https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/9b4fff07f862852826ef3a50f8f7d360.pdf 8fbe8c2681afafc9e5337a2f78436dcc PDF Text Text 1975 2 A felelősség rétegei A művészet megértése és az értető művészet Tartalom és forma — történelmi emlékszobraink Oravec János, Lakos György prózai írása Taar Ferenc hangjátéka (részlet) Amatőr színjátszók, munkásszínjátszók Mikszáth Kálmán ismeretlen diákkori verse Madách-emlékérmesek „ megvallatása″ Országos elméleti konferencia, Salgótarján Így is közügy — népesedéspolitika PALÓ C FÖLD Lám, harm inc esztendő te lt el máris 1945 áldozatos-igazságosztó-fel­ emelő á p rilisa óta, három évtizednyi idő méri rajtunk — ma többszörös hangsúllyal is téve fe l kérdéseit — m egtett és meg nem te tt dolgainkat. Arra gondolok, hogy milyen nagyszerű lenne (s milyen ijesztő is egyben), ha m inden apró dolgunk elvégzése közben a mostanihoz, az ünnepihez hasonlóan törekednénk számot adni a Történelemnek magunk és mások, egyén, nemzet, társadalom józan igazsággal megmért fő- és melléksze­ repeiről. Pedig e felelősségtől - annak különféle fokozatait használva m agunkat soha nem mentesíthetjük. Anyám szavai szerint jóm agam az első lépések próbálgatásánál ta r­ tottam , a tegnap születettek makacs elszántságával kisérelve meg ú jra és újra a lehetetlennek tűnőt, akkor am ikor a háborús fé lh a lá lb ó l új életre kezdett lábadozni az ország. S íme, máris korosztályok sora nőtt mögénk (az én generációm mögé), akik számára már mi is a Történelem egy be­ teljesedett szakaszát m egélt Tanúságtevők vagyunk, lehetünk. Vagy ha ezt nem kérik számon tőlünk, hát azzá lenni jussunk és kötelességünk. Jussunk és kötelességünk minden, embert, emberséget, nemzetet, társa­ dalm at a fejlődés törvényeinek áthagyományozásával óvó előző dék p é ld á ja szerint - és különös okból is. nemze­ E különös ok, hogy az én nemzedékem (bár aggasztóan tá g és szűk egyszerre e fogalom terjedelm e) az, amely úgy élte á t az ú j társadalm i és nem zettudattal továbblépő Magyarország le gu tó bb i harm inc évét, hogy határesetté válha to tt és vált. Elválasztó közeggé és szorossá ková­ csoló kapoccsá a „ még” -eket és „m á r” -oka t különböző arányban és mó­ TÁRSADALOM POLITIKAI, IR O D ALM I M ŰVÉSZETI FOLYÓIRAT �d on birtokló korosztályok között. Hiszen mi vagyunk azok, akik - ha öntud atlan ul is - érzékszerveinkkel még felfo gha ttu k egy Nyugat felé hát­ ráló kor és egy háború ocsmányságait, hogy izmaink és idegeink vissza­ fog hatatla n nyugtalanságával ma is fel-felidéződjék az ilyen békét féltő szó. És mi vagyunk, akik már összegzésre-tapasztalatot szürni-ta n u lsá ­ g o t vonni képesen m érhettük fel, m utathatjuk a Jövő elé egy ország ú j­ jáépítésének, újjárendezésének, m ajd felnőtté érésének hétköznapi örö­ m eit-gondjait. Átérezzük-e vajon eléggé nemzedékünknek ezt a történelem ad ta kü­ lönös felelősségét? Felelősséget azok helyett, akiket m últtá te tt a tö rté ­ nelem néhány emberiséggyalázó éve. Azok helyett, akik ebbe a rendbe születetten a Jelen és Jövő hordozói „csak” . Azok helyett, akik a Jelent és Jövőt csak a M últ, s a M ú lta t csak a Jelen és Jövő színező-torzító szemüvegén á t ítélik meg. M indazok helyett és mindazokért, akik ilyen vagy olyan ok m iatt akár egyet is figyelm en kívül felejtenek a „ho n n a n és hogyan jöttünk?” , „h o l és hogyan vagyunk?", „ho vá és hogyan igyek­ szünk?” kérdései közül. (Vagy: van-e jogunk önhatalm úlag ilyen fokozott felelősséggel ruházni fel ezt a nemzedéket — a magunkét?) Nem ritkán akadozik egyetértő szándékunk megvalósítása hamis ge­ nerációs elfogultságok m iatt, pedig egy épület fa la it em eljük itt va la ­ mennyien. Az építkezés alap elve : szocialista társadalom és nemzeti fü g ­ getlenség. Az Ö röklétnek szánjuk ezt az épületet, természetes hát, hogy — ugyanarra az a lap ra rakva a fa la ka t ma is, ugyanazon pillérek kö­ zé — az elfutó idővel folyton-folyvást a m agunk egyre teljesedő igaza szerint módosítunk ezt-azt a részleteken. 1975 2 TARTALOM V ÁLTO ZÓ V A LÓ S Á G U N K 3. Kassai—Végh Miklós: A felelősség rétegei 4. Czinke Ferenc: A megértetés felelősségéről 5. Pál József: Emlékművek, történelmi emlékszobrok 7. H. F.: Az amatőr színjátszás házatáján 8. Szendi M árta: Így is közügy 10. Hann Ferenc: A bánya — Tiribes, 1975 11. Szatmári Béla: Miben élünk? SZÉPIRODALOM 13. Taar Ferenc: Szivárvány a föld alatt 16. Szepesi József: Elhagyott ház 17. Lakos György: Haláltánc Ebben az épitőm unkában az kell, hogy összefűző és megosztó elv legyen: ki és hogyan tervez, ki és milyen szakmunkát végez, vagy segéd­ kezik csupán. S a munkamegosztásban, a minősítésben még m ásodlago­ san sincs helye valam iféle külön generációs csoportosításnak. Az élet ugyanis nem egyszer m utatja elénk azt a hibalehetőséget, hogy ha mind jó l ismerjük is a felhúzandó építmény rendeltetését, szerkezetét, a m un­ kafolyam atok szükséges kapcsolatát, felelősségünket a m indennapi ten­ nivalókban, azért a napi problém ák m eg-m egm ozditják alattunk a ta ­ la jt: s hamis törvények szerint keveredik meg értelmező, értető közös nyelvünk. (A „ré g i jó ” betonozó a la p o t fenyegető veszélyt lá t a falak korhoz nemesedő új vonalai lá ttá n, s a csak tegnap munkába á llt fia ­ ta l kőműves azt hiszi, hogy ta lá n lehetséges a „k i-k i ízlése szerint" gya­ korlata. M íg végül e konkrét generációnak cimezhető tévedések (téve­ 21. Oravec János: Virágok és gyökerek 22. Gulyás Mihály: Történetek a hőskorból HAGYOM ÁNY 24. Jakus Lajos: Mikszáth Kálmán ismeretlen diákkori verse 25. Sulyok László: Madách-emlékérmesek „m egvallatása" KÖ RKÉP 27. A salgótarjáni országos elméleti konferenciáról (Dezséry László) 27. Egy zenekarról és a zenei életről (Róna Frigyes) 28. Feledy Gyula kiállításához (Horváth István) 29. Szántó Miklós: Munkaidő-csökkentés és életmód (Kiss Aurél) sen) egy generáció bűneként tűnnek föl.) Ezért, ezért is van rendkívüli szükségünk m inden „ü n n e p i” alkalom ra az együtt m egélt hétköznapok után. M ert az ünnep m egajándékoz a vissza- és előretekintés lehetőségeivel, hogy beláthassuk az egymást kö­ vető korosztályok szerepét, kapcsolatát a jövőépítö örökségápolásban, aztán hitünkben újraerősítve indíthasson útnak önm agunk és mások így igaz megmérése. S m ind tisztábban birtokolhassuk az egyedül igaz kö­ zös nyelvet - a cselekedtető egyetértés érdekében. S mégegyszer mondom, a történelem ben generációként is kim u ta t­ ható az Ember, de hiba lenne m úlhatatlan erényként, vagy bűnként szá­ mon ta rta n i valamely generációhoz tartozást, illetve hiba lenne egy ér­ dem, egy bűn szerint ítélni meg egyes generációkat. De mert minden korosztálynak más és más történelm i szituációk kínálkoznak életkora le g ­ tevékenyebb korszakához, s mert a halm ozódó tapasztalatok tömege vagy az „ú jszü lö tt á rtatla nsá g” egyaránt sűrülhet tőkévé, olykor hamis tud attá , a mi közbülső korosztályunk kötelessége (is) leszögezni, hogy — életkortól mentesen - a mindannyiunk életét nemesítő célok szerint, elvek a la p já n m egtett vagy meg nem tett dolgok kell megmérjenek m indünket. S e közös cél, közös ügy semmiképpen sem viseli m agán salangul a közös, az értő-értető nyelvből elkülönített „generációs dialektusokat." K assai-Végh M ikló s M eleg szeretettel köszöntjük szerkesztőségünk ta g já t, Czinke Ferenc, Munkácsy-díjas grafikusművészt abból az alkalom ból, hogy elkötelezett művészi alkotóm unkája és közéleti tevékenysége elismeréseként elnyerte a M agyar Népköztársaság Érdemes Művésze címet. 2 9 . Ladányi Mihály: Se csillaga, se holdja (Paku Imre) X A címoldalon Czinke Ferenc grafikája, a hátsó borítón Csohány Kálmán rajza. PALOCFÖLD TÁRSADALOMPOLÍTIKAI, IRO DALM I M ŰVÉSZETI FOLYÓIRAT A NÓ G RÁD MEGYEI TANÁCS MÜVELŐDÉSÜGYI OSZTÁLYÁNAK LAPJA M egjelenik kéthavonta Felelős szerkesztő: Végh Miklós. Szerkesztőség: 3100 Salgótarján, Arany János út 21. Telefon: 14—13. Kiadja a Nógrád megyei Lapki­ adó Vállalat. Felelős kiadó: Vida Edit. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető bármely postahivatalnál, a kézbesítőknél, a posta hírlap­ üzleteiben, és a posta Központi Hírlap Irodánál (KHI Budapest V., József nádor tér 1. sz. Postacím:, 1900 Budapest) közvetlenül, vagy postautalványon, valamint átutalással a KHI 215—96162 pénzforgal­ mi jelzőszámra. Egyes szám ára 5 Ft, előfizetési díj fél évre 15, egy évre 30 Ft. Megjelenik kéthavonta. Kéziratokat és rajzokat nem őr­ zünk meg és nem küldünk vissza. 75.9817 N. m. Ny. St. Index: 25.925 �VÁLTOZÓ VALÓSÁGUNK A felelősség rétegei Az elvek és az elveket va ló ra v á ltó g y a k o rla t között m in d ig k ita p in th a tó a k az eltérés k is e b b -n a g y o b b hajszá lre p e d é se i. Szinte term észetes is ez, hiszen még a le g re á lis a b b helyzetfelm érésen a la p u ló elvek is a Jövőt „veszik c é lb a ", s e n n e k következtében m á r a m egvalósulás (m egvalósítás) első lépéseinek m egtételéhez az o p tim á lish o z közelítő fe lté te le k e t kérnek számon. M ivel pe d ig a fe lté te le k n e k ilyen eszményi e g y ü ttlé té t nem az é le t p ro d u k á lja , hanem m in d e n n a p i h a rc a in k k a l épp e n nekünk kell biztosítanunk, nem v é le tle n ü l is m é tlő d ö tt a XI. p á rtko n g re sz­ szus h a tá ro z a ta lk o tó v itá ja során, s z ilá rd u lt m in d e n n a p ja in k a t m e ghatározó a lapelvvé K á d á r elvtárs v ita zá ró beszédében, a „p o ­ litik á b a n egységes értelm ezést és következetes v é g re h a jtá s t!” igé­ nye, vagyis „a kongresszusi v itáb a n m e g fo g a lm a zo tt igény az, hogy p ártu n k kövesse fő p o litik ai irán y vo n a lá t, és a n n a k a la p já n foly­ tassa és fejlessze to váb b e d d ig i p o litik á já t, kiegészült egy másik, nagyon h atáro zo tt ig é n n ye l: a p o litik a egységes értelm ezésén ek, egységes és következetes v é g re h a jtá s á n a k követelm ényével.” M in d ig a k a d ta k ugyanis (s tú lz o tt optim izm us le n n e azt h in ­ nünk, hogy rövid időn b e lü l m egszűnnek létezni o lyanok), akik vé tlenül vagy tu d a to s a n v á lla lv a a ham is értelm ezés szószólóivá lettek, s olyanok is, a kik a helyes értelm ezés b irto k á b a n sem vá lta k a g y a ko rla tra vá ltó m unka aktív részeseivé. „A szocializm us é p í­ tésének új kérdései, a nem zetközi m u n kásm o zg alom , a kü lp o liti­ kai helyzet egyes p ro b lé m á i nyom án.. . n álu n k is tükröződik egyes személyek, csoportok távlatvesztése.” (Az M SZM P KB XI. kongresz­ szusi b e szá m o ló já b ó l.) A m in d e n n a p i m unka té v ú tja it te h á t csak úgy k e rü lh e tjü k el, ha m ár az első lépések m egtételével e g yid őb e n kollektív fe le lő sség e t v á lla lu n k a „tá vla tve szté s” le h e tő sé g e in e k m inim á lisra csökkentésében, a távlatvesztő nézetek visszanyesege­ tésében. Első lé p é skén t: az egységesen helyes értelm ezésre tö re ­ kedve. A TÁ VLATVESZTÉS SZÉLSŐ SÉG EI A félreértelm ezés egyik fo rm á ja k é n t a m e chanikus szem lélet­ tel tá rs u ló óvatos kétkedést ta rto m számon, am i (m e g le p ő e lle n t­ m o n d á s!) nem egyszer leplezi m a g á t fe lfe d e ző le lke sü ltsé g g e l. Az e csoporthoz ta rto zó k fo lya m a to s e lő re h a la d á s u n k a t önkényesen szakaszolják, a fo lya m a to ssá g o t szándékosan fig ye lm e n kívül fe ­ lejtve p o litik a i d o k u m e n tu m a in k b ó l e g y o ld a lú a n csupán az e se tle ­ ges korrekciókra, újszerű fe la d a tk ije lö lé s e k re összpontosítanak. A m in d e n n a p i következetes a p ró m u n k a h e lye tt fe lfe d e z ő k a m p á ­ nyokban é lik ki m agukat, s mivel a kétkedés és lekicsinylés á llá s ­ p o n tjá ró l ítélkeznek d o lg a in k fe le tt (p é ld á u l frá zisn a k könyvelik el, hogy tá rs a d a lm u n k közem berei m ind jo b b a n kite lje se d ő szemé­ lyiségként „n é zn e k tú l a m u n k a p a d o n ” ), kise b b ítik eredm ényeink m értékét, e lő re h a la d á s u n k fékjévé válnak. A félreértelm ezés m ásik m e g n yilvá n u lá si fo rm á ja az előzővel nagyrészt szem b e á llíth a tó olyan szem léleten a la p u l, am elynek képviselői a c é lja in k elérésekor (a d o ku m e n tu m o kb a n k ö rü lra jz o lt stra té g ia és ta k tik a jó v o ltá b ó l) m egvalósuló á lla p o to k a t és eszmé­ nyeket m ár to tá lis a n létező va ló s á g k é n t értelm ezik. E téveszm éből k iin d u lva aztán id e a liz á ljá k mai k ö z á lla p o ta in k a t, m e g h a m isítják fe jlő d é sü n k való helyzetét. Ezáltal p e d ig b a g a te lliz á ljá k te n n iv a ­ ló in ka t, te h á t nehezítik az e lő re h a la d á s t. A D E M O K R A T IZ M U S G Y A K O R L Á S A S O R Á N „A mi szocialista d em o krác iá n k a d em o k rá c ia szó e re d e ti é r­ telm é b e n a nagy tö bb ség u ra lm a , a n ép u ralm a és a köz é rd e ­ keit szo lg á lja . A szocialista d em o k rá c ia fejles ztésé b e n , a n n a k m in den fő te rü le té n — az á lla m i éle t, a tan ác si, a z üzem i és a szövetkezeti d em o krác ia fejles ztésé b e n — e g y a rá n t érzék elh e tő m értékb en e lő b b re ju to ttu n k. Az á lla m p o lg á ro k , a dolgozók m ind n ag yo b b szám b an és m értékb en szó lhatnak b e le közvetlenül is az országos p o litik a, a lak ó te rü le t, illetve az üzem , a szövetkezet ügyeinek e ld ö n té s é b e .” „A szocialista ép ítés e le n g e d h e te tle n kö­ vetelm énye, az egész dolg ozó n ép érd e ke , hogy a m unkásosztály vezető szerepe az elm ú lt idők ered m é n y eire a la p o zv a a tá rs a d a l­ mi éle t m in den te rü le té n to váb b erő s ö d jék p o litik a i súlya, szere­ pe to váb b n ö v ek ed jé k.” — á lla p ítja meg az M SZM P K özponti Bi­ zottsága XI. kongresszusi b eszám olója. A m in d e n n a p i g y a k o rla t ta n ú s á g a szerint á lta lá b a n n yilvá n ­ való, hogy az é le t m inden te rü le té n növekszik a d olgozók, a m u n ­ kások (képviseleti, részvételi, véle m é n ya lkotó, d ö n té si stb.) aránya, a k o rá b b in á l n a g yo b b szám ban és h a n g sú llya l ve tő d n e k fe l­ színre a m unkással, a n n a k m u n k á já v a l, életével, é le tm ó d já v a l, m űvelődésével, szabad id e jé ve l, közérzetével, közéletiségével k a p ­ csolatos kérdések. S c é lja in k szerinti, nemes szándék m unkál e b ­ ben a g y a k o rla tb a n . Ám a m egvalósítás, je le n le g i szakaszában, még nem kevés m e chanikus e le m e t is ta rta lm a z , s nem kevés h iá n yossá g g a l hív­ ja fel m a g á ra a fig y e lm e t a n a p i m unka. K ita p in th a tó ugyanis, hogy 1. a XI. kongresszus h a tá ro z a tá ­ nak vonatkozó (fe n te b b id é ze tt) passzusát előkészítő p o litik a i d o k u m e n tu m o k a t is nem kevesen kezelték puszta kin yila tko zá s­ ké n t; s m ert nem bíztak a d o lg ozó k, a m unkásság fe lké szü ltsé g é ­ ben, közéleti igényében, ko rlá to k közé szorították a szocialista d e m o krá cia egészséges fo ly a m a ta it; 2. a m echanikus értelm ezés h ib á já b a esve (m ert e g y e n lő s é g je le t te tte k a m unkásosztály, va­ la m in t a kiem elkedő, ille tve á tla g o s n á l g ye n g é b b szem élyiségje­ gyekkel rendelkező egyes m unkás közé) a fo rm a sá g o k útvesztői­ be ke rü lte k . IDEÁLIS-REÁLIS, E G Y E D I-T IP IK U S Nem a la p ta la n fe lte n n i a ké rd é st: m ié rt van, hogy a nem h iva ta los fo rm a sá g o k között, nem a jegyzőkönyv á rn yé ká b a n nyílt b á to rs á g g a l, jó z a n hozzáértéssel, term észetes g ö rd ü lé ke n ysé g g e l vélem ényt fo rm á ló m unkás — a k ib e n (m in t m ásokban is) benne él a term észetes igény, hogy a tá rs a d a lo m , a nem zet m inden g o n d ja -ö rö m e kapcsán dönthessen - a „p ó d iu m o n " oly sokszor h ih e te tle n ü l ta la jt veszt? K é tfa jta m ódon. Leértékeli m a g á t: azaz egyszeriben nem képes, nem h a jla n d ó m e g fo n to lá s a i h o riz o n tjá t üzeme, lakása fa la in tú lra növelni, körülbástyázza m a g á t a lehető le g kise b b ko lle ktívá k (b rig á d , c s a lá d ) p ro b lé m á iva l. (Erre még m a g y a rá z a to t látszik a d n i a közéleti felkészültség és p ó d iu m ru tin h iá n ya.) M e g le p ő b b a m ásik v é g le t: a ta la jve sztő felé rté ke lé s, a m i­ kor is va la m i nehezen m e g m a g ya rá zh a tó á tlé n ye g ü lé s fo lytá n m on­ d a n d ó ja olyan á lta lá n o s s á válik, olyan m értékben nélkü lö zi a h i­ va tkozást ö n m a g á ra és ko n kré t környezetére, hogy helye, szerepe, fe la d a ta szerint szinte té rb e n és id ő b e n e lh e lye zh e te tle n n é válik. (Itt ta lá n v a la m ifé le védekező-ködösítő „fe lk é s z íte tts é g e t" té te le z­ zünk fel?) Nem ó h a jto m itt ú jra m e le g íte n i az e lm ú lt évben S zekulity Péter írása kapcsán a „n y e lv i k is z o lg á lta to tts á g ró l” k iro b b a n t v i­ tá t. Nem, m ert m egítélésem szerint korántsem a „h á trá n y o s nyel­ vi fe lkészültségi á lla p o t" g o n d ja in k e lső d leges oka. Két (nem m ellőzhető) szem pont kívánkozik tu d n iillik ide, hogy helyes és szabad ú t n yíljon az „egységes értelm ezés, egységes és következetes v é g re h a jtá s ” e lő tt. Az egyik az, hogy a szo cia lista dem okratizm us kite lje síté sé ­ nek fo ly a m a tá b a n a d ö n tő szó a „term e lé sb en é le n já ró , a tá rs a ­ 3 �d alm i tevékenységben kiem elkedő és m e g fe le lő e n felkészü lt m un­ kások, fizik ai d o lg o zó k” jussa, azoké, a k ik m ár ma sem kis a rá n y ­ ban je le n va ló k. A m ásik az, hogy — e b b ő l következően — nem h a g y h a tju k figyelm en kívül „a dolgozók ta rta lm a s , közérthető tá ­ jé k o zta tá s á t, p o litik ai, szakm ai és á lta lá n o s m űveltségének á l­ la n d ó em elését.″ (Az MSZMP XI. kongresszusának h a tá ro z a tá b ó l.) M e rt csak így veszthet végérvényesen c s a tá t m ind a kételkedő le­ kicsinylés, m ind az o k ta la n id e a lizá lá s. A m ik egyazon fé lre é rté s következm ényei, mivel egy szu b je ktíven m e g íté lt osztály m ú ltb é li, vagy célul tű zö tt ra n g já t, helyét, á lta lá n o s ism e rte tő je g y e it vo­ n a tk o z ta tjá k egy reá lisa n , most és itt létező osztályra, ille tve az ahhoz ta rto zó egyes szem élyiségre. Így p e d ig m e g k re á ló d ik ” a fiktív O sztály, D olgozó, M unkás — e lfe d ve az é le tb e n i d iffe re n c iá lt­ s á g o t: a zt a tényt, hogy a tö m e g e k és osztályok a m űvelt és m ű­ veletlen, képzett és képzetlen, a ktív és passzív egyedek széles s k á lá já t fo g la ljá k m ag u kb a . A kik nem te h e tő k va la m e n n yie n a zo ­ nos m értékben típussá, hivatkozási vagy d ö n té si a la p p á . TÖBBEK K Ö ZT A SAJTÓ FELELŐSSÉGÉRŐL „T árs ad alm u n k olyan színvonalú és h atású id e o ló g ia i, k u ltu ­ rális és közm űvelődési tevékenységre ta rt igényt, am ely tu d a to ­ sa b b a n fo rm á lja az em berek szocialista g o n d o lko d á sá t, eszm evi­ lá g á t.” „T elje se b b é és eszm eileg m e g a la p o z o tta b b á kell ten n i a tá jé k o z ta tá s t.-." — szögezi le az M SZM P XI. kongresszusának h a ­ tá ro za ta , s így fo ly ta tja : „A sajtó, a rá d ió , a televízió jelen tős h a ta lm i eszközök, fontos id e o ló g ia i, p o litik ai szerepet tö lte n e k be A megértés felelősségéről S ikertelen k ísérlet lenne — hiszen alko­ tónkénti, m űvenkénti elemzéssel, törvé­ nyekhez kötve lenne szükséges — azt ke­ resni. hogyan realizálódik kortárs képző­ m űvészetünkben az elkötelezettség. S egyáltalán nem biztos, hogy általános é r­ vényű, mégis konkrét követelm ényeket, eszközöket, vagy m esterségbeli szintet tud­ n án k ezügyben a m űvekkel szem besíteni, b ár a feléjük irányuló, sugárzó hatás, a társadalm i érdeklődés, az aktuális-igény érzékelhető, sőt m a m ár egyre inkább te r­ mészetes, és holnaptól még m agától é rte ­ tődőbb lesz. M eglehet, hogy sok megoldás, am i képi igényességgel igyekszik elfogadtatni m a­ gát, az — b ár m a idegen kísérletként hat — holnap valam ely ipari form ában reali­ zálódva, hasznos, fogyasztásra alkalm as tárg y kísérője lesz. És igaz az is, hogy ami m a az aktuális napi politika szintjén agi­ tál, kielégíti az éppen soron levő társadal­ mi szükségletet, az később — a szükséglet kielégítése u tá n — elöregszik, elhalványul, m ivel nincsenek meg a m űalkotást jellem ­ ző kritérum ai. S mindezzel szemben gyak­ ran m egtörténik az is, hogy a m indentől tartózkodó mű, m ert be tud illeszkedni egy kozm opolita világáram latba — s a kritika sem m itm ondásába „belegondolja” a h ar­ m onikus belső feszítettség intellektuális ,,érté k eit” —, átm enetileg az élvonalba ke­ rül, m aradandóságot követel m agának. Mit teh etü n k a végletek ellen? F ogadjuk és jegyezzük meg a lényeget: a világnézeti m eghatározók m ellett az el­ kötelezettségnek állandó értékm érője a mi­ nőség — ezért közösségi értékké, a totali­ tást m utatóvá nőhet például a csendélet; de egy tiszta eszme, egy forradalm i tém a 4 a tá rs a d a lo m é le té b e n , eszm éink terjesztéséb en, a valóság fe ltá ­ rá s á b a n , ered m én yein k b e m u ta tá s á b a n . M u n k á ju k szakm ai, e lm é­ leti szín vo n alán ak em elésével, szocialista szellem ű nevelő és ízlés­ fo rm á ló tevékenységük ja v ítá s á v a l s zo lg á ljá k h a té k o n y a b b a n a p á rt p o litik á já n a k érvényesítését.” M a, a m ik o r egy nem e p illa n a tb a n keletkezett te n d e n c ia fe l­ erősödése fo ly tá n m ind n a g y o b b te re t és h a n g sú lyt kap tö m e g ­ közlési eszközeinkben is a h étkö zn ap i közéleti egyéniség hétköz­ n a p i é le té n e k be m u ta tá sa , n é lkü lö zh e te tle n a felelősség növelé­ se a va ló sá go sa n létező típus és tipikus feltérképezésében, m eg­ ítélésében és nyilvánosság elé m u ta tá sá b a n . N é lkü lö zh e te tle n a felelősség növelése h ib á in k és eredm ényeink, le m a ra d á s a in k és e lő re lé p é s e in k b e m u ta tá s á b a n . S m ert a n yo m ta to tt vagy rá d ió b ó l, te le vízió b ó l sugárzó szónak m isztikus ere je van, csak m in im á lis p ro g ra m u n k le h e t a va ló sá gh ű sé g . (H iszen ennek keretei között még igencsak — rá a d á s u l h a m is! — a p ró p é n zre cse ré lő d h e tn e k a nem esveretű elvek.) Több k e ll: a hozzáértő és felkészült m egköze­ lítéssel nyilvánosság elé tá rt, tá jé ko zta tó -b e fo lyá so ló , nem esítő­ fe jle sztő igazság. M e rt nem egyszer m o n d a tta fel velünk a leckét a történelem , hogy a va ló sá go n m it sem v á lto z ta t a csú fító -szépítő vélekedés — le g fe lje b b a te tő roskad meg fe jü n k fe le tt, ha a te rve t így vagy úgy csonkító elképzelések szerint é p íte ttü k a la tta a ta rtó p illé re ­ ket. m egjelenítése is lehet értéktelen illusztrá­ ció, bagatell m em oriter, ha a m egjelenítés m inősége alacsony. A felszabadulás óta politikai és k u ltu rá ­ lis célkitűzésünk, hogy a k u ltú ra értékeivel a tömegek m aguk jav ára rendezzék be az életet. Igyekeztünk-e feloldani az ellent­ m ondásokat? Vajon m indent m egtettünk-e a „berendezkedés” érdekében? Ezekben a kérdésekben rejtőzik az igazi, a korszerű elkötelezettség dilem m ája. M ert végtére is, mi az elkötelezettség? Ha a m űvész artisz­ tikus és társadalm i é rté k e t becsülő és be­ csülni tanító-értető m űvében kapcsolatot tu d terem teni a közösséggel, és a kapcso­ latb an résztvevők a m ű m ondandója által szinkronba tudnak k erülni a társadalm i célokkal, a re n d ért való felelősséggel, ak­ kor — az esztétikai élm ényben m agasabb szintre em elkedve — m ár valam ennyien elkötelezettek. Nyilvánvaló, a m űvész csak abban különbözik a közönségtől, hogy ké­ pileg tágabb látóhatárral, többet és telje­ sebbet lát m ásoknál. De nem m ást! Az al­ kotó sem élhet társadalm on kívül, és a jó művész közösségi kötődése tudatos: folyto­ nosan a társadalm i gondokra, öröm ökre reagál, m egdöbbentik a tragédiák, népe gondjához kötődik, azok gyökereit fejte­ geti; tovább ép íti a haladó társadalm i és nem zeti hagyom ányokat, a kultúrát. A mai közönség k o rtárs m űvészetünkben — a m últ értékké változtatott em lékezete m ellett — az élőt, a m ában tájék o ztató t és eligazítót keresi. A hozzáértés nehézségén kívül bonyolítja a művész, m ű és befogadó kapcsolatát a k ritik a által kialakított m ű­ zsargon, az esztétikai szóinfláció és -bürok­ rácia. Az elkötelezettség teh át m egnyilvá­ nul a művész alkotásaiban és eligazítón je­ len kell lennie a kritikában. A közm űvelő­ dés is m egkívánja — művésztől, m űtől és leginkább a k ritik átó l — a közönség tan í­ K assai-V ég h M iklós tását. M egtanítottuk-e a befogadókat, hogy sokrétű összetevőik vizsgálatával é r­ tékeljenek egy m űalkotást? Tudják, ér­ tik-e, am it a tartalom és an nak kibom lása — a form a, szín, szerkezet, a részletek és egész összhangja — jelent? És hozzásegí­ tettü k -e a közönséget, hogy az esztétikai érték érzelm i alapon is a személyes véle­ m ényalkotás igazságához segítse? Az alkotóm űvész sosem m ondhat le a m egértetés felelősségéről, m ert a lényeg a közlendőben és a kifejezendőben van, s ez a mai, az új kifejezéseket kereső m űvészet­ ben hitvallás is kell legyen. (E rre az erő­ feszítést nem igénylő n aturalisztikus áb rá­ zolás és a bonyolultabb-elvontabb m egjele­ nítési mód is eg y arán t n y ú jt bőségesen pél­ dát.) K épzőm űvészetünk jelenkori szaka­ szában — talán az élet bonyolultságából adódóan — az elvontabb, jelképesebb érte l­ m ű „szókincsgyarapodás” folyam atát él­ jük. De m egvan a veszély, hogy m ondani­ való híján, vagy a form aalkotó képesség hiányában könnyen „m űvésszé” válnak di­ lettánsok. Nemegyszer tám ogatásra is ta­ lálnak a sznobok, kultúraködösítők körei­ ben — zav art keltve az egészséges, felelő­ sen igaz m űvészetet terem tők és élvezők táborának ítéletalkotásában. A m űalkotás valójában akkor születik meg, am ikor elju t közönségéhez és ott to­ vábbgondolkodásra — mi több: cselekvés­ re — kényszerít. G uttuso, Siqueiros, C alabria — és tovább sorolhatnánk — m űvészetét é rtik hazájuk­ ban a töm egek, m ivel a szocialista jelképrendszerek ism ert elem einek használata egyértelm űen forradalm i elkötelezettséget jelent, s mindez m egegyezik a töm egek for­ radalm i céljaival is. Itthoni tap asztalat vi­ szont, hogy m ég szakm abeliek is akad­ tak, akik G uttuso budapesti kiállításán fa­ �nyalogva fogadták a m ondandó „sarló-ka­ lapácsos zászló, vörös csillag, felvonuló m unkások” képi m egfogalm azásáért, m ondván: konszolidált állapotunkban ez m ár nem sikk! Hangsúlyos figyelm eztetés ez! Figyelm eztetés, hiszen a rra utal, hogy olykor a kelleténél több megbecsülést kap honi m űvészetünkben a politikam entesség, az esztétikai széplelkűség. Ezzel szemben viszont az erőteljes, forradalm ian elkötele­ zett alapállás kom form izm usnak h at egye­ sek szem ében! E zért az „érdekesség” esz­ tétik ai kategóriává válik, a polgári sem m it­ m ondást a „m űvészettörténész” europeer világszínvonalként m u tatja be. Ugyancsak gond, hogy az elvontabb m űvel kontaktust keresők értelm i, érzelm i problém áin így segít a k ritik u s: „funkciója kettős: in tel­ lektuális-felszabadító, ú jra értékelésre késztető-, és szenzuális szépség és harm ó­ nia élm ényt kelt a sajátos vizuális közlés­ rendszer ú t j á n . . . ”, és így tovább! (Ennek az állítólag értékelve m agyarázó szövegnek m egértése, befogadása nagyobb próbatétel, m int az írás tárgyául választott m ű elfoga­ dása.) De félreértés ne essék: am ikor az időszerű osztályszem pontú elkötelezettség jelenlétét igénylem a m űvészetben, távol­ ról sem valam iféle kincstári közgondolko­ dásra serkentek. Csupán arról van szó, hogy am ikor ma a m űvészetnek szószéke lehet m inden kiállítóterem , kultúrotthon vagy üzem, a k k o r az elkötelezettség a m ű­ vek m egalkotása m ellett a kapcsolatot te­ rem tők-m agyarázók-irányítók felelősségét is jelenti. S jelenti a közm űveltség növeke­ désének szükségét. A néphatalom ban közm űvelődésünk egyre nagyobb kaput nyit és lehetőséget terem t a képzőművész, a képzőm űvészet szám ára, de b en y ú jtja a számlát is: m ivel járu ln ak hozzá a tám oga­ tottak a töm egek k u ltú ráján a k gazdagodá­ sához. szellem ének em elkedéséhez? C zinke F eren c Emlékművek, történelmi emlékszobrok A köztéri szobrászat ma vitatém a — s nem elvont, tárg y nélküli. Egy-egy, rend­ szerint új köztéri szobrunk körül parázsla­ nak fel pro és k o n tra az érvek. Nógrád és m egyeszékhelyünk szobrai jobbára pozi­ tív példaként kerülnek em lítésre a tv-ben, sajtóban egyaránt, m indez azonban nem jelenti azt, m intha e viták egyik lényegi kérdése — a közvélem ény viszonya az újabban közterekre k e rü lt alkotásokhoz — itt egyértelm űen m egválaszolható lenne, m int az ország bárm ely más részén. Itt, és m ost a köztéri alkotásaink közül kizárólag a — Lyka K ároly szép kifejezésével élve — „történelm i em lékszobrászat” körébe ta r­ tozó m űvekkel kívánok foglalkozni. A vi­ ták is, a közérdeklődés is ezt kísérte meg­ különböztetett figyelemm el, s felállításra is túlnyom órészt ilyen m űvek kerültek me­ gyénkben is. (Hogy m ennyire szükség len­ ne m ásm ilyenekre is, az m ás kérdés.) A té­ m ával kapcsolatban őrzök k ét élm ényt: egy szem élyeset (gyerm ekkorit), és egy ol­ vasm ányélm ényt. Az utóbbiról essék szó előbb, m ert ennek hatására értettem meg az elsőt. M arx és Engels „gipszben” Páciusz bácsi, D éry Felelet című re­ gényének m unkása meséli az apjáról: „ . . . am ikor meghallotta, hogy m ájus else­ jére felállítják M arxnak és Engelsnek a szobrát, nem lehetett bírni vele. Felkelt a betegágyból, s elvánszorgott az A pponyi térre. (. . . ) M egállt a szobrok előtt, levette kalapját, s csak állt, állt, alig lehetett ha­ zacsalogatni. Á llt az öreg, levett kalappal a gyönyörű, fehér gipszszobrok előtt, s a sze­ m ét törölgette. Hát m égsem éltem hiába, mondta, a proletariátusnak már van hazá­ ja.” M ikor volt ez? „A kom m ünben, tizen­ kilencben, azt ki lehet találni.” — hangzott a regénybeli válasz a harm incas években. Mi azonban a lényeget illetően azt is m ondhattuk volna: 1945-ben. Az idézet jel­ lemző ereje ugyanis szám unkra ebben a válaszban van. M ert fe ltárja bizonyos kor­ szakok történelm i em lékszobor-állítási szem pontjait és a közönség viszonyulás­ rendszerét. (Az esztétikai m egértés szem ­ pontjából term észetesen ki kell várnunk azt az esetet, am ikor valaki az adott tö rté­ nelm i ford u lattal ellenségesen áll szem ­ ben.) M int az 1919-es M arx—Engels szoborral történt, m inden történelm i emlékszobor esetében a szobrot állító kor viszonya fe­ jeződik ki egy bizonyos személyiséghez (személyiségekhez), történelm i eseményhez (eseményekhez) és legfőképpen egy eszmé­ hez. Az esem ények folytatójának, vagy a személyiségek, s m indenekelőtt egy eszme örökösének ta rtja m agát a kor. Ezért m in­ den ilyen em lékszobor egyszersm ind renre­ zentáció is, am elynek felállítását politikai szem pontok vezetik. A politika legfőbb cél­ kitűzése pedig a töm eghatás. Eléréséhez közérthetőnek ta rto tt stílust, hagyom á­ nyosnak vélt plasztikai nyelvet igényel a m űvészektől. Ebből fakadóan a művészi, az esztétikai elem gyakorta h áttérb e szorul. Legjobb esetben n aturális m unkák szület­ nek. innen azonban m ár egy k u rta lépés a sem atizm us (példákat lehetne sorolni az ötvenes évek elejéről). És nem is m indig a m egrendelők önkénye m iatt. M ert a meg­ bízatást m egvalósító szobrász művészi am ­ bícióval, a művésziség tudatával alkotja m űvét. A közönség viszonyulása m indehhez sa­ játos. Az esem ények forrpontján m aga is saját rem ényeinek m egtestesülését, önnön harcának eredm ényességét tiszteli meg az emlékszoborban, m int ahogy D éry öreg m unkása. Nem a m űvésziesség a fontos, nem a m egform álás m ilyensége, hanem a m egform álás ténye, m aga a szobor léte. Nincs kit elm arasztalnunk. Nem kétséges, hogy a Tanácsköztársaság győzelmével az ideiglenes gipszet tartós, nem es anyagból készült, esztétikailag is m agas szintű alkotás v álto tta fel. A gipsz m intha jelezné a napi politikai szükségle­ tet, és egyúttal m intha a rra is utalna, hogy a véglegesnek m ásm ilyennek kell lennie. Csakhogy köztéri szobrászatunk a sem a­ tizm us korszakában m intha éppen ezt fe­ lejtette volna el: am it a Tanácsköztársaság ideiglenesnek szánt, ekkor gipsz helyett m aradandó anyagokból alkották. A hatás­ m echanizm us m ost is ugyanaz, m in t az előbb vázolt. A korszakm eghatározó tö rté­ nelm i esem ényt követően a hivatalos poli­ tika, a m űvészet és a töm egek eggyéforr­ nak valam iféle stíldem okratizm usban. Az időben való távolodás azonban (és különö­ sen az adott k o r napi problém ái) elhalvá­ nyítják a m űalkotást létreh ív ó napi politi­ kai szem pontot (anélkül, hogy a történ elm i cezúra jelentőségét csökkentenék; sőt!). A szocializmus ö n k ritik ája eg y ú ttal felszá­ m olja a m űalkotás a u rá já t a társadalom aurájával helyettesítő k o rt is. Lejátszódik az em lékszobor kiüresedése. Az ak tu alitás m últával, esztétikai kohézió h íján elveszti töm eghatását is. P usztán em lékhellyé v á­ lik. Koszorúzás, társadalm i ünnepek stb. színhelyévé, am elyeknél tartalm atlan ság a m iatt még zavaró is lehet. Éppen a m eg­ változott társadalom m iatt, am ely m ár nem téveszti össze önm agát a m űalkotás­ sal. A folyam at tragikum a különösen élesen dom borodik ki, ha figyelem be vesszük, hogy a valóságos történelem ben éppen az ellenkezője játszódik le. A történelm i cezú­ ra jelentősége — am in t e rre m ár u taltu n k —, időben tőle távolodva egyre nyilván­ valóbbá válik, az általa m egindított folya­ m atok kibontakozásával a valóság egyre inkább gazdagszik. Míg az em lékszobor a napi érdekeltségű m egközelítés m iatt egy­ re inkább elszegényedik. Ezért tűnik m a sok, a szocializmus első évtizedeiben állíto tt köztéri szobrunk a m ai ízlés szám ára elégtelennek. Vagy leg­ alábbis a közönség egy része szám ára nem kielégítőnek. 