https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/9ae34f25fe2fc12c7725d276c23279c7.pdf 42df8f60b253fff310d23b2f55998704 PDF Text Text Szocialista brigádvezetők a m unkásm űvelődésről A m agánlakás-építés problémái Tudom ány és közm űvelődés a m úzeum okban A m unkáskórusokról A nógrádi Ipartelepítés múltjából M adách-életrajzi adalékok a Harsányi-hagyaték alapján Papp Lajos versei, Bába M ihály és Erdős István írása Antológiákról A szocializmus teljes felépítéséért tevékenykedő társa­ dalmunkban csakis új, szocialista nemzeti kultúra tölt­ heti be maradéktalanul sajátos funkcióját. Nélküle nem alakulhat ki és nem fejlődhet a társadalom marxista-le­ ninista ideológián alapuló tudata, a szocialista hazafiságot és internacionalizmust egyaránt magába foglaló új nemzeti öntudata. A szocialista nemzeti kultúra szerves részeként élnek és hatnak történelmünk haladó elemei, így a népi Kul­ túra hagyományai is. Politikai, művelődési és közműve­ lődési életünk időszerű kérdései - a szocialista nem­ zeti egység megteremtésének célja, a hazafias nevelés, a nacionalizmus elleni harc, a népművészeti hagyomá­ nyok beépülése a művészeti alkotómunkába, a helyi ha­ gyományok széleskörű és mozgalomszerű feltárása — természetszereűn, sőt szükségszerűen fordítja a figyel­ met a népi kultúra jelenségei felé. A nép kultúrájának vizsgálata és a kisérlet, annak beépítésére a nemzeti öntudatba, művészetbe a 18. szá­ zadban kezdődött. Az érdeklődés egy-egy tudományág tárgyköreként jelentkezett ugyan, de sokrétű összefüg­ gésben a meghatározott korok társadalmi kérdéseivel. Ugyanis a nép kultúrájával, művészetével való foglalko­ zás, feltárása és tudatosítása, felhasználása nem első- TÁRSADALOMPOLITIKAI, IRODALMI MŰVÉSZETI FOLYÓIRAT �sorban, mint tudományos tevékenység, hanem mint ide­ ológiai, politikai, művészeti törekvések szerves része ha­ tott és hathatott, a társadalomban, a nemzeti tudatban és művészetben, általában a közvéleményben. A történelmi fejlődés során a népi kultúra, a népi hagyomány fogalom- és tárgyköre bővült, változott: egy­ részt a paraszti osztály mellett a századfordulótól a mun­ kásosztály kulturája is az érdeklődés fényébe került, másrészt a szinte kizárólagosan népművészet-központú kutatások kiegészültek a népi életmód, szokások, a né­ pi társadalom elemzésével is. Megyénk jellegzetes — palóc — etnikai terület. Ez magyarázza, hogy a néprajzkutatók és nyelvészek a kez­ dettől fogva máig különös figyelmet fordítottak vizsgála­ tára. Az 1891-ben megalakított Nógrád megyei Múze­ umi Társulat, és a később megszervezett Palóc Múze­ um legalapvetőbb célkitűzése a palócság tárgyi és szel­ lemi népművészetének gyűjtése és feltárása volt. Máig sincs azonban összefoglaló mű Nógrád megye népi ha­ gyományairól, népművészetéről. A Munkásmozgalmi Mú­ zeum csak a legutóbbi években kezdte el az ipari mun­ kásság, de különösen a bányászság sajátos életkörül­ ményei között kialakult életmód, szokások, művelődési formák kutatását, feldolgozását. Közművelődési tevékenységünk fejlesztésének egyál­ talán nem elhanyagolható célkitűzése: gazdag és má­ ig élő, ható népi hagyományaink feltárása, a bennük rejlő politikai, esztétikai értékek széleskörű felhasználá­ sa. Népi hagyományaink ápolása váljék hát közművelő­ dési és oktatási gyakorlatunk szerves részévé, kapjon nagyobb szerepet az ismeretterjesztésben, az öntevé­ keny művészeti mozgalomban, a múzeumi, kiállítási programokban, a helyi és megyei társadalmi akciókban, az iskolákban végzett oktatási és órán kívüli tevékeny­ ségben. A korszerű művelődés elvei alapján, differen­ ciáltan kell meghatároznunk a hagyományos formájuk­ ban felújítható vagy felhasználható elemek körét, és a történeti jellegű, ismertetésre váró hagyományok téma­ köreit. Mire gondolt a ,,nép", amikor dalt költött, amikor szenvedélyes táncait kidobogta, csanakját, guzsaját fa­ ragta, s amikor természet-kérő játékait variálta, amikor „megadta a módját” a mindennapi eseményeknek? Ar­ ra biztosan nem, hogy nemcsak a maga örömére, hasz­ nára teszi mindezt, hanem a jövőnek is. A nép nagyon sokáig nem volt tudatos kultúrateremtő, hagyományai mégis a nemzeti kultúra máig ható részévé váltak. Nézzük, hallgatjuk a táncokat, a népdalokat, a la­ kodalmast, a szüreti játékot; megráznak a balladák tra­ gédiái, elgondolkodunk a nép régi életéről szóló hír­ adásokon, leírásokon. És szinte észre sem vesszük, hogy közben nemcsak élményben gyarapodunk, hanem érzé­ seink, gondolataink is formálódnak, mai emberségünk gazdagodik. Nap mint nap erősödik meggyőződésünk: a népi kultúra hagyományainak társadalomalakító sze­ repe is van. V IlI. évfolyam 4 . szám Tartalom VÁLTOZÓ VALÓSÁGUNK 3 4 5 6 7 9 11 12 Szocialista brigádvezetők a munkásművelődésről Sulyok László: Hűség a dalhoz, hűség a hagyományokhoz Sapszon Ferenc: Munkáskórusokról Molnár Pál: Tudomány, közművelődés, nevelés Kő-Szabó Imre: Házépítés Szinyei Béla: A magánlakás-építésről Prokai Gábor: „Nem romantikus idő volt” E.K.S. A faragó ember SZÉPIRODALOM 13 Bába Mihály: A osomag 13 Papp Lajos: Három arckép, Gépeiemről 15 Erdős István: A bikának el kell pusztulnia HAGYOMÁNY 17 Szvircsek Ferenc: A nógrádi ipartelepítés múltjából 18 Belitzky János: A szabadgondolkodás nógrádi és borsodi előfutárai 20 Leblan c Zsoltné: Madách-életrajzi adalékok a Harsányi-hagyaték alap­ ján KORKÉP 22 23 24 25 26 26 Olvasónapló 1974 (Szigethy Gábor) Fábián Gyöngyvér kiállításán (Mikó Sándor) Szép szó 1973 (Lakos György) Írószemmel 1973 (Szaláncay György) Körkép 74 (Dobass Gyula) Rivalda 72— 73 (Barna Tibor) * A címoldalon Antoni Fa lat festménye, a hátsó borítón grafikája Mészáros Géza PALÓCFÖLD TÁRSADALOMPOLITIKAI, IRODALMI,MŰVÉSZETI FOLYÓlRAT A NÓGRÁD MEGYEI TANÁCS M ŰVELŐ LÉSÜGYI OSZTÁLYÁNAK LAPJA Megjelenik kéthavonta Felelős szerkesztő: Végh Miklós A szerkesztőség ta g ja i: Csongrády Béla, Czinke Ferenc, Kerekes László Kiss Aurél, Kojnok Nándor, Schneider Miklós. Kiadja a Nógrád megyei Lapkiadó Vállala t. Felelős kiadó: Vida Edit. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető bármely postahivatalnál, a kézbesí­ tőknél, a Posta hírlapüzleteiben és a Posta Központi Hírlap Irodánál (KHI Budapest. V., József Nádor tér 1. sz. Postacím: 1900 Budapest) közvetlenül, vagy postautalványon, valamint átutalással a KHI 215— 96162, pénzforgalmi jelzőszámára. A szerkesztőség címe: 3100 Salgótarján, Nógrád megyei Tanács Művelődésügyi Osztálya. Egyes szám ára: 6 Ft. Előfizetési d íj fél évre 15, egy évre 30 F t Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. 74 5560 Nm NyV balassagarmati telepe 2000 db. Index: 25 925 �VÁLTOZÓ VALÓSÁGUNK B aranyi János b rig á d v e z e tő , S íküveggyár, szocialista b rig á d Szocialista brigádvezetők a munkásművelődésről M á ju s első hetében a szocialista b rig á d ve ze tő k k lu b já b a n a m unkásm űvelődésről beszélgettek, v ita tko zta k a klu b ta g o k . Az é r­ dekeltek, a tervek, elképzelések m egvalósítói közül tö b b e n v á lla l­ koztak arra, hogy e lm o n d já k , ille tve le írjá k vélem ényüket. Közülük kettőnek a d u n k helyt szám unkban, s to v á b b ia k b a n is rendszeresen kö zö ljük a m ozgalom le g ta p a s z ta lta b b vezetőinek vélem ényét. G ecse Józsefné brig á d ve ze tő , M a ka re n ko szo c ilasta b rig á d S a lg ó ta rjá n Síküveggyár, Az egyre pa rá zsa b b beszélgetést, v itá t m egle p e tte n h a llg a tta m . M eglepetésem oka az volt, hogy a m űvelt e m b e r elem zésekor a hozzászólók túlnyom ó részben az iskolai végzettségnél k ö tö tte k ki. Szinte egyetlen és elsődleges té n yké n t szerepelt, hogy a m űvelt­ ség csak az iskolai végzettségől fü g g . K id e rü lt aztán nehezen, hogy nem á llo k egyedül e lle n vélem énnyel. Szerintem ugyanis a műveltség nem csupán „ m a g a s " iskolai végzettség, hanem a n n á l sokkal tö b b . Nem értek egyet azzal sem, hogy a m űveltségre csak születni le ­ het, azt m e g ta n u ln i nem. Igenis meg le h e t ta n u ln i, ille tve csak m e g ta n u ln i lehet. De nem m indegy, hogyan ta n u lju k meg. Term é­ szetesen egyik a la p ja az iskola, de még nem m inden. P o litika i szakm ai fe jle ttsé g , képzettség, m a rx is ta -le n in is ta vilá g n é z e t nélkül szerintem nincs m űvelt em ber. S okféle té m a kö rb e n kell a k tív n a k és s o k o ld a lú n a k lenni. V égül — de ez a le g fo n to s a b b — tu d n i kell a lk a lm a zko d n i a környezethez, a társakhoz, te h á t tu d n i kell „e m ­ berségesen” viselkedni. S ajnos igen sok péld a van az üzem ben és azon kívül is a rra , hogy v a la k in e k m egvan az isko lá ja , mégsem tu d k e llő k é p p e n b e ­ illeszkedni a közösségbe, m ert csak s a já t p á ly a fu tá s a é rd e kli, csak m a g á t ta rtja o ko sn a k: „v a la k in e k ", és tu d á s á t senkivel nem h a j­ la n d ó m egosztani, nem tu d em berségesen b á n n i e m b e rtá rsa iva l, b e o szto ttja iva l. Az ilyen p e d ig , b á rm ilyen „o k o s " is, nem m űvelt em ber. Egy b rig á d o n be lü l elég sokféle em b e r van. A m űvelődés sokféle a lk a lm a , fo rm á ja , lehetősége á ll rendelkezésre, s nehéz e ld ö n te n i: közösen hová m enjen, m it válasszon a b rig á d , hiszen az é rd e k lő ­ dési körök nem m in d ig egyeznek. Egy-egy színházi e lő a d á s ra szí­ vesen m együnk együtt, a k iá llítá s t, tá rla to t is szívesen m egnézzük. N ehezebb a helyzet a kom oly zenével. Túl sok lehetőség nincs rá, hogy megszeresse, aki még nem szereti. Itt m ár nehezebb a szer­ vezés. Az e lm ú lt években re n d e ze tt vá ro stö rté n e ti ve té lke d ő k igen hasznosak v o lta k : olyan g a zd a g ta rta lm ú e lő a d á so ko n , k iá llítá s o ­ kon vettünk részt, am elyek k u ltu rá lis , p o litik a i szem pontból sokat n yú jto tta k. Lelkesen is já r t a b rig á d , szinte e ggyéforrva g y ű jtö tte a p o n to ka t. És közben ta n u lt, fe jlő d ö tt. Az ilyen hasznos kezdem é­ nyezésekkel serkenteni lehetne a b rig á d o k a t a sokré tű b b , kom o­ lya b b m űvelődés felé. Tovább kellene g y a ra p íta n i ezeknek az a l­ ka lm a kn a k a számát. M e rt a k ib e n m egvan a szándék a ta n u lá s ­ ra, m űvelődésre - szívesen él ezekkel a lehetőségekkel. Kossuth Lajos Érzem, hogy va la m i tö rté n t velem és környezetem m el. M i is tö r­ té n t? ! Az tö rté n t, hogy a m agam és a kö rü lö tte m é lő társaim é le tkö rü lm é n ye i, g o n d o lk o d á s m ó d ja á ta la k u lta k . V á lla la tu n k fe jlő ­ désével a d o lg o zó k irá n t tá m a s z to tt követelm ények is változtak. A te c h n ik a gyors fe jlő d é s e s o k o ld a lú a n fe jle tt em b e re ket kíván, hogy még nagyo b b , m e g a la p o z o tta b b g a zd a sá g i sikereket érhes­ sünk el, hogy m in ő sé g ile g m e g fe le lő b b m unka k e rü ljö n ki a kezünk a ló l, am ivel h o z z á já ru lu n k v á lla la tu n k még n a g yo b b nyereségéhez. D e m o n d h a ju k -e azt, hogy a m unkásosztálynak, mely a vezető szerepet tö lti be tá rs a d a lm u n k b a n , m ár szakm ai k u ltú rá va l és m ű­ veltséggel rendelkező ta g ja i vagyunk? Nem. E cél eléréséért még nagyon sokat kell te n n ü n k. A S íkü ve g g yárban ugyan va n n a k h á ­ zila g re n d e ze tt k u ltu rá lis m egm ozdulások, p o litik a i oktatás, te rm e ­ lési tanácskozások, TIT e lő a d á so k, szakm ai to vábbképző ta n fo ly a ­ mok. M e g szo ko tt d o lo g a d o lg o zó k vezetésbe való bevonása is. De ez még kevés ahhoz, a m it a ma e m b e rétől e lvá r tá rsa d a lm u n k. M ég tö b b e t kell te n n ü n k ezen a téren, hogy a d o lg o z ó k a t úgy fo r­ m áljuk, úgy képezzük, hogy a követelm ényeknek m inden te k in te t­ ben e le g e t tu d ju n k te n n i. A S íküveggyár g a zd a s á g i és töm egszervezeti vezetői nagy e rő ­ feszítéseket tesznek a n n a k é rd e ké b e n , hogy a d o lg o zó k m űvelődé­ sét m a g a sa b b szintre em elhessék. F o lya m atban van a sp o rtte le p építése, tervezik új k u ltú rh á z építését, m ár negyedik éve szervezet­ ten fo ly ik az á lta lá n o s és középiskolai o kta tá s g yá ru n k k u ltú ro tth o n á b a n . Folyik a m a rx is ta -le n in is ta esti középiskolai továbbképzés, á lla n d ó a n b iz to s íto tt a szakm ai továbbképzés. A rá d ió , televízió, s a jtó és a színházi e lő a d á so k, k é p k iá llítá s o k, a n ké to k so ko ld a lú a n b iz to s ítjá k m inden em b e r szám ára a ku ltú ra m inél szélesebb körű m egism erését. G y á ru n k b a n a d o tt a lehetőség a szocialista b rig á d o k n a k arra, hogy éve n ké n t tö b b szö r is k irá n d u lh a s s a n a k. Ezeket a k irá n d u lá ­ sokat a szórakoztatás, kika p cso ló d á s m e lle tt helyes összekötni m ú­ zeumok, ké p tá ra k, g yá ra k lá to g a tá s á v a l, m ert az ilyen irányú ta ­ pasztalatszerzés a szocialista g o n d o lk o d á s t segíti elő. M i e d d ig is, de ezután is ilyen fo rm á b a n szervezzük k irá n d u lá s a in k a t. Vélem ényem szerint a szocialista b rig á d o k csak a kko r tesznek e le g e t ig a zá n hiva tá su kn a k, ha a tervek teljesítése, a g a zd a sá g i fe la d a to k m a ra d é k ta la n m egvalósítása m e lle tt az önm űvelésre is tesznek vá lla lá s t, ille tve v á lla lá s u k a t te lje s ítik is. Ü gy g ondolom , hogy - nem csak g yá ru n k b a n , hanem más v á lla la to k n á l is - még sokan nem rend e lke zn e k az a la p m ű v e lts é g e t a d ó nyolc osztályos á lta lá n o s isko la i végzettséggel. A S íküveggyár erre is nagy g o n d o t fo rd ít, b á r ezzel a n ya g ia k k a l já ró köte le ze ttsé g e t v á lla l m a g á ra : ugyanis a 3 na p ta n u lm á n yi szabadságon fe lü l 6 n a p ju ta lo m s z a b a d s á g o t ad, és am ennyiben a vizsgaeredm ény le g a lá b b „ jó " rendű, e bb e n az esetben p é n zju ­ ta lm a t is kap az a dolgozó, a k i az á lta lá n o s iskola valam elyik osztá lyá t elvégzi. M indössze 80 kötelező óra a la tt el le h e t az 5 .-6 . vagy a 7. ille tve 8. osztályt végezni. Helyes lenne, ha a b rig á d o k olyan s e g ítsé g e t a d n á n a k k o lle k tiv á ju k egy-egy ta g já n a k , hogy le ­ hetővé te n n é k szám ukra az a n ya g i veszteség n é lkü li to v á b b ta n u ­ lást. G yá ru n k b a n 600 fő nem re n d e lke zik a 8 á lta lá n o s iskolával, u g ya n a kko r 800 fő te vékenykedik a szocialista b rig á d m o z g a lo m ­ ban. Éppen ezért a szocialista b rig á d m o z g a lm a t fe l a k a rju k hasz­ n á ln i a rra is, hogy ta g ja i a k u ltu rá lis v á lla lá s k o r a 8 á lta lá n o s is­ kolával nem rendelkezők szám ának csökkentésére is té rje n e k ki. Sajnos, a vid é krő l b e já ró d o lg o zó k körében ta p a s z ta lh a tó , hogy még az a n ya g i e lő re lé p é s t je le n tő szakm ai továbbképzésben sem szívesen vesznek részt. De ritk á n le h e t velük ta lá lk o z n i m űsoros rendezvény és film e lő a d á s o k a lk a lm á v a l is ; az üzem ben, sőt la k ó ­ helyükön sem vesznek részt ilyen je lle g ű önm űvelésben, h o lo tt nagy részük szocialista b rig á d b a n do lg o zik. O lya n ta p a s z ta la t is van, hogy a középszintű vezető nem teszi lehetővé a to v á b b ta n u ló d o l- 3 �m űvészeti és iro d a lm i é le t képviselőivel. E ga zd a g p ro g ra m o k le ­ hető sé g e t n y ú jta n a k p o litik a i, id e o ló g ia i, erkölcsi, g a zd a sá g i és egyéb m egism erésre. M in d e ze k p e d ig a b rigádvezetők lá tó kö ré t növelik. Ezáltal képesek lesznek a rra , hogy b rig á d ja ik b a n so ko ld a ­ lú szószólókká v á lja n a k . S zám unkra a m űvelődés lehetőségei te h á t a d o tta k. M in d a n n y i­ unk érdeke, hogy fe lis m e rjü k : a te lje s em berség nem csak a n y a ­ g ia k o n m úlik. gozónak a fo g la lko zá so ko n v a ló részvéteit, d e u g y a n a k k o r egyes vezetők m aguk sem rendelkeznek a szükséges isko la i végzettség­ gel, a m it jo g o sa n fe l is kell róni n e k ik . . . És a m űvelődés te k in te ­ tében is volna m it te n n iü k . Ü dvözölni lehet a József A ttila M űvelődési K özpontban lé tre h o ­ zott SZO CIALISTA BRIGADVEZETÖK KLUBJA szervezőit, m ert ez­ zel le h e tő sé g e t a d ta k a brig á d ve ze tő kn e k, hogy kicserélhessék ta ­ p a szta la ta ika t, u g ya n a kk o r ta lá lk o z h a tn a k a p o litik a i, g a zd a sá g i, Hűség a dalhoz, hűség a hagyományokhoz Felejthetetlen 5 0 év A karnagy a kis em elvényen ül, szem­ ben az énekesekkel. Előénekel a szólam ok­ nak. Ú j d a lt ta n u l a kó ru s: „S zá n t a b a ­ bám, csireg-csörög, se j-h a j, a já ro m . . . ” A szemek a karnagyra figye ln e k. A terem ben csend feszül. A h a n g o t kell „ e lk a p n i” , em ­ lékezetbe vésni a d a lla m o t. S zólam onként p ró b á lko zn a k az énekléssel. Nem sikerül. Ism étlés következik m in d a d d ig , a m íg m in ­ d e n fé le szem pontból e lfo g a d h a tó nem lesz a pro d u kció . * A 37 ta g ú BÁNYÁSZ FÉRFIKAR id é n m á­ ju s b a n ü n n e p e lte fe n n á llá s á n a k 50-ik év­ fo rd u ló já t. H azai és k ü lfö ld i fe llé p é se k so­ kasága, d a lo s ta lá lk o z ó k fe le jth e te tle n é l­ ményei és közönségsikerei je lz ik az e l­ m ú lt fél évszázadot. De nem m a ra d t el — m ert nem m a ra d h a to tt - a h iva ta lo s e lis­ merés sem. A kórust a m u n k á s d ik ta tú ra h a ­ g y om ányainak m egőrzésében k ife jte tt je ­ lentős tevékenységéért 1956-ban a „S zo ci­ a lista k u ltú rá é rt” kitü n te té sb e n részesítet­ ték. Később két ízben m e g ka p tá k a „K iv á ­ ló Együttes” m egtisztelő cím et, az u tó b b i esztendő m inősítő versenyein p e d ig ug ya n ­ csak két a lka lo m m a l az a kko ri le g m a g a ­ sa bb művészi elism erésnek szám ító a m a tő r művészeti kitüntetést, az „A ranykoszorú d ip lo m á va l” -t szerezték meg. Az e lte lt 50 év ú tja a zo n b a n csak látszó­ lag ilyen tö re tle n ívű, e lle n tm o n d á s o k tó l mentes. A valóság sokkal össze te tte b b ; nem csak az öröm öket, hanem a harco ka t, a keserveket és a szom orúságokat is m a­ g á b a n őrzi. A zo ka t a h a tó s á g o k tó l elszen­ ve d ett zakla tá so ka t, fiz ik a i és lelki m e g p ró ­ b á lta tá so ka t, am elyek fe le tt m in d ig d ia ­ d a lm a sko d o tt az é n e ke t kedvelő, d a lo ló m unkások egységes a ka ra ta . A fe lsza b a d u lá s e lő tt a m u n ká sd a lkö r ta g ja i nem egy esetben csak nagy nehéz­ ségek á rá n , a h a tó sá g o k kijátszásával ta ­ lá lk o zh a tta k. Az e lle n fo rra d a lm i rendszer re n d fe n n ta rtó i árg u s szemmel fig y e lté k m in­ den lé p é sü ke t: tu d tá k , hogy a kórus és hozzá h asonló öntevékeny művészeti cso­ p o rto k nem csak a művészet igaz á p o ló i, a m u n ká sd a lku ltú ra és a m u n ká sh a g yo m á ­ nyok őrzői, hanem a p o litik a i m unka olyan színterei is, am elyek le g á lis a lk a lm a k a t te ­ rem tenek a g o n d o la to k szabad, e lle n ő riz ­ h e tetlen és töm eges cseréjére. Ez pe d ig nem vo lt kedvére a k o ra b e li h a ta lo m n a k . M e rt m iről beszélgethet két (h á t még tö b b ) m unkás — sok egyéb más m e lle tt — , ha 4 nem a rró l, hogy a m egélhetési g o n d o k m i­ lyen súlyosan nehezednek a csa lá d ra , m i­ lyen nyom orúságos é le tkö rü lm é n ye k között élnek, m ennyire kis z o lg á lta to tta k . Z e n ta i A n ta l 1925-től é n e kel a kórusban. Ő a le g ré g ib b ta g ja ; az a la p ító k közül m ár senki sem él. A kor a lig látszik ra jta . Friss még ma is, Litkéről busszal já r be T a rjá n b a é n e ke ln i. A régi id ő kre így em ­ lékszik: - A h a tó sá g o k a mi p ró b á in k a t, fe llé p é ­ seinket nem szívesen engedélyezték. Csak a k a to liku s kö rö ke t meg a jo b b o ld a li C só­ ka -fé le ip a ro s d a lk ö ré t. D e tu d ja , m ilyen az e m b e r; ha tilta n a k va la m it, csak azért is c s in á lja . M in k e t tilto tta k , nem szívleltek, h á t a zé rt is é n e ke ltü n k. A m ik o r a m unkáso tth o n b a n p ró b á ltu n k , sokszor a fe le sé ­ gem á llt őrt, jelezte, ha jö tte k a cse n d ő ­ rök vagy a sp iclik. A kko r b e le ke zd tü n k va­ lam ilyen irre d e n ta n ó tá b a . M ik o r a ztá n k i­ tis z tu lt a levegő, o tt fo ly ta ttu k az éneklést, a h o l a b b a h a g y tu k , m u nkásm ozgalm i d a ­ lokkal. - N éha a zé rt „ le fü le lte k ” ben n ü n ke t. P éldául, a m ik o r P á lfa lvá ra m entünk é n e k e l­ ni. A csendőrségnek fe ltű n t a sok piros szegfűs fé rfi, a v irá g o t leszedették a g o m b ­ lyukakból. Később, 1928-ban p e d ig az egész é n e kka rt bíróság elé á llíto ttá k , és m in d n y á ­ ju n k ra 1 h ó n a p i fe lfü g g e s z te tt b ö rtö n b ü n ­ tetést és ezer korona pé n zb i rsá g o t szabtak ki. A zt m o n d tá k — am i ig a z is v o lt — , azért, m ert a la p s z a b á ly nélkül m űködünk. A „c s ó ­ kások” á ru lta k el ben n ü n ke t. A m u n ká sd a lo so ka t a zo n b a n nem tu d tá k e lria s z ta n i az é n e klé stő l. 1930-tól m ár re n d ­ szeresen szerepeltek a nagy országos m unk á sd a lo s-ta lá lko zó ko n , tö b b e k között G y ő r­ ben, M iskolcon, Pécsett, Békéscsabán. A n yílt p o litik a i k iá llá s t je le n te tté k ezek az o lyko r d e m o n s trá c ió szám ba m enő m űvé­ szeti fesztiválok. Az e rő t és a k ita rtá s t nem egyszerűen csak a d a l szeretete a d ta , le g a lá b b a n n y ira a közös m unkássors, a p o litik a i és a tá rs a ­ d a lm i célok azonossága. A közösség biz­ to n sá g á t, m e g va ló síta n d ó c é lt és b á to rs á ­ g o t a d o tt, m egsokszorozta az egyes em ber ere jé t. V o lta k olyan esztendők, a m ik o r a kórus a h a tó s á g i ellenőrzés és tiltá s e lle ­ nére 90 ta g o t szám lált. * A fe ls z a b a d u lá s új fe je z e te t n y ito tt a Bányász F é rfika r tö rté n e té b e n is. Az ország n yu g a ti fe lé b e n még heves h a rco k d ú lta k , a m ik o r a fe ls z a b a d íto tt S a lg ó ta rjá n b a n egy a m biciózus fia ta le m b e r, M a ró ti G yula, aki 1973 végéig vo lt karnagya az együttesnek, m egbízást k a p o tt a kórus szervezésére. A m u n ká sd a lkö r m egváltozott tö rté n e lm i és tá rs a d a lm i körülm ények között fo ly ta tta m u n k á já t. O tt voltak a m e g in d u ló ú jjá é p í­ téseknél, az üzem ekben, az é le n já ró tszeknél, m in d e n ü tt, ah o l d a la ik k a l lelkesíteni k e lle tt és tu d ta k . A választási ha rco kb a n a M a g y a r K om m unista Párt m e lle tt vettek részt. S ajátos a g itá c ió s eszközük az ének volt. — A k k o rib a n komoly, sorsdöntő p o litik a i, h a ta lm i ha rco k fo ly ta k az országban - me­ sélik tö b b e n is, egym ástól csippentve el a szót. — Bizony vo lt olyan hely, a h o l az egy­ ház és a reakció á lta l fe ltü z e lt suhancok m e g d o b á ltá k a kocsinkat. De ezek az in ­ cidensek cse p p e t sem zavartak bennünket, sőt o la ja t a d ta k a tűzre. Legközelebb még e lszá n ta b b a n , még szenvedélyesebben én e ­ keltük a m u n ká sin d u ló ka t, á lltu n k ki a kom ­ m unista p á rt p ro g ra m ja m ellett. — V é le tle n ü l lettem a kórus ta g ja - em ­ lékezik az érces han g ú P utnok János, a S a lg ó ta rjá n i K ohászati Ü zemek szerszámla ka to sa . - Az a cé lg yá rb a n egy m űhelyben d o lg o zta m G ulyis Sanyi bácsival, m in t ta ­ nuló. Egyszer Sanyi bácsi szerszám ot kért tőlem , közben m egem lítette, nem volna-e kedvem é n e ke ln i. Én még soha nem é n e ­ keltem é n e kka rb a n , de ig e n t m ondtam . Ő szin té n szólva, féltem egy kicsit, úgyhogy csak két hét m úlva m entem el. A ztán o tt is ra g a d ta m . M a is így van ez. A k it m e g é rin t a zen­ gő, szálló ének varázsa, az nem tu d le ­ m o n d a n i az éneklésről, nem tu d s z a b a d u l­ ni tőle. - Közel lakom a kultúrházhoz, sokszor itt bám észkodtam a ház körül és h a llg a tta m a d a lo s o k a t — m on d ja Jä g e r S ándor, 19 éves bányai ács. — M egtetszett, a m it csi­ n á lta k, je le n tke ztem a k a rn a g yn á l és kér­ tem a felvételem et. — Nekem b a rá ta im , m unkatársaim é n e ke l­ nek a kórusban — szól Fancsik G yula, a Z IM fia ta l gáztűzhely-szerelője. — Ő k m o n d ­ ták, jö jje k el. T udták, jó hangom van, meg am úgy is ke lle n ek a fia ta lo k a kórusba. M a vagyok itt először, de nagyon jó l é r­ zem m a g a m a t az em berek között. A zt h i­ szem, m in d ig eljövök. �M i ta rtja össze a kórust? Ki m ié rt á ld o z fe l önként, sőt szívesen szabad id e jé b ő l hetente kétszer két ó rá t, nem szám ítva a fellépéseket, az ezzel já r ó utazást? - A kórusban m agam is szórakozom — v a llja Pavlik Pál, aki 1951 óta énekel a d a l­ körben. - A d a lta n u lá s , az éneklés k ik a p ­ csolja az e m b e rt m in d e n n a p i m u n k á já b ó l, és igazi fe lsza b a d u lá st, ö rö m e t je le n t. Ig a ­ zán jó l a dalosok között érzem m agam at. Erőszakkal sem lehetne o tth o n fo g n i. H e t­ venegyben hosszabb id e ig beteg voltam , aztán a m iko r kicsit ja v u lt az á lla p o to m , le ­ vezettettem m a g a m a t a feleségem m el a dalosokhoz, m ert m ár nem b írta m n élkülük. - Nem sajnálom id ő m e t az énekléstől veszi á t a szót Jä g e r S ándor. - M unka után jó l esik a pihenés, a m it szám om ra az éneklés je le n t. A be a t-te l szemben ez e g é ­ szen m ásfajta szórakozás. A b eat nekem egyszerű id ő tö lté s csupán, a kórusm unka viszont á lla n d ó ta n u lá s, m űvelődés, az é l­ mények h ih e te tle n ü l bő fo rrá sa . - Életem évtizedek óta n ó d o tt egybe — m ondja Nem bántam meg az itt kat a tá ja k a t, ah o l évek kü lfö ld ö n , já rtu n k , ta lá n volna az é n e kka r nélkül. a kóruséval fo ­ Putnok János. — tö ltö tt id ő t. A zo­ során itth o n és sohasem lá tta m G ulyis S ándor, acé lg yá ri n y u g d íja s a kó­ rus le g id ő se b b ta g ja . H e tve n h é t éves, de még ma is szorgalm asan já r a p ró b á kra, szereplésekre: - Nem dohányoztam , nem voltam k á r­ tyás életem ben soha, é n e ke ln i szerettem, g yerekkorom tól fogva. Az ének v o lt a m in­ denem . * A fia ta lítá s csaknem va lam ennyi a m a tő r é n e kka r le g fő b b p ro b lé m á ja , g o n d ja . A Bányász F érfikar á tla g -é le tk o ra is m agas: ötven-ötvenkét év. N incs u tá n p ó tlá s — is­ m étlik, hol száraz tényként, hol kétségbe esve, országszerte a karnagyok, népm űve­ lők. M i le h e t ennek az oka? Idézzünk né­ hány vélem ényt! Putnok János, 1945-ös é n e kka ri ta g : — A fia ta lo k csak a b e a t-n e k é ln e k. Jó, nem bánom , legyen az is, d e nem á rta n a , ha m ellette ism ernék és é rte n é k a kórusm űvé­ szet szépségeit is. B alogh Emil, a m ű kö d te tő szerv, a Bá­ nyász M űvelődési H áz ig a z g a tó ja : — Ré­ gen a gyerekekbe m ár az isko lá b a n b e o l­ to ttá k az éneklési vágyat, iskolai ünnepély el sem m ú lh a to tt é n e kka ri szereplés nélkül. Ke rdi Ferenc, helyettes k a rn a g y : — Sze­ rintem az iskolai o k ta tá s b a n is h iba lehet. A fia ta lo k , nem tudom , m iért, valószínűleg m ár itt ka p