https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/214820a3ccab748e54501f62afbb616b.pdf 7f959343f71c1783052922d468b65092 PDF Text Text 1976 4 Szocializmus és kultúra Képzőművészeti életünk új minőségéről Madác. -emlékérmesek ,,megvallatása” Hajnóczy Péter és Pál József prózai írása, Veres János, Banos János és Hann Ferenc versei Nógrádi dokumentum ok a Rákóczi-szabadságharc korából Munkásfiatalok országos versmondó versenye PALÓ C FÖLD Ú j igények, nagyobb követelm én yek a la k ítjá k a m űvészeti élet jelenét, form álják fejlődési irányait. Nem a rem ekm űveket d irek ­ tívák alapján m egrendelő „h iv a ta li” szándékokról van szó, hanem „egy tudást és kultúrát kereső nép v á rja íróink, m űvészeink eliga­ zító, szép szavát, eszm éltető alkotásait. O lyan alkotásokra vágyik, am elyek önm aga m egism erésére, az em ber otthonosan és igazságo­ san berendezett életének eszm ényeire ta n ítjá k ”. Ezek az alkotások csak akkor születhetnek meg — feltételezve persze a valóság m űvészi értéket terem tő m egform álásának képes­ ségét — , am ikor az alkotók nem divatok, „irán yzatok ” nyomán, ha­ nem a valóság alapos ism eretéből építkeznek; am ikor m ondaniva­ lóju k a közösségnek és a közösségért fogalm azódik m eg; am ikor nem egym ás m éricskélése, rangokkal, kapcsolatokkal és an yagiak ­ kal kifejezett presztízse a m érvadó; am ikor nem a n yilatk ozatok m egfogalm azását, hanem a m űvek, eszm ényeket és értékeket adó alkotások révén k íván n ak önm aguk, gondolataik irán t figyelm et kelteni. Szűklátókörű provincializm us lenne nógrádi léptékkel m érni az a l­ kotóm unka fejlődési ütem ét. A zo k az eszm ecserék, am elyek a k ö ­ zelm últban alkalm at adtak a m egye m űvészeti életét jellem ző voná­ sok felm érésére, az ú jabb tendenciák elem zésére — országos viszo­ nyításokon alapultak. A m egyében élők, a m űvészet iránt va lam e­ TÁRSADALOMPOLITIKAI, IRODALMI MŰVÉSZETI FOLYÓIRAT �lyest érdeklődők előtt is közism ert, hogy az elm últ m ásfél évtized ­ ben elsősorban a képzőm űvészet fejlődése, az alkotóm unka feltéte­ lein ek javítása, a kiállítási program ok gazdagodása, a m ecenatúra egészséges erősödése kapta a legtöbb figyelm et. A koncentrált erő­ feszítések eredm ényei ism ertek: N ógrád (s főképpen Salgótarján) az ország m űvészeti térképének számon tartott, jelentős pontja. Már m a látszik azonban, hogy a fejlődésn ek ez csak az egyik nélkülözhetetlen, de csak kezdeti fázisa lehetett, hiszen az alkotók szám ának gyarapodása, a kiállítási és vásárlási a lk alm ak bővülése nem öncél — a közösségben tovább élő m űveken van a hangsúly. A közönségen, m ely érdeklődik, érti és befogadja az alkotásokat, s a m űveken, m elyek a m i világun król, korszerűen és elkötelezetten szólnak. Ez a bonyolultabb, az alkotókat orientáló, a közösséget fe l­ készítő nevelő m unka m a m ár nélkülözhetetlen feltétele a továbbha­ ladásnak. K épzőm űvészeti életünk m a tapasztalható gondjai — a stagnálás tünetei — összefüggnek azonban e terület kiem elt helyzetével is. A nagyobb és szerves fejlődésből fakadó hagyom ányokkal rendelkező szellem i-m űvészeti központok p éld ája m u tatja: ha egyik va g y m á­ sik alkotói-m űvészeti ág nem egy szélesebb ívű, eleven, alkotásra serkentő m űvészeti életnek része — belterjessé válik, éppen m ono­ polhelyzete lesz fejlődésének legfőbb akadálya. (Ahol például a képzőm űvészeti életet nem segíti az irodalm i élet, nem kapcsolód­ hat a zenei, színházi stb. élethez, befeléfordulása, bázisának szű­ külése előbb-utóbb törvényszerűen m egm utatkozik.) A z alkotásra ösztönző légkör azonban nem csupán m űvészetszer­ vező m unka eredm énye. Ha m aguk az alkotók nem élnek a m eg­ ú ju lást adó társadalm i kapcsolatokkal, élm ényekkel, ha „a tiszta forrás” absztrakcióvá vá lik , akkor a stagnálás, a zsáku tcák g y a ra ­ podása erősödik, az eszmei biztonság törvényszerűen gyengül. A m űvészeti közéletet form áló' konstruktív erők nagyobb a k tiv i­ tása és a k ritik a felelőssége, elvszerűsége az ú jabb kibontakozás fontos feltétele. M a a vid éki alkotók — a h elyi erők szabta lehető­ ségek m iatt is, az országos figyelem bizonytalansága következtében is — hátrányos helyzetben vannak. (A z országos fórum ok ritkán — s nem elég következetesen — érték elik a vid éki folyóiratok m un­ káját, a zen ekritika fővárosközpontúsága is közism ert, a nagyobb vid éki k iállítások m éltatásában pedig időnként a szem élyes kapcso­ latok, a p rivát szempontok nagyobb figyelm et kapnak, m int a m ü­ vészetpolitikai, esztétikai érdekek.) A gondok szám bavétele egyúttal a továbblépés irán yait is segít tisztázni. Ezért is lesz, lehet a következő időszak m űvészetpolitikai m unkájában nagyobb szerepe az alkotókat orientáló társadalm i k ap ­ csolatoknak, élm ényeknek, ezért k ell — a közm űvelődés fejlődése kínálta lehetőségekre építve — a m űvészeti élet „h átterét” bővíte­ ni, ezért k ell elevenebb szellem i élet kialakításán m unkálkodni — a zene, az irodalom , a színházi ku ltú ra pozícióit ja v ítv a . E zért nem lehet m ellékes az am atőr m űvészeti m ozgalom jövője, a nagyren ­ dezvén yek koncepciója sem. M a alkotásra ösztönző légkörben élünk. Százezrek életét form áló folyam atok, nem zedékek ú tjá t alakító tervek, hagyom ányokat te­ rem tő kezdem ényezések, izgalm as, állásfoglalásra késztető ellen t­ m ondások tanúi és részesei vagyu n k. O lyan korban, am elyben a langyos jelen lét senkitől sem (a m űvésztől m ég kevésbé) fogadható el, olyan időszakban, am ely az em bert gazdagító, az em berért szó­ ló szocialista m űvészetet ösztönzi. S ez nem határozatokkal oldha­ tó meg, de az alkotói felelősséggel együttjáró feladatokat jelent, m űvekben kifejeződő cselekvést igényel . K iss A u rél TARTALOM 3 E. A. B a ller: Szocializm us és ku ltú ra 5 B ereczky Loránd: Sikerek, gondok, rem ények 7 Sulyok László: M adách-em lékérm esek „m egvallatása” 9 K ő-Szabó Im re: Új élet felé. Rom hány 11 V eres János: V idít az ég, C sillagok fia 11 Banos János: H avak havában 11 Hann Ferenc: Stílu sgyakorlatok a hetvenes évek avitt d ivatja szerint 12 H ajnóczy P éter: H ány óra? 14 H ajnóczy P éter: A fűtő 18 P ál József: Leanderlevél 22 Tam ás István: K ötéltánc, K esely, B al 23 Lakos G yörgy: R ákóczi és m egyénk korabeli irodalm a 25 L eblancn é K elem en M ária: D okum entum ok a Rákócziszabadságharc N ógrád m egyei esem ényeihez 27 M unkásfiatalok országos 27 Palóc Múzeum, 1976 (G aram völgyi József) 28 K öpeczi B éla — R. V árkonyi Á gnes: II. Rákóczi Ferenc (Rásó József) 29 Ratkó József: T örvénytelen halottaim , 30 Iluh István: versm ondó versenye (C sík P á l) Jó reggelt, fén y (Horpácsi Sándor) A cím oldalon és borítókon B álván yos Huba m unkái TÁRSADALOMPOLIT IKAI, IRODALMI,MŰVÉSZETI FOLYÓIRAT A NÓGRÁD MEGYEI TANÁCS MŰVELŐDÉSÜGYI OSZTÁLYÁNAK LAPJA Felelős szerkesztő: Végh Miklós. Szerkesztőség: 3100 Salgótarján, Arany János út 21. Telefon: 14—13. Kiadja a Nógrád megyei Lapki­ adó Vállalat. Felelős kiadó: Vida Edit. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető bármely postahivatalnál, a kézbesítőknél, a posta hírlap­ üzleteiben, és a posta Központi Hírlap Irodánál (KHI Budapest V., József nádor tér 1. sz. Postacím: 1900 Budapest (közvetlenül, vagy postautalványon, valamint átutalással a KHI 215-961 62 pénzforgal­ mi jelzőszámra. Egyes szám ára 5 Ft, előfizetési díj fél évre 15, egy évre 30 Ft. Megjelenik kéthavonta. Kéziratokat és rajzokat nem őr­ zünk meg és nem küldünk vissza. IN D EX : 25.925 76.5815 N. m. Ny. St. 1600 db �VÁLTOZÓ VALÓSÁGUNK Szocializmus és kultúra Az SZKP KB-nak a párt XXV. kongresszusa elé terjesztett beszámolójában L. I. Brezsnyev kiemelte: „A kommunizmusra való áttérés elérése érdekében nem csupán az egész társadalom gazdasági, hanem kulturális fejlődésének is magas színvonalat kell elérnie”. A kommunista építés gyakorlata tehát a Szovjet­ unióban különös figyelmet szentel a kultúra problémáinak: ami­ nek bizonyságául ki kell emelni, hogy a tudomány, a művészet és az oktatás, de a szocialista kultúra mint egész fejlődésének kérdéseit olyan, egyik legfontosabb pártdokumentumban is ki­ dolgozták, mint „A népgazdaság fejlődésének fő irányai a Szov­ jetunióban 1976— 80 között”. Ugyanakkor a szocialista társadalomban a kulturális hala­ dás elméleti és politikai aktualitásának problémája a jelenlegi nemzetközi helyzet és az ideológiai harc sajátosságaiból is ered, ami a következőket teszi szükségessé: a) a kulturális-történelmi haladás, és ezzel kapcsolatos különböző antikommunista elméle­ tek polgári koncepcióinak a kritikája, és b) a jobb- és baloldali revizionizmus különböző jelenségeinek leleplezése. A KULTURÁLIS FORRADALOM LENINI ELMÉLETÉNEK LÉNYEGE A marxizmus tanítását továbbfejlesztve a szocialista forra­ dalom következtében a társadalom szellemi szférájában végbe­ menő forradalmi változások törvényszerűségeiről és a régi kul­ túrának egy új típusúval való felváltása szükségességéről, a kulturális forradalomról alkotott következetes és logikus elmé­ letet Lenin dolgozta ki. Mi a lenini kulturális forradalom elméletének lényege, és mi a jelentősége a mai korunkban? Ez a kérdés különös érdek­ lődésre tart számot. Amennyiben ugyanis különböző országok más-más utakon jutnak el a szocialista forradalomhoz, különféle körülmények között valósítják azt meg (figyelembe véve a konkrét, történel­ mi, nemzeti és egyéb sajátosságokat), akkor vajon a kulturális forradalom — ahogy a revizionisták állítják — nemcsak a ke­ vésbé fejlett országok számára kötelező-e? Nem lehetséges-e, hogy szükség volt erre Oroszországban, ahol a lakosság 73 szá­ zaléka írástudatlan volt és több tucat még az írásbeliséggel sem rendelkezett, de nincs rá szükség a fejlett tőkésországokban? A marxizmus erre a kérdésre válaszolva hangsúlyozza: a kulturális forradalom, mint a kommunista forradalmi kialaku­ lásnak egyik legáltalánosabb törvényszerűsége, valamennyi or­ szág számára kötelező, még a legfejlettebbek számára is. Miért? Ismeretes, hogy a kapitalizmusban az emberi kultúra fej­ lődésében óriási ugrás megy végbe. Ez a kor az ész legnagyobb győzelmét jelenti. A korhoz a művészet és az irodalom legna­ gyobb mestereinek neve fűződik: nagy tudósokat és feltalálókat adott a világ számára. A kapitalizmus korszakában jelennek meg az olyan tömegkommunikációs eszközök, mint az újság, rá­ dió. mozi, televízió stb. Ugyanakkor a kapitalizmusban a szellemi fejlődés az em­ beriség nagy tömegeinek kárára megy végbe: a kultúra valódi alkotója kívül reked a kultúrán. Ezt az ellentmondást jellemezve, Marx a következőket mondja: „...M in él kulturáltabb az a do­ log. amit a bérmunkás létrehoz, annál barbárabb ő maga; ...mi­ nél átgondoltabb az a munka, amit végez, szellemileg annál ki­ fosztottabb és a természet igájának még kiszolgáltatottabb.” Ezt a kapitalizmus ideológusai is elismerik, beleértve az „elit-elmé­ letek” híveit. Ebből a tényből azonban a marxizmussal ellenté­ tes következtetést vonnak le, mivel úgy teszik fel a kérdést: tud a szellemileg kifosztott munkás a kultúra igazi alkotója lenni? Azaz: a dolgozók szerepe, szerintük, a kultúra fejlődésében az, hogy megteremtsék az alkotás feltételeit a kiválasztott „szellemi elit” számára. Közben azonban „elfelejtik” , hogy mind az eszté­ tikai érzék, mind a mesterségbeli tudás, mind a művész tehet­ sége nem más, mint az embermilliók alkotó tevékenységének eredménye — a kőszerszámok megmunkálásától kezdve, a bar­ langművészet naiv rajzaiig. „Elfelejtik” , hogy a Newton előtti nemzedékek százai mindennapi életük során az általa megfogal­ mazott törvények szerint cselekedtek, ezzel készítve elő magát a newtoni felfedezést: vagyis tehát, hogy a nagy alkotások min­ dig az egyszerű emberek millióinak tettein alapulnak, az ő alko­ tó tevékenységükben kelnek életre, öltenek testet, fejlődnek. „A zenét a nép alkotja, mi zeneszerzők csak elrendezzük” — mondta Glinka. A kulturális értékek nem mások, mint az alko­ tó tevékenység materializálódott formái. S csupán abban az esetben lépnek elő kulturális értékké, miután már elsajátították őket, új életet kapnak a további alkotó teremtésben: az elmélet fejlődésében vagy a valóság gyakorlati, tárgyi átalakításában. A tőke világában az uralkodó osztályok nem csupán mások munkájának eredményeit sajátítják ki maguknak, hanem azok alkotó tevékenységét is. Hogyan megy ez végbe? A tőkés munkamegosztás az embert a gép tartozékává vál­ toztatja. A burzsoázia természetesen kénytelen bizonyos fokig „gondoskodni” a munkások kulturális szintjéről, ez a „gondos­ kodás” azonban nem megy tovább a termelés követelményeinél, és elvileg egyenlő a gép tökéletesítéséről való gondoskodással. (A japán Sony cég például rendszeres kémiai, fizikai és elektro­ nikai foglalkozást tart a munkások számára. Ezek az órák azon­ ban kimondottan utilitárius jellegűek. Miközben a dolgozók munkáját a tőkés munkamegosztás a gépnek rendeli alá. hiány­ zik a munkások önálló tevékenysége, nem alkotó, mechanikus funkciókká korlátozza azt.) Ilyen körülmények között a munkás olyan kultúrát hoz létre, amely teljesen feloldódik a tömegben és elveszti individualitását. Mivel a kulturális-történelmi folya­ mat alanyaként, szubjektumaként a nép csak mint összesség je­ lenik meg, a dolgozók egész alkotó tevékenysége is úgy jelenik meg számukra, mint valami ismeretlen, nem hozzájuk tartozó — idegen tulajdon. Sőt mi több: mint velük (ti.: a tőkésekkel) szemben ellenséges erő. És ez még nem minden. Mivel azonban a kultúra, mint tu­ lajdon nyilvánul meg, és az emberek többségének szellemi vi­ lágát vásárlóerejük korlátozza, így ez közvetve vagy közvetle­ nül korlátozza a kultúrával való egyesülésüket is. (A fentebb már említett Sony cég munkásainak havi bére például 15 %-kal kevesebb, mint az átlagos országok keresetei: következésképoen a cég a termeléshez szükséges kereten kívül korlátozza a kultu­ rális felemelkedés lehetőségeit is.) Még a tömegeknek a kultúrá­ val való ilyen mérvű egyesülése is megijeszti azonban a burzsoá­ ziát. A nép szellemi erejének növekedésében — nagyon helye­ sen — saját létét látja veszélyeztetni, ezért (érdekei szerint) a kultúra elleni harcot sugallja. (A középkori máglyák elhalvá­ nyulnak a Hitler-jugendok barbárságaihoz képest, akik pedig a sors iróniájaként a világ egyik legkulturáltabb nációját „kép­ viselték.” De még ott is, ahol a dolog nem fajult el ennyire, lát­ ható a modern kapitalizmus ellenséges viszonya a kultúrához.) Megnyilvánul ez a szellemi közszükségleti cikkekben, amit „tö­ megkultúrának” neveznek, csakúgy abban a tartalmatlanságban, ami a modern „elit kultúrát” jellemzi. Nem véletlen, hogy a kommunistabarátsággal egyáltalán nem vádolható amerikai publicista, Griffith, „A hájasok kultú­ rája” című könyvében felteszi a kérdést: „Nem vagyunk-e hal­ dokló kultúra, miközben az anyagi érdekeket ki tudjuk elégíte­ ni?” Ennek a félelemnek megvan az anyagi alapja: a szellemi és fizikai munka közötti antagonizmus a szélsőkig fokozódott, ez viszont kibékíthetetlen ellentétben van a kapitalizmus egyik alapelvével, az utilitarizmussal. Az alkotó individuum mérhetet­ 3 �lenül többet tud adni a mai termelésben, mint a „részmunkás” ; a dolgozók szellemi fejlődését akadályozva viszont a kapitaliz­ mus a társadalmi gazdaságból óriási összegeket fecsérel el, és közben egyre inkább a teljes csőd felé halad. Tehát azért van szükség a kultúra továbbfejlesztése érdekében arra, hogy gyö­ keresen átépítsék az anyagi és szellemi termelés egész rendsze­ rét; olyan forradalomra, amely megteremti a körülményeket ar­ ra, hogy minden ember alkotó képességei sokoldalúan kifejlőd­ jenek. Az új típusú szocialista kultúra megteremtése érdekében vi­ szont kötelező érvénnyel van szükség a kulturális forradalomra — ami minden országban másképpen megy végbe. Azaz: a kul­ turális forradalom egyrészt minden népre jellemző általános vo­ násokat is és az egyes népek számára különös jegyeket, speciális momentumokat is tartalmaz. Ami már az oroszországi kulturális forradalomban is nyilvánvalóvá vált. Ennek a forradalomnak egyrészt meg kellett szüntetnie a kultúrának a néptől és a népnek a kultúrától való elidegenedé­ sét, a népet az emberiség által teremtett kultúra egész gazdagsá­ gának a tulajdonosává kellett változtatnia; biztosítani kellett a maximális lehetőséget minden ember számára az alkotó tevé­ kenységben való részvételre; olyan körülményeket kellett létre­ hozni, amelyek nélkülözhetetlenek a személyiség alkotó erejének sokoldalú kibontakoztatásához és kifejlődéséhez, valamint arra, hogy sokoldalúan tudjuk azokat felhasználni a társadalmi mé­ retű alkotásban. Lenin a valamennyi nép számára közös tartalmú feladatok kiemelése során, amelyeket az oroszországi szocialista forradalom (természetesen, nemcsak a kultúra területén) oldott meg, azt ír­ ta, hogy az oroszországi forradalom fő vonásai „nem csupán he­ lyi, nemzeti, nemcsak orosz, hanem nemzetközi jelentőségűek.” Másrészt azonban az oroszországi szocialista forradalom termé­ szetesen rendelkezett egy sor olyan specifikus sajátossággal, ame­ lyek rányomták bélyegüket az egész szocialista átalakulás mene­ tére, beleértve a kultúrát is. Az oroszországi szocialista forrada­ lom specifikumai voltak, hogy: 1.) a forradalom egy olyan or­ szágban győzött, amely jelentős mértékben elmaradt mind gaz­ daságilag, mind a kultúra szempontjából a többi országtól, 2.) a forradalom egy országban győzött, kapitalista környezetben, ami igen kiélezte az osztályharcot. A z orosz forradalomnak ezeket a sajátosságait számításba véve Lenin a kulturális átalakulás tervének kidolgozása során típusát tekintve két különböző feladatot tűzött az ország elé. Az egyik feladat Oroszország szélsőséges műszaki-gazdasági és kulturális elmaradottsága. Ezt úgy lehet meghatározni, hogy polgári-demokratikus jellegű feladatcsoport, amihez a követke­ zők tartoznak: az írástudatlanság felszámolása, az egyháznak az államtól, illetve az iskolától való elválasztása; a korabeli terme­ lés szintjének megfelelően a tömegek sajátítsák el a szükséges ismereteket; a tömegkommunikációs eszközök fejlesztése stb. Nem nehéz észrevenni, hogy a feladatoknak ez a csoportja nem általánosan kötelező érvényű : a fejlett tőkésországokban megol­ dották, illetve szocialista forradalom nélkül oldják meg, Orosz­ országban viszont a sajátos viszonyokból fakadnak. A kulturális forradalom feladatai közé emelni őket így (általános érvénnyel) nem lett volna helyes. A másik feladatcsoport, hogy az előbbieket csak a szocialis­ ta jellegű gazdasági és politikai átalakulások bázisán lehet vég­ rehajtani, ami viszont minőségileg új kultúrát eredményez. A teendőket itt két részre lehet felosztani. Az egyik feladat azt a követelményt jelenti, hogy „össze kell kapcsolni a győztes szo­ cialista forradalmat a burzsoá kultúrával, a burzsoá tudomány­ nyal és technikával, amely eddig csak keveseké volt” . Azaz: biz­ tosítani kell a tömegeknek az összes kulturális értékhez való hozzájutás lehetőségét, a népnek kell átadni a kultúra anyagi alapjait, a burzsoá szakemberek tevékenységét ellenőrizni kell, a népoktatást szocialista módon kell átszervezni, új alapokon szocialista értelmiséget kell létrehozni stb. Más szóval arról van itt szó, hogy meg kell szüntetni a tulajdonos osztályok kizáróla­ gos monopóliumát a kulturális javakra, a kultúrát össznépi tu­ lajdonná kell változtatni. 4 A kulturális forradalom e feladatainak óriási jelentőségét — azaz a kultúra kisajátítását — aláhúzva Lenin egyáltalán nem korlátozta a kulturális forradalmat csupán ezekre a kérdésekre —, hanem a súlypontot áthelyezte a kultúrának a tömegek ál­ tal történő elsajátítására. Vagyis a kommunista formáció kiala­ kulása során (a kultúrában) végbemenő minőségi átalakulások lényegét nem annyira abban látta, hogy a tömegek hozzá tud­ nak férni az alkotói tevékenység eredményeihez, a műalkotá­ sokhoz, hanem abban, hogy a munkások számára biztosítani kell az alkotó tevékenység lehetőségét (azaz az aktív, társadalmi je­ lentőségű alkotás folyamatát). „A kulturális forradalom számára a legfontosabb az — mint mondotta Lenin — , hogy fel kell éb­ reszteni a tömegek kultúra iránti vágyát. Új emberek nőnek fel, akiket az új társadalmi rendszer szült, és akik ezt a rendszert egyszersmind létrehozzák.” Ilyen módon a kulturális forradalom lényege a szellemi ter­ melés egész rendszerének gyökeres átalakítása, minden ember­ nek a kulturális-történelmi folyamat tudatos szubjektumává va­ ló átalakítása: a végső célja pedig az, hogy a személyiség sokol­ dalúan, harmonikusan fejlődjön. Az elmondottakból az is következik, hogy az ún. „nagy kul­ turális forradalomnak” semmi köze nincs a kulturális forrada­ lom lenini elméletéhez. Kínában a „kulturális forradalom” évei­ ben Mao Ce-tungnak és híveinek ideológiai platformja és gya­ korlati tevékenysége kimondottan politikai célokat tűzött maga elé: leszámolni a kalandor, szovjetellenes, soviniszta-maoista vo­ nallal szembeszálló pártkáderekkel, és alkotó értelmiséggel. A hunvejbinek „aktivitása” a kultúra területén hirdetett nihilizmu­ sukkal akadályozta a széles dolgozó tömegek kezdeményezései­ nek növekedését és szellemi fejlődését, fanatizmust szült. Való­ jában a dolgozóknak a kultúrától való eltávolítása Kínában ah­ hoz vezetett, hogy még nagyobb szakadék keletkezett a szellemi és fizikai munka között. Mao Ce-tung istenítése pedig kioltotta a nép aktivitását. A személyi kultusz a tömegek alkotó erejével szembeni hitetlenség, és ezért a hunvejbinek „forradalmisága” , a kultúra gazdagságának Mao-idézetek kívülről való fújásával va­ ló felcserélése a kultúra frontján végül is ellenforradalomhoz ve­ zet. A SZOVJET KULTURÁLIS ÉPÍTŐM UNKA T A P A S Z T A LA ­ T A IN A K NEMZETKÖZI JELENTŐSÉGE A kulturális forradalom a társadalom kapitalizmusról a kommunizmusra való átmeneteiének egyik legfontosabb tör­ vényszerűsége. Mint ilyen, a kommunista társadalom más tör­ vényszerűségeihez hasonlóan nemcsak általános tartalmi je­ gyekkel, hanem megjelenési formáinak sajátosságaival is rendel­ kezik. Ez bonyolult, soklépcsős folyamat, amely a szocialista for­ radalom győzelme után kezdődik. A konkrét történelmi, nemzeti sajátosságoktól függően az egyes országokban speciális vonások­ ra tesz szert, és ez rányomja bélyegét a kulturális építés fel­ adatainak megoldási módjára, fejlődésének ütemére stb. Az a körülmény, hogy a kulturális forradalom mindig kü­ lönböző történelmi és nemzeti fejlődésű országokban zajlik, va­ lamint az a tény, hogy mindez eltérő nemzetközi helyzetben megy végbe, természetesen nem marad nyom nélkül a kulturális fejlődésben, és következésképpen valamilyen módon hat a kul­ turális forradalom menetére. A különböző belső és külső körülmények hatnak a kulturá­ lis forradalom megvalósításának konkrét menetére. Egyesek meg­ gyorsítják és megkönnyítik, másik akadályozzák, lassítják a for­ radalmat. Mindezek a tényezők a különböző nemzetközi helyze­ tekben, a történelmi fejlődés különböző szakaszaiban másképp fejlődnek és hatnak, ezért a kulturális forradalom minden or­ szágban különböző: a) a társadalom szocialista kulturális átala­ kításának módszerében, b) a nép kulturális életének szocialista átalakítását végző kulturális intézmények konkrét szervezeti for­ máiban, c) a szocialista kulturális építés megvalósítási ütemé­ ben. A szocialista közösség országaiban végbemenő kulturális forradalmak specifikumát elemezve mindezeket a momentumo­ kat figyelembe kell venni. �Így például az NDK és Magyarország kulturális forradalmá­ nak fejlődésére nagymértékben kihatott az a körülmény, hogy itt éveken keresztül fasiszta rend uralkodott. Ezért ezekben az országokban, mint sehol másutt a szocialista közösség országai­ ban, az ideológiai munkában fontos helyet foglalt el a fasizmus örökségével, a nacionalizmussal vívott harc. Ezzel együtt ter­ mészetesen ezekben az országokban a kultúra fejlődésében sajá­ tos, lényeges eltérések is voltak, hiszen az NDK gazdaságilag sokszorosan felülmúlta Magyarországot. A szocialista közösség más országaiban is megvoltak a kul­ turális forradalom sajátosságai. Bulgáriában például a kulturá­ lis forradalomra nagy hatással volt az a haladó és forradalmi hagyomány, amelyet az évszázadok során halmozott fel a bol­ gár értelmiség, amely már a török uralom éveitől kezdve a la­ kosság demokratikus részéből alakult ki. Ami Csehszlovákiát illeti: a háború előtt magasan fejlett tő­ késország volt, ahol nagy súlya volt a munkásosztálynak. Szer­ vezettsége és tudatossága számos osztályharc során edződött meg. Itt már, a többi kulturális forradalomtól eltérően, a kul­ turális forradalom előtt nem volt írástudatlanság és a kulturá­ lis-művelődési intézmények egész hálózata alakult ki. Ugyan­ akkor — éppen a magas gazdasági fejlettség következtében — az értelmiség jelentős része származását és tevékenységi körét tekintve a burzsoáziához kapcsolódott, erős antimarxista be­ ütéssel, a polgári-demokratikus illúziók terhét viselve a vállán, ami természetesen lassította az ideológiai és kulturális szférában a forradalmat. (Ez többek között megmutatkozott 1968-ban is.) Ismétlem hát: minden más szocialista országban sajátos és igen lényeges specifikummal bírnak a kulturális forradalmak. Elég csak arra emlékeztetni, hogy milyen nehéz körülmények között kezdődött meg a kulturális építés Vietnamban, Kubá­ ban. Így beláthatjuk, hogy a kulturális forradalom mint a kom­ munista formáció kialakulásának általános törvényszerűsége, minden országban sajátosságokkal rendelkezik. Ezek, mint mon­ dottam, a különböző népek konkrét történelmi-nemzeti fejlődé­ Sikerek, gondok, remények Nem sok ideje annak, hogy e lap hasábjain a képzőművé­ szethez fűződő kapcsolatomról, elfogultságomról vallottam. Könnyen és szívesen tettem ezt, mert igaz, s mert annyi szépet és jót sorolhattam fel eredményként, hogy elfogultságomat a tények sora már önmagában is magyarázta. Ám az is természe­ tes, hogy vajmi keveset érne az olyasféle szeretet, amely a nap­ fényes örömök idején határtalan, ha azonban az esőt gérő első felhő megjelenik, annak már puszta látványára jég­ verést kiált, s tagadja minden korábbi vonzalmát. Nos, amikor most néhány gondról szeretnék szólni, ugyanannak a képzőmű­ vészetet becsülő kötődésemnek alapján teszem, ahogyan koráb­ ban a sikerekről igyekeztem számot