https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/0637d4106d3dd86fb5f6201517b2e7a7.pdf 018d3e571dd0e970ec636479c0c8cfb6 PDF Text Text 1978/3 Életünk és a munka Szénbányászok Nógrádban Művésztelepek Bartha Szabó József, Kunszabó Ferenc és Laczkó Pál prózai írásai, Bencze József, Kövesdi Károly, Lelkes Miklós és Szabó Ernő versei A vasúti közlekedés hőskora Nógrádban VIII. Salgótarjáni Tavaszi Tárlat Falvak, filmek, napok PALÓCFÖLD A munka nemesít — summázza a köztapasztalás az évezredek mindennapi élményeiből kiszűrt tanulságot. Azt a kapcsolatot minő­ sítve ezzel, amely az Ember és a Munka között mindenkor létesült és létesül. Utalva egyben a kölcsönösségre is, hogy tudniillik a fej­ lődésre készen nyitott személyiségű Ember a munka által nemesed­ ve fokozatosan emberibbé, korszerűbbé képes formálni magát a munkát is. így emelkedett az emberi nem fejlődéstörténetének spi­ rálvonalán egyre magasabbra. Akár ilyen távolságokba visszatekintve, akár (és különösen) a XX. század szocialista társadalmának emberét illetve annak a törté­ nelem során eddig leghumanizáltabb munkakörülményeit s e körül­ mények között kifejtett tevékenységét véve számításba: a köztapasz­ talást summázó fenti megállapítás általános igazában nincs okunk ké­ telkedni. Fokozatosan nemesedik az egyén és munkája, gazdagodik kettejük viszonya; egyre növekszik azok száma, akik „munkájukkal, személyes felelősségvállalásukkal, küzdenitudásukkal, életmódjukkal azt bizonyítják, hogy az egész nép és benne az egyén boldogulása is csak a szocializmus útján, munkával és a közösséggel együtt érhető el.” Hogy a munkának — elsősorban persze a termelőmunkának — TÁRSADALOMPOLITIKAI,IRODALMI,MŰVÉSZETI FOLYÓIRAT �a fejlett szocialista társadalom építésének időszakában (vö.: napjaink) is alapvető szerepe van, hangsúlyozni nem szükséges. A munka gaz­ dasági előrehaladásunk, így végső soron életkörülményeink javulásá­ nak előfeltétele, biztosítéka. Nyilvánvaló tehát, hogy társadalmi és egyéni érdek egyazon mértékben testesül meg a szervezettebb és hatékonyabb munkára sarkalló igényben. Az igényben, amely arra figyelmeztet, hogy „a munka nemesít” árnyékkúpjának homályában, a részletproblémákon nagyvonalúan túlemelkedő általánosítás védő­ övezetében kivételek sora is meghúzódik, melyek a szabályt —, hogy tudniillik itt és most szocialista viszony általánosult szocialista sze­ mélyiségek és munka között — erősítik, egyben azonban figyelmez­ tetnek társadalmat, gazdaságot, kultúrát jobbító felelősségeinkre és tennivalóinkra is. Arra mindenképpen, hogy van még mit tennünk a „dolgozni csak pontosan, szépen” elvnek belső meggyőződésből, öntudatból gyökerező gyakorlattá váltása útján. Legyen bár szó vá­ rosban vagy falun élőkről, iparban, mezőgazdaságban, kereskedelem­ ben vagy a művelődés területén foglalkoztatottakról, kétkeziekről vagy „szellemiekről”, vezetőkről vagy „vezetettekről”. 1978/3 3 Karácsony György: Békés frontokon 5 Pádár András: „Nálunk a munka...” 7 Menyhárt László: Művésztelepek 9 Praznovszky Mihály: Miért nem járt Petőfi Szécsényben? 11 Laczkó Pál: Egy eladó nézetei 17 Kövesdi Károly: Most végül, Magasban A munka nemesít s az ember nemesíti munkáját, hogy világát tudatosan továbbépítő tevékenysége eredményesebbé válhassék. Ami ma még — és nem rövid ideig — nem sikeredik zökkenőmentesen. Legújabb felelős dokumentumunk reális, őszinte helyzetelemzését idézve: „Jelenleg sok idő megy veszendőbe, részben anyagellátási, szervezési hibák részben a sok helyen megtűrt lazaságok miatt. En­ nek a helyzetnek a megváltoztatása elsősorban a munkahelyi veze­ tésre ró feladatokat. Biztosítani kell a folyamatos munkavégzés tech­ nológiai és munkaszervezési feltételeit, a normák rendszeres karban­ tartását, a törvényes munkaidő fegyelmezett ledolgozását”, mert „a munkaidőalap nincs kellően kihasználva, és sok helyen laza a mun­ kafegyelem”. összehangolt társadalmi, gazdasági, kulturális törekvéseink ered­ ményeként ma az emberek jelentős része meglevő és felismert ké­ pességei szerinti munkát végezhet, ennek megfelelő munkahelyen és munkakörben. Javuló feltételek között. A körülmények további job­ bítása, a lehetőségek fokozottabb kihasználása, a mind inkább örö­ möt adó és nemesítő munka kialakítása és még gyümölcsözőbb hasz­ nosítása közös felelősség. Mai és jövőbeni nemesedésünk érdekében is. Kassai-Végh Miklós 17 Bencze József: Alszent 17 Kunszabó Ferenc: ABÉSZEFEHITÉ 21 Bartha Szabó József: Huszonkét pénz karácsonyra 22 Szabó Ernő: A tűz a víz, Egyetlen mozdulat 22 Lelkes Miklós: Hegytető, Ballada 23 Szvircsek Ferenc: A vasúti közlekedés hőskora Nógrádban 25 VIII. Salgótarjáni Tavaszi Tárlat (Krunák Emese) 26 Munkásfiatalok IV. Országos Vers- és Prózamondó Versenye (Korill Ferenc) 27 Falvak, filmek, napok (Veress József) 28 Elvek és utak (Csongrády Béla) 29 Moldova György: Akit a mozdony füstje megcsapott... (Horpácsi Sándor) 30 1977. évi megyei kiadványainkról (Schneider Miklós) * A borítókon és belső oldalakon válogatás a VIII. Salgótarjáni Tavaszi Tárlat anyagából. — Fotó: Buda László. PALÓCFÖLD TÁRSADALOMPOLITIKAI, IRODALMI,MŰVÉSZETI FOLYÓIRAT A NÓGRÁD MEGYEI TANÁCS MŰVELŐDÉSÜGYI OSZTÁLYÁNAK LAPJA Felelős szerkesztő: Végh Miklós. Szerkesztőség: 3100 Salgótarján, Arany János út 21. Telefon: 14-13. Kiadja a Nógrád megyei Lapkiadó Vállalat. F. k.: Nógrád m. Lapkiadó Vállalat mb. igazgatója. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető bármely postahivatalnál, a kézbesítőknél, a posta hírlapüzle­ teiben, és a posta Központi Hírlap Irodánál (KHI Budapest V., József nádor tér 1. sz. Postacím: 1900 Budapest) közvetlenül, vagy postautalvá­ nyon, valamint átutalással a KHI 215-961 62 pénzforgalmi jelzőszámra. Egyes szám ára 5 Ft, előfizetési díj fél évre 15, egy évre 30 Ft. Megjelenik kéthavonta. Kéziratokat és rajzokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. INDEX: 25 952 ISSN 0555-8867 78.18963 N. S. 1400 db �VÁLTOZÓ VALÓSÁGUNK Békés frontokon Ülünk, hátunkat nekitámasztjuk a hid­ raulikus bányatámnak és várjuk a lövést. Oltalmazón borul fölénk a húsz-huszonöt milliméter vastag acéllemez, amelyről azt hinné az ember, nincs az a nyomás, amit ki ne állna. Mondom is a bányamesternek. — No, csússzon egy kicsit lejjebb és nézzen fel! — biztat a szénporálarc mö­ gött elmosolyodva. ... a mennyezetről függő hatalmas kő­ zetdarab cigarettagyújtáshoz sodorja az acélt. — De azért — nyugtatom magam — mégis csak jók ezek a gépek. — Hát.. . jók, amikor jók. Kínlódtunk mi már ezzel is annyit, hogy ha a károm­ kodásainkat kinyomtatnák, megtöltene tíz Mátyás-korabeli könyvet. Pedig, ahogy tu­ dom, azok jó vaskosak voltak. Még fent, a leszállás előtt mondta egyi­ kük: uraságoktól levetett holmi csak a se­ bek betakarására jó, nem pedig arra, hogy melegítsen. Az angol gyártmányú hidrau­ likus rendszerre értette ezt, merthogy az legjobb tudomása szerint kiszolgálta már a magáét Tatabányán. — Ott már nem volt jó, itt meg tőle várjuk a csodát! — hábor­ gott. — Azt hiszik, Nógrádban minden jó?! Az üzemvezető ésszerű okfejtéssel igye­ kezett csillapítani emberét, nem sok siker­ rel. Igaza lenne talán? — Nincs! — mondja határozottan a bá­ nyamester. — Ha jól emlékszem, ebben az ötéves tervben kettőszázötvenmillió forin­ tot költ a vállalat berendezések vásárlásá­ ra. Ez pedig nem kis összeg. — Csak lássunk aztán belőle valamit! — szól közbe a körénk kuporodók közül egy hang. Arra fordulunk. — Maga tán nem hisz benne? — Ezt már a tavalyi bányásznapi ünnep­ ségen elmondták, aztán mi van ... ? — Nem megy ez egyik napról a másik­ ra — mordul oda a főaknász. — Jól tudja, ember, hogy nálunk csak pár évvel ezelőtt kezdték meg a bányák korszerűsítését. — Elég szomorú! Most aztán kapkodha­ tunk. Nem fajul vitává a beszélgetés: lentről három, elfojtott morajú robbanás hallat­ szik gyors egymásutánban. „Lelőttek.” * Ezerkilencszázhatvanötös statisztikai év­ könyv jutott kezembe a minap, abban ol­ vastam: ebben az évben a megye bányái hárommillió-ötszázkétezer tonna szenet termeltek, a Nógrádi Szénbányászati Trösztnél foglalkoztatottak száma pedig harmincöt híján elérte a tizennégyezret. — A régi szép idők! — révedezett el te­ kintete nyugdíjazott aknász ismerősömnek a számok hallatán. — Az volt az igazi, amikor a tarjáni medence szinte minden egyes falujában egy-két, meg három akná­ ban is túrták a szenet. — Túrták ... — Ide figyeljen! Nekem még most is hiába mondogatják, hogy ilyen ráfizetése­ sek, meg olyan drágán üzemeltethetők vol­ tak azok a bányák, mert nem igaz! Most meg drága pénzen szerzik be a bonyolult külföldi berendezéseket, a szén meg alig jön kifelé. Ha jól tudom, egymillió tonna a tervük. Hát mi az?! — De ne feledje: csak négy üzem ma­ radt a visszafejlesztés után, a létszám egyharmadával. — Megmaradt ott a fele is. És hogy nem sok embert lát a frontokon? Aki ügyes volt, vagy volt összeköttetése, az irodában ücsörög. Vagy nézzen be a trösztbe, az igazgatóságra! Annyian vannak, hogy las­ san bővíteni kell a székházat. — Ne háborogjon, öreg! Valamikor ma­ ga is megpályázott egy beosztást a tröszt­ ben ! — Csak nem mentem... Elszúrtam a renomémat a békekölcsönös időkben. — Ha többet jegyez, sikerült volna? — ... Meg pofáztam is. Pedig jó melós voltam, jó kommunista. Csak én akkor a széllel szemben akartam pisálni, azt pedig nem lehet. Ötvenhétben aztán hívtak vol­ na, de mondtam az egyik elvtársnak: azt a kis időt a nyugdíjig lehúzom én már a föld alatt. Ügy is lett. De visszatérve: én még mindig azt mondom, volt veleje a régebbi bányászkodásnak. Mennyi jó mezőt ott­ hagytunk! Most meg, mint K-n is, hajtják a követ. Kemény gyerek volt még hatvannyolc­ ban is az öreg. Mesélik, hogy amikor egy kiszállt bizottság, a B. környéki részen megkezdett feltárás abbahagyásáról dön­ tött, káromkodott, mint egy bérkocsis, s rájuk akarta dönteni az asztalt. Szerinte ott legalább ötezer kalóriás szén volt. * Tény: még mindig sokan keseregnek a szénbányászat visszafejlesztése során Nógrádot ért, vélt vagy valós igazságtalanságo­ kon. S hogy immár közel évtizede négy üzem — a kányási, ménkesi, a szorospata­ ki és a tiribesi — bajlódik csak a bányász­ kodás valamennyi itt fellelhető nehézségé­ vel, és hogy a közelmúltban újabb aknák megnyitásáról esik szó, ez az intézkedések helyességét kétségbe vonók táborában csak újabb olaj a tűzre. — Igaz, kikérték az én véleményemet is akkor, ez ügyben — emlékezik a Kossuthdíjas vájár, a hat nógrádi közül e címmel kitüntetettek egyike —, de csak meghall­ gattak. Aztán az lett, amit fent már eleve eldöntöttek ... És tudja, úgy veszem ész­ re, kihalófélben van már ez a mesterség. Ismeri például Mátranovákot? Mert én igen-igen jól. No, húsz-huszonöt esztendő­ vel ezelőtt az volt a ritka, ha valaki nem bányász volt. Most meg fordítva van. Tán százötvenen ha kitartottak a szén mellett a régi ezerből. — Ej, ej, a régi idők — kesereg, s hogy felindultságát szinte szándékosan tovább fokozza, előveszi a bársonydobozból a DÍJAT, s elém tartja. Ügy fogja két szét­ tárt markában, mintha pihés kiscsibét dé­ delgetne vigyázón. A tekintetét keresem, de félrefordítja a fejét. Kísérőm figyelmeztet, vigyázzunk, mert beindítják a kaparószalagot. Odébb lé­ pünk, igaz, centiméternyit csak, mert mel­ lettünk szigorúan ott húzódik a fejtés fala. Megállunk egy pillanatra, s fejlámpánk fé­ nyében nézzük a surrogó szénlavina gyé­ mántcsillogását. — Tényleg, mint a gyémánt — mondom. — Gyémánt...! Rossznyavalya! Jóval alatta van az európai kalóriaátlagnak. Azt hiszem, a csehek vagy a lengyelek csak illendőségből fognák rá, hogy jó. — Ezek szerint a rosszat erőltetjük? — No, arról azért szó sincs! Háromezer körül majd mindenhol megvan, de jövesztettünk közel ötezer kalóriást is már. Azt kokszolni is lehet. Nézze ezt a darabot! Ha rádobja a kályhára, negyedóra múlva akár az ablakot-ajtót is kinyithatja, olyan me­ leg lesz tőle. Van itt ám érték, s kell a nép­ gazdaságnak a szenünk, még ha nem a le­ hető legkitűnőbb minőség is. Csak lenne több belőle! De hát erre a medencére in­ kább a vékony, méter negyven, méter ki­ lencven centis, nagy ritkán két métert meghaladó telepek a jellemzők. így aztán — nem úgy, mint Pécs, Komló környékén, ahol a liászkori feketeszén néhol a húsz­ méteres vastagságot is eléri —, nekünk minden mázsáért meg kell küszködni. Ki­ búvások, vetők, pala, homok, víz, metán közepette, viszonylag keskeny homlokú frontokon. — Veszélyesek a nógrádi bányák? — Hát, minden rossz megvan. De kellő elővigyázatosság mellett nem veszélyeseb­ bek az ország más részén levőknél. — Mégsem szívesen jönnek magukhoz dolgozni. Tudják ezt a fiatalok is? — Lehet, egy kicsit baj van a „propa­ gandánkkal”. Sokan még mindig miszti­ fikálják a bányászatot, mintha az valami természetfeletti tevékenység lenne. Pedig dehogy. Csak hajtós, kemény és ugyebár a környezet... — És a három műszak. — Ne higgye! Amióta bevezették a mű­ szakpótlékot, szívesen vállalják a délutánost, éjszakást. A fiatalok is inkább a má­ sodik műszak miatt morognak, mert akkor, azon a héten szerintük semmire sem futja az időből. Mert éjszaka ér haza, kilencigtízig alszik, lustálkodik egy kicsit, vagy el­ végzi amit a ház körül kell, aztán ebédel, s már indulhat is újra a buszhoz. — A busz dukál már mindenkinek? — Minden egyes dolgozónkat az viszihozza. No, persze, ha nem motorral vagy kocsival ' jár. De ezek kevesen vannak. Spórolásból is, meg. . . Tudja, jólesik sichta után az a féldeci. Azt mondja a kocsmárosné, egy telt mel­ lű, valaha jobb napokat megért teremtés, hogy: — Csak ezek a bányászok ne lennének! Kérdem, miért? — Mert sichta után mind azt akarja, hogy őneki adjak először. Néha úgy megbolondítanak, azt sem tudom, hol áll a fe­ jem. Csak a nagy tülekedés, a lárma, a kö­ 3 �vetelőzés, nekem meg ugye, csak két ke­ zem van. Pedig ilyenkor már ráérhetné­ nek. Néha el is figyelem, hogy amelyik a legerőszakosabb, még egy óra múlva is itt eszi a fene. Csak a vedelés érdekli őket! — Nono, mama! — mordul rá egy fia­ talember. — Mama az ángyod térde kalácsa. Meg­ mutatnám én még, hogy nem vagy le olyan nagylegény! — Kellene is maga nekem — somfordál el két féldecissel a kezében a legény, de az éles hang utoléri: — Kellenék? Más se jár az eszetekben, csak a nő, a pia meg a zabálás. A szegény asszonyok a gyerekekkel maradhatnának maguknak... Három bányász ismerősömmel hallgatjuk a „szentbeszédet”. Látogatóban itthon az egyik, a legöregebb, a borsodi bányák va­ lamelyikében dolgozó, akiről azt mondják: bukott párttitkár. Pedig nem az, csak mi­ óta úgy megnőtt az utóbbi években náluk a párttagok száma, hogy egy alapszervezet helyett hármat kellett alakítani, nem lett pártbizottsági titkár; megmaradt alapszer­ vinek. Ő viszi a szót. — Van valami az asszony szavaiban, de igazságtalanság lenne ezt általánosítani. Tény azonban — folytatja —, hogy a fe­ szített és nem mindennapi körülmények között végzett munka után hajlamos az ember egy kis elhajlásra. De, hangsúlyo­ zom, nem mindennap! Jól is néznék ki, ha így lenne! Egy-két féldeci, egy tíz-tizenöt perces beszélgetés erről-arról bizony jól­ esik. Szinte lazítás, megnyugvás. Aztán, nyomás haza! Legtöbb helyen dolgozik az asszony, nekünk is át kell vállalni valamit az ő terheikből. — Én állatokat is tartok — mondja a mellettem ülő. — Van három anyadisznóm, sok velük a dolog. Az asszony egyedül nem bírja. — De hát, kell magának még ezzel is foglalkozni? — Kell! Két lányom van, lassan eladó­ sorban. Tudja, mennyibe kerülnek...? Kell a stafírung, most építünk házat. — Magának, vagy a lányainak? — Ügy terveztük — mert négy év kor­ különbség van közöttük —, hogy most csak a nagyobbnak. — Aztán a kisebbnek is? — Ha futja az erőmből... — Nem túlzás ez? — Magam sem tudom ... De hát itt a faluban ez a divat. így kell csinálni, ha az ember azt akarja, hogy a lányai kapósak legyenek. Mindent meg kell nekik adni az új élet kezdéséhez. — Nem csinosak? — ... Nem erről van szó. A nagyobbik akár filmszínésznőnek is elmehetne, nem szülői elfogultságból mondom. Csak hát megszólnának, életem végéig hallgathat­ nám, hogy én ezt sem tudtam produkálni a gyermekeimnek, meg azt sem. — Szóval, a falu szája miatt hajtja ma­ gát ennyire? J. havonta ötezer forint körül keres, ami szerinte, helyzetében, kevés. A front ereszkéjében néma a csend, de jöttünkre — hiszen gumicsizmás lábaink alatt meg-megroppannak a széndarabok, meg lámpáink fénye is figyelmeztető jel — felkapódnak a tekintetek. — Jó szerencsét! — köszön kísérőm, mert a föld alatt is érvényes szabály: le­ 4 gyen az akár miniszter, a munkahelyre ér­ kezőé az első üdvözlő szó. — Jó szerencsét! —visszhangozzák néhányan, s mintha mi sem történt volna, maradnak ülve. Viszonylagos kényelemmel támasztják neki hátukat az ácsolatnak a csapat tagjai, csak a harmadvezető áll fell komótosan, miután lenyelte a foga alatt harsogó hagymás szalonnát. — Jelentem, semmi különös esemény nem történt! — Nem? — húzza fel szemöldökét az egyébként bányamérnök főaknász. — Ak­ kor mire várnak? — A jóistenre! — mordul oda valaki az ácsolat és a kaparószalag közötti vaksötét­ ből. — Nem magát kérdeztem! — nevezi ne­ vén, pusztán a hangjából felismerve a ké­ retlen szólót, a főaknász. — Nincs üres — böki ki a harmadve­ zető. A főaknász máskor — hallottam már — ilyenkor káromkodna, adná fel az utasítá­ sokat, a szervezetlenségért pedig a front­ mestert is leteremtené. Most azonban kénytelen magába fojtani indulatait, mert hiába lenne üres csille, tele a bunker is. De nem enged magából, s kezd felpaprikázódni. — Amikor a munkahelyről mehetne ki­ felé a szén, nincs üres. Amikor az van, tele a bunker. Amikor meg férne még bele, üres is van, akkor meg nem megy a ter­ melés. — Mindig így van? — No, nem, csak dühöngök egy kicsit. Leülünk megpihenni, s a főaknász csak úgy foghegyről veti oda a harmadvezető­ nek. — A fát azért közelíthetnék! Láttam a forduló előtt vagy három csillével. — Nem férünk tőle, főaknász elvtárs. — Akkor biztosítsanak tovább! Néhányan felállnak, közöttük — most veszem észre — régi ismerősöm, M. is. — Hát te itt? — kérdezzük kölcsönösen. — Ha jól számolom, tizennegyedik éve bányászkodom — mondja. — Itt is lehúz­ tam már egy „tízest”. — Hány éves is vagy? — Harminckeltő múltam januárban. — Család? — Van. Két gyerek, fiú, lány. Hat- és nyolcévesek. — Kocsi? — Van. Igaz, csak „Záporjóska”. Zaporozsec. De már befizettem Ladára, ha igaz, év vége előtt megkapom. — Pénz? — Van az is. Igaz, nem az a jaj-de-sok, de kijövünk belőle. Ötezer fölött szoktam hazavinni. Meg a házat is csak igen ke­ vés kölcsönnel építettük fel. Igaz, nem iszom, nem dohányzom, bár ... amit erre költenék, megeszi a kocsi. — Elégedett vagy az életeddel? — Az. Nem panaszkodhatok. — Bányász lennél, ha még egyszer újra­ kezdhetnéd? — Biztosan. Tudod, nekem ez az éle­ tem ... Ugye, szépen mondtam? De így igaz: megdöglenék, belepusztulnék, ha mást kellene csinálnom! — Fiadból lesz-e bányász? — Korai lenne még jósolgatni... Nem tudom. Talán ... De mért kérded? — Kevesen vagytok itt lent fiatalok. — Ez igaz. — Miért? — Fene tudja. Mert amit indoknak fel­ hoznak a nem-jövésükre, egy sem indok. Aki szereti a munkáját, eltekint tőlük. Mindent meg lehet szokni, s mint mond­ tam, megszeretni is. Nagy fekete kérges kezét nyújtja, s ne­ vet rajtam, milyen szénporos az arcom. ♦ Menekülőkészülékem a gyors ugrás len­ dületétől nagyot koppan a hidraulikus bányatám oszlopán, de ki törődik vele ilyen­ kor ... Nemrégiben ment előttünk végig, csaknem a front teljes hosszúságában a maróhenger, amelynek acélkései olyan harminc-negyven centiméter vastagságban hasították le a vágat jobb oldaláról a sze­ net. Szerencsére, áll még a kaparószalag is, úgyhogy baj helyett csak pillanatnyi ijedtség lett. Korholja is magát kísérőm: — Tőlem volt felelőtlenség, hogy köz­ vetlen a fal mellett jöttünk. Mert a szén­ nek, s az azt nyomó-támogató kőzetnek is adva van egy olyan, egyébként magától értetődő tulajdonsága, hogy ha megboly­ gatják, elveszíti addigi stabilságát, s a leg­ váratlanabb pillanatban elkezd omlani... Mint most is. De itt, a berendezés acélle­ mezei alatt már biztonságban vagyunk. Megtapogatom zsebemben jegyzetfüzetemet, golyóstollamat, nem maradtak-e a szén alatt. Kísérőm elérti mozdulatomat, s harsány szóval invitálja ki a lentebb hú­ zódó tárnok közül J-t, a fiatal vájár-bá­ nyamentőt. Jódarab ember kúszik fel mel­ lénk és miután lámpájával megvilágította arcom, köszön: — Jó szerencsét! Szerbusz! — Jó szerencsét! — mondom, immáron e köszönéshez hozzászokottan, s kérem, me­ séljen életéről. — Aztán mit? — kérdi. — A bányászéleted. — Nem nagy ügy az, felesleges vakoskodni a papír felett. Nagyon sokan van­ nak úgy, mint én, akik még tizenhat éve­ sek sem voltak, s már belekóstoltak a ne­ hézségekbe ... De talán hagyjuk is, gicscsesnek tűnne, ha leírnád! Mondom neki, nem, s nógatom, beszél­ őn! — Tizenegy éves voltam, amikor apám ottmaradt egy omlás alatt. Négyen voltunk testvérek, nálamnál csak egy volt idősebb. Tovább tanulni nemigen akartam, úgy­ hogy amikor néhány hét volt csak hátra a tizenhatig, jelentkeztem a bányánál. Pár nap múlva már a föld alatt voltam... Az­ tán mit mondjak még? Azóta is lent va­ gyok. Kész. Ez az én életem. Vaskos tenyerét végigsimítja szőrös mellkasán és rámnéz. Fürkészem az arcát, hány éves lehet, de a szénpor jó álcázó, lehetne harminc, negyven, de ötven is. Megkérdem hát. — Negyvenben születtem ... Kiszámít­ hatja, nem túl szerencsés időben kezdtem el bányászkodni. Mikor a harmadik leszál­ láshoz készültem, úgy rúgott fenékbe egy dobtáras géppisztollyal sétálgató nemzet­ őr „bajtárs” az akna bejárata előtt, hogy bőgőnek néztem a csillagos eget. Akkor meg is fogadtam, soha a büdös életbe nem nézek a bánya környékére sem. — Mégis itt vagy... — Hát, persze. Tudtam én akkor, mi fo­ lyik a nagyvilágban? — Szereted ezt a munkát? — Szereti a franc. Csinálom, mert mu­ száj. Kell a pénz. — Miért nem mégy el máshová? — Hát hová mennék? Nem értek én a bányászaton kívül semmi máshoz. Ide mu­ száj már kötődnöm, nincs más. — Még egyszer nem lennél bányász? — Inkább elásnám magam, még ennél is mélyebbre. �Fejünk fölött, a támra boruló acéllemez­ től számítva háromszázegynéhány méter választ el a napvilágtól... Mennyit keres egy bányász? Azt mondják, igen sokat, de érdekes mó­ don kevés, aki fizetésével elégedett. — Tudja, kiknek megy a legjobban kö­ zülünk? — kérdezte Z. — Azoknak a szép, fiatal, egészséges embereknek, akik ügyesek voltak a vissza­ fejlesztéskor és a nagy zűrzavart kihasz­ nálva valamilyen indokkal, vagy szimulá­ lással nyugdíjaztatták magukat. Először megjátszották a nagybeteget: ismertem va­ lakit, aki csak addig használta a botot, amíg a nyugdíjas papírja a kezében nem volt. Akkor eldobta, most meg járja azt a kincsesbánya-Alföldet. Elpiszmognak va­ lamin húsz- meg huszonkét forintos óra­ bérben ... Ilyenkor megy fel a mi vérnyo­ másunk: ha ilyen eseteket hallunk. Nem vagyok rosszindulatú, de ötven százaléku­ kat még most is visszaraknám elővájásba. — Irigykedik rájuk. — Nem! Csak furcsának tartom, hogy míg mi a föld alatti trógerolással alig ke­ resünk egy hónapban ötezret, ők három­ négy hónap alatt tízezreket hoznak haza tisztán, valamelyik alföldi vagy dunántúli nagygazdaságból. No, és mellette persze ott van a jó nyugdíjuk. Van egy másik isme­ rősöm is. Főaknász volt, közel négyezer a nyugdíja, mégis úgy hajtja magát, elvállal minden munkát, hogy majd beledöglik. Gondolja, sajnálná valaki, ha lerokkanna? — Azért maguk sem panaszkodhatnak! — Gondolja, fizetésünk arányban van azzal a munkával, amit csinálunk? „Nálunk a munka...” Élénken emlékszem azokra az évekre, amikor eszmélődő kö­ zépiskolásként, lelkesen énekeltük: „Kényszer volt egykor a munka — ma hősi tett!”, s meg voltunk győződve arról, hogy ez nem is lehet másként. Tanultunk, figyeltünk, mi történik körülöttünk, az ifjúsági gyűléseken a sok százszázalékos ter­ melési eredménnyel büszkélkedő munkahősökkel példálóztunk, s egy kicsit szerettünk volna hozzájuk hasonlítani. S, amikor meghirdették a sztálinvárosi (Dunaújváros) nyári társadalmi munkát, az osztály egy emberként jelentkezett. Néhai apám —, akit a háború vihara sodort el a család mellől — példálódzott mindig, a maga módján: „A munka nem szégyen, fiam!”, s „A munka nemesít!”, vagy a „Jól végzett munka minden gyarapodás talpköve”. A háború előtt — s néhány évig még utána is — egy ren­ dezett, s kínos-tisztán tartott gyártelepen éltünk. Persze nem a Kaszinótól jobbra, ahol az angol érdekeltségű gyár vezető, irányító értelmiségi rétege lakott, hanem balra, a földszintes, de viszonylag kényelmes házakban. Itt láttam életemben először kiírva egy házra: „Ora et labora” — amit a vastag nádpálcát gyakran használó tisztelendő fejtett meg, s hirdetett: Imádkoz­ zál és dolgozzál! S amikor egyszer az apámat csaknem teljesen bepólyálva hazatámogatták, mert savömlés történt az üzemben, s megégett, csak azt éreztem, hogy hiába gyakoribb az anyám imája, a ke­ nyér kisebb és keserűbb a hársfatea... * „A munka becsület és dicsőség dolga” — hirdették a fel­ iratok a felszabadulást követően. A mondanivaló hangsúlyozá­ sa érdekében személyessé is tették a jelszót, mert benne volt még az is, hogy „nálunk”! A szabad országépítés heroikus akarásá­ ban új értelmet látszott nyerni a MUNKA; vallottuk — és tud­ tuk —, hogy szorgos kéz és teremtő akarat nélkül lehetetlen az értelmes létezés. A jelszavak és tapsok korában azonban a feje tetejére állt az értelem. A munkában alkalmazott, manipulált presztízsrend révén kialakított hierarchia széles hullámokat keve­ rő elégedetlenséget okozott, de nemkülönben zavart okoztak az emberek tömegeiben az érvényesülés új útjai — a boldogulás zsák- és mellékútjai. * A Példabeszédek Könyve a henyélést jelöli meg a szegény­ ség és ínség okául. A rabbinusi irodalomból számos idézettel lehet bizonyítani a termelőmunka megbecsülését. A zsidó mü­ veken alapuló apostoli dekréták II. könyvének egyik fejezete azt tanítja, hogy a hasznot hajtó tevékenységeket mellékesnek kell tekinteni, s életünk fő „munkája” Isten tisztelete legyen. A — Gondolom. És van még hűségpénz is, ugye? — Érdekes: mindenki azt a párezer fo­ rintot sajnálja tőlünk! Jöjjenek le, majd ők is kapnak! — mérgeskedik. ♦ M. környékén jártam a múltkoriban, jól bent a hegyek között. Fent a tetőn azzal áll elém, gépéről szállva a dózeros, aki a traktoroknak egyengeti az utat, hogy nyis­ sunk bányát! Még egy méternyi földet le­ túrok innen, oszt’ itt a szén. Megteszlek igazgatónak — nevet. Nézem a földet, a barnára égettet, s lá­ tom oldalain itt-ott kibuggyant már a szén. Az átkok és örömök röge ... Karácsony György görögök meg a rómaiak minden haszonra irányuló munkát lealacsonyítónak ítéltek. A görögök a szellemi tevékenységek nagy becsben tartása következtében jutottak erre a nézetre. A közép­ korban a munkával kapcsolatos nézeteket a római hagyomá­ nyokból merítették, elegyítve a bibliai felfogással. A munka szükségszerűség volt, a bűn következménye és büntetése. A munkát legjobb esetben is csak szükséges rossznak, nehézség­ nek tekintették, amely az Istentől elidegenedett ember küszkö­ dését tükrözi. Mi ez, ha nem a munka dogmatikus felfogása? A materialista történelemfelfogás bizonyította be, hogy a munka tette emberré az embert, a munka hozta létre az emberi társadalmat: ember és munka — Összetartozó fogalmak, az ember akkor lépett át az értelem világába, amikor szerszámot vett a kezébe. Végül is akkor mi a munka? A továbbiak kifejtése érdekében vegyük segítségül a Ma­ gyar Nyelv Értelmező Szótárát, amely a munkáról ezt mondja: „A munka az embernek szükségletei kielégítésére irányuló tu­ datos, célszerű (termelő) tevékenysége. Állatnak, gépnek az ember szolgálatában végzett erőkifejtése, működése”. Nagyon leegyszerűsítve így a munka nem más, mint a megélhetés forrása, lehetősége. Marx ezt írja a Tőke I. kötetében: „A munka minde­ nekelőtt olyan folyamat, amely az ember és a természet között megy végbe, amelyben az ember saját tettével közvetíti, sza­ bályozza és ellenőrzi a természettel való anyagcseréjét”. Az em­ ber tehát — nemcsak feltétele, hanem teremtménye is a mun­ kának — a természetre gyakorolt céltudatos tevékenységével megváltoztatja, saját szükségleteinek rendeli alá a természetet. A munka e szerint az ember sajátja. A kutató, a fáradozó, a világot megismerni akaró, az atom titkait vallató és a világ­ űrt ostromló emberé. Vajon hogyan ítélik meg a munkát most az emberek? Sze­ retik-e a munkájukat, örömet lelnek-e benne, elégedettek-e vele, vagy nyűg számukra, teher, amit vállalni kell, mert élni kell? Alacsony, enyhén kopaszodó férfi. Az életkora a negyven felé hajló. Tartása feszes, a keze kimunkált munkáskéz. Ko­ vácsolóüzemben dolgozik. — Amikor kitelt az iskola, az apám nyomában a mezőgaz­ daságba mentem dolgozni. Akkor ezt hozták a körülmények. Megálljról szó sem lehetett, mert hajtott a kell. Valahogyan so­ sem volt elegendő, ami volt. S, amikor belefásultam a derékroppantó robotba, elmentem a gyárba. Na, de ott is hová me­ hettem iskola nélkül? Segédmunkásnak. Most boldog vagyok, hogy betanított munkásként dolgozhatok. Járműalkatrészeket készítek. Azazhogy kiszolgálom a gépet. Ez még mindig jobb, mint amikor a kapakovácsoknál segítettem. Nem panaszkodom, �mert a pénz is szép, de higyje el, nagyon izzadság szagú az a pénz. Hogy van-e örömöm benne? A görnyedésben kinek lehet öröme? Amikor azonban jut rá egy kis idő, lerajzolom, vagy megfestem magunkat. Ezeket a megfáradt embereket. S annak örülök, hogy ők is örülnek. Tanulok, mert biztatnak, segítenek. Már kiállításokon is szerepeltem... Utcasöprő — hivatalos elnevezéssel: köztisztasági alkalma­ zott. Vékony, filigrán asszony. Fekete hajú, barna bőrű. A hi­ deg áprilisi hajnal sem tudja megszínesíteni fakó arcát. — Mit akar maga ezzel a munkával? Még hogy öröm, elé­ gedettség? A rosseb megeszi! — pergeti meg a nyelvét a kérdésre. — Rohadt egy munka, de hová menjek. Segédmunkás lehet­ nék valamelyik gyárban, de nem bírja a szervezetem. Négy gyerek már van, meg kezelték a tüdőmet is. Itt kint legalább levegőn vagyok. Nekem senki ne beszéljen arról, hogy a munka örömet okoz. Amikor hazamegyek, nekikezdhetek az otthoni melónak. Nincs, aki megcsinálja helyettem. Amikor ágyba dő­ lök, olyan vagyok, mint a hulla. Ami ezután következik sem öröm már, és szabadulnék is tőle, csak lehetne... Negyven év feletti, kevés beszédű asszony. Abból a típusból való, amelyre a feltétlen ragaszkodás és hűség jellemző. Gépíró. Huszonöt éve dolgozik jelenlegi munkahelyén. — Azt tartják, hogy a gépírók munkája egyhangú, ideg­ ölő munka. Nekem azonban örömet jelent. Egyszerűen nem tud­ nám elképzelni az életemet munka nélkül. Miért lettem gépíró? Megtetszett. Érdekesnek tartottam és vallom ezt most is. Igaz, nem számoszlopokat, kimutatásokat gépelek, hanem újságcikke­ ket. Örülök, hogy a szerzőnek én lehetek az első olvasója. A présgépek egyhangú kattogása tölti be a levegőt. Négy gép áll az üzemrészben, mindegyik mellett asszony dolgozik. A gépek évek óta ugyanazt a munkadarabot préselik, csupán az jelent változást, ha korszerűsítik a gyártmányt. Akkor azonban egy másfajta munkadarabot préselnek a gépek — évekig. Az asszonyok közül egy ötven év körüli, vékony, fáradt arcú asszonnyal beszélgetünk: — Tizenöt éve dolgozom ezen a munkahelyen. Amikor elő­ ször megmutatták, mit kell csinálnom, még tetszett is a dolog. „No, Erzsi — mondtam magamban — ezt nem lesz nehéz csi­ nálni. Mégsem olyan, mint a mezőgazdasági munka!” Egy fél év sem telt el, már valósággal haragudtam a gépemre. Szabadul­ ni is akartam én innen, de nem engedtek. Biztattak, hogy bír­ jam ki, majd áttesznek egy másik üzembe. Később úgy hozta az élet, hogy brigádot alakítottunk. Sok