n a k csöm ört a közös énekléstől. Később aztán szinte természetes, hogy tu ­ dom ásul sem a k a rjá k venni a kórusm uzsi­ kát. Pavlik Pál, a kórus titk á ra : — A m ai fi­ a ta lo k a m űvészetnek ezt az á g á t nem sze­ retik. Nem á ld o zzá k rá a szabad id e jü ke t. Pedig szép élm ényt je le n t az éneklés. N agy Ild ik ó 18 éves, é re ttsé g ize tt kívü l­ á lló : - Iskolás korom ban énekkaros v o l­ tam . A k k o r szerettem : jó v o lt a tá rsa sá g és sok új d a lt ta n u ltu n k , rendszeresen fe l­ lé p tü n k az iskolai ünnepélyeken. De most m ár nem já rn é k é n e kka rb a , m ert nagy le ­ k ö tö ttsé g e t je le n t. Sok m ásra, p é ld á u l könyvolvasásra, a m it jo b b a n szeretek, nem ju t ­ na időm . V irá g László karnagy, zeneiskolai ig a z ­ g a tó : — R égebben a k u ltu rá lis lehetőségek száma jó v a l szerényebb vo lt a m o sta n in á l. Az em berek a kórusokban m űvelődhettek, szórakozhattak és p o litiz á lh a tta k is. Az ö n ­ tevékeny művészeti cso p o rto k közül az én e k­ kar vo lt m in d e n ki szám ára a legkö n n ye b b e n e lérhető, hiszen sem m iféle — még zenei — e lő ké p ze ttsé g e t sem kívánt, csak jó fü l és han g k e lle tt hozzá. M a szám talan k u ltu rá ­ lis lehetőség között vá la s z th a tn a k a fia ta ­ lok. Természetesnek ta rto m , hogy megosz­ lik az é rd e k lő d é s ü k . N e kü n k azt, hogy a kórusm ű vészet csaknem teljesen kiesik b e ­ lőle, m in t tényt, tu d o m á su l kell vennünk, de u g ya n a kko r nem m o n d h a tu n k le a fia ta lo k m egnyeréséről. C sak a személyes m eggyő­ zés, a beszélgetések eredm ényezhetnek v á l­ tozást. A fia ta lítá s , a frissítés különösen most, az o k tó b e rre tervezett n a g y -b rita n n ia i szereplésünk e lő tt férne ránk. A vélem ények m egerősítettek elké p ze lé ­ s e in kb e n : a fia ta lo k k a l m ár az iskolában, az o tta n i é n e k k a ro kb a n kell m egism ertetni és m egszerettetni a kórusm uzsikát. A kórus­ u tá n p ó tlá s , a folyam atosság csak így biz­ to s íth a tó . Bizonyára nem á rta n a a kórusok m e lle tti n a g y o b b p ro p a g a n d a sem : hadd ism erjék meg m inél tö b b e n m uzsikájukat, s ike re ike t! A n a g ym ú ltú s a lg ó ta rjá n i Bányász F érfi­ kar e lő tt kom oly fe la d a to k á lln a k . Ezek: a m u n ká sd a lh a g yo m ányok őrzése és á p o lá sa , m inél tö b b m a d rig á l és n é p d a lfe ld o lg o z á s m e g ta n u lá sa , a kórus h a n g szín g a zd a g sá ­ g á n a k bővítése, az egyes zenei korszakok szerzőinek és zenéjének m egism erése, a ze­ nei lá tó k ö r szélesítése, s végül a fia ta lítá s m egvalósítása. Bízunk a b b a n , hogy a k itű ­ zö tt fe la d a to k a t te lje s íte n i tu d já k , és két év múlva, az ú ja b b országos m inősítő ver­ senyen a le g m a g a sa b b fokozatot, a feszti­ vál d íja t nyert együttesek között üdvözöl­ h e tjü k a ta rjá n i bányász d alosokat. * A ka rn a g y a kis em elvényen ül, szemben az énekessel. A szemek rá fig ye ln e k. K ar­ já n a k egyetlen m ozd u la tá ra fe lcse n d ü l az é n e k: ,,Én ültettem a c é d r u s f á t . . . ” A két órás p róba vé gefelé já ru n k . Az énekesek fá ra d n i látszanak. Fegyelm ezettségük azon­ ban legyűri a fá ra d ts á g o t. L a n k a d a tla n le l­ kesedéssel p ró b á ln a k tovább. Titkon ta lá n m ár m ost a rra a p illa n a tra g o n d o ln a k , a m ik o r re fle kto ro k fo rró fényeiben fe je t le ­ hajtva e d a l végén m egköszönik a zúgó ta p so ka t. S u ly o k L á s z ló Munkáskórusokról Az 5 0 éves Salgótarjáni Bányász Férfikórus jubileuma alkalmából Ez év májusában került sor Salgótarjánban néhány meghívott énekkar és a megye munkás­ kórusainak VI. Országos Minősítő Hangverse­ nyére. A Szakszervezetek Nógrád megyei Taná­ csa, a József Attila Megyei Művelődési Köz­ pont, a Bányaipari Dolgozók Szakszervezete és a KÓTA Megyei Szervezete vállalta e jelentős találkozó megrendezését. Ennek keretében ünne­ pelte fennállásának 50 éves évfordulóját a me­ gye egyik legrégibb öntevékeny művészeti cso­ portja, a Salgótarjáni Bányász Férfikórus. A salgótarjáni Vigadóban 1924-ben megala­ kult bányász énekkarnak a felszabadulás előtti években sok nehézséggel kellett megküzdenie, hogy egyáltalán fennmaradhasson. A kórusta­ gok - bányászok és ipari munkások - legjobj ai tudták, hogy nem könnyű feladatra vállal­ koztak. Néhány évvel a Tanácsköztársaság bu­ kása után a féktelen terror és elnyomás ellen a dolgozók különféle szervezetekbe tömörültek, és így próbáltak harcolni a fennálló rend em­ bertelenségei, üldözései ellen. Ilyen szervezet volt az akkor megalakult Bányászkórus is, mely az első perctől kezdve vállalta a politikai har­ cot is. Bátor kiállást kívánt ugyanis a különbö­ ző összejöveteleken énekelt forradalmi dalok, a szebb, a boldogabb jövőt hirdető munkásdalok, a cenzura megtévesztésére fedőnevekkel álcá­ zott, gyújtó hatású dalok előadása. S ha a megannyi megpróbáltatás, lemondás, a növek­ vő kizsákmányolás meg is keserítette a kórus éle­ tét, megtörni soha nem tudta. A II. világhábo­ rúban szétzilált kórus hamarosan talpraállt: még szinte dörögtek az ágyuk, amikor újra megkez­ dődött a Férfikar szervezése. A felszabadulás után az énekkar egyre job­ ban megerősödött, és a sorozatos sikerek után az elismerés sem maradt el: 1956-ban megkap­ ta a „Szocialista kulturáért" kitüntetést, majd 1970-ben és 1972-ben a „Kiváló együttes” cí­ met. Az országos minősítések lépcsősítsék is fokról-fokra előre haladt: 1964-ben még „Ezüstkoszorút” kapott, de 1972-ben már az „Arany­ koszorú diplomával” fokozatot érte el. És most, az 50 éves évfordulón kellett megvédenie e ma­ gas fokozatot. Sikerült. Virág László karnagy - ez évben vette át a vezetést Maróti Gyulától, aki közel 30 évig ve­ zette kitünően az énekkart — nagyszerűen felké­ szítette kórusát. Az idősebb és fiatalabb éneke­ sek szerencsés keveredéséből jó hanganyagú szép hangzású férfikart sikerült összekovácsolnia akik odaadóan, nagy lelkesedéssel követték in­ téseit. Műsorukból különösen ki kell emelni Pászti: „Éhségdal” -ának, a szöveg érzelmi hullámzá­ sát jól követő, kifejező előadását. 5 �Ez ünnepélyes alkalomból gratulálunk a ju b i­ láns énekkarnak az elmúlt időszak nagyszerű eredményeihez és kívánjuk, hogy találjanak sok­ sok örömet továbbra is a kóruséneklésben, s le­ gyenek a jövőben is megbízható, lelkes tagjai az öntevékeny kórusok nagy családjának. * A háromnapos munkásdalos ünnep sok más szép produkcióval ajándékozott meg bennünket. Az Ózdi Farkaslyuk Radnóti Miklós Művelődési Ház Vegyeskara (karnagy: Vámos József) műso­ rából a „Salgótarjáni vöröskatonák dala" előa­ dása emelhető ki. Minősítésük: „Ezüstkoszorú” . A Mecseki Szénbányák Kodály Zoltán Férfikara (Pécs) Ivániska Mátyás vezetésével az „Orm án­ sági népdalok" zeneileg kimunkált előadásával tűnt ki. Minősítése: „Ezüstkoszorú diplomával". Az Olajipari Művelődési Ház Erkel Ferenc Kó­ rusa (Nagykanizsa, karnagy: Russay Olivérné) Kocsár: „Suhanj szerelem - Szerenád” tételé­ nek stílusos megszólaltatásával ért el szép si­ kert. Minősítése: „Ezüstkoszorú diplomával". Az Ózdi Népművelési Intézmények Vegyeskara Korényi Lajos vezényletével Karai: „Barikádra" cí­ mű forardalmi kórusművét énekelte a legjobban Minősítése: „Ezüstkoszorú diplomával." A Ba­ lassagyarmati Kisipari Szövetkezetek Vegyeskara (karnagy: Ember Csaba) ízlésesen szólaltatott meg néhány tételt Monteverdi: „Scherzi Musicali" ciklusából. Minősítése „Ezüstkoszorú diplomával.” A Jászberényi Hűtőgépgyár M adrigál Kórusának (karnagy: Rohonczy Andrea) változatos műsorá­ ból a madrigálok stilusos előadását emeljük ki. Minősítése: „Ezüstkoszorú diplomával.” A Főváro­ si Autótaxi V állalat Kórusa (karnagy: Puster Já­ nos) Juhász: Kavarog a forradalom című kó­ rusművének jó előadásával szerzett maradandó élményt. Minősítése: „Aranykoszorú". A Salgó­ tarjáni Pedagógus Kórus (Karnagy: Virág Lász­ ló) igényes műsorral szerepelt. Különösen k itünt Udvardy: „Bájoló” -jának finomsága, és Szokolay: „M iniatűr kantátájá''- nak áradó hangzása: Minősítése: „Aranykoszorú” . A Komlói Művelő­ dési Házak Igazgatósága Vegyeskara (karnagy: Tóth Ferenc) nagyszerűen helytállt. Nehéz, igé­ nyes műsorukat stílusosan, muzikálisan adták elő. Kodály: „Székely keservesének” drámai, be­ lülről fakadó előadása emlékezetes marad. M i­ nősítése: „Fesztivál kórus” . Az eddig felsorolt kórusok minősítésüket az „Általános kategóriában" szerezték. A Munkásőrség Központi Férfikara Révész László és Tóth Béla vezényletével ezúttal is ki­ Tudomány, közművelődés, nevelés Olyan önálló tudományos bázisokkal nem vagy csak szűkösen ren­ delkező megyében, mint a miénk, a meglevő műhelyek szerepe és fele­ lőssége kétszeres. Ö nálló kutatás és országos eredmények közvetítése tehát tudományos munkánk — azonban csak egy részét jelenti sokfunkci­ ójú intézményünknek. Vállalnunk kellett, s a gyakorlat sok példájával iga­ zolható módon vállaltuk i s a részvételt a közművelődés sokirányú tevé­ kenységében. Alapvető feladatunknak azonban azt tartjuk, hogy az élet­ re kelt múlt tárgyi emlékeivel dokumentumaival közösséget összefűző tu­ datot, hazafias érzelmeket és szemléletet formáljunk. Törekvések, események ismertetéséről kell szólni, - egy műhely útkeresé­ sének és megújulásának máris kézzel fogható tényeiről. A sokféle kezdemé­ nyezést, próbálkozást összefűző szándékról: a jelenünket, mostani mun­ káinkat is befolyásoló múlt megismertetéséről, szűkebb világunkhoz fűződő érzelmek kialakításáról, elmélyítéséről. Gyűjtő, feldolgozó, kiállító és publikáló tevékenységünk során, a me­ gyei múzeumi szervezetben művelt tudományágak keretén belül — régé­ szet, új- és legújabbkori történet, képzőművészet, irodalom — és műve­ lődéstörténet, néprajz — évről-évre számottevőbb erdményeket érünk el. A települések régmúltjának, múltjának és közelmúltjának feltárásával, a feltárás eredményeinek kiállításával, publikálásával hasznos szolgálatot teszünk a szűkebb hazánkhoz, megyénkhez, városunkhoz, községeinkhez való értelmi és érzelmi kötődés elmélyítésének. A különféle kisközössé­ gek: iskolák, szocialista brigádok és az egyének bekapcsolása a gyűjtő­ munkába, a gyűjtemények gyarapításába is ilyen irányú, s egyre gyakrab­ ban fordul elő, hogy öntevékenyen keresik fel múzeumainkat és kérik, hogy az általuk fontosnak vélt tárgyakat derítsük fel vagy helyezzük el a gyűj­ teménybe és majd állítsuk ki. Ilyen értékes segítség útján jutott pl. bir­ tokunkba a (nemcsak országos hírességű) középkori könyvgyűjtemény, a munkásmozgalom kezdeti időszakából származó dokumentumok, ipartör­ téneti tárgyiak, modellek, a munkáséletmód számos emléke. A szülőföldhöz való kötődést a legintenzívebb állandó, időszaki, to­ vábbá vándorkiállításaink útján erősíthetjük. A megye paraszti kulturá­ já t a Palóc Múzeumban elhelyezett és elhelyezésre kerülő néprajzi á llan­ dó és időszaki kiállítások mutatják be. A paraszti gazdálkodás hagyo­ mányos tárgyainak, a palócság színes népviseletének, gazdag népművésze­ tének rekvizitumai, a népi hagyományok (községenként népmesék, népi játékok, szólás-mondások és földrajzi nevek) gyűjteményei mind-mind erős szálat szőnek az egészségesen fejlődő lokálpatriotizmus köré. Rendkí­ vül hasznosak a megye múltjáról vagy egy-egy nagyobb település fejl ődéséről szóló kiállítások: erre talán elegendő bizonyíték a Salgótarján története és bizonyos vonatkozásban a Pásztó története kiállítások sike­ re. Ennek példáján felbuzdulva a közeljövőben szécsényi és balassagyar­ mati múzeumunkban is kívánunk készíteni helytörténeti kiállításokat. Ha­ 6 magaslóan szerepelt. Legjobb öntevékeny férfi­ karunk magasfokú zeneiséggel előadott, igen nehéz műsorából Durkó: „Három tanulmány” ának példamutató megszólaltatását emeljük ki. Minősítése: „Hangverseny kategóriá" - ban: Fesz tiválkórus diplomával” . A Magyar Kábelművek Férfikarának (Budapest, karnagy: Kalmár Már­ ton) műsorából B jelij: „A börtönben” című kó­ rusművének hangulatos előadása tetszett leg­ jobban. Az énekkar ezen a hangversenyen nem kérte minősítését. A munkáskórusok minősítő hangversenyeinek végeztével a résztvevő kórusok megkoszorúzták a Tanácsökztársaság téri Felszabadulási Emlékmű­ vet, majd Fasang: „Békét a világnak" összkari előadása után a Megyei Művelődési Központ színháztermében a Bányász Férfikórus tisztele­ tére jubileumi műsor bemutatására került sor, amely méltó befejezése volt a háromnapos ün­ nepségsorozatnak. Reméljük, hogy e nagyszerű kezdeményezés­ nek a következő években folytatása lesz, és Sal­ gótarján a jövőben is szívesen ad otthont újabb munkástat álkozóknak! SAPSZON FERENC sonló célokat szolgálnak továbbá azok a monográfiák - Salgótarján tör­ ténete, Pásztó története — , amelyek szinte a kiállításokkal párhuzamosan munkálódtak k i; a Nógrád megye története I., II., III. és IV. kötetei (ame­ lyek számos helytörténeti vonatkozást tartalmaznak) - másirányú funkci­ ójuk mellett — sikeresen kapcsolódnak a szülőföld megismertetéséhez, megszerettetéséhez. De hasonlóan jó szolgálatot tehetnének a honismereti körük, és a falukrónikák írói. Éppen ezért kell sajnálattal megállapíta­ ni, hogy az alig néhány éve még eredményes honismereti-helytörténeti tevékenység visszaesett — múzeumi szervezetünk viszont csupán néhány honismereti kör szakmai segítését tudja csak vállalni. A megye lakossága is résztvett a török- és németellenes függetlenségi harcokban: e harcok emlékeinek egy része gyűjteményeinkben, illetve helytörténeti állandó kiállításaink tablóin, vitrinjeiben van elhelyezve. 1973-ban 125. évfordulóján az 1848— 49-es polgári forradalom és szabadságharcra emlékezve a balassagyarmati Palóc Múzeumban a Múzeumi- és Műemléki Hónap nyitányaként rendezett időszaki kállításunk, majd az e kiállításunk dokumentumaiból az általános és középiskolák számára didaktikus cél­ lal készült vándorkiállítás látogatói számának nagysága és az elért ha­ tás bizonyítja az ilyen jellegű időszaki és vándorkiállítások létjogosult­ ságát. Eddig kellően ki nem aknázott lehetőségek rejlenek a végvári har­ cok színhelyei, az ott elhelyezett emléktáblák, stb, illetve az azokat be­ mutató fotók, dokumentumok, feldolgozások kötésadó erejének haszno­ sításában. A kérdés jelentőségének bizonyítására a Szirákon — a múze­ umi szervezet kezdeményezésére és tevékeny részvételével — helyreállított Teleki László sírhely- és emléktáblaavatás adott lehetőséget a Karancsberényben elhelyezett állandó kiállításunkról, ahol az ellenállási mozga­ lom megyei eseményeit elevenítjük fel korabeli tárgyak, dokumentumok, fényképek alapján. S ugyanide sorolandó pl. Szomszéd Imrének a Mú­ zeumi Füzetek sorozatban megjelentetett, Nógrádi partizánok című ta­ nulmánya is. A haladó irodalmi hagyományok ápolását is fontosnak tartja a mú­ zeumi szervezet. Külön gonddal foglalkozunk — elsősorban 1960 óta — a Mikszáth és Madách életével, életművével kapcsolatos irodalmi és helytörténeti tárgyaik, dokumentumok gyűjtésével. Részben a megyei gyűjtő­ munka, de legfőképpen a Petőfi Irodalmi Múzeum, és az Országos Levél­ tár közreműködésével 1960-ban Mikszáth-kiállítást rendeztünk be Horpácson, Madách-kiállítást Csesztvén, 1964-ben. Ezzel szinte párhuzamosan a balassagyarmati Palóc Múzeumban Mikszáth Kálmán és Madách Imre emlékszobákat alakítottunk ki. 1972-ben a horpácsi, 1973-ban pedig a csesztvei állandó kiállítások korszerűsítését, bővítését végeztük el. A me­ gye két nagy irodalmi alakja közéleti tevékenységéről, írói munkásságá­ ról több, a megyehatárokon túl is elismerést kiváltó, a múzeumi szervezet gondozásában megjelent önálló tanulmányt és kötetet tettünk közzé 1964ben, 1972-ben, majd 1973-ban, — vásárlásokkal, gyűjtésekkel — megte­ remtettük egy önálló Madách-gyűjtemény kialakításának lehetőségét. A múzeumi szervezet tudományos apparátusa fentiek mellett számotte­ vő feladatot vállalt a Madách- és Mikszáth-évfordulók megszervezésében, lebonyolításában. A kisebb jelentőségű írók, művészek sorából Bérczy Ká­ roly és Szentgyörgyi István életének és műveinek megismertetését tűztük ki célul. Erre kedvező lehetőséget biztosított az a társadalmi segítség, amelyet a honismereti mozgalom aktivistáitól kaptunk. Ez évben dol­ goztuk fel Nógrádi Pap László nevelésügyi szakember életét és munkás­ ságát. Gyüjteményünkbe került a Komjáthy munkájáról szóló feldolgozás is. Továbbra is adósak vagyunk viszont a megye más irodalmi „apró- �szentjeinek” (pl. Ferenczi Teréz) nevelésügyi szakemberei, a megyében született, vagy rövidebb ideig megyénkben élt képzőművészek, a termé­ szettudományok neves művelői és műszaki szakemberek, újítók életművé­ nek közkinccsé tételével, hiszen e téren csupán Tittel Pál életútjának fel­ dolgozására vállalkozhattunk. Nógrád megye — s különösen a salgótarjáni iparvidék — munkásmoz­ galma országosan is elismert. A tárgyi és dokumentációs emlékek tudatos gyűjtése a dicsőséges Tanácsköztársaság 40. évfordulója alkalmából indult meg. A kezdetben szűk múzeumi bázisra épülő gyűjtőmunka eredménye­ képpen, de a nagy történelmi évfordulók kedvező társadalmi hatásaként is, számos értékes tárgy és dokumentum került a múzeum birtokába. Igen jelentős - különösen az 1965-1970 közötti időszakban — az a tevékeny­ ség, amely során időszakos kiállítások rendezésével — részben központi, részben helyi anyagból — járult hozzá Salgótarján és környéke ifjúságá­ nak és felnőtt lakosságának szocialista neveléséhez. 1965-től 1970-ig a múzeum tudományos dolgozói energiájának számot­ tevő részét az évenként megrendezett jubileumi kiállítások előkészítése, megrendezése kötötte le. Ezek sorából is kiemelkednek a felszabadulásunk 20. és 25. évfordulójára, a polgári demokratikus forradalom és a KMP megalakulása, a Tanácsköztársaság 50. évfordulójára készített kiállí­ tások. 1969-ben állítottuk ki id. Szabó István Kossuth-díjas szobrászmű­ vész „bányasorozatát” a salgótarjáni Munkásmozgalmi Múzeumban. A nagy történelmi évfordulók keretében megrendezésre került kiállítások fontos politikai nevelő szerepet töltöttek be, kár, hogy helyiség hiánya miatt csak néhány hétig voltak megtekinthetők. - A viszonylag sok időszaki és egy állandó kiállítás mellett ezidőben lendült fel a múzeum tudományos tevékenysége. A múzeum dolgozói és a köréjük csoprtosuló helytörténeti kutatók tollából számos feldolgozás jelent meg. (Adatok a salgótarjáni munkásság életkörülményeihez; a Ma­ gyar Kommunista Párt Nógrád megyei szervezeteinek megalakulásáról és kezdeti tevékenységükről; Nógrádi partizánok; A salgótarjáni szénmeden­ ce munkásmozgalmai, 1919— 1932; Adalékok a nemzeti és üzemi bizottsá­ gok Nógrád megyei tevékenységéhez; stb.) Több önálló tanulmány ta ­ pasztalatai alapján részben a múzeum tudományos apparátusára és a megye helytörténészeire alapozva készült és az 1965-ben kiadásra került NÓGRÁD, az 1972. évi kiadású Salgótarján története, a bányamunkásmozgalom történetét feldolgozó monográfia, valamint a Nógrád megye története I— IV. kötete. — 1969. december 22-én Salgótarján felszabadulása 25. évfordulója ün­ nepségeinek keretében került sor a karancsberényi egykori Légrádi-kastélyban — ahol 1944 végén a Nógrádi partizáncsoport harcálláspontja volt - egy felszabadulási és partizán-emlékkiállítás kialakítására. 1971. szep­ tember 29-én Nógrádi Sándor-emlékkiállítással bővítettük az emlékmúze­ umot. 1973. szeptember 29-én ünepélyes külsőségek között vette fel a Nógrádi Partizáncsoport Emlékmúzeuma nevet. Az emlékmúzeum látoga­ tottsága példásan kiemelkedő. Ellátogatnak ide a Nógrádi Sándor ne­ vét viselő KISZ-szervezetek, úttörőcsapatok, turista egyesületek, honvéd­ ségi alakulatok képviselői. Számos megyén kívüli, sőt külföldi is felke­ resi az ország egyetlen partizán emlékmúzeumát. HÁZÉPÍTÉS 5 m illió 389 ezer em b e r él fa lu n , 3130 községben. A fe lsza b a d u lá s tó l n a p ja in k ­ ig fa lu n csaknem 700 ezer há za t é p í­ te tte k vagy é p íte tte k ujjá . Egyedül 1972-ben 28 ezer lakás é p ü lt fa lu n . A fa lu si lakóházak értéke 80 m illiá rd Ft, 93 százalékuk csa lá d i ház. M in d e n m á­ sodik fia ta l lakást a k a r é p íte n i. AKI TAVASSZAL KEZDI K int a telkén ta lá lko zta m H.P.-vel H.P. 31 éves, itt la kik a fa lu b a n , a szüleinél, Ö t éve nősült, a ze lő tt Pesten d o lg o z o tt m int festő. H a za jö tt, b e á llt a téeszbe, az é p ítő b ri­ gádba. A telken felhalm ozva a kő, a hom ok, meg a té g la . - Tervezget? — teszem fel a kérdést, mert látom , nagyon elm élyedt. — A házat? — kérdez vissza. — Nem, az enyém terve az m ár készen van. M ég az ősszel m e gcsináltattam , az e n g e d é ly is m eg­ van. Jó idő kell, ilyenko r id e ra g a d az em ­ ber. A múzeumlátogatásokat tárlatvezetéssel kötjük össze. Ügy érezzük, hogy az emlékmúzeumot meglátogatók — a látottak és hallottak hatására ala p ­ ján — gazdag élményekel távoznak. A változatlan érdeklődésre vall, hogy a Salgótarjántól mintegy 20 km-re lévő emlékmúzeumot eddig kö­ zel tizenhatezren tekintették meg. A kiállítótevékenység mellett szakmai ta ­ nácsadást is végzünk: segítséget nyújtunk — reprodukciós anyagok köz­ rebocsátása útján — a Nógrádi nevét viselő egyesületeknek alkalmi kiál­ lításaik megrendezéséhez. Testvérmegyénk egyik múzeumát — a KözépSzlovákia kerületéhez tartozó füleki múzeumot — ahol Nógrádi Sándor született — ugyancsak kiállítási anyaggal láttuk el. - A szocialista nevelésben igen fontos szerepet szánunk a munkásosz­ tály kialakulását, osztállyá szerveződését, szakmai és politikai fejlődését, éle tmódjának változásait bemutató tárgyi és dokumentációs emlékek eddiginél szisztematikusabb gyűjtésének, rendszerezésének, majd — ha az uj múzeum felépül — bemutatásának. Ezzel párhuzamosan a m á r felgyűj tött anyagokból időszaki és vándorkiállításokat rendezünk. A Képek Nógrád megye munkásmozgalmából, Az iskolák államosítása, Politikai plakátok 1945— 1948; 1918— 1919; (időszaki és vándor), A munkásosztály az irodalomban című időszaki kiállítások, továbbá a Salgótarján törté­ nete kiállításon elhelyezett, a város munkásmozgalmát ábrázoló tablók jól szolgálták a hazafias nevelést. Felszabadulásunk 30. évfordulójára való felkészülés, a különböző kollektivák (iskolai, honismereti, helytörté­ neti szakkörök, szocialista brigádok) bevonása a gyűjtőmunkába, továb­ bá a gyűjtött anyag keletkezésének, történelmi követelményeinek tisztá­ zása hasonlóan szolgálja fenti célkitűzésünket. Nagy gondot fordítunk arra is, hogy a különböző eddig nyomtatásban meg nem jelent, de az ifjúság és a munkásság egyes csoportjai, továb­ bá helytörténészek számára — önálló, vagy kiegészítő jellegű — forrásértékű kiadványt bocsássunk rendelkezésre. Eddig két forráskiadványt: A Nógrád megyei bányamunkásság küzdelme a Horthy-korszakban, továbbá Dokumentumok, adatok Nógrád megye felszabadulásának történetéből című önálló köteteket adtuk ki. - Ez évben kerül az olvasók elé a Nógrád megye munkásmozgalmá­ nak kezdeti szakaszát (1861— 1918) magában foglaló gyűjtemény. Terve­ ink között szerepel az 1918— 19-es forradalmak, továbbá az 1948-1962 közötti időszak legfontosabb munkásmozgalmi dokumentumainak közre­ adása. Ugyancsak tervbe vettük - erre a munkánknak irányt adó tudományos középtávú terv is ösztönöz — a szakszervezeti mozgalom megyei történe­ tének megírását. Az első kötet, amely az 1898— 1948 közti időszakot ölel fel, várhatóan már 1974-ben — míg az 1948-1970 közötti periódus össze­ foglalását 1976-ben — tervezzük megjelentetni. Adósságaink vannak az ifjúsági mozgalom, a különböző baloldali egye sületek, a szocialista közigazgatás és más fontos témák megyei szintű fel­ dolgozásában. Ennek ellenére úgy érezzük, hogy szakmai munkánkon ke­ resztül alapjaiban sikeresen kapcsolódunk a párt- és tömegszervezetek, neveléssel foglalkozó állami intézmények munkájához, és a múzeumi tárgy­ gyűjtemények, kiállítások, kiadványok közrebocsátásán túl a szóbeli is­ meretterjesztő munkából is kivesszük részünket. - A ztán m egvan hozzá m inden? — Igen. Régóta a k a rju k , tu d ja , az ö re g e k ­ nél azért mégsem az igazi. A s a já tjá b a n akar az em ber é ln i. M in d e n k in e k ez a vágya. A hogy végignézek az utcasoron, könnyen m e g á lla p íth a to m a frissen p iros cserepekről, hány ház é p ü lt ta va ly. H.P. te lk é tő l kifelé a fa lu b ó l le g a lá b b nyolc helyen m a g a so d ­ nak a té g la ra k á s o k . A kő- és h o m o k k u p a ­ c o k a t m ár nem is tu d o m m egszám lálni. ,. . . . a fa lu s i házak nem m in d e n ő tt a c é ln a k m e g fe le lő e n é p ü ln e k : sok a fe n n h é já zó , sátortetős, a tá jb a nem illő é p ü le t. Rossz a beosztásuk, d rá g a , a n y a g p a z a rló a kivitelezettségük. ( . . . ) Ezek a h iv a lk o d ó a n d rá g a é p ü le te k ro n tjá k a fa lu k é p e t.” N épszabadság. 1973. szept. 