan a szalvétába kente, és elhatározta, hogy bárm i történ ik is, végigolvassa a fe­ jezetet. Így nem látta, hogy a fiú ú jra kezébe v ette a tollat, m ajd m egvakarta a fejét, m ert betelt a papírzacskó. Rövid töprengés u tán kulcsával széttépte a zacskó ragasztását és megszámozta az oldalakat. UTOLSÓ FELJEGYZÉS A PAPÍRZACSKÓN, MELY RÉSZT A LÁNY BIZONYOS SZUBJEKTÍV OKOK MIATT KÉTSZER IS EL SZOKOTT OLVASNI ESTE AZ ÁGYÁBAN. „Ha m erne, Fárosz Béla fogadna Bagarettással. Abban, hogy m ilyen vizsgára készül ez a csaj a fülkében, aki olyan rem ény­ telenül dugdossa 44-es láb át az ülés alá. Csakhogy B agarettás tegnap is n y ert m ár egy üveg bort. Fárosz Béla nem sajnálta soha, am it tisztességes fogadáson vesztett, de a fél liter b o rért fá jt a szíve, am it elloptak. Fárosz Béla ugyanis m eglógott a zsü­ ri és a helyi hatalm asságok bankettvacsorája elől, és B agarettás­ sal karonfogva elsétált, hogy m egegyék a m enza pap rik ásk ru m p ­ liját. Visszafelé vettek egy üveg bort, és a gázlám páknak ütkö­ zött, kába cserebogarakat kerülgették az úton. Nem m entek be a művelődési házba, ahol zene szólt, hanem átsétáltak egy sötét, télig nyitott épületbe. K iderítették, hogy ez lehet a fedett piac- �Nyilasy Balázs jó égni hurcollak m agam ban a locsogó csúf B udapesten a napok jégkockái közt szabadult játék fölfakadt seb szégyellt gyerekes vacogás fehérlő m asnik nagyleányod falak félelem nem szabad üvegek esték üres sorsod E urópára kiéhezett szemed bőröd hálás tested jó égni istenem levelek híg fogadkozások csöndes felnőtt szavak a törékeny „gyere el m ég” sim ító tiszta szád jó égni hurcollak m agam ban fölfakadt seb egy-lobbanás lehet végképp bevégezetten kihűlt szerelm ek kis szolgájaként de eljövök hálás szem edért csillogó gépeken jó égni hurcollak m agam ban jó égni istenem Repülőn hazafelé M inden kutya saját vackában A lakkozott fával és piros m űanyag dekorlem ezzel díszített b ü ­ fében dohányfüst lebegett, és párbeszédükből k ikoptak a poénok. Valahogy kiderült, hogy borzasztóan szeretnék, ha örökké ta rta ­ na ez az este. U tána valaki m eglöki Fárosz Béla v állát: — Te hova valósi vagy? — Négy pattanásos arcú suhanc áll m ögöttük, pim aszul m éregetik B agarettást. — Mi? — ism étli m eg egyikük a kérdést, és lánctalpas cipőjében közelebb csúszik. Fárosz Béla oldalt fú j­ ja a füstöt: — Nem innen. — H át? — kérdezi a suhanc és to ­ vább lavíroz fekete lakkbárkáján. — F entről — rá n tja m eg fe ­ jét Fárosz Béla. — O nnan? — néznek össze négyen. Fárosz Bé­ la bólint. — H ányadik kerület? — pró b álják tő rb e csalni. F á ­ rosz Béla felemeli négy u jját. — Hiszen o tt v an a P am u tg y ár utca — csodálkozik az egyik pattanásos képű. — A rra já rta m he­ tente kétszer — dicsekszik csillogó szemmel. — A nyád van a r ­ ra! — förm ed rá a lánctalpas cipőjű, és Fárosz B élára néznek, hogy döntsön. F árosz Béla bólint és a négy suhanc veszekedni kezd egymással. B agarettás meglöki Fárosz Béla könyökét. K int a kiégett villanydúc alatt valaki letaposta a csalánt és elhappolta az üve­ get. — Remélem, m ezítláb voltak a ro h a d ta k — dünnyögi F á­ rosz Béla, és ú jra Csókolóznak. B agarettás válla rem egni kezd, esküdözik, hogy a hidegtől, és Fárosz Béla jav aslatára elindul­ nak a lánykollégium felé. — M ilyen szerencse, hogy téged m in­ denhova beengednek — nevet rek ed ten B agarettás és megcsókol­ ja Fárosz Béla nyakát. Miközben átsétáln ak a kivilágított p ark gesztenyefái között, Fárosz Béla elképzeli az éjszaka hátralevő részét és kiszórja nyersbőr papucsából az ú t sárga köveit. A zután szokatlan zajokat hallanak a kollégium épülete fe­ lől, piros villogót vesznek észre a fák között. — Az istenit! — m orogja Fárosz Béla, B agarettás elhúzódik mellőle, beállnak a bám észkodók közé. A legfelső em elet és a padlás ég, néha m eg­ reccsen a tető, üszkös fagerendák hullanak az udvarra. A helybeli kam aszok idétlenül nevetgélnek: — Ezért im ád­ koztunk... — Az áram talan íto tt épület sötét ajtajáb a n m egje­ lenik az álmos tűzoltóparancsnok m eg az igazgatókobold, remeg a kezében az elem lám pa. — Nézd, a szobám is! — súgja Fárosz Béla, egy ab lakra m u ­ tat, ahonnan dőlni kezd a füst, és B agarettás sírni kezd. H ajnalban felszállnak az expresszre, szépeket m ondanak egym ásnak, am íg be nem telepszik a fülkéjükbe egy szivacscsaj. M ikor eltűnik, Csókolóznak m ajd, B agarettás felírja valódi nevét és cím ét egy gyu fásdobozra, m eg alávési, hogy szeretlek, huszon­ öt felkiáltójellel. A zután elválnak valahol, B agarettás nem csó­ kolja meg Fárosz Bélát, hanem hosszú levelet ír a pályaudvaron, am íg vonatra vár, m ely továbbviszi. Fárosz Béla hazam egy, dél­ ben lefekszik a barátnőjével. Este elm ennek egy társaságba, F á­ rosz Béla colát iszik és mosolyog, m ikor m egkérdezi egy szőrös vásáros a b arátn ő jét: — M ond csak, te m anöken vagy? — F á ­ rosz Béla a következő hetekben leveleket ír és kap B agarettástól, megígéri, hogy a vesztett fogadását letörleszti, elkészíti be­ szám olóját a neves intézm énynek és m egpróbál m egszabadulni egy nőtől, aki ki tudja m iért, éppen őt szemelte ki apának jö­ vendőbeli gyerm ekéhez. A fene az áldott jó szívemnek, gondolja Fárosz Béla, mosolyogva olvassa B ágarettás szem rehányó leve­ lét, hogy soha életben nem volt fekete a haja, és elkészíti kö­ vetkező utazásának terv ét.” szeret. H át erről ennyit. tér, leültek egy hosszú betonasztal közepére. Beszélgettek és csó­ kolóztak. A zután jö tt egy idős asszony klórszagú vödörrel, sep­ rűvel, elkezdte felm osni a pavilont. Fárosz Béla károm kodott, m ég egy nagyot kortyolt és egy kiégett villanydúc mellé állítot­ ta az üveget, a csalán közepébe. B esétáltak a kultúrházba, ahol fiatal fiúk ácsorogtak, életük első nőjét remélve az estétől. F á ­ rosz Béla és B agarettás végiglötyögött néhány számot, utána m egálltak egy sarokban, a coca-colás m űanyag rekeszek m ellett. Zsámos Lujza idegesen figyelte szeme sarkából a fiút, a lányt, s köztük a telefirkált papírzacskót. M erev arcu k k al is boldogoknak tűntek, felszabadultnak, am ilyennek Zsámos Lujza még soha nem érezte m agát. M ikor az ablaknál a lány rág y ú j­ to tt két cigarettára, nem b írta tovább. Dögöljetek meg, gondol­ ta, összecsapta vastag könyvét, leem elte fekete lakkbőröndjét a csom agtartóról. S zerette volna azt m ondani legalább, hogy h ü ­ lyék! de csak az ajtó t vágta ki dühösen. — Végre — sóhajtott rekedten B agarettás és átn y ú jto tta az egyik cig arettát Fárosz Bélának. — M ár olyan rég m ondtam , hogy nagyon szeretlek. Fárosz Béla az ó rájára nézett és Csettintett. — Még van het­ ven percünk, m indent m egbeszélhetünk — ásította, és a lány mellé ült. 17 �C sanády Ján o s Régi őszi este H ű v ö s a s z é l, a z e s t a l k o n y i k é k o l y a n s z e lí d , a k á r a g e s z t e n y é k , sá rg án m o s o ly o g m ég néhány le v é l, a szél k e z e fin o m b ő ré h e z é r, k e r tb e n a z e lv ir á g z o tt ib o ly a s ö té tk é k é le té t ú jra á lm o d ja , a r é g - r é g e ls z á r a d t m e n ta le v é l, a k á r a te á b a n , f r is s e n le h e l, a h ű v ö s szél á tv á g az u d v a ro n , n y o m b a n v é g ig s im ít k a b á to m o n , m e r t é n is á t v á g o k a z u d v a r o n , b e c su k o m az ó la jtó k a t re v es, ö re g z á r r a l, a r ig li k é ts z e re s , á r n y é k sin c s m á r , a z a lk o n y a tta l e l m e n t a z is , s ö t é t a p i t v a r , k o n y h a a j t ó e lé a f é n y k ic s a p , b e n n e ü l e g y fe k e te m a c sk a , c sa k — d o m b o r ít, a h o g y a z a jtó t n y ito m , b e s u rra n , á tu g rik a lá b a m o n , a k u ty a m á r a tű z h e ly n é l h e v e r, L elkes M iklós h o g y h a g y ju k b é k é n , ez a z ó h a ja , T á b o rtü z e k a k u k o ric á k m ert S o ra k ö z t f o j t o t t a n l o b o g n a k , k in n ugyancsak hűvö sen s z e le l m á r a z ő sz d id e r g e tő s ó h a ja . Erdőszéli nyárutó és a lá n g o k n á l m e le g e d n e k ö rö k ö se i tü z e s tr ó n u s o k n a k . S ü tik a k u k o ric a c s ö v e k e t, Rímek ötven felé... a r a n y f o g u k r e s z k e t v e b a r n u l, n in c s v a s - tr ó n , n in c s lá n g k o r o n á s fő , é d e s s z a g s z á lld o s c s a k b o lo n d u l. R ím e k , r itm u s o k , b o ld o g I s te n ! a fo g c s ik o rg a tá s e rő s, a z ő sz tü z e i m á r ro p o g n a k , v is s z h a n g ja k é n t a s z á z a d o k n a k , J e a n n e d ’A r c a r c a i s m e r ő s — A la tta m a z ő sz b ú s m á g ly á ja , c su p a r ő t le v é lb ő l s ö p ö rte ö s s z e a z ő s z m i n d e n t u d ó s z e le , é n m e g té p e m h ú r j á t a sz ó n a k , h o g y f ö lz e n d ü ljö n a z en e , R ím e k , r itm u s o k , b o ld o g I s te n , k i e g y k o r a M in d e n s é g v a lá l, m ik o r n e m f o g o tt ő s e in k e n n y ílh e g y , k o p ja , e lle n s é g e s h a lá l, h a lld m e g m a g a d , a fo g c s ik o rg á s ta lá n e g y jö v ő ú j z en e , h a v é g ig re z e g m a jd a h ú r o n a z ig a z s á g s z e lle m e , m in d e n j a v u n k , m it a z id ő a d , m e g h o s s z a b b ítv a é le tü n k p a r ttó l p a rtig , a h o n n a n lé p ü n k s h o v á j ö ttü n k b e n e lm e g y ü n k . K a la p - s is a k o s o k ö s s z e n e v e tn e k , a m íg n y á r s u k a t n y ú jto g a tjá k , s f e lk o p o g f o g u k k ö z ö tt a m a g á n y o s B o g y ó k b a n a lk o n y , b e é re tt ra g y o g á s. F e lz e n g a z e rd ő s z é li sz á ra z k u k o ric á s : b ő ség , lo v a s , a z ő s, p o g á n y s z a b a d s á g . z e n g , h a lk u l, c sö rg e d e z m é g , c s illa g o t h a j t s m e le g fe h é rb e n te re m t ú jra f e lh ő t és é n e k e t. Álom K iü lte m a c sú c sra — se n k i sem m a ra s z t, f ú j j a a s z é l, f ú j j a g y e r t y á n o k f e lő l , a z t s e m o n d j a : m e n j e l, z ö r ö g a h a r a s z t s o k s u d á r f a n é z g e l , a f e l h ő k n e k d ő l. N in c s e n s e m m i d o lg o m , lá b o m ló g a to m , H u lln a k a h a n g o k , szö csk e s z i l á n k k é n t p a t t a n e l. V a r ju k á r o g á s k é p z e lt r é z g ö m b ö k e t re s z e l. B a js z o t tö r ö l a ró k a . , G a la m b v é r c s e p p je f u t fű s z á l-tö rz s ö n — b e v á r já k f á ra d t ú tila p u k . k a lim p á l a s z ik lá n e ln y ű tt b o c sk o ro m , c se n d ü l a v id é k e n , c se n d b e n ez a csú cs d ú d o lo k a s z é ll e l , í g y veszek b ú c s ú t. E lm e g y e k a f e lh ő s é g g e l, h o l a f ö ld to v á b b g ö m b ö l y ö d i k , é s m á s k é p e t ö l t, Kukoricasütők s a s m a d a r a k r ö p té t k ö v e te m m a g a m , A z ó lo m -é g a la t t c se p e rg ő B o c sk o ro m e ső v e l ű z v e fe lle g e t r á d ő lö k a s z é lr e , s z á r n y a m f e le lg e tn e k f e lh ő n tú li n a p n a k h ív a le b u k ó n a p , n a p s z e n tü le t ég, a m e z ő n a z ő szi tü z e k . é g ő k o r o n á ja , l á n g b a n á ll a z é g . 18 H a m ag o k sz á rn y a so d n a k s k é k lá b ú k é k s z a la d — s á rg a -p iro s k a b á tb a n k iá ltó m a d a ra k . m i n t k i n e k m é g ő s i, s á m á n - s z í v e v a n . le o ld o m , á lm o m nem adom , szab ad o n , V irá g n é z rá d , m a g á n y o s, m íg c s i tí t ja a z é g e g y tö lg y fa f é lé n k h ú r ú , fá jó h e g e d ű jé t. K ö ltő , t á j a k tu d ó s a ! É v g y ű rű k b en szab ad m ú lta d o ly é s z re v é tle n v irá g s z ín - p illa n a t. H ív d a g y ö k e r e k c s e n d jé t, n y á rv é g i n e d v e k e t — e g y re ze n g ő b b fe h é rb ő l h o g y m e g te re m ts e n e k . �(fo ly ta tás a 14. oldalról) lenetei csüggesztően üresek. A m ikor fo r­ dul a kocka, s az ellenség szállja m eg a várost, a főszereplő Sós F erenc helytál­ lását kellene em beri-társadalm i szem pont­ ból hitelesíteni a rendezőnek. E helyett harsog a pátosz, pufognak a frázisok — csakúgy, m in t a végső kockákon, am ikor Sós kiszabadul, és a Tanácsköztársaság perspektívái m egint ígéretesekké válnak. Az ÁLMATLAN ÉVEK című M áriássy Félix-film egyik epizódja is a T anácsköztár­ saság hónapjaiban játszódik (a gyártás éve: 1959.). M int Nemes K ároly írja új film történetében, a rendező nagy drám ai töl­ tésű esem ényeket — élet- és halálküzdel­ m eket — örökít m eg: a tragikum ot az hordozza m agában, hogy a politikai jel­ legű támadásokiban is az em beriség elleni tám adás k erül előtérbe. Egy idős portás (M akláry Zoltán felejthetetlen alakítása) védelm ébe veszi a brutális gyárigazgatót 1919-ben. A „h ála” nem m arad el: a T a­ nácsköztársaság b ukása u tá n az öregre lecsapnak és — különösein kegyetlen mód­ szerrel — h alálra etetik. Valóban arról van szó, hogy az ellenforradalm árok nem csak, s nem elsősorban a barik ád m ásik oldalán állók ellen tám adtak, hanem az em b ert is m egalázták, önm agukban pedig teljesen m egölték az em berséget. A M agyar T anácsköztársaság fo rrad al­ m árain ak m éltó em léket állító film ek so­ rá b an az 1959-ből való M akk K ároly-m ű­ vet, A 39-ES DANDÁRT-t, kiem elkedő