szépet, érdekeset vállal­ tunk. Én lettem a brigádvezető helyettese. Akkor meg már a becsület miatt nem volt aktuális a géptől való szabadulás. Tel­ tek az évek, újabb gyártmányokra álltunk át, persze ez nem sokat változtatott az én munkámon, mert csak méretben válto­ zott az általam készített munkadarab. A gép indítókarját mind­ egyiknél ugyanúgy kell meghúzni. Műszakonként kétezerszer. Végül a brigádban „oldódtam fel”. Elvállaltam különféle meg­ bízatásokat, szerveztem a társadalmi munkát, a kirándulást, a betegek látogatását, szóval tudja, hogy van az ilyesmi. S lám, most már nem jövök be mérgesen a műszakba. Talán össze­ szoktunk a géppel? Azt hiszem, inkább a kollektíva, amelyik már többször is elnyerte az arany fokozatú brigádjelvényt, lett az én örömem és elégedettségem forrása. A présgép nélkül azon­ ban biztos nem jutok idáig... A vékony, ritkán mosolygó újságíró, akitől megszokták az olvasók a gondosan megfogalmazott, lényegre törő írásokat, meglepődik a kérdésen. — Ilyen hirtelen hogyan is fogalmazzak — kérdezi csak úgy félhangosan, s töpreng a válaszon. — A munkáról lehetne nagy szavakat mondani. Az újságírói munkáról, vagy inkább hivatásról, még inkább. Tizenöt-tizenhat éve dolgozom újságíró­ ként. Kezdetben az érdekessége vonzott, később rájöttem, hogy nagyon is felelősségteljes munka. Ez a munka akkor jó, ha az ember nemcsak szépen ír, hanem hasznosan is. S különösen fontos, hogy igaz legyen, amit írok; akarjak valamit. Én az újságírást propagandamunkának tartom, az Ügy iránti elkötelezettségnek. Nekünk közeli és távlati célunk a társadalom megváltoztatása. Ez pedig nem megy másként, csak a munka révén; s csak akkor 6 lesz sikeres, eredményes ez a törekvés, ha a munka nemcsak eszköz, hanem cél is az életünkben... Sovány, beesett arcú ember. Korban az ötven év felett jár, már közelebb a nyugdíjhoz. Negyven éve dolgozik a nyomdász­ szakmában. Beosztása gépmester. — Negyven év munka után valamit csak lehet mondani arról, hogy mit jelent valaki számára a munka — mondja, s ra­ vaszkásan kacsint hozzá. — Ne mondja senki, hogy ő meglenne munka nélkül! Biztos hallotta már azt a mondást, hogy „elmen­ ne a munka temetésére”; nem hiszem, hogy akadna ilyen ember. A munka az az élettevékenység, amely nélkülözhetetlen funkci­ ója az embernek... — S mi lenne, ha annyi pénzhez jutna, hogy nem kellene dolgoznia? — A pénz jó, ha van, de nem pótolja a munkát. A semmit­ tevés kibírhatatlan lehet. Nem tudom, milyen, mert én otthon is mindig keresek valamilyen elfoglaltságot. Valahogy nekem a pihenés sem tétlen heverészés. A mi korosztályunk nem tud lé­ tezni tevékenység nélkül. A munkával élek, de nem a munká­ nak. A családnak élek, az unokának, a kollektívának. Amihez egészség és pénz kell. Ebben segít a munka. Látja, nem kell tonnákat emelgetnem, nálunk a munka inkább a figyelmet, az ízlést követeli meg. A szakértelemről nem is beszélve. Amikor azonban még én tanultam a nyomdászkodást, a kis maszek nyomdában nem volt olyan specializálódás, mint napjainkban. így azután nekem meg kellett tanulnom a klejszterfőzéstől a betűszedésig, a magasnyomtatástól a könyvkötésig a legkülön­ félébb szakmai fogásokat. S tudja, hogy mi a nagyszerű a mi munkánkban? — emeli fel a hangját. — Mi a szóval bánunk, az írott anyanyelvvel. S ez nem kis felelősség. Azután hirtelen elborul az arca. — Igaz, vesztett rangjából ez a munka. Baj van a tradí­ ciókkal, nem tiszteljük eléggé a múltunkat. A fiatalok? Nem rosszak, de sokkal lelkesebben kellene dolgozniuk. Mennyi szépség és öröm van ebben a munkában! Ezt érezni kell az embernek minden idegszálával. Elégedett ember vagyok, mert én mindig ezt éreztem... S elégedett-e az az alig harmincéves fiatalember, akinek arcáról sugárzik a jókedv? Inkább gondolhatnánk valamilyen könnyű foglalkozás képviselőjének, mint rendésznek. — Áruházi rendész vagyok, ami szerintem nehezebb fel­ adat, mint egy vállalatnál, mert ott csak a „belső” emberekkel kell foglalkozni. Nálunk azonban naponta sok ezren fordulnak meg. Villanyszerelő voltam én, s ezzel együtt járt a tűzrendészeti beosztás. Iskolára küldtek, s elvégeztem a rendésztanfolyamot. Hálátlan munka. Bíznom kell az emberekben, de rossz tapasztalatok belémprogramozták már a gyanút is. A vásárlót azonban nem szabad zaklatni. Minden esetben nagyon tapinta­ tosan és körültekintően kell intézkednem. A vállalati dolgozókkal sem könnyű a helyzetem, ha túl jól csinálom, akkor zokon veszik, ha meg nem... azt meg nem lehet, mert alapvető fel­ adatom a társadalmi tulajdon, a rend védelme. Vannak hara­ gosaim is, olyanok, akik nem szívesen veszik az ellenőrzést. Tíz év gyakorlat után az ember érzi már, hol kell keresni a „vajat”... Igen, az zavart, hogy kezdetben nem éreztem ennek a munkának a hasznosságát. Pedig szép és fontos az ellenőrzés, a dolgozók érdekében történik, a munkám tehát nevelés, em­ berformálás is. • V. A. Jadov A munkához való viszony és a szocialista élet­ mód című művében egy helyen ezt írja: „...a munka, mint ér­ ték a kilenc megnevezés közül (vizsgálati fogalmakról van szó) a munkásoknál, az alkalmazottaknál és a műszaki dolgozóknál a 6. helyet foglalta el, míg a humán értelmiségnél a 3. helyet. .... az Egyesült Államokban... Rokic még nem is tartotta le­ hetségesnek azt, hogy a munkát a legjelentősebb létérdekek közé sorolja. A munkát nem mint értéket tekintik, hanem csupán mint eszközt arra, hogy a létszükségleteken túlmenő szükség­ letek kielégítését biztosítsa. A Szovjetunióban a munkát mint fontos emberi értéket vizsgálják, habár az ma még nem fog­ lalja el az »abszolút első helyet«.” �Kellemes, kulturált fiatalasszony, könyvesboltot vezet: — Az érettségi után mindjárt a boltba kerültem dolgozni. Szeretem a könyveket és szeretem az embereket. Ebben a mun­ kában —, de jobb, ha azt mondom, hogy hivatás, mert annak tekintem — ez elengedhetetlen. Örömet találok abban, hogy em­ bereket formálhatok, s valahogyan az én energiám is benne van abban a változásban, ami a társadalmat jellemzi. Pedig csak könyvet ajánlunk, terjesztünk —, de nem mindegy, hogyan. Volt idő, amikor ezt a tevékenységet kizárólag csak kereskede­ lemnek tartották. Tudja, hogy micsoda erőt kölcsönöz, hogy most már egy kicsit közművelődési munkának tartják? Megkerestem két sírásót is kérdésemmel. Meglepve és za­ vartan —, talán kis bizalmatlansággal is — méregetett a két ember, de azután megenyhültek. Egyikük ötven fölötti korú, a másik huszonéves. — Utolsó munkának mondják ezt az emberek, de ezt is meg kell csinálni valakinek. Én már több, mint tíz éve vagyok a vállalatnál — mondja az idősebb. — Én már csak megszoktam. Se családom, se rokonom. Egyszál magam vagyok. Megedződtem. De a gyerektemetések még engem is megráznak. Hát akkor őt — int a fiatalabbra. — Neki két gyereke is van. Higyje el, munka ez a javából! Fájdalmas munka, de ez is az ember va­ lóságához tartozik. Egy fontos intézmény* könyvtárosnője: — Alkatomnál fogva biztosan sokféle munkára alkalmatlan lennék. Tisztelem és becsülöm a kétkezi munkát, a termelő­ munkát, de higyje el, itt is meg lehet találni az alkotás szépsé­ gét, a munka eredményét. Igaz, ez más, mint egy csodálatos üvegkehely elkészítése az üveggyárban. Az gyorsabban megy. Ügy tűnik, hogy az eredmény itt megfoghatatlan. Nekem mégis ez jelenti a mindent. Az életet. A nyugdíjkorhatárhoz közeli korú, őszülő, fáradt tartású asszony. Szocialista brigádtag. Több mint harminc éve dolgozik az építőiparban: — Valamikor malterosként kezdtem, azután — mert kellett a pénz — a vasbetonszerelők közé álltam. Nem egyedül voltam Művésztelepek Tíz éve annak, hogy a Baranya megyei Tanács úttörő kezdeményezése és nagyvo­ nalú anyagi támogatása eredményeképpen megkezdte működését a villányi szobrász alkotótelep, más néven szimpozion. Azóta országszerte jó néhány, külföldi művésze­ ket is vendégül látó nyári alkotótelep ala­ kult, amelyek hovatovább egy-egy megye kulturális rangját is fémjelzik. Ezek közül a legjelentősebb a villányi kőszobrász- és a miklósi kerámia-, a nagyatádi faszob­ rász-, a kecskeméti zománc-, illetve kerá­ mia-, a velemi textil-, valamint az eger­ vári faszobrász-szimpozion. Szakmai fel­ ügyeletüket a Magyar Képző- és Iparmű­ vészek Szövetségének Szimpozion Bizott­ sága látja el, s segít a művészi munka fel­ adatainak meghatározásában. (Itt jegyez­ zük meg, hogy az 1977-es siklósi nemzet­ közi szimpoziontanácskozáson az UNES­ CO megbízása értelmében Siklóson alapít­ ják meg a szimpozionok nemzetközi infor­ mációs központját, amelyet eredményes működése esetén az UNESCO támogatni is fog.) A szimpozionmozgalom az új tanács­ törvény, pontosabban fogalmazva a kultu­ rális élet decentralizációja, valamint a mű­ vészeti alkotóműhelyek létrehozását sür­ gető 1974-es közművelődési határozat nyo­ mán kezdett kibontakozni. Hogy milyen ott nő. Jó gárda volt a miénk. S ha nem esem le néhány éve az állásról, vissza is mentem volna a brigádba. Nehéz munka volt, de mégis jókedvvel végeztem. Szépsége van a vasszerelés­ nek. Előttem, kezem nyomán épültek fel Salgótarján lakóépü­ letei, üzemei. Tudja, egy kicsit elfog az érzelgősség, amikor végigmegyek a városon, s látom a munkám eredményét... Középvállalat délceg tartású igazgatója. Az igazgatók fiata­ labb generációjához tartozik. Olyan ember, aki nagy felelősséggel és lelkiismeretességgel végzi a feladatát. — A munka megítéléséhez ne vegyük elő a közgazdaság­ tant — mondja mosolyogva. — Maradjunk inkább emberközel­ ben. Nekem a munka a boldogulás, a kiteljesülés forrását je­ lenti, s úgy tapasztalom, hogy mind többen értelmezik így. Mi, vezetők igyekszünk ezt a megítélést megfontolt, a lehetősé­ gekhez igazodó technikai, szociális fejlesztéssel, demokratikus vezetéssel erősíteni. Az anyagiakat nem zárhatjuk ki a kérdés­ körből, de rendkívül fontos a közérzet, ami elősegítheti, hogy egy olyan ember is azonosulni tudjon a közösségéhez illeszkedő munkájával, aki eredetileg csak úgy megakadt valamelyik mun­ kahelyen. Nagyobb rangja, becsülete lett tehát a munkának. Ugyan­ akkor arról is beszélünk, hogy nagy a fluktuáció, az emberek „lógnak” a munkahelyeken. Jelentések számadatai bizonyítják, hogy nem a kívánt mértékben növekszik a munka hatékonysága, többet fogyasztunk, mint termelünk. Az e témával kapcsolatos szenvedélyes viták azt a látszatot keltik, hogy mintha az elmé­ leti tételeket nem a várt eredménnyel igazolná a gyakorlat. A kétségtelenül sokszínű gyakorlat. A végső tanulság mégis az, hogy a szocialista forradalom — jelesül a kulturális forradalom — hatásaként belsőleg gaz­ dagodó ember mind jobban érzi munkáját szükségletének. Va­ lamiféle nemes erkölcsi-politikai „kényszernek”, amelyben a társadalmi kötelesség és a közösségi lelkiismeret valósul meg. elvi és gyakorlati megfontolásokból? Nos, mielőtt ezzel bővebben foglalkoznánk, ér­ demes egy kis művészettörténeti kitérőt tennünk. A hagyományos művésztelepek több­ nyire egy-egy jelentős, stílust vagy iskolát teremtő mester, illetve valamilyen „fes­ tői” atmoszférát sugalló táj bűvkörében szerveződtek, s tevékenységük túlnyomó részt táblaképek termelésében merül ki. Mint arra Rideg Gábor rámutatott: „a klasszikus művésztelepek mindig valami ellen szerveződtek: Barbison a romantikus tájképfestést opponálta, Hollósy Simon és társai Münchenből és Münchentől vonul­ tak el Nagybátonyra. A szolnoki művész­ telep szervezését annak idején a hivatalos kormányzat az újító Nagybánya ellenében támogatta, Szentendre pedig, amikor mű­ vésztelep volt, nem utolsósorban a hiva­ talossá vált Nagybánya ellenzékeként jött létre. A vásárhelyi művésztelepet pedig egyenesen a társadalmi ellenállás egy sa­ játos formája, a társadalmi oppozíciónak számító művészi magatartás alakította ki.” Az ezeken a telepeken gyülekező mű­ vészeket meglehetősen gyakorlatias, ha úgy tetszik, egzisztenciális célok is vezé­ relték. Nevezetesen: a művésztelepek fény­ korában (azaz a XIX. század végétől kö­ rülbelül az 1940-es évekig) a legnagyobb fölvevő közege a táblakép-termelésnek volt, lévén, hogy ez a műfaj elégítette ki a legjobban az intim polgári szobák dekorá­ ciós igényét. Ezt a festők annál is köny- Pádár András nyebben teljesíthették, hiszen — egyetlen mondatba sűrítve és szükségképp egysze­ rűsítve a problémát — „mindössze” az amúgy is „mozgékony” festőállványt (stafelájt) kellett a megrendelő kívánságának megfelelő motívum előtt fölállítani. így aztán nem csoda, ha a nyári művésztele­ pek környékét jó időben valóságos stafeláj-erdő borította. A különböző művésztelepek által pro­ pagált stílusok sokszínűsége, újszerűsége azon kívül, hogy a műkritikusokat is po­ larizálta, s nemegyszer ádáz csatározásra késztette, lehetővé tette, hogy az egyre jobban atomizálódó társadalom szinte minden rétege — beleértve a mindenkori hivatalos kultúrpolitikát és az így-úgy megtűrt ellenzéket is — megtalálja a ked­ vére való stílust, művész(i)-eszményt. Az érdekképviseleti szervekként is funkcio­ náló telepek ugyanakkor előrevetítették a század eleje óta napjainkig már-már osz­ tódással szaporodó izmusok, artok jellem­ ző vonásait is. Sajátos művésztelepnek fogható föl pél­ dául a kubizmus szülőháza, a párizsi Bateau-Lavoir, a Max Jacob által Hajómoso­ dának titulált Montmartre-i műteremház. A tízes években — komédiások, nagy tréfacsinálók, bohémek nem mindennapi tár­ saságában — a műtermek bérlői között ta­ láljuk Modiglianit, Picassót, Braque-ot, Apollinaire-t, Metzingert stb. „Ebben az ütött-kopott konzervdobozban is heringsűrűn préselve éltek a zsenik”, akik volta- 7 �képp nem tettek mást, mint teljesítették a társadalmi munkamegosztásból rájuk eső részt. Az ilyen és ehhez hasonló telepeken az egyéniségek bár szükségképp hasonul­ tak egymáshoz, de tevékenységük — mindaddig míg a képkereskedelem nem nyúlt a hónuk alá, vagyis alkotásaik nem váltak áruvá — (olykor tragikus) magán­ ügy maradt, csakúgy, mint az egyszemé­ lyes padlásműtermekben megszállottan konstruált egyéni mitológiáké. A nemzetközi műkereskedelemben „fut­ tatott” művészek személyre szóló, „copyríght”-védjeggyel ellátott műalkotásainak ez — a társadalmi termelés egyéb ágaza­ taiban már általánossá vált — a kifino­ mult manipulációval (lásd: reklám) előre bekalkulált s lehetőleg minél gyorsabb „elértéktelenítése”, „elavítása” persze olyan szélsőségesen individualista művész­ típust tételez föl (pontosabban: termel ki), aki jobbára csak egzisztenciális okokból csapódik hol ehhez, hol ahhoz a művész­ csoportosuláshoz, vagy vált stílust, asze­ rint, mikor melyiket jegyzik magasabb ár­ színvonalon. Olyant, aki a kereslet—kíná­ lat törvénye által kikényszerített — azaz nem a természeti-társadalmi mozgások természetes ritmusát követő —, a társadal­ mi hasznosságot látványosan figyelmen kívül hagyó állandó színeváltozásaiért ki­ járó megdicsőülése közben, ráadásul ab­ ban a tévhitben ringathatja magát, hogy ez a szabadverseny egyéniségének, alkotói hajlamainak, művészi szabadságának ma­ ximális kibontakozását teszi lehetővé. Valójában a legantikonformistább irány­ zat (lásd például: pop art) is előbb-utóbb a manipuláció, azaz a fogyasztói kultúra részévé válik. Hogy mindez végül is a kö­ zösség rovására történik? — az már nem izgatja sem a művészt, sem pedig (látens) megbízóit. De mielőtt túlságosan belebonyolódnánk a művészettörténeten messze túlmutató kérdések boncolgatásába, térjünk vissza a hazai szimpozionmozgalomhoz, amely tár­ sadalmi képletünkből, a jelen égető, de még inkább a jövő parancsoló szükségle­ teiből következően magától értetődő, hogy egy merőben más jellegű — lényegét te­ kintve: a természeti-társadalmi mozgások­ kal, a természetes és a mesterséges környe­ zettel szerves kapcsolatot tartó, velük együtt lélegző — közösségi művészet, illet­ ve műveltségtípus kibontakoztatásán kell hogy munkálkodjék. Annál is inkább, mi­ vel élvezi kultúrpolitikánk mind erkölcsi, mind pedig — nem is csekély — anyagi támogatását. Kezdetben a nyári alkotótelepeket a megyei tanácsok főleg reprezentációs cé­ lokra kívánták életre hívni, mivel mint tudvalevő, nemcsak művészeket csalogat­ nak az adott helyre, hanem újságírókat, kultúrpolitikusokat is. No, meg azért, hogy ebben se maradjanak le a többi megyétől. (Utólag elmondhatjuk: egészséges és hasz­ nos lokálpatriotizmusból fakadt ez a ver­ sengés.) Nem kis gondot okozott ugyan­ akkor a megnövekedett kulturális alap értelmes fölhasználása. E tekintetben is kapóra jöttek tehát a szimpozionok. (Egyik tanácselnök például a „mit is csináljunk a pénzzel” vita közben ekképp fakadt ki: „Inkább egy alkotótelepet finanszírozok, mint egy futballcsapatot.”) Támogatásra találtak a szimpozionok szorgalmazói már csak azért is, mert nem egy helyi vezető eleinte amolyan idegenforgalmi látványos­ ságnak szánta a művészek meglesését, mu­ togatását, amint éppen lázasan alkotnak. De más okok is munkáltak. 8 „Most még mi hívjuk a művészeket — nyilatkozta öt évvel ezelőtt az egyik ta­ nácselnök ... — De szeretnénk, ha művé­ szek is letelepednének a községben. Nem titkoljuk: város szeretnénk lenni. Város pedig elképzelhetetlen művészeti élet nél­ kül.” (Ehhez csak annyit tennénk hozzá: a falu vagy a község úgyszintén.) A szim­ pozionok másik kézzelfogható haszna pe­ dig azzal kecsegtetett, hogy a telep őszi zárókiállítása után a művészek otthagyják munkáikat, amelyek alapját képezhetik a helyi, folyamatosan lecserélhető, illetve fölfrissíthető szabadtéri vagy múzeumi műgyűjteménynek. Ez persze csak mini­ mális program lehet, hiszen — mint látni fogjuk — az alkotótelepeknek nem lehet elsőrendű célja, hogy a művészek egyedi, a mindennapi életből kiszakított műtár­ gyakat hozzanak létre. Nyilvánvaló, hogy egy kerámia-, textil-, zománc-, fa- és kőszobrász alkotótelep csak olyan helyen képes hatékonyan mű­ ködni, ahol biztosítva van a műtárgyak, műegyüttesek előállításához szükséges jó minőségű, megfelelően előkészített anyag és a magas színvonalú technológia, továb­ bá az átgondolt munkaszervezés. Mindeb­ ből következik, hogy azok a szimpozionok vannak kedvező helyzetben, és csakis ott érdemes alkotótelepet létrehozni, ahol biz­ tosítva van az ipari háttér, vagyis a köz­ vetlen környezetben az illető képző- és iparművészeti ágnak megfelelő üzem ta­ lálható és ami a legfontosabb, hogy ez az üzem patronálja is őket. Hogy ez mennyi­ re fontos, azt jól példázza a nagyatádi te­ lep, amelynek a nem túl bonyolult és drá­ ga szerszámokon kívül „mindössze” fára van szüksége. Csakhogy a faszobrászat nem akkor kezdődik, amikor a szobrász nekiesik a fának, s alkotói buzgalmában ilyen-olyan formákat hoz ki belőle, hanem jóval előbb. A faanyagot tudniillik elő kell készíteni, máskülönben a frissen ki­ vágott fa a megmunkálás után, az időjá­ rás viszontagságainak kitéve a saját fele­ lősségére kezd el dolgozni, s — akárhogyan is szépítjük a dolgot — a szobrok két-három éven belül tönkremennek. (Ennek je­ lei Nagyatádon már szembetűnően jelent­ keznek.) Az alkotóknak tehát a szimpozionokon is világosan tisztázniuk kell: mit, hogyan és mivégre alkotnak. Hasonló problémával küszködnek a lakótelepi pa­ nelházak nagy — s tegyük hozzá: sivár — falfelületeit zománcművekkel borítani kí­ vánó művészek is. Nem mindegy ugyanis, hogy a művész erőszakot tesz-e az anya­ gon, például a fán, s mindenféle szögletes, mechanikus formát kényszerít ki belőle, vagy azokat az erővonalakat bontja ki, ha úgy tetszik, ragozza tovább, amelyeket az anyag a jó művésznek szinte önmagától diktál. A zománc esetében pedig csak ak­ kor lehet egy bizonyos mérethatáron túl­ növő — a derékszögű térbeli raszter-rend­ szerben épülő lakótelepek személyiségde­ formáló vizuális egyhangúságát némiképp föloldó — murális művet létrehozni, ha az olyan alapelemekből, egységekből építke­ zik, amelyek szervesen kapcsolódnak egy­ máshoz, vagyis amelyek még nem monda­ nak ellent az anyagszerűségnek és a mű­ fajnak. Ellenkező esetben a lemezek előbbutóbb rozsdásodni és vetemedni fognak. (Egyelőre megoldatlan dilemma: ha pedig a művész maradandó művet alkot, akkor meg a hordozó felület, vagyis az eleve csak negyven-ötven éves élettartamra tervezett panelház dől össze!) S ezzel máris elérkeztünk az alkotótele­ pek évenként változó programjainak kér­ désköréhez, ami nem független a telepek személyi összetételétől sem. A szimpozionokra a Képző- és Iparművészek Szövet­ sége által meghirdetett pályázatok alap­ ján kapnak meghívást a jelentkező művé­ szek. Kezdetben abbéli megfontolásból, hogy a vállalkozás jelentőségéről a mun­ káltató szervet — aki a pénzt, az energiát stb. befekteti — meggyőzzék, elsősorban rangos és idősebb művészeket, „nagy ne­ veket” (lehetőleg Munkácsy- és Kossuthdíjjal párosítva) hívtak meg, s tegyük mindjárt hozzá: helyesen. Időközben azon- �ban kiderült, hogy nem föltétlenül azok alkotnak magas színvonalú műveket, akik­ től ezt (a vélt vagy valóságos rangjukból következően) el lehet várni, hanem tisz­ tesség ne essék szólván — az úgynevezett outsiderek, akiknek ott adatik meg, hogy a „nagyművüket” megalkossák, akik tehát ott akarják bizonyítani, hogy felnőttek a „nagyokhoz”. így hát a szimpozionok nem utolsósorban a fiatal alkotók többsége ré­ széről már régóta igényelt kísérleti műhe­ lyek — sporthasonlattal élve: „edzőpá­ lyák” (mint azt Pap Gábor megfogalmaz­ ta) —, ahol fölkészülhetnek a majdani te­ hetségek a mielőbbi, köztéri művek létre­ hozásához szükséges felelősségteljesebb munkára. Ahol egymás munkáját, fejlődé­ sét, a külföldi vendégművészek és az idő­ sebb mesterek szakmai fogadásait, tapasz­ talatait figyelve bontakoztathatják ki te­ hetségüket, személyiségüket, miközben megismerkedhetnek az adott hely konkrét műalkotásigényeivel, történelmi, néprajzi, népművészeti hagyományaival, illetve ve­ zető kultúrpolitikusokkal, kritikusokkal folytatott kötetlen beszélgetések során a kultúrpolitika és az esztétika időszerű kér­ déseivel. Az alkotótelepek programjainak megfo­ galmazásakor a hangadó művészek elsősor­ ban a társadalmi hasznosságból indulnak ki. Fő célként a művészetnek a minden­ napi életbe való integrálását tekintik, aminek logikus következménye, hogy ál­ landóan keresik a társművészetekkel, ki­ váltképp az építészettel a kapcsolatot. El­ ső nekibuzdulásukkor kézenfekvőnek tűnt, hogy — sarkítva a problémát — a képzőés iparművészek megpróbálják helyrehoz­ ni azt, amit az építészek, úgymond, „el­ toltak”. Nevezetesen: kerti kerámiákat és köztéri műveket álmodtak utólag oda, ahol erre még hely kínálkozott (az persze na­ gyon valószínű, hogy nem az az optimális hely, amelyet a tervezőasztalon lehetett és kellett volna már eleve kijelölni); deko­ ratív, sorozatgyártásra alkalmas műveket applikáltak Kecskeméten a monoton fa­ lakra, amelyek ilyen módon pusztán funkciótlan díszletek, s nem leplezhetik az épü­ let konstrukcionális hibáit; játszóteret, já­ tékokat terveztek és viteleztek ki például Zalaegerszegen; térbeli textileket szőttek Velemben, hogy némi emberi melegséget lopjanak be a hátborzongatóan rideg bel­ ső terekbe stb. Ezek a művek mind el is készültek és a zárókiállításokon a maket­ tekkel és a fotódokumentációkkal együtt tekinthették meg őket a szép számú ér­ deklődők. (Ilyen szempontból speciális helyzetben van a villányi és a nagyatádi telep, mivel ott egyedi, szabadtérben föl­ állított műalkotások készülnek. Problémát okoz azonban, hogy az adott hely előbbutóbb túlzsúfolttá válik, s a művek egy­ más elől „szívják el a levegőt”.) Külön kell foglalkoznunk a Kecskeméti Nemzetközi Zománcművészeti Alkotótelep programjával. Kecskeméten idejekorán fölismerték, hogy csak akkor érhető el a haladás, ha az építész a képző- és iparmű­ vésszel együtt gondolkozik-dolgozik. A közös munka gyümölcseként számos olyan alkotás is született, amelyek szemmel lát­ hatóan bizonyítják azt, ami az 1977-es képzőművészeti világhét mottója volt, vagyis hogy „a művész a társadalom hasz­ nos tagja”. A tavalyi program például tá­ jékozódási formák, komplexumok (utca­ névtáblák) tervezését tűzte ki célul, ame­ lyek érzékletesen segítenek eligazodni az egyforma épülettömbök, utcák, házak kö­ zött. (Hogy ez mennyire aktuális problé­ ma azt egy észak-európai eset is példázza. A hazatérő gyermekek minduntalan ide­ gen lakásokba csöngettek be. Hogy könynyebben hazataláljanak, az utcai bejára­ ton az édesanyák fényképeit helyezték el!) Kecskeméten ugyanakkor arra is rájöt­ tek, hogy a képző- és iparművészeknek nem lehet elsődleges föladata az építészek által elkövetett hibák javítgatása, kendő­ zése, hanem ha kell, a műveikkel mintegy ellenére dolgozzanak a szervetlen formá­ kat és tereket mechanikusan sokszorozó nagyipari építészetnek. Ez a környezet hosszú távon ugyanis — nem nehéz belát­ ni — mind szellemi, mind pedig fizikai le­ épüléssel fenyegeti a benne élőket. A zo­ máncművészeti alkotótelep legtudatosabb művészei éppen ezért használják föl a minden korok és helyek népművészetének, magasmüvészetének nemzetközi motívum­ kincsét, mert ez a fajta organikus művé­ szet harmonikus viszonyban van a termé­ szettel, lévén hogy annak hű tükörképe, s — ami a legfontosabb — kiváltképp az ökologikus formaalkotási mód jellemző rá. S mivel az emberrel egylényegű természet kis és nagy távú változásait egyidejűleg és közvetlenül képes megidézni, nyomon kö­ vetni, visszaigazolni, mindennapi környe­ zetünk megszervezése, kialakítása szem­ pontjából korántsem lehet közömbös, hogy mit és mennyit tudunk kamatoztatni ki­ meríthetetlen gazdagságából. Éppen ezért tűnik megmagyarázhatat­ lannak, vajon miért marasztalja el ezeket a bátor — igaz, nem minden tekintetben kiérlelt — törekvéseket meg-megújulólag néhány napilapkritikus? Kétségtelen tény, hogy kényelmesebb és látványosabb meg­ oldás, ha az alapvetően rossz építészeti konstrukciókat javítgató, díszítgető művé­ szi részeredményeket játszuk ki a hosszú távon is értelmesen funkcionáló, társadal­ mi képletünkből szervesen következő — a múltat, a jelent és a jövőt dialektikus egy­ ségben látó és láttató — művészetmodellel szemben. Ez a hozzáállás azonban nem­ csak kritikusi baki, hanem nagyfokú szűk látókörűségre is vall, amely a szakmai ob­ jektivitást és tudást (föltéve, ha van) mel­ lőzve, a személyes indulatokat tolja előtér­ be, és végső soron az egész szimpozionmozgalom kárára van. Már csak azért is, mivel az állami mecenatúra jobbára a kri­ tikákból tájékozódik. Nem közömbös te­ hát, hogy mit sugalmaznak neki. A nagyközönség szerencsére nemcsak a napilapkritikákból meríti ismereteit. Bizo­ nyítja ezt például az is, hogy Kecskeméten 1976-ban a megyei művelődési központ­ ban hat hét alatt ezer ember tekintette meg a telep kiállítását, demonstrálva, hogy az emberekben elemi erővel él a humánus, ökológiailag rendezett környezet utáni MIÉRT NEM JÁRT PETŐFI SZÉCSÉNYBEN? Az irodalomtörténetből jól ismerjük Petőfi nógrádi látogatásának eseményeit. Ahogyan azt nagyszerű humorú és maró szatírájú mű­ véből, az Úti jegyzetekből tudjuk, 1845. ápri­ lis 1-én indult felvidéki utazásra. Miskolc, Kassa, Eperjes, Rozsnyó, Rimaszombat útbaejtése után június 1-én érkezett Losoncra. In­ nen Fülekre kirándult, majd a gácsi várrom­ hoz és a posztógyárhoz ment el. („Az utóbbi szemlélésében jobban gyönyörködnék tán az idegen, ha nem volna meg testének azon ré­ sze, mely a tobák, fricska kedvéért teremte­ tett.”) vágy. Hasonlóan sikeres volt az elmúlt év­ ben első ízben megrendezett Salgótarjáni Zománc- és Üvegművészeti Biennálé. (A villányi szoborparkot évente 150—200 ez­ ren látogatják.) Nem kis szakmai és elmé­ leti támogatást kapnak a kecskemétiek to­ vábbá az itt dolgozó szovjet művészektől, a zománcművészet és a népművészet ki­ váló szovjet művészettörténészeitől. (Itt említjük meg: a Szovjetunióban maga L. I. Brezsnyev mutatott rá, hogy az építé­ szeknek, a képző- és iparművészeknek a jövőben nemcsak feladatuk, hanem köte­ lességük is az eddigi sivár épületek helyett változatosabb, esztétikus épületek, parkok, játszóterek stb. alkotása. Igen szép példá­ ja ennek máris néhány köztársasági lakó­ telep, városrész, épület.) Fölöttébb szerencsétlen dolog volna hát, ha a jövő környezetkultúrájának kialakí­ tásán munkálkodó szimpozionmozgalmat netán néhány szűk látókörű műkritikus futtatná zátonyra. Erre persze valószínű­ leg nincs sok esélyük, mert velük szemben az emberléptékű környezetben élni vá­ gyók milliós serege áll. Sokkal nagyobb probléma azonban, hogy az alkotótelepek ma még csupán „edzőpályák”. Igaz, nem akármilyenek. Szó van például arról, hogy az egyes telepeken folyó munkát koordi­ nálják, mégpedig a célból, hogy mondjuk a zománcosok ne csak a Bács-Kiskun-i igényeknek megfelelően tervezzenek, ha­ nem vegyék figyelembe a szimpozionoknak otthont adó többi megyéét is. A Vas megyei Tanács máris fölajánlotta e koope­ rációhoz a segítségét. A másik nagy elő­ nye a szimpozionoknak, hogy a művészek­ nek nem a helyszínen kell várniuk az ih­ letre, vagyis nem egy viszonylag rövid idő alatt kell kiötleniük: mit is akarnak vol­ taképp alkotni, hanem a tervezési időszak­ ban, azaz a pályázatok elkészítésekor. Mindezek ellenére az utóbbi időben, úgy tűnik, a kezdeti lelkesedés és lendület alábbhagyott. Ezen persze nincs mit cso­ dálkozni. Bármilyen tehetséges fiatalok is verbuválódnak egy-egy csapatba, az állan­ dó edzés még nem pótolhatja a „góllövés” örömét és hasznát. Márpedig ezek a fiata­ lok „tétmérkőzéseken” is szeretnék meg­ mutatni, mit tudnak. Ez utóbbiakon a Képző- és Iparművészeti Lektorátus „bí­ ráskodik”, vagyis dönt: hol, kitől, milyen alkotás vitelezhető ki. Az elmúlt évtizedek tapasztalatai alapján elmondhatjuk, hogy egy átgondoltabb, a helyi, valamint az egyéni, a csoport és össztársadalmi érde­ keket jobban mérlegelő, a szűkebben vett szakmai szempontokat is magasabb szín­ vonalon érvényesítő bírálati és munkael­ osztó tevékenységre van mindinkább szük­ ség. Olyan „pályára”, amelyen a „góllö­ vés” föltételei nemcsak egy „mérkőzésen”, hanem egy távon is adottak. Menyhárt László Június 13-án indult Vecseklőn át Somoskő­ re, majd tovább Salgóra. E kirándulásáról írott sorai, valamint ennek emlékét őrzi Salgó című verse olyannyira közismertek, hogy itt részleteire felesleges kitérnünk. Június 14-től június 22-ig Losoncon pihent Steller Antal nevű barátjánál. (A látogatás egyik romantikus eseményét ő maga írta meg A varróleány című versében.) Június 22-én in­ dult Losoncról, Ludányon keresztül („hol a legszebb parasztfejkötőket láttam életemben”) Gyarmatra, itt másnap megtekintette a vásárt, és tovább utazott Rétságon, Vácon át Pestre. (Losoncon még egyszer jár majd, 1847. július 2-án, ugyancsak Stelleréknél.) 9 �Szécsényen tehát mindössze átutazott. Sokat nem láthatott belőle, mert késő délután indul­ tak Losoncról — szekérlőcs törése miatt még vesztegeltek is —, s bizony jócskán besötéte­ dett már, mire Szécsénybe érhettek. Egy év múlva azonban, Pulszky Ferenc ré­ vén igen közeli kapcsolatba került a kis me­ zővárossal. Pulszky Ferenc 1814-ben született Eperje­ sen. A csaknem teljes századot átívelő élete és pályája hű tükörképe is e kor viharosan vál­ tozó eseményeinek. Mint felvilágosult szellemű liberális nemes, korán bekapcsolódott az országgyűlési küzdel­ mekbe. Széles látókörű, nagy műveltségű ifjú volt (nagybátyjával, a híres műgyűjtő Fejérváry Gáborral több ízben járt külföldön), s mind politikai, mind tudományos téren ha­ mar nagy tekintélyt szerzett. 1848-ban a pénz­ ügyminisztériumban Kossuth államtitkára­ ként, majd Bécsben a király személye körüli miniszter mellett dolgozik. Ősszel pedig az Országos Honvédelmi Bizottmány tagja lesz. 1848 decemberében távozik az országból, saj­ nos nem éppen dicsteljes módon. Londonban tűnik fel, toborozza a szabadságharc angol hí­ veit, informálja a közvéleményt a magyar nép hősi harcáról. Haza hosszú ideig nem is tér. 1852-ben in effige halálra ítélik, a hóhér a bi­ tófára szögezi nevét. 