https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/e8b5720ea6cdeafaa2c8ecfc3b58d832.pdf 60470fd25c9e005f0cb1896e8e4baf1b PDF Text Text 1978 1 Alkotások - a Lehel Hűtőgépgyárban Egy ingázó mindennapjai Búcsú Chaplintől Veres János és Tamás István versei Mola György és V alent József prózai írásai Balladák nyomában a Karancs vidékén Zománc- és Üvegművészeti Biennálé Irodalmi Színpadi Napok PALÓCFÖLD Az „ember” a magyar nyelvben is — bár ritkábban és kevésbé jellemzően, mint a német „man” — az úgynevezett általános alany kifejezési eszköze. Akkor használjuk, ha ezzel — nyelvileg — meg­ spórolható az alany precízebb megjelölése, mert nem az egyediséget, hanem az általános érvényűséget akarjuk hangsúlyozni. Hogy e for­ mulával visszaélni is lehet (s éppen ennek az általánosságnak a rovására), azt „az ilyenek az emberek” típusú kifejezés példázza, mellyel mintegy kivonni véljük magunkat a csak másokra igaz rosszalló megjegyzések, fejcsóválások érvényességi köréből. Hát igen, „az ilyenek vagyunk mi emberek és köztük én is” kijelentés való­ ban nehézkes, erőltetett a grammatika szabályai szerint. És egyébként? Mindennapos tapasztalat, hogy önmagunkon és közvetlen köre­ inken kívül vesszük csak észre a bírálható gondolkodást, magatar­ tást, nota bene!: életmódot (a „szálka és gerenda” példája mintha sose lett volna ilyen találó). Ami így végül is mindenhonnan „másuttlevőnek” látszik s ebből következően megoldhatatlanná fetisizálódik. Könnyedén ítélkezünk, látványosan felháborodunk még olyan ese­ tekben is, mikor mi sem a kivételt szaporítjuk. Sokszor nem értjük azt sem, hogy az ellentmondások fejlődésünk velejárói, s hogy meg­ oldódásuk újabbakat szül Pedig csak így értelmeződik helyesen a fel­ TÁRSADALOMPOLITIKAI,IRODALMI,MŰVÉSZETI FOLYÓIRAT �adat: féket rakni oda, ahol meglódul e folyamat s gyorsítani, ha in­ dokolatlanul lassú. De mindenképp az elején, önvizsgálattal kell, hogy kezdődjék bármilyen korrekció: hogyan gondolkodunk mi magunk, munkánk, magatartásunk „minősége” mennyiben motiválja a kiala­ kult helyzetet, s hogyan lehet ösztönzője a kibontakozásnak? Ok nélkül persze ez a jelenség sincs, s a legkönnyebb — ezúttal is — magyarázatként társadalmunk átmeneti jellegére, a szocialista erkölcsi gyakorlat formálódására hivatkoznunk, hiszen nem is kerü­ lünk messze az igazságtól, csak konkrétságán esik némi csorba. Pon­ tosabban az individuum és a kollektíva, az egyéni és a közösségi gya­ kori diszharmóniája határolja körül e problémák forrásvidékét, az ÉN és a MI, az ENYÉM és a MIÉNK kapcsolatok „rendezetlenségének” a felismerése jelenthet fogódzót a lényeghez vezető úton. A marxista társadalomfelfogás talán legnagyobb újdonsága az volt, hogy kimutatta és igazolta: az ember „titka”, nembelisége a társadalmi viszonyokból értelmezhető, az egyént, a társadalmat és annak történetét — beleértve természetesen jelenét, sőt a jövő pers­ pektíváit is — sokoldalú, dialektikus kapcsolatok fűzik össze. (Hisz még Robinson életben maradása sem páratlan lelkierején, helyzetfelismerésén — és Defoe nagylelkűségén — múlott elsősorban, hanem azok a társadalmi tapasztalatok emelték ki környezetéből, melyeket elő­ zőleg már elsajátított.) Az egyén csak a kollektívában kapja meg az eszközöket ahhoz, hogy képességeit kifejlessze, csak a közösségben válhat lehetővé a személyiség szabadsága, melyből következik az, hogy a közösségnek közvetítő szerepe van. Csak a közösségként funkcionáló társadalmi csoportok közvetítésével jöhetnek létre olyan viszonyok, amelyek között a szubjektum kiteljesedése lehetetlenné válik mások sorsára való tekintet nélkül, vagy annak ellenére. A szocializmus lényege szerint közösségi társadalom. A döntő fordulat — ennek gyakorlati megvalósítására — a termelőerők társa­ dalmasításával, a munkáshatalom megteremtésével megtörtént. (Hogy a szocialista tulajdon mellett néhány százaléknyi nagyságrendben, legálisan, politikailag támogatottan létezik magántulajdon is, arról már csak azért sem szabad megfeledkeznünk, mert gondolkodásunk torzulásai esetenként a „magántulajdonosi lét” valóságának indirekt szüleményei.) S ez a folyamat — ha olykor meg-megtorpan is — lényegében következetesen folytatódik. Erre utalnak (egyebek közt) a közösségi tulajdon erősítésének, a szocialista államiság fejlesz­ tésének, a munkahelyi demokrácia kibontakozásának, a munka­ mozgalmak kiteljesedésének, a szervezetek társadalmasításának moz­ zanatai, melyek végső soron az állam, az osztályviszony, a politika megszűnését, az össznépi tulajdont, a társadalmi önigazgatást elő­ készítő jelzések. (Nem könnyű persze belátni, beláttatni, hogy pél­ dául az állami életet — ma még — azért fejlesztjük oly intenzíven, hogy — majd — a jelenleg ismert formájában megszüntethessük, hiszen az effajta céllal más esetben a visszafejlesztés, a szanálás, a leépítés stb. fogalmak társulnak eszközként.) Mindezek hátterében — a megvalósítás alanya és tárgyaként — céljainkat cselekvően támo­ gató ezrek állnak, akik már tudatosan teszik a dolgukat a közösség javára, önmaguk boldogulására. A társadalmi fejlődés törvényei persze ezúttal is tendenciózusan hatnak. Nem zárják ki — sőt némely esetben teremtik — a közösség érdekeivel való szembenállás, ütközés lehetőségeit. Az anyagi javak fokozódó bősége például — ha nem is szükségszerűen, de egyelőre — a privatizáló magatartást erősíti, a művelődés tartalmának, szer­ kezetének átrendeződése az atomizálódás irányában is hat, s a szoci­ alista brigádmozgalomban — jóllehet a közösség érdekében, de formailag — az egyéni kezdeményezéseket támogatjuk. Megannyi eset, amikor éppenhogy a közösség védettségét élvezve „építgetjük várainkat”, felmentve érezzük magunkat önhibáinkért is, másokra mutogatunk, általuk reméljük gondjaink megoldását. (Ma még fő­ ként akkor érhető tetten a tulajdonosi szemlélet jóértelműsége, ha — mint a természeti katasztrófák idején — kézzelfogható a baj, s csak a szó szerinti összefogás vezethet sikerre.) Mennyiben hárul mindezért ránk a felelősség? Amennyiben nemcsak szereplői, hanem alkotói is vagyunk saját „drámánknak”. A munka minél teljesebb társadalmasítása, a termelőerők műszaki, technikai és emberi mozzanatainak együttes tökéletesítése képezi a reális alapját annak, hogy szükségszerűen közeledjék partikuláris és közérdek, individuális és kollektív szükséglet, egyéni boldogulás és társadalmi elhivatottság. Ezért pedig tenni nemcsak lehet, hanem kell is. Ez is a kor parancsa. Csongrády Béla 1978 1 TARTALOM 3 Kunszabó Ferenc: Alkotások 8 Erdős István: Őrhalom 9 Salgói D. Mihály: Egy ingázó mindennapjai 11 Veress József: Búcsú Chaplintől 12 Laczkó Pál: Balázs János: Ecsettel és irónnal 13 Veres János: Két fa, Egy madár részvétet kiált 13 Mola György: Vasarely-kockás poszter... 20 Tamás István: Elsistereg, Nyugtatom, Ki 22 Valent József: Ha az isten módot adott... 21 Nagy Zoltán: Balladák nyomában a Karancs vidékén 27 Salgótarjáni Zománc- és Üvegművészeti Biennálé (Krunák Emese) 28 Irodalmi Színpadi Napok, Balassagyarmat (Sulyok László) 29 Mezei József: Madách (Kerényi Ferenc) 30 Egy „befejezetlen” műről (Schneider Miklós) A címoldalon, hátsó borítón és belső oldalakon Földi Péter mun­ kái, a borító belsőn dokumentumrészlet a Megtöretés című kiál­ lítás anyagából (Szécsény, 1977) — Fotó: Gugi László. PALÓ CFÖLD TÁRSADALOMPOLI TIKAI, IRODALMI,M ŰVÉSZE TI FOLYÓIRAT A N Ó G R Á D M EG YEI TANÁ C S M Ű V E LŐ D ÉSU GYI OSZTÁLYÁNAK LAPJA Felelős szerkesztő: Végh Miklós. Szerkesztőség: 3100 Salgótarján, Arany János út 21. Telefon: 14—13. Kiadja a Nógrád megyei Lapki­ adó Vállalat Felelős kiadó: Vida Edit Terjeszti a M agyar Posta. Előfizethető bármely postahivatalnál, a kézbesítőknél, a posta hírlap­ üzleteiben, és a posta Központi Hírlap Irodánál (KHI Budapest V., József nádor tér 1. sz. Postacím: 1900 Budapest) közvetlenül, vagy postautalványon, valamint átutalással a KHI 215—961 62 pénzforgal­ mi jelzőszámra. Egyes szám ára 5 Ft, előfizetési díj fél évre 15, egy évre 30 F t Megjelenik kéthavonta. Kéziratokat és rajzokat nem őr­ zünk meg és nem küldünk vissza. IN DEX: 25.952 ISSN 0555-8867 78.15033 N. m. Ny. St. 1500 db �VÁLTOZÓ VALÓSÁGUNK Alkotások Megállok az úgynevezett Fekete sornál. Ide jönnek be a lemezek, még teljesen szűzen, itt veszik őket m unkába: vágják, lyukasztják, peremezik, h ajlítják, hogy aztán m ár a hűtő­ gép vázát m utató form ákat ponthegesztés­ sel rögzítsék, s így tegyék föl a nagy csigára, amelyik beviszi a Festőbe. A Fekete soron két dolgot szeretek bám ulni legjobban. A vá­ gó és lyukasztó autom atát, am elyik a nyers lemez egyetlen végiggördülése alatt több m int tíz m űveletet végez el, miközben szám om ra igen elegánsan és diszkréten surrog, pattog, kattog az egész hosszú szerkezet — aztán a ponthegesztőket. A vékonyra hengerelt, ép­ pen ezért sértődékeny és reszketeg acéllemez tétován imbolyog a kis daru m arkában. A segédhegesztő megnyom egy gombot, az esetlen ládaform a leereszkedik halk csatto­ gással, a segítő beigazítja a hegesztőgépbe — de még helyén sincs jóform án, és m ár: bumm! Aztán a segítő moccan egyet: bumm! És megint: Bum m -bum m ! És közben m in­ den hegesztésnél egy pillanatra felizzik a lemez, tejfehér cseppecskéket fröcskölve szét. Most is ezt nézem. Aztán, m ikor lehúztak egy sort, odamegyek a jókiállású, zömök fiatalem berhez: — Soha nem jön szét a hegesztés? — Előfordulhat. — Előfordult m ár? — Nálam még nem. — Mitől függ? — M ostanában tűrhető lem ezeket küld Dunaújváros. A ztán: meglegyen a kellő frek ­ vencia . . . — És még? Megvonja a vállát, körülpillant, mintegy segélykérőn. Segítek: — És magától mi függ? Hosszan belenéz az arcomba, csodálkozón: — T ő le m !? ... Semmi! — Értem. M ennyit csinál meg egy nap? — Hétszázhúsz a norma. — És az megmegy? — Ha rendesen küldi az anyagot — és az autom atasorra m utat. — Előfordul, hogy nem küldi? — Elő. — S hogyan? M ár nagyon a fenébe kíván, de fogalma sincs, ki lehetek. így hát jobbnak lá tja tü rel­ mesnek m a ra d n i: — H á t. . . Ha ő sem k apja rendesen az anyagot. Akkor ő sem tud dolgozni. — És még? — És m é g ? . . . El szokott rom lani. — Pedig új konstrukció. — Új konstrukció, és a m últkor is másfél napig csinálták. — És m ikor nincs m unka, nem rossz itt állni? Most aztán elhatározza, hogy leszámol velem: — Leülök, elvtárs! — No jó, de h át azzal nem halad semmire. — Nem haladok sem m ire, bizony! Nincs munka, nincs pénz! Ez m ár m ifelénk csak így van, kérem! S ez m ár félreérthetetlen figyelmeztetés, hogy viszont nekem feltehetőleg akkor is van pénzem, ha nem csinálok sem m it, csak a számat jártatom , s lopatom vele a napot! Mert jelenleg van anyag. A többi hegesztő m ár dolgozik: ritm ikusan mozognak, s szinte m ásodpercre egyenlő időközökben csattan a földön egy-egy hűtőszekrény-köpeny. F élre­ állok, rákönyökölök a korlátra: Abban az agrárproletár világban, am elyik­ ben felnőttem, csak az volt a munka, am it két kézzel, fizikai erővel és testi ügyességgel végeznek. Ész is kellett hozzá, persze, hiszen még ahhoz is kell, hogy ha esik az eső, eresz alá álljak — de az ész, az: van. M int a levegő, m int a szemed, vagy m int az élet. S hogy az egyiknek több jut, a m ásiknak kevesebb, az ellen nincs m it tenni; de hogy teli zsákkal a válladon végigmégy-e a nyári­ jászoly gerendáján, az a te akaratodtól, ügyességedtől, merszedtől függ! Ez volt a felfogás. S még az is, hogy aki fizikai m un­ kával nem töri a testét, az 1. szerencsés ember, 2. úr, 3. nem dolgozik, csak üldögél és piszmog valam i asztal mellett. — És ha a kor szépirodalm át, szociográfiáját olvasom, az tűnik elő, hogy abban a korban minden fizikai m unkás rétegben ez volt a nézet, igencsak. Mikor változott m e g ? . . . Bizony, ezt a m ozzanatot is elm ulasztottuk m egra­ gadni az elm últ harm inchárom évben. A rra még emlékszem, hogy am ikor nagy protek­ cióval bejutottam a Ganz H ajógyárba (mert akkor még nagy volt a m unkanélküliség), akkor úgy nagyjából m ár a mérnök, de a művezető és az irodista kislány dolgát is m unkának tekintettük — hanem m ikor kez­ dett ez a nézetváltozás azirányba mozogni, hogy egyre több m unkás nem tekinti igazán m unkának a saját tevékenységét?! Miközben egyre szilárdabban annak látja az irodista kislány, a művezető és a m érnök m űködé­ sét!? A felelet látszólag könnyű: Azóta form á­ lódik ez, m ióta nálunk is kialakultak a szoros kötésű nagyipari mechanizmusok, m ióta egy­ re több gép illeszkedik be a m unkafolyam a­ tokba. mióta az egyes m unkás tevékenységi köre fokozatosan leszűkül, s ezek következ­ tében az egyén m ár-m ár úgy érzi, hogy nem kreatív lény, hanem a gépek kiszolgálója, utasítások végrehajtója, technológiák aggá­ lyos betartója. Igen, ebben sok az igazság, túl egyrétűnek tartom mégis a teljes felelethez. M ert például 1976 tavaszán a Hűtőgépgyár négy üzemében kérdőíven m egkérdeztem 196 em bert (a továbbiakban 200-as felmérés), többek között arról, hogy m it szeret a m un­ kájában. S mivel tudtam , hogy maguktól vajm i keveset irn ának be, előre megadtam a válaszokat is, mik közül többet is alá lehet húzni. A 196 em ber összesen 524 választ adott. Ennek 30,9 % -a esik oda, hogy „szeretem, m ert változatos, gondol­ kodást és figyelmet kíván” — és ez még rendben is lenne, m ert ha egyszer eny­ nyien szeretik, az ellen nincs apelláta; igen ám, de 24,1 % véli így a legszalagsze­ rűbb szereldében, a II. Üzemben, míg a nagyrészt kvalifikált szakem berekből álló Szerszámüzemben is csak 42,8 %. S b ár a 24 és a 43 között jellemző a különbség, és ezt később így is fogom értékelni, mégis annyira nem jelentős (és az átlagos m utató 31 % sem), hogy ellensúlyozná azokat a feleleteket, melyek a könnyű és egészségre hagyom á­ nyos fogalm aink által nem ártalm as ru tin ­ m unkában, a jó társaságban, a vezető m i­ lyenségében, sőt a lakhely közelségében jelö­ lik a m unka vonzerejét. Vagyis nem magá­ ban a term elő tevékenységben, hanem a járulékos dolgokban! Hogy azonban világosabb legyen, mire gondolok, besorolok még egy példát az eddigiek m ellé: A vállalati legfelsőbb ve­ zérkar tagja, nem akárm ilyen életúttal a h áta mögött — de m ondja el ő maga: „Apám kovács-lakatos-villanyszerelő, szó­ val m indenes ezerm ester volt egy kis cégnél Pesten. Amolyan családi vállalkozás volt ez, ahol harm inc vagy negyven alkalm azott szinte fam iliárisa n kötődött az üzemhez. En­ gem is apám hatéves korom ban beküldött a kazánba, a salakot lekaparni, m ert én könnyedén befértem az ajtón. M ikor kijöt­ tem, azt m ondta: látod, m ost kigyógyítottál a kehéből egy öreg, beteg jószágot!. . . És erre olyan szívesen emlékszem vissza, máig! Aztán jött a felszabadulás, szerszámkészítő lakatos lettem , m ajd ötvennégyben ideke­ rültem , apám szülőföldjére. A Szerszám ­ üzembe. M indent megcsináltam, am it ide­ adtak. A rajzot jól olvastam, s ha valam it mégsem értettem , elkaptam a mérnököt, magyarázza meg. Aztán felkerültem én is, szerszámszerkesztőnek. Az első m un­ kám egy új megoldású szerkezet lett volna. Egy hónapig dióztam rajta, és akkor jö tt a főnököm, hogy az egész nem kell, m ert m ás­ ként indul a gyártás! Na, hogy az a ke­ g y elm es!... Aztán kaptam más feladatokat, persze, de tudja, m ire jöttem rá? A szer­ kesztő dolga valóban a szerkesztés, de nem a gép vagy a szerszám m egkonstruálása, h a­ nem hogy a különböző anyagnorm ákból, utasításokból, előírásokból kihalássza a meg­ felelő pontokat! Vagyis a szabványokat kell tudnia összeszerkeszteni. Ha sikerül: jó m érnök; ha nem sikerül: m ehet! — H át nekem sikerült, mégis örültem, m ikor ötven­ nyolcban mehettem. A Szerszámüzem veze­ tésével bíztak meg. Az igen! Az a három év volt az én hőskorszakom. Igaz, egybe­ esett a gyár legm eredekebb felfutási ívével. Naponta növekedtek a feladatok, az üzem falait pedig nem lehetett kijjebb tolni. Jött ez a kolléga is, az a kolléga is: nekem ezt csináld meg! nekem arra m ár holnap szük­ ségem lesz! — főtt a fejem. És az adta talán az ötletet, hogy kaptam egy új gépet. Hová te ­ gyem a már addig is eléggé zsúfolt csarnokban? Ha ide teszem, útban lesz: ha oda teszem, nem tudjuk m elléje lerakni az anvagot. Igen, de ha ezt a horizontálpadot á traknám am o d a . . . — így kezdődött. Csi­ náltam egv m akettet, a teljes csarnokkal, minden géppel és berendezéssel, m éretará­ nyosan. Még az em berek helyét, mozgási te­ rét is szám ításba vettem , a gépkarok kimozgását, m indent. Hetekig dióztam rajta. Éjjel, m ert nappal persze dolgoznom kellett, délután meg továbbképzés, társadalm i m un­ ka; este bekaptam a vacsorát és nyomás vissza! A feleségem m ár azt hihette, belehaba­ rodtam valakibe. H át a habarodás stim m elt, csak éppen nem személy volt az illető. Az­ tán egyszercsak úgy éreztem, kész! Bemu­ tattam a főnökségnek. G orjanc elvtárs azt mondta: A maga tésztája, most főzze meg — de ha nem sikerül, a levét maga issza meg! Ez persze így nem állt egészen, m ert ha rossz lett volna a terv, az egész vállalat kárát látja — de hát nem volt rossz! A Szerszámüzem kapacitása két hónapon be­ lül csaknem a duplájára nőtt! Ugyanazon a területen, ugyanannyi géppel, ugyanannyi em berrel. Jöttek a kollégák: ezt csináld meg! az m ár tegnap is későn lett volna! Én meg mosolyogtam: parancsolj, kérlek, m ikorra igazoljam vissza? Csak nagyot néz­ tek: mi van?! Titokban kaptál még egy szer­ számüzemet? Én meg nevettem : szerveztem, öregem, SZERVEZTEM! — És voltam azóta m ár több poszton, de olyan elégedettnek sem azelőtt, sem azóta nem éreztem magam. S ennek m ost m ár tizennyolc éve lesz, de a Szerszámüzem azóta is győzi a m egren­ deléseket, pedig hát m ekkorát nőtt azóta a vállalat!” 3 �És még beszélgetésünk idején is úgy á t­ tüzesedik arca, hogy fel sem teszem a Nagy K érdést: ez volt az igazi m unka az életé­ ben, a legigazibb, vagyis hogy az alkotás?! Nem kérdezem meg, m ert nyilvánvaló. S ha egyszer így van, ezen én nem tudok változtatni. A bökkenő csak annyi benne, hogy hagyományos fogalm aink szerint Csillik Sándornak ez a működése nem alkotás. Mert nem hozott létre új értéket. Viszont kétség­ telen, hogy rengeteg új és több érték meg­ alkotására adott vele lehetőséget. Ennek alapján dobjam el régi felfogásunkat, és mondjam, hogy nem közvetlen m unka-alko­ tás, hanem annak a megszervezése? Vagyis ésszerűsítés. Esetleg: újítás. Ezen a ponton keresem meg a vállalat Újítási Irodájának vezetőjét: „Nem. kérem! Az ilyen tevékenységért lehet kapni prém i­ umot, jutalm at, kiem elkedőbb vagy huzam o­ sabb eredm ényért még kitüntetést is, de mindezt nem tőlünk! Hanem a vállalat, az iparág vagy a korm ány megfelelő szerveitől. Az Újítási Iroda, és nem csak a miénk, csak a gyártási folyam atok közvetlen, m érhető ésszerűsítéséért, ú jításért javasolhat pénzt kifizetni.” Na, jól van. A kkor mégsem do­ bom el a régi fogalmat. B ár a zavarom ez­ zel a beszélgetéssel sem csökkent. S eloszla­ tását attól remélem, ha egyre több újítóval ism erkedek meg. K ettőt bem utatok itt: K itüntetései: Kiváló dolgozó, oklevél 1961; Kiváló újító, bronz fokozat 1962; M unka Érdemrend, bronz fokozat 1965; Kiváló fel­ találó, arany fokozat 1970; A G épipari Tudo­ mányos Egyesület Em lékérm e 1975; Kiváló dolgozó jelvény 1975. Elismert, bevett és díjazott ésszerűsítése, újítása az elm últ húsz évben annyi, hogy megkér, hadd ne kelljen a számukon gon­ dolkodnia. Ideírom h át két bejegyzett és vé­ dett találm ányát: 1. A szabadalom címe: Kapcsolási elren­ dezés autom atikus ikerfém es ki- és vissza­ kapcsolók m űködtetésére. Védelmi idő kez­ dete: 1960. Az országok, ahová a szabadalm i oltalom kiterjed: Magyarország, Anglia, Csehszlovákia, Dánia, Franciaország, Német Demokratikus Köztársaság, Német Szövetségi Köztársaság, Lengyelország. 2. A szabadalom címe: Kapcsolási elren­ dezés egyfázisú m otort indító relé m űködte­ tésére. Védelmi idő kezdete: 1962. Az orszá­ gok, ahová a szabadalm i oltalom kiterjed: Magyarország, Anglia, Csehszlovákia, Dánia, Franciaország, Német Dem okratikus K öztár­ saság, Német Szövetségi Köztársaság, L en­ gyelország. E kettőn kívül bejegyzett és védett ta lá l­ m ánya van még három , és beszélgetésünk idején a Találm ányi H ivatalban lefolytatan­ dó „bizonyítási eljárás” előtt áll még további hat. S mivel M olnár Lom bár László, törzs­ ökös jászberényi kisiparos fia. erősáram ú villamosmérnök, a gyár Villamos és Auto­ m atika Fejlesztési osztályának vezetője volt olyan kedves, hogy feltalálói működésének jelentősebb állom ásait leírja, idézek néhány passzust: „A hűtőszekrények műszaki és gazdasági jellemzőinek javítása, valam int jó hírének növelése, végül, de nem utolsósorban a fo­ gyasztóknál gyakran szükségesssé váló transzform átorok elhagyása érdekében olyan indító relét terveztem , am ely egyedülálló, és műszaki jellemzőivel az indítással kapcso­ latos összes problém ánkat megoldotta. Az új relé a m otorkom presszort a szabvány által előírt feszültséghatárokon túlm enően, a név­ leges feszültségtől plusz-m ínusz 35 % -kal eltérő értékről is biztonsággal in d ítja . . . To­ vábbi műszaki és gazdasági előny m utatko­ zik abban, hogy az új relével szerelt hűtő­ szekrénvnél szükségtelenné váltak a feszült­ ségszabályozó transzform átorok, mivel még 160 volt hálózati feszültségről is biztonság­ gal indítják a m otorkompresszort. A koráb­ ban alkalm azott reléknél a m otorok rövid­ zárási áram ában szigorú tűréseket kellett előírnunk, ami a motorok gyártását is költ­ 4 ségessé tette. Az új relé alkalm azásánál ezt a tűrést m érsékeltük, ennek ellenére sem fordul elő indítási bizony talanság. A talál­ m ány bevezetésével még az is lehetővá vált, hogy a félherm etikus, és a kifejlesztendő herm etikus kompresszorokhoz a gyártás és a szervízelés során azonos relét alkalm az­ zunk, jóllehet, hogy a kétféle m otor rövidzá­ rási áram aiban eltérések m utatkoztak. T er­ mészetesen, az azonos relék alkalm azása is igen nagy gazdasági előnyt jelent.” — Ez a második, s egyben az eddigi leg­ jelentősebb találm ány rövid jellemzése. M ennyit jelent ennek az alkalm azása, pénz­ ben? — Könnyebbet kérdezzen! — K önnyen kérdezem inkább. Mondjon valam i irányítószámot. Tíz forint? Tízmillió forint? — A gyári hivatalos kim utatások szerint vállalatunknál évente mintegy hatm illió fo­ rin t az ebből eredő m egtakarítás. — És a vállalaton kívül, belföldön, s még abban a hét országban? — Nem tudom. — S m egtudhatná? — Talán. — Mennyi pénzt kapott eddig ezért a ta ­ lálm ányáért? — Muszáj erről beszélni? — Olyan sok? — Olyan kevés. — U ra m . . . Ha Ön egy kapitalista ország­ ban működne, most m ár milliomos lenne? — Feltehető. — N ézze. . . valam it mégiscsak kellene m ondania. Hogy, m ondjuk, összesen eddig mennyi pénzt látott találm ányaiból, ú jítása­ iból, ésszerűsítéseiből? — Legyek nagyvonalú? — Ám legyen. — Vettem belőle két autót, egymás után, persze, és megnagyobbítottam, m odernizál­ tam családom szám ára a szülői házat. — És ezért őszült meg fiatalon?! Ezért keringenek legendák a szórakozottságáról a gyárban meg a városban!? . . . Emlékszik, hogy egyszer találkoztunk éjjel, a teljesen kihalt jászberényi főtéren!? A kkor is vala­ min töprengett? — Igen, azt hiszem. — És m indezt két autóért, meg egy lakásbővítésért ?! — Provokál? — Provokálom! — H át n ézze. . . nem azért. Egy igen je­ les személyiség azt m ondta fehér asztalnál: ebben az országban, Bánki Donát, Asbóth Oszkár, Csonka János, Kandó Kálm án meg a többi neves feltaláló országában m a csak azok gyötrik magukat, akiknek ez létkérdés! M ert elpusztulnának, ha nem töprengené­ nek. De előtte m ár m egtartotta az ünnepi beszédet, ahol feltalálói és újító mozgal­ munk nagy eredm ényeiről beszélt, úgy hogy jobb lesz talán, ha ezt maga is k ih ag y ja. . . — Majd m eglátom . . . M ondja: ezek sze­ rint az újítás az alkat függvénye? — Azt hiszem. De ezt m agának jobban kell tudnia. — Tudja a fe n e ! ... M ondja: minden újí­ tónál alkati kérdés? — Igen. Minden jelentős újítónál az. Az újító: alkotói alkat! Meg kellett volna még kérdeznem, hogy mi az alkotás általában? Ez azonban nem lett volna tisztességes, m ert ha én ennyi kérdezősködés után is ilyen csehül állok a meghatározással, m iért éppen ő tudja? Any­ nyit azonban megengedtem magamnak, hogy Dorók Lászlónak, a vállalat egyik legered­ ményesebb m unkás-újítójának M olnár L. László legutolsó m ondatát tegyem föl első kérdésként. A kerek arcú, barna bőrű, sötét üstökű em ber hosszan nézett rám, aztán m egrázta a fejét: — Az újítás kritika. Aki m unkás újít, az a fennálló gyártási eljárást bírálja. S m ert a technológiát a vezetés dolgozta ki, az őr­ ködik a fenntartásán: a m unkás tulajdon­ képpen mindig a főnökeit froclizza, m ikor valam in töri a fejét. A mozgalomnak ez a legnagyobb baja, m indenkor, m ert az újító iroda azoknak a gyártm ányszerkesztőknek, technológusoknak, üzemi vezetőknek adja ki a javaslatot a bírálatra, akik a szóban forgó gyártást tervezték, bevezették, akik folya­ m atosságát ellenőrzik. M ásnak nem is n a­ gvon adhatják, persze, m ert azok ismerik. Ők töprengenek rajta, ők kínlódnak napon­ ta a megszervezésével — s közben megszok­ ják. megszeretik, kialakul a meggyőződésük, hogy az egész helyesen van. És akkor jön egy munkás, elkezd okoskodni! Persze, hogy ösz­ tönösen is feltám ad bennük az ellenkezés: ugyan, kérem, m ajd éppen Kis Jóska vagy Nagy Pista fog engem k io k ta tn i!... — Vagy Dorók László — vetem közbe. — Úgy van. És attól függ. milyenek ezek a Dorók Lászlók: abbahagyósak, sértődősek, vagy jó idegzetűek, makacsak. Több társam egyetlen javaslatot adott be az elm últ hu­ szonöt évben. Elutasították: kész! Ő többé nem zaklatja a főnökséget, annyi biztos! Legfeljebb azzal, hogy em eljék az órabérét, �javítsák meg a zuhanyozót az öltözőben. Azt aztán meg is teszik neki. Közbeszólok m egint: — Ezek szerint a vezetőben k ialakulhat a téves általánosítás: „Rossz m unkás az, aki­ nek ötletei vannak, és nekem erőfeszítésem ­ be kerül azokat megcáfolni; jó m unkás vi­ szont, aki gépe m ellett ta rtja az orrát, és az utasításaim ra ügyel!” Dorók László töpreng: — Lehet ilyen is. De a vezetők sem egy­ formák, meg a m unkások sem. — Értem. De hagyjuk a sok Dorók Lász­ lót, térjünk vissza az egyetlen valóságosra. Egy mérnök azt m ondta: ha az em ber bejön az Egyes Üzembe, folyton Dorók László ke­ ze- és eszenyomába b o tlik !... H ány újítása volt eddig? — Sohase számoltam. — Mi volt az első? Töpreng, aztán rázza a fejét: — Nem tudom. Sóhajtunk; nem nézünk egym ásra. Ő va­ lószínűleg kérdéseim lehetetlenségén cso­ dálkozik; én beszélgetésünk eldugulásától tartok, am ikor megszólal: — Abban az időben nem volt ez szokás­ ban. M ikor én az ipart kezdtem. Apám ko­ vács volf, Jászalsószentgyörgyön. Kicsi ko­ romtól ott botladoztam , a szerszámokhoz nyúlkáltam , m ajd segédkeztem. Kedvem volt a szakmához, de ha nem lett volna, apám akkor is kovácsinasnak ad, valószínű. Ke­ resztapám hoz kerültem , aki jó szakem ber volt, szigorú oktató — és azt akarom m on­ dani, hogy az újítás akkor még nem volt újítás. Ha én valam ire rájöttem , hogy az úgy könnyebb, gyorsabb, jobb, nem büsz­ kélkedtem vele, hanem csináltam . A m es­ ter persze észrevette, de nem rendezett nép­ ünnepélyt, talán még azt sem m ondta, hogy: jól van gyerek! Benne volt az elismerés a tekintetében, a m ozdulatában, s esetleg ab­ ban, hogy ebédnél több húst te tt a tányé­ romba, és kétszer is odaszólt keresztanyám ­ nak: A fiúnak pénzt adj kim enőre! Pengőt, ne f illé rt!... Az új fogást pedig átvette, nem szégyellte, hogy csirkétől tanul a kakas — és szerintem azért, m ert ez az egész akkor nem volt nagydobra verve, azaz: nem volt hiúsá­ gi kérdés! És így volt eleinte a nagyiparban is, m ikor a felszabadulás u tán P estre kerültem . H idra­ ulikus sajtolón dolgoztunk hatan, a Gábor Áron Gépgyárban, s rövidesen én lettem a kis csoport vezetője. És a többi elfogadta ezt, pedig én voltam a legfiatalabb, a v id é k i. . . M iért fogadta el? Ú jra csak azt tudom m on­ dani: m ert hogy én talán néhány dolgot job­ ban csináltam , azt nem fú jták szét a hangosbeszélőn, nem írták föl a táblára, hanem oda­ jött hozzánk a m ester: M it szólnátok hozzá, ha ezentúl Dorók Laci lenne az előm unkás? És a többiek bólintottak, m ert akkor m ár ők m a g u k b a n ... — H irtelen elhallgat, rám néz: — Nagyon elkanyarodtunk a tárgytól. C igarettát veszek elő: — Pontosan a tárgynál vagyunk! Rágyújtunk, gondolkodik: — Mikor beleegyeztem, hogy beszélges­ sünk, arra gondoltam, az elején megfigyelem, m it is ak ar tudni, s csak a rra felelek. De még most sem tudom pontosan. — Az elején én se nagyon tudtam , de most m ár azt szeretném, h a folytatná a szót, am it elharapott. — Nem szeretnék dicsekedni. Csak azt akarom bizonyítani, hogy a m unkások rend­ szerint elism erik a m aguk között kialakult rangsort — de ha ebből mások népünnepélyt csinálnak, az ellenkezést szül. — Í rigységet? — Nem ilyen egyszerű. Ha valahol csoport­ ban dolgoznak, ott rangsor alakul ki. S m ikor ezt a csoport elfogadja, akkor válik közös­ séggé. De a rangsor nem csak a hozzáértésen, az ügyességen, a szakmai gyakorlaton alapul, hanem véletleneken is: ennek az elm últ hó­ napban jól jött ki a lépés, az viszont össze­ veszett a babájával, azért rosszkedvű és fi­ gyelmetlen, emez talán m ost békült ki az asszonnyal. Sőt eredeti em beri adottságok is Közbeszólnak: Jóskának semmi személyes érdem e sincs abban, hogy szépen tud énekel­ ni; János nem tehet arról, ha erős, m int a bika; Pista pedig nem a boltban vette az észt. A dolgozó közösségek mégis beszám ít­ ják ezeket az adottságokat is, m ert az élet véletleneken is alapul — de ha a csendesen elism ert, belső rangsort kívül elkezdik h írel­ ni, akkor az adottságokból, a véletlenekből személyes érdemek válnak! És ezt m ár nem ­ csak az em berek hiúsága nem fogadja el, h anem az igazságérzete sem! — Ezért n em emlékszik az első újítására? Nevet: — L e h e t. . . De lehet, hogy azért, m ert az első években az em ber csak egyet mozdult itt, s m ár szinte kibökte a szemét egy éssze­ rűbb fogás, eljárás. És úgy csináltuk. S ha a technológus a sok lótás-futás közben észre­ vette. bólogatott, és kijavította az utasítást. — Ez m a elképzelhetetlen. Ha a m érnök most változást lát, patáliát csap, s a m unkást úgy elkezdik rángatni, művezetőtől üzemve­ zetőig, hogy attól kábul! — Ezért nem újítanak? — Ezért újítunk! — Nem értem. — Ezért adjuk be a jobb módszereket újításnak. M ert am ióta kezdenek bejönni a pontosabb gyártási utasítások," a szervezet­ tebb term elési folyamatok, a m unkás nem változtathat olyan szabadon. Nincs rá lehe­ tősége egy ekkora m echanizmusban, és h a­ m arabb észre is veszik. Ezért tereli hiva­ talos ú tra a dolgot. Pláne, hogy még pénz is sikerülhet belőle... És nem mondom, hogy mindenki egyformán gondolkodik, m ert van, aki eleve a h írért-n év ért teszi, más meg a pénzt tiszteli túlságosan, sőt akadhat olyan, aki a főnökök froclizását élvezi — de sze­ rintem a fő ok, am iért a m unkás m a haj­ landó újítással kritizálni: jobban befész­ kelődni a term elési folyam atba, hogy ottho­ nosabban érezhesse m agát az üzem ben! No, igen. Dorók László lazította ki végleg eredeti teóriám csavarjait. M ert az ő érté­ keléséből az látszik, hogy a m unka-alkotás nem kizárólagosan term elési mozzanat, és sokak szám ára talán elsősorban nem az, hanem a társadalm i folyamatok, változások része! S ha m ár ily m értékig vagyok kény­ telen kitágítani berögzött fogalm ainkat, akkor önként adja m agát a következtetés: A tá r­ sadalm i változások, mozgások, s bennük a gyári kapcsolatok is alkotások, s m int ilyenek, a termelési folyam at valóságos mozzanatai. Ezt később még kifejtem , sőt valamelyes rendszerbe is próbálom m ajd állítani. Most, az eddigi következtetés tükrében nézzük meg a tavalyi 200-as felm érés 4. kérdésére (Mit szeret a m unkájában?) adott válaszok teljes körét: M int m ár em lítettem , a válaszok szten­ derdizáltak, azaz előre m egadottak: m ind­ já rt a kérdés után következtek, az itteni sorrendben, és többet is alá lehetett húzni. Ez a megoldás m indenképpen más képet ad, Mit szeret m unkájában? Hűtőgép sz. % III. U. sz. % Forg. U. sz. % Szersz. U. sz. % Összesen sz. % 1. Változatos: gondolko­ dást, figyelm et kíván 42 29,0 27 24,1 25 23,1 68 42,8 162 30,9 2. Szakmailag megfelel, ill. fejleszt 5 3,4 1 0,9 12 11,1 33 20,7 51 9,7 3. Nem kíván figyelm et; mindig ugyanazt lehet csinálni 9 6,2 6 5,4 6 5,6 3 1,9 24 4,6 4. Nem nehéz; nem egész­ ségtelen 25 17,2 27 24,1 18 16,7 15 9,4 85 16,2 5. Jól kijön a m unka­ társaival 28 19,3 24 21,4 17 15,7 18 11,3 87 16,6 6. Kijön a vezetőkkel 23 15,9 13 11,6 11 10,2 9 5,7 56 10,7 7. Egyéb, pl.: közel a lakóhely; itt dolgozik a b arátja 13 9,0 14 12,5 19 17,6 13 8,2 59 11,3 145 112 108 159 524 m egkérdezettek száma: 53 46 48 49 196 egy főre jutó válasz: 2,7 2,4 2,2 3,2 2,7 válasz 5 �m int am ilyet az úgynevezett szabadválaszos m ódszerrel el lehet érni, m ert például én eleve első helyre állítottam , hogy „szeretem, m ert változatos gondolkodást és figyelmet k íván”. Ha utolsó előtti helyre teszem, keve­ sebben húzzák alá, bizonyosan — ennek elle­ nére azt gondolom, hogy ennél a kérdésnél és ebben az összefüggésben a választott módszer nem torzította hasznavehetetlenné a 196 em ber 524 válaszát, annál inkább sem, m ert a sztenderdet sokszoros érdeklődés után állítottam össze. A négy üzem et a szalagszerű rutinm unkák felől indulva a bonyolultabb tevékenységek irányába állí­ tottam sorba. Ennek megfelelően az „Öreg hűtő” a leginkább szériagyártó, és a Szer­ számüzemben fordulnak elő a viszonylag több önállóságot, gondolkodást kívánó munkák. Ha ezek figyelembevételével tekintjük át az egyes számsorokat, akkor kitűnik m in­ denekelőtt, hogy a Szerszámüzemben sokkal többen választották az első variációt, m int a Forgácsolóban vagy a Hűtőgépben. (Ezért ez a számsor mellesleg a válaszok m egkö­ zelítő valószerűségének is kontrollja.) Ha azonban tekintetbe vesszük, hogy a Szer­ számüzemben is mindössze négy fő akadt, aki csak ezt az első válaszlehetőséget húzta alá, akkor figyelm ünk m in d járt a 3., 4., 5., 6., és 7. válaszok felé fordulhat. Ezek, osz­ loponként összeadva, így aránylanak az egészhez: Hűtőgép 75 %, III. Üzem 67,6 %, Forgácsoló 65,8%, Szerszámüzem 36,5 % — először lassan csökkenő, aztán hirtelen le­ zuhanó arányban, ami négy szám együtt az 524 válasz 69,4 % -át adja. Vagyis a 196 em ber válaszainak több m int kétharm ada nem term elési okokból szereti a m unkahe­ lyét, pontosabban: nem azért szeret valam it a munkahelyén. — Igen ám, de erre m ond­ hatjuk, hogy nem m indenki kreatív alkat. És ebben sok az igazság, ám az még n a­ gyobb, még átfogóbb igazság, hogy aki vala­ hol dolgozik, oda érzelm ek kötik, ó h atatla­ nul. Hol ilyen érzelmek, hol olyanok, és az „olyanok” persze rendszerint lazítják a m unkahellyel való kapcsolatot — de rend­ szerint ilyenek is, meg olyanok is, egy­ szerre... Köznapi értelem ben ezt hívják vegyes érzelm eknek? Igen. De hogy ezek az érzelmek, legyenek bárm ilyen vegyesek, vég­ eredm ényben azzal az em beri tulajdonsággal kötnek össze bennünket, hogy NYOMOT AKARUNK HAGYNI a világban — arra legszebb példának találom egy fiatalasszony esetét: M ikor tavaly nyáron az induló Bosch-üzem m unkásgárdáját kellett össze­ állítani, a II. Üzem Festődéje is m egkapta az ukázt, hogy le kell adni 6 személyt. Igy az egyik váltás létszám a kettővel csökkent, és a szóban forgó fiatalasszony búcsúzóul ezt hagyta: „Inkább rosszat m ondjatok ró­ lam, m int sem m it!” Vagyishogy: inkább szidják, emlegessék a hibáit, csak ne felejt­ sék el! Pedig a munkaközösségek — be nem vallottan persze — igyekeztek azokat leadni, akiknek nem sikerült jól beilleszkedni a kollektívába. Tudta ezt a fiatalasszony is? Bizonyára. S mégis: nem akarja, hogy el­ feledjék! Azt akarja, hogy nyoma m arad­ jon azon a helyen, ahol 6 évet húzott le jóban, rosszban. Hogy teh át az egyén részt vesz a társa­ dalom különböző közösségeiben, az élet k ü ­ lönböző folyam ataiban, az nem alkati kér­ dés. Írhatnám itt, hogy kényszerűség, de nem ehhez a közhelyhez akarok kilyukadni. Az alkat legfeljebb azt befolyásolja — az áttételeket most hagyjuk—, hogy hol, m i­ lyen módon, milyen m értékben akar részt venni? Ebből a szempontból a 200-as fel­ mérés 14. pontjának ellentét-párja, a „Mit nem szeret m unkájában?” című kérdésre adott válaszok a jellemzőek: 6 Mit nem szeret m unkájában? Összesen sz. % 1. Nem változatos; nem kell figyelni, gondol­ kodni. 