https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/17b627758ec25a28ea24c517222b4166.pdf c40dc5ee8b211e04fdf04cf8315016ba PDF Text Text A művelődés kérdéseiről különféle színhelyeken A népesedéspolitika megvalósulásának hétköznapjairól Pályázati felhívás Oravec János prózai írása és Banos János versei Nógrád megye felszabadításának krónikája Munkásénekkarok múltja és jelene Palócnapok A hazafiasság és forradalmiság aktuális kérdéseihez Feledy Gyula kiállítása elé PALÓC FÖLD A Krónikás egy harminc esztendővel korábbi december 5. és 31. napjai között sorolja elő Nógrád megye felszabadításának ál­ dozatos eseményeit. Még nehéztüzű fegyverek feleselésében ezrek ezreinek hull vére, még nehéz a szabadulás útja ország legnyugatibb csak Magyar­ csücskéig is, és a Reichstagtól öthónapnyi szenvedéses messzeségben őrzi valahol a Katona a fasizmus fe­ lálhatva, ma is magasba emelhessük az elkötelezett előrehaladás bizonyosságát — az emléket őrző hála nem egyedüli jeleként. Harminc év — nézőpont kérdése ez — sok is, meg kevés is. De ki tagadhatná el tőlünk a megye falvainak és városainak, ipari üzemeinek és termelő szántóinak, lakóotthonainak és az otthono­ kat lakóknak hatványozódó gyarapodását? Anyagiakban és szelle­ lett aratott győzelem Vörös Zászlaját — Nógrád megye lakossága miekben egyaránt. S ki tagadhatná el, hogy minden, ami három pedig már a birtokába adott új életet dédelgeti. Békében. évtizedes teremtő munkánk értékeként jegyeztetik fel, lehetőség­ gyökereit harminc évvel korábbra nyújtja vissza? Így számítódik És az életteremtés erőtadó új kútjai nyíltak meg, és új utakon indultak el a kétkezi teremtők. Hogy harminc év gyümölcseit szám­ az emlékező hála jegyének mindennapjaink eredményessége. TÁRSADALOMPOLITIKAI, IRODALMI, MŰVÉSZETI FOLYÓIRAT �Mindennapi szónoklatok és zászlólobogtatások helyett. Mert igen, az emberi gyarlóság sajnos, nemritkán és nem keveseket hajlít meg, hogy méltó cselekedetek helyében hamis hitvallások álpáto­ szával kendőzze el a folyamatos semmittevést. Ha kevés volt a sza­ badság három évtizede, örömet adó eredményeink kétszeresét megteremteni, ahhoz minden esetre elég, hogy a kétszer annyit teremtést gátló hibákból nemesítő tapasztalatösszegezésig juthas­ sunk. Így harcolhattuk és harcolhatjuk csak ki világunk és magunk magasabb rendű minőségét. Voltak, vannak és - sajnos, még belátható ideig lesznek is közöttünk, akik csak nyelvükön hordott hitük hangoskodását állít­ - ják szembe az elkötelezett szívvel tevők serénykedésével; akik kollek­ tív bűnné hazudnák a maguk hibáját és saját sikerükké a közösség eredményeit; akik partikuláris érdekeket érvényesítenének minden általánost megelőzve. Ha egyre kevesebb levegő jut is nekik hatalommal élő munkálkodók okos gyülekezetében. a Tegnap, megyénk felszabadulásának évfordulóját ünnepeltük, az 1975. év az ország, a nemzet felszabadulására emlékezésé, s pártunk XI. kongresszusának éve. A sokoldalú összegzések éve. Kinek-kinek megkettőzött felelősséggel illő ten n ie tehát. TARTALOM VÁLTOZÓ VALÓSÁGUNK 3 Gyepesi Béla: Magasabb mércéhez 3 Korill Ferenc: Döntés után — munka közben 4 Kovács Ferenc: Iskola — közművelődés 5 Pályázati felhívás 6 Hann Ferenc: Egy település „lelép a térképről” 8 Szendi Márta: Népesedéspolitika 10 Reichard Jenő: Felvilágosult felelősséggel 11 Szokács László: Battonya, a szabadság kapuja SZÉPIRODALOM 13 Oravec János: Egy karhossznyi cinder 16 Banos János: Adósság, Vörösmartynak, Búcsú A cselekedetre esik itt a hangsúly, az egyes emberre jutó te­ endők tényleges elvégzésére. A társadalmunknak hasznot hajtó HAGYOMÁNY konkrét, minőségi cselekvésre. Essen szó akár fizikai, akár szellemi 17 18 munkáról. Olyan tevékenységre, amit nem fertőz kisszerűség, értetlen akadékoskodás, vagy akár szűk látókörű óvatoskodás, de nem mételyez megsemmisítő nagyvonalúság, parttalan hebehurgyaság sem. Elveink szerint valóan hasznos, józan, megfontolt cselekvésre: a Cselekvésre. Mert csak ez adhatja meg az előrehaladást mérő ünnep igaz örömöt adó izeit, az elfogulatlan megmérekezés nemesítő igazsá­ gát. Kassai-Végh Miklós Szabó Béla: Nógrád megye felszabadulása Maróti Gyula: Munkásénekkarok Magyarországon a két világháború között KÓRKÉP 20 Palócnapok (Hargitai Attila) 21 A hazafiság és forradalmiság aktuális kérdései (Szalánczay György) 23 „Kossuth-könyvek” (Csongrády Béla) 24 Nagy László: Versben bujdosó (Lakos György) 25 A város a hegyekbe megy (Cs. B.) 26 Olvasónapló (Szigethy Gábor) 27 Karancslejtős, 1944 (Czinke Ferenc) A címoldalon Feledy Gyula Torzó, a hátsó borítón Koponya című rajzai (tus). PALÓCFÖLD TÁRSADALOMPOLITIKAI, IRODALMI, MŰVÉSZETI FOLYÓIRAT Ezúton közöljük a Palócföld olvasóival, szerzőivel, mindazokkal, akik baráti figyelemmel kisérik lapunk mun­ káját, hogy 1975-től szerkesztőségünk a Salgótarján, Arany János út 21. számú lakóépületben működik (föld­ szint). A SZERKESZTŐSÉG A NÓGRÁD MEGYEI TANÁCS MŰVELŐDÉSÜGYI OSZTÁLYÁNAK LAPJA Megjelenik kéthavonta Felelős szerkesztő: Végh Miklós A szerkesztőség tagjai: Csongrády Béla, Czinke Ferenc, Kerekes László, Kiss Aurél, Kojnok Nándor, Schneider Miklós. Kiadja a Nógrád megyei Lapkiadó Vállalat. Felelős kiadó: Vida Edit. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető bármely postahivatalnál, a kézbesí­ tőknél, a Posta hírlapüzleteiben és a Posta Központi Hírlap Irodánál (KHI Budapest V., József Nándor tér 1. sz. Postacím: 1900 Budapest) közvetlenül vagy postautalványon, valamint átutalással a KHI 215-96162 pénzforgalmi jelzőszámra. A szerkesztőség címe: 3100 Salgótarján, Nógrád megyei Tanács Művelődésügyi Osztálya. Egyes szám ára: 5 Ft. Előfizetési díj fél évre 15, egy évre 30 Ft. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. 74.7417 N. m. Ny. St. 1600 db �VÁLTOZÓ VALÓSÁGUNK Gyepesi Béla Magasabb mércéhez ,,A társadalom kulturális felemelkedése szorosan összefügg a munkásosztály műveltségi helyzetével: a munkásművelődés ügyét ezért alapvető fontosságúnak kell tekinteni. Elsősorban a nagyüzemekben, a szocialista brigádokban már kialakult, illet­ ve alakuló, aktív művelődési igényekkel rendelkező közösségek­ re kell támaszkodni”. A Központi Bizottság közművelődés-poli­ tikai határozatának előbb idézett gondolata üzemünk (a nagybátonyi gépüzem) munkáskollektívájának politikai és kulturá­ lis életében is meghatározóan aktuális; sokféle tapasztalatot és tennivalót idéz fel — most is, amikor a munkásművelődés fej­ lesztésének programján dolgozunk, s nyilván később is, amikor a kidolgozott feladatok megvalósítását segítő „aprómunkán” lesz a sor. Mostanában — nem méltatlanul — gyakran esik szó a szo­ cialista brigádokról: munkaverseny, termelékenység, kommunis­ ta műszakok, üzemi demokrácia, munkásművelődés... Megannyi politikai, gazdasági feladat, amelyben ezek az új típusú munkás­ kollektívák felnőttek, megerősödtek, amelyek kiteljesítésében mindig számítani lehet rájuk. És éppen ez a sokféle feladat jut eszembe, amikor a mozgalom gondjairól, a brigádok tevékeny­ ségének egyoldalúságáról, kulturális vállalásaik formális voltá­ ról olvasok, hallok. El kell gondolkoznunk a mozgalmat ért bí­ rálatokon, hiszen ha sok igazság is van bennük, szocialista bri­ gádjaink (melyeknek a hagyományos értelemben vett kulturális vállalásai valóban nem látványosak), mégis döntő szerepet ját­ szottak abban, hogy például üzemünk ötször is az „Élüzem” cím birtokosa lett. S akkor szereztük ezt a rangot, amikor jócskán voltak gondjaink: egyszerre kellett megküzdeni a ter­ mékszerkezet-váltás, a technológiafejlesztés, s munkáslétszám, a képzetlen munkások létszámának növekedéséből adódó gon­ dokkal. Elsősorban a szocialista brigádok fegyelmezettsége, ön­ tudatos munkája, szakképzés iránti érdeklődése, összefogása adott olyan politikai erőt és lendületet, amellyel ezeket az egy­ szerre jelentkező, külön-külön is nagy feladatokat meg tudtuk oldani. Brigádjaink kulturális tevékenysége, mert erre ösztönöztek bennünket a közvetlen gazdasági feladatok, eddig elsősorban képzés jellegű volt. Az általános iskola befejezése, a szakma megszerzése, a képzettség megújítása, a második szakma meg­ szerzése voltak a legjobbak (s egyre többek) igényeinek növe­ kedését jelző állomások. S közben nemcsak gazdasági feladata­ ikat oldották meg egyre eredményesebben, hanem környezetük igényeit, szokásait is fokozatosan átalakították. (Ezt jelzi többek között az újítási kedv növekedése, mennyiségi és műszaki-érték­ beli gyarapodása is.) A további munka bonyolultabb és sokrétűbb. Vannak olya­ nok, akiket szakközépiskola végzésére kell ösztönözni, s vannak, akiket az általános iskola befejezésében kell segíteni. Vannak brigádtagok, akik szakmai képzettségük fejlesztésével, mások az analfabéták „patronálásával” tehetnek üzemükért, kollektívá­ jukért (a cigánydolgozók egy részénél még ilyen feladatokkal is számolni kell), másoktól a munkásakadémiák rendszeres látoga­ tása várható el. Elképzeléseink, s feladataink lényege azonban az, hogy a jövőben a szocialista brigádoktól nem csupán a gaz­ dasági érdekeken alapuló szakmai művelődést, hanem a hagyo­ mányos kulturális érdeklődés emelkedését várjuk el. A helyi (Bányász) művelődési házban erre jó lehetőség is van, hiszen egymást követik a kiállítások, író-olvasó találkozók, vetélke­ dők, szakköri és klubrendezvények. S ha nem lenne az üzem vonzáskörzete olyan nagy (50 településből járnak hozzánk dol­ gozni), ezeknek a lehetőségeknek a kihasználása kézenfekvő len­ ne. Mostani elképzeléseink ezért többirányúak. Az üzemben akarjuk a kulturális rendezvények, művelődési alkalmak számát gyarapítani. A „kulturális import” elsősorban azoknak jelente­ ne élményt, akik otthon egyáltalán nem, vagy csak ritkán jut­ nak el a művelődési otthonba. A gazdasági és politikai vezetés keresi a lakóhelyekkel is a kapcsolatot, hiszen a dolgozókért vállalt felelősségünk nem állhat meg az üzem kapuinál. Anyagi támogatás, szervezés, kezdeményezések révén a brigádok tag­ jaihoz otthon, falujukban is eljuthatunk. Az üzem szocialista munkáskollektívái már régebben meg­ tették az első lépéseket. Hogy az volt-e a nehezebb, vagy a most következő, a magasabb mércéhez igazodó munka — hamarosan elválik. Haszna, értéke az üzem életében, a kollektívák munká­ jában, az egyes emberek sorsában jelentős lesz, biztosra vehet­ jük: a gazdasági, politikai, kulturális támogatással fejlődő szo­ cialista brigádok hatása az üzemi élet legkülönbözőbb területein tapasztalható lesz — a munkahelyi légkörtől a termelésig, a po­ litikai közélettől a legelemibb emberi kapcsolatokig. Korill Ferenc Döntés után — munka közben Beszámoló a közművelődés fejlesztéséről szóló határozat végrehajtásáról és a további feladatokról — olvashattuk a nem­ régiben lezajlott megyei közművelődési aktívaértekezletre szóló meghívón, s már ez is egyértelműen jelzi: a párt nem hagy le­ hetőséget arra, hogy a határozat teremtette kedvező légkörben merengve — csak ettől várva a megoldást — elfeledkezzünk a konkrét cselekvésről. Miért döntő fontosságú ezt leszögeznünk? 1968-ban Eötvös József népoktatási törvénye és a népműve­ lési egyletek megalakításáról szóló rendelete a korszerű polgá­ ri művelődéspolitika szinte valamennyi lehetőségét magában hor­ dozta, s mégis olyan társadalmat örököltünk, amelynek meg­ döbbentően elmaradott műveltségi állapota olyan tehertételt je­ lentett, amit a mai napig sem sikerült teljesen leküzdeni. Ma, 1974-ben rendelkezünk egy olyan párthatározattal, amely magá­ ban hordozza a korszerű szocialista közművelődés-politika meg­ valósításának minden lehetőségét... Az összefüggés — a társa­ dalmi viszonyokban rejlő döntő különbségek ellenére — világos: csak a határozaton vagyunk túl — ami önmagában nem oldja meg a feladatokat —, a munka nehezén még nem. A közművelődés az egész társadalom figyelmének közép­ pontjába került —, s most már a helyes elvek átültetése a min­ dennapi munkába, a megvalósítás van napirenden. A határo­ zatból adódó első feladat minden közművelődési intézmény szá­ mára a „konkrét helyzet konkrét elemzése” — vagyis tevékeny­ ségének összehasonlítása a megfogalmazott követelményekkel. Szükségszerűen adódik ez abból, hogy a párt átfogó dokumen­ tumai az ország, illetve a megye helyzetéből kiindulva és annak megváltoztatását célozva — egységében nézik a közművelődés ügyét, s intézményekre szabott szervezeti, módszer­ tani, formai kérdésekkel — érthető okokból — nem foglalkoz­ nak. A folyamatos munka érdekében az említett elemzést ala­ pul véve ki kell emelni és további gyakorlattá tenni az eddigi tevékenység során már kialakult megfelelő módszereket és for­ 3 �mákat, s ami még fontosabb: a nem megfelelőket korszerűsíte­ ni, illetve újabbakkal helyettesíteni. Ezt az egyébként állandó feladatot megkezdve pillanatok alatt nyilvánvalóvá vált, nem oldható meg a művelődési folyamatok vizsgálatán alapuló mód­ szertani kultúra — a műveltség terjesztése és befogadása mód­ szertanának — fejlesztése nélkül. Nem arról van szó, hogy pél­ dául a művelődési otthonok tudományos kutatóközponttá vál­ janak, de arról igenis szó van, hogy az intézmények nagy több­ ségében léteznek művelődéssel foglalkozó közösségek — ez a művelődési folyamatok vizsgálatának egyik alapfeltétele —, amelyekben lehetséges lenne a művelődési folyamatok leírása, esettanulmányok készítése, a közösségeket irányítók tapasztala­ tainak elemzése stb. — s ez a munka jelenlegi gyakorlatunkban szinte teljesen hiányzik. Ennek következményeire neves szak­ emberek már figyelmeztettek, s most a reánk váró feladatok vég­ rehajtása előtt nem árt felidézni véleményüket: „Teljes joggal hangoztatjuk a művelődés szervezetének racionalizálását, felté­ teleinek megjavítását, hatékonyságának és irányításának kor­ szerűsítését. Ám ha eközben nem tudunk támaszkodni a műve­ lődési folyamatból származó tényanyagra, és magát a folyamatot nem fejlesztjük, akkor nem találunk megfelelő utat a személyi­ séghez, a művelődő emberhez.” (Dr. Karsai Károly: A művelő­ dési folyamat kutatásának kérdései, különös tekintettel a fiatal szakemberek bevonásának lehetőségeire. Népművelési Értesítő 1972/2.) „Ha önművelésre képes embereket akarunk nevelni, megfelelő módszertani kultúrát, az önművelés kultúráját kell kialakítanunk. Míg a kultúra elsajátításának eszközrendszerét nem adjuk megfelelően kézbe, addig a kultúrát nem tudjuk iga­ zán demokratizálni.” (Dr. Durkó Mátyás: Felszólalás-részlet a művelődésiotthon-vezetők III. országos konferenciáján. 1972. március 23—24—25.) S, hogy mindezek éppen legfontosabb fel­ adatunk, a munkásművelődés fejlesztése szempontjából mit je­ lentenek, arra ezek után, úgy gondolom, nem szükséges külön kitérni, miként arra sem, hogy egész munkánk eredményessége döntően a módszerek milyenségétől függ. Két tény is indokolja, hogy a művelődési otthonok feladatai között most a szórakozásról — szórakoztatásról is beszéljünk. Először, mert a közművelődés-politikai határozat végre a „helyé­ re teszi” ezt a kérdést, az első pártdokumentum, amelyben a szórakozás nem pejoratív értelemben szerepel. Másodszor: a sza­ bad idő növekedésével egyre inkább előtérbe kerül a művelődé­ si otthonok szórakoztató, pihenési, ún. rekreációs szerepe. Már a szabad időben és a szórakozásból is politikát csinál­ nak? — kérdezik sokan, s a válasz csak igen lehet. A művelő­ dés és a szórakozás viszonyának tisztázása után — amire a ha­ tározat lehetőséget ad — ez nem is lehet vitás, hiszen e kettő egymással dialektikus kölcsönhatásban álló társadalmi jelenség. A kérdés az, hogy kit mi szórakoztat, s így természetesen ugyanaz a tevékenység lehet művelő és szórakoztató is. Talál­ kozás egy művészeti alkotással, barkács-szakkörben való részvé­ tel, öntevékeny művészeti csoportban szereplés — ezek mind­ mind szórakoztatnak, ugyanakkor segítik a személyiség kitelje­ sedését, művelődését is. Természetesen a tartalom függvénye annak, hogy ki mennyire van birtokában a művelődési lehető­ ségek, eszközök használata feltételeinek. (Lásd: az önművelés kultúrája!) A mi gyakorlatunk számára most az a tény a legfontosabb, hogy a szórakozásnak, a szórakoztatva-művelő formáknak ko­ moly nevelő, igényteremtő szerepük van. Azok az emberek, akik még nem rendelkeznek megfelelő készségekkel, igényekkel, a szórakoztatva-művelő formákon keresztül kapcsolódnak be a művelődés folyamatába, s így valósulhat meg fejlődésük, sze­ mélyiségük, képességeik kibontakozása. Ezt kell figyelembe ven­ ni, amikor a szabad idő eltöltésének, a szórakoztatásnak lehető­ ségeit tervezzük. „Az evés közben jön meg az étvágy” igazsága itt is érvényesül, s a mi feladatunk, minél szélesebb, változato­ sabb „étlapot” adni. Nem kell félnünk a „rangtalanságtól”, mert nincsen szebb rang, mint magasabb igényeket teremteni, formálni. 4 Kovács Ferenc Iskola — közművelődés „A szocialista közművelődés egyik alapvető feladata az önmű­ velés fontosságának felismertetése..., hogy az emberek képesek le­ gyenek önmaguk is választani a kulturális értékek között, dönteni ar­ ról, hogy a kultúrából a maguk számára mit, miért tartanak fontos­ nak.” Ezeket a gondolatokat a KB 1974. márciusi határozata fogalmaz­ ta meg. A sorok egyértelműen tartalmazzák új műveltségeszményün­ ket, s ennek megvalósítása érdekében végzendő feladataink termé­ szetszerűen nem szűkíthetők le a közművelődési intézmények tevé­ kenységére: az önmagát permanensen művelő személyiséget kell ered­ ményeznie iskolai nevelésünknek is. Napjaikban megváltozott az iskolával szembeni társadalmi igény. Egyre világosabbá válik, miszerint teljesen illuzórikus az iskolától várni, hogy megadja mindazt az ismeretanyagot, amire később az életben szükségünk lesz; hogy életünket nem lehet két részre osztani: egy felkészülési és egy tevékenykedési szakaszra. A felkészülésnek együtt kell jelentkeznie az iskolában és az életben egyaránt. Az isko­ la eredményesebb munkát végez, ha élettel töltődik meg, ha tevékenykedtetve készíti fel az ifjú nemzedékeket későbbi tényleges te­ vékenységükre. Nem elégedhetünk meg azzal, hogy tanulóink mecha­ nikus befogadókként csupán tárgyai ismeretnyújtásunknak, hanem arra kell törekednünk, hogy maguk legyenek az ismeretszerzés tevé­ keny alanyai. Ehhez persze a zártkörű ismeretnyújtás helyett magát az ismeretszerzés módját és csatornáit kell megismertetni tanítvá­ nyainkkal. Az iskola zártságát tehát éppen a nyitottsággal kell fel­ oldanunk. Tovább kell csökkentenünk a mindenki számára kötelezően el­ végzendő anyagot. Oldanunk kell egy sor megkötöttségen. Nagyobb szabadságot kell biztosítanunk a tanárnak, hogy egy-egy osztály ér­ deklődésének megfelelően maga szelektáljon a tanítási anyagban. Nagyobb szabadságot kell biztosítanunk a tanulónak, hogy az egyes tantárgyak között maga válasszon egyéni adottságainak megfelelően, hogy azokat a képességeit bontsa ki és fejlessze tovább, amelyek leg­ inkább segítik önmaga megvalósításában, és éppen ezért a társada­ lomnak ezáltal válhat értékesebb előbbrevivőjévé. Ezáltal feloldhatjuk a kényszerjelleget, mert mindannyiunk előtt világos, hogy az önkéntesen, belső motivációból vállalt munka több­ szörösen eredményesebb. Módszereinkben is a kötetlenebb és az egyéni képességeknek megfelelő differenciálódás irányába kell haladnunk. A merev tanár-diák viszonyt ideje már feladnunk, s helyébe az ember-ember, tehát az együttdolgozó partner kapcsolatot tenni. És mindennek érdekében ténylegesen tevékenykednünk kell a demokratizmus kiszélesítése érdekében. Az irányító apparátus az igazgatóknak, az igazgatók a tanároknak, s a tanárok a diákoknak próbáljanak nagyobb kezdeményezési teret biztosítani. Fejlődésünk jelenlegi stádiumában társadalmi érdek fűződik a demokratizmus kiszélesítéséhez. Hogy többek elmondják véleményü­ ket, hogy a döntéseket magukénak érezzék, lássák, hogy őket is meg­ hallgatták. Persze ez sem megy egyik napról a másikra. Sok még a régi beidegződés, idő kell, míg ezek gátlás alá kerülnek, éppen mert erősek gátlásaink! Társadalmunk egészére vonatkozik, de az iskolában különösen jelentkezik, hogy a demokrácia lehetőségei jóval szélesebbek, mint amilyen mederben ténylegesen folyik gyakorlati megvalósítása. Nem teremthetünk persze parttalan demokráciát, hisz’ az maga lenne az anarchia, a káosz. Iskolarendszerünknek vannak szervezeti keretei, ezek között kell dolgoznunk, de a demokratikus folyam part­ jai szélesednek, a meder növekszik, s mi még mindig csak régi nyom­ vonalunkon hajózunk, s nem merünk az új vizekre kievezni. Az iskolai demokrácia további szélesítése nélkül az önművelési igényt nem tudjuk realizálni. Pedig éppen itt találkozik legkifejezettebben közoktatásunk és közművelődésünk. Művelődéspolitikánk egységes. Az önművelés szükségességének és nélkülözhetetlenségének felismertetése és lehetőségeinek bővítése ta­ nuló diákjaink és dolgozó felnőttjeink körében egyaránt megvalósí­ tandó. Az iskolának tehát mégiscsak fel kell készítenie felnövekvő nem­ zedékünket a későbbi tevékeny életre — de nem a régi értelemben. Nem megadni mindazt ismeretanyagban, amire később szükségük lesz, hanem kifejleszteni mindazt a képességet, amelynek birtokában a csörtető életben zökkenők nélkül tudják a lépést tartani, zökkenők nélkül tudjanak újat tanulni, és nagyobb zökkenő nélkül még lépés­ váltásra is képesek legyenek. Hogy tanulóink, kikerülvén az életbe képesek legyenek az állandó önutólérésre, műveltségük folyamatos megújítására, kiegészítésére. Hogy már az iskolapadok között lássák, hogy az iskola végeztével csak a padok kerülnek ki életükből, a tanu­ lás végigkíséri későbbi tevékeny munkájukat is. Mennyiben tudja ma az iskola az önművelődési igényt megva­ lósítani? A nevelőmunka egyik fő letéteményese maga a pedagógus. Hogy mi minden múlik a pedagógus személyiségén, az mindannyiunk előtt ismert. �A pedagógus mint példa önmagában is óriási nevelőerőt jelent. Nyilván a tudását állandóan gyarapító, az újat észrevevő, megtanuló és alkalmazó pedagógus, aki maga is „ég”, lángra gyújtja tanítvá­ nyait is. Szerencsések azok a tanulók, akiknek sikerül ilyen tanárt ki­ fogniuk. Sajnos, kicsi a szerencsés tanulók aránya, mert a pedagó­ gusok többsége nem „ég”, hanem kiég mindennapi munkájában. Közismert a pedagógusok anyagi helyzete. Alapjövedelmük ala­ csonyabb, mint más értelmiségi rétegeké. Többen viszont igénylik a magasabb jövedelmet. Túlórát, levelező tagozatot, esti iskolát, min­ dent elvállalnak, s a végén túlzott lekötöttségük folytán még arra sincs idejük, hogy az így rendelkezésükre jutó anyagi javakat fel tudják használni. Hol marad idejük önmaguk művelésére? Kényte­ lenek rutinból tanítani. Példájuk semmiképpen sem ébreszt önművelési igényt tanítványaikban, de rutinmunkájuk sem tudja ezt a célt szol­ gálni. A pedagógusok másik csooprtja csak a kötelezőt tanítja, alacso­ nyabb jövedelmük közérzetükben jut kifejeződésre, s csak egy részük képes ezen túltenni magát és minden energiával tanítványai kibon­ takozásának útját egyengetni. A mostani kötelező óraszámcsökkentés némiképp enyhített a kérdésen, de nem oldott meg semmit. Egyrészt alig érezhető, másrészt új pedagógusaink csak a nyugdíjasokat pótolták. És még nem is beszéltünk iskoláink elnőiesedéséről. Arról, hogy családvédelmünk és népesedéspolitikánk az egyre szaporodó szülési szabadságok és gyermekgondozási segélyek következtében a másik pedagógusnőt sújtja, mert a munkát valakinek el kell végeznie. De hogyan? Szólhatnánk iskoláink tárgyi feltételeiről is. Hogy a szemléltető eszközöket, feladatlapokat tanáraink még sokszor kénytelenek manu­ fakturális viszonyok között maguk készíteni. Közben az élet rohan, az iskola is változik, s a pedagógus megterhelése növekszik. De nézzük meg magát az iskolát is, mennyiben alkalmas az önművelési igény realizálására? Iskoláink jelenlegi szervezettségét Komensky alkalmazta először. Osztály, tanórarend, tanév nem volt előtte. Közben néhány évszázad eltelt, s a szervezettségi formák maradtak. Mondhatjuk azt is, hogy iskoláink belső szervezettsége kiállta az idők próbáját, s mindez Ko­ mensky zsenijét bizonyítja. Mindez kétségtelen, de az is látnunk kell, hogy újat akaró pedagógiai törekvéseink feszegetik a régi kereteket. Hogy hozzásegítsük tanulóinkat adottságaik realizálásához, képessé­ PÁLYÁZATI FELHÍVÁS geik kibontakoztatásához, hogy felkeltsük bennük az önművelés igé­ nyét, differenciáltan kell velük foglalkoznunk. Az érdeklődésnek, képességeknek megfelelően differenciált foglalkozás a tanítási órába csak részben fér bele. Kiváló tanulóinkkal szakkörökben, egyetemi előkészítőkön, konzultációkon foglalkozunk. A kisebb létszám, a na­ gyobb érdeklődés, az önkéntes motiváció, a későbbi életpályára való tudatos készülés teszik ezeket a délutáni órákat eredményesebbekké. De leggyöngébb tanulóinknak is korrepetálásokat szervezünk, és ott próbálunk mindent elkövetni, hogy ők is elérjék az elégséges szintet. Tehát a tanórán kívüli iskolai foglalkozások kibővülésének va­ gyunk tanúi. S egy jól dolgozó iskola vezetői és tantestülete igyekszik is bővíteni ezeket a formákat. Ezeket a formákat önkéntesen vállal­ ják gyermekeink, s iskoláinkban jelenleg ezek a formák képezik az önművelődés igazi műhelyeit. Befejezésként a családi viszonyok különbözőségére érdemes fi­ gyelmünket ráirányítani. Hogy az egyes családok között milyen kü­ lönbségek vannak a kultúra értékeinek értékelése és befogadásának szükségessége tekintetében — közismert. A család igen fontos neve­ lési tényező az önművelés kialakításában is. Nem mindegy, hogy a gyermek könyveket lát otthon, és apját, anyját, amint forgatja, hasz­ nálja is ezeket a könyveket, vagy csak azokat a könyveket találja meg, amelyeket már ő maga vásárolt zsebpénzéből (s ezért is azt a rosszaló megjegyzést kapja, hogy „fiacskám, jobban meggondolhat­ nád, mielőtt ilyen hiábavalóságokra szórod ki pénzedet”). A családi körülmények heterogenitása tehát nemcsak szociális te­ kintetben jelentkezik. Más-más az egyes családok műveltségre moti­ váló bázisa. A különbségek jelentkeznek a tanulásban, a viselkedés­ ben, az értékorientációban és a pályaválasztásban egyaránt. Nem elég csak tudomásul venni ezeket a különbségeket. Az isko­ la nemes feladatot teljesít, amikor külön foglalkozik a fizikai dolgo­ zók gyermekeivel, amikor hátrányos helyzetük megszüntetése érde­ kében megpróbálja pótolni azokat a hiányokat, amiket a család nem tud „behozni”. De közművelődésünknek is nemes feladata, amikor azon fáradozik, hogy e különbségek csökkenjenek. Nyilván egyik napról a másikra nem érünk el látványos eredmé­ nyeket. De nem szabad arra várnunk, hogy az életszínvonal emelke­ dése automatikusan kulturális emelkedettséget is eredményez. Közoktatásunknak és közművelődésünknek közös feladata, hogy a műveltségi színvonalban és lehetőségekben jelentkező viszonylagos hátrányokat leküzdje és az önművelés igényét általánossá tegye. A díjakat a tanácsok megalakulásának 25. évfordulója alkalmából rendezett ün­ nepi tanácsülésen, 1975 augusztusában ad­ ják át. A Nógrád megyei Tanács VB Művelő­ désügyi Osztálya a tanácsok megalakulá­ sának 25. évfordulója tiszteletére művésze­ ti pályázatokat hirdet a megyében élő al­ kotók részére. A képzőművészeti (festmény, szobor, grafika), zenei (kórusmű), irodalmi (vers, novella, szociográfia) pályamunkák fejez­ zék ki, tükrözzék azt az áldozatos tevé­ kenységet, melyet a tanácsok az elmúlt ne­ gyedszázad alatt a politikai élet, a gazda­ ság, a kultúra területén végeztek a megye lakossága érdekében. A képzőművészeti pályázatok díjazására 30 000, a zenei, szépirodalmi pályázatok díjazására 15—15 000 forintot fordítunk. A pályázatok jeligések: a pályázatok mellett zárt borítékban kell elhelyezni nevet, lak­ címet. A pályamunkákat 1975. június 1-ig lehet beküldeni a Nógrád megyei Tanács VB Művelődésügyi Osztályára. 