hely illeti meg. V oltaképpen ez is irodalm i fo­ g an tatású alkotás — K arikás Frigyes no­ velláinak füzére ih lette —, de D arvas J ó ­ zsef alakító-terem tő fantáziája m ásfajta elrendező elv érvényesítésével járt. A legendás d an d ár 1919 n y arán kezdte m eg offenzíváját a M agyar Tanácsköz­ társaság védelm ében. A film nem egysze­ rű en esem énykrónika: jóval több annál. M akk a rra törekedett, hogy a különböző m agatartásfo rm ák felvázolásával a cselek­ vés a lte rn a tív á it vegye számba. K arikás Frigyes, K orbély János és Nagy Jóska d ik tálják a tem pót: a történetben kapcso­ lataik fejlődésrajza is kibontakozik. A végső tanulság kissé ellentm ondásos ugyan — az anarchista Nagy fölébe ke­ rekedik K orbélynak —, s a film tú l sokat m arkol a problém ákból, R ényi P éter íté­ letével azonban így is egyetérthetünk: „N em csak tö rténelm i freskó és fo rrad al­ mi hősköltem ény a 39-ES DANDÁR, h a ­ nem egyben polém ia is. M intha alkotói­ n ak nem csak az le tt volna a szándéka, hogy ú jab b em léket állítsanak annak a né­ h án y hónapnak, am ikor népünk a fo rra­ dalom legelső vonalába tört, példát m u­ ta tv a a világnak, hanem hogy lem ossák azt a gyalázatot, am ellyel 1919. ragyogó fényét bem ocskolták.” A vizuális m egfor­ m álás (operatőr P ásztor István) kiem elke­ dően jó: különösen a töm egjelenetek moz­ galm assága és az egész hangszerelés te r­ m észetessége av a tja élm énnyé a film et. Keleti M árton a PÁR LÉPÉS A HA­ TÁ R-ban (M esterházi Lajos regénye alap­ ján) m ár a következm ényeket m u tatja be. Szabó F erenc fontos posztot tö ltö tt be a T anácsköztársaság id e jé n : népbiztos volt. 1921-ben a váci fegyházban rabosko­ dik. Halálos ítélet v ár rá, ő azonban m eg­ szökik. A rutinos rendező politikai ka­ landfilm et k reált a történetből, m elynek az a hibája, hogy a politikai tartalom m eglehetősen illusztratív, a kalandok ko­ reográfiája pedig sablonos. Ugyancsak a Tanácsköztársaság bukása u tán i időkben játszódik egy m ásik Keleti M árton-film , a PUSKÁK ÉS GALAMBOK cselekm énye (Tatay Sándor ifjúsági regénye volt az inspirátora). Az alaphelyzet: öt kisfiú puskát és vörös zászlót talál a galam bdúc­ ban. A szituáció em lékeztet a PÁR LÉ­ PÉS A HATÁR konfliktusára; itt is az a tét, hogy sikerül-e külföldre ju tta tn i a fe­ h é rte rro r szorításában vergődő kom m unis­ tákat. A PU SK Á K ÉS GALAMBOK ugyancsak tézisgyűjtem ény, a rendező — aki egyébként a szakm a érdem es m este­ re, rutinos film csináló volt — kiszivaty­ tyúzta belőle az igazi levegőt. A kronológiai sorban a DÉLTŐL H A J­ NALIG következik (forgatókönyvíró: F á­ bián Zoltán, rendező: Rényi Tamás). A sztori a „m inden elveszett” hangulatát idézi, és az összeomlás utolsó stációit ele­ veníti fel. Egy Tisza-vidéki forradalm ár egység hasztalan v árja a parancsot az ak ­ cióra: a rom án csapatok elleni harc m eg­ kezdésére. A vezetés nem egységes. A T anács-korm ány lem ondását követően m ár csak a szép h alál hozhat m egváltást. Az 1964-ben készült film ről eképpen véleke­ d ett egyik kritikusa, Galsai P ongrác (idé­ zet a Film világból): „Fábián Zoltán tém á­ ja szinte kézre adja egy lélekrajzi és k a ­ landizgalm akban bővelkedő film lehető­ ségeit. Csak élni kellene velük. A lkalm at terem teni arra, hogy a hősök a sorsdöntő helyzetekben önállóan lépjenek. Micsoda feszültség izzana a vásznon, h a egyszer a százados, m ajd a komisszár, vagy a p a­ rancsnok kerülne kulcspozícióba; ha hol az egyiktől, hol a m ásiktól függne a k a­ tonák sorsa; ha a hősökben feszülő, más töltetű indulat akcióképessé válnék. De a film leszereli a saját lehetőségeit. Hő­ seit vagy hosszú várakozásra, vagy korai h alálra készteti.” B ukás az életben — bukás a filmen. Tanulságos lecke. K ét Jancsó-film ben, a CSILLAGOSOK, KATONÁK-ban, a CSEND ÉS KIÁLTÁS­ ban is felbukannak a M agyar Tanácsköz­ társaságot előkészítő, illetve annak hagyo­ m ányait ápoló harcosok. Az előbbi a m a­ gyar internacionalisták helytállását ábrá­ zolja. A film végén László k ard jáv al tisz­ teleg. A gesztus jelképes: m indenkit m eg­ illet a kegyeletadás, aki életét áldozta a szabadságért és a szocializmusért. A CSEND ÉS KIÁLTÁS fiatal gazdája, K á­ roly vöröskatonaként teljesített szolgála­ tot. A tom boló ellenforradalom iszonyú m ódon torolja m eg ezt a „b ű n t” : Jancsó érzékletes pontossággal tá rja fel a meg­ alázás procedúráját. A rendezői koncep­ cióról a m űvész a következőket m ondotta: „...szemben a SZEGÉNYLEGÉNYEK-kel, am elyben az üldözők és üldözöttek vilá­ gosan el vannak különítve, m indegyiknek m egvan a m aga területe, a CSEND és KIÁ LTÁ S-ban ugyanazon a családon be­ lül helyezkednek el. Az üldöző és üldö­ zött így vegyítve van. M egpróbáltam m eg­ m utatni az erőszaknak azokat a különbö­ ző fokozatait, am elyek b ehatolnak a csa­ ládba, úgyszintén azokat a különböző m ó­ dozatokat is m egm utattam , am elyeket a család felhasznál fen n m arad ása érd ek é­ ben.” Ahogy sokasodnak a film ek, úg y tág u l­ n ak a körök: a rendezők a T anácsköztár­ sasággal kapcsolatos tém ak ö r k ibontásában m ás és m ás nézőpontot választanak, s igyekeznek ered eti k o n fliktusokat felfe­ dezni. G azdagodnak a színek a m ű faji p alettán is. M indez — sajnos — nem já r együtt a m inőség „robbanásával”, de k é t­ ségkívül bizonyítéka annak, hogy a m a­ g y ar film m űvészet fontos felad atán ak te­ kinti 1919. tanulságainak szám bavételét és az akkori esem ények valósághű b em u ta­ tását. M arkos Miklós a POKOLRÉV-ben egy m egragadó költőiségű nőalakot — egy­ szersm ind m ag ata rtástíp u st — ábrázolt. Szépen értelm ezte Illés Jenő a „forrada­ lomhoz, a szerelem hez és önm agához egya­ rá n t h ű ” figu ra küldetésének igazi ta rta l­ m át: „Nem a történelem m ozgatói közé tartozik, őt em elte fel a forradalom és ő hagyja, hogy lendítse, sodorja m agával. Jelképivé nő ez a sors, a friss rem ények felszikrázása fejeződik ki benne, s trag i­ kum a egy nép tragédiája. Nem lá tju k őt a D irektórium tag jaiv al eg y ü tt földbe ás­ va, de érezzük, hogy sorsa közös v elük: bukás, kitaszítottság, h a lá l.. . ” Gyöngyössy Im re VIRÁG V A SÁ RN A P-jának hiteles m agva v an: a T anácsköztársaság idején a d unántúli M arcaliban zajlo ttak le h a­ sonló események. A párhuzam osok nem szoktak találkozni és az egym ást m etsző vonalak nem eg y ü tt fu tn a k tovább a vég­ telenbe. E nnek a d rám án ak m eglehető­ sen szabálytalan a pszichológiai erőtere és az ideológiai m ozgatórugója. K ét testv ér — Sim on pap és a kom m unista U renus tanító — egy ü tt és külön, azonos célo­ k é rt és m ás eszközökkel harcolnak a Ta­ nácsköztársaság eszm éinek diadaláért. Bal­ lada i hangvétel és dokum entarista szikár­ ság, izzó drám a és visszafogott költészet elemei szintetizálódnak a m ű építm ényé­ ben. Szász P éter ezzel szemben alulm a­ ra d t a zsúfoltan ek lektikus anyaggal foly­ ta to tt küzdelem ben, m ert — a tiszteletre m éltó szándék ellenére — csak v illan á­ sokra fu tja az erejéből. Pedig az elképze­ lés nemes. Szántó E rika szavaival szólva: „A K A PASZKOD J A FELLEGEKBE egy­ szerre ak a r szakítani a m ag y ar vígjáté­ ki tradíciókkal, a kom m ersz kalandfilm ek K eleten és N yugaton eg y arán t feltartó z­ tath a ta tla n n a k látszó á ra d a tá v a l.. . Az el­ sők között próbál a h um or h an g ján m eg­ szólalni egy olyan világtörténelm i időszak­ ról, am elyben azt, hogy 1917, 1919, azzal a term észetességgel m ondják, ahogy m i em legetjük az elm últ vagy elkövetkezen­ dő évet, hetet, hónapot. Nem áll szándé­ k ában deheroizálni. Ellenkezőleg. Nemcsak a kor heroizm usa a kiindulási pontja, h a­ nem választott figurái is hősök. Meseh ő­ 19 �sök. N éha.” A KAPASZKODJ A FELLE­ GEKBE gegesője h elyett szívesebben v et­ tü k volna a A TIZEDES MEG A TÖBBI­ EK nyelvöltögető szemléletét. M inden­ esetre ez a fiaskó is bebizonyította, hogy nagy történelm i korszakokról, m agasztos társadalm i ideálokról is lehet — ponto­ sabban: lehetne — oldott hangvétellel, ke­ resetlen könnyedséggel szólni. S ezzel elérkeztünk a mához, a még lezáratlan évtized vizsgált kérdéscsopor­ tunkhoz tartozó film eseményeihez. A Ma­ gy ar T anácsköztársaság történelm i való­ sága, illetve a társadalm i és egyéni sors összefüggése, valam int a következm ények több film ünk cselekm ényének fókuszában álltak (Kovács A ndrás: A MAGYAR UGARON, G runw alsky Ferenc: VÖRÖS REKVIEM, S ándor P ál: HERKULESFÜR­ DŐ! EMLÉK). Az em lített alkotások közül az első esszéjellegű és a „túlélés” lehe­ tőségeit taglalja, a m ásodik a tényeket fag g atja és a m ártírium ot em berközelből lá ttatja, a harm adik ötletbukfenceket fel­ vonultatva játszik el a vállalkozás ve­ szélyességének gondolatával. Az élm ények frissek, a táv lat m ég nem terem tődött meg ahhoz, hogy a felsorolt m űveket érték ­ koordinátáink között elhelyezzük, annyi azonban nyilvánvaló: a film ek k u tató kí­ sérletezésről tanúskodnak, és nincsenek híjával jelentős esztétikai erényeknek sem. A végkövetkeztetés ad o tt: a tém át — a M agyar Tanácsköztársaság életét és h a­ lálát — nem lehet „ad acta” tenni. Bi­ zonyos, hogy még sok író és rendező fel­ dolgozza m ajd 1919-et. Talán holnap vagy holnapután m egszületik az a m ű is, m ely a TALPALATNYI FÖLD, a KÖRHINTA vagy a SZEGÉNYLEGÉNYEK színvona­ lán szól m ajd a tőlünk folytón távolodó, ám a feledés ködébe soha nem vesző, m ert áttételesen jelenünket és jövőnket is alakító hónapok történetéről. Veress József Falusi őszi este — A szőlősben csatangoltam . Azt m ond­ ták, hogy a traktorosok a rra szántanak. N ekünk is van o tt százötven négyszögöl, fel kéne forgatni. L ejártam a lábam , de senkit sem találtam — pihegi kipirosodva. — Mi já ra tb a n ? — kérdezi asszonyi k í­ váncsisággal. — Az érdekel, m it csinálnak K.-n, csü­ törtök este hét és nyolc között — m agya­ rázom. — Mit csinálnának? Dolgoznak. Iparkodó em berek lak n ak itt. L áth a tja a házakról, kerítésekről, garázsokról. Ha m ajd leesik a hó, m eg pihennek... H ervadoznak a lángok. Negyven év körüli férfi vasvillával m eg-m egbolygatja az izzó kupacot, szítaná a kukoricaszárat, őszi gazt emésztő tüzet, de csak füst bor­ zolódik vékonyan az ég felé. A keskeny b eto n járd án gereblye hever, dolog nélkül, m ert a k ertb en titk o n m ár a tél motoz. — Muszáj ren d et terem teni a ház kö­ rül! — m ondja B. K álm án. D élután h á ­ ro m ra é rt haza a gyárból K.-ra, h arap o tt néhány falatot, s m ár szaladt is gázolajért k ét húszliteres m arm onkannával, m ert a kályha tartály án ak m utatója tegnap óta a nullán pihent. Az olajból m ost néhány de­ cit a rak ásra locsol, s az őszi hulladék ví­ gan lobogni kezd, m in t pásztortűz b a rá t­ ságtalan alföldi éjszakákon. — Alig érzem a derekam — sóhajt m é­ lyet, s arréb b ballag néhány lépést, m ert pergel a tűz, ak ár eleven fáklya, recsegropog a szemét. — Hideg van, m enjünk a nyárikonyhá­ ba! Három szor három m éteres a helyiség. Dicsekszik, hogy m aga építette, még az a j­ ta já t is két kezével faricskálta akácból. A falak közé kellem es m eleget lehel a kiszu­ perált tűzhely, a családfő telepakolja csut­ kával. Nem klasszikus nyárikonyha ez, in ­ kább téli, hiszen eredeti szerepét csak disznóöléskor tölti be, egyébként am olyan rak tárféle. — M egkóstolja a ribizliborom at? S aját term és — kínálja az errefelé szokásos ven­ dégszeretettel, s kétdecis, vastagfalú ü v eg poharakat kotor elő. Gyöngyözik a hi­ deg, sűrű lé. (Demizsonokban ta rtja az asztal alatt.) — Nagyon finom. Hogyan készíti? — A hány kiló ribizli, annyi cukor és víz. A ztán összeforr, leülepszik és ilyen lesz — m u ta tja a lám pa felé fordítva poharát. Közben m egérkezik a felesége is. 20 H alvány fény pislákol a term előszövet­ kezet szakosított tehenészeti telepének portásfülkéjéből. Egyben itt a gondozók öltözője is. Szűk a hely. A fal m ellett ga­ lam bszürke lem ezszekrények sorakoznak, biztonságosan lelakatolva. Az éjjeliőr, K. Lajos előtt az asztalon a vacsora rom jai. — Nem rég volt a váltás, sem m i rendkí­ vüli nem tö rté n t — fogad, s a fogasról fe­ h ér köpenyt akaszt le, a kelleténél két szám m al nagyobb gum icsizm át húz elő. — Az elvtárs vegye fel. Tudja, ez az elő­ írás... A kövezett u ta t közrefogják az istállók. A telep nyolc esztendeje készült el, azóta m ár m egérett a felújításra. A falakról hám lik a vakolat, a betonburkolat feltöre­ dezett, pedig szinte havonta toldozzák-fol­ tozzák. Csendes a telep, csak az A lfa-La­ val-fejőberendezések zúgnak, vízesések szakadatlan m o raját utánozva. — A pad a tej. A jószág m egérzi az á t­ állást a legelőről a tak arm án y ra. Az ele­ dellel meg szigorúan takarékoskodnunk kell, szűkre m érték a porciót — háborog S. Sándorné, aki előtt idefelé jövet (más­ fél évtizede) a h ajn al világít, s am ikor h a­ z a ta rt m ár holdfény füröszti a falut. A lu­ m ínium k an n ák at cepel a lovas fogathoz, am ely a rakom ánnyal a néhány száz m é­ terrel arrébb m egbújó tejházhoz indul. Hagyományos és korszerű m ódszerek így keverednek. — Ma lassabban haladunk, később lesz sikta, m ert az egyik m un k atársu n k üzent, hogy beteg a gyerek, nem tu d jönni. El­ végzü nk helyette is. Kevesen vagyunk, a szabadnap rendszerint bent m arad — veti közbe T. Á rpádné. Meséli, hogy évekkel ezelőtt három kislány végzett a szakisko­ lában. N éhány hónapot dolgoztak, s a te r­ m előszövetkezet — anyagi nehézségekre hivatkozva — szélnek eresztette őket. Gyá­ rakba m entek segédm unkásnak. Most bezzeg szükség lenne ráju k , pénz is van hozzá. Csak a kocka fordult, m ost ők m ondanak nem et. A gondozók nem tartoznak a bőbeszédű­ ek közé. Az istálló közepébe süllyesztett sínpáron rozsdás csillét tolnak, erre p a­ kolják a gőzölgő trágyát, egy m ásikon a tak arm án y érkezik. Csak a vízzel nincs bajuk, elég a csap kerekét m egtekerni. — Az em ber szüntelenül patvarkozik velem : hagyjam az istállót, a nehéz m u n ­ kát! U nja m ár, hogy soha se lát, a pénz se érdekli, pedig szépen fizetnek, van úgy, hogy négyezer felett viszek haza. Csak ez a szag ne lenne! — sóhajt fel T.