https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/e26bfd083ccdca19c608c5a4c2a3558b.pdf 9c1607574b1cf69c3fc1f1f503218111 PDF Text Text 1976 3 Vallomásféle az emberről és épített világáról A városépítés gondjai A városközösség kialakulásáról és felelősségéről Hitvallások az anyai hivatásról Jobbágy Károly, Veress Miklós, Tamás István, Bódi Tóth Elemér versei, Veres János versfordításai Kuruc hagyományok Csata a Lókos-patak mellett Cigánydomb PALÓ CFÖ LD M o n d já k, hogy a szülőhelyhez, a gye rm e kko ri eszmélés egyko­ r i színtereihez m egtérőt m e g tisztítjá k, fris s erővel tö ltik , m e g ú jít­ já k a viszontlátás a lk a lm a i — szellem i és fiz ik a i m ivo ltá b a n egyaránt. O lyasféle ez, m in t az ünnep: az ember k ilé p egy p illa ­ n atra a hétköznapok sodrából, m egpihen, visszap illa n t, s tenyerébe g yű jtve ízle lg e ti m u n k á já n a k keserű-édes gyüm ölcseit. Í gy ad b iz ­ tonságot, bizonyosságot az e gykori á lm o k k a l, tá rsa kka l, tá rg ya kka l találkozás m in d e n k o ri lehetősége is : biztonságot, m e rt ta rto zu n k valahová, va la kikh e z (s v a la k ik n e k ); bizonyosságot, m e rt meg k e ll m érnünk, m it te lje s íte ttü n k abból, a m i legjobb h itü n k és erőnk szerint lehetséges le tt v olna. S nem kis felelősség ez, hiszen csak­ nem lehetetlen, hogy az eredményességnek legalább m in im á lis m eg­ elégedést adó jeléhez ne juthasson a visszatekintő. T a rto zn i v a la ­ hová, va la kikh e z — anyaöl ez, gyökér, a m i n é lk ü l nem létezhet az élő, s am i m egtartó hűségre, építő felelősségre kötelez. B eszéljünk a kár a rró l, azokról, a m ib ő l, a k ik közül k in ő ttü n k , a ká r azokról, a k ik k e l elvekben és célokban, a lko tó tevésben (de akárha csak a la kó h ely azonossága fo ly tá n is) egyek vagyunk. T em pora m u ta n tu r et nos m utam us in illis : változnak az idők. vá lto zn a k az emberek. É p ítjü k v ilá g u n k a t, m in d e n n a p ja in kb ó l nap­ TÁRSADALOM POLITIKAI, IR O D ALM I M ŰVÉSZETI FOLYÓIRAT �19763 r ó l napra h a ra p ja k i ré g v o ltu n k tá rg y i em lé kn yo m a it a m ulasztva­ te remtés, a rom bol va-építés roham a. A hűségünket, m inőségünket ő rizve-épitő ilyesféle azonosítási pontokat, kötődési fe lü le te k e t egy­ re in ká b b a közvetlen tegnapokban, a mában és tervezett h o ln ap ­ ja in k b a n k e ll keresnünk és m e g ta lá ln u n k. Hogy ennek az á lta lu n k és nekünk épített ú j vilá g n a k ne csupán henye használói, de é r­ telmes, értő, gondozó, gazdagító gazdái is legyünk. Hogyan a la k u ln a k k i (s k ia la k u lta k -e ) a le ro m b o lt régi helyébe települő ú j fa la k között az ú j élet fo rm á i, norm ái, szokásai; hogyan szerveződenek (s szerveződtek-e m ár) az átalakulás során szétsza­ lasztott közösségek helyében ú ja k ; m iképpen ta lá l (s ta lá lt-e m ár) egyre in ká b b em berarcú környezetünkben szocialista e lv e in k és tá rsadalm i lehetőségeink s ze rin ti em berarcúbb életre az egyén, a TARTALOM 3 F in ta József: V allom ásféle é p íte tt v ilá g u n k ró l 4 „U n o k á in k is lá tn i fo g já k ” 5 Szinyei B éla: A továbbépítés p ro blém ái család, a társaság, a kü lö n fé le nagyságrendű közösségek; a „haszná­ 6 T ó th E lem ér: Város, városközösség ló i” ir á n ti felelősséggel a la k íto tt környezetben 8 Tamás E rv in : C igánydom b hogyan terem meg (s m egterm ett-e m áris elégséges m értékben) a „használóknak” környezettel szembeni gazda-felelőssége? K öz- és a ünne p n a p ja in k 10 Pál József: Egy in te rjú fo ly ta tó d ik 14 H ann Ferenc: Látogatóban Jakoby G yula festőművésznél hangsúlyos kérdései ezek. A „hogyan élünk?” manapság o ly gya ko ri kérdése m ögött a legtágabban értelm ezett em beri élet, a szocialista élet minőségét jo bbá alakitó-gazdagító vá g yu n k feszül. S a hiányérzet is, hogy k é t­ ségtelenül folytonosan szebbé, m in k e t szolgálóvá a la ku ló tá rg y i v i­ 15 Jobbágy K á ro ly : E „v a k csilla g ” -on 16 Dénes Géza: F érfihűség 17 Tamás Is tv á n : Rákóczi lá g u nk körülm ényei, e ltag a d h a ta tla n u l egyre bővülő anyagi lehető­ 17 Veress M ik ló s : Zenék IX . ségeink között m áig ta lá n még nem v á lt elégséges m é rtékűvé 17 B ó d i T ó th E le m é r: P énteki tip p egészséges köztulajdonosi szemlélet. A z a kö ztulajdonosi az szemlélet, am elynek ösztönzésére a dolgozó a m unkahely, a fa lu la k ó a fa lu , a városlakó a város, az á lla m p o lg á r az ország m in d több 18 V itezslav N e zva l: A saját síro m ró l, V ilé m Závada: V irágzó fö ld , Iv a n S kala: S z e re tn é k... (Veres János fordítása) közügye kapcsán igényel beleszólási jogot, vesz részt alakításában tevéke­ 19 Gulyás M ih á ly : „N ézd meg az a n y ját . . . ” nyen, segíti, védelm ezi felelősen azok megoldását. 20 Feuer A n d rá s: A z anyai h iva tá sró l T ársadalm i és nem zeti előbbrehaladásunk, term észeti környeze­ tü n k és épített v ilá g u n k, örökségünk és jö v ő n k m in d a n n y iu n k tó l e l­ 22 R. V á rk o n y i Ágnes: K u ru c hagyom ányok v á rja , m egköveteli, hogy m in d e n n a p ja in k eg yik legfontosabb moz­ 25 Szabó K á ro ly : Csata a L ó ko s-p a ta k m e lle tt gósító elvévé v á ljo n : „a a gazda szeme h iz la lja a jószágot” . V á lju n k hát valam ennyien felelős, igaz gazdáivá k is és nagy v ilá g a in k n a k ! K assai-Végh M ik ló s 28 Jegyzőkönyvön k ív ü l (Csongrády Béla) 28 R éti Z o ltá n : R ózsavölgyi M á rk (V irá g h László) 29 Jókai A n n a : A re im si angyal (Lakos G yörgy) 30 Gondos E rn ő : O lvasói ízléstípusok (Rásó József) A cím oldalon Csohány K á lm á n , a belső bo rító n K o n d o r Béla, a hátsó b o rító n Farkas A ndrás m unkák PALÓ C FÖ LD TÁRSADALO MPOLTTKAI, IRODALMI MŰVÉSZETI FOLYÓIRAT A NÓGRÁD MEGYEI TANÁCS MŰVELŐDÉSÜGYI OSZTÁLYÁNAK LAPJA Felelős szerkesztő: Végh Miklós. Szerkesztőség: 3100 Salgótarján, Arany János út 21. Telefon: 14-13. Kiadja a Nógrád megyei Lapki­ adó Vállalat. Felelős kiadó: Vida E dit Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető bármely postahivatalnál, a kézbesítőknél, a posta hírlap­ üzleteiben, és a posta Központi Hírlap Irodánál (KHI Budapest V., József nádor tér 1. sz. Postacím: 1900 Budapest (közvetlenül, vagy postautalványon, valamint átutalással a KHI 215—961 62 pénzforgal­ mi jelzőszámra. Egyes szám ára 5 Ft, előfizetési díj fél évre 15, egy évre 30 Ft. Megjelenik kéthavonta. Kéziratokat és rajzokat nem őr­ zünk meg és nem küldünk vissza. INDEX: 25.925 76.4935 N. m. Ny. St. 1700 db �VÁLTOZÓ VALÓSÁGUNK Vallomásféle épített világunkról A m ikor a komplex környezet, környezet és építészet, kör­ nyezet és esztétika, környezet és ember problémáiról van szó, manapság nem tudom magamból kizárni, kirekeszteni azt az élményanyagot, amelyet pár hónappal ezelőtt tett rövid fin n ­ országi utamon szereztem. Néhány napos út volt, és olyan tél eleje féle. Nagyon megterhelve mindenfajta hivatalos prog­ rammal, szállodákat és vendéglátó egységeket néztünk meg, és tárgyaltunk üzemeltetőikkel — de a novemberen és a hivatalos programon is átsütött a csodálatos őszi nap. Az ég anakronisz­ tikus észak-mediterrán kék volt, és a természet sárga, vörhenyes, rozsdás színekben lángolt. Néhány órás sétáink — első­ sorban Helsinki környékén, Tapiolában és Ottaniemiben — a hivatalos programokból ellopott, vagy azokat követő órák vol­ tak. Percek alatt gyülemlett fel bennem az az élményanyag, amely a környezetesztétika tudományát, a környezet és építé­ szet kapcsolatát, annak szinte elérhetetlennek tűnő optimumát megfoghatóvá, érzékelhetővé tette előttem. Vagy már túl koros, vagy tú l alkalmatlan vagyok arra, hogy a kézzelfogható valóságból hirtelenjében elméleteket és tudo­ mányokat faragjak (s tudom, hogy ez manapság nagyon nagy hiba), sokkal szívesebben csinálok környezetet, befolyásolom azt jó vagy rossz értelemben, semhogy beszéljek róla. Számomra ez a tudomány ezután is mindig a finn táj őszi színeiben fog megtestesülni, a nagy, novemberben is zöld me­ zőkben, a kék-szürke tavakban, a zsírosfényű gránitszikl ákban, a sárga és vörös fákban, s a fák mögött a házakban, Tapiola földhöz és éghez tapadó épületeiben, Alvar-A alto otaniemi egyetemének napnyugtától izzó, vöröstéglás házkaréjában, D i­ poli diákklubjának szemérmes zsenialitással megszerkesztett, rafinált környezetbe olvadásában: abban a csodában, ahogyan ott a természetes és mesterséges környezet tökéletes egységbe ol­ vad, ahol a mesterséges is természetessé válik. S ilyenkor eszembe ju t mindaz, amit m i itthon „fabriká­ lu n k” : annak minden társadalmi, politikai nagyszerűsége és környezetesztétikai gyarlósága. Eszembe jutnak a budapesti pa­ neles gyűrű tartalmában mélyen humánus, megjelenésében azonban korántsem igazi emberi formái és színei; Óbuda há­ zainak érdes-kemény párkányvonalai, amelyek nyersen, brutáli­ san derékba, fejbe vágják a mögöttes dombok lágy gerincvona­ la it: eszembe ju t a gyökeréig k iirto tt és k iik ta to tt természet; eszembe jutnak az építészet és a benne és körülötte élő tárgyi v i lág ellentmondásai, a települések kisplasztikáinak csenevész színvonalatlanságai, és az egész labilis, zavaros épített környe­ zet, amelyben élünk. S az a felelősség, ami fejünkre olvasható majd e tárgyú cselekedeteinkért. De hát hol lehet a hiba? Hol keressük a nagy jóakaratban a vétket? Azt a „nemtörődöm-csírát” , amely életkörnyezetün­ ket olyan sokszor szürkévé teszi, és ellentmondásait felkavarja. Meggyőződésem, hogy a baj eredendően az igény megfogalma­ zásában gyökerezik. Nem hiszem, hogy bárminemű okfejtésbe kellene bocsátkoznom a tekintetben, miszerint az építészet egé­ szének, s településekre, háznegyedekre bontott részeinek primér rendeltetési tartalma mellett valamiféle nehezebben megfogal­ mazható gondolati-eszmei (mondjuk ki, ne szégyelljük!) művé­ szi tartalma is van: s hogy ez a tartalom — bár kétségkívül jobbára szubjektíve s jóval nehezebben mérhető, m int a ren­ deltetés betöltésének mikéntje — fontosságában mégsem szorul a másik mögé. Az emberi alkotások mindegyike úgy jön létre, hogy a megvalósításra irányuló — össztársadalmi és egyedi — igény és a megvalósítás lehetőségei, adottságai dialektikus harcban élnek egymással. Ebben az állandó küzdelemben természetesen az igény a meghatározó, s viszi a primer szerepet: ám éppen e harc sajátosságaiból adódóan nem kevés az olyan esetek és időszakok száma, amelyekben az adottság (vagy nevezzük meg­ foghatóbban: a technika) gyorsabban vagy egyenletesebben fe j­ lődve visszahat az igényre, sőt félrevezető látszatdiadalában az igény meghatározójának is tűnhet. Úgy érzem, hogy az egész tárgyi világ, s ezen belül az épí­ tészet kissé megkésett, de felzárkózóban levő ú j technikai for­ radalma effajta furcsa szituációt hozott ma létre. Óriási és majdnem tragikus ellentmondás, hogy miközben a történelem leghumánusabb társadalmát próbáljuk létrehozni — nem kevés sikerrel —, addig épített világunk, épített környezetünk egésze (minden rendeltetési humánuma mellett is) semmiképpen sem sugározza azt az emberi gondolati tartalmat, amely létrehozója és nemzője lehet. Ne haragudjanak a vulgáris példákért, de mondandómat mégis ilyenekkel illusztrálnám! Egy-két évtizede például (mind építész-, mind laikus kö­ rökben), ha egy épületet jellemezni akartak, úgy beszéltek róla. m int lakóházról, iskoláról, kórházról, szállodáról. Ma ez a jel­ lemzés teljesen divatjam últ lett. Mostanság alagútzsaluzatos. nagypaneles, könnyűszerkezetes, hagyományos épületekről illik beszélni — az alapfunkciók említése nélkül. A megvalósítás esz­ közei furcsa rémuralom alatt ta rtjá k az építményt megvalósító felet. A város légtérarányait a daruzhatóság, a házak magas­ ságait az építhetőség vélt gazdasági optimuma, a lakások be­ rendezéseit a bútorgyárak rosszul megállapított nyereségszázalé­ k a és kereskedőízlése határozza meg. Lobognak a zászlók és a jelszavak: a technológia, a nyereség és a közgazdaságtudomány szerféle szókreatúrája általánosabb és közhasználatúbb k ifejezés let t manapság, m int a kenyér, a levegő vagy a szerelem. Har­ c olu nk a környezetszennyezés ellen, s nem vesszük észre, hogy épÍtett környezetünk önmagában szenny ezett. Remekül daruz­ ható városainkból, amelyek egyébként tartalmukban hallatlan eredményei a népgazdaságnak, eltűnik a legősibb esztétikai mérce: az emberi lépték s a legősibb közösségformáló erő: a tér. És elsikkadt a legfontosabb, a legegyértelműbb igény: a természet jelenléte, vagy helyesebben: a természetes és a mes­ terséges környezet kapcsolata. Elnézést kérek, amiért ezeket a kesernyés mellékízű szavakat Salgótarjánnal, egy oly an város­ sal kapcsolatban mondom el, ahol igen sok (országunkban biz­ tosan a legtöbb) lépés történt annak érdekében, hogy az it t épí­ tett új világ ne csupán mérhető rendeltetésszerűségében. de eszmei, gondolati tartalmában is mélyen humánus legyen, ám talán éppen ezért beszélhetek így it t nyíltan, a megbántás leg­ kisebb indulata nélkül. A hibák persze ezért e helyt is jelentkeznek — ha lépté­ kükben nem is olyan nagyságrendűek s távolról sem olyan mértékben helyrehozhatatlanok, m int másutt. A város még nem találta meg igazi és közvetlen természetkapcsolatát, pedig adottságai e tekintetben ideálisak. Az ember és az épületek közé eső közvetítő, léptéksort adó tárgyi zóna e városban is jó­ val alacsonyabb színvonalú, m int maguk a házak. A város hasz­ nálati gyakorlata — elsősorban a városlakó-hagyományok hiá­ nya m iatt — nagyon sok hibával terhes. Ezeken a bajokon, de különösen a tarjáni léptéket messze meghaladó, általánosabb problémákon kis plasztikai műtétekkel segíteni nem lehet. Mert például, ha már környezetről vagy körny ezetesztétikáról besze­ lünk, azt is rögzítenünk kell, hogy épített világunknak momen­ tán nem az a legnagyobb baja, hogy az építészek és a képző­ művészet között hiányzik a régvolt stílusokban élt és joggal visszavágyott ideális munkakapcsolat. Az épített világ alkotói között nemcsak ebben az értelemben lazult fel, bomlott meg az ősi együttdolgozás, összetartozás rendje. A hiba egyértelműen és súlyosan az igénymegfogalmazásban keresendő, mert ez a megfogalmazás csúszott félre, s bújtatta az igényfunkciókat az adottságok technizált uniformisába. Ehhez az új megfogalma­ záshoz kell aktivizálni társadalmunkat, építészt és képzőmű­ vészt, városvezetőt és munkást. 3 �M ert építészetünk, iparművészetünk, egész tárgyi világunk színvonala csupán egy olyan új igény felvetésével segíthet ma­ gán, amelynek funkcionális követelményrendszeréből nem ma­ rad k i az eszmei-gondolati (azaz művészi) tartalom vágya és kívánsága sem. Egy ilyen igényfogalmazás majd az épített v i­ lág alkotó közreműködőinek kapcsolati, munkaköri kérdéseit is megoldja, és a képzőművészet, iparművészet működési zónáit a kívánt mértékre tágítja. X K érem az olvasót, hogy az i t t le írta k a t ne tekintse többnek, m in t a m it a cím je lö l: rö v id , ta rta lm á t te k in tv e sem teljességre t ö­ rő (eredetileg egy v ita első hozzászólásának szánt) vallom ásnak. Finta József „Unokáink is látni fogják“ KOPECZKY L.: Városaink — és ezzel együtt természetesen vá­ rosközpontjaink is —, sok évszázad alatt épültek, formálódtak, mindegyik kor hozzátette a maga kis mozaikkockáját, és ebből ala­ kultak k i aztán a történelmi multú, és nekünk ma is nagyon tetsző városközpontok. Az akkori életritmusnak ez a mód tökéletesen meg­ felelt. Az utóbbi évtizedek életritmusa azonban rendkívüli mérték­ ben felgyorsult. Természetes, hogy amit örököltünk, és ami nekünk nagyon tetszik, ma már szűknek bizonyul sok esetben. Ezért hozzá kellett nyúlni meglevő városaink központjához, a városmaghoz. S, hogy mennyire kellett hozzányúlni, áttervezni és újraépíteni — er­ ről szeretnénk ma beszélgetni, hiszen ez nagyon fontos építészeti probléma. Az építészek felelőssége roppant nagy. mert nem néhány ember életét, hanem egy város életét határozzák meg sokszor pár bevonással. Mielőtt elkezdenénk vitatkozni — Farkasdy Zoltán Ybl-díjas építésszel, Lőrincz József Ybl -díjas építésszel és Rózsa Gyula műkritikussal —, hallgassuk meg azoknak az embereknek a véleményét, akik olyan városban laknak, ahol már hozzányúltak a városközponthoz, mai szóval úgy mondjuk, a város központját re­ konstruálták. Három várost látogattunk meg — Veszprémet, Szekszárdot, majd utunk utolsó állomása Salgótarján volt. (részletek a film bejátszás u tá n i stúdióbeszélgetésből) FARKASDY Z.: Salgótarján esetében egészen más előzmények adódtak, m int Veszprém vagy Szekszárd esetében. Salgótarjánnak nem volt történelmi magja: egyetlen utcára — egy zárt völgyben felfűződő együttes volt. Itt szükség volt egy teresedésre, ahol az ut­ cán tolongó emberek valami életteret vágytak — egészen biztos, hogy a tér, a szanálások révén létrehozott tér volt a megoldás Más a helyzet a többi városnál, ahol hasonló terek már adódtak, és ahol a történeti adottságok már valamilyen módon befolyásolták az építészek m unkáját RÓZSA GY.: Igen. Mások voltak minden városban az adottságok Ha az ember elmegy egy kicsit Veszprémbe, akkor ott. a helyszí­ nen az derül ki, hogy az új városközpont építésénél maidnem ugyanazt csinálták, m int Salgótarjánban. Azzal a különbséggel, hogy Salgótarján egy százéves, ócska vályogtelep volt. amit teljes joggal kellett eltörölni — és helyette egy új várost építeni —, Veszprém pedig egy több száz éves város v o lt... KOPECZKY L .: Nagyon fontos, hogy egy-egy városnak legyenek mecénásai, akik odafigyelnek, szívükön viselik városuk építését, sze­ retik a várost. Most azt javaslom, hallgassuk meg Jakab Sándor elvtárs véleményét —. aki Salgótarján újjáépítésének kezdetén a Nógrád megyei pártbizottság első titkára volt. film b e já ts z á s : Jakab Sándor, az MSZMP K B osztályvezetője és M agyar Gé­ za Á lla m i-d íja s építész) JAKAB S.: Régen ezt a várost „kenyeretlen Tarjánnak” . „sáros Tarjánnak” hívták, és ez jellemző volt az itteni életre és a város­ ra is. A második ötéves tervben több mint ezer lakás megépítésé­ ről volt szó. középületekről, közintézményekről — olyanokról, mint szál l ó művelődési ház üzletházak, iskolák, óvodák, bölcsődék — és mindezt nagyon tervszerűen és nagyon céltudatosan kellett meg­ építeni. Én idevalósi vagyok, gyakran visszajövök, mindig azt val ­ lottam. hogy szembe akarok, azt hiszem, szembe is tudok nézni is­ ko l á kkal, munkatársakkal —. mert most már megvalósulni lá­ tom mindazt, amit Magyar Gézáékkal, illetve a Lakótervvel együtt kialakítottunk, megálmodtunk. 4 Mikszáth, a palócok jó ismerője Palócországot úgy jellemzi, hogy itt mintha a hegyekről csúsztak volna le, és úgy helyezkednek el a völgyben a községek, a települések, a házak. Ezt mindenkép­ pen figyelembe kellett nekünk venni. Azután: figyelembe kellett venni társadalmi (mondhatnám azt is: tradicionális) tényezőket, mert ahol most vagyunk, ez régen az úgynevezett Főtér volt. Itt zajlott a politikai élet, itt zajlott az üzleti élet, itt volt —, ha úgy tetszik —, a korzó, itt volt a mérkőzések után „a nagy kiértékelés” , itt voltak a nagy politikai gyűlések — szóval, ezeket az épületeket nem lehetett máshová tenni, m int éppen ide. Nyilvánvaló, hogy gazdasági tényezők is nagymértékben közrejátszottak, mert hiszen adott volt a lehetőség: a szűk völgy, s, hogy a város nem húzható tovább, mert az újabb utakat, újabb közművesítést, újabb villanyhálózatot, újabb közlekedési vonalakat stb. jelent. És ezért, együtt­ működve a tervezőkkel, azt a leckét adtuk fel (legyen szabad ezt most utólag is mondanom): vizsgáljuk meg annak lehetőségét — talán az alapozási költségek növelésével is, érjük el —, hogy ne 3—4 szintes épületeket, hanem úgynevezett középmagas, 8—10 szintes épü­ leteket építsünk. Ezzel szinte megkétszereződik a lakások és az itt élők száma is. Nem volt könnyű ezt elfogadtatni, de ment, illetve segítettük. KOPECZKY L .: Ehhez kell aztán a város szeretete... Az épí­ tészek hogyan voltak „megelégedve” a város és a megye vezetői­ vel? Mert azt hiszem, csak akkor születhet maradandó építészeti al­ kotás, ha az összhang, ami jelen esetben roppant felelősségteljes — hiszen emberek százainak, ezreinek életéről van szó —, tökéletes. MAGYAR G.: Bíztak bennünk; és ez szerintem a lényege an­ nak, hogy az építészek nagy lelkesedéssel és szabadon alkothattak és dolgozhattak ebben a városban. És talán volt egy olyan ki nem. mondott vagy kimondott igény a részünkről, hogy nem egy-egy há­ zat, hanem egy várost tervezünk. Tehát amikor a szállodát ter­ vezték, akkor várost terveztek, amikor üzletház készült, akkor vá­ ros készült. Így azt hiszem, hogy amikor azok az esztétikai érté­ kek. amelyek egy-egy épületben jelentkeznek, így együtt, egymásba karolva, egymást segítve jelennek meg, akkor nem összeadódnak, hanem talán hatványozottan jelennek meg. KOPECZKY L .: M iért adtak a megye, a város „szabad kezet” , amikor ez egyébként nem jellemző. vezetői ilyen JAKAB S.: Amikor azt az általános városrendezési tervet fe­ lülvizsgálták — Magyar Géza vezetésével — az ismert építészek, akkor meg lehetett állapítani, hogy itt egy korszerű, modern várost akarnak. Mert valóban, mi nem akartunk mást tudni: mit, hová. mennyiért? És ehhez nyújtottunk segítséget hol a tervezőiroda ve­ zetőjénél, hol a minisztérium illetékeseinél, hol a megyei tanács ú t­ ján, vagy mindazoknál a szerveknél, akik ide — úgymond — bedol­ goztak. Egy példát említenék. Akkor is az volt a határozat, hogy típus­ épületet építsünk. El is fogadtuk, jónak is tartottuk ezt a gondola­ tot. Viszont az a terv, amit nekünk típusban ajánlottak — elnézést — egy kicsit szegényes volt. Ugyanis mi azt is vallottuk. hogy vá­ rost nem tíz, hanem 50. vagy száz évre kell, szabad építeni. A jö­ vőnek, az unokáknak. És — megtartva a típusjelleget — annyiféle előre gyártott elemmel, blokkrendszerrel készültek a házak, hogy végül ezt is — úgymond — tipizálták, elismerték. És nagyon szé­ pen beillenek a városközpontba. KOPECZKY L.: Lehet azt mondani, hogy az egész város, tehát a vezetők és az itt élő emberek összefogása vezethetett csak ilyen eredményre? JAKAB S.: Feltétlenül. Párt, tanácsi, üzemi, intézményi, meg különféle más helyeken dolgozó — joggal mondhatnám — patrióták (salgótarjániak és nem salgótarjániak) segítettek ebben. Csak így valósulhatott meg mindez. (stúdóbeszélgetésből) KOPECZKY L .: Tehát Salgótarjánt egy kicsit részletesebben mu­ tattuk most be kedves nézőinknek és önmagunknak is. Vajon le­ het-e követendő példaként odaállítani bármelyik város vezetői és építészei elé, hogy: tessék, így kell ezt csinálni? LŐRINCZ J.: Mindenképpen követendő példaképnek merem ajánlani. Egy felkiáltójelet teszek. A film kapcsán két gondolat éb­ redt bennem. Az első: elismerem építészkollégáim produktumát, mindazt ami Salgótarjánban történt. Magyar Géza barátom büszke lehet rá, sikerélménye. Az épületei bizonyítják, és a többi építészé is. Ami nagyon megragadott, az Jakab Sándor elvtárs nyilatkozata volt, amiből az derült ki, hogy gazdája volt a városnak, és ez rend­ kívül nagy szó. Tudjuk azt, hogy a városépítészet bonyolult, össze­ tett feladat: nagyon sok információn alapszik, nagyon sok tényezőt kell megnézni ahhoz, hogy több tízezer embernek bizonyos funkcio­ nális igényeit a lehető legjobb módon kielégítsék, az emberek jól érezzék magukat, mindent megtaláljanak, boldogok legyenek. Ez rendkívül nagy feladat. Salgótarján esetében az én tanulságom, amit le tudok vonni, az, hogy kitűnően ismerték a célt, annak min­ denféle problémáját, minden szálát kielemezték. Ez érződik a Jakab Sándor elvtárs által elmondottakból is. Mindenre számítottak, any­ �nyira, hogy meg tudták választani azokat az eszközöket is, amelyek­ kel ezt a célt maradék nélkül elérik. Ez a produktum csak ilyen „felállásban” születhetett meg. Én kívánom minden városnak, m in­ den vidéki városnak, hogy ezt a szintézist — a gazdát is, az épí­ tészt is, az eszközt is —, ami alapján ez a munka létrejött, teremt­ sék meg, mert minden város fejlődésének, városépítészetének — be­ szélhetünk egy lakóházról, főtérről — ez az alapja. RÓZSA GY.: Tulajdonképpen még az is benne volt ebben a példában — rettentően örültem neki, hogy a volt megyei első tit­ kár elmondta —, hogy még Salgótarjánban is —, ahol nem voltak igazán hagyományok —, ott is vigyáztak arra; ugyanoda járhassa­ nak az emberek a futballmeccs utáni beszélgetésre, ahová korábban jártak. Nekem ez azért fontos, mert ezekhez a bizonyos eszközök­ höz (építészeti, pénzügyi, gazdasági és egyéb feltételekhez), azt hi­ szem, nagyon fontos tételként járul hozzá (az, am it nagyon szemér­ mesen hallottunk), hogy nem tudja elérzékenyülés nélkül nézni az új várost. Ezt elhiszem, mert látom Salgótarjánban, hogy szívvel csinálták — szívvel és ésszel. És a szív itt nagyon fontos. KOPECZKY L .: Az új városközpontok kialakításakor az anyagi, a társadalmi és a személyi feltételeket úgy kell összehangolni, hogy lehetőség szerint mindig a legjobb megoldás jöjjön létre — hiszen ezeket az új városközpontokat mi azért is építjük, hogy unokáink ne csak lássák, de jól is érezzék majd magukat bennük. Részletek a M agyar T elevízió U n o ká in k is lá tn i fo g já k cím ű műso­ rából A továbbépítés problémái Egy városközpont rekonstrukciója sohasem lehet önálló mű­ velet; mindig az adott város egészének, a környék, a településhálózat fejlesztésének következményeként jöhet csak létre. Így van ez természetesen Salgótarján esetében is. A város fejlesztésében az 1960-as évek elején jö tt létre az az állapot, amely lehetővé tette a központ átépítésének meg­ kezdését; a mai napig ennek az átépítésnek a legjelentősebb szakasza (legalábbis városépítészeti szempontból) lezárult — így meghatározottá vált a városközpont. A megvalósult átépítés — Pogány Frigyes szavaival élve —, egységes, méltóan ju tta tja érvényre az újjászülető város jelen­ tőségét, megújuló életformáját, kultúráját, s „érvényesül Salgó­ tarjánban az a városépítészeti elv, amely szerint a végleges k i­ alakítás közbülső ütemeiben is harmonikus összhatású, befeje­ zett. együtteseket kell létesíteni, nyitva hagyva annak lehetősé­ gét, hogy ezek