5 �IMRE BÁCSI „A legrégibb inászói bánya az Ó-Máriatáró volt, melyet... Moosbrugger Je­ romos bányavállalkozó és Wéber Ala­ jos bányamérnök nyitottak meg 1848ban.” (Dzsida József: A Salgótarjáni Kőszénbánya RT nógrádi szénbányásza­ tának története 1860—1943-ig, St., 1944.) Hann Ferenc Egy település „lelép a térképről" Nem ponton egy Nógrád megye fekete érintkezik története a föld kincsével: a szénnel. A szén emelt várost és falvakat a nógrádi hegyek között, s vonzott magához, éltetett vagy eresztett fogytával szélnek emberezreket. E most induló, sorozatban három villanásnyi ilyen „szénvezette- sorsú” települések három típusá­ val, az ottlakók életének alaku­ lásával ismerkedhet meg az olva­ só. „Inászóbánya, Zagyvarónához tartozó telep Nógrád vm. füleki j.-ban, a salgótarjáni kőszénbánya-társaság bányatetelep Nógrád vm. füleki j.-ban, a Salgó­ tarján.” (Révai nagy lexikona, Bp. 1913. X. köt.) A vízválasztói tó Salgótarján északi szélén, jól megközelíthető helyen nyúlik el a hegyek lábánál. A közeli ötvözetgyár kékes füstje rá­ telepszik a víztükörre. A fák között faházak, karcsú mólók. Idő­ sebb férfi bíbelődik horgászbotjával az út menti kőkorlátnak dőlve. — Inászó? Nem, nem tudom, merre van. Az a helyzet, hogy én nem vagyok idevalósi. A fiam Tarjánba nősült, így hát leruccanok hoz­ zájuk néha. Két percig sem tart, míg az autó rákanya­ rodik a szűk erdei útra. Barátom a volánnál slalomversenyzőket megszégyenítő ügyesség­ gel manőverez a pocsolyák és a negyedmé­ ter mély keréknyomok között. A fák koroná­ ja majdnem összeér, csak egy helyen szakít­ ja meg a zöld alagút folytonosságát egy, a fe­ jünk fölött átívelő híd. Azt mondják, itt még tíz—tizenöt évvel ezelőtt naponta végigdöcögött a bányavasút. A házak aprók. A falusi épületek egysze­ rű kedvességet és valamilyen homályos városiasságot sugároznak. Dunnák szellőznek a kerítésen, a hozzá nem értő módon összetá­ kolt ólban disznó röfög. Falu ez, vagy város perifériája? — ötlik fel az idegenben. A keskeny út parányi térbe torkollik. Túloldalán újra látszó épület, ha­ talmas „udvar”, frissen festett zöld drótkerí­ tés. Munkásnadrágos, középkorú férfi bukkan elő a leálló motor hangjára. 6 A FÉRFI „1435-ben Inászó város volt. 1478-ban Inaszópta néven Zagyvafő várnának tar­ tozéka.” (Dornyai: Salgótarján és a Karancs-Medves vidék részletes kalauza, St., 1929.) Hát igen: bontanak. Vagy tíz család van még itt, de szeptember végéig ezeknek is el kell költözni. Igazi inászói bányász már alig lakik kint. Ahogy fogyott a szén, lassan be­ szivárogtak Tarjánba, működő bányák kör­ nyékére költöztek. Itt olcsó a lakbér, néhány cigánycsalád köl­ tözött ide, no meg hát maradt néhány öreg, akik itt élték le az életüket. Ők már nem szí­ vesen mozdulnak. Ez a ház? Itt fácántelep lesz, vadgazdaság. — Én kérem? Huszonhárom óta lakom itt. Nem vagyok született inászói. Héhalomban születtem. Tudja, hol van? Huszonkettőtől vagyok bányász. Vájár. Most taposom hetvennyolcadik évemet. Harmincöt esztendőt dolgoztam a föld alatt, négy gyereket nevel­ tünk fel az asszonnyal. Kettő lett belőlök bá­ nyász. A legidősebb fiam — aki Gyöngyösön lakik — főaknász volt, a másik meg — a tarjáni — vájár, mint az apja... Van már vagy öt éve, hogy végképp meg­ szűnt a bánya. Akkoriban talán ötven család lakott itt, de 1930. tájban tán még hetven is volt. Jó szenet hoztunk fel, barnakőszenet. De aztán mindig kevesebb lett a szén, az em­ berek kezdtek elköltözni, bontották a háza­ kat. Pedig kilencszáztízben még kórház is épült, meg orvosi rendelő... Az első háborúban megsebesültem. Nem is bántottak aztán katonáéktól. Tizenkilencben mégis beálltam saját akaratomból a Vörös Hadseregbe. Lent az Alföldön harcoltunk, Békéscsaba környékén. Aztán meg a szak­ szervezetben dolgoztam. Voltam elnökhelyet­ tes is, — várjon csak — harmincegyben vagy harminckettőben. A szakszervezettel kezdtem a mozgalmat, azzal is fogok meghalni. Ezt már nem adom fel. Nézze a kitüntetéseimet! Sokszor előveszem mostanában, és eszembe­ jutnak a régi idők. Még csendőri felügyelet alatt is voltam. A főszolgabíró — Dr. Török Zoltánnak hívták —, az helyeztetett csendőri felügyelet alá, mozgalmi múltam miatt... A kis harang mellett volt egy síndarab is, azt verték a sikta végén. A harang inkább a halottaknak szólt. De ha baj volt odalenn, ak­ kor azt is meghúzták. Utoljára a Vincze Józsefnét temették Inászón. Kórházban halt meg, úgy hozták haza, hetvennégy áprilisá­ ban. Öreg volt. Most már kötél sincs a ha­ rangon. .. Bizony mi is költözünk. Pálfalvára, a régi kolóniára. Nem mondom, szép lakásunk lesz: szoba, konyha, spejz, és mi már csak ketten vagyunk, öregek. Két hónapja kezünkben van a lakáskulcs, de hát ötven évet húztunk le itt, nehéz megválni a teleptől. A rádió? Telefunken. Az első forintért vet­ tem. Nagyon jól működik. �Később építettek egy kultúrházat, ebben működött az iskola. A viszonylag nagy ter­ met elválasztófallal bontották meg. A gyere­ kek rövid műsorokat tanultak be, az „elő­ adáson’ ’ott ült a telep apraja-nagyja. Heten­ te kétszer volt filmvetítés, szüreti mulatságot is rendeztek minden évben. Az emberek megtalálták maguknak a szórakozást. Fiatal voltam akkor, független. Minden kulturális munkát én végeztem. Beavattak a telep ügyeibe. Nem voltam párttag, de a párt­ gyűlésekre is meghívtak... Az emberek? Kemény munkát végeztek, és az meglátszott rajtuk. Nem fogadták be könnyen az idegent, de ha megismerték és megszerették, a nagy család tagjának szá­ mított. Nemegyszer kerülő úton kellett haza­ mennem, mert a kocsma előtt nyolcan-tízen is belémkaroltak volna: „Jöjjön tanító úr, el­ megy a sör habja!” Egyszóval familiáris lég­ körbe csöppentem. Máig is szívesen emlékszem vissza arra a fiatal bányászra, aki kereszteket írt a fize­ téslista alá, aztán egyszer eljött és megkért, tanítsam meg írni. Akkoriban persze szerve­ zett felnőttoktatás még nem nagyon létezett... Régen jártam Inászón. 1960-ban kerültem el onnan... de gyakran találkozom odavalósiakkal. Az egyik Pálfalván lakik, a másik Tarjánban. Ahogy gyengült a bánya, egyre több telepivel találkoztam a tarjáni főtéren. Azt hiszem, ez így is van rendjén. Változik a világ. E sorok lejegyzőjét kevés személyes szál fűzi Inászó-bányatelephez. öt éve hallotta először a település nevét, azóta is csak elsár­ gult újságlapokon, levéltári dokumentumok­ ban bukkant rá néha. Először látta a nagy­ múltú, de a század eleje óta egyre sorvadó helységet, amikor már serényen folytak a bontási munkálatok. Olyan emberekkel beszélt, akiket évek vagy évtizedek kötöttek Inászóhoz, melynek nevét hamarosan csak egy vadgazdaság őrzi majd meg. Mégis úgy gondolja, Inászó egy­ kori lakói jobb körülmények, jobb életfelté­ telek közé kerülve, városi emberekké válva, minden nosztalgia nélkül emlékeznek majd életük egy hősi korszakára, mely elválaszt­ hatatlan a térképről immár lekerült Inászó bányatelep nevétől. A NÉNI „Nézzetek az öregek arcába, de ne kér­ dezősködjetek!” (Alain Lemolne) Apró termetű, hajlott hátú néni tesz-vesz a félig lebontott ház tenyérnyi kertjében. Egyetlen helyiség felett van már csak tető. A boltos hozzá adja be vasárnapra a láda sört, aki akar, tőle vásárolhat bolti áron. El­ sárgult, régi fényképeket mutogat. Fotós ba­ rátom kezében kattog a gép. — Milyen szép a néni — mondja. A néni természetesen nem érti. Mi szép lehet az öregségben? A számtalan barázdával átszelt arc felderül, amikor lányáról magyaráz: — Tanárnő Tarjánban. Biztosan ismerik. Néz­ zék csak... itt... ő az, ezen a képen... A NÉNI LÁNYA „Tulajdonképpen a harmincas évek ele­ jén kezdődött meg Inászó-bányatelep visszafejlesztése.” (M. L. szóbeli közlé­ se.) — Mit is mondjak? Hat éves lehettem, amikor elkerültünk Inászóról. Csak gyermek­ kori emlékeim maradtak, azok meg... — hi­ szen tudja —, eléggé megbízhatatlanok. Apám aknász volt. Kis gyerek voltam, ami­ kor Rónabányára költöztünk. Emlékszem, hogy egy darabig kisvasúttal jártam a vízvá­ lasztói iskolába. Anyám a nővérével élt, aztán, hogy magá­ ra maradt, két éve minden nyáron kiköltö­ zik. Szebb ott ilyenkor, meg hát az emlé­ kek. .. tudja, milyenek az öregek... A TANÍTÓ „Minden tanító kötelessége, hogy isme­ reteit átadja a népitömegeknek, hogy napról napra résztvegyen a közösség életében.” (M. L. Kalinin: A kommu­ nista nevelésről, Bp. 1949. Szikra.) — Nem vagyok őshonos nógrádi. A pápai tanítóképzőből kerültem Inászóra, az ötvenes évek derekán. Öt évig tanítottam itt. 1—4. összevont osztályokat. Eleinte kint laktam, ha be akartam jönni a városba, ott volt a bányavillamos, az bevitt a Zagyva-rakodóig. Nem volt sok gyerek, általában húsz alatt volt a létszám (30—40 család lakott itt akko­ riban.) Legtöbbjük elvégezte a nyolc általá­ nost, de előfordult, hogy hatodikból, hetedik­ ből felmentették a szülők a gyereket, és men­ tek a bányába csillésnek. Hadakozni kellett az értelmesebbjéért, hogy engedjék tanulni. Volt tanítványaim közül ma van pedagógus, irodai dolgozó, többségük becsületes munkás­ ember... 7 �Szendi Márta Hépesedéspolitika I. A világ legszebb, leghangulatosabb, leg­ kedvesebb városainak a sorába állítanám Krakkót. Az első nap első óráiban otthon érezheti itt magáit az ember. Ismerősen kö­ szönnek a terek, az utcák, s még szinte ott­ honi a levegő is, amit tüdejébe szív. Valami mégis furcsa volt ebben a város­ ban. Eleinte megfoghatatlan érzés, valami hiányának az érzése zavarta az otthonlevés igazi biztonságát. Nem sokkal az elutazás előtt tudtam csak az ürt behelyettesíteni. Hiányoztak a krakkói utcákról a babako­ csik, a várandós asszonyok, azaz alig-alig találkoztunk az itthon már oly természetes képpel. Valóban oly természetes már a mi sze­ münknek ez a kép? S ily szorosan illeszke­ dik már a város látványához? 1. 1973. február 13-án nagy horderejű hatá­ rozat látott napvilágot: az MSZMP KB Po­ litikai Bizottságának népesedéspolitikai ha­ tározata. Mint minden intézkedésnek és ha­ tározatnak, szűkkörű, cinikus ellenzéke en­ nek is kialakult. Az idő azonban ezúttal sem a körön kívülről megnyilatkozó kibiceket igazolta. Néhány szóban, számban az előzmények­ ről. Nógrád megye demográfiai helyzete fő vonásaiban az országos helyzetképhez igazo­ dott. Summásan ez azt jelenti, hogy me­ gyénkben is kedvezőtlenül alakult az élveszületések aránya, csökkent a háromés többgyermekes, növekedett a gyermektelen és egygyermekes családok száma. 1949—1970 között 25,2 százalékról 32,9 szá­ zalékra nőtt a gyermektelen családok ará­ nya, az egygyermekeseké 31,1 százalékról 36,7 százalékra emelkedett. A testvér nél­ kül felnövekvő gyermekek, az egykék szá­ ma ez idő alatt csaknem 8000-rel növeke­ dett. Éppen a legtermékenyebb szülőképes kor­ ban levő, 20—29 éves asszonyok esetében érzékelhető a legkedvezőtlenebb kép: 16 szá­ zalékuk gyermektelen, további 50 százalékuk csak egy gyermek nevelésére vállalkozik. Legplasztikusabban mutatja e tendenciát Salgótarján és Balassagyarmat, a megye két városa. Hazánkban tízévenként tartanak népszám­ lálást. Az 1970-ben lezajlott számlálás egyik eredménye aggasztó: öregedik a nénesség! Nógrád megye sem kivétel. Az 1960—1970 közötti évtizedben a gyermekek (0—14 év között) száma 7000 fővel csökkent, csaknem 8000 fővel emelkedett viszont a 60 évesek és annál idősebbek száma. Az öregkorúak aránya a produktív korban levőkhöz viszo­ nyítva 16 százalékról 30 százalékra tolódott el. Emelkedő tendenciát mutat a koraszülé­ sek száma. Míg a koraszülési arány 1950ben 5,5 százalék volt, 1970-ben meghaladta a 12 százalékot is. Hogy miért baj ez. és mennyire sínyli meg a gyermek az anya­ méhen belüli megrövidült életet, az nem szorul különösebb' magyarázatra. A fő vét­ kes a művi terhességmegszakítások gyako­ risága, s összesenben is igen magas száma. Hiszen aki odaállt az abortusz bizottság elé, az gyakorlatilag csak igenlő választ kapha­ tott. Vajmi csekély eredményt hoztak a le­ beszélő, szándéktól eltéríteni igyekvő kísér­ letek. Nem is csoda. Aki a fizikailag, er­ kölcsileg lesújtó procedurára rászánta ma­ gát, az már szilárd elhatározással kopogta­ tott a rendelő ajtaján. 8 2. Megérett a helyzet az intézkedésre. S mi­ vel az intézkedés nagyvonalúan mérte a job­ bító szándékot, s az ahhoz valókat is. nyil­ vánvaló volt, hogy az első eredmények sem váratnak sokáig magukra. Legalábbis azok az első vonulatok, amely a vizsgálódó érzé­ kelés által már kitapinthatóak. 3. Az elmúlt év szeptemberében a megyében 1553 terhesgondozottat tartottak nyilván a védőnők. Az egy esztendővel későbbi ősz­ elején ez a szám már meghaladta a 2050-et is. Az emelkedés 32,38 százalékos! A 2056 gondozásba vett terhes közül 827 várja az első gyermeket, 967 a másodikat, 165 a har­ madikat, 50 ,a negyediket és 47 a „többedik” gyermekét. — Ezeknek a statisztikáknak kihűlni sincs idejük, mindig kézben vannak — kommen­ tál dr. Szabó Sándor területi szülészfőorvos. — Most mindenki a népesedésről beszél, ezekről a számokról kérdez. Nem panaszként mondom, persze. De ássunk csak kicsit mé­ lyebbre! Hol születik a több gyermek? Az elsőt váró családok 10,4 százaléka, a másodi­ kat várók 9,6 százaléka, a harmadik gyer­ mek elé néző családok 35 százaléka, a ne­ gyedik gyereket várók 56 százaléka, a ..töb­ bedik” gyereket váróknak pedig 93 százalé­ ka(!) cigány, lumpen, és kifejezetten rossz szociális körülmények között él. Nem. nem azt akarom mondani, hogy ez a népesedés­ politikai határozat eredménye, következmé­ nye. íratlan törvény. Gondoljunk csak végig legújabbkori történelmünkön, de akár régebbi időkön is. Amióta világ a világ, a sok gyermek még sohasem volt státusszimbólum! Inkább a szegénysorban élők nyomora, esetleg a felelőtlen életet élők újabb terhe. De sikk, az nem! Ma sem. ak­ kor sem, amikor az anyagiak nem paran­ csolnak megálljt. — A szülés előtt álló asszonyokat fel kell venni a kórházba. Hely kell, személyzet kell, több, mint korábban. A megyei kórház vi­ szont kész épület, többé-kevésbé készre ala­ kított osztályokkal. Hogyan igazodik az új helyzethez? — A terhesek számának emelkedése szü­ lésekben még csak részben realizálódott. Salgótarjánban például 41 százalékkal emel­ kedett a terhesek száma (érdekes megfigyel­ ni, mennyire érzékenyen reagál a város min­ den újra!), a szülések száma azonban még csak 20 százalékos emelkedést mutat. Nem mintha ez nem terhelné túl a szülészetet, hiszen azelőtt is tele voltunk! Eddig kétféle módon tudtunk helyet „csinálni”: korábban engedtük haza a szülésen .már túlesett anyá­ kat, illetve csökkentettük a veszélyeztetett terhesek szülés előtti befektetésének gyako­ riságát, számát. Egyik sem jó dolog, és meg­ oldást sem ad. Átmenetileg enyhíti a gon­ dot az az intézkedés, amelyről már szó volt a kórházban; a kevésbé kihasznált osztá­ lyok kórtermeiket adnak át szülészeti célra. Könnyen meglehet, hogy harc árán jutunk hozzá minden egyes új ágyhoz: ki mond le szívesen osztályának egy darabjáról? Itt azonban félre kell tenni a szubjektív té­ nyezőket, a kihasználtsági mutatók dönte­ nek. Átmenetileg ez már lehet megoldás, nem kényszerülünk a jelenleg alkalmazott két „módszerhez”. A szülésszám további emelkedése esetén (márpedig ez nem vélet­ len eshetőség, hanem bizonyossággal bekö­ vetkező) további megoldáson kell gondol­ kodnunk. Jóslatra kérem a főorvost. Azzal a meg­ kötéssel, hogy személyes megérzésének ad hangot, nem pedig jósol, ezt az „előrejel­ zést” adja: — Számításom szerint ez az igen jelentős megugrás, amely minden várakozást felül­ múl — jómagam sem számítottam 10 szá­ zaléknál többre — még 4—5 évig tart. Ak­ korra ugyanis a szülőképes korú nők szá­ mának csökkenésével kell kalkulálnunk, az 1956-os abortusztörvény első hatását érez­ zük majd. A most olyannyira népszerűsített 3 gyermekes családideálnak 4—5 év múlva be kell érnie, hogy e csökkentő hatást el­ lensúlyozza. És — lehet, hogy túl drasztiku­ san hangzik, de inkább őszinték legyünk, mint finomak — az emberek legtöbbje ma így mérlegel: megéri vagy sem? A gyermek­ vállalás kérdését is nagyrészt így döntik el. A további kedvezmények az anyagi gondok átvállalását célzó intézkedések több vizet hajtanak az új családideál „malmára”, mint ezer rábeszélés. A szülésznek mint embernek is örömet hoznak a kedvező változások. Végre-valahára megfordult az arány: több immár a szü­ lés, mint a művi abortusz. És a szülészor­ vos életek világrasegítésére szerződött, nem a rombolómunkára. Mert mindenben szebb az építés, mint a rombolás — éppen az élet indítására ne lenne ez igaz? 4. Színtiszta női üzem a Jánosaknai Női Fe­ hérneműgyár. Férfiak itt csak mutatóba akadnak. — 860 nő dolgozik nálunk. Jogilag — teszi hozzá az egyszavas kiigazítást Kecskés Já­ nos telepvezető. — Azért csak jogilag, mert eb­ ből a létszámból 130-an otthon nevelik gyer­ meküket, napi 80 a betegünk, ha csak egynyi, akkor még jól is vagyunk. A betegek nagy része is terhesség miatt kerül táppénz­ be. — Akkor hát itt nem sok örömet okoz a népesedéspolitikai határozat? — Nekem mint embernek igen, mert tu­ dom, látom, hogy nagyszerű folyamatot in­ dukál. De mint telepvezetőt, igencsak kelle­ metlenül érint. Hogy csak egyet mondjak: van egy fél szalagunk, terveztük végig épí­ tését. Alkatrészünk is lett volna, de ugyan honnan vennénk száz embert hozzá?! Jó, ha a gyesre távozókat pótolni tudjuk valahogy... A telepvezető tehát szívja a fogát. És köz­ ben a lehetőségek utolsó csöppjét is kicsa­ varja a kismamák javára. Itt az a szokás, hogy a várandós asszonyoknak alászállított követelményeknek kell csak megfelelniök. A terhesség harmadik hónapjában a norma 90 százalékát várják, a kismamáktól, majd minden további hónapban 10—10 százalék­ kal kevesebbet. A bér természetesen 100 százalékos teljesítménynek felel meg. A ter­ hessége hetedik hónapjában levő kismamá­ tól beérik tehát 50 százalékos teljesítmény­ nyel is. Arra azonban nemigen akad példa, hogy héthónapos terhes dolgozzék még. Ha­ sonló elbírálást alkalmaznak a gyes-ről viszszatérőkkcl szemben is. Időt kapnak az aszszonyok, míg kezük ismét a gép alá szokik, míg egész testük átveszi a munka ritmusát. Hat hónapig kapják a kiegészítő bért, de két hónap után már nincs szükség rá. A ked­ vezménnyel senki nem él vissza. Valószínű­ leg már csak a többiek miatt sem, hogy ne kelljen restellkedni a „teljesértékűek” előtt. — Már a terhesség viselésének könnyíté­ se is ad feladatot, de igazi nehézségek a munkába visszatéréskor jelentkeznek. Ami­ kor a bölcsődei, óvodai helyekért kell ve­ rekedni. Amikor az egyműszakos munka­ rendet kéri az anya, mert csak így tudja elhelyezni a gyerekeket. És egyáltalán: 3—4 évi távoliét után összeszokik-e újra a gépé­ vel? M-né a napokban kereste fel a telepveze­ tőt. Jönne vissza dolgozni, de seregnyi a gondja-baja. Nem bízik már 'magában, tart a géptől, nem akar többé rajta dolgozni. Inkább valami egyszerűbb kézimunkát vál­ lalna, ha lehet. És hatra se tud jönni, csak 8-ra, mert a gyereket nem vették fel a homokterenyei óvodába — az indok: a gyerek szellemi fogyatékos —, csak a mátraszeleiben kapott helyet, s az messzebb van. — Most mit csináljak? Jöhetne takaríta­ �ni, a 8 órás munkakezdés sem lehetetlen, de már előre hallom a sugdosást: M-nével ki­ vételeznek!... A homokterenyei óvoda el­ utasító válaszát egyébként furcsának, sőt visszásnak találom. Egyik brigádunk szabá­ lyos szerződést kötött az illetékes tanáccsal, hogy a kérelmek elbírálásánál előnyt élvez­ zenek a brigád gyerekei — honorálásképpen a brigád nyújtotta segítségért. Az asszonyok minden textilmunkát elvégeznek az óvodá­ nak, kommunista műszakból legutóbb is 60 ezer forintot utaltak át az óvodának. A fő­ művezető gyermeke sem fért be, pedig ő brigád tag. Napi két órában üzemorvos rendel a tele­ pen. A rendelőt, a betegszobát, a pihenőt a telephely maga építette, apródonként besze­ rezte az orvosi műszereket is. Évente szer­ vezett rákszűrésben vesznek részt az asszo­ nyok, szintén itt, helyben. Ilyenkor átszer­ vezik a műszakot. Nevetve mondják: itt a szűrés olyan halálbiztos és -pontos, hogy a vizsgálóasztalt a tarjániak már el sem vi­ szik. Úgy látszik örökbe itt marad. Vajon kötelessége-e a munkahelyi üzemi vezetésnek mindezt megtenni, elintézni? Az intézkedések nagy része nem kötelező. De a telepvezetés felhatalmazást kapott az anyagyártól, ha akar, élhet vele. Szándékon, na meg persze jól látó szemen, jól halló fü­ lön múlik. És hogy a kedvezmények későbbi „hasznával” már most terveznek? Nyilván kalkulálnak azzal, hogy a humánus intézke­ dések érzelmi szálakkal is idekötik az aszszonyokat, hogy idővel hűséges törzsgárdá­ ra számíthatnak majd. De baj az, ha a szá­ mításokban ez, is fontod művelet? Végül is azért vezető egy vezető, hogy messzebbre lásson az orránál, sőt, még a halnapnál is! 5. A sürgősségi listán túl egy szuper-sürgőssé­ gi lista is készült. Az előbbin 46. a „szuperlistán” 20 család szerepelt. Valamennyien nagycsaládosok, három, vagy annál több gyermeket nevelnek. A rövidebb listára azok kerültek fel, akiknek valóban „adj uram, de rögtön” kellett a lakás. A nagyobb, a kom­ fortosabb, vagy egyáltalán A LAKÁS, mert semmilyen sem volt. — Ők húszan, egy kivételével az idén új otthonba költöztek — mondja dr. Hegedüs Károly, a Salgótarján városi Tanács vb-titkára. — De ez már a második szakaszban történt. Az első az volt, hogy még tavaly, azon melegében a népesedéspolitikai hatá­ rozat megjelenése után soron kívüli akciót indítottunk a nagycsaládosok javára. A 15 százalékos előtörlesztési összeg elengedésé­ vel olcsó áron, 170 ezer forintos lakást utal­ tunk ki 11 sokgyermekes családnak. Egy­ szobás, két és félszobás lakásokat. Nem állítom, hogy ennél tágasabb, jobb lakást álmodni sem lehet, de összehasonlíthatatlanul jobb körülmények közé jutott 11 család. Olcsón, ami számukra különösen nem elhanyagolha­ tó szempont. A listák alapján a megyeszékhelyen 1975. fordulójáig még 26 nagycsaládos gond iának enyhítése hárul a városi tanácsra. Hogy kal­ kulál a laikus? Ehhez nem kell más. mint 26 beköltözhető, tágas lakás. Pedig, de meszsze áll ez a hétköznapi realitásoktól!... Az ötgyermekes újaknai családapának né­ pes családján kívül nem volt egyebe a magatákolta ágynál, továbbá két széknél és egy asztalnál. Lakást kért, kapott is. Kétszobá­ sat, ami eddigi életnivójának messze fölötte állt. Bevitte a lakásba „bútorzatát” — és gúnyosan ásítozott a sok üres fal. Túl nagy­ nak bizonyult az új otthon. A fokozatoknak égy egész sor közbeeső lépcsőjét átugrotta ez a család. Hogy sikerül-e a lendület után megtartani egyensúlyát, az majd elválik... A IV. ötéves terv salgótarjáni lakásépít­ kezését körülbelül ez jellemzi: sokat, sokat, hogy legalább valamit enyhüljön a szorítás. Aztán lesz majd idő és erő a jobb és na­ gyobb lakások arányának növelésére, az ún. minőségi lakásépítkezésre. Ma még luxus a 3 szobás lakás. Pedig az a család, amely 3 gyermek nevelésére vállalkozott, nem per­ dülhet éppen táncra benne. És meddig lesz még a jövő zenéje, hogy az építészek végre a többgyermekes családra tervezték, formál­ ják az otthont? Lehetséges, hogy a luxusnak újabb, magasabb fokozata ez az igény? — Számításunk szerint a jövő esztendő végéig még 80 sokgyermekes adja be lakáskérelmét — kalkulál hangosan dr. Hegedüs Károly. — Ők ismét soron kívüliek lesznek. A későbbiekben is évente minimum 20 la­ kást kell tartalékolnunk a nagycsaládosok külön keretére. Nekik mindenkor a sor elején kell helyet adni. Határozat nélkül is nyilvánvaló megoldás ez, a határozat pedig legszigorúbb kötelességeink közé sorolja ezt a fajta megkülönböztetést. 