20 6,8 2. Szakm ailag nem sokat jelent 49 16,7 3. G yakran kell más m unkára áttérni 58 19,7 4. Nehéz m unka; egészségtelen 63 21,4 5. Nem jön ki a m unkatársaival 2 0,7 6. Nem jön ki a vezetőkkel 4 1,4 7. Rossz a m unka­ szervezés; rossz az anyagellátás 98 33,3 Összes válasz: 294 m egkérdezettek szám a: 196 egy főre jutó válasz: 1,5 Látjuk, hogy ezek a válaszlehetőségek az elő­ zőnek éppen fordítottjai, egészen az utolsó vari­ ációig. A kibocsájtott íveken m ind a 14., m ind a 15. kérdésnél a 7. helyen szerepelt a m un­ kaszervezés, az anyagellátás, míg nyolcadik helyen az egyéb válasz lehetősége. Csakhogy a 196 em ber közül a 14. kérdésnél a munkaszervezést, anyagellátást alig néhányan húz­ ták alá, a lakóhely közelségét viszont sokan — a 15. pontnál meg éppen fordítva. És ez rögtön bevezet bennünket a két kér­ dés összehasonlításának lényegébe. A Mit nem szeret m unkájában? című pontnál „a munkaszervezés”, „az anyagellátás zavarai” az összes válasznak pontosan egyharmada, s ezzel a válaszok között a legnagyobb ará­ nyú. S hozzá 19,7 % -kal az szerepel, hogy gyakran kell áttérni más m unkára, am i a kér­ dőív összefüggéseiben szintén a m unka- és üzemszervezés, illetve az anyagellátás defekt­ jeire vezethető vissza. A kettő együtt m ár pontosan 53 százalék. Meglepő, hogy ezzel szemben milyen kevés „szavazat” esik a m unka egyhangúságára, valam int az alacsony­ szakmai követelményekre, összesen is 23,5 % A válaszok második legnagyobb csoportja (21,4) a munka, illetve a m unkakörülm ények egészségtelen voltát veszi célba; ezt a válasz­ variációt azonban a 14. kérdésnél a nem köz­ vetlen termelési problém ák közé soroltam. Helyesen tettem -e? Ott igen. Ha ugyanis a m unka, egy adott m unkakörülm ény nem ká­ ros az egészségre, akkor az a m unkás közér­ zetét javító tényező, és azon keresztül hat a term elésre. Ha viszont a m unka, a körül­ mények károsak az egészségre, az közvetlenül gátolja a termelést. És pontosan ez a kétfelé nyíló értékelés adja meg a két kérdés összehasonlításának kulcsát. M ert először is azt kell megvizsgál­ nunk: lehet-e (pontosabban: a vállalat, az üzem vezetése meg tudná-e) változtatni a munka, a munkahely, a m unkafolyam at egész­ ségre káros voltát? — A „szavazatoknak” nem tudtam utána menni, m ert a kérdőívek névtelenek voltak, de az üzemekben azt álla­ pítottam meg, hogy az egészségre káros h a tá ­ sok nagy (nagyobb?) részét nem lehetne megszüntetni, de legalábbis annyi pénz kelle­ ne hozzá, amennyi jelen helyzetünkben a term ék gyártásának célszerűségét tenné kér­ désessé — ám a m unkások a legritkább eset­ ben panaszkodtak az ilyen tényezőkre. Szinte �Nézzünk meg ehhez egy újabb kérdéspárt, ugyancsak a 200-as felmérésből, de itt nem üzemek szerint bontva, hanem válaszössze­ senben, hogy az összehasonlítás erőteljesebb legyen. A kérdőív 19. pontja így szól: „Vé­ leménye szerint van-e Önnek igazán lehe­ tősége beleszólni az üzem term elési prob­ lém áiba (a m unkák elosztása, anyagellátás, mindig és m indenütt olyan okokra m utattak rá, am ik egy kis jó ak arattal vagy nagyobb figyelemmel elháríthatóak lennének. Sőt, am iket korábban m ár szóvá is tettek, ugyan­ úgy, m int a munkaszervezés, az anyagel­ látás zavarait, vagy azt, hogy túl gyakran és kellő előkészítés nélkül kell áttérni más m unkára. Vagyis, ha a M it szeret m unkájában? című kérdésre adott válaszokat két nagy csoport­ ba vontam össze, itt h árm at kell képeznem: 1. Azok a m unkakörülm ények, am ik az em berek szerint m egszüntethetőek lennének: 3., 4. és 7. válaszvariáció, egyenként 19,7 21,4 és 33,3 — összesen 74,4 %. van nem nagyon nincs nincs válasz összesen: 3. A legközvetlenebb em beri tényezők, a m unkatársakkal és vezetőkkel kialakult viszony: 5. és 6. válaszvariáció, egyenként 0,7 és 1,4 % — összesen 2,1 % . Feltűnő, hogy míg a 14. kérdésnél ugyane két utóbbi pontra a válaszok 27,3 % -a esett, itt ilyen elenyésző. Szélesebb értelm ezésben: míg ott a válaszok több m int kétharm ada nem közvetlen term elési ok volt, addig itt a termeléssel összefüggő okok az összes vá­ laszoknak csaknem három negyedét. Vagyis, ha egy m ondatban akarom kife­ jezni az itt közölt két tábla által közölt in ­ formációkat, akkor azt írhatom : Vonzanak a m unkahelyen az em beri kapcsolatok, a légkör, a m unka jellege; és taszítanak a te r­ melés, a m unka körülményei. Ami m egálla­ pításban, persze, m int m inden általánosí­ tásban, van egyszerűsítés, de annyi mégsem, hogy a lényeget elfedné. Sőt, kiemeli. M ert például, ha van jó főnök és van jó m unka­ társ, illetve ezeknek vannak vonzó tulajdon­ ságaik, akkor van rossz főnök, rossz m unka­ társ, illetve ezeknek rossz tulajdonságaik is kell legyenek. A taszítások között mégis alig szerepelnek. M iért? K özrejátszhatott az is, hogy a kérdőív névtelenségében nem m in­ denki bízott, az alapvető ok tapasztalataim szerint mégis az, hogy nem látják m egvál­ toztathatónak, m egszüntethetőnek ezeket a negatív jelenségeket. Nem tudják kicserélni a főnöküket és egyes karakteresebb brigá­ dok kivételével még a m u nkatársakat sem, különösen nem a brigádon kívül, egy m ű­ hely, egy szalag vagy egy egész üzem össze­ függésében. Más szóval, és egy kicsit m ár bővítve is e tényező jelen téstartalm át: nem tudnak, vagy alig tudnak hatni a közvetlen emberi tényezőkre, illetve, sokkal kevésbé, m int a 15. kérdésben oly nagy arányban szereplő m unka- és termelési körülm ények­ re; éppen ezért m ár-m ár le is m ondtak róla. A válaszok megoszlása: Beleszólás a termelési problém ákba szám % Beleszólás az elbírálásba szám % 30 67 90 9 196 18 39 130 9 196 15,3 34,2 45,9 4,6 100,0 A két számoszlop közötti különbség oly jellegzetes, hogy ne is magyarázgassam, ugye? A továbbhaladás kedvéért annyit mégis, hogy míg a term elési problém ákba a 196 em bernek csaknem a fele lát kisebbnagyobb beleszólási lehetőséget, addig az el­ bírálás kérdéseibe az egyharm ad sem. Pedig az ország közvéleményében az van — m ert azt írják az újságok, azt m ondja a rádió, azt sulykolja a televízió —, hogy ez éppen fordított. Ism erjük a cím szavakat: m unka­ helyi dem okrácia; dem okratizm us; a dol­ gozó kollektívák közös döntése. — No persze, 2. A munkából, a m unka jellegéből eredő okok: 1. és 2. válaszvariáció, egyenként 6,8 és 16,7 % — összesen 23,5 %. szerszámellátás, és a többi)?” Míg a 20. kérdés: „Véleménye szerint van-e Önnek igazán lehetősége beleszólni a fizikai állo­ m ány elbírálásának kérdéseibe (jutalm ak, dicséretek, órabérek, kategóriabesorolások és a többi)?” 9,2 19,9 66,3 4,6 100,— egyetlen vállalat alig háromszázalékos m in­ tájának véleményösszesítésével nem tudok és nem is akarok szembeszállni az ilyen irányú sajtóinform ációkkal, gondolkodási alapnak viszont elégséges. Amellett, hogy itt most nekem tovább kell lépnem a té­ mában. M ert előzetes tapasztalataim alap­ ján azt m ár például meg sem kérdeztem, hogy van-e beleszólása a főnök elbírálásába? A 9. pontban mindössze ez áll: „Elmondta-e m ár valam elyik főnöke, hogy mi a véle­ ménye az Ön m unkájáról?” A válaszok összesítését, üzemi részletezésben, itt közlöm: Hűtőgép sz. % I I I . Ü. sz. % Forgácsoló sz. % Szersz. Ü. sz. % Összes v. sz. % igen, őszintén 12 26,1 23 43,1 14 29,2 6 12,2 55 28,0 igen, de nem alaposan 11 23,9 8 15,1 10 20,8 18 36,7 47 24,0 nem m ondta el 21 45,7 20 37,7 24 50,0 23 47,0 88 44,9 2 4,3 2 3,8 0 0,0 2 4,1 6 3,1 46 53 48 49 196 100,0 nincs válasz összesen: És ha most nem akarok fokozatokat latol­ gatni, akkor a teljes létszám 48 százaléka (m ert ez esetben a „nincs válasz” is válasz!) itt tulajdonképpen azt jelenti ki, hogy az üzemben még egyetlen főnök sem mondott vélem ényt a m unkájáról; míg 28 % véli úgy, hogy kielégítő, reális, azaz — szóhasználatukban — őszinti: véleményt kapott. S míg az előbbi tényközlésnek vehető, addig az utóbbit vélem ényként lehet ke­ zelni: a 196 munkásból 55 érzi úgy. S konk­ ré t esetenként efölött el lehetne vitat­ kozni, hogy tudniillik Kis P éter vagy Nagy János őszinte vélem ényt kapott-e — az azonban vitán felül áll, hogy az itt közölt táblák adatai végeredm ényben nem a véle­ ménymondás tényét vagy m ilyenségét rög­ zítik, hanem a főnökről, a főnökökről al­ kotott ítéletet, m ás szóval: a főnökhöz való viszonyt; sőt egy kicsit a munkahelyhez, a vállalathoz fűződő kapcsolatokat is. Fontos jelzés ez, de a vállalat m int egész, vagy m int jogi személy és a m unkás mint egyén, vagy egyéniség között persze nem a főnök az egyetlen kötelék. S ha most gon­ dolatban felcsapom korunk fölfogásainak enciklopédikus Nagykönyvét, akkor a leg­ fontosabb mégiscsak az em ber és a m unka kapcsolata, viszonya. L áttuk azonban, hogy a „Mit szeret, illetve m it nem szeret m un­ kájában?” című kérdéseknél az ezeket köz­ vetlenül kifejező variációkra a válaszok 40,6 illetve 23,5 százaléka esett. Vagyis a meg­ kérdezett 196 em ber jellemző többségének véleménye szerint nem ez a legfontosabb mozzanat. K u n szab ó F erenc 7 �Őrhalom A szocialista nagyüzemi gazdálkodás meg­ szervezése az 1960-as évek elején befejező­ dött Magyarországon. 1960. jan u ár 22-én meg­ alakult az őrhalm i Hazafias N épfront T er­ melőszövetkezet is. Az itt élő földművelő lakosság is, a lakos­ ságot jól ismerő politikai, gazdasági irányí­ tás is tudta, hogy sehol olyan erős a föld­ höz, munkához, a helyi szokásokhoz kötődés nem lehet, m int éppen itt, sehol olyan jól talán nem találták meg a szám ításukat a parasztok, m int Őrhalom ban — kemény, jól szervezett egyéni gazdálkodásuk nyomán. S várható volt, hogy az idősebb nemzedék, a középgeneráció erős érzelmi, anyagi kötő­ dései (bevitt családi föld, termelőeszközök), a falu m unka-erkölcsi hagyományai, koráb­ bi szakmai, gazdálkodási szokásai kezdettől fogva biztosítják egy jól szervezett, hatékony nagyüzemi gazdálkodás megszervezését. Ilyen körülm ények között is em bert pró­ báló, hatalm as erőfeszítések nyom án alakult, fejlődött a Hazafias N épfront Termelőszövet­ kezet 5000 hektáros milliomos gazdasággá. A jövő fejlődése szem pontjából is, a meg­ te tt út reális felmérése, értékelése szem­ pontjából is hallatlanul érdekes feladat, iz­ galmas vállalkozás a falu történetébe ágya­ zottan megvizsgálni, elemezni a termelőszö­ vetkezet történetét. A term előszövetkezetek­ ben — 1975-ben is — gyakorlatilag az 1960-as évek elejének viszonyait tükröző gazdasági alapmodell él tovább, olyan változásokkal, am elyeket bizonyos helyi sajátosságok, m ás­ részt központi rendeletek szerint jórészt a fejlődés maga kényszerített ki. Izgalmas v ál­ lalkozás áttekinteni, hogyan zajlott le m ind­ ez Őrhalom ban az elm últ másfél évtized alatt, talán olyan tanulságok is felbukkannak a termelőszövetkezet fejlődésének elemzése során, am elyek m egism erésük által hozzá­ járulhatnak a téesz további fejlődéséhez; a vezetők és vezetettek még jobb együttm űkö­ déséhez, a még term elékenyebb gazdálko­ dáshoz, a szövetkezeti dem okrácia kitelje­ sedéséhez, s mindezek által Őrhalom egész lakossága gyarapodásához. boldogulásához, a község kiteljesedő szocialista életéhez. Az Őrhalmi Hazafias Népfront Mgtsz, megalakulása Mint országszerte, 1959-ben Nógrád megyé­ ben is nagy erővel, hatalm as szervezési kam ­ pánnyal folyt a mezőgazdaság szocialista á t­ szervezése. Őrhalom ban 1959-ben nem volt jelentős agitáció a helyi termelőszövetkezet m egalakítására. M intha a szervezők is, a falu is túlontúl tarto tt volna ebben az idő­ ben a kudarctól, a meg nem értéstől, attól hogy az egyéni gazdaként kitűnően boldo­ guló, jól gazdálkodó s am ellett m inden forra­ dalm ian újtól hagyományosan elzárkózó falu ellenáll majd. riasztóan sok akadály támad, meghiúsul a falu átszervezése. Egy kicsit úgy könyvelték el Őrhalom sorsát, hogy valószínűen u to ljára fog belépni. T er­ mészetesen a helyi tanács, a pártszervezet m ár 1959-ben megkezdte a megalapozó propa­ gandam unkát, felvilágosító tevékenységet, a meggyőzést. A pártszervezet több határoza­ tot hozott, amelyben kijelölték a mezőgaz­ daság szocialista átszervezésével kapcsolatos helyi feladatokat. A hangsúly a felvilágosí­ tásra, a meggyőzésre került, csaknem egy éven át ta rto ttak előadásokat az átszervezés szükségességéről. a szocialista termelési vi­ szonyok m agasabb rendűségéről. a term előszövetkezetben dolgozók új m unka- és élet­ körülményeiről, a nagyüzemi gazdálkodás távlatairól Egy-egy tém ával 3—4 jól előké­ szített előadás is foglalkozott, a csoportos beszélgetések állandó napirendje volt a falu m ajdani belépése. A beszélgetések, a felvi­ lágosító előadások hatása senkit sem került Részletek a szerző készülő szociográfiájából 8 el, egyelőre vegyes érzelmekkel párosulva, de jelen volt a köztudatban a termelőszö­ vetkezet közeli megalakulása. A környező községekben nagyjából m in­ denütt m egalakultak a szövetkezetek: 1960 jan u árjában a C sitárban eredm ényesen dol­ gozó 19 tagú agitációs csoport érkezett Őr ­ halomba. A vezetője Priebsinszky Dezső volt, aki a helyi pártalapszervezet vezetésével egyeztette a falu beszervezésének tervét. Elsőként Hegedüs János vb-elnok, jól gaz­ dálkodó középparaszt írta alá a belépési nyilatkozatot. Az első belépő társadalm i presztízse sok em bert gondolkodásra kész­ tetett: de a dolgok logikája megkívánta, hogy először a pártszervezet, a Tanács Vég­ rehajtó Bizottsága, a tömegszervezetek ve­ zetői lépjenek be. Jan u ár 13-án a pártalap ­ szervezet taggyűlésén a párttagok kivétel nélkül aláírták a belépési nyilatkozatot. J a ­ n u ár 14-én a Végrehajtó Bizottság tagjai­ nak meggyőzése került napirendre. A p á rt­ alapszervezet vezetősége m indenki részvé­ telét biztosította, este kilenckor kezdett ülé­ sezni a vb. A vita, a kérdések, válaszok özöne, a meggyőzés, a beleegyezés nyomán hajnali négy órakor a vb tagjai beléptek a termelőszövetkezetbe. Sokkal nagyobb türelm et, erőteljesebb agi­ tációt igényelt a tanácstagság meggyőzése. Jan u ár 16-án este került sor a fűtött hangu­ latú tanácsülésre. Havassy László p árttitk ár tarto tt előadást, m ajd átadták a belépési íve­ ket. Ellenvetés nem volt, vita nem bonta­ kozott ki, de az em berek húzódoztak. Olyan javaslat született — a határozatlanok idő­ nyerésre gondoltak —, hogy vigyék haza a belépési nyilatkozatokat családi megbeszé­ lésre. A pártszervezet vezetősége nem fo­ gadta el a javaslatot: döntést kellett kikény­ szeríteni az agitációs m unka folytatásához. Csernyik András kezdte meg az aláírást, nyomában mind igent m ondtak a községi tanács jelenlevő tagjai: szélesíteni kellett az agitáció körét. Jan u ár 17-én és 18-án igen széles körű, hatékony szervező munka, agitáció folyt a faluban, hangszórók közölték a szervező m un­ ka újabb és újabb eredményeit, ünnepi, lázas hangulatban dolgozott a sikereken felbuz­ duló agitációs csoport. Jan u ár 18-án estére az őrhalm iak többsége belépett a term előszövetkezetbe, 20.-án jelenthették a járási, megyei pártszerveknek, tanácsoknak, hogy Őrhalom község lakossága 100 % -ban a szocialista nagyüzemi gazdálkodás m ellett döntött. Nyolc nap alatt sikerült nagyszerű agitációs m unkával elérni, hogy a környék egvik leggazdagabb községe a közös utat válassza. A meglepetés megyeszerte óriási volt: a később agitált községek esetében gvakran hivatkoztak is Őrhalom példájára az agitátorok. Ja n u á r 22-én zajlott le az Őrhalm i Hazafias N épfront Termelőszövet­ kezet alakuló közgyűlése. A névadás kevés gondot okozott, első javaslatként mindenki elfogadta ezt a javaslatot, m ert a községben nagy hagyományai, jelentős társadalm i presz­ tízse volt mindig a népfrontm unkának. Az alakuló közg y ű lésen részt vett a hazafias Nép­ front országos titkára, Szatmári Nagy Imre. jelen voltak a megye párt-, tanácsi szerve­ inek megbízottai, küldöttei. Nagyszerű han­ gulatban zajlott le a közgyűlés. Elnöknek Balla Istvánt, a falu egyik legjobban gaz­ dálkodó helybeli parasztem berét választották, aki 1960 jan u ár 22-től folyam atosan tölti be elnöki tisztét a falu megelégedésére. Az alakuló közgyűlést követően egy hét múlva, jan u ár 30-án került sor egy ünnepi alakuló lakom ára: 435 személy ült asztalhoz közös étkezésre, m ulatásra. Kuglitól a kultúrházig — 1975 A K aparó csárda udvarán népszerű kugli­ pálya van Őrhalom ban. Mindig sokan állnak körülötte, a fiatalok örömére. Jó állapotban levő bitumenköpenyes pálya ez, estefelé, hét­ köznap, vasárnap forró hangulatú, izgalmas játékok alakulnak rajta. Játékos, néző egya­ ránt kitűnően szórakozik. Üveg sör, féldeci, kóla mellett, kinek-kinek ízlése szerint. Az ideális parti az, ha 8—10 beszálló van, több sem jó, kevesebb se! A beugró 5 forint, egálpartik esetén néha 200 forintos kasszák is összejönnek. Ezért m ár érdemes koncent­ rálni a gurításra, ezért m ár érdemes fél vál­ lal utánadőlni a golyónak, derékcsavarással, csípődobással szuggerálni, jó irányba fusson, teljes legyen a tarolás. Sőt, érdemes déle­ lőtt, kora délután egy-egy fél órát gyakor­ lásra szánni, m ár akinek ideje akad rá. M egfordulnak itt a pálya körül 14 évesek éppen úgy, m int ötvenévesek. Ha játszanak, ha fogadnak, megnyerő szám ukra ez a tá r­ sas együttlét, szívesen vannak itt. Nézem őket, s elgondolkodom: elképzel­ hető talán, hogy ezek a fiatalok m ásutt is szívesen lennének együtt. Elképzelhető, hogy üveg sör, féldeci, kugligolyó nélkül is együtt lehetne tartani ezt a 25—30 fiatalt. Lehetne, ha volna hol, lehetne, ha volna valaki, aki erre vállalkozik. Van ugyan a kultúrházban egy klub, de az a helyiség a legnagyobb jóindulattal sem m ondható vendégcsaloga­ tónak. Közepes lakószobányi lehet, enyhén szólva kopott bútorokkal, minim ális felsze­ reléssel. A bútorzat java részét a dű ledező könyvszekrények teszik ki: itt működik a falu könyvtára is, ebben a helyiségben — hetente két alkalom m al ta rt nyitva a községi „népkönyvtár”, hogy a felirat hirdeti az utcai falon. Könyvtár, termelőszövetkezeti klub, KISZhelyiség, egészségesnek látszik ez a sok­ funkciós igénybevétel, a kihasználtsága még­ is minimális. Az egymást váltó fiatal igaz­ gatók — általában képesítés nélküli népm ű­ velők — nem tudnak életet terem teni itt; sem a klubhelyiségben, sem a nagyterem ­ ben, ahol a mozivetítések, alkalm i táncm ulatságok m ellett nemigen történik semmi éveken át, aminek a fiatalok kulturális éle­ téhez köze lehetne. Hogy mi történik a klubban? Szól a mag­ nó, előkerül egy-egy üveg bor, esetenként — névnapja, születésnapja lehet valakinek — a pálinkásüveg is. Más nemigen történik! Legfeljebb a vita, veszekedés van még m ű­ soron az új kultúrház-igazgatóval. Meg tu ­ dom érteni, hogy az új igazgató egyelőre nemigen lelkesedik ezért az éjszakába nyúló klubéletért. Különösebb tapasztalatok nél­ kül is, különösebb szakmai felkészültség nélkül is olyasm it gondolhat, hogy az ilyen­ fajta klubtartalom , klubform a a Kaparó csárda hatáskörébe tarto z ik ... Az őrhalm i közművelődési intézmény 1972. július elsején a termelőszövetkezet keze­ lésébe került: a közös fenntartás, úgy lát­ szott, megoldást szül, s a termelőszövetkezet igényére szervezett szakmai tanfolyamok, az ezekhez kapcsolódó politikai képzés, a téesz által kezdeményezett kulturális program ok hosszú távon megalapozzák a község m űve­ lődésének továbbfejlesztését. Nem így tö r­ tént. A mindig bezárt kultúrház — tanácsi kezelésben — elemi szervezési, létezési prob­ lém ákkal küzd. A fiatalok tavaszi, nyári, �kora őszi estéken a kuglipálya körül nyü­ zsögnek, vagy ha egy-egy szom bat estén klubestre gyűlnek össze, igyekeznek úgy élni a klubban, ahogy egy-egy ifjúsági csoport irányítás nélkül élhet. Szabadosan. A kultúrház, a klub jelenlegi állapotában igen-igen hosszú az ú t a kuglipályától a jól szervezett, tartalm as közművelődésig. Az igényteremtésig, a fölkeltett érdeklődés kie­ légítéséig. Első lépésként az lenne hasznos, ha a közművelődés, az ifjúsági mozgalom őrhalm i irányítói őszintén, szépítés nélkül néznének szembe gondjaikkal, s ha m ini­ mális program m al is, de világos beszéddel hívnák a fiatalokat olvasni, tanulni, okosan szórakozni. Így élünk: A táska légtelenítése Esik az eső. A nyári délután csendes zápora eresz alá szorítja az udvaron szor­ goskodó, ú tra készülő üzemegység-vezetőket, m űszakiakat a M ária-m ajorban. Ha kicsit elszomorító is az eső, m ikor jó néhány hektár aratnivaló h átra van, a krum pli nagyüzemi b etakarítása is m egindult, v ala­ hogy m indenki érzi, nem lesz ebből nagy sár, nem fog leállni a m unka a földeken. Az egyik üzemegység-vezető be sem áll az eresz alá, piros bukósisakját fejére igazítja, nevetve tüntet a zápor elle n : nem kom oly! N evetünk rajta, s ő m ár szerepénél fogva is nevet: — Nézzétek csak! — mondja, s egy gör­ nyedt, vékony öregem berre m utat, aki nem törődve az esővel, tásk áját hóna alá szo­ rítva siet á t az udvaron. — Egy úr az iro­ dáról. — Halló — emeli meg a hangját —, hová, hová? Van engedélye? A vézna öregem ber egy pillanatra vissza­ felé moccan, de nem áll meg, csak oldalt fordul, visszanéz a válla fölött: — Ellenőrzés — m otyogja a tréfálkodó kérdésre. A piros bukósisak alatt fülig szalad a száj: — L égtelenítés! — kiáltja a táskás után, de emez m ár nem válaszol, az egyik rak tár bejárata felé tart. Az üzemegység-vezető kom ­ m entálja az út irányát: — Benéz egy percre a raktárba, szót vált az emberekkel, csak úgy indul a kertészetbe a táskát légteleníteni... Sehogy sem értem . Légteleníteni? Most m ár rajtam nevetnek. Az üzemegység-vezető törli hom lokáról az esőcseppeket, meg a nevetéstől kibuggyanó könnyeket: — Ha az üres táskát megtömik zöldpap­ rikával, akkor az a táska légtelenítve van. Hangosan nevet, aztán legyint, tréfának szánja ezt a dolgot: — Nem engedik be otthon, ha nincs lég­ telenítve a táska — mondja, de m ár jelzi, másról van szó, nem erről a helyzetről. — Tényleg volt nem rég nálunk egy öregem ber Patvarcon, aki ha féltéglát, ha cső kuko­ ricát, vagy vasdarabot, de hazam enőben mindig tett valam it a táskába, m ert ha üres kézzel ment, a felesége be sem engedte a kapun. M ikor eláll az eső, elül a tréfa, kacagás, egy brigádvezetőtől érdeklődöm, hogy is áll ez a légtelenítési dolog? Elkom orodik a kérdésre, sokára válaszol, meggondoltan, nehézkesen: — Nem szokás ez itt nálunk. Egyáltalán nem! Ha mégis akad egy-két kivétel, aki azt gondolja, m egengedheti m agának, hogy ezt-azt elvigyen, hiszen igazán apróságról van szó, p á r szem gyümölcs, zöldség, az nagyon téved. Egy tű t sem engedhet meg magának senki! M ert az dem oralizáló h a­ tású, ha az em berek látják, akik m aguk a világ összes kincséért sem nyúlnának hozzá semmihez rossz szándékkal. M árpedig látják! Tréfával ütik el az ilyen nevetséges kivétel kapzsiságát, holott szólni kéne, de az az igazság, én is inkább hallgatok és nevetek az ilyen szerencsétlenen... A községi tanácson megtudom, hogy bár 1974-ben 23 esetben tárgyaltak tulajdon el­ leni szabálysértési ügyet, többségüket a te r­ melőszövetkezet feljelentésére, az elkövetők között jószerivel nem akadtak őrhalm iak, a szomszéd falvakból fagallyat szedő, burgo­ nyát, kukoricát böngésző cigány lakosok ellen folyt az eljárás. A körzeti megbízott rendőr készségesen nyilatkozik bizonytalan kérdéseim re, hogyan is viszonyulnak az őrhalm iak a közös tu laj­ donhoz, a társadalm i tulajdont m egkárosí­ tókhoz. — Itt, ebben a faluban, ha előfordulnának is ilyen ügyek, az egész közösség elítélné, megvetné azt, aki lopásra vetemedik. Szóval, nem fordulnak elő lopások, am elyeknek őr­ halm i elkövetői lennének! K ét és fél éve vagyok a községben, egy-két bűncselekmény adódott ez alatt és néhány közlekedésrendé­ szeti kihágás, de lopás, mezei lopás nincs. Eleve más beállítottságúak itt az emberek; gazdagok, az anyagi jólét, a becsületes m unka m elletti gyarapodás nem szül indokot a lo­ pásra. Az emberek között kialakult versen­ gésben: kinek van többje, nem képzelhető el, hogy valaki lopna, az összetartó nép egyket­ tőre kiközösítené, lehetetlenné te n n é ... Minél jobban megismerem Őrhalom köz­ séget, minél több em bert ism erek személye­ sen, annál jobban örülök, ha a faluról olyas­ m it tudok meg, ami más paraszti közös­ séggel szemben kivételes erény. Abban a faluban, ahol én gyerekként éltem, az volt a tipikus, hogy még csak különösebben meg sem ítélték egymást az em berek egy-két cső kukorica letöréséért, szekérderékba dobásá­ ért, villányi lucerna tehenek elé dobásáért, dinnyelopásért, vagy később azért, ha a té­ eszből ki-ki saját félelmétől, gátlásaitól kor­ látozottan többet-kevesebbet v itt haza ille­ gálisan. Ügyes, azt m ondták az olyan em ­ berre, aki többet vitt, mafla, m utattak ujjal az olyanra, aki egyáltalán nem nyúlt a kö­ zöshöz. Emlékszem a „téeszm iatyánk” ke­ ménységére is másfél évtizednyi közelm últ­ b ó l . . . : a téeszvagyon kincs, aki nem lop, annak nincs! — Őrh alom ban egy jól szervezett, korsze­ rű közös gazdaság, az általános gyarapodás, úgy látszik, egyszer s m indenkorra képtelen­ séggé tette a „légtelenítési” ügyeket — be­ szélem lelkendezve felfedezésemet egy nyug­ díjas öregembernek. Kinevet. Azt mondja, Őrhalom ban mindig is szorgalmas, becsületes volt a nép, itt a szükség nemigen kényszerített lopásra sen­ kit a téesz megszervezése előtt sem. Neki sem tudok komolyan ellentm ondani, bár nem egy képviselő-testületi vitáról olvastam egy­ kori jegyzőkönyvekből, ahol arról folyt a szó, hogy az őrhalm i mezőőröket — rendszerint három volt — fegyverrel szereljék fel az el­ harapódzó lopások ellen, m ert az országút m ellett fekvő burgonya-, káposztaföldeken sok kárt okoznak helyi és átutazó tolvajok . . . A hetvenes évek derekán (1973—75.) A hetvenes évek közepére a mezőgazdasági term előszövetkezetek m int szocialista nagy­ üzemek, országszerte m egszilárdultak, m int termelési szervezetek általában a term elő­ erők fejlesztésének megfelelő keretei. Az Őrhalm i Hazafias N épfront Termelőszövet­ kezet másfél évtizedes fejlődése egyértelm űen igazolja, bizonyítja ezt. A szövetkezet term elésében egyre haté­ konyabban alkalm azzák a hetvenes évek közepére a mezőgazdasági művelés legkor­ szerűbb módszereit, a tudományos technikai haladás legújabb eredményeit. A p á rt agrárpolitikájának szellemében a szövetkezet szer­ vezésekor az volt a cél, hogy jobban éljen a korszerű gazdálkodási rendszerbe töm örü­ lő parasztság, hogy a term elés növekedési üteme gyorsuljon meg, zárkózzon fel a szo­ cialista ipar fejlődéséhez. Őrhalom ban — no­ ha az 1970. jan u ár 1-el bekövetkezett egye­ sülés éreztette hatását — az 1970-es évek közepére alapvetően m egváltoztak a term e­ lőszövetkezeti tagok m unka- és életkörül­ ményei. A lelkiism eretes m unka után olyan jövedelemben részesültek a term előszövet­ kezet tagjai, hogy m agasabb szinten szervez­ hetik meg életüket. Egészségesen élnek, jól öltözködnek, több tartós fogyasztási cikket vásárolnak a téesz tagjai, m int valaha is a község története során. A falu képe úgy újul meg, hogy a m utatós házakban lassan vál­ tozás jelei m utatkoznak a megszenvedett régi életnorm ákban, értékrendben is. Alapvetően m egváltozott a földeken vég­ zett m unka jellege. A korábbi hagyományos paraszti m unka elemeiben a fizikai m unka nagy aránya volt a jellemző (kaszálás, kapá­ lás. cséplés stb.), a hetvenes évek közepén olyan fokú Őrhalom ban a mezőgazdasági term elést kiszolgáló géprendszerek szerepe, hogy a tényleges fizikai erőráfordítás jelen­ tős arányban csökken. Erdős István Egy ingázó mindennapjai o lv ash ató ki. M ár ezelő tt tíz év v el m eg­ írták , a b e já rá s tö b b évtizedes tá v la tb a n is m eg m arad , ső t bizonyos százalékig m ég n ö v ek ed n i is fog; az is tisztázó d o tt, hogy a b e já ró életm ó d első so rb an gazd a­ sá g i-tá rsa d a lm i p ro b lém a, m eg o ld ásán ak eg y etlen m ó d ja a tá rsa d a lm i összefogás, az irá n y íto tt ip arfejlesztés, ip a rtelep ítés. T ek in tv e, hogy a b e já ró k csak n em kilen c­ ven százaléka fizik ai m u n k ás, ig a z n a k kell ta rta n u n k azt a m e g á lla p ítá st is, „hogy a m a g y a r m u n k á so sz tá ly h e ly z e té n ek ja v í­ tá sa e lv á la sz th a ta tla n az ingázó dolgozók sorsától, jö v ő jé tő l” . Így h á t én is b elép tem ebbe a h a ta lm a s seregbe, és le tte k g o n d ja ik — m ég h a rövid id ő re is — sorsom m in d en n ap o s kísérői. S hogy m ié rt is v o lt rossz o k tó b erb en kezdeni? A ki egy k ev eset is já r t m á r így m u n k ah ely re, az tu d ja , ily e n k o r sö tétb en in d u l az em b er és sö té tb e n érk e z ik haza. Ú gy érzi, m in th a a te lje s n a p ja elv eszett volna, m ég az a m a ra d é k k is szab ad O k tó b er közepén k ezd tem az ingázást. A le h ető leg ro sszab b id őben le tte m ta g ja a n n a k a tö b b m in t egym illió e m b e rt szám láló ré te g n e k — ez a szám azt je ­ le n ti, hogy m in d en ötö d ik k ereső ide ta rto z ik — , am ely n ek m u n k a h e ly e és la k ó ­ helye, sa jn á la to s m ódon, n em esik egybe. S h o g y az ingázás v a ló b a n é le tfo rm á v á v á lik vag y v á lh a t, azt m ásfél év a la tt s a já t ta p a sz ta la ta im a la p já n is lá th a tta m . Egyes felm érések szerin t az ingázó fé rfia k n a p i 11 ó rá t tö lte n e k k ereső te v é ­ ken y séggel (a n ő k n él ez csak 10,1 óra), am i e g y ú tta l azt jelen ti, hogy az egyéb é le tte v ék en y ség re fo rd íth a tó id e jü k je le n ­ tősen lecsökken. E lső so rb an a p ih en ésé és a szórakozásé, m űvelődésé. Az ingázás tá rs a d a lm i pro b lém a, m ely ­ n e k k ö rü lm é n y e it, h ely z e té t s jö v ő jét szak cik k ek százai v izsg álták és vizsgál­ ják . E zekből az íráso k b ó l tö b b érdekesség 9 �id eje is k e v e se b b n e k tű n ik . A k o ra i fel­ kelés, az ú t az állo m ásra, a ködös, n y ir­ kos idő, a fe lh a jto tt g a llé r m ögé is b e s u rra n ó eső úg y e lk e d v e tle n ítik az e m b e rt, hogy csak a leg n ag y o b b lelk ierő v el b ír ja m a g á t felto rn ászn i az állom áson veszteglő ko­ csiba. E ste p ed ig alig v á r ja m á r, hogy m inél előbb ág y b a k e rü ljö n , s észre sem veszi, m in t sz a la d n a k el n a p ja i an élk ü l, hogy a csa lá d já v a l v ag y ép p e n o tth o n i m u n k á iv a l tö rő d n i tu d n a . E z a á lla ­ p o t az első időkben. K ésőbb a bosz­ szúság, a m éreg m o n o to n m egszokássá, egykedvűség g é válto zik , s v a la m i n ag y o n különleges e sem én y n ek kell tö rté n n ie , hogy az em b er fe lria d jo n a tu n y aság b ó l. Jó m a g a m n a g y n e k ib u z d u lá ssa l in d u l­ tam m in d en n ap o s u ta im ra . M en n y i m in ­ d e n t fogok én olvasni, v é g re p ó to lh ato m az e lm a ra d t o lv a sm á n y o k a t — gond o ltam , s m á r az első reg g el k é n y e lm e se n leü lv e a hely em re, fe lk a p c so lta m a v ilág ítást, észre sem v e tte m a rosszalló p illa n tá so k a t és olvasni kezd tem . M iu tá n egy fél ó ra m ú lv a feléb re d tem , a k ö n y v em m ég m in ­ dig o tt volt n y itv a , m in t a v o n a t in d u ló rá n d u lá sa k o r. M ost m á r n em a lu d ta m el ú jra , vég ig o lv astam a h á tra le v ő u ta t Pestig. M ásn ap u g y an ez já tsz ó d o tt le, h a r ­ m ad n ap is. És így to v á b b — d e n a p ró l n a p ra rö v id ü lő o lvasási időkkel. Az oly­ a n n y ira te rv e z e tt olvasásból n em le tt m ás, m in t az é jsz a k á t pótoló, m eg -m eg zav art, k áb a alvás. H iáb a b u rk o ló z ta m a k a b á ­ tom m élyére, a zaj, az ajtó csap k o d ás, az u tazás lá rm á i fe l-fe lria s z to tta k , s az el­ m a ra d t iro d a lm i élm é n y e k p ó tlá sá ró l egy időre lem o n d tam . E gy eszten d eig v e rg ő d te m így re g g e ­ le n te az é b re n lé t-a lv á s h a rc á b a n , d e k é p ­ te le n v o lta m m egszokni a k o ra i k elést. E k k o r g o n d o lta m a rra , hogy h a én n em is tu d o k z a v a rta la n u l olvasni, nézzek k ö rü l, v a jo n az ú titá rs a im h o g y a n b írjá k reggel és este az u ta z á st. E g y re v o ltam csak k ív án csi: o lv a sn a k -e a v o n ato n , s h a igen, a k k o r m it, a velem u tazók. 