5 �Fontos m egtennünk ezt a különbségté­ telt. Az ízlés m akacsabb, m int a h ogy gon­ dolnánk: am it m a társadalm i m éretekben bírálunk, sőt ellenzünk, és nem tám ogatjuk a sem atizm us álrealizm usa m iatt, kifejezet­ ten előnyben részesülhet a tömegízlés ré ­ széről. Term észetesen általános vizuális el­ m aradottságról van szó. (Ezen — az okta­ táson és m ég a valóban láto tt m űvek mo­ tivációs jelentőségén is túltéve —, leg­ inkább a töm egkom m unikáció változta­ tott.) A tény leszögezése önm agában nem elég. M inden vizuális kultúrához vizuális élm ény szükséges. Ami a plasztikai, szob­ rászati közízlést illeti: közönségünk a szá­ zadforduló tájékától neobarokkos álpátosz­ hoz, hibátlan zsinórozású, korlátolt realiz­ m ushoz lett szoktatva. Az első világháború u tán pedig falvainkban és városainkban eg y arán t százával állították a b o rjú ját könnyedén v ívő szuronyos-puskás, nagy­ bajúszú katonákat. „A kiknek” ugyan a H orthy-rendszer nacionalista politikáját k ellett volna éb ren tartan i, mégis (sajátos módon) szándéktalan tiltakozássá, m em en­ tókká váltak. K ultikus szerepet töltöttek be, különösen falun. H alottak napján a hozzátartozók égették a talapzaton a túlvi­ lágra világító gyertyáikat. (Ez lenne a gye­ rekkori emlék.) Nem a szobor m int látvány volt fontos, hanem létezésük, ami lehetősé­ get adott a gyertyaégetésre, azok em léke­ zetére is, akik ki tudja, hol kerültek föld alá. Bonyolult összetevőknek köszönhető te­ h á t — am elyek közé az általam jelzettek, m in t lényegesek tarto znak —, hogy a 60-as években m inden érdem esebb köztéri alko­ tást kisebbfajta botrány fogadott. Még a r­ ra is akadt példa, hogy a helyi vezetés a szakm ai közvélem ény országos felhördü­ lése ellenére visszautasította a felállításra javasolt m űvet. Különböző, legfőképpen középiskolás diákokkal fo ly tato tt beszélgetésekből szin­ te úgy tűnik, az ízlés heterogenitása m iatt ma nem is lehet köztéri szobrot állítani. Különösen veszélyes éppen politikai em ­ lékszobrot. Ha ugyanis az eddigiekben azt sugalltuk, hogy az esztétikai mércével m ért, rossz politikai szobor á rt m inden po­ zitív történelm i eszménynek, illetve a napi politikának (amely kapcsolatát reprezen­ tálja a felállítással és a szobor körüli poli­ tikai m egm ozdulásokkal, ünnepségekkel), akkor ennek a m egfordításával m egoldat­ lan feladványhoz jutunk. Ha ugyanis esz­ tétikai m ércével m ért jó szobrot állítunk fel, akkor a széles töm egek ízlésével talál­ ju k m agunkat szemben. A körültekintően m egvalósult politikai szándékot rögtön el­ fedi a közízlésbotrány. Az em lített beszélgetések azonban m in­ dig m egm utatták a megoldás irányát is. Á ltalában első helyre k e rü lt a megszokás (művészetpszichológia által is igazolt) je­ lensége, am elyre nem csupán az idősebb generációknak, hanem a fiataloknak is szükségük van. Sokan hangsúlyozták a m egértés, a m a­ gyarázás szerepét — iskolában, közm űvelő­ dés által stb. (Ezért lenne jó például, ha egy-egy városnéző séta során egy-egy isko­ lai osztály nem csak sznob csodálattal ven­ né körül a salgótarjáni R adnóti-szobrot, hanem az olyan term észetességgel lenne elemzés tárgya, m int ak á r egy R adnótivers.) Ezek a vélem ények nem csak arra hívják fel a figyelm et, hogy a plasztikai m űveltség tanítása és terjesztése elégtelen, hanem a köztéri szobrok elhelyezésének előkészítetlenségére is. Élénken emlékszem az egri Lenin-szobor felállításának előzmé­ nyeire, M akrisz Agam em non és a város la­ kóinak párbeszédére. Ilyen és ehhez ha­ sonló tevékenység eredm énye lehet, h ogy a m áról holnapra köztérre kerülő szobrot az értő elfogadás, vagy am i nem kevésbé fon­ tos, az értő elutasítás légköre veszi körül. Á ltalában: nem kell félni a botrányszagú ízlésvitáktól. Ahol ugyanis az esztétikai szem pontokat h áttérb e szorítják az ízlés m egnyilvánulásai, ott előbb-utóbb fény de­ rü l az adott történelm i esemény, vagy sze­ m élyiség korszerűtlen értelm ezésére is. A jó szobor ellen em elt ízlésbeli, form ai ki­ fogások ugyanis végső soron a szobor lé­ nyege ellen em elt kifogások, s az ízlés mö­ gül történelem szem lélet bukkan elő (Szán­ tó Kovács János szobra, ceglédi Dózsa-szo­ bor stb.). Ily m ódon ezek a viták nagyon is hasznunkra vannak, m ert a tisztulást ered­ m ényezhetik. Példák Az eddigieket érdem es megyei példákon is megvizsgálni. V álasszunk ki két 1919-es és két felszabadulási em lékszobrot. Először vegyük szem ügyre Szöllősi Enikő B alassagyarm aton és Tar István Salgótar­ jánban felállított tanácsköztársasági em ­ lékm űvét. Ami az első pillantásra nyilván­ valóvá válik, az a két közelítés alapvető különbsége. Taré harsogóan győzedelmes, lábszártekercses, puskás katona, Szőllősié elbukásában torokszorongatóan tragikus zászlótartó. B ár ötlete egyiknek sem túl eredeti, a megközelítési m ódban benne rej­ lik művészi rangsorolásuk is. T ar Istvánét érezzük a sem atikusabbnak, túlzott h ar­ sánysága m iatt, Szőllősi szobrának tragi­ kum a viszont m egejti a nézőt személyesebb 6 m egfogalm azásával. Tar István szándéka erősen leegyszerűsítve nyilván az lehetett, hogy 1919. célkitűzései a m ával tö retlen ü l folytatódtak — am i történelm ileg igaz is. De művészileg azt eredm ényezi, hogy az alkotó a m át vetíti vissza 1919-be, s a ma eredm ényei azonosak lesznek a Kom m ün hősiességével. A történelm i esemény és az ügy azonosítását figyelhetjük így meg. Ezért tá n to rí thatatlan T ar k atonája, am ely így viszont m ár nem is katona, hanem m a­ ga a győztes proletárforradalom allegóriá­ ja. A történelm i konkrétság hiányán túl a szoborból a személyesség is hiányzik: az ügy elborít m inden em beri konkrétságot. Szőllősi Enikő viszont nem téveszti össze a m át a történelem m el. Ezt nem egysze­ rűen az elbukó alakokkal teszi érzékletessé, hanem az általános szemléleti form án be­ lül drám ai szerkezetet alakít ki a végtagok és a törzs, valam int a zászlórúd és a zászló form arendjében. A plasztikai élm ényt kü­ lönösen elm élyíti a fig u ráb a beható tér. A m egform álás artisztikum a a m űalkotás és a befogadás „itt és m ost”-ján ak különbsége m iatt nyer valódi életet. A szobor „itt és mos t ”-ja 1919. A befogadásé az eredm é­ nyeivel napról n apra bizonyító szocialista M agyarországé. Ebből a különbségből adó­ dik az em lékszobor és a néző idejének fe­ szültsége, ennek h atására képződik tiszte­ letünk 1919 hősei iránt. Itt is jelen van az ügy, de személyes m egrendülésünkben m ár az ügyért áldozatot vállaló én sorsát éljü k meg. (Mindezzel nem azt ak a rju k m ondani, hogy az elbukottat, de történelm ileg előre­ m u tató t csak bukásában leh et hűségesen ábrázolni. Úgy véljük, nem kerethüségről, hanem belső hitelességről írtu n k az eddi­ giekben.) Som ogyi József Felszabadulási em lék­ m ű ve és Csaba László S zo vjet hősi em lék­ m ű ve a rra példa, hogy a pátosz is lehet tartalm as és alk alm an k én t a m odernség látszatra jobb a sem atizm usnál. S algótarján városszerkezeti szem pontból leghangsúlyozottabb po n tján áll Som ogyi szobra. Az elhelyezés önm agában is m eg­ növeli jelentőségét. A kompozíción érződik, hogy a betöltendő szerep tudatos figyelem bevételével készítette alkotója. Átlagos szem m agasságnál nem m agasabb talapza­ ton em elkedik ki a nagy form átum ú tér­ ből. M értéktartása is hozzájárul ahhoz, hogy a té r dem okratikus jellegét fokozza, ugyanakkor a tér és a betonépületek em ­ beri léptékét is erősíti (vagy talán m egad­ ja?). A különböző nézőpontokból, ahogy a vasbetonra rávetü l a két em beri alak, ön­ kéntelenül is Le C orbusier m odulár-figurá­ já ra gondolunk. Tekergő, döglődő sárk án y ­ kígyóra m erészen felállított női alakok, ki­ tá rt karok és röpülő galam bok jelenítik meg a tém át, s rögtön az anyag lehetősé­ geinek kiaknázásáról beszélnek. A sá r­ kánykígyó figurájával a m agyar szobrá­ szat kezdeteihez, és egyúttal ősi, a m ai kö­ zönség szám ára is egyértelm ű, de plaszti­ kailag nem szokványos jelképhez nyúl vissza Somogyi. (A m ad arak szokvá­ nyosabbak, de kom pozicionális szer­ vességükkel term észetesnek tűnnek.) A kompozíció a mozgásos elem ek ellenére is statik u s benyom ást kelt, az erővonalak szabad kifutásában nyugodtságot érzünk. Ebben az általános kiegyensúlyozottságban „fogalm azódik m eg” az em beri figurák h á­ lája. Jelenvalónak érezzük a pátoszt is. A �történelm i p illan at pátosza azonban az utó­ kor által n y ert m egfogalm azást. Ezért a frissen felszabadultak elemi erejű érzelem ­ nyilvánításánál lényegesebb szerepet kap­ nak a békében eltöltött évek érett érzel­ mei, am elyek a pillanat súlyát m ár egy m egtett korszakon m érik le. Csaba László valam i nem szokványosat akart, véljük, am iből jelentés és tartalom nélküli lett. ö tá g ú csillagot v etít ki térbe. vasbetonból. A csillag ettő l nem válik szob­ rászati tartalm ak hordozójává. Sőt, az sem tűnik fel, hogy csillagról v an szó. Az épít­ m ény betonidom ok m ondanivaló nélküli rendje m arad. Csaba László azonban nem szobrász, hanem építész. R áadásul a terv is, de a kivitelezés is hordozza a m onum enta­ litás igényét. Ez azonban, azt hiszem, jóin­ d u latú m entség m arad. A tény az em lékm ű — az arányok és az elhelyezés esetlegessé­ geivel. Az amatőr színjátszás házatáján Hallomásból tudom (azok mesélik, akiknek élete, s így kulturális élményei is hosszú távon kötődnek Salgótarjánhoz), hogy évtizedeken át dicsekedett ez a város az acélgyár patroná­ lásával működő amatőr színjátszó együttessel. A Petőfiről elnevezett csoport híre túljutott a megye határain, s a hivatalos elismerések so­ rán túl minősítette működésüket az előadásai­ kon mindig nagy számban jelen levő közönség is. A Petőfi-színjátszók egykor Salgótarján színházát jelentették. Mára az együttesnek szinte csak dicső múltja maradt: jelene gondokkal, megoldha­ tatlannak tűnő problémákkal terhes. Egyedi jelenség vagy tendencia vajon az amatőr, a munkásszínjátszás iránti aktív köz­ reműködő érdeklődés és tevékenységük szín­ vonalának megcsappanása ? H. F. — M ilyen jelentőséget — m űvészeti alkotó és alakító, közös­ ségformáló szerepet — tulajdoníthatunk ma az am atőr színját­ szó mozgalom nak? N em jelent-e gondot az együttesek közötti je­ lentős színvonalbeli eltérés? DEBRECZENI TIBOR, a Népművelési Intézet osztályvezetője: — Az am atőr színjátszó mozgalomról beszélni nehéz és köny­ nyű egyszerre. Nehéz, m ert apróbb gondok m indig akadnak, könnyű, m ert a célokat, m ódszereket m egfogalm azták, a szakirodalom ban ezek olvashatók, és az is nyilvánvaló, hogy a moz­ galom ra szüksége van a társadalom nak, hiszen éppen az olyan típusú alkotó em ber kim unkálásában vállal részt, m elyre a szo­ cializmus építésének jelen szakaszában egyre inkább szükség van. K önnyen belátható, hogy m inden ilyenféle em berform áló tevé­ kenységet tám ogatni kell. Tulajdonképpen a közösségi em ber ki­ m unkálásáról v an szó. B izonyított tény, hogy m inden (jó) am a­ tőr együttes közösséggé válik, s ez a közösség a m űvészet köze­ gében jön létre, alkotó, terem tő m unka közben. Az sem elhanyagolható tény, am it a tém ával foglalkozó term é­ szettudósok em eltek ki, hogy tudniillik ez a tevékenység egyfe­ lől g átat vet az elidegenedésnek, m érsékli a technizálódó szakbar­ bárságot, m ásrészt általa a személyiség harm onikusabbá válik. Tulajdonképpen teh át ez jelenti az am atőr m űvészetek első fu n k ­ cióját: a belső nevelés, személyiségfejlesztés. Nem kevésbé fontos funkció, hogy — m ost ne vizsgáljuk a m egvalósítási szintet — érték et hoznak létre. S végül a harm a­ dik lényeges kom ponens a közvetítés: azaz hogy ezek a csopor­ tok m ásokat — közösséget — is bevonhatnak a „m unkába.” Persze ezek az összetevők rétegződve valósulnak meg. Az „él­ boly”-hoz tartozó csoportok m indhárom követelm énynek eleget tesznek, a „derékhad” többnyire az első kettőnek, s végül nem szabad elfeledkezni a h arm adik rétegről, az „örök kezdők”-ről, azokról a csoportokról, m elyek 1—2 évi m űködés u tán feloszla­ nak. Még az ő létüknek is van értelm e, m ert noha a közvetítés szintje gyenge, a belső önnevelő m unka m egtörténik, s bizonyos fokú alkotásról is beszélhetünk esetükben. Éppen ezért nem ér­ dektelen szólni arról a gyakorlatról, hogy a megyei szervek, in­ tézm ények a nem elég m agas szinten produkáló csoportokról ál­ talában leveszik a kezüket, holott a nem élvonalbeli együttesek is m eghozzák az önm űvelő közösségform álódás hasznát. Hogy eltolódik-e az am atőr színjátszás a játék fe lé ? ... Nem hi­ szem. Sok a tanár-rendező, s éppen ezért az oratórikus form a Most lehetne m egem líteni, hogy Varga Im re Város című kompozíciója m ennyivel sikeresebben közelíti meg a m odernség és em lékszobor közös nevezőre hozását. Ez azonban m ár kívül esik k ísérletünk tá r­ gyán. Egyébként is a V árost „csak” elhe­ lyezték, több értetlen k itagadásban része­ sült, m int értő elutasításban. És hányan vannak a sznobokon kívül és ellenére, akik el is m erik fogadni? Ugyancsak értőn. Pál József dom inál még mindig, hiszen ez nem kíván já té k k u ltú rá t; ezen kívül perm anensen jelentkeznek olyan igények (évfordulókra, ünnepekre való készülés), m elyeknek talán leginkább ez az elő­ adásform a felel meg. — Mi a vélem énye az amatőr színjátszó m ozgalm on belül a m unkásszínjátszás helyéről, minőségéről, lehetőségeiről? ÉLESS BÉLA, a Népművelési Intézet m un k atársa: — H át igen. . . valóban korunk egyik legizgalm asabb problé­ m ája a m unkásszínjátszás. Maga a m eghatározás is, a fogalom pontos körülhatárolása is napjaink egyik közm űvelődési v itaté­ m ája. A legkorszerűbb felfogás úgy értelm ezi a m unkásszínját­ szást, m int azoknak az együtteseknek összességét, m elyek a te r­ m előkollektívákkal, a m unkások érdekképviseleti szerveivel szo­ ros kapcsolatban, azok elvi-ideológiai irányításával m űködnek, összetételükben legalább ötven százalékig m unkások, m űsorpoli­ tikájukban m eghatározó a m unkásosztály társadalm i-történelm i szerepének, m indennapi problém áinak bem utatása, a m unkások m űvelődésének segítése. E bonyolult m egfogalm azás azt is érezteti, hogy M agyarorszá­ gon nem egy kifejezetten erre a célra létrehozott szervezet fog­ lalkozik m unkásszínjátszással, hanem — ahogyan közm űvelődé­ sünk egésze is több szektorú — több társadalm i szerv, elsősorban a SZOT. A szakszervezet által fe n n ta rto tt kb. 400 csoport m ellett az ipari szövetkezetek kb. 60, a tanácsok kb. 200, a szakm unkáskép­ ző intézetek m integy 50 csoportot m űködtetnek. Az adatok szerint tehát hazánkban körülbelül 1700 m unkásszínjátszó közösség dol­ gozik. Hogy m it játszanak ezek az együttesek? A többség m a m ég — lem aradva a mozgalom élvonalától — színm űveket (realista já ­ tékstílusban), jeleneteket, koncertszerű összeállításokat és orató­ rikus lírai és epikus m űsorokat. Legjobb m unkásszínjátszó együtteseink (a B udapesti Csili Sós Im re Színpada, a K aposvári Fonóm unkás Kisszínpad, a T atab á­ nyai Bányász Színpad stb.) példam utatása nyom án új színeket nyer és egyre gazdagodik a pódium játékok bem utatása. A pó­ dium i jelzéses színjátékform a felel m eg leginkább a m unkásszín­ játszás korszerű követelm ényeinek: az üzemi vagy lakóterületi klubokban, m unkásszállásokon, s az épületeken kívül — p ark ­ ban, játszótéren, szórakozóhelyeken — a jelzéses játék különféle form ái alkalm azhatók leginkább. A korszerű játékform ák térhódítása jelenleg zajló, örvendetes folyam at. Örvendetes, m ert lehetővé teszi, hogy az együttesek konkrétan kapcsolódjanak a m unkásközösségek m űvészeti ism e­ reteinek bővítéséhez, s nem utolsósorban igényes m ódon vegye­ nek részt e közösségek szórakoztatásában. — M ilyennek ítéli a m unkásszínjátszás jelenét és jö vő jét egy „fiatal m unkásszínpad” rendező-vezetője? SZÓDA SÁNDOR, a tatabányai KOMÉP Színpad rendezője: — Színpadom, a KOMÉP Színpad fe n n tartó ja a K om árom me­ gyei Á llam i Építőipari Vállalat. A csoport 1974. m ájus 1-én ala­ k u lt: a dátum teljesen véletlen, m i m égis kicsit jelképesnek érez­ zük. M unkásszínjátszást ak aru n k csinálni, a m unkások m űvelő­ dését szolgálni. A csoport tagjai az elm últ években végeztek a 314. sz. Ipari Szakm unkásképző Intézetben. Nem véletlenül hangsúlyozom m indezt, hanem azért, m ert m eg­ győződésem, hogy az iparitanuló-intézetekben, ahol a jövő szak­ m unkásait nevelik, kellene többet törődni az am atő r színjátszás­ 7 �sal és általáb an az am atőr m űvészeti mozgalom m al — ott m eg­ alapozni a m unkásm űvelődést. (Szerencsére egyre több ilyen is­ kolatípusban folyik m ár hasonló tevékenység.) Az am atőr m unka k étirán y ú haszna (produkcióival a közönség m űvelődési igényét elégíti ki, fejleszti, növeli; ugyanakkor a m indennapi m unka so­ rá n a tagok önm űvelése is m agasabb szintre em elkedik) itt egy­ értelm űen a jövő m unkásosztályáé. Lehet, hogy a dolgok vélet­ len egybeeséséről van csak szó, de azt hiszem, ezzel nem m agya­ rázható az a tény, hogy színpadom 13 tagjából (9 fiú, 4 lány) m ind a 9 fiú fizikai m unkás, szakm unkás vagy szakm unkásta­ nuló; „lányaim ” között is van egy szakm unkás, a m ásik 3 é re tt­ ségizett alkalm azott, s a 9 szakm unkás fiúból egy m ár megsze­ rezte az érettségit, 6 pedig m ost já r középiskolába. Mondom, igaz, hogy eleve az ilyesfajta „szellemi tevékenység” irán t érdeklődő fiatalok találják meg az u tat az am atőr mozgalomhoz, de kissé büszkén vallom, talán a csoport is hozzásegítette őket az igények felébresztéséhez, vagy tudatosulásához. P ró b arendünket is az iskolai m unkához igazítottuk, s m ert a többség hétfőn, szerdán, pénteken já r esti középiskolába, hát kedd, csütörtök, szom bat a próbanapunk. C sütörtökön néhány is­ kolás, illetve nyelvet tanuló gyerek m iatt csak este 8 órakor tu ­ dunk kezdeni, a késői próbákon mégis szinte teljes a létszám, hiányzás csak igen indokolt esetben fordul elő; pedig van, aki két m űszakban dolgozik. Egy jellemző példa a színjátszás vonzóerejére. Három olyan gyerek van a csoportom ban m a is, akik az 1970-ben alakult Ipari­ tanuló csoportnak is tagjai voltak. Az egyikük egy évig „színját­ szott”, aztán közben leérettségizett, s az idén, am ikor az Építőipa­ ri V állalat lett a gazdánk — ő ott dolgozik —, ú jra jelentkezett. Most katona, a csoport tagjai leveleznek vele, katonaesküjére is elutaztak néhányan. Az Építőipari Vállalat jó gazda: megfelelő Így is közügy A gyermek születése előtti élet kérdései a boldog, izgatott várakozás találgatásai. Vajon milyen lesz? Kinek a vonásait örökli? Me­ rem-e majd a kezembe fogni? Amolyan köny­ nyű sóhajok ezek. Választ nem várók, gond­ talanok, felhőtlenek. S ha megszületett, léte követelő, ellátást, gondoskodást igénylő. És újabb kérdések jön­ nek. De az új kérdőjeleket már nem az idil­ likus tervezgetés írja. Földönjáró gondok jut­ nak most már a szülők osztályrészéül. Nagyon is reálisak, nagyon is köznapiak, s válasz nél­ kül nagyon is kielégítetlenek. 1. — Írjátok már meg egyszer azt is, hogy a kereskedelem, illetve az ipar (nem tudni, hogy mikor melyik a ludas, mert egymás közti lab­ dázgatásukból ez derül ki legkevésbé), gyak­ ran miért nem tartja kötelességének a népe­ sedéspolitika megvalósításának segítését! — Egyik ismerősöm noszogatott így, s azonnal sorolta is, mi az, ami éppen nem kapható, vagy ami kapható ugyan, de eséllyel indul­ hatna a „Mama Bosszúsága” címért folyó moz­ galomban. A kapható — nem kapható kérdés valóban „megér egy misét”. — Igazi kálváriát jártam a rácsos gyermek­ ágy után — első gyermekét nevelő fiatalasz­ szony mondja a panaszt, immár megkönnyeb­ bülten, de még mindig az emlék ébresztette keserűséggel. — Hónapokon át kerestem az üzletekben, nem akartam elhinni, hogy tény­ leg nincs. Ha megláttak, már messziről inte­ gettek az eladók: ne járjak hiába a nagy ha­ sammal. Amikor már nagyon szorított az idő, írtam anyámnak, próbáljon keríteni valahon­ nan, akár használtan is, csak legyen. Ő húzott ki a pácból. Pusztán a kíváncsiságnak enged­ ve, azóta is érdeklődöm utána, s azóta sem ta­ láltam még gyermekágyat. 8 tám ogatást ad, s ezért „elvárásai” is vannak — am elyek egybe­ esnek a mi elképzeléseinkkel. Most indul egy „m unkásszálló-so­ rozatunk” József A ttiláról. A vállalatnak ugyanis a m egye leg­ különbözőbb részein közel tíz m unkásszállója van, az ottlakók kulturális igényeit kielégítendő-nevelendő sorozatokat tervezünk a m agyar és a világirodalom nagyjairól. Nem szégyen az isme­ retterjesztés, valljuk, m űsoraink közben k o n k rét ism eretterjesz­ tést is tartu n k . Közben pedig készülünk a tavaszra, a „H azánkról szóljatok, szép szavak” vetélkedőre. 1924-ben öt, 1925-ben tíz hétig sztrájk o ltak a tatab án y ai bányá­ szok. Ez utóbbi volt a m agyar szénbányászat legnagyobb sztrájkja. Még élnek néhányan az akkori bányászok közül —, m ost a sztrájk körülm ényeit k u tatju k , s ebből az anyagból csinálunk m űsort. A m unkát egyre inkább szeretném a kollektíva m u n k ájáv á tenni: én az MSZMP Megyei A rchívum ában kutatok, a feld erített élő szem tanúkat — a velem való konzultáció u tán — a gyerekek ke­ resik fel m agnetofonnal, s készítenek riportokat. Ez azt hiszem, önm agában is eredm ény: gyerekeim lapozgatják a k ét világhá­ ború közötti időszak történelm ét, ism erkednek élő tan ú k k al — m indenképpen hasznosnak érzem ezt a m unkát. H át még, ha jó előadás sikeredne belőle!! Hogy m ilyen lesz a sajátos kifejező form ánk, m ilyen lesz a mi színházunk? Csak az irányt látom , am erre m enni szeretnénk. Mi úgy m ondjuk: „indulatos színházat” szeretnénk csinálni. Olyas­ fa jta színjátszást, m elyben m indig a játszók saját indulata épül be a játékba, az pedig — éppen m ert átélt indulatokról, érzel­ m ekről van szó — a m ába rá n tja a tö rtén etet, a m ondandó álta­ lánosabb érvényűvé válik, és ez a dolgok rendjénél fogva a szín­ ház egész kelléktárát m eghatározza. — Felfoghatatlan számomra, hol a dotáció a drága gyermekholmikon — tűnődik az új­ donsült apa. — Mit kérnének vajon a 17 fo­ rintos élőkéért, ha még dotáció sem lenne? — aztán finom gúnnyal hozzáteszi: — Persze, én nem értek a dolgokhoz, én csak amolyan tájé­ kozatlan vevő vagyok. Vevőcske . .. Ha a hangnem nem is mindig egészen indo­ kolt, a tények mindenesetre igazak. S a sok­ szor megjáratott, sokszor hitegetett ember már vajmi keveset ad a hangnemre. Tekintet nél­ kül a finom árnyalatokra, „natúr” mondja a magáét. A mama nyolcéves lányának csak 400 forin­ ton felüli értékű nadrágot talált. A mama a kilencéves lányának csak 300 forintos csizmát kapott. Mindketten drágállották, bár mind­ ketten készségesen feltételezték: bizonyára rosszkor mentek. Csak hát éppen akkor volt szükségük és pénzük a keresett holmira. Kevés a mechanikai játék, úgyszólván nincs is. Hasonlóan az olyannyira keresett diavetí­ tőhöz és görkorcsolyához... És hová tűntek a kantárok a kisnadrágokról? És a kis zsebek az ingekről és nadrágokról ? S miért oly szűkre szabottak a gyermekkabátok váll-és ujjrészei? Talán azért, hogy megoldhatatlan feladat elé állítsák a szülőt, aki történetesen rétegesen szeretné öltöztetni gyermekét? Az utolsó kérdés már magában hordozza válasza terhét is: lehet-e például luxusról be­ szélni akkor, amikor gyermekcipőkről van szó? A gyermekcipők fajtáját ugyanis két al­ fajra osztja iparunk-kereskedelmünk: árstop­ pos cipőkre és luxus jellegű cipőkre. Az ársto­ posak az olcsóbbak, szépséghibájuk azonban, hogy gyakorta elszakadnak, beáznak kívülről, átáznak belülről a láb lecsapódott melegétől, törnek és kitöredeznek, túl vékony vagy túl vastag és merev a talpuk. Hasonlatosak ahhoz a bizonyos állatorvosi tanlóhoz: mindenféle betegséget képes produkálni. Ezzel szemben a luxus jellegű cipők drágábbak, jóval szeb­ bek, s talán valamivel jobbak. Talán. Az ipar nem szégyelli a rossz minőségű ci­ pőket kiadni a kezéből. (Bár mondják, az utóbbi egy esztendőben kis javulás észlelhető már.) A szülők annál szemérmesebbek, restel­ lik a csődöt mondott holmit visszavinni a boltba. Hogy ki az tehát, aki ráfizet, az telje­ sen egyértelmű ... (A „luxus gyermekcipő” meghatározásnak egyébként is visszás felhangjai vannak. Miért kell a gyermek világról szerzett első ismeretei között máris szerepelnie a luxus szónak? Gyermek és luxus — fonák társítás. Még a sok mindenhez hozzáedződött fül is idegen­ kedve bezárkózik előtte.) Iskolai dolgozathoz illő lenne most általános konzekvenciákat levonni. Nem szükséges, hi­ szen mindenki előtt nyilvánvaló: a népesedéspolitikai határozat végrehajtása nem csupán a szülők, nem is pusztán az egészségügy dolga. Tennivalója és felelőssége van benne az ipar­ nak és a kereskedelemnek is, méghozzá nem is csekély. Az „ipar nem gyártja, kereskede­ lem nem rendeli” refrénű kiszámolós versike recitálása helyett inkább e tennivalók s e fe­ lelősség dolgában keljenek versenyre egymás­ sal. 2. Nehéz megágyazni a szerelemnek. Födél, különösképp saját födél alá jutni a párnak, amely egymásnak ajánlotta életét, jövőjét. S ha életük új ágban folytatódik? A gyermek­ nek könnyű-e vagy legalább könnyebb-e már helyet, biztos vigyázást lelni? Okos találmány a gyermekgondozási segély, szabadság. Azért találták fel, mert a legtöké­ letesebb bölcsőde sem ér fel a jó családi miliő­ vel. És ezért, hogy az anya dönthessen: foly­ tatja munkáját, vagy azt átmenetileg gyermeke nevelésével cseréli fel. S hogy — eltekintve a hivatás illetve az anyagi juttatás kétségtelenül érvényesülő kényszerétől — valóban választ­ hasson, második lehetőségként nem csukták be a bölcsődéket sem. (Bár akadtak többen, akik nyomban készek lettek volna rá.) „Gyermekintézmény-hálózatunkban a böl­ csődei igények kielégítése a legelmaradottabb. �(Országosan 1006 bölcsődés korúra 97 férőhely, megyénkben 62 férőhely jut.) Fokozza az igé­ nyek és az elhelyezési lehetőségek közötti fe­ szültséget, hogy a IV. ötéves tervre előirány­ zott bölcsődei férőhely-fejlesztés csak részben valósul meg.” (Részlet az MSZMP Nógrád me­ gyei Bizottságának a népesedéspolitikai hatá­ rozathoz kapcsolódó feladattervéből.) A megyére általánosan jellemző képbén persze a színskála minden árnyalata megtalál­ ható: a bölcsődétlen községektől kezdve egé­ szen a zagyvapálfalvi Gorkij-bölcsődéig, amely a legszebbek, legtágasabbak egyike. Salgótarján hat bölcsődéje 224 helyet kínál a három év alatti gyerekeknek. Ezzel a hat intézménnyel szinte évek óta minden jogos igényt képes a város kielégíteni. Sőt, az idén először a beíratott gyermekek száma nem éri el a férőhelyszámot. Bár ez alighanem vélet­ len periódus csak, ősszel valószínűleg nem áll­ ja már meg helyét a megállapítás. Idén ugyan­ is 25 százalékos a „gyermektöbblet” a sokak által becsült 10 százalékkal szemben. Igaz, ugyan, hogy legkevésbé az anyák szándékát lehet prognosztizálni, mégis azt kell mondani: az idei, csaknem ideális állapotot prolongálni aligha lehet. Nagy tévedés lenne azt gondolni, hogy az átlagosnál jobb körülmények között nyugod­ tak, békések a szülői kedélyek. Aki bölcsődei „főszezonban”, augusztus utolsó hetében beül a városi tanács egészségügyi osztályára, s vé­ gighallgat, végignéz egy-egy hangos szülői nagyjelenetet, riasztó állapotokra következ­ tetne. Holott arról van szó csupán, hogy a legtöbb szülő foggal-körömmel ragaszkodik a lakóhelyéhez legközelebb eső bölcsődéhez. Akkor is, ha az már tele van, sőt, akkor is, ha már túlzsúfolt. — Pedig minden ilyen esetben szépen, tü­ relmesen elmagyarázzuk a szülőnek: higgye el, a túlzsúfoltság a gyerek kárára megy, az ő gyerekének is, nemcsak a másénak — mondja például dr. Muzsay József, Salgótarján város főorvosa. — Hiába minden rábeszélés, meg­ okolás, jobb belátásra szinte senki nem tér. Pedig addig, amíg bölcsődénk fölös számban nem lesz — márpedig egyhamar nem lesz —, a kényelmi szempontokat kissé mégis mérsé­ kelni kell. Budapesten Kőbányáról Újpestre hordják a gyerekeket, nálunk a vásártéri szü­ lő már nem hajlandó a Csizmadia úti Ságváribölcsődébe vinni a kicsijét. Félreértés ne es­ sék, magam sem pártolom a gyerekkel való hosszas utazgatást, buszozgatást, de a lehető­ ségek határok közé szorulnak, s ezt tudomá­ sul kell venni. S mert nem mindenki veszi tudomásul, ki­ alakult az a helyzet, hogy a zagyvapálfalvi Gorkij- és a Csizmadia úti Ságvári-bölcsődé­ ben viszonylag kevés a gyerek, viszont jócskán zsúfolt a Lovász József úti Napsugár és a Bem utcai Petőfi is. Lévén a gondozónőknek valamennyi bölcső­ dében mindössze két kezük, természetes, hogy a több gyermeket csak kisebb „fajlagos időráfordítással” tudják ellátni. A megyeszékhely 48 gondozónői állása be­ töltött, kivéve azt a négyet, amelyet a szabad szombatok bevezetésére visszapótlásként ka­ pott a város. A két, védett korban levőtől el­ tekintve valamennyi gondozónő szakképzett. Legalábbis jelenleg. Figyelembe véve ugyanis az igencsak szolid gondozónői fizetéseket, szá­ mítani kell bizonyos, elfelé irányuló mozgás­ ra. Január 1-től 1440 forintnál kisebb gondozó­ női fizetés nincs már Salgótarjánban. De gon­ doljunk csak bele, van-e még terület — ezen kívül, ahol minden „anyagok” legfinomabbi­ kával, a gyermekkel dolgoznak —, ahol a szakképzett munkát ily csekély fizetéssel is­ mernék el? A „piacról élünk” szemlélettel szemben persze ott a hivatástudat és -szeretet, reálisnak tűnik azonban a feltételezés, hogy az anyagi juttatás alacsony voltát az csak bi­ zonyos határig ellensúlyozza. S a határon túl már a gazdasági kényszer az erősebb, nem az erkölcsi. Az egyenlőtlen területi eloszlás egyébként nemcsak a helykihasználásra igaz. Igaz úgy is, hogy az északi városrésznek egyáltalán nincs bölcsődéje. A Sebaj-telepen és a Kemerovo körúton lakóknak nagy gondja ez. Annál is inkább, mert a két lakótelepen zömmel fiatal házasok élnek, s két gyermek felnevelésére vonatkozó ígéretét sokuk máris beváltotta. Az V. ötéves tervben az északi városrész kap böl­ csődét, valószínűleg Sebaj-telepen helyezik el. 3. P. Cs. nevetve mesélte: — Ha igaz az, hogy holt hírét keltett ember örökké él, akkor az én házasságom is örökké­ való, mert elvált híremet költötték már. Pedig annyi történt csupán, hogy külön jártunk szín­ házba, moziba, felváltva vigyáztunk a gye­ rekre. Az egyedüli lehetőség, hogy az ember ne maradjon le mindenről. Vannak pótolha­ tatlan és behozhatatlan dolgok. Később hiába már minden, ezeket az alkalmakat többé nem lehet visszahozni. Úgy tűnik, P. Cs.