adni. Kiegészítésül pedig még annyit: nem ijesztő, kiúttalanságot, vagy vétkes tévedést jelző, hanem csupán az élet alakulásából e t rmészetesen adódó gondokról ejtek itt szót (s nem is bizonyos, hogy mindenben igazam van). Ahhoz, hogy mondandóm indítékai világosak legyenek, el­ engedhetetlenül sorba kell szednem — szélesebb horizontú meg­ közelítéssel — képzőművészetünknek az utóbbi években elért eredményeit, és a minőséget, a művészeti közéletet érintő prob­ lémákat. Szinte közhelyszerűen ismert tény, hogy képzőművészetünk az elmúlt másfél évtized során szinte soha nem tapasztalt mó­ don kiteljesedett. Kulturális politikánk koncepciója, a művé­ szetirányítás — s nem utolsósorban a szocializmus építésének eredményei — olyan nyugodt alkotói légkört és munkafeltéte­ séből származnak. Minden különbség mellett a fő azonban a ki­ alakuló kultúra közös tartalma. Innen ered, hogy a kulturális forradalom, az új kultúra megteremtésének lenini eszméi reali­ zálásáért és alkotó fejlesztéséért az SZKP által vívott harcban szerzett tapasztalatok óriási nemzetközi jelentőségűek. Október jelentőségét méltatva Lenin a mi forradalmi tapasztalatunkról azt mondotta, hogy „minden országnak mutat valamit, és egész lényegeset, ami elkerülhetetlen és már a közeljövőben megvaló­ sul”. Ezek prófétai szavak voltak. A szocializmus egész menete és folyamata, a szovjet kultúra alakulása jelenleg is nagy ta­ pasztalat és iskola a szocializmus kommunista és munkáspártjai számára: akik alkotó módon alkalmazták és alkalmazzák is a társadalom szocialista átalakításának szovjet tapasztalatait a ma­ guk országainak körülményeire. S a Szovjetunió, a mi pártunk is átveszi mindazt az értékes tapasztalatot, amit ezeknek az or­ szágoknak a kulturális, műszaki-tudományos fejlődése eredmé­ nyezett. Ez különösen erősen megmutatkozik a szocialista rend­ szer országainak sokoldalú, sokféle kulturális együttműködésé­ ben, a tudomány, technika, művészet, felsőoktatás, rádió, tele­ vízió, sport, valamint a városok, szovhozok, kolhozok, tudomá­ nyos akadémiák, tudományos intézetek, színházak, írószövetsé­ gek együttműködésében stb. Ez a valódi testvéri együttműkö­ dés, az új élet építéséből adódó tapasztalatok baráti kicserélése, amiben világosan kifejezésre jutnak a proletár internacionaliz­ mus elvei, a szocialista országok népei és pártjai alapvető érde­ keinek és nemes eszméinek megbonthatatlan egysége. A szovjet szocialista kultúra és más szocialista országok kul­ túrája tovább erősödik, tökéletesedik, gazdagodik és fejlődik Le­ nin örök, nagy tanításainak alapján. A szocialista országok a kulturális forradalom megvalósítása során a kommunizmus kö­ zös kultúrája felé haladnak, amely magába foglalja mindazt, amit a múltban hoztak létre, és ami az emberiség kulturális fej­ lődésének egy új, magasabb foka lesz. E. A. Baller Részlet E. A. Baller azonos című tanulmányából. leket biztosítottak, hogy képzőművészetünk Sokszínűen és szín­ vonalasan volt jelen társadalmunk mindennapjaiban. Különbö­ ző, a felszabadulás után formálódott művészeti ág (mint pél­ dául az önálló képgrafika, az egyre szélesebb körű feladatokkal találkozó alkalmazott grafika, vagy a közösségi feladatok új szemléletét és megoldást kívánó hatására életerőre kapott mu­ rális „műfaj”) végérvényesen nagykorúsodott. Eltérő eszközök­ kel, de hagyományt tisztelve, s a világ képzőművészetének ered­ ményeire is figyelve dolgoznak az alkotók, s nem túlzás azt ál­ lítanunk, hogy minden nagyjából körülhatárolható törekvésnek megvoltak az igazán figyelmet érdemlő egyéniségei is. A hagyo­ mány és korszerűség összefüggéseit kutató szakmai kísérletek az eszközök gazdagodását segítették elő; az elsősorban magatartás­ ban érzékelhető extravagancia pedig lényegében inkább a mű­ vészeti közélet perifériáján okozott figyelmet igénylő gondokat. Természetesen a törvényszerűen kiteljesedő képző- és ipar­ művészet társadalmasodását igen komolyan segítette, ösztönözte a megélénkülő, s egyre színvonalasabbá váló mecénáló munka. S most e tevékenységen nem elsősorban az egzisztenciális és szakmai-erkölcsi elismerés természetes folyamatát értjük, hanem azt a felelősségteljes munkát, amely az anyagi ösz­ tönzés közvetlen ígérete nélkül is a közönség, a befogadók oldalá­ ról közelítve biztosította a művek társadalmi szintű nyilvánossá­ gát. Zömmel hagyományos formák — pl. kiállítások, tárlatve­ zetések stb. — megújításában valósult meg a közvetett, művésze­ ket és művészetet befolyásoló tevékenység, de újabb formák is születtek (pl. brigádkapcsolatok, szocialista szerződések stb.), s ezek igen hatásosan egészítették ki a központi szakmai fórumok körét. Bízvást állíthatjuk, hogy a mára már országos jelentősé­ gűvé és hatásúvá vált vidéki kulturális, helyesebben képző- és iparművészeti centrumok e speciális művészetpártolás eredmé­ nyeként fejlődtek azzá, amiért a kulturális közéletben számon 5 �tartják őket. (E f olyamatról éppen Salgótarján ilyen jellegű sze­ repéről szólva hangzott el a bevezetőben említett vallomásom.) Ez az egészséges, s a társadalom egyre igényesebben növek­ vő érdeklődése által is igazolt munka azonban az utóbbi időben mintha lassúbb tempój'ú, s eredménytelenebb volna; olykor a megszokás kényelme, vagy éppen a tanácstalanság bizonytalan­ sága érződik a hanyatló színvonalon. Vajon mi lehet az oka? El­ fáradtak volna a képző- és iparművészet eddig fáradtságot nem ismerő, önzetlen propagátorai? Lehet, de valószínű, hogy a si­ kerélmény elmaradása okozza a fáradtságot, s nem az értelmes munka terhe. Vagy talán a képzőművészet küszködik olyan ne­ hézségekkel, hogy produktumaiban érződik a küszködés kínja, s a művek a katarzist okozó minőségükből veszítettek volna? Valószínű, hogy ebben is van igazság. De közelebb kerülünk a helyzet megértéséhez, ha a két összetevőt — amelyek lényegében egymást feltételezik a kölcsönös ösztönzés összefüggésében — egyszerre vizsgáljuk. Úgy vélem, arról van szó, hogy a művé­ szetpártolás gondjai komolyan befolyásolják a művek számának, minőségének kérdéseit; s a pártolók munkáját már nem min­ dig ösztönzik (vagy éppen visszafogják) a kortárs képzőművé­ szetben olykor tapasztalható értékmegítélési bizonytalanságok, a hullámzó színvonal, s azok a művészeti közéletben zajló viták, amelyek érdekellentéteken alapulva, szakmai köntösben szólnak hagyományokról, korszerűségről, elkötelezettségről. Ezekben a polémiákban olykor még a „hivatásos” kritikai gyakorlat is in­ kább a zavart segíti, semmint az eligazodást. Nem arra szeretnénk vállalkozni, hogy e helyen képzőmű­ vészetünk fejlődésének problémáit elemezzük. Az alapkérdések ismertek, s erről nagyon világosan és egyértelműen szólt a XI kongresszus is, amikor a művészetek és a valóság viszonyát ele­ mezve a társadalom valóságos kérdéseire való reagálásra, az el­ kötelezett közéletiségre, s a „népről a népnek érthetően” prog­ ram követésére hívta fel az alkotók figyelmét. Tagadhatatlan hogy a gondolatok érvényessége jókor és szükségszerűen ró fel­ adatokat képző- és iparművészetünkre. Tapasztalhatjuk ugyan­ is, hogy a korábbi évek kísérletező kedve nem ritkán már vég­ ső célként jelenik meg egy-egy alkotó vagy alkotói csoport prog­ ramjában; hogy a szakmai, esztétikai kérdések jogos hangsúlyo­ zása olyan előjellel történik, mintha a művészet társadalmi kö­ tődése másodlagos lenne. Ehhez járul a különleges jogok vindi­ kálása, azaz egy esztetizáló szakmai színvonalra hivatkozással a kizárólagosságra való törekvés, amelynek végső célja az egzisz­ tenciális és erkölcsi elismerés forrásainak birtoklása. A dolog természetes rendjéből adódik, hogy ellenhatásként erőteljesebb hangon szólnak azok, akik a közéletiséget színvo­ nalengedménnyel óhajtják megvalósítani; nem választják szét a műben és a közéletben megnyilvánuló világnézeti tartalma­ kat; s egyenlőséget tesznek ideológia, politika, műalkotás és alkotói magatartás közé. A két pólus között feszülő ellentmon­ dásba olykor még az is zavart okozóan játszik bele, hogy áttéte­ lesen vagy közvetlenül polémia folyik a hagyományokhoz való viszony és a világ eredményeire is figyelő kortársi érdeklődés szakmai, politikai, kulturális tartalmának megítélése körül. Úgy mintha ebben is csak a végletek léteznének. Mindez a művészei színvonalának, a további kibontakozásnak visszafogása mellett kulturális politikánk megértésében, célkitűzéseink megvalósítá­ sában is gondokat okoz. Szakmai vitákban, közéleti eszmecserékben, a művészet je­ lenét, holnapját taglaló elmélkedésekben olykor a kelleténél hangosabban, s nemegyszer elemző indoklás nélkül, csak úgy általában említve hangzik az elvek és gyakorlat közötti ellentél zavarára való hivatkozás. Természetes dolog, hogy bizonyos el­ téréseknek — már ami a konkrét helyzet konkrét körülményeit illeti — lenniük kell, de ezek abszolutizálása különösen csak a deklarálás szintjén, végső soron a helyes elvekben való kételke­ déshez is elvezethet. S csak azt eredményezheti, hogy ahol tény­ leg probléma van, elmarad a konkrét, korrigáló vagy számon­ kérő fellépés. Kissé talán ennek eredménye is, hogy a fentebb említett problémák — a „végletek csatája” figyelmet és külön erőfeszítést kívánó jelenséggé nőhettek művészeti közéletünk­ ben. Ez pedig befolyásolja a mecénások munkáját is. 6 Arról van szó ugyanis, hogy a korábbi nagy lendületű fej­ lődéshez igazodó művészetpártolási formák ma már nem min­ dig képesek hibátlanul betölteni feladatukat. A képző- és ipar­ művészet a maga gondjaival küszködve keresi a továbblépés le­ hetőségeit. Ugyanakkor az is tény, hogy a kibontakozási folya­ mattal együtt nagymértékben nőtt a társadalom érdeklő­ dése a vizuális, s ezen belül a képző- és iparművészet iránt. A különböző művészeti ágak között — s ezt nem értékítéletként mondom — bizonyos mérvű átrendeződés zajlott és zajlik le a társadalom életéhez való kapcsolódás tekintetében. A lakásépí­ tési program például keresetté tette az iparművészetet. A köz­ téri munkák mindennapjaink természetes részévé formálták a képzőművészet bizonyos ágait; a könyvillusztráció természetes­ sé a grafikát; a kereskedelmi kultúra szükségessé az alkalma­ zott grafikát stb. Az alapvető kapcsolódási formákban nincs is probléma, azokban a szükségszerűség, s a tudatosan formálódott igény törvényei biztosítják a rendet és a folyamatot. Az elmúlt évben például 10,5 millió látogatója volt a múzeumoknak. Ez, úgy hiszem, önmagában elég bizonyítéknak. Van azonban olyan terület is — ez is jelentős, ha nem a legjelentősebb része a művészetpártolásnak — , ahol áttételesebb a mű és közönség közötti kapcsolat, ahol nem a direkten jelent­ kező konkrét feladat inspirálja az alkotót. Úgy lehetne talán megfogalmazni, hogy itt az alkotói folyamat egészéről van szó, s arról a mű-közönség kapcsolatról, ahol a nézők már a „kész tények”-kel találkoznak. Ezt segítette a már eddig annyiszor említett művészetpártolás, s többek között e munka problémái jelzik a sikerek mellett hol jelzésszerűen, hol elég hangosan jelentkező gondokat. S most nem a korábbi dicséret visszavonását szeretném dek­ larálni, hiszen azok a hozzávetőleg másfél évvel ezelőtt írott dicsérő szavak igazak voltak — s lényegében még ma is orszá­ gos szinten példaadó Nógrád megye és Salgótarján művészet­ pártolása. A sikerek és a mecénások hozzáértő szeretete jogosít fel arra, hogy — a véleményem szerint — e téren jelentkező problé­ mákat épp ebben a körben kíséreljem meg vázolni. Itt azért, hogy tovább is az eddigi jó úton folyjon a munka, máshol pe­ dig, hogy a példán okulva kezdjék el, vagy tereljék helyesebb irányba a mecénási tevékenységet. Salgótarjánban például a város új vizuális közegét biztosító építészeti programmal együtt alakult a kiállítási program. A tavaszi tárlatok sora; a zománcbiennálé. a Derkovits-galéria, s más, időszaki bemutatók a színvonal mellett az érdeklődés, a megnyilvánuló közönségkapcsolat tekintetében is város- és me­ gyehatárokon túli példával szolgáltak. S a közönség még hűsé­ ges. De szabad legyen ünneprontóként jeleznem, hogy a leg­ utolsó tavaszi tárlat már „nem volt az igazi” , s azt sem szé­ gyen bevallani, hogy a legutolsó zománcbiennálé egy kicsit fias­ kónak tekinthető. Ebben az elöljáróban említett gondok mellett, szerény véleményem szerint, ludasak a mecénálók is. Ma már ke­ vés a kiállítási lehetőséget biztosítani; a megnyitón ünnepélyes, szép szavakkal a művészet értelméről szólni. Sokkal többre van szükség, mert a feladat s „tét” nélkül ismétlődő tárlatokat kikezd­ heti a megszokás unalmának szürkesége, s az ismétlés egyhan­ gúsága. Feladatokat és feltételeket kell szabni, mert a ma már joggal sokfelé járónak mondható közönség, a másik helyen már látott munkákat nem biztos, hogy szívesen nézi. Sőt, a helyi, valóságosan is „közvetlen mecénásnak” tekinthető közönség még meg is sértődhet, ha csak ennyire becsülik. A szép eredménye­ ket maga mögött tudó művészetpártolási munka most érkezett el legnehezebb feladatához: programot kell adnia. Programot kulturális politikánk célkitűzései, a művészi minőség törvényei, s a közönségért való felelősség parancsai szerint. Nem elég csak bábáskodni, a folyamatba be is kell avatkozni — s akkor, sze­ rény véleményem szerint, nem lesz a természetesnél hullám­ zóbb a színvonal; s nem lesz a megszokás szerint leírható ese­ mény a képző- és iparművészet nyilvánosság elé lépése. Tudom, hogy igaztalan lenne, ha e véleményem épp itt, az or­ szágnak ezen részén jelentene szigorú kritikát, hiszen máshol ta­ lán sokkal inkább igazak ezek az állítások. De a felsorolt gondok esetleg vihart okozó forgatagának előszele már érezhető, s éppen az eddigi jó munka biztos alapja teheti elviselhetővé az ag g ó­ �dást magában hordó kételyeket. Azt is tudom, hogy nehéz munka a művészetpártolás — itt a fáradozásért nincs azonnal térülő ellenszolgáltatás. Csak a folyamatos és hosszú munka örömét, keservét vállalva számíthatunk az azt honoráló ered­ ményekre: a vizuálisan művelt és érzékeny, a képző- és iparművészetet szerető közönség elismerésére és megbecsülésére. Ar­ ra, hogy e művészeti ág értékeit értő, az azt felhasználni; azzal Madách-emlékérmesek „megvallatása” A Nógrád megyei Tanács végrehajtó bi­ zottsága 12 évvel ezelőtt alapította a Ma­ dách-emlékérmet, amellyel — a madáchi életmű örökségének szellemében — megyénk művészeti életének felvirágzását, szélesebb körű kibontakozását kívánta elősegíteni. Az emlékplakettet kezdetben (minthogy művé­ szeti díjként létesült) a megyében és azon kívül élő alkotóművészek kapták. Néhány év óta azonban a közművelődés munkásai, művelődő kisközösségek, közéleti személyi­ ségek is részesülhetnek e kitüntetésben, ha munkájukkal számottevő mértékben járultak hozzá a megye szellemi, kulturális életének gyarapodásához, fejlődéséhez, következetes, áldozatos munkájukkal nap mint nap példáz­ zák a madáchi örökséget. Az idei kitüntetettek is az utóbbiak kö­ zűl valók: közéleti emberek. Dr. Vonsik Gyu­ la, a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat főtitkára, a megyében végzett politikai, mű­ velődésirányító munkában és a megyei is­ meretterjesztő munka feltételeinek fejleszté­ sében szerzett érdemeket. Mendele Ferenc, az Országos Műemléki Felügyelőség tudomá­ nyos igazgatóhelyettese és dr. Román And­ rás, a felügyelőség műszaki tanácsadója Hol­ lókő falurekonstrukcióját tervezte meg, illet­ ve kivitelezi. Dr. Boros Sándor, az MSZMP Nógrád megyei Bizottságának titkára a tu­ dományos és kulturális élet irányításában végzett közel két évtizedes munkájáért ré­ szesült a kitüntetésben. Dr. Vonsik Gyula életének Nógrád megyé­ hez fűződő kapcsolatai felidézésével kezdi vallomását: — Salgótarjánban születtem. Édes­ apám a Rimamurány-salgótarjáni Vasmű R t. kovácsa volt. A salgótarjáni acélgyár­ ban szabadultam fel géplakatosként 1948ban, de nemsokára propagandista-tanfo­ lyamra küldtek, majd 1949 szeptemberé­ ben végérvényesen elszakadtam az acél­ gyártól. Tulajdonképpen azóta dolgozom függetlenített politikai munkásként. Pécs kivételével az ország valamennyi nagyobb városában dolgoztam. Az ellenforradalom után az MSZMP Központi Bizottságának utasítására tértem vissza Nógrád megyé­ be, s a megyei pártbizottság apparátusá­ ban ideológiai és kulturális feladatokkal foglalkoztam. 1962-ben a Szovjetunióba kerültem aspiránsnak, s filozófiai témá­ ban kandidáltam. 1970 óta vagyok a TIT élni tudó közönség minden tagja gazdagabb egyéniségként vég­ zi mindennapi munkáját a szocializmus építésében. Mi mindent kell még ezért az eredményért elvégezni! De úgy hiszem, érde­ mes. Mert csak így: értelmes munkával, orientáló erővel mecé­ nálhatjuk művészeinket, és szolgálhatjuk becsületesen a társa­ dalom és művészet kapcsolatának ügyét. Bereczky Loránd főtitkára... Ennyi a tömör életrajz amelyben a Nógrádban töltött évek talán a legfontosabbak. Ott kaptam az indítta­ tást, ott tanultam meg a munkában az igényességet, a határozottságot, az egye­ nességet és következetességet, azt hogy a munkát csak úgy lehet becsülni, ha az ember érzelmileg is kötődik hozzá — Elbeszéléséből is érezhetjük, hogy j ó ismerője a megye régibb és mai életének: hogyan vonna mérleget közöttük? — Valamikor a felszabadulás tájékán Nógrád megyét tudatilag a legsötétebb területek közé sorolták. A megyében ke­ vés magas képzettségű ember élt, s tudo­ mánytermelőként Nógrád nem jelentke­ zett, az embereknek a tudománnyal való találkozása is szinte lehetetlen volt. A pa­ lóc népben élő kitörni akarás, rátartiság, erős lokálpatriotizmus aztán a felszabadu­ lás után megnyilvánulási lehetőséget ka­ pott. Amikor például az országban na­ gyon kevés szavazatot kaptak a kommu­ nisták, akkor Nógrád megyében jóval többet, gondoljunk a ’45-ös, ’47-es válasz­ tásokra. Ebben természetesen benne volt a politikai meggyőződés, de az is, hogy meggyőződését a nép végre ki is fejezhet­ te. Megmutatkozott ez a termelési ered­ ményekben, a széncsatákban, egyebekben. S tulajdonképpen ez a kitörni akarás je­ lentkezett aztán a szellemi élet területén is. 1956 előtt, sajnos, ez a törekvés nem nagyon tudott kifejeződni, vagy legalább­ is nem kapott elég támogatást a megyei politika, az irányítás alakításában. Ezért látható jelei 1956 után jelentkeztek. Eh­ hez azonban egyénenként is fel kellett készülni, mert ha a vezetés oldaláról igényességet látnak az emberek, akkor a többi már — ahogy mondani szokták — gyerekjáték. — A vidék szellemi életét bizonyos kö­ rökben gyakran szokták a fővárosival össze­ vetni, s általában egyértelműen alacsonyabb rendbe sorolják. Helyesen következtetnek-e? — A provincializmus, amit én mindig idézőjelbe tennék, szerintem, ha még nem is minden összefüggésben, de elvesz­ tette értelmét. A valóságban ma már nincs vidék és Budapest. Csak: van, ami­ ben Budapest, van, amiben a vidék a jobb, amiben többet tett. Mert ki tudná bebizonyítani, hogy a városfejlesztés nem Salgótarjánban történt átgondoltabban, esztétikusabban, mint akár Budapest bár­ melyik részében. A köztéri szobrokat te­ kintve pedig Nógrád megye koncepcióban messze meghaladja — tapasztalatból tu­ dom — bármelyik fővárosi kerület tevé­ kenységét. A főváros most készíti el mo­ nográfiáját, Nógrád megye már elkészí­ tette. Már nemcsak budapesti művészek neve ismert külföldön, hanem Czinke Fe­ renc, Lóránt János nevét is ismerik. A megye politikai kisugárzó ereje sem állít­ ható szembe úgy és nem degradálható úgy, hogy az a fővárosé után következik. De a fő problémát én nem is ebben lá­ tom. inkább abban, hogy az értékeket nem tudatosítjuk eléggé az ott élőkben. — Ebben az ismeretterjesztés jelentős szerepet vállalhat: hogyan vélekedik a me­ gye ismeretterjesztő tevékenységéről? — Szívügyem a munkások közötti is­ meretterjesztés és az értelmiség összefo­ gása. Ebben tervszerű, jó munkát végez­ nek a megyében. A természettudományos műveltség emeléséért viszont többet kel­ lene tenni — 1975 jelentős esztendő a megyei is­ meretterjesztés életében: Salgótarjánban el­ ső ízben rendezték meg a nyári egyetemet, s átadták rendeltetésének a T IT továbbképzé­ si központját. Véleménye szerint milyen perspektívák állnak ezek előtt? — A salgótarjáni ifjúságpolitikai nyári egyetemet nem egy tudományágra építve hozták létre, mint a többit, hanem egy társadalmi feladatra. Egy társadalmi ré­ tegnek, az ifjúságnak a helyzetét, tevé­ kenységét, irányítási és nevelési kérdése­ it kívántuk középpontba állítani. Úgy gondoltuk, hogy a megye ehhez rendel­ kezik elég politikai erővel, tapasztalattal. Sikerült tapasztalatokat gyűjteni, s ha így halad, akkor ezt a nyári egyetemet a külföld előtt is nyugodtan megnyithat­ juk. Ami a továbbképzési központot illeti, szintén nagy perspektíva előtt áll. A TIT hivatásos apparátusának továbbképzése itt történik. Ez két szempontból is jó: több Nógrád megyei vehet részt a munkában, hiszen helyben vannak, másrészt itt cse­ rélik ki a tapasztalatokat és innen is visz­ nek el. De létrehozásakor egy kicsit arra is gondoltunk, hogy később nemzetközivé szélesítjük, hiszen az intézmény felsze­ reltségénél fogva bármiféle nemzetközi fó­ rum megrendezésére alkalmas. Mendele Ferenc és dr. Román András építészek megosztva kapták az emlékplaket­ tet. Különböző egyéniségű emberek, akik más-más úton jutottak el közös munkájuk­ hoz. Hollókő rekonstrukciójához is. Mende­ le Ferenc Ybl-díjas építész már egyetemi évei alatt eljegyezte magát a népi építészet­ tel, dr. Román András mérnök-kandidátus viszont csak az egyetem befejezése után, közel másfél évtizeddel később került, a bűv­ körébe. 7 �— Mint építészjelölt, úgy találtam — emlékszik a kezdetekre Mendele Ferenc —, hogy a jó építészek mindenütt népi építészettel is foglalkoznak. Éppúgy, mint Bartók a zenében, a tiszta forráshoz nyúltak, és tulajdonképpen így lettek jó építészek; még akkor is, ha alkotásaik­ ban ezek a hatások, jegyek nem direkt módon jelentkeznek. De a népi építészet­ ben nem is az únos-untalan fotografált külső jegyek az érdekesek, hanem a ben­ ne megtestesülő magatartás és racionális gondolkodás, melyet az építészetnek el kell sajátítania. Az ötvenes évek közepén a fiatal építészek egy része ezt megérez­ te, és később (mint például Finta József) nagyon híres tervező-építész lett. Egyrészt tehát felismerték, hogy a népi építészet forrása és alapja az építészet megújhodá­ sának, másrészt hittek az újabb kori tör­ téneti értékek megőrzésének fontosságá­ ban. — Nagyon rossz rajzkészségem van — jelenti ki tárgyilagosan dr. Román András. — Ezért tervezéssel, noha az épí­ tész számára ez a legalkotóbb, leggyönyö­ rűségesebb munka, sohasem foglalkoztam. Olyan munkaterületet kerestem, ahol el­ méleti munkával és kivitelezéssel foglal­ kozhatom. Dunaújvárost akkor kezdték építeni, amikor végeztem, odamentem ki­ vitelezőnek. Aztán tíz év múlva az Épí­ tésügyi és Városfejlesztési Minisztérium területfejlesztési főosztályára kerültem, és tulajdonképpen itt oltották belém a mű­ emlékvédelemnek és a városrendezésnek -a közös szemléletét. Gyakorlati munkám­ nál és tudományos érdeklődésemnél fog­ va igyekszem műemléki együttesekkel foglalkozni — legyenek azok falusiak vagy városiak. A hollókői munkálatok irányítása, összefogása is az én felada­ tom. — Mit adhat a népi építészet — és ál­ talában a műemlékvédelem — a ma egyre modernebb, városiasabb körülmények között lakó embernek? — Pogány Frigyes úgy fogalmazta meg — válaszol Mendele Ferenc — , hogy a műemléki érték gyakorlatilag történeti, eszté tikai és etnikai érték. Ez a hármasság érvényes a műemlékvédelemben. A népi építészettel kapcsolatban azonban még ma is él egyféle romantikus elképzelés, amely az esztétikai értékét becsüli több­ re: a szép tornácot vagy a muskátlis ab­ lakot például. Holott történeti és etnikai értéke izgalmasabb. A népi építészet ugyanis alkotásaiban mindenkor (de leg­ alábbis a X IV —XV. századtól kezdve) függvénye volt az uralkodó osztály építé­ szetének, a történeti stílusoknak. Azok átértékelésével alakította ki a maga esz­ tétikai rendjét és ennek megfelelően épí­ tett. Ha tehát csak ezt az oldalt kutatjuk, tévúton járunk, mert akkor tulajdonkép­ pen azt a forrást kellene néznünk, ame­ lyikből merített. A magatartás, a racio­ nális gondolkodás a lényeg, s ezt kell megértenie belőle a ma emberének is. — Hollókő műemlékvédelmével mikor kezdett foglalkozni a Felügyelőség? — A z ö tv e n e s é v e k k ö z e p é n k é s z ü lt el a megye topográfiája, s Varga László 8 „dolgozta fel” Hollókőt. Az ámbitusos ut­ casor, amely körülbelül nyolc házból áll. bekerült aztán az 1960-ban készített or­ szágos műemléki jegyzékbe, s az első rá­ fordítás egy évvel később már meg is történt. A topográfia készítésekor az or­ szágban minden tizedik település olyan volt, mint Hollókő. A kormány és a fel­ ügyelőség érthető módon arra az állás­ pontra helyezkedett, hogy a műemlékvé­ delem számára az anyagi eszközöket az idegenforgalmi centrumokban (például a Balaton környékén, a Duna-kanyarban) kell biztosítani. A Balaton környékén még 1966-ban is 11 olyan település volt. amelyet múlt századi vagy korábbi álla­ potában meg lehetett volna menteni. Hol­ lókő műemlékvédelmét tehát „házon be­ lül” is nehéz volt elfogadtatni. Már csak azért is, mert a falu 1909-ben teljesen leégett, s az új házak a leégett alapon, a népi építészeti hagyományok átértéke­ lésével, 1909— 1911 között épültek; s a hat­ vanas évek közepén még tartotta magát az a szemlélet, hogy igazán történeti ér­ téknek csak a múlt század 60—80-as évei­ ben keletkezett épület tekinthető. Terve­ inkben Hollókő egészen a végén szerepelt: Kőszeget, a Balaton környékét is előbbre helyeztük. Ha a megye akkori és későbbi vezetői nem tanúsítanak megértést, nem állnak mellénk, nem támogatnak, akkor talán Hollókő is úgy jár, mint több más Veszprém megyei község, amelyek mű­ emlékileg értékesebbek voltak, de hagy­ ták tönkremenni őket. — Mikor készítették el Hollókő falure­ konstrukciós tervét? — A megyei tanáccsal végigkonzultálva, Komjáti Attila munkatárssal, 1968ban tettük le az asztalra — feleli Men­ dele Ferenc. — Nagyon érdekes munka volt, mert rekonstruálni akartuk az ere­ deti térbeli mozgást is, az épületek rend­ szere és struktúrája alapján. A tervdoku­ mentáció háromnegyed része tulajdon­ képpen szociológiai felmérés. Nemcsak az épületeket írtuk le, hanem azt is, kik laknak benne, hogyan élnek, ragaszkod­ nak-e hozzá. Mindezek alapján szűrtük ki, hol építsük fel a közösségi épületeket, melyeket hagyjuk meg saját kezelésben. A vizsgálódások alapján az éttermet a ré­ gi kocsma közelében helyeztük el, a ta­ nácsházát is visszahoztuk a központba. Meg kívántuk menteni az eredeti telepü­ lésszerkezetet, amelynek igénye és lehető­ sége a falvak rekonstrukciója esetében korábban fel sem merült. Ez a településszerkezet speciálisan északkelet-magyar­ országi, nincs ilyen a Kárpát-medence többi részén, sem máshol. További célunk volt a településhez tartozó táj, környezet megmentése. Amikor Gadrola, az UNESCO nemzetközi műemléki szerveze­ tének olasz elnöke néhány évvel ezelőtt itt járt, és hallotta, hogy a falu északi oldalát és a vár körüli legelőket nem tagosítják be, rendkívül megörült. A kör­ nyező országokban általában múzeum­ falukat csinálnak, mi viszont élő, a népi értékeket őrző szocialista falut akarunk. Plovdivban egy konferencián épp ez a terv váltotta ki a legnagyobb érdeklő­ dést és vitát. — Vannak dolgok, amelyekről az ember el sem hinné, hogy az egész világ beszél róluk — jegyzi meg dr. Román András. — Hollókő ilyen. A szakemberek ismerik az egész világon. 