5. AKI MÁR FELÉPÍTETTE A gazda szívesen fo g a d . Bevezet a ház­ ba, m ert az a la g s o rb a m együnk be az u d ­ varról. Az egész ház alápincézve, lépcső nem vezet lefelé, egyszerűen egy szintben van az u d va rra l és a m agassága le g a lá b b két m éter. Közel érzem fe je m e t a lakás (vagy pince?) menyezetéhez. A b e to n fa la k még csupasza k, az asszony ép p e n nagym osást csinál, egyenletes mo­ ra jja l já r a m osógép. A gazda átvezet egy Molnár Pál m ásik helyiségbe, a h o l á gyak á lln a k , kö­ zépen nagy fa a sztal. Széket húz közelebb és hellyel k ín á l. A m iko r ő is leül, rá m fo r­ d ítja a rcá t, kíváncsian néz. — Itt la kn a k? - kérdezem . — Igen - m o n d ja . - M ég fe n t nincs kész te lje se n — m u ta t fel. — A d d ig itt lakunk. — Régen é p íte tte? — Tavaly tavasszal kezdtem . — Egyedül? — A fia m segített. — D olgozik? — Lassan két éve, hogy leszerelt a katon áéktól. Lakatos a téeszben. — És m aga? — B ejárok a városba, régen kezdtem, az­ tán o tt ra g a d ta m . O n n a n a ka ro k m ár nyug­ d íjb a m enni. — Soká lesz az még. — Tíz év, elszalad az. — Ilyen ko rb a n n e kivá g o tt ennek a nagy építkezésnek? — M ié rt ne? Tíz év a la tt lem egy egy cso­ mó részlet, m ert OTP kölcsönt is vettünk fel, meg vo lt egy kis örökség. A fia m pe­ d ig d o lg o zo tt. Bent a téeszben. M eg itthon is, a feleségem m el. H árom évig fo g la lk o z ­ ta k b ika h izla lá ssa l, az asszony ta rto tt vagy három száz tyúkot, aztán c s u rra n t is meg c sö p p e n t — m on d ja és mosolyog. Látszik ra jta , hogy e lé g e d e tt. 7 �m egépíthessék. Persze, sok ta p a szta la to m van arró l is, hogy elté rn e k a tervektől, jó ­ val n a g y o b b a t é p íte n e k : ezek a n y a g p a z a r­ lók, csúnyák, otro m bák. — Ha m ár az a n ya g ró l esett szó, a helyi a n y a g o k a t hogyan hasznosítják? — Vegyesek a ta p a s z ta la ta im , van aki fe lh a s z n á lja a követ, van aki nem. Term é­ szetesen az is n agyban közrejátszik, hogy a kő d rá g á b b , m in t a beton. Az u tó b b it egyszerűbb b e d o lgozni. — Ö n m a g á n a k még nem tervezett? A m i­ ben csak a s a já t elképzelése van benne. - Tudom , ezt m iért kérdezte. H ig yje el, sokszor e lg o n d o lko zta m azon, hogy a fa lu ­ si építkezésekben fe lle lh e tő e g yh a n g ú sá g o t célszerű, a tá jb a illő házak építésével kel­ lene m e g vá lto zta tni. C sináltam is ilyen te r­ vet, pá lyá za to n d íja z tá k , aztán nem tu d ­ tam e la d n i senkinek. A MŰSZAKI OSZTÁLY VEZETŐJE M e g k ín á l egy kupica p á lin k á v a l, am elyet egy h a rm a d ik helyiségből hozott ki, aztán in vitá l, nézzem meg fe n t az építkezést. Létrán kell felm ászni, m ert lépcsőre még nem fu to tta . Fent a lig győzöm szám olni a s z o b á ka t; van le g a lá b b négy. A p ró , szépen erezett p a rke ttá va l lerakva. Az előszoba m intás csem pével burkolva. — O lasz — m u ta tja széles m osollyal. A fürdőszoba zöld fényben úszik; a kád, a mosdó, zöld a csempe. zöld H a so n lítá si a d a to k . Egy kétszobás, konyhás, fürdőszobás fa lu s i c sa lá d i ház bekerülési összege 1962-ben: 140— 150 m/Ft. (60 m2 a la p te rü le tte l). U g ya n ­ ez a ház 1973-ban: 190— 200 m /Ft-b a került. H a a kétszobás, konyhás, fü r­ dőszobás fa lu si háza t sorházban, kis­ sé kib ő víte tte n é p ítjü k te l (ezt a f o r­ m át a korm ányzat n é p g a zd a sá g i szem­ p o n tb ó l - te rü le tg a z d á lk o d á s , közm ű­ vesítés - fo ko zo tt kedvezm ényekkel tá ­ m o g a tja ), a bekerülési összeg csak 2 2 0 -2 4 0 m /Ft-ra em elkedik. E lle n p o n t: a környéken tö b b háza t é p íte tte k 3 6 0 380 m /Ft-ért, de vo lt olyan é p ítte tő , aki fe lé p íte tte - a s a já t erejét, ügyes­ ségét leszám ítva — 170 m/Ft-ért. A TERVEZŐ M .J . építésztechnikus. M osolygó arcú, v i­ dám em ber, kiegyensúlyozott. — Régóta tervezek. rendszeresen. Az u tó b b i id ő b e n — A zelőtt? — Elvétve, persze a k o rá b b i időszak az in d u lá sé volt. M a m ár sokkal könnyebb. — H ogyan kezdődik a tervezés? — Egyszerű a kérdés, a válasz nem ne­ héz: aki é p íte n i akar, m egkeres. E lm ondja, m it a k a r vagy m it szeretne, aztán m egvi­ ta tju k . — O ly a n t is a ka rn a k, a m it esetleg e lő írá s tilt? — Természetesen. M eg kell m agyarázni, és 8 ez sokszor nem is egyszerű. Van, aki g ö r­ csösen ra gaszkodik az elképzeléséhez. - M ilyen h á za t tervez legszívesebben? - Nézze, a tervezés nem egyszerűen egy sima m egrendelés. V a n n a k előírások, meg az em ber hozzáteszi az a lk o tó i elképzelést is. Kényelmes, célszerű házat szeretek te r­ vezni, és ö rü lö k, ha a m e g re n de lő az e l­ képzelését m e g ta lá lja benne. - Embere v á lo g a tja ? - Természetes. M á st kell terveznem — még ha fa lu s i házról beszélünk is — a p a ­ rasztem bernek, m ást a m u nkásnak és e g é ­ szen m ást az é rte lm isé g in e k. - M i a „ s lá g e r” ? - Itt fa lu n a sátortetős ház. A többség ezt kéri, tudom , hogy a fa lu k é p szem pont­ já b ó l egyhangú, de a m egre n de lő é a szó. A nyeregtető nem h ó d íto tt még kellően, p e ­ d ig az a le ghasznosabb a té rkih a szn á lá s m iatt, meg szépségre is elsőbb. - És a m andzard tető? - Ezért ra jo n g a n a k . Nem tudom és a tö b b i tervező sem tu d ja m egm agyarázni, hogy nem jó , d rá g á b b és ro n tja a ház ké­ pét. M ég bünte té sre is vá lla lko zn a k, csak N. S. húsz éve d o lg o zik a ta n á csn á l, e b ­ ből az id ő b ő l le g a lá b b k é th a rm a d á b a n az építkezésekkel fo g la lko zo tt. Van is gond meg b a j. N egyvenöt éves, h a lá n té ká n fe ­ hér a haj. - A hol ilyen nagy az építkezési kedv, o tt azért fo ko zo tta n kell ő rkö d n i a szabályok fele tt. - Ez term észetes. Ezen úgy se g íte ttü n k még k o rá b b a n , hogy elkészítettük a fa lu körzeti központok rendezési tervét. Az a cé­ lunk, hogy szép, rendezett fa lva k a la k u lja ­ nak ki. - És a vé g re h a jtás? - Látja, ez m ár nem egyértelm ű. A zokat a terveket szakem berek készítették, tö b b ­ ször á tvita tva a fa lu b a n élőkkel. A ztán jó ­ v á h a g yja a ta n á c s te s tü le te, és ahogy te ­ lik az idő, m in d ig v á lto zta tn i a k a rjá k . Per­ sze, sokan szeretnék az egyéni elképzelé­ seiket érvényesíteni. - H ol ta r t a mai m odern fa lu m egvaló­ sítása? - A rendezési tervek k ije lö lik ezekben a közp o n to kb a n a többszintes lakóházakat. Egyes ta n á cso k követendő példával já rn a k �e lől, sajnos a ka d olyan ta n á csi vezető, aki id e g e n ke d ik, irre á lis n a k ta rtja . Pedig a f i­ a ta lo k m ár nem a k a rn a k azo kb a n a régi nagy kertekben ka p á ln i. — M ilyen az „ é p itkezési m o rá l"? — Vegyesek a ta p a szta la to k . H a nagyon szigorúan vennénk, m inden építkezésnél le ­ h e lne valam i s z a b á lyta la n s á g o t ta lá ln i. — M ib ő l a d ó d ik ez? — A helytelen elképzelésekből. M e g szü le ­ tik az e lhatározás, hogy é p íte n e k, te lk e t vesznek, terveztetnek. Ez e d d ig re n d b e n is lenne, de közben az elképzelést m ár nem tisztázzák. Ássák a kuta t, aztán m ikor e l­ készül a terv, a kút olyan közel van a ház­ hoz, hogy az a b la k b ó l le h e t m erni a vizet. A vé d ő tá vo lsá g o ka t nem ta rtjá k be. Persze a ta n á cs is hibás, m ert nem e llenőrzi, s m e gfelelő fe lvilá g o sító m unkával is tö b b e t le h etne e lé rn i. P éldául az e lő k e rte k e t is egyenesen feleslegesnek ta rtjá k , aztán té ­ len az úttestről söprik a havat, hogy az a u ­ tók ne vá g já k fel a piszkot. Természetesen ez nem á lta lá n o s, ezek csak k ira g a d o tt p éldák. — Lakják e g y á lta lá n ezeket a házakat? — Sajnos, még vá lto za tla n a „tiszta szo ­ b a ” elve: sokfelé lá tn i c s a lá d o k a t szorosko dni nyáriko n yh á kb a n , p e d ig o tt a nagy lakás. A kerítésekből meg „versenyt” csi­ n á ln a k : születnek olyan giccs-költem ények, am elyek húsz-harm incezerbe kerülnek. N égy évet vizsgálva 1969-ben é p ü lt a m egyében 266 lakás á lla m i, 892 m a­ g á n e rő b ő l (összesen: 1158 la ká s); 1970-ben 302, illetve 962 (1264); 1971ben 440, illetve 1078 (1518); 1972-ben A 500, ille tve 1524 (2024.) O rszágos a d a t az 1972-es é vre : á lla m i lakás 29 489, m a g á n e rő b ő l 60 705, összesen 90 194. A m a g á n e rő b ő l é p íte tt lakások hoszszabb id e jű e lő ta k a ré k o s s á g b ó l, ezt k i­ e g é szíte tt O TP -kölcsönök ig é n yb e vé te ­ léből v a ló s u ln a k meg. 1972-ben a rét­ sá g i já rá s b a n O TP -kölcsönnel 180, kölcsön nélkül 29 h á za t é p íte tte k . A m egyében 950 h á za t O TP -kölcsönnel, 122 kölcsön n élkül, országosan OTP kölcsönnel 49 909-et, kölcsön nélkül 10 796-t é p íte tte k fel. AKI MOST TERVEZTET Negyven éves lehet, g y ű rö tt bársony za­ k ó já b a n zavartan á ll a tervező e lő tt. Be­ szél, m agyaráz. M u n ká h o z szokott kemény u jja i között nem á ll meg a hegyesre fa ­ ra g o tt ceruza. Kusza v o n a la k a t húz a fe ­ hér p a p írra . Szeretné m a g á t m e g é rte tn i: — Ide kellene a szoba, o tt p e d ig a veranda legyen, de üvegezett. H a lehet, a kko r fü r­ dőszoba meg jó nagy konyha. A n y á ri­ konyhát se fe le jts e k i! T u d ja , a d iszn ó vá ­ g á so k! M eg az asszony o tt főz, mos. A ztán legyen benne még . . . — és to v á b b m agya­ ráz m in d a rró l, a m it m e g á lm o d o tt és h o l­ nap m egvalósít. A KIVITELEZŐ K. J. kőműves kisiparos, fia ta l, vidám em ­ ber. — Az építkezésnél kezembe a d ja a g a z­ da a te rve t és azzal ke zd i: - Képzelje, ide te tte a tervező az a jtó t, hogy néz az o tt ki? Áttesszük ide, az a b la k o t p e d ig a m á­ sik o ld a lra , úgy sokkal jo b b a n m utat. Itt p e d ig ezt a n y ito tt teraszt lefalazzuk és k é s z .. . - Nem tu d o k m it m on d a n i. Leg­ töb b szö r hozzáteszik: c s in á lja vagy m ást hívjak? Ö rvendetes az előrelépés az é p ü lt la ­ kások szo b á it tekintve. 1962-ben a ré t­ sági já rá s b a n é p ü lt 142 la ká sb ó l 118 kétszobás és csupán 1 vo lt három szo­ bás. A m egyében 1969-ben az é p ü lt lakások közül 389, 1972-ben m ár 1252 vo lt kétszobás, a három szobás lakások száma az 1969-es 207-ről 694-re ug­ rott. O rszá g osan az é p ü lt lakások kö­ zül a 2 és többszobások aránya 77,3% A LEGNAGYOBB HÁZ TULAJDONOSA U. község Petőfi u tc á já b a n á ll egy „c s o ­ d á la to s ” nagy ház. V a ló b a n nagy, olyan sokszögletű, a kék v a ko la t meg az é rd e ­ kes m egoldású m andzard te tő m ár meszsziről m a g á ra vo n ja a figyelm et. A tö b b i ház v o n a lá tó l le g a lá b b egy m éterrel k ij­ je b b á ll. A c ifra vaskerítés, m in t kirá ly p a ­ lá s tjá n a ro jt, úgy fu tja körbe a házat. A fa lu b a n azt m ondják, a gazda na­ gyon b o ld o g és büszke a házára. Az in d u ­ lásnál a le g k ü lö n b e t a k a rta . M e g c s in á lta t­ ta a tervet, lá tta m is, Két szoba; egyszerű, célszerű fa lu s i ház. A ztán *ő egy kicsit m ó­ d o s íto tt ra jta . C sak úgy. O lya n nagyra si­ k e rü lt a végén, hogy m aga sem tu d e lig a ­ zodni benne. Az á rá t kérdeztem , de kité rt a válasz e lől. M o st mérges m in d e n kire , a „ v ilá g ra ” , m ert m e g b i rsá g o lták. A házából nyu g o d ­ ta n „ k ite ln e ” két ta ka ro s fa lu s i ház. Kő-Szabó Imre m a g á n la k á s - é p ít é s r ő l Napjainkban soha nem látott dinamizmussal jelentkezik és népszerűsödik a magánépítési igény és tevékenység. A magánlakás, üdülő, garázs, a kiskertmozgalomhoz tartozó telkeken létesített hétvégi ház vagy éppen szerszámoskamra tömeges elterjedése életszínvonalunk örvendetes emelkedéséből származik. Ám a kap­ csolódó igények kielégítése olyan súlyos problémákat vet fel, hogy a megoldás érdekében fokozott figyelmet kell e kérdésnek szen­ telnünk. Kiindulásul annyit, hogy Nógrád megyében a magánlakás-épí­ tés körülbelül 70 % - a családiház formában valósul meg — első­ sorban a városokon kívül. A sorházas, társasházas építési forma is elterjedt ugyan, de elsősorban a két városban. Kétségtelen, hogy az utóbbi sok szempontból kedvezőbb az előbbinél: gazda­ ságosabb a közművesítés, szervezettebb és anyagi meggondo­ lásból praktikusabb maga az építés, bár igaz az is, hogy a bér­ lakásokhoz hasonlóan nem elégít ki olyan funkcionális igényeket, amelyek a külön használatú telekhez kapcsolódnak: garázsépítés, hobbykert, tárolóhelyiség, barkácsműhely, kisállattartás stb. Maradjunk a magánlakás-építésnél! A magánlakás-építés ,,lakástermelésünk" hallatlanul fontos ré­ sze, ennek híján a Kormány által kitűzött 15 éves program — 1975ig egy millió lakás felépítése — nem teljesülhetne. Mai eredmé­ nyeink ismeretében nem lehet ez kétséges, hiszen a felszabadulás után épült lakások kétharmad része magánlakás, és ha csökkent is a IV. ötéves tervben ez az arány, még mindig meghaladja az 50 százalékot. Már esett említés arról, hogy a magánlakásoknak (megyénkre és országosan is jellemző ez) csupán kisebb hányada — mintegy 9 �25—30 % - a épül magasan szervezett, közművesített, telepszerű többszintes, vagy más nagyobb laksűrűséget adó formában, ezért itt és most inkább a nagyobb arányú falusi családiház-építés problémáiról ejtenék szót. Hiszen jelentősége rendkívüli: meghatá­ rozó szerepe van a falusi életforma, az ízlés fejlettsége (lakáskul­ túrán át) vagy a településfejlesztés vonatkozásában — utóbbiról szólva azt is állíthatjuk, hogy községeink többségében egyedüli fejlesztési tényező. Nem közömbös tehát, hogy milyen formában jönnek létre, hogyan befolyásolják-alakítják a település arculatát ezek a lakások, családi házak, milyen lesz alaprajzi elrendezésük közműellátásuk, modern életre való felhasználhatóságuk. Megyénkben évente 800—1000 családiház épül (1971-ben 994, 1972-ben 1072) — ez az összlakásépítésnek mintegy 53 % - a . Vi­ déken — megyénk községeiben — ez az arány 85—90 % körül ala­ kul. Vízzel és csatornázással ellátott az utóbbiak 25—30 % - a , szem­ ben a megyei összes 50—60 % -o s arányával. Villamosenergia ugyan kivétel nélkül mindegyikben van, de kiépített úttal, kiszol­ gáló bolthálózattal már igen gyakran nem rendelkeznek. Ezekhez a hátrányokhoz járul, hogy más lakásépítési formákkal szemben lényegesen nagyobb anyagi erőt, saját munkát, szervezést, után­ járást igényel felépítésük. Az OTP nyújtotta hitellehetőséget ugyan az építtetők többsége kihasználja (kb. 30 % épít OTP-kölcsön nél­ kül), mivel azonban a megyei hitelpolitika szerint a kölcsön tény­ leges összege a kiemelt településeken (városok, nagyközségek) a 80 000 Ft-ot, egyéb településeken a 70 000 Ft-ot, gyakorlatilag az átlagos 55 000 Ft-ot nem haladhatja meg — az átlagos kivitele­ zési költség viszont egy átlagos nagyságú, részben alápincézett családi ház esetében 200-250 000 Ft —, kiszámítható, hogy az épít­ tetőnek mintegy 100—150 000 Ft „előtakarékossággal” keli rendel­ keznie. És akkor még csak az anyagiak kerültek szóba, hiszen köztudo­ mású, hogy mekkora saját és rokoni munkát fektet be, mennyi gon­ dot, utánjárást vállal magára tervek beszerzésével, hatósági en­ gedélyeztetéssel, építőanyag beszerzésével a magánlakást építő. S neki nem jár a gyermekek és eltartottak utáni szociálpolitikai kedvezmény, a többi lakásépítési formához viszonyítva korlátozot­ tabb a munkáltatói támogatás mértéke is. Summa summárum: a családiházat építő-építtető tehervállalása minden más lakásépítési formát, lakásszerzési módot keresőénél súlyosabb. A kérdés másik oldala, hogy míg a saját eszköz és energia felhasználása révén a magánlakás-építkezés jelentősen csökkenti az állam lakásépítési terheit, ugyanakkor az állami beavatkozás, akár a gazdasági, akár a szervezési, hatósági irányítás, elmarad a kí­ vánalmaktól. Ami viszont olyan gondhoz vezet, hogy például kor­ szerűtlen a lakásalaprajz, korszerűtlen a szerkezet, kedvezőtlen az esztétikai megjelenés, gazdaságtalan az építés, sok a komfort nél­ küli lakás és az anyagilag megalapozatlan építési igény miatt be­ fejezetlen maradt vagy mértéktelenül elhúzódó építkezés. Miért olyan magas még napjainkban is a családi házat építők aránya, mi okozza a népszerűsödést a kedvezőtlen gazdasági fel­ tételek ellenére is? A kérdés megválaszolása kimerítő vizsgálódást kívánna, annyi azonban megállapítható (már amennyire ezt az ilyen kérdésekben az enyémhez hasonló járatlanság alapjáról bár­ ki is teheti), hogy egyik meghatározó a család mint hagyományos termelőegység: azt értve ezen, hogy a falusi család „feje" több­ nyire iparban foglalkoztatott, fix keresettel rendelkező eljáró, míg a család többi tagja a téeszben, háztájiban tevékenykedik. A ter­ melési funkción kívül persze nagyon sok olyan módot is biztosít az önálló telkes családi ház, amit más, zártabb építési forma nem tesz lehetővé: ilyen a már említett garázs, tárolóhelyiségek, pihe­ nőkert stb. E funkciók aránya változik aztán annak megfelelően, hogy a családi ház városi vagy falusi-e, egészen addig, hogy la­ kóudvarrá zsugorodik vagy lényegileg csupán a lakás természeti kiegészítése. A falusi házaknál ez utóbbit alig veszik figyelembe: ott a lakás teljesen elszakad a természeti környezetet adó kerttől, zárttá válik, magas lábazatra helyezik — így kialakul a Lakás, ame­ lyet csodása n berendeznek, de nem laknak. Lakják viszont a már eleve mindennapi életük lebonyolítására tervezett-kialakított alag­ sori lakókonyhákat, melléképületszerű nyárikonyhát. Lépjünk közelebb ehhez a problémához! Egy családi ház átlagos értéke 200—250 000 forint, sokszor még több: egy szorgalmas élet, egy család megfeszített munkájának eredménye. Egyéni haszon. De nemcsak az. Társadalmi haszon is: 10 ha felépül, a nemzeti vagyon részévé válik. Akkor is, ha rossz mi­ nőségű s így rosszul használható. Nyilvánvaló hát, hogy hatéko­ nyabban kell őrködnünk: legyen a használati érték az értéknek megfelelő! S ne lehessen érv annak az érve, aki „az én pénzem­ ből lesz, olyan legyen, amilyet akarok — én élek benne’'-elvével replikázik. S ne lehessen általános gyakorlat ismerősök, rokonok, tekintélyek sokszor ízléstelen, pöffeszkedő, rosszul használható há­ zának utánzása. Mert a rosszul tervezett leendő otthon, ha nem is szükségszerűen az, de lehet rossz életformát kialakító s ezáltal tudattorzító erő. Mi lehetne az „egy lépés előre?” A jó lakás alapja a jó terv: kívánatos lenne a jó típustervek minél nagyobb arányú felhasználása. Mert a tervek zömét ma még magántervezők készítik — nagy az ő felelősségük is az épít­ tetői ízlésformálás terén. Felkészültségük jelenleg nem teszi őket erre alkalmassá: megyénkben pl. körülbelül 130 magántervezőnek van tervezői „jogosítványa", közülük 60—70 dolgozik e körben rend­ szeresen: 15 építészmérnök, 40 építőipari technikus és kisszámú kőműves mester. (A tervek zömét technikus-tervezők készítik, s meg kell mondani, hogy a kevés kivételtől eltekintve a korszerűtlen szabványmegoldásokat részesítik előnyben, nem képesek vagy haj­ lamosak a korszerű lakás iránti igény felkeltésére.) Meg keli teremteni — mert a magánlakásépítés (lehetőségeink­ hez képest) alacsony színvonalának oka — a „magánerős" építke­ zés szervezettségét, megszüntetendő a hatóságok ma még eléggé elnéző fellépése és a felhasznált tervek alacsony színvonala. Mert végezetül arról szólván, hogy pedig milyen fogyatékossá­ gai vannak egy mai családi háznak s terveinek, arra tágabb át­ tekintés helyett, hagy válasszam ide Callmeyer Ferenc írásának (A sajátház-építés és az üdülőépítés tervellátása, Hazai Építésügyi Tájékoztató Közlemények 1974/2) néhány gondolatát. „Az alap­ rajz korszerűségének vizsgálata labilis alapokon áll. Az életforma, melyre az alaprajz szerveződik, kialakulatlan mind vidéki, mind vá­ rosi vonatkozásban. . . A század harmincas éveinek kispolgári alaprajzi szervezete uralkodik a magyar alaprajzokon. Ennek lé­ nyege az előszobára szervezettség, a szobák használati értékének bizonytalansága, a külső és belső tér kapcsolatának elhanyagolá­ s a . . . : az utcai szobák előbb-utóbb használhatatlanná válnak és a lakás teljes napi funkciója a lakókonyhába szorul. (ÉGSZI-felmérés: az új lakások 34 % -á b a n a televíziót a konyhában hasz­ nálják.) . . . Visszatérve a tervezés és tervellátás problémájára, megemlíthető, hogy a megoldás nem az egyedi tervezés minőségi javításában, hanem a típustervek választékának bővítésében és nem utolsósorban nívós, államilag támogatott propagandájában rejlik . . . A tanácsadó szolgálat regionális megszervezésével, a tí­ pustervek, prospektusok általánosabb terjesztésével (könyvárusi, ujságárusi forgalmazás) és intenzívebb lakásépítés-kultúra szolgátatással (kommunikációs eszközök — ingyen propaganda füzetek) a lakásépítésnek ez az állam által elhanyagolt területe felkarolható lenne." Szinyei Béla �Nem romantikus idő volt, hanem harc, munka A beszélgetés Lipták József elvtárssal, a Szakszervezetek Nógrád megyei Tanácsának vezető titkárával, egykori ifjúsági vezetővel készült, emlékezé­ sül a mozgalom 1945-48 közötti időszakára. - T izenkilenc éves fia ta le m b e rk é n t é rte a felszabadulás. A zonnal kérte a fe lv é te lé t a kom m unista p á rtb a és szinte ezzel egyidőben - p á rtm e g b íza tá sb ó l is — be ka p cso ­ ló d o tt az ifjú s á g i m ozgalom ba. M e d d ig d o lg o zo tt ifjú s á g i vezetőként? - A M A D IS Z -nak voltam ta g ja és 1 9 4548-ig titk á ra is K a ra n cs la p ú jtő községben, 1948-ban B udapestre kerültem is k o lá ra : a m iko r elvégeztem , Pesten d o lg o zta m a K özpontban. 1950-ben, a DISZ m e g a la k u ­ lá sakor jö tte m vissza N ó g rá d m egyébe: először három h ó n a p ig városi titk á rn a k S a l­ g ó ta rjá n b a . Az e lle n fo rra d a lo m ig a DISZ megyei titk á ra k é n t vezettem a megye ifjú ­ sági m ozgalm át, az e lle n fo rra d a lm a t kö­ vetően m unká lko d ta m a KISZ létrehozásán 1957 á p rilis á n a k első fe lé b e n — a KISZ m e galakulása után — kértem áthelyezése­ met a „ fe ln ő tt m o zg a lo m b a ". — A M A D IS Z -tól és a különböző rétegszervezetek tevékenységétől a KISZ m eg­ a la k u lá s á ig hosszú az út. Közben sok vá l­ tozáson m ent á t az ifjú s á g i m ozgalom . A m ai fia ta lo k m ár nem nagyon ism erik a „ré te g id ő k e t". M ik voltak a h á b o rú t köve­ tő időszak je lle m ző i, hogyan a la k u lta k meg a rétegszervezetek? - Ennek az időszaknak a fő je lle m ző je ? Egy v ilá g h á b o rú után voltunk. A m ik o r az ifjú sá g k ijö tt a p in cé b ő l, a sötétségből, olyan időszakot követett a fe lsza b a d u lá si kor, am elyben ko rá b b a n az ifjú s á g eg y­ mással ta lá lko zn i, szót v á lta n i, szórakozni nem tu d o tt. T ehát egyik fő igénye az volt, hogy találkozhasson, m ásrészt p e d ig keres­ te az ú tjá t, helyét a tá rs a d a lo m b a n . Eb­ ben az idő b e n sok b á lt és más rendez­ vényt szerveztünk. M in d e n t p ó to ln i a k a r­ tunk, a m it a h á ború e lvett tő lü n k. Ekkor még v a ló b a n rétegszervezetek v o l­ tak. A M A D IS Z (M a g y a r D e m o kra tiku s If­ jú s á g i Szövetség, a kom m unista p á rt ifjú ­ sági szervezete a la k u lt meg először, m ajd sorban a tö b b i p á rto k is megszervezték if­ jú s á g i bázisaikat. Egy községen, városon, az országon belül kom m unista, szo ciá ld e ­ m okrata, kisgazda, p a ra s z tifjú s á g i szerve­ zet m űköd ött. Szét vo lt tépve az ifjú sá g . Szervezeteik a fe ln ő tt pártszervek p ro g ra m ­ ja a la p já n ö n á lló p o ltik a i a rc u la to t m u ta t­ tak, de je lle m ző v o lt m indre, hogy ta g s á ­ guk szórakozott, ta lá lk o z n i a ka rt. Járási, megyei irá n yítá s nélkül, sp o n tá n helyi, üze­ mi kezdem ényezésekre a la k u lta k , és egyik fő tevékenységük a hasonló g o n d o lk o d á s ú , szem léletű, környezetű, azonos fo g la lk o z á ­ sú szülők fia ta lja in a k összefogása volt. Ez elsősorban úgy ju to tt kifejezésre, hogy akik az ip a rb a n d olgoztak, azok a M A D IS Z-ba vagy a S ZIM -be (S zociáld e m o kra ta Ifjú s á g i M ozgalom ), a kik a m ezőg a zd a sá g b a n d o l­ goztak, a kisgazda vagy a p a ra s z tifjú s á g i szervezetbe kü ld té k a fia ta lo k a t. A v a llá ­ sos szülők — fü g g e tle n ü l fo g la lk o z á s u k tó l - a KALO T-ba (K a to liku s A g rá rifjú s á g i Le­ gényegyletek O rszágos T estülete) irá n y íto t­ tá k a fia ik a t. A M A D IS Z a fo rra d a lm i, te h á t a szoci­ alizm ust, m u n k á s h a ta lm a t a k a ró ; a kom ­ m unista p á rt ú tjá t, p ro g ra m já t követő, azt m agáévá tevő m un kásifjú s á g o t szervezte. A szervezet vezetői gyűléseiken, rendezvénye­ iken a kom m unista p á rt p o litik á já t, ta n ítá ­ sa it közvetítették a fia ta lo k h o z . De ez je l­ lem ezte a tö b b i rétegszervezetet is: a fe l­ n ő t t pá rtp ro g ra m o k , a n a p i fe la d a to k a la p ­ já n szervezett p o litik a i m unka. A k ü lö n b ö ­ ző rendezvényekre, a p á rto k á lta l szerve­ zett p ro g ra m o k ra is m inden ifjú s á g i szer­ vezet a m aga tö m e g e it m ozgósította. - N ó g rá d m egyében hogyan oszlott meg az ifjú s á g a különböző rétegszervezetek kö­ zött? -L e g n a g y o b b bázisa a M A D IS Z -n a k volt, különösen S a lg ó ta rjá n város és já rá s te ­ rületén, meg a m ed e n cé t övező községek­ ben. A kisgazda és p a ra s z tifjú s á g i szerve­ zeteknek a külső já rá s o k b a n — m in d e n e k­ e lő tt B ala ssa g ya rm a t és Pásztó környékén — vo lt e rő se b b befolyásuk. A SZIM Z agyv a p á lfa lv a , N a g y b á to n y térségében és egyes üzem ekben szerveződött p e rifé riku s hatással. Az a rá n y o k a t te kin tve a megye ifjú s á g á n a k k é th a rm a d á t a M A D IS Z tö m ö ­ ríte tte , m ellette a kisgazdasági ifjú s á g i szer­ vezet re n d e lke ze tt szám ottevő e rő v e l, a KALO T-nak elszórt helyi szervezetei m űködtek. — Az egyes ifjú s á g i szervezetek között p é ld á u l egy fa lu b a n v o lta k-e vitá k és mi je lle m e zte ezeket? A vélem énykülönbségek e lté rte k a fe ln ő tt p á rto k é itó l, vagy azok tü krö ző d te k a fia ta lo k között is? Emlékszike ko n kré t esetekre, am elyekkel a vélem énykülö n b sé g e k jelle m e zh e tő k? - A kisgazda ifjú s á g i szervezetek vezetői á lta lá b a n a 20 vagy a n n á l tö b b h o ld d a l rendelkező szülők gyerm ekei voltak. Ők m agukra é rte tté k a fö ld felo sztá sá t (a 20 h o ld ju k ra is), így elle n e a g itá lta k , sőt még g o n d o la tk é n t is ellenezték szóba kerülését. Ebből és h asonló p ro b lé m á kb ó l összeütkö­ zésük tá m a d t az ifjú s á g i szervezeteknek. N em egyszer m e gtörtént, hogy le vá g tu k a v illa n y d ró to t - mi az övékét, ők a m iénket. Vagy az e sté n ké n ti tevékenységet néha m eg­ a ka d á lyo zta , hogy a vezetés összecsapott: m ár úgy értem , hogy egym ást az utcán e lka p tu k. T ehát sokszor te ttle g e ssé g ig fa ­ ju lt a vita. V agy p é ld á u l a különböző re n ­ dezvényeken, m in d e n e k e lő tt m árcius 15-e a lk a lm á b ó l, versengés folyt, ki v o n u lta t föl tö b b fia ta lt. M i a fo rra d a lm i jelszavak mel- 1 1 �le tt elsősorban József A ttilá t szavaltunk, ők in k á b b 1848-ra, a m agyarságra, a nemzeti jelszavakra „h iv a tk o z ta k ". Ezek a harcok, összetűzések '45 és ’46-ban nem csak a köz­ ségekben és alapszervezeti szinten, hanem városi, já rá s i rendezvényeken is je le n tk e z ­ tek. — Az 1945 és 1948 között fe lve tő d ő nagy p o litik a i kérdések, a h a ta lo m kérdése h o ­ gya n je le n te k meg az ifjú s á g körében? — A ha ta lo m b irto klá sa személyi ké rd é ­ sekben is je le n tk e z e tt. A községekben úgy. hogy a régi főjegyző, a régi h iva ta ln o k m a rad-e vagy az ú ja k b ó l: a m unkásokból szerveződik községi, városi vezetés. A M A DISZ, a kom m unista p á rtta l a le g jo b b f i­ a it kü ld te a vezetésbe. Egy p é ld á n m egvi­ lá g ítv a : k ia d tu k a jelszót, hogy „El a re­ akciós írn o kka l a k ö z s é g h á z á ró I" (A fő ­ jegyző e lv o n u lt a fro n tta l, de az a p p a rá tu ­ sa o ttm a ra d t.) Ekkor a M A D IS Z a község­ háza elé vonult, o tt m egnevezte, hogy ki az, aki nem kívánatos, ezért „a z o n n a l ha g y­ ja el a he lyisé g e t." U g ya n a kko r a s a já t e m b e rü ket m ár be is ü lte tté k a helyére. N y ilvá nva ló a n a m ásik p á rt, a m ásik ifjú ­ sági szervezet is fu n k c ió t a k a rt szerezni a h a ta lo m b ó l. V o lt időszak, a m ik o r mi kere­ ke d tünk fö lü l, de e lő fo rd u lt, hogy egység jö tt létre és azok képviselőit is b e ju tta ttu k a vezetésbe — 3:1, 2:1 a rá n y b a n . És ha ez hőskor v o l t . . . Nos, ez a mi szám unkra nem ám fo rra d a lm i, rom antikus idő, hanem h a rc volt, m unka, p o litik a i ve­ rekedés. Sokszor a tetle g e ssé g ig . . . le g ­ fe lje b b ennyiben rom antikus. D e nekünk a b b a n az idő b e n nem vo lt az. T ehát a személyes harcos kiállás, a cselekvő p o li­ tik a i m a g a ta rtá s követelm ény volt. — Ö n hosszú id ő n á t d o lg o z o tt az ifjú ­ sági m ozgalom ban vezetőként. Az ifjú s á g p o litik a i m unka ta p a s z ta la ta ib ó l m ilyen útra v a ló t hozott m agával? - V iszonylag hosszú ide ig és m ozgalm