1861-ben politikai okok­ ból összekülönbözik Kossuthtal, útja elválik az emigrációban élő társaitól. 1866-ban haza­ tér meglátogatni megbetegedett feleségét, s annak halála után megengedik, hogy végleg itthon maradjon. Még néhányszor indul a képviselőválasztásokon, ezúttal mint követke­ zetes Deák-párti, mígnem aztán végleg a tu­ dománynak szenteli életét. Mint tudóst polihisztorként tartották szá­ mon, mindenhez értett, ám nagyon kevés ma­ radandót alkotott. Legkedvesebb tudománya az archeológia volt. Vitán felül sokat köszön­ het neki a magyar régészet, még ha egyes megállapításait már túlhaladta az idő. Mint a Nemzeti Múzeum igazgatója (hosszú évtizede­ ken át) sokat tett a magyar történelmi emlé­ kek megőrzéséért. írt nyelvészeti, közgazda­ sági, jogi, történeti cikkeket, szépirodalmi műveket. Gazdag, tartalmas, helyenként el­ lentmondásos életet élt, s bár nem volt ki­ mondottan eredeti alkotó, méltánytalanság lenne megfeledkezni róla. De hát valójában mi köze van Nógrád me­ gyéhez, Szécsényhez? Pulszky 1846-ban fele­ ségül vette egy gazdag bécsi bankár leányát, Walter Teréziát. Miután hazaköltöztek Ma­ gyarországra, úgy döntöttek, megvásárolják a szécsényi birtokot, így mégis közelebb lesznek Pozsonyhoz, az országos politika centrumához. Szécsényt ekkoriban az eladósodott Forgách Pál bírta, aki kapva kapott a gazdag vevőn. Pulszkyék rendbehozatták a kastélyt, felújí­ tották a messze földön híres parkot, és 1846 szeptemberében beköltöztek a pompás barokk épületbe. 1848-ban, az első népképviseleti or­ szággyűlésre a szécsényiek képviselőjükké vá­ lasztották. Az emigráció idején birtokukat elkobozták, s csak 1864-ben kapták vissza. Utoljára még 1869-ben jelöltette magát Szécsényben képvi­ selőnek, majd fia, Ágoston vette át örökét mind a gazdaságban, mind a képviselőházban. Visszatérve 1846-ra, elmondhatjuk, hogy Pulszky igen aktív szerepet vállalt a megyei közéletben. Kastélya is hamar népszerű lett. Hangulatos estélyek, baráti beszélgetések vál­ tották egymást majd mindennap. Hazai és külföldi vendégek egyaránt megfordultak ná­ la, s baráti viszonyban állt a megye kiváló­ ságaival is, pl. Szontághgal, Lisznyaival. A velük való barátkozás mélyítette el azt a korábban támadt tervét, amiről a Honderűben ezt a hírt olvashatjuk: „Furcsa hírlapi kacsát úsztatnak jelennen a derék collégák, midőn elhitetni akarják szegény fejünkkel, hogy Pulszky Ferencz úr Széchényben maga szá­ mára megvásárlott ősi kastélyában a Forgáchoknak, menhelyet (asylumot) nyitand ...” (1) Pontosabban szólva nem is a kastélyban lett volna az a menhely, hanem a parkban levő kerti lakot kívánta Pulszky berendezni, s eb­ ben vendégül látni a tehetséges, ám szegény magyar költőket, hogy nyugodt körülmények között írhassák verseiket. 10 Azt is tudjuk, hogy legelőször Petőfi Sán­ dort szeretné e lakba meghívni, s „ez idylli lakással megkínálni”. Pulszkynak ez az ötlete még a beköltözés előtt, valószínűleg a birtok felmérése, bejárá­ sa során támadhatott. Tény, hogy már 1846 augusztusában tudott dolog volt, legalábbis a rendőrség előtt. Ekkor kelt az a rendőri be­ súgójelentés, amelyben Petőfiről írva ezt jegyzik meg: „Különben Pulszky Ferenc oly magasra becsüli ennek a túlságos lángésznek (exorbitans genie) képességeit, hogy ajánlatot tett neki: foglaljon el két szobát újonnan vá­ sárolt szécsényi (Nógrád megyei) birtokán, és a gondtalan pihenőben költsön nemzeti dalo­ kat.” (2) A besúgó jelentésével ellentétben tudjuk, Pulszky ekkor még nem ajánlotta fel a házát (sőt, nem is fogja), de a bejelentés így is nagy vihart kavart. Egyáltalán: miért éppen Petőfi volt az első jelölt, s mi lehetett a felháboro­ dás oka? Pulszky Ferenc emlékirataiból tudjuk, hogy feleségének a kastélyban egy-egy csendesebb estén fordítgatott Petőfi költeményeiből, s fia­ tal neje „meg volt hatva a költő közvetlensége által, s tüstént felismerte benne a lángészt”. (3) Pulszky viszont már jóval korábban felis­ merte Petőfiben a zsenit, nem hiába volt ko­ rának egyik legélesebb szemű, minden újdon­ ságra felfigyelő közéleti személyisége. E mel­ lett volt azonban néhány kevésbé szimpatikus tulajdonsága is: meglehetősen hiú, a külsősé­ gekre, a közvélemény hangjára sokat adó em­ berként ismerték. Valószínű, hogy tetszelgett önmagának a gondolattal: az agyondicsért és a sárba pocskondiázott, ám mindenképpen az érdeklődés középpontjában álló ifjú költő az ő vendégszeretetét élvezi majd, s az ő busás bőkezűsége jóvoltából szebbnél szebb dalok­ kal öregbíti a magyar költészet hírnevét. (S a hálás utókor természetesen nem felejti el, hogy mindezt neki, Pulszky Ferencnek kö­ szönheti !) Egy év múlva, 1847-ben megjelentet Pulsz­ ky egy bírálatot Petőfiről, amely kritika sze­ rinte „szigorú, de barátságos” volt (állítólag ezt maga Petőfi ismerte el, pedig nála kritikusabb-érzékenyebb költő nemigen volt még a magyar irodalomban!). Ez a bírálat — alighanem őrzi a hamaro­ san tárgyalandó konfliktus hatását — hosszú évtizedekre meghatározta a Petőfi-képet. Di­ cséri, tömjénezi Petőfi költészetében mindazt, ami népi. („Petőfi múzsája a magyar köznép regéiben élő királyleány, mely mind mellett, hogy haja arany, könyűje gyöngy s mosolya rózsabimbó, mégis mezítláb megyen le a pa­ takra, hogy kedvesének ruháját mossa, s piros csizmát ölt vasárnap, midőn templomba ké­ szül; egyébiránt hétköznap reggeltől napestig mindig danol.”) (4) Ugyanakkor viszont elvet mindent, ami politika, ami forradalmi, ami összeegyeztethetetlen a Pulszky és nagyon so­ kan mások által magasra értékelt politika­ mentes költészettel. (Azt írja Petőfiről, hogy a hazáról és a magyarságról fogalma sincs, mert a világszabadságról ír verseiben!) Egyetérthe­ tünk hát Fenyő Istvánnal, aki Pulszky bírá­ latáról megjegyzi, hogy a Petőfi-képmás eltor­ zítása, az egyéniség meghamisítása ebben az esszében vette kezdetét. (5) A hír tehát elterjedt, mire törekszik a szé­ csényi várúr. Vahot Imre felső-magyarországi utazásra indult, s élményeiről a Pesti Divat­ lapban számolt be. A végig szatirikus, gúnyos hangú beszámolóban (egyike a Heinét után­ zóknak) Szécsény is szerepel egy-két sorban. Túl azon, amit már eddig is irtunk, Vahot még megjegyzi: „Deíme, megjött a jobb kor s egy férfiú, kinek herczegi, grófi czím ugyan nem büszkélkedik családi törzsfáján, a ma­ gyar irodalom és művészet iránti nemes von­ zalomból, baráti segédkezet át az elhagyott magyar költőknek és alkalmat nyújt nekik arra, hogy az élelemkeresés gondjai nélkül énekelhessék a szabadságot és szívök szerel­ mét!” (6) A Honderűben megjelent cikk — amelyet korábban idéztünk — meglehetős kemény hangon, mellőzve a Vahot-féle iróniát, utasítja el a Pulszky-féle jótékonykodást. Szegény magyar írók már idejutottak volna, hogy a „pénzaristocratia leggyöngébb árnyéklata” pártfogolja őket? Egy biztos: hogy Petőfi nem fogadta el a felajánlott lehetőséget. Ha ugyan ez a felaján­ lás elhangzott egyáltalán. Mindenesetre tudott Pulszky szándékáról, s bízott abban, hogy az új irodalmi mecénás jóakaratára számíthat, s erőt véve közismert büszkeségén, kéréssel for­ dult hozzá. Valószínű, hogy 1846 decemberé­ ben szövögette magában újra régi vágyát, kül­ földre akart utazni. Ehhez szeretett volna Pulszkytól kölcsönt kérni, s megadja majdan, amikor összegyűjtött művei megjelennek. Pulszky még nem válaszolt levelére, amikor Pesten a Vadászkürt vendéglőben találkoztak. Petőfi barátaival, Degré Alajossal, Lisznyai Kálmánnal volt ott, míg Pulszky más urakkal ebédelt. Ebéd után átült Petőfiék asztalához, nagy hangon, sokáig beszélt készülő új törté­ nelmi regényéről, majd hirtelen a költőhöz fordulva, amúgy mellékesen megjegyezte: „Kedves barátom! leveledre személyesen akartam megadni a választ. Nagyon sajnálom, de sok károm volt a gazdaságban, s most a szécsényi jószágon annyi befektetésre kellett költekeznem, hogy egészen ki vagyok merítve. Kívánságodat ez alkalommal sehogy se telje­ síthetem. ..” (7) Hát körülbelül csak eddig tartott a nagy­ lelkűség. Amikor az ígéretet kellett volna valóra váltani, rögtön meghátrált, s a hagyo­ mányos kibúvóval élt. Tudjuk, hogy ennek a kijelentésnek egyébként nem volt semmi alapja. Igaz, sokat költöttek a kastély rend­ behozatalára, a gazdaság beindítására, de min­ dig rendelkezett annyi jövedelemmel, hogy fölösen fedezni tudta volna — még kölcsön formájában is — Petőfi utazási költségét. (8) Petőfi a visszautasításra nem szólt semmit, csak elmosolyodott, jegyezték fel barátai. Ké­ sőbb aztán sokkal élesebben, a maga hirtelen módján felcsattanva mondta ki véleményét Pulszky tervéről: „Hallottatokilyet valaha!” Ápolóintézet költőcsemeték számára! Kinek van kedve fölcsapni? Mindegyiknek lesz kü­ lön czellája, hol ódákat írhatunk Maecenas házigazdánk tiszteletére. Nos, kinek kell a költő-prófunt ?" Így hát végérvényesen szakított Petőfi Pulszkyval és hamvába holt tervével. Nem fo­ gadta el a „költő-prófuntot” (de más se na­ gyon, mert ezután Pulszky igen hallgatott a felajánlott kerti lakról), és így Szécsény sze­ gényebb lett egy Petőfi-látogatással. Jegyzetek: 1. Honderű. 1846. 16. sz. 319. p.; 2. Hat­ vány Lajos: Így élt Petőfi. 1. k. 860. p.; 3. Pulszky: Életem és korom 1. k. 260. p.: 4. Pulszky: I. m. 266. p.; 5. Fenyő: Haza és tudomány. 301. p.; 6. Vahot Im­ re: Üti élmények és csalánok. Pesti Divatlap. 41. sz. 807—810. p.; 7. Degré Alajos: Visszaemlékezéseim 1. k. Bp. 1883. 137. p.; 8. Erre vonatkozó gazdasági számítások, iratok: OSZK Oct. Germ. 286.; 9. Berecz Károly: A régi „Fiatal Magyarország”. Bp. 1898. 13—14. p. Praznovszky Mihály �Laczkó Pál Egy eladó nézetei Naplót kezdtem — teljesen nevetséges. Nem mondanám, hogy va­ laha is naplóellenes voltam. Többet például olvastam is. És szinte min­ den esetben szívesebben, mint a gimnáziumi olvasmányokat. Most, hogy magam is naplóvezetésre szántam magam — szántam? kénysze­ rítő szükségét éreztem! —, valahogy mégis lányosan rózsaszínűnek tű­ nik az egész. (Bár hol az a lány, aki ma még naplót vezet?) Először is tehát: nem naplót írok — ezek csupán feljegyzések. Másodszor: feljegyzéseim és ez a füzet nem köteleznek semmire — arra a rabszolgamunkára sem, amit a naponkénti írás jelentene. De miért kezdem máris kibúvókkal, mellékes szempontokkal, ami­ kor alig hat órával ezelőtt még olyan erős szükségét éreztem a beszéd­ nek, hogy — most úgy tűnik, indokolatlanul — majdnem önvallomás­ ba kezdtem a „kartársaknak”. Nem is tudom, honnan támadt az ötle­ tem, amikor rohamom (minek nevezném másnak?) nem csillapulván, kértem a kollégákat, figyeljenek az én szektoromra is, majd átugrot­ tam a papírosztályra, kiválasztottam ezt a füzetet, amibe most írok, azzal a szándékkal, hogy este itthon mindent lejegyezzek, ami történt (Miért is nevezném tehát naplónak? Nem volt több a szándékom, mint hogy azt a néhány percet leírjam, amit fél három tájban oly ne­ hezen éltem át.) De hát mi történt? Jóformán semmi. Figyelemre is alig méltó az egész. Most, több mint hat óra múltán, szinte már nem is tartom fon­ tosnak. Mit ülök itt, mint valami lány? Minek szedegetem össze a nap morzsáit? Egy apró megingás, amit most hajlandó vagyok szédülésnek tekinteni, pusztán biológiai mozzanatnak, több óra elteltével miért len­ ne fontos? Hogyan őrizte volna meg jelentőségét mostanáig, ha sem láz, sem a betegség más kísérőjelensége nem tört ki rajtam? Félnék felidézni, mi történt? Hiszen alig történt valami, ahogyan az előbb is írtam már! Vagy valójában minden lefokozódik egészen rövid időn belül? Ami az előbb jelentős volt, alig valamivel később már teljesen valószínűtlennek tűnik? — s mindent kitöltő zsarnoksága a mi nevet­ séges gyengeségünk jele lesz? És mindent inkább, mint a nevetséges­ séget! Jobb, ha az ember semmit sem hagy eluralkodni magán. Elkép­ zelem, mit éreznék most, ha ahelyett, hogy a füzetvásárlásba menekül­ tem volna, fecsegni kezdek a kollégáknak! Brrr. Viszont most megér­ tettem a nők rögtöni fecsegésigényét: „Addig üsd a vasat, amíg meleg!” — de mit kezdek én most már az egésszel, amikor dermedt vas a dél­ utánom? Ismétlem: affelé hajlok, biológiai megingás volt az egész. Ebédről visszafelé jövet éreztem, hogy túlzottan tele vagyok, s az az egy pohár sör, amit már tele gyomorra ittam, nem mozdít bennem semmit, mintha az ebéd teljesen kitöltené a gyomrom, mint a disznó­ sajt tölteléke a bőrt. Éreztem, hogy csak a kávé segít. Kávét, mint mindig, most sem az étteremben ittam, mert a női fehérneműosztály hölgydolgozóihoz jártunk át; ahogyan a forgalom engedi, ők főzik ne­ künk is. Az utcán kigomboltam a télikabátomat. Már átmenetit kellett vol­ na felvennem, mert a kora tavaszi időhöz túl melegnek bizonyult a téli. Valahogy a szép idő sem érdekelt. Verdeső, laffogó kabátszárnyaim sem tudtak jókedvre deríteni, s nem tudtam odatartani magam a nap­ nak arra az öt percre sem, míg az áruházba visszaértem. Csak a kávé­ ra vágytam. Tényleg sokat ettem, vagy tavaszi fáradtság? — kérdez­ tem magamtól. Jobb lett volna mégis, ha kivételesen az étteremben is fogyasztok egy kávét? A vérnyomásom, amilyen alacsony, elbírta volna még a hölgyekét is a fehérneműosztályon. A koraszülöttségem az oka, mondta anyám; de szerintem tőle örököltem. Képes aludni egy bögre méregerős feketével is. Attól legfeljebb horkol. Lehet, hogy már most is alszik, tévénézés közben. Szóval délután enyhe főfájást éreztem, álmosság és fáradtság tört rám. Míg a lépcsőn felmentem az emeletre, minden vér alászállt bennem. Szokásom szerint megmostam az arcomat, hogy az étterem elegy ételszaga ne irritálja órákig az or­ romat, s ez most a fejemnek is jót tett. Abból is gondoltam, hogy va­ lami nincs rendjén nálam, és valószínűleg lassabban jöhettem vissza az ebédről, mint szoktam, mert az első főzet kávéból már nem jutott, mint egyéb napokon, s várnom kellett. Visszamentem a helyemre, s úgy álltam, hogy a próbatükörben lássam magam, de ne tűnjék fel senkinek, hogy magamat bámulom. Nyúlánk alakom a sápadtságtól még elegánsabbnak tűnt, mint rende­ sen. Eladói köpenyem sem tudta eltakarni ápoltságom és jólöltözöttségem. Az egész valahogyan mégsem imponált. Legszívesebben körbe­ fordultam volna, hogy minden oldalról szemrevételezzem magam, mint egy vevő, aki tetőtől talpig újba öltözött. Tettem is egy önkénte­ len mozdulatot, amitől a tükörképem hullámozni kezdett, akár ha víz­ tükörben nézném magam, és kavicsot pottyantanék az arcmásomra. (Ilyen távolságról valószínűleg a foncsorozás hibája ütközött ki, ötlik most eszembe.) Akkor viszont nem tudtam, szédülök-e vagy a tükör játéka miatt vannak látászavaraim. Meghökkenve meredtem meg. Et­ től az alakom ismét kisimult a próbatükörben. Majd újból megmoz­ dultam — ugyanaz a szédítő, émelyítő varázstükör-imbolygás. Meg­ merevedtem. Most viszont hasztalan, mert a szédület nem hagyott el. Mozdulatlanságra törekedtem, jó ideig szemben álltam magammal, most már teljesen leplezetlenül. A távolság ellenére próbáltam kifür­ készni arcom titkait, mérlegeltem a benyomást, amit másban kelthe­ tek. Néha úgy rémlett, nem is önmagamat látom ott szemben. Álltam ott, és valami azonosítási pontot kerestem elködösült emlékezetemben. Életem semmilyen részlete nem ötlött eszembe. Semmi emlékem nem volt arról, aki sóbálványmereven állt velem szemben. Talán még azt sem tudtam volna megmondani, hogy hívnak, hol lakom. Elléptem a tükör elől. Egyszerre az az érzésem támadt, mintha óra ketyegne ben­ nem, és igen pontosan, külön-külön egységként, a maga súlyának meg­ felelően éreznék minden percet. Életem elmúló perceit. Megijedtem? Nem is tudom. Most józan megfontolással azt mondhatom, hogy hu­ szonnégy év, az én huszonnégy évem, nevetségesen kevés az ijedtségre. Tehát nem ijedtem meg? Vegyük úgy. Viszont pontosan emlékszem, mire éreztem magamban hihetetlenül erős ösztönzést: „Meg kell je­ gyeznem mindent, meg kell hogy maradjon bennem minden pillanat.” Mintha strandon bukkantam volna fel a víz alól, ahol is a néma vilá­ got vidám ricsajozás váltja fel, úgy tört a fülembe az áruházi zaj, s mintha hályog hullt volna le a szememről, és mindazt, ami az áruház­ ban naponta előttem volt, akkor láttam volna először. A töméntelen árucikk a maga egyedi különvalóságában jelent meg. Az eddig nagy­ vonalúan áttekintett látvány most tobzódó részleteit szórta a szemem­ be. Részletek, részletek, részletek és még egyszer részletek! A szemem valósággal falta őket, s az agyam erőlködve igyekezett lépést tartani, mintha mondjuk, valamilyen számtáblázatot próbálnék — hasztalanul — rögzíteni. És amit befalt az emlékezetem, azt most is látom (a teljes áruházat vevőkkel együtt), s a délután emléke ebben a percben úgy csap rajtam végig, mint az elrohanó teherautó szele a gyalogoson. Hát ilyen lennék? így kivetkőzhetek önmagamból? Nem, nem. Soha nem is voltam ilyen. Én tulajdonképpen szenvtelen vagyok. Nem is szenvtelen, csak éppen jobb szeretem figyelni a dolgokat. Olvastam valahol, hogy vannak mozinézők, akik az első sorokat kedvelik, mert így jobban „benne vannak” a filmben. Én nem, én szívesebben ülök a hátsó sorokban, lehetőleg a legutolsóban. A film az film, és én néző vagyok. Csakhogy most (azaz délután) megmagyarázhatatlan érzéseim elborítottak mindent, miközben szemem teleobjektív módjára tapadt az áruházi látnivalókra, agyam mint egy számítógép memóriaegysége, feszülten kattogott. (Bár fogalmam sincs, az kattog-e. Egyáltalán: ma­ gamnak miért szükséges bármiféle hasonlat?) Attól féltem, elhullajtok valamit a látványból, s ezzel az életem lesz kevesebb. „Fölírni, följegyezni mindent!” — jutott eszembe a mentőötlet. Átrohantam a papírosztályra ezért a füzetért, amibe most írok. Míg kiválasztottam, megvettem, valamelyest megnyugodtam. Akkorra a második főzet kávé is lefolyt, mivel a többség már ivott, ebből a szo­ kásos adag fölött jutott. A megszokottnál nagyobb adag koffeintől vég­ leg helyrebillentem. Kábultságom elmúlt, izgatottságomnak nyoma sem volt, legfeljebb az ujjbegyeimben éreztem némi bizsergést. Valami alaktalan űr maradt a mellemben, majd egészen tisztán formát öltött bennem a helyrehozhatatlan mulasztás érzése: eddigi életemből nyom­ talanul múlt el fölöttem minden. Mintha idáig emlékezet nélkül éltem volna. Ha délután ott a kávé után megkérdezem magamtól, mi a további szándékom, azt hiszem, nem lettem volna eléggé tisztában magammal. Mint ahogy sohasem éreztem magamban igazi indíttatást — mondjam így: elhivatottságot — semmi iránt. Azt mégsem mondanám, hogy az ambíció hiányzott belőlem. Még ha hiányzott volna is, mivel magya­ ráznám, hogy egészen a tükörjelenet idejéig várakozásban éltem? Cincinnátusnak éreztem magam, egy titkos nagyrahivatottnak (mire?), s magam előtt is titkolva, azt reméltem, hogy majd a tömeg fogja tőlem követelni, hogy váltsam is valóra a bennem rejlő lehetőségekét. Mind­ ez pusztán annak lenne köszönhető, hogy anyám külön latinra is be­ íratott („Latin nélkül nem mehetsz előre!” — hogy honnan vette?), és így tudok Cincinnátusról, akit az eke szarva mellől hívtak el diktátor­ nak? No nem! Cincinnátus mindössze — bár ez nem kevés — nevet adott bennem valaminek, ami eddig elhomályosította a tekintetemet: lehetnék bármi, de én arra várok, hogy megszólítson az, amivé lennem kell. És a ködből most kiváltak a részletek! Bennük érzem a várva várt felszólító erőt. Mégis, mit kezdjek ezekkel ? Ez nem elhivatás! Vagy talán igen? Délután persze még azt hittem — a zárásig volt időm rágódni, a forgalom gyér volt —, ezeket a zá­ porozó részleteket kell rögzítenem magamban: az emlékezet zsúfolt raktárára van szükségem. Most, több mint hat órával az események után, erre már nem érzek ösztönzést. A részletek kérdéskörében azon­ ban, azt hiszem, az van elrejtve, amit úgy nevezünk, hogy a „saját elméletem”. Mindig elcsodálkoztam azokon az embereken, akik valamilyen kérdéssel kapcsolatban így nyilatkoztak: „Erről én azt szoktam mon­ dani ...”, „ezzel kapcsolatban az a — már többször hangoztatott — vé­ leményem. ..” stb., stb. Éreztem mindig, nekem többre kell töreked­ nem. Egyetlen elvet kell találnom — ami áthat mindent. Feljegyzései­ met tehát ennek a kutatásnak szentelem. Azt hiszem, délután rábukkantam erre az elvre, ha nem is axio­ matikus tisztaságában. És ha most nem is változatlan hevességgel ele­ venedik fel a délután, arra jó, hogy tisztábban lássak. A részletekről van szó — mint már említettem. A részletekről pedig a következőket gondolom. Például: az elegancia nem más, mint a részletek összhangja. Nem elég a jólöltözöttség, azaz nem elég a divatos öltöny. Kell hozzá az is, ami nem látszik. Az ápolt test, a fehérnemű, a desodor, a borotva mi­ nősége, az arcszesz is, a testtartás és a mozdulatok begyakorlottságon alapuló biztossága, párosulva bizonyos kiszámítottsággal — ilyenekre gondolok. A részleteket látom mindenben, ahogy most sorra veszem az élet egyes területeit. Mindent kitölt, felapróz a részletezettség. A részletek kora, azt mondhatnám. Mindezt a magam munkájában, a saját szektoromban (FÉRFIZA­ KÓ, -ÖLTÖNY) is tapasztalom. Munkám olyan, hogy általában nem jelent túl nagy elfoglaltságot, inkább figyelmet igényel. Mint általában mindenhol, nálunk is, vevőinknek szabad válogatási és próbalehetősé­ gei vannak, legfeljebb a zakót segítem fel olykor-olykor az igényesebb vagy ügyetlenebb vevőinkre. Van tehát időm a nézelődésre. (Inkább azt teszem, mint fecsegjek.) A figyelés így is kötelességem (nagy néha tolvajlás is előfordul), ezért kényelmesen, feltűnés nélkül nézhetem az embereket. Megfigyeltem, milyen szívesen mászkálnak az árubőség- 11 �kiszóláson, mégis pontosan fedte mindazt, amit a jelenet hatására én ben (részletek!). Hozzászoktak és igénylik a változatosságot (— a rész­ magam is kívántam. Amint egyedül maradtam egy pillanatra, majd leteket!). Ha termelési értekezleten egyszer kifejteném az állásponto­ zümmögni kezdett a lift hívójele — akkor vettem észre, hogy nem mat az áruház egész vezetősége, a teljes személyzet — beleértve az csuktam be magam után a liftajtót —, olyan érzés kapott el, mintha utolsó takarítónőt is — előtt arról, amiről „lépéstartás a korszerű igé­ nyekkel az elárusítótér kialakításában is” címmel beszélnek, azt hi­ zsíros levessel leöntenék a vadonatúj zakómat. Hogy én ugyanazt érezszem, meglepődnének. (De legalább nem lehetne elorozni tőlem az el­ zem, mint ez a röhögő tróger? Remegett a kezem, míg az egyre türel­ vet, mint ahogy azt az árubemutató alkalmával az osztályvezetőm metlenebb hívójelre belöktem az ajtót. „A francba is! De sietős!” — tette. Igaz, jutalmat adott.) Eljátszottam a gondolattal, mennyire mél­ fakadt ki belőlem félhangosan. Nem tudtam, a lányra-e, a rakodó­ tatná a termelési tanácskozás összes résztvevője előtt valamelyik főmunkásra-e vagy magamra vagyok dühös. főfejes a meglátásaimat, s az sem lehetetlen, hogy... De hagyjuk ezt. Fent a helyemen elmúlt az egész, sőt, nyitás után el is feledkeztem (Az árubemutató alkalmával is az én ötletem volt, hogy ne csak a róla. Pedig a kevésbé forgalmas órákban végigszaladhattam volna az bútorosztály építse fel a művelődési ház kiállítási termében a minta­ áruházon, hogy jobban megnézzem magamnak a lányt. Vagy esetleg szobát, és ne csak egy divatbemutatót tartsunk a nagyteremben, ha­ ebédnél kereshettem volna. Tulajdonképpen miért? Holnap megke­ nem tartsunk az árubemutató ideje alatt öltözködési és divattanács­ ressem? Hátha arra is rábukkanok, miért kell őt megtalálnom!? adást, hívjunk meg neves szakembereket előadásokat tartani stb., stb.; Egyébként kezd aggasztani ez a füzet. Amint a kezembe vettem majd a művelődési központ szervezi a közönséget. Elhebegtem az osz­ most az este, s még nem nyitottam ki, hanem a lapok élét fordítottam tályvezetőnek, az meg saját ötleteként, kidolgozva, az igazgató elé tet­ magam felé, furcsállva vettem észre a teleírt lapok éleinek elkülönü­ te. Igaz, hogy én meg egy előadótól hallottam a művelődési központ­ lését a még üresektől. Pedig a kezeim tisztaságára és ápoltságára ban, amikor az árubemutató előkészületei folytak, és hordtuk át a ki­ (hosszúkás, nőktől is irigyelt, félhold végződésű, szabályos körmeim vannak) külön is vigyázok. Mégis a teleírt lapok éleinek volt valami, állítandó cikkeket.) A lényeg az, hogy az árubőséget tálalni kell. Egyrészt tömeghatás­ a tiszta fehértől határozottan megkülönböztethető árnyalatuk. Jobb ra kell törekedni, másrészt a részletek érvényesülésére. Az utóbbi ma lenne tán nem írni? Meghagyni üresen a lapokat mint lehetőségeket? van igazán előtérben. A mennyiség ugyanis önmagában véve unalmas Hiszen mennyivel megnyugtatóbb egy ilyen jó formájú füzet patyolat­ és nyomasztó. A mennyiségen belül apróságoknak kell érvényre jutni, fehéren! Elképzelek egy „naplóírót”, aki évei előrehaladtával egyre amikor a kedves vásárló bejön „csak úgy nézelődni”. A feltűnés nem több üres füzetet őriz kulcsra zárt íróasztalfiókjaiban. Vagy mennyi­ feltétlenül az üzletért kell, hanem a vásárló szeme kedvéért, szinte vel egyszerűbb lenne, ha az előbt*leírt eset után csak annyit vetnék csak szórakoztatásul. Megfigyeltem családokat — papa, mama, két oda: stb., stb. Hiszen mi lényeges történt még később? Ugyanaz, mint gyerek —, akik rendszeres időközönként végigjárják áruházunkat. Jól minden nap. Még a vevők is szokványosak voltak. Önunalom — amire ismerem a vásárló és a nézelődő ember közötti különbséget, első pil­ az stb. a leghűségesebb metafora. írni viszont a piszkolódó lapok elle­ lantásra észreveszem, ki melyik. Ezért a családokról is mindig kitűnik, , nére is szórakoztató. És ha már a nemtörténést üresen hagyott lapok­ éppen mi a szándékuk. Nyugodtan mondhatom, a legtöbb esetben az kal vagy sebével intézem el, a 24 évemről még mindig írhatok. áruház közös szabadidős-programja a családoknak. A lényeg azonban Anyámról, magamról: a „nézőről”, vagy másképpen Cincinnatidról, most nem ez, hanem az, hogy mi kínálja a látnivalót a nézelődőknek. s annyi másról. Mert hiszen a tegnapi kétségbeesés, mint minden szél­ A részlet! És mi ez, ha nem az elméletem igazolása?! sőség, jócskán elrugaszkodott a valóságtól. Munkaidőm teljes nyolc De ha nem hinnék a magam szakmai tapasztalatának, a sajtóból, órája kellett, hogy utólagos kétségeimet emlékeim keresgélésével le­ a rádióból, televízióból vett példák végleg meggyőznének. Szisztema­ hűtsem. Habár egy idő után, mint már említettem, mérhetetlen ön­ tikus gyűjtés nélkül is eszembe jut egy csokorra való idevágó hír, ri­ unalom telepedett rám, arra mégis jó volt az egész, hogy megnyugtas­ port, interjú. A szájvíz váratlan országos hiánya, az üvegek visszavál­ sam magam, múltam nem üres zsák, s emlékezetem némi megerőlteté­ tásának kérdése (belkereskedelmi rendelet lett a vége), a korcsolya­ sével regényre való limlom kerül elő. cipő nem kielégítő választékának kérdése. Szóval a részletek. Mindezt Itt van mindjárt anyám. Mennyi időbe telt, míg leszoktattam ma­ betetőzte, hogy a napokban hallottam valahol, valaki azzal dicseke­ gamról! Most már tökéletes lakótársak vagyunk. Mióta apámtól el­ dett, hogy többsebességes az autója ablakkeféje. Szóval, a részletek. vált, időnként még albérlőt is tudunk fogadni. De ahelyett, hogy ideEzer meg ezer részlet. oda ugrálok az időben, egyszerűbb lenne, ha a gyógyszertári jelenet­ Ügy vélem, nagyon eredeti gondolat. Elégedett vagyok magam­ nél kezdeném. Hiszen abban benne van anyám is, s egy korai foga­ mal. Mára ennyi elég. Holnap áru érkezik, feltöltjük a vásárlótér kész­ dalmam — ha egy 4—5 éves gyereknek a ködös képzeteken kívül már letét is. Hiába, itt az új szezon. egyáltalán lehet elhatározása. Még valami: a mai kapkodó habzsolás nem méltó hozzám. Ha Azzal kezdődött, hogy egész testemet apró kiütések lepték el, éj­ már részletekről és részletezettségről van szó, hozzám nyilvánvalóan szaka félrebeszéltem, s reggel anyám nagykendőbe bugyolálva az első a finom tüzetesség illik. járattal bevitt a városba (ide, ahol most lakunk). A korai ébresztőtől és a láztól jóformán semmire sem emlékszem. A gyógyszertárban tisz­ tult ki a tekintetem. A terem közepén álltam, arcok fordultak felém. Anyám a berlinerjét többször keresztültekerte rajtam, hátul pedig biz­ Folytatom. És méghozzá micsoda szerencsével! Miért nevezem sze­ tosító tűvel tűzte össze, lábamon a legalább három télre vett botos tér­ rencsének, ami történt? Mert tegnap este már azt hittem, ezután csak dig ért. (Ma tudja-e még valaki is, mi volt az a botos?) Ezt láthatták a végnélküli meditációkkal töltöm az elalvás előtti órákat. rám szegendő tekintetek. Ügy tűnt, az emberek nem is a pénztárnál Kezdem az elején. A tavaszra való tekintettel nyitás előtt feltölés a gyógyszerkiadó ablakoknál állnak sorban, hanem engem fognak töttük az elárusítótereket. Nekünk kevesebb munkánk volt, mint más körbe. Olyan vastag az embergyűrű, arcgyűrű, szemgyűrű körülöttem, osztályoknak. Ugyanis az öltönyök, szólózakók, -nadrágok a helyükön hogy a folyton nyitódó ajtón becsapódó hideg párát is alig érzem az maradtak. A téli holmi helyére átmeneti és tavaszi kabátokat (újra arcomon, csak a szürke kavargását látom a láberdő között, mintha is­ divat a lóden), könnyű dzsekiket meg esőkabátokat és az örök ballo­ meretlen szörny közeledtét jelezné. Anyám sehol. Az embergyűrű las­ nokat (milyen unalmasak már!) raktuk ki. Szóval, az én szektoromban sú körmozgásba kezd, majd egyre gyorsul, s az egyes testrészek meg­ alig történt valami változás. Emiatt, ha osztályszintű volt is a munka, duplázódnak, kimozdulnak anatómiailag rögzített helyükről, felcseré­ nem kellett különösebben strapálnom magam. Amit más szektorokba lődnek, egymásba folynak, majd teljesen összemosódnak, s mindent el­ hordtunk, az sem izzasztott le, hála a teherliftnek és a gördülő ruha­ fed a lábak közül feltörő szürke gomoly gás. Még érzékeltem a Szaturtartóknak. A raktártól az elárusítótérig alig kellett valamit is kézi erő­ nusz-gyűrűt körülöttem, amikor egy női sikoly megállította az esze­ vel mozgatni. Mechanikusan, gyorsan, kedvvel ment az egész. A regge­ veszett forgást, s fejem fölött megpillantottam az üvegfityeg őkkel li nyitás előtti másfél óra alatt szinte vidámabb és nagyobb felbolymegrakott csillárt. A berliner a tarkómon is felfogta az esést. Anyám dultságot mutatott az áruház, mint egy közepes forgalmú délelőttön. a sikoltásra figyelhetett fel. A padlón hevertem elnyúlva. Teljesen ma­ A színes kavalkád már-már feledtette velem, hogy alapjában véve a gamhoz tértem, de erőtlen voltam, nem tudtam felülni, még kevésbé nyugodt álldogálást szeretem a nadrágtartó körtárcsák mellett. A lefelállni. Ügy tűnt, mintha a csillár magasságából látnám magam. föl liftezés, az ide-oda kocsizás végül is kedvemet szegte. Anyám ijedtsége, siránkozása egyáltalán nem volt ínyemre. Leszedett Az utolsó szállítmányért mentem vissza, s amint kiléptem a teheronnan fejtről! Pedig legszívesebben továbbra is a csillár valamelyik liftből, a női öltözők ajtaja előtt a bútorrészleg egyik rakodómunkása karján ültem volna, fedve az üvegdíszektől, hogy zavartalanul és füg­ (lehetett vagy ötvenéves) szorongatott egy tanulólányt. Persze semmi getlenül szemlélhessem az alant folyó jelenetet. Anyám, miközben új­ távolabbi célja nem volt, pusztán a kéz öröméért tette. A fogdosások, ból visszaültetett egy karosszékbe, ahonnan az előbb öntudatlanul fel­ tapogatások, férfiincselkedések itt az öltözők tájékán gyakran előfor­ keltem, apámról mormolt valamit, és akkor is őt szidta, amikor kese­ dulnak, de ilyen határozott eredményig a forgalom, no meg a várható rűt itatott velem, amitől egész testemben megrázkódtam. A buszon kézrácsapások, esetleges pofonok miatt sem a kujonság. sem a női en­ hazafelé is apámról beszélt. Az ablakokat vastag zúzmara borította, gedékenység nem merészkedett. Akiket ma láttam, azoknál, azt gyaní­ lehelettel sem lehetett felolvasztani, anyám hát engem babusgatott, tom, mindkét részről nagy volt a meglepődés. A férfi az első pillanat­ mintha még csecsemő lennék, és én tűrtem. ban nem hihette, hogy odáig jutott a keze, ahol van, s az eladólány Este félálomban voltam, amikor apám hazajött. Még nem ment le (talán még tényleg tanuló) már későn ocsúdott, amikor a rakodómun­ a lázam, a gyógyszerek duzzasztottak. Kínomban ismét kiköltöztem ma­ kás ujjai, mint a lefordított kosár a galambot, körbefonták a melleit. gamból (mint a gyógyszertárban a csillárra) a mennyezetnek abba a A liftajtó nyitására riadhattak fel. hamarább a lány. Visongva sza­ félhomályába, ami a beárnyékolt lámpától keletkezett. így fölülről badulni próbált. Előre azonban nem futhatott, mert úgy méginkább láttam mindhármunkat. belepréseli melleit a markokba. Megpenderült, szembe került a férfi­ Anyám most is azt mondta apámnak, amit már annyiszor. Leg­ val, aki máris átkulcsolta, torokmélyről jövő hörgésszerű röhögéssel. alábbis „föntről” úgy tűnt, már sokat hallottam, de csak most értettem De a lány már a férfi mellkasának szegezte könyökét, majd egyetlen meg először, miről van szó. heves lökéssel kiszabadította magát, mielőtt a karok összezárulhattak „A magad dolgára persze most se volt se idő, se kocsi! A saját volna a hátán, és lángbaborult arccal az öltözőbe szaladt. gyereked meg is dögölhet! Húzhattam magammal ezen az úton! Ebben — Egyem a színhúst belőle, ha utána mehetnék...! — kacsintott az időben! Tudod te, milyen nehéz egy ilyen beteg gyerek? Hányszor felém az öregedő szatír, s azzal ügyet sem vetve többé rám, bútorszál­ mondtam már, hagyjuk itt az egészet! Költözzünk be hozzátok! Anyád lító kézikocsija fogantyúját megragadva, a raktár felé vette az útját. is hányszor mondta! Mit akarsz te a parasztok között? Majd egyszer A torkom kiszáradt, nem tudtam pontosan, mit értsek a „színhús” téged is odaszúrnak a meszelt falhoz egy vasvillával!” 