-né. — Ilyen itt m inden este — jegyzi meg töm ören az éjjeliőr, s a lóca a la tt eltű n ­ teti a csizm át. Összébb húzza m agán vas­ tag k abátját. — Szétnézek én is — m ondja cihelődés közben. A falu felső kocsm áját nem régiben m i­ nősítették át eszpresszóvá. Felhozták a fagylaltpultot, a kávéfőzőgépet, a szövet­ kezet kifestette a helyiséget, új függönyö­ ket vásároltak, am elyek m ost a kinyitott ablakon betóduló levegőtől v ito rlak én t d a­ gadnak. — K énytelen vagyok szellőztetni. Ezek a fiatalok olyan füstöt csinálnak, hogy csí­ pi az em ber szemét — m orog D. Sándor- �né, a presszó vezetője. Az apró asztalok m ellett, a mozi m iatt, kevesen ücsörögnek: izgalm as nyugati film et játszanak. Né­ hán y tinédzser a kétforintossal m űködő ze­ negépet fogja közre. Ki tudja, hányadszor h allg atják az A BBA-együttest? — Nem nagyon v álogathatunk a szóra­ kozási lehetőségek között. A kultúrház. a kocsma és az eszpresszó, ahol esténként tan y ázhatunk. Á ltalában itt a találkozó. Kólák, sörök m ellett órákig diskurálunk. M iénk a belső terem — m ondja F. Béla. A pult előtti néhány négyzetm éteren a m ásik generáció képviselői. — Csak egy fröccsre szaladtam be. Most tettem le a személygépkocsit. Pesten vol­ tu n k vásárolni a családdal. Az összes á ru ­ házat végigjártuk, de mégsem találtu n k a gyerekekre való kabátot — fecsegi a tá r ­ saságnak Gy. János. U nhatta a koncsor­ g á st, m ert a végén m ár azt m ondta, jó lesz a tavalyi is. — M it hallottál, mi lesz? Minek megy fel az ára? — fag g atják a m ellette iddo­ gálók. — Beszélnek sok m indent. Nem tu d ja az em ber, hogy kinek higgyen. M ajd m eg­ tu d ju k , ha lesz v a la m i... — M agadnak m it vettél? — Sem m it — folyik a párbeszéd kedé­ lyes m ederben. Közben ú jak jönnek, p aro ­ láznak az ism erősökkel. A sarokasztalnál sak k p a rtit játszanak, m int m inden este. H árm an-négyen körbeállják őket, de egy pisszenést sem hallani. — M ariska néni! Tegnap adósa m ara d ­ tam tizennégy forinttal. Elhoztam — állít a söntéshez egy b arnaképű srác. Kicsit restelli m agát: m ás is hallja, hogy hozom ­ ra ivott. — Jól van, G usztikám — m ondja a presszó vezetője, s duzzogva felém fordul: — Visszaesett a forgalom. M egint van h a­ zai bor, sorban főzetik ki a pálinkát. H ét­ köznap nehezen m ozdulnak ki az em berek otthonról. V annak tízen-tizenöten, akikről percnyi pontosságal tudom , hogy m ikor ér­ keznek... A zenegép mellől hangos hahota tö r fel. Valaki új viccet m esélhetett. A barna deszkakaput beriglizték, de nem kell ördöngösség a kinyitásához. Az u d v ar m élyéről eln y ú jto tt kutyavonítás veri fel az est csöndjét. A háziak gyorsan lám pát gyújtanak. — Ne féljen, nem harap! — biztatnak beljebb. A konyha zsúfolt. A gáztűzhelyen vacso­ rá n ak való fortyog, az asztal tele mosoga­ tásra váró edényekkel. — K ét napja nem ju to ttam hozzá. A gyerekekkel annyi a baj — üti el a dolgot az asszony. Sz. Józsefné. F érje a szobá­ ban a televízió előtt gubbasztva nézi az esti tornát. A kiságyban csem etéjük is a készüléket lesi, m int a gyík. A heverőn könyvek, füzetek diákos rendetlenségben. — Túl vagyok a beszámolókon — ú jsá­ golja Sz. József, ném i m egkönnyebbülés­ sel. Előkeresi a tanulm ányi lapot, s a je­ gyeket kom m entálja. — G éptanból jelest kaptam , szerencsém volt a tétellel. A szakrajz a leggyengébb, kettes. Kinek van ideje a vonalakkal b a j­ lódni. Örülök, hogy egyáltalán elfogad­ ták... A m egyeszékhelyen dolgozik, szalag mel­ lett. Nem régen került a gyárba, a m aga­ sabb fizetés rem ényében. L akásra g y ű jte­ nek m ár két éve, b eadták az igénylést, de sok jóval nem b iztatják őket. — A napokban voltam a városi ta n á ­ cson. B ejelentettem , hogy g y erekünk szü­ letett, igazolást v ittem a m ostoha k ö rü l­ m ényeinkről. Nézzen szét! A szekrénytől ta k a rt fal a padló fölött még m éter m agasan is penészfoltos. Az ab ­ lakszárny és a tok hasad ék át ronggyal tö ­ m ítették, m ert nem győzik a fűtést. — A szüleim kértek, hogy m ara d ju n k náluk. Jo b b n ak lá ttu k m ár az első pil­ lanattól külön — szól közbe a feleség, aki gyerm ekgondozási szabadságát tölti. — Persze, nem kényelm es. Lavórban fürdünk, m eg a m unkahelyen. A vizet a szomszédból hordjuk, m elegítjük. Még jó, hogy van gáz, m ert a gyújtós a p rítá­ sát m ár unom — m ondja a családfő. F ia­ talok, m ind a k etten huszonöt esztendő alatt. — Szórakozás? — A kicsitől nem igen ju th a tu n k el se­ hová. R áadásul k ét m űszakba járok. Az örökös ingázás napi k ét ó rát rabol el. Örülök, ha este a család együtt lehet, ju t fél óra a „kis h a v e rra ”. A ztán a tanulás. Utolsó éves vagyok, az érettségire illik felkészülni. A szórakozás fogalm át nálu n k a televízió kim eríti. A szekrény üveglapja m ögött könyvek sorakoznak. R ejtő Jenő és Szimonov egy­ m ással incselkedik. T ekintetünk egyszerre állapodik meg rajtu k . — Im ádok olvasni. Persze nem az anyagism eretet. Sajnos, úgy kell lopni né­ hány órát, hogy kezembe vehessek egy szépirodalm i alkotást. Remélem, nem lesz ez így m in d ig ... Az asszony k a rjá ra veszi a picit, aki tágra nyílt szemekkel bám ul körbe. Neki még nincs „m egszokott”, m inden új, is­ m erkedik a világ g al: a kristály vázával, az ajtó fölé ragasztott színes lem ezborítók­ kal, élsportolók kivágott képeivel, az ide­ gen arcával. — A nagym am ám m al lak u n k együtt. Csodálatos asszony. Most is elm ent a né­ ném hez, töm ni a hízólibákat. Ehhez más nern é rt a családban. K ikísár. A konyhában g yújt rá egy Szim­ fóniára. H iába, a „kis jövevény” nagy úr. A tanácsháza ablaka is világos. Az el­ nök G. A ndrás m ár egyedül van szobájá­ ban. Az asztalon a h am u tartó k tele csik­ kekkel, a levegő áporodott. — Ma este n álu n k ülésezett a p ártv e­ zetőség. Az idei társadalm i m unka érté ­ kelése és a term előszövetkezet gazdálko­ dása szerepelt napirenden. Jó kis v ita kere­ kedett... Meséli, hogy a falu lakói nem lustál­ kodtak. A tanácstagoknak se k ellett k é t­ szer já rn i házról házra, h a járdaépítés, parkosítás k e rü lt szóba. Az ú jtelepen ezer­ nél több csem etét ü ltette k el. A tanács rendelte meg a kis fákat, de a tö b b ire m ár nem fu to tta volna a költségvetésből. — A közügy szeretete m élyen gyökere­ zik az em berekben — dicséri a tanácsel­ nök a helybelieket. — Az új óvoda ta ta ro ­ 21 �zásában szinte kivétel nélkül m inden szü­ lő részt vett. Még olyanok is eljöttek, sik­ nyiknek, akiknek a fiai m ár középiskolába járnak. — Ilyenkor szokott hazaindulni? — célzok a közelgő nyolc órára. — H etente általában kétszer-három szor. Mindig akad összejövetel, ahová a tanácsel­ nököt joggal v á rjá k el. Hol a KISZ, hol a népfront, V öröskereszt rendezvényére érkezik a meghívó. H olnap a sportkör ve­ zetősége ta rt ülést. E rre még m a éjszaka készülök fel — sorolja G. András. E gyütt in d ulunk a falu m ásik vége fe­ lé. A települést keresztülszelő ú t kihalt. A redőnyöket lehúzták. A csípős, késői szél arcunkba m ar. A k an y arb an m egál­ lunk, G. A ndrás b elefúrja szemét a sö­ tétbe. — Itt lesz a rendezési te rv szerint a fa ­ lu új központja. N ap m int nap jönnek, hogy a telkeket ad juk el, engedélyezzük az építkezést. M indenkit külön-külön kell meggyőzni, hogy az egész falu érdeke ellen hiba lenne cselek ed n i... — A posta két éve készült el, a szolgáltató­ ház m ár bővítésre szorul. A fejlesztésre nem sok ju t, ezért hangsúlyozta a tanács­ elnök a k -iak igyekezetét, h a társadalm i m unkáról van szó. A m űvelődési otthon előtt búcsúzunk. — Sajnos, nincs kihasználva — céloz az intézm ényre. — V alam ikor egym ást érték a tanfolyam ok, szakkörök. V eszekedtek a helyiségekért az idősebbek a fiatalokkal. M ostanában gy ak ran látom sötétnek — m ondja. Az előcsarnokban m egkopott felületű pingpongasztalt próbál összeállítani két srác. K énytelenek félbehagyni, m ert vége a film vetítésnek, s nyolcvanan-százan d u ­ ródnak kifelé a két ajtón. M intha tűz ü tö tt volna ki a nagyterem ben. A klub is az előcsarnokból nyílik, néhányan óvato­ san lenyom ják a kilincset, de hasztalanul próbálkoznak, a zár m akacs, nem enged. Végül egy fiatalem ber zsebéből előkerül a kulcs. — Mozi a la tt m inek hagyjuk szabadon? Aki eddig eljön, úgyis beül a vászon elé. A klubban m eg magnó, lem ezjátszó, ú j­ ságok, könyvek, drága berendezés. Nem m ara d h at őrizetlenül — bizonykodik M. Sándor, a K ISZ-alapszervezet titkára. Közben lassan szállingóznak a fiatalok. Betelepednek, v an aki le sem veszi k a ­ b átját. M ások körbeülik az asztalt, k á r­ tyáznak. H alkan csörög az apró. Felkel a K IS Z -titkár is, bekapcsolja a televíziót. — Időnként vetélkedőket, klubesteket szervezünk. E zt is m egunták. Higgye el, néhány éve m ég m inden h ét végén re n ­ dezh ettü n k volna bált, dugig volt a k ét­ száz fő befogadására alkalm as term ünk. Most jó, h a húsz-harm inc p ár táncol, s fizeth etjü k a közös pénzből a zenekart — zörög m érgesen az érdektelenség m iatt. — Mégis, m ivel tö ltik a fiatalok az es­ téket? 22 — M egváltoztak a szokások. A negyven KISZ-tag közül nyolc Zsigulival, Skodával szaladgál. Csám borognak a megyeszékhe­ lyen, itt van tizenhat k ilo m é te rre ... — A m űvelődési otthonnak van tiszte­ letdíjas igazgatója, ő hol található ilyen­ kor? — Hét végén kinéz hébe-hóba. Negyed­ évenként elhoz egy ORI-m űsort, színházi előadással m ár nem is próbálkozik. Nincs aki megnézze. N éhány ta n á r igényli, más senki. A kkor m eg m inek. Elfüstölgött a kez­ dem ényezőkedv. A mozi az egyedüli, ami m ég kicsalja a portáról a falusiakat, es­ ténként. Különösen a kalandfilm ek. Lessük a kártyázókat. Igazán izgalmas lehet a játék, nagyon belem elegedtek. — A dtok lapot? — K iv ag y u n k ... — Nem unjátok? Mosolyognak. A szenvedély sohasem unalm as. A televíziót nem nézi senki. Az előtér­ ben közben m egkezdődött az asztalitenisz­ csata, gyorsan esnek a poének. — Elnézést. Én is indulok haza. H át ez van... — tá rja szét kezét a szerecsenmos­ d atás u tán az ifjúsági szervezet vezetője, m int aki bocsánatkérésre szánta el m agát. Tőlem nincs m ié rt... erre a terü letre m ás ne jöjjön. Ez is a legésszerűbb. Most m ár annyira ism ernek, hogy még esténként is elszaladnak é r­ tem, ha az izgalmas m űsor közepén elrom ­ lik a készülék — m agyarázza. K uckójában tu catnyi rádió, m agnetofon, még egy mosógép is. — Időközben belejöttem a háztartási gépek javításába. Ezt az elektrom os d a rá ­ lót m in d járt szétszedem. V alam i b aja le­ h e t a m otornak — k o to rja elő a szekrény­ ből a szerkezetet. Nincs engedélye hozzá, de a m u n k a­ helytől meg sem kapná. O tt nem ta rtjá k „összeférhetőnek”, hogy este m ég valaki otthon is szöszmötöljön. A szolgáltatási igényeket viszont képtelenek kielégíteni. Ez a körülm ény — s persze a m ellékes ke­ reset is — rákényszeríti D. Istv án t a m a­ szekolásra. — Van, am ikor egy álló hétig nincs m it babrálnom , aztán m int m ost is, össze­ szalad a sok m egrendelés. Az ism erősöktől pénzt sem fogadok el. A zért a tíz percért! Nem z a v a rta tja m agát, b ár szem ét az álom csípi, kibelezi a darálót, tu rk á l a vezetékek között, s felcsillan a szeme, m ert a hiba egyszerűbb, m int hitte. Csak a forrasztópáka kell, s egy darab k a gyan­ tás cín. — H olnap jönnek é r te ... K étszintes épület a Rákóczi ú t elején. A kapun személygépkocsi fordul be, re f­ lek to rán ak fénycsóvája gyorsan kihun y . K özépkorú férfi száll ki, nehéz tásk át vesz magához, s eltűnik a lépcső alatti ajtóban. I tt a m űhelye D. István elektro­ m űszerésznek. — Á ltalában ilyenkor érek haza — m ond­ ja csomagolás közben. Tranzisztorokat, m ütyürellenállásokat ra k külön-külön do­ bozva. Óvatosan, m ert az apróságok gyor­ san szétszóródnak. — Egész nap a környéket járom . A szervizben a m u n k át úgy szervezik, hogy K ibukott a hold. A csillagok úgy pis­ lákolnak K. fölött, m in t elhasznált v il­ lanykörték. Az úton egy lélek sem jár, a hideg és az éjszaka elől m indenki a házá­ ba húzódik. Az autóbusz-m egállóban né­ gyen topognak (egy gyufa fellángoló fé­ nye árulkodik), v á rjá