https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/a3b93adba8206d21ea6409321e515b07.pdf b1a8bb53af2f9343babb5367fa884b05 PDF Text Text 19785 Nemzetiségiek Nógrádban A kistermelők hétköznapi gondjairól Pihenés, üdülés Vihar Béla köszöntése Csanády János, Banos János, Bezzeg János, Ketykó István, Lelkes Miklós, Tamás István versei, Laczkó Pál, Szombathy Viktor, Tímár Máté prózai írásai A grafika lehetséges útjai Egy elfelejtett sztrájk A nógrádsipeki hegedűs PALÓC FÖLD Beláthatatlan ideje munkálkodunk azon, hogy parányi részleteit is megismerve, mind emberarcúbbá formáljuk a világot, amelyben élünk. Nemzedék lép nemzedék nyomába, s az emberi szellem gaz­ dagodásával mind erősebbé, lényegünktől mind elidegeníthetetlenebbé válik a tudatos jövőépítés erénye, a messzire tekintő teremtő akarat, az utódló generációk szebb és jobb sorsáért vállalt felelősség. Ha túlzás lenne is azt állítani, hogy bármit is cselekedve, figyelmen kívül hagyjuk önös (itt és most érvényes) érdekeinket, mégis: egy jobb jövő hitében teremtjük újjá, ápoljuk, nemesítjük életlehetőségeinket (s egyben szükségszerűen magunkat is, hiszen e folytonosan előreha­ ladó mozgás másként elképzelhetetlen lenne), így épül-jobbul je­ lenünk, s igyekezünk épülni-jobbulni mi magunk is — nem kis rész­ ben attól a hittől is vezetve, hogy a nyomunkba érkezők méltó elő­ deiknek tekintenek majd. De vajon világot teremtő mindenttevésünk apróbb-nagyobb gond­ jai, örömei közepette — különösen, amikor bőrünk alól még manap­ ság is nemritkán türemkedik elő romboló rosszabbik énünk — jut-e mindannyiunknak elég idő arra, hogy belássuk: tulajdonképpen mai esendőségeinket ismerjük be, megvalósíthatónak vélt eszményi ön­ magunkra és eszményi önmagunk ideális megvalósítására (a körül­ mények magunkhoz hasonítására) gondolunk, amikor az eljövőket és elkövetkezendőket emlegetjük. S csupán idő kérdése-e ez? Hiszen, TÁRSADALOMPOLITIKAI, IRODALMI MŰVÉSZETI FOLYÓIRAT �ezt tudatosítani annyit jelent, hogy jelentősen lerövidül az út, amely önmagunktól — önmagunkhoz vezet. Milyen messze is vagyunk hát tulajdonképpen — önmagunktól? Természetesen: történelmi koroktól, társadalmi formációtól, föld­ rajzi helyzettől, konkrét személyiségjegyektől, s ki tudja, még hány befolyásoló tényezőtől függően — ki-ki különböző távolságra. S eze­ ket mind figyelembe véve is, mi valamennyien szüntelenül elmarad­ va az eszményitől, amely, mint a síkvidéken fel-feltűnő délibáb, hol közelebbinek, hol távolabbinak mutatja magát. A különbség pusztán (lényegre mutatóbban: azonban) abban van, hogy ezt a tüneményt mi magunk teremtjük meg újra és újra, s toljuk előre-hátra az idő végtelenségéig — ismereteink és önismeretünk, tudásunk és öntuda­ tunk, hiányérzetünk és önérzetünk, hitünk és önhittségünk, akara­ tunk és akaratosságunk arányának és erejének megfelelően. Felnőtté mindig azokban a pillanatokban tudtunk válni —, s e „pillanatok” akár tíz évekig tágíthatóak —, amikor az emberi fejlő­ dés legésszerűbb, legtöbbünk számára gyümölcsöző útját felismerve, egyeztetve a kor, a társadalom, és nemzet, közösség és egyén érdekeit, hinni tudtunk, mert volt okunk hinni abban, hogy személyiségünk intenzív fejlesztése, képességeink cselekvő kiteljesítése ön- és közér­ dek, belső és külső törvény. Ma ilyen időket élünk. Nem konfliktusmentesen persze, hiszen, a haladás irányát meghatározó elveknek éppen általunk kell megva­ lósulniuk, s mi sem vagyunk mentesek — ha más mértékben is — elődeink fogyatékosságaitól. Ma még. Mert kétkezi dolgozók és hi­ vatali íróasztal mögött ülők, szerszámmal és tollal teremtő milliók szellemi gazdagodása, növekvő felkészültsége, közéletvágya, (ön)tudatosuló cselekvései mutatják a reményt keltő holnapot. Amikor még közelebb kerül egymáshoz jelen és jövő. Amikor hitünk, elhatározá­ sunk, képességeink és tetteink folytán még kevesebb feladat megol­ dását hárítjuk át — az utókorra. Kassai-Végh Miklós 19785 TARTALOM 3 Marczinek István: Nemzetiségiek Nógrádban 3 Kő-Szabó Imre: Több nyelven... 5 Kelemen Gábor: Kistermelők — nagy gondok 8 P. A.: Szembesítés 2. 9 Turcsányi Miklós: Üdülőövezet 11 Vitam et sanguinem (Veress) 13 Vihar Béla köszöntése Vihar Béla: Profán prédikáció, önarckép 13 Laczkó Pál: Rovancs 14 Ketykó István: Rég elrobogott már, Nem figyeltünk 14 Banos János: Anyám a szívemet 15 Lelkes Miklós: Erdő 15 Bezzeg János: Suhanc-dal 15 Tímár Máté: Szabadszombat 18 Tamás István: Útszéli 18 Szombathy Viktor: Aki hajót álmodott 20 Csanády János: Magányos favágó, Ami elomlott 21 Bereczky Loránd: A grafika lehetséges útjai 22 Belitzky János: Egy elfelejtett sztrájk 24 Nagy Zoltán: Palóc arcok. A nógrádsipeki hegedűs 25 A szocialista realista filmművészet új útjai. (Veress József) 26 Az üzemi demokráciáról (Jánoska László) 27 Vihar Béla: Egy katona megy a hóban (Csongrády Béla) 28 Lengyel Péter: Cseréptörés (Laczkó) 29 Soós István: Csapadi Csaba: Az Anonymus-kérdés 30 Nógrád megyei iparművészek kiállítása (T. E.) PALÓCFÖLD TÁRSADALOMPOLITIKAI, IRODALMI, MŰVÉSZETI FOLYÓIRAT A borítón és belső oldalakon az V. salgótarjáni nemzetközi mű­ vésztelepen részt vett lengyel képzőművészek — Janina Biala Szypula és Ferdinánd Szypula — művei. (Fotó: Kulcsár József) A NÓGRÁD MEGYEI TANÁCS MŰVELŐDÉSÜGYI OSZTÁLYÁNAK LAPJA Főszerkesztő: Végh Miklós. Szerkesztőség: 3100 Salgótarján, Arany János út 21. Telefon: 14-13. Kiadja a Nógrád megyei Lapkiadó Vállalat. Felelős kiadó: Chválla Emil mb. igazgató. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető bármely postahivatalnál, a kézbesítőknél, a posta hírlapüzle­ teiben, és a Posta Központi Hírlap Irodánál (KHI Budapest V., József nádor tér 1. sz. Postacím: 1900 Budapest) közvetlenül, vagy postautalvá­ nyon, valamint átutalással a KHI 215-961 62 pénzforgalmi jelzőszámra. Egyes szám ára 5 Ft, előfizetési díj fél évre 15, egy évre 30 Ft. Megjelenik kéthavonta. Kéziratokat és rajzokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. INDEX: 25 952 ISSN 0555-8867 78.19991 N. S. 1400 db �VÁLTOZÓ VALÓSÁGUNK Nemzetiségiek Nógrádban Köztudottan ez év őszén kerül sor a hazánkban élő mintegy félmillió nemzetiségi — délszláv, német, szlovák, román — állam­ polgár életében jelentős esemény, a nemzetiségi kongresszusok megrendezésére. Nem csekély érdeklődéssel (érdekeltséggel) te­ kint e jelentős történések elé Nógrád megye sem, hiszen négy járásának 24 községében élnek szlovák, illetve német ajkú lako­ sok — ami megközelítően tízezer főt, a megye lakosságának több mint négy százalékát jelenti. Legtöbben a rétsági járás területén találhatók, ahol arányuk 35—38 százalékra tehető. A Nógrád megyei nemzetiségi települések általában a kis­ községek kategóriájába tartoznak, földrajzi és gazdasági adott­ ságaik más településekéhez hasonlóak — sajnos, meglehetősen kedvezőtlenek. Éppen ezért is tekintjük nagy eredménynek, hogy az MSZMP lenini nemzetiségi politikájának megfelelően a me­ gyére jellemző politikai, gazdasági, kulturális fejlődés minden jegye érzékelhető ezekben a községekben. A közös élet, a közös felelősség, a közös munka fokozatosan eltüntette a múltban oly sokszor tapasztalt nacionalista nézeteket, a magyar lakosság tá­ mogató érdeklődéssel kíséri a nemzetiségiek anyanyelvi kultúrát ápoló, megőrző, fejlesztő tevékenységét; jövedelmük növekedése, életszínvonaluk, életkörülményeik és általános műveltségük emel­ kedése a magyar összlakosságéval megegyező ütemű és mértékű. A nemzetiségek által lakott települések általános fejlődése kü­ lönösen az utóbbi években gyorsult meg jelentősen: az V. ötéves tervben Nógrád megye e községeinek fejlesztésére 23,5 millió forintot, ugyanitt felújításra 17 millió forintot irányoztak elő. Ennek az összegnek több mint fele az oktatási és egészségügyi célkitűzések megvalósítását szolgálja, a felhasználás időarányo­ san, ütemesen folyik. Az életkörülmények javulásának és a műveltségi szint emel­ kedésének is köszönhető, hogy megyénk nemzetiségi lakosai mind bátrabban élnek az alkotmányban biztosított jogaikkal, egyre tevékenyebb részt vállalnak környezetük formálásában, aktívabb szerepet vállalnak a közéletben — a gyakorlat igazolja, hogy valóban a társadalom egyenrangú tagjaiként vesznek részt a szocializmus építésében. Képviseletük a választott testületek­ ben számarányuknak megfelelően biztosított: a nemzetiségi köz­ ségek képviseletéhez viszonyítva a tanácsban 33, a végrehajtó bizottságban 30 százalékos, a népfrontbizottságokban pedig több mint 50 százalékos arányban vannak jelen. Azt is jelenti ez, hogy a tanácsok és népfrontbizottságok vezetői között jelentős számban találkozhatunk az anyanyelvűket is jól beszélő nemze­ tiségiekkel. E képviseleti arányokon túl természetesen az első­ sorban a népfrontbizottságok által szervezett különféle összejö­ vetelek, bizottsági ülések, falugyűlések és egyéb tanácskozások igazolják, hogy nemzetiségi községeinkben is egyre tartalma­ sabbá válik a szocialista demokratizmus; a magyar és nemzeti­ ségi lakosok közös közéleti tevékenysége egyértelműen a szocia­ lista nemzeti egység erősödéséről tanúskodik. A nemzetiségi lakossággal kapcsolatos feladataink megol­ dását jelentős mértékben megkönnyíti, hogy az utóbbi időben szoros kapcsolatot alakítottunk ki a nemzetiségi szövetségekkel — aminek elsődleges célja az volt, hogy még intenzívebbé te­ gyük a nemzetiségi lakosság anyanyelvi kultúrájának fejleszté­ sét, hatékonyabban érvényesítsük a nemzetiségi politika lenini elveit. Az elmúlt évek során az érintett községekben jelentősen javultak a közoktatás és közművelődés tárgyi feltételei. Nógrád megye 24 nemzetiségi községéből 22-ben működik óvoda, melyek közül az igényeket figyelembe véve hatban a nemzetiségi nyelv használatos. Általános iskolai nyelvoktatás folyik 13 iskolánk 51 tanulócsoportjában, s igen nagy gondot fordítunk a nyelv­ oktatáshoz szükséges speciális segédanyagok beszerzésére. A nemzetiségi lakosság megnövekedett kulturális érdeklődése és igénye megkövetelte, hogy körültekintően bővítsük a szabadidőeltöltés kulturális lehetőségeit. Báziskönyvtár alakult Rétságon a nemzetiségi könyvtárak választékos ellátása érdekében, a me­ gyei tanács évi negyvenezer forintot biztosít a nemzetiségi könyvtárak folyamatos feltöltésére. Az anyanyelvi kultúra ápolásának legnépszerűbb formái az öntevékeny művészeti csoportok, énekkarok, tánccsoportok, Rö­ pülj páva-körök, népi zenekarok — fejlesztésük, rendszeres sze­ replésük biztosítása fontos közművelődési célunk. Említésre méltóan fejlődnek a bánki, a legéndi, a nógrádi, a nézsai, a terényi, az erdőkürti és a vanyarci nemzetiségi együttesek, me­ lyek közül nem egy vált már ismertté határainkon túl is; Bánkon évek óta sikeresen működik a szlovák folklórt bemutató múzeum. A nemzetiségi kultúra ápolásának jelentős eseménye a Nógrád megyei nemzetiségi hetek rendezvénysorozata, melynek keretében nemzetiségi bemutatók, könyvankétok, anyanyelvi író-olvasó találkozók körítik a központi rendezvényt, a bánki nemzetiségi napot, amely egyben megyénk politikai életének is egyik jelentős eseménye. A nemzetiségi lakosság anyanyelvi ismereteinek fejlesztését hasznosan segítik elő a szlovák, illetve német nyelvű kiadványok: a Ludové Noviny, a Nas Kalendár és a Deutscher Kalendár. Jelentős az érdeklődés a Magyarországi Szlovákok Demokratikus Szövetsége által szervezett ún. kultúrkörutak műsorai iránt, me­ lyeken alkalmanként több százan vesznek részt. A nemzetiségi politika gyakorlati megvalósítása a párt-, tanácsi szervek és a Hazafias Népfront szerveinek közös feladata: e fontos politikai feladat folyamatos megvalósításában kiemelke­ dő állomást jelentenek a nemzetiségi kongresszusok. A nemzeti­ ségiek által lakott községek népfrontbizottságainak mozgalmi munkáját a megyei elnökség ez év áprilisában tárgyalta meg, majd feladattervet fogadott el a nemzetiségi kongresszusok tar­ talmi és szervezeti előkészítésére. A feladattervet ismertették a népfront titkári értekezletein, amelyen a szlovák és német nem­ zetiségi szövetségek képviselői is részt vettek. Szeretnénk elérni, hogy a legkülönfélébb rendezvényeken — nemzetiségi hetek, nemzetiségi olvasótábor, béke- és barátsági rendezvények, klubfoglalkozások, anyanyelvi oktatás, szülői értekezletek — szé­ leskörűen méltassák e kongresszusok politikai jelentőségét. Közvetlen tapasztalataink igazolják, hogy a megyében élő nemzetiségi lakosság közérzete jó, a magyar és a nemzetiségi anyanyelvű állampolgárok összefogva, közös erővel dolgoznak a szocialista nemzeti egység nevében társadalmi és nemzeti céljaink eredményes megvalósításáért. Az elkövetkező hetek, hónapok, a nemzetiségi kongresszusokra való felkészülés és a kongresszus eredményeinek megvitatása, úgy gondolom, még erősebbé teszi a megyében élő nemzetiségek és a magyar lakosság közötti öszszefogást, a testvéri együvétartozás tudatát, a szocialista nemzeti egység megszilárdítását. Marczinek István Több nyelven... „Stratila som pártu, zeleni veniec Najsol mi ju druzba, svárny mladenec. Száll a dal a bánki tó víziszínpadáról és perdül a színes harangszoknya, szól a nóta szlovákul, németül, magyarul. A színpad kö­ rül több ezer ember nézi a műsort. A kö­ zönség soraiban öregek, fiatalok, kíváncsi vá­ rosiak vegyesen. „Die Lieb’ allein ist schult daran, Das ich jetzt sterben mus.” 3 �Van, aki nem érti a dalok szövegét, csak a zenét hallgatja és csodálja a menyecskék ékes főkötőit, van aki halkan a színpadon éneklőkkel dúdol, vagy öreges, értő mosolylyal bólint a sorok végén. Férfiak állnak a tömeg szélén, fekete bársonynadrág, fehér, kisgalléros vászon­ ing rajtuk és a fekete kalapok alól összehú­ zott szemmel néznek a fejek fölött a szín­ padra. Az idén tizenkettedik alkalommal tartották meg a Nógrád megyei nemzetiségi napok rendezvényeként a nemzetiségi találkozót a festői szépségű, szlováklakta településen, Bánkon. * —Podte zajtrá, vtedi tu bude tajomnik a pizhováranie sa — mondja a tanácselnök az öreg, kék kötényes bácsinak, aki levett kalap­ pal, tisztességtudóan áll az ajtóban, amikor belépek. — Én nem értem, amit mondott. Lefordí­ taná? — kérem az elnököt. — Szívesen. Az öregnek valami adóval kapcsolatos gondja van. Azt mondja, hogy megváltozott a földjén a művelési ág, és rosszul számolták ki az adóját- Mondtam ne­ ki, jöjjön holnap, itt lesz a titkár és megbe­ széljük. — Kötelező az elnöknek tudnia szlovákul is? — Nem hiszem. Legalábbis, amikor idejöt­ tem dolgozni, erről nem esett szó. Később jöttem rá, hogy segíti az embert. Jó, ha va­ laki tudja a tanácsnál a másik nyelvet is. — Volt már arra példa, hogy szlovákul ír­ ták a beadványt? — Persze, nem is egy esetben. — És a válasz? — Azt magyarul. — Kik beszélik a községben a szlovák nyelvet? — Inkább az idősebbek, egymás között. De velem is így beszélnek. A falugyűlésen meg a választásokkor, a jelölögyűlésen fordult elő, hogy a felszólaló magyarul kezdte, nehezen ment neki, átváltott hát az anyanyelvére. Le­ fordítottuk ugyan, bár a többség így is, meg úgy is értette. — A fiatalok? — Azok inkább csak értik, de keveset be­ szélnek. „Passzív szókincsük van”, így mond­ ták egyszer egy vizsgálatnál. Ok a szlovákból inkább a zenét meg a táncot kedvelik. Van itt tánccsoport is, meg kórus is. Szerepeltek egyszer a tévében. Úgy énekeltek, meg tán­ coltak, mintha most jöttek volna Szlovákiá­ ból... * Hazánk lakosságának mintegy 3 százaléka nemzetiségi állampolgár. A nagyobb nemze­ tiségi csoportoknak önálló nemzetiségi szövet­ ségeik vannak, így a Magyarországi Dél­ szlávok Demokratikus Szövetsége, a Magyar­ országi Német Dolgozók Demokratikus Szö­ vetsége, a Magyarországi Szlovákok Demok­ ratikus Szövetsége. Minden nemzetiségi szö­ vetség önálló, saját nyelvű lapot jelentet meg. A könyvtárakban közel 200 ezer könyv ta­ lálható a nemzetiségiek nyelvén. A Magyar Rádió pécsi stúdiója szerb-horvát és német nyelven, a szolnoki stúdió kísérleti jelleggel szlovák nyelven is sugároz műsort. * Korán reggel van, még nincs öt óra. Lega­ lább tízen várakoznak a buszra. Férfiak ak­ tatáskával, kendős néni sárga műanyag sza­ tyorral, asszonyok szótlan álmossággal, fiata­ lok farmerben. Mind többen gyülekeznek. — Jó reggelt! Dobré ráno! — Utazunk? — Igen. — Hová? — Na esztéká. — Csak nincs baj? — Most idem röggönre. Fáj a gyomrom. — És maga? — Pracovat. Délelőttös vagyok, sok a mun­ ka. * Nógrád megyében 24 községben élnek szlo­ vák és német ajkú nemzetiségiek. Még a XVIII. század elején, a törökök ki­ űzése után települtek a megye területére. Nagyrészt elnéptelenedett falvakba költözteK ide északról. A kutatások szerint nem terv­ szerű telepítésről, hanem inkább spontán át­ költözésről volt szó. (A legtöbb esetben még inkább jobbágyszökésről.) Attelepülésükhöz földesúri érdek is fűződött, mert a török el­ vonulásával itt maradt a föld, de nem volt, aki megművelje, hiszen a lakosság elpusztult vagy elmenekült. A földesurak így különböző kedvezményeket biztosítottak az áttelepülők­ nek. Telket, házat vagy házhelyet adtak, erdőrészt, legelőhasználatot. Ezen túl pe­ dig biztosították számukra a lutheránus val­ lás szabad gyakorlását. (Az északról érkezők­ nek ugyanis legnyomósabb okuk a szökésre a vallási üldözés volt.) Az áttelepülés során azonban nem falukö­ zösségek, hanem családok érkeztek a megye területére, akik így szokásaikat, hagyományai­ kat csak részben tudták megőrizni. Az új környezet meghatározó volt és alkalmazkodást kívánt. A nemzetiségek történelme ettől kezdve együtt formálódott a környezetükben élő magyarokéval. * Az MSZMP XI. kongresszusának anyagá­ ban olvasható: „a nemzeti összefogás fontos eleme a hazánkban élő nemzetiségek állam­ polgári egyenrangúsága. A hazánkban élő nemzetiségiek egyenrangú állampolgárokként vesznek részt az egész népet átfogó építő­ munkában. Az államigazgatás és a közélet fórumain szabadon használhatják anyanyelükét, ápolhatják nemzeti kultúrájukat, s minden támogatást meg is kapnak hozzá.” — Én itt születtem ebben a faluban, kere­ ken ötvenkét éve. Földműves volt az apám, a nagyapám is. Így kezdtem én is... most a téeszben dolgozom mint kocsis, mert na­ gyon szeretem a lovakat. Azt mondják, nem­ zetiségi falu a miénk?... lehet, de nekem ez sohasem jutott az eszembe. Beszélnek itt szlovákul meg magyarul, vegyesen. A szom­ széd faluban svábok vannak.... Arra emlék­ szem, mikor még gyerek voltam és szombat vagy vasárnap este a vasúti síneken átgya­ logoltunk ebbe a faluba, csak úgy szórako­ zásként, hogy nagy bálokat tartottak. Nekem tetszett a zene meg a tánc, de jegjobban a harmonika. Mondtam is az apámnak, ve­ gyen nekem egy olyan hangszert, de hallani sem akart róla. Mindig azt mondta: a svábok énekelhetnek, de nekünk dolgozni kell. Le­ het, hogy igaza volt? Én nem is tudom... Tudja, ezen így soha nem gondolkodik az ember. Azért, hogy így mondja... eszembe jutnak dolgok. Hat-nyolc évvel ezelőtt voltak itt olyan falugyűlések, amikor a két falu ta­ nácsát egyesítették vagy összevonták... Akkor beszéltek, meg vitatkoztak, hogy miért kell nekünk közösködnünk, mert tudja, eddig is megvoltunk egymás nélkül, tehát ezután is megleszünk. Vitatkoztak rajta, de aztán nem lett semmi. Most nálunk van a tanács, hoz­ zájuk meg kijárnak, és kész. Aztán még egy­ szer lángolt fel valami ellentétféle a két falu között, amikor a téeszeket egyesítették. Volt egy elnök, mármint téeszelnök, az egy nagyon rendes ember volt, persze azóta le­ váltották, csinált valami galibát, a fene se tudja, hogy igaz volt vagy nem, de nem is erről akartam magának beszélni, hanem ami­ kor megtörtént az egyesítés, a soros munkák­ ba külön brigádokat szerveztek, s versenyez­ tek. A zárszámadásnál is a színpad egyik oldalán szlovákul énekeltek, a másikon meg németül. Mind a két együttes nagy tapsot ka­ pott. Egyik évben itt volt a közgyűlés, a másikban pedig náluk. Nem is volt itt semmi baj. Az új vezetőség mintha kevesebbet tö­ rődne ezzel, legalábbis én így látom... Per­ sze az emberek sem adnak már erre sokat. Egy a fontos, hogy jól keresünk, megvan a pénzünk, a család is elégedett... * Abból a hatszáz lakosú faluból, amikor vé­ geztek a nyolcadikban, hárman tanultak to­ vább. Ketten ebben a közeli gimnáziumban. Sz. Erzsébet pedig Budapesten a szlovák gim­ náziumban kezdte meg tanulmányait. — Hogyan került oda? — kérdezem tőle. — Hosszú történet — mondja sóhajtva. — Nálunk otthon a szüleim magyarul, az öre­ gek csak szlovákul beszélnek. A faluban hal­ lani magyart meg szlovákot, vegyesen. Talán száz magyar család lakik itt, a többiek szlo­ vákok. Én jól tudom a nyelvet, több száz könyvet olvastam így. A tanító mondta az apámnak, hogy jó lenne, ha ezen a nyelven tanulhatnék. Aztán nekivágtam. — A gimnáziumban hogy érezte magát? — Furcsa volt. Az oktatás szlovákul folyt, de délután a szobatársak csak magyarul be­ széltek — persze én is. Ezek a fiatalok már így nőttek fel, de ez nem zavar senkit. — Hogy került vissza, miért hagyta abba az iskolát? A szlovák nyelvtudás így elve­ szett? — Nem, erről szó sincs. A faluban erre mindenkinek szüksége van, de a beszélgeté­ sen kívül másra nemigen használom én sem. Néha, ha időm engedi, elolvasom a Ludové Novinyt, az öregek járatják, meg a rádióból hallgatok egy keveset. * Feljegyzések a Nógrád megyei III. nemzeti­ ségi napról: ........ a találkozón ismét rengeteg ember gyűlt össze. A felvonulás nagy közön­ ségsikert hozott. A falun keresztül gépek vo­ nultak, frissen festve, majd sorban 14 község népviseletbe öltözött képviselői. Aratókoszorút hoztak, énekeltek, kis műsort mutattak be, táncoltak fiatalok, öregek vegyesen. Ebben az éneklésben benne volt a későbbi éneklő cso­ portok, menyecskekórusok ígérete. A talál­ kozó nagy népünnepéllyé fejlődött.” ... néhányan éppen ezt a népünnepély­ jellegét támadták. Búcsúszerűnek mondták. Valóban volt ilyen hangulata is, hiszen vásá­ rosok lepték el a községet ezen a napon, áru­ sok sátraitól volt tarka a vár alja. A szom­ széd réten körhinta, céllövölde települt. Vol­ tak, akik kifogásolták a délutáni műsor hoszszúságát. Két órakor kezdődött a nagygyűlés, amely fél óra alatt lezajlott- Tehát fél három­ tól fél nyolcig egyfolytában tartott a műsor. A nézőtéren elhelyezett ezer ülőhely ennek ellenére végig foglalt volt, a nézőtér szélén körben ugyanannyian álltak. A közönség idő­ ről időre kicserélődött." Az V. nemzetiségi találkozó után nemze­ tiségi napokat tartanak minden év augusztus 1-től augusztus 20-ig, a megye nemzetiségi falvaiban. Kő-Szabó Imre �Kistermelők — nagy gondok Asztalomon öt napilap, négyben megta­ lálom a többé-kevésbé azonos szövegű köz­ leményt. A híradás arról szól, hogy a gyümölcsellátás jövője érdekében ösztönöz­ ni, anyagilag támogatni kell a háztáji és kisegítő gazdaságok elöregedett szőlő- és gyümölcsültetvényeinek felújítását. A fela­ dat — többek között — az ÁFESZ-ekre vár. örvendetes a hír. Megint egy jó kezde­ ményezés, amely a ma realitásából fakad, s a jövőbe néz. Nem lelkesedhetek soká­ ig, még abban az órában kedvemet szegi egy esemény. Az asszonyra — aki megint „balhét vert" — hegyre szaladó szőlőjének aljában, a pincegádorban találok. Vigasztalanul esik az eső, ide szaladt menedéket-védelmet ke­ resve férjével, nagylányával. Előttük háncsból fonott hátikosár, félig szedve bíborszemű cseresznyével. G.-nére azt mondják, jól felvágták a nyelvét. Igaz, ami igaz, nemcsak az utcán és a kiskapuban sustyorog; megmondja véleményét ott is, ahol kell. Most is pöröl, ragyhangon és hévvel. Igaza tudatában. — Nem bírtam már cérnával! Néztem ezt a rengeteg cseresznyét, meg azt is lát­ tam, hogy reggelente milyen kevéssel in­ dulnak útnak a szécsényi meg a tarjáni piacra. Mert ki kosaraz manapság? Az a néhány nyugdíjas, meg egy-két ráérő. Az meg különösen bosszantott, hogy a felvá­ sárlót hiába kérdezgettem, mikor veszi végre a cseresznyét, nem tudott semmit mondani. Telefonáltam hát — miért ne te­ lefonálhattam volna? — a p.-i ÁFÉSZ elnö­ kének Azaz, vele nem beszélhettem, mert Pesten volt. Jó lesz nekem a helyettese is, mondtam. Lehet, hogy egy kicsit indu­ latos voltam, de megkérdeztem tőle, ami­ kor odajött a telefonhoz: ugyan, mit akar­ nak már a cseresznyével? Rothadjon meg a fán, mint más években? A válasz igencsak meglepte G.-nét. Hogy­ ne csodálkozott volna, amikor ezt hallotta: kell a friss gyümöcs, persze hogy kell. Nincs elegendő a „terítéshez", tegnap is Budapestről, a Bosnyák téri piacról hoz­ tak. A közhellyel „egyszerű asszonynak” titu­ lálható G.-nében felforrt a méreg. Ő ugyan nem felvásárlási és értékesítési szakember, de számolni megpróbál. — Az istennek sem értem! Fizetik a fu­ vart, itt meg — az ÁFÉSZ szájában — megrothad a drága gyümölcs. — Nem így volt ez valamikor — kap­ csolódik a beszélgetésbe a férj. — Még nem volt ilyen nagy a szövetkezet, meg FMSZ-nek hívták, de a felvásárlással nem volt semmi hiba. Még zöld volt a cseresz­ nye, de már az illetékesek a helyi felvá­ sárlóval együtt végigjárták a határt. Meg­ becsülni a várható termést. Így volt ez helyes, tudták, hogy mennyit kössenek le, mennyi láda kell. Akkoriban három va­ gonnal is elment K.-ról. Ma valamivel ke­ vesebb lenne. E beszélgetés után néhány héttel ismét végigjárva a k.-i határt, a krónikás in­ kább úgy véli: „valamivel kevesebben” híznak lustára a madarak. Hiszen kevesebb a fa is. Egy vagonnal rothadt meg? Vagy csak egy féllel? Az elpocsékolt termés értékét a Garay piacon vagy a Lehelen, meg a tarjáni csarnokban bevásárló asszonyoktól kellene megkérdezni. Azoktól, akik huszon­ öt meg harminc forintot szurkoltak le egy kiló cseresznyéért. Ha tehetném, sokukat elhoztam volna egy kis környezettanul­ mányra a k.-i dombokra. A szemétté érett, madaraktól kikezdett, az enyészetre bízott gyümölcsrengeteg láttán bizonyára lett volna mondanivalójuk. Nem kell látnoki varázzsal bírni ahhoz sem, hogy a hang­ nemük sejthető legyen. * Az agilis G.