-ék módszere szépen tartja magát. A gyermekes házaspárok ma is ebből az egyből választhatnak, ha történetesen nem élvezik a „nagymama-service” áldásos könnyí­ tését. Mert akkor joggal érezhetik magukat páholyban. De ha nem?. .. Csodálatos dolog lenne, ha a fiatal mama vagy papa egyszerűen csak felemelné a tele­ font: „Pótmamaszolgálat? Este 6-ra kérünk egy pótmamát a színházi előadás végéig! Rendben van? Köszönjük!” Túl szép ahhoz, hogy igaz legyen. Nincs még olyan telefon­ szám, amelyre pótmamák jelentkeznek. Miért nincs? Hiányzik a vállalkozó kedv? Hiányzik az életre hívás feltétele? Vagy a vál­ lalkozás gazdája? Nehéz ma már eldönteni, pontosan minek híján futott zátonyra a pót­ mamaszolgálat ügye. Mert az ügy m a­ napság ott tart, hogy éppenséggel nem tart sehol. Szépen indult pedig a történet. A számviteli főiskolás lányok kopogtattak a salgótarjáni városi tanácson azzal, hogy ők vállalnák a pótmamaságot. Kedvük, anyagi helyzetük egy­ aránt ösztönző. Csakhogy rend a lelke min­ dennek. Egy ilyen szolgáltatást nem lehet csak úgy, ukk-mukk-fukk nyélbeütni. A hivatal azért van, hogy hivatalos formába öntse a vállalkozó kedvet, s egyúttal vállára vegye a „gazdai” feladatokat is. A hivatal ezúttal a következőket mondotta a főiskolás lányok érdeklődésére: — Kell egy egészségügyi minimumvizsga. Primitív szintű egészségügyi ismeretek elsajá­ tításáról (hogy kell tartani, pelenkázni a gye­ reket, stb... hét-nyolc előadás meghallgatásá­ ról van szó, főiskolásoknak ez nem okoz ne­ hézséget. Egészségügyi könyvet kell kiállítani a pótmamáknak, a vizsgálatokat pedig rend­ szeresen megújítani. Természetes, hogy fertő­ ző betegségben szenvedő embert nem küldhe­ tünk gyermek mellé. Ebben tudunk segíteni, meg is tesszük szívesen. Ugyanakkor azonban azt is közölte a hiva­ tal, hogy ezen túlmenően mást nem tehet. Azaz nem vállalja a szolgálat munkájáért a felelősséget, mert azt csak saját szakképzett dolgozóiért teheti. Nem vállalja a munkaköz­ vetítést, sem az adminisztratív ügyek intézé­ sét, munkajogi kérdések kézbentartását stb. Az egészségügyi minimumvizsgával és kis­ könyvvel ellátott lányok tehát a saját felelős­ ségükre és „szakállukra” pótmamáskodhattak volna. Ezt viszont ők nem vállalták. Ezért tart az ügy ott, ahol tart. Azaz sehol. Egy szép vállalkozás megfeneklése mindig elgondolkoztatja és elszomorítja az embert. Tény, hogy a pótmamaszolgálatra nagy szük­ ség lenne. Mert nem egészen igazságos dolog, hogy a gyermeket vállalókra egyben a szóra­ kozásról, művelődésről való kényszerű lemon­ dást is rátestálják. Tény, hogy lennének már, akik szívesen mennének házhoz pótmamának a hívásra. Miért nem találkozhat akkor szán­ dék és igény? Tökéletes holtponton nyugszik most a pót­ mamaszolgálat ügye. Makacsul és kimozdíthatatlanul. Mint valami gúnyos fintor, szem­ telen fricska, konok „csakazértse!” a jó szán­ déknak. Csakhogy nem olyan probléma ez, amely­ nek létébe akár átmenetileg is bele kellene nyugodni. Nem lehet megalkudni a gondolat­ tal, hogy a hivatalos, de szükséges formák hí­ ján megbukjék a vállalkozás. A mostani ked­ vetlenségből, letargiából kirugaszkodva, egy következő nekiveselkedéssel meg kell találni a megvalósítás útját, módját. Mint ahogyan másutt — úgy hírlik — máris megtalálták. 4. Országos híre kelt a salgótarjáni összefo­ gásnak. A példát a közvélemény, a sajtó azóta is emlegeti. Bizonyságul arra, hogy milyen nagyszerű tettekre képes az ember, ha gyer­ mekéről van szó. Az összefogás eredménye: 300-al nőtt az óvodai férőhelyek száma! Ezzel a gondok valamelyest enyhültek. De hol van­ nak még a megoldástól?! Az egyes óvodák terheltsége nagyon válto­ zatos. A zagyvapálfalvi, hallatlanul túlter­ helt, 130—150 százalékos kihasználtsággal dol­ gozik, a zagyvarónaiban viszont van még hely. Az óvodák egy része egykor más célra épült. Ezek ma szükségóvodák. Hiába toldják-fold­ ják, szépítgetik őket, soha nem érnek az „iga­ zi” óvodák nyomába. Az összefogás nyomán a férőhelyek száma gyarapodott, a konyhai kapacitás azonban egy adaggal sem nőtt. Az eddig „csupán” túlter­ helt konyhák most már az agyonterheltség ha­ tárait is átlépték: átlag 200 százalékos kihasz­ náltsággal dolgoznak. A megoldás: az új óvo­ dákat korszerű konyhával kell megépíteni, a régieknek pedig egy majdan megépülő, köz­ ponti konyháról kell szállítani az ételt. — Ezek a realitás tényei — mondja Csik Pál, a városi tanács elnökhelyettese. — Részint szükségszerűek is, hiszen sok az örökségünk, sokfelől köti gúzsba a jobbító kezet. De az már mai felelőtlenség, ha ezek számát még újabbakkal toldjuk meg. Az anyagi eszközök szűkössége sem indok arra. hogy a pénz fogy­ tával az óvodát és a bölcsődét hagyjuk ki a lakótelepi beruházás megvalósításából. Keve­ sebb lesz a feszültség, ha inkább egy lakóház felhúzásáról mondunk le, de nem hagyjuk sor­ sára a lakáshoz juttatott gyermekes családo­ kat. Nem szabad megengedni magunknak azt a luxust, hogy lakótelepeket emeljünk gyer­ mekintézmények nélkül! Nem elég, ha csak a várost látjuk, s a benne lakó embereket csak akkor, amikor már hangosan követelnek. Az urbanizálódással a gyerekkel szembeni felelős­ ség növekedése is velejár, és erről egyetlen városépítőnek sem szabad megfeledkeznie. 5. K. L.-né fiatal pedagógus. Második éve ne­ veli otthon gyermekeit. — A szeptemberek a legnehezebbek. Nem találom a helyem, a bőrömből majd’ kibújok. Sose hittem volna, hogy az évnyitó íze-hangu­ lata ennyire meggyötri az embert, ha nem le­ het része benne. Persze, nem könnyű év köz­ ben sem. Éppen most hiányzom, amikor a pe­ dagóguspályán egymást érik a változások. Időnként elsétálok az iskolába, hónom alá fo­ gom az összes szaklapot, folyóiratot, ami csak kezem ügyébe kerül, s viszem haza átböngész­ ni. Ha többet nem is tudok, legalább ennyit tegyek meg. F. L.-né gépészmérnök. Úgy tervezi, egy évig marad otthon, kisfiával. — Ez is óriási kiesés, véres verítékkel pó­ tolható csak. Anyagiakban is persze, de ebbe még talán könnyebb beletörődni. Hanem a 9 �süket elszigeteltség, az a szörnyű! Hogy hiába olvasok szakkönyvet, szaklapot, mégsem tu­ dom, merre hány méter a szakmámban. Mert a munkahely az nem szaklap. És nem lehet elvárni senkitől, hogy állandóan házhoz hozza a benti híreket. Tudom magamról, amikor még dolgoztam, milyen nehezen jutottam el beteglátogatásra, nem mintha nem akartam volna. Odabenn az élet megy tovább. Csak körülöttem lett olyan csendes, lassú minden. Egyébként félre ne értse, nagyon szeretem a fiamat, nem nyűg számomra vele lenni. De eddig életem felét, ha nem többet, a szakmám­ ra áldoztam. Ez tény, nem lehet meg nem tör­ téntté tenni. Életemnek ez a fele hiányzik most. K. Gy.-né lemezkivágó. Kislányával maradt otthon. Fiával, a nagyobbiakkal csak az öthó­ napos szülési szabadságot vette igénybe. — Építkeztünk, nagyon kellett a pénz. Mu­ száj volt. De saját példámból látom, hogy a picinek milyen sokat tesz a nyugodt, békés otthon, az édesanya. Hajnali sötét utcán böl­ csődébe rohanni az álom és ébrenlét között vergődő gyerekkel... Nem akarom még egy­ szer végigcsinálni. Elég nehéz a gyári mun­ kám, ez is belejátszott a döntésbe. Anyagilag persze megérezzük, de a férjem dolgozgat es­ tenként itt-ott, pótol valamit. Szakmailag? Nem vagyok én tanult ember, három év múl­ va ugyanaz a munka vár. Ez okoz nekem a legkevesebb fejfájást. Hogy esetleg tanulhat­ nék? Minek? Nem való az m ár egy kétgyer­ mekes anyának. A férjem is azt m ondja: te csak maradj nyugodtan, nem kell már neked küszködni a tanulással. Rendben tartani a csa­ ládot, meg pótlásként még egy kis pénzt is keresni, elég az egy asszonytól. Fiatal férj okfejtése: — Ha úgy veszem, hogy a gyermekgondozási segéllyel a gyermeknevelés munkáját fizetik meg, akkor jogos, hogy mindenki azonos ösz­ szeget kap. Ha viszont a fizetés és a segély közötti különbözetet nézem, akkor a kvalifi­ káltabb, tehát magasabb keresetű nők hát­ rányt szenvednek. Ez így nem igazságos. Van valami ráció abban, hogy a fizetés és a gyes között százalékos kapcsolatot kell teremteni. Persze a mostani összegeknek minimumkénti biztosításával, nehogy a kiskeresetűek járja­ nak rosszul. Sz. S. üzemi párttitkár. Neki magának is kisgyermekei vannak. De nem azért, hanem az ügyért szól lelkesedése. — Név nélkül lesz? Csak azért, m ert új em­ ber vagyok én itt, nem szeretném, ha azt mondanák rólam: fitymálok mindent csak mert nem én csináltam. A gyes-en levők­ kel nálunk nem sokat törődtek. „Meghaltak, eltűntek, vidéken lettek eltemetve.” Erről a pontról most már nagyon sürgősen ki kell mozdulni. Hogy mire gondolok? Például: időnkénti látogatásra, s hogy ezeken a benti susmusokon, pletykákon kívül komoly dolgok­ ról is szó essék. Meghívni a kismamákat ün­ nepségekre, rendezvényekre, és nem megsér­ tődni, ha netán valamelyikük nem jön el. Ez nem az a helyzet, amikor Mohamed távol tart­ ja magát a hegytől, s az viszont. Sokkal több­ ről van szó, nagyobb a tét, minthogy dacos­ kodhatnának: „minek menjünk X-néhez, mi­ kor az még egyszer sem volt benn?” Nekünk minden alkalmat meg kell ragadnunk, hogy éreztessük a fiatal mamával: számítunk rá, visszavárjuk. Ma még túl gyakran szakad el a kapcsolat köldökzsinórja. Néhány formalitás, strigula a feladattervben — kevés is, lelketlen is. Nem segít az anyának, de még csak a munkahely érdekeit sem szolgálja. Akkor pedig nem sza­ bad az energiával éppen itt takarékoskodni. Az anyaság öröme tiszta, felhőtlen, semmi máshoz nem hasonlítható érzés. Ne keserítse hát meg egy cseppnyi üröm sem! S z e n d i M árta 10 A bánya — Tiribes. 1975. V annak szavak, m elyeket m indenki m egtanul apró gyerm ek korában, a szó m egtapad az agyban, bárm ikor előkeres­ hető, felidézhető s az em ber m égsem tudja, igazában m it is jelent, am íg sa já t érzékei­ vel bele nem kóstol, amíg m aga is meg nem tapasztalja a fogalom tartalm át. Tengert, repülőgépet szám talanszor lá t­ hat bárki film en, fényképeken, m indig akad szavahihető tanú, aki részletesen be­ számol élm ényeiről. Mégis. .. m ás látn i a tengert, felszállni a repülővel. A valódi ta ­ pasztalást nem pótolhatják a mesék, fil­ mek, olvasm ányélm ények. A lighanem így vagyunk ezzel a szóval is : bánya. N ógrádban több m in t egy évszáza­ da foglalkoznak bányászattal (még élt Pe­ tőfi, am ikor az első táró k at m egnyitották), s azóta is sokan éltek és élnek a szénből. A „fekete a ra n y ” ipart, v asu tat adott a vi­ déknek, jelentéktelen falvacskákat várossá em elt, az élet szűkebb pátrián k b an így vagy úgy összefügg a föld m élyéből előke­ rülő ásvánnyal. Itt van közöttünk, és mégis keveset tu ­ dunk róla. K eveset tu d u n k azokról, akik két-három száz m éter m élyen a föld alatt kem ény m unkával robbantanak, fejtenek, szállítanak. Az újsághírek, film híradók inform ációs anyaga szegényes és periférikus. A még né­ hány évvel ezelőtt oly nagy esem ényt je­ lentő bányásznapok em léke fakul. És hát az az igazság, hogy az igazi bányász nem a város főterén fekete díszegyenruhában gondtalanul sétálgató férfi. Az igazi b á­ nyász nem a vasárnap em bere. ⃰ N ógrádban napjainkban mindössze négy akna m űködik. V alam ennyi N agybátony környékén, három (Kányás, Szorospatak és Tiribes) egészen közel egymáshoz. V ala­ m ennyi közül Tiribes a legkisebb. 1942-ben kezdték el az aknam élyítést, a fővágatokat 1944 m árciusában kezdték vágni, a kam raés pásztafejtés m egindulásának dátum a 1947. B arnaszenet bányásznak. N apjaink­ ban napi ötvenkét vagon szenet adnak a népgazdaságnak. M indezt 500 bányász ter­ meli. Tiribes 1973-ban nyerte el az Élüzem címet. A jelek azt m utatják, a kiváló telje­ sítm ényt (m ert hiszen ez húzódik meg a cím mögött) 1974-ben is ta rta n i tudták. Az a k n á t 1974 első negyedévében be ak arták zárni, úgy tűnt, a tiribesi szén ki­ term elése nem gazdaságos. Ebben az esz­ tendőben csökkent a term elés, apadt a m unkáslétszám . 1975-ben a tervek szerint 159 810 tonna szenet ad Tiribes. Ügy tűnik, a valam ivel gyengébb k aló riaérték ű kettes telepi szenet is érdem es kiterm elni. Még jó p ár esztendeig lesz itt dolga a b á­ nyásznak. * A kas em berekkel m egrakodva tű n ik el a függőaknában. Közel három száz m éteres ú t végén szállnak ki a bányászok, a két pár sín közötti keskeny sávon indul m indenki a m aga m unkahelyére. A sisaklám pa fénye jégcsapokra világít. F eb ru á r van. Lassan, kom ótosan haladunk a délkeleti siklón. A hosszú em elkedő végén bizony sűrűbben szedi a levegőt, aki csak alkalm i vendég idelenn. A siklótetőn, az első pihenőnél h á­ rom „régi” bányásszal (Pócsa István, Bódi Zoltán, Kom ódi J á n os) beszélgetünk. Vala­ m ennyien szállítók (ahogy itt m ondják, az „uraságiba” járnak), m in d h árm an cerediek. * — A cigaretta? K érem itt nincs mese. M indenkinek tudom ásul kell venni, hogy sújtólégveszélyes a bánya, ide semmiféle, szik rát adó szerszám ot lehozni nem lehet. Soha nem is hallottam , hogy m egpróbálko­ zott volna vele valaki. Még az új em berek sem . . . Nekem különben sincs ilyen prob­ lém ám . Nekem könnyű, én nem dohány­ zom. — Fiatalok? Nincsenek sokan. Talán a Sulyok gyerek. . . ő a legfiatalabb, olyan huszonhét éves form a, de ő is elég régen dolgozik m ár a bányánál. — Én? Ahogy kim arad tam az iskolából, m in d já rt a bányához kerültem . M unkás­ családból szárm azom , apám is az erőm űnél dolgozott. K ét nővérem van meg egy öcsém. K azáron kezdtem , de dolgoztam K isteleken, a Róna-üzem nél, Inászón, F or­ gácson és m ost itt. Még fiatal vagyok, negyvenegyes. Ilyen k o rb an Beckenbauer­ ék m ég futballoznak. Bizony m ár m egjár­ tam egy-két helyet. A m ikor Forgácson m ondták, hogy bezárt a bánya, el lehet he­ lyezkedni az építőiparban, sokan m entek Csehszlovákiába, én azt m ondtam , én a bá­ n y á t nem hagyom. Ha ki kell m enni Moszkva mellé vagy bárm ilyen messzire, megyek, csak bánya legyen. V oltunk egy páran, akik így gondoltuk akkoriban. Szál­ lító vagyok, de szeretnék v á já r lenni. Még lehet, van rá időm. Talán m ostanában lesz is rá lehetőség. — Bizony, úgy m ásfél évvel ezelőtt volt bennünk rossz érzés. Jö ttek a hírek a bá­ nyászat visszafejlesztéséről. Engem is el­ irányítottak, először az ötvözetgyárba, az­ tán meg a fa telep re —, de nem tu d tam megszokni. Egyszer m űszak u tán kaszálni m entem , elestem a biciklivel, eltö rö tt a ke­ zem. Volt időm, hát bem entem F arkas Béla főm érnökhöz, aki igen jól ism ert engem, m ert h á t én kilencszázötven óta a bányánál dolgoztam, aztán ő visszahelyeztetett. Nem is tudom , mi le tt volna velem, h a nem si­ kerül. Lehet, hogy én is olyan vándorm a­ d ár lettem volna, aki sehol sem tud m eg­ m aradni. Most m ár jó. Úgy szám ítunk, hogy h a t­ van vagonra tu d ju k felem elni a napi te r­ m elést... am ikor a mi triónk együtt van, úgy m egy m inden, m int valam ikor az „aranycsapatban”. . . . A nnak örülünk, ha egy-két csillével több m egy ki a ke­ zünkből, m int a napi norm a . . . * A hetes ereszkén járu n k . A III. fro n t felé visz. Az akkum ulátoros bányászlám pás m egvilágítja az acéltám okat, a főtét. Távol­ ról gépek zaja hallatszik. K ísérőnk, Fodor Gyula bányam ester szakszerűen m agyaráz, m ozdulataiból, hanghordozásából érezhető, hogy szenvedélyesen szereti m unkáját. G im názium i érettségi u tán m ent a bányá­ hoz, sa já t erejéből végezte el a techniku­ m ot, öt félévet h allg ato tt a főiskolán. Nem szívesen beszél m agáról. Az egyik brigád­ vezető dicséri: „Bizony, nagyon meg v a­ gyunk elégedve a Fodor elvtárssal, volt ő �m á r aknászunk, főaknászunk, bányam este­ rü n k is m ás aknáknál. M indig jól megvol­ tu n k ”. — No, no! — m ondja, és nevet. — Ilye­ neket legfeljebb ak k o r m ondjon, ha nem vagyok itt. A hátam mögött. Enyhe lejtőn h aladunk. K önnyen m egy a beszélgetés. — T udja, előfordulnak balesetek, sze­ rencsére ritk án . De ha van valam i baj, m in d járt bem ondja a rádió, a televízió, te­ le v an n ak vele az újságok. Az em berek meg — m ár akik nem ism erik a mi szak­ m án k at — , szörnyülködnek, sajnálkoznak. Ha m ás m unkahelyen történik baj, kevés­ bé figyel oda a közvélem ény. (A bánya az oka — gondolom m agam ban —, hiszen az idegen szám ára a bánya vala­ mi m isztikus, m egfoghatatlan dolgot jelent, a föld a la tt vonuló fekete érrendszer, ol­ vasm ányok emlékei, Van Gogh m issziója a Borinage-ban, az E lvtársak című film, M astroianni konstru k tív -forradalm i ta n á r­ figurája, régi rajzok, a bányam úzeum a r­ chív tárg y ai ködlenek fel. Igen, a bánya: . . . ez valam i más.) — Azt beszélik a bányászokról, hogy ke­ m ény em berek — fo ly tatja a bányam ester. — Így is van. A szép, de nem könnyű m un­ ka összekovácsolta az ittenieket. A legen­ dák, am iket m esélnek róluk, itt m inden­ napi igazságok. A hétköznapok tartozékai. * A szabályos vonalvezetésű vágatot zeg­ zugos rész v áltja fel. A tám ok sű rűbbek és rendszertelenebbek. M indenhol szénrögök. A földön gum iszalagon fut a szén a csillék felé. A robbantás utáni savanyk ás szag terjeng, szénpor, füst száll. Fekete arcú fé r­ fiak segítik szalagra a fényes göröngyöket. A légvágatban ülünk le. Pernyész A ndrás m esél élete elm últ húsz esztendejéről, arról az időről, am ikor m űszaki tan ári vizsgát tett, s v ájártan u ló k at o ktatott a szakm a is­ m eretére, szeretetére. A rról beszél, hogy három esztendeig az egyik közeli term előszövetkezet elnökeként dolgozott, s aztán ú jra visszajött, ide a föld alá, ahol „jó szerencsét” kívánnak egym ásnak az em­ berek. A frontm ester, Világosi József rábólint. N éha-néha kibök egy szót, lá tsz ik : nem ke­ nyere a sok beszéd. Szakszavak rö p k ö d n ek : vágatvastagság, különféle m érési adatok, szakm ánylap, norm a. Közben ú jra k itisztul a levegő. Ahogy m ondani szo k ás: itt jó a huzat. A kas sebesen száll fölfelé, Öt óra telt el odalenn, alig több, m int egy fél műszak. Metszően hideg a levegő. Rövid séta után előttünk a lám pakam ra: lekerül a kötele­ zően előírt m entőkészülék, az öltözőben a bányászruha, aztán irány a tus. Az öltöző p adján üldögélve arról beszél­ getünk, hogy a terv e k szerint ú jra m egin­ dul N ógrádban a vájárképzés. Szükség van fiatal szakem berekre. Az országnak is, a szakm ának is. Valaki úgy m ondta odalent: van jövője a szénnek. B erreg a m otor. A közelben teli kasok húznak el a drótkötélpályán a bátonyi osz­ tályozó felé. K ísérőnk kezet n yújt, s a vendég auto­ m atikusan így köszön el: Jó szerencsét! H an n F eren c Miben élünk? Most tíz éve, hogy a nagy tudású, a tá r­ sadalm i kérdésekkel m indig segítő módon foglalkozó, m indannyiunk által nagyra becsült néhai Erdei Ferenc, a Hazafias N épfront keretén belül országos értekezle­ tet hívott össze, ahol vitaindító beszédé­ ben elm ondta m indazt, ami m ár akkor or­ szágosan figyelm et érdem lő és sajnos fájó jelenségként sü rg etett azonnali m egoldást, de legalábbis a helyes m ederbe terelés m egkezdésének igényét. A m agánépítés helyzetében azonban m ind a m ai napig nem következtek be a v árt és rem élt vál­ tozások. R endkívül lehangoló, hogy em berek h al­ latlan energiával, m inden m egtakarított pénzük elhasználásával, adóssággal és m ás terhekkel olyan lakóépületeket építenek, am elyek m a sem felelnek meg a k u ltu rált életvitelnek, és sem m iképpen sem fognak m egfelelni évek m úlva azoknak, akik m ajd öröklik őket — ha tetszik, h a nem. Igaz, ebben nem ők m aguk egyedül hi­ básak, vagyunk elegen mások, akiknek kutya kötelességük volna m inden energi­ ánk latbavetésével harcolni ellenük, „ÉR­ TÜ K ”. De vajon megtesszük-e, vagy csak ám ítjuk m agunkat, és őket, akik tudva, vagy tudatlanul, de mégis csak igénylik segítésünket, útm utatásunkat, hasznos köz­ rem űködésünket. V an-e ehhez erőnk, kellő etikus m agatartásunk. Kétlem . Vajon nem választjuk-e sokszor inkább a passzi­ vitást aktív meggyőzés helyett, és inkább hagyjuk m agunkat meggyőzni (m ert az sokkal könnyebb), m int hosszas és fárad­ ságos rábeszéléssel bebizonyítani a m a­ gunk igazát, elfogadtatni a jobbat. ⃰ „A m érnök ú r szokott rajzokat készíte­ ni (kérdi a jövevény), m ert nekünk m ond­ ták a sógorék, hogy nekik is a m érnök ú r csinálta a rajzot. M ink is azt szeretnénk, ha nekünk is m egcsinálná (szatyrába nyúl). E hun e a terv, az uram rajzolta. (G yűrött, enyhén piszkos kockás p apír­ darabot sim ít ki az asztalra — a gyerek füzetéből való.) Ez a tervünk, ilyet aka­ ru n k építeni, tessék m egcsinálni a rajzot az engedélyezéshez, de ilyen legyen, m ert ez tetszik nekünk, ilyen a sógoréké is, csak az kisebb. N ekünk ekkora kell. (XY „m érnök ú r” m agában rögtön lem ond an­ nak lehetőségéről is, hogy m egbízóját meggyőzze arról, nem jó, am it akarnak. Egyrészt m ert rem énytelen, m ásrészt m ár rég elvesztette erkölcsi alap ját ahhoz, hogy bárm it is m ondjon, hisz’ m egcsinálta m ár a „sógorét”, a m it tudom én, kiét úgy, ahogy a m egrendelői akarták, híjával m indannak, am it joggal elvárnak attól, akinek tan u lt m estersége a házépítés. Így aztán m á r csak az m arad h átra , hogy m eg­ egyezzenek, m ikorára készül el a rajz és m ibe kerül.)” Valóban az az általános helyzet, hogy a legtöbb építeni szándékozó egyszerű em­ ber, bizonyos kényszerítő körülm ényektől űzve felkeresi a „MÉRNÖK ÚR”-at, á t­ adja neki az általa készített „TERVET”, és m egkéri, hogy „CSINÁLJA M EG” az engedélyezéshez szükséges „R A JZ ”-ot. M indebből az derül ki, hogy a m ag án ter­ vezőtől nem fogad el ötleteket, csak a sa­ já t feje u tá n h ajlan d ó m enni, illetve szű­ kös tapasztalataira k íván tám aszkodni. Term észetesen vannak igazi m érnökök is a M agán Tervezői N évjegyzékben (OTN), sőt vannak jó felkészültségű tech­ nikusok is, akik képesek volnának a rá ­ juk bízott feladatoknak eleget tenni. Mé­ gis csak igen elvétve fordul elő a gyakor­ latban, hogy az építtető nem a k ifo rro tt és m egm ásíthatatlan „terv ”-et hozza m agával, hanem csak a vázlat „rajz”-ot, n etán el­ m ondja az elképzeléseit (hogy körülbelül m ilyet, m ekkorát stb.-t szeretne építeni), a többit rábízza a tervezőre. A rra pedig csak nagyon hosszú és fáradságos u tá n já ­ rással lehetne példát találni, hogy valaki, valahol arra k é rt egy építészt, tervezze meg a lakóházát, n y aralóját, egyebét a legjobb tudása szerint, m ert elvégre ehhez jobban ért, m ert ez a szakm ája, n etán h i­ vatása. A „tervező” szó olyan em bert jelent, aki egy bizonyos szakterületen, a m egszerzett m űszaki ism ereteit, teh át szakism eretét felhasználva, kon struál új, addig nem is­ m ert szerkezeteket, épületeket stb., de ha nem ú jat, m indenképpen olyat, am i az előzőktől eltér abban, hogy a tap asztalt h i­ bákat kiküszöböli, azt sem m iképpen nem ism étli meg. Ehhez, term észetesen ism er­ ni kell a m ár m egvalósult konstrukciókat, teh át állandó és alkotó kapcsolatot kell fen n ta rtan i a gyakorlattal, de ism erni kell az újonnan felvetődő elm életi kérdéseket is. A tervező építésznek abban is jára to s­ nak kell lennie, hogy m ilyen anyagok, tí­ pus-, illetve előregyártott szerkezeti ele­ mek kaphatók, ism ernie kell az építőipari árakat, nyom on kell követnie azok csak­ nem állandó változásait. Ezeken túl a leg­ különfélébb hatósági előírások, rendeletek, szabályzatok és szabványok b etartásáv al kell m egkonstruálni épületeit. A leírtak a szakm ai ism eretekhez kapcsolódnak — szorosan, elengedhetetlen m inim um ként. Ami ezen túl az építészt jellem zi, az az, hogy ism eri az életet, a legkülönbözőbb em berek életvitelét, körülm ényeit, igényeit, feladata végrehajtása közben ezeket mesz­ szemenően figyelem be veszi, ugyanakkor m inden erejével törekszik arra, hogy az em ber szám ára olyan, m a is használható terek et alkosson, am i kielégíti a jövő élet­ form ájának v árh ató alakulását is, sőt a n ­ nak m ielőbbi m egvalósulását tevékenysé­ gével sietteti, előre m u tató m ódon befo­ lyásolja. Célja eléréséhez szüksége v an többek között néhány vele született tu la j­ donságra, így többek között a fantáziára, nagyfokú variációs készségre, térb en lá­ tásra, m egjelenítő erő re és rajztu d ásra. Ha ezek alap ján vizsgáljuk meg a M agán Tervezői N évjegyzékben szereplők névso­ rát, m egállapíthatju k : alig találunk a le­ 11 �írtak n ak m egfelelő tervezőket. Ennek sok oka van, m elyek között döntő szerepet k ap a m ár ism ertetett körülm ény, hogy a m agánépítők nem terveztetnek, hanem az engedélyezési rajz készítésére korlátozzák igényeiket, m iközben m egkötik a tervező kezét-lábát. A m agántervező szinte egyetlen felada­ ta a hatósági előírások ism eretében a le­ hetőségekhez m érten korrigálni azokat a „terv ek et”, am elyeket a laikus építtető a saját képére és hasonlatosságára („de na­ gyobbat, m int m ásoké” kitétellel) alkotott. Feltehetően ezért m aradnak távol a m a­ gántervezéstől azok az építészek, akik hi­ vato ttab b ak volnának arra, hogy m egter­ vezzék a jövő otthonait, jól funkcionáló, gazdaságos, esztétikus környezetet terem t­ ve az egyén és a közösség szám ára egy­ arán t. A kérdés m egoldására országos in­ tézkedések születtek, am elyek többek kö­ zött szűkítették azoknak körét, akik m int tervező építészek m űködhetnek, sőt a hírek szerint további szigorítások fognak kö­ vetkezni. M ert társadalm i m éretű problé­ m ák m egoldására csak az arra érettek al­ kalm asak. U gyanakkor nem szabad elfe­ lejteni, hogy nem csak az építtető és a tervező felelőssége a fejlődés, az előreha­ ladás m egvalósulásának gondja, hanem az engedélyező hatóságoké és azoké a társa­ dalm i szerveké is, am elyek felelősséggel tarto zn ak m indnyájunknak, a közösség­ nek. De nem különben a népm űvelőké és k u ltúrpolitikusoké is, akik az építészekkel vállvetve kell küzdjenek, az em berek k u l­ turálódásáért, ízlésform álásáért. ⃰ Polgári felfogás, sőt inkább kispolgári szemlélet eredm énye a „m anzard”-tetős ház. Az ősi m agyar nyeregtetős ház félre­ értelm ezve „paraszt”-ház tévhitének szo­ m orú áldozata. A form ájától való szabadu­ lásban vélhetik sokan a paraszti életfor­ m ától szabadulás egyetlen útját. Ez p er­ sze tévedés. U gyanakkor sokan nem tu d ­ ják, hogy a szecessziós, zaklatott form ájú m anzardtető a szükség, a nyom or szülötte és egyáltalán nem a jólét, a tehetősség ki­ fejezője. F. M ansard francia építész a XVII. században a m eglevő tető terek be­ építésével n y ú jto tt m egoldást az akkor fojtogató lakásínség enyhítésére. A nevé­ ből szárm azó francia szó, „m ansard”, je­ lentése padlásszoba. T ehát a m anzardtető olyan funkció betöltésére jö tt létre, am i­ lyen funkciót eg yáltalán nem, vagy csak igen-igen elvétve tölt be a m agánház te­ tején, m ert a legritkább esetben rejtőzik m ögötte használható lakóhelyiség, így többnyire értelm etlen és felesleges. A te­ tőszerkezet kialakítása ugyanakkor egyér­ telm űen alkalm assá tenné erre, m iközben anyagfelhasználása a sokkal tetszetősebb