as időszakban voltam ifjú s á g i vezető. Az ifjú ­ sági m ozgalom ban lettem vezető is, em ber is, p o litik u s is. Az nevelte szem léletem et, m odorom at, egész je lle m e m e t. . . De nem ­ csak nekem, hanem ezreknek és százez­ reknek a m egyében és az o rszá g b a n . Sze­ rettem és szeretem, é rdeke l ma is az ifjú ­ ság. — H ogyan lá tja a hetvenes évek ifjú s á g i m o zgalm át M agyarországo n , és mi a vé­ lem énye a m ai fia ta lo k ró l? — A ká r m űveltségét, ism ereteit, fe lké szü lt­ ségét, m o rá ljá t, h u m ánum á t, p o litik a i m a­ g a ta rtá s á t veszem a m ai ifjú s á g n a k , szin­ te össze sem h a so n líth a tó , m ennyivel k u l­ tu rá lta b b , m űveltebb, p o litik u m á b a n m a g a ­ sa b b szinten á ll, m in t a mi nem zedékünk volt. De b o n y o lu lta b b a k, összetettebbek a mai fe la d a to k is: nem olyan látványos, a b a rik á d o k nem h a tá ro ló d n a k el a n n y ira é le ­ sen, m int az én ifjú s á g i vezetésem idősza­ ká b an. Egyébként, ism ét m egem lítem , az sem vo lt a kko r rom antiku s szám unkra, h a ­ nem nagyon kom oly harc, küzdelem , a m in ­ d e n n a p i é letünk, na p i m u n ká n k szerves ré­ szévé vált. Semmi re n d kívü lit, fo rra d a lm it nem lá ttu n k ebben, m in t ahogy, vélem é- 12 nyem szerint a mai fia ta lo k sem lá tn a k még ma. De az lesz a ma ifjú s á g á n a k te vékenysége is. H a tizenöt-húsz év múlva visszatekintünk, nagyon ro m a n tiku s lesz és fo rra d a lm i. Ism ételten, ha m ajd visszatekintü n k . . . Az ifjú s á g ö rö k tu la jd o n s á g a , hogy robba n é ko n y, hogy egészséges tü re lm e tle n séggel rendelkezik. H a ezt szinkronba hoz- A fa r a g ó Azelőtt minden környéken akadt egy-kettő. Főképpen pásztoremberek mert a fafaragás­ hoz sok idő és nyugalom kell. A falvak, a pusz­ ták lakóit, a szegényeket, a nincsteleneket maga a szükség is arra kényszerítette, hogy egyes használati eszközeiket maguk készítsék. A népi faragó művészet mégis sokkal többre volt ké­ pes és hivatott, mint a természetes és alapvető emberi szükségletek puszta kielégítésére. So­ ha nem érte be a tárgyak használhatóságával, an­ nál jóval többre tört: a tartalom és a forma, a használhatóság és a szépség összhangjára. A bárkányi „faragó ember"-t Bozó István nak hívták. Bár nyolcvankét évig élt, viszony­ lag keveset faragott. Télen azért, mert a pász­ torkodásnak már legénykorában búcsút mon­ dott. Jött a háború, az első, s nagyobb baja ugyan szerencsére nem esett, csak éppen a megvadult harci mén leharapta a jobb keze kö­ zépső ujját. Később, idősebb korában az ujjhijjas kézfejet nyomorékká zúzta a kocsirúd. A t­ tól kezdve a faragó kést nem tudta többé a kezébe venni - Egyszerre haltak meg az édesanyámmal — mondja Klári néni, a fiatalabbik lánya. - Édes­ apám meghalt úgy hat óra felé, az édesanyánk rá fél órára. Mire az egyiküket felöltöztettük, addigra meghalt a másikuk. Nagyon betegek voltak. Az utolsó két hétben már nem is tud­ tak egymásról. Az eltűnt idő romló, néma tanúi. A jelleg­ zetes homlokzatú, szabadkéményes parasztiház, amely az ezerkilencszázas évek elején épült. Bizonyára kevés hasonló van már a környéken. Az udvaron a tépett kerekeskút, mellett a ki­ szolgált kemence, fölötte alacsony sátortető, amiről leszédülni készülnek a cserepek. Aki megveszi, nemsokára szétlöki a vályogfalakat, s helyükre nagyablakos, tágas családiházat épít. A málló -fogyadozó használati eszközök, lim-lomok szemétbe kerülnek. De a fafaragványok egészen biztosan még számos nemzedéket fognak gyönyörködtetni. Nehéz élete volt a faragó embernek. Hábo­ rúk, forradalom, szegénység, három gyerek, sok munka. Harmincnyolcban kiállítást rendeztek Kisterenyén népi fafaragványokból. Akkor második díjat nyert. Így mondják a leszármazottak. De valahogyan még az az öt pengőnyi jutalom is elkallódott a hivatalok útvesztőiben. Talán azért is faragott olyan keveset, mert se ideje, se ereje nem maradt hozzá. - A föld, az volt minden — emlékezik viszsza arra az időre Bozó Gyuláné. — Ő k is azt akarták, hogy földjük legyen. Készpénze nem volt a szegény embernek, m it tehettek, kölcsönt kértek a takaréktól, abból fizették a fődet. A kamat meg nagy volt, mindig csak erre fu­ totta, a derekát soha nem birták törleszteni. Milyen gazdag és hajlékony is a magyar zuk az idősebbek h ig g a d tsá g á va l, m egfonto ltsá g á va l, ta p a s z ta la tá v a l, az nagyon szép és nagy ere d m é nyeket hoz. Jó szellemű, életerős, a reá váró fe la d a to k ra felkészülő fia ta ls á g u n k van és ebben m e g ta lá lh a tó a KISZ-nek, az ifjú s á g m a g já n a k élesztő, szer­ vező e re je is. Prokay Gábor em ber nyelv! Hol az a zsurnaliszta, aki a szorító pénz­ telenséget nagyobb nyelvi erővel és érzéklete­ sebben tudná kifejezni: a derekát soha nem bírták törleszteni. S még mennyi jóízű, találó szóhasználattal találkozhatunk faluhelyen! Ta­ lán még sem keli a nyelv elszürkülésétől tar­ tani. Csak néhány az ízes mondatok közül, amik a vendégszerető Bozó-famíliában hallha­ tók. — Ha meg nem kosaraznak — kínálja a kisüstivel a vendégeket a házigazda, s amikor a szókimondásra fordul a beszéd sora, kicsit kesernyésen megjegyzi: - Aki az igazat meg­ mondja, annak nincsen becsi a vezetőség előtt. „Becsi" van az apai örökségnek, a fafaragványoknak Klári és Ilonka néniéknél meg Gyu­ la bácsiékná l. Ezeket mindhárom Bozó család­ ban nagy becsben tartják. A legérdekesebb talán az a fafaragvány, amit az esztendő fájának neveznek. Világos színű fakoszorú, amely apró, mintázatlan fa ­ lapocskákból áll. Ahány nap van az esztendő­ ben, annyi falapocskából. Hasonló fakoszorút, bár eltérő lapszámmal, többet is készített a bárkányi faragó ember. Az összeillesztési pon­ tot, ahol az egyenesvonalúan készített koszorú­ alakzat két vége egymáshoz kapcsolódik, á llí­ tólag szinte lehetetlen fölfedezni. (A fakoszorúk feltehetően kizárólag díszítő elemként szolgál­ tak egy-egy régi parasztházban.) Időrendben a legrégibb a sötét tónusú, fa­ ragott képkeret, amelyben első világháborús katonafotó látható. A harmincas években ké­ szültek a kelyhek, amelyek bizonyára az örök­ ség legértékesebb darabjai. Rajtuk faágak, le­ velek, vi rágok, a pásztorélet jelenetei, állatok. Rendkívül ötletes a kelyhek fogófülének kiala­ kítása, az egyik oldalon gyíkfigura, a másik ol­ dalon kölyökkutya, alul apró kosárkák. S még valami, ami „öröklődött” a család­ ban: a fafaragás szeretete. Az öreg fafaragó fiának, Bozó Gyulának a munkái közül való a dohányszelence és a díszes guzsa ly. Az utóbbi használati eszköz nélkülözhetetlen da­ rab volt a nógrádi falvakban, ahogyan Bozó Gyuláné is elmondja: — Az vót a vagyona az asszonynépnek. Olya­ nok voltak a guzsalyok, olyan díszesek, mint a szentkúti botok. Az rang volt, hogy kinek milyen szép guzsalya van. A legény ezzel ked­ veskedett a lánynak, amikor komolyan járni kezdett hozzá. Magam is dolgoztam guzsallyal, jártunk a fonóházhoz, ment a munka, közben énekelgettünk, néha még táncoltunk is. Így szó­ rakozott a fiatalság. Aztán jö tt az új életfor­ ma és minden abbamaradt. Attól kezdve se kedv, se kenderfőd . . . Bozó Gyula bácsi még arról beszél: ha nyugdíjba megy, majd akkor fog sokat farag­ ni, de a fia már nem vesz faragókést a kezé­ be. É. K. S. �Bába Mihály A csom ag A m ikor a nap az istá lló g e rin c é re ült, m ár o tt szöszm ötölt az udvaron. A szérűt fe lseperte, aztán le ü lt a fa v á g ó tőkére, a zsebéből e lő k o to rt m a d za g g a l összekötötte a seprűben m e g la zu lt szálakat, m e g h a jto g a t­ ta, m e g p ró b á lta a fogásá t, ig a z íto tt v a la ­ m it a nye le n, és az ó lto rn á c sa rká b a á llí­ to tta. K ö rü ljá rta a kertet, a g a lly a k a t öszszeszedte, egy m e g la zu lt lé cé t visszaerősí­ te tt a helyére, aztán m e g in t az udvaron piszm ogott. K ihozta a p itv a rb ó l a b a ltá t, összevágta a g a lly a t meg két g y ö k é rd a ra ­ bot, és a kis halom te te jé re rakta, szépen egym ás m ellé, hogyha esni ta lá l, le csu ro g ­ jo n róla a víz. Felesége kiszólt, hogy m enjen be re g g e ­ lizni. S zótlanul le ü lt a ka n a p é ra , k a la p já t az ágyra tette. Egy ideig nézte a konyha körül csoszogó asszonyát, és a m ik o r elé te t­ te a pirosra sü lt szalonnát, m ár csak a tá n yé rt bám ulta. Az asszony le ü lt az asztal végénél, d a ­ rabka fo rró zsírba m á rto tt kenyeret rá g ­ csált. - H a llo d , azért én csak levágom azt a két tyúkot. Tyúklevest főzök, csig á va l. C si­ ga még van. És lesütöm . H á th a jö n n e k. D é lu tá n is jö h e tn e k. V a la m it d ü n n yö g ö tt, m e g tö rö lte száját, szétpödörte bajszát, és kim e n t az u dvarra. A kocát k ie n g e d te az u dvarra, és a kko r eszébe ju to tt, hogy keccet eszkábál össze, és beveti fűvel az udvart. Tehene nincs, egy süldő meg néhány tyúk az összes jó ­ szága, még jó is lesz, ha nem lesz olyan puszta az udvar. Ha m egnő ra jta a fű, k i­ e n g e d h e ti rá le g e ln i a disznót, le g a lá b b nem kell neki a ke rtb ő l c ip e ln i a d u d vá t. Nem tö p re n g e tt sokáig, hozzá is kezdett, léceket fa ra g o tt, karókat, aztán kihozta a szeges-katulyát, s a gö rb e , rozsdás szege­ ket kiegyenesítette. Az ól e lő tt n y ú jto tt lé p ­ tekkel kim érte a ketrec hosszát, szélességét k ije lö lte a c u lá p o k meg az a jtó helyét, és előhozta az ásót. Egy c u lá p g ö d ö r kiásása u tán m e g á llt, p ih e g e tt, e lő k o to rta p ip á já t, pöfékelve rá g y ú jto tt. A v o n a t éles fü ttyé t hallva fe lje b b em elte a fejé t. T alán most jö n n e k - g o n d o lta . Jönniük kell, m ár csak az a n y ju k m ia tt is. H á t jó, jó, m in d e n k in e k m egvan a m aga b a ja , de a k k o r is. M e g írtá k nekik, hogy m e g ta rtjá k . Ez az ö tve n ö tö d ik. M ost m ár nem lesz sok. A nyolcvanon tú l. A rra g o n d o lt, hogy az ötve n e d ikre , az a ra n y la k o d a lo m ra szépen összejöttek, de m ost h iá b a v á rjá k a hírt, a levelet, semmi sem jö n . Két te li b utyko s o tt á ll a tiszta szo b á b a n , a n a g yházban, ko l­ bász, szalonna van, a kalács is két n a p ja . A b e to n já rd á n lépések k o p o g ta k. Figyelt, m ajd a ko rlá th o z m ent és kinézett. V é g ig ­ lá to tt az úton. Csak Veres D a n i fia b a k a n ­ csának vasa verte fel a csendet. Nem, ezzel m ár nem jö tte k — megy viszsza a ketrechez, és ássa to v á b b a cu lá p o k helyét. Lassan, kom ótosan emel ki m inden ásó fö ld e t. N éha a ház fe lé les, a fe le sé ­ ge az eresz a la tt kopasztja a két tyúkot. A kém ényből vékony kékes fü s t száll fel. Á ll te h á t a sütés-főzés, m ár le sem ta g a d ­ h a tn á k a vendégvárást. A felesége bevitte a m egkopasztott tyúkot, de m ár ő is tu d ­ ja , hogy ezzel a v o n a tta l nem jö h e tn e k. Kiásta a c u lá p o k helyét. A tőkéhez b o ­ to rká l, leül, érzi. hogy e lfá ra d t. H a m a r k i­ fu lla d , ka p k o d n i kell a levegőt. D e csak így m a ra d jo n . Csak ne ke llje n le fe kü d n i, tö p re n g , m ert az á g y a t nem szereti. Az úgy le g ye n g íti, hogy u tá n a já rn i se tu d . A kkor aztán egym aga m a ra d n a az asszony, még az se lenne, aki egy kis a p ró fá t vá g jo n ne­ ki. Igaz, ők a k a rtá k így, m ert Juliska, a le g ­ kisebb fe lk ö ltö z ö tt Pestre, a veje hívta, hogy m enjenek fe l ők is. - Nem te h e tjü k, fia m — m ondta vejének re b b e n ő szemmel — , nem nekünk va ló az. N ekem meg a n yá to k n a k m ég a n a g ya p ja is itt született. A ztán meg mi le n n e a ház­ zal? V a la k in e k csak őrizni kell, hogy nek­ tek legyen. H iá b a v ita tko zta k vele, hogy nekik nem kell, a d já k el, d e erre csak sértődötten h a llg a to tt. Így aztán egyedül m a ra d ta k te l­ jesen. A n d rá s, a le g id ő se b b fia , még a h á b o rú u tán D e b re ce n b e költözött. Teri M isko lcra , m ert az ura a n n a k is g yá ri lett. Péter Pesten kalauz, S ándor meg m inisz­ té riu m b a n van, Juliska meg az egyetem en do lg o zik. N yáron még jó , m ert vakáció a la tt jö n n e k az unokák, m ajd fe lve rik a házat, olyan hangosak, de m égis jo b b , m in t ez az örökös h a llg a tá s . A n yu g d íj nem sok, igaz se g ít ra jtu k a h á ztá ji meg a kert. De jö vő re m ár h á ztá ji se kell neki, nincs, aki bedolgozza. Ü l a tőkén, pöfékel, szívja a p ip á t. A fe ­ lesége jö n a kis kosárral a p ró fá é rt. T eli­ ra kja , m egáll az ura m ellett. - M it á stá l ott? — m u ta t a c u lá p o k he­ lyére. - Ketrecet c sin á lo k a kocának. - M in e k a? Bevetem fűvel az udvart, azért. Az asszony m e g ig a zítja ke n d ő jé t. K en­ derszín h a já t a fekete kendő a lá b ú jta tja . - Hiszen szebb lesz a kko r az udvar, igaz, jo b b lesz az u n o ká kn a k is benne hancúrozni. - Ü hüm. H a llg a tn a k . M in d a ketten a rra g o n d o l­ nak, hogy m egfeledkeztek róluk, de g o n d o ­ la tu k a t nem m o n d já k ki. Az asszony hóna a lá fo g ja a kis kosár tüzelőt. - Nem zavarom nagyon, há th a a h á r­ mas vo n a tta l . . . Nem fejezi be a m o n d a to t. T u d ja , hogy így is érti az ura. Az meg csak b ó lin t rá és szívja to v á b b a p ip á t. Az asszony csoszogva m egy a házba, ő meg fe lá ll és a c u lá p o k a t b e á llítja . Jobbró l-b a lró l is m egnézegeti, hogy egyenesen \ P A P P LA JO S VER SEI Három arckép D. E. B. N. L. K. B. O lc só m érget fo g o tt m agá ra M in t a vo n a to k p o n to s s á g a : Ikon-fény, pá rá s levegőben. sok-sok d rá g a hazugság után. a h a lá l m ásfél p e rc e t késett. A világ k ip e rg e tt szeméből. sum m a: Nem elég jö n n i! ro h a n n i kell m inden v á rh a tó ö leléshez: Ö rd ö g ö t-a n g y a lt h iá b a várva A rem egő sínekre lépett. A ra n y p o r-m o s o ly ; h u ll id ő tle n e lú n ta m a g á t a kko r d é lu tá n . Sovány volt, bölcs és nagyon árva. a h o m o k-h in tő messzeségből. S m ert a méreg is lassan ha to tt, K ig o n d o lta m ár ezt a v é g e t. Szeme kiszakadt a v ilá g b ó l. h u rko t illesztett szép nyakára. Írt tü krö t. M a g á t nézte benne. Im b o ly g o tt bom ló fé lh o m á ly b a n . H a lá la helyén m ajd egy tá b la Követ ír t: s a tü k ö rre vetve De lá tja istene tró n u s á tó l, Emlékét szállongva fö d i el h ird e ti: itt élt, itt la ko tt. p o rrá zúzta a gyöngeséget. b o rá t kik isszák m o sta n á b a n . eszmék é g e tt Ikarusz-tolla. s nyúlni m áris átokhoz, késhez, e lvá g n i az el nem szakadtat. Aki m egáll, meg nem m a ra d h at. K ifo rd u l a v ilá g a ló la . Lezuhan; a rcá n bűzös pólya. 13 �á llja n a k , aztán beszórja a kis g ö d rö k e t és le d ö n g ö li. M e g in t oda tib lá b o l a tőkéhez, p ih e n n i. O n n a n nézi az ól e lő tt á lló c u lá p okat. Elégedett. S zétpödri bajszát, a m iko r kiszuszogta m a g á t és m e g in t a ketrec kö­ rül m atat. Az id ő m intha v á lto za tla n lenne, a nap m intha nem a k a rn a m ozdulni a kékesen fölé b o ru ló é g b o lto n . N éha egy-egy fe lh ő ­ foszlány e lta k a rja , ilyenko r felles, m intha m ár a lebukó n a p o t p illa n ta n á meg. C sa­ ló d o tta n p ö d ö r e gyet bajszán. A d é li h a ­ rangszót egykedvűen h a llg a tja . Az utcán a lig egy-két e mber. M a jd csak estefelé e le ­ venedik meg kissé, a m ik o r a „B o c s k a ib ó l" jö n n e k hazafelé az em berek. A kko r m in d ig o tt á ll a k a p u b a n . Ennek, a n n a k is köszön, e gy-két szót v á lta n a k, m egkérdezi, m it csi­ n á lta k, hol, m elyik d ű lő n d o lg o zta k, aztán egész este ezen dörm ög, v ita tko zik a fe le ­ ségével. M ost még ez is messze van, még csak dél van és ha jö n n e k a vo n a tta l, a k ­ kor . . . F eláll, o tt szöszmötöl m e g in t a ketrec kö­ rül, hogy ne g o n d o ljo n m e g in t a gyerekek­ re. A léceket szegelgeti, a ka ró k a t drótozza össze, lá tja , hogy a felesé g e ki meg b e já r a p itva rb a , hogy a kém ényből a lig -a lig száll füst, te h á t levette a lá b a st, hogy el ne fő jö n a tyúkleves. M á sko r m ár e b é d e l­ nek ilyenkor, de m ost tu d ja , hogy a m íg el nem fü tyü l a három órási, a d d ig nem lesz ebéd. M ég a kko r is vá rn i k e ll; g o n d o la tb a n k i­ sérni ő ke t az á llo m á stó l egészen hazáig. M ég a kko r várni, m ert há th a m e g á llta k va­ lakivel beszélgetni. Nem, m ár nem jö n n e k. M in d e n várakozási id ő lete lt. Felesége o tt á ll a to rn á c elő tt. - G yere, együnk. M in d e n o tt á ll, készen. Az a sztalra csa k két tá n yé r kerül. C silla g o s a csigaleves, de nem érzi az ízét, a hús puh a , om lós, ezt szereti, de egy csepp ö rö m e t sem érez. A kifli sem száraz. - Iszol egy p o h á rra l, hozzak? - kérdezi Gépeimről HŰTŐGÉPEM H űtőszekrényeinkben ú ja b b jégkorszak készül; egykilós csom agokban m a m m utokat tá ro lu n k tízezer esztendőn át. R om latlan m egm aradnak, b á rm iko r fogyaszthatok, lassan kiengesztelve. Szép ez a konzerváltság. Jaj, csak a biztosíték el ne ro m o ljon egyszer! S e derűs jé g k o r után a frissé d e rm e d t vilá g e lm e rü ln e az ú ja b b , a m m ó n iá tó l bűzlő olvadás-vízözönben. 14 az asszony. Vörös a szeme, biztosan sokat d örzsölgette, m ert sírni m ár nem tu d , de olyan h a m a r könnybe lá b a d a szeme. — Iszunk, h á t persze, hogy iszunk — m on d ja és int, hogy két p o h a ra t tegyen az a sztalra. - Nem bánom , de nekem csak egy csep­ pet . . . — C seppet, persze, hogy egy cseppet, h i­ szen csupa csepp ez — ö n ti az a ra n y s á r­ ga n e d üt. — Isten éltessen m in d k e ttő n k e t meg a gye rm e ke in ke t is, sokáig — em eli fe l p o h a ­ rá t az asszony. — Éltessen — b ó lin t rá az e m b e r és fe l­ h a jtja a borocskát. Ritkán iszik, de ez olyan jó le s e tt neki, hogy még egy p o h á rra l önt. V a k k a n t a vén kutya. M in d k e tte n izg a ­ to tta n fe lá lln a k . Jönnek — g o n d o ljá k , de nem m erik k im o n d a n i a szót. A küszöbön m e g to rp a n n a k. A postás áll e lő ttü k. Két nagy c so m a g o t cipel. — Jó n a p o t. Teri néném , jó na p o t, A n d ­ rás bácsi. — M e g jö tt a csom ag — o tth o n o sa n te ­ szi le a székre. — Az egyik Pestről, a m á­ sik meg M isko lcró l. M eg két tá v ira t és egy expressz levél. Csak nem va la m i é vfo r­ du ló ? — Az az — m o n d ja az asszony. - az ö t­ ven ö tö d ik. C e ru zá t n yú jt A n d rá s bácsinak, hogy ír­ ja a lá a vényeket. Remeg a keze, a m íg ne­ vét körm öli. — Egy p o h á rra l? A n d rá s bácsi. — em eli fel a b utyko st - Egy se jö tt haza? — néz körül a pos­ tás. - Nem. - H ej, ilyenek ezek a m ai gyerekek — s ó h a jt fel. - N ekem is odavan kettő, még levelet is ritk á n írnak. Az em ber m e göreg­ szik és m egfeledkeznek róla. Szomorú ez. M ég tán a tem etisre se jö n n e k el. A n d rá s bácsi szétpödri c sa va rin t is egyet ra jta . bajszát, még - Na, na — em eli fel u jjá t. — A zért nem egészen úgy van az. M e rt h á t itt vannak az enyémek. Egy se jö tt el. De m iért? O ka van a n n a k. Hiszen m aga is, öcsém, tu d ja , hogy m in d e n kin e k megvan a m aga g ondja -b a ja . Az egyik nem tu d o tt jö n n i a g yá r­ ból, a másik, am ék a m inisztérium ba van, a n n a k se le h e t csak úgy uk-m ukk szaladni haza. Juliskának meg lehet, hogy m egint beteg a g y e re k e . . . De azért nem fe le d ­ keztek meg . . . A csom ag, a levél . . . na, szóval, nem jö tte k, de h á t Istenem, vótak velünk ele g e t, meg jö n n e k, ha t u d n a k . . . D ohog. A postás érzi, hogy b a jt csinált. - Nem sérté skipp m ondtam én, A n d rá s bátyám , hiszen tu dom én, jó l tudom , ne­ hogy h a ra g legyik m ár e b b ő l, na — koc­ c in tja oda p o h a rá t az öreg em beréhez. - ’Sten - ’Sten — m o n d já k egym ás u tá n h ö rp e n tik b o ra ik a t. és ki- A postás köszön, elm egy. O tt m a ra d n ak m e g in t együtt. - Jól te tte d , hogy m e gm ondtad neki m o n d ja az asszony. — , jó l te tte d , ne higygyék, hogy a m ieink is olyanok, meg oka van a n n a k, hogy nem jö tte k . — M á r hogyne in n é k egy ilyen szép év­ fo rd u ló ra . Ö tve n ö t év együtt, jó b a n -ro sszban, hej, szép, nagyon szép ez - fo g ja meg a p o h a ra t és a m agasba em eli, — Isten éltesse A n d rá s b átyám ékat, erőben, egészségben és csak azt kívánom , hogy még vagy húsz évig én köszöntsem fel m a­ g u ka t. — Köszönjük. A g g y a isten. Az em b e r csak b ó lin t rá, aztán fo g ja a konyhakést és nyiszálja el a csom agokon a sp á rg á t. A rra g o n d o l ő is meg a fe le ­ sége is, hogy ezen az évfo rd u ló n egyik gyerm ekük sem n yitja rá ju k az a jtó t. De g o n d o la tb a n még rem énykednek. T alán az esti vo n a tta l jö n valam elyik. ÓRÁM TELEFONOM tik -tik -tik -tik Percegve c irp e l; így in t m in d ig , s percekre nyír fel ó rá t, n apot. R eggel nem a lh a to k , résen van, riaszt. Felébredek, s h a n g ja lebeg e lő tte m -m ö g ö tte m , fö lö tte m -k ö rü lö tte m estig és pim asz ritm usa pontos, meg nem z ö k k e n ; se n kitő l-se m m itő l meg nem hökken tik -tik -tik -tik a cél virtusa. V a jo n ő t e lő b b é ri-e u tó l a h a js z á lru g ó szívinfarktusa? H a lló i ki beszél? Én vagyok. H a lló ! ki beszél? (sötét van Csak a csilla g o k) H a lló ! ki beszél? (csend van Csak én) H a lló ! ki beszól? (ü lö k egy fe lh ő perem én) Itt vagyok. (H a lló , h a lló !) M it a d h a to k ? Z a jo s öröm em e lfo gyott. Kinek kell szorongásom ? Eladtam m ár m agam , h á t h a llg a to k . (H a lló i ki beszél?) Én nem beszélek. Nem rezdül se szél, sem a fá k ; sem a lélek. �Erdős VIstván A bikának el kell pusztulnia Úgy tudom , M a gyarorszá g o n sohasem rendeztek b ik a v ia d a lt. Egyszer, sok évtizede egy vá n d o r-a ré n a hírverést c s in á lt volna e je llegzetes spanyol sportn a k, de hogy a főváros h a tó sá g a i k ik ö tö t­ ték fe lté te lü k e t a b iká k é le tb e n m a ra d á sáró l, a m a ta d o ro k B u d a ­ pesten nem le n g e tté k in g e rlő vörös kö pönyegeiket. Semmi értelm e úgy b ik a v ia d a lt já tsza n i, m o n d tá k a spanyolok, ha a b ik á n a k é le t­ ben kell m ara d n ia , hisz é p p az a küzdelem cé lja , te tő p o n tja , lényege, hogy a to rre ro m egöli a b ik á t. . . D é lu tá n ö t ó ra k o r olyan izg a lo m m a l á lltu n k a h a ta lm a s keleties é p ítm ény tövében, m intha az évszázad m érkőzéseként a m agyar la b d a rú g ó v á lo g a to tt v ilá g b a jn o k i d ö n tő jé re lenne b elépőnk, vagy a kikn e k szorongását nem le h e t fu tb a ll-iz g a lo m fo k o k b a n k im u ta t­ ni, úgy, m intha éle tü n k fo n to s fo rd u ló p o n tjá n , dö n té sre várva kérnénk bebocsátást, hogy tízezrek közt m egm érettessünk az iz­ g alm ak, iszonyúságok elviselésében. Az a ré n a á rn y é k á b a n tú ris ­ ták 3 0 -4 0 fős cso p o rtja i vá ra ko zta k körös-körül az idegenvezetők vezényszavára, a n n á l tü re lm e tle n e b b ü l, a h o g y a kétm illió s B a rce ­ lona egyre g a z d a g a b b a n o n to tta a m aga s p a n y o lja it, kevésbé szer­ vezett tu ris tá it a té r m inden o ld a lá ró l az a ré n a felé. Jöttek n a g y­ c sa lá d o k taxin — ném elyik kocsiból nyolca n is k ik á sz á ló d ta k ; jö tt egy mankós, kövér asszony, tolószékes ö re g e m b e r; jö tte k g yalog, ro b o g ó n , m ikrobuszon. Ö z ö n lö tt a töm eg a b e já ra to kh o z. Jöttek lo vasrendőrök a z a va rta la n fo rg a lo m b izto sítá sá ra , jö tt egy te h e r­ a u tó n yi katona-néző, és jö tte k nagy lá n ycsa p a to k összekarolkozva. N egyed h a tko r jö t t egy díszes fe ke te viseletbe ö ltö z ö tt idős fé rfi, aki u tcá t n yito tt m aga körül a sűrűsödő tö m e g b e n : úgy köszöngetett, in te g e te tt jo b b ra -b a lra ism erősnek, id e g e n n e k, rendőrnek, presszósnőnek, buszsofőrnek, m in t aki kirá ly n a k já ró h ó d o la tta l számol. V a la m i köze lesz o d a b e n n a cerem óniához. H a rsá n ya n k i­ a b á lt. In v itá lt befelé. Jöjje n e k, jö jje n e k , később csak egyre n a ­ g yo bb lesz a töm eg. T oporogva s z o ro n g a ttu k lep e d ő n yi b e lé p ő in ­ ket, szidtuk a cse lle n g ő későnjövőket, a k ik re vá rn i kell. Fél hat e lő tt két perccel idegenvezetőnk egy fe h é r ke n d ő t lo b o g ta tv a vég­ re é lre á llt, s mi — ötvenen m a g ya ro k — b e p ré s e lő d tü n k a b e já ra t körül nyüzsgő ó riá si töm egbe. Az aré n a belseje ká p rá za to sa n színes. Az é p ítm é n y len d ü le te s b oltívei, m ozgalm as díszítései, a nyüzsgő töm eg s z ín o rg iá ja , a z a ré ­ na hom okhűvös barn a nyugalm a, a kü zd ő te re t övező m agas p a ­ lá n k különös pirossága m ind izgalm as, v a d o n a tú j látvány. Feszeng­ ve ültünk, keskeny betoncsíkon, h á tu n k b a n éreztük a m ög ö ttü n k ülők té rd e it. A küzdőtér fő b e já ra ta m ö g ö tt p ü sp ö klila köpenyek lob o g ta tá sá va l, h a jto g a tá s s a l készülődtek a küzdelem re a b ik a in g e r­ lők, a m a ta d o ro k segédei. Messze lenn, sok em eletnyi m élységben a la ttu n k , já tsza n i kezd a zenekar. Különös, h a lk m u zsiká ju kb a n tü ­ zes feszültségek vib rá ln a k , m ajd in d u ló ritm u s b a le n d ülve fokozódik a hangerő, és e lkezdődik a látványos bevonulás. Lovon, gyalog, ilyen-olyan d íszru h á b a n fe lvo n u l a p ro g ra m va la m e n n yi szereplője — díszhelyen a három m a ta d o r. Tisztelegnek a közönségnek, a zsü rin e k ". A v ia d a l díszelnöke ponto sa n h á rom negyed h a tk o r je lt a d a küzdelem elkezdésére. Z a v a rt csend a le lá tó k o n , feszes vá ­ rakozás a poro n d hom okjá n . Ü gy á lln a k o tt há rm a n -n é g ye n lila köpenyeikkel, m int a kikn e k szerénynek kell lenniük, hisz nem ők a főszereplők itt ma. M e g n y itjá k a kerítés b ik a b o c s á tó ka p u já t. M agasra ta rto tt orral bekocog a fe ke te e lle n fé l, a b ika . A n n y it tu d u n k róla csak, hogy huszonnégy ó rá ja nem evett, huszonnégy ó rá ja vaksötétben ta rto ttá k . A zt senki sem tu d h a tta meg, vad vagy közönyös, erős, harcos-e vagy szelíd. A fény, a m in t a p o ro n d n a ­ pos fe lé re kocog, e lv a k ítja . T alán ösztönösen, ta lá n vé le tle n ü l az árnyékos rész fe lé fu t, s a k k o r észreveszi a d o b o g ó in g e rlő ke t. V a ­ d u l száguld az egyik után , nyom ába ér, de az ügyesen a p a lá n k d u p la fedezékébe b ú jik s a bika leszegett szarva csa tta n a desz­ kán. Így já r m ásodszor-harm adszor is, d e bőszen vá g tá zik m in d ­ annyiszor a lila kendősök utá n . Jó b ika lesz, h a lla ts z o tt egy m eg­ jegyzés, — lám m ár m agyar szakértő is ül közöttünk, — kis ta p s ­ p a ta k o k csörgedeztek in n e n -o n n a n a bika harcossága lá ttá n . S e kkor egy a lila köpenyesek közül a p o ro n d o n m a ra d t: ő a m a­ ta d o r segítője, a b ika tá m a d á s á t v á rja . Jó messze helyezkedik, hogy a bika nagy ro ham m al fusson m ajd bele a le b e g te te tt d ra ­ p é riá b a . Ü gy tö rté n ik , fe lc s a tta n a taps, s a p ro d u kció néhány­ szor m e gism étlődik, s m ár é p p já té k b a m e le g e d e tt