az együttesek majdan bővülhessenek, újabb egységekkel kiegészülve nagyobb, szintén harmonikus együttes­ sé váljanak” . A városközpont átépítésének további folytatására a Pipis-hegy alatti területen, a Karancs utca mentén, és az attól délre fekvő területen ma még nagyrészt csak terveink vannak. De ha az átépí­ tés további nagy feladatainak előkészítését ugyan alapvetően jól is szolgálják e tervek, fel kell vetni néhány olyan problé­ mát, amelyek kedvezőtlenül befolyásolják az átépítés eddigi színvonalát, gyengíthetik a nagyobb távlatban kialakuló teljes városközpont egységét. A problémák egyrészt időközbeni változ­ tatásokkal, kényszerű módosításokkal kapcsolatosak, másrészt eredetileg is meglevők. Az átépítés határozott és egységes koncepció (rendezési ter­ vek) alapján megy végbe, melynek alapelveit a Salgótarján vá­ rosközpontjának kialakítására 1965-ben k iírt országos szintű tervpályázat Magyar Géza es Finta József által készített I. dí­ jas terve határozta meg. A városszerkezetet meghatározó alap­ elvek helyesnek bizonyultak, és nagyrészt meg is valósultak. A vasúti pálya emelése részben megtörtént, a gyalogos-aluljárók megépültek. A tervezett útvonal-módosítások, az új csomópont, a kétszintes vasúti kereszteződés kialakítása megtörtént; a ter­ vezési területek rendeltetésüknek megfelelően kerültek felhasz­ nálásra; lakóépületek, középületek épültek. A megvalósulás azonban nem pontosan követte a terveket (a rendezési terv ugyanis — közkeletű hasonlattal élve — sok­ ismeretlenes egyenlet, melynek megvalósulása az ismeretlenek sokasága m iatt nem határozható meg pontosan előre, kisebbnagyobb változtatások szinte törvényszerűek). Nem mindegy viszont, hogy ezek milyen hatásúak, érin­ tik-e a városszerkezeti elhatározásokat, összhangba hozhatók-e azokkal, vagy hatásuk jelentéktelen, és az összhang megterem­ tésével nem kell törődni. Ha ugyanis a változtatások komoly hatásúak, akkor kedvezőtlenül befolyásolhatják a városszerke­ zet tervben elhatározott rekonstrukcióját. Ennek a későbbiek­ ben vagy az lesz a következménye, hogy nem megfelelő városszerkezet alakul ki, vagy hogy az egészséges városszerkezet kialakítása érdekében túlságosan nagy és felesleges áldozatokat kell hozni. Az általános rendezési terv, amely 1970-ben készült el és 1971-ben hagyták jóvá, a város területét tíz egységre osztotta, amelyeknek fejlesztését (elsősorban az építendő lakásszámban és az elhelyezendő lakosság számában kifejezve) az egész vá­ rosra távlatilag előre becsült fejlődésből számítva egyenként határozza meg. Az összvárosi fejlődést a településhálózat-fej­ lesztési tervből, a város várható ipari fejlődéséből, központi sze­ repének növekedéséből határozták meg. Í gy az ezredfordulóra a város lakónépessége mintegy 55-58 ezer fő, a nappali népesség pedig kb. 70 ezer fő. M i a mai helyzet ezzel ellentétben? A Sebaj-telepen csaknem kétszer annyi lakás és lakos ke­ rü lt elhelyezésre, m int amennyit az általános rendezési terv e területegységre meghatározott, a Pécskő-domb beépítési tanul­ mánya ugyancsak jóval meghaladja az eredetileg számított la­ kásfejlesztési mértéket. Nyilvánvaló, hogy az általános rendezési tervtől való el­ térés belső aránytalanságokat szül, melyek más területeken ne­ gatívan érzékeltetik hatásukat; esetleg a városközpont folyta­ tását, a nyugati városrész átépítését is hátráltatják. A város 2000-re tervezett — adott nagyságrendje melletti — fejlesztési lehetőségei behatároltak: irreális célokat, a terve­ zett nagyságrendet jóval meghaladó város építését pedig nem tűzhetjük magunk elé. A Pécskő-domb beépítése emellett, te­ kintettel az ismert kedvezőtlen természeti-földrajzi viszonyokra, rendkívül gazdaságtalannak látszik a tervek alapján (a terület beépíthetősége érdekében költséges földmunkát kell végezni, hatalmas támfalrendszereket építeni, csapadékvíz-elvezetést kell tervezni; a közművezetékek kiépítése is többletköltségekkel jár). Ugyanakkor beépítésével zöldterületi lehetőségeinket ront­ ju k : az it t meglevő erdő, kellő feltárás után, az Arany János ú ti és Pécskő ú ti lakótelepeknek, valamint a városközpontiak­ nak is kedvező pihenő-sétáló-játsző területe lehetne. Jelenleg —, ha nem is szakemberek részéről (akiket viszont m int a város lakóit, használóit elsőszámú hozzáértőknek kellene tekintenünk, s véleményükre többet adnunk) — k ritik a éri a várost a zöldterület alakulásával, általában a rekreációval kap­ csolatban, mivel a lakosság nem találja meg napi felüdülési le­ hetőségeit. Hiszen például a Karancs Szálló előtti dísztér elsőd­ legesen nem gyereksétáltatásra, játékra való (ugyanakkor nincs biztosítva a szálloda gépkocsival való megközelíthetősége, noha a bejárat előtti előtető nem pusztán formai elem), s a nyugati városrész zöldterülete, a Pipis-hegy a városközpont zöldterületi ellátatlanságából fakadóan ugyancsak kialakításra vár. Pedig rendkívül fontos a zöldterület és a városközpont kapcsolata: a megközelítés — lehetőleg emelkedők és lépcsők nélkül — ne vegyen tíz percnél hosszabb időt igénybe, hiszen akkor már nem tekinthetjük naponkénti használatra mindenki számára al­ kalmasnak. A Pipis-domb nagyon szép természeti adottsága a városnak, de köztudottan nagy része meredek, és csak az alsó, ma még avult beépítésű részein vannak használható sík terüle­ tek. Fontos, hogy ezeket a területeket ne tervezzük felhasználni olyan intézmények telepítésére, amelyek nem feltétlenül fonto­ sak vagy máshol is elhelyezhetők (mint pl. a szabadtéri szín­ pad és irodaház, vagy autóparkolók), hanem a különböző kor­ osztályok számára, a megnövekedő szabad idő és igények f i­ gyelembevételével korszerű játszó-, pihenő-, úgynevezett rekreá­ ciós területeket alakítsunk k i belőlük. A zöldterületi problémát egyébként az említett, s egyéb­ ként sikeres tervpályázat sem oldotta meg; a rendelkezésre álló 5 �területek szűkös volta m iatt nem is lehet elképzelni, hogy több hektáros zöldterületet alakítsunk k i a közismerten szűk völgy­ ben, a városközpont területén. A természeti környezettel való jobb kapcsolatok megteremtésével azonban a környező (adott­ ságként meglevő) erdők eredményesen bevonhatók. Hiszen első­ sorban a fák tisztítják, ja vítjá k a gyakorta füstös, poros leve­ gőt, árnyékot nyújtanak, megnyugtatják a szemet. Eddig is tör­ tént már ugyan fásítás, de még szükséges (igaz, hogy ez a nö­ vényzet számára nem ideális, beépített környezetben várhatóan többletköltséggel jár, tűrőképes fafajták kiválasztása mellett is korszerű műszaki megoldásokat, a gyökérzet esetleges mester­ séges nedvesség- és tápanyagellátását igényli). De a fásításnak vizuális, téralakító, térelhatároló szerepe lehet. M ert például a korábbi elképzelésektől eltérően a nyugati városrészben került elhelyezésre a helyi autóbusz-pályaudvar, amely a készülő tá­ volsági autóbusz-pályaudvarral és az új 21-es út csomópontjá­ val olyan térséget alkot majd, ami építészetileg lehatárolatlan és terjengős, s aminek tagolását, vizuális lehatárolását megfele­ lően tervezett fásítással lehet csak pótolni. S végül még egy példát. A problémák felvetése és a javas­ latok azt szolgálják, hogy a város lakói ne csak a négy fal kö­ zött kapják meg a teljes komfortot, hanem a lakásból kilépve Város, városközösség Finta József „épített világunk” humánuma körüli gondjaink­ ról szólott, elismerően említi Salgótarján emberi léptékét. Az utóbbi időben hasonló eredményekkel dicsekedhet a városépítés­ ben Nógrád másik városa, Balassagyarmat is. De vajon hogyan formálódik e városok közösségi szelleme, találkozunk-e olyan urbánus magatartással, amely ígérete lehet a további fejlődés­ nek. Együttjár-e az emberek fejlődése az építészeti környezet alakulásával, fejlődésével? Vagy lassúbb annál? Beszélgetőpart­ nereink véleménye szerint — általában igen. Az ugyancsak ál­ taluk említett jelenségek némelyike viszont mintha azt bizonyí­ taná — nem egészen. — A m ikor városi életről beszélünk, akkor rendszerint a kö­ zépkori magyar városok modellje áll előttünk, azoknak a tör­ vényeire, hagyományaira, szokásaira gondolunk, amelyeket tu­ lajdonképpen a kisiparos-, a kézműves-, a kereskedőréteg hatá­ rozott meg — mondja Csik Pál, a Salgótarjáni városi Tanács el­ nökhelyettese. — Ugyanis ez a réteg volt a városformáló mag, tehát ennek anyagi és közösségi érdekei határozták meg a város törvényeit. Hihetetlenül izgalmas törvények születtek a közép­ kori magyar városokban. Drasztikusak, sokszor megalázóak vol­ tak ezek a törvények, mert a közösség védelmében nem ismer­ tek tréfát. T udniillik, létük függött attól, hogy mennyire tudják a várost városi szokásaiban, rangjában megőrizni. Továbbá, vé­ delmi szempontok is közrejátszottak — gondoljunk a török idők­ re, a vallásháborúk korára. — A X IX . század második felében azonban nagy változás tör­ tént. Ekkor születtek, többek között, azok a városok, amelyeknek vá­ rosformáló magja nem a kisiparosság, a kereskedőréteg volt. hanem a nagyipari munkásság. Illetve, a burzsoázia. — Hogy esztétikai megjelenésükben ezek a városok — pél­ dául Ózd, Salgótarján stb. — olyanok lettek, amilyenekként ko­ rábban ismertük őket (tehát kolóniák összessége, szerkezet nél­ küli, az ideiglenesség jellegét őrző helységek), abban a kapitaliz­ musnak van szerepe. Ezek a városok nem járták végig a városfejlődés klasszikus útját. Hirtelen születtek. És itt a városlakók életét nem a városi közösség szabályozta, hanem a tőkésérdek. A városlakók többségének, a munkásságnak nem „külső” erők­ kel szemben kellett védekezni, hanem a tőkéssel szemben. S tu­ lajdonképpen az osztályharc szervezte magát a közösséget is. S mert elsősorban osztályharcos közösség volt, másodlagos szere­ pet játszottak benne a városformáló mozzanatok. Ezeknek a vá­ rosoknak a belső tartalma tehát alapvetően különbözött más magyar városoktól, karakterüket — olyant, amilyenre lehetőség volt — a munkásság adta, annak ellenére, hogy elsősorban osz­ tályharcát vívta, s nem várost épített. — Erre 1945 után nyílt lehetősége. Hogyan élt vele? 6 is jól érezzék magukat, az egész varosban a l ehetőségekhez mért teljes értékű környezetet kapjanak. Ebből a szempontból például rendkívül fontos a gyalogosforgalom minősége. A gya­ logoshálózat az eredeti — a tervpályázat I. díjas tervjavaslatra épülő — rendezési tervekben jó l megoldott: alapvető szempont volt a városközpont vasúttal, patakkal elválasztott két részének minél szorosabb gyalogosforgalmi kapcsolata. A megemelt vas­ ú ti pálya alatt a gyalogaluljárók meg is valósultak: az új vásárcsarnok azonban (amely végre a piacnak megfelelő helyet fog biztosítani) az eredeti tervtől eltérően a nyugati városrész déli részére ke rü lt: a nagy gyalogosforgalmat keltő intézmény elhelyezése így a városközpont szempontjából periférikussá vált, annak nagy részétől az új, 21-es főútvonal és a litk e i út elvágja. Ezért rendkívül fontos lesz a gyalogosforgalmi hálózat megfelelő módosítása, esetleg szintben elválasztott kapcsolatok bevezetése a biztonságos gyalogosközlekedés megoldása szem­ pontjából. Példáim elsősorban a város használatával kapcsolatosak, s remélem, kitű n ik belőlük, hogy az emberi környezetnek, a vá­ rosi lét feltételeinek megteremtésében milyen fontos a folyto­ nos és állandóan jelenlevő városrendezési tevékenység. Szinyei Béla — Salgótarjánban is megalakult az MKP, ennek első ülésén egy olyan program született, amelyben kirajzolódott egy jó l ér­ zékelhető, modern városépítő koncepció. Tehát, a munkásosztály már a kezdet kezdetén jó l érzékelte ezt a társadalmi feladatát is. Tudta: a politikai hatalmat azért is kell megragadni, hogy a dolgozó tömegeknek megfelelő életkörülményeket teremtsen. Ezek pedig urbanizált körülményeket jelentenek. Ne kísérjük most figyelemmel történetiségében a városépítés alakulását, ne beszéljünk a városépítés szervezéséről, az urbanizációról: ezt a szakemberek elmondták, elmondják. Inkább egy ezzel mintegy párhuzamos folyamatról szólnék, amely hihetetlen módon nehe­ zíti a mi életünket. S egyrészt a nagy bevándorlással függ ösz­ sze. A különösen az 1960-as évektől megindult dinamikus fejlő­ dés — mind az iparszerkezet alakulásában, mind az urbanizáció­ ban — vonza az embereket. Az értelmiségről ma már elmond­ hatjuk, hogy városformáló erejét tekintve is stabilizálódott. Úgy érzékelem, hogy ellentmondásos folyamat megy végbe a város­ ban. Állandóan szélesedik azoknak a száma, akikben él a város­ hoz való tartozás nosztalgiája, de nagyon sokan a korábban em­ líte tt középkori városmodellt képzelik el, s ez illúziók forrása le­ het. Éppen ezért rendkívül fontos, hogy mielőbb kim unkáljuk azokat az eljárásokat, módszereket, eszközrendszereket, amelyek a városhoz tartozást erősítik. Szerintem, az intézményrendsze­ rünk ebben fontosságát tekintve másodlagos. Az emberek cse­ lekedtetése a lényeges. Hogy m it tesznek a városért. S milyen fórumokat teremt a város, hogy tenni tudjanak. Hogy munkája által kötődjön az ember a városhoz. Hogy érezze: minden egyes ember rajta hagyja a városon a keze nyomát. Ma már sok ezren áldozatosan dolgoznak a városért, s ebben a munkában elöl já r a munkásság. Továbbá: komolyan kell venni a város formálódó közösségét, mert még nem igazi közösség ez. Komolyan kell ven­ ni ezt az alakuló várost és embereit. Az embereket nem mani­ pulálni kell, hanem meggyőzni. Az embereket nem látszólag kell meghallgatni, hanem ügyelni kell a véleményükre. Az emberek­ kel találkozni kell, őszintén vitatkozni velük, és reális célért mozgósítani őket. Ezek az alapvető dolgok. Él egy szerintem hibás szemlélet, amely szerint a városnak számon tartható egyfelől az a dinamikus fejlődése, amely az épületekben, ebben-abban realizálódik, de ugyanakkor nem ilyen dinamikus az emberek fejlődése. Szerintem ez utóbbi is erőteljes, csak éppen nem lehet úgy lemérni, m int a fejlődés más mozzanatait. Sajnos, túlságosan is tágra n y ílt viszont az ol­ ló a kétféle embertípus között: tehát azok között, akik szeretik a várost, tesznek is érte, s a lumpen réteg között, amely nem veszi figyelembe a közösség érdekeit. Nézd meg az új filmszín­ házat: p rim itív emberek felszabdalták a székeket, rányomták égő cigarettacsikkjeiket a szőnyegpadlóra. Nézd meg a Kővár ét­ termet: az embernek nincsen gusztusa oda bemenni, holott át­ adásakor csodálatosan szép volt. Pedig a városhoz tartozás egyik �megnyilvánulása (s ilyen ügyekben is jelen kellene, hogy legyen) az is, hogy az emberek nevelni tudják egymást. Hozzátenném: nevelni, egy bizonyos pontig, munkával, példamutatással, a he­ lyes viselkedési formák, a közösségi magatartás propagálásával. Azon tú l pedig rendszabályokkal, szankciókkal. Van egy bizo­ nyos pont, ami után már nem lehet helye a szép szónak. Tudo­ másul kell venni: a mi humanizmusunkhoz az is hozzátartozik, hogy a város tisztességes, dolgos közösségét, amely most már tényleg városi közösséggé is kezd formálódni, megvédem a ga­ rázdákkal szemben. Hiányolom, hogy ez a védelem nem egészen hatékony. S ehhez az is hozzátartozik, hogy a város közössége szintén összefogjon a garázdákkal szemben, s ne legyen közö­ nyös. — A következő évek nagy feladata lesz a városi életmód álta lá ­ nossá tétele Salgótarjánban. Hogyan? , — Azt hiszem, a városi életmód kibontakoztatásához szük­ séges tárgyi feltételek mind magasabb szinten adottak. Nézd meg a lakásokat: kényelmesek, szépek, egészségesek. Az intézményhálózat, a közművelődési intézményhálózat is egyre teljesebb. Az iskolahálózat lassan teljessé válik. Nagyon sok a diák a város­ ban — sajnos, a jelenlétük kevésbé érződik, m int városformáló, vagy a város életére kiható tényező. A városi életmód tehát mégsem általános Salgótarjánban. Szerintem, egész közművelő­ dés-politikánkban, politikai agitációnkban azt kellene középpont­ ba állítani, hogy tanuljunk meg korszerűen városi módon élni. Ennek alapfeltételei közé tartozik egyfajta politikai, ideológiai tisztánlátás is. S annak tudatosítása önmagunkban, hogy ne­ künk it t Salgótarjánban kell beilleszkedni társadalmunk viszo­ nyai közé. Meg kell teremtenünk azokat a lehetőségeket, ame­ lyek között a maga urbanizált ambícióit kiélheti az ember. Szer­ vezni kell ezeket a lehetőségeket. Nyilvánvaló, az emberek mű­ velődésével nagyon sokat kell foglalkozni, különösképpen az úgynevezett alulképzettekkel, akik nem végezték el az általános iskola nyolc osztályát. Nagyon sokan vannak ilyenek a városban. Különösen a bejáró munkások között. Természetesen, az urbani­ zált életmódra való nevelésben nemcsak a kulturális intézmé­ nyeknek — iskoláknak, művelődési otthonoknak stb. — van sze­ repük, hanem a kereskedelemnek, a kirakatoknak, a vendéglá­ tásnak. a közlekedésnek, mindannak, ami körülvesz minket. Hadd mondjak egy példát! Emlékszel, amikor kezdtük Salgótar­ jánban a szabadtéri szoborkiállítást. Azt mondtuk: jó, ez is van. Jöttek-mentek az emberek körülötte, kész. Ez olyan hatással volt a városra, hogy most már nem lehetne nem megrendezni, az emberek várják nyár végén a szobrokat. I t t van, azt hiszem, an­ nak is az értelme, hogy a várost teleraktuk szobrokkal, köztéri alkotásokkal, muráiis művekkel. S az is, hogy a városnak v i­ szonylag fejlett a képzőművészeti élete. S ami számomra az egyik legnagyobb öröm, hogy most már nem egy-két ember, ha­ nem telt házak előtt zajlanak a hangversenyek. S a szimfonikus zenekar kulturális küldetést teljesít, nagy hatást fe jt ki. Mind több az új arc a hangversenyeken, a képzőművészeti kiállításo­ kon. A város lakosságának többsége, a munkásság — elsősorban a politikailag, szakmailag fejlettebb rétege, a szakmunkásság — már rátalált a városi életmód formáira. Megtalálja a helyét, el tud igazodni a város „kínálatai” között, kialakultak az igényei, a magatartásnormái. Ugyanakkor még mindig túlságosan nagy a másik, a közömbös, a passzív, vagy éppen a romboló réteg; s e réteg integrálása a város közösségébe csupán a közművelődés, az oktatás eszközeivel nem oldható meg. Olyan pozitív, erős vá­ rosi közvélemény kialakítására lenne szükség, amely elítél, kire­ keszt magából, s a leghatározottabban elutasít minden ilyen közösségellenes magatartást. Ezt a fajta urbanizált közvéleményt kellene kialakítani. Szándékosan nem kulturális közvéleményt mondtam. Mert én például nem értek egyet azzal a szemlélettel, amely az emberek kulturáltságát a rendezvényeken való megje­ lenéssel azonosítja. Sok lehetőség van arra a kulturális rendez­ vényeken tú l is, hogy az ember urbanizált módon, városi módon éljen, illetve jó l használja fel a város nyújtotta lehetőségeket. Társadalmunk, illetve a modern technika korszaka hihetetlen sok eszközt bocsát az ember rendelkezésére a korszerű városi élet­ mód általánossá tételéhez. De gyakran szem elől tévesztjük, hogy az embereket meg kell tanítani ezen eszközök helyes felhaszná­ lására. — K i tanítsa meg? — Hát ki? Egyrészt, a politika, a kulturális politika, annak vezetői, szervezői. Másrészt, egymást tanítsák meg az emberek. Nézd meg a kocsikat. Rengeteg van a városban, ez egyfajta életszínvonalat jelent, jó életszínvonalat, jó törekvést. De hogyan használják fel ezeket a kocsikat? Hogyan? Bizony, nagyon ke­ vés embernek van autóhoz szervezett programja. Pedig az len­ ne a jó, hogy a kocsival ne csak öt kilométerre ugorjon k i az ember szalonnát sütni (oda k i lehet menni busszal is), hanem menjen el Sárospatakra, menjen el Dunaújvárosba, és így to­ vább. — M i lehet ebben az értelmiség szerepe? — Az a véleményem, vannak olyan fórumok és törekvések, amelyek által az értelmiség közvetlen kapcsolatot teremt a dol­ gozó osztályokkal. De ez még mindig nem elég. Az értelmiség bizonyos rétegei eléggé befelé fordulnak, önmaguk között alakí­ tanak k i programokat, elképzeléseket. Önmaguk között folytat­ nak késhegyig menő vitákat. Kevesebbet foglalkoznak azonban a vezetésükre bízott közösségekkel, a dolgozó közösségek neve­ lésével. — S a „látható életmóddal” is kevésbé nevelnek? — Igen. Ez súlyos probléma. Persze, sok mindennel magya­ rázható ez is. De hallani jó törekvéseket, például a kohászati üzemekben, ahol a mérnökök rendszeresen találkoznak a dolgo­ zókkal, s beszélik meg velük közös problémáikat, beszélnek ar­ ról, hogyan kell élni. Ezek jó törekvések, és, ha ők személyük­ ben is példát mutatnak erre, az hihetetlen nagy hatással van másokra. Kmetty Kálmán, a Balassagyarmati városi Tanács elnökhelyette­ se: — Ennél a beszélgetésnél én abból indulnék ki, hogy a vá­ ros lakosságának összetétele még ma is sokat vita to tt probléma. Szokták mondani: mezőgazdasági város. Nem igaz, soha nem volt az. M utatja ezt például az, hogy nem is voltak Balassagyar­ matnak földbirtokosai. A talaj alkalmatlan mezőgazdaságra. Nyilván, ha a nagybirtok it t nem tudott megtelepedni, a kisbir­ tokos, a kisparaszt élete is keserves volt. Viszont Balassagyar­ mat egy nagy mezőgazdasági terület centruma volt, s ez adott a városnak egyfajta profilt. Szokták emlegetni így is: hivatalnok­ város. Ez már közelebb áll a valósághoz. Hogy megyeszékhely volt, maga az a tény megyei szervek letelepedését vonta maga után. Ez sem a legjellemzőbb azonban, hiszen ezt minden m últ­ beli megyeszékhelyről el lehet mondani. A korabeli megyei ve­ zetők többsége nem is balassagyarmati volt, hanem környékbeli földbirtokosok, dzsentrik, akik csak a megyegyűlésekre jöttek Ba­ lassagyarmatra. Itt csak a hivatalnoki réteg élt. Balassagyarmat elsősorban kereskedelmi forgalmat lebonyolító központ vo lt: a környék mezőgazdasági termékeit it t értékesítették, hatalmas vásárok voltak, nagy heti és napi piacok zajlottak. A városi élet­ módra, életformára is ez a kereskedelmi jelleg nyomta rá bélye­ gét, s a kereskedők életformája. Második helyre én Balassa­ gyarmaton az egészségügyet tenném, hiszen jelentős egészség­ ügyi intézményhálózat alakult it t ki. Szokták emlegetni Balassa­ gyarmat iskolaváros-jellegét is. Én ezt nem említem, ennek fel­ tételei ugyanis nálunk soha nem voltak meg. Tehát, szerintem, a város mindig is eléggé heterogén jellegű volt. — Mégis, szokták emlegetni, hogy a balassagyarmati ember vá­ rosszerető, lokálpatrióta, erős szálakkal kötődik városához, erős vá­ rosközösség alakult ki itt már a múltban. Milyen lehetett ez? — Feltétlenül beszélhetünk városközösségről már a m últ­ ban is. Mégpedig erős közösségről. Egyrészt, az it t született, vagy korábban it t letelepedett emberek közösségéről. Számos klub, egylet stb. á llt rendelkezésükre, ahol kifejthették tevé­ kenységüket, kulturális értékekkel ismerkedhettek meg, produ­ kálhattak, tehettek a városért. A városhoz való ragaszkodás ér­ zését erősítette az is, hogy a történelem során számos alkalom­ mal fenyegette a lecsúszás veszélye Balassagyarmatot, s lakói­ nak tevékenysége, városi igénye, törekvése segített átvészelni ezen időket. Azonban meg kell mondani, hogy ez a városk özös­ 7 �ség nem volt egészen egységes. Rétegenként alakultak k i a kö­ zösségek. Abban megegyeztek, hogy a városért való tenniakarás jellemezte valamennyit. Részben ezzel összefüggésben hadd em­ lítsek egy példát Balassagyarmat m últbeli megítéléséről. Azt hi­ hetnék, mert megyeszékhely volt, egyértelműen alakult várossá fejlődése. Ez nem így van. A m últbeli megyevezetésnek — na­ gyon hangsúlyozom, ez nem tévesztendő össze a városvezetéssel! — nem fűződtek érdekei Balassagyarmathoz, ezért a város fej­ lesztése érdekében jóformán semmit sem tettek. Csak a századforduló alispánját, Scitovszky Jánost említem, aki nőtincsi földbirtokos v o lt; de sorolhatnám a többieket is. A Borovszky-féle mo­ nográfiából ellenőrizhető, hány alispán, hány főispán volt, akik­ nek egyike sem balassagyarmati, de még csak környékbeli sem — tehát őket nem fűzte érdek a városhoz, ezért nem is segítet­ ték várossá fejlődését. A megyeháza építéséhez hozzájárultak, hiszen az egyúttal szálláshelyül is szolgált számukra és család­ ju k számára a megyegyűlések, a megyebál idején. Balassagyar­ mat tudatos fejlesztése a megyevezetők egy részének csak a szá­ zadforduló tájékán ju to tt eszébe, amikor már érdekeik fűződtek ahhoz, hogy ne Losonc legyen a megyeszékhely, mert „oda eset­ leg tovább kell kocsikázni” . A világháború, s a két háború közti korszak azonban ismét megakasztotta a fejlődést. A felszabadu­ lás utáni időben Balassagyarmat közössége nem találta helyét. Elsősorban azért, mert a nagyméretű kereskedelmi élet meg­ szűnt. A kereskedők nagy részét a háborúban elhurcolták és megölték, az országhatár szintén erősen befolyásolta a gazdasá­ gi életet. Az első időkben létbizonytalanság lett úrrá az embe­ reken. Később ez megszűnt. Azonban a megyeszékhely megszű­ nésével szintén gondok jelentkeztek, emberek jöttek-mentek a városban, a régi városközösség bomladozott, lazult. A város fej­ Cigánydomb hány „Száznegyven cigánycsaládból hat­ vannak van rádiója, televíziója és lemez­ játszója Salgótarjánban.” ( M a g y a r T á v i r a ­ t i I r o d a ; 1 9 6 4 . o k t ó b e r 5 .) „Szervezetten megkezdődött a Pécskődombi cigánytelep fokozatos felszámolása, a cigánylakosság széttelepítése. Az elmúlt öt évben mintegy százötven viskót bon­ tottunk le a hegyen.” ( R é s z le t a v á r o s i t a ­ 1 9 7 3 -a s je le n t é s é b ő l) . „— Idén eltüntetjük a dombot. Hu­ szonegy éve vagyok itt, mindig gondunk volt a cigánydombbal. Nem azért kell föl­ számolni. mert a város közepén van, ha­ nem. mert van.” ( C s í k P á l. a v á r o s i ta n á c s e ln ö k h e ly e t t e s e ) . „Nem vagyok naiv festő, csak homo­ rú tükröt kaptam örökül. Ez vagyok. Azért vagyok ilyen, mert mélyről nézem az em­ bereket és a világot, miután mindenki fel­ felé igyekszik. S ahogy egyre jobban el­ távolodnak tőlem, úgy torzul el kar­ juk, lábuk, mozdulatuk” ( B a lá z s J á n o s , s a lg ó ta r já n i c ig á n y fe s t ő ) . I . HELYSZÍN A v á g tá k P é c s k ő u tc a v é g e . M in th a p e n g é v e l v o ln a el a t ö b b i h á z t ó l, le g u g g o ln a k a z é p ü le t e k . D e g u g g o ln a k . L e v e tik to t, le v e tik h ir te le n nem csak le ­ r u h á j u k a t , a v a k o la ­ m in d a z t , a m i ő k e t, p ő ré n , s u ta házzá te h e tn é s z é g y e n k e z é s s e l g u g