1972-ben Mexi­ kóban, a városrekonstrukciós szümpozio­ non Hollókőről is beszéltem, s az elkép­ zeléseket nagyon sokra értékelték. Miért? Mert ilyen átgondolt és tudatos építése egy falu sorsának, jövőjének kevés van a világon. Nem szabad Pompejit vagy Gyűrűfűt csinálni. Akkor van igazi érté­ ke a műemléknek, ha a település város­ ként vagy faluként marad fenn. Hollókő­ nek is csak így van értéke: és addig lesz, amíg élő faluként létezik. Dr. Boros Sándor, az M SZM P Nógrád megyei Bizottságának titkára a megye kultu­ rális, szellemi életének eredményeiről, fejlő­ déséről, a megoldásra váró, sürgető felada­ tokról nyilatkozott. — Mi jellemezte Nógrád megye közmű­ velődését az elmúlt másfél évtizedben? — A megye számára az egyik fő kér­ dés az volt, hogy a múltból örökölt mű­ veltségi elmaradottságot felszámoljuk, s ezzel egyidőben a szocialista építés tá­ masztotta műveltségi igényekhez gyors ütemben felzárkózzunk. Elmondhatjuk, hogy jelentős lépést tettünk előre ezen a téren; a korábbi nagymértékű elmaradás csökkent — bár még nem szűnt meg. Ezt egyrészt tényleges eredményként érté­ keljük, másrészt viszont feladatainkat is megszabja. Milyen területen léptünk különösen nagyot előre? Elsőként az iskolázottság színvonalának, főként a munkások isko­ lázottságának, szakképzettségének, álta­ lános műveltségének emelkedését említe­ ném. A felszabadulást követően az álta­ lános és középiskolát végzett lakosok szá­ ma egyaránt nyolcszorosára emelkedett, az egyetemet, főiskolát végzetteké több mint négyszeresére. A fejlődés legszem­ betűnőbb tényezője azonban természete­ sen az ifjúság műveltségének emelkedése: a megyében tízből kilenc fiatal elvégzi az általános iskolát, és közülük a túlnyomó többség — 80 százalék — középfokon ta­ nul tovább. Ez a legfontosabb biztosítéka annak, hogy a régi elmaradásunk hason­ ló mértékben nem termelődik újjá. Azt hiszem, a „művelődés intenzitását legkifejezőbben az eredmények ténysze­ rű mutatói jellemzik. Tíz évvel ezelőtt például még a megyeszékhelyen is évente három-négyszer került sor színházi elő­ adásra. Ma a szolnoki és a debreceni színházzal együttműködve rendszeres színházi program valósul meg, s 1975ben a megyei művelődési központban a színházi bemutatókat átlagosan kétezren tekintették meg. 85—90 százalékban bér­ lettulajdonosok. Hasonló eredményt „szá­ molhatunk el” a képzőművészeti művelt­ ség, a könyvvásárlások, a könyvtári ol­ vasók számának fejlődése területén. �— A megye közművelődésének másfél évtizedes eredményeit ismerve világosan ér­ zékelhető az a művelődés iránt megnöveke­ dett társadalmi igény, mely az egyének mű­ velődési szokásaiban realizálódik. Ezt a ked­ vező fejlődési folyamatot milyen erők segí­ tették elő? — A szocialista építés általános köve­ telményei mellett feltétlenül szólnunk kell a pártszervezetek tervszerű kulturá­ lis irányító munkájáról. Intézmények lé­ tesültek. javultak a személyi feltételek. Művelődési eredményeink elérését nagy­ ban segítette továbbá, hogy jelentősen nőtt a megyében dolgozó értelmiségiek száma, a megyei tanács, a városi pártés tanácsi szervek megkülönböztetett fi­ gyelemmel foglalkoztak a feladatokkal és mozgósították erre mindazokat, akiknek szerepük lehetett a fejlődés megvalósítá­ sában. — Tapasztalata szerint milyen közvetlen hatása volt a közművelődés-politikai határo­ zatnak? — A párt Központi Bizottságának 1974. márciusi határozata új lendületet adott a közművelődés fejlesztésének. A megyében is élénk munka bontakozott ki, s néhány hónap múlva — júniusban — a megyei pártbizottság megfogalmazta azo­ kat a sajátos megyei feladatokat, ame­ Új élet felé ROM HANY A tanács a „népképviseleti alapon felépülő államhatalom igazgatási szerve­ zetének egy egysége” . Az országban 19 megyei és 79 városi tanács, valamint 97 járási hivatal működik. Az önálló közsé­ gi tanácsok száma 1182, a közös községi tanácsoké 1946. Romhány önálló tanácsú község, lako­ sainak száma 2300. Nógrád megye ne­ gyedik legjelentősebb iparral rendelkező falva: üzemeiben 1150 munkás dolgozik Szép színekkel lepte meg a falut az idei ősz is. A z Építési Kerámiagyár fö­ lött játékosan szökik magasba a gőz, fut a tiszta égbolt felé. Emberek, autók az utcán. Az állomáson, ahová érkeztem, to­ latómozdony pöfékel: agyagot rakodnak a gyári „csonkán” . A tanácsházára készülök, új épületek sorai között haladok: gyógyszertár, posta, áruház, kocsmából átalakított étterem, szolgáltatóház, presszó . És évről évre szé­ pülő lakóházak. Hárman ülünk, beszélgetünk a tanács­ házán, az elnök szobájában. A z elnök, Tuskó Mihály, harmincöt éves, szakmáját tekintve villamosmérnök, lyekkel a közművelődés fejlesztését elő lehet segíteni... Elmondhatjuk, hogy az eltelt két év a közművelődés lendületes fejlődésének időszaka volt. A művelődés ügye szélesebb társadalmi jelentőséget kapott. A párt- és tanácsi szervek, gazda­ sági, szakszervezeti és KISZ-vezetők töb­ bet foglalkoztak a közművelődés kérdé­ seivel, és szélesebb körökben segítettek megértetni, hogy ez ma a szocialista épí­ tésnek olyan feladata, amely nélkül a töb­ bi, más feladatunk sem tudjuk megol­ dani. Természetesen a feladatok megva­ lósítása nem történhetett meg maradék­ talanul ennyi idő alatt. 1974-ben egy több évre szóló program készült el a me­ gyében is, amelynek további végrehajtá­ sa a következő évek feladata lesz. — Melyek azok az előttünk álló legfon­ tosabb feladatok, amelyek megvalósítása a jelen és a közeljövő követelménye? — Első helyen említeném a még meglévő szemléleti problémák leküzdését. A közművelődéssel összefüggő feladato­ kat ugyanis több helyen — különösen gazdasági egységeink, társadalmi szer­ vezeteink — kissé szűken értelmezik. Örülünk, hogy nagy lendületet kapott a felnőttoktatás, de a közművelődés nem­ csak ez. Nagyon nagy szükség van pél­ dául arra, hogy a megyében dolgozó em­ most jár marxista—leninista esti egye­ temre. Kiegyensúlyozott embernek isme­ rik, szemében vidámság bújkál. a beszél­ getés során többször megigazítja bajuszát. A titkár, Vigyinszki János, ötven év körüli, halk szavú ember. Pár éve lakik ebben a faluban, az ország másik feléből jött — Baranyából, Úgy érzi „megtelepe­ dett” itt, nem akar tovább vándorolni. — A tanács munkája érdekelne — mon­ dom. — Minden! Így egyszerűen. Nevetnek, aztán az elnök elkezdi: — Három éve jöttem ide dolgozni, az akkori cserépkályhagyárat hagytam ott. Nehéz volt a váltás, féltem is tőle. most már férfiasan bevallhatom. Egy dolog vezérelt titkon: mindig szerettem az em­ berek dolgával törődni, segíteni. Ezt akar­ tam folytatni. Nehéz persze, mert a ké­ rések nem mindig egyértelműek, nemet is kell mondani. Bár azt hiszem, ez te­ szi széppé és egyben izgalmassá is a ta­ nácsi munkát. — Igen, valóban így van — veszi át a szót a titkár. — Egy év alatt közel 2500 ügyben kellett eljárni. Most könnyen azt gondolhatná, a lakosság apraja-nagyja megfordul itt évente. Ez majdnem így van, mert mi adunk ki igazolást, külön­ böző kivonatokat, engedélyeket és még sorolhatnám tovább, mi mindent. Lehetne úgy is fogalmazni, olyanok vagyunk, mint a gondos szülő, aki ellátja gyerekeit ta­ nácsokkal, segíti útját, neveli, dicséri és néha korholja is, ha erre rászorul. Sántít ez a hasonlat, igaz, mégis van benne igazság. berek szorosabb kapcsolatba kerüljenek a könyvvel, művészettel, fejlesszék techni­ kai, műszaki ismereteiket, hogy érdeklő­ désüket sokoldalúan elégítsék ki, hogy minél többen maguk is megpróbáljanak alkotni, ki-ki olyan körben, ahová érdek­ lődése vonzza, ahol kipróbálhatja erejét. Másik követelmény a művelődésnek a munkahelyi kollektívák mindennapos életével való szorosabbra fűzése. A szo­ cialista brigádok művelődési tevékenysé­ gében hatalmas lehetőség rejlik. Ezért megkülönböztetett figyelmet kell fordíta­ nunk arra, hogy ezek a lehetőségek ter­ mékenyen kamatozzanak. Fel kell szá­ molni a meglevő formalizmust, sematiz­ must, el kell érnünk, hogy minden kol­ lektíva, minden egyes ember tegyen vala­ mit ahhoz, amit eddig elért életmódjának fejlesztésében. Szorosan összefügg ezzel a közművelődés mozgalmi jellegének to­ vábbi fejlesztése: a közművelődés ne csak a „hivatásosak” , hanem az egész társadalom ügye legyen. A közművelődés formáinak szélesítése révén meg kell találni az uta­ kat a tartalmas szórakozáshoz, a sporthoz, a turizmushoz. Olyan komplex tevékeny­ ségi formákra van szükség, amelyek ki­ töltik a növekvő szabad időt, és helyes irányt adnak a növekvő anyagi lehetősé­ gek felhasználásának is. Sulyok László — Hogyan működik a tanács mint testület? — A végrehajtó bizottság havonta ülésezik, a tanács negyedévenként. Sok mindenről szó esik itt. A község öröméről, bajáról, bánatáról. A viták pedig mindig a jót, a szebbet keresik — még akkor is. ha néha elkalandozunk a beszélgetésben. — Aktivitás? Megjelenés? — Elfogadható. A tanácstagok eleget akarnak tenni választóik bizalmának. Ko­ molyan csinálják. 1972-ben a tanácstagok 76,6 százaléka jelent meg, 1974-ben már jobb ez a szám, mert 78,8 százaléka volt rendszeresen jelen. — A falugyűlés? — Ez teljesen újszerű — veszi visz­ sza a szót az elnök. — A legjobb: fórum, mint régen a rómaiaknál. Megbeszélni a faluval, a falu sorsát, jövőjét: itt lehet igazán politizálni! A megjelenéssel még nem lehetünk elégedettek, mert 1974-ben 120, 1975-ben 200 fő jelent meg. Én ak­ kor lennék elégedett, ha 500 ember je­ lenlétében beszélgetnénk közös dolgaink­ ról. — A régi cserépkályhagyáré ötven évvel ezelőtt alakult — folytatom a beszélge­ tést. — Igen, és ez az ötven év teljesen összenőtt a községgel — mondja az el­ nök, Tuskó Mihály. — Igaz, hogy mégis be akarták zár­ ni? 9 �— Erről szó sem volt. Átállni más termékre, ez volt mindjárt a megoldás. Persze voltak hitetlenek is, szép számmal. Aztán az eredmények láttán megváltozott a hangulat. Padló- és falburkoló csempé­ ket kezdtek gyártani, a munkások ma­ radtak, azok is visszaszivárogtak, akik el­ mentek. — Más üzem is települt a községbe? — kérdezek tovább. — Igen. A FIM itt fejlesztett erőtel­ jesen, több lépcsőben. A fejlesztési össze­ gek százmilliókra rúgnak. — Nem volt furcsa, hogy éppen ezen a településen? — A kívülállónak talán. Itt a legjob­ bak a feltételek, van alapanyag, van munkaerő. — Az utóbbival mi a helyzet jelen­ leg? — Úgy érzem, elegendő. Elbírta a Váci Híradástechnikai Anyagok Gyárá­ nak telepítésével fellépő munkaerőigényt. A vonzási körzetben mégis kihasználat­ lan munkaerő van, csak jobban kellene szervezni. — Ismert tény, hogy ez a tanács majd a későbbiekben négy-öt község közös ta­ nácsa lesz. Akkor mint munkáslakta kör­ zetközpontnak nagyon sok feladata lesz. — A falu főutcáján a FIM gyártele­ péről kiépített közkifolyós vízvezeték hú­ zódik. A kutak száma 4, a tanács fenn­ tartásába tartozik még 8 db jó ivóvízű ásott kút. A többszintes, telepszerű épít­ kezés elsődleges feltétele a vízvezeték­ hálózat kiépítése. Erre reális lehetőség csak 1980 körül lesz. — Ez így igaz, és már most gond. Elkészült a község rendezési terve, sze­ retnénk elkezdeni a többszintes lakásépít­ kezéseket. Az üzemek ebben egy kicsit szorítanak. Köztudott azonban, hogy az ilyen építkezésekhez megfelelő előkészítés kell. — Miben jelentkezik ez? — Csatornázni kellene, vezetékes vi­ zet „varázsolni” , törpe vízmüvet teremte­ ni. Ezek a tervek, amelyeket valóra kell váltani. Ha már készen lenne az egyik, akkor is késésben lennénk a másikkal. Mit tegyen az ember? — mondja a ta­ nácselnök, és kérdő csodálkozással szét­ tárja a karját. — Dönteni kell! — mondom. — Igen, csak az a baj, ha elhatá­ rozzuk, hogy ezt csináljuk, akkor csak azt az egyet tudjuk megoldani. A kivi­ teli összegek olyanok, hogy öt évre min­ den mást félre kell tenni. Gondoljon csak az óvodára, az iskolára, a lakásokra, s a többi másra. A lakosság ezt nehezen érti meg. Nagy a felelősség. — A időszakos rendezett kiépítésre 10 község belterületén levő élő és vízfolyásokat szabályozták. A patakmeder hossza 350 méter, vár 120 méter. A nyílt árkok közül burkolt 2615 méter, nem burkolt 8810 méter. — A pénzünk kevés — mondja a tit­ kár. — Négymillió forint. Ez úgy jön össze, hogy a vállalatok befizetéséből származik 900 ezer, működési bevételek­ ből félmillió, lakossági adókból 600 ezer. És 2 millió felsőbb tanácsi támogatást kapunk. — Azt mondta: kevés. Mégis, mire jut belőle? — Sok mindent meg kell oldani eb­ ből. A gazdálkodási előadónk olyan, mint egy „varázsló” . A z eredményeink eb­ ből is születnek, de mellétesszük az öt­ letet, a szervezést, a lelkesedést. Csak a főbb számokat sorolom és a mostani évet. 600 ezer az óvoda fenntartása, üzemelte­ tése, közel 900 ezer az iskola, 300 ezer az iskolai napközi, 80 ezer a könyvtár, 8 ezer a sporttámogatás, 270 ezer a szociá­ lis feladatok, a segélyezés, az öregek nap­ közi otthonának fenntartása, ami huszon­ két öregnek nyújt ellátást, pihenést nap­ közben. — Ha jól számolom, még nem költöt­ tük el mind a négymilliót — mondom a titkárnak. — A tanácsi kezelésű utak hossza a községben 8408 m; ebből bitu­ mennel kezelt 2168 m, makadám út 2770 m, földút 3470 m. — Úgy van. Van még kiadásunk. 130 ezer forint orvosi ellátásra kell. Rendbe hozattuk a község útjait, ez több mint egymillióba került. És sokáig lehetne még sorolni a kisebb feladatokat, ami­ kért fizetni kell. — A lakosság gondol-e erre? — Így igaz. K i hinné el, hogy a ta­ nácsnak kell fizetni a közvilágítást, a közlekedési táblák elhelyezését, a vizet, a patakrendezést, vízkárelhárítást, és még sok-sok olyan szolgáltatást, aminek hasz­ nát a lakosság élvezi. — A villamosítás a községben teljes­ nek mondható. A kiépített vezeték hos­ sza 8536 m, az utcák közvilágítását szol­ gálja 89 db hagyományos és 79 db hi­ ganygőz-lámpás világítótest. — Gond az mindig van. Bolt kellene a szátoki részre. Területet adnánk, de az ÁFÉSZ egyelőre nem tud fejleszteni — mondja az elnök. — Pedig jogos az igény! — erősítem meg. — Jelölőgyűléseken, falugyűlésen többször felvetették. Persze eredmények is vannak, mert nem lehet kihagyni a számításból a most épült ÁBC-áruházat meg a kisvendéglőt. Az ellátás megfelelő. Ritkán fordult elő, hogy valamit nem le­ hetett volna kapni. Ha mégis, akkor az már országos hiánycikk. — Ellenőrzik a boltokat? — Természetesen. Ebbe a munkába társadalmi ellenőröket is bevonunk. Meg­ nézzük az ellátást, a mérést, a kiszolgá­ lást, a tisztaságot. Az egy főre eső szolgáltatási igény 510 Ft, megyei átlag 622 Ft, országos vi­ déki átlag 693 Ft, országos összetett át­ lag 956 Ft. — Milyen Romhányban a szolgálta­ tás színvonala? — Lehetne jobb is — jegyzi meg szerényen a titkár. — S mit tesz a tanács a „jobb” -ért? — Mindent! — mondja az elnök. — Szervezünk, segítünk. Volt itt egy ktsz — romhányi székhellyel. Csak szolgáltatás­ sal foglalkoztak, aztán egy napon bezár­ tak minden üzletet. Beolvadtak egy nagy szövetkezetbe: nem bírták az iramot. A részlegek megmaradtak, azok most jól működnek. A hiányt kisiparosok pótolják, főleg munkaidő utáni szolgáltatásokkal. — Segítenek-e az üzemek Romhány sorsát előbbre vinni? — Segítenek! Azt hiszem, az összefo­ gás egyedülálló — mondja az elnök, és a titkár is helyeslőleg bólint. — A közös gond közös. A jó munkaerő mindennap kell, pontosan: ez pedig csak úgy megy ha az emberek közérzete jó, nincs gond­ juk. Bölcsőde kell: ezt tudta a két gyár aztán segítettek. Az orvosunk új lakás épített, a régit 350 ezerért átalakítottál bölcsődének, társadalmi munkával, anyag­ gal, pénzzel. ,Az óvodában férőhelyet bő­ vitettünk. A z iskolánál is segítettek. — A tornaterem megépítésével? — kérdezem, mert hallottam erről beszólni a faluban. — Igen, ennek nagyon örülünk, a tanács saját erejéből talán még tíz év múlva sem tudta volna megoldani. A Szilikátipari Kutató Intézet tervezőgár­ dája a gyár segítségével társadalmi mun­ kában elkészítette a terveket, az Építési Kerámiagyár pedig 700 ezer forint érték­ ben csarnokelemeket ad, és társadalmi munkával is hozzájárul. — És a község? — Már megkezdtük a szervezést, a lakosság társadalmi munkával segít eb­ ben. — Nehezen megy a szervezés? — Egy kicsit. Az okokat én is keres­ tem, mert most nem olyan egyértelmű a támogatás, mint az régen volt. Azt hi­ szem, egy kicsit lejáratták a társadalmi munka fogalmát. (A korábbi években társadalmi összefogással és tanácsi kivite­ lezésben épült 7700 folyóméter betonjár­ da. 5650 folyóméter kiépítésre vár.) — A megyében ezen a téren: a tár­ sadalmi munkaszervezésben verseny is van — mondom az elnöknek és a titkár­ nak. Az elnök megjegyzi: — Mi még nem büszkélkedhetünk: 1974-ben hetedik helyen végeztünk a já­ rásban az egy főre jutó 93 Ft-tal. — Tudjuk, hogy a négymillióból így lehet többet csinálni — mondja a titkár. — Csak a módszereket kell még megta­ nulni. 2300 ember boldogulásáért. Kő-Szabó Imre �Veres János Banos János Hann Ferenc Vidít az ég Havak havában Hírt hoz felőled felhők vattaszárnya, falunév-tábla csábít, csal feléd; vidít az ég, hogy ne zuhanjak gyászba, de — énrám sötét út vár s vereség! Harangszó hívja a tengert Stílusgyakorlatok a hetvenes évek avitt divatja szerint A forgószelet szivárvány hasítja, tükrös tűzhelytől ível szívedig, törvényeinket táncos tenger írta, morajától a holt is felszökik. Barátomnak kicsi öccs a bátyjaurát: „Hallod-e a záporos időt? mellkason dobognak regruták Búcsúzó szerel m esvers S az őszirózsát látod-e az elfehérült szeretőt? A mellek duzzadt szirmai mint Leszegett fe jje l éljek? Számkivetve? Zuhatag zúg át rajtam, jéghideg. A mindenség özönlik szép szemedbe, kísértéseid játszó delfinek. Sokára-jött napos vasárnapom vagy, a látnokság hát újra ránk maradt; tudatontúli titkos parazsunkat ápoljuk elszántan a por alatt! hervasztják a csecsemőt?” Szóval hullámmal fölfelele tenger a harangszónak: „Hallom a záporos időt üt engem koporsónak S a rettenetes szirmokat látom az őszirózsát Hangod már merő lefojtott hevesség, a vén eperfa értőn bólogat. Ne tűrd, hogy kedved c s ú f gyomok kikezdjék, foggal, körömmel védd meg jussodat. Nyomnák a számat telt méregpohárhoz, te győzz, ó, hívás édes jajszava; az se baj, ha a virradat megátkoz, fűzz össze minket, bársony éjszaka. Könnyekké hervad mindenik csontos könnyeik szórják” Havak havában kóborolva a magány széles folyosóin Emlékszel még Pistám szerelmeink kihűlt kenyerére? Didergett bennünk a város láz-arcos árvasága Csillagok fia Sistergő, aranyport füstölgő csillagokkal kelek-fekszem, csillagokkal, kiktől fenséges szikrázást tanulok mióta megszülettem, nem ér fel hozzájuk se iszap, se hamu, se vér, se átok, égi fényeiktől tanulom a rendet, a tisztaságot: gyémánt-göröngyök, arany-pitykék, ti sose csaltatok meg engem, csak nézzétek, nézzétek orcátokat, akár a tükörben, a szememben. Legédesebb terheim ti vagytok, a földi ékszerek elvesznek, kicsorbulnak, kihunynak, de ti sohasem lohadtok, halhatatlan ragyogással remegtek az égen, mint a szabadság, igazság fellázadt rabszolgák vágyában, képzeletében: szárnyas pejcsikómon köztetek járok, ha leszáll az est, kinyílnak a mécsvirágok, ó, m ily jól esik éreznem, hogy mint fedő alatt a gőz, itt gomolyogtok bennem! veszendő v elencém szom jam : olthatatlan sári-fű -virágom súlyos sárba f agytan istrángom : feszülő gúzsok gúzsa: bilincs meszesült jöven d ő: va ra n gy hasán a kincs old j m eg v íz forrás esendő egem et gyalázó em lő m aga farkába harapó végtelen fek ete erdő m ert ágyadban fertelm es vonalkák m iniszterpapíros-algák szabnak-szabdalnak húsomat m arják m ellékdal: legyen hát kedved égi csendes ha kell átkos ha kell engedelm es álm odban átm egy az utcán a kedves A szesz tornyait ostromolni masíroztunk az éjszakába S megint az éjszaka Ismét a fény áruló pribékje Emlékszel még Pistám a láncos lantra s a FEHÉRRE? Minket mert nem az ének a csönd tanított meg a dalra Zülljön szét körülöttünk a bárdok birodalma V olt egyszer egy ősz Karéjos szél, felhő, sásszilánk. Láng: tarjagos, fáradékony. A z elszórt szóra ma ki vigyáz? Visong a koldus alkony. A keréknyom csenddel, levéllel van teli. Riadtan peng a drót fenn. A som vesszeit tördeli. Őrtűz mögött kókad az isten Elégsz kiselejtezett pöreimben. a gond gyaláz meg estére elfáradsz láz koptat elnyúz az idő készül a varjak foldozta pimaszul silány szemfedő egy reggel a kút vizén jég arcodon ámulat fészkel péntek lesz korcaira szakad a nap köldökén feketült éggel a várandós éj meghasad 11 �Hajnóczy P éter Hány óra? A tanár és M. ott ültek egy kopottas, barna, támlás padon a kerületi kapitányság egyik irodája előtt, a kihallgatásukat vár­ ták. A folyosóra nyíló lengőajtót hátrafont kézzel őrizte egy rendőr. M. az ablakra nézett, mint aki a beszűrődő fény élessé­ gének észrevétlen változásaiból próbálja megállapítani, hány óra lehet. A tanárnak volt órája, de M. nem akarta megszólí­ tani: hacsak nem feltétlenül szükséges, egyáltalán nem akart szólni hozzá. Nem azért, mert megtiltották a beszélgetést; M. úgy érezte, ha simán meg akarja úszni az ügyet, valamilyen, a helyzethez illő magatartásformát kell teremtenie magának, és következetesen aszerint viselkednie. Ha beszélget, susmog a ba­ rátjával, azt hihetik, egyeztetik a vallomásukat, valószínűnek vélt kérdésekre adandó válaszukat fogalmazgatják. M. a zsebé­ be nyúlt cigarettáért, a dobozt odakínálta a tanárnak, csaknem felállt, hogy a rendőrt is megkínálja, de ezt a „civil” mozdula­ tot azonnal visszafogta, mint aki már alkalmazkodott az új hely­ zethez, mint aki titokzatos forrásból pontosan értesült, hogyan kell viselkednie egy előállított állampolgárnak a kihallgatása előtt. „És, ha a rendőr kínálná meg őket cigarettával?” Nyilván elfogadhatná vagy elháríthatná; még az is elkép­ zelhető — ha nincs cigarettájuk — , egyszerűen kérnek a rend­ őrtől, aki ad, vagy nem. M. rádöbbent, hogy ők itt csak kér­ hetnek, esetleg elfogadhatnak, másfelől a rendőr csak adhat, vagy megtagadhat, az érzelmek kifejezéséhez szükséges feltéte­ lek felfüggesztettek, nyilván, mert az igazság kiderítéséhez nin­ csen szükség, érzelmekre. Óvatosan mocorogni kezdett a padon, távolabb húzódott a tanártól, aztán lopva a rendőr arcába nézett. Egyáltalán észre­ vette-e az előbbi „civil” mozdulatot, és főként azt: hogyan fé­ kezte meg, fojtotta el már csírájában, s mintegy bűnhődni vá­ gyón, hogyan ült távolabb a barátjától, nem kérdezve meg, hány óra, bármennyire is szeretné tudni. . . De a rendőr láthatólag nem vett tudomást erről; M. mosta tanárra nézett, mindenképpen szükségét érezte, hogy valakit együttérzéséről biztosítson; hogy egyedül és kizárólag ő az oka, hogy ebbe a mindannyiuk számára kínos és feszélyező hely­ zetbe sodródtak. A tanár nem nézett rá; M. konok, elszánt ki­ fejezést — hogy harcolni fog és nem adja meg magát egyköny­ nyen — , és valami neki szóló utasítást fedezett fel az arcán, pa­ rancsot, hogy ő is harcoljon. M. elkapta tekintetét a barátja ar­ cáról, megszívta a cigarettáját, és mintegy szórakozottan néze­ lődve ismét a rendőr arcát fürkészte, mintha onnan is a viselke­ désére vonatkozó útbaigazítást igyekezne leolvasni. „Először, első alkalommal vagyok ilyen helyzetben és ilyen helyen. Nagyon természetes, hogy zavart és tanácstalan va­ gyok.” Jólesőn átvillant rajta, hogy nem érez félelmet, tettét gye­ rekes csínynek minősíti — talán kissé többet ivott a kelleténél — , ez hamarosan és megnyugtató módon tisztázódik a kihallga­ tás során; nem kell köntörfalaznia, nem kell társával suttogva egyeztetett történeteket előadnia; egyszerűen elmond mindent, úgy, ahogy az valóban történt, és mivel igazat mond, az ügy le­ zárul. Úgy érezte — sőt, így tartotta igazságosnak — , tettéért éppen a kihallgatásra való szorongó várakozás a büntetés; a rendőr érzelmeket elutásító és a tanár merev, kioktató arckife­ jezése. „Iszunk egy konyakot, aztán hazamegyünk, és alszunk egy jót.” Álmos volt, és rettentően vágyott rá, hogy felhajtson egy konyakot, sürgető szükségét érezte az alkohol nyújtotta támo­ gatásnak. amely valamelyest oldhatná a szorongásait. De belát­ ta: a megérdemelt büntetéshez tartozik, hogy enyhítés nélkül viselje el a helyzetet, amelybe tette révén került: tűrnie kell te­ hát, képtelen kívánságok és minden nyafogó szánakozás nél­ kül önmaga iránt. 12 De a tanár és a rendőr arcáról leolvasott utasítások? A ta­ nár harcra, körömszakadtáig tartó ellenállásra készülődött, és őt is erre biztatta; a rendőr szertartásos és nyilván hivatásszerűen gyakorolt közönye őszinte beismerésre ösztökélt. M. gondosan elnyomta a cigarettáját a hamutartóban, és türelmetlen, sürgető vágy fogta el, hogy azonnal megtegye ezt az őszinte, beismerő vallomást; hirtelen különös, váratlan és csodálatos összefüggé­ seket fedezett fel — mintha a szeretet, az együttérzés legalább külsődleges megnyilvánulását, a szorongását enyhítő konyakot, sőt a vetett ágyat is éppen egyedül az ő érdekében tagadták volna meg tőle, azért, hogy a csupán átmeneti, ideiglenes jelle­ gű megkönnyebbülés helyett a teljes értékű gyógyszert nyújt­ sák: a beismerő vallomásban és a készséges együttműködésben való feloldódás hosszú távra szóló örömét. „A z Ezüstszívről hallgass!” A tanár köhögni kezdett, és szája elé tartott tenyere mögül hallatszott a parancsoló, ingerült suttogás, aztán még egyszer: „A z Ezüstszívről hallgass!” . A tanár kivörösödött arccal köhö­ gött tovább, eltartva magától a füstölgő cigarettát. — Kuss. A rendőr lábujjhegyre emelkedett, aztán lassan visszaeresz­ kedett a sarkára. M. összerezzent, érezte, hogy elvörösödik, mintha az ő cí­ mére érkezett volna a rendreutasítás. Meghökkent, mintegy ár­ tatlanságát hirdető mozdulattal fordult a tanár felé, aki vörös képpel és vörös fülekkel ült a helyén, nem nézett. M.