6. B-nébőI ömlik a panasz. A sérelmek egy része a bántó él mellett is hordoz valami komikusát. B-né maga is többször elneveti magát. A beszámolóra a „nem tudom, hogy sírják-e vagy nevessek” hangulat illik. B-né második gyermekével maradt otthon. Férje fizetéséből él a négytagú család. Bnének tehát nagyon beosztóan kell gazdál­ kodnia. — Hát, meg is nézem a forint helyét, el­ hiheti. Már akkor persze, amikor az raj­ tam múlik. Mert időnként rejtélyes csekke­ ket kapunk a lakásépítési szövetkezettől, hogy fizessünk be ezer-kétezer-háromezer forintot bonyolítási, kezelési és tudj’isten még milyen költség fejében. Egy éve már, hogy itt lakunk, ugyan mit kell még most is annyit bonyolítani?! Engem ezek a csek­ kek nagyon érzékenyen érintenek. Egyszer elhatároztam, ha addig élek is, utánajárok: hová mennek, mire kellenek az összegek. Hogy tudjam legalább... Küldöztek egyik bizottságtól a másikig, a másiktól a harma­ dikig, mégsem tudtam meg, amit akartam. Akkor aztán feladtam. Nincs nékem erre időm a két gyerek mellett. Olykor sajátságos tapintattal időzítik ezeket a csekkeket. A múlt évben például karácsony és szilveszter között kaptunk egyet, mellette a felszólítás­ sal: három napon belül háromezer valahányszáz forintot fizessünk be. Kérdezem: kará­ csony és szilveszter között melyik család zsebéből kandikálnak ki a fölös ezresek? B-né sorolja a cifraságokat, mert az ifjú­ sági lakótelepen, amiről szó van, akad belő­ lük elég. A földszinti klubszobában például különös dolgok történtek: a közös művelő­ désre, pihenésre szánt lakásnyi nagyságú helyiséget időnként elönti a fölötte levő la­ kások szennyvize. Ez önmagában még nem furcsa, hiszen a szennyvízvezeték a klub­ szobában végződik, tehát más helyiséget nem is önthet el. A különös az, hogy az építők több mint egy esztenő alatt nem ta­ láltak jobb megoldást. Az ajánlkozó lakók­ nak pedig nem engedik begyömöszölni a cső végét, mondván, az építők dolga, ne avatkozzanak bele. — Itt csupa fiatal házaspár lakik —foly­ tatja B-né a lajstromot. — Csak a mi lép­ csőházunkban 26 gyerek van. Másütt ennyi­ vel már óvodát működtetnek. Nem az óvo­ da, bölcsőde hiánya miatt háborgók, majd lesz talán az is. De az már valóban boszszantó, hogy ha a gyerekeket levegőztetni akarjuk, az országútra kell kimenni. Mert itt köröskörül sártenger vág el minket a kül­ világtól, nyilván észrevette. Sürgettük, csi­ nálják meg a járdát, nem olyan nagy öszszeg az. El is kezdték, a felét nagy lendület­ tel lesímították. aztán hipp-hopp. eltűntek az emberek Ennek egy-másfél hónapja. Most ott vagyunk, ahol a mádi varga, van egy járdaszigetünk a nagy sáros masszában. Mit érünk vele? B-né fiatal, alaptermészete a derű. Így vi­ szonylag kedélyesen viseli a bosszúságokat. Apró-cseprő panaszainak orvoslásáról nem szól törvény. A kérdés mégis ide kívánko­ zik: mindezek nem tartoznak a népesedéspilitikai határozathoz? 7. Egy határozat — a népesedéspolitikai is — majdnem mindenható. Ami egyáltalán mér­ hető és számon kérhető, azt a határozatra hivatkozva mérni és számon kérni lehet. De ki és hogyan kérheti számon a fejekben megbúvó gondolatot? — Jó körzet az enyém, meg nem is — jelentette ki határozottan a kisterenyei vé­ dőnő. — Jó, mert itt a szülők mindenüket a gyerekre adják. És ugyanezért rossz is. Mert nem úgy kell törődni a gyerekkel, hogy drá­ ga karácsonyfát csinálnak belőle, ráaggatva mindenféle díszt, meg csingilingit. Jó lenne már kisöpörni a fejekből ezt a haszontalan mindentakarást, és okos, jó arányokat he­ lyébe állítani. Jó lenne már egy ilyen rend­ csinálás, csak persze non megy ez olyan gyorsan. A puccparádéba öltöztetett gyerek és a hajszolt, mindig fáradt feleség. Az otthoni tennivalókat gondosan és precízen különvá­ logató férj: ez női munka, ez férfi munka. A patyolattól hazahozott ágynemű, ami bi­ zony sokszor szürkére sikerül. Az ételkonzerv okos dolog, jó is, de rendszeres használatát hány többgyermekes család engedheti meg magának? És az éttermi étkezést? A család ellátása, gondozása alatt ma ter­ mészetszerűleg ezt értjük: mosni, főzni, va­ salni, takarítani a cseládra. Azaz a fizikai lét szükségleteit kielégíteni. (Vajon meddig lesz még természetes ez a meglehetősen szűk értelmezés?) A család gondozása ha­ gyományosan az asszony feladata. Könynyítését gépek szolgálják, ám ezek in­ kább az erőt kímélik, mintsem a szükséges időt rövidítik. Ma már azonban csaknem hagyományos asszonyi feladat az is. hogy a férfiéval egyenrangú termelőmunkát végez­ zen. A gyermeknevelés tetemes része ugyan­ csak az ő „reszortja”. Akkor hát a háztar­ tási munka magától értetődőn megosztódik a két fél között! Vagy mégsem? Ismerősöm fiatal férj. Felesége gyermeket vár. mindketten dolgoznak, mindketten ko­ moly keresetet visznek haza. Megkérdeztem: mi a helyzet náluk az otthoni munkameg­ osztással? — Én segítek otthon, mert nem akarom, hogy a feleségem kevesebbét pihenjen, mint én, hogy rosszkedvű, agyondolgozott, beletö­ rődő asszony legyen. Egy ízben azonban ko­ moly vitába bonyolódtunk. Feleségem amel­ lett érvelt, hogy a férjnek manapság köte­ lessége is a háztartási munka, nem szíves­ ség csupán a részéről. Én nem akartam, ma sem akarom elismerni. Pontosabban az eszemmel belátom, hiszen logikája tiszta, mint az egyszeregy, de nem visz rá a lélek, hogy ezt az elvet valljam magam is. Inkább azt mondom: segítek otthon, mert szeretem a feleségem. És tessék csak megfigyelni a férjek nagy részét! A fiatalabbak nagy része nem veti el magát újsággal a kezében a fotelben, miközben az asszony dolgozik. De hogy szól a megokolásuk? „Segítek, mert az asszony a) nem ér rá mindenre b) gyenge c) beteg d) terhes e) így több időnk jut egy­ másra meg a szórakozásra”. De mutasson nekem olyat, aki azt mondja: segítek, mert a háztartás a mai helyzetben a férjnek ép­ pen olyan kötelessége, mint a feleségnek. Legalább 50 év kell ahhoz, hogy ez legyen az általános, ne a többi különféle magyará­ zat-változat. A védőnő azt mondta: „ez persze nem megy olyan gyorsan”. A fiatal férj ezt: „leg­ alább 50 év kell hozzá”. Megfoghatatlan, tá­ voli, bizonytalan határidők. Nem tiszták és határozottak, nem olyanok, amilyenekkel a határozatok operálnak: 1974. január 1-től, jú­ lius 1-től stb. A fejekben lenne nagyon jó fordulást el­ érni! Milyen egyszerű is volna, ha csupán a törvényhozókon múlna!... 9 �dr. Reichard Jenő Felvilágosult felelősséggel Nemegyszer mutatunk hajlandóságot arra, hogy elmerülve szakterületünk mélyrétegeibe, elveszítsük a tágabb tájékozódás igényét — később képességét is. Márpedig bármilyen gazdag is­ merettárral rendelkezzék is ez vagy az a „specialista”, társadal­ mi értékéből veszít, ha nem igazítja továbbhaladásának útját az őt befogadó nagyközösségéhez. Ügy érzem, ilyen módon szükséges — nemcsak orvosi, de társadalmi érdek — nyomon követnünk az 1973-ban megjelent népesedéspolitikai határozat által előidé­ zett változásokat, például akár a szülész-nőgyógyászi praxis lá­ tószögéből; s mentjük fel magunkat jelen esetben a tudományos­ ság kötelmei alól. Tudvalevő, hogy a népesedéspolitikai határozat a népesedé­ si helyzet javítását, a gyermekes családok fokozott támogatását, a nő és a születendő gyermek hatékonyabb óvását, az egészség­ ügyi és családtervezési ismeretek szervezett oktatásának beveze­ tését tűzte ki célul. Az a társadalmi átalakulás, melynek eleme ez a határozat is, természetszerűen megváltoztatja magát a leg­ kisebb társadalmi közösséget: a családot is. Ennek az átalakulás­ nak vagyunk tanúi és részesei napjainkban, s ezért van szükség az új, szocialista családmodell kialakítására. Tudjuk, hogy nem elsődlegesen és kizárólagosan orvosi feladat ez, mégis tagadha­ tatlanul nagy felelősség hárul azokra is, akik nővédelmi tanács­ adással, családtervezési felvilágosítással, (terhességmegszakítással, vagy terhestanácsadással foglalkozva befolyásoló erői a változá­ soknak : a szülész-nőgyógyászokra. A problémával foglalkozó szociológusok, filozófusok, demog­ ráfusok megfelelő előrejelzéseket adták a család változásairól, helyzetéről. Az MSZMP X. kongresszusa is felhívta a figyelmet arra, hogy olyan gazdasági intézkedésekre és művelődésünket átfogó, szervezett közvéleményformáló propagandamunkára van szükség, ami a család nagyobb elismeréséhez, megbecsüléséhez, felelősségteljesebb utódvállaláshoz vezet. Aktuális volt mindez, hiszen jelentősen megváltozott a családok életvitele, bonyolul­ tabb együttélési összefüggések, erkölcsi normák, célkitűzések ke­ rültek felszínre. Az anyagi jólét növekedésével párhuzamosan kialakult összkomfortos életvitel ugyanis nem párosult olyan tudatos tartalmi összetevőkkel, felismerésekkel, amelyek a csa­ lád mai problémáit konfliktusmentesen oldhatták volna meg. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az a már általánosan ismert adat, hogy például 1971-ben az 1000 lakosra jutó élveszülések száma 14,5, a természetes szaporodás pedig 1000 lakosra 2,6 volt, ami az elvárható vagy ideálisnak mondható értékektől ugyan­ csak távol áll. (A népszaporulat alakulását tekintve az európai országok között is kedvezőtlen a helyzetünk.) S mivel a pozitív szándékú intézkedések nyilvánvalóan összeütköznek a merev ha­ gyományokkal, megrögzött szemléletekkel, torz előítéletekkel, nem haszontalan a megvalósulás egy-egy stációjánál a helyzetké­ pet rögzítenünk, elemeznünk, értékelnünk. Annál fontosabb ez, mert könnyen megeshet, hogy kellő ellenőrzés híján — főleg a fiatalok körében — még talajra találhat (vagy a népesedéspoliti­ kai törvény bizonyos lojalitását félreértelmezve éppen elszapo­ rodhat) valamiféle könnyelmű nézet az új nemzedék ügyéről szólván. Mindennek bizonyítására idézek ide néhány, munkám során szerzett, s érzésem szerint nem egyedi érvényű tapasztala­ tot: Sz. É. tizennyolc éves hajadon terhességmegszakítást kér. Arra a kérdésre, hogy mivel indokolja álláspontját, azt válaszol­ ja: a jövő hónapban ugyan túl lesz az esküvőn, de pillanatnyi­ lag az életet szeretné élvezni, nem pedig pelenkát mosni... K. F.-né huszonnégy éves, négy éve férjezett, egy gyereke van. Azért kér terhességmegszakítást, mert autóra gyűjtenek.. Cs. A.-né harminchárom éves, négy gyereket szült. Bevallása sze­ rint azért vállalja az ötödiket is, mert így több családi pótlékot kap. A fogamzásgátló szereket nem ismeri... Sorolhatnám még a példákat, de talán ennyiből is kitűnik, hogy a születendő gyer­ mek nem mindig a kisközösség, a család nemesen tervezett gyü­ mölcse. Vagyis: egészségügyi felvilágosító munkánk (amialapja az egészséges emberi kapcsolatok létrejöttének) még elmarad at­ tól a szinttől, amit optimális funkcionálás esetén el kell érnie. Ma egy 15—18 éves fiatal például mást és mást tanul a szaporító 10 rendszerről attól függően, hogy milyen iskolatípusba jár, holott életkori sajátosságainak megfelelően ugyanazokra az ismeretekre lenne szüksége. Elgondolkodtató a KSH közlése is, miszerint az 1968-ban megvizsgált 15—19 éves reprezentatív lakosságcsoport­ ból mindössze 33 százalék kapott szexuális felvilágosítást. Vessük ezt egybe azzal, hogy Budapesten az utóbbi években a 14 éven aluli korcsoportban meghétszereződött a terhességmegszakítások száma, s hogy 1970-ben 18 000 középiskolás lánynak volt művi abortusza. Nem mehetünk el mindezek mellett közömbösen, hiszen az első nemi kapcsolat felelőtlen létrejötte — kellő felvilágosítást nélkülözve — lelkileg sérült, testileg már megviselt családalapító alanyt produkál. (Sőt, saját gyakorlatomból sem ismeretlen olyan szomorú következmény, hogy az első terhesség művi megszakí­ tás miatt a méh eltávolítására kényszerültünk, s ennek a beavat­ kozásnak az alanya (fiatal lány) már soha meg nem ismerheti a saját anyaság, saját gyerek ízeit, örömeit.) Milyen hatásai érzékelhetőek ma a népesedéspolitikai ha­ tározatnák? Egy év nem nagy idő, különösen ha azt vesszük fi­ gyelembe, hogy a sokrétű, mindenre kiterjedő intézkedésektől hasonló összetettségű eredményeket remélünk. Az intézkedések gazdasági vonatkozásai máris kifejtették hatásukat, a felvilágosultság alakulása viszont statisztikailag nem mérhető. Mit mu­ tatnak a demográfiai jellemzők? Nógrád megye gondozott ter­ heseinek száma az alábbiak szerint alakul: Nógrád megye gondozott terheseinek száma 1973. szeptember 15-én és 1974. szeptember 15-én 1974 960 770 326 2056 Emelkedés + % 262 37,50 204 36,00 37 12,80 503 32,38 Biztatóak a táblázat adataiból levonható következtetések, hiszen a kimutatott emelkedés a határozat kedvező fogadtatásá­ ról tanúskodik. Érdekes (bár mindig tudtuk), hogy a magasabb urbanizációs fokú városban gyorsabb a reagálás üteme. Az ob­ jektív megítélés érdekében adatainkat elemezni kell. Tudvalevő, hogy az ötvenes évek elejének „Ratkó-gyerekei” most értek abba a korba, amikor életkoruknak megfelelő termé­ szetes rend szerint első-második gyermeküket szülik. A Nógrád megyei Szüléskerületi Hivatal adatai szerint Salgótarján város területéről, a kimondottan munkásvárosból 424 terhes közül mindössze 20 vállalta a kívánatos harmadik gyereket. Ez mind­ nyájunkat figyelmeztető adat. Módosítására kedvezően hat, hogy a határozat következtében kialakult lakáselosztási gyakorlat folytán (30 000 forint engedmény gyermekenként) — lakásprob­ lémái megoldását, kedvezményeket remélve — sok gyerektelen vagy egy gyermekes anya vállalja a szülést. Érdekes megállapí­ tásokat tehetünk továbbá, ha a terhesek gyermekszám és foglal­ kozás szerinti megoszlását vizsgáljuk: 1973 Salgótarján és vonzási köre 698 Balassagyarmat vonzási köre 566 Pásztó és vonzási köre 289 Nógrád megye összesen: 1553 Gondozott terhesek megoszlása az eddig élő gyermekszám szerint 1974. szeptember 15-én a terhesanya élő gyermek foglalkozása szerint száma htb. fizikai szellemi szerint 0 1 2 3 több mindössz. 515 600 108 23 20 1266 242 267 14 1 — 524 62 108 44 25 27 266 összesen 827 967 165 50 47 2056 az összesből rosszz szociális helyzetű 86 93 58 28 44 289 (10,4%) ( 9,6%) (35,1%) (56,0%) (93,6%) (14,0%) Két igen elgondolkodtató tényre kell figyelnünk a táblázat elemzésekor. 1. A négy és több gyermeket vállalók — ha nem is nagy számokról van szó — 93,6 százaléka rossz szociális körülmények között élő család. Amíg az egyik oldalon össznépi érdek a har­ madik gyerek elvárása, megnyugtató-e, hogy a szociális helyze­ tüknél fogva nehézségekkel küzdő családok vállalják bizonyos szociális kedvezmények miatt a negyedik, ötödik, esetleg még �több gyermeket? Figyelmeztetően felelősségteljes társadalmi ér­ dek a szelepek és zsilipek ilyen irányban ésszerűen szabályozott működtetése is. S ez bizony ma még hátra van. 2. A második sajátosság, hogy a szellemi dolgozó terhesek közül az egész megyében mindössze 15 vállal három vagy több gyereket. Lényeges kérdés, hogy azért ilyen alacsony ez az arány, mert adottságaik miatt erőteljesen élnek a fogamzásgátlás le­ hetőségével, vagy kényelmi, polgárias szempontoknak engednek. Ennek eldöntése a jövő feladata. A határozat egyik igen pozitív döntése a terhességmegsza­ kítás engedélyezésének új rendje, ami elősorban az anyák vé­ delmében született a társadalmi elvárásoknak megfelelően. A ter­ hességmegszakítások száma alábbiak szerint alakult. A változás szembetűnő, kedvező és megnyugtató. A terhességmegszakítások számának összehasonlítása 1973. jan. 1.—okt. 1-ig és 1974. jan. 1.—okt. 1-ig 1974. I. 1. — X. 1-ig 3282 1973. I. 1. — X. 1-ig Csökkenés 1928 41,3% Nekünk, nőgyógyászoknak jutott az a hálálan feladat, hogy nem kívánt terhességtől megszabadítsuk a leendő anyát. A táb­ lázat adataiból arra is következtethetünk, hogy egyre többen határozzák meg a fogamzásgátló szerek segítségével az utód megszületésének időpontját. Ami egyértelműen a népesedéspoli­ tikai határozat kedvező hatásának is tudható be. Ahhoz viszont, hogy a megindult folyamat tartós és tendenciózusan kedvező le­ gyen, sok még a tennivaló. A legfontosabb — itt is, mint általá­ ban — az orvosi ténykedésben: a megelőzés. Ez átfogó felvilágo­ sítás alapvető tények ismerete nélkül elképzelhetetlen. Márpe­ dig érzésem szerint éppen ezen a fronton tettünk legkeveseb­ bet. A határozat megvalósítása útján: beszélgetések, előadásaim során gyakorta tapasztalom, hogy sem jogaikkal, sem kötelessé­ geikkel nincsenek tisztában a gyerekes anyák és leendő anyák. Nem kielégítő a felvilágosító munka. Sok még a maradiság, a megrögzött, múltból megmaradt álszemérem ezekben a kérdé­ sekben. Nyilvánvaló, hogy csak úgy tudunk előrelépni, ha a korszerű pedagógiai felkészítés akár az ifjúság, akár a felnőttek vonatkozásában a közművelődési feladatok szerves részévé válik. Ezen az úton léphetünk előre a tudatos családtervezési ismeretek bővítésében. Az egész népünk gondját szorgalmazók nagy, koor­ dinált összefogására van itt szükség. E rövid és inkább gondolat­ keltő cikk keretében legfeljebb egy-két részproblémára tértem ki. De mélyebben és bonyolultabban és felelősebben — mi több, hosszú évekre tervezve — kell itt gondolkodnunk, hogy az ered­ mény ne maradjon el. Szokács László Battonya, a szabadság kapuja Ezerkilencszáznegyvennégy december. Nóg­ rád földjén is dörögnek már a felszabadító szovjet seregek ágyúi. Szabad mar Erdőtarcsa, Erdőkürt, Szirák, Kalló, de Salgótarján még nem. A városban felfegyverzett nyila­ sok, csendőrök és német katonák igyekeznek megfélemlíteni a lakosságot. Nem válogat­ nak az eszközökben — a kegyetlenkedéstől, a terrortól sem riadnak vissza. Egymást érik a kivégzések. A csendőrlaktanya udvarához december 6-án kivezénylik a lakosságot: ki­ végzést kell végignézniük a teniszpályán, ahol a karancslejtősi ellenállás négy bátor harcosát vezetik puskacsövek elé. A város környéki erdőkben egyre több a katonaszö­ kevény, hiszen értelmetlen már a harc. A csendőrök december 21-én Ortáspusztán kö­ rülveszik az erdészlakot. Az elfogottakat Sal­ gótarjánba kísérik és az OTI pincéjébe zár­ ják. A hadbíróság gyorsan dolgozik. Az el­ hurcoltak között van Varga András domb­ egyházi katonaszökevény. A bíróság halálra ítéli, és december 22-én a város főterén kivégzik. A nyakában tábla van: „Nem je­ lentkezett, hazaáruló!” Három nap múlva a szovjet harcosok fel­ szabadítják Salgótarjánt. Varga András szü­ lőföldje már három hónapja szabad. Bizto­ san róla is beszélnek otthon, várják a fiút, aki már nem lehet ott szerettei között. Bé­ kés megyébe előbb érkezett a szabadság, mint Nógrádba: a szabadság kapuja 1944. szeptember 23-án Battonya. Ezen a napon az Elek—Dombegyháza—Battonya—Csanádpalota vonalban a szovjet csapatok elérik a magyar—román határt. ♦ Nagy Sándor ma is az Aradi úton lakik. Kemény kötésű ember, barázdált az arca, ma is jól emlékszik arra a hajnalra, szep­ tember 23-ára. — Pár nap szabadságot kaptam, a front­ ról jöttem haza. A Sziondában laktam, a tanyán. Napfelkelte volt, mikor kijöttem a házból, kinéztem a Pécskai útra. Hirtelen mozgást láttam. No, gondoltam magamban; ezek oroszok! Szóltam az asszonynak, — ő meg megijedt. — Te, vigyázz! Mi fog történni? Mi lesz velünk? — ijedezett. — Mi lenne? Ne félj semmit — nyugtat­ tam. Jöttek az úton, a grónici erdő felől, le­ hettek vagy húszan-hannincan. Kúsztak a szántón, a mezőn is — öregek és fiatalok. Az arcát is láttam némelyiknek. A szomszéd tanyában még magyar katonák voltak — emlékezik a 62 éves Nagy Sándor. A katonák, a 18. harckocsizó hadtest fel­ derítői V. P. Brjukov százados vezetésével nem vonultak azonnal a községbe. Vártak, mert tudták, hogy a községben levő erősen megtizedelt gyalogos ezred szárnyai nincse­ nek biztosítva, s előbb-utóbb kénytelenek lesznek visszavonulni. Megeredt az eső és három napon ált vigasztalanul esett. „A községben — eltekintve a részeg ka­ tonatisztek orditozásától — rend és nyuga­ lom honolt, mindenki betartotta a törvénye­ ket, habár azok őrei már árkon-bokron túl voltak. Amikor szeptember 20-a körül elter­ jedt a szovjet csapatok bevonulásának a hí­ re. a hatóságok vezetői a főjegyzőt, a jegy­ zőket, a rendőrbiztost, a végrehajtókat, a járásbírókat, a földbirtokosokat, a katonatiszt­ feleségeket, de igen sok egyszerű Írnokot is páni félelem szállta meg. Ezek az emberek, akik művelt, képzett embereknek tartották magukat, hitelt adtak az akkoriban terjedő képtelenebbnél képtelenebb rémhíreknek. Megindult a menekülés! Az urak és hölgyek egymást tiporták, teherautókon, vonaton vagy parasztszekéren igyekeztek minél messzebb kerülni a „veszélyzónától”. A csendőrök fö­ lényesen, gúnnyal mosolyogtak az urak gyá­ va futásán, de éjszaka ők is meggondolták magukat és a kiürítési parancs bevárása nélkül „angolosan” megléptek. Battonya dolgozó népe sehová nem moz­ dult! Hiába akarta végrehajtani a község totális kiürítését Kováts István magyar ki­ rályi ezredes, a községbe rendelt 12 teher­ autónak üresen kellett távoznia, mert a „bol­ sevista kígyófészek” — ahogy Kováts nevez­ te a községet — lakói otthon maradtak, s nyugodtan várták a szovjet csapatokat. A rendületlenül zuhogó eső mindenkit be­ szorított a házakba, az utcákon alig lehetett embereket látni. Egyszercsak sátorlapba bur­ kolózott magyar katonák jelentek meg az ut­ cákon, bezörgettek a házakba, s ráparan­ csoltak a férfiakra: hozzanak sarlót és kö­ vessék őket. Amikor vagy száz embert öszszegyűjtöttek, a község keleti szélére vezé­ nyelték őket, s ott rájuk parancsoltak, hogy kezdjék meg a magyar állások előtt álló ku­ koricaszár levágását. A parancsnokok persze jól tudták, hogy a szovjet katonák tűz alá vehetik az embereket, hiszen nem láthat­ ják pontosan, mit csinálnak, de mit számí­ tott ezeknek az uraknak száz civil élete. Az emberek remegő térddel kezdtek munkához, minden pillanatban várva a sorozatot. De a szovjetek nem lőttek! Nem lőttek, mert bizonyára észrevették, hogy odakényszerített civilek mocorognak a kukoricásban, s nem akarták kioltani ártatlan emberek életét. Szeptember 25-én a reggeli órákban hir­ telen összeszedelőzködött a magyar ezred, s a község keleti—nyugati irányú utcáin el­ vonult nyugat felé. Az agyoncsigázott ka­ tonák alig-alig vonszolták magukat a sáros, lucskos járdákon, és vágyódó pillantásokat küldtek az ablakokból leselkedő civilek fe­ lé. Nyilván sokuknak megfordult a fejében, hogy lemarad ezredétől, meghúzódik a há­ zakban a szovjet csapatok megérkezéséig. De fényes nappal, észrevétlenül lemaradni, ez a lehetetlenséggel volt határos. Már min­ den magyar katona elhagyta a községet, de a szovjetek nem jöttek aznap délután, de másnap délelőtt sem. Végül dél felé elter­ jedt a hír, hogy üzemet érkezett a szovjet csapatoktól. Hogy ez így volt-e vagy sem, senki nem tudja pontosan. Minden esetre az a paraszti, akit állítólag a tanyáról a köz­ ségbe küldtek, esküdözött, hogy igazat mond. A szovjet csapatok parancsnokának üzene­ tét adta tovább: a község népe legyen nyu­ godt, senkinek nem esik bántódása. délután vonulnak be a községbe. Szeptember 26-án elállt az eső, s délután­ ra már a nap is előbújt. A szovjet csapatok felsorakoztak az aradi úton, s megindultak a község felé. Elöl egy tank gördült lassú ünnepélyességgel, utána két amerikai gyárt­ mányú dzsip húzott katonatisztekkel a há­ tán. Teherautó mozgott előre — egy sza­ kasznyi katona szorongott rajta, az autó 11 �után gyalogos egységek masíroztak. A köz­ ség keleti szélén a köves úton a falu népe nevében háromtagú küldöttség fogadta a szovjet csapatokat A fogadóbizottság mö­ gött a járdáikon összeverődött emberek kí­ váncsian lesték a fejleményeket. Amikor a dzsipek a fogadóbizottság elé értek, a köz­ ség előre kinevezett katonai parancsnoka, egy magas, kopaszodó ezredes leugrott a dzsip­ ről, s a katonatisztek kíséretében a fogadó­ bizottság tagjaihoz lépett. Néhány szót mon­ dott, amit egy alhadnagy fordított magyar­ ra, aztán lekezelt mindhármójukkal, és Elesánszky Kázmér főszolgabírót maga mellé invitálta a dzsipre. A főszolgabíró riadt arc­ cal nézett körül, nyilván azt hitte, hogy többé nem látja a községet, de csalódnia kellett. A szovjet parancsnok egyenesen a községházára vitte, s nyomban kinevezte Battonya község közigazgatásának fejévé. Még másnap körüljárta a községet a kisbí­ ró, és kihirdette a városparancsnokság dön­ tését. Dr. Elesánszky is felhívással fordult a község népéhez, felszólította az embereket: szolgáltassanak be minden fegyvert és min­ denki folytassa ott a munkát, ahol abba­ hagyta.” (Részletek Puja Frigyesnek —Bat­ tonya szülöttének — a község felszabadulá­ sának 20. évfordulójára írt tanulmányából.) Indult az élet, most már szabad földön. Másnap plakátok jelentek meg a battonyai házak falán. Sok volt a képes, a rajzos, né­ metellenes plakát, de a legfontosabb az a felhívás volt, amelyet a Vörös Hadsereg in­ tézett a magyar néphez: „Amikor a Vörös Hadsereg magyar terü­ letre lép, nem a)z a cél vezérli, hogy annak bármely részét elfoglalja... A szovjet csa­ patok bevonulását magyar területre kizá­ rólag az a katonai szükségszerűség tette el­ kerülhetetlenné, hogy la német csapatok, a Németországgal szövetséges Magyarország hadereje továbbra is ellenállnak... A Vö­ rös Hadsereg nem hódítóként jött Magyar­ országra, hanem mint a magyar nép fel­ szabadítója a német fasiszta iga alól...” A felhívás felszólította a helyi önkor­ mányzatok összes szerveit, hogy dolgozza­ nak tovább. A lakosságot, a munkásokat, parasztokat, a kisiparosokat és kiskereske­ dőket, a vállalkozókat és kistisztviselőket is kérték, hogy folytassák a munkát. A lelké­ szek is akadálytalanul végezhették tevékeny­ ségüket. A battonyaiak naphosszat az utcán vol­ tak, tárgyalták a fejleményeket, megbeszél­ ték a híreket. Nézték a községen átvonuló szovjet katonákat, a teherkocsikat, az óriási ágyúkat és tankokat. Vajon tudták-e. hogy a felszabadítók között magyarok is vannak? Tudták-e, hogy szovjet katonaként harcol Rockó György, a 25 éves battonyai fiatal­ ember, akiben felébredt a lelkiismeret és az első adandó alkalommal átállt a szovjet csa­ patok oldalára. A Vörös Hadsereg egykori katonája most 55 éves és overálban érkezett a beszélgetés­ re, ide az Ifjúsági Házba. Motorkerékpárját a ház előtt hagyta — egyenes a munka­ helyéről jött, a Dózsa Tsz-ből, ahol brigád­ vezető. Tízen vannak az állattenyésztési bri­ gádban, a munkájuk felelősségteljes, hiszen 1600—1700 darabos az állomány. Furcsa, hogy munkáról beszélgetünk, pedig katonaemlékekért kértem beszélgetést Rockó Györgytől, ettől az alacsony, vékony ember­ től, aki egyáltalán nem katonatípus és nincs az arcára írva, hogy végigharcolta a magyarországi frontokat, részt vett jó né­ hány település felszabadításában, együtt szolgált Steinmetz Miklóssal, a hősi halált halt szovjet parlamenterrel. Faggatom az egykori harcost, akinek friss, eleven az em­ lékezete. — Hogyan lett a Vörös Hadsereg kato­ nája? — teszem fél az első kérdést. 