10 K id o lgoztam m ag a m b a n a „v izsg álat” sz e m p o n tjait. M indig csak egy ü lésp ár, illetv e fü lk e u ta s a it n éztem — ez nyolc e m b e r — , m e rt így tu d ta m m egszólítás n élk ü l m eg á lla p íta n i az o lv asm án y cím ét. (Ez az esetek d ö n tő tö b b ségében sik e­ rü lt, de n é h a csak ig en b o n y o lu lt hely ez­ k ed ések segítségével.) A z u ta so k szám a persze jó v al tö b b volt, m in t nyolc, hiszen eg y részt cserélődtek, m ásrészt alig-alig fo rd u lt elő, hogy n e á llta k volna m ég az ü lések k ö zö tt is. Ily e n k o r az álló u ta s és a csere is szerep elt a statisz tik á m b a n . Ig y v iz sg áltam ö tv en n a p o n át, am i az oda-vissza u tazás jó v o ltáb ó l száz a d a tfe lv é te lt je len t. H ogy k ik k e l u ta z ta m ? S zinte m in d en osztály és ré te g kép v iselv e volt. D iákok, m u n k áso k , h iv a ta ln o k o k , pedagógusok, v asu taso k , k ofák, m érn ö k ö k , k a to n a ­ tisztek stb. É le tk o ru k az óvodástól az ag g a sty án ig v áltak o zo tt. V o ltak közöt­ tü n k újoncok, m in t én, v o lta k a k ik m á r 2— 3 éve csinálok n a p m in t n ap , s volt „felső tízezer”, a k ik n e k ta g ja i 10— 15 éve n y ú jto tt m ű szak b an dolgoznak. V olt időm m eg ism ern i őket, m e rt d ö n tő töb b ség é­ ben m in d e n n a p azonos ú titá rs a im v oltak. A v izsg ált id ő szak b an 1040 e m b e rre l u ta z ta m eg y ü tt. A n a p i leg kevesebb k ettő (szom bati napon), a leg tö b b 26 u ta s v o lt: a z á tla g szerin t (k erekítve) n a p o n ta huszo n egy e m b e rt fig y e lh e tte m m eg. 1040 u tasb ó l 294 olvasott. Ez azt jele n ti, hogy a n a p i h u szonegy u ta s közül h o zzávető­ leg 6 o lvasott, am i n e m sok. A z utazási idő egy óra h ú sz perc, az u ta so k nag y része v ég ig u ta z ta a h a tv a n k ilo m étert, így te h á t id e jü k n a g y részét nem h asz­ n á ltá k o lvasásra. D e v a jo n m ié rt nem ? A szak iro d alo m szin te eg y é rte lm ű e n a M Á V -ot h ib á z ta tja , m isz e rin t a zsú fo lt­ ság, a gyenge v ilág ítás, az elh a n y a g o lt­ ság, a fű té si z a v a ro k — te h á t á lta lá b a n a k u ltu rá lt u tazási fe lté te le k h iá n y a — len n e az olvasás a k ad ály a. V élem ényem és ta p a sz ta la to m sz e rin t n a p ró l n a p ra k evésbé le h e t a M Á V -ban k e re sn i a n em ­ olvasás okát. Az u tazás k ö rü lm én y ei u g y a n ­ is ja v u lta k ; eg y re tö b b a jó l m eg v ilá­ g íto tt, a ren d szeresen tisz tá n ta r to tt kocsi stb. H a v a la m ire p an asz leh et, az a k ésés; b á r h a ro sszm ájú len n ék , azt m o n d an ám , hogy az u ta z á si idő m eg ­ h o sszab bodása az olvasás szem p o n tjáb ó l ép p en h ogy e lő n y ö s! A k k o r h á t m i le h e t az ok? N agyon sok a p ró té n y ező t le h e t felsorolni. A k o rai ébredés, az álm osság elveszi az em b er kedvét a h a jn a li olvasástól, in k á b b m in te g y „ rá te sz ” m ég egy kicsit a félb e­ sz a k a d t éjszak ai n y u g alo m ra. A k o rá n ­ kelő e m b e rn e k nem csak a szellem i fris­ sesége akadozik, h a n e m a fizik ai is. M eg­ á lla p íto ttá k , hogy a tiz e n ö t k ilo m étern él tö b b e t ingázók érv e ré se m u n k ak ezd és e lő tt 100 fö lö tt van, te h á t g y a k o rla tila g m á r f á r a d ta n kezd ik a m u n k á t. S o k a k n a k a v o n a t rázk ó d ása, a g y ak o ri fékezés teszi le h e te tle n n é az olvasást. D e té rjü n k vissza az olvasási vizsgá­ la tra . A 294 olvasó közül 261 egyféle o lv asn iv aló t v e tt a kezébe, 29 k e ttő t és 4 h á ro m fé lé t egy-egy alk alo m m al. K öny­ v et 91-en, fo ly ó ira to t 229-en o lv astak . A fölös szám abból adódik, hogy v o lt aki k ö n y v et is, ú jsá g o t is o lv aso tt egym ás u tán. A fo ly ó irato k közül a 229 u ta s 39 féle ú jság o t olvasott. A leg tö b b en (151) n a p iés h etilap o t, 42-en K épes Ú jságot, 17-en ism e re tte rje sztő fo ly ó irato t, 9-en iro d a l­ m i-m űvészeti és 11-en vegyes fo ly ó ira­ to k a t olvastak. A le g g y a k ra b b a n o lv aso tt tíz ú jság sor­ re n d je a következő: E sti H írlap (98 olv a­ só), L údas M aty i (21). N ép sp o rt (12), N épszabadság (11), M ag y ar Ifjú sá g (11), Füles (7), H étfői H írek (6), R ak éta (5), É let és T u d o m án y (4), M ag y ar H írlap (4). Ü gy vélem , az E sti H írla p első h ely e eg y értelm ű . (Az u tas, h a a k a rn á , sem tu d ­ ná k ik e rü ln i a rik k a n c so k a t, s veszi m eg tő lü k a ta rta lm á b a n , stílu sá b a n „leg u tazásib b ” n ap ilap o t.) A tö b b i fo ly ó ira t so r­ re n d je is érth e tő , tü k rö z i azt a ta p a sz ta ­ lato t, hogy az u ta z á sra a kevés szellem i erő feszítést igénylő ú jság o k a le g a lk a lm a ­ sab b ak . N a és azok, am ely ek b en a kép, a ra jz a rá n y a n ag yobb, m in t a szövegé. Az ism e re tte rje sztő fo ly ó irato k kö zö tt szere­ p elt m ég az U n iv erzu m , D elta, A u tó M otor, Lobogó, R ád ió tech n ik a, E zerm es­ ter. E gy-egy fős o lv aso ttság g al szerepel az Új írá s, K öznevelés, Á llam és Igazgatás. A 39 féle ú jsá g -fo ly ó ira t k ö zött g y a k o r­ la tila g ritk a , különleges fo ly ó ira to t eg y et­ len eg y et sem lá tta m , h a c sa k a n n a k nem szám ít egy B u rd a, a m it egy jó l öltözött d iá k lá n y lap o zg ato tt n ag y buzgalom m al. A k ö n y v ek m egoszlását vizsgálva is sok érd ek esség re b u k k a n h a tu n k . U ta s tá rs a ­ im összesen 91 k ö n y v et o lv astak . E zek m egoszlása: szépirodalom (31), szak - és ism e re tte rje sztő (8), ta n k ö n y v (24), p o n y ­ va (4), egyéb (5), k id e ríth e te tle n (19). A ta n k ö n y v e k kö zö tt m in d en v o lt: á lta ­ lános és középiskolai, v a la m in t eg y etem i ta n k ö n y v ek , n y elv k ö n y v ek stb. Ez u tó b ­ b iak k ö zö tt fra n c ia , n ém et, orosz, angol n y elv k ö n y v et lá tta m , am ely ek szám b an közel a felé t te tté k k i en n ek a cso p o rtn ak . A szak- és ism e re tte rje sztő iro d alo m k étség k ív ü l csekély szám ú. O ly an n y ira, hogy k ü lönösebb h e ly e t n em foglal el, h a m ind a n y o lcn ak leíro m a c ím ét: Ö veges: A fe g y v e re k fizik ája, K ard o s: Á ltalános pszichológia. O p erák könyve, K üzdelem a te n g e re k é rt, G u e rin : A szü rk e táb o rn o k , ALGOL 68, K R E S Z -könyv, A csereszn y efa ága (útleírás). Ú gy látszik , a szak m ai ön­ k ép zésre a lk a lm a tla n a vo n at. A m i a szép iro d alm at illeti, a kép igen változatos. S o rre n d e t fe lá llíta n i n e m le­ h e te tt, hiszen eg y etlen író k iv ételév el m in ­ d en k i csak egy m ű v el v o lt jelen. Ez az író H em ingw ay. O lv aso tt m ű v ei: A k ié rt a h a ra n g szól, Öreg h alász és a te n g e r, F iesta. A tö b b ie k lis tá ja igen ta rk a . A klasszik u so k k ö zö tt H em in g w ay -n k ív ü l o tt ta lá lju k M a u p a ssa n t-t, T hom as M annt, V illont, T am ási Á ro n t, M óricz Z sigm ondot és N ém eth Lászlót. A le k tü r k ö zö tt szere­ pel D allos, R ejtő, F ev al, C arr, C h a rrie r. �A m ai m a g y a r iro d a lm a t M ándy P alo tai B oris és M oldova G y ö rg y selte, m íg a k o rtá rs k ü lfö ld ie k egyedül N o rm a n M ailer az eg y etlen k á s” név. Iv án , k é p v i­ k ö zö tt „ m á r­ É rdem es m ég egy p illa n a tig időzni itt. A hag y o m án y o s m a g y a r író i (kedveltségi) ra n g so r jelen tő s a la k ja i n e m sz e re p e ltek az olv aso tt k ö n y v e k között. H iá n y z o tt B e r­ kesi, Szilvási, P a ssu th , de u g y a n c sa k h i­ á n y z o tt Jó k a i, M ik száth és G á rd o n y i is. Ism étlem : n e m á llt sz á n d é k o m b a n tu d o ­ m ányos szin tű k u ta tá s t végezni, é p p e n csak a felszín én k a rc o lta m m eg ezt a k é r­ dést, am ely m ég íg y is sok érd ek esség g el já rt, b á r sem az ered m é n y e k , sem a m ó d ­ szerek n e m e n g e d h e tik m eg a k o m o ly ab b k ö v etk ezte tések lev o n ását. T a lá n csak an n y it, érd e k e s te rü le te ez az o lvasási k u ltú rá n a k , s m in t ilyen, eleddig m ég fel­ tá ra tla n , n o h a az olvasásszociológia a la ­ posabb n ek ik észü lő d és u tá n jelen tő s t a ­ p a sz ta la to k a t d e ríth e tn e fel, h o g y m eg­ rajz o lh a ssu k a b e já ró dolgozók olvasási k u ltú rá já n a k te lje s k épét. S algói D. M ihály Búcsú Chaplintől Az igazság az, hogy én először a h atv an as évek második felében búcsúztam el Charles Chaplintől, am ikor külföldön m egtekintetten A hongkongi grófnő című alkotását. Most m ár elm ondhatjuk, hogy ez a film volt a h atty ú ­ dala, de akkor még nagy tervek foglalkoz­ tatták. Forgatókönyvekkel bíbelődött és sze­ retett volna m egint a kam era mögé állni. Mindig nagyrabecsültem a zseniális rendező­ színész művészetét, m árcsak azért is, meri filmízlésemet részben Chaplin-rem ekek for­ málták, A hongkongi hercegnő azonban nagyon elkeserített. B uta komédia volt, szakállas öt­ letekkel, poros beállításokkal — az egész, részleteiben és egészében, az ódivatúság szel­ lem ét árasztotta magából. Ahogy ez efféle produktum ok esetében lenni szokott, a k itű ­ nő színészek sem tudták m egm enteni az el­ süllyedt hajót (Sophia Lor en és M arion B ran­ do m ellett — egy epizódszerepben, tengeri­ beteg pincérként — a m ester alak ja is fel­ villant néhány pillanatra). Tudom, kegyetlen dolog ez (mentségemre szolgáljon viszont, hogy őszintén bevallom): én akkor „leírtam ” m agam ban Charlie Chap­ lint. Igy gondolkoztam: a művész lassan nyolcvan körül jár, csodák nincsenek. Ebben a korban nehéz m egújulni. A pálya gyakor­ latilag véget ért. Jobb lenne, ha az életében fiatalon klasszikussá vált alkotó megbékélne a gondolattal, hogy utolsó percig lehetetlen dolgozni. A hongkongi grófnő és az ehhez ha­ sonló csacskaságok árnyékot vethetnek a m esterm unkákra, az A ran ylá zra, a N agyváro­ si fé n y e k r e , A d ik tá to rra is. Agyő, Charlie! Úgy alakultak a dolgok, hogy Chaplin valóban nem rendezett több film et az egyér­ telm űen balsikerűnek titu lált szalonvígjáték után. Időnként hallani lehetett róla: a dol­ gos élet utáni pihenés éveit élte. Önéletírása nem keltett szenzációt. (Talán azért, m ert a botránykő-m em oárok idején több kulissza­ vagy hálószobatitkot v ártak tőle, de az is lehet, hogy csak am iatt, m ert Chaplin sor­ sának fordulatait — hála a különféle kiadvá­ nyoknak — számos érdeklődő részletekbe menően ism erte). Aztán jöttek a felújítások: Európa és A m erika m egint Charlie Chaplin nevétől lett hangos. Az egészségileg roha­ mosan hanyatló művész aggastyánként még kitüntetéseket is betakaríthatott. Egykori ül­ dözői — vagy inkább azok örökösei — látv á­ nyosan megkövették. Családi harm óniájáról legendák keringtek: ő aztán tényleg kiegyen­ súlyozott békességben készülhetett az elm ú­ lásra. Most, hogy m egérkezett Charles Chaplin halálhíre, valóban el kell búcsúzni minden idők egyik legnagyobb filmalkotójától. Rossellini, a neorealizmus egyik m egte­ rem tője váratlanul, hirtelenül távozott (előző héten a cannes-i fesztivál zsürielnöki teen­ dőit látta el, s hazájába visszautazván érte a h a lál): a nekrológok szerzői nem készül­ tek fel a kényszerű feladatra. P ier Paolo Pasolini, az olaszok fenegyereke zavaros gyilkossági história áldozata lett, különben is alkotóereje teljében volt, ebben az eset­ ben is nehéz lehetett gyorsmérleget készí­ teni. Charles Chaplin elhunyta ezzel szem­ ben nem érte m eglepetésszerűen a film vi­ lágot. A roppant arányú életm ű jelentősé­ gét, tanulságait lényegében m ár évekkel — sőt: évtizedekkel — ezelőtt meg lehetett h a­ tározni. Alábbi — szubjektív — jegyzeteimben nem a film történeti leckét kívánom felm on­ dani. Lapozzuk fel a lexikonokat, kéziköny­ veket: m indegyikben olvasható a kerek egészet képező — és újabb adalékokkal im ­ m ár sohasem bővülő — Chaplin-passzus. Most úgy búcsúzom el Chaplintől, hogy le­ írom : m it jelentett szám om ra ő és film je­ inek piram isa — s m iképpen látom most a helyét, m ikor időben s térben távolodni kezd tő lü n k ... Az első találkozásra a negyvenes évek m ásodik felében került sor. A d ik tá to rt lát­ tam, alig tizenévesen. Inkább jeleneteket, ötleteket raktároztam el emlékezetemben, m intsem gondolati-eszmei tanulságokat. Na­ gyon tetszett a kis borbély balett-tánca a járd án (a nácikkal folytatott m érkőzést kö­ vetően), halálra nevettem m agam a pénz­ evés tragikom ikus epizódján. Mélységesen elgondolkodtatott az egyik nyitó képsor: p a­ rancs hangzik el — Charlie a sor végén áll. Mindenki „hátrapasszolja” az utasítást. A kisem ber is követné a példát, csakhogy mö­ götte m ár nem áll se n k i... A hitlerizm us ezekben az években — 1948 lehetett — még mindig lidércnyom ást váltott ki az em be­ rekből. A háborús sebek nehezen gyógyul­ nak. De m ár gúnyolni lehetett a pojácákat, akik le ak arták igázni a világot! És m ár kacagtunk azokon, akiktől korábban iszo­ nyatosan rettegtünk! Ennek a nagy fegyverténynek a jelentő­ ségét csak most érzem igazán. Kivált, hogy a film készítésének évére pillantok. A d ik ­ tátor ízig-vérig realista szatíra: és 1939-ből való. Tudom ányos-fantasztikus m űnek is ne­ vezhetnénk, hiszen Chaplin látnoki pontos­ sággal m egjövendölte benne egy tébolyító gépezet irányítóinak tündöklését és bukását. De nemcsak ezért „alapfilm ”. Számomra am iatt is példam utató, hogy bebizonyítja: hum orral is lehet ölni. Még ma is megesik, hogy egyesek szentségtörésnek tartják, ha a rendező komoly dolgokkal viccelődik. M ár­ pedig a fasizmus — komoly dolog. Holott Chaplin nem vaktöltényekkel lövöldözik, hanem élessel. S folyton talál. S mindig nevetségessé teszi H itlert és szekértolóit. Ma m ár tudom, hogy A d ik tá to rn a k hibái is vannak. Egyik-másik geg elválik a szto­ ritól és a befejező szónoklat kissé elnyúj­ tott. A sziporkázóan szellemes megoldások bőségesen kárpótolnak ezekért az esztétikai szeplőpöttyökért. A d ik tá to rt azóta többször is m egtekin­ tettem. Ma is kedvenc film jeim közé sorolom a komédiát, melynek — ha összeállítanák — kiem elt helye lenne a legjobb an tifa­ siszta film ek antológiájában. Chaplinnel a későbbiekben — jó tíz—tizen­ öt éven át — nem folytathattam az ism er­ kedést. Az okok ism ertek: am erikai film et nálunk ekkoriben egyáltalán nem vetítettek, s m iután felnyíltak a sorompók, a Chaplin- 11 �alkotások forgalm azási jogdíja csillagaszati összegekre rúgott. Mesélik, hogy maga C har­ lie sem volt rossz üzletember, de bizonyos­ nak látszik: nem ő srófolta fel az árakat, hanem a kereskedelm i cégek, melyek a re­ mekek fölött diszponáltak. A művész azt szereti, ha m inél többen tekintik meg m un­ káit, s különben is: Chaplin vagyoni hely­ zetét egy-két millió m ár nem változtatta meg lényegesen. A szűk esztendőkben rávetettem magam az elérhető Chaplin-irodalom ra. Két kiad­ ványt ma is sűrűn elő szoktam venni, m ert érdekes dokum entum ok kaptak helyet ben­ nük. Az egyik a francia Sadoul Chaplin életrajza, a m ásik Örkény István miniesz­ széje. Előbbi — noha szem pontjai érezhe­ tően sem atikusak és az elemzésben nem mindig érvényesül az ideológiai és esztéti­ kai egység — sűrűn idéz a m estertől és em ­ berközelbe hozza őt az olvasóhoz. Az ars poetica m eghatározása egyenesen elbűvölő: „Nem hiszek a technikában, a felvevőgép sétájában a filmcsillagok orrlyukai és fülei körül. Hiszek a mozdulatokban. Hiszek a stílusban.” Az ö rkény-füzet ism ertető cél­ lal íródott, ám ez is tartalm az néhány b e­ szédes adalékot. Érdemes idézni például abból a beszédből, melyet Chaplin 1954-ben m ondott a Nemzetközi Békedíj átvételekor: „Szüntessük meg m agunk k ö rü l... a két­ ségbeejtő és gyilkos légkört, igyekezzünk kölcsönösen megérteni egymás problém áit, m ert egy újabb világháborúban senki szá­ m ára nem terem győzelem. Ezért a rra kell fordítanunk m inden erőnket, hogy vissza­ térjünk ahhoz, ami egészséges és term é­ szetes az em berben: a jó ak arat szelleméhez, amely alapja m inden ihletnek, m indannak, ami alkotó, jó és nemes az életben. Dolgozzunk m indnyájan a közös célért, a béke dicsőséges korszakáért, melyben m in­ den nem zetre virágzás vár.” cenchaborujaban. A MOKEP sorra bemuaz üzletnek a C haplin-film ek vetítési li­ cencháborújában. A MOKÉP sorra bem u­ tatta — illetve felújította — a klasszikus é rték ű alkotásokat. Cikkek, tanulm ányok légiója vállalkozott az újraértelm ezésre. A sír felé haladó Chaplin élőbb lett, m int va­ laha. Nekem — a progresszivitás m ellett — ta ­ lán a játékosság nyerte meg leginkább a tetszésemet a színész-rendező műveiben. Chaplin vásznán semmi sem történik vélet­ lenül: a burleszkben és a vígjátékokban lehetetlen im provizációra építeni, a gesztu­ sok és a mozdulatok, a helyzetek és a m on­ datok mindig pontosan koreografáltak. Az Aranyláz, a Nagyvárosi fények, a Cirkusz és a többi film szituációit egy csillapíthatat­ lanul jókedvű kobold gombolyítja. A komi­ kum csakúgy patakzik a jelenetekben, de az ötleteknek nincs verejtékszaga — s rá ­ adásul mennyi m indent kifejeznek egy élet­ forma, egy m agatartás, egy egzisztenciális küzdelem lényegéből! Szavakkal szinte le­ hetetlen visszaadni a játékosság összetett­ ségét: csak egy-két példát hadd idézzek a chaplini mélység érzékeltetésére. A Kölyök kettőse — az utcai üveges meg az elhagyott gyerek — voltaképpen ősrégi trükkel akar boldogulni. A srác betöri az ablakot, Pat­ rónusa meg felajánlja gyors szolgálatait. Az elcsépelt poén ül, de sajátos báj színezi át a produkciót: a leleményesség, a kiszolgál­ tatottság, a csakazértis, a kópésság ere­ deti m utatványát látjuk. A Modern idők­ ben Charlie az utcát rója: éppen nincs m it csinálnia. Felszed egy vörös rongyot — és a háta mögött m ár m enetelnek is a tüntetők. Igy kavar bonyodalm at egy bot­ csinálta fo rra d a lm á r... Ebben a betétben főleg a kontrasztok ereje és az egymással ellentétes dolgok kapcsolódása a hum or­ 12 forrás, bár Chaplin a villanásnyi jelenetben is érzékelteti ok és okozat, szükségszerűség és véletlen dialektikáját. A játékosság m ellett Charlie Chaplin ér­ zelm e s s é g é t is eleven értéknek, lényeges esztétikai összetevőnek tartom . A csetlőbotló kisem ber sohasem tám ad: legfeljebb védekezik. Szinte gépiesen emeli a kalap­ ját, am ikor ismerőssel — vagy ism eretlen­ nel — találkozik. V állalja az em óciókat és esze ágában sincs szégyenkezni am iatt, m ert elérzékenyül. Segít — méghozzá önzetlenül, szám ítgatás nélkül — az elesetteknek: sors­ társainak. Szeretné magához ölelni a világot. A békesség apostola ő, aki A diktátorban eképpen fogalmazta meg hum anista elkö­ telezettségét: „Katonák, nem vagytok gépek, nem vagytok vágóhídi birkák. Emberek vagytok. Szívetekben él az emberiség sze­ retete. Ne érezzétek gyűlöletet. Csakis azok gyűlölnek, akiket senki sem szeret. Akiket senki sem szeret, és akik torzlelkű em be­ r e k ... K atonák! Ne harcoljatok a rabszol­ gaságért! H arcoljatok a szabadságért!” Végül, de nem utolsósorban: engem m in­ dig lefegyverzett Chaplin sokoldalúsága. A hetvenes évek vége felé elég sok író-ren­ dező, rendező-operatőr, színész-rendező stb. tevékenykedik a stúdiókban, a film történet korábbi szakaszaiban azonban még nagyobb volt a munkamegosztás. A m ulattatás óri­ ása, C harlie új hagyom ányt terem tett. Nem elégedett meg azzal, hogy játszott és ren­ dezett: forgatókönyveket is írt, zenét is szer­ zett a filmjeihez. Tehetségét a filmkészítés m inden fázisában kam atoztatta — egymaga tarto tta a hátán grandiózus film építm é­ nyeit. Közhelyszámba megy, bár abszolút igaz­ ság: a filmművésznek a legkülönbözőbb korú, felfogású, érdeklődésű, felkészültségű nézők sorához kell szólnia. A filmféleségek és m űfajok differenciálódása eléggé megosztja a publikum ot: egyszerre, azonos időben „megcélozni” m inden közönségréteget úgy­ szólván lehetetlen. Chaplinnek ez a lehetetlen is sikerült. A C irkuszt élvezi az is, aki utálja a manézs világát. A diktátor robbanó ötletfüzére a gyerekeket harsány kacajra készteti, az el­ m élyülésre hajlam os értelmiségi észreveszi a bohóckodás mélyén rejlő filozófiai ta r­ talm at. Az Aranyláz a „milyen szép lenne” m eséjét a kapitalista verseny lényegéről szóló példázattal fűszerezi — tehát a ki­ csiknek és a nagyoknak egyaránt ta rta l­ mas szellemi táplálékkal szolgál. „Művészi”, „kommersz” : nem túlságosan szeretem ezeket a jelzőket, hacsak lehet, elkerülöm használatukat. Chaplinre m ind­ két címke, m indkét minősítés alkalm azható. Művészi film eket készített és a nézők tódul­ tak a moziba, m ikor alkotásait vetítették (vagyis kom m ersz-jellegű kom édiákat forga­ tott). A film országútja széles. Charlie Chaplin szinte minden ösvényt bejárt. Szinte ijedten pillantok jegyzetem címe fölé: Búcsú Chaplintől. De hiszen én még­ sem akarok búcsúzni tőle! És nyilván m á­ sok, a filmművészet igazi barátai sem a k a r­ nak! C harlie Chaplin életének film je nem pereg tovább. De a művei útitársaink m aradnak. Gazdag öröksége az egyetemes k u ltúra érté­ kes kincse. A búcsú teh át jelképes. Chaplin kirekeszt­ hetetlen a fejlődés folyam atából: velünk volt eddig, ezután is velünk marad. V eress Jó zsef Balázs János: Ecsettel és irónnal 1. A z életra jz. V a n n a k öreg em b erek , a k ik rő l — a m eg élt életso rs lá th a tó jeg y e­ iből — valóságos életb ö lcselet o lv ash ató le. S az sem kétséges, h a m egszólalnak, bizonyos, hogy v a la m i véglegeset és m eg­ fe lle b b e z h ete tle n t m o n d a n a k a v ilág dol­ gairól. N em ö re g k o ru k n á l, h a n e m sz ü le te tt szellem i h a jla n d ó sá g u k n á l fogva, végsőkig in d iv id u álisak . S zto ik u s k iz ö k k e n th e te t­ lenséggel szem lélik a világot. Ú ja t, m eg­ lepőt, o ly at am in e k n e len n e m e g h a tá ro z ­ h ató h ely e g o n d o lk o d ásu k b an , alig h a so­ d o r e lé jü k az élet h o rd alék o s á rja . Az em ­ b e rt és v ív m á n y a it, zav aro s tö rté n e lm é t és b izo n y talan jö v ő jé t n em so k ra ta rtjá k . O ly k o r m á r-m á r o ly a n n a k tű n n e k , m in t a k ik év tized ek et sz á n ta k bizonyos keleti filozófiák ta n u lm á n y o z á sá ra . T eljességgel felü le m e lk e d tek szem élyes é le tü k esetle­ gességein, és id e g en k én t te k in te n e k ö n m a­ g u k ra . M egjelölt em b e re k ők, a k ik n e k — ki tu d ja , ho l? — k ésik és k ésik a m eg­ v áltás. A n n y iu k n a k n em is lesz része b en ­ n e soha. S iv ár, üres, e lh a g y a to tt, m eddő te re m tm é n y e k k é n t m ú ln a k ki. N em kétséges, hogy B alázs Já n o s is k ö zéjü k ta rto z h a to tt volna. S o rsa m égis a n n a k a h itü n k n e k a tá p lá ló ja , h o g y sem ­ m ilyen em b eri é rté k n em oszlik szét m a­ ra d é k ta la n u l, m ie lő tt eg y á lta lá n n a p v ilá g ­ ra k e rü lh e tn e és m e g testesü lh etn e. B alázs Já n o s k ö te te t bevezető ö n é le tírá sa a k á rh a a csüggetegek b iz ta tá s á ra író d o tt v o ln a: m ég az oly an m élységes m ély b en le é lt élet is, m in t az övé volt, n y o m o t h a g y a vi­ lágban. S z ü le te tt teh etség e (helyénvaló, nem tú lzó szó) n em e n y észett el, h a m u t sem h ag y v a m ag a utón. K ép ek százai ő r­ zik n y om át. K épek, am ely ek eg y b en v a ­ lam ely est c áfo latai is B alázs Já n o s éle t­ bölcseletének. Ú gy ta r to tta — a m in t az ö n é le tra jz áb a n o lv ash ató — , h o g y az élet­ ben tö b b a gyűlölet, k ev esebb a szeretet, több a m egvetés, k evesebb az egym áshoz való közeledés, a m e g é rté sre való tö rek v és. Mégis, ebből az elégtelen szeret e tből, elég te­ len egym ás irá n ti tö rő d ésb ő l m eg k a p o tt an n y it, a m en n y i fe lsz a b a d íto tta teh etség ét. B ará ta i, a cig án y telep értélm eseb b fia ta l­ ja i — a k ik közül eg y et g y a k ra n em lít név szerin t is: Z o ltá n t — fe ltá m a sz tjá k b en n e az e lte m e te tt festő t. Az utószó n év telen ü l m egem lékezik egy ép ítész -g ra fik u sró l is. a k in e k v ég ü l a felfedezés köszönhető. Í r ­ ju k le az ő n ev ét is: S z a tm á ri B éláró l v an szó. M ert az ism eretlen Zoltánok, a n év ­ telen ü l, u ta lá ssz e rű en is alig e m líte tt szat­ m á ri b élák v ég ü l is a v ilág elenyészőnek tu d o tt jo b b ik h á n y a d á t kép v iselik , a k ik n é lk ü l m in d en re n d ű és ra n g ú B alázs J á ­ nosok n y o m ta la n u l tű n n é n e k el a n em létbe. 