https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/174b4dc7db4ac5e7fae94dfbd28f5298.pdf 253cf4a145d0ef36a029f26884238b8a PDF Text Text 1975 4 Mai valóságunk és a műemlékek Gondok és örömök a pályaválasztáskor Pedagógusok a pálya startjánál A munkások és az amatőr színjátszás Bejárók — kijárók Bartha László prózai írása, Veres János szlovák műfordításai, Tamás István, Szepesi József, Győri László versei Fiatalok az „ Ö regről" és az öregekről Antológiák Egy keramikusművész mindennapjai PALÓ C FÖLD Nemritkán hallani még manapság is olyan megjegyzéseket, me­ lyek a műemlékvédelemre fordított összegeket veszik célba. Úgy tűnik, hogy közvéleményünk nem egyöntetűen és nem minden eset­ ben fogadja lelkesedéssel az illetékes szerveknek azokat az erőfeszí­ téseit, melyek egy-egy régi épület, vár, templom helyreállítását, rendbehozatalát, esetleg valamilyen praktikus célra való felhasználását vannak hivatva elősegíteni. Gyakran felmerül a leegyszerűsítő gazda­ ságossági számítás is. hogy tudniillik a műemlékvédelemre fordított összegeket sokkal hasznosabb és nagyobb fontosságú célok megvaló­ sítására is fel lehetne használni. Ez a szemlélet, amely a műemlékvédelem kérdéseit összefüggé­ seiből kiszakítva, csupán szűk hasznossági szempontok figyelembevé­ telével vizsgálja, károsan hathat az egész tevékenységre, hiszen a közvélemény hangja eljut az illetékes szervek vezetőihez is, hátrányo­ san befolyásolhatja őket döntéseik meghozatalában. Olyannyira, hogy emiatt egy-egy műemlék felújításával, fenntartásával kapcsolatos munkálatok szükségtelenül elhúzódhatnak, vagy akár fenn is akad­ hatnak. Kétségtelen azonban, hogy mindennek ellenére hazánkban és TÁRSADALOMPOLITIKAI, IRODALMI, MŰVÉSZETI FOLYÓIRAT �megyénkben is nagyon szép eredm ények születtek a műemlékvéde­ lem körében: az elm últ korok építészeti emlékei közt csak néhányat említve is, az idén elkészült sim ontornyai vár és a szécsényi For­ gách-kastély nagyon szép példája az eredményes erőfeszítéseknek. A népi m űem lékek soráról szólva, eredm ényesen halad tovább egyrészt az ország különböző részein létesített skanzenek, másrészt a hollókői védett falukép évek óta folyó megfelelő kialakítása. A term észeti emlékek közül em lítést érdem el a tatai geológiai bem utatóhely és a mi ipolytarnóci őslelőhelyünk, melynek sorsa remélhetőleg rövidesen elmozdul a holtpontról. De ezeken kívül is em líthetnénk még számos értékes helyreállított épületet, am elyeket a m űemlékvédelmet szabá­ lyozó Velencei K arta szellemében szakem bereink oly nagy lelkese­ déssel és nemzetközileg is elism ert hozzáértéssel tettek használható­ vá vagy bem utathatóvá. Mindezek az eredmények, az anyagi és szellemi energia befekteté­ se azonban csak akkor válik teljes értékűvé, ha nem csak a szűk szakmai réteg elismerését v áltja ki, hanem tudatosan vállalt nemzeti érték, általánosan megbecsült és m agunkénak vallott közkincs lesz. Túl vagyunk m ár azon a korszakon, mikor szégyellnünk kellett elő­ deink rán k m aradt alkotásait, am ikor egy-egy épület sorsát megpe­ csételte az a puszta tény, hogy — azt valam elyik főúri család építette. Ma m ár világosa n látjuk, hogy mindez lényegtelen: nem az a fon­ tos, hogy egy kastélyt m ágnás hozta létre, vagy hogy egy templomot ez vagy az a felekezet em eltette, hanem az, hogy m indezeknek a lét­ rehozatalában az alkotásra képes nép, nagyapáink és azok elődeinek gyekezete, verejtékes m unkája fekszik. A m űem lékek csak így — tudatosan, határozottan m indenkit érintő es érdeklő közkincsként számon tartv a — tölthetik be legfőbb szerepüket, a híd szerepét, azét a hídét, amely közvetlen kapcsolatot terem t a m últ és a jelen között felelősségünk nagy, hiszen az elm últ évtizedekben számos érték m ent veszendőbe: részint az ország súlyos anyagi helyzete, a háborús veszteségekből való helyreállás égető gondjai, a szocialista építés elodázhatatlan feladatainak sürgető megoldása, a lakosság alapvető igényeinek kielégítése, a lakás-, isko­ la-, üzlethálózat fejlesztése gátolta, tette harm adrendűvé a m űem ­ lékvédelem legfőbb feladatainak megoldását. Részben pedig a már előbb is em lített eltorzult szemlélet következtében m aradt el n a­ gyon sok, főként építészeti műem lék helyrehozatala. Ezek egyrészé­ nek a pótlására m ár nincs is lehetőség. De a még megmenthető, hely­ rehozható m űem lékek m inden lehetséges anyagi és szellemi erőbe­ fektetést megérdemelnek. Az állam i és tanácsi szervek nagyon sok szép példát m utattak m ár eddig is arra, hogy megvan bennük a készség ennek a nagy fontosságú m unkának végzéséhez, illetve tám o­ gatásához. Most m ár a rra volna szükség, hogy az ország (és benne a megye népe) is örömmel üdvözöljön m inden ilyen eredm ényt, és így a közvélemény ereje is hozzásegíthesse az illetékeseket ahhoz, hogy a m a még esetleg akadozó ügyek is kim ozdulhassanak nyugalmi hely­ zetükből — és így újabb és újabb értékek gazdagíthassák kö­ zös kincseink tárházát. A szülőföld m egszerettetését célzó törekvések igen gazdag táp ­ anyagot lelhetnek a m űem lékekben is, hiszen a megye, az ország megszerettetése, fokozódó megbecsülése ezen az úton is növekedhet, és a jogos büszkeség, amely ezt alátám aszthatja, egyként alapozódhat a m últ és a jelen értékeire is. Nem beszélve arról, hogy a m últ érté­ keinek időtállóvá tétele jelenünk legnemesebb, legszebb eredménye, közé sorolható. Schneider Miklós 1975 4 TARTALOM VÁLTOZÓ VALÓSÁGUNK 3. 5. 6. 8. 10. 12. 14. Dr. Somoskeőy István: Műemlékeink m inőségéről és sorsáról V adas A ndor: M űem lékvédelem (az építész szemével) Dokumentum (Leblancné Kelemen M ária) Szabó F erencné: Pályaválasztás, 1975 Kiss A urél: D iplom aosztás után Kő-Szabó Imre: H ajnali buszok utasai Jak ab Ferenc: A „kétlak iság ” term észetéről SZÉPIRODALOM 15. A blak a szlovák költészetre C tibor Stitnicky, Pavel Buncak, Andrej Plávka, Ján Smrek versei (Veres János fordításai) 16. Bartha László: István-napi búcsú 17. Tam ás István: Bódék, Kakasok, H alászok, Szénagyűjtők 17. Győri László: Kivonulás 18. Szepesi József: M ásfajta költő, Kubikus-dal, . . . , F avágás, Híreket mond a rádió, A mám or tem plom ában, Ásóm ag y ara tőr 19. Dévényi Róbert: Az am a tő r színjátszás és a munkások KÖRKÉP 25. 26. 27. 28. 28. 29. Fiatalok Az „Ö regről” és az öregekről (Csongrády Béla) Körkép, 1975 (Kiss Aurél) Szép Szó, 1974 (Lakos György) Eső a szilfák levelén (Rásó József) Lengyel József: Az őszinteség lépcsőin (H orpácsi Sándor) Dr. Balogh S án d o r: Parlam enti és pártharcok M agyarországon (1945-1947) (Dr. M olnár Pál) 30. „Az ösvény kiépítése közúttá”. Beszélgetés C sem án Ilona keram ikus­ művésszel (Czinke Ferenc) X A cím oldalon C sem án Ilona k erám iája, a hátsó borítón és belső oldalakon Gugi László fotói. PALÓ C FÖLD TÁRSADALO M PO LIT K Al,IRODALMI,MŰVÉSZETI FOLYÓIRAT A NÓGRÁD MEGYEI TANÁCS MŰVELŐDÉSÜGYI OSZTÁLYÁNAK LAPJA M egjelenik kéthavonta Felelős szerkesztő: Végh Miklós. Szerkesztőség: 3100 Salgótarján, Arany János ú t 21. Telefon: 14—13. K iadja a Nógrád megyei Lapki­ adó Vállalat. Felelős kiadó: Vida Edit. Terjeszti a M agyar Posta. Előfizethető bármely postahivatalnál, a kézbesítőknél, a posta hírlap­ üzleteiben, és a Posta Központi Hírlap Irodánál (KHI Budapest V., József nádor tér 1. sz. Postacím : 1900 Budapest) közvetlenül, vagy postautalványon, valam int átutalással a KHI 215—96162 pénzforgal­ mi jelzőszámra. Egyes szám á ra 5 Ft, előfizetési díj fél évre 15, egy évre 30 Ft. Megjelenik kéthavonta. K éziratokat és rajzokat nem é r­ zünk meg és nem küldünk vissza. 75.11566 N. m. Ny. St. I n d e x : 25.925 �VÁLTOZÓ VALÓSÁGUNK Műemlékeink m inőségéről é s sorsáról A m űem lékek egyre jelentősebb szerepet játszanak a nem ­ zetközi idegenforgalom , valam int — különösen a szocialista ál­ lam okban — a tágabb és szűkebb belföldi turizm us terén. Főbb okai ennek: egyik oldalon az em elkedő életszínvonal, a több sza­ bad idő k u ltu rált eltöltésére, élm ényszerű ism eretek szerzésére irányuló társadalm i igény; m ásik oldalon pedig a roham osan fej­ lődő közlekedés és a korszerű idegenforgalm i felkészültség, il­ letve szolgáltatás ad ta lehetőség. Ez a folyam at örvendetes mó­ don m indinkább tapasztalható Nógrád m egyében is. Az idegenforgalm i fejlesztésben (a m űem lékekhez kulturális és gazdasági érdekek egyaránt fűződnek) a társadalom széles ré­ tegei vesznek részt. Ezen belül a m űem lékek esztétikai és tö rté­ neti értékeinek hasznosítása a szakm ai szervekre és a közm űvelő­ désre, a m űem léki propaganda pedig a társadalm i szervekre, vala­ m in t az idegenforgalm i intézm ényekre hárul. Ezeknek a ténye­ zőknek összehangolása persze igen sok problém át okoz, s éppen ebben a tek in tetb en nélkülözhetetlenül fontos az Építésügyi és V árosfejlesztési M inisztérium nak 1968-ban az Országos Idegenforgalm i Tanácshoz — „A m űem lékvédelem és idegenforgalom kapcsolatáról” — szóló előterjesztése. E nnek alap ján hozta az Országos Idegenforgalm i Tanács 516/ 1969. számú h atározatát, m ely előm ozdítja a m űem léki és idegenforgalm i szervek együttm űködését, a tervezés összehangolását, tájegységi bizottságok, a Belkereskedelm i M inisztérium , vala­ m in t a megyei tanácsok folyam atos bevonását. F elhívja az u ta ­ zási irodákat, hogy a m űem lékeket nagyobb m értékben kapcsol­ ják be program jaikba, szervezzenek m űem léki tú rá k a t; kim ond­ ja, hogy a népi építészeti együtteseket elsősorban idegenforgal­ mi célokra érdem es felhasználni; sürgeti olcsóbb, népszerű ki­ adványok m egjelentetését, színvonalas képeslapok, színes diapo­ zitívok stb. forgalom bahozatálát, főbb közlekedési u ta k m entén a m űem lékekre utaló táblák elhelyezését, rendkívül értékes m ű­ em lékeknél esetleg m agnetofonos tájékoztatás bevezetését; nyil­ vánvaló gazdasági szempontból helyesli a m űem lékvédelm i szer­ veknek azt a koncepcióját, m iszerint erőiket a idegenforgalm ilag legjelentősebb terü letek m űem lékanyagának helyreállítására és a tranzitvonalak m elletti, idegenforgalm ilag jól hasznosítható m űem lékekre koncentrálják. (A kivonatosan ism ertetett határozat egyes részei elsősorban a kiem elt tájegységekre — B alaton vidéke, D una-kanyar és N yu­ gat-D unántúl — céloznak, de sokban m ás területekre, teh át m e­ gyénkre is vonatkoztathatóak, illetve m érvadóak, m iként a m ű­ em lékvédelem nem zetközi alapokm ánya — az 1964 évi Velencei K a rta —, am ely többek között szintén a m űem léki környezetet, és főleg a történelm i együtteseket helyezi az érdeklődés előte­ rébe.) Ilyen elgondolásból kiindulva állapodott m eg az Országos M űemléki Felügyelőség és m egyénk vezetősége 1968-ban abban, hogy az erőket és eszközöket (közösen) m egyénk három kiem e­ lésre érdem es m űem léki együttesére összpontosítják: a szécsényi várkörzetre, a hollókői népi építészeti rezervátum ra, valam int Pásztó történelm i m agjára. Ez a döntés a későbbiek során is he­ lyesnek bizonyult, és igen jelentős eredm ényekkel járt. M egyénk m űem léki-idegenforgalm i helyzetének elemzése­ kor szem előtt kell tartan i, hogy hazánk elképzelt m űem léki térk ép én m ég a felszabadulás utáni években is m ajdnem fehér foltnak tű n t N ógrád; s hogy az intézm ényes megyei idegenfor­ galom a m egyében m eglehetősen későn és eleinte nagyon sze­ rén y keretek között indult m eg 1962-ben, am ikor is a megyei tanács idegenforgalm i hivatala m egkezdte m űködését. H azánk 1919. évi hivatalos m űem lékjegyzékében (az akkori elvi szempontok szerint) csak olyan építm ény szerepelt, am ely 1711, azaz a R ákóczi-szabadságharc bukása előtti időből való. Ezzel az akkor hatalm on levők, a feudális, m ajd polgári rend a „m agántulajdon sérthetetlenségét” veszélyeztető m űem lékvédel­ mi korlátozásoktól ak a rta m entesíteni az érdem es m ű tö rtén eti építm ényeket, és ez m érhetetlen, önkényes m űem lékrom bolások­ hoz vezetett. Ezáltal N ógrádban sokáig összesen csak egy tu cat m űem lékileg védett objektum volt n y ilv án tartv a, am inek is kb. fele várrom , a m ásik fele pedig középkori eredetű templom. A fent vázolt helyzeten m ég az 1949. évi 13. sz. — a foko­ zott m űem lékvédelem ről szóló — törvényerejű rendelet sem tu ­ dott egyham ar segíteni, am ikor kim ondta, hogy „a m agyar tör­ ténet, tudom ány és m űvészet e m lé k e it.. . m eghatározott módon fo ko zo tt védelem ben kell részesíteni és azokat az egész nép szá­ mára hozzáférhetővé kell tenni.” Az 1950-es évek első felében egy kiváló szakem berekből álló m unkaközösség hozzálátott Nógrád megye m űem lékeinek tudo­ m ányos feldolgozásához, de beism erten főleg azért, m ert m egyén­ ket „szerényebb igényű em lékanyaggal” rendelkezőnek vélték. (Ez a vélem ény tévesnek bizonyult ugyan, mégis ennek a hely­ telen nézetnek köszönhető, hogy Győr és Kom árom m egyék m ellett a „Nógrád m egyei m ű em lékek” című topográfia — m int az országos m űem léki topográfia III. kötete — m ár 1954-ben m egjelent, am i a továbbiakban nagy előnyt jelentett.) Ezt az (egyébként igen alapos, noha azóta több esetben tú l­ haladott) forrásm űvet követte az 1960. évi. m ajd az azt módosító 1967. évi hivatalos m űem lékjegyzék. S időközben a m egyei ide­ genforgalm i hivatal és m ás kiadók ism eretterjesztő brosúrákkal siettek tájékoztatni a érdeklődőket, és így felkelteni a figyelm et m egyénk m űem lékei és m ás nevezetességei irán t. Jelenleg megyei m űem lékeink száma kereken 300. Ebből közel 50 kiem elt, úgynevezett első osztályú m űem lék — a többi m űem lékjellegű város- illetve faluképi anyag. Az összállomány­ nak közel kétharm ada úgynevezett világi, a többi egyházi ob­ jektum , am i az országos átlagnak nagyjában megfelelő. M int­ egy 90 tétel az em lített három kiem elt m űem léki együttesben (vagyis Hollókőben, Szécsényben és Pásztón) található, a többi (kb. 100) m ás helységben, szerte a megyében. Az em lékanyag nagyfokú szétszórtsága kom oly h á trá n y t jelen t idegenforgalm i vonatkozásban is, h ab á r a különálló objektum ok nagyobbik ré­ sze a tájképileg is vonzó C serhát vidékén van. T erületi m éret­ aránvban m űem léki állom ányunk jó országos átlagot képvisel. Érdekessége az is, hogy m egyénkben m inden, h azánkban meg­ honosodott építészeti stílus lényegében az országos arányoknak megfelelően képviselve van. Az Országos M űem léki Felügyelőség és m ás szakm ailag il­ letékes intézm ények tudósainak, kutatóinak és szakem bereinek köszönhető, h ogy noha m űem léki állom ányunk (főleg az elm últ m ásfél évtized alatt) tételszám ban alig változott, érték b en jelen ­ tősen gyarapodott: nagyszám ú helyreállítás, feltárás, restaurálás tanúskodik a m agas színvonalról, valam int a korszerű történ eti -hitelességi elvek alkalm azásáról. M egyénkben tíz m űem lékileg védett várrom van. M iután azok m ajdnem m ind hegycsúcsokon fekszenek, egyúttal szép ki­ látópontok — a hagyom ányos turizm usnak m a is közkedvelt cél­ pontjai, m ár csak azért is, m ivel a nógrádi, hollókői, szandai v árak és a Sám sonháza m elletti F ehérkő-vár az „országos k ék ” gyalogos 3 �tú ris ta ú t vonalában helyezkednek el. A leglátogatottabb várrom persze kétségtelenül a Salgó — S algótarján m ellett. Sajnálatos, hogy állagm egóvása ennyire késik, m ivel m ai állapota a láto­ gatók szám ára sem veszélytelen. K ívánatos lenne, hogy egy ú jabb helyreállítási terv belátható időn belül m egvalósuljon, hi­ szen lelkes term észetjárók társadalm i m unkában m ár am úgyis annyi követ ho rd tak fel a hegyre, am ennyi a szakem ber becslé­ se szerint a m unka kivitelezéséhez elegendő, ha a segédanyag és m unkaerő is — szakavatott irányítás m ellett — rendelkezésre áll. Drégely vára — a jobbágy szárm azású, legendás várkapi­ tány, Szondy György 1552. évi hősi harcának színhelye — is m egérdem elné az állagm egóvás tekintetében a differenciált rangés előresorolást. (A Nógrád megyei várrom ok közül eddig csak a hollókői részesült szám ottevő feltárásban és állagm egóvásban.) M űem léki kastélyok, kú riák és középületek dolgában m e­ gyénk gazdagabb, sem hogy m egfelelő felhasználásukkal, hely­ reállításukkal. illetve k arb an tartásu k k al m aga Nógrád megye tökéletesen és túlnyom ólag saját erejéből meg tudna birkózni. Idegenforgalm i szempontból h átrán y t jelent, hogy a legtöbb ilyen objektum — funkcionális adottságainál, valam int környe­ zetének ápolatlanságánál fogva — nem üti meg azt a szintet, am ely kívánatos volna. Itt a helyi szervek szám ottevően segít­ hetnének abban, hogy ezeknek az épületeknek a környezetét fo­ kozott gondozással (pihenőpadok elhelyezésével, stb.) legalább külsőleg, esztétikai, „vizuális” élm ényt adóvá változtassák. Az illetékesek (élükön Nógrád m egye Tanácsával, valam int az O r­ szágos M űem léki Felügyelőséggel) m inden tőlük telhetőt elkö­ vetnek, hogy ezeket az épületeket m egm entsék. (Nagyszerű pél­ da erre a közelm últban helyreállított, országos viszonylatban is kiem elkedő m űtörténeti értéket képviselő szécsényi kastély.) A m űem léki épületek sorsa többnyire a megfelelő felhasz­ náláson m úlik. Ennek hiányában például m egyénk m ásik leg­ igényesebb kastélya, a Sziráki — a hazai barokk XVII.—XVIII. századi kiváló alkotása — még m indig a rra vár, hogy m egm ent­ sék. (Remélhetőleg rövidesen itt is találnak megfelelő megol­ dást.) Idegenforgalm i szempontból (noha csak külső m egtekintés­ re alkalm as) nagy vonzerővel rendelkezik többek között a m ár restaurált, ápolt kis park b an álló berceli (volt Bene-) kastély a XVII. század végéből; továbbá a részben m ár renovált, és szép nagy p ark b an levő (Salgótarjánhoz oly közeli) kisterenyei kas­ tély. H angulatos környezete, tágas terasza kiválóan alkalm assá tenné zenei, táncos vagy egyéb rendezvények m egtartására, füg­ getlenül attól is, mi lesz a végleges funkciója. Az idegenforga­ lom érdeklődésére ta rth a t szám ot a m ohorai volt várkastély, a XVIII. század e látványos barokk épülete is — szép, árkádos, saroktornyos, m egtévesztő török ízlésű, külső és belső díszítő­ elem ekben gazdag, jellegzetes m egjelenésével. M indezeken kívül lehetne még számos, idegenforgalm ilag jelentős profán építészeti em léket felsorolni. K ülön em lítésre méltó, hogy m egyénk jelenlegi kilenc m ú­ zeumából — a salgótarjánit és a balassagyarm atit kivéve — hét, m űem lékileg védett vagy érdekes épületben v an : Szécsényben a Forgách-kastély kiállítási hely, Pásztón, a volt kolostorban helytörténeti m úzeum ; Csesztvén, a volt M adách-kúriában, H orpá­ cson, a volt M ikszáth-kúriában em lékm úzeum ; K arancsberény­ ben felszabadulási és partizánm úzeum , Hollókőn falum úzeum , B ánkon nem zetiségi em lékház m űködik. A m űem lékileg védett középületek közül figyelem re m éltó nevezetesen a (XVII. századi) szügyi volt várm egyeháza, valam int a balassagyarm ati (XIX. századi) volt várm egyeháza, a m agyar vidék egyik legjelentősebb klasszicista stílusú reprezentatív épü­ lete, am elyet egyébként m ár Petőfi is m egcsodált. A világi m űem lékek külön figyelem re méltó, idegenforgalm i érdekességű csoportja a palóc népi építészeti objektum ok, m e­ lyek csonkakontyos, deszkaorom zatos, tornácos külső m egjele­ nésükkel kötik le a látogató figyelm ét. M int idevágó idegenfor­ galm i érdekesség em lítésre m éltó a hazánkban időben elsőként (1930-as évek kezdetén) létesített Nógrád m egyei boronafalú, fa­ vázas, zsupfedeles épületekből álló „palóc h áz tá j” — a balassa­ gyarm ati m úzeum épülete m ögötti parkban. É pítészettörténetünk gazdag péld atára m egyénk egyházi m ű­ em léki állom ánya. Szerepel benne rom án kori eredetű (részben későbbi) építm ény ném i átalakítással (m int például a csesztvei, egyházasdengelegi, pásztói, tari, m aconkai, hom okterenyei és za­ bari templom), továbbá korai és késői gótikus eredetű, szintén esetenként részben későbben m egtoldott, illetve átép ített egyhá­ zi objektum (m int például az országos jelentőségű, három hajós m átraverebélyi községi tem plom , m ajd a teljesen épségben m a­ ra d t nógrádsápi, továbbá a tereskei, a szécsényi és a Cserhátsurá­ nyi templom). Különösen érdekes a tereskei és az egyházasgergei reneszánsz szentségtartó, m ely a XVI. századbeli m agyar—olasz k ulturális kapcsolatok tanújele. Igen gazdagon képviselve v an a barokk és a copf stílus; a barokk korszakból külön em lítést ér­ demel a nádújfalui rk. templom, a h azánkban m ost m ár nagyon ritka, kitűnő népi festésű, fakazettás m enyezettel, m ely 1746. ok­ tóber 6.-i dátum m al van ellátva, s m elynek fa h aranglába h a­ sonlít a ceredire. A copf stílusú anyagból ki kell em elni a Sziráki ev. templomot. Figyelem re m éltó m ódon m egdőlt az a m űem léki topográfiá­ ban (92. old.) olvasható állítás, m ely szerint ,,a festészet em lékei közül Nógrád m egyében a középkori falfestészet úgyszólván telje­ sen hiányzik.” F alkutatások során az elm últ évtizedben sorozato­ san kerültek elő értékes középkori freskók és freskótöredékek (nevezetesen a nógrádsápi, a tereskei, a m átraszőllősi és a m acon­ kai tem plomban). Az egyházasdengelegi és ta ri tem plom ban most folynak eredm ényes fal-, illetve freskókutatások. T ekintettel a m egyénk egyes egyházi m űem lékeiben rejtőző, kiem elkedő m űtörténeti értékekre, érdem esnek bizonyul azoknak m egfelelő idegenvezetés keretében történő bem utatása, úgy ahogy az a Szovjetunióban, m ás szocialista állam okban, valam int hazánk egyéb vidékein szokás. K iem elt m űem léki együtteseink között Szécsény terjedelm es, 600 m éter hosszúságú szakaszban m ég m ost is meglevő várfallal elhatárolt, jellegzetes, összefüggő várkörzetében több rendkívül értékes történeti, világi és egyházi objektum ötvöződik harm o­ nikusan. A kastély, a sarokvédőm űvek, a rem ek középpilléres (XIV. századi) sekrestye, továbbá m egyénk legrégibb (1742-ben m egnyílt) patikaépülete stb. igényes idegenforgalm i látványossá­ gok. A helyhez fűződő R ákóczi-hagyom ány nagyban fokozza ezek id egenforgalm i vonzóerejét. 