-né mindenesetre „hatott”. A telefonbeszélgetés másnapján megkeres­ te az ÁFÉSZ illetékese, künn a szőlőben talált rá, majd megindult a felvásárlás is. Miért pusztult akkor mégis a fán a gyü­ mölcs? A felvásárlónál meg alig lézengtek, olyan gyér volt a forgalom. — Vasárnap tizennégy mázsát vettem át, kedden meg nyolcat. Ma is lesz annyi — hallom az adatokat. — Gyanítom az okot — vetem közbe. — Kevés ez a tizenkét forint a konzerv­ gyári, a tíz meg az étkezési cseresznyéért. Nagyon kevés. Mennyiért veszi át például a konzervgyár? Sejtelmes hallgatás, majd egy kurta „nem tudom” a válasz. Mindenesetre a termelőknek furcsa öszszehasonlításra nyílik alkalmuk. Ugyanezen a napon a piacokon — hivatalos közlések, a napilapokban is megírt adatok szerint — — 24—28 forint a cseresznye ára. Csoda-e, ha felszalad a pumpa, ha magasra csap az indulat: „Akkor inkább pusztuljon a fán!” A verébhad, meg mindenféle szárnyas örö­ mére. Befut a teherautó, aktatáskával jön az ÁFÉSZ központi felvásárlója, ő kíséri az árut — Előbb kellett volna szedetni — fir­ tatom. — Amikor még nem kellett annyit válogatni, meg az ára is jobb volt. Az „árkülönbség” sem irritálná a termelőt. — Hát kellett volna... — mondja, de többet nem tudok meg tőle. Úgy látszik, gyümölcsügyben a kurta válasz a divat. A felvásárlási és értékesítési ár különb­ ségének ismeretében — amikor az érték egyik pillanatról a másikra duplájára „nö­ vekszik” — már érthetőbbek az alábbi közjátékok. Ott, a felvásárló előtt, idős ember invi­ tál egy fiatalabb nyugdíjast: Szedd le a cseresznyémet, felében! Amaz csak nevet. — Ha itt ilyen keveset adnak érte, fel sem megyek a fára! Inkább kapálok száz­ ötven forintért meg egy liter borért. Meg­ lesz a pénzem, meg a nyakam sem töröm. Javakorabeli férfi jön a szőlők alatt, hátán kosár. — Te már megkerested, Jenő, a nap­ számot! — szól rá egy bátyus asszony, a cseresznyére célozva. — Inkább fagyott volna le, mint tavaly. Anyám nem megy a fára, a feleségem beteg. Leszedetni meg... most már nem éri meg. Elvinni, piacozni meg nincs időm. Van, akinek megéri. A fiatalember sza­ badságot vett ki a cseresznyeszezonra, feleségével együtt. Az após meg a lánya egész nap szedi a, gyümölcsöt, ő meg viszi a Moszkviccsal a kofáknak. Bizonyára nemcsak a benzinköltségért teszi. A salgótarjáni csarnokban szinte gyerek­ ember árulja a cseresznyét, öklüket ráz­ zák felé a többiek. Az üzletrontás miatt. — Tanító vagyok, most van rá időm, hogy elcsúszott az érés. A Ladával felsza­ ladok a piacra, aztán adom a portékát öt forinttal olcsóbban, mint a többiek. Meg­ éri így is, hiszen az eget veri az ár. Az asszonyok meg hadd szidjanak, eladok per­ cek alatt, és már itt sem vagyok. A megroppant derekú, visszeres lábú parasztasszony már nem szalad ilyen könynyen. Harminc-negyven kilométert kel­ lene a kosarakkal autóbuszozni, vonatoz­ ni — inkább lemond az értékesítésről. A „helyi pénzért” meg nem szedi, nem sze­ deti le. Márcsak dacból sem. Mert joggal bosszantja, hogy a piaci árnak még a felé­ nél is kevesebbet kínálnak az áruért hely­ ben. Mi ez, ha nem az anyagi érdekeltség megsértése? S ez annál is inkább lényeges, mert a munkaigényes csonthéjas gyümöl­ csök jelentős része a háztáji és kisegítő gazdaságokból kerül ki. A cseresznyének például 61 százalékát, a meggynek 70 szá­ zalékát, a málnának 50 százalékát, a kaj­ szinak pedig 53 százalékát termelik meg a szőlők közteseként vagy a kiskertekben. Országos adatok ezek. S mennyi lehetne ez a százalék, ha az elv — minden kilo­ gramm megtermelt és fogyasztásra alkal­ mas árut fel kell vásárolni — érvényesül­ ne a gyakorlatban is. * A gyümölcs és zöldség ügyébeni morgolódáshoz kapóra jött a Fogyasztási Szövet­ kezetek Országos Tanácsának június 8-án tartott ülése, amelyen azt vitatták meg, a szövetkezeti feladatok hogyan segíthetik az MSZMP KB 1978. március 15-i, a me­ zőgazdaság és élelmiszeripar helyzetéről, fejlesztésének feladatairól szóló határoza­ tát. A fórumon a SZÖVOSZ elnök helyettese többek között a következőket mondotta: „Nem engedhető meg a háztáji és kise­ gítő gazdaságok termelésének visszaesése, jelentőségének lebecsülése, az anyagi érde­ keltség megsértése és a felvásárlás szer­ vezetlensége. Társadalmi érdek, hogy a ház­ táji és. kisegítő gazdaságok megítélésében egységes felfogás és gyakorlat érvényesül­ jön, hiszen csaknem minden második csa­ lád érdekelt ebben. Ezt a népgazdaságnak, a szövetkezetnek és a szövetkezeti tagok­ nak egyaránt hasznot hajtó tevékenységet támogatni nem szívesség, hanem politi­ kánkból fakadó kötelesség. Nem arról van szó, hogy néhány százezer háztáji és ki­ segítő gazdaság legyen a termelési forma 5 �reprezentánsa, hanem arról, hogy a mint­ egy 1,8 millió érdekelt család döntő része szerezzen kiegészítő jövedelmet gazdaságá­ ból akár úgy, hogy háztartási szükségletét ott állítja elő, akár úgy, hogy termékei egy részét értékesíti.” Az országos tanács üléséről, az újabb fontos és jó határozatokról a Heves me­ gyei P. ÁFÉSZ-ének osztályvezetőjével be­ szélgetünk. — Minden szava igaz és nagyon is sür­ gető feladatokat sugall — mondja. — Ilyen az a passzus is, amelyben arról van szó, hogy: „Az árut nem várni és felvásárolni kell a termelők ösztönös elképzelései sze­ rint, hanem a piac igényeinek megfelelően a termést tervszerűen, tudatosan szervezni kell”. Az elvek után az osztályvezető a cseresz­ nyéről mint konkrét példáról beszél: — Fáj a szívem, mert látom K.-on a rogyadozó fákat, a már elpusztult termést. — Lenne-e akadálya, hogy egy másik, konkurrens szövetkezet, ha nagyobb távol­ ságból is, felvásárolja a termést? — Nem hiszem. Szervezés kérdése. Valóban. Volt már rá eset, hogy sz.-i cégnek volt „lerakata” K.-on, egy alkalmi megbízottal. De csak ez, a keresztbe-kasul szállítgatás lenne a megoldás? Agyamban dobol a köztudatba 1976-ban betáplált és azóta szaj­ kózott mondás: „Minden kilogramm meg­ termelt és fogyasztásra alkalmas árut fel kell vásárolni!” A jó elv és a gyakorlat között azonban nemcsak P.-ón és K.-on van hézag. Elég egy főúton elkocsikázni, sok helyütt lát­ ható az elöregedett-tönkrement gyümölcs, a magszárat növelő saláta, a fehéredő zöld­ borsó, a megsárgult uborka. És ki tudná felsorolni, hányfajta zöldség és gyümölcs, aminek a piacon, az üzletek pultjain lenne a helye. Nagyobb kínálatot teremtve, s ezáltal az árakat csökkentve. Szót emeltem K. I. érdekében, mert nem vettek át tőle ötven kilogramm kifejteni való babot. Azaz, végül is csak gazdára ta­ lált a felajánlott portéka, mert a fiatal­ ember nem volt rest reklamálni a p.-i ÁFÉSZ központjában. Csitítottak: „nem jellemző ez az eset, kár vele foglalkozni”. Valóban egyedi balfogásról lenne szó? A Népszavában hasonló ügy miatt Pest megyeiek reklamáltak, ilyen visszautasítá­ sok miatt emeltek szót a hajnali piaci szemlén a mezőgazdasági és élelmezésügyi, valamint a belkereskedelmi miniszter előtt. A Népszabadságban egyetlen napon kemenesszentpéteri, dömsödi, őriszentpéteri és nagyecsedi kistermelők panaszolták az AFÉSZ-eket. Itt van hát a cáfolat: a rendeletek meg­ sértése — ha azok még oly jók is — nem­ csak nógrádi sajátosság. Kemenesszentpéterről egyenesen azt írják: „Községünkben sokan foglalkoznak uborkatermeléssel, de az átvevők lassan leszoktatnak róla ben­ nünket.” Kár lenne. Ehelyett inkább az átvevők, felvásárlók háza táján kellene rendet te­ remteni. 6 Zöldség- és gyümölcsügyben — a ko­ rábbi évek pangása után — először 1971 hozott változást. A kormányintézkedések hatására jelentős volt a fejlődés a konzerv­ gyári és hűtőipari feldolgozásra kerülő, va­ lamint a primőr zöldségfélék termelésében. 1975-ben azonban újabb visszaesés követ­ kezett; 13—14 ezer hektárral csökkent a zöldségtermő terület, s a kedvezőtlen idő­ járás következtében a tervezettnél 20 szá­ zalékkal alacsonyabb volt a termés. A sort lehet folytatni. 1976-ban sem nőtt a vetésterület, az állami gazdaságo­ kat — jellegüknél fogva — az állami fe­ gyelem szigorúbb megkövetelésével tudták a zöldségtermő terület növelésére késztet­ ni. Az ellátás javítására közben — 1974ben — újabb határozatokat hoztak, ezt azonban nem, mindenütt hajtották végre, s a termelés megtorpant. A visszapillantást hadd folytassam egy emlékezéssel. 1976. júliusában rendeztek országos konferenciát a témáról: a terme­ lők, a felvásárlók és az értékesítők közös tanácskozása az összhang megteremtését, s végső soron a kiegyensúlyozottabb el­ látást szolgálta. Még időben. Akkori jegy­ zeteim tanúsága szerint: „A zöldségterme­ lésben, a felvásárlásban és az értékesítés­ ben kialakult jelenlegi helyzet (ti. 1976-ban K. G.) veszélyezteti az V. ötéves tervidő­ szakra előirányzott belföldi ellátási és az exportfeladatok teljesítését”. A sok más, napjainkra eredményt hozó intézkedés mellett ezen a konferencián hallottuk először megfogalmazni a már idézett jelszót — „Minden kilogramm...” —, s ettől kezdve valahogy többet beszé­ lünk a háztáji és kisegítő gazdaságokról is. Itt jegyeztem fel: „Sok zöldségféle teljes gépesítése nem oldható meg, ezek termesz­ tésében maximálisan ki kell használni a háztáji gazdaságok kínálta lehetőségeket. A kisgazdaságok eszközellátásában és a felvásárlásban nagy szerep hárul az ÁFÉSZ-ekre és a termelőszövetkezetekre. Több évre szóló szerződésekkel meg kell teremteni a termelés biztonságát”. * A háztáji és kisegítő gazdaságok terme­ lésének felfutásához mindenekelőtt a szer­ vezeti keretet kellett megteremteni, s eb­ ben óriási feladatot vállalt magára a Ha­ zafias Népfront. Miért a legszélesebb tö­ megmozgalom lett a patrónus? Dr. Gyuró Ferenc, a kertészeti egyetem rektorhelyet­ tese, a Kertbarátok és Kistenyésztők Or­ szágos Társadalmi Szövetségének elnöke egyhelyütt ezt írja: „A kertészkedés ha­ zánkban és a szocialista országokban ma már néptömegeket érintő tömegmozgalom”. A megállapítás egyben válasz is kérdé­ sünkre. Méltánytalan lenne nem megemlékezni azokról, akik hosszú évek során fáradoz­ tak az összefogás megteremtéséért; akik azért dolgoztak — társadalmi munkában —, hogy az elbitangolt kiskertek, ház kö­ rüli gazdaságok újra termést, piaci árut adjanak. Gyuró professzor mellett a nép­ front budapesti székházában mindig ott láttam a pomázi Kulin Imrét — egy év­ tizede pontosan a pomáziak indították el a kertbarátmozgalmat —; a szentesi nyug­ díjas vasutast, Király Istvánt; Miskolcról Szolnoki Jenő nyugalmazott mezőgazdasági mérnököt; a debreceni Banai Józsefet. A szervező munkában élen járók közül, fáj­ dalom, már hiányzik a közelmúltban el­ hunyt dr. Fábián László, aki a Hazafias Népfront Országos Tanácsa falu- és szö­ vetkezetpolitikai munkaközössége egyik vezetőjeként — többek között — a kertba­ rátok Nógrád megyei társadalmi szövetsé­ gének létrehozásán is fáradozott. Találkoz­ hattam vele Pásztón és Balassagyarmaton éppúgy, mint Salgótarjánban. A Nógrád megyei társadalmi szövetség kilencedikként alakult az országban, s e cikk írásakor tizenegy kertbarátkört és klubot fogott össze. Bizony, ez nem sok! Különösen nem, ha tudjuk: Pest megye nyolcvan, Komárom megye ötvenhét, Bu­ dapest ötven klubbal büszkélkedhet. Nóg­ rádtól Heves, Bács-Kiskun és Szolnok me­ gyék maradnak le; hét, illetve kilenc-kilenc klubbal. örvendetes azonban, hogy az érdemi munkát tekintve a palócföld nem a sereg­ hajtók között kullog. A kiskertek mesterei című, hatodik versenykiállításon szép nóg­ rádi siker született, az első díjat a balassa­ gyarmati Mikszáth Kálmán Művelődési Központ kertbarátklubjának ítélték oda. Talán nem véletlen, hogy a Budapesten rendezett termény-, barkács- és újítókiállí­ táson a gyarmatiak standja előtt népes nógrádi csoporttal is találkoztam. Különbusszal érkeztek, akárcsak a BNV-re vagy más rangos eseményre. Közöttük volt Dudás Béla, a Salgótarjáni Erőmű dolgo­ zója is, aki akkor így vélekedett: — Igen nagy öröm, hogy nógrádi siker­ nek lehetünk a tanúi. Magam is kertész­ kedem, de olyan növényeket is látok itt. amelyekről eddig nem is hallottam. Ez a kertbarátmozgalom, a klubok és szakkö­ rök előnye; a közös munka, a tapasztalat­ csere révén érdekesebbé, színesebbé tehe­ tik tevékenységüket. Meg változatosabbá az étrendet — Dudás Béla a lényegre tapintott. A mozgalomnak köszönhetően másutt is kamatoztathatók az itt-ott már bevált termesztési tapaszta­ latok; növekszik ezáltal a mennyiség, ja­ vul a minőség. Fontos ez, hiszen az így megtermelt zöldség kettős hasznosítású: saját szükségletet elégít ki és piacra kerül. Beszélgetésünk során — a kiállítás idején — erről a következőket mondotta dr. Gyuró Ferenc: — A termelés egyharmada általában a kiskerteknek és a ház körüli gazdaságok­ nak köszönhető. Jelentős része ennek sa­ ját fogyasztásra, szolgál, de így is számot­ tevő népgazdasági jelentőséggel bír. Mert tehermentesíti a piacot, jobban kielégíthe­ tő a kereslet. Különösen akkor, ha ügyes szervezéssel, gyors felvásárlással a háztar­ tásban fölöslegessé vált áru el is jut a piacra. — A kertbarátmozgalomnak ez csak egyik, ha úgy tetszik „forintális” jelentő­ sége. Emlékszem, évekkel ezelőtt hallottam Kecskeméten, hogy egy beszélgetésen pro­ fesszor úr a kertészkedőket a fákhoz ha­ sonlította. Mire gondolt, amikor azt mond­ ta: „A fák állva halnak meg”? �— Arra, hogy korunk emberét a moz­ gáshiány, a fokozott szellemi, idegi igény­ bevétel jellemzi. Kertészkedés közben, a szabad levegőn végzett munka egyben természetes gyógyszer is, amely az étrend­ be iktatott bőséges zöldség-, gyümölcs- és fehérjefogyasztással együtt az egészséges, hosszú élet alapja. * E figyelemre méltó gondolathoz rögvest hozzátehetjük: ha minden rendben megy. Ha a kistermelő a vállalkozásával nem újabb idegességforrásokat szerez; ha aka­ dálytalanul, sőt támaszra lelve végezheti az egyéni és közösségi érdeket egyaránt szolgáló tevékenységét; ha... nemcsak az indulás fontos. Egy zöldségtermesztő szak­ csoport alakuló ülését — az AFÉSZ-szel együtt — összehívhatja a népfrontbizott­ ság, útjára bocsáthatja a kis közösséget. A napi munka irányítása, s főleg a szak­ mai orientálás már az ÁFÉSZ és a ter­ melőszövetkezet feladata. A Nógrád megyei helyzetképet rögzíti a fogyasztási szövetkezetek küldötteinek a közelmúltban rendezett tanácskozása. Ezen az eszmecserén hangzottak el az alábbiak. A megyében több mint 47 ezer háztáji és kisegítő gazdaság működik, ez az ága­ zat 1977-ben megközelítőleg 900 millió forint termelési értéket állított elő. Jelen­ leg 118 különböző szakcsoport tevékeny­ kedik Nógrádban, s ezeknek a munkája jelentősen elősegítette a lakosság ellátását. A küldöttgyűlés állásfoglalása szerint: a háztáji és kisegítő gazdaságok munkáját még tovább kell segíteni, s minden olyan nézetet, amely ezt lebecsüli, vissza kell utasítani. Helyénvaló ez az állásfoglalás, mert a félvállról kezelésre akad példa, bőviben. Még a télvégi-koratavaszi palántázás idején látogattam el Hatvanba, a kísérleti fóliás telepre — innen kapja több Nógrád megyei szakcsoport is az előnevelt palán­ tát. Az ÁFÉSZ-ek révén. — Rettenetesen bosszant a fejetlenség, nemtörődömség — panaszkodott K. J. te­ lepvezető. — A kistermelők reklamálnak, mert az ÁFÉSZ nem olyan palántát ren­ delt nekik nálam, amilyet kértek, meg nem is arra az időre. Ráadásul itt volt a fagy, nem tudom kielégíteni az igényeket. Nem kell sokat bizonygatnia. Csak fél­ mondatokat válthatunk, állandóan csörren a telefon, a „maszekok” újabb és újabb palántamennyiséget kunyerálnak. A válasz mindig ugyanaz: Nincs, ha egymillió da­ rab lenne, az is elkelne egyetlen nap alatt. K. J. egyébként az ÁFÉSZ-ben bizó és pó­ rul járt kistermelőknek tanácsot is ad: — Nézzék, ha a szövetkezet ezzel fog­ lalkozó illetékese nem olyan palántát ren­ delt, amilyet kértek, és nem a megbeszélt időre, arról én nem tehetek. Javaslom, hogy a következő szezonban ne is szóljanak nekik, rendeljék meg a palántát közvetlenül ná­ lam. ígérem, hogy nem lesz semmi nézet­ eltérés. Dicséretes ez a szándék és a pluszmun­ ka. Elvégre így sokkal komplikáltabb a telepvezetőnek, mint a termeltetési elő­ adótól egy tételben felvenni a rendelést. Ami azonban itt dicséret, ugyanaz a má­ sik oldalon elmarasztalás. Mert ennyit — a palántabeszerzést a termelő költségén — legalább megtehetne az ÁFÉSZ. Elvégre, 20—27 százalékot kap a forgalmazott áru értékéből. * A palántabeszerzés — pontosabban a gondosság elmulasztása — azonban még a kisebbik baj. V. I. egyetlen esztendeig volt tagja a p.-i ÁFÉSZ zöldségtermesztő szak­ csoportjának. A fóliasátra ugyan most is megvan, de „privátim”. — Az alakulásnál ígértek fűt-fát — mondja keserűen. — Még azt is, hogy ta­ laj vizsgálat lesz, mit érdemes termeszteni, meg rendszeresen jön a szakember. Meg­ mondani, mit és hogyan kell kezelni, gon­ dozni. Aztán meg felénk sem néztek, de a levonást bezzeg felemelték 20 százalékról 27-re. És mit adnak érte? Semmit. Felmondtam hát, mert nem értem, hogy a termelőnek csak a kötelességből jut. A beszélgetésnek tanúja a szomszéd is. Eddig hallgatott, most így kommentálja a rövid életű szakcsoporttagságot: — Úgy jártál, te komám, mint a cigány. Aki azt mondta: mindjárt tudtam, hogy valami baja van a lúnak, amikor apám a hátán hozta a bűrit. V. I. a szomszédos községbeli P.-ék ese­ tétől is fél. Két fóliasátrukban „ette meg a gomba a paradicsomot”, s amikor a palántázás után két hónappal(!) megjelent az ÁFÉSZ szakembere, csak csodálkozott: — Jé, hogy lehetett ezt így elhanyagol­ ni? Ebből már nem sok valami lesz. Hogy lehetett elhanyagolni? Egyszerűen úgy, hogy P.-ék világéletükben nem ter­ meltek paradicsomot, vagy ha igen, akkor kiültettek néhány szálat, a jótékony gond­ viselésre bízva. De így, nagyban? Az ÁFÉSZ bíztatására és annak szakmai se­ gítségére várva vágtak bele. Most mégis az ő pénzük — palántaár, fuvar, fűtés, el­ maradt termés — bánja. Mellesleg, V. I. talán jobban járt, mint a leszerződött szakcsoporttagok. Elfogy a portékája neki is, s a szövetkezet haszna is az övé, saját maga értékesít. Meg se­ gítséget sem kapott kevesebbet(?) a töb­ binél. V. F. és felesége a „Cs. Zöldségtermesztő Szakcsoport” tagja. Egymás szavába vág­ va panaszkodnak: — Csak arról vesszük észre a tagságot, hogy több a levonás. Ha valaki — kívül­ álló — elviszi a paradicsomot az üzletbe, a napi árból húsz százalékot vonnak le. Rendben is lenne, nem bánnánk, ha mind­ ezért kapnánk cserébe valamit. De még a palántaszállítás fuvarját is mi fizetjük, az újságban meg olvassuk, hogy egy-egy ÁFÉSZ mennyi pénzzel, palántával segíti a termelőket. Nincs ez így rendjén! Ha nem lenne a csoportban két fiatalember, akik értenek is a paradicsomhoz valamit, meg nem is irigyek, a fene tudja, mi lenne velünk. Mert ők eljönnek, tanácsot adnak. Nem úgy, mint azok, akiknek ez a köte­ lességük. Akik ezért kapják a fizetést! Persze, az effajta segítség is ritka. A tu­ dást, kérem, úgy kell lopni, ellesni. Mert irigy a nép egymásra. * Másképp is lehet — és másképpen is kell csinálni. A szövetkezetnek, a szövet­ kezeti tagoknak és a népgazdaságnak egy­ aránt hasznot hajtó fontos politikai mun­ kát jól értik és értelmezik Sz. községben. Az itteni ÁFÉSZ tevékenységéről elöljáró­ ban egyetlen adatot: 1978-ban a termelte­ tés és felvásárlás forgalmi terve tizenhárommillió forint. K. L. felvásárlási alap­ egységvezető szavai körültekintő, alapos munkáról árulkodnak: 7 �— Tizenkét község és két tanya tarto­ zik a szövetkezetünkhöz, a szakcsoportok­ nak pedig több mint 1200 tagja van. óri­ ási ez az arány. A szerződések gyarapítá­ sát tartjuk egyik legfontosabb feladatunk­ nak, most arra törekszünk, hogy három évre szóló megállapodásokat kössünk. Még jobban megalapozva ezzel a termelés és az értékesítés biztonságát, ez a közös érde­ künk. Mit takar a tizenhárommillió forint; mennyi uborkát, paradicsomot, paprikát, nyulat és mézet kell ezért felvásárolni — ezúttal ne részletezzük. Ehelyett arról szóljunk, hogy az sz.-i ÁFÉSZ gondol a jövőre is. — A környéken egyre gyakrabban re­ besgetik, hogy befellegzik az uborkának — ez az egyik legfontosabb, „legdivato­ sabb” zöldségfélénk —, mert fellép az ún. talajuntság. Ezt is figyelembe vettük a tevezésnél. A Nógrád megyei Tanács 1985-ig kért javaslatot a feladatokra, úgy érezzük, hogy a legreálisabban vettük számba a lehetőségeinket. Egyrészt a ter­ mesztésre alkalmas, újabb „uborkás terü­ leteket” keresünk, másrészt foglalkozunk a zöldbab és főleg a bogyósok termeszté­ sének tervével is. Van még ugyan időnk, de már előrehaladottak a megbeszélése­ ink a hűtőiparral és — például bogyós­ ügyben — egészen jó piaci lehetőségeket kínálnak. A jelen számai és a jövő tervei azt iga­ zolják: Sz.-on nem várják ölbe tett kézzel a sült galambot. Szembesítés 2. A Nógrád megyei pártbizottság kezdeményezésére a Társadalomtudo­ mányi Intézet 1971-ben művelödésszociológiai felmérést végzett a sal­ gótarjáni munkások körében. A vizsgálatban érintett salgótarjáni üze­ mekben megközelítőleg 1500 dolgozóról készült kérdőíves felmérés, mely­ nek anyaga néhány hónappal ezelőtt könyvalakban is megjelent. A művelödésszociológiai vizsgálat, a „mélyinterjúk" elkészítése óta hat-hét év telt el. Mi történt az akkor „vallomást tevőkkel” a vizsgálat óta eltelt években, hogyan alakult életük, hogyan ítélik meg önmagukat és környezetük változásait? A,,Hét éven keresztül voltam kórustag...” című interjú „hőse” a vizsgálat időpontjában — már közel a harminchoz — villamosipari technikumot végzett villanyszerelő, elektroműszerész volt. Felelős beosztásban dolgozott: szocialista brigád vezetője. Teljes életét, majd minden szabad idejét lekötötte a munka és a társadalmi munka. Tősgyökeres salgótarjáni munkáscsaládból származik, ahol az időnek, a cselekvésnek jobbára csak a hasznosságát ismerték, de ahol volt ösztönös vonzódás a kultúrához is. Ez a vonzódás vezette el őt a leg­ hagyományosabb munkásművelődési — s egy kicsit közéleti — formá­ hoz: a dalkultúrához. Az általános iskolánál magasabb szintű tudás­ hoz azonban kerülő úton jutott el. „A szüleim akarták, hogy tovább tanuljak, de a bátyám is ipari tanuló volt, s így nekem is kedvem volt szakmát tanulni" — mondta a "felmérés" alkalmával. Mostani beszélgetésünkkor így emlékezik: — Mielőtt villanyszerelő lettem volna, más elképzelésekkel is fog­ lalkoztam. Jelentkeztem technikumba, de azután valami közbejött és szakmunkástanulónak mentem. Akkor azt mondtam, hogy a bátyám is ipari tanuló, nekem is elég ennyi. Később azonban megbántam, hogy nem mentem középiskolába, s amint felszabadultam, jelentkeztem is. A katonaság miatt azután félbeszakítottam a tanulást, s csak a hadsereg után fejeztem be. — Azóta nem folytatta a tanulmányait? — De igen. A mi szakmánk is állandó fejlődésen megy át. Ezzel a fejlődéssel valahogyan lépést kell tartani. Különféle tanfolyamokat végeztem, ahol azt tanultam meg, amit egy-egy új fejlesztés megköve­ telt, vagy például a vezérléstechnikai tanfolyamon az új tirisztoros vezérléssel ismerkedtünk meg, s egyre több elektronikai ismerettel kellett megbarátkozni. Középiskola nélkül ez nem is menne. Egy időben foglalkoztam azzal a gondolattal is, hogy egyetemre megyek tanulni. Jelentkeztem is előkészítőre, de azután családi okok miatt mégsem mentem — meg talán az is közrejátszott, hogy évek teltek el az érettségi óta. így azután a legkomolyabb tanfolyam, amit elvé­ geztem, egy háromszáz órás vezetőképző volt. — Említette a „családi okot”. Jelentős dolog lehetett, ha egy ilyen lépés megtételében befolyásolta. — Igen. Jelentős, mivel családot alapítottam. Azóta már van egy szép kislányunk is. Ez olyan lépés volt az életemben, ami minden addigi szokásomra, tevékenységemre befolyást gyakorol. — Tehát ezt tartja élete legnagyobb változásának a korábbi be­ szélgetés óta? — Természetesen. A családalapítás nemcsak újfajta felelősséggel jár, hanem megváltoztatja a régi időbeosztást, baráti kört stb. Persze hirtelen, egyik napról a másikra nem lehet átváltani az új életre, s nem is megy zökkenőmentesen. Az én feleségemnek is szokatlan volt, hogy nekem különféle társadalmi elfoglaltságaim vannak. Nem helyteleníti, hogy ilyesmivel foglalkozom, csupán az idővel kell na­ gyon egyensúlyozni. 8 * Előveszek egy néhány évvel ezelőtt kiadott szakkönyvet, fellapozom benne a térképet, Magyarország éghajlati körzeteivel. Nóg­ rád megyét — többek között — a satirozás így jelöli: „általában fóliás hasznosí­ tásra nem alkalmas”. Ügy látszik azonban, hogy sokaknak a figyelmét nem kerülte el még egy apróság. Nevezetesen: ez a táj a mikroklímában leggazdagabb ország­ rész, s ez a tény az általános adottságokat nagymértékben befolyásolhatja. Szakcsoportja és patrónusa válogatja — több-kevesebb sikerrel. A piacok és az üz­ letek standjainak megváltozott képe min­ denesetre a fóliások munkáját dicséri. A lehetőség tehát adott, vannak jó — segíteni, támogatni hivatott — rendelkezé­ sek is. Csak — itt-ott — a végrehajtással van baj. Ezzel pedig kár az újat akaró, közérdeket szolgáló ember kedvét szegni. Mert akkor elharapódzik a mondás arról a bizonyos „lúról” meg annak „bűriről”. Kelemen Gábor — Első beszélgetésünk alkalmával elmondta, hogy szülei sokgyer­ mekes családból származnak. Önök már csak ketten vannak test­ vérek... — Erről nem állt szándékomban beszélni, de ha már megkérdez­ te, csak azt mondom: nem divat manapság a nagy család. Ezzel nem­ csak mi vagyunk így, hanem sokan mások, s éppen ezért beszéljünk másról. — Rendben van. Akkor inkább az életkörülményeiről! Valamikor egyszobás, komfort nélküli lakásokban élte az életét. Előző beszélge­ tésünk alkalmával erről részetesen beszélt is. Jelenleg milyen körül­ mények között élnek? — Egy, a hatvanas évek második felében épült modern bérház­ ban lakunk, két és fél szobás lakásban. Igyekeztünk barátságossá tenni ezt az otthont az ízlésünknek megfelelő bútorokkal. Korábban is elmondtam, hogy családunk szereti a könyveket. A könyv iránti vonzódásunk hasonló a feleségemmel. Mi nem kilóra vesszük a köny­ veket. Jómagam elsősorban a hasznosságot keresem a könyvekben. Éppen ezért lexikonokat, műszaki könyveket vásárolok. A feleségem pedig jobbára a szépirodalmat kedveli. A művelődési, kulturális igé­ nyeinket ez még korántsem elégíti ki. de amíg a gyerek kicsi, nem járhatunk sem moziba, sem színházba. Marad tehát a televízió. — Térjünk vissza a társadalmi, közéleti tevékenységére: előző be­ szélgetésünk idején a KISZ-ben is, az MHSZ-ben. a szakszervezetben is dolgozott, sőt én a társadalmi tevékenységhez sorolom az énekkari tagságot is. — Énekkarnak már hosszú ideje nem vagyok tagja. Az a hét év, amíg énekeltünk, nem marad nyomtalan az életemben. Szépek az emlékek. A KISZ-ből már „kiöregedtem”. Az MHSZ-ben és a szak­ szervezetben dolgozom, s mint mondtam, szocialista brigádvezető is vagyok. Kétségtelen, hogy már nem tudok olyan lendülettel és időbe­ osztással dolgozni, mint legénykoromban, de amit tehetek, megte­ szem. — Az évekkel ezelőtti beszélgetés alkalmával azt is elmondta, hogy kertészkedik. Erre jut-e ideje? — Igen, mert szorítok rá. Én magam is vonzódom a kertészeti munkákhoz, de a hétvégi telket mégis a feleségem unszolására bé­ reltem. Eléggé eldugott helyen fekszik ugyan a telek, de arra jó, hogy ezt a szenvedélyem kiéljem. Nem a kacsalábon forgó hétvégi ház vonzott, de az sem, hogy én termeljem meg a családnak szükséges zöldárut. S olyannyira sikerült, hogy ma már-már alig marad, idő a kocsira. — Ezek szerint gépkocsijuk is van? — Igen, van. Még legénykoromban vettem. Azt mondhatnám, hogy amióta leszereltem, erre gyűjtöttem. — Mit jelent az életében a gépkocsi? — Semmi esetre sem csak azért vettem, hogy legyen vagy dicse­ kedjem vele. Nem tartom státusszimbólumnak sem. Ma már akárki megveheti, ha takarékoskodik. Igaz, még nem sikerült valóra váltani sok-sok utazást — az országban is alig jártam vele, nemhogy külföl­ dön. Amíg kicsi a gyerek, nem is tudunk utazni. Később majd elő­ ször az országot akarjuk bejárni vele, s csak, azután a külföldet. Per­ sze most zavar a kiskert is, mert sok időmet lefoglalja. A gépkocsi a nagyvilágra nyit kaput, a kertészkedés meg egy zártabb világra orientál. Én azonban szeretném összeegyeztetni — most mind a kettő­ ben izgalmat találok. A kertészkedésben fiatalkori vágyaimat leltem meg — hiszen mondtam annak idején, hogy kertészetben is dolgoz­ tam, az apám is szeret kertészkedni, most is sok tanácsot kapok tőle —, a gépkocsi pedig korunk legdivatosabb szórakozásához, az utazás­ hoz segít hozzá. — Végül hadd kérdezzem meg. hogy legutóbbi beszélgetésünk óta — tehát hat-hét év folyamán — milyen változásokat észlelt a tár­ sadalomban, hogyan ítéli meg szűkebb környezetének fejlődését? �— Lehetnék most nagyon politikus, de ne használjuk a nagy szavakat. Ez az időszak dinamikus fejlődést hozott. Hadd tegyem hozzá azonban, hogy elsősorban a gazdaságban, s kevésbé a művelő­ désben és a szocialista életmódban. Nagyon jó, hogy manapság már egyre elérhetőbb vágy a gépkocsi, úgy ahogy a lakáshelyzet is ala­ kul, mind többen járnak középiskolába és egyetemre; azt azonban már nem tartom jónak, hogy számosan a megtollasodottak közül már nem ismerik meg a régi havert. A szorgalmas munka mind gazdagabb gyümölcsöt terem, de jó néhányan a szüretelők közül csak magukat érzik kizárólagos tulajdonosnak. Egyetértek azzal, hogy a szocialista brigád­ mozgalom hármas jelszavának kellene elterjednie társadalmi méretek­ ben, de a szocialista brigádokat már mindenért felelőssé teszik, kezdve a színházba