2. A v e r s e k . A ligha tév ed ek , h a azt állí­ tom . B alázs Já n o s valószínűleg m in d en szerk esztő tő l v issz a k a p ta volna a k ö ltem é­ nyeit. E lső so rb an a k ezdetleges v e rste c h ­ n ik a m ia tt. M égis, egy-egy g o n d o lat fra p ­ p áns, tö m ö r k é p i m egfo g alm azása g y a k ­ ra n tú lm u ta t k ö ltészete d o k u m e n tu m é rté (F o l y t a t á s a 21. o ld a lo n .) �V eres Já n o s Két fa U d v a ro to k b an senki, csak k é t sötét, k o p á r fa : k é t g örcsbe b é n u lt em b er é g re -ra g asz to tt árn y a. É jféli kak asszó k o r m egállok ab lak o d n ál, az erd ő K rú d y -k ö n y v v é v álna, h a k ih a jo ln á l. Igaz, u n a lm a s lá tv á n y , nézz r á ju k m égis néh a, k ig ú n y o lt v ég zetek et p éld áz itt ez a k é t fa, K öd arc az ü veg m ö g ö tt: vánkosod, álm od ő re; a h a ra n g n y e lv se b u zd ít, hogy öltözz ünnep lő b e. K özel éln ek egym áshoz — eg ym áshoz m égsem érn ek , s cso n kká rá g já k m a jd ő k et az ősgyík-fogú évek. E lszán tan m e g tá m a d n a — tu d o m — , h a b e lje b b m en n ék , az elk ö tö tt eb ek n él ád ázab b é rtetlen ség . Boldog — m e rt veled le h e t — az ágy, az ajtó , asztal, én elm egyek, m e rt csu p án a h id eg sá r m arasztal. M int k e rte k a ljá n búvó éhes k e n y é rb e ty á ro k : tu ssal le ö n tö tt tá jk é p közepén állok, v áro k . R ík ató kép zeletem — b á r g épek közt szü le tté l — v iasz-v irág b ó l fo n o tt k o szo rút h ag y fejednél. N ém ák a k o rh a d t fe jfá k , m o st is ú g y já ro k , m in t rég, a f u k a r to rn áco s ház m a sem m u ta tja kincsét. Á rp aszín h a ja d n y o m a n em ék esíti m ellem , m en tő a m u le tt n é lk ü l m eg y ek v ad szelek ellen. M o la G y ö r g y V A SA R EL Y -K O C K Á S P O S Z T E R M ÉG ABBÓL AZ É V JÁ ­ RATBÓL, A M IK O R A M E ST E R M AGA, S NEM A K O M ­ PU T E R D O B TA K I A L E H E T SÉ G E S V A R IÁ C IÓ T Szabó K á ro ly (C arl T ay lo r, K a rl S c h n e id e r stb., tetszés sze­ r in t szab ad o n fo ly ta th a tó ), b ecen ev én Zozó, 16 éves lakos h a z a ­ felé ta r to tt a g im názium ból. H azaérv e p a p írg y á ri szo lg álati la k á su k b a , az író asztalh o z ü lt, bek ap cso lta m a g n ó já t. F e lá llt az a sztal m ellől, elő v ett egy ag y o n ­ fo lto zo tt fa rm e rn a d rá g o t, egy erő sen h a sz n á lt b o rító jú V an M or­ ris-lem ezt és egy színes fo tó t, am ely félm eztelen , fa rm e rn a d rá g o s lá n y t áb rázo lt. A sz u p e r-fix e t n y lo n b a tö ltö tte . A z ab lak h o z m en t, k ifelé b ám u lt. H irte le n az asztalo n álló n a p tá rh o z lé p ett, vissza­ lap o zo tt k é t o ld a lt és k itép te. A n y lo n t a sz á ja elé te tte . Az ágy szélére ü lt, v ig y ázo tt, hogy a zacskó n y ílá s á t csak r itk á n e n ­ g edje el. A lev eg ő tő l feld u zzad ó és összelapuló n y lo n t a kön y ö k e alá szo ríto tta , h o g y n e z a v a rja a lá tá sb a n . A z ág y szélére k ira ­ k o tt tá rg y a k a t nézte. K á ro ly k o ck áró l k o c k á ra lé p k e d az Ü zem u tc a k esk en y kö­ vezetén. Ez a négy zetes lap o k b ó l ö sszerak o tt b e to n sá v az eg yet­ len száraz h ely, k ö rö s-k ö rü l s á rrá áll össze a por. M ég m in d ig csöpög az eső. K á ro ly o r r a m o st kezd sz a b a d u ln i a v a sú ti a lu l­ já ró b a n m e g re k e d t szarszagtól. É rezn i kezd i a folyóról idesod­ ródó, és az iszapos s á rb a n m egfészkelő h a l- és o lajb ű zt. A v il­ lan y d ú co k — ki tu d ja , m ié rt? — v a sú tilla tú , k o rh a d t faoszlopa­ ira d erék m ag asság ig frö csk ö lik a s a r a t a büfögő h a n g ú , ö tto n n ás te h e ra u tó k . A C e m e n tg y á r olyan, m in th a a la ty a k o s u tca p ú p o ­ síta n á fel a h á tá t, m ég a k é m é n y vörös csíkozása is m aszatos­ n a k tű n ik . A tú lo ld a li tö lté se n eg y te h e rv o n a t robog. Az a la tta lévő h ázb an u g a t a k u ty a . K orcs n é m e tju h á sz . A zt m o n d ják , h a k a ­ nos, k id o b ja d eszk ah ázáb ó l a p o k ró co t és a r r a fekszik. A veg y esb o ltn ál K á ro ly m e g g y o rsítja lé p te it. C sapzott h ajú , fiatal hegesztő k sö rö zn ek a száraz eresz a la tt. M a szk ju k v ékony fek ete szíjo n csü n g a n y a k u k b a n , szőrös m e llü k e t verdesi. K á ro ly t a r t tőle, h o g y u tá n a sz ó ln a k és ő n e m fo g a d h a tja Egy madár részvétet kiált H a jn a lra dél jö tt, n a p ra éj, k ietlen ség len g szívem tá já n . L ein t egy b o k o r: n e beszélj! M erev az arcom , m in t a m árv án y . K é t fogsorom m á r összezárt sa tu — n e m k é re k földi jóból, v áro m a p o n tte v ő h a lá lt, a rz é n t h a ra p , ki belém kóstol. Egy m a d á r ré sz v é te t k iált, de nem kell m á r a segítsége: bolygó h ív e ím rá ta lá lt az okok r e jte tt g y ö kerére. S zem em be húzom kalapom , alóla szem em k ifeh érlik . Élek, m in t h a l a szárazon. B a jo m a t csak a felh ő k é rtik . el, m e rt nem tu d üvegből inni. Fél, h ogy k irö h ö g ik e m ia tt, de o tth o n m indig p o h árb ó l kell in n ia, a szódásüveget sem irá n y ít­ h a tja a szájáb a. M ég u ta z á sra is m in d ig v iszn ek m a g u k k a l egy a p ró m ű a n y a g h e n g e re k b ő l összeállíth ató p o h a ra t. A hegesztők csak m eg b ám u lják K áro ly isk o la tá sk á já t, p e p ita ­ ko ck ás zak ó ját. Az É lesztőgyár e lő tt d ag ad t, vörös a rc ú nővel k e rü l szem be. K á ro ly n a k ú g y tű n ik , v a k o n já r, m in t egy b eh e­ m ót poloska, m e rt szem e alig látszik ki húsos arcából. K áro ly a sá rb a lép előle. A ned v es m assza átcsap leé rté k e lt, b a rn a cipőjén, u ta t k eres zoknijához, a sto p p o lás laza szálain á ttö rv e b ő rére lehel. — A csuda vigye el! — bosszankodik u n d o ro d v a K áro ly , de nem m e r c ifrá b b a n k á ro m k o d n i, h á th a m eg h allja v alak i, és olyan g y o rsan te rje d n e k a h íre k az u tcáb an . „H a ő is a szélére hú zó d ik a n ag y te h én v alag áv al. ta lá n n em is kell a s á rb a n gyalogolnom . M ilyen h ü ly e v a g y o k , m e k k o ra d in n y e !” g o n d o lja d iad alm as öröm m el, hogy leg aláb b a g o ndo­ la ta it nem kell m eg ro stáln ia, lo p v a m égis h á tra k a p ja a fe jé t; biztos, am i biztos! A tra fik e lő tt ácsorog, habozik, m ie lő tt b e­ fo rd u ln a a P a p írg y á r k a p u já n . L egjobb len n e á tb ú jn i az elek tro m o s sorom pó a la tt, de nem m er, m e rt az „ szab ály talan és tilo s” . K ét p iro s te re lő k o rlá t a p o rta ü v eg ab lak a elé szo rítja. T u d ja, hogy m a a k ö v ér B e rta néni ül a k a litk á b a n , libegő kék k ö p en y én a gom bok m a jd szét u g ran ak , h a já t k islányosan piros p ö tty ö s kendővel k ö ti le. — S zervusz K arcsik a, nincs sem m i baj az isk o láb an ? — k érd ezi p a tk á n y h a n g já n , m in t m indig. K áro ly „kezitcsókolom ”-o t köszön, a m it m á r a bélyegzőóra e lő tt m eg is bán. L a k ó é p ü letü k ig szidja ö n m ag át, hogy m ég m in d ig n em m e r „jó n a p o t”-ta l köszönni, pedig m in d e n reg g el elh atározza. A kétem eletes, vörös v ak o lású la k ó tö m b k ö rü l soha sem m i nem változik. A kavicsozott u d v a ro n szőnyegporoló ro ­ gyadozik, m eg egy pad. K áro ly g y a k ra n eltö p ren g , hogy m it k eres itt, hiszen h a jsz á lra olyan, m in t a p a rk b a n ta lá lh a tó p a ­ dok. Csenevész, in as k a rú fá k im á d k o zn ak az a b la k o k elő tt, m in th a díszletek le n n é n e k egy k ö rn y ezetv éd ő p la k á t fotójához. A legszélső K á ro ly t m ű a n y a g m á ju sfá ra em lék ezteti, n é h á n y hosszú nyloncsík v erg ő d ik a z ág ak te te jé n , e sté n k é n t susogva szálln ak a szélbe. A fá k levelei v alam ily en re jté ly e s, K áro ly szám ára é rth e te tle n okból sá rg á k é s n em zöldek, m in t a szek­ ré n y m ögül k a rá c so n y k o r elő h alászo tt m ű k a rá c so n y fa p lasztik tűlevelei. Az á g a k k ö zö tt a z ab lak o k b ó l az u d v a rra h a jíto tt és 13 �m e g a k a d t p a p íro k is lebegnek. N em é rik el az u d v a r végében a h a ta lm a s k ém én y m e lle tt álló szem etes k o n té n e rt. H a K áro ly e sté n k é n t leviszi a p iro s v ö d ö rb en a szem etet, fölnéz a k ém én y ­ ből gom olygó f ü s tb á rá n y ra és szédül. L ab ilisn ak érzi a kém én y t, m in th a n em is ahh o z a tég lafalh o z dőlne, h a n e m a k ém ény te te je v a la h o n n a n m essziről, m e g h a tá ro z h a ta tla n h ely rő l n y ú l­ na fölé. T áv o lab b a k a rto n b á lá k m e g sz ü rk ü lt d o m b jai fekszenek, a szél fe lk a rm o lja o ld alaik at. E sté n k é n t m acsk ák ra n d a líro z n ak k özöttük, n é h a p a tk á n y sik o ly is h a lla tsz ik on n an . K áro ly felm egy a lépcsőn. A fo k o k b a n te k n ő k v a n n a k , m in t­ h a fin o m csiszolóanyaggal le n n é n e k felpolírozva. A rozsdás fé m ­ k o rlá t tö lg y k a rfá ja is u g y a n ú g y k o p ik ki, leg erő seb b en a fo r­ d ulókban. K áro ly m eg áll az a jtó elő tt, fa rz se b é b en k eresi a kulcsot. M ikor szem e hozzászokik a sötéthez, a falo n p erv erz, szőrös deltoidok, igék ra jz a u g rik elő. M ég az u tá la to s sám lizöld a jtó ­ ju k o n is ék te le n k e d ik egy, a k u lcsly u k k ö ré k a rc o lt á b ra. A p ik kelyes és p atto g zó fe sté k ű a jtó n h a ta lm a s sá rg a ré z n é v tá b la virít. Az a p ja n ag y o n b ü szk e rá, bek ö ltö zésü k ó ta h a v o n ta le­ m a ra tja v alam ily en sav v al, m e rt „ re n d a lelk e m in d e n n e k ” . K áro ly belép az előszobába, f e lk a ttin tja a v illanykapcsolót. Z ak ó ját a fo g asra ak a sz tja , egy p illa n a tra m egáll a ho m ály o ­ sodó fa litü k ö r elő tt, m ely n ek h á tá ró l a fo ncsor m ák szem k én t p ereg le, fin to rt v ág : „én m á r so k at g o n d o lk o d tam ezen elő szoktam v en n i az á lta lá n o s iskolás ta b ló k é p e t n ézegetem az a r­ com at és m eg p ró b álo k észrev en n i v alam it, b á rm it am itől o l y a n az arcom de nem ta lá lo k sem m it n em u g ro m k i és n em tű n ö k el az arco k közö tt ha rá m n é z v alak i to v á b b sik lik a te k in te te ezek u tá n d ü h ö s leszek kim eg y ek az előszobába feloltom a v il­ la n y t m essziről nézem m eg m a g a m a t n em vagyok m agas és alacsony sem alak o m a rá n y o s n em g irn y ó és n em k ö v ér n o r ­ m á l i s lép ésrő l lép ésre közelítek a tü k ö rh ö z m á r csak az a r­ com at láto m rö v id jo b b ra fé sü lt h a ja m a t k o p o n y ám te te jé n és a fü lem fö lö tt ta lá n ö rö k re b e le ra g a d ta k a v ízh u llám o k am ely e­ k e t an y ám re n d e lt a fo d rásztó l hogy szebb leg y ek persze ez sem m it nem v á lto z ta to tt azon hogy a szálak o ly an seszínűek se szőkék se ba rn á k u tálo m a fü leim n o rm á lisa k n em á lln a k el arcom hosszúkás n é h á n y p a tta n á s u g y a n v a n r a jta de m ióta n a p o n k é n t boro tv álk o zo m ezek is ritk u ln a k a szám v ék o n y és szín telen m in th a átlá tsz ó m ű a n y a g ed én y b en tejszín ű folyadék lötyögne szem öldököm szőke és m á r csak a szem em m a ra d kék a p ró fek ete v o n a la k k a l á tsz ő tt golyó ta lá n kissé szom orú en n y i az egész ezv ag y o k én ” K áro ly élesre v a sa lt iskolai n a d rá g já b a n ül az asztala előtt. D ifferen ciálszám ítási fe la d a to k a t old m eg, de a M atem atik ai K özlöny egyik cik k én já r az esze. A d iffe re n c iáleg y en letek csu p án fo ly am ato s jelen ség ek le ír á s á r a h a sz n á lh a tó k , ezzel szem ­ ben R ené T h o m m a te m a tik u s kép es m ego ld an i a h irte le n v álto ­ zások és d e v e rg e n c iák k isz á m ítá sá t is. H árom d im en ziós áb rá k o n je le n íti m eg a fü g g v én y ek et, am ely ek prognózisok készítésére is a lk a lm a sn a k látszan ak . K ülönös m ódon k a ta sz tró fa-m o d elln ek nevezi ő k e t. K áro ly t csupán a m a te m a tik a elégíti ki m a ra d é k ta la n ul. A n a g y szám o k tö rv én y szerű ség ei lenyűgözik. A z aszta lról felem eli a sz u p e r-fix e t és b á m u lja a fé m tu b u st. C savaros m ű a n y a g d u g ó já v a l egyensúlyoz v ele az asztalon, h ir­ telen elengedi. „H át, ily en egyszerű. Az e m b e r is ily en te h e te tle n ü l születik a v ilág ra. 50—50 % esélye v a n a tu b u sn a k , hogy b á rm e ly szögben dő ljö n el. Ez a m o n tecarlo -elv . V ajo n a cselek v ésein k is ilyen esetleg esek ?” K áro ly végignéz a falon. Ó cska, k o p o tt p o szterek k ap asz­ k o d n ak g o m b o stű -k a rm o k k a l a ró zsaszín ű re m eszelt, ezüst fa n ­ tá z ia -v irág m in tá s fa lra . O sz tá ly tá rsa itó l sz á rm a z n ak a színes v e rse n y a utó k , n a p le m e n té k , h a v a s hegycsúcsok, ro ck zen ek aro k , feszülő fa rm e re s lán y o k fotói, a n n a k fejéb en , hogy örö k jo g k én t elsőnek m áso lh assák le a m a te m a tik a h á z ife la d a ta it. K áro ly n é h a m ég m ost is észreveszi a n y ja rosszalló p illa n ­ tá sá t, h a a fa lra tév ed az asszony te k in te te . A h a talm as, sö té t­ b a rn a p o líro zású sz e k ré n y te te jé n m in iü v eg ek so rakoznak, m á r­ kás italo k k a l, m in d sé rte tle n ü l. A h a jó p a d ló o k k e rsárg a. K öny­ 14 ny eb b felm osni és az o la jfe sté k olcsóbb, m in t a lak k . N em is illen ek a poszterek ehhez a szobához. A helyiség, ahol K áro ly kuporog, v a ló já b a n nem is k ü lön szoba, ezen kell k e re sz tü ljá rn i a szülei szobája felé. A k é t h e ly i­ ség k ö zött a jtó sincs. A tv úgy áll a m ásik szobában, hogy K áro ly is nézhesse az ágyából. K áro ly az asztalán ketyegő, piros v e k k e rre néz. L e h a lk ítja a rá d ió erő sítő jén keresztü l szóló m agnót. A g y á rb a n sik o lt a sziréna. K áro ly az ab lak h o z lép. Az e m b erek kifelé z ú d u ln a k a g y á rk a p u n , eg y ik ü k -m á sik u k h ir te ­ len e ltű n ik a m otozóban. Szülei e g y ü tt tű n n é n e k fel a k e ríté sso r m ellett, e lv á ln á n a k a bélyegzőóra elő tt m egrek ed ő m un k áso k tó l. N éh án y an irigyen nézn én ek u tá n u k , hogy k ö n n y ű azoknak, a k ik rö g tö n h aza is érn ek . A férfi és a nő á tv á g n a a h áz előtti kavicsos térségen, és h a m e g lá tn á k az ab lak b an , in te g e tn é n e k neki. A p ja csak a fejév el biccentene. N agyon egyszerű ru h á t h o rd a n á n a k . A m ily et ő is, a fiu k . Az á ru h á z a k olcsón k iá ru s íto tt tu c a th o lm ijá t. B ordó és p ep itak o ck ás n ad rág o t, ö ltönyt, ó d iv atú szabással, n y o m o tt m in ­ tá s kosztüm öt. N ara n c ssá rg a ny lo n in g et, v ag y fe h é r j e r sey -p u ló­ v e rt v a sá rn a p o n k é n t m in t „ü n n ep lő r u h á t” . F ek ete és d rap p , v astag ta lp ú cipőket, a lk alm i áron. A fé rfi és a nő egyidősnek látszan a. A fé rfi m ag asn ak , szi­ k á rn a k tű n n e, m in t egy v ék o n y cseppkőoszlop. H aja elég ett alu fó lia-szü rk e, a sv ájcisap k a a la tt is k itű n n e, hogy gondosan elv álasztv a h o rd ja friz u rá já t, m in d en h a jsz á ln a k pontos helye és hossza van. A sv ájcisáp k a k é t szám m al nagyobb, a fü ltő re fek ü d n e, n éh a e lő re -h á tra billenne. Az arca kem ény, m in th a nevetőizm ai végleg ele rn y e d te k volna. H a beszélne, szü rk és a jk a lassan n y íln a m eg, elő v illa n n á n a k ezüstfogai. Az ü zem ben azzal csúfolnák, hogy nem bízik a b a n k b a n és m e g ta k a ríto tt pénzét ezü stfo g ak b an őrzi, sőt, a jövő évi á rren d ezésn él á tté r az a r a n y r a ... A fé rfi ily en k o r g y o rsan összekapná a száját, z a v a rta n k ö rü l­ n ézn e és eloldalogna. S oha n em m e rn e visszaszólni, m e rt félne, hogy ú jra elő b u k k an ó , csillogó fogai m ég nevetség eseb b é te n n é k , k ü lö n b en nem ju tn a eszébe sem m i, am iv el m egfelelően vissza­ v ág h atn a. T u d n á, ezek a fia ta l szak m u n k áso k m eg v o n n ák a v á l­ lu k at, h a a sk o rb u tró l beszélne n ek ik , a m it a h a d tá p ro m lo tt k o n z e rv je in szed ett össze. M ár n em is b o trá n k o z n a m eg ezen, m a ra d n a egy z av art, ideges grim asz, am i végül az a rc á b a véső­ dik, m in t a szem öldöke fö lö tt k im ély ü lt rán ck ö teg . A zt persze m in d en k i tu d n á , hogy ő a g y á r egyik legügyesebb kezű szak­ m u n k ása. H a m eg álln a a gép elő tt, hogy befo g jo n a p o fá b a egy m u n k a d a ra b o t és m eg m u tassa a b alfácán o k n ak , hogyan is leh etn e leszedni a fölösleges m illim étert, szögletes m ozgása term észetessé v álna, m ég eg y -k ét fu tó m osolyt is sik e rü ln e elren d ezn i az arcán , a n ehezen mozgó, k isz á ra d t izm ok között. H a n g ja lá g y a b b lenne, és am ik o r e lra g a d n á a hév, lek ö tn é a k ö rü lö tte állók figyelm ét. É lvezné a csodáló te k in te te k e t. H a végezne a m u n k áv al, fázósan ö sszerán tan á m ag án az olajfoltos, foszló a ljú m u n k a k ö p e n y é t, elm osolyodna. E ttő l a varázs m eg is tö rn e, észrev en n e n é h á n y félm osolyt a fia ta lo k arcán , és k ita lá ln á , hogy a rra gondolnak, rég en é lm u n k ás leh e te tt. K ezét zsebébe süllyesztené, k ö h in ten e, és m in th a súlyos g o n d ja lenne, eloldalogna. A gép ek k ö zö tt el­ tűn ő d n e, hogy fia ta lo n is ilyen volt-e, de nem hinné, k ü lö n b en m ivel h ó d íto tta volna m eg a feleségét. Az a k k o ri fiatalasszony, u g y an is szép volt, és nem is go n ­ dolta, hogy itt fog lak n i. Egy szo m b at este fo g n ak m eg ism er­ kedni, olyan rég en , m in th a igaz sem len n e m ajd . A lá n y v a rró n ő a város egyik leg fin o m ab b , ú ri szabóságában. A zon a szo m b at estén e g y ü tt fo g n ak tán co ln i a b ú csúban, a lá n y becsíp m ajd és h ag y ja, hogy elcip eljék a m u latság fé n y k örén tú li sö té t ré tre . Elég zűrösen m egy m a jd a dolog, m e rt rá kell jö n n ie, hogy a p a rtn e re is szűz még. A zu tán az esem én y ek fel fo g n ak gy o rsu ln i, a h á b o rú t sze­ rencsésen m egússzák, és új életet kezdenek. A fé rfi feleségét is behozza m a jd a g y á rb a , és m ivel péld ás dolgozók, m e g k a p já k m ajd a szolgálati la k á so k egyikét. G y e re k ü k csak n ag y o n későn �és v á ra tla n u l fo g szü letn i, m ik o r m á r azt hiszik, n em is le h e tn e k szülők. A nő cseréb en v ég k ép p el k ell v eszítse b ő rén ek feszes­ ségét, sű rű b a rn a h a ja m e g ritk u l, v a s á rn a p d é le lő ttö n k é n t m aga festi m a jd ú jra , m ie lő tt a c u k rá sz d á b a m e n n e k fa g y la lto t vagy g e sz te n y e p ü ré t enni. A la k já t n em fo rm á lh a tja m a jd ú jra , így vék o n y csípője el fog tereb ély esed n i, m elle a h a s á ra fog lógni, am ely en éles csíkok látszan ak . A fé rfi n em is g o n d o lja, h o g y h a m o sta n á b a n m e g érin ti m a jd felesége te sté t, o ly an b ó d ító n a k és é m e ly ítő n ek érzi, m in t egy h ata lm a s, tú lé re tt k ö rté t, a m e ly re m á r r á já r n a k a darazsak . A nő re u m á s lesz, visszerek k é k le n e k az alsó láb szárán , csak a v astag p a m u th a ris n y a ta k a r h a tja m a jd el. A fé rfin a k az idegren d szere fog tö n k re m e n n i, s az összes tö b b i, id ő n k é n t k iú ju ló szervi p an asza az o rvosok sz e rin t m in d en n e k a k ö vetkezm énye. A fé rfi tü re lm e se n v é g ig z a rá n d o k o lja m a jd a v izsg álato k at, a la b o ra tó riu m elő tt tü re lm e se n v á r ja a le le te k e t, és h a az üzem ­ orvos k iírja b ete g sz a b a d ság ra , g o n d o san ta r tja m a g á t az u ta ­ sításokhoz. H a azt m o n d já k , a lu d n ia kell, a lu d n i fog. U gyanúgy, ahogy ő is m eg fo g ja k ö v eteln i, h o g y felesége fe lté te l n é lk ü l ren d e lje elképzelései a lá az életét. N em g o n d o ln a k rá, hogy m ég m a is a la p já b a n véve ú g y fo g n a k élni, m in t b ek ö ltö zésü k első hetéb en . Az asszony fog b e v á sá ro ln i és a h á z im u n k á t végezni. A fé rfi ezt te rm é sz e tesn ek fo g ja ta rta n i. M ikor először hozza m a jd h aza a fizetését, leteszi a b o ríté k o t a k o n y h a a sz ta lra, és azt fo g ja m o n d an i, h o g y ő a d ja h a z a a n a g y o b b pénzt, te h á t itt m in d en az ő szava sz e rin t tö rté n ik ezen tú l. A z asszony n em szól m a jd sem m it, le sz e d ia z asz ta lró la z e d é n y e k e téselfo g ja .. . H a ép p en esne, a fé rfi k ik e re sn é m in d k e ttő jü k m u n k a la p já t és lebélyegezné. E lv en n é az e rn y ő t, ő ta r ta n á az asszony fölé is, aki k ö v é rre tö m ö tt sz a ty ro t cipelne m in d k é t kezében. A nég y so rb a n le ra k o tt, cso rb a élű té g lá k o n jö n n é n e k , és h a az asszony n éh a k ib ille n n e az eg y en sú ly áb ó l, a sz ü rk e s á rb a lépne. A fé rfi n em szólna sem m it, csak ro sszalló an csóv áln á a fejét. E ltű n ­ n én ek a b é rh á z fek ete, tö re d e z e tt m á ria ü v e g ű k a p u ja a la tt, an élk ü l, hogy in te n é n e k K á ro ly n a k . A fé rfi sokáig" m a ta tn a a bizto n ság i z á rra l, m in t m indig, m o st sem ta lá ln á el elsőre a k u lcs to llá n a k h elyes irá n y á t. C su­ k o tt szájja l k á ro m k o d n a és s a n d á n a feleség ére pislan ta n a . A nő a k k o r v á g n a g rim aszt, m ik o r a fé rfi m á r e ltű n n e az előszobá­ ban. A fé rfi csak a k k o r k ezd en e h a n g o sa n k á ro m k o d n i, h a a sö té tb e n m e g b o tla n a K á ro ly n a k az előszoba közepén le rú g o tt cipőjében. Az asszony a k o n y h á b a n k ip a k o ln á sz a ty ráb ó l a v irá g ­ m in tá s m ű a n y a g abro sszal le fe d e tt a sz ta lra a te je t, a k e n y eret, a b o rsó k o n zerv et és a fe lv á g o tta t. H a v illa n y t g y ú jta n á n a k az előszobában, á rn y é k u k úg y ve­ tő d n e a gézszerű, h ím z e tt fü g g ö n y re, m in t a v etítő v ászo n ra. A függöny rá n c a i m e lle tt az á rn y k é p e lto rz u ln a , fe k e te csík k én t fu tn a a fü g g ö n y ta rtó a lu m ín iu m rú d le k o n y u lt, b al alsó sa rk a felé. A kilincs id eg esítő en csikorogna, m ik o r b e n y itn á n a k . K áro ly m egcsókolná őket, a fé rfi felü letes p illa n tá so k k a l k ö rü ln ézn e és b ecsö rtetn e a szo b áju k b a. Z a k ó já t fo g a sra a k a sz ta n á és b e te n n é a fe k e té re p áco lt d ió faszek rén y b e. G y o rs m o z d u la tta l vissza­ lö k n é a n eh éz a jtó t, a n a fta lin sz a g m égis b e tó d u ln a a szobába. A nő fek ete, cicaszem -fo rm ájú m ű a n y a g k e re tes szem üvegét az é jje li s z e k ré n y re ten n é. P o n g y o láb a b ú jn a , h a sá n és m ellén összegom boln á a foszladozó ja p á n m in tá k a t, középen k ilátszan a a ko m b in é ró zsaszín ű n y lo n fo ltja. K áro ly u tá n a m e n n e a k o n y h á b a és fe lü ln e a te te jé n zöld, a lu l fe h é r h o k e d lira . Ön fe le d te n h in tá z n a r a jta , d e m eg h allan á a hokedli fed eléb en ta r t o t t cip ő k efék és p a s z tásdobozok csö rre­ nését. — Mi ú jsá g ? — p ró b á ln á g y o rsa n e lfe le d te tn i a zajt. — S em m i — v álaszo ln á a nő k edves h an g o n , de an élkül, hogy odafigyelne. K áro ly m o rfo n d íro z n a : — M ár m e g ta n u lta m a h é tfő i le c k é t is. — N ag y o n jó l te tte d . A z e m b e r ta n u ljo n előre. K áro ly m e g to rp a n n a , té to v á z v a fo ly ta tn á : — M ert sz e re tn é k e lm en n i h o ln a p e ste d iszk óra! — H ova? — Tudod, olyan h ely re, ah o l lem ezek et h a llg a tn a k . — M inek? A zért k a p ta d a m agnót, hogy leg y en m it h a ll­ g atn o d itth o n . — D e m in d e n k i m egy az osztályból. — K érdezd m eg éd esap ád tó l! K á ro ly csak v a c so rá n á l hozn á szóba. — M iféle új b o lo n d éria ez? — b ö ffe n te n é a férfi, fejév el in te n e a n ő n e k : „ k e n y e re t” !. K á ro ly m a g y a rá z n i p ró b áln a, d e a fé rfi n em h a g y n á szóhoz ju tn i. — S em m i szükség, hogy tró g e r legyen belőled, rá é rsz m ég inni, m eg a lá n y o k u tá n k u jto ro g n i. T a n u ljá l, ez a te dolgod! — D e az egész o sztály t elen g ed ik ! — k ö n y ö rö g n e K áro ly és a to rk á ra rag ad ó gom bócokat nyeldesné. — É ppen ezért. Elég. strici v a n m á r igy is, én n em ezért dolgozom. K áro ly szeretn é m egkérdezni, hogy m ié rt dolgozik, de a p ja m á r felálln a az asztaltól, szellen ten e és e ltű n n e a szo bájában. A víz zubogni kezdene a m ú ltszázadi, o rm ó tla n m osogatóba. K áro ly is k im e n n e a k o n yhából, a le v é ltá rc ájá b ó l előhalászna egy fotót, m ely a n n a k a p o sztern ek len n e a m áso lata, ahol egy lán y m osolyog. — Na, láto d ? — sim o g atn á m eg a k ép et K áro ly , az ab la k b a á llítan á, és e g y ü tt n ézn ék az éjszak ai m űszak fényeit. K áro ly az ab lak o n könyököl. Ú jra fe lerő siti a m ag n ó t. N y u ­ g o d tan te h eti, tu d ja , a szülei csak éjfél k ö rü l zö ty ö g n ek k i a p á ly a u d v a rró l ide a világ végére, az é jszak ai villam ossal. S a j­ n á ljá k a p én zt ta x ira . K áro ly kezébe veszi a to lla t, k i-b e n y o m o ­ g a tja a b eté te t. A M ate m a tik a i K ö zlö n y t b ám u lja. L en y o m ja a tr a f ik kilincsét. „K ezitcsókolom . E gy n ag y tu b u s sz u p e r-fix e t k é re k !” „E gyedül az biztos, hogy m in d en a gim iben kezd ő d ö tt. A ddig le já rta k ide a b a rá ta im , m ég a lak ó telep rő l is . A m íg m in d ­ n y á ja n rö v id g a ty á b a n ro h a n g á ltu n k , ad d ig nem v e tte m észre sem m it. C sak a g im n áziu m b an . Em lékszem , a n y a elh o zta a tisz­ tító b ó l azt a sö té tk é k ö ltönyt, am i a k k o r volt az ap ám on, m ik o r összeházasodtak. A lig volt nagy, és engem ez n em é rd e k e lt, a n n y ira iz g a to tta n boldog yoltam . K iv a sa lta a fe h é r in g em et is, és én felk ö tö tte m a vék o n y fek e te n y a k k e n d ő t is, am i u g y an csak az ap ám é volt, a k k o r k a p ta , m ik o r K iváló Dolgozó lett. Előző este e g y ü tt v o ltu n k a fo d rászn ál, a fü lem rő l is le n y íra tta a h a ja m a t, m e rt „m in d en az első b en y o m áso n m ú lik ”. S züleim szab ad ság o t v e tte k k i e rre az a lk alo m ra, ap ám gon­ dosan m eg b o ro tv álk o zo tt, s h á rm a sb a n in d u ltu n k a g im n áziu m ­ ba, az é v n y itó m ra. A n a g y hőség m ia tt az u d v a ro n á llíto ttá k fel a kis em elvényt, elé k ét so rb a szék ek et h o rd o tt le a m a jo m ­ szerű g o n d n o k a m eg h ív o tt h iv atalo s szem élyek és az idősebb ta n á rn ő k szám ára. Az egész u d v a rt, m ely k o sá rla b d a p á ly a volt eg y éb k én t, p a tk ó a la k b a n v e tté k k ö rü l a frissen ta ta ro z o tt, m égis ódon h a tá sú é p ü letszárn y ak . Az u d v a r n y ito tt vége egy h eg y o ld aln ak fu to tt, bozótos b a ra c k fá k k a p a sz k o d ta k az e lsá rg u lt fű fölött, a hegy te te jé n egy pezsgőgyáros század közepi családi k rip tá ja fe h é rle tt, m in th a k ilátó le tt volna. M eg k erestü k a jö v en d ő o sztályom at, szüleim b e m u ta tk o z ta k a g y o m o rb eteg k ü lse jű osztály fő n ö k ú rn a k . H á tra a k a rta m m e n ­ ni a so r végére, de ap ám elő retu szk o lt: — Á llj csak előre, a ta n á r ú r közelébe, jo b b an is hallod m ajd o tt az ig azgató u ra t! A kik h a llo ttá k , leplezetlen ü l v ig y o ro g tak k ö rü lö tte m , v a la k i hang o san m egszólalt: — P ed ál! E lőre m en tem és in k á b b a lán y o k közé álltam . O tt sem h a llo tta m u g y an sem m it, olyan rosszul v o lta k b e á llítv a a m ik ro ­ fonok, hogy állan d ó an összeg erjed tek a h a n g fa la k k a l, de k ü ­ lönben is, k ö rü lö tte m m in d en k i su ty o rg o tt, m ég a ta n á ro k is az új ta n m e n e trő l v ita tk o z ta k . Az ü n n ep ély u tá n e lin d u ltu n k fel­ felé a m a jd a n i o sztály u n k b a. Én — eg y edül — egy h a ta lm a s csokor ró zsáv al m e n te m fel a lépcsőn, az osztály fő n ö k ú r m ellett. A csokrot éd esan y ám kezébe a k a rta m n y om ni, d e azt m o n d ta, hogy vigyem csak, azt én k a p ta m , és ig azán n em kell szégyellni. U g y an ú g y m egm osolyogtak, m in t m ik o r é d esan y ám a n y a ­ k a m b a b o ru lt az ig azg ató ú r beszéde u tán . 15 �— É des k isfiam , m ily e n boldogok v ag y u n k , hogy ta n ít­ ta th a tu n k és így tö b b re v ih eted , m in t m i. N em ria d u n k vissza sem m ilyen an y a g i áld o zattó l és m eglátod, m ily en rem ek lesz. m ik o r m á r a b a lla g á so d ra jö v ü n k ! F en t, az o sztály b an n em ü lt m ellém se n k i.” — E gészség etek re! — k iá lto tta h a n g o san a bajszos to rn a ­ ta n á rn ő , de csak „ sé g te k re ” v o lt h a llh a tó . E zt így ta r to tta k a to ­ n á sn a k és h e ly én v aló n ak . — K öszönjük! — v isszh an g zo tt a v álasz és B ajszi szíve m é­ ly én elég ed etlen v o lt ezzel a n y a m v a d t és g irn y ó tá rsaság g al, akik közül „eg y etlen s tra m m k a to n a sem fog k ik e rü ln i”. K ondíciójuk szerin te a k k o r le n n e k ielégítő, h a csak a n n y it h a lla n a tő lü k ; „szö n jü k ”. R u g an y o s lé p te k k e l m é rte végig a to rn a te re m széles­ ségét és fe jé t csóválta, a m in t az u to lsó fiú is e ltű n t hangos röhögéssel, b e v á g ta m a g a m ö g ö tt az öltöző a jta já t. A zu tán síp ját ló b álv a elin d u lt a s z e rtá rb a n b e re n d e z e tt szo b ájáb a, m ie lő tt a zu h an y ró z sá k sziszegni k e zd en ek és b e n trő l m u tá ló k a m a sz h a n ­ gok reccsen n ek f e l: — A k u rv a a n y á d a t, tu d o d a z t . . . és egym ás­ hoz csapódó testek , vizes p ofonok c s a tta n á sa á ra s z tja el az elő­ te re t. A z u h an y o zó b an tö b b e n is á llta k egy ró zsa a la tt, néha v a la k it k ilö k te k a m osd ó k elé. — M ost pedig ü n n ep ély es a b la k n y itá s k ö v etk ezik ! — H a r­ sogta F ra n e k , a lá n y o k k edvence, és d iv ato s fü rd ő n a d rá g já b a n a zöldre m ázolt a b la k felé ro h a n t. E gy lá b p a tta n t ki az eg y ik zu h an y o zó alól és F ra n e k b e­ esett a m osdósor alá. — K i v o lt ez az an y aszo m o rító á lla t? — tá p á sz k o d o tt fel, és sá n tik á lv a k ifelé bicegett. — Zozó fe ltö rö lte tte veled a vizet, hogy S á n d o r n é n in e k ne k elljen o ly an so k a t ta k a ríta n ia . Íg y le g a lá b b a B ajszi sem fog szívózni, hogy „úgy pacskol a tü d ő b e te g b a n d a , m in th a víziló­ csorda le n n e ” — rö h ö g ö tt k a já n u l D odi, a k it a z é rt fo g o tt meg e n n y ire ez a p éld ázat, m e rt száznyolc k iló já v a l ő állt legköze­ leb b a vízilovakhoz. F ra n e k a fe jé t csóválta, m in t a k i n em é rti, hogy le h e t ilyen b aro m ság o t ten n i. — A n ő k m á r m in d k itó d u lta k a folyosóra, h á th a v életlen ü l b etö rik a zu h anyozó a b l a k a . . . S a jn á lo d tő lü k , Zozó? F ra n e k m é lta tla n k o d v a csó v álta fe jé t, összehúzta száját. K áro ly n em szólt sem m it, b á r u tá lta , h a Zozón a k h ív tá k , a r r a gondolt, hogy a p ja k im en n e, m ie lő tt fe lv illa n n a az ezüst foga. A tó csák o n végiggázolva á tm e n t az öltözőbe, ahol D énes az osztály k e ljfe lja n c sija a p a rtv is ra k ö tö z ö tt to rn acip ő jév el lá b ­ n y o m o k at v eze te tt végig a p lafonon. A folyosón m á r tü re lm e tle n ü l z a jo n g o tt a k ö v etkező osztály, lassan k ifelé in d u lt az öltözőből m in d en k i. F ra n e k fé lre lö k te K á ro ly t az ajtóból. — E ngedj m ár, Z ozókám ! Téged n em v á rn a k a csajok, te rá é rsz ! K áro ly a r r a gond o lt, h a r u h á b a n k ellen e zu h an y o zn i, ta lá n nem m e rte v o ln a elgán cso ln i F ra n e k o t. C sen g etésk or B ajszi p a t­ ta n t elő h ad onászva. K áro ly az író a sz ta la titk o s zugából, a so rb a ra k o tt M atem a­ tik a i K özlönyök m ögül e lő k o to r egy c ig a re ttá sd o b o zt m eg egy fe lb o n to tt p álin k á sü v e g e t. Lassú, lo m h a m o zd u la to k k al k isétál a k o n y h áb a, a tű z h e ly rő l leem eli a g y u fásd o b o zt, a p ja szobájából a h a m u ta rtó t. U n d o rító n a k ta lá lja a fe h é r, szü letésn ap i porce­ lán ed én y t, m ely n ek a ljá n fe s te tt szarv aso k legelésznek egy tisz­ táson. N ap o n ta h ú sszo r a p o fá ju k b a és fa ru k b a n y o m ja a h am u s csik k et az ap ja. K á ro ly k in y itja az ü v e g e t és m eghúzza. K üzd a h á n y in g e r ellen, g y o m rá b a n tű z la b d á v á áll össze az alkohol. K ét szál g y u fá t is eltö r, m ire sik e rü l m e g g y ú jta n ia a cig a re ttá t. Az első slu k k u tá n k ö n n y e sre köhögi m ag át. K ésőbb á lla alá fú jja a fü s tö t és a felszálló felh ő b e n m o z g a tja a fe jé t, c su k o tt szem m el feláll az ág y ra. E lőször m eg to rp a n , leh ajo l, hogy k ifű z ­ ze a cipőjét, u tá n a h a tá ro z o tt m o z d u la to k k a l v ég iglépked sáros ta lp á v a l a h ím z e tt á g y te rítő n . E gy n y lo n ta sa k b a g ö ngyölt fa rm e rn a d rá g o t vesz a kezébe, v a sta g p o rm á z a t csap fel, m ik o r rá fú j, m a jd az á g y ra do b ja. Leül, k ib o n tja a zacskót. K ite ríti a fo lto ­ zott, h a ta lm a s tra p é z sz á rú n a d rá g o t, m eg sim o g atja, kezével a fém gom b o n játszik . 