nyeregtetőnél több (igaz, a szarufák m é­ re té t csökkenti a körbefutó szelemen), mégis gazdaságtalanabb. K ihasználatlan­ sága m iatt nem n y ú jt praktikum ot, ezért öncélú és hivalkodó. Ez a több em eletes, nagy alapterületű épületek töm egform álásában még elfogad­ 12 h ató alakzat teljesen indokolatlan és bán­ tó a m agánház szerény m éretei m iatt, t ulzó az épülethez viszonyítva, így azt va­ lósággal agyonnyom ja. Különösen rossz h atású akkor, ha a ház m agas lábazatra kerül az „állandó tartózkodási té r” igénye m iatt — a szuterén építésére gondolok, am i összefügg a m a divatossá vált „tiszta­ h áz” eszményével, am iért az épület ará­ nya tovább rom lik. k an laknak a szuterénben, a konyhában, a tulajdonképpeni lak ást csak legfeljebb alvásra, de inkább vendégfogadásra hasz­ nálják. Mindez az esztétikum m élypontjára süllyed akkor, ha a tornác helyett épülő és semmi hasznos funkciót be nem töltő, úgy­ nevezett „üvegezett v eran d a” lefedésére hihetetlenül torz „fia-m anzardot” építe­ nek. A rendezetlen form a, a rossz arányok, önm agukban is bántóak, de szinte elvisel­ hetetlenné válnak, am ikor töm egesen je­ lennek m eg a falu utcaképében, sablono­ sa n utánozva egym ást. M onotonitásukban elszom orítóbb hangulatot árasztva, m int a nagyvárosok azonos elem ekből épülő „em­ b e rk a p tá r”-ainak képe. Ami h a bántó is, de elfogadható, m ert egy hallatlanul nagy fontosságú cél m egvalósítását szolgálják: a korm ányunk által m eghirdetett nagy­ arán y ú lakásépítési program teljesítését. A m ennyire azonban tudom ásul vehető az állam i lakásépítés területén, annyira el­ ítélhető ez az egykaptafa m ódszer a m a­ gánházak világában. M ert m agától értető­ dő igény volna az, hogy az egyén „egyé­ ni” épületet építsen m agának, háza legyen egyéniségének kifejezője, életform ájának, kulturáltságának, n etán foglalkozásának hirdetője. A lakóház az életform a kifejezője. Az életvitel igényessége és an n ak változásai új és új funkciókat kívánnak. Az új és korszerű funkció korszerű form át hoz m a­ gával. A korszerű form a m egvalósítása követeli a korszerű szerkezetek alkalm a­ zását. M indez fordítva is igaz. K orszerű szerkezetekből korszerű form a születik stb. Az összefüggések teh át nyilvánvalók. U gyanakkor v itát kizáróan bizonyítják, hogy a lakóépület létrehozása szakértelm et igénylő folyam at. A m agánház tervezési és kivitelezési gyakorlata a m ai napig ezek­ nek a követelm ényeknek nem felel meg. Ennek két döntő oka van. Egyik, hogy a m agánházról csak kis léptékű M = 1:100-as engedélyezési te rv készül, am iről építeni csak p o n tatlan u l lehet. K iviteli (úgynevezett pallér-) terv e k re volna szük­ ség ahhoz, hogy az építéskor ne csak a sablonos szokványm egoldások k erüljenek kivitelezésre. A m ásik ok az, hogy a költ­ ségek csökkentése érdekében az építés többnyire m agánerővel történik, szakér­ telem híjával. A kiviteli terv m élységű tervekre e m iatt még döntőbb szükség volna. Nem várható el a falun élő em bertől, aki ideje nagy részét a m aga környezeté­ ben töltötte, hogy építészeti kultúrával rendelkezzen, . . . de az joggal elvárható, hogy ne ragaszkodjon m indenáron a m a­ ga vélt igazához akkor is, ha a hozzáértő m eg a k a rja győzni a jóról. A m egyei építészek bevonásával m agán­ ház tervpályázat kiírása, a terv ek kiállí­ táson történő bem utatása, a terjesztésük érdekében katalógus készítése voln a cél­ szerű. A népm űvelők és szociográfusok felm érnék a falvakban lakók életkörülm é­ nyeit, m unkavégzését stb., am i alapján ki lehetne dolgozni olyan speciálisan nógrádi típusokat, am elyek m egfelelnek a külön­ böző életform át élők igényeinek. N yilván­ való, hogy m ás alaprajzú épületre van szüksége a kétlak i em bernek, m int a csak m ezőgazdasággal foglalkozónak stb. A felm érések alap ján a falvak, községek részletes rendezési terv é t el kell készíteni, m eghatározni, hova m ilyen igény kielégí­ tésére szolgáló épület kerü ljö n és azután ezt a terv e t szigorúan b etartan i, illetve b etartatn i. (A városokban nem csak állam i lakásépítés folyik, hanem a m agánépítés szám talan form ája valósul meg. Mégis a rendezési tervekben m eghatározott m ére­ tű, alakú, lakásszám ú stb. épületet lehet építeni „m agánerőből”, igaz, állam i tám o­ gatás m ellett. Ehhez hasonló következetes­ séggel kellene k ialak ítan i a községek, fal­ vak képét is.) A TIT k eretén belül a m a­ gánházépítés kérdéseiről előadássorozatot kell szervezni az építeni szándékozók szá­ m ára. Ehhez a rra van szükség, hogy az em be­ rekben legyen igény a szokványoktól va­ ló eltérésre, ízlésük, vizuális látásk u ltú rá­ ju k és m inim ális esztétikai ism ereteik le­ gyenek. M indennek m egszerzéséért m aguk az em berek vajm i keveset tesznek, ugyan­ akkor a pedagógusoknak, népm űvelőknek a felelőssége itt egyre fokozódik. De nem ­ csak erre van szükség, hanem arra is, hogy a m egváltozott viszonyok között m egta­ nítsuk az em bereket helyesen élni, és se­ gítsük őket növekvő szabad idejük hasznos eltöltésében. É letterük, a lakásuk alkalm as legyen a k u ltu rá lt életvitel m egvalósításá­ ra. A lakáskultúra, m ásként a k u ltu rá lt la­ kás a használás igényességéből fakad. A lakásban nem csak enni és aludni kell, h a ­ nem aktívan élni, m űvelődni, alkotó jelle­ gű m unkát végezni, egyáltalán tevéke­ nyen, hasznosan tölteni az időt. Sajnos, a legtöbb m agánház nem veszi figyelem be ezeket az igényeket, passzív létezésre nyújt csak lehetőséget. Egyre inkább nyilvánva­ lóvá válik, hogy a „tisztaház” eszménye nagy h atást gyakorol az em berekre. So­ Igaz, a falusi körülm ények sok piszok­ kal járó házkörüli tevékenysége a rra kész­ teti az ott élőiket, hogy rendkívüli nagy gonddal vigyázzanak a tisztaságra, mégis ez a túlzás értelm etlenné degradálja a sok m unkát, am i létrehozta az épületeket. Szatmári Béla �Taar Ferenc Szivárvány a föld alatt rádiójáték (részletek) Történik az 1929—30-as években, Baglyasalján. A bányászok fúvószenekara régi gyászindulót játszik. Kevés idő múlva a zene a beszéd alá halkul. BESZÉLŐ: . .. E nép történelme örökös harccal és szenvedéssel volt teli. Bányaomlás, tüdőbaj, háború, börtön,, csendőrgolyó tizedelte. E nép mindig gyászolt. Soha nem száradt fel a könnye. Időnként azért kiragyogott felette a szivárvány is: voltak örömei, víg alkal­ mai és nagyon gazdag volt lelki szépségekben. Erről azonban ke­ veset írnak a krónikák. Pedig csak így teljes a kép, amely a múlt­ ból felénk néz. Ezt a szivárványt kerestem én is Baglyason ... (...) KONFERÁLÓ: Szivárvány a Föld alatt. Rádiójáték Furák Terézről. FÉRFIHANG (BALOG): (Egészen közel. Halkan.) Kit temetnek? ASSZONY: (Ugyanúgy) Furák Terézt. FÉRFI: (Döbbenten) Andrásnak a húgát? ASSZONY: Azt, szegényt!:... A bátyja börtönben, a vőlegénye is, a Hován Jóska... nem is tudják szegények, hogy m eghalt. . . (elsírja magát) (...) (A cellában) BALOG: Megismersz, Hován Jóska? HOVÁN: (Kis szünet után) Balog Sándor vagy... Lapujtőről. Hogy kerülsz ide, a börtönbe, te is? BALOG: Elkaptak. Nálatok jártam tegnap. Kerestelek, Bandit is. Röplapért m entem ... aki várt, egy detektív volt... HOVÁN: (Izgalomba jön) Otthon já rtá l... Baglyason? BALOG: Ott hallottam, egy asszonytól, hogy te is, meg Bandi is ... HOVÁN: Miféle asszonytól? BALOG: Nem ism erem ... csak úgy megszólítottam a tem etésen... HOVÁN: Temetésen?... Mit kerestél te o tt?... Kit temettek? BALOG : (Nagy zavarban) Valami... öreg em bert... HOVÁN: (Nagy megkönnyebbüléssel sóhajt) Hál’ istennek!. .. Már úgy megijedtem... (váltással) ...Virágzik már a h árs?... Bizto­ san láttad a nagy gesztenyefát is a ravatalozónál... Istenem! De sokszor bújkáltunk ott is!... (mélyről, s mert örül, hogy van tár­ sa, akihez szólhat) ...Nem leltem már a helyem et... Ott hagy­ tam a kis menyasszonyomat Baglyason. Súlyos beteg... Nem tu­ dok róla semmit, amióta lekaptak... Mi lehet vele? BALOG: (Váratlanul, könnyedén) Beteg. HOVÁN: Honnan tudod? Hallottál valamit talán ...? Beszélj! BALOG: Valaki em lítette... HOVÁN: Óh, Te! Nem is tudod, milyen örömet hoztál nekem!... Az éjjel nem hunytam le a szememet... Éppen most két éve, hogy megismerkedtünk... ez járt a fejem ben... előjött újra m inden... Szerettem volna elm ondani... de nem volt kinek... (A zene kiúszik). (...) HOVÁN: Na, aszongya, Romeo: „Túl súlyos kínnal vert meg könnyű Ámor / És mély sebemből olyan mélyre buktam / Hogy könnyű szárnya sem repít magasba: / Szerelmem súlya végképp földre nyom.” . . . Te jössz! BANDI: (akadozva) M er... hogy kell ezt kiolvasni? HOVÁN: (fonetikusan) Mercutio! BANDI: A fene megeszi! Merkució:... „Nyomd vissza bátran: enged az nyomásnak / Oly gyenge kis portéka, el se bír.” / (Más hangon) Na, ezt én nem értem. Milyen portéka? HOVÁN: Ott van! (olvassa) „És nincs vadabb! Úgy szúr, akár a tüs­ ke!” Te jössz megint. BANDI: (Küzdve az olvasással) „Ne hagyd magad, ha vad s alább ne add / Úgy szúrd meg, hogy kerüljön ő alul” (tele szájjal felnevet) HOVÁN: Mit röhögsz? BANDI: Ezt a marhaságot ...Nahát, Ezt én nem csinálom, nem rö­ högtetem ki m agam at... HOVÁN: Gyerünk csak tovább! BANDI: Különben J uliánk sincs, beteg, hogy akarod eljátszani? HOVÁN: Majd lesz valahogy ... BANDI: Halasszuk e l . . . nekem is annyi most a gondom . . . HOVÁN: Végre, nagy nehezen összeszedtük a fiatalokat... lehetetlen! BANDI: A közönség meg sem é r ti... HOVÁN: A Rómeó és Júliát mindenki m egérti... a gyárral is, ka­ punk jelmezeket... a nyomda titokban kinyomja a meghívót, mindenki segít, hogy sikerüljön. Éppen mi fuccsoljunk b e?... Gyerünk tovább! E lh a n g z o tt 1975. m á r c iu s 19-én a K o s su th R á d ió b a n , a S zegedi N em zeti S zín h áz m ű v é s z e in e k e lő a d á s á b a n . R e n d e z te K ő v á ry K a ta lin . (E pillanatban ajtónyitás) BANDI: Ti még nem ismeritek egymást. A húgom, Terike. TERÉZ: (Halkan, elfogódottan) Furák Teréz. HOVÁN: Én meg Hován József ... TERÉZ: Névről már ismerem ... B anditól... HOVÁN: Tegezz csak nyugodtan. Hány éves vagy? TERÉZ: Tizenhét. .. HOVÁN: Én meg huszonnégy. Szinte egyidősök vagyunk! Szervusz! TERÉZ: (Szégyellősen) Szervusz! HOVÁN: Te, Bandi! Nem is mondtad, hogy ilyen szép kis húgod van! BANDI: Kár a gőzért! Ez még gyerek. HOVÁN: (Hirtelen eszébe jut, felkiált) M egvan!... Megvan! (sebesen) Idehallgass Terike ! Akarsz velünk szerepelni? TERÉZ: Én? . .. Sose csináltam . .. HOVÁN: Nézd, hogy elpirult! Hát nem drága!? BANDI: Mondom, hogy ez még gyerek. Ezt még nem csókolta meg fiú. HOVÁN: Tényleg? Akkor én leszek az első! TERÉZ: Hogyisne! HOVÁN: Pertuk lettünk! Hol a puszi? Gyerünk csak!... BANDI: Ne vacakolj már Teri, lökjél oda neki egyet, aztán eredj, mert próbálunk. HOVÁN: Na, látod, ennyi az egész! Most én is! (cuppanósan megcsó­ kolja, már csak játékból is) . .. Drága vagy . . . Nézz csak rám, ki­ c si. .. könnyes a szemed ... megbántottalak? BANDI: Na, elég az udvarlásból! Indíts, Teri! HOVÁN: Hogy beszélsz az én Júliámmal, mi? TERÉZ: Komolyan gondolod? BANDI: Még jó, hogy az apámat, meg az anyámat is fel nem kéred, hogy ott lenne az egész család, kifestve a színpadon, mint a bohó­ cok!. .. A húgomat hagyjuk ki! HOVÁN: Döntsön ő !. . . Hát nézz rá, nincs szem ed?!... Gyöngyös háló a fején... hófehér, földig érő ru h a ... mint egy kis angyal! És a hangja i s . . . hallod? Mintha a lelke szólalna m e g ... a kedvessé­ g e ... (Hirtelen elhatározással) Olvassad csak innen, Kicsi! No, ne félj m á r!. .. Én leszek Rómeó. .. a szerelmesed. . . De, ne a földet nézzed, hanem engem . .. Megint elpirultál!. .. TERÉZ: Rögtön jövök! (kiszalad) BANDI: Te ezt komolyan gondolod? HOVÁN: Gyönyörű g y erek '. .. Kész Júlia! Sugárzik belőle a tisztaság, a jóság, a szépség. .. az ilyenek a halálig hűségesek. . . most hová szaladt? BANDI: Biztos sír, örömében. Nő! Tudod!? ... HOVÁN: Már jön is !. .. (meglepődve) . .. Hát ez . . . micsoda? BANDI; (Felrikkant) A tollas k a la p !... A néném nyerte a vásárban! Ebben akarod játszani, Júliát? Meg kell dögleni! (Fulladozva ka­ cag) HOVÁN: (Megértéssel, melegen) Ez ide nem lesz jó, Kicsi! Majd kerí­ tünk m ásikat... Forró az arcod! Nem haragszol, hogy megsimo­ gattalak? BANDI: (Miután kinevette magát) Mi lesz hát? Udvarolunk, vagy próbálunk? HOVÁN: Eredj már Bandi, nézd meg, nem vagyok odakint? BANDI: Megverlek, hogy leülsz, mint a k islib a !... Mindjárt jö v ö k ... (kimegy. Kis szünet) HOVÁN: Nézz csak rá m !. .. Félsz tőlem? . .. Hány iskolát jártál? TERÉZ: H atot. . . Szín jeles voltam HOVÁN: Olvasni szeretsz? TERÉZ: Nemigen van mit. HOVÁN: Majd én hozok . . . Dolgozol valahol? TERÉZ: Itthon, a ház körül . .. HOVÁN: Nem jönnél be Tarjánba, az üveggyárba? Megpróbálok he­ lyet keríteni ... TERÉZ: Te ott vagy most? HOVÁN: A bányából kirúgtak.... TERÉZ: Miért? HOVÁN: Mert nem szeretem a kelkáposztát!... (melegen) Nagyon szép a hom lokod!... Mért pirulsz el mindig? (váltással) Na, itt a szöveg, olvassad csak. Innen! . . . B átran! . . . (Terike olvasni kezdi, eleinte kissé bizonytalanul, majd egyre fo­ lyékonyabban, aztán már felszabadultan, színesen, motiválva és már észrevétlenül átsiklottunk az előadásra) ( . . . ) (Nagy tapsvihar. Hosszan tartó ünneplés, amely átmegy báli zené­ be. Keringőt játszik a fúvószenekar. Emelkedett a hangulat.) HOVÁN: (A zene fölött) Könnyen táncolsz . . . TERÉZ: Pedig nem is tanultam ... HOVÁN: Megjósoltam ugye, hogy nagy sikered lesz? Tehetség van benned! TERÉZ: Jaj, pedig annyira izgultam, el ne tévesszem a szöveget... HOVÁN: Úgy játszottál, úgy mondtad, mint aki igazán átérzi... TERÉZ: Te is! . .. Elhittem neked a színpadon ... HOVÁN: És m ost. .. ha mondanám . .. m ár nem hinnéd el? TERÉZ: (szégyellősen) Miket kérdezel!?... (A zene sodorja, viszi őket magával, mintha a bennük feszülő érzelem röpítené őket most) HOVÁN: Bandi kivel táncol ? TEZÉZ: (kuncogva) A babájával!... Anyám nem szereti. HOVÁN: Pedig csinos lány. TERÉZ: Azt mondja Bandi, neki csak úgy ke ll . . . 13 �HOVÁN: Előbb te igyál! (Miközben Teréz kortyol) Hát nem vagyunk HOVÁN: (évődve) Mi az, hogy — úgy? mi bolondok? Más kifelé megy innen, mi meg ide jövünk csóko­ TERÉZ: (feltalálja magát) Kérdezd meg tőle! (elkaccantja magát. A lózni!? zene magasra csap, ismét belesodródnak a hullámaiba. Kis idő TERÉZ: Hogyhogy csókolózni? múltán) HOVÁN: Mit gondolsz, itt állunk és nézzük a sötétet? TERÉZ: Most mire gondolsz? . .. Úgy elkomolyodtál. HOVÁN: Menjünk ki egy p ercre. .. mondani akarok valamit. (Kint a TERÉZ: (halkan kuncog) Ráírjuk a dugóra a mai n a p o t... ekkor csó­ koltál meg először ... szabadban. A zene kiszűrődik a bálteremből) (Ez az első „komoly” beszélgetés közöttük. Ennek megfelelően (...) mindketten kissé elfogódottak, tartózkodóak és ugyanakkor nyíl­ tak. Kitárulkozók és szemérmesek. A hely, a hangulat és a belső (Gyors váltással orgonaszó. Erőteljes, széles akkordok. A temp­ láz meghitt, bensőséges emelkedettséget ad a párbeszédnek, ame­ lomban vagyunk.) lyen átizzik a titkolt és mégis nyilvánvaló szerelem.) TERÉZ: (Közel) Itt nem lenne szabad ... HOVÁN: Most itt sik erü lt. .. HOVÁN: (Közel). .. Először is szeretném megköszönni, hogy elvállal­ TERÉZ: Szoríts m agadhoz!... Egy hete nem láttalak. Merre voltál? tad a szerepet. . . és hogy olyan jól csináltad. Úgy féltelek!. .. Mik ezek a kék foltok? TERÉZ: Olyan jó volt készülődni, számolni a napokat és mindig ta­ HOVÁN Sem m i. :.. Csak kihallgattak. lálkozni! (szomorkásan) Kár, hogy már vége! HOVÁN: Csak azt akartam m é g ... (nehezen mondja ki) ...holnaptól TERÉZ: Ütöttek? HOVÁN: Megszoktam. nem mutatkozhatunk együtt. .. legfeljebb ritkán . . . TERÉZ: Istenem !... Megcsókolom a helyét, attól hamarabb begyó­ TERÉZ: (Ijedten) Miért? gyul . .. HOVÁN: Eddig a próbák. .. szóval, volt valami ok . .. de, mit gondol­ HOVÁN: Itthon mi újság? nának ezután? TERÉZ: Szervezem a lányokat, ahogy mondtad ... TERÉZ: Nem érdekel! HOVÁN: Mennem kell, Kicsi. HOVÁN: Várj csak! (magyarázólag) ...H o l van munkám, hol n in cs... TERÉZ: Máris? . .. Mikor lesz már legalább egy napunk? egyszer itt, máskor o tt. .. az ilyenre mondják, hogy csavargó. HOVÁN: Majd . .. hamarosan ... TERÉZ: (Ösztönös gyanakvással) Csak — ezért? TERÉZ: Ölelj meg! (Nagyon szerelmesen) Szeretnék mindig így ma­ HOVÁN: A te érdekedben. (Kis hallgatás) radni ... TERÉZ: (Halkan) Most nem mondasz igazat. (Szünet) Bandit is figye­ lik. Tudom. (Jóska csendre pisszegi) ...U gye, ezért nem akarod? (. . ) HOVÁN: A bátyád életéről van szó, ha fecsegsz! TERÉZ: Meg a tiedről! (Gyors váltással rikoltó vásári zenebona. És mindketten csordultig HOVÁN: Te tudsz arról, hogy B andi...? tele vannak örömmel, vidámsággal, szerelemmel. Csupa napfény TERÉZ: Nekem azt nem szabad tudni. ragyog most kívül is, belül is.) HOVÁN: Akkor azt is tudod, hogy a pincétekben röplapok vannak. HOVÁN: Gyere bátyám! Célba lövünk (A lány hallgat, vagyis: tudja.) Idehallgass, Kicsi! Beszéljünk ma­ TERÉZ: Sose csináltam! gyarul! Ha engem elkapnak, neked is bajod e sh e t... Velem lát­ t a k . .. Nem akarom! Érted már? Az én életem nem olyan, mint a HOVÁN: Azért vásár! (ringlispil zene) többi fiú é . .. sose tudhatom, mi történik velem... Én csak meg­ (Visongva-kiáltva) Nem szédülsz? bélyegeznélek a világ e lő tt. .. férjhez sem tudnál m enni. . . vén­ TERÉZ: HOVÁN: Dehogynem! Megyünk még egy kört? lány akarsz maradni? TERÉZ: Megyünk hát! TERÉZ: Dehogy akarok! (Recsegő hangszóróból korabeli foxtrott) HOVÁN: Mert én . . . nem vehetlek el. TERÉZ: (közel) Hová tetted a lőlapot? TERÉZ: Muszáj ezt neked csinálni?... HOVÁN: Minek az? Bele sem találtál. Emlék a „lőtehetségedről” ? HOVÁN; Ezt te nem é r te d ... (nem akar a témába merülni) Gyere, TERÉZ: Rossz vagy! menjünk vissza! HOVÁN: Mit igyunk? TERÉZ; (Kissé elérzékenyül) És m á r ... nem is találkozunk, ezután? TERÉZ: egy virslit. HOVÁN: N em !:., (meggondolja) ...Ille tv e ... majd üzenek Bandival, HOVÁN:Előbb Előbb két kis üveg rumot amikor le h e t. .. De, ha nem, h á t. . . ne felejtsd el a te Rómeó­ TEREZ: Berúgunk!? ... dat...! , HOVÁN: Na és? TESÉZ: (Érzi, hogy ez amolyan búcsúféle. Tartja magát) ...E zt a fe­ TERÉZ: Igazad van édes „öcsém” ! hér ru h ám at. . . amiben játszottam. .. nem bontom széjjel. Elte­ (a zene felerősödik kevés időre) szem. .. Én is köszönöm. .. mindent köszönök neked, Jóska... TERÉZ; Táncolni akarsz? (Felerősödik a báli zene, mintegy kifejezve az érzelmek forrpont­ HOVÁN: Naná! ját is, majd fokozatosan kiúszik, miközben szöveg jön fölé. Tár­ TERÉZ: Hogy kell ezt? gyilagos, tényszerű közlés, ellenpontja az érzelmi telítettségnek) det nyomd ki feszüljön a szoknya, a hasadat meg behúzod, mint a kanál... látod? Mehet! BESZÉLŐ : 1 929. július. A salgótarjáni csendőrparancsnok jelenti: „Az augusztus elsejével kapcsolatos. .. sztrájkot a baglyasaljai (Nagy nevetgélés közben táncolnak, egy darabig a zenét halljuk és kommunista érzelmű bányászok fogadták el. A mozgalom irányí­ a kacarászást: önfeledt, boldog nap, amely estére emlékké her­ tói: Hován József, Eppich Ede és Pothornik József elbocsátott v a d !... A zene kiúszik. Csend. Tücsökciripelés. Távoli kutya­ ugatás.) bányászok.” TERÉZ: Olyan jó v o lt!... Csak kevés v o lt... Mikor lesz már egy (Gyors áttűnés: óriási robaj, csörömpölés, sziszegés és nyögés a egész napunk, együtt . . .? közelben) HOVÁN: Mit szorongatsz a kezedben? BANDI: (Káromkodik) Azt a huncut kisistenit! TERÉZ: A kis üvegeket... TERÉZ: (Ijedten) Mi volt az? HOVÁN: Fura ember v ag y !... A szíved még gyerek, az eszed már BANDI: Egy rohadt csille. Itt h ag y ták ... Nekimentem a sö tétb en ... felnőttes. .. Egyik kezeddel a lepkét fogdosod, a másikkal már HOVÁN: Jó lesz itt? dolgozol... BANDI: Elhagyott bánya... én is ide szoktam já rn i. . . Majd vigyázok TERÉZ: Nyakamon az egész ház! Anyám beteges... Főzés, mosás, a kijáratnál. Beszélgessetek. tyúkok... TERÉZ: És ha jön valaki? HOVÁN: (utánozva) Pire-pire-pire! BANDI: Szájon kapom! Mit mászkál erre? (Távolodó léptei alatt csi­ TERÉZ: Jaj, olyan vagy, mint egy nagy kölyök!. .. Mint én — fiúban! korog a szén) HOVÁN: A különbség szinte semmi. (Teréz felnevet) Akarsz tőlem HOVÁN: (közel) Látod, már találkoztunk is. Kicsináltam! egy fiút? TERÉZ: V ártalak. .. Na, milyen bátyám van? Ő is kicsinálta! TERÉZ: Akarsz tőlem egy nyaklevest? . .. Ez micsoda? HOVÁN: Édesen mondod: bátyám ! (melegen) Drága bátyám ! HOVÁN: Vásárfia! TERÉZ: (ugyanúgy) Édes öcsém! (elnevetik magukat) Mélyen va­ TERÉZ: Jaj, de drága!. .. Egy kisfiú! gyunk? HOVÁN: Az „öcséd” . . . Hogy mindig veled leg y en ... Mit kapok HOVÁN: Nem nagyon. Lejtakna. Szemfedőnek azért vastag lenne! érte? TERÉZ: Ne viccelj az ilyesmivel. Mi ez a recsegés? TERÉZ: Egy. .. egy puszikát!. .. (Tiltakozva) Mit akarsz? HOVÁN: Nyomja a kőzet a gerendákat. HOVÁN; (forrón, kívánva a lányt) Na, találd ki! TERÉZ: Menjünk innen! TERÉZ: (gyorsan másra tereli a szót) Jaj, majdnem elfelejtem . .. HOVÁN: Micsoda bányászivadék vagy te? Itt nem látnak meg. HOVÁN: Nem érdekel m ost. . . semmi nem érdekel...! TERÉZ: Én sem látlak. TERÉZ: Itt van . .. amit k érté l. .. összeírtam ... HOVÁN: Elég ha érzi egymást az em ber. .. HOVÁN: (Gyorsan lehiggad) Magaddal hurcoltad a vásárban? Nem TERÉZ: (rácsap) Hol a kezed? vagy normális! HOVÁN: Tényleg, hol is v an ?... TERÉZ: Hát, mikor adjam á t ? . .. Apám is segített összeírni, kik a fiatalok, hol dolgoznak . .. itt van . .. TERÉZ: Kapsz egy nyaklevest! HOVÁN: Inkább az üveget add ide, bátyám! (pukkanva húzza ki a HOVÁN: Hol tartod a könyvet, amit adtam? TERÉZ: A nagy falitükör háta m ö g ö tt... Bandi is ott tartja a röp­ dugót) cédulákat . .. TERÉZ: Ne ... ne dobd el a dugót! 14 �HOVÁN: Gyere már közelebb! TERÉZ: (Kibúvót keresve) Hoztam egy kis tésztát... magam sütöt­ tem ... HOVÁN: Most nem érdekel a tésztád! (Csókkal pecsételi le a lány száját. Aztán nagy csend. Csak egy éles vonatfütty kanyarog elő valahonnan és nekivágódik a hegyoldalnak.) (...) (A fúvószenekar a Kék Duna-keringő játssza, a nagy vigalom hangjai: nevetgélés, pohárcsengés, élénk hangok innen, onnan, s a sokféle zaj összekeveredik. Aztán mindez távolabbról. A szabad­ ban vagyunk, az udvaron.) KAKUK: (Közel. Bizalmasan) ...O kosan tetted, hogy nem mutatkoz­ tál vele. . . Most a hasznunkra v álik . .. A pesti futárunkat figye­ lik . .. sürgősen más kell. HOVÁN: Rám gondoltál? KAKUK: Téged ismernek. Különben is hamarosan át kell menned a határon . .. Hány éves az a kislány? HOVÁN: Melyik? (Csak most érti el) N e m ... ahhoz még nagyon fiatal. KAKUK: A legjobb fegyvere: még gyereknek látszik. HOVÁN: Nincs is köztünk. .. azt sem tudja, eszik, vagy isszák... KAKUK: Mi sem az anyánk méhében tanultuk meg ... HOVÁN: Semmi köze a mozgalomhoz ... KAKUK: Az a te szégyened! HOVÁN: Adtam neki könyveket, kisebb megbízásokat, d eh á t. .. sem­ mi tapasztalat ! Ha elkapnák, rögtön kivernének belőle m indent... KAKUK: Nem biztos! A bátyja is kemény gyerek. .. az apja 19-es... Ha szeret, elvállalja és majd lesz ereje ... HOVÁN: D ehát. .. mért kellene egyből bevonni? KAKUK: (kezdi a türelmét veszíteni) Neked m agyarázzam ... a régi párttagnak? HOVÁN: Az ember nemcsak párttag, hanem ember is ...! KAKUK: Mit akarsz ezzel mondani? HOVÁN: (párhuzamosan beszélnek, mintha nem is figyelnének egy­ más szavára) Valakit csak úgy befogni, minden tapasztalat nél­ kül ...? KAKUK: (Tagoltan, nyomatékkal) Nekünk a szimpatizánsokra i s .. . HOVÁN: ... kitenni a lebukásnak, a verésnek ...? KAKUK: . .. építenünk kell, ha a szükség úgy hozza! HOVÁN: ...ez — lelketlenség! (Csend. A lakodalmi zene hallatszik távolabbról) KAKUK: (Más hangon) Ha nem ismernélek, elkergetnélek. HOVÁN: (Enyhősít a hangján) Értsd már meg: ez még gyerek! KAKUK: (Fojtottan, de élesen) Te hogy kezdted? Hány éves voltál? És én? Meg a többiek? . .. Mint most ez a „gyerek” ! HOVÁN: Ne használd ki, hogy szeret... KAKUK: A szerelemnél is van fontosabb ... HOVÁN: Legalább ne én szervezzem be...! KAKUK: És amikor másokat szervezel? Akkor nem jut eszedbe, hogy azok is tartoznak valakihez? . .. Ez a te feladatod! HOVÁN: És ha nem vállalom? KAKUK: Megteheted. Egyszer. HOVÁN: Van tebenned érzés? ... KAKUK: Erre majd máskor felelek! . .. (Vonaton. Csattognak a kerekek. Időnként füttyent a mozdony) HOVÁN: (Közel) A végállomásig megyünk, meg vissza. Addig min­ dent meg kell beszélnünk ... TERÉZ: Itt, a nyitott peronon? HOVÁN: Itt. Nem hallja senki. . . Segítenél nekem? TERÉZ: Még kérdezed? HOVÁN: Nekünk! TERÉZ: Így értettem én is ... HOVÁN: D e ... vége a gondtalan életn e k ... megváltozik m in d en ... TERÉZ: Te is csinálod. HOVÁN: Féltelek! TERÉZ: Szeretlek! (Csattognak a kerekek a váltón) TERÉZ: Legalább többször látjuk egym ást!... HOVÁN: Nagyon veszélyes . .. TERÉZ: Majd vigyázunk egymásra ... HOVÁN: Ha elkapnak, gyertyával égetik a bőrödet, gumibottal ver­ nek, szöget ütnek a körmöd alá ... TERÉZ: (Szinte sikoltva az iszonyattól) N e!. . . Ne folytasd! (Éles, hosszú vonatfütty) TERÉZ: Mi lenne a dolgom? HOVÁN: Levelet viszel Pestre. És hozol is. Néha röplapot. TERÉZ: Milyen levelet? HOVÁN: Közönséges . .. De vegyszerrel titkosírás van rajta . .. TERÉZ: És kinek kell majd átadni? HOVÁN: Mindent megtudsz ... (Kocsmazaj. Zűrzavaros beszéd, pohárcsengés, lárma.) BANDI: (Nagyon ingerült) Kinek van joga az én húgomat, a tudtom és beleegyezésem nélkül...? HOVÁN: Hallgass! Ne kiabálj! Megvesztél? BANDI: . .. álljon elém! Úgy megverem, hogy összecsinálja magát! HOVÁN: Vigyázz! Jönnek! (Hangot vált, szélesen) Isten éltessen paj­ tás! (koccintanak) BANDI: (A foga között szűrve) Dögölj m e g ... Nem te ... Az a hosz­ szú, sovány! Lefogadom, hogy kopó. Megverjem? Most úgyis ked­ vemben vagyok. .. HOVÁN: Nyughass már, az istenedet! BANDI: (Felfortyan) Nyughass!? Mért nyughass? Folyton csak nyug­ hass! Nem dumálni kéne, hanem megfordítani a lapátot, oszt ad­ jad neki, a szeme közé! Az az osztályharc, nem a fecsegés! HOVÁN: Te aztán megoldanád! BANDI: Nekem csak kétféle ember létezik: akit meg kell verni, meg akit nem kell megverni. Több nincs! Mindig csak nyughass!? Mi lett a nagy szervezkedésből is? Mindjárt m egm ondom ... Elegem van az egészből! HOVÁN: Nem tudod, miket beszélsz! BANDI: Örülj, hogy te tudod. Mert te okos vagy. Én meg csak egy nagy marha HOVÁN: Mi a bajod? BANDI: Ütni, vágni szeretnék!... Szétverni ezt az egész rohadt, disz­ nó világot! (Nagyot fúj, kissé lehiggad) Mi a szándékod Terivel? HOVÁN: Szeretjük egymást. BANDI: Nem ez érdekel. . . Be akarod szervezni őt is ? . . . Beteg! HOVÁN: (értetlenül) Mi baja? BANDI: Valahová utaztatok és megfázott a peronon. Lázas. Fáj a há­ ta... Lehet, hogy tüdőgyulladás ... HOVÁN: Azonnal fektesd ágyba! BANDI: Nem akart, de bevágtam a párnák közé. Most aztán s í r . .. hogy elmondta, mit szólsz majd hozzá. .. Mondtam, ne izgassa magát, majd én elintézem v e le d ... Mért akarod beszervezni...? Nem elég egy családból egy...? HOVÁN: Szükségünk van rá. BANDI: Itt vagyok én. Kettő helyett is, ha kell. HOVÁN: Téged már ism ernek... BANDI: Az ig a z ... (Más hangon) ...M e g kéne valahogy röntgenez­ tetni Pesten... Nyugtalanít!... Az isten is csak nézi-nézi az egé­ szet, oszt nem csinál semmit, csak nézi. . . (kiköp) (...) BESZÉLŐ: 1929. Jelentés a belügyminiszternek: „ ...A baglyasaljai szénbánya kerületében ismeretlen tettesek nagyobb számú kom­ munista röpiratot dobáltak szét. Nyomozás folyam atban.. (...) TERÉZ: (Megbántódva) Titkolózol előttem. HOVÁN: Vannak dolgok, amik nem tartoznak rád. 15 �TERÉZ: Ha valami bajod esik. . . az sem tartozik rám? HOVÁN: Figyelmeztettelek, az én életem nem olyan... TERÉZ: Most már az enyém s e m ... Ha egyszer lefognak... az sem tartozik terád? HOVÁN: Próbálj m egérteni... TERÉZ: Te i s ! ... Érzem, más le tte m ... fontos, amit csinálok... És nem akarok csak „postás” lenni!. .. Holnap ott leszek én is a kör­ menetben. HOVÁN: (Megrökönyödve) Honnan veszed ezt? TERÉZ: Eltitkoltad előlem!... Ott lesznek az összekötők minden bá­ nyából . .. megbeszélitek a sztrájkot... HOVÁN: Ki mondta ezt? TERÉZ: Nem fontos! HOVÁN: Fecsegett! Lebukhatunk! TERÉZ: Ne fé lj!... Sulyok bácsi m o n d ta... vigyázzak, ha netán én is ott lennék ... HOVÁN: (Nem akar hinni a fülének) Sulyok b ác si? ... Nemrég sza­ badult, állandóan figyelik... hol beszéltél vele? TERÉZ: A meddőhányón. HOVÁN: Megőrültél? Tisztára elment az eszed! Ott voltál köztük? TERÉZ: Többször is ... Ott vannak a szabadult kom m unisták... poli­ tizálnak . . . keresgélik a szenet. . . tanulok tőlük ... HOVÁN: De ott vannak a spiclik is, a besúgók!. . . Na, most már leg­ alább a te neved is rajta lesz a feketelistán! Mért nem kérdeztél meg? TERÉZ: Nem vagyok már gyerek ...! HOVÁN: De az vagy! Ha elengedem a kezed, rögtön elkószálsz mel­ lő lem ... Többet nem mégy a meddőhányóra! Bajt akarsz ma­ gadnak? ... TERÉZ: Az a nagyobb baj, Jóska, hogy mindig a fáj a h á ta m ... lá­ zam van. .. izzadok . .. minden utazáskor újra megfázom ... HOVÁN: Abba kellene hagynod. TERÉZ: Hogy képzeled? HOVÁN: Azonnal ágyba fekszel! TERÉZ: Holnap én is ott leszek a körmenetben... Legalább ez az egy n a p !... Mindig ígéred, mindig csak tervezzük, sose jön e l . . . HOVÁN: Holnap lebukhatunk. TERÉZ: Akkor — együtt. (...) (Gyors váltással: autótülkölés, villamos zaja, a városi forgalom ezernyi hangja. Majd csend. Szobában vagyunk.) ORVOS: (Tompa, fénytelen hangon) Üljenek le, amíg felöltözik... Gyújtsanak rá! (Apró zajok, gyufa sercen) HOVÁN: (Megköszörüli a torkát) Mi a helyzet, doktor ú r ? . .. ORVOS: (Hosszan kifújja a füstöt) Legjobb, ha őszintén beszélünk.., Volt már tüdőbeteg a családban? BANDI: Egyik néném. Hat éve halt meg. ORVOS: A kislánynak mind a két tüdeje meg van támadva. BANDI: (Elszörnyülködve) Nagyon súlyos? ORVOS: Ha nem lennék ateista, azt mondanám, bízzunk istenben. HOVÁN: Remény sincs? ORVOS: Nézzék, ha nem fázik m e g ... ha jól étk ezik ... ha sokat pi­ hen... ha nem éri váratlan izgalom... évekig elélhet. BANDI: És a szanatórium ?... Összeszedjük a rávalót. A bányászok nem hagyják el egymást. ORVOS: Az otthon a legjobb szanatórium. Írok a helybeli orvosnak. A gyógyszereket váltsák ki. A kezdő adagot én adom. .. Termé­ szetesen a lánykának nem szabad tudni sem m iről. . . egy lelki megrázkódtatás elviheti. .. HOVÁN: Mivel tartozunk, doktor úr? ORVOS: Sem m ivel... Már jön i s . . . De kár érte! Gyönyörű kis te­ remtés! . .. (váltással) . . . Semmi baj, kislány, egy kis mellhártyaizgalom . .. Időnként jöjjön fel kontrollra hozzám ... (Vonatkerekek monoton zaja, sípolás.) TERÉZ: Itt csókoltál meg először . . . HOVÁN: Kár volt kijönni, felizgatod magad ... TERÉZ: Búcsúzom . .. HOVÁN: Bolondokat beszélsz! Gyerünk innen! TERÉZ: Hiába mondjátok, én tu d o m ... Még az tartja bennem a lel­ ket, hogy szükség van rám. .. számolom a napokat, gyűjtöm az erőt, amikor menni k ell. .. Ölelj meg, Jóska! HOVÁN: Részketsz. Látod!? TERÉZ: Sose volt egyetlen napunk... mindig csak vártuk, v ártu k ... most már nem is jön e l . .. HOVÁN: Dehogynem! TERÉZ: (élénken) Tudod, mi lesz holnap? HOVÁN: Betöltöd a tizennyolcat... TERÉZ: Tudtam, hogy nem felejted el! HOVÁN: Mit adjak neked? Semmim sincs. TERÉZ: Nekem az a legtöbb, hogy — vagy! HOVÁN: Azért mégis van egy ajándékom . .. TERÉZ: Micsoda? Mondjad! HOVÁN: Ha meggyógyulsz majd, feleségül veszlek... TERÉZ: (elsírja magát) Istenem! Életem legszebb napja! KAKUK: Lássátok be, nem szabad tovább kockáztatni semmit. BANDI: Ha elveszed tőle, összeroppan, vége! KAKUK: A mozgalom érdeke... 