k a g y o rsjárato t: a term előszövetkezet ágazatvezetője, két süvölvény, akik a szomszéd községből ru c­ cantak át néhány órára, de közben m eg­ gondolták m agukat, s egy term etes hölgy, aki b arátn ő jét látogatta meg. Nyolc óra. M. Szabó Gyula �HAG YO M ÁNY A Tanácsköztársaság művelődéstörténetéből Nógrádban A Magyar Tanácsköztársaság művelődéspolitikai koncepciója szer­ vesen kapcsolódott az első proletárhatalom általános politikai irány­ vonalához. Mindaz, amit a művelődéspolitika életre hívott és megte­ remtett, de az is, amit idő híján a gyakorlatban ki nem próbálhat­ tak, szocialista művelődéspolitikánk eleven tárházát képezik. Az ok­ tatás és közművelődés egysége, a demokratikusabb művelődésügy megteremtése, az egyházi vezetés felszámolása, a közoktatás ingyenes­ sége. szocialista eszmeisége, a képzés nevelésközpontúsága, a közmű­ velődés, az irodalom és a művészetek népközelbe kerülése máig ható és eleven tanulságokat szolgáltatnak. A szocialista művelődés különös szerepet és jelentőséget kapott Nógrád megyében, ahol köztudottan nagy volt a kulturális elmaradottság, a szegénység és nyomor m el­ let az írástudatlanság, a vallásos befolyás, nyomasztó a földbirtoko­ sok és a tőkések uralma. A polgári demokratikus forradalom, a Ta­ nácsköztársaság néhány hónapja kevésnek bizonyult a nagy hátrá­ nyok behozására. Ráadásul az idő jelentős hányada Salgótarjánban, Balassagyarmaton és környékén a külső intervencióval szembeni küz­ delemben telt el (a Nógrád megyei vöröskatonák, bányászok, ipari munkások ugyanis — mint az közismert — derekasan helytálltak a szénmedence megvédéséért folytatott küzdelemben és a dicsőséges északi hadjáratban), s a belső ellenforradalmi erők is jelentős ener­ giákat kötöttek le. A gondokat csak tetézték a megrongált iskolák, az öntevékeny művészeti csoportok működtetésére alkalmas termek alacsony száma. Fékezték a kultúrpolitikai célkitűzések következetes megvalósítását a megyében kialakult sajátos politikai viszonyok is. Balassagyarmat, mint megyeszékhely alig rendelkezett szocialista hagyományokkal, a párt befolyása alacsony volt, itt húzódott meg a megvert, de meg nem semmisített ellenforradalmárok egy csoportja. Mindezek ellenére a forradalom hatására, a vármegyei direktó­ rium végrehajtotta a Forradalmi Kormányzótanács rendelkezéseit. Határozatot hozott — a balassagyarmati tanintézeteknek tartott együt­ tes értekezletén — az iskolák államosításáról, az iskolaszerkezet át­ alakításáról, a vallásoktatás megszüntetéséről. Intézkedett a szerzetesi iskolák felszámolásáról. Érdemes megjegyezni, hogy az egyházi isko­ lákban működő tanítók jelentős része elfogadta a világiasodást, a Szent Vince-rendi apácák pedig kijelentették, hogy a szerzetből ki­ lépnek, és mint világi tanítók kívánnak tovább tevékenykedni. A vármegyei irányító apparátusban szükséges személycseréket részben a Budapestről, a Közoktatásügyi Népbiztosságtól küldött for­ radalmi pedagógusok, részben megyei haladó szellemű nevelők révén oldották meg. Felmentették Visnovszky Rezső királyi tanfelügyelőt, m ert nem kívánt együttműködni a szocialista forradalommal, egy­ idejűleg a vezetés Rohák Antal kezébe került. A megyei munkástanács intézkedésére a művelődésügyi szakfeladatok irányítására két iskolai bizottságot hoztak létre, az alsó-, illetve a középfokú oktatás irányí­ tására. Élükre Szabó Lajos középiskolai és Tsléry Károly segédtan­ felügyelőt nevezték ki. A Forradalmi Kormányzótanács 54. számú rendelete alapján létrejött megyei művelődési osztály, a járási művelődési osztályok, a művelődési bizottságok megszervezése után az összes eddigi igazga­ tási és felügyeleti szerveket megszüntették. Így került sor a tanfel­ ügyelőségek, iskolaszékek és gondnokságok megszüntetésére. A járási művelődésügyi feladatok segítésére szaktanácsok alakultak. A balas­ sagyarmati járás munkájában Erdélyi József és Dr. Schen K. Jó­ zsef, Veszely Imre, Ruspay Kálmán, Kőszeghy Albert, ifj. Shramm Pál vett részt. A szocialista művelődésagyi szervezetek fontos bázisát képezték a községi művelődési tanácsok. Az előírás szerint minden községben művelődésügyi tanácsot hoztak létre, és gondoskodtak róla, hogy azok tagjai csakis szülők, tanítók és orvosok lehetnek. Balassagyar­ maton, Homokterenyén, Diósjenőn, Kazáron 3—8 tagú bizottságot alakítottak, több nagyközségben — és a megyeszékhelyen is — kü­ lönböző szakbizottságokat hívtak életre a művelődési tanácson be­ lül. Balassagyarmaton 1919. május 12-én, később Szécsényben és Sal­ gótarjánban propagandaosztályt létesítettek azzal a feladatta], hogy a felnőtteket — korszerű ismeretanyag nyújtásával — szocialista gon­ dolkodásra nevelje. (Például vasárnaponként előadásokat szervez­ tek.) Szécsényben megalakították a Magyar Tanítók Szakszervezeté­ nek helyi csoportját, melynek elnökévé Nemes Győzőt választották. emberek a kultúrát birtokukba vehessék. Igen sok községi művelődésügyi tanács élni kívánt a lehetőségekkel. De a tetterő, az alkotásvágy, az ügybuzgalom sokszor kevésnek bizonyult. A gondok megoldása fog­ lalkoztatta például Diósjenő község művelődési tanácsát is. Idézek egyik ülésük jegyzőkönyvéből: „K öztudom ású, hogy községünkben k é t felekezeti népiskola m ű k ö d ö tt p á r ­ huzam osan egym ással, a volt re f. 2 és a volt róm . k a th ., szintén 2 tanítóval. K öztudom ású azonban, azon tén y is, hogy az összes m indennapi ta n k ö te le ­ sek szám a 250—300 között változik, így m ostanig egy-egy ta n ító ra az a lk a lm a ­ zott négy ta n e rő t tekintve 70—80 tanköteles ju to tt. Ezen áld atlan állapot szülte azt is, hogy a tan ító k legjobb tö rek v ésü k m ellett sem voltak k épesek a k o r követelm ényeinek m egfelelő ered m én y t elérni. A tan ító k szám át sza­ po rítan i s vele k a p csolatosan ú j tan te re m rő l gondoskodni, a m últ szűkkeblű­ sége m ia tt a lehetetlenségek közé tarto zo tt. Most azonban m ind k ettő rő l kell, hogy gondoskodás tö rté n jék , sőt m á r tö rté n t is, am ennyiben a K özoktatásügyi N épbiztosság a helybeli izraelita szünidei gyerm ektelep helyiségeit állam i is­ kola céljaira igénybe vette, illetve azt e rre a célra táv iratilag lefoglalta. S tekin tettel a rra , hogy ezen utóbb em lített épületben m inden különösebb á t ­ alakítás n élkül 2 tan te re m rendelkezésre áll, az eddig a tanterem m el együtt 6 tan terem felett rendelkezünk. Indítványozza ennélfogva, írjo n fel a Községi M unkástanács a K özoktatásügyi N épbiztossághoz, hogy ez az eddig 4 ta n ­ erő m ellé a jövő tanévtől kezdve m á r h a t ta n te re m b en 6 tanerővel m egkezd­ hető legyen az ú j k o r szellem ének m egfelelő k u ltú rm u n k a .. . m ondja ki a M unkástanács, hogy óvoda felállítását elsőrendű közszükségletnek ta rtja .” Az iskolai oktatás-nevelés elméleti és gyakorlati kérdéseinek vi­ tája már a májusi újságok hasábjain megjelent. A Nógrádi Vörös Újság 1919. május elsejei írásában „Új kultúra” címen megfogalmazza a szocialista nevelés céljait, kiemelve a természettudományok szere­ pét: „Új szellem kell az iskolákba. Az iskola fu n d am en tu m a a társadalom nak, vagy legalábbis a n n ak kellene lenni. H a az isk o lák b an nem úgy nevelik a gyerm eket, a fiatalságot, am int azt a társad a lm i fejlődés m egköveteli, a k k o r a társad alo m nem fejlődhetik. A rég i isk o láb an az o n n a n kik erü lő k világo­ san lá th a ssa n ak .” „ . . .Hibás ren d szer az, ahol a m űveltséget általánosságban a történelem , a m ű v elődéstörténet és az irodalom adja. E llenben a term észettudom ányok m ostoha gyerm ekek v oltak a régi világnézetet vallók szem ében, m ert ezek m eg ta n ítják az em bert világosan látni és gondolkozni.” „...a dol­ gozó em b ern ek csak egy h a rc ra v a n szüksége, h a rc ra a term észet m ostoha­ Amint az utóbbi példák is mutatják, a rendeletekkel egyidőben, vagy attól sokhelyütt függetlenül lendültek mozgásba a fejlődést sür­ gető erők, és elősegítették, hogy a lehetőségek szűk határai között az 23 �ságai ellen, am elyek az em ber érvényesülését g á to lják : legyőzni és igába h a jta n i a term észetet, ez az a m u n k a, am ely nem esít, am ely gazdagságot, egészséget, szellem i és testi jó létet ad. E rre a h a rcra , e rre a m u n k ára k e ll ta n íta n i az isko lák b an és a felsőbb o k tatá sb an és iskolán kívül m indenütt. Az ilyen tanítás fog olyan nem zedéket létrehozni, am ely em elt fővel, b á tra n néz szem be a legnehezebb felad ato k k al, az ilyen nem zedék világos, tisztá n ­ látó értelem m el, büszkén, ön tu d ato san fog dolgozni a m aga é s az összes­ ség boldogulásáért.” A községi művelődési tanácsok — a Kormányzótanács rendelke­ zése alapján — intézkedtek a megjelent rendelkezések érvényre ju t­ tatásáról; tudomásul vették a hírlapok szocializálása tárgyában ho­ zott rendeletet. Javaslatokat terjesztettek fel a járási osztályokhoz az állami könyvtárak létrehozására. A balassagyarmati Községi Művelődé­ si Tanács — a Balassagyarmaton néhány évvel megszüntetett „Tár­ sadalomtudományi Egyesület”-nek m int tudományos ismeretterjesztő társaságnak újbóli megalakítását tervezte, és azt új tartalommal kí­ vánta megtölteni. A salgótarjáni acélgyár és üveggyár munkásszínjátszói a gyár diktatóriuma által szervezett gyűléseken, ünnepségeken szavalatokkal, egyfelvonásos színdarabokkal, felolvasásokkal járultak hozzá a szocia­ lista nevelő munkához. Külön érdemes kiemelni az acélgyári műkedvelők produkcióit. Amellett, hogy a különböző politikai ünnepségeken, gyűléseken rend­ szeresen felléptek, a Vigadóban — az üveggyári és tűzhelygyári m un­ kásokkal, valamint a bányász műkedvelőkkel — önálló, egész estét betöltő műsoros esteket rendeztek. A munkások számára ismeretter­ jesztő előadásokat szerveztek, a zenekar és az énekkar pedig elkísér­ te a gyár munkásait a Fő -téren megtartott nagygyűlésekre. A gyá­ ri Tiszti Casinó tevékenységét — mint a munkáshatalom céljaival szembenálló egyesületét — április elsejei hatállyal megszüntették. A Nógrádi Népszava 1919. április 23-i és május 4-i száma arról tudósít, hogy a mozgó színház-Balassagyarmatra látogatott. A „Vörös katona” esten forradalmi dalokat énekeltek, illetve szavalatokat ad­ tak elő. Ezután a politikai megbízott ismertette a katonaest jelentő­ ségét. A május 4—10-ig tartó filmszínházi műsorban többek között be­ m utatták az „Aranyember” és az „Őszi vihar” című filmeket. A közművelődési program végrehajtásában, a kulturális élet fellendítésében — a Közoktatásügyi Népbiztosság által jóváhagyott A nógrádi sajtó 1919-ben 1919-ben a Tanácsköztársaság időszakában a mai Nógrád megye területén három lap jelent meg: a Nógrádvármegye Hivatalos Lapja, a Nógrádi Népszava és a Nógrádi Vörös Újság. Ezek a periodikák nem voltak előzmény nélküliek; közülük kettő már hosszú évtizedek óta jelen volt a megye közéletében — ha nem is ezen a címen —, a harmadik viszont jóval későbbi indulású. A Nógrádvármegye Hivatalos Lapja 1919-ben fejlécén már a „48. évfolyam” jelzést viselte, ami nem volt pontos szám, hiszen a lap ekkor már több mint fél évszázada jelent meg: a megye első saj­ tókiadványai közé tartozik. 1860-ban indult meg: Nógrádmegyei Hiva­ talos Hírlelő címmel. Balassagyarmaton szerkesztették és adták ki. Egy-, nagyritkán kétlapos terjedelemben tartalmazta a megye hivata­ los, közigazgatási, adminisztratív intézkedéseit, árverések időpont­ ját, csődök kihirdetését, körözéseket stb. A Tanácsköztársaság idején a lap semmit nem változtatott szerkezetén, tematikáján. Bár már heten­ te egyszer (csütörtökön) jelent meg, oldalain továbbra is a hivata­ los hírek olvashatók. Szerkesztője végig Beke Lajos vármegyei tb. főjegyző maradt. A közlemények eléggé jellegtelenek, nem tükrözik igazán a forradalmi átalakulás viharos eseményeit. A második lap — a Nógrádi Népszava elődje — a Nógrádi Hír­ lap. Ennek korábbi története nem kevésbé érdekkeltő. 1873-tól 1944-ig élt, kisebb-nagyobb címváltozatokkal. 1873. január 1-én jelent meg az első szám Harmos Gábor szerkesztésében, mint a Deák-párt megyei közlönye. Az 1875-ös pártfúzió után a lap egyesült a balközéppárti Ipoly-lyal, s ettől az időtől kezdve a Szabadelvű Párt félhivatalos me­ gyei orgánuma lett. 1876-tól 1906-ig neve Nógrádi Lapok és Honti Híradó . Utóbbi évben vette fel a Nógrádi Hírlap nevet. Hetente egy­ szer, vasárnap jelent meg. 1910-től Majtényi Gyula volt a felelős szerkesztője. 1919-ben az újságon fokozatosan észlelhetők a változás jelei. Elő­ ször március 2-án, a 9. számban olvasható az új alcím: „A Nógrád vármegyei szociáldemokrata pártszervezetek hivatalos közlönye.” A Nógrádvármegye című lap rögtön hozzáfűzte: „A Nógrádi Hírlap szellemében nem ez az első változás, hiszen ez az újság mindenkor olyan irányú, érzeletű és szellemű volt, amilyen a mindenkori kor­ mánybiztos. Volt az már függetlenségi, munkapárti, Prónay-párti, Maj­ láth-párti, Rákóczy-párti...”