16 Egy őszi v a sá rn a p d é lu tá n v e tte m eg D igosztántól, ak in e k télen is olyan b a rn a a bőre, hogy n y u g o d ta n je le n tk e z h etn e v alam ely ik n ap o la jre k lá m h o z fotóm odellnek. E n n él is fo n to sab b azonban, hogy h o ltb izto s k ap cso latai vo ltak , b á rm it m egszerzett, rövid időn belül. A fickó k ín á lt n ek i egy teljesen ú ja t is, csakhogy K á ro ly n a k kevés pénze volt, és ezt is alap o san m eg fo rg atv a szám o lta a ficsú rk ép ű D igosztán kezébe, ak i h a n y a g u l b e g y ű rte a b a n k ­ je g y e k e t a m ocskos zseb k en d ő je m ellé, és á ta d ta a k o p o tt festék ű M arlb o ro -sz aty ro t. K áro ly egy h ó n ap ig dolgozott ezért a n a d rá g é rt d é lu tá n o n ­ k é n t egy b elv áro si á ru h á z b a n , ahol a p a p íro k a t b álázta, kocsira p a k o lta és e la d ta a h a sz n á ltá ru tele p e n . Á tk o zo tt m u n k a volt a dobozolás, h a elk észü lt a kocsival, a h á tsó k ijá ra to n á t az u d ­ v a rra to lta. Itt m in d ig színes töm eg k a v a rg o tt, a k ira k a to k a t n ézeg ették , és k e re sz tü l le h e te tt já r n i a p árh u zam o s m ellék­ u tc á ra . N égy lépcsőn k e lle tt le g u ríta n i a kocsit, h a m á r sik e rü lt á tp ré se ln i az u d v a r v ég ét lezáró, k esk en y v ask ap u n . N éh a á t k e lle tt p ak o ln i az egész ra k o m á n y t, m e rt e lm éretezte és a kocsi n em fé rt át. M áskor m eg nem tu d ta v issz a ta rta n i a súlyos já r ­ gány, e lszab ad u lt a lépcsőn, rá b o ru lt az ú tte stre . A já ró k e lő k és bám észkodók töm ege g y ű rű t v o n t ily e n k o r K á ro ly köré, m o­ solyogva jó p o fásk o d tak . F él sik e r volt, h a m á r to v á b b ju to tt in n en . A zsinagóga e lő tt a g alam b o k sz é tre b b e n tek az ú tjáb ó l, itt előre g y ű jtö tte az e re jé t, hogy az ú tte s te n m inél g y o rsab b an átju sso n . A h a sz n á ltc ik k te lep vezetője jól ism erte, hiszen állandó ü g y féln ek szám íto tt, és azt á llíto tta m agáról, hogy a ren d szeres szállító it n em v ág ja át. A pénz m égis k eserv esen g y ű lt, és K á ­ ro ly állan d ó an attó l re tte g e tt, hogy egyszer v életlen ü l b eleb o tlik a szüleibe, a k ik n e k m o n d h a tn a b á rm it, é rte tle n ü l m ere d n é n e k rá. C sap zo ttan és m ocskosa n é rt haza, alig m a ra d t m á r ideje, hogy átsz a la d jo n az öltözőbe lezuhanyozni, átöltözni. N éh a csak a m ocsok nagy já t tu d ta lem osni m ag áró l, a h o rp a d t fen ek ű , fe h é r lav ó rb an , a k o n y h áb an . — Jó l van, öcsi, h a kell valam i, jelen tk ezz — v e re g e tte m eg v á llá t elég ed etten D igosztán és sa rk o n fo rd u lt. K áro ly h é tfő n elsőnek é rk e z e tt a gim n áziu m b a, m ég csak a frissen m osott fo ly o só k at sz á rítg a tta a szél. B em en t a W C-be, k ib ú jt a p e p itak o ck ás n ad rág b ó l, k ö p ö tt egyet. E lő h ú zta a n y lo n ­ ból a fa rm e rt és m a g á ra h úzta. P o n to san az ő m é re te volt, az sem n ag y o n z a v a rta , hogy b o k á ja fö lö tt é r t véget, v alah o g y rosz­ szul sik e rü lt lem é rn ie a m agasságát. H irte le n rém esen m ag ab izto s­ n a k érezte m ag át, m in t a k it k icseréltek. Z se b re d u g o tt kézzel, peckesen e lsé tá lt a fa lra szerelt p o rcelán k ag y ló k előtt. Z a jt h a llo tt, alig m a ra d t ideje, hogy a p ep itak o ck ás n a d rá g ­ já t eltü n te sse a n y lo n szaty o rb a és az egyik csésze elé álljon. — Szia Z ozó! M i az ördög, hogy f e ltö r té l. . . — h ő k ö lt m eg az a jtó b a n Dodó, m a jd K áro ly v á llá ra csapott, a fiú a fa ln a k tá n to ro d o tt a h a ta lm a s m ancstól. — M eg ne m á rtsd az új szerelést, m e rt h a jól látom , m ég be sem volt a v a tv a — g ú n y o ló d o tt D odó és p im aszul a leg n a­ gyobb fo ltta l szem ezett. K áro ly m ag ab izto sság át k icsit le tö rte Dodó, de re m é n y k e d e tt, hogy csak rossz k ed v e v a n m a a h a ­ ta lm a sra n ő tt fiú n a k , a k irő l h á ta m ö g ö tt azt sugdosták, hogy az a p ja egy m edve volt, am i k ö n n y e n m eg is lehet, hiszen az a n y ja az Á lla tk e rtb e n dolgozott. K áro ly az o sztály b an szán d ék o san nem ü lt a p a d já b a , h an em fel-le já r k á lt az osztályban. Igyek e z e tt közönyös k é p e t vágni; de n em sik e rü lt, m e rt lá tta , hogy m in d e n k in e k m e g a k a d t rajta, a szem e. V életlen ü l m eg h allo tta, hogy Luca, az o sztály b an h a ll­ g ató lag o san leg jo b b fe n e k ű n e k ta r to tt lá n y lo p v a odaszólt h á ta m ö g ö tt a b a rá tn ő jé n e k . — Így nincs is o ly an k re té n feje. . . K lá ri t in isen v ig y o rg o tt; — L egközelebb m á r a h íd alá is lem erészk ed ik . . . K áro ly érezte, hogy vörösödni kezd az arca. H irte le n F ra n e k lib b e n t az osztályba. V ad o n atú j L ev i’s-ben, fe lh a jto tt csőszárral, hegyes o r r ú , v ék o n y ta lp ú , rövid, bordó csiz­ m áb an . A lán y o k , L u cáv al az élen, olv adozva b á m u ltá k . F ra n e k , m in th a észre sem v e tte volna, a h ely é re in d u lt. A ta n á ri asztal e lő tt fed ezte fel K áro ly o n a fa rm e rt. �— G ra tu lá lo k Z ozókám ! — rá z o tt vele kezet. — H ol v á g tá k hozzád? H úzzál m eleg zo k n it, m e rt h u z a to t k a p a bo k ád ! K áro ly a ta n ítá s v égén m e g v á rta , m íg b ecsen g etn ek a ta n u ló ­ szobára, és b e m e n t a W C-be. Az eg y ik fü lk é t m a g á ra z á rta . L assan le h ú z ta a cip zárt, k i­ fo rd íto tta a fém gom bot, és k ib ú jt a fa rm e rb ó l. E lő v ette a tá s k á ­ já b a n összeg y ű rő d ö tt p e p ita k b c k á s n a d rá g o t. T u d ta, hogy a n y ja szö rn y ű lk ö d n i fog, hogy le h e t e n n y ire ö sszeg y ű rni egy frisse n v a sa lt n a d rá g o t a g im n á z iu m b a n , ah o v á ta n u ln i j á r az em ber. K áro ly la ssa n a fö ld re e n g e d te a n a d rá g já t. — A k u rv a életbe, h o g y sem m i sem s i k e r ü l . . . — ü lt r á a le h a jto tt W C -deszkára. K e z é b e v e tte a fa rm e rt, n ézte a folto­ k a t, „a k u rv a é le tb e ”, d ü n n y ö g te h a n g o sa n és a k ö v ezetre k ö p te sós k ö n n y é t, a p e p ita k o c k á s n a d rá g m ellé. K áro ly a c ig a re tta c sik k e t e ln y o m ja a sz a rv aso k p o fáján , u tá n a kipöcköli az ab lak o n . E lé g e d e tte n szem léli a m o zd u lato t, m á r m a jd n e m ép p en ú g y sik e rü l n ek i is, ah o g y a p ály a u d v a ro n ácsorgó fiú k csin álják . V a g á n y u l és m ag ab izto san . Az iro d a lo m ó rá n D ick en srő l b eszélt a ta n á rn ő , a k it B agoly­ n a k csú fo lta k a k o n ty a m ia tt. M eg h ato tt, m ag as h a n g o n m esélt T w ist O livérről, a „szegény, de m élységesen tisz ta g y erm ek h ő s­ ről, ak i a k o ra i k a p ita liz m u s e m b e rte le n v iszonyai kö zö tt is m eg tu d ta őrizni b e c sü le té t.” O lyan h a tá r ta la n ra jo n g á ssa l tu d ta ecse­ teln i a k ö ltő k és író k leg sö téteb b ü g y e it is, h o g y h ev e m in d e n k it m ag áv al so d o rt, m in t a lav in a. S zak m ai felk észü ltség érő l csodá­ k a t re b eg te k , állító la g m ég L ajo s b ácsin ál is jo b b a n é r t az iro ­ dalom hoz, pedig a szak állas öreg h íre s a rró l, hogy a v ilág iro d a­ lom összes je le n tő s k ép v iselő jérő l p o n to s tu d o m á sa van, k a p o tt-e é letéb en szifiliszt, és h a igen, a k k o r m ik o r, és a leg n ag y o b b v aló ­ színűség sz e rin t kitől. B agoly ta n á rn ő ily en közönséges m a te riá lis g o n d o k k al k e­ v esebbet tö rő d ö tt, és csak félig sz á m íto tt földön já ró em b ern ek . A h étk ö z n a p o k b ó l csu p á n a n n y it e n g e d e tt b eszivárogni a p a r ­ nasszus tá jé k á n lovagoló g o n d o latai közé. a m e n n y it fe lté tle n ü l szükségesnek vélt. N oha a ta n ítv á n y a i kissé goly ó sn ak ta rto ttá k , tisztelték is, m e rt n em szólt bele m ag án ü g y eik b e. É ppen szem elv én y ek et olv aso tt fel könyvből, m ik o r h angos sziszegésre le tt figyelm es: — Illu sztráció : 5! C sak a k ív án csiság k e d v é é rt k a p ta föl a szem ét, m e rt azt h itte, v alak i k ü lö n szorgalom ból ö sszeg y ű jtö tte a k o r festésze­ té n e k jellem ző re p ró it, hogy szem léltesse a tan an y ag o t. Így teljesen v á ra tla n u l érte, h o g y fe lp illa n tv a egy h ata lm a s, színes szexkép m e re d t felé, a m it az egész o sztály h á tra fo rd u lv a b ám ult. A leg h átsó p a d b a n ülő F ra n e k későn kapcsolt, d e rm e d t csöndben csap ta össze a la p o t és a p a d b a d u g ta. — H ozd ki, F ra n e k ! — p a ra n c so lt rá a ta n á rn ő , de m e rt m in d e n k it a b ecenevén szó líto tt, m in d en erélyesség h iá n y z o tt a h an g jáb ó l. F ra n e k k én y sz e re d ett v ig y o rra l e lin d u lt az ö ssz e h a jto g a to tt m ag azin n al a ta n á r i asztal felé. A lán y o k cin k o san m osolyog­ ta k rá, h á tu l C sárli d ö rm ö g ö tt, hogy ez ig azán dedó tém a, fölös­ leges olyan peckesen ballagni. F ra n e k a ta n á rn ő felé n y ú jto tta az ú jság o t, d e ő ije d te n e lrá n to tta a kezét, fé lté k e n y e n m aga m ellé h ú z ta a szöveggyűj­ te m é n y t és in te tt a fiú n ak . F ra n e k le te tte az ú jsá g o t és h ely é re b allag o tt. Az o sztály b an k u n c o g ta k és su ty o ro g ta k a ta n u ló k , a ta n á r ­ nő m erev en n é z e tt m ag a elé. M egszólalt a csengő. A ta n á rn ő fe lá llt és m in th a elfeled k e­ z e tt v o ln a az ú jság ró l, k im e n t a terem b ő l. Az o sztály b an előbb v isszafo jto tt, m a jd h angos k acagás tö rt ki. Luca rö g tö n F ra n e k m e lle tt te rm e tt: — Isten i v o ltál! — D odó! — h ú z ta el s z á já t C sárli. F a rm e rjá b ó l egy fü stszű ­ r ős c ig a re ttá t k o to rt elő és a filte r e lő tt k e tté tö rte . A csonkot m e g g y ú jto tta és eln y o m ta a tá b la szélén. — M ost g ú v a d ja to k ide! R á k ö p ö tt a csik k re, felp ö ck ö lte a p la fo n ra . A ta p so t D odi röhögése sz a k íto tta m eg: — Á gival sm á ro lt egész d é lu tá n a h íd a la tt, a z é rt enyves a p o fá ja . . . M in d en k i h an g o san rö h ö g ö tt, m e rt jó l ism e rté k a tizen k ilen c éves fé lv é r lá n y t, a k i az u d v a ro n focizó fiú k közül g y a k ra n o d a­ szólt v alak in ek , hogy jö jjö n h á tr a a b a ra c k fá k m ö g é . . . L assan lecsen d esed ett az osztály, a fiú k C sárli k ö ré ü lte k a h á tsó p ad ra, és a le g ú ja b b P O P F O T Ó -t n ézeg ették , a m it a fiú n a k m in d en h ó n a p b a n e lk ü ld ö tt a n a g y a n y ja . V an M cCoy S oul C ha-cha-cha diszkólem ezének h ird e té sé t b á m u ltá k . K áro ly a tö b b iek k el e g y ü tt á h itatta l b á m u lta a cso d álato san színes k ép ek et, a m osolygó lá n y o k a t a h a n g stú d ió k m isz tik u sn a k tű n ő k e v e rő p u ltja it. D odó gúnyos d ü n n y ö g ése sz a k íto tta k i a k ép zelt v ilág b ó l: — Na, Zozó, csak lopod a lá tv á n y t mi, h o g y legyen m it h e n ­ cegni a g y á ria k n a k . . . — É rd ek es is a fo tó g ra fik a ? ! S ehol sincs a lem ez m elle tt! — v ág o tt vissza Zozó dühösen. — H o n n an tu d o d ? — C sak b á m u ljá to k a b o rító t, v itatk o zto k , hogy m ily en jó l e h e t a lem ez, an élk ü l, hogy eg y etlen h a n g o t is h a llo tta to k volna ró la . . . — M iért, te ta lá n ism ered ? — c sa tta n t fel C sárli. Zozó szó n é lk ü l felállt, g ú n y o san v isszan ézett a v á lla fölött. — S z e rin te te k h a llo tta m á r? — k é rd e z te Dodó. C sárli v á lla t v o n t: — N em tu d o m , o ly an tito k zato s p o fá t v á g o tt. . . — M ajd én kiszedem belőle — v á g ó d o tt k i a p ad b ó l D odó, és k iro h a n t a fo ly o só ra K á ro ly u tá n . B iztos v o lt b en n e, hogy K á ro ly m á r m eg szerezte v alah o g y a lem ezt, k ü lö n b e n m itő l m e rte v o ln a e k k o rá ra k ien g ed n i a h a n g já t a fiú, a k itő l m egszok­ ták, hogy nincs k ü lö n álló vélem énye és csak r itk á n m e r b á r m ibe is beleszólni. „N ekem k ell első k én t m eg szerezn i”, gondolta, m ik o r K árolyhoz lép e tt. — N em kell úg y fe lk a p n i a v izet, fiú ! — csa p o tt b a rá ts á ­ gosan a v á llá ra . — H o n n an a fen éb ő l tu d h a tta m volna, hogy sik e rü lt m egszerezned, m ik o r m ég C sárliék is csak a b o rító h ir­ d etését b á m u ljá k . . . 17 �K áro ly m e g le p e tte n h á tra fo rd u lt. E lőször szó ltak hozzá így a g im n áziu m b an , először érezte, hogy v a la k i szorongva néz rá, de fölényév el n em tu d o tt m it kezdeni, k é n y sz e re d ette n elm oso­ lyodott, m e g rá n to tta a v állát. N em a k a r t m egszólalni, m ég élvez­ ni szerette v o ln a egy kicsit, hogy v a la k i k ív á n c s i. rá. — U gye behozod egyszer, és kölcsönadod? D odó o ly an k é tsé g b e e se tt rem én y k ed éssel n é z e tt rá, m in t­ h a az élete fü g g n e K á ro ly d öntésétől. K á ro ly n a k D odó visel­ k edése egy k o ra b e li k é p esú jság fo tó rip o rtjá t idézte, a m it g y er­ m e k k o rá b a n sokszor b á m u lt b o rzo n g v a és m eg d öbbenve, egy karszalago s k ivégzőcsoport tisz tje e lő tt m e g g y ö tö rt arcú férfi k ö n y ö rg ö tt té rd e n á llv a , m in th a Isten h ez fo rd u ln a . K áro ly nem a k a rta m ag a e lő tt lá tn i a k ö v etk ező k ép et, ahol a fé rfi sz é tv e te tt k a ro k k a l fe k ü d t a kockakövön, a tisz t c ig a re ttá ra g y ú jto tt. — Persze, h o g y elhozom , de m á sk o r n em k ell i l y e n k ép et v ágnod — m o n d ta és sa rk o n fo rd u lt. A köv etk ező h é te n m in d e n reg g el azzal fo g a d ták , hogy b e­ h o zta-e m á r a lem ezt. K á ro ly m á r fé lt eg y ed ü l m a ra d n i b á rk iv e l is, szü n ete k b e n h ó n a a lá c sap ta k ö n y v ét, m in th a sü rgős p ó to ln i­ való ja lenne. A folyosó sö tét v ég ére, á llt és lo p va fig y elte a lán y o k co m b ja k ö zö tt m egjelenő, a zöld o lajfesték es falró l vissza­ verődő fén y t. K áro ly ú jr a feláll az ág y ra, kezével v é g ig sim ítja a szek rén y te te jé t. M ikor felem eli kezét, u jja in v astag , bolyhos p o rk e sz ty ű t lát. R áfú j, a p e ly h e k e lv á ln a k a k ézfejérő l, lassan , m in t a p ity ­ p a n g g atsb y -k o ro n á ja , e reszk ed n i k ezdenek. K á ro ly b u tá n v i­ gyorog, fo ly ta tja a m a ta tá s t. H irte le n egy n ag y lem ezt dob az ág y ra, a b o rító u tá n v a sta g p o rk o n d en zcsík úszik. A ta sa k pö­ rö gve zu h an , csücskével az ág y szélére esik. A fó liázo tt k a rto n ­ ta sa k m eg h ajlik , lefejezi V an M o rrist, m a jd to váb b széd ü l a h ajó p ad ló ra . K á ro ly u tá n a b á m u l, „ k u ty a s z a r”, b ö ffen ti, n y elv é­ vel alk o h o lb a n o ld o tt fü s tö t lök a szájáb a. B elerú g a lem ezbe. C sípőre teszi a kezét, f a r k a sszem et néz vele. Az üvegből húz eg y slu k k o t, m e g fo rg a tja a szá já b a n . A b o rító h oz sétál, leül m ellé a földre. K iveszi a k arco s lem ezt. B al kezével p ö rg e ti a térd én , jo b b m u ta tó u jjá n a k k ö rm é t a forgó lem ez közé ny o m ja. F e jé t és ta lp á t v a d u l rá z z a a ritm u sra . „H át ez a b oldogság! E n n y i az egész! E gyszerű. Az é rté k ­ re n d e t m eg h atáro zza, a lá - és fö lé re n d d e l. K itö ré s nincs, bűvös a kör. S tú d ió k , cso d aállato k , v ék o n y m e se -a rc ú nők, szédítő te s tte l és én csak á llta m a k ir a k a t elő tt. A b o ltb a n hullám os h a jú , fek e te m an d u laszem ű lá n y ácso rg o tt, a co m bja csokoládé, fag y o san v ég ig m ért, m e rt lá tsz o tt a p e p ita zakóm on, hogy csak a v ág y am d u zzasztja a zsebeim et, k ü lö n b e n v ilág -csó ró ja v a ­ gyok. M ár egy h e te m in d e n reg g el m e g k é rd e z te D odó, később F ra n e k m eg Csáirli is, h o g y m i ú jsá g a lem ezzel. F ra n e k u g ra to tt, hogy az an y á m biztos n e m en g ed a su lib a hozni egy ilyen piszkos d rá g a cuccot. K ö zben p im aszu l v ig y o rg o tt. L uca a n y a k á b a csim ­ p aszk o d o tt, ré v e te g szem ekkel b á m u lt, én m eg n em m e rte m a m ellére nézni, csak a p o fá m égett. M ár egy h e te csak a pofám ég ett, éreztem , hogy n em b íro m to v áb b . A zt a lem ezbolti elad ó ­ n ő t sem n é z h e tte m m eg, p ed ig so k k al jo b b fe n e k e volt, m in t L ucának, de h iáb a, ő az á ru h o z ta rto z ik . H á ta m m ö g ö tt a buszok tü le k e d te k , m á r é g te k a n eo n o k , a szem k á p rá z o tt, és én m ég m in d ig csak a k ir a k a t e lő tt szobroztam . F ázó san összehúztam m ag am o n a zak ó m at, p ed ig csak a k é t ird a tla n u l h o sszú n ak é rz e tt k a ro m m a l k e lle tt v a la m it csinálnom . B e n t tü le k e d te k , m ik o r én p o fá tla n u l (életem b en először ig azán p o fá tlan u l!) végig­ to la k o d ta m a soron, m in th a m illiom os len n ék , és csak ú g y h e p p ­ ből fel a k a rn á m v á sá ro ln i az egész b o lto t, a zakóm belső zse­ béből h a n y a g u l k ilö k ö tt d o h án n y al. E gy h u szast v á lto tta m a p ­ ró ra és ügyeltem , hogy jó l csörögjön, m in d e n lép ésem nél csilin­ g elje á t a boltot. A lá n y rá m v illa n to tta m a n d u lalen cséjét, és először m é rh e tte m végig te tő tő l ta lp ig és jogosan. E leg án san fú jta m m eg a lem ezt. M éltó ság teljes lépésekkel k im asíro zta m a zsák m án y o m m al, az u tc á n sem n éztem a h á ta m m ögé, nem k ezd tem ro h a n n i a sark o n . B ü szkén ta p o sta m a su g á r­ u ta t, a n eo n - és fén y szó ró d zsu n g elb en b izto n ság b an éreztem m a­ g am at. A z u tc á n szom orú és v id á m e m b e re k jö tte k szem be. A szo m o rú a k n a k sz e re tte m v o ln a a lógó o rr u k alá o rd ítan i, nézzétek, e n n y in m ú lik a boldogság, lo p ja to k m a g ato k n ak . 18 A zu tán b u szra szálltam és m inél közelebb já rta m a k ü lv á ­ roshoz, az otthonom hoz, a boldogságom eg y re fogyott. Az utolsó fellángolás a g im n áziu m elő tt volt, ahol elképzeltem a h o ln ap i napot. R em egtem a vágytól, hogy ezzel az á lta la m je le n té k te le n ­ nek ta r to tt tá rg g y a l visszan y erjem , a m it m á r az első n a p elvesz­ tettem . E gyetlen v ág y am volt, hogy jö v ő re a k a d jo n ö n k é n t v ál­ lalkozó, m ik o r az ü lésren d eldö n tésén él rá m k e rü l a sor . . . M ásnap b ü szkén érk eztem a g im n áziu m b a. E rő sn ek és m éltó­ ság teljesn ek éreztem m ag am at, ahogy a h a n y a g u l hónom alá csap o tt lem ezzel ellib b en tem egy lán y cso p o rt előtt. N em is csa­ lódtam , su ty o ro g n i kezdtek, ahogy e lh a la d ta m e lő ttü k . Ezzel a szédült elég tétellel lép tem az osztályba. A m a te m a tik a ó ra csak n ag y szü n et u tá n volt, ez é rt senki nem u g ro tt fel, m ik o r m eg p illa n to tta k . D odó és C sárli a h átsó padon v itatk o zo tt, L uca F ra n e k k e l szövegelt, a tö b b iek m agol­ ta k tö rté n e le m ó rára . D énes összerezzent, h irte le n összezárta u jja it, ahova az évszám o k at írta fel v ék o n y filctollal, idegesen felto lta szem üvegét az o rrá n . M ikor lá tta , hogy csak én vagyok, fo ly ta tta . M eg igazítottam hónom a la tt a lem ezt. F ra n e k álla leesett, ellö k te válláró l Luca k a rjá t, és k ik a p ta kezem ből a lem ezt. — B ehozta! — o rd íto tta , és az egész, osztály irig y en fel­ k a p ta a fejét. C sárliék a b b a h a g y tá k a v ita tk o z á st, le u g ro tta k a p a dról, h a ta lm a s szem ekkel m e re d te k rám , m in th a a világ száz­ h u szo nnyolcadik szám on ta r to tt csodája lennék, F ra n e k h a n g ja tö rte szét a v arázst. H an g o san b u g y b o rék o lta a sz a v a k a t: — A cso -d a -le -m e z ! A k étév es V an M orris, egy ta m e l ! R égi sz a r . . . h e te ad ­ Az osztály rö h ö g n i k ezdett. Szólni a k a rta m , hogy igenis cso­ d álato s lem ez, h áro m sz á z ért á ru ljá k az ü zletb en is, de a hangom elveszett. K ik a p ta m a lem ezt F ra n e k kezéből és k iro h a n ta m az osztályból, B osszankodtam , de a fen e egye m eg, a k ü lföldi n ev ek et nem szo k tam k ib etű zn i, az angol szav ak m eg k ü lö n ö sen k ín a ia k n e k e m .. . A rra g ondoltam , am íg a fö ld ra jz sz e rtá r elő tt k ö nyö­ költem az ab lak o n , hogy h iá b a d u g ta m el teg n ap a k ém én y m ögé a lem zet, m eg a p o fo n ra, a m it a p ám tó l k a p ta m , m e rt későn m en tem haza, és nem v o ltam h a jla n d ó válaszolni m in d en k érd ésére, h iáb a o r d íto tta : — Hol v o ltál? K áro ly leem eli k ö rm é t a lem ezről. Egy zsebkendővel gon­ d o san letö rli ró la a p o rt. A ta sa k b a csú sztatja, V an M orris fe jé t v issz a h a jtja a n y a k á ra . A cím lapon tom boló lá n y a r c á t m egsim o­ g a tja és u jjá t végighúzza a gerincén. A lá n y m osolyog. K áro ly feltáp ászk o d ik , az asztalhoz sétál. A sz u p e r-fix e t zacskóba tölti. Leül. az asztalhoz, m ate m a tik a k ö n y v e t vesz m aga e lé . „H a éle­ tem összes cselekvését — am ely így közelít a vég telen h ez — é rték elem és fü g g v én y fo rm á já b a n felrajzolom , a fü g g v én y m eg­ a d ja, hogy a valószínűségi változó (te h á t az olyan cselekvéseim , a m elyek a re á lis változás esély ét őrzik) m eg ad o tt X a é rté k n é l nagyobb X -é rté k e k m ily en P valószínűséggel fo rd u ln a k elő. Egy­ szerű valószínűségi eloszlásfüggvény. A szám h alm az ta g ja in a k po n to san a fele a sz ám tan i középnél nagyobb, m ásik fele pedig a szám tan i középnél kisebb. Igy a sz ám tan i közép é rté k é n é l nag y o b b és k isebb é rté k e k elő fo rd u lási valószínűsége e g y a rá n t 50—50 % . A n n a k a valószínűségét, kell m eg állap ítan o m , hogy egy a d o tt X a é rté k n é l n ag y o b b előfordul-e. H a a re la tív g y ak o riság a felső k v a rtá lis és a m e d iá n közé esik, jelen leg i életem egy k alap s z a rt sem ér. Ez nyilv án v aló , de u tá n a k ö v etk ezik a leg­ fo n to sab b m ű v elet, a jövőbe m u ta tó interpoláció. H a a m ed iá n t nem tö ri á t és nem lép az alsó k v a rtá lis in te rv a llu m á b a , ak k o r vége.” K áro ly összecsapja a k ö n yvet. C ig a re ttá ra g y ú jt, fe lh a n ­ g o sítja a m agnót. Az asztalon álló n a p tá rb a n lapoz visszafelé. A m ásik oldalon k em én y ceru záv al b e írt női n é v szén k arca b u k k a n elő, alig lá th a tó a n : Szilvia. K áro ly h irte le n m o zd u la tta l k itép i a lap o t, m a rk á b a szo­ rítja , k id o b ja az ab lak o n . A p ap írg o m b ó c a sz ü rk e hom okon n y ú jtó zk o d ik , K á ro ly m egigézve b ám u lja. �S zom bat este volt, K á ro ly m á r d é lu tá n fe lv e tte a fa rm e r­ já t, in g én k é t gom b o t n y itv a h ag y o tt. Így tú l k ev eset le h e te tt lá tn i a m á r eg y re e rő te lje se b b en szőrösödő m elléből, viszont h a a h a rm a d ik go m b o t is kig o m b o lta, a k k o r a h a sa közepe is k i­ látszo tt. Ezt n em a k a rta . B osszan to tta, hogy n em sik e rü lt e lérn ie az t a h a n y a g eleg an ciát, am e ly e t titk o n m á r an n y iszo r m egfi­ gyelt C sárlin. P o h a ra k a t k é sz íte tt elő, a legszebbeket, am it o tth o n talá lt, nem is em lék ezett, hogy h a sz n á ltá k is v olna őket v alam ik o r. Ú g y tu d ta , szü lei n á sz a já n d é k b a k a p tá k a p o h a ra k a t, és rö g tö n a p o lcra k e rü lte k , az e lh ú z h a tó ü v eg lap m ögé. K áro ly ita lt b o n to tt, sü te m é n y t k é sz íte tt egy tálc á ra . Alig v á rta , hogy b esö téted jen . T u d ta jól, h o g y F élix bácsi, a bicegő éjjeliő r, eb b en az id ő p o n tb a n a b á lá k k ö rn y é k é t bóklássza. Az ö reg et sokszor m eg lesték m ár, h an g o san k á ro m k o d ik m ag áb an , állító lag azért, hogy m ég v életlen ü l se fusson össze to lv ajo k k al. K áro ly iz g a to tta n v á r t f ü tty je lre a k e ríté s tú lo ld aláró l. E lőbb a női k aca g á st h a llo tta m eg, a z u tá n a döngő fé rfih a n g o t. Bosz­ szan k o d o tt, hogy h iá b a fig y e lm e z te tte u n o k a te stv é ré t, ú g y csör­ te tn e k , m in t egy ra k á s h a jtó . P isszegett, az eg y ik lá n y a p ró t sik íto tt, m ire az u n o k a te s tv é ré t h a llo tta d ö rm ö g n i: — M ondtam , hogy p o fa be, am íg b e é r ü n k ... K á ro ly á ts e g íte tte a lá n y o k a t, izzadt te n y é rre l fo g o tt v elü k kezet, ők kicsit b u tá n n e v e tte k , m in t az u tcab eli lányok, és k é to ld alró l m egcsókolták. Ú gy é rte k K á ro ly la k á sá b a , hogy sen k i n em v e tte észre őket. K áro ly csu ro m v íz le tt, m ire b ec su k ta m a g u k m ö g ö tt az ajtó t. N em g y ú jto tta k v illan y t, csak m iu tá n az u n o k a te stv é re e lh ú z ta a vastag , n ik o tin o s csip k efü g g ö n y t. Az iskolai atlasszal le á rn y é k o ltá k az olv asó lám p át, b ek a p c so ltá k a m ag nót. E ro tik u s diszkózene tö ltö tte m eg a szobát, á rn y é k u k ijesztő te s tő rk é n t guggolt a h á tu k m ögött. U n o k te stv é ré n e k viccein o ly an h an g o san n e v e tte k a lán y o k , h o g y K á ro ly a ttó l félt, m e g h a lljá k a szom ­ szédok. M ikor a b o ro sü v eg a ljá ra é rte k , u n o k a te s tv é re fe lá llt az eg y ik lán n y al. — S zilv iát itt h ag y o m n eked, ő ig azán jó l é rt m in d en h ez — k a csin to tt, és e ltű n te k a sö té t szobában. K áro ly a b o rtó l m e g b áto ro d v a, k ív á n c sia n szem ü g y re v e tte S zilviát. R övid, b a rn a h a ja szab ad o n h a g y ta a fü lét, elől sim li­ szerű en b o ru lt a h o m lo k ára. K á ro ly n a k n e v e th e tn é k je tám ad t. Szilvia n em h o rd o tt m e llta rtó t, rózsaszín p u ló v e rjé n e k b o r­ d á i m ö g ö tt erős m ellei rin g a tó z ta k . A fa rm e r szorosan feszü lt fen ek ére, h a sá n á l e n y h é n k id o m b o ro d o tt, K á ro ly b u tá n vigyo­ ro g n i kezd ett, m ik o r m eg k ív á n ta . Szilvia eg y ideig e g y ü tt n e v e te tt vele, h irte le n a b b a h a g y ta : — M it röhögsz? — O lyan vagy, m in th a e lh a g y ta d v o ln a a tá n y é rsa p k á d te te jé t. — Ez az egész? Szilvia zse b re d u g ta a kezét, az a b la k elé Sétált. K á ro ly n a k ú g y tű n t, jo b b fe n e k e van , m in t L u cán ak . A lá n y h á ta m ögé lép e tt, érezte, h o g y rem eg a g y o m ra. S zilvia h á tra n y ú lt, m agához ölelte K áro ly t. A fiú á tk a ro lta a lá n y h a sá t, de S zilvia m ellére to lta K áro ly k a r já t és csókolózni kezdtek. Szilvia le v e tte a p u ló v erét, k ig o m b o lta K á ro ly in g ét is és félm eztelen ü l ö lelk eztek a v astag , n ik o tin o s csip k efü g g ö n y előtt. — M enj az á g y ra ! — s im íto tt végig K áro ly h a já n Szilvia. K áro ly h á tá t a fa ln a k v e te tte , n ézte a lá n y t, ak i tán co ln i k ezd ett. K á ro ly elb ű v ö lte n b á m u lta a fa rm e re s com bot, a fa r­ m eres fen e k e t. A lá n y n a d rá g já ra v ék o n y c sík k é n t n y o m ó d o tt b u g y ijá n a k k ö rv o n ala. Szilvia v ég ü l m eg állt, k ig o m b o lta a f a r ­ m e rn a d rá g o t. A fém g o m b le fitty e d t, k ö ld ö k e elő tt szétn y ílt a n a d rá g . L e h ú z ta a cip p zárt, k ib ú jt a farm erb ó l. K áro ly ré m ü lte n v e tte észre, hogy a lá n y így alig izg atja, lassan kezd m eg szű n n i b e n n e a feszültség. Szilvia m e llé fe k ü d t az á g y ra . Ö lelk eztek , de K áro ly nem é rz e tt izgalm at. A lá n y m o z d u la ta it fig y e lte és ije d te n érezte, hogy Szilvia keze m eg in d u l n a d rá g ja felé, kig o m b o lja. — Mi v a n v eled ? — k é rd e z te a lá n y h irte le n . „H ogy m o n d h a tn á m el, m i v a n v elem ? M ondjam , hogy utálo m m ag am at, m e rt itt fekszem te h e te tle n ü l? M ondjam , hogy nem ben n e v a n a h ib a és en g em csak a f a r m e r e s seggek v o nza­ n ak ? C sak azért, m e rt nem találk o zo m vele, v á g y a im a t ú jsá g o k való szín ű tlen ü l tö k életes re k lá m n ő ib e n é lh etem csak ki. M ond­ ja m a z t, hogy b ecsap o ttn ak érzem miagam at, m e rt a rek lám v ilág tökéletessége tú lsz á rn y a lta , kevéssé érté k e ssé te tte azt, a m i a term észetes? Egy L ev i’s-re k lá m o t m eséljek el neki, am ely en egy lán y fen ek e lá th a tó , a la tta szöveg: AZ ÖN LEG JO B B V O N A LÁ T LEG JO B B A N A LEV I’S M U TA TJA ! V ajon m eg érten é-e, hogy á tv e rte k és én a fa rm e rb a estem bele?” Szilvia fe lü lt az ágyon, elk ezd te m a g á ra rá n g a tn i a k o p ta ­ to tt-k é k n ad rág o t. M ikor felh ú zta a cip pzárt, K á ro ly t h a ta lm a s vág y fo g ta el, k ö rm év el a fa la t k arm o lta . A m agnószalag susogva p ö rg ö tt az orsón. K áro ly a m a te m a tik a k ö n y v e t lapozza. „H a in terp o lálo m a. fü g g v én y k a p o tt szak aszát, a jö v ő b e m u ta tó prognózist kapok. H á t ez alig h a lép h eti á t az alsó k v a r­ tális in te r v a llu m á t.. . ” K áro ly g rim aszt vág, é llé p az asztaltól. M eg m ark o lja a zacskót, am ib e sz u p e r-fix e t tö ltö tt, az á g y ra ül. K ö rü ln éz a szo b ájáb an . S zája elé veszi a zacskót, m ély ek et lélegez belőle. M entolszerű íz töm i el a sz á já t és o rrá t. M in d en szip p a n tá sá n á l csak egy p illa n a tig irritá lja a különös m en to l, a m ely rő l azt sem tu d ja eld ö n ten i, hogy a szag át vagy ízét érzi-e eg y általán . A fa ln a k dől, m elle tte v an az agy o n fo lto zo tt fa rm e r, a V an M orris nagylem ez és egy színes fotó, a n n a k a p la k á tn a k a m áso lata, am elyen egy félm eztelen, fa rm e re s lá n y m osolyog. „H ol já rsz Szívem ? M iért is h ív la k úgy, hogy Szívem ? N em tudom . M iért szeretlek, Szívem ? F o g alm am sincs, Szívem . H iszen soha nem lá tta la k való ság b an , Szívem , és m égis szeretlek , Szívem . N em is tu d o m , m e ly ik ü n k tu d tö b b e t a m ásik ró l, Szívem ? É n, a k i láto m a teste d e t, v ag y te, ak i tu d o d , hogy százezer k a ­ m asz m egnézi a te sted et. H áro m éve élem veled az életem , el­ m ondom az örö m ö m et és csak nevetsz, m in d ig o ly an édesen, m in t az első p illa n a tb a n . E g y ü tt h a llg a tju k R ick W ak em en t, D onna S u m m e rt és veled álm odom . S zeretlek, Szívem , és szü k ­ ségem v a n rád . S zeretlek , é rte d ? !” „S oha nem h itte m igaznak hogy az e m b e r élete össze­ sű rítv e m eg je le n h e t ú g y látszik eb b en is csalódnom k e lle tt elő­ ször egy m o n tm a rtre re k lá m sz a ty ro t v e tte m elő o ly an h a n g ja volt m in t a se ly e m p a p írn a k és á tlá tsz a tla n te jfe h é r te r e t v o n t k ö rém csak a fe lira t k é k b e tű i á rn y é k o ltá k be a z u tá n rá jö tte m hogy hüly eség leg jo b b egy fe lira t n élk ü li teljesen átlátszó poli­ etilé n zacskó am i nem csörög így hallo m a m a g n ó m a t és lá t­ h a to m az ágy szélén gondosan ö ssz e h a jto g a to tt fa rm e ro m a t azt m o n d tá k ha az em b er gondol v ala m ire azt fo gja érezn i én azt a k a ro m hogy m in d ig fa rm e rb a n já rh a s s a k szédítően sok lem e­ 19 �zem legyen a k á r tíz e t is felteh essek egy d é lu tá n és nem a k a ro m hogy fél öt legyen a m ik o r h a z a jö n ap ám an y á m úgy szeretn ém h a egy n a p n em úgy á llíta n á n a k be ahogy szo k tak h a n e m te lje ­ sen ki le n n é n e k cserélv e m ég n em tu d o m m ily en ru h á b a n le­ g y en ek csak n a g y o n szépen és m ag ab izto san nézzenek ki sze­ re tn é m h a le v e n n é k a rá n c o k a t az a rc u k ró l am e ly ek et n ag y ­ a n y á im d é d n a g y a p á im ü k a k á rk ic so d á im u tá n v iseln ek és n e ebbe az előszobába lé p je n e k be ah o l a falo n e ln y o m o tt poloskák csíkja csak a dísz n em a k aro m , hogy a p á m a tró g e ro k ró l b e­ széljen ak ik b ő l soha n em lesz n e k i és h o g y k irö h ö g je a zenét a m it szeretek fo rr b en n em a v é r m ik o r m o rfo n d íro zik hogy azok a b u zerán so k m in d e n k in e k e lc sa v a rjá k a fe jé t és egész este ezen h áb o ro g m in th a n em is tö rté n n e m ás a világon ily en ­ k o r a bosszankodás u tá n vig y o ro g n o m kell eg y szerűen a rra gondolok hogy m i ez a g o n d a világ dolgaihoz k é p est és ily en ­ k o r n e v etn e m k én e v is s z a ta rth a ta tla n u l ro p p a n t erővel kellene k itö rn ie kacag ás le n n e belőle rö h ö g és am i a k k o r len n e a leg­ h a rs á n y a b b és leg p im aszab b m ik o r m ély rő l jö v ő szom orúsággal telik m eg a Telkem h irte le n összerezzenék zakóm on a p e p ita ­ k o ck ák at m a rk o lá sz n á m té rd e m fö lö tt m e g rá n ta n á m a n a d rá ­ go m at m in h a le a k a rn é k ü ln i vigy ázv a hogy ki ne té rd e lje m a vasalást a z u tá n m égsem ü ln é k le a h á ta m m ö g ö tt összekulcsolt kézzel sé tá ln é k k o m ó to san m in t a v ilá g fá jd a lm a s ta n á r u ra k h o m lokom at összerán co ln ám és m eg en g ed n ém , h ogy szem em elő tt új ru h á já b a n b illeg tesse m a g á t a b ú csak az első saro k ig sétáln ék o tt k ezem et zsebem a ljá ra v á g n á m v állam belefeszülne a zakóba su h an co s pózba g ö rn y e d n é k a g a llé rt k ih a jta n á m h a ja m elé kacsázó lé p te k k e l ru g d a ln á m a k ö v ek et a szem bejövő lán y o k fen ek éb e csip k ed n ék és n e v e tn é k ro p p a n tu l élv ezn ém h o g y m in d rö g tö n belém esn e m ik o r félszem m el visszanézne de n em m u ­ T a m á s István Elsistereg k ih ú ny e kancsó b o rb a n a nyár M egtizedelt ro k k a n t b o k ra in k o n g o n d ja in k fészkén e lfá ra d t szerelem g u b b aszt m egpihen m ég az á rn y A ra n y ta llé r réz g a ra so k ra v á ltv a g u ru l sz e rte s koccan holdsarlós fen ek én a fen ek etle n p o h ár-k elep cé n e k s v erg ő d ik rá n g a n ap k o ro n g V alam i legényes k iv e re k e d é sre koccint s te n y é rb e csap a k u p ec-m eg k ö v etés M ert h a m u v a l r ó tt k e resztet visel itt h o m lok-do m b s a p ó k h á t s hol fü tty ö s rig ó k b á r nyűgözv e n y e lv ü k k ék h a m v a s ék szed ret szem elg etn ek m in t legyezők n y íln a k v irá g o sra k i a kőszénben alvó fá k 20 ta tn á m és h a szem bejönne az a s z é p lá n y a k it csak elképzel m ag án ak az em b er de ak i az u tcán soha n em já r és m ost m égis fe lb u k k a n n a kezem et z a v a rta n k iv en n ém a zsebem ből p e p ita ­ kockás zak ó m at m eg ig azítan ám m o z d u la ta im a t elren d ezn ém kom oly m á rv á n y a rcc a l m en n ék el m elle tte an é lk ü l h o g y a fen e­ kébe csípnék a szem em sark áb ó l szem ét k eresn ém és ú jra m eg­ teln é k szom orúsággal m icsoda pasas g o ndolná ő és k icsit g ú n y o ­ san billegve k a risto ln á össze v á g y a im a t m ik o r m á r biztos len n é k hogy m ég v életlen ü l sem néz vissza h irte le n h á tra v á g n á m a fejem et egy su h a n c o t lá tn é k im bolyogni az u tc á n jó k edve len n e és az ő fen ek éb e csipne k e se rű e n v igyorognom k ellen e m ik o r észreveszem , hogy a lá n y szem ében k ig y u llad a vág y a su h an c kezére csap és n em engedi el kezem et a zsebem be sü llyeszteném és v igyorognék su h an co san im bolygó já rá ssa l fo ly ta tn á m az u ta ­ m a t egy kav icso t ru g d a ln é k de a lán y o k fe n e k é t csak a k ö v et­ kező sa ro k u tá n kezd en ém csipkedni hiszen én sem m i m á st nem a k a ro k csak u to lérn i m a g a m a t olyan len n i m in t m in d en k i nem h ag y h ato m ki ezt a elh ető ség et q ay x sw e d c v frtg b n h z u jm k ilo p éő á !” Nyugtatom m agam én e m eltem fa la t a b la k ta la n t s te tő t hol fö lállnom se le h e t hogy m é ltá n irtó z n a k tőlem k ik e t tá n m a is szeretek U 2 = Szabó K áro ly (C arl T aylor, K a rl S ch n eid er stb., tetszés sze rin t szabadon fo ly ta th a tó ) lassan m e n t a g im n áziu m felé. H áro m n ap o s k ó rh ázi h iá n y z á sá t szülei igazolták, neh o g y h iv a ­ talo san az iskola tu d o m á sá ra ju sso n az eset. — A Zozó! — k iá lto tta v alak i, de a fiú m egjelenése csak egy p illa n a tra tö rte m eg az o sztály zsiv aját. A te re m végében á h ita tta l b á m u ltá k a p ad te te jé n ülő C sá rlit és F ra n e k o t: „Teg­ n ap d é lu tá n k ip ró b á ltu k . D ö b benetes! Először szereztü n k egy n y lo n t, b e le tö ltö ttü k , u tá n a m ély ek et lé le g e z tü n k .. . M enő té m a .” V allatom m ú lta m s jelen em am i nincs nyűglődöm ír t k u ta tv a de k e rü lté k szen n y ek áln o kságok ra g á ly o k a kezem C sak a v ers m i se h o lt se eleven F e ste tte m ördögöt s a n n a k sem k elle tte m Ki m a g á