-re meg­ szívta a cigarettáját, aztán a kőre dobta a csikket, a hamutartó mellé és a sarkával rátaposott. — Nem bírja el a segge a testit? Ez neki szólt — M.-nek nem támadhattak kétségei. A rend­ őr nem mondta túl hangosan, amit mondott — , az irodában nem hallhatták meg — . M. a jövőbeni viselkedésére vonatkozó oktatást vélt kiolvasni a szavakból. A rendőr látja, hogy nem megrög­ zött, hétpróbás bűnözőkkel, vagy csavargókkal, hanem megté­ vedt, becsületes emberekkel van dolga, akik eszpresszóban ül­ dögéltek, zenét hallgattak, megittak egy-két pohárka konya­ kot . .. És nekiszegeződött a kérdés: — Magának ez kielégítő magyarázat, fiatalember? Gondol­ kodjék csak! Mesélje csak el nekünk, mit is műveltek maguk az Ezüstszív eszpresszóban?! M. megrázta a fejét, mint aki haladékot kér, hogy kissé át­ gondolhassa a történteket, hogy minden apró részletet pontosan felidézhessen, mielőtt válaszol. .. Jeges érzés futott végig rajta: hátha a tanár semmit nem súgott neki, csak ő hallotta a „figyelmeztetést” ? És meddig vá­ rakoztatják még őket? Mit kérdeznek majd, és mi az, amit tud­ nak? Egyáltalán: mi az, amit nem szabad, tudniuk? Mire vonat­ kozik ” az Ezüstszívről hallgass!” , ha mégis jól értette a tanárt? Miért olyan mindenre elszánt az arca, és miért hajította a csik­ ket a hamutartó mellé a rendőr szeme láttára? És a rendőr miért őt gorombította le a tanár helyett? Miért vannak ők itt? Külön hallgatták ki őket, maga a rendőrkapitány és egy hadnagy. A kapitány zömök, rövidre nyírt, őszes-szürke hajú, ötvenes, a hadnagy magas, testes, lomha mozgású, hajlott hátú férfi volt; a kapitány, mint aki képtelen elfojtani az M.-ék cse­ lekménye miatt érzett felháborodását, többnyire ordítva tette fel kérdéseit és káromkodott; a hadnagy halkan, választékosan fo­ galmazva, nyájas, csevegő hangon kérdezett. — Tisztában vannak azzal, hogy mit műveltek? — üvöltött M.-re a kapitány. — Legalább kijózanodtak annyira, hogy fel bírják fogni? — Igen — válaszolta M., furcsa megkönnyebbüléssel és rez­ zenéstelen tekintettel egyenesen a kapitány szemébe nézve, a maga részéről mélységesen megbánta a történteket és készen áll, hogy tettéért vállalja a következményeket... A hadnagy még nem kapcsolódott be a kihallgatásba, egy távolabbi íróasztalnál ült, iratokat olvasott, s közben jegyzetelt, fel sem pillantott a munkájából. M. lassan, valami megmagya­ rázhatatlan okból félni kezdett a látszólag iratokba temetkezett hadnagytól, és — maga sem tudta, miért — csöppet sem félt az üvöltöző rendőrkapitánytól. Furcsa és rejtett értelmet vélt kiol­ �vasni a kapitány szavaiból, s főként a tekintetéből. Mintha egy­ idejűleg két párbeszéd folyt volna köztük: a felszínes, a kívül­ álló, az íróasztalnál feszülten figyelő hadnagy számára, és az igazi, amely csak rájuk kettőjükre tartozik, Így, mikor például azt ordította a kapitány: „Tisztában vannak azzal, hogy mit mű­ veltek?!” , valójában ezt mondta M. arcára függesztett tekinte­ te: „Hát elment az eszed, fiú?, gondold meg, mit beszélsz, ez nem tréfadolog! Találj ki valamit, hogy kihúzhassalak a pácból, valami elfogadhatót, hogy lezárhassam ezt az átkozott históriát, eh, nem magunk között vagyunk, az ördögbe is!” — Mennyi szeszes italt fogyasztottak, és hol? — vakkantot­ ta a kapitány a hadnagynak szóló hangján. „Volt-e melltartó a művésznőn, vagy csak úgy, melltartó nélkül zongorázott?” A kapitány kérdését pimaszul, illetlen tolakodással lökte félre emez. M. többé-kevésbé világosan emlékezett rá. hogy ran­ devút beszélt meg az Ezüstszív zongoristanőjével, sőt, az esz­ presszó vendégei közül vitába keveredett valakivel (talán épp a művésznő miatt), kis híján pofon is csattant, végül elmentek a tanárral az Ezüstszívből, hogy záróra felé visszamennek majd; a tanár hölgyismerőse is velük volt egy darabig, de aztán sírva fakadt, hangosan kacagott, aztán ismét sírva fakadt, végül hány­ ni kezdett, haza kellett kísérni. De: viselt-e melltartót a mű­ vésznő, vagy nem? M.-et kényszerképzethez hasonló érzés kerí­ tette hatalmába, hogy tisztázza ezt a kérdést; amennyiben ez nem sikerül, sem az ordítva, sem az atyailag kérlelő tekintetek­ kel feltett kérdésekre nem lesz képes kielégítő választ adni. Meg­ próbálta hát maga elé képzelni a művésznőt ott az Ezüstszív ci­ garettafüstös zsivajában, a kávéfoltos csipketerítővel letakart zongoránál, a zongorán ezüstszínű fémtálca a tálcán félig ivott likőröspohár, a meglibbenő fehér-szőke haj, a művésznő hörpint egy kortyocskát a likőrből, és rekedtes hangon énekel egy las­ sú ritmusú, mélabús dalt; fehér, párnás ujjacskái éppen csak érintik a billentyűket, aztán odatántorodik a zongorához egy piros műanyag nyakkendőt viselő férfi, megtámasztja kezével a zongorát, a rózsaszín fülecskébe suttog valamit, a művésznő hát­ raveti a fejét, csilingelő hangon felkacag, és két gömbölyű, verí­ téktől fénylő keble telten, ingerlően táncol a vörösbor színű csipkével áttört blúz alatt... M., székén kihúzva magát, falta szemével a művésznőt, per­ zselő vágy ösztökélte, hogy megvédelmezze attól a részeg alaktól, aki isten tudja miért suttog a fülecskéjébe; felháborodot­ tan kiitta a konyakját, újabb konyakot és egy „pincehideg" sört rendelt magának — a tanár pohara csaknem érintetlen volt. ma­ ga a tanár a vécén tartózkodott — , megindult lélekkel nézve a művésznőt, és csöppet sem lepődve meg, hirtelen felfedezte, hogy egész életében mindig és mindenütt egyedül őt kereste, már az is milyen csodálatos egybeesése a dolgoknak, hogy ez itt és most villant az eszébe; végre egymásra leltek: nincs más hát­ ra, mint haladék nélkül gyöngéd és finom beszélgetést kezde­ ményezni, ujjai közé fogni a fehér kezecskét, közölni, hogy szándékai komolyak, hogy soha többé el nem hagyják egymást, és ezt az éjszakát feltétlenül együtt kell eltölteniük. .. De: vi­ selt-e melltartót, vagy nem? — Ej, ej... nyugodjék meg, kérem. Biztosan ég a pokol. . . Igyék egy pohár vizet! Lépjen a mosdóhoz, frissítse fel magát, és mindenekelőtt bátran használja a zsebkendőjét! M., megrezzenve a hadnagyra nézett, aki barátságosan mo­ solygott rá, aztán gyorsan körülpillantott a helyiségen, de sem­ miféle tisztálkodóalkalmatosságot nem látott, a zsebébe nyúlt, de nem találta a zsebkendőjét sem, újra körülnézett a szobában, de csak egy szájával lefelé fordított, repedt üvegpoharat látott a hadnagy íróasztalán egy vaskos íratcsomó mellett. — Csak nyugodtan, kérem! Biztosan a másik zsebében van! M. nadrágja másik zsebébe nyúlt, ahol csakugyan megtalál­ ta zsebkendőjét. Hosszan, erősen fújni kezdte az orrát, s közben lopva ismét körülnézett, de sehol nem látott mosdót. Talán úgy értette a hadnagy, hogy menjen ki az ajtón, és keresse meg? De vajon csakugyan így értette-e, vagy csupán tréfa az egész? A hadnagy mutatóujját az asztalával szemben a falnak szö­ gezte. — Mossa meg a kezét, arcát. Talál poharat is. Szappan is, törölköző is van ... M. a jelzett irányba nézett, de nem látott sem szappant, sem törölközőt, sem poharat. A kapitányra nézett, mint aki a kettőjük közt lévő titkos be­ szélgetés alapján segítséget és útbaigazítást kér: mit tegyen most? A kapitány ott ült, az íróasztalnál és lassan lapozgatva egy iratcsomóban, egy roppant, hatszögletű golyóstollal jegyzeteket írt a gépelt papírlapok margójára, a golyóstoll kénkősárgán vil­ logó hat lapján megbilincselt legyek vonaglottak... A kapitány fel se pillantott munkájából, akár az imént a hadnagy; derese­ dő, kurtára nyírt hajából azonban egy emberi ujj alakú tincs határozottan a helyiség egy pontjára szegeződött; M. hirtelen az adott irányba nézett, és megpillantotta a halványkék porce­ lánból készült mosdókagylót. Tükör is volt fölötte, a tükör alatt takaros üvegpolc, tisztára törölt poharakkal, oldalt, a törölközőtartón kék, zöld és vörös frottírtörölközők. .. M. görcsösen be­ hunyta, aztán kinyitotta a szemét, de a kék porcelánmosdó he­ lyén csak salétromfoltos falat látott, és a kapitány szörnyű go­ lyóstolla is közönséges írószerszámmá változott. Nyirkos, hideg veríték ütött ki a homlokán, tompa, fojtogató szorítást érzett a szíve táján, a keze reszketett. A hadnagyra nézett; az bátorító mosollyal nézett vissza rá, mint a számtantanár, aki igyekvő, szorgalmas, de nehézfejű diákot feleltet a táblánál, és minden­ képpen azon van, hogy legalább az elégségest kihúzza belőle... „De hát mit akarnak hallani?” Erre nem lehetett más válasz: az igazságot, és M. igyeke­ zett megkapaszkodni ebben a szóban, hiszen semmi rossz nem érheti, amíg tiszta lelkiismerettel állíthatja önmaga előtt, hogy az igazat csakis az igazat mondja... Konyakot itt-ott. — Iste­ nem, ha ihatna egy, esetleg két pohárka konyakot! — , aztán az Ezüstszív, a művésznő, a talán kissé hangosabb szóváltás a zon­ gora körül ténfergő, műanyag nyakkendős alakkal... „Volt rajta melltartó, vagy nem?” A látszólag egyáltalán nem a tárgyhoz tartozó kérdés hir­ telen mintha rejtett és titkos értelmet nyert volna. Ha még ezt is képtelen megválaszolni, hogyan nyilatkozhat súlyosabb ügyek­ ben az igazságról? Hogyan állíthatja: csakugyan így történt minden, és nem másként, nem a büntetéstől való félelem torzí­ totta el, s rendezte újra számára kedvező módon az eseménye­ ket? Aztán: a tanár tényleg odasúgta neki. hogy hallgasson az Ezüstszívről, vagy csak képzelte, de, ha képzelődött, miért éppen ezt a figyelmeztetést? A kapitány miért biztatja a szemével ar­ ra. hogy „találjon ki valami elfogadhatót, hogy kihúzhassa a pácból” , amikor céklavörös képpel ordít vele, és bilincsbe vert legyek mászkálnak a golyóstollán? A hadnagy miért mutat a csupasz falra, hogy ott a mosdókagyló? Vagy álmodja az egé­ szet. vagy látomásai támadtak a konyaktól — de, ha így van: miért nem hallucinál egy csipetnyi megnyugtató igazságot, ha még oly’ apró dologban is, mint az, hogy volt-e melltartó a mű­ vésznőn? 13 �Tettük, mint „botrányos részegség” , szabálysértésnek minő­ síttetett, az ítélet ezer-ezer forint pénzbüntetés volt, amit a kapi­ tány szabott ki. Külön bocsátották el őket, előbb a tanárt, az­ tán jó fél óra múlva M.-et, aki egy kocsmában gyorsan felhaj­ tott két konyakot, aztán lassan elszopogatott egy megfelelően behűtött sört, megevett egy pár virslit mustárral, rágyújtott, és indult a vasárnapi utcán hazafelé. „Unatkoztak biztos, azért tartott ennyi ideig.” Minden elítélő szándék nélkül gondolt az elképzelhető ma­ gyarázatra — elvégre nem lehet túl érdekes, vagy üdítő időtöl­ tés félrészegen előállított emberek kihallgatása, akik — miért ne? — betörés, rablás, vagy akár gyilkosság elkövetői is lehet­ nek. .. Nagyon érthető, hogy a rendőrtisztviselők elsősorban e valószínű szemponttól vezéreltetve, valamint, hogy a sivár és kisszerű esetek okozta mélységes közönyt és undort legyűrjék valahogy, azt játsszák, hogy nincs sivár és kisszerű eset, hanem csak nagy esetek vannak. M „ ha ebből az újonnan feltételezett szempontból vizsgálta a történteket, végre kielégítő magyaráza­ tot kapott. Megvárakoztatják az elkövetőt és kihallgatás előtt, a kérdéseket általánosságban teszik fel. és legfőképp bizonyta­ lanságban hagyják, hadd gondolkozzon a dolgokon, egészen az utolsó percig... „Hány óra lehet?” Hirtelen támadt vágy fogta el, hogy megtudja, most nem kell azon tépelődnie, megkérdezheti-e a barátját, vagy bárkit, akit csak akar. Szétnézett az utcán, de villanyórát nem látott; nézegetni kezdte az ünneplőbe öltözött; sétálgató embereket, hogy kit szólítson meg. És megint elfogta a bizonytalan jellegű, tárgytalan szorongás, mint mikor azt latolgatta, hogy megszólít­ sa-e a tanárt. Furcsa, érthetetlen szégyenérzet öntötte el; halo­ A fűtő Heinrich von Kleistnek A FŐGÉPÉSZ Kolhász Mihály, harmincegy éves kazánfűtő, aki hét éve volt az ... -i gyár dolgozója, 197... szeptember 9-én, délelőtt tíz óra előtt öt perccel, miután jól hallhatóan kopogott a főgé­ pész ajtaján, az irodába lépett, hogy átvegye a fél liter tejet, a „védőitalt” . A főgépész kissé zavart és sajnálkozást kifejező arccal kö­ zölte a fűtővel, hogy a „védőital további kiadását felsőbb uta­ sításra megszüntették” ; a kazánházat megtekintette az Országos Közegészségügyi Intézet főorvosa, aki a vizsgálat során megálla­ pította, hogy az ... -i gyár kazánháza nem tartozik az „egész­ ségre ártalmas, vagy különösen ártalmas munkahelyek közé, s így a kazánfűtők számára a védőital kiadását a jövőben nem ja­ vasolhatja” . A vizsgálatról készült jegyzőkönyvet aláírta az üzem­ vezető főmérnök és a szakszervezeti bizalmi, tehát az ügy min­ denképpen lezártnak tekinthető! Különösnek tartja, vonta fel a fűtő a szemöldökét, hogy mi­ lyen jogon születhetett „egy mindenképpen lezártnak tekinthe­ tő döntés” egy olyan ügyben, amelyet a közvetlenül érdekeltek, a fűtők meghallgatása nélkül, a hátuk mögött hoztak; valamint azt a körülményt, hogy a vizsgálat időpontjáig eltelt évek során miért kapta meg minden fűtő a napi fél liter tej védőitalt, és miért nem minősült az .'. ,-i gyár kazánháza „az egészségre ár­ talmas, vagy különösen ártalmas munkahelynek” . Ami a munkakörülményeket illeti — hét éve dolgozik a ka­ zánházban, gázban, porban és mocsokban, mint az első napon; tehát vagy jogtalanul kapta hét éven át a védőitalt, vagy a most lefolytatott vizsgálat alapján hozott döntés törvénysértő és jog­ talan. Mivel e két lehetőséget megfelelő súlyú bizonyítékok hí­ ján képtelennek kell tartania, egyetlen, az értelem számára el­ fogadható magyarázat kínálkozik: mégpedig az, hogy tévedés történt. Véleménye szerint, erre a körülményre a főgépésznek. 14 gatta a pillanatot, hogy feltegye ezt a cseppet sem szokatlan, ártatlan kérdést, amely tartalmát és jellegét tekintve egyszeri­ ben riasztóan mássá vedlett: a cél nem az volt, hogy megtudja, hány óra. hanem, hogy kitől tudja meg. Elhatározta, hogy le­ hetőleg magához hasonló életkorú és egyedül sétálgató fiatal­ embert szólít meg. mint aki bizonyos cinkos egyetértésre és he­ lyeslésre vágyik elvégre ruházata gyűrött, szeme véres és kari­ kás lehelete konyakszagú. .. Aztán megpillantott egy fiatalem­ bert, aki egyedül sétálgatott, neki fohászkodva odalépett hozzá, és megkérdezte, hány óra; megmondták; M. kissé túlzott lel­ kendezéssel megköszönte a felvilágosítást, eldobta a csaknem körmére égett cigarettát, ismét rágyújtott, de a szorongó, nyug­ talanító érzés nem múlt, nem csökkent... „Miért nincs nekem órám?” „Mert nem éreztem hiányát; egyébként ébresztőórám van: nincs kidobnivaló pénzem ilyesmire; igazán nincs szükségem rá; ha tudni akarom, hány óra: ott vannak az utcai órák, vagy megkérdezem.” M. agyát hirtelen megjárta az eszelős gondolat, hogy a rend­ őrkapitány valójában azért sújtotta ezer forint pénzbírsággal, mert nem visel karórát. De az iménti érveit, minden látszólagos gyakorlati jellegük ellenére, nem érezte igazán meggyőzőnek. Végtére is, mindenkinek van karórája, utcán focizó kölköknek és hullaszállítóknak egyaránt, talán a szállított hulláknak is. A márkás aranyórákat leszámítva, az óra birtoklása semmiképpen nem tartozik a rangot és anyagi jólétet hirdető jelvények közé — akkor miért van karórája mégis mindenkinek? És neki miért nincs? Előbb-utóbb, nyilván, ő is vesz. Ez valahogy elkerülhetet­ lennek látszott, mint a halál: M. úgy döntött, hogy mielőtt le­ fekszik otthon, megebédel valami kertvendéglőben, és iszik egykét hideg sört. aki a fűtők közvetlen főnöke, kötelessége lett volna felhívni a bizottság figyelmét; ha ez megtörténik, a bizottság nyilvánva­ lóan figyelembe veszi és mérlegeli a jóhiszemű és mindenképpen szükséges felvilágosítást. A főgépész kissé emelt hangon vágott közbe: erélyesen visz­ szautasítja, hogy kioktassák a kötelességei felől, főként, ha min­ den alap nélkül vádolják kötelességmulasztással. Az sem köte­ lessége, nyomta meg a szót, hogy „egy apró-cseprő ügy minden részletéről beszámoljon a beosztottjainak” , de ennek ellenere tudtára adja Kolhász Mihálynak, hogy „nem tett lakatot a szá­ jára a bizottság előtt” , és elmondta mindazt, „ami nem egye­ dül Kolhász Mihály számára furcsa és különös ebben a védő­ italügyben” . A fűtő a főgépész elnézését kérte, de mivel nem akarja is­ mét elkövetni a hibát, hogy elhamarkodottan ítél, fönntartja vé­ leményét, hogy az „ügyet korántsem véglegesen” lezáró ok csak­ is a tévedés lehet, és míg minden kétséget kizáróan be nem bi­ zonyosodik az ellenkezője, eltökélt szándéka, hogy szilárdan ki­ tart álláspontja mellett. A FŐMÉRNÖK A főmérnök összeráncolt homlokkal igyekezett emlékezetébe idézni a „védőitalügyet” , amelyet Kolhász Mihály röviden és vi­ lágosan előadott, kérve a főmérnököt, hogy „mint az ügyben döntést hozó személyek egyike", segítsen tisztázni „ezt a nyil­ vánvaló és jóhiszemű tévedést” . A főmérnök barátságos hangon a fűtő türelmét kérte, s ku­ tatni kezdett az íróasztalon heverő iratcsomók között, majd sor­ ban kihúzta az íróasztal fiókjait, és folytatta a keresgélést. A z­ tán „hát itt bújkált a kis gazfickó!” kiáltással két ujja közé csí­ pett, és kihúzott az egyik fiókból egy papírköteget. Darabig fi­ gyelmesen, mozdulatlanul arccal az irat tanulmányozásába mélyedt, majd visszacsúsztatva az iratot a fiókba, Kolhász Mihály arcára függesztette szemét. Az eljárás és az ügyben hozott döntés mindenben megfelel az érvényben levő törvényes utasításoknak és rendelkezéseknek, ellenkező esetben, mint a vizsgáló bizottság egyik tagja, nem írhatta volna alá a vizsgálatot lezáró jegyzőkönyvet. De. hogy �eloszlassa Kolhász Mihálynak az „üggyel” kapcsolatos, „bizo­ nyos szempontból nagyon is érthető” aggályait, közölnie kell — elismeri, mulasztást követett el, hogy ezt a körülményt nem is­ mertették a dolgozókkal —, a „védőitalügyben foganatosított intézkedés egy nagyszabású és hosszú távra érvényes, a leg­ apróbb részletre is kiterjedő takarékossági program része” , s ha a terv pillanatnyilag „népszerűtlen” is, nem vitatható, hogy „mindannyiunk érdekeit messzemenően szolgálja” . Tudomása szerint, „mielőtt a szükséges és ésszerű takarékosságra ösztönző törvényerejű rendelet a végrehajtási utasítással életbe nem lé­ pett” , gyakorlatilag minden kazánfűtő védőitalt kapott, tekintet nélkül arra, hogy ezt a juttatást az „egészséget károsító mun­ kafeltételek indokolták vagy sem” . Nem állítja, hogy bizonyos munkafolyamatok — például a salakozásnál keletkező gázok — ártalmatlanok az emberi szervezetre, de ami az ...-i kazánhá­ zat illeti, a szellőzés „kielégíthetőnek mondható” , míg más gyá­ rakban és üzemekben a „mienknél sokkalta keservesebb a hely­ zet” . Valamelyest előrehajolt székében, és cinkosan Kolhász Mi­ hályra villantotta a szemét. „Tudjuk mi azt, hogy azt a védő­ italt, amit a sarki kocsmában mérnek, a mi kazánfűtőink, bár­ hogyan is döntött a bizottság, ezentúl sem fogják maguktól meg­ tagadni!” Kolhász Mihály megköszörülte a torkát, majd kijelentette, hogy ami „őt magát illeti, nem tart igényt a sarki kocsmában kapható védőitalokra” , s ha mégis így lenne, „senki sem tarto­ zik számot adni arról, hogy munkája végeztével hol, kivel és mi­ re költi a pénzét” ; az ok pedig, amely arra kényszerítette. hogy „utánanézzen a bizottság eljárásának” , úgy érzi, nagyobb hord­ erejű és súlyosabb, mintsem tréfával lehetne elütni. A főmérnök — amennyiben az elhangzottakat pontosan ér­ telmezte — a bizottság eljárását és az ügyben hozott döntést „elkerülhetetlennek” ítéli, a „szükséges és ésszerű takarékosság­ ra ösztönző törvényerejű rendelet alapján” , a rendelet végrehaj­ tását pedig törvényesnek tartja, törvényesnek azért, mert „a vizsgálatot megejtő bizottság tagjaként aláírta a vizsgálatot le­ záró jegyzőkönyvet” . Mindez Kolhász Mihály véleménye szerint egyáltalán nem bizonyítja hitelt érdemlően, hogy „az ügyet a törvényerejű rendelet betűjének és szellemének értelmében zár­ ták le” , ugyanakkor nincs semmi oka, hogy a „bizottságot, vagy a bizottság bármelyik tagját” rosszhiszeműséggel vádolja — te­ hát megismétli: csakis tévedés történhetett. Belátja és készség­ gel elismeri „az ésszerű takarékosság szükségességét” , de miért lenne ésszerűbb magát a „nyilvánvaló és jóhiszemű tévedést” védelmezni, mint elutasítani a tévedés jogát? És a „kielégíthetőnek” mondható szellőzés a kazánházban! Az a két lyuk, amelyet „szellőzőablaknak” merészelnek nevezni! Amikor az izzó salakot vízzel locsolják, a gáztól és az „emberi szervezetre nem ártalmatlan gázoktól” fuldokolva kapkodnak le­ vegő után; talán ez lenne a „kielégítőnek mondható szellőzés” ? Feltételezi, amennyiben az ... -i gyár a „megfelelő anyagi eszközök birtokában volna” , haladéktalanul fölszereltetne a ka­ zánházban egy valóban kielégítően működő elszívóberendezést; könyörögve kéri a főmérnököt, „ne nevezze kielégítőnek a tűr­ hetetlent” ! Egyelőre kér és könyörög! Hiszen a „védőital” , a mindennap kiosztott fél liter tej ép­ pen a „tűrhetetlen helyzetben való helytállás- jelképes elismeré­ se volt” — mi ellen védhetett a „védőital” , ha nem az emberte­ len munka okozta izzó gyűlölet ellen? Látni szeretné azt az or­ vost, aki felelősséggel kijelenti, hogy fél liter tej elfogyasztása a „salakozásnál keletkező különféle mérges gázok roncsoló hatá­ sától óvja az emberi szervezetet” ! A főmérnök mosolyogva Kolhász Mihályra nézett, és meg­ kérdezte, mit ért azon, hogy „egyelőre kér és könyörög” ? Kolhász Mihály csillogó szemmel válaszolta, hogy az egyelő­ re kifejezés mindaddig érvényben marad, míg a „védőitalügy­ ben lefolytatott eljárást jóhiszeműnek ítéli” . És, ha Kolhász Mihály úgy véli. megfelelő súlyú bizonyíték van a kezében, hogy az „ügyben más álláspontra helyezkedjék” ? Erre a lépésre — minden erejével reméli — nem kell elszán­ nia magát, de, ha rákényszerítik, az „érintettek a megfelelő mó­ don és időben értesülni fognak a döntésről” . CSALÁDOD V A N ! Kolhász Mihály, mint mindig, részletesen beszámolt felesé­ gének az aznapi „eseményekről’. Az asszony merev és mozdu­ latlan arccal várta ki az elbeszélés végét, aztán fojtott hangon, nehogy felébressze a szoba sarkában álló kiságyban alvó kisfiút, megjegyezte, hogy férje, ahelyett, hogy azzal vesződik, törvé­ nyes, vagy torvénytelen-e „annak a bizottságnak a döntése”, azon igyekeznék, hogy „visszaszerezze a család számára azt a napi fél liter tejet” , amelyet — akárhogyan is próbálják ma­ gyarázni az intézkedést — egyszerűen „elraboltak tőlük” . Ha pedig a döntés visszavonását semmilyen módon nem lehet elér­ ni, fizetésemelést kell kérni, hogy „megtérüljön a kár” , s ha megtagadnák, Kolhász Mihály keressen olyan munkahelyet, ahol megbecsülik, hogy pénz álljon a házhoz. A fűtő válasza az volt, hogy még nem beszélt a szakszer­ vezeti bizalmival, „nem tisztázta kellőképpen az ügyet” , nem akar „elébe vágni az eseményeknek” ; ami pedig a felesége ja­ vaslatát illeti, nem fog koldusmódra könyörögni azért, ami jog és törvény szerint megilleti, vagy füttyszóra faképnél hagyni a munkahelyét, ahol hét éve dolgozik egyhuzamban. Ha nem azt akarja, hogy megtérüljön a kár, villant föl az asszony szeme, akkor végül is mit akar? Ha néhány fillér is a veszteség, nem egyedül őt magát, az egész családot sújtja! Ha férje az apró veszteséget félvállról veszi, ahelyett, hogy a csa­ ládja és a maga védelmében a sarkára állna, miképp várható, hogy egy valóban súlyos csapáskor megállja a sarat? Kolhász Mihály arca hirtelen megfeszült és kivörösödött, szájába harapott, kissé felemelkedett a székén, és : „tru-uuu! tru-uuu!” , kétszer, hosszú recsegéssel szellentett. A z asszony a váratlan hangra önkéntelenül hátrakapta a fe­ jét; „milyen meleg van” , hallotta a férjét, tűz lobbant a szobá­ ban, az asszony nézte a tüzet, de tudta, hogy sem a kisbaba, sem ő nincs a szobában, a tűzben fehér papírlapok lebegtek, mint mikor hó esik a tenger alatt, lángnyelvek ringatták a hó­ fehér papírlapokat, a férje eltökélt hangját hallotta, lassan, nyu­ godtan ejtette a szavakat, mint aki elszánta magát, aztán a sa­ ját sírós, hüppögő hangja; a sírás visításba, aztán ordításba csa­ pott, majd eltörött a hang; lassan kigombolja az ingét, a mellét nyújtja a kisbabának, hiszen el kell menniük ebből az égő szo­ bából, aztán visszajönnek — majd. de ezt most nem tudja még __. meleg kendővel csavarja át a pólyát, hideg van kinn, muszáj el­ menni innen, ott áll az ajtónál, keze a kilincsen, melléhez szo­ rítja a bebugyolált kisbabát, a lángnyelveken ott táncolnak a fehér papírlapok, lenyomja a kilincset, lassan lépkedni kezd az utcán, a férfi ott megy előtte, sietősen, gyorsan kopognak a lép­ tei, „meleg van” , hallja a hangot, a férfi ingujjban lépked előtte a januári utcán, Keze a zsebében, hallani, ahogy ütemesen ösz­ szekoccannak a fogai, nyakát a vállai közé húzza, meggyorsítja a lépteit, nem néz hátra, de miért?, visszajön a szobába; ahogy ő is visszatér — , de most muszáj elmennie, ott lépked előtte a férfi; lassít, hirtelen megáll a járdaszegélyen, az úttest fölé ha­ jol, az úttestre fújja az orrát, aztán zsebkendőt húz elő, megtörli az orrát és az ujjait, behúzott nyakkal, szuszogva lépked tovább, kissé hátrabillenti a fejét, az asszony tudja, hogy mosolyog, a pólyát a melléhez szorítja, halkan felsikolt, mint aki látta ezt a mosolyt, ez nem az ő férje, akitől elment, és akihez vissza kell mennie majd — de ezt most semmiképp nem tudhatja — , így hát nem lehet a kisfiú apja sem az asszony elmosolyodik, las­ sú léptekkel követi a néptelen járdán haladó férfit, megkönnyeb­ bülten nézi a vállak közé húzott nyakat, minden erejéből remé­ li, hogy a férfi nem fog mosolyogni, mint ahogy az imént mo­ solygott; nem billenti oldalt a fejét, reméli, hogy soha többé nem mosolyog úgy, hiszen tudja, hogy visszajön, ha el is kell mennie most, és azt is, hogy ezt a tudást most még hét pecsét alatt kell őriznie; lépked tovább, nézi az előtte lépkedő inguj­ jas, vacogó férfit. „milyen meleg van” , a hang csöndes és hatá­ rozott, „ha ilyen szépen melegszik, ebben az évben talán koráb­ ban köszönt ránk a tavasz” ; az asszony visszafojtott lélegzettel fülel, arca megfeszül, most ismét elmosolyodott a férfi; tudja, hogy mosolygott, és nem hagyja abba a mosolygást; félrebillenti a fejét, aztán meggyorsítja a lépteit, „az nem lehet, hogy így mosolyogjon” , motyogja az asszony, magához szorítja a bebu­ 15 �gyolált kisfiút, „tekintettel kellene lennie miránk, a féleségére és a gyerekére, elvégre mi vagyunk a családja” ; a férfi most lassan, szinte kényelmesen lépked, „az nem lehet, hogy valaki csak úgy faképnél hagyja a családját” , rázza fejét az asszony, szemét a képzeletbeli mosolygó arcra szögezi, „talán bizony azon nevet, hogy én hagyom ott őt” !, most ő is elmosolyodik, mint aki végre magyarázatot talált, gyöngédség fogja el, sze­ retne adni valamit, megsimogatni a férfit, valahogy tudomásá­ ra hozni, hogy milyen gyönge és szánandó; szeretné valahogy éreztetni a férfival a hatalmát, az erejét; a férfi ismét gyorsab­ ban lépked, az asszony önkéntelenül, gépies léptekkel követi, mintha azon igyekezne, hogy ne növekedjék, de ne is csökken­ jen. a kettőjük közti távolság egyetlen lépéssel sem; szorosan a mellére öleli a bebugyolált kisfiút, „milyen meleg van” — hall­ ja a vacogó férfit, „akár február végén kipattanhatnak az orgo­ narügyek” ; mintha lefejezték volna, az asszony csak a reszkető vállak közé húzott meztelen nyakát látja, „az nem lehet, hogy valaki csak úgy faképnél hagyja a feleségét és kisfiát” (gondo­ latban gyorsan kuncogni kezd, mert a föltámadó kétely vala­ hogy tanúságot tesz a titka mellett); motyogva, ütemesen lép­ ked a férfi mögött, „milyen törvény van arról, hogy valaki ja­ nuárban csak úgy ingujjban mászkáljon az utcán, korán reggel, magában beszéljen és a taknyát kifújja a kőre, mikor felesége és ártatlan kisgyermeke van” , az asszony arca kemény és elszánt; majd a törvény gondoskodik az ártatlanok védekezéséről, a bíró­ ság majd ráítéli a gondoskodó szeretetet a családja iránt! és kiváló munkaerőt nem enged csak úgy elröppenni az ...