16 HOVÁN: A mozgalmat mi csináljuk! BANDI: Miért kell a kettőt szembeállítani? KAKUK: Igazad van. Állítsuk egymás m e llé... Hagyjuk meg neki a futárm unkát. .. De az igazi levelet holnaptól más viszi. . . Leg­ jobb lenne lebeszélni... HOVÁN: Próbáltam. Nem m egy... Követeli a munkát betegen is!... (Báli zene. Mint a darab elején. Vidámság. Ezt halljuk egy dara­ big, majd) HOVÁN: (Nem akar hinni a szemének) Mit keresel te itt? TERÉZ: (Vidámságot erőltet magára) Táncolni akarok. .. Észre sem veszed? . .. A fehér ruha van rajtam ... HOVÁN: Azonnal viszlek haza!. .. Még csak ez hiányzott!... TERÉZ: Ne . .. ne vigyél még ... HOVÁN: Lázas vagy, tüzel az arcod ... hogy tehettél ilyet? TERÉZ: (Erőt vesz magán) Egész nap olyan jól éreztem m agam at... tudtam, hogy este eljövök. . . itt akartam le n n i. .. veled ... HOVÁN: Rádterítem a zakóm at... dideregsz. TERÉZ: (Végképp elhagyja az ereje) Jóska... Nem bírom ... HOVÁN: Megyünk h a z a !... Az ölembe v eszlek... U ta t!... Adjatok u ta t!. .. (Ahogyan távolodik a lánnyal, halkul a zene) (Újra a cellában.) HOVÁN: Biztos, hogy nem csaptál be?... Nem hazudtál? BALOG: (Tompán) Nem hazudtam ... HOVÁN: Esküszöl? BALOG: Igen... HOVÁN: Szóval... azt m ondták... beteg? HOVÁN: (Reszketőket sóhajt)...Tudod, attól féltem, hogy a megráz­ kod tatás... Bandi is, én is... De, így jól van. Még van remény! Minél előbb ki kell szabadulnom innen...! (Kintről, a folyosóról ütemes lépések közelednek) BALOG: (Felfigyel) Jönnek! HOVÁN: Biztosan énértem. Kezdődik! BALOG: Vigyázz magadra. HOVÁN: Ne fé lj... most megint erősnek érzem m agam at... Jó hírt hoztál... Áldjon meg é rte ... (Kulcszörgés. Kivágódik a cella ajtaja) FEGYŐR: (Kurtán) Hován: (Becsukódik az ajtó. Az ütemes lépések egyre távolodnak). Szepesi József Elhagyott ház Rég járta m itt, m egváltozott azóta m inden, m inden: a m eghitt k erti pad kopott, a pitvar bús, kietlen. S oly nagy a csend, hogy szinte fáj, belétörpü l az em ber. R égvárt fiára ez a tá j talán m ár rá sem ismer. Itt vagyok újra. Sem m i nesz. Az apró házikó nem él. Hideg a kém ény, az eresz rozsdás, lyukas a fedél. M egsárgult csontváz a lugas, hervadt bordáin por, penész, s am erre szem lát, dudva, gaz m indenütt, s m inden m úlni kész. R epedt m ankóval áll a kút, rokkant gerincén mély sebek, körötte ném a v értan ú k : tö rt korsók, fél edényfülek. K orhadt favödrét nem m eri vizébe m ár a gazda; nem kell m ár innia neki — bort sem — egy rossz falatra. Nem kell a rózsafa-pipa, s hiába vendég, jó b ará t: nem nyitja többé m ár soha szólásra ő az a jak á t. M agával v itte a titok oda, hol nincs több áldom ás . . . K ihalt a porta, elhagyott, m agányos koldus ez a ház._________ �Lakos G yörgy Haláltánc K e v e se n tu d já k , h o g y W ro c la w b a n (a k k o r m ég B re sla u ) eg y m a g y a r sz á z a d is fe lk e lte tte a fig y e lm e t a m á s o d ik v ilá g h á b o rú v é g n a p ja ib a n a n tifa s is z ta m a ­ g a ta r tá s á v a l. A sz e rz ő m o st b e fe je z e tt d o k u m e n tu m le g é n y e , a m e ly a század tö r té n e té t d o lg o zza fel. sz e m é ly e s é lm é n y e n a la p u l. A re g é n y c ím e : M ag y ar sz á z a d a ,.F e s tu n g ” -b a n . R é sz le tü n k a re g é n y b e fe je z ő fe je z e te , a m e ly b e n a m a g y a r sz á z a d k a to n á i az e r ő d v á r o s b a n v é g ü l is fe g y v e re s h a r c c a l ig y e k e z te k m e n te n i é le tü k e t. M a g y a ro rsz á g m á r fe lsz a b a d u lt, H itle r m á r ö n g y ilk o ssá g o t k ö v e te tt el. B e rlin a fe ls z a b a d ító k k e z é re k e r ü lt, de F e s tu n g B re sla u S S -v éd ő i m ég e lle n á llta k . . . Derűs, meleg idő volt. A fegyvernyugvás következtében a levegő is tisztult valamelyest, a brandkommandó nem hívta fel magára újabb gyújtogatással a figyelmet. A pályaudvarnak ez a része, rakodóival és raktáraival, a személy- és teherforgalom megszűnése előtt is csendes szakasznak számított, azonban május 5.-én a szanaszét álldogáló teher­ kocsik ellenére is valósággal kongott az ürességtől. Sehol semmi moz­ gás, mintha egy kísértetváros üres zugában adtunk volna egymásnak találkozót. Egyébként akkor, az adott időpontban vajmi keveset tö­ rődtünk az időjárással, városképpel, általános hangulattal, sőt a csen­ det se csendnek fogtuk föl, annál is inkább, mert Laci fáradhatatlanul erre intette népét: — Csak csendben! Csak csendben, bajtársak! Háromnegyed kettőkor hajszálpontosan együtt állt a század a rönk­ máglya mellett, egy fél raj kivételével, amelyik Vavrik Feri vezetésé­ vel valami különmunkára az Oderán túlra vonult. Megpróbáltuk érte­ síteni őket, de a küldöncök dolgavégezetlen tértek vissza. Néhány em­ ber miatt mégse odázhattuk el az alaposan megszervezett akciót! Ez volt a kisebb baj. Nagyobb izgalmat okozott, hogy a harmadik sza­ kaszban még sokaknak hiányzott a fegyvere. Néhányunknak vissza kellett szöknie a Finanzamtba, ahol egy öttagú különítmény ezekben a pillanatokban kezdte el a német keret lefegyverzését és ártalm at­ lanná tételét. Ámde a fegyverkiosztás elsősorban időtrabló voltában rejtett veszélyt, hiszen ha kettőig nem érünk a vasúti híd alá, be­ lekeveredünk a védelmünkre zúdított zárótűzbe. Mindenesetre, amint mondani szokás, csipkedtük magunkat és né­ hány perc múlva Laci már ki is adhatta az indulási parancsot. — Előre, magyarok! De csak csendben! Még csendesebben! Utoljára maradtam, sereghajtónak. Szabó József, a pirospozsgás to­ vábbszolgáló szakaszvezető caplatott mellettem, nem győztem nógatni, hogy katonásan szedje a lábát. Az volt az érzésem, hogy le akar sza­ kadni a többitől, nincs ínyére ez a kivonulás, amelyből kisejlett az eredeti szándék. Még a híd alá se értünk, már mindenki tudta, mire megy a játék. Hogy elérkezett a perc, amire négy hónapja úgyszólván szakadatlanul készültünk! A híd közelében Ugró Laci száj postával megküldte a csendes pa­ rancsot. — Észrevétlenül befutni a híd alá! Meg is indult az emberhad, azonban néhányan gyáván az ellenkező irányba, a szanaszét pihenő tehervagonok felé futottak. Szabó szakasz­ vezető a híd közelében, egy óvóhely tetején állt és tenyerét használva szemellenzőnek a közeli lövészárkokat leste. Erélyesen rákiáltottam. — Azonnal jöjjön le! Elárulja a század rejtekhelyét! De Szabó csak állt, mint balfiú a szirttetőn. Éppen lelövéssel akar­ tam megfenyegetni, amikor kezdetét vette a zárótűz, húsz-harminc méternyire a hídtól, mint rendhagyó felhőszakadás, hullni kezdtek a gránátok és ágyúlövedékek s a nagy csatazajban aknavetővel telibe találták Szabó szakaszvezetőt. Annus Béla elsősegélyládikájával föl­ szaladt hozzá, de nyomban vissza is jött. — Szétlapult, mint a palacsinta — mondta. — Nincs benne egy sze­ mernyi élet sem. Szabó szakaszvezető volt az első, s mint később kiderült, egyetlen halottunk az áttörés alatt, de ő is magamagának kereste a bajt. Nem szólván arról, hogy a meggondolatlanság ijedelmet és riadalmat oko­ zott a többiek körében Ott álltunk tehát a híd alatt, ahonnan nem egészen száz métert kel­ lett már csak megtenni a bérházig, amelynek pincéjében szovjet ba­ rátaink várnak ránk. A hídon két sínpár fekszik. Ezzel párhuzamosan halad az utca, amelyet az általunk épített lövészárokrendszer keresztez. A lövész­ árok felé a süllyesztett aluljáróból a süllyesztett feljáró út védelme alatt mintegy tíz méternyire veszélytelenül el lehetett jutni, csak ezt a tíz métert kellett volna futva megtenni, hogy a bal oldali kis utcá­ ban állomásozó német katonák föl ne figyeljenek ránk. Jobbról nem fenyegetett veszély, mert a síneket az úttól vastag kőfal választotta el. A német lövészárokból újabb harmincméteres futás (a német és a szovjet lövészárkot csak egy üres teleknyi távolság választotta el egy­ mástól) és máris biztonságban találja magát a boldogtalan magyar katona. — Melán induljon el rajával! — adta ki a parancsot Ugró Laci. S nyolc-tíz ember, az élen Melánnal, nekilendült. Hátulról figyel­ tem, amint puskával a kézben, előregörnyedve csatároszlopban oson­ tak a kőfal tövében. Csakhamar elérték az alig tízméteres szakaszt, ahol az út szinte a vasúti töltéssel egy szintre magasodik. Abban a pillanatban géppuskasortűz kelepelt föl a kis utcából. Melán és még ketten az árokba futottak, a többiek viszont hasravágódtak éppen a legjobban belátható helyen. A hasonfekvők fölött pattogtak a golyók a kőfalon. Ordítottam, ahogy a torkomon kifért: — Fussatok! S ők futottak is, csakhogy hátrafelé, vissza a biztonságosnak vélt híd alá. Zúgás, morgás, zűrzavar támadt sorainkban. Pillanatra Ugró Laci is tanácstalanná vált, pedig minden perc késedelem halállal fenyegetett. — Tíz önként jelentkezőt kérek! — emeltem meg hangomat. Senki se lépett ki. — Úgy látom, mindenki egy emberként készen áll a harcra — mond­ tam. — Így tehát én jelölök ki tíz embert. Soroltam a csongrádi „kubikosok” nevét. Még vigyázzt is vezényel­ tem, hogy nagyobb legyen a cirkusz, és elindultam az előbbi úton, ahol Melán raja megtorpant. Ahogy kiléptünk a híd alól, hátrafordultam. — A mi feladatunk lesz, hogy a többiek biztonságos átérését fedez­ zük — mondtam. — Aki parancs nélkül hátrafut, agyonlövöm. Meg­ értették? Nem hiszem, hogy bárki is komolyan vette a fenyegetést. — Meg — válaszolták mégis. — Akkor előre! A géppuskasorozatból nekünk is kijutott, de amikor beugrottam az árokba, boldogan konstatáltam, hogy a raj minden tagja sértetlen. Igaz, a fele visszafutott a biztonságot nyújtó híd alá. A lövészárokban nem silbakolt német katona, sőt a kőfalon belüli géppuskafészek is üresen tátongott. Pedig innen le lehetett volna tarolni valamennyi át­ futó magyart. Minden jel arra mutatott, hogy a géppuskás és a lövé­ szek Melánékkal együtt átszöktek a biztonságosabb oldalra. — Egy ember visszamegy és szól Ugró hadapród úrnak, hogy sza­ bad az út! Egy ember velem marad. Belül megyünk a kőfalon, nehogy a németek erősítést küldjenek a szakaszparancsnoki bunkerból! A többiek átfuthatnak! Az a pincelejárat már az oroszoké. Az utasítást visszavívő „egy ember” az akkor már nyomunkba ért Schlachtoczky volt. Amikor átbújtam a kőfalon vájt résen, a lövészárok belátható ágá­ ban csak egy 15—16 éves, megrémült Hitler-jugend álldogált, kezében ócska mauser remegett. Rárontottam, de géppisztolyom csütörtököt mondott. A tusával vágtam fejbe, a szuvas fa szétvált. Akkor már a gyerek mauserja a hasamat csiklandozta. Nem tehetek egyebet, ki kell csavarjam a kezéből, mielőtt elsüthetné. Éppen a puska elvételével voltam elfoglalva, sikerült is az öreg szer­ számot félrefordítani, így a puskacső veszélytelen helyzetbe került, mi­ által nagy kő esett le a szívemről. Tisztában voltam vele, ha nem egy reszkető Hitler-jugenddel állok szemben, akkor m ár a dumdum-golyó a hasamban várta volna, hogy fölemésszem, m int a tejfölös töltött ká­ posztát. A gyerek az ijedtségtől egyszerűen képtelen volt elsütni. Most hogy birkóztunk, már keményen ragaszkodott mauserjához, jól­ lehet mert tudta, hogy a fegyverét elhagyó katonát kíméletlenül fő­ be lövik. Hozzápréseltem a kölyköt a futóárok falához és a puskát ke­ resztben a torkához illesztettem és rászorítottam, mintha puskából és emberből óhajtanék feszületet egybeilleszteni. A fiú felnyögött, én pe­ dig még inkább rátámaszkodtam. Testemmel tökéletesen eltakartam, eleven védőpajzsot alkottam fölötte. E testhelyzetnek az elkövetkező események alakulásában jelentős, a magam szempontjából döntő szerepe lett. Történt ugyanis, hogy a közvetlen közelünkben felbukkant egy re­ pülős egyenruhás SS őrmester. Váratlan megjelenése a lövészárok e pontján nem volt szokatlannak ítélhető, mivel ezeket az árkokat tuda­ tosan cikcakk irányban ássák, hogy minél több legyen a kiszögellés a célzáshoz, minél nagyobb legyen a védelem a bombák és nehézfegy­ verek ellen. Az SS, aki előretartott pisztollyal közeledett, látván ifjú baj társa szorongatott helyzetét, a biztonság kedvéért a jobb combom­ ba eresztett három golyót. Följebb nem mert lőni, nehogy a német fiúban tegyen kárt. Most m ár midenáron meg kellett szerezzem a puskát. A Hitler-jugend olyan görcsösen kapaszkodott bele, mint komondor a velőscsontba. Hiába igyekeztem néhány térdlökéssel az érzékenyebb testrészén ke­ resztül jobb belátásra bírni. Helyzetem kilátástalannak, jövőm aggasz­ tónak mutatkozott. Egyedül vagyok kettő ellen és még használható fegyverem sincs! A kritikus pillanatban szökellt át a kőfalon vágott résen Gajdos Károly, a századparancsnokunk. 17 �— No, Karcsi — mondtam fennhangon —, most mutasd meg a lövési, tudományod! Fingasd ki ezt a gyászhuszárt! (Mármint a fekete egyen­ ruhás német őrmestert!) S ő megmutatta, mit tud. Úgy ahogyan begyakorolta, madzagjánál fogva előrántotta forgó­ pisztolyát, amely lövésre kész tenyerébe repült, csak a kakast kellett meghúzni. Igaz, hogy az első két golyó a bal combomat találta el, de a harmadik a magas homlokú, kopasz felű SS őrmester halántékába csapódott. Ez búcsúzóul még egy golyót eresztett a lábamba, majd tel­ jes hosszában hasravágódott. Arca földhöz simult, csak a sebe maradt szabadon. Mint szűk vizű forrósból, kibuggyant néhány vércsepp a sebből, de az is hamar megalvadt. Beszedtem hirtelenjében hat-hét golyót, bár a legkisebb fájdalmat sem éreztem. Ha megdobnak meggymaggal, tán jobban fáj. Minden­ esetre most már minden erőt a puska megszerzésére fordítottam. Ki­ derült, hogy erőlködnöm sem kell, mert a fiút őrmestere halála annyi­ ra meghökkentette, hogy erőtlenül elengedte a fegyvert. Gajdos már nem tartózkodott az árokban, láttam, hogy lóhalálában fut a szovjet állások felé. Nyomában lövésektől porzik az utca. S még sokan futottak át a megjelölt szakaszon. Egyszeriben kiábrándító gyengeség fogott el. A megszerzett puska csaknem kihullott a kezemből. Még mindig széttárt karral, előre nyújt­ va tartottam, mintha tornagyakorlatot végeznék vele. A Hitler-jugend látván tétovázásomat, galléron fogta a halott németet és két kézzel húzta, cibálta a szakaszparancsnoki bunker felé. Velem közben meg­ fordult a világ. Megpördültem képzeletbeli tengelyem körül, mintha ringlispilszerű gyorsasággal forogtam volna egy ideig, s egyszercsak a géppuskafészekben egy töltényes láda vasalt sarkára huppantam. Ak­ kor sajdult belém az első fájdalom. (Mint a későbbi röntgenvizsgálat megállapította, tomporcsontom eltört, hosszában szétvált, mintha a hitvány ragasztó csak addig tartotta volna össze.) Szájam kicserepesedett. Pokoli szomjúság gyötört. Inni! Inni! Köpe­ nyem zsebében lapult ugyan egy butykos, de már képtelen voltam elő­ venni. S akkor a parancsnoki bunker felől elővánszorgott Melán, aki­ ről azt hittem, hogy már régen odaát van. Bőrkabátot viselt, kem é­ nyen, határozottan lépegetett. Rákészültem, hogyha mellém ér, megkérem: — Komám, vonszolj át magaddal! Hang azonban nem jött ki a számon, ő pedig nem látott, csak ment, szemében azzal a szent révülettel, ami ezen a napon századunk szinte minden tagját hatalmába kerítette. Később tudtam meg, hogy percek­ kel előbb, de már az SS őrmester halála után, egy öreg, megátalkodott Volksturmmannt ő is a másvilágra küldött. Még többen futottak át, majdnem mellettem. Csak a kőfal válasz­ tott el az ijedt, lihegő testektől. S akkor két fegyveres német megragadott és maga előtt lökdösött a szakaszparancsnoki bunkerig. Mintha évekig tartott volna az a száz­ méternyi út, amely csak bevezetője volt a későbbi tortúrának. A szakaszparancsnok méla undorral mért végig, mintha egy amőbát nézne rendkívüli nagyítású mikroszkópon át. Szinte beszélt a tekinte­ te: „Mit találtatok ki, ti undorító véglények! Azt képzeltétek, hogy a felsőbbrendű fajnak túl lehet járni az eszén!” Vagy, ahogy Nietsche mondja: „Zúzzátok, törjétek össze a jókat és igazakat!” — Was ist los? (No, mi van?) — bámult a képembe. — Megsebesültem — mondtam. — Részesítsenek elsősegélyben. — Nincs fölösleges kötszerünk. Ami van, az másnak kell. — Emberség is van a világon — mondtam, m ert a parancsnok ágyá­ nak dőlve valamennyire magamhoz tértem. — Emberség? Te beszélsz emberségről, te disznó? — mondta mono­ ton hangon —: Hátulról, orvul támadtok, mint a kóbor ebek. Hány németet lőttetek le hamarjában? Azokat a németeket, akik hónapok óta etetnek benneteket és lám, kígyót melengettek a keblükön. Te szemét! Mindezt úgy sutyorogta el, mintha szerelmet vallana. Nem mondhattam el, hogy ha nem rakják közéjük azt a néhány vakbuzgó SS-t, az egész szakasz békén átmasírozott volna velünk a tovarisokhoz, ő pedig maradhatott volna magának a bunkerban, hogy valamin röhögni is lehessen. A századparancsnokságról telefonáltak, hogy szállítsanak át oda. (Közben Ugró Laciék m ár ásókkal kezdték elvagdosni a telefondróto­ kat a híd alatt.) A szakaszparancsnok köpött egyet. — Vigyétek a kutyát! — És az elsősegély ? — Kapsz te ott olyan elsősegélyt, hogy az egész családod megemle­ geti. A két német, aki az imént belökdösött a szakaszvezető bunkerjába, látván gyengeségemet viszonylag tisztességesen viselkedett. Beleka­ paszkodtak a köpenyem ujjába és annál fogva húztak maguk után a három bérház emlékét őrző téglahegyen át, mint a Bodri a rongyot. Mégse hátulról rugdostak, pedig megtehették volna. Hiába, mindenütt akadnak jó emberek! 18 Mire átrángattak a hegyen, nadrágom szára alaposan megtelt vérrel. Kísérőim odaállítottak a századparancsnoki pince bejáratához, mint egy próbababát, azután elengedtek. Egyetlen emlékem maradt meg: a pincébe az utcai ablaknyílásokon át bevetődött a délutáni napsugár. S a sugárkéve veszettül forogni kezdett, mint egy kiszidolozott arany­ propeller. Mintha órák teltek volna el. Ott feküdtem a padlón arcra borulva, egy nagy víztócsában, a vizet valószínűleg észhez térítésem érdekében pocsékolták el. A markáns századparancsnok pattogós ütemet kopogtatott ki kör­ mével íróasztalán: „Kinn a pusztán nyílik egy szép rózsaszál; A neve: Erika. Minden álmom, minden vágyam arra száll, Merre jár: Erika . . . ” S akkor egy rövid időre abbamaradt a kopogás. — Vigyétek át a zászlóaljparancsnokhoz! — mondta a markáns. — Hadd legyen neki is valami öröme ! Már eszméltem. Szemem sarkából ki-kikukucskáltam, csakhogy na­ gyon jó volt a nedves, hideg földön feküdni, tehát ott maradtam, amíg a hónom alá nem markoltak pribékeim. A századparancsnokság a Berliner Strassén állt, a Finanzamt olda­ lán. Vele szemben, a másik oldalon, srégvizavi székelt, a zászlóaljpa­ rancsnok. Az utcán csodálatomra Metternich várt. Nyomban hónom alá nyúlt és sugdosódva kérdezte: — Gajdos meg? — (Gajdos átment?) — Átment — mondtam. — Két golyót a combomban hagyott, hogy legyen valami emlékem tőle. — A hadnagy csinálta az egészet — kezdte el a sopánkodást. — Átküldte Schlachtoczkyt, hadd borotváljon meg és a ravasz figaró mindenkit leitatott pálinkával. Azután ránkcsaptak, elszedték a fegy­ verünket, s bezártak minket a páncélszekrénybe, meg a fridzsider­ be. .. Kurgyis elvitte a tárogatómat. Zsíroztam, babusgattam, vigyáz­ tam rá, ő meg elvitte . . . — Téged is becsuktak? — Engem magukkal hurcoltak a híd alá. Át akartak vinni az oro­ szoknak, ajándékul. Elgondoltam, milyen szép ajándék lett volna, Ivánék bizonyára sok­ kot kapnak a gyönyörtől. A zászlóalj parancsnok, aki első pillantásra jámbor, jól ápolt, síma ké­ pű értelmiségi benyomását tette, habzó szájjal ordított. De nem rám, rám ügyet sem vetett, hanem Metternichre. Minden második szava az volt, hogy Schweinérei.Y* — Hónapok óta készülnek, fegyvert visznek a körletbe és az ober­ feldwebel'semmit se lát, semmit se hall. Azután ellenállás nélkül át­ adják a fegyvereiket! Az ön fegyverével percekkel ezelőtt újabb há­ rom SS-katonát lőttek le. Remek automata géppisztoly, jól áll a kül­ földiek kezében. Kezdtem gyöngülni ismét. — Kötözzenek be — mondtam. A Bataillonskommandant nagyot rikkantott, mire két fogdmeg a szobában termett és vigyázzba merevedett. — Vigyék ezt a hüllőt! — mondta a parancsnok. — Lökjék a többi közé! Hatkor kivégzik valamennyit! Átellenben, az utca páros oldalán (érdekes módon ez a ház és a Fi­ nanzamt csaknem épségben máig megmaradt) egy ajtó nélküli, utcá­ ról nyíló szenespince előtt két géppuska állt, lövésre készen. A két fogdmeg korántsem tapintatosan letaszított a lépcsőn. A lendülettől és a tehetetlenségtől szárny nélkül is repülni tudtam. Négy erős kar a levegőben kapott el. Felismertem Kárpáthy hangját. — Azt hittem, te voltál az első, aki átm en t... — Megsebesültem — nyögtem. — Segíthetünk? — Nem hiszem. A vér megalvadt, így jó — hasra feküdtem és hom­ lokomat is a hideg pinceföldhöz szorítottam. — Ugró Laciról mit tud­ tok? — Szerintem átment — mondta. — Ide csak a notórius gyávák és a kiválasztott hősök kerültek. Sokáig hallgattunk, senki se óhajtott beszélgetni. — Hat órakor kivégzés — mondtam. — Ti még addig elszökhettek innen. A géppuskáknál egy lélek sincs. Csak meg kell fordítani őket és sakkban lehet tartani vele az egész német zászlóaljat. .. No, az idepréselődött nyolc-tíz embert, akik az áttörés veszélyei el­ len a pályaudvaron veszteglő tehervagonokban kerestek menedéket, részben gyávaságból, részben valamely pacifista felekezet intelmeinek engedve — cseppet sem tüzelte a harci kedv. Oly ferde pillantásokat vetettek a gádor fölött veszteglő két géppuskára, mint beteges hajla­ mú férfi a strandoló fiúcskára. �A pincét középütt strukturálisan betervezett téglaoszlop dúcolta alá. Annyira meghatározó helyen emelkedett, hogy fekve nehéz lett volna elkerülni. Az én fejem is csaknem az oszlopig ért. Nos, Kárpáthy eh­ hez az oszlophoz támaszkodott, guggolva és gunnyasztva, mint a putri­ juk előtt pipázó, öreg cigányasszonyok. — Élni szeretnék — csuklotta ki könnyei közül. — Nem akarok meghalni. A sírás rám is átragadt. Fejemben gőzkalapácsok sújtottak üteme­ sen, majd minden zajt, mozgást hallhatatlanná tett a Niagara fennsé­ ges zúgása. A rövid, alig ötven kilométeres folyó torkolata előtt két hatalmas zuhatagot alkot, az egyik 900, a másik 300 méternél széle­ sebb, a vízesés sodró árja elfedi a torz köveket, csak a víz csipkés, fe­ hér habja fodrozódik és veszi hátára az emlékeket. A robajló ár lá­ nyokat, jó és rossz tündéreket sodort magával. Kibomlott hajjal szá­ guldott felém Magdus, fekete fürtjei tüllfüggönyként láttatták bájait. Segítségért kiáltozott Feci, akire tudatosan már régen nem gondoltam, most mégis féltettem törékeny testét. Hangosan viháncolt Viola, ka­ cagása áttört a víz robaján és kis mellbimbóiról szirmonként vált le a fehér műmell. Lotte a vízből hógolyót gyúrt, azt hajigálta felém. Az­ után lányok garmadája zuhogott alá a Niagarán, megannyi nyers hús, érett, vérszagú, oroszlánbőszítő. S míg mindez lezajlott, időnként fölfölbukkant anyám, amint öblögetésre szánt ágyneműit elébe tartotta a zúgó ár tajtékának. Szólni akartam hozzá, de bármekkorát is kiáltot­ tam, hangomat elnyomta a zuhatag robaja. De egyszer, egyetlenegy­ szer sikerült vele szót váltanom, intésére megmerevedett és elhallga­ tott a Niagara. „ Mi történt, kisfiam?” „Semmi, anyukám, csak kaptam néhány lövést.” „És ez baj?” „Nem baj, csak kellemetlen. A baj ott kezdődik, hogy ki fognak vé­ gezni, mint egy bűnözőt.” „Ó, kisfiam, miért mondod te ezt nekem? Miért fájdítod a szí­ vemet?” „Hogy segíts rajtam. Kicsi koromban is mindig segítettél.” „Ma m ár nem tudok segíteni, kisfiam. Ha az téged megnyugtat, szí­ vesen imádkozom néhány sort. Nem sok időm van, éppen nagymosás­ ban vagyok. . . ” S akkor a vízesés megint nekilódult, hogy felfalja, szétmállassza az útjába kerülő szerves és szervetlen életeket. Két német katona kísérte a parton Tamarát. Szuronyos puskájukat előre tartották, de sóvárgó szemüket le nem vették a meztelen lányról. Az egyiknek a duzzadt, anyás mellek láttán futott össze a nyál a szájában, a másik az ágyék titkát kutatta kigúvadt szemmel. Tamara bemerészkedett a sodró ár­ ba és a tajtékok között m utatta be akrobata mutatványait, amik még csábítóbbá tették idomait. Időnként azonban a háttérből, hol Rensch, hol Metternich, hol Baron hadnagy hangján fölharsant a parancs: „Lőjjétek le! Orosz!” Rohantam volna segíteni, de a hegyes vasékek földhöz szögezték a lábamat. Kárpáthy megemelte a fejemet. Arca maszatos volt a könnytől, a pinceajtón beszűrődő alkonyi fény szivárványszínűre festette. — Rosszul vagy? — kérdezte. Hanyatt fordultam, lábamat fölhúztam és fektemben a térdemre tettem a kezemet. — Semmi bajom — mondtam és valóban frissnek, üdének, egészsé­ gesnek éreztem magamat. Szinte bosszantott, hogy itt lebzselünk, ahe­ lyett hogy a természet szép, tavaszi tájain barangolnánk. Kis idő múlva megkezdte műsorát a szovjet gigantofon, az óriás rádió, amelynek hangja betöltötte a várost. Ment a „Maros vize folyik csendesen” és ment a „Valahol Oroszországban”, a Karádi-lemez, amit bizonyára magyar volta miatt tettek föl, tartalm át aligha ismerték, vagy abban a percben nem tulajdonítottak neki jelentőséget. Azután szokás szerint abbamaradt a zene és magabiztos, érces hang tette köz­ hírré (Kárpáthy önkívületben fordította), hogy amennyiben a német fogságba került magyaroknak egyetlen hajuk szála is meggürbül, min­ den magyarért negyven német tisztet végeznek ki. S hogy kétségeink ne lehessenek Kárpáthy fordításában, egy másik hang a felhívást ma­ gyarul is megismételte. — Ugró Laci mégis csak átért — mondtam megnyugodva. Ismét hasra fordultam és a hűvös oszlophoz szorítottam homlokomat. Tisztán hallottam Vass Miklós öblös, erős hangját, amint a Lehároperettből. A cárevicsből énekelte a megrázó strófát. Csillogott a hang­ ja, mint a metszett pohár „A Volga vizén jöttem át. Mint fészkét őrző sasmadár; A pusztaságon éj és csend Nincs holdsugár, se csillag fent. Mozdulatlan néma táj, Kozák legény szíve fáj, de fáj, Mert a szív megérzi, mit jelent. Ha az ember elhagyott. . . ” Azután minden elnémult. A Niagara se fenyegetett pusztító erejével többet. Számomra egy időre megszűnt a világ. Mialatt mi az ismeretlen szenespincében vártuk sorsunkat, azalatt a Festung-parancsnokság pincéjében, mint vízbe öntött forró ólom, ala­ kulgatott a történelem. Niehoff föld alatti szállásán összedugták fejüket az illetékesek: Ruff generális, a 609. hadosztály parancsnoka, von Friedenburg, repülő ezredes, Mohr alezredes, Lindenschmidt őrnagy, Herzog SA-Ober­ gruppenführer, a Volkssturm parancsnoka. Fischer főhadnagy, a pa­ rancsnok adjutánsa, Fuchs őrnagy, a főszállásmester és Tiesler vezér­ kari ezredes. Ez a névsor azért érdekes, mert hiányzik közülük Hanke mester, mint Himmler utóda, az SS teljhatalmú Reichsführere. Sőt alighanem Niehoff már „für, allre Fälle” elkészítette a kapituláció német vázlatát is, a szovjet fél jóindulatú lovagiassága ismeretében, s ez a tanácskozás csak formalitás volt a hangulat fölmérésére. Niehoff mindenekelőtt Schoerner marsall új parancsát olvasta föl, amely kísértetiesen egyezett a régivel: az utolsó szál emberig, az utolsó golyóig tovább védeni Festung Breslaut. A Festung-parancsnok ettől függetlenül józan meggondolásra, hig­ gadtságra szólította föl a jelenlevőket, akik közül Ruff generális nyomban a védelem folytatása mellett tett hitet, Herzog SA-Ober­ gruppenführer pedig annak a reményének adott kifejezést, hogy az angol—amerikai féllel létrejön a külön megegyezés, ami a keleti fron­ ton új helyzetet teremt. Közben telexen megérkezett a hadsereg-főparancsnokság parancsa, amelyben hozzájárul Festung Breslau kapitulációjához. Niehoff ezek után átballagott az egyetemi könyvtár pincéjébe, Hanke gauleiter re­ zidenciájába és a Reichsführert kész tények elé állítva, post factum bejelentette a kapitulációt. Hanke nyilvánvalóan a további harcok mellett ágált, erről tanúskodik a frontújság következő napi, május 6-i száma is, amely még buzdító címekkel jelent meg: „Az ellenállás a szovjet ellen tovább t a r t . . . ” „Breslau szívósan k ita rt...” „V ilá g ító példa az egész német nép számára”. Niehoff generális nyilván fölaján­ lott egy könnyű felderítő repülőgépet, egy Gólyát szökésre, amit vi­ szont az bizonyít, hogy Hanke május 6-án hajnalban valóban egy „Fieseler Storch” fedélzetén szökött meg, Wehrmacht-tiszthelyettesi egyenruhában. De minden bizonnyal már május 5-én összeálltak a feltétel nélküli kapituláció rendelkezései, vagyis a nagyvonalú szovjet engedményeket pontokba foglalták. A végleges szöveg, amit aláírásukkal Glunzdovsz­ kij és Panov szovjet tábornokok is megerősítettek, így hangzott: 1. Mindenekelőtt a Niehoff generális parancsnoksága alá tartozó hadsereg beszünteti a hadműveleteket május 6-án, moszkvai időszámí­ tás szerint 14 (helyi időszámítás szerint 13) órakor. 2. Minden egység, fegyverzet és az összes harci eszköz, szállító és technikai berendezés sértetlenül egy helyben marad. 3. A parancsnokoknak, tiszteknek és katonáknak garantálják életü­ ket és élelmüket, m egtarthatják személyi tulajdonaikat és kitüntetései­ ket, s a háború befejeztével hazatérhetnek hazájukba 4. Valamennyi kórházban maradó sebesült és beteg szovjet részről azonnali orvosi segítségben részesül. 5. Valamennyi civil biztonságát és normális életkörülményeit szava­ tolják. 