4 �Pásztón az egyházi m űem lékek dom inálnak a világiakkal szemben. A rom án kori, gótikus és barokk részekből összetevődő plébániatem plom , a különösen érdekes, (XI. és XII. századi) je­ lentős falm aradványokból kialakított rom kert és m ás m űem léki épületek érdem es idegenforgalm i célpontok. A helységhez kap­ csolódó (Dózsa György népének végzetes kim enetelű harcára vo­ natkozó) hagyom ány idegenforgalm i jelentőséggel is bír. Hollókő falum agja, kb. 60 m űem léki házával, középkori fa­ tornyos tem plom ával palóc népi építészeti rezervátum . Régi, jel­ legzetes külső m egjelenésének m egőrzése m ellett létesül itt egy korszerű faluközpont, élő kultúrpolitikai és idegenforgalm i cél­ kitűzéssel, m egfelelő in frastru k tú ráv al. A falu feletti várrom , am elynek restau rálása belátható időn belül befejeződik, szintén emeli az együttes idegenforgalm i értékét. Sajnálatos, hogy a te­ lepülés ellátási szolgáltatásának m egoldása m ég m indig késik. M egyénkben m űem léki-idegenforgalm i vonatkozásban még sok a tennivaló, s nem csak az em lékanyagot illetően. Az idegenforgalom viszont nagyban hozzájárulhat ahhoz, hogy a m últ h a­ gyatékából a jelen és a jövő eleven öröksége legyen — többek között a korszerű, okfejtő szemlélet fejlesztése, valam int a szo­ cialista-hazafias tudatform álás által. Em ellett azonban nem sza­ bad figyelm en kívül hagyni (Dercsényi Dezsőnek, a néhány év­ vel ezelőtt, a M űem lékvédelem Nemzetközi Tanácsa kongresszu­ sán, O xfordban ta rto tt előadásának megszívlelendő gondolatát idézve), hogy: „bárm ennyire fontos az idegenforgalom és a m ű ­ em lékvédelem kapcsolata, látni kell e kapcsolat határait is”, az­ az helytelen és a közvélem ényre nem kívánatos befolyással volna azt állítani és terjeszteni, hogy a m űem lékvédelem kizárólagos feladata az idegenforgalom érdekeinek szolgálata. Dr. Somoskeőy István M űem lékvédelem (az ép ítész szem ével) N apjainkban sok szó esik a m űem lékekről, a m űem lékvé­ delemről. A nagyobb részt olyan felfogások alkotják, m elyek a történelm i em lékeket, m űem lékeinket pozitívan értékelik és m egóvásukat közös ügyünknek tekintik. Találkozunk azonban olyan vélem énnyel is, am ely a m űem lékek védelm ét tehertétel­ nek tekinti, m ondván, hogy napjainkban olyan alapvető prob­ lém ákat kell előbb m egoldanunk, m int a lakáskérdés, a foglal­ koztatottság stb. Eszerint gazdasági-társadalm i fejlettségünk mai szintjén m ég nem engedhetjük meg, hogy — az egyébként is költséges — m űem lék-helyreállításokat előtérbe helyezzük. A m ásik véglet a m űem lékek elfogultabb rajongóinak a vélem é­ nye: ők rendszerint a reálisnál nagyobb jelentőséget tulajd o n íta­ nak a m űem lékvédelem nek. Az így vagy úgy irreális értékelés, a m űem lékek lebecsülése vagy fetisizálása azonban m indenkép­ pen egyoldalú szem léletet jelent. A m űem lékeket, a történelm i együtteseket (pl. a szécsényi k astély m űem léki együttese, a hollókői faluközpont stb.) érték el­ h etjü k például idegenforgalm i szempontból. Ez a felosztás — tartalm ából eredően — sajátos m ódon rendszerezi és propagálja a m űem lékeket: m in t idegenforgalm i látnivalókat (egy-egy úticél, vagy történelm i em lék k u ltú rérté k én kívül lényeges szem­ pont an n ak megközelíthetősége, utasellátási, szállásolási stb. szem pontok is). Az idegenforgalom nagyon döntő tényezője a m űem lékek propagálásának, m egism ertetésének, de term észetesen nem ölelheti fel a m űem lékállom ány összességének értékelését — különösen a m ég elhanyagolt épületekét. És sorolhatnánk még további szem pontokat is, m elyek a m űem lékeket a m aguk sajá­ tos m ódján értékelik, rangsorolják. Elegendő azonban a fentiek­ ben vázolt néhány szemléleti példa annak érzékeltetésére, hogy a m űem lékek jelentőségét általában különböző aspektusokból ér­ tékelik, s a legtöbb értékelés hiányosan fogalmaz, sajátosságaik­ ból eredően egyik is, m ásik is többé-kevésbé egyoldalú inform á­ ciókhoz juttat. T ársadalm unknak (különösen a jövő társadalm ának) viszont jogos igénye, hogy történelm i és k u ltú rérték ein k rő l tárgyilagos és hiteles inform ációkat kapjunk, m elyek m entesek az elfogult­ ságtól vagy egyoldalú szemlélettől. Az építészetnek (és így a m ű­ em lékeknek is) a tárgyilagos értékeléshez egyedül helyes eljárás a történetiségen és a m arxista ideológia elemző m ódszerein ala­ puló megközelítés. Mai építészetünk a megelőző korokról rá n k m a rad t települé­ sek továbbfejlődése — azok bővítése vagy rekonstrukciója — form ájában jön létre. Településfejlesztési terveink készítésénél egyik legdöntőbb szem pont a megelőző korokból „örökölt” tele­ pülésszerkezet alapulvétele. M egyénkben jellem ző példa erre Szécsény, B alassagyarm at és Pásztó — de nyugodtan em líthet­ jü k ak ár S algótarjánt is. (Mert b á r m egyeszékhelyünket akkor szokták példaként em líteni, h a a teljes rekonstrukcióról beszél­ nek, S algótarján rekonstrukciója is a történelm ileg örökölt te­ lepülésszerkezeten m egy végbe.) Az építés és építészet különböző ko raib an az ünnepi és a m indennapi építm ényeknek hatalm as töm ege jö tt létre. Ebből az építm ényrengetegből sokat a term észet, sokat m aga az em ber p usztított el az idők folyam án — jórészt nyom talanul. Szerencsére mégis sok fennm aradt belőlük (romban, egészben) az u tókor szá­ m ára. Történelm i m últunk építm ényeinek, az egész építészeti örökségnek e m áris óriásivá nőtt anyagi és szellemi vagyonához a jelen folyton gyarapodó vagyona csatlakozik. Ez a m agva épí­ tészeti m últunknak és jelenünknek. Építészeti m últunk m egm aradt em lékeiből céltudatosan ki­ válogatódtak azok a jellem zőbb épületek és épületegyüttesek, m elyek (szám unkra és az utókor szám ára) a régebbi társadalm ak gazdaságát és k u ltú rá já t leginkább képesek tükrözni. Ezek azok a m űem lékek, m elyek anyagi értékü k ö n túlm enően pótolhatat­ lan eszmei értéket is képviselnek, m ivel k u ltú rtö rtén etü n k n ek szerve s részei. N ógrád m egyében az Országos M űem léki Felü­ gyelőség 295 objektum ot vett nyilvántartásba, m elyek 1967-ben jegyzékben lettek rögzítve. (Ez a szám időközben változik, m ert újabb építm ényeket vesznek védelem alá, vagy törölnek a jegy­ zékről.) Megyénk m űem lékállom ánya — m ás m egyékhez viszonyítva — országosan kiem elkedő em lékekkel nem rendelkezik ugyan, m ennyiségileg nézve viszont az ország m űem lékekben egyik leg­ gazdagabb megyéi közé tartozunk. Ebből következik, hogy me­ gyénkben a m űem lékvédelem aktuális és élő problém a. Nógrád m űem lékeinek jelentős része funkcionális szerepet is betölt m ai társadalm unkban. P l.: a horpácsi M ikszáth-kúria m ost gyerm ekotthon, a pásztói kolostor m úzeum , a nőtincsi kastély iskola, a balassagyarm ati volt m egyeháza szociális otthon, a nóg­ rádm egyeri Topolcsányi-kúria a tsz gazdasági épülete — és még nagyon hosszú listát sorolhatnánk. A m űem lékeknek ez a felhasználása a szocialista építés kezdeti időszakában spontán mó­ don történt, s többé-kevésbé m eg is felelt valam ely igény rög­ tönzött kielégítésének, hiszen az adott időszakban célszerű és k é­ zenfekvő volt ezeknek az építm ényeknek a felhasználása. Az utóbbi években m inden jelentősebb településünkre ren ­ dezési tervek készültek. Ezek általános vagy összevont rendezési tervek, m elyek alapján készülnek a részletes rendezési tervek. Ezek általában hosszú táv ra határozzák meg az adott település fejlesztési irányát, egyik sarkalatos tényezőjük a meglevő telepü­ lés épületállom ányának értékelése. Az értékállóbb épületek (melyek még hosszabb távon hasz­ nálhatók) m egm aradnak, és egyben tám pontot jelentenek a jö ­ vőbeli fejlesztési tervekhez; az elavultabb épületek szanálásra kerülnek. A m űem léképületek viszont m indenképpen m egkülön­ 5 �böztetett figyelm et kapnak, mivel nemcsak gazdasági, hanem k u ltú rtö rtén eti értékkel is rendelkeznek. Ebből következik, hogy a rendezési terv et készítő építész a m űem lékeket távlati funk­ cióval látja el m ég ab ban az esetben is, ha m űszakilag avult is azok állaga. Nagyon sok m úlik azon, hogy a rendező tervező m i­ lyen célra használja fel a szóban forgó építm ényt, az funkcioná­ lisan hogyan kapcsolódik a település többi részéhez: az a cél, hogy a m űem lék minél szervesebben bekapcsolódjon a település vérkeringésébe, és ne elszigetelt „m úzeum i tárg y ” legyen. A m ű­ em lékek, m űem léki együttesek tehát részét képezik tervezett jö­ vőbeli településeinknek is, és ezáltal m int pótolhatatlan történel­ m i dokum entum ok m egőrződnek a jövő társadalom szám ára is, Sőt, nem csak m egm aradnak, hanem új tarta lm at is kapnak, m int például a balassagyarm ati volt m egyeháza, mely a tervek szerint m űvelődési központként hasznosul. (A m űvelődési köz­ p o nttá történő rekonstrukció minőségileg új helyzetet terem t, m elyet a rendezési tervek irányoztak elő, m ivel ez a m űem léki épület 1) kultú rcentrum céljára — az eddigi funkciókkal szem­ ben — sokkal alkalm asabb; 2 ) a rekonstr ukció olcsóbb, m int hasonló új létesítm ény létrehozása; 3) a m űvelődési funkcióra való felhasználás a m űem lék k u ltú rérték eit is közkinccsé teszi.) A m odern városépítési koncepciók szerint a megőrzés célját nem kell korlátozni a kizárólagosan passzív védelem re. M osta­ náig a történelm i központokat úgy védelm ezték, hogy azok az eredeti állapotnak m egfelelően legyenek helyreállítva. Ez helyes is m indaddig, am íg egy m űem léképület többé-kevésbé teljes ép­ ségben m arad t meg, annak eredeti „részletk épzései” még felis­ m erhetőek. (Így tö rtén t ez például a szécsényi barokk kastély fő­ épületének felújítása során, m ert b ár az épület rossz állagú és elhanyagolt volt, de ism ert lévén m inden részlete, ennek alapján folyt a helyreállítás.) Más a helyzet azoknál az építm ényeknél, m elyeknek csak rom jai m arad tak fenn. (Ilyen például Salgó vá­ ra, m elyről hitelesen senki sem tudja, m ilyen lehetett eredeti ál­ lapotában. Jelenleg itt — a tervek szerint — ism eretterjesztő jellegű csillagvizsgáló kialakítása van folyam atban, am i együtt já r azzal, hogy a meglevő építm énym aradványokat ki kell egé­ szíteni új részekkel.) Egy m űem lék kiegészítésekor nem engedhető meg, hogy a bővítm ényt ugyanabban a form ában, ugyanabban a stílusban tervezzük, m int az eredeti részek. Egy új, kiegészítő építm ényrésznek form ailag és anyagában határozottan különbözni kell az eredetitől, hogy senkiben se m erüljön fel m ég annak gyanúja sem, m intha az egyidőben épült volna az eredeti részekkel. Egy régi történelm i stílusform ának m odem részekkel való közös m egjelenítése m a m ár elvileg elfogadott hazai és nem zet­ közi fórum okon is. Nem ilyen egyszerű azonban ennek konkrét építészeti megoldása. A régi és az új építm ényrészek annak el­ lenére, hogy kontrasztszerűen különbözőek, mégis harm onikus egy­ séget kell , hogy alkossanak. Ez azonban nemcsak egy épület vi­ szonylatában szükséges, hanem a m űem lék és környezete között is, avagy egy történelm i külsejű épület és annak belsőépítészeti kialakítása között is. (A szécsényi barokk stílusú kastély belső tereivel például nagyon szép összhangban vannak a m odern „m egfogalm azású” csillárok.) Mindezek azonban nagyon alapos és lelkism eretes m u n kát kívánnak a tervezőtől és a kivitelezőtől egyaránt. Az előzőekben a városrendezési és -építészeti tervezés — gyűjtőnéven a fizikai tervezés — szem pontjait körvonalaztuk. Jóval nehezebb ennél a gazdasági tervezés helyzete. A különbö­ ző szintű közép- és rövid távú tervek készítésekor nagy gondot jelen t még a lakosság legelemibb igényeinek a kielégítése is (a lakáskérdés, a foglalkoztatottság stb.) M indenki egyetért abban, hogy elsősorban a legalapvetőbb igényeket kell kielégíteni, s ezek m ellett el kell fogadnunk a kultú rp o litik ai téren jelentkező igényeket is. T ársadalm unk mai fejlettségi szintjén m ár m ind kevésbé tehetjük meg, hogy éppen 6 egy m űvelődési jellegű építm ény — n e tá n m űem lék-rekonstruk­ ció — kerüljön hátrányos helyzetbe; m ert b á r egy k u ltu rális lé­ tesítm ény hasznossága („visszatérülése”) gazdasági p aram éterek­ kel nem m utatható ki, társadalm ilag azért ugyanolyan szüksé­ ges, m int a közgazdaságilag indokolható beruházásoké. A m ikor egy m űem léképületet rekonstruálni vagy felújítani kellene, az első legnagyobb problém a és ellentm ondás, hogy „nem áll rendelkezésre az anyagi fedezet” — am i az esetek több­ ségében nem is kis összeg. A kivitelezhető részm egoldásra jó példát ad o tt a K isterenyei nagyközségi Tanács, am ely h a a rra v á rt volna, hogy a kastély felújításához szükséges (több milliós) összeg meglegyen, akkor m a eső áztatn á a m űem léki épület m aradvá­ nyait. Ezzel szem ben az épület csaknem készen áll. Szakaszon­ k ént készült, ahogyan időnként a pénzügyi lehetőségek enged­ ték. A tervek szerint a kastély a tanács irodaháza lesz, am i n a ­ gyon jó funkcionális felhasználásnak bizonyul. Egy m ásik példa a Nőtincsi közös községi T anácsnak az a gondja, hogy m űem léképületben levő iskolájuk nem elégíti ki az igényeket (ami valóban igaz is, hiszen korszerűtlen körülm é­ nyek között levő 5—6 osztályterem nem pótolhat egy korszerű nyolc tanterm es iskolát.) P roblém ájuk úgy vetődik fel, hogy a meglevő épületet kell-e korszerűsíteni (de attól az m ég továbbra is szűkös m arad), vagy új nyolc tan term es iskola épüljön, és a régivel „m ajd lesz valam i”. Az első változat nem oldja m eg gond­ jaikat, a m ásodik változat m egvalósítása pénzügyi gondot je­ lent. Az a vélem ényünk, hogy a m eglevő iskolát m eg kell ta rta ­ ni, s a fejlesztés első ütem ében an n y i tanterem m el kiegészíteni, am ennyi reálisan in d okolt. A m ásodik ütem ben aztán a meglevő épület m űszaki hiányosságait célszerű pótolni, a harm adik ütem ­ ben pedig központi fűtéssel ellátni az egész eg y ü ttest stb. Tehát itt is a szakaszos m egvalósítás, a m űem léképületnek m odern ré­ szekkel való kiegészítése az elfogadható, a pénzügyileg já rh a ­ tóbb út. Ez m egkönnyíti beruházási gondjainkat, és ugyanakkor eleget teszünk a m űem lékvédelm i elveknek is: kellem es és válto­ zatos építészeti környezetet alakítun k k i önm agunk szám ára. M int ez utóbbi példa igazolja: egy-egy fejlesztési cél kitűzé­ se és m egvalósítása nem csak pénzkérdés. T ársadalm unk m ai szintjén jelentkező gazdasági problém áinkat sok esetben m érsé­ kelni, csökkenteni tu d ju k a „szellemi tö b b letráfordítás” eszközé­ vel — am iből rendkívül nagy tartalék o k k al rendelkezünk. M int látjuk, az építészetet nem (és így a m űem lékvédelm et sem) lehet csupán egy bizonyos szempontból értékelni. Építé­ szetünk, m űem lékvédelm ünk társadalm i term ék. Az e téren tör­ ténő előrehaladáshoz társadalm unk gondos együttm űködésére van szükség, hiszen m unkánk eredm ényének haszonélvezője is maga a társadalom . Vadas Andor Dokumentum A m ű em lékek m egm entését és védelm ét Nógrád m egye vezetősége és lakossága is m indig fontos feladatnak tartotta, és azt tanácsi határozatokkal is szervezetten biz­ tosítani kívánták. A lábbi válogatásunk a Nógrád m egyei Tanács és a járási taná­ csok végrehajtó bizottságainak e tém akör­ ben hozott határozataiból, az ülések jeg y­ zőkönyveiből tartalm az részleteket. A Nógrád m egyei Tanács VB. 1950. o k­ tóber 23-i ülésének jeg yző k ö n yve; a 21—5 / 1950. sz. határozata a szécsényi Forgáchkastélynak közm űvelődési célokra történő hasznosításával foglalkozik. „A megyei tanács végrehajtó bizottsága a szécsényi m űem léknek n y ilvánított Lip­ �thay-kastélyból term észetrajzi, régészeti és néprajzi kutatóintézet létesítését elhatá­ rozza, és kéri ehhez a M úzeumok és M ű­ em lékek Országos K özpontjának hozzájá­ rulását. Az intézet létesítéséhez a következő in­ tézkedésekre v an szükség: A m ezőgazdasági osztály földbirtokrendezési csoportja a M úzeumok és M űem lékek Országos Köz­ pontjával egyetértésben intézze el, hogy a L ipthay Béla és neje által felajánlott kas­ tély, őrtorony és a v árk ert a hozzá tartozó ingatlannal a fenti célra állam i tulajdonba kerü ljö n át, és az erre bekebelezett 15.000 fo rin t adóteher, m in t jelképes vételár szá­ m oltassék el. A megyei tanács végrehajtó bizottsága felkéri a M úzeumok és M űem lékek Orszá­ gos K özpontját, hogy a Nógrád megyei M úzeum és k u tatóintézetet a Lipthay-féle kastélyból szervezze meg, és m indennek végrehajtásához a szükséges hitel költség­ vetési biztosításáról gondoskodjék.” A Nógrád m egyei Tanács Végrehajtó B i­ zottsága 1957. augusztus 27-i ülésén össze­ gezte a m ű em lékvédelem m el kapcsolatos legfontosabb feladatokat. (Részlet az ülés jegyzőkönyvéből.) „140/1957. VB. szám.: A Megyei Tanács V égrehajtó Bizottsága a m egye m űem lékvédelm ének tárgyalása során m egállapítot­ ta, hogy a m űem lékek zöme m egyénkben igen elhanyagolt állapotban van, s ebből az állam nak több millió forintos k ára szár­ mazik. A V égrehajtó Bizottság a szakosz­ tályok elé a következő feladatokat tűzi a m űem lékvédelem terén: 1. A három éves terv készítése, m ajd a későbbi tervek készítése során biztosí­ tan i kell, hogy középületek céljára olyan községben, ahol m űem lék, vagy m űem lék jellegű épület van kihaszná­ latlanul, új épület ne kerüljön m eg­ építésre, hanem annak teljes összegét, vagy az összeg egy részét a m űem lék rendbehozására és az építendő létesít­ m ény rendeltetésének megfelelő átala­ k ítására kell fordítani. Ezáltal nem csak anyagot ta k a rítu n k m eg népgazdasá­ gunknak, hanem m űem lékeinket is rendbe hozzuk. 2. Az igazgatási osztály m érje fel, hogy m egyénk terü letén m elyek azok a m ű­ em lékek vagy m űem lék jellegű kas­ télyok, m elyeknek rendbe hozásához kevés összeg szükséges. Ezeknek a kas­ télyoknak a hasznosítása érdekében az igazgatási osztály a m egyén belüli és m egyén kívüli nagyüzem ekkel vegye fel a kapcsolatot gyerm eküdülő, m u n ­ kásotthon stb. létesítése céljából. 3. A V égrehajtó Bizottság u tasítja a m ű ­ velődési osztályt, hogy hívja fel a pe­ dagógusok figyelm ét a m egye m űem ­ lékeinek védelm ére. A m unkaórákon szakítsanak időt arra a pedagógusok, hogy a községben levő m űem lék re n d ­ be hozásával foglalkozzanak. A pedagógusok ism ertessék meg a gyerm ekekkel egy-egy m űem lék tör­ ténetét és jelentőségét. Helyes, ha a gyerekeken kívül felnőttekkel is elő­ adás keretében ism ertetik egy-egy m ű­ em lék tö rtén etét.” 141/1957. VB. szám.: A V égrehajtó Bi­ zottság felhívja a járási tanácsok végre­ hajtó bizottságainak figyelm ét a m űem lékvédelem fontosságára. T ekintettel arra, hogy a m űem lékek zöme gazdátlan, a já ­ rási tanácsok végrehajtó bizottságai hívják fel a községi tanácsok vezetőinek figyel­ m ét a m űem lékek őrzésére. A község te­ rületén levő állam i vagyon m egőrzéséért a m egyei tanács végrehajtó bizottsága a köz­ ségi vezetőket teszi felelőssé. A köz­ ségi tanácsok vezetői a lakosság bevoná­ sával szervezzék m eg a m űem léképületek, kastélyok védelm ét azoktól, akik rongál­ ják. A Rétsági járási Tanács V B 1957. októ­ ber 10-i ülésén beszámoló hangzott el ar­ ról, hogy a járásban m ilyen m ű em lékek találhatók, és azok védelm ét hogyan k í­ vánják megvalósítani. (Részlet az ülés jegyzőkönyvéből). „Járásu n k terü letén m ajdnem m inden községben van m űem lék. Összesen 74 m ű­ em lékünk van. Ebből 26 tem plom, a többi egyéb épület, vagy szobor. Járásu n k b an a m űem lékek védelm e a felszabadulás előtti időkben úgyszólván tel­ jesen el volt hanyagolva. A nagy értékű m űem lékleleteket is elvitték tőlünk: pl. a szátoki Á rpád kora előtti tem plom leleteket Esztergom ba vitték és ott állították fel. Bizottságunk feladata, hogy a meglevő m űem lékek védelm ét biztosítsuk és m eg­ becsülését népszerűsítsük. A m űem léki tem plom okat a vallásos hívek gondozzák és védik. Itt csak a rra kell vigyáznunk, hogy sem külső, sem belső tatarozást szi­ gorú felülvizsgálat nélkül ne végezzenek. Járásu n k b an három olyan országos m ű­ em léktem plom van, am ely több, m int fél­ ezer éves, M átyás korabeli. Ezek a nőtin­ csi, nógrádsápi és tereskei templomok. Ezekre különösen vigyáznunk kell. A más épületek m egőrzése elég nagy feladatot jelent. Különösen elhanyagolt állapotban v an a keszegi, nézsai barokk korabeli kas­ tély. Á ltalában azok a m űem léki épületek, m elyek állam i, vagy társadalm i tulajdon­ ban vannak — pl. iskola, tanácsháza —, nagyobb m egbecsülésben vannak. Viszont elhanyagolt állapotúak azok a m űem léke­ ink, am elyben m agánlakások vannak. A járási tanács erélyes intézkedése m ár sok eredm ényt hozott. Szükséges, hogy m in­ den m űem léképületre elhelyezést nyerjen a m űem léket jelző tábla. M ásodszor, hogy az épületek külsőleg és környezetükkel is visszatükrözzék a m űem léki jelleget. Szük­ séges a m űem léképületeknek a környeze­ té t egyelőre kis m értékben parkosítani, szépíteni, vagy legalább arról gondoskod­ ni, hogy a m űem léki épületek környeze­ te teljesen tiszta legyen. Ez társadalm i feladat. Társadalm i felad atra a társadalm i szerveket fogjuk felkérni, s ezzel is köny­ nyíteni kell a községi tanácsok m u n k áját.” A Nógrád m egyei Tanács VB. 1963. no­ vem ber 25-i ülésén ism ételten foglalkozott a m űem lékvédelem kérdésével és össze­ gezte az e tém akörben szükséges újabb ten n iva ló ka t: (316/1963. sz. határozat) „M egállapítja a végrehajtó bizottság, hogy az idegenfor­ galom és m űem lékvédelem m egyénk te­ rületén fellendülőben van. Az eredm ények ellenére még e terü leten számos hiányos­ ság tapasztalható. Az idegenforgalm i és m űem lékvédelm i m unka nem eléggé te rv ­ szerű és nem eléggé összehangolt. A m un­ kásm ozgalmi szem pontból jelentős terü le­ tek fejlesztése és népszerűsítése nem k i­ elégítő. Mivel több év m ulasztását kell pó­ tolni, ezért lényegesen tervszerűbbé, ösz­ szehangoltabbá és gyorsabb ütem űvé kell tenni a m űem lékvédelm i és idegenforgal­ m i m unkát. 1. U tasítja a végrehajtó bizottság az épí­ tési osztály vezetőjét, hogy az idegenforgalm i h iv atal és az OMF bevoná­ sával évenként készítse el a m egye ide­ genforgalm i és m űem lékvédelm i fej­ lesztési tervét. A két terü leten jelen t­ kező fejlesztéseket hangolja össze. 2. U tasítja a végrehajtó bizottság a m e­ gyei tanács VB titk árság át, hogy éljen felterjesztéssel a M inisztertanács ta ­ nácsszervek osztályához, és k érje se­ gítségét a tekintetben, hogy a somos­ kői v á r környékét nyilvánítsák tú ris­ takörzetté, és a m agyar tu risták részé­ re a v ár szabad m egtekintését biztosít­ sák. 3. U tasítja a végrehajtó bizottság az épí­ tési osztály vezetőjét, hogy keresse m eg a KPM Egri K özúti Igazgatósá­ gát abból a célból, hogy az eresztvényi, Somoskőújfalui ú t felú jítását 1965. év­ re tervezzék be. 4. A végrehajtó bizottság u tasítja az épí­ tési osztály vezetőjét, hogy a K arancskilátó m egépítésének anyagi lehetősé­ gét vizsgálja m eg és erről tegyen elő­ terjesztést a végrehajtó bizottságnak. 5. A végrehajtó bizottság u tasítja a me­ gyei testnevelési és sportbizottság el­ nökét, készítsen tan u lm ánytervet, hogy a salgói v ár környéki síterep és ugró­ pálya k ialak ítására van-e lehetőség, és m ilyen költséggel valósítható meg, s azt terjessze a végrehajtó bizottság elé. 6. U tasítja a végrehajtó bizottság az épí­ tési - közlekedési és vízügyi osztályt, 7 �hogy az ú ttörővasút kérdését a tan u l­ m ánytervek birtokában terjessze a vég­ reh ajtó bizottság elé. 7. U tasítja a végrehajtó bizottság a vb. elnökhelyettest, hogy a szécsényi köz­ ségi tanács végrehajtó bizottságával kö­ zösen vizsgálják meg a Forgách-kas tély kiürítésének lehetőségeit. Az ille­ tékes főhatóságnál járja n ak el a saját üzem kitelepítése érdekében. 8. U tasítja a végrehajtó bizottság a m ű­ velődésügyi osztály vezetőjét, hogy a pásztói volt C isztercita-kolostor végle­ ges felhasználására — a községi tanács bevonásával — dolgozzon ki javaslatot és jóváhagyásra terjessze a végrehajtó bizottság elé. 9. U tasítja a végrehajtó bizottság a vb. elnökhelyettest, hogy a szécsényi For­ gách-kastély felújítási költségeinek biz­ tosítása céljából folytasson tárgyaláso­ kat az Országos M űem léki Felügyelő­ séggel, valam int a M űvelődésügyi Mi­ nisztérium m al. 10. U tasítja, a végrehajtó bizottság a m ű­ velődésügyi osztály és az egészségügyi osztály vezetőjét, hogy az építési osztály felm érése alap ján vizsgálják m eg a m egye területén levő kastélyo­ kat, hogy azok kulturális, szociális és egészségügyi célokra — helyreállítás u tán — felhasználhatók-e? 11. A végrehajtó bizottság a hollókői fa­ luközpont épületeinek turistaszállás, művésztelep, ajándékbolt és m úzeum részére történő igénybevételével egyet­ ért. U tasítja az ipari osztály és az épí­ tési osztály vezetőjét, vizsgálják meg a K ézm űipari Ktsz. létesítésének lehető­ ségeit és feltételeit. Pályaválasztás, 1975 Gépírni tudó adm inisztrátort, bérelszámolót és gépkönyve­ lőt fe lv e s z ü n k .. . ” A zonnali belépéssel keresünk esztergályost, maróst, ács-állványozót, bolti eladót.” . . . „Fiúk. Figyelem ! Je­ len tkezzetek húsipari tanulónak! A húsipar az emberiség létfenntartásának egyik biztosítója, a jelen és a jövő szakm ája! A 3 éves képzési idő alatt ösztöndíjat, társadalmi ösztöndíjat, ter­ m észetbeni juttatásokat kaphattok!”. . . „Fiatalok! G yertek a vasúthoz, az üvegiparba, vár benneteket az építőipar, a textilipar” . . . stb. Nap m int nap jelennek meg az újságok apróhirdetés rova­ táb an a legkülönbözőbb m unkakörökbe invitáló, kecsegtető ajánlatokkal, kedvezm ényekkel csábító felhívások. Az üzemek, a vállalatok, a különböző intézm ények személyzeti osztályai ese­ ten k én t még (vagy már?) nem m egengedett m ódszerekkel is ke­ resik a szakem bereket, m unkásokat és alkalm azottakat. Közism ert, hogy az ilyesfajta m unkaerő-kutatás (és nem ritk á n — csábítás) annak ellenére létezik, hogy a m unkaerő-gaz­ dálkodás a gazdasági tervezésnek, a gazdaságpolitikai irányítás­ nak szerves (sőt m a egyik alapvető) eleme. Beruházás, fejlesztés és szakem berképzés egymástól elválaszthatatlan, összetartozó fo­ galm ak. A m unkaerő-gazdálkodás azonban m ár meglevő (s csak részben a potenciálisan létező) dolgozókkal, m unkaerővel fog­ lalkozik; s csupán előzménye, m egalapozója a pályairányítás, a pályaválasztás. T ervszerű-e ez a kétszakaszos folyam at, megfelel-e a gazda­ sági szükségleteknek? Az apróhirdetésekből úgy tűnik — csak részben. (A pontos választ hagyjuk a cikk végére, nézzük meg a problém akör néhány fontosabb elemét!) A szocialista társadalom — éppen hum anista jellegéből adó­ dóan — az em bert nem egyszerűen m unkaerőnek, hanem alko­ tó, önm aga személyiségét kiteljesíteni képes, m unkájában örö­ m ét lelő társadalm i lénynek tekinti. Mi a biztosítéka annak, hogy az egyéni törekvések, vágyak és a társadalm i szükségletek harm onikus egységet alkotnak? V an-e garancia arra, hogy a fia­ tal em ber, am ikor egész életét m eghatározó kérdésben, a hivatá­ sa felől dönt, helyesen választ? M iért találkozunk oly sok, m un­ k á já t „m uszájból”, csak a fizetésért végző, energiáit pótcselek­ vésekben kiélő em berrel? 8 12. U tasítja a végrehajtó bizottság az épí­ tési osztály vezetőjét, hogy a jövő év­ ben felú jításra kerülő kb. 3—4 holló­ kői épület m űszaki értékelését végezze el. 13. U tasítja a végrehajtó bizottság az épí­ tési osztály vezetőjét, hogy a hollókői népi rezervátum kialakítása érdeké­ ben hozott határozatok vég reh ajtásá­ ról a végrehajtó bizottságnak tegyen jelentést. 