-i gyár” , s hogy „az iméntihez hasonló célzások általánosan hasz­ nált és elfogadott eszközök, amikor jogos, vagy annak vélt kö­ veteléseket kívánunk nyomatékosabbá tenni” , de engedje meg, hogy „ne dőljön be a cselfogásnak” , és Kolhász kijelentését „cél­ jának megfelelően értelmezze” . „Tegyük fel” , köszörülte meg a torkát, „tegyük fel” , hogy kérelmét kedvezően bírálják el, s kö­ vetelését, amelyet „napi fél liter tej erejéig támasztott” , teljesí­ tik. „mégpedig ezt a jogos igényt alaposan és önkéntesen meg­ tetézve teljesítik” , mint ügyének támogatója, talán elvárhat annyit a fűtőtől, hogy „ezt a kis beszélgetést, valamint a fő­ mérnöknél tett látogatását nem kürtöli szét” . „Ha az egyiknek adsz, adnod kell a másiknak is” ; Kolhász Mihály nyilván jól is­ meri az efféle követelőzőket', „akik nem mondhatják el maguk­ ról, hogy hét éve hűséges és becsületes dolgozói az ... -i gyár­ nak” . Ezt csak „mintegy közbeszúrva” jegyzi meg. és valószínű­ leg feleslegesen, mert Kolhásznak „nincs szüksége arra, hogy az érdekei felől kioktassák” . A fűtő zsebre gyűrte a zsebkendőjét, és megismételte, hogy „kilép a gyárból” , és elhatározása szilárd, mert megbizonyoso­ dott, hogy a „bizottság döntése mindenképpen igazságtalan, bár­ milyen törvényre hivatkoznak is” , és addig nem nyugszik, míg az ügyet „kielégítő módon le nem zárják, és az igazságtalan döntést hozó személyeket felelősségre nem vonják tettükért” . Hátat fordított a szakszervezeti bizalminak, és kilépett a szobá­ ból. A A SZAKSZERVEZETI BIZALM I A szakszervezeti bizalmi mosolyogva hallgatta, amit Kolhász Mihály a védőitalügyről előadott, s ami csaknem szóról szóra megegyezett a főmérnök elé terjesztett panasszal; a bizalmi oly­ kor összedörzsölte a kezeit mosolygás közben, és előrecsücsörí­ tette az ajkát, mint aki füttyenteni akar; mikor Kolhász Mihály elhallgatott, anélkül, hogy a mosoly eltűnt volna az arcáról, „minden köntörfalazás nélkül a dolog közepébe vágott” . Ami a bizottság, döntését illeti, hogy ez a döntés igazságos, vagy igazságtalan, „azt ne feszegessük, az ügyben lefolytatott eljárás viszont kétségtelenül törvényes-és jogi szempontból sem­ milyen támadási lehetőséget nem ad” . Ajkát előrecsücsörítva hatásszünetet tartott. A döntés, amely a takarékosságra ösztönző törvényerejű ren­ delet szellemében született, természetesen végleges és vissza­ vonhatatlan. Aztán láthatóan megjátszott, eltúlzott aggodalommal össze­ ráncolta szemöldökét, felállt, s hátrafont karral sétálni kezdett az íróasztal mögött. Természetesen nem mint szakszervezeti bizalmi, de mint „magánszemély” semmi kivetnivalót nem talál abban, hogy va­ laki harcol az érdekeiért, Ő maga is családos ember, három ap­ ró porontya van, akik „ordítva követelik az ennivalót, és csöp­ pet sem érdekli őket, ha az édesapjuk akár rablás, vagy ember­ ölés révén szerezné meg a mindennapit” . Így hát, mosolygott Kolhász Mihályra, biztos benne, Kolhász Mihály örülni fog, ha kiváló munkája, valamint az ...-i gyárhoz való, „immár hét­ esztendős hűsége” jutalmaképpen a szakszervezet javasolni fog­ ja bérének nem is jelentéktelen összeggel való emelését. (Kolhász Mihály arcára pillantott, amelyen mintha megder­ medt és megfagyott volna valami; ismét füttyre csücsörítette az ajkát, s mosolyogva hangot váltott: „hiszen csak az a madár a mienk, amelyet a markunkban tartunk” , egyszóval, a fűtőnek semmi oka kétségbe vonni, hogy a béremelési javaslatot a szakszervezet a legmelegebb ajánlással támogatni fogja, és a mun­ kaügyi osztály a javaslatot elfogadva, „jóváhagyja ezt a nagyon is helyénvaló és szükséges intézkedést” .) Kolhász Mihály lassan a zsebébe nyúlt, zsebkendőt húzott elő, és hosszan, harsogva fújni kezdte az orrát. Anélkül, hogy rápillantott volna a szakszervezeti bizalmira, kissé kásás, de jól érthető hangon azt mondta: „Kilépek a gyárból” . Aztán ismét az arcához emelte a zsebkendőt. A szakszervezeti bizalmi mosolyogva bólogatott, és kijelen­ tette, hogy „ő mindig tudta, hogy Kolhász Mihálynak megvan a magához való esze” ; nyilván jól tudja, hogy „egy megbízható 16 BÁDOGOS Kolhász Mihály szinte vidáman csengő hangon közölte fe­ leségével, hogy otthagyta munkahelyét, ettől fogva „maga ve­ szi kezébe az ügyet” , és a figyelmeztetés, a főmérnöknek mon­ dott „egyelőre”, ezennel érvényét veszítette. Ugyanígy érvényte­ �lennek tekinti a „társadalommal szemben vállalt egyéb köteles­ ségét is” ; egyetlen súlyos kötelezettségnek kell megfelelnie, „te­ hát kénytelen fölmentenie magát családapai kötelességei alól is” . Az asszony a gyerekágy elé állt, s széttárta a karjait, mint aki támadás ellen védelmezi a kicsinyét, és kijelentette, hogy férje kétségtelenül „orvosi kezelésre szorul” ; „a kisfiú, vala­ mint a maga biztonsága érdekében” haladék nélkül megteszi a „szükséges intézkedéseket” . Kolhász nyugodt, derűs hangú kér­ désére, hogy az asszony véleménye szerint milyen betegség min­ den kétséget kizáró bizonyítéka lehet, ha valaki fölmond a munkahelyén, és megszakítja kapcsolatát a családjával, a válasz az volt, hogy „ilyet csak egy beteg ember tehet fél liter tej m iatt”, egyébként férje egészségi állapotát majd megfelelően tisztázza az orvosi vizsgálat. Nem a fél liter tej miatt, mondta Kolhász elmosolyodva, hanem a „nyilvánvaló és égbekiáltó igaz­ ságtalanság” miatt, „mert, ha azok nem törekednek az igazság­ ra, akiknek szolgálniok kellene, neki magának kötelessége, hogy az igazság nevében törvényt üljön felettük” . Akkor miért tűrte el Kolhász, igen, kiáltotta az asszony, miért tűrte el az első igazságtalanságot, aztán sorra a többit? Miért éppen akkor hozakodik elő az igazsággal, amikor családot alapított; tálán azt igazságosnak tartja, hogy „egy ártatlan kis­ gyerek, a saját kisfia szájából kiveszi a betevő falatot” ? „ A türelmes szeretet” , mondta Kolhász; arra a megjegyzé­ sére, hogy felesége miféle hasznot húzhat abból, ha őt intézetbe zárnák, az asszony sírva fakadt. Halkan, hüppögve motyogott, kezével eltakarta az arcát. Egy bádogost emlegetett, aki „az el­ ső udvarlója volt, és aki talán még ma sem közömbös iránta” , aki ugyan „nem veti meg az italt, és veri a feleségét” , „de ren­ des ember, mint a többi” és: „ő nem éli túl a szégyent, amit Kolhász hozott rá” . Ujjal fognak mutogatni rájuk, őrá, meg a kicsinyére, akit majd „az őrült porontyának” neveznek, és az anyjának nincs hatalma, hogy „betapassza a szájukat és kitör­ delje a mutogató ujjakat” . Hozzá kellett volna mennie a bádo­ goshoz, aki először megkérte; kitől követelje az igazságát, a Kol­ hászra pazarolt éveket; kitől „perelje vissza a fiatalságát” ? Hir­ telen abbahagyta a sírást, és száraz hangon, ahogy a régen el­ határozott teendőket közlik, bejelentette azt az elhatározását, hogy haladéktalanul elutazik a gyerekkel N .. . községbe, az anyjához, ahol „mint elkergetett asszonyt megvetik majd” , de legalább a kisfiút nem fogják gúnyolni „az apja betegsége miatt” . Kurta szünet után hozzátette még, hogy férje „a maga okozta bajt nyilván nem akarja azzal megtetézni, hogy egyetlen fillér nélkül kergeti az utcára a kisfiát” . Ezt a kérést nagyon is természetesnek tartja, mondta Kol­ hász, tehát lemond arról az összegről felesége és kisfia javára, amelyet „hét évi együttélés alatt megtakarítottak” ; ezennel le­ mond a pénzről, „nem a törvény, hanem az önmagában élő igaz­ ságérzet nevében” , s kész ezt a „lemondást bármikor, tanúk előtt írásba foglalni” . Nincs szüksége semmiféle írásra, rázta a fejét az asszony, a takarékkönyvet magával viszi, és majd szükség szerint vesz fel pénzt a bankból, amíg N ... faluban valami munkát nem talál. „Most már semmi köze a dologhoz” — tette hozzá — , „de akár betegség, akár valami egyéb ok” késztette a férjét arra, amit tett, megkövetelhet hét év házasság után annyit, hogy férje ,,ki­ elégítő magyarázattal indokolja ezt a máról holnapra hozott döntést” . Arca megfeszült, a fűtőre szögezte a szemét. „Szép és fia­ tal? Mondd: szép és fiatal?” Kolhász Mihály szárazat nyelt, és mozdulatlan arccal nézte feleségét. Hát nem kap választ, emelte fel a hangját az asszony, „vagy alán Kolhásznak nincs bátorsága ahhoz, hogy válaszoljon” ? A fűtő nem válaszolt. „Z ÜGYVÉD Az ügyvéd közbeszólás nélkül hallgatta végig Kolhász elbe­ zélését az „égbekiáltó igazságtalanságról, amelyet a törvény ne­ ében követtek el azok, akiknek az igazság érvényesítése a kö­ v t ele sségük” ; hogy „az ellene elkövetett gaztettet az emberi faj eleni merényletnek tekinti” ; tudni akarja, mik azok a jog és törvény által rendelkezésre álló eszközök, „hogy a bűnösöket bíráik elé állítsak, és gaztettükhöz méltó büntetéssel sújtsák őket stb.” . Ha az, amit Kolhász előadott, válaszolta az ügyvéd, megfe­ lel a tényeknek, semmiféle mód nincs a védőitalügyet lezáró döntés ellen jogorvoslattal élni, mert ez a döntés a törvényerejű rendelet nevében született; ami az eljárás formai részét illeti, az elmondottak alapján nem következtethet semmilyen jogsértő mozzanatra. Kolhász Mihály „megsértett igazságérzete” nem ele­ gendő ok jogi eljárás megindítására, így Kolhász „ügyének” jo­ gi képviseletét nem vállalhatja. Amennyiben a fűtőt ért, vélt, vagy valódi sérelem ügynek tekinthető, kizárólag Kolhász Mi­ hály számára lehet az. Nem kételkedhet abban, válaszolta a fűtő, hogy ügyében nincs mód „jogorvoslattal élni , de tudni szeretné, hogy milyen törvény írja elő, hogy nem tiltakozhat az ügyében hozott igaz­ ságtalan ítélet ellen. Nincs mód jogorvoslatra; fejet hajt; nincs mód, hogy a törvény nevében hozott törvénytelen ítéletet meg­ semmisítsék és a bűnösöket felelősségre vonják, fejet hajt: de azt, hogy kimondja az igazságot, „és a személyében arcul kö­ pött emberi faj nevében érdemben eljárjon” , nem akadályoz­ hatják meg, és, ha nincs „az igazsághoz méltó bíró és törvény, önmaga lesz ügyének törvénye és bírája” . Kolhásznak kétségtelenül joga van ahhoz, mondta az ügy­ véd, „elidegeníthetetlen joga van” , mint bárkinek, hogy igazság­ érzete alapján véleményt nyilvánítson, de ami a véleménynyil­ vánítás módját illeti! — ezt ..mint magánember” mondja ,― , ez nem jogi kérdés; ha valaki fél liter tej kapcsán, amelyből még egy tisztességes tyúkpert sem lehet összetákolni” , az „emberi faj elleni merényletet és gaztettet emleget, az a személy nem ügyé­ szek és bírák, hanem egy zárt intézet elmeorvosai elé kerül. Nem azért hajítják a tébolydába, mert az igazát védve véleményt nyilvánított, hanem a véleménynyilvánítás módja miatt. Sem­ milyen törvény nem írja elő, mosolyodott el az ügyvéd, hogy az állampolgárok kötelesek cipőt viselni, de, ha valaki kapná ma­ gát, és mezítláb járkálna az utcán, hogy a mezítláb járáshoz való jogát gyakorolja, „annak az embernek az ép eszébe joggal ké­ telkedhetünk” . Lehetséges, válaszolta Kolhász, hogy „amit az ügyvéd a vé­ leménynyilvánítás módjának nevez” , bizonyos személyek előtt különösnek és szokatlannak tűnhet, de véleménye szerint nem a véleménynyilvánítás módja, hanem a „nyilvánvaló igazság fenn­ hangon való kimondása miatt tartják őrültnek” . Mivel „józan ésszel nem hiheti, hogy kétfajta igazság létezik, kicsi és nagy”, a „védőitalügyben hozott igazságtalan ítéletet igenis az emberi faj elleni merényletnek és gaztettnek minősíti, és mint az ügy bírája, az emberi faj felelős megbízottjaként fog eljárni” . Őszintén kívánja, mondta az ügyvéd, hogy Kolhász Mihály, „az emberi faj megelégedésére", az egy és oszthatatlan igazság nevében járjon el és zárja le az ügyet. A K IÁ L T V Á N Y Kolhász egy trafikban levélpapírt és borítékot vásárolt, majd hazament, leült a konyhában az asztalhoz, és „mint az emberi faj felelős megbízottja” , megírta a Kiáltvány-t, öt példányban, aztán megcímezett öt borítékot: Kurt Waldheim ENSZ-főtitkár, New York; Leonyid Brezsnyev miniszterelnök, Moszkva; Ri­ chard Nixon elnök, Washington; VI. Pál pápa, Vatikán; I. Ist­ ván király, Magyarország. A Kiáltvány-ban Kolhász részletesen ismerteti a védőital­ ügyet. leszögezi, hogy az ügyben hozott ítélet minden kétséget kizáróan „rosszhiszemű és igazságtalan” , így ő, Kolhász Mihály, az ítéletet ezennel megsemmisíti, és a bűnösöket, a főgépészt, a főmérnököt, a szakszervezeti bizalmit — „az emberi faj nevében felelősségre vonja és elítéli” . A z ítélet végrehajtásának módját „az emberi faj szabad lelkiismerete” nevében, maguk az elítél­ tek szabják meg, azzal a megszorítással, hogy „élettel nem fi­ zethetnek; sem a maguk, sem családtagjuk, sem rokonaik, sem barátaik, sem ellenségeik életével” . Kolhász, mint „felelős bíró” , kijelenti: „küldetésének egyet­ len célja, hogy érvényt szerezzen az egy és oszthatatlan igaz­ ságnak. és az ügy felülvizsgálata során félelem és bosszúvágy 17 �nem vezette” . Kötelességének érzi, hogy az ügyben hozott igaz­ ságtalan döntés megsemmisítését és a bűnösöket elmarasztaló igazságos ítéletet a címzettek tudomására hozza, és egyben fel­ szólítsa őket, hogy „az igazság győzelmét a világ népeivel hala­ déktalanul, minden rendelkezésre álló eszközzel hirdessék” . A Kiáltvány-t az ügy súlyához és jelentőségéhez méltó módon kí­ vánja a címzettekhez eljuttatni, nevezetesen „a tiszta és pártat­ lan közvetítőelem, a tűz révén” . Ezután Kolhász gondosan összehajtogatta és borítékba csúsztatta a Kiáltvány-t, leragasztotta a borítékot, a kályha vas­ rostélyára helyezte és meggyújtotta őket. Kolhász másnap reggel megfürdött, körömollóval kivagdos­ ta az orrából kiálló szőrszálakat, és frissen vasalt, szürke öl­ tönyben lépett az utcára. Egy darabig sétált, aztán egy önkiszol­ gáló étteremben virslit evett, ivott rá egy üveg sört, majd egy festéküzletben vásárolt tíz liter benzint és egy tízliteres, narancsszínű műanyag kannát. Villamosra szállt, aztán hosszan gyalo­ golt, míg megtalálta az elképzelt helyet. Megállt, a kannát letet­ te a sárba, körülnézett. Nem látott sem lakóépületet, sem fákat, sem embert, sem macskákat. Kolhász levette a kabátját. Fújt a szél; Kolhász a karjára hajtotta a kabátot, összerázkódott a hi­ degtől. Ismét körülnézett a sáros térségben, mint aki széket, vagy fogast keres. Tekintete a sárga műanyag kannára tévedt, megtapogatta zsebében a gyufásdobozt, darabig nézte a kannát, és hirtelen a kannára öltötte a nyelvét. Azután arckifejezést váltott: most komoly és töprengő volt az arca; hátat fordított a narancsszínű kannának, kigombolta, levetette és a karjára hajto­ gatta az ingét. Végül az atlétatrikóját is levetette: meztelen fel­ ső testtel, szétvetett lábakkal állt a sárban, arccal a szélnek, tág­ ra nyílt szemekkel. JÁZMINOK Az ... -i gyárban semmiféle csodálkozást nem váltott ki az a tény, hogy Kolhász Mihály kazánfűtő, aki „önkényesen hagyta el munkahelyét” , egy szép napon megjelent a gyárban, és „hely­ telen viselkedéséért” bocsánatot kért a főmérnöktől, a szakszer­ vezeti bizalmitól és a főgépésztől. Kiderült, hogy senki sem ne­ heztel a fűtőre, ellenkezőleg: „ügyét” bizonyos elnéző jóindulat­ tal kezelték. A szakszervezeti bizalmi kijelentette, hogy „kész fátylat borítani a múltra” , hiszen „hétévenként a legjobban hú­ zó ló is megbokrosodhat” , végül megerősítette Kolhásznak tett ígéretét a béremelési javaslatot illetően. Az asszony, akit Kolhász levélben értesített, hogy „felvette a munkát” , N ... községből kisfiával azonnal Pestre utazott. Csillogó szemmel húzta elő táskájából a takarékkönyvet, a fér­ je kezébe nyomta, „hogy nézze, nézze, nézze csak meg, felvett-e a bankban a megtakarított pénzből egyetlen fillért is” ! Kolhász, amíg tartott a hideg, mindennap jóval hajnal előtt kelt, és kiskabátban, vacogva, zsebre dugott kezekkel jó két órát járkált a néptelen utcákon. Halkan motyogott sétája közben, mint aki meg akar győzni az igazáról valakit. „A testemmel melegítem föl a levegőt, ezt a meleget észreveszik a fecskék, a bokrok, meg a fák, és korábban köszönt ránk a tavasz” . Kolhász Mihály egy darabig, az első napokban, hallotta az utcán az asszony ütemes, mögötte kopogó lépteit, aztán meg­ szűnt „az ellenőrzés” , és a fűtő olykor elmosolyodva oldalt lé­ pett, hogy ne csapjanak az arcába a kerítéseken áthajló, har­ mattól nehéz jázminágak. A s z e r z ő A f ű tő 18 cím ű k ötetéből Pál József Leanderlevél Evek múltán is pontosan fel tudott idézni jelentéktelennek tűnő részleteket. Talán éppen a későbbi események miatt — amelyek tu­ lajdonképpen alig tekinthetők eseményeknek — vésődtek emlékezetébe az odautazás apró körülményei. Ha hisz az előjelekben, inkább v isz­ szafordul, és mint akit kiűztek a faluból, kószál a környező hegyek­ ben, egyes-egyedül, könyvvel a kezében. De remélte, hogy most is talál valami fogódzót a kisvárosban a nővérénél. M ár az utazás kezdete kellemetlenül alakult. A távolsági buszban a vezető mögött szeretett ülni: nem érezte magát biztonságban, ha nem láthatta a jármű alá futó kilo­ métereket. A rossz közérzettől ilyenkor felkavarodott a gyomra, meg­ fájdult a feje. Csak menetiránynak háttal kapott helyet. A vele szem­ ben ülő két idős nő akaratlanul is bosszantotta. Egyikük pusztán azzal, hogy fogatlan száját ráncok fércelték össze. A másiknak, aki közvetlenül szemben ült vele, kicsiny termetű lévén, nem ért le a lába az ülésről, és öreges ráhagyással tehetetlenül kalimpált, hozzá­ hozzáért a fiú nadrágjához. Am ikor a busz zakkant egyet, az öreg­ asszony mélyebbre süllyedt a puha ülésbe, és rátalpalt a cipőjére. A két öregnél is jobban ingerelték a vele szembeforduló arcok, a ki­ tartó, közönyös tekintetek, mintha a feléje fordított arcsíkok, mint valami különleges radarernyő, mindent felfognának, ami benne le­ játszódik, és gépies adatkiértékelésük semmi mentegetőzést nem fo ­ gadna el. Elfordította a tekintetét. A tájra próbált figyelni, az apró változásokra, amelyek előlegezik, hogy a látóhatárt szűkítő hegyek közül végre kiérnek. A nővéréhez való utazás kedvelt mozzanata volt számára, amikor egy kanyar után a mind hosszabban és kényel­ mesebben elnyúló dombok kiengedik maguk közül az országutat, és dél felé, az alföld irányába kitágul a látóhatár. Hasonlított ez ahhoz, ahogyan az álom lágy hullámokban elönt bennünket, ritmikusan ránk-ránk törve egyre nagyobb felületeit hódítja meg az ébrenlét­ nek, mígnem az egyik pillanatban még érzékeljük, hogy ébren va­ gyunk, de tudjuk, a következő pillanatban már aludni fogunk, s en­ nek bekövetkezését örömmel és jó érzéssel várjuk. Hasonlóképpen az utazásban a látóhatár fokozatos tágulása a sebesség miatt valamiféle diadalérzéssel töltötte el a fiút más alkalmakkor. Háttal a menetiránynak mindezt most nem érzékelhette. A gyom­ ra háborgott, az elégedetlenségtől a feje fájt. Ha legalább jegyzetla­ pokat vehet elő, talán megnyugszik kissé. A z autóbuszban azonban le ­ hetetlennek tűnik az írás. Kénytelen volt kielégítetlenül elszenvedni a jegyzetlapokkal kapcsolatos apró szeszélyét. A jegyzetlapok tenyér­ nyi nagyságú kartonok voltak, elég puhák ahhoz, hogy írni lehessen rájuk, s mindig több tucat hányódott belőlük a zsebeiben. Gyakran ellenállhatatlan íráskényszer fogta el, és ilyenkor kapott elő egyetegyet a lapokból; hevesen fölírt néhány mondatot, gyakran csak egy szót, aztán belegyömöszölte a zsebébe, sokszor a könyveiben fele j­ tette, vagy szanaszét a lakásban; mintha szenilis, szivarozó öreg len­ ne, aki a hamut mindenfelé szétszórja, amerre jár. A z elhagyott, széthullajtott, elfelejtett lapok veszélyesek lehettek volna rá, mert az odavetett feljegyzések forrása közvetlen környezete volt; s nem egy­ szer előfordult, hogy például az apja kezébe került, aki megforgatta nem hivatalos irat-e véletlenül, aztán a borotvakésről a habot bele­ törölte. De olyan olvashatatlanul ír t, hogy sokszor maga sem tudta elolvasni. M ire volt jó, ha rendszerint sosem vette elő, nem is igye­ kezett megőrizni a lapokat, de még, ha ezt teszi, akkor sem tudja a nagy részét elolvasni? Megpróbált a tenyerében tartott lapon írni. A z utazási unalomtól rest, rászegezödő tekintetek azonban a dolog különc és képtelen vo l­ tára ébresztették rá. Mégis később olyan pontosan emlékezett, mit írt volna, mintha valóban leírt szöveget tanult volna meg, és monda­ na fel, valaki pedig ellenőrizné az írás alapján. Bár a terjedelem miatt is biztos volt, hogy mindezt, akkor, a buszon nem írja le: „A kkor úgy gondolta, a nyárral már nem lehet mit kezdeni, kevés az idő a megújulás­ ra: augusztus: nyárvég, őszelő. Elvesztette a lányt végleg. Vélekedése a nyárról évei szá­ mából fakadt, a fiatalság nyárhoz fűződő mítosza fogalmazódott meg benne, amely ké­ sőbb mosolygásra késztette, mégis tiszteletet ébresztett akkori érzelmei iránt. Úgy élte át azt a nyarat, mintha kihullt volna az időből. Tudta, mi fog vele történni az elkövetkező években, legalábbis az akkor minden tudásnak tűnt: a jövőt érdektelenné tevő mindentudásnak. Elengedheti magát és akkor is minden ugyanígy fog bekövetkezni. Ez a tudat megszabadította a jelen feszült­ ségeitől, ugyanakkor nem adta meg a gond­ talanság örömét, mert cselekedeteinek legpa­ �rányibb értelmét is elvette, mert minden cselekedet fölöslegesnek, lényegtelennek tűnt. Túl volt az érettségin, értesítették, hogy elő­ felvételt nyert az egyetemre, s várta a be­ hívóját. Ehhez sem hozzátenni, sem elvenni nem lehet semmit. Eddig az időnek nem voltak keretei. A z idő élmény volt percről percre, elszámolat­ lanul szembeáramlott vele, kimeríthetetlen gazdagságban. Nem a keresés és várakozás, hanem az élmény folyamatos újdonságában élt. A megtorpanást mégsem a külső esemé­ nyekkel magyarázta később, hanem a lány­ nyal. Azt mondta magának, a nyárral már nem lehet m it kezdeni, kevés az idő a megúju­ lásra. Elutazott. Mintha állóvízre lenne dü­ hös, és követ ragadna, úgy indult útnak.” A fiú első éjszakája nővérénél nyugodt volt, könnyen ébredt. A z első pillanatban nem is igen tudta, ébren van-e már, vagy az ébredés előtti álom zsongítja. Olyan volt, mintha álombeli szobára esne tekin­ tete.A reggeli világosság átszűrődótt a halványsárga elsötétítőfüg­ gönyön, s a megfestett fény azonos színnel vonta be tisztuló tekintete előtt a szobát. Fejét még mindig a párnán hagyta, úgy fordította az ablak fele tekintetét. Lehet, hogy még elaludt, de attól a pillanattól kezdve, amikor a napfény elérte az ablakot, látása kitisztult, és tel­ jesen fölébredt. Ahogy a behúzott elsötétítőfüggönyön áttört a fény, mint különleges vízjel, értékes verseskötet lapjain, finoman kirajzoló­ dott a csipkefüggöny mintája. Kivágta magát a paplan alól, hogy felszámolja ezt a dekorativitást. Szétrántotta a függönyt. A szemé­ be csapó fénytől néhány pillanatra megvakult. Oldalra fordult, pis­ logva segített a szemének, hogy visszanyerje látását. A m it elsőként észlelt, az egy fénykép volt a falon. Közelebb lépett, de már tudta, hogy kit lát a képen: saját magát. Hatéves lehetett; emlékezett rá’ az iskolába menetele előtt fényképezkedett együtt a család, ez is ak­ kor készülhetett. A fényképész, falusi igények szerint, kiszínezte a szemet, a hajat is alaposan megszőkítette, a két orcát kipirosította, a száj is rózsaszínűbb lett a valóságosnál. A fiú halkan felnevetett a festés láttán. A gyerekesen aránytalan koponya, a félszeg fejíartás, a megakadt mosolytól is lányosan behorpadó arc, végül is egészen meghatotta: hosszan nézte a képet. A szobában egyedül volt, nem zavarhatta senki. A színezés ellenére a kép az alapos szemlélődésnek feltárta az eredeti, a valóságközelibb gyermekarcot is. A fiú végül arra kényszerült, hogy a képhez próbálta igazítani a váll- és fejtar­ tását, grimaszokat vágott, hogy felvegye a fényképi száj állását, te­ kintetét is igyekezett a fényképhez igazítani. A z arcizmok mozgásá­ ból és a szemmozgató izmok feszültségéből tükör nélkül is érezte, hogy egészen torz kifejezés ülhet az arcán. Tréfásan belegrimaszolt a fényképarcba, mintha barackot adna egy előtte álló kis srácnak. Elfordult, kinyitotta az ablakot. Azt szerette volna, ha van mire bőséggel visszaemlékeznie. Tör­ ténetet szeretett volna, a maga történetét, reflexiók, szétszórt jegy­ zetlapok helyett. Arra vágyott, múlt legyen mögötte. Vénnek, min­ dentudónak érezte magát, de olyan vénnek, aki végigaludta az éle­ tét, aztán megokosodva ébredt és most nem tudja, mi a története okosságának, s általában van-e neki egyáltalán története. Egy másik reggel jutott az eszébe, hasonló a mostanihoz — úgy ítélte — ; a fény­ kép idejéből, vagy talán korábbról való. Szokatlanul korán ébredt. Valószínű, a sürgés-forgás ébresztette fel. A házban nagymosáshoz készültek, az előző napokban nővére