t csak ön m ag átó l félti e ljátszák azt ál-ü n n ep ek k á rty á s k o rh ely v asárn ap o k G y erm ek ien víg a m u latság o n p o h a rá t tö rik szenteskedő obsitos táncosok H ittel osztva az utolsó fillérig el a szívét kibic leh et a sztalán ál s vigasz g y a n á n t ju t nek i egy pácolt v id o r miért �(F o l y t a t á s a 12. o ld a lr ó l.) kén. Ú gy vélem azo n b an , hogy B alázs Já n o s írásai a festm én y eitő l k a p já k je le n ­ tőségüket. O ly an szellem i h o ld u d v a rt övez­ nek k ö rü l, a m e ly n e k tá g a ssá g á b a n a fes­ tői é letm ű tisz tá b b a n , v ilág o sab b an fé n y ­ lik. N em a rró l v a n szó, m in th a a v e rse k a vizuális je lre n d sz e r fogalm i m egfelelői le n ­ nének. K u ta tó i fe la d a t le h e t a k é t ö n k i­ fejezési lehetőség B alázs J á n o s ö rö k ség é­ ben m u tatk o z ó e ltérésein ek , h aso n ló ság a­ in ak feltárá sa . E lnagyoló rá lá tá s b a n ú gy tű n ik , egy tö b b irá n y ú e re d e n d ő szellem i teh etség , m ás-m ás ta rta lm a k k ifejezésére szolgáló m e g n y ílv á n u lá si fo rm á iró l v a n szó. A k ö te t m áso d ik egy ség ét képező huszonöt v ers — n y ilv án szűk v á lo g a tá s­ n a k kell te k in te n ü n k ezt a m en n y iség et — ta rta lm i é rté k é t a le g tö b b jé b e n fellel­ h e tő közös é lm é n y a n y a g ad ja. Az utolsó v ers végén sz in te ú g y tű n ik , c ik lu sb a re n ­ d ezett m ű v e k e t o lv a stu n k . E lcsodálkozunk, hogy ez az isk o lá z a tla n e m b e r a m ű v ész­ lét teljes b o n y o lu ltsá g á t képes v o lt m eg­ fogalm azni. T u d ja, é rti, m egszenvedi, tisz­ tá n le írja , m ag y arázza, m e n tsé g é t k eresi, p ró b á lja elfo g a d h a tó v á te n n i a m ű v ész­ féle külön b ö zését fajátó l, a többi e m b e r­ től. U g y a n a k k o r ö n tu d a tta l v ise li-v á lla lja m ásságát. In d u la tta l és szellem esen fric s­ kázza k iseb b ítő it, m ű v észetéb e é p íti a világ e lle n á llá sá t és m ocskolódásait. H ite ­ lesen vall az a lk o tá s ( = a festés) á lla ­ p o tairól. C so d ált te rm é k e n y sé g é n e k m ásik o ld a lá t is m e g m u ta tja : h o g y a n fo g y a t­ kozik. ég el, üszk ö sö d ik eg y re sokasodó kép ei között. A k ik egyszer is lá ttá k te sti v aló jáb an , kép ei k ö z ö tt m eseb eli szegé­ ny es o d ú já b a n , a tű z h e ly h id e g p la tn y ijá n k u p o rg ó m a c sk á já v a l, ép p en ezt a B alázs J á n o s t ő rzik e m lé k e z e tü k b e n : az elapadó, átszellem ü lő te ste t, s a g y a ra p o d ó é le t­ m ű v et. 3 . A f e s t m é n y e k . A tiz e n h a t k é p rő l is — a k ö te t h a rm a d ik egységében — le­ olv ash ató , h o g y B alázs J á n o s festészeté­ n e k is m eg v o ltak az állom ásai. V álto zá­ sokon, áta la k u lá so k o n m e n t á t m űvészete, m íg teljese n b irto k o lta kifejezőeszközeit. N y u g o d tan b e sz é lh e tü n k fejlő d ésrő l. A zért fo n to s ezt h a n g sú ly o z n u n k , m e rt a n a ív m ű v észek e t o ly k o r h a jla m o sa k v a g y u n k eszközeikben eleve k észek n ek és m u n k á s­ sá g u k á lta lá b a n rö v id id e je a la tt tö b b é k ev ésb é v á lto z a tla n fo rm a v ilá g ú n a k te ­ k in te n i. Az állan d ó ság és v á lto z a tla n sá g m o zzan ata á lta lá b a n v a ló b a n je le n v a n m ű v észetü k b e n . B alázs J á n o s n á l k ü lö n ö ­ sen. D e m i is ez az á lla n d ó m o zzan at? Ú gy gondolom , az a v ilág k ép , am ely b en B alázs J á n o s k ép ei m eg fo g an n ak , s am ely k ia la k u lt és végleges. A m ű v észetéb en v ég b em en t v á lto z á st-fe jlő d ést a n n a k a jo b ­ b á ra ösztönös, n y u g h a ta tla n tö re k v é sn e k kell te k in te n ü n k , am ely ű z te -h a jto tta , hogy ez a v ilág k é p m inél m a ra d é k ta la n a b b u l öltsö n fo rm á t a vásznon. T an u lság o s p é l­ d á u l az 1968-ból szárm azó K é k v i r á g o k é s az 1975-ös E r d ő b e n ö sszehasonlítása. A te rm észeti-n ö v én y i világ fe ln a g y ítá sa m á r az előbbi k ép en m eg figyelhető, de m ég alig lépi á t a te rm é sz e th ű áb rázo lás h a tá rá t, s a jelk ép iség á rn y a la tn y i je le n ­ lé té t is érezzük, am i a k éső b b iek b en in ­ k á b b k ik u ta th a ta tla n tito k zato sság g á sű­ rűsö d ik . Az is kivehető, hogy a festő n ek sa já to s köze v an a k épen lá th a tó v irág o k ­ hoz. A z u tó b b i fe stm é n y rő l m á r k id e rü l a viszony jellege. B alázs Já n o s ú g y néz a te rm é szetre, m in t az em b e rre , ú g y já r b enne, m in t lelkes lé n y e k között. Szá­ m á ra a term észet é rtelem m el és szellem ­ m el fe ltö ltö tt. E zért a v ilág egy lap u lev él v agy egy m egbúvó go m b a k a la p ja alól szem lélve is eg y fo rm án te lje s: az élő és élettelen , a n ö v én y i és á lla ti, v a la m in t e m b e ri szféra le g feljeb b kü lső m eg jele­ n éséb en kü lö n b ö zik egym ástól. M in d en ek ­ e lő tt azo n b an egy lén y eg ű ek és e lv álaszt­ h a ta tla n o k . S a já to s an im izm u s ez, am ely ­ n e k g y ö k erei m in d en b izo n n y al a cigány­ fo lk ló rb a k ap aszk o d n ak . És ta lá n m in d ­ a n n y iu n k n a k fölrém lik g y e rm e k k o ru n k h á b o ríta tla n idejéből. E gy m ásik k é p típ u sb an . am elyhez ta lá n a leg jo b b B alázs-alk o táso k ta rto z ­ n a k , eg y etlen m o tív u m sem ju t k izáró ­ lagos é rv é n y re . S em m in ek sincs b e n n ü k k itü n te te tt helye. O ly k o r m ég a képcím ek sem ig az íta n a k el afelől, hogy tu la jd o n ­ k é p p e n m i is a tém a. Ezek a k ép ek B alázs Já n o s-i é rte le m b e n v e tt világegészek. Lai­ k u s b ölcseletében, am ely m eglepő olva­ so ttsá g b ó l — filozófiai m ű v ek ism ereté­ ből is! — táp lálk o zik , a m in d en ség ism e­ re tle n erő k k ao tik u s, zű rz a v a ro s k ü zd el­ m e, am ely b en g y a k ra n a Jó és a Rossz sem á lla p íth a tó m eg biztonsággal, a k a ­ v a rg á s célja és végső k im en etele pedig alig h a. E zért a v ilág g y a k ra n m in t szem ­ léleti m assza k e rü l a v ászn aira. V aló­ színűleg ezzel és a n im izm u sáv al függ össze fa n tá z iá já n a k a term észeti fo rm á k a t átlé p ő jellem ző sajáto sság a, kép i v ilág á­ n a k ab sz tra k c ió ja, sokszor n o n fig u ra tív elem ekből v aló építk ezése; de időtlensége és a té r p e rsp e k tív a n élk ü li szerepeltetése, illetv e o ly k o r a té r teljes eltű n ése is ezzel m ag y arázh ató . É szre kell, hogy v eg y ü k a sa já to s el­ le n tm o n d ást. B alázs Já n o s széles k ö rű tá jé ­ k o zo ttság g al re n d e lk e z e tt az em beriség eddigi gon d o latk in cséb en . E bből az kö­ v etk ezn e, h o g y v ezérg o n d o lato k ra, egyegy eszm eszálra építk ezik . (B ár e rre is v a n példa, d e ily en k o r sosem ig azán á tü ­ tő e re jű festőileg.) M in t m o n d o ttu k , so k ­ kal in k á b b egy sa já to sa n é rte lm e z ett világegész m eg fogalm azása felé tö re k e ­ d e tt. V iszont a „filo zó fiai” ism e re te k e t n em k ritik a ila g , te h á t tö rté n e tile g s a já ­ títo tta el, h a n e m az eg y m á sn a k m egfe­ lelések é rte lm é b e n : m in th a p é ld á u l P la ­ ton, K a n t, N ietzsche egyazon szem ély lenne, s u g y a n a k k o r é lt volna. V ilágos, h o g y v a n n a k egyedileg m e g fe jth e te tle n B alázs-képek. Á m v ilág k ép én ek tu d o m á ­ nyos ig én y ű és teljesség ű fe ltá rá sá v a l é r­ te n i fo g ju k rejtelm esség e o k át, a T ito k k ö rü ljá rh a tó lesz, m in t egy totem oszlop. 4. A z u tó s z ó . L apozgatom B a lá z s J á n o s E c s e tte l é s i r ó n n a l cím ű k ö n y v é t, a m ely et F. M ih á ly Id a , a M ag y ar N em zeti G alé­ ria n aív m ű v észeti g y ű jte m é n y é n e k veze­ tője á llíto tt össze és lá to tt el utószó g y a­ n án t é rté k e lő ta n u lm á n n y a l. L apozga­ tom a szép k ö te te t és n ő ttö n -n ő b en n em a h ián y é rz e t. S m ivel seh o g y an sem ta ­ lálom , a m it m eglelni re m éltem , kezdem azt h in n i, hogy csu p án az ü n n e p i a lk a ­ lom (a k arácso n y ) je le n tte tte m eg a k i­ adóval ezt az a já n d é k o z á s ra igen a lk a l­ m as — m e rt ah h o z ig azán elég a k ü lö n ­ legesség, a k u rio z itá s — , m eglepően ol­ csó alb u m o t. M ert a m i a k ö te ttő l e lv á r­ h a tó le n n e — a tu d o m án y o sság — , azt n em te ljesíti. A hhoz tú l kevés d o k u m e n ­ tu m o t v o n u lta t fel B alázs J á n o s ecsettel és iró n n a l a lk o to tt életm ű v éb ő l, hogy a k á r em lék k ö n y v n ek , a k á r tisztes „v álo­ g a to ttn a k ” te k in th e ssü k . A hhoz pedig sokszor tú lsá g o sa n p rim é r, g y a k ra n a le ­ írá s szin tjév el beérő, a k ite k in té s t n é l­ külöző, a n a ív m ű v é sz e t sajá to ssá g a it, m eg ítélésén ek n eh ézség eit alig é rin tő a záró ta n u lm á n y , hogy m o n o g rá fia k é n t ke­ zeljük. (N em is beszélve a k ö n y v észeti a p p a rá tu s te lje s h iá n y á ró l. E gy v a la ­ m irev aló fo rrá sje g y z ék b ő l p é ld á u l n em h iá n y z o tt volna, hogy B alázs Já n o s öné­ le tírá sa a P a ló c fö ld b e n lá to tt n a p v ilág o t m ég 1971-ben.) E gészében ú g y tű n ik , B alázs J á n o s é le tm ű v é n e k teljes fe ltá ­ rá sa m ég n em tö rté n t m eg. K érd és azon­ ban, hogy eh h ez a d o tta k -e a feltételek . A m i az e lm é le ti-esztétik ai a la p o k a t illeti, aligha. A m a g y a r n a ív m ű v észet 1972-ben m e g re n d e z ett n em zeti g alériab eli nagy seregszem léje u tá n a k ritik a lelk iism e­ re te se b b h á n y a d a b e v a llo tta z a v a rá t. N em is le tt v o ln a h ely én v aló a k ritik u s i m a g a biztosság. H iszen az elm élet (esztétika) b izonyosságával az t sem le h e te tt m eg­ m o ndani, hogy m it é rts ü n k n a ív képző­ m űvészeten. A z ítélk ezésb en n em á llta k készen az „o b je k tív m ércék s k a te g ó riá k ” (Rózsa G yula). L eg feljeb b a r r a v o lt m ód, hogy a rossz é rte le m b e n v e tt a m a tő rö k ­ től és d ile ttá n so k tó l m egk ü lö n b ö ztessék a v aló b an m űvészi é rté k e k e t. A hhoz te ­ h á t n em fé rt kétség, hogy a n a ív jelzővel e llá to tt m ű v észeti irá n y é rté k e k e t hordoz. N em az a k érdés, v a jo n kiseb b é rté k e ­ k et-e, m in t az ún. „m ag as m ű v észet”. S okkal in k á b b az, hogy m en n y ib en k ü ­ lönbözik a jelző n élk ü li m űvészettől. N em v a la m i gondolkodói p e d a n té ria sü rg e ti a tisztázást. H a a k ritik u so k tá ­ b o rá b a n bizonyos fo k ú z a v a rt em leg et­ tü n k , a széles közönség k ö ré b e n való­ ságos so k k h a tá s v o lt m eg figyelhető. A k ad ­ ta k p éld áu l olyanok, a k ik a rró l beszéltek, hogy a k ép zőm űvészeti nevelés eddigi kev ésk e e re d m é n y é t is ro m b a d ö n tö tte a n aív m űv észet k ö rü li h írv e ré s, te lje s za­ v a rt okozva a közízlésben. A ttó l ta rto k , a k ö zérd ek lő d ésre szám ot ta rtó , s rövid időn belü l k e re s e tt h iá n y c ik k é váló B alá zs-k ö tet n em seg ít hozzá a tisztázás­ hoz. Laczkó Pál A szerző korábban Pál József néven publikált. 21 �V alen t József Ha az isten módot adott... H atv an k ile n c b en , a m ik o r az u tolsó b á n y á t is b e z á rtá k a telepen, V endel K á ro ly végleg e ltű n t az e m b e re k szem e elől. E lein te m ég o ly k o r lá ttá k az a u tó já t k ig ö rd ü ln i az u d v a rró l, lá ttá k e lsu h a n n i az illato s h á rs fá k szegélyezte ú to n , a m in t á t­ h a to lh a ta tla n p o rfe lh ő t k a v a r m ag a u tá n , m a jd elnyeli a k o ra esti szürkeség. K ésőbb z á rv a m a ra d ta k a k a p u k , p á n tju k ra rá ü lt a ro zsdavirág , a p a lá n k sz ü rk é n m á lla n i k ezd ett, az állásb an e lfá ra d t tartó o szlo p o k fe jé re rá k ö sz ö n t a m ag as fű. V endelék re jté ly e se n tá v o lm a ra d ta k az em b erek tő l, nem m u ta tk o z ta k sem m ag án -, sem közhely ek en , a b án y ak aszin ó b an , ahol e sté n k é n t fü s tte l és v ig alo m m al te lt m eg a n a g y terem . N em m e n te k ki a h eg y alá, ahol sö r m eccset já ts z o tta k a bány ászo k az ip aro so k ellen m á ju s elsején, a m ik o r a h á z a k fölé in d u ló k a t zen g ett a hangszóró, és h ab o s s ö rt itta k a s á tr a k a la tt. Ő k m ég az ab lak o n sem n éztek ki, n a p s z ítta sö té títő fü g g ö n y ü k azn ap is m o zd u latlan m a ra d t. Ú gy tű n t, V en d elék elv esztek valahol. P ersze a te le p e n az éle t m e n t to v á b b : m in d e n reg g el h a tk o r m eg jö tt a te je sa u tó , n y o lc ra m e g te lt lá rm á v a l az iskola, az e m b erek s ű rű g o n d ja ik b a n észre sem v e tté k az elenyésző v á lto ­ zást, csak eg y-egy h irte le n tra g é d iá ra rá z k ó d ta k m eg, v alam i szenzációra k a p tá k fel a fe jü k e t. E gyedül V ero n n é n i fo g lalk o zo tt a r e jte tt esem ényekkel. V eron n én i fo g la lk o z á sá ra nézve öregasszony, a m o ly an egyszerű h írlá d a , ak i szenvedélyes k ív án csiság g al k u ta tta a n y elv v ég re szedhető titk o k a t, a z tá n v itte szét az a n y a g o t a szo k o tt h e ly e k re ; o n n a n ág azó d o tt a p le ty k a to v á b b , ah o g y az m á r le n n i szokott, egészen az erdőszéli házakig... M ár h a rm a d sz o r z ö rg ette m eg V endelék k is k a p u já t, a m ik o r v é g re lép ések et h a llo tt. Széptevő ig y ek ezettel ig a z g a tta össze rán co s sz á já t, te re lg e tte m eg k o p o tt g o n d o latait, de v alam i, a lén y eg iste n ig a z á b a n h iá n y z o tt b elő lü k : m it m o n d jo n m a jd o d ab en t, m ié rt n e m p u h íto tta o tth o n a szik ár fen ek ét, am ik o r, iste n lá tja lelk ét, sem m ily en ü g y leb o n y o lí­ tá sa V en d elék n él n em esedékes, v a g y h a igen, a r r a ép p en nem ő az illetékes. P ersze az igazság ú g y ta r tja , hogy m á r o d am en et is szo ru lt az ö regasszony fen ek e, m e rt a m it a szél in n e n -o n n a n összeh o rd o tt V endel K áro ly ró l, az m ég az o ly an h u zato s h ely e­ ken e d zett le lk e k e t is m e g in g a to tt, m in t a V eron nénié, m ég h a a fele igaz is. S z ú rta a b eg y é t a k ív án csiság : v a jo n m ire m egy el V endelek n a p ja ? K o s a ra t fo n n a k ? N y u la k a t fésü ln ek ? Az az em ber, ak ib ő l m ű v ezető u r a t csin ált a d em o k rácia, zsíros fize­ téssel, a u tó t is a d o tt a fe n e k e alá, a k it k ü lfö ld i ta n u lm á n y ú tra v itte k az E n d ék áb a, tá tr a i b e u ta ló t n y o m ta k a m a rk á b a , nag y p én zek et á ld o z ta k rá , m o st a fü le b o tjá t sem viszi a n ép ek közé? E lm en tek a v álasztáso k , v o lt v érad ás, csem eteü ltetés, n e k i m in d ­ hez sem m i köze? Ő n em i t t la k ik a telep en ? V endeln é m á r o tt te re b é ly e se d e tt előtte. M egvető te k in ­ te tte l m é rte végig a hosszú n y elv érő l h íre s öregasszonyt, és m eg lehetősen tisz te le tle n h a n g o n fo g a d ta : — N a, é p p en m ag a h iá n y z o tt! — m o n d ta széles szájjal. — N e csukd b e kedv esk ém , n e csu k d be! A z iste n is m eg­ áld! F o n to s ü g y b en jö tte m , n a g y o n fo n to s ü g y b e n — rim á n k o d o tt az öregasszony. — N a, ta lá n h a ln i k észül v a la k i? — re c se g e tt V endelné a kapuban. — D ehogyis lelkem , dehogyis — e g y e n g e tte a szót V eron nén i — , ez a ttó l is fo n to sab b ! — F ontos, fo n to s! A k k o r g y o rsa n d u g ja b e az o rrá t, m e rt odaég az ételem ! Az ép p en tá tv a m a ra d t a jtó k o n k e re sz tü l étv ág y g erjesztő illa to k te rje n g te k . K ö n n y e d é n le b e g te k á t a m a g a sa b b réteg ek en , fe lsik lo ttak a s ű rű h a g y m a sz a g ra, a szem et e n y h é n m eg szurkáló zsírszagra, am ely alig észlelhető, k ék es fü s tö t p ip á z o tt ki m a ­ gából. K ö zéjü k b eszo ru lt a s írá s ra h a jla m o sító to rm aszag, am ely kifelé is te rje d t, de az illa tá rra l szem ben is erő szakoskodott. A szagok gom olygó á ra d a tá h o z k isérő zen ét a d o tt a fo rró zsír, am ely hegyes p a tto g á so k m e lle tt fü stö lg ö tt egy tep sib en , b e n n e tö ltö tt­ csirke n y á lc su rd ító ro p o g ó sra sülve, m e lle tte k a n ál. V endelné ezzel m e rig e tte a tejfölös b o rt, am ely szín t és z a m a to t kölcsön­ zö tt a fejed elm i fa la tn a k . O débb ré te s e k soros re n d b en , csókolni­ való p iro san, fe lh ó ly a g z o tt b ő rre l. A tú ró s n a k az egyik lá b a m á r 22 levágva, fölszeletelve p á ro lg ott a rózsás tálo n , itt-o tt m osolygott belőle a m azsola. A tű z h e ly e k e n alig lá tta k eg y m ástó l a fazek ak , lábasok, m in d eg y ik fed ő je ta k a rg a to tt v a la m i jó fa la to t: sá rg á n gyöngyöző h ú slev est, lá g y a n rem egő, zsilás ta r a jú fő tt h ú st, zsír­ b a n fu ld o k ló p ö rk ö lte t, sím a b ő rb en d ag ad ó k u k o ric á t. A h ű tő a ljá n görö g d in n y e, h a sá ra fek tetv e, m elle tte tíz üv eg sör. K in n a k o n n e k to rn á l b e d u g á sra készen a kávé, és V endelné, az éte l­ p a rá d é utolsó a k tu sa k é n t, m ég u b o rk á t h ám ozott. V endelné k iváló lev esek et főzött. B elead o tt ap ait, a n y a it: első­ o sztály ú h ú so k a t, velős csontot. Jó l fölzöldségelte, k is lán g o n fo rra lta , h o g y n e leg y en zavaros, u g y a n a k k o r e n y h én csípjen, h o g y ’ izgassa fel a fé rje g y o m o rn ed v eit. M ég kevés g y ö m b érrel hozzálopott egy kis p ik a n té riá t, ehhez csalt édes ízeket a k el­ k áposzta, m in d re rá egy csip etn y i k ö m én y m ag o t, am ely le h a t egészen a belekig, és m eg ak ad ály o zza a p u ffa d á s t K áro ly n ál, aki ebéd u tá n böfög m a jd n a g y o k a t, és a szelek is jó l m en n ek nála. Leves u tá n k ö v e tk e z e tt a fő tt hús. E k k o rá ra m á r k ia la k u lt a szokott, bensőséges családi k é p : V en d eln é o d a ju to tt, h o g y az asztalhoz ü lh et. S ó h a jto tt. B al kezével m ég m e g ig azíto tta a k ip iru lt a rc á ra lógó tin csek et, jo b b já v a l m á r a szed ő k an ál u tá n n y ú lt. K özben V endel ja v á b a n fa lato zo tt. N y iszálg atta, kon co lta szét a zsilák at, tu rk á lg a tta , v á lo g a tta a jo b b fa la to k a t, a m ócsingot a feleségének hag y ta. M ennykő n ag y ad ag to rm á k a t fa lt be egy­ szerre, a z tá n m eg csodálkozott, hogy csípi. N em v o lt az a to rm a kellően m egszelídítve, m e rt K áro ly úg y k ö n n y ezett, m in t a záp o r­ eső. Ezt követően a h ú sc a fa to k közül k iem elte a velős csontot. Hosszú évek ta p a sz ta la ta i a la p já n szak szerű en é rte tt a velő kipiszkálásához. Á lta lá b a n a b al kezével fo g ta a láb sz á ra t, ré ­ zsú t lefelé ta r to tta a k e n y é r irá n y á b a , a szabadon m a ra d t k e ­ zével, illetv e az ab b a n ta r to tt b icsk ájáv al v á jk á lt b enne, le-le­ ü tö g e tte a la p o c k a fá ra (ezt a felesége m in d ig go n d o san eléje készítette), m íg a rem egő, lág y an y ag k i n em b u k o tt az ü re ­ géből. M in t em litém , m á r o tt v á rt so rsá ra a k en y ér, e rre k e rü lt rá to rn y o z v a a kocsonyás velő. M ég utolsó fo h á sz k é n t rásó zo tt a szóróból, és ezzel v ég et é rt a n y á lc su rd ító sz e rta rtá s, csak két, eg y m ást érő, egészséges h a ra p á s h ián y zo tt, hogy k é tsz e r le - és felm en jen V endel á d á m c su tk á ja , és közben k id ü lle d je n a szem e. Az ad ag n y elésk o r kissé szorult. — A velőt azt szereted ? — k ív á n csisk o d o tt az öregasszony. — Igen, nene. — A zt a S im o n is szereti. — M elyik S im on? — k é rd e z te n ém i érd ek lődéssel K ároly. — T ud o d — fo ly ta tta az öregasszony — az, ak i a h íd n á l lak ik . P ed ig olyan sz u n y á ta felesége v an , csak ty a p p o g össze­ vissza. N em n ag y o n ism ered m á r te az em b e re k e t, K áro ly , n é h a k im o z d u lh a tn á l! V endel eg y k ed v ű en n é z e tt m ag a elé. — N incs é rte lm e — válaszolta. — A k k o r n e is b u zd ítsa la k ? — L ehetőleg ne m acerálj on ily en szam árság o k k al! M egkérem ! — E gyszer m eg ü t a g u ta, m a jd m eglátod, nem egészséges, ahogy te ezt csinálod. S im on az belem egy m in d en b e, jön, m egy, ezt is intézi, azt is. — M iért épp en a S im on? H ogy jö n az m ost ide? — k érd ezte kissé sé rtő d ö tte n K ároly. — C sak éppen az eszem be ju to tt — v álaszo lta k ap ásb ó l az öregasszony. — T alán harag szo l? T ö bbet kellen e m u tatk o zn o d a n ép ek között, m ozogni, jö n n i, m en n i! — M inek? — tá r ta szét a k a r já t V endel. — N em eleget m ozognak m ások? É n azelő tt is m eg v o ltam m ag am b an , m ost is jól m egvagyok, engem n e m o lesztáljo n senki! Az öregasszony csóválta a fe jé t: — A zért így nem beszélhetsz! T iéd is a szocializm us, vagy nem ? E zu tán egy kis csendesség kö v etk ezett. — Nézze, n en e! — ta g o lta a szót K áro ly . — Én is szoci­ alista vagyok, h a ú g y tetszik , de az én szocializm usom itt v an az asztalom on. N ekem h iáb a p a p o ln ak , íg y m eg úgy. M o n d ta! Az a lényeg, a m it itt m egfogok és m in d e n n a p a tá n y é rra teszek. E zért p o fázik m in d en k i. És m á ris o tt illato z o tt e lő tte egy p o rcelán tá lb a n az eb édek slá g e re : a p ö rk ö lt. Izgalm as piro sság áv al, é tv ág y g erjesztő sza­ �gával k ín á lta m ag át. K á ro ly é lt-h a lt é rte , h a csak te h e tte , be­ kebelezte m in d ig az egészet. B u n k ó n a g y k e n y e re k e t g y ú rt be m elléje, k é t p o fá ra e v e tt, és jó k o ra a d a g o k a t n y e lt le egyszerre. A felesége ag g ó d v a fig y e lm e z te tte : — L assan egyél, n e siess! N em eszi el előled senki! — N ek ed h a g y ja k ? — Vigyázz, la ssa n egyél, n eh o g y ró kázz! A p ö rk ö ltb ő l e n n e k elle n é re h á ro m sz o r szed ett. R em egve b u k ta k ki a h ú sk o c k á k a szed ő k an álb ó l, a tá n y é r közepén k u ­ pacba to rn y o z ó d ta k , cak k o zv a fo ly t a szaft. K á ro ly e n erg ik u s m o zd u lato k k a l v á g o tt a h ú so k közé, a zsilák re m eg n i k ezd tek az eleven k u p a c g y o rsa n fo g y o tt, n e m m a ra d t a lu l m ás, csak a v érszínű és v é rré váló zsír. E k k o rá ra a tá n y é r m ellett fe lso ra ­ ko ztak és fü rd é s re készen á llta k az öklö m n y i k enyérszivacsok, ben n a sz a ftb a n te le ittá k m a g u k a t, m iközben k ife szü lt a h á rty á ­ ju k a m ax im ális té rfo g a tra . E z a la tt V en d eln é m e g b o n to tta a sört, és k ite tt az u ra elé h áro m ü v eg g el. Összeszedte a tá n y é ro k a t, az é te lm a ra d é k o t egy tá lb a k a p a rta , a cso n to k at egy m ásik b a. L apos, tisz ta tá n y é ro k p e n d e rü lte k k i az a sz ta lra , a v illá k és a kések o tt m a ra d ta k , a k a n a la k m e n te k a m osogatóba. Az asszony p ó to lta a só t a só­ ta rtó b a . V endel ek özben n e k ig y ű rk ő z ö tt a k ö v etk ező fo gásnak. A csirk e m á r sza k sz e rű e n kip o rció zv a p á ro lg o tt egy ovális tálon, feld arab o lásán , esz té tik u s elren d ezésén lá tsz o tt, h o g y m e ste ri k e­ zek m u n k á ja . M in d en h ú s m e lle tt o tt v o lt a m egfelelő a d ag tö l­ telék, a com bok m e lle tt kevesebb, a m elléb en tö b b — ahogy len n i szokott. K á ro ly tö ltö tt eg y et az üvegből, iv o tt. M íg a keze fejéhez tö rü lte a friss h ab o t, m á r a v illa u tá n n y ú lt, és m egcélozta vele a p ü sp ö k fa la to t. L ág y an em elte k i a com bok közül, és a szem e b eszélg etett hozzá. D uzzadt a jk a ró zsab im b ó v á csücsörödött, és fin o m csókot le h e lt a h a rm a tfe h é r h ú sra , m a jd éles fo gaival h irte le n b ele k a p o tt. M eg in d u lt az em észtő g ép ezet: bőséges ny ál fo ly t elő a m irig y ek b ő l, az alsó és felső á llk ap cso k lapos kérődző m o zd u lato k b a k ezd tek , a húso s n y elv lu s ta fo rd u la to k k a l la p á ­ to lta a p u h á ra á z ta to tt fa la to k a t. A ztán jö tt a k u k o rica. Jelleg zetesen a u g u sz tu si íz, a d in n y é ­ vel p á ro sítv a a le g ra n g o sa b b eb éd ek u tó já té k a is lehet. A m in t te je t fa k a s z to tt a szem ekből K á ro ly éles foga, a ritk a csem ege ízével e g y ü tt a m eg elég ed ettség jóleső n y u g a lm a tö ltö tte el. Szé­ les szájjal h a b z so lta oda-v issza a so ro k a t, a szem ek et o ld alt a po fazacsk ó jáb a g y ű jtö tte , és csak n a g y o b b a d a g o k b an n y e lte le. A g y o m rá b a n m á r felk é sz ü lte n v á rta k a n ed v ek , sz é tm a rc an ­ g o lták, jö tte k a gyom orszőrök, szív ták , to ltá k , d a g a sz to ttá k , fi­ nom pép k o rty o g o tt a b elek felé, o tt fe lfo g tá k a félig áteresztő réteg ek , tő lü k k a p tá k a h a jszálcső ren d szerek , k ö zben a v é rt h a ­ b o sra d ú síto tta az oxigén, te sté n e k le g tá v o lib b részeibe. V endel K áro ly boldog volt. P illa n a tn y ila g n e m c se ré lt v o ln a a k irá lly a l sem , ú g y érezte, hogy élete b e te lje sü lt, é rte lm e t k a p ta k a régi hétk ö zn ap o k , v a n egy k o n k ré ta n k ö rü lh a tá ro lh a tó an y ag i való­ ság, am ely ta r ta lm a t ad az é b red ésn ek , m ozg ó sítja eln eh ezü lt izm ait, d é le lő ttö n k é n t o d avezényli ő t a fa z e k a k m ellé, m egem el­ te ti vele a fed ő k et, m e ó z ta tja a lev esek et, m e g in d ítja a n y á lk é p ­ ződést. V endel K á ro ly a z n ap is so k a t ev ett. B ó d u ltan b elero g y o tt az é te lren g eteg b e, és m eg fe le d k e ze tt a világ ró l. És ah o g y te lt a g y om ra, en n e k a rá n y á b a n le la ssu lt a sz á ja m ozgása, k isebb forgássebességgel d a rá ltá k fogai, eg y re szelídebb ív b en le n d ü lt a villa, szerén y eb b f a la to k a t szelt a kés. E gy szó m in t száz, K áro ly lassa n e lte lt az étellel, a k itű n ő so rre n d b e sz ed ett ízekkel, h asa szétfo ly t az a sztal a la tt, to k á ja b eleló g o tt a tá n y é rb a , sze­ m ei eln eh ezü ltek , fe je b ó lo g ato tt, ú g y n é z e tt ki, hogy V endel K áro ly la ssa n elszenderül. E z alatt V eron n é n i k ö rü ln é z e tt alap o san . A k o n y h á b a n n a g y volt a szétrak o d ás, e d é n y e k egy m ás h e g y é n -h á tá n , m in d e­ n ü tt v alam i szennyes, lép n i sem le h e te tt tő lü k , d e így v a n ez, h a főznek, ő n ála sincs k ü lö n b ü l. B e n y ito tt a szobába. N em m on­ d o m : v e te tle n ágy, a p á rn á k é lü k re fo rg a tv a szan aszéjjel, a szőnyegek fölszedve, szen n y es egy k u p a c b a n , e lra k a tla n u l ru h á k a k arszék en , büd ö s g um icsizm a a sa ro k b a n . A sp a jz b a is b en y i­ to tt. V olt o tt m in d en . M ég e m b e r szem e n e m lá to tt en n y i b e fő t­ tet, sav an y ú sá g o t, k o n z e rv e t, k észételt, szalo n n át, kolbászt, to ­ já st, m ák o t, le k v á rt, m ézet, h a g y m á t, k ru m p lit egy rak áso n , m in t am en n y i o tt volt. T ö m érd ek . C sak á m u lt az öregasszony, és odavolt a csodálkozástól. A g y e re k k o ri m esékből való te rü ljasztalk ám . E ld o rád ó itt m ag a a valóság. (N em te tt hozzá sem m it, el sem v e tt belőle, m ik o r u tó lag m egfelelő k ö rö k b e n le a d ta a lá to tta k a t.) K á ro ly e k k o rá ra m á r le fe k ü d t a h ev erő re. V izenyős szem ei elé k ö d fü g g ö n y e reszk ed ett, se p rű szem pillái m ég u to lsó k a t h u ­ n y o ro g tak , finom , alig észrev eh ető nedvesség fo ly t k ö zéjü k , a z tá n lap o sra z á ru lta k . V endel K á ro ly elég ed etten szuszogott. V endelné ez a la tt h ely e t csin ált a m o so g atásn ak . Elő a v a j­ lingot, vizet bele, a z tá n u ltrá t. O tt v o lt m eg k észítv e a dörzsi, a m osogatócsutak, m ég szétto lta az ed én y ek et, hogy h e ly legyen a szárító n ak . A n a g y ja z sírt le á z ta tta fo rró vízzel, a leég e tt részek et csu tak o lta, a z tá n b e k e rü lte k m in d a m osogatóba. A po­ h a ra k a t, tejes ed én y ek et elő b b re v ette, csak a z u tá n a k a n a la k a t, tá n y é ro k a t, födőket, fa z e k a k at, végül a láb aso k at. M ég k ü lö n felek ezetb en h alm o zó d tak a d aráló k , szűrők, fa k a n a la k , k á v é ­ főző, és v a la m e n n y it a lá tá m a sz to ttá k és egységbe fo g la ltá k a m in d e n t eltű rő tálcák. V endelné m osogatás közben g y a k ra n n é z e g e tett az öregasz­ s z o n y ra : — Mi újság, V eron néni, m in ek k ö szö n h etjü k a lá to g a tá sá t? — H á t lelkem , hogy is m o n d jam ? — M o n d ja csak! — K áro ly h o z jö ttem . — V alahova m en n i k én e? — k érd ezte K á ro ly fe lria d v a , g u ­ n y oros h angon. — A lá nyom u to lsó n v a n — je le n te tte ki az öregasszony h a lá lsá p a d ta n és az ü g y n e k m egfelelő kom olysággal. — O tt a m entő. — H a rosszul v an , csak b e vele, n em le h e t v á rn i! — fo n to s­ k o d o tt V eron néni. — És m it seg íth e te k ? — fa g g ató zo tt V endel, m in th a n em tu d n á, m ire m egy ki a já tá k . — A kocsid n em jó? — Jó, de én azzal n em viszem . — N em ? — M ég az a p á m a t sem. A súlyos k ije le n té s m eg lep te az öreg asszo n y t: — E n n y ire m eg á ta lk o d o tt vagy? — M ag u k azt hiszik, hogy h a kocsi van, az t csak ú g y le­ a k a sz tju k . M á sü tt m e g p ró b á lta m á r? — Jó, én csak k érlek , n em m uszáj teljesíten i. K á ro ly a feleségéhez fo rd u lt, és úg y beszélt, m in th a az öreg­ asszony o tt sem le tt v o ln a: — E gyenesen hozzám jö tt? H á t mi vag y o k én? — K ároly, K áro ly , m ajd te is b a jb a n leh etsz m ég, m egállj csak! A z isten n em v e r b o ttal, ah o g y m o n d an i szo k ták — á tk o ­ zó dott az öregasszony. — M aguk ö regek o ly an o k m ind, m in t a m áto h a. M ié rt nem m a ra d n a k o tth o n a fe n e k ü k ö n ? — M ajd rá jö n m ég a k u ty á ra a d ér, m egállj csak! O lyan n a g y baj, hogy én ide jö tte m ? — Elég legyen m á r! — rö ffe n te tte fe lem elt h a n g o n K áro ly . — Fejezze be! — M iért, fiam ? — A zért, m e rt sü rg ő sen fejezze be! — N ene, m e n je n a Szekálhoz! — v e te tte közbe h ig g a d ta n V endelné. — O n n a n jö ttem . — A k k o r a B ódm anhoz! — A z egy n a g y tu sk ó , m it b íb elő d jek vele? Jó , m a jd lesz valahogy! Iste n v eletek ! — Iste n á ld ja ! — K á ro ly — fo rd u lt vissza az ajtó b ó l V ero n néni. — M i baj m ég? — A zért, h a m eggondolod . . . — É n nem gondolok m eg s e m m it. . . (M enjen a m icsodába, vén szip irty ó ! M ajd leak aszto m én n ek i a kocsit, m ég m it nem ! — d ü h ö n g ö tt V endel utó lag , a z tá n elcsendesült.) . . . A znap h a t ó ráig alu d t. A k k o r a felesége é le te t rá z o tt bele, hogy k elje n csak fel, m icsoda dolog az, végigdögleni az egész d é lu tá n t, hiszen la ssa n b e sö téted ik ! V en d el n a g y n ehezen fö ltáp ászk o d o tt, és e lju to tt egészen a h ű tő szek rén y ig , a h o n n a n k iem elt egy szerre h á ro m üv eg sört. S ie te tt m eg b o n tan i, m e rt irtó zato san n ag y szo m jú ság o t érzett. 