6. A parancsnokok és a többi tábornokok személygépkocsit kapnak sofőrrel együtt, azonkívül a fogság idejére megfelelő személyzetet. Érett tehát a béke. Erről azonban semmit sem tudtunk, sőt ami nagyobb baj, a sor­ sunkról intézkedő németek sem. Este nyolc óra tájban a Finanzamtban ébredtem föl, Vass Miklós és Drága Lajosom szobájában. A világítást két szál gyertya szolgáltatta, s amikor a sejtelmes homályban eszmélkedni kezdtem, az árnyalakok láttán az volt az érzésem, hogy egy gyászszertartás közepébe csöppen­ tem, ahol én voltam a halott. Még percek kellettek, hogy a körülöt­ tem ácsorgó alakok közül fölismerjem a hozzám legközelebb álló Ba­ ront és Kárpáthyt, és megkülönböztessem a siralomházpincéből átkí­ sért bajtársaimat a háttérben éberkedő német katonáktól. Baron, mint egy körültekintő, bölcs fülesbagoly, nyomban megálla­ pította, hogy ébren vagyok és közölte Kárpáthyval, hogy az akasztó­ fárayaló, frech magyart (mármint engem) ki akarja hallgatni. — Mondd meg neki, hogy előbb kötözzenek be! — vettem tudomást Baron úr szándékáról. — Már legalább tíz liter vért kiadtam magam­ ból, pedig csak öt liter vérem volt, az is szűken. — Már megint lázit a gaz rebellis! — horkant föl a Kacskakezű. Kárpáthy igyekezett szelídítgetni, mint a vadlovat. Elmondta, hogy végelgyengülésben szenvedek. Ez azonban cseppet sem hatotta meg a németet. — Mondja meg, hogy mióta szervezik ezt az ocsmány dezertálást? Mialatt Kárpáthy Baron kérdését áttette magyarra, szívembe hasí­ tott a felismerés, hogy a pokróc mögött ott lapul Tamarához írott le­ velem, ami éppen elegendő indok ahhoz, hogy mindőnket kivégezze­ nek. 19 �— Mondd, hogy nem volt itt semmiféle szervezkedés — mondtam a tolmácsoló Kárpáthynak. — Meg mondj, amit akarsz. Nagyobb baj az, hogy a szobámban áruló irat van. — Pedig alighanem átkutatják — mondta Kárpáthy és m ár fordítot­ ta is Baronnak a válaszomat. — És akkor a mai disznóságot ki szervezte? — tette föl az újabb kérdést a Kacskakezű. — Most mit csináljunk? És hol az a levél? — kérdezte Kárpáthy, cseppet sem törődve Baron kérdésével, hiszen Metternich már megad­ ta az okos alaphangot, hogy mindent Gajdosra kell rákenni. — Én egy lehetőséget látok — magyaráztam Kárpáthynak. — Meg­ mondod, hogy ráz a hideg és hogy pokrócot kérek, mert különben megtagadom a további választ. Te pedig megkísérted eltüntetni azt a cédulát... Baron káromkodva bár, beleegyezett, hogy pokrócot hozzanak. Utá­ naszóltam Kárpáthynak. — Az ágyam alatt van egy zsák dohány, az majd jó lesz fejpárná­ nak... Kárpáthyt Baron parancsára két szuronyos német kísérte el. Mint azonban kiderült, a két német a folyosó végén, az ajtóban megállt, s mivel az én szobám előszobából nyílt, Kárpáthy szabadon ügyesked­ hetett. — Minden rendben — nyugtatott meg, miközben a szűzdohányt igazgatta a fejem alá. — Elégettem a cetlit és hogy nagyobb legyen a balhé, égve bedugtam a szalmazsákodba. Azóta már az egész szoba lángban á l l ... Valóban friss füstszag hatolt be a folyosóról, ámde ennek a néme­ tek közül senki sem tulajdonított jelentőséget. Gajdos ugyanis a né­ metek lefegyverzése után szintén félgyújttatta körletét, amit a néme­ tek csak szívós munkával tudtak eloltani. Azóta is bűnjelek után ku­ tattak a korom és hamu között. Még körülbelül egy órám á t tartott a faggatózás, s ez idő alatt az ap­ rótermetű Gajdos hatalmas, antifasiszta hőssé magasztosult, aki egy 170 fős, németbarát közegben egymaga harcolt töretlenül az egyedül üdvözítő bolsevizmusért, tökéletesen elkendőzve haladó szándékait. Végül Baron is megunta az oktalan szócséplést. — Önök most a mi foglyaink — mondta. — Derékszíjat, cipőfűzőt, gatyamadzagot levetni és idedobni az asztalra. Át fogják kísérni önö­ ket Oderán túli fogdájukba . .. — És a sebesülttel mi lesz? — kérdezte Kárpáthy. — Kórházba visszük a disznót, bár nem érdemli meg. A szeme sem jól áll. Fogadni mernék, hogy ez vezette az egész bábszínházat ... Így kerültem május 5-én, későn este a Ring tőszomszédságában levő, piactéri föld alatti kórházba, amely emlékezetem szerint két emelet mélységben nyúlt a tér és a lebombázott, kiégett házak alá. Mégis csak szerencsétlen, árva, harmatgyenge vakondok lett belőlem! Egy negyven év körüli, szemüveges orvos eltávolította a rengeteg al­ vadt vért sebemről. Két-három golyót minden fertőtlenítés nélkül, egy-egy biztos kezű „huszárvágással” kimetélt sekély ágyából, azután a felcserrel átkötöztette sebemet. — Ez se bírja sokáig — mondta kézmosás közben. — Annyi vért vesztett, hogy jó ha holnapig kihúzza. A felcser jelentőségteljesen nézett az orvosra. — Ő vezette a lázadást. Hét németet megöltek, másik hetet meg át­ vitték az oroszokhoz. Az orvos lefittyedt ajakkal bámult maga elé. — Ma ez a dicsőség — mondta —, végül még lovagkeresztet kap érte. Már harminc órája feküdtem félig eszméletlenül. Erőm teljesen el­ hagyott, de időnként észleltem a körülöttem felhangzó zajokat és oly­ kor agyam tisztán és elevenen működött. Ilyenkor Tamarára gondol­ tam, aki telepátikus érzéseim szerint kétségbeesetten és fáradhatatla­ nul keres a rommá lett városban. Déltájban ágyamhoz jött a kórház új, szovjet parancsnoka, a mo­ solygós arcú őrnagy. Mellemre tette nehéz kezét, s mint egy hangszó­ ró, úgy harsogta. — Jól van, magyar. Ügyesen csináltátok. Ha meggyógyultál, elme­ hetsz haza. Minden magyar elmehet haza. De a németek gyűjtőtábor­ ba kerülnek. S kedveskedésül küldött egy csajka teát. Az emeleti ágyon feküdtem, alattam egy német közlegény nyögdé­ cselt, aki már többször megpróbált szóba elegyedni velem. A szovjet őrnagy távoztával egy lécdarabbal megkopogtatta az ágyam alját. — Vigyázz, magyar! — mondta jóindulattal. — Az orvosok ördögi tervet eszeltek ki. A magyarokat elteszik láb alól és a ti papírjaitok­ kal kiengedik a bújtatott parancsnokokat. Vannak itt olyan fejesek, hogy kincset ér a nevük is . .. Bolondságnak tartottam a mesét, merész fantáziának, de a bogár ott motoszkált bennem és nem is hagyott nyugodni. Különösen akkor ijedtem meg, amikor a kis szemüveges orvos kijelentette, hogy kitű­ nően javulok, szépen erősödöm és pár napon belül komolyabb sebé­ szeti műtétnek vetnek alá. 20 Kora délután váratlanul megjelent szobánkban Tamara, Vavrik Feri társaságában. Tamara sírt, Feri pedig elmondta, hogy előzőleg már öt másik kórházat végignéztek, amikor a Strigauer bunkerben egy ápoló­ nő azt javasolta, próbáljanak szerencsét a Ringnél, a föld alatti kór­ házban. S íme, megvagyok! Tamara látván, hogy sebesülésem nem életveszélyes, szenvedélyes gyorsasággal mesélte a vasárnap, a kapituláció eseményeit. — Megadták magukat a németek mind. Az SS-ek, a Wermachtkatonák, a 28 Volkssturm zászlóalj. Negyvenezer német masírozott az átvevőhelyekre, Öt helyen zajlott a megadási szertartás. Külön helyen adták meg magukat a tábornokok és külön helyen a Festung parancs­ nokai. Niehoff házi őrizetbe került. — És mi történt a külföldi lágerben? — Ó, az csodálatos volt — áradozott Tamara. — Az emberek, mint egy hatalmas folyó árja, hömpölyögtek ki az őrizetlenül hagyott kapun át. Az őrtoronyban megjelent 23 nemzet zászlaja. Mert 23 nemzet fiai találkoztak össze ebben az újkori Bábelben . .. Németül beszéltünk, mert én az orosz nyelvvel hadilábon álltam. Alsó ágytársam egy ideig hallgatott, majd közbevijjogott, mint a kuvik. — Eddig megúsztad és most orvul láb alól tesz a ravaszság. És elhadarta Tamarának is balsejtelmeit. Tamara egyenesen a kórházparancsnokhoz ment. A jóindulatú szov­ jet fiú tőle telhetőleg megnyugtatta. — Ne félj semmit, a férjednek egy hajaszála se görbülhet meg — mondta. — Különben is az orvosok a gyógyításra felesküsznek, s ezt nem állíthatják aljas célok szolgálatába. — Hitlerre is fölesküdtek — szúrta oda Tamara búcsúzóul. Engemet meg arra biztatott, hogy mihelyt érzek magamban vala­ mennyi erőt, hagyjam ott a kórházat, majd ő ápolásba vesz. Az Ode­ rán túl vár rám, egy kiégett pincében. Feri megnyugtatott, hogy ételital lesz elég. Ők egy-két napon belül hazaindulnak és meghagyják nekünk mindazt, amit a németek távozása után az élelmiszerraktárból összehalmoztak. Annyi a konzerv, hogy hónapokig elélhetünk belőle. Három nap múlva mankóval a hónom alatt, a dohányos zsákkal és a pokróccal a hátamon elhagytam a kórházat, zsebemben a „dokument­ tel”, amely szerint a feleségem lakásához közelebb eső Elbing-bunker­ be helyeztek át. Elindultam toronyiránt és kínosan hosszú gyaloglás után, csupán ösztöneimre hallgatva, fölfedeztem a pincét, ahol Tama­ rának várnia kellett. Egy ismeretlen, Weber nevű magyar férfit és osztrák feleségét, akivel a nagyszabású lágermisén házasodtak össze, találtam ott. Elmondták, hogy Tamara három házzal arrébb egy épen maradt földszinti lakást vett használatba. Bekopogtattam. Rohanva nyitott ajtót. Megérezte, hogy én érkeztem meg. Megkönnyezte a mankómat. De velem együtt nevetett, amikor fél kézzel az ágy végébe kapaszkodva, megforgattam a mankót és azt mondtam: — Hej, ha az áttörésnél ez a lángszóró velem van, bizonyisten meg­ táncoltattam volna azt az SS-t is! Alaposan kikacagtuk magunkat. Kisvártatva Tamara megkérdezte: — Csakugyan Gajdos lőtt rád? — Gajdos remekül viselkedett — mondtam. — Lefegyverezte a né­ metjeinket, én pedig neki köszönhetem az életemet. — Azt mondták, bosszút akart állni rajtad. — Hősként és becsületesen viselkedett. Nekem igazán elhiheted. Ha belém is talált két golyója, az a véletlen műve volt. De az is lehet, hogy az előírásosnál keskenyebbre ástuk a futóárkot. . . Űjabb két nap múlva hazajöttek a lakás tulajdonosai: az atléta Lotte és édesanyja, aki azóta is hiába kereste a férjét. Csontig sová­ nyodtak, szemükben az éhes és megalázott emberek örökmécsese lo­ bogott. Jóllakattuk őket, s amikor bejelentettük távozási készségünket, őszintén, jószívvel marasztaltak. Tamara megértette, hogy engem nyo­ maszt a korábbi ismeretség, velem együtt ragaszkodott a lakás átadá­ sához. Visszamentünk a pincébe, de a kapcsolatot tovább tartottuk Lottéékkal, és amikor Tamarát a váratlan betegség ágynak döntötte, Lotte kísért el a kötözésre és a szovjet komisszárhoz, aki lengyel és orosz nyelvű igazolványokkal látott el bennünket. Alig kezdte meg működését a lengyel adminisztráció, fölkereste szállásunkat a közigazgatás ...roclawi lengyel vezetője a szovjet ko­ misszár társaságában. Arra próbáltak rávenni, maradjak ott, teleped­ jek le végleg, megtesznek a vagongyár igazgatójának. Elmondtam, hogy lengyelül sem inni, sem enni, sem borotválkozni nem tudok, s minden vágyam régi ambícióm beteljesítése: újságíró akarok lenni. Látván makacsságomat, belenyugodtak hazatérési szándékomba, de indulásunk előtt néhány nappal a szovjet komisszár egy írógéppel és húsz jéger alsónadrággal ajándékozott meg, mondván: — Erre szüksége van egy zsurnalisztának! Az írógépet még csak értettem, de a gatyák! �O ra v e c Ján o s Virágok é s gyökerek Á llunk a hegyoldal lábánál. Nézzük a tavasziasan zöldülő dom bhátat. A keskeny ösvény úgy világít a telet m egsínylő, alig zöldellő fűben, m int a hanyagul odavetett fehér cérnaszál. Az ös­ vény k ét oldalán gyüm ölcsfák virágoznak. Az enyhe szél m egre­ m egteti az ágakat, az ágak elhullatják virágszirm aikat. F ehér és rózsaszín lepkeként szitálnak a virágszirm ok a napfényben. — Aki a v irágban gyönyörködik, vajon gondol-e a gyökérre — szólal m eg csendesen m ellettem az öreg. H átunk m ögött vén, földbe süppedt falusi ház. Kis kertjében o tt árválkodik a kissám li, ahhoz tám asztva a rövid, akácfából fa­ ragott sétabot. A nélkül ballagott ide az öreg. Most csak áll, és a nap felé fo rd ítja az arcát, töm ött őszes bajusza csillog. H alántéká ról fekete erek fu tn ak össze a szeme sarkához. A k ifak u lt m un­ k ásnadrág zsebéből pipát vesz elő, kom ótosan m egtöm i, aztán m eggyújtja. A prókat szippant a füstből. Pipázik. Vár. A ztán így fo ly tatja: — Van olyan növény, am elyik ham arabb virágzik, m in t ahogy rügyet, lom bot fakaszt. Ez a som. Sárga virága van, és a virágok­ nak nincsenek levéltársaik. De ennek a növénynek a legszívósabb a fája. A nehézfejű szerszám ok nyelét m indig ebből faragtuk. Va­ lahogy így van ez az em bereknél is. R ánézésre egyform ák. Mégis van közöttük olyan, am elyik ham arabb virágzik, m in t ahogy le­ velet nevel, és olyan szívós, hogy alig-alig lehet m egtörni a szá­ lá t-g e rin c é t. . . * Visszam együnk a kis kertbe. Az öreg leül a kissám lira, k ét sú­ lyos kezét az ölébe helyezi pihentetni. Az u d v arra k irak o tt asz­ talt nézi, am elynek fehér terítőjén szárad a tarhonya. — Sok verse van az én életem nek — m ondja az öreg. — Egy hét is m ondhatnám -énekelhetném -sírhatnám egyfolytában, éjjel-nap­ pal. A nnak idején mi leh etett a nincstelen m agyar, ha Kovács J á ­ nos a neve? Mi más, m int kubikos. Sok u ta t b ejártam a kenyér elébe és a kenyér után. És nagy földet bejártam , am ikor katona­ ru h á t húzott rám a sors. Azok a ruhák, k a to n a ru h á k ! . . . B akan­ csok, kapcák, csizmák, lábtekercsek, nadrágok, zubbonyok, m in­ denféle szíjak, csatok, sapkák és köpenyek. Igen. Egyre nagyon emlékszek. Amíg élek, nem fog kim enni a fejem ből. Hosszú, szür­ ke posztóköpeny volt. O tt kaptam tizenhétben M oszkvában, az egyik külvárosi tűzoltólaktanyában, am ikor három hadifogoly társam m al beléptünk a Vörös G árdába. A parancsnok m unkásem ­ ber volt, azt m ondták, valam i m an u fak tú ráb an dolgozott. Úgyahogy tu d tu n k m ár akkor oroszul, ezért, am íg m egettük a kis, füles, négyszögletes bádogedényből a kását, beszélgettünk. Em ­ lékszem rá, sehogy se tudtam m egm agyarázni neki, hogy mi is a kubikos. Csak akkor é rth e te tt meg valam it a mi nyom orúságunk­ ból, otthoni szegénységünkből, am ikor látta, hogy a fekete kenyér hajáv al törölöm ki az edényt. A ztán am ikor m agam ra m aradtam , hátradőltem a lócán, nekivetettem a h átam a falnak. A jóllakott­ ság m iatt fá rad tn ak éreztem magam. Hűvös volt. A ludni ak a r­ tam , de egyre csak az já rt a fejem ben, hogy jól csináltam -e, hogy idejöttem , hogy idecsaltam a társaim at is. Nem sokat tu d tam én m ég akkor a világról, de azt m ár igen, hogy a háború az igen ke­ gyetlen dolog, m in t ahogy a nincstelenség is. A hadifogoly-ba­ rakkokba járó agitátorok pedig azt m ondták, hogy a bolsevikok békét akarn ak , m eg hogy kiosztják a szegénység, a m uzsikok kö­ zött a nagybirtokosok földjét. Ezért m ondtam a parancsnoknak, am ikor m egkérdezte, hogy mi hozott ide m inket, a meggyőződés vagy az éhség, hogy a fej nincs messze a hastól. Am íg így töp­ rengtem , a frissen k apott katonaköpeny zsebében kotorászva pus­ kalőszert és egy szem tökm agot találtam . Eddig én azt hittem , hogy a köpeny teljesen új, olyannak látszott. H át ezután m ár iga­ zán nem tu d tam elaludni. Mi m inden m egfordult akkor, azon az éjszakán a fejem ben. Először az, hogy kié leh etett ez a köpeny? Ha valaki használta, m ost m iért nem viseli? R ajta kellene hogy legyen, hiszen hideg van, novem ber közepe. Hol lehet m ost az az em ber? Él-e vagy hal? És egyáltalán, m iféle világ az, hogy csak úgy vándorol egy köpeny, az egyik em berről leveszi, a m ásikra ráhúzza a sors! Ki is h á t a köpeny igazi gazdája? . . . * 1917. novem ber 15-én, este 10 óra tájb an M oszkvában, a K rem l ostrom a közben Kovács János vörösgárdista életveszélyesen m eg­ sebesült. Több m int húsz társával egy bérház ledőlt falai a la tt fe­ kü d t eszm életlen állapotban. A fehérek ugyanis aláak n ázták a K rem lhez közeli házakat. A m ikor a vörösgárdisták ro h am ra len­ dültek, egym ás u tán felrobbantották a m agas épületeket. Kovács Jánosnak a csizm ája sark át vették észre a szanitécek. Öt hónapig ápolták egy m oszkvai kórházban. Hősi h alált h alt orosz és m a­ gyar társa it a K rem l fala alatti sáncba tem ették el. A K rem lt no­ vem ber 16-án h a jln a lra elfoglalták a forradalm i csapatok. P éter­ v ár u tán M oszkvában is győzött a szovjethatalom . * — Még tizennyolc őszén hazakerültem — fo ly tatta csendesen az öreg. — Éppen a kukoricát törték. De a következő tavaszon m ár m egint k ato n aru h a volt rajtam . Ezt önként vettem föl, a kom m ün védelm ére. Az úristen se vehette volna el tőlünk, ha nincsenek árulók közöttünk. Pedig voltak, csak nem v ettü k észre őket. U gyanolyan egyenruhát hordtak, m in t mi, ugyanúgy és m a­ gyarul beszéltek, m int mi, de m ást éreztek. És ki lát be az em be­ rek fejébe? Az em berek szívébe? A kkor, a kom m ün végén olyat, olyan rosszat cselekedtem , hogy még m ost is belepirulok, ha eszembe jut, vagy ha beszélni kényszerít rá v a la k i. . . Nagy volt akkor m ár a zűrzavar a Tisza jobb partján . Nem volt se front, se parancs, csak összevisszaság. A törzs körül ténferegtem . am ikor elkapott egy kom isszár, aki m egparancsolta, hogy egy áru ló t k í­ sérjek a városba, a forradalm i törvényszékre. El is indultunk. Szótlanul poroszkáltunk az úton a nagy m elegben. Elöl az a spicli, h átra k ö tö tt kézzel, én meg a nyom ában puskásan. A m ikor egy gém eskúthoz értünk, a fogoly m egállt. M egértettem , hogy szom­ jas. A k ú t kávájához tám asztottam a pu sk át és vizet húztam a h ű ­ vös mélységből. A m ikor azt m ondta, hogy oldjam el a k ö tést a kezén, m ert így nem tu d inni, szótlanul nem et in tettem . A ztán m egbillentettem a zöld m ohás favödröt, úgy, hogy lassan folyt belőle a víz. Sokáig kortyolt így az én foglyom. A víz rácsu rra n t az arcára, k atonaruhájára. Csak néztem , egészen közelről néztem a csapzott haját, izzadt hom lokát és a szeme fölött egy kis vérző sebet. Egy koponyát láttam m agam előtt, am ely nem sokára m ár nem él, m ert a kivégző osztag golyója ly u k at ü t rajta. H iába v á r­ ja az anyja, az asszonya, a gyereke. Pedig m ár vége a háborúnak. Ekkor hirtelen elengedtem a vödröt, am elyet a kútgém a m agas­ ba rántott. Közben m egütötte a fogoly arcát, úgy hogy az o rra el­ kezdett erősen vérezni. Nagyon m egsajnáltam én ak k o r o tt azt az em bert. Elvágtam a kezén a kötelet és a fejem m el in tettem neki, hogy mehetsz. Az meg csak nézett rám és nem m ozdult. E kkor rá ­ em eltem a puskát, m ire az hirtelen sarkon fo rd u lt és elindult. Vissza se n é z e tt. . . — H át azt az em bert nem kellett volna ak k o r elengedni — nyö­ gött fel hirtelen az öreg. — Be kellett volna kísérni. Elítélni. K i­ végezni. Nem m egsajnálni. M ert u tán a ő végeztetett ki em bere­ ket . . . * Kovács János vöröskatonát H alason fogták el. A félegyházi gim názium ba ra k tá k a többiek közé. Itt, a to rn aterem b en lá tta viszont azt az em bert, ak it ő m egsajnált és elengedett. De itt és ekkor m ár az az em ber m ás egyenruh át hordott, és em berek sorsa felett ítélt. A m ikor egym ásra néztek, a tiszt elm osolyodott. Nem m ondott sem m it, csak szó nélkül leköpte az előtte vigyázzállásba m erevedő Kovács János volt v ö rö sk a to n á t. . . A m ikor este a sötét­ ben elsírta m agát Kovács János, nem a félelem , hanem a szégyen és a tehetetlenség csalt könnyeket a szemébe. * — A zt m ondják — fo ly tatta kissé m egnyugodva az öreg — hogy am ikor negyvennégy végén bejöttek hozzánk a továrisok, az az em ber öngyilkos lett. Nékem m égis lelkiism eretfurdalásom van és lesz is, am íg élek. Úgy próbálom jóvá ten n i azt a fiatalkori botlásom at, hogy am íg élek, m indig szám íthat rám a p árt. O tt voltam , am ikor az Alsósoron m egalakítottuk az első szervezetet, ott voltam , am ikor földet kellett osztani, az elsők között léptem be a közösbe és azok között voltam , akik ötv en h at hűvös őszén vigyázták a közös v a g y o n á t. . . Csak m ost, hogy m ár nagyon öreg vagyok, m eg beteges is, járok el kevesebbet a pártházba. És mos­ tanában, am ikor m ár sokat nyom om az ágyat, m eg ide vagyok kényszerítve a kis kertb en a kissámlihoz, szorul el néha a torkom . M ert am ikor sokáig nem n y itja rám látogató az ajtót, úgy érzem, felesleges vagyok, feleslegesen élek. Hogy m ost m ár ránk, öregek­ re nincs szükség . . . M ert hogy mi m ár m eg tettü k a m a g u n k é t. . . Most m ár pedig olyan jól élnek a népek, hogy eszükbe se ju t, m it kínlódtunk m i . . . 21 �— Ezért m ondtam az im ént, hogy aki a virágokban gyönyörkö­ dik, az gondoljon a gyökerekre, akik o tt lenn, a föld m élyében m unkálkodnak, hogy éljen a fa. Hogy erősödjék, hogy terebélye­ sedjék, hogy szép virágokat hozzon. Hogy gazdag term ése le­ gyen . . . * Kovács János nyugdíjas testét m eghajlította a nyom or, a m un­ ka, a harc, az a moszkvai bérház, am elynek a falát rá ju k robban­ to tták . Úgy já r m indig, m intha keresne valam it a földön. Ha m ost valaki elm enne hozzá és kezet akarna fogni vele, meg kellene h a­ jolnia. G ulyás Mihály Történetek a „hőskorból” — Most meghalsz, Kovács Jóska! — Ha m ár úgy kell lenni, m egtudhatnám , m iért? A term etes, elvadult arcú férfi odahagyta a két poroszkáló te­ henet, Kovács elé állt, s ezt m ondta: én bántanám m agát, én, a jótevőm et, aki kenyeret adott a gyerekeim szájába? Csendőr volt, ügye tisztázódott, háborús és népellenes bűncse­ lekm ény nem terheli a lelkét, de az egész testület a háborús bű­ nösök listájára k erült, s törvény volt rá, hogy állam i cégnél nem k ap h atn ak m unkát. J á r t a nyakam ra, vegyem magamhoz, becsü­ lettel m egállja m ajd a helyét, nem tud kenyeret adni a négy gye­ rekének. Én szívből gyűlöltem azt a testületet, m elynek tagja volt, de h át m ost nem testülettel, egy szerencsétlen, nagycsaládos em ­ berrel álltam szemben. U tána néztem tehát, nincs-e valam i a füle m ögött, és m agam hoz vettem . V asúti feletteseim sokat pisz­ káltak m iatta. Húzott, jobban, m int mások, hiszen tisztában volt vele, hogy kegyelem ből van a vasútnál. És ötvenhat októberének végén elállta az utam . Elm ondta, nem akárki, a tanácselnök biztatta fel, ha összeakadunk, nyírjon ki, m ert nálam nál m egrögzöttebb komcsi nincs a világon. Ötvenhárom ban a rra v itt az utam . Késő ősz volt, hideg, latya­ kos este. Rengeteg em ber ácsorog a csapkodó havasesőben. Ami­ kor m egism ernek, egym ás szavába vágva panaszkodnak, hogy m ár déltől itt fagyoskodnak, a kenyér meg sehol. Vasutasok, be­ járó ipari m unkások. A vonat indulásáig volt m ég időm, gondol­ tam, beugrok a tanácsra, h áth a o tt találom az elnököt. H át am it az tőlem kapott, nem te tte a kirak atb a! A m ikor a nevem mondom — Kovács Jóska vagyok — nyájasan elmosolyo­ dik, felugrik a székről, jó, hogy meg nem ölel. Lassan a testtel, nem dicsérni jöttem a tanácselnököt, hanem szidni. H át nem sül le a bőr a képéről a jó meleg szobában ücsörögni, am ikor a nép odakint fagyoskodik, a délre ígért kenyér este nyolcra még nem érkezett meg? H át m iért állította m agát ide a p árt és a nép bizal­ m a?! H át szabad ezt csinálni a néppel? L ejáratják a pártot, a szo­ cializmus ügyét! O rdítottam rá. K ékült-zöldült, se köpni, se nyel­ ni nem tudott. Azt hebegte, bajok vannak a kenyérellátással, s hogy nem ő a pékm ester. R ávágtam az ajtót, és m entem a vonathoz. H át ezért ak a rt el­ tétetn i láb alól. Gondolta, egy volt csendőr m indenre kapható, különösen ha a tanácselnök biztatja. A m ikor — h at heti bujkálás u tán — hazakerültem , első dolgom volt m egalakítani a pártot. Más pártok szinte m aguktól kinőttek a földből, m int a gom ba eső után, az M K P-t azonban szervezni kellett. A többihez volt valam iféle hagyom ány, a m iénk törvé­ nyen kívül volt helyezve, s am i rém h ír term ett, m ind-m ind elle­ nünk tám adt. Csendes éjszakákon még hallani leh etett a távoli ágyúzást. Akik szóba jöhettek, azt m o n d o g atták : várju n k még vele, m ajd ha leverik a ném eteket, m ég vissza is fordulhatnak, ha bevetik a „csodafegyvert”. . . Ellenfeleink azonban m ár szer­ veződtek, ha nem ak adt új rém hír, m aguk gyártották, hogy az urasági cselédeket, vasutasokat, a mi jövendő tag jain k at m egfé­ lem lítsék. Először a tizenkilenceseket járta m végig. N éhányan ke­ rek-perec k ijelen tették, soha többé nem pártoskodnak, egyszer m ár m egégették m iatta a kezüket, Öten, kereken öten azonban engedtek az agitációnak. De h át ezek is m ilyenek voltak? A 45-ös 22 választásokon az M KP — írd és m ondd — három szavazatot k a­ pott, pedig akkor m ár tizenkét tag u n k volt. M ondtam is a tag­ gyűlésen: szégyelljék m agukat! S unyta le m indegyik a fejét, csak egy 19-es, a feleségem m eg én em elhettem fel. A kisgazda- és pa­ rasztp árt v itte el a szavazatok 90 százalékát. E llenünk dolgozott a m últ, de a jelen is. A m int m ár m ondtam , a rém hírek m ind-m ind ellenünk acsarkodtak, s m ivel felvilágo­ sultságról szó sem lehetett, az em bereknek m ákszem nyi dem ok­ ratikus jogszokásuk se volt, m inden rém hírnek bedőltek. De am i­ kor meg kellett alakítani a Nemzeti Bizottságot, egyöntetűen rám , az M K P-alapszervezet titk á rá ra szavaztak. Nézze, furcsa idők voltak azok. A régi törvények m ár nem voltak érvényben, az újak még nem születtek meg, de az élet az nem állt meg, m ent a m aga ú tján — ki-ki a m aga becsülete, poli­ tikai állásfoglalása és tisztessége szerint intézkedett. A Nemzeti Bizottság elnökének hatalom volt a kezében, am ire rá ü tö tte a pe­ csétet, annak általában foganatja volt. D iktáltam is, persze hogy diktáltam . 45 nyarán bíróválasztást kellett tartan u n k .A régi bírót berendeltem a községházára, s kö­ zöltem vele, le kell m ondania, de azt nem tiltom meg, hogy ú jra jelöltesse m agát. A pökhendi nagygazda a szemembe n ev etett: nem m ond le. H át akkor vegye úgy, hogy m ár se az. H át jó, akkor lemond, s fülig szaladt mosollyal, köszönés nélkül távozott, Ösz­ szedugtuk fejünket, m it kellene tennünk, nehogy újjáválasszák? A képviselőtestület választja a bírót, teh át új képviselőtestületet kell választanunk, am elyben megfelelő szám ban lesznek újgaz­ dák, ipari m unkások, akik a mi jelöltü n k re fognak szavazni. És úgy is lett. A volt bíró nagy tra k tá t csapott korteseinek. Jö ttek röhögcsélve, m ost meg fog bukni v a la k i. . . N yilván a mi jelöl­ tü n k re gondoltak. Nagyot néztek, am ikor a képviselőtestület ú j­ jáválasztásával kezdtük, és sorra bekerültek a mi em bereink — s a mi jelöltünk lett a bíró, egy köztiszteletben álló kisgazda, akivel m agam is jó kapcsolatot tu d tam kiépíteni. A m ikor m egjött a híre, a fasiszta N ém etország k ap itu lált, az eddig szunnyadó haragvások is felszínre törtek. Én csak 41-től laktam a faluban, s bejáró dolgozó voltam az állam i gépgyárba, teh át nem igen ism ertem ki m agam az indulatok „hátországában". H azaérkezett például a volt főjegyző szovjet hadifogságból. „Fe­ szítsük m eg!’ „Elvitette a két szép ökröm et, nekem három lovam bánja, az én m agtáram at kipucoltatta. . . ” Vizsgálatot indítottam , s elsősorban a szegénységet kérdezgettem , m ilyen em ber volt? „H át a gazdákhoz húzott, hiszen az ú r hova húzzon? H a nem odahúz, elcsapják”. S m ost főleg a jobb m ódúak áskálódnak elle­ ne. H át persze, a szegénységtől nem volt m it elvinni. Úgy dön­ töttem , nem engedem bántani, egyesek hiába erősködtek, leg­ alább internáltassuk el. Nem volt fasiszta, népellenes bűncselek­ m ényeket nem tu d tak rábizonyítani. M aradt főjegyzőnek, de a lelkére kötöttem , viselkedjék úgy, hogy nekem is tessék. Felosztottuk a nagybirtokot. Alig végeztünk vele, az egyik reg­ gelre eltü ntek a m ezsgyekarók. Ki kell nyomozni a tetteseket. Égy szép napon arra ébredek, hogy töm eg verődött össze a laká­ som előtt, az em berek zúgnak, a haragosabbak lebitangoznak. Mi történt, em berek? A djam elő a földbirtokost, m iért vitettem el? Elhültem . Én? H át m aguk m egbolondultak! M enjenek szépen ha­ za, este falugyűlés a leventeotthonban. R ohantam be a község­ házára. F elhívtam a járási rendőrkap itán y t, este h étre v árju k , igen sürgős ügyben. Tele a nagyterem , az em berek m egism étlik, am it reggel a szemembe vágtak, és hogy adjam elő! Elordítot­ tam m agam , csend legyen, az isten fáját! Csend lett. Ezt m ondtam : az fogja előadni a „nagyságosurat”, aki rács mögé dugatta. Rá­ szóltam a k ap itán y ra: m iért vitetted el? „M ert kihúzgálta a k a­ ró k a t!” H onnan tudod, hogy ő volt? „M ondták”. És ha holnap rám m ondanak valam it, engem is elvitetsz?! És m egeresztettem a hangom : m egtiltom , hogy az én tudtom nélkül b árk it elhurcolja­ tok, ha csak nem tettenérésről vagy felsőbb utasításról van szó, de én ak k o r is tudni akarok róla, különben m áris lem ondtam az elnökségről. Ezek a m ódszerek az átkos H orthy-rendszerre voltak jellemzőek. És a töm eghez fordultam : Em berek, am íg én vagyok itt az M K P -titkár és a Nemzeti Bizottság elnöke, senkit bántódás nem érhet, egyetlen becsületes em bernek a hajszála se görbülhet meg. Felzúgott a töm eg: „Éljen Kovács Jó sk a!” Nem nekem kellett ez az éljen, higgye el, egy porcikám se kí­ vánta. Ez az éljen a M K P -titkárnak szólt, m aguknak a kom m u­ nistáknak. Rossz term észete van a m agyarnak, nagyon szeret ás­ kálódni. Jö ttek a jelentgetők. Azt m ondtam nekik, üljenek le, papírt, ceruzát tettem eléjük, tessék, hogy m aradjon nyom a és írja is alá. Rögtön szedte is a sátorfáját. Nem, nem engedjük sza­ badjára rossz term észetünket. �Később kitudódott, hogy a p arasztpárt elnökének felbújtására, két süldőlányka szedte ki a karókat, s ő jelen tette fel a volt földbirtokost. Elszánt, gyűlölködő em ber volt, az „uraknak az irm ag ját” is ki ak a rta irtani, s hogy nyom uk se m aradjon, a h a­ gyaték u k at is. A kastélyt földig rom bolni, ki m it ér, vigye. Felbiz­ ta tta az em bereket, hogy essenek neki a gyümölcsösnek, a falunak ugyanis n e m , volt erdeje, s tényleg tüzelő nélkül tek in tettü n k a tél elé. R endőrt állíttattam hozzá, aki beteszi ide a lábát, lássa el a baját. Tele a falu éhenkórász szegénygyerekkel, kell nekik a gyümölcs. A p arasztp árt elnöke feljelentett, a földesúrral paktálok, m ert védelm em be vettem . J ö tt a kivizsgálás, s azt m ondták, helyesen cselekedtem , mi nem az életére, a vagyonára törtünk. A cselédei szerették, a szokásosnál több b ért adott nekik, s „igazságosnak” tarto tták . A m ikor m indenéből kiforgattuk, volt cselédei ta rto ttá k el, h ordták neki a kaját. Meg kell m ondanom , pártállásra való tek in tet nélkül. Tél küszöbén négy-öt szekér jó tűzifát fedeztem fel a község­ háza udvarán. K érdem a főjegyzőt, h át ez hogy kerül ide, kié? „Mi k ap tu k az állam i erdőhivataltól”. Nem m aguk kapták, m a­ guk szerezzék be, ahogy tudják, s azoknak fogjuk ju tta tn i, akik sehogy se tu dják, Összerántottam a szociális bizottságot, és ki­ osztottuk m agatehetetlen öregeknek, többgyerm ekes hadiözve­ gyeknek. A főjegyző a pokolba kívánt. Túlkapás? H át m it m ondjak erre? Az is előfordult, de hát az se volt egészen az. 46 őszén dobol a kisbíró: egy vagon káposzta ér­ kezett, egy m ázsa ára 100 forint vagy egy m ázsa búza. Elkérem tőle a dobolási szöveget, ki írta alá. Senki. H onnan szerezted? A kezem be nyom ták. Ki? H á t.. . A káposzta gazdáját berendel­ tem a községházára: nézze, nekünk nincs búzánk, pénzünk is ke­ vés, 70 fo rin tért kiáru síthatja. Azt m ondja erre, hogy akkor nem eladó, visszaviszi. Lefoglalom, és 70 forintjával kim éretem . „Ez nem áll jogában”. Jogot m ost én diktálok. K irohant az állom ás­ ra. vissza feladta, és én hoppon m aradtam . K érdem az állom ás­ főnöktől, mi a törvény? A feladott áru biztonságát a MÁV sza­ vatolja, lefoglalni csak járásbírósági végzéssel le h e t. . . B eparan­ csoltam az őrsvezetőt: két rendőrt jól öltöztessen fel, lássa el pénzzel, élelemmel, kísérni fogják a káposztát, s ahol kikerül a MÁV hatásköréből, foglalják le a törvény nevében. A vagon még o tt állt az állomáson. M egkértem az állom ásfőnököt — hozzánk húzó szocdemes volt — addig ne engedje ráakasztani szerelvényre — találjon ki valam it —, am íg m egjárom a járásbíróságot. Elv­ társaim voltak ott, egyből adták a papírt. M ire visszatértem , m ár rá volt akasztva egy szerelvényre, a főnök húzta-halasztotta, de a tulajdonos állandóan o tt volt a nyakán. M utattam neki a végzést — a törvény nevében. Ha szemmel ölni lehetne, én m ár nem vol­ nék az élők sorában. Piszok feketéző, árdrágító volt. Ha belegon­ dolok, még túl is fizettük. Délben kezdtük el a kim érést, délután négyre egy fej nem volt belőle. Így is több m int ötezer forintot v itt ki abból a szegény faluból. őrsre, két m agaféle szem tanút is vitt. És az őrsparancsnok — kis­ gazdapárt-tag — rögtön küldött feleségem ért egy puskás rendőrt. R ohantam haza. Feleségem sír, m int a záporeső. K érem a re n d ­ őrtől az előállítási parancsot. H át az nincs. Ha ki nem ugrik, szétvágom a fejét a fejszével. A nnyit koplaltunk, m int a k u tya, és tessék, m ég m eg is ak arn ak szégyeníteni, a Nem zeti Bizottság el­ nökének a feleségét rendőr kíséri végig a falun, lopott! Elm entem az őrsre. Mondom a parancsnoknak, küldje ki az em bereit, négyszemközt akarok vele beszélni. Azt m ondja, nem küldi. Szépen kérem , nem lesz jó m agának se, ha beosztottai hallják, am it én fo­ gok m ondani. Végre ráállt. M arkos em ber voltam , és nem ijedtem m eg a m agam árnyékától soha. A farzsebére te tte a kezét. Ne féljen, nem vágom szét a pofáját, de ön egy aljas tróger. Jólesne annak az elvakult, gyűlölködő, reakciós lelkének, h a lejá ra th a t­ ná a Nemzeti Bizottság elnökét, az M K P-alapszervezet p á rttitk á ­ rát. M ajd m egnéztem , az ön felesége miből főz, ú n ják a ty ú k le­ vest, am it az én kölykeim látn i se láth atn ak , és még ezért is ilyen példás b üntetést szabna ki?! Szétöntöttem a krum plit, szedje ösz­ sze, vigye haza, akadjon a torkán. . . Elvesztettem a fejem , ordí­ tottam , ahogy a számon kifért. R ávágtam az ajtót. A legszebb öröm a káröröm , boldog voltam — ennyi nekem is k ijá r —, am ikor 46 őszén közönséges sikkasztásért k irúgták. A járőrbe küldött rendőröknek 20 fo rin t já rt volna — ezt egyedül ő tu d ta az őrsön. A fo rin t akkoriban sokat ért, azok a szegény ör­ dögök örültek a két fo rin tn ak is, hiszen fizetésen felül „jött a ház­ hoz”. Szépen aláira tta velük a nyugtát, s am ikor a beosztott k i­ m ent, ő odak an y arító tta a 0-á t — 18 forin to t zsebrevágott. E nnyi pénzért akkor legalább 20 kiló krum plit adtak. M it m ondjak még? Nem szeretném , ha azt hinné, hogy becs­ vágyó vagyok, harm inc év u tá n akarom b en y ú jtan i a „szám lát”, plecsni meg ilyesmi. M unkásként kezdtem az életem , m un k ásk én t m entem nyugdíjba, am ivel elégedett vagyok. A gyerekeim m ár felnőttek, becsülettel m egállják a helyüket — m indhárom párttag. A feleségem is nyugdíjas. 