12 �„Fogd be a szád. Ide küldtek. Itt maradunk. Hagyd aludni a gye­ reket.” „Igen!? Egyszerre de jó apa lettél! Amikor hordtam, már akkor is a gyereked volt! Akkor se toltad hamarabb haza a képedet, mint most! Csak az izgalom, itt, egyedül, egész álló nap .. „Elég. Fedél van a fejetek felett. Te ezért is éppen eléggé örül­ hetsz.” „Áá...! Kinyögted végre! Csókoljam meg a lábad, mert a Szak­ munkás Úr feleségül vette a szegény tüdőtágulásos üvegfúvó lányát!” „Elég! Itt maradunk, amíg itt van rám szükség. És befogod a szádat, mert különben .. „Nem a parasztjaiddal beszélsz, te! »Bakancsos úr«! Nekik paran­ csolgathatsz, de nekem nem! Én egyszer úgy itt hagylak.” „De most már elég, a hétszentségit a mocskos szádnak .. Apám fenyegetően felállt, mire ijedtemben felnyögtem az ágyban. Anyámnak jól jött a meneküléshez: hozzám lépett, fölém görnyedt, matatott a takarómon, a hátát mutatta apám felé. Apám, hogy befejez­ ze a mozdulatát, az ajtó felé indult, majd becsapta maga mögött. A következő ősz még ott ért bennünket, azon a sáros, falusias jel­ legű járási székhelyen. Mióta szüleim szóváltását hallottam, én is vá­ rosi akartam lenni, mint anyám, s amilyenek mindketten voltak apám megbízatása előtt. Pedig ha meggondolom, a patikai jelenet miatt nem is volt olyan logikus a vágyam. Aztán az ősz furcsa eseményeket hozott. Anyámat kifárasztotta hosszú betegségem, bizalmatlansága is csök­ kent a község lakói iránt, így rendszerint egyedül is elcsavaroghattam otthonról. Apám különben is azt mondta, hamarosan iskolába megyek, s ott nem jó annak a gyereknek, akinek nincsenek cimborái. A nyarat szinte teljesen kedvem szerint tölthettem. Nem érdemes róla sokat be­ szélni. Azt hitték, társakkal vagyok, pedig legtöbbször a kastélydomb oldalában, az elburjánzott parkban, vagy a még helyreállítatlan, hábo­ rús belövésektől lyuggatott kastélyban, meg a mocsarasodó, kerek ta­ vacska környékén játszottam. Lehetőleg kerülve a többieket, akiket alig ismertem, s akiknek szintén ezek a helyek voltak a kedvenceik. A banda azért megtűrt. Vélem, hogy apám miatt, akit láthattak az ünnepségek elnökségében. Olykor kalandjaikban is részt vettem, még ha pusztán szemtanúként is, az események perifériáján. Őszre már teljesen megszokták, hogy én is a közelükben vagyok. így történt, hogy a zászlókkal, énekszóval felvonuló tömeghez is velük csapódtam. A gyerekek kint rekedtek a kultúrház nagyterméből, de mindent fi­ gyelemmel kísérhettünk. Az oldalajtók mindkét szárnya sarkig tárva volt. Bentről össze­ vissza kiabálás hallatszott. Láttuk, amint többen felugrálnak, és öklü­ ket a színpad felé rázzák. Megpróbáltam az ajtóban állók között bel­ jebb furakodni, mert sejtettem, hogy apám is a színpadon ülhet. A nekihevült embereken átmelegedett az ázott ruha, kipárolgásuk szaga a cigaretta füstjével keveredve szennyes, meleg hullámként csa­ pott az arcomba. Aligha sikerülhetett volna a lábak között előre pré­ selnem magam. Annál is inkább, mert belülről két felnőtt nyomakodott ki a teremből, engem arrébb löktek, s a többieket is szétkerget­ ték. A két férfi a klubterem felé tartott. Mire visszaérkeztek, már a többiekkel együtt ismét az ajtóban álltam. A lökdösődés megismétlő­ dött, sőt, most már többen is vállalkoztak arra, hogy szétkergessenek bennünket. A sarokig futottunk, nem tovább. Onnan vettem észre, hogy az egyik férfi kezében két, a másik férfi kezében egy szobor van. A szobrok olyan fehérek voltak, mintha krétából faragták volna őket. Mindegyiknek ismertem a nevét, anyám megtanította azokból a köny­ vekből, újságokból, amelyeket apám hordott haza. (Anyám, mióta az eszemet tudom, szerette volna, ha viszem valamire; ezért volt a külön latin is.) A két férfi abban a pillanatban, ahogy sikerült azonosítanom, mit tartanak a kezükben, magasra emelte a szobrokat. A teremben az eddigieknél is nagyobb ordítás tört ki, és szinte egy emberként állt fel a tömeg. Ekkor számomra egészen váratlanul, a két szobrot szinte egy­ szerre, teljes erővel a betonlépcsőhöz vágta. Éles csattanást vártam, ami után ezer szilánkra röppennek szét a fejek; ehelyett tompa puffa­ nást hallottam, s láttam, hogy a koponyák, a mellek és a talapzatok olyan darabokra törnek szét, hogy akár össze is lehetne őket illeszteni. Emlékszem, egy pillanatra fel is támadt bennem a vágy, hogy egy kar­ tondobozba összegyűjtsem a törmeléket, majd pedig otthon összerak­ jam magamnak a két szobrot. Izgatottan vártam, mi lesz a sorsa a har­ madik, most már magányos szobornak. A teremben az ordítás egyirá­ nyú hulláma megtört, úgy véltem, elcsitul, de a holtpontról újból az előbbi irányba, a bejárat felé lendült. A harmadik szobrot tartó férfi keze azonban szemmel láthatóan nem a teremben levők akarata sze­ rint működött, mert mielőtt az ordítás határozott irányt vett volna, mintegy jelezve, hogy a döntés megszületett, a kar egy árnyalatnyival hamarább lendült („csalás” — mondtam magamban, mint anyám, ami­ kor unaloműzésül leült velem kártyázni, és azzal is szórakoztatni pró­ bálta magát, hogy úgy tett, mintha én csalnék), ezzel magával rántva az ordítozás megtorpanó, de bőszületét még el nem vesztett hullámát, amely a tehetetlenségi erő következtében átbukott a holtponton, és új­ ból egy puffanást hallottam. A tömeg zavaros lármával ünnepelte a maga döntését. „Pedig én láttam!” — mondtam magamban. Gondol­ kodásra azonban nem maradt idő, mert minden gyerek nekilódult — engem is elsodortak —, ösztönösen is, de mert megértették az egyik férfi intését: a darabokkal azt csinálhatnak, amit akarnak. Valaki fel­ fedezte, hogy a szilánkokkal írni lehet, akár a krétával. Semmi remé­ nyem nem maradt, hogy összegyűjtsem a törmeléket. Alig sikerült egy kavics nagyságú darabkát megmentenem. Aznap már nem tudtam meg, apám ott volt-e a színpadon, vagy nem, csak azt éreztem, ha ott volt, veszélyben volt, és szerettem volna elmondani neki: „Én láttam...” Órákkal az események után vetődtem haza, s rémült anyámnak is mindjárt azt mondtam: „Én láttam.” „Apádat?” — kérdezte. „Nem.” „Akkor mit láttál? Nem láttál te sem­ mit! Nem tudjuk, hol van apád, kisfiam! Nem tudjuk! Se te, se én! Nem tudjuk!...” — ismételgette. Nem sokkal azután, amikor apám új­ ból felbukkant, visszaköltöztünk (illetve számomra az volt a beköltö­ zés) a városba. A kavics nagyságú mellszobordarabot magammal vit­ tem. Évekkel ezelőtt, amikor ebbe az új és komfortosabb lakásba köl­ töztünk — már gimnazista voltam —, akkor kallódott el valahol. Ér­ dekes, hogy később kiment a fejemből az egész kavicshistória, nem akartam mondani semmit apámnak, mint ahogy semmi kérdeznivalóm nem volt. Ha lett volna is, egy Idő múlva bajosan tehettem volna fel, mert nem sokkal ideköltözésünk után apám elköltözött tőlünk, majd el is vált anyámtól. Anyámtól sem igen volt módomban kérdezni, még ha eszembe is jut valami, mert a járástól való beköltözés után a bank­ hoz került, a munkája miatt kevesebb idő jutott egymásra. (Még apám szerezte neki az állást, s amikor elváltak, a lakás mellett még biztos pénzkeresetet is hagyott maga után.) Igaz, felkereshetném apámat (tényleg! mi lenne, ha megkérdeznék egyet-mást ezekről a felködlő emlékekről). A szakszervezeti székház, ahol most, nem sokkal a nyug­ díjaztatása előtt dolgozik, közel esik az üzletházunkhoz; de azt hiszem, gondosan kerül, s magamat hazudtolnám meg, ha erőltetném a látoga­ tásaimat. Ilyen szamár hogy’ lehetek! Egész nap koslattam az áruházban. Kerestem mindenhol. Sehol sem találtam. Ebéd előtt tíz perccel már a személyzeti bejárónál álltám, figyeltem, nem megy-e ebédelni. Ott sem láttam. Már azt hittem, a délutáni félműszakosokkal jár dolgozni. Azokkal sem láttam. Miután végeztem, és a szekrénybe akasztottam a munkaköpenyem, akkor ötlött az eszembe, hogy hiszen ha tanulólány, ma nem dolgozik, márpedig valószínűleg az lehet, s ha tényleg az, ak­ kor a hét három napján van nálunk gyakorlaton, a másik három na­ pon pedig iskolában lehet — okoskodtam. Az eredménytől egészen megkönnyebbültem. Ez a megkönnyebbülés viszont teljesen felébresz­ tett. Mi az, miért lett volna ilyen fontos, hogy megtaláljam? Egyálta­ lán nem fontos. Csak úgy, kíváncsiságból — szögeztem le. Érdektelen­ ségemet mintegy magamnak is bebizonyítandó, beültem az utamba eső első presszóba. Mondván, hogy nem fogom siettetni az időt „a mielőb­ bi viszontlátásig” korai lefekvéssel és más hasonló trükkökkel. És ez­ zel vétettem magam ellen. Azt hiszem, arról nem írtam még, hogy a tükörjelenet előtt már voltak bizonyos előjelek. Valami olyasmiben volt részem többször, mint a hipochondria. Fogalmak és meghatározások igyekeztek rám erőltetni magukat. Riadtan kaptam fel a fejemet minden váratlan ki- 13 �fejezésre. Egy elejtett szó utcán, televízióban, az áruház tolongásában, presszóban, meg némely szuggesztívebb kifejezés is újságban, könyv­ ben... Az egykedvű például. Megrándultam, mintha azt kérdezném: „Rám mondják?” Én lennék az, akire ez a címke rácsirízelhető? Nem, nem én vagyok. Hiszen, lám, milyen a figyelmem! A körülöttem tob­ zódó városzajból mit szűrök ki! Én valójában igen érzékeny ember vagyok. De tömegével voltak mostanában ilyen hallucinációim. Azt hittem, már vége az egésznek. Mióta ezt az átkozott füzetet a kezembe vettem, nem volt semmilyen hasonló esetem. És ma a presszóban ismét előjött. Szokásom szerint a sarokban és az ablaknál kerestem helyet (sze­ rencsémre, volt), hogy az asztalokat is belássam, és az utcát is figyel­ hessem. Imádok így nézelődni, meghatározott cél nélkül, rám telepedő különös ködben, mintha színszűrő kirakatüvegen át nézném a világot. Ebben a helyzetben, kizárólag a kávémat véve komolyan, különösen érzem, hogy mennyire tudnék élni. Képességemet ilyenkor abban jut­ tatom kifejezésre, ahogyan a kávémat kavargatom, majd ahogyan a csészéért nyúlok, aztán a mértéktartó és választékos kortyolásommal, és ahogy a csészém visszaérkezik a helyére. Már a kávé után voltam, amikor tétova tekintetem a szomszédaimat is tudomásul vette. Csak egyikük arcát láthattam, a velem szemben ülőét: nyíratlan, ritkás sza­ káll, sápadt arcbőr. A nekem háttal ülő, bár idősebb volt, mint az asz­ taltársa, házilag vágott apródfrizurát viselt. (Mindez nem ott ragadt meg az emlékezetemben, hanem már a kényszerű távozásom után „lát­ tam meg”.) Az apródfrizura már jó ideje győzködhette valamiről a ritkás szőrzettel fedett sápadtságot, de az csak a fejét ingatta keserűen, s minél jobban ingatta, annál többet ivott. Állíthatom, nem figyeltem rájuk (köztem és köztük is ott volt a színszűrő üveg), amikor az apródfrizurás felugrott, hátra rúgta a székét — egyenesen a térdkalácsom alá vágódott a széle! —, és azt mondta a jajdulásommal szinte egyidőben: „Kishitűség.” „Nahát! Bocsánatot sem kér... és még ezt mond­ ja!” — háborodtam fel, miközben a térdemet nyomkodtam. A sápadt arc velem szemben vörösre váltott, és bűnbánóan visszarántotta felhevült társát. „Gőg, igenis gőg van bennem!” — sértettségemben feláll­ tam, és az apródfrizurás vállát megtaszítva, de vissza sem nézve, oda sem mordulva egy pardont, otthagytam őket. (Mentemben tettem egy fémötöst a kávéért a felszolgálólány tálcájára.) „Méghogy kishitűség! Gőg!... Igen ...” Cincinnátusként éreztem, hogy csinálhatok bármit, én tulajdonképpen nem az vagyok, akinek hisznek, hanem akinek majd látni fognak akkor, ha... Mikor is? De ezt nem is kell tudnom. Vasárnap este van, s hogy egy kis tréfát is megengedjek magam­ nak: már csak egyet alszom, és látni fogom. Ha már izgat, végére já­ rok ennek a dolognak. Mert valóban izgat. Anyámmal kint ültünk az erkélyen (nem tudom, milyen régen történt ez utoljára), s ahogy egyre alkonyodott, éreztem, amint átjár az izgalom. Ettől olyan jóindulatú és szívélyes lettem, hogy egészen bizonyos, emlékezetes estét szereztem anyámnak. Ha már az erkélynél tartok, ezzel kapcsolatban valamit le kell jegyeznem. Nem kevesebbet, mint hogy a patikai emlékemet itt, ebben a lakásban, ezen az erkélyen értettem meg. Az pedig így történt. A vá­ lás után, amikor már egyedül maradtunk anyámmal, gyakran ültünk itt kettesben, szótlanul. Az erkély vasbeton korlátjára plédet terítet­ tünk, hogy a könyöklésnél ne törje az alsókarunkat. Csendben vol­ tunk, ritkán szóltunk valamit. Többé-kevésbé értettem, mit jelent neki ennyi évesen, s méginkább ilyen megviselten, hogy egyedül maradt. Aztán egy idő múlva már nem vele foglalkoztak a gondolataim, hanem a szemem adott elfoglaltságot. Innen, felülről nézve az utcát, vágott belém a gyógyszertári emlék. S egyszerre a két helyzet (fönt a csillár karján, itt fent az erkélyen!) egyazon pozícióvá állt össze. A legjobb­ kor. Hamarosan döntenem kellett, mit akarok csinálni a gimnázium után, s mivel egész gimnáziumi időm alatt úgy éreztem, saját színvo­ nalam alatt vagyok, a továbbtanulástól sem reméltem mást, jobbat, többet. Nem hittem, hogy másutt, mondjuk az egyetemen, rájönnek, hogy ki vagyok én: lehetőségeimben. Viszont valamit kezdeni kellett magammal. És itt az erkélyen fokról fokra megértettem, mi az, ami kell nekem. Rájöttem, hogy az én életformaeszményem szimbóluma egy ablakkönyöklő lehetne, egy már-már páhollyá kiképzett erkélyén, valahol a forgalmas belvárosban. Viszont ismerem a léttörvényt és magamat is: első a megélhetés (nem tűrhetem el, hogy anyám tartson el), s különben is vannak igényeim, amihez kell némi pénz. A kérdés viszont az, hogy az ablakkönyöklő és a megélhetés hogyan közelíthető egymáshoz? (Mert a legnagyobb gond ma a többet akarás. Többet akarni anélkül, hogy ténylegesen a miénk lenne, amink már valóban van — ez igazán nem nekem való.) Tulajdonképpen szerencsém volt. Hazudnék, ha azt állítanám, magam akadtam rá a megoldásra. Végül is anyám segített. Miután áldatlan viták után kénytelen volt belátni, hogy komoly a döntésem, és nem akarok valamivé lenni — legalábbis az ő fogalmai szerinti „valamivé” —, leánykori barátnői révén bejut­ tatott az áruházba, ahol jelenleg is dolgozom. (Szó volt a bankról, aho­ vá nem azért nem mentem, mert egy munkahelyen kellett volna dol­ goznom vele, hanem mert ahol annyi pénz van együtt, az már azért facsarná az orromat...) Már el sem tudnám magam képzelni másutt, mint az áruházban, sőt még az áruházon belül más részlegnél sem. Az én szektorom való nekem: FÉRFIZAKÓ, -ÖLTÖNY. A legrosszabb ál­ maimban se jöjjön elő mondjuk a fehérneműosztály (mindkét nemet beleértve): „Ez bő! Ez szorít...! Hozzon fél számmal nagyobbat! Ez nyúlik! Ez merev! Ez olyan seszínű! stb. stb.” Brrr ... Napok óta nem írtam. Ha nem is lehet azt mondani, hogy magával ragadtak az események (hiszen ilyen velem nem történhet meg), mégis határozottan megelevenedni véltem a napjaimat. Esténként ugyan ma­ 14 gam elé tettem a füzetet, de mindannyiszor arra gondoltam, hogy min­ den naplóban rögzített nap úgy hasonlít a valósághoz, mint a szögre akasztott nyúlgerezna az eleven nyúlhoz. Én pedig egyre inkább érez­ tem, hogy elcsípem ezt a nyulacskát. Elcsípni ugyan nem sikerült, de hogy becserkésztem, az tagadhatatlan; mondhatnám, szinte már tény­ kérdés az elejtése. Na szóval: ráakadtam a nyulacskára, aki a bútortróger hálójában vergődött a múltkor. (Ezt úgy írom, mintha emlékeztetni kellene ma­ gamat, milyen körülmények között láttam először — holott mindenre pontosan emlékszem.) Tanuló még, de most fog éppen végezni. Meg­ ismert. De meg ám! Tetszett nekem, hogy a méteráruk között találtam meg. A pultokra és a polcokra — közszemlére és tapintásra — kitett anyagoktól körülvéve igazán kedvemre való volt, s az is, ahogy eb­ ben a díszletben elpirult. Nem szóltam hozzá, hanem úgy tettem, mint­ ha a végeket szemlélném, s csak véletlenül esne rá időnként a tekin­ tetem. „Pirulj még, pirulj!” — biztattam magamban, miközben zakó­ nak való szöveteket, nadrágnak való jerseyt tapogattam az ujjaimmal. Idősebb nő kívánságára a felső polcon levő flokkonból emelt le egy tekercset. Amint lábujjhegyre állt, és megnyúlt derékban, belemarkol­ tam az éppen tapogatott szövetbe. Amikor visszafordult, ismét rám né­ zett. Talán a marokra fogott szövet sem kerülte el a figyelmét. Ami­ kor a vevővel végzett, hozzám lépett. — Mit akarsz? — kérdezte. Meglepetésemben nem tudtam ügye­ sebbet válaszolni, csak ezt: — Azt hiszem, nem ismerjük egymást. Mit akarhatnék? — Eszem­ be sem jutott, hogy vásárló is lehetnék, s esetleg kérhetnék valami jó nadráganyagot. Hiába, foglalkozási ártalom. Talán, ha nem a munka­ helyemen történik mindez. — Én viszont tudom, hogy ismersz — mondta élesen. Teljesen lefegyverzett. Mert ha azt feleli, hogy ő viszont emlékszik rám. De így! hogy tudja, hogy én ismerem őt! Mintha felnyitották volna a homlok­ csontomat ... — No, igen. Bevallom ... — hebegtem. — És most mit képzelsz rólam? Azt hiszed, mi, hogy behúzódok veled valamelyik raktárba? — Ugyan. Én pusztán azt akartam megkérdezni, hogy mehetünk-e együtt ebédelni. Különben azt az alakot felpofoztam volna, ha, el nem hordja magát. (Kezdtem magamhoz térni.) — Hiszem, ha látom — nyelvelt vissza. És ez így ment sokáig. Karmolt a drága, pedig láttam, hogy nem az a fajta. Jobb szereti az elernyedést. Csak valami, amiről fogalmam sincs, állandó feszültség alatt tartja. Valami egészen más, mint az a tény, hogy én láttam azt a jelenetet. Bár a hozzám való viszonyát egé­ szen bizonyos, hogy az a jelenet határozza meg. Végül együtt ebédeltünk. Nem ketten együtt, hanem egy asztalnál többen. Azt hiszem, a közeljövőben kiadásaim lesznek. Ismét fel kell, hogy vegyünk egy megbízható albérlőt. Hiába, már-már nőiesen szeretem a kiváló minőségű fehérneműt (titkolt fájdalmam, miért nincs akkora választék, mint a nőknek), az ingekért, s a hozzávaló nyakkendőért olthatatlan a rajongásom. (Az elárusító köpenyt egyedül azért utálom, mert nem érvényesülhet, ami rajtam van.) Most pedig fokozottan ad­ nom kell magamra. Egyéb kiadásaim is lesznek. Tervem ugyan nincs, de biztos vagyok a sikerben. Egészen hihetetlen! 1200 forintért adtuk ki azt a lukat, amit mi kisszobának hívunk. Nem elég a jó pénz, ráadásul az öreg — hatvan fölött van — csak heti három alkalommal alszik itt. Pestről jár le szakmunkásképzőbe, a kelmefestőket okítja. Az albérletet az újság­ hirdetésünk alapján az intézet foglalta le számára. Az öreget a sörön és a jó alváson kívül alig érdekli valami. Talán még a hajdanvolt nagymosodája és a kelmefestő üzeme. Az pedig már régen volt, s most mit kezdene vele, hiszen anélkül is úgy él, mint Marci Hevesen. Tervem kész. Közeledik május elseje. A végén még megházasodom. Ugyanis nem jött föl. Pedig minden készen várta. Középtájt vonultunk, aztán a tribün után a járdaszélen nézelődők sorfala mögött, a hullámzó tömegben vegyültünk el. Körülbelül kéthárom órám volt a tervem kivitelezésére. Mert legkésőbb akkor kel­ lett hazaindulnia valamelyik kora délutáni busszal. Estére eddig még sohasem tudtam itt fogni, se moziba, se színházba, de még csak ücsörgésre se egy presszóban, mert munka után az első busszal ment is ha­ za. „Az apám ...” — mondta mindjárt az elején. A vén parasztja tel­ jesen terrorizálja a lányt! (Innen van tehát az örökös készenléte!) He­ tek múltán, április közepén, ez a tárgyilagos közlés, hogy „az apám ...”, már mentegetőzéssé, sőt sajnálkozássá fokozódott. Tudtam, hogy május elseje lesz az első és sokáig az egyetlen alkalom. És az elmúlt. Léggömböt vettem neki (hamar eldurrant), presszók teraszán ül­ tünk, igazán kedvében jártam, bevetettem mindent... Közben a fel­ vonulás még egyre tartott, gyakran egymás arcához kellett hajolnunk, hogy a harsogó hangszóróktól, s a tömegzsivajtól értsük egymás sza­ vát. Pár kortyot ivott is, már gyakrabban nevetett, fejét hátravetve. Mégsem jött fel. Bátorságából mindössze annyira telt, amennyit ta­ nulólányként naponta hallva róla megszokott: a Kálvária sétányaira, girbe-gurba hegyi útjaira mentünk mi is, ahogy az osztálytársai be­ számolóiban is szerepelhet. Fölfelé számolgatta a lépcsőket. Minduntalan eltévesztette, s ilyen­ kor visszaszaladt a lejjebb levő pihenőteraszig, onnan kezdte újból. �Azt hittem, a bosszúságom miatt esik nehezemre a játék. De ahogy a lépcsők majd’ legtetejéről visszaszaladt, mert ismét eltévesztette, és én utánanéztem, amint vagy húsz lépcsőfokot alább szállt, hirtelen azt éreztem, én már öreg vagyok, a legidősebb bátyja lehetnék, ő pedig valójában még kislány. Mintha évtizedek távolából néztem volna őt is és magamat is. Mikor felért, valamit megérezhetett. Természetesen fo­ galma sem lehetett, mit élek át. Felém nyújtotta mindkét kezét. Meg­ fogtam, majd magamhoz vontam, s nekem most nem emelt akadályt a könyökével, mint az emlékezetes öltöző előtti jelenetnél, hanem át­ ölelt, s én csókolni kezdtem. Először az arcát, majd megduzzadt ajkait — egészen addig, míg a hátamon megéreztem a nap melegét. Aztán futni kezdtünk a hegyoldalba vájt, fák-bokrok között kanyargó, legya­ lult úton. Futottam és közben csodálkoztam. Csodálkoztam, hogy fu­ tok, s találgattam, hogy megszerettem-e. És csodálkoztam mindezen, amiért ezt latolgatom. Később sokáig ültünk egy padon. Blúzát mellei kezdővonaláig ki­ gomboltam, de megmakacsolta magát, amiből tudtam, hogy ez idáig én jutottam nála legtovább. Megelégedtem tehát az eredménnyel, s hagy­ tam a fantáziámat, hadd nyargaljon el a megnyílt lehetőséggel. Végül is rájöttem, hogy sokkal több fokozatra lesz szükség, mint eredetileg képzeltem. Ezért egy idő után magam gomboltam be a blúzát (mint ahogyan a régészek egy időre visszahantolják a leleteket), amiért hihe­ tetlenül hálás volt. Megeredt a nyelve, hagytam kedve szerint. Hátamat nekivetettem a padtámlának, jobb karommal átöleltem a vállát, időnként csukott szemmel élveztem a napot, amelynek merőleges sugarait át- meg át­ szőtte Anna csacsogása. (Érdekes, eddig még nem írtam le a nevét — ez az első alkalom.) Arra figyeltem föl, amikor az apjáról kezdett be­ szélni. Már tudtam, hogy elkerülhetetlen a találkozásunk, odafigyel­ tem, hátha megtudok valami lényegeset. Nem volt túl érdekes az egész. Az első és sokáig az utolsó „igazi” babájáról beszélt, aminek a disznójuk leharapta a fejét. Anyjával készült a határba megnézni, hogy érik-e már a bab. Az anyja a mélyúttól visszaküldte a szőke ha­ jú, kék szemű alvós babával, hogy ne vigye ki a földre, mert csak el­ koszolódik. Ő visszaszaladt, s mivel az ajtót az anyja már kulcsra zár­ ta, a babáját a tiszta kemencepadkára ültette. Estefelé a kondából ha­ marább hazaértek a disznók, mint ők. Nem volt otthon senki, aki a helyükre engedje az udvart végigkoslató jószágokat. Az éhes állatok megtalálták a babát, és leharapták a fejét. Apja, amikor hazaértek a határból, szó nélkül megverte. Csak lefekvés előtt értette meg, miért. Kereste a babáját, hogy vele alhasson, de a kemence előtt csak a meg­ rágott, lenyelhetetlen, élvezhetetlen kaucsukdarabokat találta. A baba fejének törmelékei elkeveredtek a homokkal és a hosszú, szétzilált, szőke műhajjal. Többet nem kapott semmilyen játékot. A történet végére érve éreztem, hogy igényli a gyöngédséget, de csak bizonyos határon belül. Mivel jócskán kifutottunk az időből, nem a csinált úton, hanem a bokrok között, egy kitaposott csapáson jöttünk lefelé. Régóta úgy érez­ tem, mintha néznének, de arra gondoltam, ilyen helyzetben és itt ter­ mészetes komplexusa ez az embernek. Mégis, nem sokkal indulásunk után két alakot láttunk magunk előtt az ösvényen. Az ösvény jobb és bal oldalára álltak, bele a gazba. Szabadon hagyták ugyan a járást, mégis az áthaladás köztük rosszabbnak ígérkezett a legveszélyesebb Kharübdisznél. Közeledtünk feléjük, hamar el kellett döntenem, mité­ vő legyek. Végül magam mentem elöl, fogtuk egymás kezét. Éreztem, hogy Anna fél. Amikor az egyik mellett elhaladtam, s a még előttem levő mozdulataira ügyeltem, karomban hirtelen rándulást éreztem. Azt hittem, megakadályozhatatlanul elszabadul valami egészen kiszá­ míthatatlan. Hátrakaptam a fejemet, s még láttam, hogy a mögöttem hagyott alak belekapott Anna mellébe, aki ösztönös védekezésében rántott meg a markomba szorított kezével. Még ha akartam volna, sem tudom elengedni az ujjait... Futni kezdtem, magam után vontam An­ nát is... A dobhártyámat szinte felszakította a két alak röhögése és az egyikük utánunk szálló megjegyzése: „Jók a dudái, mondhatom.” Tisz­ tán és összetéveszthetetlenül ugyanazt az undort éreztem, mint amikor a bútortróger búcsúzott tőlem az öltözők előtt azzal a megjegyzéssel („Egyem a színhúst belőle!”) — mintha szennyes, zsíros lével öntötték volna le a vadonatúj zakómat. Most a buszig kísérhettem Annát. Nem érdekelte, hogy együtt lát­ nak bennünket a falujabeliek. Meg volt róla győződve, hogy megmen­ tettem. Ezzel újból visszanyertem azt a fölényemet, amelyet mint a liftből kilépő nem kívánt szemtanú szereztem, s a méteráruk közötti találkozásunk alkalmával elveszíteni véltem, s amelyet immár végle­ gesen megtartok. Ha komolyan gondolom — mondta ma —, akkor ki kell, hogy menjek hozzájuk, és be kell hogy jelentsem az apjának. „De hát mit?” — kérdeztem. „Hát, hogy együtt járunk... és hogy mik a terveink.” Nem kérdeztem meg, „de hát mik?”, hanem igent mondtam, majd gyorsan határoztam: „Minek várnánk sokáig. Vasárnap elmegyek hoz­ zátok.” Nagy találkozó lesz. Rejtett taktikai harccal. Mindenesetre anyám személyében a hátvédet biztosítottam a magam számára. Ebédidőben felszaladtunk anyámhoz, bemutattam neki Annát. Tudtam, hogy lefegyverzem. Hiszen nem is emlékszem, mikor látogattam meg utoljá­ ra a munkahelyén. A kassza drótketrecéből kellett előjönnie, odáig viszont el is kellett jutni a hírnek, hogy itt vagyunk. Szándékosan a másik oldalról érdeklődtem felőle. Előttem az egybefüggő — bizton­ sági célokat is szolgáló — pult képezte hatalmas négyszögben dolgozott a személyzet (egy pillanatra elképzeltem, hogy én is megjelenhetnék ebben a medencében naponta, ha annak idején úgy döntök). A hír, mint a vízhullám, asztaltól asztalig terjedve eljutott anyámig, aki elő­ ször hitetlenkedve kisandított, majd kulcsra zárta a ketrecét, és átver­ gődött hozzánk a medencén. A kolléganői mind bennünket figyeltek. Megcsókoltam az arcát. Miután Annát bemutattam, ő is áthajolt a széles pulton, és megcsókolta. Nem hiszem, hogy alaposan megnézte volna Annát. Teljesen meg volt hatódva. (Elképzelhető, hogy nagyon szeretem ezt az asszonyt?) Vasárnap a zoknimtól a frizurámig mindennek újnak kell rajtam lenni. Tudom, hogy anyám ki fogja egészíteni a pénzemet. Elvégre futja az albérlőből. Szóval megtörtént. Brillíroztam. Minden eddiginél jobban sikerült eltalálnom a szolid, mégis mindenki mástól elütő, mégsem kihívó, első pillantásra nyilvánvaló eleganciát. Megjelenésem akkora bámulatot keltett, mint egy fiúsháznál a leendőbeli első látogatása, akiről kide­ rül, hogy sokkal szemrevalóbb, mint amilyent valaha is remélni mer­ tek nem éppen eszményi fiuknak. A bámulaton kívül sikerem első le­ csapódása az volt, amikor a már megterített asztalról — ebédre vár­ tak, s én közvetlenül a vasárnapi nagymise után meg is érkeztem — leendő anyósom leszedte a tányérokat, evőeszközöket. Helyükre, amint Annától megtudtam, az Anna számára már jóelőre megvásárolt, szek­ rényben őrzött — igazán ízléses — étkészletet rakta ki. Mértéktartóan ittam (ami nem volt nehéz, mert sose hajlottam az alkohol élvezetére), s az evés etikettjében igazán nincs nálam páratla­ nabb (néha magam is elcsodálkoztam, mit élvezek jobban, az étel ízét-e, vagy a kés, villa használatát?). Tartózkodóan bár, de oldani próbáltam zavarukat. Semmiségek kerültek szóba, nagy szünetekkel. Még szerencse, hogy a rádió szólt, s a Jó ebédhez szól a nóta cigány­ zenéje jótékonyan takarta az evés zajait. Mindenki kapkodva evett (engem kivéve) és keveset. Az asztalbontás nekik megváltás volt. Ebéd után Annával sétálnunk kellett a faluban. A nap egyetlen megingása ekkor következett be. Nem volt túl jelentős, senki sem vet­ te észre, s ha igen, a szülőknek csak tetszhetett. Arról van ugyanis szó, hogy a viselkedést illetően teljesen elszámítottam magam. Mereven, szertartásosan sétáltam ki Annával a kapun, jobb karomat nyújtva és derékszögben hasam előtt tartva. Nem sokkal később felfedeztem, hogy falun is sokkal közvetlenebb a viszony a fiatalok között — így a közszemlének kitett séta közben is —, mint eredetileg gondolhattam volna. A lányok derekának célzatos átkarolásától a lányok nyakában mint semleges tárgyakon lógó nyegle fiúkarokig terjedtek a változa­ tok. Nekem is váltanom kellett egy közvetlenebb (mégsem nevettet­ hetem ki magam a tinédzserekkel), mégis stílusos (utálom a stílustalanságot) testtartásra. Elsétáltunk a presszóig, kávét ittunk, Anna fa­ gyit evett (most pohárban, nem úgy, mint a barátnőivel, akikkel ha beültek is, akkor is tölcsérben hozta a pincér az asztalukhoz). Az utcán is és bent a presszóban is magamon éreztem a kíváncsi tekinteteket. Anna alig tudta türtőztetni magát örömében. A presszó­ ból a mozihoz sétáltunk, s hogy Anna kedvét tovább fokozzam, elszán­ tam magam a készenlétben tartott mutatványra: megcsókolni a száját, anélkül, hogy lépteinken akárcsak lassítanánk, megállnánk vagy el­ engednénk egymást. Ennek az a titka — még a presszós üldögéléseimen, s erkélykönyökléseim idején figyeltem meg —, hogy tökéletes legyen a léptek ritmusa, mert egyébként az ellentétes mozgás miatt a csípők ütközése lehetetlenné teszi a szájak találkozását. Ha a ritmus megvan, azt kell még tudni, hogy ez nem hosszú csók, hanem pusztán a remek hangulat kinyilvánítása, tehát másodpercnyi erőteljes talál­ kozásról van szó, amit az ajkak gyors szétválása miatt hang is kísér­ het. (Megjegyzem, hogy ha akár a lánynak, akár a fiúnak a kelleténél szélesebb csípője van, felesleges minden kísérlet.) Az egész a vártnál jobban sikerült. Anna megértette, mit kezdeményezek, kissé hátra­ vetette a fejét is. Mondhatom, megszolgálta az elragadtatottságát. Megnéztük