való szervezéstől a párttaggyűlésen való megjelenésig — ugyanakkor a brigádon kívüliekről egyszerűen „megfeledkezünk”. A vállalások még mindig igencsak formálisak, mert például megszab­ ják, hogy tíz ismeretterjesztő előadást kell meghallgatni, ennyiszer kell menni színházba, annyiszor moziba, ha ilyen vagy olyan fokoza­ tot akar elérni a brigád. És ha valakit nem érdekel, teszem föl, az ismeretterjesztő előadás, meg kell hallgatnia — vagy beírják a nap­ lóba „csak úgy”. Az ilyesmi formális és értelmetlen dolog. Jó lenne már nagyobb polgárjogot adni az önművelésnek, és hinni abban, hogy a szocialista brigádban valóság az, amit a naplóban rögzítenek... .P. A. Üdülőövezet A Nemzetközi Szabad Idő Szövetség (IRA) 1970-es genfi konferenciája G. B. Shaw egyik híres mondását választotta jel­ mondatául: „Az emberiség évszázadokon keresztül törte magát, hogy megszervezze életének egyik felét: a munkát. Eljött az ideje, hogy megszervezze életének másik felét, a pihenést is.” E jelmondatot természetesen a széles tö­ megek pihenési, üdülési feltételeinek megszervezésére kell értenünk, hiszen az uralkodó osztályok az osztálytársadalmak kialakulásának kezdetétől nagyon jól meg­ szervezték saját üdülésüket, pihenésüket, szórakozásukat — és ennek térbeli kere­ teit is. A két évezreddel ezelőtt élt szabad római polgárok három háza, a villa urbana, a villa suburbana és a villa rustica szinte analóg a mai városi lakás, hétvégi ház és nyaraló fogalmaival. De az égretekintő, befelé forduló középkorban is ha­ talmas vadaskertek, főúri kastélyok város­ méretű parkjai mutatják, hogy a hatalom birtokosai tudtak élni a leigázottak mun­ kája árán szerzett anyagi javakkal. A fejlett kapitalista termelői társadalom ismerte fel, hogy a munkaerő magasabb szinten történő újratermelése érdekében szükséges a dolgozó tömegek pihenőidejé­ nek fokozatos növelése — és ezt is a pro­ fitszerzés szolgálatába állította. Sőt meg­ teremtette a profitszerzés új módjait, a „szabad idő iparágakat”, a tőkés uralkodó osztály pedig az extraprofitból biztosította saját üdülési igényeinek luxus színvonalon történő kielégítését. A szocializmust építő országokban az alkotmány biztosítja a dolgozók pihenés­ hez, üdüléshez való jogát. A pihenés nem­ csak eszköz többé a termelés fokozására, hanem a munkával egyenrangú cél, a szo­ ciálpolitika része, az életszínvonal emelé­ sének egyik fő eleme. Társadalmunk ezért jelentős eszközöket biztosít a pihenés, tö­ meges üdülés tárgyi feltételeinek — ezen belül az alapvető területi feltételeknek — minél magasabb szintű kielégítésére. Az üdülés társadalmi jelentősége lénye­ gében abból adódik, hogy a rekreáció leg­ hatékonyabb összetevője, egyben a munka­ erő bővített újratermelésének is fontos ele­ me, s így a termelés növelésének, a társa­ dalom anyagi alapjai megteremtésének közvetett segítője. Ugyanakkor az üdülés az egyén számára a hasznos hosszabb sza­ bad idő felhasználását is szolgálja, fo­ gyasztási cél tehát, gyakran az egész éves munka anyagilag nem értékelhető és nem pótolható eredménye. Mivel pedig társa­ dalmunkban a megalapozott egyéni érdek egyben a legmagasabbrendű közérdek is, az üdülés társadalmi feltételeinek megte­ remtése így az egész társadalom érdeke és fontos feladata. Az üdülés nem kizárólag úgy befolyásol­ ja településeink arculatának alakulását, hogy bizonyos területeket igénybe vesz azokból, hanem hatásai közvetettebbek, tovagyűrűzők. A tömeges üdülés a természeti környe­ zet adottságai — mint a területi infra­ struktúra legfőbb elemei — mellett magas • szintű hálózati infrastruktúrát is igényel, a változatosság csak sokrétű és jól funk­ cionáló közlekedési és közműhálózat segít­ ségével valósulhat meg. Ez az egész tele­ pülés infrastrukturális ellátásának maga­ sabb színvonalát eredményezi, s ezáltal a települések városiasodását segíti elő. Az urbanizáltabb környezetben élő, azok ár­ talmainak jobban kitett, de egyben mobilisabb városlakó tömegek üdülés és üdülő­ területek iránti igénye ennek kapcsán nő. Az üdülés elsősorban környezetigényes tevékenység, s ez két szempontból is ér­ vényes. Egyrészt feltételezi a megszokott környezettől (vagy legalábbis annak az egyén számára stressorként ható elemei­ től) való elszakadást — ezen belül az élet­ módban, a közvetlen térbeli környezetben, az emberi környezetben és a társadalmi szerepben való időleges változást; másrészt az új környezettel szemben sajátos és ma­ gas szintű követelményeket támaszt. Ez utóbbiak közül általánosságban megfogal­ mazható a változatosság igénye (mely az üdülési formák szabad megválasztásában ölt testet), valamint a zavaró környezeti hatások kizárásának követelménye. Üdülőterületek ott alakultak ki — kez­ detben spontán módon —, ahol a fenti követelmények természetszerűleg adva voltak: városoktól távol és a legmagasabb értékű természeti környezetben. Üdülési szempontból kedvező természeti adottsá­ gok a víz, a domborzat és az erdő. Ezek együttes jelenléte segítette például a Bala­ ton, a Velencei-tó, a Duna-kanyar országos jelentőségű üdülőterületeinek gyors kiala­ kulását. A történelmi fejlődés során az osztály­ társadalmak kizsákmányoló rétegei az üdülésre alkalmas óriási területeket alig terhelték, az alacsony termelési technikai színvonal a környezetet nem befolyásolta, a tömegek szabad idő hiánya pedig lehetet­ lenné tette az üdülőterületek túlzott igény­ bevételét. A tudományos-technikai forradalom kö­ vetkeztében felszabaduló szabad idő, más vonatkozásban a tömegek mobilizálódása és az életszínvonal emelkedése az üdülőte­ rületek igénybevételének ugrásszerű növe­ kedését eredményezték. A lakosság egyre nagyobb tömegei vá­ sárolhattak saját üdülőtelket az ország leg­ értékesebb üdülőterületein, s azt saját jár­ művel vagy gyors tömegközlekedési eszközzel kötetlenebbül és hosszabb időre vehetik igénybe. Az országos jelentőségű üdülőterületek megsokszorozódott hétvégi forgalmuk következtében máris túltelítőd­ tek. A túlzsúfoltság miattit zavaró áthatá­ sok alkalmanként már magát az üdülést is lehetetlenné teszik, s a környezeti ártal­ mak növekedése miatt az egész térség, az üdülési érték leromlásával fenyegetnek. Az üdülési igény tömegesen a legjobb természetes üdülési adottságokkal szemben jelentkezett, s mivel az életszínvonal emel­ kedését nem követte kellő színvonalon a kollektív üdülési formák biztosítása, ez az igény a magánüdülésben valósult meg a kívánatosnál nagyobb mértékben. A legértékesebb üdülőterületek körül így magántulajdonú területek (nyaralók, hétvégi házak, kiskertek) gyűrűje alakult 9 �ki, megnehezítve az üdülési célt szolgáló természeti értékek megközelítését és az ér­ tékes területek közösségi használatát, emellett jelentős építőanyagipari kapaci­ tást kötött le. Az üdülőrégiók intéző bizottságainak a veszély tudatában tett intézkedései látszó­ lag javítanak ugyan a helyzeten, növelik a fogadóképességet, az ellátás színvonalát stb.; az üdülési vonzóerő helyreállítása és növelése azonban egyúttal a tömeges igénybevétel növekedését, az eredeti prob­ léma koncentráltabb, magasabb színvona­ lon történő megjelenését eredményezik. A megoldást az országos és regionális jelentőségű üdülőterületek igénybevételét csökkentő intézkedések foganatosítása je­ lentené. Ezeknek csak egy része adminiszt­ ratív jellegű, e területekre előírt általános tiltás ugyanis a szocialista elosztási viszo­ nyok érvényesítését akadályozná. A meg­ valósult állapot, a nagy egyedi értékű te­ rületek jelentős hányadának kizárólagos magántulajdona viszont ugyancsak nem szocialista elosztási viszonyt tükröz. Ezek növekedését adminisztratív eszközökkel, tilalommal kell meggátolni. E tilalom azonban csak akkor lehet ha­ tékony és feszültségmentes, ha egyidejűleg lehetővé tesszük a jogos személyi tulajdon igénybevételét az ország más területein, s az üdülést szolgáló attrakciók, természetes adottságok alacsonyabb színvonalát e tér­ ségekben létesítményekkel, a helyi vonzó tényezők fokozásával ellensúlyozzuk. E kapacitások kiépítése szinte országo­ san hiányzik, a helyi üdülés feltételeinek színvonala és mennyisége jelenleg verseny­ képtelen az országos jelentőségű üdülőöve­ zetek által nyújtott feltételekkel szemben. A tervszerű, arányos fejlődés követelmé­ nyeinek érvényrejuttatása szükségessé te­ szi ezeknek az aránytalanságoknak mi­ előbbi felszámolását. A helyi üdülési po­ tenciál tervszerű megőrzése, fokozása és kiaknázása nélkül ugyanis (egyrészt az or­ szágos és regionális jelentőségű üdülőte­ rületek leromlását eredményező túlterhe­ lése, másrészt a tömeges helyi igények spontán, kényszerű kielégítése következté­ ben) a helyi adottságok optimálistól elté­ rő, ésszerűtlen felhasználása megállíthatat­ lan folyamattá válhat. Az ennek eredmé­ nyeként kialakuló zárt rendszer a prob­ lémák hatványozódását idézné elő, későb­ bi felszámolása pedig igen nagy gazdasági ráfordításokat és sok időt igényelne. Az erőforrások optimális felhasználása körültekintő tervezést igényel. Különösen a területi tervezés felelőssége jelentős, hi­ szen a további beruházások térbeli kere­ teit huzamos időre megszabja. A területrendezés üdüléssel kapcsolatos feladatai a szubjektíve igényelt üdülési le­ hetőségek területi feltételeinek mindenko­ ri biztosítását jelentik, úgy, hogy az össz­ hangban legyen a társadalom egyéb terü­ leti igényeivel és lehetőségeivel. A gya­ korlatban ez annyit jelent, hogy elsősor­ ban az adottságok felhasználásával, má­ sodsorban erre támaszkodva tervszerű és arányos fejlesztéssel olyan népgazdasági 10 szintű termelés- és településstruktúrát hozzunk létre, melynek nem alárendelt ki­ egészítője, hanem szerves része a tömeges üdülés, rekreáció céljára szolgáló területek rendszere. E komplex együttesnek a legha­ tékonyabb népgazdasági termelést, fo­ gyasztást és felhalmozást kell biztosítania. Az eddigiekből is kitűnt, hogy a változa­ tos üdülési formák területi és tárgyi felté­ teleinek országosan differenciált megte­ remtését tartjuk optimális megoldásnak. Ezen belül a differenciálás helyes alapelvé­ nek a magán- és rövid időtartamú üdülés­ nek helyi jelentőségű üdülőterületeken, a kollektív és hosszú időtartamú üdülésnek pedig országos és regionális jelentőségű üdülőterületeken történő fejlesztését te­ kintjük. A téma — népgazdasági jelentősége miatt — országos szintű gazdaságpolitikai vonatkozású döntést is igényel, alapvetően a helyi jelentőségű üdülőterületek kötelező fejlesztési normatíváinak kimunkálását. (Elszigetelt helyi kezdeményezések ugyanis a tervszerű és arányos struktúrát szükség­ szerűen nem valósítanák meg.) Ezt követően országosan, térségenként és településenként fel kell mérni az üdü­ lési adottságokat — tényleges és potenciá­ lis felvevőképességet —, valamint az üdü­ lési igényeket. Ezek birtokában megjelöl­ hető a fejlesztés irányvonala és konkrét feladatai. Utóbbit próbálom meg felvázolni egyet­ len település, Salgótarján vonatkozásában — mellőzve az előzmények részletes ismer­ tetését. Salgótarján városban a helyi üdülés te­ rületi feltételei kedvezőek. A városkörnyék domborzati adottságai és művelési ága, a nagy kiterjedésű erdőterületek és a ki­ sebb völgyek rét-, legelőgazdálkodása je­ lenlegi, nagyrészt feltáratlan formájában is előnyös lehetőségeket biztosít a rövidebb tartamú, természeti környezetet igénylő szabad idő eltöltési formákhoz. A turiszti­ ka, séta, gombázás, tájékozódási futás és hasonló funkciók ellátását jelenleg is le­ hetővé teszik a terület természeti adottsá­ gai. E potenciális lehetőségek kihasználtsági foka azonban jelenleg alacsony szín­ vonalú, alkalmi, inkább a napi üdülési igényt szolgálja (alapvetően a belterüle­ tekből kiindulva és oda visszatérve), mivel hiányzik a területet mélységében feltáró közúthálózat, valamint az üdülési bázis­ létesítmények rendszere, a hosszabb idő­ tartamú, több napos kollektív vagy ma­ gánüdülés szállásférőhelyei. Éppen e bázislétesítmények kialakítását, vagy annak elmaradását befolyásolják döntően a közvetlenül mérhető gazdasá­ gossági meggondolások, továbbá a szabad­ idő-tevékenységek preferenciájának kimunkálatlansága. E feltételek megteremté­ se azonban nélkülözhetetlen a területek racionális és az adottságoknak megfelelő hasznosításához, különben a potenciális üdülési lehetőség holt tőke marad. Az adottságok és pénzügyi erőforrások legoptimálisabb felhasználásának érdeke azt követeli, hogy azokat a kívánt célra maximális mértékben igénybe vegyük, a környezet károsítása nélkül. Ennek érde­ kében elsőként a valamilyen szempontból védelmet igénylő területeket kell kijelöl­ nünk és a hatékony védelem feltételeit kell megteremtenünk. Védelmet igényelnek a természeti ritkaságok, műemlékek, kilátó­ pontok stb. A védelem sajátos feladata a szándékolttól eltérő célra történő terület­ felhasználás megakadályozása is. A gazda­ sági lehetőségek előteremtése után sor ke­ rülhet a fejlesztést célzó beruházásokra, azok optimális ütemezésével. Salgótarján, mint a Zagyva menti agglomerálódó térségek egyik fontos gócpontja, jelentős vonzóhatást gyakorol a közeli te­ lepülésekre, s e hatást fokozza az, hogy a bányaművelés felhagyásával a korábbi kis bányásztelepülések helyi munkaerő­ igénye megszűnt. A városon belüli inten­ zív iparfejlesztés miatt e falvak lakossága napi ingázóvá vált. A legközelebbi telepü­ lések hamar beolvadtak a várostestbe (mint például Baglyasalja), a távolabbiak ingázó lakossága pedig fokozatosan be­ települ a városba. Ezáltal az agglomeráció településeinek népessége az intenziven fej­ lődő Salgótarján kivételével egyre csök­ ken, beleértve még az együttesen 15 000 fő nagyságrendű Kisterenye—Nagybátony térségét is. A lakónépesség „felvándorlása” az adott településekben területfelszabadítást ered­ ményez. Különösen szembetűnő ez a hegyi falvak (Salgóbánya, Rónabánya, Rónafalu, Somlyóbánya és Somoskő) esetében. A ki­ öregedő lakosságú, elnéptelenedő, ugyan­ akkor a legkedvezőbb, hegyi üdülésre al­ kalmas táji környezetben fekvő falvak kí­ nálják a lehetőséget az üdülési célú hasz­ nosításra. A lakóterületek övezeti átsoro­ lása üdülőterületté az említett tele­ püléseknél indokolt. Az így távlatban �kialakítható üdülőtelepülés-láncolat elő­ nye sokrétű: a meglevő infrastruk­ túra a kezdeti beruházási költségeket csökkenti, a közút-közműhálózat a szüksé­ ges kapacitásra méretezett, az épületállo­ mány felújítása vagy cseréje jól ütemezhe­ tő, a fokozatosan növekvő üdülő „népes­ ség” ellátását a településben a munkalehe­ tőség miatt visszamaradó szolgáltató la­ kosság folyamatosan, gördülékenyen bizto­ sítja. Az előbbiekben említett települések az agglomerálódási folyamat eredményeként közigazgatásilag Salgótarjánhoz tartozó belterületek, így a városi igazgatás a la­ kás- és üdülőterület-fejlesztési tevékenysé­ gének keretén belül az igények összehan­ golását saját hatáskörében elvégezheti. A meglevő épületállomány és településszer­ kezet következtében tulajdonképpen tele­ pülésrekonstrukciós feladatokat kell meg­ oldani. A kialakuló üdülőövezet belső struktú­ rája, építési övezetei úgy formálandók, hogy e településrészek megfeleljenek a kü­ lönböző jellegű és időtartamú üdülés köveletményeinek, biztosítsák a magánüdülés területi feltételei mellett az idegenforga­ lom fellendítését célzó kereskedelmi jelle­ gű szállásférőhelyek növekvő mennyiségét. Az ennek során készítendő részletes ren­ dezési tervekben mélyrehatóan értékelni kell a települések táji környezetét, és en­ nek vonzóerejét növelni kell. Ez azt igény­ li, hogy — a településekből kiinduló egy­ napos gyalogtúrák lebonyolításához szük­ séges mélységig — az erdőterületek jóléti parkerdővé, a kisebb rét-, legelőterületek jóléti gyepterületekké fejlesztendők és en­ nek megfelelően hasznosítandók. Erdőknél a vágásfordulót meg kell emelni, tervsze­ rű fafajcserével a nagy kiterjedésű akáco­ sokat bükkösre és vegyes tölgyesekre kell kicserélni, gondoskodni kell a megfelelő erdei berendezésekről. A Somoskőújfalui közúti és vasúti ha­ tárátkelőhely 1977 óta folyamatos üzemű, ennek következtében Somoskőújfalu — szintén Salgótarján „egyéb belterülete” — idegenforgalmi elosztóközponttá fejleszt­ hető. A Csehszlovákiából, Lengyelország­ ból érkező idegenforgalom szálláslehetősé ­ ge biztosítható az említett kifejlesztendő üdülőtelepülésekben, ez egyúttal a szállás­ férőhelyek jobb kihasználását is eredmé­ nyezi. További fejlesztés lehetőségét rejti a Zagyva és a Tarján patak síkvidéki árvíz­ védelmi tározóinak kiépítése. A 21-es szá­ mú főközlekedési út közvetlen közelében (Salgótarján és Kisterenye között), vala­ mint Nagybátonytól keletre (a 23-as fő közlekedési út mellett, Maconkától kelet­ re) tározó tó épül. A tározók kialakítását követően vízi sportokra, strandolásra, hor­ gászásra és természetesen az ezekhez kap­ csolódó üdülési létesítmények elhelyezésé­ re nyílik lehetőség. Az e területre készí­ tendő üdülőterület-rendezési terveknél fontos követelmény a vízparti sáv szaba­ don hagyása és főként a közösségi üdülés céljára szolgáló területek túlsúlyának biz­ tosítása. Ugyanis a térség vízben szegény, s ez csak fokozza lakosságának víz mellet­ ti üdülési igényét. A magánüdülés terüle­ teinek, a hétvégi telepeknek vízközeli el­ helyezése elzárná vagy leszűkítené a na­ gyobb tömegek számára alternálva igény­ bevehető területet. Az elmondottakon kívül Salgótarjánt ez annyiban érinti, hogy a városból közúton és vasúton 15 perc alatt megközelíthető mind az északi erdős-hegyes, mind a déli vízkörnyéki üdülőövezet. Ennek előnye a változatos üdülési formák közötti válasz­ tási lehetőség növekedésén túl az északi, Salgó környéki védett területek egyolda­ lú, túlzott igénybevételének kiküszöbölé­ sében is jelentkezik. A déli üdülőövezet továbbfejlesztése az északi Mátra jórészt feltáratlan területei felé lehetséges, a 24 109 sz. Nemti—Szuha— Mátraszentistván ö. k. út megfelelő kiépí­ tésével, illetve felújításával. A Salgó •környéki hegyi üdülőtelepülé­ sek és a déli vízparti üdülőtelepek között Salgótarjántól keletre változatos, főként erdővel borított dombos terület húzódik Vizslás és Kazár községekkel, néhány apró tanyával, „pusztával”, a Zagyva két kis he­ gyi tározójával. E térség fogadóképességét csökkenti a már említett kedvezőtlen fa­ fajösszetétel, továbbá a feltáró úthálózat és a természeti, tájképi különlegességek hiá­ nya — ezek felszámolásával azonban ked­ vező feltételek teremthetők az üdüléshez. A fejlesztés egyik kulcsa a terület súly­ pontjában elhelyezkedő Somlyóbánya üdü­ lőtelepüléssé történő átalakítása és átsoro­ lása lenne. E városközeli „egyéb belterü­ let” a térség üdülési elosztóközpontja le­ het. A környezeti adottságok kivételével egyéb feltételei, nagysága, épületállomá­ nya, népességösszetétele hasonlóak Salgóbányáéhoz. A kisebb idegenforgalmi von­ zóerő miatt azonban itt a kereskedelmi és közösségi jellegű szállásférőhelyek létesí­ tése kisebb számban indokolt, s mellet­ tük előtérbe kerülnének a magánüdülést biztosító üdülőtelkek, nyaralókkal s főként hétvégi házakkal. Kiépítendők a környező területeket mélységben feltáró utak (az er­ dőgazdálkodás úthálózatára alapozva) és végrehajtandó a városközeli akácosok fa­ fajcseréje. Az erdős vidék kis tanyai tele­ pülései átalakítandók vagy kiegészítendők közösségi férőhelyeket és alapfokú ellátást biztosító létesítményekkel. A városközeli, nagyüzemi művelésre alkalmatlan zárt­ kertek kiskerttelepekké alakítandók, egy­ úttal (az itt előírt építési tilalom miatt) a csatlakozó erdőkben célszerű hétvégi há­ zas üdülőterületeket kijelölni. Ezeknél vi­ szont a fakivágás megtiltása indokolt, s ez bérbeadással történő területhasznosítás esetén egyszerűbben realizálható. A fentiekben javasolt konkrét feladatok tervszerű végrehajtása a meglevő adott­ ságok kiaknázásával hosszú időre biztosít­ hatja Salgótarján városnak és közvetlen vonzáskörzetének (elsősorban helyi, kisebb mértékben idegenforgalmi) üdülési igé­ nyeit, főként a rövidebb időtartamú hét­ végi üdülés vonatkozásában. A kapacitá­ sok kiépítése vagy átalakítása térben és funkcióban differenciált, nyitott struktú­ rát eredményezhetne, biztosítva a további fejlődés, a módosuló igények szerinti át­ rendezés lehetőségét. Turcsányi Miklós Vitam et sanguinem ségről. Arról, mit mondanak a nézőnek ezek a sajátos „filmbalettek”, hogyan kell — vagy lehet — nézni őket, milyen „üze­ netük” (olvasatuk) van? Mindehhez azonban néhány kérdést tisz­ tázni kell. Kezdem azzal, hogy a „Jancsó-jelenség” megjelölés voltaképpen pontatlan. Bár a jeles magyar rendező szuverén világot te­ remtett, társa, Hernádi Gyula — mint köz­ tudomású — nem a kiszolgáló asszisztens szerepét vállalta magára, hanem az alap­ vető koncepció kialakításának gondját is. A VITAM ET SANGUINEM címlapján ez áll: Hernádi Gyula és Jancsó Miklós film­ regénye. A kötet — s nyilvánvalóan a film is — kettejük szellemi birodalmának ter­ méke. Jancsó (Hernádival szövetkezve) poli­ tikus filmeket készít. Alapvető kérdéseket feszeget. A hatalom és az egyén kapcsola­ tának különféle aspektusait vizsgálja. A forradalom szükségszerűségét igyekszik bi­ zonyítani. A kollektív cselekvés mellett kardoskodik. Egyértelműen a haladás híve. A téma önmagában nem értékmérő. Miért — és mitől — eredetiek Jancsó Mik­ lós filmjei? Mindenekelőtt vizuális erede­ tiségük révén. A rendező a látvány — a mozgás, a ritmus, a zene, a tánc — elemeit sajátos szintézisben egyesíti, Legendásan HERNÁDI gyula és JANCSÓ MIKLÓS FILMREGÉNYE Jancsó Miklós hosszabb szünet — és né­ hány külföldi megbízatás — után ismét itthon forgat filmet. Címe ÉLETÜNKET ÉS VÉRÜNKET. A háromrészes alkotás felvételei viharos tempóban folynak. Köz­ ismert, hogy a SZEGÉNYLEGÉNYEK, a CSILLAGOSOK, KATONÁK, A SZEREL­ MEM, ELEKTRA rendezője a szokásosnál jóval gyorsabban dolgozik. A mű alapjául szolgáló filmregény — a VITAM ET SANGUINEM — a Magvető gondozásában megjelent könyvalakban. Amikor az alábbi recenzió sorait írom, a Jancsó-stáb a munkának csak egy részé­ vel készült el. Senki sem tudhatja, milyen lesz a vászonra vitt irodalmi forgatókönyv. Csupán sejthetjük, elképzelhetjük, fantá­ ziánkban formálgathatjuk a leendő képso­ rokat. Másfelől a filmregénynek meg kell állnia a maga lábán: gondolati tartalmát, szerkezetét, kifejezési eszközeit — a maj­ dan megelevenedő filmtől függetlenül — minősíthetjük. Az alkalom arra is csábít, hogy néhány szót szóljunk az úgynevezett Jancsó-jelen­ 11 �hosszú beállításait vibráló atmoszféra él­ teti. A Jancsó-filmekre nem illik a „realista” címke. A rendező elrugaszkodik a valóság­ tól, látomásait szervezi jelenetekké, a táv­ latok és a folyamatok érdeklik. Azt mond­ ja el, amit egy-egy jelenség kapcsán lénye­ gesnek tart. Konkrét példával: a FÉNYES SZELEK nem a népi kollégiumok fejlődés­ történetének rajza, a MÉG KÉR A NÉP nem a Szántó-Kovács-féle mozgalom do­ kumentumszerű felidézése. Akkor hát mi­ csoda? Előbbi: mozgalmas esszé az új rend — és az új gondolkodás — születéséről (a NÉKOSZ apropóján), utóbbi: színes példá­ zat az úri világ elpusztításának elkerül­ hetetlenségéről (a szóban forgó parasztfel­ kelés ürügyén). Akik az említett filmeket a „valósághűség hiánya” miatt marasztal­ ták el, abban tévedtek, hogy az eseménye­ ket és a dokumentumokat „egy az egyben” kérték számon (holott az ilyesfajta épít­ kezés Jancsótól és Hernáditól egyaránt tá­ vol áll). Mindezzel nem azt akarom bizonyítani, hogy a nemzetközi klasszisú Jancsó Mik­ lós mindig a saját legjobb színvonalát éri el. Hadd legyek szubjektív. Magam a SZEGÉNYLEGÉNYEKet, az ÍGY JÖTTEMet nagyon szeretem, a SIROKKÓt kudarcnak érzem, a CSEND ÉS KIÁLTÁSt, a MÉG KÉR A NÉPet, a SZERELMEM, ELEKTRAt bizonyos fenntartásokkal fogadom el. Az is tagadhatatlan, hogy az utóbbi idő­ ben a Jancsó-filmeket gyakran ismétlődő sablonok, újra és újra visszaköszöntő mo­ tívumok szeplői borították. Itt az idő az előrelépésre, az arzenál fel­ frissítésére. A VITAM ET SANGUINEM nagyobb formátumú — és több problémát felölelő — munka, mint a korábbi Jancsó—Hernádi alkotások voltak. Részben a terjedelem miatt (ez a film voltaképpen háromrészes: a MAGYAR RAPSZÓDIA, az ALLEGRO BARBARO és a CONCERTO címet viselik az egyes tételek), részben a főhős — Felső­ bajcsai Zsadányi Endre — élete és küz­ delmei köré épített drámai cselekmény jó­ voltából. Jancsó Miklós nyilatkozataiban többször elmondotta, hogy a pszichologizálástól ide­ genkedik: hollywoodi csinálmánynak tart­ ja, mert ez a fogás arra való, hogy a szem­ lélőt manipulálja. A tétel vitatható — a lélek „mélyrétegeit” kiváló filmek egész sora tárta fel —, az álláspont azonban tisz­ teletet parancsoló. A VITAM ET SANGUI­ NEM mindenesetre szakítás a „jelzések­ kel”: ezúttal — ha nem is konstatálhatjuk a lélekábrázolás megszokott fogásait — egyfajta belső fejlődés, cselekvés-motivá­ ció ok-okozati összefüggései is felsejlenek a sztoriban. (Szándékosan írtam a szót, s egyáltalán nem pejoratív értelemben hasz­ náltam. Jancsót elég sok vád érte amiatt, hogy a mesét nem tartja sokra. A VITAM ET SANGUINEM filmregényében egymást érik a fordulatok s a figurák jellemzése — a szerzői szöveg vagy az elhangzó mondatok alapján állíthatjuk ezt — összetettebb, mint az előző filmekben volt. Különben erről a kérdésről még csak annyit: Fellini fütyül a sztorira, Wajda követi a hagyo­ 12 mányos dramaturgiát. Mindketten modern rendezők. Nincs minden helyzetre érvényes szabály.) A könyv egy ellentmondásokkal terhes, hallatlanul bonyolult és széles röppálya íveit követő életút sorsdöntő állomásait tárja elénk. Fentebb már említést tettem a Jancsó—Hernádi filmek történelemszem­ léletéről, a „hűtlen hűségről”. Mindenki tudja, hogy a VITAM ET SANGUINEM esetében a modell — jobb szó híján hasz­ nálom a kifejezést — Bajcsy-Zsilinszky Endre volt. A neve ebben a trilógiában megváltozott. Más egy sereg szituáció, helyszín, időpont stb. is. Biztos, hogy so­ kan lesznek, akik olvasmányaik tényanya­ gát szembesítik Hernádiék fikcióival és a „nem így volt”-tal kifogások özönét sorol­ ják majd fel. Magam a szerzők jogát hang­ súlyozottan megvédeném: ahhoz, hogy a lényegről beszéljenek, fantáziájuk rakétáit is be kellett gyújtaniok. Sok minden nem történt meg — vagy nem úgy történt meg —, amit és ahogy az alkotópáros a könyv lapjain leír. De megtörténhetett volna így is — s ennyi talán elég a felfogás igazolá­ sára. Vitéz Felsőbajcsai Zsadányi Endre, aki halála előtt, egy kihallgatás során megta­ gadja a vitézi címet és a nemesi előnevet, nagyon nagy utat tesz meg. Messziről — a szélsőjobb ingoványos partjairól — indul és eljut a „jövendő fehéreinek” fenntartás nélküli vállalásáig. A kevély magyar úr efféle szélsőséges kinyilatkoztatásokra ra­ gadtatja magát: „Csak gyáva, gyenge, bo­ tor ember ad jogot büdös parasztnak.” Frázisokat pufogtat: „Újjászülettünk a háború véráldozatában. Új emberfaj te­ remtődött. A bátrak és igazak nemzedé­ ke.” „Ha a nemzetpusztítókat, a csatornatöltelék vörösöket le lehet is győzni katonalilag, ez nem elégséges a jövő megterem­ téséhez; ki kell fogni a szelet a vörös vi­ torlákból.” Aztán fokozatosan kinyílik a szeme. Nagy szerepet játszik öntudatra éb­ redésében Poórral, az újságíróval, a pol­ gári radikális lap munkatársával kötött barátsága — s életreszóló leckékkel jár Bankos Marihoz fűződő kapcsolata. Az öreg Bankós ugyan úgy jellemzi a föld­ birtokos Zsadányit, hogy azokhoz tartozik, akik parancsolni tudnak, hallgatni, tűrni és felkészülni azonban nem — hősünk valójában mégis tudatosan törekszik az el­ nyomottakkal és kisemmizettekkel való azonosulásra. A Horthy-pribékek igazsá­ gát nem fogadja el és rádöbben arra, hogy