12 — Már 15 hónapot töltöttem kinn a fron­ ton, amikor szabadságot kaptam. Ekkor már érlelődött bennem, hogy ha erre lehetősé­ gem lesz, átallok a szovjet csapatokhoz. Fia­ tal voltam és bántott a lelkiismeret, hogy a németek milyen kegyetlenül bánnak az orosz lakossággal. A német atrocitások, közülünk, a magyar katonák közül is sokunkat felhá­ borítottak. Nem örülhettem sokáig a „pihe­ nésnek”, mert 1944. május 15-én már újra a fronton voltam a battonyai 31-es határőr­ századdal. Akkor döntöttem: az első beve­ tésnél átállok. Ez Deltin környékén történt. Tudtam beszélni a szovjetekkel, hiszen szerb az anyanyelvem. Átszóltam: — Ne lőjjetek, át akarok menni! — Gyere! — kiáltotta valaki, de tovább lőttek. — Csak akkor, ha nem lőttök! — mire megszólalt egy síp, és abbamaradt a lövöl­ dözés. Körülvettek, mahorkával kínáltak, én meg magyar cigarettával őket. Azonnal az ezred­ parancsnokhoz vezettek, Kartoskov őrnagy­ hoz, aki kihallgatott. A beszélgetés során kiderült: jól beszélek oroszul, értem a nyel­ vet, s megkérdezte az ezredparancsnok, van-e kedvem a felderítőkhöz menni. Igent mond­ tam, s így azonnal szólt Zotov kapitánynak, a szakaszparancsnoknak. így kerültem a fel­ derítőkhöz. Hadosztályunkat pihenőre. ki­ egészítésre két hónap után visszarendelték. — Mikor és hol érkezett először magyar földre? — A Kárpátokon át, áttörve az Árpád-vo­ nalat jöttünk előre. Sáros ősz volt. Kassa irányába fordult hadosztályunk Ungvár után, s megvártuk, míg Csap környékén felszámol­ ják a védekezőket. Később áthelyeztek a Tiszán túlra, ahol Budapest irányába tört előre a II. Ukrán hadsereg. — Mikor ismerkedett meg Steinmetz kapi­ tánnyal? — Augusztus végén került hozzánk Ste­ inmetz Miklós politikai tiszt, akit egyene­ sen Moszkvából küldtek. Még egy magyar fiú volt velünk, a beregszászi Bodnár Alexander. Steinmetz állandóan tanított és sok mindent elmondott, magyarázott. for­ gatta a térképet. A propagandacsoportnál dolgoztam ekkor, röpcédulákat juttattunk át a frontvonalon, hangosbeszélőn szóltunk a magyarokhoz, hogy értelmetlen a harc. A fasiszták Osztapenko századossal együtt meg­ ölték Steinmetz Miklóst, akinek halála mé­ lyen megrendített — mondja Rockó György, és egy fényképet mutat, amelyen Jampolszki és Steinmetz kapitány mellett ott áll ő is, a Vörös Hadsereg egyenruhájában. — Ismernie kelllett, ha a politikaiaknál szolgált. Illés Bélát, a kiváló magyar írót. — Találkoztam vele, „Béla bácsival”, de nem tudtam, hogy író. — Hogyan fogadták a szovjet harcosokat a magyar lakosok? — Az egyszerű emberek mindenütt szere­ tettel várták a szovjet katonákat, szivélyesen fogadták őket. — Hol érte a háború vége Rockó Györ­ gyöt? — Csehszlovákiában! Nagy volt az öröm. Egész éjszaka gramafonoztunk. örültünk, hogy vége a harcnak. Befejeződött! — Mi volt a rangja, amikor leszerelt? —Hadnagyként szereltem le. és a szov­ jet hadsereg egyenruhájában jöttem haza Battonyára. Itt élt az unokatestvérem, a nagybátyám. Küldtem egy fényképet még a háború alatt, és üzentem, ha vége lesz a harcnak, hazajövök. Örültek a hírnek, mert azt hitték, meghaltam. Úgy hogy nem volt meglepetés, amikor beállítottam, de az öröm annál nagyobb. — emlékezik az egykori harcos, akit ma is megbecsülés övez a falu­ ban, szerénysége, munkaszeretete, embersé­ ge miatt mindenki tiszteli, szereti. Harminc éve szabadult fel Battonya. amely ma nagyközség, és ahol békésen élnek együtt magyarok, románok és szerbek. Sorsuk év­ századok óta közös. A magyar, román és délszláv nemzetiségű szegényparasztok az agrárszocialista mozgalmakban is együtt har­ coltak, s ennek egyik történelmi jelentőségű eseménye is itt zajlott le, Battonyán 1891ben, amikor ezer aratómunkás lépett sztrájk­ ba, követelt nagyobb darab kenyeret. Az elsőként felszabadult magyar község­ ben. 1944. őszén már megalakult a kommu­ nista párt, és irányításával 1945. tavaszán 1041 család kapott földet — 4659 hold ke­ rült felosztásra. Mi jellemzi ma Battonyát? Nehéz a harminc év történetét visszaidézni. Ma három termelőszövetkezete van a nagy­ községnek, 11 ezer hektáron gazdálkodnak és 2381 dolgozó tagnak biztosítanak nyu­ godt megélhetést. Az országban 1947-ben — az elsők között — szervezték meg a népi középiskolai rendszert a faluban. Az álta­ lános iskolákban ma nemcsak magyar, ha­ nem szerb és román nyelven is oktatnak. A Mikes Kelemen Gimnázium és Szakközépis­ kola tanulóinak száma 400, a felnőtt okta­ tásban 200-an tanulnak. Önálló zeneiskolája is van a községnek, ahol különböző hang­ szereken 160 diák tanul. Maradjunk a számoknál: Battonyának 3416 lakása van. A felszabadulás óta 20 kilomé­ ter villanyhálózatot, 40 ezer négyzetméter járdát építettek. Nyolcszázhuszonhárom la­ kásba vezették be a vizet. A községben 112 személygépkocsi 208 motorkerékpár. 6 ezer kerékpár van. A hűtőszekrények száma 1500, a mosógépek száma 2000 és a házaknál 1670 a televíziókészülékek száma. A kulturális élet központja a József At­ tila Művelődési Központ, ahol otthont kap­ tak a nemzetiségi klubok, táncegyüttesek, kórusok. Anyanyelvükön hallgatnak itt elő­ adásokat a község román és szerb lakosai. Igen nagy gondot fordítanak a néphagyo­ mányok és szokások ápolására. Nem lenne teljes a kép, ha nem szólnánk Battonya sportéletéről. Tekézőik Békés megye szerte híresek. Csapatuk az NB III-ban játszik, ugyanakkor egy másik együttes a megyei I. osztályban, ahol a labdarúgók is szerepel­ nek. A nagyközség sakkélete falusi viszony­ latban országosan kiemelkedő. Szántó Ist­ ván személyében magyar levelezési bajnoka van a községnek, aki hamarosan a levele­ zési Világ Kupa döntőjébe is bekerül. Hí­ resek felszabadulási sakkversenyeik, ame­ lyet mindig szeptemberben rendeznek, s azon a legjobb Békés megyei játékosok mellett az ország minden részéből indulnak sakkozók. ★ Emlékmű áll a község központjában, hir­ deti a szabadságot, Battonya lakóinak há­ láját a felszabadító szovjet hősök iránt. Azt a napot, amikor először léptek magyar földre a szovjet hadsereg katonái, minden évben megünneplik a battonyaiak. Fiatalok érkez­ nek a községbe Békés megye minden falu­ jából. Végigjárják azt az útvonalat, ame­ lyen harminc évvel ezelőtt a szovjet harco­ sok jöttek, Rockó Milán, az Ifjúsági Ház igazgatója mondja: — Az idén a Béke-menet a Felszabadulási Emlékparkból indult, az Aradi út men­ tén vezet a fiatalok útja. Ez a történelmi emlékhely országos társadalmi összefogással épül. Egyelőre öt hektárnyi területet par­ kosítunk. Nyíló virágok, fák, bokrok, dísz­ cserjék tarkítják maid a parkot. Haditech­ nikai múzeumot is létesítünk. MIG 15-ös vadászgép, T—34-es tátik, 75 milliméteres lövegek és egyéb harci eszközök láthatók itt, olyanok, amilyenekkel a második világhábo­ rúban harcoltak a fasiszták ellen a felszaba­ dítóik. Szemben a parkkal épül majd a sportkombinát, itt lesz a fedett uszoda is. Hol­ nap a reggel zenés ébresztővel kezdődik, délelőtt lesz az ünnepség, délután sportver­ seny, kulturműsor, este pedig táncmulatság zárja a napot. Tartson velünk! Battonya, 1974. szeptember 15—22. �Oravec János Egy karhossznyi cinder, avagy a jódolgos Vitkó Dani balladája „Szabályzat a m. kir. vas- és acélgyár tulajdo­ nát képező lakházakban lakó tisztviselők, altisz­ tek, alkalmazottak és munkások, gyárral szerző­ déses viszonyban álló felek, stb. számára. 55. § A telep temetőjében való Keverés tilos. A teme­ tőből bármit elvinni a gyár, a bánya szolgála­ tából való azonnali elbocsátást von maga után" - Nincs olyan élő, én mondom emberek, aki boldogan halna meg. Én mondom, emberek, csak a halottak tudnak boldogan meghalni. De emberek, vannak különlegesen boldogtalan halá­ lok, és ne felejtsétek, emberek, a halál mindig boldogtalan. - Most, hogy elrendeltetett, most, hogy meggyújtottam életem utolsó és legrövidebb ideig égő gyertyáját, a cindert, a gyujtózsinórt, mondanom kell nektek valamit. Amit mondok, nem a féle­ lem diktálja. Nem a haláltól való félelem, hanem a halálba hul­ lott teljes életem követeli ezt. Most, hogy már ég életem legrövi­ debb és utolsó gyertyája, érzem, hogy a csontom elkezd deszkásodni. Fájdalmat okoz a csont halála, és koporsóvá alakul át tes­ temben a csont rendszere. Én vagyok és én leszek az egyetlen ember, akinek a testét nem kívülről öleli a koporsó, hanem a tes­ tében hordja a földi maradványai eltakarításához szükséges nél­ külözhetetlenségeket. Bennem lakik a halál, és én az ő koporsó­ jában. Most, amikor meghalok, azt fogják mondani: kis ember, nagy halál. Én pedig azt mondom, mielőtt meghalnék: kis ember, kis halál. — Te, kedves feleségem, asszonyom, mielőtt meghaltál, nem szól­ tál hozzám. Nem mintha nem lett volna mondanivalód, perlekedni valód, de elhatároztad, fájdalmaddal, fájdalmas némaságoddal, néma fájdalmaddal és haláloddal engem is megölsz. És én, mi­ után lezártam a szemhéjadat, azon nap éjszakáján a többiekkel elsirattalak. „Haj, haj, rossz voltál. Rossz voltál és meghaltál. Haj, aj, rossz voltál, jó lettél és meghaltál. Aj, haj, meghaltál ..." Ak­ kor a többiek, azon a te földet és életet raboló hajnalodon meg­ átkoztak téged, az ágyadat, a székedet, a kanaladat és a kése­ det, a lábad nyomát, a gyereked mosolyát, a hajnal rádeső har­ matát, az est csillagzuhatagát, az éjszaka mámorát, ismeretlen atyád ágyékát, anyád kacérságát, bűnben fogantatott fiad bol­ dogságát és egy legény egy kezét, amivel egyszerre át tudott ölel­ ni egyszer. A siratók átka ezt imádkozta: „Aj, jaj, meghaltál. Meg­ halt a csalódod. Meghal az urad is, meg a boldogságod. Aj, haj, jaj, jaj . . És halálotok után én is meghaltam. És én azóta is minden reggel és délben és este és éjfélkor meghalok. És mindig más halállal. Mintha mindig más és más ember lennék. Az élet­ től idegen halál ismerősöm, barátom, társam lett. Vele beszélget­ tem, ha szólnom volt kedvem, ő volt falat kenyerem, pohár borom, borotválkozó tükröm, gyűlölt anyám, véresre vert, szeretett kurvám, mérhetetlen uram, öreg szolgám, a bűnben cimborám, gyerme­ kemtől keresztkomám, halálodban, halálomban bíróm. — Soha nem mondtam el senkinek, neked sem, miképpen esz­ méltem a világra, hogyan dolgoztam, hogyan éltem. Köztünk sem esett sok szó arról, hogy miképpen találkoztunk egy fa virágjában, gyümölcsében. Ha akarnám, a gyujtózsinórt most kiszakíthatnám a robbanóanyagból, a testemből, és én még sokáig élhetnék és mesélhetnék. De nem akarom, és nem is tehetem. Életemben egy­ szer nagyon gyáva voltam, s ezért te magzatommal együtt meghal­ tál. Ezért nekem is meg kell halnom. - Figyelj hát, figyeljtek hát, te, asszonyom, halljad, amit mon­ dok és majd sok év múlva, ha ott lent a föld alatt te már meg­ öregszel és a fiam emberré nő, majd mondd el neki, mondd el neki mindazt, amit én most gyónok neked. Nem sok időm van, hi­ szen ég a cinder, közelg lángja a szívemhez. így hát csak úgy szólok és csak annyit, mint a haldokló utolsó leheletekor. Levegőben-cikázó-fecske-emlékeimet nem tudják követni a földön-bakancsban-járó-ajkaim. De én tudom, hogy te, asszonyom, ott lent, a föld alatt, hallod a levegőben fecskeként cikázó gondolataimat és ezért most nyugodt vagyok. Lassabban ver a szívem és ez le­ lassítja az idő múlását. Nemcsak itt, a mellényzsebemben levő óra ketyegését, hanem minden órák járását az egész világon és így a tűz araszolását is, ahogy a láng harap a cindérből, ahogy kö­ zelg a szívemhez. Figyelj hát! . . . — Szüleimre nem emlékszem. Kisgyerek voltam, amikor apámat elvette a bánya. Itt úgy mondták, neki van a világon a legna­ gyobb koporsója, merthogy még a holttestét sem tudták kimente­ ni. Anyám, ahogy mesélik, mindig is gyenge, beteges volt, rövid­ del apám után halt. így nagyszüleimre maradtam. Tudod, itt a bányatelepen a kincstáré minden. A házak, az utak, a disznó- és a kecskeólak, a kamrák, a közös klozetok, a templom, a kocsma, a magazin, a tűzoltó szertár és az emberek is. A lakások ajtaja szorosan egymás mellett van, éppen olyan távolságra, mint egy szoba szélessége. Mindeniknek akkora kis sáv jut a közös udvar­ ból, amit mindenki szigorúan elkerített. A kerítéslécek mellé olcsó szőlőfajta néhány tőkéjét ültették. Ezek aztán izzadva kínlódtak fel, a napfény felé, és olyan lugassá nőttek, mint a jó ablakfüg­ göny. Kifelé lehetett látni belőlük, befelé nem, vagy csak nehezen. Tavasztól késő őszig ezekben a lugasokban élték le életüket az emberek. Sokan itt is haltak. Itt főzött, mosott az asszony, innen nem mehetett ki a gyerek egy lépést sem, ha rossz fát tett a tüz­ re, itt zsírozta bakancsát a bányász, vagy fújta a forró levest a kecskelábú asztalnál és itt mosdott a nagy mosófazékban, ha ha­ zatért a föld alól. A kerítés anyagából, állapotából, a szőlőindák rendjéből, a szőlőlevelek egészségességéből következtetni lehetett arra, kiféle ember, miféle család lakik ott. Apám anyja, nagyanyámék lugasa elütött a szomszédokétól. Rendben volt a kerítés, a kiskapu sem lógott a zsanérján és nem is nyikorgott. A szőlő­ indák tömötten futottak fel a kifeszített dróthálón és deszkatetőn, egészen a cserepekig. Azon túl aztán már nem lehetett paran­ csolni nekik, csak metszeni. Szertelenül elkanyarodtak jobbra-balra, vagy felemelték fejüket a levegőbe, de volt olyan zsenge ágacska, amelyik — nem tudni miért — visszafordult a föld felé. - Ha valaki a lugasba lépett, téglán járt. Ami ott volt, a csikó­ tűzhely kivételével, az mind fából volt, és azt mind az én szótlan nagyapám faragta meg. Volt ott hosszú lóca, támla nélkül. Ezen ülni, de aludni is lehetett, és erre került nagymosáskor a teknő is. A kecskelábú asztalnak olyan vastag lapja volt, hogy elbírta volna bármelyik király címeres étkészletét is. Mellette állt a pu­ hafából készült egydeszka-keskeny lóca, amelyik aránytalanul ma­ gas és könnyű volt, ezért sokszor feldőlt. De le lehetett ülni még kis sámlira, hokkedlira, meg egy háromlábú székre is, amelynek homorú ülőkéjére sokszor raktam gyermekkorom kincseit: gombo­ kat, színes golyókat, ceruzavéget, kis szegeket, hogy el ne gu­ ruljanak. A fal mellett, a ház eresze alatt állt a sparherd — szin­ tén kincstári tulajdon —, amelyben állandóan égett a tűz. Alatta volt a sok jó, száraz, munkában megfáradt fa, meg a gyujtós és egy ócska faládában a szén. A stelázsi is a falnak támasztotta nemlétező hátát. Nehezen kopó, törő, a használatra türelmes edé­ nyek voltak a polcokon. Nehéz, öntöttvas fazekak, lábasok, ser­ penyők ültek szép sorjában az ollóval kicifrázott újságpapíron. A lugas egyik sarkában, ahol az árnyék a legsötétebb volt, ember­ derékig ágaskodó fakupa állt, mindig tele hűs vízzel, és az olda­ lára akasztva a szintén fából faragott, hosszú nyelű merítőedény­ nyel. Ez volt nagyanyám birodalma: amit aztán te örököltél. — Gyermekkoromban sok időt eltöltöttem itt. ültem a kissámlin és néztem a lapjára fektetett, föld beágyazott téglákon futkározó hangyákat. Csak akkor kaptam fel a fejem, ha megsuhintott nagyanyám szoknyája. Ilyenkor felnéztem rá és megvártam, amíg ő is megkeres a szemével. Rendszerint visszalépett hozzám, leha­ jolt, megsimogatta a fejem és ezt mondta mosolytalan arccal: „Nem vagy útban, virágom . ..” Ha a nagyapám otthon volt, ő is ugyanúgy félrehúzídott valahová a lugasba, mint én. Ebéd után megtömte a pipáját. Én vékony fenyőfából hasított szilánkot tar­ tottam a tűzbe és amikor ez meggyulladt, odavittem neki. Erről gyújtott rá. Kettőjüket ritkán hallottam beszélgetni. Ha mégis szót váltottak, akkor is röviden, és minden esetben vagy a pálinka, vagy a pipadohány miatt. Nagyapóm rendszerint kevesellte a na­ pi adagot, nagyanyám azt mondta, hogy még ez is sok. Gondo­ lom, minden maradt a régiben, mert nagyanyám igen erélyes aszszony volt. Féltek tőle ember-nagy fiai és mindenki tisztelte őt a telepen. Ő tartotta össze és többször ő tartotta el a terebélyes rokonságot. Minden kérdésben övé volt az utolsó szó. De ennek ellenére, mindenki azt mondta: így van jól. - Iskolát nem sokat jártam. Mifelénk azt tartották, árva gyerek- 13 �nek nem a betű a gyámolítója, hanem a munka. És hogy később nagyapámat is összetörte a bánya, én léptem a helyébe takaroncként, mert akkor elvette volna tőlünk a kincstár a lakást és mi szegény nagyanyámmal földönfutókká váltunk volna. Később kiskocsis lettem a bányánál, aztán nagykocsis. Egyszer hiányzott egy ember az egyik széntermelő csapatból. Engem küldtek a he­ lyébe, le a föld alá. Legközelebb már így kért a vájár:,,Azt a jó dolgos Vitkó Danit vinném, aknász úr.” Hát így lettem aztán én az egész telepnek a „Jó dolgos Vitkó Dani." Éltem, mint a többiek, dolgoztam, mint a többiek, és vasárnaponként, ebéd után gyö­ nyörködtem nagyanyám öregszép arcában. Aztán elérkezett az a vasárnap is, amikor már ő sem volt. Csak a lehelletétől fényes poharak a komódon. Emlékszem, akkor arra gondoltam, úgy lát­ szik, én azért születtem a világra, hogy temessek, hogy mindenkit eltemessek, aki nekem kedves. Nagyon egyedül maradtam. Ami­ kor kitört a háború, még örültem is neki, hogy katona leszek, de minket, bányászokat nem hívtak be. Nekünk az volt a dolgunk, hogy napi tizenkét órában túrjuk a földet, a föld alatt a szénért. - Azon a vasárnapon is nagyon fáradt voltam, amikor megis­ mertelek. Nem is nagyon akaródzott bemenni a városba, dehát búcsú volt. Milyen pontosan emlékszem erre a májusi vasárnap­ ra! Reggel leültem a kissámlira, ahogy nagyapámtól láttam, ma­ gam elé húztam a hokkedlit, leterítettem újságpapírral és sorban ráraktam az apámtól rám maradt borotvát, a szappant, a fenőszí­ jat, a pamacsot és egy kis tálka forróvizet. Középre helyeztem a fakeretes talpas tükröt, és beleigazítottam az arcomat. Aztán kint az udvaron megmosdottam, megfésülködtem, tiszta inget vettem fel, felgyűrtem az ujját és nem gomboltam be a nyakát. A fekete kabátomat akasztottam magamra és állandóan nyitva tartottam, hogy mindenki láthassa az óraláncot, amit az apámtól örököltem a mellénnyel együtt. A búcsúban bundapálinkát ittunk a cimbo­ rákkal és akkor egy közülünk rád mutatott ott, a kocsma közelé­ ben, és azt mondta, hogy te vagy az, aki pénzért árulja magát. Nem akartam elhinni, hiszen olyan voltál, mint egy gyerek. Sző­ ke és vékony. A ruhád meg se városi, se falusi, városi is, falusi is. És én akkor megvettelek téged. Anélkül, hogy rám néztél vol­ na, azt suttogtad, máshová nem mehetünk az emberek szeme elől, csak olyan helyre, ahol olyan emberek vannak, akik nem látnak. Fel a város fölé, a dombra, a temetőbe... - Az a temető, az a májusi temető!... Soha nem feledem. Még a kezedet sem fogtam meg, csak ültem melletted, néztem szétte­ rülő szoknyádat, melynek színes virágai olyanok voltak, mintha él­ nének, mintha ideteremtődtek volna a sarjadzó, zöld fűszálak kö­ zé. A városból felhallatszott a búcsú zaja, a körhintás trombitá­ lása, a mutatványosok ordibálása, puskák durrogása, részegek éneklése. Ott, a temetőben gondolatban számbavettem halottaimat, s amikor az arcodba néztem, éreztem, hogy élek. Emlékszel, Juli? Akkor te felálltál, lesímítottad a szoknyádat és a földre, a fű közé ejtetted a fényes pénzt, amit tőlem kaptál. Nem szóltál sem­ mit, csak elindultál, lefelé. Én nem mentem utánad, csak a sze­ memmel követtelek, mert tudtam, hogy te lent megvársz, hogy te mór az életedben másé, mint az enyém, nem lehetsz. Ültömből leheveredtem, kinyújtóztam a fűvön. Néztem a felhőket és arra gondoltam, hogy itt van mellettem, a földön, a fű között a pénz, amely még a te tenyered melegét őrzi. És akkor árnyék vetődött és kiáltott rám: „Nem tudja, hogy a telep temetőjében való heverés a netalányi hiányok miatt tilos?!” Az őr volt. Megfenyege­ tett, hogy feljelent, de a fűben heverő pénz ellenében elengedett. Sokáig kerestelek a sátrak között, míg rád találtam. Én akkor meg­ fogtam a kezed, és te velem jöttél, haza. El a városból, a bánya­ telepre. Emlékszel? Három hegyen és három völgyön mentünk át, mire csillagfénynél hazaértünk. Én akkor arra gondoltam, hogy eddigi lassú halálodból az életbe viszlek téged. Nem tudhattam, hidd el, nem tudhattam, hogy eddigi lassú életedből a gyors ha­ lál vár rád mellettem. Nemtudhattam. Bocsáss meg érte... - És amikor ott feküdtünk egymás mellett nagyszüleim és szü­ leim ágyában, te azt mondtad, hogy megszámlálod a szoba négy sarkát, hogy teljesüljön a kívánságod. Akkor én is megolvastam a sarkokat és azt kívántam magamban, hogy jobb világ virradjon ránk, olyan, amelyben az emberek a temető füvén is heverhetnek, ha oda húzza őket az ősök fájdalmas emléke. Azt hiszem, akkor gondoltam életemben először a világra ... - Azt csak én tudom, milyen boldogság szállt rám, amikor az asszonyom lettél. Sokáig nem vettem észre, hogy mit suttognak ró­ 14 lad a telepen, aztán meg úgy tettem, mintha nem tudnám. Azt hittem, csak irigyelnek minket. Emlékszel, Juli, amikor megmondtad, hogy gyereket vársz, munkába menet dupla menázsit csomagoltattam veled, pedig a háború miatt nekünk is szűkösen volt. Kenyeret, szalonnát, hagymát vittem, két porciót. Egyet magam­ nak, egyet meg annak a szegény orosz hadifogolynak, akit azért osztottak be mellénk munkára, hogy hajtsa a kéziventillátort, ami a friss levegőt hozta nekünk a föld alá. Éjszakások voltunk akkor, s mégis jó kedvvel dolgoztunk. A cimborák állandóan engem vic­ celtek és én egészen addig nevettem velük, amíg egyszer csak le­ esett az ácsolatba akasztott lámpám. Mindenki észrevette. Rudi szólalt meg, ismerted szegényt, akit később, a sztrájk idején el­ ütött a csendőrgolyó. Azt mondta: „Megcsal a feleséged, Dani. Most feküdt le valakivel .. .” Én akkor odaugrottam hozzá és meg­ ütöttem. Ő csak állt, nézett, csodálkozott, mert heccnek szánta, amit mondott, és nem ütött vissza. Hát ezt sem mondtam el ne­ ked, Juli, Ezért is bocsáss meg. És bocsásson meg nekem halálom előtt Rudi is, a halála után . . . - Aztán a háború miatt egyre keservesebb idők következtek. A konzumból egyre kevesebb lisztet, kenyeret, sőt, cukrot, szalonnát, zsírt kaptunk. De én a tizenkét órás föld alatti munka mellett az erdőket jártam, a Kakarcsó-dombot, Cinakót, a Boroszló-völgyet és a Csevicét borókamagért, suskáért, tölgymakkért, szederért, szamócáért, málnáért, tinórú, keserű, galamb és csíkgombáért, amit aztán te vittél gyalog a városba, a piacra. Te meg minden­ ben segítettél nekem, pedig gyereket vártál. És ha nagy esők, nagy havak jártak, akkor otthon szőttél, fontál. Azt mondtad, olyan végtelen hosszú fonalat kerekítesz, hogy a gombolyag talán a Kakarcsó-dombnál is nagyobb lesz. - Aztán beütött a sztrájk. Én nem akartam, azt mondtam, gye­ reket várunk. Dolgozni kell, hogy megélhessünk. Emlékszel, Juli, �akkor szólalkoztunk össze először. Te azt mondtad, ha a többiek sztrájkolnak, akkor én sem mehetek dolgozni. A városban, a gyár­ ban, ahol te éltél, így volt. Emlékszel, ezt mondtad. És még azt, hogy van olyan eset, amikor nem munkával, hanem munkabeszün­ tetéssel, sztrájkkal lehet jobb kenyérhez, több kenyérhez jutni. Én akkor ezt nem értettem. A harmadik napon az egész telep elin­ dult az igazgatóság felé. Az egész telep. Nemcsak mi, bánya­ munkások, hanem gyerekek, öregek, asszonyok is. Én akkor azt mondottam, hogy maradj otthon. De te azt mondtad, te mondtad, emlékszel Juli, hogy ha az asszonyok mennek, neked is menni kell. Neked még inkább menni kell. Akkor sejdítettem, hogy tudod, mit beszélnek rólad a telepen. És ott, ahol a legszűkebb a völgy, ahol szorosan egymás mellé kényszeríti a két hegyoldal a városba ve­ zető utat, a gyárba vezető kisvasutat és a patakot, csendőrök és katonák lánca állta utunkat. Emlékszel, Juli, ott pöfögött a kismozdony, amely a katonákkal, csendőrökkel teli vonatot hozta a városból. Annak ütközőjén állt a parancsnok és előtte lent a föl­ dön feszes szíjon ott vicsorított egy óriási farkaskutya. Mi megáll­ tunk. Akkor a parancsnok azt kiáltotta: „Ez a kutya, ez az állat azóta nem kap sem enni, sem inni, mióta ti megtagadtátok a mun­ kát. Étien, szomjan van. És nézzétek, mivé lett! És akkor a kezé­ be vett egy fényes konzervdobozt, az egyik katona puskájáról le­ akasztotta a bajonetet és a dobozba vágta. Aztán a fényes kon­ zervdobozt ledobta a földre, a kutya elé. És akkor a szegény állat, aki a bajonetet ütötte résen érezte a hús szagát, szinte megőrült. Nem tudott mit kezdeni a fényes fémbe zárt hússal. Toporzékolt vinnyogott, harapta, marta a fémdobozt, üvöltött, vinnyogott a kín­ tól, lógott a nyelve, fehéren villámlottak fogai, csorgott a nyála. És akkor a parancsnok ismét kiáltott: „Látjátok, emberek, ilyen állatokká lesztek ti is, ha nem dolgoztok, mert ugyanúgy a ke­ zünkben vagytok, mint ez a kutya, és ugyanúgy a kezünkben van minden gazdagság fémdobozba zárva, mint ahogy ez a hús a konzervos dobozba. És a gazdagság kulcsa, az elzárt kenyér kul­ csa a mi birtokunkban van. Ezért hát felszólítalak benneteket, hogy forduljatok vissza, térjetek otthonotokba és vegyétek fel a munkát...” - Emlékszel, Juli, ott álltunk egymás mellett a harmadik vagy negyedik sorban, jól láttunk mindent. Én fogtam a kezed, és érez­ tem, hogy remegsz. És akkor, abban a döbbenetes csendben, a kutya ismét felüvöltött, kiragadta magát őrzője kezéből, elszakí­ totta a kötelet és nekirohant a meglékelt konzerves doboznak. És akkor minden összezavarodott. Üvölteni kezdtek az