még a mozi filmképeit is a reklámdobozokban, majd a park elaggott platánjai alatt üldögéltünk. Szóval, végigcsináltuk mind­ azt, amit egy átlagos vasárnap délután faluhelyen lehet; legfeljebb a moziba nem ültünk be. Akkorra értünk haza, amikor az anyósom az állatok etetéséhez látott. A hűtőszekrényből elénk tették az ebédről maradt rántotthúst és fasírozottat, s bár a szokatlanul zsíros ebéd megterhelte a gyomromat, mégis jó étvággyal haraptam néhány falatot. Uzsonna után Anna apjával kiálltunk az ajtóba. Anna közben az anyjával kiengedte a két borjút, hadd futkározzanak a tágas udvaron. Míg mi az állatok játékos kedvében gyönyörködtünk (igazán el voltam ragadtatva — sosem hittem volna, hogy ezek a nagy testű állatok így tudnak viháncolni), addig Anna eltűnt az ólban az anyjával, azzal hogy a fejésnél a tehén körül neki is akad munka. Az öreggel nem válthattunk érdemleges szavakat, csak együtt ne­ vettünk a borjúk szaladgálásán, mert hamarosan beállítottak a tejért járók, a kiskannákkal. Látszott az asszonyokon, süldő lányokon, hogy értik jelenlétem értelmét. Együtt nevettek velünk az állatokon. Te jó ég! Csak most értem meg a nevetésüket! Az volt benne, hogy „ez már nektek hízik!” (Vajon mennyit érhet egy ilyen állat? Hát még kettő? És már ez sem az első lehet nekik!) Éreztem, hogy sikerem tovább nem fokozható. Ügy búcsúztam el, mintha nem is a városból, hanem a szomszéd községből jöttem volna át: „Hát akkor eljönnék máskor is.” „Szívesen látunk... Ejnye már no, hogy csak így letegeztelek” — alakoskodott az öreg. — „Igyunk erre még valamit.” Pertut ittunk a kocsmában. Ezzel az ütközet el­ dőlt: megsétáltattam a lányt a faluban, ittam a kocsmában az öreggel (én fizettem), és visszavárnak. Anna feljött. Anyám túlórázott vagy taggyűlésen volt, az öreg kel­ mefestő már itthon énekelte az operaáriákat a rádióval. A lepedőt leterítettük a szőnyegre. Anna szeme könnyes lett. Visszafojtott sikoly- 15 �lyal egész testével felhorgadt, majd hangos koppanással a padlóra ej­ tette a fejét. Rendkívül hálásnak mutatkozott. Tapasztalatlanságom miatt teljesen gondütött lettem: mit kezdjek a lepedővel? Anyám ma­ ga mos mindent. Az öreg kelmefestőhöz fordultam. „A vérfolt miatt ugyan nem kell szakemberhez fordulni — mondta —, mert a legegy­ szerűbb módon eltávolítható ma már. Hála a jó mosóporoknak. Régen persze ennek titka volt” — kacsintott rám hályogos szemével. Végül az öreg szószátyár megmutattatta a foltot is, majd elmagyarázta, mit kell tennem. Azt is mondta még, hogy ezután ugyan nem lesz majd ilyen problémám, feltéve, ha ugyanaz lesz a vendégem, tette hozzá, de a lepedő akkor sem elég, használjak még mást is, mondjuk, frottír törülközőt a lepedő fölött. Erre mondják, hogy jó az öreg a háznál. Ismét kint voltam Annáéknál. A szülei sejthetnek valamit arról, hogy komolyra fordult a viszonyunk. Délután adódott egy jó óra, amíg egyedül voltunk. Azt hiszem, az anyja észrevette a dúltságunkat, ami­ kor visszajött az állatokat etetni. Mindenesetre most, hogy otthon is megtörtént, nem tudtam viszszafojtani a nevetésemet az apjával szemben. Hogy’ vigyázott rá! És tessék! A saját házukban is! Pedig még azt sem mondtam, elveszem a lányukat. Kedvem lett volna így eljönni, és többé feléjük sem nézni. Kiálltam ismét az ajtóba, mint az első nap. Tele szájjal nevettem a két állat bohókás futkározásán. Aztán már nem nevettem, csak az állato­ kat figyeltem. — Ügy nézed őket, mintha vevő lennél rájuk — mondta Anna, amikor a fejést befejezték. Vevő? No, nem. Inkább valami egészen más, gondoltam ma­ gamban. Anna ma azt mondta, döntsem el, hová megyünk nászútra. Azt később is ráérünk megbeszélni, hol fogunk lakni. Az apjáék ott építik fel a házunkat, vagy ott vesznek, ahol nekünk tetszik. Addig meg ná­ lunk is ellakhatunk, legfeljebb a kelmefestőt tesszük ki. Praktikus esze van. Mint ahogy a lelke is a mechanikai szerkezetekhez hasonlít­ ható. Leginkább a zárhoz. Az olyan zárhoz, amely hálás az első kulcs­ nak, amely megforgatta, mozgásba hozta rugóit, s ettől kezdve nem ismer mást, mint ugyanazt a kulcsot. Számára minden többi más már tolvajkulcs lenne; s attól fizikai undort érez, hogy más kulccsal is pró­ bát tegyen. Ennyi és nem több bizonyos házasságok titka. Szóval, hogy hol töltjük a nászutat. Azt hiszem, a tenger illik hoz­ zám. A mozgalmas monotónia. A napló — lelki onanizálás. S mi közöm nekem most az ilyesmi­ hez. Legjobb lenne az egészet sutba vágni. Azt is vallhattam volna eddig, hogy az élet történik, s én ráha­ gyom magam az életemre. Ebben az esetben jogosult ez az irka-firka. S valójában alig történik velünk valami említésre méltó, ha az életre hagyatkozunk. Ezt azóta tudom, mióta magam tartom kézben a gyeplőt. Sokat tűnődtem, mit kezdjek a feljegyzéseimmel. Undorral kezd­ tem, aztán megkedveltem, majd újból megutáltam. Most, hogy pontot kívánok tenni az egész végére, érzem, hogy a szívemhez nőtt. Olcsó megoldás lenne, ha elégetném, de annál többet is jelent, mint hogy néhány kávéskanálnyi hamu maradjon belőle. Azt pedig, hogy fiók­ jaim mélyén rejtegessem, húzzam magam után évtizedeken keresztül, mint a gyík a törékeny farkát; annál azért többre becsülöm a nyu­ galmam. Nem mintha lenne mitől tartanom, ha véletlenül közeli hoz­ zátartozóim kezébe kerülnének feljegyzéseim. A kényelmetlenséget mégis szeretném elkerülni. Afféle „kecske is jóllakjon, káposzta is megmaradjon” megoldást kellett kitalálnom. A véletlen sietett a segít­ ségemre. Ebédnél az étteremben láttam a hasonmásomat. (Csak így ne­ vezem, mert ha más lennék, akkor olyan lennék, mint ő. A másságot azonban nem választja és váltogatja az ember. Mindenesetre, ha lehet­ ne, olyan kívánnék lenni, mint ő. így benne önmagam előtt tisztelgek.) Ő volt az, akitől a kultúrházi árubemutató idején az ötleteket „kölcsönvettem”. Biccentettünk is egymásnak, de azt hiszem, ő inkább az emlékezetében kutatva, bizonytalankodva kilétemben. Máskor talán megsértődtem volna, most azonban az is tetszett, hogy a többszöri, bensőségesnek nevezhető, s ezért számomra emlékezetes beszélgeté­ sünk után — néhány év elteltével — már nem ismer meg. Olyan volt az egész, mint amikor az ember eltéved önmagában, s hajdanvolt én­ jében nem ismer saját magára, és emiatt megfejthetetlen sejtelmek kí­ nozzák. Pedig én milyen pontosan emlékszem a szavaira! Mondhatni ve­ zérelvemmé váltak akkori mondatai. Természetesen kellő adaptációval a FÉRFIZAKÓ, -ÖLTÖNY viszonyaira. Amikor miénk (az áruházé) volt tíz napra a művelődési központ, s miközben a kiállítóteremben az asztalosok ácsoltak az eszményi lakószobákat, s amíg folyt a tapétá­ zás, vagy a közönség élvezte a divatbemutatóval egybekötött szórakoz­ tató műsorokat, esetleg tanácsokat kért és kapott a lakberendezési an­ kétokon, akkor, azokban a napokban gyakran ültünk a büfé forgó­ foteljaiban, s hosszan fejtegettük életünk és munkánk lényegét. Ha nem is fölényesen, de azoknak a magabiztosságával folytak ezek a beszélgetések, akik több ezer embernek nyújtottak valamit. Előttünk ital, nem az ivás kedvéért, hanem kellékként, a jó hangulatú együttlét díszítéséül. Szavai felidézésétől most is bizsergető szellemi izgalom fog el. Hogyan is mondta? „Nem tudom, vannak-e ilyen irányú tapasztalataid, de a magam részéről megfigyeltem, hogy akik hasonló intézményekben dolgoznak, mint én, gyakorta kerülnek meglehetősen bizalmas kapcsolatba, nyu­ godtan mondhatjuk, lényegében vadidegen emberekkel. Velem is meg­ történt néhány ilyen eset! 16 Mammut kulturális intézményünkben naponta több száz, néha ezer ember is megfordul. Ez a szám olyan nagyságrendű vidéki város­ ban, mint a miénk — mégha megyeszékhely is — igen szép eredmény. Adódnak tehát lehetőségek a találkozásra. A magas látogatói számból következik viszont, hogy az érintkezések legtöbbje rendszerint egy­ szeri és nem kötelez lényegében semmire. Nem egyéb a funkciójuk, mint a közvetítés. Körülbelül az a szerepünk ezekben a találkozások­ ban, mint nektek, áruházi eladóknak, akik összekapcsoljátok az árut és a vevőt. Kis túlzással azt mondhatnám, az intézményünkben meg­ fordulók többségével alapvetően üzleti jellegűek a kapcsolataink: in­ formációkat kérnek rendezvényeinkről, hogy pénzüket és szabad ide­ jüket érdeklődésüknek megfelelően használják fel. (És akkor még sze­ rencsénk is van, ha legalább az információs szolgáltatás erejéig a jegy­ pénztár és a rendezvény közé tudunk ékelődni a magunk habitusával. Természetesen nem beszélek itt művészeti csoportjaink, klubjaink, szakköreink egészen más közegéről.) Ezeket az eseteket azonban két­ ségtelenül átszínezi az a körülmény, hogy kulturális intézmény va­ gyunk. Ezért kapcsolatainkat — különösen, ha munkatársaink maga­ tartásában, vagy egyszerűen csak tartásában, küllemében is kifejező­ dik az intézmény jellege — belengi valamiféle sajátos kultúrköd. Hi­ szen mennyire más az, ha— már bocsáss meg! — a megszokott bolti eladónk felé teszünk egy-egy rokonszenvező gesztust. Ez mindannyi­ szor az eladónak szól, sohasem a tíz deka felvágottnak, a kiló citrom­ nak vagy a másfél méter duplaszéles kelmének. Ezzel szemben — iga­ zán ne vedd rossznéven! — az irányunkba tett lépés feltételez bizo­ nyos azonosságot személyünk és az intézmény kulturális „kínálata” között. Sőt: sokakban azt a látszatot is kelti, hogy mi magunk vagyunk ezeknek az értékeknek a hordozói, megtestesítői. Az ilyen, határozott kontúrok nélküli érzelmi életűeket ez a csalóka azonosság gyakran a „kapcsolat” „üzleti” jellegének átlépésére készteti. Az átlépések pedig a legkülönbözőbb módon következnek be.” Hát nem zseniális!? Csoda-e, ha én is átlépem az alapviszonyt, és éppen őt szemeltem ki az adományozás alanyául. Nem hencegésből mondom, de egy író lenyalná a betűket az írógépe klaviatúrájáról, ha a kezébe adnám a feljegyzéseimet. Én azonban nem vágyom a nyil­ vánosságra. A nyilvánosság reflektorfény, s a fényben arra is gondol­ nunk kell, milyen árnyékot vetünk. Márpedig a gondtalanság egyhan­ gúságánál nincs kellemesebb. Azt is nehezen szenvedném, ha valaki a sápatag kitalációjával be­ lerondítana az én pontos és hiteles soraimba. Viszont azzal is tisztá­ ban vagyok, hogy akinél letétbe helyezem eddigi életem kivonatát és summázatát, szintén nem fog rajtaülni sokáig ezen a füzeten. Ezért ké­ rem — mivel most már úgyis olvassa ezeket a mondatokat —, hogy minden, a füzetemmel kapcsolatos szándékát a fentiek figyelembevé­ telével vegye fontolóra. Már mindössze az átadás koreográfiáját kell megterveznem. Úgy gondolom, az ebédidő a legalkalmasabb pillanat. A téren ráérősen halad majd át hasonszőrű kollégáival, könnyed beszélgetéssel emelve a hangulatát. A napsütés fokozza majd ebéd utáni elégedett­ ségét, s azt a már-már meghatottságig felfejlődő közösségélményét, ami ott a téren áthaladva, a hatalmas, nyitott bejáratú művelődési központ előtt gyakorta úrrá lesz rajta. (Túlságosan is jól megismertem ahhoz, hogy ne ezt feltételezzem róla. A szavaiból és a helyszínből pontosan összerakható az az eljövendő pillanat, amikor a kezébe nyo­ mom a naplót.) Az „épített környezet emberi léptéke" — amihez „a völgy segíti hozzá” ezt a frissen felépült várost — kétségtelenül köz­ rejátszik abban a szívtájéki melegségben, amit hasonló pillanatokban mindig is érezhet. Elképzelem, hogy minden egyes lehetséges alkalom­ mal — az unalom árnyéka nélkül — értelmezi magában azokat a „téri viszonylatokat”, amelyeket a környező dombok, s rajtuk az erdők, meg a középmagas épületek és a toronyházak képeznek. Olyan biztos va­ gyok benne, mint magamban, hogy ilyenkor határtalan jóindulattal és türelemmel telik el. Közösségérzése pedig odáig fokozódik, hogy se a téren játszadozó gyerekek által az arcába vágódó labda, se a neki­ rohanó biciklis, se a másnak szánt, de rajta puffanó ütés nem tudná kizökkenteni emelkedett állapotából. Ebben a felfokozott pillanatban lépek majd hozzá, és választom le a társaságáról. Most már emlékezni fog rám az éttermi biccentésem­ ből is. A naplót rejtő, csinosan összekészített csomagot a kezébe adom, s közlöm vele, ebből mindent megtud, amit tudnia kell. Anélkül, hogy bővebb magyarázatot fűznék hozzá, miféle robbanószerkezetet szoron­ gat a kezében, kérdezősködésre sem hagyva időt, hátat fordítok neki, s magára hagyom a tér közepén a naplómmal és az álmélkodásával. A gyalogátkelőhelyhez érve a lámpa éppen pirosra vált majd. Az autó­ buszok. személygépkocsik nekilódulnak. Lelépek a járdáról, és a csi­ korogva fékező járművek között átvágok a másik oldalra, majd eltű­ nök a tömegben. S kisvártatva szétfoszlik a hátamon megrökönyödötten figyelő hasonmásom tekintete is. így szeretném. Ez lenne az utolsó mondatom? Valami azért még ide kívánkozik! De mi? Az, hogy megnősülök? Az nyilvánvaló volt már előttem is régen, s nincs is olyan nyomatéka, hogy ezt külön is meg kellene em­ lítenem. Vagy esetleg azt, hogy értelmem nyiladozása óta nevelődésemet kizárólag magamnak köszönhetem, plusz mindent egyedül értem el? Ebben már van valami abból, ami bennem motoszkál. Mégsem ezt akarom mondani. Hanem valami nagyot, jelentőset, emelkedettet. Ta­ lán azt akarom mondani, hogy a létről kialakult alapérzésem (most, hogy életkörülményeim alapvetően megváltoznak, s minden szempont­ ból kedvező fordulatot vesznek) lényegileg semmit sem változott, ha­ nem inkább rendíthetetlenné vált? Részletek! — jut eszembe a füzet indítása. Mintha azt találtam volna ki, hogy a tengert cseppenként élvezzem! Mikor a tenger lubic­ kolásra és úszásra való. Hát ússzunk, lubickoljunk, ki-ki ízlése szerint! Ezt akarnám mondani? �Kövesdi Károly Kunszabó Ferenc Most végül ABÉSZEFEHITÉ a csomók, göbök torkára tenni a tenyért s a falba zárt csobajt hallgatni rémülettel. Zörgés. Rögök kordéznak. Vasalt gördülés remegteti az érfalat. Hitted, hogy vérre megy? Magasban — csak szegett szárny törött madártekintet képes ily sebes haladásra — előbb a néma házak: két háború közötti szélcsend földbe levegőbe ütött szürke mesgyekarói vakulásig nagyok s az utcahossz másodszor a tömeg: hullámzó víz zsolozsmás locsogása s harmadszor lett végül a döbbenet előbb csak fejet láttak fekete barettet szembejönni a szétkönyöklő áradásban aztán csapkodó kabátszárnyak mögött a test mohos hajója bukdácsolt elő mankókon rángatózva mint egy hevenyészve szántott őrült karikatúra középütt függőón veréssel egyetlen láb bilimbelése micsoda asszimmetria szisszenés és röhej s a mindig másokon tetvészkedő kövér jóleső döbbenet Bencze József Álszent Fekete szemed mélyén gubbasztok nyüszítő, kócos kis bánat, csillagok bogáncsa megbök, síró egekből szűkölő tájban. Ábrándos álszent, itt feledtél lúdbőrző égen, vad télben. Toborzékol fázó szó a számon, gubancos, sarki fénytől égek. Az Alfelföldi Berkenye és Szotyola Felvá­ sárló, Hitelesítő, Tartósító és Értékesítő Vál­ lalat — a továbbiakban: ABÉSZEFEHITÉ — udvarán egy ködös márciusi hajnalon két te­ herautóról lepakoltak valami nyolc, szemmelláthatólag viharvert állapotban levő hordót. A portás álmosan bokázott a kapuban, csak amikor a sofőrök berúgták a gázt, akkor egye­ nesedett ki élő tilalomfa módjára: — Hát a bizonylat?! — Mivel azonban a motorok erősen zúgtak, mindjárt megismétel­ te harsányabb, közérthetőbb formában: —Dokument jeszt!? — És odacaplatván az első ko­ csihoz, nyitott tenyérrel jól megdöngette a motorház tetejét. — Ja! — mondta a sofőr, és hogy ne eről­ tesse a torkát, leállította a motort: — Dönci, az iratot elfelejtetted. A mellette ülő kövér rakodó imigyen fel­ buzdítván, benyúlt a pufajkazseb legaljára, és egy viseltes csomag Fecske, két hamujavesztett szivarvég és egy vörösre rozsdáit szelep­ rugó közül gondosan kiválasztotta a papírt. A rend őre megnézte elölről, majd hátulról, aztán fejjel lefelé és oldalt, végül hüvelykjét rászo­ rította a lap egy bizonyos pontjára: — Ez a pöcsét ? — Ühüm — dünnyögte a kövér rakodó. — Különben nem kell begazolni, mert üresek — tette még hozzá, majd a két kocsi hatalmas dübörgéssel-harsogással lőtte ki magát az ABÉSZEFEHITÉ udvaráról. I. Nem sokkal ezután érkezett a váltó portás, kicsit döcögve a fronton bal térdébe akadt lö­ vedéktől, s reszketve a márciusi köd hidegétől. Nagybajszú Jordán Pál csak akkor rezzent föl békés szendergéséből, mikor az érkező már belülről csapta a nehezen nyíló ajtót: — Gyütté’? — Gyüttem ... Megcsináltathatnák mán ... — Meg a’! De nem fogják... Negyven éve lesz, hogy itt ülök, azóta ígérik. — Ott a hiba: az irodaházat nem ígérték. — Szikrát se. — Oszt megcsinálták. — Hatalmasan. Csendes-kimódoltan pakolásztak, tettek-vettek, sokéves rutinnal úgy tekeregvén, hogy le­ hetőleg ne lökjék föl egymást a szűk és ala­ csony fülkében. — Hát ez meg? — kérdezte Sánta Balog a hajnali dokumentumra mutatva. — A pincegádor mögött... Különben nem kell begazolni, üresek — tette még hozzá Jor­ dán, és a csizmát-bundát-sapkát is átszerelve, békésen elballagott a hűvös oldalon. Negyedkilenc felé a keszeg gondnok hirte­ lenszőke sörtéje jelent meg a kisablakban: — Volt valami az éjjel? A portás összekapta magát, és a hajnali pa­ pírt felmarkolva, kituszkolta a törött üveg ré­ sén: — Csak e’! Jordán bácsi azt mondta, nem kell begazolni, mert hóttszárazak. A gondnok merev fintort vágott: — Százszor megmondtam, kérem, hogy a szállítás nem tartozik rám!... Pláne, ha üres — dünnyögte hozzá, inkább csak magának, és elviharzott a szokott ideges módján. Tíz előtt pár perccel a raktármester sötét­ göndör káromkodása élénkítette föl az udvar csöndjét: — Portás! Portás!... Hol a portás?!... Al­ szik itt mindenki!? A rend sánta őrzője kidöcögött bódéjából, rekedtes hangon jelentkezett, majd rövid tá­ jékoztatást adott a hordók státuszáról, kínál­ ván hozzá a dokumentumot. — Váratlan jövedék — állapította meg a raktárak fekete üstökű mestere. — Nem az én asztalom. De hogy voltaképpen kié, azirányban nem nyilatkozott. A főkönyvelő tizenegy tájban lépte át vál­ lalata küszöbét. A portás által prezentált pa­ pírt megnézte először közelről, aztán meszszebbről, majd a kisablakon oldalazó mozgás­ sal visszanyújtva kijelentette: — Halványlila gőzöm. Majd jelentkezik az illetékes ügyintéző. Néhány hét múlott, és a hordók illő sze­ rénységgel heverésztek az udvar homokverte sarkában. Egy munkavégzéskor valamelyik csoportvezető már éppen emelte a kezét, hogy a cihelődő embereknek kiadja az utasítást: darab téglákkal biztosítsák a gömbölyű alkal­ matosságokat — de akkor belenyilalt, hogy a fene tudja, ki diszponál fölöttük, s még az lesz a vége, hogy valaki megsértődik: mit kalamol ő bele, tán rendkívüli premcsit óhajt a buzgóságáért?!... Semmi ilyen zűrt nem akart magának, ezért a kezdő lendülettel megvakarta tarkóját a micisapka alatt, és el­ indult hazafelé. Jordán Pál épp akkor rendez­ kedett be a falatnyi, dohos fülkében. Össze­ akadt a pillantásuk, s egyszerre bólintottak, parányi vállrándítással fűszerezvén a mozdu­ latot. Másnap kora reggel beállított a vállalatve­ zető Polski Fiatja, s a főnök késedelem nélkül esett a porta telefonjának: — A szentségit, minden fontos telefonomat lekésem emiatt a rohadt értekezlet miatt!... Hogy az embernek mennyit kell gürcölni en­ nél a rohadt cégnél! — szólt, és a portás együttérző pillantását learatva, némi tárcsá­ zás után mintegy negyedórás megbeszélést folytatott egy feltehetőleg nőnemű lénnyel ar­ ról, hogy aznap hol költsék el estebédjüket. Jordán bácsinak így bőséges ideje maradt, hogy az MSZ. 42967 Mb/9. rendszámú, puha kék fedelű telefonfüzetet negyven számozott és leplombált lapokkal fölvegye, ügyes manő­ verekkel eltorlaszolja az ajtót, baljában ma­ gasra tartván egy kettőnyolcvanas örökíróntöltetet. Az igazgató egyesek bőbeszédűségét nem a legirodalmibb kifejezésekkel ecsetelve tette le a kagylót, s derékban már feszült, hogy Jor­ dán bácsi számára teljesen ismeretlen vidé­ kek felé hajózzon, mikor pillantása megakadt a portási készültségen. Megadóan rogyott viszsza: — Töltse ki, de gyorsan! — Csak eská! Ez az igazgató kartárs rende­ lete! — nyögte a rend bástyája halált meg­ vetően, miközben az orrából burjánzó szőr­ szálak sajátos zajt csaptak. A vállalat legfelelősebb vezetője kis ideig határozatlanul igazgatta államférfiúi gondok­ ban megszikárodott, szürkésfekete tincseit, majd megadóan lehajtotta csontos arcát: — Na, adja ide... — Belelapozott. — Mond­ ja a rovatokat, mert elmosódott a fölírás. Jordán bácsi pedig hunyt szemű precízséggel kezdett diktálni: — Sorszám! — A hivatalos készüléket igénybe vevő sze­ mélyiség neve! __ * — A hivatalos készüléket igénybe vevő sze­ mélyiség munkahelye, annak pontos címe! — A zistenit! — hörögte amaz a végső el­ keseredés felé közeledve. — Hát azt csak tud­ ják, ha egyszer a nevet már beírtam! Jordán bácsi elsápadt, és a megszolgált fü­ lessapkát nekifeszítette a szemöldökfának: — Én tudom, könyörgök, de a füzet, az nem tudja!... Tessék kitölteni, mert ugrik az ün­ nepi jutalompénz!... Ez az igazgató kartárs legszemélyesebb rendelete! A főnök két válla visszagörnyedt, és már a kegyelem legkisebb reménye nélkül írta to­ vább lakhelyének címét, személyi igazolvá­ nyának sorozatát (betűjelzését), a telefonbe­ szélgetés célját, idejét — miközben két halán­ téka lassan verejtékezni kezdett. — Lerovandó díj pontos összege, efté, fill! Az ABÉSZEFEHITÉ hivatalosan kinevezett igazgatója mélán átkutatta zsebeit, aztán kis darabig zavaros tekintettel bámult maga elé, majd egészen lágy, szinte behízelgő hangon kérdezte meg: — Akkor is, ha hivatalos volt? — Akkor nem — enyhült a rendszeretet iz­ zadtságban fürdő mintaképe. — Akkor tessék bevésni egy nagy, nyomtatott há jelet az ille­ tékes lubrikába! 17 �Amaz bevéste, és mikor meglehetősen re­ megő kézzel összezárta a füzetet, egy negyed­ ívnyi papírlap csapódott a padlóra. — Pardon! — mondta, és reflexmozdulattal nyúlt utána. Visszaegyenesedvén szikrát hányt a szeme, úgy belecsapta a fejét a szintén le­ hajló portás arcába. — Ajjj! — sziszegte az öreg, és két szeme menten könnybelábadt. — Ajjj! — seppegett az igazgató, mert a Sors jóvátételének vette ezt az incidenst Mi­ kor aztán az öreg húsos, elszíneződött orrát is meglátta, villámgyorsan a papírlap mögé kel­ lett rejtőznie. — Ez mi? Jordán bácsi jobb kézzel marokra fogta ar­ cának fő díszét és virágát, ballal pedig rézsút hátrafelé kaszált: — Ott... kint... Nyolc hordó váratlan jö­ vedék ... Majd jelentkezik az illetékes ügyin­ téző ... — Aprókat hörgött, majd hozzátette: — Üresek. — Ja — tette le a papírt az igazgató, s uj­ jait porolgatva kezdett kioldalazni. Nem lé­ vén azonban gyakorlata a szükséges kígyózó mozdulatokban, ez elég nehezen ment. — Nincs itt valami nagy hely — tette hozzá, mintegy békítőleg. És akkor Jordán bácsi tátotta volna a szá­ ját, hogy belekezdjen — de még elegendő le­ vegőt sem szívhatott be, mikor a főnök már a kocsi ajtaját csapta maga után. Az öreg bólin­ tott, és rezignáltan eresztette ki a fölös szuszt: négy évtized alatt ez hozzávetőleg a századik kísérlete volt, hogy közvetlenül a nagyfőnök­ nek vázolja a tényálladékot. Az eredmény mindig ugyanaz, hajszálra: az ajtó csapódik, mielőtt az első hang kijönne ... Pedig micsoda változások a négy évtized alatt! Ó igen, Jordán bácsi még tisztán em­ lékszik a testes Rosenfeld számtiszt úrra, kit mindig könnyű sárga homokfutó várt a döngő kapualj alatt... Ezt a csézát egy bordószínű gumirádlis követte, hátsó ölében Benkurffy méltóságossal. hogy aztán átadja helyét egy nagyon komoly téglaszínű hintónak, párnázott belsejében Shaástheleky ügyvivő úrral, de csak rövid időre, hogy közvetlenül a háború után annál nagyobb garral követhesse Czankh kormánymegbízott úr egy valódi békebeli Steyr-automobilon... A Jordán bácsi lelki szemei elé futó képsorok innen kevés törést mutatnak. A jogaiba visszaállított Rosenfeld úr eleinte gyalog járt, majd szerzett magának egy sebesült hadilóval vontatott kétkerekű laptikát — de aztán ez a vonyóalkalmatosság is eltűnik: portásunk macskakövekre szegzett 18 tekintete előtt egy hamisítatlan, kifordított bőrű munkásbakancs víziója vonul el, fölötte lötyögő ceignadrágszárral... ezt követi egy pár típuscipő, galambszürke kamgárnnadrággal, majd berregés borzolja lelki' füleit, a tí­ puscipőt százhuszonötös Csepel motorkerék­ párra látja emelkedni... innen valahogy meg­ lódul a képsor: kettőötvenes Csepel, azután régi Skoda autó, majd valamivel újabb Tátra, ezt követi a Pobeda..., illetve több Pobeda is követi egymást, csak közben a neve változik Warszawára, aztán megújul a Warszawa (a hátából derékszögben kicsípnek egy darabot), majd rövid időre egy Moszkvics, körvonalai tűnnek fel, de sebesen hátrálnak is, mert té­ tova kontúrjukat szinte agyonnyomja egy vi­ lágoskék Volga — míg most, néhány hónapja ez a halkan doromboló, gyorsan szökkenő Polski Fiat... így zajlik a kavalkád a portási szemek előtt, és különös mód néha szinte saját száját is látni véli, amint lassan felnyílik — majd még lassabban összecsukódik, mindig hang nélkül... Vajon ez a hang késik túl sokáig a nagy megfontoltságban, vagy a főnökök lán­ ca siet mindig felette ügyesen ?... Ki tudná megmondani? Jordán bácsi nem. Mindeneset­ re: ennyi sikertelenség bárkit vagy gyomor­ bajos neuraszténiássá tehet, vagy bizonyos fajta bölcsességet kölcsönözhet — tulajdon­ képpen mindkettő a szervezet védekezése az evilági tökéletlenségekkel szemben. II. A reményt sejtető télvégi ködök ígéretes ta­ vaszt hoztak, reggelre elülő áprilisi szelekkel, langymeleg délutánokkal a napsütötte sarkok­ ban, úgyannyira, hogy a főtechnikus nyolc­ éves, anyakönyvileg hitelesített utóda — da­ colva a minduntalan hajszálon függő atyai pofonokkal — az ABÉSZEFEHITÉ udvarán játszadozva levette cipőjét, harisnyáját, mert nem tudta elűzni azt a gondolatát, hogy a ta­ vasz csak meztelen talpakkal élvezetes igazán. Később (mire nem vetemedik a gyermeki indulat!) pajkos mozdulatokkal meglovagolta a pincegádor mögött álló hordók egyikét, amelyik némi nyöszgölődés után hirtelen egyet billent, és joviális görgéssel indult az udvar közepe felé. A főborász kerekfejű cse­ metéje ijedtében hátradőlt, lesírült a hordó­ ról, és közepeset nyekkent a porban, miköz­ ben a jobb sorsra érdemes tárolóedény egy törött téglától indíttatva irányt változtatott, és pontosan a fiú mellett lustult el. Gyereküvöltés. Főtechnikus, raktármester, alraktármester és egyebek ki; udvaron fogla­ latoskodó munkások megdermednek; föld­ szinti ajtók csapódnak, emeleti ablakok nyikkannak; női sikolyok, férfikáromkodások — atyai hörgés. Tabló. A hosszú főtechnikus feldúltan robbant az igazgató irodájába: — Kérlek tisztelettel, mégiscsak hallatlan, hogy ott vannak azok a rohadt hordók, és nincs felelősük?! Mi lenne most, ha!... Az igazgató felállva tárogatta a két kezét: — Kérlek szépen ... biztosíthatlak ... Már intézkedtem! Azonnal jön a főmérnök kol­ léga! A vállalat testesen és tisztességesen őszülő második embere végszóra lépett be: — Kérlek szépen... ez hallatlan, biztosít­ hatlak !... Természetesen, azonnal intézked­ tem, idekérettem a főkönyvelő kartársat, mert a dolognak nyomát kell találjuk! A főkönyvelő idegesen dörzsölgette fény­ szűrős szemüvegét: — Példátlan eset... Három évre visszame­ nőleg utánanéztünk!... Sehol semmi... Ám­ bátor lehet, hogy váratlan jövedékről van szó, és mint ilyet, a főtechnikus kartárs ... A majdnem tragikus apa hirtelen összesze­ dett méltósággal emelte magasra még mindig sápadt homlokát: — Nohiszen!... Mi sem lenne egyszerűbb, mint visszadobni a tésztát, uraim! De ebből nem esztek! Emlékezetbe idézném, hogy en­ gem hatályos igazgatói rendelet mentesít min­ den ilyen adminisztratív... — minden kiej­ tett szóval szállt le valami a méltóságteljes dühből — ...de az nem lehet, hogy a raktár­ mester, mintegy magánszorgalomból? ... A fekete üstökű főraktáros arcán piros iz­ galomrózsák égtek: — Egy FKWD.711836 bBcC/1973-as rendelet engem mentesít a váratlan jövedék átvételétől és hasznosításától mindaddig, míg a gondnok szolgálati úton a pincére nem terheli!... Fel­ sőbb utasításra így jártunk el ezerkilencszázötvenkettőben is, mikor a fináncok minden várakozás ellenére találtak a parasztoknál harminchét kiló berkenyét!... Én erre a ha­ tályos jogszabályra támaszkodom, és tiszta lelkiismerettel várom, hogy a gondnok kar­ társ ... A gondnokot kicsi híján másfél óra hoszszáig keresték vállalatszerte. Végül egy Tria­ non után használaton kívül helyezett árnyék­ szék mélyén találták meg, ott is csak azért, mert a közelben kószáló keresők felfigyeltek diadalüvöltésére, melyet egy pillanatig sem hagyott abba, egészen addig, míg a Magas Ve­ zérkar elé nem állították: — Tisztelettel jelenthetem, hogy a vállalat teljes anyagi álladékát felmérve, semmi hiányt vagy többletet nem találtam, kivéve az itt látható, hatvankét centiméteres gumicsö­ vet, melyről egyszerű rászaglással megállapít­ ható, hogy a közeli órákban még használat­ ban volt... — Keveset dévánkozott, de aztán még hozzátette: — Felénk ezt a micsodát borfaszolónak hívja a köznyelv! A raktármester fekete pupillája összezava­ rodott: — Kérem, nekem semmi izém... de még hiányom sincs. A főmérnök vacsora előtt nem szándékozott különösebben felbolygatni gyomorsavegyensúlyát: — Nnalátjátok! Se hiány, se többlet. Vala­ honnan bedobták. A főtechnikus felgerjedve látta, hogy rövi­ desen megszűnik az esemény központi szerep­ lője lenni: — Ki akartok hadoválni a sarkaimból?! És azok a nyolc hordók, amelyikek ott tespednek! ? — Hóttszárazak! — szúrta közbe gyorsan az alraktármester. — Tipikusan hóttszárazak! — Persze! — lélegzett nagyot a főkönyvelő, kinek a felesége reggel megparancsolta volt, hogy még a délutáni üzleti csúcsforgalom előtt kerítsen húsz darab originál nyugatné­ met hajcsavarót. — Világos, mint a Nap az égen! — Nyilván. — A főmérnök már egy savkö­ zömbösítő mosolyt is megkockáztatott önma­ gának. — Ahol nincs, ott ne keress! �A bagatellizálásra ítélt főtechnikus tetőtől talpig vérbeborult: — De a fiam!... Ha itt hivatalos időben baleset történt volna!... Hiába, hogy egy gye­ rek, de az illetéktelen behatolás kollektív meg nem akadályozásából előálló baleset a soros prémiumunkat dönti a sárba!... Ezt el­ felejtjük?! Mérsékelt égövünk alatt április végén még kevés a légy. Vékony döngésével csupán egy kezdte kaszálni a jelenlevők idegeit. Az igazgató borult ki elsőnek: az ő prémiu­ ma szokott a legnagyobb lenni. Hirtelen föl­ ugrott, sarkig vágta az ajtót: — Portás! Portááás!!... Hol a portás!? Al­ szik itt mindenki!? A közvélemény élénken oszlott meg. Egyesek a megyei lapnak adtak igazat, mi­ szerint a portásfülke azért dőlt össze, mert Jordán bácsi a hivatalosan szigorú, ám éppen ezért humánusnak ígérkező felelősségre vonás előtt néhány másodperccel magára szakította. Mások viszont az AFP kommentárjára esküd­ tek, mely elég világosan utalt arra, hogy a végső kétségbeesésében magát eltorlaszoló portást két, sebtében beszerzett exkavátorral ásták ki fülkéjéből... Az eseményeknek ez az apró, de nem egészen lényegtelen mozzanata talán már örökre felderítetlen marad — tény viszont, hogy az ominózus hajnali dokument még aznap az igazgató íróasztalán feküdt, mi­ után megjárta az összes Vezetői Kezeket, s miután az összes Vezető Fejek csendes ámulással mozogtak aprókat balról jobbra (illetve jobbról balra), jelezvén ezzel, hogy a nehéz úton megszerzett papiruszt életükben sem látták!... „A felmutatott negyedívnyi, közönséges bankposta papírról ezennel hivatalosan meg­ állapíttatott, hogy az nem egyéb, mint egy Bp. Nyugati pu.