48-ban visszaköltöztünk a városba. Szó­ val, hova is akarok kilyukadni? T alán nekem is volt valam i sze­ repem abban, hogy a 47-es választásokon az M KP 112 szavazatot kapott. Jól m egjegyezte, m ennyit szereztünk 45-ben? Ha elfelej­ tette volna, m egism étlem : h á r m a t. . . Egyszer kapom az ukázt: be kell szolgáltatni 18 m ázsa m arha­ húst. A gazdák tízvalahány növendékjószágot aján lo ttak fel. Én nem vagyok se ezüst-, se aranykalászos gazda, an n y it azonban tu ­ dok, hogy ez ostobaság. A növendékek — m int üsző — o tt állnak a községháza udvarán. Mondom a főjegyzőnek, meg kell akadá­ lyozni, hogy ennyi szép állatot kivigyenek a faluból. „M it lehet tenni, a törvény az tö rv ény!” K idoboltattam a szegénysoron: aki­ nek m eddő vagy kehes tehene van, kicserélheti egészséges üsző­ re, ingyen és bérm entve. És m entek a hasznavehetetlen jószágok, a szegénység pedig örvendezett. Levágni vitték, húsnak az is jó, és h á t m ég a szarvasm arha-állom ány korántsem heverte ki a h á­ borús apasztást. Haragos? M egakadt. Egyszer szaladnak értem , gyorsan m enjek haza, m ert a rendőrök el ak a rják vinni a feleségem et. Nézze, igen nehezen éltünk 1945-ben. B ejáró vasutas voltam , a reggel kapott m illpengő estére egy fa b atk át se ért. Nekem is adtak egy hold földet. B eültettük krum plival, meg kukoricával. A talajm unka rossz volt — életem ben nem v olt földem —, a term és csapnivaló. Három apró gyerek. A feleségem tehenesgazdához já rt dolgozni a napi két liter tejért, máshoz babért, krum pliért, zsírért. A leg­ m ódosabbja szóba se állt velünk, dögöljenek éhen a s z . . . kom ­ csik, hiszen dú lt a harc, s én, ha kellett, ütöttem . De elég az hozzá, hogy a mi rossz földünkben még csak akkora volt a krum pli, m int a galam btojás. Szegény feleségem. M egbotlott no. K örülnézett ő, de nem eléggé, és a szomszédéból felhúzott néhány fészek krum plit, négy-vagy öt kilónyit. A tulajdonos szaladt az 23 �HAGYOMÁNY Mikszáth Kálmán ismeretlen diákköri verse M ikszáth diákköri versei közül nyolcnak a szövege — m elyet R im aszom batban írt — fennm aradt, a selmeci önképzőkörben be­ m u tato tt ötnek csak a címe. (1) K ét további, Selmecen írt költe­ m ényét jó b arátja, G ajdács P ál szerencsére m egőrizte m ásolatban, s 1901-ben és 1911-ben közzétette. (2) Most újabb, eddig lappangó zsengéje k erü lt elő egy m ásik osztálytársa: Csepcsányi Béla h a­ gyatékából. (3) A vers hum oros tém ájú, egy ősdiákról: Bogyó Mi­ hályról szól. 1863/64. tanévben keletkezett, am ikor M ikszáth és Csepcsányi a VII. osztályba járta k . (4) A vers alatt erre utalás történik. M ikszáth hum oros hangot használ Bogyó M ihály öreg­ diákról szóló, jellem rajznak beillő költem ényében, m elyet baráti körben elszavalt, s u tán a C sepcsányinak tollba m ondott, hogy az m egörökíthesse versesfüzetében. Bogyó M ihály öregdiák valószínűleg a selmeci erdészeti és bá­ nyászati akadém ia hallgatója lehetett. (5) D iáktársaságuk — a burschenschaft — h etenként esti összejöveteleket (kneipe) tarto tt, m elyen a gim názium VII—VIII. osztályos tanulói vendégként (hospes) részt vehettek. Csepcsányiról tudjuk, hogy igen szorgal­ m asan láto g atta ezeket az összejöveteleket, M ikszáth nyilván vele tarto tt. Egym áshoz vonzódásuk az irodalom irán ti érdeklődésből fakadt, ezt bizonyítja Csepcsányi versesfüzete és M ikszáthtól em ­ lékül k apott kis könyvecskéje. (6) Hozzájuk csatlakozik harm adiknak G ajdács Pál, írói hajlam ú ifjú, m ajdan az önképzőkör jegyzője s egyben a „K orm ány” című ifjúsági lap szerkesztője. M ikszáth az 1863/64. iskolai év m ásodik felében „a szigorlatok közben — különben is az egész éven át hanyagon látogatván az előadásokat — eltávozott” Selmecről, s csak a következő évben té r vissza, m egism ételve a VII. osztályt. (7) Csepcsányi m ár ekkor egy osztállyal feljebb jár, de 1864. szept. 20-án „nehéz szívvel” m egválik Selmectől, anyagi gondjai m iatt kénytelen tanítói állást vállalni Újverbászon. (8) K apcsolata M ikszáth-tal m egszakadt, b ár élete végéig híven ápolta barátságuk em lékét. Fia és unokája féltve m egőrizték a versesfüzetet, nekik köszönhetjük ennek az eddig ism eretlen költem énynek fennm aradását, m elyet helyesírás és központozás szem pontjából feltűnően hibás szövege k ijav ítá­ sával közlünk. Bogyó M ihályhoz Furcsa szójárása ő kegyelm ének, Hogyha cseng a pohár és hangzik az ének, M indig azt kiáltja, egyre m ondogatja: H ányan vagytok fiúk, ilyen, olyan adta. A ztán meg rákezdi azt a gyászos nótát, Mitől a terem is erős visszhangot ád, És kicsordul rá ja két szem ünk könnyűje Nem a fájdalom tól, hogy senki ne vélje. És hangzik az é n e k : Nincs m ár benne p ára . . Ő kegyelm ének legkedvesb nótája. M ikor oszt elhúzza, m ikor oszt elm ondja, Vagyon a kancsónak akkor aztán dolga. Egy keserveset húz öblös poharából, A ztán ú jra leül, nem beszél, nem mozdul, Nem is szólna tán az ítélet napig, m int: Itt m ulatunk éjfél u tán hatig. Csak a pipájával vagyon baja folyvás, A kkorát bojt m int egy gólya tojás, A kkor m ondja oszt ha rá g y ú jt ím mel ám m al, Hogy nem cserélne a burkus királlyal. Á ldott M iska bátyó m intha m ost is látnám , Minő diadallal ül az asztal hátán. Kezében egy vastag görbe bunkó nyele, M elyet kortesbotnak nevezget ő kelme. M agával is viszi holmi választáshoz, Hol csak ő kegyelm e szava dönt, határoz, De m ostan ez egyszer m egbukott végképpen, Mi nagyon fájdalm as érzet kebelében. Elhagyta öröme, elhagyta étvágya, M int m ás szegény em ber nem iszik b ú jáb a’ Elhagyta a kancsót, a kedves b arátot, Én tudom hogy m iért, ti is tu d h atjáto k . M ixád K álm ány Selmecz 1862/3 (9) Jakus Lajos JEGYZETEK 1. R ejtő István: M ikszáth K álm án a rim aszom bati diák (1959) 59. V áradi Béla: M ikszáth K álm án (Budapest, 1910) 43. 2. G ajdács P ál közlése: Pesti H írlap 1901. XII. 24. és Az Üjság 1911. XII. 24. 3. Csepcsányi József, nyug. evangélikus lelkész tulajdonában, No­ vi Sad (Újvidék) Jugoszlávia, ki Csepcsányi Béla unokája. Szí­ vesen rendelkezésünkre bocsátotta a vers fotokópiáját, keletke­ zésének körülm ényeiről és nagyatyjáról adott életrajzi felvilá­ gosításokat. 4. Evangélikus Országos Levéltár (továbbiakban EOL) Tudósítás a Selmeczi ágost. hitv. evang, kerületi lyceum tanuló ifjúságáról (anyakönyv) VII. osztály 1863/64. tanév I. II. félév. N évsorban 6. Csepcsányi Béla, 15. M ikszáth K álm án. 5. M ikszáth és Csepcsányi osztálytársa 1863/64-ben Bogyó Lajos G aram szentgyörgyről, az ottani reform átus prédikátor, Bogyó M ihály fia. Selm ecről a szigorlatok közben eltávozott. B átyja leh etett a költem ény főhőse. 6. A róm aiak történelm ei c. kis könyvecske Csepcsányi József tu ­ lajdonában az alábbi bejegyzéssel: „Csepcsányi B élának em lé­ kül M ikszáth K álm .” 24 7. EOL Selmeci evang, lyceum anyakönyve 1864/65. évről. 8. Uo. A VIII. oszt. névsorában 4. Csepcsányi Béla 19 éves, ág. hitv. M agyar, K iskér, Vajdaság. A tyja: István tanító. Osztály­ zat helyett a tanulm ányi rovat keresztülírva: Szeptem ber 20án V erbászra tanítónak m ent. U gyanebben az isk. évben a V II. osztályban M ikszáth K álm án a névsorban 13. 9. Az eredeti kéziraton M ikszáth aláírását Csepcsányi Béla csil­ laggal is m egjelölte, m elléje jegyezte: „saját kezétől”. A latta saját írása: M ixád K álm ánytól oskolatársam VIL oszt. Végül utólagos feljegyzés: Selmecz 1862/63. Ez utóbbi téves évszám ot Csepcsányi később írh a tta oda, s egy évet tév ed ett emlékezete. M ikszáth abban az időben használt jellegzetes állóírása közis­ m ert. Feltűnő, hogy am ikor ez a költem ény keletkezett, még használta az eredeti M ixád alakot is, ahogyan legtöbb őse írta nevét. Az ajándékozott kis könyvecskébe viszont m ár a végle­ gesen k ialakult M ikszáth-változat k erült. E nnek grafológiai összehasonlítása az előbbivel szükséges lenne, azonban nincs kezünk között. �Madá ch-em lékérm esek „m egvallatása” A TIT Nógrád m egyei szervezetének sal­ g ó tarján i székházában ünnepélyes külsősé­ gek között, nagy érdeklődés m ellett adták át az 1975. évi M adách-em lékérm eket, am ellyel a hagyom ányoknak m egfelelően az idén is azokat ju talm azták, akik eddigi tevékenységükkel jelentős m értékben já ­ ru ltak hozzá Nógrád megye szellemi életé­ nek fejlődéséhez, s kiem elkedő eredm énye­ ket értek el haladó kulturális hagyom á­ nyaink őrzésében és ápolásában. A megyei tanács alapítványát ebben az esztendőben. Csongrádi M ária, az Á llam i D éryné Szín­ ház Jászai-díjas rendezője, Csohány Kál­ m án, M unkácsy-díjas grafikusm űvész és a balassagyarm ati M adách Im re Irodalm i Színpad együttese kapta. Csongrádi M ária rendező — foglalkozá­ sát tekintve —, régi családi hagyom ányok folytatója. S leányában, aki a Fővárosi O perettszínház művésznője, él tovább a színház szeretete. B eszélgetésünk messziről indul. — N agyapám a színház szerelm ese v olt. A m últ század végén a kassai és a pozsonyi színházat igazgatta. N agyanyám színésznő­ ként dolgozott m ellette. Színházi em berek voltak a szüleim is. Édesapám rendező, a nyíregyházi színház egyik alapítója. Ezek u tán talán sem m i furcsaság nincs abban, hogy én is a színi pályát választottam . Igaz, kezdetben ezt a szüleim sem m iképpen sem ak arták. Meg kív án tak kím élni a színészet­ tel járó nehézségektől. Ezért óvónői képesí­ tést szereztem. De a színházat nem tudtam elfeledni: elvégeztem a színm űvészeti főis­ kolát. 1946-ban kaptam meg a színésznői diplom ám at. — M ikor szerződött a D éryné Színház­ hoz? — M indjárt a m egalakulása u tán egy esztendővel, 1952-ben. A legkülönbözőbb szerepeket alakítottam . De m ár ekkor n a­ gyon érdekelt a rendezés. Sokat utaztam , tanultam , olvastam . Egy rendezőnek sokat kell látnia, tapasztalnia. V égigjártam a szokásos fokozatokat: először segédrende­ ző lettem , m ajd az esztétikai egyetem el­ végzése után, 1958-tól rendező. Ebben a szerepkörben érzem a legjobban magam. aztán m inden rendezőnek van valam i hob­ byja: az én szenvedélyem a gyerm ekdara­ bok és a gyerm ekirodalom m űveinek szín­ p adra állítása. Egy-egy gyerm ekelőadás m egtekintése csodálatos öröm szám om ra: a nagym am a elkíséri az unokát, an y u k a a kisfiával jön, s ilymódon nem csak a jövő közönségét neveljük, hanem a jelen felnőtt nézőire is h atást gyakorolunk. Színházunk egyebek m ellett ezért is ta rtja egyik fontos feladatának az ifjúsági és gyerm ekdarabok bem utatását. — M int rendezőnek mi az elve? — M indig közérthetően, a töm egeknek, a népnek játszani. Csak azt az irányzatot tartom igaznak, am elyik közérthető. Le­ gyen bárm ilyen a darab — klasszikus vagy m ai (esetleg adaptáció, m int a M ikszátheredetű A becsületes G yuri története, am elynek ősbem utatóját Pásztón tartottuk) —, m indig úgy kell színpadra állítani, hogy gondolatait értsék az em berek. A m ű­ nek csak így lesz hatása, így m arad meg az em lékezetben, így foglalkoznak később is vele az em berek. Ez a rendezői állásfog­ lalásom családi gyökerekből táplálkozik, de állandó erősítést k ap a színháztól is, amely jellegénél, funkciójánál fogva sem lehet m ásm ilyen. A mi színházunk közönsége rendkívül sokrétű. M űsorpolitikánknak ezt figyelem be kell vennie. N ekünk divatokat nem lenne célszerű felkapni, m int ahogyan célszerűtlen lenne a kísérletezgetés — ezek job bára a szakm ának szólnak és egy na­ gyon szűk közönségrétegnek. — Az Ön által rendezett darabok több m int három negyed része elju to tt a megye városainak, falvainak színpadjaira is. A Peti-sorozat őszinte sik ert aratott. Most m ilyen darab rendezésére készül? — A színház a Német D em okratikus K öztársaság negyedszázados jubileum a al­ kalm ából engem bízott meg az NDK-beli darabok rendezésével. Rudi S trahl Éva és Á dám című v íg játék át nagy sik errel m u­ ta ttu k be az ősszel. Most a folytatásán dol­ gozom, am elynek bem u tató ját m áju sra te r­ vezzük. S van egy rendezésen kívül eső tervem : m inél jobban, m inél közelebbről m egism erni Nógrád m egyét, szorosabbra fűzni a m egye és a színház kapcsolatát, és szerény lehetőségeink szerint hozzájárulni a helyi közm űvelődési tervek m egvalósulá­ sához. * Csohány K álm án, M unkácsy-díjas g rafi­ kusm űvész a palócföld szülötte. H uszonkét éves koráig szülőfalujában, Pásztón élt. Életének — m ost m ár sírig tartó — nagy „kalan d ja” 1947-ben kezdődött. Egyszerű, pátosz nélküli ember. — P esten dolgozó b arátaim unszolására utaztam fel a fővárosba és iratkoztam be a Képzőm űvészeti Főiskolára. O tthon fizi­ kai m unkás voltam , sokáig nem is gondol­ tam arra, hogy hivatásos képzőművész le­ gyek. Kicsiny gyerekkorom tól szenvedélye­ sen rajzoltam ; de azt hiszem, ez m indenki­ vel előfordul. Az én esetem ben csak annyi a különbség, hogy én a gyerekkor elm últá­ val sem hagytam abba. — Kik tan íto ttá k a főiskolán? — Hincz Gyula, Konecsni György és Ék Sándor, aki m ost jan u árb an h alt meg. Én búcsúztattam a növendékek nevében. Sa­ nyi bácsi tiszta, nagyon rendes em ber v olt. — Ki vagy k ik h ato ttak a legerőtelje­ sebben látásm ódjára, befolyásolták m űvé­ szi-alkotói m ódszerét? — Nem tehetek olyan különbséget, hogy valaki is a legerősebben h ato tt rám . Azt m ondhatom inkább, hogy nagyon sok ha­ tás ért. M ind enkitől m egpróbáltam valam it ellesni, tanulni. S ezek a különböző h atá­ sok alakították ki aztán az én m űvészete­ met. — Eddigi rendezői pályafutása alatt m integy 80 d arab o t rendezett. M elyekre em lékezik a legszívesebben? — A felnőtt darabok közül Osztrovszkij V iharjának és Pável K ohout Ilyen nagy szerelem című d rám ájának rendezését ta r­ tom em lékezetesnek. A gyerekdarabok kö­ zül sok a szívemhez nőtt. Legfrissebb élm é­ nyek a Peti-sorozathoz kötnek. P eti — S ár­ m ándi P ál és Dénes M argit szülötte —, úgy érzem , kicsit az én gyerm ekem is. — 1964-ben, a Jászai-díj odaítélésekor a hivatalos indoklásban külön kiem elték az Ön által rendezett ifjúsági és gyerm ekda­ rabok előadásának m agas színvonalát. — A gyerm ekdarabok rendezése — ta­ lán m ert óvónőként indult felnőtt életem ? — . m indig vonzott, nagy célom volt. Meg 25 �— M űveit balladai töm örség, sajátosan egyéni — m ondhatni: nógrádi — hang jellem zi. . . — H add m eséljek el erről egy m egtör­ tén t esetet. Tíz évvel ezelőtt kiállítottam a D ürer-terem ben. Sem m iféle szöveg nem u talt arra, hogy valam i közöm is lenne Nógrádhoz. A m egnyitó után. nem sokára felhívott telefonon P ekáry István festőm ű­ vész és m egkérdezte: Hová való vagy te, öcsém? Nem nógrádi? Öröm m el m ondtam igent: P ista bácsi m egérezte rajzaim on a szülőföld ihletését. Nem hiszem, hogy m ű­ vész szám ára van nagyobb kitüntetés, m int az, ha az idegen m egérzi m unkáin egy szű­ kebb közösséghez való tartozását. Egyesek szerint ez a provincializm us; viszont ebben az értelm ében én vállalom is. H a ak ar­ nék, sem tudnék m ásképpen élni, dolgozni, m int hogy ne az em berekkel foglalkozzam. A m űvészetet csak érzelm i kinyilatkozta­ tásnak, érzelm i m agatartásnak tudom el­ képzelni. Őszinteség és em berközpontúság nélkül nincs igazi művészet. M unkáim m al, a m agam eszközével igyekszem szolgálni a népet, a társadalm at. — A salgótarjáni M adách Im re G im ná­ zium ban érettségizett. Hogyan élt a gim na­ zisták körében M adách em léke? — Fellengzősség nélkül m ondhatom , hogy szám unkra Madách nem tananyag volt, egy-egy m egtanulandó lecke, hanem becsületbeli, közös ügy. Így h át később, g rafik u sk én t term észetesen többször meg­ próbálkoztam M adáchcsal, m egpróbáltam visszaadni m űveinek gondolatiságát — de sokszor alulm aradtam . Újra és ú jra neki k ellett rugaszkodnom . . . Nem egyszerűen m egörökíteni akarom , hanem m egközelíte­ ni. Eddig három M adách-kom pozícióm at, m elyeket a Mózesból készítettem , tartom olyannak, am elyek m egközelítik elképzelé­ seim et. Ezek m ost a Nemzeti G aléria tu ­ lajdonában vannak. — M ilyen jelentősebb kiállításokat ta rt számon, am elyeken m űveivel szerepelt? — 1964-ben a velencei biennálén az én grafikáim képviselték M agyarországot, Szerepeltem a luganói, a Sao Paoló-i, tokiói és lju b jan ai biennálékon, Csoportosan m int a M agyar Képzőm űvészeti Szövetség tagja, m ár m inden európai országban kiál­ lítottam . Önálló bem utatkozásom volt töb­ bek között R avennában, Varsóban, Szófiá­ ban, Szabadkán, és term észetesen több vá­ rosban itthon is. Ami a szűkebb h azát ille­ ti, S alg ó tarján b an kétszer, Pásztón három alkalom m al volt önálló tárlatom . — Jelenleg „m in” dolgozik? — Elkezdtem egy grafikai sorozatot, am ely a pásztói népszokásokat örökíti meg. Ezt szeretném teljesen m egcsinálni, úgy, hogy az egyedi dolgok ábrázolásával vala­ mi általános érv én y ű t fogalm azzak meg, am it m inden em ber m egért. * A balassagyarm ati M adách Im re Irodal­ mi Színpad m ásfél é v tízeddel ezelőtt ala­ kult. A m egyében — m inden bizonnyal — a legtöbb sik ert és elism erést m agáénak m ondható am atő r m űvészeti együttes. A csoportot term észetesen érté k kudarcok is, de a tagság — elszánt h ite és ereje révén — m indig leküzdötte a nehézségeket, és a sik er újabb, m agasabb csúcsaira érkezett. 26 A 15 év alatt nagyon sok fiatal volt tag­ feléjük fordította az érdeklődést. S az sem mellékes, hogy a csoportban olyan, közel ja az együttesnek. Ma m ár é re tt korú férfi és nő az egykori alapítók m indegyike: a egykorú és nagyon közeli érdeklődésű em ­ város szellemi életének irányítói, valam i­ berek találkoztak össze, akik feszítő cselek­ vési vágyukat a színpadon kiélhették. lyen form ában tevékeny részesei. Csikász István tan ár az alapítók közül Csikász István még hozzáteszi: — A m a­ való. A leghosszabb ideig — hat évig — ő gunk és a m ások m űvelése v itt előre. Sose volt a csoport rendezője. nyugodtunk bele abba, am i volt; m in­ — 1959 őszén, am ikor Szabó K ároly és dig többet, jobbat ak artu n k . A közönség Versényi G yörgy tanárok vezetésével, a szim pátiája megsokszorozta erőnket. művelődési ház kebelén belül m egszerve­ Moliére-, Babits-, Csehov-, Lorca-est, ződött a színpad, akkor B alassagyarm aton 1919-es em lékm űsor, székely népballada — de azt hiszem, a m egyében is — egy ha­ összeállítás szerepelt a sok között m űsoru­ gyom ányokkal nem rendelkező m űfajt, az kon. S ez a találom ra k irag ad o tt felsorolás irodalm i színpad m ű faját terem tettü k és csupán csak sejteti az értékeket. A m inden­ honosítottuk meg. kori szándék: a k o n k rét em beri problém ák A következő évben m ár országos fóru­ átélhető és világos felrajzolásával m egm u­ mon is hallatott m agáról a balassagyarm a­ tatn i az em ber lényegét. ti színpad. 1960 áprilisában, G yőrött, az el­ A csoport tagjai között — ahogy m onda­ ső országos irodalm i színpadi fesztiválon ni szokták — m inden rendű és rangú em ­ szerepeltek, s a szakem berek példaként ál­ b ert m egtalálhattunk. M int ma is. Közös lították a többiek elé az együttes szerkesz­ a k a ra t feszítette a pedagógust és az ifjú ­ tési és előadási m ódját. Az évek során egy­ m unkást, a gim nazistát és az adm inisztrá­ m ást érték a sikerek. A legkülönbözőbb dí­ tort, az egészségügyi dolgozót. A m űvészet jak at — többek között a M agyar Írók Szö­ szerelm esei voltak; sőt, a „m űvészet szere­ vetsége, a kom arnói Jókai-napok, a balas­ tői”. akik — s ez a lényeges — annyiban sagyarm ati országos irodalm i színpadi n a­ különböznek a „m indennapi szeretőktől”, pok nagydíját — nyerték. V endégszerepei­ hogy m egtanultak értelm esen szeretni, cél­ tek Pozsonyban, a M agyarok Világszövet­ tu d attal és alázattal, állandó, erős belső sége által szervezett debreceni nyári egye­ kontrollal. tem en, a budapesti m ezőgazdasági kiállítá­ A M adách Im re Irodalm i Színpadnak két son. év óta M olnárné Merczel Erzsébet a rende­ 1969-ben m egkapták a „Kiváló E gyüttes” zője. A csoport nevében ő v ette át az em­ lékérm et. G im nazistaként, 13 évvel ezelőtt címet. került az együttesbe: Évente 6— 10 darabot m u tatta k be, s egyegy produkció általában ugyanennyi elő­ — A nnak ellenére, hogy a színpad csak­ adást é rt meg. R engeteget játszottak. Ba­ nem teljességgel kicserélődött, célunk vál­ lassagyarm aton és a környék falvaiban, po­ tozatlan: folytatni az elődök önművelő litikai évfordulók alkalm ából, önálló este­ m unkáját. S zeretnénk még több „hívőt” ken — átütő sikerrel. szerezni az irodalom nak: olyan m űveket bem utatni, am elyek gyarlóságainkra fi­ Mi volt népszerűségük titk a? gyelm eztetnek és m egtisztítanak. E lju tta t­ Több m inden. Az egyik a város jelentős nak a felism eréshez: nem rágódni kell a k ulturális hagyom ányaiban keresendő. A problém ákon, hanem tenni azok m egoldá­ városban élt költők és írók — Madách, M ikszáth, K om játhy Jenő, Szabó Lőrinc — sáért. És vidám ság is kell az em bereknek, em léke olyan sajátos légkört terem tett, hiszen m indenki szeret nevetni, felszaba­ am ely kedvezett a m űködésüknek. Az ak­ dultan örülni. kori hivatalos színjátszás sem atizm usa is Sulyok László �KORKÉP A salgótarjáni országos elméleti konferenciáról* lete használható fel erre a célra, m indenek­ előtt a nógrádi oktatási igazgatóság és a Tudom ányos Ism eretterjesztő T ársulat új megyei központi épülete.) S algótarjánban három napos országos el­ m életi konferencia zajlott le „Felszabadult hazánk 30 éve” címm el: a konferenciát a pártközpont agitációs és propagandaosztá­ lya kezdem ényezte, s résztvett azon vala­ m ennyi m egye és B udapest oktatási igaz­ gatóságainak küldöttsége. A konferencia címe is m u tatja , hogy a közös vizsgálódás tárg y a alapjában tö rténettudom ányi jelle­ gű volt. A p á rt Központi B izottságának ez a tudom ányos rendezvénye egy, tudom á­ nyos életünkben még nagyobb jelentőségű országos konferenciát előzött meg, azt amit a M agyar Tudom ányos A kadém ia a P á rt­ tö rtén eti Intézettel, a Politikai Főiskolával és a T ársadalom tudom ányi Intézettel egy ü tt rendez m ajd. Ez a konferencia, am ely m ost Salgótar­ jánb an volt, az oktatási igazgatóságok tör­ téneti tanszékeinek — és részben szocioló­ giai tudom ányos m u n k atársainak — közre­ m űködésével jö tt létre. A m agyarországi politikai-gazdasági-történelm i fejlődést vizsgálták abból a nézőpontból, hogyan fejlődött a p á rt politikája harm inc év alatt, m ennyiben irány íto tta, m ennyiben követte az országos fejlődést, hogyan m utatkozik a p á rt p olitikájának igazodása a helyi tö rté­ nelemhez, értv e ezen konkrét m agyar tájak — még m egfoghatóbban: m agyar megyék — életét. Tudvalevő, hogy ezek a (megyei p ártb i­ zottságok m ellett működő) O ktatási Igaz­ gatóságok k iterjed t tudom ányos k utató- és oktató m u n k át fejtenek k i és jelentős részük van a m arx ista képzettségű, m agas szintű értelm iségiek kiképzésében és gyakorlati­ elm életi m unkába állításában, Ma m ár va­ lam ennyi m egyénkben h at-h ét éve m űköd­ nek ezek az oktatási igazgatóságok és (há­ rom megye kivételével) megfelelő, korszerű épületekben k ap tak elhelyezést, olyanok­ ban, am elyek bentlakásos képzést tesznek lehetővé. Az oktatási igazgatóságoknak 10—12, tudom ányos fokozattal rendelkező főfoglalkozású tan áru k van, és term észete­ sen valam ennyi m egye igénybe veszi tudo­ m ányos továbbképzései során a m egye tu ­ dom ányos m u n k ára inspirálható értelm isé­ gét, legkiválóbb szakem bereit és oktatóit. Úgy tűnik, hogy ezek a — ma még elég háttérb en m űködő — intézm ények nagy jelentőségű m unkát végeznek a tudom á­ nyosan képzett értelm iség kiképzésében, s ennek éveken belül látszata lesz m inde­ nütt. Hazánk felszabadulásának 30-ik évfor­ dulójára m egkülönböztetett feladatot is k ap o tt ez a m ostani konferencia. A három ­ napos tudom ányos gyűlés, am ely plénum ­ ban és 5 szekcióban m űködött, „Em lék­ ülés”-nek nevezte m agát. Az öt szekció el­ különítve dolgozott, s ez különös intenzi­ tá st kölcsönzött a tudom ányos m unkának. (Salgótarján alkalm as is ilyen m unkam ód­ szer kialakítására, hiszen több kitűnő épü­ Az aktuális és folyam atos pártpolitikai m unka tudom ányos megalapozása egyre sürgetőbb követelm ény és különösen fon­ tos, hogy a p á rt politikáját a helyi fejlődés­ sel összhangban alakítsák. Ezért a helyi tö rtén et — ez kicsit többet foglal m agába, m int helytörténet — nyom on kísérése iz­ galm as tudom ányos feladat. Az oktatási igazgatóságok fél éve vállalták, hogy rész­ leteket dolgoznak ki egy ilyen országos egybevetésre. Ezeket m egyénként v itára bocsátották, és most ugyanezt te tté k orszá­ gos együttlétben. (Az öt szekcióban 20 elő­ adás és 32 k o rreferátu m hangzott el.) A megyei tudom ányos kollektívák által k i­ dolgozott tanulm ányok tarta lm át itt m ost nem ism ertethetjük ugyan, de az ism étlő­ dések elkerülésével néhány jellegzetes k u ­ tatási cél felsorolható: (mindig egy m egyé­ ről szólva) a társadalm i stru k tú ra alaku­ lása, a term előszövetkezeti parasztság tu ­ dati fejlődése, az üzemi dem okrácia, a m unkásság kulturáltsága, az urbanizációs folyam at, a szocialista iparosítás fő voná­ sai, a m unkás-paraszt szövetség tartalm a, a fellazítás elleni harc, az életkörülm é­ nyek alakulása, a m unkássá válás folya­ m ata, a szövetkezeti parasztság közösségi tudata, a nem zetiségi politika érvényesü­ lése, a tudom ányos élet. Csupa eleven, iz­ galm as kérdés. Ennek a tudom ányos m u n k án ak általá­ nos jelentősége, hogy a m egyék k o n k rét tö rtén eti fejlődési fo lyam atait k u ta tja fel. Ami önkéntelenül „m agával hozza”, hogy az egész, konkrét politikai és propagandam unkában nagyobb helyet és szerepet kap a szülőföld, a közvetlen környezet, a haza­ fiság. M ert a megyei fejlődés összefügg a nem zeti történelem m el, de azon belül sa já ­ tos is. Győri Im re, a KB titk á ra em elte ki, hogy a konferencia érték es adalékokat g y ű jtö tt össze a legújabb kori tö rtén eti irodalom hoz, s hogy segítette az összhang erősítését poli­ tika és tudom ány között. Hangsúlyozta, hogy napjainkról csak akkor szólhatunk elemző módon, „ha m egvan a politikus problém aérzékenységünk” , ha „a valóság ellentm ondásainak feltárására képesek v a­ g yunk”, m ert „a valóság feltárása, a tö rté­ neti elemzés, a következtetések levonása a tudom ány és a politika szám ára egyaránt fontosak”. Elhangzott a P etőfi Rádióban 1975. február 6-án. Dezséry László Egy zenekarról é s a zenei életről A salgótarjáni Szim fonikus Zenekar idestova négyesztendős m űködése során egyenletesen em elkedik koncertjeinek szín­ vonala, próbáról próbára rövidül az egy m ű re fordítandó felkészülési idő, ígére­ tesen növekszik a rep erto ár; így egyre n a­ gyobb és több teljesítm ényre