volna a közön­ ség, m ikor ú ja b b kapu n yílik meg, s h a lk zeneszóra két lovas pika d o r kocog a p o ro n d ra . A lovak csü d ig p á n cé lb a n , a lovasok biztos vé delm et n yú jtó vasakban. Az első p illa n a ttó l kezdve e lle n ­ szenvesek. Elhelyezkednek a részükre k ije lö lt p o rond-sávban, és szú­ rásra készen fo rd ítjá k p ik á ju k a t. A m ajd két méteres lándzsa-sze­ rű fegyver végén 8— 10 centis, éles hegyes csillogás. Pika. Pikával szúrta agyon egy kozák Petőfi S ándort. Az in g e rlő k m in d e n á ro n a lovasokhoz a k a rjá k csa lo g a tn i a b i­ kát. M ost é p p e n h o g y rövid ro h a m o t szabnak neki, de a m egva­ d u lt á lla t még így is m egem eli, szinte a rrá b b teszi a lovat, lovasá­ val, s b e le b o n y o ló d ik a ló p á n c é lz a tá n a k em elgetésébe, dö fkö d é sébe. A p ik a d o r, ahogy visszanyeri egyensúlyát a ló h á tá n , p iká já t a bika nyakszirtjébe v á g ja . De a b ika a szúrásra sem enged. P a lánknak gyöm öszöli a lovat, a ztá n fe ld ö n ti. H alk, kétségbeesett asszony-sikolyok. M e g ö li a lo v a t! Jaj. A közönség fütyül, az in g e r­ lők nagy nehezen e lc s a lo g a tjá k a b iká t. A lovat ta lp ra tá m o g a t­ já k. Semmi b a ja . Tetőtől ta lp ig p á n c é lb a n van. Ú jra h á tá n a p i­ kador. Az in g e rlő k fu tá sa m ár nem kell nagyon gyors legyen, a bika fá ra d n i látszik. N ya ká b ól ö m lik a vér. V issza csa lo g a tjá k újra a p ik a d o r elé, s még kisebb te re t hagyva a tá m a d á sra , a lónak fu tta tjá k . A bika m e g in t d ü h ö d te n birkózik, a p ik a d o r éles fegyve­ rével szántja, trancsírozza a nyakát. A közönség fütyül, kiáltozik. A bika nem enged, a p ik a d o r egyre m élyebbre szúr, ah o g y a 8 centis pe n g e e n g e d i. Füttykoncert. D ü h ö dte n fü ty ü lö k én is. A b i­ ka nyakán, k é to ld a lt p a ta k b a n ö m lik a vér, de nem h a g yja a lovat. G yöm öszöli. A p ik a d o r nem b írja e lto ln i, tá v o lta rta n i a le g ­ ke g ye tle n e b b a lá m e rítő szúrásokkal sem. Ú jra levegőben ló és lo ­ vas. A p ik a d o r kétségbeesetten v á jká l a bika n yakában. N egyven­ ezer e m b e r dohog, to m b o l, tü n te t. F ü lsiketítő a fütyülés. Az in g e r­ lők szinte a fa rk á n á l fogva húzzák el a b ik á t a lótól. A zenekar já tsza n i kezd m egint. D ühösen kifú jo m m agam . D isznóság. Kivo­ n u ln a k a pika d o ro k. A bika m ereven á ll a p o rond közepén. A b a n d e rille ró k já té k a következik. Ő k azok, a kik fu ttá b a n felugorva, fé lre u g o rva két-két, félm éteres fé m b o to t szúrnak a bika nyakába. A fé m b o to k végén horog van, ha jó l szúrnak, a b a n d e rille ró k, a k ­ kor a fegyver a bika n ya ká b a n m arad, s még in k á b b d ü h íti a m egsebzett á lla to t folyto n o s lengésével, m ozgásával. A b a n d e ril­ lerók, ügyes, b á to r em berek. Talán ők v á lla ljá k a le g tö b b kocká­ zatot. Feléjük ro han a bika, fé lre u g o rva nyakába szúrják fe lü lrő l a fegyvereket. V égül a szúrások vegyesen sikerülnek, a h a t díszes ko lo nc helyett m indössze kettő m arad a bika n yakában. És ekkor ú ja b b zeneszóra, szertartásos e le g a n c iá v a l bevonul a m atador. Az ő ru h á ja a legfényesebb, legdíszesebb. K a la p já t o d a a d ja v a la k i­ nek az első sorban. Az ő köpenye tűzvörös, és kardra téve kezdő­ d ik m ajd a küzdelem végső szakasza. A m a ta d o r büszkén néz szembe a b ikával. K a rd já t ig a z ítja , a m e llé t kidülleszti. A közön­ ség feszülten fig ye l. A b ika véresen, d ö g fá ra d ta n liheg a porond közepén. M ik o r n e k iro h a n t a m a ta d o rn a k, igazi le n d ü le te m ár h iá n y­ zik, a fo rd u lá s n á l a té rd e is m e groggyan. A m a ta d o r könnyedén h a jlik el előle. V ih a ro s taps. S egy ú ja b b ügyes e lh a jlá s n á l a kö­ zönség nagy része m ár o lé t kiá lt, hogy kezdődne egy izgalm as közös já té k, ritm ikus k iá lto z á s ; m e g v a d u lt bika, közönség á lta l fe l­ tüzelt, egyre tö b b e t kockáztató m a ta d o r. De a bika m egáll. F újtat, leszegi fe jé t. A m a ta d o r egyre kö ze le b b to p o g hozzá. In g e rli. A bika rövid, kedvetlen roham ra vá lla lko zik, a közönség ú jra to m b o l az e lra g a d ta tá s tó l. Nem úgy a m agyar tu ris tá k csp o rtja . V a la ki a feszült csendben e lk iá ltja m agát. Ezt a b ik á t m ár egy m o so g a tó ­ lány is megöl né, egy konyhakéssel. Itt nevetés, lenn körben piszszegés. Én a rra g o n d o lo k , hogy így k iá lth a t az e lke se re d e tt fiz e tő ­ néző m o n d ju k egy C s e p e l-M T K meccs 85. percében 0:0-ás á llá s ­ nál, álm os, lézengő já té k n á l b u n d á t, csalást, kígyót-békát. V a ló b a n , a bika egyre e rő tle n e b b . Sok vért veszít. Jó, ha 3 - 4 m étert fu t egy kö p e n yfo rg a tá sra . V ih a ros düh e kelletlenségbe m egy át, s a h o g y m egáll 2 — 3 m éterre szembe a m a ta d o rra l, m in t­ ha kegyelm et kérne, vagy kegyelem döfést. Térdei egyre többször m e g ro g gya n n a k. A m a ta d o r a lig tu d ja b e m u ta tn i 3 - 4 c ifra m o tí­ vum át az ingerlésnek, e lh a jlá s n a k , je lt kap rá, hogy m eg ö lh e ti a bikát. S ez a p illa n a t a m a ta d o r m űvészetének a csúcsa. M o n d ­ já k, úgy d ö fi le fe lü lrő l, szemből a b iká t, hogy az á lla t villá m sú j- 15 �to tta n e lte rü l, nem m ozdul tö b b e t. Feszültségfokozó zene. A m a­ ta d o r fe le m e li a fényesen c s illo g ó pengét, a bika in d u l, a szúrás hatalm as. A bika m eg to rp a n , rázza a fe jé t. N incs villám csapás. O rrlik a in habos vér buzog. R oham ra in d u l. A fegyvertelen m a ta d o r e lu g rik . Ú j k a rd é rt a pa lá n kh o z szalad. A bika, ha tá n to ro g v a is, tá m a d . A m a ta d o r az ú j kard fo ká va l kihúzza a ré g it, s egy a l­ kalm as p illa n a tb a n ú jra d ö f. A bika meg sem rebben. A közönség fü ty ü ln i kezd. A b ika végre tá n to ro g , fé lté rd re ereszkedik. Rázza a fe jé t. A közönség fü tyü l, tü n te t. A b ika h a lá ltu s á ja iszonyú k ín ja i a m a ta d o r e llen h a n g o ljá k a soktízezer em bert. Ilyenkor vezénylik elő a m a ta d o r le g n a g y o b b szégyenére a mészárost, aki egy rövid éles pengével leszúrja az á lla to t. S üketítő fü tty k o n c e rt fo g a d ja a kövér em bert, s rá a d á su l az ő szúrása sem sikerül. A b ika fe lá ll. In n e n -o n n a n nevetés, s még á d á z a b b fütyülés. V égül a m a ta d o r h a rm a d ik szúrása b e le d ö n ti h a ta lm a s v é rtó c s á já b a a b iká t. A ze­ ne kar já ts z a n i kezd, de a fü tty k o n c e rt eln yo m ja a zenét, s míg ké­ sőbb nagy ta p s kiséretében k iv o n ta tjá k a jó l küzdő b iká t, a d d ig a hom okot is e lig a z ítjá k , b e ta k a rjá k a vért. S m ásodperceken be­ lül b e fu t a p o ro n d ra a m ásodik bika. Kicsi, arányos fe lé p íté sű , m ozgékony. Nem figyel az in g e rlő lila lo b o g á sra . T ü re lm e tle n ü l szaglászik, fo rg a tja a fe jé t, aztán a h a n g za va rtó l m e g riadva e lin ­ d u l körbe fu tn i a p a lá n k m entén. Keresi a k ijá ra to t. H iá b a á ll ú tjá b a a ká rki, kike rü li, m ag a sb a e m e lt fe jje l k u ta tja a k a p u t a ke­ rítésen. A közönség tü re lm e tle n . Itt-o tt ú jra fü tyü ln e k. V égre a b i­ ka m egkerget egy lila köpenyest, de rö g tö n ú jra h á ta tfo rd ít a ce­ re m óniának. M ost az a ré n a legközepén a hom o ko t szaglássza. M in th a le g e ln i a k a rn a ! H iá b a rázzák e lő tte a köpönyeget, h iá b a d o b o g n a k e lő tte , fö l sem em eli fe jé t. A közönség fü tyü l, új b ik á t követel. Ez az á lla t a lk a lm a tla n n a k tű n ik a küzdelem re. H iá b a a fütty, a tüntetés, a bika m a ra d . Rokonszenves á lla t. A passzivitás az egyetlen m ódja, hogy é le tb e n m a ra d jo n . H iá b a in g e rlik, né­ hány méteres fu tá s utá n ú jra és ú jra h á ta t fo rd ít e lle n fe lé n e k. Egy dühös spanyol fé rfi á td o b ja m a g á t a m agas kerítésen, s b e rohan a p o ro n d ra , le k a p ja z a kó já t, a b ika fe lé in d u l. M e g rá z ­ za, m in t m a ta d o ro k a vörös köpenyüket, hogy m ajd ő m e g m u ta t­ ja . . . Izgalm as kergetőzés kezdődik a b ika körül. A civil nem h a g y­ ja m agát, de végül b e le te k e rik egy lila köpenybe, s á ta d já k a re n ­ dő röknek. Nevetés. V égre tö rté n ik valam i. A bika, am elynek é le ­ té é rt most m ár h a tá ro z o tta n szurkolunk, v á lto z a tla n u l a hom okot szaglássza. A lig m occan in g e rlő i után. A ztán zene szól, ú jra jö n ­ nek a lovas p ika d o ro k. Ekkor bizonyossá lesz, hogy en n e k a b ik á ­ nak is m in d e n ké p p e n el kell p u sztu ln ia . N incs leléptetés, a lk a l­ m a tlanság. A d o lg o k m a n ip u lá lt re n d je szerint ezt a b ik á t is ne­ k ic s a lo g a tjá k a p ik a d o ro k p á n c é lz a tá n a k , szúrófegyverének, hogy ö m ö ljö n a vére, hogy d ö g fá ra d t legyen, hogy kétségbeesett le ­ gyen, hogy tá n to ro g v a vá rja a hős m a ta d o rt m ajd végső küzde­ lem re. M egkínozzák, fé lig m egölik, hogy a m a ta d o r já té k a a lib i h arc legyen, hogy a hős to rre ró veszélyek n é lkü l küzdhessen, hogy könnyű győztes lehessen, hogy a mestersége ru tin fo g á s a in a k b irto ­ ká b a n a közönség szemefénye, b álványa legyen, a lehető le g o l­ csóbban . . . A p ika d o ro k a m a ta d o r szennyes eszközei. Ő k g o n d o sko d n a k a rró l, hogy a fő n ö k ne fe ld ü h íte tt, s m egsebzett b ik á t ka p jo n a vé g já té kb a n , hanem egy sok vért vesztett, a g yo n g yö tö rt, kegye­ le m döfésért könyörgő á lla to t. Így, ilyen szisztém ában irg a lm a tla n u l sportszerűtlen ez a küzdelem . M e rt a b ik a in g e rlő k , m a ta d o r segé­ dek siserahada törvényszerűen, ú jra - és ú jra csak a pá n cé lo s lo ­ vasnak c sa lja a b iká t. S a p ik a d o r, m in th a a m aga védelm ében, a lova védelm ében te n n é , á tk o z o ttu l kegyetlen mészáros. V éd e ke ­ zik, van a lib ije , de így is g ya kra n k if ü ty ü lik . .. A p ik a d o ro k kiö re ­ g e d e tt to rre ró k, m a ta d o ro k . Így veszik h a szn u ka t az a ré n á b a n . . . S a szelíd b ika, a J ó ösztönű, m elynek é le té é rt szurkolhatunk, b e ­ lem egy u g yanazokba a c s a p d á k b a ; k o rá b b i nyug a lm á h o z m é lta t­ la n u l birkó zik a fe lp á n c é lz o tt lóval, m iközben nyakát, szügyét b í­ b o rp iro sra festi a vér, roh a n a b a n d e rille ró k után, hogy le n g ő he­ gyes h o rg a ik a t nyakába v á g já k, h a ta lm a s roham m al fu t a fig y e l­ mét e lte re lő b ik a in g e rlő k után. M e g v a d u lt, de nincs m ár e lég e re ­ je, le n d ü le te ahhoz, hogy ig a z i v ia d a lra késztesse a to rre ró t. M égis, ez a m a ta d o r, a m ásodik b ika m a ta d o ra tö b b m utatós fi­ g u rá t b e m u ta th a t, lá tvá n y o s a b b a n já ts z h a t vele, m int az első bik a -ö lő tehette. A taps, az elism erés nem m a rad el, de furcsam ód, mi m agyarok így is rette n e te se n u n a tko ztu n k, s csak a n n a k ö rü ­ lünk, hogy le g a lá b b ez a szim patikus á lla t tényleg egyetlen szú­ 16 rással bevégezheti húszperces kín ló d á s á t. V illa n a kard, tizedm ásodperc a la tt te rü l el a hom okon é le tte le n ü l. Ennyi elég, s a m a­ ta d o r a közönség ü n n e p e lt hőse. Kezét m ellére téve h a jlo n g , m ajd körbesétál a p o ro n d o n , fo g a d ja a viharos elism eréseket. M in d e n ­ fé le tá rg y a k a t b e d o b á ln a k elé, hogy szentséges kezeivel érintve visszadobná. S apkák, kulacsok, m ellények röpülnek, de a m atador nem h a jo l le értü k, a se gédje d o b á l vissza m indent, m ögötte h a ­ ladva. A közönség e lé g e d e tt, s tü re lm e tle n ü l vá rja a h a rm a d ik b i­ kát. A v ia d a lo n h a t b ika szerepel. H a t b iká n a k kell e lp u sztu ln ia . A m ieink közül sokan m e g e lé g e lik ezt a küzdelm et, a k ijá ra t felé in d u ln a k . S m in t a végén kid e rü l, nekik van igazuk. A harm adik, negyedik, ö tö d ik, h a to d ik b ika lem észárlása is érdektelen, vissza­ taszító. A m a ta d o ro k fé lig élő, b o tla d o zó b iká kka l viaskodnak, s ezekkel sem tu d n a k egy szúrásra végezni. A legelső bika nehéz pusztulása kétszer is m egism étlődik. Egyre tö b b a fütty, a tilta k o ­ zó dobo g á s. S h á rom negyed nyolckor, a h a to d ik bika szánalm a­ san nehézkes e lp u s z títá s á n a k percében - tila lo m ide, tila lo m oda, - a h a ta lm a s fü tty k o n c e rt m ellé látványos ü lő p á rn a d o b á lá s kez­ d ő d ik. A m a ta d o r h a jlo n g , és rö p ü ln e k fe lé a m ű b ő rp árn á k. Tíz, száz, tízezer. Két perc sem te lik el, az a ré n a sűrű p á rn a e ső tő l szí­ nes. Két p á rn á t m agam is le rö p íte k a p o ro n d ra : gyönge kis e lé g té ­ tel kétórás m a n ip u lá lt v ia d a lé rt, a h a ta lm as b e lé p ő d íja k é r t... M á sn a p a fü rd ő v á ro s k á n k s z á llo d á já b a n az ebéd h a rm a d ik fo ­ gása igen puha, f in o m hús volt, sü ltb u rg o n yá va l. D icsértük, ahogy tu d tu k. A p in c é rlá n y nevetett. Torro — m ondta. Bika. M íg mi B ar­ c e lo n á b a n já rtu n k , va sá rn a p d é lu tá n Lo ret de M a rb a n is v o lt b i­ ka via d a l. Jóval szerényebb képességű m a ta d o ro kka l, kisebb fe l­ ha jtá ssa l, kisebb közönséggel. H a t bika itt is gyászos véget ért. A küzdelem re nevelt fia ta l á lla to k húsa a le g jo b b csem ege. D rá ­ ga. Á lta lá b a n azok a jo b b szá llo d á k tu d já k m egvásárolni, a m e ­ lyekben sok a k ü lfö ld i vendég. V égül is a b ik á n a k m in d e g y!? M in d e g y m á r . . . A b ik á n a k m in d e n ké p p e n el k e ll p u s z tu ln ia ! �HAGYOMÁNY A nógrádi ipartelepítés múltjából (A 18. és 19. századi üveggyártás gazdaságtörténeti vonatkozásai Nógrád megyében) Az üveggyártás története sok példát nyújt nemcsak a gazdaságföldrajzot, hanem az ipartörténetet is érdeklő telephelyválasztás problémáira. A nógrádi üveggyártás történetén jól lehet tanulmá­ nyozni a természeti földrajzi környezet és a társadalom egymásrahatásának változását, azt, hogy a társadalmi termelés és a társa­ dalmi viszonyok különböző fejlettségi fokán mennyire másként hat­ nak ugyanazok a tényezők; a technikában, a termelés méreteiben és ennek nyomán fellépő nyersanyag- és energiaigényben, vala­ mint a közlekedési viszonyokban beállott változások mennyire vál­ toztatják meg a telephely korábbi előnyös tulajdonságait ott, ahol rövid időre, ha csak néhány évtizedre is, a megye iparágai közül vezető szerepre tett szert az üveggyártás, hogy azután átadja he­ lyét a bányászatnak és a vasiparnak. Amikor az üveghutákat telepítették, döntő tényező volt a közeli erdő: a tüzelőfa és a hamuzsír-nyerés céljából. Új telepítés ese­ tén már egyik üzem telephelyét sem determinálta a fa és az olvasz­ táshoz szükséges nyersanyag közelsége, hanem sokkal inkább fon­ tos lett a piac és nyersanyagforrás miatt a jó vasúti közlekedés melletti telephelyválasztás. Az üvegipar sajátosságai közé tartozik az is, hogy a többi ipar­ ágtól eltérően nem a céhes keretek felduzzadása útján, a kisipaból nőtt ki a modern gyáripar, hanem fordítva: a gyáripar megteremtődése hívta életre a kisipart azáltal, hogy — a kész terméket, mint feldolgozásra váró alapanyagot megtermelte számára. Ezek a kisüzemek végezték azután az üvegcsiszolást, üvegfestést, és a mo­ zaikkészítést. Az üvegiparnak azért nincsenek céhes hagyományai, mert az üveghuták többsége a XVIII. században a feudális nemes­ ség birtokain jött létre, mint földesúri tulajdon, s az üvegkészítő is a földesúr alkalmazottja. Nem volt céhtag, szemben a feldolgozó üvegesekkel. Másrészt az ipartelepek is túlságosan szétszórtan, egy­ mástól nagy távolságra működtek és a kézműipari kereteket meg­ haladó befektetéseket igényeltek volna. Az üvegkészítés tehát ma­ nufakturális keretek között jelenik meg és ez a munkamegosztáson alapuló kooperáció, a tőkés termelési mód jellegzetes formája, a XVIII. század utolsó harmadáig tartott, de az üveggyártás terén még a XIX. század végén is a manufaktúrák jellegzetességeit is­ merjük fel. Termelési jellege ezeknek a manufaktúráknak alig kü­ lönbözik másban a céhes kézművességtől kezdetben, mint az „egy­ azon töke által egyazon időben, egyazon helyiségben foglalkozta­ tott munkások nagyobb számában”. Ez az egyszerű tőkés kooperáció is eleve szabad bérmunkást té­ telez fel, aki munkaerejét a tőkének adja. A feudális birtokon azon­ ban, mivel nem volt az országban megfelelő minőségű munkaerő, azaz szakember, ezekhez a hutákhoz átengedett jobbágyok és kéz­ művesek munkaerejének igénybevétele a jellemző. A manufaktúra kiteljesedett formája tovább élt az üvegiparban, a folyamatos egy­ másutániságot megvalósító részmunkások foglalkoztatásában. Eb­ ben az időszakban történt meg a gépek kifejlesztése — bizonyos folyamatok esetében, amelyeket nagy erőkifejtéssel kellett eddig el­ végezni (pl. a kvarckövek zúzását, vizierővel hajtott zuzómalmok segítségével). A nagyiparban teljesedik ki végül a munkásnak a manufaktúrában történt hiearchizálása, vagyis a munkás részmun­ kássá való minősítése. Ezek után az üveggyártást, az üveget előállító manufaktúrák, üveghuták keletkezését vizsgáljuk meg. A megyei huták létesítésé­ nek dátumait, akár az egész ország területén, a feljegyzések pon­ tatlansága miatt lehetetlen megállapítani, így legtöbbjük keletke­ zési ideje ismeretlen. Az első huták nagy része ugyanis nem az üveg gyártását tekintette elsődleges feladatának, hanem a fák ki­ termelését és értékesítését. Az erdőfelhasználás, illetve hasznosítás szántóterületek nyerése, a hamuzsírfőzés, fafaragás és végül üveg­ készítés céljából történt. Ezért járhatatlan, forgalomtól mentes utak mellé, patak- illetve folyóvölgyekbe és erdők sűrűjébe települtek. A munka befejeztével — a körülöttük lévő erdő felélése után — nagy­ részt elpusztultak, illetve évszázadok múlva nyomtalanul eltűntek. Így tehát a földrajzi környezetnek kialakulásukban, de a meg­ szünésükben is, elsősorban a nyersanyag és az energiaforrrások biztosítása, valamint a termékek értékesítése szempontjából volt fontos szerepe. A helyi energiák kedvezőek voltak, elősegítették lé­ tesítési és működési körülményeiket, mivel az itt előállított üvegek — kalciumkálium és kalciumnátrium üvegek — tömegesen felhasz­ nált nyersanyaga a mész, a hamuzsír (később a szóda) illetve a kvarckő vagy homok voltak, és ezek közül meszet és a homokot, illetve kvarckövet a táj geológiai felépítése, a hamuzsír és a fűtő­ anyagot a vidék sajátos domborzati, éghajlati és talajadottságai­ nak következtében hatalmas erdőség biztosította. Bár a homok minősége nem volt a legjobb az üveggyártás céljaira, ezért ezek­ ben az időkben ezek a huták csupán közönséges öblösedények, illetve zöld ablakkarikák és üvegtányérok készítését végezték, és a felvevőpiacuk is csak a szűk környező terület volt. A huták működéséhez szükséges vizet, mint nyersanyagot a hamuzsírfőzéshez és kis hányadában energiaforrást szintén a dom­ borzati és klímaviszonyokból adódó, viszonylag sűrű vízhálózat pa­ takjai biztosították Nógrád megyében is. Helyzeti energiáikat, gazdasági és forgalmi helyzetüket figyelembevéve, az elérhetőség és közlekedés szempontjából nem lehet előnyösnek nevezni. Éppen ezek voltak a későbbi időszakban meg­ szünésüknek legfőbb okozói. A huták létesítésének körülményeit vizsgálva, először a nagybirtokokon létesült ipari vállalkozásokat kell sorra venni. Ugyanis — Mérei Gyula szerint — 1790 után az egyes uradalmakban maguk a földbirtokosok létesítettek üzemet, melyet részben házi kezelésben tartottak. Az ilyen esetekben a földjáradék változott át ipari tőkévé. Az uradalmakban létesült üze­ mek jelentős része ekkor elsősorban az uradalom másképpen nem értékesíthető nyersanyagának, főleg a fának hasznosítása céljá­ ból történt. Ha pedig bérlőnek adták kezelésbe a létesített üze­ met, akkor is csak a járadék és nem a profitszerzés vezette a bir­ tokosokat, ami az ipari vállalkozások „tipikusan feudális jellegű értékelésére mutat." Nógrád megyében is a földesurak által támogatott ipari tevé­ kenység körébe tartozott a zsellérmunkásokkal üzemeltetett üveg­ huta. Hanyatlásukat a már említett okokon túl a kellő munkameg­ osztás és a jól képzett szakmunkásoknak a hiánya is elősegítette. Ilyen feudális birtokon létesült üveghuta volt Nógrád megyében a feltehetően már a XVII. században is működött divényi huta (of­ ficina vitraria), a XVIII. század végén települt bzovai huta (vitraria fabrica), valamint a későbbi Balassa-Huta. Üvegiparunk azonban a XVIII. század második felétől kezdve hanyatlásnak indult a bé­ csi udvar gazdaságpolitikája miatt. A XIX. század elején a statisz­ tikai kiadványok mégis 54 hutát sorolnak fel, melyek műszakilag el­ maradottak voltak és mennyiségben többé-kevésbé, minőségileg azonban kevésbé tudták a hazai szükségletet kielégíteni. Az 1840. évi 17 tc. mondta ki a szabad gyáralapítás jogát, amit az 1843-44. évi országgyűlésen elfogadott rendelet, a nem neme­ sek „birtokbirhatási" joga tett teljessé. Az üvegiparunkban a XIX. század második felében, a vámsorompók megszüntének, a vasúti hálózat kiépítésének és az üvegipar területén külföldön történt na­ gyobb haladásnak nálunk is érezhető hatása volt, habár ez csak a XIX. század végén volt eredményekben lemérhető. Egymás után keletkeztek az új gyártelepek, így a Felső-lpoly völgyében kapita­ lista jellegű üveggyártás bontakozott ki. 1820-ban Málnapatak nagyközséghez tartozó Szamotercsen és Látkán üveggyár kezdte 17 �meg működését. 1836-ban Záhn J. György a Cseh-Brezó község­ hez tartozó Zlatnó-pusztán üveggyártelepet hozott létre. Szinten 1836-ban, a Szinóbánya községhez tartozó Katalinhután létesített Kossuch János, majd 1842-ben a Kuchinka testvérek alapítottak üveggyárat Málnapatakon. A már említett nehézségek ellenére a Nógrád megyei üveggyá­ rak egyre több elismerésben részesültek. Utalunk itt az iparműkiállításokon kapott érmekre, pl. a londoni ipari kiállítás diplomájára 1853-ban, melyet a Katalinhutai gyár kapott, valamint az 1873-as bécsi kiállítási éremre. Erre az időszakra esik gyáraink budapesti lerakatainak megalapítása. A technikai fejlődést az üveggyártásban a közvetlen tüzelésről a gáztüzelésre, pontosabban a Siemens-féle gázgenerátor olvasztókemencékre való áttérés, a fa helyett a kőszén használatának be­ vezetése jelentette. Ezzel szűnt meg ténylegesen az üvegipar eddig oly sokszor emlegetett helyhezkötöttsége, ami a közvetlen fatüzelés eredménye volt. Uj technológia is megjelenik, a fuvás és az öntés mellett a sajtolás, és a tégelykemencék mellett a kádkemencék használata. Az üvegkészítés ekkor alakult át üveggyártássá. A tőke érdeklődését igazolja az a tény is, hogy 1869-től rész­ vénytársaságok alapítása is megindult az üvegiparban. 1891-ben Nógrád megyében hét üveggyár volt, ezek közül fúvott és csiszolt üveget: Hámor, Málnapatak, Zlatnó, Katalinhuta, táblaüveget pe­ d ig: Farkasvölgy és Látka üveggyárai készítettek. 