-n kiállított, lepecsételt és dátumozott MÁV formanyomtatvány, mely egy Debrecenbe tartó szerelvényen volt hivatva jelezni, hogy a BHK. 9674/Ky jelzésű személy­ szállító vagon az út egész tartamára a hegesdörgedelmi turistacsoport részére foglaltatott le.” (Befejező részlet az ABÉSZEFEHITÉ tár­ gyalótermében fölvett jegyzőkönyvből.) A hu­ szonkilenc aláírás közül mindössze egy olvas­ ható, legalul, balra: Jordán Pál, vizsgázott ka­ pu- és vagyonőr. S még lentebb, ugyanazok­ kal a gyöngybetűkkel: Az ünnepi jutalompénz járja nekem, mert mindenkivel beírattam a telefonokat! Az igazgató először személyesen akarta fel­ keresni a tájegységi vezérigazgatót, aztán mégis a telefon mellett döntött, s miközben várta, hogy a titkárnője bekapcsolja a vona­ lat, rövid imát mormolt a felettünkvalóhoz, hogy kies hazánkban szerencsére még nem kultiválják a televíziós távbeszélőt. — ... Ne beszélj! — ásított a vezér, majd bocsánatkérőleg tette hozzá: — Alig aludtam valamit az éjjel... megint a májam. — Szigorú diéta, kérlekszépen, szigorú dié­ ta ! — készségeskedett emez. — ... És tudod, ha egy kicsivel arrébb megy a hordó, hát!... — Hallatlan!... És azok a hordók nem vol­ tak üresek, azt mondod? — Pontosan, kérlekszépen!... Bár voltak szinthiányosak is, de már birtokában vagyok a hiteles adatoknak: hétezerhétszáztizenegy liter ... kereken. — Képtelenség!... Elgondolni is képtelen­ ség! — békétlenkedett a vezér. — Hogy teli hordókat üresként lopjanak be valahová!... Mondd, ez az a főtechnikus, aki olyan remek keszeget tud sütni vajban? — Ez, kérlekszépen... és akkor most, kér­ lek tisztelettel, vezérem és parancsolóm, most én ezt a hétezerhétszáz liter váratlan jövedé­ ket hivatalosan is beje... A vezér hangja álmos-szigorú lett: — Egy szót se tovább, kérlekszépen!... Nem akarok tudni a ti pisz... szóval a ma­ gasabb szempontokból szinte piszlicsárénak mondható ügyeitekről! Vagy nincs neked fele­ lős beosztásod?!... Nna!... Pár nap múlva emberünk mégiscsak bepolszkizott a központba, de gondosan kerül­ ve a vezér tájékát, az adminisztratív igazgató szobájába nyitott be. A köpcös alvezér apró­ kat vidámkodott: — Há-há! Hol jársz, ahol a madár se jár? — Ártatlanul villant a szemüvege. — Remé­ lem, semmi zűr, csak éppen jöttél, megkóstol­ ni a snapszomat! — Három ujját szájához csippentve cuppantott. — Ilyen... Most jár­ tak itt régi ismerőseim odaátról, és megleptek néhány üvegcsével... Parancsolj... Na? ... Ugye!... Nem azért mondom, barátocskám, de ezek a fránya kapitalisták!... A témát elszopogatták egy fél óráig, de a könyvek főfő velője hiába rázogatta az ujját, hiába rezegtette lapátfülét, igazgatónk egyre csak az orrát lógatta a poharakba... Ezt lát­ va, a vendéglátó végül is lovat váltott: — Mi van mostanában veletek, vidéki ve­ zetőkkel? ... A napokban is egy barom tele­ fonált a vezérhez, és valami stiklijét akarja bejelenteni. — Merően nézte vendégét. — Sze­ rencséje a pacáknak, hogy az öreg nem árulta el a nevét! Mert mi van? Egyre nagyobb jog­ kört kaptok, hogy struktúránk megközelítse a világszínvonalat, és akkor!... Majd adtam volna én a pacáknak! Világszínvonalon!... — Töltött még a poharakba, úgy tette hozzá. — Jobb, ha tőlem tudod! III. A vezérigazgatói titok némiképp elavult, de még nem minden eresztékében avítt őrzője könnyedén megérintette igazgatónk kezét: — És mondja csak, cukrom ... nekem iga­ zán elárulhatja... honnan csapta el azt a het­ venhét hekto löttyöt? Emberünk igyekezett méltóságteljesen ki­ egyenesedni ültében: — De izé... Csak nem képzeli ?! Ha én egy­ szer azt mondom! — Egyszer mindenki azt mondja — legyin­ tett a titkárnő, aki előszeretettel szokta magát teltkarcsúnak titulálni. — Sőt, többször is. De a végén mind lejjebb adja... És ezzel nem célozgatni akarok, cukrom, mert hogy maga majd egy évtizedes ostrom után sem ... Emez indignálódva csavargatta a fejét: — De drága izé... — Cukor! — csapott le a titkárnő. — Enynyit legalább megérdemlek, húszéves ismeret­ ség után! — Drága cukor — bökte emez a belekényszerített szót félpofára. — Ahhoz hangulat kellene ... szitujácijó ... meg minden ... — Kétségbeesetten kapkodott mentőöv után: •— De mikor most is az a barom főkönyvelő­ jük!... Szóhoz sem hagy jutni, hanem vala­ mit papol a stiklik elboronálásának világszín­ vonaláról .,. — Konyakkísérettel! — emelte föl ujját a titkárnő, majd behízelgőn tette hozzá: — Ez azért nem mindegy, beláthatja... bár én a White Ladyt jobban szeressem. — Két White Lady! — bődült el a gyötört férfiú, és továbbra is búnak eresztette a fejét: — Mert ha még ellopták volna azt a hetven­ hét hektót, akkor lehetne valamit csinálni. De így?!... Egyszerűen odahozzák, odaorozzák nekem, mint valami aljas bérgyilkosnak, bele­ vágják a pofámba avval a nyolc hordóval, hogy az a!... — Na-na!... — Elnézést, izéke... — Cukrom! — Cukrom. — Ezt már szeretem! — vidámodott a telt­ karcsú dáma, és bizalmasan rádőlt a kispor­ tolt asztalkára. — Látja, csak egy kicsit kell hozzám jónak lennie, s máris mindenem a magáé!... A titkaim is! Az igazgató papiruszvékony két füle szemmelláthatólag hegyesedett. A bájdús titkárnő töprengő arcot vágott: — Egész pontosan még én sem tudom, túl kevés levelet és telefont bonyolítottam le ed­ dig ez ügyben ... — Lágy pillantást vetett a férfire, és mivel úgy érezte, hogy sikerült, ki­ próbálta az egész presszón. — De magának megtróbálok gondolkodni egy kicsinyég... — Aprókat ütögetett az orrára: — Mondja csak: a Vállalat Fennállásának Kétésfél Évtizede alatt mi előzte meg az új szakaszokat? Emberünk reménykedő ábrázata egy pilla­ nat alatt beborult: — No de... cukor!... Hogyan emlékezzek én már az összesre?! — No-no!... Nem is egyenként gondoltam praktice, hanem úgy összességében, ideológice! — Hát... az volt, hogy... vagy mi autóz­ tunk a központba, vagy a központ autózott hozzánk, és részletes éligazítást kaptunk. 19 �— Praktice és ideológice! — bólogatott a titkárnő. — De mindezeknek volt egy közös jellemzőjük. — Jobb keze ujjait kiterjesztet­ te: — Mi volt a közös jellemzőjük, cukorfa­ lat?! Emez kicsit kántáló hangon kezdte: — Eddig minden új szakasz előtt... min­ den eddigi új szakasz előtt... — Ijedten fel­ pislogott. — Mondja, cukor, nem felelhetnék inkább a szakosított filozófiából? — Nem, fiam! Ha én gondolkodom, akkor maga se restellje! Emberünk eltöpörgött egy darabig, aztán kivágta, teljes kínban, lesz, ami lesz alapon: — Eddig minden új szakasz előtt felvilágo­ sítást kaptunk! — Nna! Tud maga, ha akar! — dőlt hátra elégedetten a titkárnő. — Hiába, akit én me­ nedzselek !... Szóval, felvilágosítást kaptak, de — fölemelte a cigarettát. — általában kap­ tak! Érti?! — Nem. — Nem is markol maga akkor premcsit mostanában!... Hát idefigyeljen, kisfiú! Ál­ talában kapták, mert általában volt rá szük­ ségük; a központiak konkrétan kapták, mert konkrétan volt rá szükségük!... Világos?! — Világos. — Az igazgató összehúzta a szemhéjait, majd fölüvöltött: — Mert a stiklik nagyobb részét fönt csinálták, de fönt is simították el! — Brávó! — tapsolt a titkok hű őrzője. — Brávó, cuki! Ha így halad, rövidesen bizonyít­ ványosztás lesz ... Elvileg tehát így lehetne definiálni: belterhes volt a zűr, külterhes volt a felvilágosítás — most viszont (szigorú össz­ hangban a világszínvonal követelményeivel) a zűrcsinálás jogát kitolták, mintegy külterhesítették, hát belterhesíteni kellett a felvilágosí­ tást... Maga is tanult logikát, kicsiszentem! — A kemény munkától ernyedten dőlt a férfi vállára, és elgyengülten suttogta: — Ezt tette magának ma délelőtt az a kopaszisten ... Fi­ zessen, cukor, és menjünk. Megkapja a bizo­ nyítványt, világszínvonalon! Emez kétségbeesett könyörgőre fogta: — De igazán, izé... cukorkám!... — Fel­ állt, lassan farolt kifelé. — Ügy érzem, ettől még eltekinhetünk... kell nekem még fejlődni. Másnap reggel már rögvest tíz óra után sa­ ját irodájában emelte magasba az ujját: — Szomorú lennék, főmérnök kartárs, ha elkerülte volna a figyelmedet, hogy új szelek nyögetik az ős magyar fákat! Amaz riadtan ült feljebb a széken: — Ho-hogyne, kérlekalássan!... Valahány elemző cikk a napi sajtóban és a szaklapok­ ban, én mindent... biztosíthatlak ... — Nagyon helyes, bruderkám, nattyon hellyes, de ... — Harminc másodperc hatás­ szünetet stoppolt az óráján. — De mindez csak általános: ha úgy tetszik, csupán külter­ hes tájékoztatást adhat! Márpedig az új stik... az új nyögések beköszöntekor ezt elégtelennek kell ítélnünk!... Világos?! — A legteljesebb mértékben! — harsogta a másik, teljes zavarodottságában szokatlanul vékony fej hangon. Az igazgató kedvesen bólogatott, konstatál­ ván, hogy a kioktatás lassan-lassan megteszi hatását: — Namármostand ... Eme általános, kül­ terhes felvilágosítás jótékony fényében ... fé­ nyén túl... fénye csóvájában ... egye fene ... szükséged van egy intenzív, ha úgy tetszik, belterhes felvilágosításra... Figyelsz, öcsi?! — Igenis! — sipította a másik. — Jól figyelj, mert nincs ismétlés: betáplá­ lom, és egyenest indulsz az életnek sűrűjébe, atyafej!... Ha tehát nekem még egyszer az­ zal jössz például, hogy a tárolóedények mű­ szaki és konstrukciós állapota mögötte marad a világszínvonal... — mindkét mutatóujját felemelte — ... ezt jegyezd meg, bruder, mert ez a legújabb varázsige!... mögötte marad a világszínvonal letagadhatatlan követelményei­ nek, akkor én nem esem töprengésbe, mint eddig tettem, hanem úgy levonok a dohányod­ ból, hogy arról kódulsz!... Magyarul beszé­ 20 lek!? Nna. És ezt ne macerálásnak vedd, öreg sporttárs, hanem a legteljesebb baráti és kar­ társi jóakaratnak. Különben miért kaptál vol­ na te önálló jogkört, kedveském ... A főmérnök félóra múltán már saját szobá­ jában gombolgatta a mellényét, ami cselekvés nála a mély töprengések és még mélyebb el­ határozások korszakát jelezte: — ... Bizonyos értelemben azt is mondhat­ nám, gyermekeim, hogy a kétségtelen konkré­ tumoknak determináns kihatásait nem a leg­ ésszerűbb dolog elkendőzni... — A főköny­ velői és főtechnikusi fülek idegesen berregtek föl. A vállalat második embere elmerülten bab­ rált a gombokkal. — A magyar goulasch, a portáldaruk és a rövidfilmek sikerei után bi­ zonyos fokú vakság lenne arra az álláspontra helyezkedni, hogy mindenki a más fájáról rázza le a maga cseresznyéjét... Nemdebár? — Hosszan tapogatta az állát, majd határozot­ tan belekaszált a levegőbe: — Úgy bizony, uraim! Ami a cseresznyerázás problematiká­ ját illeti, határozott odairányultságot kell ven­ nünk, hogy ... hoogy... mindenki teremtse meg a maga cseresznyefáját, és azt rázza!... Hozzászólás, kiegészítés?... Nincs! Végeztem, fiúk! A főtechnikus leballagott a mélybe, és graciőz mozdulattal intette magához a raktár­ mestert : — Feketeagyú kispofám, közölnöm kell ma­ gával, hogy ha a gondnok még egyszer olyan gumicsövet talál, amiről én nem tudok, hát kurucvilágot csinálok itten!... Nem ismernek maguk még engem! Azt hiszik, hogy a hat­ húszas falvédőről kapartam össze magam?! — Zsebrevágott kézzel rezegtette a bal térdét. — Elmúltak azok az idők, mikor a hátam mö­ gött lehetett faszolni a váratlan jövedéket ott a pincegádor alatt!... A világszínvonal szele betette hozzánk a lábát, és én csak azt tudom tanácsolni magának: le a cseresznyefárul!... Az én bőrömre nem fogják hülyére lopni ma­ gukat!... Ez egyenes, kartársias beszéd, re­ mélem! Mert ha nem, tudok én szebben is, de olyat, hogy belekékülnek!... Nna. Most pedig hozzon be az irodámba egy üveggel, nem bá­ nom. A csupagöndör raktármester szórakozottan az alraktármester poharába verte a hamut, s előrehajolt: — Mert nehogy abban a felforgató tévesz­ mében ringassuk magunkat, atyus, hogy én meszet ettem! Világszínvonal, vagy nem vi­ lágszínvonal, ha még egyszer belevakarász a süteményembe, én úgy megfúrom magát, hogy hivatásos gyepmesterként fogja tengetni életét a nyugdíjig!... Erről biztosíthatom! — Fel­ hajtotta a maradék kisüstit. — Felőlem min­ denki kacsalábon forgó villát építhet, Traban­ tot vehet, de az én vityillómat, az én Wart­ burgomat ne veszélyeztesse senki, mert akkor előszedem az úri nevelésemet!... Értem?!... Nna, ezt már szeretem, lássa ... Hát fizethet még egy rundót, aztán nyomuljunk az anyánk­ ba, hogy egészen finom legyek, mert máma még le akarok állítani négy betont az új kerí­ tésemhez. IV. „Megvizsgálván egyrészről, hogy fent neve­ zett Jordán Pál hites kapu- és vagyonőr ko­ nok hallgatásának háttére az eltökélt félrevezetési szándék — másrészről felmérve, hogy ugyaneme személyiség a népvagyon megká­ rosításának körmönfont módját választotta (hiszen heteken keresztül makacsul terjesztet­ te, hogy üresek a hordók) — minden tényező odakonkludáz, hogy őt a kapuőrzés makulát­ lan jellemet kívánó posztjára alkalmasnak ne tartsuk; ugyanakkor azonban az ilyen esetek­ ben nálunk már hagyományosnak számító hu­ manizmust se tagadjuk meg, és ezért a VI. sz. egységünkhöz délutános kapunyitogatónak helyezzük - mert ezt követeli tőlünk a világ­ színvonalért folytatott kitartó küzdelem is, determetice.” — Hellyes! — mondta az Igazgató, tollát a szignálásokhoz előkészítve. — Csak semmi ha­ logatás, tologatás, elkenés!.. Munkásököl, oda üt, ahova köll! — ez méltó hozzánk... Felvinnyogott a telefon, és a kattogó vonal túlsó végén a vezéri hang sejlett föl. A nagy­ főnök mindenekelőtt néhány vidám, felhőtlen ö hangot bocsátott ki: — Nem tudom, mi a véleményed ... Mert természetesen nem utasítalak, és ha utasíta­ nálak, akkor sem utasítanálak, mert a korsze­ rű menedzselés alfája és bodegája ilyen kér­ désekben ... ö-ö-ö, szóval... eszembe jutott az este, ahogy ezekkel a huncut német expor­ tőrökkel kvaterkáztunk, hogy voltaképpen kell-e piros bor a vajbansült keszeghez, vagy nem kell?... Tudod, galambom, ahogy öreg­ szik az ember, úgy felejt. — Hehe, hehehe!... Ezt te nekem, vezérem, ezt az öregedést te csak nekem ne akard be­ mesélni, hiszen úgy gyűröd az ipart, ahogy egyikőnk sem a tájegységnél!... Ami pedig a borproblémát illeti, valóban le kellene ren­ dezni. Legokosabb volna talán, ha főtechniku­ sunkat berendelnéd egy kis labormunkára, hehe!... Mert ilyen esetekben a gyakorlat, kérlek szépen, egyedül az lehet döntő! A vezér elismerőleg cöcögött a vonal túlsó végén: — Kitűnő, kérlek, kitűnő! A gyakorlat! Hát persze!... De hogy fölösleges költségbe ne verjelek benneteket.... benzin, napidíj, ilyes­ mi... fejtegetésedet hallgatván az ötlött föl bennem, hogy ezek a kapitalista vendégek úgyis saját kocsikkal vannak, miért ne fo­ gyasszák ők a benzinjüket, az ördög a burzsoá fajtájukba!... Hogy szóval, mi mennénk hoz­ zátok. Mit szólsz? ... Ha jól meggondolja az ember, ez is az imperializmus elleni harc egyik formája!... Igen?... örülök... Hát akkor holnap este. Teríttess úgy negyven főre, ne többre, mert takarékosság is van a világon!... Kösz-kösz! Szerrvusz, drága barrétom! — Vén orgyilkos! — morogta az igazgató, mikor megszakadt a vonal. A vezér megigazította a nyakkendőjét, és közelebb hajolt, jóakaratúlag: — Nem is olyan hitvány ez a váratlan jö­ vedék !... Ami azt illeti, nem jártál te olyan rosszul evvel a hetvenhét hektóval: legalább nem kell manipulálnod az évi mérlegen... És ha meggondolod, hogy közvetlenül tárgyalsz az exportőrökkel! Én csak ... ö-ö-ö ... hogy úgy mondjam, a szükséges minőségi ellenőr­ zést és a tervfegyelmet szállítom, hehe! Féltizenkettőkor behozták a korhelylevest, utána az est fénypontját, a borosvajban sercegő-fortyogó keszeget. „Fenomenál! Wunderbar!” — áradoztak az exportőrök, és a buli végefelé háromszor is megígérték az igazgató­ nak, hogy kizárólag tőle szerzik be berkenyeés szotyolaszükségletüket, de csakis akkor, ha a sült keszeg receptjét megkapják — vám­ mentesen. A Nap már az utolsó csipát is kitörölte a szeméből, mikor a vezér a kapuban még egy­ szer megveregette igazgatónk vállát: — Bruderkám, te a szerencse lovagja vagy... nem túlzás! Igyekezz, hogy a légkö­ zelebbi felhajtás is ilyen fényesen sikerüljön, és akkor rövidesen lehengerled a tájegység összes ABÉSZEFEHITÉ vállalatát! És nemsokára következtek a brazil meg az izlandi üzletkötők. A vezér otthonosan helyez­ kedett el a sarokfotelban: — Látod, tezsvér ... proszit... milyen jól jártunk mind a ketten evvel a fránya világ­ színvonallal: azelőtt nekem kellett dugdosni a reprez löttyöt, és az eredményes eladások után te vetted föl a premcsit — most viszont te izzadsz az én pluszjövedelmemért, cserébe viszont megjátszhatod az indiai maharad­ zsát ... Tabula ráza — tette hozzá egy idő múlva rejtélyesen. — Tabula ráza! — Ne káromkodj, vezérem! — riadt meg az igazgató, és még mondta volna, hogy debizony, korábban ő nem részesült a fejedelmi fogadá­ sok gyönyöreiben, most viszont az egész nagy­ főnökség itt ül, úgy, hogy a dolog nem egé­ szen gilt — de borközi állapotban is maradt annyi lángesze, hogy mondandóját az ötvennyolcas évjáratú kéknyelűbe fojtsa. S ki tudja, nyert-e ezzel, vagy vesztett? �Bartha Szabó József Huszonkét pénz karácsonyra 1. Huszonhat évig csak pénzt kért hazulról. Előbb öntudatlanul, mert gyermek volt, később az iskolai években már tudatosan. Gimnázium, egyetem végeláthatatlan sorban szívta, húzta a fo­ rintokat. Szülei odahaza számolatlanul körbejárták a roggyant házikót, és néhány üdvözlő sor nyomán büszke út vezetett a megbillent léckerítések mellett a postáig meg vissza. „Ez a fiú sokra viszi. Tanult ember lesz. Az első a cselédsorról...” A hajlott gerincű mestergerendák alatt visszafogott ebédek szaporították a ránco­ kat. Festő, fényképész, szobrász nem örökítette meg azokat soha. Mégsem mennek veszendőbe, mert az élet a saját arculatára vési ki a medreket a nyolcvanhoz közeledő tél vakító fehérségében. Maradandóságuk a testben, a vérben vagyon, s kihalni csak ma­ gával az emberrel képesek. Soha nem tudja meg senki, mi maradt a beteg ajtók mögött. Ők azok, akiket már csak az adás öröme éltet! Nagy ritka hazamenetelekor elbűvölten nézi, mennyire lerövi­ dült az út a világok között. Apja sohasem tapsolt. Talán azt sem tudja, hogy az összeverődő két bőrtalpas kéz hangot ád, ha ön­ feledten összecsókolódzik. Másfajta öröm járta nála! Egy-egy pakli dohány, nyálasan összesodorva, s néhány pohár bor és a késő este feljövő hold munkát tiltó szikár parancsa nyomán a napi gondok csokorba gyűjtése. A színházat, a fényt, a sikert, vagy magát a tapsot a mezőn elvetett búzaszemek dicsérete, az állatok farbaverése jelentette. Keze nem járta be a rivaldát di­ csőítő utat. Nem kért porciót a világ asztagából, a politikából sem. Ha szembetalálja magát velük, megtorpan, keresi a szava­ kat. Fél kiejteni a gondolatokat. A betűk úgy elmerültek emlé­ kezete örvényében, hogy egy-egy mentésnél, amikor megkérték, kurtítsa alá valami passzusra a nevét, mint két gazdátlan tutaj, úgy forgott, kormányozatlanul a két X a papíron. Ez alól talán csak egy kivétel volt: a téeszszervezés. Akkor „az anyjuk” vette kezébe a göcsörtös kormányt, végigvezetve a sercegő tollhegyet a belépőnyilatkozaton az „apjuk” kezében. Azóta darazsak rajzanak, ha előkerül a ládafiából: ki is írta alá tulajdonképpen a lajstromot? Éjszaka, amikor fekete fénykoszorúban kést köszörülnek a sze­ lek, a zsörtölődés agyonüti az álmatlan magányt. Örökké újraéle­ dő dicsérete a fiúnak, no és a kárörvendéssel vegyített apai kacarászás zárja a napot. Megérkezésekor anyja legelső dolga, hogy szemügyre vegye: nőtt-e, fogyott-e, van-e emberi formája, színe? Óvatosan körbe­ járja, szemeivel tapogatva, mint az újévi malacot és elindítja fél­ tésárját: — Csontvájsz vagy. Seszínű. Kiszívott a városi levegő. Fehér vagy, mint a hótt ember valoga. És tartatlan is. Biztosan nem eszel rendesen. Levest egész biztosan nem. Csak lótsz-futsz, ku­ tyafuttában bekapod. No majd itthon! Tömök valamit beléd, ne félj! Egy kicsit megiperedsz legalább ... Amikor mindezt megállapítja, egyszuszra kimondja, köténye csücskével megtörli arcát, megcsókolja, megfogja a kezét és elve­ zeti hátra. El egészen a disznóólig. Az a büszkesége, reménye. Hosszúra kell igazítani a fiúi lépteket mellette, mert lemaradna. Egész életében sietett. Évtizedek hevülete viszi, sodorja előre, mészmarta, földrágta tenyere repedten fordít hátat a világnak, apró erekben, lassú patakfolyással nedvet eresztve, vizes vért ke­ ver a marok, s ha sajog, újabb igára fogva bemelegül, szűnik a láz, mákonyos fájdalomcsillapító, örök nyugtató és menekülés: a munka! , Ilyenkor titkon nézi őt. Látja csillogni, megfiatalodni. Nem hi­ szi el, és nem is hitte el soha, hogy alkonyát tiporja. A szíve csak harminc. A hite, az akarata csak húsz. Lelkiismerete pedig olyan tiszta, miképp a csecsszopóké. — Ne, te ne, ne, szürke! — mondja tenyerével jó nagyokat odapaskolva a feketefoltos disznónak. Érződik, mennyire óvatosan teszi. Inkább csak szeretetből, hálából, mert őnagysága volt ke­ gyes egész éven át szorgalmasan enni és meghízni. Oly méltóságosan cammogott széle-hosszan, akár egy nagyherceg. — Na, mit szólsz hozzá? — kérdezi, és az áhítattól úgy kitágul a szeme, nagy kerekre, mintha az egész világot egyszerre akarná dicsérni. Szeme a cselédkönyv írása szerint barna. A fiú tenger­ tükrében viszont a búzavirágnál is kékebb. — Szép mi? Meghiszem azt! Irigyelnek is érte. Főleg azok, akik csak a sonkáját kívánják s nem a munkáját! Elfogadná a bendőjük. De el ám! Szerinted mennyi lehet? — Hát... — feleli a fiú és úgy tesz, mint aki töpreng, rakos­ gatja a számokat, a mázsákat. Hallgat. Lassanként kezdi megis­ merni anyját. Tudja, elég egy szemvillanás, elég néhány kilóval kevesebbre értékelni a szürkét, máris kacagni kezd, a városi hozzánemértésén. És nála a kacagás könnyekkel jár. Rázza, kegyet­ lenül rázza. Megy össze, fogy, olvad a hisztérikus kacaj lángjában, miképp tűzben a viasz. De most egyetlen mosoly, a tervezgetés annyi csillagot varázsol a homlokára, hogy a fiú nem győzi számbavenni. Azelőtt ezt észre sem vette ... — Több, mint négy mázsát nyom — mondja felegyenesedett hangsúllyal, nem várja meg a „mustrálgatás” eredményét. — Négy mázsa húsz kiló! De etetni kellett ám! Kellett bizony. Tu­ dod, mit megevett? Azt a rengeteg árpát, répát, kukoricát, krump­ lit, darát. Apád nem győzte hordani. Ki is ürült a kamra! Meg a padlás. Még venni is kellett hozzá. Azért kértem tőled a pénzt a jómúltkorában. Darára. Apád nyugdíja, tudod, bagóra is kevés. — De megérte — teszi hozzá a zavart tőmondatot a fiú. — Meg bizony! Szép egy állat, mondhatom... Most eladom. Veszek belőle egy kisebbet. Azt megöljük magunknak karácsony­ ra. Nekünk elég lesz az is. Amit apáddal megeszünk, az már egy macskának is elég. De vágni azért kell. Ügy illik. Már a kóstolók küldése miatt is. És a zsír miatt is, hogy ne kelljen venni. A bótit nem szeretjük. Eddig megsegített a jóisten. Minden télen tudtunk bökni egyet. Ezután is szeretnénk. Neked is küldök belőle... — Ezt eladom, és még pénzem is marad. Majd tízezret kapok érte. Tizet! ötért veszek egy másikat... az annyi, mint öt... öt marad. Abból hármat megtartunk magunknak, épp annyi hibádzik a sírkövünkből. Mert csináltatunk. Nagy fehér lappal a tetejibe, hogy ne legyen rá senkinek se gondja, hogy ne füvesedjünk ki. Te messze laksz ... Kettőt pedig neked adok! — Ne beszéljen ilyet, anyuka! És a pénz sem kell, nem azért... — Te csak ne magyarázz! Tudom, hogy szegény vagy, mint a templom egere. Mert csak azzal a papírokkal törődsz. Miért nem választasz valami tisztességes szakmát? Egy rendes iparos nem szűkölködik semmiben. Több lenne a pénzed ... — De... — Semmi de! Kapsz belőle és kész! Ha nem is sokat, de kapsz. Mi is szűkölködünk. Apád hétszáz forintját forgatjuk. Mert nincs az a sok, amelyik el ne fogyna, és nincs az a kevés, amelyik elég ne lenne. Be kell osztani. Asszony kellene, mert a te kezedből el- 21 �folyik a pénz. Tanuld meg: ha egy kakas rúg, a tyúk kaparhat. De ha a tyúk rúg, hiába kapar a kakas. Itt is én irányítom apá­ dat, mert az se ért a pénzhez. Szegény ember pedig csak úgy tud létesülni, ha megfogja a pénzt. Veszünk neked egy télikabátot. Ne mondják a faluban, hogy ilyen sokra vitted, újságba írsz, ka­ bátod meg nincsen! A fiú állt és messzire nézett. Nem tudta, sírjon, nevessen, örül­ jön avagy elbujdosson szégyenében. Talán ezek az apró pillanatok, anyja feddő szavai nyomán, ezek amelyekben kesernyés fájda­ lommal gondol hőn áhított „mesterségére”, a tollforgatásra. Az ő finom lelke megtéríti néhány gondolat idejére, de ha másra te­ relődik a szó, marad minden a régiben. Csak a szeretet-piramisa nő egyre nagyobbra, hatalmasabbra. 2. A napokban csomagot kapott a fiú. A csomag tetején levél. Szabó Ernő A tűz a víz Az aprószögbe asztalt vernek Kabáton himbál a fogas Feszülve támasztja ki a nyárfát a részeg Egy kakas tyúk alatt verdes — nem tudom meddig hurcolja a kutyát a csont és mégis mormolom: hanem azért csak menj tovább Megszokhattam már hogy a boltban mutat a nyelv nem mér a mérleg s a paradicsom tízdekás súlyokká válik míg hazaérek Kelt. 1975. december 19. Kedves Fiam! Biztos meg fogsz lepődni te is, milyen nagy baj ért most kedden minket. Várom a disznót a húsüzemnél, bejön a traktor, nincs disznó. Mondják vissza köllött vinni. Megdöglött. Majd megörültem. Elveszett az a gyönyörű szép állat. Tízezer forint De csak leszúrták volna. Akkor még meg lehetett volna füstölni, így a cigányok jártak jól. Elvitték. Magukkal húzták. Nekik jó karácsonyuk lesz. Most már bele köll nyugodni. Büntetett az isten. Csak azt tudnám miért. Miért. Tudod milyen a nép. Örülnek az ember kárának. De valahogy csak lesz. Csak egészség legyen. Írjal, megkaptad-e a csomagot. Alma van benne, de nem fért bele mind. Fogyaszd egészséggel. Az ünnepekben, ha tudsz, gyere haza. Csókolunk. írjál. Az újság megérkezett. Elfelejtetted bekarikázni melyiket írtad te. A szenynyest is küld. Vagy hozd. Anyádék A csomagban, az almák között, a fiú egy bagarolos dobozt lelt. Benne: két húszforintos, egy fémtízes, négy kétforintos, öt egy­ forintos, kettő ötvenfilléres, hét húszfilléres és egy tízfilléres. — Ó, ha az anyáké lenne a világ!... hogy azt mondják a tűz az víz hogy szélcsend van — és a hajam arcomba csapja közben egy némán vigyorgó szélroham Egyetlen mozdulat Látom: megáll a kerítés előtt napraforgót forgat Ágaskodik az almafához karjában virágok karjában holtak Karjában házak városok bokrok melyeket ismerek karjában én a csönd talán egyetlen mozdulat lebeg Lelkes Miklós Hegytető egy szőke óriásra vártunk mesebeli sziklaevőre milyen lehet ez a világ a szitakötők nagy gömb-szemében? arcunk előtt a zöld megállt csöpp réseken átbújt a kék is a barna lepkék észrevétlen pihentek a fatörzseken önmagát rejtő csillogó nagy köreit néztem a tájnak s az ellentétes éveken szivárványesők átzuhogtak közben a forrás lassan itta a tücsök hangos csend-idejét kigyúlt, lobogó tükrökön sokáig égett a rigófütty Ballada Virágok hullnak, hullnak higanyfoncsoros tóra. Nagy éjféli mezőkön vakító csillagóra. Izzanak ezüst hálók. Kékezüst hegyre szállnak. Kékezüst fák megőrzik levetett kék ruhádat. A perc hulló öröklét. Csókom viszonzod sírva. Nyugtalan melled lassan édes körét leírja. Virágok hullnak, hullnak higanyfoncsoros tóra. Fájdalmas arany szikrát sikolt a csillagóra. 22 �A vasúti közlekedés hőskora Nógrádban Hazánkban a közlekedés forradalma, a vasúti hálózat kiépülése európai viszonylatban aránylag későn kezdődött el, s nagyobb lendületet is csak az 1870-es évek után vett. Az első magyar gőz­ üzemű vasút megnyitására 1846. július 15-én került sor Pest és Vác között. A vasút megnyitása lázba hozta a közvéleményt, egy­ más után születtek a vasútépítési tervek. A szabadságharc után a központi kormány saját erejéből a vasútépítéseket nem tudta fedezni, a magánvállalkozások pedig tengődtek. A magánvállal­ kozások elősegítésére 1854-ben megalkották az „engedélyezési törvényt”. Ennek alapján egyes személyek vagy társulatok elő­ munkálati engedélyt kaphattak. A magántőke részvételét, az ál­ lami kamatbiztosítással is támogatott vasúti rendszer eredmé­ nyezte, így ezekben az években Bécs államilag támogatott ma­ gánvasúti politikája érvényesült a magyar vasutak kiépítésekor. A kamatbiztosításos rendszer a kezdeti sikerek után a nagy vasútépítések és a vasutak működésében a botrányok, panamák, visszaélések melegágya lett. A kiegyezés utáni években, nyerész­ kedésektől kísérve, épültek ki a magyarországi vasutak főbb vo­ nalai. A hatvanas évek spekulációi közül is kiemelkedő a pest— Salgótarján—losonci vasút építése, ahol a nagybirtokosság is je­ lentős szerepet játszott a kereskedelmi tőke mellett. Amikor a csődbe jutott vasutat az állam megvette 1868-ban, lényegében véget vetett az állami kamatbiztosításos rendszer kizárólagossá­ gának. A kormány életbe léptette a vegyes vasúti rendszert, ami azt jelentette, hogy egyre több vasutat államosítottak. Az 1880-as évek elejétől újabb fellendülésre került sor, ezekben az években kötötték össze a korábban megépített fővonalakat a helyiérdekű vasútvonalak hálózatával. Amikor a következőkben áttekintjük a megyei vasutak kiépü­ lésének folyamatát, megállapíthatjuk, hogy — a vasúthálózat egységességének hiánya miatt — azok kiépülése nem alakította át gyökeresen a megye közlekedését. A létesített vasutak a salgó­ tarjáni vasút kivételével nem álltak összhangban a megye gazda­ sági szükségleteivel, modern alakulásával. Csak részben tudták előrevinni a megye gazdaságát, nem ösztönözve kellően — igazi multiplikátorként — gyors iparosodásra, a belső termelési tényezők fejlesztésére. A századfordulón így a megyében a következő vasutak épültek meg: Pest—Hatvan—Salgótarján közötti vasútvonal: Az első lépése­ ket a vasútépítés terén a megye földbirtokosai tették, mivel az or­ szág gazdasági életébe történő bekapcsolódás lehetősége nemcsak a felső-magyarországi ipar, a megyei szénbányászat, hanem a mezőgazdaság érdeke is volt. A nagybirtokosok, a vas­ utak létesítéséért harcolva is feudális szemszögből ítélték meg a vállalkozást. 1854-ben Kubinyi Ágoston földbirtokos, a Nemzeti Múzeum igazgatója vezetésével Nógrád, Borsod és Gömör megyék birto­ kosai egybegyűltek, hogy döntsenek az ipoly—sajóvölgyi vasút létesítése ügyében. Az ipolysági, gyarmati, szécsényi medencék nagybirtokosai, a Fülek környéki szénbányák, gömöri, ózdi, sajó­ völgyi vasolvasztók szempontjai szerint a vasút nyomvonalát Szob—Balassagyarmat—Losonc—Fülek—Rozsnyó útvonalban ha­ tározták meg. A vállalkozási kedv mellett a pénz hiánya volt a döntő. 1857-ben ezt a tervet Károlyi Ede akarta belga tőkével megvalósítani, de a nagybirtokosok által megindított vasútépítési mozgalom a tőke hiánya miatt természetesen csődbe jutott. A megye keleti területén az ipar fejlődését és egyben a vasút­ építés lehetőségét a Salgótarjánban és környékén elterülő szén­ mezők tették lehetővé. A potenciális erő az 1861. július 31-én en­ gedélyezett salgótarjáni Szent István Kőszénbánya Rt.-ben rej­ lett. A társulat nagyarányú fejlesztésének gátja többek között a közlekedés megoldatlansága volt. Ezért a Duna felé „lóerőre ter­ vezett” vasutat akartak építeni. Az egész vasúti ügy elindítója a szabadversenyen alapuló kapitalizmus tipikus képviselője, Brellich János volt. A bányatársulat megalakulásával fedőszerve lett a nagystílű vasútépítkezés megindulásának. A bányák érté­ két, jövedelmét túlértékelve, kampányt indítottak a lapokban, hogy minél több részvényest szerezzenek. 1862. januárjában in­ dult meg az akció, amiben fölelevenítették az ipoly—sajóvölgyi vasút nyomvonalát, azzal a külömbséggel. hogy most már Sal­ gótarjánon keresztül vezették a vasutat. Sok nógrádi birtokos is csatlakozott a tervhez. Brellich módosította az irányt, mert a Du­ nával való csatlakozás helyett Hatvanon keresztül, a fővárossal való összekapcsolást javasolta. A vasútépítésre az előmunkálati engedélyt 1862. május 6-án kapták meg. Ekkor csatlakozott a vas­ úthoz többek között gr. Forgách Antal is, aki a későbbiekben, kapcsolatai révén, többször is megmentette a pusztulástól a vas­ utat. 1863. január 19-én megkapták az uralkodói engedélyt a vasút­ építkezéshez. A társaság ezután vette fel a Cs. kir. szabadalma­ zott Pest—Losoncz—Besztercebányai Vasúttársaság és a Szent István Kőszénbánya Rt. nevet. A sajtókampányra és vesztegeté­ sekre több mint 400 000 Ft-ot használtak fel 1863-ban. Forgách Antal kancellár még az országos ínségalapból is utaltatott át pénzt a mindig pénzzavarral küzdő társulatnak. A kapott egy­ millió forint sem tudta a társulatot a csődtől megmenteni. Az igazgatótanács 1865. július 1-re tűzte ki a vasút átadását, de he­ lyette Pest város törvényszéke július 11-én a társulat összes va­ gyonára csődeljárás megindítását rendelte el. Egyes források sze­ rint a megvesztegetésekre több mint 800 000 Ft-ot használtak fel. A társaság nem elégedett meg a sajtóbeli védekezéssel és tervezgetéssel, hanem Forgách gróf közbenjárását kérték az ural­ kodónál. 