csak abban az esetben lehet hű önmagához, ha a jövendő szabad, demokratikus Ma­ gyarországáért harcol a maga nem lebecsü­ lendő eszközeivel (vagyona és tekintélye adott, kapcsolataival és stratégiai érzéké­ vel, valamint bátorságával is segíti a moz­ galmat). Átadja a parasztoknak kúriáját, gazdasági épületeit és háromszáz katasztrális hold földjét. Azon munkálkodik, hogy megfogadja Poór tanácsát, s az indulati energiát átalakítsa teremtő, társadalmi ra­ cionalizmussá. E program jegyében koc­ káztat, szervez, tiltakozik, appellál, kezde­ ményez, provokál, leckéztet s életét is fel­ áldozza a világmegváltó eszmék szolgála­ tában. A VITAM ET SANGUINEM a Zsadányi Endre-portrét számos társadalmi-politikai jelenség füzérével kapcsolja össze: ezek részben az emberi érést motiválják, rész­ ben a kort és annak erkölcseit jellemzik. A teljesség igénye nélkül felsorolok né­ hányat a filmregényben exponált „címsza­ vak” közül. A fehérterror hadviselése. Az ellenállási mozgalom ösztönössége és tuda­ tossága. A hatalom taktikázása. A dema­ gógia természetrajza. A nemzeti egység megteremtésének feltételei. A nagy esemé­ nyek vízválasztó jellege. A mártirium ér­ telme. Jancsó filmjeit a nézőtábor egy része azért bélyegezte meg, mert soknak — és öncélúnak — tartotta bennük a női mezte­ lenséget. A ruhátlan nő a SZEGÉNYLEGÉNYEKtől a SZERELMEM, ELEKTRÁig ívelő filmfolyamban többnyire a kiszol­ gáltatottság, a védtelenség vagy egysze­ rűen csak a szépség szimbóluma. Fontos része az életnek. Nem dekoráció: esztétikai minőség. A VITAM ET SANGUINEM fel­ erősíti és meghatványozza ezt a mozzana­ tot. A Szellem mellett a Szerelem kormá­ nyozza Endre, Mari, Veruska életét — en­ nek megfelelően újra és újra felbukkannak a pogány szertartásokra emlékeztető já­ tékok elemei. Köznapi mércével mérve furcsa ez a zabolázhatatlan temperamen­ tum, de prüdériával semmire sem me­ gyünk. Azt kell megértenünk, hogy a ki­ vételes pillanat kivételes vágyakkal páro­ sul, melyek kívül esnek az elfogadott — vagy követett — kódex normáin. Bankós Mari utolsó kívánsága az, hogy együtt le­ gyen egy férfival (aki — a lány kívánsá­ gára — nemcsak nemi aktus végrehajtásá­ ra, hanem hóhérszerepre is vállalkozik). Zsadányi Endre a pribékek jelentkezésé­ re vár, előtte azonban még magáévá teszi Veruskát. És általában is nagy erő a nemi­ ség: a figurák ezt tudomásul veszik, csöp­ pet sem misztifikálják. A dalt, az éneket a filmek többségében korfestő, hangulatszínező funkcióval szok­ ták felruházni. A VITAM ET SANGUI­ NEM szereplői is folyton nótáznak. Hol örömükben, hol szomorúságukban, hol tettrekészen, hol védekezésképpen. Néhány évtized eseménykrónikája villan fel a har­ sány indulókban, munkásmozgalmi dalok­ ban, de még az irredenta himnuszokban is. Ezek a strófák korántsem „járulékos ele­ mek”: az élmény fontos komponensei. Kell-e bizonygatni, hogy az „Alsónyéken megépült a vasút, megjött rajta Garibal­ di, Kossuth” kezdetű ének, melyre együtt zendít rá a tömeg, milyen mozgósító len­ dületet juttat kifejezésre. Vagy az „És nemzetközivé lesz holnapra a világ” — az utolsó dallamfoszlány, mely a filmregényt zárja — mennyire magába sűríti az össze­ tartozás eszméjét. Film-futurológia nem lévén, a VITAM ET SANGUINEM jövőjéről — a mozikban látható műről — kockázatos dolog lenne jóslásokba bocsátkoznunk. Csak a remény­ ről szólhatunk: bízunk benne, hogy az ÉLETÜNKET ÉS VÉRÜNKET nem össze­ foglaló jellegű, hanem a megújulás irá­ nyába mutató alkotás lesz. (Veress) �Laczkó Pál Rovancs Vihar Béla köszöntése Őszinte szívvel és barátsággal köszöntjük mi is Vihar Bélát, aki 70. éve körül nagy alkotókedvvel és energiával, sokszor megpróbált, de töretlen hittel teremti meg költészetének új — talán legértékesebb, legmaradandóbb — műveit. Köszöntjük Őt, aki a „hegyek karján, méla csecsszopóként ősálomban bóbiskoló” századeleji Szécsényt is szülőföldjének tekinti, és olyannyira mélyen élnek benne az ide kötődő gyermekkori élmények, hogy akár részletes lírai önéletrajzát is összeállíthatnánk verseinek és a rádióhallgatók számára is emlékezetes, Malom utca című hangjátékának motívumaiból. Ez a kötődés és ragaszkodás az 1960-as évek fordulóján váltott ki először igazán figyelmes érdeklődést Nógrád megyé­ ben, amikor oly sok emlékezetes találkozón és a Palócföldben rendszeresen megjelenő verseiből az olvasók megismerhették Vihar Béla gazdag költői munkásságát. Mindezekkel igazolva mondhatjuk, hogy 1965-ben a Nógrád megyei Tanács megyénk kulturális életében valóságosan érzékelhető hasznos jelenlétet ismerte el, kitüntetve őt a Madách-emlékplakettel. Születésének évfordulóján Vihar Béla messzehangzó választ kapott a „szülőföldjeihez” intézett kérdésére: „elfogadtok-e fia­ toknak engem, / létem dajkáló falvak, városok?” Ünneplése, ma­ gas kitüntetése bizonyítja, hogy nem egy-egy tájék számon tartott fia csupán, hanem az egész hazáé — és persze a magyar köl­ tészeté is. ( K. N.) Profán prédikáció S minthogy lehetőségeink szerint kiki felelős a korért, amelyben élnie adatott, egyben valamennyien esendőek is vagyunk, és indulatainkkal olykor sebeket osztunk, így növelve a Földön a sérelmek seregét, s ezzel elsőül saját arcunkba sújtunk, elveszítvén a jogot a sugárhimes Napra, a madarak ívelő röptére, a gyöngyöző patakok gyönyörére: legyen tehát bennünk kellő erő, illendő tiszta bátorság s emberi méltóság kimondanunk: bocsássatok meg, hogy magunknak is megbocsáthassunk! Mert nem az a nagy, ki konok és kemény az ütésben. Mert nem az a hatalmas, ki önszerelmét szembeszegezi a világgal. Mert az igazság alázata az énünket megvalósító fölemelkedés. Lásd, gőgje kupacán, mint ágaskodik a zsugorodó törpe, amaz meg földig hajol, és homloka a csillagokhoz ér fel. Vázlat egy önarcképhez Ki lépteit a csillagokhoz méri, habár tudja, hogy soha el nem éri: tervezvén sorsom, így adassék meg nékem, elődök, ősök lábnyomát elérnem, hogy alkonyatba hajló életem, elégtételem hajnala legyen. A költő Egy katona megy a hóban című kötetéből. Új versek. (Szépirodalmi, 1978) A fogalmak elégtelensége. Mert első megközelítésben: restség. Ez az, ami kimondatik. Holott inkább fölöslegesség és elnapolhatóság (örök időkre). Bár a kettő összege — valakiről lévén szó — mégis: lustaság. Valójában 1 + 1 = 3. Azaz a kimondott szó ritkán hüvelyezi ki két jelenség összegét, mert kettőre teszi a végeredményt. Formállogika. Mégis: a fentiek elfogadhatatlansága: felesleges komplikáció egy fássufni kitakarításához. Ugyanis egyszerűen neki kell fogni. De miért? Praktikus célból? Ha bármit is nem találna, még mindig hamarább előkerítheti, mint amennyi idő alatt rendbe rakja a szükséges és fölösleges kacatokat. Tehát a szépérzék merőben elvont szempontjai alapján? Ebben azért már lenne némi rigorozitás, ami, ugye, mégiscsak nevetséges. Ám ha a gyerek kéri, az más. Nála a dolgoknak még lelke van. Mi több, a „dolgok” kifejezést sem érti. A „fölös­ leges kacatok” pedig teljesen felkészületlenül érné. A „fölösle­ ges” helyébe nála a „lelkes” lép. Kacatok helyett „lényt” mond­ hatunk. (Együtt: lelkes lény.) Vannak azonban pillanatok, ami­ kor a gyermeki misztérium emléke nála is (kérdés persze, hogy másnál is) átdereng a felnőttévek ködén. Számára ez már mindössze a „dolgok logikájának megértése”. Ösztönzésnek per­ sze elég. Nekilát tehát. Pedagógia: vonjuk be a gyerekeket is. Idill: apa és gyermeke együtt közös munkában. Felbomló kép: a gyermek ráun. Még őszinte ember, tehát ürügy nélkül távozni akar. Pedagógia: neveljük kitartásra a gyermeket. Ám az apa­ pedagógus nevelési elvei megfogalmazatlanul elúsznak, mint éj­ szaka vonuló láthatatlan vadkacsa-ék. Mert mielőtt bárminemű elv is szóalakot nyerne, kezébe akad egy jutazsák. (A gyermek eközben el.) Nem kell megerőltetnie az emlékezetét. Pontosan tudja, miféle zsákot talált. A megszokás kényszeréből fogalma­ zunk így, hogy a zsákról tudja, miféle. Valójában ennek a tu­ dásnak a zsákhoz semmi köze. Ahhoz is kevés, ami a zsákban van. Ugyanis fogalma sincs róla, mi mindent tartalmaz. Arról igen, hogy azok a kacatok vannak benne, amik a gyerek révén kerültek át hozzájuk a volt szomszédoktól. (A „volt” magyará­ zata: egy éve, hogy a férjet — rövid időn belül — követte a feleség is. Bár magtalan, ám — az elhalálozás szoros rendjéből is láthatóan — mintaszerű házasság volt.) Lényegében tehát a zsákról való tudását olyan üresnek mondhatjuk, mint egy krumpli nélküli krumpliszsákot. Ám ez az üresség most köbcentiméterről köbcentiméterre ellenállhatat­ lanul kitöltődik valami sajátosan ködszerű anyaggal. Az egysze­ rűség kedvéért nevezzük sejtelemnek. S a laza halmazállapotú anyag (-sejtelem) elegendő volt ahhoz, hogy a jutazsák önmagá­ ban is jelentést kapjon. Már olyannak tűnt, mintha egy (kettő? Vö: fentiek) élet elhagyott, levedlett burka lenne. A sejtelem pedig máris kicsapódott mint tudás, amiként a hajnali köd a szemetes kukákra. A körülmények ismeretében nincs együtt sehol a világon annyi tárgy és semmi egyéb szóbajöhető valami, mint ebben a zsákban, amiből a két elhunyt pontosabban rekonstruálható lenne. A merőben mozaikjátékjellegű feladat megoldását már csak azért is fontosnak tartotta, mert váratlanul ráébredt, hogy mindkettőjük arcát elfelejtette. Kinyitotta a zsák száját és belenyúlt. Sorra számba vette a leleteket, amiként egy leltárnál teszik: — csontszerű, leszakadt könyvfedél, cím: Az én kortársaim, írta Mikszáth Kálmán; Az Újság ajándéka előfizetőinek: a betűk mögött a szecesszió omlatag angyala, azaz: a Haza allegóriája, magyar zászlóval a vállán, kezében a magyar korona, dicsfénye nem sugarasan terjed tova, hanem körkörösen, ahogy a rádióhullámokat ábrázoljuk; — té­ pés Tolnai Világlexikonából: Afrika politikai térképétől az Agan­ csokig; — Outdoor Life- 1968. novemberi száma; — imaröplap, felirata: Hit! Remény! Szeretet!; — néhány imakönyvbe való szentkép; — tankönyvek: Tanítók tanácsadója, 1936., Szántás, vetés, népiskolai tankönyv, 1940., Pedagógus Továbbképzés: lé­ lektan, pedagógia (rajta felirat: Jó tanulással építjük hazánkat), Egyetemes történelem, 1959.; — egy teljesen üres regiszteres fü- 13 �zet; — Imafüzet gyermekek részére; — Kodály Zoltán: Bicinia Hungarica, első és harmadik füzet; — Egyházi énekek, kiadja: Az angol kisasszonyok budapesti Sancta Mária intézete; — Ima­ könyvek, „Gimn. és Tan. növendék” megjelöléssel a név alatt, kötetenként más-más évfolyam és osztály feltüntetésével; az imakönyv a művelt katholikus közönség számára a tulajdonos feltüntetése nélkül; — jegyzetfüzet keménytáblája és spirálja, lapok nélkül; — Magyar levelező, a Magyar Élet kiadása, 1944; — légipostaborítékok Kanadából, levek nélkül; — a Szén­ bányászati Tröszt 1963. évi bérszabályzata; — A pedagógusok bérezése, kiadja a Pedagógusok Szakszervezete; — Érdekes Üjság 1916. május 2.-i száma a harmadik 3000 koronás harctéri fotópályázat képeivel; — cetlin: tanuló 69 fő + nevelő 12 fő + vendég 10 fő = 91 fő. A vacsora ára: 12,50. A vacsora áll 2 db bécsi szeletből, burgonyából, savanyúságból, kenyérből, 1 db tésztából, gyerekeknek 1 bambi. A nevelők és a vendégek ré­ szére nem bambit, hanem 1 üveg sört vagy pár liter bort sze­ retnénk, amire még 100 Ft-ot beszedünk. Ha a végösszeget el­ osztom 69 részre, mivel 69 tanuló van, úgy alakul ki az egy főre eső fizetés; — családi fénykép, hátlapján: Elbl és Pietsch, József Főherceg őcsász. és kir. fensége udv. fényképésze, Buda­ pest II. ker. Fő-utcza 18.; — Gyöngyvirág, 92 magyar népdal; — szakmányadási lap-tömb üres hátoldalán az 1960/61 és 1961/62 tanév tantestületi értekezleteinek jegyzete; — hiányos lapú jegy­ zettömb, írás csak két oldalon: az első szöveg fogalmazványvázlat: „Értesítem, hogy az üdülésre való beosztásomat a legnagyobb sajnálatomra nem tudom igénybe venni, mert családi körülmé­ nyeim úgy alakultak, hogy jelenleg nem utazhatom el. Nagyon köszönöm a Járási Bizottság irántam tanúsított jóindulatát és kérem, hogy azt a jövőre is fenntartani szíveskedjenek. Elvtársi üdvözlettel 1954. máj. 22.; a második szöveg: „Franckos tészta, 25 dkg liszt, 25 dkg cukor, 5 dkg zsír, 1 egész tojás, 1 sütőpor, 1/4 liter tej, 1 kocka Franck. Kávékrém — fél óráig keverni”; — levél: „Külüzem T. cím: Értesítem, hogy üzemünknél betöl­ tött mérlegkezelői állása alól a nyugdíjkorhatár elérése miatt felmentem, egyben munkaviszonyát megszüntetem.”; — Feszthy Árpád körképe után Magyarok bejövetele, részlet; — szemléltető táblák összegöngyölve: Magyarország czímere (Kis czímer); — Magyar Korona országainak egyesített czímere (Közép czímer); — Váratlanul a zsák aljára ért. Keze nem talált semmi ki­ emelendőt. Körülnézett, mintha játékból eszmélne. Szétszórtság és rendezetlenség. Személytelenség és szervetlen illeszkedés. Csend. A megrendülésre várt. Az elhunytak felsejlésére a tár­ gyakból. A rendezetlen kupac hosszabb idő után sem öltött meg­ rendítő gyászkülszínt. Azért a dolgok lassan mégis éledeztek. Egyiktől a másikig, árnyékok lopakodó vonulása sejlett föl. Aztán egy hang elugrasztja az óvatos készülődést: — Haladtatok valamire? Ó, hát semmit sem végeztetek? Nagyobb a felfordulás, mint eddig volt! A gyerek...? — Itt hagyott. Elunta. — Te meg...? — Látod. — Történt valami? — Miből gondolod? Mielőtt válaszolt volna, a férfira nézett. Buta érzés volt. Ügy tűnt, mintha a kuporgó alak egy lett volna a limlomok közül. — Gyere már be, holnap is nap lesz — nyújtotta végül a kezét, hogy fölsegítse. — Nem válaszoltál. Miből gondolod, hogy történt valami? Miből? Némi szorongással nézett a férfire, akinek valószínűtlenül kitágultak a pupillái. — Nem is tudom. A számra jött. A férfi nem szólt rá semmit. Képeslapokat hagyott kicsorogni a kezéből, majd mégis azt mondta: — Különben mindegy. Kerítsd elő a gyereket. Majd én is megyek Egyedül maradt. Ahogy az őszi est laza szürkülete körülpólyálta, s a tárgyak elvesztették szigorú körvonalukat és kitá­ gultak, egymásbafolytak, saját magát is úgy érzékelte, hogy ele­ gyedik a tárgyak híg levével. Drámaiatlan keveredés volt ez. A végeredményt és az arányokat nem érzékelte. Elzsibbadt a lába. Felállt, megmoncsolta. Arra gondolt, hogy még meg kell fürdetnie a gyereket. Amint behúzta a fás­ sufni ajtaját, úgy tűnt, a tárgyak meg sem várják, hogy ki­ tegye a lábát, megmoccantak, hogy szétmásszanak. Hogy Ön­ magukban legyenek. 14 Bános János Anyám a szívemet Anyám a szívemet imádkozza engesztelné istenét a bűnért mit el se követtem Anyám a háborút csak magáról tudja s szempillám fájdítja napját mikor ajtót nyit nekem Anyám tudja hogy meghalok de attól retteg hogy meg is haltam: kapituláltattam az istent Ketykó István Rég elrobogott már Radnai Juditnak Egy cipőben járunk — nem rág még húsunkban a rák kötél sem feszül még nyakunkra... miért pályvázza a félelem testünket az éj oszlopaihoz...? várunk a sosem érkező szerelvényre, mely rég elrobogott már álmaink végtelen mezői felé — Nem figyeltünk Csókjaink lekozmultak szerelmünk edényében — miért nem figyeltünk jobban a lángra...? Látod, most dörzsölhetjük fényesre napjainkat VIM-szagú szavainkkal___! �Tímár Máté Szabadszombat Lelkes Miklós Erdő Sütött a gyíkarany zöld nagy fák között, magas létrát dobott az égnek riadt fácánkakas, de visszahullt a létra. Felhő kitűnt, csodás hidak világa, kéken áttetsző látomás. A vadcseresznye-ágon egy szarka cserregett. Nagy szemek mozdulását figyelték csöpp szemek. Sütött a gyíkarany zöld. Megállt a pára, csönd, majd láttam: ösvényt, tisztást, átfog, ölel, elönt, s árad tovább. Felettünk fehérbe tűnt az ég s lassan forgatta vissza nagy mókuskerekét: csigaházak kihulltak, harangszó megrekedt, a vadcseresznye-ágon új szarka cserregett, sütött a gyíkarany zöld. Nagy fák között, magas hangon elkétkedett még egy-két fácánkakas: a hidak összekötnek? látnak a nagy szemek vagy bennük csak halálig felhúzott szerkezet? s mikor húnynak a pillák múltként marad-e más, mint szépség? kék kötéltánc? áttetsző látomás? I. A szabadszombat ádventje péntek délután, de már regge­ létől lazít. Délután felugrott a Trikolorhoz s felvállalt egy jövőheti riportot. Azonnal meg is bánta, csakhogy nem nagyon válogat­ hatott. Ez van, öregem! Ő pedig külső, lassan veterán korú, a sok huszas-harmincas aggastyán között könnyen a szemek fe­ hérjére sötétlik: örüljön, ha kap! Tudni tud ugyan a vén lópofa, valahogyan mégis a holtvágányon rozsdásodik, bár a könyvei a szökőévek portájáról kiáltoznak egymásnak. Ilyenformán köny­ velik el, ezzel a záradékkal: Valami vajnak mégis csak kell lenni a fején. S mivel a megfogalmazatlan gyanú utólérhetetlen, bizo­ nyíthatatlan és kivédhetetlen, mint az árnyék, tolakodóan követi, hát felvállalta a baglyasaljai tudósítást, hogy a Trikolor nógrádi számának munkásmozgalmi tartalma is legyen, de lefelé a fel­ vonóban már meg is bánta, s utána irány a Kicsi presszó, epés szájízét a sör keserűjébe oldani. Vigye el a más macskája, ez bizony már a lelki ismeretemen szárad. Persze csak egy üveg erejéig — legalábbis így gondolta, mert rokonszenvesebb égtáj is vonzotta. Az otthon. A felesége, jelenleg gyermeksegélyen, ötre sofőriskolába megy, vezetni ta­ nulja a sohasemlesz Trabantot. A kései gyümölcs, Illéske reá­ marad, hogy pápázva, tatatázva kétéves, a székely nagyszülőkhöz ágyrajárónak adott Áron bátyjára emlékeztesse. Előtte bevásá­ rolni, ebédelni illik. S ki az ördög gondolná, hogy gödör után újabba lép? A Kicsi-akvárium füstoszlopokkal iszalagos mélyvizében is felfedezi Jani bácsi, a Nagycsarnok Harpagon-hírű felügyelője, szemre­ hányással illeti, mert zsebkölcsönért, illendő kamatra hozzá­ irányította trikoloros Zolit, aki állítólag „megadni nem szeret. Mire kimosakodott, legénykori ivócimborái, Melegh Gyuri, a Volt-Watt KTSZ műszakija, meg Rezy Bandi, a derék kőműves is odatelepedtek az asztal köré. Ládányi sörökkel, a nyugdíjas Margithay tanár úrral, meg a pincérnő, Jucika kedves mosolyá­ val, de már azzal a baljós sejtelemmel is, hogy ha nem győzi le ólomfenekének nehezét, látóközelben a hézag, ami a beláthatatlan következmények tordai hasadékát nyithatja elébe. Csak hát a csali sűrűn átveri a pecást, Kati leányasszonyt is könnyű táncba vinni, ha birizgálja a zabszem, s ezúttal még a elisiumi mezőkre indult táltosfiú, Nagy László is hozzáadta boldogult személyét az alkalomhoz, hogy esendőségének mércéje alá bukjon. Éppen csak azt kérdezte hozzá az olvasás áram­ körében is bele-belekapcsolódó Melegh Gyuri, hogy valóban olyan nagy volt-é, mint amilyennek most, múltbahátrálásának idején írják, s máris afféle maszek fórummá kerekedett köréje a Kicsi, bérjegyzékre jegyzett ledérkéivel, szénlehordóival, nyug­ díjasaival és nappali lumpjaival együtt. Még, hogy nagy volt? A nagynál is nagyobb! Bezzeg János Suhanc-dal suhancos fejemre télből koronát szerelemből hitből szívemre palástot rúgtassanak a szavak az égre föl hogy bámuljanak a glóriások Mire a cégtulajdonos autószerelő és a MÉH-bizalmi pohártöréses vitáját kihasználva — pedig a munkásosztály vezető sze­ repét célozta! —, váratlan hősiességgel felugrott és menetben elköszönve, az újabb aranyhalakra hagyakozta a Kicsit, már fél kettőre járt. A Közértben, ahol besorolt Illéske jegyes tejéért, éppen tolvajt fogtak, ott is tanúskodnia kellett. Ügy hogy bi­ zony nyolchónapos legényfia derekasan siratta a papit, neje a szeszreklámok közé sorolta az urát, mire hazaért. Pedig tulaj­ donképpen senki ellen sem vétett. Mégsem ízesítették mosolygással az ebédjét, csak Illéske feledte göcögős kacagással a sérelmet, amikor megtáncoltatta őt a tér­ dén. Szerencsére a menyecskének igyekeznie kellett a volánjá­ hoz, s így a litánia összes szentjei nem potyoghattak egyenként a nyakába. Annál inkább számon kérte önmaga, az időnként ke­ gyetlen bíró azt is, amit más balfácánok a történelemre, lottó­ járásra vagy a frontbetörésre fognak... 15 �A fiúcska elszundikált a kopaszra szopott fejű zebrán, előszedett témák azonban hiába csiklandozták a lelkiismeretét, a pálmák, szanzavérek megöntözése csak öt percig tartott, olvas­ nivaló nem kísértette, levéladóság nem terhelte, így hát hama­ rosan újra a saját tehetetlenségi nyomatéka lett, fél órával sem az asszonyka távozása után. Pedig azért csak kereskedett, hátha — akár rutinból is — összekalapálhatna valamit, ami az önkifejezés, vagy legalább is az időtöltés bódulatával tölthetné el. Feltette a marosvásár­ helyi Székely Együttes nagylemezét, varázsolja szebbé az Illéske álmát s kovászoljon be az édesapja hangulata alá. Belelapozott a naplójába, felütötte az illetékes oldalt, ahol a közlésre átadott írásait nyilvántartotta, hol találhatna rést, ahová betolhatná a lábát az ajtó és a küszöb közé. Mert akkor a témafüzet majd csak szolgálna valamivel, s a felizzított érdeklődés előszikrázná azt az indító mondatot, ami maga után csábítaná a többit. De a lista tizennyolc, sorsára váró novellát, riportot, tárcát kényszerített türelemre — a három regénykéziratról nem is szólva —, példásan lebeszélte. Strabon Geographikáját túlságosan nagy adag idegcsillapítónak ítélte, s mert közben a Symphoniája is elfogyott, a kísértés ismét a lapockájára hajolt. Valahogy úgy, mint amikor az asszonytest a mellbimbóival üzen. Mi lenne, ha leszaladnék Esti Hírlapért, feltölteném a házi­ trafikot, s ha már úgyis lenn vagyok, híg hosszúlépéskére a ház alvilágába, a termelői porbincébe is benéznék, hátha ott kapom Zsigát?! Zsiga, a Marandandóság Könyvkiadó felelős szerkesztője, ter­ mészetesen ismét csali, mint a paducok gilisztája. Jó néhány könyve körül bábáskodott idáig s a legutolsóról, mellyel a „Remekművek Szülőotthona” most már elefánttávú két eszten­ dővel adós, bizonyára most sem tud többet, mint tegnapelőtt: „Az idei tervben még mindig nem szerepel, öregem, így hát reményed is csak akkor lehet hozzá 1978-ban, ha valamelyik szóbéli ígéretre szerződött mű nem készülne el. De hát Salva­ dornak ez is jó, mert legalább parasztlépés a tehetetlenség sakk­ tábláján”. Nem is gondolkozott sokáig. Megnézte a gyermeket. Ügy mosolygott édes álmában a gyermekágy fenekén, mint egy sixtusi angyal. Még távoli bátyját is szívébe hozta. Decicske narancs­ levet készített a keze ügyébe, foglalja el magát véle, ha felser­ kenne. S úgy lopakodott bele a tejszínű februári délutánba, mintha bármelyik szegelet mögül kedves párja, Anikó toppan­ hatott volna elébe: „Mi az, te cégéres lump, már Illéske se fog otthon?!” S mindebben a szabadszombat a ludas, melynek péntekje a csodavárás, az önmagukkal-mit-kezdeni-nem-tudás előszobája. Míves nap, de mégsem az. Ünnep se, böjt se. Kitöltetlen csekk­ űrlap — fedezet nélkül. Meglustít. Ráérősebbé, engedékenyebbé lágyít. Csábíthatóbbá. Még az Esti Hírlap is jobban fogy ilyenkor. A futóvendégek is megszólításukkal tüntetik ki Etát, a szőke trafikosasszonyt. Bornemisszák is megáhítozzák a Dunatáj Pince­ borozó „csókálló” piros hagymával bőven trágyázott zsíroskenye­ rét, ami után szinte nyüszítenek a rizlingért, kadarkáért vagy a muskotályért, megvárakoztatva azt, aki valóban szomjas. A szokásos negyedóra a háromszorosára bővül az újságos­ bódé, a dohánytőzsde és a kortyolgató pultja között. És többet is ígér, mert Zsiga is ott nézegeti pápaszemes, bajszos, ősz haj­ szálakkal enyhén boglyas ábrázatát a két deci rizling aranysárga tükrében. Goda Bélával támasztja az állóasztalt, a külkeres főmér­ nökkel, aki privát szorgalomból elvégezte a filozófiát is, értelmesebb fél tucat inzsellérnél, és Zsiga úr mellett fröccsmecénásnak számít. Csakhogy ez megint bűnforrás. Béla olvas. A bizalmasba is bele­ leshet. Bizonyára a keze ügyébe került a Die Presse nevezetes friss cikke is, mellyel Illyés Gyula karácsonyi-újévi nemzet­ esszéjére bókolt, akkor pedig: „Ez az utca, bánat utca!” Nem ússza meg közgyónás nélkül, ami nem söntésbe való, s az a vén Smetana is ott bókolja a pultot, a „szabad internácinnálista”. Ha felkavarodik agyán a mész, okkal, ok nélkül közbeharsánykodja: „Brávó polgártársak, ikszedik Kossuthok vagytok, csak egy kicsit nagyon is soviniszták!” Mert ez a vén morva ezredtrombitás még hazánk nevét is nemzeti fennhéjázásnak tartja. 