. A 13. számban az alcím így módosul: „A nógrádvármegyei szocialista pártszervezetek hivatalos közlönye”. A 14. számtól a fejlécre felkerül a jelmondat: Világ proletárjai, egyesülje­ tek! A szerkesztő és a tulajdonos neve eltűnik a lapról, ami viszont lényeges változás jele. 1919. április 20-án pedig már új címmel ve­ hették kezükbe az olvasók: Nógrádi Népszava. Ezzel a névvel augusz­ tus 3-án, a 31. számi jelent meg utoljára. A lap egyik legfontosabb forrásunk a 133 nap megyei történeté­ re vonatkozóan. Balassagyarmaton szerkesztették, így érthető, hogy zömében helyi jellegű híreket hoz, ám tekintve, hogy a megyei direk­ 24 műsorral — további két színháztársulat is tevékenykedett a megyé­ ben. A Marx Színház Salgótarjánban, míg egy másik színnáztársu­ lás Balassagyarmaton vendégszerepelt júliusban. A társadalmi életben lezajlott forradalom az addig provinciáli s irodalmi életre is pezsditőleg hatott. Az írások közül kiemelkedett Nógrádi Pap Dezső „Az idegen katonákhoz” című verse, amelyet salgótarjáni forradalmi események hatására írt. A forradalmi harcot, a szocialista állam eredményeit dolgozta fel Kopácsi Lajos verse, amely „Eljött az idő” címen jelent meg. Tóth József „Hozsánna Má­ jus” című költeményét a Nógrádi Vörös Újság is közölte. A Nógrád megyei Hivatalos Lap 1919. június 12-i számában is­ merteti a Forradalmi Kormányzótanács megjelent rendeleteit, a di­ rektórium művelődéspolitikai határozatait magában foglaló jogszabá­ lyokat. A befejező részen közli, hogy a tanács 2000 lakoson felüli köz­ ségekben július 12-ig, a 2000 lakoson aluliakban pedig június 28-ig0 alakuljon meg. Közli még, hogy a 10. életévüket betöltött tanulók tavaszi és őszi mezőgazdasági munkákba bevonhatók. * A direktóriumok figyelme kiterjedt az iskolai ifjúsági szervezet segítésére is. A megye egyetlen középiskolájában — Balassagyarma­ ton — megalakult a diákok önkormányzati szervezete, és iskolai újsá­ got szerkesztettek. Balassagyarmaton létrehozták a Gyermekbarátok Egyesületének Intéző Bizottságát, mely június 30-i ülésén elhatároz­ ta egy napközi otthon felállítását. Megkérték a községi munkástaná­ csot, hogy a gimnáziumban a napközi otthon céljára kijelölt helyisé­ get hozassa rendbe, és a rászoruló gyermekek névjegyzékét állítsa össze. Gondoskodtak a gyermekek játékellátásáról, — az ügyek inté­ zésével Lévay Annát, Mikó Pált és Wágner Mártont bízták meg. E néhány Nógrád megyei példa is bizonyítja, hogy az első szoci­ alista államhatalom képes volt a kultúra irányítására, dolgozó né­ pünk pedig igényelte a kultúrát. Szocialista államunk méltán tekin­ ti e tekintetben is nagy elődjének a Tanácsköztársaságot, és leli ben­ ne a szocialista művelődésügy kincsestárát. Molnár Pál tóriumnak is itt volt a központja, ennek rendeletei, intézkedései szin­ tén szerepelnek benne. Szinte minden sora lényeges információt tar­ talmaz, de felhasználásánál a szükséges történelmi forráskritikára szükség van. A cikkek szerzői között ott találjuk Fischer Józsefet, Somló Józsefet, dr. Tittel Zoltánt, Holló Dezsőt, Boros Mórt, Molliná­ ry Gizellát, Tóth Józsefeit. A harmadik hetilap elődje 1918-ban indult, ugyancsak Balassa­ gyarmaton. 1918. január 1-én látott napvilágot a Nógrádvármegye. Alcíme nem ígért újat, szinte minden lapnál ez olvasható: „Politikai, közgazdasági és társadalmi hetilap”. Programja sem mondott többet a nagy általánosságoknál: „ ...a közönséget szolgálja közérdekű közle­ ményeivel, friss híreivel. Minden, ami a megyei közönséget érdekli, benn lesz lapunkban. A politikában fenntartjuk teljes függetlenségün­ ket, mert csak így védhető meg komolyan a nép érdeke, mely min­ dennél előbbrevaló.’ Hetente egyszer jelent meg ez is, eleinte szom­ baton, majd később szerdán. Terjedelme, mint a Nógrádi Hírlapnak, négy oldal. Ez a lap április 16-án változtatja meg címét, ezentúl már Nógrá­ di Vörös Újság . Alcíme: „Nógrádmegyei Szocialistapárt szerdán meg­ jelenő hivatalos lapja.” A szerkesztők neve helyett ezt olvashatjuk: szerkeszti a „Szocia­ listapárt sajtóbizottsága”. Ennek a számnak a fejlécén még a „Dol­ gozzunk a dolgozók felszabadításáért” jelszó szerepel, majd a 17. szá­ mon már a klasszikus idézet olvasható. A lap utoljára július 9-én je­ lent meg a 29. számmal. Utána véglegesen meg is szűnt, a korábbi Nógrádvármegye sem jelent meg többé. Ami talán nem is lehet vélet­ len, hiszen a cikkek szerzői között ott találjuk a már említett szer­ kesztőket, s mellettük Forgács Józsefet, Kazimir Károlyt, Mollináry Gizellát és Tóth Józsefet, Gróf Lajost stb ... A továbbiakban elsősorban kulturális, szociális vonatkozású sze­ melvényeket közlünk az utóbbi két lapból: A vallástanítás megszüntetése „Nógrád vármegye Direktóriuma elrendeli a vár­ megye területén levő összes iskolákban a vallás­ tan tanításának azonnali megszüntetését. Utasítja ennek folytán a balassagyarmati Állami Főgimnázium igazgatóját, és Nógrád vármegye Tanfelügyelőjét, hogy azonnal tegyék meg a szük­ séges intézkedéseket arra nézve, hogy a várme­ gye területén levő összes iskolákban a hittan ta­ nítása a holnapi naptól kezdve megszüntettessék(.. . ) ” Nógrádi Hírlap, 1919. április 7., 14. sz. �Új L ak ásh ivatal! „A M unkástanács feloszlatta a balassagyarm ati lak á sh iv ata lt és helyébe ú ja t szervezett, m elynek elnöke M urár L ajos. T ag jai: G áborik József. T u ­ s á k Vilmos, Sziráczk y Ján o s, Szm orzsik Ján o s és V ichtm anegger N ándor, titk á r : Feledi L ajos.” N ógrádi H irlap, 1919. április 7., 14. sz. M unkás testedző egylet „A helybeli szocialista p á rt kebelében m egalakult a sportegyesület, m ely m á r m egválasztotta vezető­ ségét is. A tagok egyelőre m ég csak footballoz­ h a tn a k , de nagy a rem ény, hogy rövidesen olyan sp o rtp á ly a fog létesü ltetn i. m elyen a sport m inden ág áb an lehetséges lesz a sportolás. M indenki je ­ lentkezzék ebbe a sporteg y esü letb e; am ely a „M unkás Testedző E gylet” nevet vette fel.” N ógrádvárm egye, 1919. április 9., 14. sz. K özérdekű ren d eletek és intézkedések „A p ro le tá r állam a nevelést, tan ítást, a m ű v e ­ lődést is a p ro le tá r kezében ta rtja fenn. A ta n u ­ lás, a m agasabb m űveltség m egszerzése, a m últban éppúgy, m int m inden szellem i, vagy egyéb szó­ rakozás a gazdagok kiváltsága volt, a szegény d o l­ gozó, a p ro le tá r pedig butaság b an és tu d atlan ság ­ ban nőtt fel, hogy m inél csekélyebb m űveltség b irto k á b an annál jobban félrevezethető legyen. Épp ezért a F orradalm i K orm ányzótanács LIV. sz á ­ m ú rendeletében a pro letárság nevelése érdekében elrendelte, hogy m inden községi, já rá si és m e­ gyei tan á csb an m űvelődési osztály szerveztettes­ sék.. . A közm űvelődéshez fűzött óriási p ro le tá r­ é rd ek kötelességévé teszi m inden tanácsnak, hogy a legm elegebben foglalkozzék ezzel a kérdéssel és a jövő generáció nevelése érdekében m indenki te l­ jes erővel vegyen ré szt a közm űvelődés korszakalkotó m u n k ájá b an . E lvárjuk, hogy a tan ácso k átérzik ezen kö teles­ ségük fontosságát és m indent el fognak követni a rra , hogy a nevelés eddigi célja, a tu d atlan , a l­ koholista, beteg p ro letáro k tenyésztése m egszűn­ jö n és hogy az iskola ezentúl öntudatos, bátor, egészséges m u n k áso k at neveljen.” N ógrádi V örös Újság, 1919. áp rilis 30., 17. sz. K özm űvelődési T anács p ro p a g an d a Osztálya „B alassag y arm at K özm űvelődési T anács m ár m egkezdte nagy kultú rm isszió ját az új társadalm i re n d kiépítésére és a p ro letár társadalom iskolán kívüli m űvelésére, am ik o r f. hó 12-én V arga Lász­ ló és G yőrfi S ándor elv társak elnöklésével v á ­ ro su n k nevelő m unkásai, orvosi kara és a zenei o k tatá s szak tekintélyének részvételével m eg alak í­ to tta a P ro p a g a n d a O sztályát!. , . ) ” N ógrádi N épszava, 1919. m ájus 18., 20. sz. Meghívó „B alassagyarm at K özm űvelődési T an ácsán ak P ro ­ p aganda O sztálya a p ro letár társadalom politikai felvilágosítására társad alm i, közegészségügyi, közgazdasági, szépm ű vészetek irá n ti érzékének fe j­ lesztésére és nem esebb szórakoztatására v a sá rn a ­ p onként — ezen célból gondosan összeállított m ű ­ sorral — előadásokat rendez, am ely előadások n í­ vóját m agasan fogja em elni elism ert m űvészekből ala k u lt k am arazene társaság N ógrádi N épszava, 1919. m áju s 18, 20. sz. F elhívás! „A balassagyarm ati Szocialista P á rt felhívja azo­ kat a volt Kaszinó tag o k at, k ik n ek b irto k á b an a volt Kaszinó k ö n y v tára tu lajd o n át képező k ö n y ­ vek v an n ak , hogy h a la d ék ta la n u l szolgáltassák be a p á rt titk á ri h iv ata lá b a ( .. .) A m ennyiben olyan egyénekről v a n szó, ak ik m ár a p á rt tag ja i és a felszólításnak eleget nem tesz­ nek. a pártb ó l tö rö lte tn i fognak, azok az egyének pedig, a k ik e zután a k a rn a k a p á rt tagjai lenni, m indaddig nem v é te tn ek fel, m íg a kölcsön k ö n y ­ veket be nem szo lg áltatták . A P á rtv ez etőség.” N ógrádi V örös Újság, 1919. m áju s 15., 21. sz. A m űvész-délután „A K özm űvelődési T anács P ropaganda Osztálya folyó hó 18-án, du. G ó ra k o r ta rto tta a m eg y e­ ház nagyterm ében első előadását, am elynek tárg y sorozata úgy a társad a lm i p roblém ák irá n t é r­ deklődök, m in t pedig a szépm űvészetet, a zenét kedvelők igényeit e g y ará n t kielégítette ( .. .) A M unkás D a lárd án ak a M arseillaise énekszám a után, m elyet E rdélyi k a rn ag y k ísért zongorán. K a­ pós István elv tá rsu n k szavalta „A jövő á lm a” sa ­ já t szerzem ényű, nagy h a tá st keltő költem ényét ( . . . ) E zután felvilágosító, tanulságos felolvasás következett Vály Rezső gim n. h. igazgató ta rto tta „Az ú j irán y e lv e k ” czím en, kifejtvén, m it fog a d ­ ni az ú j ren d . A helybeli k am arazen e társaság h árom m ű v é ­ szének, C servenyák Éva, Szapkó G yula és D r. K o­ vách B élának két zeneszám a következett, akik k ifo rro tt teh etség ü k n ek legjavát adták, hogy m ég a p ro letárság zene irá n ti érdeklődését növeljék, addig m ásrészt nem es gyönyörűségben is részel­ tessék. M ajd K öröm P iro sk a adott elő K rúdy L en­ ke z ongorakísérete m ellett két m ű dalt.. . N e­ m ecskay T eri fejezte be egy m onológgal az elő­ a d ást „ Fiam lak o d alm a” czím m el ( . . . ) Végezetül a M unkás D alárd a elénekelte az In tern a cio n á lé t.” N ógrádi N épszava, 1919. m áju s 25., 21. sz. A Nevelő M unkások Szakszervezete és a P á rttit­ kárság közös m u n k ája. „ N agyarányú szocialista nevelő m u n k a indul meg a közel jövőben B alassagyarm aton. Erről a m u n ­ káról, ennek a m u n k án a k a m ódozatairól tárg y alt csütörtékön délelőtt a Nevelő M unkások S zak­ szervezetének B a lassag y arm ati C soportja és a P á rttitk á rsá g . Az éles k o n tú ro k b a n kibontakozó m egállapodá­ sok m áris se jte tn i engedik a töm egek szociális n e ­ velés ügyének alaposságát. A Szocialista P á rt B alassag y arm ati szervezet: If­ jú m u n k á s m ozgalm a, en n ek m inden v a sá rn a p d él­ e lőtt 10 ó ra k o r a gim názium ban ta rta n d ó e lő a d á ­ sai szervesen kapcsolódnak a közös m unkával, a nevelő m u n k áso k tevékenységével; a m inden keddi n ap o n a vá ro sh áz a nag y term éb en este 8 ó ra k o r tartan d ó N őnap; a m inden c sü tö rtö k i n a ­ pon a várm egyeháza nagyterm ében ta rta n d ó p á rtn a p ; a p á rtk ö r helyiségében m inden hétfő, szer­ dai és pénteki n a p o n ta rta n d ó ag itáto r-k ép ző is­ k o la; a m ost v a sá rn a p d é lu tá n 3 ó ra k o r a m e ­ gyeháza nagyterm ében m egalakuló M unkások G y erm ek b arát E g yesülete; az u g y a n ak k o r m eg ­ alakuló T erm észetb arát T ú rista Egylete m ind, m ind m u n k ára h ív já k a nevelő m u n k áso k at és m inden egyes p á rtsze rv közös m u n k á já b a n ott lesznek az értelem csiszolás robotos, nevelő m u n k ásai.” N ógrádi N épszava, 1919. jú n iu s 15., 24. sz. E lőadások: „K edden, 24-én este 8 ó ra k o r a m egyeháza n a g y ­ term ében N őnap — előadás. — A nőknek, a dol­ gozó asszonyoknak, leán y o k n ak okvetlen m eg kell jelenni. Az előadás tá rg y a : „ A nő elhelyezkedése a társadalm i á ta lak u lás id ejé n .” Az előadást Mol­ lin á ry Gizella elvtárs ta rtja . C sütörtökön 26-án este 8 ó ra k o r a m egyeháza nagyterm ében P á rtn a p . Előadás. — A p á rtsze rv e ­ zet tagjai, különösen a m u n k áso k kötelesek m eg ­ jelenni. — Az előadás tá rg y a : „A jövő iskolája.” Az előadást dr. M ikó Pál elvtárs gim n. nevelő m unkás ta rtja ( . . . ) ” N ógrádi N épszava, 1919. jú n iu s 22., 25. sz. O lvassunk hasznos könyveket! „A Szellemi T erm ékek Országos T anácsa ba­ lassag y arm ati elosztójában k ap h ató k agitációs fü ­ zetek, m elyek alk alm asak a rra , hogy m egism erjük a m ai társad alm i á ta lak u lást m ozgató szocialistakom m unista g o ndolatokat és eszm ék m agasztossá­ gát. A köny v ek közül különösen a já n lju k a k övet­ kező k et: Mi a bolsevizm us? Ár a 1. — Mit a k a r­ nak a k o m m unisták? 1,20. — A kom m unisták (bol­ sevikek) pro g ram ja. 2. — Szervezett m u n k á s, (szervezett m u n kásoknak) 1. — K om m unizálják-e Zsófit? (N épszerű írás a szocializm usba m ég be nem v ezetettek szám ára) 1. — Á llam és fo rra d a ­ lom 4. — F ra n k el Leó a párizsi k o m m ün m ag y ar vezére. 