1866 januárjában bejelentették a részvényeseknek, hogy közbenjárásukra a kormány felszámolja a csődöt és támogatás­ ban fogja részesíteni a vasutat. November 3-án a közgyűlés is­ mét módosította a vállalat nevét Cs. és kir. Éjszaki Vasút Társu­ latra. Ezzel a névvel a vasútépítés elsődlegességét akarták hang­ súlyozni. A kormány hathatós intézkedései következtében 1867. március közepére a pest—salgótarjáni vasút elkészült. Május 9-én a salgótarjáni szakaszt is átadták a forgalomnak. így tehát a széntelepeket összekötötték a fogyasztópiacokkal, a szénszállí­ tás kérdését megoldották, de a vasútépítkezésnél a problémák megmaradtak, s ezeket csak 1868-ban, a magyar állammal tör­ tént egyezség után lehetett felszámolni: ugyanis 1868. június 30-án az állam 7,5 millió forintért (a bányák nélkül) megvásárol­ ta a vasutat, amely egyben a MÁV első ipari vasútja lett. A vasút megváltása egyben a kamatgaranciális vasúti rendszer végét is jelentette hazánkban. Az Ipolyság—Balassagyarmat közötti vasút: Az ipolyvölgyi vasút építése során 1884-ben kapta meg az Osztrák—Magyar Allamvaspályatársaság az engedélyt Csatáról Ipolyságig építendő vasútra. 1886-ban az építkezést befejezték. Balassagyarmattól te­ hát 30 km-re megépült a vasút. Az ipolyvölgyi vicinális vasút kiépítésének a gondolata már 1869-ben is felmerült, amikor Szob—Ipolyság érintésével a vas­ utat Balassagyarmatig akarták kiépíteni. 1882. július 15-én a me­ gyeházán vasúti értekezletet tartottak. Forgách Antal — aki eb­ ben a vasúti tervezésben is szerepet kapott — javasolta, hogy a vasút ne álljon meg Balassagyarmaton, hanem Szécsényig vagy innen tovább is épüljön meg. 1884-ben az a hír terjedt el, hogy a vasutat az osztrák államvaspályatársaság kiépíti Balassagyar­ matig, sőt lehet, hogy egyenesen Hatvanig fogja vezetni. De csak a tervezgetésig jutottak el, a megegyezés elmaradt. Az egyre job­ ban sürgető igény arra késztette a törvényhatósági bizottságot, hogy az alispán vezetésével 1885-ben saját maga vegye kezébe a vasútvonal kiépítésének az ügyét. A tárgyalások és pénzügyi nehézségek miatt csak 1888. januárjában írták alá a szerződést a társasággal. A tervek szerint 1890. szeptember 1-én adták volna át a forgalomnak a vasutat. Június 18-án megkapták az enge­ délyt az építkezésre, az első kapavágást szeptember elsején tették meg. A vasút ünnepélyes megnyitására 1891. augusztus 15-én ke­ rült sor. Az Aszód—Balassagyarmat—Losonc közti vasút: Nógrád me­ gye alispánjának 1885-ben a közgyűlés előtt tett kijelentése — „Balassa-Gyarmat székvárosunknak, ha megyénk a haladás út­ ján előre törni akar, vasutat kell teremteni” — indította el azt a folyamatot, melynek eredményeként 1896-ban létrejött az aszód—balassagyarmati vasúti összeköttetés. A gondolat, hogy a Galga völgyében Pest felé Balassagyarmat vasutat kapjon, már 1861-ben felvetődött. Mivel a vasút a Zagyva völgyében épült meg végül is, a megyeszékhely ismét vasút nélkül maradt. A Nógrád megyei HÉV néven létesült vasút az eleinte két kü­ lön tervezett vasútvonalnak, a Balassagyarmat—Aszód és a Ba­ lassagyarmat—Losonc közötti vonalnak egyesítése folytán kelet­ kezett. Az aszódi vasút előmunkálatai során a MÁV rákosi állo­ másából terveztek kiágazást 1887-ben. Később, 1888-ban Aszód­ tól vették tervbe az elágazást. Márkus Ágoston budapesti mérnök kapott engedélyt a pálya műszaki terveinek az elkészítésére, s így a vasút közigazgatási bejárása 1889. február 19-én megtör­ tént. Mielőtt azonban az Aszódtól tervezett vasút engedélyezési feltételei végérvényesen megállapíthatók lettek volna, a vállalko­ zó 1890. november 3-án visszalépett. Az összes jogokat br. Rosner Emil, Pulszky Ágost és Tolnay Lajos szerezte meg. Ők vették tervbe a vasút továbbépítését Balassagyarmattól Losoncig. Ennek a vasútnak az előmunkálati engedélyét 1890. október 22-én már megkapták. A pálya műszaki tervei elkészültek, a közigazgatási bejárás 1891. szeptember 2-án megtörtént. 1893. január 20-án volt 23 �a vasút engedélyezési tárgyalása. A három engedélyes az esemény után az összes jogokat eladta Popper István budapesti mérnök­ nek 1894. július 14-én. A tervek szerint ekkor a vasút hossza 111,73 km és a legnagyobb sebesség 30 km/óra volt. A pályán 18 állomás, kitérő és megállóhely volt tervezve. A szerződés értelmé­ ben a vállalkozónak két éven belül kellett volna kiépíteni a vas­ utat. A tényleges építési költség 3 740 000 Ft volt. Popper István az év május 10-én szerződésileg megállapodott a Budapesti Bank Rt-vel a vasút megépítése tárgyában. 1895. december 18-án, hoszszas tárgyalások eredményeképpen, Nógrád megye 833 000 Ft kölcsönt vett fel a Pesti Hazai Első Takarékpénztár Egyesülettől. Csak ezek után jött létre 1895. június 25-i szerződés értelmében hivatalosan is a Nógrád megyei HÉV RT. A vasútépítési munká­ latok már augusztusban megkezdődtek. 1896. szeptember 13-án az aszód—balassagyarmati, 1896. december 1-én a Balassagyar­ mat—Losonc közötti szakaszt adták át a forgalomnak. A Losoncvidéki HÉV: A Losonctól északra elterülő területek­ nek a vasúti forgalomba történő bekapcsolására, a régebbi ter­ veken túl, csak 1891-ben került sor, amikor br. Baretta földbir­ tokos előmunkálati engedélyt kapott Losonc—Poltár—Rimaszom­ bat és Berzence—Szinóbánya—Poltár—Zlatnó közötti vasútvonal kiépítésére. A tervek 1893-ra elkészültek, de azt nem fogadták el. 1894. február 14-én Török Zoltán is előmunkálati engedélyt kapott a Losonc—Poltári HÉV megépítésére. A tervek részben azonosak voltak az 1891-es tervvel. A vasút létesítése azonban tő­ kehiány miatt akadozott, mert a megye feltételeket támasztott az esetleges támogatás fejében. Amikor Török Zoltán lett a megyei alispán, a vasút zöld utat kapott. 1895-ben Török Zoltán már mint a Losoncvidéki HÉV elnöke szerepelt. Hosszas tárgyalások, egyezkedések után, 1897-ben jött létre hivatalosan a Losonc— Poltári HÉV a Losonc—Kálnó—Zelene—Poltár—Szinóbánya he­ lyiérdekű vasút a Losonc—Zelence—Poltár—Rimaszombat, vala­ mint a Berzence—Málnapatak—Hámor üveggyárig és Poltár— Zlatnóig kiágazó helyiérdekű vasutak egyesítéséből. Az építkezések azonban tőke hiányában nem indulhattak meg. Ezért 1897. november 22-én Török Zoltán és érdektársai minden jogot a Magyar Helyiérdekű Vasutak Rt.-re ruházott át. Ez az Rt. a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank érdekeltsége volt, így a pénz­ ügyi fedezetet a bank elő tudta teremteni, az építkezések megin­ dulhattak. A Losoncvidéki HÉV 28,3 km-es szakaszát Poltárig és Katalinhutáig 1901. november 31-én, Poltártól, Zlatnó üveggyár érintésével, Kokováig 1908. november 26-án adták át a forgalom­ nak. Losonc—Gácsi HÉV: Gr. Forgách János 1895. augusztus 31-én kérvényezte a Losonc állomástól Gácsfalváig kiépítendő vasút­ vonalat. Az engedély megszerzése még nem jelentette a vasút­ építkezések megindulását, mert 1897-ben is csak az engedély meghosszabbítására került sor. Forgách gróf hamar túladott az engedélyen, mert 1899-ben Rózsa Károly és érdektársai fordultak megalapozatlan tervekkel segélyért a megyéhez. Mivel a kellő tőkét nem tudták megszerezni, 1904-ben a Losoncvidéki HÉV Rt. szerezte meg az építés jogát. A Losonc—Gács közötti kb. 10 km-es szakaszt 1906. december 14-én adták át a forgalomnak. A Vác—Balassagyarmat közötti vasútvonal: Nógrád megye nyugati területeinek és a megyeszékhelynek a bekapcsolása az or­ szágos vasúthálózatba állandó problémaként élt a XIX. század utolsó évtizedeiben. 1883. október 22-én Falk Zsigmond kapott előmunkálati enge­ délyt a vác—balassagyarmati vasút megépítésére. A szükséges részvényjegyzési aláírások, pénzbeli támogatások gyűjtése 1884ben megindult. Közben híre kelt, hogy az ipolysági vasút is ki­ épül Balassagyarmat felé, ezért a váci vonal ügyében megtorpa­ nás érződött. A vasútügy most már a megye közgyűlése elé ke­ rült. Közben új irányok is felkerültek a tervre, így többek között Gödöllő, mint végpont. Erre az irányra 1885-ben szintén előmun­ kálati engedélyt kapott a megye. A Vác felé való kiépítés nem került le a napirendről, mert Hont megyével is folytak tárgya­ lások egy közösen kivitelezett vasút ügyében. Éveken keresztül húzódott a vonal kiépítése, ekkor már új vasúti vonalként az aszódi irány is szóba jött. 1891-ben a dejtár—verőcei vasúti terv a Lókos völgyében kapott előmunkálati engedélyt. A vasúti tervezgetések közben Balassagyarmat vasutat kapott Ipolyság felé 1891-ben, valamint Aszód felé 1896-ban. 1897. de­ cember 2-án kapta meg az előmunkálati engedélyt Pázmándy Dénes a Verőcétől Rétságon át Nándorig építendő vasútvonalra. 1898-ban úgy tudták, hogy a szállítást villamos erővel fogják megoldani és a vasút Balassagyarmatig fog kiépülni. 1898 már­ ciusában tervezték meg a rétság—romhányi szárnyvonalat a vasútvonalból. A megye támogatását élvezve Pázmándy a vas­ útépítési engedélyt 1898. november 8-án kapta meg. Ettől függet­ lenül a vasút irányára nézve több változat is szerepelt. 1903-ban a vasút nevét Duna—Ipolyvölgyi—Helyiérdekű Vasútra változ­ 24 tatták. A vasút ügye csak 1907-ben közeledett a megvalósulás fe­ lé. Az átadásra, a Vác—Diósjenő—Drégelypalánk fővonalon és diósjenő—romhányi szárnyvonalon 1909. július 11-én került sor. A vasút kiépítése 6 511 000 koronába került. Az elmondottakon kívül a múlt század végén és századunk első évtizedében több más vasútvonal építésének a terve is felvetődött. Ezek a következők: Salgótarján—Szob közötti vasút: Az Ipoly folyó völgyében ter­ vezett és építendő vasútvonal gondolata már 1846 után felvető­ dött. 1860-ban a Sz. István Kőszánbánya Társaság akart a Duna felé vasutat kiépíteni. Az 1873-as vasúti programban is szerepelt a Salgótarján—Szob közötti vasút. 1876-ban gr. Forgách Antal indítványozta Hont megyével közösen a Salgótarjánt a Dunával összekötő vasútvonal kiépítését. Az építkezésre azonban vállal­ kozó nem akadt, így a vasútvonal ilyen formában való kiépítésé­ re nem került sor. Hatvan—Balassagyarmat térségében tervezett vasútvonalak: A Hatvan—Balassagyarmati HÉV létesítésére az 1886. július 25-én kapott engedély alapján gr. Dégenfeld Lajos vállalkozott. Szirákon Lázár Mór vállalkozó vázolta a terveket, 1890-ben az aszódi vasút nándori állomásától Herencsényig akartak további szárnyvonalat kiépíteni. 1897-ben még mindig csak terv volt ez a kiágazás. 1904-ben a Hatvan—Mohorai HÉV előmunkálati engedélyét Wohl Adolf losonci vállalkozó kapta meg: az aszódi vonalból 1913-ban Kiskérig akartak vasutat kiépíteni, végállomás a bujáki szénbánya lett volna. A vasúti tervek elhalását nemcsak az I. vi­ lágháború, hanem a megalapozatlan tervek és a tőkehiány is elő­ segítette. Hatvan—Szécsény térsége: Szirák község 1888-ban vasúti öszszeköttetést tervezett Hatvannal. A tervről 1898-ban esett ismét szó. 1907-ben Szécsényig, illetve Szécsényen keresztül Apcig, il­ letve Pásztó állomásig Ivánka Imre dolányi lakos szerzett elő­ munkálati engedélyt. Ez a vasút sem jutott túl még a tervezésen sem. 1909-ben a sziráki vasút ismét hallatott magáról, amikor is mozgalom indult a Hatvannal való vasúti összeköttetésért. 1910ben Nagy Sándor és Okolicsányi József budapesti lakosok kaptak előmunkálati engedélyt egy Szécsény—Hatvan közötti vasútvo­ nal építésére. Salgótarján—Szécsény közötti vasúti terv: 1895-ben Szilárdy Ödön salgótarjáni földbirtokos kért engedélyt egy Szécsény és Kisterenye közötti vasútvonal kiépítésére. Terveihez a megye hozzájárulását nem kapta meg, ezért 1898-ban új irányt jelölt ki, s ebben már Salgótarjánt vette fel végállomásnak. Ez a vasútépí­ tés pénz hiányában nem valósult meg. 1922-ben Salgótarján város vezetői élesztették fel ismét a Szécsénnyel való összeköttetés tervét, de a minisztérium az enge­ délyt nem adta meg. 1927-ben ismét kérvényezték a vasutat, amit most már a főispán is szükségesnek vélt és támogatott. 1937-ben Korányi Kálmán megkapta az előmunkálati engedélyt a Szécsénytől Salgótarjánig vagy Kisterenyéig kiépítendő vasútvonal­ ra. A vasút tervét több pontatlanság miatt át kellett dolgozni, közben az engedély is lejárt. (Ezt ugyan 1939. február 12-én to­ vábbi egy évre meghosszabbították, a vasúti terv azonban végül is 1939-ben, a háború kitörését követően teljesen lekerült a napi­ rendről.) Kürtösvölgyi HÉV: A megye északi, mezőgazdaságilag és ipa­ rilag hasznosítható területeinek Balassagyarmattal, a megye­ székhellyel való vasúti összeköttetésének a gondolata 1896 után vetődött fel. Az elképzelések szerint a vasútvonal Balassagyar­ mattól kiindulva Kékkő érintésével Zólyomig épült volna meg. 1897-ben Lindheim és társa kapta meg az előmunkálati engedélyt. A vonalat, mint ipari vasutat reklámozták, mert a kürtösi szén­ bányáknak teremtett volna szállítási lehetőséget. A vasútról is­ mét csak 1905-ben hallunk, amikor már Laszkáry Gyula a Kür­ tösvölgyi HÉV engedményese. A megye, mivel nem látott bizto­ sítékot a vasút esetleges megépítésére, anyagilag nem támogatta azt. 1910-ben még mindig az előmunkálati engedélyek meghoszszabbításáról tárgyaltak. 1913-ban Balassagyarmat város kölcsön felvételével akarta támogatni a vasút építését: 1914-ben a vonal kijelölése meg is kezdődött, de az I. világháború kitörése véget vetett a vasút hosszan vajúdó ügyének. Litke—Salgótarján: A vasúti összeköttetés létrehozása érdeké­ ben gr. Keglevich István nagybirtokos kért engedélyt A háború kitörése miatt a vasútvonal tervét elejtették. 1925-ben elevenítet­ ték fel újból a tervet, amelynek a létjogosultságát a kereskedelmi miniszter is elismerte, de annak államköltségen való kiépítését nem tette lehetővé. 1927-ben engedélyezték, hogy egy magántársaság kiépítse, de erre vállalkozót az érdekeltség nem tudott sze­ rezni. Így ez a vasút is a többi terv sorsára jutott. Szvircsek Ferenc �KÖRKÉP Vili. Salgótarjáni Tavaszi Tárlat A József Attila Megyei Művelődési Köz­ pontban megrendezett kiállításon 84 al­ kotó közel 170 művel állt közönsége bí­ ráló szeme elé. Az országosan szokásos arányoknak megfelelően itt is a festői alkotások túlsúlya jellemző. Meglepően kevés a kisplasztika, s a grafika sem képviselteti magát jelentőségének megfe­ lelő arányban. A festészeti anyag híven tükrözi az e formanyelvben megfogalmazható lehető­ ségek sokféleségét, a naturális közelítés­ től a vízióig. A városi tanács nagydíját elnyerő Lóránt János két képpel szerepel (Horizont és Száműzetésben), mindkettő jól példázza az összetett tartalom és a szűk szavú megfogalmazásmód találkozásából eredő szuggesztív erőt. Horizont című ké­ pén az életformaváltás nehézségeit pró­ bálta képi eszközökkel átgondolni. A csu­ pán vasbetonvázzal jelzett új környezet­ ben, a megérkezés pillanatában rögzíti figurái lelki állapotát. A megszokott kör­ nyezetükből és világukból kiszakított em­ berek kedves tárgyaikat (vázlattömböt, szegényes cókmókot, bárgyú szamarat) féltő gonddal őrizve, szorongva tekin­ tenek az idegen újra. A változás egyszer­ re jelent örömet és nosztalgikus bánatot, groteszkké lényegítve a benne élőket — különösen szembetűnő ez a középső fi­ gura széles karmozdulatán, mely egyszer­ re idézi a feltörő öröm és a siratás gesz­ tusát. A kép a kékesszürkék kifejező ha­ tását használja ki, világossá, levegőssé téve a jelzésszerű figurák környezetét. Lóránt visszafogott színvilágának ellenté­ teként égő vörös monokrom kompozíci­ ókkal szerepel Szentgyörgyi József, aki a Nógrád megyei Tanács díját kapta. Há­ rom műve ember és környezete lírai vi­ szonyát elemzi, a Kondor Béla ál­ tal megtalált képi eszközök felhasz­ nálásával. Ikonokhoz hasonló zárt­ ság, félszeg emberek és feketén felvilla­ nó, balsejtelmű állatok különös ellentéte jellemzi festményeit. Mondandójában és látásában rokona Bráda Tibor Befutás előtt című képe, mely a sport követelmé­ nyei által túlhajszolt ember krisztusi elesettségét sejteti. Kokas Ignác álmainkat idéző, csodálatos zöldbe játszó tájára fé­ lelmeink nyomasztó erejével csap le a hatalmas fekete madár. Erőteljes gondolati-meditatív közlésükkel, stilizált meg­ formálásukkal gondolataink hosszú sorát indíthatják el a művek. A vízióhoz áll közel Jánossy Ferenc zaklatott szerkesztésű Karneválja, Vinkler László Metamorphózisa. A gyermeki szinonim képlátást próbálja átültetni művészetébe Földi Péter, naiv bájú mada­ rai egyszerre repülnek és zuhannak. A felületi dekorativitás felől közelít a lát­ ványhoz az alkotók nagy része, pl. Bakallár József, Tóth Imre, Nagy Előd, Blaskó János a konstruktív absztrakció eszkö­ zeivel vall a népi építészetről. Fábián Gyöngyvér Munkásszálló című festménye eddigi művészpályájának egyik legsike­ rültebb darabja. Az okkerrel festett alvó munkások súlyosan nehezednek az ágyra, szinte görcsösen kapaszkodnak az álom­ ba, de fejük felett ott kísért az ébredést előrevetítő óralap (melyet ötletesen aplikált a művész a felületre). Hagyományos témát próbál hagyományos eszközökkel megragadni táj ábrázolásain Mazsaroff Miklós, Barczi Pál, Nagy Ernő, Seres Já­ nos. A fény impresszionisztikus vibrálása foglalkoztatta Iványi Ödönt Világos szín­ pad című festményén. Festészet és alkalmazott művészet ha­ tárán állnak Blaski János képei, melyek formanyelvük révén inkább zománcba kí­ vánkoznának. A grafikához közelítenek Klimó Károly illusztrációi, melyeknek si­ kerül hangulatilag és gondolatilag meg­ ragadniuk az ihlető írónak (Kafkának) a tudat mélyéről kukucskáló ember elhagyatottságát elemző művészetét. A festészeti anyaghoz kapcsolható mű­ fajában a tavalyi nagydíjas Kokas Ignác festőművész —, aki a nyitás időpont­ jában lett kiváló művész — kamarakiállí­ tása. Monumentális megfogalmazású kom­ pozíciók jelennek meg itt a művésztől szokatlan kis méretben. A művek lírai töltése (pl. Kicsiny lámpás, öregek háza, Búcsú Ginzától stb.), a zöldeknek sokszínű lavírozása révén önvallomás rangjára emelkednek e festmények. Általuk a mű­ vész jelenlegi alkotói periódusát, képszer­ kesztési módszerét ismerhetjük meg köze­ lebbről. A kiállított grafikák összképe jobb és egyenletesebb mint a festményeké. Tar­ talmi gazdagságát sajátos formanyelve révén éri el, mely különösen alkalmas fi­ lozofikus, meditatív gondolatok kifejezé­ sére. A grafikusok sorából három művész emelkedik ki tartalom és forma magas szintű egységének sikeres megvalósításá­ val. Czinke Ferenc Az út végén című lap­ ján a háborús katona fényképe és egy székre dobott kiszolgált katonakabát átlós kompozíciójába aranyszínben kanyargó utat helyez; összetett képzettársításra ad­ va ezáltal módot. Tavalyi, nemzeti galé­ riabeli kiállításának tanulsága e művön érett meg: a fényképen idealizált kezdet és a csüggedt hazatérés között az út idő­ ben és térben beláthatatlanná, kifürkészhetetlenné tágul. Egyszerre jelenik meg a művön így egy hosszas cselekmény egé­ sze, s annak gondolati indoklása is: egy teljes és zárt világ. Bálványos Huba li­ tográfiái meditatív hangon szólnak hoz­ zánk. Öreganyáink című képén az öreg­ emberek világának szétesését, tárgyaik­ nak különleges, misztikus tartalmakkal telítődését követi nyomon. A király mez­ telen című lapján groteszk figurák tí­ pusait vonultatja fel, visszájára fordítva a történetet: egyedül a magába forduló, elesett, kirekesztett „király” felöltözött az öntelten röhögő, meztelen tömeg gyűrűjé­ ben. Raszler Károly illusztrációi drámai erejükkel, tömör kompozíciójukkal hat­ nak. Finom tollrajzaival vonta magára a figyelmet Sulyok Gabriella és Mayer Ber­ ta. Szemethy Imre kiérlelt, sajátos, ér­ dekes, izgató formanyelvvel jelentkezik e tárlaton is; reméljük hamarosan sikerül megfelelő témát találnia egyéni megfogalmozásmódja tartalmi telítésére. A sajnálatosan kevés szobor és kis­ plasztika közül — leszámítva a régebben keletkezett és máshol már díjazottakat (Varga Imre Derkovits, Kiss István Fel­ szabadulási emlékműterv) — érdekes képzettársításával és megformálásával emelkedik ki Tornai Endre Emléke, szak­ mai tudásával Janzer Frigyes Kodályportréja, szokatlan anyagmegmunkálásá­ val Király Róbert bazalt és bronz Anyája. Talán ezzel a rövid és érintőleges át­ tekintéssel is sikerült érzékeltetni, hogy a kortárs magyar művészet csaknem vala­ mennyi formai útja képviselteti magát a kiállításon. E tényező ellenére mégis csak a jó közepes szintet éri el a tárlat — bár ez a megállapítás az összes orszá­ gos kiállításra elmondható; s az okok is megegyeznek. A beküldött művek nagy része régebbi alkotás (1970—73. tájáról való is akad), nem tükrözi alkotója jelen­ legi gondolatkörét, formai kísérleteit, nem tudósít az aktuális művészeti problémák­ ról. Hiányzik a frisseség, az új kísérle­ tek, új művek megjelenését kísérő vá­ rakozó izgalom; a művész ettől megfoszt­ ja önmagát, közönségét és kollégáit egy­ aránt. Több kiállított kép részt vett egyéb pályázatok, tárlatok egész során, így megjelenése itt szinte semmi újat nem ad sem a kiállítóknak, sem a szervezőknek. Ebből is kitűnik, hogy a tárlatra ötlet­ szerűen adják be munkáikat az alkotók. A kiállítás emiatt nehezen rendezhető, végső képe kvalitás szempontjából erősen egyenetlen. A művek művészi minősége az orszá­ gos átlagnak megfelelően jó közepesnek mondható. Az alkotások túlnyomó részét 25 �sajnos, nem jellemzi átütő gondolati erő, művészeink szívesebben figyelnek önma­ gukra, mint a valóság eseményeire. Vá­ lasztott témáikat nem mindig sikerül megfelelő szinten kifejezniük, sok az ujj­ gyakorlat-jellegű mű. Megszokott, régi témák társulnak begyakorlott kifejezési módokkal, bravúros technikai biztonság­ gal önmagáért való, élmény és érzés nél­ küli műveket eredményezve. Hiányzik a kísérletező kedv, az új téma keresésének belső kényszere, a valóság képi átlényegítésének sokszor önemésztő vágya —, mely minden igazán jó műalkotást jelle­ mez. Sok a zárt, semmitmondó, felületi hatásokra építő kompozíció. Kevés mű­ vész kerüli csak el e buktatókat a kiál­ lítók közül. Czinke Ferenc, Lóránt János, Bálványos Huba gazdag gondolatiságú, magas szintű művészi tudással megoldott, s frissen (ebben az évben) alkotott mű­ vei azonban bizonyítják, hogy a művészi igényesség útja is járható. Példájuk — bízunk benne — jövőre remélhetően szé­ lesebb körben válik általánossá. Az iparművészeti alkotások jelenléte a tárlaton szerencsés, egyrészt mert így teljesebb képet kapunk a megyében al­ kotó művészek munkájáról, másrészt pe­ dig mert utalnak Salgótarján ipari fel­ építésére, a művészi formatervezés igé­ nyére. A képzőművészeknél hiányolt kí­ sérleti kedv e műfajban virágzik, s több kiállító művésznél is nyomon követhető. Az üvegben rejlő épületplasztikai lehe­ tőségeket kutatja Erdei Sándor, a kerá­ miaformálás hagyományos kereteit fe­ szegetik Horváth Sándor munkái. Az iparművészet az ipar művészi szin­ tű művelését, ipari, technikai érzékeny­ séget és szintet is kell, hogy jelentsen. Az üveg-térelválasztóknál vált ez külö­ nösen központi kérdéssé. A művek bemu­ tatásánál itt előtérbe kell állítani a funk­ ciót, ezt viszont csak az üveghez alkal­ mazkodó, megfelelően méretezett installá­ cióval lehet elérni, melyet a művésznek kell kiviteleznie. A kiállításon szereplő művészek több­ sége nem először állít ki városunkban, vissza-visszatérő vendége tavaszi tárla­ tunknak. örömmel látnánk tőlük környe­ zetünk sugallta, munkánk, életünk, való­ ságunk által ihletett műveket. (A távo­ labbi tájegységekről kiállító művészek magas száma mellett meglepő és érthetet­ len, hogy a Salgótarjánban élő alkotók között akad, aki egyetlen művet sem kül­ dött a tavaszi tárlatra. Vajon a szakmai társaktól tartanak, vagy a tárlatot nem ítélik méltónak legújabb műveik bemu­ tatására. Akárhogyan is van, a városnak, melyet életük színteréül választottak, tar­ toznának ezzel a jelképes számadással.) Mert az elkövetkező évek tavaszi tárla­ tainak szakmai és közönségsikere nem a szervezőkön, díjalapítókon, vagy rendező­ kön múlik, hanem a résztvevő művészek körének alaposabb megválogatásán, bő­ vítésén, a beküldött munkák még ran­ gosabb művészi igényességén dől el. Krunák Emese 26 Munkásfiatalok IV. Országos Vers- és Prózamondó Versenye Ha egy országos kulturális-művészeti rendezvény sikerét nem a külsőségek pa­ rádézó gazdagságával, hanem a megjele­ nített művekben és a szakmai vitákban fölbukkanó gondolatok súlyával és idő­ szerűségével mérjük, a munkásfiatalok Salgótarjánban rendezett vers- és próza­ mondó versenye méltán kívánkozna az ilyen jellegű események élére. Salgótarján 1972 óta immár negyedik alkalommal adott otthont az amatőr elő­ adóművészet e kiemelkedő fontosságú eseményének, amely minden esetben egy országos méretű munkás-kulturális akció ünnepélyes záróakkordját, csúcsát jelen­ tette. Nagy eredmény ez, hiszen a verseny gondolata olyan időben született, amikor egy-egy város kulturális életének rangját, minőségét elsősorban az országos rendez­ vények számával mérték. Következmé­ nyeként a különböző napok, ünnepi hetek, versenyek, seregszemlék, fesztiválok so­ rozata árasztotta el az országot. Számos — egyébként jó — kezdeményezés áldo­ zatul is esett e rendezvényszemléletnek, mivel a feltételek közül nem egy esetben csak a nagy ötlet és elhatározás volt adott... A munkásfiatalok vers- és prózamondó versenye azonban gyökerekre talált Sal­ gótarján hagyományaiban és a nemes szándék valóra váltásához bizonyítottan volt anyagi és szellemi erő is. A kezde­ ményezés kiállta az idők és a gyakorlat próbáját; sikerült olyan hagyománnyá és példává nemesíteni, amelynek folytatásá­ ra és megújítására egyaránt képesek életrehívói. A munkásfiatalok IV. országos vers- és prózamondó versenye is mérhető fejlő­ dést mutat az előzőekhez viszonyítva. Élvonalában tömörebb lett a mezőny, nőtt a derékhad, ha kiugróan nagy teljesít­ mény nem is sok akadt. Természetesen nem általában a vers­ mondók lettek jobbak két év alatt, ha­ nem az előkészítés, a válogatás: az üze­ mi és a megyei előversenyeken résztvevő 3000 munkásfiatal közül valóban a leg­ jobbak kerültek tovább; megyénként 3—3, Budapestről 9 versmondó. A tudatosabb, igényesebb válogatás mellett a verseny­ zők szakmai felkészítése is javult. Ezt igazolja, hogy az eddigi hat helyett most tizennégyen kaptak hivatalos meghívást a győri Radnóti-emlékversenyre, ahová az év különféle versenyeinek győztesei kerülhetnek. Az általános színvonal-emelkedésen túl milyen tanulságokkal szolgált az országos döntő? Megmutatta, hogy ez az ifjúmunkás nemzedék elsősorban önmagát keresi a költészetben és saját világát vetíti ki a tolmácsolás során. Produkcióik többségük­ ben vallomásértékűek voltak, társadal­ mi munkamegosztásbeli helyzetük, korosz­ tályuk életigazító problémái kerültek elő­ térbe: helyük a világban, szorongásaik, kétségeik — és hitük. Azzal, hogy a fia­ talok a költők segítségével önmagukról szóltak, az amatőr előadóművészet igazi értékére és értelmére találtak rá — a versmondás náluk nem cél, hanem esz­ köz volt. Természetesen: nagy teljesítmény csak akkor születik, ha mindez magas fokú szakmai felkészültséggel találkozik. A már fentebb jelzett hiányérzetünk is eb­ ből adódik; a többség belső, igazi érzé­ seit, fontos közölnivalóját éppen mester­ ségbeli hiányosságai miatt nem tudta elég­ gé kibontani. A versenyzők e csoportja (típusa) most még inkább tehetségét, mintsem tudását bizonyította. Fejlődésük lehetősége és útja adott: egyéniségük, vibráló belső világuk, közéleti elkötele­ zettségük megőrzésével, az ösztönösségtől a tudatosság felé haladva, mind nagyobb mesterségbeli tudást szerezni. A másik jellemző (bár aránylag jóval kisebb számú) típus viszont éppen arra figyelmeztet; meg kell tanulni a mester­ séget —, de ez ne az egyéniség rovására történjen. Hiába van ugyanis egy vers­ mondónak a birtokában minden eszköz, ha hiányzik a személyiség, a személyes­ ség — az eredmény legfeljebb kelleme­ sen szürke produkció lehet. A versenyzők mindkét típusára az ér­ telemre ható, gondolati versmondás volt jellemző, amelyben a középszínek ural­ kodnak. Az érzelmi „túltöltöttség” lehe­ tőségét már a versválasztás is kizárta — a meditatív költemények túlsúlya indo­ kolta a visszafogottabb, tartózkodóbb �előadásmódot. És ezzel el is érkeztünk a versmondó versenyek értékelésének örök, visszatérő témájához, a versválasztáshoz. Okkal és joggal, hiszen hiába fontos a mondanivaló, felkészült a versmondó — előadóművészetről van szó! —, ha a vá­ lasztott mű esztétikai értéke csekély. Most örömmel állapíthattuk meg: bővült a rangos anyag, színesedett a választék. Elsősorban a kötelező — a SZOT-dijas költői — művekből sikerült jobban a vá­ logatás, mint az előző versenyen. A sza­ badon választott verseknél az irodalmi színvonallal eddig sem volt baj, de to­ vábbra is joggal hiányoljuk klasszikusa­ inkat: József Attilát, Adyt, Petőfit... és a külföldi lírát. Végezetül erre a versenyre is érvényes, hogy értékét, létjogosultságát a szűkebb környezetére gyakorolt, serkentő, kisu­ gárzó hatásának lehetősége is adja. Le­ hetősége — írjuk —, mert éppen ezt a lehe­ tőséget mindmáig nem sikerült valóra váltanunk. Itt az ideje, hogy a szakmun­ kásképző intézetek, a szépen fejlődő munkás-irodalmi színpadok, a szakszer­ vezeti művelődési intézmények (és min­ den egyéb érdekelt) hatékonyabban szer­ vezzék, támogassák, ösztönözzék az ama­ tőr versmondó mozgalmat. Teremtsék meg a költészet és az önkifejezésre vágyó, mű­ vészet iránt vonzódó fiatal munkások egymásra találásának még vonzóbb lehe­ tőségeit, melyek jóvoltából nemcsak az aranydiploma tulajdonosa nyertes, hanem mind érzékelhetőbben nyertesek vagyunk mindnyájan és nyertes a munkásműve­ lődés fontos és szép ügye. Korill Ferenc Falvak, filmek, napok FALUSI FILMNAPOK Gyermekkoromban gyakran megfordultam egy kis szabolcsi falu ütött-kopott mozijá­ ban. A filmekből már csak villanásnyi em­ lékeket őrzök, a körülményeket azonban nem felejtem el soha. Az ízléstelen portál kirakatában rikító fotók csalogatták az ér­ deklődőket. A teremben bokáig ért a tök­ mag- és napraforgóhéj, melyet a fegyelme­ zetlen nézők a szűk székek alá dobáltak. Folyton elszakadt a film. Egyszóval: nem volt éppen ideálisnak nevezhető az akusz­ tika. Mozikultúránk színvonalával — ne szépítgessük a dolgot — ma sem dicsekedhe­ tünk. Még a nagyvárosi filmszínházak szé­ kei is nyikorognak, a szellőztetés ott is többnyire megoldatlan, a reklám gyakran igénytelen, a vetítések nívójával sem le­ hetünk mindig elégedettek. Egy valami mégis alapvetően megválto­ zott. És ez a lényeg. A felszabadulás előtt a műsorpolitika ge­ rincét a szentimentális giccsek, az igény­ telen tucatáruk képezték. Mindent a kaszsza szempontjainak rendeltek alá. A mozi — a Horthy-korszak falujának szinte egyetlen kulturális bázisa — engedelme­ sen szolgálta a politikai hatalmat: a vász­ non időről időre felbukkantak az uszító propagandafilmek. Az ízlés alakításával — fejlesztésével — nem törődött senki. A mai falvakban a szocialista kultúra hadállásai egyre erősebbek. A mozi most már több, mint szórakoztatási intézmény, A program összehasonlíthatatlanul gazda­ gabb és igényesebb, mint évtizedekkel ez­ előtt. A nézőt számos kitűnő lehetőség vár­ ja, hogy közelebbi ismeretséget kössön az időközben felnőtté vált filmművészet al­ kotásaival és azok „üzenetével”: TlT-előadások, viták, közönség-művész találko­ zók. Minőségi ugrásról van szó, melyről nem szabad megfeledkeznünk, amikor a Film­ napok Falun akcióját méltatjuk és idei ta­ nulságait megfogalmazzuk. * Az elnevezésből: „filmnapok” logikusan adódik, hogy a rendezvények fókuszában a művek álltak. Régebbiek és újabbak, egy­ két évtizedesek és egészen frissek. Ami a hagyományokat illeti, meglehető­ sen közismert tény, hogy a magyar film legfontosabb útjelzőkövei a falusi téma­ körhöz kapcsolódnak. A Talpalatnyi föld­ től az Árvácskáig — vagy még tovább — ívelődő híd pillérei olyan folyamatot je­ lölnek, melyet a nagy filmgyártó államok is megirigyelhetnek tőlünk: a filmművé­ szet és a valóság eleven kapcsolatát, a lé­ nyeges konfliktusok megragadásának permanenciáját, a politikus indíttatás konst­ ruktív szenvedélyességét. Az alkalom ürügyén felesleges felmon­ danunk a leckét és felsorolnunk az ered­ ményeket. Inkább azt hangsúlyozom — személyes megfigyeléseim alapján —, hogy a Körhintán és a Szakadékon semmit sem fogott az idő. Fábri Zoltán és Ranódy László filmdrámája változatlanul élő és időszerű. A jó filmnek nem ártanak az évek. A két alkotásban exponált kérdése­ ken már régen túljutottunk, a Körhinta és a Szakadék szépségeivel mégsem lehet betelni. Az elemzések részletesen taglalják a művek erényeit, most csupán egy sajá­ tosságot említek meg. Az ötvenes évek de­ rekán forgatott mozidarabok kíméletlen őszinteséggel tárják fel a gondokat. Nem beszélnek mellé. Állásfoglalásra kényszerí­ tenek. A Körhintának és a Szakadéknak mind­ emellett van általános érvényű gondolati tartalma is. A hely és az idő felcserélhe­ tetlen, az eszmei summa azonban más szi­ tuációkra is vonatkoztatható. Körülbelül így hangzik: a személyiség kibontakozta­ tásához teljes életre van szükség. Megfe­ lelő társadalmi közérzetre, kikezdhetetlen eszmei iránytűre, harmóniát sugárzó sze­ mélyes bátorságra. A falu nagy forradalmai véget értek. A felszabadulás után leszámoltunk sok ter­ hes örökséggel. Megszűntek a nagybirto­ kok. Földet osztottunk. Megerősödött a termelőszövetkezeti mozgalom. Ezt a sok változást számos film választotta témájául. Ma — az úgynevezett megállapodottság korában — csöndesedett a ritmus, kevésbé látványosak az összeütközések. De még nincs itt a Kánaán! Változatlanul megma­ radtak a drámai erőterek, hiszen a múlt és a jelen erkölcsei, szokásai nap mint nap összecsapnak, s a változó élet is új helyze­ teket teremt. Ha hozzávesszük, hogy a régi falu — mint helyszín — semmiképpen sem rekesztődhet ki a magyar film térképéről, máris megfogalmazhatjuk a tételt: a foly­ tonosság és folyamatosság minden vonat­ kozásban biztosított. Legalábbis elmélet­ ben. A gyakorlat egyelőre mást mutat. Ta­ gadhatatlan tény, hogy az utóbbi időben — s nemcsak egy-két esztendőben, hanem egy egész évtizedben mérve a fejlődési egysé­ get — rendezőink kevéssé érdeklődnek a magyar falu világa iránt. Más témák — úgy látszik — kurrensebbek. Talán kevés a megfelelő forgatókönyv. Az sem elkép­ zelhetetlen, hogy a személyes tapasztala­ tok hiánya is gátolja bizonyos elképzelések valóra váltását. A tények mindenesetre azt mutatják, hogy a magyar filmművészet fa­ luképe mostanában elszürkült. A mennyi­ séggel sem lehetünk elégedettek, de a fel­ fedező szándék is kevés. Ezért örültünk a falusi filmnapok két bemutatójának: Fábri Zoltán Magyarok és Mihályfi Imre A közös bűn című alko­ tásának. Igaz, mindkét alkotás tematikája elmúlt időszakhoz kapcsolódik: előbbi hő­ sei a háború országútjain kóborolnak, utóbbi cselekménye pedig a nagy vízvá­ lasztó, az ellenforradalom napjaiban kez­ dődik. A múlt és a jelen összefüggése, a Magyarok és A közös bűn eszmei tanulsá­ gainak máig sugárzó érvénye így is nyil­ vánvaló. A művek nemcsak a Horthy-kor haláltáncának utolsó felvonásáról, vala­ mint 1956 személyiségeket és meggyőző­ déseket próbára tevő drámai bonyodal­ mairól szólnak. Mondanivalójuk — úgy érzem — mindenképpen túlnő az adott kö­ zegen. De erről majd később. Előbb nézzük a filmek gondolati következtetéseit és a mű­ vészi kifejezőeszközöket. Fábri Zoltán olyan kiszolgáltatott em­ berekről készített filmet, akiknek volta­ képpen szerencséjük volt: a fasiszta tombolás végefelé németországi vendégmun­ kára utazhattak, s így hivatalosan kima­ radhattak az itthoni háborúsdiból. Persze Hitler birodalmában sincs szélcsend, ellen­ kezőleg: Fábián András és társai a kegyet­ len erőszak számos megnyilvánulását lát­ ják. A birtok mellett — ahol dolgoznak — koncentrációs tábor található. Olykor fog- 27 �lyok vonulnak, és lövések dördülnek a kastély közelében. A Magyarországról ér­ kezettek lengyel sorsüldözöttek szenvedé­ sét enyhítik. Az előnyös feltételekkel szer­ ződők természetesen nem passzív szemlé­ lők: olykor rajtuk csattan az ostor. Az alaphelyzet összerímel Fábri Zoltán leg­ több alkotásának vizsgált konfliktusával: hogyan őrizheti meg legjobb önmagát — és morális elveit — a másoktól függő, foly­ ton parancsot teljesítő, itt a föld fölé gör­ nyedő ember? Mihályfi Imre A közös bűn képsorain nem annyira a krimijelleget, a bűnügyi szálat, mint inkább az életfelfogások öszszeütközését állította a mese középpontjá­ ba (a forrás: Galgóczi Erzsébet kisregé­ nye). Egy határ menti tanyán meggyilkol­ nak valakit, aki disszidálni készült. A gaz­ da — nehogy a gyanú ráterelődjék a tör­ vényes rend megbomlása idején — eltün­ teti a hullát. Pontosabban: ráparancsol a fiára, hogy engedje a folyóba a tetemet. A célszerűnek látszó döntésnek súlyosak a következményei. Korántsem a leleplezés, hiszen a nyomozás végén a rendőrtiszt közli Sokoraival, hogy fölösleges tartania a börtöntől. Elvégre nem a konok tanya­ tulajdonos a tettes, bár cselekedhetett vol­ na hidegebb fejjel, emberségesebben is. A rejtélyes eset jóvátehetetlen folyománya: Imre, a fiatal fiú, leszámol a maradiság erkölcsével és hátat fordít apja világának. Nem tudni, hová megy, de ez nem is lé­ nyeges. Megérlelődött benne az elhatáro­ zás: így nem lehet élni. Perspektívák nél­ kül, tartalmas célok híján nincs értelme a lélekölő robotnak. Fábrinál a függőség szélsőséges végletei elevenednek meg. A parasztok kénytele­ nek elvállalni a megbízatást. Belső pa­ rancsra cselekszenek akkor is, amikor — a maguk csöndes akaratosságával — szót emelnek jogaikért. Ilyen szituáció elkép­ zelhető máskor is. Itt jegyzem meg, hogy — másfelől tévedés lenne az egész magyar­ ság képviselőinek tekinteni a Németor­ szágba kitántorgókat. Ők ugyanis az élet perifériáján lézengenek. Tudásszintjük, felkészültségük az átlagosnál szerényebb. Azt a népréteget testesítik meg, melyet a hatalom tudatosan és sokáig sötétségben tartott, hogy kedve szerint manipulálhas­ 28 son vele. Nem árt azonban figyelembe ven­ talán többsége — irodalmi köldökzsinór­ nünk, hogy voltak akkortájt másféle pa­ hoz kapcsolódik? A Talpalatnyi földtől — rasztok is. Meg egyáltalán: az aktív cse­ a Körhintán át — a Húsz óráig, az Árvács­ lekvés küszöbét bátran átlépő hősök. És az káig vagy az idén közönség elé került Ma­ sem elhanyagolandó körülmény, hogy sok gyarokig és A közös bűnig terjedő lánco­ ezer magyar az ennél sokkal keményebb lat a két Múzsa termékeny kölcsönhatását mártíriumot habozás nélkül vállalta. bizonyítja. A fejlődési folyamatok termé­ A közös bűn tanulságát — a címre utal­ szetesen nem esetlegesek. A hazai literava — a rendező ekképpen foglalta össze: túra kitűnő forrásanyagot biztosított a „Tulajdonképpen minden olyan magatar­ filmművészek számára: örüljünk neki, tás bűnös, amelyik életidegen, amelyik hogy éltek a lehetőséggel. Bizonyára a jö­ nem hallja meg a másik embert, és felelős vőben is élni fognak vele. Csak arra vi­ mindenki, aki a másikat megalázza, vagy gyázzunk, hogy ne abszolutizáljuk a film erőszakkal saját akarata ellenére kénysze­ és az irodalom törvényes viszonyát: elkép­ ríti. De felelősek azok is, akik a társadal­ zelhető klasszisteljesítmény prózai vagy mi rendet olyan szituációba juttatják, ahol drámai előkép nélkül is. az kisiklik, ahol az emberek elvesztik tá­ Jóízű viták, érdekes beszélgetések, okos jékozódó képességüket.” A filmben tehát a ankétok színesítették a Filmnapok Falun távolságról van szó, mely felfogást, elve­ ket, magatartásokat választ el egymástól. idei programját. Csak elvétve éreztünk Az életvitelét egyedül követhető és kizá­ kampányjelleget az ügyesen pergetett mű­ rólagosnak tekinthető útnak kikiáltó és sorban. Az elképzelést — mérlegként is ahhoz makacsul ragaszkodó Sokorai való­ megállapíthatjuk ezt — siker koronázta. sággal megbéklyózza gyermekét. S ugyan­ Továbbra is szorgalmazni kell nézők és fil­ ilyen bilincset ver az ember kezére a tár­ mek, falusi mozilátogatók és közéleti gon­ dok konfrontációját. sadalom, amikor hagyja, hogy az iránytű Veress József mutatója össze-vissza lengjen. Ilyenfor­ mán A közös bűn konklúziója is szélesít­ hető. Nem egyedül 1956-ra vonatkoztatha­ tó az eszmei summa. A Magyarok és A közös bűn egyaránt realista mű, áttételes jelzések, parabolák­ ban szokásos megoldások nélkül. Fábri a Balázs József-regény cselekményét néhány Egy ideje megváltozott borítóval jelenik emlékmontázzsal hangsúlyosította (Fábián meg a Magvető Könyvkiadó Elvek és utak András sorsát apja egyensúlyvesztése is című sorozata. A tetszetősebb és (ahogyan befolyásolja: az elbeszélésben helyet ka­ a szakmai zsargon nevezné) blikkfangopott a Fábián Bálint találkozása Istennel sabb formátum azonban nem jelentett egy­ néhány motívuma). Hangsúlyos szerepet szersmind fordulatot a célokban, tartalmi játszik a történetben Kondor Ábris álma: követelményekben is: erre ugyanis vajmi a nagybeteg fiatalember víziójában felsej­ kevés indíték lehetett volna, hiszen a so­ lik a nemzethalál iszonyata. Ezek a megol­ rozatot több mint egy évtizede a művé­ dások kissé ellene dolgoznak a mindvégig szetelmélet, a filozófiai, esztétikai vizsgáló­ földön tartott stílusnak: fölöslegesen dás igényes műhelyeként „jegyzik” érde­ „megemelik” a sztorit, didaktikus ballasz­ keltek és érdeklődők egyaránt. Mégis tokat aggatnak rája. Mihályfi filmjében mintha szükségszerűen telítettebb belső nincsenek ehhez hasonló zavaró momen­ szellemi izgalmakkal is párosulna az utób­ tumok, de a részletezés — mondhatnám bi kötetek színesebb, vibrálóbb külleme, azt is: az aprólékosság — nem mindig sze­ változó valóságunkhoz jobban igazodni rencsésen megválasztott technikai fortély. látszik a sorozat egésze. Ennek bizonyítá­ Lehetne valamivel több búvópatak a lélek­ sához Almási Miklós Kényszerpályán, tani helyzet ok-okozati összefüggéseinek Ágh Attila Tudományos-technikai forra­ vizsgálatában. dalom és művelődés, Sziklai László Törté­ nelmi lecke — haladóknak és Tóth Dezső Elő hagyomány — élő irodalom című kö­ tetei jelenthetik a leghatásosabb érveket. A falusi filmnapokon — a nyílt fórumok Almási Miklós könyvének „sorvezetőjét” rendezvényein — számos időszerű kérdés­ ről esett szó. Csak néhányat említek a te­ — nem nyitó- vagy zárópasszusként, ha­ rítékre került problémák közül. nem középtájt, mintegy „rangrejtve” — a Miért nem ábrázolják rendezőink az felelősségről írott esszéjében találni. A fe­ életszínvonal gyors falusi ugrásait? Hogy lelős cselekvés természetrajzának elméleti lassan-lassan tényleg eltűnik a lényeges sémájával erkölcsi — és szélesebb értelem­ különbség város és vidék között? Hogy a ben társadalmi — gyakorlatunk, „történe­ gondolkodásnak a nagy településeken és lemalkotásunk” egyik centrális kérdésére kis lélekszámú falvakban egyre több a kö­ ad kielégítő magyarázatot. A szerző szán­ zös nevezője? A jelenlevő alkotók jogosnak déka szerint a felelősség filozófiai-etikai tartották az észrevételt. Nem ígértek sem­ szerkezetét és a felelősség áthárításának mit, csak azt, hogy felhívják az illetékesek problémáját gondolja itt tovább előző ta­ figyelmét erre az igényre. nulmányaihoz képest. Két mozzanatát Sok az ismerős arc a magyar filmeken. emeljük csak ki gondolatmenetének, mint A fiatal színészek között hiányzik az úgy­ amit leginkább figyelemre méltónak ér­ nevezett paraszttípus, a Szirtes Ádámhoz, zünk a közfelfogás ellenében. Az egyik, Horváth Terihez, Soós Imréhez hasonló hogy „a felelősség parancsa az idő függ­ adottságú tehetség. Nem lehetne erre is fi­ vényében működik, azaz „a jelenben kell gyelni a főiskolai felvételi vizsgákon? A alakítanom mások jövőjét, és ennek a le­ kritikai megjegyzést a képzés vezetői fon­ hetséges jövőnek kell visszahatnia a dön­ tolják meg: azt hiszem, mindenképpen in­ tés jelenére”; a másik, hogy a felelősség dokolt óhaj diktálta a felszólaló szenvedé­ dialektikus szerkezetében fontos szerepe lyes vétóját. van a kockázatvállalásnak, a rizikónak is: Véletlen-e, vagy törvényszerű, hogy a „eleve kész megoldás mellett dönteni egy­ falusi témájú művek jelentős hányada — szerű választás — nem felelős döntés”. Elvek és utak �Almási Miklós könyve elsősorban gon­ vetíti viszonyaikat, átmeneteiket.” Ezzel dolkodókról (Adorno, George Steiner) és az összegzéssel segít eligazodni a kultúra­ írókról (O’Neill, Beckett), marxistákról definíciók rengetegében, másrészt az alap­ (Lunacsarszkij, Lukács) és polgáriakról vonalak tisztázásával egzaktabb fogalom­ (Herbert Marcuse, Lucien Goldmann), kül­ alkotásra is ösztönöz. földiekről (Garcia Márquez) és nemzetközi Szelleme, kezdeményező, újító kedve — mércével mérhető magyarokról (Örkény, és talán bátorsága — rokonítja ugyan Déry, Nagy László) szóló tanulmányok Sziklai László könyvét Almási és Ágh gyűjteménye. Hogy mégis a fenti esszéjét munkáival, de másként, elvontabban ak­ emeltük ki, annak nemcsak praktikus, ké­ tuális és így példaszerű. Hiszen az alapjai­ nyelmi oka van, hanem főként az, hogy ban esztétikai fogantatású tanulmányok ebben éreztük megalapozni a szerzők és a mindegyike tágabban is értelmezhető, ál­ művek közti választás („kényszerpálya”) talánosabb tanulságokkal is szolgál. Min­ lehetőségét és felelősségét is. denekelőtt a történetiség elvének követke­ Élő, eleven problémakörben teszi le is­ zetes alkalmazása dicsérhető Sziklai mód­ mételten a névjegyét Ágh Attila is. A tu­ szerében. „A marxizmus, a haladó és reg­ dományos-technikai forradalom és a mű­ resszív eszmék, az ember és a valóság esz­ velődés összefüggéseinek elméleti hátterét tétikai viszonyának történetét nem lehet elemezvén végső soron azt az — utóbbi megérteni jó előre megszerkesztett vagy években meghonosodott — szemléletet erő­ készen kapott sémák spekulatív alkalma­ síti, amely a szubjektív termelőerők, az zásával, hanem csak a „honnan hová” ob­ emberi tényezők szerepét hangsúlyozza a jektív, törvényszerű folyamatából, a min­ denkori konkrét társadalmi feltételek tota­ kommunizmus perspektívája szempontjájából. A marxi, lenini, lukácsi koncepciók litásából kiindulva” — vallja. A másik kö­ alapján elsősorban annak igazolására tö­ vetendő gondolata a marxista örökséghez rekszik, hogy a szocialista fejlődés távlatai való alkotó viszonyra vonatkozik. Erre példa: „a marxi—engelsi—lenini esztétika a kultúra, az életmód forradalmát is téte­ lezik. „Az általános társadalmiasult mun­ rekonstrukciója során a haladó filozófiai és klasszikus művészeti hagyomány védel­ ka kialakulása — mint az ipari társadalom világtörténelmi leküzdése — szükségsze­ mét és az újrakezdést egyre felmutató Lu­ rűen magával vonja az összes alapvető em­ kács György és Mihail Lifsic tevékenysé­ beri élettevékenység átalakulását, vala­ ge”; ellenpélda: „abszolút cezúrát terem­ mint az életfeltételek radikális megváltoz­ teni volt, van és lesz között” — ez a revitatását, azaz az életmód forradalmát. A zionizmus és a dogmatizmus rokonságának fejlődés fő vonala kétségtelenül a munka­ az alapja. Nem kevésbé veszélyes — fi­ tevékenység forradalmi átalakulása, de ez­ gyelmeztet Sziklai — a polgári esztétiká­ ban is — de általában a társadalomfilozó­ zel párhuzamosan végbe kell mennie a művelődés és a reprodukciós tevékenység fiában — felbukkanó törekvés, amely újjáalakulásának is” — írja az „elsajátí­ Marxra való hivatkozással ugyan, de vé­ tás” problémájáról szólva. Könyve máso­ gül is az ideológiai lefegyverzés szándéká­ dik részében a kultúraelmélet történeti, val a harmadikutasság tendenciáját erősí­ ti. „A marxista hagyományt, örökségün­ kritikai feldolgozása kapott helyet. A mar­ ket számon tartani lehetetlen viták nélkül. xista indíttatású koncepciók summázataKell a vita. Nem személyekkel, de nem ként Ágh Attila a kultúrát lételméleti, rendszeralkotó fogalomnak tekinti, „amely személytelenül. Érvekkel és bizonyítva. Szándék szerint nem sértve és nem sértőd­ összefoglalja az emberi világ különböző szféráit a maguk kölcsönhatásában, s köz­ ve. Néha élesen, soha szenvtelenül” taná­ Moldova György: Akit a mozdony füstje megcsapott... Közhely-igazság: nincs izgalmasabb, mint maga a valóság. Ugyanakkor nincs is nehezebb feladat, mint a valóság megis­ merése. A nehézség egyszerre szubjektív és objektív. A szubjektum, az egyén ol­ daláról nézve a tapasztalásban mindig sok a kiszámíthatatlan, az esetleges elem. Ne­ hezen is tudjuk ellenőrizni, de meg ké­ nyelmesebbek is vagyunk annál, semminthogy a vélt, mert tapasztalás útján szer­ zett „igazságainkat” ellenőrizzük, felülbí­ ráljuk. így aztán sokszor beérjük a saját vagy kölcsönvett sztereotípiákkal, utána sem gondolva azok igazságának. Másrészt való igaz az is, hogy — éppen mert a ta­ pasztalás esetleges — módunk sincs sok­ szor megismerni a valóságot, a jelenségek mögé rejtőző igazságot. Nincs módunk átés beleélni magunkat bizonyos helyzetek­ be; így aztán nem teszünk szert az olyanynyira szükséges emphatiára sem, ami sok esetben egyenesen feltétele a megértésnek. Viccelődünk — mutogatva is — például a vasutasokkal, engedve a leggyarlóbb haj­ lamunknak: a „lesajnálásnak”, lenézésnek anélkül, hogy megismernénk a vasút mun­ káját, a vasutas sorsot. A sor — a szak­ máké, a foglalkozásoké — természetesen folytatható. Moldova György eddigi mun­ kássága „terepfeltárásai” alkalmat is ad­ nának ilyen felsorolásra (lásd a riportjait a bányászokról, a hajósokról, pedagógu­ sokról, a hulladékgyűjtésről stb., stb.), de ez utóbbi könyve éppen a vasutasokról szól. A könyv, illetve már a Kortársban meg­ jelent folytatások is valósággal sokkolták a közvéleményt. A meghökkenés erejével csodálkoztunk rá egy világra, a valóság egy szeletére, amellyel mindannyian és mindennap találkoztunk, de lényegét te­ kintve semmit sem tudtunk róla. Tanul­ mányt érdemelne — s nem csupán Mol­ dova könyve kapcsán — már ez a jelenség maga is. Gondolunk itt egyrészt az olvasó­ ban lezajló kathartikus rádöbbenésre, a könyv méltán megérdemelt tömegsikerére, másrészt arra a rokonszenvre, elismerés­ re, amellyel maguk a „megírtak”, „kibe­ széltek”: a vasutasok fogadták a könyvet. Ennek csak az egyik látványos jele, hogy „tiszteletbeli vasutasnak”, tehát társuk­ nak, partnerüknek tekintik az írót. Egy rossz mítoszt, legendát rombol le ez a könyv, miszerint az „igazság fáj”. Kevés csolja Sziklai László. Munkásságának, könyvének megszívlelendő, szimpatikus vonása, hogy e kívánalmakat mindenek­ előtt önmagára nézve tartja kötelezőnek. Monográfikus igényű Tóth Dezső nyolc­ száz oldalnyi terjedelmű tanulmánykötete. Közel fele-fele arányban van benne kép­ viselve múlt és jelen (ez utóbbi tágabb ér­ telmezésben: szocialista múltunk jelensé­ geit is ideszámítva), és ugyancsak szintetizálódik az irodalomtudós, a műkritikus és a művelődéspolitikus tevékenysége. A könyv zavarba ejtő tematikai gazdagságán majdhogynem zátonyra fut a kiemelés szándéka, a már most életműnek is tetsző teljesítmény egésze az, ami tekintélyt pa­ rancsol, elismerésre késztet. A kötet más­ ként példája a korszerű, marxista társa­ dalom- és művészetszemléletnek, mint a fentiek. A tanulmányok és kritikák egyívű rendezettsége, a gondolatmenet követke­ zetessége, a mondanivaló kiforrottsága, egységes koncepciója hordoz általánosít­ ható tanulságokat. Tóth Dezső munkássá­ gában „megszüntetve-megőrződnek” iro­ dalomcentrikus művészetfelfogásunk ha­ gyományai, a művészetelmélet, az iroda­ lomtörténet és kritika direktebben szol­ gálja a művelődés szándékait, céljait. El­ méleti munkásságában azt törekszik meg­ valósítani, amit a pártosságról szólva meg­ fogalmazott: „...az irodalom és politika stratégiai szinten való kapcsolódásának, valamint a politikai tényezők történetileg konkrét, időszerű tartalmának következe­ tesebb végiggondolása, úgy hiszem, a pár­ tosság változatlan elvének gazdagítása, tu­ datosítása és kritikai érvényesítése szem­ pontjából ma az egyik legfontosabb fel­ adat, mindenesetre termékeny kiinduló­ pont.” Az „elvek” egységesebbé, az „utak” sok­ színűbbé válnak a műelemzés, az esztéti­ kai, filozófiai gondolkodás területén is. Ez tallózásunk örvendetes végkövetkeztetése. Csongrády Béla keményebb, húsbavágóbb könyvet írtak magyarul, mint Moldova ebben a riport­ kötetben. Olyan kendőzetlenül, annyira nyersen jelenik meg a valóság a szerző tol­ lán, hogy oldalanként felszisszenünk, mintha a mi elevenünkbe vágott volna be­ le. Jóval többről van itt szó, mint a vas­ útról..., amely „ország az országban” a maga reguláris fegyelmével, hierarchiájá­ val, történelmével és tradícióival. A vasút változása — vagy ha úgy fogalmazzuk: vajúdása — minden általánosítás nélkül is túlmutat önmagán, gondolkodásra, a dolgokkal való szembenézésre, néhány er­ kölcsi, társadalmi (vagy ha úgy tetszik: politikai) tétel, dogma újrafogalmazására ösztönöz. Hiszen Moldova ebben a köny­ vében is, mint ahogyan minden riportjá­ ban, a leglényegesebbről: a munkáról, az ember és a munka viszonyáról mond vala­ mi fontosat. S teszi ezt minden pátosz nél­ kül, felnőttként és felelősen. Szerencsére már túl vagyunk azon, hogy gügyögve be­ cézzük a munkát, „dicsőség dolgának” ne­ vezve. A munka fáradság és gyötrelem, amit nem kedvtelésből végzünk. Végezzük, mert szükséges, mert ez az emberi tevé­ kenység, amely megteremti a jólétet. Ugyanakkor ez az egyetlen, emberhez mél­ tó tevékenység is, amelyet — s ez az egyik legszebb paradoxona — minden gyötrelme ellenére is szenvedéllyel végez az ember. 29 �Nem dolgozni, a munkát megtagadni egyszersmind azt is jelenti, hogy megta­ gadjuk emberi voltunkat. A vasút jelen­ legi helyzetében éppen ez a legnagyobb, legnehezebben feloldható ellentmondás! Az egyik oldalon van a hivatástudat, a szolgálat, a vasút törzsgárdájának a szak­ maszeretete, a másik oldalon a mostoha körülmények, ezeknek a nemes, megtartó emberi minőségeknek a lebecsülése és de­ valválódása. Egy ideig ugyanis ellensú­ lyozhatják az etikai, a morális értékek (mint a hivatástudat, szakmaszeretet, fe­ gyelem stb.) a körülményeket, de meg nem változtathatják azokat, s hosszú tá­ von felmorzsolódnak ezek a morális erő­ tartalékok is. Hogy konkrétak legyünk: a vasút mint üzem, mint szervezet elörege­ dett, leromlott, mivel sokáig elhanyagol­ tuk, s nem újítottuk fel, nem fektettünk bele eleget. Moldova olyan állapotot ír le (a pályák, a berendezések, személyi állo­ mány stb.), hogy miután megborzongtunk, azon csodálkozunk, hogy egyáltalán üze­ melni tud a vasút... Ennek egyetlen ma­ gyarázatát a fentebb már említett morális és szervezetben levő erőtartalékokban lát­ juk, de kérdés, hogy ebből meddig futja még? A vasút mindenkor veszélyes üzem volt, s leromlott állapotában csak még ve­ szélyesebb lehet. S itt kell szólnunk Moldova riporteri­ írói módszeréről. Talán furcsának tűnhet íróról szólván, ha először éppen a munka­ bírását emeljük ki. Nem azért, mert erre ennél a köteténél figyeltünk fel először, hiszen a komlói vagy az őrségi könyve sem születhetett volna meg másként. Ez a munkabírás ugyanis nem csupán szorgal- 1977. évi megyei kiadványainkról Az úgynevezett „nemzeti tudományok” művelése, amely a hazai távlati tudomá­ nyos kutatási terv szerves része is, olyan kérdések vizsgálatát jelenti, amelyeket csak hazai kutatók folytathatnak, hazai talajon, olyan kérdésekét, melyeket he­ lyettünk, illetve nélkülünk senki más nem fog tisztázni. Ezeknek a kérdéseknek a so­ rában nagy jelentőségű a hazánk területén élő, és az életmód változásai következté­ ben sajátos jellegzetességeit egyre inkább elvesztő etnikai csoportok vizsgálata, ha­ gyományaiknak, életmódjuk részletkérdé­ seinek feltárása. Ilyen vizsgálatot, elemző feltárást tűzött ki célul az a palóckutató munka is. melynek részleteiről már több alkalommal hírt adtunk lapunkban és amely munka vezetői és munkatársai 1976 decemberében éppen Salgótarjánban gyűl­ tek össze, hogy beszámoljanak egymásnak és a közvéleménynek is a készülő palóc­ monográfiához kapcsolódó kutatások pilla­ natnyi állásáról. Érdeklődő közvéleményünk most egy kötetben kapja meg a találkozón elhang­ zottakat. (Nógrád megyei múzeumok év­ könyve, 1977.) Az évkönyv tartalmazza a nagy fontosságú tanácskozás előadásainak és hozzászólásainak teljes szövegét. Annak bizonyításául pedig, hogy a megyebeli néprajzos kutatók is alaposan kiveszik a 30 mat jelent (azt is), hanem szerves része az írói szemléletnek, mondhatnók ars poéti­ kának, az írói tisztességnek. Moldova ugyanis nem ír le semmit, amit nem látott, hallott, tapasztalt meg maga is. Márpedig sokat látott és a lényeget ragadja meg. A személyes jelenlét — az, hogy „mindenütt ott van” — teszi finommá, érzékennyé és differenciálttá benne az emphátiát: a be­ leérző képességet. Azt az epikusnál ritka tulajdonságot, fogékonyságot, amit Beké György a riporter lírájának nevezett egy rádióbeszélgetésben. Moldova tollán — anélkül, hogy „hozzátenne” valamit — maga a jelenség, a valóság válik lírává. Jóllehet, sokszor nagyon is drámai, sőt tra­ gikus sorsokról, esetekről ír. Itt csak uta­ lunk a balesetre és a vasút rokkantjairól írott megdöbbentő fejezetre. Ez: a líra „emeli meg” a leírtakat, ez tömörít és ál­ talánosít anélkül, hogy egy vonalnyit is veszítene a konkrétságából és egyszeriségéből. Egy országot járt be a mozdonyve­ zető mellett, figyelve magát az üzemet, a mechanizmust, azokat a körülményeket, objektív feltételeket, amelyek között ez a pár ezernyi ember a lehetetlennel birkó­ zik. Közben több tucatnyi regényre elegen­ dő sorsot villant fel, nagyon fontosat mondva emberről, aki — esetünkben — vasutas. S ez a lényeg, ez emeli ki a szo­ ciográfiai kötetek sorából ezt az írást. Ez a könyv Magyarországról, a hetvenes évek valóságáról mond el valami fontosat, amit elolvasva senki sem szállhat a régi módon vonatra, de nem is élhet, gondolkodhat ugyanúgy, ha felelős és etikus felelősségű ember! (Szépirodalmi, 1977.) Horpácsi Sándor részüket a palóckutatás feladatainak vég­ rehajtásából, közöl az évkönyv tanul­ mányt a folklór köréből (Kapros Márta a terhességgel és a szüléssel kapcsolatos szo­ kásokról ad igen alapos és egyben érdek­ feszítően izgalmas ismertetést), de ízelítőt kapunk a tárgyi néprajzi kutatás ered­ ményeiből is (Zólyomi József a kétbeltelkes település jellegzetességeit vizsgálja Sámsonháza példáján). A palóckutatók Nógrád megyén kívüli csoportjából Bakó Ferenc ad tájékoztatót a palóc temetkezési szokások változásairól. Az évkönyvnek nagyobbik felét kitevő palóckérdésen túl természetesen a múzeum másik fontos kutatási területéről, a mun­ kásélet és munkásművelődés kérdéseiről is jelentek meg írások a kötetben. Ezek kö­ zül főként Balázs László tanulmánya ér­ demel figyelmet, amelyben — a társulati iskolák történetét feldolgozó tanulmányso­ rozat első részeként — a salgótarjáni Chorin Ferenc Gimnázium 1923—1940 közti fejlődését vizsgálja, az eddig megjelent — meglehetősen sematikus — feldolgozások­ kal szemben helyesen összpontosítva a fi­ gyelmet néhány fontos kérdésre: az isko­ la létesítésének körülményeire, az intézet jellegére, a munkás-paraszt tanulók ará­ nyának alakulására, az államosítási törek­ vésekre. Ezúttal sem maradt ki az évkönyvből az Arcképcsarnok rovat, melyben ezúttal há­ rom XIX. századbeli nógrádi nevezetes­ séggel, Sréter Jánossal, Mocsáry Antallal és Pulszky Ferenccel ismerkedhetünk meg. Kiemelkedik az életrajzok közül Praz- novszky Mihály munkája, melyPulszkyról, a szécsényi földesúrról írva, érdekes, jól átgondolt és kiérlelt képet ad a kor­ szakról is és járul ezzel hozzá az országos történeti kutatás eredményeihez. Említést érdemel még a kötetből két gyakorlati hasznú összeállítás: a múzeumi szervezet bányászattörténeti kutatását cé­ lozza segíteni a nógrádi szénbányászat le­ véltári forrásairól készített jegyzék és örömmel lapozgathattuk a megyei múzeu­ mi szervezet 1960—1976 között megjelent kiadványainak repertóriumát is. Az évről évre színvonalasabbá váló év­ könyv értékének növelése indokolttá teszi, hogy a kiadó múzeumi szervezet tovább tudjon lépni az évkönyv szerkesztési mun­ kájának még következetesebb végrehaj­ tásában. így bizton remélhető, hogy egy­ részt a szigorú válogatás — mely elsőran­ gú szerkesztői feladat — kizárja annak a lehetőségét, hogy az évkönyvben a sok ki­ tűnő írás mellett olyanok is megjelenhes­ senek, melyek akár kellően meg nem ér­ lelt munkák, akár pedig híjával vannak a megfelelő önálló kutatási eredményeknek és így csak másodközlés-számba vehetők. A szerkesztésnek a korábbinál sokkal job­ ban kell éppen ezért támaszkodnia első­ rendű segítőtársaira, a lektorokra (akik­ nek a nevét nem is kellene szemérmesen elhallgatnia) és a lehetőségekhez mérten még nagyobb, szinte kínos gondosságot kellene kifejtenie a nyomda ördögével ví­ vott küzdelemben — bár úgy tűnik, hogy ez a küzdelem hovatovább egyre kilátástalanabbá válik és kénytelenek va­ gyunk beletörődni abba, hogy bosszantó sajtóhibák nélkül nyomdáinkban könyv nem állítható elő. Hasonló gondokat mutat a levéltár leg­ újabb kiadványa is. (Nógrád megye képe a XVIII. század végén), melyet jó néhány, a nem megfelelően ütemezett nyomdai munkából eredő hiba éktelenít. A kötet ér­ tékét mindez persze nem csökkenti, csu­ pán lehangolóan hat a kiadóra. A kiad­ vány egyébként a közelmúltban elhunyt neves történész, Eperjessy Kálmán több évtizedes munkásságán alapul. Eperjessy az 1920-as években kezdte meg a II. József alatt végrehajtott katonai felmérés, illetve az annak egyik részét képező országleírás Magyarországra vonatkozó részeinek öszszegyűjtését és lefordítását. Néhány éve végzett csak ezzel a hatalmas munkával. Az egész terjedelmes forrásanyagnak egy kötetben való megjelentetése nem látszott megvalósíthatónak, ezért a hazai megyei levéltárak többsége vállalkozott arra, hogy a területére vontakozó forrásanyagot, amely egyébként a bécsi Hadilevéltárban található, megjelentesse. A Nógrád megyei Levéltár az első, ahol ennek a vállalkozás­ nak a keretében ez az anyag megjelenik. A községek földrajzi leírása jól illeszkedik abba a sorba, melyben a levéltár az egyes községekre vonatkozó, különböző korokból származó forrásokat, adatokat tett közzé. A nemzetközi együttműködésnek, a jó­ szomszédi viszonyok ápolásának pedig jó szolgálatot tesz az a körülmény, hogy a kötet közli (eredeti német nyelven) az ak­ kori Nógrád megye ma Szlovákiában levő községeinek az anyagát is és ezzel a kiad­ vány (melyhez szlovák nyelvű bevezető is készült) a szomszédos szlovákiai járások helytörténeti kutatóinak is hasznos segéd­ eszközül szolgálhat. Schneider Miklós ��� Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document https://dkvt.bbmk.hu/pf/ed1707390ff92d0ef2bb63eda2671454.pdf Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Végh Miklós Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1978 Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Language A language of the resource hun Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Title A name given to the resource Palócföld – 1978/3. szám Type The nature or genre of the resource folyóirat 1978 folyóirat Irodalom Közélet Művészet Nógrád megye Társadalompolitika