g o l­ n a k a n a p s ü té s b e n . S e b e ik e t e l t a k a r j á k a 8 T ó th E le m é r s z á ra d ó r u h á k , a m a g a s ra n ő tt ga z. t e le v í z ió a n t e n n a , a k a rn á nács lődésében a nagy fordulat az 1960-as években kezdődött. A vá­ ros fejlődése azon alapult, hogy ipartelepítés kezdődött. — Milyen hatással volt ez a városközösség alakulására? — Az előbbi példákat is azért említettem a város történeté­ ből, hogy lássuk, a városközösség kialakulása Balassagyarmaton is bonyolult folyamatok során történik. S maga a városközös­ ség is több réteget, közösséget foglal magába. A régi közössé­ gek, részben az említett okok miatt, a felszabadulás után fel­ bomlottak. Az ipartelepítés az első időszakban nem okozott „h ígulást” Balassagyarmat lakosságában, hiszen a korábbiakban olyan kevés munkaalkalmuk volt az ittenieknek, hogy az új munkahelyeket örömmel elfoglalták, illetve töltötték be. Azt is érdemes megemlíteni, hogy az ipartelepítéssel egyidőben ismét megszaporodtak a lakosság azon tevékenységei, amelyek a vá­ roshoz való ragaszkodást jelzik: erősödött a lokálpatriotizmus. Egyúttal egy új közösség, a balassagyarmati munkásság kiala­ kulása kezdődött meg ekkor, s ez a közösség öntudatosan sokat vállalt — elsősorban társadalmi munkában — azért, hogy a le­ települő gyárak, üzemek, telepek, illetve a város továbbfejlőd­ jenek. Természetesen, gondok is jelentkeznek, mindenekelőtt a bejáró munkásság életkörülményeinek, kulturálódási fel­ tételeinek javításában. Napjainkban Balassagyarmaton a város társadalmában strukturális változás tanúi vagyunk. Ez az ipari munkásság, a munkásosztály kialakulását jelenti. Természetesen, heterogén összetételű munkásságról van szó, „hagyomány nélküli” munkásságról, amely most kovácsoló­ dik osztállyá, s m utatja meg erejét városfejlesztő tényezőként is. Tagjainak egy része korábban semminemű közösségnek nem volt tagja, nem éltek, nem dolgoztak közösségben. Illetve a má­ ra már jórészt felbomló faluközösségből kerültek, s kerülnek a városba, a gyárba. Örömeink és gondjaink is ebből adódnak. m in th a a h e ly z e t e t , a z é g b e N é­ m e n te n i k a p a s z k o d ik . E ls ő ö r e g : „A k i a tanácsban képviseli a hegyet, már elköltözött. Új lakást ka­ pott. A m ikor m i idegyüttünk, egy Náci bácsi nevű volt a cigánybíró, tőlünk bal­ ra lakott, vagy négy évig viselte a tiszt­ ségét, aztán meghalt. Utána, azt hiszem, a Feri bácsi lett, az brácsás volt, abban a házban lakott, a palásban ott, de az ak­ kor még nem palás volt, hanem zsinde­ lyes. Ő lemondott avégett, mert nem hall­ gattak a szavára. Mindig veszekedett, egy­ szer aztán megharagudott és lemondott. Utána egy cimbalmos lett a bíró, aki nem törődött semmivel. Majd jö tt egy energiá­ sabb ember, erélyes. Sánta volt. Az lent lakott egészen. Tizenhat évig volt bíró, de én mondom, aki szembeszállt vele, vagy nem úgy csinálta, ahogyan ő akarta, meg is verte a botjával. Addig ütött, amíg egy­ szer őt is megverték, kórházba került. A k­ kor a Sípos le tt a bíró, tőlünk balra la­ kott, annak elhalt a felesége, újra nősült, elköltözött. gy emlékszem, Csapónak csú­ folták az embert, akire a bíróságot hagy­ ta, ő volt az első nem zenész cigánybíró, a másik neve Tóni volt neki. Na, ő nagy hirtelen meghalt. Jött egy Kontrás, de már akkor rendezett tanácsú város lett a nagyközség, úgy hogy több dolga is akadt a bíróságnak, mert rendezték az egész Pécskő utcát. Itt szabad patak folyt véges­ telen-végig, akkor azt betoncsövel ték, já r­ tak a bíróhoz mérnökök, hivatalnokok, megunta a Kontrás, lemondott, hiszen f i­ zetése nemigen volt neki, talán csak any­ nyi kedvezménye, hogy nem kellett adót fizetni, meg részesítették valami ruhafé­ lébe is. Utoljára Bányász Pista volt a bí­ ró, az sem zenész. Meghalt. Eltöröl­ ték a bíróságot, tanácstagot választot­ tunk.” E ls ő ö r e g a s s z o n y : „Hát, itt öregedtem meg, mán ötvenkét éve annak, hogy itt lakunk. Jó élet volt itt, nekem gyönyörű szoba-konyha volt, ezek meg nyári­ konyhák voltak. Nagyon rossz, hogy el kell menni, mert nagyon ide voltunk a fér­ jemmel szokva. A lányomékhoz költözünk, az isten áldja meg őket; nagy ház az övék, hátul megférünk az urammal, míg k i nem megyünk a világból. Pénzt negy­ venhatezer-háromszázon fölül kaptunk, azért, hogy kiköltözünk. Harmincnégyezerhetvenkét forintot kaptunk kézhez, a töb­ bit majd akkor, ha leromboljuk a házat. A pénzt szétosztottuk a gyerekek között, mind a hét kapott két-kétezer forintot, adtam a két unokámnak is, hiszen én ne­ veltem őket, az apjuk odaveszett a hábo­ rúba, az anyjuk e lk u rv u lt. . . Már most az unokák is megnősültek, családjuk van, az egyik az acélgyári házakban lakik, a má­ sik a Kavicsosban, it t fölöttünk. Van ne­ kem negyvennégy unokám, s negyvenkét dédunokám, mind dolgas gyerek! Az uram a bányánál dolgozott negyvenhat éven át. A gyerekek nagyon rendesek, egyem meg a szívüket. Tegnap is, meg­ látja az egyik az uramat, mondja neki, „nagyapa gyere, idd meg ezt a húsz fo­ rin to t” . Nem akarta az öregem elfogadni, �de a fiú csak ráerőltette. Egy gyermekemre sem panaszkodhatom, mind nagyon jók hozzám. A lányomnak egy fiatalasszony­ ka azt mondta a bankban, várjon csak, ez lesz a legszebb utca Tarjánban, ez fog len­ ni a legszebb utcájuk. Elmennek innen a kunyhók mind. Emeletes házak jönnek helyettük. Í gy beszélik.” I . HELYSZÍN, MÁSNAP A s a lg ó t a r já n i c ig á n y s á g m á s f é le z e r — r ü lb e lü l m a is t e le p e n l a k i k : h e tv e n szám a kö­ s z á z a lé k u k le g tö b b e n a P é c s k ő u tc á b a n , d e s o k a n Ú j a k n á n , s jo b b h á z a k ­ ban Id e g é r e n , B a g ly a s a ljá n , a K a v ic s o s ­ b a n és a M ű v é s z te le p e n . T í z é v v e l e z e lő tt e z a P é c s k ő u t c a i te le p 2 5 0 la k á s b ó l á llt . s m i n t e g y n y o lc s z á z a n h ú z ó d t a k m e g b e n ­ nük. Egy v iz s g á la t m e g á ll a p ít o t t a , e ze n a te r ü e lte n m é ly e n is a ta la j m ég egy hogy m é te r fe rtő z ö tt. E ls ő ö re g a s s z o n y : „B ontjuk már, bont­ juk, tetszik lá tn i... M ikor mehet be az uram a tanácshoz pénzért? Tetszik látni, m i építettük ezt a viskót, s az unokáink tö rik szét... Pedig nagyon jó l eltelt itt az idő, az uram, ugye, dolgozott, én meg vé­ geztem a házimunkát. Nem is tudom, hogy szokom meg a lányoméknál. Tegnap is kin t voltunk náluk, s estefelé, ahogy csak erre jöhettem, már könnyebb lett a szí­ vem. Talán annyiból jobb lesz náluk, hogy a lányom főz, megcsinál majd mindent — a lábaim már nagyon fájnak, s pihenhe­ tek végre. »No, Emma néni«, azt mondták nekem, »ilyen szomszédunk sem lesz töb­ bé, m int maga vol t . Í gy búcsúztak itt tő­ lem.” M á s o d ik ü r e g : „Cigánynak születni nem szabad. Nem is nősültem. Még hogy nö­ veljem ennek a keserves fajnak a számát! Én erre rádöbbentem már tizenöt éves koromban! És m it tesznek a cigányok? T i­ zenöt-tizenhat éves korukban nyakukba kötnek egy asszonyt, ez az érdemük! Sze­ rencsére, a telep máig a felére zsugoro­ dott. Annak idején itt rengetegen össze­ nyomultak, csak annyi hely volt, hogy egy ember el tudott menni a viskók között. Egymáshoz voltak ragasztva a putrik, sok­ szor, még ha be is csurgott a víz, a tetőt a szorosságtól meg sem lehetett javítani. Mert ha az ember fölmászott, akkor vagy beszakadt az egész, vagy másutt k itö rt egy ablak. Az anyám nyolcvankét éves volt, amikor meghalt, ennek húsz éve, ma száz­ két éves lenne, na, ő azt mondta, ami­ kor a házunk előtt összejöttek az embe­ rek, hogy »rossz már a ház, öreg a ház«, így bizony nagyon öreg ez a viskó, mert ő ebben született, s úgy tudja, a nagyap­ ja építette. Ám régebben itt zenészek laktak, az utóbbi időben viszont az or­ szág minden zsiványa, munkakerülője, aki otthon nem tudott boldogulni, idejött. I t ­ ten vertek kalyibákat, félig a szemétbe meg a földbe ásva, engedély nélkül. An­ nak idején a birtokos, a Szilárdy Ödön, aki Jankovicstól örökölte ezt a földet, el akarta tenni innen a cigányokat, mert ká­ rára voltak mindennek. Lehetett ez a m últ század hetvenes éveiben... M ikor város le tt a nagyközség, akkor is meg akarták szüntetni ezt a zsombékot. A polgármes­ teri hivatal, a mérnöki karral, az utcákat rendező szakértőkkel és a városatyákkal eldöntötte, hogy a cigányokat el kell külö­ níteni, áthelyezni őket máshová, minden­ esetre a várostól távolabb. Ebben min­ denki meg is egyezett, s a Dugdel-puszta mellett a mérnökség k i is mérte a terüle­ tet. De m ikor a cigányokat erről értesí­ tették, fitty e t sem hánytak rá, ordították, hogy »mit rendezkednek ezek a máséba!« Kártyáztak, lebzseltek tovább, vitatták a helyzetet, s amikor a zenészeket behívat­ ták a polgármesterhez, azzal érveltek, hogy ők éjjel a muzsikálásból nem tudnak olyan későn hazajutni. Nézzék, nekem semmi olyan kívánságom nincs, ami embernek szokott lenni. Nem voltam én soha senki, csak egy koloncoló, koldus, tróger, akinek annyi ju tott, hogy egyik napról a másikra volt egy kis ennivalója, meg gúnya a tes­ tén, fedél a feje fölött. Én mondom, hogy egy nap, nyáridőben, ha más nincs, van egy fél kiló kenyerem, négy paprikám, ugyanennyi paradicsom, hagyma, uborka, egy kis gyümölcs, s a nap k i van elégítve. Gyerekkorom óta a világnak hátat fordí­ tottam, mégis — hiába szűk a putrim, hiába különültem el mindenkitől, tág tér az enyém. Arrafelé, ahol a házak voltak, hát olyan füvek nőnek, hogy egy méter­ nél is magasabbak. Nem látni csak vadon nőtt füvet. A cigányság sajnos víg kedé­ lyű, léha életet élő, a jövőre nem gondoló népség volt mindig, a komédia, a tánc, az ének, az ivás az életelemük, részegen ha­ zajönni, verekedni, törni a családot, más­ nap aztán egymás szájából enni — ezek a cigányok. Csoda hát, hogy kiközösítette őket minden társadalom? Különleges öröm nekem az, hogy elpusztulni látom ezt a telepet...” K ö z é p k o r ú a s s z o n y : „Szép volt az élet itt. Összejött a nagy tömeg, és akkor éne­ keltek, zenéltek, búcsúkor még a cimbal­ mot is kihozták. Ha szél fú jt, ha eső esett, énekeltünk,táncoltunk. Összetartó embe­ rek laktak errefelé. Most már nem annyi­ ra. Kihaltak, elköltöztek a régi zenészek, elmentek örökre, s nem lesz már soha többé az, ami volt. K ár érte. Az emberek ma a gyárakban dolgoznak, más a munka, mások a cigányok, más a világ. Az it t la­ kók közömbösebbek lettek, széthúzóbbak. Senki sem tud a másik gondjáról-bajáról. És nincs öröm sem. Elköltözik mindenki. M i is megyünk. Másfél szobás házunk lesz, konyhás, fürdőszobás, közel az isko­ lához.” A z e g y ik u n o k a ( a k i a z ö r e g e k h á z á t „M i fenn lakunk a Kavicsosban. Álmomban se jö jjö n elő ez a ház. Nem bírnék itt é ln i.. . ” b o n tja ): I I. HELYSZÍN A kosság P é c s k ö -d o m b o n é le tk o r s z e r in ti la k ó 3 7 0 f ő n y i la ­ m e g o s z lá s a is é r­ d e k e s . A 0 — 14 é v e s k o r ú a k s z á m a 1 3 4 f ő , t e lje s e n e g y e d ü l é l 18 id ő s k ö z ü l 15 a v á r o s i ta n á c s c iá lis s e g é ly b ő l t a r t j a e m b e r, b iz t o s í t o t t a fe n n m a g á t. a k ik szo­ A 218 m u n k a k é p e s — d o lg o z ó k o rú csupán s z e re s e n k e n y e r e t . sem 137-e n A m in d a k tív k e re s n e k re n d ­ v á ro s nagyüzem ei és v á l l a l a t a i 1 3 2 8 c i g á n y t f o g l a l k o z t a t n a k , f e le v i d é k r ő l j á r b e d o lg o z n i. A f o g l a l k o z ­ ta to tta k h a r m in c s z á z a lék a jó l d o lg o z ik , n e g y v e n - n e g y v e n ö t s z á z a lé k k a l s o k a p r o b ­ lé m a . A z á lla n d ó h á ro m n e g y e d e lö s ü v e g g y á r b a n d o lg o z n a k — m u n k a h e l y v á lt o z t a t ó k c ig á n y . A s a lg ó ta r já n i ö b ­ m a jd n e m tö b b s é g ü k m u n k á t v é g e z ; le h o r d ó , h á ro m s z á z a n nehéz fiz ik a i b e h o rd ó . L e g in ­ k á b b a h u tá k n á l t a lá lju k ő k e t, f ö n n a k e ­ m ence e lő tti p o ro n d o n , á lln a k a re k k e n ő vázává fú jjá k az egym ás hőségben, és m e lle t t p o h á rrá , ü v e g e t. E ls ő v e z e t ő : „Sok az analfabéta, a nyolc osztályt el nem végzett. Szakmun­ kásként alig-alig dolgozik valaki. Renge­ teg az igazolatlan távolmaradás. De van nálunk olyan cigány is, aki városi ta­ nácstag, brigádvezető, alapszervezeti párttitkár. És meg tudom magának mutatni azt a kislányt, aki magyarosította a nevét, albérletbe költözött, és a köszönését sem fogadta a rokonainak.” M á s o d ik v e z e t ő : „A háromnapos h i­ ányzást m i úgy h ívju k: cigánybetegség. De egyre többen dolgozzák le rendesen a munkaidőt, főként azok, akik emberibb lakáskörülmények közé kerültek. Sajnos, hogy elkülönülnek még azok i s . . . Ebéd­ időben m i leülünk ide a kisasztalhoz, hív­ ju k őket, csak nem jönnek, ott kucorog­ nak a kemence mellett, és szeletelik a szalonnát.” E ls ő m u n k á s : „Igen. én vagyok a párttitkár. Munkásőr is. Ne haragudj on. hogy halkan beszélek, de az elmúlt héten vették k i a mandulámat... Bejöttem. Kell a pénz. Több m int huszonkét éve dolgo­ zom az üveggyárban, négyezer forintot keresek, öröklakást veszünk, takarékosko­ dunk. És kell a pénz a két gyerekre i s . . . ” M á s o d ik m u n k á s : „Én vettem el azok­ nak a lányát, akik ma bontják a házukat. A fiam is segít nekik, majd én is odame­ gyek. Hozzánk költöznek az öregek... Nézze, az üveggyári munka nem gyerek­ játék, kiveszi az erőt. Ezért akad olyan, aki nyáron elmegy, télen visszajön, mert akkor legalább jó a meleg itt. Ha fölme­ gyünk az üzemorvoshoz? K iír három nap­ ra! M it vitázzon? A cigány mondja a ma­ gáét, »elrontottam a gyomromat, doktor úr, hasogat a fejem, jaj, segítsen doktor úr«, az orvos k iírja ; elhallgat, tisztelettudóan köszön, és megy a dolgára... De akinek kell a pénz, annak nem fáj semmije! A k i bútort akar venni, annak nincs elrontva a gyomra! Az ráhajt a munkára, hogy v i­ gye valam ire!” H a r m a d ik m u n k á s : „Nem szeretnek túlzottan minket. De szükségük van ránk. Persze, jobb azért a helyzet, m int régen volt, azt a hangot már senki sem engedhe­ ti meg magának velünk szemben, amit ak­ kor megengedhetett. Nem ülünk az aszta­ lukhoz? Ők szalámit esznek, m i szalon­ nát... Nekünk kétszeresen kell spórol­ nunk, hogy valamire vigyük, mert ők már 9 �régebben kézhez kaptak mindent. Van, aki bejön velünk egy pohár borra vagy sörre a kocsmába, lehajtja, aztán fizet egyet ő is, s megy a dolgára. Hozzánk, a lakásunkba még senki el nem jö tt a b ri­ gádból. Pedig tudom, hogy látogatják egy­ mást rendszeresen, mesélik az együtt töl­ tött névnapokat. Ha buszkirándulásra me­ gyünk, s hozzuk a feleségünket, már ott a fal közöttünk. Külön ülünk, csoportba verődve bóklászunk utánuk.” III. HELYSZÍN A P é c s k ő - d o m b r ó l k ik ö lt ö z n e k , és o t t ­ h o n t a l a p í t a n a k a r é g i m u n k á s k o ló n iá k o n . A h o l é p í t k e z n e k , o t t a le g g y o r s a b b ille s z k e d é s . A h o l kész la k á s o k b a a be­ k ö lt ö z ­ n e k , m i n t Z a g y v a p á lf a lv á n , a H ő s ö k ú t j á n , o t t ö v é k a z u t c a . N e m s z a b a d z á r t te le p e t l é t r e h o z n i, d e e l k e r ü lh e t e t l e n , n y o lc c s a lá d ne k ö lt ö z z é k S a lg ó t a r já n k a r é já b a n , m ég é ln e k tö b b e n m á s s a l, t a l á n s á r p u tr ib a n . hogy egym ás h a t- m e llé . Z a g y v a p á lf a lv á n szom szédságban egy­ u g y a n a z z a l, a k i v e l r é g e n Az u tc a e g y ik fe lé n a fe d e t­ le n s z e n n y v í z le f o ly ó , a k ö r z e t o r v o s i r e n ­ d e lő je e l ő t t p o r , p is z o k . A h a jd a n i m u n ­ k á s k o ló n ia f a k u l t p i r o s h á z a in a k h á ta m ö ­ g ö t t a h e g y o ld a l, d ú s e r d ő , a n n a k t ö v é b e n b a ra k k s o r-á rn y é k s z é k e k . A z ö re g n y u g d í­ ja s o k r a g a d t a k a m a g y a r o k k ö z ü l jo b b á r a i t t , a k ik n e k n e m v o lt p é n z ü k a fe lje b b Egy interjú folytatódik A m it Hibó Tamás, Szujó Zoltán gra­ fikusművész és Földi Péter festőművész a folyóirat 1976. 2. számában elmondott saját alkotó tevékenységéről, mindaz Nógrád me­ gye képzőművészeti életére is tartozik. Sőt igényli gondjaik szélesebb körű megvitatá­ sát. A fiatal képzőművészek (hogy ne pá­ lyakezdőt mondjunk) nyilatkozatát három, pályája derekán álló művésszel olvastattam el. és kértem k i véleményüket. A Választás azért esett Iványi Ödön festőművészre, Czinke Ferenc grafikusművészre (Munkácsydíjas és Érdemes művész) és Lóránt János festőművészre (Munkácsy-díjas), mert hosz­ szabb-rövidebb ideig hivatalos funkciót is betöltötték, illetve betöltenek a Képzőművé­ szeti Szövetség észak-magyarországi területi szervezetében; kellő ismerettel és tapaszta­ lattal rendelkeznek az alkotó munka társa­ dalmi feltételeit illetően; biztosabban mond­ hatnak véleményt pályájuk elején álló mű­ vésztársaik gondjairól, terveiről. IV Á N Y I ÖDÖN A síküveggyárból jönnek hozzá vendé­ gek, nem tud fogadni, mondja a telefonba, amikor először keresem. Másnap egy párt­ taggyűlés és egy másik szocialista brigád látogatása között lesz alkalmunk a beszélge­ tésre: állapodunk meg. Hamarább érke­ zem, m int ahogy megbeszéltük, nincs még otthon. Míg megérkezik, a felesége tart szó­ val. A jó beosztású, kellemesen berendezett lakásban mi sem könnyebb, m int beszélget­ ni és várakozni. 10 le v ő m o d e r n la k á s o k á t v é t e lé r e . A X I. k ö rz e t p á r t b iz a lm ija i p a n a s z k o d n a k . E ls ő n y u g d í j a s : „Én 1950-től tíz éven át TIT-előadóként vettem részt az analfa­ bétizmus felszámolásában. Háromhóna­ pos tanfolyamokat tartottunk, megértet­ tem, hogy fontos probléma a cigányok felemelkedése. De most egy nyugodt te­ lepre ráeresztették a vészt, ötven család jö tt, a vendéglőből bicskadobáló lett, fé­ lünk kimenni az utcára.” M á s o d ik n y u g d í j a s : „Megzavarták a m i öreg éveinket. Hiába dolgoztam annyi éven át a rendszerért, élnem sem érde­ mes, az idegeim felőrlődtek, vénségemre ezt kellett megélnem! Szólni nekik? Hát leütnek! M it kapnak érte, három hóna­ pot? K i kellene őket vin n i egy elhagyott tanyára, ott kutyálkodhatnának... Ez nem Zöldfa, ez nem Hársfa, ez nem Hősök út­ ja, hanem Pécskő utca!” „Szinte nem is igaz, min­ den más, m int fenn Pécskőn. Kis kunyhó­ ban éltünk, most a lakás tágas, vehetek bele bútort. Nekem csak két dolog van a világon, a család, meg a munka. Mondom magának, szégyellem olykor a fajtámat, hogy egyesek még itt sem akarnak a régi m ivoltukból kimozdulni. Legszívesebben elköltöznék vissza Tarjánba, persze ilyen E ls ő c i g á n y : Amikor megjön, már az előszobából el­ nézést kér, pedig a helyemről nem is lát­ hatom. A szemüvege nincs kéznél, így fel­ olvasom a fiatalokkal készített interjút: hümmög, nevet, ciccent, egyetért. Amikor felteszem az első kérdést, elkomolyodik, já­ tékos humora ugyan nem hagyja el, de időnként hosszan elgondolkodik, mielőtt vá­ laszolna. — Egy baja van a Madách-ösztön­ díjnak: hogy nem ösztöndíj, hanem zseb­ pénz. Megmagyarázom... Szerintem egy ösztöndíj akkor jó, ha minden más olyan tevékenységtől függetleníti a jutalmazot­ tat, amely akadályozta az alkotó tevé­ kenységben. Biztosítja számára a megél­ hetést, hosszabb ideig, mondjuk egy évig mentesíti az egzisztenciális kötött­ ségektől. De hétezer fo rin t...? És két hónapig...? Ez zsebpénz. Mert ettől a díjazottnak még nem lesz lényegesen több ideje. Tehát éppen, ami a szándé­ ka — az alkotás —, az nem valósul meg. De ha, mondjuk, Szujó Zoltán és Földi Péter egy évig megkapná a fizetését, és nem kellene bejárni a munkahelyére, ha­ nem közben szabadon alkothatna — ez ösztöndíj lenne. Tudom magamról, m it jelent reggel­ től dolgozni, aztán délután vagy este fes­ teni. Az már csak pacsmagolás. Idő kell a belelendülésre, s akkor még nem is biztos, hogy elmélyedtünk a munkában: az elmélyült művészi alkotó munkához hosszabb, egybefüggő és zavartalan sza­ bad idő kell. Ez az idő pedig nem dél­ utánokban és néhány napban mérendő. Sokszor még néhány hónapban sem. Egy szép lakásba. . . Én nem szólok, még meg­ vernének ! Ha szólok, az kétértelmű, ha nem szólok, békesség. Nevelni kellene őket. Csak hát, kinek van erre ereje, ide­ je?” M á s o d ik c ig á n y (a kocsm a e lő tt) : „Nem csinálunk mi semmit, ha nem vaca­ kolnak. Ha meg vacakolnak, úgy kell ne­ k ik ! Hallgatni nem fogjuk a megjegy­ zéseiket, nézni, ahogyan összesúgnak, hogy m i tetvesek vagyunk, meg m it tudom én . . . Elhordjuk az erdőt? Övék az er­ dő? Énekelünk az utcán? Az övék az ut­ ca? A gyerekek verekednek? Én is vere­ kedtem apró koromban. Most is, ha fel­ idegesítenek. Beszéljenek velünk ember­ módra, akkor választ is kapnak ember­ módra!” A ugyan búcsú nem a k a l a p já t , n e m e lk ö s z ö n . A zi fe lh ő tle n . Az m unka c s a k t ő l ü n k , p u t r i j á t ó l is t a n á c s o n a z t m o n d j á k , a z ig a ­ akkor k e z d ő d ik , c ig á n y d o m b . M e r t é le tfo r m a az csak s z é t h u llá s á t , m é g v á r n i k e l l. A az ha a az e re d m é n y e k re t ü r e lm e , s e g íts é g e s z o k á s o k á t v é t e lé b e n , d e t o v á b b a z e lk ü lö n ü lé s e ltű n ik e lin d í tja fo ly a m a to n s o k a t g y o r ­ s íth a t a k ö rn y e z e t ja ö re g e k r á n k m o s o ly o g n a k , a z e m b e r e m e li a la s s í t h a t ­ és a m e g k ü lö n b ö z t e t é s . Tamás Ervin év már jelent valamit — a pályakezdők­ nek különösen. — M i a véleményed az „utánpótlás­ ró l” . Van-e elegendő számú fiatal, aki felfrissíti és folytatja megyénk jó kezde­ ményezéseit? — Szerintem nincs. A három Ma­ dách-ösztöndíjasból is csak egy van a helyén, egyedül őt ille ti meg a „hivatásos művész” cím. Tagja az Alapnak, a terü­ leti szervezetnek — Hibó Tamásról van szó —, róla elmondhatjuk, hogy rajta van a sínen. (Más kérdés, hogy milyenek a körülményei.) Megértem Hibó Tamás tiltakozását az ellen, hogy más úgynevezett pályakez­ dőkkel rokonítják. Rangtalannal a rangos nem szívesen állít k i . A rang it t azt je­ lenti, hogy Hibó már megdolgozott a hi­ vatalos elismerésért, az alaptagságért, amit a másik csak szeretne elérni. Ebből is látszik, hogy az ösztöndíj odaítélésé­ nek mechanizmusát lehetne finom ítani: kérjék kí a területi szervezet megyei cso­ portjának véleményét is. Jogos az a felvetés is, hogy a to­ vábbiakban lesz-e olyan fiatal képzőmű­ vész, akinek ösztöndíjat lehet adni. Sze­ rintem pillanatnyilag nincs a megyében, aki megérdemelné. Nincs olyan pályakez­ dő, aki mögött értékelhető művészi pro­ duktum lenne. Lett volna. . . például a fiatal Molnár Béla. De elment. Pécs mel­ le, mert it t nem látta az előrelépés lehe­ tőségét. Ott igen. A területi szervezettel való együttműködés azért is hasznos szoros lenne, �mert az ösztöndíj odaítélésénél nem állna le a fiatalok sínre tételének ügye: azonnal szorgalmazni lehetne, hogy mű­ veik kerüljenek a területi szervezet elé, majd támogató javaslattal az Alaphoz. Mégis tegyük fel, hogy minden fázist sikerrel végigjárnak, és hivatalosan is művésznek minősülnek — de mi van to­ vább? Szujó marad tovább a padlásszo­ bában, Hibónak képtelenek műterem cél­ jára kiutalni egy kihasználatlan pincehe­ lyiséget... m int ahogy a másfél évtized­ del ezelőtt felépített, rosszul konstruált, elszabott műteremlakások átadása óta nem történt semmi?! — Van olyan vélemény, hogy sok a művész és kicsi a megye — tehát szá­ mukat sem kell szaporítani. — Biztos, hogy egy megye képtelen eltartani ennyi művészt, s ebben a hely­ zetben nem a számszerűség, hanem a minőség felőli közelítés a fontos. Köve­ telmény, hogy országos nívót érjenek el az it t élők, hiszen ott igazolódik a tehet­ ség. Én azt hiszem, a józanul gondolkodó művészek nem is igénylik, hogy a me­ gye tartsa el őket, bár a maga módján a megye amúgy is támogatja a művésze­ ket: tanári állásokkal, szocialista szerző­ désekkel stb. A megye és a két város ott állhatna a sarkára, hogy a muráiis megbízásokból többet kapjanak a helyi művészek, hiszen a megbízó, beruházó mindig válogathat. — Ezek szerint szükségesnek tartod az utánpótlás nevelését és a művészek további betelepítését? — M it mondjak? 