képes az együttes. Felfigyelt e rre az Országos Fil­ harm ónia is: Nógrádon kívül is foglalkoz­ tatn i kívánja a zenekart, egyre rangosabb helyeken. A fejlődés jele az is, hogy kiváló szólistákat látu n k vendégül — csak a ta­ valyi és idei szezont em lítve: P erényi Esz­ ter hegedűm űvészt, Kiss G yula zongoram űvészt, Kóté László hegedűm űvészt stb. —, s az 1974-es veszprém i fesztiválon telje­ sítm ényével az együttes a gálaesten való fellépést érdem elte ki. Igazi am atőr zenekar ez, az am atőrök összes erényével. A város úgyszólván m in­ den rétege képviselve van benne: a zenélés szeretete hozta össze és ta rtja eg y ü tt a ze­ neiskolai tan árt, a más területen dolgozó pedagógust az üveggyári m űvezetővel, a röntgenfőorvost az acélgyáriakkal. Az egészséges és nem es előrehaladás egyik alapvető feltétele, hogy nem hiány­ zik a megye és város m egértő hozzájárulá­ sa: biztosították a szám ukra a zenekar fenntartásához és m űködéséhez szükséges anyagi eszközöket és problém áik m egvi­ tatásá ra is m indig szakítanak időt a város és a m egye vezetői. N agyjából és egészében teh át nincs okunk panaszra. Van azonban néhány tém akör, am elyet k ritik u san kell vizsgálnunk. Propaganda és népszerűség Az első a zenekar p ropagandája és — am i ezzel szorosan összefügg, — rendsze­ res foglalkoztatása. M ert példaként em lí­ tem, hogy m iközben például az 1974. no­ vem ber 7-i ünnepségen m egérdem elt szép sikerrel szerepelt az együttes, több m eghí­ vott — így m ondják —, m eglepődve és nagy elism eréssel nyilatkozott a követke­ zőképpen: „nem is tu d tu k , hogy van egy ilyen jó zenekaru n k .” Úgy tű n ik tehát, hogy S algótarjánban sokan nem is tu d n ak a város zenekarának létezéséről. A propa­ ganda hiányából adódó k ár azonban m á­ s u tt is m érhető. Aligha kell hangsúlyoznom az ifjúsági hangversenyek jelentőségét. A fiatalság szépérzékének fejlesztése, jóra, nem esre nevelése legfontosabb feladataink közé ta r­ tozik. Ennek egyik, nem lebecsülendő m ód­ ja a fiatalok m egism ertetése a zeneiroda­ lom rem ekm űveivel, s ebben az élőzenével való találkozást a legjobb hanglem ez sem pótolhatja. A hangversenyterem és a zene fegyelmező ereje a szépség-élm ényen felül k u ltu rált viselkedésre, figyelem re, elm é­ 27 �lyülésre oktat. K orm ányzatunk az Orszá­ gos F ilharm ónián keresztül tetem es össze­ get áldoz e célra, hiszen az ifjúsági hang­ versenyek v árh ató optim ális bevétele g y akran alig is fedezi a vendégszereplő m űvészek ú ti- és szállodaköltségét. Többoldalú felelősséget! Hogyan, élünk ezzel a lehetőséggel Nóg­ rád b an ? Ifjúsági hangversenyeink köre szervezési nehézségek — vagy m ondjam : ügyetlenségek — m iatt egyre szűkül. Pász­ tó, Nagybátony, Rétság — ahová a m últ­ ban rendszeresen já rtu n k — , ma nem ké­ pes kétszer vagy három szor egy évben 250—300 fiatalt összehozni az ifjúsági hangversenyekre. (Jó ellenpélda viszont B alassagyarm at, ahol új hangversenyterem és telt ház v á rt b en nünket idén is, lelkes, fegyelm ezett fiatalokkal. Nem véletlen! A m űvészet, a k u ltú ra, terjesztéséhez ügysze­ re te t kell. E nélkül sem m i m ás sem sikerül­ het.) Nem jobbak persze a tapasztalataink a m unkásm űvelődés terén sem. „Elébe m en­ tü n k ” m inden é rin te tt szervnek: hangver­ sen y t aján lo ttu n k fel a szakm unkástanuló­ otthonnak, az acélgyárnak, készen álltunk, hogy mi m enjünk hozzájuk, hajlandók vol­ tu n k időpontot egyeztetni — hangverseny m égsem lett m indebből! Szükséges teh át a „befogadók” szem léletváltozása is, ha ko­ moly célunk a k u ltú ra — itt: zenekultúra —, töm eges elterjesztése. A személyi fluktuáció a zenekar term é­ szetéből fakad. A tehetséges fiatalok a kö­ Feledy G yula kiállításához* Igen jelentős m inden esemény, m ond­ hatni ünnep, am ikor a közönség találkozik, aktív kapcsolatba k erü l egy-egy m űalko­ tással, és tu d atáb an a gondolatok és érzel­ m ek hosszú sorozata indul el. Meggyőződé­ sem szerint ilyen alkalom ez a m ai nap is. S okunknak ad m aradandó élm ényt, so­ k u n k n ak jelent ünnepet ennek a kiállítás­ nak központi anyaga, a K arancslejtős, 1944. című sorozat, hiszen az itt, Salgótar­ jánban, N ógrádban élők szám ára sokat mondó, történelm i konkrétságában eleven ez a cím. Itt S algótarjánban ennek a kiállí­ tásn ak különös és fokozott jelentőséget ad, hogy közvélem ényünk jól ism eri a tö rté­ nelm i h átteret, tu d az akkori — 1944-es — esem ények eszm ei-politikai tartalm áról is. Mi m ost a mű, az alkotó és egy konkrét esem ény — egy k o rábban m egvívott heroi­ kus küzdelem —, m űalkotásban testet öltő találkozásának lehetünk tanúi. Úgy érzem , hogy a képek tartalm a, dina­ m izm usa, sodrása olyan egyetem es és ma is ható gondolatokat fogalm az m eg, am e­ lyek az em beri cselekvés lényegét és értel­ m ét példázzák, s erőt ad nak a zászlót to­ vábbvívőknek is. És a m ai kiállítás szem­ besít is önm agunkkal és rá n k kérdez: Mit jelen t ma nekünk itt és m ost K arancslej­ tős? Az első válasz is szép és igaz: olyan tör­ ténelm i esem ényt, am elyben újabb m ártí­ rok sírjai jelzik m unkásm ozgalm unk sok Elhangzott a k iállítás megnyitó ünnepségén. 28 zépiskola u tán elm ennek tanulni — néhá­ nyan zenét, sokan m ás szakm át. Jönnek az új fiatalok, őket újból tan ítju k , neveljük, s m ire elsajátítják a kellő ism ereteket, ők is továbbállnak. Az egész megye zenei életé­ nek általános gondjaihoz vezet ez a prob­ léma, s ha m ár itt tartu n k , tekintsük át a teendőket ezzel összefüggésben. Hosszú tá ­ von ki kell dolgoznunk egy fejlesztési ter­ vet: hogyan tu d ju k a zenei pályán végzett fiatalokat S algótarjánban és N ógrádban letelepíteni, nekik szép m unkát és otthont adni? H árm as m egközelítésben látom a megoldást. 1. A zeneiskolák és a zeneisko­ lai hálózat folyam atos fejlesztése, új, hang­ szeres tanárok letelepítése — nyer velük az oktatás és a zenekari élet egyaránt. 2. Az iskolai énektanítás rangjának emelése. N yerjünk meg hangszeres pedagógusokat az új énektanári helyekre, ha ilyenek v an ­ nak. 3. A zenekar félfüggetlenné fejlesz­ tése. Ez több próba- és hangversenylehető­ séget biztosít, azonkívül figyelem re m éltó havi fix többletkeresetet jelent az új és ré­ gi tagoknak egyaránt. E tekintetben Kecs­ kem ét, Szolnok, Veszprém, Eger előttünk járn ak , Szom bathelyről — am elynek zene­ kara ebben az évben önállóvá vált — nem is szólva. M ert meggyőződésem, hogy Nógrád me­ gyében és S algótarjánban is érlelődnek a tényezők, am elyek a zenei élet területén szükséges és időszerű továbblépést belát­ ható időn belül lehetővé teszik. Róna Frigyes vérrel, szenvedéssel kikövezett ú tjá t; olyan politikai em lékhelyet, am elyet évfordulós alkalm akkor illő tisztelettel borítanak a túlélők koszorúi. De azt hiszem, ezen túl­ menően is találunk választ: K arancslejtős azt is jelenti, hogy szocialista elveink m eg­ valósításáért áldozatokat is tudnunk kell vállalni. Áldozatot, de nem valam i k a rita ­ tivitásban testet öltő önsanyargatást, ha­ nem olyan m agatartást, ami a tudatos em beri tevékenységnek egyik alkotóele­ me, am i a m egvalósított eredm ények ta r­ talm ában nyeri el értelm ét és célját. Jelenti ez a példa azt is, hogy az új szo­ cialista társadalom építése csak akkor le­ het eredm ényes, ha a világosan m egfogal­ m azott cél, a pontosan követhető elv jelen van a változást akarók, sürgetők és kezde­ ményezők húsában és vérében, cselekvései­ ben és gondolataiban. Jelenti azt is, hogy az azonosulásnak m agas hőfokon kell meg­ terem tődnie, am elyben a meggyőződés és hit együttesen segít át azokon a k onfliktu­ sokon, am elyek legyőzése után születik meg az em beri cselekvés és lét értelm e: a közösségi kapcsolatokat hordozó új társa­ dalom. S példája an n ak a m agatartásnak is, am ely — m ert tu d ta a jövőt — vállalta a jelent, pedig az a jelen — az 1944-es ka­ rancslejtősi, nógrádi, m agyar — még csak csírájában, kevesek harcában, kevesek lel­ kesedésében hordozta (a még alig körvona­ lazott) jövendőt. P éldája annak a m ártí­ rom ságnak, am ely a jövőre figyelve vállal­ ta „a m egvallattak, hogy vérzett a húsu n k ” szenvedéseit, m ert vállalói érezték — á t­ érezték — és így tu dták, hogy a gonoszok u ralm át a m egújuló em ber világa követi. K arancslejtős az igazi em beri cselekvés­ nek m egfelelően sok réteg ű : sokunk szá­ m ára élm ényt nyújtó, kom m unista meg­ győződésünkben erősítő m ag atartást hor­ doz. Ha Feledy Gyula csak az esemény m egörökítésére vállalkozott volna, akkor is hálásak lennénk érte. Hogy alkotásaival rádöbbentett és közelebb v itt hagyom á­ nyainkhoz: ezt köszönjük neki itt és most. A karancslejtősi sorozat m ellett Feledy Gyula m ás m unkáiból is szerepel hasonló in d íttatású válogatás, m integy bizonyíté­ kául annak, hogy h atározott alkotói a tti­ t üdről, belső kényszer alapján dolgozó m ű­ vészről, és nem a siker rem ényében évfor­ dulókhoz igazodó önállótlanságról, tém a­ szegénységről van szó. Feledy G yula szem élyében olyan m ű­ vészt köszöntünk körünkben, aki alkotói pályájának spirálján m ind m agasabbra és m agasabbra tör. Ism erjük m űveit a tav a­ szi tárlato k ró l; tudunk alkotói pályájának állom ásairól — a Lengyelországban tö ltö tt évekről, a fiatalon elért hazai és nem zet­ közi sikereiről, em lékezetes szerepléséről az 1966-os velencei biennálén. C sodáljuk széles sodrású alkotói törekvéseit, am elybe a könyvillusztrációtól a színpaddíszletig, a lapszerkesztői tevékenységtől a grafikán át a festészetig a képzőm űvészet m ajd m inden ága és az eleven társadalm i elfoglaltság is gét további eredm ények és sikerek kísér­ jék. Horváth István �Szántó Miklós: M unkaidő-csökkentés és életm ód Em pirikus tapasztalato kat leíró, oknyo­ mozó és távlato k at kereső tanulm ányok sora jelzi: a szociológia egyik legfontosabb kutatási terü lete lett a szabad idő alaku­ lása és felhasználása. Ma m ár az e tém ával foglalkozó hazai szakirodalom áttekintése is csak a szabad idő jelentős m értékű fel­ áldozásával képzelhető el. Nem valam iféle divathullám ról van szó (noha vannak div at szülte felm érések, ta­ nulm ányok is szép számm al), sokkal in­ kább a társadalm i-politikai szükségletek inspiráló hatásáról. Szántó Miklós könyvé­ ben azonban sajátos, a szokásosnál érdeke­ sebb és hasznosabb m ódon foglalkozik a szabad idő alakulásával. A városi ipari m unkásság m unkaidőn túli tevékenységeit, ezek feltételeit és in d ítékait vizsgálva az életm ód jellemző vonásait rajzolja meg, elemzése te h á t tú lm u ta t a szorosan vett m űvelődéspolitikai kérdések körén. A M unkaerő és Életszínvonal T ávlati Tervezési Bizottság m egbízásából készült széleskörű vizsgálat az 1968-ban m egindult és egyre szélesebb k ört érintő m unkaidő­ csökkentés h atását elem ezte. A kötet azon­ ban mégis sokkal több a felm érési adatok szakszerű elemzésénél, nem csak azért, m ert néhány adattal, összefüggéssel a nem ­ zetközi k itekintésre is alkalm at ad, s nem is csupán azért, m ert a kötet beveze­ tőjében m egdöbbentő dokum entum okkal illusztrálja a m agyar m unkásosztálynak a 8 órás m unkanapért, az em beribb életért vívott küzdelm ét. Legnagyobb érték e a könyv aktualitásában, a szerző problém aérzékenységében, az anyag feldolgozását szolgáló szem léletben és m ódszerben rejlik. Maga az életm ódkutatás világszerte so­ kakat foglalkoztató tém a, s a tudom ányos körökön túl: visszhangot vált ki a ,,hogyan éljü n k ” kérdése, a gazdasági-társadalm i viszonyokon alapuló perspektívák m inő­ sége, a m inél teljesebb önm egvalósítás le­ hetősége. A „quality of life”, az élet m inő­ sége — különösen a két világrendszer v er­ senyének m ai szakaszában — politikai k ér­ déssé vált, s különösen azzá v ált a mi vi­ szonyaink között a társadalom vezető osz­ tálya, a m unkásosztály esetében. A tém a alapos és sokoldalú feltárása alkalm at ad egy sor társadalom -, szociál- és m űvelődéspolitikai döntés h atásán ak vizsgálatára is. A szerző a tém a fontosságához m ért szemlélettel és m ódszerekkel közelít a ren ­ delkezésre álló anyaghoz. M unkájában tá­ m aszkodik a hazai és részben a nemzetközi k u tatás eredm ényeire, s törekszik a konk­ ré t felm érés ad atait hasznosítani. Igen tanulságos kiindulópontja, misze­ rin t „A m unkaidő-csökkentés nagy vív­ m ány, de nem önm agában álló, egyetlen­ egy és elszigetelt rendelkezés, hanem köl­ csönhatásuk egyik fontos tényezője. V an­ nak előfeltételei és van nak következm é­ nyei, látni kell funkcióit és m indazt az intézm ényi és eszközháttért, am elyek al­ kalm azkodása nélkül a m unkaidőcsökken­ tés zavarokat okozhat, új gondokat terem t­ het a társadalom nak.” Ennek a szem léletnek a hiánya, illetve az ennek megfelelő felkészülés gyengesége m agyarázza m a m ár, hogy a népm űvelők­ nek a m unkaidő-csökkentéshez fűzött nagy várakozása m iért nem , vagy m iért csak részben vált valóra. Szántó adatelem zései és következtetései világos képet adnak arról, hogy a választék bővítése és a v á­ lasztani tudás képessége eg y arán t feltétele a szabad idő helyes felhasználásának, az önm egvalósítást biztosító életform a kiala­ kításának. Az életm ódot m eghatározó tények sorá­ ból — m elyeket a könyv részletesen tárgyal —. kettőt külön is indokolt kiemelni. Az egyik: „az önm egvalósítás egyik alapfelté­ tele az önmegismerés, a valóság ism erete, a felism ert szükségszerűségek tudom ásul vé­ tele.” Azaz: az önm egvalósitás — felkészí­ tés, nevelés kérdése is. Olyan tanulság ez, am elyet mai m unkánkban jobban kell hasznosítani, várakozás és türelm etlen so­ pánkodás helyett alkalm azni. S a m ásik sem kevésbé fontos: „A kétféle életm ód nem a szabad idő m ennyiségében és nem a tevékenységek eltérő összetételében más. Egy város nem lesz szocialista, ha falait a szocialista építés során em elték a pusztá­ ban, vagy a kukoricaföldön. A döntő az értékrendszer, am ely szükségszerűen pol­ gári, vagy szocialista, és am ely nem csak m otivációként hajtóerő a tevékenységek mögött, hanem célként m egvalósul, vagy m eghiúsul. A szocialista vagy polgári tá r­ sadalm i viszonyok úgy jelennek meg, m int érték ek összefüggő re n d sz e re . . . A baj az, hogy koncepcionálisan nem dolgoztuk ki a szocializmus értékrendszerét. H iányzik a preferálás ösztönző vagy gátló rendszere, am ely biztosítani képes a szocialista é rté ­ kek m egvalósulását a következő évtizedek hétköznapi apróm unkájával. Ebben az ér­ tékrendszerben a kulcsfogalm ak — úgy gondolom — az önm egvalósítás, az egyenlő esély, a Közösségi Kohézió, a társadalm i célokkal való azonosulás. Az értékrendszer az, am i szocialista vagy burzsoá, az élet­ mód pedig következm ény és eredm ény.” Az életm ódot m eghatározó és befolyá­ soló (gyakran ellentétes hatású, egym ást keresztező) tényezők — a m ag atartásfo r­ m ák alap ján foglalja rendszerbe a szerző a szabad idő felhasználás főbb m odelljeit. Ezeknek a m odelleknek a gy ak o rlati m un­ kában való hasznosítása nem csak közm ű­ velődési céljaink valóra váltása, hanem egész politikai tevékenységünk szem pont­ jából fontos. Az elemzés végkonkluziója: a k ulturális „élcsoport” létszám a és fejlettségi szintje növekszik, szerkezete gyorsan változik. A középen elhelyezkedő nagy rétegekben az általános és középiskolát végzettek aránya em elkedik ugyan, de — a szükségletekhez és lehetőségekhez képest — lelassult a nö­ vekedés ütem e. A harm adik, aránylag nagy réteg pedig m ind jobban elm arad a „középtől”, s m éginkább a legm űvelteb­ bektől az „élcsoporttól”. A m indennapi gyakorlat szám ára hasz­ nos és hasznosítandó tám pontot, részletei­ ben rendkívül gazdag, elm életi m egállapí­ tásait tekintve is figyelem re m éltó könyvet ajánl te h á t a k ritikus időben, am ikor a m unkásm űvelődés különösen sokakat é r­ deklő és érintő politikai kérdés. (A kadé­ miai, 1974.) Kiss Aurél Ladányi Mihály: Se csillaga, se holdja A legtöbb gyűjteményes verseskötet — ilyen Ladányi eddigi műveit közlő új kötete —, több elvi kérdést vet fel. Elsősorban a kiadás szük­ ségét kell indokolnunk, aztán m indjárt a köl­ tő szemléletének, összegező elvének egyik ál­ lomására jutunk: mely költeményeit tartja reá legjellemzőbbeknek csaknem két évtized­ nyi költői terméséből. Ladányi újra közli csaknem valamennyi ed­ digi kötetének verseit, tehát a válogatás, a szi­ gorítás elvét szabadon alkalmazta, sőt egykori köteteinek egységét sem bontja meg (ahogy azt több kortársa széles jókedvvel megteszi), alig valamit módosítja egyik-másik verse szövegét. Ő maga tehát együttességükben vállalja eddig szerzett verseit. E kettős elv továbbá azt je­ lenti, költőnk szereti a véglegezett, befejezett, zárt műveket. Jogosult aztán az az elvi kér­ dés is: nem korai-e ez a vállalkozás, egy össze­ foglaló kötet kiadása, hiszen 1959—1971 kö­ zött mindössze kilenc, aránylagosan kis terje­ delmű kötettel lépett a nyilvánosság elé, s e mostani, 1974-es kiadású összesítő kötete kö­ zepes terjedelmű a hasonló jellegű kiadvá­ nyokhoz képest. A mennyiségi elvet gyorsan vessük el, s csak a minőséget tekintsük. Ezek szerint jogosultnak tartjuk az ő mostani, múltját idéző, pályáját igazoló összefoglalás megjelentetését. Elsősorban azért, mivel La­ dányi Mihály az 1959-es Tűztánc antológia költői közül a lassúdad és biztató, fokozatos fejlődés — vagy inkább kibontakozás — folya­ matát mindenkor színvonalemeléssel, téma­ változatokkal jelezte — jóllehet azt bírálói nem méltányolták eléggé, vagy félremagya­ rázták tisztes szándékait. Ladányi mindettől függetlenül, szinte szemünk láttára nőtt, emel­ kedett jelentékeny költőnkké, önálló, határo­ zott arcéllel válik ki s nem amolyan „után­ pótlás-költőként”. A Se csillaga, se holdja jelentősége éppen az, hogy ízről-ízre, fokról-fokra, versről-versre meggyőződhetünk róla: költőnk olyan gaz­ dag és változatos eszköztárral rendelkezik, hogy valamennyi megnyilatkozása egyéninek, esedetinek hat. Bizonyos egyivású jellegzetes­ ség, az egy anyaméhből való származás roko­ nítja verseit, még az ismétlődő indítékok, újra tollára szökkent szólamok ellenére sem lehet azt megállapítani róla, mintha adott esetben ismételné önmagát, vagy éppen külső hatások érvényesülnének költészetében. Nagyszerűen tudja új szövegkörnyezetbe elhelyezni önis­ métléseit, szólamait vagy a külső hatás jegyeit eláruló röpke mondatkákat, jelentéstani ele­ meket. Mindezek új környezetük révén átala­ kulnak, átminősülnek, s csaknem új elemként hatnak. Ladányi Mihály önelvű, öneszközű költő, s a vele olykor rokonított Villonhoz (és mások­ hoz) jelentéktelen, csupán átfutó szálak kötik, inkább a sorshelyzet rokon volta, tehát külső­ séges, életrajzi tényezők emlékeztetik őt a franciák csavargó költőjére vagy más hasonló nyughatatlan egyéniségekre. Saját különös sorsát részint maga keresi, keseríti, mostoha napjait felelőtlen szemlélődés túlzásai nehe­ zítették meg, költői lecsapódásuk, versbeli tartalmiságuk azonban bőven kárpótolják őt. Társadalmi különállása arra való, hogy egy független pontról mindig mélyebbre lásson, minél több visszásságot észleljen, lazaságokat tapasztaljon; fenegyerekeskedése nem felszí­ nes magatartás, hanem minden bohémségével szemben keserű tapasztalatszerzés, fájó él­ ménygyűjtés, sajgó felelősségérzet, tehát tu ­ datos költői alapállás. Látszólagos szertelen­ sége, fintorgása végülis egyetlen gyújtópont­ ból, szabadszájú szókimondásból, hetyke fö­ lényből származik. Úgynevezett fegyelmezett költeményei a maguk zárt formájával azt bi­ zonyítják: tud ő kemény, határozott-közlésű költő lenni, sőt szabadverseinek belső, egy- 29 �ségre törekvő alakítása éppen ez utóbb jel­ lemzett m agatartására vezethető vissza. Ladányi tehát sokrétű, változékony művész­ egyéniség, aki nemcsak minden költői feladat megoldására hívatott, az életjelenségek színét és fonákját egyszerre képes látni és láttatni, hanem mondott „művészi szertelensége” mel­ lett — sőt annak fegyelmezése révén — hatá­ rozott elvi magaslatokra küzdötte fel magát. Ehhez mindenesetre segítette őt kétségtelen tehetsége, küszködő eszmélkedése, eleven tár­ sadalomtudata, személyes sorsa, költői művelt­ sége, iskolázott gyakorlata. Költőnk tehát — amint már megállapítottuk — önálló egyé­ niség, föltétien ura tud lenni különben csa­ pongó természetének — még akkor is, amikor időszerű kérdéseket feszeget, visszás jelensé­ geket bírál, ferdeségeket gúnyol, vagy történe­ tesen a nemi vágyak mohó megnyilatkozásait válogatatlan szókészlettel, durván, saját nevü­ kön mondja ki. A finomkodó stílusválaszté­ kosságot nem fogadja el, ugyanakkor az úgy­ nevezett durvább szavak alkalmazásával nem kérkedik, a költői-olvasói érintkezés termé­ szetes eszközének tartja őket, irodalomképes elemekként kezeli valamennyit, ahogy mon­ danivalója során fölbukkannak. Legkevésbé esik a másik végletbe, az üres szónokiasságba, harsogó vezércikkszerűségbe, szájbarágó tár­ sadalombölcselkedésbe. Inkább enged olykor olyan hatásoknak, lazításoknak, melyek azt az érzést keltik az olvasóban, miszerint némely verse elsősorban alkotva, kész elemekből szer­ kesztve van, mint költve, az ihletés indíttatá­ sától vezettetve. Az ő ars poeticájában a tartalmi-formai szabadság olyan lehetőségek sorozatát engedi meg, mely szerint annak minden megnyilat­ kozó elemét saját fegyelmeként vagy ide-oda mozgó ötletként önállóan, inkább szeszélyé­ nek engedve használhatja, alkalmazhatja egy nagyobb, tágas összefüggés érdekében, a vers elvi tartalmának, szocialista-proletár szemlé­ letének igazolása érdekében. A teljesen sza­ badnak értelmezett és akként megvalósított ars poeticája merő ellentéte minden hagyo­ mányosnak anélkül, hogy a századbeli avant­ garde irányokhoz visszamenne „kölcsönzött”, megújított fogásokért, mesterkélt eszközökért vagy indítékokért. Tartalmi-formai hagyo­ mányoknak, a szabad vers megújulásának ko­ rát Ladányi 1959-el nagyjából lezártnak te­ kinti: a versbeli külső kötések lazítását ő a belső kötés erkölcsi, esztétikai, ritmikai újí­ tás, főként társadalmi lélektartalom közlése érdekében megszorítja, másítja, átalakítja. A Tűztánc költői közül mindössze hárman — Váci Mihály, Garai Gábor, Ladányi Mihály — tudlak az alapindításból megújulni, tehát ki-ki megteremtette egyéni ars poeticáját, ez az újításváltozás a szocialista új költő három egyéniségének különálló szemléletközlés­ módját valósította meg, s nem mindeniknél érvényesült a kézenfekvő egykorú külföldi hatás. Hármójuk közül Ladányi kisebb terje­ delmű művekkel jelentkezett ugyan, de ön­ állóbb úton járt. Hogy mindez a változás rá­ juk nézve Korán bekövetkezett, azt egyszerűen le lehet mérni az 1963-as Tiszta szigorúság cí­ mű antológiában levő verseik értelmezésével is, de leginkább önálló köteteik egyeztető elemzésével. Váci Mihály jobban tapadt az előzményekhez, Garait inkább nyugati ha­ sonló törekvések izgatták, míg Ladányi legszí­ vesebben — kockázatok vállalásával — ön­ álló útján, eszmélkedése közben, a hazai szel­ lemi-politikai hatásokat érlelte költészetté, szemléletmódja talán szovjet kortársaira em­ lékeztet, költői magatartásában jelentkező úgynevezett fenegyerekeskedés önállóskodó sorshelyzetének eredménye. Mindennek tar­ talmi-formai következményeire már utaltunk. Az 1959-es Tűztánc huszonegy költője az 1963-as Tiszta szigorúságban mindössze tízre zsugorodott. Ez antológia szereplői közül az­ óta eredeti hatású, jelentékeny költővé csupán Váci, Garai, Ladányi emelkedett, míg a többi hét a tisztes középszeren, a derékhadban ma­ 30 radt meg. Váci Mihály halála hirtelen lezárt egy nagy jelentőségű, emelkedett szellemű szo­ cialista költői pályát, Garai többirányú érdek­ lődésével, széles körű tevékenységével előbbre lépett Ladányihoz képest, de ugyanakkor la­ zult is és nem tágult szocialista-proletár köl­ tői szemlélete; ez idő alatt Ladányi, bár ke­ vesebb méltánylásban részesült Garaihoz ké­ pest, még mélyebben merült el, sajátos ön­ ellentmondásainak visszatetszőségével együtt, az egyéni arcél, az egyedi, különleges versmű­ vészet, a társadalmi-politikai élet átértékelő szemléletében. Ha szabad e kijelentést meg­ kockáztatni: ő József Attila proletárköltésze­ tét tekinti indító hatásnak, bátorító példának, különösen a szabadverselés-mód területén tö­ rekszik háttérben tartott eszményét túlhalad­ ni. Ez azonban olyan gyöngéd kapcsolat, ami­ nek csekély külső jele észlelhető Ladányi for­ maművészetén, inkább tartalmi hatásértékek uralkodnak nála József Attila költői kincstá­ rából. Ahogyan az egykorú modern szovjet költők (Jevtusenko, Voznyeszenszkij, Vinoku­ rov) „új hulláma” vonzotta Ladányit, a nyu­ gati újítóknak csak merészkedései, csapongó kedélyük szertelenkedései tetszettek neki. Életeleme, szinte ars poeticai elve a vers­ ötletek változatossága, tetszés szerint való változtatása: egy-egy költeménye ötletek soro­ zatának tekinthető, ezen belül az egyes, ked­ velt ötlet önálló ritmikai egységet alkot, több ilyen egység sorokat teremt, vagyis a tartal­ mi-formai elemek az ő szabadverselő-gyakorlatában is ízületről ízületre — tehát ötletegy­ ségként — tagolják legtöbb művét előbb so­ rokká, szakaszokká, gyakrabban egyetlen nagy, szakasz nélkül írott verssé. Ez az alko­ tásmód, mivel az ötlettagok értelmi-ritmikai egységek, feleslegesítik még a mondatoknak írásjelekkel történő hagyományos elválasztá­ sát, tehát a versfolyam önálló értelemszaka­ szokból tevődik össze. Modern szabad versét ezek szerint tartalmi-formai-ritmikai elemek belső összefüggése jellemzi. Ladányi modern, szabad verse az élet lükteté­ séből — annak lassuló-gyorsuló, váltakozó üteme szerint — születik. Az életfolyamat pil­ lanatnyi szakaszai, jelenetei, képei éltetik va­ lamennyit, mindegyiket egy-egy ritmusforma alakítja kisebb-nagyobb verselemmé, tehát verssorrá vagy más tagolódó versrészletté. A képek váltakozó villódzása a rajzfilmek képváltásának módozataihoz áll közel. Mindegyik versben a költő egész lelke teljes hűséggel, az adott kép vagy képsor hangulatának és a költő akaratának, tudatának megfelelően tükröző­ dik, emelkedik, nemesül versalkotó tényező­ vé. A képizületek csupán vázlatok, tehát kép­ elemek, költőivé a ritmus avatja őket. Hagyo­ mányos — vagyis magyaros és nyugat-európai — formái szintén laza kötésűek. Határozot­ tabb tartalmi-formai egység némely esetben feltűnően jellemzi őket, ezek között találhatók a Ladányi fejlődését mutató versek. A szabad képzettársításnak minden lehető­ ségével él anélkül, hogy a versei közérthető­ ségét különösebben zavarná vagy feltűnően megnehezítené. Megrovásként kell mégis meg­ állapítanunk, hogy túlhalmozza verseit ked­ velt ötleteskedéseivel. A burjánzóan szertelen ötletáradat elmos bizonyos, szükséges fegyel­ mező gátakat, szétbontja a vers szerkezetét, szerencsére e jelenségek aránya csekély. Ladányi Mihálynak irodalmunkban elfog­ lalt helyzetét az 1959 óta jelentkezett költők­ höz viszonyítottuk. Nagy kortársainak, köz­ vetlen elődeinek munkásságát nem érintettük, nem mértük őt hozzájuk, szerintünk annak ideje még nem érkezett el; őt tehát a legújabb lírikusi sereglés egyik vezető alakjaként mél­ tányoltuk. Természetesen a két említett an­ tológia óta egy csapat fiatal költő lépett a nyilvánosság elé. Közülük már többen bizo­ nyítottak, de sokan megrekedtek vagy elhall­ gattak, pedig könyvkiadásunk a gyors, korai megjelenést biztosította számukra. A Váci— Garai—Ladányi teremtette szocialista líra új alakjai nyilván a kapuk előtt állanak, vagy tudatosan KeszülneK újításukra. Hogy kik lesznek kiváló, forradalmian újító egyéniségei a várható sereglésnek, azt ma még sejteni sem lehet, egyelőre egyfajta elbizonytalanodás gá­ tolja kibontakozásuk útját, de szürrealista túl­ zásaikat sem szabad elhallgatnunk. Az idő — politika, közélet, társadalom — önállóan ér­ leli az igazi tehetségeket, a várható középsze­ rűség viszont a másod-, a harmadhelyre szo­ rul, ahogyan az törvényszerű. Ami pedig Ladányi mostani helyzetét — a Se csillaga, se holdja versei alapján — illeti, korszakváltás elé érkezett, ez az összegező kö­ tet jóllehet alapvető teljesítmény, művészi eredmény, végleges, záró műnek mégse tekint­ hetjük, valóban egy állomás, melyről előre kell és lehet tekinteni, fölfelé vezető úton foly­ tatni, haladni egy nagyobb cél — a nagyköltői rang — elérésére. Egyik helyén önmagát a szépség huligánjá­ nak mondotta. Nos, mi Ladányi e kijelentésé­ nek komolyságot nem tulajdoníthatunk, hi­ szen számtalan ellenpéldát idézhetnénk tőle cáfolatul, mivel ellentmond ennek e kötetének komolyabbik, nagyobbik hányada. Ladányi is­ meri saját útját-módját, értékeli lehetőségeit, érzékeli hibáit, visszataszító, torz megnyilat­ kozás volna őt bármire ezúttal figyelmeztetni. Kortársaihoz és utódaihoz viszonyítva, önfe­ gyelmének, mélységének, következetesebb szemléletének szigora látszik számára szüksé­ gesnek — mindössze, tehát egy komoly kite­ kintés és egy széleskörű előrelátás parancsát jövőjére nézve ő sem mellőzheti. Az élet, az egész környezet összetett valóság s nem szét­ eső, bomló, ahogyan ma szívesen látják egyes költőink. A szocializmus éppen az összefogás világnézete. Mindennek tudatában válhatik ő a szocialista közéleti költészet még nagyobb, egységesebb hatású képviselőjévé, nagy költő­ jévé. Fejlődésének, emelkedésének, lirai vál­ tásának csírái benne vannak már e kötetében, csupán termőbb növénnyé kell őket sarjasz­ tania. Végezetül: Ladányi Mihály jól tudja és vi­ lágosan értelmezi: a szocialista társadalom, az alkotó, termelő, dolgozó rétegek szellemi igé­ nye, általános tájékozódása egyre növekszik és mindjobban mélyül, ennek a folyamatnak megfelelően kell újult költészetének irányát, mélységét, közérthetőségét, témavilágát, for­ mai eszköztárát megszabnia, újra alkotnia. (Szépirodalmi, 1974.) ________________ Paku Imre �5. SALGÓTARJÁNI TAVASZI TÁRLAT 1975. április―május �� Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document https://dkvt.bbmk.hu/pf/3e0179ed1a6b033bb1d4f12d1ceae356.pdf Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Végh Miklós Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1975 Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Language A language of the resource hun Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Title A name given to the resource Palócföld - 1975/2. szám Type The nature or genre of the resource folyóirat 1975 folyóirat Irodalom Közélet Művészet Nógrád megye Társadalompolitika