vászonholmiját lúgozták, aznap pedig vitték le a patakra, közelgett az esküvő napja, sietni kellett. Fölkapkodta a ruháját és a pataknál még jókor érte el az asszonyo­ kat. A pallót már átfektették a vízen, az első vászondarab is ott ku­ corgott a deszkán. Anyja a térde közé fogta a szoknyájá szélét, az­ tán kezébe vette a sulykolót és vizet locsolt a vászonra. Még igazí­ tott a szoknyáján, hogy bele ne érjen a vízbe, majd ütemesen csap­ kodni kezdte a vásznat. A csapások nyomán a lúg megindult, lefolyt a deszkáról, szétterjedt a vízen; most lehetett csak látni, milyen tisz­ ta volt eddig a patak. Figyelte a hamuszürke folt terjedését; egy ideig úgy tűnt, mintha tetszése szerint, magától folyna szét minden irányban a szennyes lé; majd a palló folyás iránti oldalán, ott, ahol a pallótól akadályozott víz visszanyerte folyása erejét, a folt hirtelen megúszott. A váratlan, játékosnak tűnő mozgástól felkacagott örö­ mében. „Gyere, csak gyere! Majd téged is kimosunk!” — nevetett vissza az anyja meg a nővére, és a sulykolóval tiszta vizet locsoltak feléje. — Mondd csak. hol tartottad eddig ezt a képet? Még nem lát­ tam soha — kérdezte a nővérét reggelinél. A nő nyelt egy kortyot az üres teájából — fogyókúrát tartott már három napja, amint az esti étkezésnél a fiú értesült róla — , majd a speciális fogyókúráskek­ szért nyúlt; a fiúnak úgy tűnt, mintha a nőnek készülődnie kellene a válaszra. — Csak ez az egy volt belőle. Már itt laktunk, amikor elloptam otthonról, de te még alig lehettél akkor legfeljebb iskolás korú, ezért nem emlékszel rá. Édesanya nem akarta ideadni, sokáig nem tettem ki, gondoltam, még visszaviszi, amennyire ragaszkodott hozzá. Kü­ lönben, miért érdekel annyira? Kép, kép; ki szokták rakni a roko­ nokat, nem? — Igen, de ezen én vagyok, és mégsem láttam soha. A fiú a tárgyhoz mérte indokolatlan in gerültséget érzett a nővére hangjá­ ban. Jobbnak látta, ha nem firtatja a dolgot, pedig a kép kapcsán sok mindent meg akart tudni önmagára vonatkozóan. — A zt mondják, nem is a szüleinkre, hanem rám hasonlítasz... És... és olyan igazi gyerek vagy a horpadt képeddel. A fiút váratlanul érte ez a folytatás, kakaója fölül a nővérére pillantott. A nő láthatóan a kelleténél több figyelm e szentelt a leg­ megfelelőbb szelet diétás teasütemény kiválasztásának. Am int a szá­ jához közeledő teáscsészéje fogadására az ajkait csücsörítette, hogy szürcsöljön pár kortyot a teasüteményre, a fiú az orr alatt szőrszá­ lakat fedezett fel, amelyek az ajkak állása miatt jól láthatóan mere­ deztek. „Abban a korban volt — írta a képzeletbeli jegyzetlapra — , amikor a pihék mikronnyi megvastagodás következtében bársonyos pihéből közönséges szőrzetté válnak.” Megdöbbent a mondat tárgyi­ lagos kegyetlenségétől. Villájára sovány, vékony, főtt tarját szúrt, igyekezett valami más témát találni. A z előbbi mondat azonban iz­ gatta, és az eredeti szándéka jutott csak eszébe, a „milyen-voltam-akkor” -kérdések sorozata, ez azonban már nem érdekelte. Mást kérde­ zett volna, nem közömbös semmiségeket. Mást, amit az utóbbi nya­ rakon mindig is szeretett volna. De tudta, hogy nem lesz elég bá­ torsága a kérdéshez; mintha a ki nem mondott, tárgyilagos megálla­ pítás keltette bűntudat megakadályozná a kérdezésben. Pedig az a csönd most is kiszűrhető volt a falakból, bútorokból, az értékes sző­ nyegekből. A nyári szünetek végén, amikor az előszobában bőrönd­ del a lábánál búcsúzkodásra készült, ott érezte előrenyomulni min­ den sarokból, a szobanövények háborítatlan sűrűjéből, az üres vázák öbleiből, a tárgyak árnyékából. Csak arra vártak, hogy ő kitegye a lábát. Lopva szétnézett a lakásban. Minden a helyén volt, tisztaság, rend uralkodott a legapróbb részleten is. A berendezést nem nagy ízléssel válogatták össze — a sárga bojtok a bútorok fogantyúin, a j­ tókulcsokon különösen sértették a szemét — , de minden értékesnek és újnak tűnt. Mégis, az egészet megülte valami megmagyarázhatat­ lan álmosság, mintha tapinthatatlan, puha por lepne be mindent. A reggelinél történtek lehetetlenné tették, hogy a lányról beszél­ jen a nővérével. Könyveivel együtt kitelepült a rózsalugas alá a fonott székbe, a fonott kerti asztalhoz. A sógora délelőttös volt, nő­ vére hozzálátott az ebédkészítéshez, nyugodtan olvashatott volna te­ hát. Hiába nyitotta fel a könyvet, a betűk szétszaladtak eltévedő sze­ me elől. Próbált megfeledkezni a lányról, nővére azonban, különösen a reggeli beszélgetés után, folyton a lányra emlékeztette. Figyelmet­ lenségére az okot mégis a kinti zajban találta meg. A telep néhány éve még a város szélének számított; abban az időben csendes, szinte kihalt volt. A telepet az üzem építtette, amelyben a sógora is dolgozott, s amely az ötvenes évek elején in­ dult. A z új munkalehetőség az ország minden részéből vonzotta ma­ gához az embereket, a sógora is akkor költözött ide a nővérével, köz­ vetlenül az esküvő után. A munkásoknak lakások kellettek — sokan jöttek családostul — , ezért az üzem felépítette ezt a lakótelepet, egyenes, szabályos utcákkal, nem túl nagy telkeken családi házak­ kal. Évek múltán a telkek köré gazdag kerítések épültek, a keríté­ seken belül gyümölcsfák nőttek, sokak még szőlőt is telepítettek. Aztán a város tovább nőtt. Előbb a telep városszélnek számító ol­ dalán egy építőipari vállalat létesített lerakati helyet, majd külön­ leges teherautókon folyamatosan házgyári elemek érkeztek; hamaro­ san magas házak szegélyezték erről az oldalról is a családi házakból álló telepet. A kertvárosi nyugalom megszűnt, a telep átmenő fo r­ galma ugrásszerűen emelkedett. Jó, hogy akkorra már álltak a szi­ lárd alapzatú kerítések, amelyek megóvták a virágágyásokat, gyü­ mölcsfákat, a szőlőt. A zajtól azonban csak késő éjszaka szabadul­ hattak, amint az városon rendesen lenni szokott. Ebben a zajban ta­ lálta, meg a fiú önmaga számára a felmentést figyelmetlenségéért és réveteg tekintetéért. Tollat, papírt te tt maga elé. „ Írni kellene n e k i. Vagy egyszerűen csak ró la ” — gondolta. „Abból, ahogyan az ablakhoz állt, látta, ennek a helyváltoztatásnak nincs semmi ren­ deltetése: ugyanúgy le is ülhetett volna. Hallgatása nyilvánvalóvá tette, amiért ellé­ pett mellőle. A fiú, bármennyire is szerette volna hinni, hogy nem így lesz, a feléje for­ duló tekintetből megbizonyosodott. Nézte a lány különös homlokát, ami mindig elbűvöl­ te: hogy magas volt-e, azt nem lehetett tel­ jes bizonyossággal megállapítani a haj nö­ vése miatt. Középen elválasztott, sűrű, szőke haja az elválasztás mindkét oldalán háromhárom kagylónyi öblöt formálva övezte hom­ lokát; az öblöcskéket már nem is hajból, ha­ nem sűrű pihéből formálva. Ezért a haj nem vált el határozott vonallal a homlokmezőtől, hanem barokkos, csigavonalú dekorativitást 19 �adott az arcnak. Homloka szélén, a halánté­ ka felé, szemöldöke és azok a bizonyos pi­ hék szinte összeértek. Tudta, hogy a lány mit fog mondani. Persze, nem szó szerint, de valami effélét sejtett: ennek az egésznek nem sok értelme van. — Ennek az egésznek nem sok értelme van — mondta a lány.” M it is mondhatna, mit is kérdezhetne a nővérétől? — tette le a golyóstollat. Hiszen mindent tud. Egy időben annyi mindent elmesé­tek egymásnak. A m it pedig nem, könnyen ki lehet találni. Hirtelen elege lett a fonott székből, a könyvekből is, és az egész kertből. Elvi­ selhetetlen volt, hogy a kertben minden tenyérnyi helyet kihasznál­ tak, még a szőlősorok között is két-két sor paprika futott; ami az udvar és a közlekedő utak kitaposott földje lett volna, azt betonnal öntötték le. A föld valósággal nyögött a megterheléstől; a beton szin­ te a levegővételtől fosztotta meg. Most rögtön valamit csinálnia kel­ lett: „M enjek oda azzal, hogy nem élet ez így; a magány és az egye­ düllét kikezdi az embert, úgy átjárják hajszálgyökereikkel, mint kertjük televény földjét a növények sokasága? Jól állítottam-e ösz­ sze a történetét? M it tudok végül is róla? A több az, amit tudni vé­ lek?” Ekkor döntötte el, hogy másnap elutazik, stoppal, valamerre. „Megpróbált írni a lánynak. Nem arról, hogy szereti, illetve arról is. Mégsem azért írt, hogy ezt írja meg. Valami mást akart, mert magáról tudta, hogy, bár még szeret, de már szabad. A lányt azonban féltette, mert már nem szeretett. Ez pedig nagyobb baj volt, mint hogy őt nem szereti.” Később áthúzta az egészet, de úgy látszik, nem lehetett megelé­ gedve azzal sem, és összetépte a papírlapot. Másikat vett elő. „Honnan van bennem ennyi szentimenta­ lizmus? Vastag és puha, szinte kenhető. Ne­ vetséges.” A délután és az est nehezen telt. Későn ebédeltek — amikor a sógora megérkezett a munkából — , de ahhoz még elég idejében, hogy a szabadban étkezhessenek. Később vendégek érkeztek, egy házaspár; a ház barátai még abból az időből, amikor az üzem in ­ dult, szintén faluról költöztek ide. A fonott asztal körül minden hely megtelt; bor került eléjük. — Saját — mondta a sógora. Ehhez nem kellett több, elég nagy melldomborítással mondta ahhoz, hogy kellő nyomatéka legyen. A szőlőszagú bor egyébként is megtette a magáét. — Aki nem próbálta, nem tudhatja, mit jelent egy-egy szemről letörölni a hamvát, megnézni, hogyan érik, milyen bor várható. Nem sok ez az egész, de a magamé, magam csinálom. Nem pancs, cuk­ rozott, mint az üzleti. Ittak megint, beszélgettek. A leszálló esttel gyérült az utcai zaj, a hűvösödő levegő a borhoz is kedvet hozott. A kertek sokféle v i­ rágillata felszállt, a bor szőlőszagával bódító eleggyé keveredett. A fiú a fejében érezte a néhány pohár italt. Igyekeznie kellett, hogy a beszélgetést követni tudja, és oldott figyelm e ne kalandozzon tet­ szése szerint. Ahogy elnézte az asztal körül a négy embert, meghök­ k e n t hasonlóságot látott rajtuk. A férfi a sógorára, a nő a nővéré­ re hasonlított. Bár az is nyilvánvaló volt, hogy a nő a férfira, és a nővére a sógorára. Í gy mindnyájan egymásra is. Holott legfeljebb annak a régi megfigyelésnek lett volna szabad igaznak lenni, amely szerint férj és feleség hosszú házasélet után nemcsak egymás szoká­ saiból, hanem arcvonásaiból is felvesz egyet-mást. Annál is inkább, mivel mind a négyen alapjában véve vadidegeneknek tekinthetők, nincsenek közöttük vérségi szálak. A fiú azt hitte, az italtól látja mindezt. Az azonos szabású, keményre vasalt fehér ing a két férfin mégis az előbbi benyomását erősítette meg. Akkor is, ha a rövid ideig tartó látomást most már tudatosan sem sikerült felidéznie. Jól em­ lékezett a nővére elbeszéléseiből, hogy legénykorában mennyire sze­ retett volna fehér ingben, nyakkendősen járni a sógora. De abban az időben még nem is igen volt rá mód, és öregedő anyja se tudta már kedve szerint tisztafehér, ropogósra vasalt ingben járatni. A mo­ sáshoz már nem hajlott a dereka, a vasaló faszenétől főfájást ka­ pott. Más fiatal házas férjek a kedvenc ételeiket sorolják fel az asz­ szonynak, a sógora egyedül a fehér ing iránti igényét jelentette be. M íg a két férfi ingén tűnődött, az asszonyok külön szálon futó be­ szélgetésén a vendég férfi válasza szűrődött át sógora valamilyen kér­ désére: — Bármilyen lenne is, de a pénz több, az a fontos. Majdnem úgy jártam, hogy a fiam többet hoz haza, mint én. Pedig szinte még tak­ nyos gyerek. Még jó, hogy találtam magamnak új helyet. A zt mon­ dom én, mindegy már nekünk, vihetek haza ötezret is, nem tudunk mi már élni a pénzzel. A zt mondja a múltkoriban a fiam : aki csak dolgozni tud. az csak félember. Megöregedtünk a negyvenegy-néhány esztendőnkkel. — Eleget ittál, apjuk. Ne akard, hogy más is veled búslakodjék. Mi okunk lenne rá? — kérdezte a felesége, majd fordított a beszél­ getésen: ― Szép a leanderetek. Mindig akartam kérni, de az ilyes­ 20 mivel sosem értem rá bíbelődni. Nem féltitek éjszakára kint hagyni? — most már hidegek jönnek. — A z első fagyokig kint maradhat. Megszokta már... Most v i­ szont nem kerülöd el, hogy levelet vigyél hajtatni. Vízzel elárasztott homokban, vagy egyszerűen vízben kigyökereztetheted. Meglátod, nincs vele sok gond. — A fiú megértette, hogy a nővére bontja az asztalt, és abban a reményben invitálja a leanderbokrokhoz barátnő­ jét, hogy ez kezdete lehet a búcsúzkodásnak. A fiú velük tartott, se­ gített egészséges, friss leveleket válogatni. Később nem emlékezett a történtek miatt, vagy már akkor sem szerette a leandert. Évek múl­ va a bokor száraz arisztokratizmusa volt idegen tőle. Földközi-tenger melléki eredetéből a bőrszerű levelén, félig telt virágán, szeszélyes vonalú szirmainak kényességén és vízéhségén kívül nem őrzött meg mást. A leveleivel valósággal szúrni lehetett, harciasan is meredez­ tek a gallyacskákról. Bármily sokra is tartották magukat, valódi lom­ bozatot mégsem alkottak. Élettelen keménységük ellentétje volt a fehér szirmok nőies, nyelves tátogásának is. — A mi falunkban csak néhány módosabb parasztnak az udva­ rán állt ilyen, még lány koromban, meg egy öregasszonynak az erdő alatt, akiről az a hír jártá, hogy vajákos. A zt mesélték róla, ezekkel a hegyes levelekkel végzi az elhajtásokat, mert ettől utána csilla­ podik a vérzés, begyógyul a seb — mondta az asszony. M ire a leveleket befőttesüvegbe rakták, vizet engedtek rá, a fé r­ fiak is felkászálódtak. A bor ellenére sokára aludt el. Inkább élénk és zaklatott volt, nem, mint ahogy a bortól várta volna: homályos tekintetű és álmos. Megvárta, míg a falun túl, a szomszéd szobában minden elcsendese­ dik, aztán felkelt. A közvetlen szomszédság izgatta. Lehetetlennek találta, hogy akivel éveken át megosztotta titkait, azzal aznap nem váltott két kitárulkozó szót sem; pedig most is csak egy fal választ­ ja el őket egymástól: közel egymáshoz, mégis elérhetetlenül. Na­ gyobb, tiszta papírlapot vett elő. Hosszában maga elé fektette, kö­ zéptájon húzott két párhuzamos vonalat, közel egymáshoz, majd ír­ ni kezdett. „ A fiú nővérére, a lányra és a holnapi útjára gondolt. Már délelőtt is emlékezeté­ ben motoszkált az a történet, amit még évekkel ezelőtt, egy ilyen estén mesélt a nővére:” „Akkoriban mindenki akart valami lenni. Ő fizikusnak ké­ szült, én kémikusnak — ez így ma túl iskolásan és nai­ van hangzik, de abban az idő­ ben mindenki így tervezte. Ő elérte célját, fizikus lett, talán csak azért, hogy ezzel is be­ bizonyítsa, mennyire szeret. Én akkor még — egészen biz­ tosan állíthatom — nem sze­ rettem. Együtt terveztük a pá­ lyánkat, az életünket, de a barátságon kívül mást nem­ igen éreztem iránta. Tán még barátságot sem, legfeljebb a ragaszkodása miatt megszok­ tam, és a többi osztálytársam­ mal nem is igen beszélgethet­ tem arról, amiről vele. A Szovjetunióba került, majd Dubnában dolgozott. Levelet gyakran írt, de túlságosan hosszú ideig éltünk távol egy­ mástól, hogy levelei érzelmi szempontból bármit is jelent­ senek. tekintettel az előzmé­ nyekre is. Nem beszélve arról, hogy én már a középiskolában elmaradtam mellőle apám miatt. Más lehetőségem nem volt, férjhez mentem. Férjem­ mel jól éltünk. Még az eskü­ vő után is kaptam leveleket. Meg akart tartani barátjának — mint írta. Egyik levelét a férjem elolvasta; a hang túlságosan egyértelmű volt: meg kellett írnom neki, ne küldjön több levelet, ha való­ ban a barátjának tart. Évek múltán mégis érkezett tőle még egy, szintén a Szovjet­ unióból. Még mindig szeret, látni akar, elbúcsúzik tőlem, aztán nem zaklat többé. „A nővére a ki nem mon­ dott kérdésre, a kérdések so­ rára gondolt, amit ott érzett az öccse nyelvén. Összesűrű­ södve, egybefolyóan vonult el előtte az élete. Voltak pilla­ natok, amikor kislányokra le­ kerekedett, zárt egészként le­ vált későbbi éveiről, és ilyen­ kor nem ismert magára, nem találta a kapcsolatot későbbi önmagával, miközben érezte, hogy a szálak felderíthetőek lennének.” „Akkoriban mindenki akart valami lenni. Fújtuk a csasz­ tuskát: »Van, akinek nem tetszik a mi tanulásunk, nem akarja, hogy iskolába jár­ junk« . A lig értettük, kik is azok, akik nem akarják, és miért nem akarják. Apánk abban az időben kezdett el­ szótlanodni. Kiállt a küszöb­ re és a sötétségbe bámult moccanatlanul. Ettől jobban féltem, mint azoktól az is­ meretlenektől, akik nem akar­ ták, hogy mi iskolába jár­ junk. Később, ha lezárult le­ hetőségeimre gondoltam, min­ dig apám ajtótorlaszoló ma­ kacssága jutott eszembe; fel­ nőtt koromban is néha azt hittem, azért nem tanulhat­ tam, mert ő minden este ott állt az elcsöndesedő ház aj­ tajában és a sötétségbe bá­ mult. A makacssága miatt megbélyegzett ember lett. A makacssága miatt, semmi má­ �sért, mert mi volt nekünk a szegénységen kívül. A jutta­ tott föld úgy kötötte, mintha az ősei ki tudja hányad ízig­ len csak azon gazdálkodtak volna. Mindegy már. Minek kérdezni? » Megbékélni, meg­ békélni, a kerttel, virágok­ kal.« Emlékei áradatában ösz­ szeálltak, elválaszthatatlanul követték egymást az évek. Mindez zsondítóan hatott, s észrevétlenül elaludt, mint már annyi korábbi estén.” kíváncsiság hajtott-e, vagy a házasság megszokottságában vágytam valami újra, nehéz lenne megmondani. M egír­ tam, hogy várom. M ivel nem dolgozom, meg tudtam olda­ ni, hogy férjem munkaideje alatt alkalmas órában a la­ kásunkra hívjam, ide ebbe a házba. Megérkezett, szörnyű állapotban volt. Bevallotta, hogy sugárzást kapott. Nem is értettem, h ogyan engedhet­ ték el a hosszú útra. Még lát­ ni akart, mielőtt meghalt. Am ikor elutazott, éreztem, hogy szeretem. Nem láttam többé. Nem telt bele fél év, és értesítést kaptam, hogy a Krím-félszigeten, egy szana­ tóriumban meghalt. A z érte­ sítést érthető okokból eltép­ tem és elégettem. Tartottam tőle, hogy férjem véletlenül is ráakadhat, ha elrejtem vala­ hová. Ezért nem tudom ne­ ked megmutatni. Azóta már bánom, hogy eltéptem. Nem maradt róla fényképem sem, és egyetlen tárgyi emlékem sincs tőle... Hát ez az én tör­ ténetem” — fejezte be a nő­ vére. A fiú most sem tudta pontosan, hogy mit kezdjen ezzel a történettel.” Miután letette a tollat, még egyszer elolvasta a két párhuzamos és egyidejű szövegcsíkot. Úgy találta, hogy megfelelő, és, hogy ez­ zel még valamit kezdenie kell. Lehet, hogy egyszer talán, még no­ vellát kanyaríthat belőle, ha eljön az ideje. A papírlapot az elvá­ lasztás mentén gondosan felébe hajtotta, és amit még sohasem tett, szándékosan, megőrzési céllal egyik könyve lapjai közé helyezte. Másnap korán kiállt az út szélére. A nővérének azt mondta, várnak rá az osztálytársai; búcsúcsavargást rendeznek, mielőtt szep­ temberben végképp szétszéled a társaság. Teherautóknak és személygépkocsiknak egyaránt intett, ha ép­ pen hosszabb ideig kocsi nélkül maradt, gyalogolt. Jó volt az is, ha otthagyták; nem függött senkitől és semmitől — legkevésbé attól a tíztől, aki lassítás nélkül elhúzott mellette — , mert nem sietett se­ hová, csak sie te tt, s a tizenegyedik úgyis felvette. A személygépko­ csikban jó volt a gyorsaság, a teherautók platóján a szabad ég, úgy tűnt számára, mintha a napot spárgával maga után húzná: a nap úgy szaladt fel az égre, mintha lángoló papírsárkány lenne. Sokáig csak a mozgást élvezte, a sebességet, mindegy volt, merre mennek, akik felvették. Sokáig nem tudta, hová igyekszik. A z egyik teherau­ tó sofőrje aztán az épülő vízlépcső nevét mondta, amikor fékezett mellette.” Amint elhelyezkedett a vezetőfülke mögött, szélárnyékban, a vízlépcső nevének hallatán kezdte azt hinni, valóban készült vala­ hová, éppen az építkezésekhez, s olyan érzése támadt, mintha ott valóban várnák. A kocsiról a falu közepén, a kocsma előtt szállt le. Ebédidő volt, a kocsma árnyékos udvara megtelt ivókkal. A sör elfogyott, a csiz­ más, fakókékra mosott overálos férfiak apró üvegekből itták a „be­ pecsételt” pálinkát. A csizmák körül szép számmal hevertek a kupa­ kok. A fiú az egyik munkástól megkérdezte, merre találja az építke­ zést. A férfi ránézett — borostája több napos lehetett — , hüvelykuj­ jával ügyesen lepattintotta a decis üveg kupakját, aztán az egyik utca irányába mutatott. A fiú, kiérve a faluból, sokáig kukoricatáb­ lák között botorkált, míg a kukoricás széle felé felvonulási épülete­ ket fedezett fel. A rrafelé tartott, ám mielőtt a kukoricatáblának vé­ ge szakadt volna, kerítés állta útját; a kukoricás a kerítésen túl is folytatódott. A kerítésen éppenséggel átmászhatott volna, mégis jobbnak lát­ ta, ha mellette haladva bejáratot keres. Nem sokkal később sínpár­ hoz ért. Itt a kerítés megszakadt, és csak a sínek másik oldalán foly­ tatódott. A kerítés ettől teljesen haszontalannak tűnt, mert a talp­ fákon bárki besétálhatott az építkezés területére. Közel és távol egyet­ len lélek sem látszott, gyanakodva, hogy rossz helyen jár, haladt elő­ re. A töltés magasságából hamarosan felfedezte jobbról a folyót. L e ­ tért a sínekről, a folyó felé tartott, hogy közvetlenül a parton ha­ ladva ráakadjon a gát építésére. A folyó mellett, éppen előtte, nem túl messze, betonépítmények, csupasz vastraverzek, deszkazsaluk áll­ tak ki a földből. Amint egyre közelebb ért, felfedezte, hogy amit lát, az nem az alapja valaminek, hanem talán már a teteje. Fantasztikus méretű munkagödör tárult fel előtte minden lépéssel, fokról fokra. Körös-körül csend volt, semmi sem mozdult, az építkezésen egyetlen ember sem dolgozott az ebédszünet miatt. A gödör szélén állt, és tel­ jesen elbizonytalanodott a méretektől. A kész és félig kész építmé­ nyek mintha szétlökték volna maguk körül a földet és kiemelkedni készülnének. A vastraverzek, mint kibúvó hajtások törekedtek föl­ felé, az állványok megpattanni, lehullani készültek. A fiú szinte k í­ vánta, hogy valami mozduljon. A gödör mélyén játékszernek tűnő daruk, meg néhány teherautó, azonban mozdulatlanok voltak. Letelepedett, kedvtelve és sokáig nézelődött. Már szállingóztak visszafelé a munkások, amikor a jegyzetfüzetét elővette: „Tudta, hogy a lány mit fog mondani. Persze, nem szó szerint, de valami effélét sejtett: ennek az egésznek nem sok értelme van. Mielőtt azonban a lány megszólalt vol­ na, a lány szeme fehérjén az íriszen áthatoló fényt fedezett fel. A lány szemhéja megrez­ zent, a látomás eltűnt. Kissé oldalt állt az ablakhoz, attól lehetett a különös fényjelen­ ség. Majd ismét teljesen váratlanul, ahogy a felhő mögül kibúvó hold sugara szalad vé­ gig fehérmárvány padlózatú termeken, tört át a fény az elülső szemcsarnokban, s az irisz külső, sötétebb kék gyűrűjéről nyaláb­ ban szétszívódott a lány szeme fehérjének árnyékában lévő, fiú felé eső részén. A je ­ lenség játékos és misztikus, ijesztő és lelep­ lező volt egyszerre. A z élő test pillanatnyi hibája — annak is vélhette — és a kiele­ mezhetetlen és eltűnő fény virgonc szerte­ lensége megütközést és csodálkozást, önma­ gát feledtető kíváncsiságot é s . értelmezési kényszert váltott ki a fiúból. Most a lány nem mozdult, figyelhette egész hosszan. A kék szem és a szőkeség átlátszó üvegmo­ dellként állt előtte. A várt és szinte szó sze­ rint elhangzó mondat már nem érdekelte.” Ha föl nem fedezik, bizonyos, hogy még nem teszi el jegyzet­ füzetét. Egy férfi jött feléje, szintén csizmásan, overálosan, mint ahogyan a kocsma előtt látott munkások. Anélkül, hogy megkérdez­ te volna, kicsoda és mit akar, egyszerűen elzavarta a fiút. Ismét az országúton állt, s azokra a srácokra gondolt, akikről a rádióban hallott napokkal ezelőtt. A z újjáépítés hírére tömegével in­ dultak a Felső-Tisza árvíz sújtotta területeire a vele egykorúak. Han­ gosan megkérdezte magától: „N ekik vagy nekem volt szerencsém?” Válasz helyett leírandó sorokat mormolt magában: „A fiú ott ült a vízparton, háta mögött a vízlépcsővel. Szemét elvakította a folyó ap­ ró fodrozódásán szilánkokra törő napfény. Kezével eltakarta szemét. Arra gondolt, mindent tud, csak még várnia kell. A z lesz a jel, ami­ kor első ízben sikerül megírni a lány szemén a fényt” . A stoppot únta, abba akarta hagyni az egészet. Évekkel később, férfikora idején az utazás fordulópontot jelentő pillanatát pontosab­ ban meg tudta ítélni. Világosan látta — mert ebből a jellemvonásá­ ból sok mindent megőrzött később is — , hogy érzékei vonzódtak azokhoz a miniatűrökhöz, amelyeket gyerekkora és rövidke ifjúsága éveiből előbányászott, mert ezek az emlékek minden feltámadás al­ kalmával újabb részletekkel gazdagodtak, finomabb szövésűek let­ tek. Mégis, a mozgásigénye, amiről azt hitte, hogy az esze, azt su­ galmazta, hogy inkább történetet akarjon, a maga történetét, egyér­ telmű tetteket, követhető cselekménysort; a miniatűrök helyett az az ikon szélén körbefutó élettörténetet, középen egy világos fo ­ galmazású portrét, minden vonás határozottságával. A raffaeli ár­ nyalatokban titkon kedvét lelte, mégis az adott pillanatban szeretett magáról harmadik személyben és múlt időben beszélni, hogy az idő mozgatásával kierőszakolja a cselekményt. Ilyenkor „a fiú” -nak szó­ lította magát. Ebben kedvét lelte, és nem vette észre, hogy az ikon­ kor helyett a Raffaelo-kort éli ezzel is, mint az emlékezéssel, miköz­ ben az előbbire vágyik. Később jól tudta, hogy ifjúkori lehetőségei­ nek ez az észrevétlenség volt a titka, mert kitágította az időt és sza­ badon járt-kelt benne, anélkül, hogy ez feltűnt volna önmagának. Már sötétedett és biztos volt benne, hogy egyetlen kocsi sem ve­ szi fel. A távolban város fényei égtek. M íg gyalogolt a város felé, prédikatív rilkei szövegemlék nyomán, kérdéseket fogalmazott ma­ gában: 21 �„Sem árvíz, sem országút, sem erőműépítés, hanem valami más. Lehetséges lenne, hogy köznapian egyszerű dolgok inkább? Sze­ relmesed szemében a fény, öregasszonyok arcán a ránc. kádban lean­ der, benned az emlék, ami átkanyarog egyszerű cselekedeteiddel telő napjaid között? Lehetséges lenne, hogy újra kellene olvasnod mindent? Lehetséges lenne, hogy az idő hámjába befogva magad, elhagyva a könnyű lebegést, megélnél mindent, amire vágysz, s annál többet is? Lehetséges lenne, hogy ezek után lennél kész országúira, árvíz ellen, erőműépítésre? Lehetséges lenne, hogy csak mindezek után születhetne néhány jó írásod?” Ekkor biciklizajt hallott a háta mögött. Sietve befejezte, mintha pontot tenne a képzeletbeli írás végére: „Mindez bizony lehetséges” . Megállt, bevárta a biciklist. A sötétben nem vehették jól szemügyre egymást, mégis, ahogy pár szóból kölcsönösen megértettek mindent, nem zavarta őket a sötétség. A biciklis elmondta, hogy itt a közel­ ben áradt egy eddig ártatlannak hitt folyócska, és összedöntött né­ hány vízparti házat, köztük a barátjáét, azt építik; talán már vasár­ napra