18 éve vezetek képzőművészeti szakkört, kike rü lt a ke­ zem alól két Képzőművészeti Főiskolát végzett: Fábián Gyöngyvér Pesten ma­ radt, Hibó Tamás hazajött. Az Iparmű­ vészeti Főiskolán egy tanítványom vég­ zett ipari formatervezőként (Félegyházi Károly) — Pesten maradt. Az Iparmű­ vészeti Főiskolán most hat tanítványom van, zömében ők is Pesten maradnak... Tehetségben utánpótlás mindig volt és lesz is; az a kérdés, meg tudja-e tartani őket magának a megye. — Váltsunk témát: m i a véleményed az „alkotói közösség” kérdéséről? — Nem vagyok híve az „alkotói kö­ zösségnek” . Vagy jó barátságban vagyok valakivel, vagy nem. Előnye is van an­ nak, hogy a megyében élő művészek kö­ zött nem annyira szoros a kapcsolat, amennyire a kívülállók szeretnék. Egyé­ nibbek maradnak így az emberek, m in­ denkinek megőrződik az egyéni felfogá­ sa, nem csinálnak „iskolát” . Különben sem értem egészen, hogyan értik az „a l­ kotói közösséget” . Egyet tudok: én m in­ denkit szívesen látok, többekkel meg szoktam beszélni a dolgokat. De aztán mindenki dolgozzon, s a maga felfogása szerint. Az alkotói közösség spontán fo r­ málódik, a barátságon múlik. — Szerinted a fiatalok nyilatkozatá­ ból kirajzolódó közérzetnek van köze a megye képzőművészeti életének egészé­ hez? — Nekem jó a közérzetem. Tudniil­ lik van annyi saját megoldásra váró problémám, ami nem engedi, hogy egye­ dül érezzem magam. Más kérdés, hogy időnként jó l jönne, ha kibeszélgethetném magam — amihez nem feltétlenül mű­ vész szükséges: az értelmes laikus az igazán jó beszélgető partner. — Ezt volt alkalmam tapasztalni több, közösen tartott közönség-művész találkozó alkalmával is. Éppen ezért kér­ dezem — m árm int a közönség m iatt — : az utóbbi években csökkenni vagy in ­ kább stagnálni látszik például a tava­ szi tárlat színvonala. Szerinted össze­ függ-e ez is a képzőművészeti élet álta­ lad is érintett ellentmondásaival? CZINKE FERENC Még tart az óra, amikor megérkezem a Bolyai Gimnáziumba, ahol Czinke Ferenc ta­ nít. A vitrinekbe rendezett néprajzi kollek­ ciót szemlélem, am it Czinke Ferenc ösztön­ zésére gyűjtöttek össze a tanulók — az el­ ső darabokat talán még a mi évfolyamunk, úgy nyolc-tíz évvel ezelőtt. A következő órán már én is bent ülök, s élvezettel hall­ gatom a húszperces feladatmegjelölést, amelynek felébe metszett bürök a tárgya. A rövid előadás a biológiát és a látszatlant, az organikus lét és a szellemi szféra mítoszát öleli fel — m int diákkoromban. Míg a ta­ nulók dolgoznak, mi félrehúzódva, halkan beszélgetünk. — A tavaszi tárlat az Észak-ma­ gyarországi Területi Szervezetre épülne, — Az első, ami szembetűnt, a Ma­ s ebből adódik az első gond. Miskolc dách-ösztöndíj adományozásának meg­ amolyan fióktárlatnak tekinti, az ott élő ítélése. Az a fajta aggodalom, miszerint művészek nem vonulnak fel megfelelő lesz-e minden évben, aki megérdemli? Ez anyaggal. Ez pedig döntő módon megha­ úgy vetődött fel, mintha máris hibáztak tározza a tárlat színvonalát. Lehetséges, volna az adományozásnál. Bár minden hogy a kiállítóterem hiánya is közre­ évben akadt olyan, akinek méltányosan játszik ebben. Egy ismerős kolléga — pe­ oda lehetett ítélni. Szerintem, akik az dig díjat is kapott it t — azt mondta: ösztöndíjjal gazdálkodnak, tudták és nem küld többet ide semmit, mert most tudják, kinek adják. S úgy gondolom, harmadik alkalommal kerül a folyosó­ hogy amikor nem akad majd arra érde­ ra a képe. A másik gond: alkotásokat két mes személy, nem osztják k i az ösztön­ okból küldenek a művészek a kiállítások­ díjat. ra: 1. rangot jelent ott részt venni (Tar­ A m i ennél is jobban megütötte a ján nem tud ilyen rangot biztosítani): 2. fülemet, hogy mindenki mennyire „tisz­ abban reménykednek, hogy vagy díjat tában van” az itte n i művészeti közélet kapnak, vagy megvásárolják az alkotá­ minőségével. Holott merőben üres elkép­ sukat (tehát az anyagi érdek miatt). A r­ zelés, ha egyesek úgy képzelik el a mű­ ról sem vagyok meggyőződve, hogy a vészeti közéletet, hogy havonta gyűljünk legjobb munkáikat kü ld ik be egyesek a össze, m in t a régi ipartestületben. Ter­ tavaszi tárlatra, akár a megyéből is ... mészetes, a rendszeres összejövetelek is Vagy. O tt van a zománcbiennálé. hasznosak lennének, de a napi elfoglalt­ Egyre inkább összeszűkül. Ok? A díjak­ ság és az alkotó munka ezt nem teszi le­ kal nem úgy bánnak, ahogy k e ll... hetővé: lényegesen felgyorsultabb az Konstruktívan, pártatlanul kell szer­ élettempónk, semmint, hogy lehetséges vezni a kiállításokat. A meghívólevél m i­ lenne a gyakori találkozás. Egyébként is: nőségétől a személyes kapcsolatokon át a a közösség művekre épül. Ahogy a költő legkülönbözőbb, lényegtelennek tűnő ap­ mondja: nem a pacsirta fontos, hanem a róságokig, sok mindenen m úlik egy k i­ dal. A kiállítási gyakorlatban — mely­ állítás sikere. A besztercebányai grafikai ben egyéni és kollektív kiállítások is biennáléhoz egy évvel előtte függetlení­ vannak — szembesülnek a művek és mű­ tenek egy embert. Ha valaminek színvo­ vek, alkotók és alkotók. nalat akarunk adni, nem lehet balkézről — A fiatalok éppen ezt keveslik. Sze­ csinálni... Van még egy gond: a rangso­ retnék, ha nem pusztán a kiállítások rolás. A szakmai rangsorolás híve va­ nyújtanának alkalm i találkozási lehető­ gyok, nem valami — külsődleges szem­ ségeket. pontok szerinti — hivatalos rangsorolásé. — Az igaz, hogy minden induló fia ­ Más megyében ilyen nincsen. I t t elásnak tal meghitt közösségre vágyik, ahol vá­ embereket évekre, aztán megint alányúl­ laszt kaphat kérdéseire, vagy egyszerűen nak. Ez káros. A tehetség kifutása csak megfogalmazhatja, kimondhatja bel­ ugyanis nem néhány napra szól: a mai változó világban a művészi változások és ső kételyeit. Erre ma nincs meg a lehe­ tőség. A járható út, amin én is végig­ válságok is gyakoriak, a váltások ered­ ményei nem máról holnapra érnek be. a mentem fiatal koromban: a becsült mes­ terhez el kell vinni a munkákat, hadd hullámvölgyből kilábalni nem egyik p il­ ítélje meg. S kérjenek tőle tanácsot. Ez lanatról a másikra sikerül. elől senki sem zárkózik el. Közben megérkeztek a szocialista brigád tagjai, elhelyezkedtek, figyelik a beszélgeté­ sünket. Maradnék még, szívesen részt ven­ nék ezen a közönség-művész találkozón is, m int azon az emlékezetes Somlyó-bánya­ telepin. De itt nincs szükség rám, a házigazda tudja a kötelességét — A területi szervezetnek nem len­ ne ebben feladata? — A területi szervezet a Képzőmű­ vészeti Szövetség része, s a szövetség nem műhely. Minden művész bizonyos értelemben „maszek” : őket kell tömörí­ teni a területi szervezet révén. A terüle­ ti szervezet orientáljon, organizáljon egyegy kiállításra, hívja fel a figyelmet ak­ 11 �tuális gondokra és lehetőségekre, képvi­ selje a művészek érdekeit. Szervezet te­ hát, és nem műhely — és főleg: nem festheti meg senki helyett a képet. Ha pedig valakinek nincs művészba­ rátja, az egyéni kérdés. A barátot maga választja meg az ember, s a szakmán kí­ vü li is lehet kitűnő barát. Különben: ha nem lenne művészeti közélet, akkor nem lenne Hibó Tamásinak a ZIM-ben fixfize ­ téses állása — ami biztosabb egzisztenci­ át és jobb lehetőségeket n yú jt az alko­ tásra. m int az úgynevezett „szabadúszó” életmód — : ugyanígy Földi Péternek és Szujó Zoltánnak nem lenne folyamatban az alaptaggá való felvétele. — Ez igaz. de mintha a rossz közér­ zet oka nem egyedül a pályakezdéssel függne össze. A fiatalok is a megye kép­ zőművészeti életének egészére vonatkoz­ tatták fenntartásaikat. — Az ember maga csinálja a saját közérzetét. A közérzet alakítható, a lépte­ inket kell ennek megfelelően igazíta­ nunk. Ebben a kérdésben pedig első a munka: a közérzet meghatározója a vég­ zett munkából támadó elégedettség, vagy elégedetlenség. Persze van egy olyan típusa is a közérzetteremtőnek, aki eleve negatívnak állítja be magát, spekulatív módon kiöt­ li rossz közérzetét, hogy aztán mindenki őt legyen kénytelen istápolni. — Van azért egy nem elhanyagolha­ tó szempont: a körülmények kérdése. Ez már nem kizárólag a szubjektív szándé­ kon múlik. — Divattá vált (nem is olyan régen, és nem csak nálunk) szidni a hivatalt, a vezetést. Ahhoz, hogy törődjenek va­ lakivel, olyan szintű munkát kell produ­ kálni, ami eleve méltán kihívia a törő­ dést, az anyagi gondoskodást. Nem aka­ rom ezzel a vezetést védeni. Továbbá: én például az interjúból tudom meg, milyenek Szujó Zoltán kö­ rülményei, s ezen jó lenne mielőbb ja­ vítani: nem túlzás, ha azt mondom, hogy képeinek negatív világa éppen a körül­ 12 ményeiből fakad. (Persze ne kizárólag azért javítsunk valakinek a körülménye­ in, hogy hangulatosabb alkotásai legye­ nek. hanem az emberért, a művészért magáért.) Tehát van igazság is a nyilat­ kozatokban. De ezeket meg kell szűr­ nünk... Egy műtermes lakás ma anyagi­ akban többet jelent, m int egy Kossuthdíj. És ha én k i tudtam és tudom várni a tervek megvalósulását (pedig már nem éppen a pályám elején állok), akkor ez a fiatalokról is feltételezhető lehetne. (T u dniillik: én is egy egyszobás lakásban lakom, még ha az műtermes is.) A fiata­ loknak két szempontot érdemes alapo­ sabban megfontolniuk: először is a köz­ eletiséget. A ku ltúrpolitika joggal várja el minden művésztől a közélethez kapcsoló­ dó tevékenységet is. Szujó Zoltán k iá llí­ tása az endrődi tanyasi kollégiumban, és más kiállításai, Földi Péter ankétokon való részvétele, előadásai a rajztanításról pedagógus kollégáinak — már a fiatalok ilyen irányú törekvéseit is jelzik. Továb­ bá: egy interjú ne panaszfal legyen, ha­ nem önvizsgálódás. De természetesen ne legyen langyos, vagy esetleg sértésig me­ nő... — Azt hiszem, minden lényeges kér­ dést érintettünk. — Nem. Szeretnék még valamit mondani: az autodidaktizmusról van szó. Az interjúd cáfolni igyekezett, mégis in­ kább megerősítette az autodidaktizmus­ sal kapcsolatos téves nézeteket. Ugyanis amikor valaki magát ma autodidaktának nevezi, az csaknem hencegés. (Nem ezt teszi egyébként sem Szujó, sem Földi.) Először is: egy rajztanár nem autodidak­ ta. Másodszor: aki egy dekorációs iskolát kiválóan elvégzett, szintén nem autodi­ dakta, ne is nevezze magát autodidaktá­ nak. És más se nevezze annak azt, aki megkapott minden szakmai alapot. H i­ szen például Földi Péter p rim itív népmű­ vész lenne, vagy csak hosszú vajúdás után ju to tt volna el ide — az ecsetnek és a színeknek ilyen fokú kezeléséig —, ha valóban autodidakta lenne. Már kicsengettek, vége a tanításnak. A folyosó és az aula tele a tantermekből kitó­ duló gyerekekkel. LÓRÁNT JÁNOS A műterem padlóján szanaszét vázlatok, a falnak támasztva gondosan kifeszített, le­ alapozott vásznak. Emitt jugoszláviai kiállí­ tásának anyaga. Alig teszi le a vitatott interjú szöve­ gét, máris kijelenti: „több elvi problémáról írtam volna a helyedben.” — M i a véleményed — kérdezem vissza — a kimondva vagy kimondatla­ nul is megfogalmazódó „légkörről” ? M in t a területi szervezet jelenlegi titk á ­ rá t is kérdezlek. — Légkör? Csak hasonlítással lehet megállapítani. Hogy van-e például más — úgynevezett: „légkör” — Miskolcon; Debrecenben, Pécsett vagy Szentend­ rén? A város és a megye egyetlen mű­ vészt sem tudna eltartani, ha egy em­ berre fordítaná a rendelkezésére álló tel­ jes összeget: összesen évi 60—70 ezer fo rin tró l van szó mindössze. Nagyjából ez a helyzet más megyékben is, s ezzel mindenkinek tisztában kell lennie. Példá­ ul Balassagyarmatra úgy jö tt volna „le ” egy szobrász, ha évi 60 ezer fo rin t jöve­ delmet biztosítanak neki a vásárlások és egyebek révén. Nagyon sokan nem látják reáli­ san a helyzetet. Azt várják, hogy jelentő­ sebb anyagiakkal támogassa őket a me­ gye. A realitások ismeretében ez lehetet­ len. A megye így senkit sem ta rt el je­ lenleg. De nem is ez a dolga. — Miben látod a megoldást? — A megyének valóban nem az a dolga, hogy eltartsa a művészeket. V i­ szont a jelenleginél nagyobb gondoskodás érzetét is lehetne kelteni. Az olyan alko­ tókörülmények jobbátétele, m int a Szu­ jóé és Hibóé, a minimumhoz tartozik. Az lenne a jó, ha a területi szervezet bármelyik tagja elmegy az illetékes mű­ velődésügyi osztályra, ott rögtön szót ér­ tene bármilyen problémával kapcsolat­ ban, és nem kellene kerülő utakon — mondjuk a pártbizottságon keresztül — elintézni az ügyét. Ne venné egyik hiva­ tal sem terhesnek, hogy it t művészek élnek. Sőt, olykor büszkék is lehetnének, ha a megye művészei másutt jó l szere­ pelnek. Mert például az a tapasztalatom, hogy a hivatalok a vendégművészekkel nyájasabbak, több mindent elintéznek nekik, ezért azok ide máskor is szívesen visszatérnek. Ez jó, de az egyenlőség se rossz. Persze, hiba lenne megfeledkezni az eredményekről. Olyan nagyszerű lépések­ re gondolok, m int a szocialista szerződések megkötése az üzemekkel, amit a salgótarjá­ ni pártbizottság kezdeményezett; vagy olyan aprónak tűnő, de a művész mun­ káját pozitívan befolyásoló tényekről, hogy a városi tanács segített a művé­ �szek gyerekeinek óvodai elhelyezésében. A művelődésügyi osztályokkal együtt már azt is elértük, hogy a kisebb munkák (oklevelek, rézkarcok, plakettek, nyom­ tatványok) tervezésében a megyében élő művészekre támaszkodnak. A nagyobb megbízásokat viszont változatlanul a me­ gyén kívüliek kapják. — Miért? — A Képzőművészeti Lektorátus ugyanis nem bízik a megyében élő mű­ vészek kvalitásában. Ezt kifejezetten meg is m ondták... — A kvalitás kérdése összefügg-e a megyében rendelkezésre álló anyagi ja­ vak „elosztásával” ? — A megyében valóban különböző kvalitású művészek élnek. A megye és a város kialakult mérce szerint vásárol. Szerepet kap ebben a kvalitás, a társa­ dalmi-közéleti munka, s van tartalm i-te­ m atikai igény is. Ez szerintem helyes. De ebből persze az is következik, hogy nem mindenkitől vesznek minden évben, és nem egyformán díjazzák valamennyi itt élő művészt. Aminek viszont következ­ ménye, hogy ha az egyik azt lá tja : a másiknak több van, máris azt kiá ltja : „rossz a légkör” . Holott jó, ha a művé­ szek évi jövedelmének 10 százalékát adja a megyei és városi támogatás. A helyi alkotók túlnyomó többségének megfelelő állása van; aki tagja az Alap­ nak, rendszeresen küldhet a heti zsürire (ez 52 alkalom, amiből ha 20 alkalommal vásárolnak is tőle, jó l megél az illető); rengeteg pályázat, kiállítás van, amelyek­ ről rendszeresen tájékoztatjuk a tagsá­ got. Ez mind-mind anyagi és munkalehe­ tőség. — Élnek is ezekkel a lehetőségekkel a művészek? Az utóbbi évek tavaszi tár­ latai és a legutóbbi tanácsi pályázat nem ezt látszanak bizonyítani. — A tárlatok és pályázatok kérdése két dolog. Ha egy pályázatra beküldök a „dolgaimból” , rendszerint díjat akarok kapni, erkölcsi és anyagi sikerre számí­ tok. Ha ezért veszek részt, akkor úgy is csinálom meg a képet. Néha viszont úgy érzem, a területi és megyei pályázatokon mintha nem is akarnának egyesek díjat ka p n i... — Azt jelenti ez, hogy nincsenek „megcsinálva” a képek? — Nincsenek. Pedig egy ember felkészültségét abban is lehet lemérni, hogy például m it tud a kötött tematikán be­ lül produkálni. — Objektívek-e a díjazások? — Átka ez a kiállításoknak, különö­ sen a vidéki országos kiállításoknak. Ta­ lán a balatoni nyári tárlat és az egri akvarell biennálé a kivétel. Ahol nem lehet tudni a díjak alapján, hogy melyik megyében van a kiállítás. Országos gond ez. Gondoljuk meg, hogy Budapesten a fiatalok Stúdió-kiállításán kívül nincs tárlat, ahol díjat lehet ka pn i... — Látsz-e valamilyen megoldást a helyi kiállítási gyakorlatra vonatkozóan? — A csoportos kiállítások elhalóban vannak. Nem szükséges, hogy a teljes alkotó gárda lépjen egyszerre színre. Erősítené a megye képzőművészetét is, ha hasonló törekvésű 3-4 ember állítana ki együtt. Még azt is el tudom képzelni, hogy a megyében élő jó l „akvarellezők” állítsanak kí együtt. Persze: a lényeg a tartalm i rokonság és nem a m űfaji. Azt hiszem, ez sok elvi kérdést is tisztázna... A legutóbbi tavaszi tárlat kapcsán erő­ södött meg bennem ennek a kiállítási koncepciónak a helyessége. Hogyan lehet ugyanis egy jubileum i tárlaton megfele­ lően szerepelni egy-két művel? Viszont, ha valaki többet állíthat ki, jobban meg lehet ismerni; nem beszélve arról, hogy nagyobb felelősséggel is készül, m ert tud­ ja, kikkel szerepel együtt, s a munkája nem vész el a seregnyi kiállító között. — Ezek szerint: aligha beszélhetünk a megyében alkotói kollektíváról? — Hol lehetne azt lemérni, hogy van-e it t kollektív munka? Például ami­ kor a Hazafias Népfront képaukciót ren­ dezett Vietnam érdekében, úgy tűn t: van kollektíva, mert mindenki hozta a munkáját. I t t volt aztán a tanácsi pályá­ zat: sokan távolmaradtak. Tehát nincs kollektíva? De it t volt a képzőművésze­ ti világhét. Viszonylag jó l sikerült. Te­ hát mégis van kollektíva? Banálisnak ható dolgot mondok. Baj az, hogy nincs egy hely, ahol a megye művészei összegyűlhetnének. Reméljük, a megépülő múzeumban ilyen hely is akad. Az emberi kapcsolatok olyanok, hogy az évi két megyei értekezletünkön nem le­ het megismerni senkit. Van a kit mogor­ vának, szótlannak látunk, de ha megis­ mernénk, esetleg kiderülne, hogy meleg­ szívű ember — elvi kérdések tisztázód­ hatnának a beszélgetések során. De festeni mindenki egyedül fest. A gyakoribb találkozás mégis fontos lenne. Mert véleményt tisztáz, és érdekközösséget alakít. Teljesen privát vélemény: olyan ro­ hanó korban élünk — bármilyen közhely is —, hogy alig érünk rá törődeni a má­ sikkal. És nem mindenki érez felelőssé­ get az embertársai iránt. Ez szimpátia és egyebek kérdése is. Persze, akinek mun­ kájánál fogva kötelessége a törődés, az nem mondhatja ugyanezt. A megye mű­ velődésében olyan súlya van a képzőmű­ vészetnek, hogy nagyobb törődést érde­ melne. — Hogyan látod az „utánpótlás” kérdését? — Az eddigi Madách-ösztöndíiasok- ban, és több kezdő rajztanárban (akiket talán most még ne említsünk név sze­ rint) én nagyobb lehetőséget látok, m int sok, pályán levő művészben. A Madáchösztöndíjasok most már rendszeresen év­ ről évre biztos pontjai a kollektív tár­ latoknak. Van tehát utánpótlás, méghoz­ zá megyei forrásból. A pályakezdők támogatásának jó formája a Madách-ösztöndíj. Abban v i­ szont Hibó Tamásnak teljesen igaza van, hogy nem kell minden évben kiosztani. De akik eddig kapták, mind megérde­ melték. A másik kérdésben is igaza van Hibó Tamásnak. A befejezést, magát a „beszámoló” kiállítást ünnepélyesebbé le­ hetne tenni: megfelelő nyilvánosságú k i­ állítást tehát, katalógussal, megnyitóval együtt, ahogy azt illik . Jó lenne aztán az is, ha a kijelöléskor a területi szer­ vezet véleményét is kikérnék: ha pártat­ lant akarnak, hívjanak Miskolcról vagy Egerből véleményezőt, neves alkotót. A rra is szükség lenne persze a m in­ dennapok során, hogy a kezdők kikér­ jék az idősebb kollégák véleményét, (ezt nem is annyira a magam nevében mon­ dom, hanem a többiekében), s ne egy ember véleményére legyen kíváncsi az induló fiatal ember, hiszen mindenkinek van átadható tapasztalata és véleménye. A fiatalok nyilatkozata azt a már korábbi véleményemet is megerősítette, hogy it t rövid időn belül tisztázódni kell alapkérdéseknek: 1. K i m iért fest? 2. Kí m it ér a szakmában? Nincs ugyanis k i­ alakult szilárd értékrendszer sem hivata­ los részről, sem egymás munkáját illető­ en. Miután elköszönök, és becsukódik mö­ göttem az ajtó, egyedül maradok a lépcső­ házban, arra gondolok, benne hagyjam-e majd az interjúban a megegyező nem ke­ vés nyilatkozatrészletet, és az előző nyilat­ kozathoz képest új véleményeket szerepel­ tessem? Semmi nem indokolja, hogy az utóbbi mellett döntsek. Hiszen ez nem an­ két volt, ahol mindenki figyelembe vehette volna az előtte szóló véleményét. Elindulok tehát. Pál József Pál Józsefnek la p u n k 2. számában in d íto tt beszél­ getéssorozata m in d in k á b b képzőművészeti, m űvé­ szeti é le tü nk egészét átfogóan é rin tő kérdéseket ve te tt fel, s ennek fo ly tá n szerkesztőségünk (nem kis m értékben néhány e lfo g u lt vagy egymással ütköző m egállapítás m ia tt is) feladatának é rzi a tisztázó összegzést a P alócföld következő számá­ ban. 13 �Látogatóban Jakoby Gyulánál 1975 nyarán, messziről érkezve, Sal­ gótarján főterén beszélgető, tanakodó csoportba botlottam: néhány barátom, is­ merősöm találgatta, hol töltsék az estet — hiszen végül is korán van még, m in­ denki szóra vágyik. Iparművész barátunk lakásán derült k i aztán; a nemzetközi művésztelep vendégeit fogja körbe igaz vendéglátói hévvel a társaság. Oroszul, kerékbe tö rt szláv keveréknyelven, s (ki­ ábrándító francia nyelvismeretem jóvol­ tából) franciául fo ly t a beszélgetés. Ahogy ilyenkor lenni szokott: tágult a szív, a tüdő, füstté ködlöttek a népeket, nemzeteket elválasztó (szerencsére eltű­ nőben levő) határok. A kkor nem figyeltem fel Jakoby Gyulára. A telep summázásaként létrejött ka­ marakiállításon viszont megállítottak ké­ pei. A barát kíváncsiságával néztem Pe­ tő János — ismerőit is meglepő — mun­ káit, a futó ismerősök feltételezett tehet­ séget bizonyító műveit. Jakoby univer­ zumot hordozó, szinte senkire nem ha­ sonlító festményei megbillentették a ter­ met. (Mondják: nem csupán én éreztem így.) Kassa. Szembeszökő a dóm. Olvas­ mányélmények, újsághírek, át nem élt, hallott történelem. Telefonkönyv: Julius Jakoby, utca, házszám. Az utca megvan, de néhány számmal a könyvben adott előtt véget ér. Múzeumszerű épület előtt állok. A rácsos oldalajtónál borostás arcú férfi. Egy por­ tásfülkéhez utasít. Kedves leányarc az üveg mögött. Tárcsáz, nyújtja a kagylót. Rövid magyarázkodás A lakás falain képek. Három szoba n y ílik egymásból. A családiasság kevere­ dik a múzeum ízeivel. Az első szobában üldögélünk, Gyula bácsi saját készítésű diópálinkájából kínál. Szó esik a tarjáni ismerősökről, a művésztelepről. Üdvözle­ teket gyűjtögetek. A szoba falán a harmincas évek ké­ pei, alkotójuk sejthetően kedvelte Degast, és elutasította Renoirt. Aktok, franciás, könnyed biztonsággal, itt-o tt sajátos Ja­ koby-fintor, jellegzetes gesztus Valamelyik polcról egy Krúdy-kötet kerül elő (a Hét bagoly és a Boldogult úrfikoromban együtt kiadott példánya), rajta csomagolópapír borító. — Szeretem K rú d yt — magyarázza Jakoby, s nem is fűz hozzá többet. Rajzát nézegetjük a durva papíron: csak úgy „magának” ké­ szítette, bár a jellegzetesen Krúdys han­ gulat eligazító erejű: magyarázat azok­ nak is. akik nem szeretik vagy nem ér­ tik az író t... Mindenféléről beszélgetünk. Óhatat­ lanul eszembe jutnak az elöregedett ge­ 14 nerációk, öcséim barátai, akikkel ma már nem tudok szót érteni, saját szintjük alá merültek, a modern ember burka alól minduntalan kipislog az aggastyán — míg it t és most egyenletes síkká telí­ tődik a közöttünk sunyító negyven esz­ tendőnyi árok. Érzem: nem szívesen beszél magáról, munkáiról. Mesteremberek leszármazott­ ja, sokra becsüli az anyagot, kevésre a fejtegetéseket. Olyan ember, aki, ha ar­ ra való bőrdarabra bukkan, mesteri bal­ tatokat alakít belőle: szerszámos kamrája kevesek előtt ismert, a küszöbön várako­ zó szeneskosár az emberi gondosságtól válik az emberhez méltó tárggyá; a munkásruha, amit otthon vendéget nem váró pillanatban visel, nem külsőség. Töltünk a keskeny nyakú üvegből. Gizi néni antwerpeni, brüsszeli kataló­ gusokat mutat, reprodukciókat nézege­ tünk. A félig lehúzott redőny mögül be­ szivárog a délutáni napfény . A képek új viszonylatokat fednek fel, hirtelen össze­ szűkül a tér. lóban egyedi, csak rá jellemző, s adek­ vát kifejezési rendszer művészi alkatá­ hoz és dinamikus, ellentmondásos ko­ runkhoz egyaránt. A gondolat erőteljes, a fellazult formák kauzális keresésre ösz­ tönzik a szemlélőt. Malraux véleménye ö tlik eszembe: „eredetileg minden alko­ tás egy erőt sugárzó forma küzdelme egy utánzott forma ellen.” A Jakoby által transzponált világban ez a küzdelem el­ dőlt. Homályba vesznek az elődök, s a való világ tárgyai vizsgálati anyaggá je­ lentéktelenednek.) A diópálinka kitűnő. Nyelvoldó ital. Azt vitatjuk, m i az oka a soha késznek nem érzett képnek, jó-e az állandó át­ festés, vagy sem. A kérdés nyitva marad, bár eszembe ju t Claudine Nouan elmés (és kétségkívül igaz) közhelye: „a befeje­ zettség gyanús” . Úgy búcsúzunk, m int akik tudják, hamarosan találkoznak. Lehet, hogy Ja­ koby Gyula tervezett budapesti tárlatán, de hát végül is Kassa nem esik tú l mesz­ sze Salgótarjántól sem. Felállok, átsétálok a másik szobába. I t t már azokat a képeket látom, amelyek az utóbbi időszakban születtek. Eszembe ju t Ensor Soutine, sorra veszem az egész expresszionizmust. Nem sokra ju ­ tok. Talánok-on, esetlegek-en át vezet az ú t Jakoby Gyula sajátos és egyéni festé­ szetéhez — elmegy a kedvem a terminus technicusoktól (utolsó foszlányuk ez volt: expresszivitása a vonal és a ko lo rit kü­ lönös konstellációjában keresendő), ma­ rad a kép: a vérző bika, a roggyant ló, egy különös Krisztus, portrék és csopor­ tok, Jakoby gondolatai, közlései Heming­ way-ről, az életről, korunkról. Bár vándortermészetű ember va­ gyok, a visszafelé tartó vonatokat soha nem kedveltem. Most különösen nem. Ol­ daltáskámban ott kucorog vidám alap­ természetű, tréfás alteregóm. Rábeszélé­ sére nem szidom az arcomba csapó, szél­ hordta esőt. (Különös, hogy Jakoby Gyula — aki a századelőtől a hatvanas évek közepéig végigfestette az ajánlott vagy kötelező divatokat — hatvanöt éves kora körül találta meg azt a stílust, amely így va­ A lapok alján jó l olvasható egy fon­ tos és megjegyzendő név; Jakoby. Ketten ülünk a fülkében. Reproduk­ ciókat teregetek térdemre: Karácsonyi kacsaevő, A kié rt a harang szól, Zené­ szek, Nehéz út, s egy cím, amit nem ér­ tek: Nad inzerátom. H a n n Ferenc �mégis, a h ő s ö k k e l.. . v e lü k .. . — z ö ld e llt m á r r a jtu k s íri h a n t — e g y ü tt fe k ü d te k m in d e n ü tt lélekben k ih ü l t en, alant. Jobbágy K á ro ly E „vak csil lag“ -on „V ö rö s m a rty k é t kö lte m é n y t k ü ld ö tt, egyik... keveset ér, a másik... az öregnek egész elke­ H o lta n . B á r já rta k -k e lte k ők, d a jk á lv a d üh öt, ú j rem én yt, — v o lt m á rc iu s i zendülők, m árcius á ld o z a tja ké n t — seredett kedélyét fö lle p le z i, nagyon szép, de fá jd a lo m o ly ’ alakban, m in t írv a van a ligha m egjelenhet, s kérdés, az öreg fog-e v á lto z ­ ta tn i ra jta ? Szegény öreg, csak azt tu d ja írn i, am i a szívén fekszik, ő sem ta rto z ik a nem v o lta k többé m á r soha, m in t ifjú k o rb a n , tiszta, ép. M in d v á llá n h o rd ta tö rte n a sa já t szörnyű íté letét. le g újabb k o r k ö ltő i közé.” (G yu la i Pál leve­ le A ra n y Jánoshoz, a V én cig á n yró l. 1854. szept. 