3. — A hódm ezővásárhelyi m u n k ás-zen ­ dülés 1,50. — A ko m m unizm us alapelvei 2. — M un­ ka, fegyelem és a re n d m en tik m eg a p ro le tá r­ ságot 60 f. Az u tó p ik u s és tudom ányos szocializ­ m us.” N ógrádi V örös Újság, 1919. jú n iu s 25, 27. sz. G im názium i tanfolyam vörös k ato n ák részére „A K özoktatásügyi N épbiztos m egengedte, hogy gim názium unkban azon vörös k ato n ák részére, ak ik a h é t osztályt végezték, a nyolcadik osztály tananyagából h a t h e ti tan fo ly am rendeztessék, ha elegendő jelentkező lesz.” N ógrádi N épszava, 1919. jú n iu s 29., 26. sz. A gitátor-képző iskola előadásai „A h é te n az a g itá to r isk o lán ak a p á rtk ö r hely ­ ségében a következő előadások lesznek: H étfő: M arx és Engels élete,, m u n k áik , és ha­ tásu k a társad a lm i fejlődésre. Előadó dr. Gellén Á rpád. S zerda: A K om m unista K iáltvány. E lőadó: M ikó Pál. P é n te k : A p ro letárság d ik ta tú rá ja . Elő­ a d ó : K azim ir K ároly. Az a gitátor-képző iskola hallgatói egy előadásról sem m ara d h atn a k el. A tanfolyam ta rta m a nincs időhöz kötve, addig ta rt, am íg a h allg ató k a tan u lá sb an oda nem érnek, hogy m ag u k is tu d n a k önálló előadásokat ta rta ­ ni. A h allg ató k va sá rn a p i napokon be lesznek osztva községekben szervezési-agitátor m u n k ára , hogy az elm életi tan u lá s m ellett g y akorlatilag is képezzék ö n m ag u k a t.” N ógrádi N épszava, 1919. jú n iu s 29., 26. sz. G yerm ekelőadás a v árm egyeházán „A v árm egyeház öreg falai nem tu d n a k vissza­ em lékezni a rra , hogy v alah a le tt volna ott oly rendkívüli lelkesedés, m in t a m ilyen jú n iu s hó 29-én a m űvelődési osztály által ren d ezett g y e r­ m ekelőadáson m egnyilvánult ( . . . ) M inden egyes gy erm ek jól felfogta az ő tan ító ­ já n a k o k tatá sait és tehetségéhez képest a legjob­ b at p ro d u k á lta ( . . . ) V égtelenül sajnálom , hogy helyszűke m iatt nem m éltath ato k m in d en egyes m űsorszám ot külön, de különben is hiábavaló lenne m inden fáradozás, m ert ezt lá tn i kellett. H a m inden város és falu m űvelődési osztályai összefognak és ezt p ro d u k á l­ já k , a k k o r őszintén m o n d h atju k , hogy a jövő nem ­ zedék szellem i fejlődés dolgában biztos ala p o k ra van fektetve az egész országban ( . . . ) ” N ógrádi V örös Újság, 1919., jú liu s 2„ 28. sz. P razn ovszk y M ih á ly 25 �Nógrádi katonadalok Az utóbbi két esztendőben katonadalok nyomában jártam-keltem a Salgótarján kör­ nyéki palóc falvakban. Útjaim legnagyobb meglepetése az volt, hogy az asszonyoknál több szerencsével jártam, mint az „öreg ob­ sitosoknál” : az asszonyok nemcsak könnyeb­ ben fakadnak dalra, de jobb emlékezettel is őrizték meg a katonadalokat. Ez azt bizo­ nyítja, hogy a katonadal a feltételezettnél szélesebb körben tartozott bele a falusi la­ kosság dalkincsébe. Az egykor annyira népszerű dalok ma m ár nem mindig a maguk teljességében tá­ rulnak a gyűjtő elé. Egyikük-másikuk dal­ lama, különösen a kezdősorban, elbizonyta­ lankodhat, szövegüket pedig éppenséggel a vége táján kurtítja meg a rövid emlékezet. A felejtés sajátos vonása az is, hogy a verssza­ kok keveredhetnek egymással, megrontva ez­ zel a szöveg logikus menetét. A palóc katonadalok azt a kort idézik, amely a magyar szabadságharc 1849-es leve­ résével kezdődött és az első világháborúval ért véget. A későbbi évtizedek katonadalai — így a második világháborús katonanóták is — nagyobbára ebből az anyagból táplálkoz­ nak. A közel hét évtizednyi korból leggyak­ rabban megénekelt uralkodó I. Ferenc Jó­ zsef császár, akinek neve minduntalan feltű­ nik a verssorokban. Alakja emlékeztet a nép­ mesék királyára, aki elérhetetlenül messze van a falu emberétől, ezért tegezhetik, s úgy beszélhetnek hozzá, mint egyívású társukhoz: keményen, szókimondóan, bírálóan. A császár az, aki megszakítja a falu természetes élet­ rendjét, a nősülés előtt álló legényeket el­ orozza szüleiktől, kedvesüktől, és fegyver alatt „hervasztja” távoli városokban. A szövegek hangvétele azonban soha nem kö­ zönséges: ,,Ferenc Jóska, ha bevettél huszárnak, Viseld gondját az én édesanyámnak, Mert ha gondját nem viseled szegénynek, Nem szolgálok, csak a csillagos égnek”. „Ferenc Jóska, sejhaj, nyolcvan éves császár, Mégis tizennyolc éveseket vizitál, Tizenkilenc, sejhaj, a huszadikban vagyok, Gyönge a karom, nem bírja a fényes kardot”. Bezzeg kíméletlenül énekelnek a falu bírá­ járól, elátkozzák, kutyának nevezik, pedig a bíró volt a falu első embere, adtak a szavá­ ra a falusi emberek. Mivel azonban jól is­ merte a falubeliek apraját-nagyját, minden esztendőben szerepet kapott a katonakötelesek összeírásakor, a sorozáskor. Benne volt min­ den bizodalmuk azoknak, akik szerették volna magukat kihúzni a katonasorból. És ha a húzódozók nem menekültek meg az egyen­ ruhától, minden haragjuk a bíróra zúdult, szerencsétlenségük okozóját csupán benne lát­ ták: „Bíró, bíró, sej, falusi bíró, Vágja ki a szemedet a holló, Azt is azért vágja ki a holló, Katonának íratott a bíró”. A katonakötelesek összeírása után a vizi­ táció következett, melyre a kora tavaszi he­ tekben kerítettek sort. A vizitálás reggelén a legközelebbi hozzátartozók elkísérték a legé­ nyeket a kocsmáig vagy a községházáig, on­ nan mentek lovas kocsival a közeli nagyköz­ ségbe, városba. Zörgős útjukat végigharsog­ ták a jól ismert sorozódalokkal. Dalukban a kalap a lassan tovatűnő civil élet jelképévé vált: „Márciusban megyek a vizitációra, Csárdás kiskalapom tavaszi szellő fújja, 26 Fújjad, szellő, úgysem soká fújdogálod már, majd a Ferenc Jóska katonája leszek már”. Visszafelé induláskor kalapjukat bőségesen körülfonták nemzetiszínű szalaggal, amely derekukig hullott alá. Csak annak maradt üres a kalapja, akit nem vettek be, az úgy jött haza, szalag nélkül. Hazafelé tartva bizony mérték nélkül iszogattak az útjukba eső kocsmában, így hát még bátrabban meg­ eresztették a hangjukat, mint odafelé menet: „Életemnek a legszebbik korában Léptem be a vizitáló szobába. Rátették a mérleget a gyenge fejemre, Sírhatsz, anyám, mert elvisznek messzire”. „A szécsényi sorozóra süt a nap, Benne ülnek a sorozó főurak, Egyik írja gyenge testem állását, Másik írja szeretőm búcsúzását. Ha még egyszer tizennyolc éves lennék, A szécsényi sorozóra bemennék, Szétveretném a szécsényi sorozót, A kislányok szíve szomorítóját”. Akik a sorozáson „bent maradtak a szitá­ ban”, október elsejére a kezükbe kapták a be­ hívólevelet. A legények búcsúztatására regru­ tabálokat rendeztek a bevonulás előtti héten. A nagy napra virradva a regruták ismét kö­ rülpántlikázták kalapjukat nemzetiszínű sza­ laggal, kezükbe vették a zöld színű „kuffert”, úgy indultak a községházára. A kufferben ott lapult néhány ing, alsónadrág, törülköző, a cipőtisztító, a borotvafelszerelés... de nem egy helyen még az annyira féltett jegykendő is: „Édesanyám akkor kezdett siratni, Mikor kufferomba kezdtem pakolni. Édesanyám, ne sirass, köszönöm a nevelést, Lehajlottam, megcsókoltam a kezét”. magas tetejű csákót, az oldalukon himbálódzó fényes kardot. A gyors, fegyelme­ zett huszárlovakat magukkal egyenrangú társként említik: „Kis pej lovam a fedeles rajcsúrban, Bánatában a standdeszkát kaparja. Kis pej lovam, ne aggódjál énértem, Három évig jó gondodat viseltem. Kis pej lovam nem is eszi a zabot, Mert tudja, hogy két hét múlva itthagyom. Vigyázz, lovam, vigyázz a vezényszóra, Jobban tudod, mint egy bundás regruta”. Nagy számban ontják a palóc nótafák az első világháborús „nóták”-at, melyek szinte térképszerűen rajzolják meg azokat a tája­ kat, országokat, ahol a négy év alatt a ma­ gyar katonák viszontagságos útjaikon meg­ fordultak. „Kárpátokban folyik el a piros vérem...” „Mikor mentem Románia felé, még a fák is sírtak...” „Mikor mentem Szerbiának hegyes-völgyes határába...” „Megy a gőzös, csendesen halad Bosznia felé...” „Kimegyek a doberdói hegyekre...” „Olaszország felé nem tudjuk mi az utat...” „Krakkó alatt van egy kerek erdő...” „Lemberg felett ki van tűzve a zászló...” / Látomásaikban önmaguk halálát rajzolják meg a frontra kerülő parasztlegények, a ko­ porsójukra boruló kedvesükkel vagy a sírjuk mellett zokogó édesanyjukkal: „Isten veled, kis falum, örökre, Én kimegyek meghalni belőle...” „Ha meghalok, Bözsikém, ki fog engem siratni, Ki fog az én koporsómra borulni...” A falu bírája rendelt lovas kocsit, azon vit­ ték az újoncokat az állomásra. A községháza előtt vagy az állomáson vettek búcsút sze­ retteiktől. „Kedves édesanyám, ha fel akarsz keresni, A Kárpátok hegyeibe gyere ki, Ott fekszek egy szomorúfűzfa alatt, Kedves édesanyám, ott sirasd ki magadat”. „Gyere, babám, kísérj az állomásra, Arra a fekete, gyászos vonatra. Édes babám, nem szabad, fáj a szívem, meghasad, Ha egyedül kell visszajönni magamnak”. A katonadalok utolsó csoportját a leszere­ lődalok alkotják: az öreg bakák búcsúznak a katonaélettől, átadják helyüket a regruták­ nak, vigasztaló szavakkal szólnak a „bundásokhoz”, és örülnek, hogy m ár nem tartoz­ nak közéjük. „Sej, verd meg, Isten, ki a gőzöst csinálta, Ki annak kerekét kerekre megcsinálta. Azon visznek el engemet olyan messzire, Első Ferenc József keserű kenyerire”. Az újoncok dalaikban az új egyenruhát, a bádogcsajkát, a rézkanalat, a kemény vas­ ágyat, az édeskevés zsoldot emlegetik, és azt a fájdalmas pillanatot, amikor a szigorú re­ gula alapján a hajukat rövidre vágták: „Sej, ha bemegyek Eger városába, Egyenest a tűzérlaktanyába, Széket adnak, hogy üljek le rája, Éles az olló, göndör hajam vágja. Göndör a hajam, mind lehull a földre, Gyere, rózsám, szedd a kötényedbe, Ahány szálat szedsz a kötényedbe, Sej, annyi százszor jussak az eszedbe”. A bakanóták általában bánatos hangvételű­ ek, olykor-olykor azonban felvillan a köny­ nyedebb hang, helyet kap a bakahumor: „... Katonának úgy jó volna, Ha a puska sonka volna, Tölténytáska borosüveg volna, Őrmester úr szép lány volna”. A huszárdalok jellemzője viszont koránt­ sem a panaszos hang, sokkal inkább a dicsek­ vés. Büszkeséggel említik mutatós egyenru­ hájukat, a sárgazsinóros nadrágot, kabátot, a „Pokrócomnak a négy sarkába varrom a nevemet, Általadom, áltáladom a huszonketteseknek Hagy olvassa, sejhaj, egy bundás regruta, Kinek van még, hátra van még a harminchat hónapja. Mikor kezdtem leszerelni, a puska volt az első, Sírt a bundás, hullt a könnye, mint a záporeső. Ne sírj, bundás, ne sírj, letelik az idő, Nékem is volt, de már letelt a három esztendő”. A dallamok szerkezetét vizsgálva első pil­ lanatra szembetűnő, hogy azok a magyar népdalok újabb stílusrétegéhez tartoznak: az első sorok dallama visszatér az utolsó sorban. A gyűjtemény fele moll-, negyede dúr-jellegű. Szép arányban találhatunk mixo­ lid dallamokat, amelyek a magyar katona­ dalok legjellegzetesebb darabjai. A szótag­ számok szélsőségesen változóak: a 11-es szótagszám dominál, de akad 22-es is. („A varsányi bíró háza de magos, köröskörül kilenczsalugáteros...”) A dalok tempója még a vidámabb, pattogósabb hangulatú énekekben is mérsékelt gyorsaságú, viszont hangsúlyo­ zásuk jóval erőteljesebb a megszokottnál. N agy Zoltán �KORKÉP Hetés Tibor: Stromfeld Aurél Kevés hőse van a m agyar történelem ­ nek, ak it olyan egyértelm ű utókori tisz­ te le t övez, m int Strom feld A urélt. Noha ennek oka eddig is közism ert volt, Hetés Tibor nem régen m egjelent m onográfiájá­ ban Strom feld alak ja a tu d o ttn ál árn y al­ tabb em beri nagyságában és teljességében bontakozik ki az olvasó előtt. É letú tján ak legfontosabb szakaszait öt fejezetre bontva tá rja elénk a történész. Ezek címei, a Strom feld írásából választott idézetek puszta felsorolásként is felvázol­ já k e rendkívüli jellem életú tját: Az egyén egy m agasabb cél, a „köz” részére szü letett. . . ; P or és ham u lett a hadse­ reg, am elynek évtizedeken át tag ja vol­ tam ...; Érzem, hogy a rom ok helyébe egy új épület em elk ed ik .. .; Kössünk szövetsé­ get az egész világ p roletariátusával az ország é rd e k é b e n ...; Az ellenforradalm i d ik ta tú ra m eg b u k tatása ... létérdeke az o rsz á g n a k ... Noha elhagytuk a könyvben a fejezet­ cím ek m ögött szereplő évszám okat, nyil­ vánvaló, hogy ezek az esem ények a m a­ g y ar történelem legviharosabb, nem zeti létform áló esztendeihez kapcsolódnak. S aki leírta ezeket a gondolatokat, életével híven illusztrálja ezen évtizedek sors- és szem élyiségalakító erejét. Strom feld A urél jómódú, „középosz­ tálybeli” család gyerm ekeként átélte a gon­ talanság, m ajd a nélkülözés éveit. Elhiva­ tottsága, k itartása b eju tta tta őt a mo­ narchia tisztképző intézetébe, a Ludovika A kadém iára. P ára tla n katonai tehetsége révén — letöltve és betöltve a szükséges szolgálati időket és beosztásokat — m a­ gas szintű k atonai kiképzésben részesült. Az első világháború során a szerbiai, a kárp áti, m ajd az olasz fronton harcolt je­ lentős beosztásban. E háborúban kezdő­ d ö tt S trom feld világnézetének változása. A m indennapos öldöklésben, a zűrzavarban, a fejetlenségben egyre világosabban tá­ ru lt