14. U tasítja a végrehajtó bizottság az épí­ tési osztály vezetőjét, hogy a Hazafias N épfront m űem lékvédelm i akció-bi­ zottságának és az OM F-nek bevonásá­ val készítse el Nógrád m egye m űem ­ lékvédelm i szabályrendeletét, és azt jóváhagyásra terjessze a megyei ta ­ nácsülés elé.” Leblancné Kelemen Mária K isgyerm ekektől a felnőttek gyakran k érd ezik : mi leszel, ha nagy leszel? Óvodások közism ert (s m ásnapig véglegesnek hitt) válaszai legfeljebb azért tanulságosak, m ert nem annyira szándékaikat, hanem m indennapi élm ényeiket, vágyaikat tü k ­ rözik. Komollyá 13—14 éves korban, az általános iskola elvégzé­ séhez közeledve válik a kérdés: mi leszel, ha nagy leszel? Jó, hogy van ilyen kérdés. Jó, m ert azt jelenti, m egszűnt az ,.apáról- fiú ra ” kényszere, az „ahol m u n k át kapok” parancsa. Jó, m ert ez a kérdés leányoknak is szól, azoknak, akiknek m ai szó­ val jelölt hivatása — „háztartásbeli” — nem kötelező életform a, m int néhány évtizeddel korábban volt Ki és hogyan, m inek alapján dönt? Az elhatározás alapve­ tően két tényezőrendszer (nem m indig egyező) h atására születik — 14 éves korban, vagy az érettségi után. Az egyik: a pedagó­ giailag m egalapozott, gazdasági szem pontot is figyelem be vevő, intézm ényesen szervezett, irán y íto tt társadalm i érdek. A spontán törekvések (szülői elképzelések, divatok, anyagi szempontok, ösz­ szeköttetések, beiskolázási lehetőségek stb.) alkotják a m ásik pólust. „Én azért m egyek a gépipari szakközépiskolába, m ert te r­ veim vannak. Szeretnék leérettségizni és u tán a eljutni a győri G épjárm űközlekedési Főiskolára. Elgondolásommal szüleim is egyetértenek. Nem kényszerítettek, m agam tól jelentkeztem ide, m ert szeretem a gépeket és érdekelnek is.” (S. A.) „Én állatorvos szeretnék lenni. Sokat járo k a nagym am á­ m ékhoz falura, és nagyon szeretem az állatokat. L áttam több­ ször a állatorvos bácsit is, és az nagyon szép lehet, am ikor a be­ teg állatokat m eggyógyítják. M ert az em ber, ha fáj valam ije, szól, de az állat nem tu d szólni, s így a betegséget is ki kell ta ­ lálnia az állatorvosnak, nem csak m eggyógyítania.” (J. A.) „Az elektrom osságot szeretem nyolcadikos korom óta. Sza­ bad időm ben szeretek barkácsolni, fizikai m unkát végezni. Ami­ kor a gim názium ba jöttem , az volt a célom, hogy érettségi u tán elektrom űszerész leszek. Ez a jelenlegi elképzelésem is. A szak­ m a m egszerzése u tán előfordulhat, hogy főiskolára is megyek. Ha ez nem sikerül, ezt sem bánom , m ert fizikai m u n k át ugyan­ olyan szívesen végzek, m int szellemit. 12 éve tanulok. Szeretnék pénzt is keresni, hogy m egállja k a saját lábam on, ne kelljen a szüleim nek rám többet dolgozniuk. A szakm unkásképzőben még közelebb kerülök az elektromossághoz, a barkácstudásom ból szakm a lesz, s azzal foglalkozom, am it szeretek.” (N. I.) �„Tanulm ányi eredm ényem , érdeklődésem , tanáraim biztat­ tak arra, hogy továbbtanuljak. A Műszaki Főiskola épületvilla­ mossági szakára készülök. Úgy érzem, ezen a pályán tudnék v a ­ lam it nyújtani. Az építészet talán azért is leköti a figyelmemet, m ert S algótarján épületei nagy hatással vannak rám , a vidékről bejáró kam aszra. Ha tervem sikerülne, akkor a falu arculatán szeretnék változtatni, m ert ezt kissé — úgy érzem — elhanya­ golják.” (R. L.) Érzések, vágyak, elképzelések, tervek. V ajon valóra válnake? Remélik kis- és nagydiákok egyaránt. Remélik szüleik, ta n á ­ raik is, s mindazok, akik a döntésig segítették, ju tta ttá k el őket. A fentebb közölt tanulói vallom ásokból m intha az is k itű n ­ ne, hogy a pályaválasztás előkészítésében, teljes folyam atában m ennyire fontos a szülő és az iskola együttm űködése. Szinte nélkülözhetetlen. Hiszen közös a gond és a felelősség, de közös az öröm is, ha sikerül a tanulót olyan pályára irányítani, ahol a legtöbbet tu d ja n y ú jtan i a társadalom nak, és m aga is m egtalál­ ja öröm ét a m unkájában. Szinte m ögöttük érezzük a szülők sze­ rető gondoskodását és a pedagógus segítségét is. V ajon m inden, pályát választó fiatal m aga m ögött érzi-e szüleinek biztató sza­ vát, segíteni akarását, jó szándékú tanácsadását? G yerm ekük pályaválasztásával kapcsolatban többféle szülői m agatartással találkoztunk. R endkívül káros, ha a szülő azért, m ert fiatal korában nem jól választott, vagy azért, m ert nem volt lehetősége tan u l­ ni, gyerm ekére is átviszi a m unkájával kapcsolatos elégedetlen­ ségét. Sok szülő gyerm ekét az általa m egálm odott, de soha meg nem valósult pályára irányítja, előre eltervezi, hogy orvost, m érnököt vagy m uzsikust „csinál” belőle. Ki ne ism erne olyan családot, ahol a kislányt vagy kisfiút éveken át „zongoráztatják”, m ert an n y ira szeretné az édesanyja, ha m űvész lenne belőle. Lesz-e eredm énye az igyekezetnek? Irányítás, tanácsadás, önállóságra nevelés. Meg tu d ják -e ol­ dani a szülők egym agukban az ezzel kapcsolatos feladatokat? Elég-e ehhez a jó szándék, az ak a rat? Úgy vélem — kevés. Az iskola, a pályaválasztási felelős, elsősorban az osztályfőnök se­ gítsége nélkül nem képesek m egism erni a továbbtanulási lehető­ ségeket, a különböző pályák tarta lm i követelm ényeit, előnyeit, hátrán y ait. Sok szülő képtelen felism erni saját gyerm eke érdek­ lődési körét, képességét, alkalm asságát. Közism ert (és term észe­ tes): kicsit m indig elfogult saját gyerm eke tehetségének, rá te r­ m ettségének m egítélésében. Ez a körülm ény teszi szükségessé a szülők felvilágosítását, pályaválasztási ism ereteinek bővítését. Ezért kell növelnünk a pályaválasztási szülői értekezletek szá­ m át; jobban kihasználni a szülői m unkaközösségekben rejlő ne­ velő hatású, inform ációs, orientációs lehetőségeket; évenként m egrendezni a szülői parlam enteket, a szülők akadém iája ke­ retében szorgalmazni a pályaválasztással kapcsolatos előadáso­ kat. N apjainkban igen gyakran hallani, hogy az ifjúság pályá­ ra nevelése társadalm i ügy. Az iskola, a család és a különböző m unkahelyek együttes, összehangolt tevékenysége szükséges ah­ hoz, hogy a fiatalok pályaválasztásra történő felkészítése való­ ban az oktató-nevelő m unka szerves részévé váljék. Ez így igaz! Úgy érzem azonban, hogy e felsorolásban (is­ kola, család, m unkahely) — am i a p ály airányítást, pályaválasz­ tást, ennek pedagógiai m egalapozottságát illeti — a központi szerep mégis az iskoláé, a pedagógusé. M inden szülő elvárja, igényli azt, hogy a pedagógus a „gyerm eke” szám ára nyújtson segítséget olyan pálya m egtalálásához, am elyen személyi adottsá­ gainak teljes kibontakozása és az általa n y ú jth ató leggazdagabb és legm agasabb szintű teljesítm ény létrejöhet. A fiatalok megfelelő pályaválasztási elindítása, ak tiv itásu k felébresztése, alkotókészségük, tenn iak arásu k kibontakoztatása felm érhetetlen jelentőségű — a társadalom néhány évvel későb­ bi fejlődése szempontjából. 1971-ben korm ányhatározat jelent meg a pályaválasztásról, a pályaválasztási tanácsadás továbbfejlesztéséről, s ebben ez áll: „A pályaválasztásra való felkészítést m ár az általános iskola al­ só tagozataiban meg kell kezdeni, és az ötödik osztálytól terv ­ szerű és folyam atos pedagógiai m unkává kell fejleszteni”. A korm ányhatározat m egjelenése óta eltelt három —négy év. Azóta sor k erü lt a területi pályaválasztási intézetek tovább­ fejlesztésére; m egterem tődtek a szervezeti és személyi feltételek az ifjúság életre, pályára való felkészítésének célirányosabb és eredm ényesebb megvalósításához. A fővárosi és megyei pályaválasztási tanácsadó intézetekben 248 főállású és 51 félállású szakem ber dolgozik; 2710 m unkahelyen tevékenykedik pályavá­ lasztási m egbízott; az intézetek egységes alapfelszerelése és egyéb eszközökkel (műszerek, segédeszközök, ú tm utatók, filmek, m ag­ netofonszalagok, propagandaanyagok, stb.) való ellátása m eg­ tö rtén t; s m indezeken tú l valam ennyi iskolában m űködik pá­ lyaválasztási felelős. Figyelem be véve e nagyarányú fejlesztést, mégsem v á rh a t­ ju k el — bárm ennyire is jó lenne szám unkra —, hogy olyan, a szakm át m ár eleve ismerő, nehézségeivel, szépségeivel tisztában levő tanulók kerüljenek ki az általános és középiskolákból, kik­ ben a gazdasági, társadalm i érdek s az egyéni érdeklődés h a r­ m óniája beteljesedik. Az iskola — üzem kapcsolatából profitál-e valam it a tan u ­ lóifjúság, az üzem látogatások során bem utatott, láto tt, megis­ m ert szakm ákból választanak-e a fiatalok? Ha igen, m ilyet, és m elyek m ellett m ennek el érdektelenül? Tapasztalat, hogy a végzős tanulók még m indig az ip ari szakm ák felé orientálódnak. Ezek közül is a legnépszerűbbek, a legkeresettebbek, a „divatosak” : a szobafestő és mázoló, az autószerelő, a karosszéria-lakatos, a kereskedelm i eladó, a női fodrász, az esztergályos. Ha a választások indokai irá n t érdeklődünk, ilyen és ehhez hasonló válaszokkal találkozunk: „m ert sokat lehet keresni” ; „m ert szeretek dolgozni” ; „az jó szakm a”, stb. Többféle objektív és szubjektív szem pontot felsoroló vála­ szok ezek, m elyek m ögött nem valószínű, hogy a leendő foglal­ kozás alapos ism erete húzódik meg. Sok pénzzel a zsebben „fé­ nyes autóban ü ln i” — valóban nem kellem etlen dolog. De mi m indennek kell m ég történnie addig? Vajon tisztában v annak-e leendő autószerelők e szakm a „árnyoldalaival” is? Tudják-e, hogy a fodrásznő nem csak „átveszi a borrav aló t”, hanem 8—10 órán át komoly fizikai m unkát végez? 9 �A lányok közül a legtöbben m ost is középiskolába m ennek. Elsősorban óvónők, egészségügyi dolgozók szeretnének lenni. Igaz, szükség is lesz rájuk. De nem annyira, ahányan m ost je ­ lentkezési lap ju k at elküldték. Mi lesz m ajd a „fölösleggel” ? M unkába állnak? Máshol próbálkoznak? Bizonyára előveszik és m egnézik az újságok apróhirdetéseit is: „Lányok figyelem ! Szö­ vőipari tanulónak jelentkezhet m inden 14. életévét betöltött, álta­ lános iskolai végzettséggel rendelkező kislány” ... „ Fiatal női m unkavállalókat könnyű fizika i m unkára felve szü n k”. „Azonnali belépésre keresünk kőm űvest, kovácsot, ács-áll­ ványozót, épületasztalost, sütőt, állattenyésztő szakm unkásokat!” — Lám, őket m ár keresik, várják, hívják. De a fiatalok nem ­ igen sietnek. Itt talán nem fizetnek olyan sokat? Vagy nehéz a m unka, rosszak, m ostohák a körülm ények, nem becsülik m eg a kezdő szakm unkásokat? Ez is, az is előfordul még. „M ár szüleim től m egtanultam szeretni az állatokat, nekünk is volt otthon. Kell szeretni a term észetet! Nagyon szép m unka ez, és az em bernek önállónak kell lennie. Nehéz lesz, az biztos, de m egpróbáljuk!” Ilyen gondolatokkal indult el F. L. és R. G. is a mezőgazdasági szakm unkásképzőbe. A iskolát m int szakkép­ zett állattenyésztők hagyták el. M indketten tsz-be kerültek, egy darabig „hordták a trág y á t”, de aztán jobbnak vélték „odább­ állni”, elm entek a gyárba. Igaz, a régiek szerint a mezőgazda­ ságban a kertészek voltak az elsők, azután jöttek a növényter­ m esztők és csaknem utolsó em bernek ta rto ttá k azt, aki sertéstenyésztéssel foglalkozott. A helyzet azóta m ár változott. A pisz­ kos, nehéz m u n k át a jól felszerelt telepek, a m odern technikai berendezések lassan m egszüntetik. T ovábbra sem tagadva az iskola központi helyét és szerepét a pályaválasztási döntés előkészítésének folyam atában, az isko­ la m ellett feltétlenül fontos szerep ju t a gyáraknak, üzemeknek, egyszóval a m unkahelyeknek is. Ma m ár nem elég csak beszélni a pályák szépségéről, hasz­ náról, az em ber és a pálya egym ásra találásáról, hanem szük­ séges a szemléltetés, az élm ény is. A szakm ák bem utatásának fontos helye van a fiatalok pályaelőkészítésében. Az üzem láto­ gatás sokoldalú és sokrétű lehetőséget biztosít a szakm ák él­ m ényszerű bem utatására, de csak akkor, ha sikerül célszerűen megszervezni. Az üzem látogatás nem egyszerű aktus, esemény, ahol a tanuló látja a gépeket,, a term elést, hanem pedagógiai esz­ köz egy nevelési cél elérése érdekében. Ne a term előm unkáról vagy az üzem ről elhangzott tanórák illusztrációja legyen, hanem a pályaválasztási, pedagógiai m unkában úgy szerepeljen, m int a pályaism ertetés egyik lehetséges, életszerű módszere! ,,Tapasztalat, hogy több esetben a tanulók n em ism erik; azt a szakm át, m elyn ek elsajátítására készülnek. Ezért — K iste­ renyén — az üzem látogatások során arra törekednek, hogy ne csak sétát tegyenek, de közelebbről is m egism erkedjenek egy-egy szakma rejtelm eivel. Jártak a Nógrád m egyei Textilipari Válla­ latnál, a BRG -ben, a FŰTŐBER-nél, a szolgáltatónál, a helyi MEZŐGÉP-nél, az építési üzem ben és a M ÁV -fűtőháznál. A kisterenyei és nagybátonyi ü zem ekkel az iskola szocialista eg yüttm űködési szerződést kötött. Kölcsönös látogatások nyo­ m án egyre szorosabbá válnak a kapcsolatok.” (Nógrád, 1975. IV . 16.) Valahogy így! A pedagógusokon, az osztályfőnökön, az ott dolgozó szülő­ kön, a m unkahelyi vezetőkön m úlik tehát, hogy az üzem látoga­ tások ne m arad jan ak az egyszerű kirándulások szintjén, hanem m éltó helyet foglaljanak el a nevelőeszközök között a pályavá­ lasztás előkészítésében. Az iskolák és üzem ek tartalm i kapcsolatának elm élyítésében az üzem látogatásokon túl jelentős szerepük van a szülők és pe­ dagógusok szám ára ta rto tt tájékoztató előadásoknak, osztályfő­ nöki óráknak, a patronálásnak, a pályaválasztási napoknak és kiállításoknak, az üzem legjobb szakem berei által vezetett p á­ lyaorientáló szakköröknek, a tanulók nyári m unkavállalásának is. 10 A nnak ellenére, hogy m egyénk valam ennyi nagyüzem ében (ipari, mezőgazdasági) van m unkahelyi pályaválasztási m egbí­ zott — m integy 100—120, s az iskolákban szintén v an felelőse az ügynek, az üzemek és iskolák kapcsolatában m a m ég sok az esetlegesség, érvényesül a kam pányjelleg. Az egym ásrautalság­ ból fakadó közeledés szükségességét azonban m á r felism erték, m ivel alapvető társadalm i érdekazonosság köti őket össze. Szabó Ferencné Diplom aosztás után H atan ü lü n k a kis dohányzóasztal körül. Beszélgetőpartne­ reim — fiatal pedagógusok — az indulás gondjairól, az első si­ kerekről, s a pályakezdés nehézségeiről, az első n éh á n y év ta­ pasztalatairól m ondják el vélem ényüket. Szabatos m egfogalm a­ zásban „pörögnek” a m ondatok. — Lényegében a pályakezdő pedagógus helyzete sem más, m int az egyetem ről k ik erü lt orvosé, m érnöké, jogászé. V annak szakmai, em beri és anyagi problém ái. Ez fontossági sorrend is, úgy hiszem. A m it az egyetem en, főiskolán kaptunk, az az ideá­ lis, a Mérce. A m it belőle m egvalósíthatunk, az több ugyan, m int am iben annak idején nekünk volt részünk, de kevesebb, mint. am ire készültünk. Szándékaink és lehetőségeink konfliktusából vagy a kényelm es, az igényeket és m értékeket fokozatosan csök­ kentő ru tin b a fu t az út, vagy — h a erős bennünk az önm egva­ lósító, alkotó m unka irán ti igény — elm együnk. Esetleg csak m ás iskolába, esetleg a p ály á ró l... tovább. Vagy m egpróbáljuk a lehetőségek között az optim álisa t meglelni. A legjobbak, a m egszállottak csinálják ezt, am íg bírják. — A szakm ai féltékenység, a környezet nem m indig ösztön­ ző „példája”, a hétköznapok sok ru tin felad ata az első években kiélezi a felkészülés és a gyakorlat ellentm ondását. Először az egyetem i jegyzetekből készülünk az órára, aztán elég a középis­ kolás tankönyv, s talán tíz év m úlva van, aki azt sem veszi k e­ zébe. Ism erem az anyagot, az osztályt, a m ódszeren m úlik m in­ den — halljuk az önigazolást. A tartalm atlan , „alibi” jellegű to­ vábbképzések ezt a hiedelm et csak m egerősítik. S m ajd az u tá­ nunk jövő, kezdő kollégákat bölcsen és higgadtan, tü relem re in ­ tően hallgatjuk, s kicsit értetlenül figyelhetjük szakm ai v itá i­ kat. Négy éve végeztem, ism erem ezt a veszélyt. Félek tőle, tenni próbálok ellene. De hiányzik az a m indig ú jra inspiráló légkör, az orientáló szellemi vezetés, am ely az egyetem en segített és ösztönzött. — Szakm ai gondokról beszélgetünk, így azt a problém át sem kerü lh etjü k meg, hogy a szakdolgozat készítése közben m egízleljük a tudom ányos k utatás öröm eit, izgalm át, de a foly­ tatás többségünknél (hacsak nem m ondunk le sok m indenről) elm arad. Ha nem m aradsz bent rögtön az egyetem után, vagy nem kerülsz nagyváros közelébe — legfeljebb didaktikai, peda­ gógiai elm élkedéseket produkálhatsz. A gyakorló pedagógus fel­ tételek hiányában (és elism erem, gyakran kényelem ből is) foko­ zatosan kénytelen lem ondani tudom ányos ambícióiról. Esetleg, lokális jellegű kérdésekkel foglalkozhat, a tudom ányos m űhe­ lyekkel egyre jobban m egszakad a kapcsolata, a publikációs sor­ banállásban a sor végére kerül. Próbálkozunk egy darabig — aztán feladjuk. Elszürkülésünk fő oka: az akkum ulációs lehető­ ségek hiánya. A beszélgetésben közbevetett félm ondatok során kitágult a szakm ai problém ák köre. K iderül, hogy a pedagógusszakm a korántsem csak a szaktárgyak anyagát foglalja magába, ha­ nem olyan, szintén szakm ai tevékenység eket is, am elyekre a képző intézm ény nem , vagy alig készít fel. Jó néhány fiatal pe­ dagógus első keserves perceit nem a tanítási órán, hanem szak­ körvezetés, m űsorkészítés, kirándulásszervezés, irodalmi színpad �irányítása során, szülő értekezleten, vagy az úttörő-, a K ISZ -fog­ lalkozásokon szenvedte meg. Sőt: a tanítás gyakorlatára vonat­ kozó ism eretek sem elégségesek. A z első években néha nagyon hamar szólal meg a csengő, akadoznak a kérdések, s az órára becsült hónaljnyi kö n yv közül kettő-három ra ha sor kerül. — Engem ma az izgat, három évi tanítás u tán az foglal­ koztat: mi a pedagóguspálya szakm ai perspektívája. A jó tanár, az eredm ényes m unka tartalm a. A jól felkészített tanulók éve­ ken át gyarapodó serege, a szaktárgyi elm élyülés vagy az em ­ berségben folyam atosan gazdagodó, környezetet form áló erő nö­ vekedése-e a cél? Tudom, hogy „is-is” a válasz. Ezt illik, ezt kell válaszolni. De mi a legfontosabb? M ire készüljünk, s ho­ gyan? A pályakezdő pedagógusok m unkahelyi beilleszkedése, sőt a lakóhely társadalm i-politikai, kulturális életében kialakult h elyü k ugyancsak a pálya egészére, vagy legalábbis jelentős ré­ szére kiható tényező. S ha a szakm ai perspektívák kialakítása sem egyszerű, ez talán még bonyolultabb, több tényezős prob­ lémarendszer. A z iskolavezetés, a tantestület, a m unka- és lakó­ helyi társadalm i-politikai szervezetek, s a különböző spontán csoportok éppúgy befolyásolják ezt a folyam atot, m in t a m un­ káját kezdő nevelő szándékai, em beri adottságai, m unkaszerete­ te, felkészültsége, ambíciói. — H át igen, négy évi tanítás u tá n elm entem a pályáról. Üzemi m atem atikus vagyok. Nagyon nehéz volt elviselni azt a sok kicsinyességet, in trik át, am ely körülvett. M egszóltak, ha fa r­ m erben láttak, suttogtak, ha egyik értelm es lánytanítványom m al többet foglalkoztam. M egsértődtek, h a nevelési értekezleten vi­ tatkozni kezdtem. Szóval: fenegyereknek tarto ttak . Közben pedig tanítványaim közül három év a la tt többet vettek fel, m int kol­ légám diákjai közül tíz év alatt. Szerettek a gyerekek, jö ttek hozzám szakkörre, korrepetálásra. Végül a m agántanítványok je ­ lentették a „casus bellit” — inkább elm entem . Most? K ényel­ mesebb, függetlenebb az életem, de kicsit szegényesebb is a gye­ rekek nélkül. Tavaly — nem tudtam legyűrni nosztalgiáim at — m eglátogattam volt m unkahelyem et, illetve a g y e re k e k e t... — Őszintén m egm ondom : azért m entem el, m ert a m agán­ életem ben nem találtam meg a perspektívát. 27 éves vagyok, a 800 lakosú községben nem ak ad t olyan fiatalem ber, akivel el­ képzeltem volna az életem et. Az első két évben m inden időm et az iskola kötötte le, a társaság, a barátok, a p a rtn e r h iányát csak a tanév végén hirtelen rám szakadt m agányban éreztem . Először nyugtattam m agam at: ráérek m ajd jövőre. A ztán m e­ gint nem változott semmi. A nyári szünetet a rra használtam , hogy m unkahelyet keressek. Most városban élek. Igaz, nem ta­ nítok, adm inisztrátor vagyok, de nyitottabb lett az életem. Országosan is magas a pályát elhagyó, vagy a pedagógus­ m u n k á t meg sem kezdő tanári diplom ával rendelkezők száma. S o k a képesítés nélküli nevelő, a nem szükségszerű pályam ódo­ sulás m iatt elvesztegetett évek, a képzésre fordított, de a gyakor­ latban meg nem térülő oktatási költség, a veszteség szám okban is nehezen összegezhető. V annak, a kik eleve más pályán, más m u n kakörben kezd ik a tanári diploma m egszerzése után m u n ká ju ka t. In d ítéka ik so k­ félék, problém ájuk önálló elem zést igényel. A zok, a kik gyakorló pedagógus m u n ka kö rt hagytak ott, a katedrát cserélték fel. többnyire m unkahelyi-em beri és részben anyagi problém ákra hivatkoznak. — Én m a is tanítok, de foglalkoztat a gondolat: jövőre m ás­ hol kellene folytatni. Nyelvszakos vagyok, nem hiszem, hogy el­ helyezkedési gondjaim lennének. Szeretek tan ítan i, de két dolog nyom aszt: az elszigeteltség és a túlterhelés. Az előbbi a kisváros­ ban, falun élők előtt ism ert problém a. A családos, idősebb kollé­ gákkal m unkahelyen kívüli kapcsolatot — eltérő helyzetünk, gondjaink m iatt — nehéz kialakítani. Más a stílusuk, több a kö­ töttségük. Közös tém ánk az iskola. M unkaértekezlet fehérasztal m ellett — bizarr dolog. A m ás értelm iségi pályán dolgozókkal — a első kísérletek kudarca u tá n — lényegében csak form ális a kapcsolat. Más az orvos, m ás a agronóm us anyagi helyzete, igé­ nye, érdeklődése, de az időbeosztás is. A tú lterh elés gondjait m inden pedagógus érzi, a fiatalabbak azonban kétszeresen. Nem­ csak azért, m ert az ó rára többet (esetleg igényesebben) készü­ lünk, hanem azért is, m ert mi vagyunk a soros mozgalmi veze­ tők, népm űvelők, ak tiv isták : „M ajd csinálja a M ari, a Zoli — ők úgyis független em berek, se családjuk, se gyerek ü k !” A z elnőiesedő pedagóguspályán ezek a gondok sokasodnak, kétségtelen ugyanakkor, hogy a vidéken élő értelm iség számá­ nak gyarapodása, a falu társadalm i szokásainak módosulása, a közéleti és kulturális lehetőségek bővítése ja vítja az em beri ka p ­ csolatok terem tésének lehetőségeit. Előnyösebb helyzetben azok vannak, a kik vagy családosan kezdik pályájukat, vagy a családalapítás reális rem ényével jönnek ki az egyetem ről, főiskoláról. Lényegesen kedvezőbb a városban dolgozó fiatal tanárok startja is — hamarabb találnak korban, igényekben, életritm usban ro­ kon társakra, m ár csak a nagy szám ok törvénye, a több alkalom, és a település szokásrendje, légköre alapján is. S ha h elyzetü k n em is problém am entes (pl. önálló lakás, otthon terem tése), le­ hetőségeik, p erspektíváik biztatóbbak, m in t egy évtizeddel ko­ rábban. — A tan ári szobában viszonylag jobb a helyzet. A kezdőt — ezt tapasztalom , s ezt írják volt évfolyam társaim is leveleik­ ben — ritk á n hagyják m agára, több a segítő szándék. V annak 11 �„nehéz” kollégák, akik „elfelejtik” a szertárkulcsot odaadni, am i­ kor kell. V annak féltékeny vagy rideg m unkatársak. De több a tám ogatás, a b aráti útm utatás. Azt hiszem : sok m inden ra jtu n k is múlik. Aki nem úgy érkezik az első iskolájába, hogy az ő tás­ k ájában van a bölcsek köve, h am ar befogadják. — Én m ár nem vagyok kezdő. H etedik tanévem re két aran y ­ szabályt tan u ltam meg. Az egyik: szinte m inden tantestületben van n ak csoportosulások. Nem klikkek, hanem alkalm i m ikrokö­ zösségek. Ezeken kívül kell m aradni. Így — viszonylagos füg­ getlenségben — kevesebb a „szövetséges”, de kevesebbek céltáb­ lája is vagyok. A m ásik: lehet, hogy az én módszerem, az én fel­ fogásom jó, de nem az egyedül üdvözítő. Ezért a szakm ai viták­ ban (ha részt veszek) úgy vitatkozom , hogy m ások igazságát is tisztelem. Egy óralátogatásból, egy helyettesítésből nem általá­ nosítok, megjegyzést m ás m unkájára nem teszek. A ta n testü letek pedagógiai egysége és em beri közössége ál­ talában a dinam ikus mobilitás állapotában van. Egyszerre szilár­ dul és bom lik — napi feladatok, problém ák, szituációk egységbe forrasztanak és vitákra ösztönöznek. A legnagyobb gond — be­ szélgetőpartnereim szerint — a pedagógiai m unka hatékonysá­ gának mérése. Ki m ondja m eg: jól dolgozott-e a nevelő? A gyerekek véle­ m én ye tám pont — de nem meghatározó. A szakfelügyelet, az is­ kolavezetés egy-egy óra meglátogatásából, az adminisztráció m i­ nőségéből, a felszólalásból, egy-egy rendezvényből ítélhet. A kül­ sőségeket, nem a napi apróm unkát m utatja ez, s a bukások, vagy a felvettek, a továbbtanulók száma, aránya is igen viszonylagos m utató. A pedagógus m unkájáról a kép apró m ozaikokból tevő­ dik össze, s néha nagyon sok m ú lik azon, hogy a vélem ényalko­ tó m elyik m ozaikkockára figyel. Ez a beilleszkedés, a m u n k a ­ helyi légkör szem pontjából lényeges tényező a fiatal pedagógusok helyzetét is nagyban befolyásolhatja. (Van a kit zavar is: a kol­ lo kviu m o k n u m erikus értékelése után „bizonytalan” eredm ényt ta­ lál.) N ézzük aztán az értékelés egy m ásik szem pontját, azt hogy például m en n yit keres egy fiatal pedagógus? Mire, m e n n yit kell és m en n yit lehet költenie? — Sok m indentől függ. Van-e túlóra, m agántanítvány, m i­ lyen az albérlet, lehet-e olcsón étkezni — ezek a lakóhelytől, a tan íto tt tárgyak jellegétől, az iskolavezetéstől függően változnak. K özism ert: a fizetés alacsony. Közel a harm inchoz a fizetésem 2200 forint, a jövedelm em két és fél ezer. Ebből fizetem az albér­ letet (500 forint), ebből költök kosztra, ruhára, könyvre. Tavaly érettségizett tanítványom az állam i gazdaságban dolgozik, az át­ lagjövedelm e 3000 forint körül van. Azt hiszem, a pálya elnőiese­ dése a kedvezőtlen jövedelm i viszonyokkal függ össze Hajnali buszok utasai H ajnali három óra. A tem plom m elletti téren négy autóbusz készül ú tn ak : egyen­ letes járással melegszenek a motorok. Em ­ berek gyülekeznek. Még néhány perc, és indulnak az első járato k a városba. Az országban 1 m illió em ber ingázik, ebből 500 ezer fiatal. A faluról bejáró m unkások száma 600 ezer. 38 ezren ingáz­ nak a m egyén belül és 14 ezer em ber Nóg­ rádból „k ijáró ” (zömmel a pásztói, balas­ sagyarm ati és a rétsági járás déli települé­ seiről. Az ú tirán y : Budapest, Vác, Iklad, Hatvan). R. J. ötvenéves, alacsony em ber. testalkatú. 