6.) I. Ö tve nn ég y éves. S o kakn a k „ö re g ” . S zakállában — m in t penész — a fehérség te rje d , bozontja kócosan m ered. V e d le tt ru h á b a n á ll az u dva ro n, v iz e t cipel egy ú j, fris s rózsatőnek. K e serű n m o rm o l. K ö rb e n v é r a lom b. A z ősz á g yú i fü s tö t, kö d ö t lőnek. L e tt vo ln a m ód elesni, a m ik o r dicsőség v o lt még, a tö b b iv e l e g yü tt. T üz-m en ny h e ly e tt m ost jég hid eg pokol, m ennyben a szív ko rh a d , de soha nem süt, L á tta a vész v é rfa g y la ló kezét. R ángatta ra jta a foszló ka bátot. S zo rítva to rk á t, azt fig y e lte : még m eddig b írja szusszal? M ég van-e átok? De v o lt! K ib u g g y a n t k ö n n ye i m ög ött szivárványszín c s illa n t a keserűség. S most v a k sorsa k i t m in d előbbre lö k s írja felé, é rz i a közöny hűsét. Irtó z ta tó nyom on, cso nthalm okon tá n to rg o tt csak e fo rg ó, nyomorú fö ld h á tá n és nem v o lt egyetlen roko n, k i rá b o ru lv a te tszh alálb ól f elk ö l t. És egyedül v o lt, o lya n végtelen, m á r a b etű is d ü h ö t k e lte tt benne, nem jö t t kedve írn i, o lva sni sem; a n y é k i h a n to n k a p á lt reggelente. J á rta a ke rte t. Késő ősz fa gya m eg b a rn íto tta m á r a d á liá ka t. H a llo tta . Tücsök k u ty á ja ugat, csoszogtak tá v o l nagy, idegen lábak. H og y lesz m ég ünnep? N em h it t abba sem. H a lesz is, — tu d ta — soha m eg nem é r i. . . és dohogott, kesergett szüntelen. M ost m in d e n sora századon tú l fé n y lik . II. „ A s írt h o l nem zet sü llye d e l. ..” k ik e lk e rü lté k (a k ik e t nem fe d e tt fö ld , va gy gyolcs lepel) m eg m e ntették a te stü ket, mégis, a hősökkel. . . v e lü k ... Pest, H a v á lla lta a pusztulást, a tú lé lő h iá ba él. M ik o r tá rsá na k g ö d rö t ás, maga is m e llé je alé l . „E g y e zredévnyi szenvedés k é r é lte t, va gy h a lá lt.. . ” A sorson nincs a k k o ra rés, hogy bújhass ra jta át. M e rt e néhány nap a k k o ra fé n y t á ra sztott k ö rü l, ú g y érezték, hogy r a jtu k a s írb o lt sötétje ü l. S jö h e t a k á rm i enyhülés, szelíd k ir á ly i kegy, e ld ő lt m á r : sim ítás — ü té s .. . „a z o k tó l” — egyrem egy. S te ts z h a lo tt le tt egy nemzedék, ép-testű ro k k a n ta k hada. Ezeknek ír n i van-e m ég erő, e ro p p a n t éjszaka? III És í r t egy nép nyelvén, m e ly e t m á r b elep ett a „hím es lepe” m eg a „m y rtu s -á g ” , Üstökös láng, szilaj, m eg n y ű tt vonó. s azon fe lü l a „ v ir á n y ” , „c s á b -g y ö n y ö r” , F elka pta rá egy nem zet a fe jé t — osztrák s z iru p tó l ém elygő, szegény, „g e m ü tlic h ” -ségtől m e g u n d o ro d o tt — H á t ily e n is va n ? : az ég b o lto z a tja , Létezhet, s írh a t m a lo m a pokolban? és h u lló angyal, tö r t szív, ő rü lt lé le k .. . Ez a parasztn a k „o b s it” - ta l k e v e rt, u ra k n a k „ g r a tiá ” -v a l é kesített a n ya nye lv, m in t mélyhangú hegedű, m éltósággal, szépen zengeni kezdett a szürkén szo kott é rte lem határán. Jéghideg fris s szél, lusta, la n g y id ő b e n ! C ibá ld m eg ú jra , m a is a h a ju n k a t! 15 �Dénes Géza Férfihűség Szobája sarkába terebélyes láda volt tolva. Szenet tartott benne. Ezen ü lt naphosszat, s törött lába fájó csontjait melegí­ tette a jancsikályhánál. A kályhán kormos lábasban r otyogott valami. Hol paprikás krum pli, hol feketekávé gőze emelgette a fedőt. Ez volt az egyetlen zaj a szobácskában, amit szívesen is hallgatott, m ert egyedüllétében a családi életre, a háztartással járó tevés-vevésre, a társasélet gondoskodására emlékeztette. Melléből sóhaj tört fel. Bajusza zsíros szálai ki-belengtek szá­ ja szélén a sóhaj nyomán. Felesége pár hónapja halt meg. Évek óta súlyos beteg volt, s hogy nincs belőle felgyógyulás, egyszerűen nem akarta tudomásul venni, bár lelke mélyén érezte, hogy a halál közel áll félereszes házuk küszöbéhez. Nyomasztó élete volt felesége betegsége alatt. Néha meg­ beszélte magában szomorú helyzetét az üres istállóban, ahová mindennap kiment, csak úgy megszokásból, bár régen kidög­ lö tt már belőle Manci, a nála is nyomorultabb csont-bőr igás­ ló. „Ne búsulj, K ároly! — mondogatta magának. — Hisz’ él még Julis. Még meggyógyulhat” . A m ikor erre az időre gon­ dol, érzi a sült szalonnával ízesített túróscsusza zamatos illatát. Mennyivel más is volt az, m in t most ez a paprikás krum pli. Aztán jö tt az a rettenetes nap: Julis meredten feküdt ágyá­ ban, Csuli, a korcs kuvasz szűkölve vonyított a küszöbön. Már akkor babonás rettegéssel töltötte el a kutya baljóslatú vonyí­ tása, a halál közelsége. Julis megmozdult, fuldo klott, hörgött. Szinte ma is hallja életért küzdő mondatfoszlányait. Mintha azt is mondta volna: „ Öreg, nem hagylak egyedül, magammal viszlek. Féltelek!” Igen, határozottan emlékszik rá, ezt mondta. Szabadkozni akart, de nem bírt szólni a torkát fojtogató döb­ benettől, csak gondolta, hogy ő még nem akar menni, bár­ mennyire is jó lehet ott, az ismeretlenben, J ulissal. De lehet-e ott jó? I t t a földön Julis vo lt az őrangyala, Mennyországja, mindene. De ott? Vajon várja még? Félti még? Küldi-e érte egyszer a halált, hogy magával ragadja és odavigye hozzá, mellé, együtt éljenek tovább olyan szeretetben, m int it t a földön? Pár nappal a temetés után elcsúszott az udvarra kiön­ tött szappanos lé jegén. Felállni nem bírt, eltört a lába. Első gondolata az volt, hogy Julis jö tt érte. Lába rettentő fájdalmát nem érezte a rémülettől. Talán most váltja be ígéretét. Hátradőlt a ládán. Nem sikerült ám neki, mert a gipsz is lekerül lassan a lábáról. A jancsikályha melege még a gipszet is átjárja. Egészen jó l érzi magát. M iért is kell annyira gon­ dolkodni az embernek az asszony után? Miért? Semmi értel­ me. Nem fog Julis őérte soha, de soha eljönni. Julis nem él, Julis nincs többé. A gondolatok hozták a megnyugvást, vigasztalást. Gondo­ lataiban odáig ment, hogy a gyászévet pár hónapra lealkudta, mert ugye a szobát rendben kell tartani, főzni is kell, mosni is kell. Szóval: asszonyt kellene hozni a házhoz. Van is két utca­ beli, akik közül bármelyik eljönne hozzá, mert 1240 fo rin t a havi nyugdíj, fuvarozgatni is szokott, majd vesz lovat, van rá már nyolcezer a takarékban. Az özvegyasszonyoknak meg ugye nem csak az a fontos, hogy derék, eleven legyen a szépremé­ nyű, hanem az is, hogy jó megélhetést biztosítson. Asszonynak való hát volna. Csak úgy, közös megegyezéssel, vagy hogy is szokták mondani. Egyiknek a menyivel, másiknak a v e jiv e l van baja, de tűrnek, mert nincs hova menniük. Majd szeretik egy­ mást, m in t Julissal. Előbb azonban a konyhaszekrényt befedi, a kiszáradt festékkel felfrissíti a kalitkát, és kanárit szerez be­ le. Szép lesz az élet, nagyon szép, m int ahogy szépek ezek a gondolatok is. Színezte, alakította, rakosgatta élete sorát saját szája íze szerint, de a két utcabeli özvegy sem maradt k i belőle. Csonkára vágott csibukját megtömte. Felpiszkálta a kályha parazsát. Az összehajtogatott pokrócot megigazította maga 16 alatt. Ahogy nekidűlt a falnak, szinte fekvő helyzetbe került. Kényelmesnek találta így az ülést. Nem kívánkozott még az ágyba. Olyan jó érzés, ahogy a forró gipsz melegíti törött lá­ bát. Lecsukta a szemét és tovább gondolkodott. A kiszínezett jövő mozgott öregedő agyában, de csak rövid ideig, mert az­ tán jö tt Julis, és vele aludt el. Simogatta arcát, hízelkedett ve­ le, m int régen, m ikor még fiatalok voltak. A jancsikályha parazsának utolsó szikrája is kialudt. A paprikás krum pli megdermedt, tetején megfagyott a piros zsír. Zúzmarától lett fehér az ajtó vaskilincse. Az ablak üvegén jég­ virágokból gyönyörű csokor alakult ki, s mozdulatlanság ülte meg a szobát. Hanyatt dőlve aludt, szája is elernyedt. Pipája két foga közül kicsúszott, és koppanva ért földet. A nagy ölelkezésből ütemes zaj ébresztette fel. Az ablakot verték. Szeméből az álmot dörzsölgetve csoszogott az ablakhoz. Fejében volt még a Julissal tö ltö tt néhány órai boldogság. Megkaparta az ablakon a jégpáncélt, közben arra gondolt, hogy tán csak nem Julis jö tt érte. Széles nyílást sikerült kaparnia. Kinézett rajta. Bizony nem Julis á llt ott, hanem — szép náj­ lon fej kendőben, bundában, karján re tikü lle l — az egyik utca­ beli özvegyasszony, szája-szeme harciasra kifestve. Mindent megértett. A nyíláson át nézte az asszonyt, az meg k in trő l az ablak üvegjén megjelent két szemgolyót. K in t az asszony mo­ solyra húzta a száját, és megszólalt: — Jöttem volna egy k ic s it... beszélgetni. Szép volt az asszony, nagyon szép, ahogy ezt így mondta. Szája szögletében is gödröcske jelent meg, akár Julisnak szo­ kott. Julis valahogy mégis szebb volt festék nélkül, bunda nél­ kül, nájlon nélkül is, hogy az ember szíve még most is belére­ meg, ha rágondol. A szemét se kormozta k i a lelke, mégis úgy tüzelt az, m int a gyémánt. Hanem meg kell adni, az özvegy­ asszony is csuda szép. Az ember alig bírja m egállni... „Julis, Juliskám, most segíts” . Megfeszítette az ablakot, ami a befa­ gyott jégtől hirtelen felpattant. Á llt az ablakban, a hajnali fagy az arcába csapott. Nézte az asszonyt, nagyokat nyelve. Az özvegy felemelte a fejét, arca szinte világított. „Juliskám, ne hagyj el” . Összébb húzta az ablakot, kis résnyire. Lehajtotta a fejét, aztán lassan, szakadozva megszólalt: — Ne haragudjon, de... már meggondoltam. Ne többet, Zsófia! jöjjön A lig bírta kimondani, érezte, hogy nagyon elfáradt bele. M ikor az ablakot visszazárta, még kikém lelt a nyíláson. Az asszony még ott állt, csodálkozó szemekkel, az ablak előtt. Az ajtóhoz bicegett: — C suli! Gyere be! A kis görbe lábú korcs kuvasz szűkölve szaladt a szobába, szétvetette négy lábát, s a szoba közepén lerázta magáról a vastag hótakarót. Aztán gazdájához szaladt. Az leerőltette ma­ gát a sámlira, magához húzta, átfogta a nyakát, végigsimította vizes szőrét a fülétől a farkáig: — Csuli! Csulikám! Ezentúl it t alszol velem a szobában. Még megfagynál odakint. — Szeméből meleg, sós víz csurgott végig az arcán. Úgy magához szorította a kiskutyát, hogy az szinte nyögött belé. Hiába, az ember csodálatos teremtmény, nem tud meglenni szeretet nélkül, mindenképpen szeretnie kell. Ha más nincs a háznál, hát a saját hűséges kutyáját, mert a kutya a leghűségesebb. És kell-e neki, az idős, özvegyen ma­ radt embernek ezentúl hűségesebb „élettárs” , m int egy korcs kuvasz? Bizony nem kell. Egy özvegyasszony sem. M ert az el­ sőt, az igazit nem pótolja soha senki. A jancsikályhában újragyújtotta a tüzet. A szobát lan­ gyosság s a másnapos paprikás krum pli szaga töltötte meg. Tá­ nyért, evőeszközt rakott az asztalra. A tükrösfiókban fényes kanálka került a kezébe. Julis kanala volt. Megsímogatta, visz­ szatette a helyére, az emlékei közé. Aztán enni kezdett, előbb azonban a Csuli kisfazékját szedte tele a jó zsíros k rumpliból. �Tamás István Rákóczi h a jh h o lló h a jú é jek látom ása tö r rá n k s fohászba fo g la lt neveddel é lü n k e llo b b a n t b íb o r lobogóid a la tt s egy szózatot m o rm o lu n k F ö lö ttü n k i t t a k im o n d a tla n csillagkép b e te lt M in d e n ü tt való v irá g o k jegyében já r u lu n k nagyságod elé m ú lt s jöve nd ő tö re tle n hitéb en százszor e lb u k o tt és százszor ú jra k e z d e tt harcok ka to n á i Egy hazát h o rd u n k a lk o tta tv á n k ö n n ye kb ő l és vé rb ő l M e rt té ph etetle n egy i t t örökség s üzenet: „P ro p a tria et lib e rta te ” Veress M iklós Zenék IX. 1. A z ú tte sten k ifo r d u lt zongoraláb szétfröccsent hangok a p iros köveken dó-m i-dó-m i-szó-szó d ó -m i-d ó . . . 2. Levélcsupáló nem rö p ít szél e z: k ü lv á ro s le lk e : szárnyalástalan és h irte le n p a p írla p v illa n : négyszárnyas olcsón eladó a blak 3. Se se se se ág se fa l se arc se szín n y á r se ősz se té l dom b se k e rt se Csak csak csak csak ág csak fa l csak arc csak szín ág csak fa l csak arc ág csak fa l ág Bódi Tóth Elem ér Pénteki tipp K a tin a k , a k i A u ckla n d b a n az A ir N ew Zealand a lk a lm a z o ttja Ez i t t a W a ite m a ta H a rb o u r, az a m o tt a G len In n e s -i busz, E lle rs lie -b e n fu tn a k a lo va k, a F rid a y Flash n é lk ü l hova jutsz. A képen Frances H od gkin gs csűrje, m élyén s k a rlá t ty ú k o k ko tyog na k, i l l ó H o ld d ob álja a m élybe ezüst la p ja it a h a la k n a k A h ills b o ro u g h -i k e rtb e n m in th a G a u g u in já r t vo ln a, a m in t elm ent, még m egrázták a c itro m fá k a t. A c itro m fo n tja huszonöt cent. W e llin g to n t száz szél k a la p á lja , csengenek, de á lljá k a sziklák. E gy csésze te á t K a th e rin e M a n s fie ld k itö ltö tt. A zóta is isszák. 17 �Vitezslav Nezval s m ég te rm é st íg ér s á rn y a t ád. A z é je k k e l b á tra n v itá z ik , s ném án le b írja fá jd a lm á t. H ogy hasznos lehessen h oltá ig . A saját síromról Ha m a jd a testem ködbe vesz, s a h alál, k i kényére késhet, n yako n ragad s c ib á ln i kezd, a k á r a sü nt — V illo n , te érted — , ha m a tto t ad, m it k i nem védek, s ha n y ila ra jta m átsajog, é rje n fogócskánk ham ar véget. E m bernek korcs, típ u sná l több vagyok. Ha m a jd tavaszt b o n t k e rti nesz, s árvácskák kö zt n yu g o d n i té re k, ha a tö rv é n y h a tá ly t szerez, m ely e lő tt lényem csöppnyi féreg, ne te rh e lje n m á r semm i vétek, hadd szívja k h á rsm é z-illa to t, s ne érezzem búcsúm nehéznek__ E m bernek korcs, típ u sná l több vagyok. D ém on vagy, aggály — tű n j, eressz! Szívem et nem béklyózzák fékek. B á r csikorgása vészt jelez, fő, hogy sem m irő l le ne késsek. E fö ld , m e lyre a Snezka réved s a vállas, zöm ök R ip ragyog, víg lá n y k é n t k ín á l m e n e d é ke t.. . E m bernek korcs, típ u sná l tö bb vagyok. A já n lá s : G y ö trő szereppel v e rt a végzet. T i v ité zeb bü l v ív ta to k ? K o ru n k süt rám fé n y -á rn y pecsétet.., E m bernek korcs, típ u sná l több vagyok. Ivan Skála Szeretnék... Szeretnék olyasm i len ni, a m it nem nélkülözhetsz, a m it soha és sehol nem nélkülözhetsz, szeretnék sóvá vá lto zn i, szeretnék életed fűszerévé v á ln i. Szeretnék sóvá v á lto z n i, m e ly fin o m p ik k e ly e k b e n ra k ó d ik bőrödre. ha augusztusi hőségben ru h á d mosod, ha ebédem főzöd, vágy m ik o r fu tá s tó l pihegve h irte le n leülsz a f a alá, az első útbaeső kőre. Szeretnék k ö n n y le n n i p illá d o n , arcodon. S ha nem leh ettem első gyerek-sírásod, m e ly első e m b e r-fá jd a lm a d lem osta szem edről, szeretnék o lya n k ö n n y le n n i, m e ly boldog remegések p illa n a tá b a n g y ű lik meg szemed sarkában. Szeretnélek u ta id o n e lkísérni, só képében, m e ly a titk o s irá n y b a ig y e k v ő h u llá m fe ltörése i után, az akaratos, nedves szél m in d e n roham a u tá n e lle pi a tengerész v ih a rk a b á tjá t. Szeretnék sósízű szél le n n i, m e ly e lé d te re li a te ng ert, a tá v o lo ka t, az á lm o k a t és országokat, m in denünnen, ahol nem já rtu n k , ahová sohasem ju th a tu n k el, de ahol ism erős m o z d u la tta l szelik a k e n ye re t a kérges kezek, ke zün k testvérei. V ilé m Zavada Virágzó föld Szeretnék nagy s ó skristá lyo kká v á lto z n i m in d e n n a p i kenyered án izsos belén, szeretnék sóvá v á lto z n i, hogy utolsó moccanásodig veled lehessek, szeretnék életed fűszerévé v á ln i. (Veres János fo rd ítá sa) V irá g b a n ál l az alm afa, dagad a lá tv á n y tó l a m ellem , M in t u d va rh áz nagyasszonya, o ly te k in té ly t ébreszt a ke rtb en . Odább n övekvő csemeték ille g n e k, széllel kacérkodva, b im b ó ik a t — m ily büszkeség! — a m á ju s végre k ib o n to tta . A görbe va d kö rte fa , ím — bár szikka d t, k o rh a d t s ta lp ig v e d le tt — v e lü k ö rü l, m e rt ta g ja in csonkán is zöld g ú n yá t viselhet. S a p a lá n kn á l egy ve te rá n : lásd, szívét forgáccsá fa ra g tá k, de csupa-sebhely derekán bölcsen tű r i a zu zm ó -va ttá t, 18 �„Nézd meg az anyját...“ A tudományos kutatás egyre-másra fedez fel olyan összefüggéseket, amelye­ ket igazában már nem is kellene felfe­ dezni, hiszen azok a tartósan együttélt közösségek közmondásaiban, szállóigéi­ ben megtalálhatók. A jómúltkorában a modern pedagó­ gia egyik sarkalatos tételéről olvastam kommentárt. Számtalan megfigyelés, kí­ sérletsorozat eredményeként vonták le ezt a következtetést: a gyermek in te lli­ genciájának kereken a fele alakul k i há­ roméves korig, a következő 30 százalék nyolc-kilencéves korra tehető, s a mara­ dék 20 százalékon „dolgozik” az álta­ lános és középiskola a teljes érettség ko­ ráig (18 év). Mindezt elnevezték a „csök­ kenő nevelhetőség elvének” . A cikkíró ironikusan állapítja meg: a magyar pa­ raszt régóta tudja mindezt, hiszen köz­ mondása is van rá: „A m it Pityunak nem mondtál meg, Pistának már hiába mon­ dod” . A gyors változások korában a közvéle­ mény szkeptikus fenntartással viseltetik a parasztság „parlagi bölcsességével” szemben, korszerűtlennek, a gyakorlat­ ban használhatatlannak tartja. Nos, az igazság az, hogy a közmondásokat első­ sorban nem csiszolt formájuk, hanem gyakorlati érvényük éltette, az tehát, hogy az emberi természet állandó, mond­ hatnánk: „örök emberi” megnyilvánulá­ saira alkalmazhatók voltak. A közmondásbeli és valóságos Pityu­ nak igyekeztek mindent a fejébe verni még hajlítható „vesszőkorában” , hogy Pistaként szót érthessenek vele. A párválasztás dolgában fokozott elő­ vigyázatosságra in te ttek a közmondások, mert — ahogy mondani szokás — nem babra megy a játék, aki „beválasztott” , „rossz vásárt csinált” , következményeit egy életen át nyöghette, hiszen a feudá­ lis faluban a válásra nem volt lehetőség. Éppen ezért a házasulandó legény intel­ mekkel állig felfegyverkezve in dult „ház­ tűznézőbe” . A család az eladó sorban le­ vő lányra bízta a tűz őrzését, akinek már benőtt a feje lágya, tisztában volt vele: ha gondatlansága m iatt kialszik, hét baj származik belőle — a kölcsönkért para­ zsat nem tudja elrejteni a falu árgus szeme elől. A talán véletlenül meglátott, „kiszemelt” lányról a közösség szinte mindent tudott, 18—19 éves korára rejtett jellemhibái is felszínre kerültek — „ k i­ b újt a szög a zsákból” —, cselekedeteivel megvallotta önnön természetét. Az ér­ deklődő-puhatolózó legény biztos értesü­ léseket szerezhetett a kollektív kommu­ nikáció révén. Ha a tüzet rendben talál­ ta, az még nem „m inden” . Figyelmét semmi sem kerülhette el. Ha nem is volt szomjas, vizet kért, hogy a csuport szem­ ügyre vehesse. „Véletlenül” ellökte a seprőt, s ha a lány csak egyszer is ke­ resztül lépte ahelyett, hogy lehajolt vol­ na érte, a legény szedte a sátorfáját. (Feltéve, ha a szemrevaló teremtés nem zavarta meg a fejét.) De ha a lánnyal minden a legnagyobb rendben is volt — a legény óvatossága nem hagyott alább, hiszen tudván tudta: ha egy lány nagyon szeretne már férjhez menni, egy földre szállt angyalt lepipál erényeinek „meg­ játszásával” . És a szülőket kezdte figyelni, elsősor­ ban az anyát, m ert: „Nézd meg az any­ ját, vedd el a lányát! ” És ismét a tudományok területére merészkedhetünk. A gyermek utánzó, modellező természetére esik kilátásunk, a fiú az apát, a leány az anyát tekinti fel­ nőttsége majdani modelljének, példaké­ pének, sajnos, még akkor is, hogy ha ez a példakép — nem példakép. Az esetek többségében a gyerek felnőttként se ké­ pes meghaladni apja-anyja családi és társadalmi magatartását. A gyermekéhez türelmetlen, „kiabálós” anyának a lánya se „esik messze a fájától” . Nem tudok szakadulni a képtől. A négyéves lányka önfeledten játszadozik, ugrabugrál jó kedvében. Hirtelen követ­ kezik be a tragédia: megcsúszik és bele­ hasal a pocsolyába. Én vagyok hozzá a legközelebb. Elém áll, néz rám könyör­ gő nefelejcsszemével: „Bácsi, hova búj­ jak, ja j, hova bújjak?! Kikapok anyu­ citól, ja j. ..” A vadidegen bácsi megdöb­ benése határtalan: hogy szabad ennyire megfélemlíteni egy ekkora gyereket?! Megfogja a kislány kezét, hazakíséri, majd „k ita lá l valam it” . .. A nagymama n yit ajtót. Neki mondja: „A gyerek nem tehet semmiről, egy mihaszna kölyök fel­ lökte” . A nagymama, kikelve magából: „M ajd ad neked anyád, csak jö jjö n ha­ za... az istent a pofádba!” Sose lá ttu k egymást, többé nem is fogjuk, igazán megmondhatom neki a véleményem: „Szégyellje magát, asszo­ nyom, maga egy.. . ” Bevágja orrom előtt az ajtót. Az ember viselkedése főképp társa­ dalmi termék. A gyermekkornak, az élet­ be indító élménynek, a családfők egy­ máshoz és a gyermekhez való viszonyá­ nak meghatározó a szerepe. Ám nyoma­ tékosan hangsúlyoznom kell: a gyermek elsősorban édesanyja „alkotása” biológi­ ailag és nevelésileg egyaránt. A két há­ ború után hadiárvák tíz- és százezrei nőttek fel apa nélkül — zömük becsüle­ tes állampolgára le tt a hazának. Ez a tragikus, szinte össztársadalmi „kísérlet” az anya mindenhatósága mellett szól. Miképp a „csökkenő nevelhetőség el­ ve” is. A kísérletek ugyanis egyértelmű­ en bizonyították: a gyermek legfogéko­ nyabb első három évének nevelési teen­ dőit optimálisan csak az édesanya tudja ellátni. Azt is kim utatták: a csecsemő­ nek nincs „apatudata” , az „anyatudata” viszont rendkívül fejlett. Az apját meg­ ismeri, édesanyját eleve ismeri. Már ré­ ges-rég felfigyeltek erre. Ha jó l tudom, egyedül az emberutódra, a csecsemőre jellemző az ún. közérzetzavar. A makkegészséges, kitűnően ellátott csecsemő is felsír olykor. Apja ölébe kapja, csitítgat­ ja. Nem hallgat el. A nagymama, testvér próbálkozása se já r sikerrel. Ám hirtelen betoppan az anya, arcát ajkával érinti. A gyermek elcsendesedik és alszik to­ vább. Japán tudósok magnetofonszerű készüléket szerkesztettek, melyre felve­ szik az édesanya szívhangját, érmelegítő­ ként a kicsi pulzusára kapcsolják — és alszik, m int a tej. A jó l tartott, rendbe tett csecsemőt nem bántja közérzetzavar, az anya mehet bevásárolni, esetleg a fod­ rászhoz is beülhet, amíg eljön az étkezés ideje. Nagyobb gyermeknél is tapasztal­ ható a „kapaszkodás” -készség. A kkor szenderül leghamarabb álomba, ha any­ jával alhat, kezét-lábát anyjára teszi — a velünk született félelemérzés veszteg marad. Ma az egyedülaltatás a divat — „hadd szokjon hozzá a magányhoz, vár­ ható állapotához.. . ” Pedig a kisebb a nagyobb testvérrel nyugodtabban alszik; összefogódznak. Én mindig két évvel idő­ sebb bátyámmal aludtam — egyikünk se. akart az ágy szélén, a falnál az „igazi” . Az éjszaka titokzatos erői így elvesztették hatalmukat fölöttem. A tudományos-technikai forradalom a felnőttek társadalmában okoz jó-rossz változásokat — a csecsemő a legkonzer­ vatívabb „elem” ; nem „hajlandó” le­ mondani hagyományos szükségleteiről, legfőképpen vele született „anyatudatá­ ró l” . Sírása hívó hang, anyját szólítja, hogy a szintén vele született félelemérzés feszültségét lesimogassa róla. A sírást provokáló közérzetzavarra egyre több a csecsemő oka. Szakemberek á llítjá k: a csecsemő bizonyos hangskála­ ismerettel rendelkezik, a zörej hangok félelmet ébresztenek benne, s az ő vála­ sza erre nem lehet más: felriad és sír. Városaink egyre zajosabbak, lakásaink dugig zajforrással: tv, rádió, magnó, por­ szívó, kávédaráló stb. Évekig laktam lég­ fűtés bérházban. A szomszédomban cse­ csemő volt. Ősztől tavaszig be nem á llt a szája. Elképzeltem magamban, milyen lehet: nyilván gyógypedagógiai alany, kis szerencsétlen. Tavasszal megláttam az anyja karján — festeni se lehet külön­ bet. A szakemberek megállapították: a légfűtő jóval a megengedett zajszint fö­ lö tt működött. A felnőttek világa vajon tekintettel van-e, lehet-e a társadalom legkonzerva­ tívabb „eleme” , a csecsemő nagyon is hagyományos igényeire? Igen, megint csak a „csökkenő nevel­ hetőség elve” : hároméves koráig a gyer­ mek nem nélkülözheti édesanyja állandó közelségét. A parasztanyák vitték ma­ gukkal a mezőre, ha nem volt olyan gye­ rek a háznál, akire rábízhatták, elsősor­ ban kislányra — vele babázott, hancúro­ zott naphosszat. A legkisebb „nebáncsvirág” volt, körülötte forgott a világ, apaanya kényeztette. A hatodiknál se untak bele. Ha aludt, a nagyobbak lábújjh e ­ gyen jártak, szótlanul, mutogatva játsza­ doztak. Szinte tudták, ez valamikor ne­ k ik is kijá rt. Bölcsességsűrítmény: Nézd meg az anyját, vedd el a lányát! Nem minden anya lánya való — anyának. A példámban említett nagymama képtelen a megértés erényének gyakor­ lására. Ahelyett, hogy mentené unokáját, ruháját rendbetéve, megidézi a zord mu­ must — nem férhet hozzá kétség: be­ árulja a csöppséget. Ugye, „nevelni” kell a kölyköt, tudjon vigyázni jó ruhájára. De hát m iért engedte k i „ünneplősen” 19 �j átszani? Hogy a cicomás ruha kényszer­ zubbonyában moccanni se merjen? A munkában, a társas érintkezésben elszenvedett sérelmek m iatt sokszor a gyermek la kol. Túl sok és egyre több a mesterséges, az ipari termék a gyermekek „étrendjé­ ben” . Rossz belegondolni, m i történne, ha a tápszergyártás beadná a kulcsot. Ma­ holnap nem ü tjü k fel a fejünk, ha vala­ k i arról kezd beszélni, hogy az anyatej­ nél jobb a tápszer. A társadalmi kísérle­ tek hosszú távúak — egyelőre senki se tudja megjósolni, hogy a tápszeres nem­ zedékek miféle, tömeges hiánybetegség­ ben fognak szenvedni. De hová is akarok kilyukadni? Nemrégiben bölcsődében jártam. Ti­ zenöt—húsz ketreces ágyat láttam. A po­ rontyok éppen közérzetzavarban szen­ vedtek. Egyik elkezdte, a többi folytatta a sírást — hívták édesanyjukat. A dada. a szegény dada nem tudta, melyiknél kezdje a vigasztalást. Kétségbeesetten csapkodott karjával — ha szárnyai lettek volna, a tehetetlen düh elrepíti. Egy kismama, aki kilenchónapos f i­ át bölcsődébe dugta, kényeskedve mond­ ta nekem: „Nem bírtam meglenni a négy fa l között, a magány az agyamra ment volna..” Az eszébe se jutott, hogy nem volt egyedül, csakhogy első gyermeke tár­ sasága neki — nem társaság. Ha minden úgy megy, ahogy cselekvésének logikája sejteti — fia majdan őt dugja be valaho­ va... A rra gondoltam: ha férje jobban megnézi felesége anyját, talán nem kerül sor erre a frigyre. Növekszik az „anyalelkű apák” szá­ ma, egy nyomasztó tendencia visszahatá­ saként — lélekben, a szeretet kedves erényének gyakorlásában azzá lehetnek, de az anyák szíve sose doboghat ben­ nük. Azt kell hinnem, nincs minden rend­ ben az anyáknál — k i fogja feldajkálni a boldogabb jövőt? Gulyás Mihály Az anyai hivatásról 1975-ben 194 000 gyermek született hazánkban. Ezzel Magyarország hosszú idő után ismét a magas élveszületési arányszámú országok közé ju to tt Euró­ pában — az ötödik helyet foglalja el. Örülhetünk a m űvi terhességmegszakítá­ sok, a koraszületések, a csecsemőhalan­ dóság csökkenésének; a népesedéspoliti­ kai intézkedéssorozat, úgy látszik, jó fel­ tételeket teremtett az utódvállaláshoz, és lehetőséget a kulturált, megfontolt csa­ ládtervezéshez. Mindez hallatlanul bizta­ tó — de csak akkor, ha bízva és nem elbízakodottan küzdünk a még meglevő hiányok megszüntetéséért. Hiszen az in­ tézkedéssorozat csak egy része (igaz, na­ gyon fontos része) a tennivalóknak. s szinte felsorolhatatlanul sok még a gon­ dolkodásban, köztudatban, életmódban a változtatásra érett elem. 20 Nógrád megyében 1974-ben hozzávető­ leg 6000 nő „m aradt otthon” , hogy szak­ májának, hivatásának gyakorlását né­ hány évre az anyai hivatás gyakorlásá­ val cserélje fel. Tavaly tovább — kö­ rülbelül 7000-re — nőtt az otthonmara­ dók száma. Hétezer anya, akik közül k i tudja, hányan örülnek e ténynek, hányóuk keseredik meg a három év sok mun­ kájától, „magányától” , mennyien érzik, hogy a legnemesebb „alkotó m unkát” végzik? Él-e bennük hivatástudat, és el­ ismeri, erősíti-e