16 Jó estét, szesztestvérek! Szerencséjére a berlini olimpia aranyérmeit listázzák, az ezüstöknél összevesznek, s — szégyen a futás, de hasznos, kan­ társzára az üdvös hazugság — éppen csak a búbánatnak haran­ goz velük a poharak nyelvén, máris hamisíthatja az obsitot: „Sort fogok az utánpótlásért, uraim!” kisírül a pincéből, három lépcsőfokot ugorva egyszerre a nadrágszárai közé. Illés úrfi szundikál, s míg felserken, átnyálazhatja az Estit. Kurta hírecskék, fővárosi pletykák, langyos hírmagyarázatok Bárányhimlő csupán az igénye is. A gyermek „papára” sír» Megeteti, tisztába teszi, reácsókolja holnapi reményeit a párnás combocskákra, majd útjára bocsájtja, járja körül a szobát, fo­ gózva a heverőben, székekben, olykor orángután ősapánk iránti tiszteletből négykézláb is. Az sem világvége, ha véletlenül elesik. Majd feláll, széles mosollyal hírmondja nyolchónapos sikerélmé­ nyét, s közben a tatája kedvére gyakorolhatja a hímnemű egyenjogúságot. Megkészíti a vacsoráját, krumpliszemeket rak a sütőbe, kol­ bászzsírt olvaszt, teafüvet forráz, megterít és várja a párját. A mamamama-mát! Annyira várja, hogy lépteinek kedves neszezését szinte a szí­ vével érzi s az előszoba félútjáig a gyermeket is elébe lopja: „Ha hiszed, ha nem, teljesen egyedül jött ide eléd!” Amiért ugyan ennyit érdemel: „Már megint ittál! Pedig tudhatod, mennyire utálom!” S ezzel a péntek estébe végképpen görbét tojik a pók... Néma vacsora, morgós tévézés: „Bizisten visszaperelem az ötven forintomat!” Háttalalvás, nyugtalan forgolódás, fogcsikorgatós, néma átkozódás, mint annyi hitvesi ágyban széles e hazá­ ban, s jöhet a következő, havonta kétszer pirosbetűs szombat, melyet a legszebb jelzőjével ír egybe a Petőfi nyelvén dadogó magyari világ. II. Szabadszombat hóval mosakodott. Fél hatkor, amikor még csak úgy, álomkábán, szopógumival továbbaluvásra csendesítette a felsíró Illéskét, hogy utána visszamelegedjen a paplan alá, még csak készült a hóomlás. Ahogy kilesett az előszobaajtó firhangján, olyan alacsonyan derengett a fakó égboltozat, szinte bele­ ökleltek a három utca behemót bérkaszárnya-kéményei. Hanem nyolckor, amikor végleg elbocsájtotta a nyoszolya, már az átlósan-szembe Alföldyék ajtajáig is eltévedt a tekintet a bőkezű �ég patyolat pihéi között. S mintha enyhén sodorta volna. A két végéről fehérbe vonta a fedett folyosót, írják bele körvonalai­ kat a bevásárlók, szemetelők lábai, a Hacker Bébi szegleteket kereső kutyája, meg az a kézhezszokott feketerigó, aki a kukák között reggelizik. Cigarettázva kiállott a hóomlásba. Fél évszázad előtti tanyai gyermekkora suhant át rajta, labdagyúrhatnék a makulátlan hóból. Illéske azonban türelmetlen sírással szaggatva, bőszen papapázta az esedékes reggelit, le kellett mondania róla. A hűtőszek­ rényhez nesztelenkedett a tejéért, forró vízben melengette, s köz­ ben éppen csak fellesett a fél előszobát elbitorló nagy ruhás­ szekrény tetejére. A kis szánkóra. De ez a röpke pillanat is elegendő lett ahhoz, hogy az egész nosztalgiát Áronkának, távoli „nagyfiának” ajándékozza érte. Valahogy így: „Ha ott is esik, apósom nyílván térül véle egyet az Őrkő felől alálejtő utcákon. Esetleg a sógorom leánykáival, Zsófikával, Ágnessel meg Lulukával szánkázik.” Csakhogy a várakozás sohasem rest: „Hátha jövőre mind a kettővel én? Itt a Duna-parti parkban, a vala­ mikori közraktárok helyén... Evvel a szánkával... hóemberrel ... hólabdacsatával...” S kétellyel is: „Hol leszünk mi már akkor? Hol lészen lakozásunk? Ha nem füllent a tanács, vala­ hol máshol, hiszen ez a mostani kutyaólnak is kicsi...” Illéske mohón égnek billenti az üveget, s úgy nyeldes, szinte ritmikus muzsika minden egyes kortya. Ilyenkor békén magára lehet hagyni, és jöhet a napindító összehangolt hármas: tea-, kávéfőzés a konyhában s beretválkozás a fürdőszobában, a né­ hány korty tejjel megelőzött első cigaretta füstjében, nehogy éhgyomorra keserítse a nyálát. S közben csendes számvetés, mi légyen a soronlévő. Először is a közös reggeli, melynek kezdő felvonását, a teát még ülve szundikálja befelé Ancsuri, mert csak a feketénél tápászkodik gondolatai fölé. Azután a kisvitéz tisztábatétele, be­ vásárlás, Patyolat, néhány intézendő semmiség vámolja az időt, ebéd, ha nem fial valamit a véletlen, talán délutáni szender a nejecske sofőrködése előtt, s mindezek beszegve a vacsorával, házimozival, Illés-tisztázással, és lefut a szabadszombat is. írjuk a többihez, arra való... Csakhogy az ifiasszony zsémbesen ébred, az orra veres, a szeme könnyes, viaskodnak érte a vírusok. A pulzusa lázat sej­ tet. így bizony, bárhogyan is remélte harmóniába csilingelni a zsidóvasárnapot, félrekondult az, mint a tűzre riasztó harang. Pedig békésen nyúlt a köteléhez. — Hogy aludtál, édesanyja? — Rosszul... — Vegyél be egy Germicidet, evvel a forró teával, feküdjél vissza és mérd meg a lázad! — Na, ne mondd! Te pedig lesündörögsz a pincébe vagy a Kicsibe, mi?! Hallgatni kéne, mint a kulcsavesztett lakat, de az istennek se megy... — Ha nagyon akarod, éppen megtehetem! — Akarja a búbánat! Ez még mind a tegnapi penitencia, sózva az ázsiai nyavalyá­ val. nincs lelke borsozni is. Ágybadugja, csak két lerázás után hiszi el a lázmérőnek, a 38,6-ot, pelust újít a gyermek alatt, és szakmát cserél. — Mit főzzek ebédre? — Amit akarsz... — De mégis? — A nyálam is utálom! — Marhahúslevest! Jó lesz? — Ha éppen arra vagy éhes! Foga alá szorítja a nyelvét. Neki mindegy, mint az igásökörnek, az ő kedvükért csinálná. Könnyű, tartalmas betegleves. A zöldséggel, krumplival összekutyulva Illéske is kiszophatja az üvegből, s maradéka holnapra is új. Ügy veszi hát gyanúbahozatalát, mint valami hozzájárulást, s hallgat. De beszédesen. Gyor­ san rendet tesz, hátha erre hozna valakit a lába. Porszívóz, szőnyeget ráz, port törölget, megmutatható állapotba hozza a nagyszobát, s csak utána kér kimenőt. — Lemehetek vásárolni? — Remélem, délire hazaérsz? Benne lepleződött ebben a kurta kérdéskében sok keserű­ ség. Az is, hogy: úgysem érsz haza! Az is, hogy: lásd, beteg vagyok, nem jó egyedül, és a gyermekhez se futhatok, ha fel­ sír. De az is, hogy: nehéz hinnem neked! S nem is teljesen indo­ kolatlanul. Eredendő rossztulajdonsága, hogy mindenkor kurta időt mér tervei alá. Többet vállal, mint kellene, s főleg mindenki reáragad, mint kutya szőribe a koldustetű. így eltéved az óra­ mutatók között. Elkésik, várhatja a párja meg az ebéd. Az asszonyka pedig, aki Erdély hegyei közül jött férjhez a nagy ismeretlenségbe, öt esztendő alatt három szülés meg két vas­ gyúró fiúcska drága börtönébe, úgy érzi, ritkán süt reá a nap. S talán a hatalmas korkülönbséget is letipró elemi szerelmében is megcsalatkozott, mert azt várta, egyberobban parazsával az ég a földdel, nagyralátott ura pedig a sziporkázó csillagokat ékesíti a homlokára. S mindezek helyett krajcáros gondok, szűk lakás, elve­ télt kéziratok, kétfias házirabság övezik, a deres férj szeszes szagú magakeresése, amihez néhanapján még az oktalan féltékenység is hozzátársul. Amit természetesen megbán utólag, tehetetlenségé­ ben kiszolgálja, de vajon a sokáalvás, az ágybanreggeli pótol­ hatják-e a vadlibaröptű ábrándokat? Olyanok azok, mint az ötö­ dik házassági évfordulóra ígért arany karperec: „Adósod vagyok véle; ha megjelenik a könyvem, megveszem!” Reményét is el­ veszti, mire a csuklóján csörög. Azt valójában csak a mindentlátó Szentlélek tudhatja, gon­ dol-e ilyesmiket a lázas asszonyka, emberébe azonban belényilallik, s mert nem tud szabadulni tőle, hát magával viszi a hópustolásba is. Kínjában zsémbeskedik. Beleidegeskedik a leg­ természetesebb semmiségekbe. Abba, hogy például ellopják előle a felvonót, majd a harmadik emeleten nyitva hagyják az ajtaját, s kutyagolhat lefelé gyalogosan. A saját lábában is megbotlik. Az időlova pedig ismét leveti, csapkodja türelmetlensége ostorá­ val önmagát. A hentesnél a harmincadik, s hasztalan tartaná szóval meszsziről a főnök: „No, szakikám, mit tippel, hány góllal tömjük meg a libásokat?” Ezúttal a ferencvárosi elkötelezettség se vi­ gasz, pedig végül is jókora velőscsont a jutalma. A Közért vörös hajú főnökasszonyának kedves évődése — „Szeret még, szépember?” — egyenesen sértés. Az Élet és Irodalom új száma bosszúság. Pállottszájú Tóbiást, meg Nagylikú Lizit már megint közlik, neki pedig már három írását utalták vissza ez évben: „Küldj jobbat, nekünk valót, öregem!” A zöldséges cinikus: „Ne turkálja a sárgarépát, embertárs, egészet úgysem talál, vasvillával szedik a téeszcsések!” A patika vírusfertő, pofányprüszkölde, jobban hasson a Germicid... Mi marad tehát? A hóomlás, nemhogy Szépvölgy fenyőfái között kiszellőztet­ hetné a fejét, nyúlnyomokra vadászva az álmai árán vásárolt 17 �kertben. Az önemésztés, hogy nem megy a munka. S a boros­ pince: „Rizling hosszúlépést kérek!” És, hogy süllyesztené gyehennára az ördög, ismét felderítés nélkül, mert pontosan Zsiga sorol utána, az ügyeletes hálótárssal, Matilddal, a tanárnővel, aki a fűthetetlen szoba-konyháját cse­ rélte fel tavaszig a bormegissza szerkesztő fekvőhelyével, ahová, a „főbérlő” távollétében — háromszor három deci hárslevelűért — kisegítő hímeket is fogad. Jóhiszeműé a tisztelet, rosszé a pocsolyábalépés, ő csak harmadkézből, Goda Bélától hallotta mindezeket, közös undorodással, de rókanyomba hágni így is képtelen. Zsiga bújna a föld alá, az ecetesen-borszagú, hervadt bajadér cincálja a felöltőjét: „Mutass be ennek a felvági bará­ todnak, pecsinger!” A környezet röhög, ő meg a „felvági”, látha­ tatlan pánikba esik. Mi lenne, ha az odafenn köhécselő lázas asszonyka mindezeket látná, hallaná?! Merthogy a fülébe jut vagy észreveszi rajta, az éppen annyira bizonyos, mint a Bakáts téri harangok kondulása, köznyelven a levesnóta, ami plusz-mí­ nusz öt perc, mindenképpen delet jelent. De most már lefelé béka, balra kezitcsókolom, jobbra, a pultra négy forint, s vissza­ vonulás, olyan sürgősen, ahogy csak lehet. — Hallom, csini feleséged van! — mondja Matild a kény­ szerű kézfogás után. — Milyen szakos a kollegina? Én élettanos vagyok... Zsigának, a könyvtárnyi könyv felelős szerkesztőjének, izzik a füle. Bélus akasztófahumorral oldana: „Remélem a szexológiát naturban okítod, Matild?” S a lesből odasündörgő vén Smetana röhög: „Csókolom a kisztihandját, Trudika. Imádom a felvilá­ gosult nőket, nem úgy, mint ezek a kispolgári hajlamú bús­ magyarok!” A göndör hajú főnök körbejár az üres poharakért, s mosolyog. De a tekintete vélemény, s a kérdése, melyet Zsigá­ hoz intéz, tapintatos figyelmeztetés: „Holnapután másodika, szer­ kesztő úr, ugye nem felejti el?!” A hallgatólagos hitelre céloz, nyomorult választűzért, Matild odvából: „Mit gondol, disszidá­ lunk a három liter pimpós borával?” De rögtön utána máris az ő mozgó célpontjára lő, mert ezt már nem viseli el: „Tiszteltetem a kolleginát!” „Dugulj be, te szoknyás pestis!” — morogja felfelé a négy lépcsőfokon, s megfogadja, hogy a veszett kutyák se kergetik le többet. Bár érzi, kár lenne csupán addig élnie. A felvonóban már szabadelvű módra enged is belőle: „Soha, ha nem murizik ezért a maiért az asszony!” De hátha nem is veszi észre? A náthafélék eltompítják a szaglást, s ernyedtségük rombolja az ídőérzéket is. S azután lespongyázza az egészet, mert odafenn, a negyediken így köszönti a lefelé helycserélő Feri bácsi, a postás, aki fegyőr korában Szálasira is vigyázott: — Siessen író uram, fiaillatú, vastag levelet hoztam, fény­ képfélék is keménykednek benne! — S míg zsebébe csörgeti a jóhír árát, egyre szabadkozik: — Igazán nem azért mondtam, higyje el! A nap pedig meg van mentve, mert felesége, felismerve lépteit, már az ajtónyitáskor elébeörvendezi: „Úgysem mutatom meg, mert negyedórát késtél!” s villámsebesen dugdos valamit a párnája alá. Ő pedig kétszínű bűntudattal reáhagyja: „Meg is érdemiem, kedvesem!” Befelé somolyogva, elrakodik. Kiöblíti a kuktát. Bele, alulra a velőscsontot, reá a húst, hagymát, burgonyát, zöldséget, fűszer­ féléket, forró vizet, hogy hamarább pisszegjen, majd limonádét facsarva a lázasnak, ezt kérdezi, ártatlannak kendőzött ravasz­ sággal: „Jól vannak?” S a prüszkölős aszonyka lépremegy: „Jól!” — vágja ki boldog-meggondolatlanul. — „Á trónörökösöd meg­ hódította az egész Sepsiszentgyörgyöt!” — utána már hiába szívná vissza: „Legalább is úgy gondolom, mert ma sem jött tőlük levél!” Hiszen a gazda tudja, lehet egytálas a mai ebéd, az édessége, a simítója ott lapul párja párnája alatt. Nem is sürgeti, nem is kérleli, érjen az öröme, mint az aszúborok, inkább villámgyorsan tovább hasznoskodik. Illéskének tejjel kevert húsos zöldségpapi, az asztalra tányér, a kotyogóba kávé, s a szívébe jóreménység... S a többi már a valóságánál is szebb ruhába, az ábrándok gálájába öltözik. Felolvassák a levelet — mindketten, hangosan, hangsúlyozva, hogy a fülük is csemegézhesse —, csereberélik a fényképeket, melyeken Áronka legalább annyira Illés, mint megfordítva, itt­ hon, az élő-jelenlévőn. Szép szavakat cserélnek felőlük. Az aszszony talán fröccsöt is elegyít a hűtőszekrény rejtekéből. Azután este lesz, tv,, Huizinga „középkorának” ízlelgető lapozgatásá­ val, míg a tüzes prófétautód szétterített karokkal el nem szenderedik, mint a jászolbéli Jézuska. Megbékélt aluvás vasárnap délig — szopógumis, pelenkás közjátékkal —, estefelé vendégek jönnek, s hétfő ismét úgy kínálja lehetőségeit, mint a kacéran mosolygó szépleány, aki reátekintve ötven százalékban máris a miénk... Mi kell még? Akár ki is dűlhet az odvas fa, ha két szép gyökérhajtása halhatatlanítja már... Odakint pedig úgy omlik a hó, fodrozza a szél, mintha bol­ dog menyasszonynak hinné magát február, aki méhében hordozza a tavaszt, hogy újra legyőzze a halált a föld... Szombathely Viktor Tamás István Útszéli költőnek tartsatok ki koldulni az ernyőt bontó kutyatejhez jár Virágcserépbe macskatövist ültet ha barkák halnak megerőszakoltan sörtés szívetekből ha meggyalázva menekül a nyár Hazám fölé bogárháton nyargaló visszhangból madarak vernek sátrat Napot kóstol holdat cipel szarván komatálat s kézfogóra társat a csigában omló bontott árvalányhaj 18 Aki hajót álmodott A móló és a mahagóni-barna jacht közé lengő pallót fektet­ tek a matrózok, a pallóra piros szőnyeget terítettek. Nem ün­ nepi megtiszteltetése volt ez a hajónak, csupán szokványos, hét­ köznapi viselete. A pallón egy kékzubbonyos férfi ballagott vé­ gig, a hajóról a kikötőbe. A palló korlátját finoman font kötél tette, minden új volt a hajón; aranyszín réztől, sápadt-szín nik­ keltől csillogott. A tenger a kis öbölben mély volt és nyugodt, az alig fod­ rozódó szeltelek vízen a hullámok lanyhán söpörtek össze hul­ ladékot, szemetet, hogy az öböl sarkába csapják. Olyankor na­ gyot loccsant a víz, így adott életjelt magáról. A férfi, aki a partra sétált, a szárazföldről még hátra pillantott a rövid időre búcsúszók biztató mosolyával. A fedélzet árnyék vetője alól egy nő intett neki kedvesen. A nőnek csak uj hegye fehérlett az öblös kosár szék pereme mögül, aztán eltűn­ tek az ujjak, mint mikor valaki virágot von el a párkányról, mielőtt becsukná az ablakot. Jobbról, a móló túloldalán feketére festett, kéményén pi­ ros és kék csíkot viselő teherhajó komorlott. Gyomrát most töl­ tötték tele ládákkal, zsákokkal, daruja nagy ívben írt le félkö­ röket. A hajó korlátjánál két tiszt könyökölt, fehér sapkás, arany- �gombos tiszt; mélán bámulta a város tornyait, a zömök s ódon várbástyákat, és hosszan feledte tekintetét a part hosszában ki­ tett napernyőkre s a napernyők alatt ivó-evő tarka emberiség­ re, a lármás nyüzsgésre. El-tova imbolygott az utolsó paradicsomos-gyümölcsös-zöldséges bárka is a fekete hajó mellől; el­ adták terhüket. Barna vitorláik jobbra-balra dőltek s egyre kisebbedtek, ahogy a mély teknők kibillegtek a kikötőből. Fenn, a parton villamos csikordult, autóbuszok vágtattak a város felé és a városból ki. Ügy tetszett, nem is benzin, hanem mámorító dalmát bor űzi őket. A város fölött, mint zordon koszorú, kö­ rös-körül az égig magasodtak az erdőtlen, szürkés-barna sziklák. A kékzubbonyos férfi leugrott a pallóról, eltűnt a fügeárus bódéja mögött. Nem sietett. Talán még — vélte — nyitva találja a postát, újságot is vehet, egy pohár sört is megihatik az Imperialban, és ismerősökre is talál. Egy hete kötöttek ki a szigetek közötti bolyongás után, hogy megpihenjenek. Messzi rokonokat vártak, hogy tovább hajózza­ nak még délibb szigetek és kikötők felé. A Nap még nem bukott le a hegyek mögött. Túl az öblön egymás után két fehér hajó vonult végig. Egymás útját keresz­ tezték, mint két apró gyerekjáték egy hatalmas teknő ölében. A palló széléhez most egy szalmakalapos férfiú közeledett. Lassan ballagott ő is, a ráérősök bámész. kényelmességével. Egymásnak ütköztek egy ládát cipelő rakodómunkással, a láda megbillent, cipelője morgott, de a szalmakalapos észre sem vette, ügyet sem vetett rá. A mahagóni-barna hajót bámulta, a rézvereteket, a libegő kis zászlócskákat, a rövid, tömzsi kéményre festett griffmadarat. A hajót, ezt a hosszú testű, szótalan, sze­ mélytelen hajót, amelynek fedélzetére oda lehetett látni. Ha valaki egy kicsit ágaskodik, a fedélzet vörös szőnyegén, a réz­ veretek között lépdelhet gondolatban, láthatja az asztalt a zseb­ rádióval, lemezjátszóval, a rajta heverő könyvvel s a virágvá­ zával. A heverőszékek még annyira újak, hogy vásznuk a ben­ nük heverő test formáit el sem árulja még. Ember jelentkezik most a néptelennek tűnő hajón: szakács sapkája villan föl habfehéren egy csapóajtóban. Kutya ugrik föl az asztal alól, a szakácsra figyel — nedves orrával beleszimmant a sós levegőbe—, a locsogó vizet bámulja egy ideig, aztán lus­ tán hever vissza az asztal alá. Minden oly csöndes, mozdulatlan, mintha a kutyán s a sza­ kácson kívül más nem lakná senki. Csak a kabinablakok függö­ nyei lebbennek meg időnként s egy újságlapot libegtet a szél. A szalmakalapos ismeretlen rálépett a pallóra. Megragadta a kötélkorlátot, mintha abból szorítana ki magának bátorságot. A vízen szivárványszín olajfoltok tükrözték az eget. Loccsant olykor a víz, fáradt hullámzással. Lila-sárga-kék rózsaszín já­ tékban gyönyörködött a nap. A vízijáték kellős közepében fél­ bevágott paradicsom ringott. A kikötő-bakra feltelepedett egy sirály. A szalmakalapos jövevény most látott életében először dí­ szes mahagóni jachtot, igazit, háromdimenziósat, elevenet. Eleddig csak könyvekben, képeslapokon találkozott ilyennel. És álmában suhantak ilyenféle hajók elébe, pontosan ilyenek merültek föl előtte a képzelet szenderének mély tengeréből. Hirtelen az az érzése támadt, senki sincs a hajón, mindenki elhagyta az ő ked­ véért, hogy ő foglalhassa el vitéz rajtaütéssel avagy gyermeki ravaszsággal, jelt adjon egy kürttel és induljon rajta ismeret­ en, messzi, óceáni tájak felé. Kibontja vitorláit, hadd dagassza a szél. Ennek a hajónak azonban nincs vitorlája. Egyetlen árbocrúdján antenna csillog, a rúd hegyén zászlót lebegtet az öböl szele. Lassan haladt tehát előre a pallón az ismeretlen ember, minél tovább tartson a séta, végül egyszer mégis fellépett a fedélzetre s egy kis lépcsőn ismét le. Ott állott a csíkos vászon­ tető alatt. Megsimogatta a szellőztető kürtőt, végighúzta ujjait a rézrudakon, megemelt egy kosárszéket. Nem álmodik. A hajó valódi. Dobogott a szíve. Élveznie kell a pillanat varázslatát, a mámort, a soha vissza nem térőt. Majd télidőben ultiparti köz­ ben otthon elmeséli mindezt: igazi milliomosok hívták meg igazi hajójukra, igazi matrózok töltöttek pezsgőt kristálypoha­ rába... A kutya feltápászkodott, gyanakodva oldalgott feléje. Az oldalajtó most megnyílt. A jövevénynek menekülni sem maradt ideje, egy nő állott meg előtte. Szép arcú, finom nő, lenge köpenyben. A jövevényre meredt. A jövevény zavartan sütötte le szemét. A nő szólalt meg először. Három nyelven is próbálkozott, a jövevény a harmadikat értette meg, azon be­ szélni is tudott. — Kicsoda maga? — kérdezte a nő halkan, nyugodtan. Ez is az álomhoz tartozott, ez a szép nő, a hárfa-hang, a lenge köpeny, szeme sugara, ápolt haja, az illat. A jövevény el­ felejtett válaszolni, ámulva meredt a megelevenedett mesére, a lenge jelenségre. Hogy szeme, haja milyen színű, később soha­ sem tudta maga elé idézni, másnak elmondani. Arca enyhén bronzos volt, nyakában tarka kendő, derekán kék öv, szandálja ezüst, karján aranyperec. A perec minden mozdulatnál muzsi­ kált. — Kit keres? — ismételte a lenge jelenség. A kutya az asszonya elé hasalt, úgy tartotta szemmel az idegent. A hajó meg sem mozdult, szél nem zavarta. Valahol a mélyben aludt a szakács, a kormányos levelet írt kedvesének. — Beszéljen! — a hárfa-hang most már türelmetlenül csen­ gett, a nő megemelte a hangját. Segítségért azonban nem kiáltott. A jövevényt ez a szelídség zavarta meg. Leemelte kalapját. A költő szerint, aki a sínek közé esett, egyetlen röpke pilla­ nat alatt éli végig egész addigi életét az ember. A jövevénnyel is ilyesféle történt, csakhogy nem a múlt képei villantak föl előtte, hanem a jelen és a jövő, a szivárvány színének minden villo­ gásában. Villódzott a gondolatszikra: mi történnék— vélte az első pillanat lázában —, ha kirabolnám a hajót titokzatos kalóz­ ként, hiszen e finom s gyönge asszonyon kívül aligha védené valaki a csodahajót. Avagy mit kellene tennem, hogy elindítsam a hajót, motorját begyújtanám, kisuhannánk a kikötőből, ki, a tengerekre, s megbújnánk az óceáni szigetek között az öröklétig boldogan? Túlvilági szerelemben élnénk. Bemutatkoznék a hölgy­ nek, mint gazdag vevő, netán kémet hajszoló titkosrendőr, unat­ kozó milliomos, filmhős, szívbéli hódolója a hölgynek? Behunyta szemét, s egyetlen rebbenet alatt mindent látott élesen, pontosan, kavargó fényt szűrő kaleidoszkópon át. A hölgy most megérintette a szalmakalapos idegen vállát. Az idegen felnyitotta a szemét, a kábulat elmúlt. — Feleljen! — parancsolta a nő. A kutya felfigyelt. A szalmakalapos idegen végre megszólalt. Sután, félénken: — Csak éppen feljöttem, bocsánat. Felbátorkodtam, hogy körülnézzek. A hajón — tette hozzá. — Ez nem társashajó — A hölgy elmosolyodott, s már lát­ ta, hogy mit sem kell tartania ettől a jámbortól. —, ez magán­ hajó. Kérdően nézett tovább is az idegen férfire, ösztöne súgta, a magyarázat még következik. A szalmakalaposból pedig hirte­ len tört föl a hang: — Oly egyedül vagyok! Magános utazó. Turista. Senkit sem ismerek, sem a városban, sem a kikötőben. Árva, magános csónak vagyok a végtelen tengeren. Hát ezért... Bocsásson meg. 19 �S csak maradt tovább. Tekintetében kicsi alázat. kicsi bá­ torság, kicsi hetykeség, csodálta magát, mily merészségre képes! — Honnan jött? — folytatta a nő. — Nagyon messziről. Egy kis ország kicsiny városából: so­ hasem hallhatták itt a hajón az én kisvárosom nevét. A tenger vize helyett ott a homok pora van, pálmafák helyett akác. — Társtalan utazik? — Társtalan, egyedül. Három évig gyűjtöttem, hogy meg­ lássam egyszer a tengert. A sziklákat, a hullámokat, és a sok­ sok hajót. A kék eget és az egymást kergető felhőket. Sziréná­ kat a ködben, kicsi szigetek templomainak harangszavát fényes délidőben. Az olajfák illatát. — Maga költő? — Nem vagyok költő. Ha ékesen szóltam, a tenger az oka, ez a hajó, s tán maga, asszonyom. — És szép a tenger? Nem csalódott benne? Az idegen utas leemelte fejéről kékszalagos kalapját. Kissé kopaszodott már a homloka táján, szeme körül kemény évek barázdái ráncolódtak, szája sarkán csalódások ráncai ültek meg. Inas nyaka megfeszített munkás-évekről árulkodott. Az íróasz­ talára gondolt, a tintafoltosra, és a kimutatásokra, az aktákra, a számsorokra, a soha nem szűnőkre, a naptárra, amelyről nem kopik le a határidők végtelenje, a főnökre, aki egy nap késést sem engedélyez. És az ultipartikra, a körömpörköltre s a gyen­ gén habzó sörre. Meg arra a tengerre, amit mozi vásznán lát hullámozni az ember. A vetített csodahajókra s a vetített szép­ asszonyokra. Megsimogatta meleg homlokát: — Egyedül, magánosnak, a legszebb tenger sem szép — őszin­ tén csengett a hangja, megadóan s halkan tette hozzá — Alom­ ban szebb. A nő közelébb lépett hozzá. Soha-nem-ízlelt illat libegett zománcbarna teste körül. A keze meleg volt, tenyere puha, ahogy a szalmakalapos férfi arcán végigsímította ujjait: — Tetszik hát a hajónk? — mosolygott semmit sem ígérőn. A jövevény csak bólintott. Érezte, torka kiszikkad, mint a forró homok, vagy a sziklák az ég magasságában az öböl fö­ lött. Mozdulatlan maradt, félt, hogy elröpül az álom. A nő hirtelen melléje lépett, száját a férfiéhez érintette halk, puha lepkecsókot lehelt a férfi ajkára. Vidám, jókedvű, adakozó csók volt, mint aki a fölös-sokból pazarol, lelkét azon­ ban nem adja hozzá. A férfi ezt nem vette észre. Átölelte a nőt, visszaadta a csókot, mint egy régóta áhított, szenvedélyes tartozást. A kutya nem szólalt meg. Nem is ügyelt a gyors mozdu­ latra. Az öböl hullámainak apró fodrai elomlottak. A madár tova­ repült a tönkről. Új hajó érkezett az öbölbe, hosszan dudált. A nő hátralépett. Mosolya eltűnt. Arca megmeredt. — És most menjen — mondta. — Kellemes utazást, és sze­ resse a tengert. A tengerrel élve nem magányos az ember. A szalmakalapos férfi néhány pillanatig döbbenten állott, folytatást várt, a valódi játék kezdetét; a függöny most lebben föl, s az égi fények vakítón cikázni kezdenek. Állott meredten, hogy fel ne ébredjen s a tenger hullámai örökre elsimuljanak. A nap is álljon meg az égen. — Az álom — dünnyögte kábán. Megfordult végre, mert nem tartóztatta, nem vonta vissza senki. Kábultan tántorgott a piros szőnyeges pallóra, ki a zajos, közömbös, rohanó, szürke partra. Nem nézett vissza. Ügy vélte, soha nem ébred fel többé, mámor felhői között aludt el örökre. A selyemfelhős asszony még ott maradt a fedélzeten soká­ ig és láthatatlanul, csak a szíve felé mosolygott, önmagának. Mint aki minden vágyak ismerője, ki nem mondott óhajok te­ remtő ura. Sokkal később, alkonyatkor, amikor a kék kabátos férfi visszaérkezett s köszöntve átölelte, csak ennyit mondott neki: — Szegény kéregető jött fel a hajóra, ártalmatlan, derék ember. Almokat árult. Megajándékoztam a jámbort. A kék kabátos bólintott: — Te mindig jószívű vagy — mondta s aztán kibontotta az esti újságot. Megjelent a szakács is. Utasítást kért. Az asztal megterült, vendégek érkeztek. Csupa társas ember. 20 Csanády János A magányos favágó Magányos favágó, tiszta délelőtt, az udvar ködösen derengi körbe, szorítja a fejsze-nyelet, a síkos-fényeset, a favágó-tuskó háta görbe, könnyebben áll meg rajta a ferdén vágott fa, a fényes fejsze belevág a görcsbe, belehasít a tiszta délelőttbe. Éppenhogy csak pelyhezni kezd a hó, kimelegszik a magányos favágó, sapkáját akasztja a fűrészbakra, kabátját is a fűrészbakra dobja, aztán tovább emeli a fejszét, görcsberándul válla, karizma, emelkedik a fejsze, majd lecsap, addig metszi a görcsöt, míg hasad. A sulyok mellett vas-ékek hevernek, és faékek, majdcsak sorrakerülnek, a fejsze belevág egy kurta rönkbe, s fordítva, fokával csapódik a görbe hátú tuskóra, önmagát hasítja a hasáb így, amíg eltűnik benne, belemélyed fokáig a fejsze. A tiszta délelőttben magányos favágó, jó fát vágni ilyenkor tél előtt, éppenhogy csak pelyhezni kezd a hó, lebegve megcsillan a délelőtt, megakad szeme a fűrészbakon, a bakon lógó ruhadarabokon, emelkedik és lecsap a fejsze, körülderengi a ködös udvar, s betakarja konduló levesharang. Ami el omlott... Nehéz az évezredes fájdalomnak felszívódni a test rostjaiba — és azután távozni — int még verejtékes munkáim sora. Ma már szabad vagyok! Messziről sajog csak, ami régen fájt nekem — de a sajgás új s új képet talál, mi visszaverődik a homlok-vidéken. Jó volna-e? nyilván nem volna jó úgy izzadni most is, mint hajdanán, de űzött-hajtott vad történelem minden nap hajnalán, alkonyatán. Éreztem, a nemzet mozdul velem, mikor forró motor fölé görnyedek, még messzebbről tér meg a mozdulat, ha tuskóba vas-fejszét verek, de az a szabad, lázas gondolat nem állt meg és nem múlt el, nem szívódott föl — feszíti csak egyre a homlokomat, mi elomlott ott robajló paták, patkók alatt: Világszabadság. �tálódnak, kialakult a „vezető-mesterek”, a „jelentős mezőny” és a „jelen vannak” köre. A mecénáló tevékenység elsősorban az egyen­ súly megtartására törekszik, s a kultúrpolitikai szempontok primátusa melllett egyre erősebben érvényesül a szakmai szempontok szerinti minősítés követelményrendszere. Nem véletlen, hogy a hivatásukat Az egykoron befogadó várost, a mára már meghatározó hatá­ komolyan vevők — mint Czinke Ferenc is — lényegében a szakmai súvá emelkedett „második otthont” köszöntötte Czinke Ferenc életmű- elmélyülés gondjával küzdenek. Visszatekintve azt lehetne mondani, hogy a grafika ellőtt ekkor alternatívák teremtődnek. A mesterség kiállításával Salgótarjánban. A helynek és az itt élőknek szóló tiszteletadásban benne rejlett a kapcsolat tartalma; a város és a nüanszainak, az esztétikum összetevőinek, a társadalmi szükséglet megye kulturális-politikai gyakorlatának, mecénáló munkájának is differenciálódásának milyenségét keresve születik meg az értéket csak tükre volt a tárlat, mivel a művészeti munkáról való számotadás az önmagán belül elfogadó, a differenciált szükséglettől félő esztétimellett láthattuk az idetartozás és ragaszkodás alkotói vallomását záló törekvés. Legjobbjai igen magas színvonalon valósították meg is. S ez így természetes. A kölcsönösség egymást becsülő tisztaságán alkotói programjukat. Ezzel ellentétesen rajzolódott a másik lehet­ alapult a mecénálók és művész kapcsolata, s már nem túlzás azt séges út, s annak is két variánsa. Az egyik a szakmai próbákon állítanunk, hogy a föld- és természetszeretetről maradt gyermekkori kudarcot vallók politizáló mezbe öltözött tehetetlensége, a manualitás (paraszti) élmények éppen a munkásvárosban váltak bizonyossággá. dicsérete. A másik variáns a grafika társadalmi szerepét ugyan ko­ Egyértelművé vált a hovatartozás, a „kikért és miért dolgozás” alko­ molyan vállaló, de azt színvonalengedménnyel is érvényesíthetőnek tói programjának világnézeti, etikai tartalma. A két életszféra tapasz­ vélő törekvés. Volt viszont a harmadik, nagyobb áramlat erejű al­ talataiból hitté és tudássá nemesedő tanulság adja az alapot Czinke ternatíva: a szakmai elmélyedés és a társadalmi felelősség össz­ Ferenc sziklaszilárd elkötelezettségéhez. Súlya, vonzása van ennek az hangját megtalálók útja. S hogy ez ténylegesen létezett, bizonyíthatja alkotót és műveket jellemző világnézetnek, mert megélt igazságok Czinke Ferenc következő, kb. 1976-ig terjedő periódusa. Ebben születtek és magas színvonalú művészi megnyilatkozások sorozata teremti a „Kos-király”, a „Mészégető állma”, „Idő”, „Köszöntő piros virág­ gal”, „Gyökerek”, „Radnóti”, és a „Nógrádi” sorozat stb. lapjai. hitelét. Minden bizonnyal már ismert tények sorakoznak a bevezető Ekkorra válik tisztázottá Czinke Ferenc alkotói programja abban a mondatokban, hiszen a „hazai bemutatkozásról” a művészet iránt tekintetben is, hogy a részletek finomsága s az egész egyöntetű érdeklődők és a szakkritika már elvégezte az értékelést. Esett szó a biztonsága, komolysága tartalom és forma tekintetében egyaránt fentebb említett alkotó-mecénás kapcsolatról; részletes elemzések dialektikus egységet teremt. E program jól jelzi, hogy az egyéni szóltak az életmű szakmai értékeiről, kiteljesedéséről. Éppen ezért szándék és a kor követelménye harmonikusan találkozott. Szinte most nem is ezek sorában feladatot vállalva akarunk ismert ténye­ pezsgően izgalmas az a felszabadult öröm, amely a grafikai-szakmai ket ismételni, vagy megfigyeléseket finomítani; hanem a kiállítás jártasság, a mesterségbeli felkészültség virtuozitásán alapul, s játszi kapcsán szeretnénk néhány általánosabb, a kortárs grafika néhány könnyedséggel bravúrosan megoldottak a legnehezebb feladatok is problémáját érintő gondolatot felvetni. Meggyőződésünk, hogy ez nem az életműben. A vonal, a folt, a szín, a kompozícióvariánsok válto­ erőszakolt, hanem éppen ellenkezőleg: önmagát kínáló párhuzam. Ez zatossága az életművön, de a kortárs magyar grafikán belül is meg­ az emberileg és szakmailag megalapozott tárlat, a nyilvánvaló ered­ különböztetett jelentőségűvé avatta Czinke Ferencnek ezt az alkotói mények mint konkrét tények igazolhatják, vagy kontrázhatják az periódusát. Nyilvánvaló, hogy az egyéni sors kiteljesedése, a műhely­ általánosabb elméleti következtetéseket. Alkalmunk adódik arra, hogy munka nyomán formálódó gondolkodási és szakmai gazdagodás, s a a kulturális, politikai összefüggéseket, szakmai megállapításokat kor követelményeinek megértése, a válaszadásra való vállalkozás az konkrét művekkel vessük össze. A szembesítésnél abban bízunk, hogy egyik alapja ennek a kibontakozásnak. De nem lehet szem elől té­ a társadalom fejlődéséből sarjadó új szükségletek nyomán keletkező veszteni azt sem, hogy a mecénáló munka elsősorban a grafikával feladatok, illetve problémák, gondok eredő-okai az egyes műveknél szembeni követelmények megfogalmazásával, s a támogatási rendszer általános érvénnyel is nyomon követhetők. A szembesítésben tehát e művészeti ágra lebontott elveinek folyamatos érvényesítésével egy­ nem a mindenáron való ellentétek poentirozására, hanem elmélet és értelmű inspirálóként volt jelen a művészeti közéletben. Leegyszerű­ gyakorlat elemzésben is megvalósítható egységére törekszünk. sítve azt mondhatnók, hogy hozzávetőleg a hatvanas évek közepéig Elsőként a kiállítás konkrétságára építve az életmű folyamatában tartott, amíg a mecénálás végérvényesen tudomásul vette az önálló felfedezhető és kimutatható, s mindenképpen fontosnak tekinthető képgrafika létét, s ez azzal járt, hogy figyelme — azaz kérése és szakaszok határának időpontját vizsgáljuk. Ennek célja és lényege, honoráló gesztusa — már a grafika szakmai sajátosságaira és csak hogy ez egy életművön belül konkrétan érzékelhető szemléleti és a rá jellemző társadalmi szerepre összpontosult. A hatvanas évek kö­ stilisztikai változások — ezek természetesen lehetnek egymásután zepétől kezdve fél évtizedre volt szükség arra, hogy a kulturális lineárisan gazdagodó etápok — megjelenésének okait kell elemezni. politikai gyakorlatban, a grafika kivívott helye alapján, végérvénye­ Meg kell állapítani, hogy mik ezekben a személyiség szubjektív vál­ sen figyelt és számon tartott tényezővé váljék. Más művészeti ágak­ tozásainak függvényeként kezelhető momentumok, s mik a szélesebb hoz képest tehát kis eltolódással, a hetvenes évekkel indul az „igazi összefüggésből eredők. Második problémaként a világnézeti tisztaság nagy korszak” — s ezt nemcsak Czinke Ferenc, hanem más alkotók és következetesség és az esztétikai, szakmai gazdagodás összefüg­ pályájának kiteljesedése is igazolja. 