12 Erős — Lehet m egfelelő anyagi feltételeket terem teni, de csak sok túlm unkával. Ennek hátrányairól szólni sem kell. Egyszer v alaki félig tréfásan így jellem ezte a tan testü letü n k et: nálunk van, ak i keres, van aki tanít. A szom orú az, hogy nem is já rt nagyon messze az igazságtól. A problém át szám om ra az jelenti, hogy más értelm iségi pályához viszonyítva rosszabbak a feltételeink. Nehe­ zebb az önálló lakás megszerzése, m in t egy orvosnak vagy agro­ nóm usnak. A m ellékes jövedelm ek forrása, m értéke is eltér — no­ ha m unkánk, s talán felkészültségünk sem kevesebb. A családo­ sok ezen a té re n is könnyebb helyzetben v an n ak — különösen ha a házastársak egyike nem pedagógus. — Könyvre, újságra havonta 250—300 forintot költök, egy ezres a m egélhetés, 500 fo rin t a házinénié. A többi? 400 forint u ra vagyok. Ez a ruházkodási és szórakozási alap. Spórolt pén­ zem m ég nincs, így a lakásvásárlás vagy -építés gondja m ég nem a k tu á lis... A gyerekek? A tanítványok? Dolgozatok, feleletek, em bersé­ get és felkészültséget próbára tevő szituációk, sorsok kerülnek szóba. „Majd én kiverem belőle” típusú apákat, aggódó m am á­ kat, p rém iu m kén t ígért autókat és m otorkerékpárokat, titokban cigarettázó fiú k a t és tanácsot sírva kérő diáklányokat, klubdélu­ tánok nevezetes esem ényeit idézik fel. A gyerm ekkö zp o n tú iskola a m a kezdő nevelői számára — evidencia, ha a m egvalósítást szolgáló eszközök m egválasztásában bizonytalanok is. G ondjaik e téren is sokfélék. V annak m érceproblém áik (a m axim alizm us, a magasra srófolt kö v e te lm é n y : a kezdők közis­ m ert „betegsége”), s vannak fegyelm ezési gondjaik. Még egy-egy csalódás nagyon fájó sebet üt, s gyakran látják jobban az egyes tanulókat, m in t a közösséget. K ikből m ilyen nevelő lesz? M inden pedagógusban (vagy többségükben) él egy kép, am elyet hajdani kedves tanára, vagy több nevelője vonásaiból állított össze. Egy gesztus, egy szó, egy tartás, egy módszer, am elyhez hozzáadja önmagát, vérm érsékletét, felkészültségét, emberségét. Ism eri a társadalm i igényeket, számba veszi a lehetőségeket, a gyakran nagyon eltérő feltételeket. További ú tja it ezek, s hiva­ tástudata, belső igényei, néha véletlen fordulatok alakítják. K ör­ nyezete példája, a m egfogalm azott kö vetelm én yek realitása, m u n ­ kájának m egbecsülése is szerepet já tszik abban: m i tö rtén ik csen­ getés után a tanterem ben. — Én kérem , m ár több, m int tíz éve el­ járok a faluból. Dolgoztam m ár sok h e­ lyen. Voltam béres, favágó, segédmunkás. Nem válogattam a m elóban, teljesen m in­ degy volt számomra, m it kellett tennem ; csak legyen. Ma is így vagyok, meg akkor is úgy voltam , am ikor először elm entem Pestre. A tró g er m elót is elvégeztem, m ert­ hogy legelőször a TÜKER-hez kerültem szenet lapátolni. Az pedig m ár egyenesen előbbrelépés volt, am ikor beosztottak a „fásokhoz”. Az legalább nem volt piszkos, koszos meló, m eg akkorra a vállalatnál fürdő is épült, aztán m á r fürödni is tu d ­ tunk. Abban az időben m enni kellett, volt egy ilyen fajta kényszer. Ez olyan időszak volt, am ikor itt a faluban nem leh etett va­ lam i sokat válogatni. Nem volt meló, csak a téesz volt. Üzem csak Vácott, az húsz kilom éter. Pest m eg ötven — úgy gondol­ tam , ott jobb lesz. Pénz is kellett, ez is K iss A urél közrejátszott (főleg, ha a család valam i nagyobb dolgot h atározott el). K ét gyere­ künk van, m ár nagyobbak, iskolába já r­ nak. S ott él velünk az apósom is, m ost volt hetvenhat éves. A tíz év a la tt h é t­ nyolc helyen dolgoztam, évente is váltot­ tam . De ezt csinálják a többiek is. Volt szó arról, hogy hazajövünk, m ert fárasztó ez a folytonos utazgatás (gondolom, sen­ kinek sincs kedvére reggel három kor kel­ ni, és este öt-hat órakor hazajönni), a töb­ biek is gondolkoztak ezen, aztán am ikor a gyárban m egtudta a bizalm i m eg a m u n ­ kaügyes, hogy mi a szándékunk, nagy agi­ tálás kerekedett. Kisgyűlés, szervezés. Az­ tán m aradtunk. V ettek két nap alatt egy buszt, és m ost háztól házig visznek ben­ nünket. Így m ár kényelm esebb, a pénz is m egvan. Egyelőre m ég m a ra d u n k ... T. J. nvúlánk. kopaszodó ember. Szőke h a já t és bajuszát rövidre nyírta. �— H ány éve vagyok távol a családtól? Várjon, ezt ki kell szám olni: 1962—63-ban m entem el. Nem — m ost ju t eszembe —, 1962 őszén. Nekem volt öt hold földem, az apám tól örököltem , én csak a földhöz ér­ tek, ezt csináltam gyerekkorom ban. K ép­ zelhetik, a beszolgáltatás idején m it kellett küszködnöm . A ztán m ikor a téeszt szer­ vezték, én nem sokat gondolkoztam . T ud­ ja, m it lehet öt hold földdel csinálni? Meg­ mondom én — sem m it! Abból nem lehet m egélni! A ztán meg ott volt a hegy alatt, az erdőnél: a vadak is lelegelték. Nem küszködöm én ezzel, gondoltam , és elhatá­ roztam — belépek. G yalogm unkára osz­ to ttak be, csináltam én m indent. Aztán ahogy az évek teltek, egyre-m ásra vál­ toztak a vezetők, nem volt pénz, sokszor úgy elakadt a fizetés, hogy három -négy hónapig semmi. Ezt nem lehet sokáig bír­ ni: otthon három gyerek, az asszony sem dolgozik. M it lehetett itt tenni? Csak egyet, biztos pénzt terem teni a családnak. A só­ gorom ak k o r m ár Pesten dolgozott, egy olyan ...csőfektető vállalatnál. Beszélget­ tünk... K ubikos meló van, jól fizetnek — m ondta nekem. Igaz, kéth eten te lehet csak hazajönni, de ez nem számít, nem vagyok én m ár húszéves, az asszony m eg nyu­ godtan v an legalább. A ztán az elm últ években annyi árk o t ástam csöveknek — több kilom étert —, hogy a környéket több­ szörösen körbe lehetne keríteni. Dolgoz­ tunk az ország m inden részén, világot lá­ tok, nincs különösebb gondom, a pénz sem rossz. M ukásszálláson lakunk, főzünk, m o­ sunk m agunkra. Néha a család egy kicsit hiányzik, de azt az öt évet kibírom m ár, am i m ég a nyugdíjig h á tra v a n ... Szép fekete h a já t kontyban viseli. T. J.nét a faluban m indenki ism eri. Most m últ negyvenéves. — Sokáig nem dolgoztam. A férjem a téeszben van, fogatos. Én évente besegí­ tettem , főleg nyáron. Így legalább keres­ tem egy kicsit. Meg ősszel elm entem az er­ dészethez csem etét ültetni. Jól jö tt a pénz, kötetlen is volt, m ert a szabad időre m in­ dig szükségem volt: nagy k ert van, sok állat (tavaly például a legtöbb tojást ad ­ tu k be a faluból, volt szerződésünk). Régi házban lak tu n k , az öregekkel. A férjem nagyon ak arta, hogy új házunk legyen. Valam ilyen szép nagy, úgy m ondta, fü r­ dőszobával m eg garázzsal. Nőnek a gyere­ kek, a fiúk, a nagyobbik az nagyon szere­ ti a gépeket. Gépszerelőnek ak a r m ajd ta ­ nulni, m ost végez az általánosban. „Négy egész-egy” volt a bizonyítványa, jó képes­ ségű gyerek, m ondta a tanító ú r is. P er­ sze a lakáshoz pénz kell, méghozzá sok pénz. A ztán három éve elhatároztam , hogy én is elmegyek. Sajnos, a környéken nem volt olyan hely, ahová szívesen m entem volna. A m elléküzem be hívtak, de ott hol van m unka, hol nincs, nem állandó, nem folyam atos. Ha m ár dolgozni megyek, a k ­ kor m inden rendben m enjen! A DCM-ben ez m egvan. Igaz, három m űszak, de ez ne­ kem jó, m ert m indig m arad időm a ház körüli m unkára. Csak az éjszakázás, az nehéz. B ár egy h etet azért ki lehet bírni. A m unka nem rossz, cem entet csomago­ lunk papírzsákokba. Ez olyan félautom ata gépsor. A kkor nehéz, am ikor a teli zsáko­ kat kell lebillenteni. Valaki egyszer kiszá­ molta, egy nap kétezer m ázsa cem entet is becsomagolunk egy géppel. Csak az utazás, az a fáradságos. És sok időt elvesz... Fiatalem ber, nem több huszonöt éves­ nél. — K ét éve, hogy ezt a bejárást csiná­ lom. Itt dolgoztam a ktsz-ben. Lakatos a szakmám , tanuló is itt voltam . Nem m on­ dom, hogy rosszul fizettek, meló az volt bőven, sokszor m ég vasárnap is. Talán ez is volt az ok, hogy elm enjek innen. Meg a többi, hasonló korú srác is hívott (persze, az nagyon rossz volt, am ikor ők vasárnap szórakoztak, én meg dolgoztam). H ívtak, jó a szakm ám , bárhol elhelyezked­ hetek. Én m eg úgy döntöttem , megyek. Vácra járok, tm k-lakatos vagyok, 3000 fe­ lett keresek m inden hónapban. M ondták a ktsz-ben, m iért m egyek el? Mit válaszol­ jon erre az em ber? Nem dolgozhat m in­ denki helyben. Ez lenne persze a legjobb, a kényelem oldaláról nézve. Mégis jobb elm enni, m ást is lát az em ber, sok szakival m egism erkedhet. A bejárás fárasztó, de a srácok élvezik, m ert kártyáznak, viccelnek, lányok is járnak. Szoktam néha olvasni, de hülyének néznek, inkább nem járok h a­ za sokszor a meló után. D élután nézelő­ döm a városban, elmegyek egy m oziba: szeretem a jó film eket. O tthon is m ehetne az ember, de o tt csak a kiabálás, a pisz­ szegés a lényeg. A város az egészen m á s ... — Nem dolgozom, pedig sokszor elha­ tároztam . De akkor itthon ki lesz? A fér­ jem több, m int tíz éve já rja az országot, sokszor m ondtam neki: elm ehetnél m u ­ tatványosnak, m ert azok élik ezt a „cigány életet”. Ács a szakm ája, nagyon jól keres. P esten kezdte először, akkor még sűrűb­ ben hazajárt, én is fiatalabb voltam . Több m int egy évig K iskörén dolgozott, m ost meg valam i ,,atom m űvet” zsaluznak. Sem ­ m it nem tu d elintézni, nekem kell m in­ dent, nekem kell gondoskodni a három gyerekről. Iskolások, a legkisebb óvodás, aztán van ezekkel elég baj. Úgy dolgozom a ház körül, m int egy férfi, m ert a m un­ k á t azt el kell végezni. A ztán mosok, fő­ zök, m ert ez is az enyém. Én m egyek a hivatalos ügyeket intézni. Én vásárolok, képzelje, m ég a férjem ru h á it is én ve­ szem... T. J. valam ikor asztalos kisiparos volt. Nincs olyan em ber a környéken, aki őt ne ism erné. Pedig m ostanában keveset van itthon, akkor is csak este, meg a szabad szombatokon. — Az asztalos szakm a úgy m aszekbe m ár nem jó. M ert m it csináltatnak a fa­ luban m ost? Üvegezést, egy-két kisebb m e­ lót, m ást sem m it. Ebből nem lehet meg­ élni. V alam ikor volt m unka, dolgozhatott az em ber, sokszor nem győztem. Ma a konyhaszekrényt csak készen veszik a fia­ talok, ajtót, ablakot olyat vehet a TÜZÉPnél, am ilyet csak akar. Húsz év u tán el­ m entem a Pest megyei Építőipari V álla­ lathoz: kényelm esebb, nem kell a meló u tán szaladgálni A m it keresek, azzal az asszony is elégedett. Ennél a vállalatnál kezdtem, innen akarok m ajd nyugdíjba m enni, még van három évem. Dolgoztunk Vácott, Szentendrén, meg a m egye egész területén. Főleg lakásokat építünk, m á­ zolunk, parkettázunk. A b ejárást megszok­ tam m á r, ha nem volna, talán hiányozna, m ert a buszon azért beszélget az em ber. Igaz, a feleségem azt akarja, költözzünk a vállalat u tá n a városba. Talán még lak ást is kapnék tám ogatással. De tudja, m eg­ m ondom én m agának őszintén: engem a város nem érdekel különösebben. Itt van házam , m ég apám tól örököltem , ebben szü­ lettem . L áthatja, nem rossz ez még, nekem jó, ha pedig nyugdíjba megyek, nem le­ szek a négy fal közé zárva. A város? Sok em bernek az a m indene. Nem m ondom, van előnye, m ert az ellátás jobb, de h a jö ­ vök haza, hozok én az asszonynak bárm it, csak írja fel n e k e m ... H at em ber, a reggel kelő, este hazatérő több száz, ezer közül. M ennek, m ert az életüket önként, vagy a körülm ények kényszere m iatt így alakították. Kő-Szabó Imre 13 �A kétlakiság természetéről Vizslás Vizslás bányász—paraszt együttélésre berendezkedett falu a sal­ gótarjáni szénmedencében. Dalairól, szokásairól és hagyományőrzé­ séről híres. Népviselete (a kazár—vizslási népviselet) egyedülálló az országban. A község múltja a legendák homályába vész. A források tanú­ sága szerint ezen a környéken a XVIII. században — és még to­ vább, az 1850-es években is — jellegzetesen paraszti kultúrát talál­ hattak az utazók. A korabeli hivatalnokok is beszélnek erről feljegy­ zéseikben. Vizslás Salgótarján központjától 7 km-re fekszik. A városban 1861-ben kezdődött el az iparszerű bányászkodás. Vizsláson ekkortájt kezdtek bányászkodni, illetve ekkor kezdtek a faluból a tarjáni bá­ nyákba járni a férfiak. A megélhetést csupán a mezőgazdaság — az itteni szűkös körülmények m iatt — nem tudta biztosítani: így a „pénz­ utánpótlást” a férfiak termelte munkabér jelentette. A XX. század fordulóján m ár sokan dolgoztak bányában, illetve gyárban. Korán kialakult tehát a „kétlakiság”. Magyarországon a XIX. század második-harmadik harmadára ki­ alakult a tőkés gyáripar, amely a kezdetek után jelentős munkaerőigénnyel lépett fel. A szakmunkásokat az esetek túlnyomó többségé­ ben külföldről — Európa különböző részeiről — hozták. Azonban a termelés növekedése, a nagyobb mérvű gépesítés szükségessé tette a munkaerő egyre nagyobb számú alkalmazását. Mivel az ország ipari központja Budapest volt, és az említett magyar munkaerő a paraszt­ ság legalsóbb, nincstelen rétegeiből származott, megkezdődött a falu­ ról való elvándorlás, illetve kialakult az ingázás. Ez utóbbi jelenség m ár tipikusan XX. századi. A közlekedési eszközök fejlődése és a vasúti személyszállítás elterjedése révén lehetővé vált, hogy a fő­ városban dolgozó munkás évente gyakrabban hazakerüljön szülő­ földjére. Íg y — állandó ipari munkája mellett — nem kellett az állandó városi életre berendezkednie, hanem családját falun teremthette és tarthatta meg. Ebben jelentősen közrejátszottak a fővárosi rossz meg­ élhetési viszonyok is. A XIX. század végén, a XX. század elején az ipar fejlődésével jöttek létre az olyan ipari központok, m int Miskolc, Ózd. Salgótar­ ján és Győr, ezekben a városokban illetve ezek gyár- és bányatele­ pein kezdetben szintén németek, liptákok, szászak végezték a mun­ ka jórészét, azonban a fejlődés itt is megkívánta, hogy egyre na­ gyobb mértékben vonják be a termelésbe a parasztokat. A vidéki kisvárosok gyár- és bányaüzemeiben azonban nem tá ­ volról érkező, családjuktól hosszabb ideig elszakított munkások dol­ goztak, hanem a környékbeli falvak lakói. Az 1920-as évekre az ingázás, és a falusi kétlakiság, mint élet­ mód kialakulása befejeződött. A felszabadulás után a szocialista iparosítással és a mezőgazda­ ság szocialista átszervezésével a kétlakiság általános jelenséggé vált és hatalmas változásokat idézett elő a falu életében. Az, hogy a férfiak nem mezőgazdasággal foglalkoztak, inkább a munkaszervezetet formálta át. Nagyobb súly esett a nők és az otthon maradt gyerekek munkájára, hisz a családfő és a fiatalabb férfi csak az igen nehéz mezőgazdasági munkákban vettek részt, mint például a szántás, az aratás, stb. A többit azután önállóan az asszonyok és a gyerekek végezték. Mégse lehet azonban azt a következtetést levonni, hogy itt esetleg egységesen a nők vették át az élet gazda­ sági. társadalmi megszervezését. Csupán szerepük növekedett meg; a férfi munkáján és keresetén keresztül továbbra is betöltötte irányító szerepét. A családoknak ez a jellege egészen a családszerkezet nyi­ tottá válásáig fennmaradt. Ekkor az együttélő generációk száma csökkent. Egészét nézve azt lehet megállapítani, hogy a bányász—paraszt műveltség belterjesen fejlődött. Azt a néhány extenziv elemet, amely a bányászélet megjelenésekor került az emberek tudatába, az itteni kultúra magába olvasztotta, átfordította a saját nyelvére, saját ízlése szerint. Jellegében és fejlődésében azonban még intenzív maradt. A nagy változás a külső hatások irányából, a gyáripar megerősödésével indult meg. Ezt a változást — bár a háború alatt és a felszabadulás előtt is jelentős ipari centrum volt Salgótarján — a szocialista ipa­ rosítás fejezte be. A gyáripar már nemcsak a férfiakat szólította a városba, hanem az asszonyokat is, és 1945 előtt még gyermekmunkát is igényelt. Szinte minden korosztály részesült abban a — számukra tengernyi — információáradatban, amit a városi, iparosodott és — a faluhoz képest — modern élet nyújtott Vizslásra 1948-ban vezették be a villanyt. Az elektromosság meg­ jelenése a faluban sok szempontból új helyzetet teremtett. Az általam vizsgált családban az elektromos áram megjelenése óta lejátszódott fő folyamatok jórészt tükrözik a faluban végbement 14 változásokat is. A házba 1948-ban vezették be a villanyt — először csak a konyhába. Egy égőt és egy konnektort szereltek fel, s még ebben az évben vásároltak rádiót és egy rezsót, majd nem sokkal ké­ sőbb vasalót is. (Mindez — amint azt a háziasszony elmondotta — azért volt jó, mert a reggeli elkészítéséhez nem kellett tüzet rakni, a vasaláskor nem kellett a „széngázt” szívni, és a vasalót hűteni, ami igen nehézzé tette a munkát.) Ezzel a három cikkel kezdődött meg a háztartás „elektromosítása”. A család következő villamos háztartá­ si gépe a mosógép volt (1957-ben). Az 50-es évek elején nyílt Vizsláson filmszínház. A mozi meg­ jelenése a faluban megmozgatta az embereket, a híradók és a filmek hetenként négyszeri levetítése rövid időn belül kevéssé vált, a nagy érdeklődés miatt sűríteni kellett az előadásokat. A rádió mellé 1963ban került televízió. S érdemes megfigyelni, hogy amint nő a sza­ bad idő, úgy kapnak helyet a különböző, helyhez kötött szórakoztató és kommunikációs eszközök. Míg a rádiót lehet hallgatni munka közben is, a televízió megkívánja, hogy leüljenek eléje: „teljes” sza­ bad időt és figyelemkoncentrációt igényel. (A tv elterjedésével kap­ csolatban meg kell jegyezni, hogy a faluban 1959-ben jelent meg először készülék.) Hűtőszekrényt 1969-ben vásárolt a család. Ez elsősorban a táp­ lálkozást formálta át, mivel egyenletesebb lett a hús- és a tejfo­ gyasztás, s így biztonságosabb lehet élelmiszert tárolni nyáron is. Az elektromosság megnyitotta az utat az új, korszerűbb energiahordozók előtt. Szemléletileg jelentett sokat, hiszen az első csatát a civilizáció számára a villany nyerte meg. Ennek köszönhető, hogy később az emberek nem fordulnak idegenkedve az olaj felé, s egy­ re többen térnek át a széntüzelésről az olajtüzelésre, a konyhákban pedig szinte mindenütt pb-gázzal főznek. Ezek elterjedésének, és a hozzájuk kapcsolódó tudati jelenségeknek vizsgálatakor persze azt is számba kell vennünk, hogy a felszabadulás óta (de még inkább 1957től) a keresők jövedelme majdnem a duplájára növekedett, s így a nagyobb anyagi lehetőségek révén megteremtődött annak a lehetősé­ ge, hogy a falu lakói a már meglevő eszközökkel és az új cikkekkel egy kényelmesebb életformára térjenek át. Jakab Ferenc �Ablak a szlovák költészetre Já n Sm rek Veres J án o s fordításai IHLET LAKIK A BOROTOKBAN C tibor Stitnicky A ndrej Plávka NAPFORDULÓ KÉSEI VERSEK Úgy várok rád, m int föld a m agra, m int m ad árra az erdő hűse, hogy h ú r zengéstől részegülve csöndjét énekké változtassa. Belőlem m ár m inden szétszivárgott? E llankadt a lángörvény heve? S m aradéka csak egy kis zsarátnok m elynek fényét hom ály fedi be? Úgy várok rád, m int ré t virága a m éhre, m ézét készítgetve, várok rád, m in t a n yári estre, ha csillagfátyol hull a tájra. Szikráiba, m int a bűntudatba, az őszi szél ú jra belekap, űz verseim esthívó harangja, gyűjtsem be a földi javakat. Várlak, ahogy a szőlő várja, hogy kéz sim uljon vesszejére, mely m inden fü rtn ek hű testvére. Tőled függ napom fordulása. Hull a rím , m int v ert dió a fűbe, régen m egszabták m ár sorsom at — füstöljön h át dalom, hiszen füstje szülőföldem fáiból fakad. V árlak, m int gally a fagyok kését, m int hó-dunnát az őszi árpa; úgy v árlak puszta télben járva, min t kor atavasz drága fényét. A n d re j P lá v k a a m ai sz lo v ák líra n a g y ö re g ­ je in e k e g y ik e . A S zlo v ák Író s z ö v e tsé g e ln ö k e . É le sen k ö zség b ő l sz á rm a z ik . A sz lo v á k k ö z é p n e m z e d é k k iv á ló k é p v is e lő je . D iffe re n c iá lt ig é n y e lá tá s m ó d , je lle m z i Ős-jogát em ber-vágyaim nak fennen hirdesd, bor — több se kell. F an y ar vagy, mégis m ohón iszlak, s társalkodom egy felleggel. A kósza felhő m eghallgatott. A bús h old ú tjá t elállta. H át a sok csillag m erre ragyog? M ákonyt szórnak a világra. A szaracénok, m uzulm ánok csillagnak, holdnak hódoltak. Rég v o lt.. . A n apfényt szebbnek látod, m int a holdat s a bolygókat. A napom m a a borban kelt fel, és amíg élek, benne él. Testem bágyadt, de víg a lelkem, — Sosem halok meg. — így beszél. Ján S m re k a le g k iv á ló b b élő sz lo v ák k ö ltő k e g y ik e . Á llam i C tib o r S titn ic k y a g ö m ö ri S titn ik (C setnek) m ű v é sz i m e g fo rm á lá s Ihlet lakik a borotokban, bár savanyúbb, m int gondoltam . Lelke van — az fű t egyre jobban, ez az érték a jó borban. Száz arca van e szerelem nek, de ne súgj, nedű, sok regét, nem kell m a sem m it em legetned, csak azt, hogy élünk. Élek m é g .. . k ö rv o n a la z o tt, r e n d k ív ü l k ife je z ő tő e g y é n is é g . A n e m z e ti fe lk e lé s v e tt a fa siz m u s e lle n i h a rc b a n . id e jé n k ö l­ ré s z t d íja s , a N em zeti M ű v ész cim v ise lője . J e le s m ű fo rd ító is, P e tő fi, A d y és J ó ­ zsef A ttila P E N -C lu b v e rs e in e k f o r d ítá s á é r t a ran y érem m el tü n te tte a m agyar ki. a v e rs e it. A S zlo v ák N em z e ti S z ín h á z az ő f o rd ítá s á b a n v itte s z ín re „A z e m b e r tr a g é d iá já t” . Pavel Buncak LERMONTOV OLVASÁSA UTÁN Van korai term és, mely hab csupán, s van, m ely reggelt se lát. Elméd tavasszal ért, s kínon, tűzön tö rt fénye át, de m ások gőgje h am ar lem osta szűz lelked hím porát. M ikor D’ A nthes ólma a te lelked is átütötte, s velődben bosszú terve forrt, a K azbekre szállt szellemed, onnan nézte a törpe kort. A hegyen agg dém onként bolyongott, ki szivét céltáblául kínálta. M ikor átlőve porba hullt, még feljebb szárnyalt szellemed, s vakít, m int gyém ánt-hegyek sziklája. S szíved a hegyről járv á n tájain k at sírva k iá ltja : legyünk holtig ifjak. P a v e l B u n c a k a p o zso n y i K o m e n s k y E g y etem b ö lc s é s z k a rá n a k ta n á r a . Iro d a lm i m u n k á s s á g á ­ é r t m a g a s á lla m i k itü n te té s b e n ré sz e sü lt. 15 �B artha László István-napi búcsú Tavaly m egígértem , hogy m egint elmegyek az István-napi búcsúra. Gépes G yura invitált, am int járk á ltu n k a Tem plom par­ to n felállított sátrak között, a vattacukros, törökm ézes, füleslég­ gömbös forgatagban. Felrém lett a régi búcsúk hangulata, de a ringlispil hangosabb volt a kelleténél, keringést-forgást jelző tangó-keringő ütem ek helyett vad, parlagi beat verte fel a falut. — Csak m ás volt régen, m int most! De ez is szép. Mindig kijövök a búcsúba. Tudod, fiam, a telepiek ilyenkor érzik, hogy a régi falu is az övék! — Tudod, fiam, soha nem voltam italos. Mindig tellett, m in­ denre. U rasági cseléd voltam , igaz, jó birtokon, M ocsáryéknál. Ezek száz év óta rendes em berek. M ocsáry Lajos K ossuthnak is segített. A házépítéshez követ meg fu v art ad tak ingyen. Igaz, a feleségem, Rézi nagyon jól főzött, m inden ünnepen meg vadá­ szatkor ő volt a gazdasszony náluk. A zért is m egszóltak, m ert hétköznap is bem entem a kocsmába. Csak sörre. A bort nem sze­ rettem . Itt Eger m ellett ez furcsa eset vót. M indig m ondták: G yura m á’ m egint a kocsm ába m ent, ahelyett, hogy a tehenet • legeltetné. 84 éves korában h alt meg. Nyáron még Vojti Józsival jött a téeszből, vállukon villa. — M egforgattuk a szénát, m ert fülledt. Ezt m ég elbírjuk. Gépes G yura nem jön többet a p arti búcsúra. Nem kísér szi­ k á r alakja, halk, fontolt gondolatfűzése, a M unkás cigaretta füstje. Kem ény télben, februári fagyot vágva tem ették el a te ­ m ető legszebb részén, egy sudár fenyőfa helyére. A fa gyökerei alig adtak helyet G yura bácsinak: a falu emlékezete, szomszéd fenyők őrzik sírját. Igazi nevét akkor láttam először leírva, a kereszten. Min­ denki csak G yurának em legette, kevesen tudták, hogy G yörgy­ nek hívják. — M á’ fiatal korába’ — csak siheder volt még — m indég m ondta, hogy m ajd m eglátjátok, nem sokára m indent gép csinál. Nem kell cipekedni. Ezért nevezték Gépes G yurának — igy em ­ lékezik Vojti Józsi, akinek szintén nem ez a valóságos neve. 80 éves koráig sem tap ad t rá a sorozáskor bejegyzett családi és utóneve. — Tudod, fiam — ő is úgy kezdi a beszédet, m int G yura b á­ csi — m indég olyankor m ondta, m ikor a m alom ba zsákoltak. H á­ rom em elet m agasra hordták a búzát 80 kilós zsákokkal, de a v irtu s meg a m aradottságuk nem engedte, hogy csigán felhúz­ zák. Ha G yura m ondta, hogy a Tolnaiban olvasta, m ilyen gépek van n ak m ár, csak azt felelték: „Gépes G yura lusta ember. Biz­ tos nem a k a r dolgozni”. Pedig csak az eszét használta. Szorgal­ m as em ber volt, é rte tt az állatokhoz. — Tudod. fiam. hányat tem ettek el idejekorán? M egrokkan­ ta k a m agtárban, m eg a hajnali kaszálásban. M ajd m indet so­ rozatos tüdőgyulladás v itte el. A ratáskor a halál is arato tt, a kicsiknél bélhuruttal, szekerbontáskor, m ikor a kocsikat kéve­ hordásra széteresztették, az erős férfiak közt meg izzadásos be­ tegséggel. Az orvosok meg csak hüm m ögtek. V izesruhát aján ­ lottak... vagy m egm aradt, vagyse Gépes G yurának volt az első biciklije a faluban. D rága jó­ szág, az egri zsidónál vette 6 m ázsa búzáért. Sokan bolondosnak ta rto ttá k érte, de inkább irigyelték. Nagy vétség volt, hogy egy urasági cselédnek legyen először biciklije, m ikor m ég a jó gazdá­ nak sincs. — Tudod, fiam, én még emlékszem arra, m ikor az első re ­ pülő felszállt. Az én időm be találták ki az autót, m ost m ár több. m in t 30 van a faluban. A rádiót Egerben láttam először, televí­ ziót meg a jányom ék vettek, azt nagyon szeretem nézni. Én m ár régen m ondtam , hogy ilyen lesz, de nem hitték. Tókióból Olim­ piát is adtak. Végignéztem. Most üresebb lesz az István-napi búcsú. Hiá ba Keresem hangját, a kocsm ában hörpintett sörhabot a bajusza szélén. Egye­ dül nem érzem a kocsm audvaron leütött kuglibábuk zaját ked­ vesnek. 