1893-ban létesült az Egyesült Magyar Honi Üveggyárak Rt. Salgó-Tarjáni Palackgyá­ ra, valamint Schwarz A. és Fiai Pálfalván alapított táblaüveggyára. Ezzel a megyei gyárak száma 9 lett. A XIX. század első felében kevesebb üveghutával bíró Nógrád megye felküzdötte magát az első helyre, és a fővároshoz való közelsége, valamint a korszakban kitermelés alatt álló, gazdag barnaszénbányáinál fogva az ország első és legfontosabb üvegiparos megyéje lett. Nógrád, Gömör, KisHont és Zólyom megyék találkozásánál kialakult területen egymás­ hoz közel 15 üveggyár volt, ezek közül 13 gáztüzeléses és csak ket­ tő a hagyományos közvetlen tüzelésű. Visszatekintve az elmúlt évszázadokra, megállapíthatjuk azt, hogy a hazai üveggyárakban nem volt meg a kivánatos specializálódás, hiszen a tőkés társadalmi viszonyok között sokféle tényező hatásá­ ra végbement fejlődés nem eredményezhetett a mai technológiai és közlekedési viszonyok mellett ésszerűnek tartható területi munkamegosztást, így a korabeli hutáink nem specializálhatták magu­ kat nehány üvegtermék előállítására, hanem erejük szétforgácsolasával egyszerre sokféle üveg gyártását végezték. A XIX. század végén és a XX. század elején észlelhető változás azt bizonyítja, hogy a telephelyek megválasztása egyre jobban az összes telepítési tényezők együttes mérlegelése alapjá n történt és a technológia, valamint a szállítás fejlődése következtében nem volt már olyan mérvű a helyhezkötöttség, mint a közvetlen tüzelés­ sel bíró huták idejében. Egyes vállalatok specializálódása ered­ ményezte, hogy a vállalatok a termelő berendezéseiket fejlesztet­ ték, átcsoportosították. Ez a fejlesztés viszonylag lassan ment vég­ be. A fatüzelésre, vizierőre és a helyi nyersanyagokra (kvarc, mész, hamuzsir), valamint a jobbágymunkára és csak a későbbiekben bérmunkára alapozott elmaradt technikájú huták üzemeltetése, figyelembevéve a távoli, főleg városi piacokat, egyre kevésbé volt kifizetődő. Külföldön a jóminőségű energiahordozó, a szén felhasználása, a tőkés gazdaság fejlettsége magasabb szintű tech­ nikát hozott létre. Ezeknek a külföldi üzemeknek a versenye arra késztette az egyes felvidéki huták tulajdonosait és a részvénytár­ saságokat, hogy termelő berendezéseiket tökéletesítsék, ami azt jelentette, hogy széntüzelésre, a regeneratív kemencék és gőzgé­ pek alkalmazására tértek át. A régi huták közelében nem volt szen­ bánya, a rossz útviszonyok, a vasút hiánya, illetve a telephelytől való nagy távolsága a szén szállítását, mellette a többi nyersanya­ gét is gazdaságtalanná tette. Ezért az üveggyárak telepítésénél a szén közelsége, és a jó közlekedési lehetőség volt a későbbiekben a döntő tényező. A kezdeti előny — az erdők mélyére való költö­ zés — most fejlődésük gátjaként megszünésükhez vezetett. De a meglévő vasúton való szállításkor a nyersanyag és készárú, vala­ mint a tüzelőanyag tarifális problémái az egyébként is tőkesze­ gény iparnak újabb érvágást okoztak. Az üvegáruk vámtételének csökkenése, a külföldi üvegkészítmények elleni védekezés lehető­ ségétől fosztotta meg a hazai ipart. Szakképzett munkások és meg­ felelő szakoktatás hiánya is mind az üveggyártás válságát jelen­ tették az évszázados multú Nógrád megyei üveggyártásban is. Szvircsek Ferenc A szabadgondolkodás nógrádi és borsodi előfutárai (Balassagyarmati és miskolci szabadkőművesek a XVIII. század végén) A XVII. századi felvilágosodás sajátos letéte­ ményese és közvetítője volt a sza badkőművesség, ami hazánkban angol, francia és porosz példák nyomán Mária Terézia uralkodása alatt terjedt el és mindvégig szoros kapcsolatban á llt az osztrák örökös tartományok szabadkő­ műves csoportjaival, az un. „páholyok"-kal. Az eredetileg csak humanisztikus és filantropikus mű­ ködést kifejezni akaró mozgalom hozzánk már abban az állapotában juto tt el, amikor már minden pozitív vallásosság ellentétét jelentette és egyik legfőbb hirdetője volt annak az elkép­ zelésnek, hogy minden nemzeti, állami, faji és vallási különbség ellenére az embereket egy­ aránt testvéreknek kell tartani. Mi sem termé­ szetesebb, hogy mindazok, akik valamely val­ lás hívői voltak, a szabadkőművességben a leg­ nagyobb, jól szervezett ellenfelüket látták. És nem is ok nélkül, mert — amint azt Székfű Gyu­ la megállapította - „valószínű, hogy a vallásellenes, tiszta deisztikus felvilágosodás német és magyar földön soha ily mértékben nem terjedt v o l n ael, ha a szabadkőművesség, mint szerve­ zet, karjára nem veszi. Az élet teljes elvilágiasodása, a dogmáknak és az egyház parancsa­ inak a mindennapi kérdések közül kiszorítása 18 kétségtelenül a szabadkőművesség munkája. Ez tanította meg a művelt néposztályokat arra, hogy napjaikat Isten nélkül is eltölthetik, tisztán vi­ lági erkölcstannak engedelmeskedve". — Ügy véljük, hogy egyéb magyarázatra nincs is szük­ ségünk, hogy a szabadkőművességgel való tu­ dományos kutatások jelentőségére rámutassunk, azok helytörténeti jelentőségét hangsúlyozzuk és a haladó gondolkodás képviselőit lássuk a páholyok tagjaiban. Első tekintetre a középkori babonák, az alki­ mia, az értelmetlen misztikus szertartások és a XVIII. századi felvilágosodás emberbaráti törek­ véseinek csodálatosan zagyva keveréke volt ná­ lunk a rózsakeresztes mozgalom és az abból ki­ nőtt, de az azzal továbbra is szoros kapcsolat­ ban lévő szabadkőművesség, miként arra már a Nógrád megye története című mű első köte­ tében rámutattam. Kitűnik ez azokból a szabad kőműves iratokból is, amelyek Nagy Iván hát­ rahagyott iratmásolatai közt Nógrád megye le­ véltárában találhatók. Eszerint „mihelyt a candidatus a Rose Croixba bevétetik és a jelenlé­ vő testvérek által megöleltetik, azonnal neki a szabadkőművesség első tableauja igazi értelme megmagyarázta tik, ugymint: a négyszeg képe­ zi a loget, vagyis a gyülekezeti helyet, nem ugyan az isten templomát, hanem a 12 nemzet­ ség alapját, mint az Aaron melltábláján 12 ne­ meskő által jelölve voltak, és pedig a négy elem, a főszelnek és világrészek szerint. Ebből támadtak a népek számlálási módjai is és a titkos levelezések is ezen négyszegek és a kö­ vetkező alphabet szerint intézendők:" és le is rajzolja nem is egy, hanem két titkos írás be­ tűit. Az ,,alapszabályok" a továbbiakban is ilyen furcsa misztikával telítettek. Az évek számozá­ sát i. e. 5000-rel kezdik és így 1785 a szabadkőművesek naptárában az 5785 .esztendő. A külsőségek tekintetében tehát a páholyok tag­ jai a „homo ludens" — a „játszadozó ember" - egyik figyelemre méltó válfaja, és csak a dol­ gok mélyére látók ismerték föl a sok furcsa­ sággal tarkított ceremóniát űzők csoportosulá­ sában a fedőszervet, azt a keretet, amely a ha­ ladó gondolatok élharcosait lett volna hivatva elrejteni az illetéktelen beavatkozók elől. A me­ gyetörténetben, de a Kármán Józsefről írt cik­ keimben is igyekeztem erre a tényre rámutatni, mert annak külön jelentősége volt a magyar ja ­ kobinusok tevékenysége során. Nyomatékosan kell azonban hangsúlyoznom, hogy nem minden magyar jakobinus volt szabadkőműves és nem minden magyarországi szabadkőműves volt egy­ úttal forradalmár is. Ezt a tényt figyelembe vé­ ve kell tehát kezelnünk mindazokat a személyi adatokat, amelyek a Nagy Iván által lemásolt �iratanyagban megtalálhatók, mert az ország kü­ lönböző szabadkőműves páholyainak— így a ba­ lassagyarmati „Szent János, a Kelet erényes za­ ra ndoka" és a miskolci ,,Szent János, a Kelet erényes világpolgára” címet viselő páholyoknak is - a tagjai közéleti szereplésük során nem egy olyan nézetnek adtak kifejezést, ami öszszefüggött a „fedőszerven” belüli nézetek ala­ kulásával. Mi sem bizonyítja jobbon a szabadkőműves­ ség politikai jelentőségét, mint az, hogy II. József — akinek apja, Lotharin giai Ferenc német­ római császár maga is szabadkőműves volt és mar csak emiatt is nagyon sokat tudott a moz­ galomról - 1785 november 20-án rendőri fel­ ügyelet alá helyezte a páholyokat, de — böl­ csen és okosan - nem tiltotta be azokat, mert tudatában volt annak, hogy tagjaik közül szá­ mosan az ő általa is megvalósítani akart elkép­ zelések harcosai. Nem rendelkeztek azonban ily bölcs megfontolással az 1795 június 23-án kelt helytartótanácsi rendelet megfogalmazói és an­ nak sugalmazója, Sándor Lipót nádor, akik min­ den haladó gondolat ellenségei voltak és fé­ lelmükben a szabadkőműves páholyok vagy bár­ milyen más néven szereplő hasonló szervezet működését betiltották. Az 1785-től 1795-ig terjedő tíz esztendő nagyjelentőségű külföldi és hazai események évti­ zede. Ezek sorában a „franciaországi változások” voltak a legnagyobb horderejűek és nagy ha­ tással voltak a II. József halálát követő ma­ gyarországi politikai és társadalmi életre is. A további megyetörténeti kutatások szempontjá­ ból nézve sem közömbös tehát, ha közelebbről megismerkedünk a balassagyarmati páholy tag­ jaival és ennek során - már csak az össze­ hasonlítás kedvéért is - miskolci elvbarátaink­ kal. A balassagyarmati páholynak 1785-ben 30 tag­ ja volt és ezek száma 1794 végéig 40-re emel­ kedett. A miskolci páholy tagjainak száma 1785-ben 42, tehát 12-vel több, mint a gyar­ matié, későbbi adatokat azonban nem tartal­ maz forrásunk és így összehasonlításunk a lap­ jául az 1785. évi névsorokat vesszük. A balassagyarmati tagok névsora, külön feltün­ tetve az 1785-ig és az ezután, 1794 végéig be­ lépetteket, a következő: Balogh Péter, Baloghy Antal, Beniczky Pál, Cseh-Szombathy József, Csonka József, Gyürky István, Hamaliar Márton, Kántor Gábor, Knauer Károly, Madács Péter, Mayer József, Mihalitska János, Mocsáry Antal, Muslay Antal, Muslay Antal, Muslay István, Müller Mór, Pákozdy János, Pongrácz Boldizsár, Porpáczy Ádá m, Puky Ferenc, báró Ritterstein Jó­ zsef, Sréter János, Szerém Gábor, Szilassy Jó­ zsef, Szontagh Mihály, Szubszky István, Szudy György, Tihanyi Tamás, Trajtler Gábor, Vicenti János, és az 1785 után belépettek: Abhortis Já­ nos, Bilnicza Pál, Foglár János, Halász László, Majthényi László, Márto nfy István, Palásthy Ist­ ván, Péchy Imre, Podhorszky János, Prónay Mihály, — A miskolci tagok névsora 1785-ben: gróf Aspremont János, gróf Barkóczy Ferenec, gróf Barkóczy János, Beck Pál, Bernáth László, Berzeviczy György, báró Coletti Benedek, gróf Csáky Antal, Egger József, Fáy Ábrahám, Fáy Barnabás, Fráter István, Fucker Frigyes Jakab, Garzuli Antal, báró Henninger János, Kazinczy Ferenc, Keltz Antal, Komáromy György, Komáromy Lajos, Major Zsigmond, Máriássy István, Máriássy Márk, Melczer László, gróf Nugent Ferenc, Óváry László, Péczeli István, Pogány Ádám, Pogány Lajos, Puky András, Puky László, Radvánszky Ferenc, Ragály István, Ragály József, Röhlen Ferenc, Szathmári Király József, Szathmári Király Miklós, Szent-lmrey Gábor, Szerencsy József, gróf Török József, gráf Török Lajos, Vay József, Zombory Zsigmond. A tagok belépési idejére nézve csak a ba­ lassagyarmati névsorok tartalmaznak adatokat. A páholyt 1781 nyarán alapította a hét „öreg mester", akik - Hamaliar, Balogh, Szontagh, Tihanyi, Szubszky, Mihaletska és Pongrácz - rózsakereszt esek voltak, és ez a magyarázata an­ nak, hogy a páholy 53 műből álló könyvtára zömmel kémiai tárgyú köteteket tartalmazott. Az alapítók 1781-ben két, 1782-ben öt, 1783-ban és 1784-ben négy-négy, 1785-ben pedig nyolc új tagot gyűjtöttek maguk köré. Az 1794. évi névsor szerint ezután hat esztendeig nem volt tagszaporulat, 1792-ben és 1794-ben azonban öt-öt új tagot vettek fel. A tagokat belépésük időpontja szerinti sorszámmal jelölt névjegyzé­ ke k azonban csak a készítésük idejében Balas­ sagyarmaton tevékenykedőket sorolják fel és nem tüntetik fel az időközben belépett és más­ hová átlépett tagok neveit. Ez az eset áll fenn M adách Sándorral, a magyar jakobinusok ügy­ védjével kapcsolatban is, akit a töredékesen fennmaradt jegyzőkönyvi kivonat szerint 1789 november 22-én „mesteri fokra” vettek fel, ami azt jelenti, hogy „inas” és „legény” fokozatait valamelyik más páholyban már korábban el­ nyerte, de 1794-ben már megint nem a gyar­ mati páholy tagja. Nagyon érdekes képet nyerünk, ha összeha­ sonlítjuk a balassagyarmati és a miskolci pá­ holy tagjainak társadalmi rang és foglalkozás szerinti megoszlását. Eszerint 1785-ben Balas­ sagyarmaton 1 báró, Miskolcon 7 gróf és 1 bá­ ró szerepel a tagak névsorában, vagyis az arisz­ tokraták százalékos aránya a többi taghoz viszo­ nyítva Balassagyarmaton 3,3 % , Miskolcon 21,6 % ami a gyarmati páholy ,,demokratikusabb” jellegére mutat, viszont a miskolci páholy ese­ tében az arisztokraták „elpolgáriasodására” enged következtetni. Ez nagymértékben tükröző­ dik a foglalkozási ágak szerinti megoszlás szá­ zalékos arányainak elemzésekor is. Ez a követ­ kező volt: BaIassagya rmaton Csak földesúr - Megyei tisztviselő 10 Megye i bírósági tisztviselő Megyei mérnök Miskolcon 6 14.2 % 33,3 % 15 35,7 % 3 10,- % 8 19.- % 1 3,3 % 1 2,3 % - Országos bírósági tisztviselő 3 10,- % 1 2,3 % Állami tisztviselő 1 3,3 % 2 4,6 % Katonatiszt 3 10,- % 7 Ügyvéd 1 3,3 % 1 2,3 % Orvos 3 10,- % 1 2,3 % Pap 3 10,- % - - Uradalmi tisztviselő 2 6,6 % - - 30 100,- % Ö sszesen Érdekes képet kapunk a két páholy vonzás­ területére, vagyis a tagok Nógrád, illetve Bor­ sod megyén kívüli lakóhelyére nézve is. A hely­ névadatok a miskolci névsor esetében nem tel­ jes mértékben kielégítőek, mert például a Zemp­ lénben birtokos, de Kassán hivatalnokoskodó Kazinczy Ferenc neve mellett sincs lakóhelyi adat feltüntetve. Ilyen hiányosság 14 név ese­ tében fordul elő, beleértve a katonatiszteket és a Göttingenben tartózkodó, nyilván Szepes me­ gyei Berzeviczyt is. A 28 lakóhelyi adattal ren­ delkező közül 9 Borsod megyei, 10 Abauj, 3 Gömör, 2 Zemplén, 1 Bihar és 1 Mármaros me­ gyei, valamint 1 Kassa és 1 Debrecen városi lakóhellyel bíró volt. Ez azt jelenti, hogy még így is 19 a nem borsodiak vagy miskolciak száma, ami a tagok számának 45,2 % -a. Eh­ hez hozzáadhatjuk a hiányos adattal rendelke­ zők sorából a 3 országos hivatalt viselőt és így kerek 50 % -a a páholy tagjainak biztos, hogy más megyékben és városokban is tevékenykedett a szabadkőműves célkitűzések jegyében. Ezzel szemben Balassagyarmaton csak 5 olyan tagot találunk, akik más város- vagy megyebeliek. 42 16,6 % 100,- % Közülük 2 Pest megyében, 1 Gömör megyében, 1 Selmecbányáin és 1 Korpo nán tevékenykedett. Nagyon valószínű, hogy a 3 katonatiszt állandó állományhelyének sem tekinthető Nógrád megye valamelyik települése. Így a 3 országos bíróság­ nál működő és a z 1 állami tisztviselőt is ide­ számítva, 12 a másutt is tevékenykedők száma, ami a páholy létszámának 40 % -a, vagyis a balassagyarmati páholy területileg „nógrádibb” volt, m ini a nem ilyen mértékben „borsodi"-nak tekinthető miskolci. Némileg ez a nógrádi jelleg tűnik ki a tagok felekezeti megoszlásából is, amire nézve Miskolcról nincs adatunk. A gyar­ mati páholy tagjai közül 13 katolikus, 11 evan­ gélikus és 6 református, ami nagyjából megfelel a megye köznemessége és értelmisége felekezeti arányának. A balassagyarmati páholy működésére nézve is van néhány jegyzőkönyvi töredékekből leszűrhető adatunk. Ezek sorában figyelemre méltó a tagok felvételével kapcsolatos eljárás. Azt, aki sza­ badkőműves szeretett volna lenni, egy vagy két tag által figyeltették. Például az 1785 augusz­ tus 8-i jegyzőkönyv szerint „Plaveczky György 19 �zádorfalvi plébános a 12-ik (Szilassy József) á l­ tal ajá nItatván, szemmeltartásával a 21-i k (Porpáczy Ádám) megbízatik", vagy ,,Luce János evangélikus lelkész szemmeltartása elrendelte­ tik” . Ugyanezt olvassuk egy Beer nevűről is. A megfigyelők jelentéseket készítettek és nyújtottak be a páholy tagságának. Például „Kántor Gá­ bor felől a titkos relátió beadatik a 9-ik (Mocsáry Antal) által. Beadatott von Richterről is a relátió” . - Azokat, akik megfeleltek, „tanítvány­ nak" vették fel, mégpedig fehér és fekete golyók­ kal történő szavazás útján. Az 1785 augusztus 21 -i jegyzőkönyvben ez á ll: „Szontagh candidatusról jó vélemény adatván, scrutinium (kikér­ dezés) alá vonatván, mind fehér golyót kapván, meglett", vagyis felvették a páholy tagjai so­ rába. - „Luce, Beer, Plaveczky további szemmeltartás alá rendeltetnek” . A páholy különböző tisztségviselői sorában a „titkár” intézte a levelezéseket. Tisztét Balas­ sagyarmaton Szilassy József, Miskolcon Kazin­ czy Ferenc viselte. Ő k állították össze a tagnév­ sorokat és közölték azokat a velük kapcsolatban álló páholyokkal. A Nagy Iván féle iratmásola­ tok között is találunk levelet. Például 1785 ja ­ nuár 26-án válaszoltak a gyarmatiak a prágai Union páholy kérdéseire. A levelet Szubszky Ist­ ván mester, Balogh Péter és Muslay Antal „fe l­ vigyázók" írták alá , mintegy hitelesítve Szilassy közlését. 1785-ben még a linzi „Siebe Weisen" A M a d á ch -kultu sz kib o n ta ko zá sá n a k e l­ ső je le n tő s a lka lm a az 1923. év volt, a k ö l­ tő születésének 100. é vfo rd u ló ja . Az 1923. év és az ezt követő évek eseménysorozatába (M a d á c h Em lékbizottság lé tre ­ hozása, e m lé k tá b la -á llítá s , M ad á ch -szob o r, ünnepségek, stb.) szervesen ille tt iro d a lo m történészeinknek az a törekvése is, hogy m o n o g rá fiá kb a n , kisebb ta n u lm á n yo kb a n , n a gyobb lélegzetű, de ro m a n tiku s h a n g vé ­ te lű írá so kb a n fo g la ljá k össze M a d á ch Im ­ re életét, m unkásságát. M ű ve in e k össze­ g y ű jtö tt kia d á sá ra , k ritik a i elem zésére is sor került. A le g h ite le se b b a d a lé ko k o n a la p u ló é le t­ rajz életm ű-elem zés B alogh K árolynak, M a ­ dách Im re unokaöccsének két m űve: M a ­ dá ch Im re o tth o n a és M a d á c h az em ber és a költő. B alogh K ároly művével m ajdnem egy id ő b e n je le n t meg (B udapesten, 1932-ben) a költő é le tú tjá n a k m erőben más h a n g vé ­ telű fe ld o lg o zá sa H arsányi Z so lt to llá b ó l: Ember küzdj . . . cím m el, három kötetben. 1964-ben a N ó g rá d megyei Levéltár e lő d ­ je, a Pest m egyei Levéltár tö b b e k között megszerezte a H a rsá n yi-fé le ha g ya té k egy részét is. Így kerültek a N ó g rá d megyei Le­ vé ltá r tu la jd o n a k é n t S a lg ó ta rjá n b a azok a levelek, röpke tudósítások, m elyeket H a rs á ­ nyi Z so ltn a k írta k a M ad á ch -é le tre g é n yh e z a d a to k a t kérő — a Pesti H írla p 1932. á p ­ rilis 17-i szám ának m ellé kle té b e n közzétett - fe lh ívá sá ra . * Szinte ö zönlöttek a levelek H arsányi Zsolthoz 1932-ben. Az újsá g o lva só k zöme m ind tu d n i vélt va la m it M a d á c h Im réről, a 20 (Hét Bölcs) és a pozsonyi „Sicherheit” (Bizton­ ság) páhollyal is leveleztek a balassagyarmati­ ak. Az érkezett és az elküldendő leveleket a pá­ holy ülésein felolvasták. 1785 augusztus 17-én kelt a miskolci páholy balassagyarmatiakhoz írt levele, amit Vay József mester, Szathmári Ká­ roly József „kincstartó" és Kazinczy Ferenc titkár írtak alá és amelyhez mellékelték (tagjaik név­ sorát és hasonló megküldésére kérték a gyar­ mati páholyt. A páholyok ülésein — külön tartották a „ ta ­ nítványok” és külön a „legények” számára a szabadkőműves misztika keretei közé foglalt társadalmi és tudományos kérdésekkel is fog­ lalkoztak. Így a gyarmati tanítványok számára tartott 1785 augusztus 21-i ülésén „az imakönyv supperevidiáltatik” ami alatt egy talán saját szerkesztésű „káté” , vagyis a szabadkőművesség célkitűzéseit tartalmazó kézirat szerkesztői mun­ kálatainak a felülvizsgálását és megmagyarázá­ sát kell értenünk. Ugyanekkor a mesterek és le­ gények számára tartott ülésen a 2. számú tag, azaz Balogh Péter, „a feltámadásról és rombo­ lásról" tartott felolvasást. A cím után ítélve, a páholy rangban első felvigyázójának — aki ud­ vari tanácsos és a hétszemélyes tábla tagja és nemcsak megyénk, hanem az ország politikai életében is jelentős személyiség— a felolvasásra hihetőleg szintén a szabadkőműves „virágnyelv” titkos homályába burkolt közérdekű vonatkozá­ sokat is tartalmazott, miként az nem egy sza­ badkőműves által írt sajtótermékben - vélemé­ nyünk szerint Kármán József „Fanni hagyomá­ nyai” -ban - kimutatható. Jótékonykodással és tagjaik anyagi megsegíté­ sével is foglalkoztak a páholyok. Az erre igény­ bevett összegeket a különböző nagyságú tag­ díjakból és az önkéntes adományokból fedez­ ték. Erre a célra szolgáltak az üléseken való meg nem jelenésért kivetett büntetésdíjak is. Két pénztáruk volt, amit a „kincstartó" - Ba­ lassagyarmaton Puky Ferenc — kezelt. A szegé­ nyeknek juttatott kisebb-nagyobb összegekről, de minden egyéb pénzügyi műveletről is, beszá­ moltak a gyűléseken. Pénzügyeik - legalább is az, amiről jegyzőkönyveik tanúskodnak — kissze­ rű akciók voltak. Az igazi nagy ügyletekről azon­ ban nem készültek ilyen beszámolók. A szabad­ kőművesség, és főleg a szabadkőműves bankárok és államférfiak kapitalista fejlődésünkkel kap­ csolatos tevékenysége eddig jóformán feltáratlan történelmi probléma. Pedig ilyen volt, és hátte­ rében azok a névsorok állanak, amiket a külön­ böző páholyok egymásnak küldözgettek. Ez a gazdasági tevékenység legalább olyan fontos, mint a felvilágosodás eszméinek szabadkőmű­ ves misztikával kevert terjesztése. Dr. Beliczky János Madách-életrajzi d á c h ró l szóló m űveiben. Henriczi Ágoston fia, Henriczi Béla, ki Poltá ron (Losonc m el­ adalékok le tt) vo lt lelkész, a következőkben válaszolt H arsányi Z so lt fe lh ív á s á ra : „ . . . a M a d á ch é le tra jz m e gírásához . . . szívesen a já n lo m fel közrem űködésem et. Szüleim a jk á ró l so­ ka t m egjegyeztem a M a d á ch h á z r ó l. . . a Harsányi-hagyaték alapja n csa lá d ró l, ism erőseikről, b a rá ta ik ró l. A le g ­ tö b b le vé líró M a d á c h Im re jellem éhez, em ­ beri, kö ltő i énjéhez, c sa lá d i, rokoni, b a rá ti k a p c s o la ta in a k a la ku lá sá h o z, az ism erősök, rokonok bem u ta tá sá h o z kívá n t segítséget n yú jta n i. Így pl. özv. Szemere G yörgyné, b u d a p e s ­ ti lakos írta : „S a jn o s, nem sokat tu d o k M ad á c h ró l, de azt a keveset biztos fo rrá s b ó l, ugyanis M a d á c h személyes jó b a rá tjá tó l, C sem niczky E dw ardtól, aki fé rje m n a g y a p ­ ja volt. Tőle h a llo tta m azt, a m it t u d a t o k . . . M a d á c h Im re in k á b b zárkózott e m b e r volt, de jó és régi b a rá to k közt nagyon kedélyes tu d o tt le n n i; a C sem niczky c s a lá d n a k kü­ lönösen régi jó b a rá tja volt, hiszen S a ro l­ ta leányuk (az én anyósom ) esküvőjén ő vo lt a ta n ú . C s a lá d i é lete nagyon b o ld o g ­ ta la n vo lt és g yakran é p p akkor, illetve azért m ent á t Sztráczinba Csemniczkyékhez, m ert lelke mélyén nagy sebet é rze tt.” A tyám 1 8 5 2 -1908-ig, te h á t 56 éven á t volt alsósztregovai lelkész, . . . egyike M a d á ch Imre b iz a lm a sa in a k is . . . M a d á c h nagy művének ké zira tá t legelsősorban atyám nak olvasta fel, s vele v ita tta meg a n n a k v a l­ lási részleteit.” Levelében e m líté st te tt Palágyi M e n yh é rtrő l és Latkóczy M ih á lyról, a kik szintén írta k a M a d á c h -c s a lá d ró l. U tó b b iró l kiem elte, hogy „b p e s ti ta n á r, . . . a V Il I. ke r. fő g im n á ziu m 1901. évi é rte sítő ­ jé b e n m e g je le n t cikkében értekezik M a ­ dá ch Im re őseiről. R ám utat a lite ra to r M a ­ dách ősökre s Im rében az in c a rn a tió ra .” H enriczi a P rágai M a g y a r H írla p 1923. évi, * M a d á c h c e n te n á riu m i szám ában írt egy hosszabb ta n u lm á n y t „S zendrey Júlia és F ráter Erzsébet cím m e l.” Ebben a rró l szól, hogy , , . . . B o ld o g u lt atyám is rendkívüli a la k . M in t a kivégzett H ajnóczy személyi titk á rá n a k u n o k á ja kerül m aga is bujdosó h o n vé d ké n t 1852-ben Sztregovára, M a d á ch ék közelébe. Im re ekkor az Ú j é p ü le tb e n raboskodik. Közvetlen ta n ú ja a szalm aöz­ vegy sza b a d a b b m ozgásának. M a g a is e l­ kíséri egy-két m u la tsá g ra , stb.” Közismert, hogy M a d á c h Im re b a rá ti kö­ réhez ta rto z o tt a fa lu két p a p ja , a k a to li­ kus D iva ld G usztáv és az e va n g é liku s H enriczi Á go sto n . Róluk, v itá ik ró l, Az em ber tra g é d iá ja születésében já ts z o tt szerepük­ ről bőven o lva sh a tu n k B alogh Károly M a ­ l fj. Mikszáth Kálmánnak, a nagy író fiá n a k levele azért je le n tő s, m ert M a d á ch b a rá ta ­ iról s z o lg á lta t néhány — más részben is­ m ert — a d a lé k o t; sajátos n é ző p o n tb ó l: „S zo n tá g h Pál nem vo lt nős em ber. Szülei e lő k e lő n ó g rá d i fö ld b irto k o s o k voltak. Szon­ tá g h m á r a 48-as fo rra d a lo m e lő tt szerepet �já tszott, m in t Libetbánya követe, a pozso­ nyi d ié tá n ; később fo g a lm a z ó le tt az első m agyar kü lü g ym in iszté riu m b a n . N agyon szerette m in d ig az íróka t, sokkal jo b b a n , m in t a p o litiku so ka t. M a d á ch , szerencsét­ len házassága után h ó n a p o k a t tö ltö tt H orpácson S zontágh Pálnak. Az e m b e r tra g é ­ d iá já n a k egy részét is o tt írta meg. Szon­ tá g h p u ritá n , egyszerű e m b e r volt, b á r igen nagy vagyonnal re n d e lk e z e tt. . . ” * Veres Pál a lis p á n ró l, s n e jé rő l, Beniczky H e rm in rő l, M a d á ch és a Veres család közötti m eleg, b a rá ti ka p cso la tró l, a Vanyarcon tö ltö tt kellem es n a p o kró l, Veres Pálné leányának, R udnai Józsefnénak „Em ­ lé ke im ” cím ű könyvéről - m elyben bőven fo g la lko zik a M a d á ch és a Veres család b a rá tsá g á va l — is sok levélíró m egem lékszik; tö b b e k között a m ár e m líte tt özv. Sze­ mere G yörgyné. És tö b b e n fo g la lk o z ta k b u r­ koltan, vagy nyíltan ifj. M a d á ch n é , Fráter Erzsébet személyével, a F ráter c s a lá d d a l, a két M a d á ch n é közötti viszony a la k u lá s á v a l. Nézzünk meg e levelek közül is n éhányat. Henriczi Béla lelkész a m ár e m líte tt ta n u l­ m ányában (Szendrey Júlia és F ráter Erzsé­ bet) így ír ifj. M a d á c h n é ró l; „ . . . ném ileg m enteni aka rta m M a d á c h Im rének h a zu l­ ról kiü ld ö zö tt és kétségbeesésbe ke rg e te tt hitvesét, gyerm ekkori benyom ásaim a la p ­ já n , m int aki még személyesen ism ertem az anyóst, a m éltóságos asszonyt. Az iro d a ­ lom kegyelettel ille g e ti össze P etőfiné m eg­ té p e tt, m e g d o b á lt fá ty o lá t; ném i ily e ljá ­ rást m egérdem elne a szegény F ráter Er­ zsébet is . . . N éhai ap á m te lje se n be volt avatva a c sa lá d i katasztrófa titkos, b iz a l­ mas részleteibe. Tőle tu d o m F ráter Erzsi többszöri közeledését urához, c s a lá d já h o z. A törekvések a zonban m ind m e g h iusu lta k a mama a k a ra tá n .” „ . . . A tyám h o ltá ig á llí­ to tta , hogy F ráter Erzsébet korántsem vo lt am a elvetem ült, fé rje szerelm ére m é lta tla n nő, a m in ő n e k az u tó ko r ité li. Egy kis e lk e ­ seredés, egy kis F ráter bohém hév, s az anyós ta szíto ttá k le a le jtő n ." * Fráter Pál dr. d e b re ce n i ügyvéd is tö b b ­ ször v á lto tt levelet H arsá n yiva l F ráter Er­ zsébet személyével ka p c s o la tb a n . V égülis konkrét a d a to k a t nem tu d o tt a d n i, de ő te re m te tte meg az író és dr. Perédy György, az Erdélyi Lapok főszerkesztője (N a g yvá ra d O ro d e a ) között a ka pcso la to t. „P erédy írja F ráter Pál — évekkel ez e lő tt közzétett valam elyik vá ra d i la p b a n M a d á c h n é ra vo­ natkozó cikkso ro za tá b a n igen értékes és érdekes a d a to k a t. Ezeket az a d a to k a t á llí­ tólag öreg asszonyoktól, aztán B ihar vá r­ megye K özkórházában ta lá lt kó rle íráso kb ó l, könyvelési a d a to k b ó l, v a la m in t B ihar v á r­ megye tenkei já rá s á b a n fekvő Tóti község­ ben lakó Sebess c s a lá d tó l szerezte; a tr a ­ g ikus végű asszonynak arcképével együtt. A Sebess család egy ta g ja , dr. Sebess La­ jos orvos ma is él N ag yvá ra d o n . A család B ihar várm egye sok úri c s a lá d já v a l volt ro ­ koni összeköttetésben; tö b b e k között a Frá­ te r cs a lá d d a l is." * Perédy György levelében így írt H a rs á ­ n yin a k: „ . . . V á ra d ra kerülve tö b b e k között iro d a lo m tö rté n e ti rip o rto k k a l kezdtem fo g ­ la lkozni. Így fe ltű n t M a d á c h é le tra jz á n á l, hogy milyen ku rtá n -fu rc s á n b á n ta k el az asszonyokkal 2 - 3 sorban. . . . keresni kezd­ tü k a fo rrá s o k a t B ih a rb a n . M e g ta lá ltu k a kórházi törzskönyvben nevét. . . . a ro k o n a ­ itól sok érdekes d o lg o t tu d ta m meg, azo­ kat rip o rto k b a n fe ld o lg o z ta m . . . . m e g ta ­ lá lta m a nagy o la j ké p é t is, a m it Fráter Erzsébet e lh o zo tt m agával, m ikor e lv á lt az u rá tó l. A képet M a d á c h c s in á lta tta ; d rá ­ ga ékszerek v a n n a k ra jta festve, M a d á ch ékszerek. A kép nálam . Több fényképem is van róla . . . " * K ondor Vilm os, a b a la ssa g ya rm a ti N agy Iván M úzeum ig a z g a tó ja a rró l é rte síte tte az írót, hogy a P ró n a y-csa lá d n a k m úzeum i le té tb e helyezett okm ányai között, annak rendezése során olyan ira to k ra a k a d ta k, am elyek közvetve M a d á c h ra , ille tve fe le sé ­ gére u ta ln a k. „F rá te r József. Erzsi é d e sa ty­ ja — törvényes g yá m já n a k, ille tve a Fráter árvák c u to rá n a k : G á s p á r Istvá n n a k b e a d ­ ványa szerint — igen könnyelm ű, henye és költekező é le tm ó d o t fo ly ta to tt. . . . fe lte h e ­ tő te h á t, hogy F ráter Erzsébet é d e s a ty já ­ nak vérm érsékletét, tu la jd o n s á g a it, szoká­ sa it ö rö kö lte . Ezen az a la p o n te h á t a psych o lógus m ár könnyebben tu d e lig a z o d n i a kü lö n b e n m e g m a g y a rá z h a ta tla n lelki m o­ tív u m o k a t ille tő e n , melyek nyilván cseleke­ d e te it is b e fo ly á s o lh a ttá k ." * M a d á ch Im re fivérének, K á rolynak u n o ­ kája, a m egyében is jó l ism ert A liz néni, G rosschm id Károlyhoz m ent fe le sé g ü l. Ő (a fé rj) e m líte tte H arsányihoz íro tt levelé­ ben a csesztvei környezetben ism ert ese­ m ényt: „ . . . m ikor M a d á c h Im re fo g s á g ­ ban ült, m e g je le n t Csesztvén M a d á c h Ká­ roly, hogy s ó g o rn é já t m eglá to g a ssa és a g a z d a s á g n a k u tá n a nézzen. Ideérve lá tta , hogy nagy tá rsa sá g c ig á n y m e lle tt h a n g o ­ san m ulat. Lelke mélyén fe lh á b o ro d v a le sem szállt a kocsiról, hanem m e g fo rd u lt és e lm e n t . . . T örténik ez ugya n a kko r, m ikor azt írja az asszony az urának, hogy anynyira nincs pénze, hogy a házi cselédeket sem b írja fize tn i — és hogy fá j neki az ura tá vo llé te és fo g s á g a .” * M a d á c h Im re fo g s á g á n a k o kát, a k ö rü l­ m ényeket m ár szinte te lje se n fe ltá rta a kö­ ze lm ú lt M a d á c h -k u ta tá s a . Perének anyaga a zo n b a n mai n a p ig sem k e rü lt e lő a Bachkorszak h a ta lm a s ira tte rm é sé b ő l. A „ b ű n ­ tá rs a k ró l", fo g s á g b a ju tá s u k ró l viszont eze­ ket közölték H a rsá n yiva l :Hellebranth Pál, ny. Heves megyei főjegyző írta : „H in k ó Já­ nos Losonc város tekintélyes p o lg á ra , h a ­ zafias vezérem bere, 1849-ben a város p o l­ gárm e ste re volt. 1849. m árcius 15-én h a ­ zafias ü n n e p é lyt re n d e ze tt Losoncon, mely m ia tt a császári c s a p a to k m e gszállták a várost. Ekkor érintkezésbe lé p e tt a Losonc felé közelgő Beniczky Lajos ő rn a g y hon­ védseregével, s a híres m árcius 24-i ra jta ­ ütéskor Beniczky o ld a lá n h a rc o lt az osztrá ­ kok e lle n . A sza b a d sá g h a rc u tán e lfo g tá k , u tó b b kegyelm et kapva szigorú re n d ő ri fe l­ ügyelet a lá helyezték. A H a d tö rté n e ti Levéltárban őrzik a sza­ b a d s á g h a rc u tá n i re n d ő rség i ira to k a t; ezek közül az 1853-i N ó g rá d megyei in te rn á lta k n y ilv á n ta rtá s á b a n szerepel H in kó János is. U gyancsak B udapesten ke lt aláírás n é l­ k ü li levél ú ja b b regényes a d a lé k o k k a l gaz­ d a g íto tta a H in k ó ró l a lk o to tt képet. Szerin­ te : „ H in k ó János 1819-ben V asberényben született. . . . M a jd fe lk e rü lt Pestre egy o ttlévő rokonához. Két évig vo lt o tt. Egy a l­ kalom m al m e g ism erkedett M a d á ch csa l, a k i­ nek e lp a n a s z o lta éle te tö rté n e té t, hogy sa­ já t h a zá b a n bu jdosóvá kell le n n ie . Tö bbször ta lá lk o z ta k , s nem egyszer M adách vendége volt. . . . h a llo ttá k , hogy Kossuth titk á rá t ki a k a rjá k végezni. H in kó fe lke re s­ te az e líté lte t és á lru h á b a n m egszöktette. M a d á ch vitte el őket. O tt é lte k m ind a h á r­ m an. M a jd M a d á ch egyik a lk a lm a z o ttja jó pénzért e lá ru lta őket. M in d a h á rm a t elfo g tá k. M a d á c h egy id ő m úlva kisza b a d u lt. . . . H in k ó t p e d ig az osztrákok lefejezték. . ' * S ta rk M ih á ly H ellebranth Pál szerint az 1848/49-es sza b a d sá g h a rcb a n h o n vé d h a d ­ nagy volt, E rdélyben s z o lg á lt; m ajd 1849. j ú lius hób a n e zredét Szegedre re n d e lté k ; augusztus e le jé n a Szegedre érkező Dem­ binszky hadseregéhez került, részt vett a tem esvári csa tá b a n , s szo lg á lt a d é li se­ reg fe lo szlá sá ig . „ A sza b a d sá g h a rc u tá n i szerepléséről tudom ásom és a d a ta im n in ­ csenek.” Rákóczy Jánossal ka p cso la tb a n ta lá n a le g ille té k e s e b b kereste meg levelével H a rsányi Z s o lto t: Rákóczy Aladár nyug. m inisz­ té riu m i fő ig a z g a tó . „N a g y a p á m , Rákóczy János szü le te tt H o n t vm -ben, Rákóczon 1814-ben, m e g h a lt u g ya n o tt 1878-ban . . . Ig a z o lt honvédhuszár — őrnagy, kor­ m ánybiztos, végül a H onvédelm i Bizottm ány ta g ja és titk á ra , s m in t ilyen egészen V i­ lá g o sig Kossuth m e lle tt te tt személyes szol­ g á la to t. 1850-ben h a lá lra ité lte te tt, összes vagyona e lk o b o z ta to tt. . . . 