emberek is, és meglódult az egész tömeg. A tiszt kiabált, de én nem hallot­ tam, hogy mit, csak ordításra tátott száj-mozgását láttam. Élesen fütyült a kisvonat, a katonák, csendőrök hátrább léptek és vállhoz emelték a puskát. Akkor te kirántottad a kezemből a kezed. Ki­ ugrottól az emberek elé, duzzadt hasadra fektetted két tenyered, mintha magzatodat védenéd, és te is kiabálni kezdtél, de a han­ godat nem hallottam. S én tudtam, hogy akkor oda kellene ugranom melléd, visszarántani téged az emberi testek várfala mö­ gé, vagy ottmaradni melletted az emberi testek várfala előtt. De nem tettem. És akkor eldördült a sortűz, a tömeg feljajdult és me­ nekült, egymást földre tiporva futott a barakok felé. És köztük én is. És a barakokon túl, a kerteken menekültem az erdő széléig. Amikor ott az avarba rogytam, tudtam, hogy vége a világnak... — És a csendőrök golyója elütötte Rudit, akit azon az éjszakán megütöttem, és Mihályt, akit keresztkománknak szántunk gyere­ künk születése után. És estére te is meghaltál. Mások hoztak és fektettek nagyszüleim és szüleim ágyába, amelyben első éjszakán­ kat álmodtuk mi is. Akik hoztak, mondták, hogy halálra ütöttek egy puska tusával. Meghaltál anélkül, hogy még egyszer rám emel­ ted volna a szemedet. És veled és benned meghalt a magzatunk is. Asszonyok jöttek, megmosdattak, felöltöztettek, elsirattak, és megátkoztak. „Haj, haj, rossz voltál. Rossz voltál és meghaltál. Haj, aj, rossz voltál, jó lettél és meghaltál. Aj, haj, meghaltál ...” Elsirattak és megátkoztak téged. Azt mondták, te hoztad ránk a bajt a városból. „Aj, jaj, meghaltál. Meghalt a családod. Meghal az urad is, meg a boldogságod. Aj, haj, jaj, jaj ..." - Eltemettünk benneteket, egy napon és tisztességgel. Rudit, Mihályt és tégedet. A temetőben csak az asszonyok és a gyere­ kek sírtak. Mi férfiak nem. Még azon éjszakán elmentem a látó­ asszonyhoz. Azt akartam tudni, fiúnk született volna-e vagy lá­ nyunk. De a látóasszony, az a híres látóasszony, aki mindent meg tudott mondani, erre nem tudott felelni. Csak a fejét ingatta és sírt. Mielőtt eljöttem volna, azt mondta, hogy rövidesen én is utá­ natok megyek... — És látod, most itt vagyok, a temetőben, friss sírotok mellett fekszem. És reménykedem, hogy jön a mindenható és félelmetes Őr, aki a szabályzatra hivatkozva elzavar a temetőből, merthogy ez is a kincstáré, és ezért itt heverni tilos. De a mindenható és félelmetes Őr nem jön. Csend van és éjszaka. Nekem dolgoznom kellene. A többiek lent vannak. Tudod, Juli, fővonalat hajtunk meddőben. Ez a legszebb,, de a legnehezebb bányamunka. Itt árulja el magát az ember, igazi bányász-e. Mert a meddő nehe­ zebb, mint a szén, és ugyanakkor pontosan a kitűzött irányban, szinten kell haladni, úgy, hogy ha kilométerekről is kinézünk a föld alól, látni lehessen a napot. Élni is csak így szabad. Hogy ha az ember visszanéz az életére, az olyan egyenes legyen, mint a napsugár, aki a naphoz vezet. És az én életem nem ilyen volt. Ezért választom az önhalált. Este rendesen bementem dolgozni, aztán félrehúzódtam. Magamhoz vettem három paxitot meg egy gyutacsot. Vágtam egy karhossznyi cindert, betöltöttem, zsebretettem és kijöttem a bányából. Fel, ide a domboldalra, az éjszaka csendes temetőbe, mellétek. És most már ég a gyujtózsinór. Köze­ leg a láng a szívemhez, a robbanóanyaghoz. Érdekes, egyszeregy mérnök azt mondta, hogy a robbanóanyagot is gabonából csinál­ ják, mint a kenyeret... Most, hogy elrendeltetett, most, hogy kö­ zeleg a láng, megszámolom a csillagos ég négy sarkát, hogy tel­ jesüljön utolsó kívánságom. Azt kívánom, hogy az utánunk jövők­ re boldogabb esztendők virradjanak és köszöntsenek, mint ami­ lyen ez az ezerkilencszáztizennyolcas volt... - Bocsáss meg, Juli, asszonyom, és ha majd sok év múlva ott lent, a föld alatt, a fiam emberré nő, majd mondd el neki, mondd el neki mindazt, amit most én gyóntam neked. És ti, cimborák, ti is bocsássatok meg. Ti, akik így fogtok majd emlegetni: És akkorron a Jódolgos Vitkó Danit egy szörnyű pillanat a halálba ragad­ ta ... * Szakértői vélemény: „Egy méter gyujtózsinór (cinder) 110 má­ sodperc alatt közvetíti a szúrólángot a gyutacshoz illetve a robba­ nóanyaghoz ...” 15 �Bános János versei Adósság Arcom szikes földjéből kifordulnak a napok Haszontalan bujaság csíráztatója vagyok Szemem árokpartjába hullanak az éjszakák: temetkeznek — temeti hazugságát a világ Harminc drahmás gyávaság: váltságdíj jóra rosszra Kinek így kinek másképp fordul a sorsa jobbra Csalán és szamártövis törli adósságomat Sebet lépek még ma is rézpénzeim izzanak Búcsú Ma sem ád nyugtot az ágy elárul minden moccanása Az éjszakák — üti ajkamat a szó az éjszakák térdre rogyása Sűrűsödik fölöttem mint a sötétség a kín Virradat harap az éjbe vérzik a világ odakinn s én belül vérz&k hasadok merülök el magamban Hányódom csak hánykolódom se ég fölöttem se föld alattam Szeretsz Tested őrtüze égeti éjszaka a szót Én meg nem tudok semmi kézzelfoghatót Mi lesz veled ha nem leszek ölelésem szétszakad Bámulom érthetetlenül elárult arcodat 16 �HAGYOMÁNY Szabó Béla Nógrád megye felszabadulása 1941. júniusában a magyar uralkodó osztály a magyar népet a hitleri Németország oldalán bevitte a második világháborúba. A há­ ború, amely megpróbáltatást jelentett az egész országnak, Nógrád megye lakosságát is súlyosan érintette. 1941—1945-ig — a Horthy el­ lenforradalmi rendszer, majd a nyilas rémuralom időszakában — az elpusztult hadosztályokat egymás után töltötték fel és részletenként a legkülönbözőbb harcvonalakon vetették be. Részletes adatok ugyan arra vonatkozóan, hogy a megye lakosságát milyen mértékben érin­ tették a második világháború katonai terhei, nem állnak rendelke­ zésünkre, de annyit tudunk, hogy a megye férfilakosságának nagyon jelentős hányada volt kénytelen részt venni a második világháború katonai műveleteiben, és a bevonultak jelentős része, 10—20 százaléka nem tért vissza szülőföldjére, halt meg a háborúban. Még véresebbek voltak azok a veszteségek, melyeket a megye la­ kosságának egy része a második világháború végén, 1944-ben a zsi­ dóság tömeges deportálásának következtében szenvedett el. Az em­ beriességet megcsúfolva, gyerekek, öregek, nők, férfiak ezreit szállí­ tották 1944. májusától kezdve a haláltáborokba, akik közül csak egye­ sek tértek vissza. Ugyancsak internálták, koncentrációs táborba hur­ colták a munkásmozgalom vezetőit. Nagyoroszi építőmunkásai közül például 31 főt hurcoltak el és öltek meg. A háború nemcsak emberáldozatokat, hanem anyagi áldozato­ kat is követelt a megye lakosságától. Az ipari üzemek termelését, a mezőgazdaságot a magyar uralkodó osztály teljes egészében a hitleri Németország háborús gépezetének szolgálatába állította. A visszavo­ nuló fasiszta csapatok azonban elrabolták a megye állatállományának zömét, leszerelték, Németországba hurcolták a megye ipari üzemeit is: a salgótarjáni Acélárugyárból például 4560 métermázsa gépet, gépal­ katrészt vittek el zárt vonatokban. A gyár 635 villamos motorjából 485-öt raboltak el és az üzemben hagyott motorokat is megbénítot­ ták. A bányából 500 villanymotort, a zagyvapálfalvi üveggyárból 6 húzógépet, a tűzhelygyárból 50 vagonnyi anyagot és alkatrészt, az öblösüveggyárból az automata üveggyártó gépet és további 5 vagon­ nyi kisebb gépet és alkatrészt szállítottak el. A gyárak bénítását, ki­ rablását a legnagyobb körültekintéssel hajtották végre. Még arra is gondoltak, hogy a fontos nyersanyagokat is elrabolják. De például az Acélárugyárból még a 16 ezer darabból álló rajzdokumentációt is magukkal vitték. A Salgótarjáni Kőszénbánya Társaság kára elérte a 30 millió pengőt. A Rimamurányi Salgótarjáni Vasmű Rt. Acélgyárát mintegy 60 százalékos károsodás érte kizárólag a németek fosztoga­ tása következtében. E bűnös háborúból a magyar uralkodó osztály képtelen volt ki­ vezetni a magyar népet. A magyar nagytőkések és földbirtokosok osztályérdekei erősebbnek bizonyultak, mint a nép, a nemzet egyete­ mes érdekei. Ezért vált képtelenné ez az uralkodó osztály a fasiszta Németországgal való szembefordulásra 1944. márciusában, és szinte ellenállás nélkül szánhatta meg Hitler az egész országot. Midőn a fel­ szabadító szovjet csapatok katonai győzelme teljesen szétzúzta a né­ met katonai erőket és hazánk határaihoz érkeztek, a magyar uralko­ dő osztály még mindig képtelennek bizonyult arra, hogy a józan ész szavára hallgatva, legalább az utolsó pillanatban kilépjen a háború­ ból. 1944. október 15-e így a Szálasi vezette nyilas rémuralom kezde­ tének dátuma lett, amelyet követően folytatták a céltalan háborút, s az országot a visszavonuló német erők, az utóvéd hadszínterévé tet­ ték. A magyar nép legjobbjai, az illegális kommunista párt vezetésé­ vel, az illegalitásba kényszerített polgári pártokkal együtt szervezték a magyar nép belső ellenállását. A nógrádi erdők is megteltek a bevonulást megtagadó munká­ sokkal, katonaszökevényekkel. Az üzemek munkásai életük kockázta­ tásával mentették meg az újjáépítéshez, az üzem megindításához nél­ külözhetetlen gépeket, nyersanyagokat, mint azt a salgótarjáni üveg­ gyár, acélgyár, a vízválasztói erőmű és a bányák esetei bizonyítják. A megye munkásai és a legjobbak azonban nemcsak a gazdasági el­ lenállás útján harcoltak a német megszállók és magyar bérenceik ellen. Megyénk területén, megyénk fiainak részvételével és támoga­ tásával országosan is jelentős partizán ellenállási tevékenység zajlott le. A megyei ellenállás sorából messze kiemelkedik a Nógrádi Sán­ dor vezette partizáncsoport tevékenysége. A szlovákiai felkelésben is részt vett csoport az Alacsony-Tátrából indult el és 1944 novemberé­ ben jutott el Nógrád megye területére, Ipolytarnóc, Karancsberény, Abroncsospuszta körzetébe, és természetes rejtekhelyeit kihasználva a kis csoport jelentős erővé vált Nógrád megyében. Kiemelkedő szere­ pet kapott a munkásmozgalomban a karancslejtősi bányászok ellen­ állása, partizáncsoportok segítették a szovjet hadsereg harcait a me­ gye nyugati területein, a Börzsöny-hegységben (melyek közül a Görgey-féle ellenállási csoport tevékenysége emelhető ki). A magyar el­ lenállási mozgalom, partizántevékenység nemcsak segítséget nyújtott a Szovjetunió felszabadító hadseregének, hanem bizonyította, hogy a magyar nép nem azonos a magyar uralkodó osztállyal, hogy a magyar nép legjobbjai készek függetlenségünkért, haladásunkért harcba in­ dulni. Ez az ellenállási mozgalom számos eredményt mutatott fel, sok hőst és vértanút adott, azonban nem volt képes hazánkat az ország­ ban működő német és nyilas katonai erőktől felszabadítani. Magyarország, ezen belül természetesein Nógrád megye felszabadítását végülis a Szovjetunió Vörös Hadserege hajtotta végre. Nógrád megye felszabadítása 1944. december 5—31-ig tartott. A hadműveleteket a Malinovszkij marsall vezetése alatt álló második ukrán fronthoz tartozó katonai erők hajtották végre, s ez részét ké­ pezte annak a nagy egységnek, melyet a Budapest felszabadításáért folytatott hadművelet néven lehet összefoglalni. A német katonai erők, melyek az úgynevezett déli hadseregcsoporthoz tartoztak és Friesner vezérezredes parancsnoksága alatt álltak, a megyétől közvet­ lenül délre, az Aszód—Hatvan vonaltól északra foglaltak el védőállást. Ezen a vonalon német páncélos hadosztályok, SS páncélgránátos had­ osztályok, továbbá gyalogos hadosztályok ásták be magukat, melyek egyrészt a Fetter-Pico továbbá Wöhler tábornokok vezette csoport­ hoz, illetve hadsereghez tartoztak. A német fasiszta erők a megye déli részén szívós ellenállásra rendezkedtek be és a védelmi vonal lényegében a megye déli területeit is magába foglalta (Szurdokpüs­ pöki. Bercel vonaláig). A szovjet hadsereg 7. gránátlövész hadserege M. Sz. Sumilov ve­ zérezredes parancsnoksága alatt és a 6. gárda harckocsizó hadserege Krafcsenko vezérezredes parancsnoksága alatt kapta azt a feladatot, hogy a megyétől délre kiépített német állásokat törje át és kezdje meg Nógrád megye felszabadítását. A szovjet harcosok 1944. decem­ ber 5-én a Heves megyei Verseg és Nagykökényes községek között kierőszakolták az erős német védővonal áttörését, és december 5-én este 11 órakor a 6. gárda harckocsi hadsereg előőrsei és elővédjét képező páncélosok felszabadították a megye első községét, Erdőtarcsát. December 6-án az áttörést sikerült a szovjet páncélos erőknek kiszélesíteni és a német védővonalat teljes egészében áttörni. A 6. gárda harckocsi hadsereghez tartozó 9. és 5. gárda harckocsi hadtest csapatai ezen a napon Vanyarcon, Kállón keresztül Bercelig jutottak el, sőt az elővéd csapatok Galgaguta, Nógrádsáp, Nézsa, Alsópetény községeket is felszabadították. A december 5—6-i áttörési harcok eredményeként a megye nyu­ gati felén lényegében felszámolták a szervezett német ellenállást. A szovjet 6. gárda harckocsi hadsereg páncélosai ennek következté­ ben két útvonalon, egyrészt Nógrádsáp, Keszeg, Ősagárd, Nőtincs, Tolmács, Rétság, másrészt Nógrádsáp, Alsópetény, Bánk útvonalakon gyorsan haladva december 8-án Diósjenő, Drégelypalánk, Ipolyvece községekig nyomultak előre. A szovjet páncélos erők egy része, me­ lyek az 5. gárda harckocsi hadtesthez tartoztak, december 7-én Vác irányában folytatták a Budapest bekerítését célzó hadműveletet. A szétvert német erők a megye nyugati részén csak Nógrádtól, Dósjenőtől keletre a Börzsöny-hegység hegyvonulatait megszállva, valamint a megye északnyugati csücskében, Hont—Ipolyság körzetében álltak meg újra. December 12-ig azonban az Ipoly mellett védekező német fasiszta erőket felszámolták, a Börzsöny-hegységben pedig majd egy hónapig tartó állóharcok kezdődtek. A megye nyugati területeinek gyors katonai felszabadítása azt eredményezte, hogy a megye lakossága sem emberéletben, sem pedig anyagi javaiban a háború következtében komolyabb károsodást nem szenvedett. A visszavonuló német erők ugyan az állatállomány jóré­ szét már előzőleg elhajtották, a közlekedési útvonalakat és hidakat igyekeztek szétrombolni, ám a falvak lakossága és az otthonok nagy része nem szenvedett háborús károkat. Elkeseredettebb ellenállást folytattak a fasiszta erők a megye keleti területén, ahol elsősorban a megye ipari üzemei helyezkedtek el. A keleti területek felszabadítása szintén december 5-vel vette kezdetét. December 6-án nyomult be az Erdőtarcsa—Héhalom közötti sávba a Plijev altábornagy vezetése alatt álló lovas-gépesített cso­ port, mely Szirák, Bér, Becske, Magyarnándor, Mohora érintésével december 8-án felszabadította Szügyöt és december 8-án este már kí­ sérletet tett Balassagyarmat, az akkori megyeszékhely felszabadítá­ sára. A visszavonuló német erők Balassagyarmaton félköríves véde­ lemre rendezkedtek be, azonban a szovjet páncélosoknak és lovasság­ nak december 9-én a reggeli órákban sikerült a német páncélosok el­ lenállását letörni és a várost felszabadítani. (Balassagyarmaton csak kisebb utcai harcokra került ennek következtében sor.) A Plijevcsoport egységei Balassagyarmatról már december 10-én megindultak az Ipoly, a balassagyarmati—szécsényi vasútvonal és műút mentén Szécsény irányába, és december 10-én Szécsény előterébe érkeztek. Szécsény elfoglalása és Szécsény körzetében az Ipolyon való át­ kelés azzal fenyegette az ekkor még a megye déli részén, Szurdok­ 17 �püspöki, Jobbágyi, Csecse térségében védekező német fasiszta erőket, hogy a szovjet csapatok bekerítik őket és Losonc, Fülek, Salgótarján északról történő elfoglalásával még a visszavonulási útvonalukat is elvágják. Ezért Wöhler tábornok erős páncélos tüzérségi és páncél­ gránátos egységeket vezényelt Szécsénybe, kik feladatul kapták a község végsőkig való tartását. Így komoly erőkkel szemben a Plijevcsoport támadása — mely arra irányult, hogy Szécsényt menetből el­ foglalja — nem sikerült, és Szécsény előtt december 11-től decem­ ber 28-ig (több mint két hétig tartó) rendkívül súlyos, véres harcok alakultak ki. E harcok során a szovjet páncélos és lovas csoport ka­ tonái, majd az ugyancsak ide érkező gyaloghadosztályok harcosai nemegyszer törtek be a szélső házakba és tettek kísérletet a község felszabadítására. Ezek a véres harcok súlyos áldozatokat követeltek a felszabadító hadsereg katonáitól, de súlyos anyagi és vérveszteséget szenvedett maga a község is. Szécsény lakóházainak 50 százaléka rommá vált, 50 százaléka kisebb sérülést szenvedett. A község mel­ letti patakon átvezető vashidat a németek felrobbantották, több mint 80 fogatot (160 lóval), 150 szarvasmarhát, 300 sertést, 300 juhot, 10 vagon gabonát hurcoltak el. A község lakói közül több mint 110-en vesztették életüket a németek esztelen ellenállása következtében. Szécsény Magyarország egyik legelpusztítottabb községeként szaba­ dult fel. Lényegében december 9-én indult meg a megye keleti területei­ nek felszabadításáért folytatott harc. A megye Balassagyarmat—Erdőtarcsa között húzható vonalától keletre eső területeinek felszaba­ dítását egyrészt az 53. lövész hadseregnek Managarov altábornagy parancsnoksága alatt álló lövészhadosztályai, másrészt a 27. gárda­ hadsereg Trofimenko vezérezredes parancsnoksága alatti gárda lö­ vészhadosztályai, valamint az e hadseregek kötelékében küzdő két román hadosztály — az 1. Tudor Vladimirescu lövészhadosztály és a 2. román hegyi lövészhadosztály — katonái hajtották végre. A német fasiszta erők Buják, Csécse, Bélahalompuszta, továbbá Bokor, Cserhátszentiván térségében rendezkedtek be szivósabb véde­ kezésre, ahonnan ellentámadásokat is vezettek a felszabadító szovjet erőkkel szemben. December 9-én az 53. hadsereg 24. gárda lövész had­ testéhez tartozó 3 szovjet lövészhadosztály a 82., a 72. gárda lövész­ hadosztályok és az 1. gárda légideszant hadosztály a Plijev-csoport által nyitott résein, illetve szabad útvonalon gyorsan haladt észak felé, s a Salgótarján—jobbágyi vonaltól keletre és nyugatra elhelyez­ kedő német tömböt nyugati irányból átkarolta. Ennek az átkarolási hadműveletnek során december 11-én a 82. lövészhadosztály erői már kijutottak az Ipoly vonalára és Szécsénytől nyugatra eső terep­ részre, a 72. gárda lövészhadosztály katonái pedig Cserhátsurány— Herencsény—Nógrádsipeken keresztül Varsány—Rimóc községekig, és bekapcsolódtak a Szécsényért folyó küzdelmekbe. Az 1. gárda lé­ gideszant katonái ugyanakkor Buják, Bokor, Kutasó térségében nyo­ multak, ahol erős küzdelmei kellett folytatni a Cserhátszentiván térsé­ gében védekező német erőkkel szemben. E megkerülő, átkaroló hadműveletekkel párhuzamosan indult meg a küzdelem a Héhalom—Lőrinci és Selyp vonaltól északra eső területek felszabadításáért. Az 53. hadsereg 49. lövész hadtestéhez tar­ tozó 6., 203., 373. és 110. gárda lövész hadosztályainak sikerült áttörni a Bélahalompuszta, Csécse térségében szívós védekezésre berendez­ kedett németek vonalán, és december 18-án Mátraverebély, Kisbárkány, Tar, Hasznos községek felszabadításával Kisterenye előterébe jutottak. A németek Kisterenyétől délre újabb ellenállási vonalat igyekeztek kiépíteni, mely egészen Nagybárkány—Kisbárkány vona­ láig terjedt. Maróti Gyula Munkásénekkarok Magyarországon a két világháború között A magyar munkásénekkarok joggal tekintik elődjüknek a múlt század második felében alakult dalárdákat, mert azokat — néhány kivételtől eltekintve — a zenei és társadalmi haladás szolgálata hívta életre. Az 1867-es kiegyezés táján országos szervezettel rendelkező dalárdamozgalom céljai megegyeztek a reformnemzedék törekvései­ vel: megteremteni és országosan közkinccsé tenni a XIX. század sa­ játos magyar zenei nyelvét, s ezzel hozzájárulni az önálló nemzetté válás folyamatának meggyorsulásához. Az 1849-ben elbukott, s egy időre háttérbe szorult függetlenségi eszme győzelemre segítése ebben az időben ismét reális célkitűzésnek tűnt. A zene sajátos eszközei különösen a dalárdamozgalom útján bi­ zonyultak hatékony eszköznek, hiszen ekkorra a dalosegyesületek há­ lózata az egész országra kiterjedt. A helyes irányt a magyar zenei élet akkori legnagyobb egyéniségei — Erkel, Liszt, Mosonyi, Ábrányi, Reményi Ede és a hozzájuk hasonlók — garantálták: alkotói és szer­ vezői képességeik teljes latbavetésével álltak az országos dalárdamoz­ galom élén. Ez a magyarázata, hogy a 80-as évek vége felé sorra alakuló munkásdalárdák első műsorszámaikat elődjeik legnépszerűbb rebel­ lis dalaiból válogatták. Legtöbbször csupán a szövegét helyettesítet­ ték be a céljaiknak megfelelőbbel; mint pl. a Kossuth-nóta esetében, 18 December 22-ére sikerült a szovjet gyaloghadosztályoknak a Zagyva-völgyén tovább előnyomulni, és Kisterenyén keresztül Vizslás községet felszabadítani. December 23-án az 53. hadsereg egységei mellett megjelentek a megye területén a 27. hadsereghez tartozó 3. gárda légideszant hadosztály, valamint a 2. román hegyi lövész had­ osztály katonái is, akik Mátramindszent. Nemti, Kazár, továbbá Nád­ újfalu, Mátranovák, Homokterenye, Mátraszele, valamint Zabar, Cered, Bárna, Róna útvonalakon, nagyon nehéz hegyi terepeken köze­ ledtek az iparmedece központja, a megye mai székhelye, Salgótarján felé. December 24—25-re a felszabadító szovjet hadsereg katonái el­ érték a Salgótarjánt délről és keletről övező hegy vonulatokat, és az eleseredetten harcoló németek ellenállását erdei harcókban törték meg. Ugyancsak sikerült Nagybárkány, Kisbárkány, Nagylóc térségé­ ben a szívós ellenállásra berendezkedett német erők felszámolása is, és a felszabadító hadsereg katonái december 24-én Nagylóc, Nógrádmegyer felszabadításával átjutottak a Cserhát északi vonulatainak akadályain. December 25-én Zagyvapálfalva, 26-án Salgótarján teljes felsza­ badításával megkezdődött a mindenütt visszavonuló ellenséges erők üldözése. A szovjet csapatok a Salgótarján—szécsényi műúton, attól északra és délre, Kishartyánon, Etesen, Ságújfalun, Karancsságon, Szalmatercsen, Pilinyen, Endrefalván keresztül nyomultak előre, és december 30-án Ludánynál, december 31-én Nógrádszakálnál átlépték az Ipolyt. A teljesen gyűrűbe zárt fasiszta német erők december 28-án, hogy a fogságba esést elkerüljék, feladták Szécsényt és az Ipoly északi oldalára vonultak vissza. A Salgótarjántól északra fekvő területek és a Karancs völgye felszabadítása december 26—31-ig tör­ tént meg, amikor a salgótarjáni—litkei út mentén, valamint a Ka­ rancs hegyvonulatain előnyomuló szovjet erők december 31-én ezen a területen is átkeltek az Ipoly folyón. A december 5—31-ig tartó harcok eredményeként Nógrád megye községei felszabadultak, és 1945. január 1-vel az új esztendőt Nógrád megye dolgozói, parasztjai már szabad földön köszönthették. amelyből május elsejei dalt csináltak: „Indulj munkás tüntetésre, má­ jus hónap elsejére...” Az 1889-ben alakult Péksegédek Dalárdájának a bemutatkozásán azonban már másféle változtatással is találkozha­ tunk: Arany János híres 48-as Nemzetőrdalát nem csak új szöveg­ gel, hanem a szöveghez jobban illő moll-változatban énekelték a munkások. („Szomorúan szól a magyar nóta...”) A szövegében és dallamában egyaránt eredeti magyar munkásdal, még inkább annak kórusra alkalmazott változata csak évtizedek múltán jelenik meg a munkáskórusok műsorán. Az első próbálkozások ugyan elég koraiak, de azok még erősen magukon viselik szerzőik gyakorlatlanságát és a német—osztrák munkásmozgalomban honos induló-stílus jegyeit. Az első jelentősebb ilyen próbálkozás évtizede­ ken át népszerű május elsejei munkásdalt eredményezett. Az erede­ tileg „Munkáshimnusz” címet viselő dal ((„Itt van újra május else­ je. ..”). Stark Henrik, pesti zenetanár szerzeménye, aki dalosainak, a Budapesti Általános Munkásegylet vezetőségének a felkérésére komponálta 1892-ben ezt a dalt, hogy az első hivatalosan engedélye­ zett május elsejei felvonuláson legyen a kórusnak mit magyarul éne­ kelni. Jellemző, hogy a dalt egy év múlva Orosházán és Hódmező­ vásárhelyen is énekelték a felvonulók. íme a bizonyíték, milyen nagy szükség lett volna hasonló dalokra, ha akadt volna kóruskomponista, aki a „kényes” feladatot vállalta volna. A munkásdalárdák alapsza­ bályba foglalták, hogy legfőbb feladatuknak „az agitáció és az összetartozandóság érzetének ápolásával” a munkásmozgalom céljait és fejlődését kívánják szolgálni. Ehhez határozott elkötelezettséget kife­ jező dalokra volt szükségük. Amíg ilyen magyar művekkel nem ren­ delkeztek, addig úgy segítettek magukon, hogy az európai forradal­ mak és nemzeti mozgalmak ismertebb dalait importálták, eredeti nyelven vagy magyarra fordított szöveggel énekelték. Közülük a két legismertebb és legnépszerűbb a Marseillaise és az osztrákból átül­ tetett Das Lied der Arbeit (a Munka dala) volt. �Művészileg is igényes hazai munkáskarirodalom alapjait csak jóval később, a Magyarországi Munkásdalegyletek Szövetsége meg­ alakulása (1908) után sikerült megvetni. A szövetség egyik fő felada­ tának tekintette a mozgalom céljainak megfelelő új művek születésé­ nek előmozdítását. Anyagi alapja ugyan ehhez meglehetősen szűk keretnek bizonyult, hiszen a szövetség alig pár tucat munkáskórus összefogásából alakult, mégis, néhány év alatt tekintélyes számú új, jól énekelhető kórusművel ajándékozták meg az énekkarokat. A Ta­ nácsköztársaság kikiáltása után már számos — főleg Petőfi- és Adyversre komponált — jó mű szólalhatott meg a kórusok műsorán. olyan művek, amelyek a kor zenei nyelvén, művészi igénnyel fogal­ mazták meg a munkásság törekvéseit. A Tanácsköztársaság leverése után — különösen a fehérterror éveiben — a hatóságok még keményebbre szorították az ellenőrzés gyeplőjét. A munkásdalárdák minden fellépését előzetes cenzúrának vetették alá; az állami kézben lévő üzemek, vállalatok (posta, vasút, bányaüzem, stb.) dalárdáinak pedig kereken megtiltották a munkásdalos-szövetségbe való belépést. Utóbbiakra mecénás rendszert vezettek be, majd megbízható vállalati emberek vezetői megbízatása útján a rendszer