16 — M ennyi érte a m unkaegység? — érdeklődtem . — M ajd csak m egköszönik. Öreg nyugdíjasoknak van idejük. A többiek kint vannak a kertészetben, meg a szőlőben, az fon­ tosabb. — Régen nem ilyen volt a búcsú — em lékezik Gépes G yu­ ra. — Több sátor állt itt, nem csak az árusoké, de a gazdáké is. A gazdák bem utatták, hogy m it term elnek. A ran y at ér itt a föld, nem véletlen lett itt az egri káptalan papnevelde-földje. De a m ieink is jók. A vejem dinnyét állított ki a sátorba, görögöt, m ajd 30 kilósat, a jányom három m éteres kukoricát főddel együtt v itt oda, leállította szépen. Az unokák is v ittek valam it, hárm an. Mind jány, pedig városiak lettek közbe, de a k isbirkát kivitték. M egm osták szappannal, külön a körm ét, hogy szép fe­ kete legyen. A szőre meg, m int a hó. Egerből jöttek bírók. Ez volt az igazi István-napi búcsú. — Augusztus 20., az alkotm ány ünnepe. E rre nem gondoltak? — kérdeztem éllel, céllal. — Fiam, én tizenhétbe’ vöröskatona voltam . Itthon is. T ud­ ják, de nekem elég a téesz-nyugdíj. M ikor a szövetkezetet csi­ nálták itt a faluban, én m ondtam , hogy jó dolog. K inevettek, ha­ ragudtak rám . A kkor is, am ikor azt m ondtam , így nem m ehet tovább a szövetkezet, m ert ettől még a legszegényebb paraszt is jobban gazdálkodott. A kkor azt m ondták, ellenség vagyok. Az alkotm ány, a törvény nem elég. Élni kell vele, egym ásra figyel­ ve. Gépes G yura tem etésén szépen beszélt a pap. Könyörgött, hogy kegyelm et nyerjen a lelke, m ert nem v ette fel az utolsó kenetet, s legalább tíz éve nem gyónt. A járás és a falu vezetői szerényen, kezükben égő gyertyával álltak a sírjánál, s gyönyörű vörös szegfűs koszorút hoztak. Augusztus 20-a, István-napi búcsú. A falu tele autóval, jöt­ tek a városiak. Némely udvaron három -négy áll. A Templom­ p a rtra sokan nem m ennek ki. A forgó, a vattacukor, az árusok giccses portékája nem vonzza őket. A kocsm ában szól a fu ra ­ beat. Az öregeknek nem tetszik, a fiatalok a városban jobbhoz szoktak. Gépes G yura h allgatja a búcsúsok zaját a P arton. Még ha­ nyattfekve is odalátna, csontjaiban talán még m indig él a kugli­ bábuk fakoppanása, meg az unokák képe a fekete körm ű kisb ir­ kával. �Tam ás István versei BÓDÉK álltak fülledt derekán a n y árnak S a m ézillatú házak savanyú odvából a lompos térre lehetett látni Por kerengett s a folyton ráadás S Kis János fú jta fú jta szakadatlan a dohányzöldre behorpadt rezet És szállt a sergő s a deszká dongott csupasz talpaink alatt Ma bódék állnak intézm ényes sorban A h in tán m otor hangszóró giccs meg m űvirág S ecet szag ődöng a kiskapukon túl meg kapor A dem izsonokban éretlen szőlő duzzog s a gyom orban vacak kocsm alötty S míg a zsebben tark a károm kodás dagad kóbor léptek ugatnak az utcán S nyüszítő sárga sápadt fényeket m osdat az ég M int elszórt forintok gurulnak a házak és hangtalan ragadnak a sárba KAKASOK kiáltásában alma fák virágoznak s az ágaskodó pej p irkadat bodor sörényéről gyü r t p árn ák ra szállnak tetszetős szelid szentjánosbogarak HALÁSZOK szemében aprópénzre váltott pikkelyek gyöngye vaksi fény Doboló eső a levelek ráncos barna hátán vacogó rak p art m agányában s az eltévedt h ajó k ü rt rekedt szarvasbőgése Ez m inden S a hálók feszülő négyszögű rácsain átsunyít s elhagyja őrhelyét a szél SZÉNAGYŰJT ŐK keservét láttam szemében karim ás tükrében a percnek amíg a petrencék boglyává nőttek s tüzes villával hajam ba tú rt a nyár A száraz töltények esése alatt, a száraz esőben is egyre csak halad tu n k a mélybe. De aztán vissza is? Szeptem ber végső m élyeiig a kerítéseken át, a drót hasadékain keresztül, így lopva ennivalót, alm án, szigorított börtönre ítélt kenyéren, rablógyilkos, közönséges torm án, öklendve azon, hogy még m it hoz, védekeztünk. És m egutáltuk kellőképp ekkor esetleges, rousseau -tlan el-kivonulásunk, hogy m ajd lesz, ami lesz. K ellőképp m egutálva kezdtük az életet, nagy vágásokkal szabdalva addig is, de vittük, mi hoztuk m ásokkal. H atár m ezsgyéjén a szép s a rú t valónak álm odni virágokról meg villám okról így tanultam meg G yő ri László KIVONULÁS M ert m egutáltuk kellőképpen, nyakunkba vettük a világot, hegyre költöztünk, erdőszélen hallgattuk a záport. Éjszakák tara ján ők tu d ják csak ki az ki csillagkönnyet ejt s zokogva hajol a nappali szerelem tulipános bölcsője fölé m ikor a m indenség gubancos Augusztus egyre több esős napot ékelt be a napsütött napok közé, közelgett az ősz, a szeptem ber s a köd. h a jf o n a ta i M ert alaposan b ejártu k a Várost, m ert m egkerestünk m inden m eghirdetett cím et Ó buda utcáin, Ú jpesten, fényesen kisim ulnak míg szikrázva halkul el s k ihúny a k ardal m ert kellőképp szegények voltunk, b ejártu k az erdőt. Szeptem ber. Az m iénk: m akk, bogyó, nyár, elm últ, üveg, tö rt salakszem. Já rtu k az erdőt. Az erdő egy ugrásra volt. Ez tetszett legjobban az egész ottani albérlet nyom orába hulltan. 17 �A MÁMOR TEMPLOMÁBAN Szepesi József versei M ÁSFAJTA KÖLTŐ Írn i kéne, írni kéne — sóhajt a költő és . . . .iszik. Vörös a bor, m int a vére, s véres a sóhaj egy kicsit. A vig terem ben oly árva, m agányos, hallgatag, szegény: Zsebében nincs több bor ára, szemében sincs hát semmi fény. „Írni k é n e .. . ” És kiissza utolsó k o rty tüzes borát: agyára köd száll — veszve harcra —, s nem m ondja azt sem, hogy: nohát! KUBIKUS-DAL Ellen nem állhat, megtöröm, bárm ily szilárd kő, gyáván hódol nekem , ha fültövön vágja a kajla csákány. D rága föld — ő a kenyerem A verítékem sem csekély: csillog m inden kis szeleten — és mégis sovány a karéj. Kis átlagem berek között találtam ezt az életet, mely végérvényes és örök szám om ra — így rendeltetett. G yötörjük egym ást b ár sokat: m indkettőnk m ért olyan szegény? mégsem kívánok m ásikat — m egszoktam régen-régen én. Szívem szebb láttán nem remeg, hisz alkut rá sosem kötött. Szám ára nincsen kedvesebb, m int szürke em berek között könnyűnek lenni, m int a zseb olcsó kabáton — szív fölött. FAVÁGÁS Csattog a fejsze: sú jtja erős kéz, gally recsegéssel sírnak a rönkök. Táncol a fejsze. Tűz szeme izzik (nyelve a kígyó csapkod az égre), bíbor a vére, ömlik a gyepre. Á rv aság o m m al k érk ed ek , sovány derűim ú nva, én, a borgőzös éjjelek legléhább vértanúja. S szörnvít, hogy józanul teszem, m erészen és vidám an, épp itt, a bűnös szent helyen: a m ám or tem plom ában, Hol söntésoltárnál piál bús, szende száz, s gyakorta hívő hím eknek prédikál m adonna-arcú szajha, S m egtéri bárán y k én t — víg kam asz — felbég bennük a m afla (lelkü k üdvének híg vigasz a józan szó-halandzsa). Á rvaságom m al kérkedek, m iként ha árvaságom nem szülne részeg éneket, s nem volna szánom-bánom . HÍREKET MOND A RÁDIÓ . . .folyóba fulladt egy gyerek, enyhe a tél, kiélezett a közel-keleti helyzet, a Szajuz négy az ű rb e tart, felrobbant három gázpalack, szélcsend van, söprik az avart, (mivel hó nincsen), vágyakat lopott egy kleptom ániás, drágult a póz. az öntudat, hiánycikk gyakran a morál, új áron ósdi jav ak at kínál az ÁFÉSZ, félkanál — semmi, híg életszínvonal, divat a m űhaj, a szakáll, M ekongtól délre gúnykacaj, Chilében dúvad és sakál, lehullt egy csillag — még tavaly, szürke az égbolt, köd szitál. ÁSÓM AGYARA TŐR Erőm ön ejte tt nagy sebek v eríték-lucskos ingem et szennyesre m osták rajtam . Koszos ruhám hoz sár tapad, s csizmám taposva, az agyag felfortyan csúf latyakban. F etreng velem az árok lékjében fénybe m árto tt ásóm — agyara tőr. 18 �Az a m a tő r szín játszás és a m unkások I. Akik közelről figyelik a m agyar am atőr színjátszást, azok­ nak bizonyára feltűnt, hogy m ilyen éles cezu rák választják el egymástól az utóbbi évtizedek fejlődési szakaszait. A változó cé­ lok és form ák m ás-m ás irányban felfedezni vélt vezérlő csillagai szemléletesen feltérképezhető kan y aru lato k at rajzolnak a moz­ galom történetére. M indegyik szakasznak v an egy jól m eghatá­ rozható modellje. E modell ugyan nem azt jelenti, hogy az adott időszakban m inden együttes annak m egfelelően m űködik, de m indenesetre e modell válik inspirálóvá, a törekvések ideáljává, am ely m eghatározza az együttesek presztízsét — önm aguk, a mozgalom vagy a közönség szemében. A század elejétől a felszabadulásig ez a m odell az un. m ásik színház eszméje volt. Az elüzletiesedett színházi élettel szemben a nagy üzemi együttesek egy másik, baloldali színházat igyekeztek terem teni, az igazit, am ely valós problém ákkal, progresszív kul­ turális értékekkel lép közönsége elé. Érdem es átlapozni a salgó­ tarján i, az ózdi üzemi színjátszók m egfakult plakátjait,, am elye­ ken sokkal többször találkozunk Csehov, G orkij, stb. nevével, m int a hivatásos színházakéin. Hasonló, ,.m ásik-színházi” vonu­ lat m u tath ató ki a legjobb parasztegyütteseknél. Ez ragadja csu­ pa dicsérő szóra Kosztolányi tollát, am ikor a csákváriak H áry Jánosáról ír, vagy fémjelzi M uharay Emil kísérleteit. Még egy­ szer hangsúlyozzuk: tulajdonképpen az együttesek igen kis h á­ nyada felelt meg ennek a m odellnek — a többség sokkal elm a­ radottabb igényszintet reprezentált — mégis kétségtelen: ez a modell állt a fejlődés centrum ában, ennek volt a legerősebb ki­ sugárzó ereje m ind a mozgalom további fejlődésére, m ind a m a­ gyar színházkultúra egészére. 1948 és 1950 között e m odell term észetszerűleg átalakult. Az új ideál a színházpótlás lett. A színházak állam osításával a „m á­ sik-színházas” koncepció célkitűzései egybeestek a hivatásos kul­ túrpolitikáéval, teh át fenntartása értelm etlenné vált. U gyanak­ kor ki kellett elégíteni a töm egek ugrásszerűen m egnövekedett színházi igényeit, az am atőr színjátszás fellegvárai szinte kul­ turális relé-állom ásokként sugároztak be m inden helyet, ahová a színház kellő intenzitással el nem ért, pontosan követve m ű­ sorpolitikájukat, rendezői és játékeszm ényüket egyaránt. Ez a helyzet nagyjából-egészéből változatlan m ara d t egé­ szen 1957-ig, vagyis az am atőr mozgalom felvette az eltorzult kul­ turális politika sem atizálódó m ozdulatát is. Az új m odell az 1960-as évek elején kezdte éreztetni h atá­ sát. A közéleti költészet előretörése és a televízió térhódítása az irodalm i színpadok m egalakulásához vezettek, am ik m ár nem a színház pótlását, hanem az irodalom közvetítését, a m űvelődés áttételezését tek in tették ideáljuknak. Ebben a m odellben a pro­ dukció nem cél, hanem eszköz, illusztráció, az irodalm i ism eretterjesztés — vagy bárm ely m ás tém a — élm ényszerű közvetíté­ sét szolgálja. Az am atőr előadás teh át m ár nem a közösségi h a ­ tá sra törekszik — am i pedig a színház lényege! —, hanem az egyéni m űvelődés h atásfokának emelésére. Ezzel besorolódik a m űveltség terjesztésének egyéb form ái közé — pl. olvasás, isme­ retterjesztő előadások stb. —, és ott (főleg gazdasági m eggon­ dolásokból) nem is kap előnyös m inősítést. A 60-as évek végén ez a modell m ár odáig egyszerűsödik, hogy elsősorban a szín­ játszócsoportoknak saját tag jaik ra gyakorolt m űveltségfejlesztő hatását veszik figyelembe, tehát az ideál ugyanolyan klubszerű kiscsoport lesz, m in t a bélyeggyűjtőké vagy a kaktuszkedvelőké; teh át olyan tudatfejlesztő hobby, am elynek tám ogatása ugyan illendő egy szocialista állam ban, de am elynek társadalm i haszno­ sítására igen kevés a lehetőség. * A N é p m ű v e lé si In té z e t é s a SZOT á lta l m e g h ir d e te tt p á ly á z a to n első d i­ j a t n y e r t p á ly a m u n k a . Az a fellendülés, am it a színjátszóm ozgalom ban az utóbbi 3—4 évben tapasztalunk, egy új m odell létrejöttével függ össze. A m ozgalom az önm űvelő modell szakaszában szinte teljesen if­ júsági jellegűvé vált, a tagság életkora nagyjából 20 év körül stabilizálódott. A fiatalok a színjátszásban m indenekelőtt egy sajátos réteg k u ltú ra létrehozásának lehetőségét keresik, az ideált ehát az ifjúsági saját-színház m odellje lesz. Vagyis m egint egy színházi, és nem m űvelődést áttételező tendencia k erü lt előtérbe, am ely annyiban hasonlít a felszabadulás körüli évek m odelljéhez, hogy ez is „m ásik színház” (hiszen a hivatásos színház roppant szűkösen célozza meg a sajátosan ifjúsági réteg-igényeket), de annyiban különbözik is tőle, hogy nem az álk u ltú ráv al állítja szembe az igazit, sőt nem is a teljes kulturális horizontból h a­ sítja ki a m aga részét, hanem saját k u ltú rá t és igényeket terem t nagyon hasonlóan ahhoz, am it a beat-zene térhódítása esetében tapasztalhattunk. Ez a p artik u laritás eg y arán t vonatkozik az am atőr színház tarta lm ára és form ájára. M űsoraik egyáltalán nem, vagy csak esetlegesen kötődnek a drám airodalom hoz, vagy a szépirodalom és m űfajaihoz — m agyarán a legjellem zőbb előa­ dásaik nem irodalm i fogantatásúak —, és az előadások hangsú­ lyozottan szegény-színházas körülm ényei is a hivatásos színházé­ tól pregnánsan elütő saját ú tra vallanak. II. A m unkások részvétele az első, ún. „m ásik színházas” mo­ dellben term észetes, m agától értetődő. A színjátszó együttes ki­ tűnő területe a politikai m unkának, a különböző körök g y akran n y ú jtan ak cégért a féllegális vagy illegális párttevékenységhez. A részvétel az előadásokon — közönségként és közrem űködő­ k én t egyaránt — m indig dem onstráció-jellegű. A m ásodik — színházpótló — m odellben is hasonló a helyzet. A k u ltú rális m u n ­ ka — és ennek szinte centrum ában a színjátszás — politikai m unka. Egyrészt, m ert az am atőrködés a k ulturális jav ak köz­ tulajdonba vételének kézzel fogható bizonyítéka, m ásrészt meg igen alkalm as agitációs küzdőtér, a nagy nyilvánosság előtt zajló világnézeti harc fórum a. Igaz, a személyi kultusz légköre foko­ zatosan form alizálja a lehetőségeket, a dem onstráció helyébe m indinkább a reprezentáció lép m ind a játszók, m ind a közön­ ség m otivációja tekintetében, de ez a mozgalom társadalm i bázisát 1957-ig alig gyengíti. A továbbiak szem pontjából fontos m egem líteni, hogy e két pe­ riódusban a m unkásszínjátszás szervezeti k eretét a szakszerveze­ tek biztosítják. A m unkás-szakszervezetek irán y ítják , tám ogat­ ják, biztosítják tárgyi és anyagi feltételeit, toborozzák tagságát és közönségét. Jellem ző az is, hogy a m unkásszínjátszás cen tru ­ m a m aga a m unkahely, az üzem. (Ezért is kapja ez a mozgalmi ág az üzemi színjátszás cimkét.) A harm adik modell periódusában a helyzet gyökeresen m eg­ változik. Az okokat itt talán felesleges felsorolni. M indenesetre kétségtelen, hogy a színházpótló feladatok elsorvadása az üzemi színjátszást érin te tte legérzékenyebben. Ezzel egyidőben meg­ szűnt a színjátszás politikai presztízse, és m űvelődési tendenciái kerültek előtérbe. A szakszervezetek ideológiai m u n k áján ak a m űvészeti nevelés m ár csak egyik eleme, és ezen belül a szín­ házi, illetve irodalm i ízlésform álás még kisebbre szeletelt „elem ”. Ebből az aspektusból nézve a színjátszás anyagi és szellemi szub­ vencionálása egyre nagyobb luxusnak tűnt. Hiszen ugyanaz az összeg sokszorosan térül meg az irodalm i ízlésnevelés szolgálatá­ ban, ha a könyvtár fejlesztésére fordítják. Tovább lazítja a szakszervezetek és a mozgalom kapcsolatát, hogy a színjátszás — a m űkedvelő mozgalom egyéb ágazataival együtt — kívül kerül az üzem ek k ap u ján ; sem tagsága, sem közönsége nem szervezhető többé üzemi alapon, de még szakszervezeti hovatartozás alapján sem, a területi m űvelődési otthonok teljes nyitottsága következ­ tében. M indezek hatására a szakszervezetek egyre kevésbé képe­ sek irányítói hivatásuknak megfelelni. M int a csoportok fenn­ tartó i legfeljebb a ún. központi együtteseket tu d ják hasznosítani. A többiek produkció-kínálata krónikusan nagyobb, m int am ilyen keresletet a szakszervezeti kulturális terü let — ünnepségeken, vidám összejöveteleken — biztosítani tud. A m űvelődési házak 19 �nagyterm i, illetve rendezvénycentrikus szem léletm ódjának jogos k ritik ája m ég a próbálkozások alól is kihúzza a talajt. Ekkor fogalm azódik meg az önm űvelési modell, am ely a m űvészeti ne­ velés ható su g arát a résztvevők körére korlátozza, és kifejezet­ ten eltanácsolja a m űkedvelőket a produkcióktól. E m odellben a szakszervezet (m int fenntartó szerv) egyre inkább m ecénásként v iselkedik: a tőle telhető anyagiakkal — pénz, helyiség — tám o­ g atja egy hobby m egszállottait, de elvárásaival m ár nem igen zak latja őket. Hovatovább, m ég a m unkásszínjátszás definíciója is ködössé válik. Mit értsünk ezen? Üzemi csoportokat, teh át olyan együtteseket, am elyek egyetlen vállalat dolgozóiból ver­ buválódnak? Ilyenekre m ár alig van példa, különben is az ilyen csoportokban is a m unkások m ellett szép számm al vannak fiatal tisztviselők és értelm iségiek. Vagy a m unkáskörnyezetben m űködő szakszervezeti m űvelődési házak csoportjait? Tiszta fo r­ m ációkra itt sem fogunk találni. E gyáltalán: helyes-e a besoro­ lást a résztvevők oldaláról elvégezni? Nem pontosabb-e, ha a be­ fogadókat vesszük alapul, és m unkásszínjátszásnak a m unkásnak szóló, a m unkásrétegekre irányuló színjátszást nevezzük, függet­ lenül a társu lat szociális összetételétől? De elfogadhatónak lá t­ szik egy olyan m egfogalmazás is, hogy a m unkásszínjátszás fo­ galom körébe egy-egy sajátos, a m unkáséletet tükröző, a m unkás­ érdekeket reprezentáló mozgalmi irányzat tartozik, te h á t elsősor­ ban m űsorpolitikai kérdés. Még egyszer hangsúlyozni szeretném , hogy ez a bizonytalanság a szakszervezeti ágra jellemző. Ponto­ san tu d ju k , m it értsünk egyetemi, középiskolai vagy katonai színjátszáson: az eredm ény azonos lesz, ak ár a játszók, a befoga­ dók vagy a m űsorpolitika oldaláról fogjuk meg a kérdést. Még az ún. falusi színjátszás hom ogenitása is egyértelm ű. A m unkás­ színjátszás k o n tú rjai azonban annyira elm osódottak, hogy a moz­ galm i ág problem atikája csak 1973-ban, T atabányán (óriási k é­ séssel) k erü lt napirendre. Szinte azt m ondhatnánk: az utolsó pillanatban. Jól érzékelteti az elszigetelődés m értékét egy sta­ 20 tisztika: az 1970—71-ben lezajlott „Szóljatok, szép szavak-’ sereg­ szemle a m ozgalom m inden életerős együttesét m egm ozgatta. És a jelentkező 170 csoport közül csak 3 (!) jegyezte m agát szakszervezetinek. III. Az új, általunk ifjúsági saját-színházi m odellnek aposztro­ fált koncepció tag ad h atatlan fellendülést hozott a mozgalomban. Szem betűnően nőtt az am atőr színjátszás vonzereje m ind a szín­ játszókra, m ind a közönségre, em elkedett a produkciók szakmai színvonala stb. K érdés azonban, hogy m ennyiben aknázható ki ez a fellendülés a m unkások szem pontjából. E gyáltalán: érinti-e a m unkásréteget? A fenti gondolatm enet ism eretében m ost m ár egészítsük ki a kérdést: m ilyen szempontból? Tagságában? K özönség-orientá­ ciójában? Vagy m űsorpolitikájában? Nyilvánvaló, hogy e kérdé­ sekre csak a három tényező együttes vizsgálatával lehet m eg­ felelni. Elöljáróban hadd jegyezzem meg, hogy szép számm al akad­ nak a közművelődés illetékesei között is, akik elvi fen n tartással élnek az új modellel szemben. Úgy vélik, hogy ez a rétegkul­ tú ra túlságosan intellektuális színezetű — néhányan egyenesen a nyugati analógiák talajtalan utánzásának tek in tik —, am ely így nem fejthet ki jelentős vonzerőt a m unkásokra. Szerintük, intézm ényes tám ogatást csak a korábbi m odellek valam elyike érdem el. M ondanom sem kell, hogy ez a nézet károsan konzer­ válja, és ezzel elszigeteli a csoportok egy részét a gyorsabban fejlődő élgárdától. A helyzet tárgyilagos vizsgálata vonzóbb képet m utat. Az új m odellre éppen az erőteljes társadalm i elkötelezettség, a m a­ gyar társadalom problém áiba való mély beágyazottság jellem ző; igaz, nem általános, hanem m ikroszinten. Ezek a színjátszó együt­ tesek egyben mögöttes közegük vitafórum ai, a közösségüket fog­ lalkoztató világnézeti, m orális, életviteli problém ák-konfliktusok „agorái”. A m ennyiben ez a m ögöttes terü le t értelm iségi — m int például az egyetem i csoportok esetében — term észetesen irá­ nyultságuk, problém a-érzékenységük is értelm iségi lesz. De az új m odellnek kiváló képviselői akadnak m unkásközegben is, (elég talán a tatabányai B ányász Színpadra, vagy az ajk ai Hőerőmű együttesére hivatkozni). A legjobb együttesek szívóhatásával nincs is baj. Bizvást m egállapíthatjuk, hogy e csoportokban a m unkás ifjúság aránya jelentős. A felm érések, szociológiai vizsgálatok egyértelm űen bi­ zonyították, hogy vidéki m unkásgócokban, illetve a főváros pe­ rem kerületeiben m űködő jelentősebb csoportok — például a Cse­ peli M unkásotthoné, az Utcaszínházé, a pesterzsébeti Csilié, a rá ­ kospalotai Perem színpadé stb. — túlnyom órészt m unkásfiatalok­ kal dolgoznak. A m ár em lített ajkai Hőerőm ű rendezője például megem líti egy interjúban, hogy ,,...Tizennyolc tagú eg yü ttesü n k­ ben m indenki m unkás. Lakatosok, kohászok, m űszerészek, üveg­ csiszolók állnak a színpadon, és talán ennek köszönhetjük, hogy a közönséggel közvetlen, baráti kapcsolatot tu d tu n k kialakítani.” (Veszprém i Napló, 1973. július 1.) És nem lehet figyelm en kívül hagyni, hogy a szociológiai keveredésnek is feltétlenül haszna van. Helyesen állapítja m eg például a soproni tanács végrehajtó bizottságának elemzése, hogy „ ...a közös m ű vészeti m u nka olyan egészséges önkifejezési lehetőség, a m elynek hatására elmosódnak az életkori, a végzettség- és beosztásbeli és más különbségek.” A kérdés inkább az: bele kell-e nyugodnunk, hogy e modell csak a m unkásfiatalokat toborozza zászlaja alá, és a 30 évesnél idősebbeket m ár nem. A m ásik: hogy nem lehetne-e töm egeseb­ bé tenni új csoportok alakulását, illetve kezdő együttesek m eg­ erősödését, felfutását, a m unkásközösségekben. Ami az első kérdést illeti: nem nagyon hiszek az életkori határok gyors kitágításának lehetőségében. Amíg az I. és II. mo­ dell kifejezetten felnőtt színjátszásra épült, a m odell jelenleg di­ vatos stílusirányzatai inkább a fiataloknak kedveznek. Hozzájá­ rul ehhez, hogy a színjátszás utóbbi tizenöt évének válságtünetei alaposan m egtépázták az egykori lelkes am atőrök kedvét. A homogén ifjúsági közösségekbe való beépülés az eltérő életkö­ rülm ények következm ényeképpen nem m egy könnyen. E fél­ �szegségek áttörését a felnőtt m unkások csak akkor vállalnák, ha jelentősen növekedne az am atőr színjátszás társadalm i presztízse. Érdekes helyzet áll elő azonban, ha e jelenlegi ifjúsági élgárda felnő és együtt m arad. A m unkásszínjátszásnak ugyanis van egy igen nagy stabilizáló lehetősége a diák színjátszáshoz képest. Amíg azok kollektívái m axim um négy év u tán szükségképpen felbom lanak, e terü leten nincs ilyen objektív m egkötöttség. Az első jelek m ár m utatkoznak is. A m ár em lített tatabányai Bá­ nyász Színpad, vagy a Csili Soós Im re Színpada a tartó s együtt­ m űködés következtében egyre inkább vegyes életkorú közösség­ gé alakult. E perspektíva következm ényei az ifjúsági „saját-szín­ házas” koncepcióra még nem láthatók világosan. Lényegesebbnek tűnik a m ásodik problém a megvizsgálása. Az új modell n y ito ttabb az eddigieknél, azaz — legalábbis elvi­ leg — alkalm asabb arra, hogy az am atőr színjátszást valóban töm egm ozgalom m á tegye. Ennek oka, hogy tulajdonképpen nem a művészi képességet, a színészi vagy előadói tehetséget tekinti a fő ösztönző m otivációnak. V itányi Iván találó kifejezése sze­ rin t nem az am atőrben esetlegesen szunnyadó kreatív képessé­ gekre, hanem a m indenkiben m egtalálható generatív adottságok­ ra épít. A színjátszásnak ez a köznapi, generatív szintje alig je­ lent többet, m int hogy valaki közösségi kom m unikációra alkalmas hatóképességekkel rendelkezik. Hadd idézzem itt egy fiatal szín­ játszó rendkívül pontos m otiváltság-m eghatározását: „Az em ber szeretne egy csomó dologhoz hozzászólni, am it a környezetében észlel, tapasztal, amiről vélem énye, vagy változtatási szándéka van. De ki fig yel oda? Ha m in t csoport lépünk fel — akár elő­ adáson, akár egyéb találkozókon —, meg kell hogy hallgassanak ben n ü n ket!” (!) E vallom ás ráhibázott arra a tényre, hogy az am atőr színjátszás jelenlegi m odellje a vélem énynyilvánítás, és nem pedig a színm űvészkedő hajlam ok generatív szintjét erősíti fel és emeli az alkotótevékenység szférájába. (Szász János ezt igen pontosan így fogalm azta meg: ,.A csoport a társadalmi