23 �HAGYOMÁNY Balladák nyomában a Karancs vidékén 1976. nyarának elején került a könyvespol­ comra Vargyas Lajosnak, a kiváló népzenekutatónak a Magyar népballada és Európa című munkája. A m éreteiben is hatalm as mű annyira hatalm ába kerített érdekes tém ájá­ val, sokszínűségével, világos okfejtésével, tu ­ dósi precizitásával, élvezetes stílusával, hogy a kezdeti böngészgetések után egyre mélyeb­ ben beleástam magam a két vaskos kötetbe. Nem sok idő kellett ahhoz, hogy rabja le­ gyek a gondolatnak: fel kellene deríteni, hogy szűkebb hazám ban, a Karancs-hegy tö­ vében fekvő Salgótarján környékén él_e még a m űfaj, a hegyek közt megbújó palóc fal­ vak roham osan változó félig paraszti, félig m unkás lakossága őrzi-e még a balladákat. Nem sokkal később — a könyv hatására — elindultam cserkésző utaim ra, s egy év után elmondhatom, hogy érdemes volt: több m int száz variánst gyűjtöttem össze huszonhét hely­ ségben, elsősorban Kelet-Nógrád területén; s még él a ballada, ha korántsem olyan bőség­ ben virágzik, m int akárcsak néhány évtized­ del ezelőtt. A néphagyom ányt m agukénak valló falvak lakói még balladákat is fel tud­ nak idézni — a népdalok m ellett — a gyűjtő kívánságára. A gazdagabb területeken (Hideg­ kút, Cered, Zabar, Bárna) többet, a szegé­ nyebb helyeken (Karancsalja, Karancskeszi, Ipolytarnóc, K ishartyán stb.) kevesebbet. B árm ennyire is fájdalm as tény, de a szájha­ gyományozás ú tján terjedő ballada is az el­ halás szakaszába érkezett a XX. századi tech­ nikai forradalom térhódításának „jóvoltából”. De azért, hogy újraéledjen más form ában, s nagyjából azt a közösségteremtő funkciót töltse be m ajd, m int legnagyobb költőink v er­ sei. A felejtés fokozatai jól nyomon követhe­ tők a különböző nótafáknál. Sokkal jobban, m int a népdal esetében, mivel a balladák jó ­ val terjedelm esebbek, s inkább próbára te­ szik az énekesek emlékezőtehetségét. A sza­ kaszok a következők: a) A m űfaj elevenen él ott, hol általában is őrzik a néphagyományt. Ezeken a helye­ ken a falu énekesei egyénileg is, csoport­ ban is gyakran énekelnek, régi dalaikat rendszeresen felelevenítik, egymástól ta ­ nulnak: az énekesek biztonságosan, m egál­ lás nélkül éneklik el a legterjedelm esebb balladákat is. b) A második szakaszba azokat a falvakat sorolom, am elyek hajdan gazdagok voltak a folklórban, de ma m ár nem keresnek alkalm at a közös éneklésekre. A nótafák sem tarth a tn a k számot különösebb érdeklő­ désre, ezért elhallgatnak, s a népzeneku­ tató kérésére is csak akadozva, versszako­ kat kihagyva adják elő a tragikus vagy éppen vidám történeteket, gyötrődve sze­ dik össze a morzsákat, am ely a jobb em­ lékezőtehetségűeknek sikerül, a feledéke­ nyebbek erőlködése nyomán pedig csak torzó kerülhet a gyűjtő m agnetofonjának szalagjára. c) A következő szakaszt azok képviselik, akik fiatal éveikben még hallottak balladaéne­ keseket, de ők m aguk soha nem adtak elő balladákat. Ezek az em berek felcsillanó szemmel bólogatnak a cselekmény felvá­ zolásakor, de felidézni, elénekelni egyálta­ lán nem képesek azokat. 24 d) A végső fázis az elhalásé, amely m ár a korábbi évtizedekben elkezdődött; ott a kérdésekre m indenütt tagadólag rázzák a fejüket, a kérdezetteknek semmit sem mond a felvázolt történet. A néphagyomány őrzése szempontjából igen lényeges szerepe van az életkornak. Ha pél­ dául csak a közösség legidősebb tagjai ism er­ nek balladákat egy faluban, az a műfaj gyors kiveszéséhez vezethet a nótafák elhalálozá­ sával. Ilyen folyam at játszódott le Mihály­ gergén, ahol a század elején még m egteltek a gyűjtők fonográfjai, s nemegyszer olyan rit­ kaságokat találtak, m int sehol m ásutt Palóc­ földön; m a viszont m ár nyoma sincs a bal­ ladának, m ert a fiatalabb nemzedék nem vet­ te á t a stafétát az idősebbektől. Ellenkező példaként Ceredet em líthetném , ahol éppen a középkorúak ism erik legjobban a m űfajt, s énekeiket igyekeznek is átadni a fiatalok­ nak. Ez a falu így nemcsak a leggazdagabb balladaterm ő helység a Karancs vidékén, ha­ nem az m aradhat még évtizedek m últával is. Egyébként népköltészetünknek ez az ága oly szorosan együtt él a népdalokkal, hogy Kelet-Nógrádban nincs is külön neve. számos esetben együtt is éneklik a népdalokkal. Az eltérő jegyek mégis jól kitapinthatóan m utat­ nak egy sajátos balladai előadásmódot. A népdalénál jóval hosszabb terjedelm éből kö­ vetkezik, hogy egy-egy darabja nem az egész közösség sajátja, hanem csupán néhány nó­ tafáé, elterjedése tehát viszonylag korláto­ zott. Logikusan az előzőekből következik, hogy egészen ritkán hallható közös éneklés­ ben, inkább szólisták előadásában csendül fel. A m űfaj nagy többsége tragikus hangvételű, s csak olyankor szólaltatható meg, ha a han­ gulat erre alkalmas. Ilyenkor a nótafa az arcjáték és a taglejtések teljes mellőzésével, kissé m erev tartással, m érsékelt tempóban énekli a történetet, a szereplők tónusait so­ ha nem veszi át, ami azonban nem jelenti az átéltség hiányát. I. A RÉGI (KÖZÉPKORI) BALLADÁK közül él a legkevesebb a n ép ajkán. K eletNógrádban, ezek közül is egyik-másik tö re ­ dékes alakban, megkopottan kerül elő. hosz­ szas kutatás után. Még így is igazi kincs a Fia-rabolta anya, melyet Cene Dankó B álint­ né, 64 éves özvegyasszony énekes-mesélő vál­ tozatban m ondott szalagra: „Mikor a törökök bent vótak M agyarorszá­ gon. elraboltak egy kisgyereket az anyjátó? Nem bántották máskülönben, szépen felne­ velték, janicsár lett belőle. Amikor elgyött az. ideje feleséget is vett m agának a fiú, nem sokára született egy gyerekük is. Gazda­ gok vótak, hát vettek a kisbaba m ellé egy m agyar öregasszonyt dajkának. Nem is vót avval semmi baj, szépen gondozgatta a kis­ babát, m intha az övé lett vóna. Amikor al­ tatta, mindég egyet énekelt, ahogy ringázta a bőcsőt: C sijabuja baba, bőcsőbeli baba, Nekem is vót ilyen bőcsőbeli baba, De elvitték tőlem a török katonák, Elvitték éntőlem, mikor Bécset bírták; Most is megismerném, hogyha m egláthatnám K ét szép fehér karján két szemőcs őrajta. C sijabuja baba, bőcsőbeli baba. M eghallotta egyszer a gyerek apja az asz­ szony nótázását, oszt nagyon elcsudálkozott, m ert két szemőcs vót az ő karján is, pontosan úgy, ahogy az ének mondta. Bem ent az any­ jáho’ — m er’ bizony az an y ja vót az a daj­ ka —, m egm utatta a k arját az öreg szülőji­ nek, oszt megmondta, hogy ő a fia, akit elra­ boltak a törökök. Ahogy felism erték egymást, összeölelkeztek, sírtak -ríttak a nagy boldog­ ságba”. A Fia-rabolta anyához hasonlóan egyetlen helyen, K ishartyánban tudták elénekelni a Rossz feleség című középkori balladát is. „Jöjjön haza, édesanyám, Beteg szegény édesapám! Várjál, lányom, egy kicsit, Hagy táncoljak egy kicsit, M ingyárt megyek! Jöjjön haza, édesanyám, Meghalt szegény édesapám! Várjál, lányom, egy kicsit, Hagy táncoljak egy kicsit. M ingyárt megyek! Jöjjön haza, édesanyám. Eltem ették édesapám! Várjál, lányom, egy kicsit, Hagy táncoljak egy kicsit, M ingyárt megyek!’ Jöjjön haza, édesanyám, Három kérő van a háznál! Szaladj, lányom, hagy megyek, Ha m ár engem kéretnek, Elmegyek hozzájuk!” (Sulyok Ferencné, sz.: 1924., Kishartyán) A kissé kopott nógrádi változat az anya és a lánya párbeszédére épül. M ár a tem pó­ változás is jelzi az ellenpontozó szerkesztést: a szüleit szerető lány kissé vontatott, sírós hangon hívogatja anyját, m ire az gyorsabb tempóban, hetykén, elutasítóan felel. A go­ nosz, könnyelmű, mulatozó nem hajlandó ha­ zamenni beteg, m ajd halott férjéhez sem, sőt még annak tem etésére sem. Az utolsó szakasz csattanóval zárul: az asszony végül mégiscsak hazamegy, de csak akkor, mikor kérők v árják a háznál. A három árva című balladát — az előző kettőtől eltérően — m ajd m inden nótafa is­ meri a Karancs vidékén. Érdekessége, hogy m indannyian ugyanarra a dallam ra éneklik. „A temető kapujában Három árv a sír magában. Kelj fel, anyánk, édesanyánk, Lerongyolódott gyászruhánk! Nem kelhetek, nem kelhetek, M ert mélyen eltemettetek, Van m ár néktek mostohátok, Aki gondot visel rátok. A mostoha, csak mostoha, Nem igazi édesanya, Mikor hajunkat fésüli, A rcunkat pirosra vérzi. Kéket virít az ibolya, Nem leszek szerelmes soha, Láncot verek a szívemre, Megmutatom, bírok vele”. (D6sa Andrásné, sz.: 1920., Nádujfalu) A három árva a m agyar nyelvterület más részein teljesebb alakban él. Egy nagyszalon­ tai változatban pl. am ikor a három árva meg­ látogatja édesanyja sírját, megjelenik nekik Szűz Mária, aki m egajándékozza őket három szál vesszővel. E rre m egcsapják a sírt, s így kérik anyjukat, keljen fel. A halott meg is szólal, m ajd m egvarrja a ruhájukat, megfé­ �süli a hajukat, s a lelkükre köti, hogy otthon ne szóljanak sem m it a dologról, m ondják azt, hogy a szomszédasszony látta el őket. Így is tettek, mégis veszekedett ráju k a mostoha. Ahogy telt-m últ az idő, másodszor is kim en­ tek a temetőbe, akkor meg a keresztanyjukat em legették otthon a mostohának. Amikor harm adszor is m eglátogatták édesanyjukat, azt m ondta nekik, hogy többet m ár nem kel­ het föl, a m ostohának pedig m egm ondhatják az igazat, hol voltak. Úgy is volt, s erre ki­ jött a temetőbe a gonosz asszony és szidalm az­ ni, csepülni kezdte a halottat, m ire elvitte az ördög. (A közölt nádújfalui variáns érdekessége, hogy az utolsó szakasz egy közismert lírai dalból került a balladába, s csak hangulati­ lag kötődik ahhoz.) A halálra táncoltatott lá n yt M orav Jánosné 70 éves szalm atercsi parasztasszony éneke alapján közlöm: Jó estét, jó estét, Csábi bíróné asszony, Talán m ár alszik is a kedves galambom. Alszik már, alszik m ár gombos nyoszolyában, Mit tudna csinálni egy kislány m agában? Menjen be, költse fel, küldje el a bálba, Kék selyem szoknyáját vegye fel magára. K ét pár aranygyűrűt tegyen az ujjára, Kordován csizm áját húzza a lábára. Húzzad már, te cigány, estétől reggelig, Míg a Csábi bíró lánya el nem alszik! Hagyd el m ár, te cigány, hagy megyek aludni, Kék selyemszoknyámat m agamról levetni! Két pár aranygyűrűm ujjamróL levetni, Kordován csizmámból a vért kiönteni. Nem lehet, nem szabad nékünk ezt elhagyni, Világos virradtig így kell ezt folytatni. Nyisd ki, édesanyám, leveles kapudat. Hagy vigyük be ra jta fájdalm as lányodat! Átkozott az apa, hétszerte az anya, Aki a leányát este elbocsátja. Este elbocsátja, reggelig nem látja. Reggel nyolc órakor halva viszik haza. Harangoznak délre, de nem az ebédre, Csábi bíró lányát most viszik a földbe. Jó napot, jó napot, Csábi bíróné asszony, Talán m ár meg is halt a kedves galambom. Meghalt már, te kutya, ki is van terítve. Majd megszenvedsz érte a sötét töm löcben. A halálra táncoltatott lány egyik legnagy­ szerűbb klasszikus balladánk lehetne, ha nem hom ályosult volna el teljesen a tragikus m ag: m iért kellett a legénynek a halálba küldeni kedvesét. A nép is érzi ennek az elhomályo­ sulásnak a hiányát, s valószerűtlen magya­ rázatokkal egészíti ki a történetet. Morav J á ­ nosné szalm atercsi énekes szerint például az ördög m ent a lányért a legény képében, s az táncoltatta halálra a lányt. Másnap a legény felkereste elpusztult menyasszonyát, és m it sem tudott a táncoltatásról. A logikusabb m a­ gyarázat az lehet, hogy valam ilyen oknál fog­ va nem lehetett az övé a lány, s azért vég­ zett vele. A versben igazi drám aiság lüktet. A le­ gény kérése, hogy a lány díszesen öltözzön fel, valam i nagy fontosságú eseményt sejtet m ár az első részben. A drám a tetőpontja a féktelen tá n c : a legény duhaj forgása, a lány halálba hanyatlása. A befejező sarokban itt jelentkezik először a történet erkölcsi tanul­ ságának levonása az énekes által: átkosak a szülők, akik felügyelet nélkül engedték bálba a lányukat, s így m egtörténhetett a tragédia. Az erkölcsi intelem később — különösen a helyi balladákban — gyakran felcsendül a hallgatóság okulására, figyelmeztetésére. (A halálra táncoltatott lány még m a is igen el­ terjedt, csekély dallam - és szövegváltoztatás­ sal adják elő a falusi énekesek.) m ekei: Franciska és K atalin s az ott éjjeli szálláson m eghált kunszentm ártoni gépész, en­ nek fia és kocsisa, utóbbiak nevei ism eret­ lenek. Megmenekült a csárdásnak a két gyer­ meke: Rozália és Gyula, kik a kemencekuc­ kóból nézték végig a gyilkosságot. Állítólag ők ism erték fel a gyilkost is, aki a csárdásnak keresztkom ája, a gyerekeknek pedig kereszt­ apjuk volt. A gyilkos neve Kasza Kovács (keresztneve ismeretlen) és társai. A gyilkos­ ság állítólag bosszúból történt.” (A ballada előadója, Oravecz Menyhértné, 63 éves, bá rn ai asszony.) Jaj, de röges, jaj, de sáros az az út, Amőre a kilenc betyár elindult, Akin az a kilenc betyár elindult, Pápainé udvarába befordult. Pápainé, adjon Isten jó estét! Adjon, adjon m aguknak is szerencsét! Pápainé, ne kívánjon szerencsét, M ég az éjjel szívében forog a kés. Pápainé kiszaladt nagy ijedve, II. N épballadáink második csoportját a Feltekintett a csillagos nagy égre. PONYVABALLADÁK alkotják. A vásári éne­ Jaj, istenem, hogy kell nékem meghalni kesek történeteivel akarva-akaratlanul ism er­ Kéthónapos árvám at kell itthagyni! kedett meg parasztságunk, s ezek széles kör­ ben el is terjedtek, b ár irodalmi értékük cse­ Eriggy, Erzsi, a legalsó pincébe, kély, nyelvezetük segélyes, nemegyszer m a­ Hozzál bort a legfényesebb itcébe! gyartalan, többnyire hiányzik belőlük az iga­ Pápainé, nem kell nekünk a bora, zi drám ai hang, s vérfagyasztó leírásokkal pó­ Csak a szívét adja ki a m arkunkba! tolják a művészet hiányát. Gyere Erzsi, fogd meg itt ezt a lám pát, A pávás lány az értékesebb ponyvaterm é­ Most végezzük ki a jó édesanyádat, kek közül való. „Első kéziratos emléke 1789Te meg másik, ringázd azt a kicsikét, ből származik, azóta is számos m últ századi Míg annak is kés nem járja a szívét! kéziratos és ponyvaváltozat került elő.” (Var­ gyas: A m agyar népballada és Európa 598. Pápai úr, hazagyött éjféltájba, old.) Megértéséhez tám pontot ad, hogy az A bótajtót tárva-nyitva tanálta, északi szláv népek több szövegváltozatában És am ikor belépett a szobába, a páva a lány szüzességének jelképeként sze­ Feleségét ott meghalva tanálta. repel. Ugyan betyár, nem fájt-e a te szíved, Hegyek között, völgyek között Mikor az én feleségem megölted? Egy kisleány pávát őrzött. Dehogy nem fájt, m ajdhogy meg nem A rra jöttek jövevények, hasadott, Három fiatal legények. Mikor mondta: „Jaj, Istenem, meghalok!” Hallod, kislány, m ire kérünk, Zöld erdőbe gyere vélünk, Zöld erdei mulatságba, Tisztességes barátságra. Fel is értek ők a hegyre, Letelepedtek a gyepre. De a kislány elfáradott, Lefeküdt és elaludott. Felébredt ő éjféltájra, Fülem üle szólására. Én Istenem, verd meg őket. Engem idevezetőket. A faluban szép kislányok Csak énrólam tanuljatok: Ne higyjetek a legénynek, Csalfa, ham is beszédének! A kiirtott kocsmároscsalád csupán egy h át­ borzongató gyilkossági sorozat leírása anélkül, hogy annak legalább az okáról értesülnénk. Mégis érdem es szót ejteni róla, m ert a vásá­ ri énekesektől hallott történetet a nép átalakí­ totta. A folklorizálódás jól megfigyelhető, ha egymás m ellé állítjuk a gyilkos események hiteles leírását egy nógrádi balladaváltozattal. A hiteles leírás az Ethnográfia 1918-as év­ folyamából: „Szolnóktól délnek a Tisza-parton, az ún. vezsenyi kanyarulat szélén, ahol a Szentes felé vivő vasútvonal ma a Tiszát éri, á llt egykor a H ajlati csárda (ma helyén vasú­ ti őrház áll). Ennek bérlője volt az 50-es években Pápai M ihály. Őt és családját irtot­ ták ki 1859-ben, áldozó csütörtökre virradó hajnalon. A tanúskodó rokonok szerint a meg­ gyilkoltak a következők voltak: Pápai Mihály csárdás és felesége Darvas K atalin, ezek gyer­ A kiirtott kocsmároscsalád című ponyva­ balladát a palócok jószerivel betyárköltésze­ tükbe sorolták; olyannyira, hogy pl. Zabaron Vidróczki Pálnak, a m átrai betyárnak tu laj­ donították a véres tettet. A népi változat jóval több egyszerű vásá­ ri éneknél. M egrendítő az édesanya Isten­ hez fohászkodása, m ajd a későbbiekben a logikus gondolatmenete: a betyárokat le kell itatni, hogy a tragédia be ne következhes­ sen. Hiábavaló azonban m inden igyekezet, a betyárok konok elszántsága vérfürdőhöz ve­ zet. Kegyetlen tettüket tom pítja megbánásuk az utolsó két sorban: elborzadnak önm aguk­ tól, s a ballada azt sejteti, hogy a hazatérő Pápai úrhoz m ár hozzá sem nyúlnak. Így válik a ballada egy lelki folyamat hiteles rajzává. III. A betyárvilág, amely annyira sajátos fajtáját terem tette meg népköltészetünknek, a Rákóczi szabadságharc körüli időkben ala­ kulhatott ki, és tarto tt egészen a kiegyezés koráig, mikor is tűzzel-vassal kiirtották még a m aradványukat is Ráday emberei. A két évszázadig tartó időszak mély nyomot hagyott a népköltészetben, a m agyar paraszt­ ság képzeletvilágában, s a m aga nemében klasszikus alkotásokat hozott létre. A Bogár Imréről szóló balladát. Orosz M enyhért­ né, bárnai parasztasszony nyom án adom közre: Zavaros a Tisza, nem ak ar megállni, Az a híres Bogár Im re által ak ar menni. Által akar menni, lovat a k a r lopni, A szegedi nagy vásárban pénzt akar keresni. 25 �Pénzt akar keresni, ruh át akar venni, Azt a híres Duri M arcsát el ak arja venni, Vidd el szellő, vidd el a Tiszának habját, Hogy ne lássa senki sem a Bogár Im re nyomát. Nyisd ki, Marcsa, nyisd ki ablakod firhangját, Itt hozzák m ár Bogár Im rét aranyos paripán. A rany a kantárja, gyém ánt a zablája, Az a híres Bogár Im re annak a gazdája. Harangoznak délre, de nem az ebédre, Azt a híres Bogár Im rét viszik a vesztőhelyre. Kiapadt a Tisza, csak a sárja m aradt, Meghalt szegény Bogár Imre, csak a híre m aradt. A ballada főhőse húszesztendős volt, am i­ kor csupán félévi betyárkodás után alvás közben elfogta k é t hadnagy, m ajd 1862 nya­ rán kí is végezték. A rögtönítélő bíróság jegyzőkönyve szerint a bűnlajstrom án a kö­ vetkezők szerepeltek: „1861. évi decemberi vásáron m egtám adták a bajai szekereseket, kirabolták az újhartyáni boltost, a Páhypusztai uraságot, a dabasi földesurat, a nagybócsai Redl bárót, a bőszei haszonbér­ lőt, a tótharaszti csárdást, és felgyújtották a jászszentlászlói Szabó István tanyáját, m ert az nem adott szállást és abrakot, hanem tűz­ harcban megölte apját, öreg Bogár Szabó Im rét”. (Vargyas 641. o.) A következő ének a nagy kivándorlások után születhetett a századforduló tájékán, amikor sok bányász is vállára vette a kof­ ferjét, és hajóra szállt a meggazdagodás re ­ ményében. Szép terveik nem v álhattak való­ ra, m ert az Egyesült Államok Pittsbourg vá­ rosa m ellett bányakatasztrófa áldozatai let­ tek. A balladaszerű ének az ő történetüket mondja el epikusan részletezően, párbeszédek n élkül: Száztíz magyar, hogy elhagyta hazáját, Odahagyta édesanyját, meg apját; Feleségük, gyermekeik siratva K ísérték el őket az állomásra. Boldogságról álm odoztak az útban, Jókedvük volt a tengeri hajóban; Egyik-másik azt gondolta m agában, Ha hazajön, lesz egy zacskó dollárja. És ahogy kiértek az új hazába, Nem gondoltak, csak a nagy gazdagságra: De a sorsuk nem oly könnyen kezdődött, Amerika ővelük nem t őrődött. Száztíz magyar, hogy elindult munkába, Szeretettel gondolt a családjára; Szerencsétlenség érte m indnyájukat, Bánya mélyén lelték a halálukat. A pittsbourgi tem etőnek hosszában Száztíz sir van egysorjában kiásva; Száztíz m agyar összeroncsolt holtteste Lett oly’ messze a föld alá temetve. A m egholtak nyugodjanak békében Pittsbourg város tem etője ölében, Könnyű legyen az idegen hant nekik, Ha m ár testük idegen földben fekszik. (Zsidai Gáspárn é, sz.: 1908., Karancskeszi) A szilaj csikó nem eladó m ár átm enetet képvisel a ballada és a betyárdal között. Ön­ álló dallam a nincs, a K arancs vidékén a Vidróczki-dallam ot húzzák rá az énekesek. A M átrában elaludtam , jaj de szomorút álm odtam ; Mire erre fölébredtem, kilenc zsandár áll előttem. 26 Zsandár urak, m it akarnak, talán bizony megvasalnak? Nem jöttünk mi megvasalni, lovat jöttünk vásárolni. Ezernyolcszázhatvanötödik évben Mi történt a mohácsi szérűskertben: Farkas Julcsa fellépett az asztagra, Szeretője belelökte a dobba. Lovam, lovam nem eladó, nem is zsandár alá való, M ert ha arra zsandár ülne, még a m adár is rab lenne. Mikor ezt a testvérbátyja m eglátta, A két kezét a fejére kulcsolta: Gépész uram , álljon meg a masina, Testvérhúgom beleesett a dobba. (Pávakör, Szurdokpüspöki) IV. ÚJ BALLADÁK (XIX—XX. század) Valamikor a XIX. század elején keletkez­ hetett a Bárólány és a juhász, m elynek pél­ dátlan népszerűségét m utatja, hogy m ár a m últ század m ásodik felében többen saját szerzeményüknek tekintették, s em iatt bíró­ sági perekre is sor került. Az eredm ény nem lehetett kétséges: a ballada népi eredetű. Legsikerültebb újabb keletű balladánk konf­ liktusa a szegény-gazdag ellentétére épül: a juhászlegény megszökteti a báró lányát, ezért akasztófára kerül. A K arancs vidékén m indenütt az eredeti dallam m al csendül fel a tragikus szerelmi történet. Endre báró udvarában van egy fa, Juhászlegény furulyázik alatta; Furulyaszó felhangzik az ablakba, Ébren van a báró lánya, hallgatja. K inyílik az Endre báró ablaka, Kökényszemű bárólány néz ki rajta, Háromszor is így sóhajt fel m agában: Én Istenem, m ért lettem báró lánya. A nagyságos kisasszonynak mi baja, Hogy még mindig nyitva van az ablaka? Ó, te juhász, aranyos legyen a szád, Hogy te nékem ilyen szépen furulyálsz. Mikor a gép véglegesen leállott, Farkas Julcsa gyenge szava elállott, Farkas András, fogd be a négy lovadat, Vidd el azt a szerencsétlen lányodat! Farkas Julcsát feltették a szekérre, Úgy vitték a zsidó orvos elébe. Zsidó orvos félrefordult, azt mondta, Julcsának a jó Isten az orvosa. Farkas Julcsát viszik a temetőbe, Szeretőjét a budai börtönbe, Szeretője karján viszi a rózsát, Isten veled, drágalátos Juliskám ! (Kuborcik Ferencné, sz.: 1914., Nádujfalu) A K itették a holttestet az udvarra című, balladaszerű ének variánsai gazdagon bur­ jánzanak Nógrád megyében, elsősorban a bá­ nyászfalvakban. Ennek oka az a szomorú tény, hogy a bányászat Salgótarján környékén mindig megkövetelte a maga áldozatait. A korábbi évtizedekben talán egyetlen bányász­ falu sem volt ezen a vidéken, ahol ne sirat­ ták volna el tragikusan elpusztult férfiakat. Megrendítően, igaz valóságként éneklik a nó­ tafák m a is a történetet, s közben valam elyik ismerősükre, talán éppen rokonukra gondol­ nak. A megjelenítés dallam ában és szövegé­ ben jelentős eltéréseket m u ta t: Éjfél u tán kettőt ütött az óra, De m ég mindig szépen szól a furulya. Köd előttem, köd utánam támadjon, Hogy az apám sehol föl ne találjon! Jaj, de magas K ároly-sakta kéménye, Ott lett annak a szegény bányásznak vége; Dehogy hitte volna szombaton délben, Hogy vasárnap legyen a temetése. Endre báró m ásnap reggel hajnalban Kisiet a közelebbi tanyába, Azt kérdezi a számadó-juhásztól, Nem látta-e a nagyságos kisasszonyt. K itették a holttestet az udvarra, Nincsen, aki végig-hosszig siratja; K ároly-saktai bányászkislány siratja, A rra m aradt az ő pénzestárcája. Nem láttam én, báró uram , ha mondom. Tegnap óta odavan a bojtárom , Tegnap óta odavan a bojtárom, Azzal ment el a nagyságos kisasszony. Nem hal meg az Isten soha, M indenekre vagyon gondja, Gondja vagyon mindenekre, Szegény bányászlegényekre. Endre báró nem tudott megnyugodni, É jjel-nappal a lányát m ent kutatni, Nagysokára sikerült feltalálni, Juhász felett ítéletet mondani. Jaj, de sötét lenn a tárna, H alovány a mécs világa: Kedves pajtás, mi lesz velünk, Meddig kell még itt szenvednünk? Ki látta m ár Szendrő végén azt a fát, Am elyre a juhászlegényt akasztják? F újja a szél fekete göndör haját. Nem öleli többé a szép bárólányt. Mérges a Hevér ú r szava, Szivattyúzni küld a zsompba: Hevér uram , ne küldjön be, Nem jövök ki onnan élve! Én a falun végigmenni nem merek, M ert azt mondják, fekete gyászt viselek, Fekete-gyász, hófehér a jegykendőm, Juhászlegény volt az igaz szeretőm. Ha be nem mégy, eredj h aza, Ne lássalak itt meg soha! Jaj, de fojtó a bányalég, M ár a mécses lángja sem ég! Falu végén cigányasszony sátora, De sok szőke, barna kislány já r oda. Odamegyek, jósolja meg jövőmet, Találok-e hű szeretőt, míg élek. Gonosz Hevér, mondd meg nekem, Hova küldted a kedvesem? Jaj, Istenem, most tekints rám, Halva fekszik az én rózsám! (Gyuricska Gézáné, sz.: 1925.. Hidegkút) A cséplőgépbe esett lány csak azután ke­ letkezhetett, m ikor a cséplőgép elterjedt Ma­ gyarországon. Mivel ez a 70-es években tör­ tént, semmiképpen sem lehet igaz, hogy a m egénekelt baleset — az első sor szerint — 1865-ben játszódott le. A nógrádi változat értéke, hogy a legjobban közelít a ballada m űfajához: m ásutt véletlen balesetet mond el a történet, Nógrádban viszont a szeretője löki bele a lányt a dobba, s ezzel adott a konfliktus (ha csak rejtetten is). (Bali János, sz.: 1938.. Karancsság) És ezzel a bányászballadával éppencsak­ hogy érintettük a m űfaj egy újabb csoport­ ját, az úgynevezett helyi balladákat, amelyek éneklése nem terjed túl egy-egy falu határán. Majd mindig egy haláleset történetét m ondják el részletezően, művészi ihletettség nélkül, a régi vásári énekesek előadásainak színvonalán. N agy Z o ltán �KÖ RKÉP Salgótarjáni Zománc- és Üvegművészeti Biennálé, 1977 A Jó zsef A ttila m egyei M űvelődési K öz­ p o n t 1977. d ecem b er 3— 1978. ja n u á r 15. k ö zött re n d e z te m eg a s a lg ó ta rjá n i Zo­ m án c- és Ü v eg m ű v észeti B ien n álét. A cím ö n m a g á b a n is jelzi, h o g y ú j koncepció je ­ gy éb en s z ü le te tt m eg a k iá llítá s : a h á ro m előző b ie n n á lé a zo m án cm ű v észet e re d m é ­ n y e it a k a r ta b e m u ta tn i, k ü lö n ö seb b te m a ­ tik ai le h a tá ro lá s n é lk ü l, eb b e n az év b en — a v áro s ip a ri fe lé p íté sé n ek m egfelelő­ en — a zom ánc k ieg észü lt az üveggel, és m e g tö rté n t a te m a tik a i cso p o rto sítás is. Az 1977. ta v a sz á n k észü lt té m a te rv h á ro m fe la d a tk ö rh ö z k ap cso ló d ik : a zom ánc és az ü veg k ap c so la ta az ép ítészettel, a zom ánc és az ü v e g a tá rg y a k v ilág áb an , a zom ánc és az üv eg m ű v észeti h a g y o m án y ai. A h á ­ ro m té m a k ö r azo n b an n e m e g y ü tt, h a n e m eg y m ást k ö v e tv e szerep el; 1977-ben a b i­ e n n á lé a zom ánc és az ü veg ép íté sz e ti k a p ­ cso la ta in a k d o k u m e n tá lá s á t tű z te k i célul. A b ien n á lé té m a te rv e te lje se n k o n k ré ta n fogalm azza m eg a k ap cso lato s m ű fa ji és ren d ezésb eli fe la d a to k a t: „E b e m u ta tó n azok a m ű v e k szere p e lh etn e k , am ely ek va­ lam ily en — díszítő, szerk ezeti, re n d sz e re ­ z e tt b u rk o ló stb . — fe la d a tta l szervesen k ap cso ló d n ak az építészeth ez, ille tv e é p ü ­ leth ez.” „A p ro g ra m sz e rin t a tá rla to n sz e re p e lh e tn e k az ú g y n e v e z e tt m u rá l is m u n k á k , e sz té tik a i ig én n y el m e g o ld o tt b u r ­ k o lat, k o n k ré t é p ü le tsz e rk ez e ti elem stb. M e g jelen h e tn e k m á r m eg v aló síto tt, k iv i­ te le z e tt m ű v ek , illetv e a zo k at d o k u m e n tá ló m a k e tte k , ra jz i és m ű v észeti d o k u m e n tá ­ ciók és a n y a g m in tá k . R észt v e h e tn e k ú j felad ato k h o z kapcsolódó p á ly á z a ti m u n ­ k á k ; te rv e k és k ísé rle te k a la p já n sz ü le te tt m in ta d a ra b o k (a n y a g m in tá k k a l).” Az ú j koncep ció t a szü k ség h ív ta életre. A v áro s ip a ri s tr u k tú r á já b a n az ü v e g m ű ­ v észetn ek (sík- és ö b lösüveggyár) ta lá n m ég rég eb b i h a g y o m á n y a és n a g y o b b sú ­ ly a v an , m in t a zo m án cn ak . Az üveg k ap cso la ta az é p ü le tte l ré g i és fu n k c io n á li­ san e lk e rü lh e te tle n (pl. nyílászáró k ). In d o ­ k o lt volt te h á t, h o g y m űvészi fo k o n és fó ru m o n fo g lalk o zzan ak vele. A p ro g ra m k ib ő v ítése és k o n k re tiz á lá sa u g y a n a k k o r ta lá n felo ld ja a zo m án cm ű v észeti b ien n álé (S alg ó tarján ), illetv e a Z om áncm űvészeti n y á ri a lk o tó te le p (K ecskem ét) k ö zö tt fe l­ m e rü lt riv a liz á lá st. A z ú j koncepció ily m ó d o n m eglevő és jó l fejlődő ip a ri h á tté r r e é p ít és jó g y a k o r­ la ti ta n á c s o k a t ad a te r v m egvaló sításáh o z. A té m a te rv jó ; sz é tv á la sz tja az a lk a lm a ­ zo tt (az első k é t fe la d a tk ö r) és az egyedi m ű v e k (h a rm a d ik fe la d a tk ö r) stílu se lté ­ réséből adódó p ro b lé m á k a t. M i okozza m égis, hogy épp a p ro g ra m e ré n y e és lé­ nyege sik k a d el az eg y é b k é n t szépen, a té r a d o ttsá g a it jó l k ih aszn álv a m e g é p íte tt k iá llításo n ? A cél az üveg, illetv e a zom ánc és az é p ü le t egységének, eg y m á sra h a tá s á n a k b e­ m u ta tá s a volt. A k iá llítá so n az o n b a n eg y et­ le n m ű n e k sem ta lá lju k m eg ily en m eg ­ k ö zelítésű b e m u ta tá sá t. A m ű d o k u m en ­ tá lá s a — te rv , színes te rv ra jz , h o m lo k ­ zati, illetv e ép ü le te g y ü tte sb e li színes rajz, k iv ite le z e tt a n y a g m in ta , az elk észü lt m ű és é p ü le t k a p c so la tá n a k tö b b n éző p o n t­ ró l tö rté n ő m egközelítése (fotók, m a k e t­ tek), tá jé k o z ta tá s, hogy egyedi m ű v a g y s o ro z a tg y á rtá sra te rv e z e tt m in ta d a ra b — itt n em p u sz tá n k ö zm űvelődési fe la d a t lenne, h a n e m a koncepcióból következő elv árás. H ián y a a m inőség ro v á sá ra m egy és m eg k érd ő jelezi a b ie n n á lé szükségessé­ g é t és ered m én y esség ét. Az ötletszerű ség és az á tg o n d o la tla n sá g v á d ja jo g o sa n m e rü lh e t fel. A té m a te rv e t n em ism erő lá to g ató nem érzi az egym ás m ellé h ely e­ z e tt m ű v ek egységét. T eljesen in d o k o la t­ la n u l k e rü l egym ás m ellé üv eg és zom ánc, v á z lat és a n y a g m in ta , ép ítészeti elem és egyedi m ű alk o tás. H iányos to v á b b á a fu n k cio n ális b e m u ta tá s is: a v ilá g ító te st n em v ilág ít, a té re lv á la sz tó t n em veszi k ö rü l a té r, m ely é le tre h ív ta . O rszágos h a tó s u g a rú ren d e z v é n y rő l lév én szó, ez a céltévesztés kom oly fé lre é rté se k re és k ed ­ vező tlen é rté k e lé se k re a d h a t alap o t, a n ­ n á l is in k áb b , m iv el a K ecsk em éti Zo­ m án cm ű v észeti A lk o tó telep S zécsényben is b e m u ta to tt k iá llítá sa jó p é ld á t a d o tt a rra , h o g y an kell egy ily en jelleg ű v á lla l­ k o zást d o k u m en táln i. A k ataló g u s ― am ely h iv a tv a le tt v o ln a az ú j koncepciót ism e rte tn i, s a m á r e m líte tt m ó d o n a k i­ állításh o z h aso n ló an illu sz trá ln i — nem k észü lt el; am i szin tén h o z z á já ru l a b ie n ­ n álé p ro v in ciális jelleg ű v é szűküléséhez. V ita th a ta tla n , h o g y n é h á n y országos je ­ len tőségű m űvész (B laski Já n o s, F ab ó k G yula, D r. L. S zabó E rzsébet) az ép ü le t és a zom ánc, illetv e üv eg k a p cso latát, te r ­ m é k en y eg y m á sra h a tá s á t é rtő m ódon m egközelítő m ű v el szerepel, m ely ek az a d o tt m ű fa j k e re te i k ö zö tt is m űvészi sz in tet é rn e k el. A k iá llító m ű v észek k el szem ben és a táv o llev ő k b iz a lm á n a k el­ n y e rése érd e k é b e n is fo n to s le tt v o ln a az alap osabb, á tg o n d o lta b b előkészítés, m i­ vel a b ie n n á lé jele n tő sé g é t és h a tá s á t csak jó m ű v e k é rtő b e m u ta tá sá v a l n y e r­ h e ti el. A z id ei b e m u ta tó e szem pontból e lszalaszto tt lehetőség, a m it n ém ik ép p m e n t a k ísé rle t újszerű ség e, m ely ta lá n te lje síth e te tle n fe la d a t elé á llíto tta a m ű ­ velődési kö zp o n t m u n k a tá rs a it (fotózás, m ak ettek ). A ren d ező bizo ttság (C zinke F erenc, B lask i Já n o s, F a b ó k G y u la, Z. G ács G yörgy, E rd ei S á n d o r stb.) m űvészi felk észültsége és ü g y szeretete, am elyhez csatlak o zn ia kell a hosszas és alapos elő­ készítő m u n k á n a k , re m é ljü k , k é t év m ú l­ va k o m o ly ab b e re d m é n y t hoz. Az e m líte tt h ián y o sság o k a k ís é rle t ú j­ szerűségéből is ad ó d n ak , m iv el csak szűk k ö rb e n ism e rte k a m o d e rn é p ítészet á lta l a zom ánccal, ille tv e az üveggel szem ben fe lv e te tt k ö v etelm én y ek . Az építészet gyors fejlődése, eg y re tö k é le te se b b a u to ­ m atiz á lá sa a fo rm a és a szín ek te k in te té ­ b en u n ifo rm izáló d ást je le n te tt — am i eg y é rte lm ű e n m ag a u tá n v o n ta k ö rn y e ­ ze tü n k lá tá si é lm én y ek b en való elszegé­ ny ed ését, elszü rk ü lé sé t. Ily m ó d o n egyre in k á b b szü k ség ü n k v a n a kézm ű v es je lle ­ gű, az építészet e lv o n tsá g á t fo ly tató , de vele szem ben álló o rg a n ik u sa b b to v á b b ­ osztásokra. A k épzőm űvészet az em b erek szám ára közelebb tu d ja hozni az ad o tt té r és ép ü let ta rta lm i m o n d a n d ó já t: tu d fo g alm at k ö zv etíten i és je lk é p e t felállí­ ta n i, illetv e sz ín t tu d a d n i az é p ü letn ek , s ezáltal v á ro sa in k a rc u la tá t élén k íti, csö k k en ti az eg y h an g ú ság o t. A k é rd é s: m e k k o ra részt tu d v á lla ln i a k ép ző m ű v é­ szet — je le n e setb en a zom ánc és az üveg m in t m ű faj — az e m b e rt k ö rü lv ev ő tá rg y ­ zóna k ia la k ítá sá b a n ; m ily en m ű fa ji, f u n k ­ cionális, e sz té tik a i-k ö rn y ez e ta la k ítá si, te c h ­ n ik ai p ro b lé m á k a t v e t fel m u rá lis alk o ­ tá sk é n t, ép ítészeti elem k én t. A zom ánc jellegéből ad ó d ó an (színes felü let) d ek o ­ ratív . A ráeső in te n z ív fé n y h a tá so k le­ hető v é teszik a fén y v iszo n y o k v álto zásai­ ból következő kom pozíciós v ariá c ió k szé­ les k ö rű a lk alm azását. A z üv eg fé n y á t­ eresztő, -tö rő és -visszav erő tu la jd o n sá g a hasonló h a tá s t ered m én y ez. M égsem h i­ szem , hogy p u sz tá n a d e k o ra tiv itá s len n e a zom ánc-, illetv e az ü v eg m ű v ek fu n k ció ja. Az é rin te tt alk o tá so k a fo n to sab b közé­ p ü le te k