iránti teljes behódolásra késztették őket. Akadtak persze a fővárosban is, vidéken is vállalkozások, amelyek az ilyen államosítási kísérletnek egy ideig sikerrel ellenálltak. Ilyen volt a salgótarjáni bányászdalosok kezdeményezése is. Ennek alapja, hogy a Tanácsköztársaság idején Salgótarjánban a forradalmi mozgalmak­ nak már mélyre nyúló hagyományai éltek. A dalosok számára nyil­ vánvaló volt, hogy önálló bányászkórus létesítése a vállalaton belül csakis a „mecénás” irányításának elfogadásával lehetséges. Ezért vállalták inkább a mostohább körülményeket, a helyi vasasokkal va­ ló fúziót, csak hogy némileg szabadabban dönthessenek afelől, hogy mikor, kinek, mit énekeljenek. A most 50 éves Bányász Férfikar krónikása „zivataros idő”-nek nevezi ezt a korszakot, a Salgótarjáni Bánya- és Kohóművek Dalkörének első néhány esztendejét. A nemrég elhúnyt Tóth József és a ma is éneklő Zentai Antal emlékezéseiből megbizonyosodhatunk róla, hogy a tarjáni dalosok számára az 1924—30. közötti esztendők valóban zivatarosak voltak. Nem csak a hatóságoktól kellett tartaniok, hanem a munkásmozga­ lom szervezeteibe befurakodott kétkulacsosok árulásával is számol­ niok kellett. A Csóka—Batta-féle akció elöl az öntudatos dalosok átpártolása a Salgótarjáni Vasas Dalkörbe tipikus esete volt annak a belső forrongásnak, amely a munkásénekkarok sorait gyakran meg­ tépázta. Amely együttes vezetőségében akár csak néhány dalos is akadt, akik a munkásöntudatnak viszonylag szilárd talaján álltak, ott az ilyen belső megrázkódtatások legtöbbször a közösségi szellem megerősödéséhez vezettek. A salgótarjáni kórus életében Vilezsál Antal visszahívása a kórus élére ennek a ki-kit-győz-le folyamatnak a befejező állomása volt. A belső nehézségek leküzdésével szervezetileg és művészileg egyaránt megerősödő együttes egyre szaporodó szerepléseivel természetszerűen ismét magára vonta a rendőri szervek figyelmét. Az 1924-es alapítás­ tól alig négy év telt el az emlékezetes zagyvapálfalvi kirándulásig, amely végül is fejenként 1000 korona pénzbüntetéssel és egyhavi el­ zárással végződött. Az ok: a tavasznak örvendő dalosok virágos jó­ kedvükben piros szekfűvel a gomblyukaikban igyekeztek a zagyva­ pálfalvi fellépésük színhelye felé. Kellett-e ennél kézzelfoghatóbb bizonyíték a hatóság számára, hogy itt „kommunista tüntetés”-ről van szó. S ezzel elérkezett az idő a munkásdalosok jókedvének és túlzott magabiztosságának a megnyirbálására. Az alapítók visszaemlékezéseiből az is kiderült, hogy a Vasas Dal­ kör — minden hatósági zaklatás ellenére — a bányászdalosoknak „meleg baráti otthont” biztosított. Az 1929-es súlyos gazdasági válság és az ezt követő nehéz esztendők a munkásdalosok között, éppen az egymásrautaltság érzetének további mélyítésére adtak alkalmat. Sok hazai munkásénekkar történetéből idézhetnék a salgótarjániakéhoz hasonló lelkes hangú visszaemlékezéseket ezekből az évekből: titok­ ban megtartott próbák izgalmairól, zártkörű mozgalmi fellépésekről, amelyeken a munkások szervezett akcióiról tárgyaltak, és ahol a kó­ rus éneke az „elszánt akarat”-ot volt hivatva tettekké, cselekedetek­ ké érlelni; tüntető zászlós felvonulásokról és országos dalünnepségek nagy közös karainak erőt sugárzó demonstratív szerepéről. Győr, Miskolc, Pécs, majd Szombathely volt a színhelye — 1930 és 1938 között — a két évenként megrendezett országos munkásdalos tömegdemonstrációknak, amelyeknek a hatása minden alkalommal messze túlnőtt a dalosmozgalom keretein. A salgótarjáni dalosok ezek közül — sajnos —, csak a miskolci ünnepségre emlékezhetnek, hi­ szen az elérhető földrajzi távolságban volt tőlük. A pécsi és a szom­ bathelyi utazás költségeinek terhét nyilván nem tudták vállalni, ezért csak a Népszava hasábjairól értesülhettek az ott történtekről. Milyen kár. A szombathelyi dalosünnepség ugyanis jelentőségében valamenynyi fölé emelkedik. 1938-ban a szervezkedő fasizmus már az újabb világégés rémével fenyegette Európa népeit. Nem csoda tehát, hogy a Szombathelyen megrendezett kétnapos országos munkásdalos összejö­ vetel háborúellenes jelszavaival, különösen pedig a béke mellett tün­ tető hatalmas szabadtéri közöskari produkciók tömegvisszhangjával dühödt támadásra ingerelte a háborúra spekulálókat. Ijedten verték félre a vészharangokat a szombathelyi veszedelmes „kommunista tün­ tetés” miatt. így jutott el a szombathelyi munkásdalos ünnepség híre a Parlamentbe: Rajniss Ferenc, nyilas képviselő nyújtott be interpel­ lációt a belügyminiszterhez, követelve dr. Ujj Józsefnek, a „vörös nyakkendős karnagy''-nak a letartóztatását, aki szerinte felelős a Szombathelyen történtekért. 1963 óla Szombathelyen — ötévenként ismétlődő munkásénekkari találkozókkal — emlékeznek az 1938-as rendezvényre; ma is meg­ tartva annak eredeti, de most is érvényes eszmei célkitűzését: a béke megőrzésére való mozgósítást. Igaz, hogy a tarjáni dalosok 1938-ban az emlékezetes találkozón nem lehettek jelen, de lélekben, gondolat­ ban bizonyára akkor is ott voltak. A mostani közös emlékezésben való részvételnek azonban már nincsenek anyagi akadályai. A nagy családban nekik is ott a helyük, amikor a hősi korszakra emlékeznek az ország munkásdalosai. Ha eddig erre nem gondoltak, még a kö­ vetkező alkalmakkor pótolhatják azt. A szombathelyi rendezők bi­ zonyára örömmel és szeretettel üdvözölnék őket. Felvetődhet a kérdés: vajon miféle zenei eredmények tették ilyen hatásossá e társadalmi-politikai dalosmegmozdulásokat? Milyen mű­ vészi vértezettel volt képes a munkások énekkari mozgalma zenei szempontból is hitelt érdemlővé tenni a politikai demonstrációkat? A művészi igényesség bizonyos minimális foka nélkül ugyanis ilyen eszmei-érzelmi hatás nehezen elképzelhető. Néhány pillantás a XX. századi magyar zene fejlődésének és főleg küzdelmeinek történetére elegendő ahhoz, hogy e kérdésre kielégítő feleletet kapjunk. Már a ’30-as évek derekán is jóval túl voltunk, amikor a Bartók—Korályúton haladó új magyar zeneművészet elfogadása vagy elvetése az énekkari mozgalom népes táborát is elodázhatatlan válaszút elé ál­ lította. A múlt század — idegenből származó — Liedertafel hagyo­ mányain nevelkedett dalostársadalomban az új zenei nyelv elfogadta­ tása nem volt könnyű feladat, kiváltképpen akkor, ha a kórus mű­ vészeti vezetője sem jutott még túl a döntési időszakán. (Meg kell azon­ ban jegyezni, hogy ezek a nehézségek semmivel sem voltak súlyo­ sabbak, mint a zene más területein!) Hamarosan kitűnt, hogy a munkásénekkarok viszonylag könnyen avathatók e küzdelem élharcosai­ vá. Bartók és Kodály nemcsak mint alkotók, hanem mint tudós-nép­ művelők is sokat tettek az új zenei felfogás elterjesztéséért. Már a ’30-as éves elején mindenkor szívesen vállalták a munkásdalos-szövetség kórusműpályázatainak a műbírálói szerepét, amellyel nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy a szövetség kottakínálataiban évről évre több, zeneileg értékes mű kapott helyet. E segítő szándék csúcsa mé­ gis az volt, amikor Kodály — a szövetség felkérésére — 1937-ben az Ady-versre készült és máig népszerű Felszállott a páva című művét egyenesen a munkás férfikarok számára megírta. Az Ady születésé­ nek 60., s a munkásdalosszövetség megalakulásának pedig 30. évfor­ dulóján bemutatott mű Városi Színházi (ma Erkel Színház) összkari előadása valóságos győzelmi ünnepe volt a munkásdalos-mozgalom művészi megújulásának. A bemutató utáni hónapokban egymást ér­ ték az új zene újabb és újabb alkotásainak a bemutatói az egyes munkásénekkarok önálló szereplésein. Természetesen most sem ma­ radtak el a hatósági beavatkozások sem. Elsőként mindjárt Kodály Felszállott a páva című művét tiltották le a munkáskórusok műsorá­ ról. Nem szorul bővebb bizonyításra, hogy a „Páva" bemutatója, amely kétségtelenül több volt az új zene győzelmi ünnepénél, miért vonta magára a Horthy-rendőrség figyelmét. Az egyre fokozódó cen­ zori beavatkozások azonban a mozgalmon belüli ellenmondásokat is újra kiélezték. A szövetség berkein belül és kívül egyaránt felélén­ kültek a viták az alkalmazkodás-pártiak és a haladás ügyét minden nehézséggel szemben vállalni kész dalosvezetők között. A fasizmus erősödése és a háborús készülődés fokozódása azután a vitákat foko­ zatosan háttérbe szorította és a munkásénekkarokat ismét döntés elé állította: vállalni a harcot a zene eszközeivel súlyos kockázatok árán is, vagy belenyugodni a „megváltoztathatatlanba” és statisztálni az újabb tragédia kibontakozásához. Nem a szövetség vezetőinek az érdeme, hogy szép számmal akad­ tak ezután is munkásénekkarok, amelyek a harcot, az állhatatosságot vállalták. Kórusa válogatja, melyik milyen hittel, milyen elszántság­ gal és főleg milyen eredménnyel volt képes a nehéz követelmények­ nek megfelelni. Ez nem utolsó sorban a kórus művészeti vezetőjén, annak politikai hovatartozandóságán és azon múlott, hogy mennyire számíthatott az együttes vezetőségi tagjainak a támogatására, amikor a fasizmus elleni harc zenei programjának a megvalósítására került sor. E korszak énekkari mozgalmának történetében külön fejezetet érdemel a Szalmás- és a Vándor-kórus tevékenysége, amelyek — mindkettő a maga lehetőségei között, a maga módján — az utolsó percekig nem tértek le a maguk választotta útról, mindaddig, amíg az erőszak megálljt nem parancsolt számukra. Szalmás Piroskával, illetve Vándor Sándorral az élükön tanítottak, agitáltak, harcra lel­ kesítettek, amíg el nem némították őket. Aki ma végiglapozza a Szalmás-kórus Vonuljatok ki Chansonok című kötetét, némi bepillan­ tást nyerhet a remek kis közösség hősi munkájába. Vándor Sándor nevét és munkásságát most kezdi megismerni az énekkari mozgalom tagsága. A háromévenként ismétlődő és Ván­ dor Sándor nevét viselő szemlék és fesztiválok rendezői célkitűzései és műsorai róla vallanak. Ezek mindenkit meggyőzhetnek róla, hogy a negyven év előtti és a mai körülmények alapvető különbsége elle­ nére közös vonása is van az akkori és a mai munkásénekkari moz­ galom céljainak: Továbbra is nekik kell vállalniok a zenei és társa­ dalmi haladásért, a nyugodt, békés, alkotói légkör biztosításáért fo­ lyó küzdelemben az élharcos szerepét. Ehhez ma is minden adottsá­ guk meg van. Ha az olvasó a Salgótarjáni Bányász Férfikar 50 éves jubileumán közreadott fehér könyvecskét végiglapozza, meggyőződ­ het róla, hogy ez az együttes a felszabadulás után is vállalta ezt a szerepet. Hisszük, hogy a következő évtizedekben is ez jellemzi majd munkájukat és emberi magatartásukat egyaránt. 19 �KORKÉP Palócnapok A magyar népzene óriásai — Bartók és Kodály — hatalmas munkát végeztek, hogy népi kultúránk értékeit az utókor számára megmentsék. Hiszen Bartók úgy találta, hogy „népi dallamaink mindegyi­ ke valóságos mintaképe a legmagasabb művészi tökéletességnek. Kicsinyben ugyanolyan mesterműnek tekintem, mint a nagyobb formák világában egy Bachfúgát, vagy Mozart-szonátát.” Kodály pe­ dig azt írja egyhelyütt, hogy amiként a régi Velencében időről-időre búvárok szálltak alá, hogy megvizsgálják, épek-e még, nem korhadtak-e el a várost tartó cölöpök, úgy szálltak le ők is Bartókkal a parasztzene-hagyomány mélységeibe — és úgy találták: az oszlopok épek, erősek, lehet rájuk építkezni. Nógrádban különösen gazdag — öltöz­ ködési, zenei, tánc-, építészeti — hagyo­ mányai vannak a népi kultúrának. Erre alapozva tűzte célul 1970. évi középtávú irányelveiben az MSZMP Salgótarjáni járási Bizottsága e hagyományok ápolását, aktív tömegmozgósító életbentartását, népszerűsítését. Szerves része, folytatása volt ez a döntés annak a — már a párt X. kongresszusán megfogalmazódott — elvnek, hogy jelentős tevékenységi teret kell adni az öntevékeny művészeti együt­ teseknek, amelyek népi hagyományaink ápolását, továbbélését szolgálják. Az első, nagyszabású fellendülés a „pá­ va-körök” esetében történt meg. Ez a mi sajátos helyi viszonyaink között azzal a eredménnyel járt, hogy nemcsak népi dal­ kincsünk, hanem a munkásfolklór is so­ kak kedvencévé vált. (A bányászatból nyugdíjazottak felszabadult idejüket nem kevesen áldozták például arra, hogy ku­ tassák, feldolgozzák, dokumentálják és énekeljék azokat a dalokat, amelyek a munkásélettel, a munkásság harcaival kapcsolatosak.) E kezdeti sikerek — mintegy a töme­ gesült és sürgető igény — adták az ötle­ tet, hogy fórumot kell teremteni, ahol a különféle csoportok szereplési lehető­ séghez jutnak, átadhatják egymásnak ta­ pasztalataikat, egy megújuló mozgalom kovászai lehetnek. így született meg az évenként megrendezésre kerülő járási palócnapok ötlete. Első ízben 1971-ben Nemti községben került sor erre a rendezvénysorozatra, melyen tizennégy öntevékeny művészeti együttes szerepelt: a rendező-vendéglátó községen kívül Karancskeszi, Kisterenye, Nagybátony, Maconka, Szuha, Karancslapujtő, Kazár, Mátramindszent csoportjai­ nak bemutatkozását kísérte figyelemmel a közel ötezer főnyi lelkes közönség. A szín­ padi program mellett a szécsényi Háziipa­ ri Szövetkezet rendezett kiállítást a pa­ 20 lóc díszítőművészet értékeinek igazolásá­ ra, a járási könyvtár pedig a Palócföld az irodalomban című kiadványával hívta fel a figyelmet a megye életéről tudósító írókra, irodalmi alkotásokra. Az 1972-ben Kisterenyén rendezett II. járási palócnapon tizenhat csoport mutat­ kozott be. A programot id. Szabó István Kossuth-díjas szobrászművészünk kiállítá­ sa és a Jobbágy Károly, József Attila-díjas költővel való találkozó gazdagította. Bulgária magyarországi nagykövete — aki Jordan Kracsmanov, bolgár szobrász­ művész Dimitrov-szobrának avatására ér­ kezett a helyszínre — így nyilatkozott él­ ményeiről: „Mély benyomást tettek rám a nógrádi dalok és díszes népviseletek. Azt hiszem, sok közös vonás van a bolgár és a magyar nép lelkivilága és művésze­ te között.” Harmadízben Karancskeszi község adott otthont az 1973. évi palócnapnak. A ti­ zennyolc színpadra lépő együttes mellett itt mutatkozott be a nagybátonyi szak­ munkásképző intézet fiúkórusa (munkás­ mozgalmi és munkásfolklór anyaggal), Lucfalva nemzetiségi csoportja (szlovák táncokkal és dalokkal) és a mátraverebélyi cigányegyüttes (eredeti cigány gyűj­ téssel). 1974-ben, az immár IV. palócnapra nemcsak a salgótarjáni járás népi együt­ tesei gyűltek egybe; 17 csoporttal képvi­ seltette magát Heves megye is — és meg­ jelent vendégként egy-egy csoporttal Pest és Komárom megye is. Húszezer főnyi közönség volt tanúja ötvenkét öntevékeny művészeti együttes ünnepi felvonulásának és színpompás bemutatójának, id. Szabó István, Kossuth-díjas szobrászművész — faszobraival a paraszti életet és munkát megörökítő — kiállításának, Kovács Pál fafaragó munkáinak, Komár Sándorné saját gyűjtésből berendezett palóc szo­ bájának. „Nincs nosztalgiánk a cifra nyomorúság után, amelyben embertelen élet, megaláz­ tatás, szolgaság jutott a palóc vidék népének, de fontos, felbecsülhetetlen ér­ téknek tartjuk azt a népi kultúrát, amely­ ből Bartók, Kodály, Veres Péter, Szabó Pál művészete gyökerezett és nőtt ma­ gasra” — mondotta ünnepi megnyitó be­ szédében dr. Szomszéd Imre, az MSZMP járási titkára. — Végtelenül örülünk, hogy a tiszta források vizéhez mind több fiatal járul, szeretik és művelik az idő­ sebbektől örökölt művészetet, amely így örök életű és további munkájuk tevékeny serkentője lehet.” Valóban, ez az évenként megújuló ren­ dezvény is tégla a kodályi álom megva­ lósulásához, Kodályéhoz, aki Bartókról szólva mondja: „diadalmas hazatérésének feltétele a zeneileg művelt ország. Ennek munkálására kell összefogni minden té­ nyezőnek. Ha majd egyszer azokhoz is eljut művészete, akiktől ered: a dolgozó néphez, s az megérti, akkor lesz magyar zenekultúra, akkor lesz igazán boldog a nép”. Szocialista társadalmat építő né­ pünk tehát akkor lesz igazán erős, ha a népi kultúra szilárd alapjaira is építkez­ ve álmodja tovább emberközpontú vilá­ gát. Hargitai Attila �A hazafiság és forradalmiság aktuális kérdései Az elmúlt másfél évtizedben a magyar társadalomtudomány egyik központi vitája a hazafiság és nemzetköziség kérdéseiről, nem­ zeti hagyományainknak a ma köztudatában betöltött szerepéről és funkciójáról, s ennek kapcsán napjaink forradalmiságának ismérvei­ ről és problémáiról zajlott. A téma nemcsak a tudományos életet, hanem — különböző meg­ közelítési módokon keresztül — a közvéleményt is foglalkoztatja. Erről tanúskodik a megújuló honismereti mozgalom, az iskolai törté­ nelemtanításról folytatott eszmecsere, egyes történelmi témájú műal­ kotásokban — az irodalomban Nemeskürthy történeti esszéi, a film­ művészetben a Hideg napok, Jancsó- és Kósa-filmek — jelentkező deheroizáló tendencia körüli viták; erre utal a határainkon kívül élő magyarok életével kapcsolatos kérdésfeltevések megszaporodása. A problémakör hosszú távú aktualitását a kötetek, tanulmányok, vita­ cikkek és publicisztikák sokasága, valamint az egri hazafias nevelési tanácskozások iránti érdeklődés is jelzi. (Néhány példa a teljesség igénye nélkül: Molnár Erik: Válogatott tanulmányok; Mód Aladár: Nemzet és szocialista nemzet; Szücs Jenő: A nemzet histórikuma és a történetszemlélet nemzeti látószöge; Benczédi—Csatári: Szocialista hazafiság — szocialista történetszemlélet; Veres Péter: Történelmi je­ lenlét; Illyés Gyula: Hajszálgyökerek. Külön szeretném felhívni a fi­ gyelmet két irányadó állásfoglalásra e témakörben. Az MSZMP tézi­ sei: A burzsoá nacionalizmusról és a szocialista hazafiságról [Társa­ dalmi szemle, 1959/7—8.]. Az MSZMP KB Kultúrpolitikai Munkakö­ zössége állásfoglalása: A szocialista hazafiság és a proletár internacio­ nalizmus időszerű kérdései [Társadalmi Szemle, 1974/10.1) A polémiához az egyik legújabb és sokoldalú hozzászólás, a té­ mát a legszélesebb értelemben vett mai társadalompolitikai kérdések problematikájába ágyazva vizsgáló értekezés: Király István: A min­ dennapok forradalmisága című írása, mely egy másik nagy tanulmá­ nyával, a Hazafiság és internacionalizmussal és néhány kisebb elem­ zéssel együtt jelent meg a Hazafiság és forradalmiság című tanul­ mánykötetben; a Kossuth Könyvkiadó gondozásában 1974. július vé­ gén. A Hazafiság és internacionalizmus (a szocialista hazafiság és a magyar szabadságharcos hagyományok) — előtörténetét ismerve, a tanulmányról folytatott rendkívül tanulságos vitáról tudva, mindkét téma aktualitását, társadalmi tudatunk fejlődését elősegítő hatását érzékelve, úgy gondoltam, nem elégedhetek meg egyszerűen a könyv bemutatásával, néhány figyelemfelkeltő gondolattal; ezért megkísér­ lem Király István tanulmányait és a körülöttük kibontakozott vitát együttesen bemutatni, a problémakör teljes áttekintéséhez segítséget nyújtani. Erre ösztönöz az MSZMP Központi Bizottsága mellett mű­ ködő Kultúrpolitikai Munkaközösség állásfoglalása is, amely a Tár­ sadalmi Szemle 1974. októberi számában jelent meg A szocialista ha­ zafiság és a proletár internacionalizmus időszerű kérdései címmel. Király István: Hazafiság és internacionalizmus című tanulmánya eredetileg előadásként hangzott el a Magyar Tudományos Akadémia 1973. évi közgyűlésének nyilvános ülésén. Az előadás szövege a Kor­ társ 1973/7—8—9. számában jelent meg először. A tanulmány a nem­ zeti kérdés, a korszerű marxista nemzetfogalom, a szocialista hazafi­ ság és az internacionalizmus napjainkban egyre erősödő aktualitással jelenlévő kérdéskomplexumának tisztázásához kíván hozzájárulni. A szerzőt az a kérdés foglalkoztatja elsősorban, hogy miképpen lehet a múlt tapasztalatait hasznosítani, hogy a jövőre is adjon tanulságot. A mai magyar társadalom kulturális és mindennapi tudata vonatko­ zásában felmerült kérdésekre — haza, hazafiság, nacionalizmus, inter­ nacionalizmus, kozmopolitizmus, szupranacionalizmus — tudunk-e kielégítő választ adni, pontosak-e fogalmaink, kellő mélységben sike­ rült-e feltárni e fogalmak minden rétegét, összetevőjét, összetettsé­ gükben és kölcsönhatásukban vizsgáljuk-e azokat, meglátjuk-e, meg tudjuk-e láttatni a mindennapi életben jelenlévő és ható mozzanatai­ kat? A hazafiság — s egyre inkább az internacionalizmus érzése is — az ember legbensőbb érzéseinek, tudati-érzelmi alapélményeinek egyike. A hazafiság fogalmának leegyszerűsítése, sematikus értelme­ zése a hazához — s ezen keresztül a társadalmi célkitűzéseinkhez — való kötődést gyengíti; ezért a hazafiság és internacionalizmus érzel­ mi, fogalmi eredőinek és összetevőinek a lehetőségeken belüli legtel­ jesebb feltárása pozitív orientációt adhat társadalomépítő felada­ taink megvalósításához is. A helyesen, sokoldalúan értelmezett, a napi tevékenységben testet ölteni tudó és cselekvésben realizálódó hazafi­ ság érzése milliók munkájának motivációs bázisát jelentheti. Mindezek tudatában vizsgálja Király István a hazafiság és inter­ nacionalizmus elméletét, eszmetörténeti gyökereit, valamint a mai életmódban megelevenedő momentumait. Szándéka érzéseink, fogal­ maink tudatosítása: az ösztönös, néha szunnyadó, néhol tévelygő ha­ zafias érzés tisztázása, a mélyen gyökerező hazaszeretet jövőért mun­ káló szocialista hazafisággá építése. „A szocialista hazafiság és inter­ nacionalizmus. .. az építő munka egyik fontos erőforrása, nélkülözhe­ tetlen tudati tényezője is.” (Az MSZMP KB Kultúrpolitikai Munka­ közösségének állásfoglalása; Társadalmi Szemle, 1974/10.) A szocialista hazafiságnak — az érzésnek és fogalomnak egyaránt — sok összetevője van: gyökere a szülőföld, az anyanyelv, a nép, a táj, egyszóval a haza szeretete, eleven tényezője a nemzeti hagyo­ mány, a történelem, az irodalom, a művészetek és a népművészet. Ta­ nulmányát Király István a nemzeti hagyomány és történetírásunk, eszmetörténetünk vizsgálatával kezdi. Kiindulópontja a kurucos-szabadságharcos tradíciók kérdése körüli történészvita és annak a mai köztudatra gyakorolt hatása. „Marxista—leninista igényű nemzeti önvizsgálat volt ez. Ideológiai újat keresés.” „Egy realista igényű, a té­ nyeket a maguk valóságában és összetettségében láttatni akaró törté­ netírói hozzáállás szorított háttérbe a polémia során egy leegyszerűsí­ tetten pedagógikus és teleologikus, a pártosságot rosszul értelmező, s így nem egy esetben illúziókat tápláló — hamisan, torzul heroizáló — romantikus történetírói attitüdöt. Nyilvánvaló lett a vita nyomán, hogy a történetírás nem azzal pártos, s nem úgy nevel fel szocialista szellemiségre, ha mellékessé tesz, már-már elhallgat bizonyos — a haladó erők megítélése szempontjából — problematikus, negatív té­ nyeket és előtérbe állítja a csupán kedvezőket, hanem ha komolyan veszi a maga valóságfeltáró szerepét: tudomány-mivoltát, s nem is­ merve fétist, törve mítoszokat, a maga realitásában, összetettségében — emberi arcával — láttatja a múltat. A naív — mert sokban üres — lelkesedéssel szemben így erősítheti csak a nem könnyű, felszí­ nes, de próbált meggyőződést, a kiküzdött hitet.” (Király István: Ha­ zafiság és forradalmiság, 133—134. oldal.) A Molnár Erik által kezdeményezett történészvita egyik legjelen­ tősebb eredményének tartja a nacionalizmussal való határozott szem­ befordulást. Rámutat arra, hogy a nacionalizmustól mérgezett egyol­ dalú magyarságtudat olyan útvesztőt jelent, amelyben még a közel­ múlt kritikus perceiben is sokan megtévedtek: nem véletlen, hanem az akkori hazafiság-tudat gyengesége volt, hogy a régi, történelmi függetlenségi küzdelmek szabadságharcos frazeológiáját elorozó ellen­ forradalmi demagógia álhazafias jelszavai 1956-ban oly sokakat meg­ téveszthettek. A nacionalizmus a szocialista hazafiság legveszélyesebb ellensége. Ellene nem elégséges szavakban küzdenünk, nem elég el­ ítélni csak; vitákban, ízekre szedve kell bebizonyítani tételeinek ál­ igazságát, érzésmegnyilvánulásai torzságát, egészének hamistudat jel­ legét. „A nacionalizmus és kozmopolitizmus az imperializmus fegyve­ re a marxizmus—leninizmus, a szocializmus, a szocialista hazafiság és a proletár internacionalizmus elleni ideológiai harcában” — álla­ pítja meg a Kultúrpolitikai Munkaközösség állásfoglalása. (Társadal­ mi Szemle, 1974/10. szám 34. oldal.) A nemzeti hagyományok helyes értékelését azonban nemcsak a nacionalizmus veszélyezteti, hanem — a Király István által „a sajá­ tos magyar baloldali ezoterizmusnak” nevezett jelenség is, a „hajla­ mosság az elkülönülésre”. Ez a szemléletmód lemondott a magyar nemzeti hagyomány problematikus részéről, nem szállt vitába, ha­ nem elhatárolta magát a problémáktól. Ezen helytelen szemlélettel szemben Lenin példáját idézi: „Lenin 1915. decemberében a sovinisz­ ta mámortól félrevezetett tömegeket látva nemcsak a nem-et mon­ dást, a nacionalizmus elleni tiltakozást érezte például kötelességének, de az igen-keresést is. A "lepénzelt lantosok*, »tucat-nyárspolgárok«, »szociálsoviniszták«, "képmutató álhazafiságával« szemben idézett egy más előjelű nemzeti büszkeséget: a proletárokét. Hamis tartal­ makkal asszociáltan nem hagyott veszni egy szép, igaz érzést: nem­ csak az elhatárolódásra — az átértékelésre is volt benne képesség. Meg akart küzdeni a tömegek leikéért. A baloldali ezoterizmusból vi­ szont hiányzott ez a fajta igény. Hagyta, hogy jobboldali kisajátítás zsákmányaivá váljanak olyan nagy súlyú, mozgósító szavak, mint pél­ dául nemzet, haza, nép.” (Király István: Hazafiság és forradalmiság 146. old.) Kitűnően látja a problémát a szerző: ha a szocialista hazafiság fogalom- és érzéskörébe nem tudjuk bevonni, a marxizmus—leniniz­ mus tudományos alapján állva értelmezni és magyarázni a más-más történelmi és társadalmi szituációban másként jelentkező nemzet, ha­ za, nép, hazafiság, nemzeti hűség, népszeretet, népérdek, nemzeti ha­ ladás fogalmakat, s ezek konkrét megnyilvánulásait — akkor az ál­ talunk hagyott űrt betölti a nacionalizmus, vagy a kozmopolitizmus, kisajátítja, a saját szája íze szerint értelmezve eltorzítja nemzeti ha­ gyományainkat, s e torz hagyományokat továbbéltetve mételyezi, ködösíti a tudatot. Ezért kell bátran szembenézve vizsgálni nemzeti hagyományunkat, történelmünket a dialektikus és történelmi mate­ rializmus szellemében a maga összetettségében — néhol ellentmon­ dásosságában — feltárni, s ezért helytelen bármiféle elkülönülés. Egy nemzet, egy nép történelme mindig egységes egész, az egészet sérti, értelmét torzítja minden egyoldalú vizsgálat, egyes események össze­ függések önkényes mellőzése, vagy túlhangsúlyozása, bármely mo­ mentumától való elhatárolódás. A másik nagy eredménye tehát a — Király István szerint a még mind ez idáig megnyugtatóan le nem zárult — történészvitának, hogy megszűntette a függetlenségi harcok egyoldalú túlértékelését — és az ennek ellenhatásaként létrejövő teljes megkérdőjelezését, valamint az osztályharcos hagyományok differenciálatlan, indokolatlan és helytelen háttérbe szorítását; egy reális történetszemléletet alakított ki, mely szerint: „a magyar nép története az osztályharcok mellett a függetlenségi és szabadságharcok sorozatából áll.” (Király István: Ha­ zafiság és forradalmiság, 152. oldal.) Ezt a szocialista hazafiságot megalapozó történetszemléletet erősí­ ti a Kultúrpolitikai Munkaközösség állásfoglalása is. „A történelmi örökség egymás ellen ható, de ugyanakkor egymást feltételező folya­ matok összessége. Éppen ezért különösen fontos kritikai elsajátítása, marxista—leninista értelmezése, osztályszempontú értékelése, tenden­ ciáinak dialektikus rangsorolása. A forradalmi és a haladó hagyo­ mányok ápolása, a negatív tapasztalatok tanulságainak számon tartá­ sa egyik feltétele a szocialista nemzet önismeretének, táplálója kö­ zösségi tudatának, aktív tényezője szocializmust építő munkánknak.” 