be is fejezik. A fiú kevesebbet tudott mondani: a városba igyekszik a vonathoz, talán eléri az utolsót, s reggelre otthon lehet. A biciklis felültette a vázra, bekarikázott vele a városba, egészen az állomásig. Amint letette a lábát, megtántorodott, kis híján elesett. Tamás István: Kötéltánc ráng ring ernyed és feszül arcodba röhög s futva menekül rémülten rí vacogva kívül s tajtékban belül hitedre hág s velődbe merül pontba zsugorodik s a világra terül előtted áll s hátad mögé kerül kerül mibe kerül M íg belecsorbul rokkan a szeletelő elme A bicikliváz nyomásától teljesen elzsibbadt a jobb lába. Fájó, bizser­ gő csonkot érzett a talpa helyén. Fél órába is beletelt, míg életre masszírozta a combját, lábszárát. Vonat csak hajnalban indult, s mikor végre elindult, a fiú rög­ tön elaludt. „ A z ajtó egészen könnyen kinyílt. Így csak álomban nyílnak az ajtók” — gondolta még. — „Hangot ez sem adott, ellen­ állás nélkül, szinte a kilincs érintése előtt feltárult előtte. Itt kell lenniük, máshová nem mehettek, másokkal nem járnak össze. A nap­ paliban és a hálószobában nem talált senkit. Benyitott a konyhába. Ennek az ajtaja éppoly könnyen nyílt, mint a lakásé. A z asszony, akinek a leanderleveleket adták, szétvetett lábakkal feküdt a heve­ rőn. Próbálta visszatartani magában a hasonlatot: mint a szétfeszí­ tett lábakkal boncoláshoz kigombostűzött béka. A kövön, lavórban vízzel elegyedve nyálkás, vérfekete valami úszott. Nővére, kezében a felmosóronggyal a követ törölte. — Így találtam, ahogy benyitot­ tam hozzá — nézett fel, még mindig a felfedezés döbbenetével. A kalauz riasztotta fel. Szétnézett a kupéban, a hozzá hasonlóan dide­ regve cihelődő embereken. M íg álmosan a jegyét kereste, majd át­ nyújtotta a kalauznak és a lyukasztó fém je kattant a jegykartonon, emlékezetén, mint a vonatablak mellett elfutó távírópóznák, egy rég olvasott verstöredék suhant át: Kesely lábú hamar-dalok hátán madár-könnyek felhőszakadása áztatott át s tarkómba harapott a nyilas dél mikor a vágták szilaj csodáit indultam menteni „A z egész nem igaz; — Fekszem és kitalálom, csakhogy valami fájjon.” alom. Bal oldaladra feküdj ha éber álmot akarsz Fenekednek a fenevadak leselkednek dúvadak a nyájra Veszejtő dudva divatokban terpeszkedik a mormota-közöny A történések vitás jelenéseire leszegett fejű fordulók feszültek s hátukon hasított szíjak nyomával szalonnás földek rakták le elém maradéktalanul kegyelm eiket S a megbokrosodott jegenyék árbocán ágaskodva magába meredt a táltos-nyerítés Zsákok kibújó héhelyszögeit m egirigyelt sünök gömbölyödnek s vackolnak be a tévedések kétes padnalába takarózva tobzódó trombiták takarodóival Pányván a herélt inametszettek lásd csak szívedre dőlve hallhatod ereid ébresztő dobpergését �HAGYOMÁNY Rákóczi és megyénk korabeli irodalma Rákóczi, miközben politikai okokból vagy a szabadságharc alakulása folytán többször megfordult Nógrád megyében, nem­ csak ihlette a megyebeli irodalmat, hanem személyesen is kap­ csolatba került a megyében élő írókkal. Hiszen a Habsburgokat képviselő, hagyományosan aulikus beállítottságú, szécsényi szár­ mazású Széchenyi Pál kalocsai érsek, aki 1704-ben éppen Szé­ csényben folytatott előzetes tárgyalásokat a megegyezés lehető­ ségeiről II. Rákóczi Ferenccel, maga is tollforgató ember volt, akárcsak az érseki székben is elődje, a matuzsálemi kort megért (103 éves korában meghalt) Széchenyi György, akit az erdélyi fejedelmi ház ellen írott híres gúnyírat, a Nova Transsylvanica szerzőjeként tartanak számon. Maga Rákóczi Ferenc is a kései barokk nagy íróalakja volt: monumentális prózája mellett verseket is írt. Még közelebb állt az aktív irodalomhoz a losonci születésű Ráday Pál, aki Rákó­ czi személyi titkára és a titkos kancellária vezetője lett, s akit a Rákóczi-szabadságharc jelentős politikai írójaként tartanak számon. Ráday Pál a bizalmi beosztást és Rákóczi barátságát alighanem édesapjának, Ráday Gáspárnak köszönhette, aki Len­ gyelországban Rákóczi mellett hunyt el. Azonkívül, amikor a megye nemessége 1703. november 8-i közgyűlésén csatlakozott Rákóczi felkeléséhez, a hűségnyilatkozatot Ráday Pál akkor Lo­ soncon élő főjegyző apósa, Kajály Pál vitte meg a fejedelemnek Tokajba. Rákóczi Rádayt nyomban besztercebányai főharmin­ cadossá nevezte ki, s alája tartozott a zólyomi, korponai, szécsé­ nyi és balassagyarmati fiókhivatal is. Később, titkár és kancel­ lár korában Rákóczi megbízásából ő indította meg az első ma­ gyar nyelven megjelenő újságot, a Mercurius Hungaricust, a ké­ sőbbi Mercurius Veridicus ex Hungáriát. Ráday Pál írta a kül­ föld tájékoztatására szánt, a szabadságharc jogosságát bizonyí­ tó, megrázó erejű, „Recrudescunt” kezdetű, híres Manifestumot. Ő fogalmazta meg a kurucok törvénykönyvét és megannyi röp­ iratát. Vezető műfaja a költészet, különösen a kegyességi iro­ dalomban alkotott maradandót, de nevéhez fűződik a híres Rá­ day-könyvtár alapítása és gazdagítása is. Nemcsak művelője, hanem mecénása is volt az irodalomnak. Igazi barokk alak, aki nem tud távolmaradni a közélettől, amellett intenzíven műveli az irodalmat. Jó barátai közé tartozott. Bél Mátyás és Mányoki Ádám is. Kuruc korszakának emlékét őrzi a „Rákóczi Ferenc tiszteletére mondott versezet” : Oh, veszedelemben forgóknak istene, Az ki Nagyságodat híven vezérlette, Keserves ínségből íme kimentette: Áldassék szent neve örökké érette. Hogy ellenségedet így megszégyeníté. Reménységed kívül lábad alá veté, Az többit is isten törülje el szinte. Ne tegyen akadályt Nagyságodnak mérge. Jó kegyelmes uram. hogy isten Nagysádat Erdély országának erős oszlopának Béhozta s alatta kegyelmes urának, Az árvák istene marasszon meg annak. A Rákóczi-kor másik nevezetes krónikása Tolvaj Ferenc, aki megénekelte a Rákóczi-szabadságharc első három esztende­ jét. Sokoldalú munkásságából (matematika, irodalom, költészet) a közéleti szereplés sem hiányzott: előbb a losonci református iskola rektora, később Nógrád megye szolgálatában a megye gyalogseregeinek kapitánya. Egy ideig Murány várának porko­ lábjaként működött. Lefordította Comenius Praecepta morurnát. Arithmetica című munkája számos kiadást ért meg. A Rákócziszabadságharcról szóló művében saját hőstetteit is megénekelte, minthogy Zólyom megvételében és a vágvecsei győztes csatá­ ban személyesen is részt vett. A Zólyom vára megvételéről című művét Murány várából juttatta el Radványszky Jánosnak Rozsnyóbányára, aki ott mint az ország kincstárnoka és udvari tanácsos, a Rákóczival éppen együtt ülő kormánytanácson volt jelen. Ez volt az az időszak, amikor Tolvaj Ferenc vénségére visszavonulva már második esz­ tendeje mint porkoláb élt Murány várában. (Rákóczi 1705. már­ cius 22-én intézett parancsot Fáy István murányi főkapitányhoz Tolvaj porkolábságra való beiktatásáról.) A Zólyom vára meg­ vételéről szóló versezetet Tolvaj a következő ajánlás kíséreté­ ben küldte meg Radvánszkynak: „ . . . Ha későn is, de vala­ mely részecskéjét elküldtem az én nagy Uramnak ígért concep­ tuskábúl, melly is: Prologus, Historilogus, Zelilogus, Epilogus. In quarto lévén leírva — de nincs purálva — , áll 9 1/2 árcuson. Az igaz, nem méltó, hogy az Űr magát fárasztaná olvasásában; ha­ nem valamely ifjúval ha maga előtt olvastatja. De mindazáltal, ha publicummá lészen vala, — kész lévén már ezelőtt esztendő­ vel —, nem volt vólna káros nemzetünknek... Az egészből mindössze két írott ív, nem teljesen negyedrész maradt meg. Thaly Kálmán reménykedve meg is jegyezte egyik írásában: „Vagy talán föltalálható lenne a többi is Nógrád, vagy Gömör valamelyik Tolvaj-jal rokon nemes családjának levéltá­ rában?” Sajnos, mindmáig lappang valahol, ha végleg meg nem semmisült. A fennmaradt első és második rész elé Tolvaj Ferenc akko­ ri szokás szerint magyarázó alcímet is írt. A z első rész alcímé­ ből: M int folyt Magyarország dolga in Annis proxime élapsis 1703, 1704 et 1705, azokrúl írt rövid rythmica história szakaszai. Sajátos, addig nem használt műfaji meghatározás a „rythmica historia” . Egyébként Tolvaj műve elején azt is hangsúlyozza, hogy csak annyit írt meg, amennyit biztonságosan tudott a tör­ ténelmi eseményekről. Idézet a műből: . .. Zólyomban a német, derék erősségben, Várhoz a mi szükség, van jó készültségben: A váras jóllehet a magyar kezében, De mesterség várban kapni üstökében! Azért főcommandó Radvánczki Jánosnak Ezt megparancsolja, mint hazafiának: Mellette lévőkkel együtt e dolognak Légyen folytatója, szolgálván Hazának. Ahhoz képest Nemes Vármegye zászlója, S Nógrádbúl hajdúság jó négy zászló-alja, Zólyom vármegyének két hajdú zászlója — Illy kis militia volt német bajnokja. A „főcommandó” alatt Bercsényi értendő, a Nemes Várme­ gye alatt Zólyom; s zászlója nem más, mint a hadra kelt lovas nemesség. Hiába, ez már barokk költészet! Hosszasan megverseli a magatartás szabályait, hogyan kell viselkednie a közkatonának, a strázsának, a tiszteknek. Majd utalás a korábbi, november 15-i ütközetre, amikor Vak Bottyán még a német oldalon harcolt, s maga Tolvaj térítette át a ku­ rucok oldalára: 23 �(Itt Bottyán János is benn rekedett vala), Mert régi nagy vitéz némettel lovagla; De Tolvay Ferencnek tőlle lőn parola, Hogy ez magyar ügyhöz ő szíve meghajla. Tolvaj a későbbiek során sem felejti ki magát a történelem­ ből. Így ír a nógrádi hajdúk sérelméről és a maga igazságos szerepéről: Míg a kótyavetye áll, már a parancsolat Érkezik, hogy Nógrád oda hol rácz mulat Tisza-Duna között arra végyen utat. Ellenséget hol hall s hová szükség mutat. Ezen gyalogságnak azért commendója Tokajtúl megtérvén, készül két zászlója, Egyetemben indul vélle két tarackja, De Zólyomban marad hadi portiója. Öt forintnál többet ott egy kardra adtak, Nógrád eldobolván, csak fél tallért hadtak Egy kardra számára, — így károsíttattak, Jóllehet vigyáztak, frissen is puskáztak. De van parancsolva Radvánczki jó úrnak, Hogy contentáltassa hajdúit Nógrádnak; Lesz is még ideje executiónak, Commendó úr tészen eleget instánsnak. Hát ez az intáns maga Tolvaj volt, aki több folyamodvány­ ban is kérte Rákóczit és Bercsényit, hogy a nógrádiak hátrányos elbírálását megszüntessék, és ők is arányos osztalékot kapjanak. A kérelmekre azután Radványszky meg is kapta a fejedelemtől vagy Bercsényitől az igazságtalanságot korrigáló parancsot. A Rákóczi-szabadságharc bukása után elburjánzott a naplóés memoárirodalom, nagyobbára oly célból, hogy nemesek és fő­ urak igazolják, kivédjék, kényszernek állítsák be a maguk „ku­ ruc” tetteit a császári hatóságok előtt. Persze, jócskán akadt olyan napló és visszaemlékezés is, amelyből teljesen őszinte hang üti meg az olvasót. Így például tiszta irodalomként hat Balla Ger­ gely Nagykőrösi krónikájából az egyszerű nép helyzetét szem­ léletesen bemutató mondat: „Hol magyar jött bé a városra, hol német, hol kuruc, hol labanc; ha kuruc katonaság jött bé, an­ nak mindenének kellett lenni, valamit kívánt, ha pediglen la­ banc, annak hasonlóképpen kívánságát bétólteni kellett”. Nem köntörfalazott német nyelvű naplójában Zweig János Kristóf Selmecbányai bányamester sem. Naplóját a véletlen és Kacskovics Lajos, egy belevaló Nógrád megyei ügyvédbojtár mentette meg az utókor számára. Az történt, hogy Jekelfalussi táblabíró Selmecbányán egy kalácssütő kemence elé kitett be­ gyújtós papírok között megtalálta az értékes naplót, amelynek értékét valójában a mohorai Kacskovics Lajos fedezte fel, aki ifjú korában Jekelfalussit, mint a bányavárosokra küldött biz­ tost akkortájt kísérte. Jekelfalussinak csupán annyi az érdeme, hogy megőrizte a német nyelvű „irományt” , Kacskovics viszont közkinccsé tette. Magyarra fordította és közzétette a Tudomány­ tár 1835. évfolyamában. A német nyelvű, eredeti napló azóta is lappang valahol. A Zweig-napló nógrádi vonatkozásai közül legérdekesebb a szécsényi országgyűlésről Selmecbányára érkező hírek rögzítése. Érdemes végigkísérni, hogyan látta a kényszerből kuruc, szívvel a császáriakhoz húzó Zweig a szécsényi országgyűlést, amelynek eseményeiről amúgy is csak levélből, elmondásból, kósza hírek­ ből értesülünk. Kár, hogy e helyütt nincsen hely részletes köz­ lésére. ízelítőül mégis idézek néhány mondatot az 1705. augusz­ tus 30—31-i bejegyzésekből: „Innen útnak indultak a nemesek az országgyűlésre, azonban nem Rárósra; mert a felsőmagyar­ országiak Szécsénybe, az ide valók Lévára hívattak. Szinte ez nap érkezett Schrötter levele egy városi őrrel, aki egyszersmind jegyzékét hozta neveinek, kik előbb a néptől félvén a magyar viseletbe öltöztek, s most ismét németbe járnak. Magyar öltö­ zetüket tehát ezennel a fejedelem emberei számára voltak kö­ telesek átadni”. A kuruc mozgalmakhoz egy idő után az eleinte megtévesz­ tett észak-nógrádi szlovákság is csatlakozott, hiába lázította őket Balassa Ádám, a labanc kékkői földesúr. Bercsényi ugyanis ide­ jében szlovák nyelvű kiáltványban oszlatta el a szlovákság ké­ telyeit. A németellenesség a magyar és a szlovák lakosságban egyformán mély gyökerekből táplálkozott, erről tanúskodik az itt magyar fordításban közölt szlovák „istóriás” ének idézett néhány sora is. Amilyen a fatórzs, olyan a gyümölcse, azt lesi a német, bendőjét hogy töltse. Az ország védelmét semmibe se veszi, de a zsákmányolást, bezzeg azt szereti. Hever a táborban, kockázik, kártyázik, falvakhosszat tyúkkal, libával csatázik Rendkívül gazdag a palóc falvakban a kuruc népköltészet is. Minden kis hegyi falu, tiszta forrás. Kodály is számos kuruc, főleg bújdosónótát jegyzett föl Nógrádban. A következő szomo­ rú bújdosóéneket Pásztón gyűjtötte be: Erdő mellett estvéledtem, Subám fejem alá tettem, Összetettem két kezemet, úgy kértem jó istenemet: Én istenem adjál szállást, Mert meguntam a járkálást, A járkálást, a bújdosást, Az idegen földön lakást. Lakos György �Dokumentumok a Rákóczi-szabadságharc Nógrád megyei eseményeihez A közelmúltban látott napvilágot a Balassi Bálint megyei Könyvtár és a Nógrád megyei Levéltár közös kiadványa, A Rá­ kóczi-szabadságharc és Nógrád megye címmel, melyben egyrészt könyvtári ajánló bibliográfia, másrészt a Nógrád megyei Levél­ tár anyagából származó dokumentumválogatás szerepel; s sok­ színű áttekintést kíván adni a szabadságharc megyei eseményei­ ről, illetve Rákóczinak és fővezéreinek Nógrád vármegyéhez in­ tézett leveleiből, a korszak gondjairól, nehézségeiről, a minden­ napi élet eseményeiről. Ugyancsak a Nógrád megyei Levéltár­ ban található dokumentumok felhasználásával készült az a ta­ nulmány, amely a Nógrád megyei Múzeumi Szervezet évköny­ vében jelenik meg 1976-ban, s adalékokat tesz közzé a Rákócziszabadságharc Nógrád megyei hadseregellátási, -adózási kérdé­ seivel kapcsolatban. Az említett munkákban fel nem használt dokumentumokból válogattunk ezúttal. Összeállításunk időrendben, bizonyos tema­ tikus csoportosításban tartalmazza a válogatott dokumentumo­ kat (eredeti szöveggel, és mai helyesírással, a hiányzó részek kipontozva), melyek a Nógrád megyei Levéltár őrizetében levő, a Nagy Iván történész által 1853-ban lemásolt, de csak részben fennmaradt „Rákóczi-levelek”-ből valók. (Az idegen kifejezések magyar megfelelőjét zárójelben közöljük.) Rákóczi hadseregében megtalálhatók voltak az irreguláris és reguláris hadak, az önként jelentkező, a toborzott és a sorozott katonák (nemesi felkelők, illetve azok megváltására a nemesi birtok után kiállított zsoldos lovaskatonák, és a vármegye portái után kiállított gyaloghajdúk). Az önként jelentkező, toborzott jobbágykatonák a hajdúszabadság reményében, a kis-, közép- és főnemesség viszont elsősorban a nemzeti függetlenség reményé­ ben állt Rákóczi zászlai alá: „A nemesember katonáskodásának törvény által rendelt módja a nemesi felkelés, a personalis insurrectio. ... Aki az insurrectiónól igazolás nélkül maradt el, azt az 1622. évi X X . tc. értelmében va­ gyoni állapota szerint büntették.” (Esze Tamás: Kuruc vitézek folya­ modványai 37. o.) E tény ismeretében kell olvasnunk Rákóczinak Nógrád me­ gye nemességéhez 1704. szeptember 3-án küldött alábbi levelét: „...Minthogy a nemes ország közönséges szolgálatának promotió­ ja (előmozdítása) úgy kívánja, a nemes vármegyének serio intimáljuk (komolyan meghagyjuk), hogy in gremio (saját kebelében) mingyá­ rast generális insurrectiot (személy szerinti felkelést) publicáltasson, és magát a nemes vármegye úgy appromittálja (igazítsa), hogy egy hét alatt mind lovas, mind gyalog hadakkal, mentül felesebb szám­ mal lehet, jöhessen a nemes vármegye táborunkba Szécsényhez, hol­ ott is a nemes ország szolgálatának folytatása iránt fogja venni dis­ positiónkat (rendelkezésünket). Ezen intimátiónkat (utasításunkat) pedig a nemes vármegye minden késedelem és fogyatkozás nélkül effectuálni (megvalósítani) igyekezze, hozzánk és a nemes ország­ hoz tartozó kötelessége szerint...” Mint olvasható, a nemesség saját nemesi felkelését zsoldo­ sokkal megválthatta. Mivel Nógrád megye nemessége részéről e téren nagy volt a lemaradás, gróf Bercsényi Miklós 1705. június 27-én levélben fordult Nógrád megye nemességéhez: „...Friss emlékezetében lehet a tekintetes, nemes vármegyének, minemű intimátióim (utasításaim) mentesek légyen nemes vármegyék­ re közönségesen az personális insurrectio (személy szerinti felkelés) helyett zsoldosoknak előállítása iránt, melynek effectuatiójában (vég­ rehajtásában) minthogy a nemes vármegye úgy látom nagy késedel­ mességet mutat, akarám azért újabban... előbbeni intimatiómhoz ké­ pest hazafiúi kötelességére praesentikus (jelen soraimmal) a nemes vármegyét adhortálnom (buzdítanom), ezen nemes vármegyétől ob­ veniáló (kijáró) zsoldosoknak statutióját (előállítását) admaturálni (siettetni), és minden időhalasztás nélkül méltóságos fejedelem ő nagysága oldala mellé expediálni (kibocsátani) el ne múlassa.. . . ” vel, 1705. október 10-i levelében közli a fejedelem a vármegyé­ hogy: „....M ely sok fogyatkozások estenek légyen ekkoráig mind az úri, és nemesi rendek által felállítandó zsoldos lovasoknak, mind pedig a nemes vármegyéktől in communi (közösen) esendő portális gyalogoknak állapotában a confederált (szövetkezett) nemes státu­ soknak (rendeknek) a mostani generális conventus (közgyűlés) al­ kalmatosságával is representálván (kimutatván), maga is jól tudja a nemes vármegye...” Nemcsak a katonának állás, hanem a hadseregellátás gond­ jait is elsősorban a parasztság viselte. A szabadságharc kezdetén Rákóczi saját birtokának jövedelméből, a kincstári jövedelmek­ ből (fiskális birtokok, harmincadok, sókereskedelem, bányák stb.), továbbá a XIV. Lajos francia királytól kapott segítségből, majd ezek mellett a dézsma, a pénzadó, élelmiszeradó bevezeté­ séből fedezte a háború költségeit. Rákóczinak 1704. március 23-án Nógrád megyéhez küldött leveléből megtudjuk, hogy: „...nemzetes és vitézlő Bohus Ferenc hívünket küldöttük és bo­ csátottuk azon nemes vármegyében lévő minden fiscalis (kincstári) jószágoknak, kiadott instructiója (utasítása) szerint való consriptió­ jára (összeírására). Mely, hogy annyival is jobb renddel mehessen véghez, a nemes vármegyének serio intimáljuk (szigorúan meghagy­ juk), maga érdemes tagjai, s assessori (ülnökei) közül kettőt em lí­ tett conscriptor (összeíró) hívünkhöz adjungáljon (csatoljon), és ex­ mittáljon (megbízzon), kik is mind a jószágok, s azoknak jövedel­ mi iránt experientiájok (tapasztalásuk), mind pedig az haza javának szolgálatjá nak előmozdításában szíves szeretetek, és készségek le­ gyen...” 1704. április 20-án rendelkezett Rákóczi a rézpénz vereté­ séről: „...akarunk egy millió rézpénzt veretni, és annak a nemes vár­ megyékben, királyi szabad városokban folyását publikáltatnunk, ily istenes igyekezettel, hogy istenünk rövid időn az rendes jövedelm e­ ket a bányákbul, kereskedésekbül, s több fiscalitásokbul az maga kívánatos rendire helyre állítván, akármely nemes vármegyétűl, és királyi szabad várostúl azon rézpénz Selmecen eddig az országban folyni szokott jó pénzen bizonyosan felváltassék...” Rákóczi a rézpénzt zsoldfizetésre, bányászok, munkások fi­ zetésére, piacok, vásárok fizetési eszközének, adósságok törlesz­ tésére szánta. Kezdetben Rákóczi csak a reguláris hadaknak fi­ zetett zsoldot, később az állandóan szolgáló mezei hadaknak is. Bár a rézpénz 1704— 1705-ben nagy segítséget jelentett a kuruc államnak, a kereskedők kezdettől az ércet, a nemesfémet, s nem a rézpénz névértékét tekintették értékmérőnek. Rákóczi min­ den törekvése ellenére a rézpénz értéke egyre csökkent; 1707ben már senki sem fogadta el (még a katonák sem zsoldként), noha a meglévő mennyiséget devalválták; lepecsételték. A hadsereg élelmezésének, fizetésének, felszerelésének inté­ zésére még 1703 őszén létrehozott központi szerv, a Hadi Com­ missariatus (főbizottság) többször foglalkozott a rézpénznek mint fizetési eszköznek, s egyáltalán a hadseregellátásnak sok­ sok kérdésével. 1707. szeptember 25-én a rézpénz felhasználása és adó ügyé­ ben fordult a Hadi Commissariatus többek között Nógrád me­ gyéhez: 25 �Fontos szerepe volt a kuruc állam vérkeringésében a pos­ tának. Annak megszervezésével, a vármegyének a szervezéssel kapcsolatos kötelezettségeivel foglalkozott Rákóczi az 1704. áp­ rilis 15-én Nógrád megyéhez küldött levelében: „...tettünk olyan dispositiot (rendelkezést), hogy a veredariusok (postások) közül kinek-kinek, ha szimplex posta lészen, legyen an­ gariatim (évnegyedenként) fizetése 10 tallér, ha pedig a posta más­ fél vagy dupla lészen, és három, vagy négy féle is fog szolgálni, aszerint proportionáltassék (alakítassék ki) fizetések, és mivel min­ den verediariusnak a szolgálat mivoltához képest kell postalovakat és postalegényeket is tartani, ... minden hóra egy-egy lóra két kö­ böl abrak, egy szekér széna, a postalegényeknek pedig kinek-kinek egy-egy tallér, fél köböl élet, esztendő szerint pedig fél köböl len­ cse, borsó, kása vagy tatárka, és esztendős süldő adattassék. Inti­ máljuk (meghagyjuk) azért a nemes vármegyének ezen általunk rendeltetett fizetés iránt úgy alkalmaztassa magát, hogy ezen közön­ séges szolgáknak fizetések iránt fogyatkozások ne legyen...” Rákóczi gazdasági, katonai, államszervező, hadseregének kiképzésével foglalkozó, diplomáciai, a vallási békét megterem­ tő és sok más irányú tevékenysége mellett, keresztényi buzgó­ ságának is szép példáját adta. Hasonló magatartást kívánt ka­ tonáitól, a lakosságtól. Erről vall többek között gróf Károlyi Sándornak 1709. május 5-én Nógrád megyéhez küldött levele: Nem tudjuk mire vélni, hogy a nemes vármegye felséges urunk parancsolatjával, ónodi kongresszus alkalmatosságával, orszá­ gunk végzésével úgy hazánk boldogulására célzó nemzetséges ügyünkkel igen keveset gondolván, a veres pénznek böcsit kiadott artikulusok szerint nemhogy manuteneálná (fenntartaná), de jobb részint egyenes folyását sem hozta be, sőt inkább visszáját tapasz­ taljuk, midőn sokan úri, fő és nemes rendek közül magok venáléját (eladnivalóját) csak fejér pénzen merészelik áruitatni veresnek con­ temptusával (mellőzésével) nem gondolván meg az hadi rendeknek minémű pénzt praestálnak (nyújtanak) fizetésekre; mégis olyat, akit nem adunk, kívánnak tőlünk, mivel pedig Isten kegyelme után ha­ dakozásunk által reméljük feltett célunknak s szabadságunknak e l­ nyerését, kérjük azért nagy böcsülettel a nemes vármegyét, ne ne­ heztelje mindezen dolgokat szívére bocsátani, és már egyszer maga megmaradására effectusban (megvalósításban) is vétetni, mert kényteleníttetvén hadainknak manutentiójára (fenntartására), és tovább jobb móddal való subsistentiájára (ellátására) olyan assignálnunk (utalványoznunk), amelyik nemes vármegyében minémű pénz keve­ sebb lészen, valamint már megírtuk volt, abból származható na­ gyobb terhet maga okozván, nekünk ne tulajdonítsa, egyszersmind szükségesnek látjuk, parancsolja meg a nemes vármegye maga tisz­ teinek kemény büntetés alatt, ha ezután is találhatnának némelyek, kik a veres pénzért semmit eladni nem akarnának, lévén minden rendűeknek dicájok, az olyannoktól obvenienseket (tartozásokat) fe­ jér pénzül szedjék minden kedvezés nélkül...” A Hadi Commissariatus területi, körzeti szervein keresztül tudta elsősorban munkáját végezni. Nógrád megye commissariu­ sa 1704-ben Usz Ferenc. Az ő munkájáról, a területi commis­ sariatus feladatáról tájékoztatta Rákóczi 1704. november 13-án Nógrád megyét: „...a nemes ország megmaradására... mely jó rendek, regulának ereje s éltetője lévén, a commissariatus (biztosság) is, azt bizonyos districtusokra (körzetekre) fölosztván, praeficiáltunk (kineveztük) nemzetes, vitézlő Usz Ferenc commissarius (biztos) hívünket nemes Borsod, Gömör, Heves, Külső-Szolnok, Csongrád, Pest-Pilis-Solt, Nógrád, Kishont és Zólyom vármegyékben bizonyos, a nemes ország mostani állapotára célzó instructióval (utasítással), és hogy a natu­ ralék (természetbeniek) repartitiojában (felosztásában), administra­ tiójában (kiszolgáltatásában) következett rendezetlenség orvosoltassék, a nemes vármegye is tudhassa, mennyi élésről kell provisiot (gondos­ kodást) tenni, a generális repartitio szerint obveniált (kijutó) a ne­ mes vármegyére hónaponként búza 756 kassai köböl, hús 126 mázsa, vagy minden mázsa húsért 4 magyar forint, zab 1386 kassai kö­ böl...” 26 „... a tekintetes statusoknak az haza generális (általános) végzé­ seit megérthette a tekintetes, nemes vármegye, s azok között a pénteki böjtöt is, melyet felséges vezérlő fejedelmünk keresztényi buzgóságától felindíttatván hazánk fegyverének örvendetes kimene­ teléig az ellenünk felgerjedett isteni fenség haragjának csendesíté­ sére és enyhítésére felvenni méltóztatott, s mindnyájan megegyezett akarattal bevettünk, s megtartására magunkat obligáltuk (kötelez­ tük), mindazáltal ezen földön való megfordulásom alkalmatosságá­ val nem kevés felháborodott szívbéli indulattal kelletik ellenkezőjét tapasztalnom..” Leblancné Kelemen Mária �KORKÉP Munkásfiatalok III. országos versmondó versenye Salgótarján Salgótarján várossá válásának 50. év­ fordulóján került sor arra — a magyar irodalmi élet történetében talán először —, hogy versmondóversenyre szólítsák egybe az ország munkásfiataljait. Nemes művelődéspolitikai célt magáénak mond­ ható, tudatos kezdeményezés volt ez, s a versenyfelhívás fogadtatása igazolta a szándékot: a munkásfiatalság igényli az ilyesfajta seregszemlék megszervezését. Az 1976-ban immár harmadízben megrendezett versenyt a Szakszervezetek Országos