1970-ben „tetőzik a grafikai migéseit, majd a katarzisban rejlő meggyőző erő, s a didaktikusra nöséghullám” először — s ez a magasra emelkedett színvonal jó öt formált esztétikai érték társadalmi vonzásának problémáit követnénk éven keresztül jellemző marad, s abban az időben alkotók és mecé­ nyomon. Végezetül pedig az eszközök „forradalma” és a tartalmi nálók egymást inspirálva dolgoznak együtt. gazdagodás kapcsolatának véletlenszerűségét, vagy éppen szükség­ Természetes dolog, hogy egy ilyen jellegű felfutás dinamikus szerűségét vizsgálnánk. Kereséseinkben Czinke Ferenc tárlatához kö­ jellege teszi lehetővé, hogy hosszú „levezető szakasz” követ­ tődve is inkább az általánosabb szempontokat érvényesítenénk. így kezzék, nem kezdeti robbanás visszhangja évek hosszú során át nagy a valószínűsége, hogy a felmerülő kérdésekben benne rejlik a tartsa azts aa látszatot, hogy minden rendben van. A grafikának ez a képgrafika — egyedi vagy sokszorosított, az a jelen esetben másod­ a társadalom fejlődésével szoros kapcsolatban zajott le, így lagos kérdés — továbblépésének néhány lehetséges távlata. Az általá­ felfutása hogy a társadalom további fejlődéséből eredő vonások — nosan érvényes tendenciák alapján pedig az egyéni fejlődés perspek­ érthető, amik elsősorban a szükséglet változásában jelentkeztek — azonnal tívájáról nyerhetünk eligazodást. mozgásokat indukáltak a grafikán belül. Amíg például a tábla­ A problémák fentebb említett sorrendje szerint: Czinke Ferenc újabb képnél a szemléleti anakronizmus és az óriási kereslet ellentéte régebb óta van számontartottan a művészi pályán — művészete miatt a szakemberek köre már jó egy évtizede a megoldatlan szakmai kortárs grafikánk ún. „nagy nemzedékének” kirobbanásával egyidő- és mecénálási gondok körül forgolódik, addig a grafika területén ben vált jegyzetté. Előbb az „érdemes rá figyelni”, majd hamarosan felgyorsult a tempó. A sikerek varázsa már nem volt, vagy talán a „muszáj rá figyelni” minősítés alapján jegyezték lapjait. A belső helyesebb úgy mondani, ma sem elég ahhoz, hogy valaki az szakaszhatárok felvázolásában a pályakezdés történelmi okokkal élvonalban maradjon — hogy produkálni kell. A grafika magyarázhatóan hosszúra nyúlt szakaszát egy egységnek tekintjük, területén (ha érzékelhetőkitt ismindennap bizonyos csoporttörekvések) kizáróla­ így az első, már témánk szempontjából fontos szakasz a Derkovitsvagy generációs egyeduralom nincs. Így azután nem meglepő, ösztöndíj ideje. 1961—1964 között. Az ösztöndíj Czinke Ferenc szemé­ gosság szinte négy év alatt, főként újonnan indult generációk kezde­ lyében nem pályakezdőt, s nem ígéretet illetett. Sokkal inkább hogy és munkája nyomán, a kortárs grafika „harmadik virág­ hordozott magában elismerést, s társadalmi vonzatú, jó értelmű ményezése ” éli. Része van ebben annak is, hogy a minősítő és mecénáló doppingolást; visszatekintő és megelőlegező mecénáló gesztus volt a korát talán éppen a grafikával szemben támasztott követel­ díj odaítélése. Mindenesetre hasznosan kamatozott, s az akkori szitu­ munkában ációban szakmailag hiteles döntés volt: Czinke Ferenc művészeti mény-, illetve elismerési rendszer alakult a legrugalmasabban, s a programján keresztül a grafika akkor lehetséges útjai közül az egyik terüiet decentralizációja is hozzájárult a minősítés és honorálás fej­ támogatást kapott. Ez a lehetséges út: a grafika megszabadulva a lődéséhez. közvetlen „leckefelmondástól”, a felszínes, életképes illusztrálástól, A hetvenes évtized középső fordulójára kialakult, s most is tartó tartalmi és eszközbeli gazdagodásának egyik lehetőségét a népművé­ nemes versenyben csak azok a grafikusok maradhattak „pályán”, szet hagyományainak feldolgozásában remélhette. Itt a történelmi akik értették az idő szavát; a grafika hivatása, s a kifejezés gazda­ szituáció és Czinke Ferenc egyéni sorsából eredő alkotói keresése gítása terén egyaránt előreléptek. Nem könnyű a feladat, hiszen be­ egymást erősítve nyitott kaput egy lehetséges útra. Ez az első perió­ idegződéseket, és sikereket adó manírokat kell elhagyni, s különösen dus a rátalálás naivságától hamvas, a rácsodálkozás bénultságától a kifejező eszközök megválasztásában kell igazán elfogulatlanul dön­ motívummásoló, s a megelőző közelmúlt rossz hagyományaitól sza­ teni az alkotóknak. Kissé nehezíti a helyzetet, hogy a grafika lehet­ badulva, örömmámorosan szertelen. Keveredik még a felelősség és séges funkciói tekintetében a mecénálás is most szerzi tapasztalatait; szabadság, szabadosság és avantgardizmus — lényegében ez a kor és s az sem közömbös, hogy a kortárs magyar grafika egyik meghatá­ ez Czinke Ferenc sajátja. A következő periódus a „szakmai komolyo- rozó jelentőségű alkotójának életműve tragikus metszésben zárult le. dás” kora, amelynek határt jelző végső lapjai az „Ősi szerszámok” Kondor Béla munkásságában már korábban jelentkeztek a mát idéző sorozat Történelmi fejlődésünkben ez a „minősítés kora”; a pályát problémák, de halála miatt ez az iránytűt adható életmű már csak 1945 és az ötvenes évek vége között kezdő generációk 1970-ig szelek­ lezártságával adhat újabb támpontot. Bátran kijelenthetjük, hogy ha A grafika lehetséges útjai 21 �ez a magyar grafika számára pótolhatatlan veszteség, akkor a mecénáló munka számára még mára sem kihevert tragikus tanácstalansá­ got jelent. A tapasztalat azt mutatja, s ez Czinke Ferenc oeuvre-jében is nyomonkövethető, hogy napjainkban a grafika kettős szerepkör be­ töltésére vállalkozik. Egyrészt a hagyományok szerint részt követel a környezetalakításban, s az érvényesülő kereslet szerint konkurrál a táblaképpel. Innen ered méretnövekedése és egyre általánosabbá váló színessége. Igaz viszont, hogy a szakmai és a korszerűségi követel­ mények tekintetében ez az alkotói vállalás megy a legmesszebb az engedmények elfogadásában, illetve megadásában. A másik szerep a műfaj specifikumaiból — gyorsaság, sokszorosíthatóság, agitatív erő, olcsóság, publikálhatóság stb. — eredve vállal aktív szerepet a közélet mozgásainak értelmezésében és érzelmi eszközökkel segített tudato­ sításában. A jó értelemben vett „politizálás” — ami természetesen igen széles körű, mert a konkrét osztályviszonyokból fakadó kérdé­ sekre adott választól a környezetszennyeződésig terjedhet — pedig erőteljes inspirálójává nőtt a korszerű eszközök használatának. A különböző törekvések — pop-arttól a koncept-artig — szakmai, mes­ terségbéli eredményeinek tudatos felhasználása, továbbfejlesztése ál­ talános gyakorlattá vált. A mecénálás nagyon helyesen, elismeri és támogatja az egyértelmű véleménymondásból fakadó eszköztárbőví­ tést, s a honorálás a kortárs grafikában hamar megtette a szükséges hatást. Megjelentek az összefüggő sorozatok, az „igazi szekvenciák”, Czinke Ferenc munkásságában is új periódust nyitott a „műhelysorozat”. Politikai és szakmai egyértelműsége és színvonala a jók között is a legjobbak közé emelte Czinke Ferenc szemléleti gazdago­ dásának és differenciálódásának példáját. Az ő pályájának példáján állíthatjuk, hogy ezek, a kor szellemével egyűttlélegző, a bonyolul­ tabbá váló kor bonyolultságát és annak okait megértő, az eszközök­ kel bátran kísérletező, s a didaktikus belemagyarázkodástól tartóz­ kodó, inkább a mű hatására építő alkotói produktumok jelzik a grafika most eredményeket ígérő egyik lehetséges útját. Nyilvánvaló, hogy nem az egyetlent — a hagyományos, a most dívó törekvéseket tiszta formájában gyakorló vagy másoló grafikusi alternatívák szintén élnek —, de a legtöbbet ígérőt. Erre pedig a mecénáló munkának felkészülten, politikailag és szakmailag differen­ ciáltan kell reagálni. Bereczky Loránd Egy elfelejtett sztrájk A Salgótarjáni Kőszénbánya Rt akkor még mindig német nyelvű 1902. évi igazgatósági levelezésében többször is utaltak arra, hogy az 1900. évi sztrájkidőszakban különösen kedvező volt a széntermelés önköltségi árának alakulása, amit számadatokkal is igazoltak. Meglepő ez a kijelentés, mert a sztrájkok idején mindig igen rosszak voltak a társulat termelésének önköltségi vonatkozásai. Meglepő ez a megfogalmazás már csak azért is, mert 1900-ban — amikor a társulat munkáslétszáma évi átlag­ ban 4040 férfi-, 193 fiú- és 4 nődolgozót tett ki — nem is, volt sztrájk a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt üzemeiben. Volt azon­ ban — és ez a kijelentés nyitja — az Északmagyarországi Kőszénbánya Rt mizserfai üzemében. Erről azonban sem a hely-, sem a bányatörténeti feldolgozásaink nem tesznek említést. A sztrájkról — eddig és közvetett úton — csak a konkurrens vál­ lalat igazgatósági levelezéséből tudunk és annak figyelmes átol­ vasásakor derül ki, hogy a későbbi ellentmondásos szövegrészek­ ben a salgótarjáni bányaigazgatóságnak egyik, az Északmagyar­ országi kárát kihasználó sakkhúzásáról van szó. A századfordulón, amikor a gazdasági pangás első hullámai már a nagyvállalatok árupiaci állásait is kezdik ostromolni, a salgótarjáni szén- és iparmedencében is kiélesedett a munkások életkörülményeit rossz irányban befolyásoló vállalati harc. A Salgótarjáni Kőszénbánya Rt tarjáni és budapesti igazgatósága közti érintkezésben megszaporodtak a rejtjeles táviratok, amik­ nek értelmét csak a beavatottak ismerik. Ezzel is védekeztek: nem bíztak a postai alkalmazottak titoktartásában, mert hiszen nem csak ők, hanem más vállalatok is juttattak azoknak évi un. „gratifikációkat”. 1900. február 24-én is feladott a salgó­ tarjáni igazgatóság a budapestinek egy táviratot, amelyben ez állt: „ötvenegy”. Ez — miként a levelezésből kiderül — annyit jelentett, hogy „holnap, vasárnap, minden bányában éjjel és nap­ pal dolgozni fogunk”. 22 Ennek oka pedig az volt, hogy a következő héten február 27-re esett a farsang utolsó napja, 28-a pedig hamvazószerda volt. Az 1870 tájától kezdve fennmaradt levélmásolatok tanúsága szerint hamvazószerdán általában sohasem dolgoztak, mert a farsang utolsó napjának mámorát aludták ki a bányászok. Mun­ kába ilyenkor csak a liptákokat lehetett úgy-ahogy befogni, a kolonizált és a környékbeli falvakban lakó munkásokat nem. 19Ö0-ban Inászón voltak nagyobb számmal Liptó és Bars megyei idénymunkások. Ott tehát tudtak 27-én és 28-án fél-fél napig dolgoztatni. A vasárnapi munkával a beirányzott heti 2000 vagonos termelést igyekeztek volna teljesíteni, amihez — miként le­ velében előre jelezte — nem sok reménye volt a salgótarjáni igazgatóságnak. Az ilyen és hasonló „ünnepnapi” kimaradások tekintetében mindig a kétlaki környékbeli munkásokkal kapcsolatban volt a legtöbb baja az igazgatóságnak, és nyilván ez volt a helyzet az Északmagyaiországi Rt baglyasaljai igazgatóságánál is. A két lakiakkal kapcsolatban még az is fennállt, hogy amikor már begyakorolták magukat a rájuk bízott munkafeladatok elvégzé­ sébe, sokkal hamarébb álltak elő béremelési követelésekkel, mint a kolonizált munkások. Ennek oka az volt, hogy a falujukbeli „háztáji” nyújtotta lehetőségek miatt könnyebben átvészelhet­ ték a bérezés nélküli sztrájkidőszakot, mint a társulattól kapott lakásokban családjaikkal együttélő és onnét munkamegtagadás címén még ki is lakoltatható kolonizált munkások. A sztrájkok megfékezése és sztrájkolók megbüntetése iránt már korábban megállapodtak a bányavállalatok, hogy az ilyen megmozdulásokról nyomban értesítik egymást és a sztrájk miatt elbocsátottak közül kölcsönösen egyikük sem vesz fel senkit munkába. 1900 márciusának elején azonban az Északmagyaror­ szági Rt mizserfai bányagondnoksága nem értesítette a salgó­ tarjáni igazgatóságot, hogy üzemében sztrájk ütötte fel a fejét. Mindezt Plachy főszolgabíró március 3-án kelt értesítéséből tud­ ták meg. Plachy szerint a sztrájkoló munkások „csaknem mind kizárólag környékbeli parasztok” voltak, akik béremelést köve­ teltek. A főszolgabíró a sztrájkolók névsorának megküldésére is ígéretet tett. A mizserfai sztrájk előzményeihez azonban akarva-akaratlanul a salgótarjáni igazgatóság munkaerő-toborzási ténykedése is hozzátartozik. Azt már januárban tudta az igazgatóság, hogy a budapesti központnak sikerült nagyobb szénmegrendeléseket sze­ rezni, és ezért február elején elküldte Pircz főaknászt Mátraszele, Mátranovák, Kazár, Homokterenye és Kisterenye falvakba — „véletlenül” éppen oda, ahonnét a mizserfai bányában is a leg­ többen dolgoztak —, hogy munkásokat szerezzen. Pircz — ami a toborzásoknál mindig megesett — igen rózsás színekben ecse­ telhette a salgótarjáni bányamunkások kereseti lehetőségeit, mert már kiküldetése másnapján 26 embert fel is vett a bánya­ igazgatóság. A toborzás és az ígérgetés nyílván tovább folyt és a bérezés néhány fillérrel valóban több lehetett a mizserfainál. Eddig talán minden rendben is volna, és nincs nyoma an­ nak, hogy a mizserfai bányagondnokság februárban tiltakozott volna az érdekkörébe eső területen történt toborzás miatt. A farsangi és hamvazószerdai termeléskimaradás azonban nehéz helyzet elé állította a salgótarjáni igazgatóságot. Az „ünnepek” alatt munkásai is otthon voltak azokban a falvakban, ahová a mizserfaiak is hazatértek és nyilván a keresetükről is beszéltek; és nincs kizárva, hogy — ez is a munkaerő-toborzások egyik módszere volt — „megbízott” munkásai tovább folytatták a tobor­ zást. Erre annál is inkább szükség volt, mert a március 4-től 10-ig terjedő héten — a farsang és a hamvazószerda miatti el­ maradás behozása végett — ismét kétségessé vált a heti 2000 vagon szén továbbítása, illetve kitermelése. A mizserfai bányagondnokság csak március 7-én eszmélt rá arra, hogy valami nincs rendjén. Levelét csak a salgótarjáni igazgatóság válaszából ismerjük. Eszerint elismerik, hogy az előbb említett községekből sok munkásuk van, „de két év óta onnét nem vettek fel senkit”, sőt többeket el is bocsátottak. Ezt az állításukat azonban nyomban saját maguk is megcáfolták, mert elismerték Pircz februári toborzását és „mintegy 26 munkás felvételét”. Állítják azonban, hogy Pircz sem fennhangon, sem titokban nem tett „semmi féle ígéretet, lévén eléggé ismeretesek �a mi viszonyaink a munkások között”. Elismerik, hogy „nagyon sok munkás jelentkezett bizonyítvány nélkül, akiket elutasítot­ tak”. „Most március hó 6-án és 7-én egy néhányan jelentkeztek ide munkába, s arra a kérdésre, miért mentek el önöktől, azt a hírt hozták, hogy a nemtiek azért szüntették be a munkát, mert az eddigi szakmányokat beljebbítették és a nemtiek nem engedik meg más falubelieknek, hogy ott munkába menjenek”. — Ez a levélrészlet nyilvánvalóvá teszi, hogy a Nemtiből szár­ mazó munkások Mizserfán sztrájkőrséget szerveztek. A salgótarjáni igazgatóság ezután úgy vélte, hogy a legjobb védekezés a támadás: „Ha most Önöknél a munkát beszüntették, miért nem közölték velünk a sztrájkolók névsorát? Akkor eze­ ket biztosan nem vennők föl”. — A sztrájkolók névsorát azonban Plachy főszolgabírótól megkapták, és mivel az esetleges felvétel­ ről jelen időre vonatkoztathatóan is írtak, valószínű, hogy a fel­ vételek folytak. Azt is kétkedéssel kell fogadnunk, hogy Pircz toborzását mentegetve, visszautasítják azt a vádat, hogy napi 5 korona keresetet ígért volna, mert „józanul gondolkodó bá­ nyász nem is veheti komolyan” az ilyen kereseti lehetőséget. Tény az, hogy a salgótarjáni társulat kilenc bányaüzeme kö­ zül 1900 márciusában kettőben és áprilisában ismét csak kettő­ ben haladta meg a vájárok átlagos napi keresete a 4 koronát, a legalacsonyabb vájárkereset pedig márciusban 3,21, áprilisban pedig 3,17 korona volt. Az, hogy meddig húzódott el a mizserfai sztrájk, a levele­ zésből nem derül ki. Az azonban tény, hogy amíg Mizserfán sztrájkoltak, addig a salgótarjáni társulat bányáiban nagyobb munkáslétszámmal a szokottnál többet termeltek. így alakult ki azután, az hogy az 1899. áprilisi 19,00 és az 1901. áprilisi 18,19 fillérrel szemben az 1900. áprilisi „sztrájkhónapban” csak 16,65 fillér volt egy métermázsa szén önköltségi ára. Az azonban még mindig nem világos, hogy miért az áprilist nevezi sztrájkhónapnak a levelezés? Annyi kétségtelen, hogy a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt munkásai körében is volt ok az elégedetlenségre. Ez részben az egyes üzemek közti, geológiai okokból is adódó bérezéskülönbözőségekre, részben a felügyelő sze­ mélyzet gyakran durva magatartására vezethető vissza. Kétség­ telen, hogy a márciusi mizserfai sztrájk nyomán a salgótarjáni társulat munkásai körében is mozgolódás támadt. (Ennek mé­ reteire nézve ismét csak gyér adatok állnak rendelkezésünkre.) Március 16-án a következőket jelentette a bányigazgatóság a központnak: „Plachy főszolgabíró úr közölte velünk, hogy tu­ domására jutott, hogy a szocialista Pfeiffer, Budapestről a leg­ közelebbi vasárnap” — azaz március 18-án — „ide szándékozik utazni a bérfizetéshez, avégből, hogy munkásainkkal érintkezésbe lépjen és azokat sztrájkra bírja rá.” Plachy szerint „a legcélra­ vezetőbb az lenne, hogy vasárnap egy detektív, aki a nevezett szocialistát ismeri és őt megfigyeli, Tarjánba jönne, s ez által ez az agitátor itt felismerve és ártalmatlanná téve lenne”. A közöltek alapján a budapesti igazgatóság gyorsan intézke­ dett és a salgótarjáni március 19-i jelentéséből megtudjuk, hogy „az detektív tegnap az összes korcsmákat végigjárta, de sehol sem észlelte Pfeiffer jelenlétét. — Jó lenne, ha a buda­ pesti detektívek révén tudomást szerezheténk arról, hogy vajjon a nevezett szocialista kapcsolatban áll-e a mi munkásainkkal, különös tekintettel arra, hogy levelezik-e velük, aminek tudtá­ val mi itt megfelelő megfigyeléseket tehetünk”. Ez idő szerint tehát a salgótarjáni igazgatóság munkásai nem sztrájkoltak, de a sztrájkra izgatás tényétől joggal félt az igaz­ gatóság. Kiderül ez a Plachy főszolgabíróhoz ugyancsak március 19-én kelt soraiból: „Schmiek Károly nyugbérezett bányamunká­ sunk — lakik a Matyó-féle házban az üveggyár mellett — több nap óta munkásaink között, idegenek kíséretében, állandóan megjelenik s a munkásokat izgatja. — Tegnap este is a pálfalvai társulati kocsmában 10 liter bort fizetett a munkásoknak és őket munka-abbahagyásra izgatta. E miatt a pálfalvai szállásmester, Demser Ferenc által a kocsmából kiutasítva, előtte úgy nyilatko­ zott, hogy a munkások között mindaddig izgatni fog, míg na­ gyobb munkabért nem kapnak. — Kérjük ennél fogva Schimek ellen az eljárást megindítani s őt a község területéről esetleg kényszer útján eltávolíttatni”. 1900. kérdéses időszakában tehát a salgótarjáni igazgatóság bányamunkásainak mozgolódása csak abban nyilvánulhatott meg, hogy szívesen meghallgatták a szocialista agitátorokat, ami azon­ ban már önmagában véve is „üldözendő cselekedet” volt. Említettem, hogy a felügyelő személyzet durvaságai is közre­ játszottak a munkásság elégedetlensége növelésében. Az ilyen megnyílvánulásokat jogszabályok tiltották, de csak 1900 tavaszá­ ról van olyan adatunk, hogy egy bányász az őt ért sérelmek miatt a felügyeleti szervhez, a besztercebányai bányakapitányság­ hoz mert panaszával fordulni. Ez az első merész ember Sándor József bányakocsis volt, akit Ozwirk Henrik aknász pofonütött. Az ügyre nézve a bányaigazgatóság 1900. június 13-án kelt és a bányakapitánysághoz intézett iratából a következők derülnek ki. Az ügyről a bányaigazgatóság akkor értesült, amikor a pa­ naszos beadványát a bányakapitányság kihallgatási jegyzőkönyvfelvétele céljából megküldte a bányaigazgatóságnak. A jegyző­ könyvet május 31-én vették fel, de csak június 13-án küldték meg a bányakapitányságnak. Tartalma a következő: „A megtartott tanúkihallgatás alapján az Ozwirk Henrik és Prouza Nándor aknászok ellen elkövetett tettlegességnél való segédkezés miatt Sándor Józsefet és Sándor Matyi Józsefet a tett­ legességnél való segédkezés miatt pedig Kakuk Istvánt és Kakuk Györgyöt a bányaigazgatóság a munkarendszabályok 35. §-a értel­ mében elbocsátotta. Indoklásuk részeként megjegyzik, hogy Sándor Józsefnek nem volt feladata az, hogy Sándor Matyi Józsefnek, akinek a lova nem akart húzni, segítsen. Erre az ott közelben tartózkodó váltóállító Kusz János és ha szükséges, az ott dolgozó ácsoló munkás csapat volt hivatva. Sándor József csak azért segédkezett, hogy az idő teljen és neki ne kelljen több vonatot összeállítania, ami aztán azt okozta, hogy a két lóvonat veszteglése folytán az egész szállítás szünetelt. Ozwirk Henrik aknászt azért, hogy Sándor József bányakocsist arculütötte, ahelyett, hogy annak szabályellenes viselkedését jelentette volna,.szigorúan megdorgáltuk, s figyelmeztettük, hogy hasonló cselekedetektől tartózkodjék, mert ismétlődés esetén szigorúan meg fogjuk bün­ tetni”. A rendelkezésünkre álló adatokból nyilvánvaló, hogy Ozwirk pofonját Sándor József nem hagyta megtorlatlanul, és miként Ozwirknak Prouza személyében, neki is akadtak segítőtársai a vele együtt elbocsátottak személyében. Igazsága tudatában azon­ ban mert a bányakapitánysághoz fordulni. Nyílván a törvényben jártas valaki ösztönözhette erre. A panasz benyújtása azonban az általa nyílván nem várt eredményt hozta. Ő is, mások is, leszűr­ hették a tanulságot: nem tanácsos a felügyelőkkel vitába szállni. Belitzky János 23 �Palóc arcok A nógrádsipeki hegedűs Novemberi fehérségben értem el a Cserhát kedves kis faluját, Nógrádsipeket. Szerencsémre a havazás elállt, az utcán mind sűrűbben bukkan fel egy-egy járókelő, és szapora kérdezősködések után csakhamar rátalálok a keresett parasztházra, ahol Csizmadia István, a népművészet mestere lakik. Az erős motorzúgásra kikukkant a há­ zigazda. Alacsony, vékony ember, vas­ tag, mintás ingben, sötét lajbiban. Hosszúkás arcán élesen kiálló pofacsontok, valószínűtlenül nagy szemek, fején deresedő kefehaj. Benn a házban a jól ismert falusi konyhát látom. A szekrény tetején kéjesen elnyújtózkodva hegedűtok. * — Mikor hallott először hegedűszót? — Hatéves lehettem akkor. Egy la­ kodalomba vetődtem el, ahol cigányok muzsikáltak. Ahogy megláttam a he­ gedűt, a cimbalmot, a klarinétot, a brácsát, én nem is tudom, mi történt velem. Egyszeriben megszűnt körülöt­ tem minden. Odaálltam a cimbalmos melllé, aztán csak bámultam őket, egy tapodtat sem mozdultam a helyemről. Hajnaltájban vitt haza édesanyám. Másnap fogtam a bicskát, farigcsáltam fazsindelyből egy hegedűformát, kötöt­ tem rá cérnát, kész is volt a hangszer. Amikor meghúztam rajta a cirokvonót, csak afféle gyenge kis csikorgást hal­ latott, mégis gyönyörűségem telt ben­ ne. Egy háborús nótát nyomdostam rajta: „Azt mondják a hadi asszonyok. Közben mindig reszkettem édesanyám­ tól, mert megfenyített: „Nem cigány­ nak születtél, fiam, meg ne lássam a kezedben többet azt a micsodát.” — Valódi hegedű hogyan került a kezébe? — No, azt én a kántor úrnak köszön­ hetem... Volt a házunk mögött egy tövisgátas kert, ahol burjánzott a lapu­ levél. Csináltam abból egy kunyhót, odabújtam a zsindelyhegedűvel, édes­ anyám miatt csak ott mertem csikor­ gatni az „Azt mondják a hadiasszonyok”-at. Arra jött a kántor úr, hallgatódzott egy darabig; „Pistikém, gye­ re csak ide! De hozd azt is magaddal, amivel muzsikáltál!” Jaj, már akkor mindenre gondoltam, csak nem a jóra. Reszketve vittem a kis zsindelymuzsi­ kát, megálltam a lába előtt. „Ne félj, cimbora, most eljössz hozzánk, aztán mutatok én neked egy igazi kis hege­ dűt.” Ügy is volt. Azt hittem, hogy mennyországban vagyok, mikor a kis háromnegyedes hegedűt a kezembe nyomta: „No, Pistikém, most ezen pró­ báld meg, ne a zsindelymuzsikán. Min­ den csütörtökön délután eljössz hoz­ zám, a kezedbe adom ezt a hegedűt, és igazi zenészt faragok belőled.” Így ta­ nított meg engem a kántor úr hege­ dülni. — Mi volt a legnagyobb zenei sikere? Volt a mi falunkban egy híres ci­ gányprímás, Rácz István. Nagy bandája volt. Vasárnaponként Gyarmatra jártak muzsikálni a Sümeg vendéglőbe. Egy­ szer magával vitt, jól mutat néhanap egy hegedülő parasztgyerek. Kis időre én lettem a prímás, elhúztam a leg­ szebb nótáimat a fényes nagy terem­ ben. Nem is sejtettem, hogy a vendé­ gek között csak engem figyel egy gaz­ dag házaspár. A diósgyőri vasgyár igaz­ gatója volt az a feleségével. Pesten jártak. Gyarmaton