21 �(A szocialista hazafiság és a proletár internacionalizmus időszerű kérdései. Társadalmi Szemle, 1974/10. szám 38. oldal.) A szocialista hazafiság azonban nem lehet teljes önmagában. A múlt teljes megértéséhez, a jelen társadalmi életében való eligazodás­ hoz, társadalomépítő célkitűzéseinkkel való azonosuláshoz és a pozi­ tív irányú jövő-orientációhoz elengedhetetlen a szocialista hazafiság kiegészítője, teljessé tevője: a szocialista nemzetköziség. Tanulmá­ nyának további részében az internacionalizmusról, s annak legve­ szélyesebb ellenségéről, a burzsoá szupranacioalizmusról, a lefegyver­ ző, hazug nemzetfölöttiségről és az e mellett jelentkező többi káros tendeciáról: a nemzeti közömbösségről és a nemzeti nihilizmusról ír Király István. Helyesen mutat rá arra, hogy napjainkban a szocialis­ ta hazafiság és a proletár internacionalizmus érzését nemcsak a na­ cionalizmus szításával támadja az imperialista manipuláció, a fellazítási taktika, hanem „a tőkés integrációt eszménynek tekintő nemzetfölöttiség” hirdetésével is. „Nemcsak nacionalista alapon lehet szembefordulni a szocialista nemzetközösséggel — írja Király István —, de egy más törvényű, más osztálytartalmú, kapitalista jellegű in­ tegrációs elképzelés birtokában, a nyugati tőkés világhoz való vonzó­ dás — a szupranacionalizmus — jegyében is.” (Király István: Hazafi­ ság és forradalmiság, 156—157. oldal.) Épp ezért tartja a hétköznapok ellenforradalmiságának, a szocia­ lista társadalomépítés és a szocialista integráció elleni csöndes és nagyon veszélyes aknamunkának a szupranacionalizmust és az an­ nak kiegészítőjét a nemzeti nihilizmust. Bonyolult körülmények között kell helytállnia tehát a szocialista hazafiság és nemzetköziség érzésének, tudatának napjainkban. E problémát nem lehet megkerülni. „A nemzeti kérdésben elfoglalt ál­ láspont elválaszthatatlan korunk számos alapvető kérdésének meg­ válaszolásától. A nemzeti kérdés megítélése állásfoglalást jelent a békés egymás mellett élés keretei között folyó nemzetközi osztály­ harcnak, a szocialista tábor egységének, a dolgozó nép további fel­ emelkedésének kérdésében is ” — állapítja meg a Kultúrpolitikai Munkaközösség állásfoglalása. (Társadalmi Szemle, 1974/10. 35. oldal.) Szocialista társadalomépítő feladatainknak a mindennapi mun­ kában történő realizálása, a szocialista integráció kibontakoztatása és a burzsoázia fellazító törekvései elleni küzdelem egyaránt azt kö­ veteli, hogy feltárjuk nemzeti hagyományunk minden olyan momen­ tumát, melyet megszüntetve megőrizve nemzet-tudatunk részének tekinthetünk, melyre minőségi változást jelentő új volta ellenére is joggal támaszkodhat a szocialista hazafiság és nemzetköziség. Ezért kell dialektikusan vizsgálni a szabadságharcos hazaszeretet hagyomá­ nyát — egyszerre óvakodva jelentőségének egyoldalú eltúlzásától, mitizálásától, de tényleges történelmi szerepének és eszmetörténeti hatásának igaztalan negligálásától is, sokoldalúan feltárni történel­ münk osztályharcos, forradalmi hagyományait; s kiterjeszteni a ku­ tatást a magyar nép tötrénetének alkotó-építő szakaszaira is, tudato­ sítani, történelmi jelentőségének megfelelő hangsúlyt adni a dolgozó nép szívós építőmunkájának, megértetni, hogy „a történelem a dol­ gozó nép története, hogy a nép munkája a múltban is minden nem­ zeti érték, teljesítmény alapja volt.” (Kultúrpolitikai Munkaközösség állásfoglalása.) Ezeken a lépcsőkön át vezet a tanulmány a nemzeti hagyomá­ nyokra épülő szabadságharcos hazafiságtól a forradalmi-osztályharcos örökség patriotizmusán keresztül a mai szocialista hazafiságig, internacionalizmusig, a honépítés tettekben, munkában testet öltő ha­ zaszeretetéig, a mindennapok forradalmiságáig. Az MTA Nyelv- és Irodalomtudományok Osztálya 1973. szeptember 26-án zártkörű vitát rendezett Király István Hazafiság és internacio­ nalizmus című tanulmányáról. A vita gyorsírásos jegyzőkönyve alap­ ján készített összefoglalás a Magyar Tudomány 1974/1. számában je­ lent meg. A gazdag és sokoldalú, néhol szenvedélyes, de mindig tárgyszerű interdiszciplináris vita segített tisztázni a hazafiság és in­ ternacionalizmus aktuális kérdéseit. Király István tanulmányának reveláns erejét mi sem bizonyítja jobban, mint az a tény, hogy nem volt „semleges” hozzászólás. Czine Mihály hívta fel a figyelmet arra, hogy néhány történészünk félreértette Király István: A történészek fejlődéstörténeti gondolatokat, monografikus kifejtést vártak, de Király Istvánt, elsősorban nem a nemzeti múlt érdekelte, hanem an­ nak a mára gyakorolt hatása. A Molnár Erik-vitát nem azért ve­ tette fel, hogy lezárja, összegezze a vita tanulságait; számára ez ürügy volt, hogy a ma kérdéseiről beszéljen, Klaniczay Tibor is azt hangsúlyozta, hogy — véleménye szerint — Király Istvánnak nem az volt a szándéka, hogy történettudományunk újabb fejlődését mérlegre tegye, hanem egy nagyon aktuális mai er­ kölcsi, politikai, nemzeti problémával való szembenézés. Ezután a mai magyar nemzeti tudat néhány zavarának, problémájának, néhol je­ lentkező gyengülésének okait kutatja. Rámutat a legszélesebb érte­ lemben vett nemzeti hagyomány — a történelem, irodalom, műemlé­ kek, intézményi tradíciók és a folklór ápolásának hiányosságaira, s az ebből fakadó gondjainkra. Hozzászólását továbbfejlesztve egy tömör gondolatgazdag problémafeltárást, tanulmányt jelentetett meg a Kor­ társ 1974 5. számában: Gondolatok a nemzeti hagyományokról cím­ mel. Bírálja a nemzeti hagyományok megbecsülésének ellentmondá­ sait: a kampányszerűséget, az évfordulók egyoldalú kultuszát; arra figyelmeztet, hogy a hagyomány legfőbb ereje a folytonosság, ezért helytelen, ha a hagyományok ápolása csak az ünnepségekhez kapcso­ lódik. Elgondolkodtató észrevételei vannak az iskolai hazafias neve­ lésről és a műemlékvédelemről is. Darvas József hozzászólásában arról szólt, hogy a nacionalizmust, szupranacionalizmust és a nemzeti nihilizmust egységben kell vizs­ 22 gálnunk, rá kell mutatni ezek közös gyökereire — csak így tudunk ellenük eredményesen küzdeni. Pándi Pál hozzászólásának bevezetőjében összefoglalta az előző hozzászólások és a Király-tanulmány fogadtatásának tapasztalatait. Azokhoz csatlakozik, akik örültek, hogy alkalom adódott a naciona­ lizmus — szupranacionalizmus kérdéseinek értelmes, színvonalas, köz­ ügyet segítő vitájára. Megkísérli felderíteni a véleménykülönbségek okait is: a tanulmány egyik hiányosságának a baloldali ezoterizmus nem kielégítően differenciált vizsgálatát tartja; abban sem ért egyet Király Istvánnal, hogy az ellenünk irányuló burzsoá propagandában a szupranacionalizmusé a vezető szerep (Király sem állítja ezt!), to­ vábbá a Király-tanulmány — véleménye szerinti — hangsúlyeltoló­ dásairól szól. (Az érzelmi kötődés kérdését túlhangsúlyozottnak tart­ ja.) Németh G. Béla: Király István kérdésfeltevését jogosnak, sőt sürgetően szükségesnek tartja. „Az iparosodó társadalom fejlődése, a szocialista renden belül is és külső hatásokra is, olyan jelenségeket is létrehoz, melyek a közösséghez való tartozás érzetét és felelősség­ tudatát visszaszorítják, fellazítják, meggyöngítik. Ezekre a kérdésekre nem elég védekező, detenzív válaszokat adni, hanem pozitív prog­ ramot kell nyújtani, a szocialista nemzeti tudatot kell korszerűen ki­ munkálni.” Ebben látja ennek a vitának a nagy lehetőségét, s egyben felelősségét is. Néhány történészünk nem a Király-tanulmány egészével, hanem annak egy-egy önkényesen kiragadott részletével szállt vitába. Tény, hogy a tanulmány példatárában, bizonyítási anyagában vannak vi­ tatható momentumok, azonban egyoldalúan ezzel vitatkozni zsákut­ cát jelentene, a lényeges mondanivalóról terelné el a figyelmet. A hozzászólók közül többen (Pach Zsigmond Pál, R. Várkonyi Ágnes, Pándi Pál) felszólalásukat továbbfejlesztett formában publi­ kálták is. Király István válaszában — a tudományetikai kérdések tisztázá­ sán túl — tanulmányának célját hangsúlyozta ismételten: a tettek­ ben, építőmunkában realizálódó szocialista hazafiság és internacio­ nalizmus terjesztését, erősítését, a közösségcentrikus gondolkodás tér­ hódítását kívánta elősegíteni. Szabolcsi Miklós zárszavában úgy értékelte a vitát, hogy jelentős lépést tettünk a szocialista nemzet fogalmának tisztázása érdekében. Hangsúlyozta a progresszív hagyományok teljességére való támasz­ kodás — és napjaink kérdései megválaszolásának fontosságát. Király István kötetének másik nagy tanulmánya: A mindenna­ pok forradalmisága, eredetileg a Kortárs 1973/11—12. számában je­ lent meg „egy tervezett tanulmánykötet előszava” megjelöléssel. Arra a kérdésre keresi a választ a szerző, hogy mit jelent nap­ jainkban, a több mint negyedszázada folyó szocialista építőmunka körülményei között a forradalmi cselekvés, magatartás, „mi is hát a ma forradalmisága?” Nem szónoki kérdésnek szánja ezt! Azonnal megadja a sokoldalúan indokolt, érvekkel, idézetekkel, tényekkel alá­ támasztott választ is „.. .az építőmunka pátoszáról — a József Attila-i »dolgozni csak pontosan, szépen« forradalmian szép fegyelméről szól. (Király István: Hazafiság és forradalmiság 5. oldal.) A szocialista építőmunka forradalmiságának, a munkának, mint forradalmi tettnek, helytállásnak, küzdelemnek bizonyítását tűzi ki tanulmányának céljául. Arra figyelmeztet: a munka forradalmi cse­ lekvés, magatartás jellegét nem elég deklarálni, nem elég szavakkal bizonyítani; a társadalmi élet és a társadalmi tudat továbbfejleszté­ sével, a problémák, az ellentmondások bátor feltárásával és kijavítá­ sával egész közéletünket olyan szintre kell emelnünk, mely a szocia­ lista építőmunka tartalmi-emberi kiteljesedésének optimális feltétele és elősegítője lehet. Az ehhez szükséges társadalmi önvizsgálatra és programadásra tesz kísérletet. A tanulmány első részében az ifjúság és forradalmiság kérdését vizsgálja. Ahhoz, hogy egyértelműen elfogadjuk, mindnyájunk meg­ győződésévé váljon az a tény, hogy napjaink forradalmisága azt is jelenti: helytállás a munka frontján —. fel kell tárni, s le kell küz­ deni az ez ellen ható nézeteket és mechanizmusokat. A munka rang­ jának, emberformáló erejének felismerését nehezíti az ifjúságban — életkori tulajdonságként — meglevő romantizáló hajlam, amit az is­ kolai nevelő munka még tovább túloz, valamint az egyoldalúan elvont, tapasztalatok nélküli és túlérzékeny igényesség. Felhívja a figyelmet: ha nem küzdünk a helytelen szemléletek ellen, az ifjúság egy részé­ nek tudatában „a hétköznapok rendje, s a forradalmiság messze el­ különül.” A mindennapok forradalmiságának kibontakozását fékező ténye­ zőként jelöli meg a bürokratizmust, melynek két válfaját ismerteti: a dogmatikus bürokratizmust és a technokrata bürokratizmust. A bü­ rokratizmus legkárosabb hatását abban látja, hogy gátolja az újatkeresést, s ezáltal elidegeníti az ifjúságot, aminek az a következmé­ nye, hogy hatni kezdenek tudatára olyan hamis és káros teóriák, mint a szocialista dezilluzionlizmus és a pszeudo-forradalmiság. E veszélyes és káros nézetek leküzdése érdekében szólít fel a bü­ rokratizmus elleni küzdelemre, legjobb fegyverként megjelölve a szo­ cialista demokratizmust, és a magas morális-kulturális szint: az em­ beri minőség kialakítását. „Lenini értelemben vett, kulturális forrada­ lomra van ehhez szükség — írja Király István — a szocialista for­ radalomnak leghosszabbra nyúló, s tán legösszetettebb, nehéz szaka­ sza ez.” (Király István: Hazafiság és forradalmiság 44. oldal.) A kul­ turális forradalom feladataként jelöli meg a tudása, az életforma — és a gondolkodás forradalmát. Mindennapok forradalmisága egyik fő ismérvének tartja Ki­ rály István a közelre nézést. (Nem rövidlátás, szűklátókörűség! ......a forradalmisághoz mindig is hozzátartozik a két fajta látás: a közeire �és a távolra tekintés. Mindig ismérve ennek egyrészt az, hogy a távoli célt, a történelem Engelstől emlegetett vörös fonalát sohasem téveszti szem elöl az egyén, másrészt pedig az, hogy a tömegektől, a realitásoktól sosem szakad messze.” (Király István Hazafiság és forradalmiság 57. oldal.) Ezután igen érdekesen, érvelően Kifejti, mit ért közeire nézés alatt, s miért tartja fontosnak ezt. Majd arról értekszik, hogy nem elégséges a mindennapok forradalmiságának csak az álta­ lános ismérveit, feladatait vizsgálni; helytelen ha csak a célra, a feladatokra tekintünk, s megfeledkezünk, vagy nem vesszük figye­ lembe a feladatokat végrehajtó, a célokat valóraváltó, a jövőt építő embert. Forradalmiságunknak morális, emberi ismérveire, követelmé­ nyeire is felhívja a figyelmet, a megértő emberségre, a szocialista hu­ manizmusra szólít fel. A „követelek tőled, mert tisztellek” mély hu­ manizmusú makarenkói igényességét érezhetjük ki soraiból, az el­ vont — az itt és most körülményeitől elvonatkoztató — könnyen antihumánussá válható elméleti igényességgel szemben. Vezérfonalként húzódik végig a tanulmányon az elmélyült, s arányteremtő igényessége: a fiatalság túlzó romantikussága, új-ro­ mantikus álforradalmisága elleni harc ne csapjon át illúzióromboló szkepticizmusba; a mát, a lehetőségeket figyelmen kívül hagyó abszt­ rakt. túlzó igényesség bírálata nem lehet az igénytelenség ments­ vára: a bürokratizmus elleni küzdelem nem válhat az anarchia igen­ lésévé; a távlati célok szem előtt tartása ne vonja el a figyelmet a na­ pi problémákról; a közösség érdekében vállalt tudatos fegyelem erősí­ tése ne csapjon át a személyiség kibontakozását gátló öncélú aszkézisbe; megértő emberséget, a szocialista humanizmust ne kompromit­ tálhassa a „mindent megbocsátás cinikus közönye.” A három évtizeddel ezelőtt pincékből, romok közül előbújó megviselt, éhező, rongyos, de felszabadult magyar népet a „Tiéd az ország, magadnak építed!” történelmien szép jelszavával szólította munkába a Magyar Kommunista Párt. Három évtized új hazát, új társadalmat építő munkája követeli tőlünk az alkotó nyugtalanságot, a hibákba soha bele nem nyugvást, az újért — a szocialista társada­ lomért, szocialista emberért — vívott küzdelmünkben az örök embe­ ri példaadást: a tudását annak, felelősségérzést azért, hogy minden­ hez, ami ebben az országban épül közünk van. részünk van benne. „A munkás nyögése, verejtéke, elhasznált ereje, álma bronz hajó­ harangba öntve, vagy szuperfoszfátba olvasztva konténerbe kerül... A késztermékben, bármily fényes az, egy-egy darabka élet is útra kel... Aztán a termékben kopik tovább. A Nílus kikötőiben nagyokat kondul a hajóharang, a rendet szolgálja, a magyar tolóhajók hírne­ vét, becsületét. A szuperfoszfát talajba kerül, feloldódik. A gyökerek „Kossuth-könyvek" művelődéspolitikáról, kultúráról, ízlésről 1974 — minden bizonnyal emlékezetes esztendő marad hosszú évek, évtizedek elteltével is a kultúra, a művelődésügy irányítói, szakemberei, szervezői és része­ sei, alkotók és befogadók, azaz a magyar társadalom széles tömegei számára. En­ nek oka, hogy az MSZMP Központi Bi­ zottsága — felismerve, hogy az eddigiek­ nél sürgetőbben, parancsoló szükségszerű­ séggel vetődik fel a szocialista tudat, életmód, életforma továbbfejlesztésének igénye — első ízben vizsgálta meg önálló napirendként — de szoros összefüggésben a társadalmi gyakorlat egyéb területei­ vel — a közművelődés helyzetét, s mint legfelsőbb politikai testület hozott hatá­ rozatot szocialista valóságunk e szférájá­ nak fejlesztésére. E sorok megjelenésekor bizonyára megszokottként hat majd a párt közművelődés-politikai határozata megjelenésének, jelentőségének említése, közismertté válnak — a pártfórumokat követő állami, társadalmi és tömegszer­ vezetek állásfoglalásai, intézkedései nyo­ mán a párton kívüliek körében is — a határozat céljai, alapvonásai, megvalósí­ tásának főbb teendői, és túl leszünk a végrehajtás szakaszának kezdeti lépésein is. Mégsem mellőzhetjük e társadalmi mozgalommá • szélesedő politikai döntésre felszívják az esővízzel. Beépül a szőlő vesszőjébe, hajtásaiba, duzza­ dó fürtjeibe.” — írja Bertha Bulcsu, a Magyarország felfedezése cí­ mű sorozatban írott kötetében. így válik minden dolgozó ember munkája az épülő jövő egy-egy téglájává; így hagyja rajta a munkás a kézjegyét a történelmen. Király István tanulmányának múlhatatlan érdeme, hogy megmu­ tatja — itt és ma — az emberi élet kiteljesedésének csúcsait, s nem csak megmutatja: segít felemelkedni is. A kötetben helyet kapott még két kitűnő irodalmi műelemzés. Ady Endre: Margita élni akar című poémájában egy forradalmi mo­ dell. egy „a történelemben gondolkodó Prométheuszi ember” irodalmi ábrázolását mutatja be. Ady Endre: Sípja régi babonának című ver­ sének interpretálása a verselemzés remekműve: a lineáris és a struk­ turális verselemző mód dialektikus egységben történő alkalmazásá­ val, a vers logikai-szemantikai és képi-zenei síkjának páratlanul gazdag, árnyalt kibontásával tudatosítja a költemény mondanivaló­ ját. A hazafiság és internacionalizmus című tanulmány irodalomtör­ ténészi eszközökkel kifejtett argumentációjának is felfoghatjuk az — önmagában is helytálló — irodalmi tanulmányként is teljes Ady és a kurucos — szabadságharcos örökség című írást. A Nemzeti és nemzetközi a mai kultúrában című írásában (Fel­ szólalás a Szovjetunió megalakulásának 50. évfordulója alkalmából tartott nemzetközi tudományos konferencián) már körvonalazódtak azok az alapelvek, amelyek szerint a Hazafiság és internacionaliz­ musban nyernek mai gondjaink teljes és történeti szemléletű kibon­ tást. Szól az MSZMP következetes, kétfrontos ideológiai harcáról mind a nacionalizmus, mind a nemzeti nihilizmus ellen. Rámutatott a na­ cionalizmus és a nemzeti nihilizmus közös gyökerére, a burzsoá ego­ izmusra és szembeállította ezzel a szocialista hazafiság és internacio­ nalizmus morális alapját, a kollektivitás érzését, a szocialista felelős­ ségérzetet. Móricz öröksége és a korszerű elkötelezettség címmel az 1972. ok­ tóberében megrendezett debreceni irodalmi napokon elhangzott elő­ adásának szövegében pedig már a Mindennapok forradalmisága né­ hány motívumát láthatjuk, alapgondolatával találkozunk. Király István tanulmánykötete együttgondolkodásra késztető, al­ kotó, elvszerű vitára ösztönző, előrelépést segítő-sürgető alkotás; fele­ lősségteljes hozzászólás társadalmi és kulturális életünk aktuális kér­ déseihez. Szalánczay György való utalást olyan — e recencióval is ajánlott — olvasmányok esetében, ame­ lyek témájuk, tartalmuk szerint közvetle­ nül kapcsolódnak a közművelődés-politiká­ hoz gyakorlati vagy éppen elméleti meg­ közelítésben, s e jellegükből eredően részt vállalnak a társadalmi tudat, a közgon­ dolkodás, a közízlés vagy az úgynevezett kultúrfilozófiai szemlélet formálásának folyamatából. Az alábbiakban a Kossuth Könyvkiadó gondozásában 1974-ben meg­ jelent ilyen könyvek — Aczél György: Szocialista kultúra — közösségi ember; Hermann István: A mai kultúra problé­ mái; Szerdahelyi István: A mindennapi élet esztétikája; Ízlés és kultúra (Tanul­ mánykötet Szerdahelyi István szerkeszté­ sében) — néhány összecsengő sajátossá­ gát kiemelve kívánjuk igazolni a szerzők szándékbeli közelségét, a közművelődés­ politikai határozat szellemének jelenlétét a sorok között, ezért sok, egyébként fon­ tos — a mű karaktere, mondanivalója szempontjából pedig éppenséggel fő kér­ désnek tetsző — gondolat nyomon köve­ tésétől, bemutatásától eltekintünk. Aczél György és Hermann István köny­ vét egyebek között az a felfogás roko­ nítja, hogy mindketten, más-más megkö­ zelítésben — eszmei-politikai, illetve filo­ zófiai — ugyan, de ahhoz a konklúzióhoz jutnak el, hogy a szocializmusnak lénye­ gi tendenciája a tágabban értelemezett kul­ turális fejlődés alapként, feltételként s egyszersmind „korparancsként” való té­ telezése. „Feladataink megoldása megkö­ veteli a magasabb kulturáltságot, és hely­ zetünk nemcsak lehetővé, hanem szüksé­ gessé is teszi, hogy a társadalomban vég­ bemenő átalakulás — nagyobb és kisebb közösségek közvetítésével — mindinkább szocialistává alakítsa a családok, az egyé­ nek életfelfogását, életformáját is... Nem utolsósorban a közművelődésen, az em­ berek tevékeny művelődésén múlik, hogy a fejlettebb termelés, a magasabb élet­ színvonal egyúttal azt is eredményezze, hogy mind szélesebb körben és mind gyorsabban bontakozhat ki az értelmes, szabad, harmonikus emberi élet és a kö­ zösségi életforma... A szocializmus tuda­ tosan valósul meg, és éppen ez az ún. „fogyasztói szemlélet” egyetlen hatékony ellenszere.” E sorokra szinte rímelnek Hermann István gondolatai, amelyekben kifejti, hogy a fogyasztás a szocializmus­ ban is lényeges eleme az életszínvonalnak, „de a fogyasztás nem önmagáért való fo­ gyasztás, hanem sokkal inkább eszköz arra, hogy a szabad idő formális mennyi­ ségét az ember egyre tartalmasabban tölt­ se ki, képességeit kifejlessze, sokoldalúvá tegye önmagát... A kultúra nem a kö­ vetkező láncszem egy taktikai értelemben, hanem a szocializmus számára a követ­ kező terveket meghaladó szocializmus valóságos fejlődését jelentő kérdés”. Ezen kiemelésekben immanens módon fellelhető az a — közművelődés- politikai határozatot is átszövő — gondolat, hogy a szocialista kultúra helyét, funkcióit kere­ sendő, a társadalmi egészből, úgymond totalitásból kell kiindulnunk a kultúra és a politika, a kultúra és a gazdaság dia­ lektikus összhangjának figyelembevételé­ vel. „Ennek a dialektikának a felismeré­ 23 �se legelsősorban és legközvetlenebbül a munkásosztály érdeke” — írja Hermann István, míg Aczél György könyvében — politikánk szerves következményeként — sok helyen szerepel vezérmotívumként a munkásművelődés kérdése. Így többek között utal a szerző a Központi Bizottság márciusi ülésének második határozatára, amelynek dokumentuma kimondta, hogy „a munkásosztály jelenleg társadalmunk­ nak számbelileg is legnagyobb osztálya”, s „mint a társadalom vezető osztálya, fe­ lelősséget érez a társadalom valamennyi rétegének életkörülményeiért... A mun­ kásosztály képzettségének, színvonalának emelkedése egyben új műveltségi igénye­ ket is támaszt. A kulturális élet a mun­ kásosztály fokozódó érdeklődéséről, alko­ tó erejéről tanúskodik.” Hermann István könyvének alcíme (Ka­ pitalista kultúra — szocialista kultúra) is jelzi a szerző szándékát: a két világrend­ szer kulturális viszonyainak összevetését. E gondolatmenet végkövetkeztetése, hogy a szocialista kultúra már most döntő fö­ lényben van a kapitalista kultúrával szemben, és éppen a szocialista kultúra, az egész társadalom dinamikus fejlődése biztosítja a végső győzelmet. Aczél György is több tanulmányában, beszédé­ ben, külföldi lapoknak adott interjújában foglalkozik a szocialista kultúra emberi tartalmainak bizonyításával. Ezúttal mindössze egy motívumra, de talán a leg­ fontosabbra hívjuk fel a figyelmet: a kultúra — az eddigi idézetekben és a könyv címében is szereplő — közösségi jellegének hangsúlyozására, mintegy el­ lenpólusaként annak a polgári tendenciá­ nak, amelynek — mint Hermann István elemzéséből kitűnik — szükségszerű ve­ lejárója az atomizálódás, az elidegenedés komplex jelensége. Egyebek közt a közösségi ember fogal­ ma teremti meg számunkra a kapcsolódás lehetőségét a további két könyv mon­ dandójához: művészeti, esztétikai poblémákhoz, az ízlés és kultúra összefüggé­ seihez, hiszen — mint Hermann István írja, könyve „A művészet fejlődési lehe­ tősége a szocializmusban” című fejezeté­ ben — „a szocialista társadalomban a művészet fejlődését nem lehet különvá­ lasztani a közönség művészi ízlésének fej­ lődésétől, esztétikai érzékének alakulásá­ tól. Ezért, ha ma a szocialista társada­ lomban még nem használjuk ki azokat az objektív lehetőségeket, amelyeket a szo­ cializmus a művészet fejlődése számára nyújt, ez nem utolsósorban azért van, mert a művészet szocialista fejlődésének egyik előfeltétele az esztétikailag érzé­ keny és kulturált közönség demokratikus ítélete, ízlésfejlődése stb.” E problémakör jelen van Aczél György előadói beszédé­ ben is, amelyet a Központi Bizottság márciusi ülésén tartott: .. a szocializ­ mus magas színvonalú és állandóan fej­ lődő művészet és irodalom nélkül