Tanácsa, a KISZ központi bi­ zottsága, az Építő- Fa- és Építőanyagipa­ ri Dolgozók Szakszervezete központi ve­ zetősége és Nógrád megyei bizottsága, a Népművelési Intézet, a Szakszervezetek Nógrád megyei Tanácsa, Salgótarján vá­ ros Tanácsa és a „Kossuth” Művelődési Ház vezetősége hirdették meg. A kiírás egy SZOT-díjas költő versének és egy szabadon választott költeménynek elő­ adása tette kötelezővé; olyan művek be­ mutatását javasolta, amelyek ifjúságunk gondolkodásmódjának, életének tipikus vonásait tükrözik. A versenyen harminc év alatti fizikai dolgozók indulhattak: az országos döntőt üzemi, városi, megyei versenyek előzték meg, melyeken több mint tízezer szavaló vett részt. Milyen tanulságokkal szolgált a száz­ tíz szereplőnek pódiumlehetőséget adó országos döntő? A z első szó a meglepő­ désé. A szavalók többsége ugyanis a szinte eposzi méretű, gondolati-filozofikus jellegű, az emberiség sorsát, jövőjét — s nem is mindig a színvonalas költészet szintjén — boncolgató verseket választot­ ta. Feltűnő volt a klasszikusok mellőzé­ se (szinte hihetetlen, hogy egyetlen Pető­ fi-vers hangzott el, hogy Adyt — aki hirdette, hogy „Ifjú szívekben élek, s mindig tovább, tovább” — csupán egy versenyző idézte; hogy Arany János há­ rom verssel szerepelt, s századunk leg­ nagyobb magyar proletárköltőjének, Jó­ zsef Attilának is mindössze tíz versét hallottuk), még akkor is, ha a kiírás egyetlen megkötése — , hogy tudniillik SZOT-díjas költő verse kötelezően vá­ lasztandó —, korlátozta a sokszínűséget. Más kérdés, hogy a SZOT-díjas költők egy része köztudottan nem tartozik élő líránk élvonalába, így hát a valóban szá­ montartandók közismert versei szinte már a csömörig ismétlődtek — Váci Mi­ hály 36, Simon István 20, Benjámin Lász­ ló 16 alkalommal. Feltételezhető természetesen, hogy a témaválasztás egyoldalúsága részint a versmondók, részint a felkészítők kon­ zervatív szemléletéből is fakad. Úgy tű­ nik, sokak véleménye szerint csak terje­ delmes verssel lehet pódiumon sikert el­ érni, hogy a vers értékét a terjedelem fejezi ki, s hogy a gondolatgazdagság ki­ zárólag az elvont fogalmi költészetben fejeződik ki. E hibás szemlélet általános­ sá válása akadályozza költészetünk lé­ nyegének, jellemző sajátosságainak he­ lyes megértését, a versbarátok és vers­ mondók ízlésének, előadói stílusának fej­ lődését. Ugyanígy veszéllyel jár a klasz­ szikusok „életbentartásának” elhanyago­ lása. hiszen nélkülük lehetetlen megérte­ ni, feldolgozni s átfogóan értékelni nap­ jaink költészetét. Örömmel állapíthatjuk meg ugyanak­ kor, hogy a versenyzők többsége pódi­ umra érett, jó terjesztője és népszerűsí­ tője volt a költészetnek; többségük jól és pontosan értelmezte a bonyolult mon­ danivalójú alkotásokat, ismerte és tuda­ tosan használta az előadói eszközöket, he­ lyesen koncentrált a mondanivaló meg­ győző értelmi és érzelmi kifejezésére. Mellőzték a hivalkodó eszközöket, a dek­ lamálást, a fölösleges gesztusokat. A szép magyar beszéd birtokában mutatták be anyanyelvünk szépségét, gazdag sokszí­ nűségét. A munkásfiatalok III. országos vers­ mondóversenyének növekvő színvonala és sikere azt igazolja, hogy a versmondás, az irodalmi ismeretterjesztés immár or­ szágos mozgalommá vált a munkásfiata­ lok körében, egyre tudatosabban és szer­ vezettebben épül be közművelődési intéz­ ményeink programjába. Így kerülnek újabb és újabb tömegek a költészet ható­ körébe, ezáltal növekszik a költészet em­ ber- és közösségformáló ereje. A rendez­ vény egyre színvonalasabb hagyománnyá nemesítése tehát valamennyiünk érdekét szolgáló felelős kötelesség. Csik Pál Palóc Múzeum, 1976 A nógrádi szép vidéket járva a táj és az ember, a múlt és a jelen kapcsola­ tának sajátos hangulata kíséri a szemlé­ lőt: a honfoglaló törzsek nevét őrzik a vá­ rosok és falvak, régi harcok néma tanúi a porladó várak, szellemi nagyjainkat idé­ zik a csesztvei és horpácsi kúriák, élő emlékek a munkások és bányászok har­ cai, 1919. vöröskatonáinak és 1944. parti­ zánjainak fényes tettei. E gazdag múltra épülnek Nógrád dolgos népének nagy­ szerű mai eredményei. A bennünket körülvevő alkotások is­ merete, a múltbeli emlékek megóvása fontos eleme a szülőföld szeretetének, annak az érzelmi kötődésnek, amely az emberiség nagyobb közösségéhez is fűz. A haladó történelmi, kulturális hagyomá­ nyok ápolása, gondozása, megismertetése művelődéspolitikánkból következik. Né­ pünk műveltségének szerves részévé kell tennünk mindez értéket, eszmei és tör­ ténelmi tapasztalatot, amit az elmúlt szá­ zadok haladó mozgalmai, szorgos kétkezi munkásai hagytak ránk. Keresnünk kell a maradandót, és meg kell találnunk mindazt, ami apáink, nagyapáink, föl­ dünket megművelő, kincseit felszínre ho­ zó és védelmező elődeink üzenetét hor­ dozza: az alkotás, a munka, a múlt élet­ küzdelmeinek mélységesen emberi tartal­ mát. Éppen ezért dicséretes az a törekvés, ahogy a megye dolgozói — állami és tár­ sadalmi vezetőivel együtt — gyűjtik, vé­ dik a múlt emlékeit, ahogy lelkes kuta­ tóik feltárják és közkinccsé teszik a me­ gye történelmi, kulturális örökségét. Kiadványok hosszú sora, a megye történetének monográfiája, a színes tar­ talmú folyóiratban, a Palócföldben rend­ re megjelenő érdekes közlemények, és a múzeumok gazdagodó gyűjteményei, új kiállításai is mutatják ezt a szerető, értő gondoskodást. S Rákóczira emlékezve nemrég nyílt meg a múzeum Szécsény­ ben, a helyreállított kastélyban, Salgó­ tarjánban megkezdték az új munkásmoz­ galmi múzeum építését, amely majd a megye munkásmozgalmi harcainak és a munkáséletnek emlékeit mutatja be mél­ tó környezetben — itt kap majd helyet az egyre gazdagodó képzőművészeti gyűjte­ mény is. Ma pedig a nagy múltú és megújult balassagyarmati Palóc Múzeum nyitja meg ismét kapuit érdekes, új kiállításai­ val. Hazánknak ez a vidéke, az itt élő pa­ lócság azok közé tartozik, akik legjobban megőrizték a népi kultúra jellegzetessé­ geit. Különleges értéke van ezért a most elkészült állandó kiállításnak, amely en­ nek a sajátos paraszti, falusi életmódnak emlékeit tárja elénk tudományos igény­ nyel és közérthetően. Több ez, mint a szokásos néprajzi bemutató, mert törté­ netileg, összefüggéseiben mutatja be a régi életmódot, a hagyomány erejét. Hasz­ nosan egészíti ki a látnivalókat az a né­ hány tárló, amelyekben a város, Balassa­ gyarmat gazdag múltjára emlékeztető do­ kumentumokat helyezték el. Olvasmányélményeink válnak telje­ sebbé, hitelesebbé az irodalmi emlékszo­ bákban, ahol a „jó palócok” , „tót atya­ fiak” , és az úri világ hű krónikásának, Mik­ 27 �száth Kálmánnak, majd a filozofikus mélységekben író és gondolkodó Madách Imrének emlékét idézik a tárgyak. A szaporodó színvonalas kulturális létesítmények, intézmények is a megye gyarapodását, fejlődését jelzik mindany­ nyiunk örömére, megelégedésére. Ezek a kiállítások is hozzájárulnak, hogy a vá­ ros és a megye dolgozói, főleg fiataljai, és az ide látogató idegenek is jobban megismerjék a múltat, megbecsüljék és tiszteljék értékeit, és jobban értékeljék a jelent. Nem lesz tehát hiábavaló a sok fáradságos munka, az áldozatvállalás. A múzeum leendő látogatóinak nevében is megköszönöm a megye és a város veze­ tőinek segítőkészségét, a múzeológusok és a kiállításrendezők igényes munkáját. K észlet G ram völgyi József kulturális m iniszter­ helyettesnek a balassagyarm ati Palóc Múzeum kiállításának m egnyitása alkalm ából elhangzott beszédéből. K öp eczi Béla — R. Várkonyi Á gn es : II. Rákóczi Ferenc II. Rákóczi Ferenc születésének 300. évfordulóján könyvkiadásunk nem tett ki magáért. Elszalasztott egy lehetőséget, pe­ dig a jubileumi ünnepségek fényében, az azok által nyomatékosítva megjelenő munkák nemcsak nemzeti történelmünk e dicső korszakával kapcsolatos ismere­ teinket tehették volna árnyaltabbá, de hozzájárulhattak volna a szocialista haza­ fiság további elmélyítéséhez is. Az évfor­ duló napján csak egyetlen reprezentatív kiadvány tisztelgett. Újdonságát csök­ kenti, hogy egy 1955-ben már megjelent könyv második (noha átdolgozott) kiadá­ sáról van szó. Az újnak így csak félig ne­ vezhető munkát két neves kultúrhistó­ rikusunk, Köpeczi Béla és R. Várkonyi Ágnes készítette el. Nézzük, mit tudunk meg az említett kiadványból! II. Rákóczi Ferencnek már a meg­ születése elé is nagy várakozással tekin­ tett a hazai közvélemény. Ez nem meg­ lepő, hisz’ a kor két leghatalmasabb, az eseményeket legnagyobb mértékben be­ folyásoló családjának frigyéből született; Már kisgyerek korában is, mint a Rákó­ czi-ház „egyetlen, maradék ágáról” be­ széltek róla, apja titkára levelében „ if­ jabbik fejedelem őnagyságá”-nak titulál­ ta. Édesapja korai, váratlan halála után, amit nyomon követett a törökök kiűzésé­ nek sok vérrel, jajjal, pusztítással és éhín­ séggel terhes korszaka, ez a várakozás még inkább fokozódott. A kurucok utolsó erődítményének, Munkács várának eleste után úgy lát­ szott, hogy ez a reménység is szertefosz­ lott. A katolikus hitben nevelkedés, a je­ 28 zsuita iskolák és a bécsi udvari élet után hazatérő, nagykorúsított Rákóczira alig ismertek rá. Német ruhában járt, német szokásokat vett fel, alig beszélt magyarul, s nem utolsósorban: német feleséget ho­ zott magával. Az idegenben eltöltött évek­ nek is megvolt a maguk eredménye. Rá­ kóczi olyan ismereteket sajátított el, olyan racionális gondolkodásmódot alakított ki magának, amelyek nélkül a későbbiekben nem tudott volna eleget tenni vállalt hi­ vatásának, s amelyeket itthon nem lett volna módja megszerezni. Nagysárosi fő­ ispánsága idején már érlelődik benne az új Rákóczi. Vallomásaiban így emlékezett vissza erre az időszakra: „ Újra leteleped­ tem hazámban, amelynek sok különleges sérelme és még inkább közös sérelme jobban megéreztette velem, milyen elnyo­ más alatt nyögött a haza”. A hegyaljai felkelés elől még Bécsbe futott, hogy magát tisztázza, de nem sok­ kal ezután elküldte levelét XIV. Lajos­ nak. Innen már egyenes az út a brezáni várig. A Brezáni Pátens a szabadságharc alatt kiadott kiáltványok, határozatok és rendeletek közt is a legalapvetőbb. Mint a szerzők is megállapították: „ . . . a ma­ gyar történelemben először országos mé­ retekben a legszélesebb társadalmi ala­ pokra helyezte Magyarország megőrzésé­ nek ügyét, és a népi mozgalmat az euró­ pai hatalmak erőviszonyainak rendszeré­ be kapcsolta. Sem a rendi-nemesi mozga­ lom, sem a népi kurucság szervezkedése nem lett volna elegendő, hogy ilyen táv­ latokkal indítson harcot” . II. Rákóczi Fe­ renccel itt már mint egy széles látókörrel rendelkező, a haza ügyében felelősen gondolkodó államférfival állunk szem­ ben. A csak egy évszázaddal később meg­ fogalmazódó érdekegyesítés és közteher­ viselés alapelemei már nála is megtalál­ hatók. Bár a szerzők többször a szemére vetik, hogy a j obbágykérdésben nem volt radikális, Rákóczi tudta, hogy a vár­ megyei nemesség nélkül szabadságharca hamar összeomlik. Kedvenc alapelve volt: „Az időt az időhöz kell mérni”. A neme­ si követeléseket viszont úgy igyekezett visszaszorítani, hogy az országgyűlések munkájába bevonta a vitézlő rend, azaz a harcoló katonák küldötteit is. Kormány­ zati módszereit a szerzők abszolutistának minősítik. Bár ez már benne volt a kor­ szellemben, mégis úgy hisszük, hogy a fe­ jedelmet a szükség terelte erre. Mint maga is megállapította, az ország vezető erejét képező nemességnek a „nevelteté­ se elhanyagolt” volt. Ezért egy szűk körű, de annál hatékonyabban dolgozó szakem­ bergárdával vette magát körül. Ugyan­ akkor célja volt egy, a hazához hű, a kor követelményeinek megfelelő, művelt ve­ zetőréteg kinevelése. A Nemesi Társaság létrehozását, iskola- és művészetpártoló politikáját ebből a szempontból kell érté­ kelnünk. Látható, hogy Rákóczi országépítő munkássága még egy békés korszakban működő államférfinek is a becsületére vált volna, de nem elégedhetett meg ez­ zel, hisz’ hadseregszervezőként és katonai stratégaként is helyt kellett állnia. A könyvet olvasva elkeserítőnek tűnik az a küzdelem, amit a császáriakon túl még saját kétbalkezes, botcsinálta, ugyanakkor hiú és egymásra is féltékeny tábornokai­ val is meg kellett vívnia. Rákóczi hamar belátta (különösen a franciák höchstä dti csatavesztése után), hogy Magyarország csak saját erejére tá­ maszkodva, nem tud az osztrákoknak tar­ tósan ellenállni. Ezért nagy súlyt helye­ zett a diplomáciára. Követei keresztülkasul bejárták egész Európát. Sajnos, erő­ feszítései szinte végig eredménytelenek maradtak. I. Péterrel is csak akkor tudta a szövetséget megkötni, mikorra az már akcióképtelennek bizonyult. Nehéz dönte­ ni, ki várt többet a másiktól. Törekvéseit legfőképpen az angolok és hollandok már akkor meglévő kontinentális érdekei gán­ csolták el, nevezetesen, hogy a francia túlsúllyal szemben egy erős közép-európai hatalmi pólust alakítsanak ki. Ez azután az angolok számára különösen kifizetődő­ vé vált. A szabadságharc menete, hanyatlása és a nemzetközi helyzet kedvezőtlen alaku­ lása logikusan vezetett el a majtényi sík­ hoz és a szatmári békekötéshez. A leg­ újabb történeti értékelések szerint ez olyan kompromisszum volt, amely egy­ aránt megfelelt mind a Habsburg-ház, mind a magyar uralkodó osztály érdekei­ nek. Az osztrákok agresszív, térhódító tö­ rekvéseit megállította, vagy legalábbis le­ lassította, és egy békésebb, a magyar szempontokat is figyelembe vevő kor­ mányzási módra szorította. De ez nem történt volna meg a II. Rákóczi Ferenc vezette szabadságharc kilencéves küzdel­ mei nélkül. A szerzőpár — Köpeczi Béla és R. Várkonyi Ágnes — a hatalmas történeti anyagban imponáló fölénnyel kalauzolja az olvasót. Rákóczi alakját gazdagon ár­ nyalják, bemutatva azokat az eseménye­ ket és okokat, amelyek a függetlenségi mozgalom vezetéséig eljuttatták. Méltat­ ják államvezetői erényeit, de nem takar­ gatják hibáit sem. Tartják magukat Rá­ kóczi óhajához: „Bárki légy, ne dicsérj, ha megírod életem történetét”. Ez a sok vizsgálati szempontot tar­ talmazó történeti munka ugyanakkor hiányérzetet is hagyott bennünk. Bár a szöveg közben sok utalás történik a ko­ rabeli nemzetközi eseményekre, és a füg­ gelékben helyet kapott kronológiai táb­ lázat is segít eligazodni, úgy hisszük, még­ is szükség lett v olna egy olyan fejezetre, amely, ha nagy vonalakban is, de bemu­ tatja a korabeli nemzetközi erőviszonyo­ kat, érdekellentéteket és hatalmi csopor­ tosulásokat; és úgy világítja meg a sza­ badságharc helyét és súlyát az európai színtéren. Ugyancsak elnagyolt képet kap­ tunk a Habsburg-birodalom akkori álla­ �potáról és tényleges erejéről. (A könyvet olvasva például feltámad bennünk a kér­ dés: miért nem omlottak össze a kurucok már a trencsényi csata után? Honnan a csá­ száriak beteges akcióképtelensége?) Máskor meg XX. századi normákat kérnek szá­ mon Rákóczitól a szerzők (bár ez utóbbi észrevétel a szerzőpáron túl egész jelen­ kori történetírásunk egyik legfőbb fogya­ tékosságára is vonatkozik). Mindent összevetve, a könyvet igen fontos munkának tartjuk, olyannak, amely elősegíti egy korszerű történeti szemlélet kialakulását, ünnepi kiállítása, gazdag és tárgyszerű képanyaga révén is méltó tisztelgés II. Rákóczi Ferenc törté­ nelmi öröksége előtt. (Gondolat, 1976.) Rásó József Ratkó József Törvénytelen halottaim A halál visszavonhatatlan, megfelleb­ bezhetetlen. Az ember azonban (s talán, mert tudja, hogy az) mégsem tud bele­ nyugodni: ezért szakrális ünnep minden nép kultúrájában a gyász, a halottsiratás. A gyász és a tor az élőknek van, az élő­ kért. A túlélőknek le kell győzniük a ha­ lál rettenetét, az abszurd döbbenetét, hogy élni tudjanak. Aki nem tud meg­ döbbenni, aki nem tudja elsiratni a ha­ lottait, az nem tud igazán élni sem, mert nem a gyász a legfeketébb fekete, ha­ nem a közöny, a süket, cinikus csönd. A könny nemcsak sót old, de bánatot is. Ratkó József kötetét lapozva egyszer­ re ragadja meg az olvasót a gyász ko­ mor fensége és az azon átsütő heves élet­ vágy, életszomj, az értelmes és cselekvő élet igenlése. Az általános hiedelemmel el­ lentétben az igazi optimizmus nem a ró­ zsaszín derű, a konfliktustalan ábrándo­ zás a felhőtlen jövőről, hanem a felnőtt ember józan számvetése a valós tények­ kel. Nagyvenen felül már nem rőzseláng­ gal ég a férfi hite, de számot vet az el­ üszkösödött, behegedt sebekkel is, ame­ lyeket megtett életútján kapott. A fel­ nőtt férfi tudja, hogy mindennek ára van. hogy sokszor nagyobb árat is fize­ tünk, mint amekkorát feltétlenül szük­ séges. Nem csupán közhely a népi böl­ csesség, miszerint egyre többen marad­ nak mögöttünk örökre, ahogyan előre ha­ ladunk életutunkon. Igen. de a sírba szál­ lók kitörölhetetlenül bennünk élnek to­ vább, s nekünk — halálunkig — vinnünk kell őket is magunkkal. Az élők emlékezete az élő történe­ lem. Aki letagadja, mert fél a múlttól, vagy, mert szégyenli, az nemcsak, hogy jelenét is félig éli meg. de a jövőjét sem tudja megtervezni. A magyar történelemben nagyon is evidens gondolatok ezek. A költő: a nem­ zet józan, de érzékeny lelkiismerete. Rat­ kó Józsefben meg különösen erős a szo­ ciális elkötelezettség is, érzékenység is. Fájdalmai, dühei az időnek előtte sírba szállók, a méltatlanul elfeledettek miatt pörölnek. Nemcsak árvábbak vagyunk nélkülük (Nagy Imre — költő, Veres Pé­ ter, Darvas József, Kamondy László stb. és a sok-sok névtelen nélkül, akik becsü­ lettel tették a dolgukat), de szegényeb­ bek is. Más írásaiból tudjuk továbbá, hogy Ratkó József árván nőtt fel: érthe­ tő, hogy szülei korai halálának döbbene­ tét a felnőtt férfi se tudja feledni (Anyám, Félkenyér csillag, Homloka elé, Apám, Két ballada). Ugyanígy érthető, hogy ez az érzékenység nem „áll meg” a magán­ ügynél, a személyes bánatnál. Sorra szám­ ba veszi mindazokat, akik beépültek „Dé­ va vára falaiba” (Déva vára, Déva, Ha­ lottak faluja, Mese, Halott halottaim, Az utolsó versekből, Törvénytelen halottaim, Az öregek, Bartók, Majd hazajönnek, Jó hazát, Nélkülük). Megkapó ez a kép: Dé­ va váráé. Nem Ratkó leleménye, nincs is egyedül, hiszen több vers, sőt, színpadi mű is felidézi a kőművesek áldozatát (lásd pl. a 25. Színház feldolgozását, Sarkadi Imre művének veszprémi bemutatóját). Az eredeti balladában az arany- a kőmű­ vesek mohó kapzsisága okozza a tragé­ diát; a XX. századi átiratokban a hang­ súly a felelősségre tolódik át: szükség­ szerű-e az áldozat, jogunk van-e az em­ beráldozathoz? A kérdés nem csupán költői: „Halnak a kőmívesek is s az anyák-ölni se kell. Magzatok gyönge hamvával telik Meszesgödör, veder.” Ha e tömör költői képet „lefordítjuk” a próza nyelvére, elég csak a statiszti­ kákra, a demográfiai mutatókra utalni: a szívinfarktus éppen Ratkóék korosztá­ lyában arat; évente egy-egy Győr nagy­ ságrendű város esik az abortusz áldoza­ tául. A költő nyugtalansága jogos: így, ilyen árat adunk anyagi gyarapodásun­ kért. 1980-tól csökkenni fog a lakosság lélekszáma, s tovább is, ha nem fordítjuk meg ezt a folyamatot! K i marad az így épült Déva várában, kinek épül akkor Déva vára? A költő válasza keserű. „Ha Déva várának így is híja lenne nekünk kell, nekünk tűzben hamuhodni mészbe keveredni falba falazódni.” kell Ez nyilvánvaló képtelenség, hiszen magát az építés célját kérdőjelezné meg. A költő dolga azonban — több évszáza­ dos öröksége ez! — a kérdezés és a fi­ gyelmeztetés. Nem véletlen, hogy a kö­ tetnyitó mottó egy Károli Gáspár-idézet. A felelős írástudó, a magyar költő vállal­ ja is ezt az örökséget: a kényelmetlen, kellemetlen, ha kell, a szomorú dolgokat is kimondja. Ez: Károliék és a magyar költők felelősségtudata tartotta mindig ébren a nemzet tudatát, ők ostoroztak ha kellett, lelkesítettek, amikor eljött a cse­ lekvés ideje. Ratkó sem tesz, tehet mást, hiszen itt van az értelmes, a felelős cse­ lekvés ideje: „Hó és zúzmarás vér határán hajnal s halál igézetében 29 �jó hazát csak így, láztalanul nem hebehurgyán, mégis hittel” — vallja a Jó hazát című versében. Bizonyos ponton mégis vitáznunk kell a költővel. Nem a receptet, a „meg­ oldó képletet” várjuk Ratkótól, de azt igen, hogy mélyebbre ásson, és tágabb körben pillantson szét. A magyar törté­ nelem legnagyobb „csodája” az, hogy egyáltalán még vagyunk. Ugyanakkor tudjuk, hogy nincsenek csodák, legfeljebb arról van szó, hogy nem ismerünk min­ dent azokból a tényezőkből, amelyek megtartották a népet, a hazát. A prédi­ kátorok átkai sem mind teljesedtek be, nem is volt mindig igazuk. Ratkó mon­ danivalója sem új. Hallottuk ezt már a prédikátoroktól; Zrínyitől, Kölcseytől, Ber­ zsenyitől, Adytól. Nem mindig figyeltünk oda rájuk — igaz, mindig meg is fizet­ tünk érte. Béke van, az építés ideje. A költő intelmét azonban ne feledjük: nem­ csak a vár a fontos, de a kőműves is. Ők a fontosabbak, értük legyen minden. (Magvető, 1975.) I l uh István; Jó reggelt, fény Mostanában sok, heves (és olykor fe­ lesleges) vita dúl a folklórról, s van eb­ ben valamiféle nosztalgia, netán bűntudat is, hogy tudniillik: értékeket hagytunk felelőtlenül veszendőbe menni. Iluh István (első) kötetéről szólván nem ebbe az állóvízzé szélesedő, csende­ sedő folyamba kívánok újabb kavicsot dobni; ám ne hagyjuk figyelmen kívül, hogy van a folklórnak egy kevésbé is­ mert, „városi” ága, amely — íme, Iluh kötete! — ma is valós értékeket teremt. Iluh István versei csak költői megfo­ galmazásukban teljesítmények; indulata, szenvedélyének eredete, irányultsága, a regényszerűen kirajzolódó életanyag, a hangvétel maga erősen közösségi töltésű. A költő nem a néptribun tógájában lép közénk, de vállalja, hogy egy a sokaság­ ból, a városszéli szoba-konyhák, az üze­ mek világából. Iluh versszövegei úgy vi­ rágzanak ki egy pontosan meghatározha­ tó társadalmi (és nyelvi!) közegből, any­ nyira áttétel nélkül tükröznek egy men­ talitást, észjárást, hogy legjobb, telitalá­ latszerű megoldásaiban egyenesen nép­ dalként hatnak. Nem mindig a népdalok tiszta, kikristályosodott artisztikumával, hanem azok kendőzetlen őszinteségével, nem is titkolt, olykor nyers valóságköze­ liségével. Ez ugyan lehet súlyos elmarasztalás is egy költőről szólván! — hiszen éppen az eredetiséget kérdőjelezi meg: Iluhnál azonban másról van szó. Ezek a 4—6— 10 soros versek mindig a spontenaitásukkal hatnak. A döccenőt ép­ pen ott érezzük, ahol irodalmias, vagy enged a zsargonnak, a közhely könnyebb ellenállásának. Legjobb versei esetében az az olvasó érzése, hogy a szeme előtt szü­ letik a vers; azt a pillanatot érheti tet­ ten, amikor a köznyelvi forma felröppen és szárnyalni kezd. Mindezt, persze, példákkal illik bi­ zonyítani. Lehet-e tömörebben elmondani egy család tragédiáját, egy nemzedék, egy társadalmi osztály sorsát, mint pl. az Éle­ tünk 4 sorában?: „A sorsuk silány volt/ Életük satnya / A Mamát a nyomor ölte meg / Apámat akna.” Az első két sor kopogó, földhözra­ gadt próza, a harmadik közhely. Verssé az egészet átvilágító, szinte görcsbe rán­ tó negyedik sor teszi; éppen a tömörítés­ sel, a kötőszó elhagyása által. A háború­ ban elpusztult apa, az apa (értelmetlen) halála kivédhetetlenül determinálja a ma­ gára maradt asszony és a gyerekek sorsát is! Visszafogott, fegyelmezett indulat lük­ tet ezekben a sorokban: „Hadi segéllyel kiengesztelték / Az anyánkat / UNRA-cso­ magot / Kaptak az árvák / Hogy miért kellett meghalni / Az apánknak / A mi­ niszterek megmagyarázták.” (Megmagya­ rázták.) Továbblapozva valóban nyomon követhetjük a költő életének alakulását. 10 éves kora óta dolgozik és mindig a „dolog boldogabb végét fogta meg” : ne­ héz fizikai munkát végzett. Ne áltassuk magunkat! Éppen ezt az élményt a leg­ nehezebb megfogalmazni, s éppen ezek­ nek az embereknek a hangja hiányzik még ma is az irodalomból. Noha Illyés Gyula (és mások) már-már az irodalom elbagatellizálásától óvnak, — a munkásság, a munka alig van jelen az irodalomban. A munkásembernek külön szókincse van a munka fázisainak a megnevezésére, az élet dolgaira; szépirodalom, költészet még­ is csak ritkán születik ebből. Nem az in­ dulat, az élmény hiányzik hozzá, hanem az alkalom, a helyzet. Hasonlatot hívunk segítségül. A Duna közepén az ember nem énekel a folyó szépségéről. Ott érzé­ keli az úszó a víz hőmérsékletét, sodrá­ sát, vagy éppen szennyezettségét, de lát­ ni igazán csak a partról lehet a folyót. Iluh István verseskönyve a csoda: a ki­ vétel, hiszen a bennlétet, bennlevőséget, a konkrétat, az érzékit és az általánosít­ hatni is ki tudja fejezni. Még nem nagy költészet ez, de már költészet: Iluh Ist­ ván átlépte a küszöböt, amely a köznyel­ vit a költőitől, az esetleges, egyedit az ál­ talánostól, egyetemestől elválasztja. Azt, hogy költő, néhány sora után egyértel­ műen felismerjük, ahhoz azonban, hogy költőként is teljesen birtokba vegye ezt a világot, tovább kell lépnie. Méltatlan lenne, ha most néhány suta sorát gombos­ tűhegyre tűznénk. Tágítania, gazdagítania kell világképét, eszköztárát is: magya­ rán, tanulnia kell! (Csak egy műfajt is­ mer: a dalt, formában pedig a gondolat­ ritmussal tagolt szabad verset. Erőteljes, szép sorai vannak a gyermekkorról, a munkáséletről, a gondokról, dühökről, de alig van szava pl. a természetről, szere­ lemről.) Iluh mondanivalója igen fontos ne­ künk, oda kell rá figyelnünk! Érvénye­ sen ad hangot a munkásságnak. Esz­ közei ma még szegényesebbek, talán nem is eléggé tudatos, de tehetsége, nyitottsá­ ga megnyugtató garancia: egy izgalmas költői pályaindulásnak vagyunk (lehetünk) tanúi. A munkásságot szeretjük homo­ gén, minden tagjában öntudatos osztály­ nak látni, holott „a” munkás nem léte­ zik — kinek-kinek magának kell végig­ járnia a tudatosodás, osztályöntudatra éb­ redés útját. Iluh István verskötetében nyomon követhető ez a folyamat is. Mint ember, munkás rést vágott és tágított a bozótban, mint költő mutatja, ki is jelöli társainak a járható és járandó utat. (Magvető, 1975.) Horpácsi Sándor 30 ��� Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document https://dkvt.bbmk.hu/pf/d5a9f4af3c8ff18de710113975023ce4.pdf Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Végh Miklós Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1976 Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Language A language of the resource hun Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Title A name given to the resource Palócföld - 1976/4. szám Type The nature or genre of the resource folyóirat 1976 folyóirat Irodalom Közélet Művészet Nógrád megye Társadalompolitika