szálltak meg. Ahogy abbahagytam a nótát, odalépegettek hozzám: „Hogy hívnak, kisfiú?” Csiz­ 24 madia Istvánnak.” Fagattak aztán min­ denféléről, egy finom papírra még a nevem is felírták. A végén kirukkol­ tak a lényeggel: „Fiacskám, nekünk nincs gyerekünk, eljönnél-e hozzánk, ha örökbe fogadnánk? Miskolcon zene­ iskolába íratnánk, híres muzsikust fa­ ragnánk belőled.” „Én nem tudom meg­ mondani, nagyságos asszony, kérdezzék meg édesapámat meg édesanyámat.” Két hét elteltével robogott egy fekete taxi Bikkpusztán. Nagy csoda volt a tanyán, ahogy végigporzott a földúton, csapatban követték a kamaszgyerekek. Nem messze állt meg a házunktól. Ki­ szállt a nagyságos asszony meg az igazgató. „Csizmadia János hol lakik? — kérdezte az igagató a bámészko­ dóktól. „Én volnék, nagyságos uram” — szólalt meg édesapám. — „Fáradja­ nak beljebb a házamba, tessenek he­ lyet foglalni.” Ahogy széket tett alájuk édesanyám, mindjárt rákezdte az igazgató: „János bácsi, azért jöttünk, hogy örökbe fo­ gadjuk a muzsikus fiát. Két hete, hogy Gyarmaton megláttuk, amikor a zene­ kar előtt húzta a szebbnél szebb nótá­ kat, ott tetszett meg nekünk. Nekünk nem lehet gyerekünk, gondoltuk, ma­ guknak meg könnyítés lenne, ha egygyel kevesebb maradna az éhes száj­ ból.” Csak ennyi kellett az én édesanyám­ nak, rázendített a sírásra, a kötőjébe törülgette a könnyeit, de még az édes­ apám is eltörölt egy könnycseppet a szeme alatt:„Igazgató úr, örülök annak, hogy ilyen nagy megtiszteltetésben része­ sítené az én Pista fiamat, de mégsem ad­ hatom. Ha már négy gyerekem kezébe kenyeret tudok adni, akkor az ötödik se maradhat éhen. A legkedvesebb fia­ mat nem adhatom ki a kezem alól, már ne haragudjon meg, engedelmével.” Édesapám szavaira meg én kezdtem el a hangos sírást. Nekem tetszett az igazgató úr ajánlata, és most a jó apám keresztülhúzta minden számításomat. Mentem volna én a pusztáról ezer örömmel, mert én ott csak szenvedtem. Tizenhárom évesen már béres lettem, tizennégy évesen az ökröket hajtottam. Borzasztó volt az én sanyarúságom, nem hiába vagyok én ilyen hitvány kis emberke. — Hogy alakította meg első zeneka­ rát? — Kilencszázhuszonkilencben elbúcsúz­ tam szülőfalumtól Herencsénytől, vettem a pútyerkámat, Sipekre költöztem, az én kedves feleségem falujába. Cseléd lettem az ezerholdas Balázs Barna nagyságos úrnál. Kocsisa lettem a ma­ jorban, de amit én elszenvedtem, az borzasztó volt. Hajnalban négy órakor már az istállóba kellett lennem, egész áldott nap dolgozhattam szakadatlanul, csak este kilenc órától akadt egy kis szabad időm- Akkor verbuválgattam össze egy kis társaságot, akik a tűzbe is eljöttek volna utánam, nem hogy muzsikálni. Keservesen kínlódva össze­ szedtük a hangszereket, cimbalmot is szereztünk közösen. De nagyon sok éj­ szakám eltelt, hogy menjen a zenekar, jóformán le se fekhettem. Meg is lett az értelme a sok próbának, mert még abban az esztendőben szépen összehan­ golódtunk. Meghallotta ezt a nagyságos úr fia, aki hírneves volt a mulatozásai­ ról. Sokat dáridózott Gyarmaton is, Pesten is. Jól jött neki, hogy ezentúl helyben is vigadozhat szép muzsika­ szóra. Magához hivatott: „No fiam, szedd össze a zenekart, ezentúl, ha kívánom, nálam muzsikálsz. De ne úgy nézzél majd rám, mint a nagyságos uradra, csak úgy, mint egy mulató emberre. Én sem úgy nézek majd rád, mint a cselédemre”. így lettem én az urak muzsikása. — Megalázó volt az urak muzsiká­ sának lenni? — Erre elmondok egy esetet. Kilencszázharminc őszén csináltuk az utal Sipek meg Szécsény között. Október vége volt, megállás nélkül szakadt az eső. Mi meg — nem számított, hogy esik vagy nem — rá a lóra a szerszá­ mot, aztán gyerünk, hordjuk a követ! A bőr olyan volt a kezünkön, mint a hártya. Az egy rossz kabátom teljesen átázott, örültem, ha estétől reggelig megszáradt a falmasina mellett. A vi­ zes ruhában átfagytunk, elcsigázódtunk. Nem csoda, hogy este a meleg kony­ hában csak lehunytuk a szemünket a fáradtságtól már az asztal mellett. Egy­ szer holtfáradtan ledőlök az asszony mellé az ágyba, hát tizenegy körül megzörgetik az ablakom: „Pista bácsi, keljen fel!” Az uraság parádéskocsisa volt. „Mi baj van?” „Itt vagyok a hintóval magáért. Gyorsan kapja össze magát, vegye a hegedűt. Azt mondta a nagyságos úr, szerezzen még egy társat is maga mellé, aztán egy-kettőre le­ gyenek a kastélyban.” Felrángatom magamra a ruhát, sza­ ladok a kontrásért, mert a nélkül most sem tudok muzsikálni: „Balázs bácsi, ki az ágyból!” Még a bakancsát is én fűztem neki, csak hogy minél hamarabb a kastély­ ban legyünk. Ahogy beértünk, ott mu­ latott a nagyságos úr a másik úrigye­ rekkel, a barátjával. Akkor rátettük a vonót a húrokra, és annak egy pilla­ natra sem lehetett megállni. Ügy szólt a muzsika, mintha az égben angyalok muzsikáltak volna. Megtörülközni, rá­ gyújtani nem lehetett, a parketton meg tócsa állt az izzadtságunktól. Az a so­ vány Balázs Antal meg odaállt elénk egyszer-egyszer, ha a kedvenc nótája volt soron, de nem énekelt, csak mond­ ta a szöveget: „Ha azok a gyűrött pár­ nák mindent elbeszélnek”. Éjfél után egy óra tájban megszólalt a nagyságos úr, részegen átfogta a má­ sik úrigyerek vállát: „Édes barátom, tudod, mit szeretnék én?” „No mit, Antikám?” „Elhozatjuk a két muzsi­ kus mellé a váci bőgőst is.” Ment is a sofőr, reggelre meghozta a bőgőst, de hiába. A nagyságos úr ak­ korra megfeketedett a töméntelen bor­ párlattól, mint a posztó, aztán össze­ esett az ajtóban. Sebaj zsebünkben volt a fizetség, mehettünk hazafelé. Amikor jól beiszogattunk, előveszem a kapott száz pengőst, nyújtom a kocs­ mánknak, de az kétségbe esett tőle, nem tudott visszaadni, pedig kocsmája volt meg üzlete. Ketten kétszáz pen­ gőt kaptunk az éjszakai muzsikálásért. A bátyám élő ember, meg tudja mon­ dani, hogy nem lódítok. Nagy pénz volt az akkoriban, egy tehénnek az ára. így fizetett meg engem egyszer a nagyságos úr. Részegségében telte, nem emberbarátságból. Máskülönben többre nézte a kutyáját, mint engem. De nem­ csak velem volt így, hanem az összes cselédjével. * A háború magával sodorta a mula­ tós Balázs Antal nagyságos urat, és azóta Csizmadia István parasztzenésznek csendesebben múltak az évtizedei. Falusi lakodalmakban muzsikált zene­ karával vagy bálokon húzta a talpalávalót. Mióta megkapta a Népművé­ szet Mestere címet, különösen elége­ dettnek látszik sorsával. Derűsen élde­ gél a tornácos parasztházban élete pár­ jával. Időnként ifjú népzenészek kere­ sik fel, hogy eltanulják tőle a hegedülés paraszti fortélyait, máskor gyűj­ tők veszik hangszalagra hangulatos népmeséit Nagy Zoltán �KÖRKÉP A szocialista realista filmművészet új útjai Kovács András Falak című fimjéhez a következő ajánlást írta: „Mit jelent for­ radalmárnak lenni egy olyan rendszerben, ahol a forradalmi erők vannak hatalmon, ez az, ami foglalkoztát. Elméletileg a kér­ dés egyszerű, támogatni a forradalmi rendszert, megvédeni, ha veszélyben van, ugyanakkor bírálni a hibáit, származza­ nak azok a megvalósítás gyengéiből vagy koncepcionális tévedésekből. Egyszerre lenni tehát kormánypártinak és ellenzé­ kinek.” A szocialista realista filmművészet prog­ ramját sokan és sokféleképpen megfogal­ mazták, érzésem szerint azonban a Ko­ vács-definíció legtalálóbb (és legtömörebb). A „kormánypártiság” és „ellenzékiség” egyidejűsége a mi viszonyaink között a műalkotás megteremtésének olyan arany­ fedezete, mely a valóság hiteles ábrázo­ lását, a konfliktusok változatainak meg­ jelenítését, a társadalmi mozgás fejlődé­ sének bemutatását biztosítja. A filmtör­ ténet Eizensteintöl Wajdáig, Pudovkintól Jancsóig a frappáns Kovács András­ tétel érvényességét igazolja. A szocialis­ ta realista filmművészet legjelentősebb rendezői általában a régi és új, a hala­ dó és a maradi, a korszerű és a korsze­ rűtlen harcát vitték vászonra — s nem feledkeztek meg arról, hogy elkötele­ zettségük nem kritikátlan hozsannázást jelent. Az „érted haragszom, nem elle­ ned” elve egyszerre politikum és esztéti­ kum a Régi és újban (Eizenstein drámá­ jában), a Hamu és gyémántban (Wajda tragédiájában), a Visszatért szerelemben (Pudovkin történetében), a Fényes sze­ lekben (Jancsó látomásában) — hogy a fentebb megnevezett művészek egy-egy filmjére emlékeztessünk. A bírálat a film­ alkotó számára nem jog, hanem köteles­ ség. Hozzá kell tenni az elmondottakhoz, hogy a rendezőnek nem vagdalkoznia kell, hanem az ellentmondásokat, a ne­ gatív tendenciákat feltárni. Anélkül, hogy receptekkel, megoldásokkal, erőltetett happy end-del szolgálna. Az utóbbi időben megerősödött a kri­ tikai hangvétel a szocialista filmművészet­ ben. „Bátrabbak” lettek az alkotók vagy rugalmasabbak a filmkészítés normái? Nem erről van szó, hanem az állampolgári felelősség — és a művészi tisztesség — meghatványozódásáról. Mindez a jelen felé fordulást bizonyítja s egyúttal a harc vál­ lalásának értelmét is. Kovács András Ne­ héz emberek című filmjében az egyik hős így beszél: „Sokat kell küzdeni, de én ked­ velem ezt az életmódot és szeretem a csatát.” Mózes Imre Bacsó Péter Jelenidő­ Gondoljunk a Vasziljev-fivérek Csapájevjében folyton verekszik s általában tud­ jére. A legendás vezér — mi tagadás — ja, miért és hogyan kell szólnia. Mikaeljan egyben-másban lehetne okosabb és hatá­ Prémiumjának brigádtagjai — élükön ve­ rozottabb. Kifejezetten lebecsüli az elmé­ zetőjükkel — ugyancsak nem fogják be letet, modora túlságosan nyers, elhatáro­ pörös szájukat. Sok példát hozhatnánk an­ zásai időnként elkapkodottak. De ez csak nak bizonyítására, hogy a „nagy világ” a mérleg egyik serpenyője. Csapajev — a társadalom — és a „kis világ” — a ugyanakkor bátor, emberséges, elvhű is. belső én — szoros szálakkal kapcsolódik És ez a lényeg. A negatív szereplőknek is van „belső, egymáshoz. Csak az vállalhatja a küzdel­ mei. — pontosabban kizárólag annak lehet pszichológiai hitelük” — sablonokból ezt esélye a „birkózásban” —, aki a közösségi sem lehet felépíteni. Ha a példaképek és egyéni érdekeket összeegyezteti. A szó­ megbotlanak — márpedig előfordul ilyes­ ban forgó esetekben tulajdonképpen nem mi —, nyilvánvaló, hogy a sátáni figurák­ maga a harc érdekes, hanem annak hátte­ nak is lehetnek emberi megnyilvánulásaik. re és perspektívája. A Nehéz emberekben A gondolkodó néző okkal meditálhatott az „ellenfél” az értetlenség, a közöny, a — hogy a legkézenfekvőbb példát említ­ bürokrácia; A Jelenidő munkásai a sem — a könyörtelenül buta és bután kényelmesség, a felelőtlenség, a nem­ könyörtelen náci fenevadak tetteit látván: törődömség hadállásait bombázzák. Po- okos, előrelátó, higgadt ellenfél egyáltalá­ tapov és beosztottjai (a Prémiumban) ban nem létezett a másik táborban? A a sajnos eléggé elharapózott „kozmeti­ győzelem értéke annál nagyobb, minél kázásra” mondanak nemet. Ügy is fogal­ koncepciózusabb az ellenség. Ez ad rangot a mazhatnánk tehát, hogy a filmek szerep­ diadalnak. Lev Tolsztoj üresfejű bábként lőit a kollektivitás szándéka fűti — noha ábrázolta Napóleont, s ezzel akarva-akaegyéni érdekeikről sem feledkeznek meg. ratlanul degradálta az orosz nép hősiessé­ Az elmondottakból logikusan következik, gének és Kutuzov zsenialitásának jelentő­ hogy a szocialista filmművészet hősábrá­ ségét. A Szabadság katonái és a többi há­ zolása differenciáltabb, mint korábban borús filmfreskó szerencsére szakított ez­ bármikor volt. Az igazságuk védelmében zel az egyoldalú „előírással”. A szabálytalan a megszokottól eltérő is küzdő emberek korántsem angyalok. Jel­ lemszereplőik — magatartásbeli, viselkedési színezheti a cselekvést a szocialista rea­ stb. hibáik — eltörpülnek a karakter meg­ lista film hőseinek mozgáskoreográfiá­ határozó sajátossága, azaz: a személyiség jában. Prokugyin, Suskin Vörös kányafá­ pozitív jellege mögött. És ettől még hús­ jának egyensúlyvesztett falusi embere a vér emberek maradnak. Pontosabban — szélsőséges rossztól jut el a szélsőséges jó­ ig. A művész — s ez menti meg a filmet ezért válnak hús-vér emberré. Az ötvenes évek esztétikája kétféle hős- a didaktizmustól — a „mindenért fizetni tipust különböztetett meg. Jókat és rossza­ kell” tételének bizonyításában nem közhe­ kat, angyalokat és ördögöket, csalhatatla­ lyeket sorakoztatott egymás mellé, hanem nokat és tévelygőket. Az igazi pozitív fi­ az életvitel feloldhatatlan konfliktusait tárta gurák álmukban is tudták, mit kell ten­ fel. Nem az érdekelte elsősorban, honnan niük. A másik táborban a gyűlölet, a indult el, hanem az, hová szeretett volna rosszindulat, a kapzsiság stb. mozgatta az eljutni a tiszta hit és a megszépítő humá­ indulatokat. num utolsó szalmaszálába kapaszkodó A szocialista realista filmművészet a egykori vagány. A szocialista film nyugati kritikusai na­ XX. kongresszust követően leszámolt ez­ zel a torz normával és elfogadhatatlan gya­ gyon gyakran használják a „rázós kérkorlattal. Veronika — a Szállnak a darvak dés"-címkét, s a bátorság fokmérőjének című Kalatozov-filmben — egy gyenge azt tartják, ha a rendező olyan problé­ pillanatban hűtlen lesz Boriszhoz. Ne szé­ mákkal áll elő, melyekről — az ő felfogá­ pítsük a dolgot: megcsalta szerelmét. És suk szerint legalábbis — nem ildomos mégis ideál marad, akire felnézünk és akit vagy nem tanácsos beszélni. Valójában sajnálunk, amikor a pályaudvaron széjjel­ nálunk — és a szocialista realista film­ osztja virágait. Parttalanná tágítottuk a művészet gyakorlatában — nincsenek rá­ humanizmust vagy nagyvonalúan szemet zós kérdések. A felnőtté vált szocialista hunyunk egy „félrelépésen”? Nem erről társadalomban elvileg mindent szóvá le­ van szó. A háborúban másképp kell mérni het tenni (még akkor is, ha bizonyos jelen­ a cselekedeteket. Veronika hibázott, ám a ségekről vagy folyamatokról nem mindig körülményekről nem feledkezhetünk meg. időszerű filmet készíteni). „Rázós kérdésekről” szól a Kortársaink És arról sem, hogy a lánynak meg kell fizetnie tragikus vétségéért... Egyébként (Rajzman műve)? Vagy a már említett nem Kalatozov „újítása” ez a szemlélet­ Prémium? Meg Kovács András Hideg napokja? És a legfrissebb Wajda-filmek mód: a klasszikus szovjet filmművészet múltjában tucatjával találni példát a jel­ egyike, A márványember? Egyáltalán lem dialektikájának efféle megjelenítésére. nem. A kérdések — attól, hogy beszélünk 25 �róluk — egyszeriben megszűnnek „rázós­ nak” lenni. Tagadhatatlan, hogy múltunk­ ban és jelenünkben akad néhány kelle­ metlen mozzanat. Például a vezetői önké­ nyeskedés, az egészségtelen politikai kul­ tuszok, a jelszavak bűvöletében való élés stb. A szocialista filmművészet nem gyen­ gül, ellenkezőleg, erejét demonstrálja, ha szembenéz ezekkel a fejlődésünket aka­ dályozó tényezőkkel. örvendetes tény, hogy a szocialista rea­ lizmus érvényességi hatóköre ma már nem — s nemcsak ma: korábban sem — kor­ látozódik a Szovjetunióra és a szocialista országokra. Ahogy az irodalomban García Lorca, Bertold Brecht, Louis Aragon, Anna Seghers más — kapitalista — élet­ szférában érvényesítették a szocialista realizmus esztétikai ideáljait, hasonló fo­ lyamat, bár szerényebb méretekben és ke­ vésbé látványos értékeket felmutatva — a filmművészetben is lejátszódott. S a het­ venes években egyre tágulnak a körök... Mitől és miért lehet szocialista realista egy Nyugaton forgatott filmalkotás? Há­ rom feltétel teljesítése mindenképpen szükséges hozzá. Az első: az osztályviszonyok és a tár­ sadalmi állapotok alapvető ellentmondá­ sainak analitikus és kritikus ábrázolása. A második: a cselekvő ellenerő, a pozi­ tív ideál keresése, a tagadás és az igenlés dialektikus összekapcsolása. A harmadik: a filmművészeti eszközök gazdagsága, a direkt megoldásoktól való tartózkodás, a tartalom és a forma egyen­ súlyának tudatos megteremtése. Két film — két lehetőség. Alain Resnais műve, A háborúnak vége 1966-ban ké­ szült, A munkásosztály a paradicsomba megy (Elio Petri munkája) hat évvel ké­ sőbb. Resnais az egyéni és társadalmi ér­ dekek kölcsönös determináltságát érzékel­ teti a történettel, melynek az lehetne a mottója, hogy a Szellem és a Szerelem kormányozza a világot. Petri egy munkás portréját dokumentumszerű képsorokban rajzolja meg: az olasz rendező a kiszolgál­ tatottság drámáját és az ellenállás bio­ pszichikumát tárja fel. Ami különöskép­ pen dicséretes: a műve a kapitalista vi­ szonyok között folytatható — folytatandó — harc lehetőségeit nem az elvont cselek­ vés, hanem a konkrét tevékenység — a „tudatos jövőbe látás” — perspektívája alapján határozza meg. Hasonló konklúzi­ ókra jutott Bertolucci a Huszadik század­ ban: ez a monumentális eposz lényegében egyesíti a kétféle ábrázoló módszert, s a látvány szép vagy sokkoló elemeit is ha­ tásosan „bekapcsolja”. A szocialista realizmus nem az egyetlen módszer a filmművészet fejlődésében. Még a realizmus — szocialista jelző nélkül — sem az, hiszen az értékek között másfajta kísérleteket és minőségeket is felfedezhe­ tünk. Lehet-e Picassót elmarasztalni avagy — filmterepen maradva — Bunuelt sa­ rokba állítani szürrealista látomásaik mi­ att? Ilyen víziókból is kinőhet széles tár­ sadalmi körkép, fontos közéleti mondani­ való. Ami bizonyosnak látszik: szocialista realizmus nélkül nincs filmművészeti je­ len és jövő. Elsősorban ettől a valóságábrázolástól várhatjuk a film forradalmát és a forradalom filmjét, márcsak azért is, mert programja következetesen marxista: nemcsak kifejezni akarja a világot, hanem megváltoztatni is. Veress József Az üzemi demokráciáról dig a különböző látókörű és szempontú álláspontok felvonultatása teszi érdekessé (Társadalmi Szemle 1977/9.—1978/6.) Egyben körvonalazódnak a további, első­ sorban az érintett szaktudományokra és az üzemi demokrácia gyakorlatára vonat­ kozó feladatok is. Alapvetőnek tekinthető, hogy pontosan megfogalmazódik az üzemi demokrácia fel­ adata mint a gazdasági szervezet vala­ mennyi csoportját átfogó folyamatos érdek­ érvényesítési lehetőség (és eszközrendszere) megteremtésének követelménye. Másik oldalról tekintve pedig az üzemi demok­ rácia jelenlegi problémáit, többé-kevésbé közismert hiányosságait és eredményeit is mint a gazdasági szervezetben létrejövő érdek- és hatalmi viszonyok termékét igye­ keznek bemutatni az elemzések. Kialakult tehát egyrészt a „mi a helyzet” leírásának egzakt nyelvezete, másrészt a „miért tar­ tunk itt” megválaszolásának alapvető szempontjai és módszere. Andics és Rozgonyi tisztázza az üzemi demokrácia szempontjából jelentős érdek­ relációkat. Ezek egy része a munkamegosz­ tási viszonyok hierarchiájában, az irányító és végrehajtó munkát végző dolgozók ér­ dekkülönbségeiben fejeződik ki mint a köz­ Egy témakör, amelyről egyszerre so­ kat tudunk — és mégis keveset; amely­ ről sokat vitatkozunk, gondolkodunk, de sokszor inkább indulatok csapnak össze, mint higgadt megfontolások; amelyről megoldási javaslatok születnek, ám gyak­ ran kiderül, hogy a megvalósítás feltéte­ lei nem adottak. Mégis, az utóbbi évek kutatási ered­ ményei, vitái elősegítették néhány alap­ vető kérdés tisztázását. Ezek közül ismer­ tetünk néhányat két könyv és egy vita alapján. Andics Jenő és Rozgonyi Tamás kézikönyve (Konfliktus és harmónia) je­ len esetben azért figyelemreméltó, mert az üzemi demokrácia kérdéskörét a szak­ irodalomban először illeszti rendszeres gazdaságszociológiai elemzésbe. Erőss Lászlóé (Üzemi demokrácia és az emberi kapcsolatok) azért, mert az első kísérlet a témakör pszichológiai szempontú meg­ közelítésére. A Társadalmi Szemlében a közelmúltban lezajlott maratoni vitát pe­ 26 gazdasági racionalitás — pozíciótól függő — követése, mely alapján hozott döntések (bár objektív logikának engedelmesked­ nek) mégis különböző mértékben jelenítik meg eredményükben a dolgozók csoport­ jainak érdekeit. (Többek közt ilyen a mun­ kabér és munkakörülmények kérdése.) Ugyancsak a hierarchikus munkamegosz­ tási viszonyokhoz kapcsolódik az érdek­ különbségek egy másik része: a különböző pozíciók által nyújtott előnyösebb, illetve hátrányosabb társadalmi helyzet problémaköre. A harmadik alapvető érdekrelá­ ciót a horizontális munkamegosztás cso­ portjai közti különbségek jelentik (cso­ portérdek, részlegérdek). A szerzők ezzel kapcsolatban tisztázzák az ún. magasabb rendű érdek fogalmát, mely önmagában csak a közreható részérdekek egyeztetésé­ nek szükségleteként létezik, így a részér­ deket a magasabb rendű érdekeknek eleve alárendelni nem lehet a gazdasági döntés­ ben. A magasabb rendű érdek tartalma tehát az érdekegyeztetésen alapuló komp­ romisszum, illetve szintézis. Az érdekegyeztetés gyakorlata (az üzemi demokrácia működése) ugyanakkor nem jelenti valamiféle konfliktusmentes állapot létrejöttét. Viszont biztosítja, hogy társa­ dalmi konfliktusok ne váljanak politikai feszültséggé. Nem jelenti továbbá azt sem, hogy a racionális gazdasági megfontolások háttérbe szorulnának — hiszen éppen eh­ hez fűződnek a legerősebb érdekek. Végül pedig: az egyeztetés nem teremt minden­ ki számára egyaránt kedvező lehetősége­ ket. Az üzemi demokráciával kapcsolatos fel­ fogások, fejlesztési elképzelések áttekin­ tése után a szerzők a következő álláspont­ ra helyezkednek: „... a közvetlen terme­ lés hatékony irányításának funkcionális szükségszerűsége oly erőteljes hatalmi túlsúlyt eredményez általában a szerve­ zeti hierarchia, de különösképpen annak magasabb szintjei számára, ami az érdek­ egyeztetési mechanizmusban mindenkép­ pen a tekintélyviszonyok magasabb lép­ csőin helyet foglalók által képviselt érde­ kek érvényesülésének kedvez.” Emiatt szükséges, hogy a makroszintű politikai viszonyok — elsősorban a párt­ és a szakszervezet tevékenysége — a szer­ vezeten belül is állandóan jelen legyenek. �A fenti gazdaság- és szervezetszocioló­ giai megfontolásokat számos vonatkozás­ ban alátámasztják a Társadalmi Szemle említett számaiban lezajlott eszmecsere résztvevői is, jóllehet a hozzászólók állás­ pontja nem egységes. A felvetődött szem­ pontok, részterületek mindegyikét termé­ szetesen nem ismertethetjük. A hozzászó­ lásokból így elsősorban az érdekviszonyo­ kat és a járhatónak tűnő fejlődési utakat megvilágító gondolatmeneteket emeljük ki. Kiindulópontként szolgálhat az az ellen­ vetés, mely szerint a vállalatok alapvető funkcióikat és erre épülő szervezetüket üzemi demokrácia nélkül is hatékonyan működtetni képesek — ugyanakkor vi­ szont lehetséges a hierarchiában kialakult feladatmegosztás megváltoztatása. Lehet­ séges, ám e lehetőség megvalósulásához az abban érdekelt vezetők és munkások kel­ lenek. Az egyik hozzászólás megkísérli fel­ állítani a mérleget. A vezetők ugyan ér­ dekeltek abban, hogy intézkedéseik kö­ vetkezményeiről visszajelzést kapjanak, de egyéb érdekeik az üzemi demokráciával ellentétes irányba mutatnak. Így például a felügyeleti szerv illetve országos szabá­ lyozás által eleve eldöntött szituáció illet­ ve pénz híján megoldhatatlan problémák esetében. Vagy ha egy demokratikus fó­ rum szervezete, működtetése nem eléggé kiépített és ezáltal többletenergiát igé­ nyelne. A munkások oldaláról tekintve: a középvezetőkkel szembeni negatív tapasz­ talataik, valamint a fórumok kis haté­ konysága kudarcélményhez vezethet, amit természetesen kerülni igyekeznek. A tel­ jesítményelv érvényesítésének feltételei pedig csak igen szerencsés esetben alakul­ nak ki: ha hosszú távon és közvetlenül egy­ értelmű a bérek és teljesítmény kapcso­ lata. A fórumok működésével kapcsolat­ ban figyelembe kell venni a felkészülés­ sel járó többletmunkát és felelősséget, az esetenként többirányú konfliktuslehetősé­ get. Nem utolsósorban azt, hogy az üze­ mi demokrácia gyakorlása tömegesen fel­ tételezne újfajta szervezett viselkedést, érdekegyeztető magatartást, beállítódást. Az érdekérvényesítés egyéb útjai mel­ lett így „az emberek a legritkább eset­ ben érzik szükségesnek, hogy érdekeik védelmére, érvényesítésére éppen az üze­ mi demokrácia fórumait használják fel.” (Társadalmi Szemle 1978/6. 