ezt a társadalom? Vajon a gyerekneveléssel együtt meg tudják-e valósítani önmagukat is? Változik-e ilyen esetben a családbeli szerepük, ki segít a tennivalókban...? Adalékként e kérdések megválaszolá­ sához íme hét beszélgetés. Műanyag talpú cipőmben csúszkálva nehezen haladok a sáros járdán. Ha a cí­ met nem tudom, sem tévesztem el Mile Gáspár házát. Az udvar szilvafáit szára­ dó ruha borítja: zoknik, melegítők, fehér­ nemű. A gyommal felvert kertben négy­ öt mezítlábas gyerek játszik egy halom sütőtökkel. A háziasszony, aki negyven­ négy éves korára tizenkétszer szült, ép­ pen vásárolni ment. Megvárom. Szabód­ va ültet le a kályha nélküli szobában. Döcögve indul a beszélgetés. — Hát, m it mondjak magának. Idáig még jó megélhetésünk vót, fiatalok vó­ tunk, egymást szerettük. Ezt a házat a tanács adta, a villanyt mán m ink szerel­ tettük be, a gangot m ink csináltattuk, most meg a tetőt kéne... Szóval: sok munkánk van itt, megéhezzük. Azt sze­ retném mégis, hogy gyarapodnánk, mert tetszik látni, régi bútoraink vannak, meg osztán... szeretnénk, szóval, ha len­ ne mindenünk. — Miből élnek? — Az ember keres ezernégyet-ezer­ hatot, meg a családi pótlék öt gyerek­ re. M ert mán csak annyi van tizenhat éven a lu li... Higgye meg, ebbül a kis keresetből nagyon nehéz. Most jövök a bótbó, száz forintbó jóformán csak paprikás kru m p lit eszünk. — . . . és m iért szült ennyi gyereket? — Mert nem vótunk okosak. Még máig sem vagyok okos az ilyesmihez. — Megbánta? — Nem én. Egy cseppet se. Én bol­ dog vagyok a családommal meg a fér­ jemmel. Nem veszekszünk. Szegényesen megélünk, oszt jó l van. Én örülök, hogy ennyi családom van, azért, hogy éngem is nagyon szeretnek... Feltörő sírás vet véget a tésnek. — Korábban nem akartunk. Anyu­ ékkal együtt lakunk, nem is gondoltuk, hogy legyen. Ez m eg... úgy „ jö tt” . Most anyuval van. Én húsz hét után vissza­ jöttem dolgozni. Ha minden jó l megy, tavasszal felveszik bölcsődébe. — Mennyit van a gyerekkel? — Délben hazamegyek, az olyankor alszik. Este meg úgy öt órától, amíg megint nem alszik el. Inkább anyu ne­ veli. de meg van vele elégedve. Azt mondja, nagyon rendes kisfiú. — Ne haragudjék a kérdésért: él önben valamilyen hivatástudat? — H á t... igen. M ert például most mérlegkészítés van, és nagyon rá kell hajtani, hogy huszadikára készen le­ gyen. Újonnan épült családi ház, kis ud­ varral, kevés virággal. A kapun (szokat­ lan módon) csöngő, levélszekrény, név­ tábla — Másfél éve szültem a harmadik gyereket. Azóta nem tanítok. — Ha jó l tudom Molnár Tibornéról, magyar-történelem szakos. Nem hiszem, hogy a szakmai fejlődését túlzottan se­ gítette ez a hosszú szabadság. — Nagyon sokat ártott, mert a gye­ rekek mellett nem ju t idő, hogy tovább­ képezzem magam. Azt hittem, éppen fo r­ dítva lesz. De az ezerfelé szakadó szabad idő és a gyereksírás nem bizonyult meg­ felelőnek ehhez. Í gy aztán szép lassan le­ maradok a kolléganőimtől. — A gyereknevelés m iatt tehát hát­ rányos helyzetbe került? — M int pedagógus, igen. M in t em­ ber, nem. — És a kettő nem ellensúlyozza egy­ mást? — Dehogynem. Ha nem így lenne, nem vállaltam volna. Bár a szakmai k i­ hagyás legkevesebb négy-öt évre vissza­ vet a munkában, gyerek nélkül anyagi­ lag is jobban állnánk. Talán kevesebbet kellene dolgoznunk, több lenne a szabad időnk, többet szórakozhatnánk. — Mondja, tisztelik önt azért, mert a gyereknevelést választotta? — Hát ezért nem. Nézze, általában elfogadottabb az, ha valaki a társada­ lomban. a munkahelyén végez munkát. Jobban elismerik, látványosabb, dicsősé­ get és pénzt hozhat. Az itthoni munka nem. Éppen ezért, ha valamelyik nőnek fontos az, hogy bebizonyítsa: egyenran­ gú a férfiakkal, ezt úgy tudja megtenni, hogy háttérbe szorítja anyai hivatását. De nem csak azért, mert ez a legköny­ nyebb, hanem talán, mert ez az egyetlen mód. beszélge­ Ha Kovács Ilonával nem az ÁFÉSZ könyvelésében, hanem az általános iskola padjában találkozom, nem lepődök meg. Vékony, szőke fiatalasszony, négy éve van férjnél. — Ugye, csak három év után szüle­ tett gyereke? Áruház a főtéren. Első emelet, ru ­ házati osztály. Ebédidő, szinte senki sincs az üzletben. Balogh Béláné a szö­ veteket rendezgeti. Huszonhét éves, 1970ben ment férjhez. Gyerek még nincs. — Építkezünk. Be van ütemezve a gyerek is. Jövőre szeretnénk. — Az építés m iatt nincs még gye­ rek? �— Elég szép a ház. Szuterénes, öt ­ szobás. Sokba került. Minden pénzünkre és időnkre szükség volt. — Gyerek tehát: csak ha rendben van a ház. — Természetesen. — Még sohasem vágyott arra, hogy gyereket szüljön? — Nem gondolkodtam rajta. — És jövőre m iért szánja rá ma­ gát? — A feleségnek szülnie kell. Ez így van rendjén Dr. Hajdú Tivadarné építész. Két gyermek édesanyja. Színházra, mozira, vendégeskedésre is ju t az idejéből. — Ha találnék még egy „Juliska né­ n it” , szülnék még egy gyereket. Nélküle már nem. — Hát ezt meg hogyan értsem? — Ahogy mondom. A gyereknevelés segítség nélkül nem megy. Juliska néni 84 éves nyugdíjas volt, aki (igaz, 900 Ft-ért, de) nagyon tisztességesen ellátta a gyerekeimet napközben, és ha szüksé­ günk volt rá, este vagy akár éjszaka is vigyázott rájuk. Nagyon pedáns volt, in­ telligens, és ami a legfontosabb: nagyon szerette a gyerekeket. Soha semmiféle nézeteltérésünk nem volt. Nem avatko­ zott bele a családi ügyeinkbe, nem kel­ le tt előtte titkolóznunk. Még a gyerekne­ velésben sem voltak köztünk ellentétek. Sajnos; megbetegedett, és már nem vál­ lalhatta tovább őket. Azóta már az ötö­ dik nénivel kísérletezünk, de még nem találtuk meg a párját. — Hogyan szokott ráakadni ezekre a „vigyázó” nénikre? — Ó, hát nincsenek olyan sokan, akik ilyesmire vállalkoznak. Ismerősök szokták ajánlani őket, játszótéren, óvo­ dában, bölcsődében, sőt volt, akit a fod­ rásznál. Az biztos, hogy jobb lenne, ha nemcsak a nyugdíjas korosztályból, és főleg ha nemcsak a keresetért ajánlkoz­ nának. De hát számomra e pillanatban csak ilyen „pótmama-szolgálat” áll ren­ delkezésre. Szükségem van rájuk, ha maradéktalanul akarok örülni a gyere­ keimnek, hogy ne érezzem magam — m iattuk! — számomra fontos dolgoktól megfosztottnak kíváncsi vagyok rá, hogyan is volt azzal a pálinkázással? — Maga m it csinálna a helyemben! Csak üljek it t és bolonduljak meg! Igen, szoktunk olyankor in n i is. A ttó l legalább jó kedvünk lesz. De a dolgunkat elvé­ gezzük... Erzsi is meg én is. Tudja a fér­ jem is, nem bánja. Ő esetleg el tud men­ n i szórakozni, de nekem... nekem nem ... M it akar még!? — Néha úgy, de úgy elkeseredek. De h á t... — Örü l a gyerekének? — Igen. F. B.-né takarítónő. Nyolc évig járta az orvosokat, de nem tudtak segí­ teni rajta. Nem szülhet. — Nagyon szerettük volna, de hát nem lett. Í gy aztán úgy határoztunk, hogy hozunk egy állami gondozott gyere­ ket. Éva már két éve van nálunk. Élnek a szülei is, de beleegyeztek, hogy a ne­ vünkre vegyük. Sehogyse tudom megér­ teni őket. — Igaz, hogy korábban adminisztrá­ tor volt, és csak azért vállalt most ta­ karítónői munkát, mert az it t van a szomszédban, és így több ideje marad a gyerekre? ― Igaz. Úgy van most már az egész életem beállítva, hogy minél gyakrabban lehessünk együtt. Nekem most már az a dolgom, hogy felneveljem. — Egy kissé zavarban vagyok, mert a történtek után nem tudom, hogy k it ille t az „édesanya” megszólítás. — Azt hiszem... úgy érzem..., az az édesanya, aki felneveli, nem aki v i­ lágra hozza és utána eldobja a gyere­ ket. V agy el kell venni tőle, mert nem gondozza, nem ápolja. Az Éva szülei it ­ tak, nem törődtek vele, ütötték, nem ka­ pott enni, nem volt ru h á ja ... Szóval, nem a gyerek volt az életcéljuk, hanem valami egészen más. Nem tudták volna felnevelni. Nem úgy gondolkodtak. — És az ön életcélja? — Boldog vagyok, mert tudom, hogy Éva is az lesz. Feuer András A gimnázium harmadik osztályát hagy­ ta félbe F. Piroska, mert férjhez ment. és gyereket várt. Úgy gondolta, a hároméves szabadság alatt majd befeje­ zi az iskolát, esetleg jelentkezik tovább­ tanulni is. — Mindent elfelejtettem. Majdnem­ hogy beszélni is. Állandóan fáradt va­ gyok. A férjem későn végez a munká­ val. olyankor már ő is fáradt. Ismerő­ sökhöz nem járunk, a régiek meg elma­ radoztak, mert meg vagyunk kötve a gyerek miatt. Nem járok én a piacon, meg a bolton kívül sehova. Néha a szomszédasszony átnéz... ha ráér, vagy ha már ő is nagyon únja, hogy egyedül van. — Nem azért kérdezem, mert meg akarom bántani, de őszintén mondom, 21 �HAGYOMÁNY Kuruc hagyományok „Rákóczit” én először az acélgyári kultúrház színpadán lát­ tam Salgótarjánban, talán a harmincas évek közepe táján. Zsi­ nóros mente, vállakra omló haj, prémes süveg lángszínű bár­ sonnyal a tetején, gyönyörűn, m int Mányoki Ádám híres festmé­ nyén, ismerősen, de a nézőtér mélyéről mégis mérhetetlen mesz­ szeségben fénylett. Később égető élményeim lettek a személyiség és társada­ lom, a jelen és múlt, a történelmi valóság és hagyományok kö­ zött feszülő messzeségek és vonzódások. Mert csak korunk táv­ latából tűnik elénk, hogy k i is volt valójában a fejedelem. getlenség és társadalmi haladás egységében őrizte meg és adta tovább a szabadságharc történetét. Értékét már a felvilágosodás korában megsejtették. S gyűjtögetni kezdték a bujdosó éneke­ ket, kuruc dalokat, népi emlékeket. De csak a reformkorban kezdik felismerni, hogy az olyasféle bújdosóének, m int például a „Megyek messze, Rákóczival” , hogyan és miként közvetítője ré­ gi és új generációk között a társadalmi harc eszméinek. Az an­ tifeudális kuruc hagyományt írók, költők, fiatal történészek igye­ keztek elevenen ható erővé lenni, a polgári átalakulásért és sza­ badságért harcoló magyar társadalom történelmi tudatvilágába átemelni. Csak arra futotta idejük, hogy néhány gondolati ívet húzzanak, miként Petőfi, 1848 és Rákóczi harca között. HARC RÁKÓCZI „MEGYEK MESSZE, RÁKÓCZIVAL” M indjárt azután, hogy 1711-ben a nagymajtényi síkra hadi­ szemle ürügyén összehívott kuruc hadsereggel letétették a fegy­ vert, megindult a harc Rákóczi örökségéért. A Habsburg-udvar még az emlékét is k i akarta söpörni az országból. A nemesség elfogadta a szatmári megegyezést, igaz, hogy sokan gyűjtöget­ ték, másolgatták Rákóczi leveleit, kiáltványait, de titokban, kú­ riáik, dolgozószobáik védelmében. A jobbágyok azonban sokáig visszavárták. Hol a Szamos vidékén fegyverkeztek szolgalegé­ nyek, szökött jobbágyok, hol Szentandráson, Vásárhelyen ké­ szülődtek a kuruc világra a császár és az urak ellen. Pedig bo­ tozás, börtön, kerékbe törés, akasztófa figyelmeztetett: Rákóczi nevét még kiejteni sem ajánlatos. Az utakon fuvarosok, szőlő­ munkások, koldusok, hajdani vitézek, vagabundusok hírekkel jártak, terveket szőttek, az idők fordulását készítgették. Egy sze­ gény román asszonyt 1717-ben azért vetettek tömlöcbe, mert azt beszélte, hogy Rákóczi és Bercsényi leveleit hozta, s amikor elfogták, lenyelte azokat, nehogy illetéktelenek kezébe kerülje­ nek. A vármegyei törvényszék kötél általi halálra ítélte azt a kuruc világbeli egykori hadakozót, aki így biztatott egy álmosdi embert: „ É n R á k ó c z i k a p i t á n y a v a g y o k , á l l j h o z z á m k a t o n á n a k és te k o rn y é tá s le s z e s z ” . 1737-ben vizsgálatok sorát indították, és papírhegynyi per­ iratot körmöltek össze, mert Csohaly Gyurka szolgalegény jó­ kedvűen elkiáltotta magát: „ E n g e m t ö b b e t n e m l á t t o k , m e g y e k k u r u c n a k ” — büntetésből besorozták a császári regimentbe. Fal­ vakban, börtönökben, majorokban, pásztorszállásokon, favágó-, szénégető tanyákon széttöredezve, mesékbe foszlódva éltek tovább Rákóczi nagy vállalkozásának eszmei értékei. Egy lévai születé­ sű legény megszökött a császári hadseregből, nem akarván ide­ gen országban, a dinasztiáért harcolni, m ikor Szigeten elfogták, így biztatta társait: „ L á t j a , a h a lá l a f e j é n v a g y o n , d e é d e s m a ­ g y a r n e m z e t é é r t ú g y m e g y e n a h a l á lr a , m i n t h a m é z n y a ln i v in ­ Már három éve halott a fejedelem, amikor a munkácsi uradalom kárpátukrán népe a császárért imádkozásra szólító papjainak ezt felelte: „ M i é r t a c s á s z á r é r t im á d k o z z u n k , a k i a d ó ­ nék” . k a t, k ö v e t e lé s e k e t és m á s te r h e k e t ra k rá n k , t i l t j a , a k i v i t t és b e h o z o t t d o l g o k é r t ig e n vám ot — k ö v e t e l. I n k á b b nagy a s ó k e re s k e d é s t h a r m in c a d o t im á d k o z u n k a m i r é g i u r u n k é r t , — R á­ Feltehetően a fizetőmester vehette el valamelyik munkástól azt a szép szlovák éneket a trencséni csatáról, amit egy üveghuta bérjegyzékköny­ vében találtak nemrégiben a kutatók. Egy 1765-ben Jobbágyi­ ban felvett tanúkihallgatási jegyzőkönyv szerint Pásztón Horvát István kapitány foglalt és osztott földet, és a pásztóiak a sza­ badságharc alatt (és utána sem jó ideig) nem ismertek földes­ urat maguk fölött. Dunántúli jobbágyok a X V III. század végén azért készültek kuruc világra, mert akkor majd a földeket fel­ osztják maguk között. Izgalmasabb ez a föld alatt élő kuruc hagyomány, m int a kalandregények. Jelentősége nem kevesebb, m int hogy a füg­ k ó c z ié r t , h o g y 22 ÖRÖKSÉGÉÉRT s z e re n c s é s e n v i s s z a jö j jö n hozzánk” . Nógrád vármegye kiváló történetírója, Nagy Iván. az egyi­ ke volt azoknak a historikusoknak, akik társadalmi jelentőségé­ ben akarták feltárni Rákóczi harcait. Neki is nagy része volt ab­ ban, hogy tud ju k: kisemmizettek, szegénylegények, végvári v i­ t ézek, bújdosók, sószállító tu tajosok, szőlőmunkások, adókkal, robottal kizsigerelt jobbágyok bontották ki Rákóczi zászlóit. Me­ zítláb vagy bocskorban mentek a fejedelem elé, parasztpuskák­ kal, botokkal, szekercékkel felfegyverkezve, csak posztósüvegük bevágott széle bizonyította, hogy kezet adtak a tiszaháti felke­ lést szervező Esze Tamásnak. Feudális viszonyok között főurak, nemesek nélkül nincs or­ szágos szabadságharc, lehetetlen felépíteni egy ú j . magyar álla­ mot. Rákóczi a művelt és vállalkozó szellemű nemeseket gyűj­ tötte maga köré, az ország ügyét önzetlenül szolgálókkal igye­ kezett kormányozni, de sokan voltak, akik csak nemesi k iv á lt­ ságaikat védték, birtokaikat növelték, jobbágyaikat sokszor erő­ szakkal is visszakövetelték a zászlók alól, s azután árulók let­ tek. Az 1860—1870-es években azonban egyre inkább a roman­ tikus-nemesi szemléletben íróknak állt a világ. Sok történetíró kezéből kiütötték a tollat, mert aki mégis a jobbágyok, végvá­ riak világából akarta megmutatni a kuruc kort az új magyar társadalomnak, az jó, ha csak úgy járt, m int Nagy Iván, aki ugyancsak vitába keveredett Thaly Kálmánnal, a kuruc nemesi romantika megszállott historikusával, s keserűségében végül is odahagyta Pestet, hazament Horpácsra, bírónak. Akkoriban szerte Magyarországon nyalka, büszke kurucokat idézgettek a fejedelem nevében, uraikért bátran halni induló v i­ tézeket, jó l vasalt kacagányokban — igaz, hogy elvesztek mind­ azok a csaták, de m i más lenne a magyar dicsőség! —, és sű­ rűn koccintgattak vidám áldomásokra. Mert a kuruc virtus kel­ léktárába éppen úgy beletartozott a piros borral teli kancsó, m int a sallang, kacagány, aranysújtásos mente, fokos, görbe kard, erős pálinka és sírva vigadás. Zengett a tárogató, Thaly álkuruc dalait drága történelmi kincsnek hitték, és aki a jobbá­ gyok társadalmi harcát emlegette, arról azt mondták, „nem jó hazafi” . RÁKÓCZI TEMETÉSE 1906-ban hazahozták a fejedelem és bujdosó társainak ham­ vait. Kevesen tudják, hogy a temetés látványos ünnepsége m i­ lyen kegyetlen, véres harcot takart. A kuruc hagyományért fo lyt a harc. Kisajátítók és örökösök között. Egyik oldalon a kormánypártba hajlott függetlenségi párt, az egész ú ri Magyarország kuruc főtisztek kosztümeiben ban­ dériumok, sárga csizmák, s gazdagon prémezett menték, mert már késő ősz van, éppen három napja, hogy október 26-án a villamosvasutasok sztrájkba léptek. Előkelő közönség a tribünö­ kön. Ájuldoznak az osztrák gyármányú, átfestett gyászhintók és felkantározott konflislovak „h istoria i” látványától a Kerepesi �úton végig, akik meg tudták fizetni ablakonként a 150 forintot az élelmes háziuraknak. A színházakban öm lik a könny az áruló Ocskay miatt. Csak a miniszteri szónokok izzadnak, vigyázniok kell, nehogy kicsússzon a szájukon a szó: „Fejedelem”, mert a repatriáló törvény szerint csak „Rákóczi és társai” tér­ hettek vissza, s a beszéd végét a Habsburg kirá ly dicsőítéséhez kell kikanyarítaniok. A másik oldalon az aratómozgalmak, sztrájkok sötét és sá­ padt tömege, orvosok, mérnökök, tanítók, kisemberek s néhány írástudó. A kormány Rákóczit ünneplő hazafias demagógiával akarja leszerelni a vasutassztrájkot. Erre a sztrájkbizottság a kö­ vetkező levelet adja k i: „ A z t m o n d j á k . . . , h o g y r o s s z m a g y a r o k vagyunk. Hogy a nagy h a n g u la t á t r o n t j u k . R á k ó c z i f e je d e le m M u ta s s u k g y u n k , m in t a z o k , a k ik hogy h a z a té r té n e k jo bb ünnepi m a g y a ro k va­ n e m z e t is z í n ű z á s z ló k b a c s a v a r já k önzé­ s ü k e t . E lm e g y ü n k m i n d n y á j a n m eg, a n a g y f e je d e le m te m e té s é re ” . A katonákat bezárták a kaszárnyákba. Kordonok mögé szo­ rították a tömeget. Ragasztott szemöldökkel, álbajusszal, paró­ kaüstökökkel kuruc vitézeknek álcázták a rendőröket. A B azili­ ka körül a gyászmise alatt razziázott a rengeteg álkuruc. Volt, ahol puskatussal és kardlapokkal verték el az embereket Rákó­ czi koporsója mellől. „ M é g h ő s e in k e t is k i s a j á t í t o t t á k — írta Ady —, R á k ó c z i k o p o r s ó já t ő k , a k i k R á k ó c z it b e c s a p tá k és e l­ á r u ltá k , ú g y k ö r ü l á llo t tá k , h o g y m i n e m fé rk ő z h e ttü n k hozzá. sztrájk­ tanyákon a vaskosarak parazsa több meleget adott, m int végig a vasútvonal mentén a hivatalos parancsra rakott „kuruc öröm­ tüzek” , mert vármegyei hajdúk tartották tisztes távolságban az odazarándoklókat, és a nép szorongva nézhette a vak messze­ ségbe száguldó vonatot. Á lh a z a f is á g u k k a l a g y o n t e r r o r i z á ln a k ezek m in k e t” . A Pedig néhány történész éppen akkor tárt fel fontos doku­ mentumokat. Jobbágyleveleket, folyamodványokat, Rákóczi szá­ mos írását, és két szegénylegényéneket. A jobbágykatonák ar­ ról írnak, hogy a fejedelem megígérte, hogy felszabadítja a föl­ desúri kötelékből is a fegyvert fogókat. Tudták, hogy egyéni sorsuk a haza ügyével van egybeköt­ ve, és sok jobbágykatona folyamodványában olvashatjuk ugyan­ azt, amit a Nógrád vármegyei Héhalomról származott Kecske­ méti György karabélyos írt Rákóczinak: „ O r s z á g u n k s z a b a d s á ­ g á é r t u t o ls ó c s ö p p v é r e m e t n e m s z á n o m k i o n t a n i ” . O tt volt a tudósok asztalán a sárospataki országgyűlés végzése is, bizo­ nyítva, hogy a fejedelem nemcsak megfogadta, hanem törvény­ nyel pecsételte meg: a jobbágykatonák fiaikkal, unokáikkal együtt felszabadulnak, és szabad földet vagy falut kapnak lete­ lepedésre. Iratok sokasága bizonyította, hogy Rákóczi védte a jobbágyokat a földesurak, vármegyék, nemesi tisztek, garázda katonák hatalmaskodásaival szemben, segítette a szegényeket, támogatta a mesterembereket, fejlesztette az ipart és a keres­ kedelmet. Fennrnaradt rajza tanúsítja: annyira érdekelte a bá­ nyászat, hogy maga is töprengett vízemelő szerkezeten. Szorgal­ mazta, hogy iskolákat építsen minden vallási, nyelvi közösség, s politikája Magyarország minden népe előtt messze távlatokat nyitott; A „Szegénylegények éneke” és a „K é t szegénylegénynek egymással való beszélgetése” pedig művészi erővel fejezi k i a népi kürucság osztályharcos hazaszeretetét: „ C s a k s z e g é n y e k , nem ú r f ia k v é re k e t o n tá k ” . Mindezekből a falvak és városok népe egyaránt testközel­ ben érezhette volna magához Rákóczit. Ehelyett azonban kuruc operettet mutattak neki. Az áruló kuruc generálisok leszárma­ zottja dalt szerzett, és zengett tőle egész Magyarország: „ K r a s z ­ n a h o r k a b ü s z k e v á r a ” . Vagy másként titko ltá k el Rákóczi örök­ ségét. a fejedelmet temető ú ri kuruc világról. Nem ismerte, ami után következett. ez­ UBI EST PRINCEPS? Hosszú ideje nyomozgattam már Horvát István kuruc ka­ pitány után, m ikor megtaláltam nevét a romhányi csata emlék­ oszlopán. Tűnődnivaló akad it t elegendő. A romhányi csatát 1710. január 22-én vívták, az emlékosz­ lopot 1932. október 9-én avatták fel. Akárhogy számítjuk, nem kerek évforduló. K i nyert, k i vesztett? Máig vita tják a történet­ írók. „ N é m e t e t a z e l m ú l t s z e r d á n m e g v e r t ü k d ic s ő s é g e s e n , d e a h a r c h e l y r ő l g y a lá z a t o s a n e l s z a la d t u n k ” — jellemzi a csatát O tt­ ly k György főudvarmester. A kurucok nyolcszoros túlerőben voltak, a magyar, lengyel és svéd csapatok már beszorították Sickingen tábornagyot a Lókos-patak mocsaraiba, de időnek előtte zsákmányolni kezdtek, és a császáriak visszavágtak. A ku­ ruc haderő nagyobbik fele a Lókos-patak túloldalán, K árolyi Sándorral az élen, tartalékban áll, Rákóczi parancsokot küld, hogy támadjanak, aztán, hogy üldözzék, vágják el, kerítsék be a visszahúzódó ellenséget. K árolyi azonban nem mozdult, s t i­ zenkilenc tiszt, háromszázhat magyar, nyolcvan lengyel és svéd harcos ott maradt a Véres-hegy lábainál. Győzelmi emlékül alig­ ha állíthatták a nyolcméteres obeliszket. A kkor hát miért? Rá­ kóczi domborműve mellett ott van rajta K árolyi Sándoré is. M in t ilyen, egyetlen az országban. Nevezetessége az is, hogy bá­ mulatosan gyorsan, néhány hónap alatt készült, tetején kétmé­ teres bronz turul, körülötte kovácsoltvas lánc, nem takarékos­ kodtak a költséggel. Pedig az országban nagy volt a szükség. „ A z í n s é g a k c ió le ­ b o n y o lí t á s á r a v á r o s u n k r e n d e l k e z ik — s e m m if é le k ö lt s é g v e t é s i f e d e z e t t e l s a m u n k a n é l k ü li s é g sé g v á r o s u n k b a n is o l y nagy, hogy nem k ö v e tk e z té b e n f e n n á l ló ín ­ a m e g á l la p í t o t t összeg e l­ — magyarázta ugyanakkor Balassagyarmat polgármestere a város szűk befektetési költségvetését Gyermekágyi láz, diftéria, tuber­ kulózis, főleg pedig a tífusz- és vérhasjárvány m iatt a közegész­ ségügyi viszonyok a vármegyei főorvos szeptemberi és októberi jelentései szerint kedvezőtlenek, valójában botrányosak. Több helyen becsukták az iskolákat. M i az oka, hogy ilyen alkalmat­ lan időben mégis kuruc ünnepet ültek itt? Leventék, cserkészek, tanulók sokasága, sok ezer ember a környékbeli s távolabbi falvakból, s ott voltak Budapest közéleti, nevezetes személyiségei. A lapok országos megmozdulásról írtak. Felépítették a fejedelem díszsátrát, az emlékmű előtt kuruc ru­ hás gyerekek, huszárok, díszhajdúk álltak, az autók és ú ri fo­ gatok ontották az előkelő közönséget, nem egy előkelőség dísz­ magyarja vagyont érő, a Nógrádi Napló tudósítója áradozva írt „a daliás kuruc időket elővarázsló” prémes, ékköves, meggyszín, lila, fekete menték színpompájáról. És ötszáz népviseletbe öltö­ zött menyecske és lány vonult el katonásan. Ez az első kuruc ünnepség, amelyet mozgóképre vettek, és mozivásznon láthatott az ország. Valójában az új miniszterelnök, Gömbös első vidéki útjá­ nak görögtüzes álkuruc ünnepsége volt. Nem akarok politikát hirdetni — kezdte beszédjét, és azonnal politikát hird ete tt: „a nemzeti öncélúság jegyében” . S a többi szónoklat is: Rákóczi nevével kezdték, K árolyi Sándor dicsőítésével folytatták és a szatmári megegyezést éltették. Sűrűn szóltak a jobbágyságról, és elhangzott már Esze Tamás neve is. De hogyan? „ N e m a z t la ­ t o l g a t t á k , h o g y m e n n y i t a d n e k i k a h a z a — olvastuk az egyik szónoklatot —, h a n e m ő s i v i r t u s o k r a h a l lg a t t a k , a m e ly n e m e n ­ k ö lt é s é t a l e g k o m o ly a b b g e d te , h o g y b á r k i is s z o c iá lis é r d e k e k t e s z ik s z ü k s é g e s s é ” m e g e lő z z e , m e g h a la d ja őket a haza ir á n ti Maradtak a kosztümök, díszletek, csinnadratták, álkuruc nóták és kongó frázisok, s a sovén nacio­ nalizmus avartüzei. „ H a m e g k ö v e z n e k is é r t e , k im o n d o m , h o g y Horvát István neve (Pász­ thóy előnévvel) a csatatéren elesett másik két tiszttel együtt fel­ került az emlékműre, de hogy jobbágykatonáinak földet foglalt, és k i is volt valójában ez a kapitány, arról senki nem beszélt. A kuruc szabadságharc hagyományát igazságából kiforgatva és összezavarva, demagóg frázisokra váltva, az országvesztő ak­ tuálpolitikai program vitorlájába próbálták fogni. A történeti valóság elemei hamisítványokkal keveredtek össze: „ R e g ö s ö k é n e k e lt e k T i n ó d i és k u r u c d a lo k a t , m a j d a h e ­ nem zedék m ég gyeknek Még az igényes történettudomány is utat vesztett. Szekfű Gyula az élő hagyományt rekesztette volna el, ha igaz, amit ír: „R ákóczi egy évszázados eszm ének le g e s le g u to ls ó k é p v is e lő je v o l t , s u t o ls ó é v e ib e n v i ll á m c s a p o t t f a t o r z ó k é n t , l o m b t a l a n k o r o ­ n á v a l, s z á r a z g y o rs n ö v é s ű á g a k k a l á llo t t c s e r jé k nem e lő tt le b o r u ljo n ” o tt a f ia t a ls á g s z í n e ib e n pom pázó, k ö z ö tt” . v o l t m é l t a t la n a b b , h o g y R á k ó c z i k o p o r s ó ja — irta Apáthy István a Pesti Napló hasábjain ö n f e lá ld o z ó k ö te le s s é g t e lje s í t é s é b e n ” . is m e r ő s t á r o g a t ó s z ó ló h a l lg a t ó k a t . ” r in g a tta a d a liá s k u ru c k o rb a a Hogy a Kodály szavaival „csokoládé színű, hangú”- 23 �nak titu lá lt tárogató a Schuhanda hangszergyár üzleti vállalko­ zását dicséri? Hogy a „kuruc” műdalok rontják a közízlést és ér­ telmetlenek? K i törődött azzal. Rákóczi a romhányi csata előtt magyar, latin és francia nyelven szólt vitézeihez: a meghátráló tiszteket a katonák lőj­ jék le. Viszonylag egyetlen csata sem követelt annyi áldozatot, m int a romhányi ütközet. De k i emlékezik meg minderről? A sebesültekről, özvegyekről, árvákról? K i emlegeti 1932-ben a jobbágyvitézek