nem lé­ tezhet, nem épülhet, mint ahogyan a sokoldalú, fejlett szocialista ember sem képzelhető el irodalom és művészet, szo­ cialista kultúra nélkül... Történelmünk során sohasem volt olyan reális lehetőség 24 mű és közönség, alkotás és befogadók tö­ meges találkozására, mint ma a szocia­ lizmusban. .. Ehhez hadd tegyem hozzá, hogy az ízlés kérdésében ugyan nem hozunk rendeleteket, de milliók ízlése a szocialista társadalomban közügy!” Az Ízlés és kultúra című kötetben Szer­ dahelyi István az elmúlt évtized során az úgynevezett „ízlés-vitában” fogant 24 leg­ jellemzőbb tanulmányt gyűjtötte egybe több szakterület és tudományág képvise­ lőinek tollából, mintegy a termékeny esz­ mecsere összegzése s nem lezárása céljá­ ból. Az ízlés, mint ahogyan a többféle de­ finícióból is kiderül, nem könnyen körül­ írható kategória, s terjedelme, kritériu­ mai meglehetősen szubjektívnek tűnnek. A közművelődés szempontjából örvende­ tes, hogy a kötet tanulmányainak közép­ pontjában álló esztétikai ízlés kérdéseiben summázhatók bizonyos irányelvek, ame­ lyek lényegét Szerdahelyi István bevezető tanulmányában foglalta össze. Szerinte „a marxizmus alapelveinek az az álláspont felel meg, mely szerint azok a kritériu­ mok, amelyek egy-egy jelenséget esztéti­ kai minőségűvé, esztétikai tárggyá tesz­ nek, függetlenek az egyes ember tudatá­ tól, s ebben az értelemben objektívek; objektivitásuk azonban társadalmi, amennyiben az esztétikum nem más, mint látható-hallható érzéki formában megjele­ nő társadalmi-emberi lényeg. ... Másfelől viszont a marxista szakirodalom egyálta­ lán nem tagadja, hogy az az élmény, amelyben az esztétikai tárgy tükröződik, szubjektív; hogy az élmény tárgyainak ob­ jektív esztétikai minőségeit felismeri, vagy félreismeri (és milyen mértékben te­ szi ezt) a befogadó, ez az ő személyes ké­ pességeinek, sőt nem kis mértékben pil­ lanatnyi lelkiállapotának is függvénye.” E megközelítésben adekvátnak tűnik tár­ sadalmunk ízlésállapota, amelyet több ta­ nulmány is jellemez más-más aspektus­ ból, és levonható az a következtetés, hogy az ízlés fejlesztése csak a társadalmi-em­ beri lényeg egészének gazdagodásával, to­ vábbi alakításával érhető el. Szerdahelyi István saját kötetében A mindennapi élet esztétikájában is egyik fő kérdésként elemzi a szocialista közíz­ lés problémáit a kulturált emberi környe­ zettel, magatartással való összefüggésben, s így kerül — meglehetős szakjellege, esszéisztikus stílusa „ellenére” — közel aktuális művelődéspolitikai feladatainkhoz. Azokat az — alapvetően esztétikai jelle­ gű — törvényeket, normákat, értékeket keresi, amelyek a szocialista társadalom mindennapjaiban érvényesek. Témánk szempontjából lényeges megállapításainak egyikét, — „hogy az autonóm művészet csak akkor tudja az emberi nem érdekei­ nek szemszögéből tükrözni a valóságot, ha az embert emberré tevő, el nem idegene­ dett munka, a társadalmi fejlődés e dön­ tő ereje iránti vonzalmainkat fokozza” — a híres József Attila-töredék gondolattal — „dolgozni csak pontosan, szépen, ahogy a csillag megy az égen, úgy érdemes” — vezeti be, amely a művészeti absztrakció egyik szép példájaként mottója lehet mindannak, amiről az említett könyvek szólnak. Noha a Kossuth Könyvkiadó „hivatás­ szerűen” foglalkozik a politikai, ideoló­ giai irodalom megjelentetésével, terjeszti a marxizmus—leninizmus tudományos el­ méletét, mégis dicséretes az a kiadói gya­ korlat, amely hozzájárul a politika egyes részterületein való alapos tájékozódáshoz, közvetlen vagy közvetett formában segíti az egyes párthatározatok értelmezését, végrehajtását. Meggyőződésünk ugyanis, hogy például a művelődés témakörében megjelentetett művek nemcsak a marxis­ ta elméletet gazdagítják, hanem jó szol­ gálatot tesznek a közművelődés gyakor­ lati feladatainak megvalósításában is. Csongrády Béla Nagy László Versben bujdosó Ő az örök gyermek. Megejtő a gyerme­ ki bája, ártatlan a tekintete, mosolya, mint­ ha nem is 1975-ben érné el élete fél évszázadát. Szűz arca gyermekséget és játékossá­ got takar. Ilyen lehetett évtizedekkel ko­ rábbi, hivatalos gyermekkorában, a felsőiszkázi kiskonyhában báva csutkalovaival, ci­ rokhegedűjével és a hatalmas állat, a remek mén iránti tiszteletével. S ma is csak játszik, telve érintetlen, tiszta érzésekkel. körülbás­ tyázva vakmerő metafórák színes építőkoc­ káival — és szivében félelem. Félelem a fel­ nőttektől, a színlelő, kegyetlen és kiismer­ hetetlen világtól, a vacogtató jégmezőktől és a hamis fényekkel, hívságos sugarakkal csa­ logató délszaktól. S aki kézbe veszi (talán többször is. bibliásan) és falja szivének vérrel és arannyal írt meséit, kicsit örömmel kapja föl fejét: íme, örök a gyermek, s örök a lelkűinkben róla őrzött kép. De mégis, mintha kamaszodott volna. Cirokhegedűjének már ismeri játékvoltát és a lovak iránti csodálatába mar nem keveredik áhítat és fohász. A Versben bujdosó" költeményei és pró­ za-versei már új Nagy Lászlót sejtetnek ve­ lünk. Ő, aki a galamb vagy a rántanivaló csirke vérétől is elfordul, most fölmerészke­ dett egy dombtetőre, mint aki utálattal katonásdit játszik és már a szablyát is előrántotta. A szablyát, mely már nem játékkard, csak az pelyhedző állú még, aki a pengét villogtatja a napban. Még bizonytalan, hogy mit tesz, mivé lesz, de már Balassival együtt vallja: „Kell immár énékem csak jó ló, hamar agár. Ifjak társasága, éles szablya, jó madár.” Ady érezhette hozzá hasonlóan éneklő én­ je válságát, midőn rádöbbent, hogy Góg és Magóg fia ő, s történelmi származása kötelez. S ahogy ott áll, kivont szablyával. gyer­ meki mosollyal, egyszeriben elkezd növeked­ ni, s megijedünk, milyen óriás ő. S meghökkenünk, mily gyermekien, de akaratosan szól a bibliai óriás: „Szóljon a végszó a kufárlelkeknek. az adóvevőknek. Már émelyítően becukrozva a nép, és alulról fölfele is csúsznak a romlasztó csókok. Látok én csillagra akasztva egy elárvult ostort. Nekem Ady Endre ostora tetszik.” Vagy a Krúdy emlékének bádban írja: szentelt Szind- �„Ha neked emberi a mértéktartás, az igény­ telenség, nekem emberi a magasra csavart láng." Persze, a dalt, szerelmet, a ló-metaforát nem teszi félre, hiszen nem teheti félre, hi­ szen szelíd lényéhez fájdalmasan hozzátartoznak. De a fájdalom már férfias fájda­ lom: ..... a nyár is lezabáltan nyikorog a szélben furcsa aratás van az én fejem a zsákban apánk lobog a dombon pedig eltemettük rongyai dühével apánk lobog a dombon" (MADÁRIJESZTŐ) Nem hurrázik, mint a rumszítta közkato­ na roham előtt, vagy roham alatt, de csend­ ben biztatja, ösztökéli önmagát, mint a HE­ GYI BESZÉD-ben. „Műveld a csodát, ne magyarázd sehova kacsázik minden út jobban tudjuk a jövőt a múltnál válasszuk a villám jelenét különben tyúktetű-borzalom fut föl a lábadon agyadig hajad gyökeréig, mintha párban láncolva lennénk baromfiólra pedig ülünk a bazalthegyen” Azt mondja más helyütt. A VÁROS IDÉZÉ­ SE című alkotásában: „S míg ősszel az agyvér­ zéses hegyek felől közelített a bor karaván­ ja a húshoz, földolgozott vérhez, összeállt bennem a mondat: Ez a világ megvénhedett. Szózatot intéztem a kirakat üvegénél a zsebórákhoz: Siessetek! Ujjam ösztökélte a toronyórákat: Siessetek! Hajamon, minit a hajnal, bársony diáksapkám kivirult. Címe­ rében a tölgyfa erővel zúgni kezdett. Régi diákok lelke, gályarabok izma megébredt e szimbólumban. Már hol vannak a velünk ballagó virágok? Elsápadva a lemondástól. négy út közül választottam a miénket, já­ rok azon. S már köpenyem nem is porból, de hamuból, mennydörgő sziták alatt.” Őszinte, igaz, nem mímelt a ZÁSZLÓ já­ tékossága, mégis minden játéka olyan, hogy csak komolyan szabad venni. Minden szó, tett, érzés, látomás a természet felnőtt ko­ hójában edződött, s bizony dörmögően em­ beri a MEDVEZSOLTÁR is, melyben játékos­ ságának komolyságát szinte bevallja: „.. .s csillagkép-testvéreihez, akik űri ringlispilen ülnek mindig, s kezükben örök nyalóka. ment világnagy eperfán trónol, tűnődik, ott szüretel édeni cukrot és vérének ízét nem ismeri még, mert neki intelem s rémlés mind csak üres árnyék, s csak árnyat öltöztet minden fekete prófécia.” nem zokog De a nyílt színvallás, az önmaga szólongatása az adys nagy küzdelemre, az sem rit­ kaság a költő legújabb kötetében. A Petőfi születésnapjára írott költeményben (FÖLTÁ­ MADT PIROS CSIZMA) már úgy nyújtja hí­ vő kezét a Géniuszhoz, ahogyan ez, ő is ke­ resi Sándort: „Hát nem szebb az újjászüle­ tés hó-alatti kárhozatunknál?” „lélekzem a télben, fohászkodom föltámadt piros csizma, csak zaklass te irgalmatlan édes, te fényes csikorogd széjjel a szívünk havát!” Elgondolkoztató, hogy az életműben mi táplálja az örökké visszatérő „remek mén” metafórákat. Ifjúkori emlékek? A példaadó állat igavonó szerepe és az ezzel járó szo­ morú egyhangúság? Harci mezőkön vágtázó arabs mének dübörgése? A csillagos hom­ lok, a fényes szőrruha? Vagy a költőnél a A város a hegyekbe megy Sokan kerestük az ünnepi könyvhét kiadványai sorában a szov­ jet írók „legújabb” novelláskötetét, hiszen tíz éven át rendszere­ sen ez alkalommal jelent meg a szovjet próza legjavából váloga­ tott gyűjtemény. Bármi legyen is az oka e kerek évtizedet megért hagyomány megszűnésének, az csökkenti hiányérzetünket, hogy az elbeszélések helyett ezúttal riportokat, publicisztikai írásokat tar­ talmazó kötet került a népszerű könyvheti antológiák közé. Nem véletlenül és talán nem is tévesen használtuk e helyen az antológia kifejezést, ami közismerten szépirodalmi jellegű írások gyűjteményét jelöli. Az orosz-magyar szótár szerint az „ocserk” többek között életszerű leírást, karcolatot stb., azaz sajátos irodal­ mi műfajt jelent; olyannyira sajátosat azonban, hogy az orosz iro­ dalomban valamennyire jártasak is tudják, hogy — miután a magyar nyelvben nincs megfelelője e szónak — fordítás helyett célszerűbb az eredeti formulát használni ahhoz, hogye fogalom igazi tartal­ mát, hangulatát kifejezhessük. Ha mégis rokonítani akarjuk a ma­ gyar irodalomban ismert műfajok valamelyikével, akkor talán a do­ kumentumpróza, az irodalmi riport, a szociográfia áll hozzá a leg­ közelebb, tehát az olyan jellegű írások, amelyeket az „Irószemmel..." című, évről-évre megjelenő kötetekben olvashatunk. No­ ha a szociográfiai irodalom hazánkban is reneszánszát éli, — ami egyszersmind azt jelenti, hogy gazdag hagyományban gyökerezik - mégsem jelent — és soha nem is jelentett — olyan karakterisz­ tikus műfajt, mint az „ocserk” az orosz írók, illetve olvasók számá­ ra. Az ilyen típusú írásokból válogatott egy kötetnyit - a maga is szerzőként szereplő — Anatolij Zlobin, aki a Modern könyvtár so­ rozat 256. kötetének — Bronyiszlav Holopov írása után — „A vá­ ros a hegyekbe megy” címet adta. Gorkij - aki nemcsak a regény, az elbeszélés, hanem az „ocserk” klasszikusának is nevezhető — az „ocser”-et olyan alkotásnak tar­ totta, amely a kutatás és az elbeszélés határán áll. Abban a tizen­ négy írásban is, amelyet A. Zlobin a magyar olvasók számára zöm­ mel folyóiratokból összegyűjtött, napjaink szovjet valóságának isme­ ló a nagy szimbólum, egyedül és összességé­ ben a Természetet mintázza? Lehet, hogy minden kérdésre „igen” a válasz? „Lejtőn lefelé robognak a vas-rokonok nagy vasalt kocsik tolják maguk előtt a csa­ csi-méretű lovacskákat.” (ELSŐ ÖZVEGYSÉGEM) „vagyok zengő kincs-fa ostortól virágzom termek zúzva, rúgva” (TESTVÉREK FEHÉRBEN) „Mének és jegenyék vágóhídja, vad jelen, vad jövő hajtószíja. forgószél-kosara porból fonva, szép hajas fejekkel megrakodva. tetézve mennyi lenyesett kézzel — itt a legigazabb gárda vész el —” (HARAG) „.. .torlódhat a két sörényes. de a mellkas, de az ágyék tömör narancsa kibukkan. untalanul új ajándék, alázat, kevélység, fintor ebben a fénykörben nem honos, nem a félélem, nem a kín. itt az öröm az ostoros...” (KÉT SÖRÉNYES) A legújabb kötetben, a kötet verseiben egy gyermekköltő bujdosik, pelyhedző állal és hófehér hajjal, madárka szívvel és kivont szablyával. Harcra készen. Újabb harcokra készen. Amint az eleve elrendeltetett: ,,És megtarthattam volna egy véres ballonkabátot. Harmincegy golyó ütötte át. de csak bő­ rét csípték a fiúnak, bizonyítva: létezik csoda is. Figyelmeztet: nem véletlenül ma­ radsz élve, még sokat akar tőled a sors.” Még sokat akar tőle a sors! (Szépirodalmi, 1973.) Lakos György rete a művészi megjelenítés képességével párosul. A könyv mottója találóan fejezi ki az írások gondolati ét hangulati egységét: „Dol­ gozni csak úgy lehet, ha az ember tudatában van annak, hogy je­ lentős munkát végez. Romantikussá kell tenni a dolgokat, máskülön­ ben minden elsikkad. Mégiscsak az optimisták csinálnak mindent az életben.” A sokszínű szovjet társadalom munka- és ünnepnapjait, a husza­ dik század derekán a kor diktálta tempóban változó jellemeket, szo­ kásokat konkrét tényekhez, eseményekhez kötötten, de nem száraz adatok tükrében, hanem meleg emberi hangon, nem túláradó, de mély érzelmi töltéssel, nem érzelgősen, hanem napjainkhoz „igazí­ tott” őszintén romantikus pátosszal ábrázolják a szerzők. Azok az emberek érdeklik őket, akik Jurij Nagibin szavaival szólva „nem ej­ tették ámulatba kortársaikat sem valami nagy teljesítménnyel, sem a megfeszített akarat szülte csodával, sem héraklészi hőstettel, sem pedig világraszóló bűncselekményt nem követtek el; akik nem éne­ kelnek úgy, akár a csalogány, nem ugranak akkorát, akár a szöcs­ ke; akik a háborúban közlegények voltak, békevilágban pedig ész­ revétlen dolgozók; akik végigálltak minden sort, mert nem élveztek kiváltságot az ínséges időkben; akik marhavagonokban utaztak, közös kórteremben vagy éppenséggel a kórház folyosóján feküdtek, és mindjárt a háború kitörésének napján csomagolni kezdtek a kenyérzsákjukba.” Egy évvel ezelőtt a „jubiláns” elbeszéléskötet bemutatása kapcsán tettük szóvá, hogy az írásokból kevés információt kapunk napjaink szovjet társadalmi valóságáról, a szovjet emberek aktuális problé­ máiról, érzés- és gondolatvilágukról. Ez a kötet az „ocserk" sajátos eszközeivel éppen ezt az adósságot látszik törleszteni. Azt nem tudjuk meg az írásokból, hogy hogyan él ma a szovjet ember, hiszen ez a kérdés látszategyszerűsége ellenére rendkívül elvont, s éppen ezért nem válaszolható meg tízszer ennyi írás, hiteles politikai in­ formációk, de még személyes élmények alapján sem. Azt vizsont megismerjük, hogy milyen ma egy „újszerűen-hagyományos” vologdai lakodalom; hogyan alakult ki Jakov Fjodorovics Uszkov ét­ termi felszolgáló életfilozófiája a falusi gyermekek nélkülözésein, 25 �a vendéglősnél töltött korántsem rózsás inaséveken, világháborún, német fogságon és sok más viszontagságon át; hogyan hívják ma magukhoz Zangezur hegyi falvai a várost, amely örményország­ ban mindenekelőtt Jerevánt jelenti; megtudjuk, mit jelent tizenki­ lenc nap, öt óra és harminchét perc alatt megtenni a kolimai út­ vonalat, amely háromezer kilométernyi hegy és folyó, hajó és rév, fehér tundra és fekete erdő, szélvihar és hórengeteg; megismer­ jük, hogyan élnek, gondolkodnak, szeretnek a Leningrád sugárút ifjú építői, hogyan nő ki egyetlen éjszaka húsz új sátor a földből a meglevők mellé; szó esik számítógépekről, automatizálási mód­ szerekről, a legjobb írás azonban ugyancsak emberhez kötődik: Anatolij Sztyepanovics Konovalovot „a magasépítőt” mutatja be, aki brigádjával többek között a szokolnyiki korcsolyapálya, a Kong­ resszusi Palota és a Rosszija Szálló acélszerkezetét építette. Az írás — amely egyébként egy dokumentumregény részlete — szer­ zőjét, Anatolij Mednyikovot a munkásélet változásai érdeklik, azt keresi mi benne az új, mennyiben hatottak ró a hagyományok. „Néha arra gondolok, — írja - vajon nem kellene-e azoknak a fiúknak, lányoknak, iskolás gyerekeknek - vagy a papájuknak, mamájuknak — akik a Rosszija Szállóhoz tartozó háromezer férő­ helyes filmszínház boltíves előcsarnokába vagy nagytermébe be­ mennek, nem kellene-e legalább valamicskét tudniuk azokról, akik építették, és arról, hogyan készült ez a szép épület? Nem vál­ tunk-e túlságosan közömbössé a munka iránt, természetesnek tart­ va mindent, amit a munka teremt, nemigen törődve magával a folyamattal, a munka dinamizmusával, egyes termelési helyzetek — drámaiságával, ha úgy tetszik?! És miért vetjük oda időnként olyan könnyedén a lekicsinylő „termelési beszámoló” titulust, amikor va­ laki megkockáztatja, hogy a munkafolyamatról írjon — mintha ez nem lenne elválaszthatatlan, szoros kapcsolatban a munkásember akaraterejével, bátorságával, jellemével? A kötet írásai arról győzik meg az olvasót, hogy a szocialista építés, tiszteletet parancsoló, világraszóló eredményei mögött min­ dennapi emberek sikerei, örömei, gondjai, kudarcai húzódnak meg és a társadalom magasabbrendűségéből adódóan természetesnek tűnő eredmények nagy erőfeszítéseket követelnek. Egyben közösek az írások különböző korú és rangú írói és szereplői: forradalmi optimizmus érzése, az emberi élet, a munka örök győzelmébe ve­ tett hit ereje táplálja gondolkodásukat, magatartásukat. Ezért volt érdemes a magyar olvasók számára is hozzáférhetővé tenni a legújabb - hat-nyolc éves - szovjet orosz „ocserk-irodalom” néhány kiemelkedő alkotását, s éppen ezért megérte volna sorozaton kívüli kötetként megjelentetni, mert így félő, hogy a mo­ dern könyvtár egyébként tetszetős „formaruhájába” öltöztetve nem elég figyelemkeltő a fűzött kötet tipográfiája. (Európa, 1974.} Csongrády Béla Olvasónapló III. perlekedésbe, halottsiratóba menekülnek; a szerelem várába zár­ kóznak, onnan énekelnek. Bűbájos nóták e versek, andalító gúnnyal szólnak, füstös va­ rázslatok hangulatát idézik, népmesék zamatával zenélnek. Csak a leszámolni akarás elszántsága hiányzik még e költészet­ ből. Az ellenfélbe tövig döfött tőr indulata. Kiss Anna, ha bátor, s ha mer, sivatagokból csillagokig repül­ het. Ha felvértezve fűszeres mámorokkal tőrt vesz a kezébe. X (Tengerének) Gonddal, gyönyörűvel nem gondol századunk,/ hát nem tudod, halandó, hogy mink itt meghalunk? Keserűen muzsikál Szécsi Margit vershegedűje, de nem re­ ménytelen éneket vijjog: Csak az élt, aki szeretett./ Csak az lé­ tezett, akit láttak, kit a Szerelem Csillaga/ magára vállalt. A középkori himnuszok zsolozsmás szárnyalása ez, az Ave, ma­ ris Stella, Tengernek csillaga, üdvözlégy feljajduló fohásza, a be nem teljesült élet könnyektől fényesedő tisztasága: Tudod-e már, mi a sors,/ mi töri a kortyot ketté/ mi a SOHA—MINDÖRÖK­ KÉ—/ Tenger, nem látlak többé. De belenyugodhat-e, míg él az ember, hogy nem látja többé a tengert? Megszokhatók a tengerteljességet messzeziláló idők? Káromkodhatunk, rázhatjuk az öklünk, üvölthetünk, sírhatunk is, de kihez kiáltsunk, ha Befagyott a tenger/ acélablak-kéken,! pünkösd napja nézi magát/ a halottas jégben? Láttam nemzedékem legjobb elméit az őrület romjaiban — így a mai Amerika költő-prófétája: a pusztulás fájdalma ez, az újra­ kezdeni nem tudás világot szembeköpő keserűsége. Pusztulnunk kell? Hát pusztuljunk piszkosan, fürdessük meg a félig tisztákat is a sárban, öklendjünk mocskot a még reménykedők arcába, dü­ hödt sírással rontsunk magunk körül, s ha már teremteni nem tu­ dunk, legyünk nagyok a rombolásban, gyávaságban, meghunyászkodásban — a szeméthegyek feltornyozásában. Szeressük tehetetlenül tehetetlen szívünket: elvesztettük a je­ lent, kihullott kezünkből a jövő. Szécsi Margit nem búcsúzik az eljövendőtől: övé a keserű jelen. Láttam a lélek virradatát, mikor rejtőztem az éjbe. Nem menekül, csak rejtőzik az éjbe bánatot altató koromsö­ tétbe, csillagokkal társalgó reménykedésbe. S tudja miért éleli őt az éjszaka: imádni ifjúi magát mi tudtuk csak ifjan, s hiába a befelé fordított képek emléke a nem-kellő szeretet kötege az kísér bennünket az éjszakába! Mindannyian elindulunk egyszer az éjszakába, de ködből hulló hajnalunknak, naptűzte delünknek, a gyümölcsízű délutánnak, felhőkkel komoruló szürkületnek értelme akkor volt, ha korom­ sötétbe hullásunk előtt újra látjuk a hajnalcsillagot. Szécsi Margit látja: fényesedik körülötte az éjszaka. (Koromvirágok). Felvilágosult időkben, immár kétszáz éve is lassan, Goethe — ki előbb Herder híve volt az Énekek éneke megítélésében, s dalkoszorúnak szerette azt — drámát kezdett sejdíteni az élő latinság utolsó ajándékában, a szerelmi költészet e fűszeres csodájában. Látomásokból, egymásnak feleselő kórusok zengéseiből, királyi szózatból, megejtő csábításokból, vőlegény és menyasszony érzelmeinek és érzékeinek szikrázásából egybeszőtt drámát. Emberi viadalt. Színpadon, megelevenedve, nem elképzelhetőt. Színjátékot: ál­ mainkban elsistergőt. Később elavult Goethe felfogása. S a Faustot sem tartjuk ma drámának. Mert eljátszani nincs megfelelő színpadunk. Kiss Anna talán olvasta az Énekek énekét. Talán nem. Talán ismeri a drámatörténet formatanát. Talán nem. Költeményei drámák. Ha nem is illeszthetők egyetlen kanoni­ zált dramaturgia szabályrendszerébe sem. Ha nincs is színpad, amelyen megelevenedhetnének. S ha tudatosan, ha öntudatlanul, de elődöket a csillagjósok, a buja maszkokat öltők, a varázsos mellébeszélők, az éjszakába do­ bokat pergetők, a medveéneket zengők között keres. A csillagok sivatagában, ahol állunk — itt éled az Énekek éneke verszenéje, még az első kötetben, a Fabábuban. Most a Feketegyűrűben siva­ tagvilágokat és csillagreményeket kapcsol egybe. Itt születik a dráma. Nem csupán a kutyák fejében jönnek-mennek a képek itt, de megindul a világ: elbitangolt vagonok jönnek teli sapkarózsával; madárijesztők, almacsőszök, hegyek énekelnék; feleselnek egy­ mással a lámpavirágok, mesteremberek, beszélni tudó varjak; fabábu vitatkozik a széllel, kerítőnő csivitel és bujtogat: ne csak viseljétek a reménység színeit; táltosbika vallja: aki egyszer csillagra éhül,/ nem akar lejönni az égrül. De A városban: Az éneket visszafújja a szél, valamennyien kormosak vagyunk. Igen, kormosak vagyunk. De az arccal a tengernek feszülők még indulattal énekeltek, csillagsivatagokban csillagvonzásokért jajongtak, s letörölték ar­ cukról a kormot. Kiss Anna lámpavirágai, fabábui, kásahegyet harapó semmiéletűi, küldöncei, kertészei, rétilámpásai, madárijesztői, szekeres emberei, énekszóval zengő hegyei beletörődtek abba: kormos az arcuk. Nem örülnek ennek. Csak nincs erejük arcukat letörleni: meg­ szokták a kormot. S varázslatokba, múltidéző dobszólamokba, máglyás énekekbe, sámándalokba, tárgyakat elevenítő szóviadalokba, boszorkány­ 26 Szigethy Gábor �„Karancslejtős, 1944" Feledy Gyula kiállítása elé... Egy művész életének megindító élmé­ nye lehet mindaz, ami része a világnak, hogy önkifejezésében valóra válthassa, a teremtés izgalmas, idillikus, vagy nem ritkán drámaisággal telített szféráit. Egy repedés a deszkapalánkon, az ereszen le­ csüngő jégcsap, nádrengeteg tükörbe né­ zőn, egy soha nem felejthető arc, egy ba­ busgatott emlék, csendélet, táj, mind­ mind belesimul az alkotó ember életébe — hol hosszabb, hol kevesebb kihordási idővel. De az igazán nagy drámák, a fel­ kiáltójelekké társadalmi igazságok tűzkohójában csiszolt figyelmeztetések, a hit és elkötelezettség igazságélménye csak ott fakadhat fel igazán, ahol az élmény az igaz alkotásra épített toronyból kondítja meg a harangot. Feledy Gyulánál nem kell különösebb kutatómunkát végezni ahhoz, hogy felfe­ dezhessük megtett útjában, a mélyről jövő, lejtaknák, tárnák szénfekete sűrűsé­ géből indulás alkotó igézetét. Ezért vál­ hatott élőn-elevenen átsütő élményévé a karancslejtősi bányászok gigászi küzdelme a teremtő anyag után a tékozló emberte­ lenséggel — fasizmussal — szemben. A szén simogató gyémántcsillogását felvál­ totta a torkolattüzek gyilkoló villámlása, a csillék zenéjét a fegyverzávárzatok fé­ lelmetes pokolhangjai. Ahol az emberség besározódik, ott a történelem tanúkövei évszázadok múlva is megszólalnak, s az emberiség szégyen­ kezik ! Így szólal meg Feledy művészete is; a történelmet faggatva, figyelmeztetőn, fajtája jussán és jogán! Nem holmi mondvacsinált politikai aktualitás, a mű­ vészet szélesebb holdudvarát megugató polgári helyezkedés ürügyén, hanem adekvát módon eddigi szókimondásával, mintegy kötelességből. Egy palóc falu bá­ nyászainak állítva emléket sorozatával. A népi ellenállás kis szigetén, ott van az egész történelem, a maga nagyságában; heorikus küzdelem megelevenedik a la­ pokon. Feledy nagysikerű budapesti bemuta­ tója után most a helyszín, a szűkebb „tetthely” köszöntheti a művészt. Akar­ va sem mondom, hogy a szűkebb haza, mert ez az alkotói tett mindenütt otthon lehet e világban, ahol magának vallja az emberiség a rózsás reggeleket, a félelem­ mel ma már nem csikorgó kapukat; ahol a szabadság a maga természetéből ere­ dően simogatja a rendet, melyben min­ denki teheti a magáét okosan, megfontol­ tan, türelmetlenül, ha kell, az égre írva, ha kell, gránitba vésve. A Feledy-lapok itt közölt reprodukciói csak részben a kiállítás anyagából tanú­ sítják azt az izgalmat, a műalkotást te­ remtést hevületét, elkötelezettségének sú­ lyosságát, amit a „Karancslejtős 1944” kiállítás nyújt a tárlatlátogató számára. Külön öröm és szerencse, hogy előze­ tesként bemutathatjuk — tárlatnyitás előtt — Feledy Gyulát; fájdalommal azok nevében is köszönthetjük, akik itt már nem lehetnek, mert volt „Karancs­ lejtős, 1944”. CZINKE FERENC �� Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document https://dkvt.bbmk.hu/pf/2b2082de21f1c5dc0516d6cbbc7796c4.pdf Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Végh Miklós Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1974 Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Language A language of the resource hun Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Title A name given to the resource Palócföld - 1974/6. szám Type The nature or genre of the resource folyóirat 1974 folyóirat Irodalom Közélet Művészet Nógrád megye Társadalompolitika