61. o.) Ezért gyakran vezető és beosztott közös érdeke, hogy érdekeiket érintő ügyeiket ne nyilvá­ nosan, hanem maguk közt intézzék. Az így kialakuló kép első pillantásra talán kiábrándítónak tűnik, bár valódisá­ gához kevés kétség férhet — és éppen ez az említett eszmecsere legfőbb értéke. De milyen következtetés adódik a gya­ korlat számára? Jelenleg a döntések tar­ talma és fázisai szerint a társadalmi ka­ rakterű (bérjuttatás stb.), közvetlen mun­ kahelyi viszonyokra vonatkozó rövid távú operatív döntések demokratikus megho­ zatalának gyakorlata tűnik megvalósítha­ tónak. Ennek feltétele — a résztvevők tu­ datosult érdekeltsége és kompetenciája (megfelelő informáltság, áttekintés stb.) könnyebben megteremthető. A másik kö­ vetkeztetés: az elsietett megoldások az üzemi demokrácia résztvevői számára nem a fejlettebb szint lehetséges előnyeit mu­ tatják fel, hanem tovább növelik a ter­ helést és a bizonytalanságot — ami is­ mét az üzemi demokrácia követelményei­ nek megvalósítása irányában tenné érde­ keltté a vezetőket és beosztottakat egya­ ránt. Vajon mit tud hozzátenni az eddigiek­ hez a pszichológia? Erőss László munkája csak érzékeltetni képes néhány vonatko­ zást. Egyes fejtegetéseit, tanácsait — kü­ lönösen a demokratikus vezetésről és a fórumok megszervezéséről szólókat — mé­ gis bátran az érintettek figyelmébe ajánl­ juk. Bár egy sor lényeges, a pszicholó­ gia körébe tartozó kérdés megoldása nem tudományos igényű. így csak jelezni ké­ pes az üzemi demokráciával foglalkozó pszichológus előtt álló feladatokat. Közü­ lük néhányat megemlítünk. Két probléma látszik alapvetőnek. Je­ lenthet-e (és milyen feltételek mellett a munka monotonitását ellensúlyozó ténye­ zőt, egy tágabb összefüggésrendszerbe be­ kapcsoló, az alkotóképességet megmozga- tó erőt az üzemi demokrácia gyakorlata. Milyen szerepet tölt és tölthet be a sze­ mélyiség egészének fejlődésében, gazda­ godásában? A kérdések lényegéből kö­ vetkezik, hogy a szociológia által megfo­ galmazott tényállás és a törvényszerűsé­ gek működésének finomabb leírása is előbb-utóbb csak a pszichológia bevonásá­ val lesz elképzelhető. A beállítódással, az értékorientációval kapcsolatos általános törvényszerűségek adaptálása, a kocká­ zat, felelősség, alkalmazkodás lélektana, a konfliktusmegoldó stratégiák jellege, ti­ pikus helyzetekben előálló csoportreakciók működése — hogy csak a legfontosabba­ kat említsük — szintén a pszichológia ha­ táskörébe tartoznak. Reméljük, hogy a szerző szándékának megfelelően az üzemi demokráciával kap­ csolatos kutatások, viták rövidesen ezeket a problémákat is érintik, megszüntetve azt a helyzetet, melyben a lélektan csak mint a vezetéselmélet része, illetve mun­ kapszichológia vesz részt a gazdasági szer­ vezetek megismerésében és működésük gyakorlatában. Jánoska László Vihar Béla csényhez, s egyáltalán a „palócföld”-höz fűzik. (Csak fokozná e motívum aktuali­ tását, hogy Szécsény nagyközség a közel­ múltban adományozott Rákóczi-emlékplakettet Vihar Bélának.) S én mégis — élve, vagy talán vissza­ élve az alkalommal — csak azt emelem ki, ami a régi verseket felidézve és az újakkal ismerkedve foglalkoztat. Vihar Béla költészete bátorít, sőt feljogosít an­ nak kimondására, hogy alapjaiban téves minden olyan törekvés, amely össze nem illőnek, egymást kizárónak tételezi az úgy­ nevezett intellektuális és az érzelmileg telí­ tett, a közéleti és a személyes gondokkal vívódó, a klasszikus hagyományokra épít­ kező és a korszerűnek titulált költészetet és vagy-vagy alapon skatulyákba gyömö­ szöli — s ami még veszélyesebb —, minő­ síti, rangsorolja is a költőket. Természete­ sen mondvacsináltak azok a viták is, me­ lyek az ekként szült hierarchiát bármilyen alapállásból, de — elismerik. Vihar Béla lírája ugyanis, ha úgy tet­ szik, filozofikus töltésű (lásd főként a negyedik és ötödik kör, valamint az új versek legtöbbjét), de nem kevésbé gaz­ dag érzelmekben sem, amire nemcsak a második kör természeti ihletésű verscsokra és a harmadik szerelmi ciklusa szolgáltat példát. Ugyancsak általános érvényű spe­ cifikuma költészetének, hogy társadalmi léptékű gondokat vállal egymaga cipelni, pedig tudja: „A világot nem tudod meg­ váltani, / ám becsület dolga, hogy úgy cse­ lekedj, / mintha egyedül rajtad múlna / a Jó győzedelme”. De hogy szívesen zárkó­ zik önmagába is, arra — legalábbis a je­ lenség szintjén — az „önarckép” cimzetű versek sorozata ugyancsak példa. Ami pe­ dig a mívesség dolgát illeti, Vihar Béla ebben sem féloldalas: alapvetően a klaszszikus metrumok vezetik tollát, de hogy Egy katona megy a hóban „Megjelent a költő 70. születésnapjára” — ezt a megkülönböztető jelzetet viseli Vihar Béla új (egyébként tizenharmadik) kötete, amely tizenegyedik a versesköny­ vek sorában. Éppen negyvenöt esztendeje jelent meg az első kötete az akkor még csak — vagy már? — huszonöt éves köl­ tőnek, Üt önmagadtól címmel. S erről az útról — amely egy emberöltő tanulságai szerint végül is nem elfele vezetett első­ sorban, hanem az önmegvalósítás régiói­ ba — szól az eddigi utolsó kötet is, cí­ mében (Egy katona megy a hóban) azt a költeményt örökítve meg, amellyel leg­ inkább összeforrott, eggyé lett az utóbbi évtizedben Vihar Béla neve. A jubiláns kötet már abban is eltér a szokásos tisztelgések gyakorlatától, hogy nemcsak válogatás az életműből, hanem új verseket is tartalmaz, de még feltű­ nőbb rendezési elve, amely az ilyenkor használatos kronologikus sorrend helyett tematikus összefüggések, koncentrikus kö­ rök szerint csoportosítja a műveket. Csá­ bító lehetőség a kötet méltatására a szer­ kesztés koncepcióját követve külön-külön szólni a biografikus, a természeti, a szel­ lemi ihletésű, a társadalmi, a történelmi fogantatású. az idő múlásáról elmélkedő, az ars poetica-szerű versekről és aztán egységben ítélni meg értéküket, hatásu­ kat. Nem kevésbé vonzó azokat az érzel­ mi szálakat keresni, amelyek a költőt a „szülőföldjei” sorában számon tartott Szé- ■27 �mennyire nem érzéketlen az új iránt, azt — egyebek közt — az „írni” keresztje és a „Versmadár” libbenő rajzolata bizonyít­ ja. A kiegyensúlyozottság a legfőbb jellem­ zője Vihar Béla költészetének. Mentes vargabetűktől, az útkeresés gyötrelmei, el­ kerülhetetlen kudarcai is csak az alkotó­ munka természetes velejáróiként vannak itt jelen. Sem látványos elutasítás, kedv­ szegő értetlenség, sem túl hangos siker nem kísérte soha. A sokat (jót s nagyon rosszat is) megért ember józan bölcsessé­ ge, realitásérzéke dominál verseiben. Im­ ponáló, ahogy eligazodik a kor — amely „egyik kezével gázkamrát emelt, a másik­ kal felnyúlt a Csillagokba” — útvesztői­ ben, és megszívlelendő, amilyen tanulsá­ gokat levon. Az Egy katona megy a hó­ ban nemcsak egy nemzedék sorstragédiá­ ja, nemcsak mementó, hitvallás is — és elsősorban az — az örök küzdelem jegyé­ ben. Mértéktartó Vihar Béla formai kér­ désekben is. Nem teremtett ugyan iskollát, de követendő nyelvi kultúrája, fegyel­ mezettsége. „A stílus tisztasága a lélek tisztessége”: ez az alapelv vezérli, de azt is tudja, hogy a hagyományos eszköztárat tovább kell gyarapítani. „A kísérletezés csak hídépítés lehet: új, korszerű híd köl­ tő és olvasó között” — vallja. „Legyen igád az istenek vetése...” — írta Weöres Sándor egy Vihar Béla-könyv ihlette szonettjében. Azóta húsz év telt el. A legtermékenyebb két évtized. S most „lehajtott fővel igéim vetésére mutatok” — ajánlja Vihar Béla új könyvét olvasói­ nak. Pedig az emelt fő sem lenne sze­ rénytelen. (Szépirodalmi, 1978.) Csongrádi Béla Lengyel Péter Cseréptörés („Csak a legnehezebbet érdemes.” Kézen­ fekvő megoldások?) Kilenc év nem publi­ kálás után jelent meg Ottlik Géza egyet­ len olyan írása, a Minden megvan, amely az Iskola a határon után készült el. Lengyel Péter tizenegy évvel ezelőtti első kötete (elbeszélések; ki emlékszik már rájuk?), és egy kilenc (szintén kilenc) évvel eze­ lőtti Science fiction regény után jelentős (később talán tartalma lesz, miért jelentős) regénnyel jelentkezett. Egyszerű számmisztika lenne, ha a ki­ lences körül forgó tényeket gátlás nélkül kapcsolatba hoznánk. Ám egy kiegészítő adat máris egylényegűvé teszi a véletlenül megegyező számokat. Lengyel Péter a megú­ jult Mozgó Világ első számában főhajtás­ értékű vallomásesszében írta le az Ottlik-jelenséget, benne a nem publikáló írót. Ma­ gát is tehát? Mintegy az Ottlik-portré ár­ nyékaként felderengett a Lengyel Péterportré szellemképe is. 28 Mert a nem publikáló író nem azonos a nem író íróval. Maximalizmusról van szó: „... elég, ha maga tudja, hogy nem a leg­ több van a munkájában, amit adhat; a legnagyobb erőfeszítés és eredmény: lehet­ séges önmaga.” Nem a publicitás, a túl­ hajszolt jelenlét, hanem a mű — Mű — a fontos. A jelenlegi túltermelés idején ke­ vesek erénye ez. Lengyel Péter új regénye anyagából ké­ szíthetett volna folyóiratokban sorjázó, majd több kötetre elosztott hangulatjelen­ téseket; külön regényben kerekíthette vol­ na le az ötvenes évekkel kapcsolatos véle­ ményét; több kisregényre telt volna a fel­ vonultatott élethelyzetekből; állandóan je­ len lévő író lehetett volna, ha tárcano­ vellákat faricskál epizódjaiból. Nem számolt, méricskélt és beosztott, hisz nem háziasszony ő vagy raktáros, esetleg könyvelő. Vállalta a legnehezebbet: együvé hordta, ami összetartozik. Nem félt, hogy kiad mindent, amije van, s így elveszít mindent, amit birtokol. Hiszen nem a különböző műfajok számítanak: az ember egy. Nem kimérni kell életszelete­ it, hanem megmérni élete egészét. Ebből adódik, hogy a napjainkban folyton ta­ pasztalható irodalmias kiszámítottság és anyagtakarékosság helyett ebben a re­ gényben élvezetes bőség fogadja az olva­ sót. („Szinopszis helyett.” Ismét egy szám.) A regény főhőse, Bárán János, huszon­ nyolc éves korában rádöbben, nem tudja definiálni önmagát, ki is ő valójában. Vissza kell keresnie a múltját, hogy ma­ gyarázatot leljen önmagára. Ettől a perc­ től, a hiány felismerésének ettől a percé­ től mindent arra tesz föl, hogy feltárja az életét. Ismerős gesztus, közhellyé silányított ke­ resés-elv. Itt most a tiszta forrásvidékre is ráismerünk. Talán nem ötletszerű, ha Rilke huszonnyolc éves Malte Laurids Briggéje tolakszik emlékezetünkbe. Az életkori megegyezésen túl, itt van mind­ járt Bárán és Malte rokonsága a megegye­ ző életelvekben. Első helyen a személyiség kontinuitásának hangsúlyozása. Bárán is azon a fokon tartja jelenlévőnek a múltat, mint Malte. És ez is mennyire rilkei: „Ügy tizennyolc éves korától kezdve látni tanul” Bárán. Lengyel Péter itt a rilkei individualiz­ mustól a legtermékenyebb tartalmakat orozza el. Ahogy tette azt Semprun is Prousttal szemben. Semprunt viszont nem kell filológiai kitalálósdival előkotorni. Tő­ le származik a regény mottója és felbuk­ kan a neve később is. Semprun regényei­ re emlékeztet az az erőfeszítés is, amivel Bárán megküzd saját arcáért. Mi marad akkor Ottlikból? (És persze mi ebben maga Lengyel Péter?) A lényeg. Ta­ lán Ottlik volt az első, prózánk elmúlt három évtizedének történetében, aki — az előadásmód addig szokatlan kvalitásaival is — a személyiséget az ábrázolás közép­ pontjába állította, s a személyiség konti­ nuitásának és integritásának részletezően gazdag rajzát adta. Lengyel Péter ehhez a világirodalmi és hazai hagyományhoz kapcsolódik. Mert az irodalom is — miként a kultúra — konti­ nuitásában létezik. („Kistörténelem.” Idő.) Bárán János múltkeresésében a legnagyobb nehézséget az apa személyének felderítése adja, aki odaveszett a második világháborúban. A regény ideje és tere ezzel tágasra nyílik. A főhős én-keresése visszanyúlik a családi múlt távoli évtizedeibe, s az apa révén a fiú élete, a maga „kistörténelmével”, eltéphetetlenül a történelemhez kötődik. Ki­ rajzolódik egy jellegzetes, az elmúlt száz év történelmében pontosan elhelyezhető polgári értelmiségi család története. A csa­ ládtörténet kibogozásának fontos szerepe a regény egészén belül arra mutat, hogy a személyiség kontinuitásának vagy disz­ kontinuitásának hordozója végső soron a történelem. Nem új ez, de a regény realiz­ musának egyik tartópillére. Annál eredetibb viszont, ahogy apja halálának felderítése közben végre számot tud vetni Bárán, a történelmi ismeretein túl, a második világ­ háborúval. Miközben az apja utáni kutatásban el­ jut a földrajzi végpontig már tudjuk, hogy Rasszijszkban semmit sem talál, ami pontosíthatná apa-képét. A rasszijszki út a kereső lélek tehetetlenségi nyomatéka­ ként valósul meg. Rasszijszk nem követ­ kezik szervesen az apa múltjából. Báránnak el kell oda jutnia. Rasszijszk tény. Megkerülhetetlen. De az az apa folytatható és folytatandó öröksége messzi esik ettől a háborús végponttól. Jelentős regényírói eredményről van itt szó. Lengyel Péter elvont nemzeti sorsvizsgálat helyett a má­ sodik világháborúban való részvételünket a személyiség problémájaként tárja fel úgy, hogy az elfogulatlan történészi elem­ zések igazsága is benne sűrűsödik mun­ kájában. (Egyén és kommunikáció) Bárán János extenzív teljességben feltáruló regényhős. Sok olyanról is értesülünk vele kapcsolat­ ban, amire aligha tudunk reflektálni. Kí­ vül esik recepciós lehetőségeinken. Vég­ letesen egyedül látjuk ilyenkor. Ez abból adódik, hogy egyéni élményei gyakran egyéni jelrendszerben jelennek meg. Len­ gyel Péter a már említett tanulmányában hosszan fejtegeti az író zoom-lencséjének működését. Azt ugyanis, hogy mit választ a képi és gondolati leírás közül. Ponto­ sítja, mit is ért képi leírás alatt: közvetlen észleltnek nevezi. Bárán közvetlen észle­ leteit gyakorta olvassuk. Kézikamerával — vagy a szem természetes mozgásával megegyezően? — készített esetleges felvé­ telek ezek. Valójában nem is leírások te­ hát — hisz nem vetül ki rájuk sem a fő­ hős, sem a szerző belső világa —, hanem a környezet közvetlen tükrözései. A sze­ mélytelen, esetleges tükrözésnek ezekben a perceiben fogalmunk sem lehet a főhős belső világáról, viszont kijelölődik számá­ ra a mozgás- és reflexiós tér. Az elemi recepciós tér. Lengyel Péter nem megy el a ma le­ hetséges végletekig technikája alkalmazá- �sában. Sőt, azok ellenében alkot. Ellene van az értelmezhetetlenségnek. Regénye a közlésrendszerek bonyolult komplexuma­ ként is értelmezhető: az érthetőségbe és a közölhetőségbe fektetett bizalomként. Az egész regényen végigvonul például a nyelv szerepének, lehetőségeinek, hatá­ rainak kérdése. A nyelv egy kétéves gyer­ mek önkényes használatában; a nyelv egy csapat gyerek egyezményes használatában; a nyelv a történelem menetében, politiká­ tól folytonosan átértelmezett szavaival, szokások, körülmények változásaitól elér­ téktelenedő szavaival. És persze a nyelv, mint más népek nyelve, ellenségé-baráté, baráté-ellenségé. Ezekbe a fokozatokba minden belefér: egy Kisgyermek példaadó önkényessége a világgal szemben; a kiszolgáltatottság; az összetartozás; az otthonosság; a kötődés egy népességhez; ablak az egyetemes kul­ túrára. („Életfogytiglan”. Esztétikai életvitel.) Kérdés persze, mindettől függetlenül fon­ tos-e nekünk, olvasóknak, hogy egy Bárán János nevű, megbízhatóan bizonyta­ lan egzisztencia olyan megszállottsággal kutat az apja után, hogy kiszakítja magát a mindennapi életből, s csak annyira kö­ tődik a mindenki által élt élethez, amenynyire a megélhetés kényszeríti? Érzékenysége, morális igényessége, amely arra készteti, hogy kizárólag azzal törődjék, ami személyiségének központi kérdése, elnyerheti sokak rokonszenvét. Megformált életmenete nosztalgiát kelt az olvasóban. Moralitás és forma: ismerős kép­ let. Az esztétikai életvitel felismerhető je­ gyei. Mégsem lehetne rásütni Lengyel Péter­ re a bélyeget: szélsőségesen individuális hőst teremtett, megtámogatva teljes szerzői rokonszenvével. Bárán Jánosra nem zárul rá véglegesen saját életformája. Pontosan tisztában van önmagával: „Valami nem normális van a viselkedésemben, gondolta. Érzéketlen és szörnyetegszerű.” Mert Bárán végső célja nem egy mindent felfaló, elnyelő, termé­ ketlen esztétikai életvitel ad abszurdumig való megélése. Nem kerülheti el figyelmünket, hogy Bárán az írásra készül („Történeteket írt felnőtteknek”). Ami éle­ te válságperiódusaként elénk kerül, az nem kevesebb, mint tudatos önépítés. És miután eljut emlékei végpontjára, majd saját szemével látja a rasszijszki hely­ szint, ahol apja elpusztult, aztán pedig megszerzi az apai hagyatékot (fotók a 30-as évek Budapestjéről), megtalálja a rendet és békét, amelyre sóvárgott. (Ettől kezdve a regény menete letisztul, nyíl­ egyenesen halad a zárómondat felé.) Nézi apja filmkockáit és megérlelődik benne az egyik alapvető emberi gesztus: az át­ örökítés, a továbbadás egyetemes moz­ dulata. Mert „a megszerzett örökségem — ami, tudjuk, csak megőrzésre van nálunk — azon nyomban adóssággá vált” — mond­ ja. Mert mit szerzett meg? A maga törté­ nelmét, ahogy csak ő ismerheti; Magyar­ országét, ahogy csak benne él, ahogy csak ő birtokolhatja; Budapestét, ahogy az csak az övé. Ezzel együtt: „megszerez­ tem a szabadságomat, nem is könnyen. Jó. Most mit csinálok vele?” Tudjuk, írni fog. Továbbad mindent. Újabb szabadságokat indukál majd. („Az egész, persze, történet”. Persze.) Lengyel Péter persze megtehette volna, hogy a regény a regényben, regényíró a regényben ismert technikájával él. (Mint ahogy megtehette volna Ottlik is.) Ebben az esetben a hangsúlyok lényegesen át­ helyeződtek volna. A megformálás nehéz­ ségei kerültek volna az ábrázolás közép­ pontjába, miközben az a hamis látszat keletkezik, hogy ami helyet kapott a re­ gényben, az a valóság, és amit a regény­ beli író ír majd, az az irodalom. Ennél a helyzet sokkal bonyolultabb. Lengyel Péter az első oldaltól hangsú­ lyozottan irodalomnak mutatja, amit el­ végez. „Szinopszis helyett” — írja a be­ vezetés fölé címként. Aztán a regény vé­ gén elvégzi a leépítést: „Az egész, persze, történet. Persze.” Másrészt: „Másrészt: ko­ moly, megbízható. Nem valami kitalált dologban lézengtél eddig (Különben: ki­ talált történetek nincsenek).” És folytatja tovább annak a felszámolását, amit eddig esetleg szimplán irodalmiasnak gondol­ hattunk volna. Böngészhető térképpel, hi­ telesítő naptárral, fellapozható könyvek­ kel, megtalálható tárgyakkal, felkereshető Csapodi Csaba: Az Anonymus-kérdés története A Városligetben, a Vajdahunyad-vár előtt található Ligeti Miklós szobra. A szobor ülő szerzetest ábrázol, akinek csuk­ lyája elrejti arcát; testtartása a fogal­ mazni készülő, töprengő íróemberről ta­ núskodik. A járókelők gyakran a szobor közvetlen közelébe lépnek, hogy megtud­ ják, kit rejt ez az arc nélküli szerzetes. De nemcsak az arravetődők keresik a szoborba öntött pap múltbéli mását, ha­ nem a tudomány művelői is, immár két és fél évszázada. Neve mindmáig isme­ retlen maradt, ezért hívják Anonymusnak, azaz névtelennek. Az „Anonymus” elnevezés szinte személynévvé vált azóta, hogy Lethenyei János 1790-ben, Pesten, magyar nyelven megjelentette azt a mű­ vet, amely ennek a névtelen papnak örök „nevet” szerzett: az úgynevezett Gesta Hungarorumot. Azóta, hogy először megjelent a Gesta Hungarorum, tehát Schwandtner János György magyar történelmi forrásgyűjte­ ménye első kötetének kiadása (Bécs, 1746.), nem jutott egyetértésre a magyar és az európai történettudomány: mikor keletkezett a Gesta Hungarorum, ki volt a szerzője, a műben szereplő életrajzi utalások valóságos tényeket takarnak, vagy helyszínekkel, archívumokkal bizonyítja a megbízhatóságát. Kérdés, persze, hogy mit érnénk a megbizonyosodással Bárán/ Lengyel zoom-lencséje nélkül? Ám Lengyel Péter nem itt zárja mű­ vét. Hősét a már-már esztétikaivá szubli­ mált életből, a lét határairól (Lukács) visszavezeti, s emberméretűvé teszi ismét. Zárásul, de már a helyreállított mindennapiság közegében, újból elénk idézi a kommunikáció, az emberi kapcsolatte­ remtés lényegi kérdését. Regénye befejező mondta érzékelteti, hogy véleges vála­ szok nincsenek. Minden viszonylatunkért újból és újból meg kell küzdenünk. Lengyel Péter kellően eltávolította ma­ gától anyagát. Láthatóan, megküzdött az epikus távolságtartás minőségéért. Talán éppen ez. a küzdelem eredményezte, hogy a bonyolult motívumrendszer kiépítése mellett felismerhető egyéni hangütése van a művének. Szintézis igényű regénye nemcsak a hatvanas évek végén indult írók legjobb művei közé tartozik, hanem eseménye egész irodalmunknak. Ezt jel­ zik azok a kritikák is, amelyek e sorok befejezésekor sorra-rendre napvilágot lát­ nak. Lengyel Péternek egyet lehet kívánni: jelentesse meg a Cseréptörésre következő könyvét. Mégha kilenc év múlva is. (Szépirodalmi, 1978) (Laczkó) csupán az érdeklődés fölkeltését szolgálják, és így tovább. Ezekkel és más problémák­ kal foglalkozott a történettudomány és né­ hány segédtudománya (irodalomtörténet, nyelvészet és latin stíluskritika, földrajz­ tudomány), a kérdés megoldása érdekében fölhasználták a legújabb technikai vív­ mányokat — így pl. optikai és fotográfiai vizsgálatnak vetették alá a kódex első lapját. Az Anonymus-kérdésnek hihetet­ lenül nagy az irodalma, áttekinteni már csak a valóban szakember képes. A nagy­ közönséget azonban rendkívüli módon ér­ dekli az „első magyar történetíró” kiléte, munkájának jellege. Csapodi Csaba, a je­ les kódexkutató arra vállalkozott, hogy átfogó képet adjon az Anonymus-kutatás főbb irányairól, a kutatás jelenlegi állá­ sáról, összefoglalja az Anonymus-kérdés fejlődését és történetét. Csapodi így mutatja be a Gesta Hunga­ rorum ránkmaradt példányát: „Mindössze 24 levél, 48 oldal terjedelmű (...) perga­ menre írott kódex (...) Nem is nagy mé­ retű (17x24 cm.). Akkora, mint egy átla­ gos mai könyv”. Tárgya: a magyarok tör­ ténete a középpontban a honfoglalással. Csapodi mindjárt a könyv első fejezeté­ ben fölveti az Anonymus-kutatás legfőbb vitapontjait. A kutatást eleve megnehezí­ ti, hogy nem eredeti kézírással maradt fönn a Gesta Hungarorum, hanem máso­ latban, egyesek szerint még csak nem is a teljes mű, hanem mindössze első fele. Tehát a kézírás nem árulja el a szerzőt, aki sehol nem nevezi meg magát. De a kézírásból azt sem tudjuk meg, mikor 29 �keletkezett az eredeti. Annyit tudunk csupán, hogy valamelyik Béla király jegy­ zője volt. S ez a második vitapont: mind a négy Béla király számításba jött, de a mai álláspontok szerint a legnagyobb va­ lószínűséggel III. Béla királyról van szó. Több megoldási ajánlat közelítette meg „Anonymus” személyét. A kódex első, be­ vezető sorában említett P. dictus magister-t egyesek Praedictus-nak értelmezték, azaz az „előbb említett”-nek, feltételezve, hogy az első oldal elveszett. Mások sze­ rint a „P”: valamelyik magas rangú egy­ házi személy nevének rövidítésére, pl. Pé­ ter óbudai prépost (Győrffi György véle­ ménye), Péter esztergomi prépost (Szilá­ gyi Lóránd szerint), Péter győri püspök (ifj. Horváth János fejti ki) stb. Tehát nem „praedictus’” (nem fentemlített), ugyanis nem veszett el az első oldal, csak letakarták az eredeti szöveget, és a má­ soló újrakezdte a második oldalon a má­ solást. Ezt megerősítette a század elején végzett technikai vizsgálat, illetve a leg­ újabb fototechnikai eljárás is. Egyesek (pl. Karsai Géza) szerint a díszes „P” kez­ dőbetű nem a kódexkészítő díszítő fan­ táziájának eredménye, hanem jelképet rejt. Karsai úgy értelmezte a jelképet, mint a domonkos rendhez tartozás szimbólumát, és ebből azt a következtetést vonta le, hogy a Gesta szerzője domonkos rendi szerzetes volt. A Karsaival vitázók azon­ ban cáfolták ezt a magyarázatot. Vita alakult ki abban a kérdésben is, hogy mennyi a Gesta Hungarorum for­ rásértéke, azaz mennyire használható tör­ ténelmi forrásmunkaként. Már a XVIII. század végén német és szlovák történé­ szek erősen megkérdőjelezték Anonymus elbeszéléseinek hitelességét; míg a ma­ gyar történészek — már csak a nemzeti tudomány védelmezése miatt is! — vitába szálltak Anonymusnak mint hiteles kútfői­ nek bírálóival. Csapodinak a mai véleke­ déseket tükröző összefoglalója szerint: „Megvan benne a forráskritikára, a való­ ság kiválasztására való törekvés. írott for­ rások mellett fölhasználta a néphagyo­ mányt, a regősök énekeit, de kritikai vá­ logatással”. Csapodi Csaba szerint lényegében nem sikerült máig sem megoldani az Anonymus-problémát. Feltehetőleg nem volt magas rangú egyházi vagy világi (kancel­ láriai) személy, III. Béla, esetleg II. Béla jegyzője volt. Írói öntudata figyelemre 30 méltó, helynévmagyarázatai meggyőzőnek tetszenek, a földrajzilag meggondolkodta­ tó anyagot tartalmazó Gesta nyelvészeti­ leg is megérdemli a tanulmányozást. S bár a tisztázatlan kérdések miatt még ho­ mályba burkolózik a „névtelen” arca, a latin szövegből is előtetszik, hogy jelen­ tős egyéniséggel állunk szemben. Csapodi Csaba szakszerűen és az olvasót mindvégig lebilincselően tárja föl az Anonymus-kérdés történetét. Nem említ min­ den tanulmányt, a megadott keretek és terjedelem között azonban jól csoporto­ sítja az egymással vitázó nézeteket, és így a vélemények teljességének bemuta­ tását éri el. S bár módszere inkább a rekonstrukció, saját véleményét is meg­ ismerjük: ahogy előadja az egyes kuta­ tói állásfoglalásokat. Munkája hasznos ké­ zikönyvül szolgálhat a történelem iránt érdeklődő olvasónak. Soós István Nógrád megyei iparművészek kiállítása Voltaképpen legalábbis két dologról van szó (s volt szó a Nógrád megyei iparművé­ szek első salgótarjáni tárlatán is), amikor általában iparművészetről beszélünk: az ipari formatervezés, valamint az ezzel nem egészen azonos iparművészet mint alkalmazott művé­ szeti ág alkotásairól. Az említett kiállításon is együtt voltak, békés egyetértésben, e mind­ két nembeli művek. Ami nem is baj, hiszen nem lehet — de talán nem is kell — egy­ mástól mereven elválasztani őket. (Más kér­ dés, hogy a gyakorlatban ez bizony sokszor megtörténik.) A nagyközönség által is viszonylag ismer­ tebb Esztétikai ABC (Kossuth Könyvkiadó, 1977) szerint az ipari formatervezés „alkotá­ sainak esztétikai értékkritériuma a szépség, ennek azonban itt a tárgyak értékstruktúrájában nem fölérendelt, hanem a gyakorlati értékeknek alárendelt szerepe van (szemben az iparművészeti alkotásokkal).” Ez valóban így van, a gond csak ott jelentkezik, ahol a „gyakorlati érték” meghatározásakor a kel­ leténél és lehetségesnél aránytalanul kisebb szerepet szánnak az „esztétikai értékkritérium”-nak. Az iparművészetet egyébként (amint az Henry de Morant Az iparművészet története a kezdetektől napjainkig című köny­ ve magyar kiadásának előszavában is áll) a németek alkalmazott művészetnek (Tangewandte Kunst), a franciák díszítőművészetnek (art décoratif), az angolok pedig többféle­ képpen, például applied arts-nak, industrial arts-nak hívják. Bárhogy is nevezzük azon­ ban, semmiképpen sem vagyunk a hasznos­ ság elsőrendűsége ellen, inkább ezúttal is csak annak az óhajunknak adunk kifejezést, miszerint jó lenne, ha a hasznos a széppel együtt jelenne meg a minket körülvevő és szolgáló tárgyak sokaságában... A Nógrád megyei iparművészek első közös kiállítása, amely a közelmúltban zárta ka­ puit a salgótarjáni megyei művelődési központ üvegcsarnokában, nem lebecsülendő jelentő­ ségű alkalmat adott a nógrádi iparművészeti tevékenység csaknem teljes áttekintésére. Fe­ kete Judit írta (Művészet, 1976/5.): „nem va­ lószínű, hogy elvi okai volnának annak, hogy ennyire háttérbe szorult az iparművészet” (mármint Salgótarjánban T. E.); s nem is vol­ tak. Mindez inkább a gyakorlatból, szemléletből adódott. Az elmúlt másfél évtizedben azonban élénk iparművészeti tevékenység bontakozott ki Nógrádban, bár nem előzmények nélkül. Je­ lenleg mintegy tucat, jobbára fiatal iparmű­ vész dolgozik az ipari üzemekben, néhányan azokon kívül. A műhelyteremtés keretei adot­ tak, mind a salgótarjáni üveggyárakban, mind a Romhányi Építési Kerámiagyárban, valamint a szécsényi és pásztói könnyűipari üzemek­ ben. Az első megyei iparművészeti kiállítá­ son — reméljük, követi a többi — nyolcan mutatkoztak be a közönségnek: Antal András, Csemán Ilona, Erdei Sándor, Hamza Erzsé­ bet, Horváth Sándor, Mészáros Erzsébet, Szőllősi Mária és Takács Géza. Üvegtervezők (Takács, Erdei, Hamza), keramikusok (Antal, Csemán, Horváth) és textilesek (Mészáros, Szőllősi). Műveik javát hozták el a kiállí­ tásra, amely magas színvonalú volt. (Jó len­ ne, ha a magasra állított mércét a jövőben sem szállítanák lejjebb.) Takács Géza mögött áll a legnagyobb múlt; 1957 óta valamennyi iparművészeti kiállítá­ son szerepel, a salgótarjáni öblösüveggyár tervezőcsoportjának vezetője. Elsősorban az überfangos üvegekről ismert. Kedveli az élénk, vidám színeket, s többi között csiszolt vázákat is készít. Színes hutavázái, csiszolt vázái (übf.) méltán emelkedtek ki az „üve­ gesek által hozott” gazdag anyagból. Erdei Sándor a korábbi években fokozott érdeklő­ déssel fordult a világítótestekhez. Ezúttal ő is színes rogyasztott tálakkal, különböző szí­ nű überfangos vázákkal, hutavázákkal, pohársorozatokkal jelentkezett nagy változatosság­ ban. Ő is az öblösüveggyár tervezője, 1964től van jelen a kiállításokon. Hamza Erzsé­ bet az anyagában festett üvegek kedvelője, szintén öblösüveggyári tervező, a tárlatokon vele is 1964-től találkozunk. Asztali készletei (kék csiszolt, kék csíkos, füst-sima stb ), do­ hányzókészletei, vázái az üvegmunkálás vál­ tozatosságáról tanúskodnak. Általában és saj­ nálattal jegyezzük meg, hogy mindezzel a gazdagsággal a vásárlóközönség az üzletek­ ben nem találkozhat. Horváth Sándor a Romhányi Építési Ke­ rámiagyár műteremvezető iparművésze, 1964től vesz részt a hazai és külföldi tárlato­ kon. Egyéni törekvéseiről főként Relief-soro­ zata és Tanulmányai szólnak ezen a kiállí­ táson. Csemán Ilona szintén a romhányi gyár tervezője, elsősorban Idoljai, Gyapjas bálvá­ nyai (kerámia-textil) keltettek figyelmet. An­ tal András ugyancsak a romhányi gyárban tervező, 1975-től szerepel kiállításokon. Ked­ velt témával (Madár, Idők madara), s Szőllősi Máriával közös művekkel (Madár-hegyekmező, Régi fotográfiák emléke), találkoztunk a tárlaton. Szőllősi Mária a szécsényi Palóc Háziipari Szövetkezet tervezője, 1971-től állít ki. Említett művein túl textilterveit hozta Salgótarjánba, s néhány más alkotásával szólt felfogásáról (Királynő), amely közel áll a népművészethez. Mészáros Erzsébet a Salgó­ tarjáni Kohászati Üzemekkel áll szerződés­ ben. 1964-től kiállít. Egyik legősibb textil­ műfajban alkot. Gobelinjei alapvetően lírai alkatról vallanak, színeiben a pasztell ural­ kodik. Hajnali madár, Anya gyermekkel, Sá­ mánfa című gobelinjei átgondolt alkotói mód­ szerére vetnek fényt. Érdeklődéssel várjuk az újabb iparművé­ szeti tárlatokat, abban a reményben, hogy alkotókként újabb törekvéseiket is folyama­ tosan figyelemmel kísérhetjük általuk. T. E. ��� Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document https://dkvt.bbmk.hu/pf/ec90c0228304e1a04ecc5847a85b9deb.pdf Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Végh Miklós Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1978 Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Language A language of the resource hun Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Title A name given to the resource Palócföld – 1978/5. szám Type The nature or genre of the resource folyóirat 1978 folyóirat Irodalom Közélet Művészet Nógrád megye Társadalompolitika