áldozatait? A Rákóczi felszabadító ígéretét is bőséggel idéző katonafolyamodványok már megjárták a tudósok asztalait, és nem kaptak hitelt. Feljegyezték, hogy a romhányi csata forgatagában lengyel katonák „ubi est Princeps?” kiáltásokkal keresték a fejedelmet. Hol van Rákóczi? — kérdezhették sokan az 1930-as évek előre­ haladtával. Mert a valóságos kuruc hagyományra akkor lett vol­ na igazán szükség, m ikor már a tűzvész égette a haza küszöbét. Önvizsgálatra, józan számvetésre, közösségi összefogásra sarkal­ ló. Rákóczi a társadalom kivetettjei élén indított szabadsághar­ cot az ország békéjéért, jobbágykatonák osztályharcos követelé­ sére börtönbe csukatta a nemesi előjogokat védő grófot, a népet szipolyozó tisztet, a hatalmaskodókat; védelmébe vette a zsidó­ kat; nem tűrte asztalánál az ételmaradékot, különösképpen el­ lensége volt a részegeskedésnek; vashámorok, malmok, üveg­ officinák munkáját figyelte; a maguk hasznát nézőket, az or­ szág vagyonával hűtlenül sáfárkodókat keményen büntette; el­ rendelte, hogy „ m i n d g a z d a g n a k , m i n d s z e g é n y n e k e g y e n lő lé ­ vén m o s t a n i h a d a k o z á s u n k c é lja , a n n a k t e r h é t és s ú l y á t m i n d ­ A németek ellen harcba szólító első szavára csak innen, Nógrád községből tízen, Fülekről har­ mincöten, Kazárról négyen, Gyarmatról huszonkilencen, Losonc­ ról huszonöten fogtak fegyvert; szövetséget akart a szomszéd­ országokkal, tudta, egyetlen ország sem vívhatja ki egyedül sza­ badságát; I. Péter szövetségese volt, és ha el nem árulják, cser­ ben nem hagyják ügyét, elnyerhette volna az ország békéjét. n y á j a n e g y e n lő k é p p e n 24 v i s e lj é k ” . Nemcsak sejteni, nemcsak érezni, tudni kellett volna mindenki­ nek, aki nevét ismerte ebben az országban, hogy egyetemes eu­ rópai mértékkel harcolt, amint ő mondta: „édes magyar nem­ zetéért” ; teljes erejével küzdött az előítéletek súlya, a kiváltsá­ gok kegyetlensége, az önzők ostobasága ellen, a szétziláló meg­ aláztatások ellen, hogy a tűzvész tanúi ne lehessenek áldozatok. Hogy az elárultatás nem törte össze, kegyelmet nem foga­ dott el, jobb — írta —, „ m i n t a h ó v a l f e d e t t v e s s z ő s z á l v á r ­ nunk á ju lá s u n k a t AZ ta v a s z u n k o n ” . ÉLŐ RÁKÓCZI Ma már jobbágykatona-folyamodványok, történeti énekek, naplók, feljegyzések sokaságából ismerjük Rákóczit. Feltárult az eddig ismeretlen kuruc világ: jobbágyok, bújdosók titkos szer­ vezkedése, országfordító nagy vállalkozása. M ikor a Tiszaháton Esze Tamásék szervezkedtek, it t Nógrád vármegyében is titkos gyűléseket tartottak a parasztok, és tiltakoztak a vármegye ha­ talma, s a Habsburg császár mérhetetlen sokaságú adója meg fuvarterhe ellen. Rákóczi kiáltványaira it t Nógrádban tizenkettő híján összesen fél ezer jobbágy és kétszázöt nemes és armalista fogott fegyvert. Itt is (m int másutt az országban) a jobbágyok megtagadták a földesúri szolgálatot, és az ország szabadságával együtt saját szabadságukért is harcoltak. Sokan szolgáltak Rá­ kóczi palotás ezredében, Ocskay seregében, meg a híres Szabó Máté és Bercsényi Miklós zászlói alatt. Rimaszombati G yürky Pál szépen megfogalmazta, hogy: a fejedelem nagy vállalkozását csakis a jobbágykatonákkal együtt valósíthatja meg. „Is te n N a g y s á g o d a t — —, írta Rákóczinak 1706. augusztus 1-én k e s e r v e s s z á m k iv e t é s é n e k b ú jd o s á s á b ó l s z e g é n y h a z á n k r é g e n e l n y o m a t t a t o t t s z a b a d s á g á n a k f e l á l lí t á s á r a hogy nem azon szabadságnak m e h e t, hanem h e ly r e N agyságod á llí t á s a ki egy s z e re n c s é s , h o zvá n , de könnyen e rő s , m in t véghez g y ő z e d e lm e s f e g y v e r e á l t a l és s o k N a g y s á g o d ig a z á n h a z á ja m e l l e t t s e r é n y e n �tá b o ro z o v é ré t k io n t a n i n e m megsebesült, hazám szánó haza fia i Súlyosan á lta l.” „ b é k é v e l s e n y v e d e m , é d e s n e k t e t s z v é n s e b e im m ia tt r a jta m „e g y e b e t fia im n a k esvén” , de segítséget v é r e s s e b e im kér, mert e m lé k e z é s in é l n e m szegény, h a g y h a to k ” . Rákóczi nemcsak segítette a hozzáforduló, sebesült vitéze­ ket, hanem országosan gondoskodott a jobbágykatonaságról. Szé­ csényben (1705 szeptemberében) az országgyűlésen döntést ho­ zatott a jobbágykatonaság felszabadításáról, a nemesi ellenzék azonban még megakadályozta, hogy törvényre emeljék ezt a végzést. Nemcsak a csatatereken folyt a harc. A földesurak visz­ szakövetelték jobbágyaikat a zászlók alól, és sokféleképpen ter­ helték a fegyvert viselők hozzátartozóit. Bial Péter héhalmi job­ bágykatona azt panaszolja a fejedelemnek, hogy pozsonyi rab­ ságából nemrég szabadult, földesura, Balassa Ádám mégis „fe ­ lette kegyetlenkedik” rajta, s négy évre visszamenőleg követeli a dézsmát. A kérvényen ott a fejedelmi végzés: utasítja a föl­ desurat, hogy hagyjon fel követelésével. Rákóczi országépítő munkájának legjobb segítője néhány művelt köznemes volt. Közülük többen nógrádiak: Ráday Pál, Nógrád vármegye főjegyzője, Rákóczi bizalmas titkára és diplo­ matája, Bulyovszky Dániel, egyike azoknak, akik a nemesség megadóztatását javasolták. Közteherviselés, ezt a szavunkat Rákóczitól kaptuk, 1707ben az ónodi országgyűlés kimondta, hogy a nemesség is fizes­ sen adót. Vajon hány nógrádi jobbágykatona állott fegyverben 1708 végén, amikor a sárospataki országgyűlés törvényt hozott: a fegyverviselők unokái is szabad emberek lesznek és szabad föl­ det kapnak letelepedésre. A romhányi emlékmű számunkra azok emlékét hirdeti, akik harcoltak a hazáért és a szabadságért. Csak néhányuk nevét is­ merjük. „ M in e k u tá n n a o rs z á g u n k n a k s z a b a d s á g á é rt f e l fe g y v e rk e ­ z e t t v i t é z e k n e k z á s z la ja a lá í r a t t a m , t e h e t s é g e m s z e r in t h ű s é g g e l s z o lg á lt a m . . . együtt... g y u lá s a „A z séged a t é le n a n n y ir a R o m h á r d n á l lé v ő h a rc o n m e g s e b e s í te t te m , h o g y . . . f e l ő l s e m m it s e m én u ra m r e m é lh e t e k . . . e n n e k az m o s ta n i ü g y n e k hűségében az h a d b a n s z o lg á lt . M ost tö b b v ité z e k k e l kezem nek m eggyó­ T ó th G y ö rg y h a jd ú .” e le it ü l fo g v á s t F e l­ k ö z e le b b a v a d k e rti ( r o m h á n y i) h a r c o n s z e g é n y e le s e tt. N é g y á r v á i m m a l m a r a d t a m . . . Lengyel Is tv á n ö z v e g y e .” Ma Rákóczi háromszáz esztendős rézbölcsője körül már olyan fiatalok állnak, akik jobbágyrendeleteit, a Brezáni pátens országos egységet követelő mondatait idézgetik. A valóságos ku­ ruc világot ismerhetik meg: az áldozatkészség, a derekasság, hazaszeretet példaképeit. Ráday Pál a Nemes Ifja k Társaságába lépők felavató ün­ nepségén azt mondta, hogy a fejedelemben, m int egy tükörben, a kirá ly i tulajdonságokat szemlélhetik a szolgálatába felvett if ­ jú testőrök. K irá ly i tulajdonságok? Lapozzunk Rákóczi levelei, írásai között: „ B á r k i lé g y n e d ic s é r j, h a m e g í r o d é le t e m t ö r t é ­ n e té t” , „ M u n k á ra s z ü le t t e m , m u n k á b a n te lik m in d e n a k ik nem g y ö n y ö rű ­ ségem ” . „M e g v e te m a fe c s e g ő k n e k i t é le t é t , lé p n e k be a s z o b á m b a , a m i k o r d o lg o z o m , és n e m t u d j á k , h o g y a k k o r in t é z e m ü g y e im e t , a m i k o r a z a l v ó k a lu s z n a k , a r é s z e g e k is z n a k . ” „A z o rs z á g ifjú s á g á t n e v e ln i a k a ro m , m ű v e lt e r k ö lc s ö k r e s z o k t a t n i. ” „H a z á m b a n le le m e g y e t le n g y ö n y ö rű s é g e m . . . ” „ H a s z á m k iv e t é s b e m e g y e k , m e g m a r a d a r e m é n y , m e r t u t o l ­ só le h e lle t e m ig m e g ő r z ő m a n é p s z e r e t e t é t , m e l y a n é p s z ív é b e n m in d ig é ln i fo g Csata a Lókos-patak mellett édes ir á n ta m . . . ” Csak most kezdenek feltárulni előttünk a kuruc hagyomány igazi értékei. A romhányi emlékoszlop legyen emléke Rákóczi Nógrád megyei híveinek, jobbágyoknak és végvári vitézeknek, mind­ azoknak, akik megalkuvás nélkül küzdöttek az ország önállósá­ gáért és a társadalmi haladásért R. V árkon yi Ágnes A század elején C h o b o t F e r e n c , Romhány község tudós es­ peres-plébánosa megírta egyházközsége s benne a romhányi csa­ ta történetét. Számunkra azért is értékes ez a munka, mert meg­ különböztetett gonddal g yű jti egybe a néphagyománynak a csa­ tával kapcsolatos adatait. Ha olvasásakor mégis hiányérzetünk támad, az leginkább azért van, mert a szerző nem lépte át plé­ bániája határait. Nem „ment át” például a szomszédos Érsek­ vadkertre, ahol ugyancsak máig tartó nyomokat hagyott a Fe­ jedelem utolsó jelentős csatája. Érsekvadkert határában a Lókos-patak partján fekvő dűlőt névvel ille ti a nép. A névhez egy egész monda fűződik. Szövege a ma is eleve­ nen élő változatokból a következőképpen rekonstruálható: „A Sírpatak területe a X V III. században mocsaras, patakocskák szabdalta terület volt. A kuruc—labanc háborúk idején nagy ve­ reséget szenvedett it t a fejedelem. A kuruc sereg Romhány fe­ lől tartott Érsekvadkert felé. Rákóczinak a kisbodonyi hegytetőn volt a parancsnoki épülete, amely még most is megvan rom jai­ ban. Innen irányította a harcokat. A labancok Gyarmat és Pa­ tak irányából jöttek, majd a Vadkert és Patak között levő nagy és kis katlan árnyékában húzódtak meg. Az elsőben a vezérek, a másodikban a legénység sátrai helyezkedtek el. Mindez 1710-ben történt. A labancok benyomultak Vadkert­ re is, mindenféle állatokat, baromfiakat koboztak a lakosságtól. Ekkor jelent meg a kuruc sereg Rákóczi Ferenc vezetésével, és a Lókos-patak mellett ütközött meg az ellenséggel. Nagy volt a mészárlás, öldöklés. A labancok túlerőben voltak, és legyőzték a kurucokat. Rákócziék kénytelenek voltak letenni a fegyvert. Ennek a csatának az idején nem víz, hanem vér folyt a Lókos­ ban, s a beléje futó erekben. Ezért mondta Rákóczi a fegyverletételkor: Sírjatok, patakok! Erről a szólásról kapta nevét ez a mocsaras vidék. A kurucok visszavonultak, a labancok viszont megünnepelték győzelmüket a vadkertiek nagy bosszúságára.” a S írp a ta k Népi mondáról lévén szó, a teljes történeti hitelességre még csak gondolnunk sem szabad. A hiedelem lé n y e g e azonban m in­ denféleképpen figyelmet érdemel. A részletek módosulhattak, emelhette őket a mese síkjára az idő, a környékbeli nép meg­ győződése azonban változatlan maradt: a Lókos-patak a Rákó­ czi-féle felkelés Sírpatakjává vált. Í gy szól bele a nép abba a v i­ tába, amely szinte mindmáig zajlik a romhányi csatáról: — Győ­ zött vagy veszített Rákóczi a romhányi Kurucmezőn? „VADKERTET MEG FOGOM PRÓB A LT A T N I” A romhányi csata helyét és szerepét a Rákóczi-féle szabad­ ságharc menetében csak akkor ítélhetjük meg helyesen, ha tisz­ tában vagyunk annak előzményeivel és a következményeivel. M i volt a célja, s mi volt az eredménye a Lókos melletti ütközet­ nek? 1709 utolsó hónapjaiban már meglehetősen rosszul állt a szabadságharc ügye. Nincs többé h u r i v a r i , nincs többé bizodal­ ma a kurucnak. A szerencsétlen nagyszombati és trencséni ü t­ közet következtében Rákóczi kiengedte kezéből a Felvidéket, Ra­ butin megszállta Erdélyt, Esterházy Antal pedig kikényszerült a Dunántúlról. Mintha az ország belefáradt volna a hosszú évek óta tartó harcba. A sereg egyre apadt. Sokan elfordulnak a fejedelemtől. Szerte a hazában arat a Törökországból ideszármazott pestis, az iszonyatos „gugahalál” . A szabadságharc kilátásai külpolitikailag is kedvezőtlenre fordultak. A malplaqueti csata után a franciákat nem érdekli már a magyar szabadságharc ügye. Nagy Péter ekkor még nem segíthetett. Az egyetlen támogatást azok a lengyel és svéd ka­ tonák jelentették, akik a poltavai csata után Magyarországra jö­ vő Rákóczinak tettek hűségesküt. Ezek az „auxiliáris hadak azonban nem képviseltek nagyobb haderőt. Ebben a helyzetben Rákóczi egy utolsó nagy támadó hadjá­ ratra szánja el magát. A célja az, hogy áttöri a Felvidéket lezá­ 25 �ró császári vonalakat. A hadművelet sikere még fordulatot ad­ hat a szabadságharc ügyének. A győzelmek nyomást gyakorol­ nának a halogató politikát folytató bécsi udvarra; s elősegítenék a döntést vagy a béketárgyalások, vagy a végső katonai megol­ dás irányában. A Duna-kanyarodástól Vadkert, Szécsény, Lo­ sonc, Rozsnyó felé haladó császári vonal áttörése annyit jelente­ ne, hogy a kuruc seregek kiszabadulnának a számukra szinte börtönnek tetsző Duna—Tisza közéről, s ez ismét önbizalommal töltené el őket. Mindehhez hozzájárul még, hogy a sikeres áttö­ rés felmentené a Felvidék legerősebb várát, a még kuruc kézen lévő Érsekújvárt, s ennek bekapcsolódása a hadműveletekbe to­ vábbi impulzust adna a felszabadító hadjáratnak. Tulajdonképpen ez az utóbbi momentum szabta meg a tá­ madó hadjárat irányát. Am ikor a fejedelem 1709 végén értesült arról, hogy Esterházy Antal 3000 emberével kiszorult a Dunán­ túlról, s átkelve a Dunán, Érsekújvár körletébe érkezett, úgy döntött, hogy ezen a vidéken kísérli meg a császári postierun­ gok áttörését. Egészen pontosan: Vadkertnél. A fejedelem hadvezérhez illő alapossággal gondolta át a teendőket. Tudatában volt annak, hogy a császári vonal legerő­ sebb két pontja éppen Vadkert és Szécsény. Azt is tudta viszont, hogy helyőrségeik zöme az Érsekújvár felé tartó Esterházy után nyomakodott, az alkalom tehát igen kedvező a támadásra. Ter­ véről január 14-én értesítette Esterházy A ntalt: „Noha, Ke­ gyelmedet. . . igyekezetemről tudósítottam: mind azon által ezen órában legbizonyosabbat értvén Vajda Andrástúl, hogy a loson­ czi, szécsényi és vadkerti lovas ellenség, az kiket ü Gyarmatnál előtalált, Kegyelmed után indult — azért én is minden várako­ zás nélkül hónapi napon Vadkert felé megyek, és onnan egye­ nesen az ellenség nyomán; mely, ha azóta onnan vissza talált v olna nyomakodni: Kegyelmed az egész haddal gyűjjön nyomá­ ban.. A terv tehát világos. A helyőrség nagy részét nélkülöző Vadkert viszonylag könnyen bevehető. Ha közben visszatérnének az üldözők, egyszerre két tűz közé kerülnének. Ennek az elgon­ dolásnak a jegyében indult meg január közepén a fejedelem, hogy Eger környékén egyesített seregeivel a Mátra-hegylánc fe­ dezékében végrehajtsa a „vadkerti próbát” . „UTOLSÓ KARDOT VONTA N A K K I” Január 21-én, Kállón a fejedelem megtartotta utolsó had­ díszszemléjét. Titkára, Behiczky Gáspár szerint biztosította kato­ náit, hogy „m ind szerencsében, mind szerencsétlenségben velek leszen, s vélek élni. halni kíván, gondolkozzanak; utolsó kardot vontanak k i . . . tovább nem szaladhatnak. . . ” Másnap, korán reggel megindultak a hadak Vadkert felé. Szemtanúk és magyarázók egybehangzó véleménye, hogy a Romhánynál lezajlott csata váratlan találkozás következménye volt. Táborhelyet kereső francia tisztek jelentették Rákóczinak, hogy Vadkert irányából császári csapat közeledik. De Sickingen altábornagy, a szécsényi, illetve a vadkerti helyőrség parancsno­ ka sem gondolhatta, hogy Rákóczi egész seregével találja magát szembe. 1500 emberével legfeljebb K árolyi Sándor 1000 fős előcsapatára számíthatott. A találkozás véletlensége magyarázza az erőviszonyok egyen­ lőtlenségét is. A Lókos partján n y o lc s z o r o s t ú le r ő b e n volt a ku­ ruc sereg. Az más kérdés, hogy a csapatok zöme nem vett részt a harcban, mert Rákóczinak az ellenség felvonulása m iatt már nem volt módja a patakon átirányítani őket. A csapatok a ktivi­ zálása tehát szintén a találkozás váratlanságától függött. M int ahogy a csata egész kimenetelét is az határozta meg elsősorban, hogy a fejedelem nem b írt úrrá lenni a véletlenek sorozatán. Í me, máris it t v agyunk a romhányi csata legnagyobb talá­ nyánál. M iért nem vetette harcba Rákóczi az egész hadseregét? Azt még csak el tudjuk képzelni, hogy a szembekerülés megle­ petésszerűsége m iatt nem állíthatta csatarendbe minden katoná­ ját. Tudomásul vesszük azt is, hogy az ellenség csekély létszá­ ma nem igényli a tizenkétezer fős sereg minden harcosát. De amikor a hadiszerencse megfordult: m iért nem adott parancsot a fejedelem? A sereg döntő többsége Bodonynál állt mozdulat­ 26 lanul. Átvonulhatott volna a községen — a déli hídon keresztül, s az északi kijáratnál beavatkozhatott volna a küzdelembe. A harcba szólító parancs azonban elmaradt. Hogy miért? Erről nem szól sem a fejedelem, sem az az egy-két szemtanú, aki hírt adott az eseményekről. A források szerint Rákóczi az ütközet kezdetén rendkívül határozott volt. Az első győzelmes hadmozdulat után azonban — amikor a fejetlenség és a zűrzavar általánossá vált — többé egyetlen parancs sem hangzott el ajkáról. Illetve: a hátrálót még ő maga verette. Magyarázható-e egyáltalán a fejedelem erélytelensége a rom­ hányi csata irányításában? Emlékiratai tanúsága szerint jó l ér­ zékelte a harcmező szeszélyesen változó eseményeit. Világosan látta a történteket. Feltételezhetően az intézkedésekre vonatko­ zóan is megszülethetett benne valami. Mégsem adott parancso­ kat. Visszaemlékezéseiben megkísérli a magyarázatot, de az — különösen, ha elvonatkoztatunk a látvány okozta lelkiállapottól — nem nyugtat meg bennünket. Elmondja, hogy nem fejezték be az ellenség megverését, hanem mindenütt magára hagyták. „Ha­ csak egy kicsit is tapasztalt tisztekkel le tt volna dolgom, ugyan­ ezen a helyen ütöttem volna tábort, előttem a patakkal. De ez nem olyan terv volt, amelyet az én tisztjeimmel végre lehetett volna hajtani.” Tagadhatatlan, hogy a szabadságharc folyamán sokszor k i­ tűnt Rákóczi tisztjei nek a hadvezetésben való járatlansága. Az is tény, hogy katonái zsákmányoló-fosztogató kedve együtt nőtt a harcokban való sikertelenséggel. De mindezt nagyon jó l tudta a fejedelem. A „vadkerti próbát” mégis vállalta — ezzel a had­ sereggel is. Nyilvánvalóan azért, mert az előbb említett gyarló­ ságok hátrányait a jó l kidolgozott haditerv enyhítette volna. A Lókos m elletti csata menetén talán azért nem akart fordítani, mert belátta, hogy a váratlan találkozás az ellenséggel a vélet­ lenek olyan sorozatát indította el, amelyen tudatlan tisztjeivel, elvadult, zsákmányra éhes katonáival nem tud már úrrá lenni. Nem szabad elfelejtenünk, hogy Rákóczi nem Romhánynál akart támadni — délután kettőkor, hajnal óta tartó menetelésből köz­ vetlenül, hanem Vadkertnél, másnap reggel, kipihent hadsereg­ gel. S amíg a „vadkerti próba” előkészítését éppen az átgon­ doltság és céltudatosság jellemezte, addig a Lókos m elletti várat­ lan „kardkivonás” végig nélkülözte a központi irányítást. „GUTTÁHOZ AZON ESTVE SZÁLLO TTAK” A fejedelem seregei 1710. január 22-én egy óra körül érték el Romhányt. Az ütközet maga két óra után indulhatott meg. Rákóczi két lineában állította fel a patakon átjutott egységeket. A jobbszárnyra, közel a víz mellé, a tiszántúli csapatok és a re­ gurális hajdúk kerültek. Középen a svéd segédcsapatok, s a bal­ szárnyon a lengyelek várták az ellenség támadását. A császári lovasság rohama a víz m elletti jobbszárny gyalogsága ellen irá­ nyult. Ezt látva a lengyelek félhold alakú mozdulattal bekerítet­ ték, s a patak mocsaraiba nyomták a császáriakat. És amikor megindultak a középen álló svédek is, az ellenség veszett mene­ külésbe kezdett. Ez volt az a pillanat, m ikor a csata képe a ku­ rucok győzelmét mutatta. Most következtek azonban a bajok. A lengyel átkarolás any­ nyira jó l sikerült, hogy a jobbszárnyon lévő kuruc gyalogság is szinte a mocsárba szorult. Í gy aztán nem tudott előrenyomul­ ni, s lemaradva, messziről tüzelt az ellenségre. (A jobbszárnyat egyébként Bagossy ezredes vezényelte, aki a fejedelem szerint nemigen tanulta meg a hadimesterséget) Nagyobb baj volt ennél, hogy a harctéri siker megroppan­ totta a kuruc sereg fegyelmét. A történtekről Rákóczi még a csata napján levélben számolt be Bercsényinek: „ . . . A kkor — az magyar böcsületes szokás szerint — hátulja az hadunknak az prédának esvén: reá rohant véletlen az tűz körül valami csuport német, azokat puskázással confosióban és szaladásban hozta: szét ment az prédával. Azt a reguláris idegen had nem tudván, micsoda? — megfordult; a szétdúlt magyar elment!” Rákóczi még maliciózusan megjegyzi: „Nyeresége untig elég �volt minden nemzetségnek; az credenciáját (pohárszékét) is az generálisoknak eladták már a tatárok” . Az, hogy a magyar sereg hátulja és jobbszárnya már csak a fosztogatással törődik, nem kerülte el a császári lovasság bal­ szárnyán parancsnokló Saint-Croix tábornok figyelmét. Maga köré gyűjtötte a mocsárból kivánszorgó, s a környező dombokra me­ nekült katonáit, s vakmerően bevágtatott a lengyel—svéd előre­ nyomulás és a jobbszárnyon történt lemaradás m iatt támadt résbe. A hirtelen támadás teljesen szétzilálta a kuruc hadálláso­ kat, s a harcot már korábban abbahagyó hajdúk rendetlenül, özönlöttek vissza a bodonyi út irányába. Hamarosan a svédek is követték őket. A dolgokat azonban még mindig meg lehetett volna fordí­ tani. Igaz ugyan, hogy Saint-Croix sikeres rohama után a csá­ szári lovasság ismét gyülekezni kezdett, de most újabb, eddig érintetlen kuruc huszárezredek közeledtek Bodonytól a híd felé. Erre a lengyelek is eszméltek, abbahagyták a fosztogatást, ille t­ ve a visszavonulást, és a fejedelem utasítását várták. Az össze­ csapás azonban elmaradt. A huszárok — ahelyett, hogy ráron­ tottak volna a tömörülő ellenségre —, érthetetlen módon meg­ álltak. A fejedelem, mindezt látva, lesietett a dombról a hídhoz, de K árolyi Sándor lebeszélte a közbelépésről. Í gy hát végül is hátrálót veretett. Emlékirataiban Rákóczi a visszavonulást a következőképpen jellemzi: „ . . . nem fejeztük be az ellenség megverését, mert amint a patak hídján és gázlóin átmentünk, mindenki megállt, és a megrémült és megzavarodott ellenség meg sem mozdult” . A támadásra kész kuruc huszárezredek tehát megálltak a pataknál, az összegyülekezett ellenség pedig megzavarodva meg sem mozdult. A jelenet több m int érdekes. M i lehet a magyará­ zata a szembenálló felek eme furcsa viselkedésének? Lehet, hogy a Migli-eset az oka mindennek. M iről van szó? Egyes források szerint egy tucatnyi császári katona, a Viard-ez­ red Bánkon elhelyezett helyőrségéből — lehet, hogy részegen — a déli órákban M igli kapitány vezetésével Romhány felé indult. A m ikor meghallották a Lókos árterületén folyó csata zaját, elő­ vigyázatosan elrejtőztek az erdőben. Majd látva Sickingen sere­ gének a felülkerekedését, iszonyatos lárma és trombitálás köze­ pette ők is rohamra indultak. A kurucok — immár a patak tú l­ só partján — azt hihették, hogy egy újabb császári sereg előőr­ sei jelentek meg, s a meglepetéstől leálltak. Végül is talán ez volt a fő oka, hogy a tartalék sereg bevetése ismét elmaradt. Le­ het, hogy Sickingen katonái ugyancsak M ig li kapitány csapatá­ tól ijedtek meg. A már leszálló tél-alkonyi ködben nem ismer­ hették fel, hogy barát vagy ellenség zúdul le a domboldalon. De az is lehet, hogy egyszerűen a parton álló tízezer főnyi sereg lát­ ványa ijesztette meg őket. A Bercsényinek íro tt levél megenged egy másik lehetőséget is. A fejedelem szerint: „Am ely része az ellenségnek szaladás­ sal salválta (mentette) magát: Szécsény és Vadkert között levő vigyázó porta szemközben akadván véle — azokból is alkalma­ sint lecsapdoztak. Mennyi számú veszett? Még nem tudhatni; —, m indjárt a harc után pro recognitione (a halottak felderítése cél­ jából) já rta k tisztek az harchelyre: 200-ig való magyarnál nem találtak —, a német rakáson omolva feküdt” . (Egyébként ez az utóvédharc zajlódhatott le a Sírpatak-dűlőnél.) Ezekből a sorokból kiindulva arra is gondolhatunk, hogy a fejedelem azért nem erőltette a további harcot, mert — hite sze­ rin t — a Szécsény és Vadkert között vigyázó kuruc egységek — K árolyi ezredei — majd befejezik a visszavonuló (s egyébként sem nagy létszámú) ellenség megverését. Lehet, hogy ezért néz­ ték olyan nyugodtan Rákócziék az immár hátukat mutatókat, s m int akik jó l végezték dolgukat, „Guttához azon estve szállot­ tak” . TE DEUM — M INDKÉT RÉSZRŐL A győzelmet mindkét fél magának vindikálta. Sickingen a csatát követő napon hálaadó istentiszteletet celebráltatott az ér­ sekvadkerti templomban. Rákóczi pedig így írt Esterházy An­ talnak: „ . . . m ink is szintén úgy elénekelhetnénk az Te Deum Laudamust, m int az francia az elmúlt nyári harcáért. . . mert mind magunk nemzetbeli hadainknak, mind az idegen nemzet­ beli hadainknak nemhogy fogyott volna, de nevekedett szí­ vek.. A fejedelem később is inkább győzelemnek, m int vereség­ nek fogta fel a romhányi csatát. Néhány héttel később Pápai Já­ noshoz íro tt levelében olyan g y ő z e d e le m r ő l beszélt, amely „te l­ jességre nem mehetett” , s seregei „az ellenséggel újabb és csak­ hamar következő ütközetre készek. . . ” Még az emlékiratokban is — az előbb már idézett részben — az ellenség be nem feje­ zett megveréséről szól. Úgy tűnik, hogy Rákóczi hívei között mindenfelé a győzelem híre terjedt el. Vízaknai Briccius György, kolozsvári főorvos például Erdélyben értesült a dolgokról: „Ez alatt a fejedelem K árolyi Sándorral együtt megütközik a német erővel Vadkertnél, s megveri a németet, két generálisok, Czi­ kinger és Crea elesik a harcon, a kurucokban is sok elvész” . Thaly Kálmán, a kuruc kor neves szakértője szintén győze­ lemnek tekinti a romhányi csatát. Hivatkozik az egykorú törté­ netíróra, Kolinovicsra, aki „Rákóczi kitűnő győzelmeként” je l­ lemzi a Lókos partján történteket. Thaly Kálmán szerint Rákó­ czi tévedett, amikor nem fogta fel a t e lje s győzelmet. Döntő ér­ ve: a csatában elesettek száma a németeknél négyszer nagyobb, m int a kurucoknál. Egyébként is, az ütközet elérte a célját: az Érsekújvárral való kapcsolatot Rákóczinak sikerült megteremte­ nie. Ma inkább hajlunk affelé, hogy Rákóczi csatát veszített Rom­ hánynál. Érdemes idéznünk az 1973-ban kiadott R á k ó c z i- t ü k ö r egyik lábjegyzetét: „A romhányi ütközet 1710. január 22-én, amelyben mindkét fél magának tulajdonította a győzelmet. Va­ lójában a kuruc sereg maradt alul, mert Érsekújvárral nem tudta a tartós összeköttetést helyreállítani, s így a bányavárosok visszafoglalásáról is le kellett tennie” . A R á k ó c z i- t ü k ö r felfogásánál azonban tovább kell lépnünk. Ha a győzelem vagy vereség kérdését megnyugtató módon akar­ ju k eldönteni, akkor m i n d e n v o n a t k o z á s b a n meg kell vizsgál­ nunk, hogy megfelelt-e a csata a hozzáfűzött reményeknek, vagy pedig nem. Az Érsekújvárral való kapcsolat csak e g y volt ezek között a remények között. A „vadkerti próba” — amely végül is Romhánynál teljese­ dett be — egy nagy támadó hadjárat első lépéseként szerepelt Rákóczi terveiben. Hadászati feladata az volt, hogy rést vágjon a Felvidéket uraló császáriak keleti vonalán, s ezzel megterem­ tődjék a visszafoglalás lehetősége. Bárhogy tekintjü k is: ezek a remények a Lókos m elletti ütközet során meghiúsultak. Erkölcsi, politikai elképzelések is ösztönözték a fejedelmet erre a támadó hadjáratra. A szövetkezett rendeket k i akarta ju t­ tatni a Duna—Tisza-közéről, hogy visszatérjen a régi önbiza­ lom, s vonzóvá váljék újra a szabadságharc ügye. A sikeres elő­ renyomulással döntésre akarta vinni a dolgot az udvarral; vé­ get akart vetni az elfásulásra építő császári hadviselésnek. A romhányi csata ezeknek az elképzeléseknek a kudarcát is je­ lentette. A Vadkert felé irányuló támadó hadjárat, Rákóczi utolsó nagy erőfeszítése a szabadságharc hanyatlásának megfordításá­ ra, nem sikerült. A romhányi harcmezőn — látva csapatai fe­ gyelmezetlenségét, tisztjei tudatlaságát — végérvényesen meg­ bizonyosodott arról, „hogy a német ellen reguláris had nélkül nem boldogulhatunk” . Persze, nem azonnal, hanem lassanként, fokozatosan; ahogy egyre nyilvánvalóbbakká váltak a harcme­ zőről való elvonulás következményei. Hiszen szeptemberben, Ér­ sekújvár kapitulálásával a „vadkerti próba” egyetlen eredmé­ nye — a várral való összeköttetés — is megsemmisült. Hovato­ vább, nem maradt más reménye, m int a szász k irá ly ígért segít­ sége, s Nagy Péter jószándéka. De a szabadságharc ügyét már nem lehetett megmenteni. A kuruc sereg küzdőszelleme Rom­ hány után végzetesen megtört. Ezért is van igaza a vadkerti mondának: a Lókos a Rákóczi-felkelésnek valóban S í r p a t a k ja volt. Szabó K ároly 27 �KÖRKÉP Jegyzőkönyvön kívül A le k s z a n d r G e lm a n : je g y z ő k ö n y v e ; e l ő já t é k k a l . D rá m a F o rd íto tta : ( S z o v je t I r o d a lo m — T é v é já t é k . p é b é - ü lé s f e lv o n á s b a n , E lb e r t 19 7 6 . 