1860-ban h a za ­ tért, 1874-ben m egvakult és Rákóczon é lt az ősi h ázban 1878-ig. . . . N a g ya p á m n a k M a d á c h c s a l való ism eretsége a végzetes szomorú eset, mely m ia tt M a d á c h o t fo g s á g ­ ba vetették. Ifjú k o ri jó b a rá ts á g , sőt D u b raviczky, Pongrácz, Libercsey révén tá vo li rokoni kötelék fűzte ő ke t össze. . . . M iko r nag ya p á m V ilá g o stó l m e n e k ü lt... Rákóczra p o n t az é d e sa p ja tem etésére érkezett, k it szívszélhüdés ért, m égp e d ig azért, m ert egy k o rp o n a i ism erős azzal á llíto tt be Rákóczra, hogy n a g y a p á m a t V ilá g o sn á l ag yo n ­ lőtték. A tem etésről feleségéhez a k a rt m en­ ni, . . . Pesten ta lá lk o z o tt M a d á ch csa l, aki m egrém ülve a n agyapám vakm erőségén, m agával vitte S ztregovára. Itt — szakállát, b a ju szá t le b e re tv á lta — ráhúzzák a vadász ru h á t és az e rd ő ő ri házban elhelyezték. Pár h ó n a p ig m a ra d h a to tt, m ert egy . . . m a­ gyar g a z d a tis z t: H o jtsi M iksa fe lje le n te tte , hogy a Rakovecz álvadász tu la jd o n k é p p e n egy veszedelm es fo rra d a lm á r.” * A levelek ta rta lm á t, m elyből itt v á lo g a ­ tá s t a d tu n k, H arsányi az é le tra jz i regény­ ben csak ötletszerűen használta fel, ezért érdem es fe lid é z n i m indezeket a nem lé ­ nyeges, de az összkép szem pontjából szá­ m ottevő a d a to k a t. Leblanc Zsoltné 21 �KÖRKÉP Olvasónapló M á r m e g ta n u ltu k, hogy József Attila 1905ben született, pro le tá rszü lö k gyerm eke vo lt s a p ja m á sfé lm illió nincste le n m a gyarral e g yü tt k itá n to rg o tt A m e rik á b a ; m ár m e g ta ­ nultuk, hogy József A ttila gye rm e kko rá b a n né lkülözött, éhezett, Ö csöd ö n nevelőszülők szeretettelen keze között k a lló d o tt, aztán v i­ zet á ru lt a V ilá g m oziban s összeszedte a p á lya u d va ro kró l kid ö cö g ő szekerekről e lh u lla jto tt szenet - télre, tü ze lő n e k ; tu d ju k , hogy egyszer lib a s ü lte t szeretett vo ln a e n n i s ö t fo rin té rt ku g le rt venni, m in t a g a z d a g o k ; m ár m e g ta n u ltu k, hogy egyetem re já r t Sze­ geden, Bécsben, ta n u lt, olvasott, de egy ostoba professzor e lta n á cso lta ő t; m ár m eg­ ta n u ltu k , hogy József A ttila a p ro le tá ro k kö ltő je lett, a szegényeké, az elnyom ottaké, a kizsákm ányoltaké, s ta lá n ezért is vo lt tra g ik u sa n szükségszerű, hogy B a latonszár­ szón a sínek közé zuhant. És ta lá n nem is zuhant, hisz lá th a ta tla n kezek is lökh e tn e k egy e m b e rt a kerekek a lá . De meg kell ta n u ln u n k , hogy József A ttila m inden kor szegényeinek k ö ltő je volt, m inden kor kizsákm ányoltja ié , m indenkié, a k in e k az e m berinél kevesebb ju to tt ke­ nyérből, vízből, g o n d o la tb ó l; m in d e n kié , aki le vegőért k iá lt; m indenkié, aki v á rja , hogy mikor lesz látható reszketésű bennünk az első csillag; m indenkié, aki kétségbeesve tilta ko zik, ha a k tá b a írjá k, m iről á lm o d o tt, s s z á m o n ta rtjá k m ikor, m ié rt s kinek te le fo n o ­ z o tt; m indenkié, aki harcos te tte k é rt emel szót s m indenkié, aki cselekszik, a b őrét kockáztatva, m ert azt szeretné, ha jo b b le n ­ ne a vilá g s ha jo b b lenne a v ilá g o n m in­ de n kinek, a szegényeknek, a kizsákm ányolta kn a k, a kikn e k az em be rin é l kevesebb ju t kenyérből, vízből, g o n d o la tb ó l és sza b a d ­ s á g b ó l; meg kell ta n u ln u n k még, hogy Jó­ zsef A ttila a mi költőnk, h a rc o ln i akaróké, tilta k o z n i és cselekedni tu d ó ké , a kik, ha k e ll; lo b o g ó t bontva — de re n d é rt s h a r­ m ó n iá é rt k iá lta n a k , em bersé ge t kérnek az em bernek, m a gyarságot a m agyarnak. * Legkevésbé ko rtá rs a in k a t ism erjük. Ele­ ven közelségük ö n m a g á b a n is g ya ko rta le ­ h e te tle n n é teszi az igazi m egism erést, és m iközben az egész á tp illa n tá s á ra vágyunk, m iközben az összefüggéseket és h a tó s u g a ­ ru k a t ku ta tju k, szem ünk m e g b o tlik a rész­ lete kb en, lá tó h a tá ru n k a t le ke re kítik a h é t­ köznapok szűkreszabott lehetőségei. A kö­ zelségtől m egilletődve s elvakítva csak rész­ le te ke t é rtü n k meg, ism erünk fe l. A közvet­ le nül m egism erhető részleteket. M e rt az iro ­ d a lm i k ö ztu d a to t azok a művek fo rm á ljá k , am elyeket sokan és sokféleképpen o lvas­ h a tn a k. A p illa n a tn y i iro d a lm i é rté kre n d e t 22 1974 is az olva sh a tó s v ita th a tó művek te re m tik meg. S m egszületnek vélem ények és íté le ­ tek író kró l, m üvekről, am ely íté le te k a p il­ la n a tn y ila g á tlá to tt va ló sá g g a l összhangban n a g y o b b n a k vagy kisebbnek, c s o d á la to s a b b ­ nak vagy sekélyebbnek é rté k e lik a művet é rté k é n é l; s aztán ez az első p illa n a tb a n fo rm á lt vélem ényünk tu d a to s u l, m eggyőző­ déssé válik, g o n d o lko zá su n kb a n p o lg á rjo g o t nyerő igazság lesz. A tö rté n e le m a zo n b a n nem fecsérli id e jé t, a te g n a p te g n a p e lő tt lesz, a részletek össze­ ka pcsolódnak, á tp illa n tá s u n k a te g n a p ró l m indegyre kerekebb, tisztá b b , vilá g o sa b b . És e lle n tm o n d á s b a ke rü lü n k te g n a p i íté le ­ te in kke l. Az ilyen p illa n a to k b a n ú jra kell olvasni a te g n a p iro d a lm á t, m ert te g n a p i íté le te in k te g n a p i és mai tévedéseink is. Konsztantyin Pausztovszkijt két d o lo g nö­ velte ko rtá rsa i szem ében nagy íróvá. Az e g yik: m indaz am i h iá n yzo tt az író m űvei­ ből. M e rt Pausztovszkijt klasszikusokon isko­ lá zo tt ízlése, em berközelségű mesélőkedve, ta rtó zko d á sa a to rz ító s harsány színektől, óvatossága és érzelm es va ló s á g lá tá s a m eg­ kím élte s m egóvta a kor látványos és fe lszí­ nes külsőségeinek álm űvészi m egéneklésétő l: elbeszéléseiből h iá n yo zn a k a tú lb u z g ó m unkaversenyek zajos esem ényei, hiányoz­ nak a szoborszerű hősök, a lo b o g ó zászlók a la tt m osolyogva h a ld o kló k, a bölcs mosolyú fu n k cio n á riu s o k , hiányzik m űveiből az az — oly sokak á lta l a k k o rib a n kötelezőnek é rze tt - stílus, a m e lyb ő l m a g á tó l é rte tő d ő e n következett, hogy a term elési je le n té se k h a n g n e m é b e n fecsegtek a csókolódzás köz­ ben is a jö vő re fü g g e s z te tt szemű fia ta lo k . Pausztovszkij fin o m a n érzelmes tö rté n e te i te h á t m eghatóak, szépek, m egkönnyeztetőek, le ke re kíte tte k, és é p p az e lő b b ie k kö­ vetkeztében — ez le h e t népszerűségük m á­ sik fo rrá sa — je lle m z ő jü k egy rö g h ö zta p a d ó szim bolizm us: a m in d e n fé le tá rs a d a lm i ko n k­ rétság te lje s hiánya ezekben a szépen é r­ zelmes h is tó riá k b a n a kortárs olvasó szám á­ ra m e g te re m te tte a sokszínű és sokirányú, de csak a kko r és csak o tt igaz és izgalm as to v á b b g o n d o lá s lehetőségét. A m űalkotás író ila g szándékos vagy ö n ­ ké n te le n ü l v á lla lt h iá n ya i növelték elsősor­ ban nagyra e m űvészet tá rs a d a lm i h a tó ­ körét, nem művészi erényei. S m ert n api fo n to s s á g o k a t re jtjelezve tükröző je lk é p e in tú llé p e tt a tö rté n e le m , ma m ár csupán m eg­ h a tó a n érzelm es és szép H istóriák ezek az elbeszélések, ám fe liz g a tó s m egrázó é l­ m ényt le lk ü nkben nem faka szta n a k. Pausztovszkij e gyik leg re m e ke b b d a ra b ja p é ld á u l az A távirat cím ű elbeszélés, melyet á lta lá b a n is az író ta lá n legszebb írá sa ké n t szokás e m le g e tn i. Egy m agányos vidéki házban é ld e g é lő öregasszonyról szól a tö r­ ténet. Leánya M oszkvában él, e lfo g la lt és zsúfolt életű titk á ra a Képzőművészek Szö­ vetségének. A n y já n a k rendszeresen küld pénzt s a feladóvevényen néhány od a ve ­ te tt sort, de levélírásra m ind ritk á b b a n fu t­ ja id e jé b ő l s m ár három éve is van, hogy nem vo lt o d a h a za . Egy rem énytelenül őszbef o rd u ló é jje le n aztán az öregasszony le­ velet ír, hazavárja lányát, lá tn i szeretné még egyszer őt. De a lány nem válaszol. Id e jé t és e re jé t egy fia ta l művész k iá llítá ­ sának megszervezése pusztítja. S a m eg­ nyitó n a p já n kézhez a tá v ira to t: anyja h a l­ d o klik. E lindul, de m ár későn érkezik. Any­ ja szom orúan és egyedül h a lt meg, a lány p e d ig szemlesütve, kö n n yb e b o ru lt a rcca l s éjszaka hagyja el a fa lu t. Szép és m egható tö rté n e t. S zánalm at és sajn á lko zá st ke lt az olvasóban. De szánako­ zó rosszérzésünktől az író nem sza b a d ít meg, m ert ebb e n a tö rté n e tb e n m eghal egy m a­ gányos öregem ber, h a lá la le h a n g o ló és szo­ morú és é rte lm e tle n , de m indezért nem o k o lh a tó senki. Igaz, a lány nehezen szán­ ta rá m a g á t az utazásra, de hiszen egy tehetséges fia ta l művészt ke lle tt istá p o ln ia . S a tö b b ie k is m ind, a két szorgoskodó fa ­ lu b e li öreg, a postás, a szomszédasszony, a k iá llítá s t m egnyitó e ln ö k : valam ennyien kedves és de ré k em berek. Csak a vonatokra nehéz je g y e t ka p n i — ezért érkezik késve a lány. Az öregasszony m agányos és é rte l­ m etlen h a lá lá n a k így le g fő b b oka egy vé­ le tle n . Pausztovszkij azo n b a n nem á b rá z o l­ ja ennek a v é le tle n nek a tá rs a d a lm i szük­ ségszerűségét, nem á b rá z o lja a lány é le tú t­ já t, am elyben a n yjá val és ön m a g á va l szem­ beni felelősségérzete lassan felm orzsolódik. Nem á b rá z o lja a tá rs a d a lm a t, am elyben nehéz a vo n a to kra je g y e t kapni. Így a véletlen egyszeri, egyszerű és szo­ morú véletlen m arad. S egy vé le tle n ü l é r­ te lm e tle n h a lá le se trő l szám ol be az e lb e ­ szélés egy olyan korban, a m iko r nem csak vé le tle n ü l h a lta k meg é rte lm e tle n ü l em be­ rek. Pausztovszkij áttetsző a kva re lle ke t fe ste tt koráról, vízfestm ényeket puha tá ja k ró l, szo­ m orú sorsú m agányos em berekről. S a kor­ társ olvasók m e g h a to tta n szem lélték e f i­ nom tónusú képeket, m ert ism eretlenek vo l­ tak meg B ulgakov látom ásból és em beri életek tö rm e lé k e ib ő l á lm o d o tt realista vízi­ ói, ism eretlenek Ba bel tra g ik u s m in ia tu rá i, m ert a „kényszerű e lfe le d te té s " re jte tte az olvasók szeme e lő l M a n d e lsta m , H le b n yikov, B elij műveit. Pausztovszkij elbeszélései híra d á so k a te g n a p iro d a lm á ró l. M e rt B ulgakov, Belij, Ba bel ujó la g m egism ert ha ta lm a sa n izzó­ fényű festm ényei m e llett ma m ár halványnak és k ifa k u ltn a k érezzük Pausztovszkij vízfest­ ményeit, ám ezek a finom képek em bersé­ ges tá ja k ró l h írth o zóak voltak a je lszó kö l­ tészet és vezércikk-életm űvek születése ide- �jén. Pausztovszkij é rtő és kritiku s ú jra o lv a sása is azért fontos, hogy tis z tá b b a n lássuk a te g n a p iro d a lm á t. S így m élyebben é rtsük a m ait. * N agy kort m egérő a lk o tó k fa n y a r bölcses­ ségük vagy derűs m in d e n tu d á su k fényével k a la u zo ln a k ro p p a n t ta p a s z ta lá s a ik útvesz­ tő ib e n : ha tö rté n e te k e t m esélnek is, szelle­ m üket fig y e ljü k . A rendte re m tő elm ét, az a p ró és je le n té k te le n esem ényekből e m b e r­ s é g -p a lo tá t é p ítő in d u la to t, a m ár sem m itől vissza nem rettenő szókim ondást. Déry Tibor m agányos hőse, a kedves bó p eer csendesen kocog a végső n yu g a ­ lom felé. C sodavárások, csilla g só vá rsá g o k nélkül szem lélődik, fig y e li a k ö rü lö tte fo d ­ rozódó békét. B arátkozik a h a lá lla l. Ám e h a lá lla l tá rs a lk o d ó nagyon öreg író csak a rra figyel m indegyre jo b b a n e llo b ­ ban ó szellem ével: m ilyen is k ö rü lö tte az élet. H ogy m it csin á ln a k a n ála évtizedekkel kevesebbet m egéltek, hogyan terem tenek m a guknak szabad é le te t; te re m te n e k-e s a ka rn a k-e m aguknak szabad éle te t. M in t ahogy ő a k a rt és te re m te tt h a rco k és m eg­ alkuvások közt bujócskázó é lete során. C sendesen szem lélődik, a ka ra to s in d u la to k nélkül, fé llá b b a l m ár az e lm ú lá sb a n . De még m egcsillan szemében a szeretet-kívánás in d u la ta , még szikrát lo b b a n t benne az é le tb e -in d u ló k á h ita ta , még u tá n a n y ú l a már elvesztett édennek. Fanyar bö lcs; nem csak irig y li a még b o l­ d o g n a k, s z a b a d n a k le n n i a k a ró k a t, d e b o l­ dog és szabad é le te t is rem él nekik. M eg erőt, a m egharcoláshoz. M e rt ki tu d ja , ha e lm ú ln a k a fia ta ls á g lázai, a te re m tő in d u la t, a s za b a d sá g o t ra ­ jo n g ó á lm o k nem fa k u ln a k -e zsíros m e g a l­ kuvássá, piszkot leplező szürke á ln o k s á g ­ gá? Az öreg író búcsúzik. M á r nagyon öreg. A fia ta lo k a t is egyre kevésbé kedveli, s ha fá j is távozásuk, m a g á n yb a n , íróasztalához ülve, írn itu d á s t rem élve még tere m tő lá za ­ kat képes ö n m a g á b ó l fa ka szta n i. T alán nem é rtjü k keserűségét, nyers szókim ondását, kedvtelenségét. De c s o d á lju k h a lá lla l b a ­ rátkozó életkedvét. Azt, hogy nem a d ja fö l a harcot. * M ilyen könnyen fe le jtü n k el rem ekm űve­ ke t! Kassák Lajos Egy e m b e r é lete cím ű re­ g é nyfolyam a m ost ú jra m e g je le n t, ha nem is a te lje s ö n é le tírá s, de nagyrésze ú jra o l­ vasható. F elfedezhetünk m a g u n kn a k v ilá g o ­ k a t: Kint az udvaron egy cséplőgép rostá­ ján dolgoztunk. Forrón sütött a nap, a gép­ ből, mint valami döglött állatból, kiolvadt a zsír és az olaj, s mi valósággal lubickoltunk a piszokban. Éreztük, hogy élünk. De a ka ru n k -e fe lfe d e zn i, m egism erni, ve­ szélyt v á lla ló a n m élységekbe nézni? Kas­ sák szikár-kem ény v ilá g b a kalauzol, fe le j­ te tt m ú lta k iz g a lm á b a . De a k a rju k -e követ­ ni őt? S m ásokat, m últidézőket, kem ényen v a lló igazat-beszélőket? M in th a jo b b a n szeretnénk a m e g n yu g ta ­ tó a n szépen szólókat, csendről, békéről fűzfa s íp o ló k a t, a m in d e n n a p o k a t szorgos h a n ­ gya m u n ká va l e lp e rg e tő k d icsé re té t m uzsi­ ká ló ka t, a b elenyugvásokról, a szép m eg ju hászodásokról p ré d ik á ló k a t. A békülékeny a p o sto lo ka t. Kassák nem a belenyugvásról p ré d ik á lt; é lete e g é t a je le n n e l kibékülés kedves bá­ rá n yfe lh ő i nem é kítették. Nem já r t e b édre kastélyokba. P aprikás k ru m p lin élt. És ig a ­ zat írt. Így é lte tú l a kor ham is p ró fé tá in a k szép zsengéit az Egy e m ber éle te igazsága. Figyelm eztető m ai la n to sa in kn a k. Szigethy Gábor Fábián Gyöngyvér kiállításán* vá a szülőföld, a család, az iskola, sok kedves em léke és élm énye m in d ig is kö­ tö tté k. Így szól e rrő l a mélyen gyökerező, g a zd a g o n gyüm ölcsöző őszinte k a p c s o la t­ ról m aga a művész e k iá llítá s k a ta ló g u s á ­ hoz íro tt ö n v a llo m á s á b a n : „G y e re k fe jje l a n ó g rá d i hegyekre eszm éltem , am elyek kö­ rülveszik a várost. És a bányászokra, a kik nehéz, kemény em berek, a k ik m in d e n kin é l jo b b a n tu d já k m e g becsülni a napsütést. És a tűzben fo rm á ló d ó üveg c s illo g á s á ra .. . Az e m b e r ve re jté ke és az üveg csillo g á sa fo g o tt meg, s a m ik o r később, az a lko tó művészet első p ró b á lk o z á s a ira szántam m agam , ezek a benyom ások vezettek. Azt hiszem, hogy a n ó g rá d i levegő, a szemem lá ttá ra ujjá s z ü le tő , fo rm á ló d ó város a t­ m oszférája m in d ig elkísér, b á rh o l é lje k. És m in d ig vissza-visszatérek hozzá.” V isszajött h á t e zú tta l is, e ljö tt e lm o n ­ d a n i a festőm űvész nyelvén: ez vagyok én, ez az én hitem , m unkám és vilá g o m , ez az én m o n d a n iva ló m az e m bereknek — az em ­ b erekről. Egy k iá llítá s m in d ig je le n tő s esemény, ünnep, bem utatkozás a k iá llító művész szá­ m á ra : a lka lo m a m egtett ú t felm érésére, az a d d ig i eredm ények összegzésére. De ü n ­ nep ez a n n a k is, aki erre leh e tő sé g e t te ­ rem tett, a n n a k a közönségnek is, am elyik a tá rla to t fo g a d ja , a n n á l is in ká b b , mivel Fábián G yöngyvér festőm űvész h a z a jö tt szülővárosába, hogy a n n a k a szűkebb kö­ zösségnek a d jo n szám ot m u nkásságáról, m o n d a n iva ló já ró l, a h o n n a n e lin d u lt és a h o ­ Ügy érzem, hogy itt ta lá lk o z ik az a h it és az a m unka, am i ezt a két fo g a lm a t összekapcsolja és még ü n n epélyesebbé te ­ szi. A rra a h itre és m u n ká ra g o n d o lo k , am i e rő t a d o tt e n n e k a n a g y o b b közösségnek — a városnak — is, hogy b á to r kezdem é­ nyezéssel ilyen rövid idő a la tt egy teljesen új várost terem tsen azzal az igénnyel, hogy ennek a szocialista ku ltú ra is a lk o tó elem e és fo n to s ta rto zé ka legyen. Jóleső érzéssel ta p a s z ta lh a tju k , hogy a város p o litik a i és k u ltu rá lis é le té n e k vezetői m ilyen fig y e le m ­ re m éltó g o n d o sko d á st ta n ú s íta n a k , hogy ezt a kom oly á ld o z a to k á rá n m e g va ló síto tt n a gyvonalú keretet — hozzá h a sonló — b e l­ ső ta rta lo m m a l tö ltsék meg, hogy m inél szebbé és g a z d a g a b b á tegyék az itt élők h é tk ö z n a p ja it és ü n n e p e it, m u n k á já t és pihenését. A város szobrai, k iá llítá s a i, a ta ­ vaszi tá rla to k , az országos zom áncm űvésze­ ti b ie n n á lé k - k u ltu rá lis é le tü n k fo n to s é r­ tékeivé v á lta k és S a lg ó ta rjá n t is m ár o tt e m le g e tjü k a vidéki ku ltú rce n tru m o k között m in t p é ld á u l Pécset, M iskolcot, Székesfe­ hérvárt, H ódm ezővásárhelyt, Szegedet. El­ nézést kérek, hogy m indezt ezen a k iá llí­ tás kapcsán m ondom el, de úgy érzem, hogy szoros ta rta lm i összefüggésben va n ­ na k egym ással. F ábián G yöngyvér sugárzó e re jű és tisz­ ta sá g ú festészetet te re m te tt a fő isko la e l­ végzését követő a lig fé l évtized a la tt. T áb­ la ké p e in e k fo rm á ib a n szigorú törvény, rend, színeiben li ra je le n ik meg te le h u m á n u m ­ mal, o p tim izm ussal. F ábián G yöngyvér „e m b e rk ö z p o n tú " művész: alakok, je lle m e k á b rá zo lá sa a d ja festészetének karakterisz­ tiku s vonását. M in t a je le n k iá llítá s is ta ­ n ú sítja , az o la jk é p a lk o tja m unkásságának je le n tő s h á n ya d á t, de neve m áris ism erő­ sen cseng a reneszánszát élő zom áncm ű­ vészetet kedvelők népes tá b o rá b a n , hiszen Fábián G yöngyvér tűzzom áncai e „szak­ m a " é lv o n a lá b a e m e lik a lk o tó ju k a t. Ezt ig a ­ zolja, hogy az e d d ig m egrendezett m indkét országos zom áncm űvészeti b ie n n á lé n d íja t ka p o tt. Z o m á n cb a fo rm á lt b a lla d á i, m ese­ fig u rá i a festészeti form anyelv új te c h n ik á ­ ra a lk a lm a z o tt k itü nő p é ld á i. Fábián G yöngyvér első gyűjtem ényes tá rla tá t e g o n d o la to k je g yé b e n a já n lo m a szűkebb haza közönségének szíves fig y e l­ m ébe. Mikó Sándor Elhangzott a kiállítás megnyitásán 23 �Szép s z ó 197 3 Szerencsére oly ga zd a g a m agyar szókincs, hogy b á rki vá la szt­ h a t m a g á n a k szép szavaink közül, ha kedve ta rtja . V a la m ik o r n a ­ gyon szívem szerint va ló n a k ta rto tta m a „ lé g g ö m b " ízes, jó h a n g ­ zását, töm ör, kifejező, szinte a llite rá ló zenéjét, am ihez közel sem jö h e t e re d e tije , a lu ftb a llo n . A lé g g ö m b b e n benne van a göm bölydedség, a szín, a szépség, de az is, hogy az egészet gáz vagy levegő feszíti, de még az is, hogy bizonyos id ő m úlva, a d o tt m eg­ terhelés esetén szétpukkan, nem m arad más belőle, csak fél m a­ roknyi gum irongy. M indez o n n a n ju to tt az eszembe, hogy egyném elyik mai szépirodalm i a lk o tá s kisértetiesen h a s o n lít a lé g g ö m b ­ höz. M utatós, ke lle ti m agá t, de b e lü l üres. H a kieresztjük b e lő le a levegőt, annyi sem m arad belőle, m in t a va ló d i lé g g ö m b b ő l. M in d ez pe d ig a Népszava Szép Szó a n to ló g iá já n a k olvasásakor v illa n t á t bennem , hiszen le h e te tle n észre nem venni szerkesztők­ nek és le kto rn a k (Szalontay Mihály, Tuli József, v a la m in t G e rő Já­ nos) azt az erőszakos törekvését, hogy a belső ta rta lm a t tö b b re ta rts á k a c ifra külsőnél. S m inden bizonnyal nem ra jtu k m úlik, ha egy-egy novella vagy vers m égis n a g yo t pukka n , m in t a tú ls á g o ­ san fö lfú jt léggöm b. Ezek u tá n ta lá n az olvasó is se jti már, hogy a Szép Szó a lm a ­ nach szépirodalm i része re n d kívü l hu llá m zó színvonalú, m in th a v i­ h a r vesszőzné, s m indez első so rb a n nem eszté tiku m á t te kin tve k i­ rívó, hanem m in d e n e ke lő tt ta rta lm ila g . A csokorba g y ű jtö tt e lb e ­ szélések elé Cseres Tibor Csoportkép cím ű írá s á n a k cím é t te tté k a szerkesztők. Jobbik eset, hogy ez a kevésbé sikerült, p e rifé riku s novella a lig h a je lö l vá lo g a tá s i te n d e n c iá t, in k á b b az író más m ű­ vekkel szerzett te kin té lyé t fé m je lzi. A C so p o rtké p C serest a lig h a te t­ te volna híressé. De h á t a te n d e n c ia más, ezt Baráth Lajos életszagú, m egrázó, mélyen em beri, m unkás környezetben játszó in ­ d ító no ve llá ja m aga is se jtte ti. Persze, tö b b írás is aka d , amely a N épszava nemes h a gyom á n ya ira utal, (B artha, Thiery, Tu li, M o l­ n á r G éza, László A n n a , V athy Zsuzsa stb.) olyan írókra, a kik a néppel élnek, gondo lko zn a k, m unkások, parasztok g o n d já t, p ro b ­ lé m á it jó l ism erik, hiszen a Népszava g ya kra n nagy író i egyénisé­ gek e lin d ító ja , és m in d ig a nép ügyétől, é le tm ó d já tó l e lvá la szth a ­ ta tla n iro d a lo m szócsöve volt. H ogyisne a k a rn a az m a ra d n i, az­ zá le nni a p ro le tá rd ik ta tú ra é p ítő é ve ib e n ! Ehhez a valósághoz, az egyszerű e m berek életéhez és g o n d o l­ kodásához kö ze lá lló b b iro d a lm i közeghez ta rto z ik Bertha Bulcsu m egrázó no ve llá ja , am elyben a p ih e n n i vágyó K o llá r és c s a lá d ­ ja a horgásztanyán összeakad azzal a személyzetis nővel, az ig a z ­ g a tó egykori szeretőjével, aki K o llá r egyetem i fe lv é te lé t m e g a ka ­ d ályozta. H ázastársi, é le ttá rs i, c s a lá d i útvesztőkbe ka la u zo l b e n ­ n ü n ke t F. Rácz Kálmán. Egy sé rü lt lélek és sé rte tt je lle m in d ító ­ okai m a ra d n ak tito k b a n Illés Endre: Perben cím ű rem ek írá sá b a n . Nem tipikus, de azért van cím en nevettet ki egy v á lla la ti k o rlá ­ to lts á g o t Kolozsvári Grandpierre Emil. C so d á la to s kis rem ekmű László Anna elbeszélése, a Megette a cápa, egy m agányos, kis­ gyerm ekes asszony érzelm i vívódása — szó szerint — egy fia ta la b b fé rfi k a rja ib a n . Az ötvenhatos események, ka to n a tiszte k m e g p ró ­ b á lta tá sa , kisértése, válaszú tja á ll Molnár Géza Földcsuszamlás cím ű n o ve llá já n a k kö zé p p o n tjá b a n . Jelképes, szép írás Rákosy Gergely A kis álmodozója. M e g rá zó ó rá k a t é lü n k á t Szögi Balázsék szegényes p o rtá já n Siklós János n o v e llá já b a n . Ironikus, é rd e ­ kes írás Szeberényi Lehel e re d e tm o n d á ja , am elyben a szerző A poara nép eredete és vándorlása cím en a la k u lg a tó fantasztikus regényébe enged b e p illa n tá s t. Susu, a fa lu si ta n ító n ő és Gerzson, a ló id o m á r fe u d á lis k a p c s o la tá ró l le b b e n fö l a fü g g ö n y Thiery Árpád m eghökentő n o ve llá já b a n . A számok mindent elmondanak — ez a cím e Tuli József élére á llíto tt, m o n d h a tn á n k szatirikus no­ v e llá já n a k, am elyben a ravasz maszek kisiparos eszén tú ljá r a még tö b b h á jja l m egkent, fia ta l revizor. F ia ta lo k p á rtta g fe lv é te li taggyűlése a tá rg ya a Mi ketten, felnőtt férfiaknak, am elyben Új­ helyi János fo rm á lja iro d a lo m m á ezt a fe le jth e te tle n aktust. Urbán Ernő írásában s za tíra író i teh e tsé g é t v illo g ta tja , Vathy Zsuzsa pe d ig egy üzemi la p ifjú ú js á g író já n a k h á n ya tta tá s a iv a l te re li a gyári életre, h a n g u la tra a figyelm e t. Ö nm aga á tla g a a la tt m a ra d t viszont Galambos Lajos a kö te t­ ben é rd e m te le n ü l p u b lik á lt szokványos „sze re lm i” tö rté n e te , s tö b b ­ szörösen