problém ák iránti érzékenységtől hajtva önálló anyaggyűjtéssel és bizonyos term észetes alkotói készséggel a társadalm i tudat más (nem esztétikai) form ában m egfogalm azott problém áit em e­ li át az esztétiku m síkjára.”) Term észetesen ez a vélem énynyil­ vánítás, a közösségi reflex csak m egfelelő színvonalú artikuláció esetén hatásos, de ez mégiscsak járulékos elem. M agyarán: a je­ lenlegi m odellben nem egy esztétikai eredetű közlésvágy keres kom m unikációs lehetőségeket, hanem fordítva — egy kom m uni­ kációs igény keresi a m aga esztétikai csatornáit. M indezek alapján érthető, hogy a „saját-színházas” modell alap ján szerveződő csoportok alakulásában és m egszilárdulásá­ ban az eddigieknél nagyobb szerepe van a spontaneitásnak. „F e­ lülről-kívülről” alig szervezhető, legfeljebb tám ogatni lehet, vagy m ár szilárd együtteseket a kívánt közegbe átplántálni. Am íg ugyanis a korábbi modellek valam iféle tehetségkutatás ú tján gó­ cosodtak, m ost előbb b aráti közösségek alakulnak ki, az érd ek ­ lődés és a m ondandó spontán integrációja csak fokozatosan megy át kom m unikációs szándékba, a produkció létrehozásának igényé­ be. Ezért sokkal g y akrabban fordul elő, hogy egy csoport keres szállást m agának, m int hogy egy m űvelődési centrum a k a r cso­ portot alapítani. Ez a — nevezzük így — klubosodási hajlam kétségkívül a la ­ csonyabb a m unkásfiatalság körében, m int egyéb ifjúsági ré te ­ gekben. De azért a gócok szórványosan kialakultak néhány szakm unkásképző-intézetben, vagy üzemi könyvtárhoz, ifjúsági klubhoz kapcsolódva. E gócoknak a felnőtt m unkásokra m egint csak nincs vonzereje, objektív és szubjektív okokból egyaránt. Az objektív okokhoz sorolnám , hogy a felnőtt közösségek (pl. term elői kollektívák) a m unkaidő letelte után, az üzem kap u ján kívül felbom lanak, az üzemi m űvelődési házakban is legfeljebb a fiatalok — és a nyugdíjasok! — látják egym ást viszont. A szubjektív okok közül a legfontosabb a színjátszás m ár em lített alacsony presztízse a m unkások körében. A régi m odellek alap­ ján még m indig „m űvészkedésnek”, ha nem éppen bohóckodás­ nak titu lálják ; ennek következtében nem ism erik fel, hogy a m a­ guk környezetének nyilvános fórum ává lehet tenni. E vélekedést m egfordítani csak a modell népszerűsítésével le­ het, teh át úgy tűnik, hogy az aktív színjátszáshoz a közönséggé váláson keresztül vezet az út. IV. De hogyan indítható el ez a folyam at? E kérdésnek nyilván két oldala van. Az egyik m űsorpoliti­ k ai: meg kell vizsgálni, hogy beszélhetünk-e az e m odellben m ű ­ ködő együttesek m unkásorientációjáról a m űsorválasztásban. A m ásik, és nem kevésbé fontos: elem zésre vár, hogy m elyek (és megfelelők-e) a színjátszók és m unkásközönségüknek találko­ zási alkalm ai. E két oldal szinte elválaszthatatlan egymástól. Nyilván csak m egfelelő m űsorpolitika teheti vonzóvá a já té k a l­ kalm akat, és fordítva: az alkalm ak objektív lehetetlenülése egy m egszállottan m unkásorientációjú m űsorpolitikát is vakvágányra visz. Tartozunk az igazságnak annak beism erésével, hogy a jelenle­ gi m űsorpolitikai kép m eglehetősen egyoldalú: az ifjúsági ori­ entáció hovatovább elzárkózást jelent. Éppen a II. tatab án y ai M unkás Színjátszó Fesztivál szolgáltatott e tek in tetb en intő ta ­ nulságokat: igen nehéz v olt összeszedni tucatnyi olyan jó pro­ dukciót, am ely evidensen m unkásközösséghez szól. A legjobb szakszervezeti, illetve m unkáskörnyezetben m űködő csoportok is az ifjúsági k u ltú ra „önkezüktől” leszűkített p ástján küzdenek kö­ zönségükért. Nyilvánvaló, hogy a k á r a Csepeli M unkásotthon Csongor és T ünde produkciója, a k á r a zalaegerszegi Reflex Don Carlosa, vagy a Csili Soós Im re Színpad D isznókja egy kifejezet­ ten ifjúsági közönséget céloz meg, csak előttük szám íthat átü tő sikerre. (Hogy erről az egyoldalúságról legkevésbé az együttesek tehetnek, azt m ajd később részletesen bizonyítani igyekszem.) De az is tagadhatatlan, hogy zöm ükben m egvan a n y itásra a készség. Nem egy csoportvezető tisztán látja, hogy a m unkások felé irányuló expanzív m űsorpolitika létkérdés, m ert a m unkás­ közönség a mozgalom óriási töm egtartaléka. Színházi szem pont­ ból ugyanis m indeddig „ellátatlan réteg ”, akiknek az am atő r elő­ adásokkal való találkozás jelenti — vagy jelentheti — az élő színházzal terem tett gyér kapcsolatukat. (Köztudomású, hogy Ma­ gyarország felnőtt lakosságának 65%-a az 1970-es adatok szerint egyszer sem lát évente hivatásos produkciót.) De ösztönzőleg hat az a meggondolás is, hogy össztársadalm i szempontból az ifjúsági problém ák partikulárisak, és a csoportok társadalm i súlyának növekedéséhez „fel kell vállalni” a m unkáskörnyezet színpadi szószólójának funkcióját is. M elyek jelenleg azok a m űsorpolitikai tendenciák, am elyek­ től elvárhatjuk, hogy a mozgalom kitörését az „ifjúsági gettóból” elősegíthetik? Négy áram lat figyelhető m eg jól elkülöníthetően. Ebből k ettő t integráló, k ettő t pedig differenciáló koncepcióként jellem eznék. Az integráló koncepciók lényege az, hogy e m űsorpolitikai tendencia egy kalap alá veszi az ifjúsági és m unkásközönséget, m egkeresi közös, életkorilag élesen el nem különülő igényeit. Ennek egyik lehetséges m ódja a tömeg szórakoztatás alapján álló m űsorpolitikai koncepció. Az am atőrök ez esetben tulajd o n k ép ­ pen a hivatásos színház előiskolájaként igyekeznek felkelteni az érdeklődést a színházi k u ltú ra irán t a m unkáskörnyezetben. A kisebb ellenállás elve szerint haladva, vagy a kom m ersz vonz­ erejével, vagy (szerencsésebb esetben) a kom m ersz álöltözetébe b ú jta to tt igazi értékekkel operálnak. Világos példát szolgáltat erre a vonalvezetésre a D anuvia Pódium együttes. Csak néhány cim az utóbbi évek vállalkozásaiból: A becassin: Rangoonból ér­ kezett (1968), Radványi: Ez kell n e k ü n k (1970), Labiche: Ilyen a világ (1971), Fedor: A királynő (1972). Ugyanez a koncepció ve­ zeti Csom ák E rvin m unkásságát, pestlőrinci, teh át szintén m un­ káskörnyezetű csoportját. (G örgey: N yugalm as ház, Foissy: K ét szerető szív, K arinthy: Gőz stb.) Hasonló koncepciót követ Lá­ zár László m űsorpolitikája az A jkai M unkásszínpaddal, vagy Ko­ rá n Jenő a soproni E lzett G yár színpadával, de term észetesen a vidéki környezet k u ltu rális bázisára tám aszkodva. (Kocsonya M i­ hály házassága, Pelland: K ékszakáll igazi pere, Labiche: G yilkos­ ság a M axim e utcában, Baranyi: A lónak vé lt m enyasszony, Cse­ hov: H áztűznéző stb.) Fontos, hogy e koncepció a befogadót esetlegesen összeverődöttnek, teh át életkorilag, szociológiailag ve­ 21 �gyesnek tekinti, ak ár a hivatásos színház a m aga közönségét. U gyanezért a m unkásközönség nem érzi m agát m unkásm ivoltában m egcélzottnak, és így aktivitását, játékkészségét a fentebb leírt m ódon nem kelti fel. A m ásik integráló koncepció szintén színházias jellegű, de nem a szórakozási igényt tekinti az összekötő m otivációnak, h a ­ nem a környezet egzisztenciális alapkonfliktusaira épülő problé­ m aérzékenységet. E koncepció tipikus képviselője a tatabányai B ányász Színpad. Éless Béla csoportja szinte m indig „népdrám át” ad o tt elő, ak á r Arisztofanész: M adarakjaihoz, ak á r Fukazava: Zarándokénekéhez, Jarry: Übü királyához vagy D anek: N egyven gazfickó és egy m egszületett bárányához nyúlt. És ugyanez a kör­ nyezeti problém aérzékenység jellem ezte kism űsoraikat, am elyek a népszínházas koncepciót a nonfiction erejével tám ogatták a kisebb befogadói közösségekben (G alam bos: Görög történet, Ba­ ráth: K uszenda lányok, S zvigyeregov: Szülj nekem három fiú t. Éless: K ukabúvárok). Ez a koncepció egyrészt alkalm as arra, hogy egy m unkásvárosban színházi centrum ot képezzen, m ás­ részt, hogy a kism űsorokkal a centrum hatókörét egyre szélesít­ se. A differenciáló koncepció lényegét abban látom , hogy a rra összpontosít, ami a m unkások érdeklődésében, elvárásaiban sajá­ tos, rétegérdekeiknek közvetlen kifejeződése. A koncepció egyik ágának képviselői fiatal értelm iségiek, így törekvéseikben van valam i „népbarát” gesztus. Különösen az az út, am elyet az Orfeo (jelenleg Duna Cipőgyár) követ, viseli m agán a „felülről-lefelé” h atás jellegzetességeit. Ha az előbbi koncepció a problém aérzékenységre épít. az övék problém aérzé­ kenységet kíván terem teni igen jelentős kérdésekben. Ez a vonalvezetés köti össze Sem prun forgatókönyvéből készült Etoillet, a S zü retet, a V urstli első és m ásodik változatát, Brecht Nevelő u rá t vagy a V asm unkások a t. (Vagy követőik közül egy legfris­ sebben láth ató produkciót, a nagytétényiek Bálint G yörgy-m űso­ rát.) De m inthogy a tém ák jellegzetes színházi avantgarde tála­ lásban kerülnek a közönség elé, hatásuk a m unkásokra m inim á­ lis, sokkal inkább a fiatal értelm iséget ösztökélik valam iféle el­ kötelezettségre, arra, hogy a m unkásosztály konfliktusait, prob­ lém áit filozófiai szinten gondolják végig. A m ásik differenciáló koncepció szorosan tapad a közvetlen m unkáskörnyezethez, onnan m eríti tém áját és form anyelvét egy­ arán t. E koncepció pregnáns képviselője a Csepeli Utcaszínház. Amit M ihályi G ábor a L ekvárról ír, ugyanez jelentkezett m ár korábbi kísérletikben is (pl. E z-sem -m i-sem ): „Játékstílusuk a városligeti vurstli bábszínházainak burleszk-hagyom ányait kö­ veti, csak éppen m egjelenített figuráik a mai m unkásélet alap­ típusai, s n yelvezetü ket is a m unkásélet alapközhelyeiböl, alap­ igazságaiból a lakítják ki. M inden beszédfordulat, m inden gesztus, m inden helyzet, m inden figura ism ert a m unkásnézők e lő tt.. . . ” Ugyanez a közvetlenség, az „alulról-felfelé” irányuló m egm utatás jellem ezte a szolnoki olajbányászok Kőtövis színpadának pro­ dukcióit (Üzemi pam flet, K itörés) a zalaszentgrótiak M unkam o­ rál című riportm ontázsát, vagy a Csili Soós Im re Színpadának néhány próbálkozását (pesterzsébeti m unkásköltők bem utatása, László B encsik Sándor: Történelem alulnézetben). Talán m ondanom sem kell, hogy a négy lehetséges út (és köztes változataik) egyike sem idealizálható az egyetlen já rh a tó ­ ként. és valószínűleg éppen együttes hatásuktól várható, hogy a mozgalom töm egbázisát a m unkások felé kiszélesítse. De adódnak-e ehhez megfelelő játékalkalm ak? Vizsgáljuk m eg m ost a kérdést erről az oldaláról. A „saját-színházas” modell egyik jellegzetessége, hogy nem. vagy alig épít a spontán közönségáram lásra. Tehát nem a szín­ házi m ódszerekkel szervezik az előadásokat, m eghirdetve és v ár­ va, hogy az érdeklődők m egtöltsék a term et. (Ez az ú t csak egy-két kiem elkedő együttes előtt áll nyitva.) A leggyakrabban egy m ár eleve összeverbuválódott kisközösség — jobbára ifjúsági klub — program jába aján lják m űsorukat. Más szóval: az ifjú ­ sági am atőr mozgalom term észetesen igazodik ifjúsági közönsé­ gének szabadidő-struktúrájához, szokásaihoz. Egy iskola tanulói közössége az iskola ifjúsági klubjában együtt tölti szabad idejét, 22 és itt szívesen találkozik saját, vagy ugyanolyan jellegű vendég­ csoportokkal. Hasonló a helyzet a m űvelődési házak, üzemek if­ júsági klubjaiban. Bízvást elm ondhatjuk, hogy az am atőr szín­ játszás jelenlegi konjunktúrájáho z az ifjúsági klubm ozgalom te­ rem tette meg az alapot. A csoportok olyan rendszerességgel épül­ nek be a klubprogram okba, hogy ez a mozgalom történetében m indeddig ism eretlenül m agas (20—30—40-es) előadásszériákat biztosít. (Hogy egyenként csak 50—100 fős közönség előtt, az nem érinti a kérdést.) Jellem ző például álljon itt a Csili Soós Im ­ re Színpadának egy 1972-es statisztik ája: az ev 60 előadásából 45-öt ta rto tta k klub-körülm ények között. (A fen nm aradt 1/4 főleg fesztiválszereplésekre jutott.) T ehát jelenleg csak olyan m űsoro­ k at érdem es csinálni, ami az ifjúsági klubokban forgalm azható De nyilvánvaló, hogy ezen az úton a m ozgalom nem képes kitörni az ifjúsági „bűvös körből”. A m unkásközönséggel való találkozás nagy dilem m ája, hogy ez a réteg csak a term elői stru k tú ráb a n — a m unkahelyén — al­ kot közösséget, ott viszont csak elvétve szervezhető közönséggé: szabadidő-struktúrájában viszont, csak egy spontán közönség­ áram lás részese lehet, m inthogy szabad idejét nem tölti közösség­ ben. Úgy vélem, hogy ez áll leginkább a m unkásközösségekre való h atás útjában. Á thidaló m egoldás e pillanatban szinte lehetet­ lennek látszik, de ez nem m ent fel bennünket attól, hogy a kí­ nálkozó utakat-m ódokat ú jra meg ú jra meg ne vizsgáljuk, végig ne gondoljuk. A jelenlegi helyzetben is van néhány olyan kezdeményezés, ami haszonnal szélesíthető. M idenekelőtt vannak olyan m unkás­ rétegek, am elyek együtt töltik szabad idejüket, így például a m unkásszállások lakói. Elvileg nincs akadálya annak, hogy a cso­ portok éppen úgy beépüljenek a szállások m űvelődési program ­ jába. m int az ifjúsági klubokéba. A próbálkozások elég szórvá­ nyosak — úgy vélem, túlnyom órészt szervezési nehézségek m iatt. (1973-ban például a Fővárosi Játékszín m eghívta a m unkásszál­ lások kultúrosait, hogy válogassanak az őket érdeklő program ok között. A m integy 50 m eghívottból három alkalom m al alig 1—2 jö tt el. A kezdem ényezés teh át elaludt.) Az is igaz, hogy éppen a szállások lakói egy m eglehetősen elm aradott ízlésszintet rep­ rezentálnak, és ez, valam int a rendkívül kezdetleges előadási kö­ rülm ények a csoportoknak is kedvét szegik. De egy hosszú távú intézm ényesített rendszer — am ely a rra készteti a kiszem elt együtteseket, hogy kifejezetten az ad o tt közönségre és szcenikai k eretre tervezzenek — m egterem thetné a kellő alapot. Ugyancsak együtt van szabad idejében a m unkásközönség az egyes üdülőkben. Kezdem ényezések e téren is fellángolnak, sőt a SZOT az intézm ényes k eretet is biztosítaná. A nehézségek alap­ jában teljesen g y ak o rla tia k : az üdülőkhöz a csoportokat u taztatn i kell, ellátásuk, elszállásolásuk „nem kifizetődő.” Végül elképzelhető a beépülés a m űvelődési házakban m ű­ ködő, idősebb m unkásokat töm örítő „nyugdíjas-klubokba” is. Ez pillanatnyilag teljesen feltöretlen terület. K étségtelen viszont, hogy itt m ár valóságos fal m ered az ifjúsági m űsorpolitikát foly­ tató együttesek elé: gyökeres ford u latra lenne szükség ahhoz, hogy legyen m it játszani ezekben a klubokban. (Az utóbbi időben egyetlen ilyen — sajnos, igen színvonalatlan — próbálkozást lát­ tam. az Ikarusz színjátszói keresték fel rendszeresen nyugdíja­ saikat Móricz Z sigm ond: A ranyos öregjeivel.) E feladatok ellátására különösen olyan együttesek orientál­ h a tók. am elyeknek még nincs kialakult ifjúsági közönségbázisuk. Ezt személyes tapasztalatból állíthatom . A Soós Im re Színpad m űködésének első éveiben (tehát 1966—68-ban) éppen ezért stabi­ lizálódott, m ert részt vett az Építők Szakszervezetének m un­ kásszállási körm űsorában. (Hogy m iért éppen az Építőkében? V életlenül hozzájuk v olt személyes nexusuk.) Első produkcióik. M üller Péter: Sem m ibe tám asztott létra című egyfelvonásosának és T yendrja k o v : Hármas, hetes, ász című pódium játékának, am elynek a Szálláson cím et adtuk, a cselekm énye is a helyszí­ nen, teh át a m unkásszálláson játszódott, a szálláslakók m orális konfliktusait ta rto tta tükörül a közönség elé. Így lehetőségünk nyílott arra, hogy m ár első m űsorainkat nyolcszor-tízszer el­ �játsszuk. (Ide sorolom még Solym ár József: Párbeszédek a sze­ relemről, és Salinger: Alpári történet cím ű pódium játékát.) Ellenpéldának is felhozhatom együttesünket. 1972-ben a SZOT szerződést kötött velünk a rózsadom bi SZOT-üdülő, vala­ m in t néhány D una-kanyari üdülő m űsorellátására. Csakhogy ad ­ digra m ár annyira kiform álódott a csoport ifjúsági profilja, hogy a feladatnak a legnagyobb jó ak arat m ellett sem tu d tu n k m egfelelni. T ulajdonképpen csak Lope de Vega: Javasasszony, a Nézőpiac Pest— Budán és a Petőfi-versekből összeállított S zívem nek v olt m egfelelő légköre az üdülőkben. Az ifjúsági közönség előtt m in­ dig figyelm et keltő Farmer—Leart, vagy N yerges: D isznókjá t az üdülőkben csendes unalom lengte körül, az abszurddal kacérkodó kom édiáinktól (G osztonyi: A ném a énekesnő, Tardieu: A h á n y ház, annyi szokás) pedig egyenesen m egsértődtek. De nem csak a közönségnek v olt baja a produkcióinkkal — a csoportoknak is a közönséggel. K ét éven keresztül a társu lati üléseken állandóan visszatérő tém a lett, hogy m iért pazaroljuk időnket és energián­ k at egy ennyire értetlen közegre. (Az anyagi vonatkozások a cso­ portot — helyesen — nem érdekelték.) Végül is, 1974 végén, a m űsorokat jobbnak láttam leállítani. E tém a összefoglalásául még egyszer hangsúlyozni szeret­ ném, hogy m indhárom találkozási alkalom tulajdonképpen a m un­ kásság periférikus rétegét érinti. (P ontosabban az üdülőkben egy szociológiailag vegyes közönséget.) A zömre sem m iképpen nem jellem ző ez az eleve-szervezettség, am i az ifjúsági orientá­ ció alapja. Az egyetlen lehetséges centrum nak a m űvelődési h á­ zak látszanak, hogy így m ondjam : hivatalból. De itt a kép meg­ lehetősen vigasztalan. Egy egészen friss statisztikát közül pél­ dául a új Veszprém megyei Müvelődési Központ. A vizsgált hé­ ten a Ház látogatóinak 75%-a verbuválódott a gyerm ek és ifjú ­ sági korosztályból, 8,7%-a nyugdíjas és csak 16%-a felnőttkorú. (Ebből 40 és 50 között 2 ezrelék!) Szociológiai megoszlás szerint pedig a látogatóknak csak 9%-a m unkás, am i szintén elenyésző az ak tív fizikai m unkából élők városi részarányához (53%) ké­ pest. És attól tarto k , hogy ez a kép országosan jellemző. Ba­ logh Ödön, szolnoki újságíró például két m egye m űvelődési ada­ ta it elemezve úgy találja, hogy a m űvelődési házak rendszeres látogatóiból csak 15% a m unkás, és ez az átlag is úgy adódik, hogy a kifejezetten szakszervezeti intézm ényekben ez a szám 39 % -ra dúsul. Valószínű azonban, hogy e téren roham osan javulásnak le­ szünk tanúi, hiszen ezt az ország m űvelődési politikája egyre erőteljesebben preferálja. Érdekes kísérleteket terveztek például Zala m egyében, ahol is a nagy közm űvelődési intézm ények ki­ adnák a házat péntek este és szabad szom batokon egy-egy üzem ­ nek, vagy kisebb kollektívájának, m egfelelő program ot biztosítva szám ukra. Ide könnyűszerrel beépülhetnek az am atőr színjátszók — m int ahogy a zalaegerszegi Reflex Színpad élt is a lehetőség­ gel —, és ezzel növelhetik is a Ház vonzerejét, k ulturális cent­ rum -jellegét a m unkások szemében. De nyilván m ás ötletek is kicsíráztathatók. P éldául: a m űvelődési házakban folyik az isko­ lán kívüli felnőttoktatás, m elynek résztvevői túlnyom órészt m un­ kások. N éhány irodalm i tananyag-illusztráló m űsor kelkelthet­ né érdeklődésüket, és ez m egvethetné az állandó kapcsolat alap­ jait. A m unkások szabadidő-struktúrájába term észetesen a la­ kóhelyükön is be lehet épülni. A mozgalmi derékhad eddig is rendszeresen ta rto tt előadásokat a terü leti pártszervek, illetve tö­ m egszervek helyiségeiben, vagy szabad téren. (Május 1., juniális, stb.) Itt a m űsorpolitikai kívánalm ak azonban m indig speciáli­ sak (politikai vagy társadalm i ünnepek.) Ezért ez csak kiegészítő tevékenység lehet, noha őszintén be kell ism ernünk, hogy ha megfelelő igényességgel közelednénk a feladathoz, itt is m egvet­ hetnénk a rendszeres közönség-kapcsolat alapjait. M egem lítenék m ég egy lehetőséget. L áttuk, hogy „am atőr színházba já ró ” közönség híján a m ozgalom a közösségből csinál közönséget m agának. T ulajdonképpen még egy fokkal h átráb b is léphet, a m ég am orfabb „szubközösségek”, az ilyen vagy olyan okból együtt-tartózkodók irányába. A csepeli Utcaszínház egyes piacokon, tereken rögtönzött előadásai ebbe az irán y b a tapoga­ tódznak. Az ötlet szélesíthető: elképzelhetők vonat-produkciók az in­ gázóknak, vagy váróterm i előadások stb. Nyilvánvaló, hogy ezek az extrém próbálkozások nem jelenthetik a főirányt, de gazdagít­ ják a lehetőségeket. (N yugat-Európában számos ilyen am atő r­ tru p p m űködik.) Végül vizsgáljuk meg, m ilyen lehetőségei vannak a m ozga­ lom nak arra, hogy a term elői közösségekben, az üzem ekben lel­ jék meg közönségüket? Bizonyos szem pontból ez lenne a legszerencsésebb találkozá­ si alkalom , legalábbis addig, am íg a m unkások a produkció ked­ véért a m űvelődési ház fésültebb körülm ényei közé is eljönnek. Az üzemi h á tté r ugyanis felerősíti a m unkás közéleti-társadalm i fogékonyságát, a produkcióra közösségi öntu d attal reagál, hason­ lóan ahogy egy iskolai előadás sajátos diák-légkörben zajlik le: a néző vendéglátó — otthon van. Term észetesen nem arról van szó, hogy a m unkások m u n k a­ idejéből kellene az am atőr-produkciók m egtekintésére fél órákat ellopni. De több ízben próbálkoztak m ár a m u n k ára gyülekezés, vagy a m űszakváltás 20—30 percében ún. „m űhelyprodukciók­ k a l” felkeresni a közönséget. Lehetséges, hogy ez ném elyekben a rossz em lékű csasztuska-brigádok életrekeltésének tűnik, de aki látta a Miskolc környéki, a tatabányai, vagy a kazincbarcikai 23 �próbálkozásoka t leszállóaknák bejáratánál, gép- vagy szerelő­ csarnokokban, az m eggyőződhetett róla, hogy ez a form a m indig meglepő, naiv kíváncsiságot, illetve figyelm et kelt. Csak sajnál­ h atju k , hogy e kísérletek m indig kam pányjellegűek, és csak egy fesztivál ünnepi keretében szervezhetők, a mozgalom hétköznap­ jaib an nem tu d n ak gyökeret verni. (Okára még visszatérek.) Ha­ sonló sorsra ju to tt az „ebéd-színház”, am it a Dunakeszi S zínját­ szó Napok keretében ötlött ki a debreceni K ettenszínház, pedig tudtom m al például Franciaországban ez a form a az üzemi szín­ játszás egyik rendszeres játékalkalm a. Persze ezek is extrém megoldások, és csak egy bizonyos szin­ játéktípushoz n y újtanak megfelelő keretet (harsány agit.