fel előtte, hogy a m onarchia pusztulá­ sa elkerülhetetlen, a m illiókat pusztító im perialista háború céltalan. Az olvasóra — aki a haseki ábrázolás abszurditásán keresztül ism erte meg a k.u.k. hadsereget, s annak tehetségtelen vezetőit — m eglepetésként h atn ak S trom ­ feld naplójegyzetei, am elyekből világosan kiderül, m ikor, hogyan lá tta meg ennek a világharcnak a rem énytelenségét. Nem beszélve arról, hogy egyike volt azon ke­ vés tiszteknek, akik a rá ju k bízott em ­ berek védelm ét ta rto ttá k egyik fő fel­ adatu k n ak . (Neki köszönhette például a XXVI. h ad test sok tízezer katonája, hogy az olasz frontról a fegyverszünet bejelen­ tésekor épségben hazajutott.) A háború végeztével ú tja szinte tör­ vényszerűen vezetett a Szociáldem okrata P á rt felé, am ely — szavai szerint — „az egyetlen párt, am elyik szervezettséget m utatott, tényleg ereje volt” ekkor. A Tanácsköztársaság kikiáltása u tán nem habozott felajánlani segítségét az új állam nak. Neve ekkor fo rrt össze elvá­ laszthatatlanul a nem zet történetének e di­ cső szakával. Rá v árt a feladat: újjászer­ vezni, pontosabban szólva inkább m eg te­ rem teni a proletárállam hadseregét, fel­ venni a harcot az im perialista, soviniszta ellenséges állam ok haderejével. katonai téren is m egerősíteni a pro letárd ik tatú ra hatalm át, nemzetközi tekintélyét. A dicső­ séges északi h ad járat nyitó harcainak so­ ra a S algótarjánért vívott küzdelm ekkel indult meg. Intézkedései révén (m int azt a m egyetörténet kötetéből is ism erjük) a Vörös H adsereg egységei a fegyverbe hí­ vott m unkásokkal és bányászokkal együtt m egvédték a várost és ellentám adásba lendültek. A Tanácsköztársaság leverését követően bíróság elé állították, börtönbüntetésre ítélték. K iszabadulása u tán ú jra a Szo­ ciáldem okrata P á rtta l vette fel a kapcsola­ tot, m ajd 1926-ban tagja lett a K om m u­ nisták M agyarországi P ártján ak . Sokat, hasznosat ak a rt tenni, de korai halála k et­ tétö rte a nagyívű pályát. Hetés Tibor könyvében e som m ázottra fogott, de még így is lenyűgöző életú tn ak történészi teljességű leírását adja. T ö rté­ nészi, m ert a szerző e k or és S trom feld A urél életének legjobb ism erői közé t a r ­ tozik, bizonyítva ezt korábbi m űveivel. E m onográfiát is számos fo rrásra tám aszkod­ va, azok között elemzően, biztos kézzel válogatva, szám talan új ad a t felhasználá­ sával írta meg. M űvének leg terjedelm e­ sebb fejezete érthetően — az 1918—1919es időszakot felölelő rész. S talán itt is tu d ja a legtöbb ú ja t m ondani, legtisz­ tábban illusztrálni Strom feld politikai fe j­ lődésének folyam atát. A kár szépírót is em líthetnénk, Hetés Tibor olyan m agabiztosan alkalm azza e történészi m ódszerek m ellett az ism eretterjesztő stílus szép eszközeit is. Valószí­ nű. hogy ennek érdekében hagyta el a jegyzeteket, a források pontos szakm ai feltüntetését. (Noha a kötet végére a jól összeállított képanyag mellé egy rövid bibliográfiai áttekintés is elfért volna!) Igyekszik mindvégig hiteles, a szó szoros értelm ében em beri képet rajzolni S tro m ­ feldről. Ezért is olyan érdekesek annak m agánjellegű nyilatkozatai. feleségéhez írt leveleinek szép sorai. Érződik, hogy Hetés Tibor nem csak történelm ileg tu d ja pontosan értékelni Strom feld A urélt és pályáját, de tiszteli és szereti is. És ezt a tiszteletet, szeretetet kívánja átadni m ű­ vével-m üvében az olvasónak. (Zrínyi. 1978.) SdM 27 �J o b b á g y K á r o ly : Szentendrei búcsú Az előítélet rossz tanácsadó — a m ű­ vészetben pedig többszörösen az. Hisz m ár az alkotás is (de különösen az ítélke­ zés) jórészt szubjektív indítékokból, a szim pátia vagy az ellenérzés nehezen m a­ gyarázható m ozzanataiból építkezik. Az „előre m egfontolt szándék” így csírájá­ ban akadályozza meg a tárgyilagos érték ­ ítéletet, végképp kiszorítja az objektivi­ tás lehetőségét. M indez m entegetőzés. A nnak előrebo­ csátása, hogy tudatosan terem tem és v á l­ lalom az elfogultság látszatát: Jobbágy K ároly új kötetét nem tudom szenvtele­ nül, leplezetlen izgalom nélkül kézbe venni. A személyes kapcsolatokon még csak ú rrá lehetne a józan m egfontolás, de annak tudata, hogy Jobbágy K ároly — h at kötettel s a „m esterségbeli tu d á st” igencsak feltételező két József A ttila-díj­ jal a tarsolyában — m éltánytalanul sokat (nyolc évet) v árt, hogy ism ét m egjelen­ hessen, ez eleve lágyabbra, együttér­ zőbbre hangszereli m ondandóm at, va­ lam elyest m agyarázza s elfogadtatja a Jobbágy-versek m egkeseredett, kedvesze­ g ett hangvételét. Azt is tudom , hogy az elism erés m egléte vagy hiánya — különösen a m egjelenés gyakorisága — önm agában nem m inősíti, nem rangsorolja a szerzőt, Jobbágy eseté­ ben azonban e jelzéseknek k atartik u s ér­ telm ük terem tő d ö tt; tém ává, tartalom m á m ódosultak. „K ellek-e én ennek a kor­ n ak? / kérdem , s rím eim haldokolnak” — írja a R égen a vers befejező soraiként, 28 s e kérdés nem csak visszhangzik az egész köteten át, válaszra is kényszerít m indenkit, akihez eljut, aki felelősséggel gondolkodik a m agyar költészet hogyléte, sorsa felől. M ert lehet egyeseknek köny­ nyedén megmosolyogni a „csupa seb” köl­ tőt, legyinteni, hogy „túlérzékeny”, „nem evilágra való” lelki alkat dolgában, és kor­ szerűtlen, am i a verseit illeti. De nem tud egykönnyen m egnyugodni az, aki is­ m eri Jobbágy pályaképét, s tudja, hogy negyedszázada „Élet s halál között” így fogalm azott: „Lobogj a messziségbe / D a­ lolj! Szeress! / M ert élni, csak lánggal ég­ ve / szép s érdem es” — ; és még m ásfél év­ tized sem telt el azóta, hogy ezt irta: „Ha a körm öm tövig kopig le, / akkor is kikapaszkodom . / ha rám is csap kénye­ sek ökle, / akkor is fújom , dalolom ”. R it­ kán igényel, és soha nem érdem el pub­ licitást a lélek fájdalm a, ha csak a privát szférát feszíti, de közüggyé válik — azzá kell legyen —, ha éppen a közösség szol­ gálatában szerzett sebre jajdul, m int Jo b ­ bágy költészete. Nem közömbös tehát, hogy a régebben „csupa láng, csupa lobo­ gás” költő m iért, hogyan lett m ára „riadt, lőttszárnyú m ad ár”. „Közéleti költő” — így sum m ázta a si­ kerek csúcsán Jobbágy k arak teré t (s kicsit ran g já t is) — a „szakm a” és a közönség egybehangzó vélem énye. „Mély, spontán érzelm i dem okratizm us sugárzik v erseiből: az együttérzés, a segíteni akarás melege és em bersége. Tudatosan a világosságot, az érthetőséget tűzi ki célul m aga elé, s igyekszik kapcsolatban m aradni a népélet problém áival, a töm egek tapasztalat- és élm énykincsével” — írta 1968-ban váloga­ to tt verseinek ajánló szövege. S Jobbágy szándékai azóta m it sem változtak. A fo­ gadtatás lett egyre fanyalgóbb, az irodal­ mi közélet, a k ritik a u n ta meg, mondván:! a m indennapiság sekélyes tém ái u ra ljá k költészetét, nem gondolkodik in tellek tu áli­ san, nem ú jít elég b átran , m egkopott m on­ dandója, form aérzéke. A következetesség erénye ford u lt ez esetben a visszájára: Jobbágy nem tu d o tt — nem is ak a rt — m ásról és m ásként szólni, s ez lett — kibontakozásának objektíve is gátja, de még inkább — m egítélésének, elism erésé­ nek zsákutcája. Ez hát a m egkeseredés forrásvidéke, in ­ nen ered nem ritk án cinikus h an g ja: „Én azt hittem , / az értelm es beszéd / jelenti a költészet lényegét, / ...De itt egy új nyelv új törvénye szól / a versform ájú zűr sorai­ ból” ; ezért ritk u lt meg alkotókedve, lazul­ tak meg kapcsolatai. S hogy az ő reflexió­ ja — „m ártírság a”, „rem etesége” — épp­ oly túlzás, m int ahogyan „leírni” is felet­ tébb korai költészetét, azt új kötetének né­ hány nagyon szép verse igazolja egyértel­ m űen. Azok, m elyekben kilép az „ö n sajn áltató ” bűvös körből, nekirugaszkodik felszabadí­ tani eredendő önm agát, s rátalál valós ér­ tékeire. M indenekelőtt a Vujicsics T iha­ m ér em lékére íro tt Szentendrei búcsú — a kötet címadó verse — példázza m íves­ ségét, nyelvi k u ltú ráját. M egkapó a Bel canto cím ű szerelm es vers, s „Az ősz cso­ dái” ciklus, m elyben — ha vissza is cseng a rezignált hangulat — a „bóklászó gyö­ nyörűség” hangja dom inál. Ide sorolhat­ nak az utazások, a „messze tá ja k ” élm é­ nyéből, üzenetéből fogant versek is, me­ lyek közül a Föld-dajkáló nem csak poé­ tikai értékei m iatt em elhető ki, hanem azért is, m ert költői brav ú r, ahogy a — legtágabb — közösség szolgálatának to­ vábbi szándékát m egfogalm azza:' „Lesnek a tág ablakszem ek... / És hogy ne érje ron­ tás... bom ba / a földet / Nézd csak! Hogy re m e g / elbújtatom a kabátom ban.” És tú l a szim pátián (m elyet p atrió ták ­ ban kelthet az Újarcú, szelíd szülőföld cí­ mű, B alassagyarm atról szóló vers) objek­ tívebb m ércével is való érték et jelez egy-egy részlet — például M indenszentek 1928. ér­ zelmi fűtöttsége, nyelvi lelem énye. Ebben a versben is jelen van a (kicsit m isztifi­ kált) ötvenvalahány esztendő, a fehéredő szakáll, az öregedés nyom asztó tu d ata, am ely csak a jelzett pszichés állapot kí­ sérőjelenségeként fogadható el hiteles gondként; és mégis: a kötetzáró Hónapok . . . é l e t . . . cím ű vers éppen az idő m úlá­ sának találó m egjelenítésével lesz általá­ nos érvényű, igaz m ondandójú. „H át én befogom pörös szám at, / nem teszek panaszt senkinek” — írja Jobbágy „1972” cím ű versében, József A ttilára u tal­ va. „Egy kis pihenés kéne még, .... / s kis biztatás, hogy érdem es volt, / ha nem is vittem sem m ire” — fejezi be ugyanezt a verset. S m it m ondhat az olvasó? Nem ­ csak, hogy érdem es volt, m ég érdem es is visszafordítani az eredetire József A ttila sorait, hisz sokan v árjá k — v árju k — még, hogy Jobbágy K ároly —, ha a hatvanhoz közeledve, éretten, m egfontoltabban is, de — ú jra vallja: „Én nem fogom be pörös szám at. / A tu d ásn ak teszek panaszt...” A m agyar költészet gazd agszik általa. (Szép­ irodalmi, 1978.) (csongrády) �Bella István: Igék és igák A költő mindig egyedül van, s a költő sosincs egyedül. Mit jelentsen ez a köznelyigazság Bella István új kötetéről szólván? Átlapozva — mint egy életregényt — a költő négy eddig megjelent kötetét, egyetlen kulcs­ szóban foglalhatnók össze a summáját: küz­ delem a magánnyal, de ollyasformán, ahogy azt Ady értette: „szeretném, ha szeretné­ nek”. Ez a magány az idő előrehaladtával, mint valami kút, egyre mélyül, miközben a versek, mint egy-egy kortyintásnyi víz, lö­ ködnek ki a felszínre, tudatosítva és demonst­ rálva ezt a magányt, egyszersmind — s ez a költészet nagy paradoxona! — megszün­ tetve, oldva is azt! Bella István nem gye­ rekként nyafog, nem nyűgösködik, de immár tizenegy éve (ekkor, 1966-ban jelent meg az első kötete: a Szaggatott világ) közli velünk, hogy a világban baj van, a világban van a baj, s erről nem lehet hallgatni. Elmondja, hogy a történelem elvette az apját, ellopta a gyermekkorát. Ez a jeltelen sírban fekvő apa vissza-visszatér hozzá, testvérévé, gyer­ mekévé fiatalodik az időben. (Két hiány közt, Hagyaték, Halotti beszéd). Nem mito­ lógiai alak ő, de maga a fájdalmas hiány, s az ő hiánya teszi érzékenyebbé a költő­ fiát a történelem, a LÉT kérdései iránt is. Az elmúlás és a fájdalom állandóan jelen­ lévő, gondolkodását, rezdüléseit meghatározó komponensek. Jelen vannak még a szerelem másnak talán önfelejtő pillanataiban is (Sze­ retők, Mégis, Kettős sötétben) Harmincon túl már minden józanabb, hűvösebb, kopá­ rabb. Az előző kötetben (Hetedik kavics) még volt egy ciklus (Balázs versei), amely ha idillt nem is, de valamelyest derűsebb színeket hozott a maga verbális játékossá­ gával. A játékosság maradt, sőt bravúrrá csiszolódott, de a tartalom megtelt sötét szí­ nekkel, mélységekkel, utalásokkal. Utalások­ kal s nem utánérzésekkel: „A nagy hamvadások ideje jött el? Fáradtan gondolok nőkre, versre, italra Lehorgasztom fejem, s hagyom közönyösen, hogy az idő ingem varjakkal kivarrja” idézi fel a Hamvazószerda című versében Adyt, míg a másikban (Három szál szegfű Reviczky nek) József Attilával felel rá: „Kivégezték a délibábot Csak a holnap a szerelem. Tagadok tótágas-világot: a jövőre emlékezem.” Levél, hová is? — kérdi a verseim, s a vá­ lasz látlelet egy nemzedékről, egy értelmi­ ségi magatartásformáról, amely az ifjúság lobogása után kihűlve, elbizonytalanodva keresi a helyét. Lehetne ez önkritika is, no­ ha Bella nem annak szánja, s éppen ez en­ nek az attitüdnek, szemléletnek a gyengéje is. Félreértés ne essék: nem valamiféle kincs­ tári optimizmust kérünk számon. Nincs an­ nak értelme, haszna, nem is a költő dolga. A költészet mindenkor teremtés, s a terem­ tés gesztusa sosem lehet „pesszimista”. A mindent átvilágító értelmet, a miért kérdé­ seit is feltevő intellektust kérjük számon; József Attiláét Reviczky „A világ csak hangulat”-ával szemben. S nem csupán Bella Istvánon, mert ez — így igazságtalan lenne. Mert miért tagadnánk? nem először fordul elő irodalmunk történetében, hogy elindul egy sokat ígérő, nagyot akaró raj, amely hozza a mezők, a páskomok, cséplőgépzúgá­ sos szérűk ízes szavait, képeit, hogy a kül­ városokban vagy a belvárosi kávéházakban elotthontalanodva, csak a nosztalgiáiban