2. sz. A le k s z a n d r G e lm a n : je g y z ő k ö n y v e ; Egy két Egy János 86— 121. o .) é r t e k e z le t F o rd íto tta : Ta­ k á c s A n n a , re n d e z te : Z s u rz s É v a ; ( M a g y a r T e le v í z ió , 1. m ű s o r , 1 9 7 6 . f e b r u á r 1 0 ., 2 0 .0 5 ó ra ). A folyóirat- és a televíziószerkesztők együttgondolkodásának szép példáját fém­ jelzik a fenti adatok: azonos időben ke­ rü lt az újságárus pavilonokba és a képer­ nyőre A. Gelman színműve, illetve annak televíziós változata. Ez az összhang akkor is figyelemre méltó, ha tekintetbe vesszük a két fórum közvéleményformáló hatásá­ nak összehasonlíthatatlanul nagy különb­ ségeit. Az a lehetőség ugyanis, hogy az alapmű bármikor el- és újraolvasható, kü­ lönösen jelentős egy ilyen pergő ritmusú, szikrázó hevességű vitadráma esetében, amely hosszú időn át jelentett — s talán még sokáig jelent — beszédtémát a tévé­ nézők százezrei körében. (Nem kevésbé volt sikeres a mű színpadi változatának fogadtatása sem: több m int egy esztendeje táblás házak előtt játsszák Leningrádban). M i e népszerűség titka, mivel magya­ rázható Gelman művének — „a jó bornak nem kell cégér” analógiájára még az ily száraz, mondhatni „közönségriasztó” cí­ me ellenére is — egyértelmű tömeghatá­ sa. A válasznak — s egyben a sikernek — természetesen ezúttal is több összetevő­ je van. A részletes elemzés helyett —, amit az időben reagálni képes fórumok egyébként is elvégeztek, az ugyancsak ritkán tapasztalható egyértelmű dicséret hangján — a mű néhány tanulságára sze­ retnénk visszatérni — Gelman stílusában: mintegy a zárszó után. Alekszandr Gelman drámája példabe­ széd. de nem allegorikus formájú, hiszen a szocializmus ellentmondásoktól sem mentes gyakorlatából vette a mintát. Ezért az elevenbe vág, időzítetten ak­ tuális. Pedig a történet alapkonfliktusát igencsak egyedinek tűnő, szokatlan jelen­ ség képezi. Egy építőbrigád megtagadja a prémium felvételét, mert érdemtelennek, igazságtalannak tartja azt. Nem mintha nem dolgoztak volna becsülettel, hanem mert a rosszul szervezett munka hiányos­ ságaiból arra következtetnek — sőt számí­ tásokkal be is bizonyítják —, hogy a vál­ lalat csak azért tudta túlteljesíteni a ter­ vet, mert az eredetiből visszamenőleg „le­ faragtak” , s így a „jutalom ” nem a jobb, 28 szervezettebb munkára ösztönzött, hanem kimondatlanul is a meglevő állapotokat konzerválta. Ezzel végső soron „az a hí­ res-nevezetes prémium” nem juttatást je­ lent, hanem — m int ahogyan a kollektíva döntését a pártbizottsági ülésen követke­ zetesen képviselő brigádvezető fogalmaz­ ta — „kilop egy csomó pénzt a munkás­ ember zsebéből” . A munkásöntudat szép megnyilvánulásaként a brigád azt tartja a legnagyobb hibának, hogy esetenként tulajdon kezükkel kell szétzúzni, amit már megépítettek: „A m it a kapitalista harácsol össze, azt a munkásosztály előbb vagy utóbb elveszi tőle. De ez a beton­ alap, amit mi most légkalapáccsal ve­ rünk szét, ez már senkit sem gazdagít... M inálunk a napokban kitö rt a tudomá­ nyos-technikai forradalom ... minden fo r­ radalom abban ju t kifejezésre, hogy el­ utasítanak valamit. Amúgy csak rum li volna...” — tolmácsolja a brigád vélemé­ nyét a vezetője. netből. Gelman a gondolkodó, kezdemé­ nyező, újító, a kellemetlenségeket, a har­ cot is felelősséggel vállaló munkások ka­ rakterét teremtette meg, s így munkásáb­ rázolása szocialista emberábrázolássá ne­ mesedett. Műve azok közül való, amelye­ ket az SZKP XXV. kongresszusa az aláb­ biak szerint jellemzett: „A z elmúlt idő­ szakban számos olyan, a szocialista realiz­ mus szellemében fogant alkotás született, amely azt tükrözi, miként válnak az or­ szágos kérdések a szovjet emberek egyé­ ni sorsának részévé. A munka ábrázolása, az úgynevezett »termelési téma« napja­ inkban meglelte a valódi művészi formát, s az ilyen tárgyú művek széles körű tár­ sadalmi visszhangot keltenek.” Javaslatuk állásfoglalásra készteti a pártbizottságot, amelynek végső döntését az egyetlen nő, a darukezelő hozzászólá­ sa nem kis mértékben befolyásolja: „Na­ gyon értelmes javaslat — mondja — Majd, ha az embereknek elő kell gube­ rálni a pénzt, mind elgondolkodik a dol­ gokon! Senki sem kérdezi, hogy m iért ad­ ják a prémiumot, de hogy m iért kérjük vissza, azt meg fogják kérdezni. És ez na­ gyon jó lesz így.” R éti Z o ltá n : Nem csupán és nem elsősorban gaz­ dasági probléma oldódik ezzel meg, ha­ nem — ha kissé nehézkesen is — a szo­ cialista erkölcs követelményrendszere győ­ zedelmeskedik. M iért feszül ellentét az egyéni és közérdek között, hogyan viszo­ nyuljon a munkához a dolgozó, ha egyút­ tal tulajdonos is, milyen a fizikai és szel­ lemi munka összehangoltsága, szervezett­ sége, vezetők és beosztottak viszonya, ú j­ ra való fogékonysága, politikai felelőssé­ ge, azaz milyen a szocialista demokrácia szintje, megvalósulásának mikéntje? Ezek Gelman művének alapkérdései, s mert ná­ lunk is mindennapi gondjainkká érle­ lődtek e problémák, eredményeink kísérőjelenségeivé váltak a közgondolkodás visz­ szásságai, feszült izgalommal követtük az érvek csatáját, amely talán csak azt hagy­ ta megválaszolatlan, hogy m iért akkor boldog s megelégedett ember (az egyik), ha pénzt kap, s m iért éppen az ellenkező­ je — a jutalom elutasítása — teszi boldog­ gá a másikat, ha mindketten ugyanannak a szocialista vállalatnak a munkásai, b ri­ gádtagjai. E kérdés persze jóval bonyolul­ tabb, mintsem egyetlen műtől várhatnánk rá a megoldást. Gelman drámája ipari közegben, mun­ káskörnyezetben játszódik. Főhősei is jó­ részt munkások ugyan, de ettől még ér­ téktelen mű is születhetett volna a törté­ Csongrády Béla Rózsavölgyi Márk Míg Nógrád megye kulturális öröksé­ gében irodalmi hagyományaink (Madách, Mikszáth) a legjel entősebbek, képzőmű­ vészeti m últunkat Bencúr Gyula neve fémjelzi, addig a megyéhez fűződő zenei emlékekről szinte egyáltalán nem beszél­ hetünk. Nem volt megyénkben fejlett ze­ nei élet. it t nem éltek híres muzsikusok, ide nem já rta k hangversenyezni világjáró előadóművészek, akiket ma zenei életünk megalapozóiként tisztelhetnénk. Erőltetet­ ten hatna Lavotta János kisterenyei, vagy Lehár Ferenc losonci kapcsolataira hivat­ kozni, mivel ők még szűkebb hazánk ze­ nei életében sem voltak nagy hatásúak. S m int kiderült, a meglevő értékeink­ kel sem sáfárkodtak jó l elődeink. Ezért jelentős R é t i Z o lt á n n a k , a ba­ lassagyarmati Á llam i Zeneiskola igazgató­ jának nemrég megjelent könyve, melyben a Balassagyarmaton született Rózsavölgyi Márknak életét, a saját kora zenei életé­ ben és a magyar zene fejlődéstörténeté­ ben elfoglalt szerepét, és más művészeti ágakra is hatással levő jelentőségét elem­ zi Réti Zoltán könyve több m int másfél évtized kutatómunkájának eredménye. A szerző tudta, hogy Rózsavölgyi M árk Ba­ lassagyarmaton született — erről több ze­ netörténeti tanulmány is megemlékezik a róla szóló szűkszavú leírásokban: a 19. század zenetörténetének elemzése kapcsán —, és ezen a nyomon indult el. Kezdet­ ben talán maga sem gondolta, hogy az adatok szorgalmas gyűjtéséből könyv ke­ rekedik. Sorra jelentek meg azonban rö­ videbb-hosszabb lélegzetű tanulmányai �Rózsavölgyiről a N ó g r á d b a n , a P a ló c f ö ld ­ b e n , de országos lapok is szívesen helyt adtak cikkeinek ( M u z s ik a , N é p s z a b a d s á g ) . Az író az évek során bizonyosodott meg arról, hogy k i is volt valójában Ró­ zsavölgyi Márk. Az egyre terebélyesedő adatok halmaza és a ma még csak kevesek számára hozzáférhető művek elemzése ar­ ra inspirálta, hogy közkinccsé tegye Ró­ zsavölgyi értékét, hatását. A könyv szinte naplószerű életrajz, de minden adata, eseménye tudományos h i­ teleséggel is bír. Réti Zoltán csak olyan tényeket írt le, melyeknek bizonyosságá­ hoz nem fér kétség. Hogy erről meggyő­ ződjünk, elég, ha átlapozzuk azt a több m int 50 oldalas jegyzetanyagot, melyben részletesen ismerteti az életrajzban meg­ említett művek, relikviák, levelek, ren­ dezvények hiteles forrásának eredetét, he­ lyét, leírását. Nagy munkát feltételez ezek­ nek a felkutatása és rendszerbe foglalása, hisz’ bizonyára gyakorta csak hosszas után­ járással juthatott olyan adatok birtokába, melyek több m int egy évszázada voltak eltemetve egy-egy könyvtárban, adattár­ ban, vagy éppen magángyűjteményben. A szerző minden fellelhető emléket felkuta­ tott, amiről úgy érezte, hogy Rózsavölgyi M árk életművét, életét jobban megismer­ heti, megismertetheti. A tudományos alapossággal megírt Rózsavölgyi-könyv azonban egyáltalán nem jelenti a zeneszerző életének száraz adathalmazát. Réti Zoltán olvasmányosan tárja elénk, hogy m it jelentett a m últ szá­ zad elején magyar muzsikusnak, forra­ dalmár muzsikusnak lenni. A virtuóz ké­ pességű Rózsavölgyi ugyanis fényesen él­ hetett volna, m int világjáró muzsikus; ehelyett azonban egy szinte reménytelen úton indult el, melynek végcélja a magyar nemzeti zene megteremtése volt. A nemzetek önállósodási vágyainak, szabadságmozgalmainak mindig velejáró­ ja volt a művészeti, a zenei megújhodás is. Ezen dolgoztak az orosz „ötök” , ezt tükrözik a lengyel Chopin táncai, polo­ nézei. Ezen fáradozott a verbunkos zene anyagából kiindulva Bihari, Erkel, Liszt és az eddig méltatlanul háttérbe került Rózsavölgyi M árk is. Pedig — m int ez ép­ pen Réti Zoltán könyvéből derül k i — sa­ já t korukban talán a most jelentősebb muzsikusoknak, ismerteknek sem volt tö­ megekre olyan hatásuk, m int neki: or­ szágjáró hangversenykörú tja in ugyanis törekedett közvetlen kapcsolatba kerülni azokkal, akiknek szánta a muzsikáját, akikre hatni akart, és akik rá, a zeneszer­ zőre és előadóművészre is hatottak a kor haladó eszméinek sajátos, zenei megfor­ málásában. A könyv érzékelteti azt a szeretetet és tiszteletet, mellyel Réti Zoltán a zene­ szerzőről ír. Különösen k itű n ik ez azokon az oldalakon, ahol Rózsavölgyi Nógrád megyei, balassagyarmati kapcsolatairól van szó. Ennek egy hányada bizonyára abból az egészséges lokálpatriotizmusból ered, mellyel egyáltalán hozzáfogott Réti Zol­ tán a széles körű kutatáshoz. De hozzájá­ ru lt feltétlenül az a menetközben történt nagyszerű felismerés is, hogy milyen ér­ ték nekünk nógrádiaknak és általában a magyar kultúrának Rózsavölgyi Márk. Jókai Anna munkásságát, elbeszélő művé­ szetét nem ismerő olvasót, képtelen volt megörökíteni azokat a finom és érzékeny nüanszokat, amelyek az írónő stílusának sajátjai. Réti Zoltán könyvének megírásával megtette az első lépést Rózsavölgyi Márk jelentőségének megismertetéséhez. Sokat kell azonban még tennünk, hogy Rózsa­ völgyi megkapja az utókortól azt az elis­ merést, melyet a magyar nemzeti zene megújhodásáért végzett kompozíciós és közvetítői tevékenységéért kiérdemelt. A k i ennek ellenére kezébe vette A r e im s i a n g y a l című elbeszéléskötetet, amely tíz év elbeszélés-terméséből nyúj­ to tt válogatást, kellemesen csalódott. Mert m int általában a rangos irodalom, Jókai Anna elbeszélő művészete is megnöveli a távlatot, és nem vindikál magának köz­ életi vezérszerepet, m int a harsány alap­ művek szerzői, Ő éppen azért tű n ik ki írói munkásságával, hogy nem feleslege­ sen nagyot akaró leleplezésekkel irányít­ ja magára a figyelmet, hanem azzal a tö ­ kéletes empirista megfigyelésre és megis­ merésre törekvő hajlammal, ami keve­ seknek sajátja. ( Z e n e m ű k ia d ó , 1 9 7 5 ). Virág László Jókai Anna: A reimsi angyal J ó k a i A n n a az az írónő, aki volt mű­ vészeti előadó, főkönyvelő, elvégezte a bölcsészeti egyetemet, tanított általános iskolában és gimnáziumban, akinek külö­ nösen drámái vonták magukra a közönség figyelmét, s József A ttila - és SZOT-díjjal tüntették ki, s aki A r e i m s i a n g y a l című novellás és elbeszéléskötetének fülszöve­ ge szerint „viszonylag későn kezdett írn i” . Fölvetődik ezután — főleg gyors és fer­ geteges karrierje tudtával —, hogy lehet-e egyáltalán az irodalmat későn kezdeni. Mert hiszen a kutató is elmélyed előbb kutatása tárgyában, s amikor az anyagot immár a birtokában érzi, kezdi meg tu la j­ donképpen alkotó munkáját. S nem ezt teszi-e, vagy nem teheti-e ugyanezt az író, aki anyagát, az embert és a társadalmat előbb elmélyülten tanulmányozza, és csak azok után veti papírra megfigyeléseit és megfigyeléseiből adódó gondolatait? H i­ szen néhány kezdő író alkotóművészeté­ ből éppen az a biztonság hiányzik, amely­ l yel a jó szakmunkás a nyersvasat vagy az acélt kezeli. Nos, Jókai Anna éretten és megfon­ toltan, az emberek lelkét átvilágító biz­ tonsággal látott munkához: regényei, drá­ mái és elbeszélései legalábbis olyan félel­ metes emberismeretről tanúskodnak, hogy az olvasó érzi, a hálószobájába lestek be, sokszor a legintimebb pillanatban. Elbeszéléseire legutóbb a leghatáso­ sabb tömegkommunikációs eszköz, a tele­ vízió igyekezett felhívni a figyelmet N y i ­ t o t t k ö n y v című adásában. Néha azonban a szándékolt jó szolgálat ellenkező hatást ér el: ez történt Jókai Anna esetében. Az adaptáció — ahelyett, hogy érdeklődést keltett volna — rideg laposságával és erő­ szakos szentenciáival inkább elriasztotta a Tulajdonképpen a mindennapok rez­ düléseit örökíti meg. Azokat a közhelye­ ket, amik mellett mások vakon és süketen mennek el, de ami benne úgy rögződik meg, m int a mindennapi igazságok fölfe­ dezése. Iskolában, hálószobában, társas­ utazáson mindig a m i vágyaink és gyen­ geségeink bukkannak elő, mintha csak­ ugyan ismerné közhelyeinket és gyarló­ ságainkat. Eljárása a csehovi életképekkel rokon műveket hoz létre, csak terjedel­ mesebben. Í rásainak szembetűnő formai sajátos­ sága, hogy mesteri módon kezeli a dialó­ gusokat, mintha nem is elbeszélést, ha­ nem mindig és mindenkor drámát írna. Elbeszélései szinte összekötőszöveg nél­ k ü li párbeszédek halmazából épülnek föl, de a mesterien kezelt megnyilatkozások mindannyiszor azonos jellemek sajátjai. Nem lehet eltéveszteni, hiába hallgatja el, hogy m it k i mond, mert mindig egyénisé­ gek szólalnak meg. Talán ez az egyetlen mentsége a modorosság bűnével szem­ ben. Egy idő után ugyanis ez az olvasó­ nak tett engedmény: a könnyedsége lazí­ tás fárasztóvá válik — még akkor is, ami­ kor meghökkenünk, hogy mennyire isme­ r i főleg a felnövekvő, ifjú nemzedék lé­ lektanát. Lenyűgöző viszont, hogy milyen mes­ terien állít egymás mellé és különít el je l­ lemeket. Különösen feltűnik ez a váloga­ táskötet talán legsikerültebb darabjában, a K ö z ö s ú t-ban. De már ez a kis remek­ mű is megmutatja, hogy hőseit szereti a le lki sérültek sorából kiválasztani, ha nem is ruház rá ju k „lelkiző” hajlamokat. A kötet legdrámaibb elbeszélésének tetszik viszont a K is l á n y , k u t y á v a l című alkotás: periférikus környezet mégis általánosítha­ tó konfliktusokkal. A tehetetlen rákbeteg ember, aki szerencsejátékkal akarja meg­ alapozni kiszolgáltatott családja biztonsá­ gos jövőjét, és ennek érdekében meglopja feleségét és leányát. S ebben az erk ölcsi 29 �hullában is megmutatkozik annyi esendő­ ség, ami már szeretetre méltó. Egyéni stíluson nehéz változtatni és kínos paradoxon azt kívánni egy írótól, hogy éppen sajátos stílusán újítson. De mert Jókai Annában benne él az újítási hajlam, remélhető, hogy későbbi írásaiban leküzdi formai sematizmusát. Újabb elbe­ széléseinek ez mindenképpen javára vá l­ hat. ( S z é p ir o d a lm i, 1 9 7 5 ). Lakos György zi meg az olvasás örömét. Igazat lehet ad­ ni a szerzőnek, amikor megállapítja, hogy Jókai még a szocialista kultúrforrada­ lomnak is nagy segítséget nyújtott. Kun­ fi Zsigmond a század elején (mára is meggyőzően) jelölte k i Jókai helyét a ma­ gyar irodalomban: „ . . . b á r m i l y s z o m o r ú is , de két té n y , o ly a n hogy v is s z a f e jlő d é s t , vagy nem je le n t. . . h a la d á s t b e n e lm a r a d tu n k Olvasói ízléstípusok Az ízlés a társadalmi tudattartalmak egyik fontos területe: legközelebb az esz­ tétikai szférához áll, de érintkezik a po­ litik a i, erkölcsi szemlélettel is — nem so­ kat tévedünk, ha azt állítjuk, hogy leg­ inkább a kulturáltsággal függ össze. Az­ zal, hogy az egyén nézeteiben, igényei­ ben, elvárásaiban milyen mértékben tük­ röződik közvetlenül, vagy közvetetten a történelem során felhalmozott kulturális örökség. Nem elhanyagolható sajátossága az ízlésnek, hogy a tudattartalmak közül leginkább ez a terület esik leginkább a „magánszféra” ellenőrzése alá. M int G o n ­ d o s E r n ő tanulmányában elemzi: az íz­ lést alakító hatások az egyén pszichiku­ mán keresztül (azáltal megszűrve) érvé­ nyesülnek, ilyenformán az egyén ízlésvi­ lága a társadalom számára látens ma­ rad. Ennek megvannak az előnyei is. Ha ugyanis megfelelő módon közeledünk hozzá, akkor valóságosabb képet kapunk egy közösség szellemi-lelki arculatáról, m int ha más tudattartalmak felől közelí­ tenénk meg ugyanezt a kérdést. Mert míg az egyén erkölcsi-politikai megnyil­ vánulásaiban általában a társadalom uralkodó elvárásainak tesz eleget (okkal vagy oktalanul), az esetleges szankciók­ tól tartva, addig itt — az ízlés területén jobban „kiadja magát” , mert az ízlés „magánügy” . Korunkban, m ikor egy ma­ gasabb rendű társadalom építése a fel­ adat, nem mellékes számba venni, hogyan is „á ll a szénánk” ezen a területen. Gondos Ernő ízlésvilágunk feltérképe­ zését az olvasásszociológiai területen kí­ sérelte meg. (Valóban ez látszik a legal­ kalmasabb terepnek. Itt egy széles, jól szervezett-adminisztrált közművelődési háttér adott ugyanis, amely eleve sok olyan adatot nyújt, ami más területen csak hosszas, fáradságos kutatómunka ré­ vén lenne elérhető.) A könyv elején — egy rövid és meglehetősen vázlatos feje­ zetben — a szerző az olvasói ízlés e szá­ zadi útját mutatja be. Az alaptendenciák így rajzolódnak k i : a magyar olvasókö­ zönség túlnyomó részének legfontosabb tápláléka volt és maradt — a századfor­ dulótól napjainkig ívelően — a nemzeti romantikának címkézhető irány, ezen be­ lül is abszolút első helyen Jókai Mór. Az egyre szélesedett iskolai oktatásba be­ kapcsolódó tömegek számára Jókai szer­ 30 úgy m ég n á lu n k o s z t á ly , n é z v e J ó k a i r e g é n y e in e k E u r ó p á t ó l, Gondos E rn ő : van t á r s a d a lm i egy- a m e ly r e v ilá g n é z e t e n e m m e g á lla p o d á s t , Ahogy h a tv a n - h e tv e n e lm a r a d tu n k ha­ m in d e n ­ évvel m űvésze­ t ü n k b e n is ” . Ugyanakkor nem tagadható, hogy Jókai és a nemzeti romantika ab­ szolút uralma — ez ma már megrendülő­ iéiben van, amiben nagy szerepe lehetett a szocialista kultúrforradalom nak is — tápot ad a szellemi elkényelmesedésnek, sőt, egyfajta konzervatív, nacionalista szemléletnek. Ezt tükrözi a különböző ol­ vasói ízléstípusok kapcsolódása is. A nem­ zeti romantikusnak nevezett típus erősen kötődik az erősen cselekményesnek ne­ vezett típussal (Conan Doyle, Rejtő Je­ nő), a mai bestseller mindkét ágával (Berkesi, Szilvási), de a hajdani siker­ könyvekkel is. Tormay Cecil, Erdős Re­ née, Cronin). Az érzékenyebb olvasók v i­ szont Jókain és a nemzeti romantikus irodalom értékesebb rétegén keresztül el­ juthatnak a fajsúlyosabb irodalomhoz is. I t t a kaput a szerző által az anali­ tikus prózához sorolt típus jelenti. Ennek csomópontját a Németh László regényeit kedvelők alkotják. Természetesen nem zárhatók k i az ízlésfejlődés más ú tjai sem. Az analitikus próza egyaránt kap­ csolódik, bár nem egyenlő intenzitással az igényesebb irodalmat kedvelők ízléstípusaihoz. A színvonalasabb irodalmat a következő, a szerző által sem mindig meggyőző kategóriák közt osztja meg: franciás ízlés, realista, szocialista, angol­ szász—orosz, XX. századi klasszikus, mo­ dern magyar próza. A színvonalasabb irodalmat az olvasók 30 százaléka része­ síti előnyben, ezzel szemben a kimondot­ tan időagyonütő könyveket 60 százalék kedveli. Nem kedvezőtlen ez a kép, bár vannak olyan nem elhanyagolható réte­ gek, akik a szórakoztató irodalomhoz sem jutottak el. Am i a Bálint György inspi­ rációjára végzett hatásvizsgálatokat ille ­ ti, a tanulmánykötet ezen részeit talál­ tuk legsikerültebbnek; egyébként kevés­ bé lehetünk megelégedettek. A szerző és kollektívája egy ironikus hangulatú Bálint György-karcolatnak né­ hány gimnáziumi osztály tanulóira gya­ korolt hatását vizsgálta meg. Meglepő, hogy ezekben a gyerekekben milyen csö­ kevényes az esztétikai és a szociális ér­ zék. Ebben nagy szerepe van annak, hogy sem a társadalom, sem az általa prefe­ rá lt értékeket közvetítő iskola nem tudja ezeket a készségeket meggyőzően k i­ munkálni. A vizsgálati eredmények rávi­ lágítanak arra az összefüggésre is, ami a fiatalok készségei és szűkebb szociális kö­ zegük szűrő, orientáló szerepe közt van. A kulturáltabb, kiegyensúlyozottabb csa­ ládi környezetben tanulók jobban megér­ tették Bálint György üzenetét, m int ne­ hezebb körülmények közt élő társaik. (Nagyjából hasonló eredményekre ju to tt a szerző más művek hatásvizsgálatánál is.) Nem nevezhető kielégítőnek a m a i m a g y a r p r ó z a (vagy r e a lis t a s z o c ia lis t a el­ nevezésü ízléscsoportok) terjedelme sem. Együttesen sem érik el a felmért olvasóközönség 8 százalékát. I t t több ok is fel­ sorolható. A kikapcsolódni vágyó olvasó nem szívesen vesz a kezébe mai gondok­ kal küszködő művet. Szerepet játszik egyfajta sznobizmus, idegenkedés is; de kár lenne kiküszöbölni az okok közül a sematizmus korának visszahatását. (Ez utóbbinak tudható be, hogy a realista szocialista típus m utatja a legkevesebb kapcsolódást más ízléstípusokkal.) Úgy tűnhet, hogy a szerző tú l sötét ké­ pet rajzol tárgyáról, ám nálunk a köz­ ízlés sosem tartozott a társadalmi átala­ kulás legdinamikusabb területei közé. Ha lehet, it t még inkább jelentkeztek a törté­ nelmi elkésettség egymásra gyűrűző ha­ tásai. Abban a korban élünk, amelyre — a kultúrforradalom eredményeként — még a mennyiségi felhalmozódás a je l­ lemző, ami viszont egy idő után nyilván­ valóan maga után vonja a minőségi vál­ tozásokat is. Ez utóbbira már utalnak je­ lek. Bizonyos konzervatív ízlésirányok (hajdani sikerkönyvek, a nemzeti roman­ tika konzervatív-nacionalista rétegei) ré­ szint kiadói politika, részint olvasói ér­ dektelenség m iatt háttérbe szorulnak. Bármilyen sok fogyatékossága van is az iskolai oktatásnak, hatására a felnövek­ vő fiatalok nyitottabbak az új iránt és kevésbé kötődnek a régi ideálokhoz; saj­ nos, ezt a nyitottságot még nem sikerült megfelelően kihasználnunk. Összefoglalóul: Gondos Ernő köny­ vét némi hiányérzettel tettük le. Ez ab­ ból a kettősségből származik, amellyel a szerző és kollektívája a tárgyhoz közelí­ tett: egyrészt igyekeztek társadalmunk íz­ lésviszonyait feltérképezni, másrészt cél­ ja ik közé tartozott „a tárgy természeté­ hez alkalmazkodó kutatási módszer es technika kialakítása és kipróbálása” . Különösen a tanulmánykötetnek azok a részei tűntek tapogatódzónak (és doku­ mentálásuk elsietettnek), ahol az ízléstí­ pusokat a szerző a személyiségtipológia felől közelítette meg. A legcélraveze­ tőbbnek az tű n ik hát, ha Gondos Ernő könyvét mintegy kutatói munkanapló­ ként vesszük kezünkbe. ( K o s s u t h , 1 9 7 5 .) Rásó József ��� Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document https://dkvt.bbmk.hu/pf/6aa31bdee5aa14f60887f7afe1afa60d.pdf Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Végh Miklós Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1976 Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Language A language of the resource hun Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Title A name given to the resource Palócföld - 1976/3. szám Type The nature or genre of the resource folyóirat 1976 folyóirat Irodalom Közélet Művészet Nógrád megye Társadalompolitika