-prop.m űsorok vagy üzemi szatírák.) Így ezek is csak ugródeszkák a kapcsolatfelvételhez. A színjátszás visszatelepítése az üzembe csak úgy valósítható meg, ha egy-egy üzemrészleg vagy m űhely kiscsoportjai a m unkaidő leteltével is együtt m aradnak az üzem ­ ben. M aga az am atőr produkció — láttu k — ehhez nem képvisel elég vonzerőt. De az am atőrök csatlakozhatnak m ás szervezett program okhoz (üzemi könyvtárak program jai, TIT-előadások, üzemi ünnepségek és m ulatságok stb.). Sokan ebben a szolgálta­ tói funkcióban látják az üzemi színjátszás tulajdonképpeni élet­ terét. De figyelem be kell venni, hogy az e célra készülő pro­ dukciók egyetlen alkalom hoz kötöttek, tehát ism étlésükre nincs mód. A felkészülési idő nincs arányban a forgalm azhatósággal, a csoport nem fejlődhet. Akik teh át ezt jelölik ki az üzemi színját­ szás fő feladatának, azok ak aratlan u l is egy m eglehetősen ala­ csony szinten rekesztik meg az üzemi csoportokat (Am int hogy tény is, hogy a csak ünnepi m űsorokkal vagy irodalm i ism eretterjesztéssel foglalkozó csoportok előbb-utóbb elsorvadnak.) R em énytkeltő m ozzanatnak látszik viszont a szocialista brigád­ mozgalom izmosodása. A szocialista brigád ugyanis egyszerre ter­ melői és m űvelődési közösség is! G yurkó László helyes észrevéte­ le szerint jelenleg az ifjúság és a szocialista brigádokba töm örü­ lő m unkásság társadalm unk két legdinam ikusabb rétege. Ha si­ kerülne tartós kapcsolatot terem teni a k ét kiscsoport-struktúra között, ak k o r ugyanaz a szimbiózis alakulhatna ki, m int a cso­ portok és az ifjúsági klubok között. Vagyis a „saját-színházas” modell ebben a stru k tú ráb a n új term ékenyítő talajra lelne, és hasonló folyam atot indukálna, m int a klubok közönségében: passzív befogadóból fokozatosan vitapartnerekké, pártoló kö­ zeggé válnának, am i végül is aktív közrem űködési igénnyé fo­ kozódhat. A m egoldás m ár a „levegőben lóg”. A Csili Soós Im ­ re Színpada, és a Perem színpad m egtette az első lépéseket, de a tapasztalatok még nem elemezhetők. Sajnos, itt azt is meg kell jegyeznem, hogy a siker valószí­ nűleg pirhuszi győzelem volna: a frontáttörés lehetetlen helyzet­ be hozná a csoportokat. Az ok látszólag kisszerű, de parancsoló: a színjátszók m aguk is dolgozók, és képtelenek alkalm azkodni a m unkások kora d élutánra koncentrálódó „üzemi szabad idejéhez”. Éppen a szakszervezeti csoportok vannak a legrosszabb helyzet­ ben: tagságuk m unkahelyileg szétszórt, kikérésük „központilag” m egoldhatatlan. (Ugyanez egy iskolánál vagy katonai csoportnál egyetlen intézkedés kérdése.) Az üzemi előadások szaporítása csak törvényesített szabadidő-kedvezm énnyel lenne megoldható. A tatab án y ai találkozón felm erült a javaslat egy kedvezm ény­ rendszer kidolgozására. Az am atőr sportolók osztályba sorolásához hasonlóan intézm ényesen kellene biztosítani a kvalifikált cso­ portok tag jain ak egym űszakúságát, illetve fizetett szabadnapjai­ nak számát. A nnak ellenére, hogy e kedvezm ény nem jutalom , hanem a társadalm i m unka hatékonyságának biztosítása lenne — M aróti elvtárs, a SZOT képviselője még m inim ális rem énnyel sem kecsegtetett. M árpedig m áig a csoportok csak este játszhat­ nak — addig csak az ifjúsági klubok közönségét találják együtt. B efejezésül: tudom, hogy ez az áttekintés nem pótolja a mély, sokoldalú elemzést. De meggyőződésem, hogy egy lehetsé­ ges ú t legelején állunk, a ’60-as években a m unkások és a mozga­ lom kapcsolata olyan brutálisan m egszakadt, hogy az új kapcso­ latfelvételnek csak körvonalai láthatók. A diagnózis így is egy­ értelm ű; jelenleg a laisser faire elve uralkodik, és ez nem kedvez a m unkásorientációnak. Az erősebb csoportokat m aradéktalanul 24 lekötik az ifjúsági igények, tulajdonképpen m axim álisan leter­ heltek. A kvalifikált együttesek havonta 4—6 előadást tartan ak , ehhez adódik a heti 2—3 próbaalkalom — teh át azonnal kiderül, h ogy m iért nem pillantanak jelenlegi közönséghorizontjukon tú l­ ra. Sőt, az is igaz, hogy a laisser faire tren d je egyre inkább az értelm iségi játékhelyek felé csábíthatja a jobb csoportokat. Be­ vallom például, hogy a Soós Im re Színpad Ítélet című produk­ ciójának sikere elsősorban az értelm iségi ifjúsági klubok m eg­ hívásait szaporította. Az átállás tükröződött m űsorpolitikánkban is. 1972-ig jóform án egyetlen egyszer sem játszottunk egyetem i közönség előtt. A Szívem , a Nézőpiac Pest-Budán — miközben m élyen érin tette a Ganz-M ávag, vagy egy-két szakm unkásképző­ intézet fiatalságát — az egyetem i ifjúsági kedélyét cseppet sem borzolta fel. De az íté le t m egnyitotta az utat. Új m űsorainkat, a D isznókat, a Lilulit az egyetem i klubok tu catjai igényelték. E n­ nek a vonzerőnek nehéz ellenállni, és a m ódosult m űsorkép ter­ mészetesen a csoportba belépők szociológiai arcu latát is m egvál­ toztatja, így az együttes jellege szinte ..m agától” átrajzolódik. A m ásik oldalon viszont könnyen felism erhető, hogy ez a spontán mozgás végül is elszigetelheti a csoportot — vagy a m ozgalm at — a társadalom egészétől, belterjessé degradálja, és ezzel lefé­ kezi dinam izm usát. Ezért olyan sürgető, hogy a laisser faire elvét tudatos, átgon­ dolt, a m unkások fogékonyságának felkeltésére irányuló moz­ galom irányítói program váltsa fel. Nem az ifjúsági modell he­ lyett — hanem m ellette. Dévényi Róbert �KÖRKÉP Fiatalok Az „ Ö re g rő l” és az öregekről A névadó szellemének ápolása — s így a tudom ányok irán ti fogékonyság fejlesz­ tése, az önálló k u tató m u n k ára való ösz­ tönzés jegyében fogant néhány évvel eze­ lőtt a Bolyai-napok m egrendezésének gon­ dolata. Az alkalm anként három napos re n ­ dezvénysorozat gyorsan tú ln ő tt eredendő tartalm i és form ai keretein: politikusabbá vált, hatóköre — m ás intézm ények diák­ küldötteinek m eghívásával — m ondhatni városi szintűvé szélesedett. Az idén a társadalom politikai szekció „Az ifjúság és a társadalom ” cím ű fóru­ m a k ívánta közvetlen m ódon is biztosítani az évről évre k arak terisztikusabbá váló nagyobb h atásúvá fejlődő Bolyai-napok ezen jellegzetességeit. A politizáló szándék — m int az alábbiakban bizonyítjuk is — m aradéktalanul m egvalósult. A vendégis­ kolák diákjai azonban — b ár a m eghívás­ nak eleget tettek — alig vettek részt a vitában, am ely így végül is a „bolyaisták” eszm ecseréjére szűkült. (Tanulság: jobban fel kellett volna készíteni őket a hozzá­ szólásra, hogy legyőzhessék az idegen kör­ nyezet valószínű bénító hatását, m ással ugyanis aligha m agyarázható passzivitá­ suk egy olyan tém akörben, am ely őket is érinti, am elyben róluk is szó volt.) A vita közös élm ényanyagát Gáll István „Az Öreg ” című pályadíjnyertes regényé­ ből készült, azonos cím ű film képezte, bár legtöbben a vita ak tív résztvevői közül a könyvet is olvasták. A film ta rta lm á t (s részben m ondandóját) Révész György ren­ dező forgatás közbeni nyilatkozatában em ígyen sum m ázta: „Egyszerű em beri tör­ ténet A z Öreg. Egy öregem ber és egy bal­ eset során m egsérült fiú találkozásának története. A z Öreg és a Fiú két világot képvisel. A z Öreg egy hit és szenvedély jegyében verekedte végig az életet. A Fiú ebből a hitből és szenvedélyből m it sem lát, sem m it sem érez meg. Ő csak a k o n k ­ rét dolgokat képes érzékelni, de ha csele­ kedni kell, a kko r helytáll. Ez a két em ber kerül össze egy isten háta m ögötti m u n k a ­ helyre, egy szivattyúházba. Itt kell élniük, összezárva. K ettő jü k kapcsolatáról szól a film , meg a hitről, a m it ha elvesznek az Öregtől, m eghal — ha fizikailag még to­ vább is él.” A társadalom ban — és ezért a m űvé­ szetben is — ősidők óta jelen van az úgy­ nevezett nemzedéki kérdés form ájában, il­ letve klasszikus tém aként a különböző ge­ nerációk — elsősorban fiatalok és idősek — egym áshoz való, g y akran ellentm ondá­ sos viszonya. A kor nem érdem , hanem állapot — szoktuk m ondani tetszetős el­ lenérvként azokkal az idősekkel szemben, akik a „bezzeg a mi időnkben” fájdalm á­ val tekintenek a fejlődő világra, valam int azokkal az ifjú titánokkal szemben, akik csak legyintenek a jóindulattal, féltő gond­ dal teli tanácsokra is. Ez az ellenérv, m ég­ ha meggyőzőnek tűnik is, nem érzékelteti a problém a bonyolultságát, árnyaltságát. Azt, hogy az öregség például egyszerre pa­ rancsol tekintélyt és ébreszt szánalm at, kö­ zösséget igényel és rendszerint m agánnyal párosul, gazdag tapasztalatokban, am elyek azonban g y ak ran teherként jelentkeznek és azt, hogy a fiatalságot ezzel szemben a tennivágyás heve és a tapasztalatlanság hiánya, a perspektíva és az egyelőre szűk­ nek bizonyuló k eretek közé szorított le­ hetőségek kontrasztja jellemzi. Szükségszerű-e, hogy e két generáció kö­ zött ellentét feszüljön, követhetők-e az idősek példaként, vagy csak a nyom ukban járn a k az utódok, hogyan lehet ugyanazt a közös célt — végső soron az em beri ha­ ladás ügyét — m ásként szolgálni, van-e m a nálunk, (itt és most, a szocialista Ma­ gyarországon) nemzedéki, generációs prob­ léma, s ha igen, erősödik vagy csökken e tendencia; ilyen és ehhez hasonló kérdé­ sek körül zajlott a vita a Bolyai-napok társadalom politikai szekciójában Gáll Ist­ ván és Révész György alkotása apropóján. A vita gerincét alkotó hozzászólások (ha nem is általánosíthatók) m indenesetre tü k ­ rözik a diákfiatalok nézeteit önm aguk és az idősebb nem zedék kapcsolatáról, a ge­ nerációs kérdésekről, ezért találtu k néhányukat közlésre érdem esnek: Bodnár Zoltán: „Sem m iben nem azono­ sulok a fiúval, teljesen távol áll tőlem je l­ leme, gondolkodásm ódja, m agatartása, s az az érzésem, hogy a mai fiatalság jelentős hányada nem ilyen. Az öregben viszont szim patikus a nevelő szándék. Az ilyen szándék azonban lehet bántó is, ha d irek t jellegű, az öreg azonban elsősorban cse­ lekedeteivel nevelte a fiút. Ennek az ered­ ménye, hogy a fiú jellem e változik a film során, e folyam at azonban valószínűleg m egszakad az öreg halálával, ha a fiú visz­ szakerül korábbi környezetébe.” Szabó Gábor: „Ha az öreg halála u tá n a fiú vissza is kerül régi környezetébe, az öreg hatása nem fog elm úlni nyom tala­ nul. A fiú m ásként látja az életet az öreg­ gel való kapcsolata után. Flegm aságát, ci­ nizm usát őszinte em beri érzések v áltják fel, s ez a film befejező jelenetében csú­ csosodik ki, am ikor a haldokló öreg m el­ lől orvosért rohan. Az író optim ista, és azt sugallja, hogy érdem es bízni a fiatalság­ ban, m ert ha van n ak is hibái, ezek bizo­ nyos neveléssel m egszüntethetők. Ez a fiú elindult egy jó úton, m iért legyünk an y ­ nyira pesszim isták, hogy ne bízzunk a leg­ alapvetőbb em beri érzésekben.” U jlaky István: „A fiú szerintem sem ti­ pikus. A m ai fiatalok jellem esebbek, eset­ leg konokabbak, sőt önfejűbbek is. E fiú szám ára elég rosszra csábító b a rá tja vagy egy pletykás vénasszony két-három m on­ data és m áris elhiszi, hogy az öreg gyilkos, és elég az öregnek néhány em beri szava, m áris szim patikus szám ára az öreg.” Józsa Klára: „M indketten szélsőséges tí­ pust képviselnek, nem általánosítható jel­ lem ek, nem hétköznapi em berek. Az öreg nem tu d m ár m a úgy élni, ahogyan mi élünk, még m indig azt a harcot (és úgy) ak a rja folytatni, m int régen. Ez a „masze­ kok” elleni kirohanásából is érződik.” U jlaky István: „A fiú és az öreg közti különbség abban is m egnyilvánul, hogy am ikor a fiú nem v olt őszinte, ak k o r h a ­ zudott: például, am ikor a balesetét m e­ sélte el Fráncinak. A m ikor viszont az öreg nem ak a rt igazat m ondani, ak k o r hallga­ tott. Szerintem a fiú jellem ét kétszer fe­ jezte be az író. Először úgy, hogy a neve­ lés ellenére Fráncihoz csatlakozott, m á­ sodszor pedig a könyv végén, am ikor m eg­ változik az öreghez fűződő viszonya. A kibontakozás ú tjá t az író az olvasó fan ­ táziájára bízta.” Pajer G yörgy: „Az öregnek és a fiúnak m ás élm ényei vannak, teljesen m ásként alakult életsorsuk. Az öreg egy veterán bányász, m íg a fiú m ai fiatal, aki a konk­ rét, kézzel fogható dolgokhoz ragaszkodik. Ez abban is látszik, hogy értelm es m unkát szívesen végez, am it azonban az öreg m e­ sél neki, az szám ára történelem .” T óth Gabriella: „Az öreg m egrökönyö­ dik, am ikor azt hallja, hogy huszonhat évesen lehet valaki igazgató. A fiúnak e r­ ről az a vélem énye, hogy m iért ne. Szerin­ tem ez lényeges problém a a nem zedéki konfliktus szem pontjából.” U jlaky István: „Az anyagiasság nem konfliktusforrás a fiatalok és az idősebbek között. Az a lényeges kérdés, hogy a m ú lt a fiatalok szám ára m ár történelem , az idő­ sebbek szám ára pedig átélt valóság. A sajtónak, a televíziónak és a közvélem ényt 25 �alakító m ás eszközöknek kell a közvetítés szerepét vállalni a középút m egtalálásá­ hoz.” Dóra A n ikó : „Az egyes generációknak át kell venniük a tapasztalatokat a m eg­ előző nem zedékektől, azonban ezeket a ta­ pasztalatokat az ú ja t alkotás eszközéül kell felhasználni. Így halad m indig előre az em beriség.” Józsa Klára: „Én is úgy érzem, hogy nem nagy kérdésekben vitatkozunk, nem éles az ellentét az idősebbek és közöttünk. Ha a hosszú haj m iatti szóváltásokat pél­ dául generációs kérdésnek tekintjük, a k ­ k or m indig is lesznek nem zedéki problé­ m ák.” Bodnár Zoltán: „Úgy érzem, hogy a diá­ kok körében nem olyan súlyos az úgyne­ vezett nem zedéki kérdés, m int esetleg más területeken. Az a vélem ényem , hogy a meglevő problém ák m egszüntetéséhez nem ­ csak a fiataloknak kell rugalm asnak len­ niök, hanem erre kell törekedniök az idő­ sebbeknek is, s így m inden kérdésben kö­ zös nevezőre juthatunk. Körkép, 1975 fajú írásokkal jelentkeztek az elm últ év­ ben, am elyek a kötet terjedelm i k o rlátai közé n em — vagy csak nagyobb erőfeszí­ tések árán férnének be. A hiányérzet, am ely az olvasóban a kötet elolvasása után a nagy nevek, sőt a jó írások ellenére is keletkezik, elsősorban azzal függ össze, hogy az igazán m ély benyom ást keltő írás a K örkép ez évi anyagából kim aradt. A mai m agyar, 1974-es novellaterm ésből (annak is a legjavából) válogatott K örkép tulajdonképpen jellegzetesen szép és szür­ ke kötet. Ez a két egym ásnak nem feltét­ lenül ellentm ondó kategória azzal m agya­ rázható, hogy a középszerűség — mely egész m ai prózánkat jellemzi — nyom ta rá a válogatásra a bélyegét. A k ritik u s fanyalgása (?!) első pillanat­ ra nem indokolt, hiszen olyan nevek van­ nak a reprezentánsok között, m int Csurka István, Hernádi Gyula, Galgóczi Erzsébet, Illés Endre, M esterházi Lajos, K arinthy Ferenc vagy Kolozsvári Grandpierre Emil. Még csak az antológiák esetében szokásos hiány leltárt sem érdem es felállítani, hiszen akik nem szerepelnek ezúttal a kötetben, azok vagy nem írtak igazán jó novellát, vagy olyan u tak at járn ak , am elyet nem tek in tü n k a m ai m agyar próza kívánatos irányának. M egint mások pedig olyan m ű­ 26 Összefoglalás, kom m entár helyett idéz­ zük K ádár János vitazáró beszédének né­ hány részletét, am elyek arról tanúskod­ nak, hogy m ilyen szellemű m egítélésben részesült az MSZMP XI. kongresszusán az idősebb generáció s napjaink ifjúsága: „Ma. is sok szó esett róla, hogy ta nuljunk egy­ mástól. A zt tudnám ajánlani, hogy tanul­ ju k meg a régi forradalm árok nem zedéké­ től ezt az ifjú i lelkesedést és tü zet! . .. A Pedig huszonhárom szerző m űve jelent meg a kötetben, s alig van olyan, am ely u tán az olvasó bosszankodva lapozna to­ v ább — jó írások sorakoznak egym ás után. A m esterségbeni szabályok szerint jó irások: fordulatos, összefogott cselek­ mény, néhány biztos vonással felvázolt jellem, s jól kitap in th ató írói szándék­ m ondanivaló jellem zi a novellák többsé­ gét. Nem sok figura jelentkezik a Csörsz— Lugosy-féle alvilágból (némi m eglepetésre Som ogyi Tóth Sándor rán d u lt ki „az Élet sű rűjébe”); s azt sem veth etjü k a szerzők szemére, hogy a divat csábításának enged­ nem zedékek között a viseletet, az öltözkö­ dést, a frizurá t és egyebeket illetően ter­ m észetesen m indig lesznek vitá k, ellentétek, s lehet, hogy a nyolcvan-valahány éves em ber szem ében a 19 éves fiatal élvhaj­ h á sz... N e kü n k azonban az ifjúságot asze­ rint kell m egítélnünk: hogyan teljesíti alapvető kötelességeit, hogyan tanul és dol­ gozik, hogyan foglal állást a társadalmi kérdésekben, m ilyen a m agatartása.. . A pártnak, a társadalom nak, az iskolának, a m unkahelynek, a családnak állandóan, rendszeresen és m egfelelően kell foglalkoz­ nia a fiatalokkal. A zt hiszem , a saját kör­ nyezetében is m in d en ki tapasztalhatta, hogy ha a fiatalt kom olyan veszik, akkor kom olyan m egfelel a bizalom nak.” Csongrády Béla ve „időjátékos”, esetleg „életérzéses” no­ vellák írására ad ták volna a fejüket, vagy élm ényanyagukat a m agyar m űvész-ér­ telm iség sokszor periférikus problém avilá­ gából m erítették volna. R ealista, (sőt an nyi esett, extrém élet­ sorozatot, figurát bem utató írás után) hu­ m anista írások jelentek meg a kötetben — S ík Csaba jó ízlésű szerkesztését dicsérve. Ezeknek a novelláknak — szinte m ind a huszonhárom nak — egyetlen, s alapvető problém ájuk: az önm agáért való m últbanézés. A m ásodik világháborút, a századfordulót, a fasizm us korát, s általában a letűnt világokat idéző írások ezek, ame­ lyek nem ann y ira drám aiak, hogy revelá­ ciót keltenének, nem annyira em beriek, hogy azonosulásra hívnának, s nem oly intellektuálisak, hogy továbbgondolásra késztetnének. A szerkesztő szándéka alighanem az volt, hogy 1975-ben, a felszabadulás 30. év­ fordulóján azokat az írások a t gyűjtse egy­ �be, am elyek a nagy sorsfordulóra, annak egy-egy p illan atára em lékeznek — m űvé­ szi színvonalon. Ehhez a dicséretes szán­ dékhoz a m agyar novellisták nem adtak elég segítséget. Nem írtak jó (vagy igazán jó) novellákat. A rutinm unka, vagy az al­ kalmi produkció m indent felnagyító, át­ rendező lelkendezése, a visszaemlékezés, esetleg a történelm i közhelyek irodalm i megfogalmazása ad o tt ném i sovány válo­ gatási lehetőséget. Az eddigiekből k id erülhetett a h ián y ér­ zet legfőbb oka: a kötet sem a m ai m a­ gyar novellairodalom sokféle ízét, irán y át nem reprezentálja, sem az elkötelezett szo­ cialista próza m egítéléséhez nem ad tám ­ pontot. H arm inc év történelm i változásai­ ról, a felszabadulás sorsfordulójáról sem az ágyúdörgés, sem a m a heroikusnak fel­ tü n tetett (valójában szerény) ellenállási mozgalmi em lék felidézése nem ad oly hiteles, izgalm as képet, m int a m ai kérdé­ sekkel való becsületes és művészi szembe­ nézés. A bevezető m ondat nem túl hízelgő m eg­ állapítását szeretném végezetül pontosab­ bá tenni. Szürke ugyan ez a kötet, hiszen a benne szereplő írások szerzői napjaink lényegéből vajm i keveset adnak vissza, s am ire vállalkoznak, azt is m eghaladta m ár az irodalm i és társadalm i értelem ben vett idő. De az, am iről (s főként ahogyan) írnak — jó hagyom ányok fo lytatását is jelenti. Sobor A n ta l Páskándi Géza, Illés Endre, Szabó István írásaiban a k á r a jóízű elbe­ szélő kedv, ak ár az írásokban kibom ló ne­ m es em berség alkalm as arra, hogy újabb olvasókat toborozzon, a novellát kedvelők népes táb o rát szaporítsa. Jó korfestése, m ikszáthi hangulatot idéző részletei alap­ ján Kolozsvári Grandpierre Emilben, sem csalódnak hívei, s K a rinthy Ferencet sem hagyta cserben ironizáló hajlam a, mesélő kedve, személyes varázsa. Csalódást igazán saját színvonalán aluli írásaival csak Ör­ kén y István okozott: az „egyperces no­ vellák” m egfakultak, a „norm álisak” v ér­ szegények, m éltatlanok írójukhoz. Középszerű írások gyűjtem énye te h á t a K örkép, m int ahogy m ai irodalm unk egé­ széből is hiányzik az igazán nagy teljesít­ mény. Mitől lesznek jó írások, honnan fa­ kad az élénk irodalm i élet, am ely izgalmas, érdekes alkotásokra serkentheti az a rra al­ kalm asakat? Sokféle tényező eg y ü tth atá­ sáról lehet szó, de annyi bizonyos: sem jó írók nélkül, sem csupán ve lü k a kívánt m inőséget m egterem teni nem lehet. Nem puszta elhatározás kérdése a jó k ritik ai élet kibontakozása. Ehhez légkör és k riti­ kusok kellenek. Tehetséget felkutatni, ne­ velni, annak ú tjá t egyengetni— az alkotó m űhelyek feladata. Az alkotó m űhelyek­ ben pedig hozzáértő, becsületes és elköte­ lezett szakem berek m u nkája szükségelte­ tik. Olyanoké, akik a konstruktív problé­ m aérzékeny alkotót felism erik, akik nem szenzációkat keresnek (az utóbbira az el­ m últ években rossz értelem ben sok példát produkáltak a kiadók, folyóiratok), s olya­ noké, akik tévedéseiket nem „biztosított”, tem perált írások közreadásával kívánják korrigálni. Irodalm i életünk egészének m egítélésére egy kötet recenziója kapcsán vállalkozni nem lehet. A tanulm ánynál is nagyobb terjedelm ű tém akifejtés h ely ett azért vé­ gezetül egy m egjegyzés még ide kívánko­ zik: a m ai m agyar valóság m űvészi szin­ tézise — legyen an n ak form ája regény, kisregény vagy novella — addig v á ra t m a­ gára, am íg az a rra érdem es alkotók n a­ pi benyom ásaiktól nem függetlenednek, s látásm ódjukat, m ondanivalójukat p ra k ti­ kus szándék, a közvetlen hasznosság indí­ téka, nem pedig az adott világ igazságát, varázsos m ódon feltáró igény határozza meg. (M agvető, 1975). Kiss Aurél Szép Szó, 1974 Elöljáróban, em lékeztetőül: a Szép Szó a Népszava szom bati szám ának irodalm i, m űvészeti m elléklete, am ely nevét arról a hasonló nevű (Szép Szó) szépirodalm i és k ritik ai folyóiratról kapta, am elyet an ti­ fasiszta, haladó szellemben még 1936-ban szerkesztett József A ttila, Ignotus P ál tá r­ saságában. Ennek a folyóiratnak, főleg a folyóirat köré töm örülő polgári írók ide­ ológiai ellentm ondásai m iatt, alaposan meg kellett küzdenie a szélsőséges, anarchikus felfogásokkal, m egnyilvánulásokkal — Jó ­ zsef A ttila olykor m agányos farkasként küzdött a Szép Szó pártosságáért, tiszta irányvonaláért. Persze, m indezt azért m ondtam el, hogy a kevésbé tájékozott ol­ vasót se találja v áratlan u l a Szép Szó an ­ tológia folyam atosságára utaló cim: hiszen ez tulajdonképpen a Népszava szom bati m űvelődési m ellékletéből összeállított vá­ logatás, s József A ttila és a m ai szerkesz­ tők harca között aligha tételezhető föl egyenértékű analógia. T udjuk: m ás v olt a közeg akkor, s m ás társadalm i viszonyok között készülnek a m ai folyóiratok és an ­ tológiák. A m iért 1936—1939-ben m ég az írók sorain belül is meg kellett küzdeni, az ma íróktól, szerkesztőktől közm űvelő­ dési követelés Az idei K önyvhétre m egjelent, 1974-es Szép Szó antológiának kritik ai fejezetében Benjám in László em lékezik a tíz esztende­ je elhunyt költőre, Kiss Ferencre, akinek négy olyan versét sikerült fölfedeznie a Népszava 1935 utáni szám aiban, am elyek ez ideig nem jelentek m eg kötetben. Az 1935. m árcius 24-i szám ban jelent m eg a Vágyódás című, két szakaszos versike: Csöndes jósággal, ha m agosra emel az alkony ereje: szépeket írni — m ondogatom — be jó volna, be kellene! Jó könyvet, m elyet körülülnek a fázó, rongyos em berek, — m elegedve, m int őszidőben a nap körül a fe lleg ek ... Ezt az egyszerű ars poeticát olvasva könnyen olyan gondolata tám ad a k riti­ kusnak, m ennyivel nehezebb a sora a m ai írónak, m ai szerkesztőnek, hiszen b ár több­ szörösen kinyilatkoztatott tám ogatással, de sokkal bonyolultabb, összetettebb, noha ki­ egyenlítődésre törekvő társadalom ban kell m egtalálnia a m aga egyenes ú tját. Im m ár ötödik esztendeje leh etü n k tanúi a lap és a Táncsics Kiadó (ez ad ja ki az antoló­ giát!) útkereső erőfeszítéseinek, am it (elő­ re is bocsáthatjuk!) m ind nagyobb igé­ nyesség, tisztánlátás szegélyez. Az idei Szép Szó antológia tartalm asabb m inden eddiginél, ötszáz oldalnál nagyobb terjedelm ű olvasnivalót ígér, am i ezúttal összetételben is sokoldalúbb a korábbinál. A szerkesztők (folytonosság vezérelte) szándéka alapján az idén is novellákat, verseket, írói jegyzeteket, tanulm ányokat, k ritik á k a t tartalm az, m itöbb, az idén új ciklussal is gazdagodott az antológia, m ert a kötet tizenhárom rip o rto t is közöl. Száz­ hét szerző vonul fel a tem atik áb an an nyi­ ra gazdag kötetben, s az írók között az élő klasszikusok és a kezdő huszonévesek egyaránt képviselve vannak. A kötet ezúttal is a novellákkal, elbe­ szélésekkel indul, s igen m agas színvona­ la t ü t m eg Bertha Bulcsú ciklusnyitó no­ vellája, a Tértanulm ány, am elynek szer­ kesztését, felépítését, m egírásának m ód­ já t valam iféle íróiskolában tan ítan i leh et­ ne. Egy sötétkam ra m agányában és sötét­ ségében szerzett reflexiók alap ján m egele­ venedik egy fővárosi bérház felszínes és felszín alatti élete. N éhány oldalban jel­ lemek, em berek, öröm ök és tragédiák so­ ra. De az összetétel egyébként is a jó írások arányáról tanúskodik: Cseres Tibor igazán nagym estere a katonatörténetek, élm ények tolm ácsolásának, m ost is (Á t a jégen) fe­ szülten figyelhetjük a harm incéves, m eg­ rázó esem ényt, a m enekülést a B alaton be­ fagyott jegén. De sokáig em lékezetes m a­ rad m ajd szám unkra — az antológiabeli ú jra olvasás u tán különösen — Gáll István, Illés Endre (oh, m ilyen pihekönnyen sza­ ladnak végig az olykor súlyos terh ek et hordó szavak a papíron!), Szeberényi Le­ hel, sőt a T -betűsök, Tatay, Tersánszky, Thiery, T uli írásai. Sokkal kisebb arán y ­ ban, m int az élő irodalom ban, akadnak ebben az antológiában is gyengébb írások, m int például Fejes Endre M űhelyforgá­ csok-ja és Földeák János Hát te ki vagy, kisanyám -ja . Oly kirívóan gyengék (az el­ ső tartalm atlan, öncélú, beteges, a m ásik jószándékú, de a sem atikus korszak rossz irodalm ára emlékeztető), hogy érdem es lett volna kihagyni őket. Az idős R áday Gede­ on (Kazinczy kortársának) D ugonits Etel­ kájáról íro tt k ritik áján ak egy éles m onda­ ta kísért ezeket olvasván: meg lehetne ugyanis ja v ítani, „ha ahhoz sem m i sem 27 �adattatnék ugyan, de belőle vagy harmada el v é te tn é k ”. N agy és kellem es m eglepetést n y ú jt a Virágok virága című versválogatás: m intha az an n y ira k ívánt irányban m egújult vol­ na a m agyar költészet, s hirtelen egyszerre szeretnének eleget tenni elm ulasztott kö­ telességüknek a versek írói. Persze, ne ám ítsuk m agunkat, m indez optikai csaló­ dás. A költők egy nagy része a valóságban elveti, sőt m egveti a közérthetőség köve­ telm ényét, a töm egekkel való kapcsolat elvárását! Az antológia inkább a Népsza­ vá ban m egm utatkozó következetesebb szer­ kesztési elvek tükörképét adja! ...Dicsértessél, falatnyi gyáram , elveszettnek vélt m unkásosztály. Szülő-anyaként táruló test: dicsértessél, sziget, te áldott, s lom b-koronás öböl-öledből születő hajó-karavánok. Dicsértessék, m inden szolgálód, és dicsértessék m inden géped, dicsértessék szigorúságod: ra jta d nem tántorogva lé p e k ... Így ir Fohászt az óbudai hajógyárhoz Soós Zoltán, az indulás óta szívvel-lélekkel elkötelezett költő. Az elkötelezettség nála nem séma, - nem modor, hanem költői én­ jének igazi valója. Azért olyan őszinte, nyílt, m unkás-paraszt sziveket is nyito­ gató. S jó látni- hogy nincs egyedül. Cso­ dálatos m űrem ek Sim on István költem é­ nye. a Segédm unkás a körúton, ahogyan fölismeri, néhány ecsetvonással leleplezi a faluról nem régiben fölkerült em bert a fő­ város flaszterján. Káldi János lírai hangon vall önm agáról, társadalom ról, kötelessé­ gekről (Zugass csak): Szorgosan teszem a tehetőt: agyam ban szülöm a jóidőt, sürgetem , csillagom, a jövőd. De szívesen idéznék Horváth Lajos Hó­ idézőjéből, Illyés Gyula, Garai Gábor. Er­ délyi József, Boda István. Bényei József, és Baranyi Ferenc költem ényeiből is, ha a hely engedné. Ez a versválogatás m ár köl­ tő és olvasó elérhető, m egvalósítható kö­ zeledéséről tanúskodik. Az írói jegyzetek arról győznek m eg, hogy azok az írók tu d n ak csak problém ákat föl­ vetni, akik nem csak elefántcsonttornyos m agánéletükből ism erik az életet, hanem benne élnek a „sűrűben”. Igaz, ez kihat irodalm i m unkásságukra is. Az életism e­ ret, a dolgozók gondjaival, örömeivel való azonosulás h atja át például ezek alapján Csák G yula és F ekete Gyula (nem csak az antológiában közölt) jegyzeteit is. Egyéb­ k én t a jegyzetek, riportok, k ritikai írások is m agukon viselik azokat az új jegyeket, am elyek a közművelődés politikai m egfris­ sülése, felújítása u tán hirtelen keletkez­ tek. Az antológia füljegyzetében olvasható sorok teljesen igazak: „Természetesen a jeg yzetek és a kritikai írások szem lélet­ 28 módjában is új hang fedezhető fel, kap­ csolódva az elm últ időszak kultúrpolitiká­ jában b ekövetkezett változásokhoz, oly m értékben, ahogy azt a szellemi-ideoló­ giai élet esem ényei m egkívánták.” A kötet válogatói és szerkesztői m inden eddiginél alaposabb, körültekintőbb és fe­ lelősségteljesebb m unkát végeztek. Gerő János, Csanády János, Kiss Dénes, Tamás M enyhért gondosan ápolták a Népszava m unkáscentrikus, esztétikai igényességre törekvő szép hagyom ányait. A könyvkiadó részéről a rendelkezésére bocsátott anyag­ ból Tuli József felelős szerkesztő állított össze könyvet. Kár, hogy az illusztrációk felsorolása kim aradt a tartalom jegyzékből. A K önyvhét egy kellem es kiadványát vehettük teh át az idén is kezünkbe, am i­ kor a Szép Szó antológia gazdag anyagá­ ból szem elgettünk. M ert egy antológiát csak úgy szabad olvasni, m int egy Adykötetet, m int egy bibliát, bele-belelapoz­ va, pillanatnyi hangulatunkhoz igazodot­ ta n , válogatva. (Táncsics, 1975) Lakos György Eső a szilfák levelén (F ia ta l p ró z a iró k a n to l ó g iá j a ) Egy antológia összállításában mindig van valami esetleges, hiszen különböző minőségű, hangulatú, témájú írások kerülnek egy kötet­ be. Megkeresni bennük a közöst, az előremu­ tatót, ami valamilyen jelzést ad az írók és az általuk képviselt próza irányairól-lehetőségei­ ről, reális vagy legalább is azt megközelítő képet adni az olvasónak, nincs minden fele­ lősség nélkül. Jelen esetben prózairodalmunk legfrissebb nemzedéke mutatkozik be. Ők már túlnyomórészt ebben a társadalomban születtek, élmé­ nyeiket itt szerezték. Kézenfekvő a kérdés: ezekből mit és hogyan hasznosítottak. Az egyik kitapintható vonulatot a magá­ nyosság tematikája adja. A Bistey Attila „el­ bocsájtott” veteránjával kezdődő sor. Farkas­ házi alakjain át Ungvári Rudolf magára m a­ radt sci-fi hőséig hosszan kígyózik. A szerzők alapvetően morális alapállásúak. Írásaikban jelentős teret, terjedelmet kap az elmechani­ zálódó életmodellek bemutatása, polemizálás az anyagiak bűvkörében kellő életvitellel. Ez a kérdés kiemelt hangsúllyal vetődik fel Bó­ lya Péter, Mózsi Ferenc. Magyar Katalin és Pelle János írásaiban. Fiatalokról lévén szó természetes, hogy új­ ságra, eredetiségre törekszenek. Ez néha buktatókkal jár. Bólya Péter egyik írása pél­ dául egy módszer paródiájaként is felfogható (Az udvar közepe), Najmányi Lászlót lecsu­ paszított világában groteszk humora, ötletei ellenére sem tudtuk követni. Vitathatatlan, hogy a mezőnyben Fábián László az egyik legkimunkáltabb írói eszközökkel rendelkező alkotó. De versbeszédszerű, barokkos zsúfolt­ ságú prózájában, szinte elveszik a történés. Kár. Ha Najmányit, Fábiánt nehéz követni, úgy Farkasházi túlzottan a közönség elé megy. Figurái Moldova, Fejes Endre hőseivel roko­ níthatók. Igen színesen ír, de ennek a novella alapmotívuma vallja kárát. Elveszik ebben a valószínűtlen világban. Fentebb az eredetiségre-törekvés veszélyeiről szóltunk, de úgy érezzük, megtalálható a kö­ tetben a másik pólus is. A novellák egy része túlzottan az egyszeriség. a valósággal való közvetlen kapcsolat szintjén marad. Bistey Attila etikus indítékkal írt novellát, de nem sikerült elrejtenie, hogy előbb volt a gomb, és ahhoz készített kabátot. Darányi Marianna novellája nem tud túlemelkedni a magánügy szintjén és ezen a nőiesen aprólékos leírások sem segítenek. A valóságanyag és az író közvetettség op­ timálisabb arányait figyelhettük meg Bulla Károly, Spiró György, Pelle János és Mózsi Ferenc írásaiban. Ami Bulla Károlyt illeti: nála m ár önveszélyes a szakmai tudás. Zárt, feszes, drámai novellát ír. Az elhallgatások lehetőséget adnak az olvasónak a továbbgon­ dolásra. Ilyen biztos kézzel bármikor lehet egy jó novellát írni. Hasonló veszélyek fenye­ gethetnék Spiró Györgyöt is, de ő töprengő, meditáló alkat tele kétellyel, így önkontrollal is. Mózsi Ferenc célratörően, jó ökonomiával ír le egy folyamatot, mely az önépítkezés igé­ nyével indul, de szükségszerűen csap át az ellenkező végletbe, az öngyilkosságba. A szer­ ző valóságos tendenciát próbál megragadni példabeszédszerű előadásmóddal. Pelle János egyetemista létére is már-már szociografikus hitelességgel tudja bemutatni egy gyakorló tanárnő világát. Írása jól szemlélteti azt az attitüdöt, amellyel a végzős fiatalok elkerülik a tanári pályát. Magyar Katalin beszámolót ir egy riportról. Keményen, szinte filmszerű kontrasztossággal rajzolja fel az elesettek és a segítségre sietők világát. Konok igazságku­ tató hajlama Galgóczi Erzsébetéhez hasonlít. Jó szociográfiákat tudna írni. Lehet vitatkozni Tóth Bálint szerepelteté­ sén. Mint költő már ismert és elmúlt már negyvenöt éves is. Írásait szívesebben láttuk volna külön kötetben. Annál is inkább, mert ebben a mezőnyben ő a legkiforrottabb, leg­ érettebb író. Élményvilága is gazdagabb a többiekénél. Előnye, jelen esetben, jogtalan előny. A Krisztus köténye című elbeszélésé­ ben a felszabadulás előtti magyar középosz­ tály viselkedésének, orientációjának igen ér­ zékletes rajzát adja. Közvetlen ifjúkori tapasz­ talatai és az azóta eltelt évtized nála igen szerencsésen egészíti ki egymást. Lehet, hogy a későbbi időket is ilyen jól meg tudná írni? Íráskészsége mellett felelősségérzete is ga­ rancia további útjára is. Hadd idézzünk Tóth Bálint (az antológia címét is adó) novellájá­ ból: ,.Rá kéne gyújtani, csak fel ne ébresszem. Így. Milyen tehetséges, öt év múlva már töb­ bet fog tudni, mint én. De egyelőre még én tudok többet. Ha megérzi ereiét, biztosan el­ hagy. Talán öt év sem kell. De most még én vagyok az erősebb. Aludj csak kisfiú, még nem tudod, mi vár rád. Nem egykönnyen foglak odaadni, elereszteni.” ( M a g v e tő , 1975.) Rásó József Lengyel József Az ő szin teség lépcsőin Lengyel József életműve, íróipályja sajá­ tosan alakult. Igéretes, mondhatnánk, „sza­ bályszerű” indulás után sajnálatosan hosszú — mert hisz ez az írónak és a magyar irodalom­ nak is egyformán veszteséget jelent! —, kény­ szerszünet következett. Így ír erről az „Életem — emlékeim” című vallomásában: „Az én sze­ rény életművemre térve egyáltalán nem volt biztos, hogy én ezt meg tudom írni. Az biztos, hogy egy kicsit későn kezdtem el, és sok min­ denre egyszerűen már fizikailag nem vagyok alkalmas, hogy megírjam. Hogy jó-e, ha a kor egy írót pártol, vagy nem pártol, ez nagyon �kétséges. Például jó lett volna, ha huszonöt éves koromban nagy ünneplésben van ré­ szem? Nem egészen biztos. Esetleg elkapatot­ tan semmit sem produkálok. Ilyen esetek vol­ tak. Vannak egykönyves írók. De jó az, hogy olyan későn kezdtek el olvasni? Egész biztos, hogy ez se jó. Mert talán előbbi és nagyobb biztatásokra — itt nem szószerinti biztatások­ ról, hanem a kor biztatásáról van szó —, talán valamivel többet is tudtam volna produkálni. Hát ami van, az van, ami nincs, az nincs.” Igaz, ami nincs, azt fölösleges és hiábavaló lenne a kortól vagy az írótól számonkérni. A kritikus — esetünkben igen hálás — tiszte az, hogy elmondja a véleményét Lengyel József legújabb kötetéről. Hangot adjon annak a tisz­ teletnek, csodálatnak, amellyel ennek az idős mesternek, ám még ma is eleven, izgalmas, mert — jobb szó híján —, „problémaérzékeny” írónak adózunk. Mert igaz ugyan, hogy ő is elfárad, elkedvetlenedik sokszor, s ezt „be is vallja” : „Fáradt vagyok. Folytonosan cikkez­ zek? Próbálják meg mások, akikben még van harci kedv. Az én harci kedvem, ha nem is lohadt le, de nagyon leszűkült.” Ha ez a fá­ radtság, ez a leszűkült harci kedv, akkor mit szóljunk mi: a jó néhány évtizeddel később születettek, akik jócskán unokái lehetnénk Lengyel Józsefnek? Ha van valami, ami le­ nyűgözi, jótékony izgalmi állapotba hozza a kötet olvasóját, akkor az éppen Lengyel Jó­ zsef fiatalos harci kedve és sokoldalúsága. Iro­ dalmi életünkben sajnálatosan kevés írónk vállalkozik arra, hogy neve, súlya, élettapasz­ talata és írnitudása „márkájával” jelen le­ gyen a közéletben is. Illetve, ha nem akarunk igazságtalanok lenni azt kell mondanunk, hogy ebből a „nagy öregjeink” veszik ki pél­ damutatóan a részüket! Gondolunk itt pl. Ve­ res Péterre (míg élt), Illyés Gyulára vagy ép­ pen Lengyel Józsefre. Amit ők mondanak, ar­ ra mindig oda kell figyelni, szóljanak „kis dol­ gokról” — mint például, hogy miért nem le­ het aszpirint is kapni az automatáktól, teher­ mentesítve ezzel a receptgyártásra kárhozta­ tott, agyonterhelt orvosokat ,— az esztétika, művészettörténet vagy éppen a politika kér­ déséiről. Amellett, hogy Lengyel József cikkei min­ dig gondolatgazdagok, olvasmányosak is. S itt most nem is arra gondolunk, hogy „jól van­ nak megírva”, hiszen ez a megállapítás mármár sértő is lenne egy íróról szólván. Nem, Lengyel József írásai kitűnő publicisztikák is. Pontosan vesznek célba egy-egy jelenséget, takarékosan bánnak magával a szóval, világo­ san érvelnek ugyanakkor rokonszenvesen sze­ mélyesek is. Amikor pl. a filmgyártásról, re­ gényei megfilmesítéséről (vagy azok „megtor­ pedózásáról”) beszél, vagy pl. Szabolcsi Mik­ lóssal vitatkozik József Attiláról vagy egy an­ tológiáról stb., akkor a sértés szándéka és ár­ nyéka nélkül mindig egyes szám első sze­ mélyben a véleményét mondja. Miért rokon­ szenves ez a magatartás? Irodalmi, művészeti vitáinkban eluralkodott egy álobjektív, ugyan­ akkor a személyeskedéstől, a sértésektől sem tartózkodó vitamódszer, amely nem egy-egy jelenséget, hibát vagy téves gondolatot vitat, de sokszor magának a szerzőnek a hozzáérté­ sét, illetékességét sőt a tisztességét is. Ugyan­ akkor néhány kesztyűt egyszerűen nem vesz­ nek fel azok, akiknek odadobták. Ilyen — hogy csak egy példát említsünk a kötetből —, az „Ócskán épült újdonságok” című cikk. Nem arról van szó, hogy Lengyel József — vagy bárki más — tévedhetetlen, hogy egy-egy cikk hatására terveket borítsunk fel, fogalmazzunk át. De miért ne lehetne a közvéleményt is még alaposabban tájékoztatni arról, hogy pl. mi épül, hova épül, miért épül? Miért ne lehet­ ne erről vitákat rendezni? Hiszen — végül is — nekünk épül, értünk épül itt minden! A napi sajtó sokszor rosszul értelmezett sze­ mérmességből — vagy ez csupán kényelemszeretet? — „vita előzte meg a határozatok” sztereotípiával tudósít pl. a tanácsülésekről. Az ilyen megfogalmazás amellett, hogy nem tudósít — unottan lapozza tovább az olvasó a cikket — még félre is informál. Azt a tév­ hitet erősíti, hogy „fejbólintójánosok” dönte­ nek fontos dolgokról. Miért nem írjuk azt, hogy X. ezt, Y. azt, Z. meg amazt az alter­ natívát javasolta, de csak e r r e van pénz, ez a legracionálisabb stb. Csak látszólag kalandoztunk el Lengyel Jó­ zsef könyvétől. Ő ugyanis éppen arra mutat példát hogyan kell tisztességes, jó publiciszti­ kát írni. Csupán egy mondatnyit az említett cikkéből: „A rossz és helytelen épület elől azonban nem tudunk kitérni, ha akarjuk se hunyhatjuk le a szemünket, különösen, ha az középület, amelyben dolgunk van, vagy ott in­ téződnek némely dolgaink”. Van persze arra is példa, amikor „felveszik a kesztyűt”. Az Élet és Irodalomban olvashattunk annak a fiatalembernek az esetéről, aki a faliújságra akarta tenni Lengyel József remek kis írását „Egy tradíció felújításáért” — a pártmaxi­ mumról. „Vagyunk néhányan, akik azt hisz­ szük, hogy a pártmaximum hagyományának visszaállítása felért egy tucat, a párt tisztasá­ gáról elhangzó deklarációval. Várjuk a helyes­ lők és az ellenzők nyilatkozatát.” Nos, az Élet és Irodalomból megismert vezetők válasza aligha a leghelyesebb... bár Lengyel József se hitte, hogy egyetlen cikk hatására minden visszás jelenség egy csapásra megszűnik. Túl sokáig is időztünk ezeknél a közéleti jellegű cikkeknél az esztétika rovására. Talán e sorok írójának az ízlése a „ludas” abban, hogy ezeket nagyobb izgalommal olvasta. Ezek a cikkek adták a könyv címét is. Az őszinteség ritka kincs, óvni és támogatni kell akár nagy írónál, akár közönséges halandó­ nál találkozunk vele. Mintaszerűnek érezzük pl. ahogyan Lengyel József az Internacionale strófáival strófáiból magyarázza elhitető erő­ vel optimizmusát: „Mit tanácsolhatnék? Csak ennyit: legyetek megfontoltak, és mégis me­ részek, legyetek merészek és mégis megfon­ toltak. És értsétek: a remény nyílt útja, ma is az, amit az internacionálé oly világosságot teremtő fényszórója megvilágított. Kövessé­ tek jobban, értelmesebben, nyitott szemmel.” („Válasz egy kérdésre”) Külön cikket érdemelnének a kis esszék a „Széljegyzetek a regényírásról”, a „Jegyzetek Tolsztoj Háború és Békéjéhez”, vagy „Tankó Balázs: Életem sora 1915—1932-ig” megrendítő kis remekéről, vagy a „Kötelezni: nem Meg­ szerettetni: igen!” bölcs intelmeiről. De végül is egy recenzió célja nem lehet a teljesség. Ha sikerült elhitetni az olvasóval, hogy Lengyel József, a kommunista, az író, a publicista könyve friss és izgalmas olvasmány, amelyet le kell venni olykor a polcról, hogy erőt me­ rítsünk belőle, el is értük célunkat. (Magvető K. 1974.) Horpácsi Sándor Dr. Balogh S á n d o r Parlamenti és pártharcok M agyarországon 1945-1947 Ez év elején került az olvasók kezébe dr. Balogh Sándor egyetemi tanár p á r th a r c o k M a g yarországon P a r la m e n ti és (1 9 4 5 — 1 9 47.) cí­ mű könyve. A mű a megyéből elszármazott tudós több mint évtizednyi kutatásain alap­ szik, s (számos cikk, tanulmány, részmunka után) felszabadulásunk 30. évfordulójára állt össze, érett meg a történeti irodalomban alapvető jellegűnek számító tudományos munkává A szerző „bizonyítási eljárásai” során szá­ mos ponton kilép a címben meghatározott keretek közül, de mindig azzal a szándékkal, hogy más területeken is vizsgálja a pártok tevékenységét és ennek kapcsán újabb és újabb tényekkel támassza alá mondanivaló­ ját. Vizsgálata kiterjed (a fejlemények logi­ kája is ezt diktálja) a korabeli politikai küz­ delmek sajátos színterére, a parlam entre is. B a l o g h S á n d o r munkájának jelentős érdeme, hogy a népi demokratikus forradalmi fejlő­ dést a nemzetközi viszonyok alakulásával kölcsönhatásban m utatja be, elkerülve az egy­ oldalú megközelítést, amely a szóban forgó folyamatot a „szövegkörnyezetből” kiragadva vizsgálná. A szerző hét önálló fejezetben fejti kí a témával kapcsolatos kutatásainak eredmé­ nyeit. A fejezetek gyakorlatilag a tárgyalt időszak legfontosabb állomásai. Közülük az olvasó számára új ismereteket vagy új megközelítést jelentő néhány részletre hív­ nám fel a figyelmet a teljesség igénye nélkül. Ezek sorából többek között kiemelném a koalíciós pártok nemzetközi kapcsolatainak és külpolitikai törekvéseire irányuló tevé­ kenység bemutatását, az 1945-ös választójog­ gal kapcsolatos álláspontok egyeztetésének és a törvényjavaslat elfogadásának, a Tildykormány programjának és parlamenti fogad­ tatásának, valamint a Nagy Ferenc-féle kor­ mány tevékenységének alapos kifejtését. Az utóbbinak, továbbá a Peyer-féle memoran­ dumnak, az SZDP és a Kisgazdapárt jobb­ oldala egységbontó törekvéseinek, és az e kérdéssel kapcsolatos korabeli állásfoglalá­ saiknak bírálata a mai napig aktuális, nem­ csak tudománytörténeti, de politikai nevelési szempontból is. Ezt felszabadulásunk 30. év­ fordulója alkalmából rendezett emlékülések, tudományos ülésszakok, ismeretterjesztő elő­ adások, kiállítások, tanulmánykötetek pozi­ tív tapasztalatai éppúgy igazolják, mint ha­ tárainkon túl a reakciós politikai emigráció történelmet meghamisítani igyekvő próbálko­ zásai. Figyelmet érdemel a választójogi törvény módosításával (amely során az 1947. nyarára m ár vereséget szenvedett Kisgazdapárt kiáb­ rándult tömegeinek a megnyeréséért is folyt a munkáspártok között a harc) kapcsolatos álláspontok szemmel kísérése. A pártok vá­ lasztási programjának, majd a választási kampánynak (és nem különben a választás eredményeinek) értékelése ugyancsak számos ponton bővíti ismereteinket, ad hasznos ú t­ baigazításokat. A könyv nagy értéke, hogy rendkívül gaz­ dag, eddig nem, vagy kevésbé felhasznált forrásanyagra támaszkodik. Különösen értéke­ sek az időszak politikai vezetőinek visszaemlé­ kezéseiből vett idézetek. az MKP, SZDP, FKGP, NPP, PDP 1945. nyári, vidéki taglétszámát bemutató adatok, a különböző pártok külföl­ di kapcsolatairól szóló információk, a külön­ böző funkciókban bekövetkezett személyi vál­ tozásokról adott tájékoztatók. A koalíciós pártok dokumentumaiból adott kivonatok, az üzemi és nemzeti bizottsági választásokról készített feljegyzések, idézetek, a reakciós po­ litikai vezetők nyilatkozatainak, a választási propaganda költségeinek közlése nem csupán kiegészítő jellegűek, hanem új ismereteket is nyújtanak. Mindezek alapján teljes meggyőződéssel ajánlom a párt és tömegszervezeti tisztségvi­ selőknek, apparátusi dolgozóknak, helytörté­ nészeknek, honismereti aktíváknak, történe­ lemtanároknak, propagandistáknak, hogy ta­ nulmányozzák és m unkájukban hasznosítsák B a lo g h S á n d o r igen értékes, tanulságokkal szolgáló, mai aktualitásokat is tartalmazó könyvét. Hasznosan forgathatják azt a ma­ gyar munkásmozgalmat tanulmányozók, a középiskolai történelmi szakkörök; de úgy érzem, a szélesebb olvasóközönség számára is tanulságos olvasmány. Gondolati tömörsége, stílusa, mondanivalójának sokoldalú, de á r­ nyalt kifejezésmódja, a tanulmány zárt rend­ szerű, jó tagolású megszerkesztése, a szinté­ zisalkotásra való törekvés jól ötvöződik a történeti események hiteles, s ezért hatásos kifejtésével, a gördülékenységgel, az élmény­ szerűséggel. (Kossuth. 1975.) Dr. Molnár Pál 29 �„Az ösvény k iépítése közúttá” Szerencsésen alakul a megye művészeti élete, pezsgő, sokrétűsége most alakul igazán. A salgótarjáni zománcbiennálé, szabadtéri szo­ borkiállítás, tavaszi tá rla t ma m ár m ind jobban országos jellege folytán egyre látványosabban bomlik ki a (ma még elsősorban kép­ ző-) művészet nógrádi karaktere. A festészet, szobrászat, grafika ran ­ gos, országosan is számon tarto tt eredményei láttán sikeresen kapcso­ lódnak Nógrádhoz a fővárosban és az ország más tájegységeiben alkotók. Ám a célok, és dédelgetett álm ok még kisfiúsa n szeplősek. Sok még a véletlenszerűség, az „alkalm i” m unka abban, ami van — ha 1946-ban születtem Törökszentm iklóson. Az Iparm űvészeti Főiskola kerám iaszakán végeztem 1971-ben, tanárom Csekovszky Á rpád volt. 1971-ben részt vettem a Siklósi K erám ia Sympozionon, és 1972. júniusáig „lent” is dolgoztam az alkotótelepen. 1972. júniusától vagyok a Rom hányi Építési K erám iagyárban. 1972-ben közös kiállítá­ sunk volt H orváth S ándorral Miskolcon, egyéni alkotásokkal szerepeltem a Siklósi Sympozion kiállításán (1971), a S algótarjá­ ni Tavaszi T árlaton (1974). a Nógrád me­ gyei m űvészek kiállításán Miskolcon (1975). A diplom am unkám szerepelt (1971-ben) a faenzai kiállításon és Milánóban. — Mt az, am it feltétlenül szükségesnek érez elm ondani a kerámiáról Csemán Ilona keram ikusm űvész? — Évezredekkel ezelőtt is ism erték és használták: végigkíséri az em beriség kul­ túrtörténetét. A különféle technik ai célokra g y árto tt kerám ia-alapanyagok m a m ár nem csak a hagyom ányos használati tárgyak készíté­ sére alkalm asak, hanem önálló kifejező erőt hordoznak. U gyanúgy általános em­ beri gondolatok közlésére alkalm asak, m in t a vászon, a fa, a kő. a festészetben, szobrászatban. Plasztikus, form ázható, ala­ kítható, nyom atokat, gondolatokat vesz fel. term észetes anyagszerűségével, stru k tú rá ­ jával kifejez. A szilikát energiaközlés is. hiszen tűzégetés u tán válik m aradandó­ vá, kiégetve egy új, eddig nem létező anyag jön létre. — M it jelen t a keram ikusm űvésznek, aki tu d va levően az egyedi alkotások ,,szü­ lője”, az üzem i „főállás”? — Nagyon sok kötöttséget. Ez a kérdés felvet egy nagyon bonyolult, szerteágazó problém át. Az üzem, a gyár közösséget je­ lent, együtt m egoldandó problém ákat, fe­ ladatokat. Egy üzem ben nem egy-egy tárg y készül, hanem sok ezer, tízezer. Am i­ kor „tervezünk”, figyelem be kell vennünk az üzem adta technológiát. F eladatunk nem fejeződik be azzal, hogy elkészítünk 30 az összesség m agában hordozza is m aradandó nemesítő programértékelt. A művészet fészekrakását döntően befolyásolja az a közeg, am i­ be beépül; ahol vára lehet (vagy nem lehet) az általános társadalm i tudatform álásnak, ahol igazán természetes otthonra találhat (vagy m enekülnie kell). Vizsgálat tárgyává kell tehát tenni, m it kíván egy bizonyos tá j­ egység; m iként legyen a művészeti élet adekvált tükre a konkrétan adott társadalm i, gazdasági szituációnak. Nálunk, ahol az ipar, a nagyüzem szabja meg a gondolkodás és életmód táguló határait, az iparm űvészet jelenléte szinte nélkülözhe­ tetlen. Az üveggyári tervezőművészek, a rom hányi keram ikusm űvé­ szek, az önállóan alkotó iparm űvészek mind jelentősebb szerepét kell számba vennünk a megye művészeti életének jövőjét illetően. egy prototípust, am it m ár úgy kell kialakí­ tani, hogy m egfeleljen a gyártási követel­ m ényeknek. Ezt a tárgyat végig is kell kí­ sérni a term elési folyam aton, a hibákat ál­ landóan korrigálni, vigyázni arra, hogy a term ék utolsó darabja is olyan legyen, m int az első: esztétikai m inősége kifogás­ talan. A g y ártás szervezete (szükségszerűen) nem enged meg im provizálást, véletlensze­ rű hatásokat. A problém a ott kezdődik, hogy az alkotóm űvész in tu icióval közelíti meg a világot, am i úgy jelentkezik, m int im provizált, véletlenszerű gondolatok, te t­ tek szövevénye. E rre ju t kevés idő: arra, hogy gyűjteni, összegezni-rendezni, elmé­ lyülten, széles látókörrel érlelni tudjunk egy-egy problém át, feladatot. M egduplá­ zott energia szükséges ahhoz, hogy részt, vegyünk kiállításokon, pályázatokon; a lek­ torátusi megbízások elkészítése háttérbe szorul, holott ez is feltétlenül hozzátartozik a gyakorló iparm űvész önképzéséhez. T alán ezzel is m agyarázható, hogy sok gyári m űvészről nagyon keveset tudunk, m u n k áit alig ism erjük. Nagy a veszély, hogy az em ber elszigetelődik, m egragad egy szinten, továbblépni képtelen, a kö­ töttségek m iatt beszűkül. — Az egyedi alkotások a világról alko­ to tt közvetlen élmény, a világ „lereagálá­ saként” jönnek létre. A teljességre törek­ vés m axim um ával, áttétel nélkül, egyéni kivitel útján, am ely adódik az anyag ala­ kíthatóságából, am elybe tehát a gondolat­ tól idegen motiváció, hatás nem kerül be­ le. Az egyedi alkotás, művészi fogalmazás, továbblépés, út rendkívül szüksége egyet­ len előnye — ösvényvágás az ism eretlen felé. A sorozatgyártás — az ösvény kiépítése közúttá. A sorozat áttételeken keresztüli, m eghatározó szempontok szerinti alkalm a­ zása m indannak, am it az egyedi alkotófo­ lyam atban sikerült kim unkálni, rögzíteni, megfogalmazni. — A m egye képzőm űvészeti élete gaz­ dagabb lett azáltal, hogy m ost már az iparm űvészek alkotásai is színezik a m e­ gyei tárlatokat. Lát-e határvonalat mai képzőm űvészeti életünkben a kép zőm űvé­ szet és iparm űvészet között? — H atárvonal, m egkülönböztetés orszá­ gos szinten van, b ár szerintem csak a fela­ datok és az anyag (amiben problém áival m egbirkózik) tesz különbséget képző- és iparm űvész között. Öröm nekünk, hogy N ógrádban ezt nem tapasztaltuk, egyen­ rangúként veszünk részt a megyei m űvé­ szeti életben. — Szokványos kérdés, de bizonnyal ha­ szonnal jár; m ilyen terveken dolgozik je­ lenleg, m ilyen álmai vannak m űvészete további útján? V annak-e akadályozó té­ nyezők, s m ik azok — egy üzem hez tar­ tozó m űvész életében? — A K őbányai K ultúrközpont körgalé­ riáján ak padlóburkolata a legközelebbi m unkám . Érdekes, izgalm as feladat. Lehe­ tőséget ad arra, hogy egy-két különböző­ képpen forgatható, derékszögrendszerű, 15x15-ös lappal egy hatalm as körgyűrű közlekedési irán y ait a funkciónak (kijárat, színházbejárat, társalgórész, büfé) m egfele­ lően m egpróbáljam szervezni, irányítani, befolyásolni. M ár egy év óta gondolkozom — sajnos ennél tovább nem ju to ttam — egy lekto­ rátusi megbízáson, am ely a Rom hányi T a­ nács házasságkötő term ébe készülne. Ide­ je lenne kom olyan foglalkozni vele. K é­ szülünk a salgótarjáni augusztusi közös k iá llítá su n k ra ... és term észetesen itt van­ nak a gyári feladatok. Szeretném , ha a rom hányi padló- és falburkoló lapok ver­ senyképesek lennének a nagy hagyom á­ nyokkal rendelkező olasz lapokkal. Az akadályozó tényezőkről m ost nem mondok semmit. Illetékesek, rem éljük, tudnak ró­ luk és foglalkoznak velük, hiszen ezeken a problém ákon csak központilag lehet se­ gíteni, s m ert az „összes” iparban dolgozó m űvész helyzete m egoldatlan. M árpedig egy tervezőm űvész „forintképző tényező” is: nem csak a m űvész saját, hanem a nép­ gazdaság közérdeke is jobb m unkája. Czinke Ferenc �V álogatás Csemán Ilona munkáiból �� Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document https://dkvt.bbmk.hu/pf/0276369ca00b6c446f5ab777e2091833.pdf Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Végh Miklós Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1975 Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Language A language of the resource hun Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Title A name given to the resource Palócföld - 1975/4. szám Type The nature or genre of the resource folyóirat 1975 folyóirat Irodalom Közélet Művészet Nógrád megye Társadalompolitika