elcsépelt fo rm á t vá la szto tt Gergely Mihály a Monológok­ 24 ban. Két asszony beszélget, e gyik sem fig ye l a m ásikra, m indegyik m o n d ja a m agáét, s végül azzal kelnek fel, hogy m ilyen jó l k ib e ­ szélgették m ag u ka t. M ég jó , hogy G e rg e ly tu d o tt ú ja t m ondatni hőseivel. A kötetben szere p lő negyvenöt költő közül á lljo n itt azoknak a neve, a k ik igényességben, m o n d a n iv a ló b a n e zú tta l kim agasla n a k: Boda István, Héra Zoltán, Illyés Gyula, Jékely Zoltán, Ladányi Mi­ hály, Nagy László, Pákolitz István, Sipos Gyula, Soós Zoltán, Takáts Gyula. És e m lítsük meg itt Tamás Menyhért rímes ráolvasása­ it, m in t c ím a d ó t. A költem ények közcím e u g ya n is: Ráolvasások. Bi­ zony egyném elyik p o é tá n k ra is rá fé rn e a ráolvasás, hogy m eg­ sza b a d u ljo n a m odorosság, felszínesség, ta rta lm a tla n s á g ö rd ö g é ­ től. A k o rá b b i évekhez h a so n ló a n most is tö b b é rté ke t ta rta lm a zn a k a cikkek, ta n u lm á n yo k, hiszen itt m ár nehezebb elszakadni a va ­ lóság ta la já tó l. Ezúttal a v a ló sá g -ro va to k köre is b ő v ü lt: az író ­ jegyzetek, ta n u lm á n y o k m ellé o d a k e rü lte k a k ü lö n fé le iro d a lm i év­ fo rd u ló s írások és ö t képzőm űvészeti k ritik a is, u tó b b ia k sokat sej­ te tő tu sra jzo kka l illu sztrá lva . Lám, — az irójegyzetek ig a z o ljá k — író in k m ennyivel élénkebbek, elevenebbek, e g yé n ie b b e k és m a g a b izto sa b b a k, ha van m it m on­ d a n iu k ! Fekete Gyula: Küszöb: a valóság cím ű írá sá b a n m in d já rt ars p o e tic á t is a d : „Tisztességes viszony a valósághoz - o ly a n fo n ­ tos törvény ez, a m elyet m inél tö b b e n ta rta n a k be, a n n á l közelebb kerülnek egym áshoz az em berek. Nem csupán egyetértésükkel v itá ik k a l is." Elvont és ö rö k ig a zsá g o ka t hord m ag á b a n Thiery Á rp á d p u b lic is z tik á ja is (Elkötelezettség: felelősség), így p é ld á u l: „Szem élyekben csa ló d h a tu n k . Ez id ő n k é n t e lő fo rd u l, de ez nem kér­ d ő je le z h e ti meg az eszme ig a z s á g á t és a m ellette v á lla lt e lk ö te ­ lezettséget, a tá rs a d a lm i hovatartozást, am ely u g ya n a kko r a biztos töm egek és benne term észetesen személyek eszmei és fe g yve rb a ­ rá tsá g á h o z is k a p c s o ló d ik ." V agy p e d ig : „ A fe jb ó lin tá s ö n m a g á b a n semmi jó t sem eredm ényez, b á rm e n nyire komoly is a bólintás, ha csak egy rosszul é rte lm e ze tt békesség kedvéért tö rté n ik ." És még egy a ra n y ig a z s á g : „ A jó l végzett m unka és a tisztességes em beri m a g a ta rtá s ö n m a g á b a n is elkötelezettség, s a m agam részéről sokkal tis z tá b b n a k és érté ke se b b n e k ta rto m , m int a lá tsza t-e lkö te ­ leze ttsé g e ke t." Az írójegyzetek közül, Veres Péter kitű n ő írá sá t (A természet könyve) is beleértve, Mocsár Gábor m űhelytitka (Játék a témával) ra g a d ja meg le g ta rtó s a b b a n az olvasót. Ritka élvezet a m in t a látszat, a valóság és az élm ények g y u rm á já b ó l az író e lő ttü n k fo rm á lja meg a tém át, végén a valóság v á ra tla n c s a tta ­ n ó já va l. (M in t k id e rü lt, a m e g sa jn á lt, e lh a g yo ttn a k vélt fé rfi az ú jsá g o kb ó l ism ert feleséggyilkos v o lt! A köny g e rin c é t (Szocializmus, életforma közcím en) a ta n u lm á ­ nyok, hosszabb elvi cikkek, fe lszó la lá so k vagy a felszólalások kivo­ n a ta i a lk o tjá k . Elsőként Virizlay Gyula cikkéből (Több támogatást a munkásművelődésnek) kívánkozik ism ét p a p írra néhány idézet, m integy a lá tá m a sztvá n in d o k o k k a l a zo ka t a nehézségeket, am e­ lyekkel tö b b e k közt iro d a lm u n k is küzd. Igy p é ld á u l: „A kapcso­ la to k ta rta lm a s a b b á té te le a zé rt is sürgető, m ert az u tó b b i évek­ ben elég g ya kra n és jo g o s a n h a n g z o tt el, hogy ritka a kétkezi d o l­ gozók á b rá zo lá sa az iro d a lo m b a n , film b e n , színházban, képzőm ű­ vészetben. A d m in is z tra tív eszközökkel persze, nem szabad, és nem is le h e t e rő lte tn i az ilyen té m á jú művek lé tre jö tté t, de kötelessé­ g ü n k ig é n ye ln i ezt és kedvezőbb leh e tő sé g et te re m te n i az ilyen a l­ kotások m egszületéséhez." És ím a m a g ya rá zat: „A z a tény, hogy ma nem a m un ká sé le te t vá la sztjá k a lk o tó á b rá zo lá sra , nem a té ­ ma irá n ti e llenérzésből fa ka d , hanem sokkal in k á b b — és sajnos v á lto z a tla n u l — a m unkásélet nem ism eréséből.” Ezek a tények többé-kevésbé m eghatározzák az alkotóm űvészek és a d olgozó tö ­ m egek viszonyát: „N e m é rth e tü n k egyet azokkal az a lko tó kka l, akik a közönség » tu d a tla n s á g a « és ö n m a g u k vélt zsenialitása közötti szakadékban vélik fe lfe d e zn i meg nem értésük okát. De azzal sem é rth e tü n k egyet, a m ik o r a közönség egy részénél d iva ttá válik egyes nagy művészek a lk o tá s á n a k le b ecsülése." H a so n ló nyílt, szinte vészjelző h a n g o t ü tö tt meg Darvas József a H a za fia s N é p fro n t nyíregyházi tanácskozásán, az olvasó m ozga­ lom m al k a p c s o la to s a n : ,, . . . a fe ls z a b a d u lá s elő ttih e z képest kö­ rü lb e lü l d u p lá ja n á lu n k az olva só kn a k a száma. De még ez az ó riá si arányú fe jlő d é s is csak azt je le n ti, hogy k ö rü lb e lü l 25 szá­ zaléka a fe ln ő tt lako ssá g n a k a rendszeres olvasó, másik 25 száza­ léka a lk a lm i olvasó és bizony a lako ssá g n a k a fele e g y á lta lá n nem vagy csak a lig -a lig o lva s." K ülönösen gyenge a parasztság, ezt kö- �vetően pe d ig a m unkások részvétele az o lva s á s b a n : a parasztság könyvvásárlása 1972-re is mindössze fe je n k é n t 14 fo rin tra e m e lke ­ dett, a m unkásságé viszont sokkal jo b b ra , fe je n k é n t 39 fo rin tra , de m indez messzi e lm a ra d a 100 fo rin to s országos á tla g tó l. A szer­ ző a ba j o ka i között je lö lte meg a könyvtári beszerzési összegek csökkenését, az isko la i o kta tá s hián yo ssá g a it, a hum án ta n tá rg y a k e lh a n ya g o lá sá t. Ez u tó b b iv a l ka p cso la to sa n m o n d o tta : „T u d ju k p é ld á u l, hogy O laszo rszá g b a n a F iat G y á rb a n — a g yár s a já t szakm unkásképző intézm ényeiben — a hum án m űveltségre fo rd íto tt óraszám az összes óraszám ok 40 százalékát a d ja . Ezzel szemben n á lu n k csak a kile n c százalékát. H o lo tt egy k a p ita lis ta cég n y il­ ván nem a hum án ku ltú ra irá n ti nagyszívűségből c s in á lja azt, a m it csinál, hanem m ert tu d ja : á lta lá n o s műveltség n é lkü l még jó szak­ m unkás sem le h e t v a la k i.” S még egy fig ye lm e zte tő s zá m a d a t: „S z o cio ló g ia i vizsg á la to k k im u ta ttá k : b á r az e lm ú lt tíz évben nőtt az olvasók száma, az olvasásra fo rd íto tt idő á tla g o s a n k ö rü lb e lü l 40 százalékkal csö kke n t." A közm űvelődés e gyik le g fo n to s a b b esz­ köze te h á t nem tö lth e ti be fo n to s kü ld e té s é t: „És b á r a könyv nem egyetlen eszköze a m űvelődésnek — soha nem is fo g tu k fe l így az O lvasó N é p é rt M o zg a lm a t — , de a könyv, hisszük és v a llju k , m égiscsak a le g fő b b eszköze.” Maróti László a közm űvelődés széles te rü le té t, fe la d a ta in k na g y­ s á g á t m u ta tta be cikkében, így összegezve fe la d a ta in k a t: „K e ll, hogy közülünk mind tö b b e n fe le lje n e k meg az ehhez szükséges négy le g fo n to s a b b a la pkö ve te lm é n yn e k. Ezek a szilárd m arxistale n in ista világnézet, a szakértelem , a fe la d a tv á lla lá s tu d a to ssá g a , és a tá rs a d a lm i célkitűzések m e g va ló sítá sá é rt érze tt fe le lő ssé g .” Jánossy Lajos o kta tá su n k néhány p ro b lé m á já n a k ta g la lá s a közben á lla p ítja m e g : „ A tú lte rh e lé s m egszüntetését a zo n b a n nem a ta n ­ könyvek o ld a lszá m á n a k ilyen vagy olyan m ódon való csökkentése b iztosítja. Az eredm ényt az fo g ja b izto síta n i, ha a p e d a g ó g u s o k Írószemmel 1973 képesek lesznek a ta n a n y a g lé n ye g é t é rth e tő e n kiem elni, és ezt a lén ye g e t m eg fe le lő , jó l kivá la szto tt p é ld á kka l szem léltetni.” A czél G yö rg yn e k a Szakszervezetek O rszágos Tanácsa 1973 jú ­ nius 29-i ülésén e lh a n g z o tt fe lszó la lá sa m integy összegezi az e m ­ líte tt p ro b lé m á k b ó l is a d ó d ó fe la d a ta in k a t: „ M a és b e lá th a tó jö ­ vőben is fe la d a tu n k m arad a k u ltu rá lis nevelő m unka tá rs a d a lm i­ vá té te le .” És még h a n g s ú ly o s a b b a n : „ A ku ltu rá lis fe jlő d é s, az é le tfo rm a szocialista fejlesztésének fe la d a ta i még soha nem m e­ rü lte k fe l olyan súllyal és olyan á tfo g ó a n , m in t ma, a m ik o r a szo­ cializm us te lje s fe lé p íté s é n e k m u n k á já t végezzük.” S még egyszer n a p ja in k ég e tő k ö te le ze ttsé g é rő l: „É rth e tő a vágy a n yugalom ra, békére és a b izto n sá g ra . Az em berek, persze, nem az á lló víz nyu­ g a lm á t, hanem a s ta b ilitá s és az egészséges változás és fe jlő d é s h a rm ó n iá já t ig é n ylik. Ennek a ke ttő n e k az egységét; a m in d e n n a ­ pok d in a m iz m u s á t és s ta b ilitá s á t m e g te re m teni — a ma fo rra d a lm i fe la d a ta .” Az évfordulós írá so kb ó l kiem elném Simon István Az: én Petőfi-képem cím ű írá s á t. Ü gyesek, b e m u ta tó je lle g ű e k a Szép Szó G a lé ­ ria írásai. M in d e n t egybevetve: az idei könyvhétre m e g je le n t Szép Szó a lm a n a c h b a n szem betűnő és h e lye n ké n t lenyűgöző az a törekvés, hogy a kétkezi em b e r élete, g o n d ja , öröm e, az ő t é rin tő elvi kér­ dések k e rü lje n e k az a lko tá so k kö z p o n tjá b a . M in d a törekvéssel, m ind a m egvalósítással messzi m egelőzi a könyv a tö b b i könyvheti a n to ló g iá t, am elyekben h a n g sú lyo zo tta n nagy helyet ka p n a k a p e ­ riférikus, k is p o lg á ri m iliő t és g o n d o lk o d á s t lehelő írások. S a ta r­ ta lm i igényesség kedvéért szívesen m e g b o csá tju k a színvonalbeli eltéréseket is. Am elyek ta lá n nem is oly nagyok, n a gyarányúak, m in t a m e nnyire szem betűnőek. (Táncsics, 1974.) nek korszakairól és a fe jlő d é s i szakaszok­ nak m e g fe le lő e ln ö k -típ u s o k ró l (Kunszabó Ferenc: Elnökök a termelőszövetkezetben), 1945-ben az vo lt a kérdés: é lü n k. Később az, hogy m iből é lünk. S n a p ja in k b a n egyre in k á b b a „h o g ya n é lü n k " kérdése kerül e lő ­ térbe. A szocialista term elési viszonyokat m ár k ia la k íto ttu k , az em b e ri é le tv ite l szo­ c ia lis ta á ta la k ítá s á n , a szocialista életm ód á lta lá n o ssá té te lé n most m u n ká lko d u n k. S zocialista m ódon éln i, do lg o zn i, g o n d o lk o d ­ n i! — ezt az ünnepélyesen hangzó, de n a ­ gyon valós törekvésünket illu s z trá lja , hozza em berközelbe az Í rószemmel 1973 cím ű a n ­ to ló g ia . 27 riport, in te rjú , ta n u lm á n y , s más — m ű fa jila g szinte b e so ro lh a ta tla n — írás ka­ p o tt helyet a Nemes György v á lo g a tta kö­ te tb e n . V a lam ennyi n a p ja in k v a ló s á g á t m u­ ta tja be, e le m zi: ném elyik szociografikus részletességgel, m ásik a p illa n a tk é p tö m ö r egyszerűségével. A k tu a litá s és elkötelezettség - ez a két fő je lle m ző je az írásoknak. F elelősségteljes kötődés a hazához, a szülőföldhöz, az itt élő, dolgozó em berek je le n é h e z és jö v ő jé hez; (Szekulity Péter: Európa közel van, Var­ ga Domonkos: Álom az Alföldről, Fekete G yu la: Kishaza). K ritikus v a ló s á g fe ltá rá s a a term elés, a tá rs a d a lm i é le t em beri vo n a tk o ­ zásainak, a m a g á n - és a c s a lá d i é le t né­ hány tip ik u s p ro b lé m á já n a k , é le tvite lü n k, é le tm ó d k u ltú rá n k égetően a k tu á lis ké rd é se i­ nek. A té m a kö rö k is sokszínűek: rip o rt a le n in városi o le fin m ű építésérő l, tö rté n e lm i viszszatekintésként és a je le n le g i helyzetkép szem pontjából is érdekes, szociografikus ta n u lm á n y a term előszövetkezetek fe jlő d é s é ­ te le p ü lé s s z o c io ló g ia i ta n u lm á n y a ta n yá k je le n é rő l és jö v ő jé rő l (Mocsár Gábor: Kéte­ zerhez közeledve). Több m u n ká sté m á jú írá st is o lva sh a tu n k a k ö te tb e n : p o rtré egy s a lg ó ta rjá n i m un­ kásról (Siklós László: Portré nagyító nélkül), szem léletes le írá s a buszsofőrök m u n k á já ­ ról, elm élkedés a m unkásvédelem , m unkaegészségügy p ro b lé m á iró l, érdekes, to v á b b ­ g o n d o lk o d á s ra kényszerítő beszélgetés a m unkásm űvelődésről. Széles skálán je le n tk e z ik az írá so kb a n a m in d e n n a p i é le t ezerszínű p ro b lé m a k ö re : c sa lá d i é le t és nevelés, la k ó te le p i é le t és fa lu si la ko d a lo m , szórakozás és tá p lá lk o z á s ­ ku ltú ra , „ ú j n é p b e te g sé g e k” . N é h á ny író szeme m élyebbre is te k in t: régi, rossz b e id e g ­ ződések a n a kro n isztiku s to vá b b é lé sé rő l, torz m a g a ta rtá s fo rm á k ú jra te rm e lő d é s é rő l tu d ó ­ síta n a k (Baráth Lajos: Beidegződés, vagy urhatnámság?, Molnár G éza: Az íróasztal varázsa). A kötet összeállítása a rra en g e d követ­ keztetni, hogy a szerkesztő valam ennyi tá r ­ sadalm i réteg helyzetéről a k a r ké p e t a d n i, so ko ld a lú a n á b rá z o ln i igyekszik n a p ja in k v a ­ lóságát. Az a n to ló g ia nem statikus helyzet­ kép, hanem az élő je le n tü k re : am elyre még e rő te lje se n h a t a m últ, d e é rzé ke lh e tő ­ en be n n e fo rm á ló d ik m ár a jö vő is. Eré­ nye a valóság széles h o riz o n tjá n a k be m u ­ ta tá sa , h ib á ja — néhány mű kivételével — a kellő mélység, elem zés h iánya. Szervesen következik e b b ő l a k ró n ik a -je lle g : csak a p ro b lé m a fe ltá rá s ig ju t el a le g tö b b szerző, a to vá b b lé p é s ú tjá t kevesen je lö lik . LAKOS GYÖRGY A kö te t le g k ie m e lke d ő b b a lk o tá sa i a p o rt­ rék, s a fe n te b b e m líte tt K unszabó-tanulm ány a tsz e ln ö krő l, v a la m in t Levelendel László ta n u lm á n y a (Orvosokról itt és most) egy „kényes ké rd é stő l” : a h á la p é n zrő l. A szerző nem harsány szenzáció-kereséssel, nem népszerűsködő „le le p le z ő szá n d é kka l” , hanem fele lő ssé g teljes, e lm é lyü lt elem zés­ sel közelíti meg ezt a fontos tá rs a d a lm i kér­ dést. Nem szűkíti le a vizsgálódást v a la m i­ fé le h á lá s b o rra v a ló -té m á ra , hanem a ne­ hezebb u ta t választva d ia le k tik u s képet a l­ kot egészségügyünk helyzetéről. A p ro b lé ­ mák g yö ke re it k u ta tja , nem b ű n b a k o t ke­ res, hanem m eg oldást. H allama Erzsébet írása Tigyi József a ka d é m iku sró l (Tudós, szürkében) rem ekbe sik e rü lt kép egy m o­ dern tu d ó s és közéleti e m berről — s egyben tö b b is a n n á l: az é le t m inőségének b e m u ta ­ tása, a te lje s e m beri é le t p ro to típ u sa . H a ­ sonló rem ekm ű Thiery Árpád p o rtré ja Pap Jánosról, a Veszprém m egyei P ártbizottság első titk á rá ró l (Rendjelek az ember jelle­ mén). Az a n to ló g ia szerkesztője, Nemes György kitű n ő p ro b lém aérzékenységgel v á lo g a to tt az e lm ú lt év p u b lic is z tik á já b ó l: a tém ák a k tu ­ álisak, az írások jó színvonalúak, az író i m egközelítés fele lősségteljes. Az egyetlen, am i h iá n yzik: a jö v ő o rie n tá c ió . Nem elég csak fe ltá rn i a va lóságot, rá m u ta tn i, fig y e l­ met irá n y íta n i a p ro b lé m á kra — a m e g o l­ dás, az e lő re lé p é s ú tjá t is keresni, m u ta tn i kell. Az é le t m inőségének továbbfejlesztése az iro d a lo m n a k , s m in d n y á ju n k n a k közös é r­ deke — és fe la d a ta . (Kossuth, 1974.) Szalánczay György 25 �K ö rk é p 7 4 Az egyre nagyobb példányszámban megje­ lenő Körkép a legtöbb üzletben még az első napokban elkel. Évről-évre — úgy látszik — a legkapósabb könyvheti kiadvány. Olvassák di­ ákok, tisztviselők, munkások — szóval, akit csak érdekel mai kispróza-irodalmunk. A különféle igényeknek nehezen konkretizál­ ható közös nevezője: mindenki jó olvasmányra vár. Ez tematikában, stílusban, hangvételben, esztétikai színvonalban egyénenként is mástés mást jelent. Tehát egy ilyen kötet sokszínűsé­ ge nemcsak az antológia-jellegből adódó kényszerűség, de erény is. Másrészt a müveknek öszszeségükben reprezentálniuk is kell az eltelt egy, másfél esztendőt. S ahogy annak idején a sorozatirányító beköszöntőben olvashattuk, feladata az is, hogy az érdeklődő „átfogó ké­ pet alkothasson a műfaj mindenkori állapotá­ ról". A kötet anyaga 1972-ben és 1973 első felé­ ben jelent meg először, a Kortársban és az Új Írásban. Az újabb termést nem kérhetjük számon, ismerjük a nyomdai kapacitás korláta ­ it. De talán jó lett volna a vidéki folyóiratok házatá ján is körülnézni. Vagy akkor is így ala­ kult volna a névsor? Nem lenne nehéz egy másik listát benyújta­ ni, de ez nincs szándékomban. Ilyen jellegű vállalkozásnál nem könnyű csak a legfontosabb szerkesztési szempontoknak is eleget tenni. Sík Csaba ismét nagy körültekintéssel és meggyőző eredménnyel végezte a válogatást. Azért így is van hiányérzetem. A jelenlegi helyzet az, hogy nemigen ütkö­ zünk meg azon, ha elbeszéléseik között vallomást, esszét vagy regényrészletet találunk. A szer­ kesztő is ehhez tartotta magát. Ezért merem kérdeni, hol maradt Szentkuthy Miklós? Az el­ te lt esztendő nagyjelentőségű irodalmi esemé­ nye volt Orpheusának megjelenése, ismételt föl­ fedezése. Most jó alkalom lett volna valamit közölni a szerzőtől. Akár újrapublikálással, akár készülő művéből. Mészöly Miklós távolmaradása sem indokol­ ható már azzal, hogy a szűkszavú alkotó nem publikál. Izgalmas írásai jelentek meg a Kortársban. És Hernádi Gyula? Sajátos világlátá­ sa, hangja: nélkül nem teljes a kép. Vagy a fiatalabbak közül Vámos Miklós! Elbeszélései külön vonzerőt kölcsönöztek egy-egy folyóirat számnak, s a Körkép olvasóját nem vígasztal­ ja, hogy a Kozmosz-antológiában szerepelt, s az sem, hogy nemzedéke képviseltetve van a kötet­ ben. Sorolhatnám még; Lázár Ervin, G áll István, Thiery Árpád, Fenákel Judit, Végh Antal - csak akik hirtelen eszembejutnak. De marad­ junk a realitásnál, minden és mindenki nem fér bele egy könyvbe. Déry Tibor remekműve, a Kedves B o p e e r...! a kötetből „egy fejjel" kimagaslik. A regény méltatása már megtörtént könyvalakban törté­ nő megjelenésekor. Déry kisregénye mellett Császár, Mándy, Munkácsi, Örkény, Somogyi, Tatay, Tóth műveit olvastam újra legnagyobb örömmel. Császár elbeszélésében egy kollégiumi neve­ lőtanár és igazgatója közti nézeteltérésről van szó. Az utóbbi egy-két évben sok effélét olvas­ hattunk, publicisztikusan is agyongyúrt história. Ám Császár a jelentéktelen esetet olyan hite­ lesen, annyira ökonomikusa n dolgozza fel, hogy a bőrünkön, torkunkban érezzük a tanár megalázottságát, maguk is dühöngünk az igazgató a rcpirító — egyébként a jószándékúság pózá­ ban tetszelgő — , ostoba gesztusain. Ilyen egy­ szerűen és súlyosan a demokratizmus-vitához rég szólt hozzá szépirodalmi mű. Mándytól a Zsámboky mozija ciklus egy da­ rabja került a kötetbe, Mándy a végletekig ki­ használja a tudott tényt, hogy az irodalmi hős - fikció. Az ő alakjai nem ismerik a térés idő kötöttségeit. Zsámboky álmodozó, de mindent tudó, minden sztárral pertu pajtás mozirajongó. Egyéniségének fénytörő prizmáján keresztül is­ merkedtünk meg az elfeledt vagy ma is világ­ hírű filmcsillagok viselt dolgaival. Hiba lenne azonban azt hinni, hogy Marion Daves vagy 26 Chaplin az elbeszélés főszereplője. Nem róluk van szó elsősorban, hanem Zsámboky nosztal­ giáiról. És ez a Zsámboky mindannyiunkra ha­ sonlít egy kicsit. Munkácsi módszere merőben más. Betörők­ ről szóló története izgalmas, mint egy krimi. A szerző itt visszahelyezte jogaiba a cselekményt. Biztos kézzel bonyolítja, sehol sem túlzón, hatásvadászón. Az érzelgősség szellője viszont meglegyinti az írást. Távolságot tartó, mélyebb jellemrajzzal ez is elkerülhető lett volna. Örkény mindig üdítő, mesteri egyperceseivel, Tatay Sándor műve balladás nyelvezetével, tra­ gikus felhangjaival, nemes pátoszával hódítja meg az olvasó szívét. Somogyi Tóth Sándornak kitünő elbeszélései, a hagyományos értelemben vett novellái is jelen­ tek meg az elmúlt évben. Az itt szereplő Közeli csillagon nincs modell egy interjú formában elő­ adott esszé az irodalomról, saját műhelyprob­ lémáiról. Esszéregény részletemként el tudnám képzelni. Elbeszélésnek művészi kvalitásai elle­ nére sem nevezném. Viszont olyan lebilincselően érdekes, tanulságos — talán nem túlzás azt mondani: műfajteremtő írás — hogy ismét egyet kell értenünk a szerkesztői rugalmassággal. Napjaink magyar valóságának torzult ten­ denciáira figyelmeztetnek Galgóczi, Vészi ke­ mény, drámai elbeszélései; Boldizsár, Cseres té­ mája a felszabadulás előtti történelmünk. Fi­ lozófikus parabola Mesterházi regényrészle­ te. A hétköznapok kisebb-nagyobb eseményei­ ről írnak általános érvénnyel, fantáziadúsan, vagy éppen szándékolt szikársággal, de min­ denkor a tőlük megszokott igényességgel Bor Ambrus, Karinthy Ferenc, Kolozsvári Grandpierre, Rákosy, Simonffy. Látható: a kötet szerkesztője nem tévesztette szem elől sem a művészi minőség, sem a tá r­ sadalmi érték kritériumát. Tehette, irodalmunk egészét is ez a törekvés élteti. (Magvető 1974.) Doboss Gyula Rivalda 72-73 Ö t tö rté n e lm i d rám a és három egyéb ka­ te g ó riá b a so ra ko zta th a tó szín p a d i mű, am it a R ivalda '72— '73 az id e i könyvhéten a ke­ zünkbe a d o tt. E h é za g p ó tló sorozat, ha nem is te lje s ­ ségében ö le li fe l egy-egy évad új m agyar szín p a d i a lk o tá s a it, m indenesetre jellem ző keresztm etszetet n yú jt a törekvések irá ­ nyát és m in ő sé g é t ille tő e n . A '72— '73-as Rivalda p é ld á u l a rra a h a tá ro z o tt követ­ keztetésre vezéreli el olva só já t, hogy a szer­ zők zöme még m in d ig szívesebben és biz­ to n sá g o s a b b a n mozog a tö rté n e lm i tá v la ­ to k ü le p e d e tte b b te repén, h a tá ro z o tta b b a n és h o riz o n to t b e te k in tő b b e n é p ít h id a t o n n a n m o n d a n d ó i szám ára hozzánk, m int je le n ü n k m ozgásban, vá lto zá so kb a n bővel­ kedő tá rs a d a lm i ta la já ró l. Egy mű érté ké n e k term észetesen nem m e g h a tá ro zó ja a kor, am elybe az író m on­ d a n d ó já t helyezi, a tö rté n e le m p é ld á i n a ­ gyon is időszerűek lehetnek, de a je le n sajátos p ro b lé m a tik á já n a k , történéseinek, p o litik a i, g a zd a sá g i, szellem i törekvéseinek művészi e re jű és h ite lű á b rá zo lá sa u g ya n ­ csak nem n é lkü lö zh e tő s z ín p a d a in k o n . S le g a lá b b olyan izgalm as író i fe la d a t. Ez u tó b b i, a kötetben a lényegesen ke­ vesebb közül a le g fig y e le m re m é ltó b b két­ ségkívül Kertész Ákos: Névnap cím ű ko­ m é d iá ja , m elyben az író e rkölcsi, m orális m a g a ta rtá s fo rm á k a t ütköztet meg — g ro ­ teszk helyzetekben is rendkívül cé lra tö rő e n , egy c sa lá d i keretből tá rs a d a lm i m éretűre bon ta ko zta tva . Nem épp e n szerencsés választás vo lt vi­ szont Fekete Sándor: Akar-e ön író lenni? avagy a Herkules Akadémia cím ű p a m fle tt­ jé n e k besorolása a kötetbe. Fekete valam i egészen sajátos sum m ázást ad é le tü n k szá­ mos m egnevezett vagy s e jte tt személyéről, m űvekről és irá n yzatokról az érvényesülés benderoszkáros le h etőségeiről. A lig hihető, hogy honi iro d a lm i berkeink olyan süppedékes m o csaraktól bűzlenének, ahogyan azt Fekete S á n d o r „h ő se ” köröm szakadtig b izo n yg a tja nekünk, s azt sem, hogy egy viszonylagosan szűk tá rs a d a lm i csoport esetleges, fe lté te le z h e tő p o zicio n á lis c sa tá ­ rozásai, csip-csup in trik á i olyan közérdek­ lődésre ta rth a tn á n a k számot, hogy a Ri­ va ld a te re t e n g e d je n részére. Ezt látszik e rősíteni az a tény is, hogy a d ra m a tiz á lt eszm efuttatás s zín p a d o t csak studiókeretek között k a p o tt a T h á lia S zínházban. A tö rté n e lm i ta b ló k és p o rtré k so rá t a kötetben Darvas József: Hunyadija vezeti be. A mű leg sze m b etűnőbb gyengéje, hogy h íjá n van a n n a k a ro p p a n t em beri és tá r­ sadalm i ko n fliktu sn a k, am ely H u n ya d i ú t­ já t és cse le ke d e te it tö rté n e lm ile g m egszab­ ta. A k o n flik tu s o k a t az író m indvégig kisszabású civó d á so kkal helyettesíti, hőse nem m ennyet-f ö ld e t d ö n g e tő , csak ka rd o t zörre n tő ; fiz ik a i és pszichikai cselekm ény he­ lyett e p ika u ra lja a színpadot. M o d e rn e b b vonalvezetésű, d rá m a is á g b a n sem szűkölködő tö rté n e lm i p o rtré t n y ú jt a kötetben Eörsi István: Széchenyi és az ár­ nyak cím ű színm űve. A d ia ló g u s o k kö ltő isége és g o n d o la ti á rn ya ltsá g a , g a zd a g sá ­ ga jó le n d ítő e re je az esem ényeknek, s a v é g k ife jle t h ib á tla n d ra m a tu rg ia i konstruk­ ció e re d m é nye ké n t következik be. Illyés Gyula D ó zsa-drám ája, a Testvérek vélem ényem szerint m ögötte m arad a le g ­ ja va lllyé s-d rá m á kn ak. Úgy érzem, a la p o ­ sabbá, feszesebbé te h e tn é a művet, c é lra ­ tö rő b b é a je lle m e k e t, m ert n ém elyütt g o n ­ d o la ti ö nism étlésbe keverednek, s ez egyes je le n e te k e t hosszadalm assá tesz. Egy a zo n ­ ban k é tsé g te le n : a d rá m á b ó l költő szól hozzánk, a mű nyelvi szépsége lenyűgöző, színpadra fig ye lé st követelő. Szívesen olvastam ú jra Maróti Lajos: Az utolsó éjszaka cím ű, G io rd a n o Bru nóról és ko rá ró l szóló, ugynevezett abszolút tö rté ­ n e lm ie tle n já té k á t — m elyre sokan em lé ­ kezhetünk a N em zeti Színház e lő a d á s á ­ ban, s A va r István já té k á b a n — , Németh László Gandhiját, m elyet a T hália Színház já tszo tt, és érdekes válla lko zá s a G yurkó L á szló -a d a p tá ció k sorában A búsképű lo­ vag Don Quijote de la Mancha szörnyű­ séges kalandjai és gyönyörűszép halála A R ivalda 7 2 -7 3 drá m a g yűjte m é n ye m in­ den ta p a s z ta la tá v a l értékes fo lyta tá s ab­ ban a sorban könyvespolcunkon, a h o l a so­ rozat egyszerűségében is tetszetős kötete­ inek a d u n k helyet. (Magvető, 1974.) Barna Tibor �M ŰVÉSZTELEP SALGÓTARJÁN 1974 A Salgótarjánban ez évben első ízben megrendezett művésztelepen részt vett képzőművészek alkotásaiból �� Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document https://dkvt.bbmk.hu/pf/baf4600ed166ef013b40793b83728bce.pdf Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Végh Miklós Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1974 Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Language A language of the resource hun Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Title A name given to the resource Palócföld - 1974/4. szám Type The nature or genre of the resource folyóirat 1974 folyóirat Irodalom Közélet Művészet Nógrád megye Társadalompolitika