lelje fel önmagát. A kint és bent, a múlt és lesz dialektikáját a sehol és soha jajszavai vált­ ják fel. A problémaérzékenység mit sem ko­ pott, de tárgya beszűkült. Nem azt jelenti, hogy személyesebb, intimebb lett (azt is), hanem hogy a világot még mindig a falu léptékével méri, nézi. Így fakad ki a fájdal­ mas és valóban szép sóhajtás Gyűrűfűért (Honfoglalók), az idejekorán elpusztult tár­ sakért: Latinovitsért, Szabó Istvánért (L.Z., Márciusi hó). „Mindent kibírhatsz. Van pél­ da rá elég” — írja az Ami elmarad című versében. Nos, szeretnők ezt dacos kihívás­ nak hallani, holott — tudjuk — nem az. Eb­ ben inkább a sírba fáradt ősök keserű le­ gyintése van: a „majd-csak-lesz-valahogymert-sose-volt-úgy-hogy-valahogy-ne-lettvolna”, s ez pedig a túléléshez (minek a túl­ éléséhez? az életének?) talán elég, program­ nak sovány, mert passzív és önfeladó! Fele­ selni is látszik Bella tehetségének lényegé­ vel, a címadó versben megfogalmazott szép program jával: „mindent magammá mondani minden magamat mondani mindenki magam mondani mindenkivé kimondani” „mindent magammá mondani magamat mindenné mondani mindenkivé kimondani elmondani kimondani” Erre a „minden”-kimondásra már rendelke­ zésére áll az eszköze: a szinte játékosan könnyed nyelvezet, versbeszéd. Képes arra. hogy egyetlen szóval, szóban képeket, asszo­ ciációkat rántson össze, rendeljen egymás mellé vagy alá. Nem állítjuk, hogy funkciót­ lanul él ezzel az eszközzel. Verseinek artisz­ tikuma még akkor is rabul ejti az olvasót, ha a mondanivaló komor színeivel vitája van. Finom és elegáns tusrajzokra emlékez­ tetik, ahogyan a kínai és japán festők keze­ lik az ecsetet. A gyásznak is van pompája és varázsa, de ez mindenkor veszedelmes eszköz. Félő, hogy még nyelvi bravúr sem menti meg a monotóniától. A LÉT mindig tarka, színes. Az élet élni akar. Gyűrűfű: folyamat. Ha káros, akkor káromkodjon, szo­ rítsa ökölbe a kezét a költő. Ha történelmi szükséglet, akkor fejtse meg, szabjon egész­ séges modellt, irányt neki. Váltsa meg, akarja megváltani — de az élőket, ne a te­ metőbe „menetelőket”. Különben az üzenete nem jut el sehová, pusztába kiáltott szó lesz, motyogás a magány sötétjében. Márpedig mi megszoktuk, hogy — ha késve is, de — odafigyelünk a költőinkre. Nem mindig harci riadót várunk, s nem is wurlitzerzenét a sör mellé, de eligazító szót, amely segít megér­ teni önmagunkat, a világot — igen! Bella István bízzon azokban, akik ezt várják tőle, s oldódni fog a magány görcse, hisz nincs egyedül sem kétségeivel, sem fájdalmaival: mondja hát magát mindenkivé! Horpácsi Sándor Nagy Gáspár: Halántékdob Nagy Gáspár első verseskötetét eltérő ér­ tékítéleteket tartalmazó, ám a megnyilvánuló rokonszenvben egységes kritika fogadta. El­ hangzott, hogy lírája a magyar költészet lá­ tomásos-szimbolikus vonulatába tartozik, s, hogy (ebben a dologban érte dicséret is, el­ marasztalás is) Nagy László költészetének erős hatását mutatja. Erről maga is vallott: „Ösztönösen azokra figyelek, akik azt bizo­ nyítják, hogy a költészet gerincek kopogta­ tása, s nem hiszik, hogy a segesvári és szár­ szói tragédia mindegy lenne az anyaföld­ nek”. Második, Halántékdob című gyűjteménye Nagy Gáspár lírájának folyamatosságáról — és folyamatos fejlődéséről — beszél. Egyéb­ ként is, mintha minden verse egy abba­ hagyhatatlan dialógus részlete lenne. A pár­ beszéd az ajánlások révén válik konkrétabbá: az első kötetben Nagy Lászlótól Lázár Ervi­ nig, Kondor Bélától Kósa Ferencig változnak a partnerek, akikhez — saját magának, mind­ annyiunknak szánt — szavait címezi. Az új gyűjtemény, amelyben alig csökken az aján ­ lások száma, abból a szempontból is folya­ matosságot jelent, hogy nem csökkent a köl­ tő társadalmi érzékenysége, emberi, művészi felelősségérzete. Csakhogy, amíg korábban inkább kamaszos kihívásról volt szó, most az ellentétes jelenségek, folyamatok egyre józanabb felmérésére, ütköztetésére tevődik át a hangsúly. Ezt a hangsúlyeltolódást, töb­ bek között az teszi lehetővé, hogy az iro­ dalmi inspirációkhoz egyre többet tud hoz­ záadni saját specifikus élményvilágából. Tá­ guló körökben sorakoznak a lépések, amelyek az újból és újból felbukkanó gyermekkori emlékeket járják körül, és szaporodnak a vi­ lág olyan jelenségei, amelyeket csak ő, a ka­ maszból férfivá váló költő fedezhet fel: „Kit egy reggelen magára / vesz a tenger az kutat­ ni kezdi a / mélységeket” (Zátonyok). A kötet ciklusai sajátos érzelmi-szellemi logika szerint követik egymást. A Földszoros versei a gyermekkor zárt, tiszta világából In­ dulnak, hogy eljussanak a kamaszévek első eszméléséig, az „elbújni többé Isten elől /és lányok elől többé . . ) többé már nem lehet” felfedezéséig. A ciklus utolsó versei, a Zöl­ dell a f ű , a Legvégül, a születés, kinyílás idő­ beli élményéhez az egyéni élet végességének és a lét időtlenségének érzetét társítják. A K inyílni becsukódni ciklus darabjait szintén alapvetően jellemzi az időbeliség és időn kívüliség dialektikája, A versek Nagy Gáspár „rokonszenveit” vázolják fel Krúdy Gyulától Kormos Istvánig, Weöres Sándor­ tól Jékely Zoltánig, Rimbaud-tól Saint- 29 �Exuperyig. Mit emel ki, mutat meg az iro­ dalmi élményből a költő — s főként: mit tesz hozzá, saját létélményéből —, ezek a kérdé­ sek fogalmazódnak meg az olvasóban. Más­ képpen: többé válik-e, s mitől lesz több a vers stílgyakorlatnál, a hommage milyen sajátos, az ihlető irodalmi műétől, alakétól eltérő nyelvi eszközökkel fogalmazódik meg? A Rimbaud súgja, a Bölcsődal Perzsiából (Sütő Andrásnak), a Világteremtő (Huszárik Zoltán A piacere című filmjéhez) típusú ver­ sek a forma erejével, érzékletes képi világuk­ kal, a különböző stíluselemekkel együtt el­ térő idősíkokat egyesítenek, s ezzel az ihlető és ihletett mű időbeli-térbeli érvényességét egyaránt kitágítják. Ha már a nyelvi eszközökről van szó, meg kell említeni az ilyen telitalálatokat: „mint­ ha innen már / nem te volnál csak ez a / négy­ szögletű fehér hómező/ véred elölt eszméid tavaszi / lucskával” (Utolsó hómező), de azo­ kat a direkt megfogalmazásokat, általánosítá­ sokat is, amelyeket sem kép, sem hangalak, sem ritmika nem hitelesít: „ki vadakra lő / az rám is lőhet / egyszer” (Őszi vers), „mert nem meghalni nehéz / hanem élni m ert...” (Pár sor). Képhalmozás-zavar is előfordul: „ótvar-avar / között rettegek / az ősz szigonyán” (Őszi vers). „Testem legvégül földdé fogalmazódik / akár a lovaké ideges vo­ natoké” (Legvégül). A kötet értékét természetesen nem ez az utóbb jelzett néhány hiányosság szabja meg. Sokkal inkább a Térkép és a Szaltószabad­ ság című ciklusok versei. A szerelem lehető­ ségeit, szerepét, a „roncsidő” fenyegetésében élő ember létében betöltött szerepét boncol­ gató versek. A szerelem egyszer mint az al­ bérletek, homályos termek, szűk könyvtárszobák falai között életet, menedéket adó testi-emocionális kapcsolat jelentkezik (Tér­ kép, kiterítve), amely egyaránt jelent feloldó­ dást és kiszolgáltatottságot: „már nincs töb­ bé szó, csak / árva hangok / meg nagyon árva, lakatlan / reggelsziget’'. (Lebegve már). Más­ szor, mint a föld valamennyi szerelmese kö­ zül csak két, mással fölcserélhetetlen ember között, létrejöhető, teljes kapcsolat (Éji sóhaj). A kiteljesítő, az élményeket a legtágabb összefüggésbe helyező ciklus a Szaltósza­ badság . Itt fogalmazódik meg, hogy „a haza nemcsak határos / végtelen de elcsuklási öve­ zet / is, vér is, szerelem is” (Arcom országút­ jain), ahol egyaránt szembe kell nézni a tör­ ténelmi örökséggel s az egyéni indíttatással, a szerelem lehetőségeivel és az elidegenedés veszélyével, a szabadsággal — és a szaltósza­ badsóggal is. Nem valamiféle egzisztencialista tételről, hanem egy felelős költő gondolko­ dásáról van itt szó. Olyan költőéről, aki így fogalmaz — innen a kötet címe is —: „min­ den igaz költő halánték / hatalmasoknak csu­ pán csak játék / de a csönd is hatalmas kat­ lan / de a zsámoly sohasem térdeletlen” (Csak nézem Olga Korbutot.) A nem hibátlan, de mindenképpen fejlő­ dést, a korábbinál is következetesebb költői magatartást mutató kötet utolsó sorai az el­ lentmondások felismeréséről és vállalásáról, a közösséggel való azonosulásról beszélnek„te ország / te zsebregyűrt kéklő diáksapka­ roncs átvert / madarak kalickája, édes ha­ zája, / temetőkben halottak szívzöreje, / kon­ tinensnyi álmok vesztőhelye, / őrizz meg ma­ gadnak, / mint szúrós növényét a kert.” Szép kötetzárás — méltó eszközökkel. (Magvető, 1978.) P. Szabó Ernő János Manga: Z minulosti Veňarcu A Magyarországi Szlovákok Demokratikus Szövetségének kiadványaként jelent meg Manga Jánosnak, a nemrég elhunyt kiváló néprajzosnak tollából Z minulosti Venarcu (Vanyarc múltjából) című monográfiája. Ez a könyv része annak a sorozatnak, amelynek I. kötete „A magyarországi szlovákok nép­ rajza” címen 1975-ben látott napvilágot és több kötete áll kiadás alatt. Manga János, a balassagyarmati Palóc Múzeum egykori igazgatója a magyarországi szlovákok népraj­ zának egyik legkiválóbb ismerője volt, va­ nyarci kutatásait az ötvenes években végez­ te. Könyvének bevezetőjében többek között megállapítja, hogy ez a munka a vanyarci gyűjtésnek csak vázlatát nyújtja, csupán tá­ jékoztató ismereteket közöl a község újrate­ lepítéséről, gazdasági életéről, népviseletéről, szokásairól és népdalairól, s nem tartalmazza például a termelőszövetkezetek megalakítása után beállt változásokat. Levéltári anyagok, bírósági jegyzőkönyvek, urbáriumok és más források adatai alapján megállapítja például, hogy a vizsgált lakosság a török pusztítás után mintegy 150 évvel, a XVIII. század első felében Nógrád megye északi részéből érkezett telepesek utódai. A váci egyházmegye 1760. december 16-án ké­ szült jegyzőkönyvéből kideríti, hogy a község­ ben 600 evangélikus és 62 katolikus vallású él, akik szlovákul és magyarul beszélnek, s akik közül az evangélikus vallásúak a szlová­ kok. Az 1798-as kanonika vizitáció szerint viszont a község lélekszáma már 909 fő, eb­ ből az evangélikusok száma 656 fő, a katoli­ kusoké 253 fő — vagyis a nem szlovák római katolikusok száma jelentősen emelkedett. Közli a Vanyarc lakosságának hajdani életkörülményeire utaló 1771. február 25-én kelt urbáriumot, amely 9 pontba foglalta a job­ bágyok jogait és kötelességeit, a melléklet pedig felsorolja a földesurak, jobbágyok és zsellérek neveit. Az anyagi kultúrát ismertetve első helyen szól a házról és a berendezésről, megállapít­ va, hogy a szájhagyomány még őrzi az emlé­ keket az első telepesek építkezésmódjairól (az első lakóházak fából készültek). A to­ vábbiakban figyelemmel kíséri az építkezési mód változásait és azzal együtt a belső be­ rendezés változásait. Az állattenyésztéssel és földműveléssel hi­ teles dokumentumok alapján a könyv harma­ dik fejezete foglalkozik — a XVIII. század elejétől a termelőszövetkezet 1961-ben történt megalakulásáig —, s rövidebb önálló fejezet szól a méhészkedésről és mészégetésről. A háromrészes Sziráki anyakönyv feljegy­ zéseket és illusztrációkat őriz a környéken élő szlovákok XVIII. század eleji viseletéről. Ennek segítségével a szerző áttekintést nyújt a vanyarci szlovákok népviseletéről, a kuta­ tási időszakig bezáróan. Ezzel foglalkozik a könyv ötödik, „Népviselet” című fejezete. A további három fejezet a község hiedelemés szokáshagyományairól szól; előbb a csalá­ di, majd az évnegyedes szokásokról nyújt ér­ tékes tájékoztatást. (A szerző megállapítja, hogy a közölt szokások a negyvenes évekig még elevenen éltek, az adatfelvétel idején a fiatalabbak is ismerték azokat, de már szo­ rosan nem kötődtek hozzájuk.) A könyv kilencedik fejezete az akkor 81 éves Tuska János vanyarci lakos visszaem­ lékezéseit tartalmazza — színes képekben be­ szél a község múltjáról, életmódjáról, visele­ téről, a község lakóinak kapcsolatairól és éle­ téről. Az utolsó fejezet a község zenei életével, dalkultúrájával foglalkozik. A vanyarci la­ kosok az adatfelvétel idején még igen gazdag dallamvilágot őriztek, több balladájuk őrzi a törökvilág emlékeit, az archaikus dallamok közt gyakori a katonatéma, a verbuválás. A szerző a Vanyarcon összegyűjtött szlovák nép­ dalokból válogatott 75 dallamot közöl. Ezek mellett rövid utalást találunk a dallam ere­ detére, illetve arra, hogy milyen alkalommal, énekelték azt. Manga János könyve, ha nem is nyújt át­ fogó ismereteket Vanyarc község életmódjá­ ról, anyagi és szellemi kultúrájáról, nagy­ mértékben hozzájárul a magyarországi szlo­ vákok megismeréséhez. (Tankönyvkiadó, 1978.) Lami István 30 ��� Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document https://dkvt.bbmk.hu/pf/43bee2bc9e5d7d0781a1a4b3e18e953c.pdf Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Végh Miklós Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1979 Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Language A language of the resource hun Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Title A name given to the resource Palócföld – 1979/1. szám Type The nature or genre of the resource folyóirat 1979 folyóirat Irodalom Közélet Művészet Nógrád megye Társadalompolitika