leg h an g sú ly o sab b h e ly e ire k e rü l­ nek, az e m b e re k n a p o n ta ta lá lk o z n a k velük, h a tá su k , ízlésfo rm áló e re jü k erős. Fontos, hogy az é p ü le te n a lk a lm a z o tt m ű alk alm as legyen a közízlés fo rm á lá sá ra, ta rta lm i, h a n g u la ti m o n d a n d ó t su g alljon, önálló é rté k ű alk o tá ssá v áljo n . R en d k ív ü l lényeges a zom ánc, ille tv e üv eg a lk a lm a ­ z o tt m űvészi a lk o tá sk é n t való felh asz­ n á lá sá n á l az összhang m e g ta lá lá sa az ép ü let fo rm a k u ltú rá ja és a m ű jellege, kom pozíciója, szín v ilág a között. A zom ánc­ n a k és az ü v eg n ek a m o d e rn a rc h ite k ­ tú rá v a l szervesen e g y ü tt élő díszítéssé kell válnia, az ép ítészet egészében n em az é p ü le tn e k a lá -, h a n e m v ele m e llé re n d e lt szerep et k ell já tsz a n ia . A zom ánc és az üv eg elem ei, k ifejezési leh ető ség ei rév én m in d e g y ik m űvéiszeti m ű fa jja l ro k o n ít­ 27 �h a tó ; felh aszn álási m ó d ja h a tá ro z z a m eg, h ogy az ip a r i fo rm a te rv e zé s v a g y a szű k eb b é rte le m b e n v e tt k épzőm űvészet te rü le té re ta rto z ik az a d o tt alk o tás. Az új té m a te rv szeren csésen felo ld o tta az ebből ered e z teth e tő n eh ézség ek et, szétv á­ lasztv a a k é p ig én y ű a lk o tá st az a lk a lm a ­ z o tt m űtől. M in d a zom ánc, m in d az ü veg je len tő s leh e tő sé g e k e t r e jt m a g á b a n az ip a ri m egvaló sítás szem p o n tjáb ó l. A soro­ z a tg y á rtá s m in d k é t te rü le te n m ego ld h ató , m égis való szín ű n ek ta rto m , h o g y a k is­ szériás g y á rtá s ra k e rü l sor a h o m lo k ­ zati díszítő és té re lv á la sztó fu n k c ió te r ü ­ letén. N agyüzem i g y á rtá s á n a k elő n y eit a la k ásép ítésb e n le h e tn e fe lh a sz n á ln i e rk é ­ lyek, o ld alfalak , sz á m tá b lá k színesítésére, v ilág ító testek é rd ek eseb b é té te lé re , ajtó k , fo g a n ty ú k e g y h a n g ú sá g á n a k o ld ására. A m á r e m líte tt k isszériás, v a riá lh a tó elem ek k evésbé hang sú ly o s, k is k ö ltség v etésű , de k ö rn y e z e tü n k b e n fo n to s sz e re p e t játszó ép ü letek (orvosi ren d elő k , isk o lák , ü zle­ tek) eg y h a n g ú sá g á t o ld h a tn á k k ö rb e fu tó f r izként, h o m lo k zati d íszk én t, cég táb la­ k ént. Ez k ö rn y e z e ta la k ítá su n k és v á ro ­ su n k szépítésén ek soron k ö v etk ező fe la ­ d ata. A fe n tie k b e n v ázo lt k é rd é se k re a v á ­ laszt a Z om án c- és Ü vegm ű v észeti B ien ­ n álé h iv a to tt m eg ad n i, s en n e k az el­ v á rá s n a k kell a jö v ő b en m egfelelnie. Krunák Em ese Irodalmi Színpadi Napok, Balassagyarmat, 1977 B alassag y a rm a to n d e c e m b e r 8— 11-e k ö ­ zött tiz e n h a rm a d ik a lk a lo m m a l re n d e z ­ ték m eg az országos — id é n a k a ssa ia k versenybeli fellépésével n em zetk ö ziv é szé­ le sed ett — Iro d a lm i S zín p ad i N ap o k at, tizenhárom — k ö z tü k h á ro m N ó g rád m e­ gyei (a k é t b a la ssa g y a rm a ti és a v an y arci) — eg y ü ttes részv ételév el. S n eg y ed szer úgy, hogy a fesztiv álp ro g ra m o t és szo­ kásos já ru lé k o s re n d e z v é n y eit (k iállításo ­ kat, film v etíté se k e t, á ru b e m u ta tó k a t stb.) egy eu ró p ai szo cialista ország iro d a lm á ­ nak. m ű v észetén ek szen telték . A lengyel, a szovjet-orosz, a b o lg á r so ro z a t u tá n u tóbb a cseh és szlovák, v a la m in t a cseh­ szlovákiai m a g y a r lite r a tú r a k in c s e s tá rá ­ b an v á lo g a th a tta k a fesztiv álo n ré sz tv e ­ vők. C apek, F ucik, Sm ocek, H ra b a l, F á b ry Z o ltán és m ás klasszik u s és élő szerzők m űvei, novelláik , re g é n y e ik szín­ p ad i ad ap táció i k e lte k é le tre a színpadon, leg tö b b esetb en értő , gondos to lm ácso­ lásban. A v á la sz to tt te rü le t (vagyis a csehszlo­ v ák iai irodalo m ) n a g y leh ető ség et b izto ­ 28 síto tt „ ö n tev ék en y szín p ad o sain k ” szá­ m ára. M inden szem pontból. A d ö ntő tö b b ­ ség é lt is ezzel a k ínálkozó lehetőséggel. M ű fajilag re n d k ív ü l válto zato s írá sm ű v e ­ k e t — n o v ellák at, re g é n y e k e t — á llíto tta k szín p ad ra, s a ren d ező k ü g y esen és h a tá ­ sosan s ű ríte tté k 20—30 percb e az érdekes, időszerű g o n d o lato k at úgy, hogy azok fo r­ m ai, stilá ris szem pontból is izg alm asak tu d ta k lenni. A b e m u ta tó k ra — m in t előzetes ism e­ re te in k a la p já n v á rh a tó v o lt — a fo rg a tó k ö n y v ek első so rb an cseh szerzők m ű v eit d o lg o zták fel, a cseh szín játszás erén y ei tü k rö z ő d te k a szín p ad i m eg fogalm azások­ ban . G o ndolunk itt a p o litik u s, közös gon­ d o lk o d ásra k észtető „ a n y a g ra ” , az ex p reszszionista szín játszás stílu sjeg y eire, m elyek azt a k ö z tu d o tt té n y t jelzik, hogy szín­ házi fe lfo g ásu n k ra, elk ép zelésein k re a cseh szín h á z n ak m in d ig n ag y o b b h a tá sa volt a szlovákénál. E gy — k ü lö n ö sen iro d alm i fo rrá s ú — szín p ad i m ű sik e ré t a lap v ető en h atáro zza m eg az a d a p tá lt an y ag k iv álasztása, fel­ dolgozása és m eg jelen ítése. A m ű v e k e t ebből a szem pontból m inősítve, e lh a n y a ­ g o lh ató k iv ételtő l elte k in tv e , e lm o n d h a t­ ju k , h o g y a v álasztás gondos, k ö rü lte k in tő és n a g y o n céltu d ato s v o lt: eg y fa jta , nem is lé n y e g te le n k e re sz tm e tsz eté t a d tá k a csehszlovákiai iro d alo m n ak , s jellem zően ta rta lm a z tá k a zo k at a leg fo n to sab b m o n ­ d a n iv a ló k a t, g o n d o k at, am ely ek k el a m ú lt­ beli és je le n k o ri iro d alo m szívesen foglal­ kozik. G o n d o lu n k it t — sok m ás m e lle tt — első so rb an a Já n o sik -le g e n d á ra , F u k s M u n d t o c k u r á r a v ag y Sm ocek n y á ja sa n k e m é n y kiélezettség ű , őszinte tá rsa d a lo m közösség féltésére a L a b i r i n t u s b an . Az a d a p ­ tációk, ö sszeállítások tö m ö rek , h o z z á é rtés­ sel sz e rk e sz te tte k — tu la jd o n k é p p e n ezt az e lism erést fejezi k i az a h a t díj, am e ­ ly e t a szín p ad v ezető ren d ező k k a p ta k fo r­ g a tó k ö n y v eik ért. A szín p ad i m eg jelen ítéssel m á r közel sem le h e tü n k o ly an elég ed ettek , m in t a k iv álasztással, ille tv e a feldolgozással. A z e re d e ti a la p a n y a g és az ad ap táció á lta lá ­ b an tö b b e t, érd e k e se b b et, izg alm asab b at íg ért, m in t a m it a m eg v aló sítás ad o tt. A p ro d u k ció k rendezése, lá tv á n y a , szín­ p a d te c h n ik á ja m eg leh ető sen eg y en e tle n ; a tö b b ség szeren csére közepes m inőségű, és csu p án k é t-h á ro m a lk o tá s az, am ely ta rta lm i és fo rm a i szem pontból e g y a rá n t é rd e k te len . Ö röm viszont, hogy lá th a ttu n k n égy o lyan d a ra b o t, am ely ik b en a le g k ri­ tik u sa b b szem is alig h a fe d e z e tt fel h ib á t, s k iv á ló n a k m o n d h ató . (A h iv a ta lo s é rté k ­ íté le ttő l fü g g etlen ü l — p é ld á u l a K IS Z K özp o n ti M ű v észegyüttes iro d alm i szín­ p a d á n a k L a b i r i n t u s elő adása, a k a p o sv á ri F o n ó m u n k ás kisszín p ad A s z o m o r ú v á r o s cím ű szín p ad i já té k a .) Az előadások sik e r­ telen ség e leg többször n em a ren d ező k fa n ­ tá z iá já n , ö tletein , vizuális te re m tő e re jé n m ú lo tt. A h ián y o sság o k in k á b b a szerep ­ lő k k el k ap cso lato sak . É rd ek es v o lt m eg­ fig y eln i, h o g y egy-egy csoporton b e lü l is m e n n y ire elté rő e k a képességek — beszéd­ tec h n ik á b a n , já té k k u ltú rá b a n , m ozgásban. A ren d ező k csak p á r szerep re tu d ta k m eg­ felelő szerep lő k et talá ln i, a tö b b i esetb en k én y telen ek v o lta k m egelégedni szükség­ m egoldással. (Lásd a b a la ssa g y a rm a ti M a­ dách Im re Iro d a lm i S zín p ad v a g y a v a ­ n y arci V eres P á ln é Iro d alm i S zín p ad elő­ ad ását.) A N ó g rád m egyei eg y ü tte se k kö­ zül e szem pontból eg y etlen k iv étel a b a ­ la ssa g y a rm a ti E x L ibris Iro d alm i S zín p ad volt, am ely re m e k színészi képességű fia ­ ta lo k a t „ fo g lalk o ztat”. A tiszta artik u láció , a szép k iejtés, a tiszta, é rth e tő beszéd — a fesztiv álo n úgy tű n t — jelen leg nem erőssége a m a tő r színjátszó m o zg alm u n k n ak . K á r, hiszen ez a szín p ad i előadások kiem elk ed ő en fo n to s h atáselem e. A z a m a tő r színház az u tó b b i év ek b en elem zőbbé v á lt: ez a jelenség (am ely, re ­ m éljü k , ta rtó s jellem zővé válik) m in d e n ­ k ép p en a m ozgalom erősödéséhez szám ít­ ható. D icséretes az az igyekezet, am ellyel ren d ező in k m e g p ró b á ljá k az elő ad áso k b an re jlő v a la m e n n y i leh ető ség et k iak n ázn i, ah o g y an le á sn a k a „m é ly ré te g ek b e ” és közlik v e lü n k elképzeléseiket, v élem én y ü ­ ket. Ezzel eg y id ő b en to v áb b i re m é n y e k re jo gosít a k o rá b b a n ta p a s z ta lt és tú lz o ttn a k m in ő síth ető ren d ező cen trik u sság visszaszo­ ru lása, hiszen az a m a tő r m ozgalom m in ­ d e n k o r közösségi g y ö k e rű és in d ítta tá sú . Az Iro d alm i S zín p ad i N apok v e rse n y ­ p ro g ra m já n a k év ek ó ta m eg szo k o tt és szé­ les k ö rű figyelem m el k ísé rt kiegészítője a szakm ai tan ácskozás, am ely m in d ig az egyes b em u ta tó so ro z a to k at követi. Szükség is v a n rá a to v áb b fejlő d és, a m ozgalom ú tjá n a k egyengetése, az esetleges v a d h a j­ táso k len yesegetése céljából. P ed agógiai célzata, hasznossága, szervezettsége, a fesz­ tiv álh o z való h a rm o n ik u s illeszkedése m ia tt k étség telen ü l szegényebb len n e n élk ü le a fesztivál, és valószínű, h o g y h iá n y á b a n m ég m o st is a szín v o n altalan ság , a h u l­ lám v ö lg y m ia tt fan y alo g n án k , m in t év ek ­ kel ezelőtt. A szak m ai tan ácsk o zás re n d je azo n b an egy p o n to n fe lté tle n ja v ítá s ra szo ru l: az a lk o tó k — és a k ü lső szem lélők: m ivel a fó ru m o n b á rk i részt v e h e t — egy­ é rte lm ű b b és h a tá ro z o tta b b ú tb a ig a z ítá st v á rn a k a m ozgalom irá n y ító , vezető szak­ em bereitől. V égezetül egy a b a la ssa g y a rm a ti fesztiv á­ lon évek ó ta v isszatérő gondról. M in th a az országos h a tó k ö rű fe sz tiv á ln a k m in i­ m ális, g y a k o rla tila g csaknem teljességgel e lh a n y a g o lh a tó , h a tá sa v o ln a m egyénk, N ógrád ö n te v é k e n y szín játszó m o zg alm ára — ta lá n csak a v en d ég látó B alassag y ar­ m a to t és c so p o rtja it leszám ítv a — , a re n ­ d ezvényen elv étv e ta lá lk o z h a tn i N ógrád m egye a m a tő r szín p ad i m o zg alm án ak a k ­ tív képviselőivel, ren d ező k k el, szín játszó k ­ kal. H o lo tt a b a la ssa g y a rm a ti Iro d alm i S zín p ad i N apok lé té n e k ép p en az a d h a t többszörös jelen tő ség et, h o g y a jelen lev ő p éld a e rejév el n ag y o b b e rő re se rk e n ti h e ­ ly i szín p ad i m o zg alm u n k at. Sulyok László �M e z e i J ó zsef: Madách V égre! N ehéz m á sk é n t üdvözö ln i és m él­ ta tn i a z t a ro p p a n t v állalk o zást, am ely ­ n e k íro tt összegzése n ég y és félszáz o ld a ­ lon n em rég je le n t m eg M e z e i J ó z s e f to llá ­ ból. A b u d a p e sti E ötvös L ó rá n d T u d o ­ m án y eg y e te m tan szék v ezető ta n á r á n a k m ű h e ly é b e n — R eviczky G y u lá ró l és a m a g y a r re g é n y rő l a lk o to tt m o n o g rá fiá ja u tá n — ism ét szin tézis k é sz ü lt el. E z ú t­ ta l M adáchról, a k in e k m u n k á ssá g á ró l az 1964 ó ta fe lle n d ü lt k u ta tá s o k fo ly a m a ­ to sa n hozzák az e re d m é n y e k et. M ezei a m ad á c h i é le tm ű n a g y részét (fia ta lk o ri d rá m á it, a M ó z e s t és te rm é ­ szetesen A z e m b e r tr a g é d iá já t ) m in t e g y e t­ le n n a g y e m b e risé g k ö lte m é n y k ib o n ta ­ k o zásá t fo g ja fel és é rte lm e z i. A le h e t­ séges so k féle sz e m p o n t közül a filozófiai­ e tik a i m eg k ö zelítést v álasztja. E n n ek irá n y t adó oszlopait m á r a ta rta lo m je g y z é k fo g a­ lo m ren d sz e ré b en k itű zi, h o g y a z u tá n k ö ­ rü lö ttü k gazdagon, d e n a g y ö nfegyelem m el fo rm á lta n á ra d jo n sa já to s láto m ásp ró zája. É rd ek es és ö sszetév eszth etetlen ez a k e ttő s ­ ség. É rzelm i fű tö ttsé g , k ö zlésvágy (csak­ n em az e red eti, elem zendő m ű a lk o tá s h ő ­ fo k án ) az egyik, a k ö n y v tá rn y i sz a k iro ­ d alo m elm é ly ü lt ism erete, k ritik á ja , a fo­ g a lo m h a sz n á la t tu d o m á n y o s eg z a k tsá g a a m ásik oldalon. M in d já rt a k ö n y v első la p ­ ja in m e g ra g a d ja az olvasót M ezei József g azd ag tá rg y i tu d á sa , a m ik o r a n n a k se g ít­ ségével felid ézi s z á m u n k ra az em b eriség ­ n e k azt a k u ltu rá lis közk in csét, am e ly M a­ dách é le tm ű v é n e k szellem i h á to rs z á g á t a l­ k o tja. D an te, M ilton, G oethe, B yron, S helley , a B iblia és az a n tik v itá s szerepel e tá g a b b é rte le m b e n v e tt fo rrá s o k között, cáfo lan d ó a „ m a g y a r F a u s t” m ég m a is fel-fel b u k k a n ó té v h ité t. Ez a — „M adách m ű h e ly é b e n ” cím et viselő — h a rm in c ol­ d a l ta lá n a k ö n y v leg em lék ezeteseb b fe je ­ zete, am ely m ellé azo n b an o d ak ív án k o zik a M ózesről íro tta k m é lta tá sa (377— 452. o.) M ezei itt sem h a jlik a rra , h o g y a so k ak m e g já rta ú tr a lé p je n és az ószövetségi alle­ g ó riá t — tö b b k o rá b b i elem zés k ed v en c eszm éje sz e rin t — k o n k ré t p o litik a i sze­ m élyiség ek re. K o ssu th ra v a g y S zéchenyire értelm ezze. Ú g y idézi elén k a d rá m á b ó l a T r a g é d ia u tá n i a rc k é p e t, h o g y ezenközben a küzd és-eszm e m in d e n itte n i é rte lm e k i­ b o n tak o zh assék , és v a n id eje, la n k a d a tla n figyelm e, é rzék en y ség e eg y -eg y részlet­ szépség m e g v ilá g ítá sá ra is. T erm észetesen m in d en . M ad ách ró l szóló k ö n y v igazi fo k m é rő je a T r a g é d iá r ó l íro tt fe je z e te k é rté k e . (M ezei Jó zsef m o n o g rá­ fiá já b a n is ez a rész teszi k i a te lje s szö­ v eg n ek csak n em k é th a rm a d á t.) M ad ách m ű v én e k v a ló b a n le g fo n to sa b b sík ja — em b erisé g k ö lte m é n y v o ltáb ó l k ö v etk ező en — a filozó fiai-m o rális. E bből a szem p o n t­ ból te k in tv e a T r a g é d ia m éltó, v ilá g iro d a l­ m i szin tű összegezés, szám ad ás a re fo rm ­ kor, a b e n n e to v á b b élő m a g y a r felvilágo­ sodás és az 1850-es é v ek h a z a i g o n d o lk o ­ d ásáró l. U g y a n a k k o r lá tn u n k kell, hogy m ég je le n té k e n y k u ta tá s i fe la d a to k v a n ­ n a k ezen a téren . N em lá tju k o ly an tisz­ tá n a m eg írást előző év tized szellem i tá jé ­ k o zódását, m in t azt B a ra n y i Im re, G y ő rffy M iklós és m áso k ered m én y ei a la p já n a fia ta lk o r v o n a tk o z á sá b a n m á r e lm o n d h a t­ ju k ; nincs k o rszerű k é p ü n k a szab ad k ő ­ m űvesség és a X IX . század i lib eralizm u s e szm ek ap cso latairó l; csu p án fő b b v o n alai­ b a n ism e rjü k a tá rsa d a lm i nyilv án o sság i fo rm á k a la k - és sz e re p v á lto zá sá t 1849 u tá n stb. M ezei k ö n y v éb en nem a n n y ira ú j ré sz le tk u ta tá s i e re d m é n y e k k el szolgál, m in t in k á b b k ö rü lírja a k ö ltő leh ető ség eit és elhelyezi ő t k o rá b a n . E k o rszak le g ­ é rté k e se b b in te lle k tu á lis v o n á sa it eg yéb­ k é n t a szerző a Széchenyi Istv án , K em én y Z sigm ond, A ra n y Já n o s kép v iselte, m eg­ k ü z d ö tt m o ralizm u sb an lá tja . (K iv ált a K em én y Z sig m o n d -u ta lá so k a t o lv asn án k öröm m el, m á sh e ly ü tt részleteseb b en is k i­ fejtve.) U g y a n a k k o r M ezei álla n d ó fig y el­ m et fo rd ít az eg y k o rú tu d o m án y o sság és p o litik u m jele n lé té re, am ely ek v aló b an e lv á la sz th a ta tla n o k a filo zó fiai-etik ai köz­ g o n d o lk o zástó l; ső t ism é te lte n figyelm ez­ te t a r r a a költőiségre, am ely rő l oly g y a k ­ ra n elfeled k ezü n k , h a a T r a g é d ia é rté k e i­ rő l beszélünk. M ezei m ódszere te h á t — ta ­ lálkozva az elem zendő m ű a lk o tá s lényegi v o n ásaiv al — jó l beválik. E g y etlen olyan m in ő sítést ta lá lu n k M adách v ilág n ézeté­ n e k jellem zésére, am ely állan d ó jelzővé k o p o tt, s ez a : „lib e rá lis”. A k ö ltő felfo ­ g á sá n a k v aló b an a la p ré te g é t a d ja , a szó­ n a k o ly an te lje s értelm ezéséb en , am ely ­ rő l az im én t szó ltu n k és am ely a lib e ra ­ lizm u st a X IX . század első felén ek M a­ g y aro rszág án felülem eli a n a p i p o litizálás fo g alom körein. M indvégig erősek, m a r­ k á n sa k a zo n b an M adách ra d ik á lis b eszű rő ­ dései is. E zt persze M ezei Jó zsef is jó l tu d ­ ja, m in t az M ózes-é rték eléséb ő l k id erü l. A szerzőnél azo n b an ta rtó s a b b n a k és fo n ­ to sa b b n a k lá tju k e z t az eszm ev o n u lato t. Úgy go n d o lju k , hogy M adách első nag y m e g rá z k ó d ta tása , a k éte lk e d é s első h u l­ lá m a nem V ilágos kö v etk ezm én y e, h a n e m m á r az 1840-es é v ek elején b ek ö v e tk e z ett, am ik o r a p e sti d iák év ek s o k irá n y ú tá jé ­ k o zódása u tá n szü lő fö ld jére h a z a té rv e , sz e m b e k e rü lt a m a g y a r v id é k á llap o táv al, az eszm ék m eg v a ló sítá sá n a k s iv á r leh e tő ­ ségeivel. A z ő „F elh ő k -k o r szaka” te h á t időben m egelőzi a v ele egyidős P e tő fi idő­ leges k ed ély b o ru la t át ; m é ly p o n tjá ró l és a válság in te n z itá sá ró l n é h á n y v e rse és a C s a k t r é f a cím ű d rá m a ta n ú sk o d ik , a m e­ ly e t P ető fi e m líte tt v e rsc ik lu sá v a l és C zakó Z sigm ond L e o n a cím ű tra g é d iá já n a k v i­ lá g fá jd a lm á v a l és g y ű lö letév el v e th e tü n k egybe. E té m a k ö rt, am e ly n e k átélése és m eg fogalm azása szü k ség es á tm e n e t a lib e­ rá lis illú zió k k al való leszám oláshoz — a ro m a n tik u s g o n d o lk o d ó -p ró fé ta e lm ag á­ nyosodási k o m p le x u sa k é n t ta r th a tju k szá­ m on. (A re fo rm k o rb a n e n n e k k ö zk ed v elt p é ld ázata, tö b b e k között, é p p e n a M ózesallegória.) M adách é le tú tjá n azo n b an m i­ h a m a r (m ár 1844-től) lassú ocsúdás és a m egyei é le tb e n való tu d a to s sz erep v állalás k ö v etk ezett, am ely c sú c sp o n tjá t 1847-ben é rte el: e k k o r v a llo tta először (Szontágh P álh o z ír t egyik levelében) k ö ltő n k jo ­ g o snak és sz ü k ség szerű n ek a fo rra d a lm i erő szak alk alm azását. E ttő l a M adáchtól, a k in e k jellem k ép e m ég m in d ig n e m él eléggé m ély en tu d o m á n y o s és iro d alm i ism e re te in k b e n , nem m eglepő a z é re tt re á lp o litik a, A c i v i l i z á t o r ariszto p h an eszi élessége és a 48-asság re n d ü le tle n m egőr­ zése. M ezei Jó zsef T r a g é d ia - e l e m z é s e felhasz­ n á lja az u tó b b i év tiz e d e k k u ta tá s a in a k m in d e n e re d m é n y é t. N em kevés k é rd é s­ ben azo n b an izg alm as ú ja t hoz. E részle­ te k és h e ly e k felso ro lása te te m e s lis tá t igényelne. E m lítsü k m eg — m u ta tó b a — k ö zü lü k Á dám ö n isten ü lési k ísé rle te in e k á rn y a lt elem zését a tö rté n e ti színekben, az e m b e r-lé t leh ető ség ein ek szem besítését az Ú r a ttr ib u tu m aiv al, az e m b e r te rm é ­ szeti és tá rsa d a lm i lé n y k é n t á b rá z o lá sá n a k sokszínű ra jz á t, to v áb b á Á d ám és É va „m u n k a e lo sz tá sát”, a re fo rm k o r-á lm o d ta kép ó k o rb a v e títé sé n e k jó n é h á n y részle­ té t stb. Z ilah y K áro ly , a T r a g é d ia első b írá ló i­ n a k eg y ik e m ég k ifo g á sk é n t e m líte tte , hogy a d rá m a i k ö lte m é n y m in d e n szerep lő jén ek szövegéből m ag a a k ö ltő beszél. S zám u n k ­ ra ez m á r term észetes, a m ű fa j lén y eg i vonása. M ezei L u cifer a la k já n a k vizsgá­ la ta k o r m in th a szeg én y íten e a k ép en . No­ h a elk ü lö n íti L u c ife rt a k e re sz té n y m íto ­ szok ö rd ö g áb rázo lásaitó l, ú g y véli, hogy az Úr ra l való szem benállás, a n y íltszín i lá ­ zadás a m ű p ro ló g u sá b a n re m é n y te le n , „az expozíció e lv o n t s ík já n a T r a g é d ia m á r m egoldott, a v álasz előre je lz e tt, kész.” (103. o.) N em csak a m a d á c h i szöveg m ond ism é te lte n ellene L u cifer ily en é rte lm ű és m é rv ű „lefo k o zásán ak ” ; re n d ező k én t, ső t p u szta k o m m e n tá to rk é n t tö rté n ő elem zé­ sének. M ég v ilá g o sa b b a n á ru lk o d ik az a l­ k o tó m ű h e ly titk a iró l A n ő t e r e m t é s e cím ű M adách-vers, am ely n em h a g y k étség et afelől, h o g y itt v a ló b a n a k o ra b e li b ib lia­ k ritik a polite is ta iste n k é p z e té n ek h a tá sá ró l v a n szó, b á r ném ileg h a lv á n y u ló m eg fo ­ galm azásb an , de így is az „ e g y ü tt te re m ­ té n k ” őszinte v á llalásáv al. E llenkező eset­ 29 �b en n em v o ln a a szig o rú an és n ag y tu ­ d ato sság g al szerk esztő k ö ltő n e k szü k ség e rá , hogy az Ú r szem léletét is v á lto z á sá b a n á b rá z o lja az I., illetv e a XV. színben. O tt az Ú r m ech an ik u s, az ö rö k létig érv é n y e s re n d e t alk o t és őriz (am it jó l szem léltet a gép m e ta fo rá ja a te re m te tt v ilág ra), e m itt — L u c ife r ta g a d á s á t is é rté k e lv e — a z e lle n té te k h a rc á b a n és eg y ség éb en to ­ v áb b h a la d ó d ia le k tik u s fo ly am ato t. M e z e i J ó z s e f k ö n y v é t vég ig o lv asv a és végiggondolva, k ét, a m o n o g rá fiá tó l fü g ­ g etlen k érd é s is fo g la lk o z ta tja a z olvasót. H a ily en m é rté k b e n h u lla n a k k i to v á b b ra is o k ta tá si re n d sz e rü n k b ő l, k özgondolko­ zásunkból a X V III. és X IX . század hagyo­ m ányai, m e g m a ra d -e a k ö v etkező nem ze­ d ék ek szám ára a T r a g é d ia so ra in a k m in ­ d en je le n té s á rn y a la ta , és v a ló b a n ösztön­ zőül szolgáln ak -e m a jd M adách m e g ism e r­ te té sé re az olyan ta rta lm a s, de n em köny­ n y ű elem ző -érték elő m ű v ek , m in t M ezeié? Az ú j m o n o g rá fia — n é h á n y a d m a g áv a l az e lm ú lt év tized ek M ad ách -iro d alm áb ó l — e g y é b k é n t á rv á lk o d ik a szám v etés kép ze­ letb eli könyvespolcán. M adách Im re összes m ű v ei (gondos, k o rsz e rű jeg y zetan y ag g al is) b e le férn én ek 8— 10 k ö tetb e. S m iközben A z e m b e r t r a g é d iá ja h o v a to v á b b a k im ű ­ v e lt n y elv ek m in d eg y ik én olv ash ató , filo­ ló g ián k és k ö n y v k ia d á su n k — szellem i és an y a g i n ehézségekre, lek ö tö ttsé g re h iv a t­ kozva — m in d m áig ad ó s a k ritik a i k ia ­ d ással, sőt m e g in d ítá sá ra a közeljövőben sincs k ilátás. U g y an csak h iá n y z ik egy tü ­ zetes é le tra jz , egy k o rszerű b ib lio g ráfia, a fia ta lk o ri d rá m á k a t is felölelő szín h áztö rté n e ti á tte k in té s. V ajo n m eddig? ( M a g ­ Egy „befejezetlen” műről lalkoznak, míg mások annak egyes gyára­ ival. Feltűnő azonban itt (és ez m ár nem m űfaji probléma, hanem módszertani), hogy az egyes üzemek adatainak bem utatásánál sem nagyon hagyatkozott egyéb forrásokra — m int a R im am urányi R t levéltárára és a korábbi szakirodalom ra. Részben talán ezzel is m agyarázható az az elcsúszás, am ely a nógrádi olvasót legérzékenyebben érinti: a könyvet olvasva ugyanis egyáltalán nem derül ki, hogy a Rima legnagyobb üzeme a salgótarjáni acélgyár volt, hanem inkább úgy látszik, m intha az ózdi lett volna a leg­ fontosabb és legjelentősebb gyár. A könyv m ondanivalójának világos egy­ értelm űségét, a tém a m egragadásának köny­ nyedségét és ezzel a helyi üzem történet hiányainak kívánt pótlását gátolja ezen kívül a szerkesztésnek is bizonyos értelem ­ ben m egkérdőjelezhető néhány eleme. M ind­ já rt első kérdésként az, hogy mi indokolja a könyv m ondanivalójának az 1881—1919 időhatárok közé való korlátozását. Az még elfogadható, hogy a részvénytársaság tör­ ténete a Rimamurányvölgyi Vasmű Egye­ sület és a Salgótarjáni Vasfinomító T ársu­ lat fúziójával jött létre és ezért a fúzió éve vehető kezdetnek. De az 1919-nél ez sem m i­ vel sem látszik indokolhatónak. (Talán csak az csábította a szerzőt erre a megoldásra, hogy a P árttörténeti Intézet Archívum ában levő TAGYOB anyagban — mely egyéb­ ként nem helyi kezdeményezés volt, hanem országos — az Acélgyár akkori egyik veze­ tőjének részletes jelentése található a forra­ dalm aknak a salgótarjáni acélgyárban tör­ tént lefolyásáról, és ennek a forrásanyag­ nak a bedolgozásával a m űnek hatásos be­ fejezést ad hat — tekintet nélkül arra, hogy a részvénytársaságnak a címben ígért tö r­ ténete nem fejeződik be 1919-ben. Az ol­ vasónak különben is az az érzése ezzel a fejezettel kapcsolatban, hogy a szerző tú l­ zottan tám aszkodott az előbb em lített, irány­ zatos, az eseményeket utólag, jobboldali be­ állítottsággal értékelő jelentésre és ezzel némileg eltorzította a Tanácsköztársaság salgótarjáni és azon belül acélgyári ese­ m ényeinek a képét.) A szerkezeti problémákhoz tartozik to­ vábbá, hogy a tartalom jegyzékben rend­ kívül logikusnak tűnő és m utatós fejezeti tagolódás a szövegben helyenként teljesen feleslegesnek mutatkozik. A nemegyszer csak alig egyoldalas részfejezetek okozzák, hogy az anyag belső rendje széttöredezik, logikai gondolatmenete nehezen követhető­ vé válik. Sokszor az a benyomása az olva­ sónak, hogy a szerző más hasonló tém ájú — de sokkal nagyobb terjedelm ű — mű Az olvasó mindig örömmel vesz kézbe olyan országos jellegű kiadványt, melyben a saját lakhelyére vonatkozó adatokat re­ mélhet. Ezért előzte meg várakozás sokak körében a R im am urány—Salgótarjáni Vasmű RT történetéről készült mű megjelenését, m elyet Réti L. László írt és am ely az A k a ­ démia Kiadó gondozásában látott napvilágot. Különösen azért v árh atta a megye ip a­ rának m últja irán t érdeklődő olvasó ezt a könyvet, m ert a tíz évvel ezelőtt m egjelent gyártörténeti feldolgozás sok vonatkozásban befejezetlennek volt m ondható; a rendel­ kezésre álló rövid idő, a szerkesztők tapasz­ talatlansága következtében — a szerzők leg­ jobb akarata ellenére — bizonyos arány­ talanságok, elnagyoltságok m utatkoztak ben­ ne, és ezért úgy látszott, hogy a tém ával még tovább kell foglalkozni, az egyes ke­ vésbé kidolgozott részletkérdések feltárását tovább kell folytatni. A most m egjelent, rangos külsejű, m in ta­ szerűen összeállított, bő jegyzetanyaggal ren­ delkező könyv — amely ráadásul szélesebb ívben öleli fel a tém át, hiszen az egész rész­ vénytársaság történetét dolgozza fel — jog­ gal kelthette azt a rem ényt, hogy a korábbi könyv hézagait pótolni fogja és az acélgyár történetéhez országos kitekintésű, az össze­ függésekbe sokkal jobban beágyazódó, de az egyes részletkérdésekben is sok m egvála­ szolatlan kérdésre választ adó kiegészítésül szolgálhat. A könyvvel való közelebbi m egism erke­ dés során azonban az olvasónak a rra kell rádöbbennie, hogy öröm e nem lehet fel­ hőtlen, a szép és szakszerű könyv az előzetes várakozásoknak csak részben felel meg, hogy tehát így a tém a feldolgozása még mindig nem ju to tt közel a befejezéshez. Hogyan lehetséges az, hogy ilyen magas szakmai színvonalon készült mű (a szerző kandidátusi disszertációja, am elyet az oppo­ nensi vélem ények m ellett egy tudományos intézet vitája is tám ogatott) az olvasóban hiányérzetet kelthet. A könyv fejezetrendszerét nézve az a be­ nyomása az olvasónak, hogy a szerző ön­ m agában sem tisztázta világosan, hogy csak a részvénytársaságnak (m int jogi személy­ nek) a történetét dolgozza-e fel, vagy pedig tágabb értelem ben foglalkozzék a tém ával és így a részvénytársaság üzemeinek a tö r­ ténetét is beledolgozza-e m unkájába. Így aztán egyes fejezetek csak a társasággal fog­ 30 v e t ő , 1977. E l v e k é s u ta k ) . K erényi Ferenc szerkezeti tagolását vette m intául, figyelmen kívül hagyva, hogy ilyen terjedelem nél ez a differenciáltság csak zavarólag hathat. A könyv helyi felhasználhatóságát egyéb akadályok is nehezítik. Igy elsősorban az, hogy egyes részfejezetek (mint pl. a II/1., vagy a III/2. számú) teljesen híjával van­ nak minden jegyzetnek, utalásnak és így egyáltalán nem ellenőrizhető, hogy az azok­ ban a fejezetekben közölt sok tényanyag, adat honnan származik. A karatlanul is az a gyanúja tám ad az olvasónak, hogy vajon itt nem olyan esettel áll-e szemben, m int amilyet a Valóság 1977/11. szám ában Be­ rend T. Iván és társai írnak le vitriolos őszinteséggel a tudományos m űvek lábjegy­ zeteiről készített rendkívül tanulságos írá ­ sukban: vagyis, hogy a szerző ism er a té­ mába vágó „kutatásokat, teljesítm ényeket, fel is használja azokat, de nem hivatkozik rájuk.” Sok esetben megnehezítheti a világos meg­ értést az igazgatósági jelentések m érlegada­ tainak helyenként kissé öncélú zsonglőr­ ködésnek ható feldolgozása, amelynek gon­ dolatm enetét csak egy rendkívüli türelem ­ mel bíró közgazdász vagy pénzügyi szak­ ember tudja nyomon követni. A számszaki adatok történeti feldolgozása önm agában még nem kvantifikáció, nem lehet cél, csak eszköz, amely a további általánosítható tör­ vényszerűségek vagy következtetések meg­ fogalmazását tám asztja alá. A könyvnek helyi értékelését, itteni fel­ használhatóságát zavarja továbbá még az a körülmény, hogy jól látszik: a szerzőnek a tereppel semmi személyes kapcsolata nincs. Ez viszont — végül is üzem történetről van szó — alapkövetelm ény lenne. (Igaz, a Du­ nántúli Tudományos Intézet, ahol a m űvet m egvitatták, ehhez vajm i kevés segítséget nyújthatott.) Így lehetséges az, hogy a szer­ ző bizonytalan a helynevekben: Salgótarján és Salgóbánya nevét szinonim ákként hasz­ nálja; a m unkásélettel kapcsolatos fejezet­ ben egy szó em lítést sem tesz pl. a száz­ évesnél régebbi salgótarjáni acélgyári kór­ házról. iskoláról és az 1978-ban százéves olvasóegyletről. Sajnálatos továbbá, hogy a felhasznált irodalom jegyzékében (ahol M arxot és Lenint is feltünteti) nem találunk olyan alapvető művet, m int T etm ajer Alfrédnek a részvénytársaságról írott, 1906-ban meg­ jelent m unkáját, az újabbak közül pedig joggal hiányolhatjuk az acélgyár 100 éves évfordulójára kiadott könyvet és a Nógrád megye története II. kötetét (1969-ben jelent meg!), melyek mindegyike sok új kutatási eredm énnyel já ru lt hozzá a salgótarjáni acél­ gyár és ezzel a Rim am urányi Részvénytár­ saság történetéhez is. Szomorú jelensége korunknak, hogy a tör­ ténelem, a történettudom ány egyre jobban elszakad a tömegektől. Ezen csak úgy lehet némileg segíteni, ha a tudományos eredm é­ nyeket az érdeklődőkhöz valam elyest köze­ lebb tudjuk hozni; ami term észetesen nem a tudományosság feladásában kell, hogy meg­ mutatkozzék, hanem abban, hogy a történettudom ányi m unkák (ahol ez csak lehetséges) jobban kapcsolódjanak a helytörténethez, m e­ rítsenek többet abból, éljenek jobban a hely­ történeti vonatkozásokból eredő előnyökkel. Ezeknek a meggondolásoknak a fényében van hiányérzetünk az ism ertetett mű kapcsán is. Ezért érezzük azt, hogy egy alapjában helyi jellegű, tehát egy adott tájhoz szervesen kö­ tődő tém a feldolgozásának ilyen országos megközelítése, ilyen sterilen, a hely ism erete nélkül, szinte lom bikban való feldolgozása teljes, m aradéktalan eredm ényt nem hoz­ hat. Ezért m ondhatjuk azt, hogy a R im am u­ rány—Salgótarjáni Vasmű RT-nak és ezen be­ lül legjelentősebb gyárainak, a salgótarjáni és ózdi üzem eknek a története még nagyon is befejezetlen, feldolgozása továbbra is sok feladatot ró a kutatókra. Schneider Miklós ��� Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document https://dkvt.bbmk.hu/pf/a14055f5eaaeff4ff1e6a88bc7debb87.pdf Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Végh Miklós Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1978 Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Language A language of the resource hun Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Title A name given to the resource